6γ All the men of wealth in their hands. ‘Men of wealth’, in the sense of, ‘the wealthy’, just as ‘men of bloodshed’ are the blood- thirsty. He is saying that the Assyrians imagined that on the next day they would, as it were, have all the rich Israelites in their hands. Or conversely, all the rich Assyrians fell into the hands of the besieged; having been found dead, they were despoiled.
PG 128:7757 Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου, ὁ Θεὸς ᾽Ιακὼβ, ἐνύσταξαν οἱ ἐπιβεβηκότες τοῖς ἵπποις. Ἐπιτίμησιν μὲν λέγει, τὴν κατὰ τῶν πολεμίων ἀπόφασιν, νυσταγμὸν δὲ, τὴν πάρεσιν τῆς δυνάμεως· ἐκλύει γὰρ τὸν τόνον ὁ νυσταγμός. Ἐπιβεβηκότας δὲ τοῖς ἵπποις εἶπε, τοὺς ἐχθροὺς, ὡς ἐπὶ τῷ πολεμικῶς ἱππάζεσθαι τεθαῤῥηκότας· Οὗτοι Judith 9. γὰρ, φησὶν, ἐν ἅρμασι, καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις.Γενοῦ μοι εἰς Θεὸν ὑπερασπιστὴν, καὶ εἰς τόπον ὀχυρὸν τοῦ σῶσαι με. Ἐκεῖ δὲ ἀντὶ τοῦ, Εις τόπον ὀχυρὸν, εἰς οἶκον καταφυγῆς, εἴρηται. Σχιν, "Οτι στερέωμά μου καὶ καταφυγή μου εἶ σύ. Ἐν ἐκείνῳ δὲ, ὅτι κραταίωμά μου, φησίν. ῾Ο Θεός μου, ῥῦσαί με ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλού, ἐκ χειρὸς παρανομοῦντος καὶ ἀδικοῦντος. Τοιοῦτοι γὰρ ἦσαν οἱ κυριεύοντες αὐτῶν. Ὅτι σὺ εἶ ἡ ὑπομονή μου, Κύριε. Είρηται ἐν τῷ λη' ψαλμῷ· Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου; οὐχὶ Κύριος ; Καὶ ἐν τῷ κδ ψαλμῷ· Καὶ σὲ ὑπέ μεινα ὅλην τὴν ἡμέραν. Κύριε ἡ ἐλπίς μου ἐκ νεότητός μου. Τοῦτο δῆλον. Ἐπὶ σὲ ἐπεστηρίχθην ἀπὸ γαστρός. Καὶ οὐκ ἐκ νεότητος μόνον ἐπὶ σοὶ ἤλπισα, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς μητρας γαστρός· εἴτουν εὐθὺς μετά τὸ τεχθῆναι ἐπὶ σὲ ἐφηδράσθην ὡς ἐπὶ ἔρεισμα παρὰ τῶν ἐμῶν γονέων. Δηλοῖ δὲ ἐντεῦθεν καὶ ὡς εὐσεβεῖς ἔσχε τοὺς γεννήτορας. Καὶ ἄλλως γάρ Εν τῇ ὀγδόῃ ἡμέρᾳ περιτέμνοντες τὰ βρέφη τῷ Θεῷ, ταῦτα κατεπίστευον χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι τὸ ᾿Απὸ γαστρός, καὶ ἐκ κοιλίας μητρὸς, καὶ τὰ τοιαῦτα, καθ' ὑπερβολὴν ἡ παλαιὰ διάλεκτος λαμβάνειν είωθεν· σημαίνοντα τὴν ἀρχὴν τῆς φρονήσεως, ἐξ ὅτου φρονεῖν τις ἤρξατο. Φησὶ γὰρ Ιώβ · Ε' δὲ καὶ τὸν ψωμόν μου ἔφαγον μόνος, καὶ ὀρφανώ οὐ μετέδωκα, εἰ μὴ ἐκ κοιλίας μητρὸς μετέδωκα, καὶ τὰ ἑξῆς. 'Αδύνατον γὰρ ἐξ αὐτῆς γεννήσεως και τορθοῦν τοιαῦτα. Δῆλον οὖν ὅτι τὸ ἑξῆς φρονεῖν ἦρ- ξάμην τὸ σχῆμα τοῦτο δηλοῖ. οι Εκ κοιλίας μητρός μου σὺ εἶ σκεπαστής. Εί γὰρ μὴ ἡ θεία δύναμις ἐφρούρει τὸ ἔμβρυον, καὶ ἐφύλαττε τὸ βρέφος, καὶ ἔσκεπε τὸ νήπιον, διεφθάρη ἂν πολλαῖς συμπίπτον περιστάσεσι. Ταῦτα δὲ τὰ τρία ῥητὰ καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ τέθεικεν ὁ Δαβίδ, μικρὸν παραλλάξας. Πλὴν ἐκεῖνα εἰς Χριστὸν ἀνή- χθησαν. Εν σοὶ ἡ ὕμνησίς μου διὰ παντός. Εν σοί, ἀντὶ τοῦ, εἰς σὲ μόνον, φησί· σὲ ὕμνουν ἀεί. ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς, καὶ σὺ βοηθός μου κραταιός. Συντακεὶς ὑπὸ νηστείας, καὶ σακκοδυτῶς, καὶ εἰδεχθῆς ἐκ λύπης φαινόμενος, ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς. ὡσεὶ τέρας δὲ εἶπε, διὰ τὸ μὴ ἀληθῶς εἶναι τέρας, ἀλλὰ δοκεῖν· καὶ οὐ τοῖς ἔμφροσιν, ἀλλὰ τοῖς χυδαιοτέ ροις · πολλοὺς γὰρ ἡ Γραφὴ τοὺς χείρονας λέγει. Φησὶ δὲ καὶ ὁ Παῦλος· Ἡμεῖς διὰ Χριστὸν μωροί ὑμεῖς δὲ φρόνιμοι, Πληρωθήτω το στόμα μου αινέσεως, όπως ύμνήσω τὴν δόξαν σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν μεγαλοπρέπειάν σου. Το Πληρωθήτω, ἀντὶ τοῦ, πληρωθείη. Πληρωθήσεται δὲ, εἰ τῆς δουλείας ἀπὸ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 3. Esto mihi in Deum protectorem, et in A locum munitum, ut salvum me ſacias. Ibi non muni- tum locum dixit, sed locum refugii. Quoniam firmamentum meum et refugium meum es tus. Ibi fortitudinem dixit pro firmamento. VERS. 4. Deus meus, libera me, de manu peccato- ris, et de manu inique agentis et injusti. Tales enim erant qui eis dominabantur. VERS. 5. Quoniam tu es exspectatio mea, Domine. Dictum est in psalmo xxxvi, ibi: Et nunc, quæ exspectatio mea ? nonne tu, Deus ? Item in psalmo ibi : Et te exspectavi tota dis. Dominus spes mea a juventute mea. Hoc per se clarum est. B VERS. 6. In te firmatus sum ex utero. Neque in te tantum speravi a juventute, sed ex ipso ma- terno utero, hoc est, ex eo tempore quo natus sum, in te solo stabilitus sum, veluti super quodam sustentaculo ac munimine tuihi a parentibus meis tradito. Ex quo julicare videtur pios se ac religio- sos parentes habuisse. Vel aliter : Cum octava die universos infantes circumciderent, ex ipso quasi utero eos Domino dicabant. Illud autem scire oportet, quod verba hæc, ex utero, item, de ventre matris meæ, et alia hujusmodi, per hyperbolen, hoc est, per excessum in veteri Scriptura dici solent, intelligendique ac cogitandi initium ac tempus significant, illud nimirum tempus, quo co- gitare quis ac sapere incipit. Simile quid legimus spud beatum Job : Si buccellam, inquit, meam comedi solus, et orphanis non tribui, si non ex ventre matris meæ dux illis fui ", etc. Impossibile est autem, ab ipsa nativitate, hujusmodi aliquid eflì- cere. Restat igitur ut hic loquendi modus illud tempus significet, ex quo quis sapere incipit. C De venire matris meæ iu es protector meus. Si enim divina virtus fœtum non custodisset, si in- fantem non servasset, si puerum non protexisset, perisset sane inter varios casus aliquo infortunio. Hi vero tres versiculi, paucis mutatis, babentur etiam in psalmo xxı; veruiu illic omnia ad Chri- stum referuntur. Vers. 7. In te laudatio mea semper. In te, inquit, lymnos ac laudes meas semper fero. Quasi prodigium factus sum multis, et tu adjutor fortis. Ego, inquit, squallidus, atque aflictus et deformis effectus sum, præ jejunio saccoque et D tristitia : atque ideo a multis quasi monstrum quoddam existimatus sum, tametsi revera non ita essein, sed sic viderer, imprudentibus nimirum ac viliori multitudini. Per multos enim Scriptura solet sæpe vilissimos quosque intelligere. Paulus etiam consona Prophetæ nostri verbis de multorum opinione loquens dicebat: Nos stulti propter Chri- stum, vos autem prudentes in Christo”. VERS. 8. Impleatur os meum laude, ut cantem gloriam tuam, tota die magnitudinem tuam. Implea. tur imperautis verbum est, sed positum pro opta- tivo, ut diximus. Implebitur autem, si servitute, • Jub XXXI, 17. Cor. 17. 10. I
7 At your rebuke, O God of Jacob, those mounted on horses dozed in sleep. ‘Rebuke’ is what he calls his verdict against the enemies, and ‘dozing’ the paralysis of their power, for doziness relaxes alertness. ‘Those mounted on horses’ is what he called the enemy, Judith 9.7 as having trusted in their cavalry war-force, for it is written, They in chariots and they in horses.
α Σὺ φοβερὸς εἶ, καὶ τίς ἀντιστήσεταί σοι; Τοῦτο, σαφές.Γενοῦ μοι εἰς Θεὸν ὑπερασπιστὴν, καὶ εἰς τόπον ὀχυρὸν τοῦ σῶσαι με. Ἐκεῖ δὲ ἀντὶ τοῦ, Εις τόπον ὀχυρὸν, εἰς οἶκον καταφυγῆς, εἴρηται. Σχιν, "Οτι στερέωμά μου καὶ καταφυγή μου εἶ σύ. Ἐν ἐκείνῳ δὲ, ὅτι κραταίωμά μου, φησίν. ῾Ο Θεός μου, ῥῦσαί με ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλού, ἐκ χειρὸς παρανομοῦντος καὶ ἀδικοῦντος. Τοιοῦτοι γὰρ ἦσαν οἱ κυριεύοντες αὐτῶν. Ὅτι σὺ εἶ ἡ ὑπομονή μου, Κύριε. Είρηται ἐν τῷ λη' ψαλμῷ· Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου; οὐχὶ Κύριος ; Καὶ ἐν τῷ κδ ψαλμῷ· Καὶ σὲ ὑπέ μεινα ὅλην τὴν ἡμέραν. Κύριε ἡ ἐλπίς μου ἐκ νεότητός μου. Τοῦτο δῆλον. Ἐπὶ σὲ ἐπεστηρίχθην ἀπὸ γαστρός. Καὶ οὐκ ἐκ νεότητος μόνον ἐπὶ σοὶ ἤλπισα, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς μητρας γαστρός· εἴτουν εὐθὺς μετά τὸ τεχθῆναι ἐπὶ σὲ ἐφηδράσθην ὡς ἐπὶ ἔρεισμα παρὰ τῶν ἐμῶν γονέων. Δηλοῖ δὲ ἐντεῦθεν καὶ ὡς εὐσεβεῖς ἔσχε τοὺς γεννήτορας. Καὶ ἄλλως γάρ Εν τῇ ὀγδόῃ ἡμέρᾳ περιτέμνοντες τὰ βρέφη τῷ Θεῷ, ταῦτα κατεπίστευον χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι τὸ ᾿Απὸ γαστρός, καὶ ἐκ κοιλίας μητρὸς, καὶ τὰ τοιαῦτα, καθ' ὑπερβολὴν ἡ παλαιὰ διάλεκτος λαμβάνειν είωθεν· σημαίνοντα τὴν ἀρχὴν τῆς φρονήσεως, ἐξ ὅτου φρονεῖν τις ἤρξατο. Φησὶ γὰρ Ιώβ · Ε' δὲ καὶ τὸν ψωμόν μου ἔφαγον μόνος, καὶ ὀρφανώ οὐ μετέδωκα, εἰ μὴ ἐκ κοιλίας μητρὸς μετέδωκα, καὶ τὰ ἑξῆς. 'Αδύνατον γὰρ ἐξ αὐτῆς γεννήσεως και τορθοῦν τοιαῦτα. Δῆλον οὖν ὅτι τὸ ἑξῆς φρονεῖν ἦρ- ξάμην τὸ σχῆμα τοῦτο δηλοῖ. οι Εκ κοιλίας μητρός μου σὺ εἶ σκεπαστής. Εί γὰρ μὴ ἡ θεία δύναμις ἐφρούρει τὸ ἔμβρυον, καὶ ἐφύλαττε τὸ βρέφος, καὶ ἔσκεπε τὸ νήπιον, διεφθάρη ἂν πολλαῖς συμπίπτον περιστάσεσι. Ταῦτα δὲ τὰ τρία ῥητὰ καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ τέθεικεν ὁ Δαβίδ, μικρὸν παραλλάξας. Πλὴν ἐκεῖνα εἰς Χριστὸν ἀνή- χθησαν. Εν σοὶ ἡ ὕμνησίς μου διὰ παντός. Εν σοί, ἀντὶ τοῦ, εἰς σὲ μόνον, φησί· σὲ ὕμνουν ἀεί. ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς, καὶ σὺ βοηθός μου κραταιός. Συντακεὶς ὑπὸ νηστείας, καὶ σακκοδυτῶς, καὶ εἰδεχθῆς ἐκ λύπης φαινόμενος, ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς. ὡσεὶ τέρας δὲ εἶπε, διὰ τὸ μὴ ἀληθῶς εἶναι τέρας, ἀλλὰ δοκεῖν· καὶ οὐ τοῖς ἔμφροσιν, ἀλλὰ τοῖς χυδαιοτέ ροις · πολλοὺς γὰρ ἡ Γραφὴ τοὺς χείρονας λέγει. Φησὶ δὲ καὶ ὁ Παῦλος· Ἡμεῖς διὰ Χριστὸν μωροί ὑμεῖς δὲ φρόνιμοι, Πληρωθήτω το στόμα μου αινέσεως, όπως ύμνήσω τὴν δόξαν σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν μεγαλοπρέπειάν σου. Το Πληρωθήτω, ἀντὶ τοῦ, πληρωθείη. Πληρωθήσεται δὲ, εἰ τῆς δουλείας ἀπὸ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 3. Esto mihi in Deum protectorem, et in A locum munitum, ut salvum me ſacias. Ibi non muni- tum locum dixit, sed locum refugii. Quoniam firmamentum meum et refugium meum es tus. Ibi fortitudinem dixit pro firmamento. VERS. 4. Deus meus, libera me, de manu peccato- ris, et de manu inique agentis et injusti. Tales enim erant qui eis dominabantur. VERS. 5. Quoniam tu es exspectatio mea, Domine. Dictum est in psalmo xxxvi, ibi: Et nunc, quæ exspectatio mea ? nonne tu, Deus ? Item in psalmo ibi : Et te exspectavi tota dis. Dominus spes mea a juventute mea. Hoc per se clarum est. B VERS. 6. In te firmatus sum ex utero. Neque in te tantum speravi a juventute, sed ex ipso ma- terno utero, hoc est, ex eo tempore quo natus sum, in te solo stabilitus sum, veluti super quodam sustentaculo ac munimine tuihi a parentibus meis tradito. Ex quo julicare videtur pios se ac religio- sos parentes habuisse. Vel aliter : Cum octava die universos infantes circumciderent, ex ipso quasi utero eos Domino dicabant. Illud autem scire oportet, quod verba hæc, ex utero, item, de ventre matris meæ, et alia hujusmodi, per hyperbolen, hoc est, per excessum in veteri Scriptura dici solent, intelligendique ac cogitandi initium ac tempus significant, illud nimirum tempus, quo co- gitare quis ac sapere incipit. Simile quid legimus spud beatum Job : Si buccellam, inquit, meam comedi solus, et orphanis non tribui, si non ex ventre matris meæ dux illis fui ", etc. Impossibile est autem, ab ipsa nativitate, hujusmodi aliquid eflì- cere. Restat igitur ut hic loquendi modus illud tempus significet, ex quo quis sapere incipit. C De venire matris meæ iu es protector meus. Si enim divina virtus fœtum non custodisset, si in- fantem non servasset, si puerum non protexisset, perisset sane inter varios casus aliquo infortunio. Hi vero tres versiculi, paucis mutatis, babentur etiam in psalmo xxı; veruiu illic omnia ad Chri- stum referuntur. Vers. 7. In te laudatio mea semper. In te, inquit, lymnos ac laudes meas semper fero. Quasi prodigium factus sum multis, et tu adjutor fortis. Ego, inquit, squallidus, atque aflictus et deformis effectus sum, præ jejunio saccoque et D tristitia : atque ideo a multis quasi monstrum quoddam existimatus sum, tametsi revera non ita essein, sed sic viderer, imprudentibus nimirum ac viliori multitudini. Per multos enim Scriptura solet sæpe vilissimos quosque intelligere. Paulus etiam consona Prophetæ nostri verbis de multorum opinione loquens dicebat: Nos stulti propter Chri- stum, vos autem prudentes in Christo”. VERS. 8. Impleatur os meum laude, ut cantem gloriam tuam, tota die magnitudinem tuam. Implea. tur imperautis verbum est, sed positum pro opta- tivo, ut diximus. Implebitur autem, si servitute, • Jub XXXI, 17. Cor. 17. 10. I
8α You are fearful, and who will resist you? This is clear.
β Ἀπὸ τότε ἡ ὀργή σου. Ἔκτοτε, ἀφ’ οὗ κατὰ σοῦ ἐβλασφήμησαν· ἐδίδους δὲ αὐτοῖς χώραν μετανοίας 4Rg 18.22, κατὰ τὸν νόμον τῆς σῆς χρηστότητος. 19.22 Ἢ καὶ τὸ, ἀπὸ τότε, ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ, πάλαι, πρὸ πολλοῦ.Γενοῦ μοι εἰς Θεὸν ὑπερασπιστὴν, καὶ εἰς τόπον ὀχυρὸν τοῦ σῶσαι με. Ἐκεῖ δὲ ἀντὶ τοῦ, Εις τόπον ὀχυρὸν, εἰς οἶκον καταφυγῆς, εἴρηται. Σχιν, "Οτι στερέωμά μου καὶ καταφυγή μου εἶ σύ. Ἐν ἐκείνῳ δὲ, ὅτι κραταίωμά μου, φησίν. ῾Ο Θεός μου, ῥῦσαί με ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλού, ἐκ χειρὸς παρανομοῦντος καὶ ἀδικοῦντος. Τοιοῦτοι γὰρ ἦσαν οἱ κυριεύοντες αὐτῶν. Ὅτι σὺ εἶ ἡ ὑπομονή μου, Κύριε. Είρηται ἐν τῷ λη' ψαλμῷ· Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου; οὐχὶ Κύριος ; Καὶ ἐν τῷ κδ ψαλμῷ· Καὶ σὲ ὑπέ μεινα ὅλην τὴν ἡμέραν. Κύριε ἡ ἐλπίς μου ἐκ νεότητός μου. Τοῦτο δῆλον. Ἐπὶ σὲ ἐπεστηρίχθην ἀπὸ γαστρός. Καὶ οὐκ ἐκ νεότητος μόνον ἐπὶ σοὶ ἤλπισα, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς μητρας γαστρός· εἴτουν εὐθὺς μετά τὸ τεχθῆναι ἐπὶ σὲ ἐφηδράσθην ὡς ἐπὶ ἔρεισμα παρὰ τῶν ἐμῶν γονέων. Δηλοῖ δὲ ἐντεῦθεν καὶ ὡς εὐσεβεῖς ἔσχε τοὺς γεννήτορας. Καὶ ἄλλως γάρ Εν τῇ ὀγδόῃ ἡμέρᾳ περιτέμνοντες τὰ βρέφη τῷ Θεῷ, ταῦτα κατεπίστευον χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι τὸ ᾿Απὸ γαστρός, καὶ ἐκ κοιλίας μητρὸς, καὶ τὰ τοιαῦτα, καθ' ὑπερβολὴν ἡ παλαιὰ διάλεκτος λαμβάνειν είωθεν· σημαίνοντα τὴν ἀρχὴν τῆς φρονήσεως, ἐξ ὅτου φρονεῖν τις ἤρξατο. Φησὶ γὰρ Ιώβ · Ε' δὲ καὶ τὸν ψωμόν μου ἔφαγον μόνος, καὶ ὀρφανώ οὐ μετέδωκα, εἰ μὴ ἐκ κοιλίας μητρὸς μετέδωκα, καὶ τὰ ἑξῆς. 'Αδύνατον γὰρ ἐξ αὐτῆς γεννήσεως και τορθοῦν τοιαῦτα. Δῆλον οὖν ὅτι τὸ ἑξῆς φρονεῖν ἦρ- ξάμην τὸ σχῆμα τοῦτο δηλοῖ. οι Εκ κοιλίας μητρός μου σὺ εἶ σκεπαστής. Εί γὰρ μὴ ἡ θεία δύναμις ἐφρούρει τὸ ἔμβρυον, καὶ ἐφύλαττε τὸ βρέφος, καὶ ἔσκεπε τὸ νήπιον, διεφθάρη ἂν πολλαῖς συμπίπτον περιστάσεσι. Ταῦτα δὲ τὰ τρία ῥητὰ καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ τέθεικεν ὁ Δαβίδ, μικρὸν παραλλάξας. Πλὴν ἐκεῖνα εἰς Χριστὸν ἀνή- χθησαν. Εν σοὶ ἡ ὕμνησίς μου διὰ παντός. Εν σοί, ἀντὶ τοῦ, εἰς σὲ μόνον, φησί· σὲ ὕμνουν ἀεί. ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς, καὶ σὺ βοηθός μου κραταιός. Συντακεὶς ὑπὸ νηστείας, καὶ σακκοδυτῶς, καὶ εἰδεχθῆς ἐκ λύπης φαινόμενος, ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς. ὡσεὶ τέρας δὲ εἶπε, διὰ τὸ μὴ ἀληθῶς εἶναι τέρας, ἀλλὰ δοκεῖν· καὶ οὐ τοῖς ἔμφροσιν, ἀλλὰ τοῖς χυδαιοτέ ροις · πολλοὺς γὰρ ἡ Γραφὴ τοὺς χείρονας λέγει. Φησὶ δὲ καὶ ὁ Παῦλος· Ἡμεῖς διὰ Χριστὸν μωροί ὑμεῖς δὲ φρόνιμοι, Πληρωθήτω το στόμα μου αινέσεως, όπως ύμνήσω τὴν δόξαν σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν μεγαλοπρέπειάν σου. Το Πληρωθήτω, ἀντὶ τοῦ, πληρωθείη. Πληρωθήσεται δὲ, εἰ τῆς δουλείας ἀπὸ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 3. Esto mihi in Deum protectorem, et in A locum munitum, ut salvum me ſacias. Ibi non muni- tum locum dixit, sed locum refugii. Quoniam firmamentum meum et refugium meum es tus. Ibi fortitudinem dixit pro firmamento. VERS. 4. Deus meus, libera me, de manu peccato- ris, et de manu inique agentis et injusti. Tales enim erant qui eis dominabantur. VERS. 5. Quoniam tu es exspectatio mea, Domine. Dictum est in psalmo xxxvi, ibi: Et nunc, quæ exspectatio mea ? nonne tu, Deus ? Item in psalmo ibi : Et te exspectavi tota dis. Dominus spes mea a juventute mea. Hoc per se clarum est. B VERS. 6. In te firmatus sum ex utero. Neque in te tantum speravi a juventute, sed ex ipso ma- terno utero, hoc est, ex eo tempore quo natus sum, in te solo stabilitus sum, veluti super quodam sustentaculo ac munimine tuihi a parentibus meis tradito. Ex quo julicare videtur pios se ac religio- sos parentes habuisse. Vel aliter : Cum octava die universos infantes circumciderent, ex ipso quasi utero eos Domino dicabant. Illud autem scire oportet, quod verba hæc, ex utero, item, de ventre matris meæ, et alia hujusmodi, per hyperbolen, hoc est, per excessum in veteri Scriptura dici solent, intelligendique ac cogitandi initium ac tempus significant, illud nimirum tempus, quo co- gitare quis ac sapere incipit. Simile quid legimus spud beatum Job : Si buccellam, inquit, meam comedi solus, et orphanis non tribui, si non ex ventre matris meæ dux illis fui ", etc. Impossibile est autem, ab ipsa nativitate, hujusmodi aliquid eflì- cere. Restat igitur ut hic loquendi modus illud tempus significet, ex quo quis sapere incipit. C De venire matris meæ iu es protector meus. Si enim divina virtus fœtum non custodisset, si in- fantem non servasset, si puerum non protexisset, perisset sane inter varios casus aliquo infortunio. Hi vero tres versiculi, paucis mutatis, babentur etiam in psalmo xxı; veruiu illic omnia ad Chri- stum referuntur. Vers. 7. In te laudatio mea semper. In te, inquit, lymnos ac laudes meas semper fero. Quasi prodigium factus sum multis, et tu adjutor fortis. Ego, inquit, squallidus, atque aflictus et deformis effectus sum, præ jejunio saccoque et D tristitia : atque ideo a multis quasi monstrum quoddam existimatus sum, tametsi revera non ita essein, sed sic viderer, imprudentibus nimirum ac viliori multitudini. Per multos enim Scriptura solet sæpe vilissimos quosque intelligere. Paulus etiam consona Prophetæ nostri verbis de multorum opinione loquens dicebat: Nos stulti propter Chri- stum, vos autem prudentes in Christo”. VERS. 8. Impleatur os meum laude, ut cantem gloriam tuam, tota die magnitudinem tuam. Implea. tur imperautis verbum est, sed positum pro opta- tivo, ut diximus. Implebitur autem, si servitute, • Jub XXXI, 17. Cor. 17. 10. I
8β From then is your anger. From the time they blasphemed against you; but you gave them room for repentance in 4Rg 18.22, accordance with the custom of your goodness. 19.22 Or else ‘from then’ is to be taken simply in the sense of, ‘from the past’, ‘from long ago’.
α Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἠκούτισας κρίσιν. Τὴν δηλωθεῖσαν ἀπόφασιν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀκουστήν μοι ἐποίησας, ἐνηχήσας μοι αὐτὴν, ὡς προφήτῃ. Εἴη δ’ ἂν καὶ περὶ τῆς μελλούσης παγκοσμίου κρίσεως νοεῖν τὸ ῥητὸν, ὅτι ἀκουστὴν ἐποίησας αὐτὴν πᾶσιν ἀνθρώποις διὰ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς, ὡς εἶναι καὶ τὰ ἑξῆς ἀκόλουθα. β ἀσυνεσίας PSBV : ἀσινέας MC : ἀσθενείας F. α ἐνηχήσας μοι MSCB : ἐνήχησάς μοι PFV. α θεοπνεύστου Γραφῆς MSBF : θεοπνεύστων Γραφῶν PCV.Γενοῦ μοι εἰς Θεὸν ὑπερασπιστὴν, καὶ εἰς τόπον ὀχυρὸν τοῦ σῶσαι με. Ἐκεῖ δὲ ἀντὶ τοῦ, Εις τόπον ὀχυρὸν, εἰς οἶκον καταφυγῆς, εἴρηται. Σχιν, "Οτι στερέωμά μου καὶ καταφυγή μου εἶ σύ. Ἐν ἐκείνῳ δὲ, ὅτι κραταίωμά μου, φησίν. ῾Ο Θεός μου, ῥῦσαί με ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλού, ἐκ χειρὸς παρανομοῦντος καὶ ἀδικοῦντος. Τοιοῦτοι γὰρ ἦσαν οἱ κυριεύοντες αὐτῶν. Ὅτι σὺ εἶ ἡ ὑπομονή μου, Κύριε. Είρηται ἐν τῷ λη' ψαλμῷ· Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου; οὐχὶ Κύριος ; Καὶ ἐν τῷ κδ ψαλμῷ· Καὶ σὲ ὑπέ μεινα ὅλην τὴν ἡμέραν. Κύριε ἡ ἐλπίς μου ἐκ νεότητός μου. Τοῦτο δῆλον. Ἐπὶ σὲ ἐπεστηρίχθην ἀπὸ γαστρός. Καὶ οὐκ ἐκ νεότητος μόνον ἐπὶ σοὶ ἤλπισα, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς μητρας γαστρός· εἴτουν εὐθὺς μετά τὸ τεχθῆναι ἐπὶ σὲ ἐφηδράσθην ὡς ἐπὶ ἔρεισμα παρὰ τῶν ἐμῶν γονέων. Δηλοῖ δὲ ἐντεῦθεν καὶ ὡς εὐσεβεῖς ἔσχε τοὺς γεννήτορας. Καὶ ἄλλως γάρ Εν τῇ ὀγδόῃ ἡμέρᾳ περιτέμνοντες τὰ βρέφη τῷ Θεῷ, ταῦτα κατεπίστευον χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι τὸ ᾿Απὸ γαστρός, καὶ ἐκ κοιλίας μητρὸς, καὶ τὰ τοιαῦτα, καθ' ὑπερβολὴν ἡ παλαιὰ διάλεκτος λαμβάνειν είωθεν· σημαίνοντα τὴν ἀρχὴν τῆς φρονήσεως, ἐξ ὅτου φρονεῖν τις ἤρξατο. Φησὶ γὰρ Ιώβ · Ε' δὲ καὶ τὸν ψωμόν μου ἔφαγον μόνος, καὶ ὀρφανώ οὐ μετέδωκα, εἰ μὴ ἐκ κοιλίας μητρὸς μετέδωκα, καὶ τὰ ἑξῆς. 'Αδύνατον γὰρ ἐξ αὐτῆς γεννήσεως και τορθοῦν τοιαῦτα. Δῆλον οὖν ὅτι τὸ ἑξῆς φρονεῖν ἦρ- ξάμην τὸ σχῆμα τοῦτο δηλοῖ. οι Εκ κοιλίας μητρός μου σὺ εἶ σκεπαστής. Εί γὰρ μὴ ἡ θεία δύναμις ἐφρούρει τὸ ἔμβρυον, καὶ ἐφύλαττε τὸ βρέφος, καὶ ἔσκεπε τὸ νήπιον, διεφθάρη ἂν πολλαῖς συμπίπτον περιστάσεσι. Ταῦτα δὲ τὰ τρία ῥητὰ καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ τέθεικεν ὁ Δαβίδ, μικρὸν παραλλάξας. Πλὴν ἐκεῖνα εἰς Χριστὸν ἀνή- χθησαν. Εν σοὶ ἡ ὕμνησίς μου διὰ παντός. Εν σοί, ἀντὶ τοῦ, εἰς σὲ μόνον, φησί· σὲ ὕμνουν ἀεί. ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς, καὶ σὺ βοηθός μου κραταιός. Συντακεὶς ὑπὸ νηστείας, καὶ σακκοδυτῶς, καὶ εἰδεχθῆς ἐκ λύπης φαινόμενος, ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς. ὡσεὶ τέρας δὲ εἶπε, διὰ τὸ μὴ ἀληθῶς εἶναι τέρας, ἀλλὰ δοκεῖν· καὶ οὐ τοῖς ἔμφροσιν, ἀλλὰ τοῖς χυδαιοτέ ροις · πολλοὺς γὰρ ἡ Γραφὴ τοὺς χείρονας λέγει. Φησὶ δὲ καὶ ὁ Παῦλος· Ἡμεῖς διὰ Χριστὸν μωροί ὑμεῖς δὲ φρόνιμοι, Πληρωθήτω το στόμα μου αινέσεως, όπως ύμνήσω τὴν δόξαν σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν μεγαλοπρέπειάν σου. Το Πληρωθήτω, ἀντὶ τοῦ, πληρωθείη. Πληρωθήσεται δὲ, εἰ τῆς δουλείας ἀπὸ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 3. Esto mihi in Deum protectorem, et in A locum munitum, ut salvum me ſacias. Ibi non muni- tum locum dixit, sed locum refugii. Quoniam firmamentum meum et refugium meum es tus. Ibi fortitudinem dixit pro firmamento. VERS. 4. Deus meus, libera me, de manu peccato- ris, et de manu inique agentis et injusti. Tales enim erant qui eis dominabantur. VERS. 5. Quoniam tu es exspectatio mea, Domine. Dictum est in psalmo xxxvi, ibi: Et nunc, quæ exspectatio mea ? nonne tu, Deus ? Item in psalmo ibi : Et te exspectavi tota dis. Dominus spes mea a juventute mea. Hoc per se clarum est. B VERS. 6. In te firmatus sum ex utero. Neque in te tantum speravi a juventute, sed ex ipso ma- terno utero, hoc est, ex eo tempore quo natus sum, in te solo stabilitus sum, veluti super quodam sustentaculo ac munimine tuihi a parentibus meis tradito. Ex quo julicare videtur pios se ac religio- sos parentes habuisse. Vel aliter : Cum octava die universos infantes circumciderent, ex ipso quasi utero eos Domino dicabant. Illud autem scire oportet, quod verba hæc, ex utero, item, de ventre matris meæ, et alia hujusmodi, per hyperbolen, hoc est, per excessum in veteri Scriptura dici solent, intelligendique ac cogitandi initium ac tempus significant, illud nimirum tempus, quo co- gitare quis ac sapere incipit. Simile quid legimus spud beatum Job : Si buccellam, inquit, meam comedi solus, et orphanis non tribui, si non ex ventre matris meæ dux illis fui ", etc. Impossibile est autem, ab ipsa nativitate, hujusmodi aliquid eflì- cere. Restat igitur ut hic loquendi modus illud tempus significet, ex quo quis sapere incipit. C De venire matris meæ iu es protector meus. Si enim divina virtus fœtum non custodisset, si in- fantem non servasset, si puerum non protexisset, perisset sane inter varios casus aliquo infortunio. Hi vero tres versiculi, paucis mutatis, babentur etiam in psalmo xxı; veruiu illic omnia ad Chri- stum referuntur. Vers. 7. In te laudatio mea semper. In te, inquit, lymnos ac laudes meas semper fero. Quasi prodigium factus sum multis, et tu adjutor fortis. Ego, inquit, squallidus, atque aflictus et deformis effectus sum, præ jejunio saccoque et D tristitia : atque ideo a multis quasi monstrum quoddam existimatus sum, tametsi revera non ita essein, sed sic viderer, imprudentibus nimirum ac viliori multitudini. Per multos enim Scriptura solet sæpe vilissimos quosque intelligere. Paulus etiam consona Prophetæ nostri verbis de multorum opinione loquens dicebat: Nos stulti propter Chri- stum, vos autem prudentes in Christo”. VERS. 8. Impleatur os meum laude, ut cantem gloriam tuam, tota die magnitudinem tuam. Implea. tur imperautis verbum est, sed positum pro opta- tivo, ut diximus. Implebitur autem, si servitute, • Jub XXXI, 17. Cor. 17. 10. I
9α From heaven you have made judgement to be heard. You have made the above-mentioned verdict from heaven audible to me, you have impart- ed it to me as a prophet. One may also understand the verse as about the future universal judgement, namely, that you have made this audible to all people through divinely inspired Scripture, so that what follows is in conformity with this.
β-10 Γῆ ἐφοβήθη καὶ ἡσύχασεν ἐν τῷ ἀναστῆναι εἰς κρίσιν τὸν Θεὸν τοῦ σῶσαι πάντας τοὺς πραεῖς τῆς γῆς. Γῆν καλεῖ, πάντα ἄνθρωπον πρὸς ὃν εἴρηται, ὅτι Γῆ εἶ καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ, μάλιστα δὲ, τὸν φρονοῦντα γήϊνα. Ἐν τῷ ἀναστῆναι γὰρ, φησὶν, εἰς τὴν ῥηθεῖσαν πάνδημον κρίσιν τὸν Θεὸν, οἱ ἄνθρωποι πάντες ἡσύχασαν, καταργηθέντος λοιπὸν παντὸς ἔργου· ἀναστῆναι δὲ εἰς κρίσιν ἐπὶ τῷ σῶσαι πάντας τοὺς δικαίους· ἴδιον γὰρ | δικαίου παντὸς, ἡ πραότης.Γενοῦ μοι εἰς Θεὸν ὑπερασπιστὴν, καὶ εἰς τόπον ὀχυρὸν τοῦ σῶσαι με. Ἐκεῖ δὲ ἀντὶ τοῦ, Εις τόπον ὀχυρὸν, εἰς οἶκον καταφυγῆς, εἴρηται. Σχιν, "Οτι στερέωμά μου καὶ καταφυγή μου εἶ σύ. Ἐν ἐκείνῳ δὲ, ὅτι κραταίωμά μου, φησίν. ῾Ο Θεός μου, ῥῦσαί με ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλού, ἐκ χειρὸς παρανομοῦντος καὶ ἀδικοῦντος. Τοιοῦτοι γὰρ ἦσαν οἱ κυριεύοντες αὐτῶν. Ὅτι σὺ εἶ ἡ ὑπομονή μου, Κύριε. Είρηται ἐν τῷ λη' ψαλμῷ· Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου; οὐχὶ Κύριος ; Καὶ ἐν τῷ κδ ψαλμῷ· Καὶ σὲ ὑπέ μεινα ὅλην τὴν ἡμέραν. Κύριε ἡ ἐλπίς μου ἐκ νεότητός μου. Τοῦτο δῆλον. Ἐπὶ σὲ ἐπεστηρίχθην ἀπὸ γαστρός. Καὶ οὐκ ἐκ νεότητος μόνον ἐπὶ σοὶ ἤλπισα, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς μητρας γαστρός· εἴτουν εὐθὺς μετά τὸ τεχθῆναι ἐπὶ σὲ ἐφηδράσθην ὡς ἐπὶ ἔρεισμα παρὰ τῶν ἐμῶν γονέων. Δηλοῖ δὲ ἐντεῦθεν καὶ ὡς εὐσεβεῖς ἔσχε τοὺς γεννήτορας. Καὶ ἄλλως γάρ Εν τῇ ὀγδόῃ ἡμέρᾳ περιτέμνοντες τὰ βρέφη τῷ Θεῷ, ταῦτα κατεπίστευον χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι τὸ ᾿Απὸ γαστρός, καὶ ἐκ κοιλίας μητρὸς, καὶ τὰ τοιαῦτα, καθ' ὑπερβολὴν ἡ παλαιὰ διάλεκτος λαμβάνειν είωθεν· σημαίνοντα τὴν ἀρχὴν τῆς φρονήσεως, ἐξ ὅτου φρονεῖν τις ἤρξατο. Φησὶ γὰρ Ιώβ · Ε' δὲ καὶ τὸν ψωμόν μου ἔφαγον μόνος, καὶ ὀρφανώ οὐ μετέδωκα, εἰ μὴ ἐκ κοιλίας μητρὸς μετέδωκα, καὶ τὰ ἑξῆς. 'Αδύνατον γὰρ ἐξ αὐτῆς γεννήσεως και τορθοῦν τοιαῦτα. Δῆλον οὖν ὅτι τὸ ἑξῆς φρονεῖν ἦρ- ξάμην τὸ σχῆμα τοῦτο δηλοῖ. οι Εκ κοιλίας μητρός μου σὺ εἶ σκεπαστής. Εί γὰρ μὴ ἡ θεία δύναμις ἐφρούρει τὸ ἔμβρυον, καὶ ἐφύλαττε τὸ βρέφος, καὶ ἔσκεπε τὸ νήπιον, διεφθάρη ἂν πολλαῖς συμπίπτον περιστάσεσι. Ταῦτα δὲ τὰ τρία ῥητὰ καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ τέθεικεν ὁ Δαβίδ, μικρὸν παραλλάξας. Πλὴν ἐκεῖνα εἰς Χριστὸν ἀνή- χθησαν. Εν σοὶ ἡ ὕμνησίς μου διὰ παντός. Εν σοί, ἀντὶ τοῦ, εἰς σὲ μόνον, φησί· σὲ ὕμνουν ἀεί. ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς, καὶ σὺ βοηθός μου κραταιός. Συντακεὶς ὑπὸ νηστείας, καὶ σακκοδυτῶς, καὶ εἰδεχθῆς ἐκ λύπης φαινόμενος, ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς. ὡσεὶ τέρας δὲ εἶπε, διὰ τὸ μὴ ἀληθῶς εἶναι τέρας, ἀλλὰ δοκεῖν· καὶ οὐ τοῖς ἔμφροσιν, ἀλλὰ τοῖς χυδαιοτέ ροις · πολλοὺς γὰρ ἡ Γραφὴ τοὺς χείρονας λέγει. Φησὶ δὲ καὶ ὁ Παῦλος· Ἡμεῖς διὰ Χριστὸν μωροί ὑμεῖς δὲ φρόνιμοι, Πληρωθήτω το στόμα μου αινέσεως, όπως ύμνήσω τὴν δόξαν σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν μεγαλοπρέπειάν σου. Το Πληρωθήτω, ἀντὶ τοῦ, πληρωθείη. Πληρωθήσεται δὲ, εἰ τῆς δουλείας ἀπὸ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 3. Esto mihi in Deum protectorem, et in A locum munitum, ut salvum me ſacias. Ibi non muni- tum locum dixit, sed locum refugii. Quoniam firmamentum meum et refugium meum es tus. Ibi fortitudinem dixit pro firmamento. VERS. 4. Deus meus, libera me, de manu peccato- ris, et de manu inique agentis et injusti. Tales enim erant qui eis dominabantur. VERS. 5. Quoniam tu es exspectatio mea, Domine. Dictum est in psalmo xxxvi, ibi: Et nunc, quæ exspectatio mea ? nonne tu, Deus ? Item in psalmo ibi : Et te exspectavi tota dis. Dominus spes mea a juventute mea. Hoc per se clarum est. B VERS. 6. In te firmatus sum ex utero. Neque in te tantum speravi a juventute, sed ex ipso ma- terno utero, hoc est, ex eo tempore quo natus sum, in te solo stabilitus sum, veluti super quodam sustentaculo ac munimine tuihi a parentibus meis tradito. Ex quo julicare videtur pios se ac religio- sos parentes habuisse. Vel aliter : Cum octava die universos infantes circumciderent, ex ipso quasi utero eos Domino dicabant. Illud autem scire oportet, quod verba hæc, ex utero, item, de ventre matris meæ, et alia hujusmodi, per hyperbolen, hoc est, per excessum in veteri Scriptura dici solent, intelligendique ac cogitandi initium ac tempus significant, illud nimirum tempus, quo co- gitare quis ac sapere incipit. Simile quid legimus spud beatum Job : Si buccellam, inquit, meam comedi solus, et orphanis non tribui, si non ex ventre matris meæ dux illis fui ", etc. Impossibile est autem, ab ipsa nativitate, hujusmodi aliquid eflì- cere. Restat igitur ut hic loquendi modus illud tempus significet, ex quo quis sapere incipit. C De venire matris meæ iu es protector meus. Si enim divina virtus fœtum non custodisset, si in- fantem non servasset, si puerum non protexisset, perisset sane inter varios casus aliquo infortunio. Hi vero tres versiculi, paucis mutatis, babentur etiam in psalmo xxı; veruiu illic omnia ad Chri- stum referuntur. Vers. 7. In te laudatio mea semper. In te, inquit, lymnos ac laudes meas semper fero. Quasi prodigium factus sum multis, et tu adjutor fortis. Ego, inquit, squallidus, atque aflictus et deformis effectus sum, præ jejunio saccoque et D tristitia : atque ideo a multis quasi monstrum quoddam existimatus sum, tametsi revera non ita essein, sed sic viderer, imprudentibus nimirum ac viliori multitudini. Per multos enim Scriptura solet sæpe vilissimos quosque intelligere. Paulus etiam consona Prophetæ nostri verbis de multorum opinione loquens dicebat: Nos stulti propter Chri- stum, vos autem prudentes in Christo”. VERS. 8. Impleatur os meum laude, ut cantem gloriam tuam, tota die magnitudinem tuam. Implea. tur imperautis verbum est, sed positum pro opta- tivo, ut diximus. Implebitur autem, si servitute, • Jub XXXI, 17. Cor. 17. 10. I
9β-10 Earth has been struck with fear and fallen silent as God has arisen in judgement to save all the meek of the earth. He is calling ‘earth’ every man to whom it was said, Earth you are and to earth you will depart, and in particular the earthly-minded person. Once God has risen for the universal judgement mentioned, all people fell silent, every work having been abolished; moreover, he has risen in judgement to save all the just, for meekness is a characteristic of every just person.
α Ὅτι ἐνθύμιον ἀνθρώπου ἐξομολογήσεταί σοι. Τοῦτο πρὸς φόβον κεῖται τῶν ἀναλγήτων. Καὶ γὰρ τότε, φησὶ, πᾶν ἀνθρώπινον ἐνθύμιον, αὐτὸ ἑαυτὸ ἀνακαλύψει σοι δικάζοντι. Καὶ ἄκουε τοῦ μεγάλου Παύλου περὶ τούτου λέγοντος, Μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λογισμῶν κατηγορούντων ἢ καὶ ἀπολογουμένων, ἐν ἡμέρᾳ ὅτε κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀνθρώπων.Γενοῦ μοι εἰς Θεὸν ὑπερασπιστὴν, καὶ εἰς τόπον ὀχυρὸν τοῦ σῶσαι με. Ἐκεῖ δὲ ἀντὶ τοῦ, Εις τόπον ὀχυρὸν, εἰς οἶκον καταφυγῆς, εἴρηται. Σχιν, "Οτι στερέωμά μου καὶ καταφυγή μου εἶ σύ. Ἐν ἐκείνῳ δὲ, ὅτι κραταίωμά μου, φησίν. ῾Ο Θεός μου, ῥῦσαί με ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλού, ἐκ χειρὸς παρανομοῦντος καὶ ἀδικοῦντος. Τοιοῦτοι γὰρ ἦσαν οἱ κυριεύοντες αὐτῶν. Ὅτι σὺ εἶ ἡ ὑπομονή μου, Κύριε. Είρηται ἐν τῷ λη' ψαλμῷ· Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου; οὐχὶ Κύριος ; Καὶ ἐν τῷ κδ ψαλμῷ· Καὶ σὲ ὑπέ μεινα ὅλην τὴν ἡμέραν. Κύριε ἡ ἐλπίς μου ἐκ νεότητός μου. Τοῦτο δῆλον. Ἐπὶ σὲ ἐπεστηρίχθην ἀπὸ γαστρός. Καὶ οὐκ ἐκ νεότητος μόνον ἐπὶ σοὶ ἤλπισα, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς μητρας γαστρός· εἴτουν εὐθὺς μετά τὸ τεχθῆναι ἐπὶ σὲ ἐφηδράσθην ὡς ἐπὶ ἔρεισμα παρὰ τῶν ἐμῶν γονέων. Δηλοῖ δὲ ἐντεῦθεν καὶ ὡς εὐσεβεῖς ἔσχε τοὺς γεννήτορας. Καὶ ἄλλως γάρ Εν τῇ ὀγδόῃ ἡμέρᾳ περιτέμνοντες τὰ βρέφη τῷ Θεῷ, ταῦτα κατεπίστευον χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι τὸ ᾿Απὸ γαστρός, καὶ ἐκ κοιλίας μητρὸς, καὶ τὰ τοιαῦτα, καθ' ὑπερβολὴν ἡ παλαιὰ διάλεκτος λαμβάνειν είωθεν· σημαίνοντα τὴν ἀρχὴν τῆς φρονήσεως, ἐξ ὅτου φρονεῖν τις ἤρξατο. Φησὶ γὰρ Ιώβ · Ε' δὲ καὶ τὸν ψωμόν μου ἔφαγον μόνος, καὶ ὀρφανώ οὐ μετέδωκα, εἰ μὴ ἐκ κοιλίας μητρὸς μετέδωκα, καὶ τὰ ἑξῆς. 'Αδύνατον γὰρ ἐξ αὐτῆς γεννήσεως και τορθοῦν τοιαῦτα. Δῆλον οὖν ὅτι τὸ ἑξῆς φρονεῖν ἦρ- ξάμην τὸ σχῆμα τοῦτο δηλοῖ. οι Εκ κοιλίας μητρός μου σὺ εἶ σκεπαστής. Εί γὰρ μὴ ἡ θεία δύναμις ἐφρούρει τὸ ἔμβρυον, καὶ ἐφύλαττε τὸ βρέφος, καὶ ἔσκεπε τὸ νήπιον, διεφθάρη ἂν πολλαῖς συμπίπτον περιστάσεσι. Ταῦτα δὲ τὰ τρία ῥητὰ καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ τέθεικεν ὁ Δαβίδ, μικρὸν παραλλάξας. Πλὴν ἐκεῖνα εἰς Χριστὸν ἀνή- χθησαν. Εν σοὶ ἡ ὕμνησίς μου διὰ παντός. Εν σοί, ἀντὶ τοῦ, εἰς σὲ μόνον, φησί· σὲ ὕμνουν ἀεί. ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς, καὶ σὺ βοηθός μου κραταιός. Συντακεὶς ὑπὸ νηστείας, καὶ σακκοδυτῶς, καὶ εἰδεχθῆς ἐκ λύπης φαινόμενος, ὡσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς. ὡσεὶ τέρας δὲ εἶπε, διὰ τὸ μὴ ἀληθῶς εἶναι τέρας, ἀλλὰ δοκεῖν· καὶ οὐ τοῖς ἔμφροσιν, ἀλλὰ τοῖς χυδαιοτέ ροις · πολλοὺς γὰρ ἡ Γραφὴ τοὺς χείρονας λέγει. Φησὶ δὲ καὶ ὁ Παῦλος· Ἡμεῖς διὰ Χριστὸν μωροί ὑμεῖς δὲ φρόνιμοι, Πληρωθήτω το στόμα μου αινέσεως, όπως ύμνήσω τὴν δόξαν σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν μεγαλοπρέπειάν σου. Το Πληρωθήτω, ἀντὶ τοῦ, πληρωθείη. Πληρωθήσεται δὲ, εἰ τῆς δουλείας ἀπὸ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 3. Esto mihi in Deum protectorem, et in A locum munitum, ut salvum me ſacias. Ibi non muni- tum locum dixit, sed locum refugii. Quoniam firmamentum meum et refugium meum es tus. Ibi fortitudinem dixit pro firmamento. VERS. 4. Deus meus, libera me, de manu peccato- ris, et de manu inique agentis et injusti. Tales enim erant qui eis dominabantur. VERS. 5. Quoniam tu es exspectatio mea, Domine. Dictum est in psalmo xxxvi, ibi: Et nunc, quæ exspectatio mea ? nonne tu, Deus ? Item in psalmo ibi : Et te exspectavi tota dis. Dominus spes mea a juventute mea. Hoc per se clarum est. B VERS. 6. In te firmatus sum ex utero. Neque in te tantum speravi a juventute, sed ex ipso ma- terno utero, hoc est, ex eo tempore quo natus sum, in te solo stabilitus sum, veluti super quodam sustentaculo ac munimine tuihi a parentibus meis tradito. Ex quo julicare videtur pios se ac religio- sos parentes habuisse. Vel aliter : Cum octava die universos infantes circumciderent, ex ipso quasi utero eos Domino dicabant. Illud autem scire oportet, quod verba hæc, ex utero, item, de ventre matris meæ, et alia hujusmodi, per hyperbolen, hoc est, per excessum in veteri Scriptura dici solent, intelligendique ac cogitandi initium ac tempus significant, illud nimirum tempus, quo co- gitare quis ac sapere incipit. Simile quid legimus spud beatum Job : Si buccellam, inquit, meam comedi solus, et orphanis non tribui, si non ex ventre matris meæ dux illis fui ", etc. Impossibile est autem, ab ipsa nativitate, hujusmodi aliquid eflì- cere. Restat igitur ut hic loquendi modus illud tempus significet, ex quo quis sapere incipit. C De venire matris meæ iu es protector meus. Si enim divina virtus fœtum non custodisset, si in- fantem non servasset, si puerum non protexisset, perisset sane inter varios casus aliquo infortunio. Hi vero tres versiculi, paucis mutatis, babentur etiam in psalmo xxı; veruiu illic omnia ad Chri- stum referuntur. Vers. 7. In te laudatio mea semper. In te, inquit, lymnos ac laudes meas semper fero. Quasi prodigium factus sum multis, et tu adjutor fortis. Ego, inquit, squallidus, atque aflictus et deformis effectus sum, præ jejunio saccoque et D tristitia : atque ideo a multis quasi monstrum quoddam existimatus sum, tametsi revera non ita essein, sed sic viderer, imprudentibus nimirum ac viliori multitudini. Per multos enim Scriptura solet sæpe vilissimos quosque intelligere. Paulus etiam consona Prophetæ nostri verbis de multorum opinione loquens dicebat: Nos stulti propter Chri- stum, vos autem prudentes in Christo”. VERS. 8. Impleatur os meum laude, ut cantem gloriam tuam, tota die magnitudinem tuam. Implea. tur imperautis verbum est, sed positum pro opta- tivo, ut diximus. Implebitur autem, si servitute, • Jub XXXI, 17. Cor. 17. 10. I
11α For a man’s inner desire will make confession to you. This is placed to instil fear into the insensible. For at that time, he says, every human hid- den desire will reveal itself to you as you judge. And listen to the great Paul speaking about this, Their conflicting thoughts accusing or perhaps excusing them on that day when God will judge the secrets of men.
PG 128:777β Καὶ ἐγκατάλειμμα ἐνθυμίου ἑορτάσει σοι. Ἐγκατάλειμμα νοεῖται, τὸ λείψανον. Βούλεται δὲ εἰπεῖν, ὅτι καὶ αὐτὸ τὸ βραχύτατον μόριον τοῦ ἐνθυμήματος ἑορτάσει σοι, τουτέστιν, ἐπιδείξει σοι ἑαυτό· ἡ ἑορτὴ γὰρ ἐπίδειξίς ἐστι τοῦ ἑορταζομένου πράγματος. Ὅθεν καὶ ἑορτάσει, ἀντὶ τοῦ, θεατρίσει. Λέγοιτο δ’ ἂν καὶ ἄλλως, ὅτι οὐ μόνον αἱ ἐνθυμήσεις δῆλαί σοι ἔσονται, ἀλλὰ καὶ εἴ τις βιαζόμενος ὑπὸ τοῦ δαίμονος ἐνθυμηθῆναί τι πονηρὸν, μὴ πεισθεὶς, ἐγκατέλιπε τὸ τοιοῦτον ἐνθύμιον, μὴ ἐνθυμηθεὶς αὐτὸ, καὶ αὐτὴ ἡ ἐγκατάλειψις τοῦ τοιούτου ἐνθυμίου φανερώσει σοι ἑαυτήν· οὕτως οὐδὲν τὸ τυχόν σε λέληθεν.έ .1 αλλαγῶ· τότε γὰρ ὅλῳ στόματι πεπληρωμένῳ τῆς σῆς αἰνέσεως ὑμνήσω τὸ σὸν μεγαλοδύναμον καὶ παντοδύναμον, καὶ ὅσα οἱ εὐσεβεῖ; δοξάζουσιν, εἴτουν ὑπολαμβάνουσι περὶ σοῦ. “Η δόξαν ἁπλῶς καλεῖ τὴν μεγαλοσύνην. Καὶ οὐχ ἅπαξ ὑμνήσω, ἀλλὰ καὶ διὰ παντὸς τὴν μεγαλοπρέπειάν σου· οὕτω γὰρ τὸ, ὅλην τὴν ἡμέραν, ἡρμήνευσεν ὁ Σύμμαχος. Μὴ ἀπορρίψης με εἰς καιρόν γήρως. Ὁ ἐκ νεότητος βοηθῶν μὲ μὴ ἀπώσῃ με ἐν τῷ καιρῷ τοῦ γήσω;. Ἐγήρασα γὰρ ἤδη τῷ μακρῷ χρόνῳ τῆς ἐν Βαβυλῶνι δουλείας. Εἰκὸς δὲ ταῦτα λέγειν τοὺς γη- ραιοτέρους τοῦ λαοῦ· ἀλλὰ τὸ μὲν τοῦ σώματος γῆρας γνώριμον, τὸ δὲ τῆς ψυχῆς ἡ ἁμαρτία, έφε κτική τις ούσα τῆς ἐνεργείας τῆς ἀρετῆς. Ἐν τῷ ἐκλείπειν τὴν ἰσχύν μου, μὴ ἐγκατα- λίπῃς με. Τοῦτο σαφηνισμός ἐστι τοῦ ῥηθέντος στίχου, καὶ ἐπὶ σωματικῆς καὶ ψυχικής Ισχύος νοού- μενον. Οτι εἶπον· εἰ ἐχθροί μου ἐμοί. Τὸ Ἐμοὶ, ἀντὶ τοῦ, Ἐπ᾿ ἐμοί· εἴτουν δι' ἐμέ. Εἶπον δὲ πρὸς ἀλ- . λήλους. Καὶ οἱ φυλάσσοντες τὴν ψυχήν μου ἐβουλεύ- σαντο ἐπὶ τὸ αὐτό. Καὶ τοῦτο ἀναδίπλωσίς ἐστι τοῦ πρὸ αὐτοῦ, καὶ ἐπεξήγησις τὸ ῾Εβουλεύσαντο, τοῦ εἶπον. Φυλάσσοντας δὲ λέγει τοὺς ἐπιβουλεύ- οντας. Ἐπὶ τὸ αὐτὸ δὲ, ἀντὶ Ὁμοῦ συνελθόντες· εἶεν δ᾽ ἂν οὗτοι οὐ μόνον οἱ αἰσθητοι πολέμιοι, ἀλλὰ καὶ οἱ νοητοί. Λέγοντες· Ὁ Θεὸς εγκατέλιπεν αὐτὸν, κατα- διώξατε, καὶ καταλάβετε αὐτόν· ὅτι οὐκ ἔστι ὁ ῥυόμενος. Οὗτοι τῶν ἐχθρῶν οἱ λόγοι· τὸ δὲ, Κατα- διώξατε, ὅτι εἰ φυγῇ χρήσεται ὁ λαὸς οὗτος, κατα διώξετε, καὶ καταλάβετε αὐτόν· τοῦ Θεοῦ γὰρ, ὃν σέβεται, εγκαταλιπόντος αὐτὸν, οὐκ ἔστιν ὁ ῥυόμε νος. Ο Θεός μου, μὴ μακρύνῃς ἀπ' ἐμοῦ. Εἰ καὶ διώκει σε ἡ δυσωδία τῶν ἐμῶν ἁμαρτιῶν, ὃ καὶ προφήτης ἄλλος πρὸς Ἰουδαίους εἴρηκεν· Αἱ ἁμαρτ τίαι ὑμῶν διιστῶσιν ἀνὰ μέσον ὑμων καὶ τοῦ Θεοῦ. Μακρύνει γὰρ ὁ Θεὸς, οὐ κατ' οὐσίαν· ἀόριστος γὰρ ἀλλὰ κατὰ πρόνοιαν. ῾Ο Θεός μου, εἰς τὴν βοήθειάν μου πρόσχες. Τοῦτο τὸ ῥητὸν ἐν ἀρχῇ κεῖται τοῦ πρὸ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ. Αἰσχυνθήτωσαν καὶ ἐκλιπέτωσαν οἱ ἐνδιαβάλ λοντες τὴν ψυχήν μου. Τό, Εκλιπέτωσαν, ᾿Ανα- λωθήτωσαν εἶπεν ὁ Σύμμαχος. Τὴν ψυχήν μου δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐμέ· διαβάλλει δὲ πᾶς ἐχθρὸς, εἴτε αίσθη τὸς, εἴτε νοητός. Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπὴν οἱ ζητοῦντες τὰ κακά μοι. Περὶ μὲν τῆς αἰσχύνης καὶ τῆς ἐντροπῆς εἴρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Τὸ μία. idr COMMENT. IN PSALMOS. 71% A qua nunc premor, liberatus fuero. Tunc clepiot ore divinarum laudationum pleno, cantabo in hyunis magnam potentiam fuam, et quæcunque alia in tui gloriam a religiosis viris commemorari solent, aut cogitari de te. Vel, per gloriam sim- pliciter magnitudinem intelligit. Et non seinel tantum laudabo, sed perpetuo id faciam. Ita enim Symmachus ea verba reddidit, quæ hic habentur · tota die. VERS. 9. Ne projicius me in tempore senectutis. Tu, inquit, Deus, qui a juventute mea adjutor mihi fuisti, non projicies me in tempore senectutis. Jamıdiu etenim consenui tam diuturno Babylonica servitutis tempore. Est autem verisimile, quod hæc verba per Prophetam dicta sint, quasi ex persona seniorum populi. Cæterum corporis qui - dem senectus omuibus nota est, et palam patet, animæ autem senectus est peccatum, co quod non secus virtutis operationes comprimat, atque corporis actiones senectus. C Cum deficiunt vires meæ, ne derelinquas me. Ilic versiculus ad proxime præcedentis declarationem consequitur, sive de animæ, seu de corporis viri bus eum intelligas. VERS. 10. Quoniam dixerunt inimici met mihi.- Miki dixit, pro in me, seu propter me. Dixerunt autem mutuo inter se. Et qui observabant animam meam consilium fecerunt in unum. Repetitur hic atque exponitur sententia prioris versiculi. Nam quod ait : Consi- lium fecerunt in unum, ad expositionem positum est verbi, Dixerunt; per observantes autem hoc in loco insidiatores intelligit, visibiles nimirum atque in - visibiles inimicos. VERS. 11. Dicentes : Deus dereliquit eum, perse- quimini, comprehendite eam, quoniam non est qui cripiat. Hi sunt inimicorum sermones: Persequ:- mini, inquiunt, quia si populus fugam acceperit. vos persequemini, et comprehendetis eum. Nam cum Deus, quem venerantur, eos dereliquerit, nullus aderit amplius, qui cos liberet. VERS. 12. Deus meus, ne elongeris a me. Tametsi gravis sit peccatorum meorum odor, ac molestus, et te compellat, ut avertaris a me, quod alius etiam propheta ad Judæos dicebat : Peccata vestra, inquiens, dividunt et disjungunt vos a Deo " ; quæso tamen atque oro ne elongeris a me. Elonga - tur autem Deus non loco, aut essentia sua, est enim incircumscriptus Deus atque indefinitus, sed tantum providentia. D Isn. Lix, 2. PATROL GR. CXXVIII. Deus meus, in auxilium meum intende. Ilic etiam versiculus habetur in præsentis psalmi princi- VERS. 13. Erubescant el deficiant qui calumnian- tur aximam meam. Pro Deficiant, Symmachus dixit, Consumantur ; animam autem meam, hoc est, meipsum ; per calumniantes vero tam invi- sibiles quam visibiles inimicos intelligit. Induantur rubore et confusione, qui quærunt mala mihi. De rubore et confusione dictum est in præ- cedenti Psalmo. Ea autem verba : Qui quarunt
11β And a remnant of inner desire will make festal display to you. A remnant is something left over. He wishes to say that even the smallest morsel of inner desire will make festal display to you, that is, it will manifest itself to you, for a feast is a dis- playing forth of the thing celebrated. Hence it will ‘make festal display’, in the sense of, ‘it will hold up to public gaze’. It may also be interpreted in a different way [where ‘remnant’ is understood as ‘something abandoned’], that not only will your inner desires be manifest to you, but even if someone, being pressured by the demon to desire something evil and not being persuaded has aban- doned this desire, not having desired it, then even this abandonment of the desire will reveal itself to you. Thus nothing whatsoever escapes your notice.
α Εὔξασθε καὶ ἀπόδοτε Κυρίῳ τῷ Θεῷ ἡμῶν. Τούτων οὖν οὕτως ἐχόντων, ὑπόσχεσθε τῷ Θεῷ δῶρα μετανοίας, καὶ ἀπόδοτε αὐτὰ, ὡς χρέος ἀναγκαιότατον.έ .1 αλλαγῶ· τότε γὰρ ὅλῳ στόματι πεπληρωμένῳ τῆς σῆς αἰνέσεως ὑμνήσω τὸ σὸν μεγαλοδύναμον καὶ παντοδύναμον, καὶ ὅσα οἱ εὐσεβεῖ; δοξάζουσιν, εἴτουν ὑπολαμβάνουσι περὶ σοῦ. “Η δόξαν ἁπλῶς καλεῖ τὴν μεγαλοσύνην. Καὶ οὐχ ἅπαξ ὑμνήσω, ἀλλὰ καὶ διὰ παντὸς τὴν μεγαλοπρέπειάν σου· οὕτω γὰρ τὸ, ὅλην τὴν ἡμέραν, ἡρμήνευσεν ὁ Σύμμαχος. Μὴ ἀπορρίψης με εἰς καιρόν γήρως. Ὁ ἐκ νεότητος βοηθῶν μὲ μὴ ἀπώσῃ με ἐν τῷ καιρῷ τοῦ γήσω;. Ἐγήρασα γὰρ ἤδη τῷ μακρῷ χρόνῳ τῆς ἐν Βαβυλῶνι δουλείας. Εἰκὸς δὲ ταῦτα λέγειν τοὺς γη- ραιοτέρους τοῦ λαοῦ· ἀλλὰ τὸ μὲν τοῦ σώματος γῆρας γνώριμον, τὸ δὲ τῆς ψυχῆς ἡ ἁμαρτία, έφε κτική τις ούσα τῆς ἐνεργείας τῆς ἀρετῆς. Ἐν τῷ ἐκλείπειν τὴν ἰσχύν μου, μὴ ἐγκατα- λίπῃς με. Τοῦτο σαφηνισμός ἐστι τοῦ ῥηθέντος στίχου, καὶ ἐπὶ σωματικῆς καὶ ψυχικής Ισχύος νοού- μενον. Οτι εἶπον· εἰ ἐχθροί μου ἐμοί. Τὸ Ἐμοὶ, ἀντὶ τοῦ, Ἐπ᾿ ἐμοί· εἴτουν δι' ἐμέ. Εἶπον δὲ πρὸς ἀλ- . λήλους. Καὶ οἱ φυλάσσοντες τὴν ψυχήν μου ἐβουλεύ- σαντο ἐπὶ τὸ αὐτό. Καὶ τοῦτο ἀναδίπλωσίς ἐστι τοῦ πρὸ αὐτοῦ, καὶ ἐπεξήγησις τὸ ῾Εβουλεύσαντο, τοῦ εἶπον. Φυλάσσοντας δὲ λέγει τοὺς ἐπιβουλεύ- οντας. Ἐπὶ τὸ αὐτὸ δὲ, ἀντὶ Ὁμοῦ συνελθόντες· εἶεν δ᾽ ἂν οὗτοι οὐ μόνον οἱ αἰσθητοι πολέμιοι, ἀλλὰ καὶ οἱ νοητοί. Λέγοντες· Ὁ Θεὸς εγκατέλιπεν αὐτὸν, κατα- διώξατε, καὶ καταλάβετε αὐτόν· ὅτι οὐκ ἔστι ὁ ῥυόμενος. Οὗτοι τῶν ἐχθρῶν οἱ λόγοι· τὸ δὲ, Κατα- διώξατε, ὅτι εἰ φυγῇ χρήσεται ὁ λαὸς οὗτος, κατα διώξετε, καὶ καταλάβετε αὐτόν· τοῦ Θεοῦ γὰρ, ὃν σέβεται, εγκαταλιπόντος αὐτὸν, οὐκ ἔστιν ὁ ῥυόμε νος. Ο Θεός μου, μὴ μακρύνῃς ἀπ' ἐμοῦ. Εἰ καὶ διώκει σε ἡ δυσωδία τῶν ἐμῶν ἁμαρτιῶν, ὃ καὶ προφήτης ἄλλος πρὸς Ἰουδαίους εἴρηκεν· Αἱ ἁμαρτ τίαι ὑμῶν διιστῶσιν ἀνὰ μέσον ὑμων καὶ τοῦ Θεοῦ. Μακρύνει γὰρ ὁ Θεὸς, οὐ κατ' οὐσίαν· ἀόριστος γὰρ ἀλλὰ κατὰ πρόνοιαν. ῾Ο Θεός μου, εἰς τὴν βοήθειάν μου πρόσχες. Τοῦτο τὸ ῥητὸν ἐν ἀρχῇ κεῖται τοῦ πρὸ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ. Αἰσχυνθήτωσαν καὶ ἐκλιπέτωσαν οἱ ἐνδιαβάλ λοντες τὴν ψυχήν μου. Τό, Εκλιπέτωσαν, ᾿Ανα- λωθήτωσαν εἶπεν ὁ Σύμμαχος. Τὴν ψυχήν μου δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐμέ· διαβάλλει δὲ πᾶς ἐχθρὸς, εἴτε αίσθη τὸς, εἴτε νοητός. Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπὴν οἱ ζητοῦντες τὰ κακά μοι. Περὶ μὲν τῆς αἰσχύνης καὶ τῆς ἐντροπῆς εἴρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Τὸ μία. idr COMMENT. IN PSALMOS. 71% A qua nunc premor, liberatus fuero. Tunc clepiot ore divinarum laudationum pleno, cantabo in hyunis magnam potentiam fuam, et quæcunque alia in tui gloriam a religiosis viris commemorari solent, aut cogitari de te. Vel, per gloriam sim- pliciter magnitudinem intelligit. Et non seinel tantum laudabo, sed perpetuo id faciam. Ita enim Symmachus ea verba reddidit, quæ hic habentur · tota die. VERS. 9. Ne projicius me in tempore senectutis. Tu, inquit, Deus, qui a juventute mea adjutor mihi fuisti, non projicies me in tempore senectutis. Jamıdiu etenim consenui tam diuturno Babylonica servitutis tempore. Est autem verisimile, quod hæc verba per Prophetam dicta sint, quasi ex persona seniorum populi. Cæterum corporis qui - dem senectus omuibus nota est, et palam patet, animæ autem senectus est peccatum, co quod non secus virtutis operationes comprimat, atque corporis actiones senectus. C Cum deficiunt vires meæ, ne derelinquas me. Ilic versiculus ad proxime præcedentis declarationem consequitur, sive de animæ, seu de corporis viri bus eum intelligas. VERS. 10. Quoniam dixerunt inimici met mihi.- Miki dixit, pro in me, seu propter me. Dixerunt autem mutuo inter se. Et qui observabant animam meam consilium fecerunt in unum. Repetitur hic atque exponitur sententia prioris versiculi. Nam quod ait : Consi- lium fecerunt in unum, ad expositionem positum est verbi, Dixerunt; per observantes autem hoc in loco insidiatores intelligit, visibiles nimirum atque in - visibiles inimicos. VERS. 11. Dicentes : Deus dereliquit eum, perse- quimini, comprehendite eam, quoniam non est qui cripiat. Hi sunt inimicorum sermones: Persequ:- mini, inquiunt, quia si populus fugam acceperit. vos persequemini, et comprehendetis eum. Nam cum Deus, quem venerantur, eos dereliquerit, nullus aderit amplius, qui cos liberet. VERS. 12. Deus meus, ne elongeris a me. Tametsi gravis sit peccatorum meorum odor, ac molestus, et te compellat, ut avertaris a me, quod alius etiam propheta ad Judæos dicebat : Peccata vestra, inquiens, dividunt et disjungunt vos a Deo " ; quæso tamen atque oro ne elongeris a me. Elonga - tur autem Deus non loco, aut essentia sua, est enim incircumscriptus Deus atque indefinitus, sed tantum providentia. D Isn. Lix, 2. PATROL GR. CXXVIII. Deus meus, in auxilium meum intende. Ilic etiam versiculus habetur in præsentis psalmi princi- VERS. 13. Erubescant el deficiant qui calumnian- tur aximam meam. Pro Deficiant, Symmachus dixit, Consumantur ; animam autem meam, hoc est, meipsum ; per calumniantes vero tam invi- sibiles quam visibiles inimicos intelligit. Induantur rubore et confusione, qui quærunt mala mihi. De rubore et confusione dictum est in præ- cedenti Psalmo. Ea autem verba : Qui quarunt
12α Make vows and repay to the Lord our God. These things therefore being the case, promise to God gifts of repentance and render them as a most necessary obligation.
β Πάντες οἱ κύκλῳ αὐτοῦ οἴσουσι δῶρα. Κύκλῳ τοῦ Θεοῦ, οἱ ἀγαπῶντες αὐτὸν, ἐν οἷς ἐστιν αὐτός· Ἐκεῖ γὰρ, φησὶν, εἰμὶ ἐν μέσῳ αὐτῶν· οἳ πάντες οἴσουσι δῶρα, τὰς ἀρετάς.έ .1 αλλαγῶ· τότε γὰρ ὅλῳ στόματι πεπληρωμένῳ τῆς σῆς αἰνέσεως ὑμνήσω τὸ σὸν μεγαλοδύναμον καὶ παντοδύναμον, καὶ ὅσα οἱ εὐσεβεῖ; δοξάζουσιν, εἴτουν ὑπολαμβάνουσι περὶ σοῦ. “Η δόξαν ἁπλῶς καλεῖ τὴν μεγαλοσύνην. Καὶ οὐχ ἅπαξ ὑμνήσω, ἀλλὰ καὶ διὰ παντὸς τὴν μεγαλοπρέπειάν σου· οὕτω γὰρ τὸ, ὅλην τὴν ἡμέραν, ἡρμήνευσεν ὁ Σύμμαχος. Μὴ ἀπορρίψης με εἰς καιρόν γήρως. Ὁ ἐκ νεότητος βοηθῶν μὲ μὴ ἀπώσῃ με ἐν τῷ καιρῷ τοῦ γήσω;. Ἐγήρασα γὰρ ἤδη τῷ μακρῷ χρόνῳ τῆς ἐν Βαβυλῶνι δουλείας. Εἰκὸς δὲ ταῦτα λέγειν τοὺς γη- ραιοτέρους τοῦ λαοῦ· ἀλλὰ τὸ μὲν τοῦ σώματος γῆρας γνώριμον, τὸ δὲ τῆς ψυχῆς ἡ ἁμαρτία, έφε κτική τις ούσα τῆς ἐνεργείας τῆς ἀρετῆς. Ἐν τῷ ἐκλείπειν τὴν ἰσχύν μου, μὴ ἐγκατα- λίπῃς με. Τοῦτο σαφηνισμός ἐστι τοῦ ῥηθέντος στίχου, καὶ ἐπὶ σωματικῆς καὶ ψυχικής Ισχύος νοού- μενον. Οτι εἶπον· εἰ ἐχθροί μου ἐμοί. Τὸ Ἐμοὶ, ἀντὶ τοῦ, Ἐπ᾿ ἐμοί· εἴτουν δι' ἐμέ. Εἶπον δὲ πρὸς ἀλ- . λήλους. Καὶ οἱ φυλάσσοντες τὴν ψυχήν μου ἐβουλεύ- σαντο ἐπὶ τὸ αὐτό. Καὶ τοῦτο ἀναδίπλωσίς ἐστι τοῦ πρὸ αὐτοῦ, καὶ ἐπεξήγησις τὸ ῾Εβουλεύσαντο, τοῦ εἶπον. Φυλάσσοντας δὲ λέγει τοὺς ἐπιβουλεύ- οντας. Ἐπὶ τὸ αὐτὸ δὲ, ἀντὶ Ὁμοῦ συνελθόντες· εἶεν δ᾽ ἂν οὗτοι οὐ μόνον οἱ αἰσθητοι πολέμιοι, ἀλλὰ καὶ οἱ νοητοί. Λέγοντες· Ὁ Θεὸς εγκατέλιπεν αὐτὸν, κατα- διώξατε, καὶ καταλάβετε αὐτόν· ὅτι οὐκ ἔστι ὁ ῥυόμενος. Οὗτοι τῶν ἐχθρῶν οἱ λόγοι· τὸ δὲ, Κατα- διώξατε, ὅτι εἰ φυγῇ χρήσεται ὁ λαὸς οὗτος, κατα διώξετε, καὶ καταλάβετε αὐτόν· τοῦ Θεοῦ γὰρ, ὃν σέβεται, εγκαταλιπόντος αὐτὸν, οὐκ ἔστιν ὁ ῥυόμε νος. Ο Θεός μου, μὴ μακρύνῃς ἀπ' ἐμοῦ. Εἰ καὶ διώκει σε ἡ δυσωδία τῶν ἐμῶν ἁμαρτιῶν, ὃ καὶ προφήτης ἄλλος πρὸς Ἰουδαίους εἴρηκεν· Αἱ ἁμαρτ τίαι ὑμῶν διιστῶσιν ἀνὰ μέσον ὑμων καὶ τοῦ Θεοῦ. Μακρύνει γὰρ ὁ Θεὸς, οὐ κατ' οὐσίαν· ἀόριστος γὰρ ἀλλὰ κατὰ πρόνοιαν. ῾Ο Θεός μου, εἰς τὴν βοήθειάν μου πρόσχες. Τοῦτο τὸ ῥητὸν ἐν ἀρχῇ κεῖται τοῦ πρὸ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ. Αἰσχυνθήτωσαν καὶ ἐκλιπέτωσαν οἱ ἐνδιαβάλ λοντες τὴν ψυχήν μου. Τό, Εκλιπέτωσαν, ᾿Ανα- λωθήτωσαν εἶπεν ὁ Σύμμαχος. Τὴν ψυχήν μου δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐμέ· διαβάλλει δὲ πᾶς ἐχθρὸς, εἴτε αίσθη τὸς, εἴτε νοητός. Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπὴν οἱ ζητοῦντες τὰ κακά μοι. Περὶ μὲν τῆς αἰσχύνης καὶ τῆς ἐντροπῆς εἴρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Τὸ μία. idr COMMENT. IN PSALMOS. 71% A qua nunc premor, liberatus fuero. Tunc clepiot ore divinarum laudationum pleno, cantabo in hyunis magnam potentiam fuam, et quæcunque alia in tui gloriam a religiosis viris commemorari solent, aut cogitari de te. Vel, per gloriam sim- pliciter magnitudinem intelligit. Et non seinel tantum laudabo, sed perpetuo id faciam. Ita enim Symmachus ea verba reddidit, quæ hic habentur · tota die. VERS. 9. Ne projicius me in tempore senectutis. Tu, inquit, Deus, qui a juventute mea adjutor mihi fuisti, non projicies me in tempore senectutis. Jamıdiu etenim consenui tam diuturno Babylonica servitutis tempore. Est autem verisimile, quod hæc verba per Prophetam dicta sint, quasi ex persona seniorum populi. Cæterum corporis qui - dem senectus omuibus nota est, et palam patet, animæ autem senectus est peccatum, co quod non secus virtutis operationes comprimat, atque corporis actiones senectus. C Cum deficiunt vires meæ, ne derelinquas me. Ilic versiculus ad proxime præcedentis declarationem consequitur, sive de animæ, seu de corporis viri bus eum intelligas. VERS. 10. Quoniam dixerunt inimici met mihi.- Miki dixit, pro in me, seu propter me. Dixerunt autem mutuo inter se. Et qui observabant animam meam consilium fecerunt in unum. Repetitur hic atque exponitur sententia prioris versiculi. Nam quod ait : Consi- lium fecerunt in unum, ad expositionem positum est verbi, Dixerunt; per observantes autem hoc in loco insidiatores intelligit, visibiles nimirum atque in - visibiles inimicos. VERS. 11. Dicentes : Deus dereliquit eum, perse- quimini, comprehendite eam, quoniam non est qui cripiat. Hi sunt inimicorum sermones: Persequ:- mini, inquiunt, quia si populus fugam acceperit. vos persequemini, et comprehendetis eum. Nam cum Deus, quem venerantur, eos dereliquerit, nullus aderit amplius, qui cos liberet. VERS. 12. Deus meus, ne elongeris a me. Tametsi gravis sit peccatorum meorum odor, ac molestus, et te compellat, ut avertaris a me, quod alius etiam propheta ad Judæos dicebat : Peccata vestra, inquiens, dividunt et disjungunt vos a Deo " ; quæso tamen atque oro ne elongeris a me. Elonga - tur autem Deus non loco, aut essentia sua, est enim incircumscriptus Deus atque indefinitus, sed tantum providentia. D Isn. Lix, 2. PATROL GR. CXXVIII. Deus meus, in auxilium meum intende. Ilic etiam versiculus habetur in præsentis psalmi princi- VERS. 13. Erubescant el deficiant qui calumnian- tur aximam meam. Pro Deficiant, Symmachus dixit, Consumantur ; animam autem meam, hoc est, meipsum ; per calumniantes vero tam invi- sibiles quam visibiles inimicos intelligit. Induantur rubore et confusione, qui quærunt mala mihi. De rubore et confusione dictum est in præ- cedenti Psalmo. Ea autem verba : Qui quarunt
12β All those around him will offer gifts. Around God are those who love him, among whom is God himself, for it is written, There am I in the midst of them, all of whom will offer the virtues as gifts.
α Tῷ φοβερῷ καὶ ἀφαιρουμένῳ πνεύματα ἀρχόντων. Πνεύματα, τὰς ψυχάς. β αὐτὴ MCBF : αὕτη PSV.έ .1 αλλαγῶ· τότε γὰρ ὅλῳ στόματι πεπληρωμένῳ τῆς σῆς αἰνέσεως ὑμνήσω τὸ σὸν μεγαλοδύναμον καὶ παντοδύναμον, καὶ ὅσα οἱ εὐσεβεῖ; δοξάζουσιν, εἴτουν ὑπολαμβάνουσι περὶ σοῦ. “Η δόξαν ἁπλῶς καλεῖ τὴν μεγαλοσύνην. Καὶ οὐχ ἅπαξ ὑμνήσω, ἀλλὰ καὶ διὰ παντὸς τὴν μεγαλοπρέπειάν σου· οὕτω γὰρ τὸ, ὅλην τὴν ἡμέραν, ἡρμήνευσεν ὁ Σύμμαχος. Μὴ ἀπορρίψης με εἰς καιρόν γήρως. Ὁ ἐκ νεότητος βοηθῶν μὲ μὴ ἀπώσῃ με ἐν τῷ καιρῷ τοῦ γήσω;. Ἐγήρασα γὰρ ἤδη τῷ μακρῷ χρόνῳ τῆς ἐν Βαβυλῶνι δουλείας. Εἰκὸς δὲ ταῦτα λέγειν τοὺς γη- ραιοτέρους τοῦ λαοῦ· ἀλλὰ τὸ μὲν τοῦ σώματος γῆρας γνώριμον, τὸ δὲ τῆς ψυχῆς ἡ ἁμαρτία, έφε κτική τις ούσα τῆς ἐνεργείας τῆς ἀρετῆς. Ἐν τῷ ἐκλείπειν τὴν ἰσχύν μου, μὴ ἐγκατα- λίπῃς με. Τοῦτο σαφηνισμός ἐστι τοῦ ῥηθέντος στίχου, καὶ ἐπὶ σωματικῆς καὶ ψυχικής Ισχύος νοού- μενον. Οτι εἶπον· εἰ ἐχθροί μου ἐμοί. Τὸ Ἐμοὶ, ἀντὶ τοῦ, Ἐπ᾿ ἐμοί· εἴτουν δι' ἐμέ. Εἶπον δὲ πρὸς ἀλ- . λήλους. Καὶ οἱ φυλάσσοντες τὴν ψυχήν μου ἐβουλεύ- σαντο ἐπὶ τὸ αὐτό. Καὶ τοῦτο ἀναδίπλωσίς ἐστι τοῦ πρὸ αὐτοῦ, καὶ ἐπεξήγησις τὸ ῾Εβουλεύσαντο, τοῦ εἶπον. Φυλάσσοντας δὲ λέγει τοὺς ἐπιβουλεύ- οντας. Ἐπὶ τὸ αὐτὸ δὲ, ἀντὶ Ὁμοῦ συνελθόντες· εἶεν δ᾽ ἂν οὗτοι οὐ μόνον οἱ αἰσθητοι πολέμιοι, ἀλλὰ καὶ οἱ νοητοί. Λέγοντες· Ὁ Θεὸς εγκατέλιπεν αὐτὸν, κατα- διώξατε, καὶ καταλάβετε αὐτόν· ὅτι οὐκ ἔστι ὁ ῥυόμενος. Οὗτοι τῶν ἐχθρῶν οἱ λόγοι· τὸ δὲ, Κατα- διώξατε, ὅτι εἰ φυγῇ χρήσεται ὁ λαὸς οὗτος, κατα διώξετε, καὶ καταλάβετε αὐτόν· τοῦ Θεοῦ γὰρ, ὃν σέβεται, εγκαταλιπόντος αὐτὸν, οὐκ ἔστιν ὁ ῥυόμε νος. Ο Θεός μου, μὴ μακρύνῃς ἀπ' ἐμοῦ. Εἰ καὶ διώκει σε ἡ δυσωδία τῶν ἐμῶν ἁμαρτιῶν, ὃ καὶ προφήτης ἄλλος πρὸς Ἰουδαίους εἴρηκεν· Αἱ ἁμαρτ τίαι ὑμῶν διιστῶσιν ἀνὰ μέσον ὑμων καὶ τοῦ Θεοῦ. Μακρύνει γὰρ ὁ Θεὸς, οὐ κατ' οὐσίαν· ἀόριστος γὰρ ἀλλὰ κατὰ πρόνοιαν. ῾Ο Θεός μου, εἰς τὴν βοήθειάν μου πρόσχες. Τοῦτο τὸ ῥητὸν ἐν ἀρχῇ κεῖται τοῦ πρὸ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ. Αἰσχυνθήτωσαν καὶ ἐκλιπέτωσαν οἱ ἐνδιαβάλ λοντες τὴν ψυχήν μου. Τό, Εκλιπέτωσαν, ᾿Ανα- λωθήτωσαν εἶπεν ὁ Σύμμαχος. Τὴν ψυχήν μου δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐμέ· διαβάλλει δὲ πᾶς ἐχθρὸς, εἴτε αίσθη τὸς, εἴτε νοητός. Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπὴν οἱ ζητοῦντες τὰ κακά μοι. Περὶ μὲν τῆς αἰσχύνης καὶ τῆς ἐντροπῆς εἴρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Τὸ μία. idr COMMENT. IN PSALMOS. 71% A qua nunc premor, liberatus fuero. Tunc clepiot ore divinarum laudationum pleno, cantabo in hyunis magnam potentiam fuam, et quæcunque alia in tui gloriam a religiosis viris commemorari solent, aut cogitari de te. Vel, per gloriam sim- pliciter magnitudinem intelligit. Et non seinel tantum laudabo, sed perpetuo id faciam. Ita enim Symmachus ea verba reddidit, quæ hic habentur · tota die. VERS. 9. Ne projicius me in tempore senectutis. Tu, inquit, Deus, qui a juventute mea adjutor mihi fuisti, non projicies me in tempore senectutis. Jamıdiu etenim consenui tam diuturno Babylonica servitutis tempore. Est autem verisimile, quod hæc verba per Prophetam dicta sint, quasi ex persona seniorum populi. Cæterum corporis qui - dem senectus omuibus nota est, et palam patet, animæ autem senectus est peccatum, co quod non secus virtutis operationes comprimat, atque corporis actiones senectus. C Cum deficiunt vires meæ, ne derelinquas me. Ilic versiculus ad proxime præcedentis declarationem consequitur, sive de animæ, seu de corporis viri bus eum intelligas. VERS. 10. Quoniam dixerunt inimici met mihi.- Miki dixit, pro in me, seu propter me. Dixerunt autem mutuo inter se. Et qui observabant animam meam consilium fecerunt in unum. Repetitur hic atque exponitur sententia prioris versiculi. Nam quod ait : Consi- lium fecerunt in unum, ad expositionem positum est verbi, Dixerunt; per observantes autem hoc in loco insidiatores intelligit, visibiles nimirum atque in - visibiles inimicos. VERS. 11. Dicentes : Deus dereliquit eum, perse- quimini, comprehendite eam, quoniam non est qui cripiat. Hi sunt inimicorum sermones: Persequ:- mini, inquiunt, quia si populus fugam acceperit. vos persequemini, et comprehendetis eum. Nam cum Deus, quem venerantur, eos dereliquerit, nullus aderit amplius, qui cos liberet. VERS. 12. Deus meus, ne elongeris a me. Tametsi gravis sit peccatorum meorum odor, ac molestus, et te compellat, ut avertaris a me, quod alius etiam propheta ad Judæos dicebat : Peccata vestra, inquiens, dividunt et disjungunt vos a Deo " ; quæso tamen atque oro ne elongeris a me. Elonga - tur autem Deus non loco, aut essentia sua, est enim incircumscriptus Deus atque indefinitus, sed tantum providentia. D Isn. Lix, 2. PATROL GR. CXXVIII. Deus meus, in auxilium meum intende. Ilic etiam versiculus habetur in præsentis psalmi princi- VERS. 13. Erubescant el deficiant qui calumnian- tur aximam meam. Pro Deficiant, Symmachus dixit, Consumantur ; animam autem meam, hoc est, meipsum ; per calumniantes vero tam invi- sibiles quam visibiles inimicos intelligit. Induantur rubore et confusione, qui quærunt mala mihi. De rubore et confusione dictum est in præ- cedenti Psalmo. Ea autem verba : Qui quarunt
13α To the one who is fearful and takes away the spirits of princes. ‘Spirits’ are the souls.
β Φοβερῷ παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Παρὰ τῷ Φαραὼ καὶ τοῖς ἄλλοις, ὅσοι τὰς τῆς Αἰγύπτου μάστιγας καὶ τὰς λοιπὰς αὐτοῦ τερατουργίας ἠκηκόεισαν. 76 οϛ΄ 1 Εἰς τὸ τέλος· ὑπὲρ ᾽Ιδιθούμ· ψαλμὸς τῷ Ἀσάφ. Εἰς τὸ τέλος μὲν, ὅτι προφητεύει καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ἃ πείσονται ἐν Βαβυλῶνι οἱ δορυάλωτοι, καὶ ἃ εἴποιεν. Ψαλμὸς δὲ, φησὶ, ψαλθεὶς τῷ χοράρχῃ Ἀσὰφ, ὑπὲρ ᾽Ιδιθοὺμ, τουτέστιν, ἀντὶ τοῦ χοράρχου ᾽Ιδιθούμ. Φαίνεται γὰρ ὅτι τῷ ᾽Ιδιθοὺμ μὲν ἐδόθη πρὸς τὸ ψαλθῆναι, μὴ εὐκαιρήσαντος δὲ, ἐψάλθη παρὰ τοῦ Ἀσάφ. Ἐσχημάτισται δὲ προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ ἐν Βαβυλῶνι. α Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα. Ἐν Βαβυλῶνι δουλεύων, ἐβόησα πρὸς Θεόν. β Φωνῇ μου πρὸς τὸν Θεόν. Ἀπὸ κοινοῦ κἀνταῦθα τὸ, ἐκέκραξα· ἰστέον δὲ ὅτι τὸ θέμα, κεκράζω ἐστί. Περιττὸν δὲ δοκεῖ, τὸ, φωνῇ μου, ἀλλ’ ἔστιν ἰδίωμα καὶ τοῦτο, ὥσπερ καὶ τὸ δὶς τῷ αὐτῷ χρήσασθαι· δύνανται δὲ ἐμφαίνειν καὶ ἐπίτασιν τῆς κραυγῆς. γ Καὶ προσέσχε μοι. Θερμῶς βοῶντι καὶ ὁλοψύχως. α Ἐν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου τὸν Θεὸν ἐξεζήτησα. Tὸ, ἐξεζήτησα, τὴν σπουδαίαν ζήτησιν δηλοῖ· ἐξεζήτησα δὲ αὐτὸν εἰς ἀντίληψιν. β Ταῖς χερσί μου νυκτὸς ἐναντίον αὐτοῦ. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον καὶ ἐπὶ τούτου τὸ, ἐξεζήτησα. Πῶς δέ τις ἐκζητεῖ τὸν Θεὸν ταῖς χερσίν; ἐκτείνων αὐτὰς πρὸς αὐτὸν μετὰ δεήσεως· νυκτὸς δὲ, ὅτε πᾶσα πανταχόθεν ἄδεια· ἐναντίον δὲ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἐνώπιον αὐτοῦ πάντα βλέποντος. Τινὲς δὲ χεῖρας ἐνταῦθα, τὰς πράξεις νοοῦσι· νυκτὸς δὲ, τὸ λανθάνειν, ὅτι ἐξεζήτησα τὸν Θεὸν διὰ τῶν ἀγαθῶν πράξεων, λανθάνων τοὺς ἀνθρώπους. 17 τοῦ ἐν Βαβυλῶνι PSHVL : om. MΑCBF. α ἐξεζήτησα MCABF : ἐξεζήτει PSHV. β τὸ λανθάνειν MCBF : διὰ τὸ λανθάνειν PSΗV. β ἐξεζήτησα ΜΑCBF : ἐξεζήτησε PSΗV.έ .1 αλλαγῶ· τότε γὰρ ὅλῳ στόματι πεπληρωμένῳ τῆς σῆς αἰνέσεως ὑμνήσω τὸ σὸν μεγαλοδύναμον καὶ παντοδύναμον, καὶ ὅσα οἱ εὐσεβεῖ; δοξάζουσιν, εἴτουν ὑπολαμβάνουσι περὶ σοῦ. “Η δόξαν ἁπλῶς καλεῖ τὴν μεγαλοσύνην. Καὶ οὐχ ἅπαξ ὑμνήσω, ἀλλὰ καὶ διὰ παντὸς τὴν μεγαλοπρέπειάν σου· οὕτω γὰρ τὸ, ὅλην τὴν ἡμέραν, ἡρμήνευσεν ὁ Σύμμαχος. Μὴ ἀπορρίψης με εἰς καιρόν γήρως. Ὁ ἐκ νεότητος βοηθῶν μὲ μὴ ἀπώσῃ με ἐν τῷ καιρῷ τοῦ γήσω;. Ἐγήρασα γὰρ ἤδη τῷ μακρῷ χρόνῳ τῆς ἐν Βαβυλῶνι δουλείας. Εἰκὸς δὲ ταῦτα λέγειν τοὺς γη- ραιοτέρους τοῦ λαοῦ· ἀλλὰ τὸ μὲν τοῦ σώματος γῆρας γνώριμον, τὸ δὲ τῆς ψυχῆς ἡ ἁμαρτία, έφε κτική τις ούσα τῆς ἐνεργείας τῆς ἀρετῆς. Ἐν τῷ ἐκλείπειν τὴν ἰσχύν μου, μὴ ἐγκατα- λίπῃς με. Τοῦτο σαφηνισμός ἐστι τοῦ ῥηθέντος στίχου, καὶ ἐπὶ σωματικῆς καὶ ψυχικής Ισχύος νοού- μενον. Οτι εἶπον· εἰ ἐχθροί μου ἐμοί. Τὸ Ἐμοὶ, ἀντὶ τοῦ, Ἐπ᾿ ἐμοί· εἴτουν δι' ἐμέ. Εἶπον δὲ πρὸς ἀλ- . λήλους. Καὶ οἱ φυλάσσοντες τὴν ψυχήν μου ἐβουλεύ- σαντο ἐπὶ τὸ αὐτό. Καὶ τοῦτο ἀναδίπλωσίς ἐστι τοῦ πρὸ αὐτοῦ, καὶ ἐπεξήγησις τὸ ῾Εβουλεύσαντο, τοῦ εἶπον. Φυλάσσοντας δὲ λέγει τοὺς ἐπιβουλεύ- οντας. Ἐπὶ τὸ αὐτὸ δὲ, ἀντὶ Ὁμοῦ συνελθόντες· εἶεν δ᾽ ἂν οὗτοι οὐ μόνον οἱ αἰσθητοι πολέμιοι, ἀλλὰ καὶ οἱ νοητοί. Λέγοντες· Ὁ Θεὸς εγκατέλιπεν αὐτὸν, κατα- διώξατε, καὶ καταλάβετε αὐτόν· ὅτι οὐκ ἔστι ὁ ῥυόμενος. Οὗτοι τῶν ἐχθρῶν οἱ λόγοι· τὸ δὲ, Κατα- διώξατε, ὅτι εἰ φυγῇ χρήσεται ὁ λαὸς οὗτος, κατα διώξετε, καὶ καταλάβετε αὐτόν· τοῦ Θεοῦ γὰρ, ὃν σέβεται, εγκαταλιπόντος αὐτὸν, οὐκ ἔστιν ὁ ῥυόμε νος. Ο Θεός μου, μὴ μακρύνῃς ἀπ' ἐμοῦ. Εἰ καὶ διώκει σε ἡ δυσωδία τῶν ἐμῶν ἁμαρτιῶν, ὃ καὶ προφήτης ἄλλος πρὸς Ἰουδαίους εἴρηκεν· Αἱ ἁμαρτ τίαι ὑμῶν διιστῶσιν ἀνὰ μέσον ὑμων καὶ τοῦ Θεοῦ. Μακρύνει γὰρ ὁ Θεὸς, οὐ κατ' οὐσίαν· ἀόριστος γὰρ ἀλλὰ κατὰ πρόνοιαν. ῾Ο Θεός μου, εἰς τὴν βοήθειάν μου πρόσχες. Τοῦτο τὸ ῥητὸν ἐν ἀρχῇ κεῖται τοῦ πρὸ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ. Αἰσχυνθήτωσαν καὶ ἐκλιπέτωσαν οἱ ἐνδιαβάλ λοντες τὴν ψυχήν μου. Τό, Εκλιπέτωσαν, ᾿Ανα- λωθήτωσαν εἶπεν ὁ Σύμμαχος. Τὴν ψυχήν μου δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐμέ· διαβάλλει δὲ πᾶς ἐχθρὸς, εἴτε αίσθη τὸς, εἴτε νοητός. Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπὴν οἱ ζητοῦντες τὰ κακά μοι. Περὶ μὲν τῆς αἰσχύνης καὶ τῆς ἐντροπῆς εἴρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Τὸ μία. idr COMMENT. IN PSALMOS. 71% A qua nunc premor, liberatus fuero. Tunc clepiot ore divinarum laudationum pleno, cantabo in hyunis magnam potentiam fuam, et quæcunque alia in tui gloriam a religiosis viris commemorari solent, aut cogitari de te. Vel, per gloriam sim- pliciter magnitudinem intelligit. Et non seinel tantum laudabo, sed perpetuo id faciam. Ita enim Symmachus ea verba reddidit, quæ hic habentur · tota die. VERS. 9. Ne projicius me in tempore senectutis. Tu, inquit, Deus, qui a juventute mea adjutor mihi fuisti, non projicies me in tempore senectutis. Jamıdiu etenim consenui tam diuturno Babylonica servitutis tempore. Est autem verisimile, quod hæc verba per Prophetam dicta sint, quasi ex persona seniorum populi. Cæterum corporis qui - dem senectus omuibus nota est, et palam patet, animæ autem senectus est peccatum, co quod non secus virtutis operationes comprimat, atque corporis actiones senectus. C Cum deficiunt vires meæ, ne derelinquas me. Ilic versiculus ad proxime præcedentis declarationem consequitur, sive de animæ, seu de corporis viri bus eum intelligas. VERS. 10. Quoniam dixerunt inimici met mihi.- Miki dixit, pro in me, seu propter me. Dixerunt autem mutuo inter se. Et qui observabant animam meam consilium fecerunt in unum. Repetitur hic atque exponitur sententia prioris versiculi. Nam quod ait : Consi- lium fecerunt in unum, ad expositionem positum est verbi, Dixerunt; per observantes autem hoc in loco insidiatores intelligit, visibiles nimirum atque in - visibiles inimicos. VERS. 11. Dicentes : Deus dereliquit eum, perse- quimini, comprehendite eam, quoniam non est qui cripiat. Hi sunt inimicorum sermones: Persequ:- mini, inquiunt, quia si populus fugam acceperit. vos persequemini, et comprehendetis eum. Nam cum Deus, quem venerantur, eos dereliquerit, nullus aderit amplius, qui cos liberet. VERS. 12. Deus meus, ne elongeris a me. Tametsi gravis sit peccatorum meorum odor, ac molestus, et te compellat, ut avertaris a me, quod alius etiam propheta ad Judæos dicebat : Peccata vestra, inquiens, dividunt et disjungunt vos a Deo " ; quæso tamen atque oro ne elongeris a me. Elonga - tur autem Deus non loco, aut essentia sua, est enim incircumscriptus Deus atque indefinitus, sed tantum providentia. D Isn. Lix, 2. PATROL GR. CXXVIII. Deus meus, in auxilium meum intende. Ilic etiam versiculus habetur in præsentis psalmi princi- VERS. 13. Erubescant el deficiant qui calumnian- tur aximam meam. Pro Deficiant, Symmachus dixit, Consumantur ; animam autem meam, hoc est, meipsum ; per calumniantes vero tam invi- sibiles quam visibiles inimicos intelligit. Induantur rubore et confusione, qui quærunt mala mihi. De rubore et confusione dictum est in præ- cedenti Psalmo. Ea autem verba : Qui quarunt
13β Who is fearful before the kings of the earth. Before Pharaoh and all the others who had heard tell of the plagues of Egypt and his other wonders. 76 Psalm 76 1 Towards fulfilment; for Idithum; a psalm belonging to Asaph. ‘Towards fulfilment’, because this psalm also prophesies what the captives will suffer in Babylon and what they would say. It is, he says, a psalm sung by the choir-leader Asaph, ‘for Idithum’, that is, instead of the choir-leader Idithum, for it appears that it was given to Idithum to be sung, but being unable to do so, it was sung by Asaph. It is cast in the person of the people in Babylon. 2α With my voice I cried to the Lord. When enslaved in Babylon, I cried out to God. 2β With my voice to God. ‘I cried’ is understood here also. One should know that the root of the verb is κεκράζω [not κράζω]. ‘With my voice’ appears redundant, but this is an idiom, as is using it twice; it may also indicate an intensification of the cry. 2γ And he turned to me. Crying to him fervently and whole-heartedly. 3α In the day of my affliction I sought out God. ‘I have sought out’ indicates a fervent seeking. I have sought him out for assistance. 3β With my hands by night before him. ‘I sought out’ is to be understood here also. How does one seek out God with one’s hands? By stretching them out to him in entreaty. ‘By night’ when from every side there is every freedom; ‘before him’, that is, face to face with him who sees all things. Some understand ‘hands’ here as actions, and ‘by night’ as escaping attention, namely, I sought out God through good actions, escaping the attention of men.
Psalmus XCIIIPsalmus XCIV
PG 128:964Ψαλμός 76 — Psalm 76
PG 128:779γ Καὶ οὐκ ἠπατήθην. Καὶ ἐλπίσας εὑρεῖν βοηθὸν αὐτὸν, οὐκ ἠπατήθην ταῖς ἐλπίσιν, εἴτουν οὐκ ἠστόχησα. Δῆλον οὖν ὅτι μετὰ τὴν ἐκ Βαβυλῶνος | ἐπάνοδον ἁρμόσει ταῦτα τῷ λαῷ, ναὶ μὴν καὶ παντὶ τῷ ἐκ κινδύνων περισωθέντι.δὲ οἱ ζητοῦντες τα κακά μοι, ἡρμήνευται ἐν τῷ Α λζ' ψαλμῷ. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ ρη· Ἐνδυσά ει σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλέσθωσαν ὡς διπλοΐδα αἰσχύνην αὐτων. Ἐγὼ δὲ διὰ παντὸς ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν. Καὶ προσθήσω ἐπὶ πᾶσαν τὴν αἴνεσίν σου. Τῆς εὐχῆς μου δηλαδὴ πέρας λαμβανούσης. Πᾶσαν δὲ εἶπεν ὅτι οὐ διὰ λόγων μόνον, ἀλλὰ καὶ δι' ἔργων ἐστὶν αἴνεσις· φησὶ γὰρ ὁ Σωτήρ· Οπως ἴδωσι τὰ ἔργα ὑμῶν, καὶ δοξάζωσι τὸν Πατέρα ὑμῶν, τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Τὸ στόμα μου ἀναγγελεῖ τὴν δικαιοσύνην σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν σωτηρίαν μου. 'Αναγγελεί ὅπως τε κατεδίκασας τοὺς πολεμίους, καὶ ὅπως ἡμᾶς ἔσωσας. Ὅτι οὐκ ἔγνων γραμματείας, εἰσελεύσομαι ἐν δυναστείᾳ Κυρίου. Υποσχόμενος ἀναγγεῖλαι τὴν τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνην, καὶ τὴν παρ' αὐτοῦ σωτη ρίαν, εἶτα συνεὶς ὅτι οὐκ ἔστιν ἱκανός, μετριοφρο- νεῖ λέγων· Οὐκ ἔμαθον σοφιστείας τεχνικάς, ἵνα δυνηθῶ ἀξίως ἀναγγέλλειν. Ὅμως εἰσελεύσομαι εἰς τὴν ὑπόσχεσιν, ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ δυνάμει, καὶ ταύτῃ θαῤῥῶν, ἐπιχειρήσω. Τὸ δὲ ὅτι παρέλκον τέθειται· ἢ βεῦαιωτικὸν, ἀντὶ τοῦ ὄντως. Τινὲς δὲ αἰτιολο- γικὶν ἀντὶ τοῦ διότι τοῦτο νοοῦντες, μετὰ τὸ γραμ ματείας, ὑποστίζουσι, καὶ συνάπτουσι τὸ ἑξῆς. Αλ λοι δὲ γραμματείας λέγουσι τὰς παραγγελλίας τῶν Γραμματέων, οἱ τρὶς τοῦ ἔτους παρήγγελον τῷ λαῷ εἰσελθεῖν εἰς Ἱεροσόλυμα καὶ εἰς τὸν ναόν· φησὶν οὖν, ὅτι οὐκ ἀπὸ παραγγελίας αὐτῶν, ἀλλ' ἐκ δυνά- μεως θείας εἰσελεύσομαι. Ει Κύριε, μνησθήσομαι τῆς δικαιοσύνης σου γιός νου. Οὐκ ἐπιλάθωμαί ποτε τῆς τοιαύτης σου δικαιοσύ νης· ἀλλ' ἐπὶ μνήμης ἔξω ταύτην ἀεί. Μόνον δὲ εἶπαι ἐμφαίνων, ὅτι Σὺ μόνος δικάσει; ἡμῖν καὶ τοῖς ἐχθροῖς, καὶ οὐδεὶς ἕτερος. Διὸ καὶ οὐκ ἀνθρώπου δικαιοσύνης, ἀλλὰ τῆς σοῦ μόνου μνησθήσομαι. Ο Θεός μου, ἃ ἐδίδαξάς με ἐκ νεότητός μου, καὶ μέχρι τοῦ νῦν, ἀπαγγελῶ τὰ θαυμάσιά σου. ᾿Απὸ τοῦ Δαβίδ δὲ τὰ ἑξῆς νοοῦνται. Καθ' ὑπερβα- τὸν δὲ ἡ σύνταξις. Ο Θεός μου, ἀπαγγελῶ τὰ θαυ μάτιά σου, ἃ ἐδίδαξάς με ἐκ νεότητός μου, καὶ μέχρι τοῦ νῦν. Θαυμάσια δὲ λέγει τὰ ἐν τοῖς βίβλοις ἀναγεγραμμένα, ὅσα ὁ Θεὸς ἐπὶ σωτηρίᾳ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων ἑτερατούργησεν, ἢ καὶ ὅσα ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ γεγόνασι. Καὶ ἕως γήρως καὶ πρεσβείου, ὁ Θεός μου, μὴ ἐγκαταλίπῃς με. Πρεσβεῖον τὸ ἔσχατόν ἐστι γῆρας, ἐξ οὗ καὶ πρεσβύτερος τοῦ λαοῦ. Ὁ δὲ μέχρι τούτου σκεπασθεὶς οὐδὲ εἰς τὸ ἑξῆς ἐγκαταλειφθήσεται. Η καὶ ἄλλως, αόριστον τὸ ἕως, κατὰ ἰδίωμα της Γραφῆς, ὡς συννοουμένου καὶ τοῦ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala miki, exposita fuerunt in Psalmo xxxvii. In- venies etiam iu psalmo cvi : Induantur calum- niantes me confusione, et operiantur sicut diploide pudore suo. VERS. 14. Ego autem semper sperabo in te, adjiciam super omnem laudem tuam. Quia quod votis expetiveram, adeptus sum. Omnem autem laudem ideo dixit, quia non sermone tantum aut ver- bis, sed operibus etiam laudetur Dominus. Et ideo Salvator noster dicebat: Ut videant bonu opera vestra, et glorificent Patrem restrum qui in cœ- lis est 92. VERS. 15. Os meum annuntiabit justitiam tuam, tota die salutem tuam. Quando videlicet et inimi- cos condemnaveris, et nos salvaveris. VERS. 16. Quoniam non novi litteraturas, introibo in potentatu Domini. Cum pollicitus sit Propheta se annuntiaturum esse justitiain Dei, et salutem quam ab eo fuerat consecutas, et postmodum se ad hoc minus idoneum esse perspexerit, sermonem suum temperat, et moderatius loquitur, dicens, nun- quan, didicisse se disciplinas, aut scientias, ut condigne possit divinas virtutes annuntiare: et quod ideo, ut pollicita a se adimpleat, ingredietur in divina potestate, qua fretus hujusmodi pro- vinciam tentabit. Dictio autem quoniam, abundat, vel confirmantis adverbium est pro vere. Aliqui etiam dicunt, quod dictio quoniam, hoc in loco rationem reddit, atque ita intelligentes punctum ponunt post dictionem litteraturas et conjungunt, quod sequitur. Alii vero pro litteraturas, seu potius C (juxta aliam Græcæ dictionis ypaµµarelaç significationem] per Scribarum scripturas, mandata intelligunt. Scribæ etenim ter in anno populum jubebant ingredi in templum, quod erat in Jerusa” lem. Ego, inquit, posthac non ob Scribarum jussa, sed ex divina potentia illuc ingrediar. Domine, memorabor justitiæ tuæ solius.Nunquam hujusmodi justitiæ tuæ obliviscar, quinimo in mente eam semper retinebo. Solius autem dixit, ac si diceret: Tu solus nostramı inimicorum cau- sam judicabis, et nullus alius : atque ideo non liu- manæ justitiæ, sed tuæ solius recordabor. VERS. 17. Deus meus, quæ docuisti me a juventute mea, el usque nunc, annuntiabo mirabilia tua. Hæe quæ sequuntur dicta esse intelliguntur ex persona beati David; et constructio fit per hyperbaton : Deus meus, annuntiabo mirabilia tua,quæ docuisti me a juventute mea et usque nunc. Mirabilia autem appellavit omnia admiranda opera, quæ ob Israe litici populi salútem, Deum fecisse legimus, vel etiam quæcunque temporibus suis contigerant. VERS. 18. usque ad senectam et senium, Deus meus, ne derelinquas me. Per senium extremam se- nectutis partem intelligit, unde senior populi. Qui autem a Deo eousque fuerit protectus, amplius non derelinquetur. Vel indeterminate intelliges dictionem usque, quemadmodum sæpe apud Scri- pturam reperitur, et conjunctim ac sub codem sensu intelligantur verba quæ sequuntur. ss Matth. v, 16. D
3γ And I was not deceived. And having hoped to find him as a helper I was not deceived in my hopes, namely, I did not miss the mark. It is clear therefore that these words will be fitting for the people after the return from Babylon, and indeed for everyone who has been saved from dangers.
δ Ἀπηνήνατο παρακληθῆναι ἡ ψυχή μου. Ἀπηρνήσατο, ἀπηγόρευσεν, οὐκ ἐδέξατο παρηγορηθῆναι ἐξ ἀνθρώπου, λίαν βαρυθυμοῦσα.δὲ οἱ ζητοῦντες τα κακά μοι, ἡρμήνευται ἐν τῷ Α λζ' ψαλμῷ. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ ρη· Ἐνδυσά ει σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλέσθωσαν ὡς διπλοΐδα αἰσχύνην αὐτων. Ἐγὼ δὲ διὰ παντὸς ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν. Καὶ προσθήσω ἐπὶ πᾶσαν τὴν αἴνεσίν σου. Τῆς εὐχῆς μου δηλαδὴ πέρας λαμβανούσης. Πᾶσαν δὲ εἶπεν ὅτι οὐ διὰ λόγων μόνον, ἀλλὰ καὶ δι' ἔργων ἐστὶν αἴνεσις· φησὶ γὰρ ὁ Σωτήρ· Οπως ἴδωσι τὰ ἔργα ὑμῶν, καὶ δοξάζωσι τὸν Πατέρα ὑμῶν, τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Τὸ στόμα μου ἀναγγελεῖ τὴν δικαιοσύνην σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν σωτηρίαν μου. 'Αναγγελεί ὅπως τε κατεδίκασας τοὺς πολεμίους, καὶ ὅπως ἡμᾶς ἔσωσας. Ὅτι οὐκ ἔγνων γραμματείας, εἰσελεύσομαι ἐν δυναστείᾳ Κυρίου. Υποσχόμενος ἀναγγεῖλαι τὴν τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνην, καὶ τὴν παρ' αὐτοῦ σωτη ρίαν, εἶτα συνεὶς ὅτι οὐκ ἔστιν ἱκανός, μετριοφρο- νεῖ λέγων· Οὐκ ἔμαθον σοφιστείας τεχνικάς, ἵνα δυνηθῶ ἀξίως ἀναγγέλλειν. Ὅμως εἰσελεύσομαι εἰς τὴν ὑπόσχεσιν, ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ δυνάμει, καὶ ταύτῃ θαῤῥῶν, ἐπιχειρήσω. Τὸ δὲ ὅτι παρέλκον τέθειται· ἢ βεῦαιωτικὸν, ἀντὶ τοῦ ὄντως. Τινὲς δὲ αἰτιολο- γικὶν ἀντὶ τοῦ διότι τοῦτο νοοῦντες, μετὰ τὸ γραμ ματείας, ὑποστίζουσι, καὶ συνάπτουσι τὸ ἑξῆς. Αλ λοι δὲ γραμματείας λέγουσι τὰς παραγγελλίας τῶν Γραμματέων, οἱ τρὶς τοῦ ἔτους παρήγγελον τῷ λαῷ εἰσελθεῖν εἰς Ἱεροσόλυμα καὶ εἰς τὸν ναόν· φησὶν οὖν, ὅτι οὐκ ἀπὸ παραγγελίας αὐτῶν, ἀλλ' ἐκ δυνά- μεως θείας εἰσελεύσομαι. Ει Κύριε, μνησθήσομαι τῆς δικαιοσύνης σου γιός νου. Οὐκ ἐπιλάθωμαί ποτε τῆς τοιαύτης σου δικαιοσύ νης· ἀλλ' ἐπὶ μνήμης ἔξω ταύτην ἀεί. Μόνον δὲ εἶπαι ἐμφαίνων, ὅτι Σὺ μόνος δικάσει; ἡμῖν καὶ τοῖς ἐχθροῖς, καὶ οὐδεὶς ἕτερος. Διὸ καὶ οὐκ ἀνθρώπου δικαιοσύνης, ἀλλὰ τῆς σοῦ μόνου μνησθήσομαι. Ο Θεός μου, ἃ ἐδίδαξάς με ἐκ νεότητός μου, καὶ μέχρι τοῦ νῦν, ἀπαγγελῶ τὰ θαυμάσιά σου. ᾿Απὸ τοῦ Δαβίδ δὲ τὰ ἑξῆς νοοῦνται. Καθ' ὑπερβα- τὸν δὲ ἡ σύνταξις. Ο Θεός μου, ἀπαγγελῶ τὰ θαυ μάτιά σου, ἃ ἐδίδαξάς με ἐκ νεότητός μου, καὶ μέχρι τοῦ νῦν. Θαυμάσια δὲ λέγει τὰ ἐν τοῖς βίβλοις ἀναγεγραμμένα, ὅσα ὁ Θεὸς ἐπὶ σωτηρίᾳ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων ἑτερατούργησεν, ἢ καὶ ὅσα ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ γεγόνασι. Καὶ ἕως γήρως καὶ πρεσβείου, ὁ Θεός μου, μὴ ἐγκαταλίπῃς με. Πρεσβεῖον τὸ ἔσχατόν ἐστι γῆρας, ἐξ οὗ καὶ πρεσβύτερος τοῦ λαοῦ. Ὁ δὲ μέχρι τούτου σκεπασθεὶς οὐδὲ εἰς τὸ ἑξῆς ἐγκαταλειφθήσεται. Η καὶ ἄλλως, αόριστον τὸ ἕως, κατὰ ἰδίωμα της Γραφῆς, ὡς συννοουμένου καὶ τοῦ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala miki, exposita fuerunt in Psalmo xxxvii. In- venies etiam iu psalmo cvi : Induantur calum- niantes me confusione, et operiantur sicut diploide pudore suo. VERS. 14. Ego autem semper sperabo in te, adjiciam super omnem laudem tuam. Quia quod votis expetiveram, adeptus sum. Omnem autem laudem ideo dixit, quia non sermone tantum aut ver- bis, sed operibus etiam laudetur Dominus. Et ideo Salvator noster dicebat: Ut videant bonu opera vestra, et glorificent Patrem restrum qui in cœ- lis est 92. VERS. 15. Os meum annuntiabit justitiam tuam, tota die salutem tuam. Quando videlicet et inimi- cos condemnaveris, et nos salvaveris. VERS. 16. Quoniam non novi litteraturas, introibo in potentatu Domini. Cum pollicitus sit Propheta se annuntiaturum esse justitiain Dei, et salutem quam ab eo fuerat consecutas, et postmodum se ad hoc minus idoneum esse perspexerit, sermonem suum temperat, et moderatius loquitur, dicens, nun- quan, didicisse se disciplinas, aut scientias, ut condigne possit divinas virtutes annuntiare: et quod ideo, ut pollicita a se adimpleat, ingredietur in divina potestate, qua fretus hujusmodi pro- vinciam tentabit. Dictio autem quoniam, abundat, vel confirmantis adverbium est pro vere. Aliqui etiam dicunt, quod dictio quoniam, hoc in loco rationem reddit, atque ita intelligentes punctum ponunt post dictionem litteraturas et conjungunt, quod sequitur. Alii vero pro litteraturas, seu potius C (juxta aliam Græcæ dictionis ypaµµarelaç significationem] per Scribarum scripturas, mandata intelligunt. Scribæ etenim ter in anno populum jubebant ingredi in templum, quod erat in Jerusa” lem. Ego, inquit, posthac non ob Scribarum jussa, sed ex divina potentia illuc ingrediar. Domine, memorabor justitiæ tuæ solius.Nunquam hujusmodi justitiæ tuæ obliviscar, quinimo in mente eam semper retinebo. Solius autem dixit, ac si diceret: Tu solus nostramı inimicorum cau- sam judicabis, et nullus alius : atque ideo non liu- manæ justitiæ, sed tuæ solius recordabor. VERS. 17. Deus meus, quæ docuisti me a juventute mea, el usque nunc, annuntiabo mirabilia tua. Hæe quæ sequuntur dicta esse intelliguntur ex persona beati David; et constructio fit per hyperbaton : Deus meus, annuntiabo mirabilia tua,quæ docuisti me a juventute mea et usque nunc. Mirabilia autem appellavit omnia admiranda opera, quæ ob Israe litici populi salútem, Deum fecisse legimus, vel etiam quæcunque temporibus suis contigerant. VERS. 18. usque ad senectam et senium, Deus meus, ne derelinquas me. Per senium extremam se- nectutis partem intelligit, unde senior populi. Qui autem a Deo eousque fuerit protectus, amplius non derelinquetur. Vel indeterminate intelliges dictionem usque, quemadmodum sæpe apud Scri- pturam reperitur, et conjunctim ac sub codem sensu intelligantur verba quæ sequuntur. ss Matth. v, 16. D
3δ My soul refused to be comforted. In deep despondence it utterly rejected, it forbad, it did not accept to be comforted by men.
α Ἐμνήσθην τοῦ Θεοῦ καὶ εὐφράνθην. Μίαν μόνην εἶχον παράκλησιν ἐν τοσούτοις κακοῖς, τὴν τοῦ Θεοῦ μνήμην. Μνημονεύων γὰρ ὅτι δύναται ἀπαλλάξαι με, παρηγορούμην. Ὦ τῆς εὐπορίστου παραμυθίας!δὲ οἱ ζητοῦντες τα κακά μοι, ἡρμήνευται ἐν τῷ Α λζ' ψαλμῷ. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ ρη· Ἐνδυσά ει σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλέσθωσαν ὡς διπλοΐδα αἰσχύνην αὐτων. Ἐγὼ δὲ διὰ παντὸς ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν. Καὶ προσθήσω ἐπὶ πᾶσαν τὴν αἴνεσίν σου. Τῆς εὐχῆς μου δηλαδὴ πέρας λαμβανούσης. Πᾶσαν δὲ εἶπεν ὅτι οὐ διὰ λόγων μόνον, ἀλλὰ καὶ δι' ἔργων ἐστὶν αἴνεσις· φησὶ γὰρ ὁ Σωτήρ· Οπως ἴδωσι τὰ ἔργα ὑμῶν, καὶ δοξάζωσι τὸν Πατέρα ὑμῶν, τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Τὸ στόμα μου ἀναγγελεῖ τὴν δικαιοσύνην σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν σωτηρίαν μου. 'Αναγγελεί ὅπως τε κατεδίκασας τοὺς πολεμίους, καὶ ὅπως ἡμᾶς ἔσωσας. Ὅτι οὐκ ἔγνων γραμματείας, εἰσελεύσομαι ἐν δυναστείᾳ Κυρίου. Υποσχόμενος ἀναγγεῖλαι τὴν τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνην, καὶ τὴν παρ' αὐτοῦ σωτη ρίαν, εἶτα συνεὶς ὅτι οὐκ ἔστιν ἱκανός, μετριοφρο- νεῖ λέγων· Οὐκ ἔμαθον σοφιστείας τεχνικάς, ἵνα δυνηθῶ ἀξίως ἀναγγέλλειν. Ὅμως εἰσελεύσομαι εἰς τὴν ὑπόσχεσιν, ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ δυνάμει, καὶ ταύτῃ θαῤῥῶν, ἐπιχειρήσω. Τὸ δὲ ὅτι παρέλκον τέθειται· ἢ βεῦαιωτικὸν, ἀντὶ τοῦ ὄντως. Τινὲς δὲ αἰτιολο- γικὶν ἀντὶ τοῦ διότι τοῦτο νοοῦντες, μετὰ τὸ γραμ ματείας, ὑποστίζουσι, καὶ συνάπτουσι τὸ ἑξῆς. Αλ λοι δὲ γραμματείας λέγουσι τὰς παραγγελλίας τῶν Γραμματέων, οἱ τρὶς τοῦ ἔτους παρήγγελον τῷ λαῷ εἰσελθεῖν εἰς Ἱεροσόλυμα καὶ εἰς τὸν ναόν· φησὶν οὖν, ὅτι οὐκ ἀπὸ παραγγελίας αὐτῶν, ἀλλ' ἐκ δυνά- μεως θείας εἰσελεύσομαι. Ει Κύριε, μνησθήσομαι τῆς δικαιοσύνης σου γιός νου. Οὐκ ἐπιλάθωμαί ποτε τῆς τοιαύτης σου δικαιοσύ νης· ἀλλ' ἐπὶ μνήμης ἔξω ταύτην ἀεί. Μόνον δὲ εἶπαι ἐμφαίνων, ὅτι Σὺ μόνος δικάσει; ἡμῖν καὶ τοῖς ἐχθροῖς, καὶ οὐδεὶς ἕτερος. Διὸ καὶ οὐκ ἀνθρώπου δικαιοσύνης, ἀλλὰ τῆς σοῦ μόνου μνησθήσομαι. Ο Θεός μου, ἃ ἐδίδαξάς με ἐκ νεότητός μου, καὶ μέχρι τοῦ νῦν, ἀπαγγελῶ τὰ θαυμάσιά σου. ᾿Απὸ τοῦ Δαβίδ δὲ τὰ ἑξῆς νοοῦνται. Καθ' ὑπερβα- τὸν δὲ ἡ σύνταξις. Ο Θεός μου, ἀπαγγελῶ τὰ θαυ μάτιά σου, ἃ ἐδίδαξάς με ἐκ νεότητός μου, καὶ μέχρι τοῦ νῦν. Θαυμάσια δὲ λέγει τὰ ἐν τοῖς βίβλοις ἀναγεγραμμένα, ὅσα ὁ Θεὸς ἐπὶ σωτηρίᾳ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων ἑτερατούργησεν, ἢ καὶ ὅσα ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ γεγόνασι. Καὶ ἕως γήρως καὶ πρεσβείου, ὁ Θεός μου, μὴ ἐγκαταλίπῃς με. Πρεσβεῖον τὸ ἔσχατόν ἐστι γῆρας, ἐξ οὗ καὶ πρεσβύτερος τοῦ λαοῦ. Ὁ δὲ μέχρι τούτου σκεπασθεὶς οὐδὲ εἰς τὸ ἑξῆς ἐγκαταλειφθήσεται. Η καὶ ἄλλως, αόριστον τὸ ἕως, κατὰ ἰδίωμα της Γραφῆς, ὡς συννοουμένου καὶ τοῦ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala miki, exposita fuerunt in Psalmo xxxvii. In- venies etiam iu psalmo cvi : Induantur calum- niantes me confusione, et operiantur sicut diploide pudore suo. VERS. 14. Ego autem semper sperabo in te, adjiciam super omnem laudem tuam. Quia quod votis expetiveram, adeptus sum. Omnem autem laudem ideo dixit, quia non sermone tantum aut ver- bis, sed operibus etiam laudetur Dominus. Et ideo Salvator noster dicebat: Ut videant bonu opera vestra, et glorificent Patrem restrum qui in cœ- lis est 92. VERS. 15. Os meum annuntiabit justitiam tuam, tota die salutem tuam. Quando videlicet et inimi- cos condemnaveris, et nos salvaveris. VERS. 16. Quoniam non novi litteraturas, introibo in potentatu Domini. Cum pollicitus sit Propheta se annuntiaturum esse justitiain Dei, et salutem quam ab eo fuerat consecutas, et postmodum se ad hoc minus idoneum esse perspexerit, sermonem suum temperat, et moderatius loquitur, dicens, nun- quan, didicisse se disciplinas, aut scientias, ut condigne possit divinas virtutes annuntiare: et quod ideo, ut pollicita a se adimpleat, ingredietur in divina potestate, qua fretus hujusmodi pro- vinciam tentabit. Dictio autem quoniam, abundat, vel confirmantis adverbium est pro vere. Aliqui etiam dicunt, quod dictio quoniam, hoc in loco rationem reddit, atque ita intelligentes punctum ponunt post dictionem litteraturas et conjungunt, quod sequitur. Alii vero pro litteraturas, seu potius C (juxta aliam Græcæ dictionis ypaµµarelaç significationem] per Scribarum scripturas, mandata intelligunt. Scribæ etenim ter in anno populum jubebant ingredi in templum, quod erat in Jerusa” lem. Ego, inquit, posthac non ob Scribarum jussa, sed ex divina potentia illuc ingrediar. Domine, memorabor justitiæ tuæ solius.Nunquam hujusmodi justitiæ tuæ obliviscar, quinimo in mente eam semper retinebo. Solius autem dixit, ac si diceret: Tu solus nostramı inimicorum cau- sam judicabis, et nullus alius : atque ideo non liu- manæ justitiæ, sed tuæ solius recordabor. VERS. 17. Deus meus, quæ docuisti me a juventute mea, el usque nunc, annuntiabo mirabilia tua. Hæe quæ sequuntur dicta esse intelliguntur ex persona beati David; et constructio fit per hyperbaton : Deus meus, annuntiabo mirabilia tua,quæ docuisti me a juventute mea et usque nunc. Mirabilia autem appellavit omnia admiranda opera, quæ ob Israe litici populi salútem, Deum fecisse legimus, vel etiam quæcunque temporibus suis contigerant. VERS. 18. usque ad senectam et senium, Deus meus, ne derelinquas me. Per senium extremam se- nectutis partem intelligit, unde senior populi. Qui autem a Deo eousque fuerit protectus, amplius non derelinquetur. Vel indeterminate intelliges dictionem usque, quemadmodum sæpe apud Scri- pturam reperitur, et conjunctim ac sub codem sensu intelligantur verba quæ sequuntur. ss Matth. v, 16. D
4α I remembered God and was glad. I would have only one comfort amid so many evils, the remembrance of God. For remem- bering that he is able to set me free I would be comforted. O what readily secured consola- tion!
β ᾽Ηδολέσχησα, καὶ ὠλιγοψύχησε τὸ πνεῦμά μου. Ἀδολεσχία, κυρίως μὲν, ἡ περιττολογία καὶ φλυαρία, ὡς τὸ, Διηγήσαντό μοι παράνομοι ἀδολεσχίας· τάττεται δὲ καὶ ἐπὶ μελέτης καὶ φροντίδος, ὡς ἐπὶ τοῦ παρόντος. Ἐμελέτων γὰρ, φησὶν, ἐν ἑαυτῷ καὶ ἐφρόντιζον πῶς ἂν ἀπαλλαγείην τῶν ἀλγεινῶν, καὶ μὴ εὑρίσκοντός μου λύσιν, ἐστενοχωρήθη ἡ ψυχή μου. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, Ἐν ταῖς ἐντολαῖς σου ἀδολεσχήσω, καὶ τὸ, Ὁ δὲ δοῦλός σου ἠδολέσχει ἐν τοῖς δικαιώμασί σου, καὶ πολλὰ τοιαῦτα ἐν τῷ ριη΄ ψαλμῷ. Λέγεται δὲ ἀδολεσχία, καὶ ἡ προσευχὴ, ὡς τὸ τῆς Ἄννης, Ἐκ πλήθους ἀδολεσχίας μου ἐκτέτηκα.δὲ οἱ ζητοῦντες τα κακά μοι, ἡρμήνευται ἐν τῷ Α λζ' ψαλμῷ. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ ρη· Ἐνδυσά ει σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλέσθωσαν ὡς διπλοΐδα αἰσχύνην αὐτων. Ἐγὼ δὲ διὰ παντὸς ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν. Καὶ προσθήσω ἐπὶ πᾶσαν τὴν αἴνεσίν σου. Τῆς εὐχῆς μου δηλαδὴ πέρας λαμβανούσης. Πᾶσαν δὲ εἶπεν ὅτι οὐ διὰ λόγων μόνον, ἀλλὰ καὶ δι' ἔργων ἐστὶν αἴνεσις· φησὶ γὰρ ὁ Σωτήρ· Οπως ἴδωσι τὰ ἔργα ὑμῶν, καὶ δοξάζωσι τὸν Πατέρα ὑμῶν, τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Τὸ στόμα μου ἀναγγελεῖ τὴν δικαιοσύνην σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν σωτηρίαν μου. 'Αναγγελεί ὅπως τε κατεδίκασας τοὺς πολεμίους, καὶ ὅπως ἡμᾶς ἔσωσας. Ὅτι οὐκ ἔγνων γραμματείας, εἰσελεύσομαι ἐν δυναστείᾳ Κυρίου. Υποσχόμενος ἀναγγεῖλαι τὴν τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνην, καὶ τὴν παρ' αὐτοῦ σωτη ρίαν, εἶτα συνεὶς ὅτι οὐκ ἔστιν ἱκανός, μετριοφρο- νεῖ λέγων· Οὐκ ἔμαθον σοφιστείας τεχνικάς, ἵνα δυνηθῶ ἀξίως ἀναγγέλλειν. Ὅμως εἰσελεύσομαι εἰς τὴν ὑπόσχεσιν, ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ δυνάμει, καὶ ταύτῃ θαῤῥῶν, ἐπιχειρήσω. Τὸ δὲ ὅτι παρέλκον τέθειται· ἢ βεῦαιωτικὸν, ἀντὶ τοῦ ὄντως. Τινὲς δὲ αἰτιολο- γικὶν ἀντὶ τοῦ διότι τοῦτο νοοῦντες, μετὰ τὸ γραμ ματείας, ὑποστίζουσι, καὶ συνάπτουσι τὸ ἑξῆς. Αλ λοι δὲ γραμματείας λέγουσι τὰς παραγγελλίας τῶν Γραμματέων, οἱ τρὶς τοῦ ἔτους παρήγγελον τῷ λαῷ εἰσελθεῖν εἰς Ἱεροσόλυμα καὶ εἰς τὸν ναόν· φησὶν οὖν, ὅτι οὐκ ἀπὸ παραγγελίας αὐτῶν, ἀλλ' ἐκ δυνά- μεως θείας εἰσελεύσομαι. Ει Κύριε, μνησθήσομαι τῆς δικαιοσύνης σου γιός νου. Οὐκ ἐπιλάθωμαί ποτε τῆς τοιαύτης σου δικαιοσύ νης· ἀλλ' ἐπὶ μνήμης ἔξω ταύτην ἀεί. Μόνον δὲ εἶπαι ἐμφαίνων, ὅτι Σὺ μόνος δικάσει; ἡμῖν καὶ τοῖς ἐχθροῖς, καὶ οὐδεὶς ἕτερος. Διὸ καὶ οὐκ ἀνθρώπου δικαιοσύνης, ἀλλὰ τῆς σοῦ μόνου μνησθήσομαι. Ο Θεός μου, ἃ ἐδίδαξάς με ἐκ νεότητός μου, καὶ μέχρι τοῦ νῦν, ἀπαγγελῶ τὰ θαυμάσιά σου. ᾿Απὸ τοῦ Δαβίδ δὲ τὰ ἑξῆς νοοῦνται. Καθ' ὑπερβα- τὸν δὲ ἡ σύνταξις. Ο Θεός μου, ἀπαγγελῶ τὰ θαυ μάτιά σου, ἃ ἐδίδαξάς με ἐκ νεότητός μου, καὶ μέχρι τοῦ νῦν. Θαυμάσια δὲ λέγει τὰ ἐν τοῖς βίβλοις ἀναγεγραμμένα, ὅσα ὁ Θεὸς ἐπὶ σωτηρίᾳ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων ἑτερατούργησεν, ἢ καὶ ὅσα ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ γεγόνασι. Καὶ ἕως γήρως καὶ πρεσβείου, ὁ Θεός μου, μὴ ἐγκαταλίπῃς με. Πρεσβεῖον τὸ ἔσχατόν ἐστι γῆρας, ἐξ οὗ καὶ πρεσβύτερος τοῦ λαοῦ. Ὁ δὲ μέχρι τούτου σκεπασθεὶς οὐδὲ εἰς τὸ ἑξῆς ἐγκαταλειφθήσεται. Η καὶ ἄλλως, αόριστον τὸ ἕως, κατὰ ἰδίωμα της Γραφῆς, ὡς συννοουμένου καὶ τοῦ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala miki, exposita fuerunt in Psalmo xxxvii. In- venies etiam iu psalmo cvi : Induantur calum- niantes me confusione, et operiantur sicut diploide pudore suo. VERS. 14. Ego autem semper sperabo in te, adjiciam super omnem laudem tuam. Quia quod votis expetiveram, adeptus sum. Omnem autem laudem ideo dixit, quia non sermone tantum aut ver- bis, sed operibus etiam laudetur Dominus. Et ideo Salvator noster dicebat: Ut videant bonu opera vestra, et glorificent Patrem restrum qui in cœ- lis est 92. VERS. 15. Os meum annuntiabit justitiam tuam, tota die salutem tuam. Quando videlicet et inimi- cos condemnaveris, et nos salvaveris. VERS. 16. Quoniam non novi litteraturas, introibo in potentatu Domini. Cum pollicitus sit Propheta se annuntiaturum esse justitiain Dei, et salutem quam ab eo fuerat consecutas, et postmodum se ad hoc minus idoneum esse perspexerit, sermonem suum temperat, et moderatius loquitur, dicens, nun- quan, didicisse se disciplinas, aut scientias, ut condigne possit divinas virtutes annuntiare: et quod ideo, ut pollicita a se adimpleat, ingredietur in divina potestate, qua fretus hujusmodi pro- vinciam tentabit. Dictio autem quoniam, abundat, vel confirmantis adverbium est pro vere. Aliqui etiam dicunt, quod dictio quoniam, hoc in loco rationem reddit, atque ita intelligentes punctum ponunt post dictionem litteraturas et conjungunt, quod sequitur. Alii vero pro litteraturas, seu potius C (juxta aliam Græcæ dictionis ypaµµarelaç significationem] per Scribarum scripturas, mandata intelligunt. Scribæ etenim ter in anno populum jubebant ingredi in templum, quod erat in Jerusa” lem. Ego, inquit, posthac non ob Scribarum jussa, sed ex divina potentia illuc ingrediar. Domine, memorabor justitiæ tuæ solius.Nunquam hujusmodi justitiæ tuæ obliviscar, quinimo in mente eam semper retinebo. Solius autem dixit, ac si diceret: Tu solus nostramı inimicorum cau- sam judicabis, et nullus alius : atque ideo non liu- manæ justitiæ, sed tuæ solius recordabor. VERS. 17. Deus meus, quæ docuisti me a juventute mea, el usque nunc, annuntiabo mirabilia tua. Hæe quæ sequuntur dicta esse intelliguntur ex persona beati David; et constructio fit per hyperbaton : Deus meus, annuntiabo mirabilia tua,quæ docuisti me a juventute mea et usque nunc. Mirabilia autem appellavit omnia admiranda opera, quæ ob Israe litici populi salútem, Deum fecisse legimus, vel etiam quæcunque temporibus suis contigerant. VERS. 18. usque ad senectam et senium, Deus meus, ne derelinquas me. Per senium extremam se- nectutis partem intelligit, unde senior populi. Qui autem a Deo eousque fuerit protectus, amplius non derelinquetur. Vel indeterminate intelliges dictionem usque, quemadmodum sæpe apud Scri- pturam reperitur, et conjunctim ac sub codem sensu intelligantur verba quæ sequuntur. ss Matth. v, 16. D
4β I ruminated and my spirit became faint. ‘Rumination’ [ἀδολεσχία], strictly speaking, is garrulity and empty verbosity, as in, Trans- gressors have rehearsed ruminations to me [= empty nonsense], but it is used for meditation and reflection as in the present case. I would meditate to myself, he says, and I would reflect on how I might be freed from my griefs, and not finding any solution, my soul was distressed. Such is the verse, I shall ruminate on your commandments, and, But your servant would rumi- nate on your statutes, and many such expressions in the one hundred and eighteenth psalm. Prayer is also called ‘rumination’ as in Hannah’s expression, I have wasted away from the multitude of my ruminations.
α Προκατελάβοντο φυλακὰς οἱ ὀφθαλμοί μου. Oἱ φυλάσσοντες τὰ στρατόπεδα διαιροῦσιν εἰς τέσσαρας φυλακὰς τὴν νύκτα· πρώτην, δευτέραν, τρίτην, καὶ τετάρτην· καὶ ἀμοιβαδὸν ἀλλήλοις αὐτὰς παραδιδόασι. Φησὶν οὖν, ὅτι προέφθασαν οἱ ὀφθαλμοί μου πάσας τὰς τῆς νυκτὸς φυλακὰς, τουτέστιν, ἀγρυπνοῦντες, προελάμβανον τοὺς καιροὺς τῶν τοιούτων φυλακῶν· μεριμνοῦντος γὰρ, ἀφίστατό μου ὁ ὕπνος. Ἢ ὀφθαλμοὺς λέγει, τοὺς ἐπιτηροῦντας αὐτὸν ἐχθρούς· ὅτι προκατελάβοντο κατ’ ἐμοῦ φυλακὰς οἱ ἐπιτηρηταί μου.δὲ οἱ ζητοῦντες τα κακά μοι, ἡρμήνευται ἐν τῷ Α λζ' ψαλμῷ. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ ρη· Ἐνδυσά ει σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλέσθωσαν ὡς διπλοΐδα αἰσχύνην αὐτων. Ἐγὼ δὲ διὰ παντὸς ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν. Καὶ προσθήσω ἐπὶ πᾶσαν τὴν αἴνεσίν σου. Τῆς εὐχῆς μου δηλαδὴ πέρας λαμβανούσης. Πᾶσαν δὲ εἶπεν ὅτι οὐ διὰ λόγων μόνον, ἀλλὰ καὶ δι' ἔργων ἐστὶν αἴνεσις· φησὶ γὰρ ὁ Σωτήρ· Οπως ἴδωσι τὰ ἔργα ὑμῶν, καὶ δοξάζωσι τὸν Πατέρα ὑμῶν, τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Τὸ στόμα μου ἀναγγελεῖ τὴν δικαιοσύνην σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν σωτηρίαν μου. 'Αναγγελεί ὅπως τε κατεδίκασας τοὺς πολεμίους, καὶ ὅπως ἡμᾶς ἔσωσας. Ὅτι οὐκ ἔγνων γραμματείας, εἰσελεύσομαι ἐν δυναστείᾳ Κυρίου. Υποσχόμενος ἀναγγεῖλαι τὴν τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνην, καὶ τὴν παρ' αὐτοῦ σωτη ρίαν, εἶτα συνεὶς ὅτι οὐκ ἔστιν ἱκανός, μετριοφρο- νεῖ λέγων· Οὐκ ἔμαθον σοφιστείας τεχνικάς, ἵνα δυνηθῶ ἀξίως ἀναγγέλλειν. Ὅμως εἰσελεύσομαι εἰς τὴν ὑπόσχεσιν, ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ δυνάμει, καὶ ταύτῃ θαῤῥῶν, ἐπιχειρήσω. Τὸ δὲ ὅτι παρέλκον τέθειται· ἢ βεῦαιωτικὸν, ἀντὶ τοῦ ὄντως. Τινὲς δὲ αἰτιολο- γικὶν ἀντὶ τοῦ διότι τοῦτο νοοῦντες, μετὰ τὸ γραμ ματείας, ὑποστίζουσι, καὶ συνάπτουσι τὸ ἑξῆς. Αλ λοι δὲ γραμματείας λέγουσι τὰς παραγγελλίας τῶν Γραμματέων, οἱ τρὶς τοῦ ἔτους παρήγγελον τῷ λαῷ εἰσελθεῖν εἰς Ἱεροσόλυμα καὶ εἰς τὸν ναόν· φησὶν οὖν, ὅτι οὐκ ἀπὸ παραγγελίας αὐτῶν, ἀλλ' ἐκ δυνά- μεως θείας εἰσελεύσομαι. Ει Κύριε, μνησθήσομαι τῆς δικαιοσύνης σου γιός νου. Οὐκ ἐπιλάθωμαί ποτε τῆς τοιαύτης σου δικαιοσύ νης· ἀλλ' ἐπὶ μνήμης ἔξω ταύτην ἀεί. Μόνον δὲ εἶπαι ἐμφαίνων, ὅτι Σὺ μόνος δικάσει; ἡμῖν καὶ τοῖς ἐχθροῖς, καὶ οὐδεὶς ἕτερος. Διὸ καὶ οὐκ ἀνθρώπου δικαιοσύνης, ἀλλὰ τῆς σοῦ μόνου μνησθήσομαι. Ο Θεός μου, ἃ ἐδίδαξάς με ἐκ νεότητός μου, καὶ μέχρι τοῦ νῦν, ἀπαγγελῶ τὰ θαυμάσιά σου. ᾿Απὸ τοῦ Δαβίδ δὲ τὰ ἑξῆς νοοῦνται. Καθ' ὑπερβα- τὸν δὲ ἡ σύνταξις. Ο Θεός μου, ἀπαγγελῶ τὰ θαυ μάτιά σου, ἃ ἐδίδαξάς με ἐκ νεότητός μου, καὶ μέχρι τοῦ νῦν. Θαυμάσια δὲ λέγει τὰ ἐν τοῖς βίβλοις ἀναγεγραμμένα, ὅσα ὁ Θεὸς ἐπὶ σωτηρίᾳ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων ἑτερατούργησεν, ἢ καὶ ὅσα ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ γεγόνασι. Καὶ ἕως γήρως καὶ πρεσβείου, ὁ Θεός μου, μὴ ἐγκαταλίπῃς με. Πρεσβεῖον τὸ ἔσχατόν ἐστι γῆρας, ἐξ οὗ καὶ πρεσβύτερος τοῦ λαοῦ. Ὁ δὲ μέχρι τούτου σκεπασθεὶς οὐδὲ εἰς τὸ ἑξῆς ἐγκαταλειφθήσεται. Η καὶ ἄλλως, αόριστον τὸ ἕως, κατὰ ἰδίωμα της Γραφῆς, ὡς συννοουμένου καὶ τοῦ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala miki, exposita fuerunt in Psalmo xxxvii. In- venies etiam iu psalmo cvi : Induantur calum- niantes me confusione, et operiantur sicut diploide pudore suo. VERS. 14. Ego autem semper sperabo in te, adjiciam super omnem laudem tuam. Quia quod votis expetiveram, adeptus sum. Omnem autem laudem ideo dixit, quia non sermone tantum aut ver- bis, sed operibus etiam laudetur Dominus. Et ideo Salvator noster dicebat: Ut videant bonu opera vestra, et glorificent Patrem restrum qui in cœ- lis est 92. VERS. 15. Os meum annuntiabit justitiam tuam, tota die salutem tuam. Quando videlicet et inimi- cos condemnaveris, et nos salvaveris. VERS. 16. Quoniam non novi litteraturas, introibo in potentatu Domini. Cum pollicitus sit Propheta se annuntiaturum esse justitiain Dei, et salutem quam ab eo fuerat consecutas, et postmodum se ad hoc minus idoneum esse perspexerit, sermonem suum temperat, et moderatius loquitur, dicens, nun- quan, didicisse se disciplinas, aut scientias, ut condigne possit divinas virtutes annuntiare: et quod ideo, ut pollicita a se adimpleat, ingredietur in divina potestate, qua fretus hujusmodi pro- vinciam tentabit. Dictio autem quoniam, abundat, vel confirmantis adverbium est pro vere. Aliqui etiam dicunt, quod dictio quoniam, hoc in loco rationem reddit, atque ita intelligentes punctum ponunt post dictionem litteraturas et conjungunt, quod sequitur. Alii vero pro litteraturas, seu potius C (juxta aliam Græcæ dictionis ypaµµarelaç significationem] per Scribarum scripturas, mandata intelligunt. Scribæ etenim ter in anno populum jubebant ingredi in templum, quod erat in Jerusa” lem. Ego, inquit, posthac non ob Scribarum jussa, sed ex divina potentia illuc ingrediar. Domine, memorabor justitiæ tuæ solius.Nunquam hujusmodi justitiæ tuæ obliviscar, quinimo in mente eam semper retinebo. Solius autem dixit, ac si diceret: Tu solus nostramı inimicorum cau- sam judicabis, et nullus alius : atque ideo non liu- manæ justitiæ, sed tuæ solius recordabor. VERS. 17. Deus meus, quæ docuisti me a juventute mea, el usque nunc, annuntiabo mirabilia tua. Hæe quæ sequuntur dicta esse intelliguntur ex persona beati David; et constructio fit per hyperbaton : Deus meus, annuntiabo mirabilia tua,quæ docuisti me a juventute mea et usque nunc. Mirabilia autem appellavit omnia admiranda opera, quæ ob Israe litici populi salútem, Deum fecisse legimus, vel etiam quæcunque temporibus suis contigerant. VERS. 18. usque ad senectam et senium, Deus meus, ne derelinquas me. Per senium extremam se- nectutis partem intelligit, unde senior populi. Qui autem a Deo eousque fuerit protectus, amplius non derelinquetur. Vel indeterminate intelliges dictionem usque, quemadmodum sæpe apud Scri- pturam reperitur, et conjunctim ac sub codem sensu intelligantur verba quæ sequuntur. ss Matth. v, 16. D
5α My eyes anticipated the watches of the night. Those guarding military camps divide the night into four watches - the first, second, third and fourth – and they hand them over to one another in turn. He is saying therefore that my eyes anticipated all the watches of the night, that is, keeping awake, they would mentally await the times of such watches, for, preoccupied with care, sleep would elude me. Or else ‘eyes’ is what he calls the enemies observing him, for those sent to observe me have taken up night-watches in advance against me.
PG 128:964β Ἐταράχθην καὶ οὐκ ἐλάλησα.
5β I was troubled and did not speak. I was confused by afflictions, but I did not reveal these to my enemies, so that they would not rejoice over me even more.
PG 128:781Συνεχύθην ταῖς θλίψεσιν, ἀλλ’ οὐκ ἐξέφηνα ταύτας πρὸς τοὺς ἐχθροὺς, ἵνα μὴ καὶ μᾶλλον ἐπιχαρῶσί μοι. 6 Διελογισάμην ἡμέρας ἀρχαίας καὶ ἔτη αἰώνια ἐμνήσθην καὶ ἐμελέτησα. Ἡμέρας ἀρχαίας λέγει, τὰς ἐπὶ Μωυσέως καὶ ᾽Ιησοῦ τοῦ Ναυῆ, ὅπως οἱ τότε ἠλευθερώθησαν τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας, καὶ διέβησαν ἀβρόχως τὴν Ἐρυθρὰν, καὶ μυρία εὐεργετηθέντες, εἰσῆλθον εὐκλεῶς εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας. Αἰώνια δὲ καλεῖ, τὰ παλαιά· οὕτω καὶ ἀπ’ αἰῶνος λέγομεν τὰ ἔκπαλαι. Ἀδιάφορος γὰρ ἡ σύνταξις τοῦ, ἐμνήσθην. Ἐμελέτησα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀνεπόλησα ταῦτα ἐν τῷ νοΐ μου· ἐκείνας δὲ τὰς ἀρχαίας ἡμέρας, εἶπε καὶ ἔτη αἰώνια. Ἐντεῦθεν κινούμενοί τινες, τὸ, προκατελάβοντο φυλακὰς, ἄλλως ἡρμήνευσαν, ὅτι οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς ψυχῆς μου, τουτέστιν, ὁ νοῦς μου, προκατεσκέψατο τὰς πολιτείας τοῦ βίου. Νὺξ μὲν γὰρ, ὁ βίος, διὰ τὴν ἐν αὐτῷ πλάνην, φυλακαὶ δὲ αὐτοῦ, αἱ πολιτεῖαι ― ἡ πρὸ τοῦ νόμου, ἡ νομικὴ, καὶ ἡ εὐαγγελική. Τὰς δύο τοίνυν φησὶν ἀναθεωρῆσαι καὶ μὴ εὑρεῖν τοιαύτην ἐγκατάλειψιν· καὶ τοῖς πατριάρχαις γὰρ ὁ Θεὸς ἐβοήθει, καὶ τοῖς μετὰ τὸν νόμον ἄχρι τοῦ παρόντος ἐξανδραποδισμοῦ. Περὶ τῶν τοιούτων οὖν φυλακῶν καὶ ὁ Κύριος εἴρηκεν ἐν οἷς μακαρίζει τοὺς γρηγοροῦντας δούλους· φησὶ γὰρ, ὅτι Κἂν ἐν τῇ δευτέρᾳ, κἂν ἐν τῇ τρίτῃ φυλακῇ εὕρῃ οὕτως, μακάριοί εἰσιν οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι. α Νυκτὸς μετὰ τῆς καρδίας μου ἠδολέσχουν. Νυκτὸς, ἀντὶ τοῦ, ἐν νυκτὶ, ὅτε ἠρεμία πάντων· καὶ αὕτη δὲ ἡ ἀδολεσχία ὁμοία ἐστὶ τῇ προῤῥηθείσῃ· μετὰ τῆς καρδίας μου δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἐν τῇ ψυχῇ μου. β Καὶ ἔσκαλλε τὸ πνεῦμά μου. Ἐσκάλευεν, ἀνώρυττεν, ἀνηρεύνα ― οὕτω γὰρ ἐξέδω | κεν ὁ Θεοδοτίων· τί δὲ ἠρεύνα, ἄκουσον ἑξῆς. 8 Mὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται Κύριος καὶ οὐ προσθήσει τοῦ εὐδοκῆσαι ἔτι; Ἐπαπορητικὰ τὰ ῥητὰ μέχρι τοῦ, Καὶ εἶπα, Νῦν ἠρξάμην. Ἀνηρεύνων, φησὶ, μήποτε παντελῶς ἀπώσεται ἡμᾶς καὶ οὐ θελήσει ― τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ, καὶ οὐ προσθήσει ― εὐδοκῆσαι ἔτι, εἴτουν εὐαρεστηθῆναι ἐν ἡμῖν εἰς τὸ ἑξῆς, περιττεύοντος τοῦ, τοῦ. α Ἢ εἰς τέλος τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἀποκόψει; Ἢ μέχρι παντὸς ἀποκόψει ἀφ’ ἡμῶν τὸ σύνηθες ἔλεος. Τοῦτο δὲ, εἰ καὶ ταὐτὸν β ἐσκάλευεν CB : ἐσκάλλευεν MΑF : ἔσκαλλεν PS2HV. 82 ἐπαπορητικά PSAHB : ἐπαπορηματικά MCFV.
6 I moved my thoughts to days of old and remembered age-long years and meditated. By ‘days of old’ he is referring to the days of Moses and of Joshua the son of Nun, how these at that time were freed from slavery in Egypt and crossed the Red Sea untouched by water and, having received countless benefactions, famously entered into the promised land. ‘Age-long’ is what he calls the ancient years, and thus we say ‘age-old’ for things that are from long ago. The syntax of ‘remembered’ is indifferent [accusative in place of genitive]. I ‘meditated’, in the sense of, ‘I turned these things over in my mind’. Those ‘days of old’ are those he also called ‘age-long years’. On the basis of these words, some have interpreted ‘my eyes anticipated the watches of the night’ in a different way, namely, that the eyes of my soul, that is, my mind, espied beforehand the various modes of life. For life is ‘night’ on account of the erroneous straying in it, and its ‘watches’ are the various modes of life – that before the law, that of the law, and that of the Gospel. He is saying accordingly that he reviewed the two of these and did not find such abandonment in them, for God gave assistance to the patriarchs and also to those after the law up to the present captivity and enslavement. The Lord also spoke about such watches in the words whereby he invokes blessings on his vigilant servants, saying, And if he comes in the second watch, or in the third, and finds them so, blessed are those servants! 7α By night I would ruminate with my heart. ‘By night’, in the sense of, ‘in the night’ when there is stillness of all things. This rumina- tion is similar to that mentioned above. ‘With my heart’, in the sense of, ‘in my soul’. 7β And my spirit would dig around. It would hoe over, dig up, it would search out – for this is how Theodotion rendered it. What it would search out, hear in what follows. 8 Will the Lord reject to the ages and will he not persist in showing favour any longer? The words are dubitative up to the verse, And I said, Now I have begun. I would search out, he says, whether he will reject us utterly and will not wish – for this is what ‘and he will not persist’ signifies – to show favour any longer, that is, to be well pleased with us hereafter. [The τοῦ in the Greek is redundant]. 9α Or will he cut off his mercy to the end?
δοκεῖ τῷ, Mὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται, ἀλλ’ οὖν οἰκτρότερον καὶ παθητικώτερόν ἐστι.
Or will he cut off his accustomed mercy from us for ever. This, even though it appears to be the same as, Will he reject to the ages, is, however, even more pitiful and emotive.
β Συνετέλεσε ῥῆμα ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Mή ποτε συνετέλεσε τὸ ῥῆμα τοῦ λόγου, Οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς; περὶ οὗ ζήτει ἐν τῷ ρδ΄ ψαλμῷ. Συνετέλεσε δὲ, ἀντὶ τοῦ, συνέκλεισε καὶ περιώρισεν αὐτὸ, ἀπὸ τῆς γενεᾶς ἐκείνης ἄχρι καὶ εἰς τὴν νῦν, ὡς μὴ περαιτέρω χωρῆσαι.
9β Has he brought to an end what was spoken from generation to generation? Has he brought to an end the matter spoken, That he has commanded for a thousand gen- erations? concerning which verse consult the one hundred and fourth psalm. ‘Brought to an end’, in the sense that he has closed it off and set a limit to it, from that generation up to the present one, as not proceeding any further.
PG 128:78310 Mὴ ἐπιλήσεται τοῦ οἰκτιρῆσαι ὁ Θεός; ἢ συνέξει ἐν τῇ ὀργῇ αὐτοῦ τοὺς οἰκτιρμοὺς αὐτοῦ; Ταῦτα, εἰ καὶ τοῖς προλαβοῦσιν ὅμοια φαίνεται τὰ ῥητὰ, ἀλλ’ οὖν ἐμφαίνουσιν ὅτι φύσει οἰκτίρμων ἐστὶν ὁ Θεὸς, ὥσπερ καὶ τὸ φῶς, φωτιστικὸν, καὶ τὸ πῦρ, καυστικόν· διὸ καὶ τὸ κατὰ φύσιν οὐκ ἀποβαλεῖ. Ἐντεῦθεν οὖν συνῆκεν ὃ ἠπόρει, ὅτι οὐκ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσατο αὐτοὺς, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀλλ’ ὅτι πρὸς τὰ πλήθη καὶ τὰ μεγέθη τῶν ἁμαρτιῶν ἐπάγει καὶ τὴν τιμωρίαν.ἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
10 Will God forget to show compassion? Or in his anger will he close off his compassion? These words, even though they appear similar to the preceding verses, nevertheless reveal that God is compassionate by nature, just as light is illuminating and fire is caustic; and so he will not cast off what is in his nature. From this therefore he came to understand what was perplexing him, namely, that he has not rejected them to the ages and so on, but that he brings on punishment according to the multitude and magnitude of the sins.
α Καὶ εἶπα, Νῦν ἠρξάμην. Εὐγνωμοσύνης ὁ λόγος. Ἀναλογισάμενος, φησὶν, ἃ ἥμαρτον, εἶπα, Ὅτι νῦν ἀρχή μοι τῆς ἀξίας τιμωρίας· τὰ γὰρ μέχρι νῦν, προοίμια ταύτης.ἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
11α And I said, ‘Now I have begun’. The words are of gratitude. Having considered how I have sinned, I said, ‘Now is the beginning for me of worthy punishment’, for the things up to now were the preliminaries to this.
β Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ Ὑψίστου. Ἡ ἐναλλαγὴ, ἡ ἀπὸ ἐλευθερίας καὶ ἀνέσεως εἰς δουλείαν καὶ στενοχωρίαν, τῆς θείας ἔργον χειρὸς κολαζούσης ἡμᾶς.ἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
11β This is the change of the right hand of the Most High. The alteration from freedom and comfort to slavery and affliction, the work of the divine right hand chastising us.
α Ἐμνήσθην τῶν ἔργων Κυρίου. Ἔργα Κυρίου λέγει, τὰς ἐπὶ συμφέροντι παιδείας. βὍτι μνησθήσομαι ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τῶν θαυμασίων σου, καὶ μελετήσω ἐν πᾶσι τοῖςἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
12α I remembered the works of the Lord. The ‘works of the Lord’ is what he calls the chastisements for our benefit. 12β- For I shall remember your wonders from the beginning and will meditate on all your words
13 ἔργοις σου, καὶ ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασί σου ἀδολεσχήσω. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον αὖθις τὸ, Καὶ εἶπα· ἐν τῷ καιρῷ γὰρ, φησὶν, ἐκείνῳ, εἶπα ὅτι μνησθήσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς· ἡ μνήμη γὰρ αὐτῶν ἔφερέ μοι παράκλησιν, ὡς εἴρηται. Ἐπιτηδεύματα δὲ καλεῖ, τὰς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπων μηχανάς. Παρατήρει δὲ καὶ τουτὶ τὸ, ἀδολεσχήσω· ταὐτὸν γὰρ σημαίνει τοῖς προῤῥηθεῖσιν. Ps 76.β, αἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
13 and ruminate on your practices. Again ‘I said’ is to be understood here, for, he says, at that time I said ‘for I shall remember’, and so on. For the memory of these things brought me comfort, as has been said. ‘Practices’ are what he calls the artifices for the salvation of mankind. Note also this use of ‘I shall rumi- nate’ for it means the same as in the previous cases. Ps 76.4β, 7α
α Ὁ Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. Ἅγιον, ἢ τὸν οὐρανόν φησιν, ὡς ἁγνὸν, ἐν ᾧ ἐνδιατρίβειν λέγεται ὁ Θεὸς, ἢ τὸ ὄρος Σινᾶ, ὡς ἀφωσιωμένον Θεῷ, ἐν ᾧ ἐπεδήμησεν, ἢ τὸν ναὸν, ὡς σεπτὸν, ἐν ᾧ κατιὼν ἐχρημάτιζεν. Ὁ δὲ Σύμμαχος, ἀντὶ τοῦ, ἐν τῷ ἁγίῳ, ἐν ἁγιότητι ἐξέδωκε, δοὺς νοεῖν ὅτι πᾶσα πρᾶξις Θεοῦ, ἁγία καὶ ἄμεμπτός ἐστιν, εἰ καὶ ἡμῖν αἱ παιδεῖαι φορτικαὶ φαίνονται.ἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
14α O God, your way is in the holy. The ‘holy’ is what he calls either heaven, as hallowed and in which God is said to abide, or else Mount Sinai, as dedicated to God and on which he made visitation, or else the temple, as august and on which he would descend to give oracular response. Symmachus, instead of ‘in the holy’ wrote ‘in holiness’, indicating that every act of God is holy and blameless, even though for us his chastisements seem most onerous.
β Τίς θεὸς μέγας ὡς ὁ Θεὸς ἡμῶν; Ὑποσχόμενος μνησθῆναι τῶν θαυμάτων τοῦ Θεοῦ, πρὸ πάντων ἀνυμνεῖ αὐτὸν, εἰπὼν, Τίς θεὸς τῶν ἀλλοφύλων οὕτως ἐστὶ μέγας, εἴτουν μεγαλοδύναμος καὶ μεγαλουργὸς, ὡς ὁ ἡμέτερος;ἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
14β Which god is great as is our God? Having promised to remember God’s wonders, first of all he praises him saying, ‘Which god of the other tribes is great, that is, great in power and great in deeds, in the way our God is?’
α Σὺ εἶ ὁ Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμάσια. Σὺ εἶ ὁ κυρίως Θεὸς, ὁ ποιῶν θαυμαστὰ ἔργα.ἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
15α You are the God who works wonders. You are God in the eminent sense who does wondrous works.
β Ἐγνώρισας ἐν τοῖς λαοῖς τὴν δύναμίν σου. Λαοὺς ἐνταῦθα, τὰ ἔθνη καλεῖ, λέγω δὴ τοὺς Αἰγυπτίους καὶ τοὺς ἄλλους, ὅσους ἀνθισταμένους οἱ Ἑβραῖοι παραδόξως κατεπολέμησαν, πείρᾳ μαθόντας ὅτι μέγας ἐστὶν ὁ τούτοις βοηθῶν Θεός.ἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
15β You made known your power among the peoples. ‘Peoples’ here are what he calls the nations, namely, the Egyptians and the others whom the Hebrews strangely defeated when they resisted them and who learned from experience that the God helping the Hebrews is great.
α Ἐλυτρώσω ἐν τῷ βραχίονί σου τὸν λαόν σου. | Βραχίονα, τὴν δύναμιν ὀνομάζει.ἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
16α You redeemed your people by your arm. ‘Arm’ is what he calls his power.
β Τοὺς υἱοὺς ᾽Ιακὼβ καὶ ᾽Ιωσήφ. Υἱοὺς, τὸν λαὸν εἶπε, τοῦ μὲν ᾽Ιακὼβ, ὡς προγόνου, τοῦ δὲ ᾽Ιωσὴφ, ὡς τροφέως καὶ εὐεργέτου καὶ δόξης αὐτοῖς αἰτίου, διὰ τὴν σοφίαν καὶ δυναστείαν.ἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
16β The sons of Jacob and of Joseph. He called the people ‘sons’, on the one hand of Jacob as forefather, and on the other hand of Joseph as their provider and benefactor and cause of glory for them on account of his wisdom and position of power.
α Εἴδοσάν σε ὕδατα, ὁ Θεὸς, εἴδοσάν σε ὕδατα καὶ ἐφοβήθησαν. Περὶ τοῦ ἐν Ἐρυθρᾷ θαύματος ὁ λόγος· εἶδόν σε, φησὶν, ἀῤῥήτως, καὶ φοβηθέντα, διέστησαν. Προώδευε γὰρ τοῦ λαοῦ ὁ Θεὸς, ἐν στύλῳ πυρὸς καὶ νεφέλης.ἕως ἂν ἀπαγγελῶ τὸν βραχίονά σου τῇ γενεᾷ Α πάσῃ τῇ ἐρχομένῃ. Περὶ μὲν τοῦ βραχίονος τοῦ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ μγ' ψαλμῷ· περὶ δὲ τῆς γενεάς τῆς ἐρχομένης ἐν τῷ κα'. Τινὰ μὲν οὖν τῶν· ἀντι- γράφων ἕως οὗ ἀπαγγελῶ γράφουσι · τινὰ δὲ, ἕως ἂν ἀπαγγείλω. " Τὴν δυναστείαν σου καὶ τὴν Εικαιοσύνην σου, ὁ Θεὸς, ἕως τῶν ὑψίστων. Ἀπὸ κοινοῦ λησ πτέον τὸ, ἕως οὗ ἀπαγγείλω. Εστι δὲ ἡ δυναστεία νῦν ἐφερμηνευτικὴ τοῦ βραχίονος. Την δικαιοσύνην σου δὲ τὴν ἕως τῶν ὑψίστων, κατ' ἔλλειψιν ἄρθρου ἢ καθ᾽ ὑπερβατόν· οἷον, τὴν ἕως τῶν ὑψίστων δια καιοσύνην σου. Υψιστα γὰρ οἱ οὐρανοί· ἕως γὰρ τῶν οὐρανῶν ἄνεισιν· οἷα καὶ τῶν οὐρανίων δυνά- μεων μανθανουσῶν περὶ αὐτῆς καὶ συγχαίρουσῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς πάλιν προσώπῳ τοῦ λαοῦ φησιν. "Α ἐποίησάς μοι μεγαλεία. Τὸ ὰ ἀντὶ τοῦ πόσα ἠθικῶς γὰρ ἀναγνωστέον, ἀπὸ καρδίας. Τινὲς δὲ μετὰ τὸ καὶ τὴν δικαιοσύνην σου, στίζοντες τε λείαν (60), τὸ ἕως τῶν ὑψίστων, τῷ, ἃ ἐποίησάς μοι μεγαλεία, συνάπτουσιν, Ακύλᾳ πειθόμενοι· ὅτι Δ; ἐποίησας μεγαλοπρεπείας καὶ εὐεργεσίας, ἕως τῶν οὐρανίων δυνάμεων ἀνέδραμον τῷ θαύματι· εἰκόνι σῇ με τετίμηκας· βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς κατ δίστησας· τρέφεις, σκέπεις, φρουρεῖς, ἐξαρπάζεις κινδύνων, καὶ ὅσα τοιαῦτα. Ὁ Θεὸς, τίς ὅμοιός σοι ; Οὐδείς. *Όσας ἔδειξάς μοι θλίψεις πολλὰς καὶ κακάς. Καὶ τὸ, ὅσας ἔδειξες μοι θλίψεις, ἠθικῶς ἀνα- γνωστέον, ἀντὶ τοῦ πόσας· εἶτα τὸ ἑξῆς ἐπενεκτέον· ὅτι πολλὰς ὄντως καὶ βαρείας. Οὐ μόνον γὰρ εὐηρ γετήθην, ἀλλὰ καὶ ἐκακώθην· τὸ μὲν τῇ σῇ ἀγαθό. τητι, τὸ δὲ τῇ ἐμῇ πονηρία. Επιστρέψας, εζωοποίησάς με. Επιστρέψας πρός με, ὃν πρὶν ἀπεστράφης. Η και, Επιστρέψας με πρὸς σέ, ἐζωοποίησάς με, ἀπαλλάξας τοῦ προ- δήλου θανάτου. Εθος γὰρ τὰς μὲν σφοδράς θλίψεις θάνατον ονομάζειν, τὴν δὲ τούτων ἀπαλλαγὴν, ζωήν. ἐπιστρέψας Καὶ ἐκ τῶν ἀβύσσων τῆς γῆς ἀνήγαγες με. ᾿Αβύσσους τῆς γῆς καὶ ᾅδην, καὶ λάκκον, καὶ τὰ τοιαῦτα πολλάκις ἡ Γραφὴ καλεῖ τὰ βάθη τῶν πει- ρασμῶν. Οὕτω δὲ διὰ Ἰεζεκιήλ ὁ Θεὸς εἶπε πρὸς Εβραίους• Ανοίξω τους τάφους ὑμῶν, καὶ ἀνάξω ἡμᾶς ἐκ Βαβυλῶνος. Επλεόνασας ἐπ' ἐμὲ τὴν μεγαλοσύνην σου. Επεδαψιλεύσω. ** COMMENT. IN PSALMOS. :18 Donec annuntiem brachium 1. um generationi omni quæ ventura est. De brachio quidem Dei dictum est, in psalmo xliii, de ventura autem generatione in psalmo xxI. Quædam autem exemplaria ba· bent : donec annuntiem, et quælan, donec annun- tiavero. Vans. 19. Potestatem tuam et justitiam tuam, Deus, usque ad altissima. A communi sensu sumenda sunt verba illa, donec annuntiem. Dictio autem polesias, hoc in loco posita est, ut exponat et de- claret dictionem, brachium. Justitiam autem tuam usque ad altissima, hoc est, quæ ad ipsa usque attingit altissima, omisso articulo. Vel ordo fiat per hyperbaton : Justitiam tuam, quæ est usque ad altissima. Per altissima vero ipsos coelos intelligit. B Divina autem justitia ascendisse dicitur usque ad ‹œlos, co quod cœlestes virtutes eam intelligunt, et congaudent super eam. Quæ sequuntur rursum ex populi persona efferri debent. • - Quæ fecisti miki magnalia. Quæ posuit pro quanta. Cum affectu etenim atque ex corde hæc legenda sunt. Aliqui post verba illa, et justitiam tuam, perfectum ponunt punctum, et quæ sequun, tur huic versiculo conjungunt : Quæ fecisti mihi magnalia, Aquilanı in hoc secuti, ut sit sensus : Magna et grandia beneficia, quæ in me contulisti, tam admiranda fuere, ut eorum fama ad ipsas etiam coelestes potestates pervenerit. Imagine el- enim me tua honorasti, et Regem me eorum omnium constituisti, quæ in terra sunt: alimenta etiam præstas, protegis, crslodis atque eripis a pericu- lis, et alia demum mibi hujusmodi multa impertiris. G Deus, quis similis tibi ? Nemo scilicet. VERS. 20. Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas. Hæc verba etiam cum affectu legenda sunt. Et cum dixerit, quantas, infert demum, multas et graves. Neque enim beneficits tantum affectus sum, sed etiam calamitatibus ami- ctus ac malis, alterum quidem bonitate tua, alte- rum vero pravitate mea. Et conversus vivificasti me. Conversus scilicet ad me, a quo antea avertebaris. Et (quia dictio utramque significatione: recepit di cere possumus, quod dum me converteres ad te. vivificasti me, ab imminenti scilicet me morte eri- piens. Per mortem autem omnifariam calamitates atque afflictiones de more intelligit, quemadmodum contra, per vitam, sæpenumero intelligi vi- demus liberationem a malis. D Ezech. xxxvii, 12. • Et de abyssis terræ rursum reduxisti me. Abyssos terra, et infernum, et lacum, et sepulturam, et hujusmodi nomina, sæpenumero apud Scriptura a pro vastis atque iminensis calamitatibus poni vide- mus; unde apud Ezechielein dicit Dominus ad Hebræos: Aperiam sepulturas vestras, et educam tes de Babylone 3. VERS. 21. Multiplicasti in me magnificentiam tuam. Hoc est, largam atque abundantem fecisti. Variæ lectiones. (60) Aut lege τελείως, aut supple στιγμήν.
17α Waters saw you, O God, waters saw you and were seized with fear. The verse is about the miracle at the Red Sea. They saw you ineffably, he says, and having been struck with fear they parted, for God was going before the people in a pillar of fire and cloud.
PG 128:785β Ἐταράχθησαν ἄβυσσοι. Tῷ ἐμπεσόντι τοῖς ὕδασιν ἀνέμῳ ἐταράχθησαν τὰ βάθη τῆς θαλάσσης.
17β The deeps were troubled. The depths of the sea were troubled by the wind bearing down on the waters.
γ Πλῆθος ἤχους ὑδάτων. Πλῆθος γέγονε τότε τοῦ ἤχους τῶν ὑδάτων, τουτέστι, πολὺς ἦχος. Ἔστι δ’ ἡ εὐθεῖα, τὸ ἦχος. cf. α Φωνὴν ἔδωκαν αἱ νεφέλαι. Φωνὴ τῶν νεφελῶν, ἡ βροντή. β Καὶ γὰρ τὰ βέλη σου διαπορεύονται. Φησὶν ἡ ἱστορία ὅτι νότου βιαίου πνεύσαντος, διῃρέθη ἡ θάλασσα. Ὅθεν καταιγίδος γενομένης, βροντὰς καὶ ἀστραπὰς εἰκὸς ἐκπεσεῖν εἰς κατάπληξιν τῶν Αἰγυπτίων· καὶ λοιπὸν βέλη, τὰς ἀστραπὰς νοήσεις, διαπορευομένας κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Τὸ μέντοι, διαπορεύονται, ἀντὶ τοῦ, διεπορεύοντο, ἀντιχρονικῶς· καὶ τὸ, γάρ, περιττόν. α Φωνὴ τῆς βροντῆς σου ἐν τῷ τροχῷ. Καὶ συνέδησε, φησὶν, ὁ Θεὸς τοὺς ἄξονας τῶν ἁρμάτων αὐτῶν, καὶ ἦγεν αὐτοὺς μετὰ βίας. Λέγει τοίνυν ὅτι ἡ φωνὴ τῆς βροντῆς σου κατεῤῥάγη ἐν ἑκάστῳ ἅρματι ― τροχὸν γὰρ, τὸ ἅρμα καλεῖ, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον ― ὑφ’ ἧς ἐκταραχθέντων τῶν ἵππων, συνεδέθησαν οἱ ἄξονες τῶν τροχῶν ἀλλήλοις. β Ἔφαναν αἱ ἀστραπαί σου τῇ οἰκουμένῃ. Ἐφάνησαν πᾶσιν αἱ λαμπρότητες τοῦ τοιούτου θαύματος. γ Ἐσαλεύθη καὶ ἔντρομος ἐγενήθη ἡ γῆ. Ἐταράχθησαν, ἐθορυβήθησαν καὶ ἐφοβήθησαν πάντες οἱ ἄνθρωποι, μαθόντες οἷα εἰργάσω διὰ τὸν λαόν σου. α Ἐν τῇ θαλάσσῃ ἡ ὁδός σου. Ἐπιφώνημα τοῦτο τοῦ θαύματος· ὅτι ἐν τῇ θαλάσσῃ ὁδεύεις, ὅτε βούλῃ. β Καὶ αἱ τρίβοι σου ἐν ὕδασι πολλοῖς. Tὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ἐπιτείνων τὸν ὕμνον. α Add. [M in Marg.]PS2CBV : Καὶ ἄλλως, ἡ φωνὴ τῆς θεολογίας ἐν τῷ ἀνθρώπῳ, τῷ, τροχοῦ δίκην, ὀλίγον ἐφαπτομένῳ τῆς γῆς, ἤτοι τῶν γεηρῶν, τῷ λοιπῷ δὲ παντὶ τούτων ὑπερηρμένῳ. : om. F.
17γ A multitude of sound of waters. At that time there came about a multitude of the sound of waters, that is, a great sound. The nominative case of the word for sound is the neuter τὸ ἤχος [hence ἤχους is a genitive cf. singular rather than a masculine accusative plural]. 18α The clouds gave forth voice. Thunder is the voice of the clouds. 18β And indeed your arrows are passing through. The story tells that a violent south wind having blown the sea was parted. Hence with a hurricane having descended, it is likely for thunder and lightning to have fallen down causing consternation among the Egyptians. ‘Arrows’ accordingly you will understand as lightning shafts passing through against the enemies. ‘They are passing through’ is in the sense of ‘they were passing through’, substituting one tense for another, and the ‘indeed’ is redundant. 19α The voice of your thunder in the wheel. And, it is written, he bound together the axles of their chariots and led them violently. He is saying accordingly that the voice of your thunder struck in each chariot – for he is calling the chariot ‘the wheel’, the part standing for the whole – whereon, the horses having been startled, the axles of the wheels became caught up in one another. 19β Your lightning shafts appeared to the world. The brilliant flashes of this miracle appeared to all. 19γ The earth was shaken and overtaken by trembling. On learning what you have worked for your people, all men were troubled, thrown into consternation and been seized by fear. 20α Your way is in the sea. This is an exclamation of wonder at the miracle, because you make your path in the sea whenever you wish. 20β And your paths are in many waters. He says the same again, intensifying the hymn of praise. 19α: And in a different way, the voice of things divine is in man, who is like a wheel, touching the earth or earthly things in small part and for the rest raised up entirely above them.
γ Καὶ τὰ ἴχνη σου οὐ γνωσθήσονται. Συνήχθη γὰρ καὶ ἡνώθη πάλιν ἡ θάλασσα, καὶ οὕτως ὡς μὴ φαίνεσθαι ἴχνος διαιρέσεως.
20γ And your tracks will not be known. For the sea came together and was united and in such a way that no trace of division appeared.
PG 128:78721 Ὡδήγησας ὡς πρόβατα τὸν λαόν σου ἐν χειρὶ Μωυσῆ καὶ Ἀαρών. Ὡς πρόβατα εἶπεν, ἐμφαίνων τὴν εἰς αὐτοὺς ἐπιμέλειαν καὶ φυλακὴν καὶ ἀπαγωγὴν ἐπὶ νομὴν εὐθαλῆ καὶ μάνδραν ἀσφαλῆ· ἐπεὶ καὶ Ποιμαίνων τὸν ᾽Ισραὴλ ὀνομάζεται. Ὁ μὲν οὖν ψαλμὸς ἤδη πεπεράτωται. Τινὲς δὲ, ὧν καὶ ὁ Θεολόγος Γρηγόριος, PG35.965B τοῖς τοῦ Δαυὶδ πράγμασιν ἐφαρμόζουσι τὰ τοῦ ψαλμοῦ. Εἰκὸς γὰρ αὐτὸν, πολιορκίᾳ ποτὲ θλίψεων αἰχμαλωτισθέντα τὴν ψυχὴν, μετὰ τὴν ἀπαλλαγὴν, συνθεῖναι τὸν ψαλμὸν, ἐκδιηγούμενον ὅσα πέπονθεν, περιπλέξαντα καὶ προφητείαν περὶ Χριστοῦ, δι’ ἣν, οἶμαι, καὶ τὸ, εἰς τέλος ἐν τῇ ἐπιγραφῇ. [] Ἐκέκραξα, φησὶν, ὅτε συνειχόμην ταῖς θλίψεσι. Tὰ δ’ ἑξῆς, ἁρμόζουσιν εὐχερῶς [] ἄχρι τοῦ, Διελογισάμην ἡμέρας ἀρχαίας· εἶεν δ’ ἂν αἱ τῆς εὐημερίας αὐτοῦ, ὅτε τὸν Θεὸν εἶχεν ὑπερασπιστήν. Καὶ τὰ ἐφεξῆς δὲ, πρόχειρα, μέχρι τοῦ, Συνετέλεσε [] ῥῆμα· τοῦτο δὲ, οὐκ ἐπαπορητικῶς, ἀλλ’ ἀποφαντικῶς νοήσεις, ὅτι συνεπέρανεν ἤδη πᾶσαν ἀπόφασιν περὶ παντὸς ἀνθρώπου προεξενεχθεῖσαν αὐτῷ. ῾Ρῆμα γὰρ νῦν, τὴν ἀπόφασιν τοῦ Θεοῦ νοοῦμεν· καὶ λοιπὸν ὃ προώρισε, πείσομαι. Tὸ δὲ, ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεὰν, ἀντὶ τοῦ, κατὰ διαδοχὴν ἑκά | στης γενεᾶς, εἴτουν ἐφ’ ἑκάστης γενεᾶς. [] Tὸ δὲ, Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις, περὶ τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας προφητεύει· προϊδὼν γὰρ αὐτὴν προφητικοῖς ὀφθαλμοῖς παρηλλαγμένην τῆς νομικῆς, φησὶν, ὅτι αὕτη τοῦ Χριστοῦ ἐστιν ἔργον· οὗτος γὰρ δεξιὰ καὶ βραχίων τοῦ Πατρὸς κατὰ τὴν θεότητα προσαγορεύεται, ὡς ποιητὴς πάντων καὶ ὡς δύναμις. [] Tὰ δ’ ἐντεῦθεν, σαφῆ, ἕως τοῦ, Ὁ Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου· ἅγιον δὲ ἐνταῦθα, τὸν Χριστὸν λέγομεν, τὸν ἁγνότατον, ὃς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν· ἐν τούτῳ, φησὶν, ἐνεργεῖται ἡ βουλή σου, ἡ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως καὶ τῆς σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων· ὁδὸς γὰρ νῦν, ἡ βουλή. [] Εἶτα ἀποθαυμάσας τὸ τοιοῦτον μυστήριον, ὑμνεῖ καὶ μεγαλύνει αὐτόν. Ἐγνώρισας δὲ ἐν τοῖς λαοῖς πάντων τῶν ἐθνῶν τὸν Υἱόν σου· Χριστὸς γὰρ, φησὶ, [] Θεοῦ δύναμις. Τοῦτον δὲ καλεῖ καὶ βραχίονα, δι’ οὗ ἐλυτρώθημεν ὁ λαὸς αὐτοῦ ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου· καλούμεθα δὲ υἱοὶ ᾽Ιακὼβ καὶ ᾽Ιωσὴφ, ὡς ἀντὶ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ υἱοθετηθέντες καὶ τὴν ἐκείνου κληρονομήσαντες καὶ οἰκείωσιν καὶ κλῆσιν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ ιγ΄ ψαλμοῦ. [] Εἴδοσάν σε ὕδατα καὶ ἐφοβήθησαν, ὅτε τοῦ πλοίου βυθιζομένου, διϋπνισθεὶς, ἐπετίμησας τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ καὶ ἐφοβήθησαν καὶ ἡσύχασαν. Τότε δὲ ἐταράχθησαν καὶ αἱ ἄβυσσοι τῆς θαλάσσης τῷ φόβῳ τῆς Δεσποτικῆς ἐπιτιμήσεως· ἔτι δὲ, τὸ πλῆθος τοῦ ἤχους τῶν κυμάτων. α περιπλέξαντα PACS2FHBV : παραπλέξαντα M. 218-9 προφητείαν... δι’ ἣν MACBF : προφητείας... δι’ ἃς PSHV. [] ἐπαπορητικῶς PSBHV : ἐπαπορηματικῶς MACF : ἐπαπορηματικῶς Bcorr. [] ὡς PSFH : καὶ MACB : om. V.μένοις, ἁγιασμὸς δὲ καὶ ἀπολύτρωσις τοῖς ἁγιαζο- Α μένεις καὶ ἀπολυτρουμένοις. 'Αγαλλιάσονται τὰ χείλη μου, ὅταν ψαλῶ σοι. Χείλη αὐτοῦ εἶεν ἂν καὶ οἱ πιστοί, οἷς χρώμενος, ψάλλει τῷ Θεῷ δι' αὐτῶν. Καὶ ἡ ψυχή μου ἣν ἐλυτρώσω. Ην ἐλυτρώσω ἀπό τε ὁρατῶν καὶ ἀοράτων ἐχθρῶν. • Ἔτι δὲ καὶ ἡ γλῶσσα μου ὅλην τὴν ἡμέραν μελετήσει την δικαιοσύνην σου. Περὶ τοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν εἰρήκαμεν πολλάκις ὅτι ἀεὶ σημαίνει καὶ παρατηρητέον τοῦτο τοῦ λοιποῦ. Μελετήσω δὲ ἀντὶ τοῦ λαλήσω ἢ μνημονεύσω. "Οταν αἰσχυνθῶσι καὶ ἐντραπῶσιν οἱ ζητοῦν. τες τὰ κακά μοι. Ταῦτα δὲ ἃ ὑπεσχόμην ποιήσω, ὅταν ἀπαλλαγῶ τέλεον τῶν ἐχθρῶν. Προείρηται δὲ ἀνωτέρω περὶ τῆς θείας δικαιοσύνης, καὶ τῶν ζη- τούντων τὰ κακά. Εἰς Σολομῶντα ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΑ'. Αποδέδεικται μὲν ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν, ὅτι οὐκ ἔστι τοῦ Σολομῶντος ὁ ψαλμός" εἰρήσεται δὲ καὶ νῦν, ὅτι οὐκ εἰς Σολομῶντα εἴρη ται. Οὔτε γὰρ συμπαρέμεινε τῷ ἡλίῳ, ἀλλ' (61) ἐπιβίῳ· οὔτε πρὸ τῆς σελήνης ἦν, οὔτε κατεκυρίευσε τῶν περάτων τῆς γῆς· οὔτε πρὸ τοῦ ἡλίου τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Ἀλλ᾽ ἐπεὶ Σολομῶν εἰρηνικὸς ἑρμηνεύεται, πρόδηλον, ὡς εἰς Χριστὸν ὁ ψαλμὸς ἐῤῥέθη· ὅς ἐστιν · εἰρήνη, καθώς φησιν ὁ Παῦλος· Αὐτός ἐστιν ή εἰρήνη ἡμῶν, ὁ ποιήσας τὰ ἀμφότερα ἔν· καὶ τὸ μεσότειχον τοῦ φραγμοῦ λύσας· δείξει δὲ τοῦτο τὰ κατὰ μέρος ῥητά. Ὁ Θεὸς, τὸ κρίμα σου τῷ βασιλεῖ δὸς, καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως. Προεω- ρακὼς ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ Χριστὸν, παρακαλεῖ δοθῆναι ταῦτα· καὶ δοθῆναι αὐτῷ ὡς ἀνθρώπῳ ἃ εἶχεν ὡς Θεός. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Χριστός είρηκε περὶ τοῦ Ματρός, ὅτι τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκε τῷ Υἱῷ. Καὶ πάλιν, Εδόθη μοι πᾶσα ἐξουσία ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς. Βασιλέα δὲ καὶ βασιλέως υἱὸν ἐκάλεσεν αὐτὸν ὁ Δαβίδ, ὡς Θεὸν καὶ Θεοῦ Υἱόν. Κρίμα δὲ ὀνομάζει τὴν κρίσιν, οὗ ἐφερμηνευτικόν ἐστιν ἡ δι- καιοσύνη. Ο γὰρ Χριστὸς ἦν μὲν κριτὴς δίκαιος ὡς Θεός· ἔλαβε δὲ τοῦτο καὶ ὡς ἄνθρωπος παρὰ τοῦ Πατρός· εἴρηκε γάρ· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασι- λεὺς ὑπ' αὐτοῦ. Λέγοιτο δὲ καὶ κατὰ τὸ ἀνθρώπινον βασιλεὺς μὲν ὡς ἐκ βασιλικῆς φυλῆς καταγόμενος• ἐπεὶ καὶ Χριστός· βασιλέως δὲ υἱὸς ὡς τοῦ Δαβὶδ υἱός· Βίβλος γάρ, φησί, γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ υἱοῦ Δαβίδ. COMMENT. IN PSALMOS. isti adoptione seu participatione. Et quod hoc verum sit, audi Apostolum de Christo dicentem ; Qui factus est nobis sapientia a Deo, justitia, et sanctificatio, et redemptio "; sapientia quidem Christus fuit, iis qui sapientiores effecti sunt, et justitia justificatis, sanctificatio autem et redem. ptio iis qui sanctificati sunt et redempti. VERS. 23. Exsultabunt labia mea, cum psalluero tibi. Per labia ejus intelligere possumus fideles omnes quorum linguis psaflere cum semper vide - mus Deo. Et anima mea quam redemisti. A visibilibus nimirum atque ab invisibilibus inimicis. Vers. 24. Sed et lingua mea tola die meditabitur justitiam tuam. De his verbis, tota die, sæpe lisimus idem significare, quod saper; quod deinceps ob- B servandum est. Meditabitur autem, hoc est, loque- C tur seu reminiscetur. Cum erubuerint et confusi fuerint, qui quærunt mala mihi. læc, inquit, quæ pollicitus sum, faciam, quando ab inimicis prorsus fuero liberatus. Supe- rius autem de divina justitia dictum est, et de iis qui quærunt mala. In Salomonem psalmus ipsi David. PSALMUS LXXI. Docuimus in procemio operis hunc psalmum non esse Salomonis; nunc illud etiam dicemus quod neque ad ipsum pertinet Salonionem. Neque enias Salomon is fuit qui permanserit cum sole, quippe qui jam diu mortuus est, neque etiam fuit ante luam, nec dominatus est Onibus terra, neque ante solem fuit nomen ejus. Et quia Salomon interpre- tatur pacificus, manifestum est hunc psalmum in Christum dictum esse. Ipse elenim est pax nostra qui ſecit utraque unu'n, quique intermedium maceriæ parietem dissolvit "."", quemadmodum magis parti - culatim ipsius psalmi verba demonstrabunt. VERS. 2. Deus, judicium tuum Regi da, et justi - tiam tuam Filio Regis. Prævidens beatus David summa Christi mysteria, optat atque orat ea accelerari, et ipsi Christo tanquam homini ea dari, quæ semper habebat, ut Deus. Ma eliam Christus dixit de Pa- tre, quod omne judicium sibi dedit, ut Filio, et rursum : Data est mihi omnis potestas in cœlo, et in terra p. Regem auten et Regis Filium, Chri D stum appellat, tanquam Deum, et Dei Filium. Per judicium vero ipsam judicandi facultatem intelligit. Quod ut magis declararet, addidit : justitian. Christus etenim justus judex est, ut Deus, verum ut homo id acceperat a Patre : Ego enim, inquit, constitutus sum Rex ab eo super Sion montem san- ctum ejus ". Potest et Christus secundum huma- nitatem appellari Rex, veluti qui de tribu erat re- gia ; Regis autem Filius, tanquam filius David : Liber enim, inquit, generationis Jesu Christi, Alii David 1. Matth. 1, 1. Cor. 1, 30. 96.97 Ephes. 11, 13. ** Matth. xxvını, 48. Varia lectiones. monem referrentur, quemadmodum vertit inter- pres. Auctor tamen ad Solem retulit; quum, si » Psal. 11, 6. quis forte dubitat, Salomoni supervixisse fidenter testatur. (61) Videbatur syntaxis poscere ut hae ad Saies
21 You guided your people like sheep in the hand of Moses and Aaron. He said ‘like sheep’, indicating his care for and protection of them and his leading them to rich pasture and a safe fold, and also because he is called The one who shepherds Israel. The psalm here is brought to an end. Some, including Gregory the Theologian, apply PG35.965B the words of the psalm to the events in the life of David. It is likely that he, when his soul had been sometime taken captive by a siege of afflictions, would, after being freed therefore, have composed the present psalm, relating all his sufferings and interweaving prophecy about Christ, on which account, I believe, there is ‘towards fulfilment’ in the superscription. [2] I cried, he says, when I was being hemmed in by afflictions. What follows adapts easily [6] up to the verse, I moved my thoughts to days of old. These may be interpreted as the days of his prosperity when he had God as his protector. The following verses are easily accommo- [9] dated up to, He has brought to an end what was spoken. You will understand this phrase not dubitatively, but categorically, namely, that he has already concluded every decision about every man previously pronounced by him. Here we understand ‘what was spoken’ as God’s decision, and hence what he has foreordained I shall suffer. ‘From generation to generation’, in the sense of, ‘according to the succession of each generation’, that is, upon each generation. [11] This is the change prophesies about the gospel polity, for having foreseen this with his prophetic eyes altered from the polity of the law, he says that this is the work of Christ, for Christ is addressed as the right hand and arm of the Father in accordance with his divinity, as maker of all things and as power. [14] The following words are clear up to, O God, your way is in the holy. Here we call Christ ‘the holy’, as most pure and who committed no sin. In him, he says, your purpose is enacted, namely, that concerning the incarnation and the salvation of mankind. ‘Your way’ here is ‘your purpose’. [15] Then having marvelled at such a mystery, he hymns and magnifies Christ. You indeed have made your Son known among the peoples of all the nations, for, as is written, Christ is [16] the power of God. He also calls Christ God’s ‘arm’, through whom we his people have been redeemed from the captivity of the devil. And we are called ‘sons of Jacob and of Joseph’ as having been adopted in place of the old people and having inherited both the propinquity to God and the appellation of that people. This is also spoken of at the end of the thirteenth psalm. [17] Waters saw and were seized with fear, when as the boat was sinking, having been wakened from sleep, you rebuked the winds and the sea and they were seized with fear and became calm. Then the deeps of the sea were troubled in fear at the Master’s rebuke, as was also the multitude of the sound of the waves.
PG 128:789[] Φωνὴν δὲ ἔδωκαν αἱ νεφέλαι ἐπὶ τῆς μεταμορφώσεως· Καὶ ἰδοὺ, φησὶ, φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα, Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός. Εἴποις δ᾽ ἂν νεφέλας, καὶ τοὺς προφήτας, ὡς ἐν τῷ ιζ΄ ψαλμῷ προείρηται, ἔνθα Ps 17.γ, καὶ περὶ τῶν βελῶν, πρὸς δὲ καὶ τῶν ἀστραπῶν εὑρήσεις. 14-15 [] Φωνὴ δὲ βροντῆς, ὁ λόγος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος, ὡς ἐξ οὐρανοῦ ἥκοντος, καὶ ὡς στεῤῥοῦ καὶ ἐξακούστου πᾶσιν ἀνθρώποις. Τροχὸς δὲ, ὁ κόσμος, διὰ τὸ ἄστατον αὐτοῦ. Ἐσαλεύθη δὲ καὶ ἔντρομος ἐγενήθη ἡ γῆ, ὡς ἐν τῷ αὐτῷ ψαλμῷ πάλιν ἐξηγησάμεθα· ὅλος γὰρ οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν ἐκείνῳ κεῖται. [] Ἐν τῇ θαλάσσῃ δὲ ἡ ὁδός σου, ὅτε ἀπῆλθε πρὸς τοὺς μαθητὰς, πεζεύων ἐπάνω τῆς θαλάσσης· τὸ αὐτὸ δὲ πάλιν σημαίνεται καὶ διὰ τοῦ ἑξῆς στίχου· ὕδατα γὰρ πολλὰ, τὸ βάθος τῶν ὑδάτων· τὰ ἴχνη σου δὲ, τὰ ἐπὶ τῆς θαλάσσης οὐ γνωσθήσονται· οὐ συνίστανται γὰρ ἴχνη καθ’ ὕδατος. Τινὲς δὲ, θάλασσαν τὸν βίον καλοῦντες, διὰ τὴν ἅλμην τῶν θλίψεων καὶ τὸ ἀβέβαιον καὶ ἀνώμαλον, φασὶν, ὅτι ἐν τῷ βίῳ τούτῳ ἔσται ἡ πολιτεία σου κατὰ τὴν ἐνανθρώπησιν, ἀλλὰ τὰ ἴχνη σου, τουτέστιν, οἱ τρόποι τῆς ἐνανθρωπήσεώς σου, ἀκατάληπτοι. [] Λαὸς δὲ τοῦ Πατρὸς, ὁ νέος, εἴτουν ὁ Χριστιανικός. Χεὶρ δὲ, ἡ χειραγωγία καὶ ὁδήγησις τοῦ Χριστοῦ, ὅς ἐστι Μωυσῆς μὲν, ὡς νομοθέτης τοῦ εὐαγγελικοῦ νόμου, Ἀαρὼν δὲ, ὡς μέγας ἀρχιερεὺς, θύσας ἑαυτὸν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ.
[18] The clouds gave forth voice at the Transfiguration: And see, a voice from the cloud said, ‘This is my beloved Son’. You may also call the clouds the prophets, as was said previously in the seventeenth psalm Ps 17.12γ, where you will also find about arrows as well as about lightning shafts. 14-15 [19] The ‘voice of thunder’ is the word of the Gospel preaching as coming from heaven and as stentorian and audible to all people. The ‘wheel’ is the world on account of its restless nature. The earth was shaken and overtaken by trembling, as once again we explained in the same psalm, for this entire verse is also found in that psalm. [20] Your way is in the sea, when he came to his disciples walking on the sea. The same is indi- cated once again by the following verse, for ‘many waters’ are the depths of the waters. Your tracks upon the sea will not be known, for tracks are not imprinted on water. Some, calling life ‘sea’ on account of the bitter brine of afflictions and its uncertain and capricious nature, say that your way will be in this life at the time of your incarnation, but your tracks, that is, the modes of your incarnation, are incomprehensible. [21] The people of the Father is the new people, namely, the Christian people. The ‘hand’ is Christ’s leading by the hand and guidance, for Christ is Moses, as lawgiver of the Gospel law, and Aaron, as great high priest, having sacrificed himself for his people.
Psalmus XCVPsalmus XCVI
PG 128:97577 οζ΄Α πένης, ἐν τῷ μὴ ἔχειν ἀξιόλογον δύναμιν κατὰ τῶν Β Ει πολεμίων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων, μηδὲ εἶναι προς αὐτοὺς ἀξιόμαχος. Φύλαξον τὴν ψυχήν μου, ὅτι ὅσιός είμι. "Οτι ἀφωσιωμένος καὶ ἀνατεθειμένος εἰμὶ, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ ιε' ψαλμῷ· ἢ ὅσιον ἑαυτόν φησιν, ὡς εὐσεβὴ τὰ εἰς Θεόν, οἷα τῶν ἐχθρῶν ἀνοσίων ὄντων, Σῶσον τὸν δοῦλόν σου, ὁ Θεός μου, τὸν ἐλπίς ζοντα ἐπὶ σέ. Σῶσον ἀπὸ τοῦ προσδοκωμένου κινο δύνου τὸν ἐπὶ μηδενὶ τῶν ἁπάντων ἢ ἐπὶ σοὶ μόνῳ θαῤῥοῦντα. Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι πρὸς σὲ κεκράξομαι ὅλην τὴν ἡμέραν. Τὸ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀεὶ, ὁ Σύμμαχος ἑρμηνεύειν λέγει. Εὔφρανον τὴν ψυχὴν τοῦ δούλου σου, ὅτι πρὸς σὲ ἦρα τὴν ψυχήν μου. Λῦσον τὴν κατέχουσάν με λύπην. Περὶ δὲ τοῦ, ἦρα τὴν ψυχήν μου, είρηται ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ κδ' ψαλμοῦ. "Οτι σύ, Κύριε, χρηστὸς, καὶ ἐπιεικὴς, καὶ που λυέλεος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις σε. Τὸ ἐπιει- κής, ἵλεω; ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Σύμμαχος. Καὶ ἡ ἐπιείκεια μέντοι τὴν ἡμερότητα σημαίνει. Τοῖς ἐπικαλουμένοις σε δὲ, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ὅλης καρδίας. Καὶ γὰρ ἐν τῷ ρμδ' ψαλμῷ εἰπὼν, Εγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν, ἐπήγαγε· πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτ τὸν ἐν ἀληθείᾳ, εἴτουν ολοψύχως. Ενώτισαι, Κύριε, τὴν προσευχήν μου, καὶ πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου. Περὶ τούτων εὑρήσεις ἐν τῷ ις' ψαλμῷ ἐν τῇ ἀρχῇ. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου ἐκέκραξα πρὸς σὲ ὅτι ἐπήκουσάς μου. Ημέραν θλίψεως ἐνεστῶσάν φη- σιν αὐτίκα · περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐπήκουσέ μου, είρηται ἐν τῷ δηλωθέντι ις' ψαλμῷ. Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστι κατὰ τὰ ἔργα σου. Ὅτι πάντες, φησίν, Οι θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐ ρανοὺς ἐποίησε. Καὶ σὺ μὲν Θεὸς ἀληθινὸς, οἱ δὲ δαιμόνια. Εοικε δὲ εἰλῆφθαι τὸ ῥητὸν ἀπὸ τοῦ Μωσέως λέγοντος· Τις ὅμοιός σοι ἐν ἁγίοις, θαυ- μαστὸς, ἔνδοξος, ποιῶν τέρατα; Εργα δὲ τοῦ Χριστοῦ οὐ μόνον ἡ δημιουργία καὶ πρόνοια τῆς ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως, ἀλλὰ καὶ ἡ τοῦ πλά σματος ἀνόρθωσις, καὶ ἡ τοῦ τυράννου κατάλυσις, καὶ ἡ διὰ θανάτου τοῦ θανάτου θανάτωσις, καὶ ἡ δι' ὀλίγων καὶ εὐτελῶν ἁλιέων ὅλου τοῦ κόσμου σαγήνευσις · εἴποι δ᾽ ἄν τις καὶ τὴν τῶν θαυμάτων δύναμιν · εἰ γὰρ καὶ ἄλλοι τοιαῦτα θαύματα που ποιήκασιν, ἀλλ᾽ οὗτος μὲν κατ' ἐξουσίαν, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Θεὸν ἐπικαλούμενοι. Πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας, ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξά EUTHYMI ZIGABENI 88.) adversus visibiles aut invisibiles inimicos ido- neas vires non habeo, et eis resistere non pos - sum. VERs. 2. Custodi animam meam, quoniam sanctus sum. Tunc enim sanctificatus suin, quando tibi oblatus seu dedicatus fui. Illa quippe sancta effi- ciuntur quæ in Dei ministerium dedicantur, ut in psalmo xv dictum est. Vel sanctum seipsum appellat rum scilicet comparatione, qui impii erant. Salvum fac servum tuum, Deus meus, speran- tem in te. Salva cum, inquit, ab imminenti pe- riculo, qui nulla alia in re, sed in te solo con- fidit. VERS. 3. Miserere mei, Domine, quoniam ad te clumabo tela die. Pro Tota die, Symmachus, Sem- per, interpretatur. Lætifica animam servi tui : quoniam ad te levavi animam mcam. Mororem, quo detineor, dissolve. De verbis Levavi animam meam, dictum est in primo versiculo psalmi xxiv. VERS. 4. Quoniam tu, Domine, bonus, et mitis, et malium misericors omnibus invocantibus te. Pro Mitis, Aquila, et Symmachus dixerunt, Propitius. Mitis autem idem est quod mansuetus. Invocantibus autem te, non simpliciter, sed ex toto corde iuvo- cantibus. Nam et in psalmo cxLiv, cum dixisset, Prope est Dominus cmnibus invocantibus eum, ad- didit: Omnibus invocantibus eum in veritate, hoc est, tota anima. Vans. 5. Auribus percipe, Domine, orationem G men, et intende voci deprecationis meæ. Hæc verba exposita invenies in primo versiculo psalmi xvi. Vans. 6. In die tribulationis clamavi ad le, quoniam exaudisti me. Diem tribulationis appellat cam, quæ jam imminebat. De verbis autem: Quo- niam exaudisti me diximus in eodem psalmo xvi. VERS. 7. Non est similis tibi in diis, Domine, non est secundum opera tua. Omnes enim dii gentium damonia, Dominus autem calus fecit 3. tu verus quidem Deus es, illi autem falsi. Videtur autem mihi hic versiculus assumptus fuisse ex verbis Moysi, dicentis : Quis similis tibi glorift- calus in sanctis, admirabilis, gloriose, faciens prodigia¹¹? Christi vero opera sunt non creatio tantum, aut providentia tam visibilis, quam invi- sibilis creaturæ, sed ipsius etiam creaturæ refor- matio, tyrannique destructio, illa insuper mortis occisio, quam propria operatus est morte. Item illa totius orbis expiscatio, quam per paucos ac viles quosdam piscatores perfecit: quibus omni- bus addi etiam potest miraculorum vis. Nam etsi multi alii similia operati sint miracula, nullus tamen propria auctoritate id poterat, ut Christus ; invocatione quippe divini nominis operabantur. VERS. 8. 9. Omnes gentes, quascunque fecisti, venient, et adorabunt coram te, glorificabunt nomen ** Psal. xcv, 5. *¹ Exod. xv, 11. quasi pium, ac religiosum erga Deum, Inimico- D .
PG 128:789α Συνέσεως· τῷ Ἀσάφ. Ὅτι συνέσεως χρεία τοῖς ἐντυγχάνουσιν, ὥστε διαγνωσθῆναι τίς τε ὁ λέγων καὶ πρὸς τίνας καὶ τίς ὁ νόμος· λέγει μὲν γὰρ ὁ Δαυὶδ, προσώπῳ δὲ τοῦ Χριστοῦ, καὶ πρὸς τοὺς αὐτῷ πιστεύοντας.
1α Of understanding; belonging to Asaph. Because understanding is required by the readers so as to discern who the speaker is and to whom he is speaking and what the law is, for David is speaking, but in the person of Christ and is addressing those who believe in him.
β Προσέχετε, λαός μου, τὸν νόμον μου. Φησὶ Ζαχαρίας, Καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν. Νόμον δὲ λέγει νῦν, τὸν εὐαγγελικὸν, περὶ οὗ φησιν Ἡσαΐας, Ἐκ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ ᾽Ιερουσαλὴμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν. Ἀδιάφορον δὲ τὸ, προσέχετε· τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, τῷ νόμῳ μου γράφουσι.
1β Give heed to my law, O my people. Zachariah says, And many nations will flee to the Lord for refuge and shall become for him a people. ‘Law’ is what he now calls the Gospel law about which Isaiah says, Out of Zion shall go forth a law and the word of the Lord from Jerusalem, and he shall judge between the nations. The syntax of ‘give heed’ is indifferent [accusative instead of dative]; some copies, howev- er, use the dative.
PG 128:791γ Κλίνατε τὸ οὖς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα | τοῦ στόματός μου. Tὸ, κλίνατε, ἢ ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ, ὑπόθετε, ἢ ἀντὶ τοῦ, μετακινήσατε ἀπὸ τῶν ἀνονήτων ἀκουσμάτων ἐπὶ τὰ εὐαγγελικὰ ῥήματα.Κρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ καὶ τοὺς πτωχούς σου ἐν κρίσει. Τοῦτο αἰτία ἐστὶ τῆς εὐ χῆς · Ινα κρίνῃ, φησί · λαὸν δὲ λέγει τοὺς Χρισ στιανούς. Ο γὰρ τοῦ Υἱοῦ λαὸς καὶ τοῦ Πατρός ἐστι. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καλεῖ καὶ πτωχοὺς τοῦ Θεοῦ, ὡς διὰ Θεὸν πτωχεύσαντας. Δικαιοσύνην δὲ Θεοῦ νοήσεις τὴν μέλλουσαν κρίσιν, ἐν ᾗ ἀποδώσει ἑκάστῳ τὰ πρὸς ἀξίαν. Ο, καὶ προϊών, ἐδήλωσεν, ἐπάγων τὸ, ἐν κρίσει· κρίνειν δὲ αὐτοὺς μετά τε τοῦ δια- βόλου καὶ τῶν Ἰουδαίων, καὶ τῶν ἄλλων ἐχθρῶν τῆς πίστεως. Αλλοι δέ φασι λαὸν μὲν τὸν Ἰουδαῖ- κὸν, τόν ποτε τοῦ Θεοῦ ὄντα· πτωχὸν δὲ, τὸν νέον λαὸν τὸν ἐξ ἐθνῶν. Περὶ δὲ πτωχείας αὐτοῦ εἰρήκα μεν ἐν τῷ θ' καὶ ιπ' ψαλμῷ. Κρίνειν δὲ αὐτούς, καὶ τοὺς μὲν δικαίως καταδικάσαι, τοὺς δὲ δικαιώσαι. Αναλαβέτω τὰ ὄρη εἰρήνην τῷ λαῷ· καὶ οἱ βουνοὶ δικαιοσύνην. Κατὰ λόγον προσωποποιίας, εγκελεύεται τοῖς ὄρεσι μὲν ἀναλαμβάνειν εἰρήνην πρὸς τοῦ Χριστοῦ, τοῖς δὲ βουνοῖς δικαιοσύνην· καὶ τὰ μὲν εἰρηνικὴν αὐτῷ παρέχειν δίαιταν, ἀπωσά- μενα τοὺς στασιαστὰς δαίμονας, τοὺς δὲ δικαίως αὐτοῖς δουλεύειν, ὡς δούλοις τοῦ Κτίστου· διὰ δὲ τῶν ὀρέων καὶ τῶν βουνῶν ὡς ὑπερεχόντων πᾶσαν τὴν γῆν συμπεριέλαβεν, εἰς ἦν ἔμελλον κατοικεῖν οἱ ἀναχωρηταί, καὶ ἀσκηταὶ, καὶ στρατιῶται του Χριστοῦ· ἡ ὄρη μὲν νοήσεις τοὺς ἀρχαγγέλους ὡς ὑπερέχοντας τῶν ἀγγέλων, βουνοὺς δὲ τοὺς ἀγγέλους ὡς ὑποβεβηκότας αὐτοῖς. Υπερηρμένοι δέ εἰσι καὶ οὗτοι κἀκεῖναι τῶν γηΐνων ὡς τὰ ὄρη καὶ οἱ βουνο τῆς γῆς, οὓς καὶ προτρέπεται εἰρηνεύειν τοῦ λοι- ποῦ πρὸς τὸν λαὸν τοῦ Χριστοῦ, καὶ δικαίως αὐτῷ προσφέρεσθαι, ὡς κληρονομίᾳ τοῦ Δεσπότου. Πρό τερον γὰρ ἦσαν εκπεπολεμωμένοι τῷ λαῷ τούτῳ διὰ τὴν ἀσέβειαν. "Η ὄρη μὲν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, βουνοὶ δὲ οἱ ὑποβεβηκότες ἄρχοντες· πολλοὶ γὰρ τοιοῦτοι πρὸς τὴν πίστιν ἦλθον εἰρηνεύσαντες, καὶ δικαίως τῷ λαῷ τοῦ Χριστοῦ χρησάμενοι. Κρινεῖ τοὺς πτωχοὺς τοῦ λαοῦ, καὶ σώσει τους υἱοὺς τῶν πενήτων. Πτωχοὺς τοῦ λαοῦ φησι τοὺς παχυτέρους τῶν Ἰουδαίων, πτωχοὺς ὄντας, εἰς σύντ εσιν· οἷα γυμνῷ τῷ γράμματι παραμένοντας, καὶ πρὸς τὸν ἐγκεκρυμμένον πλοῦτον τοῦ Πνεύματος οὐ δυναμένους παρακύπτειν· υἱοὺς δὲ τῶν πενήτων, τοῦ; πεπιστευκότας εἰς Χριστόν· ὧν οἱ πατέρες πένητες ἦσαν εἰς εὐσέβειαν, τὸν τῆς ἀληθείας πλού- τον οὐκ ἔχοντες. Η καὶ τοὺς μαθητὰς τῶν ἀποστό λων υἱοὺς πενήτων οιητέον· ἁλιεῖς γὰρ καὶ ἀτελείς τὸ φαινόμενον ἦσαν οἱ ἀπόστολοι· ἐκείνους μὲν οὖν κατακρινεῖ ὡς ἁπιστήσαντας, τούτους δὲ σώσει ὡς πιστεύσαντας. ex gentibus congregatum, de cujus paupertate. EUTHYMII ZIGABENI Ut judicet populum tuum in justitia et pauperes A tuos in judicio. Hæc est causa, cur petat beatus David Christo tribui judicandi facultatem: ut sci- licet judicet, etc. Per populum autem, fidelem po pulum intelligit, qui licet Christi (62), hoc est, Filii populus appelletur, dicitur etia: et Patris (Omnia, inquit, mea tua sunt³); quem etiam populum alio nomine appellat, pauperes Dei, quia fideles veri, omnes propter Deum pauperes facti sunt. Per ju- si iam autem Dei, futurum judicium intelliges, in quo unicuique condigna Deus pro meritis red- det : quod paulo post magis declarat, dicens : in judicio; ut judicet autem eos, cum diabolo nimi- rum, et cum Judæis, atque aliis fidei inimicis. Alii per populum, Judaicum intelligunt, qui olim 'Dei populus dicebatur; et per pauperes, novum populum diximus in 1x et xi psalmo. Ut judicet cos, alios quidem justo judicio condemnans, alios autem ad salutem justificans. VERS. 3. Suscipiant montes pacem poputo, et colles B justitiam. lut prosopopiæ speciem, montes jubet suscipere pacem erga Christi populum, et colles justitiam, et montes quidem pacificam eis vitam præstare, expulsis nimirum seditiosis ac malignis dæmonum spiritibus, colles vero juste eis deservire, quasi Creatoris Dei servis. Per montes etiam et colles tanquam eminentiores, omnem terram com… prehendit, in qua habitaturi erant anachoretæ, atque eremitæ, et omnes Christi milites. Vel per montes quidem archangelos intelligit, tanquam eminentiores et superiores potentias; per colles vero, ipsos angelos, tanquam illis subjectos. Ele- vati tamen sunt utrique eorum ordines a terrenis, non secus ac montes et colles a terra. Hos igitur deinceps jubet, ut paciflce se labeant cum Christi populo, utque justam illi ac debitam, quasi ipsius Domini hæreditați, opem ferant. Prius namque inimice nobiscum agebant angeli, ob veterem ni- mirum impietatem. Vel per montes, reges ac duces excellentiores quosque intellige: per colles vero, alios principes illis subjectos. Multi enim eorum venerunt ad fidem, pacifice agentes, atque erga Christi populum benignissime se habentes. C Vers. 4. Judicabit pauperes populi, et salvas ſa- ciet filios pauperum. Per pauperes populi, rudiores quoslibet Judæornm intelligunt: qui intellectu et prudentia erant pauperes, dum nudæ legis litteræ insistentes, ad occultas sancti Spiritus divitias prospicere non valebant; per flios autem paupe- D rum, fideles in Christum intelligit, quorum parentes pietate ac religione pauperes fuere, nullas habentes divitias veræ cognitionis Dei, vel ipsos etiam apo- stolorum discipulos. Piscatores etenim erant apo- atoli, et aspectu viles. Illos igitur, ut infideles condemnnabit, hos vero salvabit, ut fieles. Joan. xvi, 10. Varia lectiones. (62) Grace simpliciter : Filii enim populus est idem et Patris.
1γ Incline your ear to the words of my mouth. ‘Incline’ is either simply in the sense of, ‘place under’, or else in the sense of, ‘turn from listening to profitless things to listening to the words of the Gospel’.
2 Ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξομαι προβλήματα ἀπ’ ἀρχῆς. [] εἴποις δ’ ἂν PS : εἴποις δὲ MBF : εἴπῃς δὲ V. γ ἀνονήτων MPACFB : ἀνοήτων SHV.Κρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ καὶ τοὺς πτωχούς σου ἐν κρίσει. Τοῦτο αἰτία ἐστὶ τῆς εὐ χῆς · Ινα κρίνῃ, φησί · λαὸν δὲ λέγει τοὺς Χρισ στιανούς. Ο γὰρ τοῦ Υἱοῦ λαὸς καὶ τοῦ Πατρός ἐστι. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καλεῖ καὶ πτωχοὺς τοῦ Θεοῦ, ὡς διὰ Θεὸν πτωχεύσαντας. Δικαιοσύνην δὲ Θεοῦ νοήσεις τὴν μέλλουσαν κρίσιν, ἐν ᾗ ἀποδώσει ἑκάστῳ τὰ πρὸς ἀξίαν. Ο, καὶ προϊών, ἐδήλωσεν, ἐπάγων τὸ, ἐν κρίσει· κρίνειν δὲ αὐτοὺς μετά τε τοῦ δια- βόλου καὶ τῶν Ἰουδαίων, καὶ τῶν ἄλλων ἐχθρῶν τῆς πίστεως. Αλλοι δέ φασι λαὸν μὲν τὸν Ἰουδαῖ- κὸν, τόν ποτε τοῦ Θεοῦ ὄντα· πτωχὸν δὲ, τὸν νέον λαὸν τὸν ἐξ ἐθνῶν. Περὶ δὲ πτωχείας αὐτοῦ εἰρήκα μεν ἐν τῷ θ' καὶ ιπ' ψαλμῷ. Κρίνειν δὲ αὐτούς, καὶ τοὺς μὲν δικαίως καταδικάσαι, τοὺς δὲ δικαιώσαι. Αναλαβέτω τὰ ὄρη εἰρήνην τῷ λαῷ· καὶ οἱ βουνοὶ δικαιοσύνην. Κατὰ λόγον προσωποποιίας, εγκελεύεται τοῖς ὄρεσι μὲν ἀναλαμβάνειν εἰρήνην πρὸς τοῦ Χριστοῦ, τοῖς δὲ βουνοῖς δικαιοσύνην· καὶ τὰ μὲν εἰρηνικὴν αὐτῷ παρέχειν δίαιταν, ἀπωσά- μενα τοὺς στασιαστὰς δαίμονας, τοὺς δὲ δικαίως αὐτοῖς δουλεύειν, ὡς δούλοις τοῦ Κτίστου· διὰ δὲ τῶν ὀρέων καὶ τῶν βουνῶν ὡς ὑπερεχόντων πᾶσαν τὴν γῆν συμπεριέλαβεν, εἰς ἦν ἔμελλον κατοικεῖν οἱ ἀναχωρηταί, καὶ ἀσκηταὶ, καὶ στρατιῶται του Χριστοῦ· ἡ ὄρη μὲν νοήσεις τοὺς ἀρχαγγέλους ὡς ὑπερέχοντας τῶν ἀγγέλων, βουνοὺς δὲ τοὺς ἀγγέλους ὡς ὑποβεβηκότας αὐτοῖς. Υπερηρμένοι δέ εἰσι καὶ οὗτοι κἀκεῖναι τῶν γηΐνων ὡς τὰ ὄρη καὶ οἱ βουνο τῆς γῆς, οὓς καὶ προτρέπεται εἰρηνεύειν τοῦ λοι- ποῦ πρὸς τὸν λαὸν τοῦ Χριστοῦ, καὶ δικαίως αὐτῷ προσφέρεσθαι, ὡς κληρονομίᾳ τοῦ Δεσπότου. Πρό τερον γὰρ ἦσαν εκπεπολεμωμένοι τῷ λαῷ τούτῳ διὰ τὴν ἀσέβειαν. "Η ὄρη μὲν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, βουνοὶ δὲ οἱ ὑποβεβηκότες ἄρχοντες· πολλοὶ γὰρ τοιοῦτοι πρὸς τὴν πίστιν ἦλθον εἰρηνεύσαντες, καὶ δικαίως τῷ λαῷ τοῦ Χριστοῦ χρησάμενοι. Κρινεῖ τοὺς πτωχοὺς τοῦ λαοῦ, καὶ σώσει τους υἱοὺς τῶν πενήτων. Πτωχοὺς τοῦ λαοῦ φησι τοὺς παχυτέρους τῶν Ἰουδαίων, πτωχοὺς ὄντας, εἰς σύντ εσιν· οἷα γυμνῷ τῷ γράμματι παραμένοντας, καὶ πρὸς τὸν ἐγκεκρυμμένον πλοῦτον τοῦ Πνεύματος οὐ δυναμένους παρακύπτειν· υἱοὺς δὲ τῶν πενήτων, τοῦ; πεπιστευκότας εἰς Χριστόν· ὧν οἱ πατέρες πένητες ἦσαν εἰς εὐσέβειαν, τὸν τῆς ἀληθείας πλού- τον οὐκ ἔχοντες. Η καὶ τοὺς μαθητὰς τῶν ἀποστό λων υἱοὺς πενήτων οιητέον· ἁλιεῖς γὰρ καὶ ἀτελείς τὸ φαινόμενον ἦσαν οἱ ἀπόστολοι· ἐκείνους μὲν οὖν κατακρινεῖ ὡς ἁπιστήσαντας, τούτους δὲ σώσει ὡς πιστεύσαντας. ex gentibus congregatum, de cujus paupertate. EUTHYMII ZIGABENI Ut judicet populum tuum in justitia et pauperes A tuos in judicio. Hæc est causa, cur petat beatus David Christo tribui judicandi facultatem: ut sci- licet judicet, etc. Per populum autem, fidelem po pulum intelligit, qui licet Christi (62), hoc est, Filii populus appelletur, dicitur etia: et Patris (Omnia, inquit, mea tua sunt³); quem etiam populum alio nomine appellat, pauperes Dei, quia fideles veri, omnes propter Deum pauperes facti sunt. Per ju- si iam autem Dei, futurum judicium intelliges, in quo unicuique condigna Deus pro meritis red- det : quod paulo post magis declarat, dicens : in judicio; ut judicet autem eos, cum diabolo nimi- rum, et cum Judæis, atque aliis fidei inimicis. Alii per populum, Judaicum intelligunt, qui olim 'Dei populus dicebatur; et per pauperes, novum populum diximus in 1x et xi psalmo. Ut judicet cos, alios quidem justo judicio condemnans, alios autem ad salutem justificans. VERS. 3. Suscipiant montes pacem poputo, et colles B justitiam. lut prosopopiæ speciem, montes jubet suscipere pacem erga Christi populum, et colles justitiam, et montes quidem pacificam eis vitam præstare, expulsis nimirum seditiosis ac malignis dæmonum spiritibus, colles vero juste eis deservire, quasi Creatoris Dei servis. Per montes etiam et colles tanquam eminentiores, omnem terram com… prehendit, in qua habitaturi erant anachoretæ, atque eremitæ, et omnes Christi milites. Vel per montes quidem archangelos intelligit, tanquam eminentiores et superiores potentias; per colles vero, ipsos angelos, tanquam illis subjectos. Ele- vati tamen sunt utrique eorum ordines a terrenis, non secus ac montes et colles a terra. Hos igitur deinceps jubet, ut paciflce se labeant cum Christi populo, utque justam illi ac debitam, quasi ipsius Domini hæreditați, opem ferant. Prius namque inimice nobiscum agebant angeli, ob veterem ni- mirum impietatem. Vel per montes, reges ac duces excellentiores quosque intellige: per colles vero, alios principes illis subjectos. Multi enim eorum venerunt ad fidem, pacifice agentes, atque erga Christi populum benignissime se habentes. C Vers. 4. Judicabit pauperes populi, et salvas ſa- ciet filios pauperum. Per pauperes populi, rudiores quoslibet Judæornm intelligunt: qui intellectu et prudentia erant pauperes, dum nudæ legis litteræ insistentes, ad occultas sancti Spiritus divitias prospicere non valebant; per flios autem paupe- D rum, fideles in Christum intelligit, quorum parentes pietate ac religione pauperes fuere, nullas habentes divitias veræ cognitionis Dei, vel ipsos etiam apo- stolorum discipulos. Piscatores etenim erant apo- atoli, et aspectu viles. Illos igitur, ut infideles condemnnabit, hos vero salvabit, ut fieles. Joan. xvi, 10. Varia lectiones. (62) Grace simpliciter : Filii enim populus est idem et Patris.
2 I shall open my mouth in parables, I shall utter things screened over from the beginning.
PG 128:977Ψαλμός 77 — Psalm 77σουσι τὸ ὄνομά σου, ὅτι μέγας εἶ σὺ, καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος. Ενταῦθα προ φητεύει περὶ τῆς πίστεως τῶν ἐθνῶν. Ἤξουσι, φησί, πρὸς σὲ διὰ πίστεως· προσκυνεῖ δὲ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ὁ ἐπιγινώσκων, ὅτι ἐφορᾶται παρ' αὐτοῦ. Ενώπιον δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ πᾶς τόπος τῆς δεσποτείας αὐτοῦ. Δοξάσουσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑμνήσουσι, μεγα λυνοῦσι· διότι μέγας ὄντως σὺ, καὶ σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος, ποιῶν θαυμάσια. 'Οδήγησόν με, Κύριε, ἐν τῇ ὁδῷ σου, καὶ που ρεύσομαι ἐν τῇ ἀληθείᾳ. Οδὸς μὲν τοῦ Θεοῦ ἡ πρακτικὴ ἀρετὴ, ἀλήθεια δὲ ἡ θεωρητική. Ο γοῦν ὁδηγηθείς θεόθεν ἐπ' ἐκείνην ἔρχεται ἐπὶ ταύτ την. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ κδ' περὶ ὁδοῦ καὶ ἀλη θείας, εἰς τό · Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισον καὶ αὖθις· Οδήγησόν με ἐπὶ τὴν ἀλήθειάν σου. Εὐφρανθήτω ἡ καρδία μου, τῷ φοβεῖσθαι τὸ όνομά σου. Εὐφρανθήτω μὴ ἐν εὐφροσύνῃ τιν κοσμικῇ, ἀλλ᾽ ἐν τῷ φοβεῖσθαί σε. "Ορα δὲ ξένην εὐφροσύνην. Εστω μοι εὐφροσύνη ή σος φόβος. Εὐφρανθήτω γάρ, φησί, καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Ζητεῖ δὲ τὸν Θεὸν ὁ φοβούμενος αὐτόν. Καὶ γὰρ οὐ μόνον ὁ θεῖος φόβος, ἀλλὰ καὶ ἡ ἁπλῶς μνήμη τοῦ Θεοῦ εὐφραίνει τοὺς θεοσεβεῖς· Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηυφράνθη. Ἐξομολογήσομαί σοι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν όλη καρδία μου. Ευχαριστήσω. Καὶ δοξάσω τὸ ὄνομά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Δεί. “Οτι τὸ ἔλεός σου μέγα ἐπ' ἐμέ. Πολύ. Καὶ ἐῤῥύσω τὴν ψυχήν μου ἐξ ᾅδου κατωτά του. Ἐπὶ μὲν τοῦ Δαβὶδ ᾄδην νοήσεις τὴν ἁμαρ- τίαν, καὶ τὴν μοιχείαν, καὶ τὸν φόνον τοῦ Οὐρίου - ἐπὶ δὲ τοῦ Εζεκίου, τὸν ἐγγίσαντα αὐτῷ σωματι · τὸν θάνατο”, ἀφ᾽ οὗ παραδόξως ἐῤῥύσθη. Εἴη δ' ἂν καὶ πᾶς κίνδυνος, εἴτε παρὰ ὁρατῶν ἐχθρῶν, εἴτε ἀπὸ ἀοράτων ἐπαγόμενος. Ο Θεός, παράνομοι επανέστησαν ἐπ' ἐμέ. Καὶ Εt οἱ τῷ Δαβὶδ ἐπιβουλεύοντες παρανομία συνέζων, καὶ οἱ τὸν Εζεκίαν δὲ πολιορκοῦντες Ασσύριοι - λέγοιντο δ' ἂν καὶ πάντες αἰσθητοὶ καὶ νοητοί που λέμιοι. καὶ συναγωγὴ κραταιῶν ἐζήτησαν την ψυχήν μου, καὶ οὐ προέθεντό σε ενώπιον αὐτῶν. Ο αὐτοί. Ταυτὶ δὲ τὰ ῥητὰ κεῖνται καὶ ἐν τῷ νγ' ψαλμῷ. Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλε ήμων, μακρόθυμος, καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινός. · Ως μὲν οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, συμπαθεῖς τοῖς καταδυναστευομένοις· ὡς δὲ μακρόθυμος, οὐ παρα δίδως εὐθὺς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν τοὺς ἁμαρτάνοντας· χχιν, 4, 5. COMMENT. IN PSALMOS. A tuum, quoniam magnus es tu, et facicus mirabilia, tu es Deus solus. Hæc est prophetia de gentium fide. Venient, inquit, ad te ipsæ etiam gentes. Adorare autem dicitur coram Deo is, qui se a Dro videri cognoscit. Esse autem dicitur coram Deo omnis locus imperii cjus. Glorificabunt te igitur, hoc est, laudabunt te omnes gentes et magnifica- bunt te, dicentes, quod magnus vere cs et quod tu solus Deus es, qui facis mirabilia. VERS. 10. Deduc me, Domine, in via tua, et am- bulabo in veritate tua. Per viam Dei, virtutem illam intellige, quæ ad actiones pertinet; per veritatem vero, illam quæ ad contemplationem. Ille autem qui divinitus ad primam ductus fuerit virtutem, per- venire de facili poterit ad alteram. De hac via et B veritate invenies etiam in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, indica mihi ss; et paulo post: Deduc me in veritate tua”. C Lateur cor meum in timore nominis tui. Læte- tur non in mundana lætitia, sed in tui timore. Vide quaso novum genus læcitiæ. Timor, inquit, tuus sit mihi lætitia. Alibi vero dicitur: Lætetur cor quærentium Dominum. Ille autem quærſt Dominum, qui timet eum. Cæterum non tantum Dei timor, sed simplex etiam illius memoria pios ac fideles omnes latifical, juxta illud : Memor fui Dei, et la- tatus sum, Vers. 11. Confitebor tibi, Domine, Deus meus, in toto corde meo. Hoc est gratias agam. Et glorificabo nomen tuum in sæculum. Hoc est semper. VERS. 12. Quia misericordia tua magna est super me. Magnam dixit pro multa. Et eruisti animam meam ex inferno inferiori. Si psalmum pertinere intelligas ad beatum David, per infernum profundam peccati foveam intellige, adulterii nimirum atque homicidii. Si vero ad regem Ezechiam, infernum accipe pro morte, cui proximus fuit, et a qua admirande admodum libe- ratus est. Potest etiam infernus accipi pro quo- lilet periculo, quod a visibilibus, scu ab invisi- bilibus immineat inimicis. Vens. 13. Deus, iniqui insurrexerunt in me. D hostes beati David, qui insidias in eum molieban- tur iniqui erant, et Assyrii, qui Ezechiam regem obsidebant, et omnes denique tam visibiles quam invisibiles hostes nostri, iniqui appellari possunt. Et congregatio potentium quæsiverunt animam meam, et non proposuerunt te in conspectu suo. Illi ipsi quas iniquos diximus. læc autem verba ha- bentur etiam in psalmo liii. el VERS. 14. Et tu, Domine Deus meus, miserator, et misericors, patiens, et multum misericors, et verax. Quia miserator es, et misericors, omnibus iis semper compateris qui oppressi sunt : et quia patiens es, et longanimis, uon statim peccatores Psal. Psul. ciν, 3. Psal. LXX*1, i --
PG 128:791Τοῦτο, προφητεία ἐστὶ τῶν εὐαγγελικῶν παραβολῶν. Φησὶ γὰρ ὁ Ματθαῖος, Ταῦτα πάντα ἐλάλησεν ὁ ᾽Ιησοῦς ἐν παραβολαῖς τοῖς ὄχλοις, καὶ χωρὶς παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς, ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος, Ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, ἐρεύξομαι κεκρυμμένα ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. Δῆλον οὖν ἐντεῦθεν ὅτι προσώπῳ τοῦ Σωτῆρος ὁ ψαλμὸς ἀναγέγραπται. Προβλήματα δὲ νῦν, τὰς αὐτὰς πάλιν παραβολὰς ὠνόμασε· ὁ γὰρ Ματθαῖος, ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν, προβλήματα, κεκρυμμένα εἶπε, τῇ Ἑβραϊκῇ λέξει προσχὼν, ἥτις καὶ τοῦτο κἀκεῖνο δηλοῖ. Πᾶσαι γὰρ εὐαγγελικαὶ παραβολαὶ κεκρυμμένην εἶχον τὴν ἀλήθειαν· καὶ ὁ Ἀκύλας δὲ, αἰνίγματα ἐξέδωκεν. Ἀλλὰ καὶ τὸ, ἀπ’ ἀρχῆς, ὁ Ματθαῖος, ἀπὸ καταβολῆς κόσμου εἴρηκεν, ὁμοίως τῇ Ἑβραΐδι λέξει προσχών· ἔτι δὲ καὶ τὸ, φθέγξομαι, ἐρεύξομαι.Κρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ καὶ τοὺς πτωχούς σου ἐν κρίσει. Τοῦτο αἰτία ἐστὶ τῆς εὐ χῆς · Ινα κρίνῃ, φησί · λαὸν δὲ λέγει τοὺς Χρισ στιανούς. Ο γὰρ τοῦ Υἱοῦ λαὸς καὶ τοῦ Πατρός ἐστι. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καλεῖ καὶ πτωχοὺς τοῦ Θεοῦ, ὡς διὰ Θεὸν πτωχεύσαντας. Δικαιοσύνην δὲ Θεοῦ νοήσεις τὴν μέλλουσαν κρίσιν, ἐν ᾗ ἀποδώσει ἑκάστῳ τὰ πρὸς ἀξίαν. Ο, καὶ προϊών, ἐδήλωσεν, ἐπάγων τὸ, ἐν κρίσει· κρίνειν δὲ αὐτοὺς μετά τε τοῦ δια- βόλου καὶ τῶν Ἰουδαίων, καὶ τῶν ἄλλων ἐχθρῶν τῆς πίστεως. Αλλοι δέ φασι λαὸν μὲν τὸν Ἰουδαῖ- κὸν, τόν ποτε τοῦ Θεοῦ ὄντα· πτωχὸν δὲ, τὸν νέον λαὸν τὸν ἐξ ἐθνῶν. Περὶ δὲ πτωχείας αὐτοῦ εἰρήκα μεν ἐν τῷ θ' καὶ ιπ' ψαλμῷ. Κρίνειν δὲ αὐτούς, καὶ τοὺς μὲν δικαίως καταδικάσαι, τοὺς δὲ δικαιώσαι. Αναλαβέτω τὰ ὄρη εἰρήνην τῷ λαῷ· καὶ οἱ βουνοὶ δικαιοσύνην. Κατὰ λόγον προσωποποιίας, εγκελεύεται τοῖς ὄρεσι μὲν ἀναλαμβάνειν εἰρήνην πρὸς τοῦ Χριστοῦ, τοῖς δὲ βουνοῖς δικαιοσύνην· καὶ τὰ μὲν εἰρηνικὴν αὐτῷ παρέχειν δίαιταν, ἀπωσά- μενα τοὺς στασιαστὰς δαίμονας, τοὺς δὲ δικαίως αὐτοῖς δουλεύειν, ὡς δούλοις τοῦ Κτίστου· διὰ δὲ τῶν ὀρέων καὶ τῶν βουνῶν ὡς ὑπερεχόντων πᾶσαν τὴν γῆν συμπεριέλαβεν, εἰς ἦν ἔμελλον κατοικεῖν οἱ ἀναχωρηταί, καὶ ἀσκηταὶ, καὶ στρατιῶται του Χριστοῦ· ἡ ὄρη μὲν νοήσεις τοὺς ἀρχαγγέλους ὡς ὑπερέχοντας τῶν ἀγγέλων, βουνοὺς δὲ τοὺς ἀγγέλους ὡς ὑποβεβηκότας αὐτοῖς. Υπερηρμένοι δέ εἰσι καὶ οὗτοι κἀκεῖναι τῶν γηΐνων ὡς τὰ ὄρη καὶ οἱ βουνο τῆς γῆς, οὓς καὶ προτρέπεται εἰρηνεύειν τοῦ λοι- ποῦ πρὸς τὸν λαὸν τοῦ Χριστοῦ, καὶ δικαίως αὐτῷ προσφέρεσθαι, ὡς κληρονομίᾳ τοῦ Δεσπότου. Πρό τερον γὰρ ἦσαν εκπεπολεμωμένοι τῷ λαῷ τούτῳ διὰ τὴν ἀσέβειαν. "Η ὄρη μὲν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, βουνοὶ δὲ οἱ ὑποβεβηκότες ἄρχοντες· πολλοὶ γὰρ τοιοῦτοι πρὸς τὴν πίστιν ἦλθον εἰρηνεύσαντες, καὶ δικαίως τῷ λαῷ τοῦ Χριστοῦ χρησάμενοι. Κρινεῖ τοὺς πτωχοὺς τοῦ λαοῦ, καὶ σώσει τους υἱοὺς τῶν πενήτων. Πτωχοὺς τοῦ λαοῦ φησι τοὺς παχυτέρους τῶν Ἰουδαίων, πτωχοὺς ὄντας, εἰς σύντ εσιν· οἷα γυμνῷ τῷ γράμματι παραμένοντας, καὶ πρὸς τὸν ἐγκεκρυμμένον πλοῦτον τοῦ Πνεύματος οὐ δυναμένους παρακύπτειν· υἱοὺς δὲ τῶν πενήτων, τοῦ; πεπιστευκότας εἰς Χριστόν· ὧν οἱ πατέρες πένητες ἦσαν εἰς εὐσέβειαν, τὸν τῆς ἀληθείας πλού- τον οὐκ ἔχοντες. Η καὶ τοὺς μαθητὰς τῶν ἀποστό λων υἱοὺς πενήτων οιητέον· ἁλιεῖς γὰρ καὶ ἀτελείς τὸ φαινόμενον ἦσαν οἱ ἀπόστολοι· ἐκείνους μὲν οὖν κατακρινεῖ ὡς ἁπιστήσαντας, τούτους δὲ σώσει ὡς πιστεύσαντας. ex gentibus congregatum, de cujus paupertate. EUTHYMII ZIGABENI Ut judicet populum tuum in justitia et pauperes A tuos in judicio. Hæc est causa, cur petat beatus David Christo tribui judicandi facultatem: ut sci- licet judicet, etc. Per populum autem, fidelem po pulum intelligit, qui licet Christi (62), hoc est, Filii populus appelletur, dicitur etia: et Patris (Omnia, inquit, mea tua sunt³); quem etiam populum alio nomine appellat, pauperes Dei, quia fideles veri, omnes propter Deum pauperes facti sunt. Per ju- si iam autem Dei, futurum judicium intelliges, in quo unicuique condigna Deus pro meritis red- det : quod paulo post magis declarat, dicens : in judicio; ut judicet autem eos, cum diabolo nimi- rum, et cum Judæis, atque aliis fidei inimicis. Alii per populum, Judaicum intelligunt, qui olim 'Dei populus dicebatur; et per pauperes, novum populum diximus in 1x et xi psalmo. Ut judicet cos, alios quidem justo judicio condemnans, alios autem ad salutem justificans. VERS. 3. Suscipiant montes pacem poputo, et colles B justitiam. lut prosopopiæ speciem, montes jubet suscipere pacem erga Christi populum, et colles justitiam, et montes quidem pacificam eis vitam præstare, expulsis nimirum seditiosis ac malignis dæmonum spiritibus, colles vero juste eis deservire, quasi Creatoris Dei servis. Per montes etiam et colles tanquam eminentiores, omnem terram com… prehendit, in qua habitaturi erant anachoretæ, atque eremitæ, et omnes Christi milites. Vel per montes quidem archangelos intelligit, tanquam eminentiores et superiores potentias; per colles vero, ipsos angelos, tanquam illis subjectos. Ele- vati tamen sunt utrique eorum ordines a terrenis, non secus ac montes et colles a terra. Hos igitur deinceps jubet, ut paciflce se labeant cum Christi populo, utque justam illi ac debitam, quasi ipsius Domini hæreditați, opem ferant. Prius namque inimice nobiscum agebant angeli, ob veterem ni- mirum impietatem. Vel per montes, reges ac duces excellentiores quosque intellige: per colles vero, alios principes illis subjectos. Multi enim eorum venerunt ad fidem, pacifice agentes, atque erga Christi populum benignissime se habentes. C Vers. 4. Judicabit pauperes populi, et salvas ſa- ciet filios pauperum. Per pauperes populi, rudiores quoslibet Judæornm intelligunt: qui intellectu et prudentia erant pauperes, dum nudæ legis litteræ insistentes, ad occultas sancti Spiritus divitias prospicere non valebant; per flios autem paupe- D rum, fideles in Christum intelligit, quorum parentes pietate ac religione pauperes fuere, nullas habentes divitias veræ cognitionis Dei, vel ipsos etiam apo- stolorum discipulos. Piscatores etenim erant apo- atoli, et aspectu viles. Illos igitur, ut infideles condemnnabit, hos vero salvabit, ut fieles. Joan. xvi, 10. Varia lectiones. (62) Grace simpliciter : Filii enim populus est idem et Patris.
This is a prophecy about the Gospel parables, for Matthew says, All these things Jesus said to the crowds in parables; indeed he said nothing to them without a parable. This was to fulfil what was spoken by the prophet: ‘I shall open my mouth in parables, I shall eruct things that have been hidden since the foundation of the world.’ It is therefore clear from this that the psalm is written in the person of the Saviour. ‘Things screened over’ is once again what he here named the parables, for Matthew in- stead of saying ‘things screened over’ said ‘things that have been hidden’, having held closely to the Hebrew word, which means both the one and the other, for all the Gospel parables had their truth hidden; Aquila translated this as ‘enigmas’. And Matthew said ‘since the founda- tion of the world’ for ‘from the beginning’, similarly holding closely to the Hebrew word, and furthermore for ‘I shall utter’ he said ‘I shall eruct’.
α Ὅσα ἠκούσαμεν καὶ ἔγνωμεν αὐτά. Tὸ, ὅσα, οὐκ ἀναφορικῶς λαμβάνεται νῦν πρὸς τὰ προβλήματα, ἀλλὰ καθ’ ἑαυτὸ λέγεται θαυμαστικῶς, ἀντὶ τοῦ, ὦ πόσα ἠκούσαμεν, παρά τε τῶν διδασκάλων, παρά τε τῶν θείων Γραφῶν! Βούλεται γὰρ ἀπαριθμήσασθαι ὅσα μὲν εὐηργέτησεν ὁ Θεὸς τοὺς παλαιοὺς Ἑβραίους, ὅσα δὲ οὗτοι παρώργισαν αὐτὸν, καὶ ὅσα διὰ τοῦτο δεινὰ πεπόνθασιν. Ἠκούσαμεν δὲ εἶπε, διὰ τὸ πρόσλημμα· καὶ αὐτὸς γὰρ ὡς ἄνθρωπος ἤκουε ταῦτα καθάπερ ἡμεῖς. Ἔγνωμεν δὲ αὐτὰ, ἀντὶ τοῦ, ἐβεβαιώθημεν περὶ αὐτῶν· οὐχ ἁπλῶς, φησὶν, ἠκούσαμεν, ἀλλὰ καὶ ἐπληροφορήθημεν.Κρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ καὶ τοὺς πτωχούς σου ἐν κρίσει. Τοῦτο αἰτία ἐστὶ τῆς εὐ χῆς · Ινα κρίνῃ, φησί · λαὸν δὲ λέγει τοὺς Χρισ στιανούς. Ο γὰρ τοῦ Υἱοῦ λαὸς καὶ τοῦ Πατρός ἐστι. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καλεῖ καὶ πτωχοὺς τοῦ Θεοῦ, ὡς διὰ Θεὸν πτωχεύσαντας. Δικαιοσύνην δὲ Θεοῦ νοήσεις τὴν μέλλουσαν κρίσιν, ἐν ᾗ ἀποδώσει ἑκάστῳ τὰ πρὸς ἀξίαν. Ο, καὶ προϊών, ἐδήλωσεν, ἐπάγων τὸ, ἐν κρίσει· κρίνειν δὲ αὐτοὺς μετά τε τοῦ δια- βόλου καὶ τῶν Ἰουδαίων, καὶ τῶν ἄλλων ἐχθρῶν τῆς πίστεως. Αλλοι δέ φασι λαὸν μὲν τὸν Ἰουδαῖ- κὸν, τόν ποτε τοῦ Θεοῦ ὄντα· πτωχὸν δὲ, τὸν νέον λαὸν τὸν ἐξ ἐθνῶν. Περὶ δὲ πτωχείας αὐτοῦ εἰρήκα μεν ἐν τῷ θ' καὶ ιπ' ψαλμῷ. Κρίνειν δὲ αὐτούς, καὶ τοὺς μὲν δικαίως καταδικάσαι, τοὺς δὲ δικαιώσαι. Αναλαβέτω τὰ ὄρη εἰρήνην τῷ λαῷ· καὶ οἱ βουνοὶ δικαιοσύνην. Κατὰ λόγον προσωποποιίας, εγκελεύεται τοῖς ὄρεσι μὲν ἀναλαμβάνειν εἰρήνην πρὸς τοῦ Χριστοῦ, τοῖς δὲ βουνοῖς δικαιοσύνην· καὶ τὰ μὲν εἰρηνικὴν αὐτῷ παρέχειν δίαιταν, ἀπωσά- μενα τοὺς στασιαστὰς δαίμονας, τοὺς δὲ δικαίως αὐτοῖς δουλεύειν, ὡς δούλοις τοῦ Κτίστου· διὰ δὲ τῶν ὀρέων καὶ τῶν βουνῶν ὡς ὑπερεχόντων πᾶσαν τὴν γῆν συμπεριέλαβεν, εἰς ἦν ἔμελλον κατοικεῖν οἱ ἀναχωρηταί, καὶ ἀσκηταὶ, καὶ στρατιῶται του Χριστοῦ· ἡ ὄρη μὲν νοήσεις τοὺς ἀρχαγγέλους ὡς ὑπερέχοντας τῶν ἀγγέλων, βουνοὺς δὲ τοὺς ἀγγέλους ὡς ὑποβεβηκότας αὐτοῖς. Υπερηρμένοι δέ εἰσι καὶ οὗτοι κἀκεῖναι τῶν γηΐνων ὡς τὰ ὄρη καὶ οἱ βουνο τῆς γῆς, οὓς καὶ προτρέπεται εἰρηνεύειν τοῦ λοι- ποῦ πρὸς τὸν λαὸν τοῦ Χριστοῦ, καὶ δικαίως αὐτῷ προσφέρεσθαι, ὡς κληρονομίᾳ τοῦ Δεσπότου. Πρό τερον γὰρ ἦσαν εκπεπολεμωμένοι τῷ λαῷ τούτῳ διὰ τὴν ἀσέβειαν. "Η ὄρη μὲν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, βουνοὶ δὲ οἱ ὑποβεβηκότες ἄρχοντες· πολλοὶ γὰρ τοιοῦτοι πρὸς τὴν πίστιν ἦλθον εἰρηνεύσαντες, καὶ δικαίως τῷ λαῷ τοῦ Χριστοῦ χρησάμενοι. Κρινεῖ τοὺς πτωχοὺς τοῦ λαοῦ, καὶ σώσει τους υἱοὺς τῶν πενήτων. Πτωχοὺς τοῦ λαοῦ φησι τοὺς παχυτέρους τῶν Ἰουδαίων, πτωχοὺς ὄντας, εἰς σύντ εσιν· οἷα γυμνῷ τῷ γράμματι παραμένοντας, καὶ πρὸς τὸν ἐγκεκρυμμένον πλοῦτον τοῦ Πνεύματος οὐ δυναμένους παρακύπτειν· υἱοὺς δὲ τῶν πενήτων, τοῦ; πεπιστευκότας εἰς Χριστόν· ὧν οἱ πατέρες πένητες ἦσαν εἰς εὐσέβειαν, τὸν τῆς ἀληθείας πλού- τον οὐκ ἔχοντες. Η καὶ τοὺς μαθητὰς τῶν ἀποστό λων υἱοὺς πενήτων οιητέον· ἁλιεῖς γὰρ καὶ ἀτελείς τὸ φαινόμενον ἦσαν οἱ ἀπόστολοι· ἐκείνους μὲν οὖν κατακρινεῖ ὡς ἁπιστήσαντας, τούτους δὲ σώσει ὡς πιστεύσαντας. ex gentibus congregatum, de cujus paupertate. EUTHYMII ZIGABENI Ut judicet populum tuum in justitia et pauperes A tuos in judicio. Hæc est causa, cur petat beatus David Christo tribui judicandi facultatem: ut sci- licet judicet, etc. Per populum autem, fidelem po pulum intelligit, qui licet Christi (62), hoc est, Filii populus appelletur, dicitur etia: et Patris (Omnia, inquit, mea tua sunt³); quem etiam populum alio nomine appellat, pauperes Dei, quia fideles veri, omnes propter Deum pauperes facti sunt. Per ju- si iam autem Dei, futurum judicium intelliges, in quo unicuique condigna Deus pro meritis red- det : quod paulo post magis declarat, dicens : in judicio; ut judicet autem eos, cum diabolo nimi- rum, et cum Judæis, atque aliis fidei inimicis. Alii per populum, Judaicum intelligunt, qui olim 'Dei populus dicebatur; et per pauperes, novum populum diximus in 1x et xi psalmo. Ut judicet cos, alios quidem justo judicio condemnans, alios autem ad salutem justificans. VERS. 3. Suscipiant montes pacem poputo, et colles B justitiam. lut prosopopiæ speciem, montes jubet suscipere pacem erga Christi populum, et colles justitiam, et montes quidem pacificam eis vitam præstare, expulsis nimirum seditiosis ac malignis dæmonum spiritibus, colles vero juste eis deservire, quasi Creatoris Dei servis. Per montes etiam et colles tanquam eminentiores, omnem terram com… prehendit, in qua habitaturi erant anachoretæ, atque eremitæ, et omnes Christi milites. Vel per montes quidem archangelos intelligit, tanquam eminentiores et superiores potentias; per colles vero, ipsos angelos, tanquam illis subjectos. Ele- vati tamen sunt utrique eorum ordines a terrenis, non secus ac montes et colles a terra. Hos igitur deinceps jubet, ut paciflce se labeant cum Christi populo, utque justam illi ac debitam, quasi ipsius Domini hæreditați, opem ferant. Prius namque inimice nobiscum agebant angeli, ob veterem ni- mirum impietatem. Vel per montes, reges ac duces excellentiores quosque intellige: per colles vero, alios principes illis subjectos. Multi enim eorum venerunt ad fidem, pacifice agentes, atque erga Christi populum benignissime se habentes. C Vers. 4. Judicabit pauperes populi, et salvas ſa- ciet filios pauperum. Per pauperes populi, rudiores quoslibet Judæornm intelligunt: qui intellectu et prudentia erant pauperes, dum nudæ legis litteræ insistentes, ad occultas sancti Spiritus divitias prospicere non valebant; per flios autem paupe- D rum, fideles in Christum intelligit, quorum parentes pietate ac religione pauperes fuere, nullas habentes divitias veræ cognitionis Dei, vel ipsos etiam apo- stolorum discipulos. Piscatores etenim erant apo- atoli, et aspectu viles. Illos igitur, ut infideles condemnnabit, hos vero salvabit, ut fieles. Joan. xvi, 10. Varia lectiones. (62) Grace simpliciter : Filii enim populus est idem et Patris.
3α All those things we have heard and come to know. ‘All those things’ is not now to be taken in relation to the ‘things screened over’, but is to read on its own in wonder, in the sense of, ‘O how many are the things we have heard, both from our teachers and from the divine Scriptures!’ For he wishes to enumerate how many things God did for the Hebrews of old and in how many ways they provoked him to anger, and how many afflictions they suffered on this account. He said ‘we have heard’ on account of his assumed humanity, for indeed as a man he used to hear these things just as we do. And we have come to know them, in the sense of, ‘we have been assured about them’; not only, he says, have we heard, but we have also received firm assurance.
β Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν. Εἰπὼν ὅτι ἠκούσαμεν, προσέθηκε καὶ παρὰ τίνων ἠκούσαμεν. Πατέρας γὰρ, οὐ τοὺς φύσει λέγει νῦν ― οὐ γὰρ δυνάμεθα εἰπεῖν ὅτι τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστοὺς οἱ φύσει γονεῖς αὐτῶν ἐδίδαξαν ταῦτα ― ἀλλὰ περὶ τῶν θέσει πατέρων ὁ λόγος, εἶεν δ’ ἂν ὁ Μωυσῆς τε καὶ οἱ λοιποὶ συγγραφεῖς, ἔτι δὲ καὶ οἱ τούτων ἐξηγηταὶ καὶ διδάσκαλοι τοῦ λαοῦ, καθὼς εἰρήκαμεν. Ἐκείνων μὲν γὰρ υἱοὶ, ὁ Χριστὸς διὰ τῆς μητρὸς καὶ οἱ ἀπόστολοι, τούτων δὲ, πᾶς ὁ Χριστιανικὸς λαός.Κρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ καὶ τοὺς πτωχούς σου ἐν κρίσει. Τοῦτο αἰτία ἐστὶ τῆς εὐ χῆς · Ινα κρίνῃ, φησί · λαὸν δὲ λέγει τοὺς Χρισ στιανούς. Ο γὰρ τοῦ Υἱοῦ λαὸς καὶ τοῦ Πατρός ἐστι. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καλεῖ καὶ πτωχοὺς τοῦ Θεοῦ, ὡς διὰ Θεὸν πτωχεύσαντας. Δικαιοσύνην δὲ Θεοῦ νοήσεις τὴν μέλλουσαν κρίσιν, ἐν ᾗ ἀποδώσει ἑκάστῳ τὰ πρὸς ἀξίαν. Ο, καὶ προϊών, ἐδήλωσεν, ἐπάγων τὸ, ἐν κρίσει· κρίνειν δὲ αὐτοὺς μετά τε τοῦ δια- βόλου καὶ τῶν Ἰουδαίων, καὶ τῶν ἄλλων ἐχθρῶν τῆς πίστεως. Αλλοι δέ φασι λαὸν μὲν τὸν Ἰουδαῖ- κὸν, τόν ποτε τοῦ Θεοῦ ὄντα· πτωχὸν δὲ, τὸν νέον λαὸν τὸν ἐξ ἐθνῶν. Περὶ δὲ πτωχείας αὐτοῦ εἰρήκα μεν ἐν τῷ θ' καὶ ιπ' ψαλμῷ. Κρίνειν δὲ αὐτούς, καὶ τοὺς μὲν δικαίως καταδικάσαι, τοὺς δὲ δικαιώσαι. Αναλαβέτω τὰ ὄρη εἰρήνην τῷ λαῷ· καὶ οἱ βουνοὶ δικαιοσύνην. Κατὰ λόγον προσωποποιίας, εγκελεύεται τοῖς ὄρεσι μὲν ἀναλαμβάνειν εἰρήνην πρὸς τοῦ Χριστοῦ, τοῖς δὲ βουνοῖς δικαιοσύνην· καὶ τὰ μὲν εἰρηνικὴν αὐτῷ παρέχειν δίαιταν, ἀπωσά- μενα τοὺς στασιαστὰς δαίμονας, τοὺς δὲ δικαίως αὐτοῖς δουλεύειν, ὡς δούλοις τοῦ Κτίστου· διὰ δὲ τῶν ὀρέων καὶ τῶν βουνῶν ὡς ὑπερεχόντων πᾶσαν τὴν γῆν συμπεριέλαβεν, εἰς ἦν ἔμελλον κατοικεῖν οἱ ἀναχωρηταί, καὶ ἀσκηταὶ, καὶ στρατιῶται του Χριστοῦ· ἡ ὄρη μὲν νοήσεις τοὺς ἀρχαγγέλους ὡς ὑπερέχοντας τῶν ἀγγέλων, βουνοὺς δὲ τοὺς ἀγγέλους ὡς ὑποβεβηκότας αὐτοῖς. Υπερηρμένοι δέ εἰσι καὶ οὗτοι κἀκεῖναι τῶν γηΐνων ὡς τὰ ὄρη καὶ οἱ βουνο τῆς γῆς, οὓς καὶ προτρέπεται εἰρηνεύειν τοῦ λοι- ποῦ πρὸς τὸν λαὸν τοῦ Χριστοῦ, καὶ δικαίως αὐτῷ προσφέρεσθαι, ὡς κληρονομίᾳ τοῦ Δεσπότου. Πρό τερον γὰρ ἦσαν εκπεπολεμωμένοι τῷ λαῷ τούτῳ διὰ τὴν ἀσέβειαν. "Η ὄρη μὲν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, βουνοὶ δὲ οἱ ὑποβεβηκότες ἄρχοντες· πολλοὶ γὰρ τοιοῦτοι πρὸς τὴν πίστιν ἦλθον εἰρηνεύσαντες, καὶ δικαίως τῷ λαῷ τοῦ Χριστοῦ χρησάμενοι. Κρινεῖ τοὺς πτωχοὺς τοῦ λαοῦ, καὶ σώσει τους υἱοὺς τῶν πενήτων. Πτωχοὺς τοῦ λαοῦ φησι τοὺς παχυτέρους τῶν Ἰουδαίων, πτωχοὺς ὄντας, εἰς σύντ εσιν· οἷα γυμνῷ τῷ γράμματι παραμένοντας, καὶ πρὸς τὸν ἐγκεκρυμμένον πλοῦτον τοῦ Πνεύματος οὐ δυναμένους παρακύπτειν· υἱοὺς δὲ τῶν πενήτων, τοῦ; πεπιστευκότας εἰς Χριστόν· ὧν οἱ πατέρες πένητες ἦσαν εἰς εὐσέβειαν, τὸν τῆς ἀληθείας πλού- τον οὐκ ἔχοντες. Η καὶ τοὺς μαθητὰς τῶν ἀποστό λων υἱοὺς πενήτων οιητέον· ἁλιεῖς γὰρ καὶ ἀτελείς τὸ φαινόμενον ἦσαν οἱ ἀπόστολοι· ἐκείνους μὲν οὖν κατακρινεῖ ὡς ἁπιστήσαντας, τούτους δὲ σώσει ὡς πιστεύσαντας. ex gentibus congregatum, de cujus paupertate. EUTHYMII ZIGABENI Ut judicet populum tuum in justitia et pauperes A tuos in judicio. Hæc est causa, cur petat beatus David Christo tribui judicandi facultatem: ut sci- licet judicet, etc. Per populum autem, fidelem po pulum intelligit, qui licet Christi (62), hoc est, Filii populus appelletur, dicitur etia: et Patris (Omnia, inquit, mea tua sunt³); quem etiam populum alio nomine appellat, pauperes Dei, quia fideles veri, omnes propter Deum pauperes facti sunt. Per ju- si iam autem Dei, futurum judicium intelliges, in quo unicuique condigna Deus pro meritis red- det : quod paulo post magis declarat, dicens : in judicio; ut judicet autem eos, cum diabolo nimi- rum, et cum Judæis, atque aliis fidei inimicis. Alii per populum, Judaicum intelligunt, qui olim 'Dei populus dicebatur; et per pauperes, novum populum diximus in 1x et xi psalmo. Ut judicet cos, alios quidem justo judicio condemnans, alios autem ad salutem justificans. VERS. 3. Suscipiant montes pacem poputo, et colles B justitiam. lut prosopopiæ speciem, montes jubet suscipere pacem erga Christi populum, et colles justitiam, et montes quidem pacificam eis vitam præstare, expulsis nimirum seditiosis ac malignis dæmonum spiritibus, colles vero juste eis deservire, quasi Creatoris Dei servis. Per montes etiam et colles tanquam eminentiores, omnem terram com… prehendit, in qua habitaturi erant anachoretæ, atque eremitæ, et omnes Christi milites. Vel per montes quidem archangelos intelligit, tanquam eminentiores et superiores potentias; per colles vero, ipsos angelos, tanquam illis subjectos. Ele- vati tamen sunt utrique eorum ordines a terrenis, non secus ac montes et colles a terra. Hos igitur deinceps jubet, ut paciflce se labeant cum Christi populo, utque justam illi ac debitam, quasi ipsius Domini hæreditați, opem ferant. Prius namque inimice nobiscum agebant angeli, ob veterem ni- mirum impietatem. Vel per montes, reges ac duces excellentiores quosque intellige: per colles vero, alios principes illis subjectos. Multi enim eorum venerunt ad fidem, pacifice agentes, atque erga Christi populum benignissime se habentes. C Vers. 4. Judicabit pauperes populi, et salvas ſa- ciet filios pauperum. Per pauperes populi, rudiores quoslibet Judæornm intelligunt: qui intellectu et prudentia erant pauperes, dum nudæ legis litteræ insistentes, ad occultas sancti Spiritus divitias prospicere non valebant; per flios autem paupe- D rum, fideles in Christum intelligit, quorum parentes pietate ac religione pauperes fuere, nullas habentes divitias veræ cognitionis Dei, vel ipsos etiam apo- stolorum discipulos. Piscatores etenim erant apo- atoli, et aspectu viles. Illos igitur, ut infideles condemnnabit, hos vero salvabit, ut fieles. Joan. xvi, 10. Varia lectiones. (62) Grace simpliciter : Filii enim populus est idem et Patris.
3β And our fathers told us. Having said that ‘we have heard’, he added from whom we have heard. By ‘fathers’ he is not referring here to their natural fathers – for we cannot say that their natural parents taught the faithful from the nations these things – but their adopted fathers, who may be interpreted as Moses and the other authors as well as their expositors and the teachers of the people, as we have said, for their sons were Christ through his mother and the Apostles, and the sons of these in turn are the entire Christian people.
α Οὐκ ἐκρύβη ἀπὸ τῶν τέκνων αὐτῶν εἰς γενεὰν ἑτέραν. Oἱ μὲν πατέρες διηγήσαντο αὐτὰ τοῖς προσεχῶς τέκνοις αὐτῶν· τὰ δὲ τέκνα οὐκ ἔκρυψαν πρὸς τὴν ἑτέραν μετ’ αὐτοὺς γενεὰν ἅπερ ἔμαθον, ἀλλ’ ὁμοίως καὶ αὐτοὶ διηγήσαντο αὐτὰ τοῖς τέκνοις αὐτῶν, καὶ οὕτω καθεξῆς· νόμος γὰρ ἦν λέγων, Διδάξεις αὐτὰ τοὺς υἱούς σου καὶ τοὺς υἱοὺς τῶν υἱῶν σου.Κρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ καὶ τοὺς πτωχούς σου ἐν κρίσει. Τοῦτο αἰτία ἐστὶ τῆς εὐ χῆς · Ινα κρίνῃ, φησί · λαὸν δὲ λέγει τοὺς Χρισ στιανούς. Ο γὰρ τοῦ Υἱοῦ λαὸς καὶ τοῦ Πατρός ἐστι. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καλεῖ καὶ πτωχοὺς τοῦ Θεοῦ, ὡς διὰ Θεὸν πτωχεύσαντας. Δικαιοσύνην δὲ Θεοῦ νοήσεις τὴν μέλλουσαν κρίσιν, ἐν ᾗ ἀποδώσει ἑκάστῳ τὰ πρὸς ἀξίαν. Ο, καὶ προϊών, ἐδήλωσεν, ἐπάγων τὸ, ἐν κρίσει· κρίνειν δὲ αὐτοὺς μετά τε τοῦ δια- βόλου καὶ τῶν Ἰουδαίων, καὶ τῶν ἄλλων ἐχθρῶν τῆς πίστεως. Αλλοι δέ φασι λαὸν μὲν τὸν Ἰουδαῖ- κὸν, τόν ποτε τοῦ Θεοῦ ὄντα· πτωχὸν δὲ, τὸν νέον λαὸν τὸν ἐξ ἐθνῶν. Περὶ δὲ πτωχείας αὐτοῦ εἰρήκα μεν ἐν τῷ θ' καὶ ιπ' ψαλμῷ. Κρίνειν δὲ αὐτούς, καὶ τοὺς μὲν δικαίως καταδικάσαι, τοὺς δὲ δικαιώσαι. Αναλαβέτω τὰ ὄρη εἰρήνην τῷ λαῷ· καὶ οἱ βουνοὶ δικαιοσύνην. Κατὰ λόγον προσωποποιίας, εγκελεύεται τοῖς ὄρεσι μὲν ἀναλαμβάνειν εἰρήνην πρὸς τοῦ Χριστοῦ, τοῖς δὲ βουνοῖς δικαιοσύνην· καὶ τὰ μὲν εἰρηνικὴν αὐτῷ παρέχειν δίαιταν, ἀπωσά- μενα τοὺς στασιαστὰς δαίμονας, τοὺς δὲ δικαίως αὐτοῖς δουλεύειν, ὡς δούλοις τοῦ Κτίστου· διὰ δὲ τῶν ὀρέων καὶ τῶν βουνῶν ὡς ὑπερεχόντων πᾶσαν τὴν γῆν συμπεριέλαβεν, εἰς ἦν ἔμελλον κατοικεῖν οἱ ἀναχωρηταί, καὶ ἀσκηταὶ, καὶ στρατιῶται του Χριστοῦ· ἡ ὄρη μὲν νοήσεις τοὺς ἀρχαγγέλους ὡς ὑπερέχοντας τῶν ἀγγέλων, βουνοὺς δὲ τοὺς ἀγγέλους ὡς ὑποβεβηκότας αὐτοῖς. Υπερηρμένοι δέ εἰσι καὶ οὗτοι κἀκεῖναι τῶν γηΐνων ὡς τὰ ὄρη καὶ οἱ βουνο τῆς γῆς, οὓς καὶ προτρέπεται εἰρηνεύειν τοῦ λοι- ποῦ πρὸς τὸν λαὸν τοῦ Χριστοῦ, καὶ δικαίως αὐτῷ προσφέρεσθαι, ὡς κληρονομίᾳ τοῦ Δεσπότου. Πρό τερον γὰρ ἦσαν εκπεπολεμωμένοι τῷ λαῷ τούτῳ διὰ τὴν ἀσέβειαν. "Η ὄρη μὲν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, βουνοὶ δὲ οἱ ὑποβεβηκότες ἄρχοντες· πολλοὶ γὰρ τοιοῦτοι πρὸς τὴν πίστιν ἦλθον εἰρηνεύσαντες, καὶ δικαίως τῷ λαῷ τοῦ Χριστοῦ χρησάμενοι. Κρινεῖ τοὺς πτωχοὺς τοῦ λαοῦ, καὶ σώσει τους υἱοὺς τῶν πενήτων. Πτωχοὺς τοῦ λαοῦ φησι τοὺς παχυτέρους τῶν Ἰουδαίων, πτωχοὺς ὄντας, εἰς σύντ εσιν· οἷα γυμνῷ τῷ γράμματι παραμένοντας, καὶ πρὸς τὸν ἐγκεκρυμμένον πλοῦτον τοῦ Πνεύματος οὐ δυναμένους παρακύπτειν· υἱοὺς δὲ τῶν πενήτων, τοῦ; πεπιστευκότας εἰς Χριστόν· ὧν οἱ πατέρες πένητες ἦσαν εἰς εὐσέβειαν, τὸν τῆς ἀληθείας πλού- τον οὐκ ἔχοντες. Η καὶ τοὺς μαθητὰς τῶν ἀποστό λων υἱοὺς πενήτων οιητέον· ἁλιεῖς γὰρ καὶ ἀτελείς τὸ φαινόμενον ἦσαν οἱ ἀπόστολοι· ἐκείνους μὲν οὖν κατακρινεῖ ὡς ἁπιστήσαντας, τούτους δὲ σώσει ὡς πιστεύσαντας. ex gentibus congregatum, de cujus paupertate. EUTHYMII ZIGABENI Ut judicet populum tuum in justitia et pauperes A tuos in judicio. Hæc est causa, cur petat beatus David Christo tribui judicandi facultatem: ut sci- licet judicet, etc. Per populum autem, fidelem po pulum intelligit, qui licet Christi (62), hoc est, Filii populus appelletur, dicitur etia: et Patris (Omnia, inquit, mea tua sunt³); quem etiam populum alio nomine appellat, pauperes Dei, quia fideles veri, omnes propter Deum pauperes facti sunt. Per ju- si iam autem Dei, futurum judicium intelliges, in quo unicuique condigna Deus pro meritis red- det : quod paulo post magis declarat, dicens : in judicio; ut judicet autem eos, cum diabolo nimi- rum, et cum Judæis, atque aliis fidei inimicis. Alii per populum, Judaicum intelligunt, qui olim 'Dei populus dicebatur; et per pauperes, novum populum diximus in 1x et xi psalmo. Ut judicet cos, alios quidem justo judicio condemnans, alios autem ad salutem justificans. VERS. 3. Suscipiant montes pacem poputo, et colles B justitiam. lut prosopopiæ speciem, montes jubet suscipere pacem erga Christi populum, et colles justitiam, et montes quidem pacificam eis vitam præstare, expulsis nimirum seditiosis ac malignis dæmonum spiritibus, colles vero juste eis deservire, quasi Creatoris Dei servis. Per montes etiam et colles tanquam eminentiores, omnem terram com… prehendit, in qua habitaturi erant anachoretæ, atque eremitæ, et omnes Christi milites. Vel per montes quidem archangelos intelligit, tanquam eminentiores et superiores potentias; per colles vero, ipsos angelos, tanquam illis subjectos. Ele- vati tamen sunt utrique eorum ordines a terrenis, non secus ac montes et colles a terra. Hos igitur deinceps jubet, ut paciflce se labeant cum Christi populo, utque justam illi ac debitam, quasi ipsius Domini hæreditați, opem ferant. Prius namque inimice nobiscum agebant angeli, ob veterem ni- mirum impietatem. Vel per montes, reges ac duces excellentiores quosque intellige: per colles vero, alios principes illis subjectos. Multi enim eorum venerunt ad fidem, pacifice agentes, atque erga Christi populum benignissime se habentes. C Vers. 4. Judicabit pauperes populi, et salvas ſa- ciet filios pauperum. Per pauperes populi, rudiores quoslibet Judæornm intelligunt: qui intellectu et prudentia erant pauperes, dum nudæ legis litteræ insistentes, ad occultas sancti Spiritus divitias prospicere non valebant; per flios autem paupe- D rum, fideles in Christum intelligit, quorum parentes pietate ac religione pauperes fuere, nullas habentes divitias veræ cognitionis Dei, vel ipsos etiam apo- stolorum discipulos. Piscatores etenim erant apo- atoli, et aspectu viles. Illos igitur, ut infideles condemnnabit, hos vero salvabit, ut fieles. Joan. xvi, 10. Varia lectiones. (62) Grace simpliciter : Filii enim populus est idem et Patris.
4α They have not been hidden from their children to another generation. The fathers have told these things to their immediate children and the children have not hidden from the next generation after them the things that they have learned, but similarly they have narrated these things to their children, and so in succession, for there was a law saying, You will teach these things to your sons and to the sons of your sons.
PG 128:793β Ἀπαγγέλλοντες τὰς αἰνέσεις τοῦ Κυρίου καὶ τὰς δυναστείας αὐτοῦ καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ, ἃ ἐποίησε. [] εὐαγγελικαὶ MASH : αἱ εὐαγγελικαὶ PCV. α ἤκουε MASCBF : ἤκουσε PHV.Καὶ ταπεινώσει συκοφάντην. Τὸν διάβολον, ὃς Α αὐτὸν τὸν Θεὸν πρῶτον ἐσυκοφάντησε, φήσας, διὰ φθόνον αὐτὸν ἀπαγορεῦσαι τοῦ φυτοῦ τὴν μετάλη- ψιν· καὶ πάντας δὲ συκοφαντεῖ καὶ διαβάλλει. Διδ καὶ διάβολος φερωνύμως κέκλητα:. Β Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ καὶ πρὸ τῆς σελή της γενεάς γενεών. Βουλόμενος ἐμφῆναι τό τε ἄναρ- χον καὶ τὸ ἀτελεύτητον τοῦ Χριστοῦ κατὰ τὴν θεό- τητα παρέβαλεν αὐτὰ τοῖς μεγάλοις φωστῆρσιν· οὐχ εὑρίσκων ἐν τῇ ὁρατῇ κτίσει ἑτέρας εικόνας επισημο τέρας καὶ διαρκεστέρας. Συμπαραμενεί, φησί, τῷ ἡλίῳ, τουτέστιν, ἔσται μέχρι; ἔστιν ὁ ἥλιος. Ιδίω μα δὲ τῆς Γραφῆς τὸ μέχρι μέν τινος ὁρίζειν· τὸ δ' ἑξῆς, μὴ ἀναίνεσθαι, ὡς ἐν ἑτέροις ἐροῦμεν πλα- τύτερον· ἀλλ᾽ οὕτω μὲν τὸ ἀτελεύτητον· εἶτα καὶ περὶ τοῦ ἀνάρχου φησὶν, ὅτι καὶ πρὸ τῆς σελήνης ἦν. Τὸ δὲ γενεᾶς γενεῶν, ἀντὶ τοῦ διαστήματα δια- στημάτων, ήγουν, διαστήματα άπειρα· γενεάν και λῶν διάστημα χρόνου· ὅσον ἂν ζῇ γένος, εἴτουν ἄνε θρωπος. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν ἥλιον τὴν θεότη- τα· δ γὰρ ἐν τοῖς αἰσθητοῖς ἥλιος, τοῦτο ἐν τοῖς νοητοῖς Θεὸς, κατὰ τὸν Θεολόγον Γρηγόριον. Ητινι θεότητι συμπαραμενεῖ ἡ ἀνθρωπότης, ἅπαξ ἐνωθεῖ σε αὐτῇ· καὶ οὐδέποτε αὐτῆς χωρισθήσεται. Εἶτα σελήνην νοήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν πιστῶν, ἧς προ προσώπου καὶ ἐνώπιον ὁ Χριστὸς ἔστη, εἰς γενεάς γενεών, τουτέστιν, ἀεί· ὥσπερ δὲ σελήνη ἀπὸ τοῦ ἡλίου λαμβάνει τὸ φῶς, οὕτω καὶ αὕτη τὸ νοητὸν φῶς ἀπὸ τοῦ Ἡλίου τῆς δικαιοσύνης Χρι στοῦ, καὶ καταυγάζει τοὺς ἐν νυκτὶ τῆς πλάνης, καὶ τὴν εὐθεῖαν ὁδὸν ὑποδείκνυσι. Καταβήσεται ὡς ὑετὸς ἐπὶ πόκον, καὶ ὡσεὶ σταγόνες στάζουσαι ἐπὶ τὴν γῆν. Τὸ λεληθὲς ἐν· ταῦθα μηνύεται τῆς τοῦ Λόγου σαρκώσεως καταδίν- τῆς ἀνεπαισθήτως ἐπὶ τὴν νηδύν τῆς Παρθένου. Ο γὰρ ὑετὸς ὀψοφητί κάτεισιν ἐπὶ τὸν πόκον, ὁμοίως δὲ καὶ ἡ σταγὼν ἐπὶ τὴν γῆν. Σταγών δέ ἐστιν ἡ πρὸ τοῦ νείφειν σποράδην καὶ ἐκ διαλειμμάτων κατερ χομένη. Ανατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης ἕως οὗ ἀνταναιρεθῇ ἡ σε λήνη. Γεννηθέντος γὰρ τοῦ Χριστοῦ, αἱ διάφοροι τοπαρχίαι τῶν ἐθνῶν εἰς μοναρχίαν τὴν τῶν Ῥω μαίων περιέστησαν. Εξῆλθε γὰρ, φησί, δόγμα παρὰ Καίσαρος Αὐγούστου, ἀπογράφεσθαι πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Τότε τοίνυν ἐκέχρηντο δικαιοσύ νῃ καὶ εἰρήνῃ πρὸς ἀλλήλας αἱ πρὶν πολέμιο. πόλει, ὑπὸ μιᾶς ἐθυνόμεναι βασιλείας. Ανταναίρεσιν δὲ τῆς σελήνης, εἴτουν, ἀναίρεσιν καλεῖ τὴν ἐπὶ συν COMMENT. IN PSALMOS. Et humiliabit calumniatorem. Diabolum nimirum, qui Deum ipsum primo calumniatus est, invidiose illum vetuisse asserens, ne homines de ligno su- merent : et qui nunc passim. omnes etiam calum- niatur. Unde, juxta nominis etymologiam, vere ac proprie diabolus appellatur. (Idem enim est Græ · cis diabolus, quod latinis calumniator. ) VERS. 5. Et permanebit cum sole et ante lunam generationes generationum. Ostendere volens Pre- pheta Christi divinitatem sine principio esse, et sine fine, duobus magnis luminaribus eam compa- ravit : quandoquidem inter omnes visibiles creatu- ras potiora exempla aut diuturniores similitudines inveniri nequiverint. Permanebit, inquit, cun sole, hoc est, erit donec erit sol. Est autem peculiaris quidam loquendi modus apud Scripturam sacram, ut tempus usque ad aliquid determinet, et quod sequitur, non neget, ut alibi latius diximus, et di- cemus: et hoc pacto quidem Christi perpetuitatem explicat ex parte finis. Deinde etiam declarat quo- modo sit absque principio : et dicit quod erat ante lunam. Quod vero ait : generationes generationum, idem sibi vult ac si dixisset, per spatia spatiorum, hoc est, per immensa atque infinita temporum in- tervalla. Per generationem etenim temporis spa- tium intellexit, verbi gratia, quantum una hominum generatio, hoc est, quantum unus homo potest su- pervivere. Vel aliter: Solem accipe pro divinitate, cum, ut Theologus Gregorius dixit, id sit Deus in ter intellectuales creaturas, quod sol inter sensi · biles. Cum hac autem divinitate perpetuo permanct Christi humanitas, ex quo ei semel est conjuncta, et ab ea nunquam separatur : et per lunam ipsam Adelium Ecclesiam intellige, ante cujus faciem et coram qua Christus erat in generationes genera- tionum, hoc est, perpetuo. Nam quemadmodum luna a sole; ita Ecclesia a Christo altero justitiæ sale, lucem accipit; unde eos omnes illuminat, qui in erroris sunt nocte, rectum illis videlicet cal: lem demonstrans. Luc. II, L. C VERS. 6. Descendet sicut pluvia in vellus, et sicut stilla stillans super terram. Docet quomodo divina Verbi incarnatio latenter ac clam facta sit : de- scendente nimirum verbo insensibiliter in Virginis uterum. Pluvia eteniin absque ullo strepitu in lanæ vellera descendit : atque eodem pacto stilla quæ in terram cadit. Verum per stillas, minutissimas D illas guttas, seu potius rores intelligit, qui ante pluviam ex intervallo sparsim in terrain ca- dunt. Vers. 7. Orietur in diebus ejus justitia et multi- tudo pacis donec auferatur luna. Nato etenim Chri- sto varia gentium regna in unam Romanorum monarchiam deducta sunt. Exiit enim, inquit, edictum a Cæsare Augusto, ut describeretur univer- sus orbis ³. Tunc igitur civitates, quæ inter sesa antea inimicitias exercuerant; uno tantum impe- ratore omnia moderante, mutua justitia ac pace utebantur. Et quod ait : donec auferatur Inna, po- suit pro, donec luna ab officio suo cesset, quod nis
4β Proclaiming the Lord’s praises and his mighty deeds and his wonders that he has done.
Tὸ, Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν, τῷ ἀπαγγέλλοντες συντάττεται, καθ’ ὑπερβατόν. Tὰ αὐτὰ δὲ καλεῖ, αἰνέσεις μὲν, ὡς αἰνετὰ, δυναστείας δὲ, ὡς τῆς θείας δυνάμεως δηλωτικὰ, θαυμάσια δὲ, ὡς θαυμαστά· ἢ δυναστείας μὲν, τὰς κατὰ τῶν ἐχθρῶν, θαυμάσια δὲ, τὰ ἐν τῷ ἰδίῳ λαῷ· περὶ ὧν ἐρεῖ κατὰ μέρος. α Καὶ ἀνέστησε μαρτύριον ἐν ᾽Ιακώβ, καὶ νόμον ἔθετο ἐν ᾽Ισραήλ. Τοῦ, Καὶ ἀνέστησε μαρτύριον ἐν ᾽Ιακώβ, ἐπεξήγησίς ἐστι τὸ, Καὶ νόμον ἔθετο ἐν ᾽Ισραήλ· τὸ μὲν γὰρ, ἀνέστησε, ταὐτὸν σημαίνει τῷ, ἔθετο. Καὶ μαρτύριον ὁ νόμος ὀνομάζεται, ὡς ἐν τῷ ιη΄ ψαλμῷ κατὰ λόγον | εἰρήκαμεν. Καὶ ὁ ᾽Ιακὼβ δὲ, ᾽Ισραὴλ ἐκλήθη, ὅτε εἶδε τὴν ὀπτασίαν τῆς κλίμακος. Τίς δὲ ὁ νόμος, ἄκουσον. [Gen 32.] β Ὅσα ἐνετείλατο τοῖς πατράσιν ἡμῶν, τοῦ γνωρίσαι αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Tὸ, τοῦ, παρέλκον ἐνταῦθα κεῖται. Ἐνομοθέτησε φησὶν, ὅσα ἐνετείλατο τοῖς πατράσιν ἡμῶν, γνωρίσαι καὶ ἀναγγεῖλαι αὐτὰ πάλιν ἐκείνους τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Dt 6.4, α Ὅπως ἂν γνῷ γενεὰ ἑτέρα. Αἴτιον δὲ τοῦ ἀπαγγέλλειν αὐτὰ τοὺς πατέρας τοῖς υἱοῖς, ὅπως γνῷ ἡ μετ’ αὐτοὺς ἑτέρα γενεὰ ἐκεῖνα πάντα. Εἶτα σαφηνίζει ποία ἐστὶν ἡ ἑτέρα γενεά. β Υἱοὶ τεχθησόμενοι. Κατὰ διαδοχήν. γ Καὶ ἀναστήσονται καὶ ἀπαγγελοῦσιν αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Oἱ υἱοὶ τῶν υἱῶν, τοῖς αὐτῶν υἱοῖς. Ἀναστήσονται δὲ, ἀντὶ τοῦ, γεννηθήσονται. α Ἵνα θῶνται ἐπὶ τὸν Θεὸν τὴν ἐλπίδα αὐτῶν. Μανθάνοντες ὅσα ὁ Θεὸς ἐπηγγείλατο τοῖς ἐλπίζουσιν ἐπ’ αὐτόν. β Καὶ μὴ ἐπιλάθωνται τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ἐμμελετῶντες ταῖς περὶ αὐτῶν διηγήσεσιν· ἔργα δὲ αὐτοῦ λέγει, ἃ καὶ δυναστείας ἀνωτέρω καὶ θαυμάσια ἐκάλεσε. γ Καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ἐκζητήσωσιν.Καὶ ταπεινώσει συκοφάντην. Τὸν διάβολον, ὃς Α αὐτὸν τὸν Θεὸν πρῶτον ἐσυκοφάντησε, φήσας, διὰ φθόνον αὐτὸν ἀπαγορεῦσαι τοῦ φυτοῦ τὴν μετάλη- ψιν· καὶ πάντας δὲ συκοφαντεῖ καὶ διαβάλλει. Διδ καὶ διάβολος φερωνύμως κέκλητα:. Β Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ καὶ πρὸ τῆς σελή της γενεάς γενεών. Βουλόμενος ἐμφῆναι τό τε ἄναρ- χον καὶ τὸ ἀτελεύτητον τοῦ Χριστοῦ κατὰ τὴν θεό- τητα παρέβαλεν αὐτὰ τοῖς μεγάλοις φωστῆρσιν· οὐχ εὑρίσκων ἐν τῇ ὁρατῇ κτίσει ἑτέρας εικόνας επισημο τέρας καὶ διαρκεστέρας. Συμπαραμενεί, φησί, τῷ ἡλίῳ, τουτέστιν, ἔσται μέχρι; ἔστιν ὁ ἥλιος. Ιδίω μα δὲ τῆς Γραφῆς τὸ μέχρι μέν τινος ὁρίζειν· τὸ δ' ἑξῆς, μὴ ἀναίνεσθαι, ὡς ἐν ἑτέροις ἐροῦμεν πλα- τύτερον· ἀλλ᾽ οὕτω μὲν τὸ ἀτελεύτητον· εἶτα καὶ περὶ τοῦ ἀνάρχου φησὶν, ὅτι καὶ πρὸ τῆς σελήνης ἦν. Τὸ δὲ γενεᾶς γενεῶν, ἀντὶ τοῦ διαστήματα δια- στημάτων, ήγουν, διαστήματα άπειρα· γενεάν και λῶν διάστημα χρόνου· ὅσον ἂν ζῇ γένος, εἴτουν ἄνε θρωπος. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν ἥλιον τὴν θεότη- τα· δ γὰρ ἐν τοῖς αἰσθητοῖς ἥλιος, τοῦτο ἐν τοῖς νοητοῖς Θεὸς, κατὰ τὸν Θεολόγον Γρηγόριον. Ητινι θεότητι συμπαραμενεῖ ἡ ἀνθρωπότης, ἅπαξ ἐνωθεῖ σε αὐτῇ· καὶ οὐδέποτε αὐτῆς χωρισθήσεται. Εἶτα σελήνην νοήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν πιστῶν, ἧς προ προσώπου καὶ ἐνώπιον ὁ Χριστὸς ἔστη, εἰς γενεάς γενεών, τουτέστιν, ἀεί· ὥσπερ δὲ σελήνη ἀπὸ τοῦ ἡλίου λαμβάνει τὸ φῶς, οὕτω καὶ αὕτη τὸ νοητὸν φῶς ἀπὸ τοῦ Ἡλίου τῆς δικαιοσύνης Χρι στοῦ, καὶ καταυγάζει τοὺς ἐν νυκτὶ τῆς πλάνης, καὶ τὴν εὐθεῖαν ὁδὸν ὑποδείκνυσι. Καταβήσεται ὡς ὑετὸς ἐπὶ πόκον, καὶ ὡσεὶ σταγόνες στάζουσαι ἐπὶ τὴν γῆν. Τὸ λεληθὲς ἐν· ταῦθα μηνύεται τῆς τοῦ Λόγου σαρκώσεως καταδίν- τῆς ἀνεπαισθήτως ἐπὶ τὴν νηδύν τῆς Παρθένου. Ο γὰρ ὑετὸς ὀψοφητί κάτεισιν ἐπὶ τὸν πόκον, ὁμοίως δὲ καὶ ἡ σταγὼν ἐπὶ τὴν γῆν. Σταγών δέ ἐστιν ἡ πρὸ τοῦ νείφειν σποράδην καὶ ἐκ διαλειμμάτων κατερ χομένη. Ανατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης ἕως οὗ ἀνταναιρεθῇ ἡ σε λήνη. Γεννηθέντος γὰρ τοῦ Χριστοῦ, αἱ διάφοροι τοπαρχίαι τῶν ἐθνῶν εἰς μοναρχίαν τὴν τῶν Ῥω μαίων περιέστησαν. Εξῆλθε γὰρ, φησί, δόγμα παρὰ Καίσαρος Αὐγούστου, ἀπογράφεσθαι πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Τότε τοίνυν ἐκέχρηντο δικαιοσύ νῃ καὶ εἰρήνῃ πρὸς ἀλλήλας αἱ πρὶν πολέμιο. πόλει, ὑπὸ μιᾶς ἐθυνόμεναι βασιλείας. Ανταναίρεσιν δὲ τῆς σελήνης, εἴτουν, ἀναίρεσιν καλεῖ τὴν ἐπὶ συν COMMENT. IN PSALMOS. Et humiliabit calumniatorem. Diabolum nimirum, qui Deum ipsum primo calumniatus est, invidiose illum vetuisse asserens, ne homines de ligno su- merent : et qui nunc passim. omnes etiam calum- niatur. Unde, juxta nominis etymologiam, vere ac proprie diabolus appellatur. (Idem enim est Græ · cis diabolus, quod latinis calumniator. ) VERS. 5. Et permanebit cum sole et ante lunam generationes generationum. Ostendere volens Pre- pheta Christi divinitatem sine principio esse, et sine fine, duobus magnis luminaribus eam compa- ravit : quandoquidem inter omnes visibiles creatu- ras potiora exempla aut diuturniores similitudines inveniri nequiverint. Permanebit, inquit, cun sole, hoc est, erit donec erit sol. Est autem peculiaris quidam loquendi modus apud Scripturam sacram, ut tempus usque ad aliquid determinet, et quod sequitur, non neget, ut alibi latius diximus, et di- cemus: et hoc pacto quidem Christi perpetuitatem explicat ex parte finis. Deinde etiam declarat quo- modo sit absque principio : et dicit quod erat ante lunam. Quod vero ait : generationes generationum, idem sibi vult ac si dixisset, per spatia spatiorum, hoc est, per immensa atque infinita temporum in- tervalla. Per generationem etenim temporis spa- tium intellexit, verbi gratia, quantum una hominum generatio, hoc est, quantum unus homo potest su- pervivere. Vel aliter: Solem accipe pro divinitate, cum, ut Theologus Gregorius dixit, id sit Deus in ter intellectuales creaturas, quod sol inter sensi · biles. Cum hac autem divinitate perpetuo permanct Christi humanitas, ex quo ei semel est conjuncta, et ab ea nunquam separatur : et per lunam ipsam Adelium Ecclesiam intellige, ante cujus faciem et coram qua Christus erat in generationes genera- tionum, hoc est, perpetuo. Nam quemadmodum luna a sole; ita Ecclesia a Christo altero justitiæ sale, lucem accipit; unde eos omnes illuminat, qui in erroris sunt nocte, rectum illis videlicet cal: lem demonstrans. Luc. II, L. C VERS. 6. Descendet sicut pluvia in vellus, et sicut stilla stillans super terram. Docet quomodo divina Verbi incarnatio latenter ac clam facta sit : de- scendente nimirum verbo insensibiliter in Virginis uterum. Pluvia eteniin absque ullo strepitu in lanæ vellera descendit : atque eodem pacto stilla quæ in terram cadit. Verum per stillas, minutissimas D illas guttas, seu potius rores intelligit, qui ante pluviam ex intervallo sparsim in terrain ca- dunt. Vers. 7. Orietur in diebus ejus justitia et multi- tudo pacis donec auferatur luna. Nato etenim Chri- sto varia gentium regna in unam Romanorum monarchiam deducta sunt. Exiit enim, inquit, edictum a Cæsare Augusto, ut describeretur univer- sus orbis ³. Tunc igitur civitates, quæ inter sesa antea inimicitias exercuerant; uno tantum impe- ratore omnia moderante, mutua justitia ac pace utebantur. Et quod ait : donec auferatur Inna, po- suit pro, donec luna ab officio suo cesset, quod nis
And our fathers have told us is to be taken together with with proclaiming, according to the figure of hyperbaton. He calls the same things successively ‘praises’ as worthy of praise, and ‘mighty deeds’ as indicative of divine power, and ‘wonders’ as worthy of wonder; or else the ‘mighty deeds’ are those against the enemies and the ‘wonders’ are those worked among his own people, about which he will speak in turn. 5α And he set up a testimony in Jacob and established a law in Israel. ‘He established a law in Israel’ is a clarification of ‘and he set up a testimony in Jacob’, for ‘to set up’ means the same as ‘to establish’ and the ‘law’ is also called ‘a testimony’ as we said in the eighteenth psalm interpreting that word. Jacob was also called Israel when he saw the vision of the ladder. What this law is, listen. [Gen 32.29] 5β All those things he commanded to our fathers, [in order] to make them known to their sons. The ‘in order’ is redundant here. He is saying he has legislated those things he has com- manded to our fathers for them to make known and report them in turn to their sons. Dt 6.4,7 6α So that another generation may come to know. The reason for the fathers to report them to their sons is so that the other generation after them may come to know all these things. He then clarifies which is the ‘other generation’. 6β Sons to be born. In succession. 6γ And they will rise up and will report these things to their sons. The sons’ sons to their sons. ‘They will rise up’, in the sense of, ‘they will be born’. 7α That they may place their hope in God. Having learned all that God has promised to those who hope in him. 7β And may not forget his works. By studying the stories about them. ‘His works’ is what he earlier called ‘mighty deeds’ and ‘wonders’.
Ἐκζητήσωσιν, ἀντὶ τοῦ, ἀκολουθήσωσιν. Ὁ γὰρ ἐκζητῶν τινα, κατ’ ἴχνος αὐτῷ ἕπεται. Εἴη δ’ ἂν γενεὰ ἑτέρα, καὶ οἱ Χριστιανοί.Καὶ ταπεινώσει συκοφάντην. Τὸν διάβολον, ὃς Α αὐτὸν τὸν Θεὸν πρῶτον ἐσυκοφάντησε, φήσας, διὰ φθόνον αὐτὸν ἀπαγορεῦσαι τοῦ φυτοῦ τὴν μετάλη- ψιν· καὶ πάντας δὲ συκοφαντεῖ καὶ διαβάλλει. Διδ καὶ διάβολος φερωνύμως κέκλητα:. Β Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ καὶ πρὸ τῆς σελή της γενεάς γενεών. Βουλόμενος ἐμφῆναι τό τε ἄναρ- χον καὶ τὸ ἀτελεύτητον τοῦ Χριστοῦ κατὰ τὴν θεό- τητα παρέβαλεν αὐτὰ τοῖς μεγάλοις φωστῆρσιν· οὐχ εὑρίσκων ἐν τῇ ὁρατῇ κτίσει ἑτέρας εικόνας επισημο τέρας καὶ διαρκεστέρας. Συμπαραμενεί, φησί, τῷ ἡλίῳ, τουτέστιν, ἔσται μέχρι; ἔστιν ὁ ἥλιος. Ιδίω μα δὲ τῆς Γραφῆς τὸ μέχρι μέν τινος ὁρίζειν· τὸ δ' ἑξῆς, μὴ ἀναίνεσθαι, ὡς ἐν ἑτέροις ἐροῦμεν πλα- τύτερον· ἀλλ᾽ οὕτω μὲν τὸ ἀτελεύτητον· εἶτα καὶ περὶ τοῦ ἀνάρχου φησὶν, ὅτι καὶ πρὸ τῆς σελήνης ἦν. Τὸ δὲ γενεᾶς γενεῶν, ἀντὶ τοῦ διαστήματα δια- στημάτων, ήγουν, διαστήματα άπειρα· γενεάν και λῶν διάστημα χρόνου· ὅσον ἂν ζῇ γένος, εἴτουν ἄνε θρωπος. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν ἥλιον τὴν θεότη- τα· δ γὰρ ἐν τοῖς αἰσθητοῖς ἥλιος, τοῦτο ἐν τοῖς νοητοῖς Θεὸς, κατὰ τὸν Θεολόγον Γρηγόριον. Ητινι θεότητι συμπαραμενεῖ ἡ ἀνθρωπότης, ἅπαξ ἐνωθεῖ σε αὐτῇ· καὶ οὐδέποτε αὐτῆς χωρισθήσεται. Εἶτα σελήνην νοήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν πιστῶν, ἧς προ προσώπου καὶ ἐνώπιον ὁ Χριστὸς ἔστη, εἰς γενεάς γενεών, τουτέστιν, ἀεί· ὥσπερ δὲ σελήνη ἀπὸ τοῦ ἡλίου λαμβάνει τὸ φῶς, οὕτω καὶ αὕτη τὸ νοητὸν φῶς ἀπὸ τοῦ Ἡλίου τῆς δικαιοσύνης Χρι στοῦ, καὶ καταυγάζει τοὺς ἐν νυκτὶ τῆς πλάνης, καὶ τὴν εὐθεῖαν ὁδὸν ὑποδείκνυσι. Καταβήσεται ὡς ὑετὸς ἐπὶ πόκον, καὶ ὡσεὶ σταγόνες στάζουσαι ἐπὶ τὴν γῆν. Τὸ λεληθὲς ἐν· ταῦθα μηνύεται τῆς τοῦ Λόγου σαρκώσεως καταδίν- τῆς ἀνεπαισθήτως ἐπὶ τὴν νηδύν τῆς Παρθένου. Ο γὰρ ὑετὸς ὀψοφητί κάτεισιν ἐπὶ τὸν πόκον, ὁμοίως δὲ καὶ ἡ σταγὼν ἐπὶ τὴν γῆν. Σταγών δέ ἐστιν ἡ πρὸ τοῦ νείφειν σποράδην καὶ ἐκ διαλειμμάτων κατερ χομένη. Ανατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης ἕως οὗ ἀνταναιρεθῇ ἡ σε λήνη. Γεννηθέντος γὰρ τοῦ Χριστοῦ, αἱ διάφοροι τοπαρχίαι τῶν ἐθνῶν εἰς μοναρχίαν τὴν τῶν Ῥω μαίων περιέστησαν. Εξῆλθε γὰρ, φησί, δόγμα παρὰ Καίσαρος Αὐγούστου, ἀπογράφεσθαι πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Τότε τοίνυν ἐκέχρηντο δικαιοσύ νῃ καὶ εἰρήνῃ πρὸς ἀλλήλας αἱ πρὶν πολέμιο. πόλει, ὑπὸ μιᾶς ἐθυνόμεναι βασιλείας. Ανταναίρεσιν δὲ τῆς σελήνης, εἴτουν, ἀναίρεσιν καλεῖ τὴν ἐπὶ συν COMMENT. IN PSALMOS. Et humiliabit calumniatorem. Diabolum nimirum, qui Deum ipsum primo calumniatus est, invidiose illum vetuisse asserens, ne homines de ligno su- merent : et qui nunc passim. omnes etiam calum- niatur. Unde, juxta nominis etymologiam, vere ac proprie diabolus appellatur. (Idem enim est Græ · cis diabolus, quod latinis calumniator. ) VERS. 5. Et permanebit cum sole et ante lunam generationes generationum. Ostendere volens Pre- pheta Christi divinitatem sine principio esse, et sine fine, duobus magnis luminaribus eam compa- ravit : quandoquidem inter omnes visibiles creatu- ras potiora exempla aut diuturniores similitudines inveniri nequiverint. Permanebit, inquit, cun sole, hoc est, erit donec erit sol. Est autem peculiaris quidam loquendi modus apud Scripturam sacram, ut tempus usque ad aliquid determinet, et quod sequitur, non neget, ut alibi latius diximus, et di- cemus: et hoc pacto quidem Christi perpetuitatem explicat ex parte finis. Deinde etiam declarat quo- modo sit absque principio : et dicit quod erat ante lunam. Quod vero ait : generationes generationum, idem sibi vult ac si dixisset, per spatia spatiorum, hoc est, per immensa atque infinita temporum in- tervalla. Per generationem etenim temporis spa- tium intellexit, verbi gratia, quantum una hominum generatio, hoc est, quantum unus homo potest su- pervivere. Vel aliter: Solem accipe pro divinitate, cum, ut Theologus Gregorius dixit, id sit Deus in ter intellectuales creaturas, quod sol inter sensi · biles. Cum hac autem divinitate perpetuo permanct Christi humanitas, ex quo ei semel est conjuncta, et ab ea nunquam separatur : et per lunam ipsam Adelium Ecclesiam intellige, ante cujus faciem et coram qua Christus erat in generationes genera- tionum, hoc est, perpetuo. Nam quemadmodum luna a sole; ita Ecclesia a Christo altero justitiæ sale, lucem accipit; unde eos omnes illuminat, qui in erroris sunt nocte, rectum illis videlicet cal: lem demonstrans. Luc. II, L. C VERS. 6. Descendet sicut pluvia in vellus, et sicut stilla stillans super terram. Docet quomodo divina Verbi incarnatio latenter ac clam facta sit : de- scendente nimirum verbo insensibiliter in Virginis uterum. Pluvia eteniin absque ullo strepitu in lanæ vellera descendit : atque eodem pacto stilla quæ in terram cadit. Verum per stillas, minutissimas D illas guttas, seu potius rores intelligit, qui ante pluviam ex intervallo sparsim in terrain ca- dunt. Vers. 7. Orietur in diebus ejus justitia et multi- tudo pacis donec auferatur luna. Nato etenim Chri- sto varia gentium regna in unam Romanorum monarchiam deducta sunt. Exiit enim, inquit, edictum a Cæsare Augusto, ut describeretur univer- sus orbis ³. Tunc igitur civitates, quæ inter sesa antea inimicitias exercuerant; uno tantum impe- ratore omnia moderante, mutua justitia ac pace utebantur. Et quod ait : donec auferatur Inna, po- suit pro, donec luna ab officio suo cesset, quod nis
7γ And may search out his commandments. ‘May search out’ in the sense of, ‘may follow’, for the one who is searching something out follows closely on its track. The ‘other generation’ may also be interpreted as the Christians.
α Ἵνα μὴ γένωνται ὡς οἱ πατέρες αὐτῶν, γενεὰ σκολιὰ καὶ παραπικραίνουσα. Σκολιὰ μὲν, ὡς μὴ ὀρθὴν πίστιν πρὸς τὰς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ ἔχουσα, ἀλλ’ ἐν καιρῷ περιστάσεως ἀπιστοῦσα ταύταις· παραπικραίνουσα δὲ, ὡς γογγύζουσα ἡνίκα προσωμίλησε τινὶ δυσχερείᾳ, καὶ δυσανασχετοῦσα, καὶ ἀπαρεσκομένη τῇ ἐλευθερίᾳ, καὶ τὴν ἐν Αἰγύπτῳ δουλείαν αἱρετωτέραν λογιζομένη, ὡς ἐν πολλοῖς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου καὶ ἡ τῶν Ἀριθμῶν διέξεισιν.Καὶ ταπεινώσει συκοφάντην. Τὸν διάβολον, ὃς Α αὐτὸν τὸν Θεὸν πρῶτον ἐσυκοφάντησε, φήσας, διὰ φθόνον αὐτὸν ἀπαγορεῦσαι τοῦ φυτοῦ τὴν μετάλη- ψιν· καὶ πάντας δὲ συκοφαντεῖ καὶ διαβάλλει. Διδ καὶ διάβολος φερωνύμως κέκλητα:. Β Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ καὶ πρὸ τῆς σελή της γενεάς γενεών. Βουλόμενος ἐμφῆναι τό τε ἄναρ- χον καὶ τὸ ἀτελεύτητον τοῦ Χριστοῦ κατὰ τὴν θεό- τητα παρέβαλεν αὐτὰ τοῖς μεγάλοις φωστῆρσιν· οὐχ εὑρίσκων ἐν τῇ ὁρατῇ κτίσει ἑτέρας εικόνας επισημο τέρας καὶ διαρκεστέρας. Συμπαραμενεί, φησί, τῷ ἡλίῳ, τουτέστιν, ἔσται μέχρι; ἔστιν ὁ ἥλιος. Ιδίω μα δὲ τῆς Γραφῆς τὸ μέχρι μέν τινος ὁρίζειν· τὸ δ' ἑξῆς, μὴ ἀναίνεσθαι, ὡς ἐν ἑτέροις ἐροῦμεν πλα- τύτερον· ἀλλ᾽ οὕτω μὲν τὸ ἀτελεύτητον· εἶτα καὶ περὶ τοῦ ἀνάρχου φησὶν, ὅτι καὶ πρὸ τῆς σελήνης ἦν. Τὸ δὲ γενεᾶς γενεῶν, ἀντὶ τοῦ διαστήματα δια- στημάτων, ήγουν, διαστήματα άπειρα· γενεάν και λῶν διάστημα χρόνου· ὅσον ἂν ζῇ γένος, εἴτουν ἄνε θρωπος. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν ἥλιον τὴν θεότη- τα· δ γὰρ ἐν τοῖς αἰσθητοῖς ἥλιος, τοῦτο ἐν τοῖς νοητοῖς Θεὸς, κατὰ τὸν Θεολόγον Γρηγόριον. Ητινι θεότητι συμπαραμενεῖ ἡ ἀνθρωπότης, ἅπαξ ἐνωθεῖ σε αὐτῇ· καὶ οὐδέποτε αὐτῆς χωρισθήσεται. Εἶτα σελήνην νοήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν πιστῶν, ἧς προ προσώπου καὶ ἐνώπιον ὁ Χριστὸς ἔστη, εἰς γενεάς γενεών, τουτέστιν, ἀεί· ὥσπερ δὲ σελήνη ἀπὸ τοῦ ἡλίου λαμβάνει τὸ φῶς, οὕτω καὶ αὕτη τὸ νοητὸν φῶς ἀπὸ τοῦ Ἡλίου τῆς δικαιοσύνης Χρι στοῦ, καὶ καταυγάζει τοὺς ἐν νυκτὶ τῆς πλάνης, καὶ τὴν εὐθεῖαν ὁδὸν ὑποδείκνυσι. Καταβήσεται ὡς ὑετὸς ἐπὶ πόκον, καὶ ὡσεὶ σταγόνες στάζουσαι ἐπὶ τὴν γῆν. Τὸ λεληθὲς ἐν· ταῦθα μηνύεται τῆς τοῦ Λόγου σαρκώσεως καταδίν- τῆς ἀνεπαισθήτως ἐπὶ τὴν νηδύν τῆς Παρθένου. Ο γὰρ ὑετὸς ὀψοφητί κάτεισιν ἐπὶ τὸν πόκον, ὁμοίως δὲ καὶ ἡ σταγὼν ἐπὶ τὴν γῆν. Σταγών δέ ἐστιν ἡ πρὸ τοῦ νείφειν σποράδην καὶ ἐκ διαλειμμάτων κατερ χομένη. Ανατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης ἕως οὗ ἀνταναιρεθῇ ἡ σε λήνη. Γεννηθέντος γὰρ τοῦ Χριστοῦ, αἱ διάφοροι τοπαρχίαι τῶν ἐθνῶν εἰς μοναρχίαν τὴν τῶν Ῥω μαίων περιέστησαν. Εξῆλθε γὰρ, φησί, δόγμα παρὰ Καίσαρος Αὐγούστου, ἀπογράφεσθαι πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Τότε τοίνυν ἐκέχρηντο δικαιοσύ νῃ καὶ εἰρήνῃ πρὸς ἀλλήλας αἱ πρὶν πολέμιο. πόλει, ὑπὸ μιᾶς ἐθυνόμεναι βασιλείας. Ανταναίρεσιν δὲ τῆς σελήνης, εἴτουν, ἀναίρεσιν καλεῖ τὴν ἐπὶ συν COMMENT. IN PSALMOS. Et humiliabit calumniatorem. Diabolum nimirum, qui Deum ipsum primo calumniatus est, invidiose illum vetuisse asserens, ne homines de ligno su- merent : et qui nunc passim. omnes etiam calum- niatur. Unde, juxta nominis etymologiam, vere ac proprie diabolus appellatur. (Idem enim est Græ · cis diabolus, quod latinis calumniator. ) VERS. 5. Et permanebit cum sole et ante lunam generationes generationum. Ostendere volens Pre- pheta Christi divinitatem sine principio esse, et sine fine, duobus magnis luminaribus eam compa- ravit : quandoquidem inter omnes visibiles creatu- ras potiora exempla aut diuturniores similitudines inveniri nequiverint. Permanebit, inquit, cun sole, hoc est, erit donec erit sol. Est autem peculiaris quidam loquendi modus apud Scripturam sacram, ut tempus usque ad aliquid determinet, et quod sequitur, non neget, ut alibi latius diximus, et di- cemus: et hoc pacto quidem Christi perpetuitatem explicat ex parte finis. Deinde etiam declarat quo- modo sit absque principio : et dicit quod erat ante lunam. Quod vero ait : generationes generationum, idem sibi vult ac si dixisset, per spatia spatiorum, hoc est, per immensa atque infinita temporum in- tervalla. Per generationem etenim temporis spa- tium intellexit, verbi gratia, quantum una hominum generatio, hoc est, quantum unus homo potest su- pervivere. Vel aliter: Solem accipe pro divinitate, cum, ut Theologus Gregorius dixit, id sit Deus in ter intellectuales creaturas, quod sol inter sensi · biles. Cum hac autem divinitate perpetuo permanct Christi humanitas, ex quo ei semel est conjuncta, et ab ea nunquam separatur : et per lunam ipsam Adelium Ecclesiam intellige, ante cujus faciem et coram qua Christus erat in generationes genera- tionum, hoc est, perpetuo. Nam quemadmodum luna a sole; ita Ecclesia a Christo altero justitiæ sale, lucem accipit; unde eos omnes illuminat, qui in erroris sunt nocte, rectum illis videlicet cal: lem demonstrans. Luc. II, L. C VERS. 6. Descendet sicut pluvia in vellus, et sicut stilla stillans super terram. Docet quomodo divina Verbi incarnatio latenter ac clam facta sit : de- scendente nimirum verbo insensibiliter in Virginis uterum. Pluvia eteniin absque ullo strepitu in lanæ vellera descendit : atque eodem pacto stilla quæ in terram cadit. Verum per stillas, minutissimas D illas guttas, seu potius rores intelligit, qui ante pluviam ex intervallo sparsim in terrain ca- dunt. Vers. 7. Orietur in diebus ejus justitia et multi- tudo pacis donec auferatur luna. Nato etenim Chri- sto varia gentium regna in unam Romanorum monarchiam deducta sunt. Exiit enim, inquit, edictum a Cæsare Augusto, ut describeretur univer- sus orbis ³. Tunc igitur civitates, quæ inter sesa antea inimicitias exercuerant; uno tantum impe- ratore omnia moderante, mutua justitia ac pace utebantur. Et quod ait : donec auferatur Inna, po- suit pro, donec luna ab officio suo cesset, quod nis
8α That they may not become like their fathers, a generation crooked and embittering. ‘Crooked’ as not having real faith in God’s promises, but in time of crisis disbelieving in them, and ‘embittering’ as murmuring whenever they came up against any difficulty, and displaying ill will and showing displeasure with freedom and considering slavery in Egypt preferable, as the book of Exodus and that of Numbers widely recounts.
β Γενεὰ, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Οὐκ ὤρθωσε τὴν καρδίαν, ὥστε ἁπλῶς καὶ βεβαίως πιστεύειν, ἀλλ’ ἐσκολίαζε διστάζουσα.Καὶ ταπεινώσει συκοφάντην. Τὸν διάβολον, ὃς Α αὐτὸν τὸν Θεὸν πρῶτον ἐσυκοφάντησε, φήσας, διὰ φθόνον αὐτὸν ἀπαγορεῦσαι τοῦ φυτοῦ τὴν μετάλη- ψιν· καὶ πάντας δὲ συκοφαντεῖ καὶ διαβάλλει. Διδ καὶ διάβολος φερωνύμως κέκλητα:. Β Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ καὶ πρὸ τῆς σελή της γενεάς γενεών. Βουλόμενος ἐμφῆναι τό τε ἄναρ- χον καὶ τὸ ἀτελεύτητον τοῦ Χριστοῦ κατὰ τὴν θεό- τητα παρέβαλεν αὐτὰ τοῖς μεγάλοις φωστῆρσιν· οὐχ εὑρίσκων ἐν τῇ ὁρατῇ κτίσει ἑτέρας εικόνας επισημο τέρας καὶ διαρκεστέρας. Συμπαραμενεί, φησί, τῷ ἡλίῳ, τουτέστιν, ἔσται μέχρι; ἔστιν ὁ ἥλιος. Ιδίω μα δὲ τῆς Γραφῆς τὸ μέχρι μέν τινος ὁρίζειν· τὸ δ' ἑξῆς, μὴ ἀναίνεσθαι, ὡς ἐν ἑτέροις ἐροῦμεν πλα- τύτερον· ἀλλ᾽ οὕτω μὲν τὸ ἀτελεύτητον· εἶτα καὶ περὶ τοῦ ἀνάρχου φησὶν, ὅτι καὶ πρὸ τῆς σελήνης ἦν. Τὸ δὲ γενεᾶς γενεῶν, ἀντὶ τοῦ διαστήματα δια- στημάτων, ήγουν, διαστήματα άπειρα· γενεάν και λῶν διάστημα χρόνου· ὅσον ἂν ζῇ γένος, εἴτουν ἄνε θρωπος. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν ἥλιον τὴν θεότη- τα· δ γὰρ ἐν τοῖς αἰσθητοῖς ἥλιος, τοῦτο ἐν τοῖς νοητοῖς Θεὸς, κατὰ τὸν Θεολόγον Γρηγόριον. Ητινι θεότητι συμπαραμενεῖ ἡ ἀνθρωπότης, ἅπαξ ἐνωθεῖ σε αὐτῇ· καὶ οὐδέποτε αὐτῆς χωρισθήσεται. Εἶτα σελήνην νοήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν πιστῶν, ἧς προ προσώπου καὶ ἐνώπιον ὁ Χριστὸς ἔστη, εἰς γενεάς γενεών, τουτέστιν, ἀεί· ὥσπερ δὲ σελήνη ἀπὸ τοῦ ἡλίου λαμβάνει τὸ φῶς, οὕτω καὶ αὕτη τὸ νοητὸν φῶς ἀπὸ τοῦ Ἡλίου τῆς δικαιοσύνης Χρι στοῦ, καὶ καταυγάζει τοὺς ἐν νυκτὶ τῆς πλάνης, καὶ τὴν εὐθεῖαν ὁδὸν ὑποδείκνυσι. Καταβήσεται ὡς ὑετὸς ἐπὶ πόκον, καὶ ὡσεὶ σταγόνες στάζουσαι ἐπὶ τὴν γῆν. Τὸ λεληθὲς ἐν· ταῦθα μηνύεται τῆς τοῦ Λόγου σαρκώσεως καταδίν- τῆς ἀνεπαισθήτως ἐπὶ τὴν νηδύν τῆς Παρθένου. Ο γὰρ ὑετὸς ὀψοφητί κάτεισιν ἐπὶ τὸν πόκον, ὁμοίως δὲ καὶ ἡ σταγὼν ἐπὶ τὴν γῆν. Σταγών δέ ἐστιν ἡ πρὸ τοῦ νείφειν σποράδην καὶ ἐκ διαλειμμάτων κατερ χομένη. Ανατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης ἕως οὗ ἀνταναιρεθῇ ἡ σε λήνη. Γεννηθέντος γὰρ τοῦ Χριστοῦ, αἱ διάφοροι τοπαρχίαι τῶν ἐθνῶν εἰς μοναρχίαν τὴν τῶν Ῥω μαίων περιέστησαν. Εξῆλθε γὰρ, φησί, δόγμα παρὰ Καίσαρος Αὐγούστου, ἀπογράφεσθαι πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Τότε τοίνυν ἐκέχρηντο δικαιοσύ νῃ καὶ εἰρήνῃ πρὸς ἀλλήλας αἱ πρὶν πολέμιο. πόλει, ὑπὸ μιᾶς ἐθυνόμεναι βασιλείας. Ανταναίρεσιν δὲ τῆς σελήνης, εἴτουν, ἀναίρεσιν καλεῖ τὴν ἐπὶ συν COMMENT. IN PSALMOS. Et humiliabit calumniatorem. Diabolum nimirum, qui Deum ipsum primo calumniatus est, invidiose illum vetuisse asserens, ne homines de ligno su- merent : et qui nunc passim. omnes etiam calum- niatur. Unde, juxta nominis etymologiam, vere ac proprie diabolus appellatur. (Idem enim est Græ · cis diabolus, quod latinis calumniator. ) VERS. 5. Et permanebit cum sole et ante lunam generationes generationum. Ostendere volens Pre- pheta Christi divinitatem sine principio esse, et sine fine, duobus magnis luminaribus eam compa- ravit : quandoquidem inter omnes visibiles creatu- ras potiora exempla aut diuturniores similitudines inveniri nequiverint. Permanebit, inquit, cun sole, hoc est, erit donec erit sol. Est autem peculiaris quidam loquendi modus apud Scripturam sacram, ut tempus usque ad aliquid determinet, et quod sequitur, non neget, ut alibi latius diximus, et di- cemus: et hoc pacto quidem Christi perpetuitatem explicat ex parte finis. Deinde etiam declarat quo- modo sit absque principio : et dicit quod erat ante lunam. Quod vero ait : generationes generationum, idem sibi vult ac si dixisset, per spatia spatiorum, hoc est, per immensa atque infinita temporum in- tervalla. Per generationem etenim temporis spa- tium intellexit, verbi gratia, quantum una hominum generatio, hoc est, quantum unus homo potest su- pervivere. Vel aliter: Solem accipe pro divinitate, cum, ut Theologus Gregorius dixit, id sit Deus in ter intellectuales creaturas, quod sol inter sensi · biles. Cum hac autem divinitate perpetuo permanct Christi humanitas, ex quo ei semel est conjuncta, et ab ea nunquam separatur : et per lunam ipsam Adelium Ecclesiam intellige, ante cujus faciem et coram qua Christus erat in generationes genera- tionum, hoc est, perpetuo. Nam quemadmodum luna a sole; ita Ecclesia a Christo altero justitiæ sale, lucem accipit; unde eos omnes illuminat, qui in erroris sunt nocte, rectum illis videlicet cal: lem demonstrans. Luc. II, L. C VERS. 6. Descendet sicut pluvia in vellus, et sicut stilla stillans super terram. Docet quomodo divina Verbi incarnatio latenter ac clam facta sit : de- scendente nimirum verbo insensibiliter in Virginis uterum. Pluvia eteniin absque ullo strepitu in lanæ vellera descendit : atque eodem pacto stilla quæ in terram cadit. Verum per stillas, minutissimas D illas guttas, seu potius rores intelligit, qui ante pluviam ex intervallo sparsim in terrain ca- dunt. Vers. 7. Orietur in diebus ejus justitia et multi- tudo pacis donec auferatur luna. Nato etenim Chri- sto varia gentium regna in unam Romanorum monarchiam deducta sunt. Exiit enim, inquit, edictum a Cæsare Augusto, ut describeretur univer- sus orbis ³. Tunc igitur civitates, quæ inter sesa antea inimicitias exercuerant; uno tantum impe- ratore omnia moderante, mutua justitia ac pace utebantur. Et quod ait : donec auferatur Inna, po- suit pro, donec luna ab officio suo cesset, quod nis
8β A generation that would not keep its heart straight. It did not set its heart straight so as to believe simply and assuredly, but would make it crooked with doubting.
PG 128:795γ Καὶ οὐκ ἐπιστώθη μετὰ τοῦ Θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Καὶ οὐ πιστὸν ἐγένετο πρὸς τὸν Θεὸν καὶ πρὸς τοὺς τοῦ Θεοῦ λόγους· πνεῦμα δὲ νῦν λέγει, τὴν ψυχήν.
8γ And has not kept its spirit in fidelity with God. And has not been faithful to God and to the words of God. Here he calls the soul ‘spirit’.
9 Υἱοὶ Ἐφραὶμ ἐντείνοντες καὶ βάλλοντες τόξοις, ἐστράφησαν ἐν ἡμέρᾳ πολέμου. Ἡ φυλὴ τοῦ Ἐφραὶμ, υἱοῦ ᾽Ιωσὴφ, τοξικωτέρα τῶν ἄλλων ἦν, καὶ ἐν πολέμοις χρησιμωτέρα, καὶ ἐντεῦθεν ἐπίσημος· οὐχ ἥκιστα δὲ ἦν ἔντιμος καὶ ὡς ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς ἀποκληρωθείσης αὐτῇ γῆς ὑποδεξαμένη πρώτη τὴν κιβωτὸν καὶ τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου τὴν κατασκευασθεῖσαν ὑπὸ Μωυσέως· ἡ γὰρ Σηλὼμ, ἔνθα ἦν ἡ κιβωτὸς καὶ ἡ σκηνὴ, τῆς Ἐφαιμίτιδος φυλῆς μερὶς ἦν. Αὕτη τοίνυν ἡ περιβόητος ἐν μάχαις ἡττήθη διὰ τὴν εἰδωλολατρείαν αὐτῆς. Ἢ καὶ ἄλλως, ἀπὸ ταύτης τῆς φυλῆς, ὡς τηνικαῦτα πρωτευούσης, καὶ τὰς ἄλλας δηλοῖ, ὅσαι εἰδωλολατρήσασαι, παρεδόθησαν τοῖς ἐχθροῖς αὐτῶν, καθὼς ἡ τῶν Κριτῶν διέξεισι βίβλος. Φησὶν οὖν ὁ Δαυὶδ, ὅτι οἱ υἱοὶ τοῦ Ἐφραὶμ, οἱ ἐντείνοντες τόξα καὶ βάλλοντες ἐκ τόξων, ἐστράφησαν, εἴτουν δεδώκασι νῶτα φεύγοντες. Τινὲς δὲ προφητείαν τοῦτό φασι περὶ τῆς ὑστέρας εἰδωλολατρείας τῆς φυλῆς τοῦ Ἐφραίμ. Τῶν γὰρ δέκα φυλῶν ἀποῤῥαγεισῶν τῆς βασιλείας ῾Ροβοὰμ, ἡ Ἐφραιμῖτις ἐν ταύταις πρωτεύουσα, συνέπεισε τὸν λαὸν στῆσαι τὰς δαμάλεις καὶ ἀποστῆναι ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, διὸ καὶ παρεδόθησαν ὁμοίως τοῖς πολεμίοις, ὡς εὑρήσεις ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν. Καὶ ἄλλοι δὲ προφῆται καταβοῶσιν αὐτῆς, ὡς αἰτίας τῷ λαῷ τῆς 3Rg 12-14 εἰδωλολατρείας. α προσωμίλησε MPΑSΗB : προσομιλήσει CFV. α αἱρετωτέραν PABHV : αἱρετώτερον C : αἱρετωτέρα F. 99 καθώς PΗV : ὡς MΑC.
9 The sons of Ephraim, drawing and shooting with bows, have turned back on the day of war. The tribe of Ephraim, Joseph’s son, was more versed in archery than the others and more useful in war and famed in this regard. Above all this tribe was honoured for having first received the ark and the tent of witness constructed by Moses within the bounds of the land allotted to it, for Shiloh where the ark was along with the tent of witness was a part belonging to the Ephraimite tribe. This tribe, famed in battles, was defeated on account of its idolatry. Or else, by this tribe, preeminent at that time, he signifies also the others that having fallen into idolatry were surrendered to their enemies as the book of Judges tells. David is therefore saying that the sons of Ephraim, drawing bows and shooting from bows, turned around, that is, they turned their backs in flight. Some say that this is a prophecy about the later idolatry of the tribe of Ephraim, for when the ten tribes broke away from the kingship of Roboam, the Ephraimite tribe, being first among them, persuaded the people to set up the heifers and become apostates from God, for which reason they were similarly surrendered to their enemies as you will find in the Third Book of Kingdoms. And other prophets inveigh against this tribe as the cause of idolatry for 3Rg 12-14 the people.
10 Οὐκ ἐφύλαξαν τὴν διαθήκην τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ οὐκ ἠβουλήθησαν πορεύεσθαι. Ἐνταῦθα κατὰ πάντων ὁ λόγος, διδάσκων τὸ τῆς ἥττης αἴτιον. Δια | θήκην δὲ λέγει, τὰς συνθήκας, ἃς διαφόρως ἐποιήσατο μετὰ τῶν Ἑβραίων ὁ Θεὸς, ἄγων αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας· νόμον δὲ, τὰς ἐντολάς.
10 They did not keep God’s covenant and did not wish to walk in his law. Here the verse is against all the tribes, teaching the reason for their defeat. ‘Covenant’ is what he calls the compacts that God made with the Hebrews at various times when leading them into the promised land, and ‘law’ is what he calls the command- ments.
11 Καὶ ἐπελάθοντο τῶν εὐεργεσιῶν αὐτοῦ καὶ τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἔδειξεν αὐτοῖς. Εὐεργεσίαι μὲν, αἱ πρὸς τὸν λαὸν ᾽Ισραὴλ, οἷον, τὸ διαγαγεῖν αὐτοὺς ἀβρόχως διὰ τῆς θαλάσσης, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καταλέγει. Θαυμάσια δὲ, τὰ κατὰ τῶν Αἰγυπτίων τερατουργήματα, ἃ καὶ σημεῖα καὶ τέρατα προϊὼν ἐκάλεσεν, οἷον, τὸ μεταστρέψαι εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καὶ αὐτὰ διέξεισιν· ἔδειξε δὲ αὐτοῖς ταῦτα, διὰ τῆς πρὸς αὐτοὺς διδασκαλίας τῶν πατέρων αὐτῶν.
11 And they forgot his benefactions and his wonders, which he displayed to them. ‘Benefactions’ are those towards the people of Israel, namely, leading them untouched by water through the sea and following things which he lists. ‘Wonders’ are his miracles against the Egyptians, which further on he called signs and wonders, namely, turning their rivers into blood, and so on, which he also recounts. He dis- played these things to them through their fathers’ teaching to them.
α Ἐναντίον τῶν πατέρων αὐτῶν ἃ ἐποίησε θαυμάσια. Ἅτινα θαυμάσια ἐποίησεν ἐνώπιον τῶν πατέρων αὐτῶν. Εἶτα τίθησι καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ ταῦτα ἐτερατούργησεν.
12α In the presence of their fathers, the wonders he has worked. Which wonders he has worked in the presence of their fathers. He then mentions the place in which he worked these miracles.
PG 128:797β Ἐν γῇ Αἰγύπτου, ἐν πεδίῳ Τάνεως. Ἡ Τάνις, πόλις ἦν Αἰγυπτιακὴ, ἐν ᾗ τοῦ Φαραὼ τὰ βασίλεια, περὶ ἧς φησιν Ἡσαΐας, Ἐξέλιπον οἱ ἄρχοντες Τάνεως. Ὁ μὲν οὖν Μωυσῆς ἐν τῇ Ἐξόδῳ οὐκ ἐμνημόνευσε τοῦ ὀνόματος τῆς Τάνεως. Τὸν δὲ Δαυὶδ εἰκὸς εἰδέναι τοῦτο ἀπὸ τῆς βίβλου ἐν ᾗ γέγραπται οὕτως, Ἡ δὲ Χεβρὼν ᾠκοδομήθη πρὸ τοῦ Τάνιν ἐν Αἰγύπτῳ οἰκοδομηθῆναι, ἢ καὶ ἐξ ἑτέρων ἀποκρύφων, ἢ καὶ ἴσως Αἰγυπτιακῶν.τελείᾳ τοῦ κόσμου παυσιν αὐτῆς. Ὁ ἥλιος γέρο φησί, σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς. (63) Τῆς ἀντὶ προθέσεως περιττῶς κειμένης, ὡς ἐν τῷ ζ' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. (64) Εἰ δὲ μὴ μέχρι συντελείας δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη παραμενεῖ πᾶσιν, ἀλλὰ πολλαῖς τέως πόλεσιν ἀπο- σωθήσεται· οὐ γὰρ περὶ καθόλου δικαιοσύνης ή είν ρήνης εἶπεν. Καὶ ἄλλως δὲ δικαιοσύνην είποις ἂν καὶ εἰρήνην πρὸς τὸν Θεόν· ἐν ταῖς ἡμέραις γὰρ τοῦ Χριστοῦ δικαίως ήτουν ἀξίως ἡ μακαρία Τριάς τῆς μιᾶς Θεότητος προσκυνηθήσεται, καὶ εἰρήνη τῶν οὐ ρανίων καὶ ἐπιγείων ἐγένετο· αἵτινες καὶ διατηρη θήσονται μέχρι συντελείας. Καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσ β σης. Θάλασσαν καὶ θάλασσαν λέγει διὰ τὰ πλήθη τῶν ὑδάτων τόν τε Ὠκεανὸν καὶ τὸν Ἑσπέριον, οι εἰσι πέρατα τῆς οἰκουμένης, εἰς μῆκος· καὶ αὖθις εἰς πλάτος τὸν ἀρκτικὸν καὶ τὸν μεσημβρινόν. Φασὶ γὰρ τὸν Ὠκεανὸν κύκλῳ περιῤῥέειν τὴν γῆν. Καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμέ νης. Τὸ αὐτὸ δηλοῖ καὶ οὗτος ὁ στίχος· ἃ γὰρ ἐν ἐκείνῳ θαλάσσας ἐκάλεσε, ταῦτα ἐν τούτῳ ποτα· μοὺς εἶπεν, ὡς μέρη τοῦ Ὠκεανοῦ ποταμοῦ· πέρατα δὲ τῆς οἰκουμένης ἀπὸ μὲν τοῦ Ὠκεανοῦ, ὁ ῾Εσπέ. ριος, ἀπὸ δὲ τοῦ ἀρκτώου, ὁ μεσημβρινός· καὶ αὖθις ἐναλλάξ, ἵνα είπω, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως ποταμῶν. Καὶ ἄλλως δέ· ποταμὸς μὲν νῦν τὸν Ἰορδάνην νοή- σεις, πληθυντικὸν ἀντὶ ἐνικοῦ κατὰ τὴν Εβραΐδα διάλεκτον· ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ γὰρ τούτου κατακυ- ριεύειν ἤρξατο τῶν πιστευόντων ὁ Χριστὸς, ὅτε τοῦ παναγίου Πνεύματος ἐν εἴδει περιστερᾶς κατιόντος, ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ προσεμαρτύρησεν ἄνωθεν. Ενώπιον αὐτοῦ προπεσοῦνται Αιθίοπες. Διττόν ἐστι τὸ γένος τῶν Αἰθιόπων, ὡς ἐν τῷ ἐξ' ψαλμῷ προείρηται· καὶ οἱ μὲν αὐτῶν ἐν ἄκρῳ τῆς ἀνατο λῆς οἰκοῦσιν, οἱ δὲ ἐν ἄκρῳ τῆς δύσεως. Εἰ δὲ τὰ ἀκρότατα έθνη προσκυνήσουσι τῷ Χριστῷ, καὶ τὰ ἐν μέσῳ πάντως · ἡ Αἰθίοπας εἴπαι ἄν τις τοὺς δαί- μονας· τοιοῦτοι γὰρ ὡς ἐπίπαν φαίνονται διὰ τὸ ζοφῶδες καὶ σκοτεινὸν αὐτῶν· ἀλλ᾽ ἐπὶ μὲν τῶν αἰσθητῶν Αιθιόπων τὸ προπεσοῦνται, ἀντὶ τοῦ προσ- κυνήσουσι, λαμβάνομεν, περιττευούσης τῆς προ θέσεως · ἐπὶ δὲ τῶν νοητῶν, ἀντὶ τοῦ, Καθαιρεθής σονται, καὶ Ταπεινωθήσονται, καὶ Καταπαλαι· σθήσονται. Καὶ οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ χοῦν λείξουσιν. Οι χριστο κτόνοι Ἰουδαῖοι κατασφαγήσονται. Οἱ γὰρ ἀναιρούς μενοι δάκνουσι τὴν γῆν, ὑπὸ τοῦ ἀφορήτου πόνου καὶ τῆς ἀνάγκης· ἢ ὅτι οἱ πολεμοῦντες τῷ κηρύ ἀντὶ ἀνα ταναιρεθῇ) EUTHYMI ZIGABENI mirum accidet in die consummationis. Sol quippe A tunc obtenebrabitur, et luna non dabit lucem suam *. Quod si justítia et pax modo omnibus non permanent usque ad tempus consummationis, sed multæ adhuc hodie civitates inter se inimice agunt, non mireris. Neque enim de universali justitia Propheta loquitur, aut de universali pace, sed de ea quæ inter veros erit fideles, et Christi servos. Vel aliter, de justitia et de pace loquitur, quæ in Deum est, quippe cum juste, hoc est, condigne unius divinitatis sancta Trinitas tunc fuerit adorata, et pax facta sit cœlestium et terrestrium, quæ us- que ad sæculi consummationem permanebit. VERS. 8. Et dominabitur a mari usque ad mare. Mare et mare, propter aquarum multitudinem orientalem atque occidentalem Oceanum appellat. Hi etenim fines sunt ac termini, quos quis longitu- dini orbis terræ potest ascribere. Latitudinis au- tem terminos eadem ratione arcticum atque antar- eticum Oceanum dicemus, Aiunt etenim Oceanum in orbem universam terram ambire. Et a fluminibus usque ad termiņos orbis terra- ram. Eumdem sensum repetit: et quod ibi maria appellavit, nunc dicit flumina, veluti partes quas- dam Oceani fluminis. Fines autem terræ ab orien- tali quidem Oceano, Ilesperius, ab arctico autem, antarcticus et rursus e contrario, ut ita dicam, a fluminibus ad flumina. Vel aliter, flumina hic Jordanem appellat, et pluralem numerura posuit pro singulari, juxta Hebraicæ linguæ idioma. Ab illo etenim flumine cœpit Christus in cæteris sibi hominibus dominium parare : quando, sancto Spi- ritu in columbæ speciem descendente, Pater Filio superne testimonium præstitit (baptizabatur enim nunc a Joanne in Jordane). VER3. 9. Coram illo procident Ethiopes. Duplex est Æthiopum genus, ut diximus, in psalmo LXVII. Alii enim in extrema Orientis, alii in extrema Oc- cidentis parte habitant. Quod si extremæ omnium gentes Christum adorabunt, multo illæ magis, quæ in medio orbis sunt. Vel per Æthiopes, ipsos dæ- mones intellige, qui nigri prorsus Æthiopum in- star, apparere solent, ob eorum nimirum caliginem et tenebras, et quod ait : Cadent, expone pro, Adorabunt, si de veris Æthiopuin populis versi- culum intelligas quod si Æthiopes esse dicas denones, tune expone, Cadent, pro Destruentur atque humiliabuntur. Et inimici ejus terram lingent. Et Judæi, inquit, Christi occisores jugulabuntur. Solent enim qui violenta morte pereunt, præ gravi dolore terram mordicus apprehendere. Vel quia dum Evangelii • Matth. xxiv, 29. C D Varia lectiones. sibi habeat : Prepositione (in dictione vacante, ut in psalmo vi. tio, ut sæpe alias. Ad verbum: Quod si usque ad consummationem sæculi non inter omnes pax el ju• stitia permanserint, complures tamen urbes eam inter se eousque servabunt. Neque enim de universali ju · stitia et pace Propheta loquitur. (63) Ne quis se fraudatum queratur, hae quoque (64) Explanatio hæc est magis quam interpreta -
12β In the land of Egypt, on the plain of Tanis. Tanis was an Egyptian city in which Pharaoh’s palace was situated, and about which Isai- ah says, The rulers of Tanis have ceased to be. In the book of Exodus Moses made no mention of the name of Tanis. It is likely that David knew it from the book in which is written, And Hebron was built before Tanis in Egypt was built, or else from other hidden books or perhaps even from Egyptian books.
α Διέῤῥηξε θάλασσαν καὶ διήγαγεν αὐτούς. Τὴν Ἐρυθρὰν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν. Ἐπιτομώτερον δὲ διηγεῖται, καὶ οὔτε πάντα, οὔτε ἐν τάξει, ἀλλ’ ἀπαρατηρήτως ὅσα καὶ ὅπως ἐπὶ νοῦν ἦλθεν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἱστορεῖν αὐτῷ προὔκειτο, ἀλλὰ στηλιτεῦσαι τὴν ἀχαριστίαν τῶν ᾽Ιουδαίων. Πρῶτον δὲ τέθεικε τὸ παραδοξότερον τῶν ἄλλων.τελείᾳ τοῦ κόσμου παυσιν αὐτῆς. Ὁ ἥλιος γέρο φησί, σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς. (63) Τῆς ἀντὶ προθέσεως περιττῶς κειμένης, ὡς ἐν τῷ ζ' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. (64) Εἰ δὲ μὴ μέχρι συντελείας δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη παραμενεῖ πᾶσιν, ἀλλὰ πολλαῖς τέως πόλεσιν ἀπο- σωθήσεται· οὐ γὰρ περὶ καθόλου δικαιοσύνης ή είν ρήνης εἶπεν. Καὶ ἄλλως δὲ δικαιοσύνην είποις ἂν καὶ εἰρήνην πρὸς τὸν Θεόν· ἐν ταῖς ἡμέραις γὰρ τοῦ Χριστοῦ δικαίως ήτουν ἀξίως ἡ μακαρία Τριάς τῆς μιᾶς Θεότητος προσκυνηθήσεται, καὶ εἰρήνη τῶν οὐ ρανίων καὶ ἐπιγείων ἐγένετο· αἵτινες καὶ διατηρη θήσονται μέχρι συντελείας. Καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσ β σης. Θάλασσαν καὶ θάλασσαν λέγει διὰ τὰ πλήθη τῶν ὑδάτων τόν τε Ὠκεανὸν καὶ τὸν Ἑσπέριον, οι εἰσι πέρατα τῆς οἰκουμένης, εἰς μῆκος· καὶ αὖθις εἰς πλάτος τὸν ἀρκτικὸν καὶ τὸν μεσημβρινόν. Φασὶ γὰρ τὸν Ὠκεανὸν κύκλῳ περιῤῥέειν τὴν γῆν. Καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμέ νης. Τὸ αὐτὸ δηλοῖ καὶ οὗτος ὁ στίχος· ἃ γὰρ ἐν ἐκείνῳ θαλάσσας ἐκάλεσε, ταῦτα ἐν τούτῳ ποτα· μοὺς εἶπεν, ὡς μέρη τοῦ Ὠκεανοῦ ποταμοῦ· πέρατα δὲ τῆς οἰκουμένης ἀπὸ μὲν τοῦ Ὠκεανοῦ, ὁ ῾Εσπέ. ριος, ἀπὸ δὲ τοῦ ἀρκτώου, ὁ μεσημβρινός· καὶ αὖθις ἐναλλάξ, ἵνα είπω, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως ποταμῶν. Καὶ ἄλλως δέ· ποταμὸς μὲν νῦν τὸν Ἰορδάνην νοή- σεις, πληθυντικὸν ἀντὶ ἐνικοῦ κατὰ τὴν Εβραΐδα διάλεκτον· ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ γὰρ τούτου κατακυ- ριεύειν ἤρξατο τῶν πιστευόντων ὁ Χριστὸς, ὅτε τοῦ παναγίου Πνεύματος ἐν εἴδει περιστερᾶς κατιόντος, ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ προσεμαρτύρησεν ἄνωθεν. Ενώπιον αὐτοῦ προπεσοῦνται Αιθίοπες. Διττόν ἐστι τὸ γένος τῶν Αἰθιόπων, ὡς ἐν τῷ ἐξ' ψαλμῷ προείρηται· καὶ οἱ μὲν αὐτῶν ἐν ἄκρῳ τῆς ἀνατο λῆς οἰκοῦσιν, οἱ δὲ ἐν ἄκρῳ τῆς δύσεως. Εἰ δὲ τὰ ἀκρότατα έθνη προσκυνήσουσι τῷ Χριστῷ, καὶ τὰ ἐν μέσῳ πάντως · ἡ Αἰθίοπας εἴπαι ἄν τις τοὺς δαί- μονας· τοιοῦτοι γὰρ ὡς ἐπίπαν φαίνονται διὰ τὸ ζοφῶδες καὶ σκοτεινὸν αὐτῶν· ἀλλ᾽ ἐπὶ μὲν τῶν αἰσθητῶν Αιθιόπων τὸ προπεσοῦνται, ἀντὶ τοῦ προσ- κυνήσουσι, λαμβάνομεν, περιττευούσης τῆς προ θέσεως · ἐπὶ δὲ τῶν νοητῶν, ἀντὶ τοῦ, Καθαιρεθής σονται, καὶ Ταπεινωθήσονται, καὶ Καταπαλαι· σθήσονται. Καὶ οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ χοῦν λείξουσιν. Οι χριστο κτόνοι Ἰουδαῖοι κατασφαγήσονται. Οἱ γὰρ ἀναιρούς μενοι δάκνουσι τὴν γῆν, ὑπὸ τοῦ ἀφορήτου πόνου καὶ τῆς ἀνάγκης· ἢ ὅτι οἱ πολεμοῦντες τῷ κηρύ ἀντὶ ἀνα ταναιρεθῇ) EUTHYMI ZIGABENI mirum accidet in die consummationis. Sol quippe A tunc obtenebrabitur, et luna non dabit lucem suam *. Quod si justítia et pax modo omnibus non permanent usque ad tempus consummationis, sed multæ adhuc hodie civitates inter se inimice agunt, non mireris. Neque enim de universali justitia Propheta loquitur, aut de universali pace, sed de ea quæ inter veros erit fideles, et Christi servos. Vel aliter, de justitia et de pace loquitur, quæ in Deum est, quippe cum juste, hoc est, condigne unius divinitatis sancta Trinitas tunc fuerit adorata, et pax facta sit cœlestium et terrestrium, quæ us- que ad sæculi consummationem permanebit. VERS. 8. Et dominabitur a mari usque ad mare. Mare et mare, propter aquarum multitudinem orientalem atque occidentalem Oceanum appellat. Hi etenim fines sunt ac termini, quos quis longitu- dini orbis terræ potest ascribere. Latitudinis au- tem terminos eadem ratione arcticum atque antar- eticum Oceanum dicemus, Aiunt etenim Oceanum in orbem universam terram ambire. Et a fluminibus usque ad termiņos orbis terra- ram. Eumdem sensum repetit: et quod ibi maria appellavit, nunc dicit flumina, veluti partes quas- dam Oceani fluminis. Fines autem terræ ab orien- tali quidem Oceano, Ilesperius, ab arctico autem, antarcticus et rursus e contrario, ut ita dicam, a fluminibus ad flumina. Vel aliter, flumina hic Jordanem appellat, et pluralem numerura posuit pro singulari, juxta Hebraicæ linguæ idioma. Ab illo etenim flumine cœpit Christus in cæteris sibi hominibus dominium parare : quando, sancto Spi- ritu in columbæ speciem descendente, Pater Filio superne testimonium præstitit (baptizabatur enim nunc a Joanne in Jordane). VER3. 9. Coram illo procident Ethiopes. Duplex est Æthiopum genus, ut diximus, in psalmo LXVII. Alii enim in extrema Orientis, alii in extrema Oc- cidentis parte habitant. Quod si extremæ omnium gentes Christum adorabunt, multo illæ magis, quæ in medio orbis sunt. Vel per Æthiopes, ipsos dæ- mones intellige, qui nigri prorsus Æthiopum in- star, apparere solent, ob eorum nimirum caliginem et tenebras, et quod ait : Cadent, expone pro, Adorabunt, si de veris Æthiopuin populis versi- culum intelligas quod si Æthiopes esse dicas denones, tune expone, Cadent, pro Destruentur atque humiliabuntur. Et inimici ejus terram lingent. Et Judæi, inquit, Christi occisores jugulabuntur. Solent enim qui violenta morte pereunt, præ gravi dolore terram mordicus apprehendere. Vel quia dum Evangelii • Matth. xxiv, 29. C D Varia lectiones. sibi habeat : Prepositione (in dictione vacante, ut in psalmo vi. tio, ut sæpe alias. Ad verbum: Quod si usque ad consummationem sæculi non inter omnes pax el ju• stitia permanserint, complures tamen urbes eam inter se eousque servabunt. Neque enim de universali ju · stitia et pace Propheta loquitur. (63) Ne quis se fraudatum queratur, hae quoque (64) Explanatio hæc est magis quam interpreta -
13α He broke the sea apart and led them through. The Red Sea, as the book of Exodus describes. He tells the story greatly abridged and does not mention everything or in order, but hap- hazardly and whatsoever and howsoever they came into his mind, for his aim is not to write history but to hold up to scorn the ingratitude of the Jews. He placed first the strangest of all.
β Παρέστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκόν. Καὶ τὸ ὕδωρ, φησὶν, αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ εὐωνύμων. Παρέστησεντελείᾳ τοῦ κόσμου παυσιν αὐτῆς. Ὁ ἥλιος γέρο φησί, σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς. (63) Τῆς ἀντὶ προθέσεως περιττῶς κειμένης, ὡς ἐν τῷ ζ' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. (64) Εἰ δὲ μὴ μέχρι συντελείας δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη παραμενεῖ πᾶσιν, ἀλλὰ πολλαῖς τέως πόλεσιν ἀπο- σωθήσεται· οὐ γὰρ περὶ καθόλου δικαιοσύνης ή είν ρήνης εἶπεν. Καὶ ἄλλως δὲ δικαιοσύνην είποις ἂν καὶ εἰρήνην πρὸς τὸν Θεόν· ἐν ταῖς ἡμέραις γὰρ τοῦ Χριστοῦ δικαίως ήτουν ἀξίως ἡ μακαρία Τριάς τῆς μιᾶς Θεότητος προσκυνηθήσεται, καὶ εἰρήνη τῶν οὐ ρανίων καὶ ἐπιγείων ἐγένετο· αἵτινες καὶ διατηρη θήσονται μέχρι συντελείας. Καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσ β σης. Θάλασσαν καὶ θάλασσαν λέγει διὰ τὰ πλήθη τῶν ὑδάτων τόν τε Ὠκεανὸν καὶ τὸν Ἑσπέριον, οι εἰσι πέρατα τῆς οἰκουμένης, εἰς μῆκος· καὶ αὖθις εἰς πλάτος τὸν ἀρκτικὸν καὶ τὸν μεσημβρινόν. Φασὶ γὰρ τὸν Ὠκεανὸν κύκλῳ περιῤῥέειν τὴν γῆν. Καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμέ νης. Τὸ αὐτὸ δηλοῖ καὶ οὗτος ὁ στίχος· ἃ γὰρ ἐν ἐκείνῳ θαλάσσας ἐκάλεσε, ταῦτα ἐν τούτῳ ποτα· μοὺς εἶπεν, ὡς μέρη τοῦ Ὠκεανοῦ ποταμοῦ· πέρατα δὲ τῆς οἰκουμένης ἀπὸ μὲν τοῦ Ὠκεανοῦ, ὁ ῾Εσπέ. ριος, ἀπὸ δὲ τοῦ ἀρκτώου, ὁ μεσημβρινός· καὶ αὖθις ἐναλλάξ, ἵνα είπω, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως ποταμῶν. Καὶ ἄλλως δέ· ποταμὸς μὲν νῦν τὸν Ἰορδάνην νοή- σεις, πληθυντικὸν ἀντὶ ἐνικοῦ κατὰ τὴν Εβραΐδα διάλεκτον· ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ γὰρ τούτου κατακυ- ριεύειν ἤρξατο τῶν πιστευόντων ὁ Χριστὸς, ὅτε τοῦ παναγίου Πνεύματος ἐν εἴδει περιστερᾶς κατιόντος, ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ προσεμαρτύρησεν ἄνωθεν. Ενώπιον αὐτοῦ προπεσοῦνται Αιθίοπες. Διττόν ἐστι τὸ γένος τῶν Αἰθιόπων, ὡς ἐν τῷ ἐξ' ψαλμῷ προείρηται· καὶ οἱ μὲν αὐτῶν ἐν ἄκρῳ τῆς ἀνατο λῆς οἰκοῦσιν, οἱ δὲ ἐν ἄκρῳ τῆς δύσεως. Εἰ δὲ τὰ ἀκρότατα έθνη προσκυνήσουσι τῷ Χριστῷ, καὶ τὰ ἐν μέσῳ πάντως · ἡ Αἰθίοπας εἴπαι ἄν τις τοὺς δαί- μονας· τοιοῦτοι γὰρ ὡς ἐπίπαν φαίνονται διὰ τὸ ζοφῶδες καὶ σκοτεινὸν αὐτῶν· ἀλλ᾽ ἐπὶ μὲν τῶν αἰσθητῶν Αιθιόπων τὸ προπεσοῦνται, ἀντὶ τοῦ προσ- κυνήσουσι, λαμβάνομεν, περιττευούσης τῆς προ θέσεως · ἐπὶ δὲ τῶν νοητῶν, ἀντὶ τοῦ, Καθαιρεθής σονται, καὶ Ταπεινωθήσονται, καὶ Καταπαλαι· σθήσονται. Καὶ οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ χοῦν λείξουσιν. Οι χριστο κτόνοι Ἰουδαῖοι κατασφαγήσονται. Οἱ γὰρ ἀναιρούς μενοι δάκνουσι τὴν γῆν, ὑπὸ τοῦ ἀφορήτου πόνου καὶ τῆς ἀνάγκης· ἢ ὅτι οἱ πολεμοῦντες τῷ κηρύ ἀντὶ ἀνα ταναιρεθῇ) EUTHYMI ZIGABENI mirum accidet in die consummationis. Sol quippe A tunc obtenebrabitur, et luna non dabit lucem suam *. Quod si justítia et pax modo omnibus non permanent usque ad tempus consummationis, sed multæ adhuc hodie civitates inter se inimice agunt, non mireris. Neque enim de universali justitia Propheta loquitur, aut de universali pace, sed de ea quæ inter veros erit fideles, et Christi servos. Vel aliter, de justitia et de pace loquitur, quæ in Deum est, quippe cum juste, hoc est, condigne unius divinitatis sancta Trinitas tunc fuerit adorata, et pax facta sit cœlestium et terrestrium, quæ us- que ad sæculi consummationem permanebit. VERS. 8. Et dominabitur a mari usque ad mare. Mare et mare, propter aquarum multitudinem orientalem atque occidentalem Oceanum appellat. Hi etenim fines sunt ac termini, quos quis longitu- dini orbis terræ potest ascribere. Latitudinis au- tem terminos eadem ratione arcticum atque antar- eticum Oceanum dicemus, Aiunt etenim Oceanum in orbem universam terram ambire. Et a fluminibus usque ad termiņos orbis terra- ram. Eumdem sensum repetit: et quod ibi maria appellavit, nunc dicit flumina, veluti partes quas- dam Oceani fluminis. Fines autem terræ ab orien- tali quidem Oceano, Ilesperius, ab arctico autem, antarcticus et rursus e contrario, ut ita dicam, a fluminibus ad flumina. Vel aliter, flumina hic Jordanem appellat, et pluralem numerura posuit pro singulari, juxta Hebraicæ linguæ idioma. Ab illo etenim flumine cœpit Christus in cæteris sibi hominibus dominium parare : quando, sancto Spi- ritu in columbæ speciem descendente, Pater Filio superne testimonium præstitit (baptizabatur enim nunc a Joanne in Jordane). VER3. 9. Coram illo procident Ethiopes. Duplex est Æthiopum genus, ut diximus, in psalmo LXVII. Alii enim in extrema Orientis, alii in extrema Oc- cidentis parte habitant. Quod si extremæ omnium gentes Christum adorabunt, multo illæ magis, quæ in medio orbis sunt. Vel per Æthiopes, ipsos dæ- mones intellige, qui nigri prorsus Æthiopum in- star, apparere solent, ob eorum nimirum caliginem et tenebras, et quod ait : Cadent, expone pro, Adorabunt, si de veris Æthiopuin populis versi- culum intelligas quod si Æthiopes esse dicas denones, tune expone, Cadent, pro Destruentur atque humiliabuntur. Et inimici ejus terram lingent. Et Judæi, inquit, Christi occisores jugulabuntur. Solent enim qui violenta morte pereunt, præ gravi dolore terram mordicus apprehendere. Vel quia dum Evangelii • Matth. xxiv, 29. C D Varia lectiones. sibi habeat : Prepositione (in dictione vacante, ut in psalmo vi. tio, ut sæpe alias. Ad verbum: Quod si usque ad consummationem sæculi non inter omnes pax el ju• stitia permanserint, complures tamen urbes eam inter se eousque servabunt. Neque enim de universali ju · stitia et pace Propheta loquitur. (63) Ne quis se fraudatum queratur, hae quoque (64) Explanatio hæc est magis quam interpreta -
13β He made the waters stand up like a wineskin. And the water, it is written, became for them a wall on the right and a wall on the left. Ac- cordingly, ‘he made them stand up’, that is, ‘he raised up the sections on the one side and on the other’.
οὖν, εἴτουν ἀνέστησεν ἔνθεν κἀκεῖθεν τὰ τμήματα· τὸ δὲ, ὡσεὶ ἀσκὸν, δίκην ἀσκοῦ ἐξωγκωμένα. 14 Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός. Φησὶ Μωυσῆς, Ὁ δὲ Θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν, ἡμέρας μὲν ἐν στύλῳ νεφέλης δεῖξαι αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρός. Ὁ αὐτὸς οὖν στῦλος ἐν ἡμέρᾳ μὲν ὡδήγει καὶ ἔσκεπεν ἀπὸ τοῦ καύσωνος τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων, ἐν τῇ νυκτὶ δὲ ὡδήγει καὶ ἐθέρμαινεν· ὑγρὰ γὰρ οὖσα ἡ νὺξ, ἔψυχε. 15 Διέῤῥηξε πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ. Ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Χωρὴβ, ὡς ἡ αὐτὴ βίβλος τῆς Ἐξόδου διδάσκει· διὰ τῆς ἀβύσσου δὲ, τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐνέφηνε. 16 Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας, καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τοῦτο, ἕτερον θαῦμα γεγονὸς ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδης, ὡς ἡ τῶν Ἀριθμῶν βίβλος Nu 20.1, 8-13 ἱστορεῖ. Δὶς γὰρ ἐκ πέτρας ὕδωρ ἀνέδωκε κατὰ διαφόρους χρόνους καὶ τόπους. Ὅθεν ἐν Χωρὴβ μὲν ὁ τόπος τοῦ ἀναδοθέντος ὕδατος ἐκλήθη Πειρασμὸς καὶ Λοιδόρησις· ἐπείραζον γὰρ τὸν Θεὸν, δοκιμάζοντες ἐπὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ, καὶ οὐ πιστεύοντες οἷς εἶδον πολλάκις θαύμασι, καὶ ἐλοιδοροῦντο τῷ Μωυσῇ ὡς ἐξαγαγόντι αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐν δὲ Κάδης ὠνομάσθη Ὕδωρ ἀντιλογίας, ὅτι ἀντέλεγον τῷ Θεῷ ἐν τῷ γογγύζειν. Ὁ μὲν γὰρ ἐκέλευε πείθεσθαι μόνον τοῖς αὐτοῦ προστάγμασι καὶ θαῤῥεῖν αὐτῷ, οἱ δὲ ἀπρόθυμοί τε ἦσαν εἰς τὸ πειθαρχεῖν καὶ οὐδὲ εἶχον θαῤῥεῖν. Τὴν μέντοι ῥῆξιν τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετρῶν ὁ Θεὸς διὰ Μωυσέως ἐπετέλει. α Καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ. | Περιττεύει τὸ, τοῦ. Ὡς ἐγνωσμένων δὲ ἤδη τῶν προλαβουσῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν ἀπὸ τῆς Μωσαϊκῆς συγγραφῆς, ἀπαρατηρήτως εἶπε τὸ, ἔτι. Ὁποῖα δὲ ἔτι ἥμαρτον, ἄκουσον. β Παρεπίκραναν τὸν Ὕψιστον ἐν ἀνύδρῳ. Τόπῳ ἢ γῇ. Πῶς δὲ παρεπίκραναν εἴρηται μικρὸν ἀνωτέρω ἐν τῷ, Γενεὰ σκολιὰ καὶ παραπικραίνουσα. 18 Καὶ ἐξεπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν τοῦ αἰτῆσαι βρώματα ταῖς ψυχαῖς αὐτῶν. 1611 ἐπετέλει MPACBHF : ἐπετέλεσε SV.τελείᾳ τοῦ κόσμου παυσιν αὐτῆς. Ὁ ἥλιος γέρο φησί, σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς. (63) Τῆς ἀντὶ προθέσεως περιττῶς κειμένης, ὡς ἐν τῷ ζ' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. (64) Εἰ δὲ μὴ μέχρι συντελείας δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη παραμενεῖ πᾶσιν, ἀλλὰ πολλαῖς τέως πόλεσιν ἀπο- σωθήσεται· οὐ γὰρ περὶ καθόλου δικαιοσύνης ή είν ρήνης εἶπεν. Καὶ ἄλλως δὲ δικαιοσύνην είποις ἂν καὶ εἰρήνην πρὸς τὸν Θεόν· ἐν ταῖς ἡμέραις γὰρ τοῦ Χριστοῦ δικαίως ήτουν ἀξίως ἡ μακαρία Τριάς τῆς μιᾶς Θεότητος προσκυνηθήσεται, καὶ εἰρήνη τῶν οὐ ρανίων καὶ ἐπιγείων ἐγένετο· αἵτινες καὶ διατηρη θήσονται μέχρι συντελείας. Καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσ β σης. Θάλασσαν καὶ θάλασσαν λέγει διὰ τὰ πλήθη τῶν ὑδάτων τόν τε Ὠκεανὸν καὶ τὸν Ἑσπέριον, οι εἰσι πέρατα τῆς οἰκουμένης, εἰς μῆκος· καὶ αὖθις εἰς πλάτος τὸν ἀρκτικὸν καὶ τὸν μεσημβρινόν. Φασὶ γὰρ τὸν Ὠκεανὸν κύκλῳ περιῤῥέειν τὴν γῆν. Καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμέ νης. Τὸ αὐτὸ δηλοῖ καὶ οὗτος ὁ στίχος· ἃ γὰρ ἐν ἐκείνῳ θαλάσσας ἐκάλεσε, ταῦτα ἐν τούτῳ ποτα· μοὺς εἶπεν, ὡς μέρη τοῦ Ὠκεανοῦ ποταμοῦ· πέρατα δὲ τῆς οἰκουμένης ἀπὸ μὲν τοῦ Ὠκεανοῦ, ὁ ῾Εσπέ. ριος, ἀπὸ δὲ τοῦ ἀρκτώου, ὁ μεσημβρινός· καὶ αὖθις ἐναλλάξ, ἵνα είπω, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως ποταμῶν. Καὶ ἄλλως δέ· ποταμὸς μὲν νῦν τὸν Ἰορδάνην νοή- σεις, πληθυντικὸν ἀντὶ ἐνικοῦ κατὰ τὴν Εβραΐδα διάλεκτον· ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ γὰρ τούτου κατακυ- ριεύειν ἤρξατο τῶν πιστευόντων ὁ Χριστὸς, ὅτε τοῦ παναγίου Πνεύματος ἐν εἴδει περιστερᾶς κατιόντος, ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ προσεμαρτύρησεν ἄνωθεν. Ενώπιον αὐτοῦ προπεσοῦνται Αιθίοπες. Διττόν ἐστι τὸ γένος τῶν Αἰθιόπων, ὡς ἐν τῷ ἐξ' ψαλμῷ προείρηται· καὶ οἱ μὲν αὐτῶν ἐν ἄκρῳ τῆς ἀνατο λῆς οἰκοῦσιν, οἱ δὲ ἐν ἄκρῳ τῆς δύσεως. Εἰ δὲ τὰ ἀκρότατα έθνη προσκυνήσουσι τῷ Χριστῷ, καὶ τὰ ἐν μέσῳ πάντως · ἡ Αἰθίοπας εἴπαι ἄν τις τοὺς δαί- μονας· τοιοῦτοι γὰρ ὡς ἐπίπαν φαίνονται διὰ τὸ ζοφῶδες καὶ σκοτεινὸν αὐτῶν· ἀλλ᾽ ἐπὶ μὲν τῶν αἰσθητῶν Αιθιόπων τὸ προπεσοῦνται, ἀντὶ τοῦ προσ- κυνήσουσι, λαμβάνομεν, περιττευούσης τῆς προ θέσεως · ἐπὶ δὲ τῶν νοητῶν, ἀντὶ τοῦ, Καθαιρεθής σονται, καὶ Ταπεινωθήσονται, καὶ Καταπαλαι· σθήσονται. Καὶ οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ χοῦν λείξουσιν. Οι χριστο κτόνοι Ἰουδαῖοι κατασφαγήσονται. Οἱ γὰρ ἀναιρούς μενοι δάκνουσι τὴν γῆν, ὑπὸ τοῦ ἀφορήτου πόνου καὶ τῆς ἀνάγκης· ἢ ὅτι οἱ πολεμοῦντες τῷ κηρύ ἀντὶ ἀνα ταναιρεθῇ) EUTHYMI ZIGABENI mirum accidet in die consummationis. Sol quippe A tunc obtenebrabitur, et luna non dabit lucem suam *. Quod si justítia et pax modo omnibus non permanent usque ad tempus consummationis, sed multæ adhuc hodie civitates inter se inimice agunt, non mireris. Neque enim de universali justitia Propheta loquitur, aut de universali pace, sed de ea quæ inter veros erit fideles, et Christi servos. Vel aliter, de justitia et de pace loquitur, quæ in Deum est, quippe cum juste, hoc est, condigne unius divinitatis sancta Trinitas tunc fuerit adorata, et pax facta sit cœlestium et terrestrium, quæ us- que ad sæculi consummationem permanebit. VERS. 8. Et dominabitur a mari usque ad mare. Mare et mare, propter aquarum multitudinem orientalem atque occidentalem Oceanum appellat. Hi etenim fines sunt ac termini, quos quis longitu- dini orbis terræ potest ascribere. Latitudinis au- tem terminos eadem ratione arcticum atque antar- eticum Oceanum dicemus, Aiunt etenim Oceanum in orbem universam terram ambire. Et a fluminibus usque ad termiņos orbis terra- ram. Eumdem sensum repetit: et quod ibi maria appellavit, nunc dicit flumina, veluti partes quas- dam Oceani fluminis. Fines autem terræ ab orien- tali quidem Oceano, Ilesperius, ab arctico autem, antarcticus et rursus e contrario, ut ita dicam, a fluminibus ad flumina. Vel aliter, flumina hic Jordanem appellat, et pluralem numerura posuit pro singulari, juxta Hebraicæ linguæ idioma. Ab illo etenim flumine cœpit Christus in cæteris sibi hominibus dominium parare : quando, sancto Spi- ritu in columbæ speciem descendente, Pater Filio superne testimonium præstitit (baptizabatur enim nunc a Joanne in Jordane). VER3. 9. Coram illo procident Ethiopes. Duplex est Æthiopum genus, ut diximus, in psalmo LXVII. Alii enim in extrema Orientis, alii in extrema Oc- cidentis parte habitant. Quod si extremæ omnium gentes Christum adorabunt, multo illæ magis, quæ in medio orbis sunt. Vel per Æthiopes, ipsos dæ- mones intellige, qui nigri prorsus Æthiopum in- star, apparere solent, ob eorum nimirum caliginem et tenebras, et quod ait : Cadent, expone pro, Adorabunt, si de veris Æthiopuin populis versi- culum intelligas quod si Æthiopes esse dicas denones, tune expone, Cadent, pro Destruentur atque humiliabuntur. Et inimici ejus terram lingent. Et Judæi, inquit, Christi occisores jugulabuntur. Solent enim qui violenta morte pereunt, præ gravi dolore terram mordicus apprehendere. Vel quia dum Evangelii • Matth. xxiv, 29. C D Varia lectiones. sibi habeat : Prepositione (in dictione vacante, ut in psalmo vi. tio, ut sæpe alias. Ad verbum: Quod si usque ad consummationem sæculi non inter omnes pax el ju• stitia permanserint, complures tamen urbes eam inter se eousque servabunt. Neque enim de universali ju · stitia et pace Propheta loquitur. (63) Ne quis se fraudatum queratur, hae quoque (64) Explanatio hæc est magis quam interpreta -
‘Like a wineskin’, that is, swollen out like a wineskin. 14 And by day he led them in a cloud and all the night in a light of fire. Moses says, And God would lead them by day in a pillar of cloud to show them the way and by night in a pillar of fire. Accordingly, the same pillar would lead by day and protect from the heat and the rays of the sun, and by night it would lead a give warmth, for the night being moist would grow cold. 15 He broke a rock apart in the desert and gave them to drink as in boundless deep. In the desert of Mount Horeb, as the same book of Exodus tells. By the ‘boundless deep’ he signified the abundance of the waters. 16 And he brought forth water from a rock, and brought down waters like rivers. This is another miracle that took place in the desert of Kadesh, as the book of Numbers Nu 20.1, 8-13 recounts, for twice he sent up water from a rock at different times and places. Hence in Horeb the place where the water had been sent up was called Testing and Rail- lery, for they tempted God, testing his power and not believing in the miracles they had often seen, and they railed against Moses for having led them out from Egypt in the the wilderness. In Kadesh the place was named Water of Gainsaying, because they spoke against God with their murmuring. For God enjoined them only to obey his decrees and to trust in him, but they were unwilling to obey and were devoid of trust. God accomplished the splitting of the sea and of the rocks through Moses. 17α And they continued yet further to sin against him. The τοῦ in the Greek is redundant. He said ‘yet further’ without specification, assuming their previous sins to be already well-known from the writings of Moses. How they sinned yet further, listen. 17β They embittered the Most High in a waterless [land]. Place or land. How they embittered him was said earlier at the verse, A generation crooked and embittering. 18 And they tempted God in their hearts by asking for food for their souls. Moses did not tell about this and about the following matters up to the verse And fire was kindled, David, however, recorded them, as with many other such things, either having
PG 128:799Περὶ τούτων καὶ τῶν ἑξῆς ἄχρι τοῦ, Καὶ πῦρ ἀνήφθη, Μωυσῆς μὲν οὐχ ἱστόρησε, Δαυὶδ δὲ ἀνέγραψεν, ὡς καὶ περὶ ἄλλων πολλῶν τοιούτων, εἴτε ἐξ ἀποκρύφων βίβλων ἀναλεξάμενος, ὡς προειρήκαμεν, εἴτε διαδεξάμενος ἐξ ἀγράφου παραδόσεως τῶν παλαιοτέρων, εἴτε καὶ ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος ταῦτα διδαχθείς. Λέγει δὲ ὅτι ἐξεπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ταῖς διανοίαις αὐτῶν, εἰ δύναται δοῦναι ἃ ζητοῦσιν· ἐξεπείρασαν αὐτὸν ἐν τῷ αἰτῆσαι βρῶμα ταῖς ψυχαῖς αὐτῶν, εἴτουν ἑαυτοῖς, κατὰ περίφρασιν.γματι μεταβληθήσονται· καὶ τὰ ἐδάφη τῶν ἱερῶν αὐτοῦ ναῶν καταφιλήσουσιν. "Η καὶ αὖθις ἐχθροὺς αὐτοῦ τοὺς δαίμονας υποληπτέον, οἵτινες εἰς γῆν ὑπὸ τῶν εὐσεβῶν καταβληθήσονται καὶ συμπατη- θήσονται τοσοῦτον ὡς δοκεῖν λείχειν τὴν γῆν, ἐξα- ναστῆναι μὴ συγχωρούμενοι. Βασιλεῖς Θαρσεῖς καὶ νῆσοι δῶρα προσοίσου σι, βασιλεῖς 'Αράβων καὶ Σαβᾶ δῶρα προσάξου. σι. Θαρσείς τὴν Καρχηδόνα πάντες ὀνομάζουσι, προκαθημένην τῆς Λιβύης. Σαβὰ δὲ πόλις ἐστὶν Ιν- δίας περιφανεστέρα. Τῶν ἐν αὐτῇ τῶν ἐπισημοτέ- ρων οὖν τότε βασιλειῶν μνημονεύσας, διὰ τούτων καὶ τὰς ἄλλας ἐνέφηνεν· δ καὶ διὰ τῶν ἑξῆς ἐδήλω- σε στίχων· συλλήβδην πάντας τοὺς βασιλεῖς καὶ πάντα τὰ ἔθνη φήσας, ὡς ἐν τῷ ἔθ' ψαλμῷ ἐδηλώ σαμεν. Νήσους δὲ τὰς ἐν τῇ θαλάσσῃ πάσας φησίν. Οντως δὲ πᾶν ἔθνος ἐδωροφόρησε τῷ Χριστῷ· τὸ μὲν ναοὺς καὶ ἀναθήματα, τὸ δὲ ἀρετάς· καὶ τὸ μὲν αἰσθητὰ δῶρα, τὸ δὲ νοητά. Καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ παντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς. Προσεκύνησαν δὲ οὔπω πάντες, ἢ καὶ ἐκ παντὸς ἔθνους, ὡς ἐν τῷ ξ5' ψαλμῷ προείρηται. Εοικε δὲ τὸ ῥητὸν τοῦτο τῷ τοῦ Ἰακώβ, τῷ· Καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. *Οτι ἐῤῥύσατο πτωχὸν ἐκ δυνάστου, καὶ πέ- νητα ᾧ οὐχ ὑπῆρχε βοηθός. Πτωχὸν καὶ πένητα λέγει νῦν τὸν λαὸν τῶν Χριστιανῶν, ὡς ἐν τῷ λθα ψαλμῷ προείρηται, καὶ πολὺ πρὸ τούτου ἐν τῷ θ'. Δυνάστην δὲ καλεῖ τὸν διάβολον, ὡς κατακυριεύσαν- τα πάλαι τῶν ἀνθρώπων. Καὶ ἄλλως δὲ φόβον ἐπι- σείει τοῖς δυνάσταις ὁ Προφήτης, ὡς τοῦ Θεοῦ ἀντι- λαμβανομένου τὸν καταδυναστευόμενον. Φείσεται πτωχοῦ καὶ πένητος, καὶ ψυχὰς περ νήτων σώσει. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἡ πτωχὸν μὲν ὀνομάζει τὸν Ἰουδαϊκὸν λαὸν, ὡς (65) ἀποπεσόντα τοῦ πλούτου τῆς θείας βοηθείας· πένητα δὲ, τὸν ἐθνικόν. Αμφοτέρους μὲν γὰρ ἡλέησε, καὶ δι' ἀμφο- τέρων ἐνηνθρώπησεν. Ἀλλ᾽ Ἰουδαίους μὲν μὴ δε ξαμένους αὐτὸν εἴασεν· τὰ ἔθνη δὲ προδραμόντα εἰς αὐτὸν πίστει ἔσωσεν. Καὶ ἄλλως δὲ, ῥύεται καὶ φεί. δεται, καὶ σώζει τοὺς δι' αὐτὸν πτωχοὺς καὶ πένη τας. Ει Εκ τόκου καὶ ἐξ ἀδικίας λυτρώσεται τὰς ψυ χὰς αὐτῶν. Διὰ τοῦ τόκου την φιλαργυρίαν ἐτή- μανε, χείρονα τῶν ἄλλων οὖσαν παθῶν· εἶτα τῇ ἀδικίᾳ καὶ πᾶσαν ἁμαρτίαν καθολικώτερον συμπε ριέλαβε· πᾶς γὰρ ὁ ἁμαρτάνων ἀδικεῖ· ἢ ἑαυτὸν COMMENT. IN PSALMOS. A prædicationem oppugnant, multi eorum converten- B G D tur, et sanctorum Christi templorum solum ác pavimenta exosculabuntur. Vel rursus, per Christi inimicos, dæmones intellige, qui a sanctis viris in terram dejicientur, atque adeo conculcabuntur, ut ipsam humum lambere videantur, dum illinc ex- surgere nequeunt. VERS. 10. Reges Tharsis et insulæ munera offe- rent, reges Arabum, et Saba dona adducent. Per Tharsis expositores omnes Carthaginis civitatem intelligunt, quæ est Libye caput, et per Saba, ci- vitatem quamdam Indorum celeberrimam. Insignio- rum igitur regum memoriam faciens Propheta, alia pariter regna omnia denotasse videtur; quod ex sequentibus etiam manifestius apparet, dum colle- ctim universos reges atque universas gentes con- numerat: quemadmodum in LXIX psalmo declara- vimus. Insulas autem, omnes intellige quæ in mari sunt. Vere autem quælibet gens Christo dona tu- lit, hac quidem templa, illa alias oblationes, et alias virtutes, et hi quidem sensibilia, alii vera intellectualia dona obtulerunt. VERS. 11. adorabunt eum omnes reges terra, omnes gentes servient ei. Nondum tamen omnes adoraverunt, tametsi ex omni gente sit, qui adorel et serviat, ut in Lxvii psalmo prædictum est. Si milis est autem hic versiculus verbis illis, quæ a patriarcha Jacob de Christo prædicta sunt: Et ipse, inquit, erit exspectatio gentium. VERs. 12. Quoniam eripuit inopem a potente, et pauperem cui non erat adjutor. Inopem et paupe rem hic Christianum populum appellat, ut in ix atque in xxxix psalmo diximus. Per potentem vero ipsum intelligit diabolun, qui diu olim humana generi atque universo orbi dominatus est. Vel timorem potentibus Propheta his verbis incutere voluit, veluti Christus iis omnibus opem laturus sit, qui ab eis oppressi fuerint. VERS. 13. Parcet pauperi et inopi, et animas pauperum salvas faciet. Eamdem repetit senten- tiam, et inopem quidem Judaicum populum appel- lat, veluti eum qui [juxta Græci nominis etymo- logiam] ab ope atque a divitiis ceciderit divini auxilii, pauperem vero gentilem populum; utrum- que enim populum miseratus est Deus. Propter universum etenim humanum genus incarnatus est; verum Judæos, qui eum non receperunt, dimisit; gentes vero, quæ ad ejus fidem accurrerunt, sal- vavit. Vel aliter, eripiet Christus, parcet et salvabit eos, nimirum omnes qui propter ipsum inopes facti fuerint et pauperes. VERS. 14. Ex usuris et injustitia redimet animas eorum. Per usuras, avaritiæ vitium intelligit, quod inter cætera pessimum est. Injustitiæ autem no- mine omne aliud genus peccati in universum comprehendit. Omnis enim qui peccal, injuste Variæ lectiones. (65) Sibi placet in etymis interpres : non item fortasse omnibus.
drawn on hidden books, as we said before, or having received them from the unwritten tradi- tion of older generations, or having been instructed about them by the holy Spirit. He is saying that they tempted God in their minds concerning whether he is able to give the things they were asking for. They tempted him by asking for food for their souls, that is, for themselves, by circumlocution.
α Καὶ κατελάλησαν τοῦ Θεοῦ. Κατελάλησαν, ἀντὶ τοῦ, κατεγόγγυσαν, ὡς ἀποκτενοῦντος αὐτοὺς ἐν λιμῷ τῶν πρὸς ἡδονήν.γματι μεταβληθήσονται· καὶ τὰ ἐδάφη τῶν ἱερῶν αὐτοῦ ναῶν καταφιλήσουσιν. "Η καὶ αὖθις ἐχθροὺς αὐτοῦ τοὺς δαίμονας υποληπτέον, οἵτινες εἰς γῆν ὑπὸ τῶν εὐσεβῶν καταβληθήσονται καὶ συμπατη- θήσονται τοσοῦτον ὡς δοκεῖν λείχειν τὴν γῆν, ἐξα- ναστῆναι μὴ συγχωρούμενοι. Βασιλεῖς Θαρσεῖς καὶ νῆσοι δῶρα προσοίσου σι, βασιλεῖς 'Αράβων καὶ Σαβᾶ δῶρα προσάξου. σι. Θαρσείς τὴν Καρχηδόνα πάντες ὀνομάζουσι, προκαθημένην τῆς Λιβύης. Σαβὰ δὲ πόλις ἐστὶν Ιν- δίας περιφανεστέρα. Τῶν ἐν αὐτῇ τῶν ἐπισημοτέ- ρων οὖν τότε βασιλειῶν μνημονεύσας, διὰ τούτων καὶ τὰς ἄλλας ἐνέφηνεν· δ καὶ διὰ τῶν ἑξῆς ἐδήλω- σε στίχων· συλλήβδην πάντας τοὺς βασιλεῖς καὶ πάντα τὰ ἔθνη φήσας, ὡς ἐν τῷ ἔθ' ψαλμῷ ἐδηλώ σαμεν. Νήσους δὲ τὰς ἐν τῇ θαλάσσῃ πάσας φησίν. Οντως δὲ πᾶν ἔθνος ἐδωροφόρησε τῷ Χριστῷ· τὸ μὲν ναοὺς καὶ ἀναθήματα, τὸ δὲ ἀρετάς· καὶ τὸ μὲν αἰσθητὰ δῶρα, τὸ δὲ νοητά. Καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ παντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς. Προσεκύνησαν δὲ οὔπω πάντες, ἢ καὶ ἐκ παντὸς ἔθνους, ὡς ἐν τῷ ξ5' ψαλμῷ προείρηται. Εοικε δὲ τὸ ῥητὸν τοῦτο τῷ τοῦ Ἰακώβ, τῷ· Καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. *Οτι ἐῤῥύσατο πτωχὸν ἐκ δυνάστου, καὶ πέ- νητα ᾧ οὐχ ὑπῆρχε βοηθός. Πτωχὸν καὶ πένητα λέγει νῦν τὸν λαὸν τῶν Χριστιανῶν, ὡς ἐν τῷ λθα ψαλμῷ προείρηται, καὶ πολὺ πρὸ τούτου ἐν τῷ θ'. Δυνάστην δὲ καλεῖ τὸν διάβολον, ὡς κατακυριεύσαν- τα πάλαι τῶν ἀνθρώπων. Καὶ ἄλλως δὲ φόβον ἐπι- σείει τοῖς δυνάσταις ὁ Προφήτης, ὡς τοῦ Θεοῦ ἀντι- λαμβανομένου τὸν καταδυναστευόμενον. Φείσεται πτωχοῦ καὶ πένητος, καὶ ψυχὰς περ νήτων σώσει. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἡ πτωχὸν μὲν ὀνομάζει τὸν Ἰουδαϊκὸν λαὸν, ὡς (65) ἀποπεσόντα τοῦ πλούτου τῆς θείας βοηθείας· πένητα δὲ, τὸν ἐθνικόν. Αμφοτέρους μὲν γὰρ ἡλέησε, καὶ δι' ἀμφο- τέρων ἐνηνθρώπησεν. Ἀλλ᾽ Ἰουδαίους μὲν μὴ δε ξαμένους αὐτὸν εἴασεν· τὰ ἔθνη δὲ προδραμόντα εἰς αὐτὸν πίστει ἔσωσεν. Καὶ ἄλλως δὲ, ῥύεται καὶ φεί. δεται, καὶ σώζει τοὺς δι' αὐτὸν πτωχοὺς καὶ πένη τας. Ει Εκ τόκου καὶ ἐξ ἀδικίας λυτρώσεται τὰς ψυ χὰς αὐτῶν. Διὰ τοῦ τόκου την φιλαργυρίαν ἐτή- μανε, χείρονα τῶν ἄλλων οὖσαν παθῶν· εἶτα τῇ ἀδικίᾳ καὶ πᾶσαν ἁμαρτίαν καθολικώτερον συμπε ριέλαβε· πᾶς γὰρ ὁ ἁμαρτάνων ἀδικεῖ· ἢ ἑαυτὸν COMMENT. IN PSALMOS. A prædicationem oppugnant, multi eorum converten- B G D tur, et sanctorum Christi templorum solum ác pavimenta exosculabuntur. Vel rursus, per Christi inimicos, dæmones intellige, qui a sanctis viris in terram dejicientur, atque adeo conculcabuntur, ut ipsam humum lambere videantur, dum illinc ex- surgere nequeunt. VERS. 10. Reges Tharsis et insulæ munera offe- rent, reges Arabum, et Saba dona adducent. Per Tharsis expositores omnes Carthaginis civitatem intelligunt, quæ est Libye caput, et per Saba, ci- vitatem quamdam Indorum celeberrimam. Insignio- rum igitur regum memoriam faciens Propheta, alia pariter regna omnia denotasse videtur; quod ex sequentibus etiam manifestius apparet, dum colle- ctim universos reges atque universas gentes con- numerat: quemadmodum in LXIX psalmo declara- vimus. Insulas autem, omnes intellige quæ in mari sunt. Vere autem quælibet gens Christo dona tu- lit, hac quidem templa, illa alias oblationes, et alias virtutes, et hi quidem sensibilia, alii vera intellectualia dona obtulerunt. VERS. 11. adorabunt eum omnes reges terra, omnes gentes servient ei. Nondum tamen omnes adoraverunt, tametsi ex omni gente sit, qui adorel et serviat, ut in Lxvii psalmo prædictum est. Si milis est autem hic versiculus verbis illis, quæ a patriarcha Jacob de Christo prædicta sunt: Et ipse, inquit, erit exspectatio gentium. VERs. 12. Quoniam eripuit inopem a potente, et pauperem cui non erat adjutor. Inopem et paupe rem hic Christianum populum appellat, ut in ix atque in xxxix psalmo diximus. Per potentem vero ipsum intelligit diabolun, qui diu olim humana generi atque universo orbi dominatus est. Vel timorem potentibus Propheta his verbis incutere voluit, veluti Christus iis omnibus opem laturus sit, qui ab eis oppressi fuerint. VERS. 13. Parcet pauperi et inopi, et animas pauperum salvas faciet. Eamdem repetit senten- tiam, et inopem quidem Judaicum populum appel- lat, veluti eum qui [juxta Græci nominis etymo- logiam] ab ope atque a divitiis ceciderit divini auxilii, pauperem vero gentilem populum; utrum- que enim populum miseratus est Deus. Propter universum etenim humanum genus incarnatus est; verum Judæos, qui eum non receperunt, dimisit; gentes vero, quæ ad ejus fidem accurrerunt, sal- vavit. Vel aliter, eripiet Christus, parcet et salvabit eos, nimirum omnes qui propter ipsum inopes facti fuerint et pauperes. VERS. 14. Ex usuris et injustitia redimet animas eorum. Per usuras, avaritiæ vitium intelligit, quod inter cætera pessimum est. Injustitiæ autem no- mine omne aliud genus peccati in universum comprehendit. Omnis enim qui peccal, injuste Variæ lectiones. (65) Sibi placet in etymis interpres : non item fortasse omnibus.
19α And they railed against God. ‘They railed against’, in the sense of, ‘they murmured against’ him as about to kill them by starvation for sheer pleasure.
β Καὶ εἶπον, Mὴ δυνήσεται ὁ Θεὸς ἑτοιμάσαι τράπεζαν ἐν ἐρήμῳ; Tὸ, μὴ, ἐπαπορητικόν ἐστιν, ἀντὶ τοῦ, ἆρα.γματι μεταβληθήσονται· καὶ τὰ ἐδάφη τῶν ἱερῶν αὐτοῦ ναῶν καταφιλήσουσιν. "Η καὶ αὖθις ἐχθροὺς αὐτοῦ τοὺς δαίμονας υποληπτέον, οἵτινες εἰς γῆν ὑπὸ τῶν εὐσεβῶν καταβληθήσονται καὶ συμπατη- θήσονται τοσοῦτον ὡς δοκεῖν λείχειν τὴν γῆν, ἐξα- ναστῆναι μὴ συγχωρούμενοι. Βασιλεῖς Θαρσεῖς καὶ νῆσοι δῶρα προσοίσου σι, βασιλεῖς 'Αράβων καὶ Σαβᾶ δῶρα προσάξου. σι. Θαρσείς τὴν Καρχηδόνα πάντες ὀνομάζουσι, προκαθημένην τῆς Λιβύης. Σαβὰ δὲ πόλις ἐστὶν Ιν- δίας περιφανεστέρα. Τῶν ἐν αὐτῇ τῶν ἐπισημοτέ- ρων οὖν τότε βασιλειῶν μνημονεύσας, διὰ τούτων καὶ τὰς ἄλλας ἐνέφηνεν· δ καὶ διὰ τῶν ἑξῆς ἐδήλω- σε στίχων· συλλήβδην πάντας τοὺς βασιλεῖς καὶ πάντα τὰ ἔθνη φήσας, ὡς ἐν τῷ ἔθ' ψαλμῷ ἐδηλώ σαμεν. Νήσους δὲ τὰς ἐν τῇ θαλάσσῃ πάσας φησίν. Οντως δὲ πᾶν ἔθνος ἐδωροφόρησε τῷ Χριστῷ· τὸ μὲν ναοὺς καὶ ἀναθήματα, τὸ δὲ ἀρετάς· καὶ τὸ μὲν αἰσθητὰ δῶρα, τὸ δὲ νοητά. Καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ παντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς. Προσεκύνησαν δὲ οὔπω πάντες, ἢ καὶ ἐκ παντὸς ἔθνους, ὡς ἐν τῷ ξ5' ψαλμῷ προείρηται. Εοικε δὲ τὸ ῥητὸν τοῦτο τῷ τοῦ Ἰακώβ, τῷ· Καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. *Οτι ἐῤῥύσατο πτωχὸν ἐκ δυνάστου, καὶ πέ- νητα ᾧ οὐχ ὑπῆρχε βοηθός. Πτωχὸν καὶ πένητα λέγει νῦν τὸν λαὸν τῶν Χριστιανῶν, ὡς ἐν τῷ λθα ψαλμῷ προείρηται, καὶ πολὺ πρὸ τούτου ἐν τῷ θ'. Δυνάστην δὲ καλεῖ τὸν διάβολον, ὡς κατακυριεύσαν- τα πάλαι τῶν ἀνθρώπων. Καὶ ἄλλως δὲ φόβον ἐπι- σείει τοῖς δυνάσταις ὁ Προφήτης, ὡς τοῦ Θεοῦ ἀντι- λαμβανομένου τὸν καταδυναστευόμενον. Φείσεται πτωχοῦ καὶ πένητος, καὶ ψυχὰς περ νήτων σώσει. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἡ πτωχὸν μὲν ὀνομάζει τὸν Ἰουδαϊκὸν λαὸν, ὡς (65) ἀποπεσόντα τοῦ πλούτου τῆς θείας βοηθείας· πένητα δὲ, τὸν ἐθνικόν. Αμφοτέρους μὲν γὰρ ἡλέησε, καὶ δι' ἀμφο- τέρων ἐνηνθρώπησεν. Ἀλλ᾽ Ἰουδαίους μὲν μὴ δε ξαμένους αὐτὸν εἴασεν· τὰ ἔθνη δὲ προδραμόντα εἰς αὐτὸν πίστει ἔσωσεν. Καὶ ἄλλως δὲ, ῥύεται καὶ φεί. δεται, καὶ σώζει τοὺς δι' αὐτὸν πτωχοὺς καὶ πένη τας. Ει Εκ τόκου καὶ ἐξ ἀδικίας λυτρώσεται τὰς ψυ χὰς αὐτῶν. Διὰ τοῦ τόκου την φιλαργυρίαν ἐτή- μανε, χείρονα τῶν ἄλλων οὖσαν παθῶν· εἶτα τῇ ἀδικίᾳ καὶ πᾶσαν ἁμαρτίαν καθολικώτερον συμπε ριέλαβε· πᾶς γὰρ ὁ ἁμαρτάνων ἀδικεῖ· ἢ ἑαυτὸν COMMENT. IN PSALMOS. A prædicationem oppugnant, multi eorum converten- B G D tur, et sanctorum Christi templorum solum ác pavimenta exosculabuntur. Vel rursus, per Christi inimicos, dæmones intellige, qui a sanctis viris in terram dejicientur, atque adeo conculcabuntur, ut ipsam humum lambere videantur, dum illinc ex- surgere nequeunt. VERS. 10. Reges Tharsis et insulæ munera offe- rent, reges Arabum, et Saba dona adducent. Per Tharsis expositores omnes Carthaginis civitatem intelligunt, quæ est Libye caput, et per Saba, ci- vitatem quamdam Indorum celeberrimam. Insignio- rum igitur regum memoriam faciens Propheta, alia pariter regna omnia denotasse videtur; quod ex sequentibus etiam manifestius apparet, dum colle- ctim universos reges atque universas gentes con- numerat: quemadmodum in LXIX psalmo declara- vimus. Insulas autem, omnes intellige quæ in mari sunt. Vere autem quælibet gens Christo dona tu- lit, hac quidem templa, illa alias oblationes, et alias virtutes, et hi quidem sensibilia, alii vera intellectualia dona obtulerunt. VERS. 11. adorabunt eum omnes reges terra, omnes gentes servient ei. Nondum tamen omnes adoraverunt, tametsi ex omni gente sit, qui adorel et serviat, ut in Lxvii psalmo prædictum est. Si milis est autem hic versiculus verbis illis, quæ a patriarcha Jacob de Christo prædicta sunt: Et ipse, inquit, erit exspectatio gentium. VERs. 12. Quoniam eripuit inopem a potente, et pauperem cui non erat adjutor. Inopem et paupe rem hic Christianum populum appellat, ut in ix atque in xxxix psalmo diximus. Per potentem vero ipsum intelligit diabolun, qui diu olim humana generi atque universo orbi dominatus est. Vel timorem potentibus Propheta his verbis incutere voluit, veluti Christus iis omnibus opem laturus sit, qui ab eis oppressi fuerint. VERS. 13. Parcet pauperi et inopi, et animas pauperum salvas faciet. Eamdem repetit senten- tiam, et inopem quidem Judaicum populum appel- lat, veluti eum qui [juxta Græci nominis etymo- logiam] ab ope atque a divitiis ceciderit divini auxilii, pauperem vero gentilem populum; utrum- que enim populum miseratus est Deus. Propter universum etenim humanum genus incarnatus est; verum Judæos, qui eum non receperunt, dimisit; gentes vero, quæ ad ejus fidem accurrerunt, sal- vavit. Vel aliter, eripiet Christus, parcet et salvabit eos, nimirum omnes qui propter ipsum inopes facti fuerint et pauperes. VERS. 14. Ex usuris et injustitia redimet animas eorum. Per usuras, avaritiæ vitium intelligit, quod inter cætera pessimum est. Injustitiæ autem no- mine omne aliud genus peccati in universum comprehendit. Omnis enim qui peccal, injuste Variæ lectiones. (65) Sibi placet in etymis interpres : non item fortasse omnibus.
19β And they said, ‘Will God then be able to prepare a table in the desert?’ The ‘then’ is expressive of doubt, as a question expecting a negative answer.
20 Ἐπεὶ ἐπάταξε πέτραν καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα καὶ χείμαῤῥοι κατεκλύσθησαν, μὴ καὶ ἄρτον δύναται δοῦναι ἢ ἑτοιμάσαι τράπεζαν τῷ λαῷ αὐτοῦ; Ἐπεὶ τόδε πεποίηκε, μὴ δύναται ποιῆσαι καὶ τόδε; Ὦ τῆς ἀνοίας! Εἰ ἐκεῖνο ἐποίησε, πῶς ἀδυνατήσει ποιῆσαι καὶ τόδε; Κατεκλύσθησαν δὲ, ἀντὶ τοῦ, σφοδρῶς ἐῤῥύησαν· Κατήγαγε γὰρ, φησὶν, ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τράπεζαν δὲ, τὴν κρεῶν λέγει. Σὺ δὲ ἐπίσκεψαι πῶς πρὸ τοῦ ἄρτου καὶ τῶν κρεῶν ῥυῆναι τὰ ὕδατα τῆς παταγείσης πέτρας φησὶν ὁ Δαυὶδ, καίτοι τοῦ Μωυσέως ἐν τῇ Ἐξόδῳ τοὐναντίον ἱστορήσαντος· εὑρήσεις γὰρ ἐκεῖ ὅτι πρῶτον ἔβρεξεν αὐτοῖς ὁ Θεὸς τὸν ἄρτον τοῦ μάννα καὶ τὸ κρέας τῆς ὀρτυγομήτρας, εἶτα ἀνέδωκεν ἡ πέτρα τὸ ὕδωρ. Οὐκ ἔστιν οὖν ἑτέραν λύσιν τῆς ἀπορίας εἰπεῖν ἢ ὅτι οὐ περὶ ἐκείνου τοῦ ἄρτου καὶ κρέατος νῦν φησιν, ἀλλὰ περὶ τοῦ μετέπειτα, τοῦ ἀναγεγραμμένου ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς· δὶς γὰρ αὐτοῖς καὶ τὴν ὀρτυγομήτραν ἔβρεξεν, ὥστε πέτραν ἐνταῦθα, τὴν ἐν Χωρὴβ παταχθεῖσαν λέγει, καὶ οὐ τὴν ἐν Κάδης· αὕτη γὰρ οὔπω ἐπατάχθη. Εἰ δέ τις εἴπῃ, ὅτι καὶ μὴν κρέας ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς ἐζήτουν καὶ οὐκ ἄρτον, ἀκουσάτω ὅτι ἄρτον μὲν τὴν βρῶσιν τοῦ κρέατος καλεῖ. Καὶ γὰρ οὕτως εἶπον, Τίς ἡμᾶς ψωμιεῖ κρέας; ὁ δὲ Δαυὶδ εἰρηκὼς, Mὴ καὶ ἄρτον δύναται δοῦναι; ἐσαφήνισε τὸ ῥητὸν διὰ τῶν ἑξῆς, ἐπήγαγε γὰρ, Ἢ ἑτοιμάσαι τράπεζαν τῷ λαῷ αὐτοῦ; ἵν’ ᾖ ὁ ἤ σύνδεσμος, οὐ διαζευκτικὸς, ἀλλὰ σαφηνιστικός.γματι μεταβληθήσονται· καὶ τὰ ἐδάφη τῶν ἱερῶν αὐτοῦ ναῶν καταφιλήσουσιν. "Η καὶ αὖθις ἐχθροὺς αὐτοῦ τοὺς δαίμονας υποληπτέον, οἵτινες εἰς γῆν ὑπὸ τῶν εὐσεβῶν καταβληθήσονται καὶ συμπατη- θήσονται τοσοῦτον ὡς δοκεῖν λείχειν τὴν γῆν, ἐξα- ναστῆναι μὴ συγχωρούμενοι. Βασιλεῖς Θαρσεῖς καὶ νῆσοι δῶρα προσοίσου σι, βασιλεῖς 'Αράβων καὶ Σαβᾶ δῶρα προσάξου. σι. Θαρσείς τὴν Καρχηδόνα πάντες ὀνομάζουσι, προκαθημένην τῆς Λιβύης. Σαβὰ δὲ πόλις ἐστὶν Ιν- δίας περιφανεστέρα. Τῶν ἐν αὐτῇ τῶν ἐπισημοτέ- ρων οὖν τότε βασιλειῶν μνημονεύσας, διὰ τούτων καὶ τὰς ἄλλας ἐνέφηνεν· δ καὶ διὰ τῶν ἑξῆς ἐδήλω- σε στίχων· συλλήβδην πάντας τοὺς βασιλεῖς καὶ πάντα τὰ ἔθνη φήσας, ὡς ἐν τῷ ἔθ' ψαλμῷ ἐδηλώ σαμεν. Νήσους δὲ τὰς ἐν τῇ θαλάσσῃ πάσας φησίν. Οντως δὲ πᾶν ἔθνος ἐδωροφόρησε τῷ Χριστῷ· τὸ μὲν ναοὺς καὶ ἀναθήματα, τὸ δὲ ἀρετάς· καὶ τὸ μὲν αἰσθητὰ δῶρα, τὸ δὲ νοητά. Καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ παντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς. Προσεκύνησαν δὲ οὔπω πάντες, ἢ καὶ ἐκ παντὸς ἔθνους, ὡς ἐν τῷ ξ5' ψαλμῷ προείρηται. Εοικε δὲ τὸ ῥητὸν τοῦτο τῷ τοῦ Ἰακώβ, τῷ· Καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. *Οτι ἐῤῥύσατο πτωχὸν ἐκ δυνάστου, καὶ πέ- νητα ᾧ οὐχ ὑπῆρχε βοηθός. Πτωχὸν καὶ πένητα λέγει νῦν τὸν λαὸν τῶν Χριστιανῶν, ὡς ἐν τῷ λθα ψαλμῷ προείρηται, καὶ πολὺ πρὸ τούτου ἐν τῷ θ'. Δυνάστην δὲ καλεῖ τὸν διάβολον, ὡς κατακυριεύσαν- τα πάλαι τῶν ἀνθρώπων. Καὶ ἄλλως δὲ φόβον ἐπι- σείει τοῖς δυνάσταις ὁ Προφήτης, ὡς τοῦ Θεοῦ ἀντι- λαμβανομένου τὸν καταδυναστευόμενον. Φείσεται πτωχοῦ καὶ πένητος, καὶ ψυχὰς περ νήτων σώσει. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἡ πτωχὸν μὲν ὀνομάζει τὸν Ἰουδαϊκὸν λαὸν, ὡς (65) ἀποπεσόντα τοῦ πλούτου τῆς θείας βοηθείας· πένητα δὲ, τὸν ἐθνικόν. Αμφοτέρους μὲν γὰρ ἡλέησε, καὶ δι' ἀμφο- τέρων ἐνηνθρώπησεν. Ἀλλ᾽ Ἰουδαίους μὲν μὴ δε ξαμένους αὐτὸν εἴασεν· τὰ ἔθνη δὲ προδραμόντα εἰς αὐτὸν πίστει ἔσωσεν. Καὶ ἄλλως δὲ, ῥύεται καὶ φεί. δεται, καὶ σώζει τοὺς δι' αὐτὸν πτωχοὺς καὶ πένη τας. Ει Εκ τόκου καὶ ἐξ ἀδικίας λυτρώσεται τὰς ψυ χὰς αὐτῶν. Διὰ τοῦ τόκου την φιλαργυρίαν ἐτή- μανε, χείρονα τῶν ἄλλων οὖσαν παθῶν· εἶτα τῇ ἀδικίᾳ καὶ πᾶσαν ἁμαρτίαν καθολικώτερον συμπε ριέλαβε· πᾶς γὰρ ὁ ἁμαρτάνων ἀδικεῖ· ἢ ἑαυτὸν COMMENT. IN PSALMOS. A prædicationem oppugnant, multi eorum converten- B G D tur, et sanctorum Christi templorum solum ác pavimenta exosculabuntur. Vel rursus, per Christi inimicos, dæmones intellige, qui a sanctis viris in terram dejicientur, atque adeo conculcabuntur, ut ipsam humum lambere videantur, dum illinc ex- surgere nequeunt. VERS. 10. Reges Tharsis et insulæ munera offe- rent, reges Arabum, et Saba dona adducent. Per Tharsis expositores omnes Carthaginis civitatem intelligunt, quæ est Libye caput, et per Saba, ci- vitatem quamdam Indorum celeberrimam. Insignio- rum igitur regum memoriam faciens Propheta, alia pariter regna omnia denotasse videtur; quod ex sequentibus etiam manifestius apparet, dum colle- ctim universos reges atque universas gentes con- numerat: quemadmodum in LXIX psalmo declara- vimus. Insulas autem, omnes intellige quæ in mari sunt. Vere autem quælibet gens Christo dona tu- lit, hac quidem templa, illa alias oblationes, et alias virtutes, et hi quidem sensibilia, alii vera intellectualia dona obtulerunt. VERS. 11. adorabunt eum omnes reges terra, omnes gentes servient ei. Nondum tamen omnes adoraverunt, tametsi ex omni gente sit, qui adorel et serviat, ut in Lxvii psalmo prædictum est. Si milis est autem hic versiculus verbis illis, quæ a patriarcha Jacob de Christo prædicta sunt: Et ipse, inquit, erit exspectatio gentium. VERs. 12. Quoniam eripuit inopem a potente, et pauperem cui non erat adjutor. Inopem et paupe rem hic Christianum populum appellat, ut in ix atque in xxxix psalmo diximus. Per potentem vero ipsum intelligit diabolun, qui diu olim humana generi atque universo orbi dominatus est. Vel timorem potentibus Propheta his verbis incutere voluit, veluti Christus iis omnibus opem laturus sit, qui ab eis oppressi fuerint. VERS. 13. Parcet pauperi et inopi, et animas pauperum salvas faciet. Eamdem repetit senten- tiam, et inopem quidem Judaicum populum appel- lat, veluti eum qui [juxta Græci nominis etymo- logiam] ab ope atque a divitiis ceciderit divini auxilii, pauperem vero gentilem populum; utrum- que enim populum miseratus est Deus. Propter universum etenim humanum genus incarnatus est; verum Judæos, qui eum non receperunt, dimisit; gentes vero, quæ ad ejus fidem accurrerunt, sal- vavit. Vel aliter, eripiet Christus, parcet et salvabit eos, nimirum omnes qui propter ipsum inopes facti fuerint et pauperes. VERS. 14. Ex usuris et injustitia redimet animas eorum. Per usuras, avaritiæ vitium intelligit, quod inter cætera pessimum est. Injustitiæ autem no- mine omne aliud genus peccati in universum comprehendit. Omnis enim qui peccal, injuste Variæ lectiones. (65) Sibi placet in etymis interpres : non item fortasse omnibus.
20 Because he struck a rock and waters flowed and torrents flooded forth, is he then also able to give bread or to prepare a table for his people? Because he did the one thing, is he then able to do another? O such folly! If he did the one, how will he be unable to do the other? ‘Flooded forth’, in the sense of, ‘flowed violently’. For as he says, He brought down waters as rivers. The ‘table’ is that of the meats. Observe how David says that the waters of the rock that had been struck flowed prior to the bread and the meats, even though in the book of Exodus Moses stated the opposite, for you will find there that first God rained the bread of manna and the meat of the quail, then the rock sent up the water. There is therefore no other solution to offer to the puzzle than that he is not now speaking about that bread and meat, but about the later one that is recorded in the book of Numbers, for twice he rained quail on them, so that the rock referred to is the one that had been struck in Horeb and not the one in Kadesh, for the latter had not yet been struck. If any were to say that in the book of Numbers it was ‘meat’ that they asked for and not ‘bread’, let him hear that he calls the eating of meat ‘bread’, and indeed what they said was, Who will feed us [ψωμιεῖ] (in later Greek ψωμός = bread) meat? And when David said, Is he then also able to give bread? he clarified the words by what followed, for he added, Or prepare a table for his people? so that the conjunction ‘or’ is not disjunctive but clarificatory.
PG 128:80121 Διὰ τοῦτο ἤκουσε Κύριος καὶ ἀνεβάλετο, καὶ πῦρ ἀνήφθη ἐν ᾽Ιακὼβ, καὶ ὀργὴ ἀνέβη ἐπὶ τὸν ᾽Ισραήλ. β ἐπαπορητικόν PCH : ἐπαπορηματικόν MASV. 2011 ἑτέραν λύσιν τῆς ἀπορἰας εἰπεῖν ἢ MASCV : ἑτέρα λύσις τῆς ἀπορίας ἢ τοῦτο εἰπεῖν PH. 2013 ἔβρεξεν MASCBF : ἔβρεξε καὶ τὸν ἄρτον PHVL.
21 On this account the Lord heard and girded himself and fire was kindled in Jacob and anger mounted against Israel. Even though they tempted God ‘in their hearts’, yet just as if they had used their voice, God, who knows the heart, heard.
Εἰ καὶ ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν ἐξεπείρασαν τὸν Θεὸν, ὅμως ὥσπερ φωνῇ χρησαμένων, ἤκουσεν ὁ καρδιογνώστης Θεός. Tὸ δὲ, ἀνεβάλετο, ἐχολώθη ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος· εἰώθασι γὰρ οἱ χολούμενοι, ἀναβάλλεσθαι τὴν στολὴν, εἴτουν ἀνασύρειν, εὐτρεπιζόμενοι πρὸς ἄμυναν. Καὶ ὁ Μωυσῆς δέ φησι, Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύριος, καὶ ἐξεκαύθη ἐν αὐτοῖς πῦρ παρὰ Κυρίου, καὶ κατέφαγε μέρος τι τῆς παρεμβολῆς. ᾽Ιακὼβ δὲ καὶ ᾽Ισραὴλ, τὸν λαὸν καλεῖ, ὡς ἐξ ἐκείνου καταγόμενον. α Ὅτι οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τῷ Θεῷ. Ὅτι οὐκ ἐπίστευσαν τῇ δυνάμει τοῦ Θεοῦ, καίτοι τοσαῦτα | τεράστια ἰδόντες. Περιττὴ δὲ, ἡ ἐν πρόθεσις. β Οὐδὲ ἤλπισαν ἐπὶ τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Οὐδ’ ἐθάῤῥησαν ὅτι σώσει αὐτοὺς, ὁ τοσαῦτα δι’ αὐτοὺς ποιήσας. 23- Καὶ ἐνετείλατο νεφέλαις ὑπεράνωθεν, καὶ θύρας οὐρανοῦ ἠνέῳξε, καὶ ἔβρεξεν α αὐτοῖς μάννα φαγεῖν. Ἐπὶ τὰ πρῶτα πάλιν ἀνέστρεψε τὸν λόγον, τὰ ἐν τῇ Ἐξόδῳ ἀναγεγραμμένα. Νεφέλας δὲ ὑπεράνωθεν, τὰς ἐν ὕψει λέγει (εἰσὶ γὰρ καὶ πρόσγειοι). Τὰς αὐτὰς δὲ καλεῖ, καὶ θύρας οὐρανοῦ, ὡς προβεβλημένας αὐτοῦ. Ἐνετείλατο δὲ, ὗσαι δηλονότι τὸ μάννα. Tὸ δὲ μάννα ἦν ὡσεὶ σπέρμα κορίου, καὶ τὸ εἶδος αὐτοῦ ὡς εἶδος κρυστάλλου· καὶ διεπορεύετο, φησὶν, ὁ λαὸς, καὶ συνέλεγον, καὶ ἤληθον ἐν τῷ μύλωνι, καὶ ἔτριβον ἐν τῇ θυΐᾳ, καὶ ἥψουν αὐτὸ ἐν τῇ χύτρᾳ, καὶ ἐποίουν αὐτὸ ἐγκρυφίας, καὶ ἦν ἡδονὴ αὐτοῦ ὡσεὶ γεῦμα ἐγκρὶς ἐξ ἐλαίου. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς· ἐν δὲ τῇ Ἐξόδῳ, Τὸ δὲ γεῦμα αὐτοῦ, ὡς ἐγκρὶς ἐν μέλιτι. β Καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς. Οὐρανὸν ἐνταῦθα, τὸν ἀέρα καλεῖ, ὡς τὸ, τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἢ καὶ διὰ τὸ δοκεῖν ἀπ’ οὐρανοῦ κατάγεσθαι. α Ἄρτον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος. Οὐχ ὅτι ἀγγέλων ἦν τὸ μάννα τροφὴ, ἀλλ’ ὅτι ἄγγελοι διηκόνουν τῇ καθόδῳ αὐτοῦ. Μέμφεται δὲ καὶ ὁ Χριστὸς τοῖς νομίζουσιν οὐράνιον κυρίως εἶναι τὸν τοιοῦτον ἄρτον· εἴρηκε γὰρ, Ἀμὴν, ἀμὴν, λέγω ὑμῖν, οὐ Μωυσῆς δέδωκεν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐξ 233 ἀναγεγραμμένα MSCV : ἀναγραφόμενα PAHB. 238 μύλωνι MPASFH : μύλῳ CV[Ra].
For ‘he girded himself ’, Symmachus wrote ‘he was provoked to anger’, for those who are provoked to anger are accustomed to throw on their battle dress, that is, to pull up their clothing readying themselves for revenge. And Moses said, And the Lord was angered with wrath and fire was kindled among them from the Lord and it devoured a part of the camp. He calls the people ‘Jacob’ and ‘Israel’ as being descended from him. 22α For they had not believed in God. For they had not believed in the power of God, even though having seen so many won- ders. The preposition ἐν is redundant in the Greek. 22β Nor hoped in his salvation. Nor had they trusted that he, who had done so much for them, would save them. 23- And he commanded the clouds from high above and opened the gates of heaven and rained 24α down manna on them to eat. He reverted to the first things that are recorded in the book of Exodus. He calls ‘clouds from high above’ the ones at high altitude (for there are also clouds near the earth). And he calls those same clouds the ‘gates of heaven’ as being set in front of it. He commanded them, to rain down the manna, that is. Now the manna was like coriander seed and its appearance was the appearance of rock-crys- tal. And the people would go along and would collect and grind it in the mill or crush it in the mortar and they would boil it in the pot and would make it into cakes baked in the ashes, and its flavour was like the taste of a cake made with oil. This is what is said in the book of Numbers. In the book of Exodus it says, Its taste was like a cake made with honey. 24β And gave them bread of heaven. ‘Heaven’ here is what he calls the air, as in ‘the birds of heaven’, or else on account of its appearance of having been brought down from heaven. 25α Man ate the bread of angels. Not that manna was the food of angels, but that angels would minister at its descent. Christ himself censures those who believe that this bread is heavenly in the proper sense, for he said, Truly, truly, I say to you, it was not Moses who gave you the bread from heaven, but my Father gives you the true bread from heaven, that is, the bread that is truly from heaven.
PG 128:803οὐρανοῦ, ἀλλ’ ὁ Πατὴρ δίδωσιν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ τὸν ἀληθινὸν, εἴτουν τὸν ἀληθῶς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. Ὅτι δὲ οὐ τροφὴ ἀγγέλων ἦν ἐκεῖνος ὁ ἄρτος, πάλιν φησὶν, Oἱ πατέρες ὑμῶν ἔφαγον ἐν τῇ ἐρήμῳ τὸ μάννα καὶ ἀπέθανον. Οὗτός ἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβαίνων, ἵνα τις ἐξ αὐτοῦ φάγῃ καὶ μὴ ἀποθάνῃ. Ἐπεὶ γὰρ, φησὶ, φαγόντες ἐκεῖνον τὸν ἄρτον ἀπέθανον, οὐκ ἦν κυρίως οὐράνιος, οὐδὲ ἀγγέλων τροφή. Εἶτα λέγει πάλιν, Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, καὶ τὰ ἑξῆς. Jn 6.35, 48
And that this bread was not the food of angels, he says again, Your fathers ate the manna in the wilderness and died. This is the bread which comes down from heaven, that a man may eat of it and not die. For since, he says, having eaten that bread, they died, it was not heavenly in the proper sense, nor was it the food of angels. Then he says again, I am the bread of life, and so on. Jn 6.35, 48
β Ἐπισιτισμὸν ἀπέστειλεν αὐτοῖς εἰς πλησμονήν. Ἐπισιτισμὸν, τὸν ἐκ τοῦ μάννα, ἤτοι ἄρτον. 26- Ἀπῆρε νότον ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἐπήγαγεν ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ λίβα, καὶ ἔβρεξεν
25β He sent them sustenance in abundance. Sustenance from the manna, that is, bread. 26- He raised away a southerly wind from heaven and brought on the south-westerly in his
α ἐπ’ αὐτοὺς ὡσεὶ χνοῦν σάρκας καὶ ὡσεὶ ἄμμον θαλασσῶν πετεινὰ πτερωτά· καὶ ἐπέπεσον εἰς μέσον τῆς παρεμβολῆς αὐτῶν, κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων αὐτῶν· καὶ ἔφαγον καὶ ἐνεπλήσθησαν σφόδρα, καὶ τὴν ἐπιθυμίαν αὐτῶν ἤνεγκεν αὐτοῖς· οὐκ ἐστερήθησαν ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν. Ὁ μὲν Μωυσῆς ἐν Ἀριθμοῖς φησι, Καὶ πνεῦμα παρὰ Κυρίου, καὶ ἐξεπέρασεν ὀρτυγομήτραν ἀπὸ τῆς θαλάσσης, καὶ ἐπέβαλεν ἐπὶ τὴν παρεμβολὴν, καὶ τὰ ἑξῆς. Δαυὶδ δὲ διεῖλε τὸ πνεῦμα εἰς νότον καὶ λίβα· οὗτοι γὰρ τοὺς θερμοὺς καταπνέουσι τόπους ἐν οἷς διαιτᾶται τὸ γένος τῆς ὀρτυγομήτρας. Tὸ μέντοι, ἀπῆρεν, ἀντὶ τοῦ, ἐκίνησεν. Ἔβρεξε δὲ εἶπε, διὰ τὸ δίκην βροχῆς ἄνωθεν πυκνῶς καὶ συνεχῶς καταφέρεσθαι. Ὡσεὶ χνοῦν δὲ καὶ ὡσεὶ ἄμμον, διὰ τὴν δαψίλειαν καὶ τὸ ἀλλεπάλληλον· ἐξακοσίας γὰρ χιλιάδας καὶ πεντακοσίους καὶ πεντήκοντα ἔθρεψεν εἰς κόρον ἐπὶ πολύ· φησὶ γὰρ, Ἕως μηνὸς ἡμερῶν φάγεσθε, ἕως ἂν ἐξέλθῃ ἐκ τῶν μυκτήρων ὑμῶν. Τοσοῦτοι δὲ ἦσαν οἱ πολεμισταὶ ἀπὸ εἰκοσαετοῦς καὶ ἀνωτέρω, χωρὶς τῆς κατωτέρω ἡλικίας καὶ τῶν γυναικῶν, καὶ ὅλης τῆς φυλῆς τοῦ Λευί. Ἐν μέσῳ δὲ τῆς παρεμβολῆς καὶ κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων, ἵνα μὴ κάμνοιεν συλλέγοντες· καὶ | παρεμβολὴ μὲν, ὅλον τὸ στρατόπεδον, σκηνώματα δὲ, αἱ καταγωγαὶ ἰδίως ἑκάστου. Ἐπιθυμίαν δὲ νῦν λέγει, τὸ ἀποτέλεσμα τῆς ἐπιθυμίας, τουτέστι, τὸ ἐπιθυμητὸν, ὡς καὶ ὁ ἀπόστολος Παῦλός φησιν, Ἡ δὲ ἐλπὶς, οὐ καταισχύνει, τὸ ἀποτέλεσμα λέγων τῆς ἐλπίδος, ὅ ἐστι τὸ ἐλπιστόν. βἜτι τῆς βρώσεως οὔσης ἐν τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἀνέβη ἐπ’
30α power and rained flesh upon them like dust and winged birds like sand of the seas; and they fell in the midst of their encampment, all around their tents; and they ate and were filled to the full and he brought them their desire, they were not deprived of their desire. In the book of Numbers Moses says, And a wind went out from the Lord, and it brought over quail from the sea and it cast them upon the camp, and so on. David, however, distin- guished the wind into the southerly and south-westerly, for these winds blow across the warm places in which the breed of quail lives. ‘He raised away’, is in the sense of, ‘he set in motion’. He said ‘he rained’ on account of their being brought down heavily and constantly from above like rain, and ‘like dust’ and ‘like sand’ on account of their abundance and dense accu- mulation, for he fed 600,550 men to satiety and for a long time, indeed, it is written, Up to a month of days you shall eat until it comes out of your nostrils. So many indeed were the warriors from the age of twenty and upwards, without those of a lower age and the women and the entire tribe of Levi. ‘In the midst of their encampment and all around their tents’ so that they would not tire themselves gathering them. ‘Encampment’ indicates the whole camp site, while the ‘tents’ are the individual lodgings of each separately. ‘Desire’ is what he here calls the object of desire, that is, the thing desired, as the Apostle Paul also says, And hope does not make ashamed, meaning the object of hope, which is the thing hoped for. 30β- With the food still being in their mouth, God’s anger rose upon them and he slaughtered
31 αὐτοὺς, καὶ ἀπέκτεινεν ἐν τοῖς πλείοσιν αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐκλεκτοὺς τοῦ ᾽Ισραὴλ συνεπόδισεν. ᾽Ιδόντες τὴν ὀρτυγομήτραν, οὐκ ἐπίστευσαν τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ Θεοῦ, ὑποσχομένου μέχρι μηνὸς διαθρέψαι αὐτοὺς ἐν αὐτῇ εἰς πλησμονήν· ἀλλὰ φοβηθέντες μήποτε α ἰδίως MPΑSBHF : ἑνὸς ἑνὸς C.
31 among their multitudes and bound the elect of Israel hand and foot. On seeing the quail, they did not believe in God’s promise, promising to feed them to satiety with it for up to a month, but fearing it might fly away or be all consumed, They chilled for themselves chilled portions all around the encampment and the meat was still in their teeth before it came to an end, and the Lord was enraged against the people and the Lord struck the people with a very great plague.
PG 128:805ἀποπτῇ ἢ ἀναλωθῇ πᾶσα, Ἔψυξαν, φησὶν, ἑαυτοῖς ψυγμοὺς κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ τὰ κρέα ἔτι ἦν ἐν τοῖς ὀδοῦσιν αὐτῶν πρὶν ἢ ἐκλιπεῖν· καὶ Κύριος ἐθυμώθη εἰς τὸν λαὸν, καὶ ἐπάταξε Κύριος τὸν λαὸν πληγὴν μεγάλην σφόδρα. Ὅρα πῶς πρὶν ἢ δαπανηθῆναι τὰ ἐν τοῖς ὀδοῦσιν αὐτῶν κρέατα, ἠπίστησαν, ἐπιλαθόμενοι τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως. Διὸ καὶ τῆς μὲν ἐπιθυμίας αὐτῶν ἐνεπλήσθησαν εἰς ἔνδειξιν τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως καὶ προνοίας τῆς περὶ αὐτοὺς, ἀπέβη δὲ αὐτοῖς εἰς νόσον χολέρας, ὡς εἴρηκε Μωυσῆς, διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ ἀπληστίαν αὐτῶν, ὑφ’ ἧς πολλοὶ διεφθάρησαν. Tὸ δὲ, ἐν τοῖς πλείοσιν, ὁ μὲν Σύμμαχος, ἐν τοῖς πίοσιν ἐξέδωκεν, ὁ δὲ Ἀκύλας, ἐν τοῖς λιπαροῖς, οὕτως ὀνομάσαντες τοὺς πλουσιωτέρους τοῦ λαοῦ καὶ ἰσχυροτέρους· εἰκὸς γὰρ αὐτοὺς διὰ τοῦτο πλεῖον τῶν ἄλλων συλλέγοντας, ἀπληστότερον ἐμφορεῖσθαι. Ὑπήχθησαν δὲ πρὸς τὸν τοιοῦτον λόγον ἀπὸ τοῦ ἐφεξῆς ῥητοῦ, Καὶ τοὺς ἐκλεκτοὺς τοῦ ᾽Ισραὴλ συνεπόδισεν. Ἡ δὲ τῶν Ἑβδομήκοντα ἐξήγησις τὸ, ἐν τοῖς πλείοσιν, εἶπεν, ὡς ἀξιολογώτερον· ἔστιν γὰρ, οὐ συγκριτικὸν, ἀλλ’ ἀπόλυτον, καὶ δηλοῖ τὸ, ἐν πολλοῖς, εἴτουν πολλοὺς, ὅπερ συνᾴδει μᾶλλον τῷ Μωσαϊκῷ λόγῳ. Ἐπάταξε γὰρ, φησὶ, Κύριος τὸν λαὸν πληγὴν μεγάλην σφόδρα· μεγάλη δὲ πληγή ἐστιν, ὁ πολλῶν θάνατος. Ἐκλεκτοὺς δὲ αὐτοὺς ἐκάλεσεν, ὡς πολεμιστάς· οἱ γὰρ ἀπαριθμηθέντες ἀνωτέρω πάντες, πολεμισταὶ ἦσαν, ἐπιλεγέντες εἰς τὸ παρατάττεσθαι.μόνον, ἢ καὶ ἕτερον. Τούτων δὲ ἐλυτρώσατο τοὺς Ει ἀνθρώπους, διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντολῶν Καὶ ἔντιμον τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐνώπιον αὐτου. Καὶ ὄντως οὕτως ἐστὶν ἔντιμον, ὡς καὶ ἀντὶ παντὸς ἀξιώματος αὐτοῖς ἀρκεῖν εἰς εὐγένειαν, τοὺς Χρι- στιανοὺς ὀνομάζεσθαι. Καὶ ζήσεται. Τοῦτό τινες μὲν ταὐτὸ δύνασθα φασι τῷ, Καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος . ζήσεται γὰρ ἀεί· ἐμοὶ δὲ δοκεῖ τὴν ἐκ νε· κρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ προαγορεύειν, ὅτι θανών ἀναβιώσεται. Καὶ δοθήσεται αὐτῷ ἐκ τοῦ χρυσίου τῆς ᾿Αρα- βίας. Η 'Αραβία πολὺν καὶ κάλλιστον εἶχε πάλαι χρυσόν · ἐπεὶ καὶ Εὐδαίμων ὠνομάζετο καὶ χρυσῆ παρὰ τοῖς Ἕλλησιν. Αινίττεται δὲ διὰ ταύτης, ὡς ἐν τούτῳ περιφανεστέρας, ὅτι πᾶσα χώρα δωροφορήσει τοῖς ναοῖς τοῦ Χριστοῦ. "Αλλως τε δὲ, καὶ πρῶτοι *Αραβες ἐδέξαντο τὴν πίστιν. διὰ τοῦ Παύλου· ὡς αὐτὸς Γαλάταις ἐπιστέλλων ἐδίδαξεν εἰπών· Οτε δὲ εὐδόκησεν ὁ Θεὸς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἶτά φησιν· Οὐ προανεθέμην σαρκὶ καὶ αἵματι, οὐδὲ ἀνῆλθον εἰς Ιεροσόλυμα, ἀλλὰ ἀπῆλθον εἰς 'Αραβίαν. Καὶ προσεύξονται περὶ αὐτοῦ διὰ παντός. Οι Χριστιανοὶ προσεύξονται ἐπὶ τῆς σωτηρίας αὐτῶν, εἴτουν τῆς παρ' αὐτοῦ, ὡς τε αὐτῶν ἀντιλαμβάνε σθαι, καὶ σώζειν ἑαυτούς. Τινὲς δὲ εἰς τοὺς προφή τας ἀνάγουσι τὸ ῥητὸν, ὅτι προεωρακότες τὴν εἰς ο ἀνθρώπους ἐπιδημίαν αὐτοῦ, παρακαλοῦσι τὸν Πα- τέρα ἀποστεῖλαι αὐτὸν τάχιον, ἵνα καταλύσῃ τὴν τυραννίδα τοῦ διαβόλου. Ολην τὴν ἡμέραν εὐλογήσουσι αὐτὸν. Με ὑμνολογήσουσιν αὐτὸν οἱ πιστοί. Εσται στήριγμα ἐν τῇ γῇ ἀπ᾿ ἄκρων τῶν ὀρέων. Εσται ὁ Χριστὸς ἐν τῇ γῇ, εἴτουν τοῖς ἐν τῇ γῇ στήριγμα, ἑδράζων καὶ στερεῶν αὐτοὺς κλο νουμένους ὑπὸ τοῦ διαβόλου. Τὸ δὲ ᾿Απὸ ἄκρων τῶν ὀρέων, ἀντὶ τοῦ, Μέχρι τῶν ἀκρωρειῶν. Τοῦτο δὲ πρόσκειται διὰ τοὺς ἐν τοῖς ἄκροις τῶν ὀρέων οἰκ κοῦντας ἀγωνιστάς, ὡς κἀκείνους εδράζοντος. Ὑπαρθήσεται ὑπὲρ τὸν Λίβανον ὁ καρπὸς αὐ τοῦ. Τὸν Λίβανον διὰ τὸ ἄγαν - ὕψος νῦν προσέλαβε.. ὅτι Ο καρπός τοῦ Χριστοῦ αὐξήσει μάλα. Καρπὸν δὲ καλεῖ τὴν διδασκαλίαν τοῦ Εὐαγγελίου. Καὶ ἄλλως, Λίβανος μὲν καὶ εἰδωλολατρεία νοηθείη ἂν, διὰ τὸ κατείδωλον εἶναι πάλαι τὸν Λίβανον· καρπὸς δὲ, τὴ κήρυγμα τοῦ Εὐαγγελίου· καὶ ὑπερενίκησεν ἐκεί. νην καὶ ἀπέκρυψε. · Καὶ ἐξανθήσουσιν ἐκ πόλεως, ὡσεὶ χόρτος τῆς γῆς. Πόλεως ἀορίστως, διὰ τὸ ἐξανθεῖν ἐκ πάσης πό λεως πιστούς· ὡσεὶ χόρτος δὲ, διὰ τὴν ἐπίδοσιν, καὶ διὰ τὸ πλῆθος· νοεῖται δὲ καὶ ἡ Ἐκκλησία πόλις EUTHYMII ZIGABENI agit, atque injuriam facit, sibi ipsi nimirum aut A alteri. Ab his autem peccatis redemit omnes Chri- stus evangelicis præceptis Et honorabile nomen ejus coram illis. Et vere adeo honoratum est hoc nomen apud fideles, ut pro summa dignitate eis sit, et ad amplissimam nobilitatem reputetur, quod ab eo Christiani ap- pellentur. VERS. 15. Et vivet. Dicunt aliqui his verbis idem significari, quod alibi dicitur: Et regni ejus non erit finis *. Vivet enim semper ; ego autem puto illius resurrectionem hic signari, et quod mortuus denuo vivet. Et dabitur ei de auro Arabiæ. Arabia olim auro abundabat, et felix ideo atque aurea dicebatur a Graiis. Per hanc autem provinciam, veluti in Asia celebriorem, indicare videtur, quod omnis regio munera offeret Christi templis. Vel aliter : Arabes primi omnium gentium Christi fidem receperunt, edocti nimirum a Paulo, quemadmodum ipse ad Galatas scribens testatur, dicens: Cum autem ei placuit, qui`me segregavil ex utero matris meæ, etc. Non contuli carni et sanguini, neque ascendi in Hierosolymam, sed abii in Arabiam *. Et orabunt de ipso semper. Christiani semper oralunt de ipso, seu pro ipso, hoc est, pro ea quæ ab ipso est, salute, ut scilicet eos adjuvet et salvet. Aliqui autem hoc dictum ad prophetas referunt, quod prævidentes adventum Domini`rogabunt ac supplicabunt Patrem ut celerius Filium mittat, et dæmonis tyrannidem destruat. Tota die benedicent eum. ¡loc est, semper eum fideles laudabunt. VERS. 16. Erit firmamentum in terra, in summis montium. Christus erit firmamentum in terra, hoc est, iis qui sunt in terra, firmans nimirum eos et stabiliens, qui antea quasi nutantes circumfere- bantur damone. quod ait : in summis mon- tium, posuit pro, usque ad summa montium :'quod propter sanctos eremitas dictum est, et alios Dei milites, qui illic habitaturi erant, veluti eos quoque esset stabiliturus. B Superextolletur super Libanum fructus ejus. Li- nanum dixit propter summam ejus altitudinem. D Fructus, inquit, Christi, mirum in modum augescet. Per fructum vero Christi, evangelicam doctrinam intelligit. Vel aliter, Libanum hic pro idolorum cultu posuit, eo quod bujusmodi mons olim idolis plenus esset. Sensus est igitur, quod fructus Chri- sti, hoc est, quod prædicatio evangelica, ut diximus, superextolletur super Libanum, id est, superabit cultum idolorum. Florebunt de civitate, quasi herba terræ. Civita- tem indefinite, eo quod de omni civitate fideles florere debebant, atque hoc tanta cum copia, ut floridissimæ ac densissimæ herbæ comparari pos- ▪ Psal. cxliv, 3. * Galat. 1, 15, 16.
Observe how even before the meat between their teeth had been consumed they disbe- lieved, having forgotten God’s power. Hence they were filled with their desire as proof of God’s power and providence towards them, but, as Moses told, on account of their unbelief and insatiate desire it resulted for them in the disease of cholera, by which many were de- stroyed. ‘Among their multitudes’ Symmachus translated as ‘among their fatted ones’ and Aquila as ‘among the well-oiled’, naming in this way the richer and more powerful among the peo- ple, for it is likely that they, on this account collecting more than the others, would gorge themselves more greedily. They were led to this interpretation by the following phrase, And he bound the elect of Israel hand and foot. The translation by the Seventy said ‘among their multitudes’ as more worthy of mention, for it is not comparative but absolute and signifies ‘among many’, that is, many, which agrees more with what Moses said, for he wrote, The Lord struck the people with a very great plague. ‘A great plague’ is the death of many. He called them ‘elect’ as warriors, for all those enumer- ated above were warriors, having been chosen to form a battle array.
α Ἐν πᾶσι τούτοις ἥμαρτον ἔτι. Ἐν πᾶσιν οἷς τε εὐηργετοῦντο καὶ οἷς ἐκολάζοντο, ἥμαρτον ἔτι ἄλλα τε πολλὰ, καὶ ὅτι ἐδειλίασαν τοὺς ἐνοικοῦντας τῇ γῇ τῆς ἐπαγγελίας, μὴ θαῤῥήσαντες τῷ ἐπαγγειλαμένῳ Θεῷ.μόνον, ἢ καὶ ἕτερον. Τούτων δὲ ἐλυτρώσατο τοὺς Ει ἀνθρώπους, διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντολῶν Καὶ ἔντιμον τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐνώπιον αὐτου. Καὶ ὄντως οὕτως ἐστὶν ἔντιμον, ὡς καὶ ἀντὶ παντὸς ἀξιώματος αὐτοῖς ἀρκεῖν εἰς εὐγένειαν, τοὺς Χρι- στιανοὺς ὀνομάζεσθαι. Καὶ ζήσεται. Τοῦτό τινες μὲν ταὐτὸ δύνασθα φασι τῷ, Καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος . ζήσεται γὰρ ἀεί· ἐμοὶ δὲ δοκεῖ τὴν ἐκ νε· κρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ προαγορεύειν, ὅτι θανών ἀναβιώσεται. Καὶ δοθήσεται αὐτῷ ἐκ τοῦ χρυσίου τῆς ᾿Αρα- βίας. Η 'Αραβία πολὺν καὶ κάλλιστον εἶχε πάλαι χρυσόν · ἐπεὶ καὶ Εὐδαίμων ὠνομάζετο καὶ χρυσῆ παρὰ τοῖς Ἕλλησιν. Αινίττεται δὲ διὰ ταύτης, ὡς ἐν τούτῳ περιφανεστέρας, ὅτι πᾶσα χώρα δωροφορήσει τοῖς ναοῖς τοῦ Χριστοῦ. "Αλλως τε δὲ, καὶ πρῶτοι *Αραβες ἐδέξαντο τὴν πίστιν. διὰ τοῦ Παύλου· ὡς αὐτὸς Γαλάταις ἐπιστέλλων ἐδίδαξεν εἰπών· Οτε δὲ εὐδόκησεν ὁ Θεὸς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἶτά φησιν· Οὐ προανεθέμην σαρκὶ καὶ αἵματι, οὐδὲ ἀνῆλθον εἰς Ιεροσόλυμα, ἀλλὰ ἀπῆλθον εἰς 'Αραβίαν. Καὶ προσεύξονται περὶ αὐτοῦ διὰ παντός. Οι Χριστιανοὶ προσεύξονται ἐπὶ τῆς σωτηρίας αὐτῶν, εἴτουν τῆς παρ' αὐτοῦ, ὡς τε αὐτῶν ἀντιλαμβάνε σθαι, καὶ σώζειν ἑαυτούς. Τινὲς δὲ εἰς τοὺς προφή τας ἀνάγουσι τὸ ῥητὸν, ὅτι προεωρακότες τὴν εἰς ο ἀνθρώπους ἐπιδημίαν αὐτοῦ, παρακαλοῦσι τὸν Πα- τέρα ἀποστεῖλαι αὐτὸν τάχιον, ἵνα καταλύσῃ τὴν τυραννίδα τοῦ διαβόλου. Ολην τὴν ἡμέραν εὐλογήσουσι αὐτὸν. Με ὑμνολογήσουσιν αὐτὸν οἱ πιστοί. Εσται στήριγμα ἐν τῇ γῇ ἀπ᾿ ἄκρων τῶν ὀρέων. Εσται ὁ Χριστὸς ἐν τῇ γῇ, εἴτουν τοῖς ἐν τῇ γῇ στήριγμα, ἑδράζων καὶ στερεῶν αὐτοὺς κλο νουμένους ὑπὸ τοῦ διαβόλου. Τὸ δὲ ᾿Απὸ ἄκρων τῶν ὀρέων, ἀντὶ τοῦ, Μέχρι τῶν ἀκρωρειῶν. Τοῦτο δὲ πρόσκειται διὰ τοὺς ἐν τοῖς ἄκροις τῶν ὀρέων οἰκ κοῦντας ἀγωνιστάς, ὡς κἀκείνους εδράζοντος. Ὑπαρθήσεται ὑπὲρ τὸν Λίβανον ὁ καρπὸς αὐ τοῦ. Τὸν Λίβανον διὰ τὸ ἄγαν - ὕψος νῦν προσέλαβε.. ὅτι Ο καρπός τοῦ Χριστοῦ αὐξήσει μάλα. Καρπὸν δὲ καλεῖ τὴν διδασκαλίαν τοῦ Εὐαγγελίου. Καὶ ἄλλως, Λίβανος μὲν καὶ εἰδωλολατρεία νοηθείη ἂν, διὰ τὸ κατείδωλον εἶναι πάλαι τὸν Λίβανον· καρπὸς δὲ, τὴ κήρυγμα τοῦ Εὐαγγελίου· καὶ ὑπερενίκησεν ἐκεί. νην καὶ ἀπέκρυψε. · Καὶ ἐξανθήσουσιν ἐκ πόλεως, ὡσεὶ χόρτος τῆς γῆς. Πόλεως ἀορίστως, διὰ τὸ ἐξανθεῖν ἐκ πάσης πό λεως πιστούς· ὡσεὶ χόρτος δὲ, διὰ τὴν ἐπίδοσιν, καὶ διὰ τὸ πλῆθος· νοεῖται δὲ καὶ ἡ Ἐκκλησία πόλις EUTHYMII ZIGABENI agit, atque injuriam facit, sibi ipsi nimirum aut A alteri. Ab his autem peccatis redemit omnes Chri- stus evangelicis præceptis Et honorabile nomen ejus coram illis. Et vere adeo honoratum est hoc nomen apud fideles, ut pro summa dignitate eis sit, et ad amplissimam nobilitatem reputetur, quod ab eo Christiani ap- pellentur. VERS. 15. Et vivet. Dicunt aliqui his verbis idem significari, quod alibi dicitur: Et regni ejus non erit finis *. Vivet enim semper ; ego autem puto illius resurrectionem hic signari, et quod mortuus denuo vivet. Et dabitur ei de auro Arabiæ. Arabia olim auro abundabat, et felix ideo atque aurea dicebatur a Graiis. Per hanc autem provinciam, veluti in Asia celebriorem, indicare videtur, quod omnis regio munera offeret Christi templis. Vel aliter : Arabes primi omnium gentium Christi fidem receperunt, edocti nimirum a Paulo, quemadmodum ipse ad Galatas scribens testatur, dicens: Cum autem ei placuit, qui`me segregavil ex utero matris meæ, etc. Non contuli carni et sanguini, neque ascendi in Hierosolymam, sed abii in Arabiam *. Et orabunt de ipso semper. Christiani semper oralunt de ipso, seu pro ipso, hoc est, pro ea quæ ab ipso est, salute, ut scilicet eos adjuvet et salvet. Aliqui autem hoc dictum ad prophetas referunt, quod prævidentes adventum Domini`rogabunt ac supplicabunt Patrem ut celerius Filium mittat, et dæmonis tyrannidem destruat. Tota die benedicent eum. ¡loc est, semper eum fideles laudabunt. VERS. 16. Erit firmamentum in terra, in summis montium. Christus erit firmamentum in terra, hoc est, iis qui sunt in terra, firmans nimirum eos et stabiliens, qui antea quasi nutantes circumfere- bantur damone. quod ait : in summis mon- tium, posuit pro, usque ad summa montium :'quod propter sanctos eremitas dictum est, et alios Dei milites, qui illic habitaturi erant, veluti eos quoque esset stabiliturus. B Superextolletur super Libanum fructus ejus. Li- nanum dixit propter summam ejus altitudinem. D Fructus, inquit, Christi, mirum in modum augescet. Per fructum vero Christi, evangelicam doctrinam intelligit. Vel aliter, Libanum hic pro idolorum cultu posuit, eo quod bujusmodi mons olim idolis plenus esset. Sensus est igitur, quod fructus Chri- sti, hoc est, quod prædicatio evangelica, ut diximus, superextolletur super Libanum, id est, superabit cultum idolorum. Florebunt de civitate, quasi herba terræ. Civita- tem indefinite, eo quod de omni civitate fideles florere debebant, atque hoc tanta cum copia, ut floridissimæ ac densissimæ herbæ comparari pos- ▪ Psal. cxliv, 3. * Galat. 1, 15, 16.
32α Amid all these things they sinned further. Amid all the things, both in which they were receiving benefactions and in which they were being chastised, they sinned still further in many other things, including that they were afraid of the inhabitants of the promised land, not trusting in God who had given the promise.
β Καὶ οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τοῖς θαυμασίοις αὐτοῦ. Ἀπὸ ταὐτομάτου ταῦτα συμπίπτειν ὑπολαμβάνοντες. Πανταχοῦ δὲ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν ὁ Δαυὶδ στηλιτεύει, ἀφ’ ἧς ἐκινδύνευον, περὶ ἧς καὶ ὁ Θεὸς εἴρηκεν, Ἕως πότε παροξύνει με ὁ λαὸς οὗτος; Καὶ ἕως τίνος οὐ πιστεύουσί μοι ἐν πᾶσι τοῖς σημείοις οἷς ἐποίησα ἐν αὐτοῖς; Καὶ ὁ Χριστὸς δὲ ὕστερον, γενεὰν ἄπιστον, τοὺς ᾽Ιουδαίους ὠνόμασε.μόνον, ἢ καὶ ἕτερον. Τούτων δὲ ἐλυτρώσατο τοὺς Ει ἀνθρώπους, διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντολῶν Καὶ ἔντιμον τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐνώπιον αὐτου. Καὶ ὄντως οὕτως ἐστὶν ἔντιμον, ὡς καὶ ἀντὶ παντὸς ἀξιώματος αὐτοῖς ἀρκεῖν εἰς εὐγένειαν, τοὺς Χρι- στιανοὺς ὀνομάζεσθαι. Καὶ ζήσεται. Τοῦτό τινες μὲν ταὐτὸ δύνασθα φασι τῷ, Καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος . ζήσεται γὰρ ἀεί· ἐμοὶ δὲ δοκεῖ τὴν ἐκ νε· κρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ προαγορεύειν, ὅτι θανών ἀναβιώσεται. Καὶ δοθήσεται αὐτῷ ἐκ τοῦ χρυσίου τῆς ᾿Αρα- βίας. Η 'Αραβία πολὺν καὶ κάλλιστον εἶχε πάλαι χρυσόν · ἐπεὶ καὶ Εὐδαίμων ὠνομάζετο καὶ χρυσῆ παρὰ τοῖς Ἕλλησιν. Αινίττεται δὲ διὰ ταύτης, ὡς ἐν τούτῳ περιφανεστέρας, ὅτι πᾶσα χώρα δωροφορήσει τοῖς ναοῖς τοῦ Χριστοῦ. "Αλλως τε δὲ, καὶ πρῶτοι *Αραβες ἐδέξαντο τὴν πίστιν. διὰ τοῦ Παύλου· ὡς αὐτὸς Γαλάταις ἐπιστέλλων ἐδίδαξεν εἰπών· Οτε δὲ εὐδόκησεν ὁ Θεὸς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἶτά φησιν· Οὐ προανεθέμην σαρκὶ καὶ αἵματι, οὐδὲ ἀνῆλθον εἰς Ιεροσόλυμα, ἀλλὰ ἀπῆλθον εἰς 'Αραβίαν. Καὶ προσεύξονται περὶ αὐτοῦ διὰ παντός. Οι Χριστιανοὶ προσεύξονται ἐπὶ τῆς σωτηρίας αὐτῶν, εἴτουν τῆς παρ' αὐτοῦ, ὡς τε αὐτῶν ἀντιλαμβάνε σθαι, καὶ σώζειν ἑαυτούς. Τινὲς δὲ εἰς τοὺς προφή τας ἀνάγουσι τὸ ῥητὸν, ὅτι προεωρακότες τὴν εἰς ο ἀνθρώπους ἐπιδημίαν αὐτοῦ, παρακαλοῦσι τὸν Πα- τέρα ἀποστεῖλαι αὐτὸν τάχιον, ἵνα καταλύσῃ τὴν τυραννίδα τοῦ διαβόλου. Ολην τὴν ἡμέραν εὐλογήσουσι αὐτὸν. Με ὑμνολογήσουσιν αὐτὸν οἱ πιστοί. Εσται στήριγμα ἐν τῇ γῇ ἀπ᾿ ἄκρων τῶν ὀρέων. Εσται ὁ Χριστὸς ἐν τῇ γῇ, εἴτουν τοῖς ἐν τῇ γῇ στήριγμα, ἑδράζων καὶ στερεῶν αὐτοὺς κλο νουμένους ὑπὸ τοῦ διαβόλου. Τὸ δὲ ᾿Απὸ ἄκρων τῶν ὀρέων, ἀντὶ τοῦ, Μέχρι τῶν ἀκρωρειῶν. Τοῦτο δὲ πρόσκειται διὰ τοὺς ἐν τοῖς ἄκροις τῶν ὀρέων οἰκ κοῦντας ἀγωνιστάς, ὡς κἀκείνους εδράζοντος. Ὑπαρθήσεται ὑπὲρ τὸν Λίβανον ὁ καρπὸς αὐ τοῦ. Τὸν Λίβανον διὰ τὸ ἄγαν - ὕψος νῦν προσέλαβε.. ὅτι Ο καρπός τοῦ Χριστοῦ αὐξήσει μάλα. Καρπὸν δὲ καλεῖ τὴν διδασκαλίαν τοῦ Εὐαγγελίου. Καὶ ἄλλως, Λίβανος μὲν καὶ εἰδωλολατρεία νοηθείη ἂν, διὰ τὸ κατείδωλον εἶναι πάλαι τὸν Λίβανον· καρπὸς δὲ, τὴ κήρυγμα τοῦ Εὐαγγελίου· καὶ ὑπερενίκησεν ἐκεί. νην καὶ ἀπέκρυψε. · Καὶ ἐξανθήσουσιν ἐκ πόλεως, ὡσεὶ χόρτος τῆς γῆς. Πόλεως ἀορίστως, διὰ τὸ ἐξανθεῖν ἐκ πάσης πό λεως πιστούς· ὡσεὶ χόρτος δὲ, διὰ τὴν ἐπίδοσιν, καὶ διὰ τὸ πλῆθος· νοεῖται δὲ καὶ ἡ Ἐκκλησία πόλις EUTHYMII ZIGABENI agit, atque injuriam facit, sibi ipsi nimirum aut A alteri. Ab his autem peccatis redemit omnes Chri- stus evangelicis præceptis Et honorabile nomen ejus coram illis. Et vere adeo honoratum est hoc nomen apud fideles, ut pro summa dignitate eis sit, et ad amplissimam nobilitatem reputetur, quod ab eo Christiani ap- pellentur. VERS. 15. Et vivet. Dicunt aliqui his verbis idem significari, quod alibi dicitur: Et regni ejus non erit finis *. Vivet enim semper ; ego autem puto illius resurrectionem hic signari, et quod mortuus denuo vivet. Et dabitur ei de auro Arabiæ. Arabia olim auro abundabat, et felix ideo atque aurea dicebatur a Graiis. Per hanc autem provinciam, veluti in Asia celebriorem, indicare videtur, quod omnis regio munera offeret Christi templis. Vel aliter : Arabes primi omnium gentium Christi fidem receperunt, edocti nimirum a Paulo, quemadmodum ipse ad Galatas scribens testatur, dicens: Cum autem ei placuit, qui`me segregavil ex utero matris meæ, etc. Non contuli carni et sanguini, neque ascendi in Hierosolymam, sed abii in Arabiam *. Et orabunt de ipso semper. Christiani semper oralunt de ipso, seu pro ipso, hoc est, pro ea quæ ab ipso est, salute, ut scilicet eos adjuvet et salvet. Aliqui autem hoc dictum ad prophetas referunt, quod prævidentes adventum Domini`rogabunt ac supplicabunt Patrem ut celerius Filium mittat, et dæmonis tyrannidem destruat. Tota die benedicent eum. ¡loc est, semper eum fideles laudabunt. VERS. 16. Erit firmamentum in terra, in summis montium. Christus erit firmamentum in terra, hoc est, iis qui sunt in terra, firmans nimirum eos et stabiliens, qui antea quasi nutantes circumfere- bantur damone. quod ait : in summis mon- tium, posuit pro, usque ad summa montium :'quod propter sanctos eremitas dictum est, et alios Dei milites, qui illic habitaturi erant, veluti eos quoque esset stabiliturus. B Superextolletur super Libanum fructus ejus. Li- nanum dixit propter summam ejus altitudinem. D Fructus, inquit, Christi, mirum in modum augescet. Per fructum vero Christi, evangelicam doctrinam intelligit. Vel aliter, Libanum hic pro idolorum cultu posuit, eo quod bujusmodi mons olim idolis plenus esset. Sensus est igitur, quod fructus Chri- sti, hoc est, quod prædicatio evangelica, ut diximus, superextolletur super Libanum, id est, superabit cultum idolorum. Florebunt de civitate, quasi herba terræ. Civita- tem indefinite, eo quod de omni civitate fideles florere debebant, atque hoc tanta cum copia, ut floridissimæ ac densissimæ herbæ comparari pos- ▪ Psal. cxliv, 3. * Galat. 1, 15, 16.
32β And they did not believe in his wonders. Assuming that these things occurred by chance. Everywhere David holds up to scorn their unbelief which continually brought them into danger and about which God said, How long will this people provoke me? And how long will they fail to believe in all the signs that I have worked among them? And Christ later called the Jews a ‘faithless generation’.
α Καὶ ἐξέλιπον ἐν ματαιότητι αἱ ἡμέραι αὐτῶν. Ἐν ἀπραξίᾳ καλοῦ, ἐν ἐπιθυμίαις σαρκικαῖς. Μόνα γὰρ ταῦτα διώκοντες, ἐν τῇ ἐρήμῳ πάντες ἀπώλοντο. Εἶπε γὰρ ὁ Θεὸς, Ἦ μὴν, οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν ὤμοσα τοῖς πατράσιν αὐτῶν, ἀλλ’ ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν, ἅ ἐστιν μετ’ ἐμοῦ ὧδε, ὅσοι οὐκ οἴδασιν ἀγαθὸν ἢ κακόν. Καὶ πάλιν φησὶν, Ἐν τῇ ἐρήμῳ ταύτῃ πεσεῖται τὰ κῶλα ὑμῶν, καὶ αὖθις, Ἐγὼ Κύριος ἐλάλησα· ἦ μὴν, οὕτως ποιήσω τῇ συναγωγῇ ταύτῃμόνον, ἢ καὶ ἕτερον. Τούτων δὲ ἐλυτρώσατο τοὺς Ει ἀνθρώπους, διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντολῶν Καὶ ἔντιμον τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐνώπιον αὐτου. Καὶ ὄντως οὕτως ἐστὶν ἔντιμον, ὡς καὶ ἀντὶ παντὸς ἀξιώματος αὐτοῖς ἀρκεῖν εἰς εὐγένειαν, τοὺς Χρι- στιανοὺς ὀνομάζεσθαι. Καὶ ζήσεται. Τοῦτό τινες μὲν ταὐτὸ δύνασθα φασι τῷ, Καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος . ζήσεται γὰρ ἀεί· ἐμοὶ δὲ δοκεῖ τὴν ἐκ νε· κρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ προαγορεύειν, ὅτι θανών ἀναβιώσεται. Καὶ δοθήσεται αὐτῷ ἐκ τοῦ χρυσίου τῆς ᾿Αρα- βίας. Η 'Αραβία πολὺν καὶ κάλλιστον εἶχε πάλαι χρυσόν · ἐπεὶ καὶ Εὐδαίμων ὠνομάζετο καὶ χρυσῆ παρὰ τοῖς Ἕλλησιν. Αινίττεται δὲ διὰ ταύτης, ὡς ἐν τούτῳ περιφανεστέρας, ὅτι πᾶσα χώρα δωροφορήσει τοῖς ναοῖς τοῦ Χριστοῦ. "Αλλως τε δὲ, καὶ πρῶτοι *Αραβες ἐδέξαντο τὴν πίστιν. διὰ τοῦ Παύλου· ὡς αὐτὸς Γαλάταις ἐπιστέλλων ἐδίδαξεν εἰπών· Οτε δὲ εὐδόκησεν ὁ Θεὸς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἶτά φησιν· Οὐ προανεθέμην σαρκὶ καὶ αἵματι, οὐδὲ ἀνῆλθον εἰς Ιεροσόλυμα, ἀλλὰ ἀπῆλθον εἰς 'Αραβίαν. Καὶ προσεύξονται περὶ αὐτοῦ διὰ παντός. Οι Χριστιανοὶ προσεύξονται ἐπὶ τῆς σωτηρίας αὐτῶν, εἴτουν τῆς παρ' αὐτοῦ, ὡς τε αὐτῶν ἀντιλαμβάνε σθαι, καὶ σώζειν ἑαυτούς. Τινὲς δὲ εἰς τοὺς προφή τας ἀνάγουσι τὸ ῥητὸν, ὅτι προεωρακότες τὴν εἰς ο ἀνθρώπους ἐπιδημίαν αὐτοῦ, παρακαλοῦσι τὸν Πα- τέρα ἀποστεῖλαι αὐτὸν τάχιον, ἵνα καταλύσῃ τὴν τυραννίδα τοῦ διαβόλου. Ολην τὴν ἡμέραν εὐλογήσουσι αὐτὸν. Με ὑμνολογήσουσιν αὐτὸν οἱ πιστοί. Εσται στήριγμα ἐν τῇ γῇ ἀπ᾿ ἄκρων τῶν ὀρέων. Εσται ὁ Χριστὸς ἐν τῇ γῇ, εἴτουν τοῖς ἐν τῇ γῇ στήριγμα, ἑδράζων καὶ στερεῶν αὐτοὺς κλο νουμένους ὑπὸ τοῦ διαβόλου. Τὸ δὲ ᾿Απὸ ἄκρων τῶν ὀρέων, ἀντὶ τοῦ, Μέχρι τῶν ἀκρωρειῶν. Τοῦτο δὲ πρόσκειται διὰ τοὺς ἐν τοῖς ἄκροις τῶν ὀρέων οἰκ κοῦντας ἀγωνιστάς, ὡς κἀκείνους εδράζοντος. Ὑπαρθήσεται ὑπὲρ τὸν Λίβανον ὁ καρπὸς αὐ τοῦ. Τὸν Λίβανον διὰ τὸ ἄγαν - ὕψος νῦν προσέλαβε.. ὅτι Ο καρπός τοῦ Χριστοῦ αὐξήσει μάλα. Καρπὸν δὲ καλεῖ τὴν διδασκαλίαν τοῦ Εὐαγγελίου. Καὶ ἄλλως, Λίβανος μὲν καὶ εἰδωλολατρεία νοηθείη ἂν, διὰ τὸ κατείδωλον εἶναι πάλαι τὸν Λίβανον· καρπὸς δὲ, τὴ κήρυγμα τοῦ Εὐαγγελίου· καὶ ὑπερενίκησεν ἐκεί. νην καὶ ἀπέκρυψε. · Καὶ ἐξανθήσουσιν ἐκ πόλεως, ὡσεὶ χόρτος τῆς γῆς. Πόλεως ἀορίστως, διὰ τὸ ἐξανθεῖν ἐκ πάσης πό λεως πιστούς· ὡσεὶ χόρτος δὲ, διὰ τὴν ἐπίδοσιν, καὶ διὰ τὸ πλῆθος· νοεῖται δὲ καὶ ἡ Ἐκκλησία πόλις EUTHYMII ZIGABENI agit, atque injuriam facit, sibi ipsi nimirum aut A alteri. Ab his autem peccatis redemit omnes Chri- stus evangelicis præceptis Et honorabile nomen ejus coram illis. Et vere adeo honoratum est hoc nomen apud fideles, ut pro summa dignitate eis sit, et ad amplissimam nobilitatem reputetur, quod ab eo Christiani ap- pellentur. VERS. 15. Et vivet. Dicunt aliqui his verbis idem significari, quod alibi dicitur: Et regni ejus non erit finis *. Vivet enim semper ; ego autem puto illius resurrectionem hic signari, et quod mortuus denuo vivet. Et dabitur ei de auro Arabiæ. Arabia olim auro abundabat, et felix ideo atque aurea dicebatur a Graiis. Per hanc autem provinciam, veluti in Asia celebriorem, indicare videtur, quod omnis regio munera offeret Christi templis. Vel aliter : Arabes primi omnium gentium Christi fidem receperunt, edocti nimirum a Paulo, quemadmodum ipse ad Galatas scribens testatur, dicens: Cum autem ei placuit, qui`me segregavil ex utero matris meæ, etc. Non contuli carni et sanguini, neque ascendi in Hierosolymam, sed abii in Arabiam *. Et orabunt de ipso semper. Christiani semper oralunt de ipso, seu pro ipso, hoc est, pro ea quæ ab ipso est, salute, ut scilicet eos adjuvet et salvet. Aliqui autem hoc dictum ad prophetas referunt, quod prævidentes adventum Domini`rogabunt ac supplicabunt Patrem ut celerius Filium mittat, et dæmonis tyrannidem destruat. Tota die benedicent eum. ¡loc est, semper eum fideles laudabunt. VERS. 16. Erit firmamentum in terra, in summis montium. Christus erit firmamentum in terra, hoc est, iis qui sunt in terra, firmans nimirum eos et stabiliens, qui antea quasi nutantes circumfere- bantur damone. quod ait : in summis mon- tium, posuit pro, usque ad summa montium :'quod propter sanctos eremitas dictum est, et alios Dei milites, qui illic habitaturi erant, veluti eos quoque esset stabiliturus. B Superextolletur super Libanum fructus ejus. Li- nanum dixit propter summam ejus altitudinem. D Fructus, inquit, Christi, mirum in modum augescet. Per fructum vero Christi, evangelicam doctrinam intelligit. Vel aliter, Libanum hic pro idolorum cultu posuit, eo quod bujusmodi mons olim idolis plenus esset. Sensus est igitur, quod fructus Chri- sti, hoc est, quod prædicatio evangelica, ut diximus, superextolletur super Libanum, id est, superabit cultum idolorum. Florebunt de civitate, quasi herba terræ. Civita- tem indefinite, eo quod de omni civitate fideles florere debebant, atque hoc tanta cum copia, ut floridissimæ ac densissimæ herbæ comparari pos- ▪ Psal. cxliv, 3. * Galat. 1, 15, 16.
33α And their days passed away in vanity. In failure to enact any good, in fleshly desires. Seeking only these things, all were destroyed in the desert, for God said, Surely they shall not see the land that I swore to their fathers, but rather their children who are with me here, those who know not good or evil. And again he says, In this desert your limbs shall fall, and yet again, I the Lord have spoken. Surely I shall do thus to this evil congregation that has banded together against me. In this wilderness they shall be utterly consumed and there they shall die.
PG 128:807τῇ πονηρᾷ, τῇ ἐπισυνισταμένῃ ἐπ’ ἐμέ· ἐν τῇ ἐρήμῳ ταύτῃ ἐξαναλωθήσεται, καὶ ἐκεῖ ἀποθανοῦνται. β Καὶ τὰ ἔτη αὐτῶν μετὰ σπουδῆς. Τῆς εἰς τὰ μάταια. Ἢ καὶ ἄλλως, μετὰ σπουδῆς ἐξέλιπον. Τοῖς μὲν γὰρ ἐν ἀμελείᾳ βιοῦσι, ταχυδρομεῖν δοκεῖ πᾶς ἐνιαυτὸς, διὰ τὸ λεῖον τῆς ἡδονῆς· τοῖς ἐργαζομένοις δὲ τὴν ἀρετὴν, βραδυπορεῖν μᾶλλον, διὰ τὴν τοῦ πόνου παράτασιν. Ἢ τὰ ἔτη αὐτῶν μετὰ σπουδῆς ἐξέλιπον, ὡς ταχέως ἀποθανόντων. | α Ὅταν ἀπέκτενεν αὐτοὺς, τότε ἐξεζήτουν αὐτόν. Εὐεργετούμενοι μὲν, οὐκ ᾐσθάνοντο, κολαζόμενοι δὲ, ἐσωφρόνουν. β- Καὶ ἐπέστρεφον καὶ ὤρθριζον πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ ἐμνήσθησαν ὅτι ὁ Θεὸς βοηθὸς 35 αὐτῶν ἐστι, καὶ ὁ Θεὸς ὁ ὕψιστος λυτρωτὴς αὐτῶν ἐστι. Φησὶ καὶ περὶ τούτου Μωυσῆς, ὅτι ὤρθριζον κλαίοντες. α Καὶ ἠγάπησαν αὐτὸν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν. Οὐκ ἀπὸ διαθέσεως καρδίας, ἀλλὰ λόγοις μόνον εὐφήμοις. Ὅμοια δὲ καὶ Ἡσαΐας ἐγκαλεῖ τοῖς ᾽Ιουδαίοις, λέγων, Ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσί με τιμᾷ, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἀπέχει ἀπ’ ἐμοῦ. β Καὶ τῇ γλώσσῃ αὐτῶν ἐψεύσαντο αὐτῷ. Λόγῳ μὲν, πιστεύειν αὐτῷ καὶ πείθεσθαι ἐπαγγελλόμενοι, ἔργῳ δὲ, ἀπιστοῦντες καὶ ἀπειθοῦντες αὐτῷ· ἀντεφθέγγοντο γὰρ τοῖς λόγοις οἱ λογισμοί. Φησὶ δὲ καὶ ὁ ἀπόστολος Παῦλος, Θεὸν ὁμολογοῦσιν εἰδέναι, τοῖς δὲ ἔργοις ἀρνοῦνται. α Ἡ δὲ καρδία αὐτῶν οὐκ εὐθεῖα μετ’ αὐτοῦ. Οὐκ ὀρθὴ πρὸς αὐτόν. Ὅμοιον δὲ τοῦτο, τῷ, Γενεὰ, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. β Οὐδὲ ἐπιστώθησαν ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ. Καὶ τοῦτο παραπλήσιον τῷ, Οὐκ ἐπιστώθη μετὰ τοῦ Θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Οὐ γὰρ ἐπίστευσαν οἷς ἐπηγγείλατο αὐτοῖς. α ἀπέκτενεν MPAFH : ἀπέκτεινεν CBV : ἀπέκτεννεν [TRa]. α τιμᾷ CV : ἀγαπᾷ MPASBFH.
33β And their years with eager haste. For vanities. Or else in a different way, the years passed away in eager haste. For those who live a care- free life each year seems to race past on account of the ease of pleasure, while for those who pursue virtue it seems rather to pass slowly on account of the long drawing out of toil. Or else their years passed away in eager haste, as swiftly having died. 34α When he would slay them, then they would seek him out. When receiving benefactions they would remain insensitive, but when chastised they would come to their senses. 34β- And they would turn back and rise early towards God, and they remembered that God is 35 their helper and God the Most High is their redeemer. Moses says about this that they would rise early weeping. 36α And they loved him with their mouth. Not with the disposition of their heart, but only with fair-sounding words. Isaiah accuses the Jews of similar things, saying, This people honours me with their lips, but their heart is far from me. 36β And with their tongue they forswore him. Promising in word to believe in and obey him, but in deed disbelieving and disobeying him, for their thoughts would speak against their words. The Apostle Paul also says, They profess to know God, but they deny him by their deeds. 37α And their heart was not straight with him. Not upright towards him. This is similar to, A generation that would not keep its heart straight. 37β Nor have they kept fidelity with his covenant. And this resembles the phrase, It [the generation] has not kept its spirit in fidelity with God, for they did not believe what he had promised them.
α Αὐτὸς δέ ἐστιν οἰκτίρμων καὶ ἱλάσεται ταῖς ἁμαρτίαις αὐτῶν καὶ οὐ διαφθερεῖ. Tὸ, ἱλάσεται, ἀντὶ τοῦ, ἱλάσατο, ἀντιχρονικῶς. Ὁμοίως καὶ τὸ, οὐ διαφθερεῖ· οὐ διέφθειρε γὰρ αὐτοὺς εὐθὺς, ἀλλ’ ἐμακροθύμει. Εἴρηκε γὰρ πρὸς Μωυσῆν, Ἵλεως αὐτοῖς εἰμι, κατὰ τὸ ῥῆμά σου. Ἢ οὐ τέλεον ἔφθειρεν αὐτούς.
38α But he is compassionate and will be merciful on their sins and will not destroy. ‘Will be merciful’, instead of, ‘was merciful’, by substitution of one tense for another. Simi- lar is the case of ‘will not destroy’; for he did not destroy them immediately, but was long-suf- fering. He said indeed to Moses, I am merciful to them, according to your word. Or else, he did not destroy them utterly.
β Καὶ πληθυνεῖ τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυμὸν αὐτοῦ, καὶ οὐχὶ ἐκκαύσει πᾶσαν τὴν ὀργὴν αὐτοῦ. Ἔτι καὶ τὸ, πληθυνεῖ, καὶ τὸ, οὐχὶ ἐκκαύσει, κατ’ ἀντιχρονίαν κεῖνται. Καὶ ἐπλήθυνε, φησὶ, τὸ οἰκτείρειν, εἴτουν λίαν αὐτοὺς ᾤκτειρεν, ὥστε ἀποστρέψαι τὸν θυμὸν αὐτοῦ. Οὕτως οὖν κατ’ ἔλλειψιν καὶ ἐν τῷ ξδ΄ ψαλμῷ τὸ, Ἐπλήθυνας τοῦ πλουτίσαι αὐτήν. Καὶ οὐκ ἐξέκαυσε πᾶσαν τὴν ὀργὴν αὐτοῦ· ἢ γὰρ ἂν, αὐτίκα τούτους πανωλεθρίᾳ διέφθειρεν, ἀλλ’ ἐκ μέρους ὀργιζόμενος, ἐφιλανθρωπεύετο ― εἶπε γὰρ πρὸς Μωυσῆν, Ἔασόν με, καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ εἰς αὐτοὺς ἐκτρίψω αὐτούς· ἢ ἐκ μέρους ὀργιζόμενος, ἐκ μέρους ἐκόλαζε.
38β And he will multiply all means to avert his rage and will not enkindle all his anger. ‘He will multiply all means’ and ‘he will not enkindle’ are likewise a substitution of one tense for another. And, he says, he has multiplied all means of compassion, that is, he has shown them the greatest compassion, so as to avert his rage. Thus also in an elliptical manner we find in the sixty-fourth psalm, You have multiplied all means to enrich it. And he did not enkindled all his anger, for if he had, he would at once have destroyed them with utter destruction, but being angered in part he showed a conciliatory attitude – for he said to Moses, Allow me, and enraged with anger against them I shall wipe them out. Or else being angered in part, he chastised in part.
PG 128:80939 Καὶ ἐμνήσθη ὅτι σάρξ εἰσι, πνεῦμα πορευόμενον καὶ οὐκ ἐπιστρέφον. Ἔτι καὶ διὰ τοῦτο ἐμακροθύμησε, διότι σὰρξ ἦσαν, ἀσθενὴς καὶ ὀλιγοχρόνιος, καὶ πνεῦμα οὐ παραμένον τῷ βίῳ, ἀλλ’ ἐντεῦθεν πορευόμενον, καὶ οὐκ ἔτι πρὸς αὐτὸν ἐπιστρέφον. Tὸ δὲ, ἐμνήσθη, πολλαχοῦ τῆς Ἑβραΐδος γραφῆς εὑρήσεις ἐπὶ τοῦ Θεοῦ λεγόμενον μεταφορικῶς· ὥσπερ γὰρ τὴν τῆς συνήθους προστασίας ἀναβολὴν, λήθην ὀνομάζει, οὕτω δὴ καὶ τὴν τηνικαῦτα ἀντίληψιν, μνήμην, ἀνθρωποπρεπέστερον καλεῖν εἴωθε, διὰ τὴν τῶν ἐντυγχανόντων παχύτητα.τινὲς δὲ πόλιν ἰδικῶς τὴν Ἱερουσαλὴμ ὑπολαμβάνου- σιν, ἀφ' ἧς ἐξανθῆσαι, καὶ τάχιον μαρανθῆναι δίκην χόρτου τοὺς Ἰουδαίους, αὐξομένου τοῦ κηρύγμα- "Εσται το όνομα αὐτοῦ εὐλογημένον εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦτο δῆλον. Εὐφημεῖται γὰρ ἀεὶ παρὰ τῶν ἀπανταχοῦ πιστῶν. Ὄνομα δὲ λέγει τὸ, Χρι- στὸς, ἤτοι τὸν Ἰησοῦς. Πρὸ τοῦ ἡλίου διαμένει τὸ ὄνομα αὐτοῦ. (66) Τό, Ο ὤν, ὁ τὸ, 'Αεὶ ἔχει, ὡς αὐτὸς ἑαυτὸν ὀνομάζει τῷ Μωτῇ χρηματίζων ἐπὶ τοῦ ὄρους. Εἰ δὲ καὶ τὸ Χριστὸς εἶποις, τὸ, πρὸ τοῦ ἡλίου, νοήσεις ἀντὶ τοῦ, Ὑπὲρ τὸν ἥλιον, πλεῖον τοῦ ἡλίου. Ο μὲν γὰρ ἥλιος ἐν τῇ συντελείᾳ πίπτει, καὶ τὰ λοιπὰ ἄστρα τὰ δὲ τοιοῦτον ὄνομα ἀδιάπτωτον μένει παρὰ πᾶσι γνωριζόμενον, Καὶ εὐλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλα τῆς γῆς. Τὸ μὲν Εὐλογηθήσονται, ἀντὶ τοῦ ἁγια σθήσονται, χαριτωθήσονται. Ἐν τῷ καλεῖσθαι γὰρ Χριστιανοί, δοξαζόμεθα. Τοῦτο δὲ καὶ τῷ ᾽Αβραὰμ ὁ Θεὸς περὶ σπέρματος αὐτοῦ ἐπηγγείλατο, δ ἦν ὁ Χριστός. Φυλὰς δὲ τὰς γενεὰς ἐκάλεσεν. Πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν. Εὐφημή σουσιν. Εὐλογητὸς Κύριος ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ, ὁ ποιῶν θαυμάσια μόνος. Ἰδοὺ τὸ κεκρυμμένον ἐξέφηνεν Θεὸν αὐτὸν ἀνακηρύξας, καὶ Θεὸν τοῦ Ἰσραὴλ, ἵνα δείξῃ ὅτι οὗτός ἐστι καὶ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὁ τὰ θαυμάσια ἐκεῖνα δι᾿ ἐκεῖνον τερατουργήσας. Τὸ δὲ, μόνος. τρὸς ἀντιδιαστολὴν τέθεικε τῶν ψευδωνύ- κων θεῶν. Καὶ εὐλογημένον τὸ ὄνομα τῆς δόξης αὐτοῦ εἰς τὴν αἰῶνα καὶ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Δόξα τοῦ Χριστοῦ, ἡ ἐνανθρώπησις καὶ τὰ κατά ταύτην παθήματα · διὰ τούτων γὰρ ἐδοξάσθη παρὰ τοῖς πιστοῖς, ὅτι Θεὸς ὢν δι' ἡμᾶς ταῦτα πέπονθεν· ὄνομα δὲ ταύτης, τὸ Χριστὸς, ὁ καὶ εἰς τὸν παρόντα αἰῶνα αὐλογεῖται, καθὼς ἀνωτέρω δεδήλωται, καὶ πολλῷ μᾶλλον εἰς τὸν μέλλοντα, ὅτι οὐδεὶς ἔσται ὁ βλασφημῶν, αὐτῷ λοιπὸν πάντων ὑποτεταγμένων. Δυνάμεθα δὲ καὶ περιφραστικῶς εἰπεῖν, τῆς δόξης αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ αὐτοῦ. Ει Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Γένοιτο, γένοιτο. Τοῦτο προφητεύει την πίστιν πάντων τῶν ἐθνῶν. Οὕτω δὲ καὶ πρὸς Μωϋσῆν εἶπεν ὁ Θεός· Ζῇ γὰρ τὸ ὄνομά μου, ὅτι πληρωθήσεται τῆς δόξης μου πᾶσα ἡ γῆ. Τοῦτο καὶ Ἡσαΐας ἤκουσε, βοώντων τῶν Σεραφίμ· Αγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος Σαβαώθ· πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ· δὶς δὲ τὸ γένοιτο, καθὼς ἐν τῷ τέλει * COMMENT IN PSALMOS. A sent. Possumus etiam per civitatem, Ecclesiam intelligere, tametsi nonnulli ipsam intelligan: Je- rusalem, ex qua Julæi foruerunt : qui, crescente postmodum Evangelii prædicatione, instar herbæ celerrime perierunt. 19;. B • Værs. 17. Erit nomen ejus benedictum in sæcula. floc per se manifestum est. Laudabitur autem ubique et perpetuo a fidelibus. Per nomen au- tem ejus, no men Christi intelligit, aut nomen Jesu. Ante solem permanet nomen ejus. Illud dico no- men Dei permanet ante solem, quo ipse se in monte appellavit, Moysi loquens (quando ait : Ego sum, qui sum '; item Qui est, mittit me "). Quod si de Christi nomine hoc dictum putes, ante solem expone, pro supra solem, hoc est, an- plius quam sol. Nam in consummatione sæculi sol cadet, et calera astra. Hoc autem Christi nomen semper firmum, atque integrum et omnibus notum permanebit. - Et benedicentur in eo omnes tribus terræ. — Benedi- centur, hoc est, sanctificabuntur, vel gratias con- sequentur. Glorificamur etenim, dum Christiani dicimur. Et hoc est, quod Deus Abralæ pollicitus est, pro ejus semine, quod est, Christus. Per tri- bus autem terræ, varias gentium nationes intelligit. lauda- Omnes gentes beatifcabunt eum. lloc est, bunt. VERS. 18. Benedictus Dominus Deus Israel, qui C [acit mirabilia solus. Ecce quod quæ occulta erant, revelavit : Dominum illum esse prædicans, et Deum Israel, ut ostenderet quǝd Christus idem ille est Deus, qui olim dicebatur Deus Israel, et qui mira- bilia olim propter illum operatus est. Quod vero ait, solus, ad distinctionem aliorum deorum dictura est, qui falso dii appellantur. D VERS. 19. benedictum nomen gloriæ ejus in sæculum, et in sæculum sæculi. Per Christi gloriam, ejus possumus incarnationem intelligere, et omnes pariter ejus passiones, quæ ad eamdem incarnatio- nem pertinent, et propter quas glorificatur a fide- libus, quod tanta ac tam gravia sustinuerit propter nos, qui Deus erat. Nomen autem hujus gloriæ, Christus est, qui in præsenti sæculo benedicitur ut superius declaravimus, et multo magis benedi- cetur in futuro, quando nullus ei maledicet, omni- bus nimirum tunc ei subjectis. Possumus etiam per ejus gloriam, circumloquendo ipsum Christum intelligere. Et replebitur gloria ejus omnis terra, Fiat, fiat. His verbis omnium gentium fides prædicitur. Ita etiam ad Moysem dixit Deus : Virit nomen meum quoniam implebitur gloria mea omnis terra ". Hoc et Isaias propheta audivit, clamantibus Seraphim : Sanctus, sanctus, sanctus Dominus, Deus Sabaoth, plena est omnis terra gloria ejus s. llam autem repetitionem verbi, fiat, intellige prout Jeclaravi- Exod. 1, 14. • Ibid. Num. xiv, 21. Isa. vi, 3. Varia lectiones. (66) Ad verbum, Nimirum, Qui est, quod nomen semper habet, ut ipse se, etc.
39 And he remembered that they are flesh, a spirit making its path and not returning. Furthermore, he displayed long-suffering also on this account, because they were flesh, weak and short-lived, and a spirit not remaining in life, but making its way from hence and no longer returning to life. In Hebrew scripture you will very often find ‘he remembered’ said of God in a metaphor- ical manner, for just as it calls the withdrawal of his customary protection ‘forgetfulness’, so it is accustomed to call the subsequent assistance ‘remembrance’ in a more human manner on account of the dullness of the readers.
40 Ποσάκις παρεπίκραναν αὐτὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ, παρώργισαν αὐτὸν ἐν γῇ ἀνύδρῳ; Πολλάκις ὡς ἔξεστιν εὑρεῖν ἐκ τῆς ἱστορίας. Ὅρα δὲ πονηρίαν· οὐ μόνον γὰρ πολλάκις παρεπίκραναν αὐτὸν καὶ παρώργησαν, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἔνθα μᾶλλον ἐχρῆν θεραπεύειν αὐτὸν διὰ τὴν ἀπορίαν, καὶ ἐν γῇ ἀνύδρῳ, ἔνθα ἔδει ταπεινοῦσθαι καὶ ἱκετεύειν διὰ τὴν ἀνάγκην.τινὲς δὲ πόλιν ἰδικῶς τὴν Ἱερουσαλὴμ ὑπολαμβάνου- σιν, ἀφ' ἧς ἐξανθῆσαι, καὶ τάχιον μαρανθῆναι δίκην χόρτου τοὺς Ἰουδαίους, αὐξομένου τοῦ κηρύγμα- "Εσται το όνομα αὐτοῦ εὐλογημένον εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦτο δῆλον. Εὐφημεῖται γὰρ ἀεὶ παρὰ τῶν ἀπανταχοῦ πιστῶν. Ὄνομα δὲ λέγει τὸ, Χρι- στὸς, ἤτοι τὸν Ἰησοῦς. Πρὸ τοῦ ἡλίου διαμένει τὸ ὄνομα αὐτοῦ. (66) Τό, Ο ὤν, ὁ τὸ, 'Αεὶ ἔχει, ὡς αὐτὸς ἑαυτὸν ὀνομάζει τῷ Μωτῇ χρηματίζων ἐπὶ τοῦ ὄρους. Εἰ δὲ καὶ τὸ Χριστὸς εἶποις, τὸ, πρὸ τοῦ ἡλίου, νοήσεις ἀντὶ τοῦ, Ὑπὲρ τὸν ἥλιον, πλεῖον τοῦ ἡλίου. Ο μὲν γὰρ ἥλιος ἐν τῇ συντελείᾳ πίπτει, καὶ τὰ λοιπὰ ἄστρα τὰ δὲ τοιοῦτον ὄνομα ἀδιάπτωτον μένει παρὰ πᾶσι γνωριζόμενον, Καὶ εὐλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλα τῆς γῆς. Τὸ μὲν Εὐλογηθήσονται, ἀντὶ τοῦ ἁγια σθήσονται, χαριτωθήσονται. Ἐν τῷ καλεῖσθαι γὰρ Χριστιανοί, δοξαζόμεθα. Τοῦτο δὲ καὶ τῷ ᾽Αβραὰμ ὁ Θεὸς περὶ σπέρματος αὐτοῦ ἐπηγγείλατο, δ ἦν ὁ Χριστός. Φυλὰς δὲ τὰς γενεὰς ἐκάλεσεν. Πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν. Εὐφημή σουσιν. Εὐλογητὸς Κύριος ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ, ὁ ποιῶν θαυμάσια μόνος. Ἰδοὺ τὸ κεκρυμμένον ἐξέφηνεν Θεὸν αὐτὸν ἀνακηρύξας, καὶ Θεὸν τοῦ Ἰσραὴλ, ἵνα δείξῃ ὅτι οὗτός ἐστι καὶ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὁ τὰ θαυμάσια ἐκεῖνα δι᾿ ἐκεῖνον τερατουργήσας. Τὸ δὲ, μόνος. τρὸς ἀντιδιαστολὴν τέθεικε τῶν ψευδωνύ- κων θεῶν. Καὶ εὐλογημένον τὸ ὄνομα τῆς δόξης αὐτοῦ εἰς τὴν αἰῶνα καὶ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Δόξα τοῦ Χριστοῦ, ἡ ἐνανθρώπησις καὶ τὰ κατά ταύτην παθήματα · διὰ τούτων γὰρ ἐδοξάσθη παρὰ τοῖς πιστοῖς, ὅτι Θεὸς ὢν δι' ἡμᾶς ταῦτα πέπονθεν· ὄνομα δὲ ταύτης, τὸ Χριστὸς, ὁ καὶ εἰς τὸν παρόντα αἰῶνα αὐλογεῖται, καθὼς ἀνωτέρω δεδήλωται, καὶ πολλῷ μᾶλλον εἰς τὸν μέλλοντα, ὅτι οὐδεὶς ἔσται ὁ βλασφημῶν, αὐτῷ λοιπὸν πάντων ὑποτεταγμένων. Δυνάμεθα δὲ καὶ περιφραστικῶς εἰπεῖν, τῆς δόξης αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ αὐτοῦ. Ει Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Γένοιτο, γένοιτο. Τοῦτο προφητεύει την πίστιν πάντων τῶν ἐθνῶν. Οὕτω δὲ καὶ πρὸς Μωϋσῆν εἶπεν ὁ Θεός· Ζῇ γὰρ τὸ ὄνομά μου, ὅτι πληρωθήσεται τῆς δόξης μου πᾶσα ἡ γῆ. Τοῦτο καὶ Ἡσαΐας ἤκουσε, βοώντων τῶν Σεραφίμ· Αγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος Σαβαώθ· πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ· δὶς δὲ τὸ γένοιτο, καθὼς ἐν τῷ τέλει * COMMENT IN PSALMOS. A sent. Possumus etiam per civitatem, Ecclesiam intelligere, tametsi nonnulli ipsam intelligan: Je- rusalem, ex qua Julæi foruerunt : qui, crescente postmodum Evangelii prædicatione, instar herbæ celerrime perierunt. 19;. B • Værs. 17. Erit nomen ejus benedictum in sæcula. floc per se manifestum est. Laudabitur autem ubique et perpetuo a fidelibus. Per nomen au- tem ejus, no men Christi intelligit, aut nomen Jesu. Ante solem permanet nomen ejus. Illud dico no- men Dei permanet ante solem, quo ipse se in monte appellavit, Moysi loquens (quando ait : Ego sum, qui sum '; item Qui est, mittit me "). Quod si de Christi nomine hoc dictum putes, ante solem expone, pro supra solem, hoc est, an- plius quam sol. Nam in consummatione sæculi sol cadet, et calera astra. Hoc autem Christi nomen semper firmum, atque integrum et omnibus notum permanebit. - Et benedicentur in eo omnes tribus terræ. — Benedi- centur, hoc est, sanctificabuntur, vel gratias con- sequentur. Glorificamur etenim, dum Christiani dicimur. Et hoc est, quod Deus Abralæ pollicitus est, pro ejus semine, quod est, Christus. Per tri- bus autem terræ, varias gentium nationes intelligit. lauda- Omnes gentes beatifcabunt eum. lloc est, bunt. VERS. 18. Benedictus Dominus Deus Israel, qui C [acit mirabilia solus. Ecce quod quæ occulta erant, revelavit : Dominum illum esse prædicans, et Deum Israel, ut ostenderet quǝd Christus idem ille est Deus, qui olim dicebatur Deus Israel, et qui mira- bilia olim propter illum operatus est. Quod vero ait, solus, ad distinctionem aliorum deorum dictura est, qui falso dii appellantur. D VERS. 19. benedictum nomen gloriæ ejus in sæculum, et in sæculum sæculi. Per Christi gloriam, ejus possumus incarnationem intelligere, et omnes pariter ejus passiones, quæ ad eamdem incarnatio- nem pertinent, et propter quas glorificatur a fide- libus, quod tanta ac tam gravia sustinuerit propter nos, qui Deus erat. Nomen autem hujus gloriæ, Christus est, qui in præsenti sæculo benedicitur ut superius declaravimus, et multo magis benedi- cetur in futuro, quando nullus ei maledicet, omni- bus nimirum tunc ei subjectis. Possumus etiam per ejus gloriam, circumloquendo ipsum Christum intelligere. Et replebitur gloria ejus omnis terra, Fiat, fiat. His verbis omnium gentium fides prædicitur. Ita etiam ad Moysem dixit Deus : Virit nomen meum quoniam implebitur gloria mea omnis terra ". Hoc et Isaias propheta audivit, clamantibus Seraphim : Sanctus, sanctus, sanctus Dominus, Deus Sabaoth, plena est omnis terra gloria ejus s. llam autem repetitionem verbi, fiat, intellige prout Jeclaravi- Exod. 1, 14. • Ibid. Num. xiv, 21. Isa. vi, 3. Varia lectiones. (66) Ad verbum, Nimirum, Qui est, quod nomen semper habet, ut ipse se, etc.
40 How often did they embitter him in the desert, provoke him to anger in a waterless land? Very often, as is possible to find from the history. Observe the wickedness, for not only did they often embitter him and provoke him to anger, but in the desert where they ought to have reverenced him even more on account of their helplessness, and in a waterless land where should have humbled themselves and supplicated on account of their necessity.
41 Καὶ ἐπέστρεψαν καὶ ἐπείρασαν τὸν Θεὸν, καὶ τὸν ἅγιον τοῦ ᾽Ισραὴλ παρώξυναν. Ἐνταῦθα τὸ, ἐπέστρεψαν, ἐπὶ κακοῦ εἴληπται· ἐπέστρεψαν γὰρ ἀπὸ ταύτης τῆς κακίας ἐπ’ ἄλλην. Τινὲς δὲ τὸ, ἐπείρασαν, ἀντὶ τοῦ, ἐλύπησαν, ἐ | ξεδέξαντο. Ἅγιον δὲ τοῦ ᾽Ισραὴλ, καλεῖ τὸν Θεὸν, ὃ δηλοῖ, τὸν αἰνετὸν καὶ δεδοξασμένον.τινὲς δὲ πόλιν ἰδικῶς τὴν Ἱερουσαλὴμ ὑπολαμβάνου- σιν, ἀφ' ἧς ἐξανθῆσαι, καὶ τάχιον μαρανθῆναι δίκην χόρτου τοὺς Ἰουδαίους, αὐξομένου τοῦ κηρύγμα- "Εσται το όνομα αὐτοῦ εὐλογημένον εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦτο δῆλον. Εὐφημεῖται γὰρ ἀεὶ παρὰ τῶν ἀπανταχοῦ πιστῶν. Ὄνομα δὲ λέγει τὸ, Χρι- στὸς, ἤτοι τὸν Ἰησοῦς. Πρὸ τοῦ ἡλίου διαμένει τὸ ὄνομα αὐτοῦ. (66) Τό, Ο ὤν, ὁ τὸ, 'Αεὶ ἔχει, ὡς αὐτὸς ἑαυτὸν ὀνομάζει τῷ Μωτῇ χρηματίζων ἐπὶ τοῦ ὄρους. Εἰ δὲ καὶ τὸ Χριστὸς εἶποις, τὸ, πρὸ τοῦ ἡλίου, νοήσεις ἀντὶ τοῦ, Ὑπὲρ τὸν ἥλιον, πλεῖον τοῦ ἡλίου. Ο μὲν γὰρ ἥλιος ἐν τῇ συντελείᾳ πίπτει, καὶ τὰ λοιπὰ ἄστρα τὰ δὲ τοιοῦτον ὄνομα ἀδιάπτωτον μένει παρὰ πᾶσι γνωριζόμενον, Καὶ εὐλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλα τῆς γῆς. Τὸ μὲν Εὐλογηθήσονται, ἀντὶ τοῦ ἁγια σθήσονται, χαριτωθήσονται. Ἐν τῷ καλεῖσθαι γὰρ Χριστιανοί, δοξαζόμεθα. Τοῦτο δὲ καὶ τῷ ᾽Αβραὰμ ὁ Θεὸς περὶ σπέρματος αὐτοῦ ἐπηγγείλατο, δ ἦν ὁ Χριστός. Φυλὰς δὲ τὰς γενεὰς ἐκάλεσεν. Πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν. Εὐφημή σουσιν. Εὐλογητὸς Κύριος ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ, ὁ ποιῶν θαυμάσια μόνος. Ἰδοὺ τὸ κεκρυμμένον ἐξέφηνεν Θεὸν αὐτὸν ἀνακηρύξας, καὶ Θεὸν τοῦ Ἰσραὴλ, ἵνα δείξῃ ὅτι οὗτός ἐστι καὶ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὁ τὰ θαυμάσια ἐκεῖνα δι᾿ ἐκεῖνον τερατουργήσας. Τὸ δὲ, μόνος. τρὸς ἀντιδιαστολὴν τέθεικε τῶν ψευδωνύ- κων θεῶν. Καὶ εὐλογημένον τὸ ὄνομα τῆς δόξης αὐτοῦ εἰς τὴν αἰῶνα καὶ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Δόξα τοῦ Χριστοῦ, ἡ ἐνανθρώπησις καὶ τὰ κατά ταύτην παθήματα · διὰ τούτων γὰρ ἐδοξάσθη παρὰ τοῖς πιστοῖς, ὅτι Θεὸς ὢν δι' ἡμᾶς ταῦτα πέπονθεν· ὄνομα δὲ ταύτης, τὸ Χριστὸς, ὁ καὶ εἰς τὸν παρόντα αἰῶνα αὐλογεῖται, καθὼς ἀνωτέρω δεδήλωται, καὶ πολλῷ μᾶλλον εἰς τὸν μέλλοντα, ὅτι οὐδεὶς ἔσται ὁ βλασφημῶν, αὐτῷ λοιπὸν πάντων ὑποτεταγμένων. Δυνάμεθα δὲ καὶ περιφραστικῶς εἰπεῖν, τῆς δόξης αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ αὐτοῦ. Ει Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Γένοιτο, γένοιτο. Τοῦτο προφητεύει την πίστιν πάντων τῶν ἐθνῶν. Οὕτω δὲ καὶ πρὸς Μωϋσῆν εἶπεν ὁ Θεός· Ζῇ γὰρ τὸ ὄνομά μου, ὅτι πληρωθήσεται τῆς δόξης μου πᾶσα ἡ γῆ. Τοῦτο καὶ Ἡσαΐας ἤκουσε, βοώντων τῶν Σεραφίμ· Αγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος Σαβαώθ· πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ· δὶς δὲ τὸ γένοιτο, καθὼς ἐν τῷ τέλει * COMMENT IN PSALMOS. A sent. Possumus etiam per civitatem, Ecclesiam intelligere, tametsi nonnulli ipsam intelligan: Je- rusalem, ex qua Julæi foruerunt : qui, crescente postmodum Evangelii prædicatione, instar herbæ celerrime perierunt. 19;. B • Værs. 17. Erit nomen ejus benedictum in sæcula. floc per se manifestum est. Laudabitur autem ubique et perpetuo a fidelibus. Per nomen au- tem ejus, no men Christi intelligit, aut nomen Jesu. Ante solem permanet nomen ejus. Illud dico no- men Dei permanet ante solem, quo ipse se in monte appellavit, Moysi loquens (quando ait : Ego sum, qui sum '; item Qui est, mittit me "). Quod si de Christi nomine hoc dictum putes, ante solem expone, pro supra solem, hoc est, an- plius quam sol. Nam in consummatione sæculi sol cadet, et calera astra. Hoc autem Christi nomen semper firmum, atque integrum et omnibus notum permanebit. - Et benedicentur in eo omnes tribus terræ. — Benedi- centur, hoc est, sanctificabuntur, vel gratias con- sequentur. Glorificamur etenim, dum Christiani dicimur. Et hoc est, quod Deus Abralæ pollicitus est, pro ejus semine, quod est, Christus. Per tri- bus autem terræ, varias gentium nationes intelligit. lauda- Omnes gentes beatifcabunt eum. lloc est, bunt. VERS. 18. Benedictus Dominus Deus Israel, qui C [acit mirabilia solus. Ecce quod quæ occulta erant, revelavit : Dominum illum esse prædicans, et Deum Israel, ut ostenderet quǝd Christus idem ille est Deus, qui olim dicebatur Deus Israel, et qui mira- bilia olim propter illum operatus est. Quod vero ait, solus, ad distinctionem aliorum deorum dictura est, qui falso dii appellantur. D VERS. 19. benedictum nomen gloriæ ejus in sæculum, et in sæculum sæculi. Per Christi gloriam, ejus possumus incarnationem intelligere, et omnes pariter ejus passiones, quæ ad eamdem incarnatio- nem pertinent, et propter quas glorificatur a fide- libus, quod tanta ac tam gravia sustinuerit propter nos, qui Deus erat. Nomen autem hujus gloriæ, Christus est, qui in præsenti sæculo benedicitur ut superius declaravimus, et multo magis benedi- cetur in futuro, quando nullus ei maledicet, omni- bus nimirum tunc ei subjectis. Possumus etiam per ejus gloriam, circumloquendo ipsum Christum intelligere. Et replebitur gloria ejus omnis terra, Fiat, fiat. His verbis omnium gentium fides prædicitur. Ita etiam ad Moysem dixit Deus : Virit nomen meum quoniam implebitur gloria mea omnis terra ". Hoc et Isaias propheta audivit, clamantibus Seraphim : Sanctus, sanctus, sanctus Dominus, Deus Sabaoth, plena est omnis terra gloria ejus s. llam autem repetitionem verbi, fiat, intellige prout Jeclaravi- Exod. 1, 14. • Ibid. Num. xiv, 21. Isa. vi, 3. Varia lectiones. (66) Ad verbum, Nimirum, Qui est, quod nomen semper habet, ut ipse se, etc.
41 And they turned back and tested God and provoked the Holy One of Israel. Here ‘they turned back’ is taken as towards evil, for they turned back from this evil to another. Some have taken ‘they tested’ in the the sense of, ‘they grieved’. He calls God the ‘Holy One of Israel’, which signifies the one to be praised and the glorified one.
α Οὐκ ἐμνήσθησαν τῆς χειρὸς αὐτοῦ. Χεῖρα, τὴν δύναμιν καλεῖ, τὴν εὐεργετοῦσαν μὲν τοὺς Ἑβραίους, κακοῦσαν δὲ τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν. β Ἡμέρας, ἧς ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς θλίβοντος. Ἀπὸ κοινοῦ κἀνταῦθα τὸ, οὐκ ἐμνήσθησαν. Θλίβοντα δὲ, τὸν Φαραὼ λέγει. 43 Ὡς ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τὰ τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως. Οὐδ’ ἐμνήσθησαν ὅπως ἔθετο τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς. Σημεῖα μὲν οὖν καὶ τέρατα, πολλοὶ τὰ αὐτά φασι, κατὰ ἀναδίπλωσιν τοῦ ῥητοῦ. Τινὲς δὲ, σημεῖα μὲν ἐκάλεσαν, ὅσα κατὰ φύσιν ἐλυμαίνοντο, ὡς τὴν νόσον τῶν κτηνῶν, φύσις γὰρ αὐτῇ θανατοῦν, καὶ τὴν φθορὰν τῆς ἀκρίδος, φύσις γὰρ καὶ ταύτῃ φθείρειν τοὺς καρπούς· τέρατα δὲ, ὅσα παρὰ φύσιν, ὡς τὴν τοῦ ὕδατος εἰς αἷμα μεταβολὴν, καὶ τὴν τῶν ἐνύδρων βατράχων ἐπὶ ξηρᾶς διατριβὴν, καὶ τὰ τοιαῦτα. α Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Τοῦτο, ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποταμοὺς δὲ, τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ ὡς ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος ἔστιν ὅτε πληθυντικὰ ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δὲ πληθυντικὰ εἰρῆσθαι φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νείλου μετοχετευθέντα ῥεῖθρα, ἃ καὶ αὐτὰ ποταμοὺς κληθῆναι, διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. Tὸ δὲ, αὐτῶν, πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύπτῳ, τοὺς Αἰγυπτίους ἐνέφηνε. β Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ὀμβρήματα λέγει, τὰς δεξαμενὰς, ἐν αἷς ἐθησαύριζον τὰ ἐξ ὄμβρων ὕδατα· τινὲς δὲ ὀμβρήματα καλοῦσι καταχρηστικῶς, καὶ τὰς πηγάς. α Ἐξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο, τετάρτη πληγή. Δευτέρα γὰρ ἦν, ἡ τῶν βατράχων, καὶ τρίτη, ἡ τῶν σκνιφῶν. Ὥσπερ γὰρ ἀνωτέρω, τὰς εὐεργεσίας τὰς εἰς τοὺς Ἑβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε τὴν τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων· καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρήκαμεν. Σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα, ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ὁ Μωυσῆς ἀνεγράψατο. Ex 7-12 433 ἀναδίπλωσιν PCABFΗV : τὴν ἀναδίπλωσιν MS. α γὰρ ὡς PMcorr.AΗB : γὰρ καί MSCFV.τινὲς δὲ πόλιν ἰδικῶς τὴν Ἱερουσαλὴμ ὑπολαμβάνου- σιν, ἀφ' ἧς ἐξανθῆσαι, καὶ τάχιον μαρανθῆναι δίκην χόρτου τοὺς Ἰουδαίους, αὐξομένου τοῦ κηρύγμα- "Εσται το όνομα αὐτοῦ εὐλογημένον εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦτο δῆλον. Εὐφημεῖται γὰρ ἀεὶ παρὰ τῶν ἀπανταχοῦ πιστῶν. Ὄνομα δὲ λέγει τὸ, Χρι- στὸς, ἤτοι τὸν Ἰησοῦς. Πρὸ τοῦ ἡλίου διαμένει τὸ ὄνομα αὐτοῦ. (66) Τό, Ο ὤν, ὁ τὸ, 'Αεὶ ἔχει, ὡς αὐτὸς ἑαυτὸν ὀνομάζει τῷ Μωτῇ χρηματίζων ἐπὶ τοῦ ὄρους. Εἰ δὲ καὶ τὸ Χριστὸς εἶποις, τὸ, πρὸ τοῦ ἡλίου, νοήσεις ἀντὶ τοῦ, Ὑπὲρ τὸν ἥλιον, πλεῖον τοῦ ἡλίου. Ο μὲν γὰρ ἥλιος ἐν τῇ συντελείᾳ πίπτει, καὶ τὰ λοιπὰ ἄστρα τὰ δὲ τοιοῦτον ὄνομα ἀδιάπτωτον μένει παρὰ πᾶσι γνωριζόμενον, Καὶ εὐλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλα τῆς γῆς. Τὸ μὲν Εὐλογηθήσονται, ἀντὶ τοῦ ἁγια σθήσονται, χαριτωθήσονται. Ἐν τῷ καλεῖσθαι γὰρ Χριστιανοί, δοξαζόμεθα. Τοῦτο δὲ καὶ τῷ ᾽Αβραὰμ ὁ Θεὸς περὶ σπέρματος αὐτοῦ ἐπηγγείλατο, δ ἦν ὁ Χριστός. Φυλὰς δὲ τὰς γενεὰς ἐκάλεσεν. Πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν. Εὐφημή σουσιν. Εὐλογητὸς Κύριος ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ, ὁ ποιῶν θαυμάσια μόνος. Ἰδοὺ τὸ κεκρυμμένον ἐξέφηνεν Θεὸν αὐτὸν ἀνακηρύξας, καὶ Θεὸν τοῦ Ἰσραὴλ, ἵνα δείξῃ ὅτι οὗτός ἐστι καὶ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὁ τὰ θαυμάσια ἐκεῖνα δι᾿ ἐκεῖνον τερατουργήσας. Τὸ δὲ, μόνος. τρὸς ἀντιδιαστολὴν τέθεικε τῶν ψευδωνύ- κων θεῶν. Καὶ εὐλογημένον τὸ ὄνομα τῆς δόξης αὐτοῦ εἰς τὴν αἰῶνα καὶ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Δόξα τοῦ Χριστοῦ, ἡ ἐνανθρώπησις καὶ τὰ κατά ταύτην παθήματα · διὰ τούτων γὰρ ἐδοξάσθη παρὰ τοῖς πιστοῖς, ὅτι Θεὸς ὢν δι' ἡμᾶς ταῦτα πέπονθεν· ὄνομα δὲ ταύτης, τὸ Χριστὸς, ὁ καὶ εἰς τὸν παρόντα αἰῶνα αὐλογεῖται, καθὼς ἀνωτέρω δεδήλωται, καὶ πολλῷ μᾶλλον εἰς τὸν μέλλοντα, ὅτι οὐδεὶς ἔσται ὁ βλασφημῶν, αὐτῷ λοιπὸν πάντων ὑποτεταγμένων. Δυνάμεθα δὲ καὶ περιφραστικῶς εἰπεῖν, τῆς δόξης αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ αὐτοῦ. Ει Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Γένοιτο, γένοιτο. Τοῦτο προφητεύει την πίστιν πάντων τῶν ἐθνῶν. Οὕτω δὲ καὶ πρὸς Μωϋσῆν εἶπεν ὁ Θεός· Ζῇ γὰρ τὸ ὄνομά μου, ὅτι πληρωθήσεται τῆς δόξης μου πᾶσα ἡ γῆ. Τοῦτο καὶ Ἡσαΐας ἤκουσε, βοώντων τῶν Σεραφίμ· Αγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος Σαβαώθ· πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ· δὶς δὲ τὸ γένοιτο, καθὼς ἐν τῷ τέλει * COMMENT IN PSALMOS. A sent. Possumus etiam per civitatem, Ecclesiam intelligere, tametsi nonnulli ipsam intelligan: Je- rusalem, ex qua Julæi foruerunt : qui, crescente postmodum Evangelii prædicatione, instar herbæ celerrime perierunt. 19;. B • Værs. 17. Erit nomen ejus benedictum in sæcula. floc per se manifestum est. Laudabitur autem ubique et perpetuo a fidelibus. Per nomen au- tem ejus, no men Christi intelligit, aut nomen Jesu. Ante solem permanet nomen ejus. Illud dico no- men Dei permanet ante solem, quo ipse se in monte appellavit, Moysi loquens (quando ait : Ego sum, qui sum '; item Qui est, mittit me "). Quod si de Christi nomine hoc dictum putes, ante solem expone, pro supra solem, hoc est, an- plius quam sol. Nam in consummatione sæculi sol cadet, et calera astra. Hoc autem Christi nomen semper firmum, atque integrum et omnibus notum permanebit. - Et benedicentur in eo omnes tribus terræ. — Benedi- centur, hoc est, sanctificabuntur, vel gratias con- sequentur. Glorificamur etenim, dum Christiani dicimur. Et hoc est, quod Deus Abralæ pollicitus est, pro ejus semine, quod est, Christus. Per tri- bus autem terræ, varias gentium nationes intelligit. lauda- Omnes gentes beatifcabunt eum. lloc est, bunt. VERS. 18. Benedictus Dominus Deus Israel, qui C [acit mirabilia solus. Ecce quod quæ occulta erant, revelavit : Dominum illum esse prædicans, et Deum Israel, ut ostenderet quǝd Christus idem ille est Deus, qui olim dicebatur Deus Israel, et qui mira- bilia olim propter illum operatus est. Quod vero ait, solus, ad distinctionem aliorum deorum dictura est, qui falso dii appellantur. D VERS. 19. benedictum nomen gloriæ ejus in sæculum, et in sæculum sæculi. Per Christi gloriam, ejus possumus incarnationem intelligere, et omnes pariter ejus passiones, quæ ad eamdem incarnatio- nem pertinent, et propter quas glorificatur a fide- libus, quod tanta ac tam gravia sustinuerit propter nos, qui Deus erat. Nomen autem hujus gloriæ, Christus est, qui in præsenti sæculo benedicitur ut superius declaravimus, et multo magis benedi- cetur in futuro, quando nullus ei maledicet, omni- bus nimirum tunc ei subjectis. Possumus etiam per ejus gloriam, circumloquendo ipsum Christum intelligere. Et replebitur gloria ejus omnis terra, Fiat, fiat. His verbis omnium gentium fides prædicitur. Ita etiam ad Moysem dixit Deus : Virit nomen meum quoniam implebitur gloria mea omnis terra ". Hoc et Isaias propheta audivit, clamantibus Seraphim : Sanctus, sanctus, sanctus Dominus, Deus Sabaoth, plena est omnis terra gloria ejus s. llam autem repetitionem verbi, fiat, intellige prout Jeclaravi- Exod. 1, 14. • Ibid. Num. xiv, 21. Isa. vi, 3. Varia lectiones. (66) Ad verbum, Nimirum, Qui est, quod nomen semper habet, ut ipse se, etc.
42α They did not remember his hand. ‘Hand’ is what he calls his power, that worked good for the Hebrews and evil for their enemies. 42β The day he redeemed them from an oppressor’s hand. ‘They did not remember’ is to be understood here also. ‘Oppressor’ is what he calls Pharaoh. 43 How he set his signs in Egypt and his marvels in the plain of Tanis. Nor did they remember how he set his signs, and so on. Many say that ‘signs’ and ‘marvels’ are the same thing, by a repetition of the expression. Some, however, have called ‘signs’ those things that brought ruin by natural means, such as the disease of the cattle, for it is the nature of disease to kill, and the destruction brought by the locust, for it is in the nature of the locust to destroy crops, and ‘marvels’ those things contrary to nature, such as the changing of water into blood and the continued appearance of frogs that live by water on dry land, and suchlike. 44α And turned their rivers into blood. This is the first plague of the Egyptians. We call the river Nile ‘rivers’, for it alone flows through Egypt. It has been said how the Hebrew dialect sometimes expresses singulars by the plural. Some say that it is spoken of in the plural on account of the streams branching out from the Nile which in turn are called rivers on account of the quantity of the waters. The ‘their’ you will make refer to the Egyptians, for having said ‘in Egypt’ he indicated the Egyptians. 44β And their rain-waters, so that they could not drink. ‘Rain-waters’ is what he calls the cisterns in which they would store the waters from rain. Some call the wells also ‘rain-waters’ in a looser way (that is, by the figure of catachresis). 45α He sent the dog-fly against them and it devoured them. This is the fourth plague. The second was that of the frogs and the third that of the gnats. Just as above when recounting the benefactions towards the Hebrews he did not preserve their order, so neither does he now in relation to the plagues against the Egyptians, and what we said then will be sufficient. For his aim in the present case was only to show all the ele- ments marshalled against Pharaoh at God’s decree, since Moses had earlier recorded their order. Ex 7-12
PG 128:811Κυνόμυια δέ ἐστι, μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής· κατέφαγε δὲ καταχρηστικῶς, ἀντὶ τοῦ, κατέδακε. β Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Ἐλυμήνατο δάκνων καὶ αὐτὸς, καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν ἁρπάζων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἀηδίας ἐμπιμπλῶν. 46 Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν, καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγκεῖσθαι ταῖς παρὰ Μωυσέως ἀπηριθμημέναις πληγαῖς ἡ ἐρυσίβη, ἀλλ’ ἔγκειται καὶ αὐτή· ἔστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὸν γέννημα, ὃ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει, τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ὀγδόη δὲ πληγὴ ἦν, ἡ τῆς ἀκρίδος. α Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον αὐτῶν. Ἀπενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Ἑβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. β Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγὴ, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωυσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπεριλαμβάνεται. Ἀπὸ γὰρ ταύτης ἔσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον· ταυτὶ γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. Ὥσπερ οὖν ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιώτατον, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. 48 Καὶ παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ τὴν ὕπαρξιν αὐτῶν τῷ πυρί. | Ἡ χάλαζα μετὰ πυρὸς παραδόξως καταφερομένη, πρὸ πάντων μὲν, τὴν ἄμπελον ἀπενέκρου καὶ τὰς συκαμίνους, ὡς μὴ δυναμένας ὅλως ἀντισχεῖν τῇ πρώτῃ προσβολῇ, εἶτα δὴ τὰ κτήνη, ὅσα ἐν τοῖς πεδίοις ἐνέμοντο, ὡς ἐπὶ μικρὸν ἀντέχοντα, ἔπειτα καὶ πᾶσαν βοτάνην καὶ πᾶν φυτὸν, τὸ ἐν ταύτῃ πῦρ ἐπεβόσκετο· καὶ ἦν τὸ πρᾶγμα τεράστιον, πυρὸς ἐν ὕδατι τρέχοντος. Ὕπαρξιν δὲ, εἴτουν πλοῦτον, καλεῖ, τὸν καρπὸν τῶν βοτανῶν καὶ τῶν φυτῶν. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι εἰ καὶ πᾶσαν βοτάνην καὶ πᾶν ξύλον ἡ πληγὴ αὕτη διαφθεῖραι ἱστόρηται, ἀλλ’ οὖν ὑπελίπετό τινα, ἃ κατέφαγεν ἡ ἀκρὶς μετὰ τὴν πυρίπλοκον χάλαζαν ἐπελθοῦσα, περὶ ἧς εἴρηται, ὅτι Καὶ κατέδεται πᾶσαν βοτάνην τῆς γῆς, καὶ πάντα τὸν καρπὸν τῶν ξύλων, ὃν ὑπελίπετο ἡ χάλαζα. Καθολικῶς οὖν ἀνωτέρω εἶπε, διὰ τὸ μικροῦ πάντα διαφθαρῆναι. 46 Add. [MF in marg.]PABHV: Ἰωὴλ δὲ, ἕτερον λέγει τὸν βροῦχον καὶ ἕτερον τὴν ἐρισίβην [Joel 1.] : om. SC.
The dog-fly is a vicious and importunate fly; ‘devoured’ is used loosely in the sense of ‘bit viciously’. 45β And the frog and it destroyed them. It, too, brought destruction by biting and by carrying off and defiling their foods and filling them with utter disgust. 46 And he gave their crops to the rust and their labours to the locust. Even though it seems that the ‘rust’ is not to be found among the plagues enumerated by Moses, nevertheless it, too, is found there, for it is the young offspring of the locust, which is also called ‘locust larva’; this is what Aquila called it. By ‘crops’ he refers to those of the whole earth, and the same with ‘labours’ as being culti- vated with labour. The plague of the locust was the eighth. 47α And he killed their vine with hail. He put to death its fruitfulness. This was the seventh plague. 47β And their sycamores with frost. And this plague, even though it appears unmentioned by Moses, is nevertheless included in the hail, for frost has its composition from frozen rain. There are many sycamores in Egypt, for these abound particularly in warmer places. Just as hail is inimical to the vine, so is frost to sycamores. 48 And he surrendered their flocks to hail, and their subsistence to fire. The hail strangely borne along with fire would first of all kill off the vine and the syca- mores, as unable to withstand at all the initial assault, then, after holding out for a short time, the flocks grazing in the plains, then finally the fire within it would devour every herb and plant; and the matter was prodigious, with fire racing in water. Their ‘subsistence’, that is, their source of wealth, is what he calls their pasture and plants. It is needful to know that even though that this plague is said to have destroyed every pasture and every tree, but some were left over that the locust, descending after the fire-laced hail, then devoured, about which is said that And it devoured all the pasture of the land and all the fruit of the trees, which the hail left behind. He spoke above in a universal way on account of very nearly all having been destroyed. 46: But Joel says that locust larva is one thing and rust another [ Joel 1.4].
PG 128:813α Ἐξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς ὀργὴν θυμοῦ αὐτοῦ. Ὀργὴν ὑποληπτέον ἐνταῦθα, τὴν σφοδρότητα τοῦ θυμοῦ.Α τοῦ μ' ψαλμοῦ προείρηται. Χρὴ δὲ γινώσκειν, ὡς Εt Β Ἑβραῖοι τοὺς Δαβιδικούς ψαλμοὺς εἰς πέντε βίβλους διαιροῦντες, τέλος ἑκάστης τῶν τεσσάρων φασὶν ἕκαστον ψαλμόν, τέλος ἔχοντα, τὸ Γένοιτο, γένοιτο · καὶ εἶναι μὲν τέλος πρώτης βίβλου τὸν μ', τῆς δευτέρας δὲ τὸν οα', τῆς δὲ τρίτης τὸν πη, τῆς δὲ τετάρτης τὸν ρε' · τῆς πέμπτης γὰρ ὁ τελευταίες πέρας ἐστίν. Ἐξέλιπον οἱ ὕμνοι Δαβίδ τοῦ υἱοῦ Ιεσσαί. Ψαλμὸς τῷ 'Ασάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΒ'. Καὶ μὴν τοῦ Δαβιδ εἶναι πάντας τοὺς ψαλμοὺς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου αὐτῶν ἀπεδείξαμεν· πῶς οὖν ἐξέλιπον· ; ὥστε οὐχ οἱ ψαλμοὶ ἐξέλιπον, ἀλλ' οἱ ὕμνοι. Τῶν γὰρ ψαλμῶν ὧν ἐποίει τοὺς μὲν αὐτὸς ὑμνώδει τῷ Θεῷ διὰ τῆς ἑαυτοῦ κιθάρας· τοὺς δὲ τοῖς χοράρχαις ἐδίδου μελῳδεῖν, καθάπερ τόν τε προκείμενον, καὶ τοὺς ἐφεξῆς ἕνδεκα τῷ Ασάφ, καὶ ἄλλους ἄλλοις, ὡς ἐν τῷ δηλωθέντι προοιμίῳ, παραδέδοται· τὸ γοῦν 'Εξέλιπον δηλοί, ὅτι οἱ ἑξῆς λοιποὶ ψαλμοὶ οὐχ ὑμνῳδήθησαν παρὰ τοῦ Δαβίδ, εἰ καὶ παρ' αὐτοῦ ἐποιήθησαν. Χρὴ δὲ θαυμάζειν ὅπως ἡ θεία χάρις τοῦ Πνεύματος τοῖς διαφόροις πάθεσι τῶν ἀνθρωπίνων λογισμῶν διά φορα φάρμακα διὰ τῶν ψαλμῶν ἐδήλωσε, καθά- περ καὶ νῦν ἐπὶ τοῦ παρόντος· πρὸς γὰρ τοὺς μικροψύχους καὶ σκανδαλιζομένους ἐπὶ τοῖς ἀνεξε ρευνήτοις κρίματι τοῦ Θεοῦ, ὅπως ἀνέχεται μὲν εὐη μεροῦντας τοὺς πονηρούς, περιορᾷ δὲ τοὺς κακοπα- θοῦντας ἀγαθοὺς, ὁ ψαλμὸς ὁρᾷ · καὶ ἐσχημάτισται μὲν προσώπῳ τοῦ ἐν Βαβυλῶνι δορυαλώτου λαού, καὶ μάλιστα τοῦ θεοφιλεστέρου· ἁρμ ζει δὲ παντὶ, παραμυθούμενος (67) τὴν ἑκάστου μικροψυχίαν. Ως ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ. Το 'Ως βεβαιω τικόν ἐστιν. Οντως, φησίν, ἀγαθός ἐστιν ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ · οἷα διὰ θλίψεων παιδαγωγῶν, καὶ σωτηρίαν αὐτῷ πραγματευόμενος· οὐκ ἐκ μίσους γὰρ, ἀλλ* ἐξ ἀγάπης αἱ παιδεῖαι, καὶ πρὸς διόρθωσιν. Τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ. Τοῦτο δὲ ῶν κρίνεται παρὰ τοῖς ὀρθὰ λογιζομένοις· καρδίαν γὰρ ἐνταῦθα τὸν λογισμὸν ὑποληπτέον. Ἐμοῦ δὲ παρὰ μικρὸν ἐσαλεύθησαν οι πόδες. Πόδας καλεῖ τοὺς λογισμοὺς τοὺς ὑπερείδοντας τῆς ψυχῆς τὴν εὐσέβειαν. Μικροῦ, φησί, παρετράπην, καὶ ὑπεσύρην εἰς ὅλισθον τοῦ μὴ τὸν Θεὸν οἴεσθαι προνοεῖν τοῦ κόσμου. ἐσαλεύθησαν Διὸ παραμυθούμενος, EUTHYMII ZIGABENI mnus in One psalmi st. Illud etiam scire oportet, quod Hebraei dividunt Davidicos psalmos in quin que libros, quodque quatuor primos libros habere dicunt in fine ultimi psalmi, Fial, fat. priui quidem libri finem esse dicunt psalmum XL, se- cundi Lxxi, tertii Lxxxvili, quarti cv, quinti autem libri finis ultimo clauditur psalmo. Defecerunt hymni David filii Jesse. Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXII. B Docuimus in Procemio operis, omnes psalmos compositos fuisse a beato David ; quomodo igitur nunc præsenti psalmo inscribitur, quod defecerint? Quia scilicet non defecisse psalmos, sed hymnos dicit. Siquidem psalmorum alius, veluti hymnos ac laudes ipse sua Deo canebat cithara, alios vero cantorum ducibus canendos præbebat, sicuti pra- sentem psalmum, et undecim alios sequentes, quos unius chori cantorum principi Asaph, modulandos dedit, item aliis alios, quemadmodum ibidem ple nius diximus. Dictio igitur defecerunt, non negat sequentes psalmos compositos fuisse a beato David, sed ab eo negat fuisse decantatos. Illud autem ad- miratione dignum est, quomodo sancti Spiritus gratia multiplicibus hominum affectibus, ac variis animorum ægritudinibus, multiplicia etiam ae varia per psalmos pharmaca miscuerit, sicuti impræsen- Liarum facit. Pertinet enim hic pralinus ad pu- sillanimes, et ad eos qui in imperscrutabilibus Dei judiciis facile scandalizantur, dum scilicet cernunt Deum pravorum hominum quam plurimos non tantum tolerare, sed scelestissimos quosque feliciter persæpe vivere, contra autem probos in afflictionibus et calamitatibus ut plurimum __constituto& esse, el pene negligi ab eo. Efferendus est autem hic psalmus, ex Israelitici populi persona, qui ca- ptivus detinebatur in Babylone, et ex illorum præsertim, qui in toto illo populo magis pii in Deum, ac magis religiosi fuerunt: tametsi unicuique etiam fideli accommodari possit qui proximi sui pusilla- nimitatem studeat consolari. Vers. 1. Quam bonus Deus ipsi Israel. Dictio, quam, confirmantis vim habet hoc in loco. Vere, inquit, bonus est Deus populo Israel : quippe qui per affictiones et calamitates eum erudit et ca- stigat, quique salutem ei excogitat. Neque enim ex odio castigat aliquem Deus, aut diright, sed præ amore et dilectione. Iis qui recto sunt corde. Cum Deus adeo bonus sit, ut docuimus, talis etiam esse judicatur ab iis qui recte sentiunt. Cordis etenim appellatione hic mens et cogitatio ipsa intelligitur. C D VERS. 2. Mei autem pene moti sunt pedes. Per pedes hic cogitationes intelligit, veluti quæ anim.æ nostræ religionem pedum instar regunt ac susti- neut. Pene, inquit, perversus, ac pene lapsus sum, nt nullam Deum crederem mundi habere providen- tiam. Quod autem Latinus interpres dixit, moti sunt, Græca dictio aliquanto significan- tius exprimit, et nos propius dicere possumus fluctuarunt.) Varia lectiones. vertendum: Potest autem om nibus accommoaari, et uniuscujusque pusillanimita - tem solatur. (67) Videtur interpres legisse παραμυθουμένῳ
49α He sent on them the anger of his rage. ‘Anger’ here is to be understood as the vehemence of his rage.
β Θυμὸν καὶ ὀργὴν καὶ θλῖψιν. Τὰς τιμωρίας οὕτως ὠνόμασεν· ὁ γὰρ Θεὸς, ἀπαθής· καὶ θυμὸν μὲν νοήσεις, τὰς ἧττον κολαζούσας, ὀργὴν δὲ, τὰς μᾶλλον, θλῖψιν δὲ, τὰς ἔτι.Α τοῦ μ' ψαλμοῦ προείρηται. Χρὴ δὲ γινώσκειν, ὡς Εt Β Ἑβραῖοι τοὺς Δαβιδικούς ψαλμοὺς εἰς πέντε βίβλους διαιροῦντες, τέλος ἑκάστης τῶν τεσσάρων φασὶν ἕκαστον ψαλμόν, τέλος ἔχοντα, τὸ Γένοιτο, γένοιτο · καὶ εἶναι μὲν τέλος πρώτης βίβλου τὸν μ', τῆς δευτέρας δὲ τὸν οα', τῆς δὲ τρίτης τὸν πη, τῆς δὲ τετάρτης τὸν ρε' · τῆς πέμπτης γὰρ ὁ τελευταίες πέρας ἐστίν. Ἐξέλιπον οἱ ὕμνοι Δαβίδ τοῦ υἱοῦ Ιεσσαί. Ψαλμὸς τῷ 'Ασάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΒ'. Καὶ μὴν τοῦ Δαβιδ εἶναι πάντας τοὺς ψαλμοὺς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου αὐτῶν ἀπεδείξαμεν· πῶς οὖν ἐξέλιπον· ; ὥστε οὐχ οἱ ψαλμοὶ ἐξέλιπον, ἀλλ' οἱ ὕμνοι. Τῶν γὰρ ψαλμῶν ὧν ἐποίει τοὺς μὲν αὐτὸς ὑμνώδει τῷ Θεῷ διὰ τῆς ἑαυτοῦ κιθάρας· τοὺς δὲ τοῖς χοράρχαις ἐδίδου μελῳδεῖν, καθάπερ τόν τε προκείμενον, καὶ τοὺς ἐφεξῆς ἕνδεκα τῷ Ασάφ, καὶ ἄλλους ἄλλοις, ὡς ἐν τῷ δηλωθέντι προοιμίῳ, παραδέδοται· τὸ γοῦν 'Εξέλιπον δηλοί, ὅτι οἱ ἑξῆς λοιποὶ ψαλμοὶ οὐχ ὑμνῳδήθησαν παρὰ τοῦ Δαβίδ, εἰ καὶ παρ' αὐτοῦ ἐποιήθησαν. Χρὴ δὲ θαυμάζειν ὅπως ἡ θεία χάρις τοῦ Πνεύματος τοῖς διαφόροις πάθεσι τῶν ἀνθρωπίνων λογισμῶν διά φορα φάρμακα διὰ τῶν ψαλμῶν ἐδήλωσε, καθά- περ καὶ νῦν ἐπὶ τοῦ παρόντος· πρὸς γὰρ τοὺς μικροψύχους καὶ σκανδαλιζομένους ἐπὶ τοῖς ἀνεξε ρευνήτοις κρίματι τοῦ Θεοῦ, ὅπως ἀνέχεται μὲν εὐη μεροῦντας τοὺς πονηρούς, περιορᾷ δὲ τοὺς κακοπα- θοῦντας ἀγαθοὺς, ὁ ψαλμὸς ὁρᾷ · καὶ ἐσχημάτισται μὲν προσώπῳ τοῦ ἐν Βαβυλῶνι δορυαλώτου λαού, καὶ μάλιστα τοῦ θεοφιλεστέρου· ἁρμ ζει δὲ παντὶ, παραμυθούμενος (67) τὴν ἑκάστου μικροψυχίαν. Ως ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ. Το 'Ως βεβαιω τικόν ἐστιν. Οντως, φησίν, ἀγαθός ἐστιν ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ · οἷα διὰ θλίψεων παιδαγωγῶν, καὶ σωτηρίαν αὐτῷ πραγματευόμενος· οὐκ ἐκ μίσους γὰρ, ἀλλ* ἐξ ἀγάπης αἱ παιδεῖαι, καὶ πρὸς διόρθωσιν. Τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ. Τοῦτο δὲ ῶν κρίνεται παρὰ τοῖς ὀρθὰ λογιζομένοις· καρδίαν γὰρ ἐνταῦθα τὸν λογισμὸν ὑποληπτέον. Ἐμοῦ δὲ παρὰ μικρὸν ἐσαλεύθησαν οι πόδες. Πόδας καλεῖ τοὺς λογισμοὺς τοὺς ὑπερείδοντας τῆς ψυχῆς τὴν εὐσέβειαν. Μικροῦ, φησί, παρετράπην, καὶ ὑπεσύρην εἰς ὅλισθον τοῦ μὴ τὸν Θεὸν οἴεσθαι προνοεῖν τοῦ κόσμου. ἐσαλεύθησαν Διὸ παραμυθούμενος, EUTHYMII ZIGABENI mnus in One psalmi st. Illud etiam scire oportet, quod Hebraei dividunt Davidicos psalmos in quin que libros, quodque quatuor primos libros habere dicunt in fine ultimi psalmi, Fial, fat. priui quidem libri finem esse dicunt psalmum XL, se- cundi Lxxi, tertii Lxxxvili, quarti cv, quinti autem libri finis ultimo clauditur psalmo. Defecerunt hymni David filii Jesse. Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXII. B Docuimus in Procemio operis, omnes psalmos compositos fuisse a beato David ; quomodo igitur nunc præsenti psalmo inscribitur, quod defecerint? Quia scilicet non defecisse psalmos, sed hymnos dicit. Siquidem psalmorum alius, veluti hymnos ac laudes ipse sua Deo canebat cithara, alios vero cantorum ducibus canendos præbebat, sicuti pra- sentem psalmum, et undecim alios sequentes, quos unius chori cantorum principi Asaph, modulandos dedit, item aliis alios, quemadmodum ibidem ple nius diximus. Dictio igitur defecerunt, non negat sequentes psalmos compositos fuisse a beato David, sed ab eo negat fuisse decantatos. Illud autem ad- miratione dignum est, quomodo sancti Spiritus gratia multiplicibus hominum affectibus, ac variis animorum ægritudinibus, multiplicia etiam ae varia per psalmos pharmaca miscuerit, sicuti impræsen- Liarum facit. Pertinet enim hic pralinus ad pu- sillanimes, et ad eos qui in imperscrutabilibus Dei judiciis facile scandalizantur, dum scilicet cernunt Deum pravorum hominum quam plurimos non tantum tolerare, sed scelestissimos quosque feliciter persæpe vivere, contra autem probos in afflictionibus et calamitatibus ut plurimum __constituto& esse, el pene negligi ab eo. Efferendus est autem hic psalmus, ex Israelitici populi persona, qui ca- ptivus detinebatur in Babylone, et ex illorum præsertim, qui in toto illo populo magis pii in Deum, ac magis religiosi fuerunt: tametsi unicuique etiam fideli accommodari possit qui proximi sui pusilla- nimitatem studeat consolari. Vers. 1. Quam bonus Deus ipsi Israel. Dictio, quam, confirmantis vim habet hoc in loco. Vere, inquit, bonus est Deus populo Israel : quippe qui per affictiones et calamitates eum erudit et ca- stigat, quique salutem ei excogitat. Neque enim ex odio castigat aliquem Deus, aut diright, sed præ amore et dilectione. Iis qui recto sunt corde. Cum Deus adeo bonus sit, ut docuimus, talis etiam esse judicatur ab iis qui recte sentiunt. Cordis etenim appellatione hic mens et cogitatio ipsa intelligitur. C D VERS. 2. Mei autem pene moti sunt pedes. Per pedes hic cogitationes intelligit, veluti quæ anim.æ nostræ religionem pedum instar regunt ac susti- neut. Pene, inquit, perversus, ac pene lapsus sum, nt nullam Deum crederem mundi habere providen- tiam. Quod autem Latinus interpres dixit, moti sunt, Græca dictio aliquanto significan- tius exprimit, et nos propius dicere possumus fluctuarunt.) Varia lectiones. vertendum: Potest autem om nibus accommoaari, et uniuscujusque pusillanimita - tem solatur. (67) Videtur interpres legisse παραμυθουμένῳ
49β Rage and anger and affliction. He named the punishments in this manner, for God is passionless, and ‘rage’ you will understand as lesser the chastisements, ‘anger’ as the greater ones, and ‘affliction’ as the still more severe.
γ Ἀποστολὴν δι’ ἀγγέλων πονηρῶν. Ἀπόσταλμα οὔσας καὶ κόμισμα δι’ ἀγγέλων πονηρῶν, οὐ φύσει, οὐδὲ προαιρέσει, ἀλλὰ πόνον ἐπαγόντων, ὡς ὑπουργούντων ταῖς τιμωρίαις. Πονηροὺς γὰρ νῦν, τοὺς κολαστικοὺς καλεῖ.Α τοῦ μ' ψαλμοῦ προείρηται. Χρὴ δὲ γινώσκειν, ὡς Εt Β Ἑβραῖοι τοὺς Δαβιδικούς ψαλμοὺς εἰς πέντε βίβλους διαιροῦντες, τέλος ἑκάστης τῶν τεσσάρων φασὶν ἕκαστον ψαλμόν, τέλος ἔχοντα, τὸ Γένοιτο, γένοιτο · καὶ εἶναι μὲν τέλος πρώτης βίβλου τὸν μ', τῆς δευτέρας δὲ τὸν οα', τῆς δὲ τρίτης τὸν πη, τῆς δὲ τετάρτης τὸν ρε' · τῆς πέμπτης γὰρ ὁ τελευταίες πέρας ἐστίν. Ἐξέλιπον οἱ ὕμνοι Δαβίδ τοῦ υἱοῦ Ιεσσαί. Ψαλμὸς τῷ 'Ασάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΒ'. Καὶ μὴν τοῦ Δαβιδ εἶναι πάντας τοὺς ψαλμοὺς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου αὐτῶν ἀπεδείξαμεν· πῶς οὖν ἐξέλιπον· ; ὥστε οὐχ οἱ ψαλμοὶ ἐξέλιπον, ἀλλ' οἱ ὕμνοι. Τῶν γὰρ ψαλμῶν ὧν ἐποίει τοὺς μὲν αὐτὸς ὑμνώδει τῷ Θεῷ διὰ τῆς ἑαυτοῦ κιθάρας· τοὺς δὲ τοῖς χοράρχαις ἐδίδου μελῳδεῖν, καθάπερ τόν τε προκείμενον, καὶ τοὺς ἐφεξῆς ἕνδεκα τῷ Ασάφ, καὶ ἄλλους ἄλλοις, ὡς ἐν τῷ δηλωθέντι προοιμίῳ, παραδέδοται· τὸ γοῦν 'Εξέλιπον δηλοί, ὅτι οἱ ἑξῆς λοιποὶ ψαλμοὶ οὐχ ὑμνῳδήθησαν παρὰ τοῦ Δαβίδ, εἰ καὶ παρ' αὐτοῦ ἐποιήθησαν. Χρὴ δὲ θαυμάζειν ὅπως ἡ θεία χάρις τοῦ Πνεύματος τοῖς διαφόροις πάθεσι τῶν ἀνθρωπίνων λογισμῶν διά φορα φάρμακα διὰ τῶν ψαλμῶν ἐδήλωσε, καθά- περ καὶ νῦν ἐπὶ τοῦ παρόντος· πρὸς γὰρ τοὺς μικροψύχους καὶ σκανδαλιζομένους ἐπὶ τοῖς ἀνεξε ρευνήτοις κρίματι τοῦ Θεοῦ, ὅπως ἀνέχεται μὲν εὐη μεροῦντας τοὺς πονηρούς, περιορᾷ δὲ τοὺς κακοπα- θοῦντας ἀγαθοὺς, ὁ ψαλμὸς ὁρᾷ · καὶ ἐσχημάτισται μὲν προσώπῳ τοῦ ἐν Βαβυλῶνι δορυαλώτου λαού, καὶ μάλιστα τοῦ θεοφιλεστέρου· ἁρμ ζει δὲ παντὶ, παραμυθούμενος (67) τὴν ἑκάστου μικροψυχίαν. Ως ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ. Το 'Ως βεβαιω τικόν ἐστιν. Οντως, φησίν, ἀγαθός ἐστιν ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ · οἷα διὰ θλίψεων παιδαγωγῶν, καὶ σωτηρίαν αὐτῷ πραγματευόμενος· οὐκ ἐκ μίσους γὰρ, ἀλλ* ἐξ ἀγάπης αἱ παιδεῖαι, καὶ πρὸς διόρθωσιν. Τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ. Τοῦτο δὲ ῶν κρίνεται παρὰ τοῖς ὀρθὰ λογιζομένοις· καρδίαν γὰρ ἐνταῦθα τὸν λογισμὸν ὑποληπτέον. Ἐμοῦ δὲ παρὰ μικρὸν ἐσαλεύθησαν οι πόδες. Πόδας καλεῖ τοὺς λογισμοὺς τοὺς ὑπερείδοντας τῆς ψυχῆς τὴν εὐσέβειαν. Μικροῦ, φησί, παρετράπην, καὶ ὑπεσύρην εἰς ὅλισθον τοῦ μὴ τὸν Θεὸν οἴεσθαι προνοεῖν τοῦ κόσμου. ἐσαλεύθησαν Διὸ παραμυθούμενος, EUTHYMII ZIGABENI mnus in One psalmi st. Illud etiam scire oportet, quod Hebraei dividunt Davidicos psalmos in quin que libros, quodque quatuor primos libros habere dicunt in fine ultimi psalmi, Fial, fat. priui quidem libri finem esse dicunt psalmum XL, se- cundi Lxxi, tertii Lxxxvili, quarti cv, quinti autem libri finis ultimo clauditur psalmo. Defecerunt hymni David filii Jesse. Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXII. B Docuimus in Procemio operis, omnes psalmos compositos fuisse a beato David ; quomodo igitur nunc præsenti psalmo inscribitur, quod defecerint? Quia scilicet non defecisse psalmos, sed hymnos dicit. Siquidem psalmorum alius, veluti hymnos ac laudes ipse sua Deo canebat cithara, alios vero cantorum ducibus canendos præbebat, sicuti pra- sentem psalmum, et undecim alios sequentes, quos unius chori cantorum principi Asaph, modulandos dedit, item aliis alios, quemadmodum ibidem ple nius diximus. Dictio igitur defecerunt, non negat sequentes psalmos compositos fuisse a beato David, sed ab eo negat fuisse decantatos. Illud autem ad- miratione dignum est, quomodo sancti Spiritus gratia multiplicibus hominum affectibus, ac variis animorum ægritudinibus, multiplicia etiam ae varia per psalmos pharmaca miscuerit, sicuti impræsen- Liarum facit. Pertinet enim hic pralinus ad pu- sillanimes, et ad eos qui in imperscrutabilibus Dei judiciis facile scandalizantur, dum scilicet cernunt Deum pravorum hominum quam plurimos non tantum tolerare, sed scelestissimos quosque feliciter persæpe vivere, contra autem probos in afflictionibus et calamitatibus ut plurimum __constituto& esse, el pene negligi ab eo. Efferendus est autem hic psalmus, ex Israelitici populi persona, qui ca- ptivus detinebatur in Babylone, et ex illorum præsertim, qui in toto illo populo magis pii in Deum, ac magis religiosi fuerunt: tametsi unicuique etiam fideli accommodari possit qui proximi sui pusilla- nimitatem studeat consolari. Vers. 1. Quam bonus Deus ipsi Israel. Dictio, quam, confirmantis vim habet hoc in loco. Vere, inquit, bonus est Deus populo Israel : quippe qui per affictiones et calamitates eum erudit et ca- stigat, quique salutem ei excogitat. Neque enim ex odio castigat aliquem Deus, aut diright, sed præ amore et dilectione. Iis qui recto sunt corde. Cum Deus adeo bonus sit, ut docuimus, talis etiam esse judicatur ab iis qui recte sentiunt. Cordis etenim appellatione hic mens et cogitatio ipsa intelligitur. C D VERS. 2. Mei autem pene moti sunt pedes. Per pedes hic cogitationes intelligit, veluti quæ anim.æ nostræ religionem pedum instar regunt ac susti- neut. Pene, inquit, perversus, ac pene lapsus sum, nt nullam Deum crederem mundi habere providen- tiam. Quod autem Latinus interpres dixit, moti sunt, Græca dictio aliquanto significan- tius exprimit, et nos propius dicere possumus fluctuarunt.) Varia lectiones. vertendum: Potest autem om nibus accommoaari, et uniuscujusque pusillanimita - tem solatur. (67) Videtur interpres legisse παραμυθουμένῳ
49γ A dispatch through grievous angels. Being punishments sent and delivered through grievous angels, ‘grievous’ not by nature or by disposition, but bringing grief as ministering to the punishments, for ‘grievous’ here is what he calls the chastising angels.
α Ὡδοποίησε τρίβον τῇ ὀργῇ αὐτοῦ. Ἐποίησε τρίβον τῇ ὀργῇ αὐτοῦ, βαδίζειν κατὰ τῶν σκληρυνομένων Αἰγυπτίων, πρότερον ἠρεμούσῃ διὰ φιλανθρωπίαν. Tὸ γὰρ, ὡδοποίησεν, εἰ καὶ σύνθετόν ἐστιν, ἀλλ’ οὖν ἁπλῆν ἔχει τὴν σημασίαν. Ἢ καὶ ἄλλως, ἐποίησε τρίβον τῷ ὀλοθρεύοντι τὰ πρωτότοκα ἀγγέλῳ, μὴ ἐκκλίνειν ἐπὶ τὰς ἐσφραγισμένας φλιὰς, ἀλλὰ βαδίζειν κατὰ τῶν ἀσφραγίστων· τοῦτον γὰρ ὀργὴν νοήσεις, ὡς ὑπηρέτην τῆς ὀργῆς.Α τοῦ μ' ψαλμοῦ προείρηται. Χρὴ δὲ γινώσκειν, ὡς Εt Β Ἑβραῖοι τοὺς Δαβιδικούς ψαλμοὺς εἰς πέντε βίβλους διαιροῦντες, τέλος ἑκάστης τῶν τεσσάρων φασὶν ἕκαστον ψαλμόν, τέλος ἔχοντα, τὸ Γένοιτο, γένοιτο · καὶ εἶναι μὲν τέλος πρώτης βίβλου τὸν μ', τῆς δευτέρας δὲ τὸν οα', τῆς δὲ τρίτης τὸν πη, τῆς δὲ τετάρτης τὸν ρε' · τῆς πέμπτης γὰρ ὁ τελευταίες πέρας ἐστίν. Ἐξέλιπον οἱ ὕμνοι Δαβίδ τοῦ υἱοῦ Ιεσσαί. Ψαλμὸς τῷ 'Ασάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΒ'. Καὶ μὴν τοῦ Δαβιδ εἶναι πάντας τοὺς ψαλμοὺς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου αὐτῶν ἀπεδείξαμεν· πῶς οὖν ἐξέλιπον· ; ὥστε οὐχ οἱ ψαλμοὶ ἐξέλιπον, ἀλλ' οἱ ὕμνοι. Τῶν γὰρ ψαλμῶν ὧν ἐποίει τοὺς μὲν αὐτὸς ὑμνώδει τῷ Θεῷ διὰ τῆς ἑαυτοῦ κιθάρας· τοὺς δὲ τοῖς χοράρχαις ἐδίδου μελῳδεῖν, καθάπερ τόν τε προκείμενον, καὶ τοὺς ἐφεξῆς ἕνδεκα τῷ Ασάφ, καὶ ἄλλους ἄλλοις, ὡς ἐν τῷ δηλωθέντι προοιμίῳ, παραδέδοται· τὸ γοῦν 'Εξέλιπον δηλοί, ὅτι οἱ ἑξῆς λοιποὶ ψαλμοὶ οὐχ ὑμνῳδήθησαν παρὰ τοῦ Δαβίδ, εἰ καὶ παρ' αὐτοῦ ἐποιήθησαν. Χρὴ δὲ θαυμάζειν ὅπως ἡ θεία χάρις τοῦ Πνεύματος τοῖς διαφόροις πάθεσι τῶν ἀνθρωπίνων λογισμῶν διά φορα φάρμακα διὰ τῶν ψαλμῶν ἐδήλωσε, καθά- περ καὶ νῦν ἐπὶ τοῦ παρόντος· πρὸς γὰρ τοὺς μικροψύχους καὶ σκανδαλιζομένους ἐπὶ τοῖς ἀνεξε ρευνήτοις κρίματι τοῦ Θεοῦ, ὅπως ἀνέχεται μὲν εὐη μεροῦντας τοὺς πονηρούς, περιορᾷ δὲ τοὺς κακοπα- θοῦντας ἀγαθοὺς, ὁ ψαλμὸς ὁρᾷ · καὶ ἐσχημάτισται μὲν προσώπῳ τοῦ ἐν Βαβυλῶνι δορυαλώτου λαού, καὶ μάλιστα τοῦ θεοφιλεστέρου· ἁρμ ζει δὲ παντὶ, παραμυθούμενος (67) τὴν ἑκάστου μικροψυχίαν. Ως ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ. Το 'Ως βεβαιω τικόν ἐστιν. Οντως, φησίν, ἀγαθός ἐστιν ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ · οἷα διὰ θλίψεων παιδαγωγῶν, καὶ σωτηρίαν αὐτῷ πραγματευόμενος· οὐκ ἐκ μίσους γὰρ, ἀλλ* ἐξ ἀγάπης αἱ παιδεῖαι, καὶ πρὸς διόρθωσιν. Τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ. Τοῦτο δὲ ῶν κρίνεται παρὰ τοῖς ὀρθὰ λογιζομένοις· καρδίαν γὰρ ἐνταῦθα τὸν λογισμὸν ὑποληπτέον. Ἐμοῦ δὲ παρὰ μικρὸν ἐσαλεύθησαν οι πόδες. Πόδας καλεῖ τοὺς λογισμοὺς τοὺς ὑπερείδοντας τῆς ψυχῆς τὴν εὐσέβειαν. Μικροῦ, φησί, παρετράπην, καὶ ὑπεσύρην εἰς ὅλισθον τοῦ μὴ τὸν Θεὸν οἴεσθαι προνοεῖν τοῦ κόσμου. ἐσαλεύθησαν Διὸ παραμυθούμενος, EUTHYMII ZIGABENI mnus in One psalmi st. Illud etiam scire oportet, quod Hebraei dividunt Davidicos psalmos in quin que libros, quodque quatuor primos libros habere dicunt in fine ultimi psalmi, Fial, fat. priui quidem libri finem esse dicunt psalmum XL, se- cundi Lxxi, tertii Lxxxvili, quarti cv, quinti autem libri finis ultimo clauditur psalmo. Defecerunt hymni David filii Jesse. Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXII. B Docuimus in Procemio operis, omnes psalmos compositos fuisse a beato David ; quomodo igitur nunc præsenti psalmo inscribitur, quod defecerint? Quia scilicet non defecisse psalmos, sed hymnos dicit. Siquidem psalmorum alius, veluti hymnos ac laudes ipse sua Deo canebat cithara, alios vero cantorum ducibus canendos præbebat, sicuti pra- sentem psalmum, et undecim alios sequentes, quos unius chori cantorum principi Asaph, modulandos dedit, item aliis alios, quemadmodum ibidem ple nius diximus. Dictio igitur defecerunt, non negat sequentes psalmos compositos fuisse a beato David, sed ab eo negat fuisse decantatos. Illud autem ad- miratione dignum est, quomodo sancti Spiritus gratia multiplicibus hominum affectibus, ac variis animorum ægritudinibus, multiplicia etiam ae varia per psalmos pharmaca miscuerit, sicuti impræsen- Liarum facit. Pertinet enim hic pralinus ad pu- sillanimes, et ad eos qui in imperscrutabilibus Dei judiciis facile scandalizantur, dum scilicet cernunt Deum pravorum hominum quam plurimos non tantum tolerare, sed scelestissimos quosque feliciter persæpe vivere, contra autem probos in afflictionibus et calamitatibus ut plurimum __constituto& esse, el pene negligi ab eo. Efferendus est autem hic psalmus, ex Israelitici populi persona, qui ca- ptivus detinebatur in Babylone, et ex illorum præsertim, qui in toto illo populo magis pii in Deum, ac magis religiosi fuerunt: tametsi unicuique etiam fideli accommodari possit qui proximi sui pusilla- nimitatem studeat consolari. Vers. 1. Quam bonus Deus ipsi Israel. Dictio, quam, confirmantis vim habet hoc in loco. Vere, inquit, bonus est Deus populo Israel : quippe qui per affictiones et calamitates eum erudit et ca- stigat, quique salutem ei excogitat. Neque enim ex odio castigat aliquem Deus, aut diright, sed præ amore et dilectione. Iis qui recto sunt corde. Cum Deus adeo bonus sit, ut docuimus, talis etiam esse judicatur ab iis qui recte sentiunt. Cordis etenim appellatione hic mens et cogitatio ipsa intelligitur. C D VERS. 2. Mei autem pene moti sunt pedes. Per pedes hic cogitationes intelligit, veluti quæ anim.æ nostræ religionem pedum instar regunt ac susti- neut. Pene, inquit, perversus, ac pene lapsus sum, nt nullam Deum crederem mundi habere providen- tiam. Quod autem Latinus interpres dixit, moti sunt, Græca dictio aliquanto significan- tius exprimit, et nos propius dicere possumus fluctuarunt.) Varia lectiones. vertendum: Potest autem om nibus accommoaari, et uniuscujusque pusillanimita - tem solatur. (67) Videtur interpres legisse παραμυθουμένῳ
50α He made passable a path for his anger. He made a path for his anger, previously at rest on account of his benevolence, to move against the hardened Egyptians. He ‘made passable’, even though it is a composite word, nevertheless has a simple meaning. Or in a different way, he made a path for the angel bringing destruction to the first-born not to turn aside to the marked doorposts but to proceed against the unmarked ones; for this angel you will understand as ‘anger’ as being a minister of anger.
β Οὐκ ἐφείσατο ἀπὸ θανάτου τῶν ψυχῶν αὐτῶν. Τοῦτο, δεκάτη πληγή. Οὐκ ἐφείσατο τῶν ψυχῶν αὐτῶν ἀπὸ θανάτου, εἴτουν ἀπὸ τοῦ θανατοῦν, ὅ ἐστιν, ἐν τῷ θανατοῦν. Αὐτῶν δὲ, δηλονότι τῶν πρωτοτόκων· ἢ καὶ ἄλλως, ψυχὰς, τὰ πρωτότοκα νοήσεις, ὡς ἰσόψυχα διὰ τὴν ἄγαν στοργήν. Οὐκ ἐφείσατο δὲ εἶπε, διότι Τελευτήσει, φησὶ, πᾶν πρωτότοκον ἐν γῇ Αἰγύπτου, ἀπὸ τοῦ πρωτοτόκου Φαραὼ, ὃς κάθηται ἐπὶ τοῦ θρόνου, καὶ ἕως τοῦ πρωτοτόκου τῆς θεραπαίνης τῆς παρὰ τὸν μύλον, καὶ ἕως πρωτοτόκου παντὸς κτήνους.Α τοῦ μ' ψαλμοῦ προείρηται. Χρὴ δὲ γινώσκειν, ὡς Εt Β Ἑβραῖοι τοὺς Δαβιδικούς ψαλμοὺς εἰς πέντε βίβλους διαιροῦντες, τέλος ἑκάστης τῶν τεσσάρων φασὶν ἕκαστον ψαλμόν, τέλος ἔχοντα, τὸ Γένοιτο, γένοιτο · καὶ εἶναι μὲν τέλος πρώτης βίβλου τὸν μ', τῆς δευτέρας δὲ τὸν οα', τῆς δὲ τρίτης τὸν πη, τῆς δὲ τετάρτης τὸν ρε' · τῆς πέμπτης γὰρ ὁ τελευταίες πέρας ἐστίν. Ἐξέλιπον οἱ ὕμνοι Δαβίδ τοῦ υἱοῦ Ιεσσαί. Ψαλμὸς τῷ 'Ασάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΒ'. Καὶ μὴν τοῦ Δαβιδ εἶναι πάντας τοὺς ψαλμοὺς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου αὐτῶν ἀπεδείξαμεν· πῶς οὖν ἐξέλιπον· ; ὥστε οὐχ οἱ ψαλμοὶ ἐξέλιπον, ἀλλ' οἱ ὕμνοι. Τῶν γὰρ ψαλμῶν ὧν ἐποίει τοὺς μὲν αὐτὸς ὑμνώδει τῷ Θεῷ διὰ τῆς ἑαυτοῦ κιθάρας· τοὺς δὲ τοῖς χοράρχαις ἐδίδου μελῳδεῖν, καθάπερ τόν τε προκείμενον, καὶ τοὺς ἐφεξῆς ἕνδεκα τῷ Ασάφ, καὶ ἄλλους ἄλλοις, ὡς ἐν τῷ δηλωθέντι προοιμίῳ, παραδέδοται· τὸ γοῦν 'Εξέλιπον δηλοί, ὅτι οἱ ἑξῆς λοιποὶ ψαλμοὶ οὐχ ὑμνῳδήθησαν παρὰ τοῦ Δαβίδ, εἰ καὶ παρ' αὐτοῦ ἐποιήθησαν. Χρὴ δὲ θαυμάζειν ὅπως ἡ θεία χάρις τοῦ Πνεύματος τοῖς διαφόροις πάθεσι τῶν ἀνθρωπίνων λογισμῶν διά φορα φάρμακα διὰ τῶν ψαλμῶν ἐδήλωσε, καθά- περ καὶ νῦν ἐπὶ τοῦ παρόντος· πρὸς γὰρ τοὺς μικροψύχους καὶ σκανδαλιζομένους ἐπὶ τοῖς ἀνεξε ρευνήτοις κρίματι τοῦ Θεοῦ, ὅπως ἀνέχεται μὲν εὐη μεροῦντας τοὺς πονηρούς, περιορᾷ δὲ τοὺς κακοπα- θοῦντας ἀγαθοὺς, ὁ ψαλμὸς ὁρᾷ · καὶ ἐσχημάτισται μὲν προσώπῳ τοῦ ἐν Βαβυλῶνι δορυαλώτου λαού, καὶ μάλιστα τοῦ θεοφιλεστέρου· ἁρμ ζει δὲ παντὶ, παραμυθούμενος (67) τὴν ἑκάστου μικροψυχίαν. Ως ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ. Το 'Ως βεβαιω τικόν ἐστιν. Οντως, φησίν, ἀγαθός ἐστιν ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ · οἷα διὰ θλίψεων παιδαγωγῶν, καὶ σωτηρίαν αὐτῷ πραγματευόμενος· οὐκ ἐκ μίσους γὰρ, ἀλλ* ἐξ ἀγάπης αἱ παιδεῖαι, καὶ πρὸς διόρθωσιν. Τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ. Τοῦτο δὲ ῶν κρίνεται παρὰ τοῖς ὀρθὰ λογιζομένοις· καρδίαν γὰρ ἐνταῦθα τὸν λογισμὸν ὑποληπτέον. Ἐμοῦ δὲ παρὰ μικρὸν ἐσαλεύθησαν οι πόδες. Πόδας καλεῖ τοὺς λογισμοὺς τοὺς ὑπερείδοντας τῆς ψυχῆς τὴν εὐσέβειαν. Μικροῦ, φησί, παρετράπην, καὶ ὑπεσύρην εἰς ὅλισθον τοῦ μὴ τὸν Θεὸν οἴεσθαι προνοεῖν τοῦ κόσμου. ἐσαλεύθησαν Διὸ παραμυθούμενος, EUTHYMII ZIGABENI mnus in One psalmi st. Illud etiam scire oportet, quod Hebraei dividunt Davidicos psalmos in quin que libros, quodque quatuor primos libros habere dicunt in fine ultimi psalmi, Fial, fat. priui quidem libri finem esse dicunt psalmum XL, se- cundi Lxxi, tertii Lxxxvili, quarti cv, quinti autem libri finis ultimo clauditur psalmo. Defecerunt hymni David filii Jesse. Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXII. B Docuimus in Procemio operis, omnes psalmos compositos fuisse a beato David ; quomodo igitur nunc præsenti psalmo inscribitur, quod defecerint? Quia scilicet non defecisse psalmos, sed hymnos dicit. Siquidem psalmorum alius, veluti hymnos ac laudes ipse sua Deo canebat cithara, alios vero cantorum ducibus canendos præbebat, sicuti pra- sentem psalmum, et undecim alios sequentes, quos unius chori cantorum principi Asaph, modulandos dedit, item aliis alios, quemadmodum ibidem ple nius diximus. Dictio igitur defecerunt, non negat sequentes psalmos compositos fuisse a beato David, sed ab eo negat fuisse decantatos. Illud autem ad- miratione dignum est, quomodo sancti Spiritus gratia multiplicibus hominum affectibus, ac variis animorum ægritudinibus, multiplicia etiam ae varia per psalmos pharmaca miscuerit, sicuti impræsen- Liarum facit. Pertinet enim hic pralinus ad pu- sillanimes, et ad eos qui in imperscrutabilibus Dei judiciis facile scandalizantur, dum scilicet cernunt Deum pravorum hominum quam plurimos non tantum tolerare, sed scelestissimos quosque feliciter persæpe vivere, contra autem probos in afflictionibus et calamitatibus ut plurimum __constituto& esse, el pene negligi ab eo. Efferendus est autem hic psalmus, ex Israelitici populi persona, qui ca- ptivus detinebatur in Babylone, et ex illorum præsertim, qui in toto illo populo magis pii in Deum, ac magis religiosi fuerunt: tametsi unicuique etiam fideli accommodari possit qui proximi sui pusilla- nimitatem studeat consolari. Vers. 1. Quam bonus Deus ipsi Israel. Dictio, quam, confirmantis vim habet hoc in loco. Vere, inquit, bonus est Deus populo Israel : quippe qui per affictiones et calamitates eum erudit et ca- stigat, quique salutem ei excogitat. Neque enim ex odio castigat aliquem Deus, aut diright, sed præ amore et dilectione. Iis qui recto sunt corde. Cum Deus adeo bonus sit, ut docuimus, talis etiam esse judicatur ab iis qui recte sentiunt. Cordis etenim appellatione hic mens et cogitatio ipsa intelligitur. C D VERS. 2. Mei autem pene moti sunt pedes. Per pedes hic cogitationes intelligit, veluti quæ anim.æ nostræ religionem pedum instar regunt ac susti- neut. Pene, inquit, perversus, ac pene lapsus sum, nt nullam Deum crederem mundi habere providen- tiam. Quod autem Latinus interpres dixit, moti sunt, Græca dictio aliquanto significan- tius exprimit, et nos propius dicere possumus fluctuarunt.) Varia lectiones. vertendum: Potest autem om nibus accommoaari, et uniuscujusque pusillanimita - tem solatur. (67) Videtur interpres legisse παραμυθουμένῳ
50β He did not spare their souls from death. This is the tenth plague. He did not spare their souls from death, namely, from being put to death, which is, in being put to death. ‘Their’, that is, of the first-born; or else you will un- derstand ‘souls’ as their first-born, insofar as they were valued equally with their own souls on account of their great affection for them. He said ‘he did not spare’ because, Every firstborn in the land of Egypt shall die, from the firstborn of Pharaoh who sits on the throne to the firstborn of the serving-girl by the mill and the firstborn of every animal.
γ Καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν εἰς θάνατον συνέκλεισε. Τοῦτο, πέμπτη πληγή. Ἐτελεύτησε γὰρ, φησὶ, πάντα τὰ κτήνη τῶν Αἰγυπτίων, δηλαδὴ τὰ ἐν τοῖς πεδίοις. Tὸ δὲ, συνέκλεισεν, ἀντὶ τοῦ, συνέσχεν ἀφύκτως, εἴτουν ἐθανάτωσε.Α τοῦ μ' ψαλμοῦ προείρηται. Χρὴ δὲ γινώσκειν, ὡς Εt Β Ἑβραῖοι τοὺς Δαβιδικούς ψαλμοὺς εἰς πέντε βίβλους διαιροῦντες, τέλος ἑκάστης τῶν τεσσάρων φασὶν ἕκαστον ψαλμόν, τέλος ἔχοντα, τὸ Γένοιτο, γένοιτο · καὶ εἶναι μὲν τέλος πρώτης βίβλου τὸν μ', τῆς δευτέρας δὲ τὸν οα', τῆς δὲ τρίτης τὸν πη, τῆς δὲ τετάρτης τὸν ρε' · τῆς πέμπτης γὰρ ὁ τελευταίες πέρας ἐστίν. Ἐξέλιπον οἱ ὕμνοι Δαβίδ τοῦ υἱοῦ Ιεσσαί. Ψαλμὸς τῷ 'Ασάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΒ'. Καὶ μὴν τοῦ Δαβιδ εἶναι πάντας τοὺς ψαλμοὺς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου αὐτῶν ἀπεδείξαμεν· πῶς οὖν ἐξέλιπον· ; ὥστε οὐχ οἱ ψαλμοὶ ἐξέλιπον, ἀλλ' οἱ ὕμνοι. Τῶν γὰρ ψαλμῶν ὧν ἐποίει τοὺς μὲν αὐτὸς ὑμνώδει τῷ Θεῷ διὰ τῆς ἑαυτοῦ κιθάρας· τοὺς δὲ τοῖς χοράρχαις ἐδίδου μελῳδεῖν, καθάπερ τόν τε προκείμενον, καὶ τοὺς ἐφεξῆς ἕνδεκα τῷ Ασάφ, καὶ ἄλλους ἄλλοις, ὡς ἐν τῷ δηλωθέντι προοιμίῳ, παραδέδοται· τὸ γοῦν 'Εξέλιπον δηλοί, ὅτι οἱ ἑξῆς λοιποὶ ψαλμοὶ οὐχ ὑμνῳδήθησαν παρὰ τοῦ Δαβίδ, εἰ καὶ παρ' αὐτοῦ ἐποιήθησαν. Χρὴ δὲ θαυμάζειν ὅπως ἡ θεία χάρις τοῦ Πνεύματος τοῖς διαφόροις πάθεσι τῶν ἀνθρωπίνων λογισμῶν διά φορα φάρμακα διὰ τῶν ψαλμῶν ἐδήλωσε, καθά- περ καὶ νῦν ἐπὶ τοῦ παρόντος· πρὸς γὰρ τοὺς μικροψύχους καὶ σκανδαλιζομένους ἐπὶ τοῖς ἀνεξε ρευνήτοις κρίματι τοῦ Θεοῦ, ὅπως ἀνέχεται μὲν εὐη μεροῦντας τοὺς πονηρούς, περιορᾷ δὲ τοὺς κακοπα- θοῦντας ἀγαθοὺς, ὁ ψαλμὸς ὁρᾷ · καὶ ἐσχημάτισται μὲν προσώπῳ τοῦ ἐν Βαβυλῶνι δορυαλώτου λαού, καὶ μάλιστα τοῦ θεοφιλεστέρου· ἁρμ ζει δὲ παντὶ, παραμυθούμενος (67) τὴν ἑκάστου μικροψυχίαν. Ως ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ. Το 'Ως βεβαιω τικόν ἐστιν. Οντως, φησίν, ἀγαθός ἐστιν ὁ Θεὸς τῷ Ισραήλ · οἷα διὰ θλίψεων παιδαγωγῶν, καὶ σωτηρίαν αὐτῷ πραγματευόμενος· οὐκ ἐκ μίσους γὰρ, ἀλλ* ἐξ ἀγάπης αἱ παιδεῖαι, καὶ πρὸς διόρθωσιν. Τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ. Τοῦτο δὲ ῶν κρίνεται παρὰ τοῖς ὀρθὰ λογιζομένοις· καρδίαν γὰρ ἐνταῦθα τὸν λογισμὸν ὑποληπτέον. Ἐμοῦ δὲ παρὰ μικρὸν ἐσαλεύθησαν οι πόδες. Πόδας καλεῖ τοὺς λογισμοὺς τοὺς ὑπερείδοντας τῆς ψυχῆς τὴν εὐσέβειαν. Μικροῦ, φησί, παρετράπην, καὶ ὑπεσύρην εἰς ὅλισθον τοῦ μὴ τὸν Θεὸν οἴεσθαι προνοεῖν τοῦ κόσμου. ἐσαλεύθησαν Διὸ παραμυθούμενος, EUTHYMII ZIGABENI mnus in One psalmi st. Illud etiam scire oportet, quod Hebraei dividunt Davidicos psalmos in quin que libros, quodque quatuor primos libros habere dicunt in fine ultimi psalmi, Fial, fat. priui quidem libri finem esse dicunt psalmum XL, se- cundi Lxxi, tertii Lxxxvili, quarti cv, quinti autem libri finis ultimo clauditur psalmo. Defecerunt hymni David filii Jesse. Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXII. B Docuimus in Procemio operis, omnes psalmos compositos fuisse a beato David ; quomodo igitur nunc præsenti psalmo inscribitur, quod defecerint? Quia scilicet non defecisse psalmos, sed hymnos dicit. Siquidem psalmorum alius, veluti hymnos ac laudes ipse sua Deo canebat cithara, alios vero cantorum ducibus canendos præbebat, sicuti pra- sentem psalmum, et undecim alios sequentes, quos unius chori cantorum principi Asaph, modulandos dedit, item aliis alios, quemadmodum ibidem ple nius diximus. Dictio igitur defecerunt, non negat sequentes psalmos compositos fuisse a beato David, sed ab eo negat fuisse decantatos. Illud autem ad- miratione dignum est, quomodo sancti Spiritus gratia multiplicibus hominum affectibus, ac variis animorum ægritudinibus, multiplicia etiam ae varia per psalmos pharmaca miscuerit, sicuti impræsen- Liarum facit. Pertinet enim hic pralinus ad pu- sillanimes, et ad eos qui in imperscrutabilibus Dei judiciis facile scandalizantur, dum scilicet cernunt Deum pravorum hominum quam plurimos non tantum tolerare, sed scelestissimos quosque feliciter persæpe vivere, contra autem probos in afflictionibus et calamitatibus ut plurimum __constituto& esse, el pene negligi ab eo. Efferendus est autem hic psalmus, ex Israelitici populi persona, qui ca- ptivus detinebatur in Babylone, et ex illorum præsertim, qui in toto illo populo magis pii in Deum, ac magis religiosi fuerunt: tametsi unicuique etiam fideli accommodari possit qui proximi sui pusilla- nimitatem studeat consolari. Vers. 1. Quam bonus Deus ipsi Israel. Dictio, quam, confirmantis vim habet hoc in loco. Vere, inquit, bonus est Deus populo Israel : quippe qui per affictiones et calamitates eum erudit et ca- stigat, quique salutem ei excogitat. Neque enim ex odio castigat aliquem Deus, aut diright, sed præ amore et dilectione. Iis qui recto sunt corde. Cum Deus adeo bonus sit, ut docuimus, talis etiam esse judicatur ab iis qui recte sentiunt. Cordis etenim appellatione hic mens et cogitatio ipsa intelligitur. C D VERS. 2. Mei autem pene moti sunt pedes. Per pedes hic cogitationes intelligit, veluti quæ anim.æ nostræ religionem pedum instar regunt ac susti- neut. Pene, inquit, perversus, ac pene lapsus sum, nt nullam Deum crederem mundi habere providen- tiam. Quod autem Latinus interpres dixit, moti sunt, Græca dictio aliquanto significan- tius exprimit, et nos propius dicere possumus fluctuarunt.) Varia lectiones. vertendum: Potest autem om nibus accommoaari, et uniuscujusque pusillanimita - tem solatur. (67) Videtur interpres legisse παραμυθουμένῳ
50γ And all their herds he confined in death. This is the fifth plague. And, it is written, all the herds of the Egyptians died, namely, the herds in the plains. ‘He confined’, in the sense of, ‘he enclosed without escape’, that is, he put to death.
PG 128:815α Καὶ ἐπάταξε πᾶν πρωτότοκον ἐν γῇ Αἰγύπτῳ. α γῇ Αἰγύπτῳ MPAFHBV[TRaS] : γῇ Αἰγύπτου C : τῇ γῇ αὐτῶν S.Παρ' ὀλίγον· ἐξεχύθη τὰ διαβήματά μου. Διαβή- Α ματα νῦν, τὰ διανοήματα. Εξεχύθη δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐχαυνώθη· χαῦνον γὰρ τὸ χεόμενον. Εἶτα ἐπιφέρει καὶ τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν ἐκινδύνευε σαλευθῆναι καὶ ἐκχυθῆναι. *Οτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις εἰρήνην άμαρ- τωλῶν θεωρών. Ζῆλον λέγουσι τὸν εὔλογον θυμὸν κατά πράγματος ἀνευλόγου. Οτι, φησὶν, ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις ἐχθροῖς ἐθυμώθην δικαίως, ὡς ὑπελάμβανον, οἷα εἰρηνεύοντας αὐτοὺς θεωρῶν, είτουν, μὴ πολε- μουμένους ὑπὸ δυνατωτέρου ἔθνους, ἀλλὰ ἀδείας ἀπολαύοντας, καίτοι ἁμαρτωλοὺς ὄντας. *Οτι οὐκ ἔστι ἀνάνευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν. Β Καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπαγόρευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν, εἴτουν ἀπευκτὸς ὁ θάνατος αὐτῶν, ἅτε κατὰ φύσιν, θαὶ μὴ βιαίως ἀπερχόμενος. Καὶ στερέωμα ἐν τῇ μάστιγι αὐτῶν. Οὐδὲ ἐπιμονὴ ἐν τῇ πληγῆ αὐτῶν. Εἰ γὰρ καὶ κακωθεῖ ν ποτε, ταχὺ τῆς θλίψεως ἀπαλλάττονται. Εν κόποις ἀνθρώπων οὐκ εἰσὶ, καὶ μετὰ ἀν- θρώπων οὐ μαστιγωθήσονται. Οὐδέ εἰσιν ἐν κά παις, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι· τὸ γὰρ κοπιᾷν, ἴδιον ἀνθρώπων· ἀλλὰ ἀκόπως κτώνται τὰ ἀγαθά· οὐδὲ, ὡς ἐμοὶ φαίνονται, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι κακωθήσονται. Διὰ τοῦτο ἐκράτησεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Διὰ τὸ κατὰ ῥοῦν αὐτοῖς φέρεσθαι τὰ πράγ- ματα, συνέσχεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Περιεβάλλοντο ἀδικίαν καὶ ἀσέβειαν ἑαυτοῖς. Οὕτω δὲ ἀλαζονευσάμενοι, λοιπὸν δίκην ἱματίου περιεβάλλοντο τὴν ἀδικίαν καὶ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν. Εμφαίνει τὲ περιβολὴ τὸ κύκλωμα καὶ τὴν παντα- χύθεν συνοχήν· πολλαχοῦ δὲ τῶν ψαλμῶν τῷ εἴδει τούτῳ κέχρηται· ὡς ἐν τῷ· Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπήν· καὶ πάλιν· Ἐνδυσά σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλλέσθωσαν ὡς διπλαΐδα αἰσχύνην αὐτῶν καὶ αὖθις · 'Ενεδύσαντο κατάραν ὡς ἱμάτιον, και ὅσα τοιαῦτα. Ἐπὶ δὲ τοῦ προκειμένου ῥητοῦ ὑπο- δηλοῦται καὶ τὸ ἐπιδείκνυσθαι καὶ ἐναμβρύνε σθαι. Ἐξελεύσεται ὡς ἐκ στέατος ἡ ἀδικία αὐτῶν. Λιπαρὰ καὶ δαψιλής. Τοιοῦτον γὰρ τὸ ἀποῤῥέον ἐκ στέατος· ἢ στέαρ καλεῖ τὴν εὐπάθειαν καὶ τρυφήν, λέγων, ὅτι ἐξελεύσεται ἐκ τρυφῆς, ήγουν ἀπὸ τῆς ἄγαν τρυφῆς, παρέλκοντος τοῦ ἐπιῤῥήματος. Αντι- χρονία δὲ τὸ ἐξελεύσεται, ἀντὶ τοῦ ἐξῆλθεν· οὕτω γὰρ Σύμμαχος εἶπε. Δήλον οὖν ὅτι καὶ τὸ, Οὐ μα COMMENT. IN PSALMOS. Pene effusi sunt gressus mei. Per gressus simili modo cogitationes intelligit, seu opiniones et sen- tentias animi. Effusi autem sunt, pro evanuerunt. Evanescit enim, quod effunditur. Deinde causaik etiam infert ob quam in hujusmodi ſuerit periculo, ut fluctuarent ejus pedes, et effunderentur ejus gressus. Vers. 3. Quoniam zelavi propter iniquos, pacem peccatorum videns. Per zelum, iram illam sape in- telligimus, quæ a recta ratione adversus aliquid irrationabiliter factum proficiscitur. Quoniam, in- quit, adversus iniquos hostes hostros iratus sum : et mea quidem sententia non temere, eo quod pacem eos agere videbam, et a potentioribus nun- quam vexari, et quia ut securi ac tuti multa fruebantur quiete, tametsi omnium hominum essent perditissimi. Psal. xxxiv, 26. Psal. cvill, VERS. 4. Quoniam non est renuitio in morte eurum. Qfoniam mors, inquit, quæ eis obvenit, abnuenda, aut respuenda non est, veluti quæ et secundum naturam {advenit, et nulla cum vio- lentia. Et firmamentum in plaga eorum. Nec ulla, inquit, diuturnitas, aut perseverantia est in eorum plaga. Nam etsi aliquando calamitate aliqua amiguntur, statim tamen ab afflictione liberantur. VERS. 5. In laboribus hominum non sunt, el cum hominibus non flagellabuntur. Neque sunt, ut cæ- teri hominum, in laboribus. Est etenim proprium ac peculiare omnium hominum, ut labores susti- neant at illi absque ullo labore possident bona, et communi omnium sententia (68), eo modo non Caffliguntur, quo alios ut plurimum affligi videmus. D VERS. 6. Propterea tenuit eos superbia eorum in finem. Omnia eis, inquit, secunda obveniunt, et ampliori idcirco superbia detinentur. Induti sunt injustitia et impietate sua. Adeo, inquit, superbi sunt et temerarii, ut impietate atque injustítia non secus ac veste aliqua operian- tur. Et dum indui eos dicit impictatę, et injustitia, summam undique hujusmodi vitiorum amplitudi- nem videtur significare. Hac autem loquendi metaphora sæpenumero alibi Prophetanı usum vi- demus, veluti quando ait : Induantur confusione, et pudore 11; item : Induantur, qui calumniantur me, confusione, et operiantur, quasi diploide pudore '; et rursus : Induit maledictionem, ut resti- mentum 's, et alia hujusmodi. Hoc autem in loco posuit pro ostentare et gloriari. VERS. 7. Egredietur quasi ex adipe injustitia eo- rum. Ac si diceret: Aimpla et abundans erit eorum iniquitas. Pinguedo etenim, quæ profuit ex adipe, copiam atque abundantiam quamdam significat. Vel per adipem, indolentiam ac delicias corum intelligit, dicens, quod tauta corum iniquitas ex multis provenit deliciis, atque ex multa petulantia. Ibid. 18. Varia lectiones. (68) Grace. ut mil quidler v dentur.
51α And he struck down every firstborn in the land Egypt.
Ἐπαναλαμβάνει τὸν λόγον τὸν περὶ τῶν πρωτοτόκων, διότι καὶ δριμυτέρα τῶν ἄλλων ἡ τοιαύτη πληγή.Παρ' ὀλίγον· ἐξεχύθη τὰ διαβήματά μου. Διαβή- Α ματα νῦν, τὰ διανοήματα. Εξεχύθη δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐχαυνώθη· χαῦνον γὰρ τὸ χεόμενον. Εἶτα ἐπιφέρει καὶ τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν ἐκινδύνευε σαλευθῆναι καὶ ἐκχυθῆναι. *Οτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις εἰρήνην άμαρ- τωλῶν θεωρών. Ζῆλον λέγουσι τὸν εὔλογον θυμὸν κατά πράγματος ἀνευλόγου. Οτι, φησὶν, ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις ἐχθροῖς ἐθυμώθην δικαίως, ὡς ὑπελάμβανον, οἷα εἰρηνεύοντας αὐτοὺς θεωρῶν, είτουν, μὴ πολε- μουμένους ὑπὸ δυνατωτέρου ἔθνους, ἀλλὰ ἀδείας ἀπολαύοντας, καίτοι ἁμαρτωλοὺς ὄντας. *Οτι οὐκ ἔστι ἀνάνευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν. Β Καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπαγόρευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν, εἴτουν ἀπευκτὸς ὁ θάνατος αὐτῶν, ἅτε κατὰ φύσιν, θαὶ μὴ βιαίως ἀπερχόμενος. Καὶ στερέωμα ἐν τῇ μάστιγι αὐτῶν. Οὐδὲ ἐπιμονὴ ἐν τῇ πληγῆ αὐτῶν. Εἰ γὰρ καὶ κακωθεῖ ν ποτε, ταχὺ τῆς θλίψεως ἀπαλλάττονται. Εν κόποις ἀνθρώπων οὐκ εἰσὶ, καὶ μετὰ ἀν- θρώπων οὐ μαστιγωθήσονται. Οὐδέ εἰσιν ἐν κά παις, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι· τὸ γὰρ κοπιᾷν, ἴδιον ἀνθρώπων· ἀλλὰ ἀκόπως κτώνται τὰ ἀγαθά· οὐδὲ, ὡς ἐμοὶ φαίνονται, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι κακωθήσονται. Διὰ τοῦτο ἐκράτησεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Διὰ τὸ κατὰ ῥοῦν αὐτοῖς φέρεσθαι τὰ πράγ- ματα, συνέσχεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Περιεβάλλοντο ἀδικίαν καὶ ἀσέβειαν ἑαυτοῖς. Οὕτω δὲ ἀλαζονευσάμενοι, λοιπὸν δίκην ἱματίου περιεβάλλοντο τὴν ἀδικίαν καὶ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν. Εμφαίνει τὲ περιβολὴ τὸ κύκλωμα καὶ τὴν παντα- χύθεν συνοχήν· πολλαχοῦ δὲ τῶν ψαλμῶν τῷ εἴδει τούτῳ κέχρηται· ὡς ἐν τῷ· Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπήν· καὶ πάλιν· Ἐνδυσά σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλλέσθωσαν ὡς διπλαΐδα αἰσχύνην αὐτῶν καὶ αὖθις · 'Ενεδύσαντο κατάραν ὡς ἱμάτιον, και ὅσα τοιαῦτα. Ἐπὶ δὲ τοῦ προκειμένου ῥητοῦ ὑπο- δηλοῦται καὶ τὸ ἐπιδείκνυσθαι καὶ ἐναμβρύνε σθαι. Ἐξελεύσεται ὡς ἐκ στέατος ἡ ἀδικία αὐτῶν. Λιπαρὰ καὶ δαψιλής. Τοιοῦτον γὰρ τὸ ἀποῤῥέον ἐκ στέατος· ἢ στέαρ καλεῖ τὴν εὐπάθειαν καὶ τρυφήν, λέγων, ὅτι ἐξελεύσεται ἐκ τρυφῆς, ήγουν ἀπὸ τῆς ἄγαν τρυφῆς, παρέλκοντος τοῦ ἐπιῤῥήματος. Αντι- χρονία δὲ τὸ ἐξελεύσεται, ἀντὶ τοῦ ἐξῆλθεν· οὕτω γὰρ Σύμμαχος εἶπε. Δήλον οὖν ὅτι καὶ τὸ, Οὐ μα COMMENT. IN PSALMOS. Pene effusi sunt gressus mei. Per gressus simili modo cogitationes intelligit, seu opiniones et sen- tentias animi. Effusi autem sunt, pro evanuerunt. Evanescit enim, quod effunditur. Deinde causaik etiam infert ob quam in hujusmodi ſuerit periculo, ut fluctuarent ejus pedes, et effunderentur ejus gressus. Vers. 3. Quoniam zelavi propter iniquos, pacem peccatorum videns. Per zelum, iram illam sape in- telligimus, quæ a recta ratione adversus aliquid irrationabiliter factum proficiscitur. Quoniam, in- quit, adversus iniquos hostes hostros iratus sum : et mea quidem sententia non temere, eo quod pacem eos agere videbam, et a potentioribus nun- quam vexari, et quia ut securi ac tuti multa fruebantur quiete, tametsi omnium hominum essent perditissimi. Psal. xxxiv, 26. Psal. cvill, VERS. 4. Quoniam non est renuitio in morte eurum. Qfoniam mors, inquit, quæ eis obvenit, abnuenda, aut respuenda non est, veluti quæ et secundum naturam {advenit, et nulla cum vio- lentia. Et firmamentum in plaga eorum. Nec ulla, inquit, diuturnitas, aut perseverantia est in eorum plaga. Nam etsi aliquando calamitate aliqua amiguntur, statim tamen ab afflictione liberantur. VERS. 5. In laboribus hominum non sunt, el cum hominibus non flagellabuntur. Neque sunt, ut cæ- teri hominum, in laboribus. Est etenim proprium ac peculiare omnium hominum, ut labores susti- neant at illi absque ullo labore possident bona, et communi omnium sententia (68), eo modo non Caffliguntur, quo alios ut plurimum affligi videmus. D VERS. 6. Propterea tenuit eos superbia eorum in finem. Omnia eis, inquit, secunda obveniunt, et ampliori idcirco superbia detinentur. Induti sunt injustitia et impietate sua. Adeo, inquit, superbi sunt et temerarii, ut impietate atque injustítia non secus ac veste aliqua operian- tur. Et dum indui eos dicit impictatę, et injustitia, summam undique hujusmodi vitiorum amplitudi- nem videtur significare. Hac autem loquendi metaphora sæpenumero alibi Prophetanı usum vi- demus, veluti quando ait : Induantur confusione, et pudore 11; item : Induantur, qui calumniantur me, confusione, et operiantur, quasi diploide pudore '; et rursus : Induit maledictionem, ut resti- mentum 's, et alia hujusmodi. Hoc autem in loco posuit pro ostentare et gloriari. VERS. 7. Egredietur quasi ex adipe injustitia eo- rum. Ac si diceret: Aimpla et abundans erit eorum iniquitas. Pinguedo etenim, quæ profuit ex adipe, copiam atque abundantiam quamdam significat. Vel per adipem, indolentiam ac delicias corum intelligit, dicens, quod tauta corum iniquitas ex multis provenit deliciis, atque ex multa petulantia. Ibid. 18. Varia lectiones. (68) Grace. ut mil quidler v dentur.
He repeats the statement about the firstborn, because this plague was more bitter than the others.
β Ἀπαρχὴν παντὸς πόνου αὐτῶν ἐν τοῖς σκηνώμασι Χάμ. Ἀπαρχὴν ἐνταῦθα, τὸ ἐξαίρετον καὶ τιμιώτερον καλεῖ. Ἀνεῖλε, φησὶ, πᾶν πρωτότοκον, ἤτοι τὴν ἀπαρχὴν παντὸς πόνου αὐτῶν· πόνον δὲ αὐτῶν, τὴν κτῆσιν ὀνομάζει, ὡς πόνῳ κτωμένην· κτῆσις δὲ καὶ τὰ τέκνα· Ἐκτησάμην γὰρ, φησὶν, υἱόν. Σκηνώματα δὲ Χὰμ, ἡ Αἴγυπτος. Ὁ γὰρ Αἴγυπτος, ἀφ’ οὗτινος ἡ Αἴγυπτος οὕτως ὠνομάσθη, πρόπαππον εἶχε τὸν Χὰμ, ἕνα τῶν Νῶε υἱῶν, ὥστε ἡ αὐτὴ χώρα λέγεται γῆ Χὰμ, καὶ γῆ | Αἰγύπτου, καὶ Αἴγυπτος· πρῶτος γὰρ ὁ Χὰμ αὐτὴν ᾤκησε. Παρατηρητέον δὲ, ὅτι δέκα τῶν πληγῶν οὐσῶν, τῶν ἑπτὰ μόνων νῦν ὁ Δαυὶδ ἐμνημόνευσε, παρεὶς τὸν σκνίφα, καὶ τὰς φλυκτίδας, καὶ τὸ ψηλαφητὸν σκότος, ὧν πάλιν τὰ δύο ἐν τῷ ρδ΄ ψαλμῷ ἐξέθετο. Ps 104.28, 31Παρ' ὀλίγον· ἐξεχύθη τὰ διαβήματά μου. Διαβή- Α ματα νῦν, τὰ διανοήματα. Εξεχύθη δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐχαυνώθη· χαῦνον γὰρ τὸ χεόμενον. Εἶτα ἐπιφέρει καὶ τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν ἐκινδύνευε σαλευθῆναι καὶ ἐκχυθῆναι. *Οτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις εἰρήνην άμαρ- τωλῶν θεωρών. Ζῆλον λέγουσι τὸν εὔλογον θυμὸν κατά πράγματος ἀνευλόγου. Οτι, φησὶν, ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις ἐχθροῖς ἐθυμώθην δικαίως, ὡς ὑπελάμβανον, οἷα εἰρηνεύοντας αὐτοὺς θεωρῶν, είτουν, μὴ πολε- μουμένους ὑπὸ δυνατωτέρου ἔθνους, ἀλλὰ ἀδείας ἀπολαύοντας, καίτοι ἁμαρτωλοὺς ὄντας. *Οτι οὐκ ἔστι ἀνάνευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν. Β Καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπαγόρευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν, εἴτουν ἀπευκτὸς ὁ θάνατος αὐτῶν, ἅτε κατὰ φύσιν, θαὶ μὴ βιαίως ἀπερχόμενος. Καὶ στερέωμα ἐν τῇ μάστιγι αὐτῶν. Οὐδὲ ἐπιμονὴ ἐν τῇ πληγῆ αὐτῶν. Εἰ γὰρ καὶ κακωθεῖ ν ποτε, ταχὺ τῆς θλίψεως ἀπαλλάττονται. Εν κόποις ἀνθρώπων οὐκ εἰσὶ, καὶ μετὰ ἀν- θρώπων οὐ μαστιγωθήσονται. Οὐδέ εἰσιν ἐν κά παις, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι· τὸ γὰρ κοπιᾷν, ἴδιον ἀνθρώπων· ἀλλὰ ἀκόπως κτώνται τὰ ἀγαθά· οὐδὲ, ὡς ἐμοὶ φαίνονται, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι κακωθήσονται. Διὰ τοῦτο ἐκράτησεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Διὰ τὸ κατὰ ῥοῦν αὐτοῖς φέρεσθαι τὰ πράγ- ματα, συνέσχεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Περιεβάλλοντο ἀδικίαν καὶ ἀσέβειαν ἑαυτοῖς. Οὕτω δὲ ἀλαζονευσάμενοι, λοιπὸν δίκην ἱματίου περιεβάλλοντο τὴν ἀδικίαν καὶ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν. Εμφαίνει τὲ περιβολὴ τὸ κύκλωμα καὶ τὴν παντα- χύθεν συνοχήν· πολλαχοῦ δὲ τῶν ψαλμῶν τῷ εἴδει τούτῳ κέχρηται· ὡς ἐν τῷ· Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπήν· καὶ πάλιν· Ἐνδυσά σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλλέσθωσαν ὡς διπλαΐδα αἰσχύνην αὐτῶν καὶ αὖθις · 'Ενεδύσαντο κατάραν ὡς ἱμάτιον, και ὅσα τοιαῦτα. Ἐπὶ δὲ τοῦ προκειμένου ῥητοῦ ὑπο- δηλοῦται καὶ τὸ ἐπιδείκνυσθαι καὶ ἐναμβρύνε σθαι. Ἐξελεύσεται ὡς ἐκ στέατος ἡ ἀδικία αὐτῶν. Λιπαρὰ καὶ δαψιλής. Τοιοῦτον γὰρ τὸ ἀποῤῥέον ἐκ στέατος· ἢ στέαρ καλεῖ τὴν εὐπάθειαν καὶ τρυφήν, λέγων, ὅτι ἐξελεύσεται ἐκ τρυφῆς, ήγουν ἀπὸ τῆς ἄγαν τρυφῆς, παρέλκοντος τοῦ ἐπιῤῥήματος. Αντι- χρονία δὲ τὸ ἐξελεύσεται, ἀντὶ τοῦ ἐξῆλθεν· οὕτω γὰρ Σύμμαχος εἶπε. Δήλον οὖν ὅτι καὶ τὸ, Οὐ μα COMMENT. IN PSALMOS. Pene effusi sunt gressus mei. Per gressus simili modo cogitationes intelligit, seu opiniones et sen- tentias animi. Effusi autem sunt, pro evanuerunt. Evanescit enim, quod effunditur. Deinde causaik etiam infert ob quam in hujusmodi ſuerit periculo, ut fluctuarent ejus pedes, et effunderentur ejus gressus. Vers. 3. Quoniam zelavi propter iniquos, pacem peccatorum videns. Per zelum, iram illam sape in- telligimus, quæ a recta ratione adversus aliquid irrationabiliter factum proficiscitur. Quoniam, in- quit, adversus iniquos hostes hostros iratus sum : et mea quidem sententia non temere, eo quod pacem eos agere videbam, et a potentioribus nun- quam vexari, et quia ut securi ac tuti multa fruebantur quiete, tametsi omnium hominum essent perditissimi. Psal. xxxiv, 26. Psal. cvill, VERS. 4. Quoniam non est renuitio in morte eurum. Qfoniam mors, inquit, quæ eis obvenit, abnuenda, aut respuenda non est, veluti quæ et secundum naturam {advenit, et nulla cum vio- lentia. Et firmamentum in plaga eorum. Nec ulla, inquit, diuturnitas, aut perseverantia est in eorum plaga. Nam etsi aliquando calamitate aliqua amiguntur, statim tamen ab afflictione liberantur. VERS. 5. In laboribus hominum non sunt, el cum hominibus non flagellabuntur. Neque sunt, ut cæ- teri hominum, in laboribus. Est etenim proprium ac peculiare omnium hominum, ut labores susti- neant at illi absque ullo labore possident bona, et communi omnium sententia (68), eo modo non Caffliguntur, quo alios ut plurimum affligi videmus. D VERS. 6. Propterea tenuit eos superbia eorum in finem. Omnia eis, inquit, secunda obveniunt, et ampliori idcirco superbia detinentur. Induti sunt injustitia et impietate sua. Adeo, inquit, superbi sunt et temerarii, ut impietate atque injustítia non secus ac veste aliqua operian- tur. Et dum indui eos dicit impictatę, et injustitia, summam undique hujusmodi vitiorum amplitudi- nem videtur significare. Hac autem loquendi metaphora sæpenumero alibi Prophetanı usum vi- demus, veluti quando ait : Induantur confusione, et pudore 11; item : Induantur, qui calumniantur me, confusione, et operiantur, quasi diploide pudore '; et rursus : Induit maledictionem, ut resti- mentum 's, et alia hujusmodi. Hoc autem in loco posuit pro ostentare et gloriari. VERS. 7. Egredietur quasi ex adipe injustitia eo- rum. Ac si diceret: Aimpla et abundans erit eorum iniquitas. Pinguedo etenim, quæ profuit ex adipe, copiam atque abundantiam quamdam significat. Vel per adipem, indolentiam ac delicias corum intelligit, dicens, quod tauta corum iniquitas ex multis provenit deliciis, atque ex multa petulantia. Ibid. 18. Varia lectiones. (68) Grace. ut mil quidler v dentur.
51β The firstling of every labour of theirs among the tent-dwellings of Ham. ‘Firstling’ here is what he calls the choicest and most valued. He destroyed, namely, every firstborn, that is, the firstling of every labour of theirs; ‘their labour’ he calls their acquisitions, as acquired by labour. Children are also an acquisition, for it is written, I have acquired a son. ‘The tent-dwellings of Ham’ signifies Egypt, for Aigyptos, from whom Egypt takes its name, had as his grandfather Ham, one of the sons of Noah, so that this country is called the land of Ham, and the land of Aigyptos, and Egypt, for Ham first settled in it. It is to be noted that while the plagues were ten in number, David now mentioned only the seven, omitting the gnats and the boils and the tangible darkness, the two of which he set out in the one hundred and fourth psalm. Ps 104.28, 31
α Καὶ ἀπῆρεν ὡς πρόβατα τὸν λαὸν αὐτοῦ. Ἀπήγαγεν αὐτοὺς ἀπὸ τῆς Αἰγύπτου, ὁδηγῶν καὶ περιέπων ὡς ποιμὴν πρόβατα.Παρ' ὀλίγον· ἐξεχύθη τὰ διαβήματά μου. Διαβή- Α ματα νῦν, τὰ διανοήματα. Εξεχύθη δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐχαυνώθη· χαῦνον γὰρ τὸ χεόμενον. Εἶτα ἐπιφέρει καὶ τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν ἐκινδύνευε σαλευθῆναι καὶ ἐκχυθῆναι. *Οτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις εἰρήνην άμαρ- τωλῶν θεωρών. Ζῆλον λέγουσι τὸν εὔλογον θυμὸν κατά πράγματος ἀνευλόγου. Οτι, φησὶν, ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις ἐχθροῖς ἐθυμώθην δικαίως, ὡς ὑπελάμβανον, οἷα εἰρηνεύοντας αὐτοὺς θεωρῶν, είτουν, μὴ πολε- μουμένους ὑπὸ δυνατωτέρου ἔθνους, ἀλλὰ ἀδείας ἀπολαύοντας, καίτοι ἁμαρτωλοὺς ὄντας. *Οτι οὐκ ἔστι ἀνάνευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν. Β Καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπαγόρευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν, εἴτουν ἀπευκτὸς ὁ θάνατος αὐτῶν, ἅτε κατὰ φύσιν, θαὶ μὴ βιαίως ἀπερχόμενος. Καὶ στερέωμα ἐν τῇ μάστιγι αὐτῶν. Οὐδὲ ἐπιμονὴ ἐν τῇ πληγῆ αὐτῶν. Εἰ γὰρ καὶ κακωθεῖ ν ποτε, ταχὺ τῆς θλίψεως ἀπαλλάττονται. Εν κόποις ἀνθρώπων οὐκ εἰσὶ, καὶ μετὰ ἀν- θρώπων οὐ μαστιγωθήσονται. Οὐδέ εἰσιν ἐν κά παις, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι· τὸ γὰρ κοπιᾷν, ἴδιον ἀνθρώπων· ἀλλὰ ἀκόπως κτώνται τὰ ἀγαθά· οὐδὲ, ὡς ἐμοὶ φαίνονται, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι κακωθήσονται. Διὰ τοῦτο ἐκράτησεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Διὰ τὸ κατὰ ῥοῦν αὐτοῖς φέρεσθαι τὰ πράγ- ματα, συνέσχεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Περιεβάλλοντο ἀδικίαν καὶ ἀσέβειαν ἑαυτοῖς. Οὕτω δὲ ἀλαζονευσάμενοι, λοιπὸν δίκην ἱματίου περιεβάλλοντο τὴν ἀδικίαν καὶ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν. Εμφαίνει τὲ περιβολὴ τὸ κύκλωμα καὶ τὴν παντα- χύθεν συνοχήν· πολλαχοῦ δὲ τῶν ψαλμῶν τῷ εἴδει τούτῳ κέχρηται· ὡς ἐν τῷ· Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπήν· καὶ πάλιν· Ἐνδυσά σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλλέσθωσαν ὡς διπλαΐδα αἰσχύνην αὐτῶν καὶ αὖθις · 'Ενεδύσαντο κατάραν ὡς ἱμάτιον, και ὅσα τοιαῦτα. Ἐπὶ δὲ τοῦ προκειμένου ῥητοῦ ὑπο- δηλοῦται καὶ τὸ ἐπιδείκνυσθαι καὶ ἐναμβρύνε σθαι. Ἐξελεύσεται ὡς ἐκ στέατος ἡ ἀδικία αὐτῶν. Λιπαρὰ καὶ δαψιλής. Τοιοῦτον γὰρ τὸ ἀποῤῥέον ἐκ στέατος· ἢ στέαρ καλεῖ τὴν εὐπάθειαν καὶ τρυφήν, λέγων, ὅτι ἐξελεύσεται ἐκ τρυφῆς, ήγουν ἀπὸ τῆς ἄγαν τρυφῆς, παρέλκοντος τοῦ ἐπιῤῥήματος. Αντι- χρονία δὲ τὸ ἐξελεύσεται, ἀντὶ τοῦ ἐξῆλθεν· οὕτω γὰρ Σύμμαχος εἶπε. Δήλον οὖν ὅτι καὶ τὸ, Οὐ μα COMMENT. IN PSALMOS. Pene effusi sunt gressus mei. Per gressus simili modo cogitationes intelligit, seu opiniones et sen- tentias animi. Effusi autem sunt, pro evanuerunt. Evanescit enim, quod effunditur. Deinde causaik etiam infert ob quam in hujusmodi ſuerit periculo, ut fluctuarent ejus pedes, et effunderentur ejus gressus. Vers. 3. Quoniam zelavi propter iniquos, pacem peccatorum videns. Per zelum, iram illam sape in- telligimus, quæ a recta ratione adversus aliquid irrationabiliter factum proficiscitur. Quoniam, in- quit, adversus iniquos hostes hostros iratus sum : et mea quidem sententia non temere, eo quod pacem eos agere videbam, et a potentioribus nun- quam vexari, et quia ut securi ac tuti multa fruebantur quiete, tametsi omnium hominum essent perditissimi. Psal. xxxiv, 26. Psal. cvill, VERS. 4. Quoniam non est renuitio in morte eurum. Qfoniam mors, inquit, quæ eis obvenit, abnuenda, aut respuenda non est, veluti quæ et secundum naturam {advenit, et nulla cum vio- lentia. Et firmamentum in plaga eorum. Nec ulla, inquit, diuturnitas, aut perseverantia est in eorum plaga. Nam etsi aliquando calamitate aliqua amiguntur, statim tamen ab afflictione liberantur. VERS. 5. In laboribus hominum non sunt, el cum hominibus non flagellabuntur. Neque sunt, ut cæ- teri hominum, in laboribus. Est etenim proprium ac peculiare omnium hominum, ut labores susti- neant at illi absque ullo labore possident bona, et communi omnium sententia (68), eo modo non Caffliguntur, quo alios ut plurimum affligi videmus. D VERS. 6. Propterea tenuit eos superbia eorum in finem. Omnia eis, inquit, secunda obveniunt, et ampliori idcirco superbia detinentur. Induti sunt injustitia et impietate sua. Adeo, inquit, superbi sunt et temerarii, ut impietate atque injustítia non secus ac veste aliqua operian- tur. Et dum indui eos dicit impictatę, et injustitia, summam undique hujusmodi vitiorum amplitudi- nem videtur significare. Hac autem loquendi metaphora sæpenumero alibi Prophetanı usum vi- demus, veluti quando ait : Induantur confusione, et pudore 11; item : Induantur, qui calumniantur me, confusione, et operiantur, quasi diploide pudore '; et rursus : Induit maledictionem, ut resti- mentum 's, et alia hujusmodi. Hoc autem in loco posuit pro ostentare et gloriari. VERS. 7. Egredietur quasi ex adipe injustitia eo- rum. Ac si diceret: Aimpla et abundans erit eorum iniquitas. Pinguedo etenim, quæ profuit ex adipe, copiam atque abundantiam quamdam significat. Vel per adipem, indolentiam ac delicias corum intelligit, dicens, quod tauta corum iniquitas ex multis provenit deliciis, atque ex multa petulantia. Ibid. 18. Varia lectiones. (68) Grace. ut mil quidler v dentur.
52α And he took away his people like sheep. He led them away from Egypt, guiding and tending them as a shepherd does sheep.
β Καὶ ἀνήγαγεν αὐτοὺς ὡσεὶ ποίμνιον ἐν ἐρήμῳ. Tὸ αὐτὸ πάλιν φησίν.Παρ' ὀλίγον· ἐξεχύθη τὰ διαβήματά μου. Διαβή- Α ματα νῦν, τὰ διανοήματα. Εξεχύθη δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐχαυνώθη· χαῦνον γὰρ τὸ χεόμενον. Εἶτα ἐπιφέρει καὶ τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν ἐκινδύνευε σαλευθῆναι καὶ ἐκχυθῆναι. *Οτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις εἰρήνην άμαρ- τωλῶν θεωρών. Ζῆλον λέγουσι τὸν εὔλογον θυμὸν κατά πράγματος ἀνευλόγου. Οτι, φησὶν, ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις ἐχθροῖς ἐθυμώθην δικαίως, ὡς ὑπελάμβανον, οἷα εἰρηνεύοντας αὐτοὺς θεωρῶν, είτουν, μὴ πολε- μουμένους ὑπὸ δυνατωτέρου ἔθνους, ἀλλὰ ἀδείας ἀπολαύοντας, καίτοι ἁμαρτωλοὺς ὄντας. *Οτι οὐκ ἔστι ἀνάνευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν. Β Καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπαγόρευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν, εἴτουν ἀπευκτὸς ὁ θάνατος αὐτῶν, ἅτε κατὰ φύσιν, θαὶ μὴ βιαίως ἀπερχόμενος. Καὶ στερέωμα ἐν τῇ μάστιγι αὐτῶν. Οὐδὲ ἐπιμονὴ ἐν τῇ πληγῆ αὐτῶν. Εἰ γὰρ καὶ κακωθεῖ ν ποτε, ταχὺ τῆς θλίψεως ἀπαλλάττονται. Εν κόποις ἀνθρώπων οὐκ εἰσὶ, καὶ μετὰ ἀν- θρώπων οὐ μαστιγωθήσονται. Οὐδέ εἰσιν ἐν κά παις, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι· τὸ γὰρ κοπιᾷν, ἴδιον ἀνθρώπων· ἀλλὰ ἀκόπως κτώνται τὰ ἀγαθά· οὐδὲ, ὡς ἐμοὶ φαίνονται, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι κακωθήσονται. Διὰ τοῦτο ἐκράτησεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Διὰ τὸ κατὰ ῥοῦν αὐτοῖς φέρεσθαι τὰ πράγ- ματα, συνέσχεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Περιεβάλλοντο ἀδικίαν καὶ ἀσέβειαν ἑαυτοῖς. Οὕτω δὲ ἀλαζονευσάμενοι, λοιπὸν δίκην ἱματίου περιεβάλλοντο τὴν ἀδικίαν καὶ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν. Εμφαίνει τὲ περιβολὴ τὸ κύκλωμα καὶ τὴν παντα- χύθεν συνοχήν· πολλαχοῦ δὲ τῶν ψαλμῶν τῷ εἴδει τούτῳ κέχρηται· ὡς ἐν τῷ· Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπήν· καὶ πάλιν· Ἐνδυσά σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλλέσθωσαν ὡς διπλαΐδα αἰσχύνην αὐτῶν καὶ αὖθις · 'Ενεδύσαντο κατάραν ὡς ἱμάτιον, και ὅσα τοιαῦτα. Ἐπὶ δὲ τοῦ προκειμένου ῥητοῦ ὑπο- δηλοῦται καὶ τὸ ἐπιδείκνυσθαι καὶ ἐναμβρύνε σθαι. Ἐξελεύσεται ὡς ἐκ στέατος ἡ ἀδικία αὐτῶν. Λιπαρὰ καὶ δαψιλής. Τοιοῦτον γὰρ τὸ ἀποῤῥέον ἐκ στέατος· ἢ στέαρ καλεῖ τὴν εὐπάθειαν καὶ τρυφήν, λέγων, ὅτι ἐξελεύσεται ἐκ τρυφῆς, ήγουν ἀπὸ τῆς ἄγαν τρυφῆς, παρέλκοντος τοῦ ἐπιῤῥήματος. Αντι- χρονία δὲ τὸ ἐξελεύσεται, ἀντὶ τοῦ ἐξῆλθεν· οὕτω γὰρ Σύμμαχος εἶπε. Δήλον οὖν ὅτι καὶ τὸ, Οὐ μα COMMENT. IN PSALMOS. Pene effusi sunt gressus mei. Per gressus simili modo cogitationes intelligit, seu opiniones et sen- tentias animi. Effusi autem sunt, pro evanuerunt. Evanescit enim, quod effunditur. Deinde causaik etiam infert ob quam in hujusmodi ſuerit periculo, ut fluctuarent ejus pedes, et effunderentur ejus gressus. Vers. 3. Quoniam zelavi propter iniquos, pacem peccatorum videns. Per zelum, iram illam sape in- telligimus, quæ a recta ratione adversus aliquid irrationabiliter factum proficiscitur. Quoniam, in- quit, adversus iniquos hostes hostros iratus sum : et mea quidem sententia non temere, eo quod pacem eos agere videbam, et a potentioribus nun- quam vexari, et quia ut securi ac tuti multa fruebantur quiete, tametsi omnium hominum essent perditissimi. Psal. xxxiv, 26. Psal. cvill, VERS. 4. Quoniam non est renuitio in morte eurum. Qfoniam mors, inquit, quæ eis obvenit, abnuenda, aut respuenda non est, veluti quæ et secundum naturam {advenit, et nulla cum vio- lentia. Et firmamentum in plaga eorum. Nec ulla, inquit, diuturnitas, aut perseverantia est in eorum plaga. Nam etsi aliquando calamitate aliqua amiguntur, statim tamen ab afflictione liberantur. VERS. 5. In laboribus hominum non sunt, el cum hominibus non flagellabuntur. Neque sunt, ut cæ- teri hominum, in laboribus. Est etenim proprium ac peculiare omnium hominum, ut labores susti- neant at illi absque ullo labore possident bona, et communi omnium sententia (68), eo modo non Caffliguntur, quo alios ut plurimum affligi videmus. D VERS. 6. Propterea tenuit eos superbia eorum in finem. Omnia eis, inquit, secunda obveniunt, et ampliori idcirco superbia detinentur. Induti sunt injustitia et impietate sua. Adeo, inquit, superbi sunt et temerarii, ut impietate atque injustítia non secus ac veste aliqua operian- tur. Et dum indui eos dicit impictatę, et injustitia, summam undique hujusmodi vitiorum amplitudi- nem videtur significare. Hac autem loquendi metaphora sæpenumero alibi Prophetanı usum vi- demus, veluti quando ait : Induantur confusione, et pudore 11; item : Induantur, qui calumniantur me, confusione, et operiantur, quasi diploide pudore '; et rursus : Induit maledictionem, ut resti- mentum 's, et alia hujusmodi. Hoc autem in loco posuit pro ostentare et gloriari. VERS. 7. Egredietur quasi ex adipe injustitia eo- rum. Ac si diceret: Aimpla et abundans erit eorum iniquitas. Pinguedo etenim, quæ profuit ex adipe, copiam atque abundantiam quamdam significat. Vel per adipem, indolentiam ac delicias corum intelligit, dicens, quod tauta corum iniquitas ex multis provenit deliciis, atque ex multa petulantia. Ibid. 18. Varia lectiones. (68) Grace. ut mil quidler v dentur.
52β And he led them in the desert like a flock. He says the same again.
α Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐπ᾽ ἐλπίδι, καὶ οὐκ ἐδειλίασαν. Ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐξερχομένους ἐν τῇ πρώτῃ νυκτί· ἐπ’ ἐλπίδι δὲ, τῇ τῆς ἐπαγγελίας τῆς πρὸς τὸν Ἀβραάμ. Εἴρηκε γὰρ πρὸς αὐτὸν ὁ Θεὸς, Γινώσκων γνώσῃ, ὅτι πάροικον ἔσται τὸ σπέρμα σου ἐν γῇ οὐκ ἰδίᾳ, καὶ δουλώσουσιν αὐτοὺς, καὶ κακώσουσι, καὶ ταπεινώσουσιν ἔτη τετρακόσια· τὸ δὲ ἔθνος ᾧ ἂν δουλεύσωσι, κρινῶ ἐγὼ, καὶ ἐξελεύσονται ὧδε μετὰ ἀποσκευῆς πολλῆς. Οὐκ ἐδειλίασαν δὲ ἐν τῇ νυκτὶ ἐκείνῃ· ὕστερον γὰρ καὶ πάνυ ἐδειλίασαν.Παρ' ὀλίγον· ἐξεχύθη τὰ διαβήματά μου. Διαβή- Α ματα νῦν, τὰ διανοήματα. Εξεχύθη δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐχαυνώθη· χαῦνον γὰρ τὸ χεόμενον. Εἶτα ἐπιφέρει καὶ τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν ἐκινδύνευε σαλευθῆναι καὶ ἐκχυθῆναι. *Οτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις εἰρήνην άμαρ- τωλῶν θεωρών. Ζῆλον λέγουσι τὸν εὔλογον θυμὸν κατά πράγματος ἀνευλόγου. Οτι, φησὶν, ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις ἐχθροῖς ἐθυμώθην δικαίως, ὡς ὑπελάμβανον, οἷα εἰρηνεύοντας αὐτοὺς θεωρῶν, είτουν, μὴ πολε- μουμένους ὑπὸ δυνατωτέρου ἔθνους, ἀλλὰ ἀδείας ἀπολαύοντας, καίτοι ἁμαρτωλοὺς ὄντας. *Οτι οὐκ ἔστι ἀνάνευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν. Β Καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπαγόρευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν, εἴτουν ἀπευκτὸς ὁ θάνατος αὐτῶν, ἅτε κατὰ φύσιν, θαὶ μὴ βιαίως ἀπερχόμενος. Καὶ στερέωμα ἐν τῇ μάστιγι αὐτῶν. Οὐδὲ ἐπιμονὴ ἐν τῇ πληγῆ αὐτῶν. Εἰ γὰρ καὶ κακωθεῖ ν ποτε, ταχὺ τῆς θλίψεως ἀπαλλάττονται. Εν κόποις ἀνθρώπων οὐκ εἰσὶ, καὶ μετὰ ἀν- θρώπων οὐ μαστιγωθήσονται. Οὐδέ εἰσιν ἐν κά παις, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι· τὸ γὰρ κοπιᾷν, ἴδιον ἀνθρώπων· ἀλλὰ ἀκόπως κτώνται τὰ ἀγαθά· οὐδὲ, ὡς ἐμοὶ φαίνονται, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι κακωθήσονται. Διὰ τοῦτο ἐκράτησεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Διὰ τὸ κατὰ ῥοῦν αὐτοῖς φέρεσθαι τὰ πράγ- ματα, συνέσχεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Περιεβάλλοντο ἀδικίαν καὶ ἀσέβειαν ἑαυτοῖς. Οὕτω δὲ ἀλαζονευσάμενοι, λοιπὸν δίκην ἱματίου περιεβάλλοντο τὴν ἀδικίαν καὶ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν. Εμφαίνει τὲ περιβολὴ τὸ κύκλωμα καὶ τὴν παντα- χύθεν συνοχήν· πολλαχοῦ δὲ τῶν ψαλμῶν τῷ εἴδει τούτῳ κέχρηται· ὡς ἐν τῷ· Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπήν· καὶ πάλιν· Ἐνδυσά σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλλέσθωσαν ὡς διπλαΐδα αἰσχύνην αὐτῶν καὶ αὖθις · 'Ενεδύσαντο κατάραν ὡς ἱμάτιον, και ὅσα τοιαῦτα. Ἐπὶ δὲ τοῦ προκειμένου ῥητοῦ ὑπο- δηλοῦται καὶ τὸ ἐπιδείκνυσθαι καὶ ἐναμβρύνε σθαι. Ἐξελεύσεται ὡς ἐκ στέατος ἡ ἀδικία αὐτῶν. Λιπαρὰ καὶ δαψιλής. Τοιοῦτον γὰρ τὸ ἀποῤῥέον ἐκ στέατος· ἢ στέαρ καλεῖ τὴν εὐπάθειαν καὶ τρυφήν, λέγων, ὅτι ἐξελεύσεται ἐκ τρυφῆς, ήγουν ἀπὸ τῆς ἄγαν τρυφῆς, παρέλκοντος τοῦ ἐπιῤῥήματος. Αντι- χρονία δὲ τὸ ἐξελεύσεται, ἀντὶ τοῦ ἐξῆλθεν· οὕτω γὰρ Σύμμαχος εἶπε. Δήλον οὖν ὅτι καὶ τὸ, Οὐ μα COMMENT. IN PSALMOS. Pene effusi sunt gressus mei. Per gressus simili modo cogitationes intelligit, seu opiniones et sen- tentias animi. Effusi autem sunt, pro evanuerunt. Evanescit enim, quod effunditur. Deinde causaik etiam infert ob quam in hujusmodi ſuerit periculo, ut fluctuarent ejus pedes, et effunderentur ejus gressus. Vers. 3. Quoniam zelavi propter iniquos, pacem peccatorum videns. Per zelum, iram illam sape in- telligimus, quæ a recta ratione adversus aliquid irrationabiliter factum proficiscitur. Quoniam, in- quit, adversus iniquos hostes hostros iratus sum : et mea quidem sententia non temere, eo quod pacem eos agere videbam, et a potentioribus nun- quam vexari, et quia ut securi ac tuti multa fruebantur quiete, tametsi omnium hominum essent perditissimi. Psal. xxxiv, 26. Psal. cvill, VERS. 4. Quoniam non est renuitio in morte eurum. Qfoniam mors, inquit, quæ eis obvenit, abnuenda, aut respuenda non est, veluti quæ et secundum naturam {advenit, et nulla cum vio- lentia. Et firmamentum in plaga eorum. Nec ulla, inquit, diuturnitas, aut perseverantia est in eorum plaga. Nam etsi aliquando calamitate aliqua amiguntur, statim tamen ab afflictione liberantur. VERS. 5. In laboribus hominum non sunt, el cum hominibus non flagellabuntur. Neque sunt, ut cæ- teri hominum, in laboribus. Est etenim proprium ac peculiare omnium hominum, ut labores susti- neant at illi absque ullo labore possident bona, et communi omnium sententia (68), eo modo non Caffliguntur, quo alios ut plurimum affligi videmus. D VERS. 6. Propterea tenuit eos superbia eorum in finem. Omnia eis, inquit, secunda obveniunt, et ampliori idcirco superbia detinentur. Induti sunt injustitia et impietate sua. Adeo, inquit, superbi sunt et temerarii, ut impietate atque injustítia non secus ac veste aliqua operian- tur. Et dum indui eos dicit impictatę, et injustitia, summam undique hujusmodi vitiorum amplitudi- nem videtur significare. Hac autem loquendi metaphora sæpenumero alibi Prophetanı usum vi- demus, veluti quando ait : Induantur confusione, et pudore 11; item : Induantur, qui calumniantur me, confusione, et operiantur, quasi diploide pudore '; et rursus : Induit maledictionem, ut resti- mentum 's, et alia hujusmodi. Hoc autem in loco posuit pro ostentare et gloriari. VERS. 7. Egredietur quasi ex adipe injustitia eo- rum. Ac si diceret: Aimpla et abundans erit eorum iniquitas. Pinguedo etenim, quæ profuit ex adipe, copiam atque abundantiam quamdam significat. Vel per adipem, indolentiam ac delicias corum intelligit, dicens, quod tauta corum iniquitas ex multis provenit deliciis, atque ex multa petulantia. Ibid. 18. Varia lectiones. (68) Grace. ut mil quidler v dentur.
53α And he guided them in hope and they did not show cowardice. He guided them in the first night as they came out, and ‘in hope’, namely, of the promise to Abraham, for God said to him, Knowing you will know, that your seed will be alien in a land not its own; and they will enslave them and maltreat them and humble them for four hundred years; but I shall judge the nation to which they will be subject, and they will come out hither with much gear. They did not display cowardice in that night; but afterwards they showed very great cowardice.
β Καὶ τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν ἐκάλυψε θάλασσα. Καταδιώκοντας ὀπίσω αὐτῶν· εἴρηται δὲ περὶ τούτου.Παρ' ὀλίγον· ἐξεχύθη τὰ διαβήματά μου. Διαβή- Α ματα νῦν, τὰ διανοήματα. Εξεχύθη δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐχαυνώθη· χαῦνον γὰρ τὸ χεόμενον. Εἶτα ἐπιφέρει καὶ τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν ἐκινδύνευε σαλευθῆναι καὶ ἐκχυθῆναι. *Οτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις εἰρήνην άμαρ- τωλῶν θεωρών. Ζῆλον λέγουσι τὸν εὔλογον θυμὸν κατά πράγματος ἀνευλόγου. Οτι, φησὶν, ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις ἐχθροῖς ἐθυμώθην δικαίως, ὡς ὑπελάμβανον, οἷα εἰρηνεύοντας αὐτοὺς θεωρῶν, είτουν, μὴ πολε- μουμένους ὑπὸ δυνατωτέρου ἔθνους, ἀλλὰ ἀδείας ἀπολαύοντας, καίτοι ἁμαρτωλοὺς ὄντας. *Οτι οὐκ ἔστι ἀνάνευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν. Β Καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπαγόρευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν, εἴτουν ἀπευκτὸς ὁ θάνατος αὐτῶν, ἅτε κατὰ φύσιν, θαὶ μὴ βιαίως ἀπερχόμενος. Καὶ στερέωμα ἐν τῇ μάστιγι αὐτῶν. Οὐδὲ ἐπιμονὴ ἐν τῇ πληγῆ αὐτῶν. Εἰ γὰρ καὶ κακωθεῖ ν ποτε, ταχὺ τῆς θλίψεως ἀπαλλάττονται. Εν κόποις ἀνθρώπων οὐκ εἰσὶ, καὶ μετὰ ἀν- θρώπων οὐ μαστιγωθήσονται. Οὐδέ εἰσιν ἐν κά παις, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι· τὸ γὰρ κοπιᾷν, ἴδιον ἀνθρώπων· ἀλλὰ ἀκόπως κτώνται τὰ ἀγαθά· οὐδὲ, ὡς ἐμοὶ φαίνονται, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι κακωθήσονται. Διὰ τοῦτο ἐκράτησεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Διὰ τὸ κατὰ ῥοῦν αὐτοῖς φέρεσθαι τὰ πράγ- ματα, συνέσχεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Περιεβάλλοντο ἀδικίαν καὶ ἀσέβειαν ἑαυτοῖς. Οὕτω δὲ ἀλαζονευσάμενοι, λοιπὸν δίκην ἱματίου περιεβάλλοντο τὴν ἀδικίαν καὶ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν. Εμφαίνει τὲ περιβολὴ τὸ κύκλωμα καὶ τὴν παντα- χύθεν συνοχήν· πολλαχοῦ δὲ τῶν ψαλμῶν τῷ εἴδει τούτῳ κέχρηται· ὡς ἐν τῷ· Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπήν· καὶ πάλιν· Ἐνδυσά σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλλέσθωσαν ὡς διπλαΐδα αἰσχύνην αὐτῶν καὶ αὖθις · 'Ενεδύσαντο κατάραν ὡς ἱμάτιον, και ὅσα τοιαῦτα. Ἐπὶ δὲ τοῦ προκειμένου ῥητοῦ ὑπο- δηλοῦται καὶ τὸ ἐπιδείκνυσθαι καὶ ἐναμβρύνε σθαι. Ἐξελεύσεται ὡς ἐκ στέατος ἡ ἀδικία αὐτῶν. Λιπαρὰ καὶ δαψιλής. Τοιοῦτον γὰρ τὸ ἀποῤῥέον ἐκ στέατος· ἢ στέαρ καλεῖ τὴν εὐπάθειαν καὶ τρυφήν, λέγων, ὅτι ἐξελεύσεται ἐκ τρυφῆς, ήγουν ἀπὸ τῆς ἄγαν τρυφῆς, παρέλκοντος τοῦ ἐπιῤῥήματος. Αντι- χρονία δὲ τὸ ἐξελεύσεται, ἀντὶ τοῦ ἐξῆλθεν· οὕτω γὰρ Σύμμαχος εἶπε. Δήλον οὖν ὅτι καὶ τὸ, Οὐ μα COMMENT. IN PSALMOS. Pene effusi sunt gressus mei. Per gressus simili modo cogitationes intelligit, seu opiniones et sen- tentias animi. Effusi autem sunt, pro evanuerunt. Evanescit enim, quod effunditur. Deinde causaik etiam infert ob quam in hujusmodi ſuerit periculo, ut fluctuarent ejus pedes, et effunderentur ejus gressus. Vers. 3. Quoniam zelavi propter iniquos, pacem peccatorum videns. Per zelum, iram illam sape in- telligimus, quæ a recta ratione adversus aliquid irrationabiliter factum proficiscitur. Quoniam, in- quit, adversus iniquos hostes hostros iratus sum : et mea quidem sententia non temere, eo quod pacem eos agere videbam, et a potentioribus nun- quam vexari, et quia ut securi ac tuti multa fruebantur quiete, tametsi omnium hominum essent perditissimi. Psal. xxxiv, 26. Psal. cvill, VERS. 4. Quoniam non est renuitio in morte eurum. Qfoniam mors, inquit, quæ eis obvenit, abnuenda, aut respuenda non est, veluti quæ et secundum naturam {advenit, et nulla cum vio- lentia. Et firmamentum in plaga eorum. Nec ulla, inquit, diuturnitas, aut perseverantia est in eorum plaga. Nam etsi aliquando calamitate aliqua amiguntur, statim tamen ab afflictione liberantur. VERS. 5. In laboribus hominum non sunt, el cum hominibus non flagellabuntur. Neque sunt, ut cæ- teri hominum, in laboribus. Est etenim proprium ac peculiare omnium hominum, ut labores susti- neant at illi absque ullo labore possident bona, et communi omnium sententia (68), eo modo non Caffliguntur, quo alios ut plurimum affligi videmus. D VERS. 6. Propterea tenuit eos superbia eorum in finem. Omnia eis, inquit, secunda obveniunt, et ampliori idcirco superbia detinentur. Induti sunt injustitia et impietate sua. Adeo, inquit, superbi sunt et temerarii, ut impietate atque injustítia non secus ac veste aliqua operian- tur. Et dum indui eos dicit impictatę, et injustitia, summam undique hujusmodi vitiorum amplitudi- nem videtur significare. Hac autem loquendi metaphora sæpenumero alibi Prophetanı usum vi- demus, veluti quando ait : Induantur confusione, et pudore 11; item : Induantur, qui calumniantur me, confusione, et operiantur, quasi diploide pudore '; et rursus : Induit maledictionem, ut resti- mentum 's, et alia hujusmodi. Hoc autem in loco posuit pro ostentare et gloriari. VERS. 7. Egredietur quasi ex adipe injustitia eo- rum. Ac si diceret: Aimpla et abundans erit eorum iniquitas. Pinguedo etenim, quæ profuit ex adipe, copiam atque abundantiam quamdam significat. Vel per adipem, indolentiam ac delicias corum intelligit, dicens, quod tauta corum iniquitas ex multis provenit deliciis, atque ex multa petulantia. Ibid. 18. Varia lectiones. (68) Grace. ut mil quidler v dentur.
53β And the sea covered their enemies. As they pursued after them; this has been spoken about.
α Καὶ εἰσήγαγεν αὐτοὺς εἰς ὄρος ἁγιάσματος αὐτοῦ. Tὰ κατὰ τὴν ἔρημον ἀποσιωπήσας διὰ τὸ προειληφέναι τὴν διήγησιν αὐτῶν, νῦν περὶ τῆς γῆς τῆς ἐπαγγελίας διέξεισιν. β ὡς PACHV : καὶ MS. β μόνων MPCH : μόνον ASV. α διέξεισιν PSCAHV : καὶ διέξεισιν M.Παρ' ὀλίγον· ἐξεχύθη τὰ διαβήματά μου. Διαβή- Α ματα νῦν, τὰ διανοήματα. Εξεχύθη δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐχαυνώθη· χαῦνον γὰρ τὸ χεόμενον. Εἶτα ἐπιφέρει καὶ τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν ἐκινδύνευε σαλευθῆναι καὶ ἐκχυθῆναι. *Οτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις εἰρήνην άμαρ- τωλῶν θεωρών. Ζῆλον λέγουσι τὸν εὔλογον θυμὸν κατά πράγματος ἀνευλόγου. Οτι, φησὶν, ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις ἐχθροῖς ἐθυμώθην δικαίως, ὡς ὑπελάμβανον, οἷα εἰρηνεύοντας αὐτοὺς θεωρῶν, είτουν, μὴ πολε- μουμένους ὑπὸ δυνατωτέρου ἔθνους, ἀλλὰ ἀδείας ἀπολαύοντας, καίτοι ἁμαρτωλοὺς ὄντας. *Οτι οὐκ ἔστι ἀνάνευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν. Β Καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπαγόρευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν, εἴτουν ἀπευκτὸς ὁ θάνατος αὐτῶν, ἅτε κατὰ φύσιν, θαὶ μὴ βιαίως ἀπερχόμενος. Καὶ στερέωμα ἐν τῇ μάστιγι αὐτῶν. Οὐδὲ ἐπιμονὴ ἐν τῇ πληγῆ αὐτῶν. Εἰ γὰρ καὶ κακωθεῖ ν ποτε, ταχὺ τῆς θλίψεως ἀπαλλάττονται. Εν κόποις ἀνθρώπων οὐκ εἰσὶ, καὶ μετὰ ἀν- θρώπων οὐ μαστιγωθήσονται. Οὐδέ εἰσιν ἐν κά παις, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι· τὸ γὰρ κοπιᾷν, ἴδιον ἀνθρώπων· ἀλλὰ ἀκόπως κτώνται τὰ ἀγαθά· οὐδὲ, ὡς ἐμοὶ φαίνονται, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι κακωθήσονται. Διὰ τοῦτο ἐκράτησεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Διὰ τὸ κατὰ ῥοῦν αὐτοῖς φέρεσθαι τὰ πράγ- ματα, συνέσχεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Περιεβάλλοντο ἀδικίαν καὶ ἀσέβειαν ἑαυτοῖς. Οὕτω δὲ ἀλαζονευσάμενοι, λοιπὸν δίκην ἱματίου περιεβάλλοντο τὴν ἀδικίαν καὶ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν. Εμφαίνει τὲ περιβολὴ τὸ κύκλωμα καὶ τὴν παντα- χύθεν συνοχήν· πολλαχοῦ δὲ τῶν ψαλμῶν τῷ εἴδει τούτῳ κέχρηται· ὡς ἐν τῷ· Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπήν· καὶ πάλιν· Ἐνδυσά σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλλέσθωσαν ὡς διπλαΐδα αἰσχύνην αὐτῶν καὶ αὖθις · 'Ενεδύσαντο κατάραν ὡς ἱμάτιον, και ὅσα τοιαῦτα. Ἐπὶ δὲ τοῦ προκειμένου ῥητοῦ ὑπο- δηλοῦται καὶ τὸ ἐπιδείκνυσθαι καὶ ἐναμβρύνε σθαι. Ἐξελεύσεται ὡς ἐκ στέατος ἡ ἀδικία αὐτῶν. Λιπαρὰ καὶ δαψιλής. Τοιοῦτον γὰρ τὸ ἀποῤῥέον ἐκ στέατος· ἢ στέαρ καλεῖ τὴν εὐπάθειαν καὶ τρυφήν, λέγων, ὅτι ἐξελεύσεται ἐκ τρυφῆς, ήγουν ἀπὸ τῆς ἄγαν τρυφῆς, παρέλκοντος τοῦ ἐπιῤῥήματος. Αντι- χρονία δὲ τὸ ἐξελεύσεται, ἀντὶ τοῦ ἐξῆλθεν· οὕτω γὰρ Σύμμαχος εἶπε. Δήλον οὖν ὅτι καὶ τὸ, Οὐ μα COMMENT. IN PSALMOS. Pene effusi sunt gressus mei. Per gressus simili modo cogitationes intelligit, seu opiniones et sen- tentias animi. Effusi autem sunt, pro evanuerunt. Evanescit enim, quod effunditur. Deinde causaik etiam infert ob quam in hujusmodi ſuerit periculo, ut fluctuarent ejus pedes, et effunderentur ejus gressus. Vers. 3. Quoniam zelavi propter iniquos, pacem peccatorum videns. Per zelum, iram illam sape in- telligimus, quæ a recta ratione adversus aliquid irrationabiliter factum proficiscitur. Quoniam, in- quit, adversus iniquos hostes hostros iratus sum : et mea quidem sententia non temere, eo quod pacem eos agere videbam, et a potentioribus nun- quam vexari, et quia ut securi ac tuti multa fruebantur quiete, tametsi omnium hominum essent perditissimi. Psal. xxxiv, 26. Psal. cvill, VERS. 4. Quoniam non est renuitio in morte eurum. Qfoniam mors, inquit, quæ eis obvenit, abnuenda, aut respuenda non est, veluti quæ et secundum naturam {advenit, et nulla cum vio- lentia. Et firmamentum in plaga eorum. Nec ulla, inquit, diuturnitas, aut perseverantia est in eorum plaga. Nam etsi aliquando calamitate aliqua amiguntur, statim tamen ab afflictione liberantur. VERS. 5. In laboribus hominum non sunt, el cum hominibus non flagellabuntur. Neque sunt, ut cæ- teri hominum, in laboribus. Est etenim proprium ac peculiare omnium hominum, ut labores susti- neant at illi absque ullo labore possident bona, et communi omnium sententia (68), eo modo non Caffliguntur, quo alios ut plurimum affligi videmus. D VERS. 6. Propterea tenuit eos superbia eorum in finem. Omnia eis, inquit, secunda obveniunt, et ampliori idcirco superbia detinentur. Induti sunt injustitia et impietate sua. Adeo, inquit, superbi sunt et temerarii, ut impietate atque injustítia non secus ac veste aliqua operian- tur. Et dum indui eos dicit impictatę, et injustitia, summam undique hujusmodi vitiorum amplitudi- nem videtur significare. Hac autem loquendi metaphora sæpenumero alibi Prophetanı usum vi- demus, veluti quando ait : Induantur confusione, et pudore 11; item : Induantur, qui calumniantur me, confusione, et operiantur, quasi diploide pudore '; et rursus : Induit maledictionem, ut resti- mentum 's, et alia hujusmodi. Hoc autem in loco posuit pro ostentare et gloriari. VERS. 7. Egredietur quasi ex adipe injustitia eo- rum. Ac si diceret: Aimpla et abundans erit eorum iniquitas. Pinguedo etenim, quæ profuit ex adipe, copiam atque abundantiam quamdam significat. Vel per adipem, indolentiam ac delicias corum intelligit, dicens, quod tauta corum iniquitas ex multis provenit deliciis, atque ex multa petulantia. Ibid. 18. Varia lectiones. (68) Grace. ut mil quidler v dentur.
54α And he led them in to the mountain of his sanctification. Passing over in silence the events in the desert on account of having anticipated the narra- tive about these things, he now gives an account of the promised land.
Ὄρος γὰρ λέγει, τὸ Σιὼν, ὡς γνωριμώτερον τῆς ὅλης γῆς ἐκείνης. Ὄρος δὲ ἁγιάσματος, ὡς ἀπονενεμημένον τῇ κιβωτῷ· ταύτην γὰρ ἐκάλουν ἁγίασμα· λέγεται δὲ καὶ ὄρος ἅγιον, ὡς ἁγιασθὲν ὑπ’ αὐτῆς.Παρ' ὀλίγον· ἐξεχύθη τὰ διαβήματά μου. Διαβή- Α ματα νῦν, τὰ διανοήματα. Εξεχύθη δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐχαυνώθη· χαῦνον γὰρ τὸ χεόμενον. Εἶτα ἐπιφέρει καὶ τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν ἐκινδύνευε σαλευθῆναι καὶ ἐκχυθῆναι. *Οτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις εἰρήνην άμαρ- τωλῶν θεωρών. Ζῆλον λέγουσι τὸν εὔλογον θυμὸν κατά πράγματος ἀνευλόγου. Οτι, φησὶν, ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις ἐχθροῖς ἐθυμώθην δικαίως, ὡς ὑπελάμβανον, οἷα εἰρηνεύοντας αὐτοὺς θεωρῶν, είτουν, μὴ πολε- μουμένους ὑπὸ δυνατωτέρου ἔθνους, ἀλλὰ ἀδείας ἀπολαύοντας, καίτοι ἁμαρτωλοὺς ὄντας. *Οτι οὐκ ἔστι ἀνάνευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν. Β Καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπαγόρευσις ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῶν, εἴτουν ἀπευκτὸς ὁ θάνατος αὐτῶν, ἅτε κατὰ φύσιν, θαὶ μὴ βιαίως ἀπερχόμενος. Καὶ στερέωμα ἐν τῇ μάστιγι αὐτῶν. Οὐδὲ ἐπιμονὴ ἐν τῇ πληγῆ αὐτῶν. Εἰ γὰρ καὶ κακωθεῖ ν ποτε, ταχὺ τῆς θλίψεως ἀπαλλάττονται. Εν κόποις ἀνθρώπων οὐκ εἰσὶ, καὶ μετὰ ἀν- θρώπων οὐ μαστιγωθήσονται. Οὐδέ εἰσιν ἐν κά παις, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι· τὸ γὰρ κοπιᾷν, ἴδιον ἀνθρώπων· ἀλλὰ ἀκόπως κτώνται τὰ ἀγαθά· οὐδὲ, ὡς ἐμοὶ φαίνονται, ὡς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι κακωθήσονται. Διὰ τοῦτο ἐκράτησεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Διὰ τὸ κατὰ ῥοῦν αὐτοῖς φέρεσθαι τὰ πράγ- ματα, συνέσχεν αὐτοὺς ἡ ὑπερηφανία εἰς τέλος. Περιεβάλλοντο ἀδικίαν καὶ ἀσέβειαν ἑαυτοῖς. Οὕτω δὲ ἀλαζονευσάμενοι, λοιπὸν δίκην ἱματίου περιεβάλλοντο τὴν ἀδικίαν καὶ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν. Εμφαίνει τὲ περιβολὴ τὸ κύκλωμα καὶ τὴν παντα- χύθεν συνοχήν· πολλαχοῦ δὲ τῶν ψαλμῶν τῷ εἴδει τούτῳ κέχρηται· ὡς ἐν τῷ· Περιβαλέσθωσαν αἰσχύνην καὶ ἐντροπήν· καὶ πάλιν· Ἐνδυσά σθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντες με ἐντροπήν· καὶ περιβαλλέσθωσαν ὡς διπλαΐδα αἰσχύνην αὐτῶν καὶ αὖθις · 'Ενεδύσαντο κατάραν ὡς ἱμάτιον, και ὅσα τοιαῦτα. Ἐπὶ δὲ τοῦ προκειμένου ῥητοῦ ὑπο- δηλοῦται καὶ τὸ ἐπιδείκνυσθαι καὶ ἐναμβρύνε σθαι. Ἐξελεύσεται ὡς ἐκ στέατος ἡ ἀδικία αὐτῶν. Λιπαρὰ καὶ δαψιλής. Τοιοῦτον γὰρ τὸ ἀποῤῥέον ἐκ στέατος· ἢ στέαρ καλεῖ τὴν εὐπάθειαν καὶ τρυφήν, λέγων, ὅτι ἐξελεύσεται ἐκ τρυφῆς, ήγουν ἀπὸ τῆς ἄγαν τρυφῆς, παρέλκοντος τοῦ ἐπιῤῥήματος. Αντι- χρονία δὲ τὸ ἐξελεύσεται, ἀντὶ τοῦ ἐξῆλθεν· οὕτω γὰρ Σύμμαχος εἶπε. Δήλον οὖν ὅτι καὶ τὸ, Οὐ μα COMMENT. IN PSALMOS. Pene effusi sunt gressus mei. Per gressus simili modo cogitationes intelligit, seu opiniones et sen- tentias animi. Effusi autem sunt, pro evanuerunt. Evanescit enim, quod effunditur. Deinde causaik etiam infert ob quam in hujusmodi ſuerit periculo, ut fluctuarent ejus pedes, et effunderentur ejus gressus. Vers. 3. Quoniam zelavi propter iniquos, pacem peccatorum videns. Per zelum, iram illam sape in- telligimus, quæ a recta ratione adversus aliquid irrationabiliter factum proficiscitur. Quoniam, in- quit, adversus iniquos hostes hostros iratus sum : et mea quidem sententia non temere, eo quod pacem eos agere videbam, et a potentioribus nun- quam vexari, et quia ut securi ac tuti multa fruebantur quiete, tametsi omnium hominum essent perditissimi. Psal. xxxiv, 26. Psal. cvill, VERS. 4. Quoniam non est renuitio in morte eurum. Qfoniam mors, inquit, quæ eis obvenit, abnuenda, aut respuenda non est, veluti quæ et secundum naturam {advenit, et nulla cum vio- lentia. Et firmamentum in plaga eorum. Nec ulla, inquit, diuturnitas, aut perseverantia est in eorum plaga. Nam etsi aliquando calamitate aliqua amiguntur, statim tamen ab afflictione liberantur. VERS. 5. In laboribus hominum non sunt, el cum hominibus non flagellabuntur. Neque sunt, ut cæ- teri hominum, in laboribus. Est etenim proprium ac peculiare omnium hominum, ut labores susti- neant at illi absque ullo labore possident bona, et communi omnium sententia (68), eo modo non Caffliguntur, quo alios ut plurimum affligi videmus. D VERS. 6. Propterea tenuit eos superbia eorum in finem. Omnia eis, inquit, secunda obveniunt, et ampliori idcirco superbia detinentur. Induti sunt injustitia et impietate sua. Adeo, inquit, superbi sunt et temerarii, ut impietate atque injustítia non secus ac veste aliqua operian- tur. Et dum indui eos dicit impictatę, et injustitia, summam undique hujusmodi vitiorum amplitudi- nem videtur significare. Hac autem loquendi metaphora sæpenumero alibi Prophetanı usum vi- demus, veluti quando ait : Induantur confusione, et pudore 11; item : Induantur, qui calumniantur me, confusione, et operiantur, quasi diploide pudore '; et rursus : Induit maledictionem, ut resti- mentum 's, et alia hujusmodi. Hoc autem in loco posuit pro ostentare et gloriari. VERS. 7. Egredietur quasi ex adipe injustitia eo- rum. Ac si diceret: Aimpla et abundans erit eorum iniquitas. Pinguedo etenim, quæ profuit ex adipe, copiam atque abundantiam quamdam significat. Vel per adipem, indolentiam ac delicias corum intelligit, dicens, quod tauta corum iniquitas ex multis provenit deliciis, atque ex multa petulantia. Ibid. 18. Varia lectiones. (68) Grace. ut mil quidler v dentur.
He calls Mount Zion the ‘mountain’, as the best known of all that land, and ‘mountain of his sanctification’ as assigned to the ark, for they used to call the ark the ‘sanctification’. It is also called the ‘holy mountain’ as having been sanctified by the ark.
PG 128:817β Ὄρος τοῦτο, ὃ ἐκτήσατο ἡ δεξιά αὐτοῦ. Τοῦτο, δεικτικῶς, παρ’ ᾧ νῦν ὁ λαὸς, ὃ ἐκτήσατο ἡ δύναμις αὐτοῦ, καὶ οὐχ ἡ ἀνδρεία τοῦ λαοῦ· αὐτὸς γὰρ ἐξώθησε τοὺς ἐνοικοῦντας αὐτῷ πρότερον.Εt στιγωθήσονται, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ ἐμαστιγώθησαν, νοήσαι δυνάμεθα. Διήλθοσαν εἰς διάθεσιν καρδίας. Ηλθον εἰς ἕξιν τῆς ἀδικίας. Εξις γὰρ ἡ περί τι διάθεσις, ήτα σχέσις τῆς καρδίας. Διενοήθησαν καὶ ἐλάλησαν ἐν πονηρίᾳ. Ἐκ μελέτης καὶ σκέψεως ἐλάλησαν πονηρά, καὶ οὐ κατὰ συναρπαγήν. Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν.—Εἰς τὸ ὕψος. ἀντὶ τοῦ, κατὰ τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, λέγοντες, ὅτι οὐκ ἔστιν οὗτος Θεός. Αδικία γὰρ τὸ ἀποστερεῖν αὐ τὸν τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ ἑτέροις ταύτην προσάπτειν. Αδικίαν δὲ εἰς τὸ ὕψος λαλεῖ καὶ πᾶς ὁ τῷ Θεῷ Β προσάπτων ἀνάξια θεότητος. Ὕψος γὰρ ἡ Θεότης, ἧς οὐδὲν ὑψηλότερον. Εθεντο εἰς οὐρανὶν τὸ στόμα αὐτῶν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς. Διὰ μὲν τοῦ οὐρανοῦ τὸν κατοικοῦντα ἐπὶ τοῦ οὐρανοῦ Θεὸν σημαίνει, διὰ δὲ τῆς γῆς, τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους, μονονουχί λέγων ὅτι ἐκίνησαν κατὰ τοῦ ἐπουρανίου Θεοῦ τὸ στόμα αὐτῶν, βλασφημοῦντες αὐτόν· καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν ἐκινήθη πάλιν κατὰ τῶν ἐπιγείων ἀνθρώπων. Εὐπαθοῦντες γὰρ καὶ σπα ταλῶντες, ὕβριζον τὸν Θεόν· κατεχωμψδουν δὲ καὶ διέβαλλον πάντας τοὺς ἀνθρώπους· ἡ διὰ τοὺς ἐν αὐτοῖς φιλοσόφους ὁ λόγος· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, φιλοσοφῆσαι περὶ θείων καὶ τοῦ Θείου βουλόμενοι. 'Η δὲ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, γεώδη καὶ ἀνθρώπινα περὶ Θεοῦ φλυαρή σασα· ἢ καὶ διὰ τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀστρολόγους τὰ ῥητόν· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, περὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς ἀστέρων μετεωρολογοῦντες, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐμπιμ πλῶσα πᾶσαν τῆς ληρωδίας αὐτῶν. γὰρ ἂν ὁ Δαβίδ, ἔγραψε τὸν ψαλμόν. Διὰ τοῦτο ἐπιστρέψει ὁ λαός μου ἐνταῦθα. Τουτὶ τὸ ῥητὸν ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ τέθει- κεν ὁ Προφήτης· ὅτι διὰ τοῦτο, εἴτουν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν κακίαν τῶν ἐχθρῶν ἐπιστρέψει ὁ ἐν αἰχμα λωσίᾳ λαός μου ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ πατρίδα τὴν Ἰου- δαίαν. Ταύτην γὰρ δηλοῖ τὸ, ἐνταῦθα· ἐν ταύτῃ Εt Ει Καὶ ἡμέραι πλήρεις ευρεθήσονται ἐν αὐτοῖς Πεπληρωμέναι ὅσον εἰς μέτρον ζωῆς, ἢ ὅσον εἰς ἀρετήν. Λέγει δὲ ὅτι γηράσουσιν, ἢ ὅτι εὐαρεστήσουσι τῷ Θεῷ. Νοεῖται δὲ καὶ κατὰ τῶν ἐχθρῶν, τὸ ῥητὸν, ὅτι εὑρεθήσονται ἐν αὐτοῖς αἱ ἡμέραι αὐτῶν, πλήρεις εἰς κακίαν, ὡς μηδὲν εἰς πονηρίαν ἐν δεῖν. Καὶ εἶπον· Πῶς ἔγνω ὁ Θεός; Ὅσοι τοῦ λαοῦ μικροψυχότεροι, καὶ ἀσυνετώτερα βλέποντες, Ελ Ουκύτεροι βλέποντες. Τὰ EUTHYMII ZIGABENI Et juxta hanc sensum abundat dictio, quasi. A quod ait, egredietur, dixit pro egressa est, tempus ponens pro tempore. Et ita reddidit Symmachus. Unde et verbum flugellabuntur consequenter ex- pones, pro flagellati sunt. Transierunt in dispositionem cordis. Venerunt, inquit, in habitum injustitia. Per dispositionem etenim seu per habitudinem cordis, babitum intel- ligit ad malum. VERS. 8. Cogitaverunt et locuti sunt in pracitate. Præmeditati, inquit, et cum consideratione locuti sunt prava. Neque enim inconsulto, aut raptim, sed summo cum studio omnia egerunt. Injustitiam in excelsum locuti sunt. Hoc est ad- versus Deum altissimum, dicentes nimirum eum Deum non esse. Injustitiam vero eos locutos esse dicit, quia injustitia summa est, privare Deum gloria, et creatis ab illo rebus eam præstare. Ille autem loquitur injustitiam in altum, seu in excel sum, qui aliquid Deo attribuit, quod divinitate indignum sit. Appellatur etiam divinitas altitudo, quia altius ea nibil est, aut sublimius. VERS. 9. Posuerunt in cœlum os suum, et lingua eorum pertransiit in terram. Per cœlum quidem Deum intelligit, qui in cœlis habitat ; per terram vero, homines in eo commorantes, ac si diceret : Os suum blasphemantes adversus cœlestem Deum moverunt, et lingua eorum similiter adversus ter- renos homines desæviit. li etenim, quibus omnia secunda erant, et qui incumbebant deliciis, multa ducti temeritate, et Deum contumeliis, et homines calumniis insectabantur. Vel propter philosophos dictus est hic sermo, qui posuerunt in cœlum os suum, dum ausi sunt de Deo et de divinis rebus philosophari, et lingua eorum pertransiit in terramlı, dum terrena de Deo nugarentur. Vel aliter, strologos carpit, qui os suum posuerunt in coelumn, dun) nimis curiose astra ac stellas contemplantur, quæ in cœlo sunt : et lingua eorum pertransiit in terram, dum inanibus nugis universum complent orbem. a- C VERS. 10. Ideo convertetur populus meus huc. Hæc verba dicta sunt per Prophetam ex persona Dei. Propterea, inquit, hoc est, ob prædictam eorum iniquitatem, populus meus, ille nimirum, qui in captivitate constitutus est, convertetur in patriam suam. Ita enim significat quod ait, conver · tetur huc. Ibi enim erat beatus David cum psalmuın D hunc componeret : in Jerusalem scilicet. dies pleni invenientur in eis. Pleni, hoc est, impleti, ad vitæ nimirum mensuram, vel pleni operibus virtutum. Et sensus est, quod consene- scent, vel quod placebunt Deo. Intelligi etiam pos- sunt hæc verba, ut adversus inimicos dicta sint, quod dies eorum in eis invenientur pleni in malis, ita ut ad eorum pravitatem nihil desit. VERS. 11. dixerunt: Quomodo novit Deus ? Quotquot in populo erant magis pusillanimes, aut Digitized by
54β This mountain that his right hand acquired. ‘This’, demonstratively, on which the people is at the present moment, the mountain that his power, and not the courage of the people, acquired, for he expelled those dwelling on it previously.
α Καὶ ἐξέβαλεν ἀπὸ προσώπου αὐτῶν ἔθνη. Tὰ ἑπτὰ, τὰ κατοικοῦντα τὴν τοιαύτην γῆν· ἤγουν τὸν Χαναναῖον, καὶ τὸν Χετταῖον, καὶ τὸν Φερεζαῖον, καὶ τὸν Εὐαῖον, καὶ τὸν Ἀμοῤῥαῖον, καὶ τὸν Γεργεσαῖον, καὶ τὸν ᾽Ιεβουσαῖον.Εt στιγωθήσονται, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ ἐμαστιγώθησαν, νοήσαι δυνάμεθα. Διήλθοσαν εἰς διάθεσιν καρδίας. Ηλθον εἰς ἕξιν τῆς ἀδικίας. Εξις γὰρ ἡ περί τι διάθεσις, ήτα σχέσις τῆς καρδίας. Διενοήθησαν καὶ ἐλάλησαν ἐν πονηρίᾳ. Ἐκ μελέτης καὶ σκέψεως ἐλάλησαν πονηρά, καὶ οὐ κατὰ συναρπαγήν. Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν.—Εἰς τὸ ὕψος. ἀντὶ τοῦ, κατὰ τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, λέγοντες, ὅτι οὐκ ἔστιν οὗτος Θεός. Αδικία γὰρ τὸ ἀποστερεῖν αὐ τὸν τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ ἑτέροις ταύτην προσάπτειν. Αδικίαν δὲ εἰς τὸ ὕψος λαλεῖ καὶ πᾶς ὁ τῷ Θεῷ Β προσάπτων ἀνάξια θεότητος. Ὕψος γὰρ ἡ Θεότης, ἧς οὐδὲν ὑψηλότερον. Εθεντο εἰς οὐρανὶν τὸ στόμα αὐτῶν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς. Διὰ μὲν τοῦ οὐρανοῦ τὸν κατοικοῦντα ἐπὶ τοῦ οὐρανοῦ Θεὸν σημαίνει, διὰ δὲ τῆς γῆς, τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους, μονονουχί λέγων ὅτι ἐκίνησαν κατὰ τοῦ ἐπουρανίου Θεοῦ τὸ στόμα αὐτῶν, βλασφημοῦντες αὐτόν· καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν ἐκινήθη πάλιν κατὰ τῶν ἐπιγείων ἀνθρώπων. Εὐπαθοῦντες γὰρ καὶ σπα ταλῶντες, ὕβριζον τὸν Θεόν· κατεχωμψδουν δὲ καὶ διέβαλλον πάντας τοὺς ἀνθρώπους· ἡ διὰ τοὺς ἐν αὐτοῖς φιλοσόφους ὁ λόγος· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, φιλοσοφῆσαι περὶ θείων καὶ τοῦ Θείου βουλόμενοι. 'Η δὲ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, γεώδη καὶ ἀνθρώπινα περὶ Θεοῦ φλυαρή σασα· ἢ καὶ διὰ τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀστρολόγους τὰ ῥητόν· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, περὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς ἀστέρων μετεωρολογοῦντες, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐμπιμ πλῶσα πᾶσαν τῆς ληρωδίας αὐτῶν. γὰρ ἂν ὁ Δαβίδ, ἔγραψε τὸν ψαλμόν. Διὰ τοῦτο ἐπιστρέψει ὁ λαός μου ἐνταῦθα. Τουτὶ τὸ ῥητὸν ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ τέθει- κεν ὁ Προφήτης· ὅτι διὰ τοῦτο, εἴτουν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν κακίαν τῶν ἐχθρῶν ἐπιστρέψει ὁ ἐν αἰχμα λωσίᾳ λαός μου ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ πατρίδα τὴν Ἰου- δαίαν. Ταύτην γὰρ δηλοῖ τὸ, ἐνταῦθα· ἐν ταύτῃ Εt Ει Καὶ ἡμέραι πλήρεις ευρεθήσονται ἐν αὐτοῖς Πεπληρωμέναι ὅσον εἰς μέτρον ζωῆς, ἢ ὅσον εἰς ἀρετήν. Λέγει δὲ ὅτι γηράσουσιν, ἢ ὅτι εὐαρεστήσουσι τῷ Θεῷ. Νοεῖται δὲ καὶ κατὰ τῶν ἐχθρῶν, τὸ ῥητὸν, ὅτι εὑρεθήσονται ἐν αὐτοῖς αἱ ἡμέραι αὐτῶν, πλήρεις εἰς κακίαν, ὡς μηδὲν εἰς πονηρίαν ἐν δεῖν. Καὶ εἶπον· Πῶς ἔγνω ὁ Θεός; Ὅσοι τοῦ λαοῦ μικροψυχότεροι, καὶ ἀσυνετώτερα βλέποντες, Ελ Ουκύτεροι βλέποντες. Τὰ EUTHYMII ZIGABENI Et juxta hanc sensum abundat dictio, quasi. A quod ait, egredietur, dixit pro egressa est, tempus ponens pro tempore. Et ita reddidit Symmachus. Unde et verbum flugellabuntur consequenter ex- pones, pro flagellati sunt. Transierunt in dispositionem cordis. Venerunt, inquit, in habitum injustitia. Per dispositionem etenim seu per habitudinem cordis, babitum intel- ligit ad malum. VERS. 8. Cogitaverunt et locuti sunt in pracitate. Præmeditati, inquit, et cum consideratione locuti sunt prava. Neque enim inconsulto, aut raptim, sed summo cum studio omnia egerunt. Injustitiam in excelsum locuti sunt. Hoc est ad- versus Deum altissimum, dicentes nimirum eum Deum non esse. Injustitiam vero eos locutos esse dicit, quia injustitia summa est, privare Deum gloria, et creatis ab illo rebus eam præstare. Ille autem loquitur injustitiam in altum, seu in excel sum, qui aliquid Deo attribuit, quod divinitate indignum sit. Appellatur etiam divinitas altitudo, quia altius ea nibil est, aut sublimius. VERS. 9. Posuerunt in cœlum os suum, et lingua eorum pertransiit in terram. Per cœlum quidem Deum intelligit, qui in cœlis habitat ; per terram vero, homines in eo commorantes, ac si diceret : Os suum blasphemantes adversus cœlestem Deum moverunt, et lingua eorum similiter adversus ter- renos homines desæviit. li etenim, quibus omnia secunda erant, et qui incumbebant deliciis, multa ducti temeritate, et Deum contumeliis, et homines calumniis insectabantur. Vel propter philosophos dictus est hic sermo, qui posuerunt in cœlum os suum, dum ausi sunt de Deo et de divinis rebus philosophari, et lingua eorum pertransiit in terramlı, dum terrena de Deo nugarentur. Vel aliter, strologos carpit, qui os suum posuerunt in coelumn, dun) nimis curiose astra ac stellas contemplantur, quæ in cœlo sunt : et lingua eorum pertransiit in terram, dum inanibus nugis universum complent orbem. a- C VERS. 10. Ideo convertetur populus meus huc. Hæc verba dicta sunt per Prophetam ex persona Dei. Propterea, inquit, hoc est, ob prædictam eorum iniquitatem, populus meus, ille nimirum, qui in captivitate constitutus est, convertetur in patriam suam. Ita enim significat quod ait, conver · tetur huc. Ibi enim erat beatus David cum psalmuın D hunc componeret : in Jerusalem scilicet. dies pleni invenientur in eis. Pleni, hoc est, impleti, ad vitæ nimirum mensuram, vel pleni operibus virtutum. Et sensus est, quod consene- scent, vel quod placebunt Deo. Intelligi etiam pos- sunt hæc verba, ut adversus inimicos dicta sint, quod dies eorum in eis invenientur pleni in malis, ita ut ad eorum pravitatem nihil desit. VERS. 11. dixerunt: Quomodo novit Deus ? Quotquot in populo erant magis pusillanimes, aut Digitized by
55α And he cast out the nations before their face. The seven nations dwelling in that land, namely, the Canaanite, the Hittite, the Perizzite, the Hivite, the Amorite, the Girgashite, and the Jebusite.
β Καὶ ἐκληροδότησεν αὐτοὺς ἐν σχοινίῳ κληροδοσίας. Ἐκληροδότησεν αὐτοὺς εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην. Λείπει δὲ τὸ, ὡς, ἵν’ εἴη, ὡς ἐν σχοινίῳ κληροδοσίας· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον ἐλλειπτικὸν ἰδίωμα παρὰ τῇ Ἑβραΐδι γραφῇ. Οὕτως γὰρ ἀναλόγως ταῖς φυλαῖς καὶ ἀκωλύτως τὴν γῆν διεῖλεν, ὡσεί τις πατὴρ κλήρους γῆς ἐν σχοινίῳ γεωμετρικῷ. Ἀδιάφορον δὲ εἰς σύνταξιν τὸ, ἐκληροδότησε.Εt στιγωθήσονται, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ ἐμαστιγώθησαν, νοήσαι δυνάμεθα. Διήλθοσαν εἰς διάθεσιν καρδίας. Ηλθον εἰς ἕξιν τῆς ἀδικίας. Εξις γὰρ ἡ περί τι διάθεσις, ήτα σχέσις τῆς καρδίας. Διενοήθησαν καὶ ἐλάλησαν ἐν πονηρίᾳ. Ἐκ μελέτης καὶ σκέψεως ἐλάλησαν πονηρά, καὶ οὐ κατὰ συναρπαγήν. Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν.—Εἰς τὸ ὕψος. ἀντὶ τοῦ, κατὰ τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, λέγοντες, ὅτι οὐκ ἔστιν οὗτος Θεός. Αδικία γὰρ τὸ ἀποστερεῖν αὐ τὸν τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ ἑτέροις ταύτην προσάπτειν. Αδικίαν δὲ εἰς τὸ ὕψος λαλεῖ καὶ πᾶς ὁ τῷ Θεῷ Β προσάπτων ἀνάξια θεότητος. Ὕψος γὰρ ἡ Θεότης, ἧς οὐδὲν ὑψηλότερον. Εθεντο εἰς οὐρανὶν τὸ στόμα αὐτῶν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς. Διὰ μὲν τοῦ οὐρανοῦ τὸν κατοικοῦντα ἐπὶ τοῦ οὐρανοῦ Θεὸν σημαίνει, διὰ δὲ τῆς γῆς, τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους, μονονουχί λέγων ὅτι ἐκίνησαν κατὰ τοῦ ἐπουρανίου Θεοῦ τὸ στόμα αὐτῶν, βλασφημοῦντες αὐτόν· καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν ἐκινήθη πάλιν κατὰ τῶν ἐπιγείων ἀνθρώπων. Εὐπαθοῦντες γὰρ καὶ σπα ταλῶντες, ὕβριζον τὸν Θεόν· κατεχωμψδουν δὲ καὶ διέβαλλον πάντας τοὺς ἀνθρώπους· ἡ διὰ τοὺς ἐν αὐτοῖς φιλοσόφους ὁ λόγος· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, φιλοσοφῆσαι περὶ θείων καὶ τοῦ Θείου βουλόμενοι. 'Η δὲ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, γεώδη καὶ ἀνθρώπινα περὶ Θεοῦ φλυαρή σασα· ἢ καὶ διὰ τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀστρολόγους τὰ ῥητόν· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, περὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς ἀστέρων μετεωρολογοῦντες, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐμπιμ πλῶσα πᾶσαν τῆς ληρωδίας αὐτῶν. γὰρ ἂν ὁ Δαβίδ, ἔγραψε τὸν ψαλμόν. Διὰ τοῦτο ἐπιστρέψει ὁ λαός μου ἐνταῦθα. Τουτὶ τὸ ῥητὸν ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ τέθει- κεν ὁ Προφήτης· ὅτι διὰ τοῦτο, εἴτουν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν κακίαν τῶν ἐχθρῶν ἐπιστρέψει ὁ ἐν αἰχμα λωσίᾳ λαός μου ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ πατρίδα τὴν Ἰου- δαίαν. Ταύτην γὰρ δηλοῖ τὸ, ἐνταῦθα· ἐν ταύτῃ Εt Ει Καὶ ἡμέραι πλήρεις ευρεθήσονται ἐν αὐτοῖς Πεπληρωμέναι ὅσον εἰς μέτρον ζωῆς, ἢ ὅσον εἰς ἀρετήν. Λέγει δὲ ὅτι γηράσουσιν, ἢ ὅτι εὐαρεστήσουσι τῷ Θεῷ. Νοεῖται δὲ καὶ κατὰ τῶν ἐχθρῶν, τὸ ῥητὸν, ὅτι εὑρεθήσονται ἐν αὐτοῖς αἱ ἡμέραι αὐτῶν, πλήρεις εἰς κακίαν, ὡς μηδὲν εἰς πονηρίαν ἐν δεῖν. Καὶ εἶπον· Πῶς ἔγνω ὁ Θεός; Ὅσοι τοῦ λαοῦ μικροψυχότεροι, καὶ ἀσυνετώτερα βλέποντες, Ελ Ουκύτεροι βλέποντες. Τὰ EUTHYMII ZIGABENI Et juxta hanc sensum abundat dictio, quasi. A quod ait, egredietur, dixit pro egressa est, tempus ponens pro tempore. Et ita reddidit Symmachus. Unde et verbum flugellabuntur consequenter ex- pones, pro flagellati sunt. Transierunt in dispositionem cordis. Venerunt, inquit, in habitum injustitia. Per dispositionem etenim seu per habitudinem cordis, babitum intel- ligit ad malum. VERS. 8. Cogitaverunt et locuti sunt in pracitate. Præmeditati, inquit, et cum consideratione locuti sunt prava. Neque enim inconsulto, aut raptim, sed summo cum studio omnia egerunt. Injustitiam in excelsum locuti sunt. Hoc est ad- versus Deum altissimum, dicentes nimirum eum Deum non esse. Injustitiam vero eos locutos esse dicit, quia injustitia summa est, privare Deum gloria, et creatis ab illo rebus eam præstare. Ille autem loquitur injustitiam in altum, seu in excel sum, qui aliquid Deo attribuit, quod divinitate indignum sit. Appellatur etiam divinitas altitudo, quia altius ea nibil est, aut sublimius. VERS. 9. Posuerunt in cœlum os suum, et lingua eorum pertransiit in terram. Per cœlum quidem Deum intelligit, qui in cœlis habitat ; per terram vero, homines in eo commorantes, ac si diceret : Os suum blasphemantes adversus cœlestem Deum moverunt, et lingua eorum similiter adversus ter- renos homines desæviit. li etenim, quibus omnia secunda erant, et qui incumbebant deliciis, multa ducti temeritate, et Deum contumeliis, et homines calumniis insectabantur. Vel propter philosophos dictus est hic sermo, qui posuerunt in cœlum os suum, dum ausi sunt de Deo et de divinis rebus philosophari, et lingua eorum pertransiit in terramlı, dum terrena de Deo nugarentur. Vel aliter, strologos carpit, qui os suum posuerunt in coelumn, dun) nimis curiose astra ac stellas contemplantur, quæ in cœlo sunt : et lingua eorum pertransiit in terram, dum inanibus nugis universum complent orbem. a- C VERS. 10. Ideo convertetur populus meus huc. Hæc verba dicta sunt per Prophetam ex persona Dei. Propterea, inquit, hoc est, ob prædictam eorum iniquitatem, populus meus, ille nimirum, qui in captivitate constitutus est, convertetur in patriam suam. Ita enim significat quod ait, conver · tetur huc. Ibi enim erat beatus David cum psalmuın D hunc componeret : in Jerusalem scilicet. dies pleni invenientur in eis. Pleni, hoc est, impleti, ad vitæ nimirum mensuram, vel pleni operibus virtutum. Et sensus est, quod consene- scent, vel quod placebunt Deo. Intelligi etiam pos- sunt hæc verba, ut adversus inimicos dicta sint, quod dies eorum in eis invenientur pleni in malis, ita ut ad eorum pravitatem nihil desit. VERS. 11. dixerunt: Quomodo novit Deus ? Quotquot in populo erant magis pusillanimes, aut Digitized by
55β And allotted them an inheritance by a measuring-line of apportionment. He allotted them an inheritance in all that land. The words ‘as if ’ are missing so the mean- ing would be ‘as if by a measuring-line of apportionment’, for such an elliptical idiom is found in Hebrew writing. For thus unhindered he divided the land according to the tribes, just as a father divides lots of land with a land-measuring rope. The syntax of ‘allotted’ is indifferent [accusative instead of dative].
γ Καὶ κατεσκήνωσεν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν τὰς φυλὰς τοῦ ᾽Ισραήλ. Ἐν ταῖς κατοικίαις τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. 56- Καὶ ἐπείρασαν καὶ παρεπίκραναν τὸν Θεὸν τὸν ὕψιστον, καὶ τὰ μαρτύρια αὐτοῦΕt στιγωθήσονται, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ ἐμαστιγώθησαν, νοήσαι δυνάμεθα. Διήλθοσαν εἰς διάθεσιν καρδίας. Ηλθον εἰς ἕξιν τῆς ἀδικίας. Εξις γὰρ ἡ περί τι διάθεσις, ήτα σχέσις τῆς καρδίας. Διενοήθησαν καὶ ἐλάλησαν ἐν πονηρίᾳ. Ἐκ μελέτης καὶ σκέψεως ἐλάλησαν πονηρά, καὶ οὐ κατὰ συναρπαγήν. Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν.—Εἰς τὸ ὕψος. ἀντὶ τοῦ, κατὰ τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, λέγοντες, ὅτι οὐκ ἔστιν οὗτος Θεός. Αδικία γὰρ τὸ ἀποστερεῖν αὐ τὸν τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ ἑτέροις ταύτην προσάπτειν. Αδικίαν δὲ εἰς τὸ ὕψος λαλεῖ καὶ πᾶς ὁ τῷ Θεῷ Β προσάπτων ἀνάξια θεότητος. Ὕψος γὰρ ἡ Θεότης, ἧς οὐδὲν ὑψηλότερον. Εθεντο εἰς οὐρανὶν τὸ στόμα αὐτῶν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς. Διὰ μὲν τοῦ οὐρανοῦ τὸν κατοικοῦντα ἐπὶ τοῦ οὐρανοῦ Θεὸν σημαίνει, διὰ δὲ τῆς γῆς, τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους, μονονουχί λέγων ὅτι ἐκίνησαν κατὰ τοῦ ἐπουρανίου Θεοῦ τὸ στόμα αὐτῶν, βλασφημοῦντες αὐτόν· καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν ἐκινήθη πάλιν κατὰ τῶν ἐπιγείων ἀνθρώπων. Εὐπαθοῦντες γὰρ καὶ σπα ταλῶντες, ὕβριζον τὸν Θεόν· κατεχωμψδουν δὲ καὶ διέβαλλον πάντας τοὺς ἀνθρώπους· ἡ διὰ τοὺς ἐν αὐτοῖς φιλοσόφους ὁ λόγος· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, φιλοσοφῆσαι περὶ θείων καὶ τοῦ Θείου βουλόμενοι. 'Η δὲ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, γεώδη καὶ ἀνθρώπινα περὶ Θεοῦ φλυαρή σασα· ἢ καὶ διὰ τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀστρολόγους τὰ ῥητόν· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, περὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς ἀστέρων μετεωρολογοῦντες, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐμπιμ πλῶσα πᾶσαν τῆς ληρωδίας αὐτῶν. γὰρ ἂν ὁ Δαβίδ, ἔγραψε τὸν ψαλμόν. Διὰ τοῦτο ἐπιστρέψει ὁ λαός μου ἐνταῦθα. Τουτὶ τὸ ῥητὸν ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ τέθει- κεν ὁ Προφήτης· ὅτι διὰ τοῦτο, εἴτουν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν κακίαν τῶν ἐχθρῶν ἐπιστρέψει ὁ ἐν αἰχμα λωσίᾳ λαός μου ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ πατρίδα τὴν Ἰου- δαίαν. Ταύτην γὰρ δηλοῖ τὸ, ἐνταῦθα· ἐν ταύτῃ Εt Ει Καὶ ἡμέραι πλήρεις ευρεθήσονται ἐν αὐτοῖς Πεπληρωμέναι ὅσον εἰς μέτρον ζωῆς, ἢ ὅσον εἰς ἀρετήν. Λέγει δὲ ὅτι γηράσουσιν, ἢ ὅτι εὐαρεστήσουσι τῷ Θεῷ. Νοεῖται δὲ καὶ κατὰ τῶν ἐχθρῶν, τὸ ῥητὸν, ὅτι εὑρεθήσονται ἐν αὐτοῖς αἱ ἡμέραι αὐτῶν, πλήρεις εἰς κακίαν, ὡς μηδὲν εἰς πονηρίαν ἐν δεῖν. Καὶ εἶπον· Πῶς ἔγνω ὁ Θεός; Ὅσοι τοῦ λαοῦ μικροψυχότεροι, καὶ ἀσυνετώτερα βλέποντες, Ελ Ουκύτεροι βλέποντες. Τὰ EUTHYMII ZIGABENI Et juxta hanc sensum abundat dictio, quasi. A quod ait, egredietur, dixit pro egressa est, tempus ponens pro tempore. Et ita reddidit Symmachus. Unde et verbum flugellabuntur consequenter ex- pones, pro flagellati sunt. Transierunt in dispositionem cordis. Venerunt, inquit, in habitum injustitia. Per dispositionem etenim seu per habitudinem cordis, babitum intel- ligit ad malum. VERS. 8. Cogitaverunt et locuti sunt in pracitate. Præmeditati, inquit, et cum consideratione locuti sunt prava. Neque enim inconsulto, aut raptim, sed summo cum studio omnia egerunt. Injustitiam in excelsum locuti sunt. Hoc est ad- versus Deum altissimum, dicentes nimirum eum Deum non esse. Injustitiam vero eos locutos esse dicit, quia injustitia summa est, privare Deum gloria, et creatis ab illo rebus eam præstare. Ille autem loquitur injustitiam in altum, seu in excel sum, qui aliquid Deo attribuit, quod divinitate indignum sit. Appellatur etiam divinitas altitudo, quia altius ea nibil est, aut sublimius. VERS. 9. Posuerunt in cœlum os suum, et lingua eorum pertransiit in terram. Per cœlum quidem Deum intelligit, qui in cœlis habitat ; per terram vero, homines in eo commorantes, ac si diceret : Os suum blasphemantes adversus cœlestem Deum moverunt, et lingua eorum similiter adversus ter- renos homines desæviit. li etenim, quibus omnia secunda erant, et qui incumbebant deliciis, multa ducti temeritate, et Deum contumeliis, et homines calumniis insectabantur. Vel propter philosophos dictus est hic sermo, qui posuerunt in cœlum os suum, dum ausi sunt de Deo et de divinis rebus philosophari, et lingua eorum pertransiit in terramlı, dum terrena de Deo nugarentur. Vel aliter, strologos carpit, qui os suum posuerunt in coelumn, dun) nimis curiose astra ac stellas contemplantur, quæ in cœlo sunt : et lingua eorum pertransiit in terram, dum inanibus nugis universum complent orbem. a- C VERS. 10. Ideo convertetur populus meus huc. Hæc verba dicta sunt per Prophetam ex persona Dei. Propterea, inquit, hoc est, ob prædictam eorum iniquitatem, populus meus, ille nimirum, qui in captivitate constitutus est, convertetur in patriam suam. Ita enim significat quod ait, conver · tetur huc. Ibi enim erat beatus David cum psalmuın D hunc componeret : in Jerusalem scilicet. dies pleni invenientur in eis. Pleni, hoc est, impleti, ad vitæ nimirum mensuram, vel pleni operibus virtutum. Et sensus est, quod consene- scent, vel quod placebunt Deo. Intelligi etiam pos- sunt hæc verba, ut adversus inimicos dicta sint, quod dies eorum in eis invenientur pleni in malis, ita ut ad eorum pravitatem nihil desit. VERS. 11. dixerunt: Quomodo novit Deus ? Quotquot in populo erant magis pusillanimes, aut Digitized by
55γ And he encamped the tribes of Israel in their tent-dwellings. In the dwellings of the aforementioned nations. 56- And they tested and embittered God the Most High, and they did not keep his testimo-
α οὐκ ἐφυλάξαντο, καὶ ἀπέστρεψαν καὶ ἠθέτησαν καθὼς καὶ οἱ πατέρες αὐτῶν. Oἱ εἰσαχθέντες εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας παῖδες ἦσαν, ὡς προείρηται, ἐκείνων ὧν τὰ κῶλα ἔπεσον ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τούτων δὲ οἱ ἀπόγονοι ἐπείρασαν, εἴτουν ἐλύπησαν τὸν Κύριον· γέγραπται γὰρ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Κριτῶν, ὅτι Ἀνέστη γενεὰ ἑτέρα μετ’ αὐτοὺς, οἳ οὐκ ἔγνωσαν τὸν Κύριον, καί γε τὸ ἔργον ὃ ἐποίησε τῷ ᾽Ισραήλ· καὶ ἐποίησαν οἱ υἱοὶ ᾽Ισραὴλ τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐλάτρευσαν τοῖς Βααλὶμ, καὶ τὰ ἑξῆς. Μαρτύρια δὲ λέγει, τὰς διαμαρτυρίας. Ἀπέστρεψαν δὲ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ ἠθέτησαν τὸν Θεὸν, μιμησάμενοι τοὺς ἰδίους πατέρας, τοὺς μοσχοποιήσαντας | ἐν τῇ ἐρήμῳ. Ex 32Εt στιγωθήσονται, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ ἐμαστιγώθησαν, νοήσαι δυνάμεθα. Διήλθοσαν εἰς διάθεσιν καρδίας. Ηλθον εἰς ἕξιν τῆς ἀδικίας. Εξις γὰρ ἡ περί τι διάθεσις, ήτα σχέσις τῆς καρδίας. Διενοήθησαν καὶ ἐλάλησαν ἐν πονηρίᾳ. Ἐκ μελέτης καὶ σκέψεως ἐλάλησαν πονηρά, καὶ οὐ κατὰ συναρπαγήν. Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν.—Εἰς τὸ ὕψος. ἀντὶ τοῦ, κατὰ τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, λέγοντες, ὅτι οὐκ ἔστιν οὗτος Θεός. Αδικία γὰρ τὸ ἀποστερεῖν αὐ τὸν τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ ἑτέροις ταύτην προσάπτειν. Αδικίαν δὲ εἰς τὸ ὕψος λαλεῖ καὶ πᾶς ὁ τῷ Θεῷ Β προσάπτων ἀνάξια θεότητος. Ὕψος γὰρ ἡ Θεότης, ἧς οὐδὲν ὑψηλότερον. Εθεντο εἰς οὐρανὶν τὸ στόμα αὐτῶν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς. Διὰ μὲν τοῦ οὐρανοῦ τὸν κατοικοῦντα ἐπὶ τοῦ οὐρανοῦ Θεὸν σημαίνει, διὰ δὲ τῆς γῆς, τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους, μονονουχί λέγων ὅτι ἐκίνησαν κατὰ τοῦ ἐπουρανίου Θεοῦ τὸ στόμα αὐτῶν, βλασφημοῦντες αὐτόν· καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν ἐκινήθη πάλιν κατὰ τῶν ἐπιγείων ἀνθρώπων. Εὐπαθοῦντες γὰρ καὶ σπα ταλῶντες, ὕβριζον τὸν Θεόν· κατεχωμψδουν δὲ καὶ διέβαλλον πάντας τοὺς ἀνθρώπους· ἡ διὰ τοὺς ἐν αὐτοῖς φιλοσόφους ὁ λόγος· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, φιλοσοφῆσαι περὶ θείων καὶ τοῦ Θείου βουλόμενοι. 'Η δὲ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, γεώδη καὶ ἀνθρώπινα περὶ Θεοῦ φλυαρή σασα· ἢ καὶ διὰ τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀστρολόγους τὰ ῥητόν· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, περὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς ἀστέρων μετεωρολογοῦντες, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐμπιμ πλῶσα πᾶσαν τῆς ληρωδίας αὐτῶν. γὰρ ἂν ὁ Δαβίδ, ἔγραψε τὸν ψαλμόν. Διὰ τοῦτο ἐπιστρέψει ὁ λαός μου ἐνταῦθα. Τουτὶ τὸ ῥητὸν ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ τέθει- κεν ὁ Προφήτης· ὅτι διὰ τοῦτο, εἴτουν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν κακίαν τῶν ἐχθρῶν ἐπιστρέψει ὁ ἐν αἰχμα λωσίᾳ λαός μου ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ πατρίδα τὴν Ἰου- δαίαν. Ταύτην γὰρ δηλοῖ τὸ, ἐνταῦθα· ἐν ταύτῃ Εt Ει Καὶ ἡμέραι πλήρεις ευρεθήσονται ἐν αὐτοῖς Πεπληρωμέναι ὅσον εἰς μέτρον ζωῆς, ἢ ὅσον εἰς ἀρετήν. Λέγει δὲ ὅτι γηράσουσιν, ἢ ὅτι εὐαρεστήσουσι τῷ Θεῷ. Νοεῖται δὲ καὶ κατὰ τῶν ἐχθρῶν, τὸ ῥητὸν, ὅτι εὑρεθήσονται ἐν αὐτοῖς αἱ ἡμέραι αὐτῶν, πλήρεις εἰς κακίαν, ὡς μηδὲν εἰς πονηρίαν ἐν δεῖν. Καὶ εἶπον· Πῶς ἔγνω ὁ Θεός; Ὅσοι τοῦ λαοῦ μικροψυχότεροι, καὶ ἀσυνετώτερα βλέποντες, Ελ Ουκύτεροι βλέποντες. Τὰ EUTHYMII ZIGABENI Et juxta hanc sensum abundat dictio, quasi. A quod ait, egredietur, dixit pro egressa est, tempus ponens pro tempore. Et ita reddidit Symmachus. Unde et verbum flugellabuntur consequenter ex- pones, pro flagellati sunt. Transierunt in dispositionem cordis. Venerunt, inquit, in habitum injustitia. Per dispositionem etenim seu per habitudinem cordis, babitum intel- ligit ad malum. VERS. 8. Cogitaverunt et locuti sunt in pracitate. Præmeditati, inquit, et cum consideratione locuti sunt prava. Neque enim inconsulto, aut raptim, sed summo cum studio omnia egerunt. Injustitiam in excelsum locuti sunt. Hoc est ad- versus Deum altissimum, dicentes nimirum eum Deum non esse. Injustitiam vero eos locutos esse dicit, quia injustitia summa est, privare Deum gloria, et creatis ab illo rebus eam præstare. Ille autem loquitur injustitiam in altum, seu in excel sum, qui aliquid Deo attribuit, quod divinitate indignum sit. Appellatur etiam divinitas altitudo, quia altius ea nibil est, aut sublimius. VERS. 9. Posuerunt in cœlum os suum, et lingua eorum pertransiit in terram. Per cœlum quidem Deum intelligit, qui in cœlis habitat ; per terram vero, homines in eo commorantes, ac si diceret : Os suum blasphemantes adversus cœlestem Deum moverunt, et lingua eorum similiter adversus ter- renos homines desæviit. li etenim, quibus omnia secunda erant, et qui incumbebant deliciis, multa ducti temeritate, et Deum contumeliis, et homines calumniis insectabantur. Vel propter philosophos dictus est hic sermo, qui posuerunt in cœlum os suum, dum ausi sunt de Deo et de divinis rebus philosophari, et lingua eorum pertransiit in terramlı, dum terrena de Deo nugarentur. Vel aliter, strologos carpit, qui os suum posuerunt in coelumn, dun) nimis curiose astra ac stellas contemplantur, quæ in cœlo sunt : et lingua eorum pertransiit in terram, dum inanibus nugis universum complent orbem. a- C VERS. 10. Ideo convertetur populus meus huc. Hæc verba dicta sunt per Prophetam ex persona Dei. Propterea, inquit, hoc est, ob prædictam eorum iniquitatem, populus meus, ille nimirum, qui in captivitate constitutus est, convertetur in patriam suam. Ita enim significat quod ait, conver · tetur huc. Ibi enim erat beatus David cum psalmuın D hunc componeret : in Jerusalem scilicet. dies pleni invenientur in eis. Pleni, hoc est, impleti, ad vitæ nimirum mensuram, vel pleni operibus virtutum. Et sensus est, quod consene- scent, vel quod placebunt Deo. Intelligi etiam pos- sunt hæc verba, ut adversus inimicos dicta sint, quod dies eorum in eis invenientur pleni in malis, ita ut ad eorum pravitatem nihil desit. VERS. 11. dixerunt: Quomodo novit Deus ? Quotquot in populo erant magis pusillanimes, aut Digitized by
57α nies, and they turned away and reneged just like their fathers. Those brought into the promised land were, as has been said, children of those whose limbs fell in the desert. The descendants of those tested, that is, grieved the Lord, for it is written in the book of Judges, that Another generation arose after them who did not know the Lord and, indeed, the work that he had done in Israel, and the sons of Israel did what was evil before the Lord and served the Baalim, and so on. ‘Testimonies’ is what he calls his adjurations. They turned away from God and reneged on God, imitating their own fathers who had fashioned a calf in the desert. Ex 32
β Μετεστράφησαν εἰς τόξον στρεβλόν. β παρ’ ᾧ PAFHB : παρ’ ὧν M : παρὼν S : παρ’ ὃ V.Εt στιγωθήσονται, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ ἐμαστιγώθησαν, νοήσαι δυνάμεθα. Διήλθοσαν εἰς διάθεσιν καρδίας. Ηλθον εἰς ἕξιν τῆς ἀδικίας. Εξις γὰρ ἡ περί τι διάθεσις, ήτα σχέσις τῆς καρδίας. Διενοήθησαν καὶ ἐλάλησαν ἐν πονηρίᾳ. Ἐκ μελέτης καὶ σκέψεως ἐλάλησαν πονηρά, καὶ οὐ κατὰ συναρπαγήν. Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν.—Εἰς τὸ ὕψος. ἀντὶ τοῦ, κατὰ τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, λέγοντες, ὅτι οὐκ ἔστιν οὗτος Θεός. Αδικία γὰρ τὸ ἀποστερεῖν αὐ τὸν τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ ἑτέροις ταύτην προσάπτειν. Αδικίαν δὲ εἰς τὸ ὕψος λαλεῖ καὶ πᾶς ὁ τῷ Θεῷ Β προσάπτων ἀνάξια θεότητος. Ὕψος γὰρ ἡ Θεότης, ἧς οὐδὲν ὑψηλότερον. Εθεντο εἰς οὐρανὶν τὸ στόμα αὐτῶν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς. Διὰ μὲν τοῦ οὐρανοῦ τὸν κατοικοῦντα ἐπὶ τοῦ οὐρανοῦ Θεὸν σημαίνει, διὰ δὲ τῆς γῆς, τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους, μονονουχί λέγων ὅτι ἐκίνησαν κατὰ τοῦ ἐπουρανίου Θεοῦ τὸ στόμα αὐτῶν, βλασφημοῦντες αὐτόν· καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν ἐκινήθη πάλιν κατὰ τῶν ἐπιγείων ἀνθρώπων. Εὐπαθοῦντες γὰρ καὶ σπα ταλῶντες, ὕβριζον τὸν Θεόν· κατεχωμψδουν δὲ καὶ διέβαλλον πάντας τοὺς ἀνθρώπους· ἡ διὰ τοὺς ἐν αὐτοῖς φιλοσόφους ὁ λόγος· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, φιλοσοφῆσαι περὶ θείων καὶ τοῦ Θείου βουλόμενοι. 'Η δὲ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, γεώδη καὶ ἀνθρώπινα περὶ Θεοῦ φλυαρή σασα· ἢ καὶ διὰ τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀστρολόγους τὰ ῥητόν· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, περὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς ἀστέρων μετεωρολογοῦντες, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐμπιμ πλῶσα πᾶσαν τῆς ληρωδίας αὐτῶν. γὰρ ἂν ὁ Δαβίδ, ἔγραψε τὸν ψαλμόν. Διὰ τοῦτο ἐπιστρέψει ὁ λαός μου ἐνταῦθα. Τουτὶ τὸ ῥητὸν ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ τέθει- κεν ὁ Προφήτης· ὅτι διὰ τοῦτο, εἴτουν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν κακίαν τῶν ἐχθρῶν ἐπιστρέψει ὁ ἐν αἰχμα λωσίᾳ λαός μου ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ πατρίδα τὴν Ἰου- δαίαν. Ταύτην γὰρ δηλοῖ τὸ, ἐνταῦθα· ἐν ταύτῃ Εt Ει Καὶ ἡμέραι πλήρεις ευρεθήσονται ἐν αὐτοῖς Πεπληρωμέναι ὅσον εἰς μέτρον ζωῆς, ἢ ὅσον εἰς ἀρετήν. Λέγει δὲ ὅτι γηράσουσιν, ἢ ὅτι εὐαρεστήσουσι τῷ Θεῷ. Νοεῖται δὲ καὶ κατὰ τῶν ἐχθρῶν, τὸ ῥητὸν, ὅτι εὑρεθήσονται ἐν αὐτοῖς αἱ ἡμέραι αὐτῶν, πλήρεις εἰς κακίαν, ὡς μηδὲν εἰς πονηρίαν ἐν δεῖν. Καὶ εἶπον· Πῶς ἔγνω ὁ Θεός; Ὅσοι τοῦ λαοῦ μικροψυχότεροι, καὶ ἀσυνετώτερα βλέποντες, Ελ Ουκύτεροι βλέποντες. Τὰ EUTHYMII ZIGABENI Et juxta hanc sensum abundat dictio, quasi. A quod ait, egredietur, dixit pro egressa est, tempus ponens pro tempore. Et ita reddidit Symmachus. Unde et verbum flugellabuntur consequenter ex- pones, pro flagellati sunt. Transierunt in dispositionem cordis. Venerunt, inquit, in habitum injustitia. Per dispositionem etenim seu per habitudinem cordis, babitum intel- ligit ad malum. VERS. 8. Cogitaverunt et locuti sunt in pracitate. Præmeditati, inquit, et cum consideratione locuti sunt prava. Neque enim inconsulto, aut raptim, sed summo cum studio omnia egerunt. Injustitiam in excelsum locuti sunt. Hoc est ad- versus Deum altissimum, dicentes nimirum eum Deum non esse. Injustitiam vero eos locutos esse dicit, quia injustitia summa est, privare Deum gloria, et creatis ab illo rebus eam præstare. Ille autem loquitur injustitiam in altum, seu in excel sum, qui aliquid Deo attribuit, quod divinitate indignum sit. Appellatur etiam divinitas altitudo, quia altius ea nibil est, aut sublimius. VERS. 9. Posuerunt in cœlum os suum, et lingua eorum pertransiit in terram. Per cœlum quidem Deum intelligit, qui in cœlis habitat ; per terram vero, homines in eo commorantes, ac si diceret : Os suum blasphemantes adversus cœlestem Deum moverunt, et lingua eorum similiter adversus ter- renos homines desæviit. li etenim, quibus omnia secunda erant, et qui incumbebant deliciis, multa ducti temeritate, et Deum contumeliis, et homines calumniis insectabantur. Vel propter philosophos dictus est hic sermo, qui posuerunt in cœlum os suum, dum ausi sunt de Deo et de divinis rebus philosophari, et lingua eorum pertransiit in terramlı, dum terrena de Deo nugarentur. Vel aliter, strologos carpit, qui os suum posuerunt in coelumn, dun) nimis curiose astra ac stellas contemplantur, quæ in cœlo sunt : et lingua eorum pertransiit in terram, dum inanibus nugis universum complent orbem. a- C VERS. 10. Ideo convertetur populus meus huc. Hæc verba dicta sunt per Prophetam ex persona Dei. Propterea, inquit, hoc est, ob prædictam eorum iniquitatem, populus meus, ille nimirum, qui in captivitate constitutus est, convertetur in patriam suam. Ita enim significat quod ait, conver · tetur huc. Ibi enim erat beatus David cum psalmuın D hunc componeret : in Jerusalem scilicet. dies pleni invenientur in eis. Pleni, hoc est, impleti, ad vitæ nimirum mensuram, vel pleni operibus virtutum. Et sensus est, quod consene- scent, vel quod placebunt Deo. Intelligi etiam pos- sunt hæc verba, ut adversus inimicos dicta sint, quod dies eorum in eis invenientur pleni in malis, ita ut ad eorum pravitatem nihil desit. VERS. 11. dixerunt: Quomodo novit Deus ? Quotquot in populo erant magis pusillanimes, aut Digitized by
57β They were distorted into a crooked bow.
Μετεστράφησαν ἀπὸ τῆς εὐσεβείας εἰς δυσσέβειαν, δίκην τόξου στρεβλοῦ. Tὸ γὰρ, εἰς, ἀντὶ τοῦ, ὡς. Καθάπερ γὰρ τόξον στρεβλὸν οὐκ ὀρθῶς ἀφίησιν, οὕτω καὶ ὁ νοῦς αὐτῶν, διαστραφεὶς, οὐκ ὀρθῶς ἠφίει τὰς περὶ Θεοῦ ἐννοίας.Εt στιγωθήσονται, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ ἐμαστιγώθησαν, νοήσαι δυνάμεθα. Διήλθοσαν εἰς διάθεσιν καρδίας. Ηλθον εἰς ἕξιν τῆς ἀδικίας. Εξις γὰρ ἡ περί τι διάθεσις, ήτα σχέσις τῆς καρδίας. Διενοήθησαν καὶ ἐλάλησαν ἐν πονηρίᾳ. Ἐκ μελέτης καὶ σκέψεως ἐλάλησαν πονηρά, καὶ οὐ κατὰ συναρπαγήν. Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν.—Εἰς τὸ ὕψος. ἀντὶ τοῦ, κατὰ τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, λέγοντες, ὅτι οὐκ ἔστιν οὗτος Θεός. Αδικία γὰρ τὸ ἀποστερεῖν αὐ τὸν τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ ἑτέροις ταύτην προσάπτειν. Αδικίαν δὲ εἰς τὸ ὕψος λαλεῖ καὶ πᾶς ὁ τῷ Θεῷ Β προσάπτων ἀνάξια θεότητος. Ὕψος γὰρ ἡ Θεότης, ἧς οὐδὲν ὑψηλότερον. Εθεντο εἰς οὐρανὶν τὸ στόμα αὐτῶν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς. Διὰ μὲν τοῦ οὐρανοῦ τὸν κατοικοῦντα ἐπὶ τοῦ οὐρανοῦ Θεὸν σημαίνει, διὰ δὲ τῆς γῆς, τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους, μονονουχί λέγων ὅτι ἐκίνησαν κατὰ τοῦ ἐπουρανίου Θεοῦ τὸ στόμα αὐτῶν, βλασφημοῦντες αὐτόν· καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν ἐκινήθη πάλιν κατὰ τῶν ἐπιγείων ἀνθρώπων. Εὐπαθοῦντες γὰρ καὶ σπα ταλῶντες, ὕβριζον τὸν Θεόν· κατεχωμψδουν δὲ καὶ διέβαλλον πάντας τοὺς ἀνθρώπους· ἡ διὰ τοὺς ἐν αὐτοῖς φιλοσόφους ὁ λόγος· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, φιλοσοφῆσαι περὶ θείων καὶ τοῦ Θείου βουλόμενοι. 'Η δὲ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, γεώδη καὶ ἀνθρώπινα περὶ Θεοῦ φλυαρή σασα· ἢ καὶ διὰ τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀστρολόγους τὰ ῥητόν· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, περὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς ἀστέρων μετεωρολογοῦντες, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐμπιμ πλῶσα πᾶσαν τῆς ληρωδίας αὐτῶν. γὰρ ἂν ὁ Δαβίδ, ἔγραψε τὸν ψαλμόν. Διὰ τοῦτο ἐπιστρέψει ὁ λαός μου ἐνταῦθα. Τουτὶ τὸ ῥητὸν ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ τέθει- κεν ὁ Προφήτης· ὅτι διὰ τοῦτο, εἴτουν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν κακίαν τῶν ἐχθρῶν ἐπιστρέψει ὁ ἐν αἰχμα λωσίᾳ λαός μου ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ πατρίδα τὴν Ἰου- δαίαν. Ταύτην γὰρ δηλοῖ τὸ, ἐνταῦθα· ἐν ταύτῃ Εt Ει Καὶ ἡμέραι πλήρεις ευρεθήσονται ἐν αὐτοῖς Πεπληρωμέναι ὅσον εἰς μέτρον ζωῆς, ἢ ὅσον εἰς ἀρετήν. Λέγει δὲ ὅτι γηράσουσιν, ἢ ὅτι εὐαρεστήσουσι τῷ Θεῷ. Νοεῖται δὲ καὶ κατὰ τῶν ἐχθρῶν, τὸ ῥητὸν, ὅτι εὑρεθήσονται ἐν αὐτοῖς αἱ ἡμέραι αὐτῶν, πλήρεις εἰς κακίαν, ὡς μηδὲν εἰς πονηρίαν ἐν δεῖν. Καὶ εἶπον· Πῶς ἔγνω ὁ Θεός; Ὅσοι τοῦ λαοῦ μικροψυχότεροι, καὶ ἀσυνετώτερα βλέποντες, Ελ Ουκύτεροι βλέποντες. Τὰ EUTHYMII ZIGABENI Et juxta hanc sensum abundat dictio, quasi. A quod ait, egredietur, dixit pro egressa est, tempus ponens pro tempore. Et ita reddidit Symmachus. Unde et verbum flugellabuntur consequenter ex- pones, pro flagellati sunt. Transierunt in dispositionem cordis. Venerunt, inquit, in habitum injustitia. Per dispositionem etenim seu per habitudinem cordis, babitum intel- ligit ad malum. VERS. 8. Cogitaverunt et locuti sunt in pracitate. Præmeditati, inquit, et cum consideratione locuti sunt prava. Neque enim inconsulto, aut raptim, sed summo cum studio omnia egerunt. Injustitiam in excelsum locuti sunt. Hoc est ad- versus Deum altissimum, dicentes nimirum eum Deum non esse. Injustitiam vero eos locutos esse dicit, quia injustitia summa est, privare Deum gloria, et creatis ab illo rebus eam præstare. Ille autem loquitur injustitiam in altum, seu in excel sum, qui aliquid Deo attribuit, quod divinitate indignum sit. Appellatur etiam divinitas altitudo, quia altius ea nibil est, aut sublimius. VERS. 9. Posuerunt in cœlum os suum, et lingua eorum pertransiit in terram. Per cœlum quidem Deum intelligit, qui in cœlis habitat ; per terram vero, homines in eo commorantes, ac si diceret : Os suum blasphemantes adversus cœlestem Deum moverunt, et lingua eorum similiter adversus ter- renos homines desæviit. li etenim, quibus omnia secunda erant, et qui incumbebant deliciis, multa ducti temeritate, et Deum contumeliis, et homines calumniis insectabantur. Vel propter philosophos dictus est hic sermo, qui posuerunt in cœlum os suum, dum ausi sunt de Deo et de divinis rebus philosophari, et lingua eorum pertransiit in terramlı, dum terrena de Deo nugarentur. Vel aliter, strologos carpit, qui os suum posuerunt in coelumn, dun) nimis curiose astra ac stellas contemplantur, quæ in cœlo sunt : et lingua eorum pertransiit in terram, dum inanibus nugis universum complent orbem. a- C VERS. 10. Ideo convertetur populus meus huc. Hæc verba dicta sunt per Prophetam ex persona Dei. Propterea, inquit, hoc est, ob prædictam eorum iniquitatem, populus meus, ille nimirum, qui in captivitate constitutus est, convertetur in patriam suam. Ita enim significat quod ait, conver · tetur huc. Ibi enim erat beatus David cum psalmuın D hunc componeret : in Jerusalem scilicet. dies pleni invenientur in eis. Pleni, hoc est, impleti, ad vitæ nimirum mensuram, vel pleni operibus virtutum. Et sensus est, quod consene- scent, vel quod placebunt Deo. Intelligi etiam pos- sunt hæc verba, ut adversus inimicos dicta sint, quod dies eorum in eis invenientur pleni in malis, ita ut ad eorum pravitatem nihil desit. VERS. 11. dixerunt: Quomodo novit Deus ? Quotquot in populo erant magis pusillanimes, aut Digitized by
They were distorted from piety into impiety, like a crooked bow; for the ‘into’, is in the sense of, ‘like’. Just as a crooked bow does not fire in a straight line, so their mind, have been distorted, would not discharge conceptions about God in a straight manner.
58 Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐν τοῖς βουνοῖς αὐτῶν, καὶ ἐν τοῖς γλυπτοῖς αὐτῶν παρεζήλωσαν αὐτόν. Ἐμίγησαν, φησὶ, τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἔμαθον τὰ ἔργα αὐτῶν. Tὰ γὰρ ἔθνη ἐν τοῖς βουνοῖς ἔθυον· γλυπτὰ δὲ ἦσαν τὰ εἴδωλα αὐτῶν. Παρεζήλωσαν δὲ αὐτὸν, ἀντὶ τοῦ, παραζηλῶσαι πεποιήκασιν, ὅ ἐστι δικαίως ὀργισθῆναι διὰ τὰ γλυπτά.Εt στιγωθήσονται, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ ἐμαστιγώθησαν, νοήσαι δυνάμεθα. Διήλθοσαν εἰς διάθεσιν καρδίας. Ηλθον εἰς ἕξιν τῆς ἀδικίας. Εξις γὰρ ἡ περί τι διάθεσις, ήτα σχέσις τῆς καρδίας. Διενοήθησαν καὶ ἐλάλησαν ἐν πονηρίᾳ. Ἐκ μελέτης καὶ σκέψεως ἐλάλησαν πονηρά, καὶ οὐ κατὰ συναρπαγήν. Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν.—Εἰς τὸ ὕψος. ἀντὶ τοῦ, κατὰ τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, λέγοντες, ὅτι οὐκ ἔστιν οὗτος Θεός. Αδικία γὰρ τὸ ἀποστερεῖν αὐ τὸν τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ ἑτέροις ταύτην προσάπτειν. Αδικίαν δὲ εἰς τὸ ὕψος λαλεῖ καὶ πᾶς ὁ τῷ Θεῷ Β προσάπτων ἀνάξια θεότητος. Ὕψος γὰρ ἡ Θεότης, ἧς οὐδὲν ὑψηλότερον. Εθεντο εἰς οὐρανὶν τὸ στόμα αὐτῶν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς. Διὰ μὲν τοῦ οὐρανοῦ τὸν κατοικοῦντα ἐπὶ τοῦ οὐρανοῦ Θεὸν σημαίνει, διὰ δὲ τῆς γῆς, τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους, μονονουχί λέγων ὅτι ἐκίνησαν κατὰ τοῦ ἐπουρανίου Θεοῦ τὸ στόμα αὐτῶν, βλασφημοῦντες αὐτόν· καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν ἐκινήθη πάλιν κατὰ τῶν ἐπιγείων ἀνθρώπων. Εὐπαθοῦντες γὰρ καὶ σπα ταλῶντες, ὕβριζον τὸν Θεόν· κατεχωμψδουν δὲ καὶ διέβαλλον πάντας τοὺς ἀνθρώπους· ἡ διὰ τοὺς ἐν αὐτοῖς φιλοσόφους ὁ λόγος· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, φιλοσοφῆσαι περὶ θείων καὶ τοῦ Θείου βουλόμενοι. 'Η δὲ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, γεώδη καὶ ἀνθρώπινα περὶ Θεοῦ φλυαρή σασα· ἢ καὶ διὰ τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀστρολόγους τὰ ῥητόν· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, περὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς ἀστέρων μετεωρολογοῦντες, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐμπιμ πλῶσα πᾶσαν τῆς ληρωδίας αὐτῶν. γὰρ ἂν ὁ Δαβίδ, ἔγραψε τὸν ψαλμόν. Διὰ τοῦτο ἐπιστρέψει ὁ λαός μου ἐνταῦθα. Τουτὶ τὸ ῥητὸν ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ τέθει- κεν ὁ Προφήτης· ὅτι διὰ τοῦτο, εἴτουν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν κακίαν τῶν ἐχθρῶν ἐπιστρέψει ὁ ἐν αἰχμα λωσίᾳ λαός μου ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ πατρίδα τὴν Ἰου- δαίαν. Ταύτην γὰρ δηλοῖ τὸ, ἐνταῦθα· ἐν ταύτῃ Εt Ει Καὶ ἡμέραι πλήρεις ευρεθήσονται ἐν αὐτοῖς Πεπληρωμέναι ὅσον εἰς μέτρον ζωῆς, ἢ ὅσον εἰς ἀρετήν. Λέγει δὲ ὅτι γηράσουσιν, ἢ ὅτι εὐαρεστήσουσι τῷ Θεῷ. Νοεῖται δὲ καὶ κατὰ τῶν ἐχθρῶν, τὸ ῥητὸν, ὅτι εὑρεθήσονται ἐν αὐτοῖς αἱ ἡμέραι αὐτῶν, πλήρεις εἰς κακίαν, ὡς μηδὲν εἰς πονηρίαν ἐν δεῖν. Καὶ εἶπον· Πῶς ἔγνω ὁ Θεός; Ὅσοι τοῦ λαοῦ μικροψυχότεροι, καὶ ἀσυνετώτερα βλέποντες, Ελ Ουκύτεροι βλέποντες. Τὰ EUTHYMII ZIGABENI Et juxta hanc sensum abundat dictio, quasi. A quod ait, egredietur, dixit pro egressa est, tempus ponens pro tempore. Et ita reddidit Symmachus. Unde et verbum flugellabuntur consequenter ex- pones, pro flagellati sunt. Transierunt in dispositionem cordis. Venerunt, inquit, in habitum injustitia. Per dispositionem etenim seu per habitudinem cordis, babitum intel- ligit ad malum. VERS. 8. Cogitaverunt et locuti sunt in pracitate. Præmeditati, inquit, et cum consideratione locuti sunt prava. Neque enim inconsulto, aut raptim, sed summo cum studio omnia egerunt. Injustitiam in excelsum locuti sunt. Hoc est ad- versus Deum altissimum, dicentes nimirum eum Deum non esse. Injustitiam vero eos locutos esse dicit, quia injustitia summa est, privare Deum gloria, et creatis ab illo rebus eam præstare. Ille autem loquitur injustitiam in altum, seu in excel sum, qui aliquid Deo attribuit, quod divinitate indignum sit. Appellatur etiam divinitas altitudo, quia altius ea nibil est, aut sublimius. VERS. 9. Posuerunt in cœlum os suum, et lingua eorum pertransiit in terram. Per cœlum quidem Deum intelligit, qui in cœlis habitat ; per terram vero, homines in eo commorantes, ac si diceret : Os suum blasphemantes adversus cœlestem Deum moverunt, et lingua eorum similiter adversus ter- renos homines desæviit. li etenim, quibus omnia secunda erant, et qui incumbebant deliciis, multa ducti temeritate, et Deum contumeliis, et homines calumniis insectabantur. Vel propter philosophos dictus est hic sermo, qui posuerunt in cœlum os suum, dum ausi sunt de Deo et de divinis rebus philosophari, et lingua eorum pertransiit in terramlı, dum terrena de Deo nugarentur. Vel aliter, strologos carpit, qui os suum posuerunt in coelumn, dun) nimis curiose astra ac stellas contemplantur, quæ in cœlo sunt : et lingua eorum pertransiit in terram, dum inanibus nugis universum complent orbem. a- C VERS. 10. Ideo convertetur populus meus huc. Hæc verba dicta sunt per Prophetam ex persona Dei. Propterea, inquit, hoc est, ob prædictam eorum iniquitatem, populus meus, ille nimirum, qui in captivitate constitutus est, convertetur in patriam suam. Ita enim significat quod ait, conver · tetur huc. Ibi enim erat beatus David cum psalmuın D hunc componeret : in Jerusalem scilicet. dies pleni invenientur in eis. Pleni, hoc est, impleti, ad vitæ nimirum mensuram, vel pleni operibus virtutum. Et sensus est, quod consene- scent, vel quod placebunt Deo. Intelligi etiam pos- sunt hæc verba, ut adversus inimicos dicta sint, quod dies eorum in eis invenientur pleni in malis, ita ut ad eorum pravitatem nihil desit. VERS. 11. dixerunt: Quomodo novit Deus ? Quotquot in populo erant magis pusillanimes, aut Digitized by
58 And they provoked him to anger on their hilltops and provoked him to jealousy with their carved images. It is written, They mingled with the nations and learned their works. For the nations made sacrifices on the hilltops, and their idols were carved. [The verb παραζηλόω means ‘to rival jealously’, hence ‘they rivalled him jealously’ must be taken in the sense of, ‘they made him rival jealously’, i.e. ‘they provoked him to jealousy’], which is to become justly angered on account of the carved images.
α Ἤκουσεν ὁ Θεὸς καὶ ὑπερεῖδεν. Ἤκουσε βοώσης τῆς ἀσεβείας αὐτῶν, ὡς ἤκουσε τῆς φωνῆς τοῦ αἵματος Ἄβελ καὶ τῆς φωνῆς Σοδόμων καὶ Γομόῤῥας· αὐταὶ γὰρ αἱ ἁμαρτίαι κεκράγασιν ἐνώπιον Θεοῦ, μηνύουσαι τοὺς ἐργάτας αὐτῶν. ᾽Ιδίωμα δὲ καὶ ἄλλως τοῦτο τῆς Παλαιᾶς ἐπὶ Θεοῦ λέγειν τὸ, ἤκουσεν, ἐμφαῖνον ὅτι ἐκινήθη πρὸς ἐκδίκησιν. Ὑπερεῖδε δὲ, ἀντὶ τοῦ, παρεῖδεν, ἀπεστράφη αὐτούς.Εt στιγωθήσονται, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ ἐμαστιγώθησαν, νοήσαι δυνάμεθα. Διήλθοσαν εἰς διάθεσιν καρδίας. Ηλθον εἰς ἕξιν τῆς ἀδικίας. Εξις γὰρ ἡ περί τι διάθεσις, ήτα σχέσις τῆς καρδίας. Διενοήθησαν καὶ ἐλάλησαν ἐν πονηρίᾳ. Ἐκ μελέτης καὶ σκέψεως ἐλάλησαν πονηρά, καὶ οὐ κατὰ συναρπαγήν. Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν.—Εἰς τὸ ὕψος. ἀντὶ τοῦ, κατὰ τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, λέγοντες, ὅτι οὐκ ἔστιν οὗτος Θεός. Αδικία γὰρ τὸ ἀποστερεῖν αὐ τὸν τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ ἑτέροις ταύτην προσάπτειν. Αδικίαν δὲ εἰς τὸ ὕψος λαλεῖ καὶ πᾶς ὁ τῷ Θεῷ Β προσάπτων ἀνάξια θεότητος. Ὕψος γὰρ ἡ Θεότης, ἧς οὐδὲν ὑψηλότερον. Εθεντο εἰς οὐρανὶν τὸ στόμα αὐτῶν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς. Διὰ μὲν τοῦ οὐρανοῦ τὸν κατοικοῦντα ἐπὶ τοῦ οὐρανοῦ Θεὸν σημαίνει, διὰ δὲ τῆς γῆς, τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους, μονονουχί λέγων ὅτι ἐκίνησαν κατὰ τοῦ ἐπουρανίου Θεοῦ τὸ στόμα αὐτῶν, βλασφημοῦντες αὐτόν· καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν ἐκινήθη πάλιν κατὰ τῶν ἐπιγείων ἀνθρώπων. Εὐπαθοῦντες γὰρ καὶ σπα ταλῶντες, ὕβριζον τὸν Θεόν· κατεχωμψδουν δὲ καὶ διέβαλλον πάντας τοὺς ἀνθρώπους· ἡ διὰ τοὺς ἐν αὐτοῖς φιλοσόφους ὁ λόγος· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, φιλοσοφῆσαι περὶ θείων καὶ τοῦ Θείου βουλόμενοι. 'Η δὲ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, γεώδη καὶ ἀνθρώπινα περὶ Θεοῦ φλυαρή σασα· ἢ καὶ διὰ τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀστρολόγους τὰ ῥητόν· ὅτι ἔθεντο εἰς οὐρανὸν τὸ στόμα αὐτῶν, περὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς ἀστέρων μετεωρολογοῦντες, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτῶν διῆλθεν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐμπιμ πλῶσα πᾶσαν τῆς ληρωδίας αὐτῶν. γὰρ ἂν ὁ Δαβίδ, ἔγραψε τὸν ψαλμόν. Διὰ τοῦτο ἐπιστρέψει ὁ λαός μου ἐνταῦθα. Τουτὶ τὸ ῥητὸν ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ τέθει- κεν ὁ Προφήτης· ὅτι διὰ τοῦτο, εἴτουν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν κακίαν τῶν ἐχθρῶν ἐπιστρέψει ὁ ἐν αἰχμα λωσίᾳ λαός μου ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ πατρίδα τὴν Ἰου- δαίαν. Ταύτην γὰρ δηλοῖ τὸ, ἐνταῦθα· ἐν ταύτῃ Εt Ει Καὶ ἡμέραι πλήρεις ευρεθήσονται ἐν αὐτοῖς Πεπληρωμέναι ὅσον εἰς μέτρον ζωῆς, ἢ ὅσον εἰς ἀρετήν. Λέγει δὲ ὅτι γηράσουσιν, ἢ ὅτι εὐαρεστήσουσι τῷ Θεῷ. Νοεῖται δὲ καὶ κατὰ τῶν ἐχθρῶν, τὸ ῥητὸν, ὅτι εὑρεθήσονται ἐν αὐτοῖς αἱ ἡμέραι αὐτῶν, πλήρεις εἰς κακίαν, ὡς μηδὲν εἰς πονηρίαν ἐν δεῖν. Καὶ εἶπον· Πῶς ἔγνω ὁ Θεός; Ὅσοι τοῦ λαοῦ μικροψυχότεροι, καὶ ἀσυνετώτερα βλέποντες, Ελ Ουκύτεροι βλέποντες. Τὰ EUTHYMII ZIGABENI Et juxta hanc sensum abundat dictio, quasi. A quod ait, egredietur, dixit pro egressa est, tempus ponens pro tempore. Et ita reddidit Symmachus. Unde et verbum flugellabuntur consequenter ex- pones, pro flagellati sunt. Transierunt in dispositionem cordis. Venerunt, inquit, in habitum injustitia. Per dispositionem etenim seu per habitudinem cordis, babitum intel- ligit ad malum. VERS. 8. Cogitaverunt et locuti sunt in pracitate. Præmeditati, inquit, et cum consideratione locuti sunt prava. Neque enim inconsulto, aut raptim, sed summo cum studio omnia egerunt. Injustitiam in excelsum locuti sunt. Hoc est ad- versus Deum altissimum, dicentes nimirum eum Deum non esse. Injustitiam vero eos locutos esse dicit, quia injustitia summa est, privare Deum gloria, et creatis ab illo rebus eam præstare. Ille autem loquitur injustitiam in altum, seu in excel sum, qui aliquid Deo attribuit, quod divinitate indignum sit. Appellatur etiam divinitas altitudo, quia altius ea nibil est, aut sublimius. VERS. 9. Posuerunt in cœlum os suum, et lingua eorum pertransiit in terram. Per cœlum quidem Deum intelligit, qui in cœlis habitat ; per terram vero, homines in eo commorantes, ac si diceret : Os suum blasphemantes adversus cœlestem Deum moverunt, et lingua eorum similiter adversus ter- renos homines desæviit. li etenim, quibus omnia secunda erant, et qui incumbebant deliciis, multa ducti temeritate, et Deum contumeliis, et homines calumniis insectabantur. Vel propter philosophos dictus est hic sermo, qui posuerunt in cœlum os suum, dum ausi sunt de Deo et de divinis rebus philosophari, et lingua eorum pertransiit in terramlı, dum terrena de Deo nugarentur. Vel aliter, strologos carpit, qui os suum posuerunt in coelumn, dun) nimis curiose astra ac stellas contemplantur, quæ in cœlo sunt : et lingua eorum pertransiit in terram, dum inanibus nugis universum complent orbem. a- C VERS. 10. Ideo convertetur populus meus huc. Hæc verba dicta sunt per Prophetam ex persona Dei. Propterea, inquit, hoc est, ob prædictam eorum iniquitatem, populus meus, ille nimirum, qui in captivitate constitutus est, convertetur in patriam suam. Ita enim significat quod ait, conver · tetur huc. Ibi enim erat beatus David cum psalmuın D hunc componeret : in Jerusalem scilicet. dies pleni invenientur in eis. Pleni, hoc est, impleti, ad vitæ nimirum mensuram, vel pleni operibus virtutum. Et sensus est, quod consene- scent, vel quod placebunt Deo. Intelligi etiam pos- sunt hæc verba, ut adversus inimicos dicta sint, quod dies eorum in eis invenientur pleni in malis, ita ut ad eorum pravitatem nihil desit. VERS. 11. dixerunt: Quomodo novit Deus ? Quotquot in populo erant magis pusillanimes, aut Digitized by
59α God heard and overlooked. He heard their impiety roaring aloud, just as he heard the voice of the blood of Abel and the voice of Sodom and Gomorrah, for these sins cried out before God, disclosing their perpetrators. This moreover is an idiom of the Old [Scripture] to say ‘he heard’, indicating that he moved to vengeance. ‘He overlooked’, in the sense of, ‘he disregarded’, ‘he turned away from them’.
PG 128:819β Καὶ ἐξουδένωσε σφόδρα τὸν ᾽Ισραήλ. ᾽Ητίμασεν, εὐκαταφρόνητον ἐποίησε. Διαφόροις γὰρ ἔθνεσι διαφόρως παρέδωκεν αὐτοὺς εἰς αἰχμαλωσίαν, ὡς ἡ βίβλος τῶν Κριτῶν ἱστορεῖ.γον· Πῶς ἔγνω ταῦτα ὁ Θεὸς, καὶ ἠνέσχετο ; Οντως οὐκ ἔγνω. Καὶ εἰ ἔστι γνῶσις ἐν τῷ Ὑψίστῳ. Συνεξακού- εται τὸ ἐζήτησαν. Γνῶσις δὲ, ἡ τῶν οὕτω γινο μένων. . Ἰδοὺ οὗτοι ἁμαρτωλοὶ εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα κατέσχον πλούτου. Οὕτω δὲ λογιζόμενοι, ἔλεγον· Ἰδοὺ ὅτι οἱ Βαβυλώνιοι ἁμαρτωλοί εἰσι, καὶ ὅμως εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, ἐπὶ πολὺν χρόνον. Ομοια δὲ τῷ παρόντι ῥητῷ καὶ Ιε- ρεμίας ἐφθέγξατο, πρὸς Θεὸν εἰπών· Τί ὅτι ὁδὸς ἀσεβῶν εὐοδοῦται ; εὐθήνησαν πάντες οἱ ἀνε τοῦντες ἀθετήματα; ἐφύτευσας αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥιζώθησαν. Καὶ εἶπα· Αρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου; ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὸς ὁ μεγαλοψυχότερος καὶ συν ετώτερος ἐσαλεύθην τοῖς ἐμαυτοῦ λογισμοῖς· καὶ εἶπον ἐν ἐμαυτῷ· 'Αρα διακενής δικαίαν ἐποίησα τὴν καρδίαν μου, καθαρίσας αὐτὴν ἀπὸ πάσης άδι- κίας; Καὶ ἐνιψάμην ἐν ἀθώοις τὰς χεῖράς μου. Καὶ εἶπον πάλιν· 'Αρα διακενῆς ἐν ἀθώοις ἐνιψάμην τὰς χεῖράς μου; Τί δὲ τοῦτο σημαίνει, προείρηται ἐν τῷ κε' ψαλμῷ. Ἀπὸ κοινοῦ δὲ ληπτέον ὁμοίως τὸ, καὶ εἶπον· 'Αρα διακενῆς, ἐπὶ τῶν ἑξῆς δύο ῥης τῶν· ἐπαπορητικῶς γὰρ καὶ ταῦτα ἀναγνωστέον. Καὶ ἐγενόμην με μαστιγωμένος ὅλην τὴν ἡμέ ραν. Μεμαστιγωμένος νηστείᾳ καὶ ἀγρυπνίᾳ, καὶ ταῖς τοιαύταις δι' ἀρετὴν κακοπαθείαις καθ' ἑκάστην ἡμέραν. Καὶ ὁ ἔλεγχός μου εἰς τὰς πρωΐας. Ο έλεγχός μου, ὁ παρ' ἐμοῦ κατὰ πρωί προσφερόμενος · ἤλεγχον γὰρ ἐμαυτὸν ὡς προσκεκρουκότα Θεῷ, καὶ ἀναξίως πολιτευόμενον. Εἰ ἔλεγον, Διηγήσομαι οὕτως· ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου ἠσυνθέτηκα. Εἰ ἔλεγον ἐν ἐμαυτῷ ὅτι ἐξείπω καὶ τοῖς ἄλλοις, οὕτως ὡς αὐτὸς ἐνόησα· ὅτι Δρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου ; καὶ τὰ ἑξῆς · Ἰδοὺ λοιπὸν ἀσύνθετα ελογιζόμην τῷ λαῷ· εἴτουν ἀσύνθετα καὶ ἀπαράδεκτα· γενεὰ γὰρ υἱῶν τοῦ Θεοῦ ὁ Ἰσραηλίτης λαός· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Θεὸς τοῦτον ὠνόμασεν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ· καί· Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα. Καὶ ἄλλως γὰρ υἱοὶ Θεοῦ οἱ δημιουργὸν αὐτὸν γινώσκοντες, καὶ φυλάσσοντες τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων (69) ἠσυνθέτηκας γράφουσιν· νοεί- ται δὲ καὶ οὕτως· ὁ μὲν πρῶτος στίχος, ὡς ἡρμη- νεύσαμεν, ὁ δεύτερος δὲ ὅτι Λοιπὸν, ὅσον ἐπὶ τῇ τοιαύτη μου διηγήσει, παρέβης τὰς συνθήκας ἐν τῷ ** Ει συνθέτηκα) ἠσυνθέτηκα, ἀσυνθετῶ - COMMENT. IN PSALMOS. A minus prudentes, tanta cernentes facinora (quania Jerem. xii, 2. Varia finem rejicitur. Ad verbum. Potest autem in:elligi elium hoc modo : Primus quidem versiculus, ut expo- B C D barbari illi committere audebant adversus viros illos sanctos) dicebant : Quomodo novit Deus hæc ? ct quomodo tolerat? Vere hæc Deus non novit. Et si est scientia in Altissimo. Subaudiendum est verbum exquisiverunt. Scientiam autem eorum dicit, quæ adversus eos facta fuerant. VER. 12. Ecce hi peccatores et abundantes, in saculum possederunt divitias. Ita enim consideran - tes intra se dicebant: Ecce quod hi Babylonii pec- catores sunt, et tamen in præsenti sæculo abundant, et divitias possident. Vel, Possederunt in saculum, pro, diu et longo tempore. Hujusmodi etiam verba a Jeremia propheta ad Deum dicuntur. Quare, inquit, via impiorum prosperatur ? abundarunt omnes, qui reprobant reprobationes ? plantasti eos, et radi- cem miserunt ". VERS. 13. Et dixi : Numquid in vanum justificavi cor meum? Ego, inquit, qui aliquanto majores animi ac prudentiæ vires me habere confido, Au- ctuari cogitationibus meis, et dixi : Nunquid fru- stra cor meum ab omni injustitia emundavi, et justum esse effeci ? Et lavi in innocentibus manus meas. Et dixi : Nunquid incassum lavi manus meas inter innocen- tes viros ? Quid autem sibi velint hæc verba, disi- mus in psalmo xxv. A communi autem sensu tam hic, quam in duobus sequentibus versiculis, sub- intelligendum est: Nunquid in vanum? Nam et hæc verba dubitative legenda sunt. VERS. 14. flagellatus fui tota die. Jejunio ni- mirum, et vigiliis et aliis hujuscemodi afflictio- nibus, quas assidue sectandæ virtulis gratia sus- Lineo. Et reprehensio mea in matutinis. Reprehensio mea, quam ego mihi ipsi adveniente mane affero. Reprehendere etenim soleo me ipsum, quod in præ- teritum Deo restiterim, quodque vitam ac conver- sationem eo dignam non exhibuerim. VERS. 15. Si dicebam, Narrabo sic, ecce generatio- nem filiorum tuorum reprobavi. Si in me ipso, in- quit, dicebam, quod aliis ita essem dicturus, quem- admodum cogitavi, quod scilicet in vanum justi- ficavi cor meum, et reliqua, ecce quod reprobavi generationem fliorum tuorum, seu (ut propius poscit Græca dictio ecce quod in- composita, hoc est, non utilia, et non grata cogi- tavi populo tuo: per generationem enim filiorum Dei, populus intelligitur Israeliticus. Ita enim Deus ipse eum alibi appellavit, dicens Filius meus pri- mogenitus Israel is. Itein alio in loco : Filios genui et exaltavi 16. Vel aliter Glii Dei sunt, qui Creato- rem euin agnoscunt, et illius observant mandata. Quædam autem exemplaria, non la- lectiones. suimus ; alter vero : Ex hac narrattone mea rupisse videris, etc. Verbum enim significat etiam pactis non stare. 15. Εxod. 19, 22. 16 Isa. 1, 2. (69) Superius interpres posuit, quod Crepe in
59β And he disparaged Israel greatly. He dishonoured, made it contemptible. For he handed them over to captivity with vari- ous nations, as the book of Judges relates.
α Καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνὴν Σηλώμ. Tὰ ἐντεῦθεν ἐν τῇ πρώτῃ τῶν Βασιλειῶν ἀναγέγραπται· ὅπως ἑάλω παρὰ τοῖς ἀλλοφύλοις ἡ κιβωτὸς, καὶ ὅπως οἱ ᾽Ισραηλῖται κατεσφάγησαν, καὶ αἱ πόλεις κατεσχέθησαν. Καὶ ἀπώσατο, φησὶ, τὴν σκηνὴν τὴν ἐν Σηλὼμ, ἐν ᾗ ἐσκήνου διὰ τῆς κιβωτοῦ. Εἰ γὰρ μὴ ἀπώσατο ταύτην, οὐκ ἂν εἴασε τὴν κιβωτὸν ληφθῆναι παρὰ τῶν πολεμίων.γον· Πῶς ἔγνω ταῦτα ὁ Θεὸς, καὶ ἠνέσχετο ; Οντως οὐκ ἔγνω. Καὶ εἰ ἔστι γνῶσις ἐν τῷ Ὑψίστῳ. Συνεξακού- εται τὸ ἐζήτησαν. Γνῶσις δὲ, ἡ τῶν οὕτω γινο μένων. . Ἰδοὺ οὗτοι ἁμαρτωλοὶ εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα κατέσχον πλούτου. Οὕτω δὲ λογιζόμενοι, ἔλεγον· Ἰδοὺ ὅτι οἱ Βαβυλώνιοι ἁμαρτωλοί εἰσι, καὶ ὅμως εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, ἐπὶ πολὺν χρόνον. Ομοια δὲ τῷ παρόντι ῥητῷ καὶ Ιε- ρεμίας ἐφθέγξατο, πρὸς Θεὸν εἰπών· Τί ὅτι ὁδὸς ἀσεβῶν εὐοδοῦται ; εὐθήνησαν πάντες οἱ ἀνε τοῦντες ἀθετήματα; ἐφύτευσας αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥιζώθησαν. Καὶ εἶπα· Αρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου; ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὸς ὁ μεγαλοψυχότερος καὶ συν ετώτερος ἐσαλεύθην τοῖς ἐμαυτοῦ λογισμοῖς· καὶ εἶπον ἐν ἐμαυτῷ· 'Αρα διακενής δικαίαν ἐποίησα τὴν καρδίαν μου, καθαρίσας αὐτὴν ἀπὸ πάσης άδι- κίας; Καὶ ἐνιψάμην ἐν ἀθώοις τὰς χεῖράς μου. Καὶ εἶπον πάλιν· 'Αρα διακενῆς ἐν ἀθώοις ἐνιψάμην τὰς χεῖράς μου; Τί δὲ τοῦτο σημαίνει, προείρηται ἐν τῷ κε' ψαλμῷ. Ἀπὸ κοινοῦ δὲ ληπτέον ὁμοίως τὸ, καὶ εἶπον· 'Αρα διακενῆς, ἐπὶ τῶν ἑξῆς δύο ῥης τῶν· ἐπαπορητικῶς γὰρ καὶ ταῦτα ἀναγνωστέον. Καὶ ἐγενόμην με μαστιγωμένος ὅλην τὴν ἡμέ ραν. Μεμαστιγωμένος νηστείᾳ καὶ ἀγρυπνίᾳ, καὶ ταῖς τοιαύταις δι' ἀρετὴν κακοπαθείαις καθ' ἑκάστην ἡμέραν. Καὶ ὁ ἔλεγχός μου εἰς τὰς πρωΐας. Ο έλεγχός μου, ὁ παρ' ἐμοῦ κατὰ πρωί προσφερόμενος · ἤλεγχον γὰρ ἐμαυτὸν ὡς προσκεκρουκότα Θεῷ, καὶ ἀναξίως πολιτευόμενον. Εἰ ἔλεγον, Διηγήσομαι οὕτως· ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου ἠσυνθέτηκα. Εἰ ἔλεγον ἐν ἐμαυτῷ ὅτι ἐξείπω καὶ τοῖς ἄλλοις, οὕτως ὡς αὐτὸς ἐνόησα· ὅτι Δρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου ; καὶ τὰ ἑξῆς · Ἰδοὺ λοιπὸν ἀσύνθετα ελογιζόμην τῷ λαῷ· εἴτουν ἀσύνθετα καὶ ἀπαράδεκτα· γενεὰ γὰρ υἱῶν τοῦ Θεοῦ ὁ Ἰσραηλίτης λαός· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Θεὸς τοῦτον ὠνόμασεν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ· καί· Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα. Καὶ ἄλλως γὰρ υἱοὶ Θεοῦ οἱ δημιουργὸν αὐτὸν γινώσκοντες, καὶ φυλάσσοντες τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων (69) ἠσυνθέτηκας γράφουσιν· νοεί- ται δὲ καὶ οὕτως· ὁ μὲν πρῶτος στίχος, ὡς ἡρμη- νεύσαμεν, ὁ δεύτερος δὲ ὅτι Λοιπὸν, ὅσον ἐπὶ τῇ τοιαύτη μου διηγήσει, παρέβης τὰς συνθήκας ἐν τῷ ** Ει συνθέτηκα) ἠσυνθέτηκα, ἀσυνθετῶ - COMMENT. IN PSALMOS. A minus prudentes, tanta cernentes facinora (quania Jerem. xii, 2. Varia finem rejicitur. Ad verbum. Potest autem in:elligi elium hoc modo : Primus quidem versiculus, ut expo- B C D barbari illi committere audebant adversus viros illos sanctos) dicebant : Quomodo novit Deus hæc ? ct quomodo tolerat? Vere hæc Deus non novit. Et si est scientia in Altissimo. Subaudiendum est verbum exquisiverunt. Scientiam autem eorum dicit, quæ adversus eos facta fuerant. VER. 12. Ecce hi peccatores et abundantes, in saculum possederunt divitias. Ita enim consideran - tes intra se dicebant: Ecce quod hi Babylonii pec- catores sunt, et tamen in præsenti sæculo abundant, et divitias possident. Vel, Possederunt in saculum, pro, diu et longo tempore. Hujusmodi etiam verba a Jeremia propheta ad Deum dicuntur. Quare, inquit, via impiorum prosperatur ? abundarunt omnes, qui reprobant reprobationes ? plantasti eos, et radi- cem miserunt ". VERS. 13. Et dixi : Numquid in vanum justificavi cor meum? Ego, inquit, qui aliquanto majores animi ac prudentiæ vires me habere confido, Au- ctuari cogitationibus meis, et dixi : Nunquid fru- stra cor meum ab omni injustitia emundavi, et justum esse effeci ? Et lavi in innocentibus manus meas. Et dixi : Nunquid incassum lavi manus meas inter innocen- tes viros ? Quid autem sibi velint hæc verba, disi- mus in psalmo xxv. A communi autem sensu tam hic, quam in duobus sequentibus versiculis, sub- intelligendum est: Nunquid in vanum? Nam et hæc verba dubitative legenda sunt. VERS. 14. flagellatus fui tota die. Jejunio ni- mirum, et vigiliis et aliis hujuscemodi afflictio- nibus, quas assidue sectandæ virtulis gratia sus- Lineo. Et reprehensio mea in matutinis. Reprehensio mea, quam ego mihi ipsi adveniente mane affero. Reprehendere etenim soleo me ipsum, quod in præ- teritum Deo restiterim, quodque vitam ac conver- sationem eo dignam non exhibuerim. VERS. 15. Si dicebam, Narrabo sic, ecce generatio- nem filiorum tuorum reprobavi. Si in me ipso, in- quit, dicebam, quod aliis ita essem dicturus, quem- admodum cogitavi, quod scilicet in vanum justi- ficavi cor meum, et reliqua, ecce quod reprobavi generationem fliorum tuorum, seu (ut propius poscit Græca dictio ecce quod in- composita, hoc est, non utilia, et non grata cogi- tavi populo tuo: per generationem enim filiorum Dei, populus intelligitur Israeliticus. Ita enim Deus ipse eum alibi appellavit, dicens Filius meus pri- mogenitus Israel is. Itein alio in loco : Filios genui et exaltavi 16. Vel aliter Glii Dei sunt, qui Creato- rem euin agnoscunt, et illius observant mandata. Quædam autem exemplaria, non la- lectiones. suimus ; alter vero : Ex hac narrattone mea rupisse videris, etc. Verbum enim significat etiam pactis non stare. 15. Εxod. 19, 22. 16 Isa. 1, 2. (69) Superius interpres posuit, quod Crepe in
60α And he rejected the tent-shrine of Shiloh. The things from here are recorded in the first book of Kingdoms, namely, how the ark was taken by the Philistines and how the Israelites were slaughtered and their cities occupied. And he rejected, he says, the tent-shrine in Shiloh, in which he used to dwell through the ark. For if he had not rejected it he would not have allowed the ark to be taken by the enemies.
β Σκήνωμα, ὃ κατεσκήνωσεν ἐν ἀνθρώποις. Τὴν σκήνωσιν ἣν κατεσκήνωσε διὰ τῆς κιβωτοῦ ἐν ἀνθρώποις. Πρῶτον γὰρ, ὡς προειρήκαμεν, ἐν τῇ Σηλὼμ κατῴκησεν ἡ κιβωτὸς, ὕστερον δὲ, τὴν ᾽Ιερουσαλὴμ ἐξελέξατο.γον· Πῶς ἔγνω ταῦτα ὁ Θεὸς, καὶ ἠνέσχετο ; Οντως οὐκ ἔγνω. Καὶ εἰ ἔστι γνῶσις ἐν τῷ Ὑψίστῳ. Συνεξακού- εται τὸ ἐζήτησαν. Γνῶσις δὲ, ἡ τῶν οὕτω γινο μένων. . Ἰδοὺ οὗτοι ἁμαρτωλοὶ εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα κατέσχον πλούτου. Οὕτω δὲ λογιζόμενοι, ἔλεγον· Ἰδοὺ ὅτι οἱ Βαβυλώνιοι ἁμαρτωλοί εἰσι, καὶ ὅμως εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, ἐπὶ πολὺν χρόνον. Ομοια δὲ τῷ παρόντι ῥητῷ καὶ Ιε- ρεμίας ἐφθέγξατο, πρὸς Θεὸν εἰπών· Τί ὅτι ὁδὸς ἀσεβῶν εὐοδοῦται ; εὐθήνησαν πάντες οἱ ἀνε τοῦντες ἀθετήματα; ἐφύτευσας αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥιζώθησαν. Καὶ εἶπα· Αρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου; ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὸς ὁ μεγαλοψυχότερος καὶ συν ετώτερος ἐσαλεύθην τοῖς ἐμαυτοῦ λογισμοῖς· καὶ εἶπον ἐν ἐμαυτῷ· 'Αρα διακενής δικαίαν ἐποίησα τὴν καρδίαν μου, καθαρίσας αὐτὴν ἀπὸ πάσης άδι- κίας; Καὶ ἐνιψάμην ἐν ἀθώοις τὰς χεῖράς μου. Καὶ εἶπον πάλιν· 'Αρα διακενῆς ἐν ἀθώοις ἐνιψάμην τὰς χεῖράς μου; Τί δὲ τοῦτο σημαίνει, προείρηται ἐν τῷ κε' ψαλμῷ. Ἀπὸ κοινοῦ δὲ ληπτέον ὁμοίως τὸ, καὶ εἶπον· 'Αρα διακενῆς, ἐπὶ τῶν ἑξῆς δύο ῥης τῶν· ἐπαπορητικῶς γὰρ καὶ ταῦτα ἀναγνωστέον. Καὶ ἐγενόμην με μαστιγωμένος ὅλην τὴν ἡμέ ραν. Μεμαστιγωμένος νηστείᾳ καὶ ἀγρυπνίᾳ, καὶ ταῖς τοιαύταις δι' ἀρετὴν κακοπαθείαις καθ' ἑκάστην ἡμέραν. Καὶ ὁ ἔλεγχός μου εἰς τὰς πρωΐας. Ο έλεγχός μου, ὁ παρ' ἐμοῦ κατὰ πρωί προσφερόμενος · ἤλεγχον γὰρ ἐμαυτὸν ὡς προσκεκρουκότα Θεῷ, καὶ ἀναξίως πολιτευόμενον. Εἰ ἔλεγον, Διηγήσομαι οὕτως· ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου ἠσυνθέτηκα. Εἰ ἔλεγον ἐν ἐμαυτῷ ὅτι ἐξείπω καὶ τοῖς ἄλλοις, οὕτως ὡς αὐτὸς ἐνόησα· ὅτι Δρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου ; καὶ τὰ ἑξῆς · Ἰδοὺ λοιπὸν ἀσύνθετα ελογιζόμην τῷ λαῷ· εἴτουν ἀσύνθετα καὶ ἀπαράδεκτα· γενεὰ γὰρ υἱῶν τοῦ Θεοῦ ὁ Ἰσραηλίτης λαός· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Θεὸς τοῦτον ὠνόμασεν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ· καί· Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα. Καὶ ἄλλως γὰρ υἱοὶ Θεοῦ οἱ δημιουργὸν αὐτὸν γινώσκοντες, καὶ φυλάσσοντες τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων (69) ἠσυνθέτηκας γράφουσιν· νοεί- ται δὲ καὶ οὕτως· ὁ μὲν πρῶτος στίχος, ὡς ἡρμη- νεύσαμεν, ὁ δεύτερος δὲ ὅτι Λοιπὸν, ὅσον ἐπὶ τῇ τοιαύτη μου διηγήσει, παρέβης τὰς συνθήκας ἐν τῷ ** Ει συνθέτηκα) ἠσυνθέτηκα, ἀσυνθετῶ - COMMENT. IN PSALMOS. A minus prudentes, tanta cernentes facinora (quania Jerem. xii, 2. Varia finem rejicitur. Ad verbum. Potest autem in:elligi elium hoc modo : Primus quidem versiculus, ut expo- B C D barbari illi committere audebant adversus viros illos sanctos) dicebant : Quomodo novit Deus hæc ? ct quomodo tolerat? Vere hæc Deus non novit. Et si est scientia in Altissimo. Subaudiendum est verbum exquisiverunt. Scientiam autem eorum dicit, quæ adversus eos facta fuerant. VER. 12. Ecce hi peccatores et abundantes, in saculum possederunt divitias. Ita enim consideran - tes intra se dicebant: Ecce quod hi Babylonii pec- catores sunt, et tamen in præsenti sæculo abundant, et divitias possident. Vel, Possederunt in saculum, pro, diu et longo tempore. Hujusmodi etiam verba a Jeremia propheta ad Deum dicuntur. Quare, inquit, via impiorum prosperatur ? abundarunt omnes, qui reprobant reprobationes ? plantasti eos, et radi- cem miserunt ". VERS. 13. Et dixi : Numquid in vanum justificavi cor meum? Ego, inquit, qui aliquanto majores animi ac prudentiæ vires me habere confido, Au- ctuari cogitationibus meis, et dixi : Nunquid fru- stra cor meum ab omni injustitia emundavi, et justum esse effeci ? Et lavi in innocentibus manus meas. Et dixi : Nunquid incassum lavi manus meas inter innocen- tes viros ? Quid autem sibi velint hæc verba, disi- mus in psalmo xxv. A communi autem sensu tam hic, quam in duobus sequentibus versiculis, sub- intelligendum est: Nunquid in vanum? Nam et hæc verba dubitative legenda sunt. VERS. 14. flagellatus fui tota die. Jejunio ni- mirum, et vigiliis et aliis hujuscemodi afflictio- nibus, quas assidue sectandæ virtulis gratia sus- Lineo. Et reprehensio mea in matutinis. Reprehensio mea, quam ego mihi ipsi adveniente mane affero. Reprehendere etenim soleo me ipsum, quod in præ- teritum Deo restiterim, quodque vitam ac conver- sationem eo dignam non exhibuerim. VERS. 15. Si dicebam, Narrabo sic, ecce generatio- nem filiorum tuorum reprobavi. Si in me ipso, in- quit, dicebam, quod aliis ita essem dicturus, quem- admodum cogitavi, quod scilicet in vanum justi- ficavi cor meum, et reliqua, ecce quod reprobavi generationem fliorum tuorum, seu (ut propius poscit Græca dictio ecce quod in- composita, hoc est, non utilia, et non grata cogi- tavi populo tuo: per generationem enim filiorum Dei, populus intelligitur Israeliticus. Ita enim Deus ipse eum alibi appellavit, dicens Filius meus pri- mogenitus Israel is. Itein alio in loco : Filios genui et exaltavi 16. Vel aliter Glii Dei sunt, qui Creato- rem euin agnoscunt, et illius observant mandata. Quædam autem exemplaria, non la- lectiones. suimus ; alter vero : Ex hac narrattone mea rupisse videris, etc. Verbum enim significat etiam pactis non stare. 15. Εxod. 19, 22. 16 Isa. 1, 2. (69) Superius interpres posuit, quod Crepe in
60β The tent-shrine in which he dwelt among men. The tent habitation in which he dwelt through the ark among men. For first, as we have said previously, the ark lay in Shiloh, and later he chose Jerusalem.
61 Καὶ παρέδωκεν εἰς αἰχμαλωσίαν τὴν ἰσχὺν αὐτῶν, καὶ τὴν καλλονὴν αὐτῶν εἰς χεῖρας ἐχθρῶν. α αὐταί MACBFHV: αὗται PS2.γον· Πῶς ἔγνω ταῦτα ὁ Θεὸς, καὶ ἠνέσχετο ; Οντως οὐκ ἔγνω. Καὶ εἰ ἔστι γνῶσις ἐν τῷ Ὑψίστῳ. Συνεξακού- εται τὸ ἐζήτησαν. Γνῶσις δὲ, ἡ τῶν οὕτω γινο μένων. . Ἰδοὺ οὗτοι ἁμαρτωλοὶ εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα κατέσχον πλούτου. Οὕτω δὲ λογιζόμενοι, ἔλεγον· Ἰδοὺ ὅτι οἱ Βαβυλώνιοι ἁμαρτωλοί εἰσι, καὶ ὅμως εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, ἐπὶ πολὺν χρόνον. Ομοια δὲ τῷ παρόντι ῥητῷ καὶ Ιε- ρεμίας ἐφθέγξατο, πρὸς Θεὸν εἰπών· Τί ὅτι ὁδὸς ἀσεβῶν εὐοδοῦται ; εὐθήνησαν πάντες οἱ ἀνε τοῦντες ἀθετήματα; ἐφύτευσας αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥιζώθησαν. Καὶ εἶπα· Αρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου; ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὸς ὁ μεγαλοψυχότερος καὶ συν ετώτερος ἐσαλεύθην τοῖς ἐμαυτοῦ λογισμοῖς· καὶ εἶπον ἐν ἐμαυτῷ· 'Αρα διακενής δικαίαν ἐποίησα τὴν καρδίαν μου, καθαρίσας αὐτὴν ἀπὸ πάσης άδι- κίας; Καὶ ἐνιψάμην ἐν ἀθώοις τὰς χεῖράς μου. Καὶ εἶπον πάλιν· 'Αρα διακενῆς ἐν ἀθώοις ἐνιψάμην τὰς χεῖράς μου; Τί δὲ τοῦτο σημαίνει, προείρηται ἐν τῷ κε' ψαλμῷ. Ἀπὸ κοινοῦ δὲ ληπτέον ὁμοίως τὸ, καὶ εἶπον· 'Αρα διακενῆς, ἐπὶ τῶν ἑξῆς δύο ῥης τῶν· ἐπαπορητικῶς γὰρ καὶ ταῦτα ἀναγνωστέον. Καὶ ἐγενόμην με μαστιγωμένος ὅλην τὴν ἡμέ ραν. Μεμαστιγωμένος νηστείᾳ καὶ ἀγρυπνίᾳ, καὶ ταῖς τοιαύταις δι' ἀρετὴν κακοπαθείαις καθ' ἑκάστην ἡμέραν. Καὶ ὁ ἔλεγχός μου εἰς τὰς πρωΐας. Ο έλεγχός μου, ὁ παρ' ἐμοῦ κατὰ πρωί προσφερόμενος · ἤλεγχον γὰρ ἐμαυτὸν ὡς προσκεκρουκότα Θεῷ, καὶ ἀναξίως πολιτευόμενον. Εἰ ἔλεγον, Διηγήσομαι οὕτως· ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου ἠσυνθέτηκα. Εἰ ἔλεγον ἐν ἐμαυτῷ ὅτι ἐξείπω καὶ τοῖς ἄλλοις, οὕτως ὡς αὐτὸς ἐνόησα· ὅτι Δρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου ; καὶ τὰ ἑξῆς · Ἰδοὺ λοιπὸν ἀσύνθετα ελογιζόμην τῷ λαῷ· εἴτουν ἀσύνθετα καὶ ἀπαράδεκτα· γενεὰ γὰρ υἱῶν τοῦ Θεοῦ ὁ Ἰσραηλίτης λαός· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Θεὸς τοῦτον ὠνόμασεν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ· καί· Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα. Καὶ ἄλλως γὰρ υἱοὶ Θεοῦ οἱ δημιουργὸν αὐτὸν γινώσκοντες, καὶ φυλάσσοντες τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων (69) ἠσυνθέτηκας γράφουσιν· νοεί- ται δὲ καὶ οὕτως· ὁ μὲν πρῶτος στίχος, ὡς ἡρμη- νεύσαμεν, ὁ δεύτερος δὲ ὅτι Λοιπὸν, ὅσον ἐπὶ τῇ τοιαύτη μου διηγήσει, παρέβης τὰς συνθήκας ἐν τῷ ** Ει συνθέτηκα) ἠσυνθέτηκα, ἀσυνθετῶ - COMMENT. IN PSALMOS. A minus prudentes, tanta cernentes facinora (quania Jerem. xii, 2. Varia finem rejicitur. Ad verbum. Potest autem in:elligi elium hoc modo : Primus quidem versiculus, ut expo- B C D barbari illi committere audebant adversus viros illos sanctos) dicebant : Quomodo novit Deus hæc ? ct quomodo tolerat? Vere hæc Deus non novit. Et si est scientia in Altissimo. Subaudiendum est verbum exquisiverunt. Scientiam autem eorum dicit, quæ adversus eos facta fuerant. VER. 12. Ecce hi peccatores et abundantes, in saculum possederunt divitias. Ita enim consideran - tes intra se dicebant: Ecce quod hi Babylonii pec- catores sunt, et tamen in præsenti sæculo abundant, et divitias possident. Vel, Possederunt in saculum, pro, diu et longo tempore. Hujusmodi etiam verba a Jeremia propheta ad Deum dicuntur. Quare, inquit, via impiorum prosperatur ? abundarunt omnes, qui reprobant reprobationes ? plantasti eos, et radi- cem miserunt ". VERS. 13. Et dixi : Numquid in vanum justificavi cor meum? Ego, inquit, qui aliquanto majores animi ac prudentiæ vires me habere confido, Au- ctuari cogitationibus meis, et dixi : Nunquid fru- stra cor meum ab omni injustitia emundavi, et justum esse effeci ? Et lavi in innocentibus manus meas. Et dixi : Nunquid incassum lavi manus meas inter innocen- tes viros ? Quid autem sibi velint hæc verba, disi- mus in psalmo xxv. A communi autem sensu tam hic, quam in duobus sequentibus versiculis, sub- intelligendum est: Nunquid in vanum? Nam et hæc verba dubitative legenda sunt. VERS. 14. flagellatus fui tota die. Jejunio ni- mirum, et vigiliis et aliis hujuscemodi afflictio- nibus, quas assidue sectandæ virtulis gratia sus- Lineo. Et reprehensio mea in matutinis. Reprehensio mea, quam ego mihi ipsi adveniente mane affero. Reprehendere etenim soleo me ipsum, quod in præ- teritum Deo restiterim, quodque vitam ac conver- sationem eo dignam non exhibuerim. VERS. 15. Si dicebam, Narrabo sic, ecce generatio- nem filiorum tuorum reprobavi. Si in me ipso, in- quit, dicebam, quod aliis ita essem dicturus, quem- admodum cogitavi, quod scilicet in vanum justi- ficavi cor meum, et reliqua, ecce quod reprobavi generationem fliorum tuorum, seu (ut propius poscit Græca dictio ecce quod in- composita, hoc est, non utilia, et non grata cogi- tavi populo tuo: per generationem enim filiorum Dei, populus intelligitur Israeliticus. Ita enim Deus ipse eum alibi appellavit, dicens Filius meus pri- mogenitus Israel is. Itein alio in loco : Filios genui et exaltavi 16. Vel aliter Glii Dei sunt, qui Creato- rem euin agnoscunt, et illius observant mandata. Quædam autem exemplaria, non la- lectiones. suimus ; alter vero : Ex hac narrattone mea rupisse videris, etc. Verbum enim significat etiam pactis non stare. 15. Εxod. 19, 22. 16 Isa. 1, 2. (69) Superius interpres posuit, quod Crepe in
61 And he surrendered their strength into captivity and their beauty into the hands of enemies.
᾽Ισχὺν καὶ καλλονὴν, τινὲς μὲν τοὺς μαχίμους καὶ ἀριστεῖς αὐτῶν ἐκάλεσαν· ἄμεινον δὲ τὴν κιβωτὸν οὕτως ὀνομάζειν, ὡς ῥωννύουσαν αὐτοὺς ἄχρι τότε καὶ κοσμοῦσαν. 62 Καὶ συνέκλεισεν εἰς ῥομφαίαν τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ ὑπερεῖδε. Καὶ ὁ μέγας Μωυσῆς, κληρονομίαν Θεοῦ τούτους ὠνόμασεν, ὡς μόνῳ Θεῷ ἀνακειμένους. Ἐγενήθη γὰρ, φησὶ, μερὶς Κυρίου, λαὸς αὐτοῦ ᾽Ιακὼβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ ᾽Ισραήλ. 63 Τοὺς νεανίσκους αὐτῶν κατέφαγε πῦρ, καὶ αἱ παρθένοι αὐτῶν οὐκ ἐπενθήθησαν. Περὶ τούτων ῥητῶς μὲν οὐχ ἱστόρηται, πιμπραμένων δὲ τῶν πόλεων καὶ τῶν οἰκιῶν, εἰκὸς ἐναπολειφθῆναι ταύταις νεανίσκους, οὔπω στρατευσαμένους, καὶ συνδιαφθαρῆναι· καὶ αἱ παρθένοι δὲ αὐτῶν, εἰς δουλείαν ἀπαχθεῖσαι, οὐκ ἔσχον ὀπίσω τοὺς πενθοῦντας αὐτὰς, οἷα καὶ πατέρων καὶ μητέρων καὶ συγγενῶν, τῶν μὲν ἀνῃρημένων, τῶν δὲ ἐξηνδραποδισμένων. α Oἱ ἱερεῖς αὐτῶν ἐν ῥομφαίᾳ ἔπεσον. Ὁφνὶ καὶ Φινεὲς, υἱοὶ τοῦ ᾽Ηλεὶ, οἳ συνεξελθόντες τῇ κιβωτῷ, ὁμοῦ ἀνῃρέθησαν. β Καὶ αἱ χῆραι αὐτῶν οὐ κλαυσθήσονται. Οὐκ ἐπενθήθησαν· ἀντιχρονία γὰρ κἀνταῦθα· ἀναιρεθεῖσαι γὰρ ἢ καὶ ἐξανδραποδισθεῖσαι, οὐκ ἔσχον οὐδ’ αὐταὶ θρηνοῦντας ἐν ταῖς ἑαυτῶν πόλεσιν, ἄρδην ἐξολοθρευθείσαις. α Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὁ ὑπνῶν Κύριος. | Ὥσπερ ὁ ὑπνῶν ἐγειρόμενος ἀποτινάσσεται τὸν ὕπνον, οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἐγερθεὶς ὀψέ ποτε εἰς ἀντίληψιν τῆς κιβωτοῦ καὶ τοῦ λαοῦ, δεδωκότος ἤδη τὴν δίκην, ἀπετινάξατο τὴν ἐφ’ οἷς ἔδρων οἱ ἐχθροὶ μακροθυμίαν. β Ὡς δυνατὸς καὶ κεκραιπαληκὼς ἐξ οἴνου. Τὸν προλαβόντα στίχον ἔτι σαφηνίζει. Οὕτως ἐξηγέρθη, φησὶν, ὥσπερ τις δυνατὸς ἄνθρωπος, κραιπαλήσας ἐξ οἴνου· περιττεύει γὰρ ὁ καί σύνδεσμος. Ὁ γὰρ δυνατὸς καρηβαρήσας ἐξ οἴνου, ὅτε ἀναστῇ, σφοδρότερον κινεῖται καὶ ὁρμητικώτερον. 631 ἐπενθήθησαν PS2H[Acorr.]BFV : ἐπένθησαν MAC. β ἐπενθήθησαν PH[Acorr.]BV : ἐπένθησαν MΑSCF. β ἢ καὶ MPΑSBFΗV : ἢ C. β αὐταί MΑSCBFV : αὗται PΗ. α ἔδρων MPASCFH : τοσαῦτα ἔδρων VL : ἔδρασαν B.γον· Πῶς ἔγνω ταῦτα ὁ Θεὸς, καὶ ἠνέσχετο ; Οντως οὐκ ἔγνω. Καὶ εἰ ἔστι γνῶσις ἐν τῷ Ὑψίστῳ. Συνεξακού- εται τὸ ἐζήτησαν. Γνῶσις δὲ, ἡ τῶν οὕτω γινο μένων. . Ἰδοὺ οὗτοι ἁμαρτωλοὶ εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα κατέσχον πλούτου. Οὕτω δὲ λογιζόμενοι, ἔλεγον· Ἰδοὺ ὅτι οἱ Βαβυλώνιοι ἁμαρτωλοί εἰσι, καὶ ὅμως εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, ἐπὶ πολὺν χρόνον. Ομοια δὲ τῷ παρόντι ῥητῷ καὶ Ιε- ρεμίας ἐφθέγξατο, πρὸς Θεὸν εἰπών· Τί ὅτι ὁδὸς ἀσεβῶν εὐοδοῦται ; εὐθήνησαν πάντες οἱ ἀνε τοῦντες ἀθετήματα; ἐφύτευσας αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥιζώθησαν. Καὶ εἶπα· Αρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου; ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὸς ὁ μεγαλοψυχότερος καὶ συν ετώτερος ἐσαλεύθην τοῖς ἐμαυτοῦ λογισμοῖς· καὶ εἶπον ἐν ἐμαυτῷ· 'Αρα διακενής δικαίαν ἐποίησα τὴν καρδίαν μου, καθαρίσας αὐτὴν ἀπὸ πάσης άδι- κίας; Καὶ ἐνιψάμην ἐν ἀθώοις τὰς χεῖράς μου. Καὶ εἶπον πάλιν· 'Αρα διακενῆς ἐν ἀθώοις ἐνιψάμην τὰς χεῖράς μου; Τί δὲ τοῦτο σημαίνει, προείρηται ἐν τῷ κε' ψαλμῷ. Ἀπὸ κοινοῦ δὲ ληπτέον ὁμοίως τὸ, καὶ εἶπον· 'Αρα διακενῆς, ἐπὶ τῶν ἑξῆς δύο ῥης τῶν· ἐπαπορητικῶς γὰρ καὶ ταῦτα ἀναγνωστέον. Καὶ ἐγενόμην με μαστιγωμένος ὅλην τὴν ἡμέ ραν. Μεμαστιγωμένος νηστείᾳ καὶ ἀγρυπνίᾳ, καὶ ταῖς τοιαύταις δι' ἀρετὴν κακοπαθείαις καθ' ἑκάστην ἡμέραν. Καὶ ὁ ἔλεγχός μου εἰς τὰς πρωΐας. Ο έλεγχός μου, ὁ παρ' ἐμοῦ κατὰ πρωί προσφερόμενος · ἤλεγχον γὰρ ἐμαυτὸν ὡς προσκεκρουκότα Θεῷ, καὶ ἀναξίως πολιτευόμενον. Εἰ ἔλεγον, Διηγήσομαι οὕτως· ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου ἠσυνθέτηκα. Εἰ ἔλεγον ἐν ἐμαυτῷ ὅτι ἐξείπω καὶ τοῖς ἄλλοις, οὕτως ὡς αὐτὸς ἐνόησα· ὅτι Δρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου ; καὶ τὰ ἑξῆς · Ἰδοὺ λοιπὸν ἀσύνθετα ελογιζόμην τῷ λαῷ· εἴτουν ἀσύνθετα καὶ ἀπαράδεκτα· γενεὰ γὰρ υἱῶν τοῦ Θεοῦ ὁ Ἰσραηλίτης λαός· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Θεὸς τοῦτον ὠνόμασεν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ· καί· Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα. Καὶ ἄλλως γὰρ υἱοὶ Θεοῦ οἱ δημιουργὸν αὐτὸν γινώσκοντες, καὶ φυλάσσοντες τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων (69) ἠσυνθέτηκας γράφουσιν· νοεί- ται δὲ καὶ οὕτως· ὁ μὲν πρῶτος στίχος, ὡς ἡρμη- νεύσαμεν, ὁ δεύτερος δὲ ὅτι Λοιπὸν, ὅσον ἐπὶ τῇ τοιαύτη μου διηγήσει, παρέβης τὰς συνθήκας ἐν τῷ ** Ει συνθέτηκα) ἠσυνθέτηκα, ἀσυνθετῶ - COMMENT. IN PSALMOS. A minus prudentes, tanta cernentes facinora (quania Jerem. xii, 2. Varia finem rejicitur. Ad verbum. Potest autem in:elligi elium hoc modo : Primus quidem versiculus, ut expo- B C D barbari illi committere audebant adversus viros illos sanctos) dicebant : Quomodo novit Deus hæc ? ct quomodo tolerat? Vere hæc Deus non novit. Et si est scientia in Altissimo. Subaudiendum est verbum exquisiverunt. Scientiam autem eorum dicit, quæ adversus eos facta fuerant. VER. 12. Ecce hi peccatores et abundantes, in saculum possederunt divitias. Ita enim consideran - tes intra se dicebant: Ecce quod hi Babylonii pec- catores sunt, et tamen in præsenti sæculo abundant, et divitias possident. Vel, Possederunt in saculum, pro, diu et longo tempore. Hujusmodi etiam verba a Jeremia propheta ad Deum dicuntur. Quare, inquit, via impiorum prosperatur ? abundarunt omnes, qui reprobant reprobationes ? plantasti eos, et radi- cem miserunt ". VERS. 13. Et dixi : Numquid in vanum justificavi cor meum? Ego, inquit, qui aliquanto majores animi ac prudentiæ vires me habere confido, Au- ctuari cogitationibus meis, et dixi : Nunquid fru- stra cor meum ab omni injustitia emundavi, et justum esse effeci ? Et lavi in innocentibus manus meas. Et dixi : Nunquid incassum lavi manus meas inter innocen- tes viros ? Quid autem sibi velint hæc verba, disi- mus in psalmo xxv. A communi autem sensu tam hic, quam in duobus sequentibus versiculis, sub- intelligendum est: Nunquid in vanum? Nam et hæc verba dubitative legenda sunt. VERS. 14. flagellatus fui tota die. Jejunio ni- mirum, et vigiliis et aliis hujuscemodi afflictio- nibus, quas assidue sectandæ virtulis gratia sus- Lineo. Et reprehensio mea in matutinis. Reprehensio mea, quam ego mihi ipsi adveniente mane affero. Reprehendere etenim soleo me ipsum, quod in præ- teritum Deo restiterim, quodque vitam ac conver- sationem eo dignam non exhibuerim. VERS. 15. Si dicebam, Narrabo sic, ecce generatio- nem filiorum tuorum reprobavi. Si in me ipso, in- quit, dicebam, quod aliis ita essem dicturus, quem- admodum cogitavi, quod scilicet in vanum justi- ficavi cor meum, et reliqua, ecce quod reprobavi generationem fliorum tuorum, seu (ut propius poscit Græca dictio ecce quod in- composita, hoc est, non utilia, et non grata cogi- tavi populo tuo: per generationem enim filiorum Dei, populus intelligitur Israeliticus. Ita enim Deus ipse eum alibi appellavit, dicens Filius meus pri- mogenitus Israel is. Itein alio in loco : Filios genui et exaltavi 16. Vel aliter Glii Dei sunt, qui Creato- rem euin agnoscunt, et illius observant mandata. Quædam autem exemplaria, non la- lectiones. suimus ; alter vero : Ex hac narrattone mea rupisse videris, etc. Verbum enim significat etiam pactis non stare. 15. Εxod. 19, 22. 16 Isa. 1, 2. (69) Superius interpres posuit, quod Crepe in
Some have called ‘strength’ and ‘beauty’ their fighting men and champions, but it is better to name the ark in this manner as strengthening them till then and adorning them. 62 And he confined his people to the sword and overlooked his inheritance. And the great Moses named them God’s inheritance as dedicated to God alone. And, it is written, His people Jacob became the Lord’s portion, Israel the measured lot of his inheritance. 63 Fire devoured their youths and their virgins were not mourned. This is not explicitly recorded, but when their cities and homes were burned it is likely for youths not yet recruited into the army to have been left behind in them and to have been destroyed at the same time, and their virgins, having been dragged off into slavery, did not leave behind those to mourn them, since among their fathers and mothers and relatives, the ones had been slaughtered and the others had been taken into captivity. 64α Their priests fell by the sword. Hophni and Phinehas, the sons of Eli, who went out along with the ark were both slain. 64β And their widows will not be wept for. They were not mourned (here again we find one tense for another), for having been slain or enslaved, neither did they have mourners in their own cities, which had been summarily destroyed. 65α And the Lord awoke like one who is sleeping. Just as the one who is sleeping on awaking shakes off sleep, so also the Lord having awaked at last to come to the aid of the ark and of the people, having already passed his judgement shook off his long-suffering during which the enemies were active. 65β Like a strong man and hung over from wine. This clarifies further the preceding verse. He awoke thus, he says, like a strong man with a hangover from wine; the conjunction ‘and’ is redundant. For the strong man heavy headed from wine, when he rises, moves more violently and impulsively.
α Καὶ ἐπάταξε τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω. Tὸ, ἐπάταξε, μάλιστα μὲν τὸ, ἀνεῖλε, σημαίνει· ἔστι δὲ ὅτε, καὶ τὸ ἁπλῶς ἔπληξεν, ὡς καὶ νῦν. Ἔπληξε γὰρ τοὺς ἀλλοφύλους εἰς τὰς ἕδρας ὀπίσω, ὡς ἡ ἱστορία διδάσκει· εὐφήμως δὲ, εἰς τὰ ὀπίσω εἶπε, δηλῶν τὰς ἕδρας.γον· Πῶς ἔγνω ταῦτα ὁ Θεὸς, καὶ ἠνέσχετο ; Οντως οὐκ ἔγνω. Καὶ εἰ ἔστι γνῶσις ἐν τῷ Ὑψίστῳ. Συνεξακού- εται τὸ ἐζήτησαν. Γνῶσις δὲ, ἡ τῶν οὕτω γινο μένων. . Ἰδοὺ οὗτοι ἁμαρτωλοὶ εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα κατέσχον πλούτου. Οὕτω δὲ λογιζόμενοι, ἔλεγον· Ἰδοὺ ὅτι οἱ Βαβυλώνιοι ἁμαρτωλοί εἰσι, καὶ ὅμως εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, ἐπὶ πολὺν χρόνον. Ομοια δὲ τῷ παρόντι ῥητῷ καὶ Ιε- ρεμίας ἐφθέγξατο, πρὸς Θεὸν εἰπών· Τί ὅτι ὁδὸς ἀσεβῶν εὐοδοῦται ; εὐθήνησαν πάντες οἱ ἀνε τοῦντες ἀθετήματα; ἐφύτευσας αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥιζώθησαν. Καὶ εἶπα· Αρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου; ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὸς ὁ μεγαλοψυχότερος καὶ συν ετώτερος ἐσαλεύθην τοῖς ἐμαυτοῦ λογισμοῖς· καὶ εἶπον ἐν ἐμαυτῷ· 'Αρα διακενής δικαίαν ἐποίησα τὴν καρδίαν μου, καθαρίσας αὐτὴν ἀπὸ πάσης άδι- κίας; Καὶ ἐνιψάμην ἐν ἀθώοις τὰς χεῖράς μου. Καὶ εἶπον πάλιν· 'Αρα διακενῆς ἐν ἀθώοις ἐνιψάμην τὰς χεῖράς μου; Τί δὲ τοῦτο σημαίνει, προείρηται ἐν τῷ κε' ψαλμῷ. Ἀπὸ κοινοῦ δὲ ληπτέον ὁμοίως τὸ, καὶ εἶπον· 'Αρα διακενῆς, ἐπὶ τῶν ἑξῆς δύο ῥης τῶν· ἐπαπορητικῶς γὰρ καὶ ταῦτα ἀναγνωστέον. Καὶ ἐγενόμην με μαστιγωμένος ὅλην τὴν ἡμέ ραν. Μεμαστιγωμένος νηστείᾳ καὶ ἀγρυπνίᾳ, καὶ ταῖς τοιαύταις δι' ἀρετὴν κακοπαθείαις καθ' ἑκάστην ἡμέραν. Καὶ ὁ ἔλεγχός μου εἰς τὰς πρωΐας. Ο έλεγχός μου, ὁ παρ' ἐμοῦ κατὰ πρωί προσφερόμενος · ἤλεγχον γὰρ ἐμαυτὸν ὡς προσκεκρουκότα Θεῷ, καὶ ἀναξίως πολιτευόμενον. Εἰ ἔλεγον, Διηγήσομαι οὕτως· ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου ἠσυνθέτηκα. Εἰ ἔλεγον ἐν ἐμαυτῷ ὅτι ἐξείπω καὶ τοῖς ἄλλοις, οὕτως ὡς αὐτὸς ἐνόησα· ὅτι Δρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου ; καὶ τὰ ἑξῆς · Ἰδοὺ λοιπὸν ἀσύνθετα ελογιζόμην τῷ λαῷ· εἴτουν ἀσύνθετα καὶ ἀπαράδεκτα· γενεὰ γὰρ υἱῶν τοῦ Θεοῦ ὁ Ἰσραηλίτης λαός· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Θεὸς τοῦτον ὠνόμασεν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ· καί· Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα. Καὶ ἄλλως γὰρ υἱοὶ Θεοῦ οἱ δημιουργὸν αὐτὸν γινώσκοντες, καὶ φυλάσσοντες τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων (69) ἠσυνθέτηκας γράφουσιν· νοεί- ται δὲ καὶ οὕτως· ὁ μὲν πρῶτος στίχος, ὡς ἡρμη- νεύσαμεν, ὁ δεύτερος δὲ ὅτι Λοιπὸν, ὅσον ἐπὶ τῇ τοιαύτη μου διηγήσει, παρέβης τὰς συνθήκας ἐν τῷ ** Ει συνθέτηκα) ἠσυνθέτηκα, ἀσυνθετῶ - COMMENT. IN PSALMOS. A minus prudentes, tanta cernentes facinora (quania Jerem. xii, 2. Varia finem rejicitur. Ad verbum. Potest autem in:elligi elium hoc modo : Primus quidem versiculus, ut expo- B C D barbari illi committere audebant adversus viros illos sanctos) dicebant : Quomodo novit Deus hæc ? ct quomodo tolerat? Vere hæc Deus non novit. Et si est scientia in Altissimo. Subaudiendum est verbum exquisiverunt. Scientiam autem eorum dicit, quæ adversus eos facta fuerant. VER. 12. Ecce hi peccatores et abundantes, in saculum possederunt divitias. Ita enim consideran - tes intra se dicebant: Ecce quod hi Babylonii pec- catores sunt, et tamen in præsenti sæculo abundant, et divitias possident. Vel, Possederunt in saculum, pro, diu et longo tempore. Hujusmodi etiam verba a Jeremia propheta ad Deum dicuntur. Quare, inquit, via impiorum prosperatur ? abundarunt omnes, qui reprobant reprobationes ? plantasti eos, et radi- cem miserunt ". VERS. 13. Et dixi : Numquid in vanum justificavi cor meum? Ego, inquit, qui aliquanto majores animi ac prudentiæ vires me habere confido, Au- ctuari cogitationibus meis, et dixi : Nunquid fru- stra cor meum ab omni injustitia emundavi, et justum esse effeci ? Et lavi in innocentibus manus meas. Et dixi : Nunquid incassum lavi manus meas inter innocen- tes viros ? Quid autem sibi velint hæc verba, disi- mus in psalmo xxv. A communi autem sensu tam hic, quam in duobus sequentibus versiculis, sub- intelligendum est: Nunquid in vanum? Nam et hæc verba dubitative legenda sunt. VERS. 14. flagellatus fui tota die. Jejunio ni- mirum, et vigiliis et aliis hujuscemodi afflictio- nibus, quas assidue sectandæ virtulis gratia sus- Lineo. Et reprehensio mea in matutinis. Reprehensio mea, quam ego mihi ipsi adveniente mane affero. Reprehendere etenim soleo me ipsum, quod in præ- teritum Deo restiterim, quodque vitam ac conver- sationem eo dignam non exhibuerim. VERS. 15. Si dicebam, Narrabo sic, ecce generatio- nem filiorum tuorum reprobavi. Si in me ipso, in- quit, dicebam, quod aliis ita essem dicturus, quem- admodum cogitavi, quod scilicet in vanum justi- ficavi cor meum, et reliqua, ecce quod reprobavi generationem fliorum tuorum, seu (ut propius poscit Græca dictio ecce quod in- composita, hoc est, non utilia, et non grata cogi- tavi populo tuo: per generationem enim filiorum Dei, populus intelligitur Israeliticus. Ita enim Deus ipse eum alibi appellavit, dicens Filius meus pri- mogenitus Israel is. Itein alio in loco : Filios genui et exaltavi 16. Vel aliter Glii Dei sunt, qui Creato- rem euin agnoscunt, et illius observant mandata. Quædam autem exemplaria, non la- lectiones. suimus ; alter vero : Ex hac narrattone mea rupisse videris, etc. Verbum enim significat etiam pactis non stare. 15. Εxod. 19, 22. 16 Isa. 1, 2. (69) Superius interpres posuit, quod Crepe in
66α And he struck his enemies on the behind. ‘He struck’ in a strong sense means ‘he killed’, but on occasion, as now, when it means simply struck with a blow. For he struck the Philistines on their buttocks behind as the story tells; he said ‘on the behind’ euphemistically, indicating their buttocks.
β Ὄνειδος αἰώνιον ἔδωκεν αὐτοῖς. Ὄνειδος λέγει, τὴν τῶν ἕδρων πληγήν· ἔνθα γὰρ εἰσῆγον τὴν κιβωτὸν, ἐκεῖσε τὸ πάθος τοῦτο κατὰ πάντων ἐγίνετο.γον· Πῶς ἔγνω ταῦτα ὁ Θεὸς, καὶ ἠνέσχετο ; Οντως οὐκ ἔγνω. Καὶ εἰ ἔστι γνῶσις ἐν τῷ Ὑψίστῳ. Συνεξακού- εται τὸ ἐζήτησαν. Γνῶσις δὲ, ἡ τῶν οὕτω γινο μένων. . Ἰδοὺ οὗτοι ἁμαρτωλοὶ εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα κατέσχον πλούτου. Οὕτω δὲ λογιζόμενοι, ἔλεγον· Ἰδοὺ ὅτι οἱ Βαβυλώνιοι ἁμαρτωλοί εἰσι, καὶ ὅμως εὐθηνοῦντες εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, ἐπὶ πολὺν χρόνον. Ομοια δὲ τῷ παρόντι ῥητῷ καὶ Ιε- ρεμίας ἐφθέγξατο, πρὸς Θεὸν εἰπών· Τί ὅτι ὁδὸς ἀσεβῶν εὐοδοῦται ; εὐθήνησαν πάντες οἱ ἀνε τοῦντες ἀθετήματα; ἐφύτευσας αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥιζώθησαν. Καὶ εἶπα· Αρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου; ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὸς ὁ μεγαλοψυχότερος καὶ συν ετώτερος ἐσαλεύθην τοῖς ἐμαυτοῦ λογισμοῖς· καὶ εἶπον ἐν ἐμαυτῷ· 'Αρα διακενής δικαίαν ἐποίησα τὴν καρδίαν μου, καθαρίσας αὐτὴν ἀπὸ πάσης άδι- κίας; Καὶ ἐνιψάμην ἐν ἀθώοις τὰς χεῖράς μου. Καὶ εἶπον πάλιν· 'Αρα διακενῆς ἐν ἀθώοις ἐνιψάμην τὰς χεῖράς μου; Τί δὲ τοῦτο σημαίνει, προείρηται ἐν τῷ κε' ψαλμῷ. Ἀπὸ κοινοῦ δὲ ληπτέον ὁμοίως τὸ, καὶ εἶπον· 'Αρα διακενῆς, ἐπὶ τῶν ἑξῆς δύο ῥης τῶν· ἐπαπορητικῶς γὰρ καὶ ταῦτα ἀναγνωστέον. Καὶ ἐγενόμην με μαστιγωμένος ὅλην τὴν ἡμέ ραν. Μεμαστιγωμένος νηστείᾳ καὶ ἀγρυπνίᾳ, καὶ ταῖς τοιαύταις δι' ἀρετὴν κακοπαθείαις καθ' ἑκάστην ἡμέραν. Καὶ ὁ ἔλεγχός μου εἰς τὰς πρωΐας. Ο έλεγχός μου, ὁ παρ' ἐμοῦ κατὰ πρωί προσφερόμενος · ἤλεγχον γὰρ ἐμαυτὸν ὡς προσκεκρουκότα Θεῷ, καὶ ἀναξίως πολιτευόμενον. Εἰ ἔλεγον, Διηγήσομαι οὕτως· ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου ἠσυνθέτηκα. Εἰ ἔλεγον ἐν ἐμαυτῷ ὅτι ἐξείπω καὶ τοῖς ἄλλοις, οὕτως ὡς αὐτὸς ἐνόησα· ὅτι Δρα ματαίως εδικαίωσα τὴν καρδίαν μου ; καὶ τὰ ἑξῆς · Ἰδοὺ λοιπὸν ἀσύνθετα ελογιζόμην τῷ λαῷ· εἴτουν ἀσύνθετα καὶ ἀπαράδεκτα· γενεὰ γὰρ υἱῶν τοῦ Θεοῦ ὁ Ἰσραηλίτης λαός· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Θεὸς τοῦτον ὠνόμασεν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ· καί· Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα. Καὶ ἄλλως γὰρ υἱοὶ Θεοῦ οἱ δημιουργὸν αὐτὸν γινώσκοντες, καὶ φυλάσσοντες τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων (69) ἠσυνθέτηκας γράφουσιν· νοεί- ται δὲ καὶ οὕτως· ὁ μὲν πρῶτος στίχος, ὡς ἡρμη- νεύσαμεν, ὁ δεύτερος δὲ ὅτι Λοιπὸν, ὅσον ἐπὶ τῇ τοιαύτη μου διηγήσει, παρέβης τὰς συνθήκας ἐν τῷ ** Ει συνθέτηκα) ἠσυνθέτηκα, ἀσυνθετῶ - COMMENT. IN PSALMOS. A minus prudentes, tanta cernentes facinora (quania Jerem. xii, 2. Varia finem rejicitur. Ad verbum. Potest autem in:elligi elium hoc modo : Primus quidem versiculus, ut expo- B C D barbari illi committere audebant adversus viros illos sanctos) dicebant : Quomodo novit Deus hæc ? ct quomodo tolerat? Vere hæc Deus non novit. Et si est scientia in Altissimo. Subaudiendum est verbum exquisiverunt. Scientiam autem eorum dicit, quæ adversus eos facta fuerant. VER. 12. Ecce hi peccatores et abundantes, in saculum possederunt divitias. Ita enim consideran - tes intra se dicebant: Ecce quod hi Babylonii pec- catores sunt, et tamen in præsenti sæculo abundant, et divitias possident. Vel, Possederunt in saculum, pro, diu et longo tempore. Hujusmodi etiam verba a Jeremia propheta ad Deum dicuntur. Quare, inquit, via impiorum prosperatur ? abundarunt omnes, qui reprobant reprobationes ? plantasti eos, et radi- cem miserunt ". VERS. 13. Et dixi : Numquid in vanum justificavi cor meum? Ego, inquit, qui aliquanto majores animi ac prudentiæ vires me habere confido, Au- ctuari cogitationibus meis, et dixi : Nunquid fru- stra cor meum ab omni injustitia emundavi, et justum esse effeci ? Et lavi in innocentibus manus meas. Et dixi : Nunquid incassum lavi manus meas inter innocen- tes viros ? Quid autem sibi velint hæc verba, disi- mus in psalmo xxv. A communi autem sensu tam hic, quam in duobus sequentibus versiculis, sub- intelligendum est: Nunquid in vanum? Nam et hæc verba dubitative legenda sunt. VERS. 14. flagellatus fui tota die. Jejunio ni- mirum, et vigiliis et aliis hujuscemodi afflictio- nibus, quas assidue sectandæ virtulis gratia sus- Lineo. Et reprehensio mea in matutinis. Reprehensio mea, quam ego mihi ipsi adveniente mane affero. Reprehendere etenim soleo me ipsum, quod in præ- teritum Deo restiterim, quodque vitam ac conver- sationem eo dignam non exhibuerim. VERS. 15. Si dicebam, Narrabo sic, ecce generatio- nem filiorum tuorum reprobavi. Si in me ipso, in- quit, dicebam, quod aliis ita essem dicturus, quem- admodum cogitavi, quod scilicet in vanum justi- ficavi cor meum, et reliqua, ecce quod reprobavi generationem fliorum tuorum, seu (ut propius poscit Græca dictio ecce quod in- composita, hoc est, non utilia, et non grata cogi- tavi populo tuo: per generationem enim filiorum Dei, populus intelligitur Israeliticus. Ita enim Deus ipse eum alibi appellavit, dicens Filius meus pri- mogenitus Israel is. Itein alio in loco : Filios genui et exaltavi 16. Vel aliter Glii Dei sunt, qui Creato- rem euin agnoscunt, et illius observant mandata. Quædam autem exemplaria, non la- lectiones. suimus ; alter vero : Ex hac narrattone mea rupisse videris, etc. Verbum enim significat etiam pactis non stare. 15. Εxod. 19, 22. 16 Isa. 1, 2. (69) Superius interpres posuit, quod Crepe in
66β He gave them an everlasting disgrace. ‘Disgrace’ is what he calls the plague of the buttocks; for wherever they would bring in the ark, this ailment would affect everyone.
PG 128:821α Καὶ ἀπώσατο τὸ σκήνωμα ᾽Ιωσήφ. Τὴν σκήνωσιν τὴν ἐν ᾽Ιωσὴφ, εἴτουν τὴν ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς κληροδοσίας τοῦ ᾽Ιωσήφ. Τὸν Ἐφραὶμ δὲ νῦν, ᾽Ιωσὴφ ἐκάλεσεν, ὡς υἱὸν τοῦ ᾽Ιωσήφ. Ταὐτὸν γὰρ λέγει καὶ νῦν τῷ, Καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνὴν Σηλώμ· ἡ γὰρ Σηλὼμ μερὶς ἦν τῆς φυλῆς Ἐφραὶμ, ὡς προείρηται.
67α And he rejected the tent-shrine of Joseph. The tent habitation in Joseph, that is, within the boundaries of the land allotted to Joseph. He here called Ephraim ‘Joseph’ as being Joseph’s son. He is saying the same here as in, And he rejected the tent-shrine of Shiloh, for Shiloh was a part of the tribe of Ephraim, as was said.
β Καὶ τὴν φυλὴν Ἐφραὶμ οὐκ ἐξελέξατο. Εἰς κατοικίαν τῆς κιβωτοῦ, διὰ τὰς παρανομίας αὐτῆς.
67β And he did not choose the tribe of Ephraim. As a dwelling for the ark on account of their transgressions.
α Καὶ ἐξελέξατο τὴν φυλὴν ᾽Ιούδα. Εἰς βασιλείαν· τοῦτό φησι δι’ ἑαυτὸν ὁ Δαυίδ· παρεσιώπησε δὲ τὰ κατὰ τὸν Σαοὺλ, ἵνα μὴ δόξῃ διασύρειν αὐτόν.
68α And he chose the tribe of Judah. For kingship. David says this about himself. He passed over in silence the events at the time of Saul so as not to seem to disparage him.
β Tὸ ὄρος τὸ Σιὼν, ὃ ἠγάπησεν. Ἀντὶ μὲν τῆς φυλῆς Βενιαμὶν, ἧς ἦν ὁ Σαοὺλ, ἐξελέξατο τὴν φυλὴν ᾽Ιούδα, ἧς ἦν ὁ Δαυίδ. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὄρους Ἐφραὶμ, παρ’ ᾧ ἦν ἡ Σηλὼμ, ἐξελέξατο τὸ ὄρος τὸ Σιὼν, παρ’ ᾧ ἦν ἡ ᾽Ιερουσαλήμ. Ἀγαπηθῆναι δὲ αὐτὸ λέγει, διὰ τὸ μεγαλυνθῆναι τοῦτο καὶ ὀνομαστὸν γενέσθαι ἀφ’ οὗ χρόνου τὴν κιβωτὸν ὑπεδέξατο.
68β Mount Zion that he loved. Instead of the tribe of Benjamin, from which Saul came, he chose the tribe of Judah, from which David came. And instead of Mount Ephraim on which Shiloh lay, he chose Mount Zion on which Jerusalem lay. He says it is loved on account of its being magnified and be- coming famed from the time that it received the ark.
α Καὶ ᾠκοδόμησεν ὡς μονοκέρωτος τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. ᾨκοδόμησεν, ἀντὶ τοῦ, οἰκοδομήσει, κατ’ ἀντιχρονίαν. Προφητεύει γὰρ νῦν περὶ τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ὕστερον οἰκοδομηθέντος ναοῦ παρὰ Σολομῶντος. Ἔτι δὲ καὶ περὶ τῆς εἰς τὸ ἑξῆς βασιλείας τῆς φυλῆς ᾽Ιούδα. Ἐδήλωσε γὰρ αὐτῷ ὁ Θεὸς, ὅτι Ἀναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σὲ, ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω τὴν βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον β ἕδρων MSABFV : ἀφεδρώνων PH[C].
69α And he built his sanctuary as of a unicorn. ‘He built’, in the sense of, ‘he will build’, by use of one tense for another. For he is now prophesying about the temple later built in Jerusalem by Solomon and further about the sub- sequent kingship of the tribe of Judah. For God stated to him that, I shall raise up your seed after you, who shall be from your belly and I shall prepare his kingdom; he shall build a house to my name and I shall set up his throne again forever, which temple he called his ‘sanctuary’.
PG 128:823αὐτοῦ ἕως εἰς τὸν αἰῶνα· ὅντινα ναὸν, ἁγίασμα ἐκάλεσε. Tῷ δὲ, ὡς μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ, κέρας, ἵν’ εἴη, ὡς μονοκέρωτος κέρας. Ὥσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας, ἕν ἐστι, καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ, εἷς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ, καὶ μόνος μόνου Θεοῦ.Ὡσεὶ ἐνύπνιον ἐξεγειρομένου. Τὰ κατ' αὐτοὺς δηλονότι. Καθάπερ γὰρ ἐνύπνιόν τις ἰδὼν ἐράσμιον, " ἐξεγειρόμενος ἀθυμεῖ, ὡς διακονῆς ἀπολαύσας, οὕτω καὶ Βαβυλώνιοι παραδραμούσης τῆς εὐημερίας αὐτ τῶν, μάτην εὐπραγῆσαι δόξουσι. Τοιαύτη γὰρ ἡ ἀν- θρωπίνη τρυφὴ ὀνείροις εοικυία, διὰ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὴν ταχείας μεταβολήν. Α Κύριε, ἐν τῇ πόλει σου τὴν εἰκόνα αὐτῶν ἐξου δενώσεις. Διὰ τὴν πόλιν σου Ιερουσαλήμ, τὴν εὐημερίαν ἀτιμάσεις. Εἰκόνα γὰρ τὴν εὐημερίαν αὐτῶν ἐκάλεσε, διὰ τὸ μὴ κυρίως εἶναι ὅ δοκεῖ, ἀλλὰ μιμεῖσθαι μόνον· ἐπεὶ καὶ εἰκὼν παρὰ τὸ ἐοικέναι. Εἴη δ' ἂν πόλις καὶ ἡ πολιτεία τοῦ λαοῦ· ἢ καὶ ἡ ἄνω Ἱερουσαλήμ. Ὅτι ἐξεκαύθη ἡ καρδία μου. Τῷ πυρὶ τοῦ θυ μοῦ, εἴτουν τῷ ζήλῳ· ἔφη γὰρ ἐν προοιμίῳ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ, Ὅτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις, εἰρήνην ἁμαρτωλῶν θεωρῶν. Ἐκεῖνα γοῦν αὖθις ἐπαναλαμβάνει. Καὶ οἱ νεφροί μου ἡλλοιώθησαν. Τὴν ἐπιθυ μίαν διὰ τῶν νεφρῶν αἰνίττεται· καθὼς προλαβόν- τες εἰρήκαμεν ἐν ἄλλοις. Πρότερον γὰρ ἐπιθυμιών τῶν ὄντως ἀγαθῶν, ὕστερον καὶ τῶν δοκούντων ἐπε- θύμησα, φησί, ζηλώσας τοὺς ἐχθρούς. Κἀγὼ ἐξουδενώμενος, καὶ οὐκ ἔγνων. Τουτὶ τὸ ῥητὸν καὶ τὰ ἑξης μετὰ τὴν ἐπάνοδον ἁρμόζουσιν. Ἐξουδενωμένος ήμην, φησίν, εἴτουν ἀπεῤῥιμμένος " ἀπὸ σοῦ τότε διὰ τὰς ἁμαρτίας μου· καὶ διὰ τοῦτο οὐκ ἔγνων τὸ ἀπορούμενόν μοι, μὴ ἔχων τὸν ἀπὸ σοῦ φωτισμόν. Ο δὲ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ Εξουδενωμέ- νος, 'Ανεπιστήμων ήμην, εἶπεν. Κτηνώδης ἐγενήθην παρὰ σοί. Λοιπὸν, ἀνόη τος ἐγενόμην σοι, τουτέστιν, οὐκ ἔτι περιεργά- σομαι τὰ κρίματά σου· ἀλλὰ δίκην κτήνους ἀπολυ πραγμένω; ἔψομαι τοῖς σοῖς βουλήμασι. Διέγνων γὰρ ὅτι πάντα μετὰ κρίσεως οἰκονομεῖς. Ἐπαινετή ἡ παρὰ τῷ Θεῷ αὕτη κτηνωδία· διαβεβλημένη δὲ ἡ παρὰ τοῦ δαίμονος, ὡς τὸ, Παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσι τοῖς ἀνοήτοις, καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς. Κἀγὼ διὰ παντὸς μετὰ σοῦ. Συνεξακούεται τὸ, Εσομαι, σὲ ἐννοῶν ἀεὶ, καὶ τὰ σὰ λαλών, καὶ οὐδέ ποτε τῆς σῆς μνήμης ἀφιστάμενος. Ει Εκράτησας τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς μου. Χει ραγωγοῦ δίκην, ἐπελάδου τῆς χειρός μου, καὶ ἐξή- γαγές με τῆς γῆς τῶν Βαβυλωνίων καὶ τῆς δουλείας αὐτῶν. Ἡ καὶ τῆς δεξιᾶς χειρός, την δεξιάν πράξιν ὑποσημαίνει, ὅτι ταύτης λαβόμενος ἐξήγαγές με. COMMENT. IN PSALMOS. Ven. 20. Quasi somnium exsurgentis, Aliquid subintelligendum est, verbi gratia, Babyloniorum felicitas. Ac si diceret, quod quemadmo:lum is qui per somnum gratum quid videt, ac delectabile, atatim contristatur, cum a somno exsurgit, quasi inani delectatione delentus sit, ita etiam Babylonii decursa eorum felicitate, inanem plorabunt se habuisse fortunam. Hujuscemodi enim sunt humanæ omnes delectationes, somniis similes, ob ear::m nimirum instabilitatem, et frequentissimas mutationes. B C Domine, in civitate tua imaginem eorum ad nihi - lum rediges. Propter civitatem tuam Jerusalem eorum felicitatem reprobabis: quam ideo imagi- nem appellavit, quia humana felicitas, vera felici- tas non est, tametsi esse videatur: sed ut imago, aut umbra, imitatur tantum felicitatem. Per civi- tatem autem hoc in loco, intelligere potes populi civitatem, vel ipsam supernam Jerusalem. Vens. 21. Quia inflammatum est cor meum. Ar- denti scilicet quodam zelo: quod etiam in initio psalmi dixit : Quia zelavi super iniquos, pacem pec- catorum videns. Eamdem enim hic repetit senten-. tiam. Et renes mei commutati sunt. Per renes concu- piscentiam intelligit, ut etiam alibi diximus. An- tea, inquit, ea concupivi quæ erant bona, postmo- dum vero non eadem amplius, quæ bona crant optavi, sed quæ esse videbantur bona: quando scilicet inimicorum pacem zelavi. Et ego neglectus sum, et non cognori. Hic versicu- lus, et reliqua, quæ sequuntur, tempus respiciunt post reditum e captivitate. Negleetus exim, inquit, projectus sum a te nunc propter peccata mea, at- que ideo illuminatione tua privatus, id non co- gnovi, de quo dubitaveram. Symmachus pro, Neo glectus, dixit, Indoctus eram. VERS. 22. Ut jumentum factus sum apud wc. Ego, inquit, in præteritum insipiens tecum fui, verum deinceps judicia tua (70) curiose amplius non investigabo, sed jumenti instar, omissa omni curiositate, tuam sequar voluntatem, cognovi etenim quod summa cum ratione ac judicio, omnia ad- ministras. Laudabile est autem, ut apud Deum nos ipsos existimemus, ut jumenta, tametsi contra, criminosum sit, ut jumentum haberi, apud dæmonem, ut alibi vidimus (in psalmo XLVIII, ibi : Homo cum in honore esset) comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis ". D ego semper tecum. Subintelligitur, verbum, Ero ; te nimirum semper cogitans, et loquens, qua tua sunt, atque a tui memoria nunquam rece- dens. VERS. 23. Tenuisti manum dexteram meam. Tv, inquit, optimi ductoris instar, manum meam ap. prehendisti, et de terra, ac servitute Babyloniorum me eduxisti; vellper dexteram manum, meliores ac laudabiliores actiones significat, quibus tu, inquit, eduxisti me, benigno nimirum animo eas suscipiens. Psal. xlviii, 21. Varia lectiones. fideliter reddidit auctoris sensum. Græce sic: Ego PATROL. GR. CXXVIII. deinceps insipiens fui (pro ero) tecum : hoc est ju- dicia tua, etc (70) Aut non satis assecutus est, ant non satis
In the ‘as of a unicorn’ the word ‘horn’ is missing, so that it would be ‘as the horn of a unicorn’. For just as the horn of a unicorn is one and greatest and fairest and strong, so also the temple of God was built as one in the whole earth, and greatest and fairest and strong in construction and alone for God alone.
β Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν ᾽Ιούδα ἑδραιώσει, φησὶν, ἐν τῇ γῇ ἐφ’ ἧς οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Tὸ δὲ, εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, ἀεί· καταχρηστικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. 70- Καὶ ἐξελέξατο Δαυὶδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν | αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶνὩσεὶ ἐνύπνιον ἐξεγειρομένου. Τὰ κατ' αὐτοὺς δηλονότι. Καθάπερ γὰρ ἐνύπνιόν τις ἰδὼν ἐράσμιον, " ἐξεγειρόμενος ἀθυμεῖ, ὡς διακονῆς ἀπολαύσας, οὕτω καὶ Βαβυλώνιοι παραδραμούσης τῆς εὐημερίας αὐτ τῶν, μάτην εὐπραγῆσαι δόξουσι. Τοιαύτη γὰρ ἡ ἀν- θρωπίνη τρυφὴ ὀνείροις εοικυία, διὰ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὴν ταχείας μεταβολήν. Α Κύριε, ἐν τῇ πόλει σου τὴν εἰκόνα αὐτῶν ἐξου δενώσεις. Διὰ τὴν πόλιν σου Ιερουσαλήμ, τὴν εὐημερίαν ἀτιμάσεις. Εἰκόνα γὰρ τὴν εὐημερίαν αὐτῶν ἐκάλεσε, διὰ τὸ μὴ κυρίως εἶναι ὅ δοκεῖ, ἀλλὰ μιμεῖσθαι μόνον· ἐπεὶ καὶ εἰκὼν παρὰ τὸ ἐοικέναι. Εἴη δ' ἂν πόλις καὶ ἡ πολιτεία τοῦ λαοῦ· ἢ καὶ ἡ ἄνω Ἱερουσαλήμ. Ὅτι ἐξεκαύθη ἡ καρδία μου. Τῷ πυρὶ τοῦ θυ μοῦ, εἴτουν τῷ ζήλῳ· ἔφη γὰρ ἐν προοιμίῳ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ, Ὅτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις, εἰρήνην ἁμαρτωλῶν θεωρῶν. Ἐκεῖνα γοῦν αὖθις ἐπαναλαμβάνει. Καὶ οἱ νεφροί μου ἡλλοιώθησαν. Τὴν ἐπιθυ μίαν διὰ τῶν νεφρῶν αἰνίττεται· καθὼς προλαβόν- τες εἰρήκαμεν ἐν ἄλλοις. Πρότερον γὰρ ἐπιθυμιών τῶν ὄντως ἀγαθῶν, ὕστερον καὶ τῶν δοκούντων ἐπε- θύμησα, φησί, ζηλώσας τοὺς ἐχθρούς. Κἀγὼ ἐξουδενώμενος, καὶ οὐκ ἔγνων. Τουτὶ τὸ ῥητὸν καὶ τὰ ἑξης μετὰ τὴν ἐπάνοδον ἁρμόζουσιν. Ἐξουδενωμένος ήμην, φησίν, εἴτουν ἀπεῤῥιμμένος " ἀπὸ σοῦ τότε διὰ τὰς ἁμαρτίας μου· καὶ διὰ τοῦτο οὐκ ἔγνων τὸ ἀπορούμενόν μοι, μὴ ἔχων τὸν ἀπὸ σοῦ φωτισμόν. Ο δὲ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ Εξουδενωμέ- νος, 'Ανεπιστήμων ήμην, εἶπεν. Κτηνώδης ἐγενήθην παρὰ σοί. Λοιπὸν, ἀνόη τος ἐγενόμην σοι, τουτέστιν, οὐκ ἔτι περιεργά- σομαι τὰ κρίματά σου· ἀλλὰ δίκην κτήνους ἀπολυ πραγμένω; ἔψομαι τοῖς σοῖς βουλήμασι. Διέγνων γὰρ ὅτι πάντα μετὰ κρίσεως οἰκονομεῖς. Ἐπαινετή ἡ παρὰ τῷ Θεῷ αὕτη κτηνωδία· διαβεβλημένη δὲ ἡ παρὰ τοῦ δαίμονος, ὡς τὸ, Παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσι τοῖς ἀνοήτοις, καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς. Κἀγὼ διὰ παντὸς μετὰ σοῦ. Συνεξακούεται τὸ, Εσομαι, σὲ ἐννοῶν ἀεὶ, καὶ τὰ σὰ λαλών, καὶ οὐδέ ποτε τῆς σῆς μνήμης ἀφιστάμενος. Ει Εκράτησας τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς μου. Χει ραγωγοῦ δίκην, ἐπελάδου τῆς χειρός μου, καὶ ἐξή- γαγές με τῆς γῆς τῶν Βαβυλωνίων καὶ τῆς δουλείας αὐτῶν. Ἡ καὶ τῆς δεξιᾶς χειρός, την δεξιάν πράξιν ὑποσημαίνει, ὅτι ταύτης λαβόμενος ἐξήγαγές με. COMMENT. IN PSALMOS. Ven. 20. Quasi somnium exsurgentis, Aliquid subintelligendum est, verbi gratia, Babyloniorum felicitas. Ac si diceret, quod quemadmo:lum is qui per somnum gratum quid videt, ac delectabile, atatim contristatur, cum a somno exsurgit, quasi inani delectatione delentus sit, ita etiam Babylonii decursa eorum felicitate, inanem plorabunt se habuisse fortunam. Hujuscemodi enim sunt humanæ omnes delectationes, somniis similes, ob ear::m nimirum instabilitatem, et frequentissimas mutationes. B C Domine, in civitate tua imaginem eorum ad nihi - lum rediges. Propter civitatem tuam Jerusalem eorum felicitatem reprobabis: quam ideo imagi- nem appellavit, quia humana felicitas, vera felici- tas non est, tametsi esse videatur: sed ut imago, aut umbra, imitatur tantum felicitatem. Per civi- tatem autem hoc in loco, intelligere potes populi civitatem, vel ipsam supernam Jerusalem. Vens. 21. Quia inflammatum est cor meum. Ar- denti scilicet quodam zelo: quod etiam in initio psalmi dixit : Quia zelavi super iniquos, pacem pec- catorum videns. Eamdem enim hic repetit senten-. tiam. Et renes mei commutati sunt. Per renes concu- piscentiam intelligit, ut etiam alibi diximus. An- tea, inquit, ea concupivi quæ erant bona, postmo- dum vero non eadem amplius, quæ bona crant optavi, sed quæ esse videbantur bona: quando scilicet inimicorum pacem zelavi. Et ego neglectus sum, et non cognori. Hic versicu- lus, et reliqua, quæ sequuntur, tempus respiciunt post reditum e captivitate. Negleetus exim, inquit, projectus sum a te nunc propter peccata mea, at- que ideo illuminatione tua privatus, id non co- gnovi, de quo dubitaveram. Symmachus pro, Neo glectus, dixit, Indoctus eram. VERS. 22. Ut jumentum factus sum apud wc. Ego, inquit, in præteritum insipiens tecum fui, verum deinceps judicia tua (70) curiose amplius non investigabo, sed jumenti instar, omissa omni curiositate, tuam sequar voluntatem, cognovi etenim quod summa cum ratione ac judicio, omnia ad- ministras. Laudabile est autem, ut apud Deum nos ipsos existimemus, ut jumenta, tametsi contra, criminosum sit, ut jumentum haberi, apud dæmonem, ut alibi vidimus (in psalmo XLVIII, ibi : Homo cum in honore esset) comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis ". D ego semper tecum. Subintelligitur, verbum, Ero ; te nimirum semper cogitans, et loquens, qua tua sunt, atque a tui memoria nunquam rece- dens. VERS. 23. Tenuisti manum dexteram meam. Tv, inquit, optimi ductoris instar, manum meam ap. prehendisti, et de terra, ac servitute Babyloniorum me eduxisti; vellper dexteram manum, meliores ac laudabiliores actiones significat, quibus tu, inquit, eduxisti me, benigno nimirum animo eas suscipiens. Psal. xlviii, 21. Varia lectiones. fideliter reddidit auctoris sensum. Græce sic: Ego PATROL. GR. CXXVIII. deinceps insipiens fui (pro ero) tecum : hoc est ju- dicia tua, etc (70) Aut non satis assecutus est, ant non satis
69β He founded it in the land to the age. He will establish, he says, the aforementioned tribe of Judah in the land in which it is dwelling, as not to be expelled by enemies. ‘To the age’, in the sense of, ‘for ever’; this is not said in a strict sense for they were later expelled. 70- And he chose David his servant and took him from the flocks of sheep, from behind the
α προβάτων, ἐξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα ὅπως φιλαλήθως ἀπαγγέλλει τὰ καθ’ ἑαυτὸν, οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμὴν, ἀλλ’ ὡς ἐνδέων ἔτι, τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν, οἷον, τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος καὶ τὸ κατὰ τὸν Γολιὰθ μονομάχιον.Ὡσεὶ ἐνύπνιον ἐξεγειρομένου. Τὰ κατ' αὐτοὺς δηλονότι. Καθάπερ γὰρ ἐνύπνιόν τις ἰδὼν ἐράσμιον, " ἐξεγειρόμενος ἀθυμεῖ, ὡς διακονῆς ἀπολαύσας, οὕτω καὶ Βαβυλώνιοι παραδραμούσης τῆς εὐημερίας αὐτ τῶν, μάτην εὐπραγῆσαι δόξουσι. Τοιαύτη γὰρ ἡ ἀν- θρωπίνη τρυφὴ ὀνείροις εοικυία, διὰ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὴν ταχείας μεταβολήν. Α Κύριε, ἐν τῇ πόλει σου τὴν εἰκόνα αὐτῶν ἐξου δενώσεις. Διὰ τὴν πόλιν σου Ιερουσαλήμ, τὴν εὐημερίαν ἀτιμάσεις. Εἰκόνα γὰρ τὴν εὐημερίαν αὐτῶν ἐκάλεσε, διὰ τὸ μὴ κυρίως εἶναι ὅ δοκεῖ, ἀλλὰ μιμεῖσθαι μόνον· ἐπεὶ καὶ εἰκὼν παρὰ τὸ ἐοικέναι. Εἴη δ' ἂν πόλις καὶ ἡ πολιτεία τοῦ λαοῦ· ἢ καὶ ἡ ἄνω Ἱερουσαλήμ. Ὅτι ἐξεκαύθη ἡ καρδία μου. Τῷ πυρὶ τοῦ θυ μοῦ, εἴτουν τῷ ζήλῳ· ἔφη γὰρ ἐν προοιμίῳ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ, Ὅτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις, εἰρήνην ἁμαρτωλῶν θεωρῶν. Ἐκεῖνα γοῦν αὖθις ἐπαναλαμβάνει. Καὶ οἱ νεφροί μου ἡλλοιώθησαν. Τὴν ἐπιθυ μίαν διὰ τῶν νεφρῶν αἰνίττεται· καθὼς προλαβόν- τες εἰρήκαμεν ἐν ἄλλοις. Πρότερον γὰρ ἐπιθυμιών τῶν ὄντως ἀγαθῶν, ὕστερον καὶ τῶν δοκούντων ἐπε- θύμησα, φησί, ζηλώσας τοὺς ἐχθρούς. Κἀγὼ ἐξουδενώμενος, καὶ οὐκ ἔγνων. Τουτὶ τὸ ῥητὸν καὶ τὰ ἑξης μετὰ τὴν ἐπάνοδον ἁρμόζουσιν. Ἐξουδενωμένος ήμην, φησίν, εἴτουν ἀπεῤῥιμμένος " ἀπὸ σοῦ τότε διὰ τὰς ἁμαρτίας μου· καὶ διὰ τοῦτο οὐκ ἔγνων τὸ ἀπορούμενόν μοι, μὴ ἔχων τὸν ἀπὸ σοῦ φωτισμόν. Ο δὲ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ Εξουδενωμέ- νος, 'Ανεπιστήμων ήμην, εἶπεν. Κτηνώδης ἐγενήθην παρὰ σοί. Λοιπὸν, ἀνόη τος ἐγενόμην σοι, τουτέστιν, οὐκ ἔτι περιεργά- σομαι τὰ κρίματά σου· ἀλλὰ δίκην κτήνους ἀπολυ πραγμένω; ἔψομαι τοῖς σοῖς βουλήμασι. Διέγνων γὰρ ὅτι πάντα μετὰ κρίσεως οἰκονομεῖς. Ἐπαινετή ἡ παρὰ τῷ Θεῷ αὕτη κτηνωδία· διαβεβλημένη δὲ ἡ παρὰ τοῦ δαίμονος, ὡς τὸ, Παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσι τοῖς ἀνοήτοις, καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς. Κἀγὼ διὰ παντὸς μετὰ σοῦ. Συνεξακούεται τὸ, Εσομαι, σὲ ἐννοῶν ἀεὶ, καὶ τὰ σὰ λαλών, καὶ οὐδέ ποτε τῆς σῆς μνήμης ἀφιστάμενος. Ει Εκράτησας τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς μου. Χει ραγωγοῦ δίκην, ἐπελάδου τῆς χειρός μου, καὶ ἐξή- γαγές με τῆς γῆς τῶν Βαβυλωνίων καὶ τῆς δουλείας αὐτῶν. Ἡ καὶ τῆς δεξιᾶς χειρός, την δεξιάν πράξιν ὑποσημαίνει, ὅτι ταύτης λαβόμενος ἐξήγαγές με. COMMENT. IN PSALMOS. Ven. 20. Quasi somnium exsurgentis, Aliquid subintelligendum est, verbi gratia, Babyloniorum felicitas. Ac si diceret, quod quemadmo:lum is qui per somnum gratum quid videt, ac delectabile, atatim contristatur, cum a somno exsurgit, quasi inani delectatione delentus sit, ita etiam Babylonii decursa eorum felicitate, inanem plorabunt se habuisse fortunam. Hujuscemodi enim sunt humanæ omnes delectationes, somniis similes, ob ear::m nimirum instabilitatem, et frequentissimas mutationes. B C Domine, in civitate tua imaginem eorum ad nihi - lum rediges. Propter civitatem tuam Jerusalem eorum felicitatem reprobabis: quam ideo imagi- nem appellavit, quia humana felicitas, vera felici- tas non est, tametsi esse videatur: sed ut imago, aut umbra, imitatur tantum felicitatem. Per civi- tatem autem hoc in loco, intelligere potes populi civitatem, vel ipsam supernam Jerusalem. Vens. 21. Quia inflammatum est cor meum. Ar- denti scilicet quodam zelo: quod etiam in initio psalmi dixit : Quia zelavi super iniquos, pacem pec- catorum videns. Eamdem enim hic repetit senten-. tiam. Et renes mei commutati sunt. Per renes concu- piscentiam intelligit, ut etiam alibi diximus. An- tea, inquit, ea concupivi quæ erant bona, postmo- dum vero non eadem amplius, quæ bona crant optavi, sed quæ esse videbantur bona: quando scilicet inimicorum pacem zelavi. Et ego neglectus sum, et non cognori. Hic versicu- lus, et reliqua, quæ sequuntur, tempus respiciunt post reditum e captivitate. Negleetus exim, inquit, projectus sum a te nunc propter peccata mea, at- que ideo illuminatione tua privatus, id non co- gnovi, de quo dubitaveram. Symmachus pro, Neo glectus, dixit, Indoctus eram. VERS. 22. Ut jumentum factus sum apud wc. Ego, inquit, in præteritum insipiens tecum fui, verum deinceps judicia tua (70) curiose amplius non investigabo, sed jumenti instar, omissa omni curiositate, tuam sequar voluntatem, cognovi etenim quod summa cum ratione ac judicio, omnia ad- ministras. Laudabile est autem, ut apud Deum nos ipsos existimemus, ut jumenta, tametsi contra, criminosum sit, ut jumentum haberi, apud dæmonem, ut alibi vidimus (in psalmo XLVIII, ibi : Homo cum in honore esset) comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis ". D ego semper tecum. Subintelligitur, verbum, Ero ; te nimirum semper cogitans, et loquens, qua tua sunt, atque a tui memoria nunquam rece- dens. VERS. 23. Tenuisti manum dexteram meam. Tv, inquit, optimi ductoris instar, manum meam ap. prehendisti, et de terra, ac servitute Babyloniorum me eduxisti; vellper dexteram manum, meliores ac laudabiliores actiones significat, quibus tu, inquit, eduxisti me, benigno nimirum animo eas suscipiens. Psal. xlviii, 21. Varia lectiones. fideliter reddidit auctoris sensum. Græce sic: Ego PATROL. GR. CXXVIII. deinceps insipiens fui (pro ero) tecum : hoc est ju- dicia tua, etc (70) Aut non satis assecutus est, ant non satis
71α lambing ewes he took him. Observe how he reports very frankly about himself, not ashamed to say that he was not a fully fledged shepherd, but as an apprentice still he would follow the ewes that were giving birth, rather indeed he mentioned the things diminishing himself, but omitted what exalted him, namely, his might against the wild beasts and his single combat against Goliath.
β Ποιμαίνειν ᾽Ιακὼβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Tὸ γένος τοῦ ᾽Ιακώβ· μεταφορικὸν δὲ τὸ, ποιμαίνειν.Ὡσεὶ ἐνύπνιον ἐξεγειρομένου. Τὰ κατ' αὐτοὺς δηλονότι. Καθάπερ γὰρ ἐνύπνιόν τις ἰδὼν ἐράσμιον, " ἐξεγειρόμενος ἀθυμεῖ, ὡς διακονῆς ἀπολαύσας, οὕτω καὶ Βαβυλώνιοι παραδραμούσης τῆς εὐημερίας αὐτ τῶν, μάτην εὐπραγῆσαι δόξουσι. Τοιαύτη γὰρ ἡ ἀν- θρωπίνη τρυφὴ ὀνείροις εοικυία, διὰ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὴν ταχείας μεταβολήν. Α Κύριε, ἐν τῇ πόλει σου τὴν εἰκόνα αὐτῶν ἐξου δενώσεις. Διὰ τὴν πόλιν σου Ιερουσαλήμ, τὴν εὐημερίαν ἀτιμάσεις. Εἰκόνα γὰρ τὴν εὐημερίαν αὐτῶν ἐκάλεσε, διὰ τὸ μὴ κυρίως εἶναι ὅ δοκεῖ, ἀλλὰ μιμεῖσθαι μόνον· ἐπεὶ καὶ εἰκὼν παρὰ τὸ ἐοικέναι. Εἴη δ' ἂν πόλις καὶ ἡ πολιτεία τοῦ λαοῦ· ἢ καὶ ἡ ἄνω Ἱερουσαλήμ. Ὅτι ἐξεκαύθη ἡ καρδία μου. Τῷ πυρὶ τοῦ θυ μοῦ, εἴτουν τῷ ζήλῳ· ἔφη γὰρ ἐν προοιμίῳ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ, Ὅτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις, εἰρήνην ἁμαρτωλῶν θεωρῶν. Ἐκεῖνα γοῦν αὖθις ἐπαναλαμβάνει. Καὶ οἱ νεφροί μου ἡλλοιώθησαν. Τὴν ἐπιθυ μίαν διὰ τῶν νεφρῶν αἰνίττεται· καθὼς προλαβόν- τες εἰρήκαμεν ἐν ἄλλοις. Πρότερον γὰρ ἐπιθυμιών τῶν ὄντως ἀγαθῶν, ὕστερον καὶ τῶν δοκούντων ἐπε- θύμησα, φησί, ζηλώσας τοὺς ἐχθρούς. Κἀγὼ ἐξουδενώμενος, καὶ οὐκ ἔγνων. Τουτὶ τὸ ῥητὸν καὶ τὰ ἑξης μετὰ τὴν ἐπάνοδον ἁρμόζουσιν. Ἐξουδενωμένος ήμην, φησίν, εἴτουν ἀπεῤῥιμμένος " ἀπὸ σοῦ τότε διὰ τὰς ἁμαρτίας μου· καὶ διὰ τοῦτο οὐκ ἔγνων τὸ ἀπορούμενόν μοι, μὴ ἔχων τὸν ἀπὸ σοῦ φωτισμόν. Ο δὲ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ Εξουδενωμέ- νος, 'Ανεπιστήμων ήμην, εἶπεν. Κτηνώδης ἐγενήθην παρὰ σοί. Λοιπὸν, ἀνόη τος ἐγενόμην σοι, τουτέστιν, οὐκ ἔτι περιεργά- σομαι τὰ κρίματά σου· ἀλλὰ δίκην κτήνους ἀπολυ πραγμένω; ἔψομαι τοῖς σοῖς βουλήμασι. Διέγνων γὰρ ὅτι πάντα μετὰ κρίσεως οἰκονομεῖς. Ἐπαινετή ἡ παρὰ τῷ Θεῷ αὕτη κτηνωδία· διαβεβλημένη δὲ ἡ παρὰ τοῦ δαίμονος, ὡς τὸ, Παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσι τοῖς ἀνοήτοις, καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς. Κἀγὼ διὰ παντὸς μετὰ σοῦ. Συνεξακούεται τὸ, Εσομαι, σὲ ἐννοῶν ἀεὶ, καὶ τὰ σὰ λαλών, καὶ οὐδέ ποτε τῆς σῆς μνήμης ἀφιστάμενος. Ει Εκράτησας τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς μου. Χει ραγωγοῦ δίκην, ἐπελάδου τῆς χειρός μου, καὶ ἐξή- γαγές με τῆς γῆς τῶν Βαβυλωνίων καὶ τῆς δουλείας αὐτῶν. Ἡ καὶ τῆς δεξιᾶς χειρός, την δεξιάν πράξιν ὑποσημαίνει, ὅτι ταύτης λαβόμενος ἐξήγαγές με. COMMENT. IN PSALMOS. Ven. 20. Quasi somnium exsurgentis, Aliquid subintelligendum est, verbi gratia, Babyloniorum felicitas. Ac si diceret, quod quemadmo:lum is qui per somnum gratum quid videt, ac delectabile, atatim contristatur, cum a somno exsurgit, quasi inani delectatione delentus sit, ita etiam Babylonii decursa eorum felicitate, inanem plorabunt se habuisse fortunam. Hujuscemodi enim sunt humanæ omnes delectationes, somniis similes, ob ear::m nimirum instabilitatem, et frequentissimas mutationes. B C Domine, in civitate tua imaginem eorum ad nihi - lum rediges. Propter civitatem tuam Jerusalem eorum felicitatem reprobabis: quam ideo imagi- nem appellavit, quia humana felicitas, vera felici- tas non est, tametsi esse videatur: sed ut imago, aut umbra, imitatur tantum felicitatem. Per civi- tatem autem hoc in loco, intelligere potes populi civitatem, vel ipsam supernam Jerusalem. Vens. 21. Quia inflammatum est cor meum. Ar- denti scilicet quodam zelo: quod etiam in initio psalmi dixit : Quia zelavi super iniquos, pacem pec- catorum videns. Eamdem enim hic repetit senten-. tiam. Et renes mei commutati sunt. Per renes concu- piscentiam intelligit, ut etiam alibi diximus. An- tea, inquit, ea concupivi quæ erant bona, postmo- dum vero non eadem amplius, quæ bona crant optavi, sed quæ esse videbantur bona: quando scilicet inimicorum pacem zelavi. Et ego neglectus sum, et non cognori. Hic versicu- lus, et reliqua, quæ sequuntur, tempus respiciunt post reditum e captivitate. Negleetus exim, inquit, projectus sum a te nunc propter peccata mea, at- que ideo illuminatione tua privatus, id non co- gnovi, de quo dubitaveram. Symmachus pro, Neo glectus, dixit, Indoctus eram. VERS. 22. Ut jumentum factus sum apud wc. Ego, inquit, in præteritum insipiens tecum fui, verum deinceps judicia tua (70) curiose amplius non investigabo, sed jumenti instar, omissa omni curiositate, tuam sequar voluntatem, cognovi etenim quod summa cum ratione ac judicio, omnia ad- ministras. Laudabile est autem, ut apud Deum nos ipsos existimemus, ut jumenta, tametsi contra, criminosum sit, ut jumentum haberi, apud dæmonem, ut alibi vidimus (in psalmo XLVIII, ibi : Homo cum in honore esset) comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis ". D ego semper tecum. Subintelligitur, verbum, Ero ; te nimirum semper cogitans, et loquens, qua tua sunt, atque a tui memoria nunquam rece- dens. VERS. 23. Tenuisti manum dexteram meam. Tv, inquit, optimi ductoris instar, manum meam ap. prehendisti, et de terra, ac servitute Babyloniorum me eduxisti; vellper dexteram manum, meliores ac laudabiliores actiones significat, quibus tu, inquit, eduxisti me, benigno nimirum animo eas suscipiens. Psal. xlviii, 21. Varia lectiones. fideliter reddidit auctoris sensum. Græce sic: Ego PATROL. GR. CXXVIII. deinceps insipiens fui (pro ero) tecum : hoc est ju- dicia tua, etc (70) Aut non satis assecutus est, ant non satis
71β To shepherd Jacob his servant. The race of Jacob. ‘To shepherd’ is metaphorical.
γ Καὶ ᾽Ισραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία, συνήθης τῇ Ἑβραΐδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονομίας εἴρηται μικρὸν ἀνωτέρω.Ὡσεὶ ἐνύπνιον ἐξεγειρομένου. Τὰ κατ' αὐτοὺς δηλονότι. Καθάπερ γὰρ ἐνύπνιόν τις ἰδὼν ἐράσμιον, " ἐξεγειρόμενος ἀθυμεῖ, ὡς διακονῆς ἀπολαύσας, οὕτω καὶ Βαβυλώνιοι παραδραμούσης τῆς εὐημερίας αὐτ τῶν, μάτην εὐπραγῆσαι δόξουσι. Τοιαύτη γὰρ ἡ ἀν- θρωπίνη τρυφὴ ὀνείροις εοικυία, διὰ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὴν ταχείας μεταβολήν. Α Κύριε, ἐν τῇ πόλει σου τὴν εἰκόνα αὐτῶν ἐξου δενώσεις. Διὰ τὴν πόλιν σου Ιερουσαλήμ, τὴν εὐημερίαν ἀτιμάσεις. Εἰκόνα γὰρ τὴν εὐημερίαν αὐτῶν ἐκάλεσε, διὰ τὸ μὴ κυρίως εἶναι ὅ δοκεῖ, ἀλλὰ μιμεῖσθαι μόνον· ἐπεὶ καὶ εἰκὼν παρὰ τὸ ἐοικέναι. Εἴη δ' ἂν πόλις καὶ ἡ πολιτεία τοῦ λαοῦ· ἢ καὶ ἡ ἄνω Ἱερουσαλήμ. Ὅτι ἐξεκαύθη ἡ καρδία μου. Τῷ πυρὶ τοῦ θυ μοῦ, εἴτουν τῷ ζήλῳ· ἔφη γὰρ ἐν προοιμίῳ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ, Ὅτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις, εἰρήνην ἁμαρτωλῶν θεωρῶν. Ἐκεῖνα γοῦν αὖθις ἐπαναλαμβάνει. Καὶ οἱ νεφροί μου ἡλλοιώθησαν. Τὴν ἐπιθυ μίαν διὰ τῶν νεφρῶν αἰνίττεται· καθὼς προλαβόν- τες εἰρήκαμεν ἐν ἄλλοις. Πρότερον γὰρ ἐπιθυμιών τῶν ὄντως ἀγαθῶν, ὕστερον καὶ τῶν δοκούντων ἐπε- θύμησα, φησί, ζηλώσας τοὺς ἐχθρούς. Κἀγὼ ἐξουδενώμενος, καὶ οὐκ ἔγνων. Τουτὶ τὸ ῥητὸν καὶ τὰ ἑξης μετὰ τὴν ἐπάνοδον ἁρμόζουσιν. Ἐξουδενωμένος ήμην, φησίν, εἴτουν ἀπεῤῥιμμένος " ἀπὸ σοῦ τότε διὰ τὰς ἁμαρτίας μου· καὶ διὰ τοῦτο οὐκ ἔγνων τὸ ἀπορούμενόν μοι, μὴ ἔχων τὸν ἀπὸ σοῦ φωτισμόν. Ο δὲ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ Εξουδενωμέ- νος, 'Ανεπιστήμων ήμην, εἶπεν. Κτηνώδης ἐγενήθην παρὰ σοί. Λοιπὸν, ἀνόη τος ἐγενόμην σοι, τουτέστιν, οὐκ ἔτι περιεργά- σομαι τὰ κρίματά σου· ἀλλὰ δίκην κτήνους ἀπολυ πραγμένω; ἔψομαι τοῖς σοῖς βουλήμασι. Διέγνων γὰρ ὅτι πάντα μετὰ κρίσεως οἰκονομεῖς. Ἐπαινετή ἡ παρὰ τῷ Θεῷ αὕτη κτηνωδία· διαβεβλημένη δὲ ἡ παρὰ τοῦ δαίμονος, ὡς τὸ, Παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσι τοῖς ἀνοήτοις, καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς. Κἀγὼ διὰ παντὸς μετὰ σοῦ. Συνεξακούεται τὸ, Εσομαι, σὲ ἐννοῶν ἀεὶ, καὶ τὰ σὰ λαλών, καὶ οὐδέ ποτε τῆς σῆς μνήμης ἀφιστάμενος. Ει Εκράτησας τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς μου. Χει ραγωγοῦ δίκην, ἐπελάδου τῆς χειρός μου, καὶ ἐξή- γαγές με τῆς γῆς τῶν Βαβυλωνίων καὶ τῆς δουλείας αὐτῶν. Ἡ καὶ τῆς δεξιᾶς χειρός, την δεξιάν πράξιν ὑποσημαίνει, ὅτι ταύτης λαβόμενος ἐξήγαγές με. COMMENT. IN PSALMOS. Ven. 20. Quasi somnium exsurgentis, Aliquid subintelligendum est, verbi gratia, Babyloniorum felicitas. Ac si diceret, quod quemadmo:lum is qui per somnum gratum quid videt, ac delectabile, atatim contristatur, cum a somno exsurgit, quasi inani delectatione delentus sit, ita etiam Babylonii decursa eorum felicitate, inanem plorabunt se habuisse fortunam. Hujuscemodi enim sunt humanæ omnes delectationes, somniis similes, ob ear::m nimirum instabilitatem, et frequentissimas mutationes. B C Domine, in civitate tua imaginem eorum ad nihi - lum rediges. Propter civitatem tuam Jerusalem eorum felicitatem reprobabis: quam ideo imagi- nem appellavit, quia humana felicitas, vera felici- tas non est, tametsi esse videatur: sed ut imago, aut umbra, imitatur tantum felicitatem. Per civi- tatem autem hoc in loco, intelligere potes populi civitatem, vel ipsam supernam Jerusalem. Vens. 21. Quia inflammatum est cor meum. Ar- denti scilicet quodam zelo: quod etiam in initio psalmi dixit : Quia zelavi super iniquos, pacem pec- catorum videns. Eamdem enim hic repetit senten-. tiam. Et renes mei commutati sunt. Per renes concu- piscentiam intelligit, ut etiam alibi diximus. An- tea, inquit, ea concupivi quæ erant bona, postmo- dum vero non eadem amplius, quæ bona crant optavi, sed quæ esse videbantur bona: quando scilicet inimicorum pacem zelavi. Et ego neglectus sum, et non cognori. Hic versicu- lus, et reliqua, quæ sequuntur, tempus respiciunt post reditum e captivitate. Negleetus exim, inquit, projectus sum a te nunc propter peccata mea, at- que ideo illuminatione tua privatus, id non co- gnovi, de quo dubitaveram. Symmachus pro, Neo glectus, dixit, Indoctus eram. VERS. 22. Ut jumentum factus sum apud wc. Ego, inquit, in præteritum insipiens tecum fui, verum deinceps judicia tua (70) curiose amplius non investigabo, sed jumenti instar, omissa omni curiositate, tuam sequar voluntatem, cognovi etenim quod summa cum ratione ac judicio, omnia ad- ministras. Laudabile est autem, ut apud Deum nos ipsos existimemus, ut jumenta, tametsi contra, criminosum sit, ut jumentum haberi, apud dæmonem, ut alibi vidimus (in psalmo XLVIII, ibi : Homo cum in honore esset) comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis ". D ego semper tecum. Subintelligitur, verbum, Ero ; te nimirum semper cogitans, et loquens, qua tua sunt, atque a tui memoria nunquam rece- dens. VERS. 23. Tenuisti manum dexteram meam. Tv, inquit, optimi ductoris instar, manum meam ap. prehendisti, et de terra, ac servitute Babyloniorum me eduxisti; vellper dexteram manum, meliores ac laudabiliores actiones significat, quibus tu, inquit, eduxisti me, benigno nimirum animo eas suscipiens. Psal. xlviii, 21. Varia lectiones. fideliter reddidit auctoris sensum. Græce sic: Ego PATROL. GR. CXXVIII. deinceps insipiens fui (pro ero) tecum : hoc est ju- dicia tua, etc (70) Aut non satis assecutus est, ant non satis
71γ And Israel his inheritance. This is a repetition, customary in Hebrew writing. The inheritance was spoken about a little earlier.
α Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακίᾳ τῆς καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι.Ὡσεὶ ἐνύπνιον ἐξεγειρομένου. Τὰ κατ' αὐτοὺς δηλονότι. Καθάπερ γὰρ ἐνύπνιόν τις ἰδὼν ἐράσμιον, " ἐξεγειρόμενος ἀθυμεῖ, ὡς διακονῆς ἀπολαύσας, οὕτω καὶ Βαβυλώνιοι παραδραμούσης τῆς εὐημερίας αὐτ τῶν, μάτην εὐπραγῆσαι δόξουσι. Τοιαύτη γὰρ ἡ ἀν- θρωπίνη τρυφὴ ὀνείροις εοικυία, διὰ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὴν ταχείας μεταβολήν. Α Κύριε, ἐν τῇ πόλει σου τὴν εἰκόνα αὐτῶν ἐξου δενώσεις. Διὰ τὴν πόλιν σου Ιερουσαλήμ, τὴν εὐημερίαν ἀτιμάσεις. Εἰκόνα γὰρ τὴν εὐημερίαν αὐτῶν ἐκάλεσε, διὰ τὸ μὴ κυρίως εἶναι ὅ δοκεῖ, ἀλλὰ μιμεῖσθαι μόνον· ἐπεὶ καὶ εἰκὼν παρὰ τὸ ἐοικέναι. Εἴη δ' ἂν πόλις καὶ ἡ πολιτεία τοῦ λαοῦ· ἢ καὶ ἡ ἄνω Ἱερουσαλήμ. Ὅτι ἐξεκαύθη ἡ καρδία μου. Τῷ πυρὶ τοῦ θυ μοῦ, εἴτουν τῷ ζήλῳ· ἔφη γὰρ ἐν προοιμίῳ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ, Ὅτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις, εἰρήνην ἁμαρτωλῶν θεωρῶν. Ἐκεῖνα γοῦν αὖθις ἐπαναλαμβάνει. Καὶ οἱ νεφροί μου ἡλλοιώθησαν. Τὴν ἐπιθυ μίαν διὰ τῶν νεφρῶν αἰνίττεται· καθὼς προλαβόν- τες εἰρήκαμεν ἐν ἄλλοις. Πρότερον γὰρ ἐπιθυμιών τῶν ὄντως ἀγαθῶν, ὕστερον καὶ τῶν δοκούντων ἐπε- θύμησα, φησί, ζηλώσας τοὺς ἐχθρούς. Κἀγὼ ἐξουδενώμενος, καὶ οὐκ ἔγνων. Τουτὶ τὸ ῥητὸν καὶ τὰ ἑξης μετὰ τὴν ἐπάνοδον ἁρμόζουσιν. Ἐξουδενωμένος ήμην, φησίν, εἴτουν ἀπεῤῥιμμένος " ἀπὸ σοῦ τότε διὰ τὰς ἁμαρτίας μου· καὶ διὰ τοῦτο οὐκ ἔγνων τὸ ἀπορούμενόν μοι, μὴ ἔχων τὸν ἀπὸ σοῦ φωτισμόν. Ο δὲ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ Εξουδενωμέ- νος, 'Ανεπιστήμων ήμην, εἶπεν. Κτηνώδης ἐγενήθην παρὰ σοί. Λοιπὸν, ἀνόη τος ἐγενόμην σοι, τουτέστιν, οὐκ ἔτι περιεργά- σομαι τὰ κρίματά σου· ἀλλὰ δίκην κτήνους ἀπολυ πραγμένω; ἔψομαι τοῖς σοῖς βουλήμασι. Διέγνων γὰρ ὅτι πάντα μετὰ κρίσεως οἰκονομεῖς. Ἐπαινετή ἡ παρὰ τῷ Θεῷ αὕτη κτηνωδία· διαβεβλημένη δὲ ἡ παρὰ τοῦ δαίμονος, ὡς τὸ, Παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσι τοῖς ἀνοήτοις, καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς. Κἀγὼ διὰ παντὸς μετὰ σοῦ. Συνεξακούεται τὸ, Εσομαι, σὲ ἐννοῶν ἀεὶ, καὶ τὰ σὰ λαλών, καὶ οὐδέ ποτε τῆς σῆς μνήμης ἀφιστάμενος. Ει Εκράτησας τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς μου. Χει ραγωγοῦ δίκην, ἐπελάδου τῆς χειρός μου, καὶ ἐξή- γαγές με τῆς γῆς τῶν Βαβυλωνίων καὶ τῆς δουλείας αὐτῶν. Ἡ καὶ τῆς δεξιᾶς χειρός, την δεξιάν πράξιν ὑποσημαίνει, ὅτι ταύτης λαβόμενος ἐξήγαγές με. COMMENT. IN PSALMOS. Ven. 20. Quasi somnium exsurgentis, Aliquid subintelligendum est, verbi gratia, Babyloniorum felicitas. Ac si diceret, quod quemadmo:lum is qui per somnum gratum quid videt, ac delectabile, atatim contristatur, cum a somno exsurgit, quasi inani delectatione delentus sit, ita etiam Babylonii decursa eorum felicitate, inanem plorabunt se habuisse fortunam. Hujuscemodi enim sunt humanæ omnes delectationes, somniis similes, ob ear::m nimirum instabilitatem, et frequentissimas mutationes. B C Domine, in civitate tua imaginem eorum ad nihi - lum rediges. Propter civitatem tuam Jerusalem eorum felicitatem reprobabis: quam ideo imagi- nem appellavit, quia humana felicitas, vera felici- tas non est, tametsi esse videatur: sed ut imago, aut umbra, imitatur tantum felicitatem. Per civi- tatem autem hoc in loco, intelligere potes populi civitatem, vel ipsam supernam Jerusalem. Vens. 21. Quia inflammatum est cor meum. Ar- denti scilicet quodam zelo: quod etiam in initio psalmi dixit : Quia zelavi super iniquos, pacem pec- catorum videns. Eamdem enim hic repetit senten-. tiam. Et renes mei commutati sunt. Per renes concu- piscentiam intelligit, ut etiam alibi diximus. An- tea, inquit, ea concupivi quæ erant bona, postmo- dum vero non eadem amplius, quæ bona crant optavi, sed quæ esse videbantur bona: quando scilicet inimicorum pacem zelavi. Et ego neglectus sum, et non cognori. Hic versicu- lus, et reliqua, quæ sequuntur, tempus respiciunt post reditum e captivitate. Negleetus exim, inquit, projectus sum a te nunc propter peccata mea, at- que ideo illuminatione tua privatus, id non co- gnovi, de quo dubitaveram. Symmachus pro, Neo glectus, dixit, Indoctus eram. VERS. 22. Ut jumentum factus sum apud wc. Ego, inquit, in præteritum insipiens tecum fui, verum deinceps judicia tua (70) curiose amplius non investigabo, sed jumenti instar, omissa omni curiositate, tuam sequar voluntatem, cognovi etenim quod summa cum ratione ac judicio, omnia ad- ministras. Laudabile est autem, ut apud Deum nos ipsos existimemus, ut jumenta, tametsi contra, criminosum sit, ut jumentum haberi, apud dæmonem, ut alibi vidimus (in psalmo XLVIII, ibi : Homo cum in honore esset) comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis ". D ego semper tecum. Subintelligitur, verbum, Ero ; te nimirum semper cogitans, et loquens, qua tua sunt, atque a tui memoria nunquam rece- dens. VERS. 23. Tenuisti manum dexteram meam. Tv, inquit, optimi ductoris instar, manum meam ap. prehendisti, et de terra, ac servitute Babyloniorum me eduxisti; vellper dexteram manum, meliores ac laudabiliores actiones significat, quibus tu, inquit, eduxisti me, benigno nimirum animo eas suscipiens. Psal. xlviii, 21. Varia lectiones. fideliter reddidit auctoris sensum. Græce sic: Ego PATROL. GR. CXXVIII. deinceps insipiens fui (pro ero) tecum : hoc est ju- dicia tua, etc (70) Aut non satis assecutus est, ant non satis
72α And he shepherded them in the guilelessness of his heart. In the simplicity, the ingenuousness, the meekness of heart.
β Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγησεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν, τὰς λελογισμένας πράξεις καλεῖ, δι’ ὧν ἐπιστημονικῶς ἴθυνε τὸν λαόν. Χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν ᾽Ιούδα εἰς βασιλείαν διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατεῖλαι μέλλοντα βασιλέα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δὲ, ᾽Ιούδαν μὲν νοήσεις τὸν Χριστὸν, ὡς ἐκ τῆς ᾽Ιούδα φυλῆς βλαστήσαντα, φυλὴν δὲ αὐτοῦ, τὸ γένος τῶν β ἐφ᾽ ἧς MSACBF : ἐφ᾽ ᾗ PHV. β ἐπιστημονικῶς MAS2CBFV : ἐπιστημόνως PH.Ὡσεὶ ἐνύπνιον ἐξεγειρομένου. Τὰ κατ' αὐτοὺς δηλονότι. Καθάπερ γὰρ ἐνύπνιόν τις ἰδὼν ἐράσμιον, " ἐξεγειρόμενος ἀθυμεῖ, ὡς διακονῆς ἀπολαύσας, οὕτω καὶ Βαβυλώνιοι παραδραμούσης τῆς εὐημερίας αὐτ τῶν, μάτην εὐπραγῆσαι δόξουσι. Τοιαύτη γὰρ ἡ ἀν- θρωπίνη τρυφὴ ὀνείροις εοικυία, διὰ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὴν ταχείας μεταβολήν. Α Κύριε, ἐν τῇ πόλει σου τὴν εἰκόνα αὐτῶν ἐξου δενώσεις. Διὰ τὴν πόλιν σου Ιερουσαλήμ, τὴν εὐημερίαν ἀτιμάσεις. Εἰκόνα γὰρ τὴν εὐημερίαν αὐτῶν ἐκάλεσε, διὰ τὸ μὴ κυρίως εἶναι ὅ δοκεῖ, ἀλλὰ μιμεῖσθαι μόνον· ἐπεὶ καὶ εἰκὼν παρὰ τὸ ἐοικέναι. Εἴη δ' ἂν πόλις καὶ ἡ πολιτεία τοῦ λαοῦ· ἢ καὶ ἡ ἄνω Ἱερουσαλήμ. Ὅτι ἐξεκαύθη ἡ καρδία μου. Τῷ πυρὶ τοῦ θυ μοῦ, εἴτουν τῷ ζήλῳ· ἔφη γὰρ ἐν προοιμίῳ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ, Ὅτι ἐζήλωσα ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις, εἰρήνην ἁμαρτωλῶν θεωρῶν. Ἐκεῖνα γοῦν αὖθις ἐπαναλαμβάνει. Καὶ οἱ νεφροί μου ἡλλοιώθησαν. Τὴν ἐπιθυ μίαν διὰ τῶν νεφρῶν αἰνίττεται· καθὼς προλαβόν- τες εἰρήκαμεν ἐν ἄλλοις. Πρότερον γὰρ ἐπιθυμιών τῶν ὄντως ἀγαθῶν, ὕστερον καὶ τῶν δοκούντων ἐπε- θύμησα, φησί, ζηλώσας τοὺς ἐχθρούς. Κἀγὼ ἐξουδενώμενος, καὶ οὐκ ἔγνων. Τουτὶ τὸ ῥητὸν καὶ τὰ ἑξης μετὰ τὴν ἐπάνοδον ἁρμόζουσιν. Ἐξουδενωμένος ήμην, φησίν, εἴτουν ἀπεῤῥιμμένος " ἀπὸ σοῦ τότε διὰ τὰς ἁμαρτίας μου· καὶ διὰ τοῦτο οὐκ ἔγνων τὸ ἀπορούμενόν μοι, μὴ ἔχων τὸν ἀπὸ σοῦ φωτισμόν. Ο δὲ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ Εξουδενωμέ- νος, 'Ανεπιστήμων ήμην, εἶπεν. Κτηνώδης ἐγενήθην παρὰ σοί. Λοιπὸν, ἀνόη τος ἐγενόμην σοι, τουτέστιν, οὐκ ἔτι περιεργά- σομαι τὰ κρίματά σου· ἀλλὰ δίκην κτήνους ἀπολυ πραγμένω; ἔψομαι τοῖς σοῖς βουλήμασι. Διέγνων γὰρ ὅτι πάντα μετὰ κρίσεως οἰκονομεῖς. Ἐπαινετή ἡ παρὰ τῷ Θεῷ αὕτη κτηνωδία· διαβεβλημένη δὲ ἡ παρὰ τοῦ δαίμονος, ὡς τὸ, Παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσι τοῖς ἀνοήτοις, καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς. Κἀγὼ διὰ παντὸς μετὰ σοῦ. Συνεξακούεται τὸ, Εσομαι, σὲ ἐννοῶν ἀεὶ, καὶ τὰ σὰ λαλών, καὶ οὐδέ ποτε τῆς σῆς μνήμης ἀφιστάμενος. Ει Εκράτησας τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς μου. Χει ραγωγοῦ δίκην, ἐπελάδου τῆς χειρός μου, καὶ ἐξή- γαγές με τῆς γῆς τῶν Βαβυλωνίων καὶ τῆς δουλείας αὐτῶν. Ἡ καὶ τῆς δεξιᾶς χειρός, την δεξιάν πράξιν ὑποσημαίνει, ὅτι ταύτης λαβόμενος ἐξήγαγές με. COMMENT. IN PSALMOS. Ven. 20. Quasi somnium exsurgentis, Aliquid subintelligendum est, verbi gratia, Babyloniorum felicitas. Ac si diceret, quod quemadmo:lum is qui per somnum gratum quid videt, ac delectabile, atatim contristatur, cum a somno exsurgit, quasi inani delectatione delentus sit, ita etiam Babylonii decursa eorum felicitate, inanem plorabunt se habuisse fortunam. Hujuscemodi enim sunt humanæ omnes delectationes, somniis similes, ob ear::m nimirum instabilitatem, et frequentissimas mutationes. B C Domine, in civitate tua imaginem eorum ad nihi - lum rediges. Propter civitatem tuam Jerusalem eorum felicitatem reprobabis: quam ideo imagi- nem appellavit, quia humana felicitas, vera felici- tas non est, tametsi esse videatur: sed ut imago, aut umbra, imitatur tantum felicitatem. Per civi- tatem autem hoc in loco, intelligere potes populi civitatem, vel ipsam supernam Jerusalem. Vens. 21. Quia inflammatum est cor meum. Ar- denti scilicet quodam zelo: quod etiam in initio psalmi dixit : Quia zelavi super iniquos, pacem pec- catorum videns. Eamdem enim hic repetit senten-. tiam. Et renes mei commutati sunt. Per renes concu- piscentiam intelligit, ut etiam alibi diximus. An- tea, inquit, ea concupivi quæ erant bona, postmo- dum vero non eadem amplius, quæ bona crant optavi, sed quæ esse videbantur bona: quando scilicet inimicorum pacem zelavi. Et ego neglectus sum, et non cognori. Hic versicu- lus, et reliqua, quæ sequuntur, tempus respiciunt post reditum e captivitate. Negleetus exim, inquit, projectus sum a te nunc propter peccata mea, at- que ideo illuminatione tua privatus, id non co- gnovi, de quo dubitaveram. Symmachus pro, Neo glectus, dixit, Indoctus eram. VERS. 22. Ut jumentum factus sum apud wc. Ego, inquit, in præteritum insipiens tecum fui, verum deinceps judicia tua (70) curiose amplius non investigabo, sed jumenti instar, omissa omni curiositate, tuam sequar voluntatem, cognovi etenim quod summa cum ratione ac judicio, omnia ad- ministras. Laudabile est autem, ut apud Deum nos ipsos existimemus, ut jumenta, tametsi contra, criminosum sit, ut jumentum haberi, apud dæmonem, ut alibi vidimus (in psalmo XLVIII, ibi : Homo cum in honore esset) comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis ". D ego semper tecum. Subintelligitur, verbum, Ero ; te nimirum semper cogitans, et loquens, qua tua sunt, atque a tui memoria nunquam rece- dens. VERS. 23. Tenuisti manum dexteram meam. Tv, inquit, optimi ductoris instar, manum meam ap. prehendisti, et de terra, ac servitute Babyloniorum me eduxisti; vellper dexteram manum, meliores ac laudabiliores actiones significat, quibus tu, inquit, eduxisti me, benigno nimirum animo eas suscipiens. Psal. xlviii, 21. Varia lectiones. fideliter reddidit auctoris sensum. Græce sic: Ego PATROL. GR. CXXVIII. deinceps insipiens fui (pro ero) tecum : hoc est ju- dicia tua, etc (70) Aut non satis assecutus est, ant non satis
72β And he guided them in the understandings of his hands. ‘The understandings of his hands’ is what he calls the calculated actions by which he shrewdly directed the people. It is necessary to say that he chose the tribe of Judah for kingship on account of Christ the King who would arise therefrom. Moreover, you will understand Judah as Christ as having budded from the tribe of Judah, and his tribe as the race of Christians of whom he is father and teacher; and he founded this
PG 128:825Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος, ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα, Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς, ὡς λέγεσθαι τὸ, εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. 78 οη΄ α Ψαλμὸς τῷ Ἀσάφ. Περὶ τοῦ Ἀσὰφ προείρηται. Ὁ δὲ παρὼν ψαλμὸς τὴν Ἀντιόχου τοῦ Ἐπιφανοῦς κατὰ τῶν ᾽Ιουδαίων ἀπήνειαν προαναφωνεῖ, σχηματισθεὶς εἰς πρόσωπον τῶν ἐν αὐτοῖς τότε θεοσεβεστέρων. β Ὁ Θεὸς, ἤλθοσαν ἔθνη εἰς τὴν κληρονομίαν σου. Περὶ τῆς κληρονομίας προείρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Ἔθνη δὲ λέγει, αὐτούς τε τοὺς Μακεδόνας καὶ τὰ τούτων συμμαχικά. Τὸ δὲ, ὁ Θεὸς, κλητικόν ἐστιν. γ Ἐμίαναν τὸν ναὸν τὸν ἅγιόν σου. Ποσὶ μιαροῖς τοῦτον πατήσαντες, καὶ χοίρους ἐκεῖ καταθύσαντες, καὶ εἴδωλα καὶ βδελύγματα εἰσαγαγόντες, καὶ ἄλλως κοινώσαντες. δ Ἔθεντο ᾽Ιερουσαλὴμ ὡς ὀπωροφυλάκιον. Ὀπωροφυλάκιόν ἐστι καλύβη, ἐν ᾗ μένων τις, φυλάττει τὰς ἀκμαζούσας ὀπώρας. Ἔθεντο αὐτὴν ἐρείπιον, σχῆμα μόνον πόλεως ἔχουσαν, ὡς καὶ τὸ ὀπωροφυλάκιον, οἰκίας. 2 Ἔθεντο τὰ θνησιμαῖα τῶν δούλων σου βρώματα τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ, τὰς σάρκας τῶν ὁσίων σου τοῖς θηρίοις τῆς γῆς. Θνησιμαῖα, τὰ τεθνηκότα σώματα. Δούλους δὲ Θεοῦ καὶ ὁσίους, τοὺς ἀναιρεθέντας ὀνομάζει, ὡς ἀφορισθέντος Θεῷ πάλαι μόνου τοῦ γένους αὐτῶν· τὴν γὰρ προσηγορίαν εἶχον, εἰ καὶ τὴν πρᾶξιν αὐτῆς οὐκ εἶχον. Οὕτω γὰρ καὶ προφήτας, τοὺς ψευδοπροφήτας ἐκάλουν· καὶ ὁ Ἀπόστολος λέγει ἁγίους, τοὺς δι’ ἀσέβειαν ἀποκεκλασμένους κλάδους, διότι ῥίζης ἦσαν ἁγίας· ἄλλως τε δὲ οἱ Μακκαβαῖοι καὶ ἄλλοι τινὲς τῶν δικαίων συνανῃρέθησαν αὐτοῖς, ὅπερ ἐν ἁλώσεσι πόλεων γίνεται πολλάκις. Φησὶ γὰρ διὰ τοῦ ᾽Ιεζεκιὴλ ὁ Θεὸς, ᾽Ιδοὺ ἐγὼ πρὸς σὲ, καὶ ἐκπετάσω τὸ ἐγχειρίδιόν μου ἐκ τοῦ κολεοῦ αὐτοῦ, καὶ ἐκκόψω ἐκ σοῦ δίκαιον καὶ ἀσεβῆ. Καὶ αὖθις, ᾽Ιδοὺ ἐγὼ ἀνάπτω ἐν σοὶ πῦρ, | καὶ καταφάγεται ἐν σοὶ πᾶν ξύλον ὑγρὸν καὶ πᾶν ξύλον ξηρόν· ὑγροῦ μὲν, τοῦ δικαίου νοουμένου, διὰ τὴν ἰκμάδα τῆς ἀρετῆς, ξηροῦ δὲ, τοῦ ἀδίκου, διὰ τὴν νέκρωσιν ὅσον εἰς ἐργασίαν ἀρετῆς. 28 τῶν δικαίων PCABFV : τῶν ἁγίων M : τῶν ἁγίων ἢ καὶ τῶν δικαίων H.
tribe in all the earth to the age, for The gates of Hades will not prevail against it, so that ‘to the age’ in the strict sense may be said of it. 78 Psalm 78 1α A psalm belonging to Asaph. Asaph has been spoken of previously. The present psalm predicts the brutality of Antiochus Epiphanes against the Jews, having been cast in the person of the more god-fearing among them at that time. 1β O God, nations have entered into your inheritance. ‘Inheritance’ was discussed in the psalm before this one. ‘Nations’ are what he calls the Macedonians and their allies. ‘O God’ [cast in the nominative], is a vocative. 1γ They have defiled your holy temple. Having trampled it with defiled feet and having sacrificed swine there and having brought in idols and abominations and having profaned it in other ways. 1δ They have made Jerusalem like a garden watch-shed. A garden watch-shed is a hut in which someone stays guarding the ripe fruits. They made it a ruin, having only the outline of a city, just as a garden watch-shed has that of a house. 2 They have made the carcasses of your servants fodder for the birds of the sky, the flesh of your devotees scavengings for the wild beasts of the earth. ‘Carcasses’ are the dead bodies. He calls those who have been slain ‘servants of God’ and ‘devotees’, in the past their race alone having been dedicated to God, for they had the appel- lation even if they did not have its practice. For thus they would call the pseudo-prophets ‘prophets’, and the Apostle calls the branches broken off on account of impiety ‘holy’ because they were from a holy root. Moreover, the Maccabees and some others of the just were slain along with them, as often happens in the taking of cities. God indeed says through Ezekiel, See, I am against you, and I shall whip my knife from its sheath and I shall cut down from you the just and the impious. And again, See, I am kindling a fire in you, and it will devour in you every green tree and every dry tree; indicating by the ‘green tree’ the just man on account of the moisture of virtue, and by the ‘dry tree’, the unjust man, on account of his deadness as concerns the cultivation of virtue.
Psalmus XCVIIPsalmus XCVIIIPsalmus XCIXPsalmus CPsalmus CIPsalmus CII
PG 128:1009Ψαλμός 78 — Psalm 78Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
PG 128:8273 Ἐξέχεαν τὸ αἷμα αὐτῶν ὡσεὶ ὕδωρ κύκλῳ ᾽Ιερουσαλὴμ, καὶ οὐκ ἦν ὁ θάπτων. Οὕτω πολὺ, ὡς δίκην ὕδατος φέρεσθαι κρουνηδὸν, ἢ μᾶλλον ποταμηδόν. Ἐξέχεαν δὲ αὐτὸ κύκλῳ ᾽Ιερουσαλήμ· κύκλῳ δὲ νῦν, ἁπλῶς τὸ πανταχῆ δηλοῖ· οὐκ ἦν δὲ ὁ θάπτων, τῶν μὲν πεφευγότων, τῶν δὲ αἰχμαλωτισθέντων. 4 Ἐγενήθημεν ὄνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυκτηρισμὸς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Τοῖς γειτνιῶσιν ἔθνεσι, πάλαι φθονοῦσιν αὐτοῖς καὶ ἐπιβουλεύουσι. Παλιλλογία δὲ ὁ δεύτερος στίχος. ᾽Ωνείδιζον δὲ αὐτοῖς τὴν οὕτως ἐρήμωσιν καὶ ἀσθένειαν, καὶ ἐμυκτήριζον, εἴτουν διεγέλων, ὡς ἀνοήτως ἑνὶ Θεῷ πιστεύοντας· χλευασμὸν δὲ, τὴν κωμῳδίαν ὑποληπτέον. Γείτονες δὲ αὐτῶν, Μωαβῖται, καὶ Ἀμμανῖται, καὶ ᾽Ιδουμαῖοι, καὶ ἄλλοι τοιοῦτοι. α Ἕως πότε, Κύριε, ὀργισθήσῃ εἰς τέλος; Tὸ, εἰς τέλος, ἐνταῦθα, ἀντὶ τοῦ, σφοδρῶς, εἴληπται. β Ἐκκαυθήσεται ὡς πῦρ ὁ ζῆλός σου; Ἀπὸ κοινοῦ κἀνταῦθα τὸ, ἕως πότε; Ζῆλον δὲ πολλάκις εἰρήκαμεν, τὴν δικαίαν Pss 68.α, ὀργήν. Καὶ νομοθετῶν δὲ εἶπεν ὁ Θεὸς, ὅτι Ἐγὼ Θεὸς ζηλωτὴς, πῦρ καταναλίσκον. 72.3. Εἴρηται δὲ ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν ὀργιζομένων ταῖς γαμεταῖς αὐτῶν, ὅταν μοιχεύωνται. Πάλαι γὰρ, ἀναλογίαν ἀνδρὸς πρὸς γυναῖκα εἶχεν ὁ Θεὸς πρὸς τὴν τῶν ᾽Ιουδαίων συναγωγὴν, οἷα μόνην αὐτὴν ἐκ παντὸς ἔθνους ἀγαπῶν, καὶ ὑπὸ μόνης αὐτῆς ἀνταγαπώμενος. Ἐκδηλότερον δὲ τοῦτο παρίστησιν ᾽Ωσηέ· ἀπωσάμενος γὰρ αὐτὴν ὁ Θεὸς, φησὶ δι’ αὐτοῦ, ὅτι Αὕτη οὐ γυνή μου, καὶ ἐγὼ οὐκ ἀνὴρ αὐτῆς· ἔνθα καὶ ἐραστὰς μὲν αὐτῆς καλεῖ, τὰ εἴδωλα, πορνείαν δὲ καὶ μοιχείαν, τὴν εἰδωλολατρείαν. Ὕστερον δὲ, τὴν Ἐκκλησίαν τῶν εὐσεβεστάτων Χριστιανῶν ἐμνηστεύσατο, ὡς ἐν τῷ μδ΄ ψαλμῷ προπαραδέδοται. 6 Ἔκχεον τὴν ὀργήν σου ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ μὴ γινώσκοντά σε, καὶ ἐπὶ βασιλείας, αἳ τὸ ὄνομά σου οὐκ ἐπεκαλέσαντο. Πλεῖον ἡμῶν παροργίζουσί σε τὰ ἔθνη, τὰ καθ’ ἡμῶν στρατευσάμενα, ἀγνοοῦντά σε τὸν ποιητὴν αὐτῶν, καὶ ἀπανθρώπως ἡμῖν χρησάμενα. Βασιλείας δὲ λέγει, τὰς τοπαρχίας. 7 Ὅτι κατέφαγον τὸν ᾽Ιακὼβ, καὶ τὸν τόπον αὐτοῦ ἠρήμωσαν. 31 ἐξέχεαν HV[TRa] : ἐξέχεον MPACBF. 33 ἐξέχεαν V : ἐξέχεον MPACBFH. 34 πεφευγότων MASCF : φευγόντων PBHV.Καὶ ἐν τῇ βουλῇ σου ἐξήγαγές με. Καὶ ὑπέθου μοι βουλήν, δι' ἧς ὡδηγήθην βαδίζων διὰ τῶν ἐθνῶν. Καὶ μετὰ δόξης προσελάβου με. Καὶ περιφανή μοι τὴν εἰς τὴν σὴν πόλιν εἴσοδον ἐχαρίσω· πᾶσι γὰρ ἀκουστὴ γέγονεν ἡ ἐπάνοδος. Καὶ βασιλικά διατάγματα περὶ ταύτης πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ὁ Κύρος ἐξαπέστειλεν. Τι γάρ μοι ὑπάρχει ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ παρὰ σοῦ τί ἠθέλησα ἐπὶ τῆς γῆς; Τοῦτό τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Θεοῦ ῥηθὲν νενοήκασι, λέγοντος πρὸς τὸν ἄνθρω πον· Τί μοι ἕτερον ἐν τῷ οὐρανῷ παρὰ τῶν ἀγγέ λων ἢ μόνον λατρεία καὶ ὑπακοή ; καὶ παρὰ σοῦ τί ἕτερον ἠθέλησα ἐπὶ τῆς γῆς ἢ ταῦτα μόνον; Καὶ εἰ μὴ σύ ; καὶ παρὰ σοῦ τί ἕτερον ἐζήτησα ἐπὶ τῆς γῆς εἰ μὴ σὲ καὶ τὴν σὴν βοήθειαν; Ταύτην γὰρ τὴν ἔννοιαν ὁ ᾿Ακύλας ἐξέδωκε. Καθόλου δὲ εἰπεῖν, ἐλλιπῶς πολλάκις ἔχει τὰ ῥητὰ διὰ τὸ στενὸν τῆς Εβραϊδος διαλέκτου, ἀφ᾿ ἧς ἐξελληνίσθησαν κατὰ μόνην τὴν σημασίαν ἑκάστης λέξεως μὴ δεξάμενα πλατυσμόν. ἄλλως · Τί ἕτερόν μοι περισπούδαστον ἐν τῷ οὐρανῷ Ο Εξέλιπεν ἡ καρδία μου. Εδαπανήθη ἡ καρδία μου πάλιν, τὸ αὐτὸ πέπονθεν (70%), ἀποστρεφομένη τὴν εὐπάθειαν καὶ πυκνῶς ταλαιπωρουμένη. Ο Θεὸς τῆς καρδίας μου. Περιφραστικῶς ἀντὶ τοῦ Ὁ Θεός μου. Εμφαντικὸν δὲ πόθου καὶ διαθέ σεως τὸ ῥητόν. Καὶ ἡ μερίς μου ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. Καὶ αύ θις, Ο Θεός, δς εἶ ἡ μερίς μου, εἴτουν ὁ κλῆρος καὶ ὁ πλοῦτός μου πάντοτε. "Οτι ἰδοὺ οἱ μακρύνοντες ἑαυτοὺς ἀπὸ σοῦ ἀπολοῦνται. Μακρύνεται τις ἀπὸ Θεοῦ οὐ τόπερ, ἀλλὰ σχέσει διὰ τῆς ἁμαρτίας· ὥσπερ τουναντίον ἐγγίζει διὰ τῆς ἀρετῆς. Ἡ γὰρ ἁμαρτία φεύγει ἀπὸ Θεοῦ, ὡς σκότος ἀπὸ φωτός· ὅσον δὲ μακρύνει τις ἀπὸ Θεοῦ, τοσοῦτον ἐγγίζει τῇ ἀπωλείᾳ. Τὸ δὲ "Οτι, βεβαιωτικὸν, ἀντὶ τοῦ Ὄντως· ἀπώλειαν δὲ λέγει τὴν ἔκπτωσιν τῆς σωτηρίας. Εξωλόθρευσας πάντα τὸν πορνεύοντα ἀπὸ σου. Πορνείαν ἀπὸ Θεοῦ καλεῖ τὴν ἀποστασίαν, καὶ εἰδωλολατρείαν καὶ θεραπείαν ἄλλην τοῦ δαί μονος, καθάπερ καὶ διὰ Ἱερεμίου φησὶν ὁ Θεός· Επορεύθη ἐπὶ πᾶν ὅρος ὑψηλὸν, καὶ ὑποκάτω παντὸς ξύλου αλσώδους καὶ ἐπόρνευσεν ἐκεῖ. Καὶ πάλιν· καὶ ἐμοίχευσε τὸ ξύλον καὶ τὸν λίθον ἀντὶ Ελάτρευσεν. Καὶ ἡ Ἐκκλησία γὰρ νύμφη ' EUTHYMII ZIGABENI Et in consilio tuo deduxisti me. Et consilium A mihi subministrasti, quo duce per tot gentium regiones in patriam deductus sum. Et cum gloria suscepisti me. Et honoratum mihi in civitatem tuam introitum donasti; is enim popnli reditus in patriam, celeberrimus apud onines ef- fectus est. Regia etenim edicta, quæ pro populi reditu a Cyro emanarunt, ad universas orbis na- tiones dirigebantur. Vers. 24. Quid enim est mihi in cœlo, et a te quid volui super terram? Hæc verba quidam ita intel- ligunt, ut a Deo ad humanam naturam dicta sint : Quid mihi, inquit, aliud in cœlo est, ab angelis, nisi cultus, adoratio, atque obedientia ? Et a te quid- mam aliud volui in terra quam ut eadem mihi præstares, quæ ab angelis mihi sunt in caelo ? Vel B aliter: Quid mihi in cœlo aliud curæ est, quam tu ipsa natura humana ? Et a te quidnam aliud volui in terra, quam utilitatem, et commodum tuum ? Et ad hunc sensum Aquila interpretatur. Verum, ut in universum dicam, sæpenumero apud Prophe- tas defectivos quosdam reperimus sermones. Ob Hebraica: etenim linguæ angustiam, a qua vetus testamentum in Græcam linguam translatum est, ac claram significationem reddere. Vers. 23. Defecit cor meum, el caro mea. Con- sumptum est cor meum. Igne etenim quodam ac desiderio tui extabuit, et caro mea idem etiam passa est, dum corpus multis in doloribus, atque angustiis versatur. Deus cordis mei. Circumlocutione utitur, ac si diceret: Deus meus. Verba autem haec deside- rio, atque affectu plena sunt. Et pars mea, Deus meus, in sæculum. O Deus, inquit, qui es pars mea, id est, sors, seu læredi- tas mea: vel quem divitiarum ac thesauri semper loco habui. impossibile fuit paribus dictionibus amplam æque C VERS. 26. Quoniam ecce qui elongant se a te per- eunt. Peccatores elongari dicuntur a Deo non loco, sed conversatione : quemadmodum contra ille appropinquari Deo dicitur, qui virtutes sectatur. lia enim peccata divinum conspectum refugiunt, ut tenebræ lucem : et quantum quis elongatur a Dee, tantum perditioni appropinquat. Dictio au- tem, Quoniam, hoc in loco confirmat; idem enim significat, quod Vere. Perire etiam hic posuit pro D decidere a salute. Disperdidisti omnes qui fornicantur a te. Per fornicationem a Deo hic rebellionem, atque absces- sum ab eo intelligit, seu idololatriam atque omnem alium dæmonum cultum, quemadmodum alibi apud Jeremiam habetur : Profecta es, inquit, in omnem montem altugi, et sub quocunque ligno nemoroso, el fornicata es illic ¹ ; et rursus Et fornicata es li- gnum et lapidem, pro eo quod est : Adorasti ss Jerem. 6. Ibid. 9. . Variæ lectiones. (70) Phrasis manca, ut videtur. Legerit interpres, καὶ τὸ αὐτὸ πεπόνθεν ἡ σάρξ μου.
3 They have poured out their blood like water all around Jerusalem and there was none to bury. So much so that it ran like water gushing from a spring or rather flowing like a river. They have poured it all around Jerusalem; ‘all around’ here simply means everywhere. There was none to bury, the ones having fled, the other having been taken captive. 4 We have become a reproach to our neighbours, an object of scorn and mockery to those around us. To the neighbouring nations, envious and hostile towards them of old. The second phrase is a recapitulation of the first. They would reproach them with their desolation and weakness, and would scorn them, that is, deride them as foolishly believing in one God, and mockery is to be understood as making fun of them. Their neighbours were the Moabites and Ammanites and Idumaeans and other suchlike. 5α How long, O Lord, will you be angered to the end? ‘To the end’ here is in the sense of, ‘exceedingly’. 5β Will your jealousy be kindled like fire? ‘How long’ is to be understood here also. ‘Zeal’ we have often called righteous anger. And Pss 68.10α, when giving the law God said that I am a jealous God, a devouring fire. 72.3. This is said by way of metaphor from those who are angered with their wives when they commit adultery, for in the past God’s relation to the assembly of the Jews was on analogy with the relation of husband to wife, as loving it alone of all nations and loved in return by it alone. Hosea presents this more conspicuously, for God, having rejected the assembly of the Jews, says through him, She is not my wife, and I am not her husband. Here he also calls the idols her lovers and idolatry fornication and adultery. Later he betrothed himself to the Church of the most pious Christians as was explained previously in the forty-fourth psalm. 6 Pour out your anger on the nations that do not know you and on kingdoms that have not invoked your name. More than we do, the nations marshalled against us provoke your anger, not knowing you as their maker and treating us inhumanly. ‘Kingdoms’ is what he calls the districts with local governors. 7 For they have devoured Jacob and laid waste his place.
Ἔκχεον δὲ ἐπ’ αὐτοὺς τὴν ὀργήν σου, διότι κατέφαγον ἡμᾶς ἐν στόματι ῥομφαίας.Καὶ ἐν τῇ βουλῇ σου ἐξήγαγές με. Καὶ ὑπέθου μοι βουλήν, δι' ἧς ὡδηγήθην βαδίζων διὰ τῶν ἐθνῶν. Καὶ μετὰ δόξης προσελάβου με. Καὶ περιφανή μοι τὴν εἰς τὴν σὴν πόλιν εἴσοδον ἐχαρίσω· πᾶσι γὰρ ἀκουστὴ γέγονεν ἡ ἐπάνοδος. Καὶ βασιλικά διατάγματα περὶ ταύτης πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ὁ Κύρος ἐξαπέστειλεν. Τι γάρ μοι ὑπάρχει ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ παρὰ σοῦ τί ἠθέλησα ἐπὶ τῆς γῆς; Τοῦτό τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Θεοῦ ῥηθὲν νενοήκασι, λέγοντος πρὸς τὸν ἄνθρω πον· Τί μοι ἕτερον ἐν τῷ οὐρανῷ παρὰ τῶν ἀγγέ λων ἢ μόνον λατρεία καὶ ὑπακοή ; καὶ παρὰ σοῦ τί ἕτερον ἠθέλησα ἐπὶ τῆς γῆς ἢ ταῦτα μόνον; Καὶ εἰ μὴ σύ ; καὶ παρὰ σοῦ τί ἕτερον ἐζήτησα ἐπὶ τῆς γῆς εἰ μὴ σὲ καὶ τὴν σὴν βοήθειαν; Ταύτην γὰρ τὴν ἔννοιαν ὁ ᾿Ακύλας ἐξέδωκε. Καθόλου δὲ εἰπεῖν, ἐλλιπῶς πολλάκις ἔχει τὰ ῥητὰ διὰ τὸ στενὸν τῆς Εβραϊδος διαλέκτου, ἀφ᾿ ἧς ἐξελληνίσθησαν κατὰ μόνην τὴν σημασίαν ἑκάστης λέξεως μὴ δεξάμενα πλατυσμόν. ἄλλως · Τί ἕτερόν μοι περισπούδαστον ἐν τῷ οὐρανῷ Ο Εξέλιπεν ἡ καρδία μου. Εδαπανήθη ἡ καρδία μου πάλιν, τὸ αὐτὸ πέπονθεν (70%), ἀποστρεφομένη τὴν εὐπάθειαν καὶ πυκνῶς ταλαιπωρουμένη. Ο Θεὸς τῆς καρδίας μου. Περιφραστικῶς ἀντὶ τοῦ Ὁ Θεός μου. Εμφαντικὸν δὲ πόθου καὶ διαθέ σεως τὸ ῥητόν. Καὶ ἡ μερίς μου ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. Καὶ αύ θις, Ο Θεός, δς εἶ ἡ μερίς μου, εἴτουν ὁ κλῆρος καὶ ὁ πλοῦτός μου πάντοτε. "Οτι ἰδοὺ οἱ μακρύνοντες ἑαυτοὺς ἀπὸ σοῦ ἀπολοῦνται. Μακρύνεται τις ἀπὸ Θεοῦ οὐ τόπερ, ἀλλὰ σχέσει διὰ τῆς ἁμαρτίας· ὥσπερ τουναντίον ἐγγίζει διὰ τῆς ἀρετῆς. Ἡ γὰρ ἁμαρτία φεύγει ἀπὸ Θεοῦ, ὡς σκότος ἀπὸ φωτός· ὅσον δὲ μακρύνει τις ἀπὸ Θεοῦ, τοσοῦτον ἐγγίζει τῇ ἀπωλείᾳ. Τὸ δὲ "Οτι, βεβαιωτικὸν, ἀντὶ τοῦ Ὄντως· ἀπώλειαν δὲ λέγει τὴν ἔκπτωσιν τῆς σωτηρίας. Εξωλόθρευσας πάντα τὸν πορνεύοντα ἀπὸ σου. Πορνείαν ἀπὸ Θεοῦ καλεῖ τὴν ἀποστασίαν, καὶ εἰδωλολατρείαν καὶ θεραπείαν ἄλλην τοῦ δαί μονος, καθάπερ καὶ διὰ Ἱερεμίου φησὶν ὁ Θεός· Επορεύθη ἐπὶ πᾶν ὅρος ὑψηλὸν, καὶ ὑποκάτω παντὸς ξύλου αλσώδους καὶ ἐπόρνευσεν ἐκεῖ. Καὶ πάλιν· καὶ ἐμοίχευσε τὸ ξύλον καὶ τὸν λίθον ἀντὶ Ελάτρευσεν. Καὶ ἡ Ἐκκλησία γὰρ νύμφη ' EUTHYMII ZIGABENI Et in consilio tuo deduxisti me. Et consilium A mihi subministrasti, quo duce per tot gentium regiones in patriam deductus sum. Et cum gloria suscepisti me. Et honoratum mihi in civitatem tuam introitum donasti; is enim popnli reditus in patriam, celeberrimus apud onines ef- fectus est. Regia etenim edicta, quæ pro populi reditu a Cyro emanarunt, ad universas orbis na- tiones dirigebantur. Vers. 24. Quid enim est mihi in cœlo, et a te quid volui super terram? Hæc verba quidam ita intel- ligunt, ut a Deo ad humanam naturam dicta sint : Quid mihi, inquit, aliud in cœlo est, ab angelis, nisi cultus, adoratio, atque obedientia ? Et a te quid- mam aliud volui in terra quam ut eadem mihi præstares, quæ ab angelis mihi sunt in caelo ? Vel B aliter: Quid mihi in cœlo aliud curæ est, quam tu ipsa natura humana ? Et a te quidnam aliud volui in terra, quam utilitatem, et commodum tuum ? Et ad hunc sensum Aquila interpretatur. Verum, ut in universum dicam, sæpenumero apud Prophe- tas defectivos quosdam reperimus sermones. Ob Hebraica: etenim linguæ angustiam, a qua vetus testamentum in Græcam linguam translatum est, ac claram significationem reddere. Vers. 23. Defecit cor meum, el caro mea. Con- sumptum est cor meum. Igne etenim quodam ac desiderio tui extabuit, et caro mea idem etiam passa est, dum corpus multis in doloribus, atque angustiis versatur. Deus cordis mei. Circumlocutione utitur, ac si diceret: Deus meus. Verba autem haec deside- rio, atque affectu plena sunt. Et pars mea, Deus meus, in sæculum. O Deus, inquit, qui es pars mea, id est, sors, seu læredi- tas mea: vel quem divitiarum ac thesauri semper loco habui. impossibile fuit paribus dictionibus amplam æque C VERS. 26. Quoniam ecce qui elongant se a te per- eunt. Peccatores elongari dicuntur a Deo non loco, sed conversatione : quemadmodum contra ille appropinquari Deo dicitur, qui virtutes sectatur. lia enim peccata divinum conspectum refugiunt, ut tenebræ lucem : et quantum quis elongatur a Dee, tantum perditioni appropinquat. Dictio au- tem, Quoniam, hoc in loco confirmat; idem enim significat, quod Vere. Perire etiam hic posuit pro D decidere a salute. Disperdidisti omnes qui fornicantur a te. Per fornicationem a Deo hic rebellionem, atque absces- sum ab eo intelligit, seu idololatriam atque omnem alium dæmonum cultum, quemadmodum alibi apud Jeremiam habetur : Profecta es, inquit, in omnem montem altugi, et sub quocunque ligno nemoroso, el fornicata es illic ¹ ; et rursus Et fornicata es li- gnum et lapidem, pro eo quod est : Adorasti ss Jerem. 6. Ibid. 9. . Variæ lectiones. (70) Phrasis manca, ut videtur. Legerit interpres, καὶ τὸ αὐτὸ πεπόνθεν ἡ σάρξ μου.
Pour out your anger on them because they have devoured us with the mouth of the sword.
α Mὴ μνησθῇς ἡμῶν ἀνομιῶν ἀρχαίων. Τῶν ἄχρι τότε· ἀρχαίας γὰρ νῦν, ἁπλῶς τὰς προλαβούσας φησί. β- Ταχὺ προκαταλαβέτωσαν ἡμᾶς οἱ οἰκτιρμοί σου, Κύριε, ὅτι ἐπτωχεύσαμεν σφόδρα,Καὶ ἐν τῇ βουλῇ σου ἐξήγαγές με. Καὶ ὑπέθου μοι βουλήν, δι' ἧς ὡδηγήθην βαδίζων διὰ τῶν ἐθνῶν. Καὶ μετὰ δόξης προσελάβου με. Καὶ περιφανή μοι τὴν εἰς τὴν σὴν πόλιν εἴσοδον ἐχαρίσω· πᾶσι γὰρ ἀκουστὴ γέγονεν ἡ ἐπάνοδος. Καὶ βασιλικά διατάγματα περὶ ταύτης πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ὁ Κύρος ἐξαπέστειλεν. Τι γάρ μοι ὑπάρχει ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ παρὰ σοῦ τί ἠθέλησα ἐπὶ τῆς γῆς; Τοῦτό τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Θεοῦ ῥηθὲν νενοήκασι, λέγοντος πρὸς τὸν ἄνθρω πον· Τί μοι ἕτερον ἐν τῷ οὐρανῷ παρὰ τῶν ἀγγέ λων ἢ μόνον λατρεία καὶ ὑπακοή ; καὶ παρὰ σοῦ τί ἕτερον ἠθέλησα ἐπὶ τῆς γῆς ἢ ταῦτα μόνον; Καὶ εἰ μὴ σύ ; καὶ παρὰ σοῦ τί ἕτερον ἐζήτησα ἐπὶ τῆς γῆς εἰ μὴ σὲ καὶ τὴν σὴν βοήθειαν; Ταύτην γὰρ τὴν ἔννοιαν ὁ ᾿Ακύλας ἐξέδωκε. Καθόλου δὲ εἰπεῖν, ἐλλιπῶς πολλάκις ἔχει τὰ ῥητὰ διὰ τὸ στενὸν τῆς Εβραϊδος διαλέκτου, ἀφ᾿ ἧς ἐξελληνίσθησαν κατὰ μόνην τὴν σημασίαν ἑκάστης λέξεως μὴ δεξάμενα πλατυσμόν. ἄλλως · Τί ἕτερόν μοι περισπούδαστον ἐν τῷ οὐρανῷ Ο Εξέλιπεν ἡ καρδία μου. Εδαπανήθη ἡ καρδία μου πάλιν, τὸ αὐτὸ πέπονθεν (70%), ἀποστρεφομένη τὴν εὐπάθειαν καὶ πυκνῶς ταλαιπωρουμένη. Ο Θεὸς τῆς καρδίας μου. Περιφραστικῶς ἀντὶ τοῦ Ὁ Θεός μου. Εμφαντικὸν δὲ πόθου καὶ διαθέ σεως τὸ ῥητόν. Καὶ ἡ μερίς μου ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. Καὶ αύ θις, Ο Θεός, δς εἶ ἡ μερίς μου, εἴτουν ὁ κλῆρος καὶ ὁ πλοῦτός μου πάντοτε. "Οτι ἰδοὺ οἱ μακρύνοντες ἑαυτοὺς ἀπὸ σοῦ ἀπολοῦνται. Μακρύνεται τις ἀπὸ Θεοῦ οὐ τόπερ, ἀλλὰ σχέσει διὰ τῆς ἁμαρτίας· ὥσπερ τουναντίον ἐγγίζει διὰ τῆς ἀρετῆς. Ἡ γὰρ ἁμαρτία φεύγει ἀπὸ Θεοῦ, ὡς σκότος ἀπὸ φωτός· ὅσον δὲ μακρύνει τις ἀπὸ Θεοῦ, τοσοῦτον ἐγγίζει τῇ ἀπωλείᾳ. Τὸ δὲ "Οτι, βεβαιωτικὸν, ἀντὶ τοῦ Ὄντως· ἀπώλειαν δὲ λέγει τὴν ἔκπτωσιν τῆς σωτηρίας. Εξωλόθρευσας πάντα τὸν πορνεύοντα ἀπὸ σου. Πορνείαν ἀπὸ Θεοῦ καλεῖ τὴν ἀποστασίαν, καὶ εἰδωλολατρείαν καὶ θεραπείαν ἄλλην τοῦ δαί μονος, καθάπερ καὶ διὰ Ἱερεμίου φησὶν ὁ Θεός· Επορεύθη ἐπὶ πᾶν ὅρος ὑψηλὸν, καὶ ὑποκάτω παντὸς ξύλου αλσώδους καὶ ἐπόρνευσεν ἐκεῖ. Καὶ πάλιν· καὶ ἐμοίχευσε τὸ ξύλον καὶ τὸν λίθον ἀντὶ Ελάτρευσεν. Καὶ ἡ Ἐκκλησία γὰρ νύμφη ' EUTHYMII ZIGABENI Et in consilio tuo deduxisti me. Et consilium A mihi subministrasti, quo duce per tot gentium regiones in patriam deductus sum. Et cum gloria suscepisti me. Et honoratum mihi in civitatem tuam introitum donasti; is enim popnli reditus in patriam, celeberrimus apud onines ef- fectus est. Regia etenim edicta, quæ pro populi reditu a Cyro emanarunt, ad universas orbis na- tiones dirigebantur. Vers. 24. Quid enim est mihi in cœlo, et a te quid volui super terram? Hæc verba quidam ita intel- ligunt, ut a Deo ad humanam naturam dicta sint : Quid mihi, inquit, aliud in cœlo est, ab angelis, nisi cultus, adoratio, atque obedientia ? Et a te quid- mam aliud volui in terra quam ut eadem mihi præstares, quæ ab angelis mihi sunt in caelo ? Vel B aliter: Quid mihi in cœlo aliud curæ est, quam tu ipsa natura humana ? Et a te quidnam aliud volui in terra, quam utilitatem, et commodum tuum ? Et ad hunc sensum Aquila interpretatur. Verum, ut in universum dicam, sæpenumero apud Prophe- tas defectivos quosdam reperimus sermones. Ob Hebraica: etenim linguæ angustiam, a qua vetus testamentum in Græcam linguam translatum est, ac claram significationem reddere. Vers. 23. Defecit cor meum, el caro mea. Con- sumptum est cor meum. Igne etenim quodam ac desiderio tui extabuit, et caro mea idem etiam passa est, dum corpus multis in doloribus, atque angustiis versatur. Deus cordis mei. Circumlocutione utitur, ac si diceret: Deus meus. Verba autem haec deside- rio, atque affectu plena sunt. Et pars mea, Deus meus, in sæculum. O Deus, inquit, qui es pars mea, id est, sors, seu læredi- tas mea: vel quem divitiarum ac thesauri semper loco habui. impossibile fuit paribus dictionibus amplam æque C VERS. 26. Quoniam ecce qui elongant se a te per- eunt. Peccatores elongari dicuntur a Deo non loco, sed conversatione : quemadmodum contra ille appropinquari Deo dicitur, qui virtutes sectatur. lia enim peccata divinum conspectum refugiunt, ut tenebræ lucem : et quantum quis elongatur a Dee, tantum perditioni appropinquat. Dictio au- tem, Quoniam, hoc in loco confirmat; idem enim significat, quod Vere. Perire etiam hic posuit pro D decidere a salute. Disperdidisti omnes qui fornicantur a te. Per fornicationem a Deo hic rebellionem, atque absces- sum ab eo intelligit, seu idololatriam atque omnem alium dæmonum cultum, quemadmodum alibi apud Jeremiam habetur : Profecta es, inquit, in omnem montem altugi, et sub quocunque ligno nemoroso, el fornicata es illic ¹ ; et rursus Et fornicata es li- gnum et lapidem, pro eo quod est : Adorasti ss Jerem. 6. Ibid. 9. . Variæ lectiones. (70) Phrasis manca, ut videtur. Legerit interpres, καὶ τὸ αὐτὸ πεπόνθεν ἡ σάρξ μου.
8α Do not remember our lawlessness from the beginning. Those up till then; ‘from the beginning’ here simply means of the past. 8β- Let your compassion swiftly overtake us, O Lord, for we have become exceedingly poor,
α βοήθησον ἡμῖν, ὁ Θεὸς ὁ σωτὴρ ἡμῶν. Ἐπτωχεύσαμεν, ἐκπεσόντες πάντων ὧν εἴχομεν, καὶ τῶν ἀρετῶν. Σωτῆρα δὲ ἑαυτῶν τὸν Θεὸν καλοῦσιν, ὡς πολλάκις αὐτοὺς σωτηρίας ἀξιώσαντα.Καὶ ἐν τῇ βουλῇ σου ἐξήγαγές με. Καὶ ὑπέθου μοι βουλήν, δι' ἧς ὡδηγήθην βαδίζων διὰ τῶν ἐθνῶν. Καὶ μετὰ δόξης προσελάβου με. Καὶ περιφανή μοι τὴν εἰς τὴν σὴν πόλιν εἴσοδον ἐχαρίσω· πᾶσι γὰρ ἀκουστὴ γέγονεν ἡ ἐπάνοδος. Καὶ βασιλικά διατάγματα περὶ ταύτης πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ὁ Κύρος ἐξαπέστειλεν. Τι γάρ μοι ὑπάρχει ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ παρὰ σοῦ τί ἠθέλησα ἐπὶ τῆς γῆς; Τοῦτό τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Θεοῦ ῥηθὲν νενοήκασι, λέγοντος πρὸς τὸν ἄνθρω πον· Τί μοι ἕτερον ἐν τῷ οὐρανῷ παρὰ τῶν ἀγγέ λων ἢ μόνον λατρεία καὶ ὑπακοή ; καὶ παρὰ σοῦ τί ἕτερον ἠθέλησα ἐπὶ τῆς γῆς ἢ ταῦτα μόνον; Καὶ εἰ μὴ σύ ; καὶ παρὰ σοῦ τί ἕτερον ἐζήτησα ἐπὶ τῆς γῆς εἰ μὴ σὲ καὶ τὴν σὴν βοήθειαν; Ταύτην γὰρ τὴν ἔννοιαν ὁ ᾿Ακύλας ἐξέδωκε. Καθόλου δὲ εἰπεῖν, ἐλλιπῶς πολλάκις ἔχει τὰ ῥητὰ διὰ τὸ στενὸν τῆς Εβραϊδος διαλέκτου, ἀφ᾿ ἧς ἐξελληνίσθησαν κατὰ μόνην τὴν σημασίαν ἑκάστης λέξεως μὴ δεξάμενα πλατυσμόν. ἄλλως · Τί ἕτερόν μοι περισπούδαστον ἐν τῷ οὐρανῷ Ο Εξέλιπεν ἡ καρδία μου. Εδαπανήθη ἡ καρδία μου πάλιν, τὸ αὐτὸ πέπονθεν (70%), ἀποστρεφομένη τὴν εὐπάθειαν καὶ πυκνῶς ταλαιπωρουμένη. Ο Θεὸς τῆς καρδίας μου. Περιφραστικῶς ἀντὶ τοῦ Ὁ Θεός μου. Εμφαντικὸν δὲ πόθου καὶ διαθέ σεως τὸ ῥητόν. Καὶ ἡ μερίς μου ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. Καὶ αύ θις, Ο Θεός, δς εἶ ἡ μερίς μου, εἴτουν ὁ κλῆρος καὶ ὁ πλοῦτός μου πάντοτε. "Οτι ἰδοὺ οἱ μακρύνοντες ἑαυτοὺς ἀπὸ σοῦ ἀπολοῦνται. Μακρύνεται τις ἀπὸ Θεοῦ οὐ τόπερ, ἀλλὰ σχέσει διὰ τῆς ἁμαρτίας· ὥσπερ τουναντίον ἐγγίζει διὰ τῆς ἀρετῆς. Ἡ γὰρ ἁμαρτία φεύγει ἀπὸ Θεοῦ, ὡς σκότος ἀπὸ φωτός· ὅσον δὲ μακρύνει τις ἀπὸ Θεοῦ, τοσοῦτον ἐγγίζει τῇ ἀπωλείᾳ. Τὸ δὲ "Οτι, βεβαιωτικὸν, ἀντὶ τοῦ Ὄντως· ἀπώλειαν δὲ λέγει τὴν ἔκπτωσιν τῆς σωτηρίας. Εξωλόθρευσας πάντα τὸν πορνεύοντα ἀπὸ σου. Πορνείαν ἀπὸ Θεοῦ καλεῖ τὴν ἀποστασίαν, καὶ εἰδωλολατρείαν καὶ θεραπείαν ἄλλην τοῦ δαί μονος, καθάπερ καὶ διὰ Ἱερεμίου φησὶν ὁ Θεός· Επορεύθη ἐπὶ πᾶν ὅρος ὑψηλὸν, καὶ ὑποκάτω παντὸς ξύλου αλσώδους καὶ ἐπόρνευσεν ἐκεῖ. Καὶ πάλιν· καὶ ἐμοίχευσε τὸ ξύλον καὶ τὸν λίθον ἀντὶ Ελάτρευσεν. Καὶ ἡ Ἐκκλησία γὰρ νύμφη ' EUTHYMII ZIGABENI Et in consilio tuo deduxisti me. Et consilium A mihi subministrasti, quo duce per tot gentium regiones in patriam deductus sum. Et cum gloria suscepisti me. Et honoratum mihi in civitatem tuam introitum donasti; is enim popnli reditus in patriam, celeberrimus apud onines ef- fectus est. Regia etenim edicta, quæ pro populi reditu a Cyro emanarunt, ad universas orbis na- tiones dirigebantur. Vers. 24. Quid enim est mihi in cœlo, et a te quid volui super terram? Hæc verba quidam ita intel- ligunt, ut a Deo ad humanam naturam dicta sint : Quid mihi, inquit, aliud in cœlo est, ab angelis, nisi cultus, adoratio, atque obedientia ? Et a te quid- mam aliud volui in terra quam ut eadem mihi præstares, quæ ab angelis mihi sunt in caelo ? Vel B aliter: Quid mihi in cœlo aliud curæ est, quam tu ipsa natura humana ? Et a te quidnam aliud volui in terra, quam utilitatem, et commodum tuum ? Et ad hunc sensum Aquila interpretatur. Verum, ut in universum dicam, sæpenumero apud Prophe- tas defectivos quosdam reperimus sermones. Ob Hebraica: etenim linguæ angustiam, a qua vetus testamentum in Græcam linguam translatum est, ac claram significationem reddere. Vers. 23. Defecit cor meum, el caro mea. Con- sumptum est cor meum. Igne etenim quodam ac desiderio tui extabuit, et caro mea idem etiam passa est, dum corpus multis in doloribus, atque angustiis versatur. Deus cordis mei. Circumlocutione utitur, ac si diceret: Deus meus. Verba autem haec deside- rio, atque affectu plena sunt. Et pars mea, Deus meus, in sæculum. O Deus, inquit, qui es pars mea, id est, sors, seu læredi- tas mea: vel quem divitiarum ac thesauri semper loco habui. impossibile fuit paribus dictionibus amplam æque C VERS. 26. Quoniam ecce qui elongant se a te per- eunt. Peccatores elongari dicuntur a Deo non loco, sed conversatione : quemadmodum contra ille appropinquari Deo dicitur, qui virtutes sectatur. lia enim peccata divinum conspectum refugiunt, ut tenebræ lucem : et quantum quis elongatur a Dee, tantum perditioni appropinquat. Dictio au- tem, Quoniam, hoc in loco confirmat; idem enim significat, quod Vere. Perire etiam hic posuit pro D decidere a salute. Disperdidisti omnes qui fornicantur a te. Per fornicationem a Deo hic rebellionem, atque absces- sum ab eo intelligit, seu idololatriam atque omnem alium dæmonum cultum, quemadmodum alibi apud Jeremiam habetur : Profecta es, inquit, in omnem montem altugi, et sub quocunque ligno nemoroso, el fornicata es illic ¹ ; et rursus Et fornicata es li- gnum et lapidem, pro eo quod est : Adorasti ss Jerem. 6. Ibid. 9. . Variæ lectiones. (70) Phrasis manca, ut videtur. Legerit interpres, καὶ τὸ αὐτὸ πεπόνθεν ἡ σάρξ μου.
9α help us, O God our Saviour. We have become poor, having fallen from all that we had and from the virtues. They call God their Saviour as having often granted them salvation.
β Ἕνεκεν τῆς δόξης τοῦ ὀνόματός σου, Κύριε, ῥῦσαι ἡμᾶς, καὶ ἱλάσθητι ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου. Εἰ καὶ ἀνάξιοι ἐλέους ἡμεῖς, ἀλλά γε ῥῦσαι ἡμᾶς, ἵνα μὴ ἀδοξῇ παρὰ τοῖς ἔθνεσι τὸ ὄνομά σου, ὀνειδιζόμενον ὡς ἀσθενὲς καὶ ὡς μὴ δυνάμενον ἐξελέσθαι τὸν οἰκεῖον λαόν. | Παλιλλογία δὲ νῦν, ὁ δεύτερος στίχος· ταὐτὸν γὰρ τῷ, ῥῦσαι, τὸ, ἱλάσθητι· ἱλεωθεὶς γὰρ, ῥύεται.Καὶ ἐν τῇ βουλῇ σου ἐξήγαγές με. Καὶ ὑπέθου μοι βουλήν, δι' ἧς ὡδηγήθην βαδίζων διὰ τῶν ἐθνῶν. Καὶ μετὰ δόξης προσελάβου με. Καὶ περιφανή μοι τὴν εἰς τὴν σὴν πόλιν εἴσοδον ἐχαρίσω· πᾶσι γὰρ ἀκουστὴ γέγονεν ἡ ἐπάνοδος. Καὶ βασιλικά διατάγματα περὶ ταύτης πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ὁ Κύρος ἐξαπέστειλεν. Τι γάρ μοι ὑπάρχει ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ παρὰ σοῦ τί ἠθέλησα ἐπὶ τῆς γῆς; Τοῦτό τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Θεοῦ ῥηθὲν νενοήκασι, λέγοντος πρὸς τὸν ἄνθρω πον· Τί μοι ἕτερον ἐν τῷ οὐρανῷ παρὰ τῶν ἀγγέ λων ἢ μόνον λατρεία καὶ ὑπακοή ; καὶ παρὰ σοῦ τί ἕτερον ἠθέλησα ἐπὶ τῆς γῆς ἢ ταῦτα μόνον; Καὶ εἰ μὴ σύ ; καὶ παρὰ σοῦ τί ἕτερον ἐζήτησα ἐπὶ τῆς γῆς εἰ μὴ σὲ καὶ τὴν σὴν βοήθειαν; Ταύτην γὰρ τὴν ἔννοιαν ὁ ᾿Ακύλας ἐξέδωκε. Καθόλου δὲ εἰπεῖν, ἐλλιπῶς πολλάκις ἔχει τὰ ῥητὰ διὰ τὸ στενὸν τῆς Εβραϊδος διαλέκτου, ἀφ᾿ ἧς ἐξελληνίσθησαν κατὰ μόνην τὴν σημασίαν ἑκάστης λέξεως μὴ δεξάμενα πλατυσμόν. ἄλλως · Τί ἕτερόν μοι περισπούδαστον ἐν τῷ οὐρανῷ Ο Εξέλιπεν ἡ καρδία μου. Εδαπανήθη ἡ καρδία μου πάλιν, τὸ αὐτὸ πέπονθεν (70%), ἀποστρεφομένη τὴν εὐπάθειαν καὶ πυκνῶς ταλαιπωρουμένη. Ο Θεὸς τῆς καρδίας μου. Περιφραστικῶς ἀντὶ τοῦ Ὁ Θεός μου. Εμφαντικὸν δὲ πόθου καὶ διαθέ σεως τὸ ῥητόν. Καὶ ἡ μερίς μου ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. Καὶ αύ θις, Ο Θεός, δς εἶ ἡ μερίς μου, εἴτουν ὁ κλῆρος καὶ ὁ πλοῦτός μου πάντοτε. "Οτι ἰδοὺ οἱ μακρύνοντες ἑαυτοὺς ἀπὸ σοῦ ἀπολοῦνται. Μακρύνεται τις ἀπὸ Θεοῦ οὐ τόπερ, ἀλλὰ σχέσει διὰ τῆς ἁμαρτίας· ὥσπερ τουναντίον ἐγγίζει διὰ τῆς ἀρετῆς. Ἡ γὰρ ἁμαρτία φεύγει ἀπὸ Θεοῦ, ὡς σκότος ἀπὸ φωτός· ὅσον δὲ μακρύνει τις ἀπὸ Θεοῦ, τοσοῦτον ἐγγίζει τῇ ἀπωλείᾳ. Τὸ δὲ "Οτι, βεβαιωτικὸν, ἀντὶ τοῦ Ὄντως· ἀπώλειαν δὲ λέγει τὴν ἔκπτωσιν τῆς σωτηρίας. Εξωλόθρευσας πάντα τὸν πορνεύοντα ἀπὸ σου. Πορνείαν ἀπὸ Θεοῦ καλεῖ τὴν ἀποστασίαν, καὶ εἰδωλολατρείαν καὶ θεραπείαν ἄλλην τοῦ δαί μονος, καθάπερ καὶ διὰ Ἱερεμίου φησὶν ὁ Θεός· Επορεύθη ἐπὶ πᾶν ὅρος ὑψηλὸν, καὶ ὑποκάτω παντὸς ξύλου αλσώδους καὶ ἐπόρνευσεν ἐκεῖ. Καὶ πάλιν· καὶ ἐμοίχευσε τὸ ξύλον καὶ τὸν λίθον ἀντὶ Ελάτρευσεν. Καὶ ἡ Ἐκκλησία γὰρ νύμφη ' EUTHYMII ZIGABENI Et in consilio tuo deduxisti me. Et consilium A mihi subministrasti, quo duce per tot gentium regiones in patriam deductus sum. Et cum gloria suscepisti me. Et honoratum mihi in civitatem tuam introitum donasti; is enim popnli reditus in patriam, celeberrimus apud onines ef- fectus est. Regia etenim edicta, quæ pro populi reditu a Cyro emanarunt, ad universas orbis na- tiones dirigebantur. Vers. 24. Quid enim est mihi in cœlo, et a te quid volui super terram? Hæc verba quidam ita intel- ligunt, ut a Deo ad humanam naturam dicta sint : Quid mihi, inquit, aliud in cœlo est, ab angelis, nisi cultus, adoratio, atque obedientia ? Et a te quid- mam aliud volui in terra quam ut eadem mihi præstares, quæ ab angelis mihi sunt in caelo ? Vel B aliter: Quid mihi in cœlo aliud curæ est, quam tu ipsa natura humana ? Et a te quidnam aliud volui in terra, quam utilitatem, et commodum tuum ? Et ad hunc sensum Aquila interpretatur. Verum, ut in universum dicam, sæpenumero apud Prophe- tas defectivos quosdam reperimus sermones. Ob Hebraica: etenim linguæ angustiam, a qua vetus testamentum in Græcam linguam translatum est, ac claram significationem reddere. Vers. 23. Defecit cor meum, el caro mea. Con- sumptum est cor meum. Igne etenim quodam ac desiderio tui extabuit, et caro mea idem etiam passa est, dum corpus multis in doloribus, atque angustiis versatur. Deus cordis mei. Circumlocutione utitur, ac si diceret: Deus meus. Verba autem haec deside- rio, atque affectu plena sunt. Et pars mea, Deus meus, in sæculum. O Deus, inquit, qui es pars mea, id est, sors, seu læredi- tas mea: vel quem divitiarum ac thesauri semper loco habui. impossibile fuit paribus dictionibus amplam æque C VERS. 26. Quoniam ecce qui elongant se a te per- eunt. Peccatores elongari dicuntur a Deo non loco, sed conversatione : quemadmodum contra ille appropinquari Deo dicitur, qui virtutes sectatur. lia enim peccata divinum conspectum refugiunt, ut tenebræ lucem : et quantum quis elongatur a Dee, tantum perditioni appropinquat. Dictio au- tem, Quoniam, hoc in loco confirmat; idem enim significat, quod Vere. Perire etiam hic posuit pro D decidere a salute. Disperdidisti omnes qui fornicantur a te. Per fornicationem a Deo hic rebellionem, atque absces- sum ab eo intelligit, seu idololatriam atque omnem alium dæmonum cultum, quemadmodum alibi apud Jeremiam habetur : Profecta es, inquit, in omnem montem altugi, et sub quocunque ligno nemoroso, el fornicata es illic ¹ ; et rursus Et fornicata es li- gnum et lapidem, pro eo quod est : Adorasti ss Jerem. 6. Ibid. 9. . Variæ lectiones. (70) Phrasis manca, ut videtur. Legerit interpres, καὶ τὸ αὐτὸ πεπόνθεν ἡ σάρξ μου.
9β Deliver us, O Lord, for the sake of the glory of your name, and have mercy on our sins for the sake of your name. Even though we are unworthy of mercy, but deliver us so that your name may not be held in contempt by the nations, being reproached as weak and unable to set free your own people. The second phrase is a recapitulation of the first here, for the imperatives ‘deliver’ and ‘have mercy’ are the same, for having been shown mercy one is delivered.
PG 128:829α Μήποτε εἴπωσι τὰ ἔθνη, Ποῦ ἐστιν ὁ Θεὸς αὐτῶν; Τοῦτο δῆλον.Θεοῦ ὀνομάζεται, συνημμένη τούτῳ διὰ πίστεως, Α καὶ τῆς τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ φυλακῆς. Εμοὶ δὲ τὸ προσκολλᾶσθαι τῷ Θεῷ ἀγαθόν ἐστι. Τὸ συνάπτεσθαι νύμφης δίκην, καὶ μηδέποτε αὐτοῦ χωρίζεσθαι. Τίθεσθαι ἐν τῷ Κυρίῳ τὴν ἐλπίδα μου. Ἔτι δὲ καὶ τὸ, Τίθεσθαι ἐπὶ Κύριον τὴν ἐλπίδα μου (71), Ιδού γὰρ ἐλπίσα; ἐπ' αὐτὸν, οὐκ ἀπέτυχον. Διὸ καὶ ἀγαθόν μοι τὸ τοιοῦτον, εἴτουν ὠφέλιμον καὶ χρήσιμον. Τοῦ ἐξαγγείλαί με πάσας τας αινέσεις σου ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιών. Ωστε σκεπα- σθέντα με διηγήσασθαι τὰς αἰνέσεις σου, εἴτουν τὰ θαυμάσιά σου, τὰ ἀξιεπαίνετα. Η καὶ ἄλλως. Ωστε ἐκθέσθαι γραφῇ τὰς ὀφειλομένας σοι αἰνέσεις · πά σας δὲ εἶπε διότι τοσαῦταί εἰσιν, ὅσαι καὶ αἱ δυνά- μεις τοῦ Θεοῦ · ἐξαιγγεῖται δὲ ταύτας ἐν ταῖς πύ- λαις τῆς Σιών, ἤτοι τῆς Ἱερουσαλήμ. Διώνυμος γὰρ Β ἡ πόλις αὕτη, οὐ μόνον Ἱερουσαλήμ, ἀλλὰ καὶ Σιὼν ἀπὸ τοῦ γειτνιάζοντας δρους προσονομαζομένη. Θυγά- τηρ δὲ Σιὼν αὕτη ἡ Σιὼν λέγεται, ὡς Υἱὸς ἀνθρώπου ὁ ἄνθρωπος, καθ᾽ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα. Ειώθασι δὲ παρὰ ταῖς πύλαις τῆς πόλεως καὶ τοῦ ναοῦ συνεδριάζε σθαι καὶ διηγεῖσθαι. ᾿Αναγωγικῶς δὲ πύλαι Σιών αἱ κατὰ τόπον Ἐκκλησίαι· δι᾿ αὐτῶν γὰρ εἴσεισί τις εἰς τὴν ἄνω Ἱερουσαλήμ. Συνέσεως τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΓ'. Περὶ μὲν τοῦ ᾿Ασάφ είρηται. Συνέσεως δὲ, ὅτι δεῖ συνέσεως τοῖς ἐντυγχάνουσι. Περὶ γὰρ τῆς ἐκ Ρωμαίων τελευταίας ἁλώσεως τῶν Ἱεροσολύμων, διέξεισιν. Εἰ γὰρ καὶ πρὸ τῶν Ρωμαίων διαφόρως ἑάλωσαν, ἀλλ᾽ οὐδὲν τοιοῦτο τέως πεπόνθασιν, οἷον ἀποβολὴν διηνεκή, ἐμπρησμὸν τοῦ ναοῦ, καὶ κατά- λυσιν οἰκιῶν, καὶ παντελῆ πόρθησιν. Καὶ τὸ φανε- ρώτερον, οὐδὲ προφήτης ἐν αὐτοῖς εἰς τὸ ἑξῆς ἐπέλει- ψεν. Απαγγέλλων δὲ ὁ ψαλμὸς τὰς τῶν Ἰουδαίων συμ- φορὰς εὐαγγελίζεται καὶ τὴν ἡμετέραν σωτηρίαν. Ινα τί, ὁ Θεὸς, ἀπώσω εἰς τέλος; Ὥστε γε- γενημένα μὲν προλέγει τὰ μέλλοντα νόμῳ προφη τείας. Αξιον δὲ θαυμάσαι τὴν ἀγαθότητα τοῦ Θεοῦ, ὅτι, προειδὼς τὴν Ἰουδαίων ἀπείθειαν, ὅμως τῇ προβλήσει τῶν ἐσομένων συμφορῶν ἀποτρέπειν αὐτοὺς πειρᾶται τῆς ἀσεβείας, καὶ τῆς κατὰ τοῦ Σωτῆρος μιαιφονίας· εἰ καὶ διὰ τὸ αὐτεξούσιον τῆς γνώμης ἀνεπίστροφοι μεμενήκασι. Φθέγγεται δὲ τοὺς λόγους ὁ προφήτης, υπεραλγῶν τοῦ λαοῦ, οἴκτιστα καὶ ἐλεεινότατα πεπονθότος. Η καὶ προσε ώπῳ τῶν συνετωτέρων ταῦτα φησίν. Οὐκ εἶπε δὲ Ἀπώσω μόνον, ἀλλὰ καὶ Εἰς τέλος· δ τὴν παν- τελή τούτων εγκατάλειψιν δηλοῖ· πρότερον μὲν γὰρ ἀπωθεῖτο αὐτοὺς, οὐκ εἰς τέλο; δὲ, ἀλλὰ διὰ τῶν προφητῶν χρόνον ῥητὸν ὥριζεν ἑκάστῃ τούτων αίχ- μαλωσία. Το δ', Ἵνα τί, δοκεῖ μὲν πευστικὸν εἶ COMMENT. IN PSALMOS. lignum, et lapidem. Ecclesia etenim sponsa Christi dicitur, eique per filem et ver man:latorum obser- vationem est conjuneta. VERS. 97. Mihi autem adharere Deo bonum est. lu sponsæ nimirum morem Deo conjungi, et nun - quain ab eo separari. Ponere in Domino spem meam. Nunquam enim concepta spe frustratus sum, quoties in eo speravi.. Bonum igitur atque utile est, ita facere. : Vers. 28. Ut annuntiem omines luudationes tuas in portis filiæ Sion. Ut tua securus protectione, narrem mirabilia omnia, quæ fecisti laude digna. Vel alias Ut scriptis meis laudes eas exponas, quæ tibi debentur. Omnes autem ideo, dixit, quo- niam Dei laudes tot sunt, quot ejus potentiæ ; ut annuntiem autem eas in portis Sion, id est in portis Jerusalemn. Duplici enim nomine appellata est ea civitas, Jerusalem nimirum, et Sion, a vicino monte. Per filiam autem Sion, ipsa Sion intelligitur, quemadmodum per Filium hominis ipse homo, juxta Hebraicum idioma. Solebant autem antiqui juxta civitatis aut templi portas, concilia ac cœtus hominum congregare, et illis quæcunque nova contingebant narrare. Juxta anagogen per portas Sion, particulares Ecclesias intelligimus, quæ in variis sunt orbis partibus. Per eas etenim ut per portas quasdam ingredimur in supernam Jerusalem* Intelligentiæ ipsi Asaph. PSALMUS LXXIII. De Asaph alibi dictum est. Intelligentiæ autem ideo dixit, quia multa lectori opus est intelligentia. Ea enim in hoc psalmo tractantur, quæ ad ultimam C Judzorum captivitatem, atque ad illam Jerusalem destructionem pertinent, quæ a Romanis facta est, Nain etsi antea a variis ſuerint sæpenumero capti- vati nationibus, nunquam tamen tanta eis, ut tune, accidit calamitas. Nam et in perpetuum abjecti sunt, et incensum est templum, et destructæ do- mus, et omnia depopulata, quodque malorum omnium illius gentis evidentius signum est, nullus deinceps inter eos Propheta exstitit. Illud autem ani- x:advertendum est, quod dum hic psalmus Judæorum annuntiat calamitates, fidelium una prædicit salutem. D ” Vers. 1. Utquid, Deus, repulisti in finem? Pro- phetarum more, narrat, ut jam facta, quæ futura erant. Dignum est autem ut admiremur bonitatein Dei, qui calamitatum prædictione a tanta illos nite- batur sævitia atque impietate avertere, qua adver- sus Salvatorem usuri erant, tametsi ob arbitrii libertatem, quam homini Deus dedit, illi in pravitate sua immutabiles perstiterint. Hos etiam sermones summo cum dolore Propheta enuntiat, populi vicem plorans, qui gravissima quædam ac misera- bilia passus erat. Possumus aliter intelligere hæc verba, ut ex prudentiorum Judæorum persona dicta sint : nec tantum Repulisti, dicit, sed In finem repulisti, quod omnimodam prorsus destructionem significat. Nan etsi prius eos sæpe repulerat, non tamen in ßnem. Unicuique enim captivitati certum Varia lectiones. (74) Repete ἀγαθόν ἐστι.
10α Lest the nations say, ‘Where is their God?’ This is clear.
β Καὶ γνωσθήτω ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνώπιον τῶν ὀφθαλμῶν ἡμῶν ἡ ἐκδίκησις τοῦ αἵματος τῶν δούλων σου τοῦ ἐκκεχυμένου. Ἐν τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν, ἔτι ζώντων ἡμῶν.Θεοῦ ὀνομάζεται, συνημμένη τούτῳ διὰ πίστεως, Α καὶ τῆς τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ φυλακῆς. Εμοὶ δὲ τὸ προσκολλᾶσθαι τῷ Θεῷ ἀγαθόν ἐστι. Τὸ συνάπτεσθαι νύμφης δίκην, καὶ μηδέποτε αὐτοῦ χωρίζεσθαι. Τίθεσθαι ἐν τῷ Κυρίῳ τὴν ἐλπίδα μου. Ἔτι δὲ καὶ τὸ, Τίθεσθαι ἐπὶ Κύριον τὴν ἐλπίδα μου (71), Ιδού γὰρ ἐλπίσα; ἐπ' αὐτὸν, οὐκ ἀπέτυχον. Διὸ καὶ ἀγαθόν μοι τὸ τοιοῦτον, εἴτουν ὠφέλιμον καὶ χρήσιμον. Τοῦ ἐξαγγείλαί με πάσας τας αινέσεις σου ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιών. Ωστε σκεπα- σθέντα με διηγήσασθαι τὰς αἰνέσεις σου, εἴτουν τὰ θαυμάσιά σου, τὰ ἀξιεπαίνετα. Η καὶ ἄλλως. Ωστε ἐκθέσθαι γραφῇ τὰς ὀφειλομένας σοι αἰνέσεις · πά σας δὲ εἶπε διότι τοσαῦταί εἰσιν, ὅσαι καὶ αἱ δυνά- μεις τοῦ Θεοῦ · ἐξαιγγεῖται δὲ ταύτας ἐν ταῖς πύ- λαις τῆς Σιών, ἤτοι τῆς Ἱερουσαλήμ. Διώνυμος γὰρ Β ἡ πόλις αὕτη, οὐ μόνον Ἱερουσαλήμ, ἀλλὰ καὶ Σιὼν ἀπὸ τοῦ γειτνιάζοντας δρους προσονομαζομένη. Θυγά- τηρ δὲ Σιὼν αὕτη ἡ Σιὼν λέγεται, ὡς Υἱὸς ἀνθρώπου ὁ ἄνθρωπος, καθ᾽ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα. Ειώθασι δὲ παρὰ ταῖς πύλαις τῆς πόλεως καὶ τοῦ ναοῦ συνεδριάζε σθαι καὶ διηγεῖσθαι. ᾿Αναγωγικῶς δὲ πύλαι Σιών αἱ κατὰ τόπον Ἐκκλησίαι· δι᾿ αὐτῶν γὰρ εἴσεισί τις εἰς τὴν ἄνω Ἱερουσαλήμ. Συνέσεως τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΓ'. Περὶ μὲν τοῦ ᾿Ασάφ είρηται. Συνέσεως δὲ, ὅτι δεῖ συνέσεως τοῖς ἐντυγχάνουσι. Περὶ γὰρ τῆς ἐκ Ρωμαίων τελευταίας ἁλώσεως τῶν Ἱεροσολύμων, διέξεισιν. Εἰ γὰρ καὶ πρὸ τῶν Ρωμαίων διαφόρως ἑάλωσαν, ἀλλ᾽ οὐδὲν τοιοῦτο τέως πεπόνθασιν, οἷον ἀποβολὴν διηνεκή, ἐμπρησμὸν τοῦ ναοῦ, καὶ κατά- λυσιν οἰκιῶν, καὶ παντελῆ πόρθησιν. Καὶ τὸ φανε- ρώτερον, οὐδὲ προφήτης ἐν αὐτοῖς εἰς τὸ ἑξῆς ἐπέλει- ψεν. Απαγγέλλων δὲ ὁ ψαλμὸς τὰς τῶν Ἰουδαίων συμ- φορὰς εὐαγγελίζεται καὶ τὴν ἡμετέραν σωτηρίαν. Ινα τί, ὁ Θεὸς, ἀπώσω εἰς τέλος; Ὥστε γε- γενημένα μὲν προλέγει τὰ μέλλοντα νόμῳ προφη τείας. Αξιον δὲ θαυμάσαι τὴν ἀγαθότητα τοῦ Θεοῦ, ὅτι, προειδὼς τὴν Ἰουδαίων ἀπείθειαν, ὅμως τῇ προβλήσει τῶν ἐσομένων συμφορῶν ἀποτρέπειν αὐτοὺς πειρᾶται τῆς ἀσεβείας, καὶ τῆς κατὰ τοῦ Σωτῆρος μιαιφονίας· εἰ καὶ διὰ τὸ αὐτεξούσιον τῆς γνώμης ἀνεπίστροφοι μεμενήκασι. Φθέγγεται δὲ τοὺς λόγους ὁ προφήτης, υπεραλγῶν τοῦ λαοῦ, οἴκτιστα καὶ ἐλεεινότατα πεπονθότος. Η καὶ προσε ώπῳ τῶν συνετωτέρων ταῦτα φησίν. Οὐκ εἶπε δὲ Ἀπώσω μόνον, ἀλλὰ καὶ Εἰς τέλος· δ τὴν παν- τελή τούτων εγκατάλειψιν δηλοῖ· πρότερον μὲν γὰρ ἀπωθεῖτο αὐτοὺς, οὐκ εἰς τέλο; δὲ, ἀλλὰ διὰ τῶν προφητῶν χρόνον ῥητὸν ὥριζεν ἑκάστῃ τούτων αίχ- μαλωσία. Το δ', Ἵνα τί, δοκεῖ μὲν πευστικὸν εἶ COMMENT. IN PSALMOS. lignum, et lapidem. Ecclesia etenim sponsa Christi dicitur, eique per filem et ver man:latorum obser- vationem est conjuneta. VERS. 97. Mihi autem adharere Deo bonum est. lu sponsæ nimirum morem Deo conjungi, et nun - quain ab eo separari. Ponere in Domino spem meam. Nunquam enim concepta spe frustratus sum, quoties in eo speravi.. Bonum igitur atque utile est, ita facere. : Vers. 28. Ut annuntiem omines luudationes tuas in portis filiæ Sion. Ut tua securus protectione, narrem mirabilia omnia, quæ fecisti laude digna. Vel alias Ut scriptis meis laudes eas exponas, quæ tibi debentur. Omnes autem ideo, dixit, quo- niam Dei laudes tot sunt, quot ejus potentiæ ; ut annuntiem autem eas in portis Sion, id est in portis Jerusalemn. Duplici enim nomine appellata est ea civitas, Jerusalem nimirum, et Sion, a vicino monte. Per filiam autem Sion, ipsa Sion intelligitur, quemadmodum per Filium hominis ipse homo, juxta Hebraicum idioma. Solebant autem antiqui juxta civitatis aut templi portas, concilia ac cœtus hominum congregare, et illis quæcunque nova contingebant narrare. Juxta anagogen per portas Sion, particulares Ecclesias intelligimus, quæ in variis sunt orbis partibus. Per eas etenim ut per portas quasdam ingredimur in supernam Jerusalem* Intelligentiæ ipsi Asaph. PSALMUS LXXIII. De Asaph alibi dictum est. Intelligentiæ autem ideo dixit, quia multa lectori opus est intelligentia. Ea enim in hoc psalmo tractantur, quæ ad ultimam C Judzorum captivitatem, atque ad illam Jerusalem destructionem pertinent, quæ a Romanis facta est, Nain etsi antea a variis ſuerint sæpenumero capti- vati nationibus, nunquam tamen tanta eis, ut tune, accidit calamitas. Nam et in perpetuum abjecti sunt, et incensum est templum, et destructæ do- mus, et omnia depopulata, quodque malorum omnium illius gentis evidentius signum est, nullus deinceps inter eos Propheta exstitit. Illud autem ani- x:advertendum est, quod dum hic psalmus Judæorum annuntiat calamitates, fidelium una prædicit salutem. D ” Vers. 1. Utquid, Deus, repulisti in finem? Pro- phetarum more, narrat, ut jam facta, quæ futura erant. Dignum est autem ut admiremur bonitatein Dei, qui calamitatum prædictione a tanta illos nite- batur sævitia atque impietate avertere, qua adver- sus Salvatorem usuri erant, tametsi ob arbitrii libertatem, quam homini Deus dedit, illi in pravitate sua immutabiles perstiterint. Hos etiam sermones summo cum dolore Propheta enuntiat, populi vicem plorans, qui gravissima quædam ac misera- bilia passus erat. Possumus aliter intelligere hæc verba, ut ex prudentiorum Judæorum persona dicta sint : nec tantum Repulisti, dicit, sed In finem repulisti, quod omnimodam prorsus destructionem significat. Nan etsi prius eos sæpe repulerat, non tamen in ßnem. Unicuique enim captivitati certum Varia lectiones. (74) Repete ἀγαθόν ἐστι.
10β And let the avenging of the spilt blood of your servants be made known among the nations before our eyes. Among the other nations while we are still alive.
α Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ὁ στεναγμὸς τῶν πεπεδημένων. Τῶν εἰς αἰχμαλωσίαν ἀπαγομένων.Θεοῦ ὀνομάζεται, συνημμένη τούτῳ διὰ πίστεως, Α καὶ τῆς τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ φυλακῆς. Εμοὶ δὲ τὸ προσκολλᾶσθαι τῷ Θεῷ ἀγαθόν ἐστι. Τὸ συνάπτεσθαι νύμφης δίκην, καὶ μηδέποτε αὐτοῦ χωρίζεσθαι. Τίθεσθαι ἐν τῷ Κυρίῳ τὴν ἐλπίδα μου. Ἔτι δὲ καὶ τὸ, Τίθεσθαι ἐπὶ Κύριον τὴν ἐλπίδα μου (71), Ιδού γὰρ ἐλπίσα; ἐπ' αὐτὸν, οὐκ ἀπέτυχον. Διὸ καὶ ἀγαθόν μοι τὸ τοιοῦτον, εἴτουν ὠφέλιμον καὶ χρήσιμον. Τοῦ ἐξαγγείλαί με πάσας τας αινέσεις σου ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιών. Ωστε σκεπα- σθέντα με διηγήσασθαι τὰς αἰνέσεις σου, εἴτουν τὰ θαυμάσιά σου, τὰ ἀξιεπαίνετα. Η καὶ ἄλλως. Ωστε ἐκθέσθαι γραφῇ τὰς ὀφειλομένας σοι αἰνέσεις · πά σας δὲ εἶπε διότι τοσαῦταί εἰσιν, ὅσαι καὶ αἱ δυνά- μεις τοῦ Θεοῦ · ἐξαιγγεῖται δὲ ταύτας ἐν ταῖς πύ- λαις τῆς Σιών, ἤτοι τῆς Ἱερουσαλήμ. Διώνυμος γὰρ Β ἡ πόλις αὕτη, οὐ μόνον Ἱερουσαλήμ, ἀλλὰ καὶ Σιὼν ἀπὸ τοῦ γειτνιάζοντας δρους προσονομαζομένη. Θυγά- τηρ δὲ Σιὼν αὕτη ἡ Σιὼν λέγεται, ὡς Υἱὸς ἀνθρώπου ὁ ἄνθρωπος, καθ᾽ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα. Ειώθασι δὲ παρὰ ταῖς πύλαις τῆς πόλεως καὶ τοῦ ναοῦ συνεδριάζε σθαι καὶ διηγεῖσθαι. ᾿Αναγωγικῶς δὲ πύλαι Σιών αἱ κατὰ τόπον Ἐκκλησίαι· δι᾿ αὐτῶν γὰρ εἴσεισί τις εἰς τὴν ἄνω Ἱερουσαλήμ. Συνέσεως τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΓ'. Περὶ μὲν τοῦ ᾿Ασάφ είρηται. Συνέσεως δὲ, ὅτι δεῖ συνέσεως τοῖς ἐντυγχάνουσι. Περὶ γὰρ τῆς ἐκ Ρωμαίων τελευταίας ἁλώσεως τῶν Ἱεροσολύμων, διέξεισιν. Εἰ γὰρ καὶ πρὸ τῶν Ρωμαίων διαφόρως ἑάλωσαν, ἀλλ᾽ οὐδὲν τοιοῦτο τέως πεπόνθασιν, οἷον ἀποβολὴν διηνεκή, ἐμπρησμὸν τοῦ ναοῦ, καὶ κατά- λυσιν οἰκιῶν, καὶ παντελῆ πόρθησιν. Καὶ τὸ φανε- ρώτερον, οὐδὲ προφήτης ἐν αὐτοῖς εἰς τὸ ἑξῆς ἐπέλει- ψεν. Απαγγέλλων δὲ ὁ ψαλμὸς τὰς τῶν Ἰουδαίων συμ- φορὰς εὐαγγελίζεται καὶ τὴν ἡμετέραν σωτηρίαν. Ινα τί, ὁ Θεὸς, ἀπώσω εἰς τέλος; Ὥστε γε- γενημένα μὲν προλέγει τὰ μέλλοντα νόμῳ προφη τείας. Αξιον δὲ θαυμάσαι τὴν ἀγαθότητα τοῦ Θεοῦ, ὅτι, προειδὼς τὴν Ἰουδαίων ἀπείθειαν, ὅμως τῇ προβλήσει τῶν ἐσομένων συμφορῶν ἀποτρέπειν αὐτοὺς πειρᾶται τῆς ἀσεβείας, καὶ τῆς κατὰ τοῦ Σωτῆρος μιαιφονίας· εἰ καὶ διὰ τὸ αὐτεξούσιον τῆς γνώμης ἀνεπίστροφοι μεμενήκασι. Φθέγγεται δὲ τοὺς λόγους ὁ προφήτης, υπεραλγῶν τοῦ λαοῦ, οἴκτιστα καὶ ἐλεεινότατα πεπονθότος. Η καὶ προσε ώπῳ τῶν συνετωτέρων ταῦτα φησίν. Οὐκ εἶπε δὲ Ἀπώσω μόνον, ἀλλὰ καὶ Εἰς τέλος· δ τὴν παν- τελή τούτων εγκατάλειψιν δηλοῖ· πρότερον μὲν γὰρ ἀπωθεῖτο αὐτοὺς, οὐκ εἰς τέλο; δὲ, ἀλλὰ διὰ τῶν προφητῶν χρόνον ῥητὸν ὥριζεν ἑκάστῃ τούτων αίχ- μαλωσία. Το δ', Ἵνα τί, δοκεῖ μὲν πευστικὸν εἶ COMMENT. IN PSALMOS. lignum, et lapidem. Ecclesia etenim sponsa Christi dicitur, eique per filem et ver man:latorum obser- vationem est conjuneta. VERS. 97. Mihi autem adharere Deo bonum est. lu sponsæ nimirum morem Deo conjungi, et nun - quain ab eo separari. Ponere in Domino spem meam. Nunquam enim concepta spe frustratus sum, quoties in eo speravi.. Bonum igitur atque utile est, ita facere. : Vers. 28. Ut annuntiem omines luudationes tuas in portis filiæ Sion. Ut tua securus protectione, narrem mirabilia omnia, quæ fecisti laude digna. Vel alias Ut scriptis meis laudes eas exponas, quæ tibi debentur. Omnes autem ideo, dixit, quo- niam Dei laudes tot sunt, quot ejus potentiæ ; ut annuntiem autem eas in portis Sion, id est in portis Jerusalemn. Duplici enim nomine appellata est ea civitas, Jerusalem nimirum, et Sion, a vicino monte. Per filiam autem Sion, ipsa Sion intelligitur, quemadmodum per Filium hominis ipse homo, juxta Hebraicum idioma. Solebant autem antiqui juxta civitatis aut templi portas, concilia ac cœtus hominum congregare, et illis quæcunque nova contingebant narrare. Juxta anagogen per portas Sion, particulares Ecclesias intelligimus, quæ in variis sunt orbis partibus. Per eas etenim ut per portas quasdam ingredimur in supernam Jerusalem* Intelligentiæ ipsi Asaph. PSALMUS LXXIII. De Asaph alibi dictum est. Intelligentiæ autem ideo dixit, quia multa lectori opus est intelligentia. Ea enim in hoc psalmo tractantur, quæ ad ultimam C Judzorum captivitatem, atque ad illam Jerusalem destructionem pertinent, quæ a Romanis facta est, Nain etsi antea a variis ſuerint sæpenumero capti- vati nationibus, nunquam tamen tanta eis, ut tune, accidit calamitas. Nam et in perpetuum abjecti sunt, et incensum est templum, et destructæ do- mus, et omnia depopulata, quodque malorum omnium illius gentis evidentius signum est, nullus deinceps inter eos Propheta exstitit. Illud autem ani- x:advertendum est, quod dum hic psalmus Judæorum annuntiat calamitates, fidelium una prædicit salutem. D ” Vers. 1. Utquid, Deus, repulisti in finem? Pro- phetarum more, narrat, ut jam facta, quæ futura erant. Dignum est autem ut admiremur bonitatein Dei, qui calamitatum prædictione a tanta illos nite- batur sævitia atque impietate avertere, qua adver- sus Salvatorem usuri erant, tametsi ob arbitrii libertatem, quam homini Deus dedit, illi in pravitate sua immutabiles perstiterint. Hos etiam sermones summo cum dolore Propheta enuntiat, populi vicem plorans, qui gravissima quædam ac misera- bilia passus erat. Possumus aliter intelligere hæc verba, ut ex prudentiorum Judæorum persona dicta sint : nec tantum Repulisti, dicit, sed In finem repulisti, quod omnimodam prorsus destructionem significat. Nan etsi prius eos sæpe repulerat, non tamen in ßnem. Unicuique enim captivitati certum Varia lectiones. (74) Repete ἀγαθόν ἐστι.
11α Let the groaning of those chained in fetters come before you. Of those being led away into captivity.
β Κατὰ τὴν μεγαλωσύνην τοῦ βραχίονός σου περιποίησαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Διάσωσον τὰ διαδράντα τέκνα τῶν ἀναιρεθέντων ἢ καὶ τὰ εἰς δουλείαν ληφθέντα. Βραχίονα δὲ λέγει, τὴν ἰσχύν. α ἑαυτῶν PCAFBH : αὐτῶν MSV.Θεοῦ ὀνομάζεται, συνημμένη τούτῳ διὰ πίστεως, Α καὶ τῆς τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ φυλακῆς. Εμοὶ δὲ τὸ προσκολλᾶσθαι τῷ Θεῷ ἀγαθόν ἐστι. Τὸ συνάπτεσθαι νύμφης δίκην, καὶ μηδέποτε αὐτοῦ χωρίζεσθαι. Τίθεσθαι ἐν τῷ Κυρίῳ τὴν ἐλπίδα μου. Ἔτι δὲ καὶ τὸ, Τίθεσθαι ἐπὶ Κύριον τὴν ἐλπίδα μου (71), Ιδού γὰρ ἐλπίσα; ἐπ' αὐτὸν, οὐκ ἀπέτυχον. Διὸ καὶ ἀγαθόν μοι τὸ τοιοῦτον, εἴτουν ὠφέλιμον καὶ χρήσιμον. Τοῦ ἐξαγγείλαί με πάσας τας αινέσεις σου ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιών. Ωστε σκεπα- σθέντα με διηγήσασθαι τὰς αἰνέσεις σου, εἴτουν τὰ θαυμάσιά σου, τὰ ἀξιεπαίνετα. Η καὶ ἄλλως. Ωστε ἐκθέσθαι γραφῇ τὰς ὀφειλομένας σοι αἰνέσεις · πά σας δὲ εἶπε διότι τοσαῦταί εἰσιν, ὅσαι καὶ αἱ δυνά- μεις τοῦ Θεοῦ · ἐξαιγγεῖται δὲ ταύτας ἐν ταῖς πύ- λαις τῆς Σιών, ἤτοι τῆς Ἱερουσαλήμ. Διώνυμος γὰρ Β ἡ πόλις αὕτη, οὐ μόνον Ἱερουσαλήμ, ἀλλὰ καὶ Σιὼν ἀπὸ τοῦ γειτνιάζοντας δρους προσονομαζομένη. Θυγά- τηρ δὲ Σιὼν αὕτη ἡ Σιὼν λέγεται, ὡς Υἱὸς ἀνθρώπου ὁ ἄνθρωπος, καθ᾽ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα. Ειώθασι δὲ παρὰ ταῖς πύλαις τῆς πόλεως καὶ τοῦ ναοῦ συνεδριάζε σθαι καὶ διηγεῖσθαι. ᾿Αναγωγικῶς δὲ πύλαι Σιών αἱ κατὰ τόπον Ἐκκλησίαι· δι᾿ αὐτῶν γὰρ εἴσεισί τις εἰς τὴν ἄνω Ἱερουσαλήμ. Συνέσεως τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΓ'. Περὶ μὲν τοῦ ᾿Ασάφ είρηται. Συνέσεως δὲ, ὅτι δεῖ συνέσεως τοῖς ἐντυγχάνουσι. Περὶ γὰρ τῆς ἐκ Ρωμαίων τελευταίας ἁλώσεως τῶν Ἱεροσολύμων, διέξεισιν. Εἰ γὰρ καὶ πρὸ τῶν Ρωμαίων διαφόρως ἑάλωσαν, ἀλλ᾽ οὐδὲν τοιοῦτο τέως πεπόνθασιν, οἷον ἀποβολὴν διηνεκή, ἐμπρησμὸν τοῦ ναοῦ, καὶ κατά- λυσιν οἰκιῶν, καὶ παντελῆ πόρθησιν. Καὶ τὸ φανε- ρώτερον, οὐδὲ προφήτης ἐν αὐτοῖς εἰς τὸ ἑξῆς ἐπέλει- ψεν. Απαγγέλλων δὲ ὁ ψαλμὸς τὰς τῶν Ἰουδαίων συμ- φορὰς εὐαγγελίζεται καὶ τὴν ἡμετέραν σωτηρίαν. Ινα τί, ὁ Θεὸς, ἀπώσω εἰς τέλος; Ὥστε γε- γενημένα μὲν προλέγει τὰ μέλλοντα νόμῳ προφη τείας. Αξιον δὲ θαυμάσαι τὴν ἀγαθότητα τοῦ Θεοῦ, ὅτι, προειδὼς τὴν Ἰουδαίων ἀπείθειαν, ὅμως τῇ προβλήσει τῶν ἐσομένων συμφορῶν ἀποτρέπειν αὐτοὺς πειρᾶται τῆς ἀσεβείας, καὶ τῆς κατὰ τοῦ Σωτῆρος μιαιφονίας· εἰ καὶ διὰ τὸ αὐτεξούσιον τῆς γνώμης ἀνεπίστροφοι μεμενήκασι. Φθέγγεται δὲ τοὺς λόγους ὁ προφήτης, υπεραλγῶν τοῦ λαοῦ, οἴκτιστα καὶ ἐλεεινότατα πεπονθότος. Η καὶ προσε ώπῳ τῶν συνετωτέρων ταῦτα φησίν. Οὐκ εἶπε δὲ Ἀπώσω μόνον, ἀλλὰ καὶ Εἰς τέλος· δ τὴν παν- τελή τούτων εγκατάλειψιν δηλοῖ· πρότερον μὲν γὰρ ἀπωθεῖτο αὐτοὺς, οὐκ εἰς τέλο; δὲ, ἀλλὰ διὰ τῶν προφητῶν χρόνον ῥητὸν ὥριζεν ἑκάστῃ τούτων αίχ- μαλωσία. Το δ', Ἵνα τί, δοκεῖ μὲν πευστικὸν εἶ COMMENT. IN PSALMOS. lignum, et lapidem. Ecclesia etenim sponsa Christi dicitur, eique per filem et ver man:latorum obser- vationem est conjuneta. VERS. 97. Mihi autem adharere Deo bonum est. lu sponsæ nimirum morem Deo conjungi, et nun - quain ab eo separari. Ponere in Domino spem meam. Nunquam enim concepta spe frustratus sum, quoties in eo speravi.. Bonum igitur atque utile est, ita facere. : Vers. 28. Ut annuntiem omines luudationes tuas in portis filiæ Sion. Ut tua securus protectione, narrem mirabilia omnia, quæ fecisti laude digna. Vel alias Ut scriptis meis laudes eas exponas, quæ tibi debentur. Omnes autem ideo, dixit, quo- niam Dei laudes tot sunt, quot ejus potentiæ ; ut annuntiem autem eas in portis Sion, id est in portis Jerusalemn. Duplici enim nomine appellata est ea civitas, Jerusalem nimirum, et Sion, a vicino monte. Per filiam autem Sion, ipsa Sion intelligitur, quemadmodum per Filium hominis ipse homo, juxta Hebraicum idioma. Solebant autem antiqui juxta civitatis aut templi portas, concilia ac cœtus hominum congregare, et illis quæcunque nova contingebant narrare. Juxta anagogen per portas Sion, particulares Ecclesias intelligimus, quæ in variis sunt orbis partibus. Per eas etenim ut per portas quasdam ingredimur in supernam Jerusalem* Intelligentiæ ipsi Asaph. PSALMUS LXXIII. De Asaph alibi dictum est. Intelligentiæ autem ideo dixit, quia multa lectori opus est intelligentia. Ea enim in hoc psalmo tractantur, quæ ad ultimam C Judzorum captivitatem, atque ad illam Jerusalem destructionem pertinent, quæ a Romanis facta est, Nain etsi antea a variis ſuerint sæpenumero capti- vati nationibus, nunquam tamen tanta eis, ut tune, accidit calamitas. Nam et in perpetuum abjecti sunt, et incensum est templum, et destructæ do- mus, et omnia depopulata, quodque malorum omnium illius gentis evidentius signum est, nullus deinceps inter eos Propheta exstitit. Illud autem ani- x:advertendum est, quod dum hic psalmus Judæorum annuntiat calamitates, fidelium una prædicit salutem. D ” Vers. 1. Utquid, Deus, repulisti in finem? Pro- phetarum more, narrat, ut jam facta, quæ futura erant. Dignum est autem ut admiremur bonitatein Dei, qui calamitatum prædictione a tanta illos nite- batur sævitia atque impietate avertere, qua adver- sus Salvatorem usuri erant, tametsi ob arbitrii libertatem, quam homini Deus dedit, illi in pravitate sua immutabiles perstiterint. Hos etiam sermones summo cum dolore Propheta enuntiat, populi vicem plorans, qui gravissima quædam ac misera- bilia passus erat. Possumus aliter intelligere hæc verba, ut ex prudentiorum Judæorum persona dicta sint : nec tantum Repulisti, dicit, sed In finem repulisti, quod omnimodam prorsus destructionem significat. Nan etsi prius eos sæpe repulerat, non tamen in ßnem. Unicuique enim captivitati certum Varia lectiones. (74) Repete ἀγαθόν ἐστι.
11β According to the greatness of your arm preserve the sons of those who have been put to death. Save the children of the slain who have escaped or who have been taken into slavery. ‘Arm’ is what he calls his strength.
12 Ἀπόδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν ἑπταπλασίονα εἰς τὸν κόλπον αὐτῶν τὸν ὀνειδισμὸν αὐτῶν, ὃν ὠνείδισάν σε, Κύριε. Ἑπταπλάσιον, τὸ πολλαπλάσιον ἡ Ἑβραῒς γραφὴ καλεῖ, ὥσπερ καὶ ἑπτὰ, τὰ πολλά. Ὀνειδισμὸν δὲ λέγει, τὴν ἐξουδένωσιν. Εἰς τὸν κόλπον δὲ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, περιφόρητον, ἀναπόβλητον. α Ἡμεῖς δὲ λαός σου καὶ πρόβατα νομῆς σου. Εἰ καὶ ἐπταίσαμεν· νομὴ δὲ Θεοῦ, αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. β Ἀνθομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ ἐπακούσεις ἡμῶν, ἀντὶ τῆς σωτηρίας ταύτης, εὐχαριστήσομέν σοι ἀεί. Ἢ ἁπλῶς, εὐχαριστήσομεν, περιττευούσης τῆς ἀντί προθέσεως. γ Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἐξαγγελοῦμεν τὴν αἴνεσίν σου. Εἰς πᾶσαν γενεάν. Αἴνεσιν δὲ, τὴν ἐπὶ ταῖς εὐεργεσίαις καὶ ἀντιλήψεσιν. Ἀλλ’ οὕτω μὲν καθ’ ἱστορίαν ὁ ψαλμὸς ἡρμήνευται. Ἥρμοσε δὲ καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὸ τυράννων Χριστιανοῖς, ἐφ’ ὧν ἔθνη μὲν, οἱ τύραννοι, καὶ ἁπλῶς πάντες οἱ πολεμοῦντες Χριστιανοῖς· κληρονομία δὲ τοῦ Χριστοῦ, οἱ Χριστιανοὶ, ὡς ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ προείρηται· ναὸς δὲ αὐτοῦ, ὁ κατὰ τόπον ἕκαστον· ᾽Ιερουσαλὴμ δὲ, πᾶσα πόλις Χριστιανῶν· θνησιμαῖα δὲ, τὰ σώματα τῶν μαρτύρων, καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως. ᾽Ιακὼβ δὲ, οἱ Χριστιανοὶ, ὡς πολλάκις ἔφημεν. Γείτονες δὲ ἡμῶν, οἱ Pss 13.[β], Ἑβραῖοι, ὡς τῆς Γραφῆς αὐτῶν καὶ ἡμῖν ὑποκειμένης εἰς νομὴν, καὶ ὡς μᾶλλον τῶν 76.[] ἐθνῶν τῶν ἄλλων ἡμῖν εἰς πίστιν ἐγγίζοντες· ἀλλὰ καὶ οἱ αἱρετικοὶ, ὡς ἐγγίζοντες ἡμῖν τῷ πλείονι μέρει τῶν δογμάτων. Ἐξουδένωσαν δὲ τὸν Χριστὸν, ὅσοι τῶν αἱρετικῶν, ἢ κατὰ τῆς θεότητος αὐτοῦ ἐβλασφήμησαν, ὡς Σαβέλλιος καὶ Ἄρειος, ἢ κατὰ τῆς ἀνθρωπότητος αὐτοῦ, ὡς Ἀπολινάριος καὶ Νεστόριος. 79 οθ΄ 1 Εἰς τὸ τέλος· ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθησομένων· μαρτύριον· τῷ Ἀσάφ· ψαλμὸς ὑπὲρ τοῦ Ἀσσυρίου. Tὸ, εἰς τὸ τέλος, οὐ μόνον διὰ τὰς ἐμφερομένας προφητείας, ὡς πολλάκις εἰρήκαμεν, ἀλλὰ καὶ διὰ τὸ ἀποτείνεσθαι τὸν ψαλμὸν εἰς τὸ τέλος τῆς εὐκληρίας τῶν ᾽Ιουδαίων. Προφητεύει γὰρ τὴν πολιορκίαν, καὶ τὸν ἀνδραποδισμὸν, καὶ ὅσα πεπόνθασιν ὑπὸ Βαβυλωνίων, τέλος ἐπιθέντων αὐτοῖς τῆς προτέρας εὐδαιμονίας, εἴτουν ἐκκοπήν. 121 ἑπταπλασίονα PCABFH[TRa] : ἑπταπλάσιον MSV. 123 πολλαπλάσιον MAS2CBF : πολυπλάσιον PHV. α νομὴ PAcorr.CFBHV : νομαὶ M. γ κληρονομία MPASB : κληρονόμοι C[F]HV.Θεοῦ ὀνομάζεται, συνημμένη τούτῳ διὰ πίστεως, Α καὶ τῆς τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ φυλακῆς. Εμοὶ δὲ τὸ προσκολλᾶσθαι τῷ Θεῷ ἀγαθόν ἐστι. Τὸ συνάπτεσθαι νύμφης δίκην, καὶ μηδέποτε αὐτοῦ χωρίζεσθαι. Τίθεσθαι ἐν τῷ Κυρίῳ τὴν ἐλπίδα μου. Ἔτι δὲ καὶ τὸ, Τίθεσθαι ἐπὶ Κύριον τὴν ἐλπίδα μου (71), Ιδού γὰρ ἐλπίσα; ἐπ' αὐτὸν, οὐκ ἀπέτυχον. Διὸ καὶ ἀγαθόν μοι τὸ τοιοῦτον, εἴτουν ὠφέλιμον καὶ χρήσιμον. Τοῦ ἐξαγγείλαί με πάσας τας αινέσεις σου ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιών. Ωστε σκεπα- σθέντα με διηγήσασθαι τὰς αἰνέσεις σου, εἴτουν τὰ θαυμάσιά σου, τὰ ἀξιεπαίνετα. Η καὶ ἄλλως. Ωστε ἐκθέσθαι γραφῇ τὰς ὀφειλομένας σοι αἰνέσεις · πά σας δὲ εἶπε διότι τοσαῦταί εἰσιν, ὅσαι καὶ αἱ δυνά- μεις τοῦ Θεοῦ · ἐξαιγγεῖται δὲ ταύτας ἐν ταῖς πύ- λαις τῆς Σιών, ἤτοι τῆς Ἱερουσαλήμ. Διώνυμος γὰρ Β ἡ πόλις αὕτη, οὐ μόνον Ἱερουσαλήμ, ἀλλὰ καὶ Σιὼν ἀπὸ τοῦ γειτνιάζοντας δρους προσονομαζομένη. Θυγά- τηρ δὲ Σιὼν αὕτη ἡ Σιὼν λέγεται, ὡς Υἱὸς ἀνθρώπου ὁ ἄνθρωπος, καθ᾽ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα. Ειώθασι δὲ παρὰ ταῖς πύλαις τῆς πόλεως καὶ τοῦ ναοῦ συνεδριάζε σθαι καὶ διηγεῖσθαι. ᾿Αναγωγικῶς δὲ πύλαι Σιών αἱ κατὰ τόπον Ἐκκλησίαι· δι᾿ αὐτῶν γὰρ εἴσεισί τις εἰς τὴν ἄνω Ἱερουσαλήμ. Συνέσεως τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΓ'. Περὶ μὲν τοῦ ᾿Ασάφ είρηται. Συνέσεως δὲ, ὅτι δεῖ συνέσεως τοῖς ἐντυγχάνουσι. Περὶ γὰρ τῆς ἐκ Ρωμαίων τελευταίας ἁλώσεως τῶν Ἱεροσολύμων, διέξεισιν. Εἰ γὰρ καὶ πρὸ τῶν Ρωμαίων διαφόρως ἑάλωσαν, ἀλλ᾽ οὐδὲν τοιοῦτο τέως πεπόνθασιν, οἷον ἀποβολὴν διηνεκή, ἐμπρησμὸν τοῦ ναοῦ, καὶ κατά- λυσιν οἰκιῶν, καὶ παντελῆ πόρθησιν. Καὶ τὸ φανε- ρώτερον, οὐδὲ προφήτης ἐν αὐτοῖς εἰς τὸ ἑξῆς ἐπέλει- ψεν. Απαγγέλλων δὲ ὁ ψαλμὸς τὰς τῶν Ἰουδαίων συμ- φορὰς εὐαγγελίζεται καὶ τὴν ἡμετέραν σωτηρίαν. Ινα τί, ὁ Θεὸς, ἀπώσω εἰς τέλος; Ὥστε γε- γενημένα μὲν προλέγει τὰ μέλλοντα νόμῳ προφη τείας. Αξιον δὲ θαυμάσαι τὴν ἀγαθότητα τοῦ Θεοῦ, ὅτι, προειδὼς τὴν Ἰουδαίων ἀπείθειαν, ὅμως τῇ προβλήσει τῶν ἐσομένων συμφορῶν ἀποτρέπειν αὐτοὺς πειρᾶται τῆς ἀσεβείας, καὶ τῆς κατὰ τοῦ Σωτῆρος μιαιφονίας· εἰ καὶ διὰ τὸ αὐτεξούσιον τῆς γνώμης ἀνεπίστροφοι μεμενήκασι. Φθέγγεται δὲ τοὺς λόγους ὁ προφήτης, υπεραλγῶν τοῦ λαοῦ, οἴκτιστα καὶ ἐλεεινότατα πεπονθότος. Η καὶ προσε ώπῳ τῶν συνετωτέρων ταῦτα φησίν. Οὐκ εἶπε δὲ Ἀπώσω μόνον, ἀλλὰ καὶ Εἰς τέλος· δ τὴν παν- τελή τούτων εγκατάλειψιν δηλοῖ· πρότερον μὲν γὰρ ἀπωθεῖτο αὐτοὺς, οὐκ εἰς τέλο; δὲ, ἀλλὰ διὰ τῶν προφητῶν χρόνον ῥητὸν ὥριζεν ἑκάστῃ τούτων αίχ- μαλωσία. Το δ', Ἵνα τί, δοκεῖ μὲν πευστικὸν εἶ COMMENT. IN PSALMOS. lignum, et lapidem. Ecclesia etenim sponsa Christi dicitur, eique per filem et ver man:latorum obser- vationem est conjuneta. VERS. 97. Mihi autem adharere Deo bonum est. lu sponsæ nimirum morem Deo conjungi, et nun - quain ab eo separari. Ponere in Domino spem meam. Nunquam enim concepta spe frustratus sum, quoties in eo speravi.. Bonum igitur atque utile est, ita facere. : Vers. 28. Ut annuntiem omines luudationes tuas in portis filiæ Sion. Ut tua securus protectione, narrem mirabilia omnia, quæ fecisti laude digna. Vel alias Ut scriptis meis laudes eas exponas, quæ tibi debentur. Omnes autem ideo, dixit, quo- niam Dei laudes tot sunt, quot ejus potentiæ ; ut annuntiem autem eas in portis Sion, id est in portis Jerusalemn. Duplici enim nomine appellata est ea civitas, Jerusalem nimirum, et Sion, a vicino monte. Per filiam autem Sion, ipsa Sion intelligitur, quemadmodum per Filium hominis ipse homo, juxta Hebraicum idioma. Solebant autem antiqui juxta civitatis aut templi portas, concilia ac cœtus hominum congregare, et illis quæcunque nova contingebant narrare. Juxta anagogen per portas Sion, particulares Ecclesias intelligimus, quæ in variis sunt orbis partibus. Per eas etenim ut per portas quasdam ingredimur in supernam Jerusalem* Intelligentiæ ipsi Asaph. PSALMUS LXXIII. De Asaph alibi dictum est. Intelligentiæ autem ideo dixit, quia multa lectori opus est intelligentia. Ea enim in hoc psalmo tractantur, quæ ad ultimam C Judzorum captivitatem, atque ad illam Jerusalem destructionem pertinent, quæ a Romanis facta est, Nain etsi antea a variis ſuerint sæpenumero capti- vati nationibus, nunquam tamen tanta eis, ut tune, accidit calamitas. Nam et in perpetuum abjecti sunt, et incensum est templum, et destructæ do- mus, et omnia depopulata, quodque malorum omnium illius gentis evidentius signum est, nullus deinceps inter eos Propheta exstitit. Illud autem ani- x:advertendum est, quod dum hic psalmus Judæorum annuntiat calamitates, fidelium una prædicit salutem. D ” Vers. 1. Utquid, Deus, repulisti in finem? Pro- phetarum more, narrat, ut jam facta, quæ futura erant. Dignum est autem ut admiremur bonitatein Dei, qui calamitatum prædictione a tanta illos nite- batur sævitia atque impietate avertere, qua adver- sus Salvatorem usuri erant, tametsi ob arbitrii libertatem, quam homini Deus dedit, illi in pravitate sua immutabiles perstiterint. Hos etiam sermones summo cum dolore Propheta enuntiat, populi vicem plorans, qui gravissima quædam ac misera- bilia passus erat. Possumus aliter intelligere hæc verba, ut ex prudentiorum Judæorum persona dicta sint : nec tantum Repulisti, dicit, sed In finem repulisti, quod omnimodam prorsus destructionem significat. Nan etsi prius eos sæpe repulerat, non tamen in ßnem. Unicuique enim captivitati certum Varia lectiones. (74) Repete ἀγαθόν ἐστι.
12 Repay our neighbours sevenfold in their bosom the reproach with which they reproached you, O Lord. ‘Sevenfold’ is what the Hebrew scripture calls ‘many times’, just as it calls what is many ‘seven’. ‘Reproach’ is what he calls the disparagement. ‘In their bosom’ is in the sense of, ‘ever with them’, ‘ineradicably’. 13α But we are your people and the sheep of your pasture. Even though we have erred. His commandments are God’s pasture. 13β We shall confess you in return, O God, to the age. If you will hear us, in return for this salvation we shall give thanks to you eternally. Or else simply, ‘we shall give thanks’, with the words/preposition ‘in return’ being re- dundant. 13γ To generation and generation we shall proclaim your praise. To every generation. ‘Praise’, namely, that for the benefactions and assistance. Thus the psalm is interpreted according to the historical sense. It was also fitting, how- ever, for those Christians being persecuted by tyrants. In relation to them, the ‘nations’ are the tyrants and simply all who are fighting against Christians; the Christians are Christ’s inheritance as was said previously in the first psalm. His temple is the one in each locality, and every city of Christians is ‘Jerusalem’. The bodies of the martyrs are the ‘carcasses’ and what follows is taken in a conformable sense. The Christians are ‘Jacob’ as we have often said. Pss 13.[7β], The Hebrews are our neighbours, their Scripture being allotted to us also as pasture, and as 76.[16] approaching us more than the other nations in faith; the heretics are also our neighbours as approaching us in the greater part of doctrines. That they disparaged Christ can be said of those heretics who blasphemed either against his divinity, such as Sabellius and Arius, or against his humanity, such as Apollinaris and Nestorius. 79 Psalm 79 1 Towards fulfilment; for those who will be changed; a testimony; belonging to Asaph; a psalm for the Assyrian. ‘Towards fulfilment’ is not only on account of the prophecies borne in it, as we have often said, but also on account of the psalm alluding to the end of the good fortune of the Jews. For it prophesies the siege, the captivity and all they suffered under the Babylonians, who imposed on them an end to their previous prosperity, namely, a cutting off.
Psalmus CIII
PG 128:1018Ψαλμός 79 — Psalm 79
PG 128:831Tὸ δὲ, ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθησομένων, καὶ ἄλλοις τῶν προλαβόντων ψαλμῶν ἐπιγέγραπται, πανταχοῦ δὲ μεταβολὴν πραγμάτων σημαίνει. Pss 44, 68 Μαρτύριον δὲ, ὅτι διαμαρτύρεται, εἴτουν | ἀναγγέλλει τὰς ἐσομένας συμφορὰς, εἴ πως σωφρονέστεροι τῷ φόβῳ γένωνται ᾽Ιουδαῖοι. Περὶ δὲ τοῦ Ἀσὰφ προείρηται. Tὸ δὲ, ὑπὲρ τοῦ Ἀσσυρίου, ἀντὶ τοῦ, περὶ τοῦ Ἀσσυρίου, λέγει δὲ, τὸν Βαβυλώνιον Ναβουχοδονόσορ, ὡς ἐξ Ἀσσυρίων ἕλκοντα τὸ γένος· περὶ τοῦ Ἀσσυρίου δὲ, ἤγουν περὶ ὧν ἐποίησεν ᾽Ιουδαίοις.
‘For those who will be changed’ is also inscribed above others of the previous psalms and everywhere indicates a change of circumstances. Pss 44, 68 And ‘a testimony’ because it invokes witness of, that is, it proclaims, the coming calami- ties, in case the Jews might somehow become more temperate. About Asaph we have spoken previously. ‘For the Assyrian’ is in the sense of, ‘about the Assyrian’, meaning Nebuchadnezzar the Babylonian, who drew his stock from the Assyrians. About the Assyrian, namely, about what he did to the Jews.
α Ὁ ποιμαίνων τὸν ᾽Ισραὴλ, πρόσχες. ᾽Ισραὴλ, ἢ τὸν πατριάρχην ᾽Ιακὼβ λέγει, διότι ὑπέσχετο αὐτῷ ὁ Θεὸς συνεῖναι καὶ φυλάττειν αὐτὸν, ἢ τὸν ἐξ ἐκείνου καταγόμενον λαόν. Εἴρηται γὰρ ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ, ὅτι Καὶ ἀνήγαγεν αὐτοὺς ὡσεὶ ποίμνιον ἐν ἐρήμῳ. Tὸ δὲ, ὁ ποιμαίνων, ἀντὶ τοῦ, ὁ ποιμάνας· ὁμοίως δὲ καὶ τὸ ἑξῆς, ὁ ὁδηγήσας. Ἐσχημάτισται γὰρ ὁ ψαλμὸς εἰς πρόσωπον τῶν τηνικαῦτα διαδράντων τὸν θάνατον.
2α Give heed, O you, the one who shepherds Israel. ‘Israel’ is what he calls either the patriarch Jacob, because God promised him he would be with him and guard him, or else the people descended from him. Indeed, it is said in the psalm before this, And he led them in the desert like a flock. ‘The one that shepherds’ in the sense of, ‘the one who shepherded’, and similarly with the next verse, ‘the one who guided’. The psalm indeed was cast in the person of those who at that time had escaped death.
β Ὁ ὁδηγῶν ὡσεὶ πρόβατον τὸν ᾽Ιωσήφ. ᾽Ιωσὴφ πάλιν, ἢ αὐτὸν ἐκεῖνον τὸν ᾽Ιωσὴφ ὀνομάζει, διότι ὁ Θεὸς αὐτὸν ἐν πᾶσιν ἐχειραγώγει κινδυνεύοντα, γέγραπται γὰρ, ὅτι Καὶ ἦν Κύριος μετὰ ᾽Ιωσὴφ, ἢ τὸν δηλωθέντα λαόν· πατέρα γὰρ ὅλου τοῦ λαοῦ, καὶ τὸν ᾽Ιωσὴφ καλεῖ, ὡς καὶ ἐν τῷ οϛ΄ ψαλμῷ φησι, Τοὺς υἱοὺς ᾽Ιακὼβ καὶ ᾽Ιωσὴφ, ὅπου καὶ τὴν ἐξήγησιν εὑρήσεις. γ-α Ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβὶμ, ἐμφάνηθι ἐναντίον Ἐφραὶμ καὶ Βενιαμὶν καὶ Μανασσῆ. Ἐντειλάμενος ὁ Θεὸς τῷ Μωυσῇ ποιῆσαι δύο Χερουβὶμ χρυσᾶ, τορευτὰ, καὶ ἐπιθεῖναι ἐξ ἀμφοτέρων τῶν μερῶν τοῦ ἱλαστηρίου, εἴρηκεν ὅτι Γνωσθήσομαί σοι ἐκεῖθεν, καὶ λαλήσω σοι ἄνωθεν τοῦ ἱλαστηρίου, ἀνὰ μέσον τῶν δύο Χερουβίμ· ὁ καθήμενος οὖν φησιν, ἀντὶ τοῦ, ὁ ἱδρυόμενος ἐπάνω τῶν Χερουβὶμ ἐν τῷ ὁμιλεῖν. Ἐμφάνηθι δὲ, εἴτουν γνώσθητι, ὅτι ἦλθες βοηθὸς ἐνώπιον τῶν ὑπολελειμμένων, οὓς ὠνόμασεν Ἐφραὶμ καὶ Βενιαμὶν καὶ Μανασσῆν. Ἐπεὶ γὰρ τοῦ ᾽Ιωσὴφ ἐμνήσθη, εἰκότως ἐπεμνήσθη καὶ τῶν φιλτάτων δύο υἱῶν αὐτοῦ, Ἐφραὶμ καὶ Μανασσῆ, καὶ τοῦ ἠγαπημένου αὐτῷ ἀδελφοῦ Βενιαμὶν, ὡς μόνου ὁμομητρίου. Καὶ ἀπὸ τούτων, τὸν λαὸν ὠνόμασεν, ἵνα διὰ τὴν ἀρετὴν τοῦ ᾽Ιωσὴφ, ἐπικαμφθῇ ὁ Θεὸς τῷ γένει τῶν τέκνων καὶ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ. Χρὴ δὲ γινώσκειν, ὅτι εἰ καὶ πρεσβύτερος υἱὸς ὁ Μανασσῆς ἦν, ἀλλ’ οὖν ὁ Μωυσῆς πανταχοῦ τὸν Ἐφραὶμ προτίθησιν, ὡς παρὰ τοῦ ᾽Ιακὼβ προτιμηθέντα καὶ μᾶλλον εὐλογηθέντα, καὶ συζεύγνυσιν ἀεὶ τοῖς υἱοῖς τοῦ ᾽Ιωσὴφ τὸν Βενιαμὶν, ὡς οἰκεῖον καὶ α Μανασσῆν MPASH : Μανασσῆ CFBV.
2β The one who guides Joseph like a sheep. ‘Joseph’ in turn is what he names either Joseph himself, because God used to guide him in everything when in danger, for it is written, And the Lord was with Joseph, or else the afore- mentioned people, for he also calls Joseph the father of the whole people, as he says in the seventy-sixth psalm, The sons of Jacob and of Joseph, where you will also find the explanation. 2γ-3α You, the one who is seated on the Cherubim, appear before Ephraim and Benjamin and Manasseh. When God commanded Moses to make two golden Cherubim worked in relief and to place them on either side of the propitiatory, he said, And I shall be known to you from there and I shall speak to you from above the propitiatory in between the two Cherubim. He therefore says ‘the one who sits’, in the sense of, ‘the one who is settled above the Cherubim when he speaks’. ‘Appear’, namely, make known that you have come as an adjutant before those who are left remaining, whom he called Ephraim and Benjamin and Manasseh. For since he mentioned Joseph, he then appropriately mentioned his two dearest sons, Ephraim and Manasseh, and his beloved brother Benjamin, who alone was from the same mother. And by these, he named the people, so that through Joseph’s virtue God might be moved to pity on the race of his children and brother. It should be known that although Manasseh was the elder son, Moses nonetheless always places Ephraim first as having been preferred by Jacob and more greatly blessed, and conjoins
PG 128:833αὐτὸν τῷ ᾽Ιωσὴφ διὰ τὸ ὁμομήτριον καὶ ὡς εὐθὺς μετὰ τὸν ᾽Ιωσὴφ γεννηθέντα· τῷ Μωυσῇ δὲ καὶ ὁ Δαυὶδ νῦν κατηκολούθησεν. Ἐπεὶ δὲ, τῆς τοῦ Λευὶ φυλῆς τῇ λατρείᾳ τοῦ Θεοῦ ἀφορισθείσης, ἀντὶ ταύτης παρελήφθη ἡ τοῦ Μανασσῆ εἰς τὸ στρατεύεσθαι, εἰκότως νῦν τελευταία τέτακται, ὡς ἐξ ἡμισείας οὖσα φυλὴ καὶ ὡς ἀσθενεστέρα τῆς Βενιαμίτιδος, ὥσπερ δὴ κἀκείνη τῆς Ἐφραιμίτιδος. Ἄλλως τε δὲ καὶ αἱ φυλαὶ αὗται τολμηρότεραι τῶν ἄλλων ἦσαν· εἰς τιμὴν δὲ τοῦ ᾽Ιωσὴφ οἱ δύο υἱοὶ αὐτοῦ φύλαρχοι γεγόνασιν.δυσωπητικόν τε καὶ οἰκτιόν. Α ναι καὶ αἰτιολογικὸν, ἔστι δὲ παρὰ τοῖ; Εβραίες Ωργίσθῃ ὁ θυμός σου ἐπὶ πρόβατα νομῆς σου. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον πάλιν τὸ, Ἵνα τί. Περί δὲ ὀργῆς καὶ θυμοῦ εἴρηται ἡμῖν ἐν ἀρχῇ τοῦ ς' ψαλμοῦ. Πρόβατα δὲ ὁ λαός· νομὴ δὲ θεία τὰ ἱερὰ λόγια τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς· οἷς οἱ κατὰ Θεὸν ζῶντες ἀεὶ τρέφονται τὰς ψυχάς. Μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτήσω ἀπ' ἀρχῆς. Ἀντὶ τοῦ, ἣν ἐκτήσω, ὡς κτῆμα · ἀπ' ἀρχῆς δὲ ἀντὶ τοῦ Πρῶτον. Αἰνίττεται δὲ, ὅτι καὶ Εt ἄλλην ὑστέραν κτήσεται· φημὶ δὲ τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν. πειν κατεσκή· νωσας, Ελυτρώσω ῥάβδον κληρονομίας σου. Καταλέ- γει τὰς προτέρας εὐεργεσίας. Δηλοῖ δὲ ἡ ῥάβδος τὴν βασιλείαν, ὡς καὶ ἐν τῷ μδ ψαλμῷ προείρη ται. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, ῥάβδον κληρονομίας σου, σκῆ- πτρον κληρουχίας σου ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας. Λέ γεῖ δὲ τὴν βασιλείαν τῶν Εβραίων, ἤτοι τὸν βασι λευόμενον λαόν. Κληρονομία δὲ οὗτοι τοῦ Θεοῦ, ἔτι, φησὶ Μωϋσῆ;, Εγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ιακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. Ελυτρώσατο δὲ τούτους διαφόρως ἐκ πολέμων καὶ αἰχμαλωσίας. *Ορος Σιὼν τοῦτο ὁ κατεσκήνωσας ἐν αὐτῷ. Τὸ ὄρος Σιὼν τὸ πολυύμνητον τοῦτό ἐστιν, ἐν ᾧ κατεσκήνωσας τὴν δηλωθεῖσαν ῥάβδον τῆς κληρονο μίας σου *, ἐν ᾧ κατεσκήνωσας σύ. Τὸ δὲ Εν αὐτῷ περιττόν, καθ᾽ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ἢ Ἐν ᾧ αὐτῷ, ὡς τὸ, Οὗ ἀρᾶς τὸ στόμα αὐτοῦ γέμει. Προβάλλεται δὲ ὄρος εἰς δυσωπίαν, ὡς ἀνατεθειμέν νον Θεῷ. Επαρον τὰς χεῖράς σου ἐπὶ τὰς ὑπερηματίας αὐτῶν εἰς τέλος. Κατάβαλε τὰς ἐπάρσεις τῶν ἐχ θρῶν τέλεον. Ελόντες γὰρ τὴν Ἱερουσαλήμ, ἀλα ζονικώτεροι γεγόνασι, καὶ ἀνοήτως ἐφυσήθησαν κατὰ σοῦ. ῎Επαρον δὲ τὰς χεῖράς σου, εἶπεν, ἐκ μεταφορᾶς τῶν κινούντων τὰς χεῖρας αὐτῶν, εἰς τὸ καταβαλεῖν τὸν ἐχθρόν. *Όσα ἐπονηρεύσατο ὁ ἐχθρὸς ἐν τῷ ἁγίῳ σου. Εχθρὸν μὲν τὸν Τίτον λέγει, ἅγιον δὲ τὸν ναὸν, εἰς ὃν πολλὰ παροινήσας, πολυτρόπως αὐτὸν ἐξ- έτριψε. Τὸ δὲ, "Ὅσα, ἀντὶ τοῦ Φεῦ, πόσα! Καὶ ἐνεκαυχήσαντο οἱ μισοῦντές σε ἐν μέσῳ τῆς ἑορτῆς σου. Ἑορτὴν ἐνταῦθα τὴν τοῦ Πάσχα λέγει. Εν μέσῃ γὰρ ταύτῃ τὴν Ἱερουσαλήμ ὁ Τί τος επολιόρκησεν, ἑορτάζοντας αὐτοὺς ἑλών. Καὶ ὅρα ὅπως ἐν τῇ ἑορτῇ τοῦ Πάσχα τὸν Σωτῆρα σταυ φώσαντες ἐν αὐτῇ καὶ αὐτοὶ δίκα; ἀπῃτήθησαν. EUTHYMII ZIGABEŅI tempus per prophetas statuerat. Illa autem verba : Ut quid? interrogativa quidem esse videntur, et rationem indagare, sed justa usum Hebraici idio- matis divinam misericordiam conciliant. Iratus est furor tuus, super ores pascue tuæ. A communi sensu rursus sumendum est, Ut quid ? De ira autem, et furore Dei, in sexti psalmi prin- cipio dictum est. Per oves etiam, ipsum populum intellige, et per pascua, sacra Scripturæ eloquia, quibus animas suas illi omnes nutrire solent, qui secundum legem Dei vivunt. VERS. 2. Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Quam, inquit, congregationem B ab initio, hoc est, olim, ac primo, ut possessionem, quamdam habuisti. subsignare videtur quod aliam ex gentibus Ecclesiam possessurus sit. Redemisti virgam hereditatis tue. Priora connu- merat beneficia. Per virgam autem, regia dignitas significatur, seu ipsum regnum, ut psalmo dictum est. Aquila pro virga hæreditatis, Sceptrum dixit sortitionis. Hebræorum autem regnum intel- ligit, vel etiam populum ipsum, sul rege consti- tutum, qui hæreditas Domini dictus est, quia, ut ait Moyses, facia est pars Donini populus ejus Jacob, funiculum hæreditalis ejus, Israel s. Rede- nit autem eos Deus sæpenumero ex bellis, atque captivitatibus. Mons Sion, hic est, in quo habitasti in eo. Mons Sion ille celeberrimus hic est, in quo fecit Deus prædictam hæreditatis suæ virgam habitare. Vel, In quo tu habitasi. (Dictio enimn Græca, utramque interpretationem recipit.) Et quod ait, In eo, expone, ut diximus alibi, exponentes illum versiculum : Cujus maledictione os ejus plenum est. Et præmittit Propheta inter prima verba montis memoriam, ut dedicati Deo montis comnie - moratione illum sibi magis redderet benevolum. VERS. 3. Leva manus tuas in superbias eorum in finem. Destruas prorsus, ait, inimicorum elationes, qui capta Jerusalem procaciores effecti sunt, ac magis temerarii, et insipienter adversus te inflati. Lera autem manus tuas, ex metaphora eorum dictam est, qui manus in altum tollunt, ut verbe- ribus inimieum dejiciant. Quanta malignatus est inimicus in sancto tuo. Per inimicum, Titum imperatorem intelligit; et per sanctum, templum ipsum, quod ab illo tandem destructum est, postquam multa alia nefanda sce- era in eo patrasset. Quanta autem dixit, pro llen, quanta ! VERS. 4. Et gloriati sunt, qui oderunt te in medio solemnitatis tuæ. Paschæ festivitatem intelligit. In illius cuim solemnitatis mcdio, Titus obse«lit Jeru- salem, ct Judæɔs festivitatem illam celebrantes captivos fecit. Considera autem, quo pacto in Paschatis solemnitate Judæi pœnas dederint, in qua Dominum crucifigentes tam immensum scelus patrarant. » Deut. xxxii, 9. & C D
Benjamin with the sons of Joseph as also being close to Joseph on account of their common mother and as having been born immediately after Joseph. And David now follows Moses. And since, with the tribe of Levi having been set apart for the worship of God, the tribe of Manasseh was taken in its place to bear arms, it is now appropriately placed last as being half a tribe and as weaker than that of Benjamin, just as in turn that of Benjamin was weaker than that of Ephraim. Moreover, these tribes were bolder than the others, and in honour of Joseph both of his sons became leaders of tribes.
β Ἐξέγειρον τὴν δυναστείαν σου καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς. Ἐξανάστησον τὴν ὑπερφερῆ δύναμίν σου εἰς ἀντίληψιν ἡμῶν, καθεύδουσαν τῇ μακροθυμίᾳ. Εἴρηται δὲ ἡμῖν διαφόρως ὅτι τὰς ἀνθρωπίνας ἐνεργείας καὶ τὰ πάθη, ἡ Ἑβραῒς γραφὴ τῷ Θεῷ περιτίθησι, παχύτερον διαλεγομένη διὰ τὴν τῶν Ἑβραίων παχύτητα. Καὶ περιττὸν ἐφ’ ἑκάστης λέξεως τοιαύτης τὰ αὐτὰ λέγειν, διὸ χρὴ τῷ κανόνι τούτῳ χρῆσθαι δι’ ὅλων τῶν ὁμοιοτρόπων. |δυσωπητικόν τε καὶ οἰκτιόν. Α ναι καὶ αἰτιολογικὸν, ἔστι δὲ παρὰ τοῖ; Εβραίες Ωργίσθῃ ὁ θυμός σου ἐπὶ πρόβατα νομῆς σου. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον πάλιν τὸ, Ἵνα τί. Περί δὲ ὀργῆς καὶ θυμοῦ εἴρηται ἡμῖν ἐν ἀρχῇ τοῦ ς' ψαλμοῦ. Πρόβατα δὲ ὁ λαός· νομὴ δὲ θεία τὰ ἱερὰ λόγια τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς· οἷς οἱ κατὰ Θεὸν ζῶντες ἀεὶ τρέφονται τὰς ψυχάς. Μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτήσω ἀπ' ἀρχῆς. Ἀντὶ τοῦ, ἣν ἐκτήσω, ὡς κτῆμα · ἀπ' ἀρχῆς δὲ ἀντὶ τοῦ Πρῶτον. Αἰνίττεται δὲ, ὅτι καὶ Εt ἄλλην ὑστέραν κτήσεται· φημὶ δὲ τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν. πειν κατεσκή· νωσας, Ελυτρώσω ῥάβδον κληρονομίας σου. Καταλέ- γει τὰς προτέρας εὐεργεσίας. Δηλοῖ δὲ ἡ ῥάβδος τὴν βασιλείαν, ὡς καὶ ἐν τῷ μδ ψαλμῷ προείρη ται. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, ῥάβδον κληρονομίας σου, σκῆ- πτρον κληρουχίας σου ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας. Λέ γεῖ δὲ τὴν βασιλείαν τῶν Εβραίων, ἤτοι τὸν βασι λευόμενον λαόν. Κληρονομία δὲ οὗτοι τοῦ Θεοῦ, ἔτι, φησὶ Μωϋσῆ;, Εγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ιακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. Ελυτρώσατο δὲ τούτους διαφόρως ἐκ πολέμων καὶ αἰχμαλωσίας. *Ορος Σιὼν τοῦτο ὁ κατεσκήνωσας ἐν αὐτῷ. Τὸ ὄρος Σιὼν τὸ πολυύμνητον τοῦτό ἐστιν, ἐν ᾧ κατεσκήνωσας τὴν δηλωθεῖσαν ῥάβδον τῆς κληρονο μίας σου *, ἐν ᾧ κατεσκήνωσας σύ. Τὸ δὲ Εν αὐτῷ περιττόν, καθ᾽ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ἢ Ἐν ᾧ αὐτῷ, ὡς τὸ, Οὗ ἀρᾶς τὸ στόμα αὐτοῦ γέμει. Προβάλλεται δὲ ὄρος εἰς δυσωπίαν, ὡς ἀνατεθειμέν νον Θεῷ. Επαρον τὰς χεῖράς σου ἐπὶ τὰς ὑπερηματίας αὐτῶν εἰς τέλος. Κατάβαλε τὰς ἐπάρσεις τῶν ἐχ θρῶν τέλεον. Ελόντες γὰρ τὴν Ἱερουσαλήμ, ἀλα ζονικώτεροι γεγόνασι, καὶ ἀνοήτως ἐφυσήθησαν κατὰ σοῦ. ῎Επαρον δὲ τὰς χεῖράς σου, εἶπεν, ἐκ μεταφορᾶς τῶν κινούντων τὰς χεῖρας αὐτῶν, εἰς τὸ καταβαλεῖν τὸν ἐχθρόν. *Όσα ἐπονηρεύσατο ὁ ἐχθρὸς ἐν τῷ ἁγίῳ σου. Εχθρὸν μὲν τὸν Τίτον λέγει, ἅγιον δὲ τὸν ναὸν, εἰς ὃν πολλὰ παροινήσας, πολυτρόπως αὐτὸν ἐξ- έτριψε. Τὸ δὲ, "Ὅσα, ἀντὶ τοῦ Φεῦ, πόσα! Καὶ ἐνεκαυχήσαντο οἱ μισοῦντές σε ἐν μέσῳ τῆς ἑορτῆς σου. Ἑορτὴν ἐνταῦθα τὴν τοῦ Πάσχα λέγει. Εν μέσῃ γὰρ ταύτῃ τὴν Ἱερουσαλήμ ὁ Τί τος επολιόρκησεν, ἑορτάζοντας αὐτοὺς ἑλών. Καὶ ὅρα ὅπως ἐν τῇ ἑορτῇ τοῦ Πάσχα τὸν Σωτῆρα σταυ φώσαντες ἐν αὐτῇ καὶ αὐτοὶ δίκα; ἀπῃτήθησαν. EUTHYMII ZIGABEŅI tempus per prophetas statuerat. Illa autem verba : Ut quid? interrogativa quidem esse videntur, et rationem indagare, sed justa usum Hebraici idio- matis divinam misericordiam conciliant. Iratus est furor tuus, super ores pascue tuæ. A communi sensu rursus sumendum est, Ut quid ? De ira autem, et furore Dei, in sexti psalmi prin- cipio dictum est. Per oves etiam, ipsum populum intellige, et per pascua, sacra Scripturæ eloquia, quibus animas suas illi omnes nutrire solent, qui secundum legem Dei vivunt. VERS. 2. Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Quam, inquit, congregationem B ab initio, hoc est, olim, ac primo, ut possessionem, quamdam habuisti. subsignare videtur quod aliam ex gentibus Ecclesiam possessurus sit. Redemisti virgam hereditatis tue. Priora connu- merat beneficia. Per virgam autem, regia dignitas significatur, seu ipsum regnum, ut psalmo dictum est. Aquila pro virga hæreditatis, Sceptrum dixit sortitionis. Hebræorum autem regnum intel- ligit, vel etiam populum ipsum, sul rege consti- tutum, qui hæreditas Domini dictus est, quia, ut ait Moyses, facia est pars Donini populus ejus Jacob, funiculum hæreditalis ejus, Israel s. Rede- nit autem eos Deus sæpenumero ex bellis, atque captivitatibus. Mons Sion, hic est, in quo habitasti in eo. Mons Sion ille celeberrimus hic est, in quo fecit Deus prædictam hæreditatis suæ virgam habitare. Vel, In quo tu habitasi. (Dictio enimn Græca, utramque interpretationem recipit.) Et quod ait, In eo, expone, ut diximus alibi, exponentes illum versiculum : Cujus maledictione os ejus plenum est. Et præmittit Propheta inter prima verba montis memoriam, ut dedicati Deo montis comnie - moratione illum sibi magis redderet benevolum. VERS. 3. Leva manus tuas in superbias eorum in finem. Destruas prorsus, ait, inimicorum elationes, qui capta Jerusalem procaciores effecti sunt, ac magis temerarii, et insipienter adversus te inflati. Lera autem manus tuas, ex metaphora eorum dictam est, qui manus in altum tollunt, ut verbe- ribus inimieum dejiciant. Quanta malignatus est inimicus in sancto tuo. Per inimicum, Titum imperatorem intelligit; et per sanctum, templum ipsum, quod ab illo tandem destructum est, postquam multa alia nefanda sce- era in eo patrasset. Quanta autem dixit, pro llen, quanta ! VERS. 4. Et gloriati sunt, qui oderunt te in medio solemnitatis tuæ. Paschæ festivitatem intelligit. In illius cuim solemnitatis mcdio, Titus obse«lit Jeru- salem, ct Judæɔs festivitatem illam celebrantes captivos fecit. Considera autem, quo pacto in Paschatis solemnitate Judæi pœnas dederint, in qua Dominum crucifigentes tam immensum scelus patrarant. » Deut. xxxii, 9. & C D
3β Arouse your irresistible power and come to save us. Wake up your surpassing power, now sleeping in long forbearance, to help us. We have said on various occasions that Hebrew scripture ascribes human actions and suf- ferings to God, speaking in a coarser manner on account of the coarseness of the Hebrews. And it is superfluous to say the same things at each such word, and so it is necessary to apply this rule in all similar figures.
α Ὁ Θεὸς, ἐπίστρεψον ἡμᾶς. Ἀπὸ θλίψεως εἰς χαρὰν, ἢ ἀπὸ φυγῆς εἰς ἀντίστασιν, ἢ ἀπὸ δουλείας εἰς ἐλευθερίαν, ἢ ἀπὸ τῆς ξένης ἐπὶ τὴν πατρίδα. Ἢ ἐπίστρεψον ἡμᾶς πρὸς σὲ, συνεργῶν εἰς τὰ σὰ θελήματα. Ἐπιστράφητε γὰρ, φησὶ, πρός με, καὶ ἐπιστραφήσομαι πρὸς ὑμᾶς.δυσωπητικόν τε καὶ οἰκτιόν. Α ναι καὶ αἰτιολογικὸν, ἔστι δὲ παρὰ τοῖ; Εβραίες Ωργίσθῃ ὁ θυμός σου ἐπὶ πρόβατα νομῆς σου. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον πάλιν τὸ, Ἵνα τί. Περί δὲ ὀργῆς καὶ θυμοῦ εἴρηται ἡμῖν ἐν ἀρχῇ τοῦ ς' ψαλμοῦ. Πρόβατα δὲ ὁ λαός· νομὴ δὲ θεία τὰ ἱερὰ λόγια τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς· οἷς οἱ κατὰ Θεὸν ζῶντες ἀεὶ τρέφονται τὰς ψυχάς. Μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτήσω ἀπ' ἀρχῆς. Ἀντὶ τοῦ, ἣν ἐκτήσω, ὡς κτῆμα · ἀπ' ἀρχῆς δὲ ἀντὶ τοῦ Πρῶτον. Αἰνίττεται δὲ, ὅτι καὶ Εt ἄλλην ὑστέραν κτήσεται· φημὶ δὲ τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν. πειν κατεσκή· νωσας, Ελυτρώσω ῥάβδον κληρονομίας σου. Καταλέ- γει τὰς προτέρας εὐεργεσίας. Δηλοῖ δὲ ἡ ῥάβδος τὴν βασιλείαν, ὡς καὶ ἐν τῷ μδ ψαλμῷ προείρη ται. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, ῥάβδον κληρονομίας σου, σκῆ- πτρον κληρουχίας σου ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας. Λέ γεῖ δὲ τὴν βασιλείαν τῶν Εβραίων, ἤτοι τὸν βασι λευόμενον λαόν. Κληρονομία δὲ οὗτοι τοῦ Θεοῦ, ἔτι, φησὶ Μωϋσῆ;, Εγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ιακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. Ελυτρώσατο δὲ τούτους διαφόρως ἐκ πολέμων καὶ αἰχμαλωσίας. *Ορος Σιὼν τοῦτο ὁ κατεσκήνωσας ἐν αὐτῷ. Τὸ ὄρος Σιὼν τὸ πολυύμνητον τοῦτό ἐστιν, ἐν ᾧ κατεσκήνωσας τὴν δηλωθεῖσαν ῥάβδον τῆς κληρονο μίας σου *, ἐν ᾧ κατεσκήνωσας σύ. Τὸ δὲ Εν αὐτῷ περιττόν, καθ᾽ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ἢ Ἐν ᾧ αὐτῷ, ὡς τὸ, Οὗ ἀρᾶς τὸ στόμα αὐτοῦ γέμει. Προβάλλεται δὲ ὄρος εἰς δυσωπίαν, ὡς ἀνατεθειμέν νον Θεῷ. Επαρον τὰς χεῖράς σου ἐπὶ τὰς ὑπερηματίας αὐτῶν εἰς τέλος. Κατάβαλε τὰς ἐπάρσεις τῶν ἐχ θρῶν τέλεον. Ελόντες γὰρ τὴν Ἱερουσαλήμ, ἀλα ζονικώτεροι γεγόνασι, καὶ ἀνοήτως ἐφυσήθησαν κατὰ σοῦ. ῎Επαρον δὲ τὰς χεῖράς σου, εἶπεν, ἐκ μεταφορᾶς τῶν κινούντων τὰς χεῖρας αὐτῶν, εἰς τὸ καταβαλεῖν τὸν ἐχθρόν. *Όσα ἐπονηρεύσατο ὁ ἐχθρὸς ἐν τῷ ἁγίῳ σου. Εχθρὸν μὲν τὸν Τίτον λέγει, ἅγιον δὲ τὸν ναὸν, εἰς ὃν πολλὰ παροινήσας, πολυτρόπως αὐτὸν ἐξ- έτριψε. Τὸ δὲ, "Ὅσα, ἀντὶ τοῦ Φεῦ, πόσα! Καὶ ἐνεκαυχήσαντο οἱ μισοῦντές σε ἐν μέσῳ τῆς ἑορτῆς σου. Ἑορτὴν ἐνταῦθα τὴν τοῦ Πάσχα λέγει. Εν μέσῃ γὰρ ταύτῃ τὴν Ἱερουσαλήμ ὁ Τί τος επολιόρκησεν, ἑορτάζοντας αὐτοὺς ἑλών. Καὶ ὅρα ὅπως ἐν τῇ ἑορτῇ τοῦ Πάσχα τὸν Σωτῆρα σταυ φώσαντες ἐν αὐτῇ καὶ αὐτοὶ δίκα; ἀπῃτήθησαν. EUTHYMII ZIGABEŅI tempus per prophetas statuerat. Illa autem verba : Ut quid? interrogativa quidem esse videntur, et rationem indagare, sed justa usum Hebraici idio- matis divinam misericordiam conciliant. Iratus est furor tuus, super ores pascue tuæ. A communi sensu rursus sumendum est, Ut quid ? De ira autem, et furore Dei, in sexti psalmi prin- cipio dictum est. Per oves etiam, ipsum populum intellige, et per pascua, sacra Scripturæ eloquia, quibus animas suas illi omnes nutrire solent, qui secundum legem Dei vivunt. VERS. 2. Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Quam, inquit, congregationem B ab initio, hoc est, olim, ac primo, ut possessionem, quamdam habuisti. subsignare videtur quod aliam ex gentibus Ecclesiam possessurus sit. Redemisti virgam hereditatis tue. Priora connu- merat beneficia. Per virgam autem, regia dignitas significatur, seu ipsum regnum, ut psalmo dictum est. Aquila pro virga hæreditatis, Sceptrum dixit sortitionis. Hebræorum autem regnum intel- ligit, vel etiam populum ipsum, sul rege consti- tutum, qui hæreditas Domini dictus est, quia, ut ait Moyses, facia est pars Donini populus ejus Jacob, funiculum hæreditalis ejus, Israel s. Rede- nit autem eos Deus sæpenumero ex bellis, atque captivitatibus. Mons Sion, hic est, in quo habitasti in eo. Mons Sion ille celeberrimus hic est, in quo fecit Deus prædictam hæreditatis suæ virgam habitare. Vel, In quo tu habitasi. (Dictio enimn Græca, utramque interpretationem recipit.) Et quod ait, In eo, expone, ut diximus alibi, exponentes illum versiculum : Cujus maledictione os ejus plenum est. Et præmittit Propheta inter prima verba montis memoriam, ut dedicati Deo montis comnie - moratione illum sibi magis redderet benevolum. VERS. 3. Leva manus tuas in superbias eorum in finem. Destruas prorsus, ait, inimicorum elationes, qui capta Jerusalem procaciores effecti sunt, ac magis temerarii, et insipienter adversus te inflati. Lera autem manus tuas, ex metaphora eorum dictam est, qui manus in altum tollunt, ut verbe- ribus inimieum dejiciant. Quanta malignatus est inimicus in sancto tuo. Per inimicum, Titum imperatorem intelligit; et per sanctum, templum ipsum, quod ab illo tandem destructum est, postquam multa alia nefanda sce- era in eo patrasset. Quanta autem dixit, pro llen, quanta ! VERS. 4. Et gloriati sunt, qui oderunt te in medio solemnitatis tuæ. Paschæ festivitatem intelligit. In illius cuim solemnitatis mcdio, Titus obse«lit Jeru- salem, ct Judæɔs festivitatem illam celebrantes captivos fecit. Considera autem, quo pacto in Paschatis solemnitate Judæi pœnas dederint, in qua Dominum crucifigentes tam immensum scelus patrarant. » Deut. xxxii, 9. & C D
4α Turn us back, O God. From sorrow to joy, or from flight to resistance, or from slavery to freedom, or from a foreign land to our fatherland. Or else, turn us back towards you, working together with us towards what you will. For it is written, Be turned back to me and I shall be turned back to you.
β Καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα. Ἐμφάνισον μόνον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ ἀρκεῖ τοῦτο πρὸς σωτηρίαν ἡμῖν. Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος· ἀριστέως γὰρ ἐπιφανέντος, οἱ μὲν οἰκεῖοι ἀναθαῤῥοῦσιν, οἱ δὲ πολέμιοι τρέπονται.δυσωπητικόν τε καὶ οἰκτιόν. Α ναι καὶ αἰτιολογικὸν, ἔστι δὲ παρὰ τοῖ; Εβραίες Ωργίσθῃ ὁ θυμός σου ἐπὶ πρόβατα νομῆς σου. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον πάλιν τὸ, Ἵνα τί. Περί δὲ ὀργῆς καὶ θυμοῦ εἴρηται ἡμῖν ἐν ἀρχῇ τοῦ ς' ψαλμοῦ. Πρόβατα δὲ ὁ λαός· νομὴ δὲ θεία τὰ ἱερὰ λόγια τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς· οἷς οἱ κατὰ Θεὸν ζῶντες ἀεὶ τρέφονται τὰς ψυχάς. Μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτήσω ἀπ' ἀρχῆς. Ἀντὶ τοῦ, ἣν ἐκτήσω, ὡς κτῆμα · ἀπ' ἀρχῆς δὲ ἀντὶ τοῦ Πρῶτον. Αἰνίττεται δὲ, ὅτι καὶ Εt ἄλλην ὑστέραν κτήσεται· φημὶ δὲ τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν. πειν κατεσκή· νωσας, Ελυτρώσω ῥάβδον κληρονομίας σου. Καταλέ- γει τὰς προτέρας εὐεργεσίας. Δηλοῖ δὲ ἡ ῥάβδος τὴν βασιλείαν, ὡς καὶ ἐν τῷ μδ ψαλμῷ προείρη ται. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, ῥάβδον κληρονομίας σου, σκῆ- πτρον κληρουχίας σου ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας. Λέ γεῖ δὲ τὴν βασιλείαν τῶν Εβραίων, ἤτοι τὸν βασι λευόμενον λαόν. Κληρονομία δὲ οὗτοι τοῦ Θεοῦ, ἔτι, φησὶ Μωϋσῆ;, Εγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ιακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. Ελυτρώσατο δὲ τούτους διαφόρως ἐκ πολέμων καὶ αἰχμαλωσίας. *Ορος Σιὼν τοῦτο ὁ κατεσκήνωσας ἐν αὐτῷ. Τὸ ὄρος Σιὼν τὸ πολυύμνητον τοῦτό ἐστιν, ἐν ᾧ κατεσκήνωσας τὴν δηλωθεῖσαν ῥάβδον τῆς κληρονο μίας σου *, ἐν ᾧ κατεσκήνωσας σύ. Τὸ δὲ Εν αὐτῷ περιττόν, καθ᾽ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ἢ Ἐν ᾧ αὐτῷ, ὡς τὸ, Οὗ ἀρᾶς τὸ στόμα αὐτοῦ γέμει. Προβάλλεται δὲ ὄρος εἰς δυσωπίαν, ὡς ἀνατεθειμέν νον Θεῷ. Επαρον τὰς χεῖράς σου ἐπὶ τὰς ὑπερηματίας αὐτῶν εἰς τέλος. Κατάβαλε τὰς ἐπάρσεις τῶν ἐχ θρῶν τέλεον. Ελόντες γὰρ τὴν Ἱερουσαλήμ, ἀλα ζονικώτεροι γεγόνασι, καὶ ἀνοήτως ἐφυσήθησαν κατὰ σοῦ. ῎Επαρον δὲ τὰς χεῖράς σου, εἶπεν, ἐκ μεταφορᾶς τῶν κινούντων τὰς χεῖρας αὐτῶν, εἰς τὸ καταβαλεῖν τὸν ἐχθρόν. *Όσα ἐπονηρεύσατο ὁ ἐχθρὸς ἐν τῷ ἁγίῳ σου. Εχθρὸν μὲν τὸν Τίτον λέγει, ἅγιον δὲ τὸν ναὸν, εἰς ὃν πολλὰ παροινήσας, πολυτρόπως αὐτὸν ἐξ- έτριψε. Τὸ δὲ, "Ὅσα, ἀντὶ τοῦ Φεῦ, πόσα! Καὶ ἐνεκαυχήσαντο οἱ μισοῦντές σε ἐν μέσῳ τῆς ἑορτῆς σου. Ἑορτὴν ἐνταῦθα τὴν τοῦ Πάσχα λέγει. Εν μέσῃ γὰρ ταύτῃ τὴν Ἱερουσαλήμ ὁ Τί τος επολιόρκησεν, ἑορτάζοντας αὐτοὺς ἑλών. Καὶ ὅρα ὅπως ἐν τῇ ἑορτῇ τοῦ Πάσχα τὸν Σωτῆρα σταυ φώσαντες ἐν αὐτῇ καὶ αὐτοὶ δίκα; ἀπῃτήθησαν. EUTHYMII ZIGABEŅI tempus per prophetas statuerat. Illa autem verba : Ut quid? interrogativa quidem esse videntur, et rationem indagare, sed justa usum Hebraici idio- matis divinam misericordiam conciliant. Iratus est furor tuus, super ores pascue tuæ. A communi sensu rursus sumendum est, Ut quid ? De ira autem, et furore Dei, in sexti psalmi prin- cipio dictum est. Per oves etiam, ipsum populum intellige, et per pascua, sacra Scripturæ eloquia, quibus animas suas illi omnes nutrire solent, qui secundum legem Dei vivunt. VERS. 2. Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Quam, inquit, congregationem B ab initio, hoc est, olim, ac primo, ut possessionem, quamdam habuisti. subsignare videtur quod aliam ex gentibus Ecclesiam possessurus sit. Redemisti virgam hereditatis tue. Priora connu- merat beneficia. Per virgam autem, regia dignitas significatur, seu ipsum regnum, ut psalmo dictum est. Aquila pro virga hæreditatis, Sceptrum dixit sortitionis. Hebræorum autem regnum intel- ligit, vel etiam populum ipsum, sul rege consti- tutum, qui hæreditas Domini dictus est, quia, ut ait Moyses, facia est pars Donini populus ejus Jacob, funiculum hæreditalis ejus, Israel s. Rede- nit autem eos Deus sæpenumero ex bellis, atque captivitatibus. Mons Sion, hic est, in quo habitasti in eo. Mons Sion ille celeberrimus hic est, in quo fecit Deus prædictam hæreditatis suæ virgam habitare. Vel, In quo tu habitasi. (Dictio enimn Græca, utramque interpretationem recipit.) Et quod ait, In eo, expone, ut diximus alibi, exponentes illum versiculum : Cujus maledictione os ejus plenum est. Et præmittit Propheta inter prima verba montis memoriam, ut dedicati Deo montis comnie - moratione illum sibi magis redderet benevolum. VERS. 3. Leva manus tuas in superbias eorum in finem. Destruas prorsus, ait, inimicorum elationes, qui capta Jerusalem procaciores effecti sunt, ac magis temerarii, et insipienter adversus te inflati. Lera autem manus tuas, ex metaphora eorum dictam est, qui manus in altum tollunt, ut verbe- ribus inimieum dejiciant. Quanta malignatus est inimicus in sancto tuo. Per inimicum, Titum imperatorem intelligit; et per sanctum, templum ipsum, quod ab illo tandem destructum est, postquam multa alia nefanda sce- era in eo patrasset. Quanta autem dixit, pro llen, quanta ! VERS. 4. Et gloriati sunt, qui oderunt te in medio solemnitatis tuæ. Paschæ festivitatem intelligit. In illius cuim solemnitatis mcdio, Titus obse«lit Jeru- salem, ct Judæɔs festivitatem illam celebrantes captivos fecit. Considera autem, quo pacto in Paschatis solemnitate Judæi pœnas dederint, in qua Dominum crucifigentes tam immensum scelus patrarant. » Deut. xxxii, 9. & C D
4β And show forth your face and we shall be saved. Only show your face and this will be enough for salvation for us. The verse is metaphorical, for when a champion appears, his own take courage and the adversaries are put to flight.
5 Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἕως πότε ὀργίζῃ ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν δούλων σου; Tὸ, ὀργίζῃ, ἀντὶ τοῦ, οὐκ ἐπιβλέπεις· ἀπὸ τοῦ προηγουμένου, τὸ ἑπόμενον· ἕπεται γὰρ τοῖς ὀργιζομένοις τὸ μὴ ἐπιβλέπειν ἐπὶ τὰς δεήσεις τῶν παροργισάντων.δυσωπητικόν τε καὶ οἰκτιόν. Α ναι καὶ αἰτιολογικὸν, ἔστι δὲ παρὰ τοῖ; Εβραίες Ωργίσθῃ ὁ θυμός σου ἐπὶ πρόβατα νομῆς σου. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον πάλιν τὸ, Ἵνα τί. Περί δὲ ὀργῆς καὶ θυμοῦ εἴρηται ἡμῖν ἐν ἀρχῇ τοῦ ς' ψαλμοῦ. Πρόβατα δὲ ὁ λαός· νομὴ δὲ θεία τὰ ἱερὰ λόγια τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς· οἷς οἱ κατὰ Θεὸν ζῶντες ἀεὶ τρέφονται τὰς ψυχάς. Μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτήσω ἀπ' ἀρχῆς. Ἀντὶ τοῦ, ἣν ἐκτήσω, ὡς κτῆμα · ἀπ' ἀρχῆς δὲ ἀντὶ τοῦ Πρῶτον. Αἰνίττεται δὲ, ὅτι καὶ Εt ἄλλην ὑστέραν κτήσεται· φημὶ δὲ τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν. πειν κατεσκή· νωσας, Ελυτρώσω ῥάβδον κληρονομίας σου. Καταλέ- γει τὰς προτέρας εὐεργεσίας. Δηλοῖ δὲ ἡ ῥάβδος τὴν βασιλείαν, ὡς καὶ ἐν τῷ μδ ψαλμῷ προείρη ται. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, ῥάβδον κληρονομίας σου, σκῆ- πτρον κληρουχίας σου ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας. Λέ γεῖ δὲ τὴν βασιλείαν τῶν Εβραίων, ἤτοι τὸν βασι λευόμενον λαόν. Κληρονομία δὲ οὗτοι τοῦ Θεοῦ, ἔτι, φησὶ Μωϋσῆ;, Εγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ιακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. Ελυτρώσατο δὲ τούτους διαφόρως ἐκ πολέμων καὶ αἰχμαλωσίας. *Ορος Σιὼν τοῦτο ὁ κατεσκήνωσας ἐν αὐτῷ. Τὸ ὄρος Σιὼν τὸ πολυύμνητον τοῦτό ἐστιν, ἐν ᾧ κατεσκήνωσας τὴν δηλωθεῖσαν ῥάβδον τῆς κληρονο μίας σου *, ἐν ᾧ κατεσκήνωσας σύ. Τὸ δὲ Εν αὐτῷ περιττόν, καθ᾽ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ἢ Ἐν ᾧ αὐτῷ, ὡς τὸ, Οὗ ἀρᾶς τὸ στόμα αὐτοῦ γέμει. Προβάλλεται δὲ ὄρος εἰς δυσωπίαν, ὡς ἀνατεθειμέν νον Θεῷ. Επαρον τὰς χεῖράς σου ἐπὶ τὰς ὑπερηματίας αὐτῶν εἰς τέλος. Κατάβαλε τὰς ἐπάρσεις τῶν ἐχ θρῶν τέλεον. Ελόντες γὰρ τὴν Ἱερουσαλήμ, ἀλα ζονικώτεροι γεγόνασι, καὶ ἀνοήτως ἐφυσήθησαν κατὰ σοῦ. ῎Επαρον δὲ τὰς χεῖράς σου, εἶπεν, ἐκ μεταφορᾶς τῶν κινούντων τὰς χεῖρας αὐτῶν, εἰς τὸ καταβαλεῖν τὸν ἐχθρόν. *Όσα ἐπονηρεύσατο ὁ ἐχθρὸς ἐν τῷ ἁγίῳ σου. Εχθρὸν μὲν τὸν Τίτον λέγει, ἅγιον δὲ τὸν ναὸν, εἰς ὃν πολλὰ παροινήσας, πολυτρόπως αὐτὸν ἐξ- έτριψε. Τὸ δὲ, "Ὅσα, ἀντὶ τοῦ Φεῦ, πόσα! Καὶ ἐνεκαυχήσαντο οἱ μισοῦντές σε ἐν μέσῳ τῆς ἑορτῆς σου. Ἑορτὴν ἐνταῦθα τὴν τοῦ Πάσχα λέγει. Εν μέσῃ γὰρ ταύτῃ τὴν Ἱερουσαλήμ ὁ Τί τος επολιόρκησεν, ἑορτάζοντας αὐτοὺς ἑλών. Καὶ ὅρα ὅπως ἐν τῇ ἑορτῇ τοῦ Πάσχα τὸν Σωτῆρα σταυ φώσαντες ἐν αὐτῇ καὶ αὐτοὶ δίκα; ἀπῃτήθησαν. EUTHYMII ZIGABEŅI tempus per prophetas statuerat. Illa autem verba : Ut quid? interrogativa quidem esse videntur, et rationem indagare, sed justa usum Hebraici idio- matis divinam misericordiam conciliant. Iratus est furor tuus, super ores pascue tuæ. A communi sensu rursus sumendum est, Ut quid ? De ira autem, et furore Dei, in sexti psalmi prin- cipio dictum est. Per oves etiam, ipsum populum intellige, et per pascua, sacra Scripturæ eloquia, quibus animas suas illi omnes nutrire solent, qui secundum legem Dei vivunt. VERS. 2. Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Quam, inquit, congregationem B ab initio, hoc est, olim, ac primo, ut possessionem, quamdam habuisti. subsignare videtur quod aliam ex gentibus Ecclesiam possessurus sit. Redemisti virgam hereditatis tue. Priora connu- merat beneficia. Per virgam autem, regia dignitas significatur, seu ipsum regnum, ut psalmo dictum est. Aquila pro virga hæreditatis, Sceptrum dixit sortitionis. Hebræorum autem regnum intel- ligit, vel etiam populum ipsum, sul rege consti- tutum, qui hæreditas Domini dictus est, quia, ut ait Moyses, facia est pars Donini populus ejus Jacob, funiculum hæreditalis ejus, Israel s. Rede- nit autem eos Deus sæpenumero ex bellis, atque captivitatibus. Mons Sion, hic est, in quo habitasti in eo. Mons Sion ille celeberrimus hic est, in quo fecit Deus prædictam hæreditatis suæ virgam habitare. Vel, In quo tu habitasi. (Dictio enimn Græca, utramque interpretationem recipit.) Et quod ait, In eo, expone, ut diximus alibi, exponentes illum versiculum : Cujus maledictione os ejus plenum est. Et præmittit Propheta inter prima verba montis memoriam, ut dedicati Deo montis comnie - moratione illum sibi magis redderet benevolum. VERS. 3. Leva manus tuas in superbias eorum in finem. Destruas prorsus, ait, inimicorum elationes, qui capta Jerusalem procaciores effecti sunt, ac magis temerarii, et insipienter adversus te inflati. Lera autem manus tuas, ex metaphora eorum dictam est, qui manus in altum tollunt, ut verbe- ribus inimieum dejiciant. Quanta malignatus est inimicus in sancto tuo. Per inimicum, Titum imperatorem intelligit; et per sanctum, templum ipsum, quod ab illo tandem destructum est, postquam multa alia nefanda sce- era in eo patrasset. Quanta autem dixit, pro llen, quanta ! VERS. 4. Et gloriati sunt, qui oderunt te in medio solemnitatis tuæ. Paschæ festivitatem intelligit. In illius cuim solemnitatis mcdio, Titus obse«lit Jeru- salem, ct Judæɔs festivitatem illam celebrantes captivos fecit. Considera autem, quo pacto in Paschatis solemnitate Judæi pœnas dederint, in qua Dominum crucifigentes tam immensum scelus patrarant. » Deut. xxxii, 9. & C D
5 O Lord God of powers, how long will you be angered at the prayer of your servants? ‘Will you be angered’, in the sense of, ‘will you fail to look on’, indicating the consequent from the precedent, for it follows for those who are angered that they do not look on the supplications of those who have provoked them to anger.
PG 128:8356 Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων, καὶ ποτιεῖς ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ; Ἀπὸ κοινοῦ τὸ, ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, φαγεῖν δώσεις, ἤγουν ἕως πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτίσεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν καὶ τὴν πόσιν δακρύοντες προσεφέροντο.ἔθεντο τὰ σημεῖα αὐτῶν σημεῖα, καὶ οὐκ Α ἔγνωσαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον υπεράνω. Εκαστον τάγμα πολεμικὸν σημείῳ κέχρηται ἐπὶ κοντοῦ προ- πορευομένου, πρὸς τὸ διαγινώσκεσθαι, ποία τις ή φάλαγξ· ὅπερ ἡμεῖς σημαίαν καλοῦμεν. Ταῦτα οὖν αὐτὰ τὰ σημεῖα αἱ Ρωμαῖκαὶ φάλαγγες εἰσιοῦσαι ἔστησαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον, εἴτουν εἰς τὰς πύλας τῶν πόλεων, ἐπάνω αὐτῶν. Περιττεύει γάρ, τὸ Ὥς. Εστησαν δὲ τὰ τοιαῦτα αὐτῶν σημεῖα, σημεῖα νίκης ἀντὶ τροπαίων· καὶ οὔπω ἔγνωσαν οἱ ἔνδον, ὅτι περὶ τὴν ἑορτὴν ἀσχολούμενοι. Η καὶ Οὐκ ἔγνω σαν αὐτοὶ οἱ ἐχθροὶ πῶς εἷλον τὴν πόλιν· ὅτι οὐκ ἐξ ἀσθενείας τοῦ Θεοῦ τῶν Ἰουδαίων, ἀλλὰ διὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ μιαιφονίαν αὐτῶν. Ως ἐν δρυμῷ ξύλων ἀξίναις, ἐξέκοψαν τὰς Β θύρας αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό. Δρυμός ἐστιν ἡ ἐν ὄρεσι ξυλοφόρος ύλη. Δίκην δρυμοῦ ξύλων, φησί, κατέ- κοψαν εἰς τὸ παντελὲς τὰς πύλας αὐτῆς. Τὸ δὲ Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, Ὁμοῦ πάσας. Ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίω κατέῤῥαξαν αὐτήν. Ἐν πελέκει μὲν τὰ στέγη καὶ τὰς θύρας τῶν οἱ- κιῶν τῆς πόλεως, καὶ ὅσα ἐν ξύλοις· ἐν λαξευτη ρίῳ δὲ τοὺς τοίχους καὶ τὰ τείχη, καὶ ὅσα ἐν λί- θοις · τὸ λαξευτήριον γὰρ λιθουργικόν ἐστιν ἔργα - νον, καὶ εἰς τὸ τέμνειν λίθους καὶ τοίχους καὶ τείχη, καὶ εἰς καθαιρεῖν ἐπιτήδειον · Κατέῤῥαξαν δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατέβαλον. Ενεπύρισαν ἐν πυρὶ τὸ ἁγιαστήριόν σου. Αγιαστήριον τοῦ Θεοῦ τὸν ναὸν ὠνόμασεν, ὡς ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ εἴρηται. λαξευτήριον) Εἰς τὴν γῆν ἐβεβήλωσαν το σκήνωμα τοῦ Ονοματός σου. 'Εβεβήλωσαν, ήτοι βεβήλως καὶ ανοσίως κατέῤῥιψαν εἰς τὴν γῆν τὸν ναόν· ἀκριβῶς δὲ εἶπεν αὐτὸν σκήνωμα τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ· ἡ γὰρ οὐσία τοῦ Θεοῦ ἀπερίγραπτος. Τινὲς δὲ περιφραστικῶς τὸ, Τοῦ ὀνόματός σου, νενήκασιν, ἀντὶ τοῦ, Σοῦ. Εἶπον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν αἱ συγγένειαι αὐτ τῶν ἐπὶ τὸ αὐτό. Εἶπον πρὸς ἀλλήλας ὁμοῦ πᾶσαι αἱ συγγένεια: τῶν ἐχθρῶν. Τό, Ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, ᾿Απὸ καρδίας, ὅλῃ καρδίᾳ καὶ πάσῃ προ θυμίᾳ · τὸ γὰρ Δεῦτε, ἐμποδίζει νοεῖσθαι ἀντὶ τοῦ Διενοήσαντο ἐν ἑαυταῖς· εἰ μή τις τοῦτο οὐ συμ βουλευτικόν, ἀλλ' ἐπιῤῥηματικὸν ἐκλάβων, ὡς τὸ, Αγε δή. Τί δὲ εἶπον, ἄκουσον. Δεῦτε, καὶ καταπαύσωμεν πάσας τὰς ἑορτὰς τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τῆς γῆς. Τὰς νομικὰς λατρείας τοῦ Θεοῦ τούτου, ἐν Ἰουδαῖοι σέβουσι· τοῦτο δὲ κατορ θώσομεν ἀφανίσαντες τους νόμους, καὶ τὴν πολι- τείαν, καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν. “Ο δὴ καὶ τοῦ Θεοῦ συγχωρήσαντος πεποιήκασι. Τα σημεία αὐτῶν οὐκ εἴδομεν. Τα τεράστια COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 5. Posuerunt signa sua, signa, et non co- gnoverunt, quasi in eritu desuper. Unusquisque ordo militaris signo suo utitur, quod hastili infi- xum ante aciem præmittitur, ut cohors internasca- tur a cohorte : id vexillum appellamus. Hæc igitur vexilla, Romanorum acies ingredientes in Jerusalem fixerunt in exitu, hoc est, in portis civitatis : quin- imo et desuper ipsas portas. Abundat autem dictio, Quasi. Erexerunt autem hæc signa sua; signa, hoc est, in signum victoriæ, ac pro tropæis: idque nondum ab iis cognitum fuerat, qui erant intra civitatem, eo quod circa solemnitatem occupati. nullis aliis rebus animum intendebant. Vel, Non cognoverunt, ipsi scilicet inimici, quo pacto cepe - quod Judæorum Deus impotens esset, aut infirmus, rint civitatem. Id quippe ca ratione non accidit, sed ob Christi cædem illos Deus pœnas luere permisit. C Vers. 6. Quasi in silva lignorum securibus exei- derunt januas ejus in idipsum. Instar, inquit, silvæ lignorum, illius januas prorsus excidebant, Ix idipsum, id est, una omnes. In securi et vecte confregerunt eam. Securi qui- dem, tecta, ac domorum, et civitatis januas, el quæcunque alia lignea subvertebant, vecte vero murus, n:œnia et lapidea quælibet. Vectis enim (seu, ut in Graca lectione habetur, quoddam instrumenti genus est quod et ad inci - dendos lapides idoneum est, et ad mœnia diruenda; confregerunt autem, hoc est, dejecerunt. VERS. 7. Incenderunt in igne sanctuarium tuum. Per sanctuarium templum intelligit, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus. In terram profanaverunt ·tabernaculum nominis tui. Profanaverunt, hoc est, profane atque impie illud solo æquarunt. Exquisito autem loquendi modo dicit, Tabernaculum nominis Dei. Nullum euim divinæ substantiæ tabernaculum esse potest, cum natura illa divina immensa sit et incircum- dixit): Aliqui vero Prophetam dicunt circumlocu- scripta (unde eleganter Tabernaculum nominis Dei tione uti, et Tabernaculum nominis Dei, pro Tabernaculo Dei dixisse. VERS. 8. Dixerunt in corde suo cognationes eorum simul. Omnes inimicorum cognationes mutuo inter se simul dixerunt. In corde autem suo, hoc est, ex toto corde, atque ex tota animi promptitudine. Dictio autem, Venite, quæ sequitur, velal ne expo- nere possimus, Dixerunt, pro Cogitaverunt : nisi D quis eam non in vim verbi (72), sed adverbialiter sse positam, dicat, pro, Εia age. Quial anten dixerint audi. Venite quiescere faciamus omnes festivitates Dei in terra. Omnes nimirum legales cultus ac cære. monias illius Dei, quem Judæi colunt, hoc autem perficiemus, si leges, ac mores, et rempublicam corum deleverimus, quemadmodum permittente Deo effecerunt. VERS. 9. Signa eorum non videmus. Miracula Varia lectiones. (72) Gracc, non ad suadendum.
6 Will you hand-feed us bread of tears and give us drink with tears in measure? ‘How long?’ is understood here also. ‘Hand-feed’ in the sense of, ‘give to eat’, namely, how long will you give bread to eat with tears, and give wine to drink, similarly with tears? It indicates that they would take both food and drink weeping.
Ἢ καὶ ἄλλως, ψωμιεῖς ἡμᾶς βρῶσιν δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν, ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος, δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Tὸ δὲ, ἐν μέτρῳ, ἀντὶ τοῦ, πρὸς μέτρον, ὅ ἐστιν ἀναλόγως ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν. Ἀκύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, ἐψώμισας καὶ ἐπότισας, εἶπον.ἔθεντο τὰ σημεῖα αὐτῶν σημεῖα, καὶ οὐκ Α ἔγνωσαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον υπεράνω. Εκαστον τάγμα πολεμικὸν σημείῳ κέχρηται ἐπὶ κοντοῦ προ- πορευομένου, πρὸς τὸ διαγινώσκεσθαι, ποία τις ή φάλαγξ· ὅπερ ἡμεῖς σημαίαν καλοῦμεν. Ταῦτα οὖν αὐτὰ τὰ σημεῖα αἱ Ρωμαῖκαὶ φάλαγγες εἰσιοῦσαι ἔστησαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον, εἴτουν εἰς τὰς πύλας τῶν πόλεων, ἐπάνω αὐτῶν. Περιττεύει γάρ, τὸ Ὥς. Εστησαν δὲ τὰ τοιαῦτα αὐτῶν σημεῖα, σημεῖα νίκης ἀντὶ τροπαίων· καὶ οὔπω ἔγνωσαν οἱ ἔνδον, ὅτι περὶ τὴν ἑορτὴν ἀσχολούμενοι. Η καὶ Οὐκ ἔγνω σαν αὐτοὶ οἱ ἐχθροὶ πῶς εἷλον τὴν πόλιν· ὅτι οὐκ ἐξ ἀσθενείας τοῦ Θεοῦ τῶν Ἰουδαίων, ἀλλὰ διὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ μιαιφονίαν αὐτῶν. Ως ἐν δρυμῷ ξύλων ἀξίναις, ἐξέκοψαν τὰς Β θύρας αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό. Δρυμός ἐστιν ἡ ἐν ὄρεσι ξυλοφόρος ύλη. Δίκην δρυμοῦ ξύλων, φησί, κατέ- κοψαν εἰς τὸ παντελὲς τὰς πύλας αὐτῆς. Τὸ δὲ Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, Ὁμοῦ πάσας. Ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίω κατέῤῥαξαν αὐτήν. Ἐν πελέκει μὲν τὰ στέγη καὶ τὰς θύρας τῶν οἱ- κιῶν τῆς πόλεως, καὶ ὅσα ἐν ξύλοις· ἐν λαξευτη ρίῳ δὲ τοὺς τοίχους καὶ τὰ τείχη, καὶ ὅσα ἐν λί- θοις · τὸ λαξευτήριον γὰρ λιθουργικόν ἐστιν ἔργα - νον, καὶ εἰς τὸ τέμνειν λίθους καὶ τοίχους καὶ τείχη, καὶ εἰς καθαιρεῖν ἐπιτήδειον · Κατέῤῥαξαν δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατέβαλον. Ενεπύρισαν ἐν πυρὶ τὸ ἁγιαστήριόν σου. Αγιαστήριον τοῦ Θεοῦ τὸν ναὸν ὠνόμασεν, ὡς ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ εἴρηται. λαξευτήριον) Εἰς τὴν γῆν ἐβεβήλωσαν το σκήνωμα τοῦ Ονοματός σου. 'Εβεβήλωσαν, ήτοι βεβήλως καὶ ανοσίως κατέῤῥιψαν εἰς τὴν γῆν τὸν ναόν· ἀκριβῶς δὲ εἶπεν αὐτὸν σκήνωμα τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ· ἡ γὰρ οὐσία τοῦ Θεοῦ ἀπερίγραπτος. Τινὲς δὲ περιφραστικῶς τὸ, Τοῦ ὀνόματός σου, νενήκασιν, ἀντὶ τοῦ, Σοῦ. Εἶπον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν αἱ συγγένειαι αὐτ τῶν ἐπὶ τὸ αὐτό. Εἶπον πρὸς ἀλλήλας ὁμοῦ πᾶσαι αἱ συγγένεια: τῶν ἐχθρῶν. Τό, Ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, ᾿Απὸ καρδίας, ὅλῃ καρδίᾳ καὶ πάσῃ προ θυμίᾳ · τὸ γὰρ Δεῦτε, ἐμποδίζει νοεῖσθαι ἀντὶ τοῦ Διενοήσαντο ἐν ἑαυταῖς· εἰ μή τις τοῦτο οὐ συμ βουλευτικόν, ἀλλ' ἐπιῤῥηματικὸν ἐκλάβων, ὡς τὸ, Αγε δή. Τί δὲ εἶπον, ἄκουσον. Δεῦτε, καὶ καταπαύσωμεν πάσας τὰς ἑορτὰς τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τῆς γῆς. Τὰς νομικὰς λατρείας τοῦ Θεοῦ τούτου, ἐν Ἰουδαῖοι σέβουσι· τοῦτο δὲ κατορ θώσομεν ἀφανίσαντες τους νόμους, καὶ τὴν πολι- τείαν, καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν. “Ο δὴ καὶ τοῦ Θεοῦ συγχωρήσαντος πεποιήκασι. Τα σημεία αὐτῶν οὐκ εἴδομεν. Τα τεράστια COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 5. Posuerunt signa sua, signa, et non co- gnoverunt, quasi in eritu desuper. Unusquisque ordo militaris signo suo utitur, quod hastili infi- xum ante aciem præmittitur, ut cohors internasca- tur a cohorte : id vexillum appellamus. Hæc igitur vexilla, Romanorum acies ingredientes in Jerusalem fixerunt in exitu, hoc est, in portis civitatis : quin- imo et desuper ipsas portas. Abundat autem dictio, Quasi. Erexerunt autem hæc signa sua; signa, hoc est, in signum victoriæ, ac pro tropæis: idque nondum ab iis cognitum fuerat, qui erant intra civitatem, eo quod circa solemnitatem occupati. nullis aliis rebus animum intendebant. Vel, Non cognoverunt, ipsi scilicet inimici, quo pacto cepe - quod Judæorum Deus impotens esset, aut infirmus, rint civitatem. Id quippe ca ratione non accidit, sed ob Christi cædem illos Deus pœnas luere permisit. C Vers. 6. Quasi in silva lignorum securibus exei- derunt januas ejus in idipsum. Instar, inquit, silvæ lignorum, illius januas prorsus excidebant, Ix idipsum, id est, una omnes. In securi et vecte confregerunt eam. Securi qui- dem, tecta, ac domorum, et civitatis januas, el quæcunque alia lignea subvertebant, vecte vero murus, n:œnia et lapidea quælibet. Vectis enim (seu, ut in Graca lectione habetur, quoddam instrumenti genus est quod et ad inci - dendos lapides idoneum est, et ad mœnia diruenda; confregerunt autem, hoc est, dejecerunt. VERS. 7. Incenderunt in igne sanctuarium tuum. Per sanctuarium templum intelligit, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus. In terram profanaverunt ·tabernaculum nominis tui. Profanaverunt, hoc est, profane atque impie illud solo æquarunt. Exquisito autem loquendi modo dicit, Tabernaculum nominis Dei. Nullum euim divinæ substantiæ tabernaculum esse potest, cum natura illa divina immensa sit et incircum- dixit): Aliqui vero Prophetam dicunt circumlocu- scripta (unde eleganter Tabernaculum nominis Dei tione uti, et Tabernaculum nominis Dei, pro Tabernaculo Dei dixisse. VERS. 8. Dixerunt in corde suo cognationes eorum simul. Omnes inimicorum cognationes mutuo inter se simul dixerunt. In corde autem suo, hoc est, ex toto corde, atque ex tota animi promptitudine. Dictio autem, Venite, quæ sequitur, velal ne expo- nere possimus, Dixerunt, pro Cogitaverunt : nisi D quis eam non in vim verbi (72), sed adverbialiter sse positam, dicat, pro, Εia age. Quial anten dixerint audi. Venite quiescere faciamus omnes festivitates Dei in terra. Omnes nimirum legales cultus ac cære. monias illius Dei, quem Judæi colunt, hoc autem perficiemus, si leges, ac mores, et rempublicam corum deleverimus, quemadmodum permittente Deo effecerunt. VERS. 9. Signa eorum non videmus. Miracula Varia lectiones. (72) Gracc, non ad suadendum.
Or else, in a different way, you will hand-feed us food of tears and give us drink with tears, that is, instead of food and drink, you will give us tears to eat and drink. ‘In measure’ is in the sense of, ‘by measure’, namely, in proportion to our sins. Both Aquila and Symmachus said ‘have you hand-fed’ and ‘given us to drink’.
7 Ἔθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Ἀντιλογίαν ἐνταῦθα, τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε, ταὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηκε γὰρ, Ἐγενήθημεν ὄνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυκτηρισμὸς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν.ἔθεντο τὰ σημεῖα αὐτῶν σημεῖα, καὶ οὐκ Α ἔγνωσαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον υπεράνω. Εκαστον τάγμα πολεμικὸν σημείῳ κέχρηται ἐπὶ κοντοῦ προ- πορευομένου, πρὸς τὸ διαγινώσκεσθαι, ποία τις ή φάλαγξ· ὅπερ ἡμεῖς σημαίαν καλοῦμεν. Ταῦτα οὖν αὐτὰ τὰ σημεῖα αἱ Ρωμαῖκαὶ φάλαγγες εἰσιοῦσαι ἔστησαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον, εἴτουν εἰς τὰς πύλας τῶν πόλεων, ἐπάνω αὐτῶν. Περιττεύει γάρ, τὸ Ὥς. Εστησαν δὲ τὰ τοιαῦτα αὐτῶν σημεῖα, σημεῖα νίκης ἀντὶ τροπαίων· καὶ οὔπω ἔγνωσαν οἱ ἔνδον, ὅτι περὶ τὴν ἑορτὴν ἀσχολούμενοι. Η καὶ Οὐκ ἔγνω σαν αὐτοὶ οἱ ἐχθροὶ πῶς εἷλον τὴν πόλιν· ὅτι οὐκ ἐξ ἀσθενείας τοῦ Θεοῦ τῶν Ἰουδαίων, ἀλλὰ διὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ μιαιφονίαν αὐτῶν. Ως ἐν δρυμῷ ξύλων ἀξίναις, ἐξέκοψαν τὰς Β θύρας αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό. Δρυμός ἐστιν ἡ ἐν ὄρεσι ξυλοφόρος ύλη. Δίκην δρυμοῦ ξύλων, φησί, κατέ- κοψαν εἰς τὸ παντελὲς τὰς πύλας αὐτῆς. Τὸ δὲ Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, Ὁμοῦ πάσας. Ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίω κατέῤῥαξαν αὐτήν. Ἐν πελέκει μὲν τὰ στέγη καὶ τὰς θύρας τῶν οἱ- κιῶν τῆς πόλεως, καὶ ὅσα ἐν ξύλοις· ἐν λαξευτη ρίῳ δὲ τοὺς τοίχους καὶ τὰ τείχη, καὶ ὅσα ἐν λί- θοις · τὸ λαξευτήριον γὰρ λιθουργικόν ἐστιν ἔργα - νον, καὶ εἰς τὸ τέμνειν λίθους καὶ τοίχους καὶ τείχη, καὶ εἰς καθαιρεῖν ἐπιτήδειον · Κατέῤῥαξαν δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατέβαλον. Ενεπύρισαν ἐν πυρὶ τὸ ἁγιαστήριόν σου. Αγιαστήριον τοῦ Θεοῦ τὸν ναὸν ὠνόμασεν, ὡς ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ εἴρηται. λαξευτήριον) Εἰς τὴν γῆν ἐβεβήλωσαν το σκήνωμα τοῦ Ονοματός σου. 'Εβεβήλωσαν, ήτοι βεβήλως καὶ ανοσίως κατέῤῥιψαν εἰς τὴν γῆν τὸν ναόν· ἀκριβῶς δὲ εἶπεν αὐτὸν σκήνωμα τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ· ἡ γὰρ οὐσία τοῦ Θεοῦ ἀπερίγραπτος. Τινὲς δὲ περιφραστικῶς τὸ, Τοῦ ὀνόματός σου, νενήκασιν, ἀντὶ τοῦ, Σοῦ. Εἶπον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν αἱ συγγένειαι αὐτ τῶν ἐπὶ τὸ αὐτό. Εἶπον πρὸς ἀλλήλας ὁμοῦ πᾶσαι αἱ συγγένεια: τῶν ἐχθρῶν. Τό, Ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, ᾿Απὸ καρδίας, ὅλῃ καρδίᾳ καὶ πάσῃ προ θυμίᾳ · τὸ γὰρ Δεῦτε, ἐμποδίζει νοεῖσθαι ἀντὶ τοῦ Διενοήσαντο ἐν ἑαυταῖς· εἰ μή τις τοῦτο οὐ συμ βουλευτικόν, ἀλλ' ἐπιῤῥηματικὸν ἐκλάβων, ὡς τὸ, Αγε δή. Τί δὲ εἶπον, ἄκουσον. Δεῦτε, καὶ καταπαύσωμεν πάσας τὰς ἑορτὰς τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τῆς γῆς. Τὰς νομικὰς λατρείας τοῦ Θεοῦ τούτου, ἐν Ἰουδαῖοι σέβουσι· τοῦτο δὲ κατορ θώσομεν ἀφανίσαντες τους νόμους, καὶ τὴν πολι- τείαν, καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν. “Ο δὴ καὶ τοῦ Θεοῦ συγχωρήσαντος πεποιήκασι. Τα σημεία αὐτῶν οὐκ εἴδομεν. Τα τεράστια COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 5. Posuerunt signa sua, signa, et non co- gnoverunt, quasi in eritu desuper. Unusquisque ordo militaris signo suo utitur, quod hastili infi- xum ante aciem præmittitur, ut cohors internasca- tur a cohorte : id vexillum appellamus. Hæc igitur vexilla, Romanorum acies ingredientes in Jerusalem fixerunt in exitu, hoc est, in portis civitatis : quin- imo et desuper ipsas portas. Abundat autem dictio, Quasi. Erexerunt autem hæc signa sua; signa, hoc est, in signum victoriæ, ac pro tropæis: idque nondum ab iis cognitum fuerat, qui erant intra civitatem, eo quod circa solemnitatem occupati. nullis aliis rebus animum intendebant. Vel, Non cognoverunt, ipsi scilicet inimici, quo pacto cepe - quod Judæorum Deus impotens esset, aut infirmus, rint civitatem. Id quippe ca ratione non accidit, sed ob Christi cædem illos Deus pœnas luere permisit. C Vers. 6. Quasi in silva lignorum securibus exei- derunt januas ejus in idipsum. Instar, inquit, silvæ lignorum, illius januas prorsus excidebant, Ix idipsum, id est, una omnes. In securi et vecte confregerunt eam. Securi qui- dem, tecta, ac domorum, et civitatis januas, el quæcunque alia lignea subvertebant, vecte vero murus, n:œnia et lapidea quælibet. Vectis enim (seu, ut in Graca lectione habetur, quoddam instrumenti genus est quod et ad inci - dendos lapides idoneum est, et ad mœnia diruenda; confregerunt autem, hoc est, dejecerunt. VERS. 7. Incenderunt in igne sanctuarium tuum. Per sanctuarium templum intelligit, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus. In terram profanaverunt ·tabernaculum nominis tui. Profanaverunt, hoc est, profane atque impie illud solo æquarunt. Exquisito autem loquendi modo dicit, Tabernaculum nominis Dei. Nullum euim divinæ substantiæ tabernaculum esse potest, cum natura illa divina immensa sit et incircum- dixit): Aliqui vero Prophetam dicunt circumlocu- scripta (unde eleganter Tabernaculum nominis Dei tione uti, et Tabernaculum nominis Dei, pro Tabernaculo Dei dixisse. VERS. 8. Dixerunt in corde suo cognationes eorum simul. Omnes inimicorum cognationes mutuo inter se simul dixerunt. In corde autem suo, hoc est, ex toto corde, atque ex tota animi promptitudine. Dictio autem, Venite, quæ sequitur, velal ne expo- nere possimus, Dixerunt, pro Cogitaverunt : nisi D quis eam non in vim verbi (72), sed adverbialiter sse positam, dicat, pro, Εia age. Quial anten dixerint audi. Venite quiescere faciamus omnes festivitates Dei in terra. Omnes nimirum legales cultus ac cære. monias illius Dei, quem Judæi colunt, hoc autem perficiemus, si leges, ac mores, et rempublicam corum deleverimus, quemadmodum permittente Deo effecerunt. VERS. 9. Signa eorum non videmus. Miracula Varia lectiones. (72) Gracc, non ad suadendum.
7 You have set us at gainsaying with our neighbours, and our enemies have scorned us. ‘Gainsaying’ here is what he called ‘reproach’, saying the same as what was said in the psalm before this, for he said, We have become a reproach to our neighbours, an object of scorn and mockery to those around us.
8 Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα. Ταῦτα καὶ ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων τὴν ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως.ἔθεντο τὰ σημεῖα αὐτῶν σημεῖα, καὶ οὐκ Α ἔγνωσαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον υπεράνω. Εκαστον τάγμα πολεμικὸν σημείῳ κέχρηται ἐπὶ κοντοῦ προ- πορευομένου, πρὸς τὸ διαγινώσκεσθαι, ποία τις ή φάλαγξ· ὅπερ ἡμεῖς σημαίαν καλοῦμεν. Ταῦτα οὖν αὐτὰ τὰ σημεῖα αἱ Ρωμαῖκαὶ φάλαγγες εἰσιοῦσαι ἔστησαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον, εἴτουν εἰς τὰς πύλας τῶν πόλεων, ἐπάνω αὐτῶν. Περιττεύει γάρ, τὸ Ὥς. Εστησαν δὲ τὰ τοιαῦτα αὐτῶν σημεῖα, σημεῖα νίκης ἀντὶ τροπαίων· καὶ οὔπω ἔγνωσαν οἱ ἔνδον, ὅτι περὶ τὴν ἑορτὴν ἀσχολούμενοι. Η καὶ Οὐκ ἔγνω σαν αὐτοὶ οἱ ἐχθροὶ πῶς εἷλον τὴν πόλιν· ὅτι οὐκ ἐξ ἀσθενείας τοῦ Θεοῦ τῶν Ἰουδαίων, ἀλλὰ διὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ μιαιφονίαν αὐτῶν. Ως ἐν δρυμῷ ξύλων ἀξίναις, ἐξέκοψαν τὰς Β θύρας αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό. Δρυμός ἐστιν ἡ ἐν ὄρεσι ξυλοφόρος ύλη. Δίκην δρυμοῦ ξύλων, φησί, κατέ- κοψαν εἰς τὸ παντελὲς τὰς πύλας αὐτῆς. Τὸ δὲ Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, Ὁμοῦ πάσας. Ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίω κατέῤῥαξαν αὐτήν. Ἐν πελέκει μὲν τὰ στέγη καὶ τὰς θύρας τῶν οἱ- κιῶν τῆς πόλεως, καὶ ὅσα ἐν ξύλοις· ἐν λαξευτη ρίῳ δὲ τοὺς τοίχους καὶ τὰ τείχη, καὶ ὅσα ἐν λί- θοις · τὸ λαξευτήριον γὰρ λιθουργικόν ἐστιν ἔργα - νον, καὶ εἰς τὸ τέμνειν λίθους καὶ τοίχους καὶ τείχη, καὶ εἰς καθαιρεῖν ἐπιτήδειον · Κατέῤῥαξαν δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατέβαλον. Ενεπύρισαν ἐν πυρὶ τὸ ἁγιαστήριόν σου. Αγιαστήριον τοῦ Θεοῦ τὸν ναὸν ὠνόμασεν, ὡς ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ εἴρηται. λαξευτήριον) Εἰς τὴν γῆν ἐβεβήλωσαν το σκήνωμα τοῦ Ονοματός σου. 'Εβεβήλωσαν, ήτοι βεβήλως καὶ ανοσίως κατέῤῥιψαν εἰς τὴν γῆν τὸν ναόν· ἀκριβῶς δὲ εἶπεν αὐτὸν σκήνωμα τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ· ἡ γὰρ οὐσία τοῦ Θεοῦ ἀπερίγραπτος. Τινὲς δὲ περιφραστικῶς τὸ, Τοῦ ὀνόματός σου, νενήκασιν, ἀντὶ τοῦ, Σοῦ. Εἶπον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν αἱ συγγένειαι αὐτ τῶν ἐπὶ τὸ αὐτό. Εἶπον πρὸς ἀλλήλας ὁμοῦ πᾶσαι αἱ συγγένεια: τῶν ἐχθρῶν. Τό, Ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, ᾿Απὸ καρδίας, ὅλῃ καρδίᾳ καὶ πάσῃ προ θυμίᾳ · τὸ γὰρ Δεῦτε, ἐμποδίζει νοεῖσθαι ἀντὶ τοῦ Διενοήσαντο ἐν ἑαυταῖς· εἰ μή τις τοῦτο οὐ συμ βουλευτικόν, ἀλλ' ἐπιῤῥηματικὸν ἐκλάβων, ὡς τὸ, Αγε δή. Τί δὲ εἶπον, ἄκουσον. Δεῦτε, καὶ καταπαύσωμεν πάσας τὰς ἑορτὰς τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τῆς γῆς. Τὰς νομικὰς λατρείας τοῦ Θεοῦ τούτου, ἐν Ἰουδαῖοι σέβουσι· τοῦτο δὲ κατορ θώσομεν ἀφανίσαντες τους νόμους, καὶ τὴν πολι- τείαν, καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν. “Ο δὴ καὶ τοῦ Θεοῦ συγχωρήσαντος πεποιήκασι. Τα σημεία αὐτῶν οὐκ εἴδομεν. Τα τεράστια COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 5. Posuerunt signa sua, signa, et non co- gnoverunt, quasi in eritu desuper. Unusquisque ordo militaris signo suo utitur, quod hastili infi- xum ante aciem præmittitur, ut cohors internasca- tur a cohorte : id vexillum appellamus. Hæc igitur vexilla, Romanorum acies ingredientes in Jerusalem fixerunt in exitu, hoc est, in portis civitatis : quin- imo et desuper ipsas portas. Abundat autem dictio, Quasi. Erexerunt autem hæc signa sua; signa, hoc est, in signum victoriæ, ac pro tropæis: idque nondum ab iis cognitum fuerat, qui erant intra civitatem, eo quod circa solemnitatem occupati. nullis aliis rebus animum intendebant. Vel, Non cognoverunt, ipsi scilicet inimici, quo pacto cepe - quod Judæorum Deus impotens esset, aut infirmus, rint civitatem. Id quippe ca ratione non accidit, sed ob Christi cædem illos Deus pœnas luere permisit. C Vers. 6. Quasi in silva lignorum securibus exei- derunt januas ejus in idipsum. Instar, inquit, silvæ lignorum, illius januas prorsus excidebant, Ix idipsum, id est, una omnes. In securi et vecte confregerunt eam. Securi qui- dem, tecta, ac domorum, et civitatis januas, el quæcunque alia lignea subvertebant, vecte vero murus, n:œnia et lapidea quælibet. Vectis enim (seu, ut in Graca lectione habetur, quoddam instrumenti genus est quod et ad inci - dendos lapides idoneum est, et ad mœnia diruenda; confregerunt autem, hoc est, dejecerunt. VERS. 7. Incenderunt in igne sanctuarium tuum. Per sanctuarium templum intelligit, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus. In terram profanaverunt ·tabernaculum nominis tui. Profanaverunt, hoc est, profane atque impie illud solo æquarunt. Exquisito autem loquendi modo dicit, Tabernaculum nominis Dei. Nullum euim divinæ substantiæ tabernaculum esse potest, cum natura illa divina immensa sit et incircum- dixit): Aliqui vero Prophetam dicunt circumlocu- scripta (unde eleganter Tabernaculum nominis Dei tione uti, et Tabernaculum nominis Dei, pro Tabernaculo Dei dixisse. VERS. 8. Dixerunt in corde suo cognationes eorum simul. Omnes inimicorum cognationes mutuo inter se simul dixerunt. In corde autem suo, hoc est, ex toto corde, atque ex tota animi promptitudine. Dictio autem, Venite, quæ sequitur, velal ne expo- nere possimus, Dixerunt, pro Cogitaverunt : nisi D quis eam non in vim verbi (72), sed adverbialiter sse positam, dicat, pro, Εia age. Quial anten dixerint audi. Venite quiescere faciamus omnes festivitates Dei in terra. Omnes nimirum legales cultus ac cære. monias illius Dei, quem Judæi colunt, hoc autem perficiemus, si leges, ac mores, et rempublicam corum deleverimus, quemadmodum permittente Deo effecerunt. VERS. 9. Signa eorum non videmus. Miracula Varia lectiones. (72) Gracc, non ad suadendum.
8 O Lord God of powers, turn us back and show forth your face and we shall be saved. He said this above also; he employed this twice, showing the intensity of his supplication.
α Ἄμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην καὶ ὅσα δι’ αὐτοὺς ἐποίησεν, ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν εἰς τὸ μὴ πάντῃ περιϊδεῖν αὐτοὺς, δι’ οὓς τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ προφήτης ὑποτυποῖ πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι, ποίοις χρωμένους ῥήμασιν. Ἄμπελον δὲ καλεῖ τροπικῶς, τὸ γένος τῶν Ἑβραίων, διὰ τὸ εὐθαλές.ἔθεντο τὰ σημεῖα αὐτῶν σημεῖα, καὶ οὐκ Α ἔγνωσαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον υπεράνω. Εκαστον τάγμα πολεμικὸν σημείῳ κέχρηται ἐπὶ κοντοῦ προ- πορευομένου, πρὸς τὸ διαγινώσκεσθαι, ποία τις ή φάλαγξ· ὅπερ ἡμεῖς σημαίαν καλοῦμεν. Ταῦτα οὖν αὐτὰ τὰ σημεῖα αἱ Ρωμαῖκαὶ φάλαγγες εἰσιοῦσαι ἔστησαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον, εἴτουν εἰς τὰς πύλας τῶν πόλεων, ἐπάνω αὐτῶν. Περιττεύει γάρ, τὸ Ὥς. Εστησαν δὲ τὰ τοιαῦτα αὐτῶν σημεῖα, σημεῖα νίκης ἀντὶ τροπαίων· καὶ οὔπω ἔγνωσαν οἱ ἔνδον, ὅτι περὶ τὴν ἑορτὴν ἀσχολούμενοι. Η καὶ Οὐκ ἔγνω σαν αὐτοὶ οἱ ἐχθροὶ πῶς εἷλον τὴν πόλιν· ὅτι οὐκ ἐξ ἀσθενείας τοῦ Θεοῦ τῶν Ἰουδαίων, ἀλλὰ διὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ μιαιφονίαν αὐτῶν. Ως ἐν δρυμῷ ξύλων ἀξίναις, ἐξέκοψαν τὰς Β θύρας αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό. Δρυμός ἐστιν ἡ ἐν ὄρεσι ξυλοφόρος ύλη. Δίκην δρυμοῦ ξύλων, φησί, κατέ- κοψαν εἰς τὸ παντελὲς τὰς πύλας αὐτῆς. Τὸ δὲ Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, Ὁμοῦ πάσας. Ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίω κατέῤῥαξαν αὐτήν. Ἐν πελέκει μὲν τὰ στέγη καὶ τὰς θύρας τῶν οἱ- κιῶν τῆς πόλεως, καὶ ὅσα ἐν ξύλοις· ἐν λαξευτη ρίῳ δὲ τοὺς τοίχους καὶ τὰ τείχη, καὶ ὅσα ἐν λί- θοις · τὸ λαξευτήριον γὰρ λιθουργικόν ἐστιν ἔργα - νον, καὶ εἰς τὸ τέμνειν λίθους καὶ τοίχους καὶ τείχη, καὶ εἰς καθαιρεῖν ἐπιτήδειον · Κατέῤῥαξαν δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατέβαλον. Ενεπύρισαν ἐν πυρὶ τὸ ἁγιαστήριόν σου. Αγιαστήριον τοῦ Θεοῦ τὸν ναὸν ὠνόμασεν, ὡς ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ εἴρηται. λαξευτήριον) Εἰς τὴν γῆν ἐβεβήλωσαν το σκήνωμα τοῦ Ονοματός σου. 'Εβεβήλωσαν, ήτοι βεβήλως καὶ ανοσίως κατέῤῥιψαν εἰς τὴν γῆν τὸν ναόν· ἀκριβῶς δὲ εἶπεν αὐτὸν σκήνωμα τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ· ἡ γὰρ οὐσία τοῦ Θεοῦ ἀπερίγραπτος. Τινὲς δὲ περιφραστικῶς τὸ, Τοῦ ὀνόματός σου, νενήκασιν, ἀντὶ τοῦ, Σοῦ. Εἶπον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν αἱ συγγένειαι αὐτ τῶν ἐπὶ τὸ αὐτό. Εἶπον πρὸς ἀλλήλας ὁμοῦ πᾶσαι αἱ συγγένεια: τῶν ἐχθρῶν. Τό, Ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, ᾿Απὸ καρδίας, ὅλῃ καρδίᾳ καὶ πάσῃ προ θυμίᾳ · τὸ γὰρ Δεῦτε, ἐμποδίζει νοεῖσθαι ἀντὶ τοῦ Διενοήσαντο ἐν ἑαυταῖς· εἰ μή τις τοῦτο οὐ συμ βουλευτικόν, ἀλλ' ἐπιῤῥηματικὸν ἐκλάβων, ὡς τὸ, Αγε δή. Τί δὲ εἶπον, ἄκουσον. Δεῦτε, καὶ καταπαύσωμεν πάσας τὰς ἑορτὰς τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τῆς γῆς. Τὰς νομικὰς λατρείας τοῦ Θεοῦ τούτου, ἐν Ἰουδαῖοι σέβουσι· τοῦτο δὲ κατορ θώσομεν ἀφανίσαντες τους νόμους, καὶ τὴν πολι- τείαν, καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν. “Ο δὴ καὶ τοῦ Θεοῦ συγχωρήσαντος πεποιήκασι. Τα σημεία αὐτῶν οὐκ εἴδομεν. Τα τεράστια COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 5. Posuerunt signa sua, signa, et non co- gnoverunt, quasi in eritu desuper. Unusquisque ordo militaris signo suo utitur, quod hastili infi- xum ante aciem præmittitur, ut cohors internasca- tur a cohorte : id vexillum appellamus. Hæc igitur vexilla, Romanorum acies ingredientes in Jerusalem fixerunt in exitu, hoc est, in portis civitatis : quin- imo et desuper ipsas portas. Abundat autem dictio, Quasi. Erexerunt autem hæc signa sua; signa, hoc est, in signum victoriæ, ac pro tropæis: idque nondum ab iis cognitum fuerat, qui erant intra civitatem, eo quod circa solemnitatem occupati. nullis aliis rebus animum intendebant. Vel, Non cognoverunt, ipsi scilicet inimici, quo pacto cepe - quod Judæorum Deus impotens esset, aut infirmus, rint civitatem. Id quippe ca ratione non accidit, sed ob Christi cædem illos Deus pœnas luere permisit. C Vers. 6. Quasi in silva lignorum securibus exei- derunt januas ejus in idipsum. Instar, inquit, silvæ lignorum, illius januas prorsus excidebant, Ix idipsum, id est, una omnes. In securi et vecte confregerunt eam. Securi qui- dem, tecta, ac domorum, et civitatis januas, el quæcunque alia lignea subvertebant, vecte vero murus, n:œnia et lapidea quælibet. Vectis enim (seu, ut in Graca lectione habetur, quoddam instrumenti genus est quod et ad inci - dendos lapides idoneum est, et ad mœnia diruenda; confregerunt autem, hoc est, dejecerunt. VERS. 7. Incenderunt in igne sanctuarium tuum. Per sanctuarium templum intelligit, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus. In terram profanaverunt ·tabernaculum nominis tui. Profanaverunt, hoc est, profane atque impie illud solo æquarunt. Exquisito autem loquendi modo dicit, Tabernaculum nominis Dei. Nullum euim divinæ substantiæ tabernaculum esse potest, cum natura illa divina immensa sit et incircum- dixit): Aliqui vero Prophetam dicunt circumlocu- scripta (unde eleganter Tabernaculum nominis Dei tione uti, et Tabernaculum nominis Dei, pro Tabernaculo Dei dixisse. VERS. 8. Dixerunt in corde suo cognationes eorum simul. Omnes inimicorum cognationes mutuo inter se simul dixerunt. In corde autem suo, hoc est, ex toto corde, atque ex tota animi promptitudine. Dictio autem, Venite, quæ sequitur, velal ne expo- nere possimus, Dixerunt, pro Cogitaverunt : nisi D quis eam non in vim verbi (72), sed adverbialiter sse positam, dicat, pro, Εia age. Quial anten dixerint audi. Venite quiescere faciamus omnes festivitates Dei in terra. Omnes nimirum legales cultus ac cære. monias illius Dei, quem Judæi colunt, hoc autem perficiemus, si leges, ac mores, et rempublicam corum deleverimus, quemadmodum permittente Deo effecerunt. VERS. 9. Signa eorum non videmus. Miracula Varia lectiones. (72) Gracc, non ad suadendum.
9α You transposed a vine from Egypt. He lists the benefactions of old, telling whence he brought the race of the Hebrews into Palestine and all that he did for them, so that thereby he may move God to not overlook completely those for whom in the past he worked so many things. And by the psalm the prophet offers an outline of how one ought to appease God, indi- cating what words one should use. He calls the race of Hebrews a ‘vine’ figuratively on account of its thriving nature.
β Ἐξέβαλες ἔθνη καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περὶ τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ. Δι’ ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Κατεφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἵδρυσας· εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον.ἔθεντο τὰ σημεῖα αὐτῶν σημεῖα, καὶ οὐκ Α ἔγνωσαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον υπεράνω. Εκαστον τάγμα πολεμικὸν σημείῳ κέχρηται ἐπὶ κοντοῦ προ- πορευομένου, πρὸς τὸ διαγινώσκεσθαι, ποία τις ή φάλαγξ· ὅπερ ἡμεῖς σημαίαν καλοῦμεν. Ταῦτα οὖν αὐτὰ τὰ σημεῖα αἱ Ρωμαῖκαὶ φάλαγγες εἰσιοῦσαι ἔστησαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον, εἴτουν εἰς τὰς πύλας τῶν πόλεων, ἐπάνω αὐτῶν. Περιττεύει γάρ, τὸ Ὥς. Εστησαν δὲ τὰ τοιαῦτα αὐτῶν σημεῖα, σημεῖα νίκης ἀντὶ τροπαίων· καὶ οὔπω ἔγνωσαν οἱ ἔνδον, ὅτι περὶ τὴν ἑορτὴν ἀσχολούμενοι. Η καὶ Οὐκ ἔγνω σαν αὐτοὶ οἱ ἐχθροὶ πῶς εἷλον τὴν πόλιν· ὅτι οὐκ ἐξ ἀσθενείας τοῦ Θεοῦ τῶν Ἰουδαίων, ἀλλὰ διὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ μιαιφονίαν αὐτῶν. Ως ἐν δρυμῷ ξύλων ἀξίναις, ἐξέκοψαν τὰς Β θύρας αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό. Δρυμός ἐστιν ἡ ἐν ὄρεσι ξυλοφόρος ύλη. Δίκην δρυμοῦ ξύλων, φησί, κατέ- κοψαν εἰς τὸ παντελὲς τὰς πύλας αὐτῆς. Τὸ δὲ Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, Ὁμοῦ πάσας. Ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίω κατέῤῥαξαν αὐτήν. Ἐν πελέκει μὲν τὰ στέγη καὶ τὰς θύρας τῶν οἱ- κιῶν τῆς πόλεως, καὶ ὅσα ἐν ξύλοις· ἐν λαξευτη ρίῳ δὲ τοὺς τοίχους καὶ τὰ τείχη, καὶ ὅσα ἐν λί- θοις · τὸ λαξευτήριον γὰρ λιθουργικόν ἐστιν ἔργα - νον, καὶ εἰς τὸ τέμνειν λίθους καὶ τοίχους καὶ τείχη, καὶ εἰς καθαιρεῖν ἐπιτήδειον · Κατέῤῥαξαν δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατέβαλον. Ενεπύρισαν ἐν πυρὶ τὸ ἁγιαστήριόν σου. Αγιαστήριον τοῦ Θεοῦ τὸν ναὸν ὠνόμασεν, ὡς ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ εἴρηται. λαξευτήριον) Εἰς τὴν γῆν ἐβεβήλωσαν το σκήνωμα τοῦ Ονοματός σου. 'Εβεβήλωσαν, ήτοι βεβήλως καὶ ανοσίως κατέῤῥιψαν εἰς τὴν γῆν τὸν ναόν· ἀκριβῶς δὲ εἶπεν αὐτὸν σκήνωμα τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ· ἡ γὰρ οὐσία τοῦ Θεοῦ ἀπερίγραπτος. Τινὲς δὲ περιφραστικῶς τὸ, Τοῦ ὀνόματός σου, νενήκασιν, ἀντὶ τοῦ, Σοῦ. Εἶπον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν αἱ συγγένειαι αὐτ τῶν ἐπὶ τὸ αὐτό. Εἶπον πρὸς ἀλλήλας ὁμοῦ πᾶσαι αἱ συγγένεια: τῶν ἐχθρῶν. Τό, Ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, ᾿Απὸ καρδίας, ὅλῃ καρδίᾳ καὶ πάσῃ προ θυμίᾳ · τὸ γὰρ Δεῦτε, ἐμποδίζει νοεῖσθαι ἀντὶ τοῦ Διενοήσαντο ἐν ἑαυταῖς· εἰ μή τις τοῦτο οὐ συμ βουλευτικόν, ἀλλ' ἐπιῤῥηματικὸν ἐκλάβων, ὡς τὸ, Αγε δή. Τί δὲ εἶπον, ἄκουσον. Δεῦτε, καὶ καταπαύσωμεν πάσας τὰς ἑορτὰς τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τῆς γῆς. Τὰς νομικὰς λατρείας τοῦ Θεοῦ τούτου, ἐν Ἰουδαῖοι σέβουσι· τοῦτο δὲ κατορ θώσομεν ἀφανίσαντες τους νόμους, καὶ τὴν πολι- τείαν, καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν. “Ο δὴ καὶ τοῦ Θεοῦ συγχωρήσαντος πεποιήκασι. Τα σημεία αὐτῶν οὐκ εἴδομεν. Τα τεράστια COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 5. Posuerunt signa sua, signa, et non co- gnoverunt, quasi in eritu desuper. Unusquisque ordo militaris signo suo utitur, quod hastili infi- xum ante aciem præmittitur, ut cohors internasca- tur a cohorte : id vexillum appellamus. Hæc igitur vexilla, Romanorum acies ingredientes in Jerusalem fixerunt in exitu, hoc est, in portis civitatis : quin- imo et desuper ipsas portas. Abundat autem dictio, Quasi. Erexerunt autem hæc signa sua; signa, hoc est, in signum victoriæ, ac pro tropæis: idque nondum ab iis cognitum fuerat, qui erant intra civitatem, eo quod circa solemnitatem occupati. nullis aliis rebus animum intendebant. Vel, Non cognoverunt, ipsi scilicet inimici, quo pacto cepe - quod Judæorum Deus impotens esset, aut infirmus, rint civitatem. Id quippe ca ratione non accidit, sed ob Christi cædem illos Deus pœnas luere permisit. C Vers. 6. Quasi in silva lignorum securibus exei- derunt januas ejus in idipsum. Instar, inquit, silvæ lignorum, illius januas prorsus excidebant, Ix idipsum, id est, una omnes. In securi et vecte confregerunt eam. Securi qui- dem, tecta, ac domorum, et civitatis januas, el quæcunque alia lignea subvertebant, vecte vero murus, n:œnia et lapidea quælibet. Vectis enim (seu, ut in Graca lectione habetur, quoddam instrumenti genus est quod et ad inci - dendos lapides idoneum est, et ad mœnia diruenda; confregerunt autem, hoc est, dejecerunt. VERS. 7. Incenderunt in igne sanctuarium tuum. Per sanctuarium templum intelligit, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus. In terram profanaverunt ·tabernaculum nominis tui. Profanaverunt, hoc est, profane atque impie illud solo æquarunt. Exquisito autem loquendi modo dicit, Tabernaculum nominis Dei. Nullum euim divinæ substantiæ tabernaculum esse potest, cum natura illa divina immensa sit et incircum- dixit): Aliqui vero Prophetam dicunt circumlocu- scripta (unde eleganter Tabernaculum nominis Dei tione uti, et Tabernaculum nominis Dei, pro Tabernaculo Dei dixisse. VERS. 8. Dixerunt in corde suo cognationes eorum simul. Omnes inimicorum cognationes mutuo inter se simul dixerunt. In corde autem suo, hoc est, ex toto corde, atque ex tota animi promptitudine. Dictio autem, Venite, quæ sequitur, velal ne expo- nere possimus, Dixerunt, pro Cogitaverunt : nisi D quis eam non in vim verbi (72), sed adverbialiter sse positam, dicat, pro, Εia age. Quial anten dixerint audi. Venite quiescere faciamus omnes festivitates Dei in terra. Omnes nimirum legales cultus ac cære. monias illius Dei, quem Judæi colunt, hoc autem perficiemus, si leges, ac mores, et rempublicam corum deleverimus, quemadmodum permittente Deo effecerunt. VERS. 9. Signa eorum non videmus. Miracula Varia lectiones. (72) Gracc, non ad suadendum.
9β You cast out nations and planted it firmly. We spoke about these nations in the seventy-seventh psalm. Through the whole passage he maintains the figure of the words. ‘You planted firmly’, in the sense of, ‘you established’, even though after having provoked him to anger, they were later ejected.
α Ὡδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελὼν δίκην ἀκανθῶν καὶ σκώλων ἄλλων τὰ ἔθνη, ἢ καὶ νόμον δοὺς, δι’ οὗ βαδιεῖται.ἔθεντο τὰ σημεῖα αὐτῶν σημεῖα, καὶ οὐκ Α ἔγνωσαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον υπεράνω. Εκαστον τάγμα πολεμικὸν σημείῳ κέχρηται ἐπὶ κοντοῦ προ- πορευομένου, πρὸς τὸ διαγινώσκεσθαι, ποία τις ή φάλαγξ· ὅπερ ἡμεῖς σημαίαν καλοῦμεν. Ταῦτα οὖν αὐτὰ τὰ σημεῖα αἱ Ρωμαῖκαὶ φάλαγγες εἰσιοῦσαι ἔστησαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον, εἴτουν εἰς τὰς πύλας τῶν πόλεων, ἐπάνω αὐτῶν. Περιττεύει γάρ, τὸ Ὥς. Εστησαν δὲ τὰ τοιαῦτα αὐτῶν σημεῖα, σημεῖα νίκης ἀντὶ τροπαίων· καὶ οὔπω ἔγνωσαν οἱ ἔνδον, ὅτι περὶ τὴν ἑορτὴν ἀσχολούμενοι. Η καὶ Οὐκ ἔγνω σαν αὐτοὶ οἱ ἐχθροὶ πῶς εἷλον τὴν πόλιν· ὅτι οὐκ ἐξ ἀσθενείας τοῦ Θεοῦ τῶν Ἰουδαίων, ἀλλὰ διὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ μιαιφονίαν αὐτῶν. Ως ἐν δρυμῷ ξύλων ἀξίναις, ἐξέκοψαν τὰς Β θύρας αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό. Δρυμός ἐστιν ἡ ἐν ὄρεσι ξυλοφόρος ύλη. Δίκην δρυμοῦ ξύλων, φησί, κατέ- κοψαν εἰς τὸ παντελὲς τὰς πύλας αὐτῆς. Τὸ δὲ Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, Ὁμοῦ πάσας. Ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίω κατέῤῥαξαν αὐτήν. Ἐν πελέκει μὲν τὰ στέγη καὶ τὰς θύρας τῶν οἱ- κιῶν τῆς πόλεως, καὶ ὅσα ἐν ξύλοις· ἐν λαξευτη ρίῳ δὲ τοὺς τοίχους καὶ τὰ τείχη, καὶ ὅσα ἐν λί- θοις · τὸ λαξευτήριον γὰρ λιθουργικόν ἐστιν ἔργα - νον, καὶ εἰς τὸ τέμνειν λίθους καὶ τοίχους καὶ τείχη, καὶ εἰς καθαιρεῖν ἐπιτήδειον · Κατέῤῥαξαν δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατέβαλον. Ενεπύρισαν ἐν πυρὶ τὸ ἁγιαστήριόν σου. Αγιαστήριον τοῦ Θεοῦ τὸν ναὸν ὠνόμασεν, ὡς ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ εἴρηται. λαξευτήριον) Εἰς τὴν γῆν ἐβεβήλωσαν το σκήνωμα τοῦ Ονοματός σου. 'Εβεβήλωσαν, ήτοι βεβήλως καὶ ανοσίως κατέῤῥιψαν εἰς τὴν γῆν τὸν ναόν· ἀκριβῶς δὲ εἶπεν αὐτὸν σκήνωμα τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ· ἡ γὰρ οὐσία τοῦ Θεοῦ ἀπερίγραπτος. Τινὲς δὲ περιφραστικῶς τὸ, Τοῦ ὀνόματός σου, νενήκασιν, ἀντὶ τοῦ, Σοῦ. Εἶπον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν αἱ συγγένειαι αὐτ τῶν ἐπὶ τὸ αὐτό. Εἶπον πρὸς ἀλλήλας ὁμοῦ πᾶσαι αἱ συγγένεια: τῶν ἐχθρῶν. Τό, Ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, ᾿Απὸ καρδίας, ὅλῃ καρδίᾳ καὶ πάσῃ προ θυμίᾳ · τὸ γὰρ Δεῦτε, ἐμποδίζει νοεῖσθαι ἀντὶ τοῦ Διενοήσαντο ἐν ἑαυταῖς· εἰ μή τις τοῦτο οὐ συμ βουλευτικόν, ἀλλ' ἐπιῤῥηματικὸν ἐκλάβων, ὡς τὸ, Αγε δή. Τί δὲ εἶπον, ἄκουσον. Δεῦτε, καὶ καταπαύσωμεν πάσας τὰς ἑορτὰς τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τῆς γῆς. Τὰς νομικὰς λατρείας τοῦ Θεοῦ τούτου, ἐν Ἰουδαῖοι σέβουσι· τοῦτο δὲ κατορ θώσομεν ἀφανίσαντες τους νόμους, καὶ τὴν πολι- τείαν, καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν. “Ο δὴ καὶ τοῦ Θεοῦ συγχωρήσαντος πεποιήκασι. Τα σημεία αὐτῶν οὐκ εἴδομεν. Τα τεράστια COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 5. Posuerunt signa sua, signa, et non co- gnoverunt, quasi in eritu desuper. Unusquisque ordo militaris signo suo utitur, quod hastili infi- xum ante aciem præmittitur, ut cohors internasca- tur a cohorte : id vexillum appellamus. Hæc igitur vexilla, Romanorum acies ingredientes in Jerusalem fixerunt in exitu, hoc est, in portis civitatis : quin- imo et desuper ipsas portas. Abundat autem dictio, Quasi. Erexerunt autem hæc signa sua; signa, hoc est, in signum victoriæ, ac pro tropæis: idque nondum ab iis cognitum fuerat, qui erant intra civitatem, eo quod circa solemnitatem occupati. nullis aliis rebus animum intendebant. Vel, Non cognoverunt, ipsi scilicet inimici, quo pacto cepe - quod Judæorum Deus impotens esset, aut infirmus, rint civitatem. Id quippe ca ratione non accidit, sed ob Christi cædem illos Deus pœnas luere permisit. C Vers. 6. Quasi in silva lignorum securibus exei- derunt januas ejus in idipsum. Instar, inquit, silvæ lignorum, illius januas prorsus excidebant, Ix idipsum, id est, una omnes. In securi et vecte confregerunt eam. Securi qui- dem, tecta, ac domorum, et civitatis januas, el quæcunque alia lignea subvertebant, vecte vero murus, n:œnia et lapidea quælibet. Vectis enim (seu, ut in Graca lectione habetur, quoddam instrumenti genus est quod et ad inci - dendos lapides idoneum est, et ad mœnia diruenda; confregerunt autem, hoc est, dejecerunt. VERS. 7. Incenderunt in igne sanctuarium tuum. Per sanctuarium templum intelligit, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus. In terram profanaverunt ·tabernaculum nominis tui. Profanaverunt, hoc est, profane atque impie illud solo æquarunt. Exquisito autem loquendi modo dicit, Tabernaculum nominis Dei. Nullum euim divinæ substantiæ tabernaculum esse potest, cum natura illa divina immensa sit et incircum- dixit): Aliqui vero Prophetam dicunt circumlocu- scripta (unde eleganter Tabernaculum nominis Dei tione uti, et Tabernaculum nominis Dei, pro Tabernaculo Dei dixisse. VERS. 8. Dixerunt in corde suo cognationes eorum simul. Omnes inimicorum cognationes mutuo inter se simul dixerunt. In corde autem suo, hoc est, ex toto corde, atque ex tota animi promptitudine. Dictio autem, Venite, quæ sequitur, velal ne expo- nere possimus, Dixerunt, pro Cogitaverunt : nisi D quis eam non in vim verbi (72), sed adverbialiter sse positam, dicat, pro, Εia age. Quial anten dixerint audi. Venite quiescere faciamus omnes festivitates Dei in terra. Omnes nimirum legales cultus ac cære. monias illius Dei, quem Judæi colunt, hoc autem perficiemus, si leges, ac mores, et rempublicam corum deleverimus, quemadmodum permittente Deo effecerunt. VERS. 9. Signa eorum non videmus. Miracula Varia lectiones. (72) Gracc, non ad suadendum.
10α You made a way before it. You made a way by removing the nations like thorns and other barbs, or else by giving a law whereby it walks.
β Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο, ἐμφαντικόν ἐστι βεβαίας ἱδρύσεως. ῾Ρίζας δὲ νόει, τοὺς ἐξάρχους τῶνἔθεντο τὰ σημεῖα αὐτῶν σημεῖα, καὶ οὐκ Α ἔγνωσαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον υπεράνω. Εκαστον τάγμα πολεμικὸν σημείῳ κέχρηται ἐπὶ κοντοῦ προ- πορευομένου, πρὸς τὸ διαγινώσκεσθαι, ποία τις ή φάλαγξ· ὅπερ ἡμεῖς σημαίαν καλοῦμεν. Ταῦτα οὖν αὐτὰ τὰ σημεῖα αἱ Ρωμαῖκαὶ φάλαγγες εἰσιοῦσαι ἔστησαν ὡς εἰς τὴν ἔξοδον, εἴτουν εἰς τὰς πύλας τῶν πόλεων, ἐπάνω αὐτῶν. Περιττεύει γάρ, τὸ Ὥς. Εστησαν δὲ τὰ τοιαῦτα αὐτῶν σημεῖα, σημεῖα νίκης ἀντὶ τροπαίων· καὶ οὔπω ἔγνωσαν οἱ ἔνδον, ὅτι περὶ τὴν ἑορτὴν ἀσχολούμενοι. Η καὶ Οὐκ ἔγνω σαν αὐτοὶ οἱ ἐχθροὶ πῶς εἷλον τὴν πόλιν· ὅτι οὐκ ἐξ ἀσθενείας τοῦ Θεοῦ τῶν Ἰουδαίων, ἀλλὰ διὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ μιαιφονίαν αὐτῶν. Ως ἐν δρυμῷ ξύλων ἀξίναις, ἐξέκοψαν τὰς Β θύρας αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό. Δρυμός ἐστιν ἡ ἐν ὄρεσι ξυλοφόρος ύλη. Δίκην δρυμοῦ ξύλων, φησί, κατέ- κοψαν εἰς τὸ παντελὲς τὰς πύλας αὐτῆς. Τὸ δὲ Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, Ὁμοῦ πάσας. Ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίω κατέῤῥαξαν αὐτήν. Ἐν πελέκει μὲν τὰ στέγη καὶ τὰς θύρας τῶν οἱ- κιῶν τῆς πόλεως, καὶ ὅσα ἐν ξύλοις· ἐν λαξευτη ρίῳ δὲ τοὺς τοίχους καὶ τὰ τείχη, καὶ ὅσα ἐν λί- θοις · τὸ λαξευτήριον γὰρ λιθουργικόν ἐστιν ἔργα - νον, καὶ εἰς τὸ τέμνειν λίθους καὶ τοίχους καὶ τείχη, καὶ εἰς καθαιρεῖν ἐπιτήδειον · Κατέῤῥαξαν δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατέβαλον. Ενεπύρισαν ἐν πυρὶ τὸ ἁγιαστήριόν σου. Αγιαστήριον τοῦ Θεοῦ τὸν ναὸν ὠνόμασεν, ὡς ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ εἴρηται. λαξευτήριον) Εἰς τὴν γῆν ἐβεβήλωσαν το σκήνωμα τοῦ Ονοματός σου. 'Εβεβήλωσαν, ήτοι βεβήλως καὶ ανοσίως κατέῤῥιψαν εἰς τὴν γῆν τὸν ναόν· ἀκριβῶς δὲ εἶπεν αὐτὸν σκήνωμα τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ· ἡ γὰρ οὐσία τοῦ Θεοῦ ἀπερίγραπτος. Τινὲς δὲ περιφραστικῶς τὸ, Τοῦ ὀνόματός σου, νενήκασιν, ἀντὶ τοῦ, Σοῦ. Εἶπον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν αἱ συγγένειαι αὐτ τῶν ἐπὶ τὸ αὐτό. Εἶπον πρὸς ἀλλήλας ὁμοῦ πᾶσαι αἱ συγγένεια: τῶν ἐχθρῶν. Τό, Ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, ᾿Απὸ καρδίας, ὅλῃ καρδίᾳ καὶ πάσῃ προ θυμίᾳ · τὸ γὰρ Δεῦτε, ἐμποδίζει νοεῖσθαι ἀντὶ τοῦ Διενοήσαντο ἐν ἑαυταῖς· εἰ μή τις τοῦτο οὐ συμ βουλευτικόν, ἀλλ' ἐπιῤῥηματικὸν ἐκλάβων, ὡς τὸ, Αγε δή. Τί δὲ εἶπον, ἄκουσον. Δεῦτε, καὶ καταπαύσωμεν πάσας τὰς ἑορτὰς τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τῆς γῆς. Τὰς νομικὰς λατρείας τοῦ Θεοῦ τούτου, ἐν Ἰουδαῖοι σέβουσι· τοῦτο δὲ κατορ θώσομεν ἀφανίσαντες τους νόμους, καὶ τὴν πολι- τείαν, καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν. “Ο δὴ καὶ τοῦ Θεοῦ συγχωρήσαντος πεποιήκασι. Τα σημεία αὐτῶν οὐκ εἴδομεν. Τα τεράστια COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 5. Posuerunt signa sua, signa, et non co- gnoverunt, quasi in eritu desuper. Unusquisque ordo militaris signo suo utitur, quod hastili infi- xum ante aciem præmittitur, ut cohors internasca- tur a cohorte : id vexillum appellamus. Hæc igitur vexilla, Romanorum acies ingredientes in Jerusalem fixerunt in exitu, hoc est, in portis civitatis : quin- imo et desuper ipsas portas. Abundat autem dictio, Quasi. Erexerunt autem hæc signa sua; signa, hoc est, in signum victoriæ, ac pro tropæis: idque nondum ab iis cognitum fuerat, qui erant intra civitatem, eo quod circa solemnitatem occupati. nullis aliis rebus animum intendebant. Vel, Non cognoverunt, ipsi scilicet inimici, quo pacto cepe - quod Judæorum Deus impotens esset, aut infirmus, rint civitatem. Id quippe ca ratione non accidit, sed ob Christi cædem illos Deus pœnas luere permisit. C Vers. 6. Quasi in silva lignorum securibus exei- derunt januas ejus in idipsum. Instar, inquit, silvæ lignorum, illius januas prorsus excidebant, Ix idipsum, id est, una omnes. In securi et vecte confregerunt eam. Securi qui- dem, tecta, ac domorum, et civitatis januas, el quæcunque alia lignea subvertebant, vecte vero murus, n:œnia et lapidea quælibet. Vectis enim (seu, ut in Graca lectione habetur, quoddam instrumenti genus est quod et ad inci - dendos lapides idoneum est, et ad mœnia diruenda; confregerunt autem, hoc est, dejecerunt. VERS. 7. Incenderunt in igne sanctuarium tuum. Per sanctuarium templum intelligit, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus. In terram profanaverunt ·tabernaculum nominis tui. Profanaverunt, hoc est, profane atque impie illud solo æquarunt. Exquisito autem loquendi modo dicit, Tabernaculum nominis Dei. Nullum euim divinæ substantiæ tabernaculum esse potest, cum natura illa divina immensa sit et incircum- dixit): Aliqui vero Prophetam dicunt circumlocu- scripta (unde eleganter Tabernaculum nominis Dei tione uti, et Tabernaculum nominis Dei, pro Tabernaculo Dei dixisse. VERS. 8. Dixerunt in corde suo cognationes eorum simul. Omnes inimicorum cognationes mutuo inter se simul dixerunt. In corde autem suo, hoc est, ex toto corde, atque ex tota animi promptitudine. Dictio autem, Venite, quæ sequitur, velal ne expo- nere possimus, Dixerunt, pro Cogitaverunt : nisi D quis eam non in vim verbi (72), sed adverbialiter sse positam, dicat, pro, Εia age. Quial anten dixerint audi. Venite quiescere faciamus omnes festivitates Dei in terra. Omnes nimirum legales cultus ac cære. monias illius Dei, quem Judæi colunt, hoc autem perficiemus, si leges, ac mores, et rempublicam corum deleverimus, quemadmodum permittente Deo effecerunt. VERS. 9. Signa eorum non videmus. Miracula Varia lectiones. (72) Gracc, non ad suadendum.
10β And you firmly planted its roots. This is expressive of certain establishment. By ‘roots’ understand the leaders of the tribes, or in general the kingdom of the Hebrews.
PG 128:837φυλῶν, ἢ καθόλου τὴν βασιλείαν Ἑβραίων. γ Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τὴν τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. 11 Ἐκάλυψεν ὄρη ἡ σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδράδες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ὄρη μὲν, τὰ ὅμορα ἔθνη· σκιὰ δὲ αὐτῆς, ἡ ἐξουσία καὶ δυναστεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ | κέδροι μὲν, οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀναδενδράδες δὲ αὐτῆς, οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάντες αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαυὶδ γὰρ, ἔτι δὲ καὶ τοῦ Σολομῶντος, πολλὰ τῶν ἐθνῶν ἐδασμοφόρουν τοῖς ᾽Ιουδαίοις. 12 Ἐξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλάσσης, καὶ ἕως ποταμῶν τὰς παραφυάδας αὐτῆς. Κλήματα μὲν, τὰ γεννώμενα κατὰ καιρὸν καὶ αὔξοντα πλήθη τοῦ λαοῦ· θάλασσα δὲ, ἡ ᾽Ινδική· καὶ παραφυάδες μὲν, οἱ προσήλυτοι, οἱ ἐξ ἐθνῶν προσελθόντες καὶ τὴν θεογνωσίαν δεξάμενοι καὶ οὕτω παραφυέντες αὐτοῖς. Ποταμοὺς δὲ λέγει, τὸν Εὐφράτην, κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα, ὡς καὶ ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ προείρηται. Ἡ δὲ τρίτη βίβλος τῶν Βασιλειῶν, ποταμὸν ἑνικῶς αὐτὸν ἀναγράφει. 3Rg 2.46k α Ἵνα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς; Φραγμὸν λέγει, τὴν φρουροῦσαν αὐτοὺς θείαν ἐπισκοπήν. β Καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευόμενοι τὴν ὁδόν; Καὶ λυμαίνονται αὐτῇ πάντα τὰ ἔθνη, τὰ παρ’ αὐτῇ πορευόμενα τὴν ὁδόν· ἡ πρόθεσις γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἐγγύτητα σημαίνει. Ὅσοι, φησὶν, αὐτῆς πλησίον ποιοῦνται τὴν δίοδον, ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ. Πρὸς τούτους δὲ τοὺς λόγους ἀποκρίνεται διὰ Ἡσαΐου ὁ ἐπουράνιος γεωργὸς, λέγων, Διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι σταφυλὴν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας. α Ἐλυμήνατο αὐτὴν ὗς ἐκ δρυμοῦ. Ὁ Βαβυλώνιος Ναβουχοδονόσορ, ὗς λεγόμενος, διὰ τὸ χαίρειν τῷ βορβόρῳ τῶν ἡδονῶν, καὶ διὰ τὴν ἄλλην ἀκαθαρσίαν. Δρυμὸς δὲ, ἡ Βαβυλὼν, ὡς δασεῖα μὲν τῷ πλήθει τῶν ἐνοικούντων, ἄκαρπος δὲ πρὸς ἀρετὴν, καὶ ὡς ἐνδιαίτημα τῶν νοητῶν θηρίων. β Ἑβραίων MAS2FV : τῶν Ἑβραίων PCBH. β λυμαίνονται αὐτῇ MAS2CBF : λυμαίνονται αὐτήν PHV. β ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ MAS2CBFH : ἐπηρεάζουσιν αὐτήν PV.
10γ And the vine filled the land. Not the land of the entire world, but the promised land and such as they held sway over. 11 Its shadow covered mountains and its tendrils the cedars of God. The ‘mountains’ are the bordering nations, the ‘shadow’ of the vine is the authority and dominion placed over the nations. And the ‘cedars’ are the high and overtopping rulers among the nations, and its ‘tendrils’ are the governors placed over them. He said the cedars were God’s as they also having been raised up by God. For at the time of David and also of Solomon many of the nations were subject to tribute to the Jews. 12 It spread out its branches as far as the sea and its off-shoots as far as the rivers. Its ‘branches’ are the increasing numbers of people born at any time, and the ‘sea’ is the Indian sea; the ‘off-shoots’ are the proselytes, having come from the nations and accepted knowledge of God and having thus grown alongside them. ‘Rivers’ is what he calls the Eu- phrates according to the Hebrew idiom, as was said previously in the seventy-seventh psalm. The third book of Kingdoms, however, records it as ‘river’ in the singular. 3Rg 2.46k 13α Why have you demolished its fencing? ‘Fencing’ is what he calls the divine oversight guarding them. 13β And all who pass by on their way strip its grapes? And all the nations, passing next to it, do it outrage. The ‘by’ here indicates closeness. All those, he says, who make passage near it do it harm. The heavenly husbandman responds through Isaiah to these words, saying, And I waited for it to produce a cluster of grapes, but it produced thorns. 14α A boar from the thicket has despoiled it. Nebuchadnezzar the Babylonian, called a ‘boar’ on account of his delighting in the filth of pleasures and his other uncleanness. Babylon is the ‘thicket’ as thick in the multitude of inhabitants and fruitless in regard to virtue and as the lair of intelligible wild beasts.
β Καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν. Τὸν αὐτὸν λέγει πάλιν, μονιὸν μὲν, ὡς μόνον αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντα, δίχα συμμάχων· ἄγριον δὲ, ὡς θηριωδῶς καὶ ὠμῶς Ἑβραίοις χρησάμενον. Μονιὸς δέ ἐστιν, ὗς μόνος ὁδεύων καὶ ἄλλοις οὐκ ἐπιμιγνύμενος δι’ ὑπερβολὴν ἀγριότητος. Τινὲς δὲ, ὗν ἐκ δρυμοῦ, τὸν Ἀσσύριον Σαλμανασάρ φασιν, ὃς πρὸ τοῦ Ναβουχοδονόσορ ἐπόρθησε τὴν Σαμάρειαν. Διὸ καὶ οὗτος μὲν ἐλυμήνατο μερικῶς Ἑβραίοις, ὁ δὲ Ναβουχοδονόσορ κατενεμήσατο καθόλου. 4Rg 25 15- Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, καὶ ἐπίβλεψον ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἴδε, καὶ
14β And a solitary wild boar has chewed and vomited it. He refers to the same person again, ‘solitary’ as having campaigned against them alone without allies, and ‘wild’ as having treated the Hebrews brutally and savagely. A solitary boar is a boar that goes alone and does not mix with other on account of excessive savageness. Some call the ‘boar from the thicket’ Shalmaneser the Assyrian who prior to Nebuchad- nezzar ravaged Samaria. Hence he despoiled the Hebrews partially, while Nebuchadnezzar ‘chewed and vomited’ them completely. 4Rg 25 15- O God of powers, turn back now and look down from heaven and see, and visit this vine,
α ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην, καὶ κατάρτισαι αὐτὴν, ἣν ἐφύτευσεν ἡ δεξιά σου. Ἐπίστρεψον, ἤτοι διόρθωσον ἡμᾶς, ἢ καὶ καθὼς ἀνωτέρω εἴρηται. Ἐπίσκεψαι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἴασαι συντριβεῖσαν· κατάρτισαι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀνάκτησαι, εἰς τὴν προτέραν εὐκληρίαν ἀποκατάστησον, ἥντινα ἄμπελον κατῴκησεν ἐνταῦθα ἡ σὴ δύναμις.
16α and restore it - this which your right has planted. ‘Turn back’, that is, correct us, or as was said above. ‘Visit’ is in the sense of, ‘heal it having been crushed’; ‘restore’, in the sense of, reinstate it, re-establish it in its former good fortune, which vine your power settled here.
PG 128:839β Καὶ ἐπὶ υἱὸν ἀνθρώπου, ὃν ἐκραταίωσας σεαυτῷ. Ἀπὸ κοινοῦ τὸ, ἐπίβλεψον. Υἱὸν δὲ ἀνθρώπου ἐνταῦθα, ᾽Ιουδαῖοι μὲν λέγουσι τὸν Ζοροβάβελ, ὃς ἐκραταιώθη ὑπὸ Θεοῦ καὶ παρὰ τῷ βασιλεῖ Δαρείῳ νενίκηκε τοὺς δύο νεανίσκους, ἀποδείξας ὅτι πάντων κρατοῦσιν αἱ γυναῖκες καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ θαυμαστωθεὶς, ἀνῆλθε καὶ 1Esdr 4.13, ᾠκοδόμησε τὸν ἐμπρησθέντα ναὸν καὶ τὴν πόλιν. 47 Ἡμεῖς δέ φαμεν υἱὸν ἀνθρώπου, τὸν προσληφθέντα ἄνθρωπον, ὃν ὁ Θεὸς Λόγος ἐκραταίωσεν ἑαυτῷ, τουτέστιν, ἀφ’ ἑαυτοῦ, ἀπὸ | τῆς αὐτοῦ δυνάμεως μεταδοὺς αὐτῷ, καὶ δυναμώσας κατὰ τοῦ πολεμίου. Πρὸς τὸν προσλαβόντα γὰρ νῦν ἡ εὐχὴ, περὶ τοῦ προσληφθέντος, ἵνα θᾶττον αὐτὸν προσλάβῃ.Α λέγουσι δι' αὐτοὺς θαυματουργῆσαι τὸν Θεὸν αὐτ τῶν, ἡμεῖς τέως οἱ τούτους πολιορκήσαντες, οὐκ οἴδαμεν· οὐδὲν γὰρ τοιοῦτον καθ᾿ ἡμῶν ἑτερατουρ- γήθη. Ο Β Οὐκ ἔστιν ὅτι προφήτης. Τὸ ἔτι, ἀντὶ τοῦ ἑξῆς. Καὶ ὄντως τοῦτο ἔλεγον · Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς, φησί, προλέγων τι καθ᾿ ἡμῶν, καὶ παραθαρρύνων αὐτούς. Καὶ ἡμᾶς οὐ γνώσεται ἔτι. Καὶ μὴ ὢν λοιπόν, οὐ γνώσεται τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ὅπως ἔξομεν· τὸ γὰρ Ετι τοῦτο, ἀντὶ τοῦ, Λοιπόν. Εως πότε, ὁ Θεὸς, ὀνειδιεῖ ὁ ἐχθρός; Ο Θεός, ὀνειδιεῖ δὲ ἡμᾶς καὶ σὲ, ὡς ἀσθενεῖς, ὁ ἐχθρός. Παροξυνεῖ ὁ ὑπεναντίος τὸ ὄνομά σου εἰς τέλος. Βλασφημήσει μέχρι παντός, παροξυντικά. ῥήματα κατ' αὐτοῦ φθεγγόμενος · εἰ καὶ σὺ μας κροθυμεῖς, παραχωρῶν αὐτοῖς διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Ἵνα τί ἀποστρέφεις τὴν χεῖρά σου καὶ τὴν δεξιάν σου ἐκ μέσου τοῦ κόλπου σου εἰς τέλος; Παρατηρητέον τὸ Εἰς τέλος; ὅπως πολλαχοῦ τοῦ ψαλμοῦ κείμενον ὑποφαίνει τὴν διηνεκή τῶν Ἰου- δαίων ἀποβολήν. Τὴν αὐτὴν δὲ χεῖρα λέγει καὶ δεξιάν· καὶ κόλπος μὲν ἂν εἴη Θεοῦ ὁ τῶν ἀγαθῶν θησαυρός· χεὶρ δὲ δεξιὰ ἡ τῶν ἀγαθῶν ἐνέργεια μεταδοτική. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ, ὅτι, Διατί τῶν ἀγαθῶν οὐ μεταδίδως ἡμῖν, ὡς πρότερον ; Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος· ὥσπερ εἴ τις πεπληρω μένον ἔχων τῶν ἀγαθῶν τὸν κόλπον, καὶ μέχρι και ροῦ μεταδιδούς τισιν, εἶτα ἐργισθείς, ἀποστρέφει ἀπὸ τοῦ κόλπου τὴν μεταδιδούσαν χεῖρα, μηκέτι τῶν ἀγαθῶν ἀπτόμενος πρὸς μετάδοσιν. Ο δὲ Θεὸς βασιλεὺς ἡμῶν πρὸ αἰῶνος. Τό, Πρὸ αἰῶνος, οὐκ ἔστι κυριολεξία, ἀλλὰ κατάχρησις, ἀντὶ τοῦ Ἐξαρχῆς. Πῶς γὰρ πρὸ τῶν αἰώνων, μήπω τῆς αἰσθητῆς κτίσεως παραχθείσης, ἦν βασιλεύς τοῦ γένους ἡμῶν; "Η αἰῶνα νοήσεις τὴν ἐνεστῶ σαν ζωήν, ἵν' εἴη, ὅτι πρὸ τῆς ἡμετέρας ζωῆς, εἴτουν ἐκ προγόνων, ἦν βασιλεὺς τοῦ γένους ἡμῶν. ᾿Αναμιμνήσκει δὲ ὥσπερ τὸν Θεὸν τὸν πάλαι γεγενη- μένων τεραστίων εἰς τοὺς προγόνους αὐτῶν. Ειργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς. Τὸ Εν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν μέσῳ τῶν ἀνθρώ των, ἐν φανερῷ. Λέγει δὲ σωτηρίαν τὴν ἐκ τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας ἐλευθερίαν τῶν Ἰουδαίων Σὺ ἐκραταίωσας ἐν τῇ δυνάμει σου τὴν θά λασσαν. Εστερέωσας τὰ διαιρεθέντα μέρη τῆς EUTHYMII ZIGABENI scilicet quæ Judai Deum suun olim in parentum suorum gratiarum operatum esse asserebant. llæc enim miracula Romani milites, qui obsidebant Jerusalem, negant usquam se vidisse. Nihil hujus- modi, inquiunt, eorum Deus adversus nos opera- tus est. - Non est amplius Propketa. Amplius pro Dein- reps. Vere autem hoc a Propheta nostro ex illorum persona prædictum est: neque enim tunc ullus inter Judæos erat propheta, qui aut adversus Romanos prædicaret aut Judæos juberet confidere. Et nos non cognoscet amplius. Cumque nullus deinceps propheta futurus sit inter eos, conse- quenter nullus etiam ea amplius cognoscet, quæ ad nos pertinent, aut, quem exitum habitura sint. Et quod ait, Amplius, idem est quod in posterum. Vers. 10. Usquequo, Deus, improbabit inimicus? Deus, usquequo te et nos pariter improbabil, quasi infirmos atque imbecilles ? Irritabit adversarius nomen tuum in finem ? Blas- phema assidue adversus te verba proferet, atque ad iram te irritantia, tametsi tu et longanimis sis, atque illos ob eorum (73) delicta, multa hujusmodi Jacere permittas. VERS. 11. Ut quid avertis manum tuam et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem? Observandum est, quod haec verba, In finem, quæ sæpius in praesenti psalino posita sunt, perpetuam Judzorum abjectio- nem notant. Manum autem eamdem appellat quam et dexteram. Sinus autem Dei est bonorum omnium thesaurus, et manus dextera, illam operationen significat, quæ divina bona dispensat. Et sensus est : Quare bona tua nobiscum jam non participas, ut olim agebas ? et est metaphoricus sermo, tractus ab ils qui sinum habuerunt multiplicibus bonis plenum, unde certo tempore amicis largiebantur. Nam si irasci cos contingat, manum a ginu avertent, nec illuc amplius eam mittent, ut consueta amicis Dona largiantur. - C VERS. 12. Deus autem Rex noster ante seculum. Ante saculum improprie dixit, pro, A principio. Quo pacto enim ante sæculum Rex esse potuit creaturæ, cum nulla adhuc sensibilis esset creatura? Vel per sæculum, præsentem vitam intellige, ut sit sensus : Ante vitam nostram, seu a progenitoribus D nostris Deus Rex fuit generationis nostræ. Libenter autem illius meminit, eo quod in memoriam revocet eumdem hunc Deum esse, qui progenito- rum suorum tempore multa in eorum gratiam mi- racula operatus est. Operatus est salutem in medio terræ. In medio terræ dixit pro, Palam atque in omnium hominum conspectu : et in specie libertatem Judæis præsti- tam intelligit ab Ægyptiaca servitute. Vers. 13. Tu roborasti in potentia tua mare. Iloc est, Tu divisas maris Rubri partes solidasti. Murus Varia lectiones. (73) Grae e nostru.
16β And upon the son of man whom you have made mighty for yourself. ‘Look down’ is understood here also. The Jews call the ‘son of man’ here Zorobabel, who was made mighty by God and who at the palace of the King Darius defeated the two youths, showing that women and truth are 1Esdr 4.13, mighty above all things, and being admired, he went and built the burned temple and the 47 city. We, however, say that the ‘son of man’ is the assumed man whom God the Word made mighty for himself, that is, by himself, having imparted to him his own power and having empowered him against the adversary. The prayer therefore is now addressed to the Word who assumed humanity about the assumed man, that he may swiftly assume him.
α Ἐμπεπυρισμένη πυρὶ καὶ ἀνεσκαμμένη. Λείπει τὸ, ἔστιν. Αἰνίττεται δὲ διὰ τῆς ἀμπέλου, τὴν γῆν αὐτῆς, εἴτουν τὴν πόλιν τῶν Ἱεροσολύμων· οὐ μόνον γὰρ αὐτὴν ἐνεπύρισαν, ἀλλὰ καὶ ἀνέσκαψαν. Ταῦτα δὲ οἱ Βαβυλώνιοι πεποιήκασιν, ὡς ἡ τετάρτη τῶν Βασιλειῶν βίβλος ἱστορεῖ.Α λέγουσι δι' αὐτοὺς θαυματουργῆσαι τὸν Θεὸν αὐτ τῶν, ἡμεῖς τέως οἱ τούτους πολιορκήσαντες, οὐκ οἴδαμεν· οὐδὲν γὰρ τοιοῦτον καθ᾿ ἡμῶν ἑτερατουρ- γήθη. Ο Β Οὐκ ἔστιν ὅτι προφήτης. Τὸ ἔτι, ἀντὶ τοῦ ἑξῆς. Καὶ ὄντως τοῦτο ἔλεγον · Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς, φησί, προλέγων τι καθ᾿ ἡμῶν, καὶ παραθαρρύνων αὐτούς. Καὶ ἡμᾶς οὐ γνώσεται ἔτι. Καὶ μὴ ὢν λοιπόν, οὐ γνώσεται τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ὅπως ἔξομεν· τὸ γὰρ Ετι τοῦτο, ἀντὶ τοῦ, Λοιπόν. Εως πότε, ὁ Θεὸς, ὀνειδιεῖ ὁ ἐχθρός; Ο Θεός, ὀνειδιεῖ δὲ ἡμᾶς καὶ σὲ, ὡς ἀσθενεῖς, ὁ ἐχθρός. Παροξυνεῖ ὁ ὑπεναντίος τὸ ὄνομά σου εἰς τέλος. Βλασφημήσει μέχρι παντός, παροξυντικά. ῥήματα κατ' αὐτοῦ φθεγγόμενος · εἰ καὶ σὺ μας κροθυμεῖς, παραχωρῶν αὐτοῖς διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Ἵνα τί ἀποστρέφεις τὴν χεῖρά σου καὶ τὴν δεξιάν σου ἐκ μέσου τοῦ κόλπου σου εἰς τέλος; Παρατηρητέον τὸ Εἰς τέλος; ὅπως πολλαχοῦ τοῦ ψαλμοῦ κείμενον ὑποφαίνει τὴν διηνεκή τῶν Ἰου- δαίων ἀποβολήν. Τὴν αὐτὴν δὲ χεῖρα λέγει καὶ δεξιάν· καὶ κόλπος μὲν ἂν εἴη Θεοῦ ὁ τῶν ἀγαθῶν θησαυρός· χεὶρ δὲ δεξιὰ ἡ τῶν ἀγαθῶν ἐνέργεια μεταδοτική. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ, ὅτι, Διατί τῶν ἀγαθῶν οὐ μεταδίδως ἡμῖν, ὡς πρότερον ; Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος· ὥσπερ εἴ τις πεπληρω μένον ἔχων τῶν ἀγαθῶν τὸν κόλπον, καὶ μέχρι και ροῦ μεταδιδούς τισιν, εἶτα ἐργισθείς, ἀποστρέφει ἀπὸ τοῦ κόλπου τὴν μεταδιδούσαν χεῖρα, μηκέτι τῶν ἀγαθῶν ἀπτόμενος πρὸς μετάδοσιν. Ο δὲ Θεὸς βασιλεὺς ἡμῶν πρὸ αἰῶνος. Τό, Πρὸ αἰῶνος, οὐκ ἔστι κυριολεξία, ἀλλὰ κατάχρησις, ἀντὶ τοῦ Ἐξαρχῆς. Πῶς γὰρ πρὸ τῶν αἰώνων, μήπω τῆς αἰσθητῆς κτίσεως παραχθείσης, ἦν βασιλεύς τοῦ γένους ἡμῶν; "Η αἰῶνα νοήσεις τὴν ἐνεστῶ σαν ζωήν, ἵν' εἴη, ὅτι πρὸ τῆς ἡμετέρας ζωῆς, εἴτουν ἐκ προγόνων, ἦν βασιλεὺς τοῦ γένους ἡμῶν. ᾿Αναμιμνήσκει δὲ ὥσπερ τὸν Θεὸν τὸν πάλαι γεγενη- μένων τεραστίων εἰς τοὺς προγόνους αὐτῶν. Ειργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς. Τὸ Εν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν μέσῳ τῶν ἀνθρώ των, ἐν φανερῷ. Λέγει δὲ σωτηρίαν τὴν ἐκ τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας ἐλευθερίαν τῶν Ἰουδαίων Σὺ ἐκραταίωσας ἐν τῇ δυνάμει σου τὴν θά λασσαν. Εστερέωσας τὰ διαιρεθέντα μέρη τῆς EUTHYMII ZIGABENI scilicet quæ Judai Deum suun olim in parentum suorum gratiarum operatum esse asserebant. llæc enim miracula Romani milites, qui obsidebant Jerusalem, negant usquam se vidisse. Nihil hujus- modi, inquiunt, eorum Deus adversus nos opera- tus est. - Non est amplius Propketa. Amplius pro Dein- reps. Vere autem hoc a Propheta nostro ex illorum persona prædictum est: neque enim tunc ullus inter Judæos erat propheta, qui aut adversus Romanos prædicaret aut Judæos juberet confidere. Et nos non cognoscet amplius. Cumque nullus deinceps propheta futurus sit inter eos, conse- quenter nullus etiam ea amplius cognoscet, quæ ad nos pertinent, aut, quem exitum habitura sint. Et quod ait, Amplius, idem est quod in posterum. Vers. 10. Usquequo, Deus, improbabit inimicus? Deus, usquequo te et nos pariter improbabil, quasi infirmos atque imbecilles ? Irritabit adversarius nomen tuum in finem ? Blas- phema assidue adversus te verba proferet, atque ad iram te irritantia, tametsi tu et longanimis sis, atque illos ob eorum (73) delicta, multa hujusmodi Jacere permittas. VERS. 11. Ut quid avertis manum tuam et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem? Observandum est, quod haec verba, In finem, quæ sæpius in praesenti psalino posita sunt, perpetuam Judzorum abjectio- nem notant. Manum autem eamdem appellat quam et dexteram. Sinus autem Dei est bonorum omnium thesaurus, et manus dextera, illam operationen significat, quæ divina bona dispensat. Et sensus est : Quare bona tua nobiscum jam non participas, ut olim agebas ? et est metaphoricus sermo, tractus ab ils qui sinum habuerunt multiplicibus bonis plenum, unde certo tempore amicis largiebantur. Nam si irasci cos contingat, manum a ginu avertent, nec illuc amplius eam mittent, ut consueta amicis Dona largiantur. - C VERS. 12. Deus autem Rex noster ante seculum. Ante saculum improprie dixit, pro, A principio. Quo pacto enim ante sæculum Rex esse potuit creaturæ, cum nulla adhuc sensibilis esset creatura? Vel per sæculum, præsentem vitam intellige, ut sit sensus : Ante vitam nostram, seu a progenitoribus D nostris Deus Rex fuit generationis nostræ. Libenter autem illius meminit, eo quod in memoriam revocet eumdem hunc Deum esse, qui progenito- rum suorum tempore multa in eorum gratiam mi- racula operatus est. Operatus est salutem in medio terræ. In medio terræ dixit pro, Palam atque in omnium hominum conspectu : et in specie libertatem Judæis præsti- tam intelligit ab Ægyptiaca servitute. Vers. 13. Tu roborasti in potentia tua mare. Iloc est, Tu divisas maris Rubri partes solidasti. Murus Varia lectiones. (73) Grae e nostru.
17α Torched [as it has been] by fire and dug up. ‘As it has been’ is missing. By the vine he alludes to its land, namely, the city of Jerusalem. For not only did they set it on fire, but they also dug it up. The Babylonians did these things as the fourth book of Kingdoms tells.
β Ἀπὸ ἐπιτιμήσεως τοῦ προσώπου σου ἀπολοῦνται. Ἐπιτίμησις νῦν, ἡ ὀργή. Λέγει δὲ, ὅτι ἡ ὀργή σου ἀπολέσει τοὺς Ἑβραίους, παραχωροῦντος τοῖς Βαβυλωνίοις· οὐ γὰρ ἂν αὐτῶν ὑπερίσχυσαν, εἰ μὴ σὺ καθεῖλες τὸν φραγμὸν, ὡς εἴρηται.Α λέγουσι δι' αὐτοὺς θαυματουργῆσαι τὸν Θεὸν αὐτ τῶν, ἡμεῖς τέως οἱ τούτους πολιορκήσαντες, οὐκ οἴδαμεν· οὐδὲν γὰρ τοιοῦτον καθ᾿ ἡμῶν ἑτερατουρ- γήθη. Ο Β Οὐκ ἔστιν ὅτι προφήτης. Τὸ ἔτι, ἀντὶ τοῦ ἑξῆς. Καὶ ὄντως τοῦτο ἔλεγον · Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς, φησί, προλέγων τι καθ᾿ ἡμῶν, καὶ παραθαρρύνων αὐτούς. Καὶ ἡμᾶς οὐ γνώσεται ἔτι. Καὶ μὴ ὢν λοιπόν, οὐ γνώσεται τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ὅπως ἔξομεν· τὸ γὰρ Ετι τοῦτο, ἀντὶ τοῦ, Λοιπόν. Εως πότε, ὁ Θεὸς, ὀνειδιεῖ ὁ ἐχθρός; Ο Θεός, ὀνειδιεῖ δὲ ἡμᾶς καὶ σὲ, ὡς ἀσθενεῖς, ὁ ἐχθρός. Παροξυνεῖ ὁ ὑπεναντίος τὸ ὄνομά σου εἰς τέλος. Βλασφημήσει μέχρι παντός, παροξυντικά. ῥήματα κατ' αὐτοῦ φθεγγόμενος · εἰ καὶ σὺ μας κροθυμεῖς, παραχωρῶν αὐτοῖς διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Ἵνα τί ἀποστρέφεις τὴν χεῖρά σου καὶ τὴν δεξιάν σου ἐκ μέσου τοῦ κόλπου σου εἰς τέλος; Παρατηρητέον τὸ Εἰς τέλος; ὅπως πολλαχοῦ τοῦ ψαλμοῦ κείμενον ὑποφαίνει τὴν διηνεκή τῶν Ἰου- δαίων ἀποβολήν. Τὴν αὐτὴν δὲ χεῖρα λέγει καὶ δεξιάν· καὶ κόλπος μὲν ἂν εἴη Θεοῦ ὁ τῶν ἀγαθῶν θησαυρός· χεὶρ δὲ δεξιὰ ἡ τῶν ἀγαθῶν ἐνέργεια μεταδοτική. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ, ὅτι, Διατί τῶν ἀγαθῶν οὐ μεταδίδως ἡμῖν, ὡς πρότερον ; Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος· ὥσπερ εἴ τις πεπληρω μένον ἔχων τῶν ἀγαθῶν τὸν κόλπον, καὶ μέχρι και ροῦ μεταδιδούς τισιν, εἶτα ἐργισθείς, ἀποστρέφει ἀπὸ τοῦ κόλπου τὴν μεταδιδούσαν χεῖρα, μηκέτι τῶν ἀγαθῶν ἀπτόμενος πρὸς μετάδοσιν. Ο δὲ Θεὸς βασιλεὺς ἡμῶν πρὸ αἰῶνος. Τό, Πρὸ αἰῶνος, οὐκ ἔστι κυριολεξία, ἀλλὰ κατάχρησις, ἀντὶ τοῦ Ἐξαρχῆς. Πῶς γὰρ πρὸ τῶν αἰώνων, μήπω τῆς αἰσθητῆς κτίσεως παραχθείσης, ἦν βασιλεύς τοῦ γένους ἡμῶν; "Η αἰῶνα νοήσεις τὴν ἐνεστῶ σαν ζωήν, ἵν' εἴη, ὅτι πρὸ τῆς ἡμετέρας ζωῆς, εἴτουν ἐκ προγόνων, ἦν βασιλεὺς τοῦ γένους ἡμῶν. ᾿Αναμιμνήσκει δὲ ὥσπερ τὸν Θεὸν τὸν πάλαι γεγενη- μένων τεραστίων εἰς τοὺς προγόνους αὐτῶν. Ειργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς. Τὸ Εν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν μέσῳ τῶν ἀνθρώ των, ἐν φανερῷ. Λέγει δὲ σωτηρίαν τὴν ἐκ τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας ἐλευθερίαν τῶν Ἰουδαίων Σὺ ἐκραταίωσας ἐν τῇ δυνάμει σου τὴν θά λασσαν. Εστερέωσας τὰ διαιρεθέντα μέρη τῆς EUTHYMII ZIGABENI scilicet quæ Judai Deum suun olim in parentum suorum gratiarum operatum esse asserebant. llæc enim miracula Romani milites, qui obsidebant Jerusalem, negant usquam se vidisse. Nihil hujus- modi, inquiunt, eorum Deus adversus nos opera- tus est. - Non est amplius Propketa. Amplius pro Dein- reps. Vere autem hoc a Propheta nostro ex illorum persona prædictum est: neque enim tunc ullus inter Judæos erat propheta, qui aut adversus Romanos prædicaret aut Judæos juberet confidere. Et nos non cognoscet amplius. Cumque nullus deinceps propheta futurus sit inter eos, conse- quenter nullus etiam ea amplius cognoscet, quæ ad nos pertinent, aut, quem exitum habitura sint. Et quod ait, Amplius, idem est quod in posterum. Vers. 10. Usquequo, Deus, improbabit inimicus? Deus, usquequo te et nos pariter improbabil, quasi infirmos atque imbecilles ? Irritabit adversarius nomen tuum in finem ? Blas- phema assidue adversus te verba proferet, atque ad iram te irritantia, tametsi tu et longanimis sis, atque illos ob eorum (73) delicta, multa hujusmodi Jacere permittas. VERS. 11. Ut quid avertis manum tuam et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem? Observandum est, quod haec verba, In finem, quæ sæpius in praesenti psalino posita sunt, perpetuam Judzorum abjectio- nem notant. Manum autem eamdem appellat quam et dexteram. Sinus autem Dei est bonorum omnium thesaurus, et manus dextera, illam operationen significat, quæ divina bona dispensat. Et sensus est : Quare bona tua nobiscum jam non participas, ut olim agebas ? et est metaphoricus sermo, tractus ab ils qui sinum habuerunt multiplicibus bonis plenum, unde certo tempore amicis largiebantur. Nam si irasci cos contingat, manum a ginu avertent, nec illuc amplius eam mittent, ut consueta amicis Dona largiantur. - C VERS. 12. Deus autem Rex noster ante seculum. Ante saculum improprie dixit, pro, A principio. Quo pacto enim ante sæculum Rex esse potuit creaturæ, cum nulla adhuc sensibilis esset creatura? Vel per sæculum, præsentem vitam intellige, ut sit sensus : Ante vitam nostram, seu a progenitoribus D nostris Deus Rex fuit generationis nostræ. Libenter autem illius meminit, eo quod in memoriam revocet eumdem hunc Deum esse, qui progenito- rum suorum tempore multa in eorum gratiam mi- racula operatus est. Operatus est salutem in medio terræ. In medio terræ dixit pro, Palam atque in omnium hominum conspectu : et in specie libertatem Judæis præsti- tam intelligit ab Ægyptiaca servitute. Vers. 13. Tu roborasti in potentia tua mare. Iloc est, Tu divisas maris Rubri partes solidasti. Murus Varia lectiones. (73) Grae e nostru.
17β At the rebuke of your face they will be destroyed. ‘Rebuke’ here is anger. He is saying that your anger will destroy the Hebrews, as you sur- render them to the Babylonians. For they would not have prevailed against them if you had not ‘demolished its fencing’, as was said.
α Γενηθήτω ἡ χείρ σου ἐπ’ ἄνδρα δεξιᾶς σου. β ἀφ᾽ ἑαυτοῦ MSCBF : ἐφ᾽ ἑαυτοῦ P. β αὐτῷ MV : αὐτῆς PCB.Α λέγουσι δι' αὐτοὺς θαυματουργῆσαι τὸν Θεὸν αὐτ τῶν, ἡμεῖς τέως οἱ τούτους πολιορκήσαντες, οὐκ οἴδαμεν· οὐδὲν γὰρ τοιοῦτον καθ᾿ ἡμῶν ἑτερατουρ- γήθη. Ο Β Οὐκ ἔστιν ὅτι προφήτης. Τὸ ἔτι, ἀντὶ τοῦ ἑξῆς. Καὶ ὄντως τοῦτο ἔλεγον · Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς, φησί, προλέγων τι καθ᾿ ἡμῶν, καὶ παραθαρρύνων αὐτούς. Καὶ ἡμᾶς οὐ γνώσεται ἔτι. Καὶ μὴ ὢν λοιπόν, οὐ γνώσεται τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ὅπως ἔξομεν· τὸ γὰρ Ετι τοῦτο, ἀντὶ τοῦ, Λοιπόν. Εως πότε, ὁ Θεὸς, ὀνειδιεῖ ὁ ἐχθρός; Ο Θεός, ὀνειδιεῖ δὲ ἡμᾶς καὶ σὲ, ὡς ἀσθενεῖς, ὁ ἐχθρός. Παροξυνεῖ ὁ ὑπεναντίος τὸ ὄνομά σου εἰς τέλος. Βλασφημήσει μέχρι παντός, παροξυντικά. ῥήματα κατ' αὐτοῦ φθεγγόμενος · εἰ καὶ σὺ μας κροθυμεῖς, παραχωρῶν αὐτοῖς διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Ἵνα τί ἀποστρέφεις τὴν χεῖρά σου καὶ τὴν δεξιάν σου ἐκ μέσου τοῦ κόλπου σου εἰς τέλος; Παρατηρητέον τὸ Εἰς τέλος; ὅπως πολλαχοῦ τοῦ ψαλμοῦ κείμενον ὑποφαίνει τὴν διηνεκή τῶν Ἰου- δαίων ἀποβολήν. Τὴν αὐτὴν δὲ χεῖρα λέγει καὶ δεξιάν· καὶ κόλπος μὲν ἂν εἴη Θεοῦ ὁ τῶν ἀγαθῶν θησαυρός· χεὶρ δὲ δεξιὰ ἡ τῶν ἀγαθῶν ἐνέργεια μεταδοτική. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ, ὅτι, Διατί τῶν ἀγαθῶν οὐ μεταδίδως ἡμῖν, ὡς πρότερον ; Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος· ὥσπερ εἴ τις πεπληρω μένον ἔχων τῶν ἀγαθῶν τὸν κόλπον, καὶ μέχρι και ροῦ μεταδιδούς τισιν, εἶτα ἐργισθείς, ἀποστρέφει ἀπὸ τοῦ κόλπου τὴν μεταδιδούσαν χεῖρα, μηκέτι τῶν ἀγαθῶν ἀπτόμενος πρὸς μετάδοσιν. Ο δὲ Θεὸς βασιλεὺς ἡμῶν πρὸ αἰῶνος. Τό, Πρὸ αἰῶνος, οὐκ ἔστι κυριολεξία, ἀλλὰ κατάχρησις, ἀντὶ τοῦ Ἐξαρχῆς. Πῶς γὰρ πρὸ τῶν αἰώνων, μήπω τῆς αἰσθητῆς κτίσεως παραχθείσης, ἦν βασιλεύς τοῦ γένους ἡμῶν; "Η αἰῶνα νοήσεις τὴν ἐνεστῶ σαν ζωήν, ἵν' εἴη, ὅτι πρὸ τῆς ἡμετέρας ζωῆς, εἴτουν ἐκ προγόνων, ἦν βασιλεὺς τοῦ γένους ἡμῶν. ᾿Αναμιμνήσκει δὲ ὥσπερ τὸν Θεὸν τὸν πάλαι γεγενη- μένων τεραστίων εἰς τοὺς προγόνους αὐτῶν. Ειργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς. Τὸ Εν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν μέσῳ τῶν ἀνθρώ των, ἐν φανερῷ. Λέγει δὲ σωτηρίαν τὴν ἐκ τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας ἐλευθερίαν τῶν Ἰουδαίων Σὺ ἐκραταίωσας ἐν τῇ δυνάμει σου τὴν θά λασσαν. Εστερέωσας τὰ διαιρεθέντα μέρη τῆς EUTHYMII ZIGABENI scilicet quæ Judai Deum suun olim in parentum suorum gratiarum operatum esse asserebant. llæc enim miracula Romani milites, qui obsidebant Jerusalem, negant usquam se vidisse. Nihil hujus- modi, inquiunt, eorum Deus adversus nos opera- tus est. - Non est amplius Propketa. Amplius pro Dein- reps. Vere autem hoc a Propheta nostro ex illorum persona prædictum est: neque enim tunc ullus inter Judæos erat propheta, qui aut adversus Romanos prædicaret aut Judæos juberet confidere. Et nos non cognoscet amplius. Cumque nullus deinceps propheta futurus sit inter eos, conse- quenter nullus etiam ea amplius cognoscet, quæ ad nos pertinent, aut, quem exitum habitura sint. Et quod ait, Amplius, idem est quod in posterum. Vers. 10. Usquequo, Deus, improbabit inimicus? Deus, usquequo te et nos pariter improbabil, quasi infirmos atque imbecilles ? Irritabit adversarius nomen tuum in finem ? Blas- phema assidue adversus te verba proferet, atque ad iram te irritantia, tametsi tu et longanimis sis, atque illos ob eorum (73) delicta, multa hujusmodi Jacere permittas. VERS. 11. Ut quid avertis manum tuam et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem? Observandum est, quod haec verba, In finem, quæ sæpius in praesenti psalino posita sunt, perpetuam Judzorum abjectio- nem notant. Manum autem eamdem appellat quam et dexteram. Sinus autem Dei est bonorum omnium thesaurus, et manus dextera, illam operationen significat, quæ divina bona dispensat. Et sensus est : Quare bona tua nobiscum jam non participas, ut olim agebas ? et est metaphoricus sermo, tractus ab ils qui sinum habuerunt multiplicibus bonis plenum, unde certo tempore amicis largiebantur. Nam si irasci cos contingat, manum a ginu avertent, nec illuc amplius eam mittent, ut consueta amicis Dona largiantur. - C VERS. 12. Deus autem Rex noster ante seculum. Ante saculum improprie dixit, pro, A principio. Quo pacto enim ante sæculum Rex esse potuit creaturæ, cum nulla adhuc sensibilis esset creatura? Vel per sæculum, præsentem vitam intellige, ut sit sensus : Ante vitam nostram, seu a progenitoribus D nostris Deus Rex fuit generationis nostræ. Libenter autem illius meminit, eo quod in memoriam revocet eumdem hunc Deum esse, qui progenito- rum suorum tempore multa in eorum gratiam mi- racula operatus est. Operatus est salutem in medio terræ. In medio terræ dixit pro, Palam atque in omnium hominum conspectu : et in specie libertatem Judæis præsti- tam intelligit ab Ægyptiaca servitute. Vers. 13. Tu roborasti in potentia tua mare. Iloc est, Tu divisas maris Rubri partes solidasti. Murus Varia lectiones. (73) Grae e nostru.
18α Let your hand be upon the man of your right hand.
Καὶ τοῦτο, περὶ τοῦ Ζοροβάβελ νοοῦσιν, ὅτι ἐλθέτω ἡ δύναμίς σου ἐπὶ τοῦτον· ἄνδρα δὲ δεξιᾶς, τὸν οἰκεῖον τῇ δεξιᾷ φησιν ἡ Γραφή. Ἡμεῖς δὲ καὶ τοῦτο περὶ τοῦ προσληφθέντος φαμὲν, τοῦ προφήτου παρακαλοῦντος ἐλθεῖν τὰ σημεῖα, ἃ λέγονται χεὶρ Θεοῦ καὶ δάκτυλος Θεοῦ, ἐπὶ τὸν ἄνδρα τὸν οἰκεῖον τῆς δεξιᾶς τοῦ Πατρός· δεξιὰ δὲ τοῦ Πατρὸς, ὁ Υἱὸς, ὡς δημιουργός.Α λέγουσι δι' αὐτοὺς θαυματουργῆσαι τὸν Θεὸν αὐτ τῶν, ἡμεῖς τέως οἱ τούτους πολιορκήσαντες, οὐκ οἴδαμεν· οὐδὲν γὰρ τοιοῦτον καθ᾿ ἡμῶν ἑτερατουρ- γήθη. Ο Β Οὐκ ἔστιν ὅτι προφήτης. Τὸ ἔτι, ἀντὶ τοῦ ἑξῆς. Καὶ ὄντως τοῦτο ἔλεγον · Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς, φησί, προλέγων τι καθ᾿ ἡμῶν, καὶ παραθαρρύνων αὐτούς. Καὶ ἡμᾶς οὐ γνώσεται ἔτι. Καὶ μὴ ὢν λοιπόν, οὐ γνώσεται τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ὅπως ἔξομεν· τὸ γὰρ Ετι τοῦτο, ἀντὶ τοῦ, Λοιπόν. Εως πότε, ὁ Θεὸς, ὀνειδιεῖ ὁ ἐχθρός; Ο Θεός, ὀνειδιεῖ δὲ ἡμᾶς καὶ σὲ, ὡς ἀσθενεῖς, ὁ ἐχθρός. Παροξυνεῖ ὁ ὑπεναντίος τὸ ὄνομά σου εἰς τέλος. Βλασφημήσει μέχρι παντός, παροξυντικά. ῥήματα κατ' αὐτοῦ φθεγγόμενος · εἰ καὶ σὺ μας κροθυμεῖς, παραχωρῶν αὐτοῖς διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Ἵνα τί ἀποστρέφεις τὴν χεῖρά σου καὶ τὴν δεξιάν σου ἐκ μέσου τοῦ κόλπου σου εἰς τέλος; Παρατηρητέον τὸ Εἰς τέλος; ὅπως πολλαχοῦ τοῦ ψαλμοῦ κείμενον ὑποφαίνει τὴν διηνεκή τῶν Ἰου- δαίων ἀποβολήν. Τὴν αὐτὴν δὲ χεῖρα λέγει καὶ δεξιάν· καὶ κόλπος μὲν ἂν εἴη Θεοῦ ὁ τῶν ἀγαθῶν θησαυρός· χεὶρ δὲ δεξιὰ ἡ τῶν ἀγαθῶν ἐνέργεια μεταδοτική. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ, ὅτι, Διατί τῶν ἀγαθῶν οὐ μεταδίδως ἡμῖν, ὡς πρότερον ; Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος· ὥσπερ εἴ τις πεπληρω μένον ἔχων τῶν ἀγαθῶν τὸν κόλπον, καὶ μέχρι και ροῦ μεταδιδούς τισιν, εἶτα ἐργισθείς, ἀποστρέφει ἀπὸ τοῦ κόλπου τὴν μεταδιδούσαν χεῖρα, μηκέτι τῶν ἀγαθῶν ἀπτόμενος πρὸς μετάδοσιν. Ο δὲ Θεὸς βασιλεὺς ἡμῶν πρὸ αἰῶνος. Τό, Πρὸ αἰῶνος, οὐκ ἔστι κυριολεξία, ἀλλὰ κατάχρησις, ἀντὶ τοῦ Ἐξαρχῆς. Πῶς γὰρ πρὸ τῶν αἰώνων, μήπω τῆς αἰσθητῆς κτίσεως παραχθείσης, ἦν βασιλεύς τοῦ γένους ἡμῶν; "Η αἰῶνα νοήσεις τὴν ἐνεστῶ σαν ζωήν, ἵν' εἴη, ὅτι πρὸ τῆς ἡμετέρας ζωῆς, εἴτουν ἐκ προγόνων, ἦν βασιλεὺς τοῦ γένους ἡμῶν. ᾿Αναμιμνήσκει δὲ ὥσπερ τὸν Θεὸν τὸν πάλαι γεγενη- μένων τεραστίων εἰς τοὺς προγόνους αὐτῶν. Ειργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς. Τὸ Εν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν μέσῳ τῶν ἀνθρώ των, ἐν φανερῷ. Λέγει δὲ σωτηρίαν τὴν ἐκ τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας ἐλευθερίαν τῶν Ἰουδαίων Σὺ ἐκραταίωσας ἐν τῇ δυνάμει σου τὴν θά λασσαν. Εστερέωσας τὰ διαιρεθέντα μέρη τῆς EUTHYMII ZIGABENI scilicet quæ Judai Deum suun olim in parentum suorum gratiarum operatum esse asserebant. llæc enim miracula Romani milites, qui obsidebant Jerusalem, negant usquam se vidisse. Nihil hujus- modi, inquiunt, eorum Deus adversus nos opera- tus est. - Non est amplius Propketa. Amplius pro Dein- reps. Vere autem hoc a Propheta nostro ex illorum persona prædictum est: neque enim tunc ullus inter Judæos erat propheta, qui aut adversus Romanos prædicaret aut Judæos juberet confidere. Et nos non cognoscet amplius. Cumque nullus deinceps propheta futurus sit inter eos, conse- quenter nullus etiam ea amplius cognoscet, quæ ad nos pertinent, aut, quem exitum habitura sint. Et quod ait, Amplius, idem est quod in posterum. Vers. 10. Usquequo, Deus, improbabit inimicus? Deus, usquequo te et nos pariter improbabil, quasi infirmos atque imbecilles ? Irritabit adversarius nomen tuum in finem ? Blas- phema assidue adversus te verba proferet, atque ad iram te irritantia, tametsi tu et longanimis sis, atque illos ob eorum (73) delicta, multa hujusmodi Jacere permittas. VERS. 11. Ut quid avertis manum tuam et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem? Observandum est, quod haec verba, In finem, quæ sæpius in praesenti psalino posita sunt, perpetuam Judzorum abjectio- nem notant. Manum autem eamdem appellat quam et dexteram. Sinus autem Dei est bonorum omnium thesaurus, et manus dextera, illam operationen significat, quæ divina bona dispensat. Et sensus est : Quare bona tua nobiscum jam non participas, ut olim agebas ? et est metaphoricus sermo, tractus ab ils qui sinum habuerunt multiplicibus bonis plenum, unde certo tempore amicis largiebantur. Nam si irasci cos contingat, manum a ginu avertent, nec illuc amplius eam mittent, ut consueta amicis Dona largiantur. - C VERS. 12. Deus autem Rex noster ante seculum. Ante saculum improprie dixit, pro, A principio. Quo pacto enim ante sæculum Rex esse potuit creaturæ, cum nulla adhuc sensibilis esset creatura? Vel per sæculum, præsentem vitam intellige, ut sit sensus : Ante vitam nostram, seu a progenitoribus D nostris Deus Rex fuit generationis nostræ. Libenter autem illius meminit, eo quod in memoriam revocet eumdem hunc Deum esse, qui progenito- rum suorum tempore multa in eorum gratiam mi- racula operatus est. Operatus est salutem in medio terræ. In medio terræ dixit pro, Palam atque in omnium hominum conspectu : et in specie libertatem Judæis præsti- tam intelligit ab Ægyptiaca servitute. Vers. 13. Tu roborasti in potentia tua mare. Iloc est, Tu divisas maris Rubri partes solidasti. Murus Varia lectiones. (73) Grae e nostru.
This also they understand as about Zorobabel, namely, let your power come upon him. ‘Man of one’s right hand’ is what Scripture calls the man who is kindred to one’s right hand. We, however, also say this is about the assumed man, with the prophet entreating for the signs, that are called the ‘hand of God’ and ‘finger of God’, to come upon the man who is kindred to the right hand of the Father. And the Son is the right hand of the Father as creator.
β Καὶ ἐπὶ υἱὸν ἀνθρώπου, ὃν ἐκραταίωσας σεαυτῷ. Τὸν αὐτὸν φησὶ, παλιλλογῶν· καὶ ὁ Χριστὸς δὲ, Υἱὸν ἀνθρώπου ὠνόμαζεν ἑαυτὸν, διὰ τὴν φαινομένην σάρκα ἣν ἐκ τῆς Παρθένου προσέλαβε.Α λέγουσι δι' αὐτοὺς θαυματουργῆσαι τὸν Θεὸν αὐτ τῶν, ἡμεῖς τέως οἱ τούτους πολιορκήσαντες, οὐκ οἴδαμεν· οὐδὲν γὰρ τοιοῦτον καθ᾿ ἡμῶν ἑτερατουρ- γήθη. Ο Β Οὐκ ἔστιν ὅτι προφήτης. Τὸ ἔτι, ἀντὶ τοῦ ἑξῆς. Καὶ ὄντως τοῦτο ἔλεγον · Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς, φησί, προλέγων τι καθ᾿ ἡμῶν, καὶ παραθαρρύνων αὐτούς. Καὶ ἡμᾶς οὐ γνώσεται ἔτι. Καὶ μὴ ὢν λοιπόν, οὐ γνώσεται τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ὅπως ἔξομεν· τὸ γὰρ Ετι τοῦτο, ἀντὶ τοῦ, Λοιπόν. Εως πότε, ὁ Θεὸς, ὀνειδιεῖ ὁ ἐχθρός; Ο Θεός, ὀνειδιεῖ δὲ ἡμᾶς καὶ σὲ, ὡς ἀσθενεῖς, ὁ ἐχθρός. Παροξυνεῖ ὁ ὑπεναντίος τὸ ὄνομά σου εἰς τέλος. Βλασφημήσει μέχρι παντός, παροξυντικά. ῥήματα κατ' αὐτοῦ φθεγγόμενος · εἰ καὶ σὺ μας κροθυμεῖς, παραχωρῶν αὐτοῖς διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Ἵνα τί ἀποστρέφεις τὴν χεῖρά σου καὶ τὴν δεξιάν σου ἐκ μέσου τοῦ κόλπου σου εἰς τέλος; Παρατηρητέον τὸ Εἰς τέλος; ὅπως πολλαχοῦ τοῦ ψαλμοῦ κείμενον ὑποφαίνει τὴν διηνεκή τῶν Ἰου- δαίων ἀποβολήν. Τὴν αὐτὴν δὲ χεῖρα λέγει καὶ δεξιάν· καὶ κόλπος μὲν ἂν εἴη Θεοῦ ὁ τῶν ἀγαθῶν θησαυρός· χεὶρ δὲ δεξιὰ ἡ τῶν ἀγαθῶν ἐνέργεια μεταδοτική. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ, ὅτι, Διατί τῶν ἀγαθῶν οὐ μεταδίδως ἡμῖν, ὡς πρότερον ; Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος· ὥσπερ εἴ τις πεπληρω μένον ἔχων τῶν ἀγαθῶν τὸν κόλπον, καὶ μέχρι και ροῦ μεταδιδούς τισιν, εἶτα ἐργισθείς, ἀποστρέφει ἀπὸ τοῦ κόλπου τὴν μεταδιδούσαν χεῖρα, μηκέτι τῶν ἀγαθῶν ἀπτόμενος πρὸς μετάδοσιν. Ο δὲ Θεὸς βασιλεὺς ἡμῶν πρὸ αἰῶνος. Τό, Πρὸ αἰῶνος, οὐκ ἔστι κυριολεξία, ἀλλὰ κατάχρησις, ἀντὶ τοῦ Ἐξαρχῆς. Πῶς γὰρ πρὸ τῶν αἰώνων, μήπω τῆς αἰσθητῆς κτίσεως παραχθείσης, ἦν βασιλεύς τοῦ γένους ἡμῶν; "Η αἰῶνα νοήσεις τὴν ἐνεστῶ σαν ζωήν, ἵν' εἴη, ὅτι πρὸ τῆς ἡμετέρας ζωῆς, εἴτουν ἐκ προγόνων, ἦν βασιλεὺς τοῦ γένους ἡμῶν. ᾿Αναμιμνήσκει δὲ ὥσπερ τὸν Θεὸν τὸν πάλαι γεγενη- μένων τεραστίων εἰς τοὺς προγόνους αὐτῶν. Ειργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς. Τὸ Εν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν μέσῳ τῶν ἀνθρώ των, ἐν φανερῷ. Λέγει δὲ σωτηρίαν τὴν ἐκ τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας ἐλευθερίαν τῶν Ἰουδαίων Σὺ ἐκραταίωσας ἐν τῇ δυνάμει σου τὴν θά λασσαν. Εστερέωσας τὰ διαιρεθέντα μέρη τῆς EUTHYMII ZIGABENI scilicet quæ Judai Deum suun olim in parentum suorum gratiarum operatum esse asserebant. llæc enim miracula Romani milites, qui obsidebant Jerusalem, negant usquam se vidisse. Nihil hujus- modi, inquiunt, eorum Deus adversus nos opera- tus est. - Non est amplius Propketa. Amplius pro Dein- reps. Vere autem hoc a Propheta nostro ex illorum persona prædictum est: neque enim tunc ullus inter Judæos erat propheta, qui aut adversus Romanos prædicaret aut Judæos juberet confidere. Et nos non cognoscet amplius. Cumque nullus deinceps propheta futurus sit inter eos, conse- quenter nullus etiam ea amplius cognoscet, quæ ad nos pertinent, aut, quem exitum habitura sint. Et quod ait, Amplius, idem est quod in posterum. Vers. 10. Usquequo, Deus, improbabit inimicus? Deus, usquequo te et nos pariter improbabil, quasi infirmos atque imbecilles ? Irritabit adversarius nomen tuum in finem ? Blas- phema assidue adversus te verba proferet, atque ad iram te irritantia, tametsi tu et longanimis sis, atque illos ob eorum (73) delicta, multa hujusmodi Jacere permittas. VERS. 11. Ut quid avertis manum tuam et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem? Observandum est, quod haec verba, In finem, quæ sæpius in praesenti psalino posita sunt, perpetuam Judzorum abjectio- nem notant. Manum autem eamdem appellat quam et dexteram. Sinus autem Dei est bonorum omnium thesaurus, et manus dextera, illam operationen significat, quæ divina bona dispensat. Et sensus est : Quare bona tua nobiscum jam non participas, ut olim agebas ? et est metaphoricus sermo, tractus ab ils qui sinum habuerunt multiplicibus bonis plenum, unde certo tempore amicis largiebantur. Nam si irasci cos contingat, manum a ginu avertent, nec illuc amplius eam mittent, ut consueta amicis Dona largiantur. - C VERS. 12. Deus autem Rex noster ante seculum. Ante saculum improprie dixit, pro, A principio. Quo pacto enim ante sæculum Rex esse potuit creaturæ, cum nulla adhuc sensibilis esset creatura? Vel per sæculum, præsentem vitam intellige, ut sit sensus : Ante vitam nostram, seu a progenitoribus D nostris Deus Rex fuit generationis nostræ. Libenter autem illius meminit, eo quod in memoriam revocet eumdem hunc Deum esse, qui progenito- rum suorum tempore multa in eorum gratiam mi- racula operatus est. Operatus est salutem in medio terræ. In medio terræ dixit pro, Palam atque in omnium hominum conspectu : et in specie libertatem Judæis præsti- tam intelligit ab Ægyptiaca servitute. Vers. 13. Tu roborasti in potentia tua mare. Iloc est, Tu divisas maris Rubri partes solidasti. Murus Varia lectiones. (73) Grae e nostru.
18β And upon the son of man whom you have made mighty for yourself. He says the same again by way of recapitulation. And Christ used to call himself ‘Son of man’ on account of the perceptible flesh that he assumed from the Virgin.
α Καὶ οὐ μὴ ἀποστῶμεν ἀπὸ σοῦ. Ἑβραῖοι μὲν, ὁδηγούμενοι παρὰ τοῦ Ζοροβάβελ, ἡμεῖς δὲ, παρὰ τοῦ Χριστοῦ. Προσώπῳ γὰρ ἡμῶν τὸ ῥητὸν ὁ προφήτης ἔθηκε.Α λέγουσι δι' αὐτοὺς θαυματουργῆσαι τὸν Θεὸν αὐτ τῶν, ἡμεῖς τέως οἱ τούτους πολιορκήσαντες, οὐκ οἴδαμεν· οὐδὲν γὰρ τοιοῦτον καθ᾿ ἡμῶν ἑτερατουρ- γήθη. Ο Β Οὐκ ἔστιν ὅτι προφήτης. Τὸ ἔτι, ἀντὶ τοῦ ἑξῆς. Καὶ ὄντως τοῦτο ἔλεγον · Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς, φησί, προλέγων τι καθ᾿ ἡμῶν, καὶ παραθαρρύνων αὐτούς. Καὶ ἡμᾶς οὐ γνώσεται ἔτι. Καὶ μὴ ὢν λοιπόν, οὐ γνώσεται τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ὅπως ἔξομεν· τὸ γὰρ Ετι τοῦτο, ἀντὶ τοῦ, Λοιπόν. Εως πότε, ὁ Θεὸς, ὀνειδιεῖ ὁ ἐχθρός; Ο Θεός, ὀνειδιεῖ δὲ ἡμᾶς καὶ σὲ, ὡς ἀσθενεῖς, ὁ ἐχθρός. Παροξυνεῖ ὁ ὑπεναντίος τὸ ὄνομά σου εἰς τέλος. Βλασφημήσει μέχρι παντός, παροξυντικά. ῥήματα κατ' αὐτοῦ φθεγγόμενος · εἰ καὶ σὺ μας κροθυμεῖς, παραχωρῶν αὐτοῖς διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Ἵνα τί ἀποστρέφεις τὴν χεῖρά σου καὶ τὴν δεξιάν σου ἐκ μέσου τοῦ κόλπου σου εἰς τέλος; Παρατηρητέον τὸ Εἰς τέλος; ὅπως πολλαχοῦ τοῦ ψαλμοῦ κείμενον ὑποφαίνει τὴν διηνεκή τῶν Ἰου- δαίων ἀποβολήν. Τὴν αὐτὴν δὲ χεῖρα λέγει καὶ δεξιάν· καὶ κόλπος μὲν ἂν εἴη Θεοῦ ὁ τῶν ἀγαθῶν θησαυρός· χεὶρ δὲ δεξιὰ ἡ τῶν ἀγαθῶν ἐνέργεια μεταδοτική. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ, ὅτι, Διατί τῶν ἀγαθῶν οὐ μεταδίδως ἡμῖν, ὡς πρότερον ; Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος· ὥσπερ εἴ τις πεπληρω μένον ἔχων τῶν ἀγαθῶν τὸν κόλπον, καὶ μέχρι και ροῦ μεταδιδούς τισιν, εἶτα ἐργισθείς, ἀποστρέφει ἀπὸ τοῦ κόλπου τὴν μεταδιδούσαν χεῖρα, μηκέτι τῶν ἀγαθῶν ἀπτόμενος πρὸς μετάδοσιν. Ο δὲ Θεὸς βασιλεὺς ἡμῶν πρὸ αἰῶνος. Τό, Πρὸ αἰῶνος, οὐκ ἔστι κυριολεξία, ἀλλὰ κατάχρησις, ἀντὶ τοῦ Ἐξαρχῆς. Πῶς γὰρ πρὸ τῶν αἰώνων, μήπω τῆς αἰσθητῆς κτίσεως παραχθείσης, ἦν βασιλεύς τοῦ γένους ἡμῶν; "Η αἰῶνα νοήσεις τὴν ἐνεστῶ σαν ζωήν, ἵν' εἴη, ὅτι πρὸ τῆς ἡμετέρας ζωῆς, εἴτουν ἐκ προγόνων, ἦν βασιλεὺς τοῦ γένους ἡμῶν. ᾿Αναμιμνήσκει δὲ ὥσπερ τὸν Θεὸν τὸν πάλαι γεγενη- μένων τεραστίων εἰς τοὺς προγόνους αὐτῶν. Ειργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς. Τὸ Εν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν μέσῳ τῶν ἀνθρώ των, ἐν φανερῷ. Λέγει δὲ σωτηρίαν τὴν ἐκ τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας ἐλευθερίαν τῶν Ἰουδαίων Σὺ ἐκραταίωσας ἐν τῇ δυνάμει σου τὴν θά λασσαν. Εστερέωσας τὰ διαιρεθέντα μέρη τῆς EUTHYMII ZIGABENI scilicet quæ Judai Deum suun olim in parentum suorum gratiarum operatum esse asserebant. llæc enim miracula Romani milites, qui obsidebant Jerusalem, negant usquam se vidisse. Nihil hujus- modi, inquiunt, eorum Deus adversus nos opera- tus est. - Non est amplius Propketa. Amplius pro Dein- reps. Vere autem hoc a Propheta nostro ex illorum persona prædictum est: neque enim tunc ullus inter Judæos erat propheta, qui aut adversus Romanos prædicaret aut Judæos juberet confidere. Et nos non cognoscet amplius. Cumque nullus deinceps propheta futurus sit inter eos, conse- quenter nullus etiam ea amplius cognoscet, quæ ad nos pertinent, aut, quem exitum habitura sint. Et quod ait, Amplius, idem est quod in posterum. Vers. 10. Usquequo, Deus, improbabit inimicus? Deus, usquequo te et nos pariter improbabil, quasi infirmos atque imbecilles ? Irritabit adversarius nomen tuum in finem ? Blas- phema assidue adversus te verba proferet, atque ad iram te irritantia, tametsi tu et longanimis sis, atque illos ob eorum (73) delicta, multa hujusmodi Jacere permittas. VERS. 11. Ut quid avertis manum tuam et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem? Observandum est, quod haec verba, In finem, quæ sæpius in praesenti psalino posita sunt, perpetuam Judzorum abjectio- nem notant. Manum autem eamdem appellat quam et dexteram. Sinus autem Dei est bonorum omnium thesaurus, et manus dextera, illam operationen significat, quæ divina bona dispensat. Et sensus est : Quare bona tua nobiscum jam non participas, ut olim agebas ? et est metaphoricus sermo, tractus ab ils qui sinum habuerunt multiplicibus bonis plenum, unde certo tempore amicis largiebantur. Nam si irasci cos contingat, manum a ginu avertent, nec illuc amplius eam mittent, ut consueta amicis Dona largiantur. - C VERS. 12. Deus autem Rex noster ante seculum. Ante saculum improprie dixit, pro, A principio. Quo pacto enim ante sæculum Rex esse potuit creaturæ, cum nulla adhuc sensibilis esset creatura? Vel per sæculum, præsentem vitam intellige, ut sit sensus : Ante vitam nostram, seu a progenitoribus D nostris Deus Rex fuit generationis nostræ. Libenter autem illius meminit, eo quod in memoriam revocet eumdem hunc Deum esse, qui progenito- rum suorum tempore multa in eorum gratiam mi- racula operatus est. Operatus est salutem in medio terræ. In medio terræ dixit pro, Palam atque in omnium hominum conspectu : et in specie libertatem Judæis præsti- tam intelligit ab Ægyptiaca servitute. Vers. 13. Tu roborasti in potentia tua mare. Iloc est, Tu divisas maris Rubri partes solidasti. Murus Varia lectiones. (73) Grae e nostru.
19α And we shall not depart from you. On the one hand, the Hebrews being led by Zorobabel, and on the other hand, we, being led by Christ. For the prophet set the verse in our person.
β Ζωώσεις ἡμᾶς, καὶ τὸ ὄνομά σου ἐπικαλεσόμεθα. Ζωώσεις ᾽Ιουδαίους μὲν, τῇ ἀνανεώσει τῆς πόλεως, ἡμᾶς δὲ, τῇ ἀνανεώσει τοῦ ἀξιώματος τῆς ψυχῆς διὰ τοῦ βαπτίσματος· ἐνεκρώθημεν γὰρ τῇ ἀπωλείᾳ τούτων, κἀκεῖνοι καὶ ἡμεῖς. Tὸ ὄνομά σου δὲ ἐπικαλεσόμεθα, ἀντὶ τοῦ, καὶ οὐχ ἕτερον Θεὸν ὀνομάσομεν, ἀλλὰ σὲ ἐπικαλεσόμεθα εἰς ἀντίληψιν καὶ βοήθειαν. ᾽Ιδιαίτατα δὲ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, ὃς ἐζώωσεν ἡμᾶς· εἴρηκε γὰρ, Ἐγώ εἰμι ἡ ζωὴ, οὗ καὶ τῷ ὀνόματι ἐπεκλήθημεν, Χριστιανοὶ ἐπονομασθέντες.Α λέγουσι δι' αὐτοὺς θαυματουργῆσαι τὸν Θεὸν αὐτ τῶν, ἡμεῖς τέως οἱ τούτους πολιορκήσαντες, οὐκ οἴδαμεν· οὐδὲν γὰρ τοιοῦτον καθ᾿ ἡμῶν ἑτερατουρ- γήθη. Ο Β Οὐκ ἔστιν ὅτι προφήτης. Τὸ ἔτι, ἀντὶ τοῦ ἑξῆς. Καὶ ὄντως τοῦτο ἔλεγον · Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς, φησί, προλέγων τι καθ᾿ ἡμῶν, καὶ παραθαρρύνων αὐτούς. Καὶ ἡμᾶς οὐ γνώσεται ἔτι. Καὶ μὴ ὢν λοιπόν, οὐ γνώσεται τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ὅπως ἔξομεν· τὸ γὰρ Ετι τοῦτο, ἀντὶ τοῦ, Λοιπόν. Εως πότε, ὁ Θεὸς, ὀνειδιεῖ ὁ ἐχθρός; Ο Θεός, ὀνειδιεῖ δὲ ἡμᾶς καὶ σὲ, ὡς ἀσθενεῖς, ὁ ἐχθρός. Παροξυνεῖ ὁ ὑπεναντίος τὸ ὄνομά σου εἰς τέλος. Βλασφημήσει μέχρι παντός, παροξυντικά. ῥήματα κατ' αὐτοῦ φθεγγόμενος · εἰ καὶ σὺ μας κροθυμεῖς, παραχωρῶν αὐτοῖς διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Ἵνα τί ἀποστρέφεις τὴν χεῖρά σου καὶ τὴν δεξιάν σου ἐκ μέσου τοῦ κόλπου σου εἰς τέλος; Παρατηρητέον τὸ Εἰς τέλος; ὅπως πολλαχοῦ τοῦ ψαλμοῦ κείμενον ὑποφαίνει τὴν διηνεκή τῶν Ἰου- δαίων ἀποβολήν. Τὴν αὐτὴν δὲ χεῖρα λέγει καὶ δεξιάν· καὶ κόλπος μὲν ἂν εἴη Θεοῦ ὁ τῶν ἀγαθῶν θησαυρός· χεὶρ δὲ δεξιὰ ἡ τῶν ἀγαθῶν ἐνέργεια μεταδοτική. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ, ὅτι, Διατί τῶν ἀγαθῶν οὐ μεταδίδως ἡμῖν, ὡς πρότερον ; Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος· ὥσπερ εἴ τις πεπληρω μένον ἔχων τῶν ἀγαθῶν τὸν κόλπον, καὶ μέχρι και ροῦ μεταδιδούς τισιν, εἶτα ἐργισθείς, ἀποστρέφει ἀπὸ τοῦ κόλπου τὴν μεταδιδούσαν χεῖρα, μηκέτι τῶν ἀγαθῶν ἀπτόμενος πρὸς μετάδοσιν. Ο δὲ Θεὸς βασιλεὺς ἡμῶν πρὸ αἰῶνος. Τό, Πρὸ αἰῶνος, οὐκ ἔστι κυριολεξία, ἀλλὰ κατάχρησις, ἀντὶ τοῦ Ἐξαρχῆς. Πῶς γὰρ πρὸ τῶν αἰώνων, μήπω τῆς αἰσθητῆς κτίσεως παραχθείσης, ἦν βασιλεύς τοῦ γένους ἡμῶν; "Η αἰῶνα νοήσεις τὴν ἐνεστῶ σαν ζωήν, ἵν' εἴη, ὅτι πρὸ τῆς ἡμετέρας ζωῆς, εἴτουν ἐκ προγόνων, ἦν βασιλεὺς τοῦ γένους ἡμῶν. ᾿Αναμιμνήσκει δὲ ὥσπερ τὸν Θεὸν τὸν πάλαι γεγενη- μένων τεραστίων εἰς τοὺς προγόνους αὐτῶν. Ειργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς. Τὸ Εν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν μέσῳ τῶν ἀνθρώ των, ἐν φανερῷ. Λέγει δὲ σωτηρίαν τὴν ἐκ τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας ἐλευθερίαν τῶν Ἰουδαίων Σὺ ἐκραταίωσας ἐν τῇ δυνάμει σου τὴν θά λασσαν. Εστερέωσας τὰ διαιρεθέντα μέρη τῆς EUTHYMII ZIGABENI scilicet quæ Judai Deum suun olim in parentum suorum gratiarum operatum esse asserebant. llæc enim miracula Romani milites, qui obsidebant Jerusalem, negant usquam se vidisse. Nihil hujus- modi, inquiunt, eorum Deus adversus nos opera- tus est. - Non est amplius Propketa. Amplius pro Dein- reps. Vere autem hoc a Propheta nostro ex illorum persona prædictum est: neque enim tunc ullus inter Judæos erat propheta, qui aut adversus Romanos prædicaret aut Judæos juberet confidere. Et nos non cognoscet amplius. Cumque nullus deinceps propheta futurus sit inter eos, conse- quenter nullus etiam ea amplius cognoscet, quæ ad nos pertinent, aut, quem exitum habitura sint. Et quod ait, Amplius, idem est quod in posterum. Vers. 10. Usquequo, Deus, improbabit inimicus? Deus, usquequo te et nos pariter improbabil, quasi infirmos atque imbecilles ? Irritabit adversarius nomen tuum in finem ? Blas- phema assidue adversus te verba proferet, atque ad iram te irritantia, tametsi tu et longanimis sis, atque illos ob eorum (73) delicta, multa hujusmodi Jacere permittas. VERS. 11. Ut quid avertis manum tuam et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem? Observandum est, quod haec verba, In finem, quæ sæpius in praesenti psalino posita sunt, perpetuam Judzorum abjectio- nem notant. Manum autem eamdem appellat quam et dexteram. Sinus autem Dei est bonorum omnium thesaurus, et manus dextera, illam operationen significat, quæ divina bona dispensat. Et sensus est : Quare bona tua nobiscum jam non participas, ut olim agebas ? et est metaphoricus sermo, tractus ab ils qui sinum habuerunt multiplicibus bonis plenum, unde certo tempore amicis largiebantur. Nam si irasci cos contingat, manum a ginu avertent, nec illuc amplius eam mittent, ut consueta amicis Dona largiantur. - C VERS. 12. Deus autem Rex noster ante seculum. Ante saculum improprie dixit, pro, A principio. Quo pacto enim ante sæculum Rex esse potuit creaturæ, cum nulla adhuc sensibilis esset creatura? Vel per sæculum, præsentem vitam intellige, ut sit sensus : Ante vitam nostram, seu a progenitoribus D nostris Deus Rex fuit generationis nostræ. Libenter autem illius meminit, eo quod in memoriam revocet eumdem hunc Deum esse, qui progenito- rum suorum tempore multa in eorum gratiam mi- racula operatus est. Operatus est salutem in medio terræ. In medio terræ dixit pro, Palam atque in omnium hominum conspectu : et in specie libertatem Judæis præsti- tam intelligit ab Ægyptiaca servitute. Vers. 13. Tu roborasti in potentia tua mare. Iloc est, Tu divisas maris Rubri partes solidasti. Murus Varia lectiones. (73) Grae e nostru.
19β You will give us life and we shall call upon your name. You will give life to the Jews, by the renewal of the city, and to us by the renewal of the dignity of the soul through baptism, for we have been mortified by the loss of these things, both they and we. And we shall call upon your name, in the sense of, and we shall not name any other god, but we shall call on you for protection and succour. The verse is most particularly addressed to Christ who has given us life, for he said, I am the Life, by whose name we have been called, having been named Christians.
PG 128:84120 Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα. Ταῦτα καὶ ἀνωτέρω εἴρηκεν, ἀλλ’ ἐκεῖ μὲν, εἰς τοὺς Ἑβραίους ἀνηγάγομεν τὸν λόγον, ἐνταῦθα δὲ, ἡμῖν τοῦτον ἁρμόσομεν. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, τῶν ἀγγελικῶν, ἢ ἁπλῶς, πασῶν· ἢ ἀντὶ τοῦ, ὁ χορηγὸς τῶν δυνάμεων, ἢ ἀντὶ τοῦ, ὁ δυνατὸς, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Ἐπίστρεψον ἡμᾶς ἀπὸ τῆς πλάνης καὶ ἐμφάνισον ἡμῖν τὸν Υἱόν σου, ὅς ἐστι πρόσωπόν σου· Ὁ ἑωρακὼς γὰρ, φησὶν, ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα. Καὶ αὐτίκα σωθησόμεθα, πιστεύσαντες. Tὸ δὲ, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, σαφηνισμός ἐστι τοῦ, ἐπίστρεψον ἡμᾶς. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. Ἁρμόζει δὲ καὶ ὅλος ὁ ψαλμὸς τοῖς Χριστιανοῖς, ὧν τὰς πόλεις καὶ τοὺς ἑκασταχῆ ναοὺς οἱ ἄπιστοι ἐπυρπόλησαν καὶ ἐδῄωσαν, παραχωρήσαντος τοῦ Θεοῦ διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. α ἔθηκε MΑS2CBF : τέθεικε PHV.
20 O Lord God of powers, turn us back and show forth your face and we shall be saved. He said this above, but there we took it in relation to the Hebrews, while here we shall adapt it to ourselves. O Lord God of the angelic powers, or simply of all powers, or else in the sense of, the ‘giver of powers’, or ‘the powerful’, as we have said on other occasions. Turn us back from error and reveal to us your Son, who is your face, for as is written, He who has seen me, has seen the Father. And at once we shall be saved, having believed. ‘Show forth your face’ is a clarification of ‘turn us back’. Such then on so much. The whole psalm, however, is fitting for Christians, whose cities and temples everywhere the infidels set on fire and laid waste, God having so permitted on account of our sins.
Δυνάμεθα γὰρ τὸν Χριστιανικὸν λαὸν εἰπεῖν, Ἐφραὶμ μὲν, ὡς καρποφόρον ἐν ἀρεταῖς (Ἐφραὶμ γὰρ, καρποφορίαν σημαίνει), Βενιαμὶν δὲ πάλιν, ὡς δεξιὸν ἐν τῇ πίστει (Βενιαμὶν γὰρ, δεξιᾶς υἱὸς ἑρμηνεύεται), Μανασσῆν δὲ, ὡς λήθην λαβόντα τῆς προτέρας πλάνης (Μανασσῆς γὰρ, ἀπὸ λήθης δηλοῖ). Tὰ δὲ ἑξῆς εὐχερῆ. Ἄμπελον δὲ νοήσεις, τὸ | γένος τῶν Χριστιανῶν, μετενεχθὲν ἀπὸ τοῦ σκότους καὶ τῆς πλάνης καὶ τῆς ἀγνοίας (ταῦτα γὰρ σημαίνει ἡ Αἴγυπτος) ἐπὶ τὴν ἀγαθὴν γῆν τῆς εὐσεβείας· ἔθνη δὲ ἐκβεβλημένα, οἱ δαίμονες καὶ τὰ εἴδωλα, καὶ οἱ ἀπολωλότες τύραννοι τῶν Χριστιανῶν. Ὁδοποίησις δὲ αὐτῆς, αἱ εὐαγγελικαὶ ἐντολαὶ, πᾶσαν ἀλλοτρίαν ὕλην ἐκτέμνουσαι· ῥίζαι δὲ αὐτῆς, τὰ περὶ Χριστοῦ δόγματα. Ἐπλήρωσε δὲ πᾶσαν τὴν γῆν· εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων. Καὶ σκιὰ μὲν αὐτῆς, ἡ δόξα· ἐκάλυψε δὲ ὄρη, ἀντὶ τοῦ, ὑπερυψώθη. Ἢ σκιὰ μὲν αὐτῆς, ἡ ἀποπεμπομένη χάρις· ὄρη δὲ, οἱ ὑψηλοὶ τῇ πρακτικῇ ἀρετῇ. Καὶ πάλιν, ἀναδενδράδες μὲν, τὰ δόγματα· κέδροι δὲ Θεοῦ, οἱ ὑψηλοὶ τῇ θεωρητικῇ· καὶ κλήματα μὲν καὶ παραφυάδες, ὡς ἀνωτέρω διείληπται. Θάλασσαν δὲ νόει μοι, πᾶσαν, καὶ ποταμοὺς, πάντας, δι’ ὧν δηλοῦται πᾶσα ἡ γῆ. Ὗς δὲ, ὁ ἐνηδόμενος ταῖς ἀκαθαρσίαις διάβολος· δρυμὸς δὲ, αἱ λάσιοι τοῖς πάθεσι ψυχαὶ καὶ ἄκαρποι, αἷς οὗτος ἐνδιαιτᾶται· ὁ αὐτὸς δὲ πάλιν καὶ μονιὸς, ὡς ἰδιάζων τὴν κακίαν, ἄγριος δὲ, ὡς ἀπηνής. Ἀλλ’ οὗτος μὲν προηγουμένως, ἑπομένως δὲ καὶ πᾶς τύραννος καὶ τῷ ἀμπελῶνι τοῦ Χριστοῦ πολέμιος, ὗς ἂν κληθείη καὶ μονιὸς, διὰ τὰς ἀναλόγους αἰτίας. Tὰ δὲ ἑξῆς ἀρκούντως ἀνήχθησαν.
We may call the Christian people ‘Ephraim’ as fruitful in the virtues (for ‘Ephraim’ means ‘fruit-bearing’), and ‘Benjamin’ as right-sided in faith (for ‘Benjamin’ translates as ‘son of the right hand’), and Manasseh as having forgotten their earlier error (for ‘Manasseh’ derives from ‘forgetfulness’). What follows is easy to adapt. You will understand ‘vine’ as the race of Christians, having been brought over from the darkness and error of ignorance (for Egypt has these meanings) to the good land of piety. The cast out nations are the demons and the idols and the lost tyrants of the Christians. The making of a way for the vine are the Gospel commandments cutting away all foreign matter and its roots are the doctrines about Christ. And it filled all the earth, for the sound of the Apostles went out into all the earth. And its shadow is glory; It covered mountains, in the sense of it was exalted exceedingly. Or else, its ‘shadow’ is the grace sent forth, and ‘mountains’ are those who are elevated in practical virtue. And again, ‘tendrils’ are the doctrines, while ‘cedars of God’ are those who are elevated in contemplative virtue, and ‘branches’ and ‘off-shoots’ are as they were taken above. ‘Sea’ means, I believe, every sea, and ‘rivers’ all rivers, whereby the whole earth is signified. The devil who rejoices in every foulness is the ‘boar’, and the souls overgrown by the pas- sions and barren are the ‘thicket’ in which this ‘boar’ has his lair. Once again the devil is the solitary boar as having evil as his sole speciality and ‘wild’ as cruel. The devil is this boar in the primary sense, in a secondary sense, however, every tyrant and adversary of Christ’s vine may be called a ‘boar’ and ‘solitary wild boar’ for similar reasons. The following verses have already been given sufficient anagogical interpretation.
PG 128:102580 π΄τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
PG 128:8431 Εἰς τὸ τέλος· ὑπὲρ τῶν ληνῶν· τῷ Ἀσάφ· ψαλμός. Καὶ τῷ ὀγδόῳ ψαλμῷ, εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῶν ληνῶν, ἐπιγέγραπται, καὶ τὴν ἐξήγησιν ἐν ἐκείνῳ σαφῶς παραδεδώκαμεν. Ἐκεῖναι τοίνυν αἱ ληνοὶ παρακελεύονται ἀλλήλαις, ὅσα τὸ προοίμιον τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ φησι. Διασύρει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν Ἑβραίων ἀχαριστίαν καὶ ἀπείθειαν, καὶ διδάσκει τὴν ἀποβολὴν αὐτῶν, ἐξασφαλιζόμενος τὸν νέον λαὸν, ἵνα μὴ, ὡς ὁ παλαιὸς, ἀποβληθῇ καὶ οὗτος, εἰ τὴν ἐκείνου μιμήσεται κακίαν.διαθήκη Θέρος καὶ ἔαρ σὺ ἔπλασας αὐτά. Τούτων γὰρ τῶν ὡραίων τὸ μὲν ἔαρ γεννητικὸν, τὸ δὲ θέρος τελειωτικόν. Διὸ καὶ τῶν δύο μόνον ὡρῶν τοῦ ἐν· ιαυτοῦ ἐμνημόνευσε, τῶν ἄλλων δύο συμπεριλαμ βανομένων τούτοις, ὡς μερῶν αὐτοῦ καὶ αὐτῶν. Τὸ δὲ Αὐτὰ, παρέλκον · εἴη δ᾽ ἂν ἡ σύνταξις καὶ οὕτως· Σὺ ἔπλασας αὐτὰ, τὸ θέρος καὶ τὸ ἔαρ. Αδιαφόρως δὲ πρῶτον ἔταξε τὸ θέρος. • Μνήσθητι ταύτης. Ἐν προοιμίοις τοῦ ψαλμοῦ εἰπὼν · Μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτή- σω ἀπ' ἀρχῆς, τὸ αὐτὸ καὶ νῦν ἐπανέλαβεν. Εχθρὸς ὠνείδισε τὸν Κύριον. Ὁ Τίτος, ἡ ὁ Ρωμαίων στρατός. Καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοὺς αὐτοὺς πάλιν λέγει μὴ φρονοῦντας περὶ Θεοῦ ὀρ θῶς. Περὶ δὲ τοῦ Παρώξυνε μικρὸν ἀνωτέρω προ- είρηται. Μὴ παραδῷς τοῖς θηρίοις ψυχὴν ἐξομολογοι μένην σε. Προεωρακὼς τὰ κατὰ τῶν Ἰουδαίων ὁ Προφήτης, ἱκετεύει μὴ παραδοθῆναι αὐτοὺς τοῖς Ῥωμαίοις· οὓς θηρία καλεῖ διὰ τὴν ἀγριότητα καὶ ἀπανθρωπίαν. Ἀπὸ τῆς ψυχῆς δὲ τὸν ἄνθρωπον ἐδήλωσεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν, καθὼς προειρήκα μεν. Εξομολογουμένην δὲ, ἀντὶ τοῦ, εὐχαριστοῦσάν σαι. Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου μὴ ἐπιλάθῃ εἰς τέλος. Αδιάφορον τὸ Μὴ ἐπιλάθη. Τὰς δὲ ψυχὰς τῶν πενήτων, ἀντὶ τοῦ, Τοὺς πένητάς σου, περι φραστικῶς, ἢ καὶ ἐλεεινολογικῶς. Πένητας δὲ αὐτοὺς πάλιν καλεῖ τοὺς Ἰουδαίους. ὡς τηνικαῦτα εἰς πᾶσαν ἔνδειαν ὑπὸ τῆς ἔξωθεν πολιορκίας τῶν παρακαθη μένων ἐχθρῶν καταστησομένους. Ἐπίβλεψον εἰς τὴν διαθήκην σου. "Ην διέθου τῷ ᾽Αβραὰμ καὶ τοῖς προγόνοις ἡμῶν· ὡς κατὰ τὸν προλαβόντα ψαλμὲν ἐν τῷ, Ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου & συντέθηκας, προδιελάβομεν· καὶ μὴ παρίδης ταύτην. *Οτι επληρώθησαν οἱ ἐσκοτισμένοι τῆς γῆς οἴκων ἀνομιῶν. Ὅτι τὰ ἐσκοτισμένα κτήματα τῆς γῆς, εἴτουν οἱ Ἰουδαῖοι ἐκοτισμένοι τοῖς πάθεσιν, επληρώθησαν οἴκων ἀνομιῶν· τουτέστι, πλήθους ἀνομιῶν. Τὸ γὰρ οίκων, ἀντὶ τοῦ πλήθους ἔλαβεν, ὡς μέτρον καθάπερ ὅτε δηλῶσαι πλῆθος σίτου θέλοντες λέγομεν· Ο δεῖνα ἔχει οἴκους σίτου. Μὴ ἀποστραφήτω τεταπεινωμένος κατησχυμ μένος. Ο κατὰ τὸν καιρὸν τῆς πολιορκίας παρακα- λῶν σε λαό;· τεταπεινωμένος δὲ καὶ κατησχυμμένος ἐν μὴ εἰσακούεσθαι. Πτωχὸς καὶ πένης αινέσουσι τὸ ὄνομά σου. Ο δηλωθεὶς ὁ λαός σου, ὡς ἀνωτέρω μικρὸν ἐν τῷ, Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου, προειρήκαμεν. Οι Ιου- δαῖοι, φησίν, αἰνέσουσι σωθέντες, καὶ οὐχ οἱ πολέμιοι EUTHYMII ZIGABENI Estatem et ver tu plasmasti ea. Harum enim A frugum aliæ vere nascuntur, aliæ æstate, aliæ etiam ipsa æstate perficiuntur. Harum autem duarum anni partium tantum meminit, quasi cum his aliæ simul comprehendantur. Dictio autem, ea, abundat. Vi sic legi potest : Tu plasmasti eu, æstatem nimirum, et ver. Indifferenter etiam æstatem, priusquam ver commemoravit. VERS. 18. Memor esto hujus. In principio psalmi dixit Memento congregationist æ, quam possedisti ab initio ; idem igitur nune repetit. Inimicus exprobravit Dominum. Titus nimirum, vel Romanorum exercitus. Et populus insipiens irritavit nomen tuum. De eisdem ursus loquitur, qui non recte de Deo sentiebant. De verbo, Irritavit, diximus paulo superius. VERS. 19. Ne tradas feris animam conftentem tibi. Prævidens Propheta ea quæ Judeis eventura erant, fundit preces ad Deum, ne Judæorum popu- lum in Romanorum potestatem tradat, quos ob summam sævitiam feras appellat. Per animam vero hominem intelligit, veluti totum a parte, ut alibi diximus. Confitentem autem, hoc est, gratias agen- tem. B Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Indifferenter Propheta quartum atque secun- dum casum apponit verbo Obliviscaris : et per animas pauperum circumloquendo ipsos pauperes intelligit. Pauperum vero animas dixit, ut hujus- C modi sermone ad majorem Deum misericordiam excitaret. Eosdem etiam Judæos pauperes appellat, eo quod ob Romanorum obsidionem in summa erant rerum omnium necessitate constituţi. VERS 20. Respice in testamentum tuum. (Dictio Graeca et testamentum significat et paclam scu fadus.) De pacto igitur loquitur, quod pepigit Deus cum Abraham, et cum aliis progenitoribus, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus, ibi: Ecce generationi filiorum tuorum fœdera rupisti. cere. Noli igitur pacta, quæ nobiscum babes, despi- Quoniam obscurati terræ, repleti sunt domibus iniquitatum. Quoniam terreni homines Judæi, quos obscuratos terre appellavit, veluti propriis passio-D nibus atque affectibus obtenebratos, impleti sunt domibus iniquitatum, hoc est, multitudine ac copia delictorum. Iniquitatum enim domos bic dixit, quasi amplam quamdam mensuram : ad summam videlicet copiam denotandam. Simili enim loquendi modo uti solemus, quaudo aliquem frugum aut alterius rei copiam habere indicamus, verbi gratia: Ille domos frumenti habet (aut domos olei ). . Vers. 21. Non convertatur humiliatus confusus. Tuus, inquit, repulus, qui in hoc obsidionis tem- pore tibi supplicationes porrigit, non avertatur, quæso, a te humiliatus, et confusus, dum non ex- auditur. Inops et pauper laudabunt nomen tuum. Populus de quo supra diximus, ibi: Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Judæi, inquit, perpetuo laudabunt te si cos salvaveris, non sic autem inimici.
1 Towards fulfilment; for the wine vats; belonging to Asaph; a psalm. The eighth psalm also has the superscription ‘towards fulfilment; for the wine vats’ and we provided the explanation clearly in that psalm. These wine vats accordingly are exhorting one another what the introduction to the pres- ent psalm says. The psalm disparages the ingratitude and disobedience of the Hebrews, and tells of their rejection, warning the new people, lest they, like the old, also be rejected should they imitate the wickedness of that people.
α Ἀγαλλιᾶσθε τῷ Θεῷ τῷ βοηθῷ ἡμῶν. Δοκεῖ μὲν ὁ λόγος εἶναι τῶν ἐπανιόντων ἐκ Βαβυλῶνος αἰχμαλώτων, ὡς Ἑβραῖοί φασιν, ἀγαλλιωμένων τῇ ἐπανόδῳ· ἐλέγχεται δὲ μὴ ὢν τούτων ἀπὸ τῶν ἑξῆς λυπηρῶν ῥητῶν. Aἱ μέντοι ληνοὶ προτρέπονται ἀλλήλας, ἀγαλλιᾶσθαι ἐπὶ τῷ Χριστῷ, τῷ ἐμφανῶς αὐταῖς βοηθοῦντι.διαθήκη Θέρος καὶ ἔαρ σὺ ἔπλασας αὐτά. Τούτων γὰρ τῶν ὡραίων τὸ μὲν ἔαρ γεννητικὸν, τὸ δὲ θέρος τελειωτικόν. Διὸ καὶ τῶν δύο μόνον ὡρῶν τοῦ ἐν· ιαυτοῦ ἐμνημόνευσε, τῶν ἄλλων δύο συμπεριλαμ βανομένων τούτοις, ὡς μερῶν αὐτοῦ καὶ αὐτῶν. Τὸ δὲ Αὐτὰ, παρέλκον · εἴη δ᾽ ἂν ἡ σύνταξις καὶ οὕτως· Σὺ ἔπλασας αὐτὰ, τὸ θέρος καὶ τὸ ἔαρ. Αδιαφόρως δὲ πρῶτον ἔταξε τὸ θέρος. • Μνήσθητι ταύτης. Ἐν προοιμίοις τοῦ ψαλμοῦ εἰπὼν · Μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτή- σω ἀπ' ἀρχῆς, τὸ αὐτὸ καὶ νῦν ἐπανέλαβεν. Εχθρὸς ὠνείδισε τὸν Κύριον. Ὁ Τίτος, ἡ ὁ Ρωμαίων στρατός. Καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοὺς αὐτοὺς πάλιν λέγει μὴ φρονοῦντας περὶ Θεοῦ ὀρ θῶς. Περὶ δὲ τοῦ Παρώξυνε μικρὸν ἀνωτέρω προ- είρηται. Μὴ παραδῷς τοῖς θηρίοις ψυχὴν ἐξομολογοι μένην σε. Προεωρακὼς τὰ κατὰ τῶν Ἰουδαίων ὁ Προφήτης, ἱκετεύει μὴ παραδοθῆναι αὐτοὺς τοῖς Ῥωμαίοις· οὓς θηρία καλεῖ διὰ τὴν ἀγριότητα καὶ ἀπανθρωπίαν. Ἀπὸ τῆς ψυχῆς δὲ τὸν ἄνθρωπον ἐδήλωσεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν, καθὼς προειρήκα μεν. Εξομολογουμένην δὲ, ἀντὶ τοῦ, εὐχαριστοῦσάν σαι. Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου μὴ ἐπιλάθῃ εἰς τέλος. Αδιάφορον τὸ Μὴ ἐπιλάθη. Τὰς δὲ ψυχὰς τῶν πενήτων, ἀντὶ τοῦ, Τοὺς πένητάς σου, περι φραστικῶς, ἢ καὶ ἐλεεινολογικῶς. Πένητας δὲ αὐτοὺς πάλιν καλεῖ τοὺς Ἰουδαίους. ὡς τηνικαῦτα εἰς πᾶσαν ἔνδειαν ὑπὸ τῆς ἔξωθεν πολιορκίας τῶν παρακαθη μένων ἐχθρῶν καταστησομένους. Ἐπίβλεψον εἰς τὴν διαθήκην σου. "Ην διέθου τῷ ᾽Αβραὰμ καὶ τοῖς προγόνοις ἡμῶν· ὡς κατὰ τὸν προλαβόντα ψαλμὲν ἐν τῷ, Ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου & συντέθηκας, προδιελάβομεν· καὶ μὴ παρίδης ταύτην. *Οτι επληρώθησαν οἱ ἐσκοτισμένοι τῆς γῆς οἴκων ἀνομιῶν. Ὅτι τὰ ἐσκοτισμένα κτήματα τῆς γῆς, εἴτουν οἱ Ἰουδαῖοι ἐκοτισμένοι τοῖς πάθεσιν, επληρώθησαν οἴκων ἀνομιῶν· τουτέστι, πλήθους ἀνομιῶν. Τὸ γὰρ οίκων, ἀντὶ τοῦ πλήθους ἔλαβεν, ὡς μέτρον καθάπερ ὅτε δηλῶσαι πλῆθος σίτου θέλοντες λέγομεν· Ο δεῖνα ἔχει οἴκους σίτου. Μὴ ἀποστραφήτω τεταπεινωμένος κατησχυμ μένος. Ο κατὰ τὸν καιρὸν τῆς πολιορκίας παρακα- λῶν σε λαό;· τεταπεινωμένος δὲ καὶ κατησχυμμένος ἐν μὴ εἰσακούεσθαι. Πτωχὸς καὶ πένης αινέσουσι τὸ ὄνομά σου. Ο δηλωθεὶς ὁ λαός σου, ὡς ἀνωτέρω μικρὸν ἐν τῷ, Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου, προειρήκαμεν. Οι Ιου- δαῖοι, φησίν, αἰνέσουσι σωθέντες, καὶ οὐχ οἱ πολέμιοι EUTHYMII ZIGABENI Estatem et ver tu plasmasti ea. Harum enim A frugum aliæ vere nascuntur, aliæ æstate, aliæ etiam ipsa æstate perficiuntur. Harum autem duarum anni partium tantum meminit, quasi cum his aliæ simul comprehendantur. Dictio autem, ea, abundat. Vi sic legi potest : Tu plasmasti eu, æstatem nimirum, et ver. Indifferenter etiam æstatem, priusquam ver commemoravit. VERS. 18. Memor esto hujus. In principio psalmi dixit Memento congregationist æ, quam possedisti ab initio ; idem igitur nune repetit. Inimicus exprobravit Dominum. Titus nimirum, vel Romanorum exercitus. Et populus insipiens irritavit nomen tuum. De eisdem ursus loquitur, qui non recte de Deo sentiebant. De verbo, Irritavit, diximus paulo superius. VERS. 19. Ne tradas feris animam conftentem tibi. Prævidens Propheta ea quæ Judeis eventura erant, fundit preces ad Deum, ne Judæorum popu- lum in Romanorum potestatem tradat, quos ob summam sævitiam feras appellat. Per animam vero hominem intelligit, veluti totum a parte, ut alibi diximus. Confitentem autem, hoc est, gratias agen- tem. B Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Indifferenter Propheta quartum atque secun- dum casum apponit verbo Obliviscaris : et per animas pauperum circumloquendo ipsos pauperes intelligit. Pauperum vero animas dixit, ut hujus- C modi sermone ad majorem Deum misericordiam excitaret. Eosdem etiam Judæos pauperes appellat, eo quod ob Romanorum obsidionem in summa erant rerum omnium necessitate constituţi. VERS 20. Respice in testamentum tuum. (Dictio Graeca et testamentum significat et paclam scu fadus.) De pacto igitur loquitur, quod pepigit Deus cum Abraham, et cum aliis progenitoribus, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus, ibi: Ecce generationi filiorum tuorum fœdera rupisti. cere. Noli igitur pacta, quæ nobiscum babes, despi- Quoniam obscurati terræ, repleti sunt domibus iniquitatum. Quoniam terreni homines Judæi, quos obscuratos terre appellavit, veluti propriis passio-D nibus atque affectibus obtenebratos, impleti sunt domibus iniquitatum, hoc est, multitudine ac copia delictorum. Iniquitatum enim domos bic dixit, quasi amplam quamdam mensuram : ad summam videlicet copiam denotandam. Simili enim loquendi modo uti solemus, quaudo aliquem frugum aut alterius rei copiam habere indicamus, verbi gratia: Ille domos frumenti habet (aut domos olei ). . Vers. 21. Non convertatur humiliatus confusus. Tuus, inquit, repulus, qui in hoc obsidionis tem- pore tibi supplicationes porrigit, non avertatur, quæso, a te humiliatus, et confusus, dum non ex- auditur. Inops et pauper laudabunt nomen tuum. Populus de quo supra diximus, ibi: Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Judæi, inquit, perpetuo laudabunt te si cos salvaveris, non sic autem inimici.
2α Rejoice in God our helper. The words appear to be those of the captives returning from Babylon, rejoicing, as the Hebrews say, in the return. They are proven not to be theirs by the grievous words that follow. The wine vats, indeed, are urging one another to rejoice in Christ who is manifestly help- ing them.
β Ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ ᾽Ιακώβ. [] τὴν κακίαν MAS2CBFH : τῇ κακίᾳ PV.διαθήκη Θέρος καὶ ἔαρ σὺ ἔπλασας αὐτά. Τούτων γὰρ τῶν ὡραίων τὸ μὲν ἔαρ γεννητικὸν, τὸ δὲ θέρος τελειωτικόν. Διὸ καὶ τῶν δύο μόνον ὡρῶν τοῦ ἐν· ιαυτοῦ ἐμνημόνευσε, τῶν ἄλλων δύο συμπεριλαμ βανομένων τούτοις, ὡς μερῶν αὐτοῦ καὶ αὐτῶν. Τὸ δὲ Αὐτὰ, παρέλκον · εἴη δ᾽ ἂν ἡ σύνταξις καὶ οὕτως· Σὺ ἔπλασας αὐτὰ, τὸ θέρος καὶ τὸ ἔαρ. Αδιαφόρως δὲ πρῶτον ἔταξε τὸ θέρος. • Μνήσθητι ταύτης. Ἐν προοιμίοις τοῦ ψαλμοῦ εἰπὼν · Μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτή- σω ἀπ' ἀρχῆς, τὸ αὐτὸ καὶ νῦν ἐπανέλαβεν. Εχθρὸς ὠνείδισε τὸν Κύριον. Ὁ Τίτος, ἡ ὁ Ρωμαίων στρατός. Καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοὺς αὐτοὺς πάλιν λέγει μὴ φρονοῦντας περὶ Θεοῦ ὀρ θῶς. Περὶ δὲ τοῦ Παρώξυνε μικρὸν ἀνωτέρω προ- είρηται. Μὴ παραδῷς τοῖς θηρίοις ψυχὴν ἐξομολογοι μένην σε. Προεωρακὼς τὰ κατὰ τῶν Ἰουδαίων ὁ Προφήτης, ἱκετεύει μὴ παραδοθῆναι αὐτοὺς τοῖς Ῥωμαίοις· οὓς θηρία καλεῖ διὰ τὴν ἀγριότητα καὶ ἀπανθρωπίαν. Ἀπὸ τῆς ψυχῆς δὲ τὸν ἄνθρωπον ἐδήλωσεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν, καθὼς προειρήκα μεν. Εξομολογουμένην δὲ, ἀντὶ τοῦ, εὐχαριστοῦσάν σαι. Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου μὴ ἐπιλάθῃ εἰς τέλος. Αδιάφορον τὸ Μὴ ἐπιλάθη. Τὰς δὲ ψυχὰς τῶν πενήτων, ἀντὶ τοῦ, Τοὺς πένητάς σου, περι φραστικῶς, ἢ καὶ ἐλεεινολογικῶς. Πένητας δὲ αὐτοὺς πάλιν καλεῖ τοὺς Ἰουδαίους. ὡς τηνικαῦτα εἰς πᾶσαν ἔνδειαν ὑπὸ τῆς ἔξωθεν πολιορκίας τῶν παρακαθη μένων ἐχθρῶν καταστησομένους. Ἐπίβλεψον εἰς τὴν διαθήκην σου. "Ην διέθου τῷ ᾽Αβραὰμ καὶ τοῖς προγόνοις ἡμῶν· ὡς κατὰ τὸν προλαβόντα ψαλμὲν ἐν τῷ, Ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου & συντέθηκας, προδιελάβομεν· καὶ μὴ παρίδης ταύτην. *Οτι επληρώθησαν οἱ ἐσκοτισμένοι τῆς γῆς οἴκων ἀνομιῶν. Ὅτι τὰ ἐσκοτισμένα κτήματα τῆς γῆς, εἴτουν οἱ Ἰουδαῖοι ἐκοτισμένοι τοῖς πάθεσιν, επληρώθησαν οἴκων ἀνομιῶν· τουτέστι, πλήθους ἀνομιῶν. Τὸ γὰρ οίκων, ἀντὶ τοῦ πλήθους ἔλαβεν, ὡς μέτρον καθάπερ ὅτε δηλῶσαι πλῆθος σίτου θέλοντες λέγομεν· Ο δεῖνα ἔχει οἴκους σίτου. Μὴ ἀποστραφήτω τεταπεινωμένος κατησχυμ μένος. Ο κατὰ τὸν καιρὸν τῆς πολιορκίας παρακα- λῶν σε λαό;· τεταπεινωμένος δὲ καὶ κατησχυμμένος ἐν μὴ εἰσακούεσθαι. Πτωχὸς καὶ πένης αινέσουσι τὸ ὄνομά σου. Ο δηλωθεὶς ὁ λαός σου, ὡς ἀνωτέρω μικρὸν ἐν τῷ, Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου, προειρήκαμεν. Οι Ιου- δαῖοι, φησίν, αἰνέσουσι σωθέντες, καὶ οὐχ οἱ πολέμιοι EUTHYMII ZIGABENI Estatem et ver tu plasmasti ea. Harum enim A frugum aliæ vere nascuntur, aliæ æstate, aliæ etiam ipsa æstate perficiuntur. Harum autem duarum anni partium tantum meminit, quasi cum his aliæ simul comprehendantur. Dictio autem, ea, abundat. Vi sic legi potest : Tu plasmasti eu, æstatem nimirum, et ver. Indifferenter etiam æstatem, priusquam ver commemoravit. VERS. 18. Memor esto hujus. In principio psalmi dixit Memento congregationist æ, quam possedisti ab initio ; idem igitur nune repetit. Inimicus exprobravit Dominum. Titus nimirum, vel Romanorum exercitus. Et populus insipiens irritavit nomen tuum. De eisdem ursus loquitur, qui non recte de Deo sentiebant. De verbo, Irritavit, diximus paulo superius. VERS. 19. Ne tradas feris animam conftentem tibi. Prævidens Propheta ea quæ Judeis eventura erant, fundit preces ad Deum, ne Judæorum popu- lum in Romanorum potestatem tradat, quos ob summam sævitiam feras appellat. Per animam vero hominem intelligit, veluti totum a parte, ut alibi diximus. Confitentem autem, hoc est, gratias agen- tem. B Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Indifferenter Propheta quartum atque secun- dum casum apponit verbo Obliviscaris : et per animas pauperum circumloquendo ipsos pauperes intelligit. Pauperum vero animas dixit, ut hujus- C modi sermone ad majorem Deum misericordiam excitaret. Eosdem etiam Judæos pauperes appellat, eo quod ob Romanorum obsidionem in summa erant rerum omnium necessitate constituţi. VERS 20. Respice in testamentum tuum. (Dictio Graeca et testamentum significat et paclam scu fadus.) De pacto igitur loquitur, quod pepigit Deus cum Abraham, et cum aliis progenitoribus, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus, ibi: Ecce generationi filiorum tuorum fœdera rupisti. cere. Noli igitur pacta, quæ nobiscum babes, despi- Quoniam obscurati terræ, repleti sunt domibus iniquitatum. Quoniam terreni homines Judæi, quos obscuratos terre appellavit, veluti propriis passio-D nibus atque affectibus obtenebratos, impleti sunt domibus iniquitatum, hoc est, multitudine ac copia delictorum. Iniquitatum enim domos bic dixit, quasi amplam quamdam mensuram : ad summam videlicet copiam denotandam. Simili enim loquendi modo uti solemus, quaudo aliquem frugum aut alterius rei copiam habere indicamus, verbi gratia: Ille domos frumenti habet (aut domos olei ). . Vers. 21. Non convertatur humiliatus confusus. Tuus, inquit, repulus, qui in hoc obsidionis tem- pore tibi supplicationes porrigit, non avertatur, quæso, a te humiliatus, et confusus, dum non ex- auditur. Inops et pauper laudabunt nomen tuum. Populus de quo supra diximus, ibi: Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Judæi, inquit, perpetuo laudabunt te si cos salvaveris, non sic autem inimici.
2β Make ululation to the God of Jacob.
PG 128:1027Ψαλμός 80 — Psalm 80σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
PG 128:843Περὶ τοῦ ἀλαλαγμοῦ διαφόρως εἰρήκαμεν· νῦν δὲ ἁπλῶς εἰπεῖν τὸ, ἀλαλάξατε, Pss 26.γ, ἀντὶ τοῦ, ἐπινίκιον ᾄσατε. 32.β, 46.β Tῷ Θεῷ δὲ ᾽Ιακὼβ εἴρηται, πρὸς ἀνάμνησιν ὅτι οὗτος ὁ ἐνανθρωπήσας Θεὸς, οὗτος ὤφθη πάλαι τῷ ᾽Ιακὼβ ἐν ἀνθρώπου σχήματι, προμηνύων τὴν ὕστερον ἐνανθρώπησιν ἑαυτοῦ.διαθήκη Θέρος καὶ ἔαρ σὺ ἔπλασας αὐτά. Τούτων γὰρ τῶν ὡραίων τὸ μὲν ἔαρ γεννητικὸν, τὸ δὲ θέρος τελειωτικόν. Διὸ καὶ τῶν δύο μόνον ὡρῶν τοῦ ἐν· ιαυτοῦ ἐμνημόνευσε, τῶν ἄλλων δύο συμπεριλαμ βανομένων τούτοις, ὡς μερῶν αὐτοῦ καὶ αὐτῶν. Τὸ δὲ Αὐτὰ, παρέλκον · εἴη δ᾽ ἂν ἡ σύνταξις καὶ οὕτως· Σὺ ἔπλασας αὐτὰ, τὸ θέρος καὶ τὸ ἔαρ. Αδιαφόρως δὲ πρῶτον ἔταξε τὸ θέρος. • Μνήσθητι ταύτης. Ἐν προοιμίοις τοῦ ψαλμοῦ εἰπὼν · Μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτή- σω ἀπ' ἀρχῆς, τὸ αὐτὸ καὶ νῦν ἐπανέλαβεν. Εχθρὸς ὠνείδισε τὸν Κύριον. Ὁ Τίτος, ἡ ὁ Ρωμαίων στρατός. Καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοὺς αὐτοὺς πάλιν λέγει μὴ φρονοῦντας περὶ Θεοῦ ὀρ θῶς. Περὶ δὲ τοῦ Παρώξυνε μικρὸν ἀνωτέρω προ- είρηται. Μὴ παραδῷς τοῖς θηρίοις ψυχὴν ἐξομολογοι μένην σε. Προεωρακὼς τὰ κατὰ τῶν Ἰουδαίων ὁ Προφήτης, ἱκετεύει μὴ παραδοθῆναι αὐτοὺς τοῖς Ῥωμαίοις· οὓς θηρία καλεῖ διὰ τὴν ἀγριότητα καὶ ἀπανθρωπίαν. Ἀπὸ τῆς ψυχῆς δὲ τὸν ἄνθρωπον ἐδήλωσεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν, καθὼς προειρήκα μεν. Εξομολογουμένην δὲ, ἀντὶ τοῦ, εὐχαριστοῦσάν σαι. Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου μὴ ἐπιλάθῃ εἰς τέλος. Αδιάφορον τὸ Μὴ ἐπιλάθη. Τὰς δὲ ψυχὰς τῶν πενήτων, ἀντὶ τοῦ, Τοὺς πένητάς σου, περι φραστικῶς, ἢ καὶ ἐλεεινολογικῶς. Πένητας δὲ αὐτοὺς πάλιν καλεῖ τοὺς Ἰουδαίους. ὡς τηνικαῦτα εἰς πᾶσαν ἔνδειαν ὑπὸ τῆς ἔξωθεν πολιορκίας τῶν παρακαθη μένων ἐχθρῶν καταστησομένους. Ἐπίβλεψον εἰς τὴν διαθήκην σου. "Ην διέθου τῷ ᾽Αβραὰμ καὶ τοῖς προγόνοις ἡμῶν· ὡς κατὰ τὸν προλαβόντα ψαλμὲν ἐν τῷ, Ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου & συντέθηκας, προδιελάβομεν· καὶ μὴ παρίδης ταύτην. *Οτι επληρώθησαν οἱ ἐσκοτισμένοι τῆς γῆς οἴκων ἀνομιῶν. Ὅτι τὰ ἐσκοτισμένα κτήματα τῆς γῆς, εἴτουν οἱ Ἰουδαῖοι ἐκοτισμένοι τοῖς πάθεσιν, επληρώθησαν οἴκων ἀνομιῶν· τουτέστι, πλήθους ἀνομιῶν. Τὸ γὰρ οίκων, ἀντὶ τοῦ πλήθους ἔλαβεν, ὡς μέτρον καθάπερ ὅτε δηλῶσαι πλῆθος σίτου θέλοντες λέγομεν· Ο δεῖνα ἔχει οἴκους σίτου. Μὴ ἀποστραφήτω τεταπεινωμένος κατησχυμ μένος. Ο κατὰ τὸν καιρὸν τῆς πολιορκίας παρακα- λῶν σε λαό;· τεταπεινωμένος δὲ καὶ κατησχυμμένος ἐν μὴ εἰσακούεσθαι. Πτωχὸς καὶ πένης αινέσουσι τὸ ὄνομά σου. Ο δηλωθεὶς ὁ λαός σου, ὡς ἀνωτέρω μικρὸν ἐν τῷ, Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου, προειρήκαμεν. Οι Ιου- δαῖοι, φησίν, αἰνέσουσι σωθέντες, καὶ οὐχ οἱ πολέμιοι EUTHYMII ZIGABENI Estatem et ver tu plasmasti ea. Harum enim A frugum aliæ vere nascuntur, aliæ æstate, aliæ etiam ipsa æstate perficiuntur. Harum autem duarum anni partium tantum meminit, quasi cum his aliæ simul comprehendantur. Dictio autem, ea, abundat. Vi sic legi potest : Tu plasmasti eu, æstatem nimirum, et ver. Indifferenter etiam æstatem, priusquam ver commemoravit. VERS. 18. Memor esto hujus. In principio psalmi dixit Memento congregationist æ, quam possedisti ab initio ; idem igitur nune repetit. Inimicus exprobravit Dominum. Titus nimirum, vel Romanorum exercitus. Et populus insipiens irritavit nomen tuum. De eisdem ursus loquitur, qui non recte de Deo sentiebant. De verbo, Irritavit, diximus paulo superius. VERS. 19. Ne tradas feris animam conftentem tibi. Prævidens Propheta ea quæ Judeis eventura erant, fundit preces ad Deum, ne Judæorum popu- lum in Romanorum potestatem tradat, quos ob summam sævitiam feras appellat. Per animam vero hominem intelligit, veluti totum a parte, ut alibi diximus. Confitentem autem, hoc est, gratias agen- tem. B Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Indifferenter Propheta quartum atque secun- dum casum apponit verbo Obliviscaris : et per animas pauperum circumloquendo ipsos pauperes intelligit. Pauperum vero animas dixit, ut hujus- C modi sermone ad majorem Deum misericordiam excitaret. Eosdem etiam Judæos pauperes appellat, eo quod ob Romanorum obsidionem in summa erant rerum omnium necessitate constituţi. VERS 20. Respice in testamentum tuum. (Dictio Graeca et testamentum significat et paclam scu fadus.) De pacto igitur loquitur, quod pepigit Deus cum Abraham, et cum aliis progenitoribus, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus, ibi: Ecce generationi filiorum tuorum fœdera rupisti. cere. Noli igitur pacta, quæ nobiscum babes, despi- Quoniam obscurati terræ, repleti sunt domibus iniquitatum. Quoniam terreni homines Judæi, quos obscuratos terre appellavit, veluti propriis passio-D nibus atque affectibus obtenebratos, impleti sunt domibus iniquitatum, hoc est, multitudine ac copia delictorum. Iniquitatum enim domos bic dixit, quasi amplam quamdam mensuram : ad summam videlicet copiam denotandam. Simili enim loquendi modo uti solemus, quaudo aliquem frugum aut alterius rei copiam habere indicamus, verbi gratia: Ille domos frumenti habet (aut domos olei ). . Vers. 21. Non convertatur humiliatus confusus. Tuus, inquit, repulus, qui in hoc obsidionis tem- pore tibi supplicationes porrigit, non avertatur, quæso, a te humiliatus, et confusus, dum non ex- auditur. Inops et pauper laudabunt nomen tuum. Populus de quo supra diximus, ibi: Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Judæi, inquit, perpetuo laudabunt te si cos salvaveris, non sic autem inimici.
We have spoken variously about ululation; in this case ‘make ululation’ is simply in the Pss 26.6γ, sense of ‘sing a song of triumph’. 32.3β, 46.2β He said ‘the God of Jacob’ as a reminder that this God incarnate, appeared himself of old to Jacob in human shape, announcing in advance his later incarnation.
α Λάβετε ψαλμὸν καὶ δότε τύμπανον. Λάβετε διδασκαλίας θείας (διδασκαλικὸς γὰρ πᾶς ψαλμὸς), καὶ τύψατε τὸ σῶμα τῷ πλήκτρῳ τῆς ἐγκρατείας.διαθήκη Θέρος καὶ ἔαρ σὺ ἔπλασας αὐτά. Τούτων γὰρ τῶν ὡραίων τὸ μὲν ἔαρ γεννητικὸν, τὸ δὲ θέρος τελειωτικόν. Διὸ καὶ τῶν δύο μόνον ὡρῶν τοῦ ἐν· ιαυτοῦ ἐμνημόνευσε, τῶν ἄλλων δύο συμπεριλαμ βανομένων τούτοις, ὡς μερῶν αὐτοῦ καὶ αὐτῶν. Τὸ δὲ Αὐτὰ, παρέλκον · εἴη δ᾽ ἂν ἡ σύνταξις καὶ οὕτως· Σὺ ἔπλασας αὐτὰ, τὸ θέρος καὶ τὸ ἔαρ. Αδιαφόρως δὲ πρῶτον ἔταξε τὸ θέρος. • Μνήσθητι ταύτης. Ἐν προοιμίοις τοῦ ψαλμοῦ εἰπὼν · Μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτή- σω ἀπ' ἀρχῆς, τὸ αὐτὸ καὶ νῦν ἐπανέλαβεν. Εχθρὸς ὠνείδισε τὸν Κύριον. Ὁ Τίτος, ἡ ὁ Ρωμαίων στρατός. Καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοὺς αὐτοὺς πάλιν λέγει μὴ φρονοῦντας περὶ Θεοῦ ὀρ θῶς. Περὶ δὲ τοῦ Παρώξυνε μικρὸν ἀνωτέρω προ- είρηται. Μὴ παραδῷς τοῖς θηρίοις ψυχὴν ἐξομολογοι μένην σε. Προεωρακὼς τὰ κατὰ τῶν Ἰουδαίων ὁ Προφήτης, ἱκετεύει μὴ παραδοθῆναι αὐτοὺς τοῖς Ῥωμαίοις· οὓς θηρία καλεῖ διὰ τὴν ἀγριότητα καὶ ἀπανθρωπίαν. Ἀπὸ τῆς ψυχῆς δὲ τὸν ἄνθρωπον ἐδήλωσεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν, καθὼς προειρήκα μεν. Εξομολογουμένην δὲ, ἀντὶ τοῦ, εὐχαριστοῦσάν σαι. Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου μὴ ἐπιλάθῃ εἰς τέλος. Αδιάφορον τὸ Μὴ ἐπιλάθη. Τὰς δὲ ψυχὰς τῶν πενήτων, ἀντὶ τοῦ, Τοὺς πένητάς σου, περι φραστικῶς, ἢ καὶ ἐλεεινολογικῶς. Πένητας δὲ αὐτοὺς πάλιν καλεῖ τοὺς Ἰουδαίους. ὡς τηνικαῦτα εἰς πᾶσαν ἔνδειαν ὑπὸ τῆς ἔξωθεν πολιορκίας τῶν παρακαθη μένων ἐχθρῶν καταστησομένους. Ἐπίβλεψον εἰς τὴν διαθήκην σου. "Ην διέθου τῷ ᾽Αβραὰμ καὶ τοῖς προγόνοις ἡμῶν· ὡς κατὰ τὸν προλαβόντα ψαλμὲν ἐν τῷ, Ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου & συντέθηκας, προδιελάβομεν· καὶ μὴ παρίδης ταύτην. *Οτι επληρώθησαν οἱ ἐσκοτισμένοι τῆς γῆς οἴκων ἀνομιῶν. Ὅτι τὰ ἐσκοτισμένα κτήματα τῆς γῆς, εἴτουν οἱ Ἰουδαῖοι ἐκοτισμένοι τοῖς πάθεσιν, επληρώθησαν οἴκων ἀνομιῶν· τουτέστι, πλήθους ἀνομιῶν. Τὸ γὰρ οίκων, ἀντὶ τοῦ πλήθους ἔλαβεν, ὡς μέτρον καθάπερ ὅτε δηλῶσαι πλῆθος σίτου θέλοντες λέγομεν· Ο δεῖνα ἔχει οἴκους σίτου. Μὴ ἀποστραφήτω τεταπεινωμένος κατησχυμ μένος. Ο κατὰ τὸν καιρὸν τῆς πολιορκίας παρακα- λῶν σε λαό;· τεταπεινωμένος δὲ καὶ κατησχυμμένος ἐν μὴ εἰσακούεσθαι. Πτωχὸς καὶ πένης αινέσουσι τὸ ὄνομά σου. Ο δηλωθεὶς ὁ λαός σου, ὡς ἀνωτέρω μικρὸν ἐν τῷ, Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου, προειρήκαμεν. Οι Ιου- δαῖοι, φησίν, αἰνέσουσι σωθέντες, καὶ οὐχ οἱ πολέμιοι EUTHYMII ZIGABENI Estatem et ver tu plasmasti ea. Harum enim A frugum aliæ vere nascuntur, aliæ æstate, aliæ etiam ipsa æstate perficiuntur. Harum autem duarum anni partium tantum meminit, quasi cum his aliæ simul comprehendantur. Dictio autem, ea, abundat. Vi sic legi potest : Tu plasmasti eu, æstatem nimirum, et ver. Indifferenter etiam æstatem, priusquam ver commemoravit. VERS. 18. Memor esto hujus. In principio psalmi dixit Memento congregationist æ, quam possedisti ab initio ; idem igitur nune repetit. Inimicus exprobravit Dominum. Titus nimirum, vel Romanorum exercitus. Et populus insipiens irritavit nomen tuum. De eisdem ursus loquitur, qui non recte de Deo sentiebant. De verbo, Irritavit, diximus paulo superius. VERS. 19. Ne tradas feris animam conftentem tibi. Prævidens Propheta ea quæ Judeis eventura erant, fundit preces ad Deum, ne Judæorum popu- lum in Romanorum potestatem tradat, quos ob summam sævitiam feras appellat. Per animam vero hominem intelligit, veluti totum a parte, ut alibi diximus. Confitentem autem, hoc est, gratias agen- tem. B Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Indifferenter Propheta quartum atque secun- dum casum apponit verbo Obliviscaris : et per animas pauperum circumloquendo ipsos pauperes intelligit. Pauperum vero animas dixit, ut hujus- C modi sermone ad majorem Deum misericordiam excitaret. Eosdem etiam Judæos pauperes appellat, eo quod ob Romanorum obsidionem in summa erant rerum omnium necessitate constituţi. VERS 20. Respice in testamentum tuum. (Dictio Graeca et testamentum significat et paclam scu fadus.) De pacto igitur loquitur, quod pepigit Deus cum Abraham, et cum aliis progenitoribus, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus, ibi: Ecce generationi filiorum tuorum fœdera rupisti. cere. Noli igitur pacta, quæ nobiscum babes, despi- Quoniam obscurati terræ, repleti sunt domibus iniquitatum. Quoniam terreni homines Judæi, quos obscuratos terre appellavit, veluti propriis passio-D nibus atque affectibus obtenebratos, impleti sunt domibus iniquitatum, hoc est, multitudine ac copia delictorum. Iniquitatum enim domos bic dixit, quasi amplam quamdam mensuram : ad summam videlicet copiam denotandam. Simili enim loquendi modo uti solemus, quaudo aliquem frugum aut alterius rei copiam habere indicamus, verbi gratia: Ille domos frumenti habet (aut domos olei ). . Vers. 21. Non convertatur humiliatus confusus. Tuus, inquit, repulus, qui in hoc obsidionis tem- pore tibi supplicationes porrigit, non avertatur, quæso, a te humiliatus, et confusus, dum non ex- auditur. Inops et pauper laudabunt nomen tuum. Populus de quo supra diximus, ibi: Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Judæi, inquit, perpetuo laudabunt te si cos salvaveris, non sic autem inimici.
3α Take a psalm and give sound to a drum. Take divine instruction (for every psalm is instructive) and strike the body with the drum- stick of continence.
β Ψαλτήριον τερπνὸν μετὰ κιθάρας. Ψαλτήριον μὲν λέγει, τὸν νοῦν, κιθάραν δὲ πάλιν, τὸ σῶμα, ὡς ἐν τῷ λβ΄ ψαλμῷ κάλλιστα διηρμήνευται· λέγει δὲ νῦν, ὅτι κινήσατε καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸ σῶμα εἰς τὸ εὐφρᾶναι Θεόν. Ἀπὸ κοινοῦ γὰρ ἐπ’ ἀμφότερα τὸ, δότε. Οὐ γὰρ περὶ αἰσθητῶν ὀργάνων ὁ λόγος, εἰ καὶ ᾽Ιουδαίοις τοῦτο δοκεῖ. Tὸ δὲ, τερπνὸν, πρόσκειται ἐμφαῖνον, ὅτι τοῦτο τὸ ψαλτήριον τέρπει μᾶλλον τὸν Θεόν.διαθήκη Θέρος καὶ ἔαρ σὺ ἔπλασας αὐτά. Τούτων γὰρ τῶν ὡραίων τὸ μὲν ἔαρ γεννητικὸν, τὸ δὲ θέρος τελειωτικόν. Διὸ καὶ τῶν δύο μόνον ὡρῶν τοῦ ἐν· ιαυτοῦ ἐμνημόνευσε, τῶν ἄλλων δύο συμπεριλαμ βανομένων τούτοις, ὡς μερῶν αὐτοῦ καὶ αὐτῶν. Τὸ δὲ Αὐτὰ, παρέλκον · εἴη δ᾽ ἂν ἡ σύνταξις καὶ οὕτως· Σὺ ἔπλασας αὐτὰ, τὸ θέρος καὶ τὸ ἔαρ. Αδιαφόρως δὲ πρῶτον ἔταξε τὸ θέρος. • Μνήσθητι ταύτης. Ἐν προοιμίοις τοῦ ψαλμοῦ εἰπὼν · Μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτή- σω ἀπ' ἀρχῆς, τὸ αὐτὸ καὶ νῦν ἐπανέλαβεν. Εχθρὸς ὠνείδισε τὸν Κύριον. Ὁ Τίτος, ἡ ὁ Ρωμαίων στρατός. Καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοὺς αὐτοὺς πάλιν λέγει μὴ φρονοῦντας περὶ Θεοῦ ὀρ θῶς. Περὶ δὲ τοῦ Παρώξυνε μικρὸν ἀνωτέρω προ- είρηται. Μὴ παραδῷς τοῖς θηρίοις ψυχὴν ἐξομολογοι μένην σε. Προεωρακὼς τὰ κατὰ τῶν Ἰουδαίων ὁ Προφήτης, ἱκετεύει μὴ παραδοθῆναι αὐτοὺς τοῖς Ῥωμαίοις· οὓς θηρία καλεῖ διὰ τὴν ἀγριότητα καὶ ἀπανθρωπίαν. Ἀπὸ τῆς ψυχῆς δὲ τὸν ἄνθρωπον ἐδήλωσεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν, καθὼς προειρήκα μεν. Εξομολογουμένην δὲ, ἀντὶ τοῦ, εὐχαριστοῦσάν σαι. Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου μὴ ἐπιλάθῃ εἰς τέλος. Αδιάφορον τὸ Μὴ ἐπιλάθη. Τὰς δὲ ψυχὰς τῶν πενήτων, ἀντὶ τοῦ, Τοὺς πένητάς σου, περι φραστικῶς, ἢ καὶ ἐλεεινολογικῶς. Πένητας δὲ αὐτοὺς πάλιν καλεῖ τοὺς Ἰουδαίους. ὡς τηνικαῦτα εἰς πᾶσαν ἔνδειαν ὑπὸ τῆς ἔξωθεν πολιορκίας τῶν παρακαθη μένων ἐχθρῶν καταστησομένους. Ἐπίβλεψον εἰς τὴν διαθήκην σου. "Ην διέθου τῷ ᾽Αβραὰμ καὶ τοῖς προγόνοις ἡμῶν· ὡς κατὰ τὸν προλαβόντα ψαλμὲν ἐν τῷ, Ἰδοὺ τῇ γενεᾷ τῶν υἱῶν σου & συντέθηκας, προδιελάβομεν· καὶ μὴ παρίδης ταύτην. *Οτι επληρώθησαν οἱ ἐσκοτισμένοι τῆς γῆς οἴκων ἀνομιῶν. Ὅτι τὰ ἐσκοτισμένα κτήματα τῆς γῆς, εἴτουν οἱ Ἰουδαῖοι ἐκοτισμένοι τοῖς πάθεσιν, επληρώθησαν οἴκων ἀνομιῶν· τουτέστι, πλήθους ἀνομιῶν. Τὸ γὰρ οίκων, ἀντὶ τοῦ πλήθους ἔλαβεν, ὡς μέτρον καθάπερ ὅτε δηλῶσαι πλῆθος σίτου θέλοντες λέγομεν· Ο δεῖνα ἔχει οἴκους σίτου. Μὴ ἀποστραφήτω τεταπεινωμένος κατησχυμ μένος. Ο κατὰ τὸν καιρὸν τῆς πολιορκίας παρακα- λῶν σε λαό;· τεταπεινωμένος δὲ καὶ κατησχυμμένος ἐν μὴ εἰσακούεσθαι. Πτωχὸς καὶ πένης αινέσουσι τὸ ὄνομά σου. Ο δηλωθεὶς ὁ λαός σου, ὡς ἀνωτέρω μικρὸν ἐν τῷ, Τὰς ψυχὰς τῶν πενήτων σου, προειρήκαμεν. Οι Ιου- δαῖοι, φησίν, αἰνέσουσι σωθέντες, καὶ οὐχ οἱ πολέμιοι EUTHYMII ZIGABENI Estatem et ver tu plasmasti ea. Harum enim A frugum aliæ vere nascuntur, aliæ æstate, aliæ etiam ipsa æstate perficiuntur. Harum autem duarum anni partium tantum meminit, quasi cum his aliæ simul comprehendantur. Dictio autem, ea, abundat. Vi sic legi potest : Tu plasmasti eu, æstatem nimirum, et ver. Indifferenter etiam æstatem, priusquam ver commemoravit. VERS. 18. Memor esto hujus. In principio psalmi dixit Memento congregationist æ, quam possedisti ab initio ; idem igitur nune repetit. Inimicus exprobravit Dominum. Titus nimirum, vel Romanorum exercitus. Et populus insipiens irritavit nomen tuum. De eisdem ursus loquitur, qui non recte de Deo sentiebant. De verbo, Irritavit, diximus paulo superius. VERS. 19. Ne tradas feris animam conftentem tibi. Prævidens Propheta ea quæ Judeis eventura erant, fundit preces ad Deum, ne Judæorum popu- lum in Romanorum potestatem tradat, quos ob summam sævitiam feras appellat. Per animam vero hominem intelligit, veluti totum a parte, ut alibi diximus. Confitentem autem, hoc est, gratias agen- tem. B Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Indifferenter Propheta quartum atque secun- dum casum apponit verbo Obliviscaris : et per animas pauperum circumloquendo ipsos pauperes intelligit. Pauperum vero animas dixit, ut hujus- C modi sermone ad majorem Deum misericordiam excitaret. Eosdem etiam Judæos pauperes appellat, eo quod ob Romanorum obsidionem in summa erant rerum omnium necessitate constituţi. VERS 20. Respice in testamentum tuum. (Dictio Graeca et testamentum significat et paclam scu fadus.) De pacto igitur loquitur, quod pepigit Deus cum Abraham, et cum aliis progenitoribus, quemadmodum in præcedenti psalmo diximus, ibi: Ecce generationi filiorum tuorum fœdera rupisti. cere. Noli igitur pacta, quæ nobiscum babes, despi- Quoniam obscurati terræ, repleti sunt domibus iniquitatum. Quoniam terreni homines Judæi, quos obscuratos terre appellavit, veluti propriis passio-D nibus atque affectibus obtenebratos, impleti sunt domibus iniquitatum, hoc est, multitudine ac copia delictorum. Iniquitatum enim domos bic dixit, quasi amplam quamdam mensuram : ad summam videlicet copiam denotandam. Simili enim loquendi modo uti solemus, quaudo aliquem frugum aut alterius rei copiam habere indicamus, verbi gratia: Ille domos frumenti habet (aut domos olei ). . Vers. 21. Non convertatur humiliatus confusus. Tuus, inquit, repulus, qui in hoc obsidionis tem- pore tibi supplicationes porrigit, non avertatur, quæso, a te humiliatus, et confusus, dum non ex- auditur. Inops et pauper laudabunt nomen tuum. Populus de quo supra diximus, ibi: Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. Judæi, inquit, perpetuo laudabunt te si cos salvaveris, non sic autem inimici.
3β A psaltery of delight with cithara. ‘Psaltery’ is what he calls the mind and ‘cithara’ the body, as was well explained in the thirty-second psalm. He is now saying, move both mind and body to gladden God. ‘Give sound to’ is to be understood of both instruments. For the verse is not about sen- sible instruments, even though it seems so to Jews. ‘Of delight’ is added, indicating that this psaltery gives especial delight to God.
PG 128:8454 Σαλπίσατε | ἐν νεομηνίᾳ σάλπιγγι, ἐν εὐσήμῳ ἡμέρᾳ ἑορτῆς ὑμῶν. Νόμος ἦν Ἑβραίοις τῇ μιᾷ τοῦ ἑβδόμου μηνὸς, ἤτοι τῇ πρώτῃ, ἥτις ἐστὶ νεομηνία, σαλπίζειν τοὺς ἱερεῖς ἐν σάλπιγγι εἰς μνημόσυνον τῆς ἐπὶ τοῦ Σινᾶ σαλπισάσης οὐρανίου σάλπιγγος. Ἐκ μεταφορᾶς οὖν ἐκείνου τοῦ νόμου, ἐντέλλεται ὁ προφήτης Δαυὶδ νῦν τοῖς ἱεροῖς ἀποστόλοις σαλπίσαι σάλπιγγι γλώττης, κηρυττούσης ὅτι ἀνέστη ὁ Χριστὸς, τοῦτο δὲ ποιῆσαι ἐν τῇ νεομηνίᾳ, ἤτοι τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ, καθ’ ἣν ἡ κτίσις ἀνεκαινίσθη. Ταύτην γὰρ ἔτι ἐπωνόμασεν εὔσημον ἡμέραν ἑορτῆς· ὄντως γὰρ ἐπισημοτέρα πάσης ἑορτῆς ἐστιν, ὡς ἑορτῶν ἑορτὴ καὶ πανήγυρις πανηγύρεων, καθά φησιν ὁ Θεολόγος Γρηγόριος. Καὶ ὁ Μωυσῆς δὲ περὶ τῆς νεομηνίας ἐκείνης εἶπεν, ὅτι Ἡμέρα PG36.624BC σημασίας ἐστίν.᾿Ανάστα, ὁ Θεὸς, δίκασον τὴν δίκην σου. Δίκη Α γὰρ συνέστη μέσον σοῦ καὶ τῶν ἐχθρῶν, ἡ περὶ ὕβρεως. Οὐκ ήρκει γὰρ αὐτοῖς ἡ κατὰ τοῦ λαοῦ μανία, ἀλλὰ προσέτι καὶ σὲ διέβαλλον, ὡς ἀσθενῆ. Η καὶ ἄλλως· Η τοῦ λαοῦ σου δίκη σή ἐστιν. Μνήσθητι τοῦ ὀνειδισμοῦ σου τοῦ ἄχρονος ὅλην τὴν ἡμέραν. Αφρονα τὸν Τίτον καὶ πάντα στρατιώτην αὐτοῦ καλεῖ. Καὶ ἀνωτέρω δὲ εἴρηκεν, ὅτι καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοῦ ὀνειδισμοῦ δὲ τοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀντὶ τοῦ ᾿Αεὶ γινομένου. - Μὴ ἐπιλάθῃ τῆς φωνῆς τῶν οἱκετῶν σου. Τῶν ικετευόντων σε κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον, ὡς ἔφη- μεν. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, τῶν ἱκετῶν σου, γράφουσιν. - • Ἡ ὑπερηφανία τῶν μισούντων σε ανέβη διὰ παντός. Ανέβη, τουτέστιν ὑψώθη, ἐκορυφώθη - Η ἀνέβη ενώπιόν σου. Σκόπει δὲ ὅπως οὐδεμία τις ἀγαθῶν ἐπαγγελία τοῖς ῥητοῖς τούτοις ἐπισυνήπται, καθάπερ ἐφ' ἑτέρων ψαλμῶν. Ἀλλ' οὕτω μὲν κατὰ τὴν Ἑβραίων εκδοχήν. Αληθέστερον δὲ τὰ ἀπὸ τοῦ στίχου τοῦ λέγοντος· Εἱργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἰς τὸν Χριστὸν ἀνά- γονται. Οντως γὰρ εἰργάσατο σωτηρίαν, ενανθρωπή σας, καὶ τῆς πλάνης ελευθερώσας ἡμᾶς, καὶ ὑπο- δείξας τὴν τῆς σωτηρίας ὁδόν. Τὸ δὲ Ἐν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Τινὲς δὲ καὶ τὰ Ἰε- ροσόλυμα μέσον τῆς γῆς φασι διακείσθαι. Εχρα- ταίωσε δὲ καὶ τὴν θάλασσαν, ὅ ἐστι κραταιὸν κατὰ τῶν δαιμόνων ἐποίησε τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα τος. Θάλασσαν γὰρ τοῦτο καὶ Μιχαίας εκάλεσεν, εἰπὼν πρὸς Θεόν· Καταδύσεις τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης. Θάλασσαν δὲ ὡς ὑποδε χόμενον τοὺς ρύπους τῆς ψυχῆς τῶν βαπτιζομένων, καὶ ὡς ἀποκαθαῖρον· καὶ ὡς μέγιστον διὰ τὴν χάριν, καθὼς ἡ θάλασσα διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. Καὶ δράκοντες μὲν ἂν εἶεν οἱ δαίμονες· δράκων δὲ ὁ ἄρχων αὐτῶν διάβολος, ὧν τὰς κεφαλὰς συνέτριψε, καὶ συνέθλασεν ἐν τῷ ὕδατι τοῦ βαπτίσματος. Κεφα λαὶ δὲ τούτων εἰσὶν αἱ ἁμαρτίαι· ἐν ταύταις γὰρ τὸν φθοροποιὸν τὸν ἐναποτεθησαυρισμένον ἔχουσιν. των διαφθαρεισῶν ὑπὸ τοῦ βαπτίσματος, οὐκ ἔτι ζῶσιν ἐν ἡμῖν οἱ τοιοῦτοι δράκοντες. Λαοὶ δὲ Αἰθιό- των οἱ μεμελανωμένοι πρὶν τὰς ψυχὰς τῷ ῥύπῳ καὶ τῷ καπνῷ τῆς ἁμαρτίας· οἷς βρῶμα, εἴτουν παρανάλωμα, γίνεσθαι δέδωκε τὸν νοητὸν δράκοντα, μετὰ τὸ βάπτισμα δηλονότι· διέρρηξε δὲ, ἤτοι ἀνέ- δωκε πηγὰς καὶ χειμάρρους διδασκαλίας πνευματι- κῆς ἐν τῇ πρὶν ἐρήμῳ οἰκουμένῃ τῶν ἐθνῶν· πη- γὰς μὲν διὰ τὸ ἀένναον, καὶ καθαρὸν, καὶ ἥδιστον, χειμάρρους δὲ, ὡς ἐν τῷ λε ψαλμῷ προείρηται· ποταμοὶ δὲ Ἠθαμ αἱ ἐν Ἰουδαίοις προφητείαι αἱ ἀρχαῖαι, ὅσον πρὸς τὰς ἐν Χριστιανοῖς νέας· ἐξη * Τα COMMENT. IN PSALMOS. B G Mich. vi, 19. D VERS. 22. Ersurge, Deus, julica causam tuam. Causa autem quæ vertebatur inter Deu 11, et ini- micos Romanos, de contumelia crat in Deum illata. Neque enim illis satis fuerat furere adversum po- pulum, sed Deum insuper infirmum, atque iube- cillem improperabant. Vel aliter : Causam populi tui dicere possumus causam tuam. Memor esto opprobrii tui, quod ab insipiente fit tola die. Per insipienter, Tilumn intelligit, et quemlibet ex Romanis militibus!, sicuti et superius dixit : Et populus insipiens irritavit nomen tusm. Opprobrii autem tui tota die, hoc est, quod assidue fit adversus te. VERS. 23. Ne obliviscaris voces servorum tuorum. Qui illo tempore tibi preces porrigent, ut diximus. Quædam autem exemplaria non servorum habent, sed supplicium (orta nimirum lectionis varietate ob Græcarum dictionum vicinitatem, quam tum in prolatione habent, tum in Scriptura. ) - Superbia eorum, qui oderunt te, ascendit semper. Ascendit pro Exaltata (st, at ¡ue in sublime ele- vata. Vel ascendit semper coram te. Illud autem considera, quomodo his dictis nulla promissio aut spes bonorum conjuncta est, et nulla melioris fortunæ spes eis data, quemadmodum alias semper fit in aliis psalmis. Et hæc quidem expositio ita a nobis relata est, prout ab ipsis traditur Judæis. Verior tamen expositio est, ut ab illo versiculo : Operatus est salutem in medio terræ. Omnia, quæ sequuntur, referamus ad Christum, qui lucarna- tione sua salutem nobis vere operatus est, a pri- stino nos errore liberans, et salutis viam osten - dens. In medio autem terra, id est, in omni terra : tametsi aliqui in ipsa intelligant dici Jerusalem, quam in medio terræ sitam esse asserunt. Robo- ravit autem Christus mare, qui sacri baptismatis aquam validam, atque efficacem reddidit, adversus omnes dæmonum conatus. Nam et Michæas pro- pheta, mare illud appellavit, ad Deum dicens : peccata nostra in profunda maris demerges ". Mare autem baptisma appellatur, eo quod animarum sordes, quæ iliic baptizantur, recipit, et quia pur- gat, et quia non secus gratiarum ac charismatum copia abundat, quam mare undarum ac fluctuum multitudine. Et dracones quidem dici possunt damones. Draco autem, eorum princeps diabolus. quorum capita, hoc est, quorum peccata Dominus contrivit, et coufregit in aqua baptismatis. In his etenim capitibus mortiferum omne repositum est venenum. His igitur capitibus, hoc est, bis pecca- tis per baptismatis aquam perditis, ac deletis, nulli amplius in nobis vivent dracones. Populi vero Æthiopum ii sunt, qui caligine ac sordibus peccati animas olim nigrantes habebant : ipsæ nimirum gentes, quibus draconem illum Deus post baptisma in cibum, hoc est, in consumptionem dedit ; Di- rupit etiam, hoc est, præbuit Deus fontes, et tor- od by Google Digitized by
4 Sound a fanfare at the new moon with a trumpet, on the well-omened day of your feast. It was a law for the Hebrews on the first of the seventh month (that is on the first day, which is a new moon), for the priests to sound a fanfare with a trumpet in commemoration of the heavenly trumpet that sounded on Sinai. By metaphor of that law, therefore, the prophet David now enjoins the holy Apostles to sound a fanfare with the trumpet of the tongue, proclaiming that Christ has risen, and to do this at the feast of the new moon, namely, on the day of his resurrection on which creation was renewed. This indeed he further named the well-omened day of the feast, for truly, it is the most notable of all feasts, the feast of feasts and festival of festivals, as Gregory the Theologian says. PG36.624BC And Moses said about that feast of the new moon that it is a Day of omen.
5 Ὅτι πρόσταγμα τῷ ᾽Ισραήλ ἐστι, καὶ κρίμα τῷ Θεῷ ᾽Ιακώβ. Ὅρα τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθοδον· συνυφάναν γὰρ τῇ νομικῇ παραγγελίᾳ τὸ Εὐαγγέλιον τῆς τοῦ Σωτῆρος ἀναστάσεως, περὶ τοῦ νόμου διέξεισιν ἔτι, καὶ οὕτως ἐπὶ τοὺς Ἑβραίους κατάγει τὸν λόγον. Οὕτω, φησὶν, ἐντέλλομαι, ὅτι τοῦτο προστεταγμένον ἐστὶ τῷ ᾽Ισραηλιτικῷ λαῷ παρὰ Θεοῦ, καὶ κρίσις τοῦτο τῷ Θεῷ, τουτέστιν, ἀπόφασις.᾿Ανάστα, ὁ Θεὸς, δίκασον τὴν δίκην σου. Δίκη Α γὰρ συνέστη μέσον σοῦ καὶ τῶν ἐχθρῶν, ἡ περὶ ὕβρεως. Οὐκ ήρκει γὰρ αὐτοῖς ἡ κατὰ τοῦ λαοῦ μανία, ἀλλὰ προσέτι καὶ σὲ διέβαλλον, ὡς ἀσθενῆ. Η καὶ ἄλλως· Η τοῦ λαοῦ σου δίκη σή ἐστιν. Μνήσθητι τοῦ ὀνειδισμοῦ σου τοῦ ἄχρονος ὅλην τὴν ἡμέραν. Αφρονα τὸν Τίτον καὶ πάντα στρατιώτην αὐτοῦ καλεῖ. Καὶ ἀνωτέρω δὲ εἴρηκεν, ὅτι καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοῦ ὀνειδισμοῦ δὲ τοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀντὶ τοῦ ᾿Αεὶ γινομένου. - Μὴ ἐπιλάθῃ τῆς φωνῆς τῶν οἱκετῶν σου. Τῶν ικετευόντων σε κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον, ὡς ἔφη- μεν. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, τῶν ἱκετῶν σου, γράφουσιν. - • Ἡ ὑπερηφανία τῶν μισούντων σε ανέβη διὰ παντός. Ανέβη, τουτέστιν ὑψώθη, ἐκορυφώθη - Η ἀνέβη ενώπιόν σου. Σκόπει δὲ ὅπως οὐδεμία τις ἀγαθῶν ἐπαγγελία τοῖς ῥητοῖς τούτοις ἐπισυνήπται, καθάπερ ἐφ' ἑτέρων ψαλμῶν. Ἀλλ' οὕτω μὲν κατὰ τὴν Ἑβραίων εκδοχήν. Αληθέστερον δὲ τὰ ἀπὸ τοῦ στίχου τοῦ λέγοντος· Εἱργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἰς τὸν Χριστὸν ἀνά- γονται. Οντως γὰρ εἰργάσατο σωτηρίαν, ενανθρωπή σας, καὶ τῆς πλάνης ελευθερώσας ἡμᾶς, καὶ ὑπο- δείξας τὴν τῆς σωτηρίας ὁδόν. Τὸ δὲ Ἐν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Τινὲς δὲ καὶ τὰ Ἰε- ροσόλυμα μέσον τῆς γῆς φασι διακείσθαι. Εχρα- ταίωσε δὲ καὶ τὴν θάλασσαν, ὅ ἐστι κραταιὸν κατὰ τῶν δαιμόνων ἐποίησε τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα τος. Θάλασσαν γὰρ τοῦτο καὶ Μιχαίας εκάλεσεν, εἰπὼν πρὸς Θεόν· Καταδύσεις τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης. Θάλασσαν δὲ ὡς ὑποδε χόμενον τοὺς ρύπους τῆς ψυχῆς τῶν βαπτιζομένων, καὶ ὡς ἀποκαθαῖρον· καὶ ὡς μέγιστον διὰ τὴν χάριν, καθὼς ἡ θάλασσα διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. Καὶ δράκοντες μὲν ἂν εἶεν οἱ δαίμονες· δράκων δὲ ὁ ἄρχων αὐτῶν διάβολος, ὧν τὰς κεφαλὰς συνέτριψε, καὶ συνέθλασεν ἐν τῷ ὕδατι τοῦ βαπτίσματος. Κεφα λαὶ δὲ τούτων εἰσὶν αἱ ἁμαρτίαι· ἐν ταύταις γὰρ τὸν φθοροποιὸν τὸν ἐναποτεθησαυρισμένον ἔχουσιν. των διαφθαρεισῶν ὑπὸ τοῦ βαπτίσματος, οὐκ ἔτι ζῶσιν ἐν ἡμῖν οἱ τοιοῦτοι δράκοντες. Λαοὶ δὲ Αἰθιό- των οἱ μεμελανωμένοι πρὶν τὰς ψυχὰς τῷ ῥύπῳ καὶ τῷ καπνῷ τῆς ἁμαρτίας· οἷς βρῶμα, εἴτουν παρανάλωμα, γίνεσθαι δέδωκε τὸν νοητὸν δράκοντα, μετὰ τὸ βάπτισμα δηλονότι· διέρρηξε δὲ, ἤτοι ἀνέ- δωκε πηγὰς καὶ χειμάρρους διδασκαλίας πνευματι- κῆς ἐν τῇ πρὶν ἐρήμῳ οἰκουμένῃ τῶν ἐθνῶν· πη- γὰς μὲν διὰ τὸ ἀένναον, καὶ καθαρὸν, καὶ ἥδιστον, χειμάρρους δὲ, ὡς ἐν τῷ λε ψαλμῷ προείρηται· ποταμοὶ δὲ Ἠθαμ αἱ ἐν Ἰουδαίοις προφητείαι αἱ ἀρχαῖαι, ὅσον πρὸς τὰς ἐν Χριστιανοῖς νέας· ἐξη * Τα COMMENT. IN PSALMOS. B G Mich. vi, 19. D VERS. 22. Ersurge, Deus, julica causam tuam. Causa autem quæ vertebatur inter Deu 11, et ini- micos Romanos, de contumelia crat in Deum illata. Neque enim illis satis fuerat furere adversum po- pulum, sed Deum insuper infirmum, atque iube- cillem improperabant. Vel aliter : Causam populi tui dicere possumus causam tuam. Memor esto opprobrii tui, quod ab insipiente fit tola die. Per insipienter, Tilumn intelligit, et quemlibet ex Romanis militibus!, sicuti et superius dixit : Et populus insipiens irritavit nomen tusm. Opprobrii autem tui tota die, hoc est, quod assidue fit adversus te. VERS. 23. Ne obliviscaris voces servorum tuorum. Qui illo tempore tibi preces porrigent, ut diximus. Quædam autem exemplaria non servorum habent, sed supplicium (orta nimirum lectionis varietate ob Græcarum dictionum vicinitatem, quam tum in prolatione habent, tum in Scriptura. ) - Superbia eorum, qui oderunt te, ascendit semper. Ascendit pro Exaltata (st, at ¡ue in sublime ele- vata. Vel ascendit semper coram te. Illud autem considera, quomodo his dictis nulla promissio aut spes bonorum conjuncta est, et nulla melioris fortunæ spes eis data, quemadmodum alias semper fit in aliis psalmis. Et hæc quidem expositio ita a nobis relata est, prout ab ipsis traditur Judæis. Verior tamen expositio est, ut ab illo versiculo : Operatus est salutem in medio terræ. Omnia, quæ sequuntur, referamus ad Christum, qui lucarna- tione sua salutem nobis vere operatus est, a pri- stino nos errore liberans, et salutis viam osten - dens. In medio autem terra, id est, in omni terra : tametsi aliqui in ipsa intelligant dici Jerusalem, quam in medio terræ sitam esse asserunt. Robo- ravit autem Christus mare, qui sacri baptismatis aquam validam, atque efficacem reddidit, adversus omnes dæmonum conatus. Nam et Michæas pro- pheta, mare illud appellavit, ad Deum dicens : peccata nostra in profunda maris demerges ". Mare autem baptisma appellatur, eo quod animarum sordes, quæ iliic baptizantur, recipit, et quia pur- gat, et quia non secus gratiarum ac charismatum copia abundat, quam mare undarum ac fluctuum multitudine. Et dracones quidem dici possunt damones. Draco autem, eorum princeps diabolus. quorum capita, hoc est, quorum peccata Dominus contrivit, et coufregit in aqua baptismatis. In his etenim capitibus mortiferum omne repositum est venenum. His igitur capitibus, hoc est, bis pecca- tis per baptismatis aquam perditis, ac deletis, nulli amplius in nobis vivent dracones. Populi vero Æthiopum ii sunt, qui caligine ac sordibus peccati animas olim nigrantes habebant : ipsæ nimirum gentes, quibus draconem illum Deus post baptisma in cibum, hoc est, in consumptionem dedit ; Di- rupit etiam, hoc est, præbuit Deus fontes, et tor- od by Google Digitized by
5 For it is an ordinance for Israel and a judgement for the God of Jacob. Observe the method of the holy Spirit, for having woven into the decree of the law the good tidings of the Saviour’s resurrection, he goes on to tell further about the law and thus brings the theme back to the Hebrews. Thus, he says, I command, for this is ordained by God for the Israelite people and this is a judgement for God, that is, a decision.
α Μαρτύριον ἐν τῷ ᾽Ιωσὴφ ἔθετο αὐτό. ᾽Ιωσὴφ, τὸν λαὸν ὅλον ὠνόμασεν, ὡς ἐν τῷ οϛ΄ ψαλμῷ προείρηται. Αὐτὸ, φησὶ, τὸ σαλπίζειν ἐν τῇ νεομηνίᾳ, μαρτύριον, ἤτοι διαμαρτυρίαν, καὶ παραγγελίαν ἐποιήσατο ἐν τῷ λαῷ. Εἶτα λέγει καὶ τὸ πότε.᾿Ανάστα, ὁ Θεὸς, δίκασον τὴν δίκην σου. Δίκη Α γὰρ συνέστη μέσον σοῦ καὶ τῶν ἐχθρῶν, ἡ περὶ ὕβρεως. Οὐκ ήρκει γὰρ αὐτοῖς ἡ κατὰ τοῦ λαοῦ μανία, ἀλλὰ προσέτι καὶ σὲ διέβαλλον, ὡς ἀσθενῆ. Η καὶ ἄλλως· Η τοῦ λαοῦ σου δίκη σή ἐστιν. Μνήσθητι τοῦ ὀνειδισμοῦ σου τοῦ ἄχρονος ὅλην τὴν ἡμέραν. Αφρονα τὸν Τίτον καὶ πάντα στρατιώτην αὐτοῦ καλεῖ. Καὶ ἀνωτέρω δὲ εἴρηκεν, ὅτι καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοῦ ὀνειδισμοῦ δὲ τοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀντὶ τοῦ ᾿Αεὶ γινομένου. - Μὴ ἐπιλάθῃ τῆς φωνῆς τῶν οἱκετῶν σου. Τῶν ικετευόντων σε κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον, ὡς ἔφη- μεν. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, τῶν ἱκετῶν σου, γράφουσιν. - • Ἡ ὑπερηφανία τῶν μισούντων σε ανέβη διὰ παντός. Ανέβη, τουτέστιν ὑψώθη, ἐκορυφώθη - Η ἀνέβη ενώπιόν σου. Σκόπει δὲ ὅπως οὐδεμία τις ἀγαθῶν ἐπαγγελία τοῖς ῥητοῖς τούτοις ἐπισυνήπται, καθάπερ ἐφ' ἑτέρων ψαλμῶν. Ἀλλ' οὕτω μὲν κατὰ τὴν Ἑβραίων εκδοχήν. Αληθέστερον δὲ τὰ ἀπὸ τοῦ στίχου τοῦ λέγοντος· Εἱργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἰς τὸν Χριστὸν ἀνά- γονται. Οντως γὰρ εἰργάσατο σωτηρίαν, ενανθρωπή σας, καὶ τῆς πλάνης ελευθερώσας ἡμᾶς, καὶ ὑπο- δείξας τὴν τῆς σωτηρίας ὁδόν. Τὸ δὲ Ἐν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Τινὲς δὲ καὶ τὰ Ἰε- ροσόλυμα μέσον τῆς γῆς φασι διακείσθαι. Εχρα- ταίωσε δὲ καὶ τὴν θάλασσαν, ὅ ἐστι κραταιὸν κατὰ τῶν δαιμόνων ἐποίησε τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα τος. Θάλασσαν γὰρ τοῦτο καὶ Μιχαίας εκάλεσεν, εἰπὼν πρὸς Θεόν· Καταδύσεις τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης. Θάλασσαν δὲ ὡς ὑποδε χόμενον τοὺς ρύπους τῆς ψυχῆς τῶν βαπτιζομένων, καὶ ὡς ἀποκαθαῖρον· καὶ ὡς μέγιστον διὰ τὴν χάριν, καθὼς ἡ θάλασσα διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. Καὶ δράκοντες μὲν ἂν εἶεν οἱ δαίμονες· δράκων δὲ ὁ ἄρχων αὐτῶν διάβολος, ὧν τὰς κεφαλὰς συνέτριψε, καὶ συνέθλασεν ἐν τῷ ὕδατι τοῦ βαπτίσματος. Κεφα λαὶ δὲ τούτων εἰσὶν αἱ ἁμαρτίαι· ἐν ταύταις γὰρ τὸν φθοροποιὸν τὸν ἐναποτεθησαυρισμένον ἔχουσιν. των διαφθαρεισῶν ὑπὸ τοῦ βαπτίσματος, οὐκ ἔτι ζῶσιν ἐν ἡμῖν οἱ τοιοῦτοι δράκοντες. Λαοὶ δὲ Αἰθιό- των οἱ μεμελανωμένοι πρὶν τὰς ψυχὰς τῷ ῥύπῳ καὶ τῷ καπνῷ τῆς ἁμαρτίας· οἷς βρῶμα, εἴτουν παρανάλωμα, γίνεσθαι δέδωκε τὸν νοητὸν δράκοντα, μετὰ τὸ βάπτισμα δηλονότι· διέρρηξε δὲ, ἤτοι ἀνέ- δωκε πηγὰς καὶ χειμάρρους διδασκαλίας πνευματι- κῆς ἐν τῇ πρὶν ἐρήμῳ οἰκουμένῃ τῶν ἐθνῶν· πη- γὰς μὲν διὰ τὸ ἀένναον, καὶ καθαρὸν, καὶ ἥδιστον, χειμάρρους δὲ, ὡς ἐν τῷ λε ψαλμῷ προείρηται· ποταμοὶ δὲ Ἠθαμ αἱ ἐν Ἰουδαίοις προφητείαι αἱ ἀρχαῖαι, ὅσον πρὸς τὰς ἐν Χριστιανοῖς νέας· ἐξη * Τα COMMENT. IN PSALMOS. B G Mich. vi, 19. D VERS. 22. Ersurge, Deus, julica causam tuam. Causa autem quæ vertebatur inter Deu 11, et ini- micos Romanos, de contumelia crat in Deum illata. Neque enim illis satis fuerat furere adversum po- pulum, sed Deum insuper infirmum, atque iube- cillem improperabant. Vel aliter : Causam populi tui dicere possumus causam tuam. Memor esto opprobrii tui, quod ab insipiente fit tola die. Per insipienter, Tilumn intelligit, et quemlibet ex Romanis militibus!, sicuti et superius dixit : Et populus insipiens irritavit nomen tusm. Opprobrii autem tui tota die, hoc est, quod assidue fit adversus te. VERS. 23. Ne obliviscaris voces servorum tuorum. Qui illo tempore tibi preces porrigent, ut diximus. Quædam autem exemplaria non servorum habent, sed supplicium (orta nimirum lectionis varietate ob Græcarum dictionum vicinitatem, quam tum in prolatione habent, tum in Scriptura. ) - Superbia eorum, qui oderunt te, ascendit semper. Ascendit pro Exaltata (st, at ¡ue in sublime ele- vata. Vel ascendit semper coram te. Illud autem considera, quomodo his dictis nulla promissio aut spes bonorum conjuncta est, et nulla melioris fortunæ spes eis data, quemadmodum alias semper fit in aliis psalmis. Et hæc quidem expositio ita a nobis relata est, prout ab ipsis traditur Judæis. Verior tamen expositio est, ut ab illo versiculo : Operatus est salutem in medio terræ. Omnia, quæ sequuntur, referamus ad Christum, qui lucarna- tione sua salutem nobis vere operatus est, a pri- stino nos errore liberans, et salutis viam osten - dens. In medio autem terra, id est, in omni terra : tametsi aliqui in ipsa intelligant dici Jerusalem, quam in medio terræ sitam esse asserunt. Robo- ravit autem Christus mare, qui sacri baptismatis aquam validam, atque efficacem reddidit, adversus omnes dæmonum conatus. Nam et Michæas pro- pheta, mare illud appellavit, ad Deum dicens : peccata nostra in profunda maris demerges ". Mare autem baptisma appellatur, eo quod animarum sordes, quæ iliic baptizantur, recipit, et quia pur- gat, et quia non secus gratiarum ac charismatum copia abundat, quam mare undarum ac fluctuum multitudine. Et dracones quidem dici possunt damones. Draco autem, eorum princeps diabolus. quorum capita, hoc est, quorum peccata Dominus contrivit, et coufregit in aqua baptismatis. In his etenim capitibus mortiferum omne repositum est venenum. His igitur capitibus, hoc est, bis pecca- tis per baptismatis aquam perditis, ac deletis, nulli amplius in nobis vivent dracones. Populi vero Æthiopum ii sunt, qui caligine ac sordibus peccati animas olim nigrantes habebant : ipsæ nimirum gentes, quibus draconem illum Deus post baptisma in cibum, hoc est, in consumptionem dedit ; Di- rupit etiam, hoc est, præbuit Deus fontes, et tor- od by Google Digitized by
6α He set this as a testimony in Joseph. ‘Joseph’ is what he called the entire people, as was said before in psalm seventy-six. ‘This’, namely, the trumpeting at the new moon, he made, he says, as a testimony, that is, a testifying and summons among the people. Then he states when.
β Ἐν τῷ ἐξελθεῖν αὐτὸν ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Αὐτὸν, δηλονότι τὸν λαόν.᾿Ανάστα, ὁ Θεὸς, δίκασον τὴν δίκην σου. Δίκη Α γὰρ συνέστη μέσον σοῦ καὶ τῶν ἐχθρῶν, ἡ περὶ ὕβρεως. Οὐκ ήρκει γὰρ αὐτοῖς ἡ κατὰ τοῦ λαοῦ μανία, ἀλλὰ προσέτι καὶ σὲ διέβαλλον, ὡς ἀσθενῆ. Η καὶ ἄλλως· Η τοῦ λαοῦ σου δίκη σή ἐστιν. Μνήσθητι τοῦ ὀνειδισμοῦ σου τοῦ ἄχρονος ὅλην τὴν ἡμέραν. Αφρονα τὸν Τίτον καὶ πάντα στρατιώτην αὐτοῦ καλεῖ. Καὶ ἀνωτέρω δὲ εἴρηκεν, ὅτι καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοῦ ὀνειδισμοῦ δὲ τοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀντὶ τοῦ ᾿Αεὶ γινομένου. - Μὴ ἐπιλάθῃ τῆς φωνῆς τῶν οἱκετῶν σου. Τῶν ικετευόντων σε κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον, ὡς ἔφη- μεν. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, τῶν ἱκετῶν σου, γράφουσιν. - • Ἡ ὑπερηφανία τῶν μισούντων σε ανέβη διὰ παντός. Ανέβη, τουτέστιν ὑψώθη, ἐκορυφώθη - Η ἀνέβη ενώπιόν σου. Σκόπει δὲ ὅπως οὐδεμία τις ἀγαθῶν ἐπαγγελία τοῖς ῥητοῖς τούτοις ἐπισυνήπται, καθάπερ ἐφ' ἑτέρων ψαλμῶν. Ἀλλ' οὕτω μὲν κατὰ τὴν Ἑβραίων εκδοχήν. Αληθέστερον δὲ τὰ ἀπὸ τοῦ στίχου τοῦ λέγοντος· Εἱργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἰς τὸν Χριστὸν ἀνά- γονται. Οντως γὰρ εἰργάσατο σωτηρίαν, ενανθρωπή σας, καὶ τῆς πλάνης ελευθερώσας ἡμᾶς, καὶ ὑπο- δείξας τὴν τῆς σωτηρίας ὁδόν. Τὸ δὲ Ἐν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Τινὲς δὲ καὶ τὰ Ἰε- ροσόλυμα μέσον τῆς γῆς φασι διακείσθαι. Εχρα- ταίωσε δὲ καὶ τὴν θάλασσαν, ὅ ἐστι κραταιὸν κατὰ τῶν δαιμόνων ἐποίησε τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα τος. Θάλασσαν γὰρ τοῦτο καὶ Μιχαίας εκάλεσεν, εἰπὼν πρὸς Θεόν· Καταδύσεις τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης. Θάλασσαν δὲ ὡς ὑποδε χόμενον τοὺς ρύπους τῆς ψυχῆς τῶν βαπτιζομένων, καὶ ὡς ἀποκαθαῖρον· καὶ ὡς μέγιστον διὰ τὴν χάριν, καθὼς ἡ θάλασσα διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. Καὶ δράκοντες μὲν ἂν εἶεν οἱ δαίμονες· δράκων δὲ ὁ ἄρχων αὐτῶν διάβολος, ὧν τὰς κεφαλὰς συνέτριψε, καὶ συνέθλασεν ἐν τῷ ὕδατι τοῦ βαπτίσματος. Κεφα λαὶ δὲ τούτων εἰσὶν αἱ ἁμαρτίαι· ἐν ταύταις γὰρ τὸν φθοροποιὸν τὸν ἐναποτεθησαυρισμένον ἔχουσιν. των διαφθαρεισῶν ὑπὸ τοῦ βαπτίσματος, οὐκ ἔτι ζῶσιν ἐν ἡμῖν οἱ τοιοῦτοι δράκοντες. Λαοὶ δὲ Αἰθιό- των οἱ μεμελανωμένοι πρὶν τὰς ψυχὰς τῷ ῥύπῳ καὶ τῷ καπνῷ τῆς ἁμαρτίας· οἷς βρῶμα, εἴτουν παρανάλωμα, γίνεσθαι δέδωκε τὸν νοητὸν δράκοντα, μετὰ τὸ βάπτισμα δηλονότι· διέρρηξε δὲ, ἤτοι ἀνέ- δωκε πηγὰς καὶ χειμάρρους διδασκαλίας πνευματι- κῆς ἐν τῇ πρὶν ἐρήμῳ οἰκουμένῃ τῶν ἐθνῶν· πη- γὰς μὲν διὰ τὸ ἀένναον, καὶ καθαρὸν, καὶ ἥδιστον, χειμάρρους δὲ, ὡς ἐν τῷ λε ψαλμῷ προείρηται· ποταμοὶ δὲ Ἠθαμ αἱ ἐν Ἰουδαίοις προφητείαι αἱ ἀρχαῖαι, ὅσον πρὸς τὰς ἐν Χριστιανοῖς νέας· ἐξη * Τα COMMENT. IN PSALMOS. B G Mich. vi, 19. D VERS. 22. Ersurge, Deus, julica causam tuam. Causa autem quæ vertebatur inter Deu 11, et ini- micos Romanos, de contumelia crat in Deum illata. Neque enim illis satis fuerat furere adversum po- pulum, sed Deum insuper infirmum, atque iube- cillem improperabant. Vel aliter : Causam populi tui dicere possumus causam tuam. Memor esto opprobrii tui, quod ab insipiente fit tola die. Per insipienter, Tilumn intelligit, et quemlibet ex Romanis militibus!, sicuti et superius dixit : Et populus insipiens irritavit nomen tusm. Opprobrii autem tui tota die, hoc est, quod assidue fit adversus te. VERS. 23. Ne obliviscaris voces servorum tuorum. Qui illo tempore tibi preces porrigent, ut diximus. Quædam autem exemplaria non servorum habent, sed supplicium (orta nimirum lectionis varietate ob Græcarum dictionum vicinitatem, quam tum in prolatione habent, tum in Scriptura. ) - Superbia eorum, qui oderunt te, ascendit semper. Ascendit pro Exaltata (st, at ¡ue in sublime ele- vata. Vel ascendit semper coram te. Illud autem considera, quomodo his dictis nulla promissio aut spes bonorum conjuncta est, et nulla melioris fortunæ spes eis data, quemadmodum alias semper fit in aliis psalmis. Et hæc quidem expositio ita a nobis relata est, prout ab ipsis traditur Judæis. Verior tamen expositio est, ut ab illo versiculo : Operatus est salutem in medio terræ. Omnia, quæ sequuntur, referamus ad Christum, qui lucarna- tione sua salutem nobis vere operatus est, a pri- stino nos errore liberans, et salutis viam osten - dens. In medio autem terra, id est, in omni terra : tametsi aliqui in ipsa intelligant dici Jerusalem, quam in medio terræ sitam esse asserunt. Robo- ravit autem Christus mare, qui sacri baptismatis aquam validam, atque efficacem reddidit, adversus omnes dæmonum conatus. Nam et Michæas pro- pheta, mare illud appellavit, ad Deum dicens : peccata nostra in profunda maris demerges ". Mare autem baptisma appellatur, eo quod animarum sordes, quæ iliic baptizantur, recipit, et quia pur- gat, et quia non secus gratiarum ac charismatum copia abundat, quam mare undarum ac fluctuum multitudine. Et dracones quidem dici possunt damones. Draco autem, eorum princeps diabolus. quorum capita, hoc est, quorum peccata Dominus contrivit, et coufregit in aqua baptismatis. In his etenim capitibus mortiferum omne repositum est venenum. His igitur capitibus, hoc est, bis pecca- tis per baptismatis aquam perditis, ac deletis, nulli amplius in nobis vivent dracones. Populi vero Æthiopum ii sunt, qui caligine ac sordibus peccati animas olim nigrantes habebant : ipsæ nimirum gentes, quibus draconem illum Deus post baptisma in cibum, hoc est, in consumptionem dedit ; Di- rupit etiam, hoc est, præbuit Deus fontes, et tor- od by Google Digitized by
6β When they came out of the land of Egypt. ‘They’, that is, the people.
γ Γλῶσσαν, ἣν οὐκ ἔγνω, ἤκουσεν. Ὁ λαός. Γλῶσσαν δὲ λέγει νῦν, τὴν φωνὴν τοῦ Θεοῦ, διαταττομένην αὐτῷ τὴν Δεκάλογον, εἰς ἐξάκουστον. Ὅτε, φησὶν, ἐφοβήθησαν πᾶς ὁ λαὸς, καὶ ἀπέστησαν μακρόθεν, καὶ εἶπον τῷ Μωυσῇ λέγοντες, Λάλει σὺ πρὸς ἡμᾶς, καὶ μὴ λαλείτω πρὸς ἡμᾶς ὁ Θεὸς, ἵνα μὴ ἀποθάνωμεν. Tὸ δὲ, ἣν οὐκ ἔγνω, ἀντὶ τοῦ, ἀσυνήθη καὶ ξένην.᾿Ανάστα, ὁ Θεὸς, δίκασον τὴν δίκην σου. Δίκη Α γὰρ συνέστη μέσον σοῦ καὶ τῶν ἐχθρῶν, ἡ περὶ ὕβρεως. Οὐκ ήρκει γὰρ αὐτοῖς ἡ κατὰ τοῦ λαοῦ μανία, ἀλλὰ προσέτι καὶ σὲ διέβαλλον, ὡς ἀσθενῆ. Η καὶ ἄλλως· Η τοῦ λαοῦ σου δίκη σή ἐστιν. Μνήσθητι τοῦ ὀνειδισμοῦ σου τοῦ ἄχρονος ὅλην τὴν ἡμέραν. Αφρονα τὸν Τίτον καὶ πάντα στρατιώτην αὐτοῦ καλεῖ. Καὶ ἀνωτέρω δὲ εἴρηκεν, ὅτι καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοῦ ὀνειδισμοῦ δὲ τοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀντὶ τοῦ ᾿Αεὶ γινομένου. - Μὴ ἐπιλάθῃ τῆς φωνῆς τῶν οἱκετῶν σου. Τῶν ικετευόντων σε κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον, ὡς ἔφη- μεν. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, τῶν ἱκετῶν σου, γράφουσιν. - • Ἡ ὑπερηφανία τῶν μισούντων σε ανέβη διὰ παντός. Ανέβη, τουτέστιν ὑψώθη, ἐκορυφώθη - Η ἀνέβη ενώπιόν σου. Σκόπει δὲ ὅπως οὐδεμία τις ἀγαθῶν ἐπαγγελία τοῖς ῥητοῖς τούτοις ἐπισυνήπται, καθάπερ ἐφ' ἑτέρων ψαλμῶν. Ἀλλ' οὕτω μὲν κατὰ τὴν Ἑβραίων εκδοχήν. Αληθέστερον δὲ τὰ ἀπὸ τοῦ στίχου τοῦ λέγοντος· Εἱργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἰς τὸν Χριστὸν ἀνά- γονται. Οντως γὰρ εἰργάσατο σωτηρίαν, ενανθρωπή σας, καὶ τῆς πλάνης ελευθερώσας ἡμᾶς, καὶ ὑπο- δείξας τὴν τῆς σωτηρίας ὁδόν. Τὸ δὲ Ἐν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Τινὲς δὲ καὶ τὰ Ἰε- ροσόλυμα μέσον τῆς γῆς φασι διακείσθαι. Εχρα- ταίωσε δὲ καὶ τὴν θάλασσαν, ὅ ἐστι κραταιὸν κατὰ τῶν δαιμόνων ἐποίησε τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα τος. Θάλασσαν γὰρ τοῦτο καὶ Μιχαίας εκάλεσεν, εἰπὼν πρὸς Θεόν· Καταδύσεις τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης. Θάλασσαν δὲ ὡς ὑποδε χόμενον τοὺς ρύπους τῆς ψυχῆς τῶν βαπτιζομένων, καὶ ὡς ἀποκαθαῖρον· καὶ ὡς μέγιστον διὰ τὴν χάριν, καθὼς ἡ θάλασσα διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. Καὶ δράκοντες μὲν ἂν εἶεν οἱ δαίμονες· δράκων δὲ ὁ ἄρχων αὐτῶν διάβολος, ὧν τὰς κεφαλὰς συνέτριψε, καὶ συνέθλασεν ἐν τῷ ὕδατι τοῦ βαπτίσματος. Κεφα λαὶ δὲ τούτων εἰσὶν αἱ ἁμαρτίαι· ἐν ταύταις γὰρ τὸν φθοροποιὸν τὸν ἐναποτεθησαυρισμένον ἔχουσιν. των διαφθαρεισῶν ὑπὸ τοῦ βαπτίσματος, οὐκ ἔτι ζῶσιν ἐν ἡμῖν οἱ τοιοῦτοι δράκοντες. Λαοὶ δὲ Αἰθιό- των οἱ μεμελανωμένοι πρὶν τὰς ψυχὰς τῷ ῥύπῳ καὶ τῷ καπνῷ τῆς ἁμαρτίας· οἷς βρῶμα, εἴτουν παρανάλωμα, γίνεσθαι δέδωκε τὸν νοητὸν δράκοντα, μετὰ τὸ βάπτισμα δηλονότι· διέρρηξε δὲ, ἤτοι ἀνέ- δωκε πηγὰς καὶ χειμάρρους διδασκαλίας πνευματι- κῆς ἐν τῇ πρὶν ἐρήμῳ οἰκουμένῃ τῶν ἐθνῶν· πη- γὰς μὲν διὰ τὸ ἀένναον, καὶ καθαρὸν, καὶ ἥδιστον, χειμάρρους δὲ, ὡς ἐν τῷ λε ψαλμῷ προείρηται· ποταμοὶ δὲ Ἠθαμ αἱ ἐν Ἰουδαίοις προφητείαι αἱ ἀρχαῖαι, ὅσον πρὸς τὰς ἐν Χριστιανοῖς νέας· ἐξη * Τα COMMENT. IN PSALMOS. B G Mich. vi, 19. D VERS. 22. Ersurge, Deus, julica causam tuam. Causa autem quæ vertebatur inter Deu 11, et ini- micos Romanos, de contumelia crat in Deum illata. Neque enim illis satis fuerat furere adversum po- pulum, sed Deum insuper infirmum, atque iube- cillem improperabant. Vel aliter : Causam populi tui dicere possumus causam tuam. Memor esto opprobrii tui, quod ab insipiente fit tola die. Per insipienter, Tilumn intelligit, et quemlibet ex Romanis militibus!, sicuti et superius dixit : Et populus insipiens irritavit nomen tusm. Opprobrii autem tui tota die, hoc est, quod assidue fit adversus te. VERS. 23. Ne obliviscaris voces servorum tuorum. Qui illo tempore tibi preces porrigent, ut diximus. Quædam autem exemplaria non servorum habent, sed supplicium (orta nimirum lectionis varietate ob Græcarum dictionum vicinitatem, quam tum in prolatione habent, tum in Scriptura. ) - Superbia eorum, qui oderunt te, ascendit semper. Ascendit pro Exaltata (st, at ¡ue in sublime ele- vata. Vel ascendit semper coram te. Illud autem considera, quomodo his dictis nulla promissio aut spes bonorum conjuncta est, et nulla melioris fortunæ spes eis data, quemadmodum alias semper fit in aliis psalmis. Et hæc quidem expositio ita a nobis relata est, prout ab ipsis traditur Judæis. Verior tamen expositio est, ut ab illo versiculo : Operatus est salutem in medio terræ. Omnia, quæ sequuntur, referamus ad Christum, qui lucarna- tione sua salutem nobis vere operatus est, a pri- stino nos errore liberans, et salutis viam osten - dens. In medio autem terra, id est, in omni terra : tametsi aliqui in ipsa intelligant dici Jerusalem, quam in medio terræ sitam esse asserunt. Robo- ravit autem Christus mare, qui sacri baptismatis aquam validam, atque efficacem reddidit, adversus omnes dæmonum conatus. Nam et Michæas pro- pheta, mare illud appellavit, ad Deum dicens : peccata nostra in profunda maris demerges ". Mare autem baptisma appellatur, eo quod animarum sordes, quæ iliic baptizantur, recipit, et quia pur- gat, et quia non secus gratiarum ac charismatum copia abundat, quam mare undarum ac fluctuum multitudine. Et dracones quidem dici possunt damones. Draco autem, eorum princeps diabolus. quorum capita, hoc est, quorum peccata Dominus contrivit, et coufregit in aqua baptismatis. In his etenim capitibus mortiferum omne repositum est venenum. His igitur capitibus, hoc est, bis pecca- tis per baptismatis aquam perditis, ac deletis, nulli amplius in nobis vivent dracones. Populi vero Æthiopum ii sunt, qui caligine ac sordibus peccati animas olim nigrantes habebant : ipsæ nimirum gentes, quibus draconem illum Deus post baptisma in cibum, hoc est, in consumptionem dedit ; Di- rupit etiam, hoc est, præbuit Deus fontes, et tor- od by Google Digitized by
6γ They heard a tongue that they did not know. The people. ‘Tongue’ here is what he calls the voice of God, giving the Decalogue in dis- position to them, for all to hear. When, as is written, all the people were afraid and stood at a distance and spoke to Moses saying, You speak to us, and let not God speak to us lest we die. ‘That they did not know’, in the sense of, ‘unaccustomed and foreign’.
α Ἀπέστησεν ἀπὸ ἄρσεων τὸν νῶτον αὐτοῦ. Διδάξας οἵας ἠξιώθη χάριτος ὁ λαὸς, ἀκούσας θείας φωνῆς, ἐπιφέρει καὶ τὴν προλαβοῦσαν χάριν, φημὶ δὴ, τὴν ἀπαλλαγὴν τῆς ἐν Αἰγύπτῳ κακοπαθείας. Ἄρσεις δὲ λέγει, τὰ φορτία τοῦ πηλοῦ καὶ τοῦ πλίνθου, καὶ τῶν τοιούτων, ὧν πάντων ὑπεξήγαγε τὸν νῶτον τοῦ λαοῦ ὁ Θεός.᾿Ανάστα, ὁ Θεὸς, δίκασον τὴν δίκην σου. Δίκη Α γὰρ συνέστη μέσον σοῦ καὶ τῶν ἐχθρῶν, ἡ περὶ ὕβρεως. Οὐκ ήρκει γὰρ αὐτοῖς ἡ κατὰ τοῦ λαοῦ μανία, ἀλλὰ προσέτι καὶ σὲ διέβαλλον, ὡς ἀσθενῆ. Η καὶ ἄλλως· Η τοῦ λαοῦ σου δίκη σή ἐστιν. Μνήσθητι τοῦ ὀνειδισμοῦ σου τοῦ ἄχρονος ὅλην τὴν ἡμέραν. Αφρονα τὸν Τίτον καὶ πάντα στρατιώτην αὐτοῦ καλεῖ. Καὶ ἀνωτέρω δὲ εἴρηκεν, ὅτι καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοῦ ὀνειδισμοῦ δὲ τοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀντὶ τοῦ ᾿Αεὶ γινομένου. - Μὴ ἐπιλάθῃ τῆς φωνῆς τῶν οἱκετῶν σου. Τῶν ικετευόντων σε κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον, ὡς ἔφη- μεν. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, τῶν ἱκετῶν σου, γράφουσιν. - • Ἡ ὑπερηφανία τῶν μισούντων σε ανέβη διὰ παντός. Ανέβη, τουτέστιν ὑψώθη, ἐκορυφώθη - Η ἀνέβη ενώπιόν σου. Σκόπει δὲ ὅπως οὐδεμία τις ἀγαθῶν ἐπαγγελία τοῖς ῥητοῖς τούτοις ἐπισυνήπται, καθάπερ ἐφ' ἑτέρων ψαλμῶν. Ἀλλ' οὕτω μὲν κατὰ τὴν Ἑβραίων εκδοχήν. Αληθέστερον δὲ τὰ ἀπὸ τοῦ στίχου τοῦ λέγοντος· Εἱργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἰς τὸν Χριστὸν ἀνά- γονται. Οντως γὰρ εἰργάσατο σωτηρίαν, ενανθρωπή σας, καὶ τῆς πλάνης ελευθερώσας ἡμᾶς, καὶ ὑπο- δείξας τὴν τῆς σωτηρίας ὁδόν. Τὸ δὲ Ἐν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Τινὲς δὲ καὶ τὰ Ἰε- ροσόλυμα μέσον τῆς γῆς φασι διακείσθαι. Εχρα- ταίωσε δὲ καὶ τὴν θάλασσαν, ὅ ἐστι κραταιὸν κατὰ τῶν δαιμόνων ἐποίησε τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα τος. Θάλασσαν γὰρ τοῦτο καὶ Μιχαίας εκάλεσεν, εἰπὼν πρὸς Θεόν· Καταδύσεις τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης. Θάλασσαν δὲ ὡς ὑποδε χόμενον τοὺς ρύπους τῆς ψυχῆς τῶν βαπτιζομένων, καὶ ὡς ἀποκαθαῖρον· καὶ ὡς μέγιστον διὰ τὴν χάριν, καθὼς ἡ θάλασσα διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. Καὶ δράκοντες μὲν ἂν εἶεν οἱ δαίμονες· δράκων δὲ ὁ ἄρχων αὐτῶν διάβολος, ὧν τὰς κεφαλὰς συνέτριψε, καὶ συνέθλασεν ἐν τῷ ὕδατι τοῦ βαπτίσματος. Κεφα λαὶ δὲ τούτων εἰσὶν αἱ ἁμαρτίαι· ἐν ταύταις γὰρ τὸν φθοροποιὸν τὸν ἐναποτεθησαυρισμένον ἔχουσιν. των διαφθαρεισῶν ὑπὸ τοῦ βαπτίσματος, οὐκ ἔτι ζῶσιν ἐν ἡμῖν οἱ τοιοῦτοι δράκοντες. Λαοὶ δὲ Αἰθιό- των οἱ μεμελανωμένοι πρὶν τὰς ψυχὰς τῷ ῥύπῳ καὶ τῷ καπνῷ τῆς ἁμαρτίας· οἷς βρῶμα, εἴτουν παρανάλωμα, γίνεσθαι δέδωκε τὸν νοητὸν δράκοντα, μετὰ τὸ βάπτισμα δηλονότι· διέρρηξε δὲ, ἤτοι ἀνέ- δωκε πηγὰς καὶ χειμάρρους διδασκαλίας πνευματι- κῆς ἐν τῇ πρὶν ἐρήμῳ οἰκουμένῃ τῶν ἐθνῶν· πη- γὰς μὲν διὰ τὸ ἀένναον, καὶ καθαρὸν, καὶ ἥδιστον, χειμάρρους δὲ, ὡς ἐν τῷ λε ψαλμῷ προείρηται· ποταμοὶ δὲ Ἠθαμ αἱ ἐν Ἰουδαίοις προφητείαι αἱ ἀρχαῖαι, ὅσον πρὸς τὰς ἐν Χριστιανοῖς νέας· ἐξη * Τα COMMENT. IN PSALMOS. B G Mich. vi, 19. D VERS. 22. Ersurge, Deus, julica causam tuam. Causa autem quæ vertebatur inter Deu 11, et ini- micos Romanos, de contumelia crat in Deum illata. Neque enim illis satis fuerat furere adversum po- pulum, sed Deum insuper infirmum, atque iube- cillem improperabant. Vel aliter : Causam populi tui dicere possumus causam tuam. Memor esto opprobrii tui, quod ab insipiente fit tola die. Per insipienter, Tilumn intelligit, et quemlibet ex Romanis militibus!, sicuti et superius dixit : Et populus insipiens irritavit nomen tusm. Opprobrii autem tui tota die, hoc est, quod assidue fit adversus te. VERS. 23. Ne obliviscaris voces servorum tuorum. Qui illo tempore tibi preces porrigent, ut diximus. Quædam autem exemplaria non servorum habent, sed supplicium (orta nimirum lectionis varietate ob Græcarum dictionum vicinitatem, quam tum in prolatione habent, tum in Scriptura. ) - Superbia eorum, qui oderunt te, ascendit semper. Ascendit pro Exaltata (st, at ¡ue in sublime ele- vata. Vel ascendit semper coram te. Illud autem considera, quomodo his dictis nulla promissio aut spes bonorum conjuncta est, et nulla melioris fortunæ spes eis data, quemadmodum alias semper fit in aliis psalmis. Et hæc quidem expositio ita a nobis relata est, prout ab ipsis traditur Judæis. Verior tamen expositio est, ut ab illo versiculo : Operatus est salutem in medio terræ. Omnia, quæ sequuntur, referamus ad Christum, qui lucarna- tione sua salutem nobis vere operatus est, a pri- stino nos errore liberans, et salutis viam osten - dens. In medio autem terra, id est, in omni terra : tametsi aliqui in ipsa intelligant dici Jerusalem, quam in medio terræ sitam esse asserunt. Robo- ravit autem Christus mare, qui sacri baptismatis aquam validam, atque efficacem reddidit, adversus omnes dæmonum conatus. Nam et Michæas pro- pheta, mare illud appellavit, ad Deum dicens : peccata nostra in profunda maris demerges ". Mare autem baptisma appellatur, eo quod animarum sordes, quæ iliic baptizantur, recipit, et quia pur- gat, et quia non secus gratiarum ac charismatum copia abundat, quam mare undarum ac fluctuum multitudine. Et dracones quidem dici possunt damones. Draco autem, eorum princeps diabolus. quorum capita, hoc est, quorum peccata Dominus contrivit, et coufregit in aqua baptismatis. In his etenim capitibus mortiferum omne repositum est venenum. His igitur capitibus, hoc est, bis pecca- tis per baptismatis aquam perditis, ac deletis, nulli amplius in nobis vivent dracones. Populi vero Æthiopum ii sunt, qui caligine ac sordibus peccati animas olim nigrantes habebant : ipsæ nimirum gentes, quibus draconem illum Deus post baptisma in cibum, hoc est, in consumptionem dedit ; Di- rupit etiam, hoc est, præbuit Deus fontes, et tor- od by Google Digitized by
7α He freed their back from burdens. Having told of what grace the people had received, having heard the divine voice, he ad- duces also the previous gift of grace, namely, their deliverance from suffering in Egypt. ‘Burdens’ is what he calls the loads of clay and of brick and of suchlike, from all of which God released the back of the people.
β Aἱ χεῖρες αὐτοῦ ἐν τῷ κοφίνῳ ἐδούλευσαν. Tῷ, αἱ χεῖρες, προσυπακούεται τὸ, γάρ. Κόφινος δὲ, ὁ κάλαθος, ἐν ᾧ ἔφερον τὸν πηλὸν καὶ τὸν πλίνθον· ἐνωτοφόρει γὰρ ὁ λαὸς, καὶ ᾠκοδόμει πόλεις τῷ Φαραώ.᾿Ανάστα, ὁ Θεὸς, δίκασον τὴν δίκην σου. Δίκη Α γὰρ συνέστη μέσον σοῦ καὶ τῶν ἐχθρῶν, ἡ περὶ ὕβρεως. Οὐκ ήρκει γὰρ αὐτοῖς ἡ κατὰ τοῦ λαοῦ μανία, ἀλλὰ προσέτι καὶ σὲ διέβαλλον, ὡς ἀσθενῆ. Η καὶ ἄλλως· Η τοῦ λαοῦ σου δίκη σή ἐστιν. Μνήσθητι τοῦ ὀνειδισμοῦ σου τοῦ ἄχρονος ὅλην τὴν ἡμέραν. Αφρονα τὸν Τίτον καὶ πάντα στρατιώτην αὐτοῦ καλεῖ. Καὶ ἀνωτέρω δὲ εἴρηκεν, ὅτι καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοῦ ὀνειδισμοῦ δὲ τοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀντὶ τοῦ ᾿Αεὶ γινομένου. - Μὴ ἐπιλάθῃ τῆς φωνῆς τῶν οἱκετῶν σου. Τῶν ικετευόντων σε κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον, ὡς ἔφη- μεν. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, τῶν ἱκετῶν σου, γράφουσιν. - • Ἡ ὑπερηφανία τῶν μισούντων σε ανέβη διὰ παντός. Ανέβη, τουτέστιν ὑψώθη, ἐκορυφώθη - Η ἀνέβη ενώπιόν σου. Σκόπει δὲ ὅπως οὐδεμία τις ἀγαθῶν ἐπαγγελία τοῖς ῥητοῖς τούτοις ἐπισυνήπται, καθάπερ ἐφ' ἑτέρων ψαλμῶν. Ἀλλ' οὕτω μὲν κατὰ τὴν Ἑβραίων εκδοχήν. Αληθέστερον δὲ τὰ ἀπὸ τοῦ στίχου τοῦ λέγοντος· Εἱργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἰς τὸν Χριστὸν ἀνά- γονται. Οντως γὰρ εἰργάσατο σωτηρίαν, ενανθρωπή σας, καὶ τῆς πλάνης ελευθερώσας ἡμᾶς, καὶ ὑπο- δείξας τὴν τῆς σωτηρίας ὁδόν. Τὸ δὲ Ἐν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Τινὲς δὲ καὶ τὰ Ἰε- ροσόλυμα μέσον τῆς γῆς φασι διακείσθαι. Εχρα- ταίωσε δὲ καὶ τὴν θάλασσαν, ὅ ἐστι κραταιὸν κατὰ τῶν δαιμόνων ἐποίησε τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα τος. Θάλασσαν γὰρ τοῦτο καὶ Μιχαίας εκάλεσεν, εἰπὼν πρὸς Θεόν· Καταδύσεις τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης. Θάλασσαν δὲ ὡς ὑποδε χόμενον τοὺς ρύπους τῆς ψυχῆς τῶν βαπτιζομένων, καὶ ὡς ἀποκαθαῖρον· καὶ ὡς μέγιστον διὰ τὴν χάριν, καθὼς ἡ θάλασσα διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. Καὶ δράκοντες μὲν ἂν εἶεν οἱ δαίμονες· δράκων δὲ ὁ ἄρχων αὐτῶν διάβολος, ὧν τὰς κεφαλὰς συνέτριψε, καὶ συνέθλασεν ἐν τῷ ὕδατι τοῦ βαπτίσματος. Κεφα λαὶ δὲ τούτων εἰσὶν αἱ ἁμαρτίαι· ἐν ταύταις γὰρ τὸν φθοροποιὸν τὸν ἐναποτεθησαυρισμένον ἔχουσιν. των διαφθαρεισῶν ὑπὸ τοῦ βαπτίσματος, οὐκ ἔτι ζῶσιν ἐν ἡμῖν οἱ τοιοῦτοι δράκοντες. Λαοὶ δὲ Αἰθιό- των οἱ μεμελανωμένοι πρὶν τὰς ψυχὰς τῷ ῥύπῳ καὶ τῷ καπνῷ τῆς ἁμαρτίας· οἷς βρῶμα, εἴτουν παρανάλωμα, γίνεσθαι δέδωκε τὸν νοητὸν δράκοντα, μετὰ τὸ βάπτισμα δηλονότι· διέρρηξε δὲ, ἤτοι ἀνέ- δωκε πηγὰς καὶ χειμάρρους διδασκαλίας πνευματι- κῆς ἐν τῇ πρὶν ἐρήμῳ οἰκουμένῃ τῶν ἐθνῶν· πη- γὰς μὲν διὰ τὸ ἀένναον, καὶ καθαρὸν, καὶ ἥδιστον, χειμάρρους δὲ, ὡς ἐν τῷ λε ψαλμῷ προείρηται· ποταμοὶ δὲ Ἠθαμ αἱ ἐν Ἰουδαίοις προφητείαι αἱ ἀρχαῖαι, ὅσον πρὸς τὰς ἐν Χριστιανοῖς νέας· ἐξη * Τα COMMENT. IN PSALMOS. B G Mich. vi, 19. D VERS. 22. Ersurge, Deus, julica causam tuam. Causa autem quæ vertebatur inter Deu 11, et ini- micos Romanos, de contumelia crat in Deum illata. Neque enim illis satis fuerat furere adversum po- pulum, sed Deum insuper infirmum, atque iube- cillem improperabant. Vel aliter : Causam populi tui dicere possumus causam tuam. Memor esto opprobrii tui, quod ab insipiente fit tola die. Per insipienter, Tilumn intelligit, et quemlibet ex Romanis militibus!, sicuti et superius dixit : Et populus insipiens irritavit nomen tusm. Opprobrii autem tui tota die, hoc est, quod assidue fit adversus te. VERS. 23. Ne obliviscaris voces servorum tuorum. Qui illo tempore tibi preces porrigent, ut diximus. Quædam autem exemplaria non servorum habent, sed supplicium (orta nimirum lectionis varietate ob Græcarum dictionum vicinitatem, quam tum in prolatione habent, tum in Scriptura. ) - Superbia eorum, qui oderunt te, ascendit semper. Ascendit pro Exaltata (st, at ¡ue in sublime ele- vata. Vel ascendit semper coram te. Illud autem considera, quomodo his dictis nulla promissio aut spes bonorum conjuncta est, et nulla melioris fortunæ spes eis data, quemadmodum alias semper fit in aliis psalmis. Et hæc quidem expositio ita a nobis relata est, prout ab ipsis traditur Judæis. Verior tamen expositio est, ut ab illo versiculo : Operatus est salutem in medio terræ. Omnia, quæ sequuntur, referamus ad Christum, qui lucarna- tione sua salutem nobis vere operatus est, a pri- stino nos errore liberans, et salutis viam osten - dens. In medio autem terra, id est, in omni terra : tametsi aliqui in ipsa intelligant dici Jerusalem, quam in medio terræ sitam esse asserunt. Robo- ravit autem Christus mare, qui sacri baptismatis aquam validam, atque efficacem reddidit, adversus omnes dæmonum conatus. Nam et Michæas pro- pheta, mare illud appellavit, ad Deum dicens : peccata nostra in profunda maris demerges ". Mare autem baptisma appellatur, eo quod animarum sordes, quæ iliic baptizantur, recipit, et quia pur- gat, et quia non secus gratiarum ac charismatum copia abundat, quam mare undarum ac fluctuum multitudine. Et dracones quidem dici possunt damones. Draco autem, eorum princeps diabolus. quorum capita, hoc est, quorum peccata Dominus contrivit, et coufregit in aqua baptismatis. In his etenim capitibus mortiferum omne repositum est venenum. His igitur capitibus, hoc est, bis pecca- tis per baptismatis aquam perditis, ac deletis, nulli amplius in nobis vivent dracones. Populi vero Æthiopum ii sunt, qui caligine ac sordibus peccati animas olim nigrantes habebant : ipsæ nimirum gentes, quibus draconem illum Deus post baptisma in cibum, hoc est, in consumptionem dedit ; Di- rupit etiam, hoc est, præbuit Deus fontes, et tor- od by Google Digitized by
7β Their hands were enslaved in the basket. The conjunction ‘because’ is to be understood before ‘their hands’. ‘The basket’ is the con- tainer in which they would carry the clay and the brick, for the people would carry on their backs and build cities for Pharaoh.
α Ἐν θλίψει ἐπεκαλέσω με, καὶ ἐῤῥυσάμην σε. Ἐντεῦθεν, τὸν Χριστὸν ὁ Δαυὶδ εἰσάγει διαλεγόμενον ᾽Ιουδαίοις καὶ διδάσκοντα ὅτι αὐτὸς ἦν ὁ πάλαι τὸν λαὸν εὐεργετήσας. Θλῖψιν δὲ λέγει, τὴν ἐν Αἰγύπτῳ, τὴν ἀπὸ τῶν ἐργοδιωκτῶν, εἴτουν τῶν ἐπισπευδόντων τὰ ἔργα τῆς οἰκοδομίας, οὓς καὶ ἐπιστάτας φασίν. Εἶπε γὰρ, φησὶν, ὁ Κύριος πρὸς Μωυσῆν, ᾽Ιδὼν, εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου τοῦ ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τῆς κραυγῆς αὐτῶν ἀκήκοα ἀπὸ τῶν ἐργοδιωκτῶν· οἶδα γὰρ τὴν ὀδύνην αὐτῶν, καὶ κατέβην ἐξελέσθαι αὐτούς. Καὶ αὖθις, Καὶ ἐγὼ ἑώρακα τὸν θλιμμὸν, ὃν οἱ Αἰγύπτιοι θλίβουσιν αὐτούς. Tὸ δὲ, ἐπεκαλέσω με, καὶ τὸ, ἐῤῥυσάμην σε, καὶ τὰ τοιαῦτα, διὰ τοὺς προγόνους αὐτῶν εἴρηται· ἓν γὰρ γένος | ἐκεῖνοι καὶ οὗτοι.᾿Ανάστα, ὁ Θεὸς, δίκασον τὴν δίκην σου. Δίκη Α γὰρ συνέστη μέσον σοῦ καὶ τῶν ἐχθρῶν, ἡ περὶ ὕβρεως. Οὐκ ήρκει γὰρ αὐτοῖς ἡ κατὰ τοῦ λαοῦ μανία, ἀλλὰ προσέτι καὶ σὲ διέβαλλον, ὡς ἀσθενῆ. Η καὶ ἄλλως· Η τοῦ λαοῦ σου δίκη σή ἐστιν. Μνήσθητι τοῦ ὀνειδισμοῦ σου τοῦ ἄχρονος ὅλην τὴν ἡμέραν. Αφρονα τὸν Τίτον καὶ πάντα στρατιώτην αὐτοῦ καλεῖ. Καὶ ἀνωτέρω δὲ εἴρηκεν, ὅτι καὶ λαὸς ἄφρων παρώξυνε τὸ ὄνομά σου. Τοῦ ὀνειδισμοῦ δὲ τοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀντὶ τοῦ ᾿Αεὶ γινομένου. - Μὴ ἐπιλάθῃ τῆς φωνῆς τῶν οἱκετῶν σου. Τῶν ικετευόντων σε κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον, ὡς ἔφη- μεν. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, τῶν ἱκετῶν σου, γράφουσιν. - • Ἡ ὑπερηφανία τῶν μισούντων σε ανέβη διὰ παντός. Ανέβη, τουτέστιν ὑψώθη, ἐκορυφώθη - Η ἀνέβη ενώπιόν σου. Σκόπει δὲ ὅπως οὐδεμία τις ἀγαθῶν ἐπαγγελία τοῖς ῥητοῖς τούτοις ἐπισυνήπται, καθάπερ ἐφ' ἑτέρων ψαλμῶν. Ἀλλ' οὕτω μὲν κατὰ τὴν Ἑβραίων εκδοχήν. Αληθέστερον δὲ τὰ ἀπὸ τοῦ στίχου τοῦ λέγοντος· Εἱργάσατο σωτηρίαν ἐν μέσῳ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἑξῆς, εἰς τὸν Χριστὸν ἀνά- γονται. Οντως γὰρ εἰργάσατο σωτηρίαν, ενανθρωπή σας, καὶ τῆς πλάνης ελευθερώσας ἡμᾶς, καὶ ὑπο- δείξας τὴν τῆς σωτηρίας ὁδόν. Τὸ δὲ Ἐν μέσῳ τῆς γῆς, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Τινὲς δὲ καὶ τὰ Ἰε- ροσόλυμα μέσον τῆς γῆς φασι διακείσθαι. Εχρα- ταίωσε δὲ καὶ τὴν θάλασσαν, ὅ ἐστι κραταιὸν κατὰ τῶν δαιμόνων ἐποίησε τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα τος. Θάλασσαν γὰρ τοῦτο καὶ Μιχαίας εκάλεσεν, εἰπὼν πρὸς Θεόν· Καταδύσεις τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης. Θάλασσαν δὲ ὡς ὑποδε χόμενον τοὺς ρύπους τῆς ψυχῆς τῶν βαπτιζομένων, καὶ ὡς ἀποκαθαῖρον· καὶ ὡς μέγιστον διὰ τὴν χάριν, καθὼς ἡ θάλασσα διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. Καὶ δράκοντες μὲν ἂν εἶεν οἱ δαίμονες· δράκων δὲ ὁ ἄρχων αὐτῶν διάβολος, ὧν τὰς κεφαλὰς συνέτριψε, καὶ συνέθλασεν ἐν τῷ ὕδατι τοῦ βαπτίσματος. Κεφα λαὶ δὲ τούτων εἰσὶν αἱ ἁμαρτίαι· ἐν ταύταις γὰρ τὸν φθοροποιὸν τὸν ἐναποτεθησαυρισμένον ἔχουσιν. των διαφθαρεισῶν ὑπὸ τοῦ βαπτίσματος, οὐκ ἔτι ζῶσιν ἐν ἡμῖν οἱ τοιοῦτοι δράκοντες. Λαοὶ δὲ Αἰθιό- των οἱ μεμελανωμένοι πρὶν τὰς ψυχὰς τῷ ῥύπῳ καὶ τῷ καπνῷ τῆς ἁμαρτίας· οἷς βρῶμα, εἴτουν παρανάλωμα, γίνεσθαι δέδωκε τὸν νοητὸν δράκοντα, μετὰ τὸ βάπτισμα δηλονότι· διέρρηξε δὲ, ἤτοι ἀνέ- δωκε πηγὰς καὶ χειμάρρους διδασκαλίας πνευματι- κῆς ἐν τῇ πρὶν ἐρήμῳ οἰκουμένῃ τῶν ἐθνῶν· πη- γὰς μὲν διὰ τὸ ἀένναον, καὶ καθαρὸν, καὶ ἥδιστον, χειμάρρους δὲ, ὡς ἐν τῷ λε ψαλμῷ προείρηται· ποταμοὶ δὲ Ἠθαμ αἱ ἐν Ἰουδαίοις προφητείαι αἱ ἀρχαῖαι, ὅσον πρὸς τὰς ἐν Χριστιανοῖς νέας· ἐξη * Τα COMMENT. IN PSALMOS. B G Mich. vi, 19. D VERS. 22. Ersurge, Deus, julica causam tuam. Causa autem quæ vertebatur inter Deu 11, et ini- micos Romanos, de contumelia crat in Deum illata. Neque enim illis satis fuerat furere adversum po- pulum, sed Deum insuper infirmum, atque iube- cillem improperabant. Vel aliter : Causam populi tui dicere possumus causam tuam. Memor esto opprobrii tui, quod ab insipiente fit tola die. Per insipienter, Tilumn intelligit, et quemlibet ex Romanis militibus!, sicuti et superius dixit : Et populus insipiens irritavit nomen tusm. Opprobrii autem tui tota die, hoc est, quod assidue fit adversus te. VERS. 23. Ne obliviscaris voces servorum tuorum. Qui illo tempore tibi preces porrigent, ut diximus. Quædam autem exemplaria non servorum habent, sed supplicium (orta nimirum lectionis varietate ob Græcarum dictionum vicinitatem, quam tum in prolatione habent, tum in Scriptura. ) - Superbia eorum, qui oderunt te, ascendit semper. Ascendit pro Exaltata (st, at ¡ue in sublime ele- vata. Vel ascendit semper coram te. Illud autem considera, quomodo his dictis nulla promissio aut spes bonorum conjuncta est, et nulla melioris fortunæ spes eis data, quemadmodum alias semper fit in aliis psalmis. Et hæc quidem expositio ita a nobis relata est, prout ab ipsis traditur Judæis. Verior tamen expositio est, ut ab illo versiculo : Operatus est salutem in medio terræ. Omnia, quæ sequuntur, referamus ad Christum, qui lucarna- tione sua salutem nobis vere operatus est, a pri- stino nos errore liberans, et salutis viam osten - dens. In medio autem terra, id est, in omni terra : tametsi aliqui in ipsa intelligant dici Jerusalem, quam in medio terræ sitam esse asserunt. Robo- ravit autem Christus mare, qui sacri baptismatis aquam validam, atque efficacem reddidit, adversus omnes dæmonum conatus. Nam et Michæas pro- pheta, mare illud appellavit, ad Deum dicens : peccata nostra in profunda maris demerges ". Mare autem baptisma appellatur, eo quod animarum sordes, quæ iliic baptizantur, recipit, et quia pur- gat, et quia non secus gratiarum ac charismatum copia abundat, quam mare undarum ac fluctuum multitudine. Et dracones quidem dici possunt damones. Draco autem, eorum princeps diabolus. quorum capita, hoc est, quorum peccata Dominus contrivit, et coufregit in aqua baptismatis. In his etenim capitibus mortiferum omne repositum est venenum. His igitur capitibus, hoc est, bis pecca- tis per baptismatis aquam perditis, ac deletis, nulli amplius in nobis vivent dracones. Populi vero Æthiopum ii sunt, qui caligine ac sordibus peccati animas olim nigrantes habebant : ipsæ nimirum gentes, quibus draconem illum Deus post baptisma in cibum, hoc est, in consumptionem dedit ; Di- rupit etiam, hoc est, præbuit Deus fontes, et tor- od by Google Digitized by
8α In affliction you called on me and I delivered you. From this point David introduces Christ speaking to the Jews and teaching that he was the one who was benefactor to the people in the past. By ‘affliction’ he refers to that in Egypt coming from the taskmasters, namely, those ex- pediting the building works whom they also call ‘overseers’. For it is written, The Lord said to Moses, Having looked, I saw the affliction of my people in Egypt and I have heard their cry on account of the taskmasters, for I know their pain and I have come down to deliver them. And again, And I have seen the affliction with which the Egyptians are afflicting them. The ‘you called on me’ and the ‘I delivered you’ and suchlike are said on account of their ancestors, for their ancestors and they were both one kin.
PG 128:847β Ἐπήκουσά σου ἐν ἀποκρύφῳ καταιγίδος. Ἐπήκουσά σου, τουτέστιν, ἐπλήρωσα τὴν δέησίν σου, ὢν ἀφανὴς ἐν ἀποκρύφῳ μέρει τῆς καταιγίδος, τῆς συνταραξάσης τὴν παρεμβολὴν τῶν Αἰγυπτίων, καὶ συνδησάσης τοὺς ἄξονας τῶν ἁρμάτων αὐτῶν, καὶ ἀγαγούσης αὐτοὺς μετὰ βίας ἐπὶ [Ps 76.α] τὸν ὄλεθρον. Καταιγὶς γὰρ, ἡ ἐκ βίας ἀνέμων συστροφή.τῶν προφητῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς δεικνύουσι τὸν Χριστὸν ποιητὴν καὶ Κύριον τοῦ παντός. Μνήσθητι δὲ ταύτης τῆς συναγωγῆς τῆς νέας, καὶ μὴ ἐκείνης τῆς πα λαιᾶς. Εχθρὸς δὲ ὠνείδισε τὸν Χριστὸν, ὁ Ἰουδαῖος καὶ Ελλην ὡς μὴ ὄντα Θεόν, καὶ ὡς ἀσθενῆ, καὶ ὅσα ὑβριστά · καὶ λαὸς ἄφρων, ὁ Ἰουδαϊκὸς καὶ Ἑλληνι κός· θηρία δὲ οἵ τε Ἰουδαῖοι, καὶ Ἕλληνες, καὶ οἱ δαί μονες πένητες δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς καταλιπόντες πάντα καὶ ἀκολουθήσαντες τῷ Χριστῷ, καὶ ἁπλῶς ὡς ἐν τῷ θ᾽ ψαλμῷ προείρηται. Διαθήκη δὲ τοῦ Χριστοῦ, καὶ ἄλλα μὲν περὶ βοηθείας, ἔτι δὲ καὶ τὸ, Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμὶ πάσας τὰς ἡμέρας. Ἐσκοτ:- σμένοι δὲ τῆς γῆς πάντες κοινῶς οἱ ἄπιστοι, μὴ δυνάμενοι ἰδεῖν τὸ φέγγος τῆς ἀληθείας. Καὶ τὰ Λ ράνθησαν γὰρ διὰ τὴν κακίαν αὐτῶν, ἐπιλειψάντων Β ἑξῆς ἁρμόσεις ὁμοίως ὀρθῶς ἐξεταζόμενα. Εἰς τὸ τέλος μὴ διαφθείρῃς τῷ Δαβὶδ εἰς (75) τιλλογραφίαν. Ψαλμὸς τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΔ'. Πρόῤῥησιν ἔχων ὁ ψαλμὸς τῆς ἐν συντελείᾳ τοῦ κόσμου δικαίας τοῦ Θεοῦ κρίσεως, καὶ τιμωρίας μὲν τῶν ἁμαρτωλῶν, τιμῆς δὲ τῶν δικαίων, παρεγ - γυᾶται πάντας εἰς τὸ τέλος τῆς ζωῆς ὁρᾷν, καὶ μὴ διαφθείρειν ἑαυτὸν ταῖς ἁμαρτίαις· τινὲς δὲ τὸ Μή διαφθείρης, Μὴ ἁμάρτης εἶπον. Περὶ δὲ τοῦ Ασάφ καὶ τῆς ἄλλης ἐπιγραφῆς εἰρήκαμεν ἐν τοῖς προοιμίοις τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν. Συντέθειται δὲ καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς προσώπῳ τῶν ἐν Βαβυλῶνι δο ρυαλώτων. Εξομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, ἐξομολογησόμε θά σοι. Εὐχαριστήσομέν σοι, ελευθερωθέντες τῆς δουλείας. Ἡ δὲ ἀναδίπλωσις τοῦ Εξομολογησόμεθα, ἐπίτασιν. ἢ βεβαίωσιν παρίστησι τῆς εὐχαριστίας. Καὶ ἐπικαλεσόμεθα τὸ ὄνομά σου. Καὶ εἰς βοή θειαν ἐπικαλεσόμεθα τὸ ἐξονειδισθὲν παρὰ τῶν ἐχθρῶν ὄνομά σου. Ἐγὼ δὲ τοῖς μέλλουσιν εἰς Χρι στὸν πιστεῦσαι προσήκειν ἡγοῦμαι τὸν λόγον, οἷς επεκλήθη τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, Χριστιανοῖς προσ- αγορευθείσιν. Διηγήσομαι πάντα τὰ θαυμάσιά σου. Οὗτος κεῖται ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ θ' ψαλμῷ. *Οταν λάβω καιρὸν, ἐγὼ εὐθύτητας κρινώ. Το *Οταν λάβω καιρὸν, τινὲς τῷ προλαβόντι στίχῳ συν άπτουσι, λέγοντες. Τότε διηγήσομαι πάντα τὰ στηλο EUTHYMII ZIGABENI rentes spiritualis doctrinæ, in gentilis populi terra, quæ prius deserta erat; et fontes quidem dicit, ob perpetuitatem, puritatem et suavitatem fluxus; torrentes vero ea ratione quain diximus in psalmo sxxv; flumina autem Ellam, antiquæ Judæorum sunt prophetiæ, quæ aridæ sunt, si iis comparentur quæ fidelibus Christianis sunt traditæ. Exsiccata autem dicuntur hæc flumina, quoniam, ut diximus, defecerunt prophetæ : atque hoc ob ɛummam Judæorum pravitatem a Deo permissum est. Quæ sequuntur Christum universæ creaturæ factorem, et Dominum esse demonstrant. Memor autem esto bujus congregationis, novæ scilicet, et non illins antiquæ. Inimicus autem Judæus et gentilis, Christum exprobravit, quasi Deus non sit, quin imo etiam quasi impotens sit : multa alia etiam contumeliose in eum dixerunt, et illius nomen irritarunt. Per Feras etiam, Judeos, gen- tides, et dæmones intellige ; et per Pauperes, ipsos fideles, qui relictis omnibus Christum secuti sunt, ut in 1x psalmo diximus. Testamentum autem seu pactum illud intellige, quod a Christo dispositum est ad apostolos; et illud præ cæteris : Ecce ego vobiscum sum omnibus diebus usque ad consumma- tionem sæculi ”. Per Obscuratos autem terræ, omnes in universum infideles intellige, qui splende- scentes veritatis radios cernere nequeunt : et quæ sequuntur simili modo accommolari poterunt. si recte disquiras. In finem ne corrumpas ipsi David Psalmus Asaph. PSALMUS LXXIV. Hoc psalmo futurum prædicitur in mundi consum- matione justum Dei judicium, delinquentium ni- mirum supplicia, et justorum præmia. Atque ideo universos homines, in vitæ finem aspicere jubet, ne seipsos propriis peccatis perdant. Aliqui, Ne corrumpis, exponunt, pro ne pecces, ne delinquas. C De Asaph, et de reliqua inscriptione diximus in procenio operis. Conscriptus vero est hic psalmus ex eorum persona, qui captivi erant in Babylone. VERS. 2. Confitebimur tibi, Deus, confitebimur tibi. Ubi, inquit, a servitutis jugo, quo premimur fue- rimus liberati, tunc summas tibi agemus gratias. Illa autem repetitio verbi Confitebimur, intensionem quamdain aut certitudinem significat gratiarum actionis. Et invocabimus nomen tuum. In auxilium nostrum illud nomen tuum invocabimus, quod ab inimicis exprobratum est. Ego autem hæc verba congruere magis puto iis qui in Christum credituri erant, a quibus Christi nomen invocatum est, quique Chri- stiani nomine dicti sunt. VERS. 3. Narrabo omnia mirabilia tua. Hujusmodi verba etiam habentur in psalmo ix. Cum accepero tempus, ego rectitudines judicabo. Quidam simul cum præcedenti versiculo conjun- gunt verba illa : Cum accepero tempus; ut ordo sit : Matth. xxvu, 20. D Varia lectiones. a tos quidem, noverint qui Græce sciunt quam concinnus sensus erui possit. An legendum Ypzplav, quasi hie Psalmus in cippo incidendus esset ? Nihil de hoc interpres, prope de ipsa inter- punctione explicanda sollicitus. An quid aliud ? Digladientur eruditi. (75) Τιλογραφία quid sit, plaue non video. Nam
8β I heard you in the concealment of a hurricane. ‘I heard you’, that is, I fulfilled your request, while being unseen in the hidden part of the hurricane that threw the camp of the Egyptians into disarray and bound together the axles [Ps 76.19α] of their chariots and led them violently to destruction. A hurricane is a sudden storm from violence of winds.
γ Ἐδοκίμασά σε ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Περὶ τούτου τοῦ ὕδατος εἴρηται ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ. Ἐδοκίμασα δέ σε, συγχωρήσας διψῆσαι μικρόν· καὶ εὐθὺς εὗρον ἀχάριστον καὶ ἀμνήμονα, καὶ πρότερον μὲν, μάλιστα δὲ τότε.τῶν προφητῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς δεικνύουσι τὸν Χριστὸν ποιητὴν καὶ Κύριον τοῦ παντός. Μνήσθητι δὲ ταύτης τῆς συναγωγῆς τῆς νέας, καὶ μὴ ἐκείνης τῆς πα λαιᾶς. Εχθρὸς δὲ ὠνείδισε τὸν Χριστὸν, ὁ Ἰουδαῖος καὶ Ελλην ὡς μὴ ὄντα Θεόν, καὶ ὡς ἀσθενῆ, καὶ ὅσα ὑβριστά · καὶ λαὸς ἄφρων, ὁ Ἰουδαϊκὸς καὶ Ἑλληνι κός· θηρία δὲ οἵ τε Ἰουδαῖοι, καὶ Ἕλληνες, καὶ οἱ δαί μονες πένητες δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς καταλιπόντες πάντα καὶ ἀκολουθήσαντες τῷ Χριστῷ, καὶ ἁπλῶς ὡς ἐν τῷ θ᾽ ψαλμῷ προείρηται. Διαθήκη δὲ τοῦ Χριστοῦ, καὶ ἄλλα μὲν περὶ βοηθείας, ἔτι δὲ καὶ τὸ, Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμὶ πάσας τὰς ἡμέρας. Ἐσκοτ:- σμένοι δὲ τῆς γῆς πάντες κοινῶς οἱ ἄπιστοι, μὴ δυνάμενοι ἰδεῖν τὸ φέγγος τῆς ἀληθείας. Καὶ τὰ Λ ράνθησαν γὰρ διὰ τὴν κακίαν αὐτῶν, ἐπιλειψάντων Β ἑξῆς ἁρμόσεις ὁμοίως ὀρθῶς ἐξεταζόμενα. Εἰς τὸ τέλος μὴ διαφθείρῃς τῷ Δαβὶδ εἰς (75) τιλλογραφίαν. Ψαλμὸς τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΔ'. Πρόῤῥησιν ἔχων ὁ ψαλμὸς τῆς ἐν συντελείᾳ τοῦ κόσμου δικαίας τοῦ Θεοῦ κρίσεως, καὶ τιμωρίας μὲν τῶν ἁμαρτωλῶν, τιμῆς δὲ τῶν δικαίων, παρεγ - γυᾶται πάντας εἰς τὸ τέλος τῆς ζωῆς ὁρᾷν, καὶ μὴ διαφθείρειν ἑαυτὸν ταῖς ἁμαρτίαις· τινὲς δὲ τὸ Μή διαφθείρης, Μὴ ἁμάρτης εἶπον. Περὶ δὲ τοῦ Ασάφ καὶ τῆς ἄλλης ἐπιγραφῆς εἰρήκαμεν ἐν τοῖς προοιμίοις τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν. Συντέθειται δὲ καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς προσώπῳ τῶν ἐν Βαβυλῶνι δο ρυαλώτων. Εξομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, ἐξομολογησόμε θά σοι. Εὐχαριστήσομέν σοι, ελευθερωθέντες τῆς δουλείας. Ἡ δὲ ἀναδίπλωσις τοῦ Εξομολογησόμεθα, ἐπίτασιν. ἢ βεβαίωσιν παρίστησι τῆς εὐχαριστίας. Καὶ ἐπικαλεσόμεθα τὸ ὄνομά σου. Καὶ εἰς βοή θειαν ἐπικαλεσόμεθα τὸ ἐξονειδισθὲν παρὰ τῶν ἐχθρῶν ὄνομά σου. Ἐγὼ δὲ τοῖς μέλλουσιν εἰς Χρι στὸν πιστεῦσαι προσήκειν ἡγοῦμαι τὸν λόγον, οἷς επεκλήθη τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, Χριστιανοῖς προσ- αγορευθείσιν. Διηγήσομαι πάντα τὰ θαυμάσιά σου. Οὗτος κεῖται ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ θ' ψαλμῷ. *Οταν λάβω καιρὸν, ἐγὼ εὐθύτητας κρινώ. Το *Οταν λάβω καιρὸν, τινὲς τῷ προλαβόντι στίχῳ συν άπτουσι, λέγοντες. Τότε διηγήσομαι πάντα τὰ στηλο EUTHYMII ZIGABENI rentes spiritualis doctrinæ, in gentilis populi terra, quæ prius deserta erat; et fontes quidem dicit, ob perpetuitatem, puritatem et suavitatem fluxus; torrentes vero ea ratione quain diximus in psalmo sxxv; flumina autem Ellam, antiquæ Judæorum sunt prophetiæ, quæ aridæ sunt, si iis comparentur quæ fidelibus Christianis sunt traditæ. Exsiccata autem dicuntur hæc flumina, quoniam, ut diximus, defecerunt prophetæ : atque hoc ob ɛummam Judæorum pravitatem a Deo permissum est. Quæ sequuntur Christum universæ creaturæ factorem, et Dominum esse demonstrant. Memor autem esto bujus congregationis, novæ scilicet, et non illins antiquæ. Inimicus autem Judæus et gentilis, Christum exprobravit, quasi Deus non sit, quin imo etiam quasi impotens sit : multa alia etiam contumeliose in eum dixerunt, et illius nomen irritarunt. Per Feras etiam, Judeos, gen- tides, et dæmones intellige ; et per Pauperes, ipsos fideles, qui relictis omnibus Christum secuti sunt, ut in 1x psalmo diximus. Testamentum autem seu pactum illud intellige, quod a Christo dispositum est ad apostolos; et illud præ cæteris : Ecce ego vobiscum sum omnibus diebus usque ad consumma- tionem sæculi ”. Per Obscuratos autem terræ, omnes in universum infideles intellige, qui splende- scentes veritatis radios cernere nequeunt : et quæ sequuntur simili modo accommolari poterunt. si recte disquiras. In finem ne corrumpas ipsi David Psalmus Asaph. PSALMUS LXXIV. Hoc psalmo futurum prædicitur in mundi consum- matione justum Dei judicium, delinquentium ni- mirum supplicia, et justorum præmia. Atque ideo universos homines, in vitæ finem aspicere jubet, ne seipsos propriis peccatis perdant. Aliqui, Ne corrumpis, exponunt, pro ne pecces, ne delinquas. C De Asaph, et de reliqua inscriptione diximus in procenio operis. Conscriptus vero est hic psalmus ex eorum persona, qui captivi erant in Babylone. VERS. 2. Confitebimur tibi, Deus, confitebimur tibi. Ubi, inquit, a servitutis jugo, quo premimur fue- rimus liberati, tunc summas tibi agemus gratias. Illa autem repetitio verbi Confitebimur, intensionem quamdain aut certitudinem significat gratiarum actionis. Et invocabimus nomen tuum. In auxilium nostrum illud nomen tuum invocabimus, quod ab inimicis exprobratum est. Ego autem hæc verba congruere magis puto iis qui in Christum credituri erant, a quibus Christi nomen invocatum est, quique Chri- stiani nomine dicti sunt. VERS. 3. Narrabo omnia mirabilia tua. Hujusmodi verba etiam habentur in psalmo ix. Cum accepero tempus, ego rectitudines judicabo. Quidam simul cum præcedenti versiculo conjun- gunt verba illa : Cum accepero tempus; ut ordo sit : Matth. xxvu, 20. D Varia lectiones. a tos quidem, noverint qui Græce sciunt quam concinnus sensus erui possit. An legendum Ypzplav, quasi hie Psalmus in cippo incidendus esset ? Nihil de hoc interpres, prope de ipsa inter- punctione explicanda sollicitus. An quid aliud ? Digladientur eruditi. (75) Τιλογραφία quid sit, plaue non video. Nam
8γ I tested you at the water of gainsaying. This water was spoken about in the seventy-seventh psalm. I tested you, permitting you to thirst a little and at once I found you ungrateful and for- getful, and previously also, but most especially then.
α Ἄκουσον, λαός μου, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Λαὸν αὐτοῦ, τοὺς Ἑβραίους ὠνόμασεν, ὡς καὶ κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου ἔξοδον εἰρηκὼς πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν, ὅτι Ἔσεσθέ μοι λαὸς περιούσιος, εἴτουν οἰκεῖος. Ἢ καὶ ὡς τὸ κατὰ σάρκα συγγενὴς ὢν αὐτῶν· Εἰς τὰ ἴδια γὰρ, φησὶν, ἦλθεν. β-10 ᾽Ισραὴλ, ἐὰν ἀκούσῃς μου, οὐκ ἔσται ἐν σοὶ θεὸς πρόσφατος, οὐδὲ προσκυνήσεις θεῷ ἀλλοτρίῳ. Ὦ λαὸς ᾽Ισραὴλ, ἐὰν πεισθῇς μοι, τὴν καινὴν διαθήκην διατιθεμένῳ, καὶ πιστεύσῃς μοι ὡς Θεῷ, οὐ παρανομήσεις· εἰ γὰρ καὶ ἐν τῷ νόμῳ γέγραπται, Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ· ἀλλ’ οὐχ ἕτερος θεὸς ἐγώ· ἀντὶ τοῦ, ἕτερος δὲ, τὸ πρόσφατος εἴληπται, οὗπερ αὖθις ἑρμηνευτικὸν τὸ, ἀλλοτρίῳ· τὸ γὰρ ἕτερον, παρὰ τὸ ὂν πάλαι, πάντως πρόσφατον, ὡς ὕστερον ἐπιγεγονὸς, καὶ διὰ τοῦτο ἀλλότριον.τῶν προφητῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς δεικνύουσι τὸν Χριστὸν ποιητὴν καὶ Κύριον τοῦ παντός. Μνήσθητι δὲ ταύτης τῆς συναγωγῆς τῆς νέας, καὶ μὴ ἐκείνης τῆς πα λαιᾶς. Εχθρὸς δὲ ὠνείδισε τὸν Χριστὸν, ὁ Ἰουδαῖος καὶ Ελλην ὡς μὴ ὄντα Θεόν, καὶ ὡς ἀσθενῆ, καὶ ὅσα ὑβριστά · καὶ λαὸς ἄφρων, ὁ Ἰουδαϊκὸς καὶ Ἑλληνι κός· θηρία δὲ οἵ τε Ἰουδαῖοι, καὶ Ἕλληνες, καὶ οἱ δαί μονες πένητες δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς καταλιπόντες πάντα καὶ ἀκολουθήσαντες τῷ Χριστῷ, καὶ ἁπλῶς ὡς ἐν τῷ θ᾽ ψαλμῷ προείρηται. Διαθήκη δὲ τοῦ Χριστοῦ, καὶ ἄλλα μὲν περὶ βοηθείας, ἔτι δὲ καὶ τὸ, Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμὶ πάσας τὰς ἡμέρας. Ἐσκοτ:- σμένοι δὲ τῆς γῆς πάντες κοινῶς οἱ ἄπιστοι, μὴ δυνάμενοι ἰδεῖν τὸ φέγγος τῆς ἀληθείας. Καὶ τὰ Λ ράνθησαν γὰρ διὰ τὴν κακίαν αὐτῶν, ἐπιλειψάντων Β ἑξῆς ἁρμόσεις ὁμοίως ὀρθῶς ἐξεταζόμενα. Εἰς τὸ τέλος μὴ διαφθείρῃς τῷ Δαβὶδ εἰς (75) τιλλογραφίαν. Ψαλμὸς τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΔ'. Πρόῤῥησιν ἔχων ὁ ψαλμὸς τῆς ἐν συντελείᾳ τοῦ κόσμου δικαίας τοῦ Θεοῦ κρίσεως, καὶ τιμωρίας μὲν τῶν ἁμαρτωλῶν, τιμῆς δὲ τῶν δικαίων, παρεγ - γυᾶται πάντας εἰς τὸ τέλος τῆς ζωῆς ὁρᾷν, καὶ μὴ διαφθείρειν ἑαυτὸν ταῖς ἁμαρτίαις· τινὲς δὲ τὸ Μή διαφθείρης, Μὴ ἁμάρτης εἶπον. Περὶ δὲ τοῦ Ασάφ καὶ τῆς ἄλλης ἐπιγραφῆς εἰρήκαμεν ἐν τοῖς προοιμίοις τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν. Συντέθειται δὲ καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς προσώπῳ τῶν ἐν Βαβυλῶνι δο ρυαλώτων. Εξομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, ἐξομολογησόμε θά σοι. Εὐχαριστήσομέν σοι, ελευθερωθέντες τῆς δουλείας. Ἡ δὲ ἀναδίπλωσις τοῦ Εξομολογησόμεθα, ἐπίτασιν. ἢ βεβαίωσιν παρίστησι τῆς εὐχαριστίας. Καὶ ἐπικαλεσόμεθα τὸ ὄνομά σου. Καὶ εἰς βοή θειαν ἐπικαλεσόμεθα τὸ ἐξονειδισθὲν παρὰ τῶν ἐχθρῶν ὄνομά σου. Ἐγὼ δὲ τοῖς μέλλουσιν εἰς Χρι στὸν πιστεῦσαι προσήκειν ἡγοῦμαι τὸν λόγον, οἷς επεκλήθη τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, Χριστιανοῖς προσ- αγορευθείσιν. Διηγήσομαι πάντα τὰ θαυμάσιά σου. Οὗτος κεῖται ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ θ' ψαλμῷ. *Οταν λάβω καιρὸν, ἐγὼ εὐθύτητας κρινώ. Το *Οταν λάβω καιρὸν, τινὲς τῷ προλαβόντι στίχῳ συν άπτουσι, λέγοντες. Τότε διηγήσομαι πάντα τὰ στηλο EUTHYMII ZIGABENI rentes spiritualis doctrinæ, in gentilis populi terra, quæ prius deserta erat; et fontes quidem dicit, ob perpetuitatem, puritatem et suavitatem fluxus; torrentes vero ea ratione quain diximus in psalmo sxxv; flumina autem Ellam, antiquæ Judæorum sunt prophetiæ, quæ aridæ sunt, si iis comparentur quæ fidelibus Christianis sunt traditæ. Exsiccata autem dicuntur hæc flumina, quoniam, ut diximus, defecerunt prophetæ : atque hoc ob ɛummam Judæorum pravitatem a Deo permissum est. Quæ sequuntur Christum universæ creaturæ factorem, et Dominum esse demonstrant. Memor autem esto bujus congregationis, novæ scilicet, et non illins antiquæ. Inimicus autem Judæus et gentilis, Christum exprobravit, quasi Deus non sit, quin imo etiam quasi impotens sit : multa alia etiam contumeliose in eum dixerunt, et illius nomen irritarunt. Per Feras etiam, Judeos, gen- tides, et dæmones intellige ; et per Pauperes, ipsos fideles, qui relictis omnibus Christum secuti sunt, ut in 1x psalmo diximus. Testamentum autem seu pactum illud intellige, quod a Christo dispositum est ad apostolos; et illud præ cæteris : Ecce ego vobiscum sum omnibus diebus usque ad consumma- tionem sæculi ”. Per Obscuratos autem terræ, omnes in universum infideles intellige, qui splende- scentes veritatis radios cernere nequeunt : et quæ sequuntur simili modo accommolari poterunt. si recte disquiras. In finem ne corrumpas ipsi David Psalmus Asaph. PSALMUS LXXIV. Hoc psalmo futurum prædicitur in mundi consum- matione justum Dei judicium, delinquentium ni- mirum supplicia, et justorum præmia. Atque ideo universos homines, in vitæ finem aspicere jubet, ne seipsos propriis peccatis perdant. Aliqui, Ne corrumpis, exponunt, pro ne pecces, ne delinquas. C De Asaph, et de reliqua inscriptione diximus in procenio operis. Conscriptus vero est hic psalmus ex eorum persona, qui captivi erant in Babylone. VERS. 2. Confitebimur tibi, Deus, confitebimur tibi. Ubi, inquit, a servitutis jugo, quo premimur fue- rimus liberati, tunc summas tibi agemus gratias. Illa autem repetitio verbi Confitebimur, intensionem quamdain aut certitudinem significat gratiarum actionis. Et invocabimus nomen tuum. In auxilium nostrum illud nomen tuum invocabimus, quod ab inimicis exprobratum est. Ego autem hæc verba congruere magis puto iis qui in Christum credituri erant, a quibus Christi nomen invocatum est, quique Chri- stiani nomine dicti sunt. VERS. 3. Narrabo omnia mirabilia tua. Hujusmodi verba etiam habentur in psalmo ix. Cum accepero tempus, ego rectitudines judicabo. Quidam simul cum præcedenti versiculo conjun- gunt verba illa : Cum accepero tempus; ut ordo sit : Matth. xxvu, 20. D Varia lectiones. a tos quidem, noverint qui Græce sciunt quam concinnus sensus erui possit. An legendum Ypzplav, quasi hie Psalmus in cippo incidendus esset ? Nihil de hoc interpres, prope de ipsa inter- punctione explicanda sollicitus. An quid aliud ? Digladientur eruditi. (75) Τιλογραφία quid sit, plaue non video. Nam
9α Listen, O my people, and I shall testify to you. He called the Hebrews ‘his people’, as at the time of the exodus from Egypt having said to their fathers that, You shall be for me an especial people, namely, a people of my own. Or else, as being kindred with them according to the flesh, for it is written, He came into his own. 9β-10 O Israel, if you will hear me, there will not be among you any recent god, nor will you worship any alien god. O people of Israel, if you will obey me, as I make with you the new covenant, and will believe in me as God, you will not transgress the law, for even though it is written in the law, There shall not be for you other gods apart from me, but I am not another god. For ‘recent’ is taken in the sense of ‘other’, of which ‘alien’ is then a clarification. For the other in compari- son to what is of old is certainly ‘recent’, as come into being later and on this account ‘alien’.
α Ἐγὼ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἀναγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Αὐτὸς ἐκεῖνός εἰμι, καὶ οὐχ ἕτερος. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἐν τῷ ῥηθέντι νόμῳ γέγραπται, κειμένῳ ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Ἐξόδου.τῶν προφητῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς δεικνύουσι τὸν Χριστὸν ποιητὴν καὶ Κύριον τοῦ παντός. Μνήσθητι δὲ ταύτης τῆς συναγωγῆς τῆς νέας, καὶ μὴ ἐκείνης τῆς πα λαιᾶς. Εχθρὸς δὲ ὠνείδισε τὸν Χριστὸν, ὁ Ἰουδαῖος καὶ Ελλην ὡς μὴ ὄντα Θεόν, καὶ ὡς ἀσθενῆ, καὶ ὅσα ὑβριστά · καὶ λαὸς ἄφρων, ὁ Ἰουδαϊκὸς καὶ Ἑλληνι κός· θηρία δὲ οἵ τε Ἰουδαῖοι, καὶ Ἕλληνες, καὶ οἱ δαί μονες πένητες δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς καταλιπόντες πάντα καὶ ἀκολουθήσαντες τῷ Χριστῷ, καὶ ἁπλῶς ὡς ἐν τῷ θ᾽ ψαλμῷ προείρηται. Διαθήκη δὲ τοῦ Χριστοῦ, καὶ ἄλλα μὲν περὶ βοηθείας, ἔτι δὲ καὶ τὸ, Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμὶ πάσας τὰς ἡμέρας. Ἐσκοτ:- σμένοι δὲ τῆς γῆς πάντες κοινῶς οἱ ἄπιστοι, μὴ δυνάμενοι ἰδεῖν τὸ φέγγος τῆς ἀληθείας. Καὶ τὰ Λ ράνθησαν γὰρ διὰ τὴν κακίαν αὐτῶν, ἐπιλειψάντων Β ἑξῆς ἁρμόσεις ὁμοίως ὀρθῶς ἐξεταζόμενα. Εἰς τὸ τέλος μὴ διαφθείρῃς τῷ Δαβὶδ εἰς (75) τιλλογραφίαν. Ψαλμὸς τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΔ'. Πρόῤῥησιν ἔχων ὁ ψαλμὸς τῆς ἐν συντελείᾳ τοῦ κόσμου δικαίας τοῦ Θεοῦ κρίσεως, καὶ τιμωρίας μὲν τῶν ἁμαρτωλῶν, τιμῆς δὲ τῶν δικαίων, παρεγ - γυᾶται πάντας εἰς τὸ τέλος τῆς ζωῆς ὁρᾷν, καὶ μὴ διαφθείρειν ἑαυτὸν ταῖς ἁμαρτίαις· τινὲς δὲ τὸ Μή διαφθείρης, Μὴ ἁμάρτης εἶπον. Περὶ δὲ τοῦ Ασάφ καὶ τῆς ἄλλης ἐπιγραφῆς εἰρήκαμεν ἐν τοῖς προοιμίοις τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν. Συντέθειται δὲ καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς προσώπῳ τῶν ἐν Βαβυλῶνι δο ρυαλώτων. Εξομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, ἐξομολογησόμε θά σοι. Εὐχαριστήσομέν σοι, ελευθερωθέντες τῆς δουλείας. Ἡ δὲ ἀναδίπλωσις τοῦ Εξομολογησόμεθα, ἐπίτασιν. ἢ βεβαίωσιν παρίστησι τῆς εὐχαριστίας. Καὶ ἐπικαλεσόμεθα τὸ ὄνομά σου. Καὶ εἰς βοή θειαν ἐπικαλεσόμεθα τὸ ἐξονειδισθὲν παρὰ τῶν ἐχθρῶν ὄνομά σου. Ἐγὼ δὲ τοῖς μέλλουσιν εἰς Χρι στὸν πιστεῦσαι προσήκειν ἡγοῦμαι τὸν λόγον, οἷς επεκλήθη τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, Χριστιανοῖς προσ- αγορευθείσιν. Διηγήσομαι πάντα τὰ θαυμάσιά σου. Οὗτος κεῖται ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ θ' ψαλμῷ. *Οταν λάβω καιρὸν, ἐγὼ εὐθύτητας κρινώ. Το *Οταν λάβω καιρὸν, τινὲς τῷ προλαβόντι στίχῳ συν άπτουσι, λέγοντες. Τότε διηγήσομαι πάντα τὰ στηλο EUTHYMII ZIGABENI rentes spiritualis doctrinæ, in gentilis populi terra, quæ prius deserta erat; et fontes quidem dicit, ob perpetuitatem, puritatem et suavitatem fluxus; torrentes vero ea ratione quain diximus in psalmo sxxv; flumina autem Ellam, antiquæ Judæorum sunt prophetiæ, quæ aridæ sunt, si iis comparentur quæ fidelibus Christianis sunt traditæ. Exsiccata autem dicuntur hæc flumina, quoniam, ut diximus, defecerunt prophetæ : atque hoc ob ɛummam Judæorum pravitatem a Deo permissum est. Quæ sequuntur Christum universæ creaturæ factorem, et Dominum esse demonstrant. Memor autem esto bujus congregationis, novæ scilicet, et non illins antiquæ. Inimicus autem Judæus et gentilis, Christum exprobravit, quasi Deus non sit, quin imo etiam quasi impotens sit : multa alia etiam contumeliose in eum dixerunt, et illius nomen irritarunt. Per Feras etiam, Judeos, gen- tides, et dæmones intellige ; et per Pauperes, ipsos fideles, qui relictis omnibus Christum secuti sunt, ut in 1x psalmo diximus. Testamentum autem seu pactum illud intellige, quod a Christo dispositum est ad apostolos; et illud præ cæteris : Ecce ego vobiscum sum omnibus diebus usque ad consumma- tionem sæculi ”. Per Obscuratos autem terræ, omnes in universum infideles intellige, qui splende- scentes veritatis radios cernere nequeunt : et quæ sequuntur simili modo accommolari poterunt. si recte disquiras. In finem ne corrumpas ipsi David Psalmus Asaph. PSALMUS LXXIV. Hoc psalmo futurum prædicitur in mundi consum- matione justum Dei judicium, delinquentium ni- mirum supplicia, et justorum præmia. Atque ideo universos homines, in vitæ finem aspicere jubet, ne seipsos propriis peccatis perdant. Aliqui, Ne corrumpis, exponunt, pro ne pecces, ne delinquas. C De Asaph, et de reliqua inscriptione diximus in procenio operis. Conscriptus vero est hic psalmus ex eorum persona, qui captivi erant in Babylone. VERS. 2. Confitebimur tibi, Deus, confitebimur tibi. Ubi, inquit, a servitutis jugo, quo premimur fue- rimus liberati, tunc summas tibi agemus gratias. Illa autem repetitio verbi Confitebimur, intensionem quamdain aut certitudinem significat gratiarum actionis. Et invocabimus nomen tuum. In auxilium nostrum illud nomen tuum invocabimus, quod ab inimicis exprobratum est. Ego autem hæc verba congruere magis puto iis qui in Christum credituri erant, a quibus Christi nomen invocatum est, quique Chri- stiani nomine dicti sunt. VERS. 3. Narrabo omnia mirabilia tua. Hujusmodi verba etiam habentur in psalmo ix. Cum accepero tempus, ego rectitudines judicabo. Quidam simul cum præcedenti versiculo conjun- gunt verba illa : Cum accepero tempus; ut ordo sit : Matth. xxvu, 20. D Varia lectiones. a tos quidem, noverint qui Græce sciunt quam concinnus sensus erui possit. An legendum Ypzplav, quasi hie Psalmus in cippo incidendus esset ? Nihil de hoc interpres, prope de ipsa inter- punctione explicanda sollicitus. An quid aliud ? Digladientur eruditi. (75) Τιλογραφία quid sit, plaue non video. Nam
11α For I am the Lord your God who led you out of the land of Egypt. I am that very God and no other. And this verse is also written in the aforementioned law, found in the book of Exodus.
β Πλάτυνον τὸ στόμα σου, καὶ πληρώσω αὐτό. Πλάτυνον, ἀντὶ τοῦ, ἄνοιξον. Στόμα δὲ λέγει, τὸ νοητὸν, τὸ τῆς ψυχῆς. Εἰ σὺ, φησὶν, ἑτοιμάσεις αὐτὸ πρὸς ὑποδοχὴν τροφῆς πνευματικῆς, εἴτουν θείων νοημάτων, ἐγὼ πληρώσω αὐτὸ σοφίας, καὶ ἀναγάγω σε ἀπὸ τῆς χαμαιζηλίας τοῦ νομικοῦ γράμματος εἰς τὸ ὕψος τοῦ ἐγκεκρυμμένου τῷ γράμματι πνεύματος. Νοεῖται δὲ στόμα, καὶ τὸ αἰσθητόν· εἰ γὰρ πειθαρχήσεις ἐμοὶ, φησὶν, ἐμπλήσω σε καὶ σωματικῆς τροφῆς.τῶν προφητῶν. Τὰ δὲ ἑξῆς δεικνύουσι τὸν Χριστὸν ποιητὴν καὶ Κύριον τοῦ παντός. Μνήσθητι δὲ ταύτης τῆς συναγωγῆς τῆς νέας, καὶ μὴ ἐκείνης τῆς πα λαιᾶς. Εχθρὸς δὲ ὠνείδισε τὸν Χριστὸν, ὁ Ἰουδαῖος καὶ Ελλην ὡς μὴ ὄντα Θεόν, καὶ ὡς ἀσθενῆ, καὶ ὅσα ὑβριστά · καὶ λαὸς ἄφρων, ὁ Ἰουδαϊκὸς καὶ Ἑλληνι κός· θηρία δὲ οἵ τε Ἰουδαῖοι, καὶ Ἕλληνες, καὶ οἱ δαί μονες πένητες δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς καταλιπόντες πάντα καὶ ἀκολουθήσαντες τῷ Χριστῷ, καὶ ἁπλῶς ὡς ἐν τῷ θ᾽ ψαλμῷ προείρηται. Διαθήκη δὲ τοῦ Χριστοῦ, καὶ ἄλλα μὲν περὶ βοηθείας, ἔτι δὲ καὶ τὸ, Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμὶ πάσας τὰς ἡμέρας. Ἐσκοτ:- σμένοι δὲ τῆς γῆς πάντες κοινῶς οἱ ἄπιστοι, μὴ δυνάμενοι ἰδεῖν τὸ φέγγος τῆς ἀληθείας. Καὶ τὰ Λ ράνθησαν γὰρ διὰ τὴν κακίαν αὐτῶν, ἐπιλειψάντων Β ἑξῆς ἁρμόσεις ὁμοίως ὀρθῶς ἐξεταζόμενα. Εἰς τὸ τέλος μὴ διαφθείρῃς τῷ Δαβὶδ εἰς (75) τιλλογραφίαν. Ψαλμὸς τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΔ'. Πρόῤῥησιν ἔχων ὁ ψαλμὸς τῆς ἐν συντελείᾳ τοῦ κόσμου δικαίας τοῦ Θεοῦ κρίσεως, καὶ τιμωρίας μὲν τῶν ἁμαρτωλῶν, τιμῆς δὲ τῶν δικαίων, παρεγ - γυᾶται πάντας εἰς τὸ τέλος τῆς ζωῆς ὁρᾷν, καὶ μὴ διαφθείρειν ἑαυτὸν ταῖς ἁμαρτίαις· τινὲς δὲ τὸ Μή διαφθείρης, Μὴ ἁμάρτης εἶπον. Περὶ δὲ τοῦ Ασάφ καὶ τῆς ἄλλης ἐπιγραφῆς εἰρήκαμεν ἐν τοῖς προοιμίοις τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν. Συντέθειται δὲ καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς προσώπῳ τῶν ἐν Βαβυλῶνι δο ρυαλώτων. Εξομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, ἐξομολογησόμε θά σοι. Εὐχαριστήσομέν σοι, ελευθερωθέντες τῆς δουλείας. Ἡ δὲ ἀναδίπλωσις τοῦ Εξομολογησόμεθα, ἐπίτασιν. ἢ βεβαίωσιν παρίστησι τῆς εὐχαριστίας. Καὶ ἐπικαλεσόμεθα τὸ ὄνομά σου. Καὶ εἰς βοή θειαν ἐπικαλεσόμεθα τὸ ἐξονειδισθὲν παρὰ τῶν ἐχθρῶν ὄνομά σου. Ἐγὼ δὲ τοῖς μέλλουσιν εἰς Χρι στὸν πιστεῦσαι προσήκειν ἡγοῦμαι τὸν λόγον, οἷς επεκλήθη τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, Χριστιανοῖς προσ- αγορευθείσιν. Διηγήσομαι πάντα τὰ θαυμάσιά σου. Οὗτος κεῖται ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ θ' ψαλμῷ. *Οταν λάβω καιρὸν, ἐγὼ εὐθύτητας κρινώ. Το *Οταν λάβω καιρὸν, τινὲς τῷ προλαβόντι στίχῳ συν άπτουσι, λέγοντες. Τότε διηγήσομαι πάντα τὰ στηλο EUTHYMII ZIGABENI rentes spiritualis doctrinæ, in gentilis populi terra, quæ prius deserta erat; et fontes quidem dicit, ob perpetuitatem, puritatem et suavitatem fluxus; torrentes vero ea ratione quain diximus in psalmo sxxv; flumina autem Ellam, antiquæ Judæorum sunt prophetiæ, quæ aridæ sunt, si iis comparentur quæ fidelibus Christianis sunt traditæ. Exsiccata autem dicuntur hæc flumina, quoniam, ut diximus, defecerunt prophetæ : atque hoc ob ɛummam Judæorum pravitatem a Deo permissum est. Quæ sequuntur Christum universæ creaturæ factorem, et Dominum esse demonstrant. Memor autem esto bujus congregationis, novæ scilicet, et non illins antiquæ. Inimicus autem Judæus et gentilis, Christum exprobravit, quasi Deus non sit, quin imo etiam quasi impotens sit : multa alia etiam contumeliose in eum dixerunt, et illius nomen irritarunt. Per Feras etiam, Judeos, gen- tides, et dæmones intellige ; et per Pauperes, ipsos fideles, qui relictis omnibus Christum secuti sunt, ut in 1x psalmo diximus. Testamentum autem seu pactum illud intellige, quod a Christo dispositum est ad apostolos; et illud præ cæteris : Ecce ego vobiscum sum omnibus diebus usque ad consumma- tionem sæculi ”. Per Obscuratos autem terræ, omnes in universum infideles intellige, qui splende- scentes veritatis radios cernere nequeunt : et quæ sequuntur simili modo accommolari poterunt. si recte disquiras. In finem ne corrumpas ipsi David Psalmus Asaph. PSALMUS LXXIV. Hoc psalmo futurum prædicitur in mundi consum- matione justum Dei judicium, delinquentium ni- mirum supplicia, et justorum præmia. Atque ideo universos homines, in vitæ finem aspicere jubet, ne seipsos propriis peccatis perdant. Aliqui, Ne corrumpis, exponunt, pro ne pecces, ne delinquas. C De Asaph, et de reliqua inscriptione diximus in procenio operis. Conscriptus vero est hic psalmus ex eorum persona, qui captivi erant in Babylone. VERS. 2. Confitebimur tibi, Deus, confitebimur tibi. Ubi, inquit, a servitutis jugo, quo premimur fue- rimus liberati, tunc summas tibi agemus gratias. Illa autem repetitio verbi Confitebimur, intensionem quamdain aut certitudinem significat gratiarum actionis. Et invocabimus nomen tuum. In auxilium nostrum illud nomen tuum invocabimus, quod ab inimicis exprobratum est. Ego autem hæc verba congruere magis puto iis qui in Christum credituri erant, a quibus Christi nomen invocatum est, quique Chri- stiani nomine dicti sunt. VERS. 3. Narrabo omnia mirabilia tua. Hujusmodi verba etiam habentur in psalmo ix. Cum accepero tempus, ego rectitudines judicabo. Quidam simul cum præcedenti versiculo conjun- gunt verba illa : Cum accepero tempus; ut ordo sit : Matth. xxvu, 20. D Varia lectiones. a tos quidem, noverint qui Græce sciunt quam concinnus sensus erui possit. An legendum Ypzplav, quasi hie Psalmus in cippo incidendus esset ? Nihil de hoc interpres, prope de ipsa inter- punctione explicanda sollicitus. An quid aliud ? Digladientur eruditi. (75) Τιλογραφία quid sit, plaue non video. Nam
11β Open wide your mouth and I shall fill it. ‘Open wide’, in the sense of, ‘open’. By ‘mouth’ he means the intelligible mouth, that of the soul. If you, he says, will ready your mouth to receive spiritual nourishment, that is, divine conceptions, then I shall fill it with wisdom and I shall lead you from zeal for the lowly letter of the law to the height of the spirit concealed in the letter. The ‘mouth’ can also be under- stood as the sensible mouth, for if you will obey me, I shall fill you with bodily nourishment.
PG 128:849α Καὶ οὐκ ἤκουσεν ὁ λαός μου τῆς φωνῆς μου. Ἐγὼ μὲν οὕτω διεμαρτυράμην καὶ τοιαῦτα ὑπεσχόμην, ὁ δὲ λαός μου οὐκ ἐπείσθη μοι. Φησὶ δὲ ὁ εὐαγγελιστὴς ᾽Ιωάννης, ὅτι Καὶ οἱ ἴδιοι αὐτὸν οὐ παρέλαβον.
12α And my people did not hear my voice. I testified thus and promised such things, but my people did not listen to me. And John the evangelist says, And his own did not receive him.
β Καὶ ᾽Ισραὴλ οὐ προσέσχε μοι. Παλιλλογία τοῦτο καὶ ἐπεξήγησις. Tὸ δὲ, ἀκούω, σημαίνει μὲν καὶ τὸ αἰσθάνομαι καὶ πείθομαι, ὡς ἐπὶ τοῦ προκειμένου, ἔτι δὲ καὶ τὸ νοῶ, ὡς τὸ, Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω.
12β And Israel did not heed me. This is a repetition and further clarification. ‘I hear’ means both ‘I apprehend’ and ‘I obey’, as in the present case, but it also means ‘I understand’, as in, He who has ears to hear, let him hear.
α Καὶ ἐξαπέστειλα αὐτοὺς κατὰ τὰ ἐπιτηδεύματα τῶν καρδιῶν αὐτῶν. Ἀφῆκα αὐτοὺς φέρεσθαι κατὰ τὰ θελήματα τῶν καρδιῶν αὐτῶν, ὡς ἀπειθεῖς, καὶ λοιπὸν, μετέβην ἐπὶ τὰ ἔθνη· ἐπιτηδεύματα γὰρ, οἱ ἐξηγηταὶ τὰ θελήματα νῦν κεκλήκασιν.
13α And I sent them away according to the practices of their hearts. I let them go according to the desires of the hearts, as disobedient, and so I moved to the nations. The expositors here have called their ‘practices’ their ‘desires’.
β Πορεύσονται ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν. Ἀνεπισκόπητοι καὶ ἀβοήθητοι, γυμνωθέντες τῆς ἄνωθεν χάριτος, ὡς ἀνίατοι· πορεύσονται δὲ ἀεὶ, μετὰ τὸ ἀπώσασθαι τὸν Σωτῆρα. 14-15 Εἰ ὁ λαός μου ἤκουσέ μου, ᾽Ισραὴλ ταῖς ὁδοῖς μου εἰ ἐπορεύθη, ἐν τῷ μηδενὶ ἂν τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν ἐταπείνωσα, καὶ ἐπὶ τοὺς θλίβοντας αὐτοὺς ἐπέβαλον ἂν τὴν χεῖρά μου. | Tὸ μὲν, ᾽Ισραὴλ ταῖς ὁδοῖς μου εἰ ἐπορεύθη, ἐπεξήγησίς ἐστι τοῦ πρὸ αὐτοῦ στίχου· τὸ δὲ, Καὶ ἐπὶ τοὺς θλίβοντας αὐτοὺς ἐπέβαλον ἂν τὴν χεῖρά μου, ὁμοίως σαφηνισμὸς καὶ παλιλλογία τοῦ πρὸ τούτου. Ἐν τῷ μηδενὶ δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπόνως, εὐχερῶς, ὡς οὐδὲν, ἢ ἀντὶ τοῦ, ἐν φαύλῳ· καὶ γὰρ τοὺς Αἰγυπτίους ἐν βατράχῳ καὶ ἀκρίσι καὶ τοιούτοις εὐτελέσιν ἐμάστιζεν, εἰς ἔνδειξιν τῆς αὐτοῦ δυνάμεως.
13β They will make their path in their practices. Without oversight and without help, having been stripped of grace from above as incura- ble. They will make their path for ever after having rejected the Saviour. 14-15 If my people had heard me, if Israel had walked in my ways, as at naught I would have hum- bled their enemies and on their oppressors I would have laid my hand. ‘If Israel had walked in my ways’ is an amplification of the verse before. And similarly, ‘And on their oppressors I would have laid my hand’, is a clarification and recapitulation of the previous phrase. ‘As at naught’ is in the sense of, ‘without trouble’, ‘easily’, ‘as nothing’, or else in the sense of, ‘in a demeaning way’, and indeed he scourged the Egyptians with frogs and locusts and such demeaning things as proof of his power.
α Oἱ ἐχθροὶ Κυρίου ἐψεύσαντο αὐτῷ. Ἐχθροὶ τοῦ σταυροῦ τοῦ Χριστοῦ, κατὰ τὸν μέγαν Παῦλον, οἱ ᾽Ιουδαῖοι. Ἐψεύσαντο δὲ αὐτῷ, ῾Ραββὶ μὲν καλοῦντες, καὶ ἁπαλύνοντες τοὺς λόγους αὐτῶν, ὡς ἐν τῷ νδ΄ ψαλμῷ προέφημεν, ὑποκρινόμενοι δέ. Ἢ καὶ ἄλλως, τὸ, ἐψεύσαντο αὐτῷ, τέθεικεν ὁ Δαυὶδ, διδάσκων ὅτι προγονικὴν ἔχουσι τὴν ἀπείθειαν. Νομοθετοῦντος γὰρ τοῦ Θεοῦ πάλαι, ἐπηγγείλαντο μὲν διὰ τῶν προγόνων πείθεσθαι οἷς εἶπεν, εἰπόντες, Πάντα ὅσα εἶπε Κύριος ὁ Θεὸς, ποιήσομεν, καὶ ἀκουσόμεθα, ἐψεύσαντο δὲ μυριάκις, ἀθετήσαντες τοὺς λόγους αὐτοῦ.
16α The enemies of the Lord played false to him. According to the great Paul the Jews are the enemies of the Cross of Christ. They played false to him calling him ‘Rabbi’ and making their words smooth, as we said earlier in the fifty-fourth psalm, but play-acting. Or else, David said ‘they played false to him’ teaching that they have their disobedience from the time of their ancestors, for when of old God was giving the law they promised through their ancestors to obey what he said, saying, All that the Lord God has said we shall do and heed, but they played false countless times, setting his words at naught.
PG 128:851Ἔστι δὲ καὶ ἑτέρως εἰπεῖν, ὅτι συγγενεῖς τοῦ Χριστοῦ ὄντες, πολέμιοι αὐτῷ γεγόνασι, ψευσάμενοι τὴν συγγένειαν. β Καὶ ἔσται ὁ καιρὸς αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα. Καιρὸν, Ἑβραῖοι καὶ Σύροι τὰς συμφορὰς εἰώθασιν ὀνομάζειν. Προφητεύει δὲ, Gen 6.13; ὅτι συμφορῶν οὐδέποτε ἀπαλλαγήσονται. Ez 7.12; Da Ἢ καιρὸν μὲν νόει μοι, τὸν τῆς καταδίκης αὐτῶν, αἰῶνα δὲ, τὸν μέλλοντα. 8.17 17 Καὶ ἐψώμισεν αὐτοὺς ἐκ στέατος πυροῦ, καὶ ἐκ πέτρας μέλι ἐχόρτασεν αὐτούς. Οὗτος ὁ Θεὸς ὁ μὴ εἰσακουσθεὶς, οὗτος πάλαι τοὺς Ἑβραίους ἐψώμισε μάννα, ὡς ἐκ στέατος πυροῦ· λείπει γὰρ τὸ, ὡς. Πυρὸς μὲν οὖν, ὁ σῖτος, στέαρ δὲ αὐτοῦ, τὸ λεπτότατον καὶ καθαρώτερον ἄλευρον. Μέλι δὲ, τὸ ἐκ πέτρας ὕδωρ ὠνόμασεν, οὐ κατὰ τὴν φύσιν, ἀλλὰ κατὰ τὴν δόκησιν· διψῶσι γὰρ αὐτοῖς καὶ ἐκτετηκόσι, μέλι διὰ τὴν ἡδονὴν ἔδοξεν. Οὕτω δὲ καὶ Μωυσῆς αὐτὸ κέκληκεν ἐν τῇ ᾠδὴ τοῦ Δευτερονομίου, εἰρηκὼς, Ἐθήλασαν μέλι ἐκ πέτρας. Διὰ δὲ τῆς παραδόξου ταύτης ψωμίσεως καὶ χορτασίας, πᾶσαν τὴν ἀφθονίαν τῶν δωρηθέντων αὐτοῖς ἀγαθῶν ἐνέφηνε. Καὶ ἄλλως δὲ, ἐψώμισε τοὺς τετρακισχιλίους, ἑπτὰ ἄρτοις, καὶ ἐπότισεν αὐτοὺς ἄχρι χορτασίας μέλι, τουτέστι, τὴν παρ’ ἑαυτοῦ διδασκαλίαν· Ὡς γλυκέα γὰρ, φησὶ, τῷ λάρυγγί μου τὰ λόγιά σου, ὑπὲρ μέλι τῷ στόματί μου. Ἡ δὲ πέτρα, φησὶν ὁ Ἀπόστολος, ἦν ὁ Χριστός. 81 πα΄ α Ψαλμὸς τῷ Ἀσάφ. Τινὰ μὲν τῶν ἀντιγράφων, ψαλμὸς τῷ Ἀσὰφ, ἔχουσι, τινὰ δὲ, συνέσεως τῷ Ἀσὰφ, διότι ὁ ψαλμὸς οὗτος συνετίζει τοὺς δικαστὰς, ἢ ὅτι συνιέναι τὴν ἐν τούτῳ προφητείαν δεῖ· προαγορεύει γὰρ τὸν παρὰ Χριστοῦ κατὰ τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων ἔλεγχον. β Ὁ Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν. Ὁ Χριστὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῆς συναγωγῆς τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων καὶ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ· τούτους γὰρ θεοὺς ἐκάλεσεν ὁ προφήτης νῦν διὰ τὸ ἀρχικὸν καὶ δικαστικὸν ἀξίωμα, ὡς ἐν τῷ πρώτῳ στίχῳ τοῦ μθ΄ ψαλμοῦ πλατύτερόν τε καὶ ἀκριβέστερον ἐξηγησάμεθα. γ Ἐν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. 172 λεπτότατον καὶ καθαρώτερον MASF : λεπτότατον καὶ καθαρώτατον PHV : λεπτότερον καὶ καθαρώτερον CB. β Add. [MF in marg.]: Ὁ δὲ Θεολόγος ἐν τῷ δευτέρῳ Λόγῳ τοῦ Βαπτίσματος, ἑτέρως ἐξελάβετο τοῦτο. [PG36.365B]θαυμάσιά σου, ὅτε λάβω καιρὸν τοῦ διηγεῖσθαι, τουτέστιν, ὅταν ἀπαλλαγῶ τῶν πολεμίων. Αμεινον δὲ τῷ ἑξῆς στίχῳ συντάττεσθαι· εἰσάγεται γὰρ ὡς ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ τὸ ῥητὸν, λέγοντος· Μὴ ὀλιγοψυ- χεῖτε περὶ τῶν ἐθνῶν. Ὅταν γὰρ λάβω καιρὸν τῆς κρίσεως, δικαίως κρινῷ καὶ τοῖς ἀδικοῦσι, καὶ τοῖς ἀδικουμένοις· τὸ δὲ, Λάβω, ληπτέον εὐσεβῶς, ὅτι οὐ παρὰ ἑτέρου, ἀλλὰ παρ' ἑαυτοῦ, ὡς Θεό, ἢ καὶ ὡς ἄνθρωπος παρὰ τῆς θεότητος. Ἐτάκη ἡ γῆ, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ. Τῆξίς ἐστιν ἡ διάλυσις τῆς δυνάμεως. Ετάκη οὖν ἐρχομένης τῆς κρίσεως, εἴτουν τακήσεται· Ο οὐρανὸς γὰρ, φησί, καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται· ἀλλὰ καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· πάντες γὰρ ἀποθανοῦνται. Ἐγὼ ἐστερέωσα τοὺς στύλους αὐτῆς. Ἐμοῦ κελεύσαντος, ἐτάκη· διότι ἐν ἀρχῇ ἐγὼ ταύτην ἔκτι σα. Στῦλοι δὲ αὐτῆς τὰ περὶ στερεωθῆναι αὐτὴν προστάγματα. Τοῦτο γὰρ ἀνέχει καὶ διαβαστάζει αὐτὴν, ἐπ' οὐδενὸς ἡδρασμένην. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, τῆξιν τὴν φθοράν, ὅτι Ἐφθάρη μὲν ἡ γῆ ταῖς εἰδωλολατρείαις καὶ ταῖς ἄλλαις ἁμαρτίαις τῶν ἀνθρώπων· ἀλλ᾽ ἐγὼ σπλαγχνισθεὶς ἐπὶ τῇ ἀπω λεία τοῦ πλάσματος, ἐστερέωσα τοὺς ἀποστόλους· τούτους γὰρ νοήσωμεν στύλους τῆς οἰκουμένης, ὡς ταῖς ἑαυτῶν διδασκαλίαις ὑπερείδοντας καὶ στηρίζοντας τοὺς ἀπανταχῆ πιστούς. Οὕτω γὰρ αἴτους καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὠνόμασεν εἰπών· Οἱ δοκοῦντος στῦλοι εἶναι. Τινὲς δὲ γῆν τῆς Ἱερουσα- λήμ φασίν, ὅτι τακήσεται καὶ πυρποληθήσεται, πολιορκηθεῖσα ὑπὸ Ῥωμαίων. Καὶ οὕτω δὲ στύλους αὐτῆς εἶπε τοὺς ἀποστόλους· στύλους μὲν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν αἰτίαν, αὐτῆς δὲ, ὡς ἐξ αὐτῆς ὁρμωμένους ἢ καὶ ὅτι μετὰ τὸ τακῆναι στερεωθήσονται τοῖς στύλοις τῆς πίστεως. • Εἶπον τοῖς παρανομοῦσιν· Μὴ παρανομεῖτε· καὶ τοῖς ἁμαρτάνουσιν· Μὴ ὑψοῦτε κέρας. Κρί- σεως, ὡς εἴρηται, γενέσθαι μελλούσης, φησὶν ὁ Προ- φήτης, ὅτι Διαμαρτυρόμενος τοῖς παρανομοῦσιν, εἶπον αὐτοῖς· Μὴ παρανομεῖτε καὶ αὖθις τοῖς ἁμαρτάνουσιν· Μὴ ὑψοῦτε κέρας· ήτοι μὴ καυ- χᾶσθε, μηδὲ ἐπαίρεσθε, ὡς ἐπὶ μεγάλοις κατορθώμασι ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν· τοῦτο γὰρ ἀνοίας ἐσχάτης. Τοὺς αὐτοὺς δὲ λέγει παρανομοῦντας καὶ ἁμαρτά- νοντας ἐκ παραλλήλου. Πολλαχοῦ δὲ τῶν Ψαλμῶν τὸ, κέρας, τίθεται, ποτὲ μὲν ἀντὶ δυνάμεως, ποτέ δὲ ἀντὶ καυχήσεως· τὰ γὰρ κερασφόρα ζῶα ἐν τοῖς κέρασιν ἀμύνονται, καὶ γαυριῶσι. COMMENT. IN PSALMOS. A Ego narrabo omnia mirabilia tua, cum accepero B C tempus, hoc est, cum primum ab inimicis fuero liberatus. Melius tamen videtur, ut subsequentibus conjungantur, et introducatur sermo, veluti ex Christi persona, dicentis : Nolite esse pusillanimes, quia cum judicii tempus accepero, juste omnes judicabo, tam eos qui intulerunt, quam eos quibus illata est injuria. Et quod ait, Accepero, sane intel- ligendum est, non quod ab alio Christus, ut Deus, accepturus sit tempus, quam a scipso. Vel, ut homo, a Deo (76) tempus accipiet. VERS. 4. Liquefacta est terra, et omnes, qni habitant in ea. Liquefieri dicitur omnis virtus, quæ dissolvitur. Adveniente igitur judicio liquefacta est terra, et habitantes eam, loc est, liquefient. Calunt enim, inquit, et terra transibunt ". Præterea etiam omnes habitantes in ea, quoniam universi homines morientur. Ego firmavi columnas ejus. Me jubente liquefacta est, quoniam a principio ego eam creavi. Per terræ autem columnas, illud Propheta mandatum Dei in- telligit, quo terra jussum est ut tirma consisteret. Hoc enim mandato sustinetur, et regitur terra, nulli alii rei innixa et nulla alia suffulta stabilitate. Possumus etiam per liquefactionem, corruptionem intelligere. Corrupta est etenim terra idololatriis et multiplicibus hominum peccatis. Verum ego, inquit, creaturæ perditionem miseratus, apostolos confirmavi. Hos etenim columnas orbis esse merito dicimus, veluti qui solida sua doctrina omnes ubi- que gentium fideles sustineant et regant. Hoc no- mine Paulus illos appellavit, dicens: Petrus et Jacobus, qui videbantur columne esse 30. Quidam terræ nomine hic ipsam intelligunt, significari Je- rusalem : quam liquefactam esse dicunt, quia a Romanis militibus vastata, ac depopulata est. Ejus autem Jerusalem columnas apostolos esse dixit, quia illinc erant oriundi ; vel quia illinc missi sunt terra illa Jerusalem atque illius habitatores liquo- confirmandi. að universum terrarum orbem : vel, quia postquam facti fuissent, erant deinceps fidei columnis rursus Vers. 5. Dixi iniquis : Nolite iniqua agere ; el de · linquentibus : Nolile exaltare cornu. Cum futurum sit judicium, ut prædiximus (ne ullus peccatoribus excusationis locus relinquatur), Propheta narrat, quemadmodum ipse iniquos omnes esset contesta- D ius dicens : Nolite inique agere ; et rursus ut pec- catoribus dixisset: Nolite exaltare cornu, hoc est, Nolite de propriis peccatis, quasi de præclaris ali- quibus gestis gloriari. Summæ id namque insipien- tiæ est. Eosdem autem inique agentes appellat, quos et delinquentes. Diversimode autem accipi reperimus cornu in Psalmis. Aliquando enim pro potentia ponitur, aliquando pro gloriatione, et jactantia. Cornuta siquidem animalia et strenue cornibus certare solent, et illorum ornamento glo- riari. Matth. XXIV, Varia lectiones. 35. 35 Galat. 11, 9. (76) Rectius a divinitate, ut Græce.
It can also be said in a different way that being kindred of Christ they became enemies to him, belying their kinship. 16β And their time will be to the age. The Hebrews and Syrians were accustomed to call calamities ‘time’. He is prophesying Gen 6.13; that they will never be freed from calamities. Ez 7.12; Da Or else, understand ‘time’ as that of their condemnation and ‘the age’ is the age to come. 8.17 17 And he hand-fed them with the fat of wheat and satisfied them with honey from a rock. This very God who was not heeded, had fed the Hebrews of old with manna as if with the fat of wheat; the ‘as if ’ is missing. Wheat is grain and the fat of wheat is the finest and purest flour. He called the water from the rock ‘honey’, not by nature, but in appearance. For to those who were thirsting and fainting it seemed like honey on account of the enjoyment. And this is how Moses called it in the canticle in Deuteronomy, saying, They sucked honey from a rock. Through this strange feeding and sating, he indicated all the abundance of the gifts given to them. Moreover, he fed the four thousand with seven loaves and gave them honey to drink to sa- tiety, that is, his own teaching, for as is written, How sweet to my throat are your words, beyond honey to my mouth. And the rock, says the Apostle, was Christ. 81 Psalm 81 1α A psalm belonging to Asaph. Some of the copies have, ‘A psalm belonging to Asaph’, and some have, ‘Of understanding, belonging to Asaph’, because this psalm brings understanding to judges, or else because it is necessary to understand the prophecy contained in it, for it foretells Christ’s rebuke to the Scribes and Pharisees. 1β God has stood in the assembly of gods. Christ has stood in the midst of the assembly of the Scribes and Pharisees and elders of the people. The prophet now called these ‘gods’ on account of their office as rulers and judges, as we explained more fully and more precisely in the first verse of the forty-ninth psalm. 1γ And in the midst will make judgement on the gods. 1β: But [Gregory] the Theologian took this in a different sense in his second Homily on Baptism [PG36.365B].
Psalmus CIV
PG 128:1033Ψαλμός 81 — Psalm 81σημαίνει, οἶμαι, τὸ ἐνεδύσατο· ἢ καὶ ἄλλως Νεκρωθεὶς μὲν τῇ σαρκὶ, οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλ- λος κατὰ τὸν προφήτην· ἀναστὰς δὲ, εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Ενεδύσατο Κύριος δύναμιν, καὶ περιεζώσατο. Ομοίως κανταῦθα νοητέον τὸ ἐνεδύσατο. Είχε μὲν γὰρ ὡς Θεό; τὴν θείαν εὐπρέπειαν ἀεὶ, καὶ τὴν θείαν δύναμιν κρυπτομένα; · ὕστερον δὲ ἐφα νέρωσε ταύτας, ἀποκαταστὰς εἰς οὐρανούς· οὐ μὴν ἔξωθεν αὐτὰς περιεβάλετο· καὶ τὸ περιεζώσατο δὲ εὐσεβῶς νοητέον, ἀντὶ τοῦ, ηὐτρεπίσθη· συμβο- λον γὰρ εὐτρεπισμοῦ ἐστι τὸ ζωννύεσθαι. Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Σαλευομένην τῇ ἀπάτῃ ἐστερέωσεν αὐτὴν ἤδη τῇ ἀληθείᾳ, ὥστε μὴ σαλευθῆναι λοιπὸν ὑπὸ τῆς πλάνης, ἐπὶ πέτραν τῆς πίστεως στερεω θεῖσαν. Νοεῖται δὲ καὶ ἰδικῶς οἰκουμένη ἡ Ἐκκλη σία, ἢν οἰκοῦσιν οἱ πιστοὶ, ἧς οὐ κατισχύσουσι πύ και ᾅδου, κατὰ τὴν Δεσποτικὴν ἀπόφασιν. Έτοιμος ὁ θρόνος σου ἀπὸ τότε. - Έτοιμος Εt ἀντὶ τοῦ, ἕδραῖος, ὡς ἐν τῷ πε' ψαλμῷ παρασεση- μείωται· ἀπὸ τότε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπ' ἀρχῆς· τὸ δὲ ἀπ' ἀρχῆς ἐπὶ τῆς θείας φύσεως οὐκ εἰς ἀρχὴν ἀνά. γεται χρονικὴν, ἀλλὰ τῆς αἰωνίου ἐστὶν ἐμφαντικόν, παλαιότητος. Τοιοῦτον δὲ ἐστιν ἐπὶ Θεοῦ καὶ τὸ, ἀπ' αἰῶνος. Λέγει δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ὅτι Εἰ καὶ δούλου μορφὴν ἐνδύει, ἀλλ᾽ οὖν ἑδραία σοι ἡ βασιλεία σου ἀπ' ἀρχῆς, καὶ οὐδέποτε ταύτης ἐξέπεσας. Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Εδραία δέ σοι ἀπ' ἀρχῆς · ἡ βασιλεία, διότι καὶ σὺ ἀπ' αἰῶνος εἶ, τουτέστιν ὁμοίως ἀπ' ἀρχῆς, ὡς εἴρηται. Επῆραν οι ποταμοί, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. Ποταμοὺς καλεῖ τοὺς ἀποστόλους, ὡς ἀρδεύοντας τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τοῖς πνευ- ματικοῖς νάμασι τοῦ Εὐαγγελίου λέγει δὲ, ὅτι ὕψωσαν τὰς φωνὰς αὐτῶν, τουτέστι, διαῤῥήδην καὶ φανερῶς καὶ ἀνεπαισχύντως ἐκήρυξαν. Είρη- ται δὲ ἡμῖν πολλάκις, ὅτι ὡς ἤδη γεγενημένα προ- αγορεύει τα μέλλοντα. Ο διπλασιασμὸς δὲ τοῦ ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ ἐμφαντικός ἐστι χαρᾶς. ᾿Αροῦσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίψεις αὐτῶν. Οἱ μετ' αὐτοὺς ποταμοὶ λήψονται τὰς χαραχθείσας καὶ τμηθείσας ὑπ' αὐτῶν ἐδούς· ἐπιτρέψεις γὰρ εἰσιν αἱ τομαι, ἃς χαράττουσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίβοντες τὴν γῆν ἐν τῷ φέρεσθαι. Φησὶ δὲ ὅτι οἱ μετ᾿ αὐτοὺς διδάσκαλοι ταῖς ὁδοῖς τῆς διδασκαλία; αὐτῶν ἀκο- λούθως χρήσονται. i COMMENT. IN PSALMOS. A illi erat, etiam ut Deo. Vel aliter : Dominus carne appellaverit) Ecclesiam intelligi dicunt, in qua sententiam“, inferni portæ non prævalebunt. B quidem mortuus, decorem non habebat nec spe- ciem, juxta prophetæ testimonium, verum re surgens decorem, quem antea non habebat, in- dutus est. Indutus est potentiam, et accinxit se. Eodem modo intelliges hunc versiculum. Habuit præterea Christus semper et decorem, et potentiam, verum olim id homines latebat; manifestum autem fieri coepit postquam in calum ascendit, tametsi by juscemodi indumentum exterius nullum induerit. Pie elenim hoc intelligendum est, ut diximus, quemadmodum et verbum, accinxit; idem enim significat, quod aplavit, seu ornavit, cingulum quippe, ornamenti cujusdamn signum est. Etenim stabilivit orbem terræ, qui non commo- vebitur. Orbem, damnonum fraude luctuantem, ac pene concussum, veritate sua Christus ita stabi- livit, ut erroribus amodo huc atque illuc non ab❤ ducator : quia in fidei petra fundatus ac stabilitus est. Per orbem autem terræ (quem juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, habitabilem quis fideles habitant, adversus quam, iuxta Domini - Para- VERS. 2. Paratus thronus tuus ex lunc. tus, hoc est, Grmus et stabilis, ut diximus in psalmo Less. quod ait: ex tunc, expone, pro a principio. Illud tamen seniper animadvertendum, quod hujusmodi sermo: ab initio nimirum seu, a · c principio, nullum tempus inducit in divina natura, sed æternam quaındam antiquitatem tantum signi- ficat. Tale quiddam est, quod paulo post subdit, diceus : A seculo tu es. Tametsi, inquit, tu servi C personam indueris, stabile tamen ac firmuin tibi est ab initio regnum tuum. Neque enim unquam ab eo decidisti, aut illine pulsus es. A saculo tu es. Stabile, inquit, tibi ideo est re- gnum tuum ab initio, quia tu es a seculo, hoc est, a principio, ut diximus. Vers. 3. Eleraverunt flumina, Domine, elerave- rënɩ flumina roces suas. Per flumina, apostolos intelligit, veluti qui spiritualibus Evangelii Quentis humanas irrigant animas; et dicit quod exaltave runt voces suas, hoc est, clare et aperte, palam- que, ac sine ulla verecundia, evangelicam doctri nam prædicaverunt. Illud tamen animadverte, quod D alibi persæpe diximus, Prophetam frequentissime præterito tempore uti pro futuro, vel futura narrare, quasi jam præterita. Illa etiam repetitio verbi, elevaverunt, gaudii intensionem significat. VERS. 4. Tollent fumina autritiones eorum. Illa fumina, quæ post fumina paulo ante dicta, hoc est, post apostolos ventura sunt, tollent, hoc est, capient, seu sequentur eas vias, quae ab illis trilm fuerint et formatæ. Per attritiones etenim, semitas illas ac sectioncs, alvei cujusdam instar formatas, intelligit, quas flumina, cum per terram feruntur, lambendo ac terendo incidere solent, ac formare. Et sensus est, quod doctores, qui post apostolus venturi sunt, eas vias atque casdem sequentur disciplinas, quibus ipsi etiam apostoli usi fueriut. *³ [‚a. LIII, 2. es Matth. xvi. 18.
PG 128:851Ἐν μέσῳ δὲ στὰς, διακρινεῖ, τουτέστι, διελέγξει τοὺς ἄρχοντας καὶ κριτὰς, ὡς εἴρηται, τοῦ λαοῦ· ἢ τὸ, ἐν μέσῳ, ἀντὶ τοῦ, ἐνώπιον πολλῶν· καὶ γὰρ ὁ Χριστὸς παῤῥησίᾳ τούτους ἤλεγξε, καθαψάμενος καὶ εἰπὼν, Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταὶ, οἱ ποιοῦντες τάδε καὶ τάδε. Ἑβραῖοι δέ φασιν, | ὅτι ὁ Θεὸς ἔστη μέσον τῶν ἀρχόντων, ὡς παρὼν αὐτοῖς ἀοράτως· διὸ καὶ ἐν μέσῳ πολλῶν ἐλέγξει αὐτοὺς διὰ τῶν προφητῶν, εἰ ἀδίκως ἄρξουσιν.θαυμάσιά σου, ὅτε λάβω καιρὸν τοῦ διηγεῖσθαι, τουτέστιν, ὅταν ἀπαλλαγῶ τῶν πολεμίων. Αμεινον δὲ τῷ ἑξῆς στίχῳ συντάττεσθαι· εἰσάγεται γὰρ ὡς ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ τὸ ῥητὸν, λέγοντος· Μὴ ὀλιγοψυ- χεῖτε περὶ τῶν ἐθνῶν. Ὅταν γὰρ λάβω καιρὸν τῆς κρίσεως, δικαίως κρινῷ καὶ τοῖς ἀδικοῦσι, καὶ τοῖς ἀδικουμένοις· τὸ δὲ, Λάβω, ληπτέον εὐσεβῶς, ὅτι οὐ παρὰ ἑτέρου, ἀλλὰ παρ' ἑαυτοῦ, ὡς Θεό, ἢ καὶ ὡς ἄνθρωπος παρὰ τῆς θεότητος. Ἐτάκη ἡ γῆ, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ. Τῆξίς ἐστιν ἡ διάλυσις τῆς δυνάμεως. Ετάκη οὖν ἐρχομένης τῆς κρίσεως, εἴτουν τακήσεται· Ο οὐρανὸς γὰρ, φησί, καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται· ἀλλὰ καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· πάντες γὰρ ἀποθανοῦνται. Ἐγὼ ἐστερέωσα τοὺς στύλους αὐτῆς. Ἐμοῦ κελεύσαντος, ἐτάκη· διότι ἐν ἀρχῇ ἐγὼ ταύτην ἔκτι σα. Στῦλοι δὲ αὐτῆς τὰ περὶ στερεωθῆναι αὐτὴν προστάγματα. Τοῦτο γὰρ ἀνέχει καὶ διαβαστάζει αὐτὴν, ἐπ' οὐδενὸς ἡδρασμένην. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, τῆξιν τὴν φθοράν, ὅτι Ἐφθάρη μὲν ἡ γῆ ταῖς εἰδωλολατρείαις καὶ ταῖς ἄλλαις ἁμαρτίαις τῶν ἀνθρώπων· ἀλλ᾽ ἐγὼ σπλαγχνισθεὶς ἐπὶ τῇ ἀπω λεία τοῦ πλάσματος, ἐστερέωσα τοὺς ἀποστόλους· τούτους γὰρ νοήσωμεν στύλους τῆς οἰκουμένης, ὡς ταῖς ἑαυτῶν διδασκαλίαις ὑπερείδοντας καὶ στηρίζοντας τοὺς ἀπανταχῆ πιστούς. Οὕτω γὰρ αἴτους καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὠνόμασεν εἰπών· Οἱ δοκοῦντος στῦλοι εἶναι. Τινὲς δὲ γῆν τῆς Ἱερουσα- λήμ φασίν, ὅτι τακήσεται καὶ πυρποληθήσεται, πολιορκηθεῖσα ὑπὸ Ῥωμαίων. Καὶ οὕτω δὲ στύλους αὐτῆς εἶπε τοὺς ἀποστόλους· στύλους μὲν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν αἰτίαν, αὐτῆς δὲ, ὡς ἐξ αὐτῆς ὁρμωμένους ἢ καὶ ὅτι μετὰ τὸ τακῆναι στερεωθήσονται τοῖς στύλοις τῆς πίστεως. • Εἶπον τοῖς παρανομοῦσιν· Μὴ παρανομεῖτε· καὶ τοῖς ἁμαρτάνουσιν· Μὴ ὑψοῦτε κέρας. Κρί- σεως, ὡς εἴρηται, γενέσθαι μελλούσης, φησὶν ὁ Προ- φήτης, ὅτι Διαμαρτυρόμενος τοῖς παρανομοῦσιν, εἶπον αὐτοῖς· Μὴ παρανομεῖτε καὶ αὖθις τοῖς ἁμαρτάνουσιν· Μὴ ὑψοῦτε κέρας· ήτοι μὴ καυ- χᾶσθε, μηδὲ ἐπαίρεσθε, ὡς ἐπὶ μεγάλοις κατορθώμασι ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν· τοῦτο γὰρ ἀνοίας ἐσχάτης. Τοὺς αὐτοὺς δὲ λέγει παρανομοῦντας καὶ ἁμαρτά- νοντας ἐκ παραλλήλου. Πολλαχοῦ δὲ τῶν Ψαλμῶν τὸ, κέρας, τίθεται, ποτὲ μὲν ἀντὶ δυνάμεως, ποτέ δὲ ἀντὶ καυχήσεως· τὰ γὰρ κερασφόρα ζῶα ἐν τοῖς κέρασιν ἀμύνονται, καὶ γαυριῶσι. COMMENT. IN PSALMOS. A Ego narrabo omnia mirabilia tua, cum accepero B C tempus, hoc est, cum primum ab inimicis fuero liberatus. Melius tamen videtur, ut subsequentibus conjungantur, et introducatur sermo, veluti ex Christi persona, dicentis : Nolite esse pusillanimes, quia cum judicii tempus accepero, juste omnes judicabo, tam eos qui intulerunt, quam eos quibus illata est injuria. Et quod ait, Accepero, sane intel- ligendum est, non quod ab alio Christus, ut Deus, accepturus sit tempus, quam a scipso. Vel, ut homo, a Deo (76) tempus accipiet. VERS. 4. Liquefacta est terra, et omnes, qni habitant in ea. Liquefieri dicitur omnis virtus, quæ dissolvitur. Adveniente igitur judicio liquefacta est terra, et habitantes eam, loc est, liquefient. Calunt enim, inquit, et terra transibunt ". Præterea etiam omnes habitantes in ea, quoniam universi homines morientur. Ego firmavi columnas ejus. Me jubente liquefacta est, quoniam a principio ego eam creavi. Per terræ autem columnas, illud Propheta mandatum Dei in- telligit, quo terra jussum est ut tirma consisteret. Hoc enim mandato sustinetur, et regitur terra, nulli alii rei innixa et nulla alia suffulta stabilitate. Possumus etiam per liquefactionem, corruptionem intelligere. Corrupta est etenim terra idololatriis et multiplicibus hominum peccatis. Verum ego, inquit, creaturæ perditionem miseratus, apostolos confirmavi. Hos etenim columnas orbis esse merito dicimus, veluti qui solida sua doctrina omnes ubi- que gentium fideles sustineant et regant. Hoc no- mine Paulus illos appellavit, dicens: Petrus et Jacobus, qui videbantur columne esse 30. Quidam terræ nomine hic ipsam intelligunt, significari Je- rusalem : quam liquefactam esse dicunt, quia a Romanis militibus vastata, ac depopulata est. Ejus autem Jerusalem columnas apostolos esse dixit, quia illinc erant oriundi ; vel quia illinc missi sunt terra illa Jerusalem atque illius habitatores liquo- confirmandi. að universum terrarum orbem : vel, quia postquam facti fuissent, erant deinceps fidei columnis rursus Vers. 5. Dixi iniquis : Nolite iniqua agere ; el de · linquentibus : Nolile exaltare cornu. Cum futurum sit judicium, ut prædiximus (ne ullus peccatoribus excusationis locus relinquatur), Propheta narrat, quemadmodum ipse iniquos omnes esset contesta- D ius dicens : Nolite inique agere ; et rursus ut pec- catoribus dixisset: Nolite exaltare cornu, hoc est, Nolite de propriis peccatis, quasi de præclaris ali- quibus gestis gloriari. Summæ id namque insipien- tiæ est. Eosdem autem inique agentes appellat, quos et delinquentes. Diversimode autem accipi reperimus cornu in Psalmis. Aliquando enim pro potentia ponitur, aliquando pro gloriatione, et jactantia. Cornuta siquidem animalia et strenue cornibus certare solent, et illorum ornamento glo- riari. Matth. XXIV, Varia lectiones. 35. 35 Galat. 11, 9. (76) Rectius a divinitate, ut Græce.
And having stood in the midst, he will make judgement, that is, he will rebuke the rulers and judges of the people, as was said. Or else, ‘in the midst’, in the sense of, ‘before many’, for indeed Christ rebuked them openly, upbraiding them and saying, Woe to you, scribes and Pharisees, hypocrites, who do this and that. The Hebrews say that God stood amid the rulers, as being invisibly present among them, hence also amid many he will rebuke them through the prophets if they will rule unjustly.
2 Ἕως πότε κρίνετε ἀδικίαν καὶ πρόσωπα ἁμαρτωλῶν λαμβάνετε; Tῷ, ἔστη, καὶ τῷ, διακρινεῖ, συνεξακούεται τὸ, λέγων. Ἢ τοίνυν τὸ, ἀδικίαν, ἀντὶ τοῦ, ἀδίκως, νοήσομεν, ἢ τὸ, κρίνετε, ἀντὶ τοῦ, δικαιοῦτε. Ἁμαρτωλοὺς δὲ ἐνταῦθα λέγει, τοὺς ἀδίκους. Tὸ δὲ, λαμβάνετε, ἀντὶ τοῦ, εὐλαβεῖσθε· φησὶ δὲ καὶ ὁ νόμος, Οὐ λήψῃ πρόσωπον ἐν κρίσει, ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ κρίσις ἐστί. Προσωπολήπτης γὰρ, ὁ εὐλαβούμενος τῶν ἀδίκων τὴν ὑπεροχήν.θαυμάσιά σου, ὅτε λάβω καιρὸν τοῦ διηγεῖσθαι, τουτέστιν, ὅταν ἀπαλλαγῶ τῶν πολεμίων. Αμεινον δὲ τῷ ἑξῆς στίχῳ συντάττεσθαι· εἰσάγεται γὰρ ὡς ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ τὸ ῥητὸν, λέγοντος· Μὴ ὀλιγοψυ- χεῖτε περὶ τῶν ἐθνῶν. Ὅταν γὰρ λάβω καιρὸν τῆς κρίσεως, δικαίως κρινῷ καὶ τοῖς ἀδικοῦσι, καὶ τοῖς ἀδικουμένοις· τὸ δὲ, Λάβω, ληπτέον εὐσεβῶς, ὅτι οὐ παρὰ ἑτέρου, ἀλλὰ παρ' ἑαυτοῦ, ὡς Θεό, ἢ καὶ ὡς ἄνθρωπος παρὰ τῆς θεότητος. Ἐτάκη ἡ γῆ, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ. Τῆξίς ἐστιν ἡ διάλυσις τῆς δυνάμεως. Ετάκη οὖν ἐρχομένης τῆς κρίσεως, εἴτουν τακήσεται· Ο οὐρανὸς γὰρ, φησί, καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται· ἀλλὰ καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· πάντες γὰρ ἀποθανοῦνται. Ἐγὼ ἐστερέωσα τοὺς στύλους αὐτῆς. Ἐμοῦ κελεύσαντος, ἐτάκη· διότι ἐν ἀρχῇ ἐγὼ ταύτην ἔκτι σα. Στῦλοι δὲ αὐτῆς τὰ περὶ στερεωθῆναι αὐτὴν προστάγματα. Τοῦτο γὰρ ἀνέχει καὶ διαβαστάζει αὐτὴν, ἐπ' οὐδενὸς ἡδρασμένην. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, τῆξιν τὴν φθοράν, ὅτι Ἐφθάρη μὲν ἡ γῆ ταῖς εἰδωλολατρείαις καὶ ταῖς ἄλλαις ἁμαρτίαις τῶν ἀνθρώπων· ἀλλ᾽ ἐγὼ σπλαγχνισθεὶς ἐπὶ τῇ ἀπω λεία τοῦ πλάσματος, ἐστερέωσα τοὺς ἀποστόλους· τούτους γὰρ νοήσωμεν στύλους τῆς οἰκουμένης, ὡς ταῖς ἑαυτῶν διδασκαλίαις ὑπερείδοντας καὶ στηρίζοντας τοὺς ἀπανταχῆ πιστούς. Οὕτω γὰρ αἴτους καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὠνόμασεν εἰπών· Οἱ δοκοῦντος στῦλοι εἶναι. Τινὲς δὲ γῆν τῆς Ἱερουσα- λήμ φασίν, ὅτι τακήσεται καὶ πυρποληθήσεται, πολιορκηθεῖσα ὑπὸ Ῥωμαίων. Καὶ οὕτω δὲ στύλους αὐτῆς εἶπε τοὺς ἀποστόλους· στύλους μὲν διὰ τὴν ῥηθεῖσαν αἰτίαν, αὐτῆς δὲ, ὡς ἐξ αὐτῆς ὁρμωμένους ἢ καὶ ὅτι μετὰ τὸ τακῆναι στερεωθήσονται τοῖς στύλοις τῆς πίστεως. • Εἶπον τοῖς παρανομοῦσιν· Μὴ παρανομεῖτε· καὶ τοῖς ἁμαρτάνουσιν· Μὴ ὑψοῦτε κέρας. Κρί- σεως, ὡς εἴρηται, γενέσθαι μελλούσης, φησὶν ὁ Προ- φήτης, ὅτι Διαμαρτυρόμενος τοῖς παρανομοῦσιν, εἶπον αὐτοῖς· Μὴ παρανομεῖτε καὶ αὖθις τοῖς ἁμαρτάνουσιν· Μὴ ὑψοῦτε κέρας· ήτοι μὴ καυ- χᾶσθε, μηδὲ ἐπαίρεσθε, ὡς ἐπὶ μεγάλοις κατορθώμασι ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν· τοῦτο γὰρ ἀνοίας ἐσχάτης. Τοὺς αὐτοὺς δὲ λέγει παρανομοῦντας καὶ ἁμαρτά- νοντας ἐκ παραλλήλου. Πολλαχοῦ δὲ τῶν Ψαλμῶν τὸ, κέρας, τίθεται, ποτὲ μὲν ἀντὶ δυνάμεως, ποτέ δὲ ἀντὶ καυχήσεως· τὰ γὰρ κερασφόρα ζῶα ἐν τοῖς κέρασιν ἀμύνονται, καὶ γαυριῶσι. COMMENT. IN PSALMOS. A Ego narrabo omnia mirabilia tua, cum accepero B C tempus, hoc est, cum primum ab inimicis fuero liberatus. Melius tamen videtur, ut subsequentibus conjungantur, et introducatur sermo, veluti ex Christi persona, dicentis : Nolite esse pusillanimes, quia cum judicii tempus accepero, juste omnes judicabo, tam eos qui intulerunt, quam eos quibus illata est injuria. Et quod ait, Accepero, sane intel- ligendum est, non quod ab alio Christus, ut Deus, accepturus sit tempus, quam a scipso. Vel, ut homo, a Deo (76) tempus accipiet. VERS. 4. Liquefacta est terra, et omnes, qni habitant in ea. Liquefieri dicitur omnis virtus, quæ dissolvitur. Adveniente igitur judicio liquefacta est terra, et habitantes eam, loc est, liquefient. Calunt enim, inquit, et terra transibunt ". Præterea etiam omnes habitantes in ea, quoniam universi homines morientur. Ego firmavi columnas ejus. Me jubente liquefacta est, quoniam a principio ego eam creavi. Per terræ autem columnas, illud Propheta mandatum Dei in- telligit, quo terra jussum est ut tirma consisteret. Hoc enim mandato sustinetur, et regitur terra, nulli alii rei innixa et nulla alia suffulta stabilitate. Possumus etiam per liquefactionem, corruptionem intelligere. Corrupta est etenim terra idololatriis et multiplicibus hominum peccatis. Verum ego, inquit, creaturæ perditionem miseratus, apostolos confirmavi. Hos etenim columnas orbis esse merito dicimus, veluti qui solida sua doctrina omnes ubi- que gentium fideles sustineant et regant. Hoc no- mine Paulus illos appellavit, dicens: Petrus et Jacobus, qui videbantur columne esse 30. Quidam terræ nomine hic ipsam intelligunt, significari Je- rusalem : quam liquefactam esse dicunt, quia a Romanis militibus vastata, ac depopulata est. Ejus autem Jerusalem columnas apostolos esse dixit, quia illinc erant oriundi ; vel quia illinc missi sunt terra illa Jerusalem atque illius habitatores liquo- confirmandi. að universum terrarum orbem : vel, quia postquam facti fuissent, erant deinceps fidei columnis rursus Vers. 5. Dixi iniquis : Nolite iniqua agere ; el de · linquentibus : Nolile exaltare cornu. Cum futurum sit judicium, ut prædiximus (ne ullus peccatoribus excusationis locus relinquatur), Propheta narrat, quemadmodum ipse iniquos omnes esset contesta- D ius dicens : Nolite inique agere ; et rursus ut pec- catoribus dixisset: Nolite exaltare cornu, hoc est, Nolite de propriis peccatis, quasi de præclaris ali- quibus gestis gloriari. Summæ id namque insipien- tiæ est. Eosdem autem inique agentes appellat, quos et delinquentes. Diversimode autem accipi reperimus cornu in Psalmis. Aliquando enim pro potentia ponitur, aliquando pro gloriatione, et jactantia. Cornuta siquidem animalia et strenue cornibus certare solent, et illorum ornamento glo- riari. Matth. XXIV, Varia lectiones. 35. 35 Galat. 11, 9. (76) Rectius a divinitate, ut Græce.
2 How long will you judge injustice and respect the persons of sinners? Along with the verbs ‘he has stood’ and ‘he will pass judgement’, ‘saying’ is also to be un- derstood. Either we shall understand ‘injustice’ in the sense of, ‘unjustly’, or else we shall take ‘will you judge’ in the sense of, ‘will you justify’. ‘Sinners’ are what he calls the unjust. ‘Respect’ is in the sense of, ‘show reverence for’. The law indeed says, You will not respect a person in judgement, for judgement is the Lord’s. A ‘respecter of persons’ is one who stands in awe of the pre-eminent position of the unjust.
PG 128:853α Κρίνατε ὀρφανῷ καὶ πτωχῷ. Διαιτήσατε τούτοις ἀδικουμένοις, καὶ μὴ παρίδητε.Β Μὴ ἐπαίρετε εἰς ὕψος τὸ κέρας ὑμῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν εἰς ἐπίτασιν διὰ μαρτυρίας. Καὶ μὴ λαλεῖτε κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν. Τοῦτο ταὐτὸν δύναται τῷ ᾿Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν, ὃ κεῖται ἐν τῷ οβ' ψαλμῷ. *Οτι οὔτε ἀπὸ ἐξόδων, οὔτε ἀπὸ δυσμῶν, οὔτε ἀπὸ ἐρήμων ὀρέων. Οὔτε ἐκ τῶν ἀνατολῶν τῶν ἀστέρων, οὔτε ἐκ τῶν δύσεων αὐτῶν κατὰ τοὺς ἀστρολόγους, οὔτ᾽ αὖθις ἐκ τῶν δαιμόνων, τῶν ἐρήμων μὲν καλοῦ παντὸς, ὁρέων δὲ λεγομένων δια τὴν ἔπαρσιν καὶ ἀλαζονίαν· ἡ πλοῦτος, ἡ δόξα χορη γεῖται, ἢ πενία, ἡ ἀδοξία προσγίνεται, ἀλλὰ κρίσει Θεοῦ δικαίᾳ. Εξόδους γὰρ καλεῖ μὲν τὴν τοῦ ἡλίου ἀνατολήν· Ἀπ᾿ ἄκρου γὰρ, φησί, τοῦ οὐρανοῦ ἡ ἔξοδος αὐτοῦ· δυσμὰς δὲ τὴν δύσιν· ἔρημα δὲ ὄρη τὰ βόρεια καὶ νότια κλίματα, κατά μεσημβρίαν καὶ ἄρκτον· ταῦτα γὰρ ἔρημά εἰσιν ἀνθρώπων, τὸ μὲν δι᾽ ὑπερβολὴν ψύχους, τὸ δὲ θέρμης. Ελλειπτι- κὴν δὲ τὸ σχῆμα· λείπει γὰρ τὸ λέληθε τι. Οὐ λέ- ληθέ τι, φησὶν, ἀπ᾿ οὐδενὸς κλίματος τῆς γῆς ἐν τῷ καιρῷ τῆς μελλούσης κρίσεως· διὸ μηδὲν φαῦλον ποιῆτε· ποιοῦντες δὲ, μὴ οἴεσθε λανθάνειν. Εἶτα τίθησι καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ μηδὲν λανθάνειν. *Οτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστιν. Ο Θεός κρίνει, δ πάντα καὶ ἰδὼν καὶ εἰδὼς πρὸ γενέσεως αὐτῶν. Τοῦτον ταπεινοῖ, καὶ τοῦτον ὑψοῖ. Τὸν μὲν ἀτιμάζει, τὸν δὲ τιμᾷ, κατὰ τὴν οἰκονομίαν τῶν βεβιωμένων ἑκάστῳ, καὶ τὸν λόγον τῆς δικαίας αὐτοῦ κρίσεως. *Οτι ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου οίνου ἀκράτου πλήρες κεράσματος. Μεταφορικὸς ὅλος ὁ λόγος καὶ χεῖρα μὲν Κυρίου καλεῖ τὴν δύναμιν αὐτοῦ ποτήριον δὲ οἶνου, τὸ μέτρον τῆς τιμωρίας· οἶνος γὰρ νῦν ἡ τιμωρία. Διότι παραπλησίως τῷ οίνω ἀφαιρεῖται τὴν τοῦ ἀνθρώπου δύναμιν, καὶ ἐκλύει τὰς ἁρμονίας, καὶ ποιεῖ σφάλλεσθαι. Ακρατος δὲ οὗτος ὁ οἶνος, ὡς αὐστηρὸς, καὶ ἀπότομος, καὶ ἀμιγής φιλανθρωπίας. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν τὸ ποτήριον οἶνου ἐστὶν ἀκράτου · ἐστὶ δὲ ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ καὶ ἕτερον ποτήριον, πλήρες κεράσματος, είτουν φιλαν θρωπίας. Κέρασμα γὰρ οίνου μὲν ὕδωρ, αὐστηρίας δὲ φιλανθρωπία. Χρὴ γὰρ τῷ Πλήρες κεράσματος μὴ συνάπτειν τὸ ὄπισθεν ῥητόν· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυτὸ ἀσυνδέτως ἀναγινώσκειν, τοῦ καὶ συνδέσμου ἐλλεί ποντος μὲν, συνεξακουομένου δέ· ἕλκοντας καὶ ἐπὶ τούτῳ τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου· πῶς γὰρ ἂν εἴη τὸ αὐτὸ τὸ ἄκρατον ἔχον καὶ κέρασμα; Ότι δὲ δύο ταῦτα, δηλώσει τὸ ἐπαγόμενον. Καὶ ἔκλινεν ἐκ τούτου εἰς τοῦτο. Ἐνέχεεν ἐκ τοῦ μέτρου τῆς ἀκράτου τιμωρίας ἐπὶ τὸ μέτρον EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Nolite extollere in altum cornu vestrum. A Idem iterum repetit, ad contestationis suæ confir- mationem. Et nolite loqui adversus Deum injustitiam. Verba hæc idem æque significant, quod illa : Injastitiam in sublime locuti sunt '; de quibus diximus in psalmo Lxxi. ' Vers. 7. Quoniam neque ab egressu neque ab oc- cidente, neque a desertis montibus. Gloria, inquit, ct divitiæ, item gloria, et paupertas, non est nobis ab astrorum ortu, neque ab eorum occasu ut as- serunt astrologi: quini no nec a dæmonibus ista hominibus adveniunt. Per desertos. enim montes ipsos dæmones intelligit, quia omni virtutum genere deserti ac steriles sunt, et montium instar superbia elati. Sed justo Di judicio omnia dispensantur. Per egressum auten, solis ortum intelligit, quem- admodum et alibi cum ait : A summo cœlo egressio ejus s. Per occasum vero occidentem ; et per de- sertos montes, septentrionis et meridiei climata, quæ ob nimium frigus, aut calorem, hominibus deserta sunt. Est autem hic sermo defectivus ; unde aliquid subintelligendum est, verbi gratia: Nihil latet. Nihil, inquit, in futuri judicii tempore pote- rit Deum latere. Omnia etenim ei patebunt, in quacunque ea fuerint regione; atque ideo nolite latere eum quis poterit, si in eum deliquerit. Et Quoniam Deus judex est. Quoniam Deus est, qui judicat quique omnia optime novit, etiam an- teaquam fierent. , VERS. 8. Hunc humiliat et hunc exaltal. Hunc quiden honorat, et alium reprobat, juxta uniuscu- jusque vitam, ac juxta justissimas quasdam rationes divini judicii. pravum aliquod scelus committere. Neque enim deinde causam ponit, cur nibil Deum lateat. C Quoniam calix in manu Domini vini meri plenus mistione. Totus sermo metaphoricus est. Et per manum quidem Domini illius potentiam intelligit, per calicem autem vini, mensuras ac modos pœ- narum. Per vinum enim hoc in loco supplicia in- telliguntur, atque calamitates, quæ æque, ac vinum, et vires hominum tollunt, et mentis harmoniam dissolvunt, et aberrare nos faciunt a ¡via. Merum vero esse dicitur hoc vinum, quasi austerum atque efficax vi sua, et nulla mistum misericordia. Et hic quidem calix est vini meri. Verum in manu Domini alius etiam est calix, plenus mistiones hoc D est, misericordia. Missio enim vini, aqua, et mnistio austeritatis, misericordia. Debemus autem ea verba, plenus mistione, non sequenti versiculo conjungere, sed per se soluta legere, subintelligendo conjun ctionem, et sumendo a communi sensu verba : Calix in manu Domini, ut sit sensus, quod in manu Domini est calix vini meri, et in eadem manu est calix plenus mistione. Nam alioqui, quomodo unus, atque idem calix poterit et merum, et mistum con- tinere? Et quod duo sint calices, patet etiam clarius ex sequentibus. VERS. 9. Et inclinavit ex hoc in hoc. Et de men- sura meri supplicii, effudit in mensuram miseri- Psal. LXXII, 8. Psal, xvш, 7.
3α Give judgement for the orphan and the pauper. Arbitrate for them when they are wronged and do not overlook them.
β Ταπεινὸν καὶ πένητα δικαιώσατε. Ἀδικουμένους δηλονότι. Ἢ τοίνυν τὸ αὐτὸ πάλιν φησὶν, ἢ προείρηται ἡ διαφορὰ τοῦ πτωχοῦ καὶ πένητος, ἐν τῷ ια΄ ψαλμῷ.Β Μὴ ἐπαίρετε εἰς ὕψος τὸ κέρας ὑμῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν εἰς ἐπίτασιν διὰ μαρτυρίας. Καὶ μὴ λαλεῖτε κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν. Τοῦτο ταὐτὸν δύναται τῷ ᾿Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν, ὃ κεῖται ἐν τῷ οβ' ψαλμῷ. *Οτι οὔτε ἀπὸ ἐξόδων, οὔτε ἀπὸ δυσμῶν, οὔτε ἀπὸ ἐρήμων ὀρέων. Οὔτε ἐκ τῶν ἀνατολῶν τῶν ἀστέρων, οὔτε ἐκ τῶν δύσεων αὐτῶν κατὰ τοὺς ἀστρολόγους, οὔτ᾽ αὖθις ἐκ τῶν δαιμόνων, τῶν ἐρήμων μὲν καλοῦ παντὸς, ὁρέων δὲ λεγομένων δια τὴν ἔπαρσιν καὶ ἀλαζονίαν· ἡ πλοῦτος, ἡ δόξα χορη γεῖται, ἢ πενία, ἡ ἀδοξία προσγίνεται, ἀλλὰ κρίσει Θεοῦ δικαίᾳ. Εξόδους γὰρ καλεῖ μὲν τὴν τοῦ ἡλίου ἀνατολήν· Ἀπ᾿ ἄκρου γὰρ, φησί, τοῦ οὐρανοῦ ἡ ἔξοδος αὐτοῦ· δυσμὰς δὲ τὴν δύσιν· ἔρημα δὲ ὄρη τὰ βόρεια καὶ νότια κλίματα, κατά μεσημβρίαν καὶ ἄρκτον· ταῦτα γὰρ ἔρημά εἰσιν ἀνθρώπων, τὸ μὲν δι᾽ ὑπερβολὴν ψύχους, τὸ δὲ θέρμης. Ελλειπτι- κὴν δὲ τὸ σχῆμα· λείπει γὰρ τὸ λέληθε τι. Οὐ λέ- ληθέ τι, φησὶν, ἀπ᾿ οὐδενὸς κλίματος τῆς γῆς ἐν τῷ καιρῷ τῆς μελλούσης κρίσεως· διὸ μηδὲν φαῦλον ποιῆτε· ποιοῦντες δὲ, μὴ οἴεσθε λανθάνειν. Εἶτα τίθησι καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ μηδὲν λανθάνειν. *Οτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστιν. Ο Θεός κρίνει, δ πάντα καὶ ἰδὼν καὶ εἰδὼς πρὸ γενέσεως αὐτῶν. Τοῦτον ταπεινοῖ, καὶ τοῦτον ὑψοῖ. Τὸν μὲν ἀτιμάζει, τὸν δὲ τιμᾷ, κατὰ τὴν οἰκονομίαν τῶν βεβιωμένων ἑκάστῳ, καὶ τὸν λόγον τῆς δικαίας αὐτοῦ κρίσεως. *Οτι ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου οίνου ἀκράτου πλήρες κεράσματος. Μεταφορικὸς ὅλος ὁ λόγος καὶ χεῖρα μὲν Κυρίου καλεῖ τὴν δύναμιν αὐτοῦ ποτήριον δὲ οἶνου, τὸ μέτρον τῆς τιμωρίας· οἶνος γὰρ νῦν ἡ τιμωρία. Διότι παραπλησίως τῷ οίνω ἀφαιρεῖται τὴν τοῦ ἀνθρώπου δύναμιν, καὶ ἐκλύει τὰς ἁρμονίας, καὶ ποιεῖ σφάλλεσθαι. Ακρατος δὲ οὗτος ὁ οἶνος, ὡς αὐστηρὸς, καὶ ἀπότομος, καὶ ἀμιγής φιλανθρωπίας. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν τὸ ποτήριον οἶνου ἐστὶν ἀκράτου · ἐστὶ δὲ ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ καὶ ἕτερον ποτήριον, πλήρες κεράσματος, είτουν φιλαν θρωπίας. Κέρασμα γὰρ οίνου μὲν ὕδωρ, αὐστηρίας δὲ φιλανθρωπία. Χρὴ γὰρ τῷ Πλήρες κεράσματος μὴ συνάπτειν τὸ ὄπισθεν ῥητόν· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυτὸ ἀσυνδέτως ἀναγινώσκειν, τοῦ καὶ συνδέσμου ἐλλεί ποντος μὲν, συνεξακουομένου δέ· ἕλκοντας καὶ ἐπὶ τούτῳ τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου· πῶς γὰρ ἂν εἴη τὸ αὐτὸ τὸ ἄκρατον ἔχον καὶ κέρασμα; Ότι δὲ δύο ταῦτα, δηλώσει τὸ ἐπαγόμενον. Καὶ ἔκλινεν ἐκ τούτου εἰς τοῦτο. Ἐνέχεεν ἐκ τοῦ μέτρου τῆς ἀκράτου τιμωρίας ἐπὶ τὸ μέτρον EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Nolite extollere in altum cornu vestrum. A Idem iterum repetit, ad contestationis suæ confir- mationem. Et nolite loqui adversus Deum injustitiam. Verba hæc idem æque significant, quod illa : Injastitiam in sublime locuti sunt '; de quibus diximus in psalmo Lxxi. ' Vers. 7. Quoniam neque ab egressu neque ab oc- cidente, neque a desertis montibus. Gloria, inquit, ct divitiæ, item gloria, et paupertas, non est nobis ab astrorum ortu, neque ab eorum occasu ut as- serunt astrologi: quini no nec a dæmonibus ista hominibus adveniunt. Per desertos. enim montes ipsos dæmones intelligit, quia omni virtutum genere deserti ac steriles sunt, et montium instar superbia elati. Sed justo Di judicio omnia dispensantur. Per egressum auten, solis ortum intelligit, quem- admodum et alibi cum ait : A summo cœlo egressio ejus s. Per occasum vero occidentem ; et per de- sertos montes, septentrionis et meridiei climata, quæ ob nimium frigus, aut calorem, hominibus deserta sunt. Est autem hic sermo defectivus ; unde aliquid subintelligendum est, verbi gratia: Nihil latet. Nihil, inquit, in futuri judicii tempore pote- rit Deum latere. Omnia etenim ei patebunt, in quacunque ea fuerint regione; atque ideo nolite latere eum quis poterit, si in eum deliquerit. Et Quoniam Deus judex est. Quoniam Deus est, qui judicat quique omnia optime novit, etiam an- teaquam fierent. , VERS. 8. Hunc humiliat et hunc exaltal. Hunc quiden honorat, et alium reprobat, juxta uniuscu- jusque vitam, ac juxta justissimas quasdam rationes divini judicii. pravum aliquod scelus committere. Neque enim deinde causam ponit, cur nibil Deum lateat. C Quoniam calix in manu Domini vini meri plenus mistione. Totus sermo metaphoricus est. Et per manum quidem Domini illius potentiam intelligit, per calicem autem vini, mensuras ac modos pœ- narum. Per vinum enim hoc in loco supplicia in- telliguntur, atque calamitates, quæ æque, ac vinum, et vires hominum tollunt, et mentis harmoniam dissolvunt, et aberrare nos faciunt a ¡via. Merum vero esse dicitur hoc vinum, quasi austerum atque efficax vi sua, et nulla mistum misericordia. Et hic quidem calix est vini meri. Verum in manu Domini alius etiam est calix, plenus mistiones hoc D est, misericordia. Missio enim vini, aqua, et mnistio austeritatis, misericordia. Debemus autem ea verba, plenus mistione, non sequenti versiculo conjungere, sed per se soluta legere, subintelligendo conjun ctionem, et sumendo a communi sensu verba : Calix in manu Domini, ut sit sensus, quod in manu Domini est calix vini meri, et in eadem manu est calix plenus mistione. Nam alioqui, quomodo unus, atque idem calix poterit et merum, et mistum con- tinere? Et quod duo sint calices, patet etiam clarius ex sequentibus. VERS. 9. Et inclinavit ex hoc in hoc. Et de men- sura meri supplicii, effudit in mensuram miseri- Psal. LXXII, 8. Psal, xvш, 7.
3β Vindicate the humble and the poor. When wronged, that is. He is accordingly either saying the same again or else the differ- ence between the ‘pauper’ and the ‘poor man’ was discussed previously in the eleventh psalm.
4 Ἐξέλεσθε πένητα καὶ πτωχὸν, ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλοῦ ῥύσασθε αὐτόν. Ὅρα ὅσον μέλει τῷ Θεῷ περὶ τῶν πτωχῶν καὶ πενήτων· πολλάκις γὰρ τὸν περὶ αὐτῶν λόγον ἀνακυκλεῖ. Ἐξέλεσθε οὖν αὐτὸν, καὶ ῥύσασθε αὐτὸν καταδυναστευόμενον. Ἁμαρτωλὸς δὲ κἀνταῦθα, ὁ ἄδικος.Β Μὴ ἐπαίρετε εἰς ὕψος τὸ κέρας ὑμῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν εἰς ἐπίτασιν διὰ μαρτυρίας. Καὶ μὴ λαλεῖτε κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν. Τοῦτο ταὐτὸν δύναται τῷ ᾿Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν, ὃ κεῖται ἐν τῷ οβ' ψαλμῷ. *Οτι οὔτε ἀπὸ ἐξόδων, οὔτε ἀπὸ δυσμῶν, οὔτε ἀπὸ ἐρήμων ὀρέων. Οὔτε ἐκ τῶν ἀνατολῶν τῶν ἀστέρων, οὔτε ἐκ τῶν δύσεων αὐτῶν κατὰ τοὺς ἀστρολόγους, οὔτ᾽ αὖθις ἐκ τῶν δαιμόνων, τῶν ἐρήμων μὲν καλοῦ παντὸς, ὁρέων δὲ λεγομένων δια τὴν ἔπαρσιν καὶ ἀλαζονίαν· ἡ πλοῦτος, ἡ δόξα χορη γεῖται, ἢ πενία, ἡ ἀδοξία προσγίνεται, ἀλλὰ κρίσει Θεοῦ δικαίᾳ. Εξόδους γὰρ καλεῖ μὲν τὴν τοῦ ἡλίου ἀνατολήν· Ἀπ᾿ ἄκρου γὰρ, φησί, τοῦ οὐρανοῦ ἡ ἔξοδος αὐτοῦ· δυσμὰς δὲ τὴν δύσιν· ἔρημα δὲ ὄρη τὰ βόρεια καὶ νότια κλίματα, κατά μεσημβρίαν καὶ ἄρκτον· ταῦτα γὰρ ἔρημά εἰσιν ἀνθρώπων, τὸ μὲν δι᾽ ὑπερβολὴν ψύχους, τὸ δὲ θέρμης. Ελλειπτι- κὴν δὲ τὸ σχῆμα· λείπει γὰρ τὸ λέληθε τι. Οὐ λέ- ληθέ τι, φησὶν, ἀπ᾿ οὐδενὸς κλίματος τῆς γῆς ἐν τῷ καιρῷ τῆς μελλούσης κρίσεως· διὸ μηδὲν φαῦλον ποιῆτε· ποιοῦντες δὲ, μὴ οἴεσθε λανθάνειν. Εἶτα τίθησι καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ μηδὲν λανθάνειν. *Οτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστιν. Ο Θεός κρίνει, δ πάντα καὶ ἰδὼν καὶ εἰδὼς πρὸ γενέσεως αὐτῶν. Τοῦτον ταπεινοῖ, καὶ τοῦτον ὑψοῖ. Τὸν μὲν ἀτιμάζει, τὸν δὲ τιμᾷ, κατὰ τὴν οἰκονομίαν τῶν βεβιωμένων ἑκάστῳ, καὶ τὸν λόγον τῆς δικαίας αὐτοῦ κρίσεως. *Οτι ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου οίνου ἀκράτου πλήρες κεράσματος. Μεταφορικὸς ὅλος ὁ λόγος καὶ χεῖρα μὲν Κυρίου καλεῖ τὴν δύναμιν αὐτοῦ ποτήριον δὲ οἶνου, τὸ μέτρον τῆς τιμωρίας· οἶνος γὰρ νῦν ἡ τιμωρία. Διότι παραπλησίως τῷ οίνω ἀφαιρεῖται τὴν τοῦ ἀνθρώπου δύναμιν, καὶ ἐκλύει τὰς ἁρμονίας, καὶ ποιεῖ σφάλλεσθαι. Ακρατος δὲ οὗτος ὁ οἶνος, ὡς αὐστηρὸς, καὶ ἀπότομος, καὶ ἀμιγής φιλανθρωπίας. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν τὸ ποτήριον οἶνου ἐστὶν ἀκράτου · ἐστὶ δὲ ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ καὶ ἕτερον ποτήριον, πλήρες κεράσματος, είτουν φιλαν θρωπίας. Κέρασμα γὰρ οίνου μὲν ὕδωρ, αὐστηρίας δὲ φιλανθρωπία. Χρὴ γὰρ τῷ Πλήρες κεράσματος μὴ συνάπτειν τὸ ὄπισθεν ῥητόν· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυτὸ ἀσυνδέτως ἀναγινώσκειν, τοῦ καὶ συνδέσμου ἐλλεί ποντος μὲν, συνεξακουομένου δέ· ἕλκοντας καὶ ἐπὶ τούτῳ τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου· πῶς γὰρ ἂν εἴη τὸ αὐτὸ τὸ ἄκρατον ἔχον καὶ κέρασμα; Ότι δὲ δύο ταῦτα, δηλώσει τὸ ἐπαγόμενον. Καὶ ἔκλινεν ἐκ τούτου εἰς τοῦτο. Ἐνέχεεν ἐκ τοῦ μέτρου τῆς ἀκράτου τιμωρίας ἐπὶ τὸ μέτρον EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Nolite extollere in altum cornu vestrum. A Idem iterum repetit, ad contestationis suæ confir- mationem. Et nolite loqui adversus Deum injustitiam. Verba hæc idem æque significant, quod illa : Injastitiam in sublime locuti sunt '; de quibus diximus in psalmo Lxxi. ' Vers. 7. Quoniam neque ab egressu neque ab oc- cidente, neque a desertis montibus. Gloria, inquit, ct divitiæ, item gloria, et paupertas, non est nobis ab astrorum ortu, neque ab eorum occasu ut as- serunt astrologi: quini no nec a dæmonibus ista hominibus adveniunt. Per desertos. enim montes ipsos dæmones intelligit, quia omni virtutum genere deserti ac steriles sunt, et montium instar superbia elati. Sed justo Di judicio omnia dispensantur. Per egressum auten, solis ortum intelligit, quem- admodum et alibi cum ait : A summo cœlo egressio ejus s. Per occasum vero occidentem ; et per de- sertos montes, septentrionis et meridiei climata, quæ ob nimium frigus, aut calorem, hominibus deserta sunt. Est autem hic sermo defectivus ; unde aliquid subintelligendum est, verbi gratia: Nihil latet. Nihil, inquit, in futuri judicii tempore pote- rit Deum latere. Omnia etenim ei patebunt, in quacunque ea fuerint regione; atque ideo nolite latere eum quis poterit, si in eum deliquerit. Et Quoniam Deus judex est. Quoniam Deus est, qui judicat quique omnia optime novit, etiam an- teaquam fierent. , VERS. 8. Hunc humiliat et hunc exaltal. Hunc quiden honorat, et alium reprobat, juxta uniuscu- jusque vitam, ac juxta justissimas quasdam rationes divini judicii. pravum aliquod scelus committere. Neque enim deinde causam ponit, cur nibil Deum lateat. C Quoniam calix in manu Domini vini meri plenus mistione. Totus sermo metaphoricus est. Et per manum quidem Domini illius potentiam intelligit, per calicem autem vini, mensuras ac modos pœ- narum. Per vinum enim hoc in loco supplicia in- telliguntur, atque calamitates, quæ æque, ac vinum, et vires hominum tollunt, et mentis harmoniam dissolvunt, et aberrare nos faciunt a ¡via. Merum vero esse dicitur hoc vinum, quasi austerum atque efficax vi sua, et nulla mistum misericordia. Et hic quidem calix est vini meri. Verum in manu Domini alius etiam est calix, plenus mistiones hoc D est, misericordia. Missio enim vini, aqua, et mnistio austeritatis, misericordia. Debemus autem ea verba, plenus mistione, non sequenti versiculo conjungere, sed per se soluta legere, subintelligendo conjun ctionem, et sumendo a communi sensu verba : Calix in manu Domini, ut sit sensus, quod in manu Domini est calix vini meri, et in eadem manu est calix plenus mistione. Nam alioqui, quomodo unus, atque idem calix poterit et merum, et mistum con- tinere? Et quod duo sint calices, patet etiam clarius ex sequentibus. VERS. 9. Et inclinavit ex hoc in hoc. Et de men- sura meri supplicii, effudit in mensuram miseri- Psal. LXXII, 8. Psal, xvш, 7.
4 Rescue the poor man and pauper, deliver him from the hand of the sinner. Observe how greatly God has concern for paupers and the poor, for he often repeats men- tion of them. Accordingly, rescue him and deliver him when oppressed. Here also the ‘sinner’ is the unjust man.
α Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν, ἐν σκότει διαπορεύονται. Ἐθελοκωφήσαντες, οὐκ ἔγνωσαν τοὺς τοιούτους θείους λόγους, εἴτουν οὐ συνῆκαν· σαφηνισμὸς γὰρ τοῦ, οὐκ ἔγνωσαν, τὸ, οὐδὲ συνῆκαν. Ἐν σκότει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἐν πλάνῃ πολιτεύονται. Ἢ καὶ ἄλλως, οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν τὸ καλὸν, διὸ καὶ ἐν ἀγνοίᾳ τοῦ δικαίου πορεύονται.Β Μὴ ἐπαίρετε εἰς ὕψος τὸ κέρας ὑμῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν εἰς ἐπίτασιν διὰ μαρτυρίας. Καὶ μὴ λαλεῖτε κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν. Τοῦτο ταὐτὸν δύναται τῷ ᾿Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν, ὃ κεῖται ἐν τῷ οβ' ψαλμῷ. *Οτι οὔτε ἀπὸ ἐξόδων, οὔτε ἀπὸ δυσμῶν, οὔτε ἀπὸ ἐρήμων ὀρέων. Οὔτε ἐκ τῶν ἀνατολῶν τῶν ἀστέρων, οὔτε ἐκ τῶν δύσεων αὐτῶν κατὰ τοὺς ἀστρολόγους, οὔτ᾽ αὖθις ἐκ τῶν δαιμόνων, τῶν ἐρήμων μὲν καλοῦ παντὸς, ὁρέων δὲ λεγομένων δια τὴν ἔπαρσιν καὶ ἀλαζονίαν· ἡ πλοῦτος, ἡ δόξα χορη γεῖται, ἢ πενία, ἡ ἀδοξία προσγίνεται, ἀλλὰ κρίσει Θεοῦ δικαίᾳ. Εξόδους γὰρ καλεῖ μὲν τὴν τοῦ ἡλίου ἀνατολήν· Ἀπ᾿ ἄκρου γὰρ, φησί, τοῦ οὐρανοῦ ἡ ἔξοδος αὐτοῦ· δυσμὰς δὲ τὴν δύσιν· ἔρημα δὲ ὄρη τὰ βόρεια καὶ νότια κλίματα, κατά μεσημβρίαν καὶ ἄρκτον· ταῦτα γὰρ ἔρημά εἰσιν ἀνθρώπων, τὸ μὲν δι᾽ ὑπερβολὴν ψύχους, τὸ δὲ θέρμης. Ελλειπτι- κὴν δὲ τὸ σχῆμα· λείπει γὰρ τὸ λέληθε τι. Οὐ λέ- ληθέ τι, φησὶν, ἀπ᾿ οὐδενὸς κλίματος τῆς γῆς ἐν τῷ καιρῷ τῆς μελλούσης κρίσεως· διὸ μηδὲν φαῦλον ποιῆτε· ποιοῦντες δὲ, μὴ οἴεσθε λανθάνειν. Εἶτα τίθησι καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ μηδὲν λανθάνειν. *Οτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστιν. Ο Θεός κρίνει, δ πάντα καὶ ἰδὼν καὶ εἰδὼς πρὸ γενέσεως αὐτῶν. Τοῦτον ταπεινοῖ, καὶ τοῦτον ὑψοῖ. Τὸν μὲν ἀτιμάζει, τὸν δὲ τιμᾷ, κατὰ τὴν οἰκονομίαν τῶν βεβιωμένων ἑκάστῳ, καὶ τὸν λόγον τῆς δικαίας αὐτοῦ κρίσεως. *Οτι ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου οίνου ἀκράτου πλήρες κεράσματος. Μεταφορικὸς ὅλος ὁ λόγος καὶ χεῖρα μὲν Κυρίου καλεῖ τὴν δύναμιν αὐτοῦ ποτήριον δὲ οἶνου, τὸ μέτρον τῆς τιμωρίας· οἶνος γὰρ νῦν ἡ τιμωρία. Διότι παραπλησίως τῷ οίνω ἀφαιρεῖται τὴν τοῦ ἀνθρώπου δύναμιν, καὶ ἐκλύει τὰς ἁρμονίας, καὶ ποιεῖ σφάλλεσθαι. Ακρατος δὲ οὗτος ὁ οἶνος, ὡς αὐστηρὸς, καὶ ἀπότομος, καὶ ἀμιγής φιλανθρωπίας. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν τὸ ποτήριον οἶνου ἐστὶν ἀκράτου · ἐστὶ δὲ ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ καὶ ἕτερον ποτήριον, πλήρες κεράσματος, είτουν φιλαν θρωπίας. Κέρασμα γὰρ οίνου μὲν ὕδωρ, αὐστηρίας δὲ φιλανθρωπία. Χρὴ γὰρ τῷ Πλήρες κεράσματος μὴ συνάπτειν τὸ ὄπισθεν ῥητόν· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυτὸ ἀσυνδέτως ἀναγινώσκειν, τοῦ καὶ συνδέσμου ἐλλεί ποντος μὲν, συνεξακουομένου δέ· ἕλκοντας καὶ ἐπὶ τούτῳ τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου· πῶς γὰρ ἂν εἴη τὸ αὐτὸ τὸ ἄκρατον ἔχον καὶ κέρασμα; Ότι δὲ δύο ταῦτα, δηλώσει τὸ ἐπαγόμενον. Καὶ ἔκλινεν ἐκ τούτου εἰς τοῦτο. Ἐνέχεεν ἐκ τοῦ μέτρου τῆς ἀκράτου τιμωρίας ἐπὶ τὸ μέτρον EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Nolite extollere in altum cornu vestrum. A Idem iterum repetit, ad contestationis suæ confir- mationem. Et nolite loqui adversus Deum injustitiam. Verba hæc idem æque significant, quod illa : Injastitiam in sublime locuti sunt '; de quibus diximus in psalmo Lxxi. ' Vers. 7. Quoniam neque ab egressu neque ab oc- cidente, neque a desertis montibus. Gloria, inquit, ct divitiæ, item gloria, et paupertas, non est nobis ab astrorum ortu, neque ab eorum occasu ut as- serunt astrologi: quini no nec a dæmonibus ista hominibus adveniunt. Per desertos. enim montes ipsos dæmones intelligit, quia omni virtutum genere deserti ac steriles sunt, et montium instar superbia elati. Sed justo Di judicio omnia dispensantur. Per egressum auten, solis ortum intelligit, quem- admodum et alibi cum ait : A summo cœlo egressio ejus s. Per occasum vero occidentem ; et per de- sertos montes, septentrionis et meridiei climata, quæ ob nimium frigus, aut calorem, hominibus deserta sunt. Est autem hic sermo defectivus ; unde aliquid subintelligendum est, verbi gratia: Nihil latet. Nihil, inquit, in futuri judicii tempore pote- rit Deum latere. Omnia etenim ei patebunt, in quacunque ea fuerint regione; atque ideo nolite latere eum quis poterit, si in eum deliquerit. Et Quoniam Deus judex est. Quoniam Deus est, qui judicat quique omnia optime novit, etiam an- teaquam fierent. , VERS. 8. Hunc humiliat et hunc exaltal. Hunc quiden honorat, et alium reprobat, juxta uniuscu- jusque vitam, ac juxta justissimas quasdam rationes divini judicii. pravum aliquod scelus committere. Neque enim deinde causam ponit, cur nibil Deum lateat. C Quoniam calix in manu Domini vini meri plenus mistione. Totus sermo metaphoricus est. Et per manum quidem Domini illius potentiam intelligit, per calicem autem vini, mensuras ac modos pœ- narum. Per vinum enim hoc in loco supplicia in- telliguntur, atque calamitates, quæ æque, ac vinum, et vires hominum tollunt, et mentis harmoniam dissolvunt, et aberrare nos faciunt a ¡via. Merum vero esse dicitur hoc vinum, quasi austerum atque efficax vi sua, et nulla mistum misericordia. Et hic quidem calix est vini meri. Verum in manu Domini alius etiam est calix, plenus mistiones hoc D est, misericordia. Missio enim vini, aqua, et mnistio austeritatis, misericordia. Debemus autem ea verba, plenus mistione, non sequenti versiculo conjungere, sed per se soluta legere, subintelligendo conjun ctionem, et sumendo a communi sensu verba : Calix in manu Domini, ut sit sensus, quod in manu Domini est calix vini meri, et in eadem manu est calix plenus mistione. Nam alioqui, quomodo unus, atque idem calix poterit et merum, et mistum con- tinere? Et quod duo sint calices, patet etiam clarius ex sequentibus. VERS. 9. Et inclinavit ex hoc in hoc. Et de men- sura meri supplicii, effudit in mensuram miseri- Psal. LXXII, 8. Psal, xvш, 7.
5α They have not known, nor have they understood, they are walking in darkness. Having deliberately closed their ears, they have not known such divine words, name- ly, they have not understood them, for ‘nor understood’ is a clarification of ‘they have not known’. ‘In darkness’, in the sense of, ‘they are living in error’. Or else in a different way, they have neither known nor understood what is good, hence they walk in ignorance of justice.
β Σαλευθήτωσαν πάντα τὰ θεμέλια τῆς γῆς.Β Μὴ ἐπαίρετε εἰς ὕψος τὸ κέρας ὑμῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν εἰς ἐπίτασιν διὰ μαρτυρίας. Καὶ μὴ λαλεῖτε κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν. Τοῦτο ταὐτὸν δύναται τῷ ᾿Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν, ὃ κεῖται ἐν τῷ οβ' ψαλμῷ. *Οτι οὔτε ἀπὸ ἐξόδων, οὔτε ἀπὸ δυσμῶν, οὔτε ἀπὸ ἐρήμων ὀρέων. Οὔτε ἐκ τῶν ἀνατολῶν τῶν ἀστέρων, οὔτε ἐκ τῶν δύσεων αὐτῶν κατὰ τοὺς ἀστρολόγους, οὔτ᾽ αὖθις ἐκ τῶν δαιμόνων, τῶν ἐρήμων μὲν καλοῦ παντὸς, ὁρέων δὲ λεγομένων δια τὴν ἔπαρσιν καὶ ἀλαζονίαν· ἡ πλοῦτος, ἡ δόξα χορη γεῖται, ἢ πενία, ἡ ἀδοξία προσγίνεται, ἀλλὰ κρίσει Θεοῦ δικαίᾳ. Εξόδους γὰρ καλεῖ μὲν τὴν τοῦ ἡλίου ἀνατολήν· Ἀπ᾿ ἄκρου γὰρ, φησί, τοῦ οὐρανοῦ ἡ ἔξοδος αὐτοῦ· δυσμὰς δὲ τὴν δύσιν· ἔρημα δὲ ὄρη τὰ βόρεια καὶ νότια κλίματα, κατά μεσημβρίαν καὶ ἄρκτον· ταῦτα γὰρ ἔρημά εἰσιν ἀνθρώπων, τὸ μὲν δι᾽ ὑπερβολὴν ψύχους, τὸ δὲ θέρμης. Ελλειπτι- κὴν δὲ τὸ σχῆμα· λείπει γὰρ τὸ λέληθε τι. Οὐ λέ- ληθέ τι, φησὶν, ἀπ᾿ οὐδενὸς κλίματος τῆς γῆς ἐν τῷ καιρῷ τῆς μελλούσης κρίσεως· διὸ μηδὲν φαῦλον ποιῆτε· ποιοῦντες δὲ, μὴ οἴεσθε λανθάνειν. Εἶτα τίθησι καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ μηδὲν λανθάνειν. *Οτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστιν. Ο Θεός κρίνει, δ πάντα καὶ ἰδὼν καὶ εἰδὼς πρὸ γενέσεως αὐτῶν. Τοῦτον ταπεινοῖ, καὶ τοῦτον ὑψοῖ. Τὸν μὲν ἀτιμάζει, τὸν δὲ τιμᾷ, κατὰ τὴν οἰκονομίαν τῶν βεβιωμένων ἑκάστῳ, καὶ τὸν λόγον τῆς δικαίας αὐτοῦ κρίσεως. *Οτι ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου οίνου ἀκράτου πλήρες κεράσματος. Μεταφορικὸς ὅλος ὁ λόγος καὶ χεῖρα μὲν Κυρίου καλεῖ τὴν δύναμιν αὐτοῦ ποτήριον δὲ οἶνου, τὸ μέτρον τῆς τιμωρίας· οἶνος γὰρ νῦν ἡ τιμωρία. Διότι παραπλησίως τῷ οίνω ἀφαιρεῖται τὴν τοῦ ἀνθρώπου δύναμιν, καὶ ἐκλύει τὰς ἁρμονίας, καὶ ποιεῖ σφάλλεσθαι. Ακρατος δὲ οὗτος ὁ οἶνος, ὡς αὐστηρὸς, καὶ ἀπότομος, καὶ ἀμιγής φιλανθρωπίας. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν τὸ ποτήριον οἶνου ἐστὶν ἀκράτου · ἐστὶ δὲ ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ καὶ ἕτερον ποτήριον, πλήρες κεράσματος, είτουν φιλαν θρωπίας. Κέρασμα γὰρ οίνου μὲν ὕδωρ, αὐστηρίας δὲ φιλανθρωπία. Χρὴ γὰρ τῷ Πλήρες κεράσματος μὴ συνάπτειν τὸ ὄπισθεν ῥητόν· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυτὸ ἀσυνδέτως ἀναγινώσκειν, τοῦ καὶ συνδέσμου ἐλλεί ποντος μὲν, συνεξακουομένου δέ· ἕλκοντας καὶ ἐπὶ τούτῳ τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου· πῶς γὰρ ἂν εἴη τὸ αὐτὸ τὸ ἄκρατον ἔχον καὶ κέρασμα; Ότι δὲ δύο ταῦτα, δηλώσει τὸ ἐπαγόμενον. Καὶ ἔκλινεν ἐκ τούτου εἰς τοῦτο. Ἐνέχεεν ἐκ τοῦ μέτρου τῆς ἀκράτου τιμωρίας ἐπὶ τὸ μέτρον EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Nolite extollere in altum cornu vestrum. A Idem iterum repetit, ad contestationis suæ confir- mationem. Et nolite loqui adversus Deum injustitiam. Verba hæc idem æque significant, quod illa : Injastitiam in sublime locuti sunt '; de quibus diximus in psalmo Lxxi. ' Vers. 7. Quoniam neque ab egressu neque ab oc- cidente, neque a desertis montibus. Gloria, inquit, ct divitiæ, item gloria, et paupertas, non est nobis ab astrorum ortu, neque ab eorum occasu ut as- serunt astrologi: quini no nec a dæmonibus ista hominibus adveniunt. Per desertos. enim montes ipsos dæmones intelligit, quia omni virtutum genere deserti ac steriles sunt, et montium instar superbia elati. Sed justo Di judicio omnia dispensantur. Per egressum auten, solis ortum intelligit, quem- admodum et alibi cum ait : A summo cœlo egressio ejus s. Per occasum vero occidentem ; et per de- sertos montes, septentrionis et meridiei climata, quæ ob nimium frigus, aut calorem, hominibus deserta sunt. Est autem hic sermo defectivus ; unde aliquid subintelligendum est, verbi gratia: Nihil latet. Nihil, inquit, in futuri judicii tempore pote- rit Deum latere. Omnia etenim ei patebunt, in quacunque ea fuerint regione; atque ideo nolite latere eum quis poterit, si in eum deliquerit. Et Quoniam Deus judex est. Quoniam Deus est, qui judicat quique omnia optime novit, etiam an- teaquam fierent. , VERS. 8. Hunc humiliat et hunc exaltal. Hunc quiden honorat, et alium reprobat, juxta uniuscu- jusque vitam, ac juxta justissimas quasdam rationes divini judicii. pravum aliquod scelus committere. Neque enim deinde causam ponit, cur nibil Deum lateat. C Quoniam calix in manu Domini vini meri plenus mistione. Totus sermo metaphoricus est. Et per manum quidem Domini illius potentiam intelligit, per calicem autem vini, mensuras ac modos pœ- narum. Per vinum enim hoc in loco supplicia in- telliguntur, atque calamitates, quæ æque, ac vinum, et vires hominum tollunt, et mentis harmoniam dissolvunt, et aberrare nos faciunt a ¡via. Merum vero esse dicitur hoc vinum, quasi austerum atque efficax vi sua, et nulla mistum misericordia. Et hic quidem calix est vini meri. Verum in manu Domini alius etiam est calix, plenus mistiones hoc D est, misericordia. Missio enim vini, aqua, et mnistio austeritatis, misericordia. Debemus autem ea verba, plenus mistione, non sequenti versiculo conjungere, sed per se soluta legere, subintelligendo conjun ctionem, et sumendo a communi sensu verba : Calix in manu Domini, ut sit sensus, quod in manu Domini est calix vini meri, et in eadem manu est calix plenus mistione. Nam alioqui, quomodo unus, atque idem calix poterit et merum, et mistum con- tinere? Et quod duo sint calices, patet etiam clarius ex sequentibus. VERS. 9. Et inclinavit ex hoc in hoc. Et de men- sura meri supplicii, effudit in mensuram miseri- Psal. LXXII, 8. Psal, xvш, 7.
5β Let all the foundations of the earth be shaken.
Τοῦτο ὁ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκε, Ταράξω τὴν γῆν διὰ τοὺς ἐνοικοῦντας αὐτῇ. Κατὰ δὲ τὸ, σαλευθήτωσαν, κελεύει ὁ Θεὸς κλονηθῆναι τὴν γῆν, εἰς φόβον τῶν ἀδίκων ἀρχόντων καὶ παρανόμων κριτῶν· ἢ σαλευθήτωσαν, μὴ φέροντα τὰς παρανομίας αὐτῶν. Θεμέλια δὲ τῆς γῆς, τὸν πυθμένα ταύτης καλεῖ. Ἐκπληκτικὸς δὲ καὶ φοβερὸς ὁ λόγος οὗτος, καὶ ἐμφαντικὸς τῆς θείας κατὰ τῶν παρανόμων ἀρχόντων καὶ κριτῶν ἀγανακτήσεως.Β Μὴ ἐπαίρετε εἰς ὕψος τὸ κέρας ὑμῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν εἰς ἐπίτασιν διὰ μαρτυρίας. Καὶ μὴ λαλεῖτε κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν. Τοῦτο ταὐτὸν δύναται τῷ ᾿Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν, ὃ κεῖται ἐν τῷ οβ' ψαλμῷ. *Οτι οὔτε ἀπὸ ἐξόδων, οὔτε ἀπὸ δυσμῶν, οὔτε ἀπὸ ἐρήμων ὀρέων. Οὔτε ἐκ τῶν ἀνατολῶν τῶν ἀστέρων, οὔτε ἐκ τῶν δύσεων αὐτῶν κατὰ τοὺς ἀστρολόγους, οὔτ᾽ αὖθις ἐκ τῶν δαιμόνων, τῶν ἐρήμων μὲν καλοῦ παντὸς, ὁρέων δὲ λεγομένων δια τὴν ἔπαρσιν καὶ ἀλαζονίαν· ἡ πλοῦτος, ἡ δόξα χορη γεῖται, ἢ πενία, ἡ ἀδοξία προσγίνεται, ἀλλὰ κρίσει Θεοῦ δικαίᾳ. Εξόδους γὰρ καλεῖ μὲν τὴν τοῦ ἡλίου ἀνατολήν· Ἀπ᾿ ἄκρου γὰρ, φησί, τοῦ οὐρανοῦ ἡ ἔξοδος αὐτοῦ· δυσμὰς δὲ τὴν δύσιν· ἔρημα δὲ ὄρη τὰ βόρεια καὶ νότια κλίματα, κατά μεσημβρίαν καὶ ἄρκτον· ταῦτα γὰρ ἔρημά εἰσιν ἀνθρώπων, τὸ μὲν δι᾽ ὑπερβολὴν ψύχους, τὸ δὲ θέρμης. Ελλειπτι- κὴν δὲ τὸ σχῆμα· λείπει γὰρ τὸ λέληθε τι. Οὐ λέ- ληθέ τι, φησὶν, ἀπ᾿ οὐδενὸς κλίματος τῆς γῆς ἐν τῷ καιρῷ τῆς μελλούσης κρίσεως· διὸ μηδὲν φαῦλον ποιῆτε· ποιοῦντες δὲ, μὴ οἴεσθε λανθάνειν. Εἶτα τίθησι καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ μηδὲν λανθάνειν. *Οτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστιν. Ο Θεός κρίνει, δ πάντα καὶ ἰδὼν καὶ εἰδὼς πρὸ γενέσεως αὐτῶν. Τοῦτον ταπεινοῖ, καὶ τοῦτον ὑψοῖ. Τὸν μὲν ἀτιμάζει, τὸν δὲ τιμᾷ, κατὰ τὴν οἰκονομίαν τῶν βεβιωμένων ἑκάστῳ, καὶ τὸν λόγον τῆς δικαίας αὐτοῦ κρίσεως. *Οτι ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου οίνου ἀκράτου πλήρες κεράσματος. Μεταφορικὸς ὅλος ὁ λόγος καὶ χεῖρα μὲν Κυρίου καλεῖ τὴν δύναμιν αὐτοῦ ποτήριον δὲ οἶνου, τὸ μέτρον τῆς τιμωρίας· οἶνος γὰρ νῦν ἡ τιμωρία. Διότι παραπλησίως τῷ οίνω ἀφαιρεῖται τὴν τοῦ ἀνθρώπου δύναμιν, καὶ ἐκλύει τὰς ἁρμονίας, καὶ ποιεῖ σφάλλεσθαι. Ακρατος δὲ οὗτος ὁ οἶνος, ὡς αὐστηρὸς, καὶ ἀπότομος, καὶ ἀμιγής φιλανθρωπίας. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν τὸ ποτήριον οἶνου ἐστὶν ἀκράτου · ἐστὶ δὲ ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ καὶ ἕτερον ποτήριον, πλήρες κεράσματος, είτουν φιλαν θρωπίας. Κέρασμα γὰρ οίνου μὲν ὕδωρ, αὐστηρίας δὲ φιλανθρωπία. Χρὴ γὰρ τῷ Πλήρες κεράσματος μὴ συνάπτειν τὸ ὄπισθεν ῥητόν· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυτὸ ἀσυνδέτως ἀναγινώσκειν, τοῦ καὶ συνδέσμου ἐλλεί ποντος μὲν, συνεξακουομένου δέ· ἕλκοντας καὶ ἐπὶ τούτῳ τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου· πῶς γὰρ ἂν εἴη τὸ αὐτὸ τὸ ἄκρατον ἔχον καὶ κέρασμα; Ότι δὲ δύο ταῦτα, δηλώσει τὸ ἐπαγόμενον. Καὶ ἔκλινεν ἐκ τούτου εἰς τοῦτο. Ἐνέχεεν ἐκ τοῦ μέτρου τῆς ἀκράτου τιμωρίας ἐπὶ τὸ μέτρον EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Nolite extollere in altum cornu vestrum. A Idem iterum repetit, ad contestationis suæ confir- mationem. Et nolite loqui adversus Deum injustitiam. Verba hæc idem æque significant, quod illa : Injastitiam in sublime locuti sunt '; de quibus diximus in psalmo Lxxi. ' Vers. 7. Quoniam neque ab egressu neque ab oc- cidente, neque a desertis montibus. Gloria, inquit, ct divitiæ, item gloria, et paupertas, non est nobis ab astrorum ortu, neque ab eorum occasu ut as- serunt astrologi: quini no nec a dæmonibus ista hominibus adveniunt. Per desertos. enim montes ipsos dæmones intelligit, quia omni virtutum genere deserti ac steriles sunt, et montium instar superbia elati. Sed justo Di judicio omnia dispensantur. Per egressum auten, solis ortum intelligit, quem- admodum et alibi cum ait : A summo cœlo egressio ejus s. Per occasum vero occidentem ; et per de- sertos montes, septentrionis et meridiei climata, quæ ob nimium frigus, aut calorem, hominibus deserta sunt. Est autem hic sermo defectivus ; unde aliquid subintelligendum est, verbi gratia: Nihil latet. Nihil, inquit, in futuri judicii tempore pote- rit Deum latere. Omnia etenim ei patebunt, in quacunque ea fuerint regione; atque ideo nolite latere eum quis poterit, si in eum deliquerit. Et Quoniam Deus judex est. Quoniam Deus est, qui judicat quique omnia optime novit, etiam an- teaquam fierent. , VERS. 8. Hunc humiliat et hunc exaltal. Hunc quiden honorat, et alium reprobat, juxta uniuscu- jusque vitam, ac juxta justissimas quasdam rationes divini judicii. pravum aliquod scelus committere. Neque enim deinde causam ponit, cur nibil Deum lateat. C Quoniam calix in manu Domini vini meri plenus mistione. Totus sermo metaphoricus est. Et per manum quidem Domini illius potentiam intelligit, per calicem autem vini, mensuras ac modos pœ- narum. Per vinum enim hoc in loco supplicia in- telliguntur, atque calamitates, quæ æque, ac vinum, et vires hominum tollunt, et mentis harmoniam dissolvunt, et aberrare nos faciunt a ¡via. Merum vero esse dicitur hoc vinum, quasi austerum atque efficax vi sua, et nulla mistum misericordia. Et hic quidem calix est vini meri. Verum in manu Domini alius etiam est calix, plenus mistiones hoc D est, misericordia. Missio enim vini, aqua, et mnistio austeritatis, misericordia. Debemus autem ea verba, plenus mistione, non sequenti versiculo conjungere, sed per se soluta legere, subintelligendo conjun ctionem, et sumendo a communi sensu verba : Calix in manu Domini, ut sit sensus, quod in manu Domini est calix vini meri, et in eadem manu est calix plenus mistione. Nam alioqui, quomodo unus, atque idem calix poterit et merum, et mistum con- tinere? Et quod duo sint calices, patet etiam clarius ex sequentibus. VERS. 9. Et inclinavit ex hoc in hoc. Et de men- sura meri supplicii, effudit in mensuram miseri- Psal. LXXII, 8. Psal, xvш, 7.
Symmachus translated this thus: I shall trouble the earth on account of those dwelling therein. In accordance with the translation, ‘let them be shaken’, God is commanding for the earth to be driven into confusion, to strike fear into the unjust rulers and law-transgressing judges. Or else, ‘let them be shaken’, unable to bear their transgressions. ‘The foundations of the earth’ is what he calls its depths. These words strike fear and terror and are indicative of the divine wrath against the law-transgressing rulers and judges.
6 Ἐγὼ εἶπα, Θεοί ἐστε, καὶ υἱοὶ Ὑψίστου πάντες. Καὶ ποῦ εἶπεν, ὅτι θεοί ἐστε, καὶ τὰ ἑξῆς; Τινὲς μέν φασιν, ὅτι ἐν τῷ εἰπεῖν, Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ’ ὁμοίωσιν. Ἐγὼ δὲ προσεξεῦρον, ὅτι θεοὺς μὲν εἶπε τοὺς ἄρχοντας καὶ δικαστὰς ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Ἐξόδου, λέγων πρὸς τὸν λαὸν, Θεοὺς οὐ κακολογήσεις, καὶ ἄρχοντας τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς. Θεοὺς γὰρ ἐκεῖ τοὺς ἄρχοντας εἴρηκεν, ὡς ἐν τῷ μθ΄ ψαλμῷ προεξηγησάμεθα· υἱοὺς δὲ Ὑψίστου, τοὺς ᾽Ισραηλίτας ὠνόμασεν, ἐν τῷ εἰπεῖν, Υἱὸς πρωτότοκός μου ᾽Ισραήλ.Β Μὴ ἐπαίρετε εἰς ὕψος τὸ κέρας ὑμῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν εἰς ἐπίτασιν διὰ μαρτυρίας. Καὶ μὴ λαλεῖτε κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν. Τοῦτο ταὐτὸν δύναται τῷ ᾿Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν, ὃ κεῖται ἐν τῷ οβ' ψαλμῷ. *Οτι οὔτε ἀπὸ ἐξόδων, οὔτε ἀπὸ δυσμῶν, οὔτε ἀπὸ ἐρήμων ὀρέων. Οὔτε ἐκ τῶν ἀνατολῶν τῶν ἀστέρων, οὔτε ἐκ τῶν δύσεων αὐτῶν κατὰ τοὺς ἀστρολόγους, οὔτ᾽ αὖθις ἐκ τῶν δαιμόνων, τῶν ἐρήμων μὲν καλοῦ παντὸς, ὁρέων δὲ λεγομένων δια τὴν ἔπαρσιν καὶ ἀλαζονίαν· ἡ πλοῦτος, ἡ δόξα χορη γεῖται, ἢ πενία, ἡ ἀδοξία προσγίνεται, ἀλλὰ κρίσει Θεοῦ δικαίᾳ. Εξόδους γὰρ καλεῖ μὲν τὴν τοῦ ἡλίου ἀνατολήν· Ἀπ᾿ ἄκρου γὰρ, φησί, τοῦ οὐρανοῦ ἡ ἔξοδος αὐτοῦ· δυσμὰς δὲ τὴν δύσιν· ἔρημα δὲ ὄρη τὰ βόρεια καὶ νότια κλίματα, κατά μεσημβρίαν καὶ ἄρκτον· ταῦτα γὰρ ἔρημά εἰσιν ἀνθρώπων, τὸ μὲν δι᾽ ὑπερβολὴν ψύχους, τὸ δὲ θέρμης. Ελλειπτι- κὴν δὲ τὸ σχῆμα· λείπει γὰρ τὸ λέληθε τι. Οὐ λέ- ληθέ τι, φησὶν, ἀπ᾿ οὐδενὸς κλίματος τῆς γῆς ἐν τῷ καιρῷ τῆς μελλούσης κρίσεως· διὸ μηδὲν φαῦλον ποιῆτε· ποιοῦντες δὲ, μὴ οἴεσθε λανθάνειν. Εἶτα τίθησι καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ μηδὲν λανθάνειν. *Οτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστιν. Ο Θεός κρίνει, δ πάντα καὶ ἰδὼν καὶ εἰδὼς πρὸ γενέσεως αὐτῶν. Τοῦτον ταπεινοῖ, καὶ τοῦτον ὑψοῖ. Τὸν μὲν ἀτιμάζει, τὸν δὲ τιμᾷ, κατὰ τὴν οἰκονομίαν τῶν βεβιωμένων ἑκάστῳ, καὶ τὸν λόγον τῆς δικαίας αὐτοῦ κρίσεως. *Οτι ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου οίνου ἀκράτου πλήρες κεράσματος. Μεταφορικὸς ὅλος ὁ λόγος καὶ χεῖρα μὲν Κυρίου καλεῖ τὴν δύναμιν αὐτοῦ ποτήριον δὲ οἶνου, τὸ μέτρον τῆς τιμωρίας· οἶνος γὰρ νῦν ἡ τιμωρία. Διότι παραπλησίως τῷ οίνω ἀφαιρεῖται τὴν τοῦ ἀνθρώπου δύναμιν, καὶ ἐκλύει τὰς ἁρμονίας, καὶ ποιεῖ σφάλλεσθαι. Ακρατος δὲ οὗτος ὁ οἶνος, ὡς αὐστηρὸς, καὶ ἀπότομος, καὶ ἀμιγής φιλανθρωπίας. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν τὸ ποτήριον οἶνου ἐστὶν ἀκράτου · ἐστὶ δὲ ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ καὶ ἕτερον ποτήριον, πλήρες κεράσματος, είτουν φιλαν θρωπίας. Κέρασμα γὰρ οίνου μὲν ὕδωρ, αὐστηρίας δὲ φιλανθρωπία. Χρὴ γὰρ τῷ Πλήρες κεράσματος μὴ συνάπτειν τὸ ὄπισθεν ῥητόν· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυτὸ ἀσυνδέτως ἀναγινώσκειν, τοῦ καὶ συνδέσμου ἐλλεί ποντος μὲν, συνεξακουομένου δέ· ἕλκοντας καὶ ἐπὶ τούτῳ τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου· πῶς γὰρ ἂν εἴη τὸ αὐτὸ τὸ ἄκρατον ἔχον καὶ κέρασμα; Ότι δὲ δύο ταῦτα, δηλώσει τὸ ἐπαγόμενον. Καὶ ἔκλινεν ἐκ τούτου εἰς τοῦτο. Ἐνέχεεν ἐκ τοῦ μέτρου τῆς ἀκράτου τιμωρίας ἐπὶ τὸ μέτρον EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Nolite extollere in altum cornu vestrum. A Idem iterum repetit, ad contestationis suæ confir- mationem. Et nolite loqui adversus Deum injustitiam. Verba hæc idem æque significant, quod illa : Injastitiam in sublime locuti sunt '; de quibus diximus in psalmo Lxxi. ' Vers. 7. Quoniam neque ab egressu neque ab oc- cidente, neque a desertis montibus. Gloria, inquit, ct divitiæ, item gloria, et paupertas, non est nobis ab astrorum ortu, neque ab eorum occasu ut as- serunt astrologi: quini no nec a dæmonibus ista hominibus adveniunt. Per desertos. enim montes ipsos dæmones intelligit, quia omni virtutum genere deserti ac steriles sunt, et montium instar superbia elati. Sed justo Di judicio omnia dispensantur. Per egressum auten, solis ortum intelligit, quem- admodum et alibi cum ait : A summo cœlo egressio ejus s. Per occasum vero occidentem ; et per de- sertos montes, septentrionis et meridiei climata, quæ ob nimium frigus, aut calorem, hominibus deserta sunt. Est autem hic sermo defectivus ; unde aliquid subintelligendum est, verbi gratia: Nihil latet. Nihil, inquit, in futuri judicii tempore pote- rit Deum latere. Omnia etenim ei patebunt, in quacunque ea fuerint regione; atque ideo nolite latere eum quis poterit, si in eum deliquerit. Et Quoniam Deus judex est. Quoniam Deus est, qui judicat quique omnia optime novit, etiam an- teaquam fierent. , VERS. 8. Hunc humiliat et hunc exaltal. Hunc quiden honorat, et alium reprobat, juxta uniuscu- jusque vitam, ac juxta justissimas quasdam rationes divini judicii. pravum aliquod scelus committere. Neque enim deinde causam ponit, cur nibil Deum lateat. C Quoniam calix in manu Domini vini meri plenus mistione. Totus sermo metaphoricus est. Et per manum quidem Domini illius potentiam intelligit, per calicem autem vini, mensuras ac modos pœ- narum. Per vinum enim hoc in loco supplicia in- telliguntur, atque calamitates, quæ æque, ac vinum, et vires hominum tollunt, et mentis harmoniam dissolvunt, et aberrare nos faciunt a ¡via. Merum vero esse dicitur hoc vinum, quasi austerum atque efficax vi sua, et nulla mistum misericordia. Et hic quidem calix est vini meri. Verum in manu Domini alius etiam est calix, plenus mistiones hoc D est, misericordia. Missio enim vini, aqua, et mnistio austeritatis, misericordia. Debemus autem ea verba, plenus mistione, non sequenti versiculo conjungere, sed per se soluta legere, subintelligendo conjun ctionem, et sumendo a communi sensu verba : Calix in manu Domini, ut sit sensus, quod in manu Domini est calix vini meri, et in eadem manu est calix plenus mistione. Nam alioqui, quomodo unus, atque idem calix poterit et merum, et mistum con- tinere? Et quod duo sint calices, patet etiam clarius ex sequentibus. VERS. 9. Et inclinavit ex hoc in hoc. Et de men- sura meri supplicii, effudit in mensuram miseri- Psal. LXXII, 8. Psal, xvш, 7.
6 I said, ‘You are gods and sons of the Most High all’. And where did he say that you are gods and so on? Some say that it was in saying, Let us make a man in our image and likeness. I have found in addition that he called the rulers and judges ‘gods’ in the book of Exodus, saying to the people, You shall not revile gods and you shall not speak ill of your people’s rulers, for there he called the rulers ‘gods’, as we explained previously in the forty-ninth psalm, and he called the Israelites ‘sons of the Most High’ when he said, Israel is my first-born son.
α Ὑμεῖς δὲ ὡς ἄνθρωποι ἀποθνῄσκετε. Ὡς ἄνθρωποι ἁπλῶς, καίτοι Θεοῦ εἰκόνι τετιμημένοι, ἢ Θεοῦ προσηγορίας ἀξιωθέντες καὶ ὑπερέχοντες τῶν πολλῶν τῷ ἀξιώματι τῆς ἀρχῆς. Ἀνθρώπους δὲ λέγει νῦν, τοὺς κοινοὺς, καὶ μήτε Θεοῦ νόμον εἰδότας, μήτε σύνεσιν ἔχοντας, ὁποῖοί εἰσι τὰ ἔθνη. Διὰ δὲ τοῦ, ἀποθνῄσκετε, τὴν ἄχρι θανάτου τοιαύτην βιοτὴν αὐτῶν ᾐνίξατο, οἷον, ὅτι ἄχρι θανάτου οὕτως βιοῦτε.Β Μὴ ἐπαίρετε εἰς ὕψος τὸ κέρας ὑμῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν εἰς ἐπίτασιν διὰ μαρτυρίας. Καὶ μὴ λαλεῖτε κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν. Τοῦτο ταὐτὸν δύναται τῷ ᾿Αδικίαν εἰς τὸ ὕψος ἐλάλησαν, ὃ κεῖται ἐν τῷ οβ' ψαλμῷ. *Οτι οὔτε ἀπὸ ἐξόδων, οὔτε ἀπὸ δυσμῶν, οὔτε ἀπὸ ἐρήμων ὀρέων. Οὔτε ἐκ τῶν ἀνατολῶν τῶν ἀστέρων, οὔτε ἐκ τῶν δύσεων αὐτῶν κατὰ τοὺς ἀστρολόγους, οὔτ᾽ αὖθις ἐκ τῶν δαιμόνων, τῶν ἐρήμων μὲν καλοῦ παντὸς, ὁρέων δὲ λεγομένων δια τὴν ἔπαρσιν καὶ ἀλαζονίαν· ἡ πλοῦτος, ἡ δόξα χορη γεῖται, ἢ πενία, ἡ ἀδοξία προσγίνεται, ἀλλὰ κρίσει Θεοῦ δικαίᾳ. Εξόδους γὰρ καλεῖ μὲν τὴν τοῦ ἡλίου ἀνατολήν· Ἀπ᾿ ἄκρου γὰρ, φησί, τοῦ οὐρανοῦ ἡ ἔξοδος αὐτοῦ· δυσμὰς δὲ τὴν δύσιν· ἔρημα δὲ ὄρη τὰ βόρεια καὶ νότια κλίματα, κατά μεσημβρίαν καὶ ἄρκτον· ταῦτα γὰρ ἔρημά εἰσιν ἀνθρώπων, τὸ μὲν δι᾽ ὑπερβολὴν ψύχους, τὸ δὲ θέρμης. Ελλειπτι- κὴν δὲ τὸ σχῆμα· λείπει γὰρ τὸ λέληθε τι. Οὐ λέ- ληθέ τι, φησὶν, ἀπ᾿ οὐδενὸς κλίματος τῆς γῆς ἐν τῷ καιρῷ τῆς μελλούσης κρίσεως· διὸ μηδὲν φαῦλον ποιῆτε· ποιοῦντες δὲ, μὴ οἴεσθε λανθάνειν. Εἶτα τίθησι καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ μηδὲν λανθάνειν. *Οτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστιν. Ο Θεός κρίνει, δ πάντα καὶ ἰδὼν καὶ εἰδὼς πρὸ γενέσεως αὐτῶν. Τοῦτον ταπεινοῖ, καὶ τοῦτον ὑψοῖ. Τὸν μὲν ἀτιμάζει, τὸν δὲ τιμᾷ, κατὰ τὴν οἰκονομίαν τῶν βεβιωμένων ἑκάστῳ, καὶ τὸν λόγον τῆς δικαίας αὐτοῦ κρίσεως. *Οτι ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου οίνου ἀκράτου πλήρες κεράσματος. Μεταφορικὸς ὅλος ὁ λόγος καὶ χεῖρα μὲν Κυρίου καλεῖ τὴν δύναμιν αὐτοῦ ποτήριον δὲ οἶνου, τὸ μέτρον τῆς τιμωρίας· οἶνος γὰρ νῦν ἡ τιμωρία. Διότι παραπλησίως τῷ οίνω ἀφαιρεῖται τὴν τοῦ ἀνθρώπου δύναμιν, καὶ ἐκλύει τὰς ἁρμονίας, καὶ ποιεῖ σφάλλεσθαι. Ακρατος δὲ οὗτος ὁ οἶνος, ὡς αὐστηρὸς, καὶ ἀπότομος, καὶ ἀμιγής φιλανθρωπίας. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν τὸ ποτήριον οἶνου ἐστὶν ἀκράτου · ἐστὶ δὲ ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ καὶ ἕτερον ποτήριον, πλήρες κεράσματος, είτουν φιλαν θρωπίας. Κέρασμα γὰρ οίνου μὲν ὕδωρ, αὐστηρίας δὲ φιλανθρωπία. Χρὴ γὰρ τῷ Πλήρες κεράσματος μὴ συνάπτειν τὸ ὄπισθεν ῥητόν· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυτὸ ἀσυνδέτως ἀναγινώσκειν, τοῦ καὶ συνδέσμου ἐλλεί ποντος μὲν, συνεξακουομένου δέ· ἕλκοντας καὶ ἐπὶ τούτῳ τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου· πῶς γὰρ ἂν εἴη τὸ αὐτὸ τὸ ἄκρατον ἔχον καὶ κέρασμα; Ότι δὲ δύο ταῦτα, δηλώσει τὸ ἐπαγόμενον. Καὶ ἔκλινεν ἐκ τούτου εἰς τοῦτο. Ἐνέχεεν ἐκ τοῦ μέτρου τῆς ἀκράτου τιμωρίας ἐπὶ τὸ μέτρον EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Nolite extollere in altum cornu vestrum. A Idem iterum repetit, ad contestationis suæ confir- mationem. Et nolite loqui adversus Deum injustitiam. Verba hæc idem æque significant, quod illa : Injastitiam in sublime locuti sunt '; de quibus diximus in psalmo Lxxi. ' Vers. 7. Quoniam neque ab egressu neque ab oc- cidente, neque a desertis montibus. Gloria, inquit, ct divitiæ, item gloria, et paupertas, non est nobis ab astrorum ortu, neque ab eorum occasu ut as- serunt astrologi: quini no nec a dæmonibus ista hominibus adveniunt. Per desertos. enim montes ipsos dæmones intelligit, quia omni virtutum genere deserti ac steriles sunt, et montium instar superbia elati. Sed justo Di judicio omnia dispensantur. Per egressum auten, solis ortum intelligit, quem- admodum et alibi cum ait : A summo cœlo egressio ejus s. Per occasum vero occidentem ; et per de- sertos montes, septentrionis et meridiei climata, quæ ob nimium frigus, aut calorem, hominibus deserta sunt. Est autem hic sermo defectivus ; unde aliquid subintelligendum est, verbi gratia: Nihil latet. Nihil, inquit, in futuri judicii tempore pote- rit Deum latere. Omnia etenim ei patebunt, in quacunque ea fuerint regione; atque ideo nolite latere eum quis poterit, si in eum deliquerit. Et Quoniam Deus judex est. Quoniam Deus est, qui judicat quique omnia optime novit, etiam an- teaquam fierent. , VERS. 8. Hunc humiliat et hunc exaltal. Hunc quiden honorat, et alium reprobat, juxta uniuscu- jusque vitam, ac juxta justissimas quasdam rationes divini judicii. pravum aliquod scelus committere. Neque enim deinde causam ponit, cur nibil Deum lateat. C Quoniam calix in manu Domini vini meri plenus mistione. Totus sermo metaphoricus est. Et per manum quidem Domini illius potentiam intelligit, per calicem autem vini, mensuras ac modos pœ- narum. Per vinum enim hoc in loco supplicia in- telliguntur, atque calamitates, quæ æque, ac vinum, et vires hominum tollunt, et mentis harmoniam dissolvunt, et aberrare nos faciunt a ¡via. Merum vero esse dicitur hoc vinum, quasi austerum atque efficax vi sua, et nulla mistum misericordia. Et hic quidem calix est vini meri. Verum in manu Domini alius etiam est calix, plenus mistiones hoc D est, misericordia. Missio enim vini, aqua, et mnistio austeritatis, misericordia. Debemus autem ea verba, plenus mistione, non sequenti versiculo conjungere, sed per se soluta legere, subintelligendo conjun ctionem, et sumendo a communi sensu verba : Calix in manu Domini, ut sit sensus, quod in manu Domini est calix vini meri, et in eadem manu est calix plenus mistione. Nam alioqui, quomodo unus, atque idem calix poterit et merum, et mistum con- tinere? Et quod duo sint calices, patet etiam clarius ex sequentibus. VERS. 9. Et inclinavit ex hoc in hoc. Et de men- sura meri supplicii, effudit in mensuram miseri- Psal. LXXII, 8. Psal, xvш, 7.
7α But as men you are dying. As simply men, even though honoured with the image of God, or as having been granted the appellation of God and raised above the many by the dignity of rulership. ‘Men’ here is what he calls the common men, neither knowing God’s law nor possessing understanding, such as are the nations. By the words, ‘you are dying’, he is alluding to their living in such a way until their death, namely, you are living thus till death.
PG 128:855β Καὶ ὡς εἷς τῶν ἀρχόντων πίπτετε. Tὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἀρχόντων γὰρ, τῶν ἐθνικῶν λέγει. Καὶ πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, | ἀποθνῄσκετε. Τινὲς δὲ νῦν, ἕνα τῶν ἀρχόντων, τὸν διάβολον λέγουσιν, ἄρχοντά ποτε καὶ αὐτὸν ἀγγελικοῦ τάγματος· ἔνθα τὸ, πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, ἀποπίπτετε τοῦ ἀξιώματος διὰ οἴησιν· κἀκεῖνος γὰρ, μὴ χρησάμενος εἰς δέον τῇ ἀρχῇ, ἐξέπεσε τῆς θείας τιμῆς.τῆς φιλανθρωπίας, ὥστε ποιῆσαι κρᾶσιν,καὶ ποτί- Α σαι ταύτην τοὺς ἔλαττον ἁμαρτάνοντας καὶ τοὺς ἰασίμους. Πλὴν ὁ τρυγίας αὐτοῦ οὐκ ἐξεκενώθη. Τρυγίαν ὠνόμασε τὸ πάχος τῆς ἀκράτου τιμωρίας, την ἐσχάτην κόλασιν, ἥτις υπελείφθη τοῖς τὰ μέγιστα πλημμελοῦσι, καὶ τοῖς μὴ μεταβαλλομένοις ἀπὸ κακίας. Πίονται πάντες οἱ ἁμαρτωλοὶ τῆς γῆς. Πίοντα: τὸν τρυγίαν. Αμαρτωλοὺς δὲ λέγει τοὺς ἀνεπιστρέ- φως ἁμαρτάνοντας. Εγὼ δὲ ἀγαλλιάσομαι, εἰς τὸν αἰῶνα. Ψαλώ τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ. Ἐλευθερωθεὶς τῆς δουλείας τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀγαλλιάσομαι μὲν ἐπὶ τῇ ἀπαλλαγῇ τῶν ἀνιαρῶν, ψαλῶ δὲ εὐχαριστήρια. Καὶ πάντα τὰ κέρατα τῶν ἁμαρτωλῶν συν- Β Ολάσω. Τῶν αὖθις πολεμησάντων μοι δυσμενῶν. Καὶ ὑψωθήσεται τὸ κέρας τοῦ δικαίου. Νική- σαντος. Οἵ τε γὰρ Ἰσραηλῖται μετὰ τῆς ἐν Βαβυ- λῶνι δουλείας ἐπάνοδον, προσβαλλόντων αὐτοῖς τῶν γειτονούντων, ἐνίκησαν, οἵ τε Χριστιανοὶ ἐκ τῆς δουλείας τῶν εἰδώλων, ἐπανελθόντες εἰς ἐλευθερίαν, συνθλῶσι τὰς δυνάμεις τῶν πέριξ διαιτωμένων δαι μόνων ἐπιτιθεμένων αὐτοῖς. Δίκαιον δὲ καλεῖ πάντα εὐσεβή. Εἴη δ' ἂν καὶ ὁ Ζοροβάβελ, ὁ τὸν λαὸν την καῦτα ἐπαναγαγών, ἀλλὰ καὶ ὁ Χριστὸς ὁ κυρίως δίκαιος, ὡς ἀναμάρτητος, οὗ τύπος ὁ Ζοροβάβελ τῶν γὰρ ἐν σώματι τοὺς ἀσωμάτους πολεμίους νικώντων ὑψοῦται ἡ δύναμις, καὶ ὁ ἔπαινος του Χριστοῦ, τοῦ δυναμοῦντος αὐτούς. Εt Εἰς τὸ τέλος Ψαλμὸς τῷ ᾿Ασάφ. δὴ πρὸς τὸν Ασσύριον. ΨΑΛΜΟΣ ΟΕ'. Εἴρηται ἡμῖν καταρχὰς, ὅτι ἐν ταῖς ἐπιγραφαῖς τῶν ψαλμῶν τὸ Εἰς τὸ τέλος προφητείαν δηλοί · παρεγγυῶν ἀποβλέπειν εἰς τὸ τέλος αὐτῶν. Λοιπὸν οὖν κανταῦθα προφητεία» (77) κατὰ μὲν Εβραίους τῆς συντριβῆς τῶν ἀμφὶ τὸν Σεναχηρείμ, κατὰ δὲ Χριστιανοὺς τῶν ἀμφὶ νοητὸν Σεναχηρείμ, ἤτοι τὸν διάβολον· καὶ ἄλλως δὲ Εἰς τὸ τέλος, ὅτι περὶ τοῦ τέλους τοῦ κόσμου διαλαμβάνει, εἴτουν τῆς μελλον- σης κρίσεως· ἐν ὕμνοις δὲ, ὅτι εὐχαριστήριος ἐστιν ὁ ψαλμὸς ἐπὶ τῇ τῶν κατὰ πολεμίων νίκῃ. Περὶ δὲ τοῦ· Ασάφ, ἔτι δὲ καὶ τῆς ᾠδῆς, προπαραδεδώκαμεν ἐν τῷ Προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν. Πρὸς τὸν Ασσύριον δὲ, ἀντὶ, Πρὸς τὰ κατὰ τὸν Ασσύριον Σεναχηρείμ. Ορα δὲ ὅτι τὸ θεῖον Πνεῦμα τῇ Ἰου- δαϊκῇ ἱστορία Χριστιανικά δόγματα συνέπλεξεν· ὡς ψυχαγωγεῖν μὲν καὶ τὸν Ἑβραῖον ταπεινῶς ἐκ- δεχόμενον τὰ ῥητά, εὐφραίνειν δὲ μᾶλλον τὴν Χρι- στιανὸν, ὑψηλῶς ταῦτα νοοῦντα. COMMENT. IN PSALMOS. cordia, ut misturam faceret, utque eam in potum illis præberet, qui et levius deliquissent, et adhuc essent medicabiles. VERS. 10. Verumtamen (ex ejus non est exinanita. Pur fecem culicis, crassitudinem, ut ita dicam, in- telligit meri supplicii, hoc est, extremas oninium pœnas, quæ iis reservantur, qui aut maxime deli- querunt, aut a vitiis immutari noluerunt. Bibent omnes peccatores terræ. Bibent fecem. Per peccatores autem eos nunc intelligit, qui a peccatis nunquam convertuntur. Ego autem exaltabo in sæculum, psallam Deo Ja- cob. Ab inimicorum nimirum servitute liberatus, exsultabo quidem quod calamitates cessaverint, et psallam in gratiarum actionem. VERS. 11. omnia cornua peccatorum con- stringum. Inimicorum scilicet rursus me oppugnan- Lium. Et exallabitur cornu justi. Simul ac vicerit. Ju- dæorum enim populus post reditum e captivitate, insurgentes in se vicinas gentes devicit. Et Chri- stiani simili modo ex idolorum servitute, in liber- tatem restituti, dæmonum omnium vires confrin - gunt, qui interim in circuitu orbis sunt, quærentes quem devorent, et variis uos tentationibus impe tentes. Per justum autem, pium quemlibet ac re- ligiosum virum intelligit, vel ipsum Zorobabel, qui populum e captivitate in patriam reduxit. Ve rum magis proprie ipse intelligitur Christus, veluti qui omni caruit peccato; cujus figuram tenuit Zo- Crobabel. Quoties vero fidelis quispiam aut martyr incorporeas dæmonum potentias sibi adversantes, atque [insultantes devicerit,; Christi potentia magis exaltatur et Christo major laus tribuitur, qui tantas ei vires præstitit et robur. In finem in hymnis Psalmus ipsi Asaph. Canticum ad Assyrium. PSALMUS LXXV. Diximus in prommio operis, quod hæc verba In finem, quæ in psalmorum inscriptionibus habentur, indicant illic prophetiam contineri : et lectorem jubent in illius finem aspicere. In hoc igitur psalmo latet prophetia, quæ juxta Hebræos destruendam esse prædicebat potestatem Senna - cheribet juxta Christianos profligandum an- nuntiat dæmonem, quem nos intellectualem Sen- nacherib vere possumus appellare. Vel aliter : In D finem ideo inscribitur psalmus, quia hic tractatur de mundi ac futuri judicii fine. In hymnis vero, quia gratiarum actiones continet, pro obtenta victoria. De Asaph et cantico diximus in Proœmio operis. Ad Assyrium vero, quia Sennacherib Assyrius erat. Ad illum enim multa pertinent, quæ in præsenti psalmo habentur. Tu vero illud con- sidera, quo pacto sanctus Spiritus simul cum Judaica historia Christiana dogmata complicaverit, ut et Judæis solamen præstet, qui humiles tantum sensus sequuntur, et Christianum etiam magis lætificet, ad sublimiores tendentem ac penetrantem contemplationes. Varia lectiones. (77) Deest verbum, puta vist aut simile.
7β And are falling as one of the rulers. He says the same again. By ‘rulers’ he means of the nations, and ‘are falling’, in the sense, ‘are dying’. Here some call the devil ‘one of the rulers’, he, too, having once been a ruler of an angelic order, whereupon the ‘are falling’ is in the sense of, you are falling from this dignity on ac- count of self-conceit, for he, not have used his position as ruler as he ought, fell from divine honour.
α Ἀνάστα, ὁ Θεὸς, κρῖνον τὴν γῆν. Τοῦτο, περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν τοῦ Χριστοῦ ἀναστάσεως ἀναντιῤῥήτως. Ἱκετεύει γὰρ ὁ προφήτης τὸν Χριστὸν ἀναστῆναι, καὶ κρῖναι τὴν γῆν, διὰ τῶν ἀποστόλων, οὓς κατέστησεν ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν.τῆς φιλανθρωπίας, ὥστε ποιῆσαι κρᾶσιν,καὶ ποτί- Α σαι ταύτην τοὺς ἔλαττον ἁμαρτάνοντας καὶ τοὺς ἰασίμους. Πλὴν ὁ τρυγίας αὐτοῦ οὐκ ἐξεκενώθη. Τρυγίαν ὠνόμασε τὸ πάχος τῆς ἀκράτου τιμωρίας, την ἐσχάτην κόλασιν, ἥτις υπελείφθη τοῖς τὰ μέγιστα πλημμελοῦσι, καὶ τοῖς μὴ μεταβαλλομένοις ἀπὸ κακίας. Πίονται πάντες οἱ ἁμαρτωλοὶ τῆς γῆς. Πίοντα: τὸν τρυγίαν. Αμαρτωλοὺς δὲ λέγει τοὺς ἀνεπιστρέ- φως ἁμαρτάνοντας. Εγὼ δὲ ἀγαλλιάσομαι, εἰς τὸν αἰῶνα. Ψαλώ τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ. Ἐλευθερωθεὶς τῆς δουλείας τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀγαλλιάσομαι μὲν ἐπὶ τῇ ἀπαλλαγῇ τῶν ἀνιαρῶν, ψαλῶ δὲ εὐχαριστήρια. Καὶ πάντα τὰ κέρατα τῶν ἁμαρτωλῶν συν- Β Ολάσω. Τῶν αὖθις πολεμησάντων μοι δυσμενῶν. Καὶ ὑψωθήσεται τὸ κέρας τοῦ δικαίου. Νική- σαντος. Οἵ τε γὰρ Ἰσραηλῖται μετὰ τῆς ἐν Βαβυ- λῶνι δουλείας ἐπάνοδον, προσβαλλόντων αὐτοῖς τῶν γειτονούντων, ἐνίκησαν, οἵ τε Χριστιανοὶ ἐκ τῆς δουλείας τῶν εἰδώλων, ἐπανελθόντες εἰς ἐλευθερίαν, συνθλῶσι τὰς δυνάμεις τῶν πέριξ διαιτωμένων δαι μόνων ἐπιτιθεμένων αὐτοῖς. Δίκαιον δὲ καλεῖ πάντα εὐσεβή. Εἴη δ' ἂν καὶ ὁ Ζοροβάβελ, ὁ τὸν λαὸν την καῦτα ἐπαναγαγών, ἀλλὰ καὶ ὁ Χριστὸς ὁ κυρίως δίκαιος, ὡς ἀναμάρτητος, οὗ τύπος ὁ Ζοροβάβελ τῶν γὰρ ἐν σώματι τοὺς ἀσωμάτους πολεμίους νικώντων ὑψοῦται ἡ δύναμις, καὶ ὁ ἔπαινος του Χριστοῦ, τοῦ δυναμοῦντος αὐτούς. Εt Εἰς τὸ τέλος Ψαλμὸς τῷ ᾿Ασάφ. δὴ πρὸς τὸν Ασσύριον. ΨΑΛΜΟΣ ΟΕ'. Εἴρηται ἡμῖν καταρχὰς, ὅτι ἐν ταῖς ἐπιγραφαῖς τῶν ψαλμῶν τὸ Εἰς τὸ τέλος προφητείαν δηλοί · παρεγγυῶν ἀποβλέπειν εἰς τὸ τέλος αὐτῶν. Λοιπὸν οὖν κανταῦθα προφητεία» (77) κατὰ μὲν Εβραίους τῆς συντριβῆς τῶν ἀμφὶ τὸν Σεναχηρείμ, κατὰ δὲ Χριστιανοὺς τῶν ἀμφὶ νοητὸν Σεναχηρείμ, ἤτοι τὸν διάβολον· καὶ ἄλλως δὲ Εἰς τὸ τέλος, ὅτι περὶ τοῦ τέλους τοῦ κόσμου διαλαμβάνει, εἴτουν τῆς μελλον- σης κρίσεως· ἐν ὕμνοις δὲ, ὅτι εὐχαριστήριος ἐστιν ὁ ψαλμὸς ἐπὶ τῇ τῶν κατὰ πολεμίων νίκῃ. Περὶ δὲ τοῦ· Ασάφ, ἔτι δὲ καὶ τῆς ᾠδῆς, προπαραδεδώκαμεν ἐν τῷ Προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν. Πρὸς τὸν Ασσύριον δὲ, ἀντὶ, Πρὸς τὰ κατὰ τὸν Ασσύριον Σεναχηρείμ. Ορα δὲ ὅτι τὸ θεῖον Πνεῦμα τῇ Ἰου- δαϊκῇ ἱστορία Χριστιανικά δόγματα συνέπλεξεν· ὡς ψυχαγωγεῖν μὲν καὶ τὸν Ἑβραῖον ταπεινῶς ἐκ- δεχόμενον τὰ ῥητά, εὐφραίνειν δὲ μᾶλλον τὴν Χρι- στιανὸν, ὑψηλῶς ταῦτα νοοῦντα. COMMENT. IN PSALMOS. cordia, ut misturam faceret, utque eam in potum illis præberet, qui et levius deliquissent, et adhuc essent medicabiles. VERS. 10. Verumtamen (ex ejus non est exinanita. Pur fecem culicis, crassitudinem, ut ita dicam, in- telligit meri supplicii, hoc est, extremas oninium pœnas, quæ iis reservantur, qui aut maxime deli- querunt, aut a vitiis immutari noluerunt. Bibent omnes peccatores terræ. Bibent fecem. Per peccatores autem eos nunc intelligit, qui a peccatis nunquam convertuntur. Ego autem exaltabo in sæculum, psallam Deo Ja- cob. Ab inimicorum nimirum servitute liberatus, exsultabo quidem quod calamitates cessaverint, et psallam in gratiarum actionem. VERS. 11. omnia cornua peccatorum con- stringum. Inimicorum scilicet rursus me oppugnan- Lium. Et exallabitur cornu justi. Simul ac vicerit. Ju- dæorum enim populus post reditum e captivitate, insurgentes in se vicinas gentes devicit. Et Chri- stiani simili modo ex idolorum servitute, in liber- tatem restituti, dæmonum omnium vires confrin - gunt, qui interim in circuitu orbis sunt, quærentes quem devorent, et variis uos tentationibus impe tentes. Per justum autem, pium quemlibet ac re- ligiosum virum intelligit, vel ipsum Zorobabel, qui populum e captivitate in patriam reduxit. Ve rum magis proprie ipse intelligitur Christus, veluti qui omni caruit peccato; cujus figuram tenuit Zo- Crobabel. Quoties vero fidelis quispiam aut martyr incorporeas dæmonum potentias sibi adversantes, atque [insultantes devicerit,; Christi potentia magis exaltatur et Christo major laus tribuitur, qui tantas ei vires præstitit et robur. In finem in hymnis Psalmus ipsi Asaph. Canticum ad Assyrium. PSALMUS LXXV. Diximus in prommio operis, quod hæc verba In finem, quæ in psalmorum inscriptionibus habentur, indicant illic prophetiam contineri : et lectorem jubent in illius finem aspicere. In hoc igitur psalmo latet prophetia, quæ juxta Hebræos destruendam esse prædicebat potestatem Senna - cheribet juxta Christianos profligandum an- nuntiat dæmonem, quem nos intellectualem Sen- nacherib vere possumus appellare. Vel aliter : In D finem ideo inscribitur psalmus, quia hic tractatur de mundi ac futuri judicii fine. In hymnis vero, quia gratiarum actiones continet, pro obtenta victoria. De Asaph et cantico diximus in Proœmio operis. Ad Assyrium vero, quia Sennacherib Assyrius erat. Ad illum enim multa pertinent, quæ in præsenti psalmo habentur. Tu vero illud con- sidera, quo pacto sanctus Spiritus simul cum Judaica historia Christiana dogmata complicaverit, ut et Judæis solamen præstet, qui humiles tantum sensus sequuntur, et Christianum etiam magis lætificet, ad sublimiores tendentem ac penetrantem contemplationes. Varia lectiones. (77) Deest verbum, puta vist aut simile.
8α Arise, O God, judge the earth. This is indisputably about Christ’s resurrection from the dead. For the prophet is entreat- ing Christ to arise and judge the earth through the Apostles whom he established as Rulers over all the earth.
β Ὅτι σὺ κατακληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν.τῆς φιλανθρωπίας, ὥστε ποιῆσαι κρᾶσιν,καὶ ποτί- Α σαι ταύτην τοὺς ἔλαττον ἁμαρτάνοντας καὶ τοὺς ἰασίμους. Πλὴν ὁ τρυγίας αὐτοῦ οὐκ ἐξεκενώθη. Τρυγίαν ὠνόμασε τὸ πάχος τῆς ἀκράτου τιμωρίας, την ἐσχάτην κόλασιν, ἥτις υπελείφθη τοῖς τὰ μέγιστα πλημμελοῦσι, καὶ τοῖς μὴ μεταβαλλομένοις ἀπὸ κακίας. Πίονται πάντες οἱ ἁμαρτωλοὶ τῆς γῆς. Πίοντα: τὸν τρυγίαν. Αμαρτωλοὺς δὲ λέγει τοὺς ἀνεπιστρέ- φως ἁμαρτάνοντας. Εγὼ δὲ ἀγαλλιάσομαι, εἰς τὸν αἰῶνα. Ψαλώ τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ. Ἐλευθερωθεὶς τῆς δουλείας τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀγαλλιάσομαι μὲν ἐπὶ τῇ ἀπαλλαγῇ τῶν ἀνιαρῶν, ψαλῶ δὲ εὐχαριστήρια. Καὶ πάντα τὰ κέρατα τῶν ἁμαρτωλῶν συν- Β Ολάσω. Τῶν αὖθις πολεμησάντων μοι δυσμενῶν. Καὶ ὑψωθήσεται τὸ κέρας τοῦ δικαίου. Νική- σαντος. Οἵ τε γὰρ Ἰσραηλῖται μετὰ τῆς ἐν Βαβυ- λῶνι δουλείας ἐπάνοδον, προσβαλλόντων αὐτοῖς τῶν γειτονούντων, ἐνίκησαν, οἵ τε Χριστιανοὶ ἐκ τῆς δουλείας τῶν εἰδώλων, ἐπανελθόντες εἰς ἐλευθερίαν, συνθλῶσι τὰς δυνάμεις τῶν πέριξ διαιτωμένων δαι μόνων ἐπιτιθεμένων αὐτοῖς. Δίκαιον δὲ καλεῖ πάντα εὐσεβή. Εἴη δ' ἂν καὶ ὁ Ζοροβάβελ, ὁ τὸν λαὸν την καῦτα ἐπαναγαγών, ἀλλὰ καὶ ὁ Χριστὸς ὁ κυρίως δίκαιος, ὡς ἀναμάρτητος, οὗ τύπος ὁ Ζοροβάβελ τῶν γὰρ ἐν σώματι τοὺς ἀσωμάτους πολεμίους νικώντων ὑψοῦται ἡ δύναμις, καὶ ὁ ἔπαινος του Χριστοῦ, τοῦ δυναμοῦντος αὐτούς. Εt Εἰς τὸ τέλος Ψαλμὸς τῷ ᾿Ασάφ. δὴ πρὸς τὸν Ασσύριον. ΨΑΛΜΟΣ ΟΕ'. Εἴρηται ἡμῖν καταρχὰς, ὅτι ἐν ταῖς ἐπιγραφαῖς τῶν ψαλμῶν τὸ Εἰς τὸ τέλος προφητείαν δηλοί · παρεγγυῶν ἀποβλέπειν εἰς τὸ τέλος αὐτῶν. Λοιπὸν οὖν κανταῦθα προφητεία» (77) κατὰ μὲν Εβραίους τῆς συντριβῆς τῶν ἀμφὶ τὸν Σεναχηρείμ, κατὰ δὲ Χριστιανοὺς τῶν ἀμφὶ νοητὸν Σεναχηρείμ, ἤτοι τὸν διάβολον· καὶ ἄλλως δὲ Εἰς τὸ τέλος, ὅτι περὶ τοῦ τέλους τοῦ κόσμου διαλαμβάνει, εἴτουν τῆς μελλον- σης κρίσεως· ἐν ὕμνοις δὲ, ὅτι εὐχαριστήριος ἐστιν ὁ ψαλμὸς ἐπὶ τῇ τῶν κατὰ πολεμίων νίκῃ. Περὶ δὲ τοῦ· Ασάφ, ἔτι δὲ καὶ τῆς ᾠδῆς, προπαραδεδώκαμεν ἐν τῷ Προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν. Πρὸς τὸν Ασσύριον δὲ, ἀντὶ, Πρὸς τὰ κατὰ τὸν Ασσύριον Σεναχηρείμ. Ορα δὲ ὅτι τὸ θεῖον Πνεῦμα τῇ Ἰου- δαϊκῇ ἱστορία Χριστιανικά δόγματα συνέπλεξεν· ὡς ψυχαγωγεῖν μὲν καὶ τὸν Ἑβραῖον ταπεινῶς ἐκ- δεχόμενον τὰ ῥητά, εὐφραίνειν δὲ μᾶλλον τὴν Χρι- στιανὸν, ὑψηλῶς ταῦτα νοοῦντα. COMMENT. IN PSALMOS. cordia, ut misturam faceret, utque eam in potum illis præberet, qui et levius deliquissent, et adhuc essent medicabiles. VERS. 10. Verumtamen (ex ejus non est exinanita. Pur fecem culicis, crassitudinem, ut ita dicam, in- telligit meri supplicii, hoc est, extremas oninium pœnas, quæ iis reservantur, qui aut maxime deli- querunt, aut a vitiis immutari noluerunt. Bibent omnes peccatores terræ. Bibent fecem. Per peccatores autem eos nunc intelligit, qui a peccatis nunquam convertuntur. Ego autem exaltabo in sæculum, psallam Deo Ja- cob. Ab inimicorum nimirum servitute liberatus, exsultabo quidem quod calamitates cessaverint, et psallam in gratiarum actionem. VERS. 11. omnia cornua peccatorum con- stringum. Inimicorum scilicet rursus me oppugnan- Lium. Et exallabitur cornu justi. Simul ac vicerit. Ju- dæorum enim populus post reditum e captivitate, insurgentes in se vicinas gentes devicit. Et Chri- stiani simili modo ex idolorum servitute, in liber- tatem restituti, dæmonum omnium vires confrin - gunt, qui interim in circuitu orbis sunt, quærentes quem devorent, et variis uos tentationibus impe tentes. Per justum autem, pium quemlibet ac re- ligiosum virum intelligit, vel ipsum Zorobabel, qui populum e captivitate in patriam reduxit. Ve rum magis proprie ipse intelligitur Christus, veluti qui omni caruit peccato; cujus figuram tenuit Zo- Crobabel. Quoties vero fidelis quispiam aut martyr incorporeas dæmonum potentias sibi adversantes, atque [insultantes devicerit,; Christi potentia magis exaltatur et Christo major laus tribuitur, qui tantas ei vires præstitit et robur. In finem in hymnis Psalmus ipsi Asaph. Canticum ad Assyrium. PSALMUS LXXV. Diximus in prommio operis, quod hæc verba In finem, quæ in psalmorum inscriptionibus habentur, indicant illic prophetiam contineri : et lectorem jubent in illius finem aspicere. In hoc igitur psalmo latet prophetia, quæ juxta Hebræos destruendam esse prædicebat potestatem Senna - cheribet juxta Christianos profligandum an- nuntiat dæmonem, quem nos intellectualem Sen- nacherib vere possumus appellare. Vel aliter : In D finem ideo inscribitur psalmus, quia hic tractatur de mundi ac futuri judicii fine. In hymnis vero, quia gratiarum actiones continet, pro obtenta victoria. De Asaph et cantico diximus in Proœmio operis. Ad Assyrium vero, quia Sennacherib Assyrius erat. Ad illum enim multa pertinent, quæ in præsenti psalmo habentur. Tu vero illud con- sidera, quo pacto sanctus Spiritus simul cum Judaica historia Christiana dogmata complicaverit, ut et Judæis solamen præstet, qui humiles tantum sensus sequuntur, et Christianum etiam magis lætificet, ad sublimiores tendentem ac penetrantem contemplationes. Varia lectiones. (77) Deest verbum, puta vist aut simile.
8β For you will obtain a sure inheritance among all the nations.
Καὶ γὰρ, φησὶ, σὺ κληρονομίαν ἕξεις ἐν πᾶσιν ἔθνεσι. Κληρονόμοι δὲ Χριστοῦ, οἱ πιστεύσαντες εἰς αὐτόν. 82 πβ΄ 1 ᾨδὴ ψαλμοῦ τῷ Ἀσάφ. Tί ἐστιν ᾠδὴ ψαλμοῦ, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. § 65-66 Πεποίηται δὲ ὁ ψαλμὸς εἰς πρόσωπον τῶν ἐπανελθόντων ἐκ Βαβυλῶνος. Μετὰ γὰρ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον, τὴν νεουργίαν τοῦ θείου ναοῦ καὶ τὴν τῆς πόλεως ἀποκατάστασιν οἱ γείτονες θεασάμενοι, κατὰ ταὐτὸν συνεγείρονται, καὶ βάρβαρα συναθροίσαντες ἔθνη, τοῖς ᾽Ιουδαίοις ἐπέθεντο· κατεπολεμήθησαν δὲ, τοῦ Ζοροβάβελ στρατηγοῦντος. Περὶ τούτων οὖν ὁ ψαλμὸς συντέθειται, σχηματισθεὶς δὲ εἰς εὐχήν. α Ὁ Θεὸς, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι! Οὐκ ἐρωτῶντος ὁ λόγος, ἀλλ’ ἐκθειάζοντος τὸ ἀσύγκριτον. Tὸ γὰρ, τίς, οὐ τὸ σπάνιον, ἀλλὰ τὸ ἀδύνατον ἐνταῦθα δηλοῖ, καὶ ἔστιν ἀντὶ τοῦ, οὐδεὶς, δι’ οὗ εἰσάγεται τὸ ἀπειροδύναμον. β Mὴ σιγήσῃς, μηδὲ καταπραΰνῃς, ὁ Θεός. Mὴ μακροθυμήσῃς, μηδ’ ἀνεξικακήσῃς· οὕτω γὰρ οἱ ἄλλοι ἑρμηνεῖς ἐκδεδώκασι. Τίνος δὲ ἕνεκεν, ἄκουσον. 3 Ὅτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ἤχησαν, καὶ οἱ μισοῦντές σε ἦραν κεφαλήν. Ἐχθροί σου, ὡς τῷ σῷ λαῷ πολεμοῦντες, ἢ ὡς διὰ σὲ ἡμῖν πολεμοῦντες. Ἤχησαν δὲ, ἀντὶ τοῦ, θροῦν ἄσημον ἀπετέλεσαν, ὡς εἴωθεν ὑπὸ πολυπληθείας ἐν τοῖς στρατοπέδοις γίνεσθαι. Ἢ καὶ ἄλλως, πρὶν ὑποψιθυρίζοντες τὴν καθ’ ἡμῶν ἔχθραν, νῦν εἰς ἐξάκουστον ταύτην ἤνεγκαν, θρασυνόμενοί τε καὶ ἀλαζονευόμενοι. Ἦραν δὲ κεφαλὴν, ἀντὶ τοῦ, ἐπήρθησαν, ἀνεθάῤῥησαν, θαῤῥήσαντες τοῖς συμμάχοις. α Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμῃ. Tὸ, γνώμῃ, ἀντὶ τοῦ, μιᾷ γνώμῃ, συμφώνως. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων μετὰ τοῦ νῦ, γνώμην, γράφουσιν, ὅπερ δηλοῖ, ὅτι ἐπανουργεύσαντο κοινὴν γνώμην. Ἡ δὲ κατά πρόθεσις, ἐπίτασιν τῆς πανουργίας ἐμφαίνει. β Καὶ ἐβουλεύσαντο κατὰ τῶν ἁγίων σου. α Add. [MP in marg]ΑBHV: Τὸ τῆς γνώμης ὄνομα, ποτὲ μὲν δηλοῖ τὴν παραίνεσιν, ὡς ὁ Ἀπόστολος, Περὶ δὲ τῶν παρθένων, ἐπιταγὴν Κυρίου οὐκ ἔχω, γνώμην δὲ δίδωμι· [Cor 7.] ποτὲ δὲ τὴν βουλὴν, ὡς καὶ νῦν ὁ Δαυὶδ, Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, τουτέστι, πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν· ποτὲ δὲ τὴν ψῆφον, ὡς τὸ τοῦ Δανιὴλ, Περὶ τίνος ἐξῆλθεν ἡ γνώμη ἡ ἀναιδής; [Da 2.] λαμβάνεται δὲ καὶ ἐπὶ πίστεως καὶ δόγματος καὶ φρονήματος, ὡς καὶ παρὰ τῷ Θεολόγῳ, Τὸ ἀντεισαγαγεῖν τὴν ἑαυτοῦ γνώμην, ἀνδρὸς εὐσεβοῦς καὶ νοῦν ἔχοντος [PG36.73A]. : om. SCF.τῆς φιλανθρωπίας, ὥστε ποιῆσαι κρᾶσιν,καὶ ποτί- Α σαι ταύτην τοὺς ἔλαττον ἁμαρτάνοντας καὶ τοὺς ἰασίμους. Πλὴν ὁ τρυγίας αὐτοῦ οὐκ ἐξεκενώθη. Τρυγίαν ὠνόμασε τὸ πάχος τῆς ἀκράτου τιμωρίας, την ἐσχάτην κόλασιν, ἥτις υπελείφθη τοῖς τὰ μέγιστα πλημμελοῦσι, καὶ τοῖς μὴ μεταβαλλομένοις ἀπὸ κακίας. Πίονται πάντες οἱ ἁμαρτωλοὶ τῆς γῆς. Πίοντα: τὸν τρυγίαν. Αμαρτωλοὺς δὲ λέγει τοὺς ἀνεπιστρέ- φως ἁμαρτάνοντας. Εγὼ δὲ ἀγαλλιάσομαι, εἰς τὸν αἰῶνα. Ψαλώ τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ. Ἐλευθερωθεὶς τῆς δουλείας τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀγαλλιάσομαι μὲν ἐπὶ τῇ ἀπαλλαγῇ τῶν ἀνιαρῶν, ψαλῶ δὲ εὐχαριστήρια. Καὶ πάντα τὰ κέρατα τῶν ἁμαρτωλῶν συν- Β Ολάσω. Τῶν αὖθις πολεμησάντων μοι δυσμενῶν. Καὶ ὑψωθήσεται τὸ κέρας τοῦ δικαίου. Νική- σαντος. Οἵ τε γὰρ Ἰσραηλῖται μετὰ τῆς ἐν Βαβυ- λῶνι δουλείας ἐπάνοδον, προσβαλλόντων αὐτοῖς τῶν γειτονούντων, ἐνίκησαν, οἵ τε Χριστιανοὶ ἐκ τῆς δουλείας τῶν εἰδώλων, ἐπανελθόντες εἰς ἐλευθερίαν, συνθλῶσι τὰς δυνάμεις τῶν πέριξ διαιτωμένων δαι μόνων ἐπιτιθεμένων αὐτοῖς. Δίκαιον δὲ καλεῖ πάντα εὐσεβή. Εἴη δ' ἂν καὶ ὁ Ζοροβάβελ, ὁ τὸν λαὸν την καῦτα ἐπαναγαγών, ἀλλὰ καὶ ὁ Χριστὸς ὁ κυρίως δίκαιος, ὡς ἀναμάρτητος, οὗ τύπος ὁ Ζοροβάβελ τῶν γὰρ ἐν σώματι τοὺς ἀσωμάτους πολεμίους νικώντων ὑψοῦται ἡ δύναμις, καὶ ὁ ἔπαινος του Χριστοῦ, τοῦ δυναμοῦντος αὐτούς. Εt Εἰς τὸ τέλος Ψαλμὸς τῷ ᾿Ασάφ. δὴ πρὸς τὸν Ασσύριον. ΨΑΛΜΟΣ ΟΕ'. Εἴρηται ἡμῖν καταρχὰς, ὅτι ἐν ταῖς ἐπιγραφαῖς τῶν ψαλμῶν τὸ Εἰς τὸ τέλος προφητείαν δηλοί · παρεγγυῶν ἀποβλέπειν εἰς τὸ τέλος αὐτῶν. Λοιπὸν οὖν κανταῦθα προφητεία» (77) κατὰ μὲν Εβραίους τῆς συντριβῆς τῶν ἀμφὶ τὸν Σεναχηρείμ, κατὰ δὲ Χριστιανοὺς τῶν ἀμφὶ νοητὸν Σεναχηρείμ, ἤτοι τὸν διάβολον· καὶ ἄλλως δὲ Εἰς τὸ τέλος, ὅτι περὶ τοῦ τέλους τοῦ κόσμου διαλαμβάνει, εἴτουν τῆς μελλον- σης κρίσεως· ἐν ὕμνοις δὲ, ὅτι εὐχαριστήριος ἐστιν ὁ ψαλμὸς ἐπὶ τῇ τῶν κατὰ πολεμίων νίκῃ. Περὶ δὲ τοῦ· Ασάφ, ἔτι δὲ καὶ τῆς ᾠδῆς, προπαραδεδώκαμεν ἐν τῷ Προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν. Πρὸς τὸν Ασσύριον δὲ, ἀντὶ, Πρὸς τὰ κατὰ τὸν Ασσύριον Σεναχηρείμ. Ορα δὲ ὅτι τὸ θεῖον Πνεῦμα τῇ Ἰου- δαϊκῇ ἱστορία Χριστιανικά δόγματα συνέπλεξεν· ὡς ψυχαγωγεῖν μὲν καὶ τὸν Ἑβραῖον ταπεινῶς ἐκ- δεχόμενον τὰ ῥητά, εὐφραίνειν δὲ μᾶλλον τὴν Χρι- στιανὸν, ὑψηλῶς ταῦτα νοοῦντα. COMMENT. IN PSALMOS. cordia, ut misturam faceret, utque eam in potum illis præberet, qui et levius deliquissent, et adhuc essent medicabiles. VERS. 10. Verumtamen (ex ejus non est exinanita. Pur fecem culicis, crassitudinem, ut ita dicam, in- telligit meri supplicii, hoc est, extremas oninium pœnas, quæ iis reservantur, qui aut maxime deli- querunt, aut a vitiis immutari noluerunt. Bibent omnes peccatores terræ. Bibent fecem. Per peccatores autem eos nunc intelligit, qui a peccatis nunquam convertuntur. Ego autem exaltabo in sæculum, psallam Deo Ja- cob. Ab inimicorum nimirum servitute liberatus, exsultabo quidem quod calamitates cessaverint, et psallam in gratiarum actionem. VERS. 11. omnia cornua peccatorum con- stringum. Inimicorum scilicet rursus me oppugnan- Lium. Et exallabitur cornu justi. Simul ac vicerit. Ju- dæorum enim populus post reditum e captivitate, insurgentes in se vicinas gentes devicit. Et Chri- stiani simili modo ex idolorum servitute, in liber- tatem restituti, dæmonum omnium vires confrin - gunt, qui interim in circuitu orbis sunt, quærentes quem devorent, et variis uos tentationibus impe tentes. Per justum autem, pium quemlibet ac re- ligiosum virum intelligit, vel ipsum Zorobabel, qui populum e captivitate in patriam reduxit. Ve rum magis proprie ipse intelligitur Christus, veluti qui omni caruit peccato; cujus figuram tenuit Zo- Crobabel. Quoties vero fidelis quispiam aut martyr incorporeas dæmonum potentias sibi adversantes, atque [insultantes devicerit,; Christi potentia magis exaltatur et Christo major laus tribuitur, qui tantas ei vires præstitit et robur. In finem in hymnis Psalmus ipsi Asaph. Canticum ad Assyrium. PSALMUS LXXV. Diximus in prommio operis, quod hæc verba In finem, quæ in psalmorum inscriptionibus habentur, indicant illic prophetiam contineri : et lectorem jubent in illius finem aspicere. In hoc igitur psalmo latet prophetia, quæ juxta Hebræos destruendam esse prædicebat potestatem Senna - cheribet juxta Christianos profligandum an- nuntiat dæmonem, quem nos intellectualem Sen- nacherib vere possumus appellare. Vel aliter : In D finem ideo inscribitur psalmus, quia hic tractatur de mundi ac futuri judicii fine. In hymnis vero, quia gratiarum actiones continet, pro obtenta victoria. De Asaph et cantico diximus in Proœmio operis. Ad Assyrium vero, quia Sennacherib Assyrius erat. Ad illum enim multa pertinent, quæ in præsenti psalmo habentur. Tu vero illud con- sidera, quo pacto sanctus Spiritus simul cum Judaica historia Christiana dogmata complicaverit, ut et Judæis solamen præstet, qui humiles tantum sensus sequuntur, et Christianum etiam magis lætificet, ad sublimiores tendentem ac penetrantem contemplationes. Varia lectiones. (77) Deest verbum, puta vist aut simile.
PG 128:1036Ψαλμός 82 — Psalm 82
PG 128:855Παλιλλογία τοῦτο καὶ σαφηνισμὸς τοῦ πρὸ αὐτοῦ. Περὶ δὲ τῶν ἁγίων τοιαῦτα νοήσεις, οἷα καὶ περὶ τῶν ὁσίων, ὡς ἐν τῷ οη΄ ψαλμῷ προείρηται.τῆς φιλανθρωπίας, ὥστε ποιῆσαι κρᾶσιν,καὶ ποτί- Α σαι ταύτην τοὺς ἔλαττον ἁμαρτάνοντας καὶ τοὺς ἰασίμους. Πλὴν ὁ τρυγίας αὐτοῦ οὐκ ἐξεκενώθη. Τρυγίαν ὠνόμασε τὸ πάχος τῆς ἀκράτου τιμωρίας, την ἐσχάτην κόλασιν, ἥτις υπελείφθη τοῖς τὰ μέγιστα πλημμελοῦσι, καὶ τοῖς μὴ μεταβαλλομένοις ἀπὸ κακίας. Πίονται πάντες οἱ ἁμαρτωλοὶ τῆς γῆς. Πίοντα: τὸν τρυγίαν. Αμαρτωλοὺς δὲ λέγει τοὺς ἀνεπιστρέ- φως ἁμαρτάνοντας. Εγὼ δὲ ἀγαλλιάσομαι, εἰς τὸν αἰῶνα. Ψαλώ τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ. Ἐλευθερωθεὶς τῆς δουλείας τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀγαλλιάσομαι μὲν ἐπὶ τῇ ἀπαλλαγῇ τῶν ἀνιαρῶν, ψαλῶ δὲ εὐχαριστήρια. Καὶ πάντα τὰ κέρατα τῶν ἁμαρτωλῶν συν- Β Ολάσω. Τῶν αὖθις πολεμησάντων μοι δυσμενῶν. Καὶ ὑψωθήσεται τὸ κέρας τοῦ δικαίου. Νική- σαντος. Οἵ τε γὰρ Ἰσραηλῖται μετὰ τῆς ἐν Βαβυ- λῶνι δουλείας ἐπάνοδον, προσβαλλόντων αὐτοῖς τῶν γειτονούντων, ἐνίκησαν, οἵ τε Χριστιανοὶ ἐκ τῆς δουλείας τῶν εἰδώλων, ἐπανελθόντες εἰς ἐλευθερίαν, συνθλῶσι τὰς δυνάμεις τῶν πέριξ διαιτωμένων δαι μόνων ἐπιτιθεμένων αὐτοῖς. Δίκαιον δὲ καλεῖ πάντα εὐσεβή. Εἴη δ' ἂν καὶ ὁ Ζοροβάβελ, ὁ τὸν λαὸν την καῦτα ἐπαναγαγών, ἀλλὰ καὶ ὁ Χριστὸς ὁ κυρίως δίκαιος, ὡς ἀναμάρτητος, οὗ τύπος ὁ Ζοροβάβελ τῶν γὰρ ἐν σώματι τοὺς ἀσωμάτους πολεμίους νικώντων ὑψοῦται ἡ δύναμις, καὶ ὁ ἔπαινος του Χριστοῦ, τοῦ δυναμοῦντος αὐτούς. Εt Εἰς τὸ τέλος Ψαλμὸς τῷ ᾿Ασάφ. δὴ πρὸς τὸν Ασσύριον. ΨΑΛΜΟΣ ΟΕ'. Εἴρηται ἡμῖν καταρχὰς, ὅτι ἐν ταῖς ἐπιγραφαῖς τῶν ψαλμῶν τὸ Εἰς τὸ τέλος προφητείαν δηλοί · παρεγγυῶν ἀποβλέπειν εἰς τὸ τέλος αὐτῶν. Λοιπὸν οὖν κανταῦθα προφητεία» (77) κατὰ μὲν Εβραίους τῆς συντριβῆς τῶν ἀμφὶ τὸν Σεναχηρείμ, κατὰ δὲ Χριστιανοὺς τῶν ἀμφὶ νοητὸν Σεναχηρείμ, ἤτοι τὸν διάβολον· καὶ ἄλλως δὲ Εἰς τὸ τέλος, ὅτι περὶ τοῦ τέλους τοῦ κόσμου διαλαμβάνει, εἴτουν τῆς μελλον- σης κρίσεως· ἐν ὕμνοις δὲ, ὅτι εὐχαριστήριος ἐστιν ὁ ψαλμὸς ἐπὶ τῇ τῶν κατὰ πολεμίων νίκῃ. Περὶ δὲ τοῦ· Ασάφ, ἔτι δὲ καὶ τῆς ᾠδῆς, προπαραδεδώκαμεν ἐν τῷ Προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν. Πρὸς τὸν Ασσύριον δὲ, ἀντὶ, Πρὸς τὰ κατὰ τὸν Ασσύριον Σεναχηρείμ. Ορα δὲ ὅτι τὸ θεῖον Πνεῦμα τῇ Ἰου- δαϊκῇ ἱστορία Χριστιανικά δόγματα συνέπλεξεν· ὡς ψυχαγωγεῖν μὲν καὶ τὸν Ἑβραῖον ταπεινῶς ἐκ- δεχόμενον τὰ ῥητά, εὐφραίνειν δὲ μᾶλλον τὴν Χρι- στιανὸν, ὑψηλῶς ταῦτα νοοῦντα. COMMENT. IN PSALMOS. cordia, ut misturam faceret, utque eam in potum illis præberet, qui et levius deliquissent, et adhuc essent medicabiles. VERS. 10. Verumtamen (ex ejus non est exinanita. Pur fecem culicis, crassitudinem, ut ita dicam, in- telligit meri supplicii, hoc est, extremas oninium pœnas, quæ iis reservantur, qui aut maxime deli- querunt, aut a vitiis immutari noluerunt. Bibent omnes peccatores terræ. Bibent fecem. Per peccatores autem eos nunc intelligit, qui a peccatis nunquam convertuntur. Ego autem exaltabo in sæculum, psallam Deo Ja- cob. Ab inimicorum nimirum servitute liberatus, exsultabo quidem quod calamitates cessaverint, et psallam in gratiarum actionem. VERS. 11. omnia cornua peccatorum con- stringum. Inimicorum scilicet rursus me oppugnan- Lium. Et exallabitur cornu justi. Simul ac vicerit. Ju- dæorum enim populus post reditum e captivitate, insurgentes in se vicinas gentes devicit. Et Chri- stiani simili modo ex idolorum servitute, in liber- tatem restituti, dæmonum omnium vires confrin - gunt, qui interim in circuitu orbis sunt, quærentes quem devorent, et variis uos tentationibus impe tentes. Per justum autem, pium quemlibet ac re- ligiosum virum intelligit, vel ipsum Zorobabel, qui populum e captivitate in patriam reduxit. Ve rum magis proprie ipse intelligitur Christus, veluti qui omni caruit peccato; cujus figuram tenuit Zo- Crobabel. Quoties vero fidelis quispiam aut martyr incorporeas dæmonum potentias sibi adversantes, atque [insultantes devicerit,; Christi potentia magis exaltatur et Christo major laus tribuitur, qui tantas ei vires præstitit et robur. In finem in hymnis Psalmus ipsi Asaph. Canticum ad Assyrium. PSALMUS LXXV. Diximus in prommio operis, quod hæc verba In finem, quæ in psalmorum inscriptionibus habentur, indicant illic prophetiam contineri : et lectorem jubent in illius finem aspicere. In hoc igitur psalmo latet prophetia, quæ juxta Hebræos destruendam esse prædicebat potestatem Senna - cheribet juxta Christianos profligandum an- nuntiat dæmonem, quem nos intellectualem Sen- nacherib vere possumus appellare. Vel aliter : In D finem ideo inscribitur psalmus, quia hic tractatur de mundi ac futuri judicii fine. In hymnis vero, quia gratiarum actiones continet, pro obtenta victoria. De Asaph et cantico diximus in Proœmio operis. Ad Assyrium vero, quia Sennacherib Assyrius erat. Ad illum enim multa pertinent, quæ in præsenti psalmo habentur. Tu vero illud con- sidera, quo pacto sanctus Spiritus simul cum Judaica historia Christiana dogmata complicaverit, ut et Judæis solamen præstet, qui humiles tantum sensus sequuntur, et Christianum etiam magis lætificet, ad sublimiores tendentem ac penetrantem contemplationes. Varia lectiones. (77) Deest verbum, puta vist aut simile.
4β And have joined purpose against your saints. This is a repetition and clarification of the verse before. You will understand ‘saints’ in the same sort of way that ‘devotees’ were understood earlier in the seventy-eighth psalm.
PG 128:8575 Εἶπαν, Δεῦτε καὶ ἐξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνησθῇ τὸ ὄνομα τοῦ ᾽Ισραὴλ ἔτι. Τοῦτο, ἡ γνώμη· τοῦτο, ἡ βουλή. Tὸ δὲ, ἐξ ἔθνους, ἀντὶ τοῦ, ἐκ τοῦ εἶναι ἔθνος, ἐλάσαντες αὐτοὺς εἰς τὸ μὴ εἶναι ἔθνος· τὸ δὲ, οὐ μὴ μνησθῇ, ἀντὶ τοῦ, οὐκ ἔτι μνημονευθῇ, οὐκ ἔτι ὀνομασθῇ ὅλως, οἷα μηκέτι ὄντος τοῦ τοιούτου ἔθνους.
5 They have said, ‘Come and let us destroy them from a nation and let the name of Israel be remembered no more’. This was their resolve and this their purpose. ‘From a nation’, in the sense of, ‘from being a nation’, driving them into not being a nation. ‘let it be remembered no more’, in the sense of, ‘let it be mentioned no longer’, ‘let it no longer be named at all’, with there no longer being any such nation.
α Ὅτι ἐβουλεύσαντο ἐν ὁμονοίᾳ ἐπὶ τὸ αὐτό. Ἐπαναλαμβάνει τὸν λόγον τὸν περὶ τῆς βουλῆς καὶ ὁμογνωμοσύνης αὐτῶν, ἐντεῦθεν εἰς ἄμυναν κινῶν τὸν διασκεδάζοντα βουλὰς ἐθνῶν. Διηγη | ματικὸν δὲ τὸ, ὅτι· καὶ τὸ μὲν, ἐν ὁμονοίᾳ, ἐπὶ τῆς γνώμης λαμβάνεται, τὸ δὲ, ἐπὶ τὸ αὐτὸ, ἐπὶ τοῦ τόπου, τουτέστι, συνελθόντες καὶ εἰς μίαν γνώμην καὶ εἰς ἕνα τόπον.
6α For they have joined purpose in concord together. He repeats the statement about their purpose and unanimity, thereby inciting to defence the one who scatters the purposes of the nations. The ‘for’ is in a narrative sense; the ‘in concord’ is to be taken in relation to the resolve and the ‘together’ in relation to the place, that is, having gathered together in one resolve and in one place.
PG 128:859β Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο. Διαθήκην, τὴν συνθήκην λέγει· εἶτα λοιπὸν ἀπαριθμεῖται καὶ τοὺς οὕτω συνθεμένους.
6β They have made a covenant against you. A ‘covenant’ is what he calls a compact. He then enumerates those who entered this compact.
α Tὰ σκηνώματα τῶν ᾽Ιδουμαίων καὶ οἱ ᾽Ισμαηλῖται. Tὰ σκηνώματα τῶν ᾽Ιδουμαίων, ἀντὶ τοῦ, ἡ πόλις τῶν ᾽Ιδουμαίων, ἢ ἀντὶ τοῦ, οἱ ᾽Ιδουμαῖοι, κατὰ περίφρασιν· ᾽Ιδουμαῖοι δὲ, ἔθνος ἀπὸ ᾽Ησαῦ καταγόμενον· Ἐδὼμ γὰρ ὁ ᾽Ησαῦ ἐκλήθη. ᾽Ισμαηλῖται δὲ, ἔθνος ἕτερον, ἀπὸ ᾽Ισμαὴλ υἱοῦ Ἀβραάμ.
7α The tent-dwellings of the Idumaeans and the Ishmaelites. The tent-dwellings of the Idumaeans, in the sense of, the city of the Idumaeans, or in the sense of, the Idumaeans, by way of circumlocution. The Idumaeans are a nation descended from Esau, for Esau was also called ‘Edom’. The Ishmaelites are a different nation descended from Ishmael, Abraham’s son.
β Μωὰβ καὶ οἱ Ἀγαρηνοί. Μωὰβ λέγει, τοὺς Μωαβίτας· ἔθνος δὲ καὶ οὗτοι, ἀπὸ Μωὰβ τοῦ υἱοῦ Λώτ. Ἀγαρηνοὶ δὲ, ἔθνος ἀπὸ τῆς Ἄγαρ, τῆς μητρὸς ᾽Ισμαὴλ, συναφθείσης ἑτέρῳ μετὰ τὸ ἀπελαθῆναι τῆς οἰκίας Ἀβραάμ.
7β Moab and the Hagarenes. ‘Moab’ is what he calls the Moabites; they also were a nation, descended from Moab the son of Lot. The Hagarenes were a nation descended from Hagar, Ishmael’s mother, who had married another man after having been expelled Abraham’s household.
α Γεβὰλ καὶ Ἀμμὼν καὶ Ἀμαλήκ. Γεβαληνοὶ, ἔθνος περίοικον τῆς ᾽Ιδουμαίας· Ἀμμανῖται, ἔθνος ἀπὸ Ἀμμὼν τοῦ υἱοῦ Λώτ· Ἀμαληκῖται δὲ, ἔθνος ἀπὸ Ἀμαλὴκ, ὃς ἦν καὶ αὐτὸς ἔκγονος ᾽Ησαῦ, κατῴκει δὲ χώραν ἑτέραν παρὰ τοὺς ᾽Ιδουμαίους. α Ἐπαναλαμβάνει τὸν λόγον MACSFB: Εἴτουν πανούργως ἐμελέτησαν βουλὴν. Ἐπαναλαμβάνει δὲ τὸν λόγον PHV.
8α Gebal and Ammon and Amalek. The Gabalenes were a nation dwelling around Idumaea. The Ammonites, a nation de- scended from Ammon, Lot’s son. The Amalekites, a nation descended from Amalek, who was also a grandson of Esau, but lived in a land different from the Idumaeans.
β Ἀλλόφυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Ἀλλόφυλοι, οἱ Φιλιστιαῖοι, οἱ νῦν Παλαιστινοὶ καλούμενοι· οὗτοι γὰρ παροικοῦντες τοῖς ᾽Ιουδαίοις ἐγγὺς, ἀλλόφυλοι διαφερόντως ἐκλήθησαν· κατοικοῦντας δὲ Τύρον λέγει, τοὺς Τυρίους. α Καὶ γὰρ καὶ Ἀσσοὺρ συμπαρεγένετο μετ’ αὐτῶν. Ἀσσοὺρ, οἱ Ἀσσύριοι. Καλεῖ δὲ οὕτω τοὺς Σαμαρείτας, ὡς ἀποίκους Ἀσσυρίων, μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν τῶν δώδεκα φυλῶν ἐκεῖσε μετοικισθέντας. Περιττεύει δὲ ὁ γάρ σύνδεσμος. β Ἐγενήθησαν εἰς ἀντίληψιν τοῖς υἱοῖς Λώτ. Εἰς συμμαχίαν. Υἱοὺς δὲ Λὼτ λέγει, τοὺς Μωαβίτας καὶ Ἀμμανίτας, ὡς προειρήκαμεν· οὗτοι γὰρ μάλιστα τοῖς ᾽Ιουδαίοις ἐφθόνουν καὶ τὰ ἄλλα ἔθνη συνήγειραν. 10 Ποίησον αὐτοῖς ὡς τῇ Μαδιὰμ καὶ τῷ Σισάρᾳ, ὡς τῷ ᾽Ιαβεὶμ ἐν τῷ χειμάῤῥῳ Κισσῶν. Κατεύχεται τῶν ἀνωτέρω ἀπηριθμημένων ἐθνῶν, τῶν φθονησάντων τῇ ἀνανεώσει τῆς πόλεως. Μέμνηται δὲ τῆς ἀπωλείας τῶν πάλαι πολεμησάντων τοῖς ᾽Ισραηλίταις καὶ παραδόξως ἀπολωλότων, καὶ τοιουτοτρόπως ἀπολωλέναι καὶ τούτους βούλεται. Μαδιὰμ μὲν γὰρ, ἡ στρατιὰ τῶν Μαδιηναίων, ἀπὸ τοῦ Μαδιὰμ οὕτως ὀνομασθεῖσα, ἣν τῷ πλήθει τὴν γῆν καλύπτουσαν, ὁ Γεδεὼν ἐν ἀνδράσι τριακοσίοις ἐξωλόθρευσε, καὶ τούτοις, ἀόπλοις, λαμπάδας μόνας καὶ σάλπιγγας ἐπιφερομένοις, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος ἱστορεῖ. Jdc 6-7 Ὁ Σισάρα δὲ, στρατηγὸς ἦν τῆς δυνάμεως ᾽Ιαβεὶμ, βασιλέως Χαναὰν, ἔχων Jdc 4.2,13 ἅρματα σιδηρᾶ ἐνακόσια, οὓς καὶ ἄμφω κατεπολέμησε Βαρὰκ, κελευσθεὶς ὑπὸ Δεβώρας τῆς κρινούσης ἐν τοῖς καιροῖς ἐκείνοις τὸν ᾽Ισραήλ. Καὶ τὸν μὲν Σισάρα φεύγοντα ὑποδεξαμένη ᾽Ιαὴλ, ἡ γυνὴ Χάβερ, ἐκοίμησε, καὶ σφύραν καὶ πάσσαλον λαβοῦσα, διήλασε τὸν κρόταφον αὐτοῦ, καὶ οὕτως ἀνεῖλε. Τὸν δὲ ᾽Ιαβεὶμ, ὁ Βαρὰκ διέφθειρε, καὶ τὴν στρατιὰν αὐτοῦ πᾶσαν κατέκοψεν. Jdc 4.21,16 Ὁ δὲ χείμαῤῥος Κισσῶν, τόπος ἦν ἐν ᾧ ὁ πόλεμος γέγονε· καὶ ταῦτα δὲ, ἡ δηλωθεῖσα βίβλος διδάσκει. α Ἐξωλοθρεύθησαν ἐν Ἀενδώρ. Καὶ οὗτος, τόπος ἦν, ἐν ᾧ ὁ κατὰ τὸν | Σισάρα συνέστη πόλεμος. Τινὲς δὲ τὸν 105 ἀπολωλέναι MAS2CBFV : ἀπολεσθῆναι PΗ.
8β Alien tribesmen along with those dwelling in Tyre. ‘Alien tribesmen’ are the Philistines, who are now called Palestinians, because they, living close to the Jews, were called ‘alien tribesmen’ most eminently; he calls the Tyrians ‘those dwelling in Tyre’. 9α And indeed even Assur has joined with them. ‘Assur’ is the Assyrians. He calls the Samaritans in this way as colonists from Assyria, having moved there after the captivity of the twelve tribes. The word ‘indeed’ is redundant. 9β They have come in assistance to the sons of Lot. In alliance with. ‘Sons of Lot’ is whom he the Moabites and Ammanites, as we said pre- viously, for they used to envy the Jews most particularly and roused up the other nations. 10 Do with them as to Madian and Sisera, as to Jabeim at the torrent of Kisson. He imprecates a curse against the nations enumerated above who envied the restoration of the city. And he recalls the destruction of those who in the past attacked the Israelites and were strangely destroyed, and he wills for these also to be destroyed in such a manner. For ‘Madian’ is the host of the Madianites, called thus from Madian. This host, covering the land in great numbers, Gideon destroyed with three hundred men, and these were un- armed, carrying only torches and and trumpets, as the book of Judges tells. Jdc 6-7 Sisara was the general of the forces belonging to Jabeim, the king of Canaan, with nine Jdc 4.2,13 hundred iron chariots at his command. Barak defeated both Sisera and Jabeim on the orders of Deborah who in these times was judging Israel. And Jael, the wife of Haver, having taken Sisera in when he was fleeing, lulled him to sleep, and taking a hammer and tent-peg, drove it through his temple and thus slew him, while Barak destroyed Jabeim and cut down all his army. Jdc 4.21,16 The torrent of Kisson was the place where the battle took place, and the aforementioned book recounts these things. 11α They were utterly destroyed at Endor. And this was the place where the battle against Sisara was joined. Some have called the previously mentioned location of the Kisson torrent ‘Endor’ also, as having two names.
PG 128:861προειρημένον τόπον τοῦ χειμάῤῥου Κισσῶν, καὶ Ἀενδὼρ ἐκάλεσαν, ὡς διώνυμον. β Ἐγενήθησαν ὡσεὶ κόπρος τῇ γῇ. Ἄταφοι κείμενοι, καὶ σαπέντες καὶ διαλυθέντες. α Θοῦ τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν ὡς τὸν ᾽Ωρὴβ καὶ Ζὴβ καὶ Ζεβεὲ καὶ Σαλμανά. Ἄρχοντας λέγει, τοὺς ἡγουμένους τῶν προμνημονευθέντων ἐθνῶν. ᾽Ωρὴβ μὲν οὖν καὶ Ζὴβ, ἄρχοντες τῶν Μαδιηναίων, οὓς ἀνεῖλεν ὁ δηλωθεὶς Γεδεών. Ζεβεὲ δὲ καὶ Σαλμανὰ, βασιλεῖς αὐτῶν, οὓς καὶ αὐτοὺς ὁμοίως ἀπέκτεινε. Jdc 8.5,21 β Πάντας τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν. Ὥστε μηδένα ὑπολειφθῆναι. Διὰ δὲ τῶν ἀρχόντων, καὶ τῶν ἀρχομένων κατηύξατο. 13 Οἵτινες εἶπον, Κληρονομήσωμεν ἑαυτοῖς τὸ ἁγιαστήριον τοῦ Θεοῦ. Κληρονομήσωμεν, ἀντὶ τοῦ, κυριεύσωμεν, ἐξουσιάσωμεν, οὐ τιμῆς χάριν, ἀλλ’ ἁρπαγῆς τῶν ἱερῶν σκευῶν καὶ ἀναθημάτων· ἁγιαστήριον, τὸν ναὸν καλοῦντες, ἐν ᾧ ὁ Θεὸς ἡγίαζε τὸν λαόν. α Ὁ Θεὸς μου, θοῦ αὐτοὺς ὡς τροχόν. Ἀστατοῦντας ἀεὶ, καὶ κυλιομένους ταῖς ἀλλεπαλλήλοις μεταβολαῖς· τοῦτο γὰρ τροχοῦ ἴδιον. β Ὡς καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου. Εὐχερῶς διασκεδαννυμένους, καὶ μηδαμοῦ στάσιν εὑρίσκοντας. 15-16 Ὡσεὶ πῦρ ὃ διαφλέξει δρυμὸν, ὡσεὶ φλὸξ ἣ κατακαύσει ὄρη, οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Οὕτω καταδίωξον αὐτοὺς, ἀναλίσκων ὡσεὶ πῦρ ὃ διαφλέξει δρυμόν· ὀξέως γὰρ τοῦτο καὶ ἀφειδῶς φέρεται κατὰ τῆς ὕλης· τοῦ δὲ, ὡσεὶ πῦρ ὃ διαφλέξει δρυμὸν, ἐφερμηνευτικὸν τὸ, ὡσεὶ φλὸξ ἣ κατακαύσει ὄρη· ναὶ μὴν καὶ τοῦ, οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, τὸ, καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Καταιγίδα νῦν, τὴν ὀξεῖαν κίνησιν τῆς ὀργῆς ἐκάλεσε· καταιγίδος γὰρ ἴδιον, τὸ συνταράσσειν. α ἡγουμένους MAS2CBF : ἡγεμόνας PHV.Γνωστὸς ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ Θεός. Οἱ μέν Ἰου δαῖοί φασιν ὅτι γνώριμος ἐστιν ὁ Θεὸς ἐν μόνῃ τῇ Ἰουδαίᾳ· ὁ δὲ Θεός φησι πρὸς αὐτοὺς διὰ τοῦ προς φήτου· Κατὰ ἀριθμὸν τῶν πόλεων σου ἦσαν θεοί σου Ἰούδα· καὶ κατὰ ἀριθμὸν ἀμφόδων Ἰσραὴλ έθυον τῷ Βάαλ. Δῆλον οὖν, ὅτι οὐ περὶ τῆς κατὰ Παλαιστίνην Ἰουδαίας ὁ ψαλμὸς λέγει · ἀλλ᾽ Ἰουδαίαν καλεῖ τὴν Ἰουδαϊκὴν Γραφήν, ἐν ᾗ πάσῃ γνώριμός ἐστιν ὁ Χριστὸς· τά τε γὰρ Μω σαϊκὰ καὶ τὰ λοιπὰ πάντα περὶ αὐτοῦ προκατήγο γειλαν. Καὶ αὐτὴ δὲ ἡ νομική λατρεία τύπος, καὶ σκιά, καὶ προχάραγμα ἦν τοῦ Χριστοῦ. Ἐν τῷ Ἰσραὴλ μέγα τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Καὶ μὴν οὐκ ἐν μόνῳ τῷ Ἰσραήλ. Αὖθις γάρ φησιν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Προφήτου, ὅτι ᾿Απ᾿ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν δεδόξασται τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνε· σιν· καὶ πάλιν ῾Υμεῖς δὲ βεβηλοῦτε αὐτό. Καὶ αὖθις · Τὸ ὄνομά μου μέγα ἐν τοῖς ἔθνεσιν· ὥστε καὶ Ἰσραὴλ πάλιν, τὴν Ἰσραηλιτικήν Γραφήν να μάζει, τὴν δοθεῖσαν τῷ Ἰραηλιτικῷ λαῷ, ἐν ᾗ μέγα καὶ ἔνδοξον ᾄδεται τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ. Μάξιμος δὲ ὁ μέγας φιλόσοφος Ἰουδαίους μὲν λέγει την πρακτικὴν φιλοσοφίαν, Ἰσραὴλ δὲ τὴν θεωρητικήν· διότι Ἰουδαία μὲν Ἐξομολόγησις ἁμαρτιῶν ερμηνεύεται, ἥτις ἐστὶν ἀρχὴ τῆς πρακτικῆς Ἰσραὴλ δὲ Νοῦς ὁρῶν Θεόν· ὁ μὲν γὰρ πρακτικός γινώσκει τὸν Θεὸν, ὅτι κριτής ἐστι τῶν ἑκάστῳ βεβιωμένων, καὶ διὰ τοῦτο καθαίρει ἑαυτόν· ὁ δὲ θεωρητικός, κατανοῶν τὰ μεγαλεῖα αὐτοῦ, ἀξίως μεγαλύνει αὐτόν. Εἴη δ᾽ ἂν Ἰουδαία νέα ἡ ἐξ ἐθνῶν Εκκλησία, ἥτις, εξομολογησαμένη τὰ παλαιὰ αὐτῆς ἁμαρτήματα, επέγνω τὸν ἀληθινὸν Θεόν· ἡ δ᾽ αὐτὴ καὶ Ἰσραὴλ νέος · φησὶ γὰρ ὁ μέγας Παῦλος· Οὐ γὰρ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰουδαῖος ἐστιν, οὐδὲ ἡ ἐν τῷ φανερῷ ἐν σαρκὶ περιτομή· ἀλλὰ ὁ ἐν τῷ κρυπτῷ Ἰουδαῖος, καὶ περιτομὴ καρδίας ἐν πνεύματι, οὐ γράμματι. Εγενήθη ἐν εἰρήνῃ ὁ τόπος αὐτοῦ, καὶ τὸ κατοικητήριον αὐτοῦ ἐν Σιών. Εἰ μὴ πολλάκις επολεμήθη καὶ ἐάλω τὰ Ἱεροσόλυμα, εἶχεν (78) ἂν τινα λόγον εἰρῆσθαι περὶ αὐτῶν ταῦτα. Νῦν δὲ εἰρή νην φησὶ τὸν εἰρηνεύοντα ἄνθρωπον, πρὸς μὲν τοὺς ἀνθρώπους, ἐν τῷ ἀγαπᾶν αὐτούς, πρὸς δὲ τὰ πάθη, ἐν τῷ ὑποτάττειν αὐτά. Ἐν τῷ τοιούτῳ γὰρ ἀνδρὶ γίνεται τύπος χωρητικὸς Θεοῦ · Σιὼν δὲ ἑρμηνεύε· ται, Σκοπευτήριον· εἴη δ᾽ ἂν ὁ πόρρωθεν κατα σκεπτόμενος τὰς ἐπελεύσεις τῶν δυσμενῶν. Ἐκεῖ συνέτριψε τὰ κράτη τῶν τόξων· ὅπλος, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 2. Notus in Judæa Deus. Judæi quidem A cognosci tantum affirmant Deuin a Judæis, contra autem Deus ad illos, per prophetam dicit: Juxia numerum civitatum tuarum fuerunt dei tui Juda, et juxta numerum bixiorum Israel, sacrificaverunt Baal ”. Manifestum est igitur, quod de Judæa illa non loquitur, quæ est in Palæstina, sed per Ju- dæam, sacram intelligit Scripturam, in qua uni- versa Christus notus est. Nam et Mosaici, et cæteri omnes libri, de co annuntiaverunt : et ipse eliam divinus cultus, qui lege constitutus est, fign- ram et characterem eorum continebat, quæ ad Christum pertinerent. B In Israel magnum nomen ejus. Atqui nec in solo Israel. Ab oriente enim, inquit Propheta, tisque ad occasum, glorificatum est nomen meum inter gentes ; et alibi ad Judæos: Vos autem profanastis eum s; item alibi: Nomen meum ma- gnum inter gentes st. Rursus igitur per Israel, Israelitarum Scripturam intelligit, datam populo Israel, in qua magnum ac gloriosum cani ur Christi nomen. Maximus autem philosophus per Judæam eam philosophiæ partem intelligit, quæ circa acti- vas actiones versatur, et per Israel eam partem quæ contemplationibus vacat. Judas quippe inter- pretatur Confessio ; confessio autem initium quod dam præstat ad agendi virtutes; Israel vero inter- pretatur Hens videns Deum. Cognoscit igitur Deum, is, qui per virtutem operatur, sciens illum judi- cem justum esse, et condigna unicuique pro actio- C nibus in judicio redditurum : atque ideo seipsum ab omnibus maculis mundat. Cognoscit etiam Deum is qui in divinorum contemplatione versa- tur, et considerans Dei magnalia, condigne etiam illum magnificat. Possumus ctiam per Judeum, novam ex gentibus Ecclesiam intelligere, quæ et antiqua peccata confessa est, et quæ verum Deum per contemplationem semper intuetur. Et similiter novum Israel. Quia, ut ait magnus Paulus: Non manifesto, carnalis circumcisio, sed qui in occulto tera ille qui in manifesto Judæus est, neque quæ in Judæus, et circumcisio cordis in spiritu, non lit- VERS. 5. Facius est in pace locus ejus, et habitatio ejus in Sion. Ni tam crebro obsessa et capta fuisset Jerusalem, haberent colorem aliquem Judaei, ut D hæc verba de ea dicta esse viderentur ; verum hoc in loco, per pacem, non ipsam intelligit Jerusalem, seal pacificos homines; pacifcos, inquam, mutuo inter se, dum et proximos diligunt, et ipsi ab çis invicem diliguntur : et pacificos ctiam in seipsis, dum affectus ac passiones insurgere ac pugnare non sinunt adversus rationem, sed rationi cas subjiciunt. In hujusmodi igitur homine Jocus quidam rum cum Sion idem significare dicatur quod Specula, corum adventum de longe fuerit speculatus. VERS. 4. Illic confregi potentias arcuum, telum, nobilis fit, ipsi etiam Deo habitabilis. Cæte- ille merito Sion poterit appellari, qui inimi- Jerem. x1, 13. Psal. coli, 3; Malach. 1, 11. Malach. 1, 12. Ibid. Roin. 11, 28. Varia lectiones. (78) Supple 'Ιουδαῖοι.
11β They became as dung for the earth. Lying unburied and having rotted and dissolved. 12α Make their rulers like Oreb and Zeeb and Zebee and Salmanas. He calls ‘rulers’ the leaders of the aforementioned nations. Oreb and Zeeb are the com- manders of the Madianites that the aforesaid Gideon slew. Zebee and Salmanas were their kings whom similarly he killed. Jdc 8.5,21 12β All their rulers. So that none are left. Through the rulers he cursed also those ruled. 13 Who said, ‘Let us inherit God’s place of sanctification for ourselves’. ‘Let us inherit’, in the sense of, ‘let us take’, ‘let us subject to our power’, not for the sake of honour, but for seizing the sacred vessels and votive gifts, calling the temple the ‘place of sanctification’ in which God would sanctify the people. 14α O my God, make them like a wheel. Being never at rest and being rolled along by successive changes, for this is the character- istic of a wheel. 14β Like straw in the face of a wind. Easily scattered and nowhere finding rest. 15-16 Like a fire that will blaze through a thicket, like a flame that will incinerate mountains, so you will pursue them in your tempest, and in your anger you will throw them into confu- sion. Pursue them thus, consuming them as a fire that will blaze through a thicket, for this sweeps through the wood swiftly and unsparingly. ‘Like a flame that will incinerate moun- tains’ is a clarification of ‘like a fire that will blaze through a thicket’. And so indeed, ‘and in your anger you will throw them into confusion’ is a clarification of ‘so you will pursue them in your tempest’. ‘Tempest’ here is what he called the sharp movement of anger, for throwing into confusion is a characteristic of a tempest.
Καταδιώξεις δὲ καὶ συνταράξεις, ἢ προφητικῶς εἴρηνται, ἢ εὐκτικῶς, ἀντὶ τοῦ, καταδίωξον καὶ συντάραξον.Γνωστὸς ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ Θεός. Οἱ μέν Ἰου δαῖοί φασιν ὅτι γνώριμος ἐστιν ὁ Θεὸς ἐν μόνῃ τῇ Ἰουδαίᾳ· ὁ δὲ Θεός φησι πρὸς αὐτοὺς διὰ τοῦ προς φήτου· Κατὰ ἀριθμὸν τῶν πόλεων σου ἦσαν θεοί σου Ἰούδα· καὶ κατὰ ἀριθμὸν ἀμφόδων Ἰσραὴλ έθυον τῷ Βάαλ. Δῆλον οὖν, ὅτι οὐ περὶ τῆς κατὰ Παλαιστίνην Ἰουδαίας ὁ ψαλμὸς λέγει · ἀλλ᾽ Ἰουδαίαν καλεῖ τὴν Ἰουδαϊκὴν Γραφήν, ἐν ᾗ πάσῃ γνώριμός ἐστιν ὁ Χριστὸς· τά τε γὰρ Μω σαϊκὰ καὶ τὰ λοιπὰ πάντα περὶ αὐτοῦ προκατήγο γειλαν. Καὶ αὐτὴ δὲ ἡ νομική λατρεία τύπος, καὶ σκιά, καὶ προχάραγμα ἦν τοῦ Χριστοῦ. Ἐν τῷ Ἰσραὴλ μέγα τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Καὶ μὴν οὐκ ἐν μόνῳ τῷ Ἰσραήλ. Αὖθις γάρ φησιν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Προφήτου, ὅτι ᾿Απ᾿ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν δεδόξασται τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνε· σιν· καὶ πάλιν ῾Υμεῖς δὲ βεβηλοῦτε αὐτό. Καὶ αὖθις · Τὸ ὄνομά μου μέγα ἐν τοῖς ἔθνεσιν· ὥστε καὶ Ἰσραὴλ πάλιν, τὴν Ἰσραηλιτικήν Γραφήν να μάζει, τὴν δοθεῖσαν τῷ Ἰραηλιτικῷ λαῷ, ἐν ᾗ μέγα καὶ ἔνδοξον ᾄδεται τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ. Μάξιμος δὲ ὁ μέγας φιλόσοφος Ἰουδαίους μὲν λέγει την πρακτικὴν φιλοσοφίαν, Ἰσραὴλ δὲ τὴν θεωρητικήν· διότι Ἰουδαία μὲν Ἐξομολόγησις ἁμαρτιῶν ερμηνεύεται, ἥτις ἐστὶν ἀρχὴ τῆς πρακτικῆς Ἰσραὴλ δὲ Νοῦς ὁρῶν Θεόν· ὁ μὲν γὰρ πρακτικός γινώσκει τὸν Θεὸν, ὅτι κριτής ἐστι τῶν ἑκάστῳ βεβιωμένων, καὶ διὰ τοῦτο καθαίρει ἑαυτόν· ὁ δὲ θεωρητικός, κατανοῶν τὰ μεγαλεῖα αὐτοῦ, ἀξίως μεγαλύνει αὐτόν. Εἴη δ᾽ ἂν Ἰουδαία νέα ἡ ἐξ ἐθνῶν Εκκλησία, ἥτις, εξομολογησαμένη τὰ παλαιὰ αὐτῆς ἁμαρτήματα, επέγνω τὸν ἀληθινὸν Θεόν· ἡ δ᾽ αὐτὴ καὶ Ἰσραὴλ νέος · φησὶ γὰρ ὁ μέγας Παῦλος· Οὐ γὰρ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰουδαῖος ἐστιν, οὐδὲ ἡ ἐν τῷ φανερῷ ἐν σαρκὶ περιτομή· ἀλλὰ ὁ ἐν τῷ κρυπτῷ Ἰουδαῖος, καὶ περιτομὴ καρδίας ἐν πνεύματι, οὐ γράμματι. Εγενήθη ἐν εἰρήνῃ ὁ τόπος αὐτοῦ, καὶ τὸ κατοικητήριον αὐτοῦ ἐν Σιών. Εἰ μὴ πολλάκις επολεμήθη καὶ ἐάλω τὰ Ἱεροσόλυμα, εἶχεν (78) ἂν τινα λόγον εἰρῆσθαι περὶ αὐτῶν ταῦτα. Νῦν δὲ εἰρή νην φησὶ τὸν εἰρηνεύοντα ἄνθρωπον, πρὸς μὲν τοὺς ἀνθρώπους, ἐν τῷ ἀγαπᾶν αὐτούς, πρὸς δὲ τὰ πάθη, ἐν τῷ ὑποτάττειν αὐτά. Ἐν τῷ τοιούτῳ γὰρ ἀνδρὶ γίνεται τύπος χωρητικὸς Θεοῦ · Σιὼν δὲ ἑρμηνεύε· ται, Σκοπευτήριον· εἴη δ᾽ ἂν ὁ πόρρωθεν κατα σκεπτόμενος τὰς ἐπελεύσεις τῶν δυσμενῶν. Ἐκεῖ συνέτριψε τὰ κράτη τῶν τόξων· ὅπλος, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 2. Notus in Judæa Deus. Judæi quidem A cognosci tantum affirmant Deuin a Judæis, contra autem Deus ad illos, per prophetam dicit: Juxia numerum civitatum tuarum fuerunt dei tui Juda, et juxta numerum bixiorum Israel, sacrificaverunt Baal ”. Manifestum est igitur, quod de Judæa illa non loquitur, quæ est in Palæstina, sed per Ju- dæam, sacram intelligit Scripturam, in qua uni- versa Christus notus est. Nam et Mosaici, et cæteri omnes libri, de co annuntiaverunt : et ipse eliam divinus cultus, qui lege constitutus est, fign- ram et characterem eorum continebat, quæ ad Christum pertinerent. B In Israel magnum nomen ejus. Atqui nec in solo Israel. Ab oriente enim, inquit Propheta, tisque ad occasum, glorificatum est nomen meum inter gentes ; et alibi ad Judæos: Vos autem profanastis eum s; item alibi: Nomen meum ma- gnum inter gentes st. Rursus igitur per Israel, Israelitarum Scripturam intelligit, datam populo Israel, in qua magnum ac gloriosum cani ur Christi nomen. Maximus autem philosophus per Judæam eam philosophiæ partem intelligit, quæ circa acti- vas actiones versatur, et per Israel eam partem quæ contemplationibus vacat. Judas quippe inter- pretatur Confessio ; confessio autem initium quod dam præstat ad agendi virtutes; Israel vero inter- pretatur Hens videns Deum. Cognoscit igitur Deum, is, qui per virtutem operatur, sciens illum judi- cem justum esse, et condigna unicuique pro actio- C nibus in judicio redditurum : atque ideo seipsum ab omnibus maculis mundat. Cognoscit etiam Deum is qui in divinorum contemplatione versa- tur, et considerans Dei magnalia, condigne etiam illum magnificat. Possumus ctiam per Judeum, novam ex gentibus Ecclesiam intelligere, quæ et antiqua peccata confessa est, et quæ verum Deum per contemplationem semper intuetur. Et similiter novum Israel. Quia, ut ait magnus Paulus: Non manifesto, carnalis circumcisio, sed qui in occulto tera ille qui in manifesto Judæus est, neque quæ in Judæus, et circumcisio cordis in spiritu, non lit- VERS. 5. Facius est in pace locus ejus, et habitatio ejus in Sion. Ni tam crebro obsessa et capta fuisset Jerusalem, haberent colorem aliquem Judaei, ut D hæc verba de ea dicta esse viderentur ; verum hoc in loco, per pacem, non ipsam intelligit Jerusalem, seal pacificos homines; pacifcos, inquam, mutuo inter se, dum et proximos diligunt, et ipsi ab çis invicem diliguntur : et pacificos ctiam in seipsis, dum affectus ac passiones insurgere ac pugnare non sinunt adversus rationem, sed rationi cas subjiciunt. In hujusmodi igitur homine Jocus quidam rum cum Sion idem significare dicatur quod Specula, corum adventum de longe fuerit speculatus. VERS. 4. Illic confregi potentias arcuum, telum, nobilis fit, ipsi etiam Deo habitabilis. Cæte- ille merito Sion poterit appellari, qui inimi- Jerem. x1, 13. Psal. coli, 3; Malach. 1, 11. Malach. 1, 12. Ibid. Roin. 11, 28. Varia lectiones. (78) Supple 'Ιουδαῖοι.
‘You will pursue’ and ‘you will throw into confusion’ are said either as a prophecy or as a wish, in the sense of the imperatives, ‘pursue’ and ‘throw into confusion’.
α Πλήρωσον τὰ πρόσωπα αὐτῶν ἀτιμίας. Ἡττηθέντων.Γνωστὸς ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ Θεός. Οἱ μέν Ἰου δαῖοί φασιν ὅτι γνώριμος ἐστιν ὁ Θεὸς ἐν μόνῃ τῇ Ἰουδαίᾳ· ὁ δὲ Θεός φησι πρὸς αὐτοὺς διὰ τοῦ προς φήτου· Κατὰ ἀριθμὸν τῶν πόλεων σου ἦσαν θεοί σου Ἰούδα· καὶ κατὰ ἀριθμὸν ἀμφόδων Ἰσραὴλ έθυον τῷ Βάαλ. Δῆλον οὖν, ὅτι οὐ περὶ τῆς κατὰ Παλαιστίνην Ἰουδαίας ὁ ψαλμὸς λέγει · ἀλλ᾽ Ἰουδαίαν καλεῖ τὴν Ἰουδαϊκὴν Γραφήν, ἐν ᾗ πάσῃ γνώριμός ἐστιν ὁ Χριστὸς· τά τε γὰρ Μω σαϊκὰ καὶ τὰ λοιπὰ πάντα περὶ αὐτοῦ προκατήγο γειλαν. Καὶ αὐτὴ δὲ ἡ νομική λατρεία τύπος, καὶ σκιά, καὶ προχάραγμα ἦν τοῦ Χριστοῦ. Ἐν τῷ Ἰσραὴλ μέγα τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Καὶ μὴν οὐκ ἐν μόνῳ τῷ Ἰσραήλ. Αὖθις γάρ φησιν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Προφήτου, ὅτι ᾿Απ᾿ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν δεδόξασται τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνε· σιν· καὶ πάλιν ῾Υμεῖς δὲ βεβηλοῦτε αὐτό. Καὶ αὖθις · Τὸ ὄνομά μου μέγα ἐν τοῖς ἔθνεσιν· ὥστε καὶ Ἰσραὴλ πάλιν, τὴν Ἰσραηλιτικήν Γραφήν να μάζει, τὴν δοθεῖσαν τῷ Ἰραηλιτικῷ λαῷ, ἐν ᾗ μέγα καὶ ἔνδοξον ᾄδεται τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ. Μάξιμος δὲ ὁ μέγας φιλόσοφος Ἰουδαίους μὲν λέγει την πρακτικὴν φιλοσοφίαν, Ἰσραὴλ δὲ τὴν θεωρητικήν· διότι Ἰουδαία μὲν Ἐξομολόγησις ἁμαρτιῶν ερμηνεύεται, ἥτις ἐστὶν ἀρχὴ τῆς πρακτικῆς Ἰσραὴλ δὲ Νοῦς ὁρῶν Θεόν· ὁ μὲν γὰρ πρακτικός γινώσκει τὸν Θεὸν, ὅτι κριτής ἐστι τῶν ἑκάστῳ βεβιωμένων, καὶ διὰ τοῦτο καθαίρει ἑαυτόν· ὁ δὲ θεωρητικός, κατανοῶν τὰ μεγαλεῖα αὐτοῦ, ἀξίως μεγαλύνει αὐτόν. Εἴη δ᾽ ἂν Ἰουδαία νέα ἡ ἐξ ἐθνῶν Εκκλησία, ἥτις, εξομολογησαμένη τὰ παλαιὰ αὐτῆς ἁμαρτήματα, επέγνω τὸν ἀληθινὸν Θεόν· ἡ δ᾽ αὐτὴ καὶ Ἰσραὴλ νέος · φησὶ γὰρ ὁ μέγας Παῦλος· Οὐ γὰρ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰουδαῖος ἐστιν, οὐδὲ ἡ ἐν τῷ φανερῷ ἐν σαρκὶ περιτομή· ἀλλὰ ὁ ἐν τῷ κρυπτῷ Ἰουδαῖος, καὶ περιτομὴ καρδίας ἐν πνεύματι, οὐ γράμματι. Εγενήθη ἐν εἰρήνῃ ὁ τόπος αὐτοῦ, καὶ τὸ κατοικητήριον αὐτοῦ ἐν Σιών. Εἰ μὴ πολλάκις επολεμήθη καὶ ἐάλω τὰ Ἱεροσόλυμα, εἶχεν (78) ἂν τινα λόγον εἰρῆσθαι περὶ αὐτῶν ταῦτα. Νῦν δὲ εἰρή νην φησὶ τὸν εἰρηνεύοντα ἄνθρωπον, πρὸς μὲν τοὺς ἀνθρώπους, ἐν τῷ ἀγαπᾶν αὐτούς, πρὸς δὲ τὰ πάθη, ἐν τῷ ὑποτάττειν αὐτά. Ἐν τῷ τοιούτῳ γὰρ ἀνδρὶ γίνεται τύπος χωρητικὸς Θεοῦ · Σιὼν δὲ ἑρμηνεύε· ται, Σκοπευτήριον· εἴη δ᾽ ἂν ὁ πόρρωθεν κατα σκεπτόμενος τὰς ἐπελεύσεις τῶν δυσμενῶν. Ἐκεῖ συνέτριψε τὰ κράτη τῶν τόξων· ὅπλος, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 2. Notus in Judæa Deus. Judæi quidem A cognosci tantum affirmant Deuin a Judæis, contra autem Deus ad illos, per prophetam dicit: Juxia numerum civitatum tuarum fuerunt dei tui Juda, et juxta numerum bixiorum Israel, sacrificaverunt Baal ”. Manifestum est igitur, quod de Judæa illa non loquitur, quæ est in Palæstina, sed per Ju- dæam, sacram intelligit Scripturam, in qua uni- versa Christus notus est. Nam et Mosaici, et cæteri omnes libri, de co annuntiaverunt : et ipse eliam divinus cultus, qui lege constitutus est, fign- ram et characterem eorum continebat, quæ ad Christum pertinerent. B In Israel magnum nomen ejus. Atqui nec in solo Israel. Ab oriente enim, inquit Propheta, tisque ad occasum, glorificatum est nomen meum inter gentes ; et alibi ad Judæos: Vos autem profanastis eum s; item alibi: Nomen meum ma- gnum inter gentes st. Rursus igitur per Israel, Israelitarum Scripturam intelligit, datam populo Israel, in qua magnum ac gloriosum cani ur Christi nomen. Maximus autem philosophus per Judæam eam philosophiæ partem intelligit, quæ circa acti- vas actiones versatur, et per Israel eam partem quæ contemplationibus vacat. Judas quippe inter- pretatur Confessio ; confessio autem initium quod dam præstat ad agendi virtutes; Israel vero inter- pretatur Hens videns Deum. Cognoscit igitur Deum, is, qui per virtutem operatur, sciens illum judi- cem justum esse, et condigna unicuique pro actio- C nibus in judicio redditurum : atque ideo seipsum ab omnibus maculis mundat. Cognoscit etiam Deum is qui in divinorum contemplatione versa- tur, et considerans Dei magnalia, condigne etiam illum magnificat. Possumus ctiam per Judeum, novam ex gentibus Ecclesiam intelligere, quæ et antiqua peccata confessa est, et quæ verum Deum per contemplationem semper intuetur. Et similiter novum Israel. Quia, ut ait magnus Paulus: Non manifesto, carnalis circumcisio, sed qui in occulto tera ille qui in manifesto Judæus est, neque quæ in Judæus, et circumcisio cordis in spiritu, non lit- VERS. 5. Facius est in pace locus ejus, et habitatio ejus in Sion. Ni tam crebro obsessa et capta fuisset Jerusalem, haberent colorem aliquem Judaei, ut D hæc verba de ea dicta esse viderentur ; verum hoc in loco, per pacem, non ipsam intelligit Jerusalem, seal pacificos homines; pacifcos, inquam, mutuo inter se, dum et proximos diligunt, et ipsi ab çis invicem diliguntur : et pacificos ctiam in seipsis, dum affectus ac passiones insurgere ac pugnare non sinunt adversus rationem, sed rationi cas subjiciunt. In hujusmodi igitur homine Jocus quidam rum cum Sion idem significare dicatur quod Specula, corum adventum de longe fuerit speculatus. VERS. 4. Illic confregi potentias arcuum, telum, nobilis fit, ipsi etiam Deo habitabilis. Cæte- ille merito Sion poterit appellari, qui inimi- Jerem. x1, 13. Psal. coli, 3; Malach. 1, 11. Malach. 1, 12. Ibid. Roin. 11, 28. Varia lectiones. (78) Supple 'Ιουδαῖοι.
17α Fill their faces with dishonour. Having been defeated.
β Καὶ ζητήσουσι τὸ ὄνομά σου, Κύριε. Ἐρωτῶντες μετ’ ἐκπλήξεως, Τίς οὗτος ὁ Θεὸς, ὁ παραδόξως τοὺς οἰκείους ῥυσάμενος καὶ ἀπολέσας ἡμᾶς;Γνωστὸς ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ Θεός. Οἱ μέν Ἰου δαῖοί φασιν ὅτι γνώριμος ἐστιν ὁ Θεὸς ἐν μόνῃ τῇ Ἰουδαίᾳ· ὁ δὲ Θεός φησι πρὸς αὐτοὺς διὰ τοῦ προς φήτου· Κατὰ ἀριθμὸν τῶν πόλεων σου ἦσαν θεοί σου Ἰούδα· καὶ κατὰ ἀριθμὸν ἀμφόδων Ἰσραὴλ έθυον τῷ Βάαλ. Δῆλον οὖν, ὅτι οὐ περὶ τῆς κατὰ Παλαιστίνην Ἰουδαίας ὁ ψαλμὸς λέγει · ἀλλ᾽ Ἰουδαίαν καλεῖ τὴν Ἰουδαϊκὴν Γραφήν, ἐν ᾗ πάσῃ γνώριμός ἐστιν ὁ Χριστὸς· τά τε γὰρ Μω σαϊκὰ καὶ τὰ λοιπὰ πάντα περὶ αὐτοῦ προκατήγο γειλαν. Καὶ αὐτὴ δὲ ἡ νομική λατρεία τύπος, καὶ σκιά, καὶ προχάραγμα ἦν τοῦ Χριστοῦ. Ἐν τῷ Ἰσραὴλ μέγα τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Καὶ μὴν οὐκ ἐν μόνῳ τῷ Ἰσραήλ. Αὖθις γάρ φησιν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Προφήτου, ὅτι ᾿Απ᾿ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν δεδόξασται τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνε· σιν· καὶ πάλιν ῾Υμεῖς δὲ βεβηλοῦτε αὐτό. Καὶ αὖθις · Τὸ ὄνομά μου μέγα ἐν τοῖς ἔθνεσιν· ὥστε καὶ Ἰσραὴλ πάλιν, τὴν Ἰσραηλιτικήν Γραφήν να μάζει, τὴν δοθεῖσαν τῷ Ἰραηλιτικῷ λαῷ, ἐν ᾗ μέγα καὶ ἔνδοξον ᾄδεται τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ. Μάξιμος δὲ ὁ μέγας φιλόσοφος Ἰουδαίους μὲν λέγει την πρακτικὴν φιλοσοφίαν, Ἰσραὴλ δὲ τὴν θεωρητικήν· διότι Ἰουδαία μὲν Ἐξομολόγησις ἁμαρτιῶν ερμηνεύεται, ἥτις ἐστὶν ἀρχὴ τῆς πρακτικῆς Ἰσραὴλ δὲ Νοῦς ὁρῶν Θεόν· ὁ μὲν γὰρ πρακτικός γινώσκει τὸν Θεὸν, ὅτι κριτής ἐστι τῶν ἑκάστῳ βεβιωμένων, καὶ διὰ τοῦτο καθαίρει ἑαυτόν· ὁ δὲ θεωρητικός, κατανοῶν τὰ μεγαλεῖα αὐτοῦ, ἀξίως μεγαλύνει αὐτόν. Εἴη δ᾽ ἂν Ἰουδαία νέα ἡ ἐξ ἐθνῶν Εκκλησία, ἥτις, εξομολογησαμένη τὰ παλαιὰ αὐτῆς ἁμαρτήματα, επέγνω τὸν ἀληθινὸν Θεόν· ἡ δ᾽ αὐτὴ καὶ Ἰσραὴλ νέος · φησὶ γὰρ ὁ μέγας Παῦλος· Οὐ γὰρ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰουδαῖος ἐστιν, οὐδὲ ἡ ἐν τῷ φανερῷ ἐν σαρκὶ περιτομή· ἀλλὰ ὁ ἐν τῷ κρυπτῷ Ἰουδαῖος, καὶ περιτομὴ καρδίας ἐν πνεύματι, οὐ γράμματι. Εγενήθη ἐν εἰρήνῃ ὁ τόπος αὐτοῦ, καὶ τὸ κατοικητήριον αὐτοῦ ἐν Σιών. Εἰ μὴ πολλάκις επολεμήθη καὶ ἐάλω τὰ Ἱεροσόλυμα, εἶχεν (78) ἂν τινα λόγον εἰρῆσθαι περὶ αὐτῶν ταῦτα. Νῦν δὲ εἰρή νην φησὶ τὸν εἰρηνεύοντα ἄνθρωπον, πρὸς μὲν τοὺς ἀνθρώπους, ἐν τῷ ἀγαπᾶν αὐτούς, πρὸς δὲ τὰ πάθη, ἐν τῷ ὑποτάττειν αὐτά. Ἐν τῷ τοιούτῳ γὰρ ἀνδρὶ γίνεται τύπος χωρητικὸς Θεοῦ · Σιὼν δὲ ἑρμηνεύε· ται, Σκοπευτήριον· εἴη δ᾽ ἂν ὁ πόρρωθεν κατα σκεπτόμενος τὰς ἐπελεύσεις τῶν δυσμενῶν. Ἐκεῖ συνέτριψε τὰ κράτη τῶν τόξων· ὅπλος, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 2. Notus in Judæa Deus. Judæi quidem A cognosci tantum affirmant Deuin a Judæis, contra autem Deus ad illos, per prophetam dicit: Juxia numerum civitatum tuarum fuerunt dei tui Juda, et juxta numerum bixiorum Israel, sacrificaverunt Baal ”. Manifestum est igitur, quod de Judæa illa non loquitur, quæ est in Palæstina, sed per Ju- dæam, sacram intelligit Scripturam, in qua uni- versa Christus notus est. Nam et Mosaici, et cæteri omnes libri, de co annuntiaverunt : et ipse eliam divinus cultus, qui lege constitutus est, fign- ram et characterem eorum continebat, quæ ad Christum pertinerent. B In Israel magnum nomen ejus. Atqui nec in solo Israel. Ab oriente enim, inquit Propheta, tisque ad occasum, glorificatum est nomen meum inter gentes ; et alibi ad Judæos: Vos autem profanastis eum s; item alibi: Nomen meum ma- gnum inter gentes st. Rursus igitur per Israel, Israelitarum Scripturam intelligit, datam populo Israel, in qua magnum ac gloriosum cani ur Christi nomen. Maximus autem philosophus per Judæam eam philosophiæ partem intelligit, quæ circa acti- vas actiones versatur, et per Israel eam partem quæ contemplationibus vacat. Judas quippe inter- pretatur Confessio ; confessio autem initium quod dam præstat ad agendi virtutes; Israel vero inter- pretatur Hens videns Deum. Cognoscit igitur Deum, is, qui per virtutem operatur, sciens illum judi- cem justum esse, et condigna unicuique pro actio- C nibus in judicio redditurum : atque ideo seipsum ab omnibus maculis mundat. Cognoscit etiam Deum is qui in divinorum contemplatione versa- tur, et considerans Dei magnalia, condigne etiam illum magnificat. Possumus ctiam per Judeum, novam ex gentibus Ecclesiam intelligere, quæ et antiqua peccata confessa est, et quæ verum Deum per contemplationem semper intuetur. Et similiter novum Israel. Quia, ut ait magnus Paulus: Non manifesto, carnalis circumcisio, sed qui in occulto tera ille qui in manifesto Judæus est, neque quæ in Judæus, et circumcisio cordis in spiritu, non lit- VERS. 5. Facius est in pace locus ejus, et habitatio ejus in Sion. Ni tam crebro obsessa et capta fuisset Jerusalem, haberent colorem aliquem Judaei, ut D hæc verba de ea dicta esse viderentur ; verum hoc in loco, per pacem, non ipsam intelligit Jerusalem, seal pacificos homines; pacifcos, inquam, mutuo inter se, dum et proximos diligunt, et ipsi ab çis invicem diliguntur : et pacificos ctiam in seipsis, dum affectus ac passiones insurgere ac pugnare non sinunt adversus rationem, sed rationi cas subjiciunt. In hujusmodi igitur homine Jocus quidam rum cum Sion idem significare dicatur quod Specula, corum adventum de longe fuerit speculatus. VERS. 4. Illic confregi potentias arcuum, telum, nobilis fit, ipsi etiam Deo habitabilis. Cæte- ille merito Sion poterit appellari, qui inimi- Jerem. x1, 13. Psal. coli, 3; Malach. 1, 11. Malach. 1, 12. Ibid. Roin. 11, 28. Varia lectiones. (78) Supple 'Ιουδαῖοι.
17β And they will seek your name, O Lord. Asking in astonishment, ‘Who is this God who has strangely delivered his own and has destroyed us?’
18 Αἰσχυνθήτωσαν καὶ ταραχθήτωσαν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ἐντραπήτωσαν καὶ ἀπολέσθωσαν. Κατευξάμενος αὐτῶν τὴν ἐν τῷ προσκαίρῳ αἰῶνι ἀπώλειαν, κατεύχεται καὶ τὴν ἐν τῷ μέλλοντι. Ἐκεῖνον γὰρ, αἰῶνα αἰῶνος ὀνομάζει, ὡς προπαραδεδώκαμεν. Ἀπώλειαν δὲ ἐπὶ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος, οὐ τὴν ἀνυπαρξίαν, ἀλλὰ τὴν κόλασιν εἰρήκαμεν. Ἐν ἐκείνῳ γὰρ αἰσχύνονται, εἴτουν ἐντρέπονται, οἱ πονηροὶ, δημοσιευομένων αὐτοῖς τῶν ἔργων, καὶ ταράσσονται, βλέποντες τοῦ δικαστοῦ τὴν ἀποτομίαν, εἶτα κολάζονται.Γνωστὸς ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ Θεός. Οἱ μέν Ἰου δαῖοί φασιν ὅτι γνώριμος ἐστιν ὁ Θεὸς ἐν μόνῃ τῇ Ἰουδαίᾳ· ὁ δὲ Θεός φησι πρὸς αὐτοὺς διὰ τοῦ προς φήτου· Κατὰ ἀριθμὸν τῶν πόλεων σου ἦσαν θεοί σου Ἰούδα· καὶ κατὰ ἀριθμὸν ἀμφόδων Ἰσραὴλ έθυον τῷ Βάαλ. Δῆλον οὖν, ὅτι οὐ περὶ τῆς κατὰ Παλαιστίνην Ἰουδαίας ὁ ψαλμὸς λέγει · ἀλλ᾽ Ἰουδαίαν καλεῖ τὴν Ἰουδαϊκὴν Γραφήν, ἐν ᾗ πάσῃ γνώριμός ἐστιν ὁ Χριστὸς· τά τε γὰρ Μω σαϊκὰ καὶ τὰ λοιπὰ πάντα περὶ αὐτοῦ προκατήγο γειλαν. Καὶ αὐτὴ δὲ ἡ νομική λατρεία τύπος, καὶ σκιά, καὶ προχάραγμα ἦν τοῦ Χριστοῦ. Ἐν τῷ Ἰσραὴλ μέγα τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Καὶ μὴν οὐκ ἐν μόνῳ τῷ Ἰσραήλ. Αὖθις γάρ φησιν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Προφήτου, ὅτι ᾿Απ᾿ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν δεδόξασται τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνε· σιν· καὶ πάλιν ῾Υμεῖς δὲ βεβηλοῦτε αὐτό. Καὶ αὖθις · Τὸ ὄνομά μου μέγα ἐν τοῖς ἔθνεσιν· ὥστε καὶ Ἰσραὴλ πάλιν, τὴν Ἰσραηλιτικήν Γραφήν να μάζει, τὴν δοθεῖσαν τῷ Ἰραηλιτικῷ λαῷ, ἐν ᾗ μέγα καὶ ἔνδοξον ᾄδεται τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ. Μάξιμος δὲ ὁ μέγας φιλόσοφος Ἰουδαίους μὲν λέγει την πρακτικὴν φιλοσοφίαν, Ἰσραὴλ δὲ τὴν θεωρητικήν· διότι Ἰουδαία μὲν Ἐξομολόγησις ἁμαρτιῶν ερμηνεύεται, ἥτις ἐστὶν ἀρχὴ τῆς πρακτικῆς Ἰσραὴλ δὲ Νοῦς ὁρῶν Θεόν· ὁ μὲν γὰρ πρακτικός γινώσκει τὸν Θεὸν, ὅτι κριτής ἐστι τῶν ἑκάστῳ βεβιωμένων, καὶ διὰ τοῦτο καθαίρει ἑαυτόν· ὁ δὲ θεωρητικός, κατανοῶν τὰ μεγαλεῖα αὐτοῦ, ἀξίως μεγαλύνει αὐτόν. Εἴη δ᾽ ἂν Ἰουδαία νέα ἡ ἐξ ἐθνῶν Εκκλησία, ἥτις, εξομολογησαμένη τὰ παλαιὰ αὐτῆς ἁμαρτήματα, επέγνω τὸν ἀληθινὸν Θεόν· ἡ δ᾽ αὐτὴ καὶ Ἰσραὴλ νέος · φησὶ γὰρ ὁ μέγας Παῦλος· Οὐ γὰρ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰουδαῖος ἐστιν, οὐδὲ ἡ ἐν τῷ φανερῷ ἐν σαρκὶ περιτομή· ἀλλὰ ὁ ἐν τῷ κρυπτῷ Ἰουδαῖος, καὶ περιτομὴ καρδίας ἐν πνεύματι, οὐ γράμματι. Εγενήθη ἐν εἰρήνῃ ὁ τόπος αὐτοῦ, καὶ τὸ κατοικητήριον αὐτοῦ ἐν Σιών. Εἰ μὴ πολλάκις επολεμήθη καὶ ἐάλω τὰ Ἱεροσόλυμα, εἶχεν (78) ἂν τινα λόγον εἰρῆσθαι περὶ αὐτῶν ταῦτα. Νῦν δὲ εἰρή νην φησὶ τὸν εἰρηνεύοντα ἄνθρωπον, πρὸς μὲν τοὺς ἀνθρώπους, ἐν τῷ ἀγαπᾶν αὐτούς, πρὸς δὲ τὰ πάθη, ἐν τῷ ὑποτάττειν αὐτά. Ἐν τῷ τοιούτῳ γὰρ ἀνδρὶ γίνεται τύπος χωρητικὸς Θεοῦ · Σιὼν δὲ ἑρμηνεύε· ται, Σκοπευτήριον· εἴη δ᾽ ἂν ὁ πόρρωθεν κατα σκεπτόμενος τὰς ἐπελεύσεις τῶν δυσμενῶν. Ἐκεῖ συνέτριψε τὰ κράτη τῶν τόξων· ὅπλος, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 2. Notus in Judæa Deus. Judæi quidem A cognosci tantum affirmant Deuin a Judæis, contra autem Deus ad illos, per prophetam dicit: Juxia numerum civitatum tuarum fuerunt dei tui Juda, et juxta numerum bixiorum Israel, sacrificaverunt Baal ”. Manifestum est igitur, quod de Judæa illa non loquitur, quæ est in Palæstina, sed per Ju- dæam, sacram intelligit Scripturam, in qua uni- versa Christus notus est. Nam et Mosaici, et cæteri omnes libri, de co annuntiaverunt : et ipse eliam divinus cultus, qui lege constitutus est, fign- ram et characterem eorum continebat, quæ ad Christum pertinerent. B In Israel magnum nomen ejus. Atqui nec in solo Israel. Ab oriente enim, inquit Propheta, tisque ad occasum, glorificatum est nomen meum inter gentes ; et alibi ad Judæos: Vos autem profanastis eum s; item alibi: Nomen meum ma- gnum inter gentes st. Rursus igitur per Israel, Israelitarum Scripturam intelligit, datam populo Israel, in qua magnum ac gloriosum cani ur Christi nomen. Maximus autem philosophus per Judæam eam philosophiæ partem intelligit, quæ circa acti- vas actiones versatur, et per Israel eam partem quæ contemplationibus vacat. Judas quippe inter- pretatur Confessio ; confessio autem initium quod dam præstat ad agendi virtutes; Israel vero inter- pretatur Hens videns Deum. Cognoscit igitur Deum, is, qui per virtutem operatur, sciens illum judi- cem justum esse, et condigna unicuique pro actio- C nibus in judicio redditurum : atque ideo seipsum ab omnibus maculis mundat. Cognoscit etiam Deum is qui in divinorum contemplatione versa- tur, et considerans Dei magnalia, condigne etiam illum magnificat. Possumus ctiam per Judeum, novam ex gentibus Ecclesiam intelligere, quæ et antiqua peccata confessa est, et quæ verum Deum per contemplationem semper intuetur. Et similiter novum Israel. Quia, ut ait magnus Paulus: Non manifesto, carnalis circumcisio, sed qui in occulto tera ille qui in manifesto Judæus est, neque quæ in Judæus, et circumcisio cordis in spiritu, non lit- VERS. 5. Facius est in pace locus ejus, et habitatio ejus in Sion. Ni tam crebro obsessa et capta fuisset Jerusalem, haberent colorem aliquem Judaei, ut D hæc verba de ea dicta esse viderentur ; verum hoc in loco, per pacem, non ipsam intelligit Jerusalem, seal pacificos homines; pacifcos, inquam, mutuo inter se, dum et proximos diligunt, et ipsi ab çis invicem diliguntur : et pacificos ctiam in seipsis, dum affectus ac passiones insurgere ac pugnare non sinunt adversus rationem, sed rationi cas subjiciunt. In hujusmodi igitur homine Jocus quidam rum cum Sion idem significare dicatur quod Specula, corum adventum de longe fuerit speculatus. VERS. 4. Illic confregi potentias arcuum, telum, nobilis fit, ipsi etiam Deo habitabilis. Cæte- ille merito Sion poterit appellari, qui inimi- Jerem. x1, 13. Psal. coli, 3; Malach. 1, 11. Malach. 1, 12. Ibid. Roin. 11, 28. Varia lectiones. (78) Supple 'Ιουδαῖοι.
18 Let them be put to shame and troubled to the age of age, and let them be disgraced and destroyed. Having called down destruction on them in this transient age, he imprecates also destruc- tion for the age to come, for he calls that the ‘age of age’ as we have explained before. Destruction in relation to the age to come is, we said, not non-existence but punishment. For in that age the wicked are put to shame, that is, are they are disgraced, as their works are made known, and they are troubled, seeing the austerity of the judge, and then they are punished.
PG 128:863α Καὶ γνώτωσαν ὅτι ὄνομά σοι Κύριος. Γνώτωσαν ἐξ ἀνάγκης, ἐπείπερ ἐκ προαιρέσεως οὐκ ἠθέλησαν.καὶ ῥομφαίαν, καὶ πόλεμον. Ἱστορικῶς μὲν περὶ τῆς ἀπωλείας τῶν ᾿Ασσυρίων ταῦτα. Ἐκεῖ μὲν ἀντι τοῦ, ἐν Σιών· Συνέτριψε δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατήργησε τὰς δυνάμεις τῶν τόξων· ὅπλον δὲ καλεῖ νῦν οὐ τὸ ἀμυντήριον, ἀλλὰ τὸ φυλακτήριον, οἷον θώρακα, καὶ εἴ τι τοιοῦτον· ἐξ οὗ καὶ ὁπλίτης, ὁ τεθωρα κισμένος, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ψιλοῦ· ῥομφαία δὲ ἡ σπάθη· καὶ προέταξε μὲν τὰ τόξα, ὅτι τὸ πλεῖον ἐν τόξοις έκράτουν οι Ασσύριοι. Εἶτα διά μὲν τοῦ ὅπλου πᾶν φυλακτήριον ἐνέφηνε, διὰ δὲ τῆς ῥομφαίας πᾶν ἀμυντήριον. Τελευταῖον δὲ ἐπήγαγε καὶ τὸν πόλεμον αὐτὸν, δι᾿ ὅν ταῦτα, καὶ οὗ σκεύη ταῦτα καὶ ὄργανα. Αναγωγικῶς δὲ τόξα μὲν αἱ μεθοδεῖαι καὶ μηχαναί τῶν δαιμόνων, ἀφ᾽ ὧν ἀφίενται βέλη παθῶν πεπυρωμένα· ὅπλον δὲ φυ- λακτήριον τοῦ διαβόλου ἡ παραχώρησις τοῦ Θεοῦ, καὶ ἡ καθ' ἡμῶν ἐξουσία τοῦ ἐχθροῦ. Τότε γὰρ βαλο λόμενος παρ' ἡμῶν οὐκ αἰσθάνεται· ρομφαία δὲ αὐτ τοῦ τμητικὴ, καὶ ἀπὸ Θεοῦ χωρισμὸς ἡμῶν διὰ τῶν παθῶν ἐπιγινόμενος· πόλεμος δὲ ἡ πάλη, ἢ καὶ αὐτὸς ὁ διάβολος. Ωσπερ γὰρ εἰρήνη ὁ Θεὸς, οὕτω πόλεμος ὁ ἀντικείμενος δαίμων· ἃ πάντα κατήργη. σεν ὁ Θεὸς ἐν τῷ εἰρηνεύοντι καὶ σκοπεύοντι, καθὼς εἴρηται. ὅπλον ὁπλίτην ψιλούς, Β Φωτίζεις σὺ θαυμαστῶς ἀπὸ ὀρέων αιωνίων. Ορη αἰώνια καλεῖ τοὺς οὐρανούς· ἔρη μὲν διὰ τὸ ὕψος, αἰώνια δὲ διὰ τὸ διαρκέστερον καὶ μακρο- χρονιώτερον τῆς τούτων οὐσίας · λέγει δὲ ὅτι φωτί ζεις φωτὶ χαρᾶς τοὺς ἐν σκότει λύπης, καὶ φωτι ἀντιλήψεως τοὺς ἐν σκότει ἀπογνώσεως. Εταράχθησαν πάντες οἱ ἀσύνετοι τῇ καρδίᾳ. ᾿Αναιρούμενοι ἀδοκήτως, ἐταράττοντο. Ασυνέτους δὲ αὐτοὺς εἶπεν, ὡς θεομάχους. Ύπνωσαν ὕπνον αὐτῶν, καὶ οὐχ εὗρον οὐδέν. Εκοιμήθησαν μὲν μετὰ ἐλπίδων μεγάλων οἱ πολιορ κοῦντες, οὐχ εὗρον δέ τι ὧν προσεδόκησαν. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι κύκλῳ τοὺς ἐχθρούς βλέ ποντες οἱ πολιορκούμενοι, καὶ μὴ συνιέντες τοῦ Θεοῦ τὴν δύναμιν, ἐταράχθησαν. Τοῦτο γὰρ καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εἶτα ἐκοιμήθησαν ἐν ἐλπίδι ἁλώσεως· καὶ τὸ πρωΐ οὐχ εὗρον, ὧν ἤλπισαν, οὐδὲ πολέμιον, ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδων ἀναι ρεθεισῶν ἐκείνῃ τῇ νυκτί. (79) Τὸ δὲ, Τῇ καρδίᾳ, παρέλκει ὡς ἰδίωμα. Η καὶ ἐπιτατικόν ἐστι τῆς ἀσυνεσίας. Πάντες οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου ταῖς χερσὶν αὐτῶν. - Οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου, ἀντὶ τοῦ. Οἱ COMMENT. IN PSALMOS. A gladium, et bellum. Juxta historiam hoc pertinet ad Assyriorum destructionem, illic enim in Sion Dens arcuum vires contrivit, hoc est, dissolvit, et inanes reddidit. Per telum autem (pro quo in Græca lectione, legimus) non offensiva boc in loco arma intelligi debent, sed defensiva, veluti thoracem, aut aliud quil simile : unde apud Græcos militem thorace armatum, appel- labant, ad eorum militum distinctionem, qui hujusmodi carebant armatura, quosque hoc est nudos vocabant. Arcuum vero potentias, seu robur dixit, quia Assyrii arcu plurimum utebantur, atque in eo armorum genere suas potissimum vires collocabant. Per telum igitur, defensiva omnia, et per arcum, offensiva omnia arma signi- ficavit. Deinde ipsum addidit bellum propter quod universa armorum genera confici solent. Omniɛ etenim arma, belli sunt instrumenta. Juxta Ana- gogen, per arcus, artificiosas dæmonum machinas intelligimus : undle ardentes immittant passionum sagittas. Telum autem dæmonis, quo se tueri solet, est divina permissio, quæ vires ei adversus nos subministrat. Ea etenim permanente, ictus nostros dæmon in se immissos non sentit. Illius etiam gladius, quo incidere solet, separatio illa est, qua per affectus et passiones nostras a Deo disjungi- mur; bellum vero, pugna illa, et lucta, qua nobiscum certat, vel, per bellum, ipse potest dæmor. intelligi, ut quemadmodum Deus pax, ita dæmon bellum appelletur. Hæc omnia igitur arma Deus delevit, ac fugavit in eo homine, quem exhibuisse se pacificum prædiximus, et speculationi inten- tumn. C VERS. 5. Illuminas tu mirabiliter a montibus æternis. Per æternos montes cœlos intelligit : quos propter altitudinem montes vocat, et æternos propter diuturnam eorum substantiam. Illuminas autem luce lætitiæ; cos vero hac luce illuminas, qui in mæroris caligine obtenebrati sunt : quem- admodum contra, splendore auxilii, atque opis tuæ eos etiam illustras, qui tetra fuerint despera- tionis nube circumdati. D Turbati sunt omnes insipientes corde. Ob inexpe- ctatum interitum turbati sunt, insipientes autem eos appellat, tanquam Deo resistentes. VERS. 6. Dormierunt somnum suum, et nihil inve- nerunt. Açsyril milites qui obsidebant, dormierunt summa cum spe, verum nihil eorum invenerunt quæ exspectabant. Possumus et aliter dicere, quod Judai qui obsessi erant turbati sunt, dum aspice- rent inimicos in circuitu, et divinas vires ignora- rent, quodque dum captivos se paulo post futuros esse arbitrarentur, ut ipsa docet historia, somno correpti dormierunt, et mane expergefacti, ea non viderunt quæ fieri timuerant. Quinimo neque ipsum etiam invenerunt inimicum, cum unica nocte ad centum et octoginta millia hostium occisa fuerint. Dictio autem, corde, Hebraici idiomatis more abundat : vel imajorem insipientiæ intensionen significat. Omnes viri divitiarum in manibus eorum. Viros divitiarum dicit, pro viros divites, quemadmodum Varia lectiones. (79) Hæc non ad præsentem versiculum, sed ad superiorem pertinent.
19α And let them know that the Lord is your name. Let them know by necessity, since they did not wish to know by choice.
β Σὺ μόνος ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Ἀπὸ κοινοῦ τὸ, καὶ γνώτωσαν, ὅτι σὺ μόνος Θεὸς πάσης τῆς γῆς. Ὕψιστον γὰρ, τὸν Θεὸν ἐκάλουν, ὡς ὑπερουράνιον. Ἁρμόζει δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὲρ Χριστοῦ. |καὶ ῥομφαίαν, καὶ πόλεμον. Ἱστορικῶς μὲν περὶ τῆς ἀπωλείας τῶν ᾿Ασσυρίων ταῦτα. Ἐκεῖ μὲν ἀντι τοῦ, ἐν Σιών· Συνέτριψε δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατήργησε τὰς δυνάμεις τῶν τόξων· ὅπλον δὲ καλεῖ νῦν οὐ τὸ ἀμυντήριον, ἀλλὰ τὸ φυλακτήριον, οἷον θώρακα, καὶ εἴ τι τοιοῦτον· ἐξ οὗ καὶ ὁπλίτης, ὁ τεθωρα κισμένος, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ψιλοῦ· ῥομφαία δὲ ἡ σπάθη· καὶ προέταξε μὲν τὰ τόξα, ὅτι τὸ πλεῖον ἐν τόξοις έκράτουν οι Ασσύριοι. Εἶτα διά μὲν τοῦ ὅπλου πᾶν φυλακτήριον ἐνέφηνε, διὰ δὲ τῆς ῥομφαίας πᾶν ἀμυντήριον. Τελευταῖον δὲ ἐπήγαγε καὶ τὸν πόλεμον αὐτὸν, δι᾿ ὅν ταῦτα, καὶ οὗ σκεύη ταῦτα καὶ ὄργανα. Αναγωγικῶς δὲ τόξα μὲν αἱ μεθοδεῖαι καὶ μηχαναί τῶν δαιμόνων, ἀφ᾽ ὧν ἀφίενται βέλη παθῶν πεπυρωμένα· ὅπλον δὲ φυ- λακτήριον τοῦ διαβόλου ἡ παραχώρησις τοῦ Θεοῦ, καὶ ἡ καθ' ἡμῶν ἐξουσία τοῦ ἐχθροῦ. Τότε γὰρ βαλο λόμενος παρ' ἡμῶν οὐκ αἰσθάνεται· ρομφαία δὲ αὐτ τοῦ τμητικὴ, καὶ ἀπὸ Θεοῦ χωρισμὸς ἡμῶν διὰ τῶν παθῶν ἐπιγινόμενος· πόλεμος δὲ ἡ πάλη, ἢ καὶ αὐτὸς ὁ διάβολος. Ωσπερ γὰρ εἰρήνη ὁ Θεὸς, οὕτω πόλεμος ὁ ἀντικείμενος δαίμων· ἃ πάντα κατήργη. σεν ὁ Θεὸς ἐν τῷ εἰρηνεύοντι καὶ σκοπεύοντι, καθὼς εἴρηται. ὅπλον ὁπλίτην ψιλούς, Β Φωτίζεις σὺ θαυμαστῶς ἀπὸ ὀρέων αιωνίων. Ορη αἰώνια καλεῖ τοὺς οὐρανούς· ἔρη μὲν διὰ τὸ ὕψος, αἰώνια δὲ διὰ τὸ διαρκέστερον καὶ μακρο- χρονιώτερον τῆς τούτων οὐσίας · λέγει δὲ ὅτι φωτί ζεις φωτὶ χαρᾶς τοὺς ἐν σκότει λύπης, καὶ φωτι ἀντιλήψεως τοὺς ἐν σκότει ἀπογνώσεως. Εταράχθησαν πάντες οἱ ἀσύνετοι τῇ καρδίᾳ. ᾿Αναιρούμενοι ἀδοκήτως, ἐταράττοντο. Ασυνέτους δὲ αὐτοὺς εἶπεν, ὡς θεομάχους. Ύπνωσαν ὕπνον αὐτῶν, καὶ οὐχ εὗρον οὐδέν. Εκοιμήθησαν μὲν μετὰ ἐλπίδων μεγάλων οἱ πολιορ κοῦντες, οὐχ εὗρον δέ τι ὧν προσεδόκησαν. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι κύκλῳ τοὺς ἐχθρούς βλέ ποντες οἱ πολιορκούμενοι, καὶ μὴ συνιέντες τοῦ Θεοῦ τὴν δύναμιν, ἐταράχθησαν. Τοῦτο γὰρ καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εἶτα ἐκοιμήθησαν ἐν ἐλπίδι ἁλώσεως· καὶ τὸ πρωΐ οὐχ εὗρον, ὧν ἤλπισαν, οὐδὲ πολέμιον, ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδων ἀναι ρεθεισῶν ἐκείνῃ τῇ νυκτί. (79) Τὸ δὲ, Τῇ καρδίᾳ, παρέλκει ὡς ἰδίωμα. Η καὶ ἐπιτατικόν ἐστι τῆς ἀσυνεσίας. Πάντες οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου ταῖς χερσὶν αὐτῶν. - Οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου, ἀντὶ τοῦ. Οἱ COMMENT. IN PSALMOS. A gladium, et bellum. Juxta historiam hoc pertinet ad Assyriorum destructionem, illic enim in Sion Dens arcuum vires contrivit, hoc est, dissolvit, et inanes reddidit. Per telum autem (pro quo in Græca lectione, legimus) non offensiva boc in loco arma intelligi debent, sed defensiva, veluti thoracem, aut aliud quil simile : unde apud Græcos militem thorace armatum, appel- labant, ad eorum militum distinctionem, qui hujusmodi carebant armatura, quosque hoc est nudos vocabant. Arcuum vero potentias, seu robur dixit, quia Assyrii arcu plurimum utebantur, atque in eo armorum genere suas potissimum vires collocabant. Per telum igitur, defensiva omnia, et per arcum, offensiva omnia arma signi- ficavit. Deinde ipsum addidit bellum propter quod universa armorum genera confici solent. Omniɛ etenim arma, belli sunt instrumenta. Juxta Ana- gogen, per arcus, artificiosas dæmonum machinas intelligimus : undle ardentes immittant passionum sagittas. Telum autem dæmonis, quo se tueri solet, est divina permissio, quæ vires ei adversus nos subministrat. Ea etenim permanente, ictus nostros dæmon in se immissos non sentit. Illius etiam gladius, quo incidere solet, separatio illa est, qua per affectus et passiones nostras a Deo disjungi- mur; bellum vero, pugna illa, et lucta, qua nobiscum certat, vel, per bellum, ipse potest dæmor. intelligi, ut quemadmodum Deus pax, ita dæmon bellum appelletur. Hæc omnia igitur arma Deus delevit, ac fugavit in eo homine, quem exhibuisse se pacificum prædiximus, et speculationi inten- tumn. C VERS. 5. Illuminas tu mirabiliter a montibus æternis. Per æternos montes cœlos intelligit : quos propter altitudinem montes vocat, et æternos propter diuturnam eorum substantiam. Illuminas autem luce lætitiæ; cos vero hac luce illuminas, qui in mæroris caligine obtenebrati sunt : quem- admodum contra, splendore auxilii, atque opis tuæ eos etiam illustras, qui tetra fuerint despera- tionis nube circumdati. D Turbati sunt omnes insipientes corde. Ob inexpe- ctatum interitum turbati sunt, insipientes autem eos appellat, tanquam Deo resistentes. VERS. 6. Dormierunt somnum suum, et nihil inve- nerunt. Açsyril milites qui obsidebant, dormierunt summa cum spe, verum nihil eorum invenerunt quæ exspectabant. Possumus et aliter dicere, quod Judai qui obsessi erant turbati sunt, dum aspice- rent inimicos in circuitu, et divinas vires ignora- rent, quodque dum captivos se paulo post futuros esse arbitrarentur, ut ipsa docet historia, somno correpti dormierunt, et mane expergefacti, ea non viderunt quæ fieri timuerant. Quinimo neque ipsum etiam invenerunt inimicum, cum unica nocte ad centum et octoginta millia hostium occisa fuerint. Dictio autem, corde, Hebraici idiomatis more abundat : vel imajorem insipientiæ intensionen significat. Omnes viri divitiarum in manibus eorum. Viros divitiarum dicit, pro viros divites, quemadmodum Varia lectiones. (79) Hæc non ad præsentem versiculum, sed ad superiorem pertinent.
19β You alone are Most High over all the earth. ‘And let them know’ is to be understood here also, namely, that you alone are God over all the earth, for they used to call God ‘Most High’, as being super-celestial. The psalm is also fitting for those being persecuted for the sake of Christ.
PG 128:104283 πγ΄
PG 128:8631 Εἰς τὸ τέλος· ὑπὲρ τῶν ληνῶν· τοῖς υἱοῖς Κορέ. Καὶ ὁ ὀγδοηκοστὸς ψαλμὸς ταύτην ἔλαχε τὴν ἐπιγραφὴν, καὶ ζήτει ἐκεῖ. Περὶ τούτων οὖν τῶν ληνῶν ὁ Δαυὶδ νῦν διέξεισιν.καὶ ῥομφαίαν, καὶ πόλεμον. Ἱστορικῶς μὲν περὶ τῆς ἀπωλείας τῶν ᾿Ασσυρίων ταῦτα. Ἐκεῖ μὲν ἀντι τοῦ, ἐν Σιών· Συνέτριψε δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατήργησε τὰς δυνάμεις τῶν τόξων· ὅπλον δὲ καλεῖ νῦν οὐ τὸ ἀμυντήριον, ἀλλὰ τὸ φυλακτήριον, οἷον θώρακα, καὶ εἴ τι τοιοῦτον· ἐξ οὗ καὶ ὁπλίτης, ὁ τεθωρα κισμένος, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ψιλοῦ· ῥομφαία δὲ ἡ σπάθη· καὶ προέταξε μὲν τὰ τόξα, ὅτι τὸ πλεῖον ἐν τόξοις έκράτουν οι Ασσύριοι. Εἶτα διά μὲν τοῦ ὅπλου πᾶν φυλακτήριον ἐνέφηνε, διὰ δὲ τῆς ῥομφαίας πᾶν ἀμυντήριον. Τελευταῖον δὲ ἐπήγαγε καὶ τὸν πόλεμον αὐτὸν, δι᾿ ὅν ταῦτα, καὶ οὗ σκεύη ταῦτα καὶ ὄργανα. Αναγωγικῶς δὲ τόξα μὲν αἱ μεθοδεῖαι καὶ μηχαναί τῶν δαιμόνων, ἀφ᾽ ὧν ἀφίενται βέλη παθῶν πεπυρωμένα· ὅπλον δὲ φυ- λακτήριον τοῦ διαβόλου ἡ παραχώρησις τοῦ Θεοῦ, καὶ ἡ καθ' ἡμῶν ἐξουσία τοῦ ἐχθροῦ. Τότε γὰρ βαλο λόμενος παρ' ἡμῶν οὐκ αἰσθάνεται· ρομφαία δὲ αὐτ τοῦ τμητικὴ, καὶ ἀπὸ Θεοῦ χωρισμὸς ἡμῶν διὰ τῶν παθῶν ἐπιγινόμενος· πόλεμος δὲ ἡ πάλη, ἢ καὶ αὐτὸς ὁ διάβολος. Ωσπερ γὰρ εἰρήνη ὁ Θεὸς, οὕτω πόλεμος ὁ ἀντικείμενος δαίμων· ἃ πάντα κατήργη. σεν ὁ Θεὸς ἐν τῷ εἰρηνεύοντι καὶ σκοπεύοντι, καθὼς εἴρηται. ὅπλον ὁπλίτην ψιλούς, Β Φωτίζεις σὺ θαυμαστῶς ἀπὸ ὀρέων αιωνίων. Ορη αἰώνια καλεῖ τοὺς οὐρανούς· ἔρη μὲν διὰ τὸ ὕψος, αἰώνια δὲ διὰ τὸ διαρκέστερον καὶ μακρο- χρονιώτερον τῆς τούτων οὐσίας · λέγει δὲ ὅτι φωτί ζεις φωτὶ χαρᾶς τοὺς ἐν σκότει λύπης, καὶ φωτι ἀντιλήψεως τοὺς ἐν σκότει ἀπογνώσεως. Εταράχθησαν πάντες οἱ ἀσύνετοι τῇ καρδίᾳ. ᾿Αναιρούμενοι ἀδοκήτως, ἐταράττοντο. Ασυνέτους δὲ αὐτοὺς εἶπεν, ὡς θεομάχους. Ύπνωσαν ὕπνον αὐτῶν, καὶ οὐχ εὗρον οὐδέν. Εκοιμήθησαν μὲν μετὰ ἐλπίδων μεγάλων οἱ πολιορ κοῦντες, οὐχ εὗρον δέ τι ὧν προσεδόκησαν. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι κύκλῳ τοὺς ἐχθρούς βλέ ποντες οἱ πολιορκούμενοι, καὶ μὴ συνιέντες τοῦ Θεοῦ τὴν δύναμιν, ἐταράχθησαν. Τοῦτο γὰρ καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εἶτα ἐκοιμήθησαν ἐν ἐλπίδι ἁλώσεως· καὶ τὸ πρωΐ οὐχ εὗρον, ὧν ἤλπισαν, οὐδὲ πολέμιον, ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδων ἀναι ρεθεισῶν ἐκείνῃ τῇ νυκτί. (79) Τὸ δὲ, Τῇ καρδίᾳ, παρέλκει ὡς ἰδίωμα. Η καὶ ἐπιτατικόν ἐστι τῆς ἀσυνεσίας. Πάντες οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου ταῖς χερσὶν αὐτῶν. - Οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου, ἀντὶ τοῦ. Οἱ COMMENT. IN PSALMOS. A gladium, et bellum. Juxta historiam hoc pertinet ad Assyriorum destructionem, illic enim in Sion Dens arcuum vires contrivit, hoc est, dissolvit, et inanes reddidit. Per telum autem (pro quo in Græca lectione, legimus) non offensiva boc in loco arma intelligi debent, sed defensiva, veluti thoracem, aut aliud quil simile : unde apud Græcos militem thorace armatum, appel- labant, ad eorum militum distinctionem, qui hujusmodi carebant armatura, quosque hoc est nudos vocabant. Arcuum vero potentias, seu robur dixit, quia Assyrii arcu plurimum utebantur, atque in eo armorum genere suas potissimum vires collocabant. Per telum igitur, defensiva omnia, et per arcum, offensiva omnia arma signi- ficavit. Deinde ipsum addidit bellum propter quod universa armorum genera confici solent. Omniɛ etenim arma, belli sunt instrumenta. Juxta Ana- gogen, per arcus, artificiosas dæmonum machinas intelligimus : undle ardentes immittant passionum sagittas. Telum autem dæmonis, quo se tueri solet, est divina permissio, quæ vires ei adversus nos subministrat. Ea etenim permanente, ictus nostros dæmon in se immissos non sentit. Illius etiam gladius, quo incidere solet, separatio illa est, qua per affectus et passiones nostras a Deo disjungi- mur; bellum vero, pugna illa, et lucta, qua nobiscum certat, vel, per bellum, ipse potest dæmor. intelligi, ut quemadmodum Deus pax, ita dæmon bellum appelletur. Hæc omnia igitur arma Deus delevit, ac fugavit in eo homine, quem exhibuisse se pacificum prædiximus, et speculationi inten- tumn. C VERS. 5. Illuminas tu mirabiliter a montibus æternis. Per æternos montes cœlos intelligit : quos propter altitudinem montes vocat, et æternos propter diuturnam eorum substantiam. Illuminas autem luce lætitiæ; cos vero hac luce illuminas, qui in mæroris caligine obtenebrati sunt : quem- admodum contra, splendore auxilii, atque opis tuæ eos etiam illustras, qui tetra fuerint despera- tionis nube circumdati. D Turbati sunt omnes insipientes corde. Ob inexpe- ctatum interitum turbati sunt, insipientes autem eos appellat, tanquam Deo resistentes. VERS. 6. Dormierunt somnum suum, et nihil inve- nerunt. Açsyril milites qui obsidebant, dormierunt summa cum spe, verum nihil eorum invenerunt quæ exspectabant. Possumus et aliter dicere, quod Judai qui obsessi erant turbati sunt, dum aspice- rent inimicos in circuitu, et divinas vires ignora- rent, quodque dum captivos se paulo post futuros esse arbitrarentur, ut ipsa docet historia, somno correpti dormierunt, et mane expergefacti, ea non viderunt quæ fieri timuerant. Quinimo neque ipsum etiam invenerunt inimicum, cum unica nocte ad centum et octoginta millia hostium occisa fuerint. Dictio autem, corde, Hebraici idiomatis more abundat : vel imajorem insipientiæ intensionen significat. Omnes viri divitiarum in manibus eorum. Viros divitiarum dicit, pro viros divites, quemadmodum Varia lectiones. (79) Hæc non ad præsentem versiculum, sed ad superiorem pertinent.
1 Towards fulfilment; for the wine vats; belonging to the sons of Kore. The eightieth psalm also had this superscription and look there. David therefore now tells about these wine vats.
2 Ὡς ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, Κύριε τῶν δυνάμεων.καὶ ῥομφαίαν, καὶ πόλεμον. Ἱστορικῶς μὲν περὶ τῆς ἀπωλείας τῶν ᾿Ασσυρίων ταῦτα. Ἐκεῖ μὲν ἀντι τοῦ, ἐν Σιών· Συνέτριψε δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατήργησε τὰς δυνάμεις τῶν τόξων· ὅπλον δὲ καλεῖ νῦν οὐ τὸ ἀμυντήριον, ἀλλὰ τὸ φυλακτήριον, οἷον θώρακα, καὶ εἴ τι τοιοῦτον· ἐξ οὗ καὶ ὁπλίτης, ὁ τεθωρα κισμένος, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ψιλοῦ· ῥομφαία δὲ ἡ σπάθη· καὶ προέταξε μὲν τὰ τόξα, ὅτι τὸ πλεῖον ἐν τόξοις έκράτουν οι Ασσύριοι. Εἶτα διά μὲν τοῦ ὅπλου πᾶν φυλακτήριον ἐνέφηνε, διὰ δὲ τῆς ῥομφαίας πᾶν ἀμυντήριον. Τελευταῖον δὲ ἐπήγαγε καὶ τὸν πόλεμον αὐτὸν, δι᾿ ὅν ταῦτα, καὶ οὗ σκεύη ταῦτα καὶ ὄργανα. Αναγωγικῶς δὲ τόξα μὲν αἱ μεθοδεῖαι καὶ μηχαναί τῶν δαιμόνων, ἀφ᾽ ὧν ἀφίενται βέλη παθῶν πεπυρωμένα· ὅπλον δὲ φυ- λακτήριον τοῦ διαβόλου ἡ παραχώρησις τοῦ Θεοῦ, καὶ ἡ καθ' ἡμῶν ἐξουσία τοῦ ἐχθροῦ. Τότε γὰρ βαλο λόμενος παρ' ἡμῶν οὐκ αἰσθάνεται· ρομφαία δὲ αὐτ τοῦ τμητικὴ, καὶ ἀπὸ Θεοῦ χωρισμὸς ἡμῶν διὰ τῶν παθῶν ἐπιγινόμενος· πόλεμος δὲ ἡ πάλη, ἢ καὶ αὐτὸς ὁ διάβολος. Ωσπερ γὰρ εἰρήνη ὁ Θεὸς, οὕτω πόλεμος ὁ ἀντικείμενος δαίμων· ἃ πάντα κατήργη. σεν ὁ Θεὸς ἐν τῷ εἰρηνεύοντι καὶ σκοπεύοντι, καθὼς εἴρηται. ὅπλον ὁπλίτην ψιλούς, Β Φωτίζεις σὺ θαυμαστῶς ἀπὸ ὀρέων αιωνίων. Ορη αἰώνια καλεῖ τοὺς οὐρανούς· ἔρη μὲν διὰ τὸ ὕψος, αἰώνια δὲ διὰ τὸ διαρκέστερον καὶ μακρο- χρονιώτερον τῆς τούτων οὐσίας · λέγει δὲ ὅτι φωτί ζεις φωτὶ χαρᾶς τοὺς ἐν σκότει λύπης, καὶ φωτι ἀντιλήψεως τοὺς ἐν σκότει ἀπογνώσεως. Εταράχθησαν πάντες οἱ ἀσύνετοι τῇ καρδίᾳ. ᾿Αναιρούμενοι ἀδοκήτως, ἐταράττοντο. Ασυνέτους δὲ αὐτοὺς εἶπεν, ὡς θεομάχους. Ύπνωσαν ὕπνον αὐτῶν, καὶ οὐχ εὗρον οὐδέν. Εκοιμήθησαν μὲν μετὰ ἐλπίδων μεγάλων οἱ πολιορ κοῦντες, οὐχ εὗρον δέ τι ὧν προσεδόκησαν. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι κύκλῳ τοὺς ἐχθρούς βλέ ποντες οἱ πολιορκούμενοι, καὶ μὴ συνιέντες τοῦ Θεοῦ τὴν δύναμιν, ἐταράχθησαν. Τοῦτο γὰρ καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εἶτα ἐκοιμήθησαν ἐν ἐλπίδι ἁλώσεως· καὶ τὸ πρωΐ οὐχ εὗρον, ὧν ἤλπισαν, οὐδὲ πολέμιον, ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδων ἀναι ρεθεισῶν ἐκείνῃ τῇ νυκτί. (79) Τὸ δὲ, Τῇ καρδίᾳ, παρέλκει ὡς ἰδίωμα. Η καὶ ἐπιτατικόν ἐστι τῆς ἀσυνεσίας. Πάντες οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου ταῖς χερσὶν αὐτῶν. - Οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου, ἀντὶ τοῦ. Οἱ COMMENT. IN PSALMOS. A gladium, et bellum. Juxta historiam hoc pertinet ad Assyriorum destructionem, illic enim in Sion Dens arcuum vires contrivit, hoc est, dissolvit, et inanes reddidit. Per telum autem (pro quo in Græca lectione, legimus) non offensiva boc in loco arma intelligi debent, sed defensiva, veluti thoracem, aut aliud quil simile : unde apud Græcos militem thorace armatum, appel- labant, ad eorum militum distinctionem, qui hujusmodi carebant armatura, quosque hoc est nudos vocabant. Arcuum vero potentias, seu robur dixit, quia Assyrii arcu plurimum utebantur, atque in eo armorum genere suas potissimum vires collocabant. Per telum igitur, defensiva omnia, et per arcum, offensiva omnia arma signi- ficavit. Deinde ipsum addidit bellum propter quod universa armorum genera confici solent. Omniɛ etenim arma, belli sunt instrumenta. Juxta Ana- gogen, per arcus, artificiosas dæmonum machinas intelligimus : undle ardentes immittant passionum sagittas. Telum autem dæmonis, quo se tueri solet, est divina permissio, quæ vires ei adversus nos subministrat. Ea etenim permanente, ictus nostros dæmon in se immissos non sentit. Illius etiam gladius, quo incidere solet, separatio illa est, qua per affectus et passiones nostras a Deo disjungi- mur; bellum vero, pugna illa, et lucta, qua nobiscum certat, vel, per bellum, ipse potest dæmor. intelligi, ut quemadmodum Deus pax, ita dæmon bellum appelletur. Hæc omnia igitur arma Deus delevit, ac fugavit in eo homine, quem exhibuisse se pacificum prædiximus, et speculationi inten- tumn. C VERS. 5. Illuminas tu mirabiliter a montibus æternis. Per æternos montes cœlos intelligit : quos propter altitudinem montes vocat, et æternos propter diuturnam eorum substantiam. Illuminas autem luce lætitiæ; cos vero hac luce illuminas, qui in mæroris caligine obtenebrati sunt : quem- admodum contra, splendore auxilii, atque opis tuæ eos etiam illustras, qui tetra fuerint despera- tionis nube circumdati. D Turbati sunt omnes insipientes corde. Ob inexpe- ctatum interitum turbati sunt, insipientes autem eos appellat, tanquam Deo resistentes. VERS. 6. Dormierunt somnum suum, et nihil inve- nerunt. Açsyril milites qui obsidebant, dormierunt summa cum spe, verum nihil eorum invenerunt quæ exspectabant. Possumus et aliter dicere, quod Judai qui obsessi erant turbati sunt, dum aspice- rent inimicos in circuitu, et divinas vires ignora- rent, quodque dum captivos se paulo post futuros esse arbitrarentur, ut ipsa docet historia, somno correpti dormierunt, et mane expergefacti, ea non viderunt quæ fieri timuerant. Quinimo neque ipsum etiam invenerunt inimicum, cum unica nocte ad centum et octoginta millia hostium occisa fuerint. Dictio autem, corde, Hebraici idiomatis more abundat : vel imajorem insipientiæ intensionen significat. Omnes viri divitiarum in manibus eorum. Viros divitiarum dicit, pro viros divites, quemadmodum Varia lectiones. (79) Hæc non ad præsentem versiculum, sed ad superiorem pertinent.
2 How beloved are your tent-dwellings, O Lord of powers.
PG 128:1042Ψαλμός 83 — Psalm 83
PG 128:863Tὸ, ὡς, ἐνταῦθα, τοιοῦτόν ἐστιν, οἷον καὶ τὸ, Ὡς ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ ᾽Ισραήλ· καὶ ζήτει ψαλμὸν οβ΄. Σκηνώματα δὲ λέγει, τὰς κατὰ τόπον Ἐκκλησίας, ἐν αἷς ἡ θεία κατοικεῖ χάρις, ἃς προεωρακὼς ὁ προφήτης ἠγάπησε. Περὶ δὲ τοῦ, Κύριε τῶν δυνάμεων, εἴρηται ἐν τῷ οθ΄ ψαλμῷ.καὶ ῥομφαίαν, καὶ πόλεμον. Ἱστορικῶς μὲν περὶ τῆς ἀπωλείας τῶν ᾿Ασσυρίων ταῦτα. Ἐκεῖ μὲν ἀντι τοῦ, ἐν Σιών· Συνέτριψε δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατήργησε τὰς δυνάμεις τῶν τόξων· ὅπλον δὲ καλεῖ νῦν οὐ τὸ ἀμυντήριον, ἀλλὰ τὸ φυλακτήριον, οἷον θώρακα, καὶ εἴ τι τοιοῦτον· ἐξ οὗ καὶ ὁπλίτης, ὁ τεθωρα κισμένος, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ψιλοῦ· ῥομφαία δὲ ἡ σπάθη· καὶ προέταξε μὲν τὰ τόξα, ὅτι τὸ πλεῖον ἐν τόξοις έκράτουν οι Ασσύριοι. Εἶτα διά μὲν τοῦ ὅπλου πᾶν φυλακτήριον ἐνέφηνε, διὰ δὲ τῆς ῥομφαίας πᾶν ἀμυντήριον. Τελευταῖον δὲ ἐπήγαγε καὶ τὸν πόλεμον αὐτὸν, δι᾿ ὅν ταῦτα, καὶ οὗ σκεύη ταῦτα καὶ ὄργανα. Αναγωγικῶς δὲ τόξα μὲν αἱ μεθοδεῖαι καὶ μηχαναί τῶν δαιμόνων, ἀφ᾽ ὧν ἀφίενται βέλη παθῶν πεπυρωμένα· ὅπλον δὲ φυ- λακτήριον τοῦ διαβόλου ἡ παραχώρησις τοῦ Θεοῦ, καὶ ἡ καθ' ἡμῶν ἐξουσία τοῦ ἐχθροῦ. Τότε γὰρ βαλο λόμενος παρ' ἡμῶν οὐκ αἰσθάνεται· ρομφαία δὲ αὐτ τοῦ τμητικὴ, καὶ ἀπὸ Θεοῦ χωρισμὸς ἡμῶν διὰ τῶν παθῶν ἐπιγινόμενος· πόλεμος δὲ ἡ πάλη, ἢ καὶ αὐτὸς ὁ διάβολος. Ωσπερ γὰρ εἰρήνη ὁ Θεὸς, οὕτω πόλεμος ὁ ἀντικείμενος δαίμων· ἃ πάντα κατήργη. σεν ὁ Θεὸς ἐν τῷ εἰρηνεύοντι καὶ σκοπεύοντι, καθὼς εἴρηται. ὅπλον ὁπλίτην ψιλούς, Β Φωτίζεις σὺ θαυμαστῶς ἀπὸ ὀρέων αιωνίων. Ορη αἰώνια καλεῖ τοὺς οὐρανούς· ἔρη μὲν διὰ τὸ ὕψος, αἰώνια δὲ διὰ τὸ διαρκέστερον καὶ μακρο- χρονιώτερον τῆς τούτων οὐσίας · λέγει δὲ ὅτι φωτί ζεις φωτὶ χαρᾶς τοὺς ἐν σκότει λύπης, καὶ φωτι ἀντιλήψεως τοὺς ἐν σκότει ἀπογνώσεως. Εταράχθησαν πάντες οἱ ἀσύνετοι τῇ καρδίᾳ. ᾿Αναιρούμενοι ἀδοκήτως, ἐταράττοντο. Ασυνέτους δὲ αὐτοὺς εἶπεν, ὡς θεομάχους. Ύπνωσαν ὕπνον αὐτῶν, καὶ οὐχ εὗρον οὐδέν. Εκοιμήθησαν μὲν μετὰ ἐλπίδων μεγάλων οἱ πολιορ κοῦντες, οὐχ εὗρον δέ τι ὧν προσεδόκησαν. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι κύκλῳ τοὺς ἐχθρούς βλέ ποντες οἱ πολιορκούμενοι, καὶ μὴ συνιέντες τοῦ Θεοῦ τὴν δύναμιν, ἐταράχθησαν. Τοῦτο γὰρ καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εἶτα ἐκοιμήθησαν ἐν ἐλπίδι ἁλώσεως· καὶ τὸ πρωΐ οὐχ εὗρον, ὧν ἤλπισαν, οὐδὲ πολέμιον, ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδων ἀναι ρεθεισῶν ἐκείνῃ τῇ νυκτί. (79) Τὸ δὲ, Τῇ καρδίᾳ, παρέλκει ὡς ἰδίωμα. Η καὶ ἐπιτατικόν ἐστι τῆς ἀσυνεσίας. Πάντες οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου ταῖς χερσὶν αὐτῶν. - Οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου, ἀντὶ τοῦ. Οἱ COMMENT. IN PSALMOS. A gladium, et bellum. Juxta historiam hoc pertinet ad Assyriorum destructionem, illic enim in Sion Dens arcuum vires contrivit, hoc est, dissolvit, et inanes reddidit. Per telum autem (pro quo in Græca lectione, legimus) non offensiva boc in loco arma intelligi debent, sed defensiva, veluti thoracem, aut aliud quil simile : unde apud Græcos militem thorace armatum, appel- labant, ad eorum militum distinctionem, qui hujusmodi carebant armatura, quosque hoc est nudos vocabant. Arcuum vero potentias, seu robur dixit, quia Assyrii arcu plurimum utebantur, atque in eo armorum genere suas potissimum vires collocabant. Per telum igitur, defensiva omnia, et per arcum, offensiva omnia arma signi- ficavit. Deinde ipsum addidit bellum propter quod universa armorum genera confici solent. Omniɛ etenim arma, belli sunt instrumenta. Juxta Ana- gogen, per arcus, artificiosas dæmonum machinas intelligimus : undle ardentes immittant passionum sagittas. Telum autem dæmonis, quo se tueri solet, est divina permissio, quæ vires ei adversus nos subministrat. Ea etenim permanente, ictus nostros dæmon in se immissos non sentit. Illius etiam gladius, quo incidere solet, separatio illa est, qua per affectus et passiones nostras a Deo disjungi- mur; bellum vero, pugna illa, et lucta, qua nobiscum certat, vel, per bellum, ipse potest dæmor. intelligi, ut quemadmodum Deus pax, ita dæmon bellum appelletur. Hæc omnia igitur arma Deus delevit, ac fugavit in eo homine, quem exhibuisse se pacificum prædiximus, et speculationi inten- tumn. C VERS. 5. Illuminas tu mirabiliter a montibus æternis. Per æternos montes cœlos intelligit : quos propter altitudinem montes vocat, et æternos propter diuturnam eorum substantiam. Illuminas autem luce lætitiæ; cos vero hac luce illuminas, qui in mæroris caligine obtenebrati sunt : quem- admodum contra, splendore auxilii, atque opis tuæ eos etiam illustras, qui tetra fuerint despera- tionis nube circumdati. D Turbati sunt omnes insipientes corde. Ob inexpe- ctatum interitum turbati sunt, insipientes autem eos appellat, tanquam Deo resistentes. VERS. 6. Dormierunt somnum suum, et nihil inve- nerunt. Açsyril milites qui obsidebant, dormierunt summa cum spe, verum nihil eorum invenerunt quæ exspectabant. Possumus et aliter dicere, quod Judai qui obsessi erant turbati sunt, dum aspice- rent inimicos in circuitu, et divinas vires ignora- rent, quodque dum captivos se paulo post futuros esse arbitrarentur, ut ipsa docet historia, somno correpti dormierunt, et mane expergefacti, ea non viderunt quæ fieri timuerant. Quinimo neque ipsum etiam invenerunt inimicum, cum unica nocte ad centum et octoginta millia hostium occisa fuerint. Dictio autem, corde, Hebraici idiomatis more abundat : vel imajorem insipientiæ intensionen significat. Omnes viri divitiarum in manibus eorum. Viros divitiarum dicit, pro viros divites, quemadmodum Varia lectiones. (79) Hæc non ad præsentem versiculum, sed ad superiorem pertinent.
The ‘how’ here is such as is the, How good is God to Israel, and refer to psalm seventy-two. ‘Tent-dwellings’ is what he calls the local Churches in which divine grace dwells, foreseeing which the prophet loved them. About the ‘Lord of powers’ there was discussion in the seventy-ninth psalm.
α Ἐπιποθεῖ καὶ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου εἰς τὰς αὐλὰς τοῦ Κυρίου. Ἐκλείπει, ἀποδημῆσαι γλιχομένη πρὸς ταύτας, ἃς καὶ αὐλὰς ὁμοίως ὠνόμασεν, ὡς ἐνδιαιτήματα τοῦ Χριστοῦ. Ἢ ἐκλείπει, ἀντὶ τοῦ, ἐκλύεται, ἀτονεῖ, τῷ πυρὶ τοῦ πόθῳ ταλαιπωρουμένη. Λέγεται δὲ τὸ ἐκλείπειν ἐπὶ τῶν θερμῶν ἐραστῶν, μὴ δυναμένων ὑπομεῖναι τὸν χωρισμὸν τῶν ποθουμένων. Καὶ πᾶς δὲ ὁ τῆς οὐρανίου καταπαύσεως ὀρεγόμενος, εἴποι ἂν ἀγαπητὰ σκηνώματα, τὰ νοητὰ, τὰ ἐν οὐρανοῖς· τὰ αὐτὰ δὲ, καὶ αὐλάς. Ἐπιποθεῖ δε, ἀντὶ τοῦ, ἐπείγεται.καὶ ῥομφαίαν, καὶ πόλεμον. Ἱστορικῶς μὲν περὶ τῆς ἀπωλείας τῶν ᾿Ασσυρίων ταῦτα. Ἐκεῖ μὲν ἀντι τοῦ, ἐν Σιών· Συνέτριψε δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατήργησε τὰς δυνάμεις τῶν τόξων· ὅπλον δὲ καλεῖ νῦν οὐ τὸ ἀμυντήριον, ἀλλὰ τὸ φυλακτήριον, οἷον θώρακα, καὶ εἴ τι τοιοῦτον· ἐξ οὗ καὶ ὁπλίτης, ὁ τεθωρα κισμένος, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ψιλοῦ· ῥομφαία δὲ ἡ σπάθη· καὶ προέταξε μὲν τὰ τόξα, ὅτι τὸ πλεῖον ἐν τόξοις έκράτουν οι Ασσύριοι. Εἶτα διά μὲν τοῦ ὅπλου πᾶν φυλακτήριον ἐνέφηνε, διὰ δὲ τῆς ῥομφαίας πᾶν ἀμυντήριον. Τελευταῖον δὲ ἐπήγαγε καὶ τὸν πόλεμον αὐτὸν, δι᾿ ὅν ταῦτα, καὶ οὗ σκεύη ταῦτα καὶ ὄργανα. Αναγωγικῶς δὲ τόξα μὲν αἱ μεθοδεῖαι καὶ μηχαναί τῶν δαιμόνων, ἀφ᾽ ὧν ἀφίενται βέλη παθῶν πεπυρωμένα· ὅπλον δὲ φυ- λακτήριον τοῦ διαβόλου ἡ παραχώρησις τοῦ Θεοῦ, καὶ ἡ καθ' ἡμῶν ἐξουσία τοῦ ἐχθροῦ. Τότε γὰρ βαλο λόμενος παρ' ἡμῶν οὐκ αἰσθάνεται· ρομφαία δὲ αὐτ τοῦ τμητικὴ, καὶ ἀπὸ Θεοῦ χωρισμὸς ἡμῶν διὰ τῶν παθῶν ἐπιγινόμενος· πόλεμος δὲ ἡ πάλη, ἢ καὶ αὐτὸς ὁ διάβολος. Ωσπερ γὰρ εἰρήνη ὁ Θεὸς, οὕτω πόλεμος ὁ ἀντικείμενος δαίμων· ἃ πάντα κατήργη. σεν ὁ Θεὸς ἐν τῷ εἰρηνεύοντι καὶ σκοπεύοντι, καθὼς εἴρηται. ὅπλον ὁπλίτην ψιλούς, Β Φωτίζεις σὺ θαυμαστῶς ἀπὸ ὀρέων αιωνίων. Ορη αἰώνια καλεῖ τοὺς οὐρανούς· ἔρη μὲν διὰ τὸ ὕψος, αἰώνια δὲ διὰ τὸ διαρκέστερον καὶ μακρο- χρονιώτερον τῆς τούτων οὐσίας · λέγει δὲ ὅτι φωτί ζεις φωτὶ χαρᾶς τοὺς ἐν σκότει λύπης, καὶ φωτι ἀντιλήψεως τοὺς ἐν σκότει ἀπογνώσεως. Εταράχθησαν πάντες οἱ ἀσύνετοι τῇ καρδίᾳ. ᾿Αναιρούμενοι ἀδοκήτως, ἐταράττοντο. Ασυνέτους δὲ αὐτοὺς εἶπεν, ὡς θεομάχους. Ύπνωσαν ὕπνον αὐτῶν, καὶ οὐχ εὗρον οὐδέν. Εκοιμήθησαν μὲν μετὰ ἐλπίδων μεγάλων οἱ πολιορ κοῦντες, οὐχ εὗρον δέ τι ὧν προσεδόκησαν. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι κύκλῳ τοὺς ἐχθρούς βλέ ποντες οἱ πολιορκούμενοι, καὶ μὴ συνιέντες τοῦ Θεοῦ τὴν δύναμιν, ἐταράχθησαν. Τοῦτο γὰρ καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εἶτα ἐκοιμήθησαν ἐν ἐλπίδι ἁλώσεως· καὶ τὸ πρωΐ οὐχ εὗρον, ὧν ἤλπισαν, οὐδὲ πολέμιον, ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδων ἀναι ρεθεισῶν ἐκείνῃ τῇ νυκτί. (79) Τὸ δὲ, Τῇ καρδίᾳ, παρέλκει ὡς ἰδίωμα. Η καὶ ἐπιτατικόν ἐστι τῆς ἀσυνεσίας. Πάντες οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου ταῖς χερσὶν αὐτῶν. - Οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου, ἀντὶ τοῦ. Οἱ COMMENT. IN PSALMOS. A gladium, et bellum. Juxta historiam hoc pertinet ad Assyriorum destructionem, illic enim in Sion Dens arcuum vires contrivit, hoc est, dissolvit, et inanes reddidit. Per telum autem (pro quo in Græca lectione, legimus) non offensiva boc in loco arma intelligi debent, sed defensiva, veluti thoracem, aut aliud quil simile : unde apud Græcos militem thorace armatum, appel- labant, ad eorum militum distinctionem, qui hujusmodi carebant armatura, quosque hoc est nudos vocabant. Arcuum vero potentias, seu robur dixit, quia Assyrii arcu plurimum utebantur, atque in eo armorum genere suas potissimum vires collocabant. Per telum igitur, defensiva omnia, et per arcum, offensiva omnia arma signi- ficavit. Deinde ipsum addidit bellum propter quod universa armorum genera confici solent. Omniɛ etenim arma, belli sunt instrumenta. Juxta Ana- gogen, per arcus, artificiosas dæmonum machinas intelligimus : undle ardentes immittant passionum sagittas. Telum autem dæmonis, quo se tueri solet, est divina permissio, quæ vires ei adversus nos subministrat. Ea etenim permanente, ictus nostros dæmon in se immissos non sentit. Illius etiam gladius, quo incidere solet, separatio illa est, qua per affectus et passiones nostras a Deo disjungi- mur; bellum vero, pugna illa, et lucta, qua nobiscum certat, vel, per bellum, ipse potest dæmor. intelligi, ut quemadmodum Deus pax, ita dæmon bellum appelletur. Hæc omnia igitur arma Deus delevit, ac fugavit in eo homine, quem exhibuisse se pacificum prædiximus, et speculationi inten- tumn. C VERS. 5. Illuminas tu mirabiliter a montibus æternis. Per æternos montes cœlos intelligit : quos propter altitudinem montes vocat, et æternos propter diuturnam eorum substantiam. Illuminas autem luce lætitiæ; cos vero hac luce illuminas, qui in mæroris caligine obtenebrati sunt : quem- admodum contra, splendore auxilii, atque opis tuæ eos etiam illustras, qui tetra fuerint despera- tionis nube circumdati. D Turbati sunt omnes insipientes corde. Ob inexpe- ctatum interitum turbati sunt, insipientes autem eos appellat, tanquam Deo resistentes. VERS. 6. Dormierunt somnum suum, et nihil inve- nerunt. Açsyril milites qui obsidebant, dormierunt summa cum spe, verum nihil eorum invenerunt quæ exspectabant. Possumus et aliter dicere, quod Judai qui obsessi erant turbati sunt, dum aspice- rent inimicos in circuitu, et divinas vires ignora- rent, quodque dum captivos se paulo post futuros esse arbitrarentur, ut ipsa docet historia, somno correpti dormierunt, et mane expergefacti, ea non viderunt quæ fieri timuerant. Quinimo neque ipsum etiam invenerunt inimicum, cum unica nocte ad centum et octoginta millia hostium occisa fuerint. Dictio autem, corde, Hebraici idiomatis more abundat : vel imajorem insipientiæ intensionen significat. Omnes viri divitiarum in manibus eorum. Viros divitiarum dicit, pro viros divites, quemadmodum Varia lectiones. (79) Hæc non ad præsentem versiculum, sed ad superiorem pertinent.
3α My soul yearns and faints for the enclosures of the Lord. ‘It faints’, longing to depart to those Churches, which he similarly also called ‘enclosures’ as dwelling places of Christ. Or else, ‘it faints’, in the sense of, ‘it swoons’, ‘it becomes weak’ being distressed by the fire of longing. ‘Fainting’ is also said of fervent lovers who are unable to endure separation from those they desire. And everyone who desires for heavenly rest would call the intelligible, heaven- ly dwellings ‘beloved tent-dwellings’ and the same ‘enclosures’. ‘It yearns’ in the sense of, ‘it hastens towards’.
β Ἡ καρδία μου καὶ ἡ σάρξ μου ἠγαλλιάσαντο ἐπὶ Θεὸν ζῶντα. Καὶ οὐχ ἡ ψυχὴ μόνη τοῦτο πέπονθεν, ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμά μου ἐχάρη ἐπὶ τῷ Χριστῷ· ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις. Ζῶντα δὲ αὐτὸν εἶπε, διὰ τὰ νεκρὰ εἴδωλα, ἢ καὶ ὡς ἀναστάντα ἐκ νεκρῶν. Πρώτη δὲ ἡ καρδία χαίρει, εἶτα διαχεῖται ἡ χαρὰ καὶ ἐπὶ τὸ ἄλλο σῶμα.καὶ ῥομφαίαν, καὶ πόλεμον. Ἱστορικῶς μὲν περὶ τῆς ἀπωλείας τῶν ᾿Ασσυρίων ταῦτα. Ἐκεῖ μὲν ἀντι τοῦ, ἐν Σιών· Συνέτριψε δὲ, ἀντὶ τοῦ Κατήργησε τὰς δυνάμεις τῶν τόξων· ὅπλον δὲ καλεῖ νῦν οὐ τὸ ἀμυντήριον, ἀλλὰ τὸ φυλακτήριον, οἷον θώρακα, καὶ εἴ τι τοιοῦτον· ἐξ οὗ καὶ ὁπλίτης, ὁ τεθωρα κισμένος, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ψιλοῦ· ῥομφαία δὲ ἡ σπάθη· καὶ προέταξε μὲν τὰ τόξα, ὅτι τὸ πλεῖον ἐν τόξοις έκράτουν οι Ασσύριοι. Εἶτα διά μὲν τοῦ ὅπλου πᾶν φυλακτήριον ἐνέφηνε, διὰ δὲ τῆς ῥομφαίας πᾶν ἀμυντήριον. Τελευταῖον δὲ ἐπήγαγε καὶ τὸν πόλεμον αὐτὸν, δι᾿ ὅν ταῦτα, καὶ οὗ σκεύη ταῦτα καὶ ὄργανα. Αναγωγικῶς δὲ τόξα μὲν αἱ μεθοδεῖαι καὶ μηχαναί τῶν δαιμόνων, ἀφ᾽ ὧν ἀφίενται βέλη παθῶν πεπυρωμένα· ὅπλον δὲ φυ- λακτήριον τοῦ διαβόλου ἡ παραχώρησις τοῦ Θεοῦ, καὶ ἡ καθ' ἡμῶν ἐξουσία τοῦ ἐχθροῦ. Τότε γὰρ βαλο λόμενος παρ' ἡμῶν οὐκ αἰσθάνεται· ρομφαία δὲ αὐτ τοῦ τμητικὴ, καὶ ἀπὸ Θεοῦ χωρισμὸς ἡμῶν διὰ τῶν παθῶν ἐπιγινόμενος· πόλεμος δὲ ἡ πάλη, ἢ καὶ αὐτὸς ὁ διάβολος. Ωσπερ γὰρ εἰρήνη ὁ Θεὸς, οὕτω πόλεμος ὁ ἀντικείμενος δαίμων· ἃ πάντα κατήργη. σεν ὁ Θεὸς ἐν τῷ εἰρηνεύοντι καὶ σκοπεύοντι, καθὼς εἴρηται. ὅπλον ὁπλίτην ψιλούς, Β Φωτίζεις σὺ θαυμαστῶς ἀπὸ ὀρέων αιωνίων. Ορη αἰώνια καλεῖ τοὺς οὐρανούς· ἔρη μὲν διὰ τὸ ὕψος, αἰώνια δὲ διὰ τὸ διαρκέστερον καὶ μακρο- χρονιώτερον τῆς τούτων οὐσίας · λέγει δὲ ὅτι φωτί ζεις φωτὶ χαρᾶς τοὺς ἐν σκότει λύπης, καὶ φωτι ἀντιλήψεως τοὺς ἐν σκότει ἀπογνώσεως. Εταράχθησαν πάντες οἱ ἀσύνετοι τῇ καρδίᾳ. ᾿Αναιρούμενοι ἀδοκήτως, ἐταράττοντο. Ασυνέτους δὲ αὐτοὺς εἶπεν, ὡς θεομάχους. Ύπνωσαν ὕπνον αὐτῶν, καὶ οὐχ εὗρον οὐδέν. Εκοιμήθησαν μὲν μετὰ ἐλπίδων μεγάλων οἱ πολιορ κοῦντες, οὐχ εὗρον δέ τι ὧν προσεδόκησαν. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι κύκλῳ τοὺς ἐχθρούς βλέ ποντες οἱ πολιορκούμενοι, καὶ μὴ συνιέντες τοῦ Θεοῦ τὴν δύναμιν, ἐταράχθησαν. Τοῦτο γὰρ καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εἶτα ἐκοιμήθησαν ἐν ἐλπίδι ἁλώσεως· καὶ τὸ πρωΐ οὐχ εὗρον, ὧν ἤλπισαν, οὐδὲ πολέμιον, ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδων ἀναι ρεθεισῶν ἐκείνῃ τῇ νυκτί. (79) Τὸ δὲ, Τῇ καρδίᾳ, παρέλκει ὡς ἰδίωμα. Η καὶ ἐπιτατικόν ἐστι τῆς ἀσυνεσίας. Πάντες οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου ταῖς χερσὶν αὐτῶν. - Οἱ ἄνδρες τοῦ πλούτου, ἀντὶ τοῦ. Οἱ COMMENT. IN PSALMOS. A gladium, et bellum. Juxta historiam hoc pertinet ad Assyriorum destructionem, illic enim in Sion Dens arcuum vires contrivit, hoc est, dissolvit, et inanes reddidit. Per telum autem (pro quo in Græca lectione, legimus) non offensiva boc in loco arma intelligi debent, sed defensiva, veluti thoracem, aut aliud quil simile : unde apud Græcos militem thorace armatum, appel- labant, ad eorum militum distinctionem, qui hujusmodi carebant armatura, quosque hoc est nudos vocabant. Arcuum vero potentias, seu robur dixit, quia Assyrii arcu plurimum utebantur, atque in eo armorum genere suas potissimum vires collocabant. Per telum igitur, defensiva omnia, et per arcum, offensiva omnia arma signi- ficavit. Deinde ipsum addidit bellum propter quod universa armorum genera confici solent. Omniɛ etenim arma, belli sunt instrumenta. Juxta Ana- gogen, per arcus, artificiosas dæmonum machinas intelligimus : undle ardentes immittant passionum sagittas. Telum autem dæmonis, quo se tueri solet, est divina permissio, quæ vires ei adversus nos subministrat. Ea etenim permanente, ictus nostros dæmon in se immissos non sentit. Illius etiam gladius, quo incidere solet, separatio illa est, qua per affectus et passiones nostras a Deo disjungi- mur; bellum vero, pugna illa, et lucta, qua nobiscum certat, vel, per bellum, ipse potest dæmor. intelligi, ut quemadmodum Deus pax, ita dæmon bellum appelletur. Hæc omnia igitur arma Deus delevit, ac fugavit in eo homine, quem exhibuisse se pacificum prædiximus, et speculationi inten- tumn. C VERS. 5. Illuminas tu mirabiliter a montibus æternis. Per æternos montes cœlos intelligit : quos propter altitudinem montes vocat, et æternos propter diuturnam eorum substantiam. Illuminas autem luce lætitiæ; cos vero hac luce illuminas, qui in mæroris caligine obtenebrati sunt : quem- admodum contra, splendore auxilii, atque opis tuæ eos etiam illustras, qui tetra fuerint despera- tionis nube circumdati. D Turbati sunt omnes insipientes corde. Ob inexpe- ctatum interitum turbati sunt, insipientes autem eos appellat, tanquam Deo resistentes. VERS. 6. Dormierunt somnum suum, et nihil inve- nerunt. Açsyril milites qui obsidebant, dormierunt summa cum spe, verum nihil eorum invenerunt quæ exspectabant. Possumus et aliter dicere, quod Judai qui obsessi erant turbati sunt, dum aspice- rent inimicos in circuitu, et divinas vires ignora- rent, quodque dum captivos se paulo post futuros esse arbitrarentur, ut ipsa docet historia, somno correpti dormierunt, et mane expergefacti, ea non viderunt quæ fieri timuerant. Quinimo neque ipsum etiam invenerunt inimicum, cum unica nocte ad centum et octoginta millia hostium occisa fuerint. Dictio autem, corde, Hebraici idiomatis more abundat : vel imajorem insipientiæ intensionen significat. Omnes viri divitiarum in manibus eorum. Viros divitiarum dicit, pro viros divites, quemadmodum Varia lectiones. (79) Hæc non ad præsentem versiculum, sed ad superiorem pertinent.
3β My heart and my flesh have rejoiced in the living God. And not only my soul has suffered this, but even my body has rejoiced in Christ. The syntax is indifferent [accusative in place of dative]. He called God ‘living’ on account of the dead idols, or else as having risen from the dead. First the heart rejoices and then the joy is diffused throughout the rest of the body.
PG 128:865α Καὶ γὰρ στρουθίον εὗρεν ἑαυτῷ οἰκίαν, καὶ τρυγὼν νοσσιὰν ἑαυτῇ, οὗ θήσει τὰ νοσσία ἑαυτῆς, τὰ θυσιαστήριά σου, Κύριε τῶν δυνάμεων. Στρουθίον καλεῖ, τὴν ἐπιβουλευομένην ψυχὴν ὑπὸ τῶν νοητῶν θηρευτῶν· Ἡ ψυχὴ γὰρ, φησὶν, ἡμῶν, ὡς στρουθίον ἐῤῥύσθη ἐκ τῆς παγίδος τῶν θηρευόντων. Τρυγόνα δὲ, τὴν σώφρονα ψυχὴν καὶ φιλήσυχον καὶ γοερὰν, ἧς νοσσία, τουτέστιν, ἔκγονα, αἱ ἀρεταί. Ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις γὰρ ἔχουσι τὴν σκέπην αἱ τοιαῦται ψυχαί. Oὗ δὲ θήσει, ἀντὶ τοῦ, ὅπου διαθήσει καὶ ἐνεργήσει. Καὶ ἄλλως δὲ, στρουθίον μὲν, ὁ Χριστιανικὸς λαὸς, ἐπιβουλευόμενος ὑπό τε τῶν νοητῶν καὶ αἰσθητῶν θηρευτῶν, δαιμόνων, φημὶ, καὶ ἀνθρώπων ἀσεβῶν· τρυγὼν δὲ, πᾶς ἐπίσκοπος καὶ διδάσκαλος εὐσεβείας, οἳ ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις τιθέασιν οὓς ἀναγεννῶσι πνευματικῶς. Εὗρε γὰρ, φησὶ, τὸ μὲν, οἰκίαν, ἡ δὲ, νοσσιὰν, τὰ θυσιαστήριά σου, εἴτουν τὰς ἐκκλησίας σου, ἐν αἷς καθεκάστην θύῃ, ὁ πνευματικὸς Ἀμνός.εντο Λέγει δὲ ὅτι πάντας τοὺς πλουσίους Ισραηλίτας οἱ Ασσύριοι μονονουχί ταῖς χερσὶν ἔχειν μεθ' ἡμέραν· ἢ καὶ τοὐναντίον, Πάντες οἱ πλούσιοι τῶν ᾿Ασσυρίων ταῖς χερσὶ τῶν πολιορκουμένων άλωσαν, νεκροὶ εὑρεθέντες, καὶ ἐσκυλεύθησαν. πλούσιοι ὡς τὸ, Ανδρες αἱμάτων, οἱ αἱμοχαρεῖ.. ᾿Απὸ ἐπιτιμήσεώς σου, ὁ Θεὸς Ἰακώβ, ἐνύστα ξαν οἱ ἐπιβεβηκότες τοῖς ἵπποις. Ἐπιτίμησιν μὲν λέγει τὴν κατὰ τῶν πολεμίων ἀπόφασιν, νυσταγμός δὲ τὴν πάρεσιν τῆς δυνάμεως. Εκλύει γὰρ τὸν τόνον ὁ νυσταγμός. Επιβεβηκότας δὲ τοῖς ἵπποις είπε τοὺς ἐχθρούς · ὡς ἐπὶ τῷ πολεμικῶς ἱππάζεσθαι τεθαρρηκότας. Οὗτοι γάρ, φησίν, ἐν ἅρμασι, καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις. Σὺ φοβερὸς εἶ, καὶ τὶς ἀντιστήσεται σοι· Τοῦτο σαφές. Από τότε ἡ ὀργή σου. Εκ τότε ἀφ᾽ οὗ κατὰ σοῦ ἐβλασφήμησαν· ἐδίδους δὲ αὐτοῖς χώραν μετανοίας κατὰ τὸν νόμον τῆς χρηστότητός σου· ἢ καὶ τὸ Ἀπὸ τότε, ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ, πάλαι, πρὸ πολλοῦ. Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἠκούτισας κρίσιν. Τὴν δη λωθεῖσαν ἀπόφασιν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀκουστήν μοι ἐποίησας ἐνήχησάς μοι αὐτήν, ὡς προφήτῃ. Είη δ' ἂν καὶ περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως ἐννοεῖν τὸ ῥη τὸν, ὅτι ᾿Ακουστὴν ἐποίησας αὐτὴν πᾶσιν ἀνθρώποις διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφών σου· ὡς εἶναι καὶ τὰ ἑξῆς ἀκόλουθα. . Γῆ ἐφοβήθη, καὶ ἡσύχασεν ἐν τῷ ἀναστῆναι εἰς τὸν Θεὸν, τοῦ σῶσαι πάντας τοὺς πραεῖς τῆς γῆς. Γῆν καλεῖ πάντα ἄνθρωπον πρὸς ὃν εἴρηται, ὅτι Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ μάλιστα δὲ τὸν φρονοῦντα γήινα · ἐν τῷ ἀναστῆναι γάρ, φησιν, εἰς τὴν ῥηθεῖσαν πάνδημον κρίσιν τὸν Θεόν, οἱ ἄνθρω ποι πάντες ἡσύχασαν, καταργηθέντος λοιπόν παντὸς ἔργου· ἀναστῆναι δὲ εἰς κρίσιν, ἐπὶ τῷ σῶσαι πάντ τας τους δικαίους· ἴδιον γὰρ δικαίου παντὸς ἡ πραότης. "Οτι ἐνθύμιον ἀνθρώπου ἐξομολογήσεταί σοι. Τοῦτο πρὸς φόβον κεῖται τῶν ἀναλγητων. Καὶ γὰρ τότε, φησί, πᾶν ἀνθρώπινον ἐνθύμιον ἑαυτὸ ἀνακα- λύψει σοι δικάζοντι. Ακουε τοῦ μεγάλου Παύλου περὶ τούτου λέγοντος· Μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λου γισμών κατηγορούντων, ἢ καὶ ἀπολογουμένων ἐν ἡμέρᾳ, ὅτε κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀν θρώπων. Καὶ ἐγκατάλειμμα ἐνθυμίου εορτάσει σοι. Εγκατάλειμμα νοεῖται τὸ λείψανον· βούλεται δὲ εἰπεῖν ὅτι καὶ αὐτὸ τὸ βραχύτατον μόριον τοῦ ἐνθυ μήματος ἑορτάσει σοι, τουτέστιν, ἐπιδείξει σοι ἑαυτό· ἑορτὴ γὰρ ἐπίδειξίς ἐστι τοῦ ἑορταζομένου πράγματος. "Οθεν καὶ ἑορτάσει, ἀντὶ τοῦ θεατρήσει. EUTHYMI ZIGABENI alibi viros sanguinum, pro sanguinolentos. Dicit A igitur quod Assyrii putarant esse se sequenti die habituros in manibus omnes Judæos divites. Vel aliter : Omnes viri Assyriorum divites Judæorum manibus capti sunt, qui obsessi erant in Jerusa- lem. Nam cum interemptos invenissent, capiebant eos ut spoliarent. VERS. 7. Ab increpatione tua, Deus Jacob, dormita- verunt qui ascenderunt equos. Per increpationem Dei, sententiam intelligit adversus inimicos, et per dormitationem, virium remissionem. Dissol- vera enim vires somnus solet: per equorum vero ascensores, inimicos ipsos intelligit, qui in equo- rum multitudine, quibus in bello præcipue ute- bantur, nimis confidebant. Ideo alibi : Hi in cur- ribus, inquit, et hi in equis 3. VERS. 8. Tu terribilis es. Et quis resistet tibi? Ilæc verba per se satis clara sunt. Ex tunc ira tua. lloc est, ex eo tempore quo adversum te dixerunt blasphema verba : tu tamen dedisti eis pœnitentiæ locum, juxta benignitatis tuæ legem. Vel, ex tunc, intellige, pro olim, seu jamdiu. B VERS. 9, 10. De calo auditum fecisti judicium. Audiri enim fecisti de cœlo jam dictam senten- tiam. Eam etenim in me quasi in propheticum quoddam organum insonvisti. Possumus etiam hæc verba de futuro universali judicio intelligere. Auditum enim illud fecit Deus humano generi, ex Scripturis sanctis : atque hoc pacto, quae sequun- C tur, consequentissime dicta esse videntur. Terra tremuit, et quievit, dum exsurgeret in judi- cio Deus, ut salvos faceret mansuelos terræ. Per terram, humanam intelligit naturam, ad quam alibi dictum est: Terra es, et in terram rever- teris *. Præcipue tamen eos dicit, qui terrena sapiunt. Cum exsurgeret igitur Deus in universale judicium, quieverunt omnes homines, deletis atque exstinctis in posterum quibuscunque aliis operibus. Cum exsurgeret autem in judicium, ut Justos homines salvaret, quos mites appellat, seu mansuetos, quia proprium, ac peculiare est cujuscunque viri justi, ut mitis sit ac mai- suetus. VERS 1. Quoniam cogitatio. hominis confitebitur D tibi. Hoc dictum est ad timorem in iis excitandum, qui indolentiæ vitio laborant. Tunc etenim, inquit, cogitatio omnis humana, judicanti Deo se ipsam revelabit : Cogitationibus enim, inquit Paulus, inter se mutuo accusantibus, et defendentibus, in die, qua judicabit Dominus occulta hominum $5. Et reliquiæ cogitationis, diem festum agent tibi. Ipsæ etiam minimæ cujuscunque cogitationis por- Liuncula, diem festum tibi agent, hoc est, se ipsas tibi manifestabunt. Festivitas enim nihil aliud est, quam declaratio ac manifestatio illius solem- nitatis, cujus festum celebratur. Agent igitur diem "Psal. xix, ,8. * Gen. 111, 19. Rem. 1, 16.
4α And indeed the sparrow has found itself a home and the dove a nest for itself in which its will place its nestlings, your altars, O Lord of powers. A ‘sparrow’ is what he calls the soul that is being laid in wait for by intelligible hunters, for it is written, Our soul has been delivered like a sparrow from the hunters’ snare. And a ‘dove’ is what he calls the chaste and peace-loving and mournful soul, whose nestlings, that is, offspring, are the virtues. For such souls have their shelter in the Churches. ‘In which it will place’, in the sense of, ‘where it will deposit and activate’. And in a different way, the Christian people is a ‘sparrow’, being laid in wait for by both intelligible and sensible hunters, namely, demons and impious men, while every bishop and teacher of piety is a ‘dove’, and they place those to whom they give rebirth spiritually in the Churches. And your altars, he says, the one has found as a home and the other as a nest, namely, your Churches in which you, the spiritual Lamb, sacrifice yourself very day.
β Ὁ βασιλεύς μου καὶ ὁ Θεός μου. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ ε΄ ψαλμῷ. Ps 5. β α θύῃ MAS2CBF : θύεται PHV.εντο Λέγει δὲ ὅτι πάντας τοὺς πλουσίους Ισραηλίτας οἱ Ασσύριοι μονονουχί ταῖς χερσὶν ἔχειν μεθ' ἡμέραν· ἢ καὶ τοὐναντίον, Πάντες οἱ πλούσιοι τῶν ᾿Ασσυρίων ταῖς χερσὶ τῶν πολιορκουμένων άλωσαν, νεκροὶ εὑρεθέντες, καὶ ἐσκυλεύθησαν. πλούσιοι ὡς τὸ, Ανδρες αἱμάτων, οἱ αἱμοχαρεῖ.. ᾿Απὸ ἐπιτιμήσεώς σου, ὁ Θεὸς Ἰακώβ, ἐνύστα ξαν οἱ ἐπιβεβηκότες τοῖς ἵπποις. Ἐπιτίμησιν μὲν λέγει τὴν κατὰ τῶν πολεμίων ἀπόφασιν, νυσταγμός δὲ τὴν πάρεσιν τῆς δυνάμεως. Εκλύει γὰρ τὸν τόνον ὁ νυσταγμός. Επιβεβηκότας δὲ τοῖς ἵπποις είπε τοὺς ἐχθρούς · ὡς ἐπὶ τῷ πολεμικῶς ἱππάζεσθαι τεθαρρηκότας. Οὗτοι γάρ, φησίν, ἐν ἅρμασι, καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις. Σὺ φοβερὸς εἶ, καὶ τὶς ἀντιστήσεται σοι· Τοῦτο σαφές. Από τότε ἡ ὀργή σου. Εκ τότε ἀφ᾽ οὗ κατὰ σοῦ ἐβλασφήμησαν· ἐδίδους δὲ αὐτοῖς χώραν μετανοίας κατὰ τὸν νόμον τῆς χρηστότητός σου· ἢ καὶ τὸ Ἀπὸ τότε, ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ, πάλαι, πρὸ πολλοῦ. Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἠκούτισας κρίσιν. Τὴν δη λωθεῖσαν ἀπόφασιν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀκουστήν μοι ἐποίησας ἐνήχησάς μοι αὐτήν, ὡς προφήτῃ. Είη δ' ἂν καὶ περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως ἐννοεῖν τὸ ῥη τὸν, ὅτι ᾿Ακουστὴν ἐποίησας αὐτὴν πᾶσιν ἀνθρώποις διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφών σου· ὡς εἶναι καὶ τὰ ἑξῆς ἀκόλουθα. . Γῆ ἐφοβήθη, καὶ ἡσύχασεν ἐν τῷ ἀναστῆναι εἰς τὸν Θεὸν, τοῦ σῶσαι πάντας τοὺς πραεῖς τῆς γῆς. Γῆν καλεῖ πάντα ἄνθρωπον πρὸς ὃν εἴρηται, ὅτι Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ μάλιστα δὲ τὸν φρονοῦντα γήινα · ἐν τῷ ἀναστῆναι γάρ, φησιν, εἰς τὴν ῥηθεῖσαν πάνδημον κρίσιν τὸν Θεόν, οἱ ἄνθρω ποι πάντες ἡσύχασαν, καταργηθέντος λοιπόν παντὸς ἔργου· ἀναστῆναι δὲ εἰς κρίσιν, ἐπὶ τῷ σῶσαι πάντ τας τους δικαίους· ἴδιον γὰρ δικαίου παντὸς ἡ πραότης. "Οτι ἐνθύμιον ἀνθρώπου ἐξομολογήσεταί σοι. Τοῦτο πρὸς φόβον κεῖται τῶν ἀναλγητων. Καὶ γὰρ τότε, φησί, πᾶν ἀνθρώπινον ἐνθύμιον ἑαυτὸ ἀνακα- λύψει σοι δικάζοντι. Ακουε τοῦ μεγάλου Παύλου περὶ τούτου λέγοντος· Μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λου γισμών κατηγορούντων, ἢ καὶ ἀπολογουμένων ἐν ἡμέρᾳ, ὅτε κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀν θρώπων. Καὶ ἐγκατάλειμμα ἐνθυμίου εορτάσει σοι. Εγκατάλειμμα νοεῖται τὸ λείψανον· βούλεται δὲ εἰπεῖν ὅτι καὶ αὐτὸ τὸ βραχύτατον μόριον τοῦ ἐνθυ μήματος ἑορτάσει σοι, τουτέστιν, ἐπιδείξει σοι ἑαυτό· ἑορτὴ γὰρ ἐπίδειξίς ἐστι τοῦ ἑορταζομένου πράγματος. "Οθεν καὶ ἑορτάσει, ἀντὶ τοῦ θεατρήσει. EUTHYMI ZIGABENI alibi viros sanguinum, pro sanguinolentos. Dicit A igitur quod Assyrii putarant esse se sequenti die habituros in manibus omnes Judæos divites. Vel aliter : Omnes viri Assyriorum divites Judæorum manibus capti sunt, qui obsessi erant in Jerusa- lem. Nam cum interemptos invenissent, capiebant eos ut spoliarent. VERS. 7. Ab increpatione tua, Deus Jacob, dormita- verunt qui ascenderunt equos. Per increpationem Dei, sententiam intelligit adversus inimicos, et per dormitationem, virium remissionem. Dissol- vera enim vires somnus solet: per equorum vero ascensores, inimicos ipsos intelligit, qui in equo- rum multitudine, quibus in bello præcipue ute- bantur, nimis confidebant. Ideo alibi : Hi in cur- ribus, inquit, et hi in equis 3. VERS. 8. Tu terribilis es. Et quis resistet tibi? Ilæc verba per se satis clara sunt. Ex tunc ira tua. lloc est, ex eo tempore quo adversum te dixerunt blasphema verba : tu tamen dedisti eis pœnitentiæ locum, juxta benignitatis tuæ legem. Vel, ex tunc, intellige, pro olim, seu jamdiu. B VERS. 9, 10. De calo auditum fecisti judicium. Audiri enim fecisti de cœlo jam dictam senten- tiam. Eam etenim in me quasi in propheticum quoddam organum insonvisti. Possumus etiam hæc verba de futuro universali judicio intelligere. Auditum enim illud fecit Deus humano generi, ex Scripturis sanctis : atque hoc pacto, quae sequun- C tur, consequentissime dicta esse videntur. Terra tremuit, et quievit, dum exsurgeret in judi- cio Deus, ut salvos faceret mansuelos terræ. Per terram, humanam intelligit naturam, ad quam alibi dictum est: Terra es, et in terram rever- teris *. Præcipue tamen eos dicit, qui terrena sapiunt. Cum exsurgeret igitur Deus in universale judicium, quieverunt omnes homines, deletis atque exstinctis in posterum quibuscunque aliis operibus. Cum exsurgeret autem in judicium, ut Justos homines salvaret, quos mites appellat, seu mansuetos, quia proprium, ac peculiare est cujuscunque viri justi, ut mitis sit ac mai- suetus. VERS 1. Quoniam cogitatio. hominis confitebitur D tibi. Hoc dictum est ad timorem in iis excitandum, qui indolentiæ vitio laborant. Tunc etenim, inquit, cogitatio omnis humana, judicanti Deo se ipsam revelabit : Cogitationibus enim, inquit Paulus, inter se mutuo accusantibus, et defendentibus, in die, qua judicabit Dominus occulta hominum $5. Et reliquiæ cogitationis, diem festum agent tibi. Ipsæ etiam minimæ cujuscunque cogitationis por- Liuncula, diem festum tibi agent, hoc est, se ipsas tibi manifestabunt. Festivitas enim nihil aliud est, quam declaratio ac manifestatio illius solem- nitatis, cujus festum celebratur. Agent igitur diem "Psal. xix, ,8. * Gen. 111, 19. Rem. 1, 16.
4β O my king and my God. This verse is also found in the fifth psalm. Ps 5. 3β
α Μακάριοι οἱ κατοικοῦντες ἐν τῷ οἴκῳ σου. Ἐπεὶ γὰρ αὐτὸς ὁ Δαυὶδ ἐπεθύμησε μὲν εἰς τὰς δηλωθείσας αὐλὰς, πόῤῥω δὲ ἦν, μακαρίζει λοιπὸν τοὺς κατοικοῦντας ἐν αὐταῖς. Οἶκον γὰρ τοῦ Χριστοῦ, ταύτας ὑποληπτέον. Ἀδιαφόρως δὲ οἶκον καὶ οὐκ οἴκους εἴρηκε· ταῖς μὲν γὰρ τοπικαῖς θέσεσι, πολλοί εἰσιν οἶκοι, τῇ εὐσεβείᾳ δὲ καὶ κοινωνίᾳ τῆς πίστεως, εἷς οἱ ἁπανταχῆ τυγχάνουσιν.εντο Λέγει δὲ ὅτι πάντας τοὺς πλουσίους Ισραηλίτας οἱ Ασσύριοι μονονουχί ταῖς χερσὶν ἔχειν μεθ' ἡμέραν· ἢ καὶ τοὐναντίον, Πάντες οἱ πλούσιοι τῶν ᾿Ασσυρίων ταῖς χερσὶ τῶν πολιορκουμένων άλωσαν, νεκροὶ εὑρεθέντες, καὶ ἐσκυλεύθησαν. πλούσιοι ὡς τὸ, Ανδρες αἱμάτων, οἱ αἱμοχαρεῖ.. ᾿Απὸ ἐπιτιμήσεώς σου, ὁ Θεὸς Ἰακώβ, ἐνύστα ξαν οἱ ἐπιβεβηκότες τοῖς ἵπποις. Ἐπιτίμησιν μὲν λέγει τὴν κατὰ τῶν πολεμίων ἀπόφασιν, νυσταγμός δὲ τὴν πάρεσιν τῆς δυνάμεως. Εκλύει γὰρ τὸν τόνον ὁ νυσταγμός. Επιβεβηκότας δὲ τοῖς ἵπποις είπε τοὺς ἐχθρούς · ὡς ἐπὶ τῷ πολεμικῶς ἱππάζεσθαι τεθαρρηκότας. Οὗτοι γάρ, φησίν, ἐν ἅρμασι, καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις. Σὺ φοβερὸς εἶ, καὶ τὶς ἀντιστήσεται σοι· Τοῦτο σαφές. Από τότε ἡ ὀργή σου. Εκ τότε ἀφ᾽ οὗ κατὰ σοῦ ἐβλασφήμησαν· ἐδίδους δὲ αὐτοῖς χώραν μετανοίας κατὰ τὸν νόμον τῆς χρηστότητός σου· ἢ καὶ τὸ Ἀπὸ τότε, ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ, πάλαι, πρὸ πολλοῦ. Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἠκούτισας κρίσιν. Τὴν δη λωθεῖσαν ἀπόφασιν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀκουστήν μοι ἐποίησας ἐνήχησάς μοι αὐτήν, ὡς προφήτῃ. Είη δ' ἂν καὶ περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως ἐννοεῖν τὸ ῥη τὸν, ὅτι ᾿Ακουστὴν ἐποίησας αὐτὴν πᾶσιν ἀνθρώποις διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφών σου· ὡς εἶναι καὶ τὰ ἑξῆς ἀκόλουθα. . Γῆ ἐφοβήθη, καὶ ἡσύχασεν ἐν τῷ ἀναστῆναι εἰς τὸν Θεὸν, τοῦ σῶσαι πάντας τοὺς πραεῖς τῆς γῆς. Γῆν καλεῖ πάντα ἄνθρωπον πρὸς ὃν εἴρηται, ὅτι Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ μάλιστα δὲ τὸν φρονοῦντα γήινα · ἐν τῷ ἀναστῆναι γάρ, φησιν, εἰς τὴν ῥηθεῖσαν πάνδημον κρίσιν τὸν Θεόν, οἱ ἄνθρω ποι πάντες ἡσύχασαν, καταργηθέντος λοιπόν παντὸς ἔργου· ἀναστῆναι δὲ εἰς κρίσιν, ἐπὶ τῷ σῶσαι πάντ τας τους δικαίους· ἴδιον γὰρ δικαίου παντὸς ἡ πραότης. "Οτι ἐνθύμιον ἀνθρώπου ἐξομολογήσεταί σοι. Τοῦτο πρὸς φόβον κεῖται τῶν ἀναλγητων. Καὶ γὰρ τότε, φησί, πᾶν ἀνθρώπινον ἐνθύμιον ἑαυτὸ ἀνακα- λύψει σοι δικάζοντι. Ακουε τοῦ μεγάλου Παύλου περὶ τούτου λέγοντος· Μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λου γισμών κατηγορούντων, ἢ καὶ ἀπολογουμένων ἐν ἡμέρᾳ, ὅτε κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀν θρώπων. Καὶ ἐγκατάλειμμα ἐνθυμίου εορτάσει σοι. Εγκατάλειμμα νοεῖται τὸ λείψανον· βούλεται δὲ εἰπεῖν ὅτι καὶ αὐτὸ τὸ βραχύτατον μόριον τοῦ ἐνθυ μήματος ἑορτάσει σοι, τουτέστιν, ἐπιδείξει σοι ἑαυτό· ἑορτὴ γὰρ ἐπίδειξίς ἐστι τοῦ ἑορταζομένου πράγματος. "Οθεν καὶ ἑορτάσει, ἀντὶ τοῦ θεατρήσει. EUTHYMI ZIGABENI alibi viros sanguinum, pro sanguinolentos. Dicit A igitur quod Assyrii putarant esse se sequenti die habituros in manibus omnes Judæos divites. Vel aliter : Omnes viri Assyriorum divites Judæorum manibus capti sunt, qui obsessi erant in Jerusa- lem. Nam cum interemptos invenissent, capiebant eos ut spoliarent. VERS. 7. Ab increpatione tua, Deus Jacob, dormita- verunt qui ascenderunt equos. Per increpationem Dei, sententiam intelligit adversus inimicos, et per dormitationem, virium remissionem. Dissol- vera enim vires somnus solet: per equorum vero ascensores, inimicos ipsos intelligit, qui in equo- rum multitudine, quibus in bello præcipue ute- bantur, nimis confidebant. Ideo alibi : Hi in cur- ribus, inquit, et hi in equis 3. VERS. 8. Tu terribilis es. Et quis resistet tibi? Ilæc verba per se satis clara sunt. Ex tunc ira tua. lloc est, ex eo tempore quo adversum te dixerunt blasphema verba : tu tamen dedisti eis pœnitentiæ locum, juxta benignitatis tuæ legem. Vel, ex tunc, intellige, pro olim, seu jamdiu. B VERS. 9, 10. De calo auditum fecisti judicium. Audiri enim fecisti de cœlo jam dictam senten- tiam. Eam etenim in me quasi in propheticum quoddam organum insonvisti. Possumus etiam hæc verba de futuro universali judicio intelligere. Auditum enim illud fecit Deus humano generi, ex Scripturis sanctis : atque hoc pacto, quae sequun- C tur, consequentissime dicta esse videntur. Terra tremuit, et quievit, dum exsurgeret in judi- cio Deus, ut salvos faceret mansuelos terræ. Per terram, humanam intelligit naturam, ad quam alibi dictum est: Terra es, et in terram rever- teris *. Præcipue tamen eos dicit, qui terrena sapiunt. Cum exsurgeret igitur Deus in universale judicium, quieverunt omnes homines, deletis atque exstinctis in posterum quibuscunque aliis operibus. Cum exsurgeret autem in judicium, ut Justos homines salvaret, quos mites appellat, seu mansuetos, quia proprium, ac peculiare est cujuscunque viri justi, ut mitis sit ac mai- suetus. VERS 1. Quoniam cogitatio. hominis confitebitur D tibi. Hoc dictum est ad timorem in iis excitandum, qui indolentiæ vitio laborant. Tunc etenim, inquit, cogitatio omnis humana, judicanti Deo se ipsam revelabit : Cogitationibus enim, inquit Paulus, inter se mutuo accusantibus, et defendentibus, in die, qua judicabit Dominus occulta hominum $5. Et reliquiæ cogitationis, diem festum agent tibi. Ipsæ etiam minimæ cujuscunque cogitationis por- Liuncula, diem festum tibi agent, hoc est, se ipsas tibi manifestabunt. Festivitas enim nihil aliud est, quam declaratio ac manifestatio illius solem- nitatis, cujus festum celebratur. Agent igitur diem "Psal. xix, ,8. * Gen. 111, 19. Rem. 1, 16.
5α Blessed are those who dwell in your house. Since David himself longed for these enclosures but was far off, he deems blessed those who thereafter are dwelling in them. For Christ’s house is to be understood as these enclosures. He said ‘house’ and not ‘houses’ indifferently, for in terms of the local places there are many houses, but in terms of piety and the communion of faith the houses everywhere are one.
β Εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων αἰνέσουσί σε. Διὰ παντὸς ἀκατάπαυστον ἕξουσι τὴν σὴν ὑμνῳδίαν.εντο Λέγει δὲ ὅτι πάντας τοὺς πλουσίους Ισραηλίτας οἱ Ασσύριοι μονονουχί ταῖς χερσὶν ἔχειν μεθ' ἡμέραν· ἢ καὶ τοὐναντίον, Πάντες οἱ πλούσιοι τῶν ᾿Ασσυρίων ταῖς χερσὶ τῶν πολιορκουμένων άλωσαν, νεκροὶ εὑρεθέντες, καὶ ἐσκυλεύθησαν. πλούσιοι ὡς τὸ, Ανδρες αἱμάτων, οἱ αἱμοχαρεῖ.. ᾿Απὸ ἐπιτιμήσεώς σου, ὁ Θεὸς Ἰακώβ, ἐνύστα ξαν οἱ ἐπιβεβηκότες τοῖς ἵπποις. Ἐπιτίμησιν μὲν λέγει τὴν κατὰ τῶν πολεμίων ἀπόφασιν, νυσταγμός δὲ τὴν πάρεσιν τῆς δυνάμεως. Εκλύει γὰρ τὸν τόνον ὁ νυσταγμός. Επιβεβηκότας δὲ τοῖς ἵπποις είπε τοὺς ἐχθρούς · ὡς ἐπὶ τῷ πολεμικῶς ἱππάζεσθαι τεθαρρηκότας. Οὗτοι γάρ, φησίν, ἐν ἅρμασι, καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις. Σὺ φοβερὸς εἶ, καὶ τὶς ἀντιστήσεται σοι· Τοῦτο σαφές. Από τότε ἡ ὀργή σου. Εκ τότε ἀφ᾽ οὗ κατὰ σοῦ ἐβλασφήμησαν· ἐδίδους δὲ αὐτοῖς χώραν μετανοίας κατὰ τὸν νόμον τῆς χρηστότητός σου· ἢ καὶ τὸ Ἀπὸ τότε, ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ, πάλαι, πρὸ πολλοῦ. Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἠκούτισας κρίσιν. Τὴν δη λωθεῖσαν ἀπόφασιν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀκουστήν μοι ἐποίησας ἐνήχησάς μοι αὐτήν, ὡς προφήτῃ. Είη δ' ἂν καὶ περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως ἐννοεῖν τὸ ῥη τὸν, ὅτι ᾿Ακουστὴν ἐποίησας αὐτὴν πᾶσιν ἀνθρώποις διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφών σου· ὡς εἶναι καὶ τὰ ἑξῆς ἀκόλουθα. . Γῆ ἐφοβήθη, καὶ ἡσύχασεν ἐν τῷ ἀναστῆναι εἰς τὸν Θεὸν, τοῦ σῶσαι πάντας τοὺς πραεῖς τῆς γῆς. Γῆν καλεῖ πάντα ἄνθρωπον πρὸς ὃν εἴρηται, ὅτι Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ μάλιστα δὲ τὸν φρονοῦντα γήινα · ἐν τῷ ἀναστῆναι γάρ, φησιν, εἰς τὴν ῥηθεῖσαν πάνδημον κρίσιν τὸν Θεόν, οἱ ἄνθρω ποι πάντες ἡσύχασαν, καταργηθέντος λοιπόν παντὸς ἔργου· ἀναστῆναι δὲ εἰς κρίσιν, ἐπὶ τῷ σῶσαι πάντ τας τους δικαίους· ἴδιον γὰρ δικαίου παντὸς ἡ πραότης. "Οτι ἐνθύμιον ἀνθρώπου ἐξομολογήσεταί σοι. Τοῦτο πρὸς φόβον κεῖται τῶν ἀναλγητων. Καὶ γὰρ τότε, φησί, πᾶν ἀνθρώπινον ἐνθύμιον ἑαυτὸ ἀνακα- λύψει σοι δικάζοντι. Ακουε τοῦ μεγάλου Παύλου περὶ τούτου λέγοντος· Μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λου γισμών κατηγορούντων, ἢ καὶ ἀπολογουμένων ἐν ἡμέρᾳ, ὅτε κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀν θρώπων. Καὶ ἐγκατάλειμμα ἐνθυμίου εορτάσει σοι. Εγκατάλειμμα νοεῖται τὸ λείψανον· βούλεται δὲ εἰπεῖν ὅτι καὶ αὐτὸ τὸ βραχύτατον μόριον τοῦ ἐνθυ μήματος ἑορτάσει σοι, τουτέστιν, ἐπιδείξει σοι ἑαυτό· ἑορτὴ γὰρ ἐπίδειξίς ἐστι τοῦ ἑορταζομένου πράγματος. "Οθεν καὶ ἑορτάσει, ἀντὶ τοῦ θεατρήσει. EUTHYMI ZIGABENI alibi viros sanguinum, pro sanguinolentos. Dicit A igitur quod Assyrii putarant esse se sequenti die habituros in manibus omnes Judæos divites. Vel aliter : Omnes viri Assyriorum divites Judæorum manibus capti sunt, qui obsessi erant in Jerusa- lem. Nam cum interemptos invenissent, capiebant eos ut spoliarent. VERS. 7. Ab increpatione tua, Deus Jacob, dormita- verunt qui ascenderunt equos. Per increpationem Dei, sententiam intelligit adversus inimicos, et per dormitationem, virium remissionem. Dissol- vera enim vires somnus solet: per equorum vero ascensores, inimicos ipsos intelligit, qui in equo- rum multitudine, quibus in bello præcipue ute- bantur, nimis confidebant. Ideo alibi : Hi in cur- ribus, inquit, et hi in equis 3. VERS. 8. Tu terribilis es. Et quis resistet tibi? Ilæc verba per se satis clara sunt. Ex tunc ira tua. lloc est, ex eo tempore quo adversum te dixerunt blasphema verba : tu tamen dedisti eis pœnitentiæ locum, juxta benignitatis tuæ legem. Vel, ex tunc, intellige, pro olim, seu jamdiu. B VERS. 9, 10. De calo auditum fecisti judicium. Audiri enim fecisti de cœlo jam dictam senten- tiam. Eam etenim in me quasi in propheticum quoddam organum insonvisti. Possumus etiam hæc verba de futuro universali judicio intelligere. Auditum enim illud fecit Deus humano generi, ex Scripturis sanctis : atque hoc pacto, quae sequun- C tur, consequentissime dicta esse videntur. Terra tremuit, et quievit, dum exsurgeret in judi- cio Deus, ut salvos faceret mansuelos terræ. Per terram, humanam intelligit naturam, ad quam alibi dictum est: Terra es, et in terram rever- teris *. Præcipue tamen eos dicit, qui terrena sapiunt. Cum exsurgeret igitur Deus in universale judicium, quieverunt omnes homines, deletis atque exstinctis in posterum quibuscunque aliis operibus. Cum exsurgeret autem in judicium, ut Justos homines salvaret, quos mites appellat, seu mansuetos, quia proprium, ac peculiare est cujuscunque viri justi, ut mitis sit ac mai- suetus. VERS 1. Quoniam cogitatio. hominis confitebitur D tibi. Hoc dictum est ad timorem in iis excitandum, qui indolentiæ vitio laborant. Tunc etenim, inquit, cogitatio omnis humana, judicanti Deo se ipsam revelabit : Cogitationibus enim, inquit Paulus, inter se mutuo accusantibus, et defendentibus, in die, qua judicabit Dominus occulta hominum $5. Et reliquiæ cogitationis, diem festum agent tibi. Ipsæ etiam minimæ cujuscunque cogitationis por- Liuncula, diem festum tibi agent, hoc est, se ipsas tibi manifestabunt. Festivitas enim nihil aliud est, quam declaratio ac manifestatio illius solem- nitatis, cujus festum celebratur. Agent igitur diem "Psal. xix, ,8. * Gen. 111, 19. Rem. 1, 16.
5β They will praise you to the ages of ages. They will have the singing of your hymns incessant for ever.
α Μακάριος ἀνὴρ, ᾧ ἐστιν ἀντίληψις αὐτῷ παρὰ σοῦ. Μακάριος ἐκεῖνος, ᾧτινι αὐτῷ ἐστι βοήθεια ἀπὸ σοῦ. Περὶ δὲ τοῦ σχήματος τούτου εἴρηται ἐν τῷ θ΄ ψαλμῷ, εἰς τὸ, Oὗ ἀρᾶς τὸ στόμα αὐτοῦ γέμει.εντο Λέγει δὲ ὅτι πάντας τοὺς πλουσίους Ισραηλίτας οἱ Ασσύριοι μονονουχί ταῖς χερσὶν ἔχειν μεθ' ἡμέραν· ἢ καὶ τοὐναντίον, Πάντες οἱ πλούσιοι τῶν ᾿Ασσυρίων ταῖς χερσὶ τῶν πολιορκουμένων άλωσαν, νεκροὶ εὑρεθέντες, καὶ ἐσκυλεύθησαν. πλούσιοι ὡς τὸ, Ανδρες αἱμάτων, οἱ αἱμοχαρεῖ.. ᾿Απὸ ἐπιτιμήσεώς σου, ὁ Θεὸς Ἰακώβ, ἐνύστα ξαν οἱ ἐπιβεβηκότες τοῖς ἵπποις. Ἐπιτίμησιν μὲν λέγει τὴν κατὰ τῶν πολεμίων ἀπόφασιν, νυσταγμός δὲ τὴν πάρεσιν τῆς δυνάμεως. Εκλύει γὰρ τὸν τόνον ὁ νυσταγμός. Επιβεβηκότας δὲ τοῖς ἵπποις είπε τοὺς ἐχθρούς · ὡς ἐπὶ τῷ πολεμικῶς ἱππάζεσθαι τεθαρρηκότας. Οὗτοι γάρ, φησίν, ἐν ἅρμασι, καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις. Σὺ φοβερὸς εἶ, καὶ τὶς ἀντιστήσεται σοι· Τοῦτο σαφές. Από τότε ἡ ὀργή σου. Εκ τότε ἀφ᾽ οὗ κατὰ σοῦ ἐβλασφήμησαν· ἐδίδους δὲ αὐτοῖς χώραν μετανοίας κατὰ τὸν νόμον τῆς χρηστότητός σου· ἢ καὶ τὸ Ἀπὸ τότε, ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ, πάλαι, πρὸ πολλοῦ. Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἠκούτισας κρίσιν. Τὴν δη λωθεῖσαν ἀπόφασιν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀκουστήν μοι ἐποίησας ἐνήχησάς μοι αὐτήν, ὡς προφήτῃ. Είη δ' ἂν καὶ περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως ἐννοεῖν τὸ ῥη τὸν, ὅτι ᾿Ακουστὴν ἐποίησας αὐτὴν πᾶσιν ἀνθρώποις διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφών σου· ὡς εἶναι καὶ τὰ ἑξῆς ἀκόλουθα. . Γῆ ἐφοβήθη, καὶ ἡσύχασεν ἐν τῷ ἀναστῆναι εἰς τὸν Θεὸν, τοῦ σῶσαι πάντας τοὺς πραεῖς τῆς γῆς. Γῆν καλεῖ πάντα ἄνθρωπον πρὸς ὃν εἴρηται, ὅτι Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ μάλιστα δὲ τὸν φρονοῦντα γήινα · ἐν τῷ ἀναστῆναι γάρ, φησιν, εἰς τὴν ῥηθεῖσαν πάνδημον κρίσιν τὸν Θεόν, οἱ ἄνθρω ποι πάντες ἡσύχασαν, καταργηθέντος λοιπόν παντὸς ἔργου· ἀναστῆναι δὲ εἰς κρίσιν, ἐπὶ τῷ σῶσαι πάντ τας τους δικαίους· ἴδιον γὰρ δικαίου παντὸς ἡ πραότης. "Οτι ἐνθύμιον ἀνθρώπου ἐξομολογήσεταί σοι. Τοῦτο πρὸς φόβον κεῖται τῶν ἀναλγητων. Καὶ γὰρ τότε, φησί, πᾶν ἀνθρώπινον ἐνθύμιον ἑαυτὸ ἀνακα- λύψει σοι δικάζοντι. Ακουε τοῦ μεγάλου Παύλου περὶ τούτου λέγοντος· Μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λου γισμών κατηγορούντων, ἢ καὶ ἀπολογουμένων ἐν ἡμέρᾳ, ὅτε κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀν θρώπων. Καὶ ἐγκατάλειμμα ἐνθυμίου εορτάσει σοι. Εγκατάλειμμα νοεῖται τὸ λείψανον· βούλεται δὲ εἰπεῖν ὅτι καὶ αὐτὸ τὸ βραχύτατον μόριον τοῦ ἐνθυ μήματος ἑορτάσει σοι, τουτέστιν, ἐπιδείξει σοι ἑαυτό· ἑορτὴ γὰρ ἐπίδειξίς ἐστι τοῦ ἑορταζομένου πράγματος. "Οθεν καὶ ἑορτάσει, ἀντὶ τοῦ θεατρήσει. EUTHYMI ZIGABENI alibi viros sanguinum, pro sanguinolentos. Dicit A igitur quod Assyrii putarant esse se sequenti die habituros in manibus omnes Judæos divites. Vel aliter : Omnes viri Assyriorum divites Judæorum manibus capti sunt, qui obsessi erant in Jerusa- lem. Nam cum interemptos invenissent, capiebant eos ut spoliarent. VERS. 7. Ab increpatione tua, Deus Jacob, dormita- verunt qui ascenderunt equos. Per increpationem Dei, sententiam intelligit adversus inimicos, et per dormitationem, virium remissionem. Dissol- vera enim vires somnus solet: per equorum vero ascensores, inimicos ipsos intelligit, qui in equo- rum multitudine, quibus in bello præcipue ute- bantur, nimis confidebant. Ideo alibi : Hi in cur- ribus, inquit, et hi in equis 3. VERS. 8. Tu terribilis es. Et quis resistet tibi? Ilæc verba per se satis clara sunt. Ex tunc ira tua. lloc est, ex eo tempore quo adversum te dixerunt blasphema verba : tu tamen dedisti eis pœnitentiæ locum, juxta benignitatis tuæ legem. Vel, ex tunc, intellige, pro olim, seu jamdiu. B VERS. 9, 10. De calo auditum fecisti judicium. Audiri enim fecisti de cœlo jam dictam senten- tiam. Eam etenim in me quasi in propheticum quoddam organum insonvisti. Possumus etiam hæc verba de futuro universali judicio intelligere. Auditum enim illud fecit Deus humano generi, ex Scripturis sanctis : atque hoc pacto, quae sequun- C tur, consequentissime dicta esse videntur. Terra tremuit, et quievit, dum exsurgeret in judi- cio Deus, ut salvos faceret mansuelos terræ. Per terram, humanam intelligit naturam, ad quam alibi dictum est: Terra es, et in terram rever- teris *. Præcipue tamen eos dicit, qui terrena sapiunt. Cum exsurgeret igitur Deus in universale judicium, quieverunt omnes homines, deletis atque exstinctis in posterum quibuscunque aliis operibus. Cum exsurgeret autem in judicium, ut Justos homines salvaret, quos mites appellat, seu mansuetos, quia proprium, ac peculiare est cujuscunque viri justi, ut mitis sit ac mai- suetus. VERS 1. Quoniam cogitatio. hominis confitebitur D tibi. Hoc dictum est ad timorem in iis excitandum, qui indolentiæ vitio laborant. Tunc etenim, inquit, cogitatio omnis humana, judicanti Deo se ipsam revelabit : Cogitationibus enim, inquit Paulus, inter se mutuo accusantibus, et defendentibus, in die, qua judicabit Dominus occulta hominum $5. Et reliquiæ cogitationis, diem festum agent tibi. Ipsæ etiam minimæ cujuscunque cogitationis por- Liuncula, diem festum tibi agent, hoc est, se ipsas tibi manifestabunt. Festivitas enim nihil aliud est, quam declaratio ac manifestatio illius solem- nitatis, cujus festum celebratur. Agent igitur diem "Psal. xix, ,8. * Gen. 111, 19. Rem. 1, 16.
6α Blessed the man whose help [for whom help for him] is from you. Blessed is he for whom for him help is from you. This figure was spoken about in the ninth psalm at the verse, Whose mouth of his is full of cursing.
β Ἀναβάσεις ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ διέθετο. | Ὁ τοιοῦτος ἄνθρωπος ἀναβάσεις ἀπὸ τῶν γηΐνων ἐπὶ τὰ οὐράνια, καὶ ἀπὸ τῶν αἰσθητῶν ἐπὶ τὰ νοητὰ, καὶ ἀπὸ τῶν χειρόνων ἐπὶ τὰ κρείττονα, ἐν ἑαυτῷ διεμηχανήσατο, διενοήσατο, κατεσκεύασεν. Εἶεν δ’ ἂν αὗται, οἱ ἀγαθοὶ λογισμοὶ, δι’ ὧν ἄνεισί τις, ὡς διὰ κλίμακος, ἐπὶ τὰ ὑψηλὰ καὶ θεῖα. Μακάριος, φησὶν, ὁ τὴν σὴν ἔχων ἀντίληψιν· ἔχει δὲ καὶ ταύτην, πᾶς ὁ ἀναβάσεις ἐν τῇ καρδίᾳ διατιθέμενος.εντο Λέγει δὲ ὅτι πάντας τοὺς πλουσίους Ισραηλίτας οἱ Ασσύριοι μονονουχί ταῖς χερσὶν ἔχειν μεθ' ἡμέραν· ἢ καὶ τοὐναντίον, Πάντες οἱ πλούσιοι τῶν ᾿Ασσυρίων ταῖς χερσὶ τῶν πολιορκουμένων άλωσαν, νεκροὶ εὑρεθέντες, καὶ ἐσκυλεύθησαν. πλούσιοι ὡς τὸ, Ανδρες αἱμάτων, οἱ αἱμοχαρεῖ.. ᾿Απὸ ἐπιτιμήσεώς σου, ὁ Θεὸς Ἰακώβ, ἐνύστα ξαν οἱ ἐπιβεβηκότες τοῖς ἵπποις. Ἐπιτίμησιν μὲν λέγει τὴν κατὰ τῶν πολεμίων ἀπόφασιν, νυσταγμός δὲ τὴν πάρεσιν τῆς δυνάμεως. Εκλύει γὰρ τὸν τόνον ὁ νυσταγμός. Επιβεβηκότας δὲ τοῖς ἵπποις είπε τοὺς ἐχθρούς · ὡς ἐπὶ τῷ πολεμικῶς ἱππάζεσθαι τεθαρρηκότας. Οὗτοι γάρ, φησίν, ἐν ἅρμασι, καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις. Σὺ φοβερὸς εἶ, καὶ τὶς ἀντιστήσεται σοι· Τοῦτο σαφές. Από τότε ἡ ὀργή σου. Εκ τότε ἀφ᾽ οὗ κατὰ σοῦ ἐβλασφήμησαν· ἐδίδους δὲ αὐτοῖς χώραν μετανοίας κατὰ τὸν νόμον τῆς χρηστότητός σου· ἢ καὶ τὸ Ἀπὸ τότε, ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ, πάλαι, πρὸ πολλοῦ. Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἠκούτισας κρίσιν. Τὴν δη λωθεῖσαν ἀπόφασιν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀκουστήν μοι ἐποίησας ἐνήχησάς μοι αὐτήν, ὡς προφήτῃ. Είη δ' ἂν καὶ περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως ἐννοεῖν τὸ ῥη τὸν, ὅτι ᾿Ακουστὴν ἐποίησας αὐτὴν πᾶσιν ἀνθρώποις διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφών σου· ὡς εἶναι καὶ τὰ ἑξῆς ἀκόλουθα. . Γῆ ἐφοβήθη, καὶ ἡσύχασεν ἐν τῷ ἀναστῆναι εἰς τὸν Θεὸν, τοῦ σῶσαι πάντας τοὺς πραεῖς τῆς γῆς. Γῆν καλεῖ πάντα ἄνθρωπον πρὸς ὃν εἴρηται, ὅτι Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ μάλιστα δὲ τὸν φρονοῦντα γήινα · ἐν τῷ ἀναστῆναι γάρ, φησιν, εἰς τὴν ῥηθεῖσαν πάνδημον κρίσιν τὸν Θεόν, οἱ ἄνθρω ποι πάντες ἡσύχασαν, καταργηθέντος λοιπόν παντὸς ἔργου· ἀναστῆναι δὲ εἰς κρίσιν, ἐπὶ τῷ σῶσαι πάντ τας τους δικαίους· ἴδιον γὰρ δικαίου παντὸς ἡ πραότης. "Οτι ἐνθύμιον ἀνθρώπου ἐξομολογήσεταί σοι. Τοῦτο πρὸς φόβον κεῖται τῶν ἀναλγητων. Καὶ γὰρ τότε, φησί, πᾶν ἀνθρώπινον ἐνθύμιον ἑαυτὸ ἀνακα- λύψει σοι δικάζοντι. Ακουε τοῦ μεγάλου Παύλου περὶ τούτου λέγοντος· Μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λου γισμών κατηγορούντων, ἢ καὶ ἀπολογουμένων ἐν ἡμέρᾳ, ὅτε κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀν θρώπων. Καὶ ἐγκατάλειμμα ἐνθυμίου εορτάσει σοι. Εγκατάλειμμα νοεῖται τὸ λείψανον· βούλεται δὲ εἰπεῖν ὅτι καὶ αὐτὸ τὸ βραχύτατον μόριον τοῦ ἐνθυ μήματος ἑορτάσει σοι, τουτέστιν, ἐπιδείξει σοι ἑαυτό· ἑορτὴ γὰρ ἐπίδειξίς ἐστι τοῦ ἑορταζομένου πράγματος. "Οθεν καὶ ἑορτάσει, ἀντὶ τοῦ θεατρήσει. EUTHYMI ZIGABENI alibi viros sanguinum, pro sanguinolentos. Dicit A igitur quod Assyrii putarant esse se sequenti die habituros in manibus omnes Judæos divites. Vel aliter : Omnes viri Assyriorum divites Judæorum manibus capti sunt, qui obsessi erant in Jerusa- lem. Nam cum interemptos invenissent, capiebant eos ut spoliarent. VERS. 7. Ab increpatione tua, Deus Jacob, dormita- verunt qui ascenderunt equos. Per increpationem Dei, sententiam intelligit adversus inimicos, et per dormitationem, virium remissionem. Dissol- vera enim vires somnus solet: per equorum vero ascensores, inimicos ipsos intelligit, qui in equo- rum multitudine, quibus in bello præcipue ute- bantur, nimis confidebant. Ideo alibi : Hi in cur- ribus, inquit, et hi in equis 3. VERS. 8. Tu terribilis es. Et quis resistet tibi? Ilæc verba per se satis clara sunt. Ex tunc ira tua. lloc est, ex eo tempore quo adversum te dixerunt blasphema verba : tu tamen dedisti eis pœnitentiæ locum, juxta benignitatis tuæ legem. Vel, ex tunc, intellige, pro olim, seu jamdiu. B VERS. 9, 10. De calo auditum fecisti judicium. Audiri enim fecisti de cœlo jam dictam senten- tiam. Eam etenim in me quasi in propheticum quoddam organum insonvisti. Possumus etiam hæc verba de futuro universali judicio intelligere. Auditum enim illud fecit Deus humano generi, ex Scripturis sanctis : atque hoc pacto, quae sequun- C tur, consequentissime dicta esse videntur. Terra tremuit, et quievit, dum exsurgeret in judi- cio Deus, ut salvos faceret mansuelos terræ. Per terram, humanam intelligit naturam, ad quam alibi dictum est: Terra es, et in terram rever- teris *. Præcipue tamen eos dicit, qui terrena sapiunt. Cum exsurgeret igitur Deus in universale judicium, quieverunt omnes homines, deletis atque exstinctis in posterum quibuscunque aliis operibus. Cum exsurgeret autem in judicium, ut Justos homines salvaret, quos mites appellat, seu mansuetos, quia proprium, ac peculiare est cujuscunque viri justi, ut mitis sit ac mai- suetus. VERS 1. Quoniam cogitatio. hominis confitebitur D tibi. Hoc dictum est ad timorem in iis excitandum, qui indolentiæ vitio laborant. Tunc etenim, inquit, cogitatio omnis humana, judicanti Deo se ipsam revelabit : Cogitationibus enim, inquit Paulus, inter se mutuo accusantibus, et defendentibus, in die, qua judicabit Dominus occulta hominum $5. Et reliquiæ cogitationis, diem festum agent tibi. Ipsæ etiam minimæ cujuscunque cogitationis por- Liuncula, diem festum tibi agent, hoc est, se ipsas tibi manifestabunt. Festivitas enim nihil aliud est, quam declaratio ac manifestatio illius solem- nitatis, cujus festum celebratur. Agent igitur diem "Psal. xix, ,8. * Gen. 111, 19. Rem. 1, 16.
6β He has placed ascents in his heart. Such a man has contrived to bring about, has conceived in his mind, has constructed in himself ascents from earthly things to heavenly things, and from sensible things to intelligi- ble things, and from what is worse to what is better. These ascents may be interpreted as good thoughts whereby one ascends as by a ladder to what is exalted and divine. Blessed, he says, is the one who has your help; and everyone who places ascents in his heart has this help.
α Εἰς τὴν κοιλάδα τοῦ κλαυθμῶνος. Διέθετο δὲ ταύτας ἐν ἑαυτῷ τὰς ἀναβάσεις, ὢν ἐν τῷ τόπῳ τοῦ κλαυθμῶνος· τόπος δὲ κλαυθμῶνος ἀναγωγικῶς, ἡ μετάνοια. Εἴρηται δὲ κοιλὰς κλαυθμῶνος ἀπὸ μεταφορᾶς τοῦ τόπου, ἐν ᾧ πάλαι τὴν τῶν Ἑβραίων παρανομίαν διελέγξας ὁ Θεὸς, εἰς κλαυθμὸν τὸν λαὸν ἐκίνησε· διὸ καὶ κοιλὰς κλαυθμῶνος, ὁ τόπος ἐκεῖνος ἐκλήθη. Κοιλὰς δὲ, τὸ κοῖλον καὶ ταπεινόν· ἐν ταπεινώσει δὲ γίνεται ἡ μετάνοια.εντο Λέγει δὲ ὅτι πάντας τοὺς πλουσίους Ισραηλίτας οἱ Ασσύριοι μονονουχί ταῖς χερσὶν ἔχειν μεθ' ἡμέραν· ἢ καὶ τοὐναντίον, Πάντες οἱ πλούσιοι τῶν ᾿Ασσυρίων ταῖς χερσὶ τῶν πολιορκουμένων άλωσαν, νεκροὶ εὑρεθέντες, καὶ ἐσκυλεύθησαν. πλούσιοι ὡς τὸ, Ανδρες αἱμάτων, οἱ αἱμοχαρεῖ.. ᾿Απὸ ἐπιτιμήσεώς σου, ὁ Θεὸς Ἰακώβ, ἐνύστα ξαν οἱ ἐπιβεβηκότες τοῖς ἵπποις. Ἐπιτίμησιν μὲν λέγει τὴν κατὰ τῶν πολεμίων ἀπόφασιν, νυσταγμός δὲ τὴν πάρεσιν τῆς δυνάμεως. Εκλύει γὰρ τὸν τόνον ὁ νυσταγμός. Επιβεβηκότας δὲ τοῖς ἵπποις είπε τοὺς ἐχθρούς · ὡς ἐπὶ τῷ πολεμικῶς ἱππάζεσθαι τεθαρρηκότας. Οὗτοι γάρ, φησίν, ἐν ἅρμασι, καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις. Σὺ φοβερὸς εἶ, καὶ τὶς ἀντιστήσεται σοι· Τοῦτο σαφές. Από τότε ἡ ὀργή σου. Εκ τότε ἀφ᾽ οὗ κατὰ σοῦ ἐβλασφήμησαν· ἐδίδους δὲ αὐτοῖς χώραν μετανοίας κατὰ τὸν νόμον τῆς χρηστότητός σου· ἢ καὶ τὸ Ἀπὸ τότε, ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ, πάλαι, πρὸ πολλοῦ. Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἠκούτισας κρίσιν. Τὴν δη λωθεῖσαν ἀπόφασιν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀκουστήν μοι ἐποίησας ἐνήχησάς μοι αὐτήν, ὡς προφήτῃ. Είη δ' ἂν καὶ περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως ἐννοεῖν τὸ ῥη τὸν, ὅτι ᾿Ακουστὴν ἐποίησας αὐτὴν πᾶσιν ἀνθρώποις διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφών σου· ὡς εἶναι καὶ τὰ ἑξῆς ἀκόλουθα. . Γῆ ἐφοβήθη, καὶ ἡσύχασεν ἐν τῷ ἀναστῆναι εἰς τὸν Θεὸν, τοῦ σῶσαι πάντας τοὺς πραεῖς τῆς γῆς. Γῆν καλεῖ πάντα ἄνθρωπον πρὸς ὃν εἴρηται, ὅτι Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ μάλιστα δὲ τὸν φρονοῦντα γήινα · ἐν τῷ ἀναστῆναι γάρ, φησιν, εἰς τὴν ῥηθεῖσαν πάνδημον κρίσιν τὸν Θεόν, οἱ ἄνθρω ποι πάντες ἡσύχασαν, καταργηθέντος λοιπόν παντὸς ἔργου· ἀναστῆναι δὲ εἰς κρίσιν, ἐπὶ τῷ σῶσαι πάντ τας τους δικαίους· ἴδιον γὰρ δικαίου παντὸς ἡ πραότης. "Οτι ἐνθύμιον ἀνθρώπου ἐξομολογήσεταί σοι. Τοῦτο πρὸς φόβον κεῖται τῶν ἀναλγητων. Καὶ γὰρ τότε, φησί, πᾶν ἀνθρώπινον ἐνθύμιον ἑαυτὸ ἀνακα- λύψει σοι δικάζοντι. Ακουε τοῦ μεγάλου Παύλου περὶ τούτου λέγοντος· Μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λου γισμών κατηγορούντων, ἢ καὶ ἀπολογουμένων ἐν ἡμέρᾳ, ὅτε κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀν θρώπων. Καὶ ἐγκατάλειμμα ἐνθυμίου εορτάσει σοι. Εγκατάλειμμα νοεῖται τὸ λείψανον· βούλεται δὲ εἰπεῖν ὅτι καὶ αὐτὸ τὸ βραχύτατον μόριον τοῦ ἐνθυ μήματος ἑορτάσει σοι, τουτέστιν, ἐπιδείξει σοι ἑαυτό· ἑορτὴ γὰρ ἐπίδειξίς ἐστι τοῦ ἑορταζομένου πράγματος. "Οθεν καὶ ἑορτάσει, ἀντὶ τοῦ θεατρήσει. EUTHYMI ZIGABENI alibi viros sanguinum, pro sanguinolentos. Dicit A igitur quod Assyrii putarant esse se sequenti die habituros in manibus omnes Judæos divites. Vel aliter : Omnes viri Assyriorum divites Judæorum manibus capti sunt, qui obsessi erant in Jerusa- lem. Nam cum interemptos invenissent, capiebant eos ut spoliarent. VERS. 7. Ab increpatione tua, Deus Jacob, dormita- verunt qui ascenderunt equos. Per increpationem Dei, sententiam intelligit adversus inimicos, et per dormitationem, virium remissionem. Dissol- vera enim vires somnus solet: per equorum vero ascensores, inimicos ipsos intelligit, qui in equo- rum multitudine, quibus in bello præcipue ute- bantur, nimis confidebant. Ideo alibi : Hi in cur- ribus, inquit, et hi in equis 3. VERS. 8. Tu terribilis es. Et quis resistet tibi? Ilæc verba per se satis clara sunt. Ex tunc ira tua. lloc est, ex eo tempore quo adversum te dixerunt blasphema verba : tu tamen dedisti eis pœnitentiæ locum, juxta benignitatis tuæ legem. Vel, ex tunc, intellige, pro olim, seu jamdiu. B VERS. 9, 10. De calo auditum fecisti judicium. Audiri enim fecisti de cœlo jam dictam senten- tiam. Eam etenim in me quasi in propheticum quoddam organum insonvisti. Possumus etiam hæc verba de futuro universali judicio intelligere. Auditum enim illud fecit Deus humano generi, ex Scripturis sanctis : atque hoc pacto, quae sequun- C tur, consequentissime dicta esse videntur. Terra tremuit, et quievit, dum exsurgeret in judi- cio Deus, ut salvos faceret mansuelos terræ. Per terram, humanam intelligit naturam, ad quam alibi dictum est: Terra es, et in terram rever- teris *. Præcipue tamen eos dicit, qui terrena sapiunt. Cum exsurgeret igitur Deus in universale judicium, quieverunt omnes homines, deletis atque exstinctis in posterum quibuscunque aliis operibus. Cum exsurgeret autem in judicium, ut Justos homines salvaret, quos mites appellat, seu mansuetos, quia proprium, ac peculiare est cujuscunque viri justi, ut mitis sit ac mai- suetus. VERS 1. Quoniam cogitatio. hominis confitebitur D tibi. Hoc dictum est ad timorem in iis excitandum, qui indolentiæ vitio laborant. Tunc etenim, inquit, cogitatio omnis humana, judicanti Deo se ipsam revelabit : Cogitationibus enim, inquit Paulus, inter se mutuo accusantibus, et defendentibus, in die, qua judicabit Dominus occulta hominum $5. Et reliquiæ cogitationis, diem festum agent tibi. Ipsæ etiam minimæ cujuscunque cogitationis por- Liuncula, diem festum tibi agent, hoc est, se ipsas tibi manifestabunt. Festivitas enim nihil aliud est, quam declaratio ac manifestatio illius solem- nitatis, cujus festum celebratur. Agent igitur diem "Psal. xix, ,8. * Gen. 111, 19. Rem. 1, 16.
7α In the valley of weeping. He placed these ascents in himself while being in the place of weeping. In an anagogical sense repentance is the place of weeping. The valley of weeping is said by metaphor from the place in which of old God, having rebuked the transgressions of the Hebrews, moved the people to weeping, and hence that place was called the valley of weeping. And a valley forms a hollow and is low-lying, and repentance takes place in lowliness.
β Εἰς τὸν τόπον, ὃν ἔθετο. Ὤν ἐν τῇ κοιλάδι τοῦ κλαυθμῶνος, δηλαδὴ ἐν τῷ τόπῳ ὃν ἔθετο ἑαυτῷ, ἢ ὃν εἵλετο. α αὐλάς MAS2CBF : αὐλὰς εἰσελθεῖν PHV. β διατιθέμενος PCAFHV : τιθέμενος MB. β ἐν τῷ τόπῳ PCAFH : τῷ τόπῳ M : ἐν τόπῳ BV.εντο Λέγει δὲ ὅτι πάντας τοὺς πλουσίους Ισραηλίτας οἱ Ασσύριοι μονονουχί ταῖς χερσὶν ἔχειν μεθ' ἡμέραν· ἢ καὶ τοὐναντίον, Πάντες οἱ πλούσιοι τῶν ᾿Ασσυρίων ταῖς χερσὶ τῶν πολιορκουμένων άλωσαν, νεκροὶ εὑρεθέντες, καὶ ἐσκυλεύθησαν. πλούσιοι ὡς τὸ, Ανδρες αἱμάτων, οἱ αἱμοχαρεῖ.. ᾿Απὸ ἐπιτιμήσεώς σου, ὁ Θεὸς Ἰακώβ, ἐνύστα ξαν οἱ ἐπιβεβηκότες τοῖς ἵπποις. Ἐπιτίμησιν μὲν λέγει τὴν κατὰ τῶν πολεμίων ἀπόφασιν, νυσταγμός δὲ τὴν πάρεσιν τῆς δυνάμεως. Εκλύει γὰρ τὸν τόνον ὁ νυσταγμός. Επιβεβηκότας δὲ τοῖς ἵπποις είπε τοὺς ἐχθρούς · ὡς ἐπὶ τῷ πολεμικῶς ἱππάζεσθαι τεθαρρηκότας. Οὗτοι γάρ, φησίν, ἐν ἅρμασι, καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις. Σὺ φοβερὸς εἶ, καὶ τὶς ἀντιστήσεται σοι· Τοῦτο σαφές. Από τότε ἡ ὀργή σου. Εκ τότε ἀφ᾽ οὗ κατὰ σοῦ ἐβλασφήμησαν· ἐδίδους δὲ αὐτοῖς χώραν μετανοίας κατὰ τὸν νόμον τῆς χρηστότητός σου· ἢ καὶ τὸ Ἀπὸ τότε, ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ, πάλαι, πρὸ πολλοῦ. Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἠκούτισας κρίσιν. Τὴν δη λωθεῖσαν ἀπόφασιν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀκουστήν μοι ἐποίησας ἐνήχησάς μοι αὐτήν, ὡς προφήτῃ. Είη δ' ἂν καὶ περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως ἐννοεῖν τὸ ῥη τὸν, ὅτι ᾿Ακουστὴν ἐποίησας αὐτὴν πᾶσιν ἀνθρώποις διὰ τῶν θεοπνεύστων Γραφών σου· ὡς εἶναι καὶ τὰ ἑξῆς ἀκόλουθα. . Γῆ ἐφοβήθη, καὶ ἡσύχασεν ἐν τῷ ἀναστῆναι εἰς τὸν Θεὸν, τοῦ σῶσαι πάντας τοὺς πραεῖς τῆς γῆς. Γῆν καλεῖ πάντα ἄνθρωπον πρὸς ὃν εἴρηται, ὅτι Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ μάλιστα δὲ τὸν φρονοῦντα γήινα · ἐν τῷ ἀναστῆναι γάρ, φησιν, εἰς τὴν ῥηθεῖσαν πάνδημον κρίσιν τὸν Θεόν, οἱ ἄνθρω ποι πάντες ἡσύχασαν, καταργηθέντος λοιπόν παντὸς ἔργου· ἀναστῆναι δὲ εἰς κρίσιν, ἐπὶ τῷ σῶσαι πάντ τας τους δικαίους· ἴδιον γὰρ δικαίου παντὸς ἡ πραότης. "Οτι ἐνθύμιον ἀνθρώπου ἐξομολογήσεταί σοι. Τοῦτο πρὸς φόβον κεῖται τῶν ἀναλγητων. Καὶ γὰρ τότε, φησί, πᾶν ἀνθρώπινον ἐνθύμιον ἑαυτὸ ἀνακα- λύψει σοι δικάζοντι. Ακουε τοῦ μεγάλου Παύλου περὶ τούτου λέγοντος· Μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λου γισμών κατηγορούντων, ἢ καὶ ἀπολογουμένων ἐν ἡμέρᾳ, ὅτε κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀν θρώπων. Καὶ ἐγκατάλειμμα ἐνθυμίου εορτάσει σοι. Εγκατάλειμμα νοεῖται τὸ λείψανον· βούλεται δὲ εἰπεῖν ὅτι καὶ αὐτὸ τὸ βραχύτατον μόριον τοῦ ἐνθυ μήματος ἑορτάσει σοι, τουτέστιν, ἐπιδείξει σοι ἑαυτό· ἑορτὴ γὰρ ἐπίδειξίς ἐστι τοῦ ἑορταζομένου πράγματος. "Οθεν καὶ ἑορτάσει, ἀντὶ τοῦ θεατρήσει. EUTHYMI ZIGABENI alibi viros sanguinum, pro sanguinolentos. Dicit A igitur quod Assyrii putarant esse se sequenti die habituros in manibus omnes Judæos divites. Vel aliter : Omnes viri Assyriorum divites Judæorum manibus capti sunt, qui obsessi erant in Jerusa- lem. Nam cum interemptos invenissent, capiebant eos ut spoliarent. VERS. 7. Ab increpatione tua, Deus Jacob, dormita- verunt qui ascenderunt equos. Per increpationem Dei, sententiam intelligit adversus inimicos, et per dormitationem, virium remissionem. Dissol- vera enim vires somnus solet: per equorum vero ascensores, inimicos ipsos intelligit, qui in equo- rum multitudine, quibus in bello præcipue ute- bantur, nimis confidebant. Ideo alibi : Hi in cur- ribus, inquit, et hi in equis 3. VERS. 8. Tu terribilis es. Et quis resistet tibi? Ilæc verba per se satis clara sunt. Ex tunc ira tua. lloc est, ex eo tempore quo adversum te dixerunt blasphema verba : tu tamen dedisti eis pœnitentiæ locum, juxta benignitatis tuæ legem. Vel, ex tunc, intellige, pro olim, seu jamdiu. B VERS. 9, 10. De calo auditum fecisti judicium. Audiri enim fecisti de cœlo jam dictam senten- tiam. Eam etenim in me quasi in propheticum quoddam organum insonvisti. Possumus etiam hæc verba de futuro universali judicio intelligere. Auditum enim illud fecit Deus humano generi, ex Scripturis sanctis : atque hoc pacto, quae sequun- C tur, consequentissime dicta esse videntur. Terra tremuit, et quievit, dum exsurgeret in judi- cio Deus, ut salvos faceret mansuelos terræ. Per terram, humanam intelligit naturam, ad quam alibi dictum est: Terra es, et in terram rever- teris *. Præcipue tamen eos dicit, qui terrena sapiunt. Cum exsurgeret igitur Deus in universale judicium, quieverunt omnes homines, deletis atque exstinctis in posterum quibuscunque aliis operibus. Cum exsurgeret autem in judicium, ut Justos homines salvaret, quos mites appellat, seu mansuetos, quia proprium, ac peculiare est cujuscunque viri justi, ut mitis sit ac mai- suetus. VERS 1. Quoniam cogitatio. hominis confitebitur D tibi. Hoc dictum est ad timorem in iis excitandum, qui indolentiæ vitio laborant. Tunc etenim, inquit, cogitatio omnis humana, judicanti Deo se ipsam revelabit : Cogitationibus enim, inquit Paulus, inter se mutuo accusantibus, et defendentibus, in die, qua judicabit Dominus occulta hominum $5. Et reliquiæ cogitationis, diem festum agent tibi. Ipsæ etiam minimæ cujuscunque cogitationis por- Liuncula, diem festum tibi agent, hoc est, se ipsas tibi manifestabunt. Festivitas enim nihil aliud est, quam declaratio ac manifestatio illius solem- nitatis, cujus festum celebratur. Agent igitur diem "Psal. xix, ,8. * Gen. 111, 19. Rem. 1, 16.
7β In the place that he has set. Being in the valley of weeping, that is, in the place that he has set for himself, or which he has chosen.
PG 128:867γ Καὶ γὰρ εὐλογίας δώσει ὁ νομοθετῶν. Μακάριοι, φησὶν, οἱ ῥηθέντες· καὶ γὰρ καὶ ὁ Χριστὸς, ὁ νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντολῶν, εὐλογίας αὐτοῖς δώσει· εἶεν δ’ ἂν αὗται, οἱ διάφοροι μακαρισμοί.Λέγοιτο δ' ἂν καὶ ἄλλως, ὅτι Οὐ μόνον αἱ ἐνθυμήσεις δῆλαί σοι ἔσονται, ἀλλὰ καὶ εἴ τις βιαζόμενος ὑπὸ τοῦ δαίμονος ἐνθυμηθῆναι τι πονηρὸν μὴ πεισθεὶς, ἐγκατέλιπε τὸ τοιοῦτον ἐνθύμιον, μὴ ἐν θυμηθεὶς αὐτό, καὶ αὕτη ἡ ἐγκατάλειψις τοῦ τοιού- του ἐνθυμίου, φανερώσει σοι ἑαυτήν· οὕτως οὐδὲν τὸ τυχόν σε λέληθεν. Εὔξασθε, καὶ ἀπόδοτε Κυρίῳ τῷ Θεῷ ὑμῶν. Τούτων οὕτως ἐχόντων, ὑπόσχεσθε τῷ Θεῷ δῶρα μετανοίας, καὶ ἀπέδοτε αὐτῷ, ὡς χρέως αναγ- καιότατον. Πάντες οἱ κύκλῳ αὐτοῦ οἴσουσι δώρα. Κύκλῳ τοῦ Θεοῦ, οἱ ἀγαπῶντες αὐτόν· ἐν οἷς ἐστιν αὐτό; Ἐκεῖ γάρ, φησίν, εἰμὶ ἐν μέσῳ αὐτῶν. Οἱ πάντες οἴσουσι δώρα, τὰς ἀρετάς. Τῷ φοβερῷ καὶ ἀφαιρουμένῳ πνεύματα αρχόν των. Πνεύματα, τὰς ψυχάς. Φοβερῷ παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Παρὰ τῷ Φαραὼ καὶ τοῖς ἄλλοις, ὅσοι τὰς λοιπὰς αὐτοῦ τῆς Αἰ- γύπτου μάστιγας καὶ τὰς τερατουργίας ήκηκόεισαν. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ ᾿Ιδιθούμ, ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΤ'. Εἰς τὸ τέλος μὲν, ὅτι προφητεύει καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, ὁ πείσονται ἐν Βαβυλῶνι οἱ δορυάλωτοι, καὶ ἡ εἴποιεν. Ψαλμὸς δὲ, φησίν, ψαλθεὶς τῷ χορ- ἀρχῇ 'Ασάφ, ὑπὲρ Ιδιθούμ. Φαίνεται γὰρ ὅτι τῷ Ἰουδιθοῦμε μὲν ἐδόθη πρὸς τὸ ψαλθῆναι· μὴ εὐ καιρήσαντος δὲ, ἐψάλθη παρὰ τούτου, τουτέστιν, ἀντὶ τοῦ χοράρχου Ιδιθούμ παρὰ τοῦ 'Ασάφ. Εσχημάτισται δὲ προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ ἐν Βαβυλώνι. Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα. Ἐν Βαβυ- λῶνι δουλεύων, ἐβόησα πρὸς Θεόν. Φωνῇ μου πρὸς τὸν Θεόν. Ἀπὸ κοινοῦ κάνε ταῦθα, τὸ, Εκέκραξα· ἰστέον δὲ ὅτι τὸ θέμα, κεκράζω ἐστί · περιττὸν δὲ δοκεῖ, τό, φωνῇ μου· ἀλλ' ἔστιν ἰδίωμα καὶ τοῦτο. "Ωσπερ καὶ τὸ δὶς τῷ αὐτῷ χρήσασθαι· δύναται δὲ ἐμφαίνειν καὶ ἐπίτασιν τῆς κραυγῆς. Καὶ προσέσχε μοι. Θερμῶς βοῶντι και όλοι ψύχως. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου, τὸν Θεὸν ἐξεζήτησα. Τὸ ἐξεζήτησα, την σπουδαίαν ζήτησιν δηλοῖ· ἐξ- εζήτει δὲ αὐτὸν εἰς ἀντίληψιν. Ταῖς χερσί μου νυκτὸς ἐναντίον αὐτοῦ. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον, καὶ ἐπὶ τούτου, τὸ Εξεζήτησα. Πῶς δέ τις ἐκζητεῖ τὸν Θεόν; Ταῖς χερσὶν, ἐκτείνων αὐτὰς πρὸς αὐτὸν μετά δεήσεως· νυκτὸς δὲ, ὅτε πᾶσα πανταχόθεν ἄδεια· ἐναντίον δὲ αὐτοῦ, τουτ- ἐστιν ἐνώπιον αὐτοῦ βλέποντος πάντα. Τινὲς δὲ COMMENT IN PSALMOS. A festum, hoc est, spectaculum facient. Possimus of Matth. xvi, 20. PATROL. GR. CXXVIII. B C etiam dicere, quod non solum cogitationes erunt Deo manifest.e, sed et si quis - tentatus fuer't a dæmone, ut pravum quid cogitaret, licet prorsus persuasus non sit, ut in incepta cogitatione per- sisteret, quod tamen illa cogitatio, tametsi rejecta et relicta, se ipsam Deo manifestabit : adeo nihil erit etiam minimum, quod latere Deum possit. VERS. 12. Vovele, et reddite Domino Deo vestro. Cum hæc ita se habeant, promittite Deo, inquit, dona pœnitentiæ, atque ea tanquam necessarium aliquod debitum illi reddite. Omnes qui sunt in circuitu ejus afferent munera. In circuitu Dei sunt, qui cum diligunt. In his nam- que esse Deus dicitur, et manere : illic enim, fu- quit, sum in medio eorum s. Hi igitur omnes Do dona afferent, ipsas nimirum virtutes. VERS. 13. Terribili, et auferenti spiritus princi- pum. Spiritus, hoc est, animas. Terribili apud reges terræ. Apud Pharaonem nimirum, et omnes alios, qui Ægypti plagas, et reliqua illius miracula audiverunt. In finem pro Idiṭhum psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXVI. In finem inscribitur hic psalmus, quia prophetias continet, que ad linem tendebant; praedicit enin quæ passuri erant Judæi, in Babylonica captivitate, et multa quæ illic dicturi erant verba commemo · rat. Ordo autem et sensus inscriptionis hujusmodi est : Psalmus qui decantatus est ipsi sen ab ipso Asaph, clori unius principe, pro Idithum. Nam cum Idithum huic negotio vacare non potuisset, decantatus fuit ab Asaph pro eo, hor est, loco ejus; conscriptus est autem ex persona populi captivi olim in Babylone. VERS. 2. Voce nea ad Dominum clamari. Agens ego, inquit, duram in Babylone servitatem, cla- mavi ad Deum. Voce mea ad Deum. A communi sensi sumendum est verbum, Clamavi; sciendum vero est, quod verba illa, Voce mea, superflua sunt : verum He- braicum est idioma, quemadmodum et illud, quod bis eamdem repetit sententiam : tametsi possint D repetita verba emphasim quamdam, et majorem actus intensionem præ se ferre. Et intendit miki. Ardenter atque ex tota anima clamanti. Vers. 3. In die tribulationis meæ Deun exquisivi. Verbum, Exquisiri, inquisitionen cum sandło in- dicat : inquirebat autem eum in sui auxilium. Manibus meis nocte coram eo. A communi sensu sumendum etiam hic est verbum, Exquisivi. Ex- quirere autem manibus Deum ille videtur, qui, cum fundit preces, manus ad Deum quodam cum affectu extendit. Nocte vero, inquit, id facio (quando on- nia silent et quiescunt), quando maxima adest
7γ And indeed the lawgiver will give blessings. Blessed, he says, are these mentioned; and indeed Christ himself, who legislated these things through the commandments of the Gospel, will give them blessings; these blessings may be interpreted as the various beatitudes.
α Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετὴν, οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρὸς τὴν ἀκρώρειαν. Δύναμιν δὲ, τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀτελεστέρων, καὶ ἀπὸ παραινέσεως εἰς εὐχαριστίαν καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν, ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν.Λέγοιτο δ' ἂν καὶ ἄλλως, ὅτι Οὐ μόνον αἱ ἐνθυμήσεις δῆλαί σοι ἔσονται, ἀλλὰ καὶ εἴ τις βιαζόμενος ὑπὸ τοῦ δαίμονος ἐνθυμηθῆναι τι πονηρὸν μὴ πεισθεὶς, ἐγκατέλιπε τὸ τοιοῦτον ἐνθύμιον, μὴ ἐν θυμηθεὶς αὐτό, καὶ αὕτη ἡ ἐγκατάλειψις τοῦ τοιού- του ἐνθυμίου, φανερώσει σοι ἑαυτήν· οὕτως οὐδὲν τὸ τυχόν σε λέληθεν. Εὔξασθε, καὶ ἀπόδοτε Κυρίῳ τῷ Θεῷ ὑμῶν. Τούτων οὕτως ἐχόντων, ὑπόσχεσθε τῷ Θεῷ δῶρα μετανοίας, καὶ ἀπέδοτε αὐτῷ, ὡς χρέως αναγ- καιότατον. Πάντες οἱ κύκλῳ αὐτοῦ οἴσουσι δώρα. Κύκλῳ τοῦ Θεοῦ, οἱ ἀγαπῶντες αὐτόν· ἐν οἷς ἐστιν αὐτό; Ἐκεῖ γάρ, φησίν, εἰμὶ ἐν μέσῳ αὐτῶν. Οἱ πάντες οἴσουσι δώρα, τὰς ἀρετάς. Τῷ φοβερῷ καὶ ἀφαιρουμένῳ πνεύματα αρχόν των. Πνεύματα, τὰς ψυχάς. Φοβερῷ παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Παρὰ τῷ Φαραὼ καὶ τοῖς ἄλλοις, ὅσοι τὰς λοιπὰς αὐτοῦ τῆς Αἰ- γύπτου μάστιγας καὶ τὰς τερατουργίας ήκηκόεισαν. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ ᾿Ιδιθούμ, ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΤ'. Εἰς τὸ τέλος μὲν, ὅτι προφητεύει καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, ὁ πείσονται ἐν Βαβυλῶνι οἱ δορυάλωτοι, καὶ ἡ εἴποιεν. Ψαλμὸς δὲ, φησίν, ψαλθεὶς τῷ χορ- ἀρχῇ 'Ασάφ, ὑπὲρ Ιδιθούμ. Φαίνεται γὰρ ὅτι τῷ Ἰουδιθοῦμε μὲν ἐδόθη πρὸς τὸ ψαλθῆναι· μὴ εὐ καιρήσαντος δὲ, ἐψάλθη παρὰ τούτου, τουτέστιν, ἀντὶ τοῦ χοράρχου Ιδιθούμ παρὰ τοῦ 'Ασάφ. Εσχημάτισται δὲ προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ ἐν Βαβυλώνι. Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα. Ἐν Βαβυ- λῶνι δουλεύων, ἐβόησα πρὸς Θεόν. Φωνῇ μου πρὸς τὸν Θεόν. Ἀπὸ κοινοῦ κάνε ταῦθα, τὸ, Εκέκραξα· ἰστέον δὲ ὅτι τὸ θέμα, κεκράζω ἐστί · περιττὸν δὲ δοκεῖ, τό, φωνῇ μου· ἀλλ' ἔστιν ἰδίωμα καὶ τοῦτο. "Ωσπερ καὶ τὸ δὶς τῷ αὐτῷ χρήσασθαι· δύναται δὲ ἐμφαίνειν καὶ ἐπίτασιν τῆς κραυγῆς. Καὶ προσέσχε μοι. Θερμῶς βοῶντι και όλοι ψύχως. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου, τὸν Θεὸν ἐξεζήτησα. Τὸ ἐξεζήτησα, την σπουδαίαν ζήτησιν δηλοῖ· ἐξ- εζήτει δὲ αὐτὸν εἰς ἀντίληψιν. Ταῖς χερσί μου νυκτὸς ἐναντίον αὐτοῦ. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον, καὶ ἐπὶ τούτου, τὸ Εξεζήτησα. Πῶς δέ τις ἐκζητεῖ τὸν Θεόν; Ταῖς χερσὶν, ἐκτείνων αὐτὰς πρὸς αὐτὸν μετά δεήσεως· νυκτὸς δὲ, ὅτε πᾶσα πανταχόθεν ἄδεια· ἐναντίον δὲ αὐτοῦ, τουτ- ἐστιν ἐνώπιον αὐτοῦ βλέποντος πάντα. Τινὲς δὲ COMMENT IN PSALMOS. A festum, hoc est, spectaculum facient. Possimus of Matth. xvi, 20. PATROL. GR. CXXVIII. B C etiam dicere, quod non solum cogitationes erunt Deo manifest.e, sed et si quis - tentatus fuer't a dæmone, ut pravum quid cogitaret, licet prorsus persuasus non sit, ut in incepta cogitatione per- sisteret, quod tamen illa cogitatio, tametsi rejecta et relicta, se ipsam Deo manifestabit : adeo nihil erit etiam minimum, quod latere Deum possit. VERS. 12. Vovele, et reddite Domino Deo vestro. Cum hæc ita se habeant, promittite Deo, inquit, dona pœnitentiæ, atque ea tanquam necessarium aliquod debitum illi reddite. Omnes qui sunt in circuitu ejus afferent munera. In circuitu Dei sunt, qui cum diligunt. In his nam- que esse Deus dicitur, et manere : illic enim, fu- quit, sum in medio eorum s. Hi igitur omnes Do dona afferent, ipsas nimirum virtutes. VERS. 13. Terribili, et auferenti spiritus princi- pum. Spiritus, hoc est, animas. Terribili apud reges terræ. Apud Pharaonem nimirum, et omnes alios, qui Ægypti plagas, et reliqua illius miracula audiverunt. In finem pro Idiṭhum psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXVI. In finem inscribitur hic psalmus, quia prophetias continet, que ad linem tendebant; praedicit enin quæ passuri erant Judæi, in Babylonica captivitate, et multa quæ illic dicturi erant verba commemo · rat. Ordo autem et sensus inscriptionis hujusmodi est : Psalmus qui decantatus est ipsi sen ab ipso Asaph, clori unius principe, pro Idithum. Nam cum Idithum huic negotio vacare non potuisset, decantatus fuit ab Asaph pro eo, hor est, loco ejus; conscriptus est autem ex persona populi captivi olim in Babylone. VERS. 2. Voce nea ad Dominum clamari. Agens ego, inquit, duram in Babylone servitatem, cla- mavi ad Deum. Voce mea ad Deum. A communi sensi sumendum est verbum, Clamavi; sciendum vero est, quod verba illa, Voce mea, superflua sunt : verum He- braicum est idioma, quemadmodum et illud, quod bis eamdem repetit sententiam : tametsi possint D repetita verba emphasim quamdam, et majorem actus intensionem præ se ferre. Et intendit miki. Ardenter atque ex tota anima clamanti. Vers. 3. In die tribulationis meæ Deun exquisivi. Verbum, Exquisiri, inquisitionen cum sandło in- dicat : inquirebat autem eum in sui auxilium. Manibus meis nocte coram eo. A communi sensu sumendum etiam hic est verbum, Exquisivi. Ex- quirere autem manibus Deum ille videtur, qui, cum fundit preces, manus ad Deum quodam cum affectu extendit. Nocte vero, inquit, id facio (quando on- nia silent et quiescunt), quando maxima adest
8α They will go from power to power. From virtue to virtue, namely, from humility to sorrowing and from sorrowing to com- punction, and thus progressing from the one to the other, they will ascend to the pinnacle. ‘Power’ is what he called virtue, as empowering the one who walks in it. It is also possible to say in a different way that they will go from prayer to the reading of the divine oracles and from reading to the exhortation of the less perfect and from exhorta- tion to thanksgiving and praise of God. And in a further way, from the power of the gifts of grace in the present to the power of the kingdom of heaven.
β Ὀφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο, πρόῤῥησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τὸ, Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ὑπ’ αὐτοῦ, ἐπὶ Σιὼν ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. Θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ μθ΄ ψαλμοῦ προεξηγησάμεθα.Λέγοιτο δ' ἂν καὶ ἄλλως, ὅτι Οὐ μόνον αἱ ἐνθυμήσεις δῆλαί σοι ἔσονται, ἀλλὰ καὶ εἴ τις βιαζόμενος ὑπὸ τοῦ δαίμονος ἐνθυμηθῆναι τι πονηρὸν μὴ πεισθεὶς, ἐγκατέλιπε τὸ τοιοῦτον ἐνθύμιον, μὴ ἐν θυμηθεὶς αὐτό, καὶ αὕτη ἡ ἐγκατάλειψις τοῦ τοιού- του ἐνθυμίου, φανερώσει σοι ἑαυτήν· οὕτως οὐδὲν τὸ τυχόν σε λέληθεν. Εὔξασθε, καὶ ἀπόδοτε Κυρίῳ τῷ Θεῷ ὑμῶν. Τούτων οὕτως ἐχόντων, ὑπόσχεσθε τῷ Θεῷ δῶρα μετανοίας, καὶ ἀπέδοτε αὐτῷ, ὡς χρέως αναγ- καιότατον. Πάντες οἱ κύκλῳ αὐτοῦ οἴσουσι δώρα. Κύκλῳ τοῦ Θεοῦ, οἱ ἀγαπῶντες αὐτόν· ἐν οἷς ἐστιν αὐτό; Ἐκεῖ γάρ, φησίν, εἰμὶ ἐν μέσῳ αὐτῶν. Οἱ πάντες οἴσουσι δώρα, τὰς ἀρετάς. Τῷ φοβερῷ καὶ ἀφαιρουμένῳ πνεύματα αρχόν των. Πνεύματα, τὰς ψυχάς. Φοβερῷ παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Παρὰ τῷ Φαραὼ καὶ τοῖς ἄλλοις, ὅσοι τὰς λοιπὰς αὐτοῦ τῆς Αἰ- γύπτου μάστιγας καὶ τὰς τερατουργίας ήκηκόεισαν. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ ᾿Ιδιθούμ, ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΤ'. Εἰς τὸ τέλος μὲν, ὅτι προφητεύει καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, ὁ πείσονται ἐν Βαβυλῶνι οἱ δορυάλωτοι, καὶ ἡ εἴποιεν. Ψαλμὸς δὲ, φησίν, ψαλθεὶς τῷ χορ- ἀρχῇ 'Ασάφ, ὑπὲρ Ιδιθούμ. Φαίνεται γὰρ ὅτι τῷ Ἰουδιθοῦμε μὲν ἐδόθη πρὸς τὸ ψαλθῆναι· μὴ εὐ καιρήσαντος δὲ, ἐψάλθη παρὰ τούτου, τουτέστιν, ἀντὶ τοῦ χοράρχου Ιδιθούμ παρὰ τοῦ 'Ασάφ. Εσχημάτισται δὲ προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ ἐν Βαβυλώνι. Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα. Ἐν Βαβυ- λῶνι δουλεύων, ἐβόησα πρὸς Θεόν. Φωνῇ μου πρὸς τὸν Θεόν. Ἀπὸ κοινοῦ κάνε ταῦθα, τὸ, Εκέκραξα· ἰστέον δὲ ὅτι τὸ θέμα, κεκράζω ἐστί · περιττὸν δὲ δοκεῖ, τό, φωνῇ μου· ἀλλ' ἔστιν ἰδίωμα καὶ τοῦτο. "Ωσπερ καὶ τὸ δὶς τῷ αὐτῷ χρήσασθαι· δύναται δὲ ἐμφαίνειν καὶ ἐπίτασιν τῆς κραυγῆς. Καὶ προσέσχε μοι. Θερμῶς βοῶντι και όλοι ψύχως. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου, τὸν Θεὸν ἐξεζήτησα. Τὸ ἐξεζήτησα, την σπουδαίαν ζήτησιν δηλοῖ· ἐξ- εζήτει δὲ αὐτὸν εἰς ἀντίληψιν. Ταῖς χερσί μου νυκτὸς ἐναντίον αὐτοῦ. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον, καὶ ἐπὶ τούτου, τὸ Εξεζήτησα. Πῶς δέ τις ἐκζητεῖ τὸν Θεόν; Ταῖς χερσὶν, ἐκτείνων αὐτὰς πρὸς αὐτὸν μετά δεήσεως· νυκτὸς δὲ, ὅτε πᾶσα πανταχόθεν ἄδεια· ἐναντίον δὲ αὐτοῦ, τουτ- ἐστιν ἐνώπιον αὐτοῦ βλέποντος πάντα. Τινὲς δὲ COMMENT IN PSALMOS. A festum, hoc est, spectaculum facient. Possimus of Matth. xvi, 20. PATROL. GR. CXXVIII. B C etiam dicere, quod non solum cogitationes erunt Deo manifest.e, sed et si quis - tentatus fuer't a dæmone, ut pravum quid cogitaret, licet prorsus persuasus non sit, ut in incepta cogitatione per- sisteret, quod tamen illa cogitatio, tametsi rejecta et relicta, se ipsam Deo manifestabit : adeo nihil erit etiam minimum, quod latere Deum possit. VERS. 12. Vovele, et reddite Domino Deo vestro. Cum hæc ita se habeant, promittite Deo, inquit, dona pœnitentiæ, atque ea tanquam necessarium aliquod debitum illi reddite. Omnes qui sunt in circuitu ejus afferent munera. In circuitu Dei sunt, qui cum diligunt. In his nam- que esse Deus dicitur, et manere : illic enim, fu- quit, sum in medio eorum s. Hi igitur omnes Do dona afferent, ipsas nimirum virtutes. VERS. 13. Terribili, et auferenti spiritus princi- pum. Spiritus, hoc est, animas. Terribili apud reges terræ. Apud Pharaonem nimirum, et omnes alios, qui Ægypti plagas, et reliqua illius miracula audiverunt. In finem pro Idiṭhum psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXVI. In finem inscribitur hic psalmus, quia prophetias continet, que ad linem tendebant; praedicit enin quæ passuri erant Judæi, in Babylonica captivitate, et multa quæ illic dicturi erant verba commemo · rat. Ordo autem et sensus inscriptionis hujusmodi est : Psalmus qui decantatus est ipsi sen ab ipso Asaph, clori unius principe, pro Idithum. Nam cum Idithum huic negotio vacare non potuisset, decantatus fuit ab Asaph pro eo, hor est, loco ejus; conscriptus est autem ex persona populi captivi olim in Babylone. VERS. 2. Voce nea ad Dominum clamari. Agens ego, inquit, duram in Babylone servitatem, cla- mavi ad Deum. Voce mea ad Deum. A communi sensi sumendum est verbum, Clamavi; sciendum vero est, quod verba illa, Voce mea, superflua sunt : verum He- braicum est idioma, quemadmodum et illud, quod bis eamdem repetit sententiam : tametsi possint D repetita verba emphasim quamdam, et majorem actus intensionem præ se ferre. Et intendit miki. Ardenter atque ex tota anima clamanti. Vers. 3. In die tribulationis meæ Deun exquisivi. Verbum, Exquisiri, inquisitionen cum sandło in- dicat : inquirebat autem eum in sui auxilium. Manibus meis nocte coram eo. A communi sensu sumendum etiam hic est verbum, Exquisivi. Ex- quirere autem manibus Deum ille videtur, qui, cum fundit preces, manus ad Deum quodam cum affectu extendit. Nocte vero, inquit, id facio (quando on- nia silent et quiescunt), quando maxima adest
8β The God of gods will appear in Zion. This is a prediction of the Saviour’s incarnation. For he rose into appearance in Zion, according to the words, But I have been established as king by him on Zion his holy mountain, proclaiming the Lord’s decree. He called him ‘God of gods’ as we explained previously at the beginning of the forty-ninth psalm.
9 Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχῆς μου, ἐνώτισαι, ὁ Θεὸς ᾽Ιακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, καὶ Κύριος τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρηται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει, τὴν παράκλησιν, ἣν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ὁ Θεὸς δὲ ᾽Ιακὼβ, ἀντὶ τοῦ, ὁ καὶ τῷ ᾽Ιακὼβ πάλαι ὀφθεὶς ἐν ἀνθρώπου σχήματι ἐπὶ τῇ πάλῃ.Λέγοιτο δ' ἂν καὶ ἄλλως, ὅτι Οὐ μόνον αἱ ἐνθυμήσεις δῆλαί σοι ἔσονται, ἀλλὰ καὶ εἴ τις βιαζόμενος ὑπὸ τοῦ δαίμονος ἐνθυμηθῆναι τι πονηρὸν μὴ πεισθεὶς, ἐγκατέλιπε τὸ τοιοῦτον ἐνθύμιον, μὴ ἐν θυμηθεὶς αὐτό, καὶ αὕτη ἡ ἐγκατάλειψις τοῦ τοιού- του ἐνθυμίου, φανερώσει σοι ἑαυτήν· οὕτως οὐδὲν τὸ τυχόν σε λέληθεν. Εὔξασθε, καὶ ἀπόδοτε Κυρίῳ τῷ Θεῷ ὑμῶν. Τούτων οὕτως ἐχόντων, ὑπόσχεσθε τῷ Θεῷ δῶρα μετανοίας, καὶ ἀπέδοτε αὐτῷ, ὡς χρέως αναγ- καιότατον. Πάντες οἱ κύκλῳ αὐτοῦ οἴσουσι δώρα. Κύκλῳ τοῦ Θεοῦ, οἱ ἀγαπῶντες αὐτόν· ἐν οἷς ἐστιν αὐτό; Ἐκεῖ γάρ, φησίν, εἰμὶ ἐν μέσῳ αὐτῶν. Οἱ πάντες οἴσουσι δώρα, τὰς ἀρετάς. Τῷ φοβερῷ καὶ ἀφαιρουμένῳ πνεύματα αρχόν των. Πνεύματα, τὰς ψυχάς. Φοβερῷ παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Παρὰ τῷ Φαραὼ καὶ τοῖς ἄλλοις, ὅσοι τὰς λοιπὰς αὐτοῦ τῆς Αἰ- γύπτου μάστιγας καὶ τὰς τερατουργίας ήκηκόεισαν. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ ᾿Ιδιθούμ, ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΤ'. Εἰς τὸ τέλος μὲν, ὅτι προφητεύει καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, ὁ πείσονται ἐν Βαβυλῶνι οἱ δορυάλωτοι, καὶ ἡ εἴποιεν. Ψαλμὸς δὲ, φησίν, ψαλθεὶς τῷ χορ- ἀρχῇ 'Ασάφ, ὑπὲρ Ιδιθούμ. Φαίνεται γὰρ ὅτι τῷ Ἰουδιθοῦμε μὲν ἐδόθη πρὸς τὸ ψαλθῆναι· μὴ εὐ καιρήσαντος δὲ, ἐψάλθη παρὰ τούτου, τουτέστιν, ἀντὶ τοῦ χοράρχου Ιδιθούμ παρὰ τοῦ 'Ασάφ. Εσχημάτισται δὲ προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ ἐν Βαβυλώνι. Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα. Ἐν Βαβυ- λῶνι δουλεύων, ἐβόησα πρὸς Θεόν. Φωνῇ μου πρὸς τὸν Θεόν. Ἀπὸ κοινοῦ κάνε ταῦθα, τὸ, Εκέκραξα· ἰστέον δὲ ὅτι τὸ θέμα, κεκράζω ἐστί · περιττὸν δὲ δοκεῖ, τό, φωνῇ μου· ἀλλ' ἔστιν ἰδίωμα καὶ τοῦτο. "Ωσπερ καὶ τὸ δὶς τῷ αὐτῷ χρήσασθαι· δύναται δὲ ἐμφαίνειν καὶ ἐπίτασιν τῆς κραυγῆς. Καὶ προσέσχε μοι. Θερμῶς βοῶντι και όλοι ψύχως. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου, τὸν Θεὸν ἐξεζήτησα. Τὸ ἐξεζήτησα, την σπουδαίαν ζήτησιν δηλοῖ· ἐξ- εζήτει δὲ αὐτὸν εἰς ἀντίληψιν. Ταῖς χερσί μου νυκτὸς ἐναντίον αὐτοῦ. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον, καὶ ἐπὶ τούτου, τὸ Εξεζήτησα. Πῶς δέ τις ἐκζητεῖ τὸν Θεόν; Ταῖς χερσὶν, ἐκτείνων αὐτὰς πρὸς αὐτὸν μετά δεήσεως· νυκτὸς δὲ, ὅτε πᾶσα πανταχόθεν ἄδεια· ἐναντίον δὲ αὐτοῦ, τουτ- ἐστιν ἐνώπιον αὐτοῦ βλέποντος πάντα. Τινὲς δὲ COMMENT IN PSALMOS. A festum, hoc est, spectaculum facient. Possimus of Matth. xvi, 20. PATROL. GR. CXXVIII. B C etiam dicere, quod non solum cogitationes erunt Deo manifest.e, sed et si quis - tentatus fuer't a dæmone, ut pravum quid cogitaret, licet prorsus persuasus non sit, ut in incepta cogitatione per- sisteret, quod tamen illa cogitatio, tametsi rejecta et relicta, se ipsam Deo manifestabit : adeo nihil erit etiam minimum, quod latere Deum possit. VERS. 12. Vovele, et reddite Domino Deo vestro. Cum hæc ita se habeant, promittite Deo, inquit, dona pœnitentiæ, atque ea tanquam necessarium aliquod debitum illi reddite. Omnes qui sunt in circuitu ejus afferent munera. In circuitu Dei sunt, qui cum diligunt. In his nam- que esse Deus dicitur, et manere : illic enim, fu- quit, sum in medio eorum s. Hi igitur omnes Do dona afferent, ipsas nimirum virtutes. VERS. 13. Terribili, et auferenti spiritus princi- pum. Spiritus, hoc est, animas. Terribili apud reges terræ. Apud Pharaonem nimirum, et omnes alios, qui Ægypti plagas, et reliqua illius miracula audiverunt. In finem pro Idiṭhum psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXVI. In finem inscribitur hic psalmus, quia prophetias continet, que ad linem tendebant; praedicit enin quæ passuri erant Judæi, in Babylonica captivitate, et multa quæ illic dicturi erant verba commemo · rat. Ordo autem et sensus inscriptionis hujusmodi est : Psalmus qui decantatus est ipsi sen ab ipso Asaph, clori unius principe, pro Idithum. Nam cum Idithum huic negotio vacare non potuisset, decantatus fuit ab Asaph pro eo, hor est, loco ejus; conscriptus est autem ex persona populi captivi olim in Babylone. VERS. 2. Voce nea ad Dominum clamari. Agens ego, inquit, duram in Babylone servitatem, cla- mavi ad Deum. Voce mea ad Deum. A communi sensi sumendum est verbum, Clamavi; sciendum vero est, quod verba illa, Voce mea, superflua sunt : verum He- braicum est idioma, quemadmodum et illud, quod bis eamdem repetit sententiam : tametsi possint D repetita verba emphasim quamdam, et majorem actus intensionem præ se ferre. Et intendit miki. Ardenter atque ex tota anima clamanti. Vers. 3. In die tribulationis meæ Deun exquisivi. Verbum, Exquisiri, inquisitionen cum sandło in- dicat : inquirebat autem eum in sui auxilium. Manibus meis nocte coram eo. A communi sensu sumendum etiam hic est verbum, Exquisivi. Ex- quirere autem manibus Deum ille videtur, qui, cum fundit preces, manus ad Deum quodam cum affectu extendit. Nocte vero, inquit, id facio (quando on- nia silent et quiescunt), quando maxima adest
9 O Lord God of powers, hear my prayer, give ear, O God of Jacob. It is the same to say, ‘God of powers’ and ‘Lord of powers’, about which mention is made at the beginning of the present psalm. ‘Prayer’ is what he calls the entreaty that he will make in the following verse. ‘God of Jacob’, in the sense of, the God who of old appeared in human form to Jacob at the wrestling.
10 Ὑπερασπιστὰ ἡμῶν, ἴδε, ὁ Θεὸς, καὶ ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ χριστοῦ σου. Τοῦτο, ἡ προσευχή. Χριστὸν δὲ λέγει, πάντα Χριστιανόν· ὅσοι γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύσαντο. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ προοιμίου τῆς βίβλου τῶν ψαλμῶν. § 113Λέγοιτο δ' ἂν καὶ ἄλλως, ὅτι Οὐ μόνον αἱ ἐνθυμήσεις δῆλαί σοι ἔσονται, ἀλλὰ καὶ εἴ τις βιαζόμενος ὑπὸ τοῦ δαίμονος ἐνθυμηθῆναι τι πονηρὸν μὴ πεισθεὶς, ἐγκατέλιπε τὸ τοιοῦτον ἐνθύμιον, μὴ ἐν θυμηθεὶς αὐτό, καὶ αὕτη ἡ ἐγκατάλειψις τοῦ τοιού- του ἐνθυμίου, φανερώσει σοι ἑαυτήν· οὕτως οὐδὲν τὸ τυχόν σε λέληθεν. Εὔξασθε, καὶ ἀπόδοτε Κυρίῳ τῷ Θεῷ ὑμῶν. Τούτων οὕτως ἐχόντων, ὑπόσχεσθε τῷ Θεῷ δῶρα μετανοίας, καὶ ἀπέδοτε αὐτῷ, ὡς χρέως αναγ- καιότατον. Πάντες οἱ κύκλῳ αὐτοῦ οἴσουσι δώρα. Κύκλῳ τοῦ Θεοῦ, οἱ ἀγαπῶντες αὐτόν· ἐν οἷς ἐστιν αὐτό; Ἐκεῖ γάρ, φησίν, εἰμὶ ἐν μέσῳ αὐτῶν. Οἱ πάντες οἴσουσι δώρα, τὰς ἀρετάς. Τῷ φοβερῷ καὶ ἀφαιρουμένῳ πνεύματα αρχόν των. Πνεύματα, τὰς ψυχάς. Φοβερῷ παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Παρὰ τῷ Φαραὼ καὶ τοῖς ἄλλοις, ὅσοι τὰς λοιπὰς αὐτοῦ τῆς Αἰ- γύπτου μάστιγας καὶ τὰς τερατουργίας ήκηκόεισαν. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ ᾿Ιδιθούμ, ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΤ'. Εἰς τὸ τέλος μὲν, ὅτι προφητεύει καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, ὁ πείσονται ἐν Βαβυλῶνι οἱ δορυάλωτοι, καὶ ἡ εἴποιεν. Ψαλμὸς δὲ, φησίν, ψαλθεὶς τῷ χορ- ἀρχῇ 'Ασάφ, ὑπὲρ Ιδιθούμ. Φαίνεται γὰρ ὅτι τῷ Ἰουδιθοῦμε μὲν ἐδόθη πρὸς τὸ ψαλθῆναι· μὴ εὐ καιρήσαντος δὲ, ἐψάλθη παρὰ τούτου, τουτέστιν, ἀντὶ τοῦ χοράρχου Ιδιθούμ παρὰ τοῦ 'Ασάφ. Εσχημάτισται δὲ προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ ἐν Βαβυλώνι. Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα. Ἐν Βαβυ- λῶνι δουλεύων, ἐβόησα πρὸς Θεόν. Φωνῇ μου πρὸς τὸν Θεόν. Ἀπὸ κοινοῦ κάνε ταῦθα, τὸ, Εκέκραξα· ἰστέον δὲ ὅτι τὸ θέμα, κεκράζω ἐστί · περιττὸν δὲ δοκεῖ, τό, φωνῇ μου· ἀλλ' ἔστιν ἰδίωμα καὶ τοῦτο. "Ωσπερ καὶ τὸ δὶς τῷ αὐτῷ χρήσασθαι· δύναται δὲ ἐμφαίνειν καὶ ἐπίτασιν τῆς κραυγῆς. Καὶ προσέσχε μοι. Θερμῶς βοῶντι και όλοι ψύχως. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου, τὸν Θεὸν ἐξεζήτησα. Τὸ ἐξεζήτησα, την σπουδαίαν ζήτησιν δηλοῖ· ἐξ- εζήτει δὲ αὐτὸν εἰς ἀντίληψιν. Ταῖς χερσί μου νυκτὸς ἐναντίον αὐτοῦ. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον, καὶ ἐπὶ τούτου, τὸ Εξεζήτησα. Πῶς δέ τις ἐκζητεῖ τὸν Θεόν; Ταῖς χερσὶν, ἐκτείνων αὐτὰς πρὸς αὐτὸν μετά δεήσεως· νυκτὸς δὲ, ὅτε πᾶσα πανταχόθεν ἄδεια· ἐναντίον δὲ αὐτοῦ, τουτ- ἐστιν ἐνώπιον αὐτοῦ βλέποντος πάντα. Τινὲς δὲ COMMENT IN PSALMOS. A festum, hoc est, spectaculum facient. Possimus of Matth. xvi, 20. PATROL. GR. CXXVIII. B C etiam dicere, quod non solum cogitationes erunt Deo manifest.e, sed et si quis - tentatus fuer't a dæmone, ut pravum quid cogitaret, licet prorsus persuasus non sit, ut in incepta cogitatione per- sisteret, quod tamen illa cogitatio, tametsi rejecta et relicta, se ipsam Deo manifestabit : adeo nihil erit etiam minimum, quod latere Deum possit. VERS. 12. Vovele, et reddite Domino Deo vestro. Cum hæc ita se habeant, promittite Deo, inquit, dona pœnitentiæ, atque ea tanquam necessarium aliquod debitum illi reddite. Omnes qui sunt in circuitu ejus afferent munera. In circuitu Dei sunt, qui cum diligunt. In his nam- que esse Deus dicitur, et manere : illic enim, fu- quit, sum in medio eorum s. Hi igitur omnes Do dona afferent, ipsas nimirum virtutes. VERS. 13. Terribili, et auferenti spiritus princi- pum. Spiritus, hoc est, animas. Terribili apud reges terræ. Apud Pharaonem nimirum, et omnes alios, qui Ægypti plagas, et reliqua illius miracula audiverunt. In finem pro Idiṭhum psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXVI. In finem inscribitur hic psalmus, quia prophetias continet, que ad linem tendebant; praedicit enin quæ passuri erant Judæi, in Babylonica captivitate, et multa quæ illic dicturi erant verba commemo · rat. Ordo autem et sensus inscriptionis hujusmodi est : Psalmus qui decantatus est ipsi sen ab ipso Asaph, clori unius principe, pro Idithum. Nam cum Idithum huic negotio vacare non potuisset, decantatus fuit ab Asaph pro eo, hor est, loco ejus; conscriptus est autem ex persona populi captivi olim in Babylone. VERS. 2. Voce nea ad Dominum clamari. Agens ego, inquit, duram in Babylone servitatem, cla- mavi ad Deum. Voce mea ad Deum. A communi sensi sumendum est verbum, Clamavi; sciendum vero est, quod verba illa, Voce mea, superflua sunt : verum He- braicum est idioma, quemadmodum et illud, quod bis eamdem repetit sententiam : tametsi possint D repetita verba emphasim quamdam, et majorem actus intensionem præ se ferre. Et intendit miki. Ardenter atque ex tota anima clamanti. Vers. 3. In die tribulationis meæ Deun exquisivi. Verbum, Exquisiri, inquisitionen cum sandło in- dicat : inquirebat autem eum in sui auxilium. Manibus meis nocte coram eo. A communi sensu sumendum etiam hic est verbum, Exquisivi. Ex- quirere autem manibus Deum ille videtur, qui, cum fundit preces, manus ad Deum quodam cum affectu extendit. Nocte vero, inquit, id facio (quando on- nia silent et quiescunt), quando maxima adest
10 See, O God, our defender, and look upon the face of your Christ. This is the prayer. ‘Christ’ is what he calls every Christian, for as many as have been bap- tised in Christ, have put on Christ. This was also spoken about at the end of the preamble to the book of psalms. § 113
α Ὅτι κρεῖσσον ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. α κρεῖσσον MPASCBFH[T] : κρείσσων V[Ra].Λέγοιτο δ' ἂν καὶ ἄλλως, ὅτι Οὐ μόνον αἱ ἐνθυμήσεις δῆλαί σοι ἔσονται, ἀλλὰ καὶ εἴ τις βιαζόμενος ὑπὸ τοῦ δαίμονος ἐνθυμηθῆναι τι πονηρὸν μὴ πεισθεὶς, ἐγκατέλιπε τὸ τοιοῦτον ἐνθύμιον, μὴ ἐν θυμηθεὶς αὐτό, καὶ αὕτη ἡ ἐγκατάλειψις τοῦ τοιού- του ἐνθυμίου, φανερώσει σοι ἑαυτήν· οὕτως οὐδὲν τὸ τυχόν σε λέληθεν. Εὔξασθε, καὶ ἀπόδοτε Κυρίῳ τῷ Θεῷ ὑμῶν. Τούτων οὕτως ἐχόντων, ὑπόσχεσθε τῷ Θεῷ δῶρα μετανοίας, καὶ ἀπέδοτε αὐτῷ, ὡς χρέως αναγ- καιότατον. Πάντες οἱ κύκλῳ αὐτοῦ οἴσουσι δώρα. Κύκλῳ τοῦ Θεοῦ, οἱ ἀγαπῶντες αὐτόν· ἐν οἷς ἐστιν αὐτό; Ἐκεῖ γάρ, φησίν, εἰμὶ ἐν μέσῳ αὐτῶν. Οἱ πάντες οἴσουσι δώρα, τὰς ἀρετάς. Τῷ φοβερῷ καὶ ἀφαιρουμένῳ πνεύματα αρχόν των. Πνεύματα, τὰς ψυχάς. Φοβερῷ παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Παρὰ τῷ Φαραὼ καὶ τοῖς ἄλλοις, ὅσοι τὰς λοιπὰς αὐτοῦ τῆς Αἰ- γύπτου μάστιγας καὶ τὰς τερατουργίας ήκηκόεισαν. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ ᾿Ιδιθούμ, ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΤ'. Εἰς τὸ τέλος μὲν, ὅτι προφητεύει καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, ὁ πείσονται ἐν Βαβυλῶνι οἱ δορυάλωτοι, καὶ ἡ εἴποιεν. Ψαλμὸς δὲ, φησίν, ψαλθεὶς τῷ χορ- ἀρχῇ 'Ασάφ, ὑπὲρ Ιδιθούμ. Φαίνεται γὰρ ὅτι τῷ Ἰουδιθοῦμε μὲν ἐδόθη πρὸς τὸ ψαλθῆναι· μὴ εὐ καιρήσαντος δὲ, ἐψάλθη παρὰ τούτου, τουτέστιν, ἀντὶ τοῦ χοράρχου Ιδιθούμ παρὰ τοῦ 'Ασάφ. Εσχημάτισται δὲ προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ ἐν Βαβυλώνι. Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα. Ἐν Βαβυ- λῶνι δουλεύων, ἐβόησα πρὸς Θεόν. Φωνῇ μου πρὸς τὸν Θεόν. Ἀπὸ κοινοῦ κάνε ταῦθα, τὸ, Εκέκραξα· ἰστέον δὲ ὅτι τὸ θέμα, κεκράζω ἐστί · περιττὸν δὲ δοκεῖ, τό, φωνῇ μου· ἀλλ' ἔστιν ἰδίωμα καὶ τοῦτο. "Ωσπερ καὶ τὸ δὶς τῷ αὐτῷ χρήσασθαι· δύναται δὲ ἐμφαίνειν καὶ ἐπίτασιν τῆς κραυγῆς. Καὶ προσέσχε μοι. Θερμῶς βοῶντι και όλοι ψύχως. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου, τὸν Θεὸν ἐξεζήτησα. Τὸ ἐξεζήτησα, την σπουδαίαν ζήτησιν δηλοῖ· ἐξ- εζήτει δὲ αὐτὸν εἰς ἀντίληψιν. Ταῖς χερσί μου νυκτὸς ἐναντίον αὐτοῦ. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον, καὶ ἐπὶ τούτου, τὸ Εξεζήτησα. Πῶς δέ τις ἐκζητεῖ τὸν Θεόν; Ταῖς χερσὶν, ἐκτείνων αὐτὰς πρὸς αὐτὸν μετά δεήσεως· νυκτὸς δὲ, ὅτε πᾶσα πανταχόθεν ἄδεια· ἐναντίον δὲ αὐτοῦ, τουτ- ἐστιν ἐνώπιον αὐτοῦ βλέποντος πάντα. Τινὲς δὲ COMMENT IN PSALMOS. A festum, hoc est, spectaculum facient. Possimus of Matth. xvi, 20. PATROL. GR. CXXVIII. B C etiam dicere, quod non solum cogitationes erunt Deo manifest.e, sed et si quis - tentatus fuer't a dæmone, ut pravum quid cogitaret, licet prorsus persuasus non sit, ut in incepta cogitatione per- sisteret, quod tamen illa cogitatio, tametsi rejecta et relicta, se ipsam Deo manifestabit : adeo nihil erit etiam minimum, quod latere Deum possit. VERS. 12. Vovele, et reddite Domino Deo vestro. Cum hæc ita se habeant, promittite Deo, inquit, dona pœnitentiæ, atque ea tanquam necessarium aliquod debitum illi reddite. Omnes qui sunt in circuitu ejus afferent munera. In circuitu Dei sunt, qui cum diligunt. In his nam- que esse Deus dicitur, et manere : illic enim, fu- quit, sum in medio eorum s. Hi igitur omnes Do dona afferent, ipsas nimirum virtutes. VERS. 13. Terribili, et auferenti spiritus princi- pum. Spiritus, hoc est, animas. Terribili apud reges terræ. Apud Pharaonem nimirum, et omnes alios, qui Ægypti plagas, et reliqua illius miracula audiverunt. In finem pro Idiṭhum psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXVI. In finem inscribitur hic psalmus, quia prophetias continet, que ad linem tendebant; praedicit enin quæ passuri erant Judæi, in Babylonica captivitate, et multa quæ illic dicturi erant verba commemo · rat. Ordo autem et sensus inscriptionis hujusmodi est : Psalmus qui decantatus est ipsi sen ab ipso Asaph, clori unius principe, pro Idithum. Nam cum Idithum huic negotio vacare non potuisset, decantatus fuit ab Asaph pro eo, hor est, loco ejus; conscriptus est autem ex persona populi captivi olim in Babylone. VERS. 2. Voce nea ad Dominum clamari. Agens ego, inquit, duram in Babylone servitatem, cla- mavi ad Deum. Voce mea ad Deum. A communi sensi sumendum est verbum, Clamavi; sciendum vero est, quod verba illa, Voce mea, superflua sunt : verum He- braicum est idioma, quemadmodum et illud, quod bis eamdem repetit sententiam : tametsi possint D repetita verba emphasim quamdam, et majorem actus intensionem præ se ferre. Et intendit miki. Ardenter atque ex tota anima clamanti. Vers. 3. In die tribulationis meæ Deun exquisivi. Verbum, Exquisiri, inquisitionen cum sandło in- dicat : inquirebat autem eum in sui auxilium. Manibus meis nocte coram eo. A communi sensu sumendum etiam hic est verbum, Exquisivi. Ex- quirere autem manibus Deum ille videtur, qui, cum fundit preces, manus ad Deum quodam cum affectu extendit. Nocte vero, inquit, id facio (quando on- nia silent et quiescunt), quando maxima adest
11α For one day in your enclosures is better than thousands.
Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη μικρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν, τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Tὸ δὲ, ὅτι, βεβαιωτικόν.Λέγοιτο δ' ἂν καὶ ἄλλως, ὅτι Οὐ μόνον αἱ ἐνθυμήσεις δῆλαί σοι ἔσονται, ἀλλὰ καὶ εἴ τις βιαζόμενος ὑπὸ τοῦ δαίμονος ἐνθυμηθῆναι τι πονηρὸν μὴ πεισθεὶς, ἐγκατέλιπε τὸ τοιοῦτον ἐνθύμιον, μὴ ἐν θυμηθεὶς αὐτό, καὶ αὕτη ἡ ἐγκατάλειψις τοῦ τοιού- του ἐνθυμίου, φανερώσει σοι ἑαυτήν· οὕτως οὐδὲν τὸ τυχόν σε λέληθεν. Εὔξασθε, καὶ ἀπόδοτε Κυρίῳ τῷ Θεῷ ὑμῶν. Τούτων οὕτως ἐχόντων, ὑπόσχεσθε τῷ Θεῷ δῶρα μετανοίας, καὶ ἀπέδοτε αὐτῷ, ὡς χρέως αναγ- καιότατον. Πάντες οἱ κύκλῳ αὐτοῦ οἴσουσι δώρα. Κύκλῳ τοῦ Θεοῦ, οἱ ἀγαπῶντες αὐτόν· ἐν οἷς ἐστιν αὐτό; Ἐκεῖ γάρ, φησίν, εἰμὶ ἐν μέσῳ αὐτῶν. Οἱ πάντες οἴσουσι δώρα, τὰς ἀρετάς. Τῷ φοβερῷ καὶ ἀφαιρουμένῳ πνεύματα αρχόν των. Πνεύματα, τὰς ψυχάς. Φοβερῷ παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Παρὰ τῷ Φαραὼ καὶ τοῖς ἄλλοις, ὅσοι τὰς λοιπὰς αὐτοῦ τῆς Αἰ- γύπτου μάστιγας καὶ τὰς τερατουργίας ήκηκόεισαν. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ ᾿Ιδιθούμ, ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ ΟΤ'. Εἰς τὸ τέλος μὲν, ὅτι προφητεύει καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, ὁ πείσονται ἐν Βαβυλῶνι οἱ δορυάλωτοι, καὶ ἡ εἴποιεν. Ψαλμὸς δὲ, φησίν, ψαλθεὶς τῷ χορ- ἀρχῇ 'Ασάφ, ὑπὲρ Ιδιθούμ. Φαίνεται γὰρ ὅτι τῷ Ἰουδιθοῦμε μὲν ἐδόθη πρὸς τὸ ψαλθῆναι· μὴ εὐ καιρήσαντος δὲ, ἐψάλθη παρὰ τούτου, τουτέστιν, ἀντὶ τοῦ χοράρχου Ιδιθούμ παρὰ τοῦ 'Ασάφ. Εσχημάτισται δὲ προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ ἐν Βαβυλώνι. Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα. Ἐν Βαβυ- λῶνι δουλεύων, ἐβόησα πρὸς Θεόν. Φωνῇ μου πρὸς τὸν Θεόν. Ἀπὸ κοινοῦ κάνε ταῦθα, τὸ, Εκέκραξα· ἰστέον δὲ ὅτι τὸ θέμα, κεκράζω ἐστί · περιττὸν δὲ δοκεῖ, τό, φωνῇ μου· ἀλλ' ἔστιν ἰδίωμα καὶ τοῦτο. "Ωσπερ καὶ τὸ δὶς τῷ αὐτῷ χρήσασθαι· δύναται δὲ ἐμφαίνειν καὶ ἐπίτασιν τῆς κραυγῆς. Καὶ προσέσχε μοι. Θερμῶς βοῶντι και όλοι ψύχως. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου, τὸν Θεὸν ἐξεζήτησα. Τὸ ἐξεζήτησα, την σπουδαίαν ζήτησιν δηλοῖ· ἐξ- εζήτει δὲ αὐτὸν εἰς ἀντίληψιν. Ταῖς χερσί μου νυκτὸς ἐναντίον αὐτοῦ. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον, καὶ ἐπὶ τούτου, τὸ Εξεζήτησα. Πῶς δέ τις ἐκζητεῖ τὸν Θεόν; Ταῖς χερσὶν, ἐκτείνων αὐτὰς πρὸς αὐτὸν μετά δεήσεως· νυκτὸς δὲ, ὅτε πᾶσα πανταχόθεν ἄδεια· ἐναντίον δὲ αὐτοῦ, τουτ- ἐστιν ἐνώπιον αὐτοῦ βλέποντος πάντα. Τινὲς δὲ COMMENT IN PSALMOS. A festum, hoc est, spectaculum facient. Possimus of Matth. xvi, 20. PATROL. GR. CXXVIII. B C etiam dicere, quod non solum cogitationes erunt Deo manifest.e, sed et si quis - tentatus fuer't a dæmone, ut pravum quid cogitaret, licet prorsus persuasus non sit, ut in incepta cogitatione per- sisteret, quod tamen illa cogitatio, tametsi rejecta et relicta, se ipsam Deo manifestabit : adeo nihil erit etiam minimum, quod latere Deum possit. VERS. 12. Vovele, et reddite Domino Deo vestro. Cum hæc ita se habeant, promittite Deo, inquit, dona pœnitentiæ, atque ea tanquam necessarium aliquod debitum illi reddite. Omnes qui sunt in circuitu ejus afferent munera. In circuitu Dei sunt, qui cum diligunt. In his nam- que esse Deus dicitur, et manere : illic enim, fu- quit, sum in medio eorum s. Hi igitur omnes Do dona afferent, ipsas nimirum virtutes. VERS. 13. Terribili, et auferenti spiritus princi- pum. Spiritus, hoc est, animas. Terribili apud reges terræ. Apud Pharaonem nimirum, et omnes alios, qui Ægypti plagas, et reliqua illius miracula audiverunt. In finem pro Idiṭhum psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXVI. In finem inscribitur hic psalmus, quia prophetias continet, que ad linem tendebant; praedicit enin quæ passuri erant Judæi, in Babylonica captivitate, et multa quæ illic dicturi erant verba commemo · rat. Ordo autem et sensus inscriptionis hujusmodi est : Psalmus qui decantatus est ipsi sen ab ipso Asaph, clori unius principe, pro Idithum. Nam cum Idithum huic negotio vacare non potuisset, decantatus fuit ab Asaph pro eo, hor est, loco ejus; conscriptus est autem ex persona populi captivi olim in Babylone. VERS. 2. Voce nea ad Dominum clamari. Agens ego, inquit, duram in Babylone servitatem, cla- mavi ad Deum. Voce mea ad Deum. A communi sensi sumendum est verbum, Clamavi; sciendum vero est, quod verba illa, Voce mea, superflua sunt : verum He- braicum est idioma, quemadmodum et illud, quod bis eamdem repetit sententiam : tametsi possint D repetita verba emphasim quamdam, et majorem actus intensionem præ se ferre. Et intendit miki. Ardenter atque ex tota anima clamanti. Vers. 3. In die tribulationis meæ Deun exquisivi. Verbum, Exquisiri, inquisitionen cum sandło in- dicat : inquirebat autem eum in sui auxilium. Manibus meis nocte coram eo. A communi sensu sumendum etiam hic est verbum, Exquisivi. Ex- quirere autem manibus Deum ille videtur, qui, cum fundit preces, manus ad Deum quodam cum affectu extendit. Nocte vero, inquit, id facio (quando on- nia silent et quiescunt), quando maxima adest
The divine enclosures were spoken of a little earlier. Better than thousands of days in other profane places. The ‘for’ is confirmative.
PG 128:869β Ἐξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μου μᾶλλον ἢ οἰκεῖν με ἐν σκηνώμασιν ἁμαρτωλῶν. Tὸ αὐτὸ πάλιν φησὶ, πλὴν φανερώτερον. Ὅρα δὲ ὅσον ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ᾧ τὸ παραῤῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτωλοῖς αἱρετώτερον | ἔκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἁγιασμόν.τὰς ἐπὶ Μωϋσέως, καὶ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ· ὅπως οἱ τότε ἠλευθερώθησαν τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας, και διέβησαν ἀβρόχως τὴν Ἐρυθράν, καὶ μυρία εὐερ γετηθέντες, εἰσῆλθον εὐκλεῶ; εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας. Αιώνια δὴ καλεῖ, τα παλαιά· οὕτω καὶ ἀπ' αἰῶνος λέγομεν τὰ ἔκπαλαι· ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του Εμνήσθην· Ἐμελέτησα δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Αναπόλησα ταῦτα ἐν τῷ νόῳ μου · ἐκείνας δὲ τὰς ἀρχαίας ἡμέρας εἶπε, καὶ ἔτη αἰώνια. Ἐντεῦθεν κινούμενοι της, το, Προκατελάβοντο φυλακάς, ἄλλως ἡρμήνευσαν· ὅτι οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς ψυχῆς μου, τουτέστιν ὁ νοῦς μου, προκατεσκέψατο τὰς πολι- τείας τοῦ βίου. Νιξ μὲν γὰρ ὁ βίος, διὰ τὴν ἐν αὐτῷ πλάνην· φυλακαὶ δὲ αὐτοῦ, αἱ πολιτείαι· ἡ πρὸ τοῦ νόμου, ἡ νομική, καὶ ἡ εὐαγγελική· τὰς δύο τοίνυν, φησίν, ἀναθεωρήσαι, καὶ μὴ εὑρεῖν τοιαύτην ἐγ κατάλειψιν. Καὶ τοῖς πατριάρχαις γὰρ ὁ Θεὸς ἐβοήθει καὶ τοῖς μετὰ τὸν νόμον ἄχρι τοῦ παρόντος ἐξαν· δραποδισμού. Περὶ τῶν τοιούτων οὖν φυλακῶν καὶ ὁ Κύριος εἴρηκεν, ἐν οἷς μακαρίζει τους γρηγο. ροῦντας δούλους· φησὶ γὰρ, ὅτι Κᾶν τῇ δευτέρα, κἂν τῇ τρίτῃ φυλακῇ εὕρῃ οὕτως, μακάριοι εἰσιν οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι. ἐμνήσθην, καὶ ἐμελέτησα. Ημέρας ἀρχαίας λέγει, Β Νυχτὶς μετὰ τῆς καρδίας μου ἠδολέσχουν. - Νυκτός, ἀντὶ τοῦ, εν νυκτί, ὅτε ηρεμία πάντων καὶ αὕτη δὲ ἡ ἀδολεσχία ὁμοία ἐστὶ τῇ προῤῥηθείσῃ Μετὰ δὲ τῆς καρδίας μου, ἀντὶ τοῦ, Ἐν τῇ ψυχῇ μου. Καὶ ἔσκαλλε τὸ πνεῦμά μου.—Εσκυλλε, ἀνώ- ρυττεν, ἀνηρεύνα· οὕτω γὰρ ἐξέδωκεν ὁ Θεοδοτίων· τί δὲ ἡρεύνα, ἄκουσον ἑξῆς. Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται Κύριος, καὶ οὐ προσθήσει τοῦ εὐδοκῆσαι ἔτι. Επαπορηματικά τὰ ῥητά, μέχρι τοῦ, Καὶ εἶπα. Νῦν ἠρξάμην. ᾿Ανηρεύνων, φησίν, μήποτε παντελῶς ἀπώσεται ἡμᾶς, καὶ οὐ θελήσει. Τοῦτο γὰρ δηλοῖ τόν Οὐ πρισθήσει εὐδοκῆσαι ἔτι, είτουν εὐαρεστηθῆναι ἐν ἡμῖν εἰς τὸ ἑξῆς· περιττεύοντος Του. Η εἰς τέλος τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἀποκόψει. Η μέχρι παντὸς ἀποκόψει ἀφ' ἡμῶν τὸ σύνηθες ἔλεος. Τοῦτο δὲ καὶ ταὐτὸν δοκεῖ τῷ· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπ- ώσεται; ἀλλ᾽ οὖν οικτρότερον, καὶ παθητικώτερόν ἐστι. Συνετέλεσε ῥῆμα ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν. Μή ποτε συνετέλεσε τὸ ῥῆμα τοῦ λόγου, ὃ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς; Περὶ οὗ ζήτει ἐν τῷ ρδ' ψαλμῷ. Συνετέλεσε δὲ, ἀντὶ τοῦ Συνέκλεισε, καὶ περιώρι σεν αὐτό, ἀπὸ τῆς γενεᾶς ἐκείνης, ἄχρι καὶ εἰς τὴν νῦν, ὡς μὴ περαιτέρω χωρεῖν. Μὴ ἐπιλήσεται τοῦ οἰκτειρῆσαι ὁ Θεός· ἢ συνέξει ἐν τῇ ὀργῇ αὐτοῦ τοὺς οἰκτιρμούς απ - COMMENT. IN PSALMOS. A memoria repetii, et medita:us sum. Per antiquus dies, tempora Moysi intelligit, et Jesu Nave. Cogi tavi, inquit, quo pacto illi de Ægyptiaca servitute fuerint liberati, quomodo siccis pedibus pertrans- ierunt mare Rubrum, quomodo innumeris a Deo affecti beneficiis in terram tandem promissionis cum gloria ingressi sunt. Eternos autem annos, di- xit, pro Antiquos, quemadmodum A sæculo atque Ab zterno dicere solemus, aliquanto pro Antiquitus et Medilatus sum, hoc est, revolvi in memoria mea : et quos paulo ante dies antiquos dixerat, postea æternos annos appellavit. Ilinc quidam moti sunt, et verba illa: Prævenerunt cu- stodias oculi mei, alio modo exposuerunt, dicentes : Oculi animæ inca, hoc est, mens nica, prius eon- sideravit omnes vitæ meæ conversationes. Præseus quippe hæc vita, nox dici potest, oh multiplices errores qui in ea reperiuntur. Custodiæ autem hujus vitæ, conversationes variæ sunt, seu variæ vivendi regulæ, verbi gratia, conversatio quæ ante legem fuit, item conversatio legalis, deinde evan- gelica. Contemplɔtum igitur se esse dicit antiquos dies, hoc est, patrum vítas : et nusquam invenisse se dicit, quod patres ac majeres sui adeo destituti essent divino auxilio. Nam et patriarchis summam Deus opem tulit, et aliis quibuscunque majoribus, qui post datam legem in captivitatem inciderunt. De hujusmodi autem custodiis loqui videtur Do- minus in eo loco, ubi beatos dicit, servos vigilantes : quia si in secunda, aut tertia custodia, Dominus venerit, et inreuerit eos sic, beati sunt serri illi. VERS. 7. Nocte cam corde meditabar Notle quando maxima rerum omnium est qui s. De c hujusmnoi autem meditatione cado dici possent, quæ superius diximus: Cum corde vero, id est, in animo meo. Et fodieba: spiritus meus. Vestigabat, inquit, et scrutabatur; atque hoc pac:o reddidit Aquila. Quidnam autem investigaret, audi. VERS. 8. Numquid in sæcula projiciet Dominus, et non apponet, ut complacitior sit adhuc ? Dubi- tantis verba hæc sunt, usque ad versiculum) : Et dixi, Nunc capi. Vestigabam, inquit, dicens : Nune quid Deus nos prorsus abjecturus est, et nus- quam amplius recipiet ? Hoc enim sibi volunt illa verba : Et non apponet ut complacitior sit adhuc, hoc est, ut beniguior sit erga nos. VERS. 9. Aut in finem misericordiam suam ab. D scindet. Aut in perpetuum consuetam a nobis re- cidet misericordiam. Quæ verba tametsi eadem esse videantur, cum illis : Numquid în sæcula projiciet Dominus? majori tamen affectu plena sunt, et ad majorem movent misericordiam. Consummavit verbum a generatione in generatio - nem. Numquid consumma.it verbum illius ser- monis, quem mandavit in mille generationes? de quo in psalmo civ. Consummavit autem, id est, conclusit et præscripsit, ab illa nimirum genera- tione, usque ad hanc generationem, ita ut ulterius ci locus non sit. VERS. 10. Numquid obliviscetur misereri Deus ? aut continebit in ira sua miserationes suus? llao
11β I have chosen to be cast aside in the house of my God rather than to dwell in the tents of sinners. He says the same again, only more clearly. Observe how much he loves the divine house in which he judged it preferable to be cast aside in any way at all on account of the sanctification therefrom, rather than to live in luxury among sinners.
α Ὅτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος ὁ Θεός. Ἐγκαταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτικὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικὴν, λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλήθειαν· ἔστι δὲ τῆς μὲν πρακτικῆς, ἡ ἐλεημοσύνη, τῆς δὲ θεωρητικῆς, ἡ ἀλήθεια. Εἰ δὲ ταύτας ἀγαπᾷ, δῆλον πάντως ὅτι καὶ τοὺς μετιόντας αὐτὰς, ἐπεὶ καὶ αὐτὸς, αὐτοέλεός ἐστι καὶ αὐτοαλήθεια. Tὸ δὲ, ὅτι, διηγηματικόν ἐστι, καὶ παρέλκον, καὶ ἰδιωματικόν. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ὁ Χριστὸς, ἐλεῶν ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησε, καὶ ἀληθὲς ἐκήρυξεν Εὐαγγέλιον.τὰς ἐπὶ Μωϋσέως, καὶ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ· ὅπως οἱ τότε ἠλευθερώθησαν τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας, και διέβησαν ἀβρόχως τὴν Ἐρυθράν, καὶ μυρία εὐερ γετηθέντες, εἰσῆλθον εὐκλεῶ; εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας. Αιώνια δὴ καλεῖ, τα παλαιά· οὕτω καὶ ἀπ' αἰῶνος λέγομεν τὰ ἔκπαλαι· ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του Εμνήσθην· Ἐμελέτησα δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Αναπόλησα ταῦτα ἐν τῷ νόῳ μου · ἐκείνας δὲ τὰς ἀρχαίας ἡμέρας εἶπε, καὶ ἔτη αἰώνια. Ἐντεῦθεν κινούμενοι της, το, Προκατελάβοντο φυλακάς, ἄλλως ἡρμήνευσαν· ὅτι οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς ψυχῆς μου, τουτέστιν ὁ νοῦς μου, προκατεσκέψατο τὰς πολι- τείας τοῦ βίου. Νιξ μὲν γὰρ ὁ βίος, διὰ τὴν ἐν αὐτῷ πλάνην· φυλακαὶ δὲ αὐτοῦ, αἱ πολιτείαι· ἡ πρὸ τοῦ νόμου, ἡ νομική, καὶ ἡ εὐαγγελική· τὰς δύο τοίνυν, φησίν, ἀναθεωρήσαι, καὶ μὴ εὑρεῖν τοιαύτην ἐγ κατάλειψιν. Καὶ τοῖς πατριάρχαις γὰρ ὁ Θεὸς ἐβοήθει καὶ τοῖς μετὰ τὸν νόμον ἄχρι τοῦ παρόντος ἐξαν· δραποδισμού. Περὶ τῶν τοιούτων οὖν φυλακῶν καὶ ὁ Κύριος εἴρηκεν, ἐν οἷς μακαρίζει τους γρηγο. ροῦντας δούλους· φησὶ γὰρ, ὅτι Κᾶν τῇ δευτέρα, κἂν τῇ τρίτῃ φυλακῇ εὕρῃ οὕτως, μακάριοι εἰσιν οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι. ἐμνήσθην, καὶ ἐμελέτησα. Ημέρας ἀρχαίας λέγει, Β Νυχτὶς μετὰ τῆς καρδίας μου ἠδολέσχουν. - Νυκτός, ἀντὶ τοῦ, εν νυκτί, ὅτε ηρεμία πάντων καὶ αὕτη δὲ ἡ ἀδολεσχία ὁμοία ἐστὶ τῇ προῤῥηθείσῃ Μετὰ δὲ τῆς καρδίας μου, ἀντὶ τοῦ, Ἐν τῇ ψυχῇ μου. Καὶ ἔσκαλλε τὸ πνεῦμά μου.—Εσκυλλε, ἀνώ- ρυττεν, ἀνηρεύνα· οὕτω γὰρ ἐξέδωκεν ὁ Θεοδοτίων· τί δὲ ἡρεύνα, ἄκουσον ἑξῆς. Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται Κύριος, καὶ οὐ προσθήσει τοῦ εὐδοκῆσαι ἔτι. Επαπορηματικά τὰ ῥητά, μέχρι τοῦ, Καὶ εἶπα. Νῦν ἠρξάμην. ᾿Ανηρεύνων, φησίν, μήποτε παντελῶς ἀπώσεται ἡμᾶς, καὶ οὐ θελήσει. Τοῦτο γὰρ δηλοῖ τόν Οὐ πρισθήσει εὐδοκῆσαι ἔτι, είτουν εὐαρεστηθῆναι ἐν ἡμῖν εἰς τὸ ἑξῆς· περιττεύοντος Του. Η εἰς τέλος τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἀποκόψει. Η μέχρι παντὸς ἀποκόψει ἀφ' ἡμῶν τὸ σύνηθες ἔλεος. Τοῦτο δὲ καὶ ταὐτὸν δοκεῖ τῷ· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπ- ώσεται; ἀλλ᾽ οὖν οικτρότερον, καὶ παθητικώτερόν ἐστι. Συνετέλεσε ῥῆμα ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν. Μή ποτε συνετέλεσε τὸ ῥῆμα τοῦ λόγου, ὃ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς; Περὶ οὗ ζήτει ἐν τῷ ρδ' ψαλμῷ. Συνετέλεσε δὲ, ἀντὶ τοῦ Συνέκλεισε, καὶ περιώρι σεν αὐτό, ἀπὸ τῆς γενεᾶς ἐκείνης, ἄχρι καὶ εἰς τὴν νῦν, ὡς μὴ περαιτέρω χωρεῖν. Μὴ ἐπιλήσεται τοῦ οἰκτειρῆσαι ὁ Θεός· ἢ συνέξει ἐν τῇ ὀργῇ αὐτοῦ τοὺς οἰκτιρμούς απ - COMMENT. IN PSALMOS. A memoria repetii, et medita:us sum. Per antiquus dies, tempora Moysi intelligit, et Jesu Nave. Cogi tavi, inquit, quo pacto illi de Ægyptiaca servitute fuerint liberati, quomodo siccis pedibus pertrans- ierunt mare Rubrum, quomodo innumeris a Deo affecti beneficiis in terram tandem promissionis cum gloria ingressi sunt. Eternos autem annos, di- xit, pro Antiquos, quemadmodum A sæculo atque Ab zterno dicere solemus, aliquanto pro Antiquitus et Medilatus sum, hoc est, revolvi in memoria mea : et quos paulo ante dies antiquos dixerat, postea æternos annos appellavit. Ilinc quidam moti sunt, et verba illa: Prævenerunt cu- stodias oculi mei, alio modo exposuerunt, dicentes : Oculi animæ inca, hoc est, mens nica, prius eon- sideravit omnes vitæ meæ conversationes. Præseus quippe hæc vita, nox dici potest, oh multiplices errores qui in ea reperiuntur. Custodiæ autem hujus vitæ, conversationes variæ sunt, seu variæ vivendi regulæ, verbi gratia, conversatio quæ ante legem fuit, item conversatio legalis, deinde evan- gelica. Contemplɔtum igitur se esse dicit antiquos dies, hoc est, patrum vítas : et nusquam invenisse se dicit, quod patres ac majeres sui adeo destituti essent divino auxilio. Nam et patriarchis summam Deus opem tulit, et aliis quibuscunque majoribus, qui post datam legem in captivitatem inciderunt. De hujusmodi autem custodiis loqui videtur Do- minus in eo loco, ubi beatos dicit, servos vigilantes : quia si in secunda, aut tertia custodia, Dominus venerit, et inreuerit eos sic, beati sunt serri illi. VERS. 7. Nocte cam corde meditabar Notle quando maxima rerum omnium est qui s. De c hujusmnoi autem meditatione cado dici possent, quæ superius diximus: Cum corde vero, id est, in animo meo. Et fodieba: spiritus meus. Vestigabat, inquit, et scrutabatur; atque hoc pac:o reddidit Aquila. Quidnam autem investigaret, audi. VERS. 8. Numquid in sæcula projiciet Dominus, et non apponet, ut complacitior sit adhuc ? Dubi- tantis verba hæc sunt, usque ad versiculum) : Et dixi, Nunc capi. Vestigabam, inquit, dicens : Nune quid Deus nos prorsus abjecturus est, et nus- quam amplius recipiet ? Hoc enim sibi volunt illa verba : Et non apponet ut complacitior sit adhuc, hoc est, ut beniguior sit erga nos. VERS. 9. Aut in finem misericordiam suam ab. D scindet. Aut in perpetuum consuetam a nobis re- cidet misericordiam. Quæ verba tametsi eadem esse videantur, cum illis : Numquid în sæcula projiciet Dominus? majori tamen affectu plena sunt, et ad majorem movent misericordiam. Consummavit verbum a generatione in generatio - nem. Numquid consumma.it verbum illius ser- monis, quem mandavit in mille generationes? de quo in psalmo civ. Consummavit autem, id est, conclusit et præscripsit, ab illa nimirum genera- tione, usque ad hanc generationem, ita ut ulterius ci locus non sit. VERS. 10. Numquid obliviscetur misereri Deus ? aut continebit in ira sua miserationes suus? llao
12α For the Lord God loves mercy and truth. He also intermixes with the psalm admonition inciting to practical and contemplative virtue, saying that God loves mercy and truth, for mercy belongs to practical virtue and truth to contemplative virtue. And if he loves these things, it is very clear that he also loves those who follow these things, since he himself is Mercy itself and Truth itself. The ‘for’ is narrative, and redundant and idiomatic. It can also be said in a different way that Christ, showing mercy on us, became incarnate and proclaimed a true Gospel.
β Χάριν καὶ δόξαν δώσει. Χάριν ἀφέσεως ἁμαρτιῶν, ὡς τῇ πόρνῃ καὶ πολλοῖς ἄλλοις, ἢ θαυμάτων, ὡς τοῖς ἀποστόλοις καὶ τοῖς λοιποῖς ἁγίοις. Δόξαν δὲ, καὶ τὴν παρὰ ἀνθρώπων, καὶ τὴν ἐν οὐρανοῖς. Ἢ χάριν μὲν, τὴν τῆς θεώσεως, δόξαν δὲ, τὴν τῆς βασιλείας αὐτοῦ.τὰς ἐπὶ Μωϋσέως, καὶ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ· ὅπως οἱ τότε ἠλευθερώθησαν τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας, και διέβησαν ἀβρόχως τὴν Ἐρυθράν, καὶ μυρία εὐερ γετηθέντες, εἰσῆλθον εὐκλεῶ; εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας. Αιώνια δὴ καλεῖ, τα παλαιά· οὕτω καὶ ἀπ' αἰῶνος λέγομεν τὰ ἔκπαλαι· ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του Εμνήσθην· Ἐμελέτησα δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Αναπόλησα ταῦτα ἐν τῷ νόῳ μου · ἐκείνας δὲ τὰς ἀρχαίας ἡμέρας εἶπε, καὶ ἔτη αἰώνια. Ἐντεῦθεν κινούμενοι της, το, Προκατελάβοντο φυλακάς, ἄλλως ἡρμήνευσαν· ὅτι οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς ψυχῆς μου, τουτέστιν ὁ νοῦς μου, προκατεσκέψατο τὰς πολι- τείας τοῦ βίου. Νιξ μὲν γὰρ ὁ βίος, διὰ τὴν ἐν αὐτῷ πλάνην· φυλακαὶ δὲ αὐτοῦ, αἱ πολιτείαι· ἡ πρὸ τοῦ νόμου, ἡ νομική, καὶ ἡ εὐαγγελική· τὰς δύο τοίνυν, φησίν, ἀναθεωρήσαι, καὶ μὴ εὑρεῖν τοιαύτην ἐγ κατάλειψιν. Καὶ τοῖς πατριάρχαις γὰρ ὁ Θεὸς ἐβοήθει καὶ τοῖς μετὰ τὸν νόμον ἄχρι τοῦ παρόντος ἐξαν· δραποδισμού. Περὶ τῶν τοιούτων οὖν φυλακῶν καὶ ὁ Κύριος εἴρηκεν, ἐν οἷς μακαρίζει τους γρηγο. ροῦντας δούλους· φησὶ γὰρ, ὅτι Κᾶν τῇ δευτέρα, κἂν τῇ τρίτῃ φυλακῇ εὕρῃ οὕτως, μακάριοι εἰσιν οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι. ἐμνήσθην, καὶ ἐμελέτησα. Ημέρας ἀρχαίας λέγει, Β Νυχτὶς μετὰ τῆς καρδίας μου ἠδολέσχουν. - Νυκτός, ἀντὶ τοῦ, εν νυκτί, ὅτε ηρεμία πάντων καὶ αὕτη δὲ ἡ ἀδολεσχία ὁμοία ἐστὶ τῇ προῤῥηθείσῃ Μετὰ δὲ τῆς καρδίας μου, ἀντὶ τοῦ, Ἐν τῇ ψυχῇ μου. Καὶ ἔσκαλλε τὸ πνεῦμά μου.—Εσκυλλε, ἀνώ- ρυττεν, ἀνηρεύνα· οὕτω γὰρ ἐξέδωκεν ὁ Θεοδοτίων· τί δὲ ἡρεύνα, ἄκουσον ἑξῆς. Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται Κύριος, καὶ οὐ προσθήσει τοῦ εὐδοκῆσαι ἔτι. Επαπορηματικά τὰ ῥητά, μέχρι τοῦ, Καὶ εἶπα. Νῦν ἠρξάμην. ᾿Ανηρεύνων, φησίν, μήποτε παντελῶς ἀπώσεται ἡμᾶς, καὶ οὐ θελήσει. Τοῦτο γὰρ δηλοῖ τόν Οὐ πρισθήσει εὐδοκῆσαι ἔτι, είτουν εὐαρεστηθῆναι ἐν ἡμῖν εἰς τὸ ἑξῆς· περιττεύοντος Του. Η εἰς τέλος τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἀποκόψει. Η μέχρι παντὸς ἀποκόψει ἀφ' ἡμῶν τὸ σύνηθες ἔλεος. Τοῦτο δὲ καὶ ταὐτὸν δοκεῖ τῷ· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπ- ώσεται; ἀλλ᾽ οὖν οικτρότερον, καὶ παθητικώτερόν ἐστι. Συνετέλεσε ῥῆμα ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν. Μή ποτε συνετέλεσε τὸ ῥῆμα τοῦ λόγου, ὃ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς; Περὶ οὗ ζήτει ἐν τῷ ρδ' ψαλμῷ. Συνετέλεσε δὲ, ἀντὶ τοῦ Συνέκλεισε, καὶ περιώρι σεν αὐτό, ἀπὸ τῆς γενεᾶς ἐκείνης, ἄχρι καὶ εἰς τὴν νῦν, ὡς μὴ περαιτέρω χωρεῖν. Μὴ ἐπιλήσεται τοῦ οἰκτειρῆσαι ὁ Θεός· ἢ συνέξει ἐν τῇ ὀργῇ αὐτοῦ τοὺς οἰκτιρμούς απ - COMMENT. IN PSALMOS. A memoria repetii, et medita:us sum. Per antiquus dies, tempora Moysi intelligit, et Jesu Nave. Cogi tavi, inquit, quo pacto illi de Ægyptiaca servitute fuerint liberati, quomodo siccis pedibus pertrans- ierunt mare Rubrum, quomodo innumeris a Deo affecti beneficiis in terram tandem promissionis cum gloria ingressi sunt. Eternos autem annos, di- xit, pro Antiquos, quemadmodum A sæculo atque Ab zterno dicere solemus, aliquanto pro Antiquitus et Medilatus sum, hoc est, revolvi in memoria mea : et quos paulo ante dies antiquos dixerat, postea æternos annos appellavit. Ilinc quidam moti sunt, et verba illa: Prævenerunt cu- stodias oculi mei, alio modo exposuerunt, dicentes : Oculi animæ inca, hoc est, mens nica, prius eon- sideravit omnes vitæ meæ conversationes. Præseus quippe hæc vita, nox dici potest, oh multiplices errores qui in ea reperiuntur. Custodiæ autem hujus vitæ, conversationes variæ sunt, seu variæ vivendi regulæ, verbi gratia, conversatio quæ ante legem fuit, item conversatio legalis, deinde evan- gelica. Contemplɔtum igitur se esse dicit antiquos dies, hoc est, patrum vítas : et nusquam invenisse se dicit, quod patres ac majeres sui adeo destituti essent divino auxilio. Nam et patriarchis summam Deus opem tulit, et aliis quibuscunque majoribus, qui post datam legem in captivitatem inciderunt. De hujusmodi autem custodiis loqui videtur Do- minus in eo loco, ubi beatos dicit, servos vigilantes : quia si in secunda, aut tertia custodia, Dominus venerit, et inreuerit eos sic, beati sunt serri illi. VERS. 7. Nocte cam corde meditabar Notle quando maxima rerum omnium est qui s. De c hujusmnoi autem meditatione cado dici possent, quæ superius diximus: Cum corde vero, id est, in animo meo. Et fodieba: spiritus meus. Vestigabat, inquit, et scrutabatur; atque hoc pac:o reddidit Aquila. Quidnam autem investigaret, audi. VERS. 8. Numquid in sæcula projiciet Dominus, et non apponet, ut complacitior sit adhuc ? Dubi- tantis verba hæc sunt, usque ad versiculum) : Et dixi, Nunc capi. Vestigabam, inquit, dicens : Nune quid Deus nos prorsus abjecturus est, et nus- quam amplius recipiet ? Hoc enim sibi volunt illa verba : Et non apponet ut complacitior sit adhuc, hoc est, ut beniguior sit erga nos. VERS. 9. Aut in finem misericordiam suam ab. D scindet. Aut in perpetuum consuetam a nobis re- cidet misericordiam. Quæ verba tametsi eadem esse videantur, cum illis : Numquid în sæcula projiciet Dominus? majori tamen affectu plena sunt, et ad majorem movent misericordiam. Consummavit verbum a generatione in generatio - nem. Numquid consumma.it verbum illius ser- monis, quem mandavit in mille generationes? de quo in psalmo civ. Consummavit autem, id est, conclusit et præscripsit, ab illa nimirum genera- tione, usque ad hanc generationem, ita ut ulterius ci locus non sit. VERS. 10. Numquid obliviscetur misereri Deus ? aut continebit in ira sua miserationes suus? llao
12β He will give grace and glory. The grace of the remission of sins, as to the harlot and many others, or of miracles, as to the Apostles and the other saints. And glory, both that from men and glory in the heavens. Or else, the grace of deification and the glory of his kingdom.
γ Κύριος οὐ στερήσει τὰ ἀγαθὰ τοῖς πορευομένοις ἐν ἀκακίᾳ. Τινὲς καθ’ ὑπερβατὸν τὰ ῥητὰ συντάττουσιν, οἷον, χάριν καὶ δόξαν δώσει τοῖς πορευομένοις ἐν ἀκακίᾳ· εἶτα, Κύριος οὐ στερήσει αὐτοὺς τῶν ἀγαθῶν, τῶν ἐν οὐρανοῖς. Ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις τοῦ, στερήσει, ὃ σημαίνει νῦν, τὸ κωλύσει. Τινὲς δὲ, σύνταξιν ἀντὶ συντάξεως λαμβάνοντες, φασὶ, Κύριος οὐ στερήσει τῶν ἀγαθῶν τοὺς πορευομένους ἐν ἀκακίᾳ, εἴτουν ἐν ἀποχῇ τῶν κακῶν.τὰς ἐπὶ Μωϋσέως, καὶ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ· ὅπως οἱ τότε ἠλευθερώθησαν τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας, και διέβησαν ἀβρόχως τὴν Ἐρυθράν, καὶ μυρία εὐερ γετηθέντες, εἰσῆλθον εὐκλεῶ; εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας. Αιώνια δὴ καλεῖ, τα παλαιά· οὕτω καὶ ἀπ' αἰῶνος λέγομεν τὰ ἔκπαλαι· ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του Εμνήσθην· Ἐμελέτησα δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Αναπόλησα ταῦτα ἐν τῷ νόῳ μου · ἐκείνας δὲ τὰς ἀρχαίας ἡμέρας εἶπε, καὶ ἔτη αἰώνια. Ἐντεῦθεν κινούμενοι της, το, Προκατελάβοντο φυλακάς, ἄλλως ἡρμήνευσαν· ὅτι οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς ψυχῆς μου, τουτέστιν ὁ νοῦς μου, προκατεσκέψατο τὰς πολι- τείας τοῦ βίου. Νιξ μὲν γὰρ ὁ βίος, διὰ τὴν ἐν αὐτῷ πλάνην· φυλακαὶ δὲ αὐτοῦ, αἱ πολιτείαι· ἡ πρὸ τοῦ νόμου, ἡ νομική, καὶ ἡ εὐαγγελική· τὰς δύο τοίνυν, φησίν, ἀναθεωρήσαι, καὶ μὴ εὑρεῖν τοιαύτην ἐγ κατάλειψιν. Καὶ τοῖς πατριάρχαις γὰρ ὁ Θεὸς ἐβοήθει καὶ τοῖς μετὰ τὸν νόμον ἄχρι τοῦ παρόντος ἐξαν· δραποδισμού. Περὶ τῶν τοιούτων οὖν φυλακῶν καὶ ὁ Κύριος εἴρηκεν, ἐν οἷς μακαρίζει τους γρηγο. ροῦντας δούλους· φησὶ γὰρ, ὅτι Κᾶν τῇ δευτέρα, κἂν τῇ τρίτῃ φυλακῇ εὕρῃ οὕτως, μακάριοι εἰσιν οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι. ἐμνήσθην, καὶ ἐμελέτησα. Ημέρας ἀρχαίας λέγει, Β Νυχτὶς μετὰ τῆς καρδίας μου ἠδολέσχουν. - Νυκτός, ἀντὶ τοῦ, εν νυκτί, ὅτε ηρεμία πάντων καὶ αὕτη δὲ ἡ ἀδολεσχία ὁμοία ἐστὶ τῇ προῤῥηθείσῃ Μετὰ δὲ τῆς καρδίας μου, ἀντὶ τοῦ, Ἐν τῇ ψυχῇ μου. Καὶ ἔσκαλλε τὸ πνεῦμά μου.—Εσκυλλε, ἀνώ- ρυττεν, ἀνηρεύνα· οὕτω γὰρ ἐξέδωκεν ὁ Θεοδοτίων· τί δὲ ἡρεύνα, ἄκουσον ἑξῆς. Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται Κύριος, καὶ οὐ προσθήσει τοῦ εὐδοκῆσαι ἔτι. Επαπορηματικά τὰ ῥητά, μέχρι τοῦ, Καὶ εἶπα. Νῦν ἠρξάμην. ᾿Ανηρεύνων, φησίν, μήποτε παντελῶς ἀπώσεται ἡμᾶς, καὶ οὐ θελήσει. Τοῦτο γὰρ δηλοῖ τόν Οὐ πρισθήσει εὐδοκῆσαι ἔτι, είτουν εὐαρεστηθῆναι ἐν ἡμῖν εἰς τὸ ἑξῆς· περιττεύοντος Του. Η εἰς τέλος τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἀποκόψει. Η μέχρι παντὸς ἀποκόψει ἀφ' ἡμῶν τὸ σύνηθες ἔλεος. Τοῦτο δὲ καὶ ταὐτὸν δοκεῖ τῷ· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπ- ώσεται; ἀλλ᾽ οὖν οικτρότερον, καὶ παθητικώτερόν ἐστι. Συνετέλεσε ῥῆμα ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν. Μή ποτε συνετέλεσε τὸ ῥῆμα τοῦ λόγου, ὃ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς; Περὶ οὗ ζήτει ἐν τῷ ρδ' ψαλμῷ. Συνετέλεσε δὲ, ἀντὶ τοῦ Συνέκλεισε, καὶ περιώρι σεν αὐτό, ἀπὸ τῆς γενεᾶς ἐκείνης, ἄχρι καὶ εἰς τὴν νῦν, ὡς μὴ περαιτέρω χωρεῖν. Μὴ ἐπιλήσεται τοῦ οἰκτειρῆσαι ὁ Θεός· ἢ συνέξει ἐν τῇ ὀργῇ αὐτοῦ τοὺς οἰκτιρμούς απ - COMMENT. IN PSALMOS. A memoria repetii, et medita:us sum. Per antiquus dies, tempora Moysi intelligit, et Jesu Nave. Cogi tavi, inquit, quo pacto illi de Ægyptiaca servitute fuerint liberati, quomodo siccis pedibus pertrans- ierunt mare Rubrum, quomodo innumeris a Deo affecti beneficiis in terram tandem promissionis cum gloria ingressi sunt. Eternos autem annos, di- xit, pro Antiquos, quemadmodum A sæculo atque Ab zterno dicere solemus, aliquanto pro Antiquitus et Medilatus sum, hoc est, revolvi in memoria mea : et quos paulo ante dies antiquos dixerat, postea æternos annos appellavit. Ilinc quidam moti sunt, et verba illa: Prævenerunt cu- stodias oculi mei, alio modo exposuerunt, dicentes : Oculi animæ inca, hoc est, mens nica, prius eon- sideravit omnes vitæ meæ conversationes. Præseus quippe hæc vita, nox dici potest, oh multiplices errores qui in ea reperiuntur. Custodiæ autem hujus vitæ, conversationes variæ sunt, seu variæ vivendi regulæ, verbi gratia, conversatio quæ ante legem fuit, item conversatio legalis, deinde evan- gelica. Contemplɔtum igitur se esse dicit antiquos dies, hoc est, patrum vítas : et nusquam invenisse se dicit, quod patres ac majeres sui adeo destituti essent divino auxilio. Nam et patriarchis summam Deus opem tulit, et aliis quibuscunque majoribus, qui post datam legem in captivitatem inciderunt. De hujusmodi autem custodiis loqui videtur Do- minus in eo loco, ubi beatos dicit, servos vigilantes : quia si in secunda, aut tertia custodia, Dominus venerit, et inreuerit eos sic, beati sunt serri illi. VERS. 7. Nocte cam corde meditabar Notle quando maxima rerum omnium est qui s. De c hujusmnoi autem meditatione cado dici possent, quæ superius diximus: Cum corde vero, id est, in animo meo. Et fodieba: spiritus meus. Vestigabat, inquit, et scrutabatur; atque hoc pac:o reddidit Aquila. Quidnam autem investigaret, audi. VERS. 8. Numquid in sæcula projiciet Dominus, et non apponet, ut complacitior sit adhuc ? Dubi- tantis verba hæc sunt, usque ad versiculum) : Et dixi, Nunc capi. Vestigabam, inquit, dicens : Nune quid Deus nos prorsus abjecturus est, et nus- quam amplius recipiet ? Hoc enim sibi volunt illa verba : Et non apponet ut complacitior sit adhuc, hoc est, ut beniguior sit erga nos. VERS. 9. Aut in finem misericordiam suam ab. D scindet. Aut in perpetuum consuetam a nobis re- cidet misericordiam. Quæ verba tametsi eadem esse videantur, cum illis : Numquid în sæcula projiciet Dominus? majori tamen affectu plena sunt, et ad majorem movent misericordiam. Consummavit verbum a generatione in generatio - nem. Numquid consumma.it verbum illius ser- monis, quem mandavit in mille generationes? de quo in psalmo civ. Consummavit autem, id est, conclusit et præscripsit, ab illa nimirum genera- tione, usque ad hanc generationem, ita ut ulterius ci locus non sit. VERS. 10. Numquid obliviscetur misereri Deus ? aut continebit in ira sua miserationes suus? llao
12γ The Lord will not deprive of blessings those who walk in innocence. Some interpret this as a hyperbaton figure, namely, he will give grace and glory to those who walk in innocence, then the Lord will not deprive them of blessings in heaven. The syn- tax of the verb ‘he will not deprive’ is indifferent, in this case meaning ‘he will not impede’.* Some, taking this as one syntax standing for another, say the Lord will not deprive of blessings those who walk in innocence, namely, in abstinence from evils.
13 Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, μακάριος ἄνθρωπος ὁ ἐλπίζων ἐπὶ σέ. Καὶ ἐν τῷ λγ΄ ψαλμῷ εἴρηται, Μακάριος ἀνὴρ, ὃς ἐλπίζει ἐπ’ αὐτόν. Ἐλπίζει δὲ, ὁ πάντων καταφρονήσας τῶν βιωτικῶν καὶ τῷ Θεῷ μόνῳ προσανέχων. Ἑβραῖοι δὲ καὶ τὸν παρόντα ψαλμὸν τῷ ἐν Βαβυλῶνι δορυαλώτῳ λαῷ ἀνατιθέασιν, ἐπιθυμοῦντι τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ναοῦ, καὶ μακαρίζοντι τοὺς κατοικοῦντας ἐν αὐτῷ,τὰς ἐπὶ Μωϋσέως, καὶ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ· ὅπως οἱ τότε ἠλευθερώθησαν τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας, και διέβησαν ἀβρόχως τὴν Ἐρυθράν, καὶ μυρία εὐερ γετηθέντες, εἰσῆλθον εὐκλεῶ; εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας. Αιώνια δὴ καλεῖ, τα παλαιά· οὕτω καὶ ἀπ' αἰῶνος λέγομεν τὰ ἔκπαλαι· ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του Εμνήσθην· Ἐμελέτησα δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Αναπόλησα ταῦτα ἐν τῷ νόῳ μου · ἐκείνας δὲ τὰς ἀρχαίας ἡμέρας εἶπε, καὶ ἔτη αἰώνια. Ἐντεῦθεν κινούμενοι της, το, Προκατελάβοντο φυλακάς, ἄλλως ἡρμήνευσαν· ὅτι οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς ψυχῆς μου, τουτέστιν ὁ νοῦς μου, προκατεσκέψατο τὰς πολι- τείας τοῦ βίου. Νιξ μὲν γὰρ ὁ βίος, διὰ τὴν ἐν αὐτῷ πλάνην· φυλακαὶ δὲ αὐτοῦ, αἱ πολιτείαι· ἡ πρὸ τοῦ νόμου, ἡ νομική, καὶ ἡ εὐαγγελική· τὰς δύο τοίνυν, φησίν, ἀναθεωρήσαι, καὶ μὴ εὑρεῖν τοιαύτην ἐγ κατάλειψιν. Καὶ τοῖς πατριάρχαις γὰρ ὁ Θεὸς ἐβοήθει καὶ τοῖς μετὰ τὸν νόμον ἄχρι τοῦ παρόντος ἐξαν· δραποδισμού. Περὶ τῶν τοιούτων οὖν φυλακῶν καὶ ὁ Κύριος εἴρηκεν, ἐν οἷς μακαρίζει τους γρηγο. ροῦντας δούλους· φησὶ γὰρ, ὅτι Κᾶν τῇ δευτέρα, κἂν τῇ τρίτῃ φυλακῇ εὕρῃ οὕτως, μακάριοι εἰσιν οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι. ἐμνήσθην, καὶ ἐμελέτησα. Ημέρας ἀρχαίας λέγει, Β Νυχτὶς μετὰ τῆς καρδίας μου ἠδολέσχουν. - Νυκτός, ἀντὶ τοῦ, εν νυκτί, ὅτε ηρεμία πάντων καὶ αὕτη δὲ ἡ ἀδολεσχία ὁμοία ἐστὶ τῇ προῤῥηθείσῃ Μετὰ δὲ τῆς καρδίας μου, ἀντὶ τοῦ, Ἐν τῇ ψυχῇ μου. Καὶ ἔσκαλλε τὸ πνεῦμά μου.—Εσκυλλε, ἀνώ- ρυττεν, ἀνηρεύνα· οὕτω γὰρ ἐξέδωκεν ὁ Θεοδοτίων· τί δὲ ἡρεύνα, ἄκουσον ἑξῆς. Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται Κύριος, καὶ οὐ προσθήσει τοῦ εὐδοκῆσαι ἔτι. Επαπορηματικά τὰ ῥητά, μέχρι τοῦ, Καὶ εἶπα. Νῦν ἠρξάμην. ᾿Ανηρεύνων, φησίν, μήποτε παντελῶς ἀπώσεται ἡμᾶς, καὶ οὐ θελήσει. Τοῦτο γὰρ δηλοῖ τόν Οὐ πρισθήσει εὐδοκῆσαι ἔτι, είτουν εὐαρεστηθῆναι ἐν ἡμῖν εἰς τὸ ἑξῆς· περιττεύοντος Του. Η εἰς τέλος τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἀποκόψει. Η μέχρι παντὸς ἀποκόψει ἀφ' ἡμῶν τὸ σύνηθες ἔλεος. Τοῦτο δὲ καὶ ταὐτὸν δοκεῖ τῷ· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπ- ώσεται; ἀλλ᾽ οὖν οικτρότερον, καὶ παθητικώτερόν ἐστι. Συνετέλεσε ῥῆμα ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν. Μή ποτε συνετέλεσε τὸ ῥῆμα τοῦ λόγου, ὃ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς; Περὶ οὗ ζήτει ἐν τῷ ρδ' ψαλμῷ. Συνετέλεσε δὲ, ἀντὶ τοῦ Συνέκλεισε, καὶ περιώρι σεν αὐτό, ἀπὸ τῆς γενεᾶς ἐκείνης, ἄχρι καὶ εἰς τὴν νῦν, ὡς μὴ περαιτέρω χωρεῖν. Μὴ ἐπιλήσεται τοῦ οἰκτειρῆσαι ὁ Θεός· ἢ συνέξει ἐν τῇ ὀργῇ αὐτοῦ τοὺς οἰκτιρμούς απ - COMMENT. IN PSALMOS. A memoria repetii, et medita:us sum. Per antiquus dies, tempora Moysi intelligit, et Jesu Nave. Cogi tavi, inquit, quo pacto illi de Ægyptiaca servitute fuerint liberati, quomodo siccis pedibus pertrans- ierunt mare Rubrum, quomodo innumeris a Deo affecti beneficiis in terram tandem promissionis cum gloria ingressi sunt. Eternos autem annos, di- xit, pro Antiquos, quemadmodum A sæculo atque Ab zterno dicere solemus, aliquanto pro Antiquitus et Medilatus sum, hoc est, revolvi in memoria mea : et quos paulo ante dies antiquos dixerat, postea æternos annos appellavit. Ilinc quidam moti sunt, et verba illa: Prævenerunt cu- stodias oculi mei, alio modo exposuerunt, dicentes : Oculi animæ inca, hoc est, mens nica, prius eon- sideravit omnes vitæ meæ conversationes. Præseus quippe hæc vita, nox dici potest, oh multiplices errores qui in ea reperiuntur. Custodiæ autem hujus vitæ, conversationes variæ sunt, seu variæ vivendi regulæ, verbi gratia, conversatio quæ ante legem fuit, item conversatio legalis, deinde evan- gelica. Contemplɔtum igitur se esse dicit antiquos dies, hoc est, patrum vítas : et nusquam invenisse se dicit, quod patres ac majeres sui adeo destituti essent divino auxilio. Nam et patriarchis summam Deus opem tulit, et aliis quibuscunque majoribus, qui post datam legem in captivitatem inciderunt. De hujusmodi autem custodiis loqui videtur Do- minus in eo loco, ubi beatos dicit, servos vigilantes : quia si in secunda, aut tertia custodia, Dominus venerit, et inreuerit eos sic, beati sunt serri illi. VERS. 7. Nocte cam corde meditabar Notle quando maxima rerum omnium est qui s. De c hujusmnoi autem meditatione cado dici possent, quæ superius diximus: Cum corde vero, id est, in animo meo. Et fodieba: spiritus meus. Vestigabat, inquit, et scrutabatur; atque hoc pac:o reddidit Aquila. Quidnam autem investigaret, audi. VERS. 8. Numquid in sæcula projiciet Dominus, et non apponet, ut complacitior sit adhuc ? Dubi- tantis verba hæc sunt, usque ad versiculum) : Et dixi, Nunc capi. Vestigabam, inquit, dicens : Nune quid Deus nos prorsus abjecturus est, et nus- quam amplius recipiet ? Hoc enim sibi volunt illa verba : Et non apponet ut complacitior sit adhuc, hoc est, ut beniguior sit erga nos. VERS. 9. Aut in finem misericordiam suam ab. D scindet. Aut in perpetuum consuetam a nobis re- cidet misericordiam. Quæ verba tametsi eadem esse videantur, cum illis : Numquid în sæcula projiciet Dominus? majori tamen affectu plena sunt, et ad majorem movent misericordiam. Consummavit verbum a generatione in generatio - nem. Numquid consumma.it verbum illius ser- monis, quem mandavit in mille generationes? de quo in psalmo civ. Consummavit autem, id est, conclusit et præscripsit, ab illa nimirum genera- tione, usque ad hanc generationem, ita ut ulterius ci locus non sit. VERS. 10. Numquid obliviscetur misereri Deus ? aut continebit in ira sua miserationes suus? llao
13 O Lord God of powers, blessed is the man who hopes in you. And in the thirty-third psalm it is said, Blessed is the man who hopes in him. He hopes, who has disdained all earthly things and waits on God alone. The Hebrews attribute this psalm also to the captive people in Babylon, longing for the temple in Jerusalem and deeming blessed those who dwell in it and preferring one day of life in it over thousands of days elsewhere.
Psalmus CV
PG 128:1046133 προσανέχων MACBFH : προσανέσχων SV.
12γ [The verb ‘to deprive’ takes the accusative of person and the genitive of thing: here the verse apparently uses the accusative of thing and the dative of the person. The comment therefore tries to explain this anomaly]
PG 128:869καὶ προτιμῶντι μίαν ἡμέραν τῆς ἐν αὐτῷ διατριβῆς ὑπὲρ χιλιάδας ἡμερῶν τὰς ἐν ἄλλοις. Οὐ δύνανται δὲ δι’ ὅλου συμβιβάσαι τὴν ἑρμηνείαν αὐτοῦ. Tὸ γὰρ, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων αἰνέσουσί σε, προσίσταται· κατελύθη γὰρ καὶ ὁ ναὸς καὶ ὁ ἐν αὐτῷ αἶνος. Καὶ τὸ, εἰς τὴν κοιλάδα τοῦ κλαυθμῶνος, ἀνακόλουθον αὐτοῖς, καὶ ἄλλα τινά. Καὶ γὰρ καὶ ἡ ἐπιγραφὴ πρὸ τῶν ἄλλων ἐμποδίζει, ληνῶν πληθυντικῶς μνημονεύουσα· πανταχοῦ δὲ ληνὸν ἑνικῶς ἡ Παλαιὰ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις λέγει ναὸν, καὶ σκήνωμα, καὶ οὐ σκηνώματα.τὰς ἐπὶ Μωϋσέως, καὶ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ· ὅπως οἱ τότε ἠλευθερώθησαν τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας, και διέβησαν ἀβρόχως τὴν Ἐρυθράν, καὶ μυρία εὐερ γετηθέντες, εἰσῆλθον εὐκλεῶ; εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας. Αιώνια δὴ καλεῖ, τα παλαιά· οὕτω καὶ ἀπ' αἰῶνος λέγομεν τὰ ἔκπαλαι· ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του Εμνήσθην· Ἐμελέτησα δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Αναπόλησα ταῦτα ἐν τῷ νόῳ μου · ἐκείνας δὲ τὰς ἀρχαίας ἡμέρας εἶπε, καὶ ἔτη αἰώνια. Ἐντεῦθεν κινούμενοι της, το, Προκατελάβοντο φυλακάς, ἄλλως ἡρμήνευσαν· ὅτι οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς ψυχῆς μου, τουτέστιν ὁ νοῦς μου, προκατεσκέψατο τὰς πολι- τείας τοῦ βίου. Νιξ μὲν γὰρ ὁ βίος, διὰ τὴν ἐν αὐτῷ πλάνην· φυλακαὶ δὲ αὐτοῦ, αἱ πολιτείαι· ἡ πρὸ τοῦ νόμου, ἡ νομική, καὶ ἡ εὐαγγελική· τὰς δύο τοίνυν, φησίν, ἀναθεωρήσαι, καὶ μὴ εὑρεῖν τοιαύτην ἐγ κατάλειψιν. Καὶ τοῖς πατριάρχαις γὰρ ὁ Θεὸς ἐβοήθει καὶ τοῖς μετὰ τὸν νόμον ἄχρι τοῦ παρόντος ἐξαν· δραποδισμού. Περὶ τῶν τοιούτων οὖν φυλακῶν καὶ ὁ Κύριος εἴρηκεν, ἐν οἷς μακαρίζει τους γρηγο. ροῦντας δούλους· φησὶ γὰρ, ὅτι Κᾶν τῇ δευτέρα, κἂν τῇ τρίτῃ φυλακῇ εὕρῃ οὕτως, μακάριοι εἰσιν οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι. ἐμνήσθην, καὶ ἐμελέτησα. Ημέρας ἀρχαίας λέγει, Β Νυχτὶς μετὰ τῆς καρδίας μου ἠδολέσχουν. - Νυκτός, ἀντὶ τοῦ, εν νυκτί, ὅτε ηρεμία πάντων καὶ αὕτη δὲ ἡ ἀδολεσχία ὁμοία ἐστὶ τῇ προῤῥηθείσῃ Μετὰ δὲ τῆς καρδίας μου, ἀντὶ τοῦ, Ἐν τῇ ψυχῇ μου. Καὶ ἔσκαλλε τὸ πνεῦμά μου.—Εσκυλλε, ἀνώ- ρυττεν, ἀνηρεύνα· οὕτω γὰρ ἐξέδωκεν ὁ Θεοδοτίων· τί δὲ ἡρεύνα, ἄκουσον ἑξῆς. Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται Κύριος, καὶ οὐ προσθήσει τοῦ εὐδοκῆσαι ἔτι. Επαπορηματικά τὰ ῥητά, μέχρι τοῦ, Καὶ εἶπα. Νῦν ἠρξάμην. ᾿Ανηρεύνων, φησίν, μήποτε παντελῶς ἀπώσεται ἡμᾶς, καὶ οὐ θελήσει. Τοῦτο γὰρ δηλοῖ τόν Οὐ πρισθήσει εὐδοκῆσαι ἔτι, είτουν εὐαρεστηθῆναι ἐν ἡμῖν εἰς τὸ ἑξῆς· περιττεύοντος Του. Η εἰς τέλος τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἀποκόψει. Η μέχρι παντὸς ἀποκόψει ἀφ' ἡμῶν τὸ σύνηθες ἔλεος. Τοῦτο δὲ καὶ ταὐτὸν δοκεῖ τῷ· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπ- ώσεται; ἀλλ᾽ οὖν οικτρότερον, καὶ παθητικώτερόν ἐστι. Συνετέλεσε ῥῆμα ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν. Μή ποτε συνετέλεσε τὸ ῥῆμα τοῦ λόγου, ὃ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς; Περὶ οὗ ζήτει ἐν τῷ ρδ' ψαλμῷ. Συνετέλεσε δὲ, ἀντὶ τοῦ Συνέκλεισε, καὶ περιώρι σεν αὐτό, ἀπὸ τῆς γενεᾶς ἐκείνης, ἄχρι καὶ εἰς τὴν νῦν, ὡς μὴ περαιτέρω χωρεῖν. Μὴ ἐπιλήσεται τοῦ οἰκτειρῆσαι ὁ Θεός· ἢ συνέξει ἐν τῇ ὀργῇ αὐτοῦ τοὺς οἰκτιρμούς απ - COMMENT. IN PSALMOS. A memoria repetii, et medita:us sum. Per antiquus dies, tempora Moysi intelligit, et Jesu Nave. Cogi tavi, inquit, quo pacto illi de Ægyptiaca servitute fuerint liberati, quomodo siccis pedibus pertrans- ierunt mare Rubrum, quomodo innumeris a Deo affecti beneficiis in terram tandem promissionis cum gloria ingressi sunt. Eternos autem annos, di- xit, pro Antiquos, quemadmodum A sæculo atque Ab zterno dicere solemus, aliquanto pro Antiquitus et Medilatus sum, hoc est, revolvi in memoria mea : et quos paulo ante dies antiquos dixerat, postea æternos annos appellavit. Ilinc quidam moti sunt, et verba illa: Prævenerunt cu- stodias oculi mei, alio modo exposuerunt, dicentes : Oculi animæ inca, hoc est, mens nica, prius eon- sideravit omnes vitæ meæ conversationes. Præseus quippe hæc vita, nox dici potest, oh multiplices errores qui in ea reperiuntur. Custodiæ autem hujus vitæ, conversationes variæ sunt, seu variæ vivendi regulæ, verbi gratia, conversatio quæ ante legem fuit, item conversatio legalis, deinde evan- gelica. Contemplɔtum igitur se esse dicit antiquos dies, hoc est, patrum vítas : et nusquam invenisse se dicit, quod patres ac majeres sui adeo destituti essent divino auxilio. Nam et patriarchis summam Deus opem tulit, et aliis quibuscunque majoribus, qui post datam legem in captivitatem inciderunt. De hujusmodi autem custodiis loqui videtur Do- minus in eo loco, ubi beatos dicit, servos vigilantes : quia si in secunda, aut tertia custodia, Dominus venerit, et inreuerit eos sic, beati sunt serri illi. VERS. 7. Nocte cam corde meditabar Notle quando maxima rerum omnium est qui s. De c hujusmnoi autem meditatione cado dici possent, quæ superius diximus: Cum corde vero, id est, in animo meo. Et fodieba: spiritus meus. Vestigabat, inquit, et scrutabatur; atque hoc pac:o reddidit Aquila. Quidnam autem investigaret, audi. VERS. 8. Numquid in sæcula projiciet Dominus, et non apponet, ut complacitior sit adhuc ? Dubi- tantis verba hæc sunt, usque ad versiculum) : Et dixi, Nunc capi. Vestigabam, inquit, dicens : Nune quid Deus nos prorsus abjecturus est, et nus- quam amplius recipiet ? Hoc enim sibi volunt illa verba : Et non apponet ut complacitior sit adhuc, hoc est, ut beniguior sit erga nos. VERS. 9. Aut in finem misericordiam suam ab. D scindet. Aut in perpetuum consuetam a nobis re- cidet misericordiam. Quæ verba tametsi eadem esse videantur, cum illis : Numquid în sæcula projiciet Dominus? majori tamen affectu plena sunt, et ad majorem movent misericordiam. Consummavit verbum a generatione in generatio - nem. Numquid consumma.it verbum illius ser- monis, quem mandavit in mille generationes? de quo in psalmo civ. Consummavit autem, id est, conclusit et præscripsit, ab illa nimirum genera- tione, usque ad hanc generationem, ita ut ulterius ci locus non sit. VERS. 10. Numquid obliviscetur misereri Deus ? aut continebit in ira sua miserationes suus? llao
But they are not able at all to elicit a coherent interpretation of it. For the verse, They will praise you to the ages of the ages, stands against it, for the temple has been destroyed along with the praise in it. Also the ‘valley of weeping’ is inconsistent for them as well as other things. And above all indeed the superscription is an impediment to them, speaking as it does of ‘vine vats’ in the plural, for the Old [Scripture] refers everywhere to the temple in Jerusalem as a ‘wine vat’ in the singular and as a ‘tent-dwelling’ and not ‘tent-dwellings’.
PG 128:104684 πδ΄
PG 128:8691 Εἰς τὸ τέλος· τοῖς υἱοῖς Κορέ· ψαλμός. Εἰς τὸ τέλος καὶ οὗτος, διὰ τὸ τέλος τῶν ἐν τούτῳ προφητειῶν. Προαγορεύει γὰρ τυπικῶς μὲν, τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν Βαβυλῶνι αἰχμαλώτων, ἀληθινῶς δὲ, τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν εἰδωλολατρείᾳ αἰχμαλώτων, καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγήν.τὰς ἐπὶ Μωϋσέως, καὶ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ· ὅπως οἱ τότε ἠλευθερώθησαν τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δουλείας, και διέβησαν ἀβρόχως τὴν Ἐρυθράν, καὶ μυρία εὐερ γετηθέντες, εἰσῆλθον εὐκλεῶ; εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας. Αιώνια δὴ καλεῖ, τα παλαιά· οὕτω καὶ ἀπ' αἰῶνος λέγομεν τὰ ἔκπαλαι· ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του Εμνήσθην· Ἐμελέτησα δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Αναπόλησα ταῦτα ἐν τῷ νόῳ μου · ἐκείνας δὲ τὰς ἀρχαίας ἡμέρας εἶπε, καὶ ἔτη αἰώνια. Ἐντεῦθεν κινούμενοι της, το, Προκατελάβοντο φυλακάς, ἄλλως ἡρμήνευσαν· ὅτι οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς ψυχῆς μου, τουτέστιν ὁ νοῦς μου, προκατεσκέψατο τὰς πολι- τείας τοῦ βίου. Νιξ μὲν γὰρ ὁ βίος, διὰ τὴν ἐν αὐτῷ πλάνην· φυλακαὶ δὲ αὐτοῦ, αἱ πολιτείαι· ἡ πρὸ τοῦ νόμου, ἡ νομική, καὶ ἡ εὐαγγελική· τὰς δύο τοίνυν, φησίν, ἀναθεωρήσαι, καὶ μὴ εὑρεῖν τοιαύτην ἐγ κατάλειψιν. Καὶ τοῖς πατριάρχαις γὰρ ὁ Θεὸς ἐβοήθει καὶ τοῖς μετὰ τὸν νόμον ἄχρι τοῦ παρόντος ἐξαν· δραποδισμού. Περὶ τῶν τοιούτων οὖν φυλακῶν καὶ ὁ Κύριος εἴρηκεν, ἐν οἷς μακαρίζει τους γρηγο. ροῦντας δούλους· φησὶ γὰρ, ὅτι Κᾶν τῇ δευτέρα, κἂν τῇ τρίτῃ φυλακῇ εὕρῃ οὕτως, μακάριοι εἰσιν οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι. ἐμνήσθην, καὶ ἐμελέτησα. Ημέρας ἀρχαίας λέγει, Β Νυχτὶς μετὰ τῆς καρδίας μου ἠδολέσχουν. - Νυκτός, ἀντὶ τοῦ, εν νυκτί, ὅτε ηρεμία πάντων καὶ αὕτη δὲ ἡ ἀδολεσχία ὁμοία ἐστὶ τῇ προῤῥηθείσῃ Μετὰ δὲ τῆς καρδίας μου, ἀντὶ τοῦ, Ἐν τῇ ψυχῇ μου. Καὶ ἔσκαλλε τὸ πνεῦμά μου.—Εσκυλλε, ἀνώ- ρυττεν, ἀνηρεύνα· οὕτω γὰρ ἐξέδωκεν ὁ Θεοδοτίων· τί δὲ ἡρεύνα, ἄκουσον ἑξῆς. Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται Κύριος, καὶ οὐ προσθήσει τοῦ εὐδοκῆσαι ἔτι. Επαπορηματικά τὰ ῥητά, μέχρι τοῦ, Καὶ εἶπα. Νῦν ἠρξάμην. ᾿Ανηρεύνων, φησίν, μήποτε παντελῶς ἀπώσεται ἡμᾶς, καὶ οὐ θελήσει. Τοῦτο γὰρ δηλοῖ τόν Οὐ πρισθήσει εὐδοκῆσαι ἔτι, είτουν εὐαρεστηθῆναι ἐν ἡμῖν εἰς τὸ ἑξῆς· περιττεύοντος Του. Η εἰς τέλος τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἀποκόψει. Η μέχρι παντὸς ἀποκόψει ἀφ' ἡμῶν τὸ σύνηθες ἔλεος. Τοῦτο δὲ καὶ ταὐτὸν δοκεῖ τῷ· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπ- ώσεται; ἀλλ᾽ οὖν οικτρότερον, καὶ παθητικώτερόν ἐστι. Συνετέλεσε ῥῆμα ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν. Μή ποτε συνετέλεσε τὸ ῥῆμα τοῦ λόγου, ὃ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς; Περὶ οὗ ζήτει ἐν τῷ ρδ' ψαλμῷ. Συνετέλεσε δὲ, ἀντὶ τοῦ Συνέκλεισε, καὶ περιώρι σεν αὐτό, ἀπὸ τῆς γενεᾶς ἐκείνης, ἄχρι καὶ εἰς τὴν νῦν, ὡς μὴ περαιτέρω χωρεῖν. Μὴ ἐπιλήσεται τοῦ οἰκτειρῆσαι ὁ Θεός· ἢ συνέξει ἐν τῇ ὀργῇ αὐτοῦ τοὺς οἰκτιρμούς απ - COMMENT. IN PSALMOS. A memoria repetii, et medita:us sum. Per antiquus dies, tempora Moysi intelligit, et Jesu Nave. Cogi tavi, inquit, quo pacto illi de Ægyptiaca servitute fuerint liberati, quomodo siccis pedibus pertrans- ierunt mare Rubrum, quomodo innumeris a Deo affecti beneficiis in terram tandem promissionis cum gloria ingressi sunt. Eternos autem annos, di- xit, pro Antiquos, quemadmodum A sæculo atque Ab zterno dicere solemus, aliquanto pro Antiquitus et Medilatus sum, hoc est, revolvi in memoria mea : et quos paulo ante dies antiquos dixerat, postea æternos annos appellavit. Ilinc quidam moti sunt, et verba illa: Prævenerunt cu- stodias oculi mei, alio modo exposuerunt, dicentes : Oculi animæ inca, hoc est, mens nica, prius eon- sideravit omnes vitæ meæ conversationes. Præseus quippe hæc vita, nox dici potest, oh multiplices errores qui in ea reperiuntur. Custodiæ autem hujus vitæ, conversationes variæ sunt, seu variæ vivendi regulæ, verbi gratia, conversatio quæ ante legem fuit, item conversatio legalis, deinde evan- gelica. Contemplɔtum igitur se esse dicit antiquos dies, hoc est, patrum vítas : et nusquam invenisse se dicit, quod patres ac majeres sui adeo destituti essent divino auxilio. Nam et patriarchis summam Deus opem tulit, et aliis quibuscunque majoribus, qui post datam legem in captivitatem inciderunt. De hujusmodi autem custodiis loqui videtur Do- minus in eo loco, ubi beatos dicit, servos vigilantes : quia si in secunda, aut tertia custodia, Dominus venerit, et inreuerit eos sic, beati sunt serri illi. VERS. 7. Nocte cam corde meditabar Notle quando maxima rerum omnium est qui s. De c hujusmnoi autem meditatione cado dici possent, quæ superius diximus: Cum corde vero, id est, in animo meo. Et fodieba: spiritus meus. Vestigabat, inquit, et scrutabatur; atque hoc pac:o reddidit Aquila. Quidnam autem investigaret, audi. VERS. 8. Numquid in sæcula projiciet Dominus, et non apponet, ut complacitior sit adhuc ? Dubi- tantis verba hæc sunt, usque ad versiculum) : Et dixi, Nunc capi. Vestigabam, inquit, dicens : Nune quid Deus nos prorsus abjecturus est, et nus- quam amplius recipiet ? Hoc enim sibi volunt illa verba : Et non apponet ut complacitior sit adhuc, hoc est, ut beniguior sit erga nos. VERS. 9. Aut in finem misericordiam suam ab. D scindet. Aut in perpetuum consuetam a nobis re- cidet misericordiam. Quæ verba tametsi eadem esse videantur, cum illis : Numquid în sæcula projiciet Dominus? majori tamen affectu plena sunt, et ad majorem movent misericordiam. Consummavit verbum a generatione in generatio - nem. Numquid consumma.it verbum illius ser- monis, quem mandavit in mille generationes? de quo in psalmo civ. Consummavit autem, id est, conclusit et præscripsit, ab illa nimirum genera- tione, usque ad hanc generationem, ita ut ulterius ci locus non sit. VERS. 10. Numquid obliviscetur misereri Deus ? aut continebit in ira sua miserationes suus? llao
1 Towards fulfilment; belonging to the sons of Kore; a psalm. This psalm is also ‘towards fulfilment’ on account of the fulfilment of the prophecies in it, for in a figurative sense foretells the events concerning the freedom of the captives in Bab- ylon, and in a true sense the events concerning the freedom of the captives in idolatry and their liberation therefrom.
PG 128:871α Εὐδόκησας, Κύριε, τὴν γῆν σου. Ταῦτα προεωρακὼς ὁ προφήτης, προσφωνεῖ τῷ Θεῷ, ὅτι ἀγαθὰ ἠθέλησας τῇ γῇ σου· εὐδοκία γὰρ, ἡ ἀγαθοθέλεια. Ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις τοῦ, εὐδόκησας. Τὴν γῆν σου δὲ, ὅτι Τοῦ Κυρίου, φησὶν, ἡ γῆ. Πρώην μὲν γὰρ, διὰ τὴν τοῦ πρώτου Ἀδὰμ παρακοὴν, πονηρὰ αὐτῇ ἠθέλησεν ὁ Θεός· Ἐπικατάρατος γὰρ, φησὶν, ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου. Νῦν δὲ τοὐναντίον, διὰ τὴν τοῦ νέου Ἀδὰμ ὑπακοήν. Καὶ πρότερον μὲν, κτίσμα Θεοῦ ἦν, ὕστερον δὲ, καὶ κτῆμα αὐτοῦ ἐγένετο. Ἀλλ’ οὕτω μὲν καθ’ ἡμᾶς. Καθ’ Ἑβραίους δὲ, γῆν Θεοῦ νοήσεις εἰδικῶς, τὴν ᾽Ιουδαίαν, ὡς ἀφωρισμένην τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἧς εὐδοκίαν φασὶ, τὸν ἐς αὖθις ἐνοικισμόν.τὰ ῥητά, ἀλλ᾽ οὖν ἐμφαίνουσιν ὅτι φύσει οἰκτίρμων ἐστὶν ὁ Θεός· ὥσπερ καὶ τὸ φῶς φωτιστικὸν, καὶ τὸ πῦρ καυστικόν. Διὸ καὶ τὸ κατὰ φύσιν οὐκ ἀποβαλεί. Εντεῦθεν οὖν συνῆκεν ὁ ἡπόρει, ὅτι οὐκ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται αὐτοὺς, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀλλ' ὅτι πρὸς τὰ πλήθη καὶ τὰ μεγέθη τῶν ἁμαρτιῶν ἐπάγει καὶ τὴν τιμωρίαν. Α τοῦ. Ταῦτα εἰ καὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἔμεια φαίνεται Εt Καὶ εἶπα· Νῦν ἠρξάμην. Εὐγνωμοσύνης ὁ λόγος. Αναλογισάμενος, φησὶν, ἃ ἤμαρτον, εἶπα, ὅτι Νῦν ἀρχή μοι τῆς ἀξίας τιμωρίας. Τὰ γὰρ μέχρι νῦν προοίμια ταύτης. Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ 'Υψίστου. Ἡ ἐναλλαγὴ ἀπὸ τῆς ἐλευθερίας καὶ ἀνέσεως, εἰς δουλίαν καὶ στενοχωρίαν, τῆς θείας ἔργον χειρός κολαζούσης ἡμᾶς. Εμνήσθην τῶν ἔργων Κυρίου. Έργα Κυρίου λέγει τὰς ἐπὶ συμφέροντι παιδείας. "Οτι μνησθήσομαι ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τῶν θαυμα- σίων σου, καὶ μελετήσω ἐν πᾶσι τοῖς ἔργοις σου, καὶ ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν σου αδολε σχήσω. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον αὖθις τὸ, Καὶ εἶπα· Ἐν τῷ καιρῷ γὰρ, φησὶν, ἐκείνῳ, εἶπα ὅτι μνησθής σομαι, καὶ τὰ ἑξῆς· ἡ μνήμη αὐτῶν ἔφερέ μοι παράκλησιν, ὡς εἴρηται· ἐπιτηδεύματα δὲ καλεῖ, τὰς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπων μηχανάς. Παρατήρει δὲ τουτὶ τὸ, 'Αδολεσχήσω· ταὐτὸν γὰρ σημαίνει τοῖς προῤῥηθείσιν. Ο Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον ἢ τὸν οὐρανόν φησιν ὡς ἁγνὸν, ἐν ᾧ διατρίβειν λέγεται ὁ Θεός· ἢ τὸ ὄρος Σινὰ ὡς ἀφωσιωμένον Θεῷ, ἐν ᾧ ἐπεδήμησεν· ἡ τὸν ναὸν ὡς σεπτόν· ἐν ᾧ κατιών ἐχρημάτιζεν. Ο δὲ Σύμμαχος, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ ἁγίῳ, Εν ἁγιότητι ἐξέδωκε, δοὺς νυεῖν ὅτι πᾶσα πρᾶξις Θεοῦ ἁγία καὶ ἄμεμπτό; ἐστιν, εἰ καὶ ἡμῖν αἱ παιδεῖαι φορτικαὶ φαίνονται. Τις θεὸς μέγας ὡς ὁ Θεὸς ἡμῶν; Υποσχόμενος μνησθῆναι τῶν θαυμάτων τοῦ Θεοῦ, πρὸ πάντων ἀνυμνεῖ αὐτὸν εἰπών· Τίς θεὸς τῶν ἀλλοφύλων ο· τως ἐστὶ μέγας, είτουν μεγαλοδύναμος καὶ μεγα- λουργὸς ὡς ὁ ἡμέτερος ; Σὺ εἶ ὁ Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμάσια. Σὺ εἶ ὁ Κύριος Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμαστὰ ἔργα ; Εγνώρισας ἐν τοῖς λαοῖς τὴν δύναμίν σου. Λαοὺς ἐνταῦθα τὰ ἔθνη καλεῖ· λέγω δὴ τοὺς Αίγυ πτίους, καὶ τοὺς ἄλλους ὅσους ἀνθισταμένους οἱ Εβραίοι παραδόξως κατεπολέμησαν· πείρᾳ μαθόν· τας, ὅτι μέγας ἐστὶν ὁ τούτοις βοηθῶν Θεό;. EUTHYMII ZIGABENI verba tametsi præcedentibus similia esse videan- tur, illud tamen speciatim demonstrant, quod Deus natura ipsa est misericors, quemadmodum et lux natura ipsa splendidla est, et ignis natura ard, quodque ideo Deus nunquam id deponet, quod sibi naturale est. Ex hoc igitur illud intellexit de quo dubitabat, et de quo sollicite meditabatur : quod scilicet Deus in sæcula eum non projiciet, nec illa faciet, quæ superius dicta sunt ; verum quod juxta delictorum gravitatem adducet supplicia. VERS. 11. dixi, Nunc capi. Hæc verba grati ac benigni animi sunt. Cogitans, inquit, quæ com- misi peccata, dixi: Nunc initium mihi est con- digni supplicii. Nam quæ hactenus sustinui, præ ludium quoddam pœnarum tantummodo fuere. Hæc mutatio dexteræ Altissimi. llc immutatio B est a libertate et quicte ad servitutis angustias. Est igitur opus hoc, opus quoddam divinæ manus punientis et castigantis nos. VERS. 12, 13. Memor fui operum Domini. Opera Domini correctiones appellat, et castigationes a Deo præstitus, quæ ad hominum utilitatem dantur. Quia memor ero ab initio mirabilium tuorum, et meditabor in omnibus operibus tuis, et in adinven - tionibus tuis cogitabo. A communi sensu rursus sumendum est, Et dixi. In illo, inquit, tempore dixi, quod memor ero, et quæ sequuntur. Eorum enim memoria so'ameu mihi afferebat, ut dictum est. Per adinventiones aulem, artes varias intel- ligit et consilia, quibus Deus ad hominum salutem usus fuerat (81). C Vers. 14. Deus, in sancto via tua. Per sanctum, cœlum intelligit, tanquam purum ac mundum, in quo commorari dicitur Deus. Vel ipsum montem Sina, veluti Deo dicatum et sanctificatum, et ad quem Deus descendebat. Vel templum veluti sa- crum ac venerandum, et in quod descendens Deus oracula reddebat et responsa. Symmachus pro Sancto, dixit, In Sanctitate, illud significans quod omnis Dei actio sancta est, atque irreprehensibilis, tametsi illius correctiones graves nobis, et duræ aliquando videantur. Quis Deus magnus, ut Deus noster? Cum pollici- tus sit se futurum memorem mirabilium Dei, nunc præ cateris omnibus eum laudat, dicens : Quis D gentium Deus adeo magnus est, vel tantæ est, aut tam immensæ potentiæ, ut Deus noster? Tu es Deus, qui facis mirabilia. Tu vere Deus es, qui admiranda opera perficis VERS. 15. Notum fecisti in populis virtutem tuam. Per populos, hoc in loco gentes intelligit, Ægy- ptios nimirum, aut alios quoscunque populos Deo olim contrarios, qui tandem a Judæis superati sunt, et ipsa didicerunt experientia, quod Deus ille, qui Judæis auxiliabatur, magnus ac potens Deus est. Varia lectiones. perius. (81) Grece additur animadverte autem hoc loco verbum αδολεσχήσω. Idem enim significat, quod sw-
2α You have willed good, O Lord, for your earth. Having foreseen these things, the prophet addresses God, saying, that you have willed good things for your earth, for good will is desire of good. The syntax of ‘you have willed good’ is indifferent [accusative for dative]. ‘Your’ earth, because, as is written, The earth is the Lord’s. For previously, on account of the disobedience of the first Adam, God willed evil for it, for it is written, Cursed is the earth in your labours, but now he has willed the contrary, on account of the obedience of the new Adam. And formerly it was a creation of God, while later it became a possession of his. But thus it is according to our reading. According to the Hebrews, however, you will understand ‘God’s earth’ in a specific sense as Judea, as set apart for his people, the good will towards which, they say, is their settlement in it once again.
β Ἀπέστρεψας τὴν αἰχμαλωσίαν ᾽Ιακώβ. | Ὡς ἤδη γεγονότα ἐκτίθεται τὰ μέλλοντα, νόμῳ προφητείας. Ἀπέστρεψας, φησὶ, τὸν αἰχμάλωτον λαὸν τοῦ ᾽Ιακὼβ ἀπὸ τῆς κατεχούσης αὐτὸν τυραννίδος· ᾽Ιακὼβ δὲ, Pss 13.[β], καὶ ὁ Χριστιανικὸς λέγεται λαὸς, καθὼς διαφόρως εἴρηται. 76.[]τὰ ῥητά, ἀλλ᾽ οὖν ἐμφαίνουσιν ὅτι φύσει οἰκτίρμων ἐστὶν ὁ Θεός· ὥσπερ καὶ τὸ φῶς φωτιστικὸν, καὶ τὸ πῦρ καυστικόν. Διὸ καὶ τὸ κατὰ φύσιν οὐκ ἀποβαλεί. Εντεῦθεν οὖν συνῆκεν ὁ ἡπόρει, ὅτι οὐκ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται αὐτοὺς, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀλλ' ὅτι πρὸς τὰ πλήθη καὶ τὰ μεγέθη τῶν ἁμαρτιῶν ἐπάγει καὶ τὴν τιμωρίαν. Α τοῦ. Ταῦτα εἰ καὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἔμεια φαίνεται Εt Καὶ εἶπα· Νῦν ἠρξάμην. Εὐγνωμοσύνης ὁ λόγος. Αναλογισάμενος, φησὶν, ἃ ἤμαρτον, εἶπα, ὅτι Νῦν ἀρχή μοι τῆς ἀξίας τιμωρίας. Τὰ γὰρ μέχρι νῦν προοίμια ταύτης. Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ 'Υψίστου. Ἡ ἐναλλαγὴ ἀπὸ τῆς ἐλευθερίας καὶ ἀνέσεως, εἰς δουλίαν καὶ στενοχωρίαν, τῆς θείας ἔργον χειρός κολαζούσης ἡμᾶς. Εμνήσθην τῶν ἔργων Κυρίου. Έργα Κυρίου λέγει τὰς ἐπὶ συμφέροντι παιδείας. "Οτι μνησθήσομαι ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τῶν θαυμα- σίων σου, καὶ μελετήσω ἐν πᾶσι τοῖς ἔργοις σου, καὶ ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν σου αδολε σχήσω. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον αὖθις τὸ, Καὶ εἶπα· Ἐν τῷ καιρῷ γὰρ, φησὶν, ἐκείνῳ, εἶπα ὅτι μνησθής σομαι, καὶ τὰ ἑξῆς· ἡ μνήμη αὐτῶν ἔφερέ μοι παράκλησιν, ὡς εἴρηται· ἐπιτηδεύματα δὲ καλεῖ, τὰς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπων μηχανάς. Παρατήρει δὲ τουτὶ τὸ, 'Αδολεσχήσω· ταὐτὸν γὰρ σημαίνει τοῖς προῤῥηθείσιν. Ο Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον ἢ τὸν οὐρανόν φησιν ὡς ἁγνὸν, ἐν ᾧ διατρίβειν λέγεται ὁ Θεός· ἢ τὸ ὄρος Σινὰ ὡς ἀφωσιωμένον Θεῷ, ἐν ᾧ ἐπεδήμησεν· ἡ τὸν ναὸν ὡς σεπτόν· ἐν ᾧ κατιών ἐχρημάτιζεν. Ο δὲ Σύμμαχος, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ ἁγίῳ, Εν ἁγιότητι ἐξέδωκε, δοὺς νυεῖν ὅτι πᾶσα πρᾶξις Θεοῦ ἁγία καὶ ἄμεμπτό; ἐστιν, εἰ καὶ ἡμῖν αἱ παιδεῖαι φορτικαὶ φαίνονται. Τις θεὸς μέγας ὡς ὁ Θεὸς ἡμῶν; Υποσχόμενος μνησθῆναι τῶν θαυμάτων τοῦ Θεοῦ, πρὸ πάντων ἀνυμνεῖ αὐτὸν εἰπών· Τίς θεὸς τῶν ἀλλοφύλων ο· τως ἐστὶ μέγας, είτουν μεγαλοδύναμος καὶ μεγα- λουργὸς ὡς ὁ ἡμέτερος ; Σὺ εἶ ὁ Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμάσια. Σὺ εἶ ὁ Κύριος Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμαστὰ ἔργα ; Εγνώρισας ἐν τοῖς λαοῖς τὴν δύναμίν σου. Λαοὺς ἐνταῦθα τὰ ἔθνη καλεῖ· λέγω δὴ τοὺς Αίγυ πτίους, καὶ τοὺς ἄλλους ὅσους ἀνθισταμένους οἱ Εβραίοι παραδόξως κατεπολέμησαν· πείρᾳ μαθόν· τας, ὅτι μέγας ἐστὶν ὁ τούτοις βοηθῶν Θεό;. EUTHYMII ZIGABENI verba tametsi præcedentibus similia esse videan- tur, illud tamen speciatim demonstrant, quod Deus natura ipsa est misericors, quemadmodum et lux natura ipsa splendidla est, et ignis natura ard, quodque ideo Deus nunquam id deponet, quod sibi naturale est. Ex hoc igitur illud intellexit de quo dubitabat, et de quo sollicite meditabatur : quod scilicet Deus in sæcula eum non projiciet, nec illa faciet, quæ superius dicta sunt ; verum quod juxta delictorum gravitatem adducet supplicia. VERS. 11. dixi, Nunc capi. Hæc verba grati ac benigni animi sunt. Cogitans, inquit, quæ com- misi peccata, dixi: Nunc initium mihi est con- digni supplicii. Nam quæ hactenus sustinui, præ ludium quoddam pœnarum tantummodo fuere. Hæc mutatio dexteræ Altissimi. llc immutatio B est a libertate et quicte ad servitutis angustias. Est igitur opus hoc, opus quoddam divinæ manus punientis et castigantis nos. VERS. 12, 13. Memor fui operum Domini. Opera Domini correctiones appellat, et castigationes a Deo præstitus, quæ ad hominum utilitatem dantur. Quia memor ero ab initio mirabilium tuorum, et meditabor in omnibus operibus tuis, et in adinven - tionibus tuis cogitabo. A communi sensu rursus sumendum est, Et dixi. In illo, inquit, tempore dixi, quod memor ero, et quæ sequuntur. Eorum enim memoria so'ameu mihi afferebat, ut dictum est. Per adinventiones aulem, artes varias intel- ligit et consilia, quibus Deus ad hominum salutem usus fuerat (81). C Vers. 14. Deus, in sancto via tua. Per sanctum, cœlum intelligit, tanquam purum ac mundum, in quo commorari dicitur Deus. Vel ipsum montem Sina, veluti Deo dicatum et sanctificatum, et ad quem Deus descendebat. Vel templum veluti sa- crum ac venerandum, et in quod descendens Deus oracula reddebat et responsa. Symmachus pro Sancto, dixit, In Sanctitate, illud significans quod omnis Dei actio sancta est, atque irreprehensibilis, tametsi illius correctiones graves nobis, et duræ aliquando videantur. Quis Deus magnus, ut Deus noster? Cum pollici- tus sit se futurum memorem mirabilium Dei, nunc præ cateris omnibus eum laudat, dicens : Quis D gentium Deus adeo magnus est, vel tantæ est, aut tam immensæ potentiæ, ut Deus noster? Tu es Deus, qui facis mirabilia. Tu vere Deus es, qui admiranda opera perficis VERS. 15. Notum fecisti in populis virtutem tuam. Per populos, hoc in loco gentes intelligit, Ægy- ptios nimirum, aut alios quoscunque populos Deo olim contrarios, qui tandem a Judæis superati sunt, et ipsa didicerunt experientia, quod Deus ille, qui Judæis auxiliabatur, magnus ac potens Deus est. Varia lectiones. perius. (81) Grece additur animadverte autem hoc loco verbum αδολεσχήσω. Idem enim significat, quod sw-
2β You have turned back the captivity of Jacob. He sets out the things to come as having already occurred, as is the custom of prophecy. You have turned back, he says, the captive people of Jacob from the tyranny holding them fast. The Christian people is also called ‘Jacob’ as has been said on various occasions. Pss 13.[7β], 76.[16]
3 Ἀφῆκας τὰς ἀνομίας τῷ λαῷ σου, ἐκάλυψας πάσας τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν. Τοῦτον τὸν λαὸν καὶ ἐν τῷ προοιμίῳ τοῦ λα΄ ψαλμοῦ ἐμακάρισεν, εἰπὼν, Μακάριοι ὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἐπεκαλύφθησαν αἱ ἁμαρτίαι. Ἀφῆκε γὰρ ἡμῖν τὰς ἀνομίας ἡμῶν διὰ τὴν μετάνοιαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν τοῖς ἱεροῖς ὕδασι τοῦ θείου βαπτίσματος. α προσφωνεῖ MACBFH : προαναφωνεῖ PV.τὰ ῥητά, ἀλλ᾽ οὖν ἐμφαίνουσιν ὅτι φύσει οἰκτίρμων ἐστὶν ὁ Θεός· ὥσπερ καὶ τὸ φῶς φωτιστικὸν, καὶ τὸ πῦρ καυστικόν. Διὸ καὶ τὸ κατὰ φύσιν οὐκ ἀποβαλεί. Εντεῦθεν οὖν συνῆκεν ὁ ἡπόρει, ὅτι οὐκ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται αὐτοὺς, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀλλ' ὅτι πρὸς τὰ πλήθη καὶ τὰ μεγέθη τῶν ἁμαρτιῶν ἐπάγει καὶ τὴν τιμωρίαν. Α τοῦ. Ταῦτα εἰ καὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἔμεια φαίνεται Εt Καὶ εἶπα· Νῦν ἠρξάμην. Εὐγνωμοσύνης ὁ λόγος. Αναλογισάμενος, φησὶν, ἃ ἤμαρτον, εἶπα, ὅτι Νῦν ἀρχή μοι τῆς ἀξίας τιμωρίας. Τὰ γὰρ μέχρι νῦν προοίμια ταύτης. Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ 'Υψίστου. Ἡ ἐναλλαγὴ ἀπὸ τῆς ἐλευθερίας καὶ ἀνέσεως, εἰς δουλίαν καὶ στενοχωρίαν, τῆς θείας ἔργον χειρός κολαζούσης ἡμᾶς. Εμνήσθην τῶν ἔργων Κυρίου. Έργα Κυρίου λέγει τὰς ἐπὶ συμφέροντι παιδείας. "Οτι μνησθήσομαι ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τῶν θαυμα- σίων σου, καὶ μελετήσω ἐν πᾶσι τοῖς ἔργοις σου, καὶ ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν σου αδολε σχήσω. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον αὖθις τὸ, Καὶ εἶπα· Ἐν τῷ καιρῷ γὰρ, φησὶν, ἐκείνῳ, εἶπα ὅτι μνησθής σομαι, καὶ τὰ ἑξῆς· ἡ μνήμη αὐτῶν ἔφερέ μοι παράκλησιν, ὡς εἴρηται· ἐπιτηδεύματα δὲ καλεῖ, τὰς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπων μηχανάς. Παρατήρει δὲ τουτὶ τὸ, 'Αδολεσχήσω· ταὐτὸν γὰρ σημαίνει τοῖς προῤῥηθείσιν. Ο Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον ἢ τὸν οὐρανόν φησιν ὡς ἁγνὸν, ἐν ᾧ διατρίβειν λέγεται ὁ Θεός· ἢ τὸ ὄρος Σινὰ ὡς ἀφωσιωμένον Θεῷ, ἐν ᾧ ἐπεδήμησεν· ἡ τὸν ναὸν ὡς σεπτόν· ἐν ᾧ κατιών ἐχρημάτιζεν. Ο δὲ Σύμμαχος, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ ἁγίῳ, Εν ἁγιότητι ἐξέδωκε, δοὺς νυεῖν ὅτι πᾶσα πρᾶξις Θεοῦ ἁγία καὶ ἄμεμπτό; ἐστιν, εἰ καὶ ἡμῖν αἱ παιδεῖαι φορτικαὶ φαίνονται. Τις θεὸς μέγας ὡς ὁ Θεὸς ἡμῶν; Υποσχόμενος μνησθῆναι τῶν θαυμάτων τοῦ Θεοῦ, πρὸ πάντων ἀνυμνεῖ αὐτὸν εἰπών· Τίς θεὸς τῶν ἀλλοφύλων ο· τως ἐστὶ μέγας, είτουν μεγαλοδύναμος καὶ μεγα- λουργὸς ὡς ὁ ἡμέτερος ; Σὺ εἶ ὁ Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμάσια. Σὺ εἶ ὁ Κύριος Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμαστὰ ἔργα ; Εγνώρισας ἐν τοῖς λαοῖς τὴν δύναμίν σου. Λαοὺς ἐνταῦθα τὰ ἔθνη καλεῖ· λέγω δὴ τοὺς Αίγυ πτίους, καὶ τοὺς ἄλλους ὅσους ἀνθισταμένους οἱ Εβραίοι παραδόξως κατεπολέμησαν· πείρᾳ μαθόν· τας, ὅτι μέγας ἐστὶν ὁ τούτοις βοηθῶν Θεό;. EUTHYMII ZIGABENI verba tametsi præcedentibus similia esse videan- tur, illud tamen speciatim demonstrant, quod Deus natura ipsa est misericors, quemadmodum et lux natura ipsa splendidla est, et ignis natura ard, quodque ideo Deus nunquam id deponet, quod sibi naturale est. Ex hoc igitur illud intellexit de quo dubitabat, et de quo sollicite meditabatur : quod scilicet Deus in sæcula eum non projiciet, nec illa faciet, quæ superius dicta sunt ; verum quod juxta delictorum gravitatem adducet supplicia. VERS. 11. dixi, Nunc capi. Hæc verba grati ac benigni animi sunt. Cogitans, inquit, quæ com- misi peccata, dixi: Nunc initium mihi est con- digni supplicii. Nam quæ hactenus sustinui, præ ludium quoddam pœnarum tantummodo fuere. Hæc mutatio dexteræ Altissimi. llc immutatio B est a libertate et quicte ad servitutis angustias. Est igitur opus hoc, opus quoddam divinæ manus punientis et castigantis nos. VERS. 12, 13. Memor fui operum Domini. Opera Domini correctiones appellat, et castigationes a Deo præstitus, quæ ad hominum utilitatem dantur. Quia memor ero ab initio mirabilium tuorum, et meditabor in omnibus operibus tuis, et in adinven - tionibus tuis cogitabo. A communi sensu rursus sumendum est, Et dixi. In illo, inquit, tempore dixi, quod memor ero, et quæ sequuntur. Eorum enim memoria so'ameu mihi afferebat, ut dictum est. Per adinventiones aulem, artes varias intel- ligit et consilia, quibus Deus ad hominum salutem usus fuerat (81). C Vers. 14. Deus, in sancto via tua. Per sanctum, cœlum intelligit, tanquam purum ac mundum, in quo commorari dicitur Deus. Vel ipsum montem Sina, veluti Deo dicatum et sanctificatum, et ad quem Deus descendebat. Vel templum veluti sa- crum ac venerandum, et in quod descendens Deus oracula reddebat et responsa. Symmachus pro Sancto, dixit, In Sanctitate, illud significans quod omnis Dei actio sancta est, atque irreprehensibilis, tametsi illius correctiones graves nobis, et duræ aliquando videantur. Quis Deus magnus, ut Deus noster? Cum pollici- tus sit se futurum memorem mirabilium Dei, nunc præ cateris omnibus eum laudat, dicens : Quis D gentium Deus adeo magnus est, vel tantæ est, aut tam immensæ potentiæ, ut Deus noster? Tu es Deus, qui facis mirabilia. Tu vere Deus es, qui admiranda opera perficis VERS. 15. Notum fecisti in populis virtutem tuam. Per populos, hoc in loco gentes intelligit, Ægy- ptios nimirum, aut alios quoscunque populos Deo olim contrarios, qui tandem a Judæis superati sunt, et ipsa didicerunt experientia, quod Deus ille, qui Judæis auxiliabatur, magnus ac potens Deus est. Varia lectiones. perius. (81) Grece additur animadverte autem hoc loco verbum αδολεσχήσω. Idem enim significat, quod sw-
3 You have forgiven the lawless acts of your people, you have covered all their sins. He called this people blessed in the introduction to the thirty-first psalm also, saying, Blessed are those lawless acts have been forgiven, and whose sins have been covered. For he has forgiven us our lawless acts through repentance and has covered our sins with the sacred waters of divine baptism.
PG 128:1047Ψαλμός 84 — Psalm 84καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
PG 128:871Καθ’ Ἑβραίους δὲ, παρεῖδε τὰς ἀνομίας δι’ ἃς ᾐχμαλωτίσθησαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τῷ βυθῷ τῆς λήθης. Λαὸς δὲ αὐτοῦ, ὁ μὲν παλαιὸς, κατὰ τὴν χρῆσιν ἣν παρηγάγομεν ἐν τῷ π΄ ψαλμῷ, ὁ δὲ νέος, καθὼς ἀποδεδώκαμεν ἐν τῷ α΄ στίχῳ τοῦ οζ΄ ψαλμοῦ.τὰ ῥητά, ἀλλ᾽ οὖν ἐμφαίνουσιν ὅτι φύσει οἰκτίρμων ἐστὶν ὁ Θεός· ὥσπερ καὶ τὸ φῶς φωτιστικὸν, καὶ τὸ πῦρ καυστικόν. Διὸ καὶ τὸ κατὰ φύσιν οὐκ ἀποβαλεί. Εντεῦθεν οὖν συνῆκεν ὁ ἡπόρει, ὅτι οὐκ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται αὐτοὺς, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀλλ' ὅτι πρὸς τὰ πλήθη καὶ τὰ μεγέθη τῶν ἁμαρτιῶν ἐπάγει καὶ τὴν τιμωρίαν. Α τοῦ. Ταῦτα εἰ καὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἔμεια φαίνεται Εt Καὶ εἶπα· Νῦν ἠρξάμην. Εὐγνωμοσύνης ὁ λόγος. Αναλογισάμενος, φησὶν, ἃ ἤμαρτον, εἶπα, ὅτι Νῦν ἀρχή μοι τῆς ἀξίας τιμωρίας. Τὰ γὰρ μέχρι νῦν προοίμια ταύτης. Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ 'Υψίστου. Ἡ ἐναλλαγὴ ἀπὸ τῆς ἐλευθερίας καὶ ἀνέσεως, εἰς δουλίαν καὶ στενοχωρίαν, τῆς θείας ἔργον χειρός κολαζούσης ἡμᾶς. Εμνήσθην τῶν ἔργων Κυρίου. Έργα Κυρίου λέγει τὰς ἐπὶ συμφέροντι παιδείας. "Οτι μνησθήσομαι ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τῶν θαυμα- σίων σου, καὶ μελετήσω ἐν πᾶσι τοῖς ἔργοις σου, καὶ ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν σου αδολε σχήσω. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον αὖθις τὸ, Καὶ εἶπα· Ἐν τῷ καιρῷ γὰρ, φησὶν, ἐκείνῳ, εἶπα ὅτι μνησθής σομαι, καὶ τὰ ἑξῆς· ἡ μνήμη αὐτῶν ἔφερέ μοι παράκλησιν, ὡς εἴρηται· ἐπιτηδεύματα δὲ καλεῖ, τὰς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπων μηχανάς. Παρατήρει δὲ τουτὶ τὸ, 'Αδολεσχήσω· ταὐτὸν γὰρ σημαίνει τοῖς προῤῥηθείσιν. Ο Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον ἢ τὸν οὐρανόν φησιν ὡς ἁγνὸν, ἐν ᾧ διατρίβειν λέγεται ὁ Θεός· ἢ τὸ ὄρος Σινὰ ὡς ἀφωσιωμένον Θεῷ, ἐν ᾧ ἐπεδήμησεν· ἡ τὸν ναὸν ὡς σεπτόν· ἐν ᾧ κατιών ἐχρημάτιζεν. Ο δὲ Σύμμαχος, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ ἁγίῳ, Εν ἁγιότητι ἐξέδωκε, δοὺς νυεῖν ὅτι πᾶσα πρᾶξις Θεοῦ ἁγία καὶ ἄμεμπτό; ἐστιν, εἰ καὶ ἡμῖν αἱ παιδεῖαι φορτικαὶ φαίνονται. Τις θεὸς μέγας ὡς ὁ Θεὸς ἡμῶν; Υποσχόμενος μνησθῆναι τῶν θαυμάτων τοῦ Θεοῦ, πρὸ πάντων ἀνυμνεῖ αὐτὸν εἰπών· Τίς θεὸς τῶν ἀλλοφύλων ο· τως ἐστὶ μέγας, είτουν μεγαλοδύναμος καὶ μεγα- λουργὸς ὡς ὁ ἡμέτερος ; Σὺ εἶ ὁ Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμάσια. Σὺ εἶ ὁ Κύριος Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμαστὰ ἔργα ; Εγνώρισας ἐν τοῖς λαοῖς τὴν δύναμίν σου. Λαοὺς ἐνταῦθα τὰ ἔθνη καλεῖ· λέγω δὴ τοὺς Αίγυ πτίους, καὶ τοὺς ἄλλους ὅσους ἀνθισταμένους οἱ Εβραίοι παραδόξως κατεπολέμησαν· πείρᾳ μαθόν· τας, ὅτι μέγας ἐστὶν ὁ τούτοις βοηθῶν Θεό;. EUTHYMII ZIGABENI verba tametsi præcedentibus similia esse videan- tur, illud tamen speciatim demonstrant, quod Deus natura ipsa est misericors, quemadmodum et lux natura ipsa splendidla est, et ignis natura ard, quodque ideo Deus nunquam id deponet, quod sibi naturale est. Ex hoc igitur illud intellexit de quo dubitabat, et de quo sollicite meditabatur : quod scilicet Deus in sæcula eum non projiciet, nec illa faciet, quæ superius dicta sunt ; verum quod juxta delictorum gravitatem adducet supplicia. VERS. 11. dixi, Nunc capi. Hæc verba grati ac benigni animi sunt. Cogitans, inquit, quæ com- misi peccata, dixi: Nunc initium mihi est con- digni supplicii. Nam quæ hactenus sustinui, præ ludium quoddam pœnarum tantummodo fuere. Hæc mutatio dexteræ Altissimi. llc immutatio B est a libertate et quicte ad servitutis angustias. Est igitur opus hoc, opus quoddam divinæ manus punientis et castigantis nos. VERS. 12, 13. Memor fui operum Domini. Opera Domini correctiones appellat, et castigationes a Deo præstitus, quæ ad hominum utilitatem dantur. Quia memor ero ab initio mirabilium tuorum, et meditabor in omnibus operibus tuis, et in adinven - tionibus tuis cogitabo. A communi sensu rursus sumendum est, Et dixi. In illo, inquit, tempore dixi, quod memor ero, et quæ sequuntur. Eorum enim memoria so'ameu mihi afferebat, ut dictum est. Per adinventiones aulem, artes varias intel- ligit et consilia, quibus Deus ad hominum salutem usus fuerat (81). C Vers. 14. Deus, in sancto via tua. Per sanctum, cœlum intelligit, tanquam purum ac mundum, in quo commorari dicitur Deus. Vel ipsum montem Sina, veluti Deo dicatum et sanctificatum, et ad quem Deus descendebat. Vel templum veluti sa- crum ac venerandum, et in quod descendens Deus oracula reddebat et responsa. Symmachus pro Sancto, dixit, In Sanctitate, illud significans quod omnis Dei actio sancta est, atque irreprehensibilis, tametsi illius correctiones graves nobis, et duræ aliquando videantur. Quis Deus magnus, ut Deus noster? Cum pollici- tus sit se futurum memorem mirabilium Dei, nunc præ cateris omnibus eum laudat, dicens : Quis D gentium Deus adeo magnus est, vel tantæ est, aut tam immensæ potentiæ, ut Deus noster? Tu es Deus, qui facis mirabilia. Tu vere Deus es, qui admiranda opera perficis VERS. 15. Notum fecisti in populis virtutem tuam. Per populos, hoc in loco gentes intelligit, Ægy- ptios nimirum, aut alios quoscunque populos Deo olim contrarios, qui tandem a Judæis superati sunt, et ipsa didicerunt experientia, quod Deus ille, qui Judæis auxiliabatur, magnus ac potens Deus est. Varia lectiones. perius. (81) Grece additur animadverte autem hoc loco verbum αδολεσχήσω. Idem enim significat, quod sw-
According to the Hebrews, he has overlooked the lawless acts on account of which they were taken captive and has covered their sins in the depths of forgetfulness. His people is the ‘old people’ according to the interpretation we adduced in the eightieth psalm, and the ‘new people’ as we explained in the first verse of the seventy-seventh psalm.
α Κατέπαυσας πᾶσαν τὴν ὀργήν σου. Τὴν ἐπὶ ταῖς τοιαύταις ἀνομίαις καὶ ἁμαρτίαις.τὰ ῥητά, ἀλλ᾽ οὖν ἐμφαίνουσιν ὅτι φύσει οἰκτίρμων ἐστὶν ὁ Θεός· ὥσπερ καὶ τὸ φῶς φωτιστικὸν, καὶ τὸ πῦρ καυστικόν. Διὸ καὶ τὸ κατὰ φύσιν οὐκ ἀποβαλεί. Εντεῦθεν οὖν συνῆκεν ὁ ἡπόρει, ὅτι οὐκ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται αὐτοὺς, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀλλ' ὅτι πρὸς τὰ πλήθη καὶ τὰ μεγέθη τῶν ἁμαρτιῶν ἐπάγει καὶ τὴν τιμωρίαν. Α τοῦ. Ταῦτα εἰ καὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἔμεια φαίνεται Εt Καὶ εἶπα· Νῦν ἠρξάμην. Εὐγνωμοσύνης ὁ λόγος. Αναλογισάμενος, φησὶν, ἃ ἤμαρτον, εἶπα, ὅτι Νῦν ἀρχή μοι τῆς ἀξίας τιμωρίας. Τὰ γὰρ μέχρι νῦν προοίμια ταύτης. Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ 'Υψίστου. Ἡ ἐναλλαγὴ ἀπὸ τῆς ἐλευθερίας καὶ ἀνέσεως, εἰς δουλίαν καὶ στενοχωρίαν, τῆς θείας ἔργον χειρός κολαζούσης ἡμᾶς. Εμνήσθην τῶν ἔργων Κυρίου. Έργα Κυρίου λέγει τὰς ἐπὶ συμφέροντι παιδείας. "Οτι μνησθήσομαι ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τῶν θαυμα- σίων σου, καὶ μελετήσω ἐν πᾶσι τοῖς ἔργοις σου, καὶ ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν σου αδολε σχήσω. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον αὖθις τὸ, Καὶ εἶπα· Ἐν τῷ καιρῷ γὰρ, φησὶν, ἐκείνῳ, εἶπα ὅτι μνησθής σομαι, καὶ τὰ ἑξῆς· ἡ μνήμη αὐτῶν ἔφερέ μοι παράκλησιν, ὡς εἴρηται· ἐπιτηδεύματα δὲ καλεῖ, τὰς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπων μηχανάς. Παρατήρει δὲ τουτὶ τὸ, 'Αδολεσχήσω· ταὐτὸν γὰρ σημαίνει τοῖς προῤῥηθείσιν. Ο Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον ἢ τὸν οὐρανόν φησιν ὡς ἁγνὸν, ἐν ᾧ διατρίβειν λέγεται ὁ Θεός· ἢ τὸ ὄρος Σινὰ ὡς ἀφωσιωμένον Θεῷ, ἐν ᾧ ἐπεδήμησεν· ἡ τὸν ναὸν ὡς σεπτόν· ἐν ᾧ κατιών ἐχρημάτιζεν. Ο δὲ Σύμμαχος, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ ἁγίῳ, Εν ἁγιότητι ἐξέδωκε, δοὺς νυεῖν ὅτι πᾶσα πρᾶξις Θεοῦ ἁγία καὶ ἄμεμπτό; ἐστιν, εἰ καὶ ἡμῖν αἱ παιδεῖαι φορτικαὶ φαίνονται. Τις θεὸς μέγας ὡς ὁ Θεὸς ἡμῶν; Υποσχόμενος μνησθῆναι τῶν θαυμάτων τοῦ Θεοῦ, πρὸ πάντων ἀνυμνεῖ αὐτὸν εἰπών· Τίς θεὸς τῶν ἀλλοφύλων ο· τως ἐστὶ μέγας, είτουν μεγαλοδύναμος καὶ μεγα- λουργὸς ὡς ὁ ἡμέτερος ; Σὺ εἶ ὁ Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμάσια. Σὺ εἶ ὁ Κύριος Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμαστὰ ἔργα ; Εγνώρισας ἐν τοῖς λαοῖς τὴν δύναμίν σου. Λαοὺς ἐνταῦθα τὰ ἔθνη καλεῖ· λέγω δὴ τοὺς Αίγυ πτίους, καὶ τοὺς ἄλλους ὅσους ἀνθισταμένους οἱ Εβραίοι παραδόξως κατεπολέμησαν· πείρᾳ μαθόν· τας, ὅτι μέγας ἐστὶν ὁ τούτοις βοηθῶν Θεό;. EUTHYMII ZIGABENI verba tametsi præcedentibus similia esse videan- tur, illud tamen speciatim demonstrant, quod Deus natura ipsa est misericors, quemadmodum et lux natura ipsa splendidla est, et ignis natura ard, quodque ideo Deus nunquam id deponet, quod sibi naturale est. Ex hoc igitur illud intellexit de quo dubitabat, et de quo sollicite meditabatur : quod scilicet Deus in sæcula eum non projiciet, nec illa faciet, quæ superius dicta sunt ; verum quod juxta delictorum gravitatem adducet supplicia. VERS. 11. dixi, Nunc capi. Hæc verba grati ac benigni animi sunt. Cogitans, inquit, quæ com- misi peccata, dixi: Nunc initium mihi est con- digni supplicii. Nam quæ hactenus sustinui, præ ludium quoddam pœnarum tantummodo fuere. Hæc mutatio dexteræ Altissimi. llc immutatio B est a libertate et quicte ad servitutis angustias. Est igitur opus hoc, opus quoddam divinæ manus punientis et castigantis nos. VERS. 12, 13. Memor fui operum Domini. Opera Domini correctiones appellat, et castigationes a Deo præstitus, quæ ad hominum utilitatem dantur. Quia memor ero ab initio mirabilium tuorum, et meditabor in omnibus operibus tuis, et in adinven - tionibus tuis cogitabo. A communi sensu rursus sumendum est, Et dixi. In illo, inquit, tempore dixi, quod memor ero, et quæ sequuntur. Eorum enim memoria so'ameu mihi afferebat, ut dictum est. Per adinventiones aulem, artes varias intel- ligit et consilia, quibus Deus ad hominum salutem usus fuerat (81). C Vers. 14. Deus, in sancto via tua. Per sanctum, cœlum intelligit, tanquam purum ac mundum, in quo commorari dicitur Deus. Vel ipsum montem Sina, veluti Deo dicatum et sanctificatum, et ad quem Deus descendebat. Vel templum veluti sa- crum ac venerandum, et in quod descendens Deus oracula reddebat et responsa. Symmachus pro Sancto, dixit, In Sanctitate, illud significans quod omnis Dei actio sancta est, atque irreprehensibilis, tametsi illius correctiones graves nobis, et duræ aliquando videantur. Quis Deus magnus, ut Deus noster? Cum pollici- tus sit se futurum memorem mirabilium Dei, nunc præ cateris omnibus eum laudat, dicens : Quis D gentium Deus adeo magnus est, vel tantæ est, aut tam immensæ potentiæ, ut Deus noster? Tu es Deus, qui facis mirabilia. Tu vere Deus es, qui admiranda opera perficis VERS. 15. Notum fecisti in populis virtutem tuam. Per populos, hoc in loco gentes intelligit, Ægy- ptios nimirum, aut alios quoscunque populos Deo olim contrarios, qui tandem a Judæis superati sunt, et ipsa didicerunt experientia, quod Deus ille, qui Judæis auxiliabatur, magnus ac potens Deus est. Varia lectiones. perius. (81) Grece additur animadverte autem hoc loco verbum αδολεσχήσω. Idem enim significat, quod sw-
4α You have stilled all your anger. At so many lawless acts and sins.
β Ἀπέστρεψας ἀπὸ ὀργῆς θυμοῦ σου. Tί μέν ἐστιν ὀργὴ θυμοῦ, εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ. Ἀπέστρεψας δὲ, ἀντὶ τοῦ, μετεκλίθης· ἀνεχώρησας ἀπὸ τοῦ θυμοῦ σου ἐπὶ ἱλαρότητα καὶ εὐμένειαν.τὰ ῥητά, ἀλλ᾽ οὖν ἐμφαίνουσιν ὅτι φύσει οἰκτίρμων ἐστὶν ὁ Θεός· ὥσπερ καὶ τὸ φῶς φωτιστικὸν, καὶ τὸ πῦρ καυστικόν. Διὸ καὶ τὸ κατὰ φύσιν οὐκ ἀποβαλεί. Εντεῦθεν οὖν συνῆκεν ὁ ἡπόρει, ὅτι οὐκ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται αὐτοὺς, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀλλ' ὅτι πρὸς τὰ πλήθη καὶ τὰ μεγέθη τῶν ἁμαρτιῶν ἐπάγει καὶ τὴν τιμωρίαν. Α τοῦ. Ταῦτα εἰ καὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἔμεια φαίνεται Εt Καὶ εἶπα· Νῦν ἠρξάμην. Εὐγνωμοσύνης ὁ λόγος. Αναλογισάμενος, φησὶν, ἃ ἤμαρτον, εἶπα, ὅτι Νῦν ἀρχή μοι τῆς ἀξίας τιμωρίας. Τὰ γὰρ μέχρι νῦν προοίμια ταύτης. Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ 'Υψίστου. Ἡ ἐναλλαγὴ ἀπὸ τῆς ἐλευθερίας καὶ ἀνέσεως, εἰς δουλίαν καὶ στενοχωρίαν, τῆς θείας ἔργον χειρός κολαζούσης ἡμᾶς. Εμνήσθην τῶν ἔργων Κυρίου. Έργα Κυρίου λέγει τὰς ἐπὶ συμφέροντι παιδείας. "Οτι μνησθήσομαι ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τῶν θαυμα- σίων σου, καὶ μελετήσω ἐν πᾶσι τοῖς ἔργοις σου, καὶ ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν σου αδολε σχήσω. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον αὖθις τὸ, Καὶ εἶπα· Ἐν τῷ καιρῷ γὰρ, φησὶν, ἐκείνῳ, εἶπα ὅτι μνησθής σομαι, καὶ τὰ ἑξῆς· ἡ μνήμη αὐτῶν ἔφερέ μοι παράκλησιν, ὡς εἴρηται· ἐπιτηδεύματα δὲ καλεῖ, τὰς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπων μηχανάς. Παρατήρει δὲ τουτὶ τὸ, 'Αδολεσχήσω· ταὐτὸν γὰρ σημαίνει τοῖς προῤῥηθείσιν. Ο Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον ἢ τὸν οὐρανόν φησιν ὡς ἁγνὸν, ἐν ᾧ διατρίβειν λέγεται ὁ Θεός· ἢ τὸ ὄρος Σινὰ ὡς ἀφωσιωμένον Θεῷ, ἐν ᾧ ἐπεδήμησεν· ἡ τὸν ναὸν ὡς σεπτόν· ἐν ᾧ κατιών ἐχρημάτιζεν. Ο δὲ Σύμμαχος, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ ἁγίῳ, Εν ἁγιότητι ἐξέδωκε, δοὺς νυεῖν ὅτι πᾶσα πρᾶξις Θεοῦ ἁγία καὶ ἄμεμπτό; ἐστιν, εἰ καὶ ἡμῖν αἱ παιδεῖαι φορτικαὶ φαίνονται. Τις θεὸς μέγας ὡς ὁ Θεὸς ἡμῶν; Υποσχόμενος μνησθῆναι τῶν θαυμάτων τοῦ Θεοῦ, πρὸ πάντων ἀνυμνεῖ αὐτὸν εἰπών· Τίς θεὸς τῶν ἀλλοφύλων ο· τως ἐστὶ μέγας, είτουν μεγαλοδύναμος καὶ μεγα- λουργὸς ὡς ὁ ἡμέτερος ; Σὺ εἶ ὁ Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμάσια. Σὺ εἶ ὁ Κύριος Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμαστὰ ἔργα ; Εγνώρισας ἐν τοῖς λαοῖς τὴν δύναμίν σου. Λαοὺς ἐνταῦθα τὰ ἔθνη καλεῖ· λέγω δὴ τοὺς Αίγυ πτίους, καὶ τοὺς ἄλλους ὅσους ἀνθισταμένους οἱ Εβραίοι παραδόξως κατεπολέμησαν· πείρᾳ μαθόν· τας, ὅτι μέγας ἐστὶν ὁ τούτοις βοηθῶν Θεό;. EUTHYMII ZIGABENI verba tametsi præcedentibus similia esse videan- tur, illud tamen speciatim demonstrant, quod Deus natura ipsa est misericors, quemadmodum et lux natura ipsa splendidla est, et ignis natura ard, quodque ideo Deus nunquam id deponet, quod sibi naturale est. Ex hoc igitur illud intellexit de quo dubitabat, et de quo sollicite meditabatur : quod scilicet Deus in sæcula eum non projiciet, nec illa faciet, quæ superius dicta sunt ; verum quod juxta delictorum gravitatem adducet supplicia. VERS. 11. dixi, Nunc capi. Hæc verba grati ac benigni animi sunt. Cogitans, inquit, quæ com- misi peccata, dixi: Nunc initium mihi est con- digni supplicii. Nam quæ hactenus sustinui, præ ludium quoddam pœnarum tantummodo fuere. Hæc mutatio dexteræ Altissimi. llc immutatio B est a libertate et quicte ad servitutis angustias. Est igitur opus hoc, opus quoddam divinæ manus punientis et castigantis nos. VERS. 12, 13. Memor fui operum Domini. Opera Domini correctiones appellat, et castigationes a Deo præstitus, quæ ad hominum utilitatem dantur. Quia memor ero ab initio mirabilium tuorum, et meditabor in omnibus operibus tuis, et in adinven - tionibus tuis cogitabo. A communi sensu rursus sumendum est, Et dixi. In illo, inquit, tempore dixi, quod memor ero, et quæ sequuntur. Eorum enim memoria so'ameu mihi afferebat, ut dictum est. Per adinventiones aulem, artes varias intel- ligit et consilia, quibus Deus ad hominum salutem usus fuerat (81). C Vers. 14. Deus, in sancto via tua. Per sanctum, cœlum intelligit, tanquam purum ac mundum, in quo commorari dicitur Deus. Vel ipsum montem Sina, veluti Deo dicatum et sanctificatum, et ad quem Deus descendebat. Vel templum veluti sa- crum ac venerandum, et in quod descendens Deus oracula reddebat et responsa. Symmachus pro Sancto, dixit, In Sanctitate, illud significans quod omnis Dei actio sancta est, atque irreprehensibilis, tametsi illius correctiones graves nobis, et duræ aliquando videantur. Quis Deus magnus, ut Deus noster? Cum pollici- tus sit se futurum memorem mirabilium Dei, nunc præ cateris omnibus eum laudat, dicens : Quis D gentium Deus adeo magnus est, vel tantæ est, aut tam immensæ potentiæ, ut Deus noster? Tu es Deus, qui facis mirabilia. Tu vere Deus es, qui admiranda opera perficis VERS. 15. Notum fecisti in populis virtutem tuam. Per populos, hoc in loco gentes intelligit, Ægy- ptios nimirum, aut alios quoscunque populos Deo olim contrarios, qui tandem a Judæis superati sunt, et ipsa didicerunt experientia, quod Deus ille, qui Judæis auxiliabatur, magnus ac potens Deus est. Varia lectiones. perius. (81) Grece additur animadverte autem hoc loco verbum αδολεσχήσω. Idem enim significat, quod sw-
4β You have turned away from the anger of your rage. In the seventy-seventh psalm we said what ‘anger of rage’ is. ‘You have turned away’, in the sense of, you have reversed your stance, you have departed from your rage to kindliness and good favour.
5 Ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ὁ Θεὸς τῶν σωτηρίων ἡμῶν, καὶ ἀπόστρεψον τὸν θυμόν σου ἀφ’ ἡμῶν. Λοιπὸν προσώπῳ τοῦ λαοῦ ποιεῖται τοὺς λόγους, ἢ καὶ ἐγκαταλέγων ἑαυτὸν αὐτοῖς· ἱκετεύει τυχεῖν αὐτοὺς ὧν εἴρηκε. Περὶ δὲ τοῦ, ὁ Θεὸς τῶν σωτηρίων ἡμῶν, εἴρηται ἐν τῷ ξζ΄ ψαλμῷ. Ἐπίστρεψον δὲ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας πρὸς τὴν προτέραν εὐγένειαν.τὰ ῥητά, ἀλλ᾽ οὖν ἐμφαίνουσιν ὅτι φύσει οἰκτίρμων ἐστὶν ὁ Θεός· ὥσπερ καὶ τὸ φῶς φωτιστικὸν, καὶ τὸ πῦρ καυστικόν. Διὸ καὶ τὸ κατὰ φύσιν οὐκ ἀποβαλεί. Εντεῦθεν οὖν συνῆκεν ὁ ἡπόρει, ὅτι οὐκ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται αὐτοὺς, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀλλ' ὅτι πρὸς τὰ πλήθη καὶ τὰ μεγέθη τῶν ἁμαρτιῶν ἐπάγει καὶ τὴν τιμωρίαν. Α τοῦ. Ταῦτα εἰ καὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἔμεια φαίνεται Εt Καὶ εἶπα· Νῦν ἠρξάμην. Εὐγνωμοσύνης ὁ λόγος. Αναλογισάμενος, φησὶν, ἃ ἤμαρτον, εἶπα, ὅτι Νῦν ἀρχή μοι τῆς ἀξίας τιμωρίας. Τὰ γὰρ μέχρι νῦν προοίμια ταύτης. Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ 'Υψίστου. Ἡ ἐναλλαγὴ ἀπὸ τῆς ἐλευθερίας καὶ ἀνέσεως, εἰς δουλίαν καὶ στενοχωρίαν, τῆς θείας ἔργον χειρός κολαζούσης ἡμᾶς. Εμνήσθην τῶν ἔργων Κυρίου. Έργα Κυρίου λέγει τὰς ἐπὶ συμφέροντι παιδείας. "Οτι μνησθήσομαι ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τῶν θαυμα- σίων σου, καὶ μελετήσω ἐν πᾶσι τοῖς ἔργοις σου, καὶ ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν σου αδολε σχήσω. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον αὖθις τὸ, Καὶ εἶπα· Ἐν τῷ καιρῷ γὰρ, φησὶν, ἐκείνῳ, εἶπα ὅτι μνησθής σομαι, καὶ τὰ ἑξῆς· ἡ μνήμη αὐτῶν ἔφερέ μοι παράκλησιν, ὡς εἴρηται· ἐπιτηδεύματα δὲ καλεῖ, τὰς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπων μηχανάς. Παρατήρει δὲ τουτὶ τὸ, 'Αδολεσχήσω· ταὐτὸν γὰρ σημαίνει τοῖς προῤῥηθείσιν. Ο Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον ἢ τὸν οὐρανόν φησιν ὡς ἁγνὸν, ἐν ᾧ διατρίβειν λέγεται ὁ Θεός· ἢ τὸ ὄρος Σινὰ ὡς ἀφωσιωμένον Θεῷ, ἐν ᾧ ἐπεδήμησεν· ἡ τὸν ναὸν ὡς σεπτόν· ἐν ᾧ κατιών ἐχρημάτιζεν. Ο δὲ Σύμμαχος, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ ἁγίῳ, Εν ἁγιότητι ἐξέδωκε, δοὺς νυεῖν ὅτι πᾶσα πρᾶξις Θεοῦ ἁγία καὶ ἄμεμπτό; ἐστιν, εἰ καὶ ἡμῖν αἱ παιδεῖαι φορτικαὶ φαίνονται. Τις θεὸς μέγας ὡς ὁ Θεὸς ἡμῶν; Υποσχόμενος μνησθῆναι τῶν θαυμάτων τοῦ Θεοῦ, πρὸ πάντων ἀνυμνεῖ αὐτὸν εἰπών· Τίς θεὸς τῶν ἀλλοφύλων ο· τως ἐστὶ μέγας, είτουν μεγαλοδύναμος καὶ μεγα- λουργὸς ὡς ὁ ἡμέτερος ; Σὺ εἶ ὁ Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμάσια. Σὺ εἶ ὁ Κύριος Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμαστὰ ἔργα ; Εγνώρισας ἐν τοῖς λαοῖς τὴν δύναμίν σου. Λαοὺς ἐνταῦθα τὰ ἔθνη καλεῖ· λέγω δὴ τοὺς Αίγυ πτίους, καὶ τοὺς ἄλλους ὅσους ἀνθισταμένους οἱ Εβραίοι παραδόξως κατεπολέμησαν· πείρᾳ μαθόν· τας, ὅτι μέγας ἐστὶν ὁ τούτοις βοηθῶν Θεό;. EUTHYMII ZIGABENI verba tametsi præcedentibus similia esse videan- tur, illud tamen speciatim demonstrant, quod Deus natura ipsa est misericors, quemadmodum et lux natura ipsa splendidla est, et ignis natura ard, quodque ideo Deus nunquam id deponet, quod sibi naturale est. Ex hoc igitur illud intellexit de quo dubitabat, et de quo sollicite meditabatur : quod scilicet Deus in sæcula eum non projiciet, nec illa faciet, quæ superius dicta sunt ; verum quod juxta delictorum gravitatem adducet supplicia. VERS. 11. dixi, Nunc capi. Hæc verba grati ac benigni animi sunt. Cogitans, inquit, quæ com- misi peccata, dixi: Nunc initium mihi est con- digni supplicii. Nam quæ hactenus sustinui, præ ludium quoddam pœnarum tantummodo fuere. Hæc mutatio dexteræ Altissimi. llc immutatio B est a libertate et quicte ad servitutis angustias. Est igitur opus hoc, opus quoddam divinæ manus punientis et castigantis nos. VERS. 12, 13. Memor fui operum Domini. Opera Domini correctiones appellat, et castigationes a Deo præstitus, quæ ad hominum utilitatem dantur. Quia memor ero ab initio mirabilium tuorum, et meditabor in omnibus operibus tuis, et in adinven - tionibus tuis cogitabo. A communi sensu rursus sumendum est, Et dixi. In illo, inquit, tempore dixi, quod memor ero, et quæ sequuntur. Eorum enim memoria so'ameu mihi afferebat, ut dictum est. Per adinventiones aulem, artes varias intel- ligit et consilia, quibus Deus ad hominum salutem usus fuerat (81). C Vers. 14. Deus, in sancto via tua. Per sanctum, cœlum intelligit, tanquam purum ac mundum, in quo commorari dicitur Deus. Vel ipsum montem Sina, veluti Deo dicatum et sanctificatum, et ad quem Deus descendebat. Vel templum veluti sa- crum ac venerandum, et in quod descendens Deus oracula reddebat et responsa. Symmachus pro Sancto, dixit, In Sanctitate, illud significans quod omnis Dei actio sancta est, atque irreprehensibilis, tametsi illius correctiones graves nobis, et duræ aliquando videantur. Quis Deus magnus, ut Deus noster? Cum pollici- tus sit se futurum memorem mirabilium Dei, nunc præ cateris omnibus eum laudat, dicens : Quis D gentium Deus adeo magnus est, vel tantæ est, aut tam immensæ potentiæ, ut Deus noster? Tu es Deus, qui facis mirabilia. Tu vere Deus es, qui admiranda opera perficis VERS. 15. Notum fecisti in populis virtutem tuam. Per populos, hoc in loco gentes intelligit, Ægy- ptios nimirum, aut alios quoscunque populos Deo olim contrarios, qui tandem a Judæis superati sunt, et ipsa didicerunt experientia, quod Deus ille, qui Judæis auxiliabatur, magnus ac potens Deus est. Varia lectiones. perius. (81) Grece additur animadverte autem hoc loco verbum αδολεσχήσω. Idem enim significat, quod sw-
5 Turn us back, O God of our deliverances, and turn away your rage from us. Henceforth he casts the words in the person of the people, or else reckoning himself among them; he supplicates for them to attain the things he spoke of. ‘God of our deliverances’ was discussed in the sixty-seventh psalm. Turn us back from captivity to our former dignity.
α Mὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν; Ἐνταῦθα τὸ, εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀντὶ τοῦ, μὴ αἰώνια, μὴ μακρά.τὰ ῥητά, ἀλλ᾽ οὖν ἐμφαίνουσιν ὅτι φύσει οἰκτίρμων ἐστὶν ὁ Θεός· ὥσπερ καὶ τὸ φῶς φωτιστικὸν, καὶ τὸ πῦρ καυστικόν. Διὸ καὶ τὸ κατὰ φύσιν οὐκ ἀποβαλεί. Εντεῦθεν οὖν συνῆκεν ὁ ἡπόρει, ὅτι οὐκ εἰς τοὺς αἰῶνας ἀπώσεται αὐτοὺς, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀλλ' ὅτι πρὸς τὰ πλήθη καὶ τὰ μεγέθη τῶν ἁμαρτιῶν ἐπάγει καὶ τὴν τιμωρίαν. Α τοῦ. Ταῦτα εἰ καὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἔμεια φαίνεται Εt Καὶ εἶπα· Νῦν ἠρξάμην. Εὐγνωμοσύνης ὁ λόγος. Αναλογισάμενος, φησὶν, ἃ ἤμαρτον, εἶπα, ὅτι Νῦν ἀρχή μοι τῆς ἀξίας τιμωρίας. Τὰ γὰρ μέχρι νῦν προοίμια ταύτης. Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ 'Υψίστου. Ἡ ἐναλλαγὴ ἀπὸ τῆς ἐλευθερίας καὶ ἀνέσεως, εἰς δουλίαν καὶ στενοχωρίαν, τῆς θείας ἔργον χειρός κολαζούσης ἡμᾶς. Εμνήσθην τῶν ἔργων Κυρίου. Έργα Κυρίου λέγει τὰς ἐπὶ συμφέροντι παιδείας. "Οτι μνησθήσομαι ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τῶν θαυμα- σίων σου, καὶ μελετήσω ἐν πᾶσι τοῖς ἔργοις σου, καὶ ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν σου αδολε σχήσω. Ἀπὸ κοινοῦ ληπτέον αὖθις τὸ, Καὶ εἶπα· Ἐν τῷ καιρῷ γὰρ, φησὶν, ἐκείνῳ, εἶπα ὅτι μνησθής σομαι, καὶ τὰ ἑξῆς· ἡ μνήμη αὐτῶν ἔφερέ μοι παράκλησιν, ὡς εἴρηται· ἐπιτηδεύματα δὲ καλεῖ, τὰς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπων μηχανάς. Παρατήρει δὲ τουτὶ τὸ, 'Αδολεσχήσω· ταὐτὸν γὰρ σημαίνει τοῖς προῤῥηθείσιν. Ο Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον ἢ τὸν οὐρανόν φησιν ὡς ἁγνὸν, ἐν ᾧ διατρίβειν λέγεται ὁ Θεός· ἢ τὸ ὄρος Σινὰ ὡς ἀφωσιωμένον Θεῷ, ἐν ᾧ ἐπεδήμησεν· ἡ τὸν ναὸν ὡς σεπτόν· ἐν ᾧ κατιών ἐχρημάτιζεν. Ο δὲ Σύμμαχος, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ ἁγίῳ, Εν ἁγιότητι ἐξέδωκε, δοὺς νυεῖν ὅτι πᾶσα πρᾶξις Θεοῦ ἁγία καὶ ἄμεμπτό; ἐστιν, εἰ καὶ ἡμῖν αἱ παιδεῖαι φορτικαὶ φαίνονται. Τις θεὸς μέγας ὡς ὁ Θεὸς ἡμῶν; Υποσχόμενος μνησθῆναι τῶν θαυμάτων τοῦ Θεοῦ, πρὸ πάντων ἀνυμνεῖ αὐτὸν εἰπών· Τίς θεὸς τῶν ἀλλοφύλων ο· τως ἐστὶ μέγας, είτουν μεγαλοδύναμος καὶ μεγα- λουργὸς ὡς ὁ ἡμέτερος ; Σὺ εἶ ὁ Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμάσια. Σὺ εἶ ὁ Κύριος Θεὸς ὁ ποιῶν θαυμαστὰ ἔργα ; Εγνώρισας ἐν τοῖς λαοῖς τὴν δύναμίν σου. Λαοὺς ἐνταῦθα τὰ ἔθνη καλεῖ· λέγω δὴ τοὺς Αίγυ πτίους, καὶ τοὺς ἄλλους ὅσους ἀνθισταμένους οἱ Εβραίοι παραδόξως κατεπολέμησαν· πείρᾳ μαθόν· τας, ὅτι μέγας ἐστὶν ὁ τούτοις βοηθῶν Θεό;. EUTHYMII ZIGABENI verba tametsi præcedentibus similia esse videan- tur, illud tamen speciatim demonstrant, quod Deus natura ipsa est misericors, quemadmodum et lux natura ipsa splendidla est, et ignis natura ard, quodque ideo Deus nunquam id deponet, quod sibi naturale est. Ex hoc igitur illud intellexit de quo dubitabat, et de quo sollicite meditabatur : quod scilicet Deus in sæcula eum non projiciet, nec illa faciet, quæ superius dicta sunt ; verum quod juxta delictorum gravitatem adducet supplicia. VERS. 11. dixi, Nunc capi. Hæc verba grati ac benigni animi sunt. Cogitans, inquit, quæ com- misi peccata, dixi: Nunc initium mihi est con- digni supplicii. Nam quæ hactenus sustinui, præ ludium quoddam pœnarum tantummodo fuere. Hæc mutatio dexteræ Altissimi. llc immutatio B est a libertate et quicte ad servitutis angustias. Est igitur opus hoc, opus quoddam divinæ manus punientis et castigantis nos. VERS. 12, 13. Memor fui operum Domini. Opera Domini correctiones appellat, et castigationes a Deo præstitus, quæ ad hominum utilitatem dantur. Quia memor ero ab initio mirabilium tuorum, et meditabor in omnibus operibus tuis, et in adinven - tionibus tuis cogitabo. A communi sensu rursus sumendum est, Et dixi. In illo, inquit, tempore dixi, quod memor ero, et quæ sequuntur. Eorum enim memoria so'ameu mihi afferebat, ut dictum est. Per adinventiones aulem, artes varias intel- ligit et consilia, quibus Deus ad hominum salutem usus fuerat (81). C Vers. 14. Deus, in sancto via tua. Per sanctum, cœlum intelligit, tanquam purum ac mundum, in quo commorari dicitur Deus. Vel ipsum montem Sina, veluti Deo dicatum et sanctificatum, et ad quem Deus descendebat. Vel templum veluti sa- crum ac venerandum, et in quod descendens Deus oracula reddebat et responsa. Symmachus pro Sancto, dixit, In Sanctitate, illud significans quod omnis Dei actio sancta est, atque irreprehensibilis, tametsi illius correctiones graves nobis, et duræ aliquando videantur. Quis Deus magnus, ut Deus noster? Cum pollici- tus sit se futurum memorem mirabilium Dei, nunc præ cateris omnibus eum laudat, dicens : Quis D gentium Deus adeo magnus est, vel tantæ est, aut tam immensæ potentiæ, ut Deus noster? Tu es Deus, qui facis mirabilia. Tu vere Deus es, qui admiranda opera perficis VERS. 15. Notum fecisti in populis virtutem tuam. Per populos, hoc in loco gentes intelligit, Ægy- ptios nimirum, aut alios quoscunque populos Deo olim contrarios, qui tandem a Judæis superati sunt, et ipsa didicerunt experientia, quod Deus ille, qui Judæis auxiliabatur, magnus ac potens Deus est. Varia lectiones. perius. (81) Grece additur animadverte autem hoc loco verbum αδολεσχήσω. Idem enim significat, quod sw-
6α Will you be angry with us to the ages? Here ‘to the ages’ is in the sense of, eternally, for long.
PG 128:873β Ἢ διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Tὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Εἰς γενεὰν γὰρ, ἀντὶ τοῦ, ἕως γενεᾶς ἄλλης. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ θ΄ ψαλμῷ. Διατενεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, παρατενεῖς.
6β Or will you extend your anger from generation to generation? He says the same again. ‘To generation’, in the sense of, ‘to another generation’. This was also spoken about in the ninth psalm. ‘Extend’, in the sense of, ‘prolong’.
α Ὁ Θεὸς, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς. Ἐπιστρέψας ἡμᾶς οὐ μόνον ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας, ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων· ἢ καὶ, ἐπιστρέψας σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης. Ζωώσεις δὲ, ἀντὶ τοῦ, ζωώσαις πρὸς ἀρετὴν, νενεκρωμένους ἤδη πρὸς ἐργασίαν αὐτῆς.
7α O God, having turned back, you will give us life. Having turned us back not only from captivity, but also from sins, or else, you having turned back towards us, from whom you had turned away. ‘You will give life’, in the sense of, may you enliven us to virtue, now being dead towards the work of virtue.
β Καὶ ὁ λαός σου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί. Τυχὼν ἐπιστροφῆς τοιαύτης. αβ Add. [MP in marg.]AIS2BH: Τινὲς δὲ ταῦτα κατ’ ἐρώτησιν ἀναγινώσκουσιν ἠθικῶς· Μὴ εἰς τὸν αἰῶνα ὀργισθῇς ἡμῖν; ἢ διατενεῖς τὴν ὀργήν σου; : Τινὲς δὲ ταῦτα οὐ κατ’ ἐρώτησιν ἀναγινώσκουσιν, ἀλλ᾽ ἠθικῶς· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν. V : CF om.
7β And your people will be glad in you. On having attained such a return.
8 Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σωτήριόν σου δῴης ἡμῖν. Tὰ ἐντεῦθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ διαλαμβάνουσι. Παρακαλεῖ γὰρ ὁ προφήτης τὸν Πατέρα, προσώπῳ τοῦ λαοῦ τῶν μελλόντων πιστεῦσαι, φανῆναι τὸν Χριστόν. Τοῦτο γὰρ καλεῖ, ἔλεος Θεοῦ καὶ σωτήριον Θεοῦ· ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησεν ἵνα σώσῃ ἡμᾶς, καὶ ὅτι ἐλεήμων ἐστὶ καὶ Σωτήρ. Ἔλεος δέ σου καὶ σωτήριόν σου, οἷον ὅτι τὸ ἔλεος τὸ παρὰ σοῦ, καὶ τὸ σωτήριον τὸ παρὰ σοῦ τοῦ Πατρός. Δώσεις δὲ ἡμῖν, Ὅτι παιδίον, φησὶν, ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν. α Ἀκούσομαι τί λαλήσει ἐν ἐμοὶ Κύριος ὁ Θεός. Αἰσθόμενος ἐπιπνοίας θείας ὁ προφήτης, παρασκευάζει ἑαυτὸν εἰς τὸ ἀκοῦσαι. Ἐν ἐμοὶ δὲ εἶπε, δεικνὺς, ὅτι οὐκ ἔξω λαλήσει, ἀλλ’ ἔνδον, εἰς τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. β Ὅτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπιστρέφοντας καρδίαν ἐπ᾽ αὐτόν. Ἀκούσομαι, φησὶ, τί λαλήσει, διότι λα | λήσει πάντως, εἴτουν εὐαγγελίσεται εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ· καὶ ὄντως ὁ λαὸς αὐτοῦ εἰρήνην ἔχει πάντοτε πρός τε τὸν Θεὸν καὶ πρὸς ἑαυτὸν, ὥσπερ αὖθις μάχην πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Θεοῦ, τόν τε δαίμονα καὶ τοὺς τοῦ δαίμονος. Τοὺς αὐτοὺς δὲ ἐκάλεσε λαὸν Θεοῦ, καὶ ὁσίους, τουτέστιν, ἀφωσιωμένους αὐτῷ καὶ ἐπιστρέφοντας ἐπ’ αὐτὸν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν, ἤγουν ψυχήν· ἢ ἀπὸ τῆς καρδίας, ὅλους ἐσήμανεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν. α Πλὴν ἐγγὺς τῶν φοβουμένων αὐτὸν τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Τοῦτό ἐστιν ὃ ἤκουσε λαληθὲν ἐν αὐτῷ. Tὸ δὲ, πλὴν, περιττὸν, ἢ ἀντὶ τοῦ, ὄντως. Ἐγγὺς, φησὶ, τῶν φοβουμένων αὐτὸν ἔσται τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ τοιοῦτος, ὅτι ὅταν ὦσί τινες φοβούμενοι αὐτὸν, καὶ μέλλωσι πιστεῦσαι, τότε ἐγγὺς αὐτῶν ἔσται ὁ Χριστὸς καὶ εὐθὺς φανήσεται. β Τοῦ κατασκηνῶσαι δόξαν ἐν τῇ γῇ ἡμῶν. Ἐγγὺς ἔσται ἐπὶ τῷ κατασκηνῶσαι δόξαν καὶ χάριν καὶ τιμὴν ἐν τῇ γῇ τῶν Ἱεροσολύμων. Ἢ ὅτι αὐτὸς ἦν ἡ δόξα, ὃς Σὰρξ ἐγένετο καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν· ἢ ὅτι μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Σωτῆρος, ἔνδοξος καὶ τιμία καὶ ἐπιθυμητὴ γέγονεν ἡ γῆ ἐκείνη, μέχρι καὶ τήμερον. 84 τοῦτο MPACIABFH : τοῦτον V. α αὐτῷ MPS2CABFH : ἑαυτῷ V.
8 Show us, O Lord, your mercy, and may you give us your salvation. What follows from this point tells about Christ. For the prophet, in the person of the people who will come to believe, is entreating the Father for Christ to be revealed. For Christ is whom he calls God’s mercy and God’s salva- tion, for having had mercy on us, he became incarnate in order to save us, and because he is merciful and a Saviour. Your mercy and your salvation, namely, the mercy from you and the salvation from you, namely, from you the Father. You will give us, For a child has been born to us and a Son has been given to us. 9α I shall hear what the Lord God will speak in me. The prophet, having sensed divine inspiration, prepares himself to hear. He said ‘in me’, indicating that God will not speak outwardly, but inwardly, to the ears of the soul. 9β For he will speak peace to his people, and to his devoted servants, and to those who turn back their heart to him. I shall hear what he will speak, he says, because he will certainly speak, that is, bring good tidings of peace to his people. And truly his people always is in a state of peace both towards God and towards itself, just as in turn it is in a state of conflict towards God’s enemies, both the demon and those belonging to the demon. He called the same ones both ‘God’s people’ and ‘devoted servants’, that is devoted to him and turning back their heart, that is, their soul, to him. Or else, by the heart he was indicating all of them, the part standing for the whole. 10α Except his salvation is near to those who fear him. This is what he heard spoken within himself. The ‘except’ is redundant, or in the sense of, ‘truly’. His salvation, he is saying, will be near those who fear him. The meaning of the verse is such, namely, that when there are people fearing him and about to believe, then Christ will be near them and will appear directly. 10β In order to encamp glory in our land. It will be near so as to make glory and grace and honour dwell in the land of Jerusalem. Or else, he himself was glory, who Became flesh and encamped among us. Or else, because after the incarnation of the Saviour, that land became glorious and honourable and desirable up to the present day.
PG 128:87511 Ἔλεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν, δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν. Τινὲς ἀπαρίθμησιν τῶν ἐν Χριστῷ φαινομένων ἀρετῶν εἶπον ἐμφαίνειν ταυτὶ τὰ ῥητὰ, ὅτι συνέδραμον ἐν αὐτῷ ἔλεος καὶ ἀλήθεια ― ὁ μὲν ἔλεος, ἐν τῷ ἰᾶσθαι τοὺς πάσχοντας, ἡ δὲ ἀλήθεια, ἐν τῇ ἀπταίστῳ διδασκαλίᾳ. Ναὶ μὴν ἡνώθησαν ἐν αὐτῷ καὶ δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη ― τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ, κατεφίλησαν ― ἡ δικαιοσύνη μὲν, ἐν τῷ κρίνειν ὀρθῶς, καὶ ἐλέγχειν μὲν τοὺς πονηροὺς, ἐπαινεῖν δὲ τοὺς ἀγαθοὺς, ἡ δὲ εἰρήνη, ἐν τῇ πραότητι. Γλαφυρώτερον δὲ εἰπεῖν, ἔλεος μέν ἐστιν ἡ θεία φύσις, ὡς ἐξουσίαν ἔχουσα ἀφιέναι ἁμαρτίας καὶ λύειν νόσους, ἀλήθεια δὲ, ἡ ἀνθρωπίνη, ὅτι τὲ Οὐχ εὑρέθη δόλος, φησὶν, ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ὅτι ἀληθῶς οὗτος μόνος ἐφύλαξε τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ ὅτι ἀληθὴς ἦν φύσις ἀνθρωπίνη, καὶ οὐ κατὰ φαντασίαν· συνήντησαν οὖν, εἴτουν ἡνώθησαν εἰς μίαν ὑπόστασιν. Αὖθις δὲ δικαιοσύνη μὲν, ἡ θεία φύσις, μόνος γὰρ δίκαιος δικαστὴς, ὁ Θεὸς, εἰρήνη δὲ, ἡ ἀνθρωπίνη, διὰ τὴν ἔμφυτον πραότητα, αἳ καὶ κατεφίλησαν, ὃ ἐμφαίνει τὴν ἄγαν ἕνωσιν καὶ σχέσιν ἀλλήλων. 12 Ἀλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλε, καὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν. Ἀσπασαμένων τῶν ἀνθρώπων διὰ τοῦ Υἱοῦ τὴν ἀληθῆ πίστιν, ὁ Πατὴρ ἐξ οὐρανοῦ δικαίαν πρόνοιαν αὐτῶν ἐποιήσατο, καθελὼν τὸν τύραννον αὐτῶν διάβολον. Καὶ ἄλλως δὲ, ἀλήθειαν νοήσεις, τὸν Χριστόν· εἴρηκε γὰρ, Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια, οὗ ἀνατείλαντος ἐκ τῆς γῆς κατὰ τὴν κάτω γέννησιν, λυομένου λοιπὸν τοῦ ψεύδους τῆς πλάνης, ὁ Πατὴρ, ὅς ἐστι δικαιοσύνη, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψε, πρότερον ἀπεστραμμένος διὰ τὸ κατακεχυμένον τῆς γῆς ψεῦδος, καὶ κατηλλάγη τὰ ἄνω τοῖς κάτω. 13 Καὶ γὰρ ὁ Κύριος δώσει χρηστότητα, καὶ ἡ γῆ ἡμῶν δώσει τὸν καρπὸν αὐτῆς. Ὅρα πῶς ὁ Δαυὶδ ἐν βεβαίῳ προαγορεύει ὅτι ὁ μὲν Πατὴρ δώσει τοῖς ἀνθρώποις τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, ὅς ἐστι χρηστότης· Οὐδεὶς γὰρ ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἷς, ὁ Θεός. Καὶ γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος τὸν ἀγαθὸν εἶπεν. Ἡ δὲ γῆ δώσει τὸν καρπὸν αὐτῆς, τοὺς ἀποστόλους δηλονότι, καὶ τοὺς ἄλλους πιστοὺς, τοὺς ἀπὸ | τῆς ᾽Ιουδαίας βλαστήσαντας. Ἁπλούστερον δὲ εἰπεῖν, τοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, ὁ Κύριος δώσει ἔλεος τοῖς ἀνθρώποις, καὶ λοιπὸν ἡ γῆ πᾶσι καρποῖς εὐθηνήσει. α Δικαιοσύνη ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύσεται. Δικαιοσύνην ἐνταῦθα λέγει, τὴν πᾶσαν ἀρετὴν, ἧς τὸ φῶς, προπορευόμενον καὶ ἀπαστράπτον αὐτοῦ, δίκην λαμπάδος ὑπεδείκνυεν αὐτὸν τοῖς ἀνθρώποις. 119 ὅτι τέ PASBF : ὅτι MCV. 1111 ἀληθής MACFB : ἀληθῶς PHV.Ελυτρώσω ἐν τῷ βραχίονί σου τὸν λαόν σου. Α Βραχίονα τὴν δύναμιν ὀνομάζει. Τοὺς υἱοὺς ᾿Ιακώβ καὶ Ἰωσήφ. Τοὺς υἱοὺς τὸν λαὸν εἶπε· τοῦ μὲν Ἰακώβ, ὡς προγόνου· τοῦ δὲ Ἰωσήφ, ὡς τροφέως καὶ εὐεργέτου· καὶ δόξης αὐτοῦ αἰτίου διὰ τὴν σοφίαν καὶ δυναστείαν. Ειδοσαν σε ύδατα, ὁ Θεὸς εἶδοσαν σε ὕδατα καὶ ἐφοβήθησαν. Περὶ τοῦ ἐν Ἐρυθρᾷ θαύματος ὁ λόγος· Εἶδόν σε, φησίν, ἀῤῥήτως καὶ φοβηθέντα διέστησαν. Προδιώδευε γὰρ τοῦ λαοῦ ὁ Θεός, ἐν στύλῳ πυρὸς καὶ νεφέλης. Εταράχθησαν ἄβυσσοι. Τῷ ἐμπεσόντι τοῖς ὕδα σιν ἀνέμῳ ἐταράχθησαν τὰ βάθη τῆς θαλάσσης Πλῆθος ἤχους ὑδάτων. Πλῆθος γέγονε τότε, τοῦ ἤχους τῶν ὑδάτων, τουτέστιν πολὺς ἦχος. Φωνὴν ἔδωκαν αἱ νεφέλαι. Φωνὴ τῶν νεφελῶν, Η βροντή. Καὶ γὰρ τὰ βέλη σου διαπορεύονται. Φησὶν ἡ ἱστορία, ὅτι νότου βιαίου πνεύσαντος διηρέθη ἡ θά λασσα. Οθεν καταιγίδος γενομένης, βροντὰς καὶ ἀστραπὰς εἰκὸς ἐκπεσεῖν εἰς κατάπληξιν τῶν Αἰ γυπτίων· καὶ λοιπὸν βέλη τὰς ἀστραπάς νιήσεις διαπορευομένας κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Τὸ μέντοι Δια πορεύονται, ἀντὶ τοῦ Διεπορεύοντο ἀντιχρονικῶς. Ο Το, Καὶ γὰρ, περιττόν. Φωνὴ τῆς βροντῆς σου ἐν τῷ τροχῷ. Καὶ συν ἔδησε, φησί, τοὺς ἄξονας ὁ Θεὸς τῶν ἁρμάτων αὐ τῶν. Καὶ ἦγεν αὐτοὺς μετὰ βίας. Λέγει τοίνυν, ὅτι Ἡ φωνὴ τῆς βροντῆς σου κατεῤῥάγη ἐν ἑκάστῳ ἄρ ματι· τροχὸν γὰρ τὸ ἅρμα καλεῖ· ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Ὑφ' ἧς ἐκταραχθέντων τῶν ἵππων, συνεδέ- θησαν οι άξονες τῶν τροχῶν ἀλλήλοις. Καὶ ἄλλως Ἡ φωνὴ τῆς θεολογίας ἐν τῷ ἀνθρώπῳ, του τροχού δίκην, ὀλίγον εφαπτομένου τῆς γῆς, ἤτοι τῶν γεηρῶν· τῷ δὲ λοιπῷ παντὶ τούτων ὑπερηρμένῳ. Εξαναν αἱ ἀστραπαί σου τῇ οἰκουμένῃ. Εφά- νησαν πάλιν αἱ λαμπρότητες τοῦ τοιούτου θαύμα-D τος. Εσαλεύθη καὶ ἔντρομος ἐγενήθη ἡ γῆ. Ετα- ράχθησαν, ἐθορυβήθησαν καὶ ἐφοβήθησαν πάντες οἱ ἄνθρωποι, μαθόντες, οἷα ειργάσω διὰ τὸν λαόν σου. Ἐν τῇ θαλάσσῃ αἱ ὀδοί σου. Ἐπιφώνημα τοῦτο τοῦ θαύματος. Οτι ἐν τῇ θαλάσσῃ ὁδεύεις, ὅτε βούλει. Καὶ αἱ τρίβοι σου ἐν ὕδασι πολλοῖς. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ἐπιτείνων τὸν ὕμνον. Καὶ τὰ ἴχνη σου οὐ γνωσθήσονται. Συνήχθη γάρ COMMENT. IN PSALMOS. Redemisti in brachio tuo populum tuum. Fer brachium Dei, divinas vires, seu Dei potentiam .intelligit. Filios Jacob et Joseph. Ipsum inquit, populumn (82), quem et Jacob filium dicit, eo quod omnes tribus progenitorem illum haberent, veluti patriarcharum omnium pairem, et filium Joseph, eo quod Joseph, dum omnes patriarchas, et universum populum aluit, patris officium præstitit. Maxima igitur sunt hujus patriarchæ beneficia in universum populum, cujus etiam vires, et sapientia immortalem populo gloriam pepererunt. VERS. 16. Viderunt te aqua, Deus, viderunt te aquæ, et timuerunt. Sermo est de his quæ in mari Rubro facta sunt. Viderunt te, inquit, aquæ, et ob timorem divisæ sunt. Præibat enim Deus ante po- B pulum in columna ignis, et nubis. Turbate sunt abyssi. Profunda, inquit, maris conturbata sunt a vento qui in aquas impetum fecerat. VERS. 17. Multitudo vocis aquarum. Multitudo et copia tunc magna fuit vocis aquarum, hoc est, multus sonitus aquarum. Vocem dederunt nubes. Nubium vox est tuni- trus. VERS. 19. Etenim sagittæ tuæ pertranseunt. Le- gimus in veteri historia, quod valido spirante au- stro divisum est mare. Procella autem facta veri- simile est, fulgura etiam, ac tonitrua ad majorem Ægyptiorum terrorem decidisse. Per sagittas igitur fulgura intelligit, quæ ad inimicos pertransibant. Posuit enim Propheta tempus pro tempore. Illa etiam dictio, Enim, abundat, ut sit sensus: Et sagittæ tuæ pertransibant. Vox tonitrui tui¡ in rota. Et conjunxit, in- quit, Dominus axes curruum eorum, et duxit eos cum violentia. Vos, inquit, tui tonitrui in unoquo- que curru confracta est. Per rotam enim currum intelligit, veluti a parte totum. Equis igitur hac ratione perturbatis, curruum axes mutuo compli- · cati sunt. Vel aliter, Vox theologiæ in nobis esse dicitur instar rotæ quæ ex minima quadam sui parte terram tangit, reliquis omnibus partibus a terra sublevatis. VERS. 20. Illuxerunt coruscationes tuæ orbi terræ. Claritas, inquit, hujus miraculi ab omnibus visa et cognita est qui tunc aderant. Commola est et contremuit terra. Turbati sunt et conterriti universi homines, postquam didice- runt quanta pro populo tuo operatus es. In mari viæ tuæ. Exaggerat miraculum. Tu, in- quit, per mare ambulas, cum libuerit. Et semitæ tuæ in aquis multis. Eadem rursum repetit, amplificans Dei laudes. Et vestigia tua non cognoscentur. Quia scilicet Varia lectiones. cloris. populum intelligit, filios autem Jacob, ut progenito- ris ; et Joseph, ut alioris ac de eo optime meriti, (82) Græce simplicius unica Syntaxi. Per filios ejusque gloria, ob sapientiam et potentiam suam au-
11 Mercy and truth have met, justice and peace have kissed. Some have said that these words exhibit an enumeration of the virtues that appear in Christ, because in him mercy and truth came together – mercy in healing the suffering, and truth in his infallible teaching. Moreover, justice and peace were also united in him – for this is what ‘have kissed’ denotes – justice in judging correctly, and in rebuking the wicked and praising the good, and peace in his meekness. In a more elegant way, the divine nature is mercy, as having authority to forgive sins and release from illnesses, while the human nature is truth, because No deceit was found in his mouth, and because he alone truly preserved the dignity of humanity, and because his human nature was true, and not imaginary; the two natures met accordingly, that is, they were unit- ed into one hypostasis. The divine nature is in turn justice, since God alone is a just judge, and the human nature is peace, on account of his innate meekness. These natures ‘kissed’, which indicates the close union and mutual relation. 12 Truth has risen from the earth, and justice has bent down from heaven. When men had embraced the true faith through the Son, the Father from heaven showed just providence for them by casting down their tyrant the devil. And, moreover, you will understand Christ as truth, for he said, I am the truth. When Christ had risen from the earth at his birth in the flesh, releasing it henceforth from the false- hood of error, the Father, who is justice, looked down from heaven upon the earth, whereas formerly he had been turned away on account of the falsehood spread across the earth, and the things on high were reconciled with the things below. 13 And indeed the Lord will give goodness, and our earth will give its fruit. Observe how David predicts with certainty that the Father will give to mankind his Son who is goodness, for No one is good, but God alone. And in fact Symmachus said ‘he will give the one who is good’. And the earth will give its fruit, namely, the Apostles and the other believers who blos- somed from among the Jews. More simply said, when Christ is born, the Lord will give mercy to mankind, and hence- forth the earth will become abundant in all fruits. 14α Justice will go before him. ‘Justice’ here is what he calls all virtue, the light of which, going before and illuminating him, would intimate him to men.
PG 128:877β Καὶ θήσει εἰς ὁδὸν τὰ διαβήματα αὐτοῦ. Καὶ λοιπὸν ὁ Χριστὸς τὰ διαβήματα ἑαυτοῦ, τουτέστι, τὴν ἐνάρετον ὁδὸν, ἣν αὐτὸς ἔτεμε καὶ ἐβάδισε, θήσει εἰς τὸ εἶναι ὁδὸν τοῖς Χριστιανοῖς, δι’ ἧς βαδίζοντες, ἀνέλθωσιν εἰς αὐτόν. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ὁ πρόδρομος ᾽Ιωάννης, ὃν ἐκάλεσεν ὁ Δαυὶδ νῦν δικαιοσύνην, ὡς τὴν νομικὴν δικαιοσύνην φυλάττοντα καὶ ὡς δικαίως πολιτευόμενον, οὗτος ἐνώπιον, εἴτουν ἔμπροσθεν τοῦ Χριστοῦ προπορεύσεται. ᾽Ιδοὺ γὰρ, φησὶν, ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου· ἐβόα γὰρ, Ἑτοιμάσατε τὰς ὁδοὺς Κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ. Σὺ δὲ καὶ ἑτέρως νόησον, ὅτι ἡ θεότης, ἡ αὐτοδικαιοσύνη, ἐνώπιον τοῦ προσλήμματος ἡγεμόνευε, καὶ ἐτίθει εἰς εὐθεῖαν τὰς πορείας αὐτοῦ· Προωρώμην γὰρ, φησὶ, τὸν Κύριον ἐνώπιόν μου διὰ παντός.Β νεσθαι ίχνος διαιρέσεως. • καὶ ἡνώθη πάλιν ἡ θάλασσα, καὶ οὕτως, ὡς μὴ φαί- ΧΧΙΙΙ, 2. Ωδήγησας ὡς πρόβατα τὸν λαόν σου ἐν χειρί Μωϋσῆ καὶ ᾿Απρών. Ως πρόβατα εἶπεν, ἐμφαίνων τὴν εἰς αὐτοὺς ἐπιμέλειαν, καὶ φυλακὴν, καὶ ἀπα γωγὴν ἐπὶ νομὴν εὐθαλῆ, καὶ μάνδραν ἀσφαλῆ · ἐπεὶ καὶ ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ ὀνομάζεται. Ὁ μὲν οὖν ψαλμὸς ἤδη περάτωται· τινὲς δέ, ὧν καὶ ὁ Θεο· λόγος Γρηγόριος, τοῖς τοῦ Δαβίδ πράγμασιν ἐφαρμό ζουσι τὰ τοῦ ψαλμοῦ· εἰκὸς γὰρ αὐτὸν πολιορκία ποτὲ θλίψεων αἰχμαλωτισθέντα τὴν ψυχήν, μετὰ τὴν ἀπαλλαγὴν συνθεῖναι τὸν ψαλμόν, ἐκδιηγούμε νον ὅσα πέπονθε· περιπλέξαντα καὶ προφητείας περὶ Χριστοῦ, δι' &ς, οἶμαι, καὶ τὸ, Εἰς τέλος ἐν τῇ ἐπιγραφῇ. Ἐκέκραξα, φησὶν, ὅτε συνεχόμην ταῖς θλίψεσι. Τὰ δὲ ἑξῆς ἁρμόζουσιν εὐχερῶς ἄχρι τοῦ, Διελογισάμην ἡμέρας ἀρχαίας. Εἶεν δ᾽ ἂν αἱ τῆς εὐημερίας αὐτοῦ, ὅτε τὸν Θεὸν εἶχεν ὑπερασπιστήν· καὶ τὰ ἐφεξῆς δὲ, πρόχειρα μέχρι τοῦ, Συνετέλεσε ῥῆμα· τοῦτο δὲ, οὐκ ἐπαπορητικῶς, ἀλλ' ἀποφαν- τικῶς νοήσεις, ὅτε συνεπέραναν πᾶσαν ἀπόφασιν, περὶ παντὸς ἀνθρώπου προεξενεχθεῖσαν αὐτῷ. Ρῆμα γὰρ νῦν, τὴν ἀπόφασιν τοῦ Θεοῦ νοοῦμεν· καὶ λοι- πὸν προώρισε πείσομαι· τὸ δὲ, ᾿Απὸ γενεᾶς εἰς γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Κατὰ διαδοχὴν ἑκάστης γενεάς, εἴτουν ἐφ' ἑκάστης γενεάς· τὸ δὲ, Αὕτη ἡ ἀλλοίω σις, περὶ τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας προφητεύει. Προϊδών γὰρ αὐτὴν προφητικοῖς ὀφθαλμοῖς παρτλο λαγμένην τῆς νομικῆς, φησὶν ὅτι αὕτη τοῦ Χριστοῦ έστιν ἔργον. Οὗτος γὰρ δεξιὰ καὶ βραχίων του Πνεύματος, κατὰ τὴν θεότητα, προσαγορεύεται· ὡς ποιητὴς πάντων καὶ ὡς δύναμις. Τὰ δὲ ἐντεῦ- θεν σαφή, ἕως τοῦ. Ὁ Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον δὲ ἐνταῦθα τὸν Χριστὸν λέγομεν τὸν ἁγιώ- τατον, δς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν. Ἐν τούτῳ, φησίν, ἐνεργεῖται ἡ βουλή σου· ἡ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως καὶ τῆς σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων· ὁδὸς γὰρ νῦν ἡ βουλή. Εἶτα αποθαυμάσας τὸ τοιοῦτον μυστήριον, ὑμνεῖ καὶ μεγαλύνει αὐτόν· Ἐγνώρισας δὲ ἐν τοῖς λαοῖς πάντων τῶν ἐθνῶν τὸν Υἱόν σου Χριστός γάρ, φησί, Θεοῦ δύναμις· τοῦτο δὲ καλεῖ καὶ βρα- χίονα, δι' οὗ ἐλυτρώθη μὲν ναὸς αὐτοῦ ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου· καλούμεθα δὲ υἱοὶ Ἰακὼβ ὁ καὶ Ἰωσήφ, ἀντὶ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ υἱο θετηθέντες, καὶ τὴν ἐκείνου κληρονομήσαντες καὶ οἰκείωσιν καὶ κλήσιν. Εἴρηται περὶ τούτου, καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ ιγ' ψαλμοῦ· Εἰδοσάν σε ὕδατα καὶ ἐφοβήθησαν, ὅτε τοῦ πλοίου βυθιζομένου διῦπνι- σθείς, επετίμησεν τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ εφοβήθησαν καὶ ἡσύχασαν· τότε δὲ καὶ ἐταράχθησαν καὶ αἱ ἄβυσσοι τῆς θαλάσσης, τῷ φόβῳ τῆς Δεσπο- τικῆς ἐπιτιμήσεως· ἔτι δὲ καὶ τὸ πλῆθος τοῦ ἤχου τῶν κυμάτων· φωνὴν δὲ ἔδωκαν αἱ νεφέλαι ἐπὶ τῆς μεταμορφώσεως, Καί· Ιδού, φησὶν, φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ αγαπητός. Εἴπῃς δὲ νεφέλην καὶ τοὺς προφήτας - ὡς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ προείρηται· ἔνθα καὶ περὶ τῶν • EUTHYMII ZIGABENI mare iterum conjunctum atque unitum aleo in se A est, ut nulla amplius divisionis vestigia apparerent. Vans. 21. Deduxisti sicut oves populum tuam in manu Uoysi, et Aaron. Ovibus populum comparavit ut custodiam et curam ostenderet quam Deus co- rum habuit: et quod, ut bonus pastor, ad uberrima pascua, et ad tutissimum ovile eos deduxit. Unde et pascere etiam dicitur Deus populum Israel (juxta i!lud: Qui pascis Israel intende“. Quidam, inter quos est Gregorius Theologus, hunc psalmum ac- commodant beato David, dicentes, verisimile esse, quod post liberationem consecutam a valido illo ca- lamitatum exercitu a quo persæpe obsessus fuerat, et anima etiam captivitatem passus, quod post hujusm moli, inquam, liberatione, hunc psalmum com- posuerit et calamitates suas in eo narraverit, de Christo una prophetias complicans, propter quas, ut puto, In finem inscriptum est. Clamavi, inquit, cum afflictionibus detinerer : et quæ sequuntur facile omnia accommodantur usque ad versiculum : Reco- gitari dies antiquos, quo intellige esse feliciores dies illos quando Deum protectorem habebat. Quæ deinde sequuntur etiam facilia sunt, usque ad ver- siculum: Consummavit verbum a generatione in generationem : qui versiculus, non cum dubitatione, sed definite legendum est. Perfecit enim Deus at- que adimplevit omnes sententias quas de unoquo- que homine in præteritum determinavit. Dictio enim Verbum, hoc in loco, pro sententia intelligi dicitur. Restat igitur, inquit, ut illa ego etiam C passurus sim, quæ ab eo de me decreta sunt, Quod vero ait: A generatione in generationem, ex- pone, hoc est, per sucressiones uniuscujusque gr- nerationis, seu in unaquaque generatione. Verba autem illa : lac mutatio dealeræ Excelsi, evange- lica conversationis prophetiam continent, Legalem enim conversationem mutandam esse in evangeli- cam cernens propheticis oculis, dixit: llæc est mutatio dexteræ Excelsi, quæ verba illud etiam nobis indicant, quod hæc mutatio proprium fuit Christi opus. Hunc enim Christum Dei dexteram appellavit, quia per Filium, quasi per dexteram manum, Pater omnia creavit. Christus enim rerum omnium creator est. Quæ sequuntur clara sunt, usque ad versiculum : Deus, in sancto via tua. Per D sanctum etiam, hoc in loco Christum intelligit, veluti mundissimum, atque innocentissimum, qui peccatum non fecit "; in hoc inquit, Christo con. silium tuum operaris, quod de incarnatione deque humana salute olim decrevisti. Per viam enim hic divinum consilium intelligit. Deinde tamen admi- ratus Propheta mysterium, Denm summa cum laude magnificat, dicens: Notum fecisti Filium tuum in omnibus gentium populis. Christus enim, inquit, Dei virtus est ; hunc etiam brachium Dei esse '; dicit, in quo redemit Deus populum suum, filios Jerol, et Joseph : nos nimirum fideles, qui Jerem. Petr. 11, 22. 43] Cor. 1, 18.
14β And will set his footsteps as a way. And henceforth Christ will set his footsteps, namely, the virtuous way that he himself opened up and trod, as a way for Christians, who, walking on this way, may come to him. It is also possible to interpret differently, namely, that John the Forerunner, whom David now called ‘justice’, as keeping the justice of the law and living justly, he will go before, that is, ahead of, Christ, for as is written, See, I shall send my messenger before your face, who will prepare your way before you, for he would cry out, Prepare the ways of the Lord, make straight his paths. And also understand this in a different way, namely, that the divinity, Justice itself, would lead the way in front of the assumed humanity, and make its paths straight, for it is written, I would see the Lord before me at all times.
PG 128:105185 πε΄ἀνελὼν τὴν βασιλεύουσαν ἁμαρτίαν. Καὶ περὶ τῆς Α ἀγαλλιάσεως δὲ τῆς γῆς ἐν ἐκείνῳ εἴρηται. Εὐφρανθήτωσαν νῆσοι πολλοί. Αἱ κατὰ χώ ραν ἐκκλησίαι τῆς ἁλμυρᾶς ἀπιστίας ἀνακύψασαι· καὶ πανταχόθεν μὲν περικλυζόμεναι τοῖς κύμασι τῶν πειρασμῶν, πήξιν δὲ ἐν τῷ Χριστῷ βάσιμον κεκτημέναι. Η καὶ ἁπλῶς νοήσωμεν τὰς πεπιστευ- κυίας ψυχάς· ὥσπερ καὶ γῆν, τὴν κτίσιν τὴν καινήν. Νεφέλη καὶ γνόφος κύκλῳ αὐτοῦ. Νεφέλη καὶ γνόφος, ή προσληφθεῖσα σαρξ, ὡς ὑποκρύπτουσα τὴν θεότητα· ἔοικε δὲ τοῦτο τοῖς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ ῥητοῖς· Καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ. Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Τῆς βασιλείας αὐτοῦ· ταῦτα γὰρ κατώρ θωσε βασιλεύσας. Καὶ ὄντως δικαία κρίσις, τὸ τὸν μὲν τυραννοῦντα διάβολον καθελεῖν, τοὺς δὲ τυραν νουμένους ἀνθρώπους ἐλευθερῶσαι. Η καὶ ἄλλως• Δικαιοσύνην, ἤτοι καθόλου πᾶσαν ἀρετὴν, καὶ κρί- σιν ὀρθὴν, εἴτουν διάκρισιν ἐδίδαξεν ή βασιλεία αὐτοῦ. xΨΗ: Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύσεται, καὶ φλο γιεῖ κύκλῳ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ταῦτα τοῦ καὶ ροῦ τῆς παγκοσμίου κρίσεως. Τοῦτο καὶ Δανιήλ θεασάμενος έγραψεν, ὅτι Ποταμὸς πυρὸς εἶλκεν ἔμπροσθεν αὐτοῦ. Εχθροὶ δὲ αὐτοῦ κοινῶς πάντες οἱ τῷ ἐχθρῷ αὐτοῦ διαβόλῳ πειθόμενοι. Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ, πανταχόθεν. Εφαγαν αἱ ἀστραπαὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ. Οἱ ἀπόστολοι · τοῦ ἀληθινοῦ γὰρ μετασχόντες φωτός, ἤστραψαν καὶ αὐτοὶ, πρὸς οὓς καὶ ὁ Χριστὸς ἔλεγεν Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. Τοῦτο συνάδει τῷ ῥητῷ τοῦ εἰρημένου ψαλμοῦ, τῷ· Ανθρακες ἀνήφθησαν ἀπ' αὐτοῦ. Εἶδε καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ. Εἶδε τὰς ἀστραπὰς ταύτας καὶ ἐσκίρτησεν. "Η μετεκινήθη ἀπὸ τῆς πλά νης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· καὶ ἀπὸ τοῦ σκότους, ἐπὶ τὸ φῶς. Η ἐσαλεύθη, ἵνα κρείττον εδραιωθῇ. Καὶ τέκτονες γὰρ τὰ παλαιωθέντα θέλοντες ἀνακαινίσαι, σαλεύουσιν αὐτὰ πρότερον. Διὸ περὶ Παύλου καὶ Σίλα τινὲς ἔλεγον· Οἱ τὴν οἰκουμένην ἀναστατώ σαντες, οὕτω καὶ ἐνθάδε πάρεισι. Τὰ ὄρη ὡσεὶ κηρός ετάκησαν ἀπὸ προσώπου Κυρίου· ἀπὸ προσώπου Κυρίου πάσης τῆς γῆς. Ορη τροπικῶς, οἱ δαίμονες, διὰ τὸ ἐπηρμένον, καὶ ἀλαζονικὸν, καὶ ἄκαρπον, καὶ σκληρὸν, καὶ κρημνώ- δες · εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ ἐξ' ψαλμῷ· Ως τήκεται κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, οὕτως ἀπολοῦνται οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐξήγησιν αὐτοῦ. COMMENT. IN PSALMOS. peccato, qui antea in orbe regnabant. De ex- sultatione terræ ibi etiam dictum est. Lætentur insula multæ. Ecclesiæ nimirum quæ in variis sunt mundi partibus, quæque ab amara et salsuginosa, ut ita dicam, infidelitate, insula - rum instar elevatæ sunt ; quæque licet assiduis tentationum fluctibus impellantur, fundamentum tamen ac solidam in rege suo Christo stabili- tatem habent. Vel per insulas, simpliciter fidelium omnium animas intellige; et per terram novam creaturam. VERS. 2. Nubes el caligo in circuitu ejus. Per nubem et per caliginem, assumptam carnem in- tellige, quæ divinitatem occultabat. Similia pene verba ea sunt, quæ habentur in psalmo Posuit tenebras latibulum suum, in circuitu ejus B tabernaculum ejus. ` C D Justitia et judicium directio throni ejus. - Thro- ni ejus, pro regni ejus dixit, quod regnum ipse Christus regnans direxit. Illud autem vere fuit jastum judicium, quo et tyrannum dæmonem destruxit, et oppressum tyrannide humanum genus salvavit. Vel aliter: Per justitiam, in uni versum, omne virtutis genus intellige, et per judicium, rectitudinem ac discretionem, quæ om- nia regnante Christo didicimus. VERS. 3. Ignis ante ipsum præcedet, et inflam- mabit in circuitu inimicos ejus. Hæc verba per. tinent ad tempus universalis judicii, quod et propheta Daniel prospiciens dixit : Fluvius ignis trahebat gradiens ante eum W. Christi vero inimici omnes sunt, qui inimico ejus diabolo obtemperant. In circuitu autem ejus, hoc est: undique, atque ex omni parte. VERs. 4. Illuxerunt fulgura ejus orbi terræ. Apostoli nimirum, qui veræ lucis participes effe- eti sunt, ac veluti astra quædam coruscantia omnibus apparuere, et ad quos a Christo dictum legimus: Vos estis lux mundi ". Suntque consona hæc verba iis quæ in præallegato psalmo haben- tur, ibi : Carbones succensi sunt ab eo. Vidit, et commota est terra. Vidit bujnscemodi fulgura, et exsultavit. Vel, commota, id est, commutata est, ab errore nimirum ad veritatem, et a tonebris ad lucem: vel commota est, ut melius stabiliretur. Siquidem artifces prius com. movere omuia ea solent, quæ volunt renovarc. Ideo de Paulo et Sila in Actis dictum legimus, ex impiorum persona: Hi concusso universo orbe huc veniunt . VERS. 5. Montes quasi cera, liquefacti sunt a facie Domini, a facie Domini totius terra. Per montes figurate ipsos dæmones intelligit, quia elati atque in altum quodammodo elevati suut, et arrogantes ; steriles item ac rigidi, et præci- pitiis ac praeruptis locis referti. Dictum est etiam in psalmo LXVI, quod Quemadmodum liquescit cera a facie ignis, sic pereunt peccatores a facie Dei. Ibi vide. "Dan. vii, 9, 10. se Matth. v, 14. of Act. xvii, 6.
PG 128:877α Προσευχὴ τῷ Δαυίδ. Δήλη μὲν ἡ ἐπιγραφή· εἴρηται δὲ ὅμως περὶ προσευχῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς § 63 βίβλου. Προσευχόμενος δὲ ὑπὲρ ἑαυτοῦ ὁ Δαυὶδ, διδάσκει πῶς χρὴ προσεύχεσθαι τὸν ἐν ἀνάγκαις ὄντα. Προαγορεύει δὲ ἐνταῦθα καὶ κλῆσιν ἐθνῶν. Τινὲς δὲ προσώπῳ τοῦ Ἐζεκίου γεγράφθαι καὶ ταύτην τὴν προσευχὴν εἰρήκασιν.Β νεσθαι ίχνος διαιρέσεως. • καὶ ἡνώθη πάλιν ἡ θάλασσα, καὶ οὕτως, ὡς μὴ φαί- ΧΧΙΙΙ, 2. Ωδήγησας ὡς πρόβατα τὸν λαόν σου ἐν χειρί Μωϋσῆ καὶ ᾿Απρών. Ως πρόβατα εἶπεν, ἐμφαίνων τὴν εἰς αὐτοὺς ἐπιμέλειαν, καὶ φυλακὴν, καὶ ἀπα γωγὴν ἐπὶ νομὴν εὐθαλῆ, καὶ μάνδραν ἀσφαλῆ · ἐπεὶ καὶ ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ ὀνομάζεται. Ὁ μὲν οὖν ψαλμὸς ἤδη περάτωται· τινὲς δέ, ὧν καὶ ὁ Θεο· λόγος Γρηγόριος, τοῖς τοῦ Δαβίδ πράγμασιν ἐφαρμό ζουσι τὰ τοῦ ψαλμοῦ· εἰκὸς γὰρ αὐτὸν πολιορκία ποτὲ θλίψεων αἰχμαλωτισθέντα τὴν ψυχήν, μετὰ τὴν ἀπαλλαγὴν συνθεῖναι τὸν ψαλμόν, ἐκδιηγούμε νον ὅσα πέπονθε· περιπλέξαντα καὶ προφητείας περὶ Χριστοῦ, δι' &ς, οἶμαι, καὶ τὸ, Εἰς τέλος ἐν τῇ ἐπιγραφῇ. Ἐκέκραξα, φησὶν, ὅτε συνεχόμην ταῖς θλίψεσι. Τὰ δὲ ἑξῆς ἁρμόζουσιν εὐχερῶς ἄχρι τοῦ, Διελογισάμην ἡμέρας ἀρχαίας. Εἶεν δ᾽ ἂν αἱ τῆς εὐημερίας αὐτοῦ, ὅτε τὸν Θεὸν εἶχεν ὑπερασπιστήν· καὶ τὰ ἐφεξῆς δὲ, πρόχειρα μέχρι τοῦ, Συνετέλεσε ῥῆμα· τοῦτο δὲ, οὐκ ἐπαπορητικῶς, ἀλλ' ἀποφαν- τικῶς νοήσεις, ὅτε συνεπέραναν πᾶσαν ἀπόφασιν, περὶ παντὸς ἀνθρώπου προεξενεχθεῖσαν αὐτῷ. Ρῆμα γὰρ νῦν, τὴν ἀπόφασιν τοῦ Θεοῦ νοοῦμεν· καὶ λοι- πὸν προώρισε πείσομαι· τὸ δὲ, ᾿Απὸ γενεᾶς εἰς γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Κατὰ διαδοχὴν ἑκάστης γενεάς, εἴτουν ἐφ' ἑκάστης γενεάς· τὸ δὲ, Αὕτη ἡ ἀλλοίω σις, περὶ τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας προφητεύει. Προϊδών γὰρ αὐτὴν προφητικοῖς ὀφθαλμοῖς παρτλο λαγμένην τῆς νομικῆς, φησὶν ὅτι αὕτη τοῦ Χριστοῦ έστιν ἔργον. Οὗτος γὰρ δεξιὰ καὶ βραχίων του Πνεύματος, κατὰ τὴν θεότητα, προσαγορεύεται· ὡς ποιητὴς πάντων καὶ ὡς δύναμις. Τὰ δὲ ἐντεῦ- θεν σαφή, ἕως τοῦ. Ὁ Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον δὲ ἐνταῦθα τὸν Χριστὸν λέγομεν τὸν ἁγιώ- τατον, δς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν. Ἐν τούτῳ, φησίν, ἐνεργεῖται ἡ βουλή σου· ἡ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως καὶ τῆς σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων· ὁδὸς γὰρ νῦν ἡ βουλή. Εἶτα αποθαυμάσας τὸ τοιοῦτον μυστήριον, ὑμνεῖ καὶ μεγαλύνει αὐτόν· Ἐγνώρισας δὲ ἐν τοῖς λαοῖς πάντων τῶν ἐθνῶν τὸν Υἱόν σου Χριστός γάρ, φησί, Θεοῦ δύναμις· τοῦτο δὲ καλεῖ καὶ βρα- χίονα, δι' οὗ ἐλυτρώθη μὲν ναὸς αὐτοῦ ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου· καλούμεθα δὲ υἱοὶ Ἰακὼβ ὁ καὶ Ἰωσήφ, ἀντὶ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ υἱο θετηθέντες, καὶ τὴν ἐκείνου κληρονομήσαντες καὶ οἰκείωσιν καὶ κλήσιν. Εἴρηται περὶ τούτου, καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ ιγ' ψαλμοῦ· Εἰδοσάν σε ὕδατα καὶ ἐφοβήθησαν, ὅτε τοῦ πλοίου βυθιζομένου διῦπνι- σθείς, επετίμησεν τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ εφοβήθησαν καὶ ἡσύχασαν· τότε δὲ καὶ ἐταράχθησαν καὶ αἱ ἄβυσσοι τῆς θαλάσσης, τῷ φόβῳ τῆς Δεσπο- τικῆς ἐπιτιμήσεως· ἔτι δὲ καὶ τὸ πλῆθος τοῦ ἤχου τῶν κυμάτων· φωνὴν δὲ ἔδωκαν αἱ νεφέλαι ἐπὶ τῆς μεταμορφώσεως, Καί· Ιδού, φησὶν, φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ αγαπητός. Εἴπῃς δὲ νεφέλην καὶ τοὺς προφήτας - ὡς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ προείρηται· ἔνθα καὶ περὶ τῶν • EUTHYMII ZIGABENI mare iterum conjunctum atque unitum aleo in se A est, ut nulla amplius divisionis vestigia apparerent. Vans. 21. Deduxisti sicut oves populum tuam in manu Uoysi, et Aaron. Ovibus populum comparavit ut custodiam et curam ostenderet quam Deus co- rum habuit: et quod, ut bonus pastor, ad uberrima pascua, et ad tutissimum ovile eos deduxit. Unde et pascere etiam dicitur Deus populum Israel (juxta i!lud: Qui pascis Israel intende“. Quidam, inter quos est Gregorius Theologus, hunc psalmum ac- commodant beato David, dicentes, verisimile esse, quod post liberationem consecutam a valido illo ca- lamitatum exercitu a quo persæpe obsessus fuerat, et anima etiam captivitatem passus, quod post hujusm moli, inquam, liberatione, hunc psalmum com- posuerit et calamitates suas in eo narraverit, de Christo una prophetias complicans, propter quas, ut puto, In finem inscriptum est. Clamavi, inquit, cum afflictionibus detinerer : et quæ sequuntur facile omnia accommodantur usque ad versiculum : Reco- gitari dies antiquos, quo intellige esse feliciores dies illos quando Deum protectorem habebat. Quæ deinde sequuntur etiam facilia sunt, usque ad ver- siculum: Consummavit verbum a generatione in generationem : qui versiculus, non cum dubitatione, sed definite legendum est. Perfecit enim Deus at- que adimplevit omnes sententias quas de unoquo- que homine in præteritum determinavit. Dictio enim Verbum, hoc in loco, pro sententia intelligi dicitur. Restat igitur, inquit, ut illa ego etiam C passurus sim, quæ ab eo de me decreta sunt, Quod vero ait: A generatione in generationem, ex- pone, hoc est, per sucressiones uniuscujusque gr- nerationis, seu in unaquaque generatione. Verba autem illa : lac mutatio dealeræ Excelsi, evange- lica conversationis prophetiam continent, Legalem enim conversationem mutandam esse in evangeli- cam cernens propheticis oculis, dixit: llæc est mutatio dexteræ Excelsi, quæ verba illud etiam nobis indicant, quod hæc mutatio proprium fuit Christi opus. Hunc enim Christum Dei dexteram appellavit, quia per Filium, quasi per dexteram manum, Pater omnia creavit. Christus enim rerum omnium creator est. Quæ sequuntur clara sunt, usque ad versiculum : Deus, in sancto via tua. Per D sanctum etiam, hoc in loco Christum intelligit, veluti mundissimum, atque innocentissimum, qui peccatum non fecit "; in hoc inquit, Christo con. silium tuum operaris, quod de incarnatione deque humana salute olim decrevisti. Per viam enim hic divinum consilium intelligit. Deinde tamen admi- ratus Propheta mysterium, Denm summa cum laude magnificat, dicens: Notum fecisti Filium tuum in omnibus gentium populis. Christus enim, inquit, Dei virtus est ; hunc etiam brachium Dei esse '; dicit, in quo redemit Deus populum suum, filios Jerol, et Joseph : nos nimirum fideles, qui Jerem. Petr. 11, 22. 43] Cor. 1, 18.
1α A prayer belonging to David. The superscription is clear; prayer, however, was spoken about in the preamble to the book. David, praying for himself, teaches how someone in constraints ought to pray. He also § 63 foretells here the calling of the nations. Some have said that this prayer was written in the person of Hezekiah.
β Κλῖνον, Κύριε, τὸ οὖς σου καὶ ἐπάκουσόν μου. Περὶ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς εἴρηται ἐν τῷ ιϛ΄ ψαλμῷ.Β νεσθαι ίχνος διαιρέσεως. • καὶ ἡνώθη πάλιν ἡ θάλασσα, καὶ οὕτως, ὡς μὴ φαί- ΧΧΙΙΙ, 2. Ωδήγησας ὡς πρόβατα τὸν λαόν σου ἐν χειρί Μωϋσῆ καὶ ᾿Απρών. Ως πρόβατα εἶπεν, ἐμφαίνων τὴν εἰς αὐτοὺς ἐπιμέλειαν, καὶ φυλακὴν, καὶ ἀπα γωγὴν ἐπὶ νομὴν εὐθαλῆ, καὶ μάνδραν ἀσφαλῆ · ἐπεὶ καὶ ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ ὀνομάζεται. Ὁ μὲν οὖν ψαλμὸς ἤδη περάτωται· τινὲς δέ, ὧν καὶ ὁ Θεο· λόγος Γρηγόριος, τοῖς τοῦ Δαβίδ πράγμασιν ἐφαρμό ζουσι τὰ τοῦ ψαλμοῦ· εἰκὸς γὰρ αὐτὸν πολιορκία ποτὲ θλίψεων αἰχμαλωτισθέντα τὴν ψυχήν, μετὰ τὴν ἀπαλλαγὴν συνθεῖναι τὸν ψαλμόν, ἐκδιηγούμε νον ὅσα πέπονθε· περιπλέξαντα καὶ προφητείας περὶ Χριστοῦ, δι' &ς, οἶμαι, καὶ τὸ, Εἰς τέλος ἐν τῇ ἐπιγραφῇ. Ἐκέκραξα, φησὶν, ὅτε συνεχόμην ταῖς θλίψεσι. Τὰ δὲ ἑξῆς ἁρμόζουσιν εὐχερῶς ἄχρι τοῦ, Διελογισάμην ἡμέρας ἀρχαίας. Εἶεν δ᾽ ἂν αἱ τῆς εὐημερίας αὐτοῦ, ὅτε τὸν Θεὸν εἶχεν ὑπερασπιστήν· καὶ τὰ ἐφεξῆς δὲ, πρόχειρα μέχρι τοῦ, Συνετέλεσε ῥῆμα· τοῦτο δὲ, οὐκ ἐπαπορητικῶς, ἀλλ' ἀποφαν- τικῶς νοήσεις, ὅτε συνεπέραναν πᾶσαν ἀπόφασιν, περὶ παντὸς ἀνθρώπου προεξενεχθεῖσαν αὐτῷ. Ρῆμα γὰρ νῦν, τὴν ἀπόφασιν τοῦ Θεοῦ νοοῦμεν· καὶ λοι- πὸν προώρισε πείσομαι· τὸ δὲ, ᾿Απὸ γενεᾶς εἰς γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Κατὰ διαδοχὴν ἑκάστης γενεάς, εἴτουν ἐφ' ἑκάστης γενεάς· τὸ δὲ, Αὕτη ἡ ἀλλοίω σις, περὶ τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας προφητεύει. Προϊδών γὰρ αὐτὴν προφητικοῖς ὀφθαλμοῖς παρτλο λαγμένην τῆς νομικῆς, φησὶν ὅτι αὕτη τοῦ Χριστοῦ έστιν ἔργον. Οὗτος γὰρ δεξιὰ καὶ βραχίων του Πνεύματος, κατὰ τὴν θεότητα, προσαγορεύεται· ὡς ποιητὴς πάντων καὶ ὡς δύναμις. Τὰ δὲ ἐντεῦ- θεν σαφή, ἕως τοῦ. Ὁ Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον δὲ ἐνταῦθα τὸν Χριστὸν λέγομεν τὸν ἁγιώ- τατον, δς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν. Ἐν τούτῳ, φησίν, ἐνεργεῖται ἡ βουλή σου· ἡ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως καὶ τῆς σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων· ὁδὸς γὰρ νῦν ἡ βουλή. Εἶτα αποθαυμάσας τὸ τοιοῦτον μυστήριον, ὑμνεῖ καὶ μεγαλύνει αὐτόν· Ἐγνώρισας δὲ ἐν τοῖς λαοῖς πάντων τῶν ἐθνῶν τὸν Υἱόν σου Χριστός γάρ, φησί, Θεοῦ δύναμις· τοῦτο δὲ καλεῖ καὶ βρα- χίονα, δι' οὗ ἐλυτρώθη μὲν ναὸς αὐτοῦ ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου· καλούμεθα δὲ υἱοὶ Ἰακὼβ ὁ καὶ Ἰωσήφ, ἀντὶ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ υἱο θετηθέντες, καὶ τὴν ἐκείνου κληρονομήσαντες καὶ οἰκείωσιν καὶ κλήσιν. Εἴρηται περὶ τούτου, καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ ιγ' ψαλμοῦ· Εἰδοσάν σε ὕδατα καὶ ἐφοβήθησαν, ὅτε τοῦ πλοίου βυθιζομένου διῦπνι- σθείς, επετίμησεν τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ εφοβήθησαν καὶ ἡσύχασαν· τότε δὲ καὶ ἐταράχθησαν καὶ αἱ ἄβυσσοι τῆς θαλάσσης, τῷ φόβῳ τῆς Δεσπο- τικῆς ἐπιτιμήσεως· ἔτι δὲ καὶ τὸ πλῆθος τοῦ ἤχου τῶν κυμάτων· φωνὴν δὲ ἔδωκαν αἱ νεφέλαι ἐπὶ τῆς μεταμορφώσεως, Καί· Ιδού, φησὶν, φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ αγαπητός. Εἴπῃς δὲ νεφέλην καὶ τοὺς προφήτας - ὡς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ προείρηται· ἔνθα καὶ περὶ τῶν • EUTHYMII ZIGABENI mare iterum conjunctum atque unitum aleo in se A est, ut nulla amplius divisionis vestigia apparerent. Vans. 21. Deduxisti sicut oves populum tuam in manu Uoysi, et Aaron. Ovibus populum comparavit ut custodiam et curam ostenderet quam Deus co- rum habuit: et quod, ut bonus pastor, ad uberrima pascua, et ad tutissimum ovile eos deduxit. Unde et pascere etiam dicitur Deus populum Israel (juxta i!lud: Qui pascis Israel intende“. Quidam, inter quos est Gregorius Theologus, hunc psalmum ac- commodant beato David, dicentes, verisimile esse, quod post liberationem consecutam a valido illo ca- lamitatum exercitu a quo persæpe obsessus fuerat, et anima etiam captivitatem passus, quod post hujusm moli, inquam, liberatione, hunc psalmum com- posuerit et calamitates suas in eo narraverit, de Christo una prophetias complicans, propter quas, ut puto, In finem inscriptum est. Clamavi, inquit, cum afflictionibus detinerer : et quæ sequuntur facile omnia accommodantur usque ad versiculum : Reco- gitari dies antiquos, quo intellige esse feliciores dies illos quando Deum protectorem habebat. Quæ deinde sequuntur etiam facilia sunt, usque ad ver- siculum: Consummavit verbum a generatione in generationem : qui versiculus, non cum dubitatione, sed definite legendum est. Perfecit enim Deus at- que adimplevit omnes sententias quas de unoquo- que homine in præteritum determinavit. Dictio enim Verbum, hoc in loco, pro sententia intelligi dicitur. Restat igitur, inquit, ut illa ego etiam C passurus sim, quæ ab eo de me decreta sunt, Quod vero ait: A generatione in generationem, ex- pone, hoc est, per sucressiones uniuscujusque gr- nerationis, seu in unaquaque generatione. Verba autem illa : lac mutatio dealeræ Excelsi, evange- lica conversationis prophetiam continent, Legalem enim conversationem mutandam esse in evangeli- cam cernens propheticis oculis, dixit: llæc est mutatio dexteræ Excelsi, quæ verba illud etiam nobis indicant, quod hæc mutatio proprium fuit Christi opus. Hunc enim Christum Dei dexteram appellavit, quia per Filium, quasi per dexteram manum, Pater omnia creavit. Christus enim rerum omnium creator est. Quæ sequuntur clara sunt, usque ad versiculum : Deus, in sancto via tua. Per D sanctum etiam, hoc in loco Christum intelligit, veluti mundissimum, atque innocentissimum, qui peccatum non fecit "; in hoc inquit, Christo con. silium tuum operaris, quod de incarnatione deque humana salute olim decrevisti. Per viam enim hic divinum consilium intelligit. Deinde tamen admi- ratus Propheta mysterium, Denm summa cum laude magnificat, dicens: Notum fecisti Filium tuum in omnibus gentium populis. Christus enim, inquit, Dei virtus est ; hunc etiam brachium Dei esse '; dicit, in quo redemit Deus populum suum, filios Jerol, et Joseph : nos nimirum fideles, qui Jerem. Petr. 11, 22. 43] Cor. 1, 18.
1β Incline, O Lord, your ear and hear me. The inclining of the divine ear was spoken about in the sixteenth psalm.
γ Ὅτι πτωχὸς καὶ πένης εἰμὶ ἐγώ. Πτωχὸς καὶ πένης, ἐν τῷ μὴ ἔχειν ἀξιόλογον δύναμιν κατὰ τῶν πολεμίων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων, μηδ’ εἶναι πρὸς αὐτοὺς ἀξιόμαχος.Β νεσθαι ίχνος διαιρέσεως. • καὶ ἡνώθη πάλιν ἡ θάλασσα, καὶ οὕτως, ὡς μὴ φαί- ΧΧΙΙΙ, 2. Ωδήγησας ὡς πρόβατα τὸν λαόν σου ἐν χειρί Μωϋσῆ καὶ ᾿Απρών. Ως πρόβατα εἶπεν, ἐμφαίνων τὴν εἰς αὐτοὺς ἐπιμέλειαν, καὶ φυλακὴν, καὶ ἀπα γωγὴν ἐπὶ νομὴν εὐθαλῆ, καὶ μάνδραν ἀσφαλῆ · ἐπεὶ καὶ ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ ὀνομάζεται. Ὁ μὲν οὖν ψαλμὸς ἤδη περάτωται· τινὲς δέ, ὧν καὶ ὁ Θεο· λόγος Γρηγόριος, τοῖς τοῦ Δαβίδ πράγμασιν ἐφαρμό ζουσι τὰ τοῦ ψαλμοῦ· εἰκὸς γὰρ αὐτὸν πολιορκία ποτὲ θλίψεων αἰχμαλωτισθέντα τὴν ψυχήν, μετὰ τὴν ἀπαλλαγὴν συνθεῖναι τὸν ψαλμόν, ἐκδιηγούμε νον ὅσα πέπονθε· περιπλέξαντα καὶ προφητείας περὶ Χριστοῦ, δι' &ς, οἶμαι, καὶ τὸ, Εἰς τέλος ἐν τῇ ἐπιγραφῇ. Ἐκέκραξα, φησὶν, ὅτε συνεχόμην ταῖς θλίψεσι. Τὰ δὲ ἑξῆς ἁρμόζουσιν εὐχερῶς ἄχρι τοῦ, Διελογισάμην ἡμέρας ἀρχαίας. Εἶεν δ᾽ ἂν αἱ τῆς εὐημερίας αὐτοῦ, ὅτε τὸν Θεὸν εἶχεν ὑπερασπιστήν· καὶ τὰ ἐφεξῆς δὲ, πρόχειρα μέχρι τοῦ, Συνετέλεσε ῥῆμα· τοῦτο δὲ, οὐκ ἐπαπορητικῶς, ἀλλ' ἀποφαν- τικῶς νοήσεις, ὅτε συνεπέραναν πᾶσαν ἀπόφασιν, περὶ παντὸς ἀνθρώπου προεξενεχθεῖσαν αὐτῷ. Ρῆμα γὰρ νῦν, τὴν ἀπόφασιν τοῦ Θεοῦ νοοῦμεν· καὶ λοι- πὸν προώρισε πείσομαι· τὸ δὲ, ᾿Απὸ γενεᾶς εἰς γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Κατὰ διαδοχὴν ἑκάστης γενεάς, εἴτουν ἐφ' ἑκάστης γενεάς· τὸ δὲ, Αὕτη ἡ ἀλλοίω σις, περὶ τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας προφητεύει. Προϊδών γὰρ αὐτὴν προφητικοῖς ὀφθαλμοῖς παρτλο λαγμένην τῆς νομικῆς, φησὶν ὅτι αὕτη τοῦ Χριστοῦ έστιν ἔργον. Οὗτος γὰρ δεξιὰ καὶ βραχίων του Πνεύματος, κατὰ τὴν θεότητα, προσαγορεύεται· ὡς ποιητὴς πάντων καὶ ὡς δύναμις. Τὰ δὲ ἐντεῦ- θεν σαφή, ἕως τοῦ. Ὁ Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον δὲ ἐνταῦθα τὸν Χριστὸν λέγομεν τὸν ἁγιώ- τατον, δς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν. Ἐν τούτῳ, φησίν, ἐνεργεῖται ἡ βουλή σου· ἡ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως καὶ τῆς σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων· ὁδὸς γὰρ νῦν ἡ βουλή. Εἶτα αποθαυμάσας τὸ τοιοῦτον μυστήριον, ὑμνεῖ καὶ μεγαλύνει αὐτόν· Ἐγνώρισας δὲ ἐν τοῖς λαοῖς πάντων τῶν ἐθνῶν τὸν Υἱόν σου Χριστός γάρ, φησί, Θεοῦ δύναμις· τοῦτο δὲ καλεῖ καὶ βρα- χίονα, δι' οὗ ἐλυτρώθη μὲν ναὸς αὐτοῦ ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου· καλούμεθα δὲ υἱοὶ Ἰακὼβ ὁ καὶ Ἰωσήφ, ἀντὶ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ υἱο θετηθέντες, καὶ τὴν ἐκείνου κληρονομήσαντες καὶ οἰκείωσιν καὶ κλήσιν. Εἴρηται περὶ τούτου, καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ ιγ' ψαλμοῦ· Εἰδοσάν σε ὕδατα καὶ ἐφοβήθησαν, ὅτε τοῦ πλοίου βυθιζομένου διῦπνι- σθείς, επετίμησεν τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ εφοβήθησαν καὶ ἡσύχασαν· τότε δὲ καὶ ἐταράχθησαν καὶ αἱ ἄβυσσοι τῆς θαλάσσης, τῷ φόβῳ τῆς Δεσπο- τικῆς ἐπιτιμήσεως· ἔτι δὲ καὶ τὸ πλῆθος τοῦ ἤχου τῶν κυμάτων· φωνὴν δὲ ἔδωκαν αἱ νεφέλαι ἐπὶ τῆς μεταμορφώσεως, Καί· Ιδού, φησὶν, φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ αγαπητός. Εἴπῃς δὲ νεφέλην καὶ τοὺς προφήτας - ὡς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ προείρηται· ἔνθα καὶ περὶ τῶν • EUTHYMII ZIGABENI mare iterum conjunctum atque unitum aleo in se A est, ut nulla amplius divisionis vestigia apparerent. Vans. 21. Deduxisti sicut oves populum tuam in manu Uoysi, et Aaron. Ovibus populum comparavit ut custodiam et curam ostenderet quam Deus co- rum habuit: et quod, ut bonus pastor, ad uberrima pascua, et ad tutissimum ovile eos deduxit. Unde et pascere etiam dicitur Deus populum Israel (juxta i!lud: Qui pascis Israel intende“. Quidam, inter quos est Gregorius Theologus, hunc psalmum ac- commodant beato David, dicentes, verisimile esse, quod post liberationem consecutam a valido illo ca- lamitatum exercitu a quo persæpe obsessus fuerat, et anima etiam captivitatem passus, quod post hujusm moli, inquam, liberatione, hunc psalmum com- posuerit et calamitates suas in eo narraverit, de Christo una prophetias complicans, propter quas, ut puto, In finem inscriptum est. Clamavi, inquit, cum afflictionibus detinerer : et quæ sequuntur facile omnia accommodantur usque ad versiculum : Reco- gitari dies antiquos, quo intellige esse feliciores dies illos quando Deum protectorem habebat. Quæ deinde sequuntur etiam facilia sunt, usque ad ver- siculum: Consummavit verbum a generatione in generationem : qui versiculus, non cum dubitatione, sed definite legendum est. Perfecit enim Deus at- que adimplevit omnes sententias quas de unoquo- que homine in præteritum determinavit. Dictio enim Verbum, hoc in loco, pro sententia intelligi dicitur. Restat igitur, inquit, ut illa ego etiam C passurus sim, quæ ab eo de me decreta sunt, Quod vero ait: A generatione in generationem, ex- pone, hoc est, per sucressiones uniuscujusque gr- nerationis, seu in unaquaque generatione. Verba autem illa : lac mutatio dealeræ Excelsi, evange- lica conversationis prophetiam continent, Legalem enim conversationem mutandam esse in evangeli- cam cernens propheticis oculis, dixit: llæc est mutatio dexteræ Excelsi, quæ verba illud etiam nobis indicant, quod hæc mutatio proprium fuit Christi opus. Hunc enim Christum Dei dexteram appellavit, quia per Filium, quasi per dexteram manum, Pater omnia creavit. Christus enim rerum omnium creator est. Quæ sequuntur clara sunt, usque ad versiculum : Deus, in sancto via tua. Per D sanctum etiam, hoc in loco Christum intelligit, veluti mundissimum, atque innocentissimum, qui peccatum non fecit "; in hoc inquit, Christo con. silium tuum operaris, quod de incarnatione deque humana salute olim decrevisti. Per viam enim hic divinum consilium intelligit. Deinde tamen admi- ratus Propheta mysterium, Denm summa cum laude magnificat, dicens: Notum fecisti Filium tuum in omnibus gentium populis. Christus enim, inquit, Dei virtus est ; hunc etiam brachium Dei esse '; dicit, in quo redemit Deus populum suum, filios Jerol, et Joseph : nos nimirum fideles, qui Jerem. Petr. 11, 22. 43] Cor. 1, 18.
1γ For I am poor and needy. Poor and needy in not having any power worthy of mention against the visible and invis- ible enemies, and neither being a match for them.
α Φύλαξον τὴν ψυχήν μου, ὅτι ὅσιός εἰμι. Ὅτι ἀφωσιωμένος καὶ ἀνατεθειμένος σοί εἰμι, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ ιε΄ ψαλμῷ· ἢ ὅσιον ἑαυτόν φησιν, ὡς εὐσεβῆ τὰ εἰς Θεὸν, οἷα τῶν ἐχθρῶν ἀνοσίων ὄντων.Β νεσθαι ίχνος διαιρέσεως. • καὶ ἡνώθη πάλιν ἡ θάλασσα, καὶ οὕτως, ὡς μὴ φαί- ΧΧΙΙΙ, 2. Ωδήγησας ὡς πρόβατα τὸν λαόν σου ἐν χειρί Μωϋσῆ καὶ ᾿Απρών. Ως πρόβατα εἶπεν, ἐμφαίνων τὴν εἰς αὐτοὺς ἐπιμέλειαν, καὶ φυλακὴν, καὶ ἀπα γωγὴν ἐπὶ νομὴν εὐθαλῆ, καὶ μάνδραν ἀσφαλῆ · ἐπεὶ καὶ ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ ὀνομάζεται. Ὁ μὲν οὖν ψαλμὸς ἤδη περάτωται· τινὲς δέ, ὧν καὶ ὁ Θεο· λόγος Γρηγόριος, τοῖς τοῦ Δαβίδ πράγμασιν ἐφαρμό ζουσι τὰ τοῦ ψαλμοῦ· εἰκὸς γὰρ αὐτὸν πολιορκία ποτὲ θλίψεων αἰχμαλωτισθέντα τὴν ψυχήν, μετὰ τὴν ἀπαλλαγὴν συνθεῖναι τὸν ψαλμόν, ἐκδιηγούμε νον ὅσα πέπονθε· περιπλέξαντα καὶ προφητείας περὶ Χριστοῦ, δι' &ς, οἶμαι, καὶ τὸ, Εἰς τέλος ἐν τῇ ἐπιγραφῇ. Ἐκέκραξα, φησὶν, ὅτε συνεχόμην ταῖς θλίψεσι. Τὰ δὲ ἑξῆς ἁρμόζουσιν εὐχερῶς ἄχρι τοῦ, Διελογισάμην ἡμέρας ἀρχαίας. Εἶεν δ᾽ ἂν αἱ τῆς εὐημερίας αὐτοῦ, ὅτε τὸν Θεὸν εἶχεν ὑπερασπιστήν· καὶ τὰ ἐφεξῆς δὲ, πρόχειρα μέχρι τοῦ, Συνετέλεσε ῥῆμα· τοῦτο δὲ, οὐκ ἐπαπορητικῶς, ἀλλ' ἀποφαν- τικῶς νοήσεις, ὅτε συνεπέραναν πᾶσαν ἀπόφασιν, περὶ παντὸς ἀνθρώπου προεξενεχθεῖσαν αὐτῷ. Ρῆμα γὰρ νῦν, τὴν ἀπόφασιν τοῦ Θεοῦ νοοῦμεν· καὶ λοι- πὸν προώρισε πείσομαι· τὸ δὲ, ᾿Απὸ γενεᾶς εἰς γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Κατὰ διαδοχὴν ἑκάστης γενεάς, εἴτουν ἐφ' ἑκάστης γενεάς· τὸ δὲ, Αὕτη ἡ ἀλλοίω σις, περὶ τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας προφητεύει. Προϊδών γὰρ αὐτὴν προφητικοῖς ὀφθαλμοῖς παρτλο λαγμένην τῆς νομικῆς, φησὶν ὅτι αὕτη τοῦ Χριστοῦ έστιν ἔργον. Οὗτος γὰρ δεξιὰ καὶ βραχίων του Πνεύματος, κατὰ τὴν θεότητα, προσαγορεύεται· ὡς ποιητὴς πάντων καὶ ὡς δύναμις. Τὰ δὲ ἐντεῦ- θεν σαφή, ἕως τοῦ. Ὁ Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον δὲ ἐνταῦθα τὸν Χριστὸν λέγομεν τὸν ἁγιώ- τατον, δς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν. Ἐν τούτῳ, φησίν, ἐνεργεῖται ἡ βουλή σου· ἡ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως καὶ τῆς σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων· ὁδὸς γὰρ νῦν ἡ βουλή. Εἶτα αποθαυμάσας τὸ τοιοῦτον μυστήριον, ὑμνεῖ καὶ μεγαλύνει αὐτόν· Ἐγνώρισας δὲ ἐν τοῖς λαοῖς πάντων τῶν ἐθνῶν τὸν Υἱόν σου Χριστός γάρ, φησί, Θεοῦ δύναμις· τοῦτο δὲ καλεῖ καὶ βρα- χίονα, δι' οὗ ἐλυτρώθη μὲν ναὸς αὐτοῦ ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου· καλούμεθα δὲ υἱοὶ Ἰακὼβ ὁ καὶ Ἰωσήφ, ἀντὶ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ υἱο θετηθέντες, καὶ τὴν ἐκείνου κληρονομήσαντες καὶ οἰκείωσιν καὶ κλήσιν. Εἴρηται περὶ τούτου, καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ ιγ' ψαλμοῦ· Εἰδοσάν σε ὕδατα καὶ ἐφοβήθησαν, ὅτε τοῦ πλοίου βυθιζομένου διῦπνι- σθείς, επετίμησεν τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ εφοβήθησαν καὶ ἡσύχασαν· τότε δὲ καὶ ἐταράχθησαν καὶ αἱ ἄβυσσοι τῆς θαλάσσης, τῷ φόβῳ τῆς Δεσπο- τικῆς ἐπιτιμήσεως· ἔτι δὲ καὶ τὸ πλῆθος τοῦ ἤχου τῶν κυμάτων· φωνὴν δὲ ἔδωκαν αἱ νεφέλαι ἐπὶ τῆς μεταμορφώσεως, Καί· Ιδού, φησὶν, φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ αγαπητός. Εἴπῃς δὲ νεφέλην καὶ τοὺς προφήτας - ὡς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ προείρηται· ἔνθα καὶ περὶ τῶν • EUTHYMII ZIGABENI mare iterum conjunctum atque unitum aleo in se A est, ut nulla amplius divisionis vestigia apparerent. Vans. 21. Deduxisti sicut oves populum tuam in manu Uoysi, et Aaron. Ovibus populum comparavit ut custodiam et curam ostenderet quam Deus co- rum habuit: et quod, ut bonus pastor, ad uberrima pascua, et ad tutissimum ovile eos deduxit. Unde et pascere etiam dicitur Deus populum Israel (juxta i!lud: Qui pascis Israel intende“. Quidam, inter quos est Gregorius Theologus, hunc psalmum ac- commodant beato David, dicentes, verisimile esse, quod post liberationem consecutam a valido illo ca- lamitatum exercitu a quo persæpe obsessus fuerat, et anima etiam captivitatem passus, quod post hujusm moli, inquam, liberatione, hunc psalmum com- posuerit et calamitates suas in eo narraverit, de Christo una prophetias complicans, propter quas, ut puto, In finem inscriptum est. Clamavi, inquit, cum afflictionibus detinerer : et quæ sequuntur facile omnia accommodantur usque ad versiculum : Reco- gitari dies antiquos, quo intellige esse feliciores dies illos quando Deum protectorem habebat. Quæ deinde sequuntur etiam facilia sunt, usque ad ver- siculum: Consummavit verbum a generatione in generationem : qui versiculus, non cum dubitatione, sed definite legendum est. Perfecit enim Deus at- que adimplevit omnes sententias quas de unoquo- que homine in præteritum determinavit. Dictio enim Verbum, hoc in loco, pro sententia intelligi dicitur. Restat igitur, inquit, ut illa ego etiam C passurus sim, quæ ab eo de me decreta sunt, Quod vero ait: A generatione in generationem, ex- pone, hoc est, per sucressiones uniuscujusque gr- nerationis, seu in unaquaque generatione. Verba autem illa : lac mutatio dealeræ Excelsi, evange- lica conversationis prophetiam continent, Legalem enim conversationem mutandam esse in evangeli- cam cernens propheticis oculis, dixit: llæc est mutatio dexteræ Excelsi, quæ verba illud etiam nobis indicant, quod hæc mutatio proprium fuit Christi opus. Hunc enim Christum Dei dexteram appellavit, quia per Filium, quasi per dexteram manum, Pater omnia creavit. Christus enim rerum omnium creator est. Quæ sequuntur clara sunt, usque ad versiculum : Deus, in sancto via tua. Per D sanctum etiam, hoc in loco Christum intelligit, veluti mundissimum, atque innocentissimum, qui peccatum non fecit "; in hoc inquit, Christo con. silium tuum operaris, quod de incarnatione deque humana salute olim decrevisti. Per viam enim hic divinum consilium intelligit. Deinde tamen admi- ratus Propheta mysterium, Denm summa cum laude magnificat, dicens: Notum fecisti Filium tuum in omnibus gentium populis. Christus enim, inquit, Dei virtus est ; hunc etiam brachium Dei esse '; dicit, in quo redemit Deus populum suum, filios Jerol, et Joseph : nos nimirum fideles, qui Jerem. Petr. 11, 22. 43] Cor. 1, 18.
2α Guard my soul, for I am a devoted servant. For I am devoted and dedicated to you, as was also said in the fifteenth psalm; or else, he is calling himself a devoted servant as pious in all things relating to God, while his enemies are profane.
β Σῶσον τὸν δοῦλόν σου, ὁ Θεός μου, τὸν ἐλπίζοντα ἐπὶ σέ. Σῶσον ἀπὸ τοῦ προσδοκωμένου κινδύνου τὸν ἐπὶ μηδενὶ τῶν ἁπάντων ἢ ἐπὶ σοὶ μόνῳ θαῤῥοῦντα. β ἑαυτοῦ MPACFH : αὐτοῦ SBV.Β νεσθαι ίχνος διαιρέσεως. • καὶ ἡνώθη πάλιν ἡ θάλασσα, καὶ οὕτως, ὡς μὴ φαί- ΧΧΙΙΙ, 2. Ωδήγησας ὡς πρόβατα τὸν λαόν σου ἐν χειρί Μωϋσῆ καὶ ᾿Απρών. Ως πρόβατα εἶπεν, ἐμφαίνων τὴν εἰς αὐτοὺς ἐπιμέλειαν, καὶ φυλακὴν, καὶ ἀπα γωγὴν ἐπὶ νομὴν εὐθαλῆ, καὶ μάνδραν ἀσφαλῆ · ἐπεὶ καὶ ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ ὀνομάζεται. Ὁ μὲν οὖν ψαλμὸς ἤδη περάτωται· τινὲς δέ, ὧν καὶ ὁ Θεο· λόγος Γρηγόριος, τοῖς τοῦ Δαβίδ πράγμασιν ἐφαρμό ζουσι τὰ τοῦ ψαλμοῦ· εἰκὸς γὰρ αὐτὸν πολιορκία ποτὲ θλίψεων αἰχμαλωτισθέντα τὴν ψυχήν, μετὰ τὴν ἀπαλλαγὴν συνθεῖναι τὸν ψαλμόν, ἐκδιηγούμε νον ὅσα πέπονθε· περιπλέξαντα καὶ προφητείας περὶ Χριστοῦ, δι' &ς, οἶμαι, καὶ τὸ, Εἰς τέλος ἐν τῇ ἐπιγραφῇ. Ἐκέκραξα, φησὶν, ὅτε συνεχόμην ταῖς θλίψεσι. Τὰ δὲ ἑξῆς ἁρμόζουσιν εὐχερῶς ἄχρι τοῦ, Διελογισάμην ἡμέρας ἀρχαίας. Εἶεν δ᾽ ἂν αἱ τῆς εὐημερίας αὐτοῦ, ὅτε τὸν Θεὸν εἶχεν ὑπερασπιστήν· καὶ τὰ ἐφεξῆς δὲ, πρόχειρα μέχρι τοῦ, Συνετέλεσε ῥῆμα· τοῦτο δὲ, οὐκ ἐπαπορητικῶς, ἀλλ' ἀποφαν- τικῶς νοήσεις, ὅτε συνεπέραναν πᾶσαν ἀπόφασιν, περὶ παντὸς ἀνθρώπου προεξενεχθεῖσαν αὐτῷ. Ρῆμα γὰρ νῦν, τὴν ἀπόφασιν τοῦ Θεοῦ νοοῦμεν· καὶ λοι- πὸν προώρισε πείσομαι· τὸ δὲ, ᾿Απὸ γενεᾶς εἰς γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Κατὰ διαδοχὴν ἑκάστης γενεάς, εἴτουν ἐφ' ἑκάστης γενεάς· τὸ δὲ, Αὕτη ἡ ἀλλοίω σις, περὶ τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας προφητεύει. Προϊδών γὰρ αὐτὴν προφητικοῖς ὀφθαλμοῖς παρτλο λαγμένην τῆς νομικῆς, φησὶν ὅτι αὕτη τοῦ Χριστοῦ έστιν ἔργον. Οὗτος γὰρ δεξιὰ καὶ βραχίων του Πνεύματος, κατὰ τὴν θεότητα, προσαγορεύεται· ὡς ποιητὴς πάντων καὶ ὡς δύναμις. Τὰ δὲ ἐντεῦ- θεν σαφή, ἕως τοῦ. Ὁ Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον δὲ ἐνταῦθα τὸν Χριστὸν λέγομεν τὸν ἁγιώ- τατον, δς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν. Ἐν τούτῳ, φησίν, ἐνεργεῖται ἡ βουλή σου· ἡ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως καὶ τῆς σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων· ὁδὸς γὰρ νῦν ἡ βουλή. Εἶτα αποθαυμάσας τὸ τοιοῦτον μυστήριον, ὑμνεῖ καὶ μεγαλύνει αὐτόν· Ἐγνώρισας δὲ ἐν τοῖς λαοῖς πάντων τῶν ἐθνῶν τὸν Υἱόν σου Χριστός γάρ, φησί, Θεοῦ δύναμις· τοῦτο δὲ καλεῖ καὶ βρα- χίονα, δι' οὗ ἐλυτρώθη μὲν ναὸς αὐτοῦ ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου· καλούμεθα δὲ υἱοὶ Ἰακὼβ ὁ καὶ Ἰωσήφ, ἀντὶ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ υἱο θετηθέντες, καὶ τὴν ἐκείνου κληρονομήσαντες καὶ οἰκείωσιν καὶ κλήσιν. Εἴρηται περὶ τούτου, καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ ιγ' ψαλμοῦ· Εἰδοσάν σε ὕδατα καὶ ἐφοβήθησαν, ὅτε τοῦ πλοίου βυθιζομένου διῦπνι- σθείς, επετίμησεν τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ εφοβήθησαν καὶ ἡσύχασαν· τότε δὲ καὶ ἐταράχθησαν καὶ αἱ ἄβυσσοι τῆς θαλάσσης, τῷ φόβῳ τῆς Δεσπο- τικῆς ἐπιτιμήσεως· ἔτι δὲ καὶ τὸ πλῆθος τοῦ ἤχου τῶν κυμάτων· φωνὴν δὲ ἔδωκαν αἱ νεφέλαι ἐπὶ τῆς μεταμορφώσεως, Καί· Ιδού, φησὶν, φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ αγαπητός. Εἴπῃς δὲ νεφέλην καὶ τοὺς προφήτας - ὡς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ προείρηται· ἔνθα καὶ περὶ τῶν • EUTHYMII ZIGABENI mare iterum conjunctum atque unitum aleo in se A est, ut nulla amplius divisionis vestigia apparerent. Vans. 21. Deduxisti sicut oves populum tuam in manu Uoysi, et Aaron. Ovibus populum comparavit ut custodiam et curam ostenderet quam Deus co- rum habuit: et quod, ut bonus pastor, ad uberrima pascua, et ad tutissimum ovile eos deduxit. Unde et pascere etiam dicitur Deus populum Israel (juxta i!lud: Qui pascis Israel intende“. Quidam, inter quos est Gregorius Theologus, hunc psalmum ac- commodant beato David, dicentes, verisimile esse, quod post liberationem consecutam a valido illo ca- lamitatum exercitu a quo persæpe obsessus fuerat, et anima etiam captivitatem passus, quod post hujusm moli, inquam, liberatione, hunc psalmum com- posuerit et calamitates suas in eo narraverit, de Christo una prophetias complicans, propter quas, ut puto, In finem inscriptum est. Clamavi, inquit, cum afflictionibus detinerer : et quæ sequuntur facile omnia accommodantur usque ad versiculum : Reco- gitari dies antiquos, quo intellige esse feliciores dies illos quando Deum protectorem habebat. Quæ deinde sequuntur etiam facilia sunt, usque ad ver- siculum: Consummavit verbum a generatione in generationem : qui versiculus, non cum dubitatione, sed definite legendum est. Perfecit enim Deus at- que adimplevit omnes sententias quas de unoquo- que homine in præteritum determinavit. Dictio enim Verbum, hoc in loco, pro sententia intelligi dicitur. Restat igitur, inquit, ut illa ego etiam C passurus sim, quæ ab eo de me decreta sunt, Quod vero ait: A generatione in generationem, ex- pone, hoc est, per sucressiones uniuscujusque gr- nerationis, seu in unaquaque generatione. Verba autem illa : lac mutatio dealeræ Excelsi, evange- lica conversationis prophetiam continent, Legalem enim conversationem mutandam esse in evangeli- cam cernens propheticis oculis, dixit: llæc est mutatio dexteræ Excelsi, quæ verba illud etiam nobis indicant, quod hæc mutatio proprium fuit Christi opus. Hunc enim Christum Dei dexteram appellavit, quia per Filium, quasi per dexteram manum, Pater omnia creavit. Christus enim rerum omnium creator est. Quæ sequuntur clara sunt, usque ad versiculum : Deus, in sancto via tua. Per D sanctum etiam, hoc in loco Christum intelligit, veluti mundissimum, atque innocentissimum, qui peccatum non fecit "; in hoc inquit, Christo con. silium tuum operaris, quod de incarnatione deque humana salute olim decrevisti. Per viam enim hic divinum consilium intelligit. Deinde tamen admi- ratus Propheta mysterium, Denm summa cum laude magnificat, dicens: Notum fecisti Filium tuum in omnibus gentium populis. Christus enim, inquit, Dei virtus est ; hunc etiam brachium Dei esse '; dicit, in quo redemit Deus populum suum, filios Jerol, et Joseph : nos nimirum fideles, qui Jerem. Petr. 11, 22. 43] Cor. 1, 18.
2β Save, O my God, your servant who hopes in you. Save the one who trusts in nothing else but you alone from the anticipated danger.
PG 128:1053Ψαλμός 85 — Psalm 85Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
PG 128:8773 Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι πρὸς σὲ κεκράξομαι ὅλην τὴν ἡμέραν. Tὸ, ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀεὶ ὁ Σύμμαχος ἑρμηνεύειν λέγει.Β νεσθαι ίχνος διαιρέσεως. • καὶ ἡνώθη πάλιν ἡ θάλασσα, καὶ οὕτως, ὡς μὴ φαί- ΧΧΙΙΙ, 2. Ωδήγησας ὡς πρόβατα τὸν λαόν σου ἐν χειρί Μωϋσῆ καὶ ᾿Απρών. Ως πρόβατα εἶπεν, ἐμφαίνων τὴν εἰς αὐτοὺς ἐπιμέλειαν, καὶ φυλακὴν, καὶ ἀπα γωγὴν ἐπὶ νομὴν εὐθαλῆ, καὶ μάνδραν ἀσφαλῆ · ἐπεὶ καὶ ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ ὀνομάζεται. Ὁ μὲν οὖν ψαλμὸς ἤδη περάτωται· τινὲς δέ, ὧν καὶ ὁ Θεο· λόγος Γρηγόριος, τοῖς τοῦ Δαβίδ πράγμασιν ἐφαρμό ζουσι τὰ τοῦ ψαλμοῦ· εἰκὸς γὰρ αὐτὸν πολιορκία ποτὲ θλίψεων αἰχμαλωτισθέντα τὴν ψυχήν, μετὰ τὴν ἀπαλλαγὴν συνθεῖναι τὸν ψαλμόν, ἐκδιηγούμε νον ὅσα πέπονθε· περιπλέξαντα καὶ προφητείας περὶ Χριστοῦ, δι' &ς, οἶμαι, καὶ τὸ, Εἰς τέλος ἐν τῇ ἐπιγραφῇ. Ἐκέκραξα, φησὶν, ὅτε συνεχόμην ταῖς θλίψεσι. Τὰ δὲ ἑξῆς ἁρμόζουσιν εὐχερῶς ἄχρι τοῦ, Διελογισάμην ἡμέρας ἀρχαίας. Εἶεν δ᾽ ἂν αἱ τῆς εὐημερίας αὐτοῦ, ὅτε τὸν Θεὸν εἶχεν ὑπερασπιστήν· καὶ τὰ ἐφεξῆς δὲ, πρόχειρα μέχρι τοῦ, Συνετέλεσε ῥῆμα· τοῦτο δὲ, οὐκ ἐπαπορητικῶς, ἀλλ' ἀποφαν- τικῶς νοήσεις, ὅτε συνεπέραναν πᾶσαν ἀπόφασιν, περὶ παντὸς ἀνθρώπου προεξενεχθεῖσαν αὐτῷ. Ρῆμα γὰρ νῦν, τὴν ἀπόφασιν τοῦ Θεοῦ νοοῦμεν· καὶ λοι- πὸν προώρισε πείσομαι· τὸ δὲ, ᾿Απὸ γενεᾶς εἰς γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Κατὰ διαδοχὴν ἑκάστης γενεάς, εἴτουν ἐφ' ἑκάστης γενεάς· τὸ δὲ, Αὕτη ἡ ἀλλοίω σις, περὶ τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας προφητεύει. Προϊδών γὰρ αὐτὴν προφητικοῖς ὀφθαλμοῖς παρτλο λαγμένην τῆς νομικῆς, φησὶν ὅτι αὕτη τοῦ Χριστοῦ έστιν ἔργον. Οὗτος γὰρ δεξιὰ καὶ βραχίων του Πνεύματος, κατὰ τὴν θεότητα, προσαγορεύεται· ὡς ποιητὴς πάντων καὶ ὡς δύναμις. Τὰ δὲ ἐντεῦ- θεν σαφή, ἕως τοῦ. Ὁ Θεὸς, ἐν τῷ ἁγίῳ ἡ ὁδός σου. ῞Αγιον δὲ ἐνταῦθα τὸν Χριστὸν λέγομεν τὸν ἁγιώ- τατον, δς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν. Ἐν τούτῳ, φησίν, ἐνεργεῖται ἡ βουλή σου· ἡ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως καὶ τῆς σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων· ὁδὸς γὰρ νῦν ἡ βουλή. Εἶτα αποθαυμάσας τὸ τοιοῦτον μυστήριον, ὑμνεῖ καὶ μεγαλύνει αὐτόν· Ἐγνώρισας δὲ ἐν τοῖς λαοῖς πάντων τῶν ἐθνῶν τὸν Υἱόν σου Χριστός γάρ, φησί, Θεοῦ δύναμις· τοῦτο δὲ καλεῖ καὶ βρα- χίονα, δι' οὗ ἐλυτρώθη μὲν ναὸς αὐτοῦ ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου· καλούμεθα δὲ υἱοὶ Ἰακὼβ ὁ καὶ Ἰωσήφ, ἀντὶ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ υἱο θετηθέντες, καὶ τὴν ἐκείνου κληρονομήσαντες καὶ οἰκείωσιν καὶ κλήσιν. Εἴρηται περὶ τούτου, καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ ιγ' ψαλμοῦ· Εἰδοσάν σε ὕδατα καὶ ἐφοβήθησαν, ὅτε τοῦ πλοίου βυθιζομένου διῦπνι- σθείς, επετίμησεν τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ εφοβήθησαν καὶ ἡσύχασαν· τότε δὲ καὶ ἐταράχθησαν καὶ αἱ ἄβυσσοι τῆς θαλάσσης, τῷ φόβῳ τῆς Δεσπο- τικῆς ἐπιτιμήσεως· ἔτι δὲ καὶ τὸ πλῆθος τοῦ ἤχου τῶν κυμάτων· φωνὴν δὲ ἔδωκαν αἱ νεφέλαι ἐπὶ τῆς μεταμορφώσεως, Καί· Ιδού, φησὶν, φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ αγαπητός. Εἴπῃς δὲ νεφέλην καὶ τοὺς προφήτας - ὡς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ προείρηται· ἔνθα καὶ περὶ τῶν • EUTHYMII ZIGABENI mare iterum conjunctum atque unitum aleo in se A est, ut nulla amplius divisionis vestigia apparerent. Vans. 21. Deduxisti sicut oves populum tuam in manu Uoysi, et Aaron. Ovibus populum comparavit ut custodiam et curam ostenderet quam Deus co- rum habuit: et quod, ut bonus pastor, ad uberrima pascua, et ad tutissimum ovile eos deduxit. Unde et pascere etiam dicitur Deus populum Israel (juxta i!lud: Qui pascis Israel intende“. Quidam, inter quos est Gregorius Theologus, hunc psalmum ac- commodant beato David, dicentes, verisimile esse, quod post liberationem consecutam a valido illo ca- lamitatum exercitu a quo persæpe obsessus fuerat, et anima etiam captivitatem passus, quod post hujusm moli, inquam, liberatione, hunc psalmum com- posuerit et calamitates suas in eo narraverit, de Christo una prophetias complicans, propter quas, ut puto, In finem inscriptum est. Clamavi, inquit, cum afflictionibus detinerer : et quæ sequuntur facile omnia accommodantur usque ad versiculum : Reco- gitari dies antiquos, quo intellige esse feliciores dies illos quando Deum protectorem habebat. Quæ deinde sequuntur etiam facilia sunt, usque ad ver- siculum: Consummavit verbum a generatione in generationem : qui versiculus, non cum dubitatione, sed definite legendum est. Perfecit enim Deus at- que adimplevit omnes sententias quas de unoquo- que homine in præteritum determinavit. Dictio enim Verbum, hoc in loco, pro sententia intelligi dicitur. Restat igitur, inquit, ut illa ego etiam C passurus sim, quæ ab eo de me decreta sunt, Quod vero ait: A generatione in generationem, ex- pone, hoc est, per sucressiones uniuscujusque gr- nerationis, seu in unaquaque generatione. Verba autem illa : lac mutatio dealeræ Excelsi, evange- lica conversationis prophetiam continent, Legalem enim conversationem mutandam esse in evangeli- cam cernens propheticis oculis, dixit: llæc est mutatio dexteræ Excelsi, quæ verba illud etiam nobis indicant, quod hæc mutatio proprium fuit Christi opus. Hunc enim Christum Dei dexteram appellavit, quia per Filium, quasi per dexteram manum, Pater omnia creavit. Christus enim rerum omnium creator est. Quæ sequuntur clara sunt, usque ad versiculum : Deus, in sancto via tua. Per D sanctum etiam, hoc in loco Christum intelligit, veluti mundissimum, atque innocentissimum, qui peccatum non fecit "; in hoc inquit, Christo con. silium tuum operaris, quod de incarnatione deque humana salute olim decrevisti. Per viam enim hic divinum consilium intelligit. Deinde tamen admi- ratus Propheta mysterium, Denm summa cum laude magnificat, dicens: Notum fecisti Filium tuum in omnibus gentium populis. Christus enim, inquit, Dei virtus est ; hunc etiam brachium Dei esse '; dicit, in quo redemit Deus populum suum, filios Jerol, et Joseph : nos nimirum fideles, qui Jerem. Petr. 11, 22. 43] Cor. 1, 18.
3 Have mercy on me, O Lord, for to you I shall cry all day long. Symmachus says ‘all day long’ translates as ‘ever’.
PG 128:8794 Εὔφρανον τὴν ψυχὴν τοῦ δούλου σου, ὅτι πρὸς σὲ ἦρα τὴν ψυχήν μου. Λῦσον τὴν κατέχουσάν με λύπην. Περὶ δὲ τοῦ, ἦρα τὴν ψυχήν μου, εἴρηται ἐν ἀρχῇ τοῦ κδ΄ ψαλμοῦ.
4 Gladden the soul of your servant, for to you I have lifted up my soul. Dissolve the sorrow that possesses me. ‘I have lifted up my soul’ was discussed at the be- ginning of the twenty-fourth psalm.
5 Ὅτι σὺ, Κύριε, χρηστὸς καὶ ἐπιεικὴς, καὶ πολυέλεος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις σε. Tὸ, ἐπιεικὴς, ἵλεως ἐξέδωκεν ὁ Ἀκύλας· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Θεοδοτίων. Καὶ ἡ ἐπιείκεια μέντοι, τὴν ἡμερότητα σημαίνει. Τοῖς ἐπικαλουμένοις δέ σε, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ’ ἐξ ὅλης καρδίας· καὶ γὰρ καὶ ἐν τῷ ρμδ΄ ψαλμῷ εἰπὼν, Ἐγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν, ἐπήγαγε, Πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν ἐν ἀληθείᾳ, εἴτουν ὁλοψύχως.
5 For you, O Lord, are good and temperate and full of mercy to all who call on you. Aquila wrote ‘gracious’ for ‘temperate’, as did Theodotion, and indeed temperateness means gentleness. ‘To all who call on you’, not simply, but with all their heart, and indeed in the one hundred and forty-fourth psalm, on saying, The Lord is near to all who call on him, he added, To all who call on him in truth, that is, whole-heartedly.
6 Ἐνώτισαι, Κύριε, τὴν προσευχήν μου, καὶ πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου. | Περὶ τούτων εὑρήσεις ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ιϛ΄ ψαλμοῦ. Ps 16.β-δ
6 Give ear, O Lord, to my prayer and turn to the voice of my entreaty. You will find about these expressions at the beginning of the sixteenth psalm. Ps 16.1β-δ
7 Ἐν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου ἐκέκραξα πρὸς σὲ, ὅτι ἐπήκουσάς μου. Ἡμέραν θλίψεως, τὴν ἐνεστῶσαν αὐτίκα φησί· περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐπήκουσάς μου, εἴρηται καὶ ἐν τῷ δηλωθέντι ιϛ΄ ψαλμῷ.
7 In the day of my affliction I have cried to you, because you have heard me. He calls the ‘day of affliction’ the immediately present day; ‘because you have heard me’ was discussed in the aforementioned sixteenth psalm.
8 Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστιν κατὰ τὰ ἔργα σου. Ὅτι πάντες, φησὶν, οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια, ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ σὺ μὲν, Θεὸς ἀληθινὸς, οἱ δὲ, ψευδώνυμοι. Ἔοικε δὲ εἰλῆφθαι τὸ ῥητὸν ἀπὸ τοῦ Μωυσέως, Τίς ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, λέγοντος, τίς ὅμοιός σοι, δεδοξασμένος ἐν ἁγίοις, θαυμαστὸς, ἐνδόξως ποιῶν τέρατα; Ἔργα δὲ τοῦ Χριστοῦ, οὐ μόνον ἡ δημιουργία καὶ πρόνοια τῆς ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως, ἀλλὰ καὶ ἡ τοῦ πλάσματος ἀνάπλασις, καὶ ἡ τοῦ τυράννου κατάλυσις, καὶ ἡ διὰ θανάτου τοῦ θανάτου θανάτωσις, καὶ ἡ δι’ ὀλίγων καὶ εὐτελῶν ἁλιέων ὅλου τοῦ κόσμου σαγήνευσις· εἴποι δ’ ἄν τις καὶ τὴν τῶν θαυμάτων δύναμιν· εἰ γὰρ καὶ ἄλλοι τοιαῦτα θαύματα πεποιήκασιν, ἀλλ’ οὗτος μὲν κατ’ ἐξουσίαν, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Θεὸν ἐπικαλούμενοι. 9-10 Πάντα τὰ ἔθνη, ὅσα ἐποίησας, ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξάσουσι τὸ ὄνομά σου, ὅτι μέγας εἶ σὺ καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος.
8 There is none like you among the gods, O Lord, and there is none whose works are like yours. For, it is written, all the gods of the nations are demons, but the Lord made the heavens, and you are true God, they are falsely so-called. The verse seems to have been taken from Moses, who says, Who is like you among the Gods, O Lord? Who is like you, glorified among saints, marvellous, gloriously working wonders? The works of Christ are not only his making of and providence for invisible and visible creation, but also the refashioning of his creature and the deposition of the tyrant and the putting of death to death through death, and the catching of the whole world through a few and insignificant fishermen; one might also say the power of the miracles; for even if others worked such miracles, he worked them by his own authority, whereas the other did so by calling on God. 9-10 All the nations you have made will come and worship before you, O Lord, and will glorify your name, for you are great and work wonders; you are God alone.
PG 128:881Ἐνταῦθα προφητεύει περὶ τῆς πίστεως τῶν ἐθνῶν. Ἥξουσι, φησὶ, πρὸς σὲ διὰ πίστεως. Προσκυνεῖ δὲ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ὁ ἐπιγινώσκων ὅτι ἐφορᾶται παρ’ αὐτοῦ· ἐνώπιον δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ πᾶς τόπος τῆς δεσποτείας αὐτοῦ. Δοξάσουσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑμνήσουσι, μεγαλυνοῦσι· διότι μέγας ὄντως σὺ, καὶ σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος, ποιῶν θαυμάσια. α Ὁδήγησόν με, Κύριε, ἐν τῇ ὁδῷ σου, καὶ πορεύσομαι ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου. Ὁδὸς μὲν τοῦ Θεοῦ, ἡ πρακτικὴ ἀρετὴ, ἀλήθεια δὲ, ἡ θεωρητική. Ὁ γοῦν ὁδηγηθεὶς θεόθεν ἐπ’ ἐκείνην, ἔρχεται ἐπὶ ταύτην. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ κδ΄ ψαλμῷ περὶ ὁδοῦ καὶ ἀληθείας, εἰς τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι, καὶ αὖθις, ὁδήγησόν με ἐπὶ τὴν ἀλήθειάν σου. Ps 24.4, α β Εὐφρανθήτω ἡ καρδία μου τοῦ φοβεῖσθαι τὸ ὄνομά σου. Εὐφρανθήτω, μὴ ἐν εὐφροσύνῃ τινὶ κοσμικῇ, ἀλλ’ ἐν τῷ φοβεῖσθαί σε. Ὅρα ξένην εὐφροσύνην. Ἔστω μοι εὐφροσύνη ὁ σὸς φόβος. Εὐφρανθήτω γὰρ, φησὶ, καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Ζητεῖ δὲ τὸν Θεὸν ὁ φοβούμενος αὐτόν. Καὶ γὰρ οὐ μόνον ὁ θεῖος φόβος, ἀλλὰ καὶ ἡ ἁπλῶς μνήμη τοῦ Θεοῦ εὐφραίνει τοὺς θεοσεβεῖς· Ἐμνήσθην γὰρ, φησὶ, τοῦ Θεοῦ, καὶ εὐφράνθην. α Ἐξομολογήσομαί σοι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου. Εὐχαριστήσω. β Καὶ δοξάσω τὸ ὄνομά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Ἀεί. α Ὅτι τὸ ἔλεός σου μέγα ἐπ᾽ ἐμέ. Πολύ. β Καὶ ἐῤῥύσω τὴν ψυχήν μου ἐξ ᾅδου κατωτάτου. Ἐπὶ μὲν τοῦ Δαυὶδ, ᾅδην νοήσεις, τὸ βάθος τῆς ἁμαρτίας, τῆς τε μοιχείας καὶ τοῦ φόνου τοῦ Οὐρίου· ἐπὶ δὲ Ἐζεκίου, τὸν ἐγγίσαντα αὐτῷ σωματικὸν θάνατον, ἀφ’ οὗ παραδόξως ἐῤῥύσθη. Εἴη δ’ ἂν ᾅδης καὶ πᾶς κίνδυνος, εἴτε παρὰ ὁρατῶν ἐχθρῶν, εἴτε παρὰ ἀοράτων ἐπαγόμενος. 98 ποιῶν PSCAFV : ὁ ποιῶν MH.βελῶν· πρὸς δὲ καὶ τῶν ἀστραπῶν εὑρήσεις. Φωνὴ δὲ βροντῆς ὁ λόγος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος, ὡς ἐξ οὐρανοῦ ἥκοντος, καὶ ὡς στερεοῦ καὶ ἐξακού- στον πᾶσιν ἀνθρώποις· τροχὸς δὲ ὁ κόσμος διὰ τὸ ἄστατον αὐτοῦ. Ἐσαλεύθη δὲ καὶ ἔντρομος ἐγε νήθη ἡ γῆ, ὡς ἐν τῷ αὐτῷ ψαλμῷ πάλιν ἐξηγησά- μεθα· ὅλος γὰρ οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν ἐκείνῳ κεῖται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δὲ ἡ ὁδός σου, ὅτε ἀπῆλθες προς τοὺς μαθητάς, πεζεύων ἐπάνω τῆς θαλάσσης· τὸ αὐτὸ δὲ πάλιν σημαίνεται, καὶ διὰ τοῦ ἑξῆς στίχου. Υδατα γὰρ πολλὰ τὸ βάθος τῶν ὑδάτων. Τὰ ἴχνη σου δὲ τὰ ἐπὶ τῆς θαλάσσης οὐ γνωσθήσονται· οὐ συνίστανται γὰρ ίχνη καθ' ὕδατος. Τινὲς δὲ θάλασσαν τὸν βίον καλοῦντες, διὰ τὴν ἄλμην τῶν θλίψεων, καὶ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὸ ἀνώμαλον, φασίν, ὅτι Ἐν τῷ βίῳ τούτῳ ἔσται ἡ πολιτεία σου κατὰ τὴν έναν θρώπησιν· ἀλλὰ τὰ ἴχνη σου, τουτέστιν οἱ τρόποι τῆς ἐνανθρωπήσεώς σου ἀκατάληπτοι. Λαὸς δὲ τοῦ Πατρὸς ὁ νέος· εἴτουν ὁ Χριστιανικός. Χεὶρ δὲ ἡ χειρ- αγωγία καὶ ἡ ὁδήγησις τοῦ Χριστοῦ, ὅς ἐστι Μωϋ- σῆς μὲν ὡς νομοθέτης τοῦ εὐαγγελικοῦ νόμου· 'Αα- ρὼν δὲ, ὡς μέγας ἀρχιερεὺς, θύσας ἑαυτὸν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Ψαλμὸς Συνέσεως τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΖ'. *Οτι συνέσεως χρεία τοῖς ἐντυγχάνουσιν· ὡς τε διαγνωσθῆναι. Τίς τε ὁ λέγων, καὶ πρὸς τίνας, καὶ τίς ὁ νόμος ; Λέγει μὲν γὰρ ὁ Δαβίδ, προσώπῳ δὲ τοῦ Χριστοῦ καὶ πρὸς τοὺς αὐτῷ πιστεύοντας. Προσέχετε, λαός μου, τὸν νόμον μου. Φησὶ Ζαχαρίας· Καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν. Νόμον δὲ λέγει νῦν τὸν εὐαγγελικόν, περὶ οὗ φησιν Ησαΐας Ἐκ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ιερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν. 'Αδιάφορον δὲ τὸ, Προσέχετε. Τινὰ δὲ τῶν ἀντι- γράφων Τῷ νόμῳ μου γράφουσι. Κλίνατε τὸ οὖς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα τοῦ στό ματός μου. Τό, Κλίνατε, ἢ ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ Ὑπο- τίθετε, ἢ ἀντὶ τοῦ, Μετανοήσατε ἀπὸ τῶν ἀνοί των ἀκουσμάτων, ἐπὶ τὰ εὐαγγελικά κηρύγματα. COMMENT. IN PSALMOS. : A olim sub drmonis captivitate detinebamur, qui .. et populus ejus dicimur, et filii Jacob, et Jo- seph : quoniam in illius veteris populi locum subrogati atque adoptati sumus: qui non deno- minationem tamen, sed benevolentiam etiam, ac familiaritatem, que cum Deo ¡His intercedebat, hæreditavimus, ut dictum est in fine psalmi xm : Viderunt te aquæ, Deus, quoniam scilicet navion!a fluctuante excitatus a somno, ventos et mare in- crepavit. Tui enim timore omnia sedata sunt, Hius etiam increpationis formidine tune abyssi maris, et multitudo sonitus fuctuum pariter tur- bata est. Vocem præterea nubes dederunt, quando in transfiguratione Domini vor de nube veniens dixit: fic est Filius meus dilectus "; possunt B ctiam prophetæ, nubes dici, ut diximus in psalmo svur, ubi etiam de sagittis Dei traditnr, et de ful- gure seu coruscatione. Vox vero tonitrui, evange- licæ prædicationis est sermo veniens de cœlo. Validus enim ac vehemens est et a leo resonat ut ab omnibus exaudiri possit. Per rolam autein mundum possumus intelligere, ob ejus nimirum instabilitatem. Terra etiam commola est, et contre- muit, eo modo, quo in prædicto psalmo x declaravimus. Totus enim hic versiculus illic etiam habetur. In mari via tua : quando sciliert Dominus accessit ad discipulos, ambulans supra mare. Quam deambulationem manifestius exprimens, subdidit: Et semitæ tuæ in aquis multis, hoc est, ia profundis fluctibus: et Vestigia txa, quæ fient in mari non cognoscentur, non perstant cnim ve- stigia in aqua. Aliqui per mare, præsentem hanc vitam intelligunt, veluti incertam, inæqualem alque amaram, ob varias quæ in ca sunt afflictiones et calamitates. Aiuntque quod in hac vila, hoc est, in hoc mundo, erunt viæ tuæ, o Christe : actiones nimirum assumptæ carnis. Vita enim ac conversatio tua a nobis videbitur, verum vestigia tua, hoc est, bujus tuæ Incarnationis modi non cognoscentur. Erunt enim incomprehensihils. Populus etiam Patris, novus est, et fidelis popu 1:15, qui per spiritualis ac mystici Moysi, et Aaron, Christi videlicet manum, in terram sanctam de- ductus est. Potest enim Christus et Moyses dici, tanquam evangelicæ legis optimus legislator: et Aaron, tanquam pontifex, quia seipsum Deo pro populo suo immolavit. C PSALMUS EXXVII. Intelligentiæ ipsi Asaph. Inscribitur Intelligentiæ hic psalmus, quia multa nobis opus est intelligentia, ut intelligamus, quis- nam sit qui in eo loquatur, et quinam sint að quos sermo dirigatur, et quænam illa sit lex, de qua hic traditur. Et psalmu: quidem conscriptumn pulanus a beato David, verum ex Christi per- sona, sermonem suum ad fideles Christianos dirigentis. Vens. 1. Allendite, populus meus, legem meam. Legimus apud Zachariam : Et confugient multa gentes ad Dominum, et erunt ei in populum. Ad hunc igitur populum ex gentibns congregatum Christus loquitur; et legem eos non Mosaicam au- dire jubet, sed evangelicam, de qua loquens Isaias dicebat De Sion exibit lex et verbum Domini de D Jerusalem, et judicabit in medio gentiam *. Est autem indifferens hæc constructio verbi, Attendite: tametsi quedam exemplaria non Legem meam ha- Jeant, sed Legi meæ. Matth. sis, 17. 182. 11, 3. Inclinate aurem vestram in verba oris mei. Sup- ponite, inquit, aures vestras sermoni meo, vel mulate aures vestras ab inani sermone, ab ineptis fabulis ad Evangelia.
Here he is prophesying about the faith of the nations. They will come to you, he says, through faith. The one who knows that he is being watched over by him worships ‘before God’, and every place of his dominion is ‘before God’. ‘They will glorify’, in the sense of, ‘they will hymn’, ‘they will magnify’, because you are truly great, and you are God alone who works wonders. 11α Guide me, O Lord, in your way and I shall walk in your truth. Practical virtue is God’s way and and contemplative virtue is his truth. Accordingly, who- ever has been guided by God in the former will arrive at the latter. You will also find about way and truth in the twenty-fourth psalm at the verse, Make known your ways to me, and again, Guide me into your truth. Ps 24.4, 5α 11β Let my heart be glad so as to fear your name. Let it be glad, not in any worldly merriment, but in fearing you. Observe the strange gladness. Let your fear be gladness for me, for it is written, Let the heart of those who seek the Lord be glad. And the one who fears him seeks for God. And indeed not only divine fear, but even the simple memory of God gladdens those who are god-loving, for it is written, I remembered God and was glad. 12α I shall confess you, O Lord my God, with all my heart. I shall give thanks. 12β And I shall glorify your name to the age. For ever. 13α For your mercy is great upon me. Profuse. 13β And you have delivered my soul from lowest Hades. In relation to David you will understand ‘Hades’ as the depth of sin, of both adultery and the murder of Uriah. In relation to Hezekiah you will understand it as the bodily death that approached him and from which he was strangely delivered. ‘Hades’ may also be interpreted as any danger, whether being brought on by visible ene- mies or invisible ones.
α Ὁ Θεὸς, παράνομοι ἐπανέστησαν ἐπ᾽ ἐμέ. Καὶ οἱ τῷ Δαυὶδ ἐπιβουλεύοντες παρανομίᾳ συνέζων, καὶ οἱ τὸν Ἐζεκίαν δὲ πολιορκοῦντες Ἀσσύριοι. Λέγοιντο δ’ ἂν, καὶ πάντες αἰσθητοὶ καὶ νοητοὶ πολέμιοι.βελῶν· πρὸς δὲ καὶ τῶν ἀστραπῶν εὑρήσεις. Φωνὴ δὲ βροντῆς ὁ λόγος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος, ὡς ἐξ οὐρανοῦ ἥκοντος, καὶ ὡς στερεοῦ καὶ ἐξακού- στον πᾶσιν ἀνθρώποις· τροχὸς δὲ ὁ κόσμος διὰ τὸ ἄστατον αὐτοῦ. Ἐσαλεύθη δὲ καὶ ἔντρομος ἐγε νήθη ἡ γῆ, ὡς ἐν τῷ αὐτῷ ψαλμῷ πάλιν ἐξηγησά- μεθα· ὅλος γὰρ οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν ἐκείνῳ κεῖται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δὲ ἡ ὁδός σου, ὅτε ἀπῆλθες προς τοὺς μαθητάς, πεζεύων ἐπάνω τῆς θαλάσσης· τὸ αὐτὸ δὲ πάλιν σημαίνεται, καὶ διὰ τοῦ ἑξῆς στίχου. Υδατα γὰρ πολλὰ τὸ βάθος τῶν ὑδάτων. Τὰ ἴχνη σου δὲ τὰ ἐπὶ τῆς θαλάσσης οὐ γνωσθήσονται· οὐ συνίστανται γὰρ ίχνη καθ' ὕδατος. Τινὲς δὲ θάλασσαν τὸν βίον καλοῦντες, διὰ τὴν ἄλμην τῶν θλίψεων, καὶ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὸ ἀνώμαλον, φασίν, ὅτι Ἐν τῷ βίῳ τούτῳ ἔσται ἡ πολιτεία σου κατὰ τὴν έναν θρώπησιν· ἀλλὰ τὰ ἴχνη σου, τουτέστιν οἱ τρόποι τῆς ἐνανθρωπήσεώς σου ἀκατάληπτοι. Λαὸς δὲ τοῦ Πατρὸς ὁ νέος· εἴτουν ὁ Χριστιανικός. Χεὶρ δὲ ἡ χειρ- αγωγία καὶ ἡ ὁδήγησις τοῦ Χριστοῦ, ὅς ἐστι Μωϋ- σῆς μὲν ὡς νομοθέτης τοῦ εὐαγγελικοῦ νόμου· 'Αα- ρὼν δὲ, ὡς μέγας ἀρχιερεὺς, θύσας ἑαυτὸν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Ψαλμὸς Συνέσεως τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΖ'. *Οτι συνέσεως χρεία τοῖς ἐντυγχάνουσιν· ὡς τε διαγνωσθῆναι. Τίς τε ὁ λέγων, καὶ πρὸς τίνας, καὶ τίς ὁ νόμος ; Λέγει μὲν γὰρ ὁ Δαβίδ, προσώπῳ δὲ τοῦ Χριστοῦ καὶ πρὸς τοὺς αὐτῷ πιστεύοντας. Προσέχετε, λαός μου, τὸν νόμον μου. Φησὶ Ζαχαρίας· Καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν. Νόμον δὲ λέγει νῦν τὸν εὐαγγελικόν, περὶ οὗ φησιν Ησαΐας Ἐκ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ιερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν. 'Αδιάφορον δὲ τὸ, Προσέχετε. Τινὰ δὲ τῶν ἀντι- γράφων Τῷ νόμῳ μου γράφουσι. Κλίνατε τὸ οὖς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα τοῦ στό ματός μου. Τό, Κλίνατε, ἢ ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ Ὑπο- τίθετε, ἢ ἀντὶ τοῦ, Μετανοήσατε ἀπὸ τῶν ἀνοί των ἀκουσμάτων, ἐπὶ τὰ εὐαγγελικά κηρύγματα. COMMENT. IN PSALMOS. : A olim sub drmonis captivitate detinebamur, qui .. et populus ejus dicimur, et filii Jacob, et Jo- seph : quoniam in illius veteris populi locum subrogati atque adoptati sumus: qui non deno- minationem tamen, sed benevolentiam etiam, ac familiaritatem, que cum Deo ¡His intercedebat, hæreditavimus, ut dictum est in fine psalmi xm : Viderunt te aquæ, Deus, quoniam scilicet navion!a fluctuante excitatus a somno, ventos et mare in- crepavit. Tui enim timore omnia sedata sunt, Hius etiam increpationis formidine tune abyssi maris, et multitudo sonitus fuctuum pariter tur- bata est. Vocem præterea nubes dederunt, quando in transfiguratione Domini vor de nube veniens dixit: fic est Filius meus dilectus "; possunt B ctiam prophetæ, nubes dici, ut diximus in psalmo svur, ubi etiam de sagittis Dei traditnr, et de ful- gure seu coruscatione. Vox vero tonitrui, evange- licæ prædicationis est sermo veniens de cœlo. Validus enim ac vehemens est et a leo resonat ut ab omnibus exaudiri possit. Per rolam autein mundum possumus intelligere, ob ejus nimirum instabilitatem. Terra etiam commola est, et contre- muit, eo modo, quo in prædicto psalmo x declaravimus. Totus enim hic versiculus illic etiam habetur. In mari via tua : quando sciliert Dominus accessit ad discipulos, ambulans supra mare. Quam deambulationem manifestius exprimens, subdidit: Et semitæ tuæ in aquis multis, hoc est, ia profundis fluctibus: et Vestigia txa, quæ fient in mari non cognoscentur, non perstant cnim ve- stigia in aqua. Aliqui per mare, præsentem hanc vitam intelligunt, veluti incertam, inæqualem alque amaram, ob varias quæ in ca sunt afflictiones et calamitates. Aiuntque quod in hac vila, hoc est, in hoc mundo, erunt viæ tuæ, o Christe : actiones nimirum assumptæ carnis. Vita enim ac conversatio tua a nobis videbitur, verum vestigia tua, hoc est, bujus tuæ Incarnationis modi non cognoscentur. Erunt enim incomprehensihils. Populus etiam Patris, novus est, et fidelis popu 1:15, qui per spiritualis ac mystici Moysi, et Aaron, Christi videlicet manum, in terram sanctam de- ductus est. Potest enim Christus et Moyses dici, tanquam evangelicæ legis optimus legislator: et Aaron, tanquam pontifex, quia seipsum Deo pro populo suo immolavit. C PSALMUS EXXVII. Intelligentiæ ipsi Asaph. Inscribitur Intelligentiæ hic psalmus, quia multa nobis opus est intelligentia, ut intelligamus, quis- nam sit qui in eo loquatur, et quinam sint að quos sermo dirigatur, et quænam illa sit lex, de qua hic traditur. Et psalmu: quidem conscriptumn pulanus a beato David, verum ex Christi per- sona, sermonem suum ad fideles Christianos dirigentis. Vens. 1. Allendite, populus meus, legem meam. Legimus apud Zachariam : Et confugient multa gentes ad Dominum, et erunt ei in populum. Ad hunc igitur populum ex gentibns congregatum Christus loquitur; et legem eos non Mosaicam au- dire jubet, sed evangelicam, de qua loquens Isaias dicebat De Sion exibit lex et verbum Domini de D Jerusalem, et judicabit in medio gentiam *. Est autem indifferens hæc constructio verbi, Attendite: tametsi quedam exemplaria non Legem meam ha- Jeant, sed Legi meæ. Matth. sis, 17. 182. 11, 3. Inclinate aurem vestram in verba oris mei. Sup- ponite, inquit, aures vestras sermoni meo, vel mulate aures vestras ab inani sermone, ab ineptis fabulis ad Evangelia.
14α O God, transgressors of the law have risen up against me. Those conspiring against David lived in a state of transgression of the law as did also the Assyrians laying siege to Hezekiah. They may also be interpreted as all sensible and intelligi- ble enemies.
β Καὶ συναγωγὴ κραταιῶν ἐζήτησαν τὴν ψυχήν μου, καὶ οὐ προέθεντό σε ἐνώπιον αὐτῶν. | Oἱ αὐτοί. Ταυτὶ δὲ τὰ ῥητὰ κεῖνται καὶ ἐν τῷ νγ΄ ψαλμῷ.βελῶν· πρὸς δὲ καὶ τῶν ἀστραπῶν εὑρήσεις. Φωνὴ δὲ βροντῆς ὁ λόγος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος, ὡς ἐξ οὐρανοῦ ἥκοντος, καὶ ὡς στερεοῦ καὶ ἐξακού- στον πᾶσιν ἀνθρώποις· τροχὸς δὲ ὁ κόσμος διὰ τὸ ἄστατον αὐτοῦ. Ἐσαλεύθη δὲ καὶ ἔντρομος ἐγε νήθη ἡ γῆ, ὡς ἐν τῷ αὐτῷ ψαλμῷ πάλιν ἐξηγησά- μεθα· ὅλος γὰρ οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν ἐκείνῳ κεῖται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δὲ ἡ ὁδός σου, ὅτε ἀπῆλθες προς τοὺς μαθητάς, πεζεύων ἐπάνω τῆς θαλάσσης· τὸ αὐτὸ δὲ πάλιν σημαίνεται, καὶ διὰ τοῦ ἑξῆς στίχου. Υδατα γὰρ πολλὰ τὸ βάθος τῶν ὑδάτων. Τὰ ἴχνη σου δὲ τὰ ἐπὶ τῆς θαλάσσης οὐ γνωσθήσονται· οὐ συνίστανται γὰρ ίχνη καθ' ὕδατος. Τινὲς δὲ θάλασσαν τὸν βίον καλοῦντες, διὰ τὴν ἄλμην τῶν θλίψεων, καὶ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὸ ἀνώμαλον, φασίν, ὅτι Ἐν τῷ βίῳ τούτῳ ἔσται ἡ πολιτεία σου κατὰ τὴν έναν θρώπησιν· ἀλλὰ τὰ ἴχνη σου, τουτέστιν οἱ τρόποι τῆς ἐνανθρωπήσεώς σου ἀκατάληπτοι. Λαὸς δὲ τοῦ Πατρὸς ὁ νέος· εἴτουν ὁ Χριστιανικός. Χεὶρ δὲ ἡ χειρ- αγωγία καὶ ἡ ὁδήγησις τοῦ Χριστοῦ, ὅς ἐστι Μωϋ- σῆς μὲν ὡς νομοθέτης τοῦ εὐαγγελικοῦ νόμου· 'Αα- ρὼν δὲ, ὡς μέγας ἀρχιερεὺς, θύσας ἑαυτὸν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Ψαλμὸς Συνέσεως τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΖ'. *Οτι συνέσεως χρεία τοῖς ἐντυγχάνουσιν· ὡς τε διαγνωσθῆναι. Τίς τε ὁ λέγων, καὶ πρὸς τίνας, καὶ τίς ὁ νόμος ; Λέγει μὲν γὰρ ὁ Δαβίδ, προσώπῳ δὲ τοῦ Χριστοῦ καὶ πρὸς τοὺς αὐτῷ πιστεύοντας. Προσέχετε, λαός μου, τὸν νόμον μου. Φησὶ Ζαχαρίας· Καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν. Νόμον δὲ λέγει νῦν τὸν εὐαγγελικόν, περὶ οὗ φησιν Ησαΐας Ἐκ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ιερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν. 'Αδιάφορον δὲ τὸ, Προσέχετε. Τινὰ δὲ τῶν ἀντι- γράφων Τῷ νόμῳ μου γράφουσι. Κλίνατε τὸ οὖς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα τοῦ στό ματός μου. Τό, Κλίνατε, ἢ ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ Ὑπο- τίθετε, ἢ ἀντὶ τοῦ, Μετανοήσατε ἀπὸ τῶν ἀνοί των ἀκουσμάτων, ἐπὶ τὰ εὐαγγελικά κηρύγματα. COMMENT. IN PSALMOS. : A olim sub drmonis captivitate detinebamur, qui .. et populus ejus dicimur, et filii Jacob, et Jo- seph : quoniam in illius veteris populi locum subrogati atque adoptati sumus: qui non deno- minationem tamen, sed benevolentiam etiam, ac familiaritatem, que cum Deo ¡His intercedebat, hæreditavimus, ut dictum est in fine psalmi xm : Viderunt te aquæ, Deus, quoniam scilicet navion!a fluctuante excitatus a somno, ventos et mare in- crepavit. Tui enim timore omnia sedata sunt, Hius etiam increpationis formidine tune abyssi maris, et multitudo sonitus fuctuum pariter tur- bata est. Vocem præterea nubes dederunt, quando in transfiguratione Domini vor de nube veniens dixit: fic est Filius meus dilectus "; possunt B ctiam prophetæ, nubes dici, ut diximus in psalmo svur, ubi etiam de sagittis Dei traditnr, et de ful- gure seu coruscatione. Vox vero tonitrui, evange- licæ prædicationis est sermo veniens de cœlo. Validus enim ac vehemens est et a leo resonat ut ab omnibus exaudiri possit. Per rolam autein mundum possumus intelligere, ob ejus nimirum instabilitatem. Terra etiam commola est, et contre- muit, eo modo, quo in prædicto psalmo x declaravimus. Totus enim hic versiculus illic etiam habetur. In mari via tua : quando sciliert Dominus accessit ad discipulos, ambulans supra mare. Quam deambulationem manifestius exprimens, subdidit: Et semitæ tuæ in aquis multis, hoc est, ia profundis fluctibus: et Vestigia txa, quæ fient in mari non cognoscentur, non perstant cnim ve- stigia in aqua. Aliqui per mare, præsentem hanc vitam intelligunt, veluti incertam, inæqualem alque amaram, ob varias quæ in ca sunt afflictiones et calamitates. Aiuntque quod in hac vila, hoc est, in hoc mundo, erunt viæ tuæ, o Christe : actiones nimirum assumptæ carnis. Vita enim ac conversatio tua a nobis videbitur, verum vestigia tua, hoc est, bujus tuæ Incarnationis modi non cognoscentur. Erunt enim incomprehensihils. Populus etiam Patris, novus est, et fidelis popu 1:15, qui per spiritualis ac mystici Moysi, et Aaron, Christi videlicet manum, in terram sanctam de- ductus est. Potest enim Christus et Moyses dici, tanquam evangelicæ legis optimus legislator: et Aaron, tanquam pontifex, quia seipsum Deo pro populo suo immolavit. C PSALMUS EXXVII. Intelligentiæ ipsi Asaph. Inscribitur Intelligentiæ hic psalmus, quia multa nobis opus est intelligentia, ut intelligamus, quis- nam sit qui in eo loquatur, et quinam sint að quos sermo dirigatur, et quænam illa sit lex, de qua hic traditur. Et psalmu: quidem conscriptumn pulanus a beato David, verum ex Christi per- sona, sermonem suum ad fideles Christianos dirigentis. Vens. 1. Allendite, populus meus, legem meam. Legimus apud Zachariam : Et confugient multa gentes ad Dominum, et erunt ei in populum. Ad hunc igitur populum ex gentibns congregatum Christus loquitur; et legem eos non Mosaicam au- dire jubet, sed evangelicam, de qua loquens Isaias dicebat De Sion exibit lex et verbum Domini de D Jerusalem, et judicabit in medio gentiam *. Est autem indifferens hæc constructio verbi, Attendite: tametsi quedam exemplaria non Legem meam ha- Jeant, sed Legi meæ. Matth. sis, 17. 182. 11, 3. Inclinate aurem vestram in verba oris mei. Sup- ponite, inquit, aures vestras sermoni meo, vel mulate aures vestras ab inani sermone, ab ineptis fabulis ad Evangelia.
14β And an assembly of mighty ones have sought my soul, and have not set you before them. The same ones. These words are also found in the fifty-third psalm.
15 Καὶ σὺ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, μακρόθυμος καὶ πολυέλεος καὶ ἀληθινός. Ὡς μὲν οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, συμπαθεῖς τοῖς καταδυναστευομένοις· ὡς δὲ μακρόθυμος, οὐ παραδίδως εὐθὺς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν τοὺς ἁμαρτάνοντας· ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεῖς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σῴζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ.βελῶν· πρὸς δὲ καὶ τῶν ἀστραπῶν εὑρήσεις. Φωνὴ δὲ βροντῆς ὁ λόγος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος, ὡς ἐξ οὐρανοῦ ἥκοντος, καὶ ὡς στερεοῦ καὶ ἐξακού- στον πᾶσιν ἀνθρώποις· τροχὸς δὲ ὁ κόσμος διὰ τὸ ἄστατον αὐτοῦ. Ἐσαλεύθη δὲ καὶ ἔντρομος ἐγε νήθη ἡ γῆ, ὡς ἐν τῷ αὐτῷ ψαλμῷ πάλιν ἐξηγησά- μεθα· ὅλος γὰρ οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν ἐκείνῳ κεῖται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δὲ ἡ ὁδός σου, ὅτε ἀπῆλθες προς τοὺς μαθητάς, πεζεύων ἐπάνω τῆς θαλάσσης· τὸ αὐτὸ δὲ πάλιν σημαίνεται, καὶ διὰ τοῦ ἑξῆς στίχου. Υδατα γὰρ πολλὰ τὸ βάθος τῶν ὑδάτων. Τὰ ἴχνη σου δὲ τὰ ἐπὶ τῆς θαλάσσης οὐ γνωσθήσονται· οὐ συνίστανται γὰρ ίχνη καθ' ὕδατος. Τινὲς δὲ θάλασσαν τὸν βίον καλοῦντες, διὰ τὴν ἄλμην τῶν θλίψεων, καὶ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὸ ἀνώμαλον, φασίν, ὅτι Ἐν τῷ βίῳ τούτῳ ἔσται ἡ πολιτεία σου κατὰ τὴν έναν θρώπησιν· ἀλλὰ τὰ ἴχνη σου, τουτέστιν οἱ τρόποι τῆς ἐνανθρωπήσεώς σου ἀκατάληπτοι. Λαὸς δὲ τοῦ Πατρὸς ὁ νέος· εἴτουν ὁ Χριστιανικός. Χεὶρ δὲ ἡ χειρ- αγωγία καὶ ἡ ὁδήγησις τοῦ Χριστοῦ, ὅς ἐστι Μωϋ- σῆς μὲν ὡς νομοθέτης τοῦ εὐαγγελικοῦ νόμου· 'Αα- ρὼν δὲ, ὡς μέγας ἀρχιερεὺς, θύσας ἑαυτὸν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Ψαλμὸς Συνέσεως τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΖ'. *Οτι συνέσεως χρεία τοῖς ἐντυγχάνουσιν· ὡς τε διαγνωσθῆναι. Τίς τε ὁ λέγων, καὶ πρὸς τίνας, καὶ τίς ὁ νόμος ; Λέγει μὲν γὰρ ὁ Δαβίδ, προσώπῳ δὲ τοῦ Χριστοῦ καὶ πρὸς τοὺς αὐτῷ πιστεύοντας. Προσέχετε, λαός μου, τὸν νόμον μου. Φησὶ Ζαχαρίας· Καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν. Νόμον δὲ λέγει νῦν τὸν εὐαγγελικόν, περὶ οὗ φησιν Ησαΐας Ἐκ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ιερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν. 'Αδιάφορον δὲ τὸ, Προσέχετε. Τινὰ δὲ τῶν ἀντι- γράφων Τῷ νόμῳ μου γράφουσι. Κλίνατε τὸ οὖς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα τοῦ στό ματός μου. Τό, Κλίνατε, ἢ ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ Ὑπο- τίθετε, ἢ ἀντὶ τοῦ, Μετανοήσατε ἀπὸ τῶν ἀνοί των ἀκουσμάτων, ἐπὶ τὰ εὐαγγελικά κηρύγματα. COMMENT. IN PSALMOS. : A olim sub drmonis captivitate detinebamur, qui .. et populus ejus dicimur, et filii Jacob, et Jo- seph : quoniam in illius veteris populi locum subrogati atque adoptati sumus: qui non deno- minationem tamen, sed benevolentiam etiam, ac familiaritatem, que cum Deo ¡His intercedebat, hæreditavimus, ut dictum est in fine psalmi xm : Viderunt te aquæ, Deus, quoniam scilicet navion!a fluctuante excitatus a somno, ventos et mare in- crepavit. Tui enim timore omnia sedata sunt, Hius etiam increpationis formidine tune abyssi maris, et multitudo sonitus fuctuum pariter tur- bata est. Vocem præterea nubes dederunt, quando in transfiguratione Domini vor de nube veniens dixit: fic est Filius meus dilectus "; possunt B ctiam prophetæ, nubes dici, ut diximus in psalmo svur, ubi etiam de sagittis Dei traditnr, et de ful- gure seu coruscatione. Vox vero tonitrui, evange- licæ prædicationis est sermo veniens de cœlo. Validus enim ac vehemens est et a leo resonat ut ab omnibus exaudiri possit. Per rolam autein mundum possumus intelligere, ob ejus nimirum instabilitatem. Terra etiam commola est, et contre- muit, eo modo, quo in prædicto psalmo x declaravimus. Totus enim hic versiculus illic etiam habetur. In mari via tua : quando sciliert Dominus accessit ad discipulos, ambulans supra mare. Quam deambulationem manifestius exprimens, subdidit: Et semitæ tuæ in aquis multis, hoc est, ia profundis fluctibus: et Vestigia txa, quæ fient in mari non cognoscentur, non perstant cnim ve- stigia in aqua. Aliqui per mare, præsentem hanc vitam intelligunt, veluti incertam, inæqualem alque amaram, ob varias quæ in ca sunt afflictiones et calamitates. Aiuntque quod in hac vila, hoc est, in hoc mundo, erunt viæ tuæ, o Christe : actiones nimirum assumptæ carnis. Vita enim ac conversatio tua a nobis videbitur, verum vestigia tua, hoc est, bujus tuæ Incarnationis modi non cognoscentur. Erunt enim incomprehensihils. Populus etiam Patris, novus est, et fidelis popu 1:15, qui per spiritualis ac mystici Moysi, et Aaron, Christi videlicet manum, in terram sanctam de- ductus est. Potest enim Christus et Moyses dici, tanquam evangelicæ legis optimus legislator: et Aaron, tanquam pontifex, quia seipsum Deo pro populo suo immolavit. C PSALMUS EXXVII. Intelligentiæ ipsi Asaph. Inscribitur Intelligentiæ hic psalmus, quia multa nobis opus est intelligentia, ut intelligamus, quis- nam sit qui in eo loquatur, et quinam sint að quos sermo dirigatur, et quænam illa sit lex, de qua hic traditur. Et psalmu: quidem conscriptumn pulanus a beato David, verum ex Christi per- sona, sermonem suum ad fideles Christianos dirigentis. Vens. 1. Allendite, populus meus, legem meam. Legimus apud Zachariam : Et confugient multa gentes ad Dominum, et erunt ei in populum. Ad hunc igitur populum ex gentibns congregatum Christus loquitur; et legem eos non Mosaicam au- dire jubet, sed evangelicam, de qua loquens Isaias dicebat De Sion exibit lex et verbum Domini de D Jerusalem, et judicabit in medio gentiam *. Est autem indifferens hæc constructio verbi, Attendite: tametsi quedam exemplaria non Legem meam ha- Jeant, sed Legi meæ. Matth. sis, 17. 182. 11, 3. Inclinate aurem vestram in verba oris mei. Sup- ponite, inquit, aures vestras sermoni meo, vel mulate aures vestras ab inani sermone, ab ineptis fabulis ad Evangelia.
15 And you, O Lord my God, compassionate and merciful, long-suffering and full of mercy and true. As compassionate and merciful you have sympathy with the oppressed, and as long-suffer- ing you do not surrender those who have sinned immediately into enemy hands, and as full of mercy, you show mercy not once but many times, and as true you save those who hope in you.
α Ἐπίβλεψον ἐπ᾽ ἐμὲ καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ΄ ψαλμῷ.βελῶν· πρὸς δὲ καὶ τῶν ἀστραπῶν εὑρήσεις. Φωνὴ δὲ βροντῆς ὁ λόγος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος, ὡς ἐξ οὐρανοῦ ἥκοντος, καὶ ὡς στερεοῦ καὶ ἐξακού- στον πᾶσιν ἀνθρώποις· τροχὸς δὲ ὁ κόσμος διὰ τὸ ἄστατον αὐτοῦ. Ἐσαλεύθη δὲ καὶ ἔντρομος ἐγε νήθη ἡ γῆ, ὡς ἐν τῷ αὐτῷ ψαλμῷ πάλιν ἐξηγησά- μεθα· ὅλος γὰρ οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν ἐκείνῳ κεῖται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δὲ ἡ ὁδός σου, ὅτε ἀπῆλθες προς τοὺς μαθητάς, πεζεύων ἐπάνω τῆς θαλάσσης· τὸ αὐτὸ δὲ πάλιν σημαίνεται, καὶ διὰ τοῦ ἑξῆς στίχου. Υδατα γὰρ πολλὰ τὸ βάθος τῶν ὑδάτων. Τὰ ἴχνη σου δὲ τὰ ἐπὶ τῆς θαλάσσης οὐ γνωσθήσονται· οὐ συνίστανται γὰρ ίχνη καθ' ὕδατος. Τινὲς δὲ θάλασσαν τὸν βίον καλοῦντες, διὰ τὴν ἄλμην τῶν θλίψεων, καὶ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὸ ἀνώμαλον, φασίν, ὅτι Ἐν τῷ βίῳ τούτῳ ἔσται ἡ πολιτεία σου κατὰ τὴν έναν θρώπησιν· ἀλλὰ τὰ ἴχνη σου, τουτέστιν οἱ τρόποι τῆς ἐνανθρωπήσεώς σου ἀκατάληπτοι. Λαὸς δὲ τοῦ Πατρὸς ὁ νέος· εἴτουν ὁ Χριστιανικός. Χεὶρ δὲ ἡ χειρ- αγωγία καὶ ἡ ὁδήγησις τοῦ Χριστοῦ, ὅς ἐστι Μωϋ- σῆς μὲν ὡς νομοθέτης τοῦ εὐαγγελικοῦ νόμου· 'Αα- ρὼν δὲ, ὡς μέγας ἀρχιερεὺς, θύσας ἑαυτὸν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Ψαλμὸς Συνέσεως τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΖ'. *Οτι συνέσεως χρεία τοῖς ἐντυγχάνουσιν· ὡς τε διαγνωσθῆναι. Τίς τε ὁ λέγων, καὶ πρὸς τίνας, καὶ τίς ὁ νόμος ; Λέγει μὲν γὰρ ὁ Δαβίδ, προσώπῳ δὲ τοῦ Χριστοῦ καὶ πρὸς τοὺς αὐτῷ πιστεύοντας. Προσέχετε, λαός μου, τὸν νόμον μου. Φησὶ Ζαχαρίας· Καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν. Νόμον δὲ λέγει νῦν τὸν εὐαγγελικόν, περὶ οὗ φησιν Ησαΐας Ἐκ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ιερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν. 'Αδιάφορον δὲ τὸ, Προσέχετε. Τινὰ δὲ τῶν ἀντι- γράφων Τῷ νόμῳ μου γράφουσι. Κλίνατε τὸ οὖς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα τοῦ στό ματός μου. Τό, Κλίνατε, ἢ ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ Ὑπο- τίθετε, ἢ ἀντὶ τοῦ, Μετανοήσατε ἀπὸ τῶν ἀνοί των ἀκουσμάτων, ἐπὶ τὰ εὐαγγελικά κηρύγματα. COMMENT. IN PSALMOS. : A olim sub drmonis captivitate detinebamur, qui .. et populus ejus dicimur, et filii Jacob, et Jo- seph : quoniam in illius veteris populi locum subrogati atque adoptati sumus: qui non deno- minationem tamen, sed benevolentiam etiam, ac familiaritatem, que cum Deo ¡His intercedebat, hæreditavimus, ut dictum est in fine psalmi xm : Viderunt te aquæ, Deus, quoniam scilicet navion!a fluctuante excitatus a somno, ventos et mare in- crepavit. Tui enim timore omnia sedata sunt, Hius etiam increpationis formidine tune abyssi maris, et multitudo sonitus fuctuum pariter tur- bata est. Vocem præterea nubes dederunt, quando in transfiguratione Domini vor de nube veniens dixit: fic est Filius meus dilectus "; possunt B ctiam prophetæ, nubes dici, ut diximus in psalmo svur, ubi etiam de sagittis Dei traditnr, et de ful- gure seu coruscatione. Vox vero tonitrui, evange- licæ prædicationis est sermo veniens de cœlo. Validus enim ac vehemens est et a leo resonat ut ab omnibus exaudiri possit. Per rolam autein mundum possumus intelligere, ob ejus nimirum instabilitatem. Terra etiam commola est, et contre- muit, eo modo, quo in prædicto psalmo x declaravimus. Totus enim hic versiculus illic etiam habetur. In mari via tua : quando sciliert Dominus accessit ad discipulos, ambulans supra mare. Quam deambulationem manifestius exprimens, subdidit: Et semitæ tuæ in aquis multis, hoc est, ia profundis fluctibus: et Vestigia txa, quæ fient in mari non cognoscentur, non perstant cnim ve- stigia in aqua. Aliqui per mare, præsentem hanc vitam intelligunt, veluti incertam, inæqualem alque amaram, ob varias quæ in ca sunt afflictiones et calamitates. Aiuntque quod in hac vila, hoc est, in hoc mundo, erunt viæ tuæ, o Christe : actiones nimirum assumptæ carnis. Vita enim ac conversatio tua a nobis videbitur, verum vestigia tua, hoc est, bujus tuæ Incarnationis modi non cognoscentur. Erunt enim incomprehensihils. Populus etiam Patris, novus est, et fidelis popu 1:15, qui per spiritualis ac mystici Moysi, et Aaron, Christi videlicet manum, in terram sanctam de- ductus est. Potest enim Christus et Moyses dici, tanquam evangelicæ legis optimus legislator: et Aaron, tanquam pontifex, quia seipsum Deo pro populo suo immolavit. C PSALMUS EXXVII. Intelligentiæ ipsi Asaph. Inscribitur Intelligentiæ hic psalmus, quia multa nobis opus est intelligentia, ut intelligamus, quis- nam sit qui in eo loquatur, et quinam sint að quos sermo dirigatur, et quænam illa sit lex, de qua hic traditur. Et psalmu: quidem conscriptumn pulanus a beato David, verum ex Christi per- sona, sermonem suum ad fideles Christianos dirigentis. Vens. 1. Allendite, populus meus, legem meam. Legimus apud Zachariam : Et confugient multa gentes ad Dominum, et erunt ei in populum. Ad hunc igitur populum ex gentibns congregatum Christus loquitur; et legem eos non Mosaicam au- dire jubet, sed evangelicam, de qua loquens Isaias dicebat De Sion exibit lex et verbum Domini de D Jerusalem, et judicabit in medio gentiam *. Est autem indifferens hæc constructio verbi, Attendite: tametsi quedam exemplaria non Legem meam ha- Jeant, sed Legi meæ. Matth. sis, 17. 182. 11, 3. Inclinate aurem vestram in verba oris mei. Sup- ponite, inquit, aures vestras sermoni meo, vel mulate aures vestras ab inani sermone, ab ineptis fabulis ad Evangelia.
16α Look upon me and have mercy on me. This verse is also found in the twenty-fourth psalm.
β Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Tὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου.βελῶν· πρὸς δὲ καὶ τῶν ἀστραπῶν εὑρήσεις. Φωνὴ δὲ βροντῆς ὁ λόγος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος, ὡς ἐξ οὐρανοῦ ἥκοντος, καὶ ὡς στερεοῦ καὶ ἐξακού- στον πᾶσιν ἀνθρώποις· τροχὸς δὲ ὁ κόσμος διὰ τὸ ἄστατον αὐτοῦ. Ἐσαλεύθη δὲ καὶ ἔντρομος ἐγε νήθη ἡ γῆ, ὡς ἐν τῷ αὐτῷ ψαλμῷ πάλιν ἐξηγησά- μεθα· ὅλος γὰρ οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν ἐκείνῳ κεῖται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δὲ ἡ ὁδός σου, ὅτε ἀπῆλθες προς τοὺς μαθητάς, πεζεύων ἐπάνω τῆς θαλάσσης· τὸ αὐτὸ δὲ πάλιν σημαίνεται, καὶ διὰ τοῦ ἑξῆς στίχου. Υδατα γὰρ πολλὰ τὸ βάθος τῶν ὑδάτων. Τὰ ἴχνη σου δὲ τὰ ἐπὶ τῆς θαλάσσης οὐ γνωσθήσονται· οὐ συνίστανται γὰρ ίχνη καθ' ὕδατος. Τινὲς δὲ θάλασσαν τὸν βίον καλοῦντες, διὰ τὴν ἄλμην τῶν θλίψεων, καὶ τὸ ἀβέβαιον καὶ τὸ ἀνώμαλον, φασίν, ὅτι Ἐν τῷ βίῳ τούτῳ ἔσται ἡ πολιτεία σου κατὰ τὴν έναν θρώπησιν· ἀλλὰ τὰ ἴχνη σου, τουτέστιν οἱ τρόποι τῆς ἐνανθρωπήσεώς σου ἀκατάληπτοι. Λαὸς δὲ τοῦ Πατρὸς ὁ νέος· εἴτουν ὁ Χριστιανικός. Χεὶρ δὲ ἡ χειρ- αγωγία καὶ ἡ ὁδήγησις τοῦ Χριστοῦ, ὅς ἐστι Μωϋ- σῆς μὲν ὡς νομοθέτης τοῦ εὐαγγελικοῦ νόμου· 'Αα- ρὼν δὲ, ὡς μέγας ἀρχιερεὺς, θύσας ἑαυτὸν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Ψαλμὸς Συνέσεως τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΟΖ'. *Οτι συνέσεως χρεία τοῖς ἐντυγχάνουσιν· ὡς τε διαγνωσθῆναι. Τίς τε ὁ λέγων, καὶ πρὸς τίνας, καὶ τίς ὁ νόμος ; Λέγει μὲν γὰρ ὁ Δαβίδ, προσώπῳ δὲ τοῦ Χριστοῦ καὶ πρὸς τοὺς αὐτῷ πιστεύοντας. Προσέχετε, λαός μου, τὸν νόμον μου. Φησὶ Ζαχαρίας· Καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν. Νόμον δὲ λέγει νῦν τὸν εὐαγγελικόν, περὶ οὗ φησιν Ησαΐας Ἐκ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ιερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν. 'Αδιάφορον δὲ τὸ, Προσέχετε. Τινὰ δὲ τῶν ἀντι- γράφων Τῷ νόμῳ μου γράφουσι. Κλίνατε τὸ οὖς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα τοῦ στό ματός μου. Τό, Κλίνατε, ἢ ἁπλῶς ἀντὶ τοῦ Ὑπο- τίθετε, ἢ ἀντὶ τοῦ, Μετανοήσατε ἀπὸ τῶν ἀνοί των ἀκουσμάτων, ἐπὶ τὰ εὐαγγελικά κηρύγματα. COMMENT. IN PSALMOS. : A olim sub drmonis captivitate detinebamur, qui .. et populus ejus dicimur, et filii Jacob, et Jo- seph : quoniam in illius veteris populi locum subrogati atque adoptati sumus: qui non deno- minationem tamen, sed benevolentiam etiam, ac familiaritatem, que cum Deo ¡His intercedebat, hæreditavimus, ut dictum est in fine psalmi xm : Viderunt te aquæ, Deus, quoniam scilicet navion!a fluctuante excitatus a somno, ventos et mare in- crepavit. Tui enim timore omnia sedata sunt, Hius etiam increpationis formidine tune abyssi maris, et multitudo sonitus fuctuum pariter tur- bata est. Vocem præterea nubes dederunt, quando in transfiguratione Domini vor de nube veniens dixit: fic est Filius meus dilectus "; possunt B ctiam prophetæ, nubes dici, ut diximus in psalmo svur, ubi etiam de sagittis Dei traditnr, et de ful- gure seu coruscatione. Vox vero tonitrui, evange- licæ prædicationis est sermo veniens de cœlo. Validus enim ac vehemens est et a leo resonat ut ab omnibus exaudiri possit. Per rolam autein mundum possumus intelligere, ob ejus nimirum instabilitatem. Terra etiam commola est, et contre- muit, eo modo, quo in prædicto psalmo x declaravimus. Totus enim hic versiculus illic etiam habetur. In mari via tua : quando sciliert Dominus accessit ad discipulos, ambulans supra mare. Quam deambulationem manifestius exprimens, subdidit: Et semitæ tuæ in aquis multis, hoc est, ia profundis fluctibus: et Vestigia txa, quæ fient in mari non cognoscentur, non perstant cnim ve- stigia in aqua. Aliqui per mare, præsentem hanc vitam intelligunt, veluti incertam, inæqualem alque amaram, ob varias quæ in ca sunt afflictiones et calamitates. Aiuntque quod in hac vila, hoc est, in hoc mundo, erunt viæ tuæ, o Christe : actiones nimirum assumptæ carnis. Vita enim ac conversatio tua a nobis videbitur, verum vestigia tua, hoc est, bujus tuæ Incarnationis modi non cognoscentur. Erunt enim incomprehensihils. Populus etiam Patris, novus est, et fidelis popu 1:15, qui per spiritualis ac mystici Moysi, et Aaron, Christi videlicet manum, in terram sanctam de- ductus est. Potest enim Christus et Moyses dici, tanquam evangelicæ legis optimus legislator: et Aaron, tanquam pontifex, quia seipsum Deo pro populo suo immolavit. C PSALMUS EXXVII. Intelligentiæ ipsi Asaph. Inscribitur Intelligentiæ hic psalmus, quia multa nobis opus est intelligentia, ut intelligamus, quis- nam sit qui in eo loquatur, et quinam sint að quos sermo dirigatur, et quænam illa sit lex, de qua hic traditur. Et psalmu: quidem conscriptumn pulanus a beato David, verum ex Christi per- sona, sermonem suum ad fideles Christianos dirigentis. Vens. 1. Allendite, populus meus, legem meam. Legimus apud Zachariam : Et confugient multa gentes ad Dominum, et erunt ei in populum. Ad hunc igitur populum ex gentibns congregatum Christus loquitur; et legem eos non Mosaicam au- dire jubet, sed evangelicam, de qua loquens Isaias dicebat De Sion exibit lex et verbum Domini de D Jerusalem, et judicabit in medio gentiam *. Est autem indifferens hæc constructio verbi, Attendite: tametsi quedam exemplaria non Legem meam ha- Jeant, sed Legi meæ. Matth. sis, 17. 182. 11, 3. Inclinate aurem vestram in verba oris mei. Sup- ponite, inquit, aures vestras sermoni meo, vel mulate aures vestras ab inani sermone, ab ineptis fabulis ad Evangelia.
16β Give your dominion to your child. The dominion over enemies that comes from you. ‘To your child’, ‘to your servant’.
PG 128:883γ Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Ἐμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐσεβής.Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξο μαι προβλήματα ἀπ' ἀρχῆς. Τοῦτο προφητεία ἐστὶ τῶν εὐαγγελικῶν παραβολῶν· φησὶ γὰρ ὁ Ματ- θαῖος· Ταῦτα πάντα ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς ἐν παραβολαῖς τοῖς ὄχλοις, καὶ χωρὶς παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς· ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, ερεύξομαι κεκρυμμένα ἀπὸ κατα βολῆς κόσμου. Δῆλον οὖν ἐντεῦθεν ὅτι προσώπα τοῦ Σωτῆρος ὁ ψαλμὸς ἀναγέγραπται. Προβλήματα δὲ νῦν, τὰς αὐτὰς πάλιν παραβολὰς ὠνόμασεν· ὁ γὰρ Ματθαῖος, ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν Προβλήματα, Κε- κρυμμένα εἶπε, τῇ Εβραϊκῇ λέξει προσχών, ἥτις καὶ τοῦτο κἀκεῖνο δηλοῖ. Πᾶσαι γὰρ αἱ εὐαγγελικαὶ παραβολαὶ κεκρυμμένην εἶχον τὴν ἀλήθειαν. Καὶ ὁ 'Ακύλας δὲ Αἰνίγματα ἐξέδωκε. Ἀλλὰ καὶ τὸν Ἀπ᾿ ἀρχῆς, ὁ Ματθαῖος, Ἀπὸ καταβολῆς κόσμου εξ ρηκεν, ὁμοίως τῇ Εβραϊδι λέξει προσχών. Ἔτι δὲ καὶ τὸ, Φθέγξομαι, ερεύξομαι. Β "Οσα ηκούσαμεν καὶ ἔγνωμεν αὐτά. Το "Οσα οὐκ ἀναφορικῶς λαμβάνεται νῦν πρὸς τὰ προβλή- ματα, ἀλλὰ καθ᾽ ἑαυτὸ λέγεται θαυμαστικῶς, ἀντὶ τοῦ, Ὢ πόσα ηκούσαμεν, παρά τε τῶν δύο διδασκά- λων παρά τε τῶν θείων Γραφών! βούλεται γὰρ ἀπο αριθμήσασθαι ὅσα μὲν εὐηργέτησεν ὁ Θεὸς τοὺς παλαιοὺς Εβραίους, ὅσα δὲ οὗτοι παρώργισαν αὐτὸν, καὶ ὅσα διὰ τοῦτο δεινά πεπόνθασιν. "Ηκουσαν δὲ εἶπεν διὰ τὸ πρόσλημμα· καὶ αὐτὸς γὰρ ὡς Ο άνθρωπος ήκουσε ταῦτα, καθάπερ ἡμεῖς. Εγνω · μεν δὲ αὐτὰ, ἀντὶ, ἐβεβαιώθημεν περὶ αὐτῶν. Οὐχ ἁπλῶς, φησὶν, ἠκούσαμεν, ἀλλὰ καὶ ἐπληροφορήθη μεν. Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν. Εἰπὼν ὅτι Ηκούσαμεν, προσέθηκε καὶ παρὰ τίνων ἠκούσα- μεν. Πατέρας γὰρ οὐ τοὺς φύσει λέγει νῦν· οὐ γὰρ δυνάμεθα εἰπεῖν ὅτι τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστούς, οἱ φύσει γονεῖς αὐτῶν ἐδίδαξαν ταῦτα· ἀλλὰ καὶ περὶ τῶν φύσει πατέρων, ὁ λόγος · εἶεν δ᾽ ἂν ὁ Μωϋσῆς καὶ οἱ λοιποὶ συγγραφεῖς· ἔτι δὲ καὶ οἱ τούτων ἐξηγηταί καὶ διδάσκαλοι τοῦ λαοῦ, καθὼς εἰρήκαμεν. Ἐκεί νων μὲν γὰρ υἱοὶ ὁ Χριστὸς διὰ τῆς μητρὸς καὶ οἱ ἀπόστολοι· τούτων δὲ πᾶς ὁ Χριστιανικός λαός. Οὐκ ἐκρύβη ἀπὸ τῶν τέκνων αὐτῶν εἰς γε νεαν ἑτέραν. Οἱ μὲν πατέρες, διηγήσαντο αὐτὰ προσεχῶς τέκνοις αὐτῶν· τὰ δὲ τέκνα οὐκ ἔκρυψαν πρὸς τὴν ἑτέραν μετ' αυτούς γενεὰν ἅπερ ἔμαθον. Αλλ' ὁμοίως καὶ αὐτοὶ διηγήσαντο αὐτὰ τοῖς τέκνοις αὐτῶν, καὶ οὕτω καθεξῆς· νόμος γ'ρ ἦν λέγων· Διδάξῃς αὐτὰ τοὺς υἱούς σου καὶ τοὺς υἱοὺς τῶν υἱῶν σου. Απαγγέλλοντες τὰς αἰνέσεις τοῦ Κυρίου καὶ 4º EUTHYMI ZIGABENI VERS. 2. Aperiam in parabolis os meunt, loquar A propesitiones ab initio. Uæc verba prophetiam con- timent. Christum etenim in parabolis ad populum Leuturum esse prædicun', juxta quod legimus apad Matthæum: Hæc omnia locutus est Jesus in parabolis, ad turbas, et sine parabolis ad eos non loquebatur, nt impleretur quod dictum est per Pro- phetam : Aperium in parabolis os meum, eructabo abscondita a constitutione mundi s. Unde perspi- cunm fit, quod ex Salvatoris persona conscriptus fuit hic psalmus. Per propositiones autem (seu, ut verius in lectione Graeca habetur, per problemata) ipsas intelligit parabolas. Et Matthæus quidem locum hunc referens Occulta appellavit, quæ bie dicuntur Problemata, Hebraica nimirum dictione usus, que utramque habet significationem. Evan- gelicæ enim ownes parabolæ occultam in se con · tinent veritatem. Aquila Ægnimata transtulit. Quod autem hic Ab initio legimus, Matthæus a Constitutione mundi dixit, Hebraica pari modo usus dictione. Et quod bic, Loquar, ipse dixit Eru. ctabo. VERS. 5. Quanta audivimus et cognovimus ea. Dictio quanta non ad problemata refertur, quæ locuturum se esse dixit, cum totus hic versiculus separatim per se admirantis in morem legendus sit. O quanta, inquit, a majoribus nostris, atque a divinis didicimus Scripturis ! mens enim Propheta est commemorare, quam multa, et quam grandia Deus in antiquiores Judæos contulerit beneficia, et contra, quam valde ili Deum irritaverint, ct quantas idcirco ac quam graves poenas dederint. Ex persona autem Christi non incongrue dicitur : Quanta audivimus, cum assumpta ejus humanitas cæterorum hominum more doctores auditet. Et quod ait : Cognovimus, expone pro Certiores facti sumus. Neque enim simpliciter audivimus, in- quit, sed majorem de his certitudinem accepimus. carnem, atque apostolos, fuisse dicemus. Christi vero Et patres nostri annuntiaverunt nobis. Dixit se audisse, nunc addit a quibusnam ca audiverit. Patres autem non natura dicit. Neque enim dici potest, quod fideles, qui sunt ex gentibus, a pro- priis parentibus edocti fuerint, sed de Patribus loquitur quos ob obsequium, quod Deo semper præstiterunt, Christiani omnes libenter sibi, ut ita dicam, adoptant in parentes. Hac etenim ratione et Moysen et multos alios divinos scriptores inter- pretesque et populi doctores, Patres nostros ap- pellamus quorum filios Christum, secundum atque apostolorum filios populum Christianum. VERS. 4. Non sunt occultata a filiis eorum in D generatione altera. Et parentes, inquit, ea filiis suis tradiderunt, et filii ea quæ didicerant, ventu- ram post se generationem non calarunt. Quinimo filiis ac nepotibus ea omnia exposuerunt, et illi in posteros suos eadem transtulerunt. Lex etenim id jubebat, dicens: Docebis ea filios tuos et filios filiorum tuorum Narrantes laudes Domini et potestates ejus et $7 • Matth. xi, 34, 35. 67 Deut. vi, 7.
16γ And save the son of your maidservant. Of your serving girl. He indicates that he is of pious stock.
α Ποίησον μετ᾽ ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Ἐπίθες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθάπερ ταῖς οἰκίαις τῶν Ἑβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα τῶν Αἰγυπτίων. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρὸν, ὡς τὸ ἐπιτεθὲν τῷ Κάϊν. Καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακὴν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν, ὀργὴν τοῦ Θεοῦ.Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξο μαι προβλήματα ἀπ' ἀρχῆς. Τοῦτο προφητεία ἐστὶ τῶν εὐαγγελικῶν παραβολῶν· φησὶ γὰρ ὁ Ματ- θαῖος· Ταῦτα πάντα ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς ἐν παραβολαῖς τοῖς ὄχλοις, καὶ χωρὶς παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς· ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, ερεύξομαι κεκρυμμένα ἀπὸ κατα βολῆς κόσμου. Δῆλον οὖν ἐντεῦθεν ὅτι προσώπα τοῦ Σωτῆρος ὁ ψαλμὸς ἀναγέγραπται. Προβλήματα δὲ νῦν, τὰς αὐτὰς πάλιν παραβολὰς ὠνόμασεν· ὁ γὰρ Ματθαῖος, ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν Προβλήματα, Κε- κρυμμένα εἶπε, τῇ Εβραϊκῇ λέξει προσχών, ἥτις καὶ τοῦτο κἀκεῖνο δηλοῖ. Πᾶσαι γὰρ αἱ εὐαγγελικαὶ παραβολαὶ κεκρυμμένην εἶχον τὴν ἀλήθειαν. Καὶ ὁ 'Ακύλας δὲ Αἰνίγματα ἐξέδωκε. Ἀλλὰ καὶ τὸν Ἀπ᾿ ἀρχῆς, ὁ Ματθαῖος, Ἀπὸ καταβολῆς κόσμου εξ ρηκεν, ὁμοίως τῇ Εβραϊδι λέξει προσχών. Ἔτι δὲ καὶ τὸ, Φθέγξομαι, ερεύξομαι. Β "Οσα ηκούσαμεν καὶ ἔγνωμεν αὐτά. Το "Οσα οὐκ ἀναφορικῶς λαμβάνεται νῦν πρὸς τὰ προβλή- ματα, ἀλλὰ καθ᾽ ἑαυτὸ λέγεται θαυμαστικῶς, ἀντὶ τοῦ, Ὢ πόσα ηκούσαμεν, παρά τε τῶν δύο διδασκά- λων παρά τε τῶν θείων Γραφών! βούλεται γὰρ ἀπο αριθμήσασθαι ὅσα μὲν εὐηργέτησεν ὁ Θεὸς τοὺς παλαιοὺς Εβραίους, ὅσα δὲ οὗτοι παρώργισαν αὐτὸν, καὶ ὅσα διὰ τοῦτο δεινά πεπόνθασιν. "Ηκουσαν δὲ εἶπεν διὰ τὸ πρόσλημμα· καὶ αὐτὸς γὰρ ὡς Ο άνθρωπος ήκουσε ταῦτα, καθάπερ ἡμεῖς. Εγνω · μεν δὲ αὐτὰ, ἀντὶ, ἐβεβαιώθημεν περὶ αὐτῶν. Οὐχ ἁπλῶς, φησὶν, ἠκούσαμεν, ἀλλὰ καὶ ἐπληροφορήθη μεν. Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν. Εἰπὼν ὅτι Ηκούσαμεν, προσέθηκε καὶ παρὰ τίνων ἠκούσα- μεν. Πατέρας γὰρ οὐ τοὺς φύσει λέγει νῦν· οὐ γὰρ δυνάμεθα εἰπεῖν ὅτι τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστούς, οἱ φύσει γονεῖς αὐτῶν ἐδίδαξαν ταῦτα· ἀλλὰ καὶ περὶ τῶν φύσει πατέρων, ὁ λόγος · εἶεν δ᾽ ἂν ὁ Μωϋσῆς καὶ οἱ λοιποὶ συγγραφεῖς· ἔτι δὲ καὶ οἱ τούτων ἐξηγηταί καὶ διδάσκαλοι τοῦ λαοῦ, καθὼς εἰρήκαμεν. Ἐκεί νων μὲν γὰρ υἱοὶ ὁ Χριστὸς διὰ τῆς μητρὸς καὶ οἱ ἀπόστολοι· τούτων δὲ πᾶς ὁ Χριστιανικός λαός. Οὐκ ἐκρύβη ἀπὸ τῶν τέκνων αὐτῶν εἰς γε νεαν ἑτέραν. Οἱ μὲν πατέρες, διηγήσαντο αὐτὰ προσεχῶς τέκνοις αὐτῶν· τὰ δὲ τέκνα οὐκ ἔκρυψαν πρὸς τὴν ἑτέραν μετ' αυτούς γενεὰν ἅπερ ἔμαθον. Αλλ' ὁμοίως καὶ αὐτοὶ διηγήσαντο αὐτὰ τοῖς τέκνοις αὐτῶν, καὶ οὕτω καθεξῆς· νόμος γ'ρ ἦν λέγων· Διδάξῃς αὐτὰ τοὺς υἱούς σου καὶ τοὺς υἱοὺς τῶν υἱῶν σου. Απαγγέλλοντες τὰς αἰνέσεις τοῦ Κυρίου καὶ 4º EUTHYMI ZIGABENI VERS. 2. Aperiam in parabolis os meunt, loquar A propesitiones ab initio. Uæc verba prophetiam con- timent. Christum etenim in parabolis ad populum Leuturum esse prædicun', juxta quod legimus apad Matthæum: Hæc omnia locutus est Jesus in parabolis, ad turbas, et sine parabolis ad eos non loquebatur, nt impleretur quod dictum est per Pro- phetam : Aperium in parabolis os meum, eructabo abscondita a constitutione mundi s. Unde perspi- cunm fit, quod ex Salvatoris persona conscriptus fuit hic psalmus. Per propositiones autem (seu, ut verius in lectione Graeca habetur, per problemata) ipsas intelligit parabolas. Et Matthæus quidem locum hunc referens Occulta appellavit, quæ bie dicuntur Problemata, Hebraica nimirum dictione usus, que utramque habet significationem. Evan- gelicæ enim ownes parabolæ occultam in se con · tinent veritatem. Aquila Ægnimata transtulit. Quod autem hic Ab initio legimus, Matthæus a Constitutione mundi dixit, Hebraica pari modo usus dictione. Et quod bic, Loquar, ipse dixit Eru. ctabo. VERS. 5. Quanta audivimus et cognovimus ea. Dictio quanta non ad problemata refertur, quæ locuturum se esse dixit, cum totus hic versiculus separatim per se admirantis in morem legendus sit. O quanta, inquit, a majoribus nostris, atque a divinis didicimus Scripturis ! mens enim Propheta est commemorare, quam multa, et quam grandia Deus in antiquiores Judæos contulerit beneficia, et contra, quam valde ili Deum irritaverint, ct quantas idcirco ac quam graves poenas dederint. Ex persona autem Christi non incongrue dicitur : Quanta audivimus, cum assumpta ejus humanitas cæterorum hominum more doctores auditet. Et quod ait : Cognovimus, expone pro Certiores facti sumus. Neque enim simpliciter audivimus, in- quit, sed majorem de his certitudinem accepimus. carnem, atque apostolos, fuisse dicemus. Christi vero Et patres nostri annuntiaverunt nobis. Dixit se audisse, nunc addit a quibusnam ca audiverit. Patres autem non natura dicit. Neque enim dici potest, quod fideles, qui sunt ex gentibus, a pro- priis parentibus edocti fuerint, sed de Patribus loquitur quos ob obsequium, quod Deo semper præstiterunt, Christiani omnes libenter sibi, ut ita dicam, adoptant in parentes. Hac etenim ratione et Moysen et multos alios divinos scriptores inter- pretesque et populi doctores, Patres nostros ap- pellamus quorum filios Christum, secundum atque apostolorum filios populum Christianum. VERS. 4. Non sunt occultata a filiis eorum in D generatione altera. Et parentes, inquit, ea filiis suis tradiderunt, et filii ea quæ didicerant, ventu- ram post se generationem non calarunt. Quinimo filiis ac nepotibus ea omnia exposuerunt, et illi in posteros suos eadem transtulerunt. Lex etenim id jubebat, dicens: Docebis ea filios tuos et filios filiorum tuorum Narrantes laudes Domini et potestates ejus et $7 • Matth. xi, 34, 35. 67 Deut. vi, 7.
17α Make with me a sign for good. Set upon me a token for good, namely, a good token, as on the houses of the Hebrews when the first-born of the Egyptians were being destroyed. For there is also a sign for evil, as the one set upon Cain. And indeed the sign on the Hebrews signified protection, while the one on Cain signified God’s anger.
β Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με. Καθ’ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με, καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. α δὲ PSCAV : om. M. α εἴτουν ἀγαθόν MCBFV : om. P.Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξο μαι προβλήματα ἀπ' ἀρχῆς. Τοῦτο προφητεία ἐστὶ τῶν εὐαγγελικῶν παραβολῶν· φησὶ γὰρ ὁ Ματ- θαῖος· Ταῦτα πάντα ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς ἐν παραβολαῖς τοῖς ὄχλοις, καὶ χωρὶς παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς· ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, ερεύξομαι κεκρυμμένα ἀπὸ κατα βολῆς κόσμου. Δῆλον οὖν ἐντεῦθεν ὅτι προσώπα τοῦ Σωτῆρος ὁ ψαλμὸς ἀναγέγραπται. Προβλήματα δὲ νῦν, τὰς αὐτὰς πάλιν παραβολὰς ὠνόμασεν· ὁ γὰρ Ματθαῖος, ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν Προβλήματα, Κε- κρυμμένα εἶπε, τῇ Εβραϊκῇ λέξει προσχών, ἥτις καὶ τοῦτο κἀκεῖνο δηλοῖ. Πᾶσαι γὰρ αἱ εὐαγγελικαὶ παραβολαὶ κεκρυμμένην εἶχον τὴν ἀλήθειαν. Καὶ ὁ 'Ακύλας δὲ Αἰνίγματα ἐξέδωκε. Ἀλλὰ καὶ τὸν Ἀπ᾿ ἀρχῆς, ὁ Ματθαῖος, Ἀπὸ καταβολῆς κόσμου εξ ρηκεν, ὁμοίως τῇ Εβραϊδι λέξει προσχών. Ἔτι δὲ καὶ τὸ, Φθέγξομαι, ερεύξομαι. Β "Οσα ηκούσαμεν καὶ ἔγνωμεν αὐτά. Το "Οσα οὐκ ἀναφορικῶς λαμβάνεται νῦν πρὸς τὰ προβλή- ματα, ἀλλὰ καθ᾽ ἑαυτὸ λέγεται θαυμαστικῶς, ἀντὶ τοῦ, Ὢ πόσα ηκούσαμεν, παρά τε τῶν δύο διδασκά- λων παρά τε τῶν θείων Γραφών! βούλεται γὰρ ἀπο αριθμήσασθαι ὅσα μὲν εὐηργέτησεν ὁ Θεὸς τοὺς παλαιοὺς Εβραίους, ὅσα δὲ οὗτοι παρώργισαν αὐτὸν, καὶ ὅσα διὰ τοῦτο δεινά πεπόνθασιν. "Ηκουσαν δὲ εἶπεν διὰ τὸ πρόσλημμα· καὶ αὐτὸς γὰρ ὡς Ο άνθρωπος ήκουσε ταῦτα, καθάπερ ἡμεῖς. Εγνω · μεν δὲ αὐτὰ, ἀντὶ, ἐβεβαιώθημεν περὶ αὐτῶν. Οὐχ ἁπλῶς, φησὶν, ἠκούσαμεν, ἀλλὰ καὶ ἐπληροφορήθη μεν. Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν. Εἰπὼν ὅτι Ηκούσαμεν, προσέθηκε καὶ παρὰ τίνων ἠκούσα- μεν. Πατέρας γὰρ οὐ τοὺς φύσει λέγει νῦν· οὐ γὰρ δυνάμεθα εἰπεῖν ὅτι τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστούς, οἱ φύσει γονεῖς αὐτῶν ἐδίδαξαν ταῦτα· ἀλλὰ καὶ περὶ τῶν φύσει πατέρων, ὁ λόγος · εἶεν δ᾽ ἂν ὁ Μωϋσῆς καὶ οἱ λοιποὶ συγγραφεῖς· ἔτι δὲ καὶ οἱ τούτων ἐξηγηταί καὶ διδάσκαλοι τοῦ λαοῦ, καθὼς εἰρήκαμεν. Ἐκεί νων μὲν γὰρ υἱοὶ ὁ Χριστὸς διὰ τῆς μητρὸς καὶ οἱ ἀπόστολοι· τούτων δὲ πᾶς ὁ Χριστιανικός λαός. Οὐκ ἐκρύβη ἀπὸ τῶν τέκνων αὐτῶν εἰς γε νεαν ἑτέραν. Οἱ μὲν πατέρες, διηγήσαντο αὐτὰ προσεχῶς τέκνοις αὐτῶν· τὰ δὲ τέκνα οὐκ ἔκρυψαν πρὸς τὴν ἑτέραν μετ' αυτούς γενεὰν ἅπερ ἔμαθον. Αλλ' ὁμοίως καὶ αὐτοὶ διηγήσαντο αὐτὰ τοῖς τέκνοις αὐτῶν, καὶ οὕτω καθεξῆς· νόμος γ'ρ ἦν λέγων· Διδάξῃς αὐτὰ τοὺς υἱούς σου καὶ τοὺς υἱοὺς τῶν υἱῶν σου. Απαγγέλλοντες τὰς αἰνέσεις τοῦ Κυρίου καὶ 4º EUTHYMI ZIGABENI VERS. 2. Aperiam in parabolis os meunt, loquar A propesitiones ab initio. Uæc verba prophetiam con- timent. Christum etenim in parabolis ad populum Leuturum esse prædicun', juxta quod legimus apad Matthæum: Hæc omnia locutus est Jesus in parabolis, ad turbas, et sine parabolis ad eos non loquebatur, nt impleretur quod dictum est per Pro- phetam : Aperium in parabolis os meum, eructabo abscondita a constitutione mundi s. Unde perspi- cunm fit, quod ex Salvatoris persona conscriptus fuit hic psalmus. Per propositiones autem (seu, ut verius in lectione Graeca habetur, per problemata) ipsas intelligit parabolas. Et Matthæus quidem locum hunc referens Occulta appellavit, quæ bie dicuntur Problemata, Hebraica nimirum dictione usus, que utramque habet significationem. Evan- gelicæ enim ownes parabolæ occultam in se con · tinent veritatem. Aquila Ægnimata transtulit. Quod autem hic Ab initio legimus, Matthæus a Constitutione mundi dixit, Hebraica pari modo usus dictione. Et quod bic, Loquar, ipse dixit Eru. ctabo. VERS. 5. Quanta audivimus et cognovimus ea. Dictio quanta non ad problemata refertur, quæ locuturum se esse dixit, cum totus hic versiculus separatim per se admirantis in morem legendus sit. O quanta, inquit, a majoribus nostris, atque a divinis didicimus Scripturis ! mens enim Propheta est commemorare, quam multa, et quam grandia Deus in antiquiores Judæos contulerit beneficia, et contra, quam valde ili Deum irritaverint, ct quantas idcirco ac quam graves poenas dederint. Ex persona autem Christi non incongrue dicitur : Quanta audivimus, cum assumpta ejus humanitas cæterorum hominum more doctores auditet. Et quod ait : Cognovimus, expone pro Certiores facti sumus. Neque enim simpliciter audivimus, in- quit, sed majorem de his certitudinem accepimus. carnem, atque apostolos, fuisse dicemus. Christi vero Et patres nostri annuntiaverunt nobis. Dixit se audisse, nunc addit a quibusnam ca audiverit. Patres autem non natura dicit. Neque enim dici potest, quod fideles, qui sunt ex gentibus, a pro- priis parentibus edocti fuerint, sed de Patribus loquitur quos ob obsequium, quod Deo semper præstiterunt, Christiani omnes libenter sibi, ut ita dicam, adoptant in parentes. Hac etenim ratione et Moysen et multos alios divinos scriptores inter- pretesque et populi doctores, Patres nostros ap- pellamus quorum filios Christum, secundum atque apostolorum filios populum Christianum. VERS. 4. Non sunt occultata a filiis eorum in D generatione altera. Et parentes, inquit, ea filiis suis tradiderunt, et filii ea quæ didicerant, ventu- ram post se generationem non calarunt. Quinimo filiis ac nepotibus ea omnia exposuerunt, et illi in posteros suos eadem transtulerunt. Lex etenim id jubebat, dicens: Docebis ea filios tuos et filios filiorum tuorum Narrantes laudes Domini et potestates ejus et $7 • Matth. xi, 34, 35. 67 Deut. vi, 7.
17β And let those who hate me see and be put to shame, for you, O Lord, have helped me and comforted me. The syntax is according the the figure of hyperbaton. And let those who hate me see that you, O Lord, have helped me and comforted me, and let them be put of shame as having been defeated.
Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει, τὴν ψυχαγωγίαν. 86 πϛ΄ α Τοῖς υἱοῖς Κορέ· ψαλμὸς ᾠδῆς. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. §§ 50, 65 Προαγορεύει δὲ οὗτος ὁ ψαλμὸς τὴν τοῦ Χριστοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. β Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ· τίνος; ἦ δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας, τοῦ, Μήτηρ Σιὼν, ἐρεῖ ἄνθρωπος καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑποβάθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν οἱ θεμέλιοί εἰσιν ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ, ὄρη ἅγια νῦν ἐκάλεσεν· ὄρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίστιν καὶ ὡς ὑπερηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθαμαλῆς σχέσεως καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρεταῖς· ἁγίους δὲ, ὡς ἀφωρισμένους τῷ Θεῷ καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ, αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· Eph. 2.20 θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώτους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν· τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ’ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους· οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ τῷ Θαβὼρ καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ, τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν προφητῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως· ὄρη γὰρ ἅγια, καὶ οἱ προφῆται, διά τε τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν ἁγιασμὸν τοῦ προφητικοῦ πνεύματος, δηλοῦντος τοῦ νοήματος, ὅτι αἱ ἀρχαὶ τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως ἐν τοῖς προφήταις ἦσαν. 2 Ἀγαπᾷ Κύριος τὰς πύλας Σιὼν ὑπὲρ πάντα τὰ σκηνώματα ᾽Ιακώβ. Ἐδίδαξεν ἡμᾶς ὁ μέγας Παῦλος εἶναί τινα Σιὼν ἐπουράνιον καὶ ᾽Ιερουσαλὴμ ἐπουράνιον· Προσεληλύθατε γὰρ, φησὶ, Σιὼν ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος, ᾽Ιερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, τὴν ἐν οὐρανῷ πολιτείαν οὕτω καλέσας. Ταύτης οὖν τῆς Σιὼν | πύλας νοήσεις, τὰς κατὰ τόπον Ἐκκλησίας, ὡς εἰρήκαμεν ἐν τῷ τέλει τοῦ οβ΄ ψαλμοῦ, ἃς ἀγαπᾷ Κύριος, προτιμήσας πασῶν τῶν πόλεων τοῦ ᾽Ισραηλιτικοῦ γένους. (Ps 9.α) Σκηνώματα γὰρ, αἱ πόλεις, ἢ καὶ σκηνώματα ἰδίως καλεῖ, τήν τε Σηλὼμ καὶ τὴν αἰσθητὴν ᾽Ιερουσαλὴμ, ἐν αἷς ἐσκήνωσεν ἡ κιβωτὸς, ὡς ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ προείρηται. Ps 77,9, α β ἐγεννήθη MPASCFBHV : ἐγενήθη [TRa] 25 Ἰσραηλιτικοῦ PSCAFBHV : ἱερατικοῦ M.Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξο μαι προβλήματα ἀπ' ἀρχῆς. Τοῦτο προφητεία ἐστὶ τῶν εὐαγγελικῶν παραβολῶν· φησὶ γὰρ ὁ Ματ- θαῖος· Ταῦτα πάντα ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς ἐν παραβολαῖς τοῖς ὄχλοις, καὶ χωρὶς παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς· ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, ερεύξομαι κεκρυμμένα ἀπὸ κατα βολῆς κόσμου. Δῆλον οὖν ἐντεῦθεν ὅτι προσώπα τοῦ Σωτῆρος ὁ ψαλμὸς ἀναγέγραπται. Προβλήματα δὲ νῦν, τὰς αὐτὰς πάλιν παραβολὰς ὠνόμασεν· ὁ γὰρ Ματθαῖος, ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν Προβλήματα, Κε- κρυμμένα εἶπε, τῇ Εβραϊκῇ λέξει προσχών, ἥτις καὶ τοῦτο κἀκεῖνο δηλοῖ. Πᾶσαι γὰρ αἱ εὐαγγελικαὶ παραβολαὶ κεκρυμμένην εἶχον τὴν ἀλήθειαν. Καὶ ὁ 'Ακύλας δὲ Αἰνίγματα ἐξέδωκε. Ἀλλὰ καὶ τὸν Ἀπ᾿ ἀρχῆς, ὁ Ματθαῖος, Ἀπὸ καταβολῆς κόσμου εξ ρηκεν, ὁμοίως τῇ Εβραϊδι λέξει προσχών. Ἔτι δὲ καὶ τὸ, Φθέγξομαι, ερεύξομαι. Β "Οσα ηκούσαμεν καὶ ἔγνωμεν αὐτά. Το "Οσα οὐκ ἀναφορικῶς λαμβάνεται νῦν πρὸς τὰ προβλή- ματα, ἀλλὰ καθ᾽ ἑαυτὸ λέγεται θαυμαστικῶς, ἀντὶ τοῦ, Ὢ πόσα ηκούσαμεν, παρά τε τῶν δύο διδασκά- λων παρά τε τῶν θείων Γραφών! βούλεται γὰρ ἀπο αριθμήσασθαι ὅσα μὲν εὐηργέτησεν ὁ Θεὸς τοὺς παλαιοὺς Εβραίους, ὅσα δὲ οὗτοι παρώργισαν αὐτὸν, καὶ ὅσα διὰ τοῦτο δεινά πεπόνθασιν. "Ηκουσαν δὲ εἶπεν διὰ τὸ πρόσλημμα· καὶ αὐτὸς γὰρ ὡς Ο άνθρωπος ήκουσε ταῦτα, καθάπερ ἡμεῖς. Εγνω · μεν δὲ αὐτὰ, ἀντὶ, ἐβεβαιώθημεν περὶ αὐτῶν. Οὐχ ἁπλῶς, φησὶν, ἠκούσαμεν, ἀλλὰ καὶ ἐπληροφορήθη μεν. Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν. Εἰπὼν ὅτι Ηκούσαμεν, προσέθηκε καὶ παρὰ τίνων ἠκούσα- μεν. Πατέρας γὰρ οὐ τοὺς φύσει λέγει νῦν· οὐ γὰρ δυνάμεθα εἰπεῖν ὅτι τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστούς, οἱ φύσει γονεῖς αὐτῶν ἐδίδαξαν ταῦτα· ἀλλὰ καὶ περὶ τῶν φύσει πατέρων, ὁ λόγος · εἶεν δ᾽ ἂν ὁ Μωϋσῆς καὶ οἱ λοιποὶ συγγραφεῖς· ἔτι δὲ καὶ οἱ τούτων ἐξηγηταί καὶ διδάσκαλοι τοῦ λαοῦ, καθὼς εἰρήκαμεν. Ἐκεί νων μὲν γὰρ υἱοὶ ὁ Χριστὸς διὰ τῆς μητρὸς καὶ οἱ ἀπόστολοι· τούτων δὲ πᾶς ὁ Χριστιανικός λαός. Οὐκ ἐκρύβη ἀπὸ τῶν τέκνων αὐτῶν εἰς γε νεαν ἑτέραν. Οἱ μὲν πατέρες, διηγήσαντο αὐτὰ προσεχῶς τέκνοις αὐτῶν· τὰ δὲ τέκνα οὐκ ἔκρυψαν πρὸς τὴν ἑτέραν μετ' αυτούς γενεὰν ἅπερ ἔμαθον. Αλλ' ὁμοίως καὶ αὐτοὶ διηγήσαντο αὐτὰ τοῖς τέκνοις αὐτῶν, καὶ οὕτω καθεξῆς· νόμος γ'ρ ἦν λέγων· Διδάξῃς αὐτὰ τοὺς υἱούς σου καὶ τοὺς υἱοὺς τῶν υἱῶν σου. Απαγγέλλοντες τὰς αἰνέσεις τοῦ Κυρίου καὶ 4º EUTHYMI ZIGABENI VERS. 2. Aperiam in parabolis os meunt, loquar A propesitiones ab initio. Uæc verba prophetiam con- timent. Christum etenim in parabolis ad populum Leuturum esse prædicun', juxta quod legimus apad Matthæum: Hæc omnia locutus est Jesus in parabolis, ad turbas, et sine parabolis ad eos non loquebatur, nt impleretur quod dictum est per Pro- phetam : Aperium in parabolis os meum, eructabo abscondita a constitutione mundi s. Unde perspi- cunm fit, quod ex Salvatoris persona conscriptus fuit hic psalmus. Per propositiones autem (seu, ut verius in lectione Graeca habetur, per problemata) ipsas intelligit parabolas. Et Matthæus quidem locum hunc referens Occulta appellavit, quæ bie dicuntur Problemata, Hebraica nimirum dictione usus, que utramque habet significationem. Evan- gelicæ enim ownes parabolæ occultam in se con · tinent veritatem. Aquila Ægnimata transtulit. Quod autem hic Ab initio legimus, Matthæus a Constitutione mundi dixit, Hebraica pari modo usus dictione. Et quod bic, Loquar, ipse dixit Eru. ctabo. VERS. 5. Quanta audivimus et cognovimus ea. Dictio quanta non ad problemata refertur, quæ locuturum se esse dixit, cum totus hic versiculus separatim per se admirantis in morem legendus sit. O quanta, inquit, a majoribus nostris, atque a divinis didicimus Scripturis ! mens enim Propheta est commemorare, quam multa, et quam grandia Deus in antiquiores Judæos contulerit beneficia, et contra, quam valde ili Deum irritaverint, ct quantas idcirco ac quam graves poenas dederint. Ex persona autem Christi non incongrue dicitur : Quanta audivimus, cum assumpta ejus humanitas cæterorum hominum more doctores auditet. Et quod ait : Cognovimus, expone pro Certiores facti sumus. Neque enim simpliciter audivimus, in- quit, sed majorem de his certitudinem accepimus. carnem, atque apostolos, fuisse dicemus. Christi vero Et patres nostri annuntiaverunt nobis. Dixit se audisse, nunc addit a quibusnam ca audiverit. Patres autem non natura dicit. Neque enim dici potest, quod fideles, qui sunt ex gentibus, a pro- priis parentibus edocti fuerint, sed de Patribus loquitur quos ob obsequium, quod Deo semper præstiterunt, Christiani omnes libenter sibi, ut ita dicam, adoptant in parentes. Hac etenim ratione et Moysen et multos alios divinos scriptores inter- pretesque et populi doctores, Patres nostros ap- pellamus quorum filios Christum, secundum atque apostolorum filios populum Christianum. VERS. 4. Non sunt occultata a filiis eorum in D generatione altera. Et parentes, inquit, ea filiis suis tradiderunt, et filii ea quæ didicerant, ventu- ram post se generationem non calarunt. Quinimo filiis ac nepotibus ea omnia exposuerunt, et illi in posteros suos eadem transtulerunt. Lex etenim id jubebat, dicens: Docebis ea filios tuos et filios filiorum tuorum Narrantes laudes Domini et potestates ejus et $7 • Matth. xi, 34, 35. 67 Deut. vi, 7.
‘Comforting’ here is what he calls the giving of relief to the soul. 86 Psalm 86 1α Belonging to the sons of Kore; a psalm of an ode. These matters were discussed in the preamble to the book. §§ 50, 65 This psalm predicts the birth of Christ and the salvation of the nations. 1β His foundations are in the holy mountains. ‘His’; whose? Surely those of Christ. And this is evident from the what follows later, Zion is mother, a man will say, and a man has been born in her, and he has founded her to the age. The foundations of Christ are the doctrines about him, for these are the underpinning and root of faith in Christ. These foundations are laid down in the Apostles, for they he now called ‘holy mountains’: ‘mountains’ as firm in faith and raised above all earthly and lowly state and as thickly covered in the virtues, and ‘holy’ as set apart for God and as filled with the holy Spirit. In a different way, the Apostles themselves can also be called the foundations of Christ: Eph. 2.20 ‘foundations’ as beginnings and first in the edifice of the Church of the faithful, and they are Christ’s as having been set down by him. The Apostles were in the holy mountains, namely, in Zion and Tabor and the others that were especially sanctified by Christ’s presence and life in them. Some say that the prophets’ predictions about Christ are to be understood as Christ’s foundations, as the beginnings of faith concerning Christ, for the prophets are ‘holy moun- tains’ on account of the height of their prophecy and the sanctification of the prophetic spirit, with the meaning being that the beginnings of faith concerning Christ were in the prophets. 2 The Lord loves the gates of Zion above all the tent-dwellings of Jacob. The great Paul taught us that there is a heavenly Zion and a heavenly Jerusalem, for You have come, he says, to Mount Zion and to the city of the living God, the heavenly Jerusalem. You will accordingly understand by the gates of this Zion the various local Churches, as we said at the end of the seventy-second psalm. The Lord loves these, preferring them above all the cities of the Israelite race. (Ps 9.5α) For the cities are the ‘tent-dwellings’, or else ‘tent-dwellings’ is what he is calling in par- ticular Shiloh and earthly Jerusalem in which the ark dwelt, as was said previously in the seventy-seventh psalm. Ps 77,9, 60α 3 Glorious things have been spoken about you, O city of God.
Psalmus CVI
PG 128:1057Ψαλμός 86 — Psalm 86Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
PG 128:8853 Δεδοξασμένα ἐλαλήθη περὶ σοῦ, ἡ πόλις τοῦ Θεοῦ. Ἀκούσας ὁ προφήτης παρὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὅτι ὁ Θεὸς ἐπὶ τῆς ᾽Ιερουσαλὴμ ὀφθήσεται καὶ τοῖς ἀνθρώποις συναναστραφήσεται, καὶ ὑπερεκπλαγεὶς, ἀνεβόησε πρὸς αὐτὴν, ὅτι μεγάλα καὶ θαυμαστὰ ἐλαλήθη μοι περὶ σοῦ, ὦ ἡ πόλις τοῦ Θεοῦ. Πόλις δὲ αὕτη τοῦ Θεοῦ, καὶ ὡς πάλαι τῷ Θεῷ ἀνατεθεῖσα καὶ ὡς ὕστερον τῷ Χριστῷ ἀφορισθεῖσα διὰ τὰ ἐν αὐτῇ πάθη καὶ τὸν τάφον αὐτοῦ.
The prophet having heard from the holy Spirit that God will appear in Jerusalem and will associate with men, and having been utterly astonished, he cried out to her that great and marvellous things have been spoken about you, O city of God. This is the ‘city of God’ both as having been dedicated to God of old and as later having been set apart for Christ on account of his suffering and burial in her.
α Μνησθήσομαι ῾Ραὰβ καὶ Βαβυλῶνος τοῖς γινώσκουσί με. Προσώπῳ μὲν τοῦ Σωτῆρος ἐκπεφώνηται οὗτος ὁ λόγος· προφητεύει δὲ ὅτι ἐκ πολλῶν ἐθνῶν, καὶ ἐξ αὐτῶν δήπου τῶν δυσσεβεστέρων, ἡ Ἐκκλησία συστήσεται. Διὰ μὲν γὰρ τῆς ῾Ραὰβ, τοὺς Χαναναίους ᾐνίξατο, Χαναναία γὰρ αὕτη· δυσσεβέστατοι δὲ καὶ οἱ Χαναναῖοι καὶ οἱ Βαβυλώνιοι. Εἶτα καταλέγει καὶ ἄλλα ἔθνη τοιαῦτα. Καὶ γινώσκοντας μὲν λέγει, τοὺς πιστεύσαντας. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι ἐν τῷ συστήματι τῶν πιστευσάντων μοι, μνήμης ἀξιώσω καὶ τούσδε καὶ τούσδε, τουτέστι, φροντίσω καὶ αὐτῶν, ὡς πιστῶν. Τινὲς δὲ ῾Ραὰβ, τὴν Ἀραβίαν φασί.
4α I shall remember Rahab and Babylon among those who know me. This verse was uttered in the person of the Saviour, but it prophesies that the Church will be put together from many nations and even from the most impious of them. For by ‘Rahab’ he made allusion to the Canaanites, for she was a Canaanite woman. Both the Canaanites and the Babylonians were most ungodly. Then he lists other such nations. ‘Those who know me’ is what he calls those who have believed. The meaning is as follows, namely, that among the body of those who have believed in me, I shall make remembrance of those and and those, that is, I shall take care of them also as believers. Some say Rahab is Arabia.
β Καὶ ἰδοὺ ἀλλόφυλοι καὶ Τύρος καὶ λαὸς τῶν Αἰθιόπων, οὗτοι ἐγεννήθησαν ἐκεῖ. Καὶ ἀλλόφυλοι καὶ Τύριοι καὶ Αἰθίοπες ἐτέχθησαν ἐκεῖ, εἴτουν ἐν τῇ Σιὼν, ἢ ἐν ταῖς πύλαις τῆς Σιὼν, ὡς εἴρηται, ἢ ἐν τοῖς γινώσκουσι τὸν Θεόν· τὸ γὰρ ἐγεννήθησαν, ἐτέχθησαν ἐξέδωκεν ὁ Ἀκύλας, ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Σύμμαχος· ἐτέχθησαν δὲ δι’ ἀναγεννήσεως τοῦ θείου βαπτίσματος. Περιττεύει δὲ τὸ, ἰδοὺ, κατὰ ἰδίωμα τῆς Ἑβραΐδος γραφῆς· καὶ τὸ, οὗτοι δὲ, παρέλκον δοκεῖ. Συντάσσεται δὲ καὶ οὕτως· καὶ ἰδοὺ, ἀντὶ τοῦ, καὶ λοιπὸν, οὗτοι ἐγεννήθησαν ἐκεῖ. Τίνες οὗτοι; Ἀλλόφυλοι καὶ Τύρος, καὶ τὰ ἑξῆς. Περὶ μὲν οὖν τῶν ἀλλοφύλων εἴρηται ἐν τῷ πβ΄ ψαλμῷ. Πάντα δὲ τὰ ἀπαριθμηθέντα ἔθνη, ἀσεβέστερα καὶ παρανομώτερα τῶν ἄλλων ἦσαν. Εἰ δὲ τὰ τοιαῦτα ἔθνη πιστεύσουσι, πολλῷ μᾶλλον τ’ ἄλλα.
4β And, see, alien tribesmen and Tyre and the people of Ethiopians, these have been born there. Both alien tribesmen and Tyrians and Ethiopians have been brought forth there, name- ly, in Zion, or in the gates of Zion, as was said, or else among those who know God. For both Aquila and Symmachus gave ‘have been brought forth’ for ‘have been born’; they were brought forth through the rebirth of baptism. The ‘see’ is redundant according to the idiom of Hebrew writing, and the ‘these’ also ap- pears superfluous. The syntax is as follows: and see (in the sense of, ‘and so’), these have been born there. Who are ‘these’? The alien tribesmen and Tyre and so on. The ‘alien tribesmen’ were discussed in the eighty-second psalm. All the nations enumerated were more godless and more lawless than the others. And if such nations will believe, much more so will the others.
PG 128:887α Μήτηρ Σιὼν, ἐρεῖ ἄνθρωπος. Προφητεύει σαφῶς ὅτι ἄνθρωπος ἐκ παντὸς ἔθνους, εἰς τὴν Σιὼν ἐλθὼν, ἐρεῖ, ὅτι μήτηρ ἐστὶν ἡ Σιών· λείπει γὰρ τὸ, ἐστί. Μήτηρ δέ ἐστιν, ὡς ἀναγεννῶσα, καθὼς ἀνωτέρω διελάβομεν, καὶ ὡς ἐκτρέφουσα τοῖς περὶ Χριστοῦ δόγμασιν. Ἢ μήτηρ πάλιν, ὡς ποθεινή· μητρὸς γὰρ οὐδὲν ποθεινότερον. Ποθεινὴ γὰρ ὄντως τοῖς εἰς αὐτὴν ἐρχομένοις ἐστὶ, διὰ τὸ ἐν αὐτῇ πολιτευθῆναι κατὰ σάρκα τὸν Δεσπότην Χριστὸν, καὶ ἁγιάσαι τοὺς τόπους τῆς ἀναστροφῆς αὐτοῦ. β ἐγεννήθησαν MPCAFBHV : ἐγενήθησαν [RaT]. β ἐτέχθησασν SCBL : ἐτάχθησαν MPAFHV.τὰς δυναστείας αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ, ἃ εποίησεν. Τό, Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν, τῷ ᾿Απαγγέλλοντες συνάπτεται, καθ' ὑπερ- βατόν. Τὰ αὐτὰ δὲ καλεῖ, αἰνέσεις μὲν, ὡς αἰνετά, δυναστείας δὲ, ὡς θαυμαστά· ἢ δυναστείας μὲν τὰς κατὰ τῶν ἐχθρῶν, θαυμάσια δὲ, τὰ ἐν τῷ ἰδίῳ λαῷ. Περὶ ὧν ἐρεῖ κ τὰ μέρος. Καὶ ἀνέστησεν μαρτύριον ἐν Ἰακώβ, καὶ νόμον ἔθετο ἐν Ισραήλ. Τοῦ καὶ ἀνέστησε μαρτύριον ἐν Ἰακὼβ ἐπεξήγησίς ἐστι τὸ, Νόμον ἔθετο ἐν Ίσ- ραήλ· τὸ μὲν γὰρ Ανέστησεν, ταὐτὸ σημαίνει τῷ, Ἔθετο. Καὶ μαρτύριον ὁ νόμος ὀνομάζεται, ὡς ἐν τῷ την ψαλμῷ κατὰ λόγον εἰρήκαμεν. Καὶ ὁ Ἰακώβ δὲ Ἰσραὴλ ἐκλήθη, ὅτε εἶδε τὴν ὀπτασίαν τῆς κλίμα. κος. Τίς δὲ ὁ νόμος, ἄκουσον. Οσα ἐνετείλατο τοῖς πατράσι ἡμῶν, τοῦ γι είσαι αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Τὸ τοῦ παρέλκου ἐνταῦθα κεῖται. Ενομοθέτησε, φησὶν, ὅσα ἐνετεί λατο τοῖς πατράσιν ἡμῶν, γνωρίσαι καὶ ἀναγγείλαι αὐτὰ πάλιν ἐκείνοις, τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οπως ἂν γνῷ γενεὰ ἑτέρα. Αἴτιον δὲ τοῦ ἀπαγο γέλλειν αὐτὰ τοὺς πατέρας τοῖς υἱοῖς, ὅπως γνῷ ἡ κατ' αὐτοὺς ἑτέρα γενεὰ ἐκεῖνα πάντα. Εἶτα σαφη- νίζει, ποία ἐστὶν ἑτέρα γενεά. Υιοί τεχθησόμενοι. Κατά διαδοχήν. Καὶ ἀναστήσονται, καὶ ἀπαγγελοῦσιν αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οἱ υἱοὶ τῶν υἱῶν τοῖς υἱοῖς αὐτ τῶν. Ἀναστήσονται δὲ ἀντὶ τοῦ, Γεννηθήσονται. Ινα θῶνται ἐπὶ τὸν Θεὸν τὴν ἐλπίδα αὐτῶν. Μανθάνοντες ὅσα ὁ Θεὸς ἐπηγγείλατο τοῖς ἐλπίσου σιν ἐπ' αὐτόν. Καὶ μὴ ἐπιλάθωνται τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ἐμ- μελετῶντες ταῖς περὶ αὐτῶν διηγήσεσιν· ἔργα δὲ αὐτοῦ λέγει, ἃ καὶ δυναστείας ἀνωτέρω καὶ θαυμά σια εκάλεσεν. Καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ἐκζητήσωσιν. Εκξη- τήσωσιν, ἀντὶ τοῦ ᾿Ακολουθήσωσιν. Ὁ γὰρ ἐκζη- τῶν τινα, κατ' ἔχνους αὐτῷ ἔπεται. Εἴη δ' ἂν γενεά ἑτέρα καὶ οἱ Χριστιανοί. Β Ἵνα μὴ γένωνται, ὡς οἱ πατέρες αὐτῶν, γενεὰ σκολιὰ καὶ παραπικραίνουσα. Σκολιὰ μὲν, ὡς μὴ ὀρθὴν πίστιν πρὸς τὰς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ ἔχουσα, ἀλλ' ἐν καιρῷ περιστάσεως ἀπιστοῦσα ταύταις· πα- ραπικραίνουσα δὲ, ὡς γογγύζουσα ἡνίκα προσομο λήσει τινὶ δυσχερίᾳ, καὶ δυσανασχετοῦσα, καὶ ἀπα ρεσκομένη τῇ ἐλευθερία. Καὶ τὴν ἐν Αἰγύπτῳ δουλείαν αἱρετωτέραν λογιζομένη, ὡς ἐν πολλοῖς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου καὶ ἡ τῶν ᾿Αριθμῶν διέξεισι. Γενεά, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς· Οὐκ ὤρθωσε τὴν καρδίαν· ὥστε ἁπλῶς καὶ βεβαίως πιστεύειν, ἀλλ' ἐσκολίαζε διστάζουσα. Εt COMMENT. IN PSALMOS. 79% A mirabilia ejus, quæ fecit. Verba illa : Patres nostri annuntiaverunt nobis, conjungi debent huic versi- culo. Usus est enim Propheta figura hypérbato. Laudes vero, potestates, et mirabilia Dei, hæc esse dixit quia et laudabilia sunt et sunmain Dei indicant potentiam, et admiratione digna esse videntur. Vel, per potestates ea significat, quæ adversus hostes operatus est: per mirabilia vero, ea quæ in suo populo administravit, de quibus singulatim tractabit. D VERS. 5. statut testimonium in Jacob, et legem posuit in Israel. Ut exponeret quid sit statuisse testimonium in Jacob, addidit : Et legem posuit in Israel. Idem enim est hoc in loco statuere, quod ponere, idem testimonium, quod lex, ut dictam est in psalmo xvIII, et idem est Israel qui et Jacob. Positum enim est ei nomen Israel, quando scalæ visionem vidit. Quænam autem esset hæc lex, audi. VERS. 6. Quacunque mandavit patribus nostris, nota fieri ea filiis eorum. Statuit, inquit, ac decrem vit, omnia, eorum filiis nota fieri, quæcunque ipse corum patribus mandaverat. Ut cognoscat generatio altera. Hæc est ratio cur patres ea debeant filiis annuntiare, ut generatio, quæ post eos futura est, ea omnia nota liabeat. Deinde declarat, quænam sit hæc altera gene- ratio. Filii qui nascentur. Per successiones scilicet. Et exsurgent et annuntiabunt ea filiis suis. Filli filiorum filiis suis narrabunt, Exsurgent autem po-. suit, pro Generabuntur. Vers. 7. Ut ponant in Deo spem suam. Addi- scentes quanta iis Deus polliceatur, qui in eo spc- rant. Et ne obliviscantur opera ejus. Meditando eas varrationes. Per opera vero ejus, ea intelligit, quæ superius et polestates appellavit, et mi- rabilia. - Et mandata ejus exquirant. Exquirant dixit pro Sequantur. Qui enim aliquem inquirit, illius sequitur vestigia. Possumus etiam per generatio nem alteram, Christianorum generationem intel- ligere. VERS. Ne fiant, sicut patres eorum, generatio prava, et exasperans. Perversos eos fuisse dicit, co quod in divinis promissionibus nullam fidem babebant, nec credebant ei cum essent in pericu- lis : et exasperantes, quia cum in aliquam inci- dissent difficultatem, continuo murmurabant, et quia prestitam eis liberationem a tam gravi jugo servitutis ægre tulerunt. Satius enim putabant in Ægypto esse, et servire, quemadmodum multis in locis, tam in Exodo legimus, quam in Nu- meris. Generatio, quæ non direxit cor suum. Non re- ctum ei cor fuit, ut simplici ac constanti animo Deo crederet, sed amrligua, et dubitans daudi- cabat. Digitized by · Google
5α Zion [is] mother, a man will say. He prophesies clearly that a man, having come to Zion from every nation, will say that Zion is mother (the ‘is’ is missing). She is mother as giving rebirth, as we stated above, and as bringing up in the doctrines about Christ. Or else again she is mother as longed-for, for nothing is more longed-for than one’s moth- er. She is truly longed-for by those coming to her on account of Christ the Master having lived in her in the flesh and having sanctified the places which he frequented.
β Καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ. Τοῦτο, περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως, ὅτι ἐν τοῖς ὁρίοις αὐτῆς ἐγεννήθη ἄνθρωπος ὄντως, ὡς φυλάξας τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος. Ἵνα δὲ δείξῃ ὅτι οὐκ ἦν ψιλὸς ἄνθρωπος, ἀλλ’ ἄνθρωπος ὁμοῦ καὶ Θεὸς, ἐπήγαγε·τὰς δυναστείας αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ, ἃ εποίησεν. Τό, Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν, τῷ ᾿Απαγγέλλοντες συνάπτεται, καθ' ὑπερ- βατόν. Τὰ αὐτὰ δὲ καλεῖ, αἰνέσεις μὲν, ὡς αἰνετά, δυναστείας δὲ, ὡς θαυμαστά· ἢ δυναστείας μὲν τὰς κατὰ τῶν ἐχθρῶν, θαυμάσια δὲ, τὰ ἐν τῷ ἰδίῳ λαῷ. Περὶ ὧν ἐρεῖ κ τὰ μέρος. Καὶ ἀνέστησεν μαρτύριον ἐν Ἰακώβ, καὶ νόμον ἔθετο ἐν Ισραήλ. Τοῦ καὶ ἀνέστησε μαρτύριον ἐν Ἰακὼβ ἐπεξήγησίς ἐστι τὸ, Νόμον ἔθετο ἐν Ίσ- ραήλ· τὸ μὲν γὰρ Ανέστησεν, ταὐτὸ σημαίνει τῷ, Ἔθετο. Καὶ μαρτύριον ὁ νόμος ὀνομάζεται, ὡς ἐν τῷ την ψαλμῷ κατὰ λόγον εἰρήκαμεν. Καὶ ὁ Ἰακώβ δὲ Ἰσραὴλ ἐκλήθη, ὅτε εἶδε τὴν ὀπτασίαν τῆς κλίμα. κος. Τίς δὲ ὁ νόμος, ἄκουσον. Οσα ἐνετείλατο τοῖς πατράσι ἡμῶν, τοῦ γι είσαι αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Τὸ τοῦ παρέλκου ἐνταῦθα κεῖται. Ενομοθέτησε, φησὶν, ὅσα ἐνετεί λατο τοῖς πατράσιν ἡμῶν, γνωρίσαι καὶ ἀναγγείλαι αὐτὰ πάλιν ἐκείνοις, τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οπως ἂν γνῷ γενεὰ ἑτέρα. Αἴτιον δὲ τοῦ ἀπαγο γέλλειν αὐτὰ τοὺς πατέρας τοῖς υἱοῖς, ὅπως γνῷ ἡ κατ' αὐτοὺς ἑτέρα γενεὰ ἐκεῖνα πάντα. Εἶτα σαφη- νίζει, ποία ἐστὶν ἑτέρα γενεά. Υιοί τεχθησόμενοι. Κατά διαδοχήν. Καὶ ἀναστήσονται, καὶ ἀπαγγελοῦσιν αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οἱ υἱοὶ τῶν υἱῶν τοῖς υἱοῖς αὐτ τῶν. Ἀναστήσονται δὲ ἀντὶ τοῦ, Γεννηθήσονται. Ινα θῶνται ἐπὶ τὸν Θεὸν τὴν ἐλπίδα αὐτῶν. Μανθάνοντες ὅσα ὁ Θεὸς ἐπηγγείλατο τοῖς ἐλπίσου σιν ἐπ' αὐτόν. Καὶ μὴ ἐπιλάθωνται τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ἐμ- μελετῶντες ταῖς περὶ αὐτῶν διηγήσεσιν· ἔργα δὲ αὐτοῦ λέγει, ἃ καὶ δυναστείας ἀνωτέρω καὶ θαυμά σια εκάλεσεν. Καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ἐκζητήσωσιν. Εκξη- τήσωσιν, ἀντὶ τοῦ ᾿Ακολουθήσωσιν. Ὁ γὰρ ἐκζη- τῶν τινα, κατ' ἔχνους αὐτῷ ἔπεται. Εἴη δ' ἂν γενεά ἑτέρα καὶ οἱ Χριστιανοί. Β Ἵνα μὴ γένωνται, ὡς οἱ πατέρες αὐτῶν, γενεὰ σκολιὰ καὶ παραπικραίνουσα. Σκολιὰ μὲν, ὡς μὴ ὀρθὴν πίστιν πρὸς τὰς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ ἔχουσα, ἀλλ' ἐν καιρῷ περιστάσεως ἀπιστοῦσα ταύταις· πα- ραπικραίνουσα δὲ, ὡς γογγύζουσα ἡνίκα προσομο λήσει τινὶ δυσχερίᾳ, καὶ δυσανασχετοῦσα, καὶ ἀπα ρεσκομένη τῇ ἐλευθερία. Καὶ τὴν ἐν Αἰγύπτῳ δουλείαν αἱρετωτέραν λογιζομένη, ὡς ἐν πολλοῖς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου καὶ ἡ τῶν ᾿Αριθμῶν διέξεισι. Γενεά, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς· Οὐκ ὤρθωσε τὴν καρδίαν· ὥστε ἁπλῶς καὶ βεβαίως πιστεύειν, ἀλλ' ἐσκολίαζε διστάζουσα. Εt COMMENT. IN PSALMOS. 79% A mirabilia ejus, quæ fecit. Verba illa : Patres nostri annuntiaverunt nobis, conjungi debent huic versi- culo. Usus est enim Propheta figura hypérbato. Laudes vero, potestates, et mirabilia Dei, hæc esse dixit quia et laudabilia sunt et sunmain Dei indicant potentiam, et admiratione digna esse videntur. Vel, per potestates ea significat, quæ adversus hostes operatus est: per mirabilia vero, ea quæ in suo populo administravit, de quibus singulatim tractabit. D VERS. 5. statut testimonium in Jacob, et legem posuit in Israel. Ut exponeret quid sit statuisse testimonium in Jacob, addidit : Et legem posuit in Israel. Idem enim est hoc in loco statuere, quod ponere, idem testimonium, quod lex, ut dictam est in psalmo xvIII, et idem est Israel qui et Jacob. Positum enim est ei nomen Israel, quando scalæ visionem vidit. Quænam autem esset hæc lex, audi. VERS. 6. Quacunque mandavit patribus nostris, nota fieri ea filiis eorum. Statuit, inquit, ac decrem vit, omnia, eorum filiis nota fieri, quæcunque ipse corum patribus mandaverat. Ut cognoscat generatio altera. Hæc est ratio cur patres ea debeant filiis annuntiare, ut generatio, quæ post eos futura est, ea omnia nota liabeat. Deinde declarat, quænam sit hæc altera gene- ratio. Filii qui nascentur. Per successiones scilicet. Et exsurgent et annuntiabunt ea filiis suis. Filli filiorum filiis suis narrabunt, Exsurgent autem po-. suit, pro Generabuntur. Vers. 7. Ut ponant in Deo spem suam. Addi- scentes quanta iis Deus polliceatur, qui in eo spc- rant. Et ne obliviscantur opera ejus. Meditando eas varrationes. Per opera vero ejus, ea intelligit, quæ superius et polestates appellavit, et mi- rabilia. - Et mandata ejus exquirant. Exquirant dixit pro Sequantur. Qui enim aliquem inquirit, illius sequitur vestigia. Possumus etiam per generatio nem alteram, Christianorum generationem intel- ligere. VERS. Ne fiant, sicut patres eorum, generatio prava, et exasperans. Perversos eos fuisse dicit, co quod in divinis promissionibus nullam fidem babebant, nec credebant ei cum essent in pericu- lis : et exasperantes, quia cum in aliquam inci- dissent difficultatem, continuo murmurabant, et quia prestitam eis liberationem a tam gravi jugo servitutis ægre tulerunt. Satius enim putabant in Ægypto esse, et servire, quemadmodum multis in locis, tam in Exodo legimus, quam in Nu- meris. Generatio, quæ non direxit cor suum. Non re- ctum ei cor fuit, ut simplici ac constanti animo Deo crederet, sed amrligua, et dubitans daudi- cabat. Digitized by · Google
5β And a man has been born in her. This is about the birth of Christ, because within her bounds a man truly was born, as having preserved the dignity of humanity. But in order to show that he was not a simple man, but simultaneously man and God, he added:
γ Καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Καὶ αὐτὸς ὁ ἐν αὐτῇ γεννηθεὶς ὡς ἄνθρωπος, αὐτὸς, φησὶν, ἐθεμελίωσεν αὐτὴν κατ’ ἀρχὰς ὡς ποιητὴς οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁ ὢν ὕψιστος ὡς Θεός.τὰς δυναστείας αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ, ἃ εποίησεν. Τό, Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν, τῷ ᾿Απαγγέλλοντες συνάπτεται, καθ' ὑπερ- βατόν. Τὰ αὐτὰ δὲ καλεῖ, αἰνέσεις μὲν, ὡς αἰνετά, δυναστείας δὲ, ὡς θαυμαστά· ἢ δυναστείας μὲν τὰς κατὰ τῶν ἐχθρῶν, θαυμάσια δὲ, τὰ ἐν τῷ ἰδίῳ λαῷ. Περὶ ὧν ἐρεῖ κ τὰ μέρος. Καὶ ἀνέστησεν μαρτύριον ἐν Ἰακώβ, καὶ νόμον ἔθετο ἐν Ισραήλ. Τοῦ καὶ ἀνέστησε μαρτύριον ἐν Ἰακὼβ ἐπεξήγησίς ἐστι τὸ, Νόμον ἔθετο ἐν Ίσ- ραήλ· τὸ μὲν γὰρ Ανέστησεν, ταὐτὸ σημαίνει τῷ, Ἔθετο. Καὶ μαρτύριον ὁ νόμος ὀνομάζεται, ὡς ἐν τῷ την ψαλμῷ κατὰ λόγον εἰρήκαμεν. Καὶ ὁ Ἰακώβ δὲ Ἰσραὴλ ἐκλήθη, ὅτε εἶδε τὴν ὀπτασίαν τῆς κλίμα. κος. Τίς δὲ ὁ νόμος, ἄκουσον. Οσα ἐνετείλατο τοῖς πατράσι ἡμῶν, τοῦ γι είσαι αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Τὸ τοῦ παρέλκου ἐνταῦθα κεῖται. Ενομοθέτησε, φησὶν, ὅσα ἐνετεί λατο τοῖς πατράσιν ἡμῶν, γνωρίσαι καὶ ἀναγγείλαι αὐτὰ πάλιν ἐκείνοις, τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οπως ἂν γνῷ γενεὰ ἑτέρα. Αἴτιον δὲ τοῦ ἀπαγο γέλλειν αὐτὰ τοὺς πατέρας τοῖς υἱοῖς, ὅπως γνῷ ἡ κατ' αὐτοὺς ἑτέρα γενεὰ ἐκεῖνα πάντα. Εἶτα σαφη- νίζει, ποία ἐστὶν ἑτέρα γενεά. Υιοί τεχθησόμενοι. Κατά διαδοχήν. Καὶ ἀναστήσονται, καὶ ἀπαγγελοῦσιν αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οἱ υἱοὶ τῶν υἱῶν τοῖς υἱοῖς αὐτ τῶν. Ἀναστήσονται δὲ ἀντὶ τοῦ, Γεννηθήσονται. Ινα θῶνται ἐπὶ τὸν Θεὸν τὴν ἐλπίδα αὐτῶν. Μανθάνοντες ὅσα ὁ Θεὸς ἐπηγγείλατο τοῖς ἐλπίσου σιν ἐπ' αὐτόν. Καὶ μὴ ἐπιλάθωνται τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ἐμ- μελετῶντες ταῖς περὶ αὐτῶν διηγήσεσιν· ἔργα δὲ αὐτοῦ λέγει, ἃ καὶ δυναστείας ἀνωτέρω καὶ θαυμά σια εκάλεσεν. Καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ἐκζητήσωσιν. Εκξη- τήσωσιν, ἀντὶ τοῦ ᾿Ακολουθήσωσιν. Ὁ γὰρ ἐκζη- τῶν τινα, κατ' ἔχνους αὐτῷ ἔπεται. Εἴη δ' ἂν γενεά ἑτέρα καὶ οἱ Χριστιανοί. Β Ἵνα μὴ γένωνται, ὡς οἱ πατέρες αὐτῶν, γενεὰ σκολιὰ καὶ παραπικραίνουσα. Σκολιὰ μὲν, ὡς μὴ ὀρθὴν πίστιν πρὸς τὰς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ ἔχουσα, ἀλλ' ἐν καιρῷ περιστάσεως ἀπιστοῦσα ταύταις· πα- ραπικραίνουσα δὲ, ὡς γογγύζουσα ἡνίκα προσομο λήσει τινὶ δυσχερίᾳ, καὶ δυσανασχετοῦσα, καὶ ἀπα ρεσκομένη τῇ ἐλευθερία. Καὶ τὴν ἐν Αἰγύπτῳ δουλείαν αἱρετωτέραν λογιζομένη, ὡς ἐν πολλοῖς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου καὶ ἡ τῶν ᾿Αριθμῶν διέξεισι. Γενεά, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς· Οὐκ ὤρθωσε τὴν καρδίαν· ὥστε ἁπλῶς καὶ βεβαίως πιστεύειν, ἀλλ' ἐσκολίαζε διστάζουσα. Εt COMMENT. IN PSALMOS. 79% A mirabilia ejus, quæ fecit. Verba illa : Patres nostri annuntiaverunt nobis, conjungi debent huic versi- culo. Usus est enim Propheta figura hypérbato. Laudes vero, potestates, et mirabilia Dei, hæc esse dixit quia et laudabilia sunt et sunmain Dei indicant potentiam, et admiratione digna esse videntur. Vel, per potestates ea significat, quæ adversus hostes operatus est: per mirabilia vero, ea quæ in suo populo administravit, de quibus singulatim tractabit. D VERS. 5. statut testimonium in Jacob, et legem posuit in Israel. Ut exponeret quid sit statuisse testimonium in Jacob, addidit : Et legem posuit in Israel. Idem enim est hoc in loco statuere, quod ponere, idem testimonium, quod lex, ut dictam est in psalmo xvIII, et idem est Israel qui et Jacob. Positum enim est ei nomen Israel, quando scalæ visionem vidit. Quænam autem esset hæc lex, audi. VERS. 6. Quacunque mandavit patribus nostris, nota fieri ea filiis eorum. Statuit, inquit, ac decrem vit, omnia, eorum filiis nota fieri, quæcunque ipse corum patribus mandaverat. Ut cognoscat generatio altera. Hæc est ratio cur patres ea debeant filiis annuntiare, ut generatio, quæ post eos futura est, ea omnia nota liabeat. Deinde declarat, quænam sit hæc altera gene- ratio. Filii qui nascentur. Per successiones scilicet. Et exsurgent et annuntiabunt ea filiis suis. Filli filiorum filiis suis narrabunt, Exsurgent autem po-. suit, pro Generabuntur. Vers. 7. Ut ponant in Deo spem suam. Addi- scentes quanta iis Deus polliceatur, qui in eo spc- rant. Et ne obliviscantur opera ejus. Meditando eas varrationes. Per opera vero ejus, ea intelligit, quæ superius et polestates appellavit, et mi- rabilia. - Et mandata ejus exquirant. Exquirant dixit pro Sequantur. Qui enim aliquem inquirit, illius sequitur vestigia. Possumus etiam per generatio nem alteram, Christianorum generationem intel- ligere. VERS. Ne fiant, sicut patres eorum, generatio prava, et exasperans. Perversos eos fuisse dicit, co quod in divinis promissionibus nullam fidem babebant, nec credebant ei cum essent in pericu- lis : et exasperantes, quia cum in aliquam inci- dissent difficultatem, continuo murmurabant, et quia prestitam eis liberationem a tam gravi jugo servitutis ægre tulerunt. Satius enim putabant in Ægypto esse, et servire, quemadmodum multis in locis, tam in Exodo legimus, quam in Nu- meris. Generatio, quæ non direxit cor suum. Non re- ctum ei cor fuit, ut simplici ac constanti animo Deo crederet, sed amrligua, et dubitans daudi- cabat. Digitized by · Google
5γ And he the Most High founded her. And he the man who has been born in her, he himself, he says, founded her in the begin- ning as maker of heaven and earth, who is Most High as God.
6 Κύριος διηγήσεται ἐν γραφῇ λαῶν καὶ ἀρχόντων τούτων τῶν γεγεννημένων ἐν αὐτῇ. | Ὁ Χριστὸς διδάξει τὰ περὶ ἑαυτοῦ ἀπὸ τῆς Γραφῆς, δηλαδὴ τῆς προφητικῆς. Φησὶ γὰρ Λουκᾶς ὁ εὐαγγελιστὴς, Καὶ ἐπεδόθη αὐτῷ βιβλίον Ἡσαΐου τοῦ προφήτου, καὶ ἀναπτύξας τὸ βιβλίον, εὗρε τὸν τόπον οὗ ἦν γεγραμμένον, Πνεῦμα Κυρίου ἐπ’ ἐμὲ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέ με· εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὴν δὲ τοιαύτην προφητικὴν γραφὴν, ἐκάλεσε γραφὴν τῶν λαῶν καὶ τῶν ἀρχόντων αὐτῶν, ὡς τοῖς λαοῖς τῶν ᾽Ιουδαίων καὶ τοῖς ἄρχουσιν αὐτῶν δεδομένην, καὶ κτῆμα τούτων ὑπάρχουσαν· τῶν γεγεννημένων δὲ, εἴτουν τεχθέντων ἐν Σιών.τὰς δυναστείας αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ, ἃ εποίησεν. Τό, Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν, τῷ ᾿Απαγγέλλοντες συνάπτεται, καθ' ὑπερ- βατόν. Τὰ αὐτὰ δὲ καλεῖ, αἰνέσεις μὲν, ὡς αἰνετά, δυναστείας δὲ, ὡς θαυμαστά· ἢ δυναστείας μὲν τὰς κατὰ τῶν ἐχθρῶν, θαυμάσια δὲ, τὰ ἐν τῷ ἰδίῳ λαῷ. Περὶ ὧν ἐρεῖ κ τὰ μέρος. Καὶ ἀνέστησεν μαρτύριον ἐν Ἰακώβ, καὶ νόμον ἔθετο ἐν Ισραήλ. Τοῦ καὶ ἀνέστησε μαρτύριον ἐν Ἰακὼβ ἐπεξήγησίς ἐστι τὸ, Νόμον ἔθετο ἐν Ίσ- ραήλ· τὸ μὲν γὰρ Ανέστησεν, ταὐτὸ σημαίνει τῷ, Ἔθετο. Καὶ μαρτύριον ὁ νόμος ὀνομάζεται, ὡς ἐν τῷ την ψαλμῷ κατὰ λόγον εἰρήκαμεν. Καὶ ὁ Ἰακώβ δὲ Ἰσραὴλ ἐκλήθη, ὅτε εἶδε τὴν ὀπτασίαν τῆς κλίμα. κος. Τίς δὲ ὁ νόμος, ἄκουσον. Οσα ἐνετείλατο τοῖς πατράσι ἡμῶν, τοῦ γι είσαι αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Τὸ τοῦ παρέλκου ἐνταῦθα κεῖται. Ενομοθέτησε, φησὶν, ὅσα ἐνετεί λατο τοῖς πατράσιν ἡμῶν, γνωρίσαι καὶ ἀναγγείλαι αὐτὰ πάλιν ἐκείνοις, τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οπως ἂν γνῷ γενεὰ ἑτέρα. Αἴτιον δὲ τοῦ ἀπαγο γέλλειν αὐτὰ τοὺς πατέρας τοῖς υἱοῖς, ὅπως γνῷ ἡ κατ' αὐτοὺς ἑτέρα γενεὰ ἐκεῖνα πάντα. Εἶτα σαφη- νίζει, ποία ἐστὶν ἑτέρα γενεά. Υιοί τεχθησόμενοι. Κατά διαδοχήν. Καὶ ἀναστήσονται, καὶ ἀπαγγελοῦσιν αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οἱ υἱοὶ τῶν υἱῶν τοῖς υἱοῖς αὐτ τῶν. Ἀναστήσονται δὲ ἀντὶ τοῦ, Γεννηθήσονται. Ινα θῶνται ἐπὶ τὸν Θεὸν τὴν ἐλπίδα αὐτῶν. Μανθάνοντες ὅσα ὁ Θεὸς ἐπηγγείλατο τοῖς ἐλπίσου σιν ἐπ' αὐτόν. Καὶ μὴ ἐπιλάθωνται τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ἐμ- μελετῶντες ταῖς περὶ αὐτῶν διηγήσεσιν· ἔργα δὲ αὐτοῦ λέγει, ἃ καὶ δυναστείας ἀνωτέρω καὶ θαυμά σια εκάλεσεν. Καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ἐκζητήσωσιν. Εκξη- τήσωσιν, ἀντὶ τοῦ ᾿Ακολουθήσωσιν. Ὁ γὰρ ἐκζη- τῶν τινα, κατ' ἔχνους αὐτῷ ἔπεται. Εἴη δ' ἂν γενεά ἑτέρα καὶ οἱ Χριστιανοί. Β Ἵνα μὴ γένωνται, ὡς οἱ πατέρες αὐτῶν, γενεὰ σκολιὰ καὶ παραπικραίνουσα. Σκολιὰ μὲν, ὡς μὴ ὀρθὴν πίστιν πρὸς τὰς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ ἔχουσα, ἀλλ' ἐν καιρῷ περιστάσεως ἀπιστοῦσα ταύταις· πα- ραπικραίνουσα δὲ, ὡς γογγύζουσα ἡνίκα προσομο λήσει τινὶ δυσχερίᾳ, καὶ δυσανασχετοῦσα, καὶ ἀπα ρεσκομένη τῇ ἐλευθερία. Καὶ τὴν ἐν Αἰγύπτῳ δουλείαν αἱρετωτέραν λογιζομένη, ὡς ἐν πολλοῖς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου καὶ ἡ τῶν ᾿Αριθμῶν διέξεισι. Γενεά, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς· Οὐκ ὤρθωσε τὴν καρδίαν· ὥστε ἁπλῶς καὶ βεβαίως πιστεύειν, ἀλλ' ἐσκολίαζε διστάζουσα. Εt COMMENT. IN PSALMOS. 79% A mirabilia ejus, quæ fecit. Verba illa : Patres nostri annuntiaverunt nobis, conjungi debent huic versi- culo. Usus est enim Propheta figura hypérbato. Laudes vero, potestates, et mirabilia Dei, hæc esse dixit quia et laudabilia sunt et sunmain Dei indicant potentiam, et admiratione digna esse videntur. Vel, per potestates ea significat, quæ adversus hostes operatus est: per mirabilia vero, ea quæ in suo populo administravit, de quibus singulatim tractabit. D VERS. 5. statut testimonium in Jacob, et legem posuit in Israel. Ut exponeret quid sit statuisse testimonium in Jacob, addidit : Et legem posuit in Israel. Idem enim est hoc in loco statuere, quod ponere, idem testimonium, quod lex, ut dictam est in psalmo xvIII, et idem est Israel qui et Jacob. Positum enim est ei nomen Israel, quando scalæ visionem vidit. Quænam autem esset hæc lex, audi. VERS. 6. Quacunque mandavit patribus nostris, nota fieri ea filiis eorum. Statuit, inquit, ac decrem vit, omnia, eorum filiis nota fieri, quæcunque ipse corum patribus mandaverat. Ut cognoscat generatio altera. Hæc est ratio cur patres ea debeant filiis annuntiare, ut generatio, quæ post eos futura est, ea omnia nota liabeat. Deinde declarat, quænam sit hæc altera gene- ratio. Filii qui nascentur. Per successiones scilicet. Et exsurgent et annuntiabunt ea filiis suis. Filli filiorum filiis suis narrabunt, Exsurgent autem po-. suit, pro Generabuntur. Vers. 7. Ut ponant in Deo spem suam. Addi- scentes quanta iis Deus polliceatur, qui in eo spc- rant. Et ne obliviscantur opera ejus. Meditando eas varrationes. Per opera vero ejus, ea intelligit, quæ superius et polestates appellavit, et mi- rabilia. - Et mandata ejus exquirant. Exquirant dixit pro Sequantur. Qui enim aliquem inquirit, illius sequitur vestigia. Possumus etiam per generatio nem alteram, Christianorum generationem intel- ligere. VERS. Ne fiant, sicut patres eorum, generatio prava, et exasperans. Perversos eos fuisse dicit, co quod in divinis promissionibus nullam fidem babebant, nec credebant ei cum essent in pericu- lis : et exasperantes, quia cum in aliquam inci- dissent difficultatem, continuo murmurabant, et quia prestitam eis liberationem a tam gravi jugo servitutis ægre tulerunt. Satius enim putabant in Ægypto esse, et servire, quemadmodum multis in locis, tam in Exodo legimus, quam in Nu- meris. Generatio, quæ non direxit cor suum. Non re- ctum ei cor fuit, ut simplici ac constanti animo Deo crederet, sed amrligua, et dubitans daudi- cabat. Digitized by · Google
6 The Lord will unfold the tale in the writing of the peoples and of these rulers born in her. Christ will teach the things about himself from Scripture, namely, from the prophetic writing. For Luke the evangelist says, And the book of the prophet Isaiah was given to him, and having opened the book, he found the place where it was written, ‘The Spirit of the Lord is upon me, because he has anointed me; he has sent me to preach good news to the poor’, and so on. He called such prophetic writing the ‘writing of the peoples and of their rulers’, as given to the peoples of the Jews and their rulers and being a possession of theirs. ‘Of those born’, namely, ‘of those having been brought forth in Zion’.
7 Ὡς εὐφραινομένων πάντων ἡ κατοικία ἐν σοί. Tὸ, ὡς, βεβαιωτικόν. Ὄντως, ὦ Σιὼν, ἐν σοὶ ἔσται ἡ κατοικία πάντων τῶν εὐφραινομένων πνευματικῶς· σὲ κατοικήσουσι. Tὸ δὲ, πάντων, εἰ καὶ καθολικὸν σχηματίζει τύπον, ἀλλ’ οὖν ἰδίωμα καὶ τοῦτό ἐστιν, ἐμφαῖνον πλῆθός τινων.τὰς δυναστείας αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ, ἃ εποίησεν. Τό, Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν, τῷ ᾿Απαγγέλλοντες συνάπτεται, καθ' ὑπερ- βατόν. Τὰ αὐτὰ δὲ καλεῖ, αἰνέσεις μὲν, ὡς αἰνετά, δυναστείας δὲ, ὡς θαυμαστά· ἢ δυναστείας μὲν τὰς κατὰ τῶν ἐχθρῶν, θαυμάσια δὲ, τὰ ἐν τῷ ἰδίῳ λαῷ. Περὶ ὧν ἐρεῖ κ τὰ μέρος. Καὶ ἀνέστησεν μαρτύριον ἐν Ἰακώβ, καὶ νόμον ἔθετο ἐν Ισραήλ. Τοῦ καὶ ἀνέστησε μαρτύριον ἐν Ἰακὼβ ἐπεξήγησίς ἐστι τὸ, Νόμον ἔθετο ἐν Ίσ- ραήλ· τὸ μὲν γὰρ Ανέστησεν, ταὐτὸ σημαίνει τῷ, Ἔθετο. Καὶ μαρτύριον ὁ νόμος ὀνομάζεται, ὡς ἐν τῷ την ψαλμῷ κατὰ λόγον εἰρήκαμεν. Καὶ ὁ Ἰακώβ δὲ Ἰσραὴλ ἐκλήθη, ὅτε εἶδε τὴν ὀπτασίαν τῆς κλίμα. κος. Τίς δὲ ὁ νόμος, ἄκουσον. Οσα ἐνετείλατο τοῖς πατράσι ἡμῶν, τοῦ γι είσαι αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Τὸ τοῦ παρέλκου ἐνταῦθα κεῖται. Ενομοθέτησε, φησὶν, ὅσα ἐνετεί λατο τοῖς πατράσιν ἡμῶν, γνωρίσαι καὶ ἀναγγείλαι αὐτὰ πάλιν ἐκείνοις, τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οπως ἂν γνῷ γενεὰ ἑτέρα. Αἴτιον δὲ τοῦ ἀπαγο γέλλειν αὐτὰ τοὺς πατέρας τοῖς υἱοῖς, ὅπως γνῷ ἡ κατ' αὐτοὺς ἑτέρα γενεὰ ἐκεῖνα πάντα. Εἶτα σαφη- νίζει, ποία ἐστὶν ἑτέρα γενεά. Υιοί τεχθησόμενοι. Κατά διαδοχήν. Καὶ ἀναστήσονται, καὶ ἀπαγγελοῦσιν αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οἱ υἱοὶ τῶν υἱῶν τοῖς υἱοῖς αὐτ τῶν. Ἀναστήσονται δὲ ἀντὶ τοῦ, Γεννηθήσονται. Ινα θῶνται ἐπὶ τὸν Θεὸν τὴν ἐλπίδα αὐτῶν. Μανθάνοντες ὅσα ὁ Θεὸς ἐπηγγείλατο τοῖς ἐλπίσου σιν ἐπ' αὐτόν. Καὶ μὴ ἐπιλάθωνται τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ἐμ- μελετῶντες ταῖς περὶ αὐτῶν διηγήσεσιν· ἔργα δὲ αὐτοῦ λέγει, ἃ καὶ δυναστείας ἀνωτέρω καὶ θαυμά σια εκάλεσεν. Καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ἐκζητήσωσιν. Εκξη- τήσωσιν, ἀντὶ τοῦ ᾿Ακολουθήσωσιν. Ὁ γὰρ ἐκζη- τῶν τινα, κατ' ἔχνους αὐτῷ ἔπεται. Εἴη δ' ἂν γενεά ἑτέρα καὶ οἱ Χριστιανοί. Β Ἵνα μὴ γένωνται, ὡς οἱ πατέρες αὐτῶν, γενεὰ σκολιὰ καὶ παραπικραίνουσα. Σκολιὰ μὲν, ὡς μὴ ὀρθὴν πίστιν πρὸς τὰς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ ἔχουσα, ἀλλ' ἐν καιρῷ περιστάσεως ἀπιστοῦσα ταύταις· πα- ραπικραίνουσα δὲ, ὡς γογγύζουσα ἡνίκα προσομο λήσει τινὶ δυσχερίᾳ, καὶ δυσανασχετοῦσα, καὶ ἀπα ρεσκομένη τῇ ἐλευθερία. Καὶ τὴν ἐν Αἰγύπτῳ δουλείαν αἱρετωτέραν λογιζομένη, ὡς ἐν πολλοῖς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου καὶ ἡ τῶν ᾿Αριθμῶν διέξεισι. Γενεά, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς· Οὐκ ὤρθωσε τὴν καρδίαν· ὥστε ἁπλῶς καὶ βεβαίως πιστεύειν, ἀλλ' ἐσκολίαζε διστάζουσα. Εt COMMENT. IN PSALMOS. 79% A mirabilia ejus, quæ fecit. Verba illa : Patres nostri annuntiaverunt nobis, conjungi debent huic versi- culo. Usus est enim Propheta figura hypérbato. Laudes vero, potestates, et mirabilia Dei, hæc esse dixit quia et laudabilia sunt et sunmain Dei indicant potentiam, et admiratione digna esse videntur. Vel, per potestates ea significat, quæ adversus hostes operatus est: per mirabilia vero, ea quæ in suo populo administravit, de quibus singulatim tractabit. D VERS. 5. statut testimonium in Jacob, et legem posuit in Israel. Ut exponeret quid sit statuisse testimonium in Jacob, addidit : Et legem posuit in Israel. Idem enim est hoc in loco statuere, quod ponere, idem testimonium, quod lex, ut dictam est in psalmo xvIII, et idem est Israel qui et Jacob. Positum enim est ei nomen Israel, quando scalæ visionem vidit. Quænam autem esset hæc lex, audi. VERS. 6. Quacunque mandavit patribus nostris, nota fieri ea filiis eorum. Statuit, inquit, ac decrem vit, omnia, eorum filiis nota fieri, quæcunque ipse corum patribus mandaverat. Ut cognoscat generatio altera. Hæc est ratio cur patres ea debeant filiis annuntiare, ut generatio, quæ post eos futura est, ea omnia nota liabeat. Deinde declarat, quænam sit hæc altera gene- ratio. Filii qui nascentur. Per successiones scilicet. Et exsurgent et annuntiabunt ea filiis suis. Filli filiorum filiis suis narrabunt, Exsurgent autem po-. suit, pro Generabuntur. Vers. 7. Ut ponant in Deo spem suam. Addi- scentes quanta iis Deus polliceatur, qui in eo spc- rant. Et ne obliviscantur opera ejus. Meditando eas varrationes. Per opera vero ejus, ea intelligit, quæ superius et polestates appellavit, et mi- rabilia. - Et mandata ejus exquirant. Exquirant dixit pro Sequantur. Qui enim aliquem inquirit, illius sequitur vestigia. Possumus etiam per generatio nem alteram, Christianorum generationem intel- ligere. VERS. Ne fiant, sicut patres eorum, generatio prava, et exasperans. Perversos eos fuisse dicit, co quod in divinis promissionibus nullam fidem babebant, nec credebant ei cum essent in pericu- lis : et exasperantes, quia cum in aliquam inci- dissent difficultatem, continuo murmurabant, et quia prestitam eis liberationem a tam gravi jugo servitutis ægre tulerunt. Satius enim putabant in Ægypto esse, et servire, quemadmodum multis in locis, tam in Exodo legimus, quam in Nu- meris. Generatio, quæ non direxit cor suum. Non re- ctum ei cor fuit, ut simplici ac constanti animo Deo crederet, sed amrligua, et dubitans daudi- cabat. Digitized by · Google
7 How the habitation of all who rejoice is in you! The ‘how’ is confirmatory. Truly, O Zion, the habitation of all who rejoice spiritually will be in you; they will inhabit you. The expression ‘all’, even though it is a universal figure, is nevertheless an idiom indicating a multitude of a certain number.
PG 128:105787 πζ΄Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
PG 128:8871 ᾨδὴ ψαλμοῦ· τοῖς υἱοῖς Κορέ· εἰς τὸ τέλος· ὑπὲρ Μαελέθ· τοῦ ἀποκριθῆναι· συνέσεως· Αἰμὰν τῷ ᾽Ισραηλίτῃ. Tί μέν ἐστιν ᾠδὴ ψαλμοῦ, καὶ περὶ τῶν υἱῶν Κορὲ, διελάβομεν ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. §§ 65, 50 Εἰς τὸ τέλος δὲ, διὰ τὸ βλέπειν εἰς τέλος τὴν ἐν τούτῳ προφητείαν. Ὁ μὲν γὰρ προλαβὼν ψαλμὸς περὶ τῆς Χριστοῦ γεννήσεως προεφήτευσεν, οὗτος δὲ, περὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ. Tὸ δὲ, ὑπὲρ Μαελὲθ, ἀντὶ τοῦ, διὰ χορεύσεως· ᾖδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ ἀποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἐν τῷ ἀποκριθῆναι· ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι πρὸς τὴν δι’ ὀργάνου μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀνανγινώσκουσι διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ γ ὡς ἄνθρωπος PS2ABFHV : ἄνθρωπος MC. 61 γεγεννημένων MPCAV : γεγενημένων BFH[TRa].τὰς δυναστείας αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ, ἃ εποίησεν. Τό, Καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν, τῷ ᾿Απαγγέλλοντες συνάπτεται, καθ' ὑπερ- βατόν. Τὰ αὐτὰ δὲ καλεῖ, αἰνέσεις μὲν, ὡς αἰνετά, δυναστείας δὲ, ὡς θαυμαστά· ἢ δυναστείας μὲν τὰς κατὰ τῶν ἐχθρῶν, θαυμάσια δὲ, τὰ ἐν τῷ ἰδίῳ λαῷ. Περὶ ὧν ἐρεῖ κ τὰ μέρος. Καὶ ἀνέστησεν μαρτύριον ἐν Ἰακώβ, καὶ νόμον ἔθετο ἐν Ισραήλ. Τοῦ καὶ ἀνέστησε μαρτύριον ἐν Ἰακὼβ ἐπεξήγησίς ἐστι τὸ, Νόμον ἔθετο ἐν Ίσ- ραήλ· τὸ μὲν γὰρ Ανέστησεν, ταὐτὸ σημαίνει τῷ, Ἔθετο. Καὶ μαρτύριον ὁ νόμος ὀνομάζεται, ὡς ἐν τῷ την ψαλμῷ κατὰ λόγον εἰρήκαμεν. Καὶ ὁ Ἰακώβ δὲ Ἰσραὴλ ἐκλήθη, ὅτε εἶδε τὴν ὀπτασίαν τῆς κλίμα. κος. Τίς δὲ ὁ νόμος, ἄκουσον. Οσα ἐνετείλατο τοῖς πατράσι ἡμῶν, τοῦ γι είσαι αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Τὸ τοῦ παρέλκου ἐνταῦθα κεῖται. Ενομοθέτησε, φησὶν, ὅσα ἐνετεί λατο τοῖς πατράσιν ἡμῶν, γνωρίσαι καὶ ἀναγγείλαι αὐτὰ πάλιν ἐκείνοις, τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οπως ἂν γνῷ γενεὰ ἑτέρα. Αἴτιον δὲ τοῦ ἀπαγο γέλλειν αὐτὰ τοὺς πατέρας τοῖς υἱοῖς, ὅπως γνῷ ἡ κατ' αὐτοὺς ἑτέρα γενεὰ ἐκεῖνα πάντα. Εἶτα σαφη- νίζει, ποία ἐστὶν ἑτέρα γενεά. Υιοί τεχθησόμενοι. Κατά διαδοχήν. Καὶ ἀναστήσονται, καὶ ἀπαγγελοῦσιν αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν. Οἱ υἱοὶ τῶν υἱῶν τοῖς υἱοῖς αὐτ τῶν. Ἀναστήσονται δὲ ἀντὶ τοῦ, Γεννηθήσονται. Ινα θῶνται ἐπὶ τὸν Θεὸν τὴν ἐλπίδα αὐτῶν. Μανθάνοντες ὅσα ὁ Θεὸς ἐπηγγείλατο τοῖς ἐλπίσου σιν ἐπ' αὐτόν. Καὶ μὴ ἐπιλάθωνται τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ἐμ- μελετῶντες ταῖς περὶ αὐτῶν διηγήσεσιν· ἔργα δὲ αὐτοῦ λέγει, ἃ καὶ δυναστείας ἀνωτέρω καὶ θαυμά σια εκάλεσεν. Καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ἐκζητήσωσιν. Εκξη- τήσωσιν, ἀντὶ τοῦ ᾿Ακολουθήσωσιν. Ὁ γὰρ ἐκζη- τῶν τινα, κατ' ἔχνους αὐτῷ ἔπεται. Εἴη δ' ἂν γενεά ἑτέρα καὶ οἱ Χριστιανοί. Β Ἵνα μὴ γένωνται, ὡς οἱ πατέρες αὐτῶν, γενεὰ σκολιὰ καὶ παραπικραίνουσα. Σκολιὰ μὲν, ὡς μὴ ὀρθὴν πίστιν πρὸς τὰς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ ἔχουσα, ἀλλ' ἐν καιρῷ περιστάσεως ἀπιστοῦσα ταύταις· πα- ραπικραίνουσα δὲ, ὡς γογγύζουσα ἡνίκα προσομο λήσει τινὶ δυσχερίᾳ, καὶ δυσανασχετοῦσα, καὶ ἀπα ρεσκομένη τῇ ἐλευθερία. Καὶ τὴν ἐν Αἰγύπτῳ δουλείαν αἱρετωτέραν λογιζομένη, ὡς ἐν πολλοῖς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου καὶ ἡ τῶν ᾿Αριθμῶν διέξεισι. Γενεά, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς· Οὐκ ὤρθωσε τὴν καρδίαν· ὥστε ἁπλῶς καὶ βεβαίως πιστεύειν, ἀλλ' ἐσκολίαζε διστάζουσα. Εt COMMENT. IN PSALMOS. 79% A mirabilia ejus, quæ fecit. Verba illa : Patres nostri annuntiaverunt nobis, conjungi debent huic versi- culo. Usus est enim Propheta figura hypérbato. Laudes vero, potestates, et mirabilia Dei, hæc esse dixit quia et laudabilia sunt et sunmain Dei indicant potentiam, et admiratione digna esse videntur. Vel, per potestates ea significat, quæ adversus hostes operatus est: per mirabilia vero, ea quæ in suo populo administravit, de quibus singulatim tractabit. D VERS. 5. statut testimonium in Jacob, et legem posuit in Israel. Ut exponeret quid sit statuisse testimonium in Jacob, addidit : Et legem posuit in Israel. Idem enim est hoc in loco statuere, quod ponere, idem testimonium, quod lex, ut dictam est in psalmo xvIII, et idem est Israel qui et Jacob. Positum enim est ei nomen Israel, quando scalæ visionem vidit. Quænam autem esset hæc lex, audi. VERS. 6. Quacunque mandavit patribus nostris, nota fieri ea filiis eorum. Statuit, inquit, ac decrem vit, omnia, eorum filiis nota fieri, quæcunque ipse corum patribus mandaverat. Ut cognoscat generatio altera. Hæc est ratio cur patres ea debeant filiis annuntiare, ut generatio, quæ post eos futura est, ea omnia nota liabeat. Deinde declarat, quænam sit hæc altera gene- ratio. Filii qui nascentur. Per successiones scilicet. Et exsurgent et annuntiabunt ea filiis suis. Filli filiorum filiis suis narrabunt, Exsurgent autem po-. suit, pro Generabuntur. Vers. 7. Ut ponant in Deo spem suam. Addi- scentes quanta iis Deus polliceatur, qui in eo spc- rant. Et ne obliviscantur opera ejus. Meditando eas varrationes. Per opera vero ejus, ea intelligit, quæ superius et polestates appellavit, et mi- rabilia. - Et mandata ejus exquirant. Exquirant dixit pro Sequantur. Qui enim aliquem inquirit, illius sequitur vestigia. Possumus etiam per generatio nem alteram, Christianorum generationem intel- ligere. VERS. Ne fiant, sicut patres eorum, generatio prava, et exasperans. Perversos eos fuisse dicit, co quod in divinis promissionibus nullam fidem babebant, nec credebant ei cum essent in pericu- lis : et exasperantes, quia cum in aliquam inci- dissent difficultatem, continuo murmurabant, et quia prestitam eis liberationem a tam gravi jugo servitutis ægre tulerunt. Satius enim putabant in Ægypto esse, et servire, quemadmodum multis in locis, tam in Exodo legimus, quam in Nu- meris. Generatio, quæ non direxit cor suum. Non re- ctum ei cor fuit, ut simplici ac constanti animo Deo crederet, sed amrligua, et dubitans daudi- cabat. Digitized by · Google
1 An ode of a psalm; belonging to the sons of Kore; towards fulfilment; for Maeleth; to make response; of understanding; belonging to Aiman the Israelite. In the preamble to the book we dealt with what ‘an ode of psalm’ is and about the sons of Kore. §§ 65, 50 It is ‘towards fulfilment’ on account of looking to the fulfilment of the prophecy con- tained in it. The previous psalm prophesied about the birth of Christ, while this one proph- esies about his death. ‘For Maeleth’, in the sense of, ‘through dancing’, for they would sing and dance at the same time. ‘To make response’, in the sense of, ‘in making response’, for they would dance in making response to the instrumental music.
PG 128:1057Ψαλμός 87 — Psalm 87Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
PG 128:889ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ ᾽Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνοις τοῖς υἱοῖς Κορὲ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαυίδ· καὶ ὑπ’ ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη, συνᾳδόντων ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ᾀδόντων. Τινὰ μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὰν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι μὲν Αἰμὰν γράφειν, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγράφονται χοράρχαι. Tῷ ᾽Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων ᾽Ισραηλιτῶν, ἀλλ’ ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς ἀντιδιαστολὴν ἡ τοῦ ᾽Ισραηλίτου προσηγορία.Καὶ οὐκ ἐπιστώθη κατὰ τοῦ Θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Καὶ οὐ πιστὸν ἐγένετο πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ πρὸς τοὺς τοῦ Θεοῦ λόγους. Πνεῦμα δὲ νῦν λέγει τὴν ψυχήν. Υἱοὶ Ἐφραὶμ ἐντείνοντες καὶ βάλλοντες τόξοις, ἐστράφησαν ἐν ἡμέρᾳ πολέμου. Η φυλή του Εφραίμ υἱοῦ Ἰωσήφ, τοξικωτέρα τῶν ἄλλων ἦν, καὶ ἐν πολέμοις χρησιμωτέρα, καὶ ἐντεῦθεν ἐπίσης μο;· οὐχ ἥκιστα δὲ ἦν ἔντιμος, ὡς ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς ἀποκληρωθείσης αὐτῇ γῆς ὑποδεξαμένη πρώτη τὴν κιβωτόν, καὶ τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου τὴν κατασκευασθεῖσαν ὑπὸ Μωσέως. Η γὰρ Σηλώμ ἔνθα ἦν ἡ κιβωτὸς καὶ ἡ σκηνὴ τῆς Ἐφραὶμίτιδος φυλῆς μερὶς ἦν. Αὕτη τοίνυν ή περιβόητος ἐν μά χαις, ἡττήθη διὰ τὴν εἰδωλολατρείαν αὐτῆς. Η καὶ άλλως, ἀπὸ ταύτης τῆς φυλῆς, ὡς τηνικαῦτα πρωτευούσης, καὶ τὰς ἄλλας δηλοῖ, ὅσαι εἰδωλολα τρήσασαι παρεδόθησαν τοῖς ἐχθροῖς αὐτῶν, καθώς ἡ τῶν Κριτῶν διέξεισι βίβλος. Φησὶν οὖν ὁ Δαβίδ, ὅτι οἱ υἱοὶ τοῦ Ἐφραὶμ, οἱ ἐντείνοντες τόξα καὶ βάλλοντες ἐκ τόξων, ἐστράφησαν, εἴτουν, δεδώκασι νῶτα φεύγοντες. Τινὲς δὲ προφητείαν τοῦτό φασιν περὶ τῆς ὑστέρας εἰδωλολατρίας, τῆς φυλῆς τοῦ Εφραίμ. Τῶν γὰρ δέκα φυλῶν ἀποῤῥαγειτῶν τῆς βασιλείας Ροβοάμ, ἡ Ἐφραϊμῖτις ἐν ταύταις πρω τεύουσα συνέπεισε τὸν λαὸν στῆσαι τὰς δαμάλεις καὶ ἀποστῆναι ἀπὸ Θεοῦ. Διὸ καὶ παρεδόθησαν ὁμοίως τοῖς πολεμίοις, ὡς εὑρήσεις ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν. Καὶ ἄλλοι δὲ προφῆται καταβοῦσιν απο τῆς ὡς αἰτίας τῷ λαῷ τῆς εἰδωλολατρίας. Ει εί Οὐκ ἐφύλαξαν τὴν διαθήκην τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ οὐκ ἠβουλήθησαν πορεύεσθαι. Ἐνταῦθα κατὰ πάντων ὁ λόγος διδάσκων τὸ τῆς ἥττης αἴτιον· διαθήκην δὲ λέγει τὰς συνθήκας, &ς διαφόρως ἐποιήσατο κατὰ τῶν Εβραίων ὁ Θεὸς, ἄγων αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας· νόμον δὲ τὰς ἐντολάς. Καὶ ἐπελάθοντο τῶν εὐεργεσιῶν αὐτοῦ, καὶ τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἔδειξεν αὐτοῖς. Εὐερ γεσίαι μὲν, αἱ πρὸς τὸν λαὸν Ἰσραήλ· οἷον τὸ δια γαγεῖν αὐτοὺς ἀβρόχως διὰ τῆς θαλάσσης, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καταλέγει. Θαυμάσια δὲ, τὰ κατὰ τῶν Αἰγυπτίων τερατουργήματα, ἃ καὶ σημεῖα καὶ τέρας τα προϊὼν ἐκάλεσεν· οἷον τὸ μεταστρέψαι εἰς αἷμα τους ποταμούς αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καὶ αὐτὰ διέξεισιν· ἔδειξε δὲ αὐτοῖς ταῦτα, διὰ τῆς πρὸς αὐτ τοὺς διδασκαλίας τῶν πατέρων αὐτῶν. Εναντίον τῶν πατέρων αὐτῶν ἃ ἐποίησεν θα μάσια. Ατινα θαυμάσια ἐποίησεν ἐνώπιον των πατέρων αὐτῶν. Εἶτα τίθησι καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ ταῦτα ἑτερατούργησεν. Ἐν τῇ Αἰγύπτῳ ἐν πεδίῳ Τάνεως. Η Τάνις πό- λις ἦν Αἰγυπτιακή, ἐν ᾗ τοῦ Φαραὼ τὰ βασίλεια περὶ ἧς φησιν Ησαΐας· Εξέλιπον οἱ ἄρχοντες EUTHYMII ZIGABENI Et fidelis non fait cum Deo spiritus ejus. Et spi- A ritus ejus generationis, inquit, Deo fidem non præstitit, nec illius credidit sermonibus. Per spiri- tum vero, animos eorum intelligit. B VERS. 9. Filii Ephraim intendentes et jaculantes arcu, conversi sunt in die belli. Ephraim fuit filius Joseph. Tribus autem Ephraim præ cateris tribu- bus arcu utebatur: ad gerenda etiam bella magno usui erat, unde celebre sibi nomen paraverat. Ad hæc omnia illius etiam famam augebat, legio ipsa, que ei in sortem obvenerat. Prima enim illa arcamı el testimonii tabernaculum a Moyse confe- ctum suscepit. Nam Silo ubi arca Domini diu fuit, et tabernaculum, ad sortem tribus Ephraim peri- nebat. Hæc igitur tribus, quæ aliquando in bello 1a celebris fuit, ob idololatriæ scelus tander pugnando superata, ac devicta est. Vel aliter, per Tanc tribum, quæ viribus præstabat, omnes alias tribus significat quæ ob simile idololatriæ vitium in hostium manus devenerunt, ut liber Judicum docet. Ait igitur Propheta, quod filii Ephraim, qui arcus suos tendunt unde emittant sagittas (hc est, qui arcu potissimum utuntur), conversi sunt in bello : quia fugientes dederunt terga. Aliqui in his verbis dicunt prophetiam contineri de ultimo lapsu tribus Ephraim in idololatriam. Nam cum decem tribus se disjuuxissent a regno Roboam, tribus Ephraim, quæ princeps erat inter eas, po‐ pulo persuasit, ut vaccas erigerent, et a vero Deo deficerent : atque ideo omnes in hostium poles:a- tem traditæ sunt, quemadmodum in tertio Reguin libro invenies. Alii etiam prophetæ multa adversus Jane tribum exclamant, quasi origo, et causa ipsa idololatriæ fuerit in populo. VERS. 10. Non custodierunt testamentum Dei, et C in lege ejus noluerunt ambulare. Sermonem dirigit adversus universas tribus, causam proferens ob quam dejectæ sint. Per testamentum vero, pacta intelligit, quae Deus sæpe cum llebræorum populo pepigit, cum in promissionis eos terram adduce- ret. Per legem vero, ipsa Dei mandata. VERS. 11. oblili sunt beneficiorum ejus, et mirabilium ejus, quæ ostendit eis. Beneficiorum quæ contulit in populum Israel, veluti, quod duxerit cos per mare Rubrum immadidos, et cætera quæ Jonga serie in sequentibus commemorat. Mirabi- liam autem dicit, quia Ægyptiorum flumina in sanguinem mutaverat, et alia hujusmodi quæ simili modo in sequentibus percurrit, eaque postea signa et portenta vocat ; quod vero ait, Deum eis hæc østendisse, (non) ideo dicit (quasi ipsi ea propriis widerint oculis, sed) quia ita a suis acceperunt majoribus. VERS. 12. Coram patribus eorum, quæ fecit mi- rabilia. Quæ miracula, inquit, fecit, coram corum patribus et deinde locum etiam addit, ubi hæc gesta sunt. In terra Ægypti in campo Taneos. Tanis est ✓ Egypti civitas, ubi regiam habebat Pharao, de qua ait Isaias : Defecerunt principes Taneus", 1,a. xix. 15. D
It is ‘of understanding’ because understanding is required of the readers on account of the mystery of the Master’s death hidden in the psalm. ‘Belonging to Aiman the Israelite’, because the psalm was handed over by David not only to the sons of Kore but also to Aiman the choir-master and was was sung by both choirs, singing together or singing in turn. A number of the copies write ‘Aiman’ and others ‘Aitham’. It is better in the present psalm to write ‘Aiman’ and in the following psalm ‘Aitham’. In the first book of Chronicles both Aiman and Aitham are recorded as choir-masters. ‘The Israelite’, not because the others are not Israelites, but because there were other Aimans and Aithams from other tribes, in contradistinction to whom there is the appella- tion ‘the Israelite’.
2 Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέκραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ΄ ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν, ὁ Χριστὸς καλεῖ τὸν Πατέρα, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα εἶπε καὶ ἐν τῷ κα΄ ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, διὰ παντός. Ἐμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὁ γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπῶν ἀεὶ βοᾷ ἐνώπιον αὐτοῦ, τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδίᾳ· ἀεὶ γὰρ χρῄζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως. Ἢ ἡμέρα καὶ νύκτα λέγει, τὴν τῆς προδοσίας.Καὶ οὐκ ἐπιστώθη κατὰ τοῦ Θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Καὶ οὐ πιστὸν ἐγένετο πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ πρὸς τοὺς τοῦ Θεοῦ λόγους. Πνεῦμα δὲ νῦν λέγει τὴν ψυχήν. Υἱοὶ Ἐφραὶμ ἐντείνοντες καὶ βάλλοντες τόξοις, ἐστράφησαν ἐν ἡμέρᾳ πολέμου. Η φυλή του Εφραίμ υἱοῦ Ἰωσήφ, τοξικωτέρα τῶν ἄλλων ἦν, καὶ ἐν πολέμοις χρησιμωτέρα, καὶ ἐντεῦθεν ἐπίσης μο;· οὐχ ἥκιστα δὲ ἦν ἔντιμος, ὡς ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς ἀποκληρωθείσης αὐτῇ γῆς ὑποδεξαμένη πρώτη τὴν κιβωτόν, καὶ τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου τὴν κατασκευασθεῖσαν ὑπὸ Μωσέως. Η γὰρ Σηλώμ ἔνθα ἦν ἡ κιβωτὸς καὶ ἡ σκηνὴ τῆς Ἐφραὶμίτιδος φυλῆς μερὶς ἦν. Αὕτη τοίνυν ή περιβόητος ἐν μά χαις, ἡττήθη διὰ τὴν εἰδωλολατρείαν αὐτῆς. Η καὶ άλλως, ἀπὸ ταύτης τῆς φυλῆς, ὡς τηνικαῦτα πρωτευούσης, καὶ τὰς ἄλλας δηλοῖ, ὅσαι εἰδωλολα τρήσασαι παρεδόθησαν τοῖς ἐχθροῖς αὐτῶν, καθώς ἡ τῶν Κριτῶν διέξεισι βίβλος. Φησὶν οὖν ὁ Δαβίδ, ὅτι οἱ υἱοὶ τοῦ Ἐφραὶμ, οἱ ἐντείνοντες τόξα καὶ βάλλοντες ἐκ τόξων, ἐστράφησαν, εἴτουν, δεδώκασι νῶτα φεύγοντες. Τινὲς δὲ προφητείαν τοῦτό φασιν περὶ τῆς ὑστέρας εἰδωλολατρίας, τῆς φυλῆς τοῦ Εφραίμ. Τῶν γὰρ δέκα φυλῶν ἀποῤῥαγειτῶν τῆς βασιλείας Ροβοάμ, ἡ Ἐφραϊμῖτις ἐν ταύταις πρω τεύουσα συνέπεισε τὸν λαὸν στῆσαι τὰς δαμάλεις καὶ ἀποστῆναι ἀπὸ Θεοῦ. Διὸ καὶ παρεδόθησαν ὁμοίως τοῖς πολεμίοις, ὡς εὑρήσεις ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν. Καὶ ἄλλοι δὲ προφῆται καταβοῦσιν απο τῆς ὡς αἰτίας τῷ λαῷ τῆς εἰδωλολατρίας. Ει εί Οὐκ ἐφύλαξαν τὴν διαθήκην τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ οὐκ ἠβουλήθησαν πορεύεσθαι. Ἐνταῦθα κατὰ πάντων ὁ λόγος διδάσκων τὸ τῆς ἥττης αἴτιον· διαθήκην δὲ λέγει τὰς συνθήκας, &ς διαφόρως ἐποιήσατο κατὰ τῶν Εβραίων ὁ Θεὸς, ἄγων αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας· νόμον δὲ τὰς ἐντολάς. Καὶ ἐπελάθοντο τῶν εὐεργεσιῶν αὐτοῦ, καὶ τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἔδειξεν αὐτοῖς. Εὐερ γεσίαι μὲν, αἱ πρὸς τὸν λαὸν Ἰσραήλ· οἷον τὸ δια γαγεῖν αὐτοὺς ἀβρόχως διὰ τῆς θαλάσσης, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καταλέγει. Θαυμάσια δὲ, τὰ κατὰ τῶν Αἰγυπτίων τερατουργήματα, ἃ καὶ σημεῖα καὶ τέρας τα προϊὼν ἐκάλεσεν· οἷον τὸ μεταστρέψαι εἰς αἷμα τους ποταμούς αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καὶ αὐτὰ διέξεισιν· ἔδειξε δὲ αὐτοῖς ταῦτα, διὰ τῆς πρὸς αὐτ τοὺς διδασκαλίας τῶν πατέρων αὐτῶν. Εναντίον τῶν πατέρων αὐτῶν ἃ ἐποίησεν θα μάσια. Ατινα θαυμάσια ἐποίησεν ἐνώπιον των πατέρων αὐτῶν. Εἶτα τίθησι καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ ταῦτα ἑτερατούργησεν. Ἐν τῇ Αἰγύπτῳ ἐν πεδίῳ Τάνεως. Η Τάνις πό- λις ἦν Αἰγυπτιακή, ἐν ᾗ τοῦ Φαραὼ τὰ βασίλεια περὶ ἧς φησιν Ησαΐας· Εξέλιπον οἱ ἄρχοντες EUTHYMII ZIGABENI Et fidelis non fait cum Deo spiritus ejus. Et spi- A ritus ejus generationis, inquit, Deo fidem non præstitit, nec illius credidit sermonibus. Per spiri- tum vero, animos eorum intelligit. B VERS. 9. Filii Ephraim intendentes et jaculantes arcu, conversi sunt in die belli. Ephraim fuit filius Joseph. Tribus autem Ephraim præ cateris tribu- bus arcu utebatur: ad gerenda etiam bella magno usui erat, unde celebre sibi nomen paraverat. Ad hæc omnia illius etiam famam augebat, legio ipsa, que ei in sortem obvenerat. Prima enim illa arcamı el testimonii tabernaculum a Moyse confe- ctum suscepit. Nam Silo ubi arca Domini diu fuit, et tabernaculum, ad sortem tribus Ephraim peri- nebat. Hæc igitur tribus, quæ aliquando in bello 1a celebris fuit, ob idololatriæ scelus tander pugnando superata, ac devicta est. Vel aliter, per Tanc tribum, quæ viribus præstabat, omnes alias tribus significat quæ ob simile idololatriæ vitium in hostium manus devenerunt, ut liber Judicum docet. Ait igitur Propheta, quod filii Ephraim, qui arcus suos tendunt unde emittant sagittas (hc est, qui arcu potissimum utuntur), conversi sunt in bello : quia fugientes dederunt terga. Aliqui in his verbis dicunt prophetiam contineri de ultimo lapsu tribus Ephraim in idololatriam. Nam cum decem tribus se disjuuxissent a regno Roboam, tribus Ephraim, quæ princeps erat inter eas, po‐ pulo persuasit, ut vaccas erigerent, et a vero Deo deficerent : atque ideo omnes in hostium poles:a- tem traditæ sunt, quemadmodum in tertio Reguin libro invenies. Alii etiam prophetæ multa adversus Jane tribum exclamant, quasi origo, et causa ipsa idololatriæ fuerit in populo. VERS. 10. Non custodierunt testamentum Dei, et C in lege ejus noluerunt ambulare. Sermonem dirigit adversus universas tribus, causam proferens ob quam dejectæ sint. Per testamentum vero, pacta intelligit, quae Deus sæpe cum llebræorum populo pepigit, cum in promissionis eos terram adduce- ret. Per legem vero, ipsa Dei mandata. VERS. 11. oblili sunt beneficiorum ejus, et mirabilium ejus, quæ ostendit eis. Beneficiorum quæ contulit in populum Israel, veluti, quod duxerit cos per mare Rubrum immadidos, et cætera quæ Jonga serie in sequentibus commemorat. Mirabi- liam autem dicit, quia Ægyptiorum flumina in sanguinem mutaverat, et alia hujusmodi quæ simili modo in sequentibus percurrit, eaque postea signa et portenta vocat ; quod vero ait, Deum eis hæc østendisse, (non) ideo dicit (quasi ipsi ea propriis widerint oculis, sed) quia ita a suis acceperunt majoribus. VERS. 12. Coram patribus eorum, quæ fecit mi- rabilia. Quæ miracula, inquit, fecit, coram corum patribus et deinde locum etiam addit, ubi hæc gesta sunt. In terra Ægypti in campo Taneos. Tanis est ✓ Egypti civitas, ubi regiam habebat Pharao, de qua ait Isaias : Defecerunt principes Taneus", 1,a. xix. 15. D
2 O Lord God of my salvation, by day I have cried and at night before you. ‘God of my salvation’ was spoken about in the sixty-seventh psalm. Christ as man is call- ing the Father ‘Lord and God’; he also spoke many such things in the twenty-first psalm. ‘By day and at night’, in the sense of, ‘continually’. This is indicative of faith in God, for the one who truly loves God cries out incessantly before him, now with his voice, now with his heart, for he ever needs help from God. Or else, he is calling ‘day and night’, that of the betrayal.
3 Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου, κλῖνον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις, ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ὡς ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα΄ ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ιϛ΄ ψαλμῷ παραδεδώκαμεν.Καὶ οὐκ ἐπιστώθη κατὰ τοῦ Θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Καὶ οὐ πιστὸν ἐγένετο πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ πρὸς τοὺς τοῦ Θεοῦ λόγους. Πνεῦμα δὲ νῦν λέγει τὴν ψυχήν. Υἱοὶ Ἐφραὶμ ἐντείνοντες καὶ βάλλοντες τόξοις, ἐστράφησαν ἐν ἡμέρᾳ πολέμου. Η φυλή του Εφραίμ υἱοῦ Ἰωσήφ, τοξικωτέρα τῶν ἄλλων ἦν, καὶ ἐν πολέμοις χρησιμωτέρα, καὶ ἐντεῦθεν ἐπίσης μο;· οὐχ ἥκιστα δὲ ἦν ἔντιμος, ὡς ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς ἀποκληρωθείσης αὐτῇ γῆς ὑποδεξαμένη πρώτη τὴν κιβωτόν, καὶ τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου τὴν κατασκευασθεῖσαν ὑπὸ Μωσέως. Η γὰρ Σηλώμ ἔνθα ἦν ἡ κιβωτὸς καὶ ἡ σκηνὴ τῆς Ἐφραὶμίτιδος φυλῆς μερὶς ἦν. Αὕτη τοίνυν ή περιβόητος ἐν μά χαις, ἡττήθη διὰ τὴν εἰδωλολατρείαν αὐτῆς. Η καὶ άλλως, ἀπὸ ταύτης τῆς φυλῆς, ὡς τηνικαῦτα πρωτευούσης, καὶ τὰς ἄλλας δηλοῖ, ὅσαι εἰδωλολα τρήσασαι παρεδόθησαν τοῖς ἐχθροῖς αὐτῶν, καθώς ἡ τῶν Κριτῶν διέξεισι βίβλος. Φησὶν οὖν ὁ Δαβίδ, ὅτι οἱ υἱοὶ τοῦ Ἐφραὶμ, οἱ ἐντείνοντες τόξα καὶ βάλλοντες ἐκ τόξων, ἐστράφησαν, εἴτουν, δεδώκασι νῶτα φεύγοντες. Τινὲς δὲ προφητείαν τοῦτό φασιν περὶ τῆς ὑστέρας εἰδωλολατρίας, τῆς φυλῆς τοῦ Εφραίμ. Τῶν γὰρ δέκα φυλῶν ἀποῤῥαγειτῶν τῆς βασιλείας Ροβοάμ, ἡ Ἐφραϊμῖτις ἐν ταύταις πρω τεύουσα συνέπεισε τὸν λαὸν στῆσαι τὰς δαμάλεις καὶ ἀποστῆναι ἀπὸ Θεοῦ. Διὸ καὶ παρεδόθησαν ὁμοίως τοῖς πολεμίοις, ὡς εὑρήσεις ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν. Καὶ ἄλλοι δὲ προφῆται καταβοῦσιν απο τῆς ὡς αἰτίας τῷ λαῷ τῆς εἰδωλολατρίας. Ει εί Οὐκ ἐφύλαξαν τὴν διαθήκην τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ οὐκ ἠβουλήθησαν πορεύεσθαι. Ἐνταῦθα κατὰ πάντων ὁ λόγος διδάσκων τὸ τῆς ἥττης αἴτιον· διαθήκην δὲ λέγει τὰς συνθήκας, &ς διαφόρως ἐποιήσατο κατὰ τῶν Εβραίων ὁ Θεὸς, ἄγων αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας· νόμον δὲ τὰς ἐντολάς. Καὶ ἐπελάθοντο τῶν εὐεργεσιῶν αὐτοῦ, καὶ τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἔδειξεν αὐτοῖς. Εὐερ γεσίαι μὲν, αἱ πρὸς τὸν λαὸν Ἰσραήλ· οἷον τὸ δια γαγεῖν αὐτοὺς ἀβρόχως διὰ τῆς θαλάσσης, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καταλέγει. Θαυμάσια δὲ, τὰ κατὰ τῶν Αἰγυπτίων τερατουργήματα, ἃ καὶ σημεῖα καὶ τέρας τα προϊὼν ἐκάλεσεν· οἷον τὸ μεταστρέψαι εἰς αἷμα τους ποταμούς αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καὶ αὐτὰ διέξεισιν· ἔδειξε δὲ αὐτοῖς ταῦτα, διὰ τῆς πρὸς αὐτ τοὺς διδασκαλίας τῶν πατέρων αὐτῶν. Εναντίον τῶν πατέρων αὐτῶν ἃ ἐποίησεν θα μάσια. Ατινα θαυμάσια ἐποίησεν ἐνώπιον των πατέρων αὐτῶν. Εἶτα τίθησι καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ ταῦτα ἑτερατούργησεν. Ἐν τῇ Αἰγύπτῳ ἐν πεδίῳ Τάνεως. Η Τάνις πό- λις ἦν Αἰγυπτιακή, ἐν ᾗ τοῦ Φαραὼ τὰ βασίλεια περὶ ἧς φησιν Ησαΐας· Εξέλιπον οἱ ἄρχοντες EUTHYMII ZIGABENI Et fidelis non fait cum Deo spiritus ejus. Et spi- A ritus ejus generationis, inquit, Deo fidem non præstitit, nec illius credidit sermonibus. Per spiri- tum vero, animos eorum intelligit. B VERS. 9. Filii Ephraim intendentes et jaculantes arcu, conversi sunt in die belli. Ephraim fuit filius Joseph. Tribus autem Ephraim præ cateris tribu- bus arcu utebatur: ad gerenda etiam bella magno usui erat, unde celebre sibi nomen paraverat. Ad hæc omnia illius etiam famam augebat, legio ipsa, que ei in sortem obvenerat. Prima enim illa arcamı el testimonii tabernaculum a Moyse confe- ctum suscepit. Nam Silo ubi arca Domini diu fuit, et tabernaculum, ad sortem tribus Ephraim peri- nebat. Hæc igitur tribus, quæ aliquando in bello 1a celebris fuit, ob idololatriæ scelus tander pugnando superata, ac devicta est. Vel aliter, per Tanc tribum, quæ viribus præstabat, omnes alias tribus significat quæ ob simile idololatriæ vitium in hostium manus devenerunt, ut liber Judicum docet. Ait igitur Propheta, quod filii Ephraim, qui arcus suos tendunt unde emittant sagittas (hc est, qui arcu potissimum utuntur), conversi sunt in bello : quia fugientes dederunt terga. Aliqui in his verbis dicunt prophetiam contineri de ultimo lapsu tribus Ephraim in idololatriam. Nam cum decem tribus se disjuuxissent a regno Roboam, tribus Ephraim, quæ princeps erat inter eas, po‐ pulo persuasit, ut vaccas erigerent, et a vero Deo deficerent : atque ideo omnes in hostium poles:a- tem traditæ sunt, quemadmodum in tertio Reguin libro invenies. Alii etiam prophetæ multa adversus Jane tribum exclamant, quasi origo, et causa ipsa idololatriæ fuerit in populo. VERS. 10. Non custodierunt testamentum Dei, et C in lege ejus noluerunt ambulare. Sermonem dirigit adversus universas tribus, causam proferens ob quam dejectæ sint. Per testamentum vero, pacta intelligit, quae Deus sæpe cum llebræorum populo pepigit, cum in promissionis eos terram adduce- ret. Per legem vero, ipsa Dei mandata. VERS. 11. oblili sunt beneficiorum ejus, et mirabilium ejus, quæ ostendit eis. Beneficiorum quæ contulit in populum Israel, veluti, quod duxerit cos per mare Rubrum immadidos, et cætera quæ Jonga serie in sequentibus commemorat. Mirabi- liam autem dicit, quia Ægyptiorum flumina in sanguinem mutaverat, et alia hujusmodi quæ simili modo in sequentibus percurrit, eaque postea signa et portenta vocat ; quod vero ait, Deum eis hæc østendisse, (non) ideo dicit (quasi ipsi ea propriis widerint oculis, sed) quia ita a suis acceperunt majoribus. VERS. 12. Coram patribus eorum, quæ fecit mi- rabilia. Quæ miracula, inquit, fecit, coram corum patribus et deinde locum etiam addit, ubi hæc gesta sunt. In terra Ægypti in campo Taneos. Tanis est ✓ Egypti civitas, ubi regiam habebat Pharao, de qua ait Isaias : Defecerunt principes Taneus", 1,a. xix. 15. D
3 Let my prayer come before you, incline your ear to my entreaty. You will understand ‘prayer’ and ‘entreaty’ here, either as that for his disciples or that about the cup of death passing from him, as you will find in the Gospels. He utters these humble words as a man, as was said previously in the twenty-first psalm. We taught about the inclining of the divine ear in the sixteenth psalm.
4 Ὅτι ἐπλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδῃ ἤγγισε. Κακῶν, | ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἐστὶν ἡ ψυχή μου, ἕως θανάτου. ᾍδην γὰρ νῦν, τὸν θάνατον ὑποληπτέον.Καὶ οὐκ ἐπιστώθη κατὰ τοῦ Θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Καὶ οὐ πιστὸν ἐγένετο πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ πρὸς τοὺς τοῦ Θεοῦ λόγους. Πνεῦμα δὲ νῦν λέγει τὴν ψυχήν. Υἱοὶ Ἐφραὶμ ἐντείνοντες καὶ βάλλοντες τόξοις, ἐστράφησαν ἐν ἡμέρᾳ πολέμου. Η φυλή του Εφραίμ υἱοῦ Ἰωσήφ, τοξικωτέρα τῶν ἄλλων ἦν, καὶ ἐν πολέμοις χρησιμωτέρα, καὶ ἐντεῦθεν ἐπίσης μο;· οὐχ ἥκιστα δὲ ἦν ἔντιμος, ὡς ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς ἀποκληρωθείσης αὐτῇ γῆς ὑποδεξαμένη πρώτη τὴν κιβωτόν, καὶ τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου τὴν κατασκευασθεῖσαν ὑπὸ Μωσέως. Η γὰρ Σηλώμ ἔνθα ἦν ἡ κιβωτὸς καὶ ἡ σκηνὴ τῆς Ἐφραὶμίτιδος φυλῆς μερὶς ἦν. Αὕτη τοίνυν ή περιβόητος ἐν μά χαις, ἡττήθη διὰ τὴν εἰδωλολατρείαν αὐτῆς. Η καὶ άλλως, ἀπὸ ταύτης τῆς φυλῆς, ὡς τηνικαῦτα πρωτευούσης, καὶ τὰς ἄλλας δηλοῖ, ὅσαι εἰδωλολα τρήσασαι παρεδόθησαν τοῖς ἐχθροῖς αὐτῶν, καθώς ἡ τῶν Κριτῶν διέξεισι βίβλος. Φησὶν οὖν ὁ Δαβίδ, ὅτι οἱ υἱοὶ τοῦ Ἐφραὶμ, οἱ ἐντείνοντες τόξα καὶ βάλλοντες ἐκ τόξων, ἐστράφησαν, εἴτουν, δεδώκασι νῶτα φεύγοντες. Τινὲς δὲ προφητείαν τοῦτό φασιν περὶ τῆς ὑστέρας εἰδωλολατρίας, τῆς φυλῆς τοῦ Εφραίμ. Τῶν γὰρ δέκα φυλῶν ἀποῤῥαγειτῶν τῆς βασιλείας Ροβοάμ, ἡ Ἐφραϊμῖτις ἐν ταύταις πρω τεύουσα συνέπεισε τὸν λαὸν στῆσαι τὰς δαμάλεις καὶ ἀποστῆναι ἀπὸ Θεοῦ. Διὸ καὶ παρεδόθησαν ὁμοίως τοῖς πολεμίοις, ὡς εὑρήσεις ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν. Καὶ ἄλλοι δὲ προφῆται καταβοῦσιν απο τῆς ὡς αἰτίας τῷ λαῷ τῆς εἰδωλολατρίας. Ει εί Οὐκ ἐφύλαξαν τὴν διαθήκην τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ οὐκ ἠβουλήθησαν πορεύεσθαι. Ἐνταῦθα κατὰ πάντων ὁ λόγος διδάσκων τὸ τῆς ἥττης αἴτιον· διαθήκην δὲ λέγει τὰς συνθήκας, &ς διαφόρως ἐποιήσατο κατὰ τῶν Εβραίων ὁ Θεὸς, ἄγων αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας· νόμον δὲ τὰς ἐντολάς. Καὶ ἐπελάθοντο τῶν εὐεργεσιῶν αὐτοῦ, καὶ τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἔδειξεν αὐτοῖς. Εὐερ γεσίαι μὲν, αἱ πρὸς τὸν λαὸν Ἰσραήλ· οἷον τὸ δια γαγεῖν αὐτοὺς ἀβρόχως διὰ τῆς θαλάσσης, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καταλέγει. Θαυμάσια δὲ, τὰ κατὰ τῶν Αἰγυπτίων τερατουργήματα, ἃ καὶ σημεῖα καὶ τέρας τα προϊὼν ἐκάλεσεν· οἷον τὸ μεταστρέψαι εἰς αἷμα τους ποταμούς αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καὶ αὐτὰ διέξεισιν· ἔδειξε δὲ αὐτοῖς ταῦτα, διὰ τῆς πρὸς αὐτ τοὺς διδασκαλίας τῶν πατέρων αὐτῶν. Εναντίον τῶν πατέρων αὐτῶν ἃ ἐποίησεν θα μάσια. Ατινα θαυμάσια ἐποίησεν ἐνώπιον των πατέρων αὐτῶν. Εἶτα τίθησι καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ ταῦτα ἑτερατούργησεν. Ἐν τῇ Αἰγύπτῳ ἐν πεδίῳ Τάνεως. Η Τάνις πό- λις ἦν Αἰγυπτιακή, ἐν ᾗ τοῦ Φαραὼ τὰ βασίλεια περὶ ἧς φησιν Ησαΐας· Εξέλιπον οἱ ἄρχοντες EUTHYMII ZIGABENI Et fidelis non fait cum Deo spiritus ejus. Et spi- A ritus ejus generationis, inquit, Deo fidem non præstitit, nec illius credidit sermonibus. Per spiri- tum vero, animos eorum intelligit. B VERS. 9. Filii Ephraim intendentes et jaculantes arcu, conversi sunt in die belli. Ephraim fuit filius Joseph. Tribus autem Ephraim præ cateris tribu- bus arcu utebatur: ad gerenda etiam bella magno usui erat, unde celebre sibi nomen paraverat. Ad hæc omnia illius etiam famam augebat, legio ipsa, que ei in sortem obvenerat. Prima enim illa arcamı el testimonii tabernaculum a Moyse confe- ctum suscepit. Nam Silo ubi arca Domini diu fuit, et tabernaculum, ad sortem tribus Ephraim peri- nebat. Hæc igitur tribus, quæ aliquando in bello 1a celebris fuit, ob idololatriæ scelus tander pugnando superata, ac devicta est. Vel aliter, per Tanc tribum, quæ viribus præstabat, omnes alias tribus significat quæ ob simile idololatriæ vitium in hostium manus devenerunt, ut liber Judicum docet. Ait igitur Propheta, quod filii Ephraim, qui arcus suos tendunt unde emittant sagittas (hc est, qui arcu potissimum utuntur), conversi sunt in bello : quia fugientes dederunt terga. Aliqui in his verbis dicunt prophetiam contineri de ultimo lapsu tribus Ephraim in idololatriam. Nam cum decem tribus se disjuuxissent a regno Roboam, tribus Ephraim, quæ princeps erat inter eas, po‐ pulo persuasit, ut vaccas erigerent, et a vero Deo deficerent : atque ideo omnes in hostium poles:a- tem traditæ sunt, quemadmodum in tertio Reguin libro invenies. Alii etiam prophetæ multa adversus Jane tribum exclamant, quasi origo, et causa ipsa idololatriæ fuerit in populo. VERS. 10. Non custodierunt testamentum Dei, et C in lege ejus noluerunt ambulare. Sermonem dirigit adversus universas tribus, causam proferens ob quam dejectæ sint. Per testamentum vero, pacta intelligit, quae Deus sæpe cum llebræorum populo pepigit, cum in promissionis eos terram adduce- ret. Per legem vero, ipsa Dei mandata. VERS. 11. oblili sunt beneficiorum ejus, et mirabilium ejus, quæ ostendit eis. Beneficiorum quæ contulit in populum Israel, veluti, quod duxerit cos per mare Rubrum immadidos, et cætera quæ Jonga serie in sequentibus commemorat. Mirabi- liam autem dicit, quia Ægyptiorum flumina in sanguinem mutaverat, et alia hujusmodi quæ simili modo in sequentibus percurrit, eaque postea signa et portenta vocat ; quod vero ait, Deum eis hæc østendisse, (non) ideo dicit (quasi ipsi ea propriis widerint oculis, sed) quia ita a suis acceperunt majoribus. VERS. 12. Coram patribus eorum, quæ fecit mi- rabilia. Quæ miracula, inquit, fecit, coram corum patribus et deinde locum etiam addit, ubi hæc gesta sunt. In terra Ægypti in campo Taneos. Tanis est ✓ Egypti civitas, ubi regiam habebat Pharao, de qua ait Isaias : Defecerunt principes Taneus", 1,a. xix. 15. D
4 For my soul has been filled with evils and my life has drawn near to Hades. ‘Evils’, in the sense of, ‘afflictions’, for it is written, My soul is deeply grieved, even to death, for ‘Hades’ here is to be understood as death.
α Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον. Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, συνηριθμήθην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει, καταβαίνοντας εἰς λάκκον· εἴρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Ps 27.ε Tὰ μὲν οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ, τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ, τῷ μετὰ τὴν ταφήν.Καὶ οὐκ ἐπιστώθη κατὰ τοῦ Θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Καὶ οὐ πιστὸν ἐγένετο πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ πρὸς τοὺς τοῦ Θεοῦ λόγους. Πνεῦμα δὲ νῦν λέγει τὴν ψυχήν. Υἱοὶ Ἐφραὶμ ἐντείνοντες καὶ βάλλοντες τόξοις, ἐστράφησαν ἐν ἡμέρᾳ πολέμου. Η φυλή του Εφραίμ υἱοῦ Ἰωσήφ, τοξικωτέρα τῶν ἄλλων ἦν, καὶ ἐν πολέμοις χρησιμωτέρα, καὶ ἐντεῦθεν ἐπίσης μο;· οὐχ ἥκιστα δὲ ἦν ἔντιμος, ὡς ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς ἀποκληρωθείσης αὐτῇ γῆς ὑποδεξαμένη πρώτη τὴν κιβωτόν, καὶ τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου τὴν κατασκευασθεῖσαν ὑπὸ Μωσέως. Η γὰρ Σηλώμ ἔνθα ἦν ἡ κιβωτὸς καὶ ἡ σκηνὴ τῆς Ἐφραὶμίτιδος φυλῆς μερὶς ἦν. Αὕτη τοίνυν ή περιβόητος ἐν μά χαις, ἡττήθη διὰ τὴν εἰδωλολατρείαν αὐτῆς. Η καὶ άλλως, ἀπὸ ταύτης τῆς φυλῆς, ὡς τηνικαῦτα πρωτευούσης, καὶ τὰς ἄλλας δηλοῖ, ὅσαι εἰδωλολα τρήσασαι παρεδόθησαν τοῖς ἐχθροῖς αὐτῶν, καθώς ἡ τῶν Κριτῶν διέξεισι βίβλος. Φησὶν οὖν ὁ Δαβίδ, ὅτι οἱ υἱοὶ τοῦ Ἐφραὶμ, οἱ ἐντείνοντες τόξα καὶ βάλλοντες ἐκ τόξων, ἐστράφησαν, εἴτουν, δεδώκασι νῶτα φεύγοντες. Τινὲς δὲ προφητείαν τοῦτό φασιν περὶ τῆς ὑστέρας εἰδωλολατρίας, τῆς φυλῆς τοῦ Εφραίμ. Τῶν γὰρ δέκα φυλῶν ἀποῤῥαγειτῶν τῆς βασιλείας Ροβοάμ, ἡ Ἐφραϊμῖτις ἐν ταύταις πρω τεύουσα συνέπεισε τὸν λαὸν στῆσαι τὰς δαμάλεις καὶ ἀποστῆναι ἀπὸ Θεοῦ. Διὸ καὶ παρεδόθησαν ὁμοίως τοῖς πολεμίοις, ὡς εὑρήσεις ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν. Καὶ ἄλλοι δὲ προφῆται καταβοῦσιν απο τῆς ὡς αἰτίας τῷ λαῷ τῆς εἰδωλολατρίας. Ει εί Οὐκ ἐφύλαξαν τὴν διαθήκην τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ οὐκ ἠβουλήθησαν πορεύεσθαι. Ἐνταῦθα κατὰ πάντων ὁ λόγος διδάσκων τὸ τῆς ἥττης αἴτιον· διαθήκην δὲ λέγει τὰς συνθήκας, &ς διαφόρως ἐποιήσατο κατὰ τῶν Εβραίων ὁ Θεὸς, ἄγων αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας· νόμον δὲ τὰς ἐντολάς. Καὶ ἐπελάθοντο τῶν εὐεργεσιῶν αὐτοῦ, καὶ τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἔδειξεν αὐτοῖς. Εὐερ γεσίαι μὲν, αἱ πρὸς τὸν λαὸν Ἰσραήλ· οἷον τὸ δια γαγεῖν αὐτοὺς ἀβρόχως διὰ τῆς θαλάσσης, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καταλέγει. Θαυμάσια δὲ, τὰ κατὰ τῶν Αἰγυπτίων τερατουργήματα, ἃ καὶ σημεῖα καὶ τέρας τα προϊὼν ἐκάλεσεν· οἷον τὸ μεταστρέψαι εἰς αἷμα τους ποταμούς αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς, ἃ καὶ αὐτὰ διέξεισιν· ἔδειξε δὲ αὐτοῖς ταῦτα, διὰ τῆς πρὸς αὐτ τοὺς διδασκαλίας τῶν πατέρων αὐτῶν. Εναντίον τῶν πατέρων αὐτῶν ἃ ἐποίησεν θα μάσια. Ατινα θαυμάσια ἐποίησεν ἐνώπιον των πατέρων αὐτῶν. Εἶτα τίθησι καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ ταῦτα ἑτερατούργησεν. Ἐν τῇ Αἰγύπτῳ ἐν πεδίῳ Τάνεως. Η Τάνις πό- λις ἦν Αἰγυπτιακή, ἐν ᾗ τοῦ Φαραὼ τὰ βασίλεια περὶ ἧς φησιν Ησαΐας· Εξέλιπον οἱ ἄρχοντες EUTHYMII ZIGABENI Et fidelis non fait cum Deo spiritus ejus. Et spi- A ritus ejus generationis, inquit, Deo fidem non præstitit, nec illius credidit sermonibus. Per spiri- tum vero, animos eorum intelligit. B VERS. 9. Filii Ephraim intendentes et jaculantes arcu, conversi sunt in die belli. Ephraim fuit filius Joseph. Tribus autem Ephraim præ cateris tribu- bus arcu utebatur: ad gerenda etiam bella magno usui erat, unde celebre sibi nomen paraverat. Ad hæc omnia illius etiam famam augebat, legio ipsa, que ei in sortem obvenerat. Prima enim illa arcamı el testimonii tabernaculum a Moyse confe- ctum suscepit. Nam Silo ubi arca Domini diu fuit, et tabernaculum, ad sortem tribus Ephraim peri- nebat. Hæc igitur tribus, quæ aliquando in bello 1a celebris fuit, ob idololatriæ scelus tander pugnando superata, ac devicta est. Vel aliter, per Tanc tribum, quæ viribus præstabat, omnes alias tribus significat quæ ob simile idololatriæ vitium in hostium manus devenerunt, ut liber Judicum docet. Ait igitur Propheta, quod filii Ephraim, qui arcus suos tendunt unde emittant sagittas (hc est, qui arcu potissimum utuntur), conversi sunt in bello : quia fugientes dederunt terga. Aliqui in his verbis dicunt prophetiam contineri de ultimo lapsu tribus Ephraim in idololatriam. Nam cum decem tribus se disjuuxissent a regno Roboam, tribus Ephraim, quæ princeps erat inter eas, po‐ pulo persuasit, ut vaccas erigerent, et a vero Deo deficerent : atque ideo omnes in hostium poles:a- tem traditæ sunt, quemadmodum in tertio Reguin libro invenies. Alii etiam prophetæ multa adversus Jane tribum exclamant, quasi origo, et causa ipsa idololatriæ fuerit in populo. VERS. 10. Non custodierunt testamentum Dei, et C in lege ejus noluerunt ambulare. Sermonem dirigit adversus universas tribus, causam proferens ob quam dejectæ sint. Per testamentum vero, pacta intelligit, quae Deus sæpe cum llebræorum populo pepigit, cum in promissionis eos terram adduce- ret. Per legem vero, ipsa Dei mandata. VERS. 11. oblili sunt beneficiorum ejus, et mirabilium ejus, quæ ostendit eis. Beneficiorum quæ contulit in populum Israel, veluti, quod duxerit cos per mare Rubrum immadidos, et cætera quæ Jonga serie in sequentibus commemorat. Mirabi- liam autem dicit, quia Ægyptiorum flumina in sanguinem mutaverat, et alia hujusmodi quæ simili modo in sequentibus percurrit, eaque postea signa et portenta vocat ; quod vero ait, Deum eis hæc østendisse, (non) ideo dicit (quasi ipsi ea propriis widerint oculis, sed) quia ita a suis acceperunt majoribus. VERS. 12. Coram patribus eorum, quæ fecit mi- rabilia. Quæ miracula, inquit, fecit, coram corum patribus et deinde locum etiam addit, ubi hæc gesta sunt. In terra Ægypti in campo Taneos. Tanis est ✓ Egypti civitas, ubi regiam habebat Pharao, de qua ait Isaias : Defecerunt principes Taneus", 1,a. xix. 15. D
5α I have been reckoned among those going down into the pit. ‘I have been reckoned among’, in the sense of, ‘I have been counted among’, ‘I have been classed with those being buried, for such he calls ‘those going down into the pit’. It has been said that the grave is also called the ‘pit’. Ps 27.1ε The words prior to the present verse are fitting for the time before his death, while this is fitting for the time after the burial.
PG 128:891β Ἐγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος ἀβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον ― ἦν γὰρ τέλειος ἄνθρωπος ― ἀλλ’ ὡσεὶ ἄνθρωπος ἀβοήθητος· Πάντες γὰρ, φησὶν, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. Ἔδοξε μὲν οὖν ἀβοήθητος τοῖς ἀνθρώποις, οὐκ ἦν δέ· εἴρηκε γὰρ πρὸς τὸν Πέτρον, Ἢ δοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν Πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι πλείους ἢ δώδεκα λεγεῶνας ἀγγέλων; γ Ἐν νεκροῖς ἐλεύθερος. Προσυπακουστέον τὸ, ἐγενήθην. Ἀφικόμην εἰς τοὺς νεκροὺς ἐλεύθερος, ὅ ἐστιν, ἀναίτιος, ἐλλείποντος τοῦ ἄρθρου. Oἱ μὲν γὰρ ἄλλοι πάντες αἰτίαν ἔχουσι θανάτου, τὴν ἁμαρτίαν ― ἐπιτίμιον γὰρ τῆς ἁμαρτίας, ὁ θάνατος ― μόνος δὲ ἀναίτιος, ὡς ἀναμάρτητος, ὁ Χριστός. Ἢ ἐλεύθερος, ὡς τῶν ἄλλων μὲν ἀκόντων ἀποθνῃσκόντων καὶ διὰ τοῦτο δεδουλωμένων τῷ θανάτῳ, τοῦ δὲ Χριστοῦ, ἑκόντος. Ἐξουσίαν γὰρ, φησὶν, ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου. Ἢ καὶ ἄλλως, ἐλεύθερος, ὡς μὴ συσχεθεὶς τοῖς δεσμοῖς τοῦ ᾅδου, ἀλλὰ κατ’ ἐξουσίαν ἐν τῷ ᾅδῃ ἀναστραφεὶς, καὶ λύσας μᾶλλον τοὺς τῶν ἄλλων δεσμούς. Ἔτι δὲ, ἐλεύθερος νεκρότητος καὶ θανάτου ὡς Θεός. α Ὡσεὶ τραυματίαι καθεύδοντες ἐν τάφῳ. Προσυπακουστέον κἀνταῦθα τὸ, ἐγενήθην. Ὁ δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν, ὡσεὶ τετρωμένοι κείμενοι ἐν τάφοις. β Ὧν οὐκ ἐμνήσθης ἔτι. Σηπομένων καὶ εἰς χοῦν διαλυομένων. γ Καὶ αὐτοὶ ἐκ τῆς χειρός σου ἀπώσθησαν. Οἵτινες ἐκ τῆς ἀντιλήψεώς σου ἐξέπεσον διὰ τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν. Ὡμοιώθην φησὶ τοιούτοις, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολήψει τῶν ἀνθρώπων· οὐκ ἤμην δὲ τοιοῦτος. Εἰ γὰρ καὶ ἐτρώθην ἥλοις καὶ λόγχῃ, καὶ ἐτέθην ἐν τάφῳ, ἀλλ’ οὐκ ἐπελήσθην παρὰ σοί· Οὐ γὰρ δώσεις, φησὶ, τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν· οὐδ’ ἀπώσθην ἐκ τῆς χειρός σου. Ἐμοῦ γὰρ, φησὶ, διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. α Ἔθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ. Λάκκον κατώτατον, τὸν τάφον φησὶν, οὗ τὸ βάθος, καρδίαν γῆς εἴρηκε καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Χριστός· ἔθεντο δέ με, οἱ περὶ τὴν ταφὴν διακονήσαντες. γ Add. [M in marg.]PAHV : Ἐλεύθερος διαφθορᾶς· ἢ μὴ ὑπ᾽ ἀγγέλων καταγόμενος εἰς τὸν ᾅδην, ἀλλὰ μόνος κατιών. : om. SCBF.
5β I have become like a man without help. Not just like a man – for he was perfect man – but like a man without help. For as is writ- ten, All the disciples forsook him and fled. He appeared then to men to be without help, but in fact he was not, for he said to Peter, Do you think that I cannot call on my Father, and he will at once send me more than twelve legions of angels? 5γ Free among the dead. ‘I have become’ is to be understood here. I have arrived among the dead free, that is, with- out cause (with the article missing [in the Greek]). For all others have a cause of death, name- ly, sin – for the price of sin is death – while alone without cause, as without sin, is Christ. Or else, with others dying involuntarily and on that account being enslaved to death, while Christ dies voluntary, for it is written, I have authority to lay down my soul. Or else in a different way, ‘free’ as not having been held fast by the bonds of Hades, but having moved with authority in Hades and having loosed rather the bonds of the others. Furthermore, he was free of mortality and death as God. 6α Like wounded men sleeping in the grave. Once again ‘I have become’ is to be understood here. Symmachus wrote, ‘like wounded men lying in graves’. 6β Whom you have remembered no more. Rotting and being dissolved into dust. 6γ And who have been thrust away from your hand. Who have fallen from your protection on account of their sins. In the estimation of men, he says, I have become like such ones, but I was not such. For even though I was wounded by nails and the lance and placed in the grave, but I was not forgotten by you. For, it is written, Nor will you allow your devout servant to see corruption. Nor have I been thrust away from your hand, for it is written, But on account of my innocence you have taken my part. 7α They have placed me in a deep-most pit. ‘A deep-most pit’ is what he calls the grave, the depth of which grave Christ called the heart of the earth in the Gospels. They have placed me, namely, those who ministered at his burial. 5γ: Free of corruption; or else, not being brought down to Hades by angels, but going down on his own.
β Ἐν σκοτεινοῖς καὶ ἐν σκιᾷ θανάτου. Ἐν σκοτεινοῖς τόποις· ἐπιτεθέντος γὰρ τοῦ λίθου, σκότος ἐν τοῖς τοῦ μνημείου γέγονε τόποις· σκιὰν δὲ θανάτου, πάλιν τοὺς ἐν τῷ τάφῳ σκοτεινοὺς λέγει τόπους, δι’ ἑτέρων λέξεων τὸ αὐτὸ σημαίνων. Σκιὰ γὰρ λέγεται καὶ τὸ σκότος.
7β In darknesses and in the shadow of death. In dark places, for when the stone had been put in place it became dark in the places of the tomb. ‘The shadow of death’ again is what he calls the dark places in the grave, signifying the same through different words, for darkness is also called ‘shadow’.
PG 128:893α Ἐπ’ ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ὁ θυμός σου. Tὸ, ἐπεστηρίχθη, ὁ Σύμμαχος, ἐπεβάρησεν ἐξέδωκεν. Ἐπ’ ἐμὲ, φησὶ, κατέσκηψεν ὁ κατὰ τῶν ἀνθρώπων θυμός σου, ὃν αἱ ἁμαρτίαι αὐτῶν ἐξέκαυσαν, ἑκουσίως ὑποστάντα αὐτὸν καὶ παύσαντα· παθὼν γὰρ ὑπὲρ αὐτῶν καὶ ἀποθανὼν, ἔστησα τὸν θυμόν σου, καθάπερ ὁ τὴν κατὰ τοῦ παιδὸς φερομένην πληγὴν εἰς ἑαυτὸν ἀντιπερισπάσας. Τῷ μώλωπι γὰρ, φησὶν, αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν, Isa 53.5, 6 καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν, εἴτουν διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν.Τάνεως. Ο μὲν οὖν Μωϋσῆς ἐν τῇ Ἐξόδῳ οὐκ & ἐμνημόνευσε τοῦ ὀνόματος τῆς Τάνεως· τὸν δὲ Δαβὶδ εἰκῶς εἰδέναι τοῦτο ἀπὸ τῆς βίβλου ἐν ᾗ γέ- γραπται οὕτω;. Ἡ δὲ Χεβρὼν ᾠκοδομήθη πρὸ τοῦ Τάνιν ἐν Αἰγύπτῳ οἰκοδομηθῆναι· ἢ καὶ ἐξ ἑτέρων ἀποκρύφων· ἢ καὶ ἴσως Αἰγυπτιακῶν. Διέρρηξεν θάλασσαν, καὶ διήγαγεν αὐτούς. Γὴν Ἐρυθράν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν· ἐπιτομώτερον δὲ διηγεῖται· καὶ οὔτε πάντα, οὔτε ἐν τάξει· ἀλλὰ παρατηρήτως ὅσα, καὶ ὅπως ἐπὶ νοῦν ἦλθεν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἱστορεῖν αὐτῷ προὔπειτο, ἀλλὰ στηλιτεῦσαι τὴν ἀχαριστίαν τῶν Ἰουδαίων. Πρῶτον δὲ τέθεικε τὸ παραδοξότερον τῶν ἄλλων. Παρέστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκόν. Καὶ τὸ ὕδωρ, φησὶν, αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ εύω- νύμων. Παρέστησεν οὖν, εἴτουν ἀνέστησεν ἔνθεν κἀκεῖθεν τὰ τμήματα. Τὸ δὲ, ὡσεὶ ἀσκὸν, δίκην ἀσκοῦ ἐξωγκούμενα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός. Φησὶ Μωϋσῆς· ϋ δὲ θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν, ἡμέρας μὲν ἐν στύλω νεξέλης, δεῖξαι αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρός. Ὁ αὐτὲς οὖν στύλος ἐν ἡμέρᾳ μὲν ὠδήγει καὶ ἔσκεπεν ἀπὸ τοῦ καύσωνος τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων, ἐν τῇ νυκτὶ δὲ ὡδήγει καὶ ἐθέρω μανεν· ὑγρὰ γὰρ οὖσα ἡ νὺξ ἔψυχεν. Διέρρηξεν πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτ τοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ. Ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Χωρής, ὡς ἡ αὐτὴ βίβλος τῆς Ἐξόδου διδάσκει · διὰ τῆς ἀβύσσου δὲ, τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐνέ- φηνεν. Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τοῦτο ἕτερον θαῦμα γεγονώς ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδδης, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμών βίβλος ἱστορεῖ. Δὶς γὰρ ἐκ πέτρας ὕδωρ ἀνέδωκεν, κατὰ διαφόρους χρόνους καὶ τόπους. "Οθεν ἐν Χωρήβ μὲν ὁ τόπος τοῦ ἀναδοθέντος ὕδατος, ἐκλήθη Πειρασμός καὶ Λειδόρησις. Ἐπείραζον γὰρ τὸν Θεὸν, δοκιμά- ζοντες ἐπὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ, καὶ οὐ πιστεύοντες, οἷς εἶδον πολλάκις θαύμασι· καὶ ἐλοιδοροῦντο τῷ Μωϋση, ὡς ἐξαγαγόντι αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐν δὲ Κάδδης ὠνομάσθη Υδωρ ἀντιλο γίας, ὅτι ἀντέλεγον τῷ Θεῷ ἐν τῷ γογγύζειν. Ὁ μὲν γὰρ ἐκέλευε πείθεσθαι μόνον τοῖς αὐτοῦ προστάγ μασιν, καὶ θαῤῥεῖν αὐτῷ· οἱ δὲ ἀπρόθυμοί τε ἦσαν εἰς τὸ πειθαρχεῖν, καὶ οὐδὲ εἶχον θαῤῥεῖν. Τὴν μὲν διάῤῥηξιν τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετρῶν ὁ Θεὸς διὰ Μωσέως ἐπετέλεσεν. Καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ. Περιττεύει τὸ τοῦ. Ως δὲ ἐγνωσμένων ἤδη τῶν προ λαβουτῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν ἀπὸ τῆς Μωσαϊκῆς συγ γραφῆς, ἀπαρατηρήτως εἶπε, τὸ, Ετι· ὁποῖα δὲ ἔσι ήμαρτον, ἄκουσον. " Εt COMMENT. IN PSALMOS. licet hujus loci Mosses non meminerit, verisimile B C Num. xi, 23. est tamen beatum David id rescivisse ex eo libro, ubi scriptum est : Chebron autem ædificata est in Egypto, ante Tanim". Vel ex aliis apocrypbis libris, aut ex Ægyptiorum historiis. De VERS. 13. Interrupit mare, èt eduxit eos. mari Rubro loquitur, ut babetur in Exodo, et omnia suecincte narrat : quinimo nec omnia, nec suo ordine, sed passim quæcunque ei et quomo- docunque in mentem veniebant, ita apposuit. Ne que enim historiam contexere proposuerat, sed adversus Judæorum invehi ingratitudinem. Et primo quidem illud posuit, quod præ cæteris vide- batur admirabilius. Statuit aquas quasi utrem. Et aqua, inquit, quasi murus illis erat a dextris, et a sinistris. Statuit igitur aquas, hoc est, aquarum moles hinc atque illinc fecit exsurgere Quasi uirem vero dixit, loc est tumidas, instar utris. VERS. 14. Et deduxit eos in nube diei el tota nocte in illuminatione ignis. Et Deus, inquit, dedu- cebat eos, die quidem in columna nubis, ut osten deret eis viam, nocte autem in columna ignis. Ea- dem igitur columna die præibat et protegebat eos ab æstu solis, quæ nocte eis illucebat, ut foveret nimirum ac tueretur eos a frigiditate atque ab humiditate noctis. VERS. 15. Interrupit petram in eremo, et potavit eos, quasi in abysso multa. Hoc factum est in deserto montis Choreb, ut habetur in Exodo. Per abyssum autem, aquarum copiam intelligit. VERS. 16. Et eduxit aquam de petra, et eduxit tanquam flumina aquas. Hoc est aliud miraculum factum in Choreb, ut traditur in libro Numerorum. Bis etenim illis Deus aquam eduxit e petra, diver- sisque temporibus et locis. Et focus quidem ille in Choreb, ubi data est aqua, appellatus est, Ten- tatio, et Objurgatio. Tentaverunt enim illic Deum Judai, probantes nimirum illius potentiam, et miraculis nondum credentes, quæ in præteritum sæpius fecerat : et objurgaverunt Moysen, quod Des Ægypto in tam deserta cos loca deduxisset. Locus vero ille in Cades, ubi aqua etiam populo data est, appellatus est Aqua contradictionis : eo quod contradicerent Den Hebræi et murmurarent, Et Deus quidem eos jubebat, ut suis tantum præ- ceptis parerent, utque in eo confiderent, illi vero et parere negligebant, et nullam in eo habebant fidem. Hanc autem maris et aquarum interruptio- nem per Moysen Deus operatus est. ex Vers. 17. Et apposuerunt adhuc peccare ei. Qua- si eorum vitia ex libris Moysi, satis omnibus nola sint, dicit, apposuerunt adhuc. Qualia autem peccaverint, audi.
8α Your rage has been made to rest upon me. For ‘has been made to rest on’, Symmachus wrote, ‘has weighed heavily on’. Your rage against mankind, a rage enkindled by their sins, has, he says, fallen like lightning upon me, who voluntarily endured it and brought it to an end. For having suffered and died for them, I staunched your rage, like someone who has diverted a blow aimed at a servant onto himself, for it is written, By his bruising we have been healed, and The Lord surrendered Isa 53.5, 6 him to our sins, that is, on account of our sins.
β Καὶ πάντας τοὺς μετεωρισμούς σου ἐπήγαγες ἐπ’ ἐμέ. Μετεωρισμοὺς λέγει, τὰς ἐπαναστάσεις τῶν πειρασμῶν, οὓς ὑπέμεινε· τοῦ Θεοῦ δὲ αὐτοὺς ἐκάλεσεν, ὡς ψήφῳ αὐτοῦ διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν ἐπενεχθέντας. Πάντας δὲ, δηλονότι ὅσους ἠθέλησας.Τάνεως. Ο μὲν οὖν Μωϋσῆς ἐν τῇ Ἐξόδῳ οὐκ & ἐμνημόνευσε τοῦ ὀνόματος τῆς Τάνεως· τὸν δὲ Δαβὶδ εἰκῶς εἰδέναι τοῦτο ἀπὸ τῆς βίβλου ἐν ᾗ γέ- γραπται οὕτω;. Ἡ δὲ Χεβρὼν ᾠκοδομήθη πρὸ τοῦ Τάνιν ἐν Αἰγύπτῳ οἰκοδομηθῆναι· ἢ καὶ ἐξ ἑτέρων ἀποκρύφων· ἢ καὶ ἴσως Αἰγυπτιακῶν. Διέρρηξεν θάλασσαν, καὶ διήγαγεν αὐτούς. Γὴν Ἐρυθράν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν· ἐπιτομώτερον δὲ διηγεῖται· καὶ οὔτε πάντα, οὔτε ἐν τάξει· ἀλλὰ παρατηρήτως ὅσα, καὶ ὅπως ἐπὶ νοῦν ἦλθεν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἱστορεῖν αὐτῷ προὔπειτο, ἀλλὰ στηλιτεῦσαι τὴν ἀχαριστίαν τῶν Ἰουδαίων. Πρῶτον δὲ τέθεικε τὸ παραδοξότερον τῶν ἄλλων. Παρέστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκόν. Καὶ τὸ ὕδωρ, φησὶν, αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ εύω- νύμων. Παρέστησεν οὖν, εἴτουν ἀνέστησεν ἔνθεν κἀκεῖθεν τὰ τμήματα. Τὸ δὲ, ὡσεὶ ἀσκὸν, δίκην ἀσκοῦ ἐξωγκούμενα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός. Φησὶ Μωϋσῆς· ϋ δὲ θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν, ἡμέρας μὲν ἐν στύλω νεξέλης, δεῖξαι αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρός. Ὁ αὐτὲς οὖν στύλος ἐν ἡμέρᾳ μὲν ὠδήγει καὶ ἔσκεπεν ἀπὸ τοῦ καύσωνος τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων, ἐν τῇ νυκτὶ δὲ ὡδήγει καὶ ἐθέρω μανεν· ὑγρὰ γὰρ οὖσα ἡ νὺξ ἔψυχεν. Διέρρηξεν πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτ τοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ. Ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Χωρής, ὡς ἡ αὐτὴ βίβλος τῆς Ἐξόδου διδάσκει · διὰ τῆς ἀβύσσου δὲ, τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐνέ- φηνεν. Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τοῦτο ἕτερον θαῦμα γεγονώς ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδδης, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμών βίβλος ἱστορεῖ. Δὶς γὰρ ἐκ πέτρας ὕδωρ ἀνέδωκεν, κατὰ διαφόρους χρόνους καὶ τόπους. "Οθεν ἐν Χωρήβ μὲν ὁ τόπος τοῦ ἀναδοθέντος ὕδατος, ἐκλήθη Πειρασμός καὶ Λειδόρησις. Ἐπείραζον γὰρ τὸν Θεὸν, δοκιμά- ζοντες ἐπὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ, καὶ οὐ πιστεύοντες, οἷς εἶδον πολλάκις θαύμασι· καὶ ἐλοιδοροῦντο τῷ Μωϋση, ὡς ἐξαγαγόντι αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐν δὲ Κάδδης ὠνομάσθη Υδωρ ἀντιλο γίας, ὅτι ἀντέλεγον τῷ Θεῷ ἐν τῷ γογγύζειν. Ὁ μὲν γὰρ ἐκέλευε πείθεσθαι μόνον τοῖς αὐτοῦ προστάγ μασιν, καὶ θαῤῥεῖν αὐτῷ· οἱ δὲ ἀπρόθυμοί τε ἦσαν εἰς τὸ πειθαρχεῖν, καὶ οὐδὲ εἶχον θαῤῥεῖν. Τὴν μὲν διάῤῥηξιν τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετρῶν ὁ Θεὸς διὰ Μωσέως ἐπετέλεσεν. Καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ. Περιττεύει τὸ τοῦ. Ως δὲ ἐγνωσμένων ἤδη τῶν προ λαβουτῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν ἀπὸ τῆς Μωσαϊκῆς συγ γραφῆς, ἀπαρατηρήτως εἶπε, τὸ, Ετι· ὁποῖα δὲ ἔσι ήμαρτον, ἄκουσον. " Εt COMMENT. IN PSALMOS. licet hujus loci Mosses non meminerit, verisimile B C Num. xi, 23. est tamen beatum David id rescivisse ex eo libro, ubi scriptum est : Chebron autem ædificata est in Egypto, ante Tanim". Vel ex aliis apocrypbis libris, aut ex Ægyptiorum historiis. De VERS. 13. Interrupit mare, èt eduxit eos. mari Rubro loquitur, ut babetur in Exodo, et omnia suecincte narrat : quinimo nec omnia, nec suo ordine, sed passim quæcunque ei et quomo- docunque in mentem veniebant, ita apposuit. Ne que enim historiam contexere proposuerat, sed adversus Judæorum invehi ingratitudinem. Et primo quidem illud posuit, quod præ cæteris vide- batur admirabilius. Statuit aquas quasi utrem. Et aqua, inquit, quasi murus illis erat a dextris, et a sinistris. Statuit igitur aquas, hoc est, aquarum moles hinc atque illinc fecit exsurgere Quasi uirem vero dixit, loc est tumidas, instar utris. VERS. 14. Et deduxit eos in nube diei el tota nocte in illuminatione ignis. Et Deus, inquit, dedu- cebat eos, die quidem in columna nubis, ut osten deret eis viam, nocte autem in columna ignis. Ea- dem igitur columna die præibat et protegebat eos ab æstu solis, quæ nocte eis illucebat, ut foveret nimirum ac tueretur eos a frigiditate atque ab humiditate noctis. VERS. 15. Interrupit petram in eremo, et potavit eos, quasi in abysso multa. Hoc factum est in deserto montis Choreb, ut habetur in Exodo. Per abyssum autem, aquarum copiam intelligit. VERS. 16. Et eduxit aquam de petra, et eduxit tanquam flumina aquas. Hoc est aliud miraculum factum in Choreb, ut traditur in libro Numerorum. Bis etenim illis Deus aquam eduxit e petra, diver- sisque temporibus et locis. Et focus quidem ille in Choreb, ubi data est aqua, appellatus est, Ten- tatio, et Objurgatio. Tentaverunt enim illic Deum Judai, probantes nimirum illius potentiam, et miraculis nondum credentes, quæ in præteritum sæpius fecerat : et objurgaverunt Moysen, quod Des Ægypto in tam deserta cos loca deduxisset. Locus vero ille in Cades, ubi aqua etiam populo data est, appellatus est Aqua contradictionis : eo quod contradicerent Den Hebræi et murmurarent, Et Deus quidem eos jubebat, ut suis tantum præ- ceptis parerent, utque in eo confiderent, illi vero et parere negligebant, et nullam in eo habebant fidem. Hanc autem maris et aquarum interruptio- nem per Moysen Deus operatus est. ex Vers. 17. Et apposuerunt adhuc peccare ei. Qua- si eorum vitia ex libris Moysi, satis omnibus nola sint, dicit, apposuerunt adhuc. Qualia autem peccaverint, audi.
8β And all your upsurgings you have brought upon me. ‘Upsurgings’ is what he calls the uprisings of the temptations that he endured. He de- scribed them as God’s as having been brought on by his decree for the salvation of mankind. ‘All’, namely, all that you willed.
α Ἐμάκρυνας τοὺς γνωστούς μου ἀπ’ ἐμοῦ. | Φησὶ καὶ Λουκᾶς ὁ εὐαγγελιστὴς, Εἱστήκεισαν δὲ πάντες οἱ γνωστοὶ αὐτοῦ μακρόθεν. Ἐμάκρυνας δὲ εἶπεν, ὅτι θελήσει τοῦ Πατρὸς ταῦτα γεγόνασιν.Τάνεως. Ο μὲν οὖν Μωϋσῆς ἐν τῇ Ἐξόδῳ οὐκ & ἐμνημόνευσε τοῦ ὀνόματος τῆς Τάνεως· τὸν δὲ Δαβὶδ εἰκῶς εἰδέναι τοῦτο ἀπὸ τῆς βίβλου ἐν ᾗ γέ- γραπται οὕτω;. Ἡ δὲ Χεβρὼν ᾠκοδομήθη πρὸ τοῦ Τάνιν ἐν Αἰγύπτῳ οἰκοδομηθῆναι· ἢ καὶ ἐξ ἑτέρων ἀποκρύφων· ἢ καὶ ἴσως Αἰγυπτιακῶν. Διέρρηξεν θάλασσαν, καὶ διήγαγεν αὐτούς. Γὴν Ἐρυθράν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν· ἐπιτομώτερον δὲ διηγεῖται· καὶ οὔτε πάντα, οὔτε ἐν τάξει· ἀλλὰ παρατηρήτως ὅσα, καὶ ὅπως ἐπὶ νοῦν ἦλθεν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἱστορεῖν αὐτῷ προὔπειτο, ἀλλὰ στηλιτεῦσαι τὴν ἀχαριστίαν τῶν Ἰουδαίων. Πρῶτον δὲ τέθεικε τὸ παραδοξότερον τῶν ἄλλων. Παρέστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκόν. Καὶ τὸ ὕδωρ, φησὶν, αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ εύω- νύμων. Παρέστησεν οὖν, εἴτουν ἀνέστησεν ἔνθεν κἀκεῖθεν τὰ τμήματα. Τὸ δὲ, ὡσεὶ ἀσκὸν, δίκην ἀσκοῦ ἐξωγκούμενα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός. Φησὶ Μωϋσῆς· ϋ δὲ θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν, ἡμέρας μὲν ἐν στύλω νεξέλης, δεῖξαι αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρός. Ὁ αὐτὲς οὖν στύλος ἐν ἡμέρᾳ μὲν ὠδήγει καὶ ἔσκεπεν ἀπὸ τοῦ καύσωνος τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων, ἐν τῇ νυκτὶ δὲ ὡδήγει καὶ ἐθέρω μανεν· ὑγρὰ γὰρ οὖσα ἡ νὺξ ἔψυχεν. Διέρρηξεν πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτ τοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ. Ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Χωρής, ὡς ἡ αὐτὴ βίβλος τῆς Ἐξόδου διδάσκει · διὰ τῆς ἀβύσσου δὲ, τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐνέ- φηνεν. Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τοῦτο ἕτερον θαῦμα γεγονώς ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδδης, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμών βίβλος ἱστορεῖ. Δὶς γὰρ ἐκ πέτρας ὕδωρ ἀνέδωκεν, κατὰ διαφόρους χρόνους καὶ τόπους. "Οθεν ἐν Χωρήβ μὲν ὁ τόπος τοῦ ἀναδοθέντος ὕδατος, ἐκλήθη Πειρασμός καὶ Λειδόρησις. Ἐπείραζον γὰρ τὸν Θεὸν, δοκιμά- ζοντες ἐπὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ, καὶ οὐ πιστεύοντες, οἷς εἶδον πολλάκις θαύμασι· καὶ ἐλοιδοροῦντο τῷ Μωϋση, ὡς ἐξαγαγόντι αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐν δὲ Κάδδης ὠνομάσθη Υδωρ ἀντιλο γίας, ὅτι ἀντέλεγον τῷ Θεῷ ἐν τῷ γογγύζειν. Ὁ μὲν γὰρ ἐκέλευε πείθεσθαι μόνον τοῖς αὐτοῦ προστάγ μασιν, καὶ θαῤῥεῖν αὐτῷ· οἱ δὲ ἀπρόθυμοί τε ἦσαν εἰς τὸ πειθαρχεῖν, καὶ οὐδὲ εἶχον θαῤῥεῖν. Τὴν μὲν διάῤῥηξιν τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετρῶν ὁ Θεὸς διὰ Μωσέως ἐπετέλεσεν. Καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ. Περιττεύει τὸ τοῦ. Ως δὲ ἐγνωσμένων ἤδη τῶν προ λαβουτῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν ἀπὸ τῆς Μωσαϊκῆς συγ γραφῆς, ἀπαρατηρήτως εἶπε, τὸ, Ετι· ὁποῖα δὲ ἔσι ήμαρτον, ἄκουσον. " Εt COMMENT. IN PSALMOS. licet hujus loci Mosses non meminerit, verisimile B C Num. xi, 23. est tamen beatum David id rescivisse ex eo libro, ubi scriptum est : Chebron autem ædificata est in Egypto, ante Tanim". Vel ex aliis apocrypbis libris, aut ex Ægyptiorum historiis. De VERS. 13. Interrupit mare, èt eduxit eos. mari Rubro loquitur, ut babetur in Exodo, et omnia suecincte narrat : quinimo nec omnia, nec suo ordine, sed passim quæcunque ei et quomo- docunque in mentem veniebant, ita apposuit. Ne que enim historiam contexere proposuerat, sed adversus Judæorum invehi ingratitudinem. Et primo quidem illud posuit, quod præ cæteris vide- batur admirabilius. Statuit aquas quasi utrem. Et aqua, inquit, quasi murus illis erat a dextris, et a sinistris. Statuit igitur aquas, hoc est, aquarum moles hinc atque illinc fecit exsurgere Quasi uirem vero dixit, loc est tumidas, instar utris. VERS. 14. Et deduxit eos in nube diei el tota nocte in illuminatione ignis. Et Deus, inquit, dedu- cebat eos, die quidem in columna nubis, ut osten deret eis viam, nocte autem in columna ignis. Ea- dem igitur columna die præibat et protegebat eos ab æstu solis, quæ nocte eis illucebat, ut foveret nimirum ac tueretur eos a frigiditate atque ab humiditate noctis. VERS. 15. Interrupit petram in eremo, et potavit eos, quasi in abysso multa. Hoc factum est in deserto montis Choreb, ut habetur in Exodo. Per abyssum autem, aquarum copiam intelligit. VERS. 16. Et eduxit aquam de petra, et eduxit tanquam flumina aquas. Hoc est aliud miraculum factum in Choreb, ut traditur in libro Numerorum. Bis etenim illis Deus aquam eduxit e petra, diver- sisque temporibus et locis. Et focus quidem ille in Choreb, ubi data est aqua, appellatus est, Ten- tatio, et Objurgatio. Tentaverunt enim illic Deum Judai, probantes nimirum illius potentiam, et miraculis nondum credentes, quæ in præteritum sæpius fecerat : et objurgaverunt Moysen, quod Des Ægypto in tam deserta cos loca deduxisset. Locus vero ille in Cades, ubi aqua etiam populo data est, appellatus est Aqua contradictionis : eo quod contradicerent Den Hebræi et murmurarent, Et Deus quidem eos jubebat, ut suis tantum præ- ceptis parerent, utque in eo confiderent, illi vero et parere negligebant, et nullam in eo habebant fidem. Hanc autem maris et aquarum interruptio- nem per Moysen Deus operatus est. ex Vers. 17. Et apposuerunt adhuc peccare ei. Qua- si eorum vitia ex libris Moysi, satis omnibus nola sint, dicit, apposuerunt adhuc. Qualia autem peccaverint, audi.
9α You have distanced my acquaintances from me. Luke the evangelist says, And all his acquaintances stood at a distance. He said, ‘you have distanced’, because these things occurred by the will of the Father.
β Ἔθεντό με βδέλυγμα ἑαυτοῖς. Oἱ ᾽Ιουδαῖοι, παρ’ οἷς ἄχρι καὶ σήμερον βδελυκτόν ἐστι τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ.Τάνεως. Ο μὲν οὖν Μωϋσῆς ἐν τῇ Ἐξόδῳ οὐκ & ἐμνημόνευσε τοῦ ὀνόματος τῆς Τάνεως· τὸν δὲ Δαβὶδ εἰκῶς εἰδέναι τοῦτο ἀπὸ τῆς βίβλου ἐν ᾗ γέ- γραπται οὕτω;. Ἡ δὲ Χεβρὼν ᾠκοδομήθη πρὸ τοῦ Τάνιν ἐν Αἰγύπτῳ οἰκοδομηθῆναι· ἢ καὶ ἐξ ἑτέρων ἀποκρύφων· ἢ καὶ ἴσως Αἰγυπτιακῶν. Διέρρηξεν θάλασσαν, καὶ διήγαγεν αὐτούς. Γὴν Ἐρυθράν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν· ἐπιτομώτερον δὲ διηγεῖται· καὶ οὔτε πάντα, οὔτε ἐν τάξει· ἀλλὰ παρατηρήτως ὅσα, καὶ ὅπως ἐπὶ νοῦν ἦλθεν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἱστορεῖν αὐτῷ προὔπειτο, ἀλλὰ στηλιτεῦσαι τὴν ἀχαριστίαν τῶν Ἰουδαίων. Πρῶτον δὲ τέθεικε τὸ παραδοξότερον τῶν ἄλλων. Παρέστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκόν. Καὶ τὸ ὕδωρ, φησὶν, αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ εύω- νύμων. Παρέστησεν οὖν, εἴτουν ἀνέστησεν ἔνθεν κἀκεῖθεν τὰ τμήματα. Τὸ δὲ, ὡσεὶ ἀσκὸν, δίκην ἀσκοῦ ἐξωγκούμενα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός. Φησὶ Μωϋσῆς· ϋ δὲ θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν, ἡμέρας μὲν ἐν στύλω νεξέλης, δεῖξαι αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρός. Ὁ αὐτὲς οὖν στύλος ἐν ἡμέρᾳ μὲν ὠδήγει καὶ ἔσκεπεν ἀπὸ τοῦ καύσωνος τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων, ἐν τῇ νυκτὶ δὲ ὡδήγει καὶ ἐθέρω μανεν· ὑγρὰ γὰρ οὖσα ἡ νὺξ ἔψυχεν. Διέρρηξεν πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτ τοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ. Ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Χωρής, ὡς ἡ αὐτὴ βίβλος τῆς Ἐξόδου διδάσκει · διὰ τῆς ἀβύσσου δὲ, τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐνέ- φηνεν. Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τοῦτο ἕτερον θαῦμα γεγονώς ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδδης, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμών βίβλος ἱστορεῖ. Δὶς γὰρ ἐκ πέτρας ὕδωρ ἀνέδωκεν, κατὰ διαφόρους χρόνους καὶ τόπους. "Οθεν ἐν Χωρήβ μὲν ὁ τόπος τοῦ ἀναδοθέντος ὕδατος, ἐκλήθη Πειρασμός καὶ Λειδόρησις. Ἐπείραζον γὰρ τὸν Θεὸν, δοκιμά- ζοντες ἐπὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ, καὶ οὐ πιστεύοντες, οἷς εἶδον πολλάκις θαύμασι· καὶ ἐλοιδοροῦντο τῷ Μωϋση, ὡς ἐξαγαγόντι αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐν δὲ Κάδδης ὠνομάσθη Υδωρ ἀντιλο γίας, ὅτι ἀντέλεγον τῷ Θεῷ ἐν τῷ γογγύζειν. Ὁ μὲν γὰρ ἐκέλευε πείθεσθαι μόνον τοῖς αὐτοῦ προστάγ μασιν, καὶ θαῤῥεῖν αὐτῷ· οἱ δὲ ἀπρόθυμοί τε ἦσαν εἰς τὸ πειθαρχεῖν, καὶ οὐδὲ εἶχον θαῤῥεῖν. Τὴν μὲν διάῤῥηξιν τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετρῶν ὁ Θεὸς διὰ Μωσέως ἐπετέλεσεν. Καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ. Περιττεύει τὸ τοῦ. Ως δὲ ἐγνωσμένων ἤδη τῶν προ λαβουτῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν ἀπὸ τῆς Μωσαϊκῆς συγ γραφῆς, ἀπαρατηρήτως εἶπε, τὸ, Ετι· ὁποῖα δὲ ἔσι ήμαρτον, ἄκουσον. " Εt COMMENT. IN PSALMOS. licet hujus loci Mosses non meminerit, verisimile B C Num. xi, 23. est tamen beatum David id rescivisse ex eo libro, ubi scriptum est : Chebron autem ædificata est in Egypto, ante Tanim". Vel ex aliis apocrypbis libris, aut ex Ægyptiorum historiis. De VERS. 13. Interrupit mare, èt eduxit eos. mari Rubro loquitur, ut babetur in Exodo, et omnia suecincte narrat : quinimo nec omnia, nec suo ordine, sed passim quæcunque ei et quomo- docunque in mentem veniebant, ita apposuit. Ne que enim historiam contexere proposuerat, sed adversus Judæorum invehi ingratitudinem. Et primo quidem illud posuit, quod præ cæteris vide- batur admirabilius. Statuit aquas quasi utrem. Et aqua, inquit, quasi murus illis erat a dextris, et a sinistris. Statuit igitur aquas, hoc est, aquarum moles hinc atque illinc fecit exsurgere Quasi uirem vero dixit, loc est tumidas, instar utris. VERS. 14. Et deduxit eos in nube diei el tota nocte in illuminatione ignis. Et Deus, inquit, dedu- cebat eos, die quidem in columna nubis, ut osten deret eis viam, nocte autem in columna ignis. Ea- dem igitur columna die præibat et protegebat eos ab æstu solis, quæ nocte eis illucebat, ut foveret nimirum ac tueretur eos a frigiditate atque ab humiditate noctis. VERS. 15. Interrupit petram in eremo, et potavit eos, quasi in abysso multa. Hoc factum est in deserto montis Choreb, ut habetur in Exodo. Per abyssum autem, aquarum copiam intelligit. VERS. 16. Et eduxit aquam de petra, et eduxit tanquam flumina aquas. Hoc est aliud miraculum factum in Choreb, ut traditur in libro Numerorum. Bis etenim illis Deus aquam eduxit e petra, diver- sisque temporibus et locis. Et focus quidem ille in Choreb, ubi data est aqua, appellatus est, Ten- tatio, et Objurgatio. Tentaverunt enim illic Deum Judai, probantes nimirum illius potentiam, et miraculis nondum credentes, quæ in præteritum sæpius fecerat : et objurgaverunt Moysen, quod Des Ægypto in tam deserta cos loca deduxisset. Locus vero ille in Cades, ubi aqua etiam populo data est, appellatus est Aqua contradictionis : eo quod contradicerent Den Hebræi et murmurarent, Et Deus quidem eos jubebat, ut suis tantum præ- ceptis parerent, utque in eo confiderent, illi vero et parere negligebant, et nullam in eo habebant fidem. Hanc autem maris et aquarum interruptio- nem per Moysen Deus operatus est. ex Vers. 17. Et apposuerunt adhuc peccare ei. Qua- si eorum vitia ex libris Moysi, satis omnibus nola sint, dicit, apposuerunt adhuc. Qualia autem peccaverint, audi.
9β They have made me an abomination to themselves. The Jews, among whom even up to the present-day the name of Christ is abominable.
γ Παρεδόθην καὶ οὐκ ἐξεπορευόμην. Παρεδόθην τοῖς ᾽Ιουδαίοις ὑπὸ τοῦ ᾽Ισκαριώτου, καὶ δυνάμενος ἐκπορευθῆναι ἀπ’ αὐτῶν, οὐκ ἐποίουν τοῦτο, ἀλλ’ ἐκαρτέρουν ἑκών.Τάνεως. Ο μὲν οὖν Μωϋσῆς ἐν τῇ Ἐξόδῳ οὐκ & ἐμνημόνευσε τοῦ ὀνόματος τῆς Τάνεως· τὸν δὲ Δαβὶδ εἰκῶς εἰδέναι τοῦτο ἀπὸ τῆς βίβλου ἐν ᾗ γέ- γραπται οὕτω;. Ἡ δὲ Χεβρὼν ᾠκοδομήθη πρὸ τοῦ Τάνιν ἐν Αἰγύπτῳ οἰκοδομηθῆναι· ἢ καὶ ἐξ ἑτέρων ἀποκρύφων· ἢ καὶ ἴσως Αἰγυπτιακῶν. Διέρρηξεν θάλασσαν, καὶ διήγαγεν αὐτούς. Γὴν Ἐρυθράν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν· ἐπιτομώτερον δὲ διηγεῖται· καὶ οὔτε πάντα, οὔτε ἐν τάξει· ἀλλὰ παρατηρήτως ὅσα, καὶ ὅπως ἐπὶ νοῦν ἦλθεν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἱστορεῖν αὐτῷ προὔπειτο, ἀλλὰ στηλιτεῦσαι τὴν ἀχαριστίαν τῶν Ἰουδαίων. Πρῶτον δὲ τέθεικε τὸ παραδοξότερον τῶν ἄλλων. Παρέστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκόν. Καὶ τὸ ὕδωρ, φησὶν, αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ εύω- νύμων. Παρέστησεν οὖν, εἴτουν ἀνέστησεν ἔνθεν κἀκεῖθεν τὰ τμήματα. Τὸ δὲ, ὡσεὶ ἀσκὸν, δίκην ἀσκοῦ ἐξωγκούμενα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός. Φησὶ Μωϋσῆς· ϋ δὲ θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν, ἡμέρας μὲν ἐν στύλω νεξέλης, δεῖξαι αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρός. Ὁ αὐτὲς οὖν στύλος ἐν ἡμέρᾳ μὲν ὠδήγει καὶ ἔσκεπεν ἀπὸ τοῦ καύσωνος τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων, ἐν τῇ νυκτὶ δὲ ὡδήγει καὶ ἐθέρω μανεν· ὑγρὰ γὰρ οὖσα ἡ νὺξ ἔψυχεν. Διέρρηξεν πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτ τοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ. Ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Χωρής, ὡς ἡ αὐτὴ βίβλος τῆς Ἐξόδου διδάσκει · διὰ τῆς ἀβύσσου δὲ, τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐνέ- φηνεν. Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τοῦτο ἕτερον θαῦμα γεγονώς ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδδης, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμών βίβλος ἱστορεῖ. Δὶς γὰρ ἐκ πέτρας ὕδωρ ἀνέδωκεν, κατὰ διαφόρους χρόνους καὶ τόπους. "Οθεν ἐν Χωρήβ μὲν ὁ τόπος τοῦ ἀναδοθέντος ὕδατος, ἐκλήθη Πειρασμός καὶ Λειδόρησις. Ἐπείραζον γὰρ τὸν Θεὸν, δοκιμά- ζοντες ἐπὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ, καὶ οὐ πιστεύοντες, οἷς εἶδον πολλάκις θαύμασι· καὶ ἐλοιδοροῦντο τῷ Μωϋση, ὡς ἐξαγαγόντι αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐν δὲ Κάδδης ὠνομάσθη Υδωρ ἀντιλο γίας, ὅτι ἀντέλεγον τῷ Θεῷ ἐν τῷ γογγύζειν. Ὁ μὲν γὰρ ἐκέλευε πείθεσθαι μόνον τοῖς αὐτοῦ προστάγ μασιν, καὶ θαῤῥεῖν αὐτῷ· οἱ δὲ ἀπρόθυμοί τε ἦσαν εἰς τὸ πειθαρχεῖν, καὶ οὐδὲ εἶχον θαῤῥεῖν. Τὴν μὲν διάῤῥηξιν τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετρῶν ὁ Θεὸς διὰ Μωσέως ἐπετέλεσεν. Καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ. Περιττεύει τὸ τοῦ. Ως δὲ ἐγνωσμένων ἤδη τῶν προ λαβουτῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν ἀπὸ τῆς Μωσαϊκῆς συγ γραφῆς, ἀπαρατηρήτως εἶπε, τὸ, Ετι· ὁποῖα δὲ ἔσι ήμαρτον, ἄκουσον. " Εt COMMENT. IN PSALMOS. licet hujus loci Mosses non meminerit, verisimile B C Num. xi, 23. est tamen beatum David id rescivisse ex eo libro, ubi scriptum est : Chebron autem ædificata est in Egypto, ante Tanim". Vel ex aliis apocrypbis libris, aut ex Ægyptiorum historiis. De VERS. 13. Interrupit mare, èt eduxit eos. mari Rubro loquitur, ut babetur in Exodo, et omnia suecincte narrat : quinimo nec omnia, nec suo ordine, sed passim quæcunque ei et quomo- docunque in mentem veniebant, ita apposuit. Ne que enim historiam contexere proposuerat, sed adversus Judæorum invehi ingratitudinem. Et primo quidem illud posuit, quod præ cæteris vide- batur admirabilius. Statuit aquas quasi utrem. Et aqua, inquit, quasi murus illis erat a dextris, et a sinistris. Statuit igitur aquas, hoc est, aquarum moles hinc atque illinc fecit exsurgere Quasi uirem vero dixit, loc est tumidas, instar utris. VERS. 14. Et deduxit eos in nube diei el tota nocte in illuminatione ignis. Et Deus, inquit, dedu- cebat eos, die quidem in columna nubis, ut osten deret eis viam, nocte autem in columna ignis. Ea- dem igitur columna die præibat et protegebat eos ab æstu solis, quæ nocte eis illucebat, ut foveret nimirum ac tueretur eos a frigiditate atque ab humiditate noctis. VERS. 15. Interrupit petram in eremo, et potavit eos, quasi in abysso multa. Hoc factum est in deserto montis Choreb, ut habetur in Exodo. Per abyssum autem, aquarum copiam intelligit. VERS. 16. Et eduxit aquam de petra, et eduxit tanquam flumina aquas. Hoc est aliud miraculum factum in Choreb, ut traditur in libro Numerorum. Bis etenim illis Deus aquam eduxit e petra, diver- sisque temporibus et locis. Et focus quidem ille in Choreb, ubi data est aqua, appellatus est, Ten- tatio, et Objurgatio. Tentaverunt enim illic Deum Judai, probantes nimirum illius potentiam, et miraculis nondum credentes, quæ in præteritum sæpius fecerat : et objurgaverunt Moysen, quod Des Ægypto in tam deserta cos loca deduxisset. Locus vero ille in Cades, ubi aqua etiam populo data est, appellatus est Aqua contradictionis : eo quod contradicerent Den Hebræi et murmurarent, Et Deus quidem eos jubebat, ut suis tantum præ- ceptis parerent, utque in eo confiderent, illi vero et parere negligebant, et nullam in eo habebant fidem. Hanc autem maris et aquarum interruptio- nem per Moysen Deus operatus est. ex Vers. 17. Et apposuerunt adhuc peccare ei. Qua- si eorum vitia ex libris Moysi, satis omnibus nola sint, dicit, apposuerunt adhuc. Qualia autem peccaverint, audi.
9γ I have been handed over and made no escape. I have been handed over to the Jews by the Iscariot and though able to escape from them, I did not do so, but voluntarily endured patiently.
α Oἱ ὀφθαλμοί μου ἠσθένησαν ἀπὸ πτωχείας. Τῆς ἐκ τοῦ ἐκκενωθῆναι τὴν ἐν αὐτοῖς πιότητα τῶν δακρύων. Ὥσπερ γὰρ τὴν ᾽Ιερουσαλὴμ ἀπεκλαύσατο, οὕτως εἰκὸς αὐτὸν θρηνεῖν καὶ τοῦ προδότου τὴν ἀπόπτωσιν, καὶ τὴν τῶν ᾽Ιουδαίων ἀποβολὴν, καὶ ἁπλῶς τῶν ἀπολλυμένων τὸν ὄλεθρον, διὰ φιλανθρωπίαν.Τάνεως. Ο μὲν οὖν Μωϋσῆς ἐν τῇ Ἐξόδῳ οὐκ & ἐμνημόνευσε τοῦ ὀνόματος τῆς Τάνεως· τὸν δὲ Δαβὶδ εἰκῶς εἰδέναι τοῦτο ἀπὸ τῆς βίβλου ἐν ᾗ γέ- γραπται οὕτω;. Ἡ δὲ Χεβρὼν ᾠκοδομήθη πρὸ τοῦ Τάνιν ἐν Αἰγύπτῳ οἰκοδομηθῆναι· ἢ καὶ ἐξ ἑτέρων ἀποκρύφων· ἢ καὶ ἴσως Αἰγυπτιακῶν. Διέρρηξεν θάλασσαν, καὶ διήγαγεν αὐτούς. Γὴν Ἐρυθράν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν· ἐπιτομώτερον δὲ διηγεῖται· καὶ οὔτε πάντα, οὔτε ἐν τάξει· ἀλλὰ παρατηρήτως ὅσα, καὶ ὅπως ἐπὶ νοῦν ἦλθεν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἱστορεῖν αὐτῷ προὔπειτο, ἀλλὰ στηλιτεῦσαι τὴν ἀχαριστίαν τῶν Ἰουδαίων. Πρῶτον δὲ τέθεικε τὸ παραδοξότερον τῶν ἄλλων. Παρέστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκόν. Καὶ τὸ ὕδωρ, φησὶν, αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ εύω- νύμων. Παρέστησεν οὖν, εἴτουν ἀνέστησεν ἔνθεν κἀκεῖθεν τὰ τμήματα. Τὸ δὲ, ὡσεὶ ἀσκὸν, δίκην ἀσκοῦ ἐξωγκούμενα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός. Φησὶ Μωϋσῆς· ϋ δὲ θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν, ἡμέρας μὲν ἐν στύλω νεξέλης, δεῖξαι αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρός. Ὁ αὐτὲς οὖν στύλος ἐν ἡμέρᾳ μὲν ὠδήγει καὶ ἔσκεπεν ἀπὸ τοῦ καύσωνος τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων, ἐν τῇ νυκτὶ δὲ ὡδήγει καὶ ἐθέρω μανεν· ὑγρὰ γὰρ οὖσα ἡ νὺξ ἔψυχεν. Διέρρηξεν πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτ τοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ. Ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Χωρής, ὡς ἡ αὐτὴ βίβλος τῆς Ἐξόδου διδάσκει · διὰ τῆς ἀβύσσου δὲ, τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐνέ- φηνεν. Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τοῦτο ἕτερον θαῦμα γεγονώς ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδδης, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμών βίβλος ἱστορεῖ. Δὶς γὰρ ἐκ πέτρας ὕδωρ ἀνέδωκεν, κατὰ διαφόρους χρόνους καὶ τόπους. "Οθεν ἐν Χωρήβ μὲν ὁ τόπος τοῦ ἀναδοθέντος ὕδατος, ἐκλήθη Πειρασμός καὶ Λειδόρησις. Ἐπείραζον γὰρ τὸν Θεὸν, δοκιμά- ζοντες ἐπὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ, καὶ οὐ πιστεύοντες, οἷς εἶδον πολλάκις θαύμασι· καὶ ἐλοιδοροῦντο τῷ Μωϋση, ὡς ἐξαγαγόντι αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐν δὲ Κάδδης ὠνομάσθη Υδωρ ἀντιλο γίας, ὅτι ἀντέλεγον τῷ Θεῷ ἐν τῷ γογγύζειν. Ὁ μὲν γὰρ ἐκέλευε πείθεσθαι μόνον τοῖς αὐτοῦ προστάγ μασιν, καὶ θαῤῥεῖν αὐτῷ· οἱ δὲ ἀπρόθυμοί τε ἦσαν εἰς τὸ πειθαρχεῖν, καὶ οὐδὲ εἶχον θαῤῥεῖν. Τὴν μὲν διάῤῥηξιν τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετρῶν ὁ Θεὸς διὰ Μωσέως ἐπετέλεσεν. Καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ. Περιττεύει τὸ τοῦ. Ως δὲ ἐγνωσμένων ἤδη τῶν προ λαβουτῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν ἀπὸ τῆς Μωσαϊκῆς συγ γραφῆς, ἀπαρατηρήτως εἶπε, τὸ, Ετι· ὁποῖα δὲ ἔσι ήμαρτον, ἄκουσον. " Εt COMMENT. IN PSALMOS. licet hujus loci Mosses non meminerit, verisimile B C Num. xi, 23. est tamen beatum David id rescivisse ex eo libro, ubi scriptum est : Chebron autem ædificata est in Egypto, ante Tanim". Vel ex aliis apocrypbis libris, aut ex Ægyptiorum historiis. De VERS. 13. Interrupit mare, èt eduxit eos. mari Rubro loquitur, ut babetur in Exodo, et omnia suecincte narrat : quinimo nec omnia, nec suo ordine, sed passim quæcunque ei et quomo- docunque in mentem veniebant, ita apposuit. Ne que enim historiam contexere proposuerat, sed adversus Judæorum invehi ingratitudinem. Et primo quidem illud posuit, quod præ cæteris vide- batur admirabilius. Statuit aquas quasi utrem. Et aqua, inquit, quasi murus illis erat a dextris, et a sinistris. Statuit igitur aquas, hoc est, aquarum moles hinc atque illinc fecit exsurgere Quasi uirem vero dixit, loc est tumidas, instar utris. VERS. 14. Et deduxit eos in nube diei el tota nocte in illuminatione ignis. Et Deus, inquit, dedu- cebat eos, die quidem in columna nubis, ut osten deret eis viam, nocte autem in columna ignis. Ea- dem igitur columna die præibat et protegebat eos ab æstu solis, quæ nocte eis illucebat, ut foveret nimirum ac tueretur eos a frigiditate atque ab humiditate noctis. VERS. 15. Interrupit petram in eremo, et potavit eos, quasi in abysso multa. Hoc factum est in deserto montis Choreb, ut habetur in Exodo. Per abyssum autem, aquarum copiam intelligit. VERS. 16. Et eduxit aquam de petra, et eduxit tanquam flumina aquas. Hoc est aliud miraculum factum in Choreb, ut traditur in libro Numerorum. Bis etenim illis Deus aquam eduxit e petra, diver- sisque temporibus et locis. Et focus quidem ille in Choreb, ubi data est aqua, appellatus est, Ten- tatio, et Objurgatio. Tentaverunt enim illic Deum Judai, probantes nimirum illius potentiam, et miraculis nondum credentes, quæ in præteritum sæpius fecerat : et objurgaverunt Moysen, quod Des Ægypto in tam deserta cos loca deduxisset. Locus vero ille in Cades, ubi aqua etiam populo data est, appellatus est Aqua contradictionis : eo quod contradicerent Den Hebræi et murmurarent, Et Deus quidem eos jubebat, ut suis tantum præ- ceptis parerent, utque in eo confiderent, illi vero et parere negligebant, et nullam in eo habebant fidem. Hanc autem maris et aquarum interruptio- nem per Moysen Deus operatus est. ex Vers. 17. Et apposuerunt adhuc peccare ei. Qua- si eorum vitia ex libris Moysi, satis omnibus nola sint, dicit, apposuerunt adhuc. Qualia autem peccaverint, audi.
10α My eyes have grown weak from poverty. Poverty from having emptied out the wealth of tears in them. For just as he wept over Jerusalem, so it is likely that out of his love for mankind he lamented also over the falling away of the betrayer and the rejection of the Jews and simply the destruction of those perishing.
Τινὲς δὲ πτωχείαν ἐνταῦθα νοοῦσι, τὴν ἔκτηξιν τοῦ σώματος, τὴν ἀπὸ κακοπαθείας.Τάνεως. Ο μὲν οὖν Μωϋσῆς ἐν τῇ Ἐξόδῳ οὐκ & ἐμνημόνευσε τοῦ ὀνόματος τῆς Τάνεως· τὸν δὲ Δαβὶδ εἰκῶς εἰδέναι τοῦτο ἀπὸ τῆς βίβλου ἐν ᾗ γέ- γραπται οὕτω;. Ἡ δὲ Χεβρὼν ᾠκοδομήθη πρὸ τοῦ Τάνιν ἐν Αἰγύπτῳ οἰκοδομηθῆναι· ἢ καὶ ἐξ ἑτέρων ἀποκρύφων· ἢ καὶ ἴσως Αἰγυπτιακῶν. Διέρρηξεν θάλασσαν, καὶ διήγαγεν αὐτούς. Γὴν Ἐρυθράν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν· ἐπιτομώτερον δὲ διηγεῖται· καὶ οὔτε πάντα, οὔτε ἐν τάξει· ἀλλὰ παρατηρήτως ὅσα, καὶ ὅπως ἐπὶ νοῦν ἦλθεν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἱστορεῖν αὐτῷ προὔπειτο, ἀλλὰ στηλιτεῦσαι τὴν ἀχαριστίαν τῶν Ἰουδαίων. Πρῶτον δὲ τέθεικε τὸ παραδοξότερον τῶν ἄλλων. Παρέστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκόν. Καὶ τὸ ὕδωρ, φησὶν, αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ εύω- νύμων. Παρέστησεν οὖν, εἴτουν ἀνέστησεν ἔνθεν κἀκεῖθεν τὰ τμήματα. Τὸ δὲ, ὡσεὶ ἀσκὸν, δίκην ἀσκοῦ ἐξωγκούμενα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός. Φησὶ Μωϋσῆς· ϋ δὲ θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν, ἡμέρας μὲν ἐν στύλω νεξέλης, δεῖξαι αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρός. Ὁ αὐτὲς οὖν στύλος ἐν ἡμέρᾳ μὲν ὠδήγει καὶ ἔσκεπεν ἀπὸ τοῦ καύσωνος τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων, ἐν τῇ νυκτὶ δὲ ὡδήγει καὶ ἐθέρω μανεν· ὑγρὰ γὰρ οὖσα ἡ νὺξ ἔψυχεν. Διέρρηξεν πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτ τοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ. Ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Χωρής, ὡς ἡ αὐτὴ βίβλος τῆς Ἐξόδου διδάσκει · διὰ τῆς ἀβύσσου δὲ, τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐνέ- φηνεν. Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τοῦτο ἕτερον θαῦμα γεγονώς ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδδης, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμών βίβλος ἱστορεῖ. Δὶς γὰρ ἐκ πέτρας ὕδωρ ἀνέδωκεν, κατὰ διαφόρους χρόνους καὶ τόπους. "Οθεν ἐν Χωρήβ μὲν ὁ τόπος τοῦ ἀναδοθέντος ὕδατος, ἐκλήθη Πειρασμός καὶ Λειδόρησις. Ἐπείραζον γὰρ τὸν Θεὸν, δοκιμά- ζοντες ἐπὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ, καὶ οὐ πιστεύοντες, οἷς εἶδον πολλάκις θαύμασι· καὶ ἐλοιδοροῦντο τῷ Μωϋση, ὡς ἐξαγαγόντι αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐν δὲ Κάδδης ὠνομάσθη Υδωρ ἀντιλο γίας, ὅτι ἀντέλεγον τῷ Θεῷ ἐν τῷ γογγύζειν. Ὁ μὲν γὰρ ἐκέλευε πείθεσθαι μόνον τοῖς αὐτοῦ προστάγ μασιν, καὶ θαῤῥεῖν αὐτῷ· οἱ δὲ ἀπρόθυμοί τε ἦσαν εἰς τὸ πειθαρχεῖν, καὶ οὐδὲ εἶχον θαῤῥεῖν. Τὴν μὲν διάῤῥηξιν τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετρῶν ὁ Θεὸς διὰ Μωσέως ἐπετέλεσεν. Καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ. Περιττεύει τὸ τοῦ. Ως δὲ ἐγνωσμένων ἤδη τῶν προ λαβουτῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν ἀπὸ τῆς Μωσαϊκῆς συγ γραφῆς, ἀπαρατηρήτως εἶπε, τὸ, Ετι· ὁποῖα δὲ ἔσι ήμαρτον, ἄκουσον. " Εt COMMENT. IN PSALMOS. licet hujus loci Mosses non meminerit, verisimile B C Num. xi, 23. est tamen beatum David id rescivisse ex eo libro, ubi scriptum est : Chebron autem ædificata est in Egypto, ante Tanim". Vel ex aliis apocrypbis libris, aut ex Ægyptiorum historiis. De VERS. 13. Interrupit mare, èt eduxit eos. mari Rubro loquitur, ut babetur in Exodo, et omnia suecincte narrat : quinimo nec omnia, nec suo ordine, sed passim quæcunque ei et quomo- docunque in mentem veniebant, ita apposuit. Ne que enim historiam contexere proposuerat, sed adversus Judæorum invehi ingratitudinem. Et primo quidem illud posuit, quod præ cæteris vide- batur admirabilius. Statuit aquas quasi utrem. Et aqua, inquit, quasi murus illis erat a dextris, et a sinistris. Statuit igitur aquas, hoc est, aquarum moles hinc atque illinc fecit exsurgere Quasi uirem vero dixit, loc est tumidas, instar utris. VERS. 14. Et deduxit eos in nube diei el tota nocte in illuminatione ignis. Et Deus, inquit, dedu- cebat eos, die quidem in columna nubis, ut osten deret eis viam, nocte autem in columna ignis. Ea- dem igitur columna die præibat et protegebat eos ab æstu solis, quæ nocte eis illucebat, ut foveret nimirum ac tueretur eos a frigiditate atque ab humiditate noctis. VERS. 15. Interrupit petram in eremo, et potavit eos, quasi in abysso multa. Hoc factum est in deserto montis Choreb, ut habetur in Exodo. Per abyssum autem, aquarum copiam intelligit. VERS. 16. Et eduxit aquam de petra, et eduxit tanquam flumina aquas. Hoc est aliud miraculum factum in Choreb, ut traditur in libro Numerorum. Bis etenim illis Deus aquam eduxit e petra, diver- sisque temporibus et locis. Et focus quidem ille in Choreb, ubi data est aqua, appellatus est, Ten- tatio, et Objurgatio. Tentaverunt enim illic Deum Judai, probantes nimirum illius potentiam, et miraculis nondum credentes, quæ in præteritum sæpius fecerat : et objurgaverunt Moysen, quod Des Ægypto in tam deserta cos loca deduxisset. Locus vero ille in Cades, ubi aqua etiam populo data est, appellatus est Aqua contradictionis : eo quod contradicerent Den Hebræi et murmurarent, Et Deus quidem eos jubebat, ut suis tantum præ- ceptis parerent, utque in eo confiderent, illi vero et parere negligebant, et nullam in eo habebant fidem. Hanc autem maris et aquarum interruptio- nem per Moysen Deus operatus est. ex Vers. 17. Et apposuerunt adhuc peccare ei. Qua- si eorum vitia ex libris Moysi, satis omnibus nola sint, dicit, apposuerunt adhuc. Qualia autem peccaverint, audi.
Some understand poverty here as the attenuation of the body from its sufferings.
β Ἐκέκραξα πρὸς σὲ, Κύριε, ὅλην τὴν ἡμέραν. Εἴρηται καὶ κατ’ ἀρχὰς, Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέκραξα. Ἔκραξε δὲ οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ μόνον, ὡς ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ τῶν μαθητῶν καὶ ὑπὲρ τοῦ λαοῦ.Τάνεως. Ο μὲν οὖν Μωϋσῆς ἐν τῇ Ἐξόδῳ οὐκ & ἐμνημόνευσε τοῦ ὀνόματος τῆς Τάνεως· τὸν δὲ Δαβὶδ εἰκῶς εἰδέναι τοῦτο ἀπὸ τῆς βίβλου ἐν ᾗ γέ- γραπται οὕτω;. Ἡ δὲ Χεβρὼν ᾠκοδομήθη πρὸ τοῦ Τάνιν ἐν Αἰγύπτῳ οἰκοδομηθῆναι· ἢ καὶ ἐξ ἑτέρων ἀποκρύφων· ἢ καὶ ἴσως Αἰγυπτιακῶν. Διέρρηξεν θάλασσαν, καὶ διήγαγεν αὐτούς. Γὴν Ἐρυθράν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν· ἐπιτομώτερον δὲ διηγεῖται· καὶ οὔτε πάντα, οὔτε ἐν τάξει· ἀλλὰ παρατηρήτως ὅσα, καὶ ὅπως ἐπὶ νοῦν ἦλθεν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἱστορεῖν αὐτῷ προὔπειτο, ἀλλὰ στηλιτεῦσαι τὴν ἀχαριστίαν τῶν Ἰουδαίων. Πρῶτον δὲ τέθεικε τὸ παραδοξότερον τῶν ἄλλων. Παρέστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκόν. Καὶ τὸ ὕδωρ, φησὶν, αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ εύω- νύμων. Παρέστησεν οὖν, εἴτουν ἀνέστησεν ἔνθεν κἀκεῖθεν τὰ τμήματα. Τὸ δὲ, ὡσεὶ ἀσκὸν, δίκην ἀσκοῦ ἐξωγκούμενα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός. Φησὶ Μωϋσῆς· ϋ δὲ θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν, ἡμέρας μὲν ἐν στύλω νεξέλης, δεῖξαι αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρός. Ὁ αὐτὲς οὖν στύλος ἐν ἡμέρᾳ μὲν ὠδήγει καὶ ἔσκεπεν ἀπὸ τοῦ καύσωνος τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων, ἐν τῇ νυκτὶ δὲ ὡδήγει καὶ ἐθέρω μανεν· ὑγρὰ γὰρ οὖσα ἡ νὺξ ἔψυχεν. Διέρρηξεν πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτ τοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ. Ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Χωρής, ὡς ἡ αὐτὴ βίβλος τῆς Ἐξόδου διδάσκει · διὰ τῆς ἀβύσσου δὲ, τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐνέ- φηνεν. Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τοῦτο ἕτερον θαῦμα γεγονώς ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδδης, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμών βίβλος ἱστορεῖ. Δὶς γὰρ ἐκ πέτρας ὕδωρ ἀνέδωκεν, κατὰ διαφόρους χρόνους καὶ τόπους. "Οθεν ἐν Χωρήβ μὲν ὁ τόπος τοῦ ἀναδοθέντος ὕδατος, ἐκλήθη Πειρασμός καὶ Λειδόρησις. Ἐπείραζον γὰρ τὸν Θεὸν, δοκιμά- ζοντες ἐπὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ, καὶ οὐ πιστεύοντες, οἷς εἶδον πολλάκις θαύμασι· καὶ ἐλοιδοροῦντο τῷ Μωϋση, ὡς ἐξαγαγόντι αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐν δὲ Κάδδης ὠνομάσθη Υδωρ ἀντιλο γίας, ὅτι ἀντέλεγον τῷ Θεῷ ἐν τῷ γογγύζειν. Ὁ μὲν γὰρ ἐκέλευε πείθεσθαι μόνον τοῖς αὐτοῦ προστάγ μασιν, καὶ θαῤῥεῖν αὐτῷ· οἱ δὲ ἀπρόθυμοί τε ἦσαν εἰς τὸ πειθαρχεῖν, καὶ οὐδὲ εἶχον θαῤῥεῖν. Τὴν μὲν διάῤῥηξιν τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετρῶν ὁ Θεὸς διὰ Μωσέως ἐπετέλεσεν. Καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ. Περιττεύει τὸ τοῦ. Ως δὲ ἐγνωσμένων ἤδη τῶν προ λαβουτῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν ἀπὸ τῆς Μωσαϊκῆς συγ γραφῆς, ἀπαρατηρήτως εἶπε, τὸ, Ετι· ὁποῖα δὲ ἔσι ήμαρτον, ἄκουσον. " Εt COMMENT. IN PSALMOS. licet hujus loci Mosses non meminerit, verisimile B C Num. xi, 23. est tamen beatum David id rescivisse ex eo libro, ubi scriptum est : Chebron autem ædificata est in Egypto, ante Tanim". Vel ex aliis apocrypbis libris, aut ex Ægyptiorum historiis. De VERS. 13. Interrupit mare, èt eduxit eos. mari Rubro loquitur, ut babetur in Exodo, et omnia suecincte narrat : quinimo nec omnia, nec suo ordine, sed passim quæcunque ei et quomo- docunque in mentem veniebant, ita apposuit. Ne que enim historiam contexere proposuerat, sed adversus Judæorum invehi ingratitudinem. Et primo quidem illud posuit, quod præ cæteris vide- batur admirabilius. Statuit aquas quasi utrem. Et aqua, inquit, quasi murus illis erat a dextris, et a sinistris. Statuit igitur aquas, hoc est, aquarum moles hinc atque illinc fecit exsurgere Quasi uirem vero dixit, loc est tumidas, instar utris. VERS. 14. Et deduxit eos in nube diei el tota nocte in illuminatione ignis. Et Deus, inquit, dedu- cebat eos, die quidem in columna nubis, ut osten deret eis viam, nocte autem in columna ignis. Ea- dem igitur columna die præibat et protegebat eos ab æstu solis, quæ nocte eis illucebat, ut foveret nimirum ac tueretur eos a frigiditate atque ab humiditate noctis. VERS. 15. Interrupit petram in eremo, et potavit eos, quasi in abysso multa. Hoc factum est in deserto montis Choreb, ut habetur in Exodo. Per abyssum autem, aquarum copiam intelligit. VERS. 16. Et eduxit aquam de petra, et eduxit tanquam flumina aquas. Hoc est aliud miraculum factum in Choreb, ut traditur in libro Numerorum. Bis etenim illis Deus aquam eduxit e petra, diver- sisque temporibus et locis. Et focus quidem ille in Choreb, ubi data est aqua, appellatus est, Ten- tatio, et Objurgatio. Tentaverunt enim illic Deum Judai, probantes nimirum illius potentiam, et miraculis nondum credentes, quæ in præteritum sæpius fecerat : et objurgaverunt Moysen, quod Des Ægypto in tam deserta cos loca deduxisset. Locus vero ille in Cades, ubi aqua etiam populo data est, appellatus est Aqua contradictionis : eo quod contradicerent Den Hebræi et murmurarent, Et Deus quidem eos jubebat, ut suis tantum præ- ceptis parerent, utque in eo confiderent, illi vero et parere negligebant, et nullam in eo habebant fidem. Hanc autem maris et aquarum interruptio- nem per Moysen Deus operatus est. ex Vers. 17. Et apposuerunt adhuc peccare ei. Qua- si eorum vitia ex libris Moysi, satis omnibus nola sint, dicit, apposuerunt adhuc. Qualia autem peccaverint, audi.
10β I have cried to you, O Lord, all day long. At the beginning it was said, O Lord God of my salvation, by day I have cried to you. He cried not only for himself as a man, but also for his disciples and for the people.
γ Διεπέτασα πρὸς σὲ τὰς χεῖράς μου. Ὑπὲρ τῶν αὐτῶν.Τάνεως. Ο μὲν οὖν Μωϋσῆς ἐν τῇ Ἐξόδῳ οὐκ & ἐμνημόνευσε τοῦ ὀνόματος τῆς Τάνεως· τὸν δὲ Δαβὶδ εἰκῶς εἰδέναι τοῦτο ἀπὸ τῆς βίβλου ἐν ᾗ γέ- γραπται οὕτω;. Ἡ δὲ Χεβρὼν ᾠκοδομήθη πρὸ τοῦ Τάνιν ἐν Αἰγύπτῳ οἰκοδομηθῆναι· ἢ καὶ ἐξ ἑτέρων ἀποκρύφων· ἢ καὶ ἴσως Αἰγυπτιακῶν. Διέρρηξεν θάλασσαν, καὶ διήγαγεν αὐτούς. Γὴν Ἐρυθράν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν· ἐπιτομώτερον δὲ διηγεῖται· καὶ οὔτε πάντα, οὔτε ἐν τάξει· ἀλλὰ παρατηρήτως ὅσα, καὶ ὅπως ἐπὶ νοῦν ἦλθεν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἱστορεῖν αὐτῷ προὔπειτο, ἀλλὰ στηλιτεῦσαι τὴν ἀχαριστίαν τῶν Ἰουδαίων. Πρῶτον δὲ τέθεικε τὸ παραδοξότερον τῶν ἄλλων. Παρέστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκόν. Καὶ τὸ ὕδωρ, φησὶν, αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ εύω- νύμων. Παρέστησεν οὖν, εἴτουν ἀνέστησεν ἔνθεν κἀκεῖθεν τὰ τμήματα. Τὸ δὲ, ὡσεὶ ἀσκὸν, δίκην ἀσκοῦ ἐξωγκούμενα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός. Φησὶ Μωϋσῆς· ϋ δὲ θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν, ἡμέρας μὲν ἐν στύλω νεξέλης, δεῖξαι αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρός. Ὁ αὐτὲς οὖν στύλος ἐν ἡμέρᾳ μὲν ὠδήγει καὶ ἔσκεπεν ἀπὸ τοῦ καύσωνος τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων, ἐν τῇ νυκτὶ δὲ ὡδήγει καὶ ἐθέρω μανεν· ὑγρὰ γὰρ οὖσα ἡ νὺξ ἔψυχεν. Διέρρηξεν πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτ τοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ. Ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Χωρής, ὡς ἡ αὐτὴ βίβλος τῆς Ἐξόδου διδάσκει · διὰ τῆς ἀβύσσου δὲ, τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐνέ- φηνεν. Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τοῦτο ἕτερον θαῦμα γεγονώς ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδδης, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμών βίβλος ἱστορεῖ. Δὶς γὰρ ἐκ πέτρας ὕδωρ ἀνέδωκεν, κατὰ διαφόρους χρόνους καὶ τόπους. "Οθεν ἐν Χωρήβ μὲν ὁ τόπος τοῦ ἀναδοθέντος ὕδατος, ἐκλήθη Πειρασμός καὶ Λειδόρησις. Ἐπείραζον γὰρ τὸν Θεὸν, δοκιμά- ζοντες ἐπὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ, καὶ οὐ πιστεύοντες, οἷς εἶδον πολλάκις θαύμασι· καὶ ἐλοιδοροῦντο τῷ Μωϋση, ὡς ἐξαγαγόντι αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐν δὲ Κάδδης ὠνομάσθη Υδωρ ἀντιλο γίας, ὅτι ἀντέλεγον τῷ Θεῷ ἐν τῷ γογγύζειν. Ὁ μὲν γὰρ ἐκέλευε πείθεσθαι μόνον τοῖς αὐτοῦ προστάγ μασιν, καὶ θαῤῥεῖν αὐτῷ· οἱ δὲ ἀπρόθυμοί τε ἦσαν εἰς τὸ πειθαρχεῖν, καὶ οὐδὲ εἶχον θαῤῥεῖν. Τὴν μὲν διάῤῥηξιν τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετρῶν ὁ Θεὸς διὰ Μωσέως ἐπετέλεσεν. Καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ. Περιττεύει τὸ τοῦ. Ως δὲ ἐγνωσμένων ἤδη τῶν προ λαβουτῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν ἀπὸ τῆς Μωσαϊκῆς συγ γραφῆς, ἀπαρατηρήτως εἶπε, τὸ, Ετι· ὁποῖα δὲ ἔσι ήμαρτον, ἄκουσον. " Εt COMMENT. IN PSALMOS. licet hujus loci Mosses non meminerit, verisimile B C Num. xi, 23. est tamen beatum David id rescivisse ex eo libro, ubi scriptum est : Chebron autem ædificata est in Egypto, ante Tanim". Vel ex aliis apocrypbis libris, aut ex Ægyptiorum historiis. De VERS. 13. Interrupit mare, èt eduxit eos. mari Rubro loquitur, ut babetur in Exodo, et omnia suecincte narrat : quinimo nec omnia, nec suo ordine, sed passim quæcunque ei et quomo- docunque in mentem veniebant, ita apposuit. Ne que enim historiam contexere proposuerat, sed adversus Judæorum invehi ingratitudinem. Et primo quidem illud posuit, quod præ cæteris vide- batur admirabilius. Statuit aquas quasi utrem. Et aqua, inquit, quasi murus illis erat a dextris, et a sinistris. Statuit igitur aquas, hoc est, aquarum moles hinc atque illinc fecit exsurgere Quasi uirem vero dixit, loc est tumidas, instar utris. VERS. 14. Et deduxit eos in nube diei el tota nocte in illuminatione ignis. Et Deus, inquit, dedu- cebat eos, die quidem in columna nubis, ut osten deret eis viam, nocte autem in columna ignis. Ea- dem igitur columna die præibat et protegebat eos ab æstu solis, quæ nocte eis illucebat, ut foveret nimirum ac tueretur eos a frigiditate atque ab humiditate noctis. VERS. 15. Interrupit petram in eremo, et potavit eos, quasi in abysso multa. Hoc factum est in deserto montis Choreb, ut habetur in Exodo. Per abyssum autem, aquarum copiam intelligit. VERS. 16. Et eduxit aquam de petra, et eduxit tanquam flumina aquas. Hoc est aliud miraculum factum in Choreb, ut traditur in libro Numerorum. Bis etenim illis Deus aquam eduxit e petra, diver- sisque temporibus et locis. Et focus quidem ille in Choreb, ubi data est aqua, appellatus est, Ten- tatio, et Objurgatio. Tentaverunt enim illic Deum Judai, probantes nimirum illius potentiam, et miraculis nondum credentes, quæ in præteritum sæpius fecerat : et objurgaverunt Moysen, quod Des Ægypto in tam deserta cos loca deduxisset. Locus vero ille in Cades, ubi aqua etiam populo data est, appellatus est Aqua contradictionis : eo quod contradicerent Den Hebræi et murmurarent, Et Deus quidem eos jubebat, ut suis tantum præ- ceptis parerent, utque in eo confiderent, illi vero et parere negligebant, et nullam in eo habebant fidem. Hanc autem maris et aquarum interruptio- nem per Moysen Deus operatus est. ex Vers. 17. Et apposuerunt adhuc peccare ei. Qua- si eorum vitia ex libris Moysi, satis omnibus nola sint, dicit, apposuerunt adhuc. Qualia autem peccaverint, audi.
10γ I have stretched out my hands to you. For those same people.
11 Mὴ τοῖς νεκροῖς ποιήσεις θαυμάσια; ἢ ἰατροὶ ἀναστήσουσι, καὶ ἐξομολογήσονταί σοι; Νόμῳ φύσεως ἀνθρωπίνης, δειλιᾷ τὸν θάνατον, καὶ παρακαλεῖ ζῆν ἔτι. Καὶ γὰρ καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις φησὶ, Πάτερ μου, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. Ὅμοια δὲ ταυτὶ τὰ ῥητὰ καὶ τὰ ἑξῆς τοῖς ἐν τῷ κθ΄ ψαλμῷ, ἐν ᾧ εἴρηται, Mὴ ἐξομολογήσεταί σοι χοῦς; ἢ ἀναγγελεῖ τὴν ἀλήθειάν σου; καὶ ζήτει ἐκεῖ. Mὴ τοῖς ἀναισθήτοις νεκροῖς ποιήσεις θαυμαστὰ ἔργα, οἷα ποιεῖς πολλάκις τοῖς ζῶσιν; ἢ ἰατροὶ ἀναστήσουσιν αὐτοὺς, καὶ εὐχαριστήσουσί σοι; Οὐχί· ἀλλ’ οἱ ζῶντες ἐπιγινώσκουσι τὰ τοιαῦτα καὶ εὐχαριστοῦσι. Διὸ ἔασόν με ζῆν, εἰ δυνατόν.Τάνεως. Ο μὲν οὖν Μωϋσῆς ἐν τῇ Ἐξόδῳ οὐκ & ἐμνημόνευσε τοῦ ὀνόματος τῆς Τάνεως· τὸν δὲ Δαβὶδ εἰκῶς εἰδέναι τοῦτο ἀπὸ τῆς βίβλου ἐν ᾗ γέ- γραπται οὕτω;. Ἡ δὲ Χεβρὼν ᾠκοδομήθη πρὸ τοῦ Τάνιν ἐν Αἰγύπτῳ οἰκοδομηθῆναι· ἢ καὶ ἐξ ἑτέρων ἀποκρύφων· ἢ καὶ ἴσως Αἰγυπτιακῶν. Διέρρηξεν θάλασσαν, καὶ διήγαγεν αὐτούς. Γὴν Ἐρυθράν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν· ἐπιτομώτερον δὲ διηγεῖται· καὶ οὔτε πάντα, οὔτε ἐν τάξει· ἀλλὰ παρατηρήτως ὅσα, καὶ ὅπως ἐπὶ νοῦν ἦλθεν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἱστορεῖν αὐτῷ προὔπειτο, ἀλλὰ στηλιτεῦσαι τὴν ἀχαριστίαν τῶν Ἰουδαίων. Πρῶτον δὲ τέθεικε τὸ παραδοξότερον τῶν ἄλλων. Παρέστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκόν. Καὶ τὸ ὕδωρ, φησὶν, αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ εύω- νύμων. Παρέστησεν οὖν, εἴτουν ἀνέστησεν ἔνθεν κἀκεῖθεν τὰ τμήματα. Τὸ δὲ, ὡσεὶ ἀσκὸν, δίκην ἀσκοῦ ἐξωγκούμενα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός. Φησὶ Μωϋσῆς· ϋ δὲ θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν, ἡμέρας μὲν ἐν στύλω νεξέλης, δεῖξαι αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρός. Ὁ αὐτὲς οὖν στύλος ἐν ἡμέρᾳ μὲν ὠδήγει καὶ ἔσκεπεν ἀπὸ τοῦ καύσωνος τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων, ἐν τῇ νυκτὶ δὲ ὡδήγει καὶ ἐθέρω μανεν· ὑγρὰ γὰρ οὖσα ἡ νὺξ ἔψυχεν. Διέρρηξεν πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτ τοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ. Ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Χωρής, ὡς ἡ αὐτὴ βίβλος τῆς Ἐξόδου διδάσκει · διὰ τῆς ἀβύσσου δὲ, τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐνέ- φηνεν. Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Τοῦτο ἕτερον θαῦμα γεγονώς ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδδης, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμών βίβλος ἱστορεῖ. Δὶς γὰρ ἐκ πέτρας ὕδωρ ἀνέδωκεν, κατὰ διαφόρους χρόνους καὶ τόπους. "Οθεν ἐν Χωρήβ μὲν ὁ τόπος τοῦ ἀναδοθέντος ὕδατος, ἐκλήθη Πειρασμός καὶ Λειδόρησις. Ἐπείραζον γὰρ τὸν Θεὸν, δοκιμά- ζοντες ἐπὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ, καὶ οὐ πιστεύοντες, οἷς εἶδον πολλάκις θαύμασι· καὶ ἐλοιδοροῦντο τῷ Μωϋση, ὡς ἐξαγαγόντι αὐτοὺς ἐξ Αἰγύπτου εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐν δὲ Κάδδης ὠνομάσθη Υδωρ ἀντιλο γίας, ὅτι ἀντέλεγον τῷ Θεῷ ἐν τῷ γογγύζειν. Ὁ μὲν γὰρ ἐκέλευε πείθεσθαι μόνον τοῖς αὐτοῦ προστάγ μασιν, καὶ θαῤῥεῖν αὐτῷ· οἱ δὲ ἀπρόθυμοί τε ἦσαν εἰς τὸ πειθαρχεῖν, καὶ οὐδὲ εἶχον θαῤῥεῖν. Τὴν μὲν διάῤῥηξιν τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετρῶν ὁ Θεὸς διὰ Μωσέως ἐπετέλεσεν. Καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ. Περιττεύει τὸ τοῦ. Ως δὲ ἐγνωσμένων ἤδη τῶν προ λαβουτῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν ἀπὸ τῆς Μωσαϊκῆς συγ γραφῆς, ἀπαρατηρήτως εἶπε, τὸ, Ετι· ὁποῖα δὲ ἔσι ήμαρτον, ἄκουσον. " Εt COMMENT. IN PSALMOS. licet hujus loci Mosses non meminerit, verisimile B C Num. xi, 23. est tamen beatum David id rescivisse ex eo libro, ubi scriptum est : Chebron autem ædificata est in Egypto, ante Tanim". Vel ex aliis apocrypbis libris, aut ex Ægyptiorum historiis. De VERS. 13. Interrupit mare, èt eduxit eos. mari Rubro loquitur, ut babetur in Exodo, et omnia suecincte narrat : quinimo nec omnia, nec suo ordine, sed passim quæcunque ei et quomo- docunque in mentem veniebant, ita apposuit. Ne que enim historiam contexere proposuerat, sed adversus Judæorum invehi ingratitudinem. Et primo quidem illud posuit, quod præ cæteris vide- batur admirabilius. Statuit aquas quasi utrem. Et aqua, inquit, quasi murus illis erat a dextris, et a sinistris. Statuit igitur aquas, hoc est, aquarum moles hinc atque illinc fecit exsurgere Quasi uirem vero dixit, loc est tumidas, instar utris. VERS. 14. Et deduxit eos in nube diei el tota nocte in illuminatione ignis. Et Deus, inquit, dedu- cebat eos, die quidem in columna nubis, ut osten deret eis viam, nocte autem in columna ignis. Ea- dem igitur columna die præibat et protegebat eos ab æstu solis, quæ nocte eis illucebat, ut foveret nimirum ac tueretur eos a frigiditate atque ab humiditate noctis. VERS. 15. Interrupit petram in eremo, et potavit eos, quasi in abysso multa. Hoc factum est in deserto montis Choreb, ut habetur in Exodo. Per abyssum autem, aquarum copiam intelligit. VERS. 16. Et eduxit aquam de petra, et eduxit tanquam flumina aquas. Hoc est aliud miraculum factum in Choreb, ut traditur in libro Numerorum. Bis etenim illis Deus aquam eduxit e petra, diver- sisque temporibus et locis. Et focus quidem ille in Choreb, ubi data est aqua, appellatus est, Ten- tatio, et Objurgatio. Tentaverunt enim illic Deum Judai, probantes nimirum illius potentiam, et miraculis nondum credentes, quæ in præteritum sæpius fecerat : et objurgaverunt Moysen, quod Des Ægypto in tam deserta cos loca deduxisset. Locus vero ille in Cades, ubi aqua etiam populo data est, appellatus est Aqua contradictionis : eo quod contradicerent Den Hebræi et murmurarent, Et Deus quidem eos jubebat, ut suis tantum præ- ceptis parerent, utque in eo confiderent, illi vero et parere negligebant, et nullam in eo habebant fidem. Hanc autem maris et aquarum interruptio- nem per Moysen Deus operatus est. ex Vers. 17. Et apposuerunt adhuc peccare ei. Qua- si eorum vitia ex libris Moysi, satis omnibus nola sint, dicit, apposuerunt adhuc. Qualia autem peccaverint, audi.
11 Will you work wonders for the dead? Or will physicians raise up and they will confess you? By law of nature he shrinks from death and entreats to live further. And indeed in the Gospels he says, My Father, if it be possible, let this cup pass from me. These and the following words are similar to those in the twenty-ninth psalm, in which it is said, Shall dust confess you or shall it proclaim your truth? and seek [the interpretation] there. Will you do for the senseless dead marvellous works such as you often do for the living? Or will physicians raise them up and they will give thanks to you? Surely not. But the living recognize such things and give thanks. Hence allow me to live, if possible.
PG 128:89512 Mὴ διηγήσεταί τις ἐν τῷ τάφῳ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν τῇ ἀπωλείᾳ; Τῆς αὐτῆς εἰσιν ἐννοίας καὶ ταῦτα. Ἀπώλειαν δὲ, τὸν τάφον πάλιν ὠνόμασεν, ὡς διαφθείροντα τὸν ἐγκείμενον νεκρόν. Εἰρήκαμεν δὲ, ὅτι τὰ αὐτὰ δι’ ἑτέρων πολλάκις λέξεων ὁ προφήτης λέγει, καὶ μᾶλλον ἐν τοῖς παθητικοῖς. Οὐχ ὁ νεκρὸς, ἀλλ’ ὁ ζῶν, φησὶν, αἰσθάνεται τοῦ ἐλέους σου καὶ ἀπαγγέλλει τοῦτο τοῖς ἀνθρώποις. Περὶ δὲ τῆς ἀληθείας εἴρηται ἐν τῷ κθ΄ ψαλμῷ.Διὰ τοῦτο ἤκουσε Κύριος καὶ ἀνεβάλετο, καὶ Α πῦρ ἀνήφθη ἐν Ἰακώβ, καὶ ὀργὴ ἀνέβη ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ. Εἰ καὶ ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν ἐξεπείρα σαν τὸν Θεὸν, ὅμως ὥσπερ φωνῇ χρησαμένων, ἤχου- σεν ὁ καρδιογνώστης Θεός· τὸ δὲ ᾿Ανεβάλετο, Εχολώθη ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος · εἰώθασι γὰρ οἱ χολούμενοι, ἀναβάλλεσθαι τὴν στολήν, εἴτουν ἀνα- σύρειν, εὐτρεπιζόμενοι πρὸς ἄμυναν. Καὶ ὁ Μωϋ σῆς δέ φησι· Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύριος, καὶ ἐξεκαύθη ἐν αὐτοῖς πῦρ παρὰ Κυρίου, καὶ κατέ φαγε μέρος τι τῆς παρεμβολῆς. Ἰακὼν δὲ καὶ Ἰσραὴλ τὸν λαὸν καλεῖ, ὡς ἐξ ἐκείνου καταγό μενον. Οτι οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τῷ Θεῷ. Οτι οὐκ ἐπί- στευσαν τῇ δυνάμει τοῦ Θεοῦ, καίτοι τοσαῦτα ἰδόντες. Περιττὴ δὲ ἡ Ἐν πρόθεσις. Οὐδὲ ἤλπισαν ἐπὶ τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Οὐδὲ ἐθάρρησαν ὅτι σώσει αὐτοὺς, ὁ τοσαῦτα διὰ αὐτοῦ ποιήσας. Καὶ ἐνετείλατο νεφέλαις ὑπὲρ ἄνωθεν καὶ θύρας οὐρανοῦ ἀνέφξεν, καὶ ἔβρεξεν αὐτοῖς μάννα φα γεῖν. Ἐπὶ τὰ πρῶτα πάλιν ἀνέστρεψεν τὸν λόγον, τὰ ἐν τῇ Εξίδῳ ἀναγεγραμμένα. Νεφέλας δὲ ὑπὲρ ἄνωθεν τὰς ἐν ὕψει λέγει· εἰσὶ γὰρ καὶ πρόσγειοι · τὰς αὐτὰς δὲ καλεῖ καὶ θύρας οὐρανοῦ· ὡς προβε βλημένα; αὐτοῦ. Ἐνετείλατο δὲ ὅσαι, δηλονότι τὸ μάννα. Τὸ δὲ μάννα ἦν ὡσεὶ σπέρμα κορίου, καὶ τὸ εἶδος αὐτοῦ ὡς εἶδος κρυστάλλου. Καὶ διεπορεύ ετο, φησὶν, ὁ λαὸς, καὶ συνέλεγον καὶ ἔλιθον ἐν τῷ μύλῳ, καὶ ἔτριβον ἐν τῇ θείᾳ, καὶ ἥψουν αὐτὸ ἐν τῇ χύτρᾳ, καὶ ἐποίουν αὐτὸν ἐγκρυφίας καὶ ἦν ἡδονὴ αὐτοῦ ὡσεὶ γεῦμα ἐγκρῖδος ἐξ ἐλαίου. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς· ἐν δὲ τῇ Εξίδι, Τὸ δὲ γεῦμα αὐτοῦ ὡς ἐγκρὶς ἐν μέλιτι. Καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς. Οὐρανὸν ἐνταῦθα, τὸν ἀέρα καλεῖ, ὡς τό· Τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἢ καὶ διὰ τὸ δοκεῖν ἀπ᾿ οὐρανοῦ κατά γεσθαι. • Αρτον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος. Οὐχ ὅτι ἀγγέλων ἦν τὸ μάννα τροφή, ἀλλ' ὅτι ἄγγελοι διη- κάνουν τῇ καθόδῳ αὐτοῦ. Μέμφεται δὲ καὶ ὁ Χρι- στὸς τοῖς νομίζουσιν οὐράνιον κυρίως τὸν τοιοῦτον ἄρτον · εἴρηκε γάρ· 'Αμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ Μωϋσῆς δέδωκε ὑμῖν τὸν ἄρτον τὸν ἐξ οὐρανοῦ, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου δίδωσιν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐξ οὐρανοῦ τὸν ἀληθινόν· εἴτουν, τὸν ἀληθῶς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. "Οτι δὲ οὐ τροφὴ ἀγγέλων ἦν ὁ ἄρτος Ε COMMENT. IN PSALMOS. et carne). Unde beatus David qui nunc dixit : Numquid panem polrit dare? videtur mihi ia Moysi verba declarasse, maxime ex sequentibus. Addit enim. Et mensam præparare populo suo ? Illa elenim conjunctio El, posita mibi esse videtur, non ut disjungat, sed ut declaret. Num. S.vi, 11. *s Exod. sit, 39. B C D VERS. 21. Ideo audivit Dominus et rejecit, et Ignis accensus est in Jacob, et ira ascendit in Israel. Licet corde et non lingua Deum tentave- rint, ille tamen, qui corda hominum scrutatur, non. secus cos audivit ac si palam id locuti essent. Quod vero LXX dixerunt, Rejecit, Symmachus reddidit, Iratus est. Solent enim ii qui ira perciti sunt, vestem rejicere, hoc est, pertrahere, dum ad vindictam parantur. Et huic sensui ac litteræ Symmachi astipulantur Moysi verba, dicentis quod, Dominus ira commotus est, et incensus est ignis in eis a Domino, quo castrorum bona pars consumpta est ". Per Jacob autem • Israel, ipsum populum ab eis descendentem intelligit, ut alibi diximus. VERS. 22. Qui non crediderunt in Deo. In Dei viribus non crediderunt, tametsi tanta jam vidis · sent miracula. Præpositio vero, in, superflua est Nec speraverunt in salutari ejus. Nec ullam, inquit, habuerunt fiduciam, ut qui lol jam, a3 tanta eorum causa perfecerat, eos esset imposte · rum saturaturus (84). VERS. 25, 21. Et mandavit nubibus desuper : et portas cæli aperuit, et pluit eis manna ad mandu- candum. Ad priora rursus sermonem convertit, quæ habentur in Exodo. Per nubes vero desuper, eas intelligit quæ excelsiores sunt. Aliquæ enim sunt terræ viciniores. Easdem ctiam superiores nubes, portas coeli appellavit, quasi coelo proxi- miores. Mandavit autem eis ut pluerent mánna. Manna vero erat quasi semen coriandri, et spe- cies ejus quasi species crystalli : Et circuibat, in- quit, populus et colligens illud mola frangebat, et in mortariolo terebat, coquens in olla, et faciebant ex eo subcinericios panes, eratque suavitas ejus quasi sapor dulcoris cujusdam oleo confecti *. hæc quidem in Numeris ita habentur. Nam in Exodo dicitur, quod sapor ejus erat, quasi dulcor quidam ex melle. Et panem cœli dedit eis. Per cœlum hic aerem intelligit juxta illud : Volucres cali. Vel, quia manna e cœlo videbatur descendere. VERS. 25. Panem angelorum manducavit homo. Non hoc dicit, quasi angeli manna vescantur, sed quia angeli illud ministrabant. Accusat namque et Christus eos, qui panem hunc, caelestem vere pa- nem putabant, dicens : Amen amen dico vobis, non Moyses dedit vobis panem de cœlo: sed Pater meus dat vobis panem de cœlo verum ", hoc est, de cœlo vere descendentem. Quod autein illud manna non esset angelorum cibus, ibidem asserit ** Num. ×1, 7, 8, 9. ss Joan. vi, 32. Varim lectiones. (34) Græce servaturus.
12 Shall any in the grave tell of your mercy, and of your truth in destruction? These words are of the same meaning. ‘Destruction’ is what he called the grave again, as destroying the deceased lying within. We have said that the prophet often says the same things through different words, and especially in matters of suffering. It is not, he says, the dead, but the living person who senses your mercy and proclaims this to others. ‘Truth’ is spoken about in the twenty-ninth psalm.
13 Mὴ γνωσθήσεται ἐν τῷ σκότει τά θαυμάσιά σου, καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ἐν γῇ ἐπιλελησμένῃ; Σκότος λέγει, τὸν ἐν τῷ τάφῳ πάλιν τόπον, τὸν αὐτὸν δὲ καὶ γῆν ἐπιλελησμένην, παρ’ ἀνθρώποις μὲν, ὡς διαφθορᾶς ἔμπλεων, παρὰ Θεῷ δὲ, ὡς μὴ ζῶντος τοῦ ἐγκειμένου· ζῶσι γὰρ ὧν μνημονεύει Θεός. β ἔκραξε δὲ MΑF : ἐκέκραξε γὰρ PSC : ἐκέκραξε δὲ BHV.Διὰ τοῦτο ἤκουσε Κύριος καὶ ἀνεβάλετο, καὶ Α πῦρ ἀνήφθη ἐν Ἰακώβ, καὶ ὀργὴ ἀνέβη ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ. Εἰ καὶ ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν ἐξεπείρα σαν τὸν Θεὸν, ὅμως ὥσπερ φωνῇ χρησαμένων, ἤχου- σεν ὁ καρδιογνώστης Θεός· τὸ δὲ ᾿Ανεβάλετο, Εχολώθη ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος · εἰώθασι γὰρ οἱ χολούμενοι, ἀναβάλλεσθαι τὴν στολήν, εἴτουν ἀνα- σύρειν, εὐτρεπιζόμενοι πρὸς ἄμυναν. Καὶ ὁ Μωϋ σῆς δέ φησι· Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύριος, καὶ ἐξεκαύθη ἐν αὐτοῖς πῦρ παρὰ Κυρίου, καὶ κατέ φαγε μέρος τι τῆς παρεμβολῆς. Ἰακὼν δὲ καὶ Ἰσραὴλ τὸν λαὸν καλεῖ, ὡς ἐξ ἐκείνου καταγό μενον. Οτι οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τῷ Θεῷ. Οτι οὐκ ἐπί- στευσαν τῇ δυνάμει τοῦ Θεοῦ, καίτοι τοσαῦτα ἰδόντες. Περιττὴ δὲ ἡ Ἐν πρόθεσις. Οὐδὲ ἤλπισαν ἐπὶ τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Οὐδὲ ἐθάρρησαν ὅτι σώσει αὐτοὺς, ὁ τοσαῦτα διὰ αὐτοῦ ποιήσας. Καὶ ἐνετείλατο νεφέλαις ὑπὲρ ἄνωθεν καὶ θύρας οὐρανοῦ ἀνέφξεν, καὶ ἔβρεξεν αὐτοῖς μάννα φα γεῖν. Ἐπὶ τὰ πρῶτα πάλιν ἀνέστρεψεν τὸν λόγον, τὰ ἐν τῇ Εξίδῳ ἀναγεγραμμένα. Νεφέλας δὲ ὑπὲρ ἄνωθεν τὰς ἐν ὕψει λέγει· εἰσὶ γὰρ καὶ πρόσγειοι · τὰς αὐτὰς δὲ καλεῖ καὶ θύρας οὐρανοῦ· ὡς προβε βλημένα; αὐτοῦ. Ἐνετείλατο δὲ ὅσαι, δηλονότι τὸ μάννα. Τὸ δὲ μάννα ἦν ὡσεὶ σπέρμα κορίου, καὶ τὸ εἶδος αὐτοῦ ὡς εἶδος κρυστάλλου. Καὶ διεπορεύ ετο, φησὶν, ὁ λαὸς, καὶ συνέλεγον καὶ ἔλιθον ἐν τῷ μύλῳ, καὶ ἔτριβον ἐν τῇ θείᾳ, καὶ ἥψουν αὐτὸ ἐν τῇ χύτρᾳ, καὶ ἐποίουν αὐτὸν ἐγκρυφίας καὶ ἦν ἡδονὴ αὐτοῦ ὡσεὶ γεῦμα ἐγκρῖδος ἐξ ἐλαίου. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς· ἐν δὲ τῇ Εξίδι, Τὸ δὲ γεῦμα αὐτοῦ ὡς ἐγκρὶς ἐν μέλιτι. Καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς. Οὐρανὸν ἐνταῦθα, τὸν ἀέρα καλεῖ, ὡς τό· Τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἢ καὶ διὰ τὸ δοκεῖν ἀπ᾿ οὐρανοῦ κατά γεσθαι. • Αρτον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος. Οὐχ ὅτι ἀγγέλων ἦν τὸ μάννα τροφή, ἀλλ' ὅτι ἄγγελοι διη- κάνουν τῇ καθόδῳ αὐτοῦ. Μέμφεται δὲ καὶ ὁ Χρι- στὸς τοῖς νομίζουσιν οὐράνιον κυρίως τὸν τοιοῦτον ἄρτον · εἴρηκε γάρ· 'Αμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ Μωϋσῆς δέδωκε ὑμῖν τὸν ἄρτον τὸν ἐξ οὐρανοῦ, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου δίδωσιν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐξ οὐρανοῦ τὸν ἀληθινόν· εἴτουν, τὸν ἀληθῶς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. "Οτι δὲ οὐ τροφὴ ἀγγέλων ἦν ὁ ἄρτος Ε COMMENT. IN PSALMOS. et carne). Unde beatus David qui nunc dixit : Numquid panem polrit dare? videtur mihi ia Moysi verba declarasse, maxime ex sequentibus. Addit enim. Et mensam præparare populo suo ? Illa elenim conjunctio El, posita mibi esse videtur, non ut disjungat, sed ut declaret. Num. S.vi, 11. *s Exod. sit, 39. B C D VERS. 21. Ideo audivit Dominus et rejecit, et Ignis accensus est in Jacob, et ira ascendit in Israel. Licet corde et non lingua Deum tentave- rint, ille tamen, qui corda hominum scrutatur, non. secus cos audivit ac si palam id locuti essent. Quod vero LXX dixerunt, Rejecit, Symmachus reddidit, Iratus est. Solent enim ii qui ira perciti sunt, vestem rejicere, hoc est, pertrahere, dum ad vindictam parantur. Et huic sensui ac litteræ Symmachi astipulantur Moysi verba, dicentis quod, Dominus ira commotus est, et incensus est ignis in eis a Domino, quo castrorum bona pars consumpta est ". Per Jacob autem • Israel, ipsum populum ab eis descendentem intelligit, ut alibi diximus. VERS. 22. Qui non crediderunt in Deo. In Dei viribus non crediderunt, tametsi tanta jam vidis · sent miracula. Præpositio vero, in, superflua est Nec speraverunt in salutari ejus. Nec ullam, inquit, habuerunt fiduciam, ut qui lol jam, a3 tanta eorum causa perfecerat, eos esset imposte · rum saturaturus (84). VERS. 25, 21. Et mandavit nubibus desuper : et portas cæli aperuit, et pluit eis manna ad mandu- candum. Ad priora rursus sermonem convertit, quæ habentur in Exodo. Per nubes vero desuper, eas intelligit quæ excelsiores sunt. Aliquæ enim sunt terræ viciniores. Easdem ctiam superiores nubes, portas coeli appellavit, quasi coelo proxi- miores. Mandavit autem eis ut pluerent mánna. Manna vero erat quasi semen coriandri, et spe- cies ejus quasi species crystalli : Et circuibat, in- quit, populus et colligens illud mola frangebat, et in mortariolo terebat, coquens in olla, et faciebant ex eo subcinericios panes, eratque suavitas ejus quasi sapor dulcoris cujusdam oleo confecti *. hæc quidem in Numeris ita habentur. Nam in Exodo dicitur, quod sapor ejus erat, quasi dulcor quidam ex melle. Et panem cœli dedit eis. Per cœlum hic aerem intelligit juxta illud : Volucres cali. Vel, quia manna e cœlo videbatur descendere. VERS. 25. Panem angelorum manducavit homo. Non hoc dicit, quasi angeli manna vescantur, sed quia angeli illud ministrabant. Accusat namque et Christus eos, qui panem hunc, caelestem vere pa- nem putabant, dicens : Amen amen dico vobis, non Moyses dedit vobis panem de cœlo: sed Pater meus dat vobis panem de cœlo verum ", hoc est, de cœlo vere descendentem. Quod autein illud manna non esset angelorum cibus, ibidem asserit ** Num. ×1, 7, 8, 9. ss Joan. vi, 32. Varim lectiones. (34) Græce servaturus.
13 Will your wonders be known in the dark and your justice in a forgotten land? The ‘dark’ again is what he calls the place in the grave and the same is ‘a forgotten land’, forgotten by men as full of corruption, and by God, inasmuch as the one lying within is not alive, for those whom God remembers are alive.
Πάντα δὲ τὰ ῥηθέντα τῆς ἴσης διανοίας ὄντα, κατ’ ἐρώτησιν ἠθικῶς ἀναγνωστέον.Διὰ τοῦτο ἤκουσε Κύριος καὶ ἀνεβάλετο, καὶ Α πῦρ ἀνήφθη ἐν Ἰακώβ, καὶ ὀργὴ ἀνέβη ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ. Εἰ καὶ ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν ἐξεπείρα σαν τὸν Θεὸν, ὅμως ὥσπερ φωνῇ χρησαμένων, ἤχου- σεν ὁ καρδιογνώστης Θεός· τὸ δὲ ᾿Ανεβάλετο, Εχολώθη ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος · εἰώθασι γὰρ οἱ χολούμενοι, ἀναβάλλεσθαι τὴν στολήν, εἴτουν ἀνα- σύρειν, εὐτρεπιζόμενοι πρὸς ἄμυναν. Καὶ ὁ Μωϋ σῆς δέ φησι· Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύριος, καὶ ἐξεκαύθη ἐν αὐτοῖς πῦρ παρὰ Κυρίου, καὶ κατέ φαγε μέρος τι τῆς παρεμβολῆς. Ἰακὼν δὲ καὶ Ἰσραὴλ τὸν λαὸν καλεῖ, ὡς ἐξ ἐκείνου καταγό μενον. Οτι οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τῷ Θεῷ. Οτι οὐκ ἐπί- στευσαν τῇ δυνάμει τοῦ Θεοῦ, καίτοι τοσαῦτα ἰδόντες. Περιττὴ δὲ ἡ Ἐν πρόθεσις. Οὐδὲ ἤλπισαν ἐπὶ τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Οὐδὲ ἐθάρρησαν ὅτι σώσει αὐτοὺς, ὁ τοσαῦτα διὰ αὐτοῦ ποιήσας. Καὶ ἐνετείλατο νεφέλαις ὑπὲρ ἄνωθεν καὶ θύρας οὐρανοῦ ἀνέφξεν, καὶ ἔβρεξεν αὐτοῖς μάννα φα γεῖν. Ἐπὶ τὰ πρῶτα πάλιν ἀνέστρεψεν τὸν λόγον, τὰ ἐν τῇ Εξίδῳ ἀναγεγραμμένα. Νεφέλας δὲ ὑπὲρ ἄνωθεν τὰς ἐν ὕψει λέγει· εἰσὶ γὰρ καὶ πρόσγειοι · τὰς αὐτὰς δὲ καλεῖ καὶ θύρας οὐρανοῦ· ὡς προβε βλημένα; αὐτοῦ. Ἐνετείλατο δὲ ὅσαι, δηλονότι τὸ μάννα. Τὸ δὲ μάννα ἦν ὡσεὶ σπέρμα κορίου, καὶ τὸ εἶδος αὐτοῦ ὡς εἶδος κρυστάλλου. Καὶ διεπορεύ ετο, φησὶν, ὁ λαὸς, καὶ συνέλεγον καὶ ἔλιθον ἐν τῷ μύλῳ, καὶ ἔτριβον ἐν τῇ θείᾳ, καὶ ἥψουν αὐτὸ ἐν τῇ χύτρᾳ, καὶ ἐποίουν αὐτὸν ἐγκρυφίας καὶ ἦν ἡδονὴ αὐτοῦ ὡσεὶ γεῦμα ἐγκρῖδος ἐξ ἐλαίου. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς· ἐν δὲ τῇ Εξίδι, Τὸ δὲ γεῦμα αὐτοῦ ὡς ἐγκρὶς ἐν μέλιτι. Καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς. Οὐρανὸν ἐνταῦθα, τὸν ἀέρα καλεῖ, ὡς τό· Τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἢ καὶ διὰ τὸ δοκεῖν ἀπ᾿ οὐρανοῦ κατά γεσθαι. • Αρτον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος. Οὐχ ὅτι ἀγγέλων ἦν τὸ μάννα τροφή, ἀλλ' ὅτι ἄγγελοι διη- κάνουν τῇ καθόδῳ αὐτοῦ. Μέμφεται δὲ καὶ ὁ Χρι- στὸς τοῖς νομίζουσιν οὐράνιον κυρίως τὸν τοιοῦτον ἄρτον · εἴρηκε γάρ· 'Αμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ Μωϋσῆς δέδωκε ὑμῖν τὸν ἄρτον τὸν ἐξ οὐρανοῦ, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου δίδωσιν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐξ οὐρανοῦ τὸν ἀληθινόν· εἴτουν, τὸν ἀληθῶς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. "Οτι δὲ οὐ τροφὴ ἀγγέλων ἦν ὁ ἄρτος Ε COMMENT. IN PSALMOS. et carne). Unde beatus David qui nunc dixit : Numquid panem polrit dare? videtur mihi ia Moysi verba declarasse, maxime ex sequentibus. Addit enim. Et mensam præparare populo suo ? Illa elenim conjunctio El, posita mibi esse videtur, non ut disjungat, sed ut declaret. Num. S.vi, 11. *s Exod. sit, 39. B C D VERS. 21. Ideo audivit Dominus et rejecit, et Ignis accensus est in Jacob, et ira ascendit in Israel. Licet corde et non lingua Deum tentave- rint, ille tamen, qui corda hominum scrutatur, non. secus cos audivit ac si palam id locuti essent. Quod vero LXX dixerunt, Rejecit, Symmachus reddidit, Iratus est. Solent enim ii qui ira perciti sunt, vestem rejicere, hoc est, pertrahere, dum ad vindictam parantur. Et huic sensui ac litteræ Symmachi astipulantur Moysi verba, dicentis quod, Dominus ira commotus est, et incensus est ignis in eis a Domino, quo castrorum bona pars consumpta est ". Per Jacob autem • Israel, ipsum populum ab eis descendentem intelligit, ut alibi diximus. VERS. 22. Qui non crediderunt in Deo. In Dei viribus non crediderunt, tametsi tanta jam vidis · sent miracula. Præpositio vero, in, superflua est Nec speraverunt in salutari ejus. Nec ullam, inquit, habuerunt fiduciam, ut qui lol jam, a3 tanta eorum causa perfecerat, eos esset imposte · rum saturaturus (84). VERS. 25, 21. Et mandavit nubibus desuper : et portas cæli aperuit, et pluit eis manna ad mandu- candum. Ad priora rursus sermonem convertit, quæ habentur in Exodo. Per nubes vero desuper, eas intelligit quæ excelsiores sunt. Aliquæ enim sunt terræ viciniores. Easdem ctiam superiores nubes, portas coeli appellavit, quasi coelo proxi- miores. Mandavit autem eis ut pluerent mánna. Manna vero erat quasi semen coriandri, et spe- cies ejus quasi species crystalli : Et circuibat, in- quit, populus et colligens illud mola frangebat, et in mortariolo terebat, coquens in olla, et faciebant ex eo subcinericios panes, eratque suavitas ejus quasi sapor dulcoris cujusdam oleo confecti *. hæc quidem in Numeris ita habentur. Nam in Exodo dicitur, quod sapor ejus erat, quasi dulcor quidam ex melle. Et panem cœli dedit eis. Per cœlum hic aerem intelligit juxta illud : Volucres cali. Vel, quia manna e cœlo videbatur descendere. VERS. 25. Panem angelorum manducavit homo. Non hoc dicit, quasi angeli manna vescantur, sed quia angeli illud ministrabant. Accusat namque et Christus eos, qui panem hunc, caelestem vere pa- nem putabant, dicens : Amen amen dico vobis, non Moyses dedit vobis panem de cœlo: sed Pater meus dat vobis panem de cœlo verum ", hoc est, de cœlo vere descendentem. Quod autein illud manna non esset angelorum cibus, ibidem asserit ** Num. ×1, 7, 8, 9. ss Joan. vi, 32. Varim lectiones. (34) Græce servaturus.
All these expressions having the same sense, are to be read as questions with expressive force.
α Κἀγὼ πρὸς σὲ, Κύριε, ἐκέκραξα. Κἀγὼ μετὰ τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς καὶ αὐτὸς ἄνθρωπος.Διὰ τοῦτο ἤκουσε Κύριος καὶ ἀνεβάλετο, καὶ Α πῦρ ἀνήφθη ἐν Ἰακώβ, καὶ ὀργὴ ἀνέβη ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ. Εἰ καὶ ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν ἐξεπείρα σαν τὸν Θεὸν, ὅμως ὥσπερ φωνῇ χρησαμένων, ἤχου- σεν ὁ καρδιογνώστης Θεός· τὸ δὲ ᾿Ανεβάλετο, Εχολώθη ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος · εἰώθασι γὰρ οἱ χολούμενοι, ἀναβάλλεσθαι τὴν στολήν, εἴτουν ἀνα- σύρειν, εὐτρεπιζόμενοι πρὸς ἄμυναν. Καὶ ὁ Μωϋ σῆς δέ φησι· Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύριος, καὶ ἐξεκαύθη ἐν αὐτοῖς πῦρ παρὰ Κυρίου, καὶ κατέ φαγε μέρος τι τῆς παρεμβολῆς. Ἰακὼν δὲ καὶ Ἰσραὴλ τὸν λαὸν καλεῖ, ὡς ἐξ ἐκείνου καταγό μενον. Οτι οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τῷ Θεῷ. Οτι οὐκ ἐπί- στευσαν τῇ δυνάμει τοῦ Θεοῦ, καίτοι τοσαῦτα ἰδόντες. Περιττὴ δὲ ἡ Ἐν πρόθεσις. Οὐδὲ ἤλπισαν ἐπὶ τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Οὐδὲ ἐθάρρησαν ὅτι σώσει αὐτοὺς, ὁ τοσαῦτα διὰ αὐτοῦ ποιήσας. Καὶ ἐνετείλατο νεφέλαις ὑπὲρ ἄνωθεν καὶ θύρας οὐρανοῦ ἀνέφξεν, καὶ ἔβρεξεν αὐτοῖς μάννα φα γεῖν. Ἐπὶ τὰ πρῶτα πάλιν ἀνέστρεψεν τὸν λόγον, τὰ ἐν τῇ Εξίδῳ ἀναγεγραμμένα. Νεφέλας δὲ ὑπὲρ ἄνωθεν τὰς ἐν ὕψει λέγει· εἰσὶ γὰρ καὶ πρόσγειοι · τὰς αὐτὰς δὲ καλεῖ καὶ θύρας οὐρανοῦ· ὡς προβε βλημένα; αὐτοῦ. Ἐνετείλατο δὲ ὅσαι, δηλονότι τὸ μάννα. Τὸ δὲ μάννα ἦν ὡσεὶ σπέρμα κορίου, καὶ τὸ εἶδος αὐτοῦ ὡς εἶδος κρυστάλλου. Καὶ διεπορεύ ετο, φησὶν, ὁ λαὸς, καὶ συνέλεγον καὶ ἔλιθον ἐν τῷ μύλῳ, καὶ ἔτριβον ἐν τῇ θείᾳ, καὶ ἥψουν αὐτὸ ἐν τῇ χύτρᾳ, καὶ ἐποίουν αὐτὸν ἐγκρυφίας καὶ ἦν ἡδονὴ αὐτοῦ ὡσεὶ γεῦμα ἐγκρῖδος ἐξ ἐλαίου. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς· ἐν δὲ τῇ Εξίδι, Τὸ δὲ γεῦμα αὐτοῦ ὡς ἐγκρὶς ἐν μέλιτι. Καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς. Οὐρανὸν ἐνταῦθα, τὸν ἀέρα καλεῖ, ὡς τό· Τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἢ καὶ διὰ τὸ δοκεῖν ἀπ᾿ οὐρανοῦ κατά γεσθαι. • Αρτον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος. Οὐχ ὅτι ἀγγέλων ἦν τὸ μάννα τροφή, ἀλλ' ὅτι ἄγγελοι διη- κάνουν τῇ καθόδῳ αὐτοῦ. Μέμφεται δὲ καὶ ὁ Χρι- στὸς τοῖς νομίζουσιν οὐράνιον κυρίως τὸν τοιοῦτον ἄρτον · εἴρηκε γάρ· 'Αμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ Μωϋσῆς δέδωκε ὑμῖν τὸν ἄρτον τὸν ἐξ οὐρανοῦ, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου δίδωσιν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐξ οὐρανοῦ τὸν ἀληθινόν· εἴτουν, τὸν ἀληθῶς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. "Οτι δὲ οὐ τροφὴ ἀγγέλων ἦν ὁ ἄρτος Ε COMMENT. IN PSALMOS. et carne). Unde beatus David qui nunc dixit : Numquid panem polrit dare? videtur mihi ia Moysi verba declarasse, maxime ex sequentibus. Addit enim. Et mensam præparare populo suo ? Illa elenim conjunctio El, posita mibi esse videtur, non ut disjungat, sed ut declaret. Num. S.vi, 11. *s Exod. sit, 39. B C D VERS. 21. Ideo audivit Dominus et rejecit, et Ignis accensus est in Jacob, et ira ascendit in Israel. Licet corde et non lingua Deum tentave- rint, ille tamen, qui corda hominum scrutatur, non. secus cos audivit ac si palam id locuti essent. Quod vero LXX dixerunt, Rejecit, Symmachus reddidit, Iratus est. Solent enim ii qui ira perciti sunt, vestem rejicere, hoc est, pertrahere, dum ad vindictam parantur. Et huic sensui ac litteræ Symmachi astipulantur Moysi verba, dicentis quod, Dominus ira commotus est, et incensus est ignis in eis a Domino, quo castrorum bona pars consumpta est ". Per Jacob autem • Israel, ipsum populum ab eis descendentem intelligit, ut alibi diximus. VERS. 22. Qui non crediderunt in Deo. In Dei viribus non crediderunt, tametsi tanta jam vidis · sent miracula. Præpositio vero, in, superflua est Nec speraverunt in salutari ejus. Nec ullam, inquit, habuerunt fiduciam, ut qui lol jam, a3 tanta eorum causa perfecerat, eos esset imposte · rum saturaturus (84). VERS. 25, 21. Et mandavit nubibus desuper : et portas cæli aperuit, et pluit eis manna ad mandu- candum. Ad priora rursus sermonem convertit, quæ habentur in Exodo. Per nubes vero desuper, eas intelligit quæ excelsiores sunt. Aliquæ enim sunt terræ viciniores. Easdem ctiam superiores nubes, portas coeli appellavit, quasi coelo proxi- miores. Mandavit autem eis ut pluerent mánna. Manna vero erat quasi semen coriandri, et spe- cies ejus quasi species crystalli : Et circuibat, in- quit, populus et colligens illud mola frangebat, et in mortariolo terebat, coquens in olla, et faciebant ex eo subcinericios panes, eratque suavitas ejus quasi sapor dulcoris cujusdam oleo confecti *. hæc quidem in Numeris ita habentur. Nam in Exodo dicitur, quod sapor ejus erat, quasi dulcor quidam ex melle. Et panem cœli dedit eis. Per cœlum hic aerem intelligit juxta illud : Volucres cali. Vel, quia manna e cœlo videbatur descendere. VERS. 25. Panem angelorum manducavit homo. Non hoc dicit, quasi angeli manna vescantur, sed quia angeli illud ministrabant. Accusat namque et Christus eos, qui panem hunc, caelestem vere pa- nem putabant, dicens : Amen amen dico vobis, non Moyses dedit vobis panem de cœlo: sed Pater meus dat vobis panem de cœlo verum ", hoc est, de cœlo vere descendentem. Quod autein illud manna non esset angelorum cibus, ibidem asserit ** Num. ×1, 7, 8, 9. ss Joan. vi, 32. Varim lectiones. (34) Græce servaturus.
14α And I, O Lord, have cried to you. And I along with the other people, as being myself a man.
β Καὶ τὸ πρωῒ ἡ προσευχή μου προφθάσει σε. Tὸ πρωῒ, ἀντὶ τοῦ, ταχέως φθάσει εἰς σὲ ἡ προσευχή μου. Περιττεύει δὲ ἡ πρό πρόθεσις. Οὐ γὰρ ἐμποδίσουσιν αὐτῇ ἁμαρτίαι.Διὰ τοῦτο ἤκουσε Κύριος καὶ ἀνεβάλετο, καὶ Α πῦρ ἀνήφθη ἐν Ἰακώβ, καὶ ὀργὴ ἀνέβη ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ. Εἰ καὶ ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν ἐξεπείρα σαν τὸν Θεὸν, ὅμως ὥσπερ φωνῇ χρησαμένων, ἤχου- σεν ὁ καρδιογνώστης Θεός· τὸ δὲ ᾿Ανεβάλετο, Εχολώθη ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος · εἰώθασι γὰρ οἱ χολούμενοι, ἀναβάλλεσθαι τὴν στολήν, εἴτουν ἀνα- σύρειν, εὐτρεπιζόμενοι πρὸς ἄμυναν. Καὶ ὁ Μωϋ σῆς δέ φησι· Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύριος, καὶ ἐξεκαύθη ἐν αὐτοῖς πῦρ παρὰ Κυρίου, καὶ κατέ φαγε μέρος τι τῆς παρεμβολῆς. Ἰακὼν δὲ καὶ Ἰσραὴλ τὸν λαὸν καλεῖ, ὡς ἐξ ἐκείνου καταγό μενον. Οτι οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τῷ Θεῷ. Οτι οὐκ ἐπί- στευσαν τῇ δυνάμει τοῦ Θεοῦ, καίτοι τοσαῦτα ἰδόντες. Περιττὴ δὲ ἡ Ἐν πρόθεσις. Οὐδὲ ἤλπισαν ἐπὶ τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Οὐδὲ ἐθάρρησαν ὅτι σώσει αὐτοὺς, ὁ τοσαῦτα διὰ αὐτοῦ ποιήσας. Καὶ ἐνετείλατο νεφέλαις ὑπὲρ ἄνωθεν καὶ θύρας οὐρανοῦ ἀνέφξεν, καὶ ἔβρεξεν αὐτοῖς μάννα φα γεῖν. Ἐπὶ τὰ πρῶτα πάλιν ἀνέστρεψεν τὸν λόγον, τὰ ἐν τῇ Εξίδῳ ἀναγεγραμμένα. Νεφέλας δὲ ὑπὲρ ἄνωθεν τὰς ἐν ὕψει λέγει· εἰσὶ γὰρ καὶ πρόσγειοι · τὰς αὐτὰς δὲ καλεῖ καὶ θύρας οὐρανοῦ· ὡς προβε βλημένα; αὐτοῦ. Ἐνετείλατο δὲ ὅσαι, δηλονότι τὸ μάννα. Τὸ δὲ μάννα ἦν ὡσεὶ σπέρμα κορίου, καὶ τὸ εἶδος αὐτοῦ ὡς εἶδος κρυστάλλου. Καὶ διεπορεύ ετο, φησὶν, ὁ λαὸς, καὶ συνέλεγον καὶ ἔλιθον ἐν τῷ μύλῳ, καὶ ἔτριβον ἐν τῇ θείᾳ, καὶ ἥψουν αὐτὸ ἐν τῇ χύτρᾳ, καὶ ἐποίουν αὐτὸν ἐγκρυφίας καὶ ἦν ἡδονὴ αὐτοῦ ὡσεὶ γεῦμα ἐγκρῖδος ἐξ ἐλαίου. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς· ἐν δὲ τῇ Εξίδι, Τὸ δὲ γεῦμα αὐτοῦ ὡς ἐγκρὶς ἐν μέλιτι. Καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς. Οὐρανὸν ἐνταῦθα, τὸν ἀέρα καλεῖ, ὡς τό· Τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἢ καὶ διὰ τὸ δοκεῖν ἀπ᾿ οὐρανοῦ κατά γεσθαι. • Αρτον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος. Οὐχ ὅτι ἀγγέλων ἦν τὸ μάννα τροφή, ἀλλ' ὅτι ἄγγελοι διη- κάνουν τῇ καθόδῳ αὐτοῦ. Μέμφεται δὲ καὶ ὁ Χρι- στὸς τοῖς νομίζουσιν οὐράνιον κυρίως τὸν τοιοῦτον ἄρτον · εἴρηκε γάρ· 'Αμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ Μωϋσῆς δέδωκε ὑμῖν τὸν ἄρτον τὸν ἐξ οὐρανοῦ, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου δίδωσιν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐξ οὐρανοῦ τὸν ἀληθινόν· εἴτουν, τὸν ἀληθῶς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. "Οτι δὲ οὐ τροφὴ ἀγγέλων ἦν ὁ ἄρτος Ε COMMENT. IN PSALMOS. et carne). Unde beatus David qui nunc dixit : Numquid panem polrit dare? videtur mihi ia Moysi verba declarasse, maxime ex sequentibus. Addit enim. Et mensam præparare populo suo ? Illa elenim conjunctio El, posita mibi esse videtur, non ut disjungat, sed ut declaret. Num. S.vi, 11. *s Exod. sit, 39. B C D VERS. 21. Ideo audivit Dominus et rejecit, et Ignis accensus est in Jacob, et ira ascendit in Israel. Licet corde et non lingua Deum tentave- rint, ille tamen, qui corda hominum scrutatur, non. secus cos audivit ac si palam id locuti essent. Quod vero LXX dixerunt, Rejecit, Symmachus reddidit, Iratus est. Solent enim ii qui ira perciti sunt, vestem rejicere, hoc est, pertrahere, dum ad vindictam parantur. Et huic sensui ac litteræ Symmachi astipulantur Moysi verba, dicentis quod, Dominus ira commotus est, et incensus est ignis in eis a Domino, quo castrorum bona pars consumpta est ". Per Jacob autem • Israel, ipsum populum ab eis descendentem intelligit, ut alibi diximus. VERS. 22. Qui non crediderunt in Deo. In Dei viribus non crediderunt, tametsi tanta jam vidis · sent miracula. Præpositio vero, in, superflua est Nec speraverunt in salutari ejus. Nec ullam, inquit, habuerunt fiduciam, ut qui lol jam, a3 tanta eorum causa perfecerat, eos esset imposte · rum saturaturus (84). VERS. 25, 21. Et mandavit nubibus desuper : et portas cæli aperuit, et pluit eis manna ad mandu- candum. Ad priora rursus sermonem convertit, quæ habentur in Exodo. Per nubes vero desuper, eas intelligit quæ excelsiores sunt. Aliquæ enim sunt terræ viciniores. Easdem ctiam superiores nubes, portas coeli appellavit, quasi coelo proxi- miores. Mandavit autem eis ut pluerent mánna. Manna vero erat quasi semen coriandri, et spe- cies ejus quasi species crystalli : Et circuibat, in- quit, populus et colligens illud mola frangebat, et in mortariolo terebat, coquens in olla, et faciebant ex eo subcinericios panes, eratque suavitas ejus quasi sapor dulcoris cujusdam oleo confecti *. hæc quidem in Numeris ita habentur. Nam in Exodo dicitur, quod sapor ejus erat, quasi dulcor quidam ex melle. Et panem cœli dedit eis. Per cœlum hic aerem intelligit juxta illud : Volucres cali. Vel, quia manna e cœlo videbatur descendere. VERS. 25. Panem angelorum manducavit homo. Non hoc dicit, quasi angeli manna vescantur, sed quia angeli illud ministrabant. Accusat namque et Christus eos, qui panem hunc, caelestem vere pa- nem putabant, dicens : Amen amen dico vobis, non Moyses dedit vobis panem de cœlo: sed Pater meus dat vobis panem de cœlo verum ", hoc est, de cœlo vere descendentem. Quod autein illud manna non esset angelorum cibus, ibidem asserit ** Num. ×1, 7, 8, 9. ss Joan. vi, 32. Varim lectiones. (34) Græce servaturus.
14β And in the morning my prayer will come before you. ‘In the morning’, in the sense that my prayer will swiftly reach you (the preposition προ- is redundant), for sins will not impede it.
15 Ἵνα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου, ἀποστρέφεις τὸ πρόσωπόν σου ἀπ’ ἐμοῦ; Ὅμοια ταυτὶ τοῖς ῥητοῖς τοῦ κα΄ ψαλμοῦ, τῷ, Ἵνα τί ἐγκατέλιπές με; καὶ τῷ, Κεκράξομαι ἡμέρας, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ· | λέγει δὲ ταῦτα καὶ ὑπὲρ ἡμῶν τῶν πρὶν Ps 21.α, 3 ἀπωσμένων, ψυχὴν ἑαυτοῦ, τὴν ἑκάστου ψυχὴν ὀνομάζων, καὶ ἑαυτὸν καλῶν ἕκαστον ἡμῶν. Διὰ τί ἀπωθεῖς, φησὶν, ἔτι; Καὶ γὰρ ἐγὼ λοιπὸν ὑπὲρ πάντων τίνω δίκας.Διὰ τοῦτο ἤκουσε Κύριος καὶ ἀνεβάλετο, καὶ Α πῦρ ἀνήφθη ἐν Ἰακώβ, καὶ ὀργὴ ἀνέβη ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ. Εἰ καὶ ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν ἐξεπείρα σαν τὸν Θεὸν, ὅμως ὥσπερ φωνῇ χρησαμένων, ἤχου- σεν ὁ καρδιογνώστης Θεός· τὸ δὲ ᾿Ανεβάλετο, Εχολώθη ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος · εἰώθασι γὰρ οἱ χολούμενοι, ἀναβάλλεσθαι τὴν στολήν, εἴτουν ἀνα- σύρειν, εὐτρεπιζόμενοι πρὸς ἄμυναν. Καὶ ὁ Μωϋ σῆς δέ φησι· Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύριος, καὶ ἐξεκαύθη ἐν αὐτοῖς πῦρ παρὰ Κυρίου, καὶ κατέ φαγε μέρος τι τῆς παρεμβολῆς. Ἰακὼν δὲ καὶ Ἰσραὴλ τὸν λαὸν καλεῖ, ὡς ἐξ ἐκείνου καταγό μενον. Οτι οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τῷ Θεῷ. Οτι οὐκ ἐπί- στευσαν τῇ δυνάμει τοῦ Θεοῦ, καίτοι τοσαῦτα ἰδόντες. Περιττὴ δὲ ἡ Ἐν πρόθεσις. Οὐδὲ ἤλπισαν ἐπὶ τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Οὐδὲ ἐθάρρησαν ὅτι σώσει αὐτοὺς, ὁ τοσαῦτα διὰ αὐτοῦ ποιήσας. Καὶ ἐνετείλατο νεφέλαις ὑπὲρ ἄνωθεν καὶ θύρας οὐρανοῦ ἀνέφξεν, καὶ ἔβρεξεν αὐτοῖς μάννα φα γεῖν. Ἐπὶ τὰ πρῶτα πάλιν ἀνέστρεψεν τὸν λόγον, τὰ ἐν τῇ Εξίδῳ ἀναγεγραμμένα. Νεφέλας δὲ ὑπὲρ ἄνωθεν τὰς ἐν ὕψει λέγει· εἰσὶ γὰρ καὶ πρόσγειοι · τὰς αὐτὰς δὲ καλεῖ καὶ θύρας οὐρανοῦ· ὡς προβε βλημένα; αὐτοῦ. Ἐνετείλατο δὲ ὅσαι, δηλονότι τὸ μάννα. Τὸ δὲ μάννα ἦν ὡσεὶ σπέρμα κορίου, καὶ τὸ εἶδος αὐτοῦ ὡς εἶδος κρυστάλλου. Καὶ διεπορεύ ετο, φησὶν, ὁ λαὸς, καὶ συνέλεγον καὶ ἔλιθον ἐν τῷ μύλῳ, καὶ ἔτριβον ἐν τῇ θείᾳ, καὶ ἥψουν αὐτὸ ἐν τῇ χύτρᾳ, καὶ ἐποίουν αὐτὸν ἐγκρυφίας καὶ ἦν ἡδονὴ αὐτοῦ ὡσεὶ γεῦμα ἐγκρῖδος ἐξ ἐλαίου. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς· ἐν δὲ τῇ Εξίδι, Τὸ δὲ γεῦμα αὐτοῦ ὡς ἐγκρὶς ἐν μέλιτι. Καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς. Οὐρανὸν ἐνταῦθα, τὸν ἀέρα καλεῖ, ὡς τό· Τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἢ καὶ διὰ τὸ δοκεῖν ἀπ᾿ οὐρανοῦ κατά γεσθαι. • Αρτον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος. Οὐχ ὅτι ἀγγέλων ἦν τὸ μάννα τροφή, ἀλλ' ὅτι ἄγγελοι διη- κάνουν τῇ καθόδῳ αὐτοῦ. Μέμφεται δὲ καὶ ὁ Χρι- στὸς τοῖς νομίζουσιν οὐράνιον κυρίως τὸν τοιοῦτον ἄρτον · εἴρηκε γάρ· 'Αμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ Μωϋσῆς δέδωκε ὑμῖν τὸν ἄρτον τὸν ἐξ οὐρανοῦ, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου δίδωσιν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐξ οὐρανοῦ τὸν ἀληθινόν· εἴτουν, τὸν ἀληθῶς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. "Οτι δὲ οὐ τροφὴ ἀγγέλων ἦν ὁ ἄρτος Ε COMMENT. IN PSALMOS. et carne). Unde beatus David qui nunc dixit : Numquid panem polrit dare? videtur mihi ia Moysi verba declarasse, maxime ex sequentibus. Addit enim. Et mensam præparare populo suo ? Illa elenim conjunctio El, posita mibi esse videtur, non ut disjungat, sed ut declaret. Num. S.vi, 11. *s Exod. sit, 39. B C D VERS. 21. Ideo audivit Dominus et rejecit, et Ignis accensus est in Jacob, et ira ascendit in Israel. Licet corde et non lingua Deum tentave- rint, ille tamen, qui corda hominum scrutatur, non. secus cos audivit ac si palam id locuti essent. Quod vero LXX dixerunt, Rejecit, Symmachus reddidit, Iratus est. Solent enim ii qui ira perciti sunt, vestem rejicere, hoc est, pertrahere, dum ad vindictam parantur. Et huic sensui ac litteræ Symmachi astipulantur Moysi verba, dicentis quod, Dominus ira commotus est, et incensus est ignis in eis a Domino, quo castrorum bona pars consumpta est ". Per Jacob autem • Israel, ipsum populum ab eis descendentem intelligit, ut alibi diximus. VERS. 22. Qui non crediderunt in Deo. In Dei viribus non crediderunt, tametsi tanta jam vidis · sent miracula. Præpositio vero, in, superflua est Nec speraverunt in salutari ejus. Nec ullam, inquit, habuerunt fiduciam, ut qui lol jam, a3 tanta eorum causa perfecerat, eos esset imposte · rum saturaturus (84). VERS. 25, 21. Et mandavit nubibus desuper : et portas cæli aperuit, et pluit eis manna ad mandu- candum. Ad priora rursus sermonem convertit, quæ habentur in Exodo. Per nubes vero desuper, eas intelligit quæ excelsiores sunt. Aliquæ enim sunt terræ viciniores. Easdem ctiam superiores nubes, portas coeli appellavit, quasi coelo proxi- miores. Mandavit autem eis ut pluerent mánna. Manna vero erat quasi semen coriandri, et spe- cies ejus quasi species crystalli : Et circuibat, in- quit, populus et colligens illud mola frangebat, et in mortariolo terebat, coquens in olla, et faciebant ex eo subcinericios panes, eratque suavitas ejus quasi sapor dulcoris cujusdam oleo confecti *. hæc quidem in Numeris ita habentur. Nam in Exodo dicitur, quod sapor ejus erat, quasi dulcor quidam ex melle. Et panem cœli dedit eis. Per cœlum hic aerem intelligit juxta illud : Volucres cali. Vel, quia manna e cœlo videbatur descendere. VERS. 25. Panem angelorum manducavit homo. Non hoc dicit, quasi angeli manna vescantur, sed quia angeli illud ministrabant. Accusat namque et Christus eos, qui panem hunc, caelestem vere pa- nem putabant, dicens : Amen amen dico vobis, non Moyses dedit vobis panem de cœlo: sed Pater meus dat vobis panem de cœlo verum ", hoc est, de cœlo vere descendentem. Quod autein illud manna non esset angelorum cibus, ibidem asserit ** Num. ×1, 7, 8, 9. ss Joan. vi, 32. Varim lectiones. (34) Græce servaturus.
15 Why, O Lord, are you rejecting my soul, turning your face from me? These are similar to the words of the twenty-first psalm, Why have you forsaken me? and By day I shall cry and you will not hear. He is saying these words on our behalf, who were for- Ps 21.2α, 3 merly rejected, calling ‘his soul’ the soul of each, and calling himself each of us. Why, he says, are you still rejecting? For I now am paying the penalty for all.
α Πτωχός εἰμι ἐγὼ καὶ ἐν κόποις ἐκ νεότητός μου. Φησὶν ὁ θεολόγος Γρηγόριος· Καὶ ὁ πλουτίζων, πτωχεύει· πτωχεύει γὰρ τὴν ἐμὴν σάρκα, ἵν’ ἐγὼ πλουτήσω τὴν αὐτοῦ θεότητα. PG35.876C Εἴρηκε δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Χριστὸς περὶ ἑαυτοῦ πρὸς τὸν γραμματέα, Aἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις, ὁ δὲ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ. Ἐν κόποις δὲ ἐκ νεότητος, διότι ἐξ αὐτῶν σπαργάνων ἐπεβουλεύετο καὶ ἐδιώκετο ὑπό τε Ἡρῴδου καὶ τῶν ᾽Ιουδαίων· κόπους γὰρ λέγει, τὰς ταλαιπωρίας.Διὰ τοῦτο ἤκουσε Κύριος καὶ ἀνεβάλετο, καὶ Α πῦρ ἀνήφθη ἐν Ἰακώβ, καὶ ὀργὴ ἀνέβη ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ. Εἰ καὶ ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν ἐξεπείρα σαν τὸν Θεὸν, ὅμως ὥσπερ φωνῇ χρησαμένων, ἤχου- σεν ὁ καρδιογνώστης Θεός· τὸ δὲ ᾿Ανεβάλετο, Εχολώθη ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος · εἰώθασι γὰρ οἱ χολούμενοι, ἀναβάλλεσθαι τὴν στολήν, εἴτουν ἀνα- σύρειν, εὐτρεπιζόμενοι πρὸς ἄμυναν. Καὶ ὁ Μωϋ σῆς δέ φησι· Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύριος, καὶ ἐξεκαύθη ἐν αὐτοῖς πῦρ παρὰ Κυρίου, καὶ κατέ φαγε μέρος τι τῆς παρεμβολῆς. Ἰακὼν δὲ καὶ Ἰσραὴλ τὸν λαὸν καλεῖ, ὡς ἐξ ἐκείνου καταγό μενον. Οτι οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τῷ Θεῷ. Οτι οὐκ ἐπί- στευσαν τῇ δυνάμει τοῦ Θεοῦ, καίτοι τοσαῦτα ἰδόντες. Περιττὴ δὲ ἡ Ἐν πρόθεσις. Οὐδὲ ἤλπισαν ἐπὶ τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Οὐδὲ ἐθάρρησαν ὅτι σώσει αὐτοὺς, ὁ τοσαῦτα διὰ αὐτοῦ ποιήσας. Καὶ ἐνετείλατο νεφέλαις ὑπὲρ ἄνωθεν καὶ θύρας οὐρανοῦ ἀνέφξεν, καὶ ἔβρεξεν αὐτοῖς μάννα φα γεῖν. Ἐπὶ τὰ πρῶτα πάλιν ἀνέστρεψεν τὸν λόγον, τὰ ἐν τῇ Εξίδῳ ἀναγεγραμμένα. Νεφέλας δὲ ὑπὲρ ἄνωθεν τὰς ἐν ὕψει λέγει· εἰσὶ γὰρ καὶ πρόσγειοι · τὰς αὐτὰς δὲ καλεῖ καὶ θύρας οὐρανοῦ· ὡς προβε βλημένα; αὐτοῦ. Ἐνετείλατο δὲ ὅσαι, δηλονότι τὸ μάννα. Τὸ δὲ μάννα ἦν ὡσεὶ σπέρμα κορίου, καὶ τὸ εἶδος αὐτοῦ ὡς εἶδος κρυστάλλου. Καὶ διεπορεύ ετο, φησὶν, ὁ λαὸς, καὶ συνέλεγον καὶ ἔλιθον ἐν τῷ μύλῳ, καὶ ἔτριβον ἐν τῇ θείᾳ, καὶ ἥψουν αὐτὸ ἐν τῇ χύτρᾳ, καὶ ἐποίουν αὐτὸν ἐγκρυφίας καὶ ἦν ἡδονὴ αὐτοῦ ὡσεὶ γεῦμα ἐγκρῖδος ἐξ ἐλαίου. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς· ἐν δὲ τῇ Εξίδι, Τὸ δὲ γεῦμα αὐτοῦ ὡς ἐγκρὶς ἐν μέλιτι. Καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς. Οὐρανὸν ἐνταῦθα, τὸν ἀέρα καλεῖ, ὡς τό· Τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἢ καὶ διὰ τὸ δοκεῖν ἀπ᾿ οὐρανοῦ κατά γεσθαι. • Αρτον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος. Οὐχ ὅτι ἀγγέλων ἦν τὸ μάννα τροφή, ἀλλ' ὅτι ἄγγελοι διη- κάνουν τῇ καθόδῳ αὐτοῦ. Μέμφεται δὲ καὶ ὁ Χρι- στὸς τοῖς νομίζουσιν οὐράνιον κυρίως τὸν τοιοῦτον ἄρτον · εἴρηκε γάρ· 'Αμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ Μωϋσῆς δέδωκε ὑμῖν τὸν ἄρτον τὸν ἐξ οὐρανοῦ, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου δίδωσιν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐξ οὐρανοῦ τὸν ἀληθινόν· εἴτουν, τὸν ἀληθῶς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. "Οτι δὲ οὐ τροφὴ ἀγγέλων ἦν ὁ ἄρτος Ε COMMENT. IN PSALMOS. et carne). Unde beatus David qui nunc dixit : Numquid panem polrit dare? videtur mihi ia Moysi verba declarasse, maxime ex sequentibus. Addit enim. Et mensam præparare populo suo ? Illa elenim conjunctio El, posita mibi esse videtur, non ut disjungat, sed ut declaret. Num. S.vi, 11. *s Exod. sit, 39. B C D VERS. 21. Ideo audivit Dominus et rejecit, et Ignis accensus est in Jacob, et ira ascendit in Israel. Licet corde et non lingua Deum tentave- rint, ille tamen, qui corda hominum scrutatur, non. secus cos audivit ac si palam id locuti essent. Quod vero LXX dixerunt, Rejecit, Symmachus reddidit, Iratus est. Solent enim ii qui ira perciti sunt, vestem rejicere, hoc est, pertrahere, dum ad vindictam parantur. Et huic sensui ac litteræ Symmachi astipulantur Moysi verba, dicentis quod, Dominus ira commotus est, et incensus est ignis in eis a Domino, quo castrorum bona pars consumpta est ". Per Jacob autem • Israel, ipsum populum ab eis descendentem intelligit, ut alibi diximus. VERS. 22. Qui non crediderunt in Deo. In Dei viribus non crediderunt, tametsi tanta jam vidis · sent miracula. Præpositio vero, in, superflua est Nec speraverunt in salutari ejus. Nec ullam, inquit, habuerunt fiduciam, ut qui lol jam, a3 tanta eorum causa perfecerat, eos esset imposte · rum saturaturus (84). VERS. 25, 21. Et mandavit nubibus desuper : et portas cæli aperuit, et pluit eis manna ad mandu- candum. Ad priora rursus sermonem convertit, quæ habentur in Exodo. Per nubes vero desuper, eas intelligit quæ excelsiores sunt. Aliquæ enim sunt terræ viciniores. Easdem ctiam superiores nubes, portas coeli appellavit, quasi coelo proxi- miores. Mandavit autem eis ut pluerent mánna. Manna vero erat quasi semen coriandri, et spe- cies ejus quasi species crystalli : Et circuibat, in- quit, populus et colligens illud mola frangebat, et in mortariolo terebat, coquens in olla, et faciebant ex eo subcinericios panes, eratque suavitas ejus quasi sapor dulcoris cujusdam oleo confecti *. hæc quidem in Numeris ita habentur. Nam in Exodo dicitur, quod sapor ejus erat, quasi dulcor quidam ex melle. Et panem cœli dedit eis. Per cœlum hic aerem intelligit juxta illud : Volucres cali. Vel, quia manna e cœlo videbatur descendere. VERS. 25. Panem angelorum manducavit homo. Non hoc dicit, quasi angeli manna vescantur, sed quia angeli illud ministrabant. Accusat namque et Christus eos, qui panem hunc, caelestem vere pa- nem putabant, dicens : Amen amen dico vobis, non Moyses dedit vobis panem de cœlo: sed Pater meus dat vobis panem de cœlo verum ", hoc est, de cœlo vere descendentem. Quod autein illud manna non esset angelorum cibus, ibidem asserit ** Num. ×1, 7, 8, 9. ss Joan. vi, 32. Varim lectiones. (34) Græce servaturus.
16α I am poor and in travails from my youth. Gregory the Theologian says, And he who makes rich becomes poor, for he becomes poor in my flesh that I may become rich in his divinity. PG35.876C And to the scribe Christ said about himself, Foxes have holes, and birds of the air have nests, but the Son of man has nowhere to lay his head. ‘In travails from youth’, because from his very swaddling clothes he was being plotted against and persecuted by both Herod and the Jews. ‘Travails’ is what he calls hardships.
β Ὑψωθεὶς δὲ ἐταπεινώθην. Ὑψωθεὶς τοῖς σημείοις, ἐταπεινώθην τοῖς προπηλακισμοῖς, ὡς τοῖς ᾽Ιουδαίοις ἔδοξεν· ἢ ὑψωθεὶς ἐπὶ σταυροῦ, ἐταπεινώθην εἰς τὸν τάφον.Διὰ τοῦτο ἤκουσε Κύριος καὶ ἀνεβάλετο, καὶ Α πῦρ ἀνήφθη ἐν Ἰακώβ, καὶ ὀργὴ ἀνέβη ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ. Εἰ καὶ ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν ἐξεπείρα σαν τὸν Θεὸν, ὅμως ὥσπερ φωνῇ χρησαμένων, ἤχου- σεν ὁ καρδιογνώστης Θεός· τὸ δὲ ᾿Ανεβάλετο, Εχολώθη ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος · εἰώθασι γὰρ οἱ χολούμενοι, ἀναβάλλεσθαι τὴν στολήν, εἴτουν ἀνα- σύρειν, εὐτρεπιζόμενοι πρὸς ἄμυναν. Καὶ ὁ Μωϋ σῆς δέ φησι· Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύριος, καὶ ἐξεκαύθη ἐν αὐτοῖς πῦρ παρὰ Κυρίου, καὶ κατέ φαγε μέρος τι τῆς παρεμβολῆς. Ἰακὼν δὲ καὶ Ἰσραὴλ τὸν λαὸν καλεῖ, ὡς ἐξ ἐκείνου καταγό μενον. Οτι οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τῷ Θεῷ. Οτι οὐκ ἐπί- στευσαν τῇ δυνάμει τοῦ Θεοῦ, καίτοι τοσαῦτα ἰδόντες. Περιττὴ δὲ ἡ Ἐν πρόθεσις. Οὐδὲ ἤλπισαν ἐπὶ τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Οὐδὲ ἐθάρρησαν ὅτι σώσει αὐτοὺς, ὁ τοσαῦτα διὰ αὐτοῦ ποιήσας. Καὶ ἐνετείλατο νεφέλαις ὑπὲρ ἄνωθεν καὶ θύρας οὐρανοῦ ἀνέφξεν, καὶ ἔβρεξεν αὐτοῖς μάννα φα γεῖν. Ἐπὶ τὰ πρῶτα πάλιν ἀνέστρεψεν τὸν λόγον, τὰ ἐν τῇ Εξίδῳ ἀναγεγραμμένα. Νεφέλας δὲ ὑπὲρ ἄνωθεν τὰς ἐν ὕψει λέγει· εἰσὶ γὰρ καὶ πρόσγειοι · τὰς αὐτὰς δὲ καλεῖ καὶ θύρας οὐρανοῦ· ὡς προβε βλημένα; αὐτοῦ. Ἐνετείλατο δὲ ὅσαι, δηλονότι τὸ μάννα. Τὸ δὲ μάννα ἦν ὡσεὶ σπέρμα κορίου, καὶ τὸ εἶδος αὐτοῦ ὡς εἶδος κρυστάλλου. Καὶ διεπορεύ ετο, φησὶν, ὁ λαὸς, καὶ συνέλεγον καὶ ἔλιθον ἐν τῷ μύλῳ, καὶ ἔτριβον ἐν τῇ θείᾳ, καὶ ἥψουν αὐτὸ ἐν τῇ χύτρᾳ, καὶ ἐποίουν αὐτὸν ἐγκρυφίας καὶ ἦν ἡδονὴ αὐτοῦ ὡσεὶ γεῦμα ἐγκρῖδος ἐξ ἐλαίου. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς· ἐν δὲ τῇ Εξίδι, Τὸ δὲ γεῦμα αὐτοῦ ὡς ἐγκρὶς ἐν μέλιτι. Καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς. Οὐρανὸν ἐνταῦθα, τὸν ἀέρα καλεῖ, ὡς τό· Τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἢ καὶ διὰ τὸ δοκεῖν ἀπ᾿ οὐρανοῦ κατά γεσθαι. • Αρτον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος. Οὐχ ὅτι ἀγγέλων ἦν τὸ μάννα τροφή, ἀλλ' ὅτι ἄγγελοι διη- κάνουν τῇ καθόδῳ αὐτοῦ. Μέμφεται δὲ καὶ ὁ Χρι- στὸς τοῖς νομίζουσιν οὐράνιον κυρίως τὸν τοιοῦτον ἄρτον · εἴρηκε γάρ· 'Αμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ Μωϋσῆς δέδωκε ὑμῖν τὸν ἄρτον τὸν ἐξ οὐρανοῦ, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου δίδωσιν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐξ οὐρανοῦ τὸν ἀληθινόν· εἴτουν, τὸν ἀληθῶς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. "Οτι δὲ οὐ τροφὴ ἀγγέλων ἦν ὁ ἄρτος Ε COMMENT. IN PSALMOS. et carne). Unde beatus David qui nunc dixit : Numquid panem polrit dare? videtur mihi ia Moysi verba declarasse, maxime ex sequentibus. Addit enim. Et mensam præparare populo suo ? Illa elenim conjunctio El, posita mibi esse videtur, non ut disjungat, sed ut declaret. Num. S.vi, 11. *s Exod. sit, 39. B C D VERS. 21. Ideo audivit Dominus et rejecit, et Ignis accensus est in Jacob, et ira ascendit in Israel. Licet corde et non lingua Deum tentave- rint, ille tamen, qui corda hominum scrutatur, non. secus cos audivit ac si palam id locuti essent. Quod vero LXX dixerunt, Rejecit, Symmachus reddidit, Iratus est. Solent enim ii qui ira perciti sunt, vestem rejicere, hoc est, pertrahere, dum ad vindictam parantur. Et huic sensui ac litteræ Symmachi astipulantur Moysi verba, dicentis quod, Dominus ira commotus est, et incensus est ignis in eis a Domino, quo castrorum bona pars consumpta est ". Per Jacob autem • Israel, ipsum populum ab eis descendentem intelligit, ut alibi diximus. VERS. 22. Qui non crediderunt in Deo. In Dei viribus non crediderunt, tametsi tanta jam vidis · sent miracula. Præpositio vero, in, superflua est Nec speraverunt in salutari ejus. Nec ullam, inquit, habuerunt fiduciam, ut qui lol jam, a3 tanta eorum causa perfecerat, eos esset imposte · rum saturaturus (84). VERS. 25, 21. Et mandavit nubibus desuper : et portas cæli aperuit, et pluit eis manna ad mandu- candum. Ad priora rursus sermonem convertit, quæ habentur in Exodo. Per nubes vero desuper, eas intelligit quæ excelsiores sunt. Aliquæ enim sunt terræ viciniores. Easdem ctiam superiores nubes, portas coeli appellavit, quasi coelo proxi- miores. Mandavit autem eis ut pluerent mánna. Manna vero erat quasi semen coriandri, et spe- cies ejus quasi species crystalli : Et circuibat, in- quit, populus et colligens illud mola frangebat, et in mortariolo terebat, coquens in olla, et faciebant ex eo subcinericios panes, eratque suavitas ejus quasi sapor dulcoris cujusdam oleo confecti *. hæc quidem in Numeris ita habentur. Nam in Exodo dicitur, quod sapor ejus erat, quasi dulcor quidam ex melle. Et panem cœli dedit eis. Per cœlum hic aerem intelligit juxta illud : Volucres cali. Vel, quia manna e cœlo videbatur descendere. VERS. 25. Panem angelorum manducavit homo. Non hoc dicit, quasi angeli manna vescantur, sed quia angeli illud ministrabant. Accusat namque et Christus eos, qui panem hunc, caelestem vere pa- nem putabant, dicens : Amen amen dico vobis, non Moyses dedit vobis panem de cœlo: sed Pater meus dat vobis panem de cœlo verum ", hoc est, de cœlo vere descendentem. Quod autein illud manna non esset angelorum cibus, ibidem asserit ** Num. ×1, 7, 8, 9. ss Joan. vi, 32. Varim lectiones. (34) Græce servaturus.
16β And exalted once, I have been brought low. Having been exalted by the signs, I was brought low by contemptuous mistreatment, as it seemed to the Jews. Or else, having been exalted on the Cross, I was brought low in the grave.
PG 128:897γ Καὶ ἐξηπορήθην. Καὶ τοῦτο, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολήψει τῶν Ἑβραίων. Ἔδοξε γὰρ αὐτοῖς ἄπορος βοηθείας, διὸ καὶ ἔλεγον, Ἴδωμεν εἰ ἔρχεται ᾽Ηλίας σώσων αὐτόν.Α ἐκεῖνος, πάλιν φησίν · Οἱ πατέρες ὑμῶν ἔφαγον ἐν τῇ ἐρήμῳ τὸ μάννα, καὶ ἀπέθανεν. Οὗτός ἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβαίνων, ἵνα τις ἐξ αὐτοῦ φάγῃ, καὶ μὴ ἀποθάνῃ. Ἐπεὶ γὰρ, φησίν, φαγόντες ἐκεῖνον ἀπέθανον, οὐκ ἦν κυρίως οὐράνιος, οὐδὲ ἀγγέλων τροφή. Εἶτα λέγει πάλιν Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, καὶ τὰ ἑξῆς. Επισιτισμὸν ἀπέστειλεν αὐτοῖς εἰς πλη σμονήν. Επισιτισμόν, τὸν ἐκ τοῦ μάννα, ἤτοι ἄρτον. ᾿Απῇρε νότον ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἐπήγαγεν ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ λίβα, καὶ ἔβρεξεν ἐπ' αὐτοὺς ὡσεὶ χνοῦν σάρκας, καὶ ὡσεὶ ἄμμον θαλασσῶν πε τεινὰ πτερωτά· καὶ ἐπέπεσεν εἰς μέσον τῆς παρεμβολῆς αὐτῶν κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον καὶ ἐνεπλήσθησαν σφόδρα, καὶ τὴν ἐπιθυμίαν αὐτῶν ἤνεγκεν αὐτοῖς. Οὐκ ἐστερήθησαν ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν. Ὁ μὲν Μωϋτῆς ἐν ᾿Αριθμοῖς φησι. Καὶ πνεῦμα παρά Κυρίου, καὶ ἐξεπέρασεν όρτυγομήτραν ἀπὸ τῆς θαλάσσης, καὶ ἐπέβαλεν ἐπὶ τὴν παρεμβολήν, καὶ τὰ ἑξῆς. Δαβὶδ δὲ διῆλεν τὸ πνεῦμα εἰς νότον καὶ λίβα· οὗτοι γὰρ τοὺς θερμούς καταπνέουσιν τόπους· ἐν οἷς διαιτᾶται τὸ γένος τῆς ὀρτυγομήτρα. Τὸ μέντοι Επῆρεν, ἀντὶ τοῦ, Εκίνησεν. Εβρεξε δὲ εἶπε, διὰ τὸ δίκην βροχῆς ἄνωθεν πυκνῶς καὶ συνεχῶς καταφέρεσθαι. ὡσεὶ χνοῦν δὲ καὶ ὡσεὶ ἅμμον διὰ τὴν δαψίλειαν καὶ τὸ ἀλλ᾽ ἐπ' ἄλληλον εξακοσίας γὰρ χιλιάδας καὶ πεντακοσίους καὶ πειρα τήκοντα ἔθρεψεν εἰς κόρον ἐπὶ πολύ · Φησὶ γάρ "Εως μηνὸς ἡμερῶν φάγεσθε, ἕως ἂν ἐξέλθῃ ἐν τῶν μυκτήρων ἡμῶν. Τοσοῦτοι δὲ ἦσαν οἱ πολεμι σταὶ, ἀπὸ εἴκοσι ἔτους καὶ ἀνωτέρω, χωρὶς τῆς κατωτέρας ηλικίας, καὶ τῶν γυναικῶν, καὶ ὅλης τῆς φυλῆς τοῦ Λευῒ · ἐν μέσῳ δὲ τῆς παρεμβολή, καὶ κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων, ἵνα μὴ κάμνοιεν συλ λέγοντες· καὶ παρεμβολὴν μὲν ὅλον τὸ στρατόπεδον σκηνώματα δὲ, αἱ καταγωγα! ἰδίου ἑκάστου. Ἐπι- θυμίαν δὲ λέγει νῦν, τὸ ἀποτέλεσμα τῆς ἐπιθυμίας, τουτέστιν, τὸ ἐπιθυμητικόν· ὡς καὶ ὁ ἀπόστολος Παυλός φησιν· Ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει. Τὸ αποτέλεσμα λέγων τῆς ἐλπίδος. ῾Ο ἐστι τὸ ἐλπι- στόν. Ετι τῆς βρώσεως οὔσης ἐν τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἀνέβη ἐπ᾿ αὐτοὺς, καὶ ἀπὸ έκτεινεν ἐν τοῖς πλείοσιν αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐκλε κτοὺς τοῦ Ἰσραὴλ συνεπόδισεν. Ιδόντες τὴν ὀρτυγομήτραν οὐκ ἐπίστευσαν τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ Θεοῦ ὑποσχομένου μέχρι μηνὸς διαθρέψαι αὐτοὺς ἐν αὐτῇ εἰς πλησμονήν· ἀλλὰ φοβηθέντες μήποτε ἀποστῇ ἢ ἀναλωθῇ πᾶσα, Εψυξαν, φησίν, ἑαυτοῖς ψυγμούς κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ τὰ κρέα ἔτι ἦν ἐν τοῖς ὁδοῦσιν αὐτῶν, πρὶν ἢ ἐκλιπεῖν. Καὶ ὁ Κύριος ἐθυμώθη εἰς τὸν λαὸν, καὶ ἐπά- EUTHYMII ZIGABENI 80$ Christus licens : Patres testri manducarerunt in deserto manna, et mortui sunt. Ilic est panis de cœlo descendens, ut quisquis ex eo manducet, non mortatur *. Postquam, inquit, ii qui manna illud manducabant mortui sunt, restat ut cœlestis pro- prie panis non sit, nec angelorum cibus. Et dein- ceps ibidem consequitur: Ego sum panis vi- 8039, etc. Cibaria misil eis in abundantiam. Confecta ni- mirum ex manna, hoc est, panem. VERS. 26-31. Transtulit Notum de cœlo, et in- duxit in virtute sua Africum: et pluit super eos, quasi pulverem carnes, et quasi arenam maris vo- Intilia alata : et cecidit in medium castrorum eorum in circuitu tabernaculorum corum, et comederunt, et impleti sunt valde, et desiderium eorum attulit eis : non sunt privati a desiderio suo. Moyses qui- dem in Numeris ait : Ecce spiritus a Domino. El immisit coturnices a mari, et impulit in castra ³, el quæ sequuntur. Beatus vero David Deum divi- sisse dicit spiritum, hoc est, ventum, in Notum nimirum atque in Africum : qui venti calida per- flant loca, ubi coturnicum genus moratur. Transtulit autem Notum, hoc est, commovit atque immisit cum. Pluisse vero dicit, quia coturnices superue e cœlo atque condensæ, instar pluviæ cujusdam, ferebantur. Et quia maxima erat earum copia, pulveri eas et arenæ tharis etiam comparavit. Tot quippe immissa sunt, ut sexcenta millia hominum, c et quingenti quinquaginta ad saturitatem ex cis diu nutriti sint. Usque ad mensem eum, inquit, dierum manducate, donec exeat ex naribus vestris *. Totidem quippe erant in eo popalo homines ad bellum idonei, a viginti amnis et supra, absque minori ætate, et mulieribus, et tota tribu Levi. In medio autem castrorum et in circuitu tabernacu- B desiderata, quemadmodum et Paulus spem, pro non pudefacit. lorum, plucbat Deus illud manna, ne fatigarentur colligendo. Et per castra quidem, universum ex- ercitum intelligit, per tabernacula vero, privata cujuslibet tentoria. Et quod ait, attulisse eis Deum desiderium corum, sane intellige, quod ea a Deo receperint, ob quæ desiderium, et concupiscen- tiam suam adimpleverunt. Attulit enim eis Deus, quod optabant : desiderium igitur posuit pro re speratæ rei fruitione ponit, quando ait: Spes autem Adhuc escæ erant in ore ipsorum, et ira Dei ascen- D dit in eos, et occidit plures corum, et electos Isruel compedivit. Nam etsi viderant coturnices, divinæ ta- men promissioni non crediderunt, quod scilicet ad mensem usque ad satietatem his avibus nutriendi essent, sed timuerunt ne abvolarent ; vel ne cito oïnnes consumerentur colurnices. Atque ideo ex- siccaverunt eos per gyrum castrorum; el carnes adhuc, inquit, erant sub dentibus corum, priusquam deficerent, et Dominus iratus est in populum, et pcrcussit Dominus populum plaga magna valde", ** Joan. vi, 49. * Ibid. 35, 48. MI. XI, 31. 1bid. 20. co Ibid. 55.
16γ And made destitute. And this was according to the perception of the Hebrews, for he appeared to be destitute of help, and hence they said, Let us see whether Elijah will come to save him.
17 Ἐπ’ ἐμὲ διῆλθον αἱ ὀργαί σου, οἱ φοβερισμοί σου ἐξετάραξάν με.Α ἐκεῖνος, πάλιν φησίν · Οἱ πατέρες ὑμῶν ἔφαγον ἐν τῇ ἐρήμῳ τὸ μάννα, καὶ ἀπέθανεν. Οὗτός ἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβαίνων, ἵνα τις ἐξ αὐτοῦ φάγῃ, καὶ μὴ ἀποθάνῃ. Ἐπεὶ γὰρ, φησίν, φαγόντες ἐκεῖνον ἀπέθανον, οὐκ ἦν κυρίως οὐράνιος, οὐδὲ ἀγγέλων τροφή. Εἶτα λέγει πάλιν Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, καὶ τὰ ἑξῆς. Επισιτισμὸν ἀπέστειλεν αὐτοῖς εἰς πλη σμονήν. Επισιτισμόν, τὸν ἐκ τοῦ μάννα, ἤτοι ἄρτον. ᾿Απῇρε νότον ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἐπήγαγεν ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ λίβα, καὶ ἔβρεξεν ἐπ' αὐτοὺς ὡσεὶ χνοῦν σάρκας, καὶ ὡσεὶ ἄμμον θαλασσῶν πε τεινὰ πτερωτά· καὶ ἐπέπεσεν εἰς μέσον τῆς παρεμβολῆς αὐτῶν κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον καὶ ἐνεπλήσθησαν σφόδρα, καὶ τὴν ἐπιθυμίαν αὐτῶν ἤνεγκεν αὐτοῖς. Οὐκ ἐστερήθησαν ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν. Ὁ μὲν Μωϋτῆς ἐν ᾿Αριθμοῖς φησι. Καὶ πνεῦμα παρά Κυρίου, καὶ ἐξεπέρασεν όρτυγομήτραν ἀπὸ τῆς θαλάσσης, καὶ ἐπέβαλεν ἐπὶ τὴν παρεμβολήν, καὶ τὰ ἑξῆς. Δαβὶδ δὲ διῆλεν τὸ πνεῦμα εἰς νότον καὶ λίβα· οὗτοι γὰρ τοὺς θερμούς καταπνέουσιν τόπους· ἐν οἷς διαιτᾶται τὸ γένος τῆς ὀρτυγομήτρα. Τὸ μέντοι Επῆρεν, ἀντὶ τοῦ, Εκίνησεν. Εβρεξε δὲ εἶπε, διὰ τὸ δίκην βροχῆς ἄνωθεν πυκνῶς καὶ συνεχῶς καταφέρεσθαι. ὡσεὶ χνοῦν δὲ καὶ ὡσεὶ ἅμμον διὰ τὴν δαψίλειαν καὶ τὸ ἀλλ᾽ ἐπ' ἄλληλον εξακοσίας γὰρ χιλιάδας καὶ πεντακοσίους καὶ πειρα τήκοντα ἔθρεψεν εἰς κόρον ἐπὶ πολύ · Φησὶ γάρ "Εως μηνὸς ἡμερῶν φάγεσθε, ἕως ἂν ἐξέλθῃ ἐν τῶν μυκτήρων ἡμῶν. Τοσοῦτοι δὲ ἦσαν οἱ πολεμι σταὶ, ἀπὸ εἴκοσι ἔτους καὶ ἀνωτέρω, χωρὶς τῆς κατωτέρας ηλικίας, καὶ τῶν γυναικῶν, καὶ ὅλης τῆς φυλῆς τοῦ Λευῒ · ἐν μέσῳ δὲ τῆς παρεμβολή, καὶ κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων, ἵνα μὴ κάμνοιεν συλ λέγοντες· καὶ παρεμβολὴν μὲν ὅλον τὸ στρατόπεδον σκηνώματα δὲ, αἱ καταγωγα! ἰδίου ἑκάστου. Ἐπι- θυμίαν δὲ λέγει νῦν, τὸ ἀποτέλεσμα τῆς ἐπιθυμίας, τουτέστιν, τὸ ἐπιθυμητικόν· ὡς καὶ ὁ ἀπόστολος Παυλός φησιν· Ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει. Τὸ αποτέλεσμα λέγων τῆς ἐλπίδος. ῾Ο ἐστι τὸ ἐλπι- στόν. Ετι τῆς βρώσεως οὔσης ἐν τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἀνέβη ἐπ᾿ αὐτοὺς, καὶ ἀπὸ έκτεινεν ἐν τοῖς πλείοσιν αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐκλε κτοὺς τοῦ Ἰσραὴλ συνεπόδισεν. Ιδόντες τὴν ὀρτυγομήτραν οὐκ ἐπίστευσαν τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ Θεοῦ ὑποσχομένου μέχρι μηνὸς διαθρέψαι αὐτοὺς ἐν αὐτῇ εἰς πλησμονήν· ἀλλὰ φοβηθέντες μήποτε ἀποστῇ ἢ ἀναλωθῇ πᾶσα, Εψυξαν, φησίν, ἑαυτοῖς ψυγμούς κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ τὰ κρέα ἔτι ἦν ἐν τοῖς ὁδοῦσιν αὐτῶν, πρὶν ἢ ἐκλιπεῖν. Καὶ ὁ Κύριος ἐθυμώθη εἰς τὸν λαὸν, καὶ ἐπά- EUTHYMII ZIGABENI 80$ Christus licens : Patres testri manducarerunt in deserto manna, et mortui sunt. Ilic est panis de cœlo descendens, ut quisquis ex eo manducet, non mortatur *. Postquam, inquit, ii qui manna illud manducabant mortui sunt, restat ut cœlestis pro- prie panis non sit, nec angelorum cibus. Et dein- ceps ibidem consequitur: Ego sum panis vi- 8039, etc. Cibaria misil eis in abundantiam. Confecta ni- mirum ex manna, hoc est, panem. VERS. 26-31. Transtulit Notum de cœlo, et in- duxit in virtute sua Africum: et pluit super eos, quasi pulverem carnes, et quasi arenam maris vo- Intilia alata : et cecidit in medium castrorum eorum in circuitu tabernaculorum corum, et comederunt, et impleti sunt valde, et desiderium eorum attulit eis : non sunt privati a desiderio suo. Moyses qui- dem in Numeris ait : Ecce spiritus a Domino. El immisit coturnices a mari, et impulit in castra ³, el quæ sequuntur. Beatus vero David Deum divi- sisse dicit spiritum, hoc est, ventum, in Notum nimirum atque in Africum : qui venti calida per- flant loca, ubi coturnicum genus moratur. Transtulit autem Notum, hoc est, commovit atque immisit cum. Pluisse vero dicit, quia coturnices superue e cœlo atque condensæ, instar pluviæ cujusdam, ferebantur. Et quia maxima erat earum copia, pulveri eas et arenæ tharis etiam comparavit. Tot quippe immissa sunt, ut sexcenta millia hominum, c et quingenti quinquaginta ad saturitatem ex cis diu nutriti sint. Usque ad mensem eum, inquit, dierum manducate, donec exeat ex naribus vestris *. Totidem quippe erant in eo popalo homines ad bellum idonei, a viginti amnis et supra, absque minori ætate, et mulieribus, et tota tribu Levi. In medio autem castrorum et in circuitu tabernacu- B desiderata, quemadmodum et Paulus spem, pro non pudefacit. lorum, plucbat Deus illud manna, ne fatigarentur colligendo. Et per castra quidem, universum ex- ercitum intelligit, per tabernacula vero, privata cujuslibet tentoria. Et quod ait, attulisse eis Deum desiderium corum, sane intellige, quod ea a Deo receperint, ob quæ desiderium, et concupiscen- tiam suam adimpleverunt. Attulit enim eis Deus, quod optabant : desiderium igitur posuit pro re speratæ rei fruitione ponit, quando ait: Spes autem Adhuc escæ erant in ore ipsorum, et ira Dei ascen- D dit in eos, et occidit plures corum, et electos Isruel compedivit. Nam etsi viderant coturnices, divinæ ta- men promissioni non crediderunt, quod scilicet ad mensem usque ad satietatem his avibus nutriendi essent, sed timuerunt ne abvolarent ; vel ne cito oïnnes consumerentur colurnices. Atque ideo ex- siccaverunt eos per gyrum castrorum; el carnes adhuc, inquit, erant sub dentibus corum, priusquam deficerent, et Dominus iratus est in populum, et pcrcussit Dominus populum plaga magna valde", ** Joan. vi, 49. * Ibid. 35, 48. MI. XI, 31. 1bid. 20. co Ibid. 55.
17 Your visitations of anger have passed upon me; your terrors have greatly troubled me.
Ὀργὰς Θεοῦ, τὰς κατὰ τῶν ἁμαρτανόντων γινομένας φησίν· ὁμοίως καὶ φοβερισμούς. Καὶ τὰς μὲν ὀργὰς, διελθεῖν καὶ εἰσδῦναι εἰς αὐτὸν λέγει, τοὺς δὲ φοβερισμοὺς, συνταράττειν καὶ ἀναστέλλειν ἀπὸ κακίας. ᾽Ωριγένης δὲ, ὀργὰς Θεοῦ καὶ φοβερισμοὺς, τοὺς δαίμονάς φησιν· ὀργὰς μὲν, PG12.1548 ὡς ὀργιζομένους ἀεὶ τοῖς ἀνθρώποις, Θεοῦ δὲ, ὡς κατὰ παραχώρησιν Θεοῦ τοῦτο ποιοῦντας· φοβερισμοὺς δὲ, ὡς φόβον ἐπισείοντας. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους ἐπῆλθον αὐτῷ καὶ ἐξετάραξαν ὡς ἄνθρωπον.Α ἐκεῖνος, πάλιν φησίν · Οἱ πατέρες ὑμῶν ἔφαγον ἐν τῇ ἐρήμῳ τὸ μάννα, καὶ ἀπέθανεν. Οὗτός ἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβαίνων, ἵνα τις ἐξ αὐτοῦ φάγῃ, καὶ μὴ ἀποθάνῃ. Ἐπεὶ γὰρ, φησίν, φαγόντες ἐκεῖνον ἀπέθανον, οὐκ ἦν κυρίως οὐράνιος, οὐδὲ ἀγγέλων τροφή. Εἶτα λέγει πάλιν Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, καὶ τὰ ἑξῆς. Επισιτισμὸν ἀπέστειλεν αὐτοῖς εἰς πλη σμονήν. Επισιτισμόν, τὸν ἐκ τοῦ μάννα, ἤτοι ἄρτον. ᾿Απῇρε νότον ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἐπήγαγεν ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ λίβα, καὶ ἔβρεξεν ἐπ' αὐτοὺς ὡσεὶ χνοῦν σάρκας, καὶ ὡσεὶ ἄμμον θαλασσῶν πε τεινὰ πτερωτά· καὶ ἐπέπεσεν εἰς μέσον τῆς παρεμβολῆς αὐτῶν κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον καὶ ἐνεπλήσθησαν σφόδρα, καὶ τὴν ἐπιθυμίαν αὐτῶν ἤνεγκεν αὐτοῖς. Οὐκ ἐστερήθησαν ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν. Ὁ μὲν Μωϋτῆς ἐν ᾿Αριθμοῖς φησι. Καὶ πνεῦμα παρά Κυρίου, καὶ ἐξεπέρασεν όρτυγομήτραν ἀπὸ τῆς θαλάσσης, καὶ ἐπέβαλεν ἐπὶ τὴν παρεμβολήν, καὶ τὰ ἑξῆς. Δαβὶδ δὲ διῆλεν τὸ πνεῦμα εἰς νότον καὶ λίβα· οὗτοι γὰρ τοὺς θερμούς καταπνέουσιν τόπους· ἐν οἷς διαιτᾶται τὸ γένος τῆς ὀρτυγομήτρα. Τὸ μέντοι Επῆρεν, ἀντὶ τοῦ, Εκίνησεν. Εβρεξε δὲ εἶπε, διὰ τὸ δίκην βροχῆς ἄνωθεν πυκνῶς καὶ συνεχῶς καταφέρεσθαι. ὡσεὶ χνοῦν δὲ καὶ ὡσεὶ ἅμμον διὰ τὴν δαψίλειαν καὶ τὸ ἀλλ᾽ ἐπ' ἄλληλον εξακοσίας γὰρ χιλιάδας καὶ πεντακοσίους καὶ πειρα τήκοντα ἔθρεψεν εἰς κόρον ἐπὶ πολύ · Φησὶ γάρ "Εως μηνὸς ἡμερῶν φάγεσθε, ἕως ἂν ἐξέλθῃ ἐν τῶν μυκτήρων ἡμῶν. Τοσοῦτοι δὲ ἦσαν οἱ πολεμι σταὶ, ἀπὸ εἴκοσι ἔτους καὶ ἀνωτέρω, χωρὶς τῆς κατωτέρας ηλικίας, καὶ τῶν γυναικῶν, καὶ ὅλης τῆς φυλῆς τοῦ Λευῒ · ἐν μέσῳ δὲ τῆς παρεμβολή, καὶ κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων, ἵνα μὴ κάμνοιεν συλ λέγοντες· καὶ παρεμβολὴν μὲν ὅλον τὸ στρατόπεδον σκηνώματα δὲ, αἱ καταγωγα! ἰδίου ἑκάστου. Ἐπι- θυμίαν δὲ λέγει νῦν, τὸ ἀποτέλεσμα τῆς ἐπιθυμίας, τουτέστιν, τὸ ἐπιθυμητικόν· ὡς καὶ ὁ ἀπόστολος Παυλός φησιν· Ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει. Τὸ αποτέλεσμα λέγων τῆς ἐλπίδος. ῾Ο ἐστι τὸ ἐλπι- στόν. Ετι τῆς βρώσεως οὔσης ἐν τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἀνέβη ἐπ᾿ αὐτοὺς, καὶ ἀπὸ έκτεινεν ἐν τοῖς πλείοσιν αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐκλε κτοὺς τοῦ Ἰσραὴλ συνεπόδισεν. Ιδόντες τὴν ὀρτυγομήτραν οὐκ ἐπίστευσαν τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ Θεοῦ ὑποσχομένου μέχρι μηνὸς διαθρέψαι αὐτοὺς ἐν αὐτῇ εἰς πλησμονήν· ἀλλὰ φοβηθέντες μήποτε ἀποστῇ ἢ ἀναλωθῇ πᾶσα, Εψυξαν, φησίν, ἑαυτοῖς ψυγμούς κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ τὰ κρέα ἔτι ἦν ἐν τοῖς ὁδοῦσιν αὐτῶν, πρὶν ἢ ἐκλιπεῖν. Καὶ ὁ Κύριος ἐθυμώθη εἰς τὸν λαὸν, καὶ ἐπά- EUTHYMII ZIGABENI 80$ Christus licens : Patres testri manducarerunt in deserto manna, et mortui sunt. Ilic est panis de cœlo descendens, ut quisquis ex eo manducet, non mortatur *. Postquam, inquit, ii qui manna illud manducabant mortui sunt, restat ut cœlestis pro- prie panis non sit, nec angelorum cibus. Et dein- ceps ibidem consequitur: Ego sum panis vi- 8039, etc. Cibaria misil eis in abundantiam. Confecta ni- mirum ex manna, hoc est, panem. VERS. 26-31. Transtulit Notum de cœlo, et in- duxit in virtute sua Africum: et pluit super eos, quasi pulverem carnes, et quasi arenam maris vo- Intilia alata : et cecidit in medium castrorum eorum in circuitu tabernaculorum corum, et comederunt, et impleti sunt valde, et desiderium eorum attulit eis : non sunt privati a desiderio suo. Moyses qui- dem in Numeris ait : Ecce spiritus a Domino. El immisit coturnices a mari, et impulit in castra ³, el quæ sequuntur. Beatus vero David Deum divi- sisse dicit spiritum, hoc est, ventum, in Notum nimirum atque in Africum : qui venti calida per- flant loca, ubi coturnicum genus moratur. Transtulit autem Notum, hoc est, commovit atque immisit cum. Pluisse vero dicit, quia coturnices superue e cœlo atque condensæ, instar pluviæ cujusdam, ferebantur. Et quia maxima erat earum copia, pulveri eas et arenæ tharis etiam comparavit. Tot quippe immissa sunt, ut sexcenta millia hominum, c et quingenti quinquaginta ad saturitatem ex cis diu nutriti sint. Usque ad mensem eum, inquit, dierum manducate, donec exeat ex naribus vestris *. Totidem quippe erant in eo popalo homines ad bellum idonei, a viginti amnis et supra, absque minori ætate, et mulieribus, et tota tribu Levi. In medio autem castrorum et in circuitu tabernacu- B desiderata, quemadmodum et Paulus spem, pro non pudefacit. lorum, plucbat Deus illud manna, ne fatigarentur colligendo. Et per castra quidem, universum ex- ercitum intelligit, per tabernacula vero, privata cujuslibet tentoria. Et quod ait, attulisse eis Deum desiderium corum, sane intellige, quod ea a Deo receperint, ob quæ desiderium, et concupiscen- tiam suam adimpleverunt. Attulit enim eis Deus, quod optabant : desiderium igitur posuit pro re speratæ rei fruitione ponit, quando ait: Spes autem Adhuc escæ erant in ore ipsorum, et ira Dei ascen- D dit in eos, et occidit plures corum, et electos Isruel compedivit. Nam etsi viderant coturnices, divinæ ta- men promissioni non crediderunt, quod scilicet ad mensem usque ad satietatem his avibus nutriendi essent, sed timuerunt ne abvolarent ; vel ne cito oïnnes consumerentur colurnices. Atque ideo ex- siccaverunt eos per gyrum castrorum; el carnes adhuc, inquit, erant sub dentibus corum, priusquam deficerent, et Dominus iratus est in populum, et pcrcussit Dominus populum plaga magna valde", ** Joan. vi, 49. * Ibid. 35, 48. MI. XI, 31. 1bid. 20. co Ibid. 55.
‘God’s visitations of anger’ are what he calls those brought against those who have sinned, and similarly with his ‘terrors’. And he says the visitations of anger have passed across and penetrated into him, while the terrors are throwing him into confusion and restraining him from evils. Origen calls the demons ‘God’s visitations of anger and terrors’ - ‘visitations of anger’ as PG12.1548 ever directing anger against men, and ‘God’s’ as doing so with God’s permission, and ‘terrors’ as instilling fear. He is saying therefore that at the time of his passion they came against him and greatly troubled him as a man.
α Ἐκύκλωσάν με ὡσεὶ ὕδωρ. Oἱ ᾽Ιουδαῖοι· ἐν δὲ τῷ κα΄ ψαλμῷ εἴρηκε, Περιεκύκλωσάν με μόσχοι πολλοὶ, ταῦροι πίονες περιέσχον με. Ὡσεὶ ὕδωρ δὲ εἶπε, διότι τὸ ὕδωρ πάντοθεν περικλύζει τὸν ἐναπειλημμένον.Α ἐκεῖνος, πάλιν φησίν · Οἱ πατέρες ὑμῶν ἔφαγον ἐν τῇ ἐρήμῳ τὸ μάννα, καὶ ἀπέθανεν. Οὗτός ἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβαίνων, ἵνα τις ἐξ αὐτοῦ φάγῃ, καὶ μὴ ἀποθάνῃ. Ἐπεὶ γὰρ, φησίν, φαγόντες ἐκεῖνον ἀπέθανον, οὐκ ἦν κυρίως οὐράνιος, οὐδὲ ἀγγέλων τροφή. Εἶτα λέγει πάλιν Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, καὶ τὰ ἑξῆς. Επισιτισμὸν ἀπέστειλεν αὐτοῖς εἰς πλη σμονήν. Επισιτισμόν, τὸν ἐκ τοῦ μάννα, ἤτοι ἄρτον. ᾿Απῇρε νότον ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἐπήγαγεν ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ λίβα, καὶ ἔβρεξεν ἐπ' αὐτοὺς ὡσεὶ χνοῦν σάρκας, καὶ ὡσεὶ ἄμμον θαλασσῶν πε τεινὰ πτερωτά· καὶ ἐπέπεσεν εἰς μέσον τῆς παρεμβολῆς αὐτῶν κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον καὶ ἐνεπλήσθησαν σφόδρα, καὶ τὴν ἐπιθυμίαν αὐτῶν ἤνεγκεν αὐτοῖς. Οὐκ ἐστερήθησαν ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν. Ὁ μὲν Μωϋτῆς ἐν ᾿Αριθμοῖς φησι. Καὶ πνεῦμα παρά Κυρίου, καὶ ἐξεπέρασεν όρτυγομήτραν ἀπὸ τῆς θαλάσσης, καὶ ἐπέβαλεν ἐπὶ τὴν παρεμβολήν, καὶ τὰ ἑξῆς. Δαβὶδ δὲ διῆλεν τὸ πνεῦμα εἰς νότον καὶ λίβα· οὗτοι γὰρ τοὺς θερμούς καταπνέουσιν τόπους· ἐν οἷς διαιτᾶται τὸ γένος τῆς ὀρτυγομήτρα. Τὸ μέντοι Επῆρεν, ἀντὶ τοῦ, Εκίνησεν. Εβρεξε δὲ εἶπε, διὰ τὸ δίκην βροχῆς ἄνωθεν πυκνῶς καὶ συνεχῶς καταφέρεσθαι. ὡσεὶ χνοῦν δὲ καὶ ὡσεὶ ἅμμον διὰ τὴν δαψίλειαν καὶ τὸ ἀλλ᾽ ἐπ' ἄλληλον εξακοσίας γὰρ χιλιάδας καὶ πεντακοσίους καὶ πειρα τήκοντα ἔθρεψεν εἰς κόρον ἐπὶ πολύ · Φησὶ γάρ "Εως μηνὸς ἡμερῶν φάγεσθε, ἕως ἂν ἐξέλθῃ ἐν τῶν μυκτήρων ἡμῶν. Τοσοῦτοι δὲ ἦσαν οἱ πολεμι σταὶ, ἀπὸ εἴκοσι ἔτους καὶ ἀνωτέρω, χωρὶς τῆς κατωτέρας ηλικίας, καὶ τῶν γυναικῶν, καὶ ὅλης τῆς φυλῆς τοῦ Λευῒ · ἐν μέσῳ δὲ τῆς παρεμβολή, καὶ κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων, ἵνα μὴ κάμνοιεν συλ λέγοντες· καὶ παρεμβολὴν μὲν ὅλον τὸ στρατόπεδον σκηνώματα δὲ, αἱ καταγωγα! ἰδίου ἑκάστου. Ἐπι- θυμίαν δὲ λέγει νῦν, τὸ ἀποτέλεσμα τῆς ἐπιθυμίας, τουτέστιν, τὸ ἐπιθυμητικόν· ὡς καὶ ὁ ἀπόστολος Παυλός φησιν· Ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει. Τὸ αποτέλεσμα λέγων τῆς ἐλπίδος. ῾Ο ἐστι τὸ ἐλπι- στόν. Ετι τῆς βρώσεως οὔσης ἐν τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἀνέβη ἐπ᾿ αὐτοὺς, καὶ ἀπὸ έκτεινεν ἐν τοῖς πλείοσιν αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐκλε κτοὺς τοῦ Ἰσραὴλ συνεπόδισεν. Ιδόντες τὴν ὀρτυγομήτραν οὐκ ἐπίστευσαν τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ Θεοῦ ὑποσχομένου μέχρι μηνὸς διαθρέψαι αὐτοὺς ἐν αὐτῇ εἰς πλησμονήν· ἀλλὰ φοβηθέντες μήποτε ἀποστῇ ἢ ἀναλωθῇ πᾶσα, Εψυξαν, φησίν, ἑαυτοῖς ψυγμούς κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ τὰ κρέα ἔτι ἦν ἐν τοῖς ὁδοῦσιν αὐτῶν, πρὶν ἢ ἐκλιπεῖν. Καὶ ὁ Κύριος ἐθυμώθη εἰς τὸν λαὸν, καὶ ἐπά- EUTHYMII ZIGABENI 80$ Christus licens : Patres testri manducarerunt in deserto manna, et mortui sunt. Ilic est panis de cœlo descendens, ut quisquis ex eo manducet, non mortatur *. Postquam, inquit, ii qui manna illud manducabant mortui sunt, restat ut cœlestis pro- prie panis non sit, nec angelorum cibus. Et dein- ceps ibidem consequitur: Ego sum panis vi- 8039, etc. Cibaria misil eis in abundantiam. Confecta ni- mirum ex manna, hoc est, panem. VERS. 26-31. Transtulit Notum de cœlo, et in- duxit in virtute sua Africum: et pluit super eos, quasi pulverem carnes, et quasi arenam maris vo- Intilia alata : et cecidit in medium castrorum eorum in circuitu tabernaculorum corum, et comederunt, et impleti sunt valde, et desiderium eorum attulit eis : non sunt privati a desiderio suo. Moyses qui- dem in Numeris ait : Ecce spiritus a Domino. El immisit coturnices a mari, et impulit in castra ³, el quæ sequuntur. Beatus vero David Deum divi- sisse dicit spiritum, hoc est, ventum, in Notum nimirum atque in Africum : qui venti calida per- flant loca, ubi coturnicum genus moratur. Transtulit autem Notum, hoc est, commovit atque immisit cum. Pluisse vero dicit, quia coturnices superue e cœlo atque condensæ, instar pluviæ cujusdam, ferebantur. Et quia maxima erat earum copia, pulveri eas et arenæ tharis etiam comparavit. Tot quippe immissa sunt, ut sexcenta millia hominum, c et quingenti quinquaginta ad saturitatem ex cis diu nutriti sint. Usque ad mensem eum, inquit, dierum manducate, donec exeat ex naribus vestris *. Totidem quippe erant in eo popalo homines ad bellum idonei, a viginti amnis et supra, absque minori ætate, et mulieribus, et tota tribu Levi. In medio autem castrorum et in circuitu tabernacu- B desiderata, quemadmodum et Paulus spem, pro non pudefacit. lorum, plucbat Deus illud manna, ne fatigarentur colligendo. Et per castra quidem, universum ex- ercitum intelligit, per tabernacula vero, privata cujuslibet tentoria. Et quod ait, attulisse eis Deum desiderium corum, sane intellige, quod ea a Deo receperint, ob quæ desiderium, et concupiscen- tiam suam adimpleverunt. Attulit enim eis Deus, quod optabant : desiderium igitur posuit pro re speratæ rei fruitione ponit, quando ait: Spes autem Adhuc escæ erant in ore ipsorum, et ira Dei ascen- D dit in eos, et occidit plures corum, et electos Isruel compedivit. Nam etsi viderant coturnices, divinæ ta- men promissioni non crediderunt, quod scilicet ad mensem usque ad satietatem his avibus nutriendi essent, sed timuerunt ne abvolarent ; vel ne cito oïnnes consumerentur colurnices. Atque ideo ex- siccaverunt eos per gyrum castrorum; el carnes adhuc, inquit, erant sub dentibus corum, priusquam deficerent, et Dominus iratus est in populum, et pcrcussit Dominus populum plaga magna valde", ** Joan. vi, 49. * Ibid. 35, 48. MI. XI, 31. 1bid. 20. co Ibid. 55.
18α They have encircled me like water. The Jews. In the twenty-first psalm he said, Many bullocks have encircled me, fatted bulls have pressed in on me. He said ‘like water’, because water washes over on every side the one who is entrapped.
β Ὅλην τὴν ἡμέραν περιέσχον με ἅμα. Ἡμέραν, τὴν τοῦ πάθους φησίν· ἅμα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὁμοῦ πάντες.Α ἐκεῖνος, πάλιν φησίν · Οἱ πατέρες ὑμῶν ἔφαγον ἐν τῇ ἐρήμῳ τὸ μάννα, καὶ ἀπέθανεν. Οὗτός ἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβαίνων, ἵνα τις ἐξ αὐτοῦ φάγῃ, καὶ μὴ ἀποθάνῃ. Ἐπεὶ γὰρ, φησίν, φαγόντες ἐκεῖνον ἀπέθανον, οὐκ ἦν κυρίως οὐράνιος, οὐδὲ ἀγγέλων τροφή. Εἶτα λέγει πάλιν Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, καὶ τὰ ἑξῆς. Επισιτισμὸν ἀπέστειλεν αὐτοῖς εἰς πλη σμονήν. Επισιτισμόν, τὸν ἐκ τοῦ μάννα, ἤτοι ἄρτον. ᾿Απῇρε νότον ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἐπήγαγεν ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ λίβα, καὶ ἔβρεξεν ἐπ' αὐτοὺς ὡσεὶ χνοῦν σάρκας, καὶ ὡσεὶ ἄμμον θαλασσῶν πε τεινὰ πτερωτά· καὶ ἐπέπεσεν εἰς μέσον τῆς παρεμβολῆς αὐτῶν κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον καὶ ἐνεπλήσθησαν σφόδρα, καὶ τὴν ἐπιθυμίαν αὐτῶν ἤνεγκεν αὐτοῖς. Οὐκ ἐστερήθησαν ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν. Ὁ μὲν Μωϋτῆς ἐν ᾿Αριθμοῖς φησι. Καὶ πνεῦμα παρά Κυρίου, καὶ ἐξεπέρασεν όρτυγομήτραν ἀπὸ τῆς θαλάσσης, καὶ ἐπέβαλεν ἐπὶ τὴν παρεμβολήν, καὶ τὰ ἑξῆς. Δαβὶδ δὲ διῆλεν τὸ πνεῦμα εἰς νότον καὶ λίβα· οὗτοι γὰρ τοὺς θερμούς καταπνέουσιν τόπους· ἐν οἷς διαιτᾶται τὸ γένος τῆς ὀρτυγομήτρα. Τὸ μέντοι Επῆρεν, ἀντὶ τοῦ, Εκίνησεν. Εβρεξε δὲ εἶπε, διὰ τὸ δίκην βροχῆς ἄνωθεν πυκνῶς καὶ συνεχῶς καταφέρεσθαι. ὡσεὶ χνοῦν δὲ καὶ ὡσεὶ ἅμμον διὰ τὴν δαψίλειαν καὶ τὸ ἀλλ᾽ ἐπ' ἄλληλον εξακοσίας γὰρ χιλιάδας καὶ πεντακοσίους καὶ πειρα τήκοντα ἔθρεψεν εἰς κόρον ἐπὶ πολύ · Φησὶ γάρ "Εως μηνὸς ἡμερῶν φάγεσθε, ἕως ἂν ἐξέλθῃ ἐν τῶν μυκτήρων ἡμῶν. Τοσοῦτοι δὲ ἦσαν οἱ πολεμι σταὶ, ἀπὸ εἴκοσι ἔτους καὶ ἀνωτέρω, χωρὶς τῆς κατωτέρας ηλικίας, καὶ τῶν γυναικῶν, καὶ ὅλης τῆς φυλῆς τοῦ Λευῒ · ἐν μέσῳ δὲ τῆς παρεμβολή, καὶ κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων, ἵνα μὴ κάμνοιεν συλ λέγοντες· καὶ παρεμβολὴν μὲν ὅλον τὸ στρατόπεδον σκηνώματα δὲ, αἱ καταγωγα! ἰδίου ἑκάστου. Ἐπι- θυμίαν δὲ λέγει νῦν, τὸ ἀποτέλεσμα τῆς ἐπιθυμίας, τουτέστιν, τὸ ἐπιθυμητικόν· ὡς καὶ ὁ ἀπόστολος Παυλός φησιν· Ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει. Τὸ αποτέλεσμα λέγων τῆς ἐλπίδος. ῾Ο ἐστι τὸ ἐλπι- στόν. Ετι τῆς βρώσεως οὔσης ἐν τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἀνέβη ἐπ᾿ αὐτοὺς, καὶ ἀπὸ έκτεινεν ἐν τοῖς πλείοσιν αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐκλε κτοὺς τοῦ Ἰσραὴλ συνεπόδισεν. Ιδόντες τὴν ὀρτυγομήτραν οὐκ ἐπίστευσαν τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ Θεοῦ ὑποσχομένου μέχρι μηνὸς διαθρέψαι αὐτοὺς ἐν αὐτῇ εἰς πλησμονήν· ἀλλὰ φοβηθέντες μήποτε ἀποστῇ ἢ ἀναλωθῇ πᾶσα, Εψυξαν, φησίν, ἑαυτοῖς ψυγμούς κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ τὰ κρέα ἔτι ἦν ἐν τοῖς ὁδοῦσιν αὐτῶν, πρὶν ἢ ἐκλιπεῖν. Καὶ ὁ Κύριος ἐθυμώθη εἰς τὸν λαὸν, καὶ ἐπά- EUTHYMII ZIGABENI 80$ Christus licens : Patres testri manducarerunt in deserto manna, et mortui sunt. Ilic est panis de cœlo descendens, ut quisquis ex eo manducet, non mortatur *. Postquam, inquit, ii qui manna illud manducabant mortui sunt, restat ut cœlestis pro- prie panis non sit, nec angelorum cibus. Et dein- ceps ibidem consequitur: Ego sum panis vi- 8039, etc. Cibaria misil eis in abundantiam. Confecta ni- mirum ex manna, hoc est, panem. VERS. 26-31. Transtulit Notum de cœlo, et in- duxit in virtute sua Africum: et pluit super eos, quasi pulverem carnes, et quasi arenam maris vo- Intilia alata : et cecidit in medium castrorum eorum in circuitu tabernaculorum corum, et comederunt, et impleti sunt valde, et desiderium eorum attulit eis : non sunt privati a desiderio suo. Moyses qui- dem in Numeris ait : Ecce spiritus a Domino. El immisit coturnices a mari, et impulit in castra ³, el quæ sequuntur. Beatus vero David Deum divi- sisse dicit spiritum, hoc est, ventum, in Notum nimirum atque in Africum : qui venti calida per- flant loca, ubi coturnicum genus moratur. Transtulit autem Notum, hoc est, commovit atque immisit cum. Pluisse vero dicit, quia coturnices superue e cœlo atque condensæ, instar pluviæ cujusdam, ferebantur. Et quia maxima erat earum copia, pulveri eas et arenæ tharis etiam comparavit. Tot quippe immissa sunt, ut sexcenta millia hominum, c et quingenti quinquaginta ad saturitatem ex cis diu nutriti sint. Usque ad mensem eum, inquit, dierum manducate, donec exeat ex naribus vestris *. Totidem quippe erant in eo popalo homines ad bellum idonei, a viginti amnis et supra, absque minori ætate, et mulieribus, et tota tribu Levi. In medio autem castrorum et in circuitu tabernacu- B desiderata, quemadmodum et Paulus spem, pro non pudefacit. lorum, plucbat Deus illud manna, ne fatigarentur colligendo. Et per castra quidem, universum ex- ercitum intelligit, per tabernacula vero, privata cujuslibet tentoria. Et quod ait, attulisse eis Deum desiderium corum, sane intellige, quod ea a Deo receperint, ob quæ desiderium, et concupiscen- tiam suam adimpleverunt. Attulit enim eis Deus, quod optabant : desiderium igitur posuit pro re speratæ rei fruitione ponit, quando ait: Spes autem Adhuc escæ erant in ore ipsorum, et ira Dei ascen- D dit in eos, et occidit plures corum, et electos Isruel compedivit. Nam etsi viderant coturnices, divinæ ta- men promissioni non crediderunt, quod scilicet ad mensem usque ad satietatem his avibus nutriendi essent, sed timuerunt ne abvolarent ; vel ne cito oïnnes consumerentur colurnices. Atque ideo ex- siccaverunt eos per gyrum castrorum; el carnes adhuc, inquit, erant sub dentibus corum, priusquam deficerent, et Dominus iratus est in populum, et pcrcussit Dominus populum plaga magna valde", ** Joan. vi, 49. * Ibid. 35, 48. MI. XI, 31. 1bid. 20. co Ibid. 55.
18β All day long they have pressed in on me together. He calls the ‘day’ that of the passion. ‘Together’, in the sense of, ‘all of them at once’.
19 Ἐμάκρυνας ἀπ’ ἐμοῦ φίλον καὶ πλησίον, καὶ τοὺς γνωστούς μου ἀπὸ ταλαιπωρίας. Διὰ τὴν ταλαιπωρίαν μου τὴν ἀπὸ τῶν προπηλακισμῶν ἐμάκρυνας ἀπ’ ἐμοῦ τοὺς μαθητάς μου. Εἴρηται δὲ καὶ ἀνωτέρω, Ἐμάκρυνας τοὺς γνωστούς μου ἀπ’ ἐμοῦ. Φίλον γὰρ καὶ πλησίον καὶ γνωστοὺς, τοὺς αὐτοὺς καλεῖ· φίλον μὲν, κατὰ τὸ, Ὑμεῖς φίλοι μού ἐστε, πλησίον δὲ, ὡς συνδιαιτωμένους αὐτῷ, γνωστοὺς δε, ὡς γινώσκοντας καὶ διὰ τοῦτο γινωσκομένους. Ἀλλ’ οὕτω μὲν ὁ ψαλμὸς εἰς Χριστὸν ἀνήχθη. Ἁρμόζει δὲ καὶ τοῖς εὐσεβέσι πᾶσιν ἐν καιρῷ θλίψεως οὕτως· [] Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, διὰ παντὸς ἐνώπιόν σου ἐκέκραξα, ἐπικαλούμενός σε εἰς βοήθειαν. Tὰ δὲ ἑξῆς, δῆλα. [] Ὅτι ἐπλήσθη πόνων καὶ θλίψεων ἡ ψυχή μου, καὶ πλησίον εἰμὶ τοῦ θανάτου, [] ἤδη ἀποκαμών. Συνηριθμήθην τοῖς νεκροῖς, ὅσον ἐπὶ τῇ σπουδῇ τῶν ἀνθρωποκτόνων δαιμόνων· ἐγενήθην εὐχείρωτος, ὡσεὶ ἀβοήθητος, καὶ ἐν νεκροῖς, ὅσον τὸ ἐπ’ αὐτοῖς, [] καίτοι ἐλεύθερος ἔτι ὢν νεκρώσεως, ὡς μηκέτι τῇ ἀληθείᾳ θανών. Ἐγενήθην ὡσεὶ τετρωμένοι κείμενοι ἐν τάφοις, τρωθεὶς τῷ βέλει τῆς ἁμαρτίας ἢ τῆς ἀθυμίας, καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως. [] Ἔθεντό με οἱ δαίμονες ἐν βαθεῖ βόθρῳ τῆς ἁμαρτίας, ἐν σκότει θλίψεως, ὃ σκιὰ [] καὶ ὡμοίωσίς ἐστι θανάτου διὰ τὴν πικρίαν. Ἐπ’ ἐμὲ ἐπεβάρησεν ὁ θυμός σου· εἰ γὰρ μὴ σύ μοι ὠργίσθης, οὐκ ἄν μου περιεγένοντο· | καὶ πάσας τὰς ἐπαναστάσεις τῶν θλίψεων, τὰς κατὰ παραχώρησίν σου, ἐπήγαγες ἐπ’ ἐμέ.Α ἐκεῖνος, πάλιν φησίν · Οἱ πατέρες ὑμῶν ἔφαγον ἐν τῇ ἐρήμῳ τὸ μάννα, καὶ ἀπέθανεν. Οὗτός ἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβαίνων, ἵνα τις ἐξ αὐτοῦ φάγῃ, καὶ μὴ ἀποθάνῃ. Ἐπεὶ γὰρ, φησίν, φαγόντες ἐκεῖνον ἀπέθανον, οὐκ ἦν κυρίως οὐράνιος, οὐδὲ ἀγγέλων τροφή. Εἶτα λέγει πάλιν Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, καὶ τὰ ἑξῆς. Επισιτισμὸν ἀπέστειλεν αὐτοῖς εἰς πλη σμονήν. Επισιτισμόν, τὸν ἐκ τοῦ μάννα, ἤτοι ἄρτον. ᾿Απῇρε νότον ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἐπήγαγεν ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ λίβα, καὶ ἔβρεξεν ἐπ' αὐτοὺς ὡσεὶ χνοῦν σάρκας, καὶ ὡσεὶ ἄμμον θαλασσῶν πε τεινὰ πτερωτά· καὶ ἐπέπεσεν εἰς μέσον τῆς παρεμβολῆς αὐτῶν κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον καὶ ἐνεπλήσθησαν σφόδρα, καὶ τὴν ἐπιθυμίαν αὐτῶν ἤνεγκεν αὐτοῖς. Οὐκ ἐστερήθησαν ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν. Ὁ μὲν Μωϋτῆς ἐν ᾿Αριθμοῖς φησι. Καὶ πνεῦμα παρά Κυρίου, καὶ ἐξεπέρασεν όρτυγομήτραν ἀπὸ τῆς θαλάσσης, καὶ ἐπέβαλεν ἐπὶ τὴν παρεμβολήν, καὶ τὰ ἑξῆς. Δαβὶδ δὲ διῆλεν τὸ πνεῦμα εἰς νότον καὶ λίβα· οὗτοι γὰρ τοὺς θερμούς καταπνέουσιν τόπους· ἐν οἷς διαιτᾶται τὸ γένος τῆς ὀρτυγομήτρα. Τὸ μέντοι Επῆρεν, ἀντὶ τοῦ, Εκίνησεν. Εβρεξε δὲ εἶπε, διὰ τὸ δίκην βροχῆς ἄνωθεν πυκνῶς καὶ συνεχῶς καταφέρεσθαι. ὡσεὶ χνοῦν δὲ καὶ ὡσεὶ ἅμμον διὰ τὴν δαψίλειαν καὶ τὸ ἀλλ᾽ ἐπ' ἄλληλον εξακοσίας γὰρ χιλιάδας καὶ πεντακοσίους καὶ πειρα τήκοντα ἔθρεψεν εἰς κόρον ἐπὶ πολύ · Φησὶ γάρ "Εως μηνὸς ἡμερῶν φάγεσθε, ἕως ἂν ἐξέλθῃ ἐν τῶν μυκτήρων ἡμῶν. Τοσοῦτοι δὲ ἦσαν οἱ πολεμι σταὶ, ἀπὸ εἴκοσι ἔτους καὶ ἀνωτέρω, χωρὶς τῆς κατωτέρας ηλικίας, καὶ τῶν γυναικῶν, καὶ ὅλης τῆς φυλῆς τοῦ Λευῒ · ἐν μέσῳ δὲ τῆς παρεμβολή, καὶ κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων, ἵνα μὴ κάμνοιεν συλ λέγοντες· καὶ παρεμβολὴν μὲν ὅλον τὸ στρατόπεδον σκηνώματα δὲ, αἱ καταγωγα! ἰδίου ἑκάστου. Ἐπι- θυμίαν δὲ λέγει νῦν, τὸ ἀποτέλεσμα τῆς ἐπιθυμίας, τουτέστιν, τὸ ἐπιθυμητικόν· ὡς καὶ ὁ ἀπόστολος Παυλός φησιν· Ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει. Τὸ αποτέλεσμα λέγων τῆς ἐλπίδος. ῾Ο ἐστι τὸ ἐλπι- στόν. Ετι τῆς βρώσεως οὔσης ἐν τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἀνέβη ἐπ᾿ αὐτοὺς, καὶ ἀπὸ έκτεινεν ἐν τοῖς πλείοσιν αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐκλε κτοὺς τοῦ Ἰσραὴλ συνεπόδισεν. Ιδόντες τὴν ὀρτυγομήτραν οὐκ ἐπίστευσαν τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ Θεοῦ ὑποσχομένου μέχρι μηνὸς διαθρέψαι αὐτοὺς ἐν αὐτῇ εἰς πλησμονήν· ἀλλὰ φοβηθέντες μήποτε ἀποστῇ ἢ ἀναλωθῇ πᾶσα, Εψυξαν, φησίν, ἑαυτοῖς ψυγμούς κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ τὰ κρέα ἔτι ἦν ἐν τοῖς ὁδοῦσιν αὐτῶν, πρὶν ἢ ἐκλιπεῖν. Καὶ ὁ Κύριος ἐθυμώθη εἰς τὸν λαὸν, καὶ ἐπά- EUTHYMII ZIGABENI 80$ Christus licens : Patres testri manducarerunt in deserto manna, et mortui sunt. Ilic est panis de cœlo descendens, ut quisquis ex eo manducet, non mortatur *. Postquam, inquit, ii qui manna illud manducabant mortui sunt, restat ut cœlestis pro- prie panis non sit, nec angelorum cibus. Et dein- ceps ibidem consequitur: Ego sum panis vi- 8039, etc. Cibaria misil eis in abundantiam. Confecta ni- mirum ex manna, hoc est, panem. VERS. 26-31. Transtulit Notum de cœlo, et in- duxit in virtute sua Africum: et pluit super eos, quasi pulverem carnes, et quasi arenam maris vo- Intilia alata : et cecidit in medium castrorum eorum in circuitu tabernaculorum corum, et comederunt, et impleti sunt valde, et desiderium eorum attulit eis : non sunt privati a desiderio suo. Moyses qui- dem in Numeris ait : Ecce spiritus a Domino. El immisit coturnices a mari, et impulit in castra ³, el quæ sequuntur. Beatus vero David Deum divi- sisse dicit spiritum, hoc est, ventum, in Notum nimirum atque in Africum : qui venti calida per- flant loca, ubi coturnicum genus moratur. Transtulit autem Notum, hoc est, commovit atque immisit cum. Pluisse vero dicit, quia coturnices superue e cœlo atque condensæ, instar pluviæ cujusdam, ferebantur. Et quia maxima erat earum copia, pulveri eas et arenæ tharis etiam comparavit. Tot quippe immissa sunt, ut sexcenta millia hominum, c et quingenti quinquaginta ad saturitatem ex cis diu nutriti sint. Usque ad mensem eum, inquit, dierum manducate, donec exeat ex naribus vestris *. Totidem quippe erant in eo popalo homines ad bellum idonei, a viginti amnis et supra, absque minori ætate, et mulieribus, et tota tribu Levi. In medio autem castrorum et in circuitu tabernacu- B desiderata, quemadmodum et Paulus spem, pro non pudefacit. lorum, plucbat Deus illud manna, ne fatigarentur colligendo. Et per castra quidem, universum ex- ercitum intelligit, per tabernacula vero, privata cujuslibet tentoria. Et quod ait, attulisse eis Deum desiderium corum, sane intellige, quod ea a Deo receperint, ob quæ desiderium, et concupiscen- tiam suam adimpleverunt. Attulit enim eis Deus, quod optabant : desiderium igitur posuit pro re speratæ rei fruitione ponit, quando ait: Spes autem Adhuc escæ erant in ore ipsorum, et ira Dei ascen- D dit in eos, et occidit plures corum, et electos Isruel compedivit. Nam etsi viderant coturnices, divinæ ta- men promissioni non crediderunt, quod scilicet ad mensem usque ad satietatem his avibus nutriendi essent, sed timuerunt ne abvolarent ; vel ne cito oïnnes consumerentur colurnices. Atque ideo ex- siccaverunt eos per gyrum castrorum; el carnes adhuc, inquit, erant sub dentibus corum, priusquam deficerent, et Dominus iratus est in populum, et pcrcussit Dominus populum plaga magna valde", ** Joan. vi, 49. * Ibid. 35, 48. MI. XI, 31. 1bid. 20. co Ibid. 55.
19 You have distanced from me friend and companion and my acquaintances by reason of suffering. On account of my suffering from vilification and ill-treatment you have distanced from me my disciples. It was said earlier, You have distanced my acquaintances from me. ‘Friend’ and ‘companion’ and ‘acquaintances’ is what he calls those same disciples: ‘friend’ in accordance with, You are my friends, ‘companion’, as sharing life with him, and ‘acquaint- ances’, as knowing and hence being known by him. But thus the psalm has been interpreted in relation to Christ. It is also fitting, however, for the pious in time of affliction, as follows: [2] O Lord God of my salvation, I have continually cried before you, calling on you for help. And what follows is clear. [4] For my soul has been filled with pains and afflictions, and, having now grown weary, I [5] am near to death. I have been counted among the dead, as far as the zealous exertions of the murderous demons are concerned. I have become easy prey, as if being without help, and [6] am among the dead as far as is in their power, even though still being free of death as not yet having died in truth. I have become like wounded men lying in graves, having been wounded by the dart of sin or of despondency, and the rest in the same spirit. [7] The demons have placed me in a deep pit of sin, in darkness of grief, which is a shadow and [8] likeness of death on account of its bitterness. Your rage has weighed down upon me, for if you had not been angered with me they would not have defeated me. And you have brought on me all the uprisings of afflictions that come by your permission.
PG 128:899[] Ἐμάκρυνας τοὺς γνωστούς μου, εἴτουν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους, τοὺς πρὸ τῆς ἁμαρτίας γνησίως πρός με διακειμένους καὶ γνωρίζοντάς με, οἳ καὶ ἐβδελύξαντό με διὰ τὴν ἁμαρτίαν· παρεδόθην λοιπὸν ταῖς θλίψεσι, καὶ οὐκ ἐκπορεύομαι ἐξ [] αὐτῶν, σφοδρῶς συνεχόμενος. Tὸ δὲ, οἱ ὀφθαλμοί μου ἠσθένησαν ἀπὸ πτωχείας, ὡς προηρμήνευται. Ἐκέκραξα πρὸς σὲ διὰ παντὸς, καλῶν εἰς ἀντίληψιν, καὶ τὰ ἑξῆς, ὡς προαποδέδοται πάντα. [] Ἀναστὰς δὲ τῆς κοίτης, πρὸ πάντων ἀναπέμψω σοι προσευχήν. Ἵνα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; τουτέστιν, ἐμὲ, κατὰ περίφρασιν, ἐν ἀνάγκαις ὄντα, καὶ θερμῶς δεόμενον, καὶ τὰ ἑξῆς. [] Εἶτα, πτωχός εἰμι ἐγὼ, μηδεμίαν ἔχων ἀλλαχόθεν βοήθειαν. Καὶ ἐν κόποις εἰμὶ καὶ πόνοις διὰ τὸ σφάλμα. Ὑψωθεὶς δὲ τῷ κατ’ εἰκόνα σου γεγενῆσθαι, ἐταπεινώθην τῷ ἀπολέσαι τὸ ἀξίωμα τῆς εἰκόνος· ἢ καὶ ὑψωθεὶς τῇ οἰήσει, ἐταπεινώθην, πεσὼν εἰς ὄλισθον. Καὶ ἐξηπορήθην, μὴ ἔχων τί καὶ δράσω· ἐπ’ ἐμὲ διῆλθον, ἤγουν ἔφθασάν με αἱ ὀργαί σου, τίνοντα δίκας ἐν τῷ τῇ λύπῃ συμπνίγεσθαι. [] Ἔτι οἱ φοβερισμοί σου, οἱ τὴν αἰώνιον ἀπειλοῦντες κόλασιν, ἐξετάραξάν με. Ἐκύκλωσάν με ὡσεὶ ὕδωρ οἱ φοβερισμοί σου, ἢ οἱ δαίμονες, ἢ αἱ θλίψεις, ἀποπνίγουσαι, [] διὰ παντὸς περιέσχον με ἅμα πάντες. Ἐμάκρυνας ἀπ’ ἐμοῦ καὶ τοὺς συνήθεις ἀνθρώπους, φεύγοντάς με διὰ τὴν κατασχοῦσάν με ταλαιπωρίαν, ἤτοι συμφοράν.
[9] You have distanced my acquaintances, namely, the holy angels who before my sin were familiarly disposed towards me and knew me and who have held me in abomination on ac- count of my sin. I have consequently been handed over to afflictions and I make no escape [10] from them, being inexorably held fast. My eyes have grown weak from poverty is to be inter- preted as before. I have cried to you continually, calling you to help, and so on, all as previ- ously expounded. [14] On rising from my bed, before all else I shall address prayer to you. Why, O Lord, are you rejecting my soul, that is, me, by circumlocution, who am in constraints and making fervent entreaty, and so on. [16] Then, I am poor, having no help of any kind from anywhere. And I am in travails and pains on account of my fault. And exalted once, having been made in your image, I have been brought low by losing the dignity of the image, or else having been exalted by pride, I have been brought low, having fallen into a snare. And I have been made destitute, having no means of escape. Your visitations of anger have passed upon me, that is, they have come upon me as I pay the penalty by being choked in sorrow. [17] Moreover, your terrors threatening eternal punishment have greatly troubled me. Your terrors have encircled me like water, that is, either the demons or the afflictions, suffocating [19] me, have continually pressed in on me all together. You have distanced from me my close acquaintances, who are fleeing from me on account of the suffering, that is, the misfortune, holding me fast.
PG 128:105988 πη΄ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
PG 128:8991 Συνέσεως· Αἰθὰμ τῷ ᾽Ισραηλίτῃ. Καὶ αὕτη ἡ ἐπιγραφὴ τῇ πρὸ αὐτῆς συνηρμήνευται. Διηγεῖται δὲ τὰ καθ’ ἑαυτὸν ὁ Δαυὶδ, καὶ ὑμνεῖ τὸν Θεὸν ὡς εὐεργέτην αὐτοῦ. Ἀναμίγνυσι δὲ τοῖς λόγοις καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ, διὸ καὶ συνέσεως ἐπιγέγραπται· χρεία γὰρ ταύτης τοῖς ἐντυγχάνουσιν εἰς τὸ συνιέναι τὰ ἐγκατεσπαρμένα περὶ Χριστοῦ. Προαγορεύει δὲ καὶ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν.
1 Of understanding; belonging to Aitham the Israelite. This superscription was interpreted along with the previous one. David tells of matters relating to himself and praises God as his benefactor. But he also intermingles with the words things about Christ and hence it has the superscription ‘of un- derstanding’, for this is necessary for the readers to perceive the things spread throughout it about Christ. It also foretells the captivity by the Babylonians.
α Τὰ ἐλέη σου, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα ᾄσομαι. Tὰ ἐλέη, φησὶ, τὰ εἰς ἐμὲ γεγενημένα, περὶ ὧν πλατύτερον εὐχαριστεῖ ἐν τῇ δευτέρᾳ βίβλῳ τῶν Βασιλειῶν. Εἰς τὸν αἰῶνα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀεὶ ᾄσομαι, ᾆσμα ταῦτα ποιούμενος.
2α I shall sing, O Lord, of your mercies to the age. The mercies that have been shown to me, about which he gives thanks more expansively in the second book of Kingdoms. ‘To the age’, in the sense of, I shall sing forever, turning them into song.
β Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἀπαγγελῶ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν τῷ στόματί μου. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν, ἀντὶ τοῦ, εἰς πᾶσαν γενεάν. Ἀποθνῃσκούσης γὰρ τῆς μιᾶς, ἀντεισάγεται ἑτέρα, καὶ οὕτως ἄχρι συντελείας. Ἢ εἴς τε τὴν γενεὰν τῶν ᾽Ιουδαίων καὶ εἰς τὴν τῶν Χριστιανῶν· μόναις γὰρ ταύταις ὁ Δαυὶδ ἀπαγγέλλει τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ διὰ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Στόμα δὲ αὐτοῦ, εἴη ἂν ἡ βίβλος τῶν ψαλμῶν αὐτοῦ.
2β To generation and generation I shall declare your truth with my mouth. ‘To generation and generation’, in the sense of, ‘to every generation’, for as one generation dies another comes in its place and so to the end of time. Or else both to the generation of the Jews and that of the Christians, for to these alone David declares the truth of God with his mouth. The book of his psalms may be interpreted as his ‘mouth’.
PG 128:1061Ψαλμός 88 — Psalm 88σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
PG 128:899Ἀλήθειαν δὲ Θεοῦ λέγει, τὰς ἀληθεῖς ἐπαγγελίας ἃς αὐτῷ ἐπηγγείλατο, τοῦτο μὲν, διὰ τοῦ προφήτου Νάθαν, ὡς ἡ δευτέρα τῶν Βασιλειῶν ἱστορεῖ, τοῦτο δὲ, καὶ διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτῷ προφητικοῦ πνεύματος· ὑπέσχετο γὰρ αὐτῷ πολλὰ, περί τε τῆς ὑποταγῆς τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ καὶ περὶ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, ὃ Ἑβραῖοι μὲν, τὸν Σολομῶντα καὶ τοὺς ἐξ αὐτοῦ καταγομένους φασὶν, ἡμεῖς δὲ, τὸν Χριστὸν, ὡς ἐν τοῖς ἑξῆς ῥηθήσεται.
God’s truth is what he calls the true promises that he promised to him, on the one hand through the prophet Nathan, as the second book of Kingdoms tells, and on the other hand through the prophetic spirit dwelling within him. For God promised many things to him, both about the subjection of his enemies and about his seed, which Hebrews say was Solo- mon and those descended from him, while we say it is Christ, as will be said in what follows.
PG 128:901α Ὅτι εἶπας, Εἰς τὸν αἰῶνα ἔλεος οἰκοδομηθήσεται. Tὸ, οἰκοδομηθήσεται, ἀντὶ τοῦ, ποιηθήσεται. Σὺ, φησὶν, εἶπάς μοι, ὅτι ἀεὶ ἔλεος ποιηθήσεται. Καὶ οἱ μὲν Ἑβραῖοι τῷ Δαυὶδ ποιηθῆναι τὸ ἔλεός φασι, βοηθουμένῳ παρὰ Θεοῦ, ἡμεῖς δὲ, | πᾶσι πιστοῖς. Ἐπὶ μὲν γὰρ τοῦ Δαυὶδ οὐχ ἁρμόζει τὸ, ἀεὶ, τεθνηκότος ἤδη, ἐπὶ δὲ τῶν πιστῶν, καὶ πάνυ· ἐποιήθη γὰρ αὐτοῖς διηνεκὲς ἔλεος ᾽Ιησοῦς ὁ Χριστὸς, οἰκοδομηθεὶς καὶ συμπαγεὶς ἀφράστως ἐκ τῶν ἁγνῶν αἱμάτων τῆς ὑπεραγίας Παρθένου· οἶκος γὰρ, τὸ πρόσλημμα λέγεται τοῦ προσλαβόντος Θεοῦ· Ἡ σοφία γὰρ, φησὶν, ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον.ταξε Κύριος τὸν λαὸν πληγῇ μεγάλη σφόδρα. Ορα πῶς πρὶν ἢ δαπανηθῆναι τὰ ἐν τοῖς ὁδοῦσιν αὐτῶν κρέα, ἡ πίστησαν, ἐπιλαθόμενοι τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως. Διὸ καὶ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν ἐνεπλήσθη- σαν· εἰς ἔνδειξιν τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως καὶ προ νοίας τῆς περὶ αὐτούς. Απέθη δὲ αὐτὸς, εἰς νόσων χολέρας, ὡς εἴρηκε Μωϋσῆς, διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ ἀπληστίαν αὐτῶν, ὑφ᾽ ἧς πολλοὶ ἐφθάρησαν. Τὸ δὲ Ἐν τοῖς πλείοσιν, ὁ μὲν Σύμμαχος, Ἐν τοῖς πίοσιν ἐξέδωκεν· ὁ δὲ ᾿Ακύλας, Εν τοῖς λιπαροῖς. οὕτως ὀνομάσαντες τους πλουσιωτέρους τοῦ λαοῦ, καὶ ἰσχυροτέρους· εἰκὸς γὰρ αὐτοὺς διὰ τοῦτο, πλεῖον τῶν ἄλλων συλλέγοντας, άπληστότερον ἐμ- φορεῖσθαι. Ὑπήχθησαν δὲ πρὸς τὸν τοιοῦτον λόγον, ἀπὸ τοῦ ἐφεξῆς ῥητοῦ τοῦ, καὶ τοὺς ἐκλεκτούς. τοῦ Ἰσραὴλ, συνεπόδισεν. Ἡ δὲ τῶν Ἑβδο- μήκοντα ἐξήγησις, τὸ Ἐν τοῖς πλείοσιν, εἶπεν, ὡς ἀξιολογώτερον· ἔστι γάρ, οὐ συγκριτικόν, ἀλλ' ἀπόλυτον · καὶ δηλοῖ, τὸ Ἐν πολλοῖς, εἴτουν πολ λούς· ὅπερ συνάδει μᾶλλον τῷ Μωσαϊκῷ λόγῳ· καὶ γὰρ ἐπάταξε Κύριος τὸν λαὸν πληγῇ μεγάλη σφόδρα μεγάλη δὲ πληγή ἐστιν, ὁ πολλῶν θάνατος. Έκλε κτοὺς δὲ αὐτοὺς ἐκάλεσεν, ὡς πολεμιστάς· οἱ γὰρ ἀπαριθμηθέντες ἀνωτέρω, πάντες πολεμισταὶ ἦσαν, ἐπιλεγέντες εἰς τὸ παρατάττεσθαι. Ἐν πᾶσι τούτοις ἥμαρτον ἔτι. Ἐν πᾶσιν οἷς τε εὐηργετοῦντο, καὶ οἷς ἐκολάζοντο ήμαρτον ἔτι ἄλλα τε πολλά, καὶ ὅτι ἐδειλίασαν τοὺς ἐνοικοῦντας τῇ γῇ τῆς ἐπαγγελίας, μὴ θαῤῥήσαντες τῷ ἐπαγ- γελλομένῳ Θεῷ. Καὶ οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τοῖς θαυμασίοις αὐτοῦ. ᾿Απὸ ταυτομάτου ταῦτα συμπίπτειν ὑπολαμβάνον- τες. Πανταχοῦ δὲ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν στηλιτεύει ὁ Δαβὶδ ἀφ᾽ ἧς ἐκινδύνευον, περὶ ἧς καὶ ὁ Θεὸς εἴρηκεν· "Εως πότε παροξύνει με ὁ λαὸς οὗτος ; Καὶ ἕως τίνος οὐ πιστεύουσί μοι ἐν πᾶσι τοῖς σημείοις οἷς ἐποίησα ἐν αὐτοῖς ; Καὶ ὁ Χρι· στὸς δὲ ὕστερον γενεὰν ἄπιστον, τοὺς ἐξ Ἰουδαίων ὠνόμασεν. Καὶ ἐξέλιπον ἐν ματαιότητι αἱ ἡμέραι αὐτῶν. Ἐν ἀπραξία καλοῦ, ἐν ἐπιθυμίαις σαρκικαῖς. Μόνα γὰρ ταῦτα διώκοντες, ἐν τῇ ἐρήμῳ πάντες ἀπώλοντο. Εἶπε γὰρ ὁ Θεός· Η μὴν, οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν ώμοσα τοῖς πατράσιν αὐτῶν. Ἀλλ᾽ ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν ᾗ ἐστι μετ᾿ ἐμοῦ ὧδε· ὅσοι οὐκ οἴ. δασιν ἀγαθὸν ἢ κακόν. Καὶ πάλιν φησίν· Ἐν τῇ ἐρήμῳ ταύτῃ πεσεῖται τὰ κῶλα ὑμῶν. Καὶ αὖθις· Εγώ Κύριος ἐλάλησα· ἢ μὴν οὕτως ποιήσω τῇ συναγωγῇ ταύτῃ τῇ πονηρᾷ τῇ ἐπισυνισταμένη ἐπ' ἐμέ· ἐν τῇ ἐρήμῳ ταύτῃ ἐξαναλωθήσεται, καὶ ἐκεῖ ἀποθανεῖται. Ο Σιν, 11. * j COMMENT. IN PSALMOS. A Vide quo pacto antequam carnes consumerentur, B quas in ore habebant, fide defecerint, et divinæ virtutis obliti sint: unde desiderio quidem suo satiati sunt, ut divina erga eos Providentia et virtus conspiceretur ; ob eorum tamen infidelita- tem et ventris ingtuviem, effectus est ille cibus tandem eis in nauseam : ob quod multi eorum periere, ut apud Moysem legimus. Quod vero LXX hic plures eorum dixerunt, Symmachus, Pingues reddidit : et Aquila ad eundem sensum, Abundantes, periisse intelligentes, ditiores quos- libet, ac fortiores in populo. Verisimile est autem illos ingluviem suam cateris magis explesse, quod plura aliis colligerent. Puto etiam Aquilam et Symmachum, in hujusmodi sensum adductos, ob alia verba, quae hic proxime habcntur : Et electos Israel compedivit. LXX etiam (85) non Plures dixerunt, ut mortues superstitibus compararent, sed Plures, pro Multis dixerunt. Ita enim conso- naut verba Moysi : Percussit enim, inquit, Dominus populum plaga magna va!dle. Magna autem plaga in multorum verificatur interitu. Electos vero dixit veluti strenuos in bello. Erant enim omnes hi, quos superius commemoravi, summopere ad bellum idonei atque ideo ad hoc selecti ut in acie præ cæteris dimicarent. VERS. 32. In omnibus his peccarerunt adhuc. Ad hæc omnia, inquit, hoc est, post tot et beneficio- rum et suppliciorum exempla, adhuc in multis C Deum offendebant, atque inter caura quod hae bitatores illos terræ promissionis adeo formida- rent, non credentes divinæ promissioni. VERS. 33. Et non credideruut in mirabilibus ejus. Putabant enim ca omnia fortuito, ac casu con- tigisse. Ubique autem Propheta eorum inſidelita- tem carpit, ob quam periclitabantur, et de qua ipse etiam Deus dixit : Quousque irritabil me populus iste? Et quousque mihi non credent in omnibus signis, quæ feci inter eos ". Unde ctiam Domi- nus noster incredulam generationem Judæos ap- pellavit, dicens : Generalio incredula et perversa. Vers. 33. Et defecerunt in vanitatem dies eorum, Præclarum virtutis opus nu!lum agebant, sed carnis concupiscentias sequebantur. Unde omnes in deserto mortui sunt, sicut eis dixit Deus: Terram enim, inquit, quam juravi patribus eorum, nu.i alii videbunt, quam eorum filii, qui mecum hie sunt, quicunque non noverunt bonum, aut malum . Item alibi : In hac, inquit, erema cadent corpora vestra. Et rursus: Ego Dominus locutus sum, sic profecto faciam huic congregationi prata, quæ in- surrexit in me in deserto hoc : consuetur quippe, et illic morietur *. * Num. Matth. xvi, 46. * Num. xiv, 23, 24; Deut. 1, 35, 36. ** Num. xiv, 28, 29). Varia lectiones. in pluribus, quasi dictu nobilius. Est enim hæc di- ctio non comparative, sed absolute posita, valetque in multis, sex multos, quva magis consonal ver- bis, etc. (85) Ad verbum : Septuaginta vero interpretati sunt
3α For you have said, ‘The house of mercy will be built up to the age’. ‘The house of mercy will be built up’, in the sense of, ‘mercy will be shown’. You, he says, have said to me that mercy will be shown forever. And the Hebrews say that mercy was shown on David who was helped by God, while we say mercy is shown on all believers. In relation to David the ‘forever’ is inappropriate, since he has died, but in relation to the believers it is most appropriate, for Jesus Christ has shown continuous mercy on them, having himself been built as a house and ineffably compounded from the pure blood of the all-holy Virgin, for the assumed humanity is called the ‘house’ of God who assumed the hu- manity. For it is written, Wisdom has built for herself a house.
β Ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἑτοιμασθήσεται ἡ ἀλήθειά σου. Ἀλήθεια τοῦ Θεοῦ, ὁ Χριστὸς, ὡς ἀψευδής· εἴρηκε γὰρ, Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια. Αὕτη οὖν ἡ ἀλήθεια, φησὶν, ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἑδρασθήσεται· τὸ γὰρ, ἑτοιμάζω, πολλάκις καὶ τὸ, ἑδράζω, σημαίνει παρὰ τοῖς Ἑβραίοις. Καὶ νῦν δὲ ὁ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ, ἑτοιμασθήσεται, ἑδρασθήσεται ἐξέδωκε. Περὶ δὲ τοῦ ἑδρασθῆναι τὸν Χριστὸν ἐν οὐρανοῖς αὐτὸς οὗτος ὁ Δαυὶδ εἴρηκεν ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ, Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου, Κάθου ἐκ δεξιῶν μου.ταξε Κύριος τὸν λαὸν πληγῇ μεγάλη σφόδρα. Ορα πῶς πρὶν ἢ δαπανηθῆναι τὰ ἐν τοῖς ὁδοῦσιν αὐτῶν κρέα, ἡ πίστησαν, ἐπιλαθόμενοι τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως. Διὸ καὶ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν ἐνεπλήσθη- σαν· εἰς ἔνδειξιν τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως καὶ προ νοίας τῆς περὶ αὐτούς. Απέθη δὲ αὐτὸς, εἰς νόσων χολέρας, ὡς εἴρηκε Μωϋσῆς, διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ ἀπληστίαν αὐτῶν, ὑφ᾽ ἧς πολλοὶ ἐφθάρησαν. Τὸ δὲ Ἐν τοῖς πλείοσιν, ὁ μὲν Σύμμαχος, Ἐν τοῖς πίοσιν ἐξέδωκεν· ὁ δὲ ᾿Ακύλας, Εν τοῖς λιπαροῖς. οὕτως ὀνομάσαντες τους πλουσιωτέρους τοῦ λαοῦ, καὶ ἰσχυροτέρους· εἰκὸς γὰρ αὐτοὺς διὰ τοῦτο, πλεῖον τῶν ἄλλων συλλέγοντας, άπληστότερον ἐμ- φορεῖσθαι. Ὑπήχθησαν δὲ πρὸς τὸν τοιοῦτον λόγον, ἀπὸ τοῦ ἐφεξῆς ῥητοῦ τοῦ, καὶ τοὺς ἐκλεκτούς. τοῦ Ἰσραὴλ, συνεπόδισεν. Ἡ δὲ τῶν Ἑβδο- μήκοντα ἐξήγησις, τὸ Ἐν τοῖς πλείοσιν, εἶπεν, ὡς ἀξιολογώτερον· ἔστι γάρ, οὐ συγκριτικόν, ἀλλ' ἀπόλυτον · καὶ δηλοῖ, τὸ Ἐν πολλοῖς, εἴτουν πολ λούς· ὅπερ συνάδει μᾶλλον τῷ Μωσαϊκῷ λόγῳ· καὶ γὰρ ἐπάταξε Κύριος τὸν λαὸν πληγῇ μεγάλη σφόδρα μεγάλη δὲ πληγή ἐστιν, ὁ πολλῶν θάνατος. Έκλε κτοὺς δὲ αὐτοὺς ἐκάλεσεν, ὡς πολεμιστάς· οἱ γὰρ ἀπαριθμηθέντες ἀνωτέρω, πάντες πολεμισταὶ ἦσαν, ἐπιλεγέντες εἰς τὸ παρατάττεσθαι. Ἐν πᾶσι τούτοις ἥμαρτον ἔτι. Ἐν πᾶσιν οἷς τε εὐηργετοῦντο, καὶ οἷς ἐκολάζοντο ήμαρτον ἔτι ἄλλα τε πολλά, καὶ ὅτι ἐδειλίασαν τοὺς ἐνοικοῦντας τῇ γῇ τῆς ἐπαγγελίας, μὴ θαῤῥήσαντες τῷ ἐπαγ- γελλομένῳ Θεῷ. Καὶ οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τοῖς θαυμασίοις αὐτοῦ. ᾿Απὸ ταυτομάτου ταῦτα συμπίπτειν ὑπολαμβάνον- τες. Πανταχοῦ δὲ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν στηλιτεύει ὁ Δαβὶδ ἀφ᾽ ἧς ἐκινδύνευον, περὶ ἧς καὶ ὁ Θεὸς εἴρηκεν· "Εως πότε παροξύνει με ὁ λαὸς οὗτος ; Καὶ ἕως τίνος οὐ πιστεύουσί μοι ἐν πᾶσι τοῖς σημείοις οἷς ἐποίησα ἐν αὐτοῖς ; Καὶ ὁ Χρι· στὸς δὲ ὕστερον γενεὰν ἄπιστον, τοὺς ἐξ Ἰουδαίων ὠνόμασεν. Καὶ ἐξέλιπον ἐν ματαιότητι αἱ ἡμέραι αὐτῶν. Ἐν ἀπραξία καλοῦ, ἐν ἐπιθυμίαις σαρκικαῖς. Μόνα γὰρ ταῦτα διώκοντες, ἐν τῇ ἐρήμῳ πάντες ἀπώλοντο. Εἶπε γὰρ ὁ Θεός· Η μὴν, οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν ώμοσα τοῖς πατράσιν αὐτῶν. Ἀλλ᾽ ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν ᾗ ἐστι μετ᾿ ἐμοῦ ὧδε· ὅσοι οὐκ οἴ. δασιν ἀγαθὸν ἢ κακόν. Καὶ πάλιν φησίν· Ἐν τῇ ἐρήμῳ ταύτῃ πεσεῖται τὰ κῶλα ὑμῶν. Καὶ αὖθις· Εγώ Κύριος ἐλάλησα· ἢ μὴν οὕτως ποιήσω τῇ συναγωγῇ ταύτῃ τῇ πονηρᾷ τῇ ἐπισυνισταμένη ἐπ' ἐμέ· ἐν τῇ ἐρήμῳ ταύτῃ ἐξαναλωθήσεται, καὶ ἐκεῖ ἀποθανεῖται. Ο Σιν, 11. * j COMMENT. IN PSALMOS. A Vide quo pacto antequam carnes consumerentur, B quas in ore habebant, fide defecerint, et divinæ virtutis obliti sint: unde desiderio quidem suo satiati sunt, ut divina erga eos Providentia et virtus conspiceretur ; ob eorum tamen infidelita- tem et ventris ingtuviem, effectus est ille cibus tandem eis in nauseam : ob quod multi eorum periere, ut apud Moysem legimus. Quod vero LXX hic plures eorum dixerunt, Symmachus, Pingues reddidit : et Aquila ad eundem sensum, Abundantes, periisse intelligentes, ditiores quos- libet, ac fortiores in populo. Verisimile est autem illos ingluviem suam cateris magis explesse, quod plura aliis colligerent. Puto etiam Aquilam et Symmachum, in hujusmodi sensum adductos, ob alia verba, quae hic proxime habcntur : Et electos Israel compedivit. LXX etiam (85) non Plures dixerunt, ut mortues superstitibus compararent, sed Plures, pro Multis dixerunt. Ita enim conso- naut verba Moysi : Percussit enim, inquit, Dominus populum plaga magna va!dle. Magna autem plaga in multorum verificatur interitu. Electos vero dixit veluti strenuos in bello. Erant enim omnes hi, quos superius commemoravi, summopere ad bellum idonei atque ideo ad hoc selecti ut in acie præ cæteris dimicarent. VERS. 32. In omnibus his peccarerunt adhuc. Ad hæc omnia, inquit, hoc est, post tot et beneficio- rum et suppliciorum exempla, adhuc in multis C Deum offendebant, atque inter caura quod hae bitatores illos terræ promissionis adeo formida- rent, non credentes divinæ promissioni. VERS. 33. Et non credideruut in mirabilibus ejus. Putabant enim ca omnia fortuito, ac casu con- tigisse. Ubique autem Propheta eorum inſidelita- tem carpit, ob quam periclitabantur, et de qua ipse etiam Deus dixit : Quousque irritabil me populus iste? Et quousque mihi non credent in omnibus signis, quæ feci inter eos ". Unde ctiam Domi- nus noster incredulam generationem Judæos ap- pellavit, dicens : Generalio incredula et perversa. Vers. 33. Et defecerunt in vanitatem dies eorum, Præclarum virtutis opus nu!lum agebant, sed carnis concupiscentias sequebantur. Unde omnes in deserto mortui sunt, sicut eis dixit Deus: Terram enim, inquit, quam juravi patribus eorum, nu.i alii videbunt, quam eorum filii, qui mecum hie sunt, quicunque non noverunt bonum, aut malum . Item alibi : In hac, inquit, erema cadent corpora vestra. Et rursus: Ego Dominus locutus sum, sic profecto faciam huic congregationi prata, quæ in- surrexit in me in deserto hoc : consuetur quippe, et illic morietur *. * Num. Matth. xvi, 46. * Num. xiv, 23, 24; Deut. 1, 35, 36. ** Num. xiv, 28, 29). Varia lectiones. in pluribus, quasi dictu nobilius. Est enim hæc di- ctio non comparative, sed absolute posita, valetque in multis, sex multos, quva magis consonal ver- bis, etc. (85) Ad verbum : Septuaginta vero interpretati sunt
3β Your truth will be prepared in the heavens. God’s truth is Christ, as being without deceit, for he said, I am the truth. This truth ac- cordingly, he says, will be established in the heavens. Among the Hebrews ‘to prepare’ very often means ‘to establish’ And indeed Symmachus here wrote ‘will be established’ in place of ‘will be prepared’. David himself spoke about about Christ being established or settled in the heavens in another psalm, The Lord has said to my Lord, Sit at my right hand.
α Διεθέμην διαθήκην τοῖς ἐκλεκτοῖς μου. Ταῦτα προσώπῳ τοῦ Θεοῦ φησι. Καὶ διαθήκην μὲν λέγει, τὴν ἐπαγγελίαν τὴν περὶ τοῦ σπέρματος αὐτῶν· ἐκλεκτοὺς δὲ, τὸν Ἀβραὰμ καὶ ᾽Ισαὰκ καὶ ᾽Ιακώβ. Ἐπηγγείλατο γὰρ μεγαλῦναι καὶ ὑψῶσαι αὐτό. Φησὶ δὲ καὶ ὁ μέγας Παῦλος, Tῷ Ἀβραὰμ ἐῤῥέθησαν αἱ ἐπαγγελίαι, καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ, εἶτα ἐπάγει, Οὐ λέγει, Καὶ τοῖς σπέρμασιν, ὡς ἐπὶ πολλῶν, ἀλλ’ ὡς ἐφ’ ἑνός· καὶ τὸ σπέρματί σου, ὅς ἐστιν ὁ Χριστός. β-α Ὤμοσα Δαυὶδ τῷ δούλῳ μου, Ἕως τοῦ αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Ὤμωσα, ἀντὶ τοῦ, βεβαίως ἐπηγγειλάμην. Ὅρκον γὰρ ἐπὶ Θεοῦ λέγουσιν οἱ παλαιοὶ, τὴν βεβαίαν ἐπαγγελίαν. Καὶ ὁ παρ’ ἡμῖν γὰρ ὅρκος οὐδὲν ἕτερόν ἐστιν ἢ βεβαίωσις. [β] πνεύματος MAS2CBFV : χαρίσματος PH. α Παρθένου MAS2CBF : Θεοτόκου καὶ Παρθένου PHV.ταξε Κύριος τὸν λαὸν πληγῇ μεγάλη σφόδρα. Ορα πῶς πρὶν ἢ δαπανηθῆναι τὰ ἐν τοῖς ὁδοῦσιν αὐτῶν κρέα, ἡ πίστησαν, ἐπιλαθόμενοι τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως. Διὸ καὶ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν ἐνεπλήσθη- σαν· εἰς ἔνδειξιν τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως καὶ προ νοίας τῆς περὶ αὐτούς. Απέθη δὲ αὐτὸς, εἰς νόσων χολέρας, ὡς εἴρηκε Μωϋσῆς, διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ ἀπληστίαν αὐτῶν, ὑφ᾽ ἧς πολλοὶ ἐφθάρησαν. Τὸ δὲ Ἐν τοῖς πλείοσιν, ὁ μὲν Σύμμαχος, Ἐν τοῖς πίοσιν ἐξέδωκεν· ὁ δὲ ᾿Ακύλας, Εν τοῖς λιπαροῖς. οὕτως ὀνομάσαντες τους πλουσιωτέρους τοῦ λαοῦ, καὶ ἰσχυροτέρους· εἰκὸς γὰρ αὐτοὺς διὰ τοῦτο, πλεῖον τῶν ἄλλων συλλέγοντας, άπληστότερον ἐμ- φορεῖσθαι. Ὑπήχθησαν δὲ πρὸς τὸν τοιοῦτον λόγον, ἀπὸ τοῦ ἐφεξῆς ῥητοῦ τοῦ, καὶ τοὺς ἐκλεκτούς. τοῦ Ἰσραὴλ, συνεπόδισεν. Ἡ δὲ τῶν Ἑβδο- μήκοντα ἐξήγησις, τὸ Ἐν τοῖς πλείοσιν, εἶπεν, ὡς ἀξιολογώτερον· ἔστι γάρ, οὐ συγκριτικόν, ἀλλ' ἀπόλυτον · καὶ δηλοῖ, τὸ Ἐν πολλοῖς, εἴτουν πολ λούς· ὅπερ συνάδει μᾶλλον τῷ Μωσαϊκῷ λόγῳ· καὶ γὰρ ἐπάταξε Κύριος τὸν λαὸν πληγῇ μεγάλη σφόδρα μεγάλη δὲ πληγή ἐστιν, ὁ πολλῶν θάνατος. Έκλε κτοὺς δὲ αὐτοὺς ἐκάλεσεν, ὡς πολεμιστάς· οἱ γὰρ ἀπαριθμηθέντες ἀνωτέρω, πάντες πολεμισταὶ ἦσαν, ἐπιλεγέντες εἰς τὸ παρατάττεσθαι. Ἐν πᾶσι τούτοις ἥμαρτον ἔτι. Ἐν πᾶσιν οἷς τε εὐηργετοῦντο, καὶ οἷς ἐκολάζοντο ήμαρτον ἔτι ἄλλα τε πολλά, καὶ ὅτι ἐδειλίασαν τοὺς ἐνοικοῦντας τῇ γῇ τῆς ἐπαγγελίας, μὴ θαῤῥήσαντες τῷ ἐπαγ- γελλομένῳ Θεῷ. Καὶ οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τοῖς θαυμασίοις αὐτοῦ. ᾿Απὸ ταυτομάτου ταῦτα συμπίπτειν ὑπολαμβάνον- τες. Πανταχοῦ δὲ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν στηλιτεύει ὁ Δαβὶδ ἀφ᾽ ἧς ἐκινδύνευον, περὶ ἧς καὶ ὁ Θεὸς εἴρηκεν· "Εως πότε παροξύνει με ὁ λαὸς οὗτος ; Καὶ ἕως τίνος οὐ πιστεύουσί μοι ἐν πᾶσι τοῖς σημείοις οἷς ἐποίησα ἐν αὐτοῖς ; Καὶ ὁ Χρι· στὸς δὲ ὕστερον γενεὰν ἄπιστον, τοὺς ἐξ Ἰουδαίων ὠνόμασεν. Καὶ ἐξέλιπον ἐν ματαιότητι αἱ ἡμέραι αὐτῶν. Ἐν ἀπραξία καλοῦ, ἐν ἐπιθυμίαις σαρκικαῖς. Μόνα γὰρ ταῦτα διώκοντες, ἐν τῇ ἐρήμῳ πάντες ἀπώλοντο. Εἶπε γὰρ ὁ Θεός· Η μὴν, οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν ώμοσα τοῖς πατράσιν αὐτῶν. Ἀλλ᾽ ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν ᾗ ἐστι μετ᾿ ἐμοῦ ὧδε· ὅσοι οὐκ οἴ. δασιν ἀγαθὸν ἢ κακόν. Καὶ πάλιν φησίν· Ἐν τῇ ἐρήμῳ ταύτῃ πεσεῖται τὰ κῶλα ὑμῶν. Καὶ αὖθις· Εγώ Κύριος ἐλάλησα· ἢ μὴν οὕτως ποιήσω τῇ συναγωγῇ ταύτῃ τῇ πονηρᾷ τῇ ἐπισυνισταμένη ἐπ' ἐμέ· ἐν τῇ ἐρήμῳ ταύτῃ ἐξαναλωθήσεται, καὶ ἐκεῖ ἀποθανεῖται. Ο Σιν, 11. * j COMMENT. IN PSALMOS. A Vide quo pacto antequam carnes consumerentur, B quas in ore habebant, fide defecerint, et divinæ virtutis obliti sint: unde desiderio quidem suo satiati sunt, ut divina erga eos Providentia et virtus conspiceretur ; ob eorum tamen infidelita- tem et ventris ingtuviem, effectus est ille cibus tandem eis in nauseam : ob quod multi eorum periere, ut apud Moysem legimus. Quod vero LXX hic plures eorum dixerunt, Symmachus, Pingues reddidit : et Aquila ad eundem sensum, Abundantes, periisse intelligentes, ditiores quos- libet, ac fortiores in populo. Verisimile est autem illos ingluviem suam cateris magis explesse, quod plura aliis colligerent. Puto etiam Aquilam et Symmachum, in hujusmodi sensum adductos, ob alia verba, quae hic proxime habcntur : Et electos Israel compedivit. LXX etiam (85) non Plures dixerunt, ut mortues superstitibus compararent, sed Plures, pro Multis dixerunt. Ita enim conso- naut verba Moysi : Percussit enim, inquit, Dominus populum plaga magna va!dle. Magna autem plaga in multorum verificatur interitu. Electos vero dixit veluti strenuos in bello. Erant enim omnes hi, quos superius commemoravi, summopere ad bellum idonei atque ideo ad hoc selecti ut in acie præ cæteris dimicarent. VERS. 32. In omnibus his peccarerunt adhuc. Ad hæc omnia, inquit, hoc est, post tot et beneficio- rum et suppliciorum exempla, adhuc in multis C Deum offendebant, atque inter caura quod hae bitatores illos terræ promissionis adeo formida- rent, non credentes divinæ promissioni. VERS. 33. Et non credideruut in mirabilibus ejus. Putabant enim ca omnia fortuito, ac casu con- tigisse. Ubique autem Propheta eorum inſidelita- tem carpit, ob quam periclitabantur, et de qua ipse etiam Deus dixit : Quousque irritabil me populus iste? Et quousque mihi non credent in omnibus signis, quæ feci inter eos ". Unde ctiam Domi- nus noster incredulam generationem Judæos ap- pellavit, dicens : Generalio incredula et perversa. Vers. 33. Et defecerunt in vanitatem dies eorum, Præclarum virtutis opus nu!lum agebant, sed carnis concupiscentias sequebantur. Unde omnes in deserto mortui sunt, sicut eis dixit Deus: Terram enim, inquit, quam juravi patribus eorum, nu.i alii videbunt, quam eorum filii, qui mecum hie sunt, quicunque non noverunt bonum, aut malum . Item alibi : In hac, inquit, erema cadent corpora vestra. Et rursus: Ego Dominus locutus sum, sic profecto faciam huic congregationi prata, quæ in- surrexit in me in deserto hoc : consuetur quippe, et illic morietur *. * Num. Matth. xvi, 46. * Num. xiv, 23, 24; Deut. 1, 35, 36. ** Num. xiv, 28, 29). Varia lectiones. in pluribus, quasi dictu nobilius. Est enim hæc di- ctio non comparative, sed absolute posita, valetque in multis, sex multos, quva magis consonal ver- bis, etc. (85) Ad verbum : Septuaginta vero interpretati sunt
4α I have made a covenant with my elect. He says these words in the person of God, and ‘covenant’ is what he calls the promise about their seed, while his ‘elect’ is how he describes Abraham and Isaac and Jacob, for he promised to magnify and exalt their seed. The great Paul says, The promises were made to Abraham and to his seed. Then he adds, It does not say, ‘And to seeds’ as referring to many, but, as referring to one, ‘And to your seed’, which is Christ. 4β-5α I have sworn to David my servant, ‘To the age I shall prepare your seed’. ‘I have sworn’, in the sense of, ‘I have promised with certainty’, for in relation to God the ancients call an oath a certain promise. And the oath among ourselves is nothing other than a confirmation.
PG 128:903Ὤμωσα δὲ ὅτι ἑτοιμάσω, τουτέστιν, ἑδράσω τὸ σπέρμα σου ἄχρι παντὸς αἰῶνος. Σπέρμα δὲ Δαυὶδ, κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, ὁ Σολομὼν, κατὰ δὲ ὑψηλοτέραν ἐπιβολὴν, ᾽Ιησοῦς ὁ Χριστὸς, ὡς ἐκ σπέρματος Δαυὶδ γεννηθεὶς, λέγω δὴ, τῆς ἁγίας Παρθένου. Σπέρμα γὰρ αὕτη Δαυὶδ, ἐκεῖθεν καταγομένη. Ἥδρασε δὲ αὐτὸν, αἰωνίζοντα ποιήσας ἐπὶ τῆς βασιλείας· Ἐδόθη μοι γὰρ, φησὶ, πᾶσα ἐξουσία, ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς. Περὶ οὗ φησι καὶ Δανιὴλ, Καὶ αὐτῷ ἐδόθη ἡ τιμὴ καὶ ἡ ἀρχὴ καὶ ἡ βασιλεία· πάντες λαοὶ, φυλαὶ, γλῶσσαι δουλεύσουσιν αὐτῷ· ἡ βασιλεία αὐτοῦ, βασιλεία αἰώνιος, καὶ ἡ ἐξουσία αὐτοῦ, ἥτις οὐ διαφθαρήσεται. Ταῦτα δὲ οὐκ ἂν ἁρμόσειε τῷ Σολομῶντι. β Καὶ οἰκοδομήσω εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου. Οἰκοδομὴν μὲν ἐνταῦθα λέγει, τὴν αὔξησιν καὶ ἀπάρτησιν· θρόνον δὲ, τὴν βασιλείαν. Σκόπει δὲ πῶς τὴν βασιλείαν τοῦ Χριστοῦ, βασιλείαν τοῦ Δαυὶδ ἐκάλεσε, διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγεσθαι τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα. Εἰώθαμεν γὰρ τὴν τοῦ υἱοῦ βασιλείαν, τοῦ πατρὸς λέγειν διὰ τὴν οἰκείωσιν. α Ἐξομολογήσονται οἱ οὐρανοὶ τὰ θαυμάσιά σου, Κύριε. Οὐρανοὺς λέγει, τὰς οὐρανίους δυνάμεις. Αὗται, φησὶν, αἱ οὐράνιαι δυνάμεις εὐχαριστήσουσι τοῖς θαυμασίοις ἔργοις σου τούτοις. Ἀδιαφόρως δὲ τέθειται ἡ τοῦ ἐξομολογήσονται σύνταξις. Ἢ οὐρανοὺς νόει μοι, τοὺς τὰ οὐράνια φρονοῦντας ἀνθρώπους καὶ ὑψηλοὺς τὸν βίον. β Καὶ γὰρ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν ἐκκλησίᾳ ἁγίων. Περιττεύει τὸ, γάρ. Ἐξομολογήσονται, φησὶ, τὰ θαυμάσιά σου, ὅτι θαυμαστὰ ποιεῖς, καὶ τὴν ἀλήθειάν σου, ὅτι ἀληθεύεις ἃ ἐπαγγέλλῃ. Λέγει δὲ ταῦτα, ὑπερχαίρων τῇ ῥηθείσῃ θαυμασίᾳ ἐπαγγελίᾳ. Εὐχαριστήσουσι δὲ αἱ μὲν οὐράνιαι δυνάμεις, ἐν Ἐκκλησίᾳ ἁγίων τῶν ἐν οὐρανοῖς, | περὶ ἧς εἴρηκε Παῦλος, Καὶ Ἐκκλησίᾳ πρωτοτόκων ἀπογεγραμμένων ἐν οὐρανοῖς, οἱ δὲ οὐρανόφρονες ἄνθρωποι, ἐν Ἐκκλησίᾳ ἁγίων τῶν ἐπὶ γῆς ἔτι ζώντων. 7 Ὅτι τίς ἐν νεφέλαις ἰσωθήσεται τῷ Κυρίῳ; ὁμοιωθήσεται τῷ Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ; Tὸ, ἐν νεφέλαις, ἐν ὕψει, τινὲς ἐξέδωκαν· ἄλλοι δὲ, ἐν οὐρανίοις τόποις· ἐν ὕψει δὲ καὶ ἐν οὐρανίοις τόποις εἰσὶν οἱ ἄγγελοι. Λέγει τοίνυν, ὅτι τίς ἄγγελος ἰσωθήσεται τῷ Κυρίῳ, ἢ τίς ἐν ἁγίοις ἀνθρώποις ὁμοιωθήσεται αὐτῷ; Υἱοὺς γὰρ Θεοῦ, τοὺς [β] ἁρμόσειε corr. : ἁρμόσει MSH : ἁρμόσῃ PB : ἁρμόσοι CFV : ἁρμόσεοι A . 74 οἱ PABHV : om. MFC.
I have sworn that I shall prepare, that is, establish your seed to every age. David’s seed in the obvious sense is Solomon, but according to a higher conception, it is Jesus the Christ, as having been born from the seed of David, namely, from the holy Virgin. For she is the seed of David as being descended therefrom. He established him, having made him everlasting in his kingship, for it is written, All power has been given to me in heaven and on earth, about which Daniel also speaks, And to him was given honour and dominion and kingship; all peoples, tribes, tongues shall serve him; his kingship is an eternal kingship and his authority one that shall not be destroyed. These words would not be fitting for Solomon. 5β And I shall build up your throne to generation and generation. The building up here is what he calls the increase and perfecting, and ‘throne’ what he calls the kingship. Note how he called the kingdom of Christ the kingdom of David, on account of Christ being descended from him in the flesh. We are accustomed indeed to say the kingdom of the son is of the father on account of the kinship. 6α The heavens will confess your wonders, O Lord. ‘Heavens’ is what he calls the heavenly powers. These heavenly powers themselves, he says, will return thanks for these wondrous works of yours. The syntax of the verb ‘to confess’ is employed indifferently [accusative in place of dative]. Or else understand ‘heavens’ as people who are heavenly minded and exalted in their way of life. 6β And indeed your truth in the assembly of saints. The ‘indeed’ is redundant. They will confess your wonders, because you work wondrous things, and your truth, because you speak truth whatever you may announce. He says these things, overjoyed at the aforementioned wondrous promise. And on the one hand the heavenly powers will give thanks in the assembly of the saints in the heavens about which Paul said, And to the assembly of the firstborn registered in the heavens, and on the other hand, the heavenly-minded people in the assembly of the saints still living on the earth. For who in the clouds will be made equal to the Lord? Will be made like to the Lord among the sons of God? For ‘in the clouds’ some gave the translation ‘on high’, and others ‘in heavenly places’, and ‘on high’ and ‘in heavenly places’ are the angels. He is saying accordingly, ‘Which angel will
PG 128:905τοιούτους ὑποληπτέον, κατὰ τὸ, Ἐγὼ εἶπα, θεοί ἐστε. Ὄντως οὐδείς· σὺ μὲν γὰρ ποιητὴς, οὗτοι δὲ ποιήματα. Οὐχ ὡς συγκρίνων δὲ τοῦτό φησιν, ἀλλ’ ἰδίωμα καὶ τοῦτο τῆς Ἑβραΐδος, ἀπὸ τῆς ἀνομοιότητος ὑπεροχὴν προσάγειν Θεῷ. Ὑπερυμνεῖ δὲ αὐτὸν, ὡς μεγάλα καὶ σωτήρια ἐπαγγειλάμενον. Ἔοικε δὲ τῷ λόγῳ καὶ τὸ, Οὔτε ἄγγελος, οὐκ ἄνθρωπος, ἀλλ’ αὐτὸς ὁ Κύριος ἔσωσεν ἡμᾶς. 8 Ὁ Θεὸς ἐνδοξαζόμενος ἐν βουλῇ ἁγίων, μέγας καὶ φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς περικύκλῳ αὐτοῦ. Βουλὴν ἐνταῦθα, τὸν σύλλογον, τὸ συνέδριον τῶν ἁγίων ὠνόμασεν, ὡς καὶ ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ παραδέδοται. Ἐν τῇ συναγωγῇ γὰρ τῶν ἁγίων δοξάζεται καὶ ὑμνεῖται ὁ Θεός. Φησὶ τοίνυν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐνδοξαζόμενος αὐτῇ μέγας καὶ φοβερός ἐστι τοῖς ἁγίοις· οὗτοι γὰρ πέριξ αὐτοῦ πλησιάσαντες δι’ οἰκειώσεως ἀρετῶν· μέγας δὲ καὶ φοβερὸς αὐτοῖς, ὡς ἀκριβῶς ἐπισταμένοις τὴν ὑπεροχὴν αὐτοῦ. Ἁγίους δὲ λέγομεν, καὶ τὰς οὐρανίους δυνάμεις, αἳ καὶ περὶ Θεὸν ὁμοίως εἰσί. α Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, τίς ὅμοιός σοι; Περὶ μὲν τοῦ, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἴρηται ἐν τῷ πγ΄ ψαλμῷ. Τὸ δὲ, τίς ὅμοιός σοι, συνεχέστερον ἐπιλέγει, οὐκ ἐρωτῶν, ἀλλ’ ἐκπληττόμενος, καὶ τὸ ἀπαράβλητον αὐτοῦ διδάσκων ἡμᾶς. β Δυνατὸς εἶ, Κύριε. Δυνατὸς ποιῆσαι ἃ ἐπαγγέλλῃ· καὶ πιστεύω λοιπὸν ὅτι γενήσονται. γ Καὶ ἡ ἀλήθειά σου κύκλῳ σου. Οὐ μόνον εἶ δυνατὸς, ἀλλὰ καὶ ἀληθὴς, καὶ δίκην ἱματίου περιβέβλησαι τὴν ἀλήθειαν, καὶ κύκλῳ σου οὖσα, οὐδέποτέ σου ἀφίσταται· ἐμφαίνει δὲ τοῦτο, ὅτι ἀεὶ ἀληθεύεις. 10 Σὺ δεσπόζεις τοῦ κράτους τῆς θαλάσσης, τὸν δὲ σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σὺ καταπραΰνεις. Κράτος θαλάσσης, ἡ βία τῶν κυμάτων αὐτῆς. Σὺ δεσπόζεις, φησὶ, καὶ τῆς ταραχῆς αὐτῆς καὶ τῆς γαλήνης, καὶ σὺ τοῦτο κἀκεῖνο ποιεῖς. Ὥσπερ δὲ ἐν τῷ ογ΄ ψαλμῷ ἀνύμνησε τὸν Θεὸν ἀπὸ τῶν μεγαλουργημάτων αὐτοῦ, εἰπὼν, Σὺ ἐποίησας τάδε καὶ τάδε, οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος. 8 Add. [MP in marg.]ABHV: Ὁ κυκλούμενος, καὶ ἐνώπιον καὶ ὀπίσω καὶ ἐν δεξιᾷ καὶ ἐν ἀριστερᾷ ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτόν· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Θεὸς ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτὸν ἀνθρώπους, ὀπίσω μὲν ὑποληψόμεθα τοὺς διὰ τῆς πρακτικῆς ἀρετῆς ἀκολουθοῦντας αὐτῷ, ἐν ἀριστερᾷ δὲ τοὺς τὴν φυσικὴν θεωρίαν πνευματικῶς κατορθοῦντας· φησὶ γὰρ περὶ τῆς σοφίας ἡ τῶν Παροιμιῶν βίβλος, Ἐν δὲ τῇ ἀριστερᾷ αὐτῆς πλοῦτος καὶ δόξα [Prov 3.]. Ἐν δὲ τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ νοηθεῖεν ἂν οἱ καθαρὰν αἰσθητῆς φαντασίας δεχόμενοι τὴν ἄϋλον γνῶσινΚαὶ τὰ ἔτη αὐτῶν μετα σπουδῆς. Τῆς εἰς τὰ μάταια. Η καὶ ἄλλως· μετὰ σπουδῆς ἐξέλιπον. Ταῖς μὲν γὰρ ἐν ἀμελείᾳ βιοῦσι ταχυδρομεῖν δοκεῖ πᾶς ἐνιαυτὸς, διὰ τὸ λεῖον τῆς ἡδονῆς· ταῖς ἐργαζο μένοις δὲ τὴν ἀρετὴν, βραδυπορεῖν μᾶλλον διὰ τὴν τοῦ πόνου παράτασιν. Η τὰ ἔτη αὐτῶν μετὰ σπου δῆς ἐξέλιπον, ὡς ταχέως ἀποθανοῦντες. "Οταν ἀπέκτεινεν αὐτοὺς, τότε ἐξεζήτουν απ τόν. Εὐεργετούμενοι οὐκ ᾔσθάνοντο · κολαζόμενο: δὲ ἐσωφρόνουν. Καὶ ἐπέστρεφον, καὶ ὄρθρίζον πρὸς τὸν Θεόν, καὶ ἐμνήσθησαν ὅτι ὁ Θεὸς βοηθὲς αὐτῶν ἐστιν, καὶ ὁ Θεὸς ὁ ὕψιστος λυτρωτὴς αὐτῶν ἐστιν. Φησὶ καὶ περὶ τούτου Μωσῆς ὅτι ἔρθριζον κλαί- οντες. Καὶ ἠγάπησαν αὐτὴν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν. Οὐκ ἀπὸ διαθέσεως καρδίας, ἀλλὰ λόγοις μόνον εὐω φήμοις. Ομοια δὲ καὶ Ἠσαΐας ἐγκαλεῖ τοῖς Ιου- δαίοις, λέγων· Ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσί με τις μᾷ, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἀπέχει ἀπ' ἐμοῦ. Καὶ τῇ γλώσσῃ αὐτῶν ἐψεύσαντο αὐτῷ. Λόγῳ μὲν, πιστεύειν αὐτῷ καὶ πείθεσθαι ἐταγγελλόμε ναι· ἔργῳ δὲ ἀπιστοῦντες καὶ ἀπειθοῦντες αὐτῷ. Αντεφθέγγοντο γὰρ τοῖς λόγοις οι λογισμοί. Φησὶ δὲ καὶ ὁ ἀπόστολος Παῦλος· Θεὸν ὁμολογοῦσιν εἰ- δέναι, τοῖς δὲ ἔργοις ἀρνοῦνται. Ἡ δὲ καρδία αὐτῶν οὐκ εὐθεῖα μετ᾿ αὐτοῦ. Οὐκ ὀρθὴ πρὸς αὐτόν. ῞Ομοιον δὲ τοῦτο, τῷ· Γ8- νεὰ, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Οὐδὲ ἐπιστώθησαν ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτῶν. Καὶ τοῦτο παραπλήσιον τῷ · Οὐκ ἐπιστώθη μετὰ τοῦ Θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Οὐ γὰρ ἐπίστευσαν, οἷς ἐπηγγείλατο αὐτοῖς. Αὐτὸς δέ ἐστιν οἰκτίρμων, καὶ ἱλάσεται ταῖς ἁμαρτίαις αὐτῶν, καὶ οὐ διαφθερεῖ. Τὸ Ιλάσεται, ἀντὶ τοῦ ᾿Ιλάσατο, ἀντιχρονικῶς. Ομοίως καὶ τὸν Οὐ διαφθερεῖ· οὐ διέφθειρε γὰρ αὐτοὺς εὐθύς. 'Αλλ' ἐμακροθύμει. Εἴρηκε γὰρ πρὸς Μωϋσῆν· Ιλεως αὐτοῖς εἰμι κατὰ τὸ ῥῆμά σου. Η οὐ τέτ λεον ἔφθειρεν αὐτούς. Καὶ πληθυνεῖ τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυμὸν αὐ· τοῦ, καὶ οὐχὶ ἐκκαύσει πᾶσαν τὴν ὀργὴν αὐτοῦ. Ετι καὶ τὸ, Πληθυνεῖ, καὶ τὸ, Οὐχὶ ἐκκαύσει, κατὰ ἀντιχρονίαν κεῖνται. Καὶ ἐπλήθυνε, φησί, τοῦ οἱ κτείρειν. Είτουν λίαν αὐτοὺς ᾤκτειρεν, ὥστε ἀπο- στρέψαι τὸν θυμὸν αὐτοῦ. Οὕτως οὖν κατ᾽ ἔλλειψιν, καὶ ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ, τό · 'Επλήθυνας τοῦ πλου τίσαι αὐτήν. Καὶ οὐκ ἐξέκαυσε πᾶσαν τὴν ἐργὴν αὐτοῦ · ἡ γὰρ ἂν αὐτίκα τούτους πανολεθρία διέ- φθειρεν · ἀλλ' ἐκ μέρους ὀργιζόμενος ἐφιλανθρω πεύετο· εἶπεν γὰρ πρὸς Μωϋσῆν· Εασίν με, * EUTHYMII ZIGABENI Et anm eorum cum festinatione. Cum festinatione, A inquit, defecerunt ad vana. vel ideo dicit cum fexti- natrone, quia ob levitatem, quam secum affert volu- ptas, anni celeriter iis omnibus pertransire videntur, qui otiose ac negligenter vivunt. Nam iis qui per virtutem operantur, ob laloris intensionem, tardior videtur annorum decursus. Vel ideo dicit defe. cisse cum festinatione, quia cito mortui sunt. VERS. 54, 55. Cum occileret eus, quarebant eum. Quando contulit in eos Deus beneficia, divinuin mu- nus non agnoscebant ; quando autem cos malis affi- xit, castigatiores pariter ac prudentiores effecti sunt. Et revertebantur, et diluculo veniebant ad eum et rememorati sunt, quod Deus adjutor eorum est, et Deus altissimus redemptor eorum est. In hujus- modi ctiam sententiam a Moyse dictum est quod summo mane flebant. VERR 36. Et dilexerunt eum in ore suo. Dilexerunt autem, non affectu cordis, sed nudis verbis. Hu- jusmodi vitio Isaias etiam ex persona Domini eos accusal, dicens : Populus hic labiis me diligit, cɔr autem eorum longe est a me *. Et lingua sua mentiti sunt ei. Verbis quidem se ei credere affirmabant, re autem ipsa increduli erant, adversabanturque sibi invicem cogitationes et sermones eorum, juxta quod in simili Aposto- jus dicebat : Deum se scire confitentur, factis autem negant s. B " VERS. 37. Cor autem eorum non erat rectum cum eo. Non erat rectum eorum cor crga Deum. C Simile est quod alibi ait: Generatio, quæ non dire- xit cor suum $7. Nec fideles habiti sunt in testamento ejus. Hoc etiam simile ei est, quod vidimus in præcedenti- bus: Et non fuit fidelis cum Deo spiritus ejus. Neque enim fidem ullain habebant in iis, quæ Deus illis pollicebatur. VERS. 58. Ipse autem misericors et propitius erit peccatis eorum, et non perdet. Propitius erit et non perdet, pro Propitius fuit et non perdidit, tempus nimirum pouens pro tempore; neque enim eos tunc statim perdidit, sed longanimis fuit. Dixisse enim eum legimus ad Moysem: Placatus sum eis juxta verbum tuum. Vel, Non prorsus eos perdidit. Et abundabil ut avertat furorem suum, el non accen- det omnem iram suam. Hæc verba etiam, Abundabit : et Accendet, posita sunt, pro Abundavit, et Accendit, Abundavit, inquit, Deus in misericordia, ut furorem suum averteret. Est autem hic sermo defectivus, quemadmodum et verba illa, quæ habentur in psalmo Lxıv: Multiplicasti locupletare eam. Non accendit au- tein Deus omnem iram suam; universi etenim pror- sus periissent, si omnem iram suain accendisset. Summa etenim usus est misericordia, dum ex parte tantum iratus est. Dixit enim ad Moysem : D ** Isa. xxix, 13. ce Tit..1, 16. Psal. Lx\vii, 8. Exod. xxx11, 14. •
be made equal to the Lord, or who among holy people will be made like to him?’ For by ‘the sons of God’ such holy people are to be understood, in accordance with, I have said, ‘You are gods’. For you are the creator and they are creations. He does not say this by way of making a comparison, but rather this is an idiom of the Hebrew language, by the dissimilarity adding further pre-eminence to God. He extols him highly, as having promised great and saving matters. This is also like the words, Neither angel nor man, but the Lord himself has saved us. 8 God, glorified in the council of the saints, is great and fearful over all those all around him. ‘Council’ here is what he called the gathering, the assembly of the saints, as was explained in the first psalm, for God is glorified and praised in the congregation of the saints. He is saying accordingly that God, who is glorified in this assembly, is great and fearful to the saints - they indeed having drawn close around him through kinship of virtues. He is great and fearful to them since they have precise understanding of his pre-eminence. We also call the heavenly powers that similarly are around God ‘saints’ or ‘holy ones’. 9α O Lord God of powers, who is like you? ‘God of powers’ was spoken about in the eighty-third psalm. He adds ‘Who is like you’ at frequent intervals, not asking a question, but in astonish- ment, and teaching us his incomparable nature. 9β You are powerful, O Lord. You are able to do what you freely promise. And so I believe that they will happen. 9γ And your truth encircles you. Not only are you powerful, but also true, and like a garment you are cloaked in truth, and being around you it never leaves you. This indicates that you ever speak truth. 10 You master the might of the sea and still the tossing of its waves. ‘The might of the sea’ is the violent force of its waves. You are master, he says, of both its turmoil and of its calm, and bring about both the one and the other. Just as in the seventy-third psalm he praised God from his great works, saying, ‘You have done this and that’, so he does in the present psalm. 8: The one who is encircled has those who are encircling him both in front and behind and to his right and left. And since accordingly God has people encircling him, we will understand those behind as those who are follow- ing him through practical virtue, those to his left as those who are attaining natural contemplation in a spiritual way, (for in the book of Proverbs it is written about wisdom that, At her left is wealth and glory [Prov 3.16]),
α Σὺ ἐταπείνωσας ὡς τραυματίαν ὑπερήφανον. Αἰσθητῶς μὲν, πάντα ὑπερήφανον ἄνθρωπον· Κύριος γὰρ, φησὶν, ὑπερηφάνοις ἀντιτάσσεται· νοητῶς δὲ, τὸν διάβολον, ὑπερηφανευσάμενον, καὶ διὰ τοῦτο καταβληθέντα. Ὡς τραυματίαν δὲ, διότι οἱ τραυματίαι, ταπεινοί εἰσι, τῷ πόνῳ συγκατασπώμενοι. Τινὲς δὲ, ὑπερήφανον μὲν, τὸν Φαραὼ νοοῦσιν, ἐχθροὺς δὲ, τοὺς Αἰγυπτίους, ἀποπνιγέντας καὶ διασκορπισθέντας ἐν ταῖς ἀκταῖς.Καὶ τὰ ἔτη αὐτῶν μετα σπουδῆς. Τῆς εἰς τὰ μάταια. Η καὶ ἄλλως· μετὰ σπουδῆς ἐξέλιπον. Ταῖς μὲν γὰρ ἐν ἀμελείᾳ βιοῦσι ταχυδρομεῖν δοκεῖ πᾶς ἐνιαυτὸς, διὰ τὸ λεῖον τῆς ἡδονῆς· ταῖς ἐργαζο μένοις δὲ τὴν ἀρετὴν, βραδυπορεῖν μᾶλλον διὰ τὴν τοῦ πόνου παράτασιν. Η τὰ ἔτη αὐτῶν μετὰ σπου δῆς ἐξέλιπον, ὡς ταχέως ἀποθανοῦντες. "Οταν ἀπέκτεινεν αὐτοὺς, τότε ἐξεζήτουν απ τόν. Εὐεργετούμενοι οὐκ ᾔσθάνοντο · κολαζόμενο: δὲ ἐσωφρόνουν. Καὶ ἐπέστρεφον, καὶ ὄρθρίζον πρὸς τὸν Θεόν, καὶ ἐμνήσθησαν ὅτι ὁ Θεὸς βοηθὲς αὐτῶν ἐστιν, καὶ ὁ Θεὸς ὁ ὕψιστος λυτρωτὴς αὐτῶν ἐστιν. Φησὶ καὶ περὶ τούτου Μωσῆς ὅτι ἔρθριζον κλαί- οντες. Καὶ ἠγάπησαν αὐτὴν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν. Οὐκ ἀπὸ διαθέσεως καρδίας, ἀλλὰ λόγοις μόνον εὐω φήμοις. Ομοια δὲ καὶ Ἠσαΐας ἐγκαλεῖ τοῖς Ιου- δαίοις, λέγων· Ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσί με τις μᾷ, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἀπέχει ἀπ' ἐμοῦ. Καὶ τῇ γλώσσῃ αὐτῶν ἐψεύσαντο αὐτῷ. Λόγῳ μὲν, πιστεύειν αὐτῷ καὶ πείθεσθαι ἐταγγελλόμε ναι· ἔργῳ δὲ ἀπιστοῦντες καὶ ἀπειθοῦντες αὐτῷ. Αντεφθέγγοντο γὰρ τοῖς λόγοις οι λογισμοί. Φησὶ δὲ καὶ ὁ ἀπόστολος Παῦλος· Θεὸν ὁμολογοῦσιν εἰ- δέναι, τοῖς δὲ ἔργοις ἀρνοῦνται. Ἡ δὲ καρδία αὐτῶν οὐκ εὐθεῖα μετ᾿ αὐτοῦ. Οὐκ ὀρθὴ πρὸς αὐτόν. ῞Ομοιον δὲ τοῦτο, τῷ· Γ8- νεὰ, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Οὐδὲ ἐπιστώθησαν ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτῶν. Καὶ τοῦτο παραπλήσιον τῷ · Οὐκ ἐπιστώθη μετὰ τοῦ Θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Οὐ γὰρ ἐπίστευσαν, οἷς ἐπηγγείλατο αὐτοῖς. Αὐτὸς δέ ἐστιν οἰκτίρμων, καὶ ἱλάσεται ταῖς ἁμαρτίαις αὐτῶν, καὶ οὐ διαφθερεῖ. Τὸ Ιλάσεται, ἀντὶ τοῦ ᾿Ιλάσατο, ἀντιχρονικῶς. Ομοίως καὶ τὸν Οὐ διαφθερεῖ· οὐ διέφθειρε γὰρ αὐτοὺς εὐθύς. 'Αλλ' ἐμακροθύμει. Εἴρηκε γὰρ πρὸς Μωϋσῆν· Ιλεως αὐτοῖς εἰμι κατὰ τὸ ῥῆμά σου. Η οὐ τέτ λεον ἔφθειρεν αὐτούς. Καὶ πληθυνεῖ τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυμὸν αὐ· τοῦ, καὶ οὐχὶ ἐκκαύσει πᾶσαν τὴν ὀργὴν αὐτοῦ. Ετι καὶ τὸ, Πληθυνεῖ, καὶ τὸ, Οὐχὶ ἐκκαύσει, κατὰ ἀντιχρονίαν κεῖνται. Καὶ ἐπλήθυνε, φησί, τοῦ οἱ κτείρειν. Είτουν λίαν αὐτοὺς ᾤκτειρεν, ὥστε ἀπο- στρέψαι τὸν θυμὸν αὐτοῦ. Οὕτως οὖν κατ᾽ ἔλλειψιν, καὶ ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ, τό · 'Επλήθυνας τοῦ πλου τίσαι αὐτήν. Καὶ οὐκ ἐξέκαυσε πᾶσαν τὴν ἐργὴν αὐτοῦ · ἡ γὰρ ἂν αὐτίκα τούτους πανολεθρία διέ- φθειρεν · ἀλλ' ἐκ μέρους ὀργιζόμενος ἐφιλανθρω πεύετο· εἶπεν γὰρ πρὸς Μωϋσῆν· Εασίν με, * EUTHYMII ZIGABENI Et anm eorum cum festinatione. Cum festinatione, A inquit, defecerunt ad vana. vel ideo dicit cum fexti- natrone, quia ob levitatem, quam secum affert volu- ptas, anni celeriter iis omnibus pertransire videntur, qui otiose ac negligenter vivunt. Nam iis qui per virtutem operantur, ob laloris intensionem, tardior videtur annorum decursus. Vel ideo dicit defe. cisse cum festinatione, quia cito mortui sunt. VERS. 54, 55. Cum occileret eus, quarebant eum. Quando contulit in eos Deus beneficia, divinuin mu- nus non agnoscebant ; quando autem cos malis affi- xit, castigatiores pariter ac prudentiores effecti sunt. Et revertebantur, et diluculo veniebant ad eum et rememorati sunt, quod Deus adjutor eorum est, et Deus altissimus redemptor eorum est. In hujus- modi ctiam sententiam a Moyse dictum est quod summo mane flebant. VERR 36. Et dilexerunt eum in ore suo. Dilexerunt autem, non affectu cordis, sed nudis verbis. Hu- jusmodi vitio Isaias etiam ex persona Domini eos accusal, dicens : Populus hic labiis me diligit, cɔr autem eorum longe est a me *. Et lingua sua mentiti sunt ei. Verbis quidem se ei credere affirmabant, re autem ipsa increduli erant, adversabanturque sibi invicem cogitationes et sermones eorum, juxta quod in simili Aposto- jus dicebat : Deum se scire confitentur, factis autem negant s. B " VERS. 37. Cor autem eorum non erat rectum cum eo. Non erat rectum eorum cor crga Deum. C Simile est quod alibi ait: Generatio, quæ non dire- xit cor suum $7. Nec fideles habiti sunt in testamento ejus. Hoc etiam simile ei est, quod vidimus in præcedenti- bus: Et non fuit fidelis cum Deo spiritus ejus. Neque enim fidem ullain habebant in iis, quæ Deus illis pollicebatur. VERS. 58. Ipse autem misericors et propitius erit peccatis eorum, et non perdet. Propitius erit et non perdet, pro Propitius fuit et non perdidit, tempus nimirum pouens pro tempore; neque enim eos tunc statim perdidit, sed longanimis fuit. Dixisse enim eum legimus ad Moysem: Placatus sum eis juxta verbum tuum. Vel, Non prorsus eos perdidit. Et abundabil ut avertat furorem suum, el non accen- det omnem iram suam. Hæc verba etiam, Abundabit : et Accendet, posita sunt, pro Abundavit, et Accendit, Abundavit, inquit, Deus in misericordia, ut furorem suum averteret. Est autem hic sermo defectivus, quemadmodum et verba illa, quæ habentur in psalmo Lxıv: Multiplicasti locupletare eam. Non accendit au- tein Deus omnem iram suam; universi etenim pror- sus periissent, si omnem iram suain accendisset. Summa etenim usus est misericordia, dum ex parte tantum iratus est. Dixit enim ad Moysem : D ** Isa. xxix, 13. ce Tit..1, 16. Psal. Lx\vii, 8. Exod. xxx11, 14. •
11α You have humbled the proud like a wounded man. In terms of the sensible world, every proud man, for it is written, The Lord sets himself against the proud. In terms of the intelligible world, the devil, who was over-arrogant and hence cast down. ‘Like a wounded man’, because the wounded are humble, doubled down in pain. Some understand Pharaoh as the proud one and the enemies as the Egyptians, drowned and scattered along the shorelines.
β Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου διεσκόρπισας τοὺς ἐχθρούς σου. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεως, ἀντὶ τοῦ, ἐν τῷ βραχίονι τῷ δυνατῷ. Ἐχθροὺς δὲ ἁπλῶς, τοὺς ἀσεβεῖς ἢ τοὺς δαίμονας.Καὶ τὰ ἔτη αὐτῶν μετα σπουδῆς. Τῆς εἰς τὰ μάταια. Η καὶ ἄλλως· μετὰ σπουδῆς ἐξέλιπον. Ταῖς μὲν γὰρ ἐν ἀμελείᾳ βιοῦσι ταχυδρομεῖν δοκεῖ πᾶς ἐνιαυτὸς, διὰ τὸ λεῖον τῆς ἡδονῆς· ταῖς ἐργαζο μένοις δὲ τὴν ἀρετὴν, βραδυπορεῖν μᾶλλον διὰ τὴν τοῦ πόνου παράτασιν. Η τὰ ἔτη αὐτῶν μετὰ σπου δῆς ἐξέλιπον, ὡς ταχέως ἀποθανοῦντες. "Οταν ἀπέκτεινεν αὐτοὺς, τότε ἐξεζήτουν απ τόν. Εὐεργετούμενοι οὐκ ᾔσθάνοντο · κολαζόμενο: δὲ ἐσωφρόνουν. Καὶ ἐπέστρεφον, καὶ ὄρθρίζον πρὸς τὸν Θεόν, καὶ ἐμνήσθησαν ὅτι ὁ Θεὸς βοηθὲς αὐτῶν ἐστιν, καὶ ὁ Θεὸς ὁ ὕψιστος λυτρωτὴς αὐτῶν ἐστιν. Φησὶ καὶ περὶ τούτου Μωσῆς ὅτι ἔρθριζον κλαί- οντες. Καὶ ἠγάπησαν αὐτὴν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν. Οὐκ ἀπὸ διαθέσεως καρδίας, ἀλλὰ λόγοις μόνον εὐω φήμοις. Ομοια δὲ καὶ Ἠσαΐας ἐγκαλεῖ τοῖς Ιου- δαίοις, λέγων· Ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσί με τις μᾷ, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἀπέχει ἀπ' ἐμοῦ. Καὶ τῇ γλώσσῃ αὐτῶν ἐψεύσαντο αὐτῷ. Λόγῳ μὲν, πιστεύειν αὐτῷ καὶ πείθεσθαι ἐταγγελλόμε ναι· ἔργῳ δὲ ἀπιστοῦντες καὶ ἀπειθοῦντες αὐτῷ. Αντεφθέγγοντο γὰρ τοῖς λόγοις οι λογισμοί. Φησὶ δὲ καὶ ὁ ἀπόστολος Παῦλος· Θεὸν ὁμολογοῦσιν εἰ- δέναι, τοῖς δὲ ἔργοις ἀρνοῦνται. Ἡ δὲ καρδία αὐτῶν οὐκ εὐθεῖα μετ᾿ αὐτοῦ. Οὐκ ὀρθὴ πρὸς αὐτόν. ῞Ομοιον δὲ τοῦτο, τῷ· Γ8- νεὰ, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Οὐδὲ ἐπιστώθησαν ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτῶν. Καὶ τοῦτο παραπλήσιον τῷ · Οὐκ ἐπιστώθη μετὰ τοῦ Θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Οὐ γὰρ ἐπίστευσαν, οἷς ἐπηγγείλατο αὐτοῖς. Αὐτὸς δέ ἐστιν οἰκτίρμων, καὶ ἱλάσεται ταῖς ἁμαρτίαις αὐτῶν, καὶ οὐ διαφθερεῖ. Τὸ Ιλάσεται, ἀντὶ τοῦ ᾿Ιλάσατο, ἀντιχρονικῶς. Ομοίως καὶ τὸν Οὐ διαφθερεῖ· οὐ διέφθειρε γὰρ αὐτοὺς εὐθύς. 'Αλλ' ἐμακροθύμει. Εἴρηκε γὰρ πρὸς Μωϋσῆν· Ιλεως αὐτοῖς εἰμι κατὰ τὸ ῥῆμά σου. Η οὐ τέτ λεον ἔφθειρεν αὐτούς. Καὶ πληθυνεῖ τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυμὸν αὐ· τοῦ, καὶ οὐχὶ ἐκκαύσει πᾶσαν τὴν ὀργὴν αὐτοῦ. Ετι καὶ τὸ, Πληθυνεῖ, καὶ τὸ, Οὐχὶ ἐκκαύσει, κατὰ ἀντιχρονίαν κεῖνται. Καὶ ἐπλήθυνε, φησί, τοῦ οἱ κτείρειν. Είτουν λίαν αὐτοὺς ᾤκτειρεν, ὥστε ἀπο- στρέψαι τὸν θυμὸν αὐτοῦ. Οὕτως οὖν κατ᾽ ἔλλειψιν, καὶ ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ, τό · 'Επλήθυνας τοῦ πλου τίσαι αὐτήν. Καὶ οὐκ ἐξέκαυσε πᾶσαν τὴν ἐργὴν αὐτοῦ · ἡ γὰρ ἂν αὐτίκα τούτους πανολεθρία διέ- φθειρεν · ἀλλ' ἐκ μέρους ὀργιζόμενος ἐφιλανθρω πεύετο· εἶπεν γὰρ πρὸς Μωϋσῆν· Εασίν με, * EUTHYMII ZIGABENI Et anm eorum cum festinatione. Cum festinatione, A inquit, defecerunt ad vana. vel ideo dicit cum fexti- natrone, quia ob levitatem, quam secum affert volu- ptas, anni celeriter iis omnibus pertransire videntur, qui otiose ac negligenter vivunt. Nam iis qui per virtutem operantur, ob laloris intensionem, tardior videtur annorum decursus. Vel ideo dicit defe. cisse cum festinatione, quia cito mortui sunt. VERS. 54, 55. Cum occileret eus, quarebant eum. Quando contulit in eos Deus beneficia, divinuin mu- nus non agnoscebant ; quando autem cos malis affi- xit, castigatiores pariter ac prudentiores effecti sunt. Et revertebantur, et diluculo veniebant ad eum et rememorati sunt, quod Deus adjutor eorum est, et Deus altissimus redemptor eorum est. In hujus- modi ctiam sententiam a Moyse dictum est quod summo mane flebant. VERR 36. Et dilexerunt eum in ore suo. Dilexerunt autem, non affectu cordis, sed nudis verbis. Hu- jusmodi vitio Isaias etiam ex persona Domini eos accusal, dicens : Populus hic labiis me diligit, cɔr autem eorum longe est a me *. Et lingua sua mentiti sunt ei. Verbis quidem se ei credere affirmabant, re autem ipsa increduli erant, adversabanturque sibi invicem cogitationes et sermones eorum, juxta quod in simili Aposto- jus dicebat : Deum se scire confitentur, factis autem negant s. B " VERS. 37. Cor autem eorum non erat rectum cum eo. Non erat rectum eorum cor crga Deum. C Simile est quod alibi ait: Generatio, quæ non dire- xit cor suum $7. Nec fideles habiti sunt in testamento ejus. Hoc etiam simile ei est, quod vidimus in præcedenti- bus: Et non fuit fidelis cum Deo spiritus ejus. Neque enim fidem ullain habebant in iis, quæ Deus illis pollicebatur. VERS. 58. Ipse autem misericors et propitius erit peccatis eorum, et non perdet. Propitius erit et non perdet, pro Propitius fuit et non perdidit, tempus nimirum pouens pro tempore; neque enim eos tunc statim perdidit, sed longanimis fuit. Dixisse enim eum legimus ad Moysem: Placatus sum eis juxta verbum tuum. Vel, Non prorsus eos perdidit. Et abundabil ut avertat furorem suum, el non accen- det omnem iram suam. Hæc verba etiam, Abundabit : et Accendet, posita sunt, pro Abundavit, et Accendit, Abundavit, inquit, Deus in misericordia, ut furorem suum averteret. Est autem hic sermo defectivus, quemadmodum et verba illa, quæ habentur in psalmo Lxıv: Multiplicasti locupletare eam. Non accendit au- tein Deus omnem iram suam; universi etenim pror- sus periissent, si omnem iram suain accendisset. Summa etenim usus est misericordia, dum ex parte tantum iratus est. Dixit enim ad Moysem : D ** Isa. xxix, 13. ce Tit..1, 16. Psal. Lx\vii, 8. Exod. xxx11, 14. •
11β By the arm of your power you have scattered your enemies. ‘By the arm of power’, in the sense, ‘by your strong arm’. The ‘enemies’ without determina- tion are the impious or else the demons.
α Σοί εἰσιν οἱ οὐρανοὶ, καὶ σή ἐστιν ἡ γῆ. Σὰ κτίσματα, σὰ δοῦλα. Φησὶ γὰρ ἐν ἄλλοις, | Ὅτι τὰ σύμπαντα δοῦλα σά. Περὶ δὲ τῶν οὐρανῶν εἴρηται ἐν τῷ ὀγδόῳ ψαλμῷ.Καὶ τὰ ἔτη αὐτῶν μετα σπουδῆς. Τῆς εἰς τὰ μάταια. Η καὶ ἄλλως· μετὰ σπουδῆς ἐξέλιπον. Ταῖς μὲν γὰρ ἐν ἀμελείᾳ βιοῦσι ταχυδρομεῖν δοκεῖ πᾶς ἐνιαυτὸς, διὰ τὸ λεῖον τῆς ἡδονῆς· ταῖς ἐργαζο μένοις δὲ τὴν ἀρετὴν, βραδυπορεῖν μᾶλλον διὰ τὴν τοῦ πόνου παράτασιν. Η τὰ ἔτη αὐτῶν μετὰ σπου δῆς ἐξέλιπον, ὡς ταχέως ἀποθανοῦντες. "Οταν ἀπέκτεινεν αὐτοὺς, τότε ἐξεζήτουν απ τόν. Εὐεργετούμενοι οὐκ ᾔσθάνοντο · κολαζόμενο: δὲ ἐσωφρόνουν. Καὶ ἐπέστρεφον, καὶ ὄρθρίζον πρὸς τὸν Θεόν, καὶ ἐμνήσθησαν ὅτι ὁ Θεὸς βοηθὲς αὐτῶν ἐστιν, καὶ ὁ Θεὸς ὁ ὕψιστος λυτρωτὴς αὐτῶν ἐστιν. Φησὶ καὶ περὶ τούτου Μωσῆς ὅτι ἔρθριζον κλαί- οντες. Καὶ ἠγάπησαν αὐτὴν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν. Οὐκ ἀπὸ διαθέσεως καρδίας, ἀλλὰ λόγοις μόνον εὐω φήμοις. Ομοια δὲ καὶ Ἠσαΐας ἐγκαλεῖ τοῖς Ιου- δαίοις, λέγων· Ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσί με τις μᾷ, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἀπέχει ἀπ' ἐμοῦ. Καὶ τῇ γλώσσῃ αὐτῶν ἐψεύσαντο αὐτῷ. Λόγῳ μὲν, πιστεύειν αὐτῷ καὶ πείθεσθαι ἐταγγελλόμε ναι· ἔργῳ δὲ ἀπιστοῦντες καὶ ἀπειθοῦντες αὐτῷ. Αντεφθέγγοντο γὰρ τοῖς λόγοις οι λογισμοί. Φησὶ δὲ καὶ ὁ ἀπόστολος Παῦλος· Θεὸν ὁμολογοῦσιν εἰ- δέναι, τοῖς δὲ ἔργοις ἀρνοῦνται. Ἡ δὲ καρδία αὐτῶν οὐκ εὐθεῖα μετ᾿ αὐτοῦ. Οὐκ ὀρθὴ πρὸς αὐτόν. ῞Ομοιον δὲ τοῦτο, τῷ· Γ8- νεὰ, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Οὐδὲ ἐπιστώθησαν ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτῶν. Καὶ τοῦτο παραπλήσιον τῷ · Οὐκ ἐπιστώθη μετὰ τοῦ Θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Οὐ γὰρ ἐπίστευσαν, οἷς ἐπηγγείλατο αὐτοῖς. Αὐτὸς δέ ἐστιν οἰκτίρμων, καὶ ἱλάσεται ταῖς ἁμαρτίαις αὐτῶν, καὶ οὐ διαφθερεῖ. Τὸ Ιλάσεται, ἀντὶ τοῦ ᾿Ιλάσατο, ἀντιχρονικῶς. Ομοίως καὶ τὸν Οὐ διαφθερεῖ· οὐ διέφθειρε γὰρ αὐτοὺς εὐθύς. 'Αλλ' ἐμακροθύμει. Εἴρηκε γὰρ πρὸς Μωϋσῆν· Ιλεως αὐτοῖς εἰμι κατὰ τὸ ῥῆμά σου. Η οὐ τέτ λεον ἔφθειρεν αὐτούς. Καὶ πληθυνεῖ τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυμὸν αὐ· τοῦ, καὶ οὐχὶ ἐκκαύσει πᾶσαν τὴν ὀργὴν αὐτοῦ. Ετι καὶ τὸ, Πληθυνεῖ, καὶ τὸ, Οὐχὶ ἐκκαύσει, κατὰ ἀντιχρονίαν κεῖνται. Καὶ ἐπλήθυνε, φησί, τοῦ οἱ κτείρειν. Είτουν λίαν αὐτοὺς ᾤκτειρεν, ὥστε ἀπο- στρέψαι τὸν θυμὸν αὐτοῦ. Οὕτως οὖν κατ᾽ ἔλλειψιν, καὶ ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ, τό · 'Επλήθυνας τοῦ πλου τίσαι αὐτήν. Καὶ οὐκ ἐξέκαυσε πᾶσαν τὴν ἐργὴν αὐτοῦ · ἡ γὰρ ἂν αὐτίκα τούτους πανολεθρία διέ- φθειρεν · ἀλλ' ἐκ μέρους ὀργιζόμενος ἐφιλανθρω πεύετο· εἶπεν γὰρ πρὸς Μωϋσῆν· Εασίν με, * EUTHYMII ZIGABENI Et anm eorum cum festinatione. Cum festinatione, A inquit, defecerunt ad vana. vel ideo dicit cum fexti- natrone, quia ob levitatem, quam secum affert volu- ptas, anni celeriter iis omnibus pertransire videntur, qui otiose ac negligenter vivunt. Nam iis qui per virtutem operantur, ob laloris intensionem, tardior videtur annorum decursus. Vel ideo dicit defe. cisse cum festinatione, quia cito mortui sunt. VERS. 54, 55. Cum occileret eus, quarebant eum. Quando contulit in eos Deus beneficia, divinuin mu- nus non agnoscebant ; quando autem cos malis affi- xit, castigatiores pariter ac prudentiores effecti sunt. Et revertebantur, et diluculo veniebant ad eum et rememorati sunt, quod Deus adjutor eorum est, et Deus altissimus redemptor eorum est. In hujus- modi ctiam sententiam a Moyse dictum est quod summo mane flebant. VERR 36. Et dilexerunt eum in ore suo. Dilexerunt autem, non affectu cordis, sed nudis verbis. Hu- jusmodi vitio Isaias etiam ex persona Domini eos accusal, dicens : Populus hic labiis me diligit, cɔr autem eorum longe est a me *. Et lingua sua mentiti sunt ei. Verbis quidem se ei credere affirmabant, re autem ipsa increduli erant, adversabanturque sibi invicem cogitationes et sermones eorum, juxta quod in simili Aposto- jus dicebat : Deum se scire confitentur, factis autem negant s. B " VERS. 37. Cor autem eorum non erat rectum cum eo. Non erat rectum eorum cor crga Deum. C Simile est quod alibi ait: Generatio, quæ non dire- xit cor suum $7. Nec fideles habiti sunt in testamento ejus. Hoc etiam simile ei est, quod vidimus in præcedenti- bus: Et non fuit fidelis cum Deo spiritus ejus. Neque enim fidem ullain habebant in iis, quæ Deus illis pollicebatur. VERS. 58. Ipse autem misericors et propitius erit peccatis eorum, et non perdet. Propitius erit et non perdet, pro Propitius fuit et non perdidit, tempus nimirum pouens pro tempore; neque enim eos tunc statim perdidit, sed longanimis fuit. Dixisse enim eum legimus ad Moysem: Placatus sum eis juxta verbum tuum. Vel, Non prorsus eos perdidit. Et abundabil ut avertat furorem suum, el non accen- det omnem iram suam. Hæc verba etiam, Abundabit : et Accendet, posita sunt, pro Abundavit, et Accendit, Abundavit, inquit, Deus in misericordia, ut furorem suum averteret. Est autem hic sermo defectivus, quemadmodum et verba illa, quæ habentur in psalmo Lxıv: Multiplicasti locupletare eam. Non accendit au- tein Deus omnem iram suam; universi etenim pror- sus periissent, si omnem iram suain accendisset. Summa etenim usus est misericordia, dum ex parte tantum iratus est. Dixit enim ad Moysem : D ** Isa. xxix, 13. ce Tit..1, 16. Psal. Lx\vii, 8. Exod. xxx11, 14. •
12α To you belong the heavens and yours is the earth. Your creations, your servants, for he says elsewhere, For all things are your servants. The ‘heavens’ were discussed in the eighth psalm.
PG 128:907β Τὴν οἰκουμένην καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς σὺ ἐθεμελίωσας. Tὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· εἴρηται δὲ ἐν τῷ κγ΄ ψαλμῷ, Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· καὶ ζήτει κἀκεῖ.
12β You founded the inhabited world and its fullness. He says the same again. And it was said in the twenty-third psalm, The earth is the Lord’s and its fullness, the inhabited world and all who dwell in it, and look there also.
α Τὸν βοῤῥᾶν καὶ τὴν θάλασσαν σὺ ἔκτισας. Φησὶν Ἡσύχιος, ὅτι τῷ τῆς θαλάσσης ὀνόματι πολλάκις ἡ παλαιὰ Γραφὴ τὴν [PG27.] δύσιν δηλοῖ. Ὅθεν ἡ τῶν Ἀριθμῶν βίβλος, ἐκθεμένη τὰς φυλὰς, ὧν αἱ μὲν πρὸς ἀνατολὰς, αἱ δὲ πρὸς ἄρκτον, αἱ δὲ πρὸς μεσημβρίαν τῆς σκηνῆς ἐτάχθησαν, τῇ λέξει ταύτῃ τοὺς πρὸς δύσιν τεταγμένους ἐμήνυσεν· εἴρηκε γὰρ, Παρεμβολὴ Ἐφραὶμ παρὰ θάλασσαν. Ἐπεὶ τοίνυν καὶ τὸ βόρειον μέρος, εἴτουν τὸ ἀρκτῷον, καὶ τὸ θαλάσσιον, εἴτουν τὸ δυτικὸν, σκοτεινὰ καὶ χειμέρια, καὶ διὰ τοῦτό τινες ἤμελλον τῷ πονηρῷ δημιουργῷ ταῦτα προσγράφειν, ἀναγκαίως τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προαναιρεῖ τὴν πλάνην αὐτῶν, παρὰ τοῦ κοινοῦ Δημιουργοῦ γενηθῆναι καὶ ταῦτα διδάσκον. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι, βλεπόντων ἡμῶν πρὸς ἀνατολὰς, ἀντιπρόσωπος μὲν ἡμῖν ἐστιν ἡ ἀνατολὴ, κατὰ νώτου δὲ, ἡ δύσις, ἐν ἀριστερᾷ δὲ, ὁ βοῤῥᾶς, εἴτουν ἡ ἄρκτος, ἐν δεξιᾷ δὲ, ὁ νότος, εἴτουν ἡ μεσημβρία.
13α You created the north and the sea. Hesychius says that ancient Scripture often denotes the west by the name of ‘the sea’. [PG27.385] Hence the book of Numbers, having set out the tribes, of which some were stationed to the east, others to the north, and others to the south of the tent-shrine, indicated by this word those stationed to the west, for it said, The camp of Ephraim by the sea. Since moreover both the northern part, namely the arctic, and the seaward, that is, the western part, are dark and wintry, for which reason some would later attribute them to the wicked creator, the holy Spirit was constrained to refute in advance their error, teaching that they also were made by the common Creator. We need to know that when we are looking towards the east, the east is in front of us, the west is at our back, the north or arctic is to the left, and the south or meridies is to the right.
β Θαβὼρ καὶ Ἑρμὼν ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται. καὶ θεωρίαν τῶν νοητῶν· Ἐν γὰρ τῇ δεξιᾷ, φησὶν, αὐτῆς ἔτη ζωῆς [Prov 3.]· ἐνώπιον δὲ, οἱ διὰ σφοδρὸν ἔρωτα τοῦ θείου κάλλους ἀξιούμενοι τῆς πρόσωπον πρὸς πρόσωπον ἀπολάυσεως, καὶ θεούμενοι [Cor 13.]. [PG 90. 289D] : om. SCF. α-13 ἐν ἀριστερᾷ δὲ, ὁ βοῤῥᾶς, εἴτουν ἡ ἄρκτος, ἐν δεξιᾷ δὲ, ὁ νότος MS2 : ἐν δεξιᾷ δὲ, ὁ βοῤῥᾶς, εἴτουν ἡ ἄρκτος, ἐν ἀριστερᾷ δὲ, ὁ νότος PCBFV.
13β Tabor and Hermon will rejoice in your name. while those to the right of God may be understood as those who are receiving the immaterial knowledge and contemplation of intelligible things free of sensible images (for it is written that, At her right are years of life [Prov 3.16]), and in front are those who on account of their fervent desire for divine beauty are being made worthy of enjoyment face to face [1Cor 13.12], and who are being deified. [PG 90. 289D]
Θαβὼρ καὶ Ἑρμὼν, ὄρη καὶ ὅρια τῆς γῆς τῆς ἐπαγγελίας. Διὰ τούτων δὲ πᾶσαν τὴν ἐκεῖ γῆν ᾐνίξατο, ὅτι ἀγαλλιάσεται ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ, εἴτουν ἐπὶ τῷ Χριστῷ, ἢ ἐπὶ τῷ καλεῖσθαι ἀπὸ Χριστοῦ. Γῆν δὲ λέγομεν, τοὺς τὴν γῆν ἐκείνην οἰκήσαντας. Ἐν τοῖς ὄρεσι γὰρ τούτοις τὰς πλείους διατριβὰς τῆς ἐν σαρκὶ πολιτείας ὁ Χριστὸς ἐποίει· καὶ ἐν μὲν τῷ Θαβὼρ μετεμορφώθη, ἐν δὲ τῷ Ἑρμὼν ἀνέστησε τὸν τῆς χήρας υἱόν· ἐπὶ τούτου γὰρ τοῦ ὄρους ἐστὶν ἡ πόλις Ναῒν, ἐν ᾗ τοῦτον ἤγειρε.
Tabor and Hermon are mountains and boundaries of the promised land. Through these he alluded to the whole of the land there, because it will rejoice in the name of Christ, name- ly, in Christ, or else, in being called from the name of Christ. And we call the ‘land’ those who had settled that land. For in these mountains Christ passed most of the time of his life in the flesh: on Tabor he was transfigured and in Hermon he raised the widow’s son, for the town Nain in which he raised him is on this mountain.
α Σὸς ὁ βραχίων μετὰ δυναστείας. Ὁ σὸς βραχίων, κατὰ ἀναστροφὴν, ἢ σὸς βραχίων, κατὰ πλεονασμὸν τοῦ ἄρθρου. Λέγει δε, ὅτι ἡ σὴ δύναμις, δυνατωτάτη· βραχίονα γὰρ Θεοῦ, τὴν δύναμιν αὐτοῦ καλεῖ. Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία.
14α Yours the arm with sovereign power. ‘The arm of yours’, by inversion, or else, ‘your arm’ with the article being superfluous. He is saying that your power is most sovereign, for ‘God’s arm’ is what he calls his power. Christ is The power of God and the wisdom of God.
β Κραταιωθήτω ἡ χείρ σου. Κατὰ τῶν ἐχθρῶν.
14β Let your hand be made mighty. Against the enemies.
γ Ὑψωθήτω ἡ δεξιά σου. Εἰς σκέπην ἡμῶν. Χεῖρα δὲ καὶ δεξιὰν, τὴν δύναμιν ὀνομάζει. Διπλῆν δὲ αὐτῆς ζητεῖ τὴν ἐνέργειαν, ἀμύνεσθαι μὲν τοὺς ἀλλοτρίους, σκέπειν δὲ τοὺς οἰκείους. Εἴρηται δὲ ἐν τῷ θ΄ ψαλμῷ, Ὑψωθήτω ἡ χείρ σου.
14γ Let your right hand be exalted. As protection for us. ‘Hand’ and ‘right hand’ is what he calls his power. He asks for its dual action, to ward off hostile strangers and to protect his own. In the ninth psalm it is said, Let your hand be exalted.
PG 128:909α Δικαιοσύνη καὶ κρίμα ἑτοιμασία τοῦ θρόνου σου. Ὁ μὲν Ἀκύλας ἐξέδωκε, δικαιοσύνη καὶ κρίσις, βάσις τοῦ θρόνου σου· ὁ δὲ Σύμμαχος, ἕδρασμα· προείρηται γὰρ, ὅτι τὸ ἑτοιμάζειν πολλάκις τὸ ἑδράζειν σημαίνει. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς, ὅτι δίκαιος εἶ κριτὴς, οὗ καὶ ὁ δικαστικὸς θρόνος ἐπὶ δικαιοσύνης καὶ κρίσεως πέπηγε. Δικαιοσύνην μὲν οὖν καὶ κρίμα, τὴν δικαίαν κρίσιν νοήσεις· ἔστι γὰρ καὶ τὸ τοιοῦτον σχῆμα παρὰ τῇ Παλαιᾷ, ὡς τὸ, ἔλεος καὶ ἀλήθεια, ἀντὶ τοῦ, ἔλεος ἀληθινός. Ἢ δικαιοσύνην μὲν, τὴν ἕξιν τοῦ κρίνειν, κρίμα δὲ, τὴν ἀπόφασιν· καὶ ἔλεος μὲν, τὴν ἐλεημοσύνην, ἀλήθειαν δὲ, τὴν ἔκβασιν τῆς ἐπαγγελίας.καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ ἐκτρίψω αὐτούς. Η ἐκ μέτρου ὀργιζόμενος, καὶ ἐκ μέρους εκόλαζε. Καὶ ἐμνήσθη ὅτι σάρξ εἰσι, τὸ πνεῦμα πορευ- όμενον, καὶ οὐκ ἀποστρέφον. Ἔτι καὶ διὰ τοῦτο ἐμακροθύμησεν, ὅτι σὰρξ ἦσαν, ἀσθενεῖς καὶ ὅλι- γοχρόνιοι, καὶ πνεῦμα οὐ παραμένον τῷ βίῳ, ἀλλ' ἐντεῦθεν πορευόμενον, καὶ οὐκ ἔτι πρὸς αὐτὸν ἐπι στρέφον. Τὸ δὲ Εμνήσθη πολλαχοῦ τῆς Ἑβραῖδος γραφῆς εὑρήσεις ἐπὶ τοῦ Θεοῦ λεγόμενον μετα φορικῶς. Ωσπερ γὰρ τὴν τῆς συνήθους προστασίας ἀναβολὴν λήθην ὀνομάζει, οὕτω δὴ καὶ τὴν της νικαῦτα ἀντίληψιν μνήμην ἀνθρωποπρεπέστερον και λεῖν εἴωθε, διὰ τὴν τῶν ἐντυγχανόντων παχύτητα. Ποσάκις παρεπίκραναν αὐτὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ, Β παρώργησαν αὐτὸν ἐν γῇ ἀνδρῳ; Πολλάκις ὡς ἔξεστιν εὑρεῖν ἐκ τῆς ἱστορίας. Ορα δὲ πονηρίαν. Οὐ μόνον γὰρ πολλάκις παρεπίκραναν αὐτὸν, καὶ παρώργησαν, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἔνθα μᾶλλον ἐχρῆν θεραπεύειν αὐτὸν διὰ τὴν ἀπορίαν. Καὶ ἐν γῇ ἀνύδρῳ, ἔνθα ἔδει ταπεινοῦσθαι καὶ ἱκετεύειν διὰ τὴν ἀνάγκην. Καὶ ἐπέστρεψαν, καὶ ἐπείρασαν τὸν Θεὸν, καὶ εἐν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ παρώξυναν. Ἐνταῦθα τὸ, Επέστρεψαν, ἐπὶ κακοῦ εἴληπται· ἐπέστρεψαν γὰρ ἀπὸ ταύτης κακίας εἰς ἄλλην. Τινὲς δὲ τὸ Επείρασαν ἀντὶ τοῦ Ἐλύπησαν ἐξεδέξαντο. "Αγιον δὲ τοῦ Ἰσραὴλ καλεῖ τὸν Θεόν δηλοῖ τὸν αἰνε- τὸν καὶ δεδοξασμένον. • Οὐκ εμνήσθησαν τῆς χειρὸς αὐτοῦ. Χεῖρα τὴν δύναμιν καλεῖ· τὴν εὐεργετοῦσαν μὲν τοὺς Εβραίους, κακοῦσαν δὲ τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν. Ημέρας ἧς ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς θλίβοντος. Ἀπὸ κοινοῦ κἀνταῦθα τὸ, Οὐκ ἐμνήσθη σαν. Θλίβοντος δὲ τὸν Φαραὼ καλεῖ. Ὡς ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τὰ τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως. Οὐδὲ ἐμνήσθη- σαν ὅπως ἔθετο τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ση- μεῖα μὲν οὖν καὶ τέρατα πολλοὶ τὰ αὐτά φασι κατὰ ἀναδίπλωσιν τοῦ ῥητοῦ. Τινὲς δὲ σημεῖα μὲν ἐκάλε σαν ὅσα κατὰ φύσιν ἐλυμαίνοντο, ὡς τὴν νόσον τῶν κτηνῶν· φύσις γὰρ αὐτῇ θανατοῦν· καὶ τὴν (86) φθορὰν τῆς ἀκρίδος · φύσις γὰρ καὶ ταύτῃ φθεί- ρειν τοὺς καρπούς. Τέρατα δὲ, ὅσα παρὰ φύσιν, ὡς τὴν τοῦ ὕδατος εἰς αἷμα μεταβολὴν, καὶ τὴν τῶν ἐνύδρων βατράχων ἐπὶ ξηρᾶς διατριβήν, καὶ τὰ το αῦτα. ΧΧΧΙΙ, 10. φθοράν COMMENT. IN PSALMOS. A Dimitte, et accensus ira in eos, conleram eos vel, ex parte iratus est, et ex parte eos pu- nivit. VERS. 39. Et recordatus est, quia care sunt, spi- ritus vadens et non revertens. Hac etiam de causa majori longanimitate usus est, quia caro erant infirma scilicet et parum diuturna, et spiritus qui cum vita non permanet. Ubi enim ex hac vita semel profectus est, ad eamdem rursus non redit. Illud observandum est, quod metaphorice scri- plura Deumn dicit reminisci. Nam quemadmodum oblivisci eum aliquorum dicimus, quando differ ut laborantibus atque afflictis opem atque auxilium suum impertial, sic contra, humano more me Biorem eum appellamus, quando iisdem præsto est. Hoc autem loquendi modo Propheta sæpe utitur, ut lectoris hebetudini se accommodet. VERS. 40. Quoties exacerbaverunt eum in deserto, irritaverunt eum in terra inaquosa ? Sæpe nimirum, ut ex ipsa licet perspicere historia. Verum illo- rum considera pravitatem, neque enim tantum- modo euin sæpe exacerbaverunt, sed in deserto etiam, atque in inaquoso id fecerunt, quando ob summam indigentiam inservire eos magis Deo at- que humiliari et supplicare oportebat. VERS. 41. Et conversi sunt, et tentaverunt Deum, et sanctum Israel irritaverunt. Verbum Conversi sunt, hoc in loco, in malum accipitur. Conversi enim sunt a vitio ad aliud vitium. Et quod ait, Tentaverunt, aliqui exponunt, pro Contristaverunt. Per Sanctum autem Israel, Deum ipsum intelligit, ac si diceret Deum illum adeo celebrem, adeo C laudatum et gloriosum. D : VERS. 42. Non sunt recordati manus ejus. Per manum Dei divinam intelligit potentiam, qua Ju- dæis quidem bona, hostibus vero mala sunt prestita. Diei qua redemit eos de manu tribulationis. A communi sensu etiam hic, sumendum est verbum : Non sunt recordati. Per tribulantem vero, Pharao - nem intelligit. VERS. 43. Sicut posuit in Egypto signa sua et prodigia sua in campo Taneos. Nec recordati sunt, inquit, quod posuerit signa sua, et quae sequuntur, etc. Signa autem et prodigia, multi dicunt idem æque significare, et sententiam bic repeti. Aliqui vero signa, ea omnia esse intelligunt per quæ Deus a naturali rerum ordine non recedens, Ægyptiorum gentem aflixit, veluti pecornm ægri- tudines, quæ suapte natura mortem afferunt, et locustarum lationem. Hujusmodi enim animalia naturaliter terræ fructus perdunt. Per prodigia vero, miracula illa dicunt significari quæ naturali mutationem in sanguinem, et quod ranæ quarum rerum cursu repugnante facta sunt. Veluti aquæ natura est ut in aquis versentur, in sicca terra habitaverint, et alia hujusmodi. • Exod. Variæ lectiones. non recte vertit, cum hoc loco significet copiam, vim. Graece habetur quem; quod proclive PATROL. GR. CXXVIII. erat animadvertere ex verbo płɛ{psiv quod statim subditur. (86) Videtur interpres legisse φοράν, quod tamen
15α Justice and judgement are the preparation of your throne. Aquila said, ‘Justice and judging are the basis of your throne’, and Symmachus said, they are ‘the establishment of your throne’, and it has already been said that ‘to prepare’ often means ‘to establish’. The meaning is that you are a just judge whose judgement seat is fixed on justice and judging. Accordingly, you will understand justice and judgement as ‘just judging’. This kind of figure is found in the Old [Scripture], as with ‘mercy and truth’, in the sense of, ‘true mercy’. Or else ‘justice’ is the trained habit of judging and ‘judgement’ is the specific verdict and ‘mercy’ is the habituation of being merciful and ‘truth’ is the outcome of the promise.
β Ἔλεος καὶ ἀλήθεια προπορεύσεται πρὸ προσώπου σου. Διὰ τῶν τεσσάρων, ταυτὶ τὰ τέσσαρα ἐδήλωσεν, ὅτι ἐπιστήμων τοῦ κρίνειν εἶ φύσει καὶ ἀποφαίνῃ, καὶ ἐλεεῖς | καὶ ἀληθεύεις· διὰ τοῦτο δικάσεις τῇ τυραννουμένῃ φύσει τῶν ἀνθρώπων καὶ ἀποφήνῃ κατὰ τῆς τυραννούσης πλάνης τῶν εἰδώλων, γ ψαλμῷ, Ὑψωθήτω MΑS2CBF : ψαλμῷ περὶ τοῦ, Ὑψωθήτω PΗV.καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ ἐκτρίψω αὐτούς. Η ἐκ μέτρου ὀργιζόμενος, καὶ ἐκ μέρους εκόλαζε. Καὶ ἐμνήσθη ὅτι σάρξ εἰσι, τὸ πνεῦμα πορευ- όμενον, καὶ οὐκ ἀποστρέφον. Ἔτι καὶ διὰ τοῦτο ἐμακροθύμησεν, ὅτι σὰρξ ἦσαν, ἀσθενεῖς καὶ ὅλι- γοχρόνιοι, καὶ πνεῦμα οὐ παραμένον τῷ βίῳ, ἀλλ' ἐντεῦθεν πορευόμενον, καὶ οὐκ ἔτι πρὸς αὐτὸν ἐπι στρέφον. Τὸ δὲ Εμνήσθη πολλαχοῦ τῆς Ἑβραῖδος γραφῆς εὑρήσεις ἐπὶ τοῦ Θεοῦ λεγόμενον μετα φορικῶς. Ωσπερ γὰρ τὴν τῆς συνήθους προστασίας ἀναβολὴν λήθην ὀνομάζει, οὕτω δὴ καὶ τὴν της νικαῦτα ἀντίληψιν μνήμην ἀνθρωποπρεπέστερον και λεῖν εἴωθε, διὰ τὴν τῶν ἐντυγχανόντων παχύτητα. Ποσάκις παρεπίκραναν αὐτὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ, Β παρώργησαν αὐτὸν ἐν γῇ ἀνδρῳ; Πολλάκις ὡς ἔξεστιν εὑρεῖν ἐκ τῆς ἱστορίας. Ορα δὲ πονηρίαν. Οὐ μόνον γὰρ πολλάκις παρεπίκραναν αὐτὸν, καὶ παρώργησαν, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἔνθα μᾶλλον ἐχρῆν θεραπεύειν αὐτὸν διὰ τὴν ἀπορίαν. Καὶ ἐν γῇ ἀνύδρῳ, ἔνθα ἔδει ταπεινοῦσθαι καὶ ἱκετεύειν διὰ τὴν ἀνάγκην. Καὶ ἐπέστρεψαν, καὶ ἐπείρασαν τὸν Θεὸν, καὶ εἐν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ παρώξυναν. Ἐνταῦθα τὸ, Επέστρεψαν, ἐπὶ κακοῦ εἴληπται· ἐπέστρεψαν γὰρ ἀπὸ ταύτης κακίας εἰς ἄλλην. Τινὲς δὲ τὸ Επείρασαν ἀντὶ τοῦ Ἐλύπησαν ἐξεδέξαντο. "Αγιον δὲ τοῦ Ἰσραὴλ καλεῖ τὸν Θεόν δηλοῖ τὸν αἰνε- τὸν καὶ δεδοξασμένον. • Οὐκ εμνήσθησαν τῆς χειρὸς αὐτοῦ. Χεῖρα τὴν δύναμιν καλεῖ· τὴν εὐεργετοῦσαν μὲν τοὺς Εβραίους, κακοῦσαν δὲ τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν. Ημέρας ἧς ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς θλίβοντος. Ἀπὸ κοινοῦ κἀνταῦθα τὸ, Οὐκ ἐμνήσθη σαν. Θλίβοντος δὲ τὸν Φαραὼ καλεῖ. Ὡς ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τὰ τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως. Οὐδὲ ἐμνήσθη- σαν ὅπως ἔθετο τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ση- μεῖα μὲν οὖν καὶ τέρατα πολλοὶ τὰ αὐτά φασι κατὰ ἀναδίπλωσιν τοῦ ῥητοῦ. Τινὲς δὲ σημεῖα μὲν ἐκάλε σαν ὅσα κατὰ φύσιν ἐλυμαίνοντο, ὡς τὴν νόσον τῶν κτηνῶν· φύσις γὰρ αὐτῇ θανατοῦν· καὶ τὴν (86) φθορὰν τῆς ἀκρίδος · φύσις γὰρ καὶ ταύτῃ φθεί- ρειν τοὺς καρπούς. Τέρατα δὲ, ὅσα παρὰ φύσιν, ὡς τὴν τοῦ ὕδατος εἰς αἷμα μεταβολὴν, καὶ τὴν τῶν ἐνύδρων βατράχων ἐπὶ ξηρᾶς διατριβήν, καὶ τὰ το αῦτα. ΧΧΧΙΙ, 10. φθοράν COMMENT. IN PSALMOS. A Dimitte, et accensus ira in eos, conleram eos vel, ex parte iratus est, et ex parte eos pu- nivit. VERS. 39. Et recordatus est, quia care sunt, spi- ritus vadens et non revertens. Hac etiam de causa majori longanimitate usus est, quia caro erant infirma scilicet et parum diuturna, et spiritus qui cum vita non permanet. Ubi enim ex hac vita semel profectus est, ad eamdem rursus non redit. Illud observandum est, quod metaphorice scri- plura Deumn dicit reminisci. Nam quemadmodum oblivisci eum aliquorum dicimus, quando differ ut laborantibus atque afflictis opem atque auxilium suum impertial, sic contra, humano more me Biorem eum appellamus, quando iisdem præsto est. Hoc autem loquendi modo Propheta sæpe utitur, ut lectoris hebetudini se accommodet. VERS. 40. Quoties exacerbaverunt eum in deserto, irritaverunt eum in terra inaquosa ? Sæpe nimirum, ut ex ipsa licet perspicere historia. Verum illo- rum considera pravitatem, neque enim tantum- modo euin sæpe exacerbaverunt, sed in deserto etiam, atque in inaquoso id fecerunt, quando ob summam indigentiam inservire eos magis Deo at- que humiliari et supplicare oportebat. VERS. 41. Et conversi sunt, et tentaverunt Deum, et sanctum Israel irritaverunt. Verbum Conversi sunt, hoc in loco, in malum accipitur. Conversi enim sunt a vitio ad aliud vitium. Et quod ait, Tentaverunt, aliqui exponunt, pro Contristaverunt. Per Sanctum autem Israel, Deum ipsum intelligit, ac si diceret Deum illum adeo celebrem, adeo C laudatum et gloriosum. D : VERS. 42. Non sunt recordati manus ejus. Per manum Dei divinam intelligit potentiam, qua Ju- dæis quidem bona, hostibus vero mala sunt prestita. Diei qua redemit eos de manu tribulationis. A communi sensu etiam hic, sumendum est verbum : Non sunt recordati. Per tribulantem vero, Pharao - nem intelligit. VERS. 43. Sicut posuit in Egypto signa sua et prodigia sua in campo Taneos. Nec recordati sunt, inquit, quod posuerit signa sua, et quae sequuntur, etc. Signa autem et prodigia, multi dicunt idem æque significare, et sententiam bic repeti. Aliqui vero signa, ea omnia esse intelligunt per quæ Deus a naturali rerum ordine non recedens, Ægyptiorum gentem aflixit, veluti pecornm ægri- tudines, quæ suapte natura mortem afferunt, et locustarum lationem. Hujusmodi enim animalia naturaliter terræ fructus perdunt. Per prodigia vero, miracula illa dicunt significari quæ naturali mutationem in sanguinem, et quod ranæ quarum rerum cursu repugnante facta sunt. Veluti aquæ natura est ut in aquis versentur, in sicca terra habitaverint, et alia hujusmodi. • Exod. Variæ lectiones. non recte vertit, cum hoc loco significet copiam, vim. Graece habetur quem; quod proclive PATROL. GR. CXXVIII. erat animadvertere ex verbo płɛ{psiv quod statim subditur. (86) Videtur interpres legisse φοράν, quod tamen
15β Mercy and truth will go before your face. Through the four words he denoted those very four things, namely, that you are by nature possessed of perfect knowledge of judging and you give decisions and show mercy and speak truly; for this reason, you will make judgment over man’s tyrannized nature and you will give
καὶ ἐλεήσεις τὸ πλάσμα σου καὶ ἀληθεύσεις τὰς πρός με καὶ τοὺς ἐκλεκτούς σου ἐπαγγελίας. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ἔλεος καὶ ἀλήθεια λέγονται προπορεύεσθαι τοῦ Θεοῦ διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα προσβαλεῖν τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν τῇ γνώσει αὐτοῦ, εἰ μὴ πρότερον ἐλεηθῇ καὶ ὁμιλήσει τῇ ἀληθείᾳ τῶν δογμάτων· ἔλεος γὰρ καὶ ἀλήθεια προαπαντῶσι τῷ τοιούτῳ. Τινὲς δὲ πάντα περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως νενοήκασιν, ὅτι δικαιότατος εἶ κριτὴς, καὶ ἐν τῇ κρίσει προηγεῖται τῆς ἀληθείας ὁ ἔλεος, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα ὑποστῆναι τὴν ἀλήθειαν τῶν ἐλέγχων, μὴ προπαραμιγέντος αὐτῇ ἐλέου.καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ ἐκτρίψω αὐτούς. Η ἐκ μέτρου ὀργιζόμενος, καὶ ἐκ μέρους εκόλαζε. Καὶ ἐμνήσθη ὅτι σάρξ εἰσι, τὸ πνεῦμα πορευ- όμενον, καὶ οὐκ ἀποστρέφον. Ἔτι καὶ διὰ τοῦτο ἐμακροθύμησεν, ὅτι σὰρξ ἦσαν, ἀσθενεῖς καὶ ὅλι- γοχρόνιοι, καὶ πνεῦμα οὐ παραμένον τῷ βίῳ, ἀλλ' ἐντεῦθεν πορευόμενον, καὶ οὐκ ἔτι πρὸς αὐτὸν ἐπι στρέφον. Τὸ δὲ Εμνήσθη πολλαχοῦ τῆς Ἑβραῖδος γραφῆς εὑρήσεις ἐπὶ τοῦ Θεοῦ λεγόμενον μετα φορικῶς. Ωσπερ γὰρ τὴν τῆς συνήθους προστασίας ἀναβολὴν λήθην ὀνομάζει, οὕτω δὴ καὶ τὴν της νικαῦτα ἀντίληψιν μνήμην ἀνθρωποπρεπέστερον και λεῖν εἴωθε, διὰ τὴν τῶν ἐντυγχανόντων παχύτητα. Ποσάκις παρεπίκραναν αὐτὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ, Β παρώργησαν αὐτὸν ἐν γῇ ἀνδρῳ; Πολλάκις ὡς ἔξεστιν εὑρεῖν ἐκ τῆς ἱστορίας. Ορα δὲ πονηρίαν. Οὐ μόνον γὰρ πολλάκις παρεπίκραναν αὐτὸν, καὶ παρώργησαν, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἔνθα μᾶλλον ἐχρῆν θεραπεύειν αὐτὸν διὰ τὴν ἀπορίαν. Καὶ ἐν γῇ ἀνύδρῳ, ἔνθα ἔδει ταπεινοῦσθαι καὶ ἱκετεύειν διὰ τὴν ἀνάγκην. Καὶ ἐπέστρεψαν, καὶ ἐπείρασαν τὸν Θεὸν, καὶ εἐν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ παρώξυναν. Ἐνταῦθα τὸ, Επέστρεψαν, ἐπὶ κακοῦ εἴληπται· ἐπέστρεψαν γὰρ ἀπὸ ταύτης κακίας εἰς ἄλλην. Τινὲς δὲ τὸ Επείρασαν ἀντὶ τοῦ Ἐλύπησαν ἐξεδέξαντο. "Αγιον δὲ τοῦ Ἰσραὴλ καλεῖ τὸν Θεόν δηλοῖ τὸν αἰνε- τὸν καὶ δεδοξασμένον. • Οὐκ εμνήσθησαν τῆς χειρὸς αὐτοῦ. Χεῖρα τὴν δύναμιν καλεῖ· τὴν εὐεργετοῦσαν μὲν τοὺς Εβραίους, κακοῦσαν δὲ τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν. Ημέρας ἧς ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς θλίβοντος. Ἀπὸ κοινοῦ κἀνταῦθα τὸ, Οὐκ ἐμνήσθη σαν. Θλίβοντος δὲ τὸν Φαραὼ καλεῖ. Ὡς ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τὰ τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως. Οὐδὲ ἐμνήσθη- σαν ὅπως ἔθετο τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ση- μεῖα μὲν οὖν καὶ τέρατα πολλοὶ τὰ αὐτά φασι κατὰ ἀναδίπλωσιν τοῦ ῥητοῦ. Τινὲς δὲ σημεῖα μὲν ἐκάλε σαν ὅσα κατὰ φύσιν ἐλυμαίνοντο, ὡς τὴν νόσον τῶν κτηνῶν· φύσις γὰρ αὐτῇ θανατοῦν· καὶ τὴν (86) φθορὰν τῆς ἀκρίδος · φύσις γὰρ καὶ ταύτῃ φθεί- ρειν τοὺς καρπούς. Τέρατα δὲ, ὅσα παρὰ φύσιν, ὡς τὴν τοῦ ὕδατος εἰς αἷμα μεταβολὴν, καὶ τὴν τῶν ἐνύδρων βατράχων ἐπὶ ξηρᾶς διατριβήν, καὶ τὰ το αῦτα. ΧΧΧΙΙ, 10. φθοράν COMMENT. IN PSALMOS. A Dimitte, et accensus ira in eos, conleram eos vel, ex parte iratus est, et ex parte eos pu- nivit. VERS. 39. Et recordatus est, quia care sunt, spi- ritus vadens et non revertens. Hac etiam de causa majori longanimitate usus est, quia caro erant infirma scilicet et parum diuturna, et spiritus qui cum vita non permanet. Ubi enim ex hac vita semel profectus est, ad eamdem rursus non redit. Illud observandum est, quod metaphorice scri- plura Deumn dicit reminisci. Nam quemadmodum oblivisci eum aliquorum dicimus, quando differ ut laborantibus atque afflictis opem atque auxilium suum impertial, sic contra, humano more me Biorem eum appellamus, quando iisdem præsto est. Hoc autem loquendi modo Propheta sæpe utitur, ut lectoris hebetudini se accommodet. VERS. 40. Quoties exacerbaverunt eum in deserto, irritaverunt eum in terra inaquosa ? Sæpe nimirum, ut ex ipsa licet perspicere historia. Verum illo- rum considera pravitatem, neque enim tantum- modo euin sæpe exacerbaverunt, sed in deserto etiam, atque in inaquoso id fecerunt, quando ob summam indigentiam inservire eos magis Deo at- que humiliari et supplicare oportebat. VERS. 41. Et conversi sunt, et tentaverunt Deum, et sanctum Israel irritaverunt. Verbum Conversi sunt, hoc in loco, in malum accipitur. Conversi enim sunt a vitio ad aliud vitium. Et quod ait, Tentaverunt, aliqui exponunt, pro Contristaverunt. Per Sanctum autem Israel, Deum ipsum intelligit, ac si diceret Deum illum adeo celebrem, adeo C laudatum et gloriosum. D : VERS. 42. Non sunt recordati manus ejus. Per manum Dei divinam intelligit potentiam, qua Ju- dæis quidem bona, hostibus vero mala sunt prestita. Diei qua redemit eos de manu tribulationis. A communi sensu etiam hic, sumendum est verbum : Non sunt recordati. Per tribulantem vero, Pharao - nem intelligit. VERS. 43. Sicut posuit in Egypto signa sua et prodigia sua in campo Taneos. Nec recordati sunt, inquit, quod posuerit signa sua, et quae sequuntur, etc. Signa autem et prodigia, multi dicunt idem æque significare, et sententiam bic repeti. Aliqui vero signa, ea omnia esse intelligunt per quæ Deus a naturali rerum ordine non recedens, Ægyptiorum gentem aflixit, veluti pecornm ægri- tudines, quæ suapte natura mortem afferunt, et locustarum lationem. Hujusmodi enim animalia naturaliter terræ fructus perdunt. Per prodigia vero, miracula illa dicunt significari quæ naturali mutationem in sanguinem, et quod ranæ quarum rerum cursu repugnante facta sunt. Veluti aquæ natura est ut in aquis versentur, in sicca terra habitaverint, et alia hujusmodi. • Exod. Variæ lectiones. non recte vertit, cum hoc loco significet copiam, vim. Graece habetur quem; quod proclive PATROL. GR. CXXVIII. erat animadvertere ex verbo płɛ{psiv quod statim subditur. (86) Videtur interpres legisse φοράν, quod tamen
a verdict against the tyrannizing error of the idols, and you will show mercy on your creature, and will prove true in your promises to me and to your elect. It can also be said in a different way that mercy and truth are said to go before God on account of the fact that it is impossible for someone to approach the face of God, namely, his knowledge, unless he has first been shown mercy and becomes acquainted with the truth of the doctrines, for mercy and truth come to meet such a person. Some have understood all this as about the Last Judgement, namely, that you are a most just judge and at the judgement mercy goes before truth, for the reason that no one could withstand the truth of the reproaches had mercy not first been mixed with the truth.
α Μακάριος ὁ λαὸς ὁ γινώσκων ἀλαλαγμόν. Εἴρηται διαφόρως, ὅτι ἀλαλαγμός ἐστιν ἐπινίκιος φωνή· μακαρίζει τοίνυν τοὺς εἰδότας ἐπινίκιον ὕμνον ᾄδειν τῷ νικήσαντι τὸν διάβολον Χριστῷ· δηλοῖ δὲ τοὺς Χριστιανούς. Ἢ καὶ ἄλλως, μακαρίζει τοὺς εἰδότας ἀλαλάζειν κατὰ τῶν ἀοράτων πολεμίων ἐν τῷ νικᾶν αὐτούς.καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ ἐκτρίψω αὐτούς. Η ἐκ μέτρου ὀργιζόμενος, καὶ ἐκ μέρους εκόλαζε. Καὶ ἐμνήσθη ὅτι σάρξ εἰσι, τὸ πνεῦμα πορευ- όμενον, καὶ οὐκ ἀποστρέφον. Ἔτι καὶ διὰ τοῦτο ἐμακροθύμησεν, ὅτι σὰρξ ἦσαν, ἀσθενεῖς καὶ ὅλι- γοχρόνιοι, καὶ πνεῦμα οὐ παραμένον τῷ βίῳ, ἀλλ' ἐντεῦθεν πορευόμενον, καὶ οὐκ ἔτι πρὸς αὐτὸν ἐπι στρέφον. Τὸ δὲ Εμνήσθη πολλαχοῦ τῆς Ἑβραῖδος γραφῆς εὑρήσεις ἐπὶ τοῦ Θεοῦ λεγόμενον μετα φορικῶς. Ωσπερ γὰρ τὴν τῆς συνήθους προστασίας ἀναβολὴν λήθην ὀνομάζει, οὕτω δὴ καὶ τὴν της νικαῦτα ἀντίληψιν μνήμην ἀνθρωποπρεπέστερον και λεῖν εἴωθε, διὰ τὴν τῶν ἐντυγχανόντων παχύτητα. Ποσάκις παρεπίκραναν αὐτὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ, Β παρώργησαν αὐτὸν ἐν γῇ ἀνδρῳ; Πολλάκις ὡς ἔξεστιν εὑρεῖν ἐκ τῆς ἱστορίας. Ορα δὲ πονηρίαν. Οὐ μόνον γὰρ πολλάκις παρεπίκραναν αὐτὸν, καὶ παρώργησαν, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἔνθα μᾶλλον ἐχρῆν θεραπεύειν αὐτὸν διὰ τὴν ἀπορίαν. Καὶ ἐν γῇ ἀνύδρῳ, ἔνθα ἔδει ταπεινοῦσθαι καὶ ἱκετεύειν διὰ τὴν ἀνάγκην. Καὶ ἐπέστρεψαν, καὶ ἐπείρασαν τὸν Θεὸν, καὶ εἐν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ παρώξυναν. Ἐνταῦθα τὸ, Επέστρεψαν, ἐπὶ κακοῦ εἴληπται· ἐπέστρεψαν γὰρ ἀπὸ ταύτης κακίας εἰς ἄλλην. Τινὲς δὲ τὸ Επείρασαν ἀντὶ τοῦ Ἐλύπησαν ἐξεδέξαντο. "Αγιον δὲ τοῦ Ἰσραὴλ καλεῖ τὸν Θεόν δηλοῖ τὸν αἰνε- τὸν καὶ δεδοξασμένον. • Οὐκ εμνήσθησαν τῆς χειρὸς αὐτοῦ. Χεῖρα τὴν δύναμιν καλεῖ· τὴν εὐεργετοῦσαν μὲν τοὺς Εβραίους, κακοῦσαν δὲ τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν. Ημέρας ἧς ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς θλίβοντος. Ἀπὸ κοινοῦ κἀνταῦθα τὸ, Οὐκ ἐμνήσθη σαν. Θλίβοντος δὲ τὸν Φαραὼ καλεῖ. Ὡς ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τὰ τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως. Οὐδὲ ἐμνήσθη- σαν ὅπως ἔθετο τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ση- μεῖα μὲν οὖν καὶ τέρατα πολλοὶ τὰ αὐτά φασι κατὰ ἀναδίπλωσιν τοῦ ῥητοῦ. Τινὲς δὲ σημεῖα μὲν ἐκάλε σαν ὅσα κατὰ φύσιν ἐλυμαίνοντο, ὡς τὴν νόσον τῶν κτηνῶν· φύσις γὰρ αὐτῇ θανατοῦν· καὶ τὴν (86) φθορὰν τῆς ἀκρίδος · φύσις γὰρ καὶ ταύτῃ φθεί- ρειν τοὺς καρπούς. Τέρατα δὲ, ὅσα παρὰ φύσιν, ὡς τὴν τοῦ ὕδατος εἰς αἷμα μεταβολὴν, καὶ τὴν τῶν ἐνύδρων βατράχων ἐπὶ ξηρᾶς διατριβήν, καὶ τὰ το αῦτα. ΧΧΧΙΙ, 10. φθοράν COMMENT. IN PSALMOS. A Dimitte, et accensus ira in eos, conleram eos vel, ex parte iratus est, et ex parte eos pu- nivit. VERS. 39. Et recordatus est, quia care sunt, spi- ritus vadens et non revertens. Hac etiam de causa majori longanimitate usus est, quia caro erant infirma scilicet et parum diuturna, et spiritus qui cum vita non permanet. Ubi enim ex hac vita semel profectus est, ad eamdem rursus non redit. Illud observandum est, quod metaphorice scri- plura Deumn dicit reminisci. Nam quemadmodum oblivisci eum aliquorum dicimus, quando differ ut laborantibus atque afflictis opem atque auxilium suum impertial, sic contra, humano more me Biorem eum appellamus, quando iisdem præsto est. Hoc autem loquendi modo Propheta sæpe utitur, ut lectoris hebetudini se accommodet. VERS. 40. Quoties exacerbaverunt eum in deserto, irritaverunt eum in terra inaquosa ? Sæpe nimirum, ut ex ipsa licet perspicere historia. Verum illo- rum considera pravitatem, neque enim tantum- modo euin sæpe exacerbaverunt, sed in deserto etiam, atque in inaquoso id fecerunt, quando ob summam indigentiam inservire eos magis Deo at- que humiliari et supplicare oportebat. VERS. 41. Et conversi sunt, et tentaverunt Deum, et sanctum Israel irritaverunt. Verbum Conversi sunt, hoc in loco, in malum accipitur. Conversi enim sunt a vitio ad aliud vitium. Et quod ait, Tentaverunt, aliqui exponunt, pro Contristaverunt. Per Sanctum autem Israel, Deum ipsum intelligit, ac si diceret Deum illum adeo celebrem, adeo C laudatum et gloriosum. D : VERS. 42. Non sunt recordati manus ejus. Per manum Dei divinam intelligit potentiam, qua Ju- dæis quidem bona, hostibus vero mala sunt prestita. Diei qua redemit eos de manu tribulationis. A communi sensu etiam hic, sumendum est verbum : Non sunt recordati. Per tribulantem vero, Pharao - nem intelligit. VERS. 43. Sicut posuit in Egypto signa sua et prodigia sua in campo Taneos. Nec recordati sunt, inquit, quod posuerit signa sua, et quae sequuntur, etc. Signa autem et prodigia, multi dicunt idem æque significare, et sententiam bic repeti. Aliqui vero signa, ea omnia esse intelligunt per quæ Deus a naturali rerum ordine non recedens, Ægyptiorum gentem aflixit, veluti pecornm ægri- tudines, quæ suapte natura mortem afferunt, et locustarum lationem. Hujusmodi enim animalia naturaliter terræ fructus perdunt. Per prodigia vero, miracula illa dicunt significari quæ naturali mutationem in sanguinem, et quod ranæ quarum rerum cursu repugnante facta sunt. Veluti aquæ natura est ut in aquis versentur, in sicca terra habitaverint, et alia hujusmodi. • Exod. Variæ lectiones. non recte vertit, cum hoc loco significet copiam, vim. Graece habetur quem; quod proclive PATROL. GR. CXXVIII. erat animadvertere ex verbo płɛ{psiv quod statim subditur. (86) Videtur interpres legisse φοράν, quod tamen
16α Blessed is the people that knows the cry of ululation. It has been said on various occasions that ‘ululation’ is a cry of victory. He is calling blessed those who have known to sing a hymn of victory to Christ on his having defeated the dev- il, and he means the Christians. Or in a different way, he is calling blessed those who have known to raise a cry of ululation against the invisible enemies as they are defeating them.
PG 128:911β Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύσονται. Πρόσωπον μὲν τοῦ Πατρὸς, ὁ Υἱὸς, ὡς ἐν τῷ τετάρτῳ ψαλμῷ προπαραδέδοται· φῶς δὲ τοῦ Υἱοῦ, αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ· Λύχνος γὰρ, φησὶ, τοῖς ποσί μου ὁ νόμος σου, καὶ φῶς ταῖς τρίβοις μου. Λέγει δὲ, ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν, ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
16β They will walk, O Lord, in the light of your face. The face of the Father is the Son, as was explained previously in the fourth psalm, and the light of the Son, is his commandments, for it is written, Your law is a lamp to my feet and a light to my paths. He is saying that those who know such a cry of ululation will walk in the commandments of your Son.
α Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνῃσκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται ― Ἐμνήσθην γὰρ, φησὶ, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην ― πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτὸν ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ’ ἐκείνου καλούμενοι.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
17α And in your name they will rejoice. In naming you. For if the just man is glad at the mere remembrance of God – for it is written, I remembered God and was glad – how much more will he rejoice in naming him. Or else the verse is addressed to Christ in whose name those called after him rejoice exceedingly.
β Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Δικαιοσύνη τοῦ Πατρὸς, ὁ Υἱὸς, κατὰ τὸν Ἀπόστολον, ὃς ἐδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀνασπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ εἰς οὐρανοὺς ἀναγαγών.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
17β And in your justice they will be exalted. The justice of the Father, according to the Apostle, is the Son, who was given to us as wis- dom from God and justice and sanctification. For he has exalted them, having uprooted them through the Gospel from earthly things and having led them up to the heavens.
α Ὅτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ. Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν, ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυναμῶν αὐτούς· καὶ καύχημα δὲ β ἀνασπάσας MAS2CBF : ἀποσπάσας PHV.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
18α For you are the boast of their power. Christ is the power of Christians as empowering them, and the boast of Christ is the
τοῦ Χριστοῦ, ὁ Πατὴρ, ἐφ’ ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
Father in whom he takes such pride that up and down and everywhere in the Gospel he con- fesses him to be his Father and attributes to him all his achievements.
β Καὶ ἐν τῇ εὐδοκίᾳ σου ὑψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ἡ ἐνανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ΄ ψαλμῷ. Ἑαυτὸν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαυὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάνειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγγενειάζειν αὐτοῖς, εἴγε οἱ μὲν, τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς, υἱὸς τοῦ Δαυίδ. Ἢ καὶ προσώπῳ τῶν Χριστιανῶν εἴρηται ὁ λόγος.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
18β And in your good pleasure our horn will be raised on high. The ‘good pleasure’ of the Father is the incarnation of the Son and all that appertains to it. The horn was spoken of in the seventy-fourth psalm. David placed himself among the Christians as also elsewhere, on account of the fact that Christ was to bud from his seed and that through Christ he would become kindred with them, since the ones are children of Christ and Christ is the son of David. Or else the verse was spoken in the person of the Christians.
α Ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ, Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
19α For help belongs to the Lord. Our receiving of help belongs to God. It was said also in the third psalm, Salvation belongs to the Lord.
β Καὶ τοῦ ἁγίου ᾽Ισραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Tὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Tὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησὶ, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου ᾽Ισραὴλ τοῦ βασιλέως ἡμῶν. Ἅγιος γὰρ τοῦ ᾽Ισραὴλ, ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως, τὸν Θεὸν ὀνομάζει, ὡς φύσει Κύριον ἡμῶν.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
19β And to the holy one of Israel our king. He says the same again, namely, the receiving of help belongs to the Lord and to the holy one of Israel our king. God is the ‘holy one of Israel’, as was said previously in the seventy-seventh psalm, and similarly he calls God ‘king’ as by nature our Lord.
α Τότε ἐλάλησας ἐν ὁράσει τοῖς υἱοῖς σου. Τότε, ἀντὶ τοῦ, ἐν καιρῷ. Ἐλάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαυίδ. Ἐν ὁράσει δὲ, | ἀντὶ τοῦ, ἐν αἰσθήσει· ἡ γὰρ ὅρασις, ἐναργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ καὶ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέγραπται, Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, ᾐσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει, τοὺς προφήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν· εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ τοῦ Δαυὶδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, φησὶ διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαυὶδ εἰρῆσθαι, διὰ τὸ συνᾴδειν ἐνιαχοῦ τοῖς κατ’ αὐτὸν πράγμασιν, ἐλέγχονται δὲ περὶ Χριστοῦ μᾶλλον εἰρημένα· θαυμαστὴ δὲ τοῦ θείου Πνεύματος ἡ χάρις, πῶς ἀνέμιξεν εὐκαίρως τοῖς τοῦ Δαυὶδ τὰ περὶ Χριστοῦ, καὶ συνεσκίασε τῇ ὁμοιότητι τὴν ἀλήθειαν.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
20α Then you spoke to your sons in a vision. ‘Then’, in the sense of, ‘at an opportune time’. You spoke things concerning me, David. ‘In a vision’, in the sense of, ‘perceptibly’, for vision is the clearest and most impressionable of all the senses. For thus also in the book of Exodus it is written, And the people were watching the voice of the Lord, in the sense of, they were perceiving the voice. ‘God’s sons’ are what he calls the prophets, as beloved to him on account of their virtue. It is likely for the matters concerning David to have been revealed to many, and for them to say these things to him, just as the prophet Nathan said many things to him. What these things are, he says in what follows, except that they appear to have been said about David on account of their being in some places in accord with the events concerning him, but they are proven on examination to have been said rather about Christ. The grace of the divine Spirit is to be wondered at, how it opportunely intermixed the things about Christ with those about David and overshadowed the truth with the likeness.
β Καὶ εἶπας, Ἐθέμην βοήθειαν ἐπὶ δυνατόν. β αὐτήν PACBFHV : αὐτόν MS. α κατ’ αὐτὸν MPAB(S2) : περὶ αὐτὸν CFHV.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
20β And you said, ‘I have set help on a powerful one’.
Παρέσχον παρ’ ἐμαυτοῦ βοήθειαν δυνατῷ. Δυνατὸν δὲ δοκεῖ μὲν λέγειν ἑαυτὸν, ὡς βασιλέα· δυνατοὺς γὰρ καὶ δυνάστας ἐκάλουν οἱ παλαιοὶ τοὺς βασιλεῖς. Ἔστι δὲ μᾶλλον ὁ Χριστὸς κατὰ τὴν θεότητα· Χριστὸς γὰρ, φησὶ, Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
I have granted help from myself to a powerful man. He seems to be calling himself the ‘powerful one’ as king, for the ancients used to call their kings ‘powerful’ and ‘dynasts’. It is, however, rather Christ according to his divinity. For Christ, as is said, is God’s power and God’s wisdom.
γ Ὕψωσα ἐκλεκτὸν ἐκ τοῦ λαοῦ μου. Tῷ δοκεῖν μὲν, τὸν Δαυὶδ, ἐκλεγέντα μὲν πρότερον ἐκ τοῦ λαοῦ τῶν ᾽Ιουδαίων εἰς βασιλείαν, ὑψωθέντα δὲ ὕστερον εἰς δόξαν διὰ τὰς ἀνδραγαθίας· τῇ δ’ ἀληθείᾳ, τὸν Χριστὸν, ἐκλεγέντα μὲν κατὰ τὸ ἀνθρώπινον εἰς τὴν καθ’ ὑπόστασιν ἕνωσιν ἐκ τοῦ λαοῦ τῶν ᾽Ιουδαίων ― ἐκ τούτων γὰρ, ἡ τοῦτον γεννήσασα ― ὑψωθέντα δὲ διὰ τὴν ἕνωσιν· Διὸ, φησὶ, καὶ ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσεν.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
20γ I have raised up a chosen one from my people. In appearance this one is David, having formerly been chosen from the Jewish people for kingship and later raised up to glory through his deeds of bravery. In truth, however, it is Christ, having been chosen in his humanity for the hypostatic union from the Jewish people – for she who gave birth to him was from them – and raised up through the union, Therefore, as is written, God has highly exalted him.
α Εὗρον Δαυὶδ τὸν δοῦλόν μου. Τοῦτο, περὶ μόνου τοῦ Δαυὶδ ἐγὼ νοῶ, καὶ τὰ ἑξῆς, μέχρι τοῦ, Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτοῦ, εἰ καὶ ταῦτά τινες εἰς τὸν Χριστὸν ἀνάγουσιν. Εὗρον, φησὶν, αὐτὸν εἰς βασιλείαν, ζητήσας τοῦτον ἐν τοῖς παισὶν ᾽Ιεσσαί. Εἶπε γὰρ πρὸς Σαμουὴλ, Ὅτι ἑώρακα ἐν τοῖς υἱοῖς ᾽Ιεσσαὶ ἐμοὶ βασιλέα.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
21α I have found David my servant. This and what follows up to the verse, And in my name his horn will be exalted, I conceive to be about David alone, even though some interpret these things also in relation to Christ. I have found him, he says, for kingship, having sought him among the sons of Jesse, for he said to Samuel, For I have seen a king for myself among the sons of Jesse.
β Ἐν ἐλαίῳ ἁγίῳ μου ἔχρισα αὐτόν. Καὶ περὶ τῆς χρίσεως αὐτοῦ ἡ πρώτη τῶν Βασιλειῶν ἱστορεῖ. Καὶ ἔλαβε, φησὶ, Σαμουὴλ τὸ κέρας τοῦ ἐλαίου, καὶ ἔχρισεν αὐτὸν ἐνώπιον τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ. Ἅγιον δὲ ἑαυτοῦ ὁ Θεὸς τὸ ἔλαιον τῆς χρίσεως ἐκάλεσεν, ὡς θεῖον· εἶχε γὰρ τὴν κατασκευὴν θεοδίδακτον καὶ μυστικήν.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
21β With my holy oil I have anointed him. The first book of Kingdoms also tells about his anointing, And Samuel, it says, took the horn of oil and anointed him in front of his brothers. God called the oil of anointing both ‘holy’ and ‘his’ as being divine, for mode of its prepa- ration was divinely taught and secret.
22 Ἡ γὰρ χείρ μου συναντιλήψεται αὐτῷ, καὶ ὁ βραχίων μου κατισχύσει αὐτόν. Χεῖρα Θεοῦ καὶ βραχίονα, τὴν παρὰ Θεοῦ βοήθειαν καὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ πολλάκις ἡρμηνεύσαμεν· κατισχύσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἐνισχύσει.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
22 For my hand will come to his aid and my arm will reinforce him. We have often interpreted God’s hand and arm as help from God and his power. ‘Rein- force’, in the sense of, ‘strengthen’.
α Οὐκ ὠφελήσει ἐχθρὸς ἐν αὐτῷ. ᾽Ωφελεῖν, τὸ ἀνύειν πολλάκις ἡ Ἑβραῒς λέγει, καθάπερ καὶ νῦν. Οὕτω καὶ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ εἴρηται, Θεωρεῖτε ὅτι οὐκ ὠφελεῖτε οὐδὲν, ἀντὶ τοῦ, οὐκ ἀνύετε.Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
23α The enemy will have no gain in him. The Hebrew language often uses ‘to have gain’ for ‘to accomplish’, as in the present case, Thus also it was said in the Gospel, See that you are gaining nothing, in the sense of, ‘you are accomplishing nothing’.
β Καὶ υἱὸς ἀνομίας οὐ προσθήσει τοῦ κακῶσαι αὐτόν. Υἱὸς ἀνομίας, ἀντὶ τοῦ, ἄνομος, ὥσπερ υἱὸς ἀνθρώπου, ἀντὶ τοῦ, ἄνθρωπος· οὕτωΚαὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τους ποταμούς απ τῶν. Τοῦτο ἡ πρώτη τῶν Αἰγυπτίων πληγή. Ποτα- μοὺς δὲ τὸν ποταμὸν Νεῖλον λέγομεν· μόνος γὰρ οὗτος διαῤῥέει τὴν Αἴγυπτον. Εἴρηται γὰρ καὶ ἡ τῶν Ἑβραίων διάλεκτος, ἔστιν ὅτε πληθυντικώς ἐκφέρει τὰ ἑνικά. Τινὲς δέ φασι, διὰ τὰ ἐκ τοῦ Νεί λου μετοχευθέντα ῥεῖθρα· καὶ αὐτὰ ποταμούς κλη- θῆναι διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων, τὸ δὲ Αὐτῶν πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους ἀνοίσεις· εἰπὼν γὰρ ὅτι ἐν Αἰγύ πτω, τοὺς Αἰγυπτίους ἐδήλωσε, Καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν, ὅπως μὴ πίωσιν. Ομβρήματα λέγει τὰς δεξαμενάς, ἐν οἷς ἐθησαύρι ζον τὰ ἐξ όμβρων ὕδατα. Τινὲς δὲ ὀμβρήματα και λοῦσι καταχρηστικῶς καὶ τὰς πηγάς. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτούς. Τοῦτο τετάρτη πληγή. Δεν τέρα γὰρ ἦν ἡ τῶν βατράχων· καὶ τρίτη ἡ τῶν σκνιπών. Ωσπερ γὰρ ἀνωτέρω τὰς εὐεργεσίας εἰς τους Εβραίους ἐκδιηγούμενος, οὐκ ἐτήρησε την τάξιν αὐτῶν, οὕτως οὐδὲ νῦν ἐπὶ τῶν πληγῶν τῶν κατὰ τῶν Αἰγυπτίων. Καὶ ἀρκέσει, ἃ ἐκεῖσε εἰρή καμεν· σκοπὸς γὰρ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἦν αὐτῷ δεῖ ξαι μόνον ὅλα τὰ στοιχεῖα προστάγματι Θεοῦ κατὰ τοῦ Φαραὼ στρατευσάμενα. Ἐπεὶ πάλαι τὴν τάξιν αὐτῶν ἐ Μωϋσῆς ἀνεγράψατο. Κυνόμυια δέ ἐστι μυῖα ἀγρία καὶ ἀναιδής. Κατέφαγε δέ, καταχρη στικῶς, ἀντὶ Κατέδακε. Καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. Έλυ μήνατο δάκνων καὶ αὐτό;. Καὶ τὰς τροφὰς αὐτῶν δάκνων καὶ μιαίνων, καὶ πάσης ἐμπιμπλῶν ἀη δίας. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίβῃ τοὺς καρποὺς αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. Εἰ καὶ δοκεῖ μὴ ἐγε κεῖσθαι ταῖς περὶ Μωσέως ἀπηριθμημέναις πληγαίς ή έρυσίβη, ἀλλ' ἔγκειται καὶ αὐτή. Εστι γὰρ τῆς ἀναγραφομένης ἀκρίδος τὸ νεαρὶν γέννημα· δ καὶ βροῦχος ὀνομάζεται· οὕτω γὰρ ὁ Ἀκύλας τοῦτο κατωνόμασε. Καρπὸν δὲ λέγει τὸν τῆς γῆς ἅπαντα· τὸν αὐτὸν δὲ καὶ πόνον, ὡς πόνῳ γεωργούμενον. Ογδόη δὲ πληγὴ ἦν ἡ τῆς ἀκρίδος. Ἰωὴλ δὲ ἔτε- ρον λέγει τὸν βροῦχον, καὶ ἕτερον τὴν ἐρυσίδην. Ει Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον απ τῶν. ᾿Απενέκρωσεν εἰς καρπογονίαν. Εβδόμη δὲ αὕτη ἡ πληγή. Καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ. Καὶ αὕτη ἡ πληγή, εἰ καὶ ἀνιστόρητος παρὰ Μωσέως δοκεῖ, ἀλλά γε τῇ χαλάζῃ συμπαραλαμβάνεται ᾿Απὸ γάρ ταύτης έσχεν ἡ πάχνη τὴν σύστασιν. Πολλαὶ δὲ συκάμινοι κατὰ τὴν Αἴγυπτον ταυτί γὰρ ἐν τοῖς θερμοτέροις τόποις μάλιστα πληθύνονται. “Ωσπερ γὰρ ἡ χάλαζα τῇ ἀμπέλῳ ἐστὶ πολεμιωτά τη, οὕτω καὶ ἡ πάχνη ταῖς συκαμίνοις. Παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ EUTHYMII ZIGABENI VERS. 44. E convertit in sanguinem flumina ▲ eurum. llaec prima fuit Egyptiorum plaga. Per flumina autem, Nilum ipsum intelligit. Unicus etenim fluvius' per universam Ægyptum fuit. Alibi etiam diximus llebræorum peculiare esse, ut plurali numero utantur pro singulari. Aliqui flumina in plurali numero, dictum esse dicunt, ob multiplices rivos, qui e Nilo excunt, quos Pro- pheta ob aquarum copiam fluminum dignitate do- navit. Dictionem vero, Eorum, ad Ægyptios referes, ut relatio ad homines illius providentiæ posuit signa sua in Ægypto. Et imbres eorum, ne biberent. Per imbres loca illa intelligit, in quibus aquas ex imbribus colle- clas condebant. Aliqui vero improprie imbres po- sitos esse dicunt, pro fontibus. Vers. 45. Misit in eos cynomyam, et comedit eos. Hæc est quarta plaga. Secunda enim ſuit ranarum et tertia calicum. Et quemadmodum superius be- neficia in Hebræos collata commemorans, ordinem non servavit, ita etiam in præsenti, Ægyptiorumn plagas narrans, nullum ordinem servat. Sufficiant autem quæ illic diximus de hujusmodi ordinis per- versione. Intentio enim Prophetæ hic tantum fuit, ut demonstraret, quomodo omnia elementa man- dato Dei adversus Pharaonem militarunt. Ipsarum enim gestarum rerum ordinem jam diu Moyses seriation descripserat. Cynomyia autem silvestris muscæ genus est, quod inter cætera muscarum geuera est impudentissimum. Verbum etiam Come- dit, inproprie posuit pro Momordit. Et ranam, et perdidit eos, Vastarunt etiam ranæ Egyptios. Nam et eos mordebant, et eorumn ra- piebant aut inquinabant cibos, et summa insuavi. tate ac fastidio omnia replebaut. B C flat, quam paulo ante nominavit, dicens: Sicut Vers. 46. Et dedit ærugini fructus eorum, et la- bores eorum locuste. Tametsi inter plagas quæ a Moyse commemoratæ sunt, nulla ærugiuis mentio expresse facta esse videatur, puto tamen Moysen etiam hanc commemorasse. Est etenim ærugo no- vum quoddam germen, seu nova proles locust:e, quam illic etiam Moyses describit, et dicitur bru· chus, atque ita eam Aquila appellavit. Per fructum autem, omnes terræ fruges intelligit, quas laboris etiam nomine expressit eo quod summo parentur D labore. Locustæ autem plaga in ordine octava fuit; ex Joele tamen propheta aliud locusta esse videtur et aliud bruchus. VER3. 47. occidit in grandine vineas eorum. Vastavit enim eas, ne fructum facerent. Atque hæc septima fuit plaga. Et moros eorum in pruina. Ilæc plaga tametsi a Moyse omissa esse videatur, continetur tamen sub grandinis plaga. Conficitur etenim, et concrescit pruina ex grandine. Multæ autem mori in Ægypto sunt, quod id genus arboris calidis in locis valde crescat. Et quemadmodum vineis grando, sic et moris pruina inimicissima est. VERS. 48. Et tradidit grandini pecora eorum, et
23β And the son of lawlessness will not set himself again to harm him. ‘Son of lawlessness’, in the sense of, ‘the lawless one’, just as ‘son of man’, in the sense of,
PG 128:913γοῦν καὶ υἱὸς ἀδικίας, ὁ ἄδικος, καὶ υἱὸς ἀπωλείας, ὁ ἀπολωλὼς, καὶ υἱοὶ ἀπειθείας, οἱ ἀπειθεῖς. ᾽Ιδίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Ἑβραΐδος. Οὐ προσθήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, οὐ προσεπιχειρήσει, ἅπαξ ὑπ’ αὐτοῦ πληγείς.Α σεν. Τοῦτο πέμπτη πληγή. Έτελεύτησε γάρ, φησὶ, πάντα τὰ κτήνη τῶν Αἰγυπτίων· δηλαδή τα ἐν τοῖς πεδίοις. Τὸ δὲ Συνέκλεισεν, ἀντὶ τοῦ, Συνέ- σχεν ἀφύκτως, εἴτουν ἐθανάτωσε. Καὶ ἐπάταξε πᾶν πρωτότοκον ἐν γῇ Αἰγύπτῳ. Ἐπαναλαμβάνει τὸν λόγον, τὸν περὶ τῶν πρωτοτό κων. Διότι καὶ δριμυτέρα τῶν ἄλλων ἡ τοιαύτη πληγή. ᾿Απαρχὴν παντὸς πόνου αὐτῶν ἐν τοῖς σκη νώμασι Χάμ. Απαρχὴν ἐνταῦθα τὸ ἐξαίρετον καὶ τιμιώτερόν φησιν. Ανείλε, φησί, πᾶν πρωτότοκον, ἤτοι ἀπαρχὴν παντὸς πόνου αὐτῶν· πόνον ἰὲ αὐτῶν τὴν κτῆσιν ὀνομάζει, ὡς πόνῳ κτωμένην· κτῆσιν δὲ καὶ τὰ τέκνα. Ἐκτησάμην γάρ, φησίν, υἱόν. Σκηνώματα δὲ Χαμ ἡ Αίγυπτος. Ὁ γὰρ Αίγυπτος, Ει Εt ἀφ᾽ οἶπερ ἡ Αἴγυπτος ὠνομάσθη, πρόπαππον είχε τὸν Χαμ, ἕνα τῶν Νῶς υἱῶν· ὥστε ἡ αὐτὴ χώρα λέγεται γῆ Χαμ, καὶ γῆ Αἰγύπτου, καὶ Αίγυπτος. Πρῶτος γὰρ ὁ Χαμ ταύτην ᾤκησε. Παρατηρητέον δὲ ὅτι, τῶν πληγῶν δέκα οὐσῶν, τῶν ἑπτὰ μόνον ὁ Δαβὶδ νῦν ἐμνημόνευσε, παρεὶς τὸν σκνίπα, καὶ τὰς φλυκτίδας, καὶ τὸ ψηλαφητόν σκότος· ὧν πάλιν τὰ δύο ἐν τῷ δ' ψαλμῷ ἐξέθετο. Καὶ ἀπῆρε ὡς πρόβατα τὸν λαὸν αὐτοῦ. 'Α πήγαγεν αὐτοὺς ἀπὸ τῆς Αἰγύπτου, ὁδηγῶν καὶ περι- έπων, ὡς ποιμὴν πρόβατα Καὶ ἀνήγαγεν αὐτοὺς ὡς ποίμνιον ἐν ἐρήμῳ. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐπ' ἐλπίδι, καὶ οὐκ ἐδειλίασαν. ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐξερχομένους ἐν τῇ πρώτῃ νυκτί· ἐπ' ἐλπίδι δὲ, τῇ τῆς ἐπαγγελίας, τῆς πρὸς τὸν ᾿Αβραάμ. Εἴρηκε γὰρ πρὸς αὐτὸν ὁ Θεός - Γινώσκων γνώσῃ, ὅτι πάροικον ἔσται τὸ σπέρμα σου ἐν γῇ (88) οὐκ ἰδίᾳ· καὶ δουλώσουσιν αὐτ τοὺς, καὶ ταπεινώσουσι, καὶ κακώσουσιν αὐτοὺς έτη τετρακόσια· τὸ δὲ ἔθνος ᾧ ἂν δουλεύσωσι, κρινῶ ἐγώ, καὶ ἐξελεύσονται ὧδε μετὰ ἀπο- σκευῆς πολλῆς. Οὐκ ἐδειλίασαν δὲ ἐν τῇ νυκτὶ ἐκείνῃ· ὕστερον γὰρ καὶ πάνυ ἐδειλίασαν. Καὶ τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν ἐκάλυψε θάλασσα. Καταδιώκοντας ὀπίσω αὐτῶν· εἴρηται δὲ περὶ τού των. Καὶ εἰσήγαγεν αὐτοὺς εἰς ὄρος ἁγιάσματος αὐτοῦ. Τὰ κατὰ τὴν ἔρημον ἀποσιωπήσας διὰ τὸ προειληφέναι τὴν διήγησιν αὐτῶν, νῦν περὶ τῆς γῆς τῆς ἐπαγγελίας διέξεισιν. Ὄρος γὰρ λέγει τὸ Σιών, ὡς γνωριμώτερον τῆς γῆς ἐκείνης όλης. Ορος δὲ ἁγιάσματος, ὡς ἀπονενεμημένον τῇ κιβωτῷ· ταύτην γὰρ ἐκάλουν ἁγίασμα· λέγεται δὲ καὶ ἅγιον ἄρος, ὡς ἁγιασθὲν ὑπ' αὐτῆς. 13, 14. EUTHYMII ZIGABENI quinta plaga. Perierunt enim, inquit, pecora omnia Egyptiorum, ea scilicet quæ erant in agris. Con. clusit autem, hoc est, Comprehendit, ita ut fugæ nullus fuerit locus. Vel, Comprehendit, id est, Oc- ciclit. Vers. 51. Et percussit omne primogenitum in terra Egypti. Repetit sermonem de primogenitis. Cæte- ris quippe omnibus plagis hæc acerbior fuit, Primitias omnis laboris eorum in tabernaculis Cham. Primitias hoc in loco, pro præcipua re dixit, ac magis pretiosa. Perdidit enim, inquit, omne primogenitum, hoc est, Omnes primitias laboris eorum. Per laborem autein, bonorum ac substantiæ possessionem intelligit: eo quod cum labore pos- sideantur. Possessionis vero nomine ipsi etiam filii B continentur. Possedi enim, inquit, filium ". Per tabernacula autem Cham, ipsam Ægyptum intelli- git, ab Ægypto rege ita appellatam, qui a Cham fil:o Nos trabebat originem. Utrumque enim nomen regio illa habuit. Et quia Cham omnium primus, eam habitavit, et quia, ut diximus, Ægyptus rex in ea regnavit. Illud etiam observandum est, quod ex decem Ægypti plagis, Propheta hic septem tan- tum connumerat. Nam et culicem omisit, et tremores, nit in psalmo centesimo quarto. VERS. 52. abstulit sicut oves populum suum. Eduxit enim eos (vi quadam ex Egypto, duxque eis itineris fuit. Curavit item, et fovit, non secus, ac. pastor oves proprias. Et eduxit eos tanquam gregem in deserto. Idem rursus repetit quod dixerat, VERS. 53. eduxit eos in spe, et non timuerunt. Exeuntes Judaeos prima nocte in illius promissio- nis spe deduxit, quæ facta fuerat a Deo Abraham, quando ei dixit: Cognoscens, cognosces : quod incola erit şemen tuum in terra Ægypti, et in servitutem eos redigent, affligentque, et humiliabunt eos annis quadringentis. Gentem autem illam, cui servient judicabo ego, et exibunt illinc cum multo apparatu *³. Ea autem nocte exeuntes non timuerunt. Nam po- stea sæpenumero in sumina fuerunt formidine. Et inimicos eorum operuit mare. Per inimicos, eos intelligit, qui populum persecuti sunt, de qui- bus jam diximus. Vers. 54. Et induxit eos in montem sanctificationis. Omissis iis quæ in eremo contigerunt, cum in præ- cedentibus narrationis locum præoccupaverit, loqui- tur nunc de terra promissionis. De monte etenim loquitur Sion, veluti in universa regione celelerrimo; et sanctificationis montem appellat, eo quod inter celeros praelectus sit, ut in eo foederis arca hali- taret. Arcam autem fæderis sanctificationem ap. pellabant. Dicitur etiam mons sanctus, veluti ab arca Domini sanctificatus. Gen. 1V, * Gen. xv C D et palpabiles tenebras: quorum tamen memi- Varia lectiones. (88) Græce in terra non propria.
‘man’. Thus also ‘son of injustice’ is the unjust man, and ‘son of ruin’ the ruined man, and ‘sons of disobedience’, the disobedient, for this is an idiom of the Hebrew language. ‘He will not set himself again’, in the sense of, ‘he will not attempt again’ once having been struck by him.
PG 128:91524 Καὶ συγκόψω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπώσομαι. Ἀπὸ προσώπου, ἀντὶ τοῦ, ἀπ’ ἐνώπιον· τροπώσομαι δὲ, ἀντὶ τοῦ, νικήσω.
24 And I shall cut down his enemies from his face and I shall put those who hate him to flight. ‘From his face’, in the sense of, ‘from before him’; ‘put to flight’ in the sense of, ‘defeat’.
α Καὶ ἡ ἀλήθειά μου καὶ τὸ ἔλεός μου μετ’ αὐτοῦ. Ἢ ὁ ἀληθινός μου ἔλεος, ὡς ἀνωτέρω δεδηλώκαμεν, ἢ ἀλήθεια μὲν, τῶν ἐπαγγελιῶν, ἔλεος δὲ, τῆς βοηθείας.
25α And my truth and my mercy will be with him. Either ‘my true mercy’ as we indicated above, or the truth of my promises and the mercy of my assistance.
β Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτοῦ. Κέρας τοῦ Δαυὶδ, ὁ Χριστὸς, | εἴτουν καύχημα καὶ δόξα. Ὥσπερ γὰρ ἐκ τῆς κεφαλῆς βλαστάνει τὸ κέρας τοῖς κερασφόροις τῶν ζῴων, καὶ οὐ μόνον ἐστὶν ἰσχὺς αὐτῶν ἀλλὰ καὶ κόσμος, οὕτω κεφαλὴ μὲν τοῦ λαοῦ τῶν ᾽Ιουδαίων, ὁ Δαυὶδ, ὡς βασιλεύς· κεφαλὰς γὰρ καλοῦμεν, τοὺς ἄρχοντας. Ἐκ δὲ τῆς κεφαλῆς ταύτης ἐβλάστησε, δίκην κέρατος, ὁ Χριστὸς, ὃς καὶ σεμνύνει καὶ δοξάζει αὐτὸν, ὥσπερ τὸ κέρας τὰ κερασφόρα. Οὐ διὰ τοῦτο δὲ μόνον λέγεται κέρας, ἀλλὰ ὡς πάντων ὑψηλότερος διὰ τὴν θεότητα· πάντων γὰρ τῶν μελῶν ὑπερέχει τὸ κέρας. Εἶπε τοίνυν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, ὅτι τὸ κέρας τοῦ Δαυὶδ, εἴτουν ὁ Χριστὸς, ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται, τουτέστιν, ἐν τῷ καλεῖσθαι Θεός. Τούτῳ δὲ τῷ λόγῳ συμφωνεῖ καὶ Ζαχαρίας ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ, λέγων, Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν, ἐν τῷ οἴκῳ Δαυὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ’ αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ, τούτους τοὺς προφήτας δηλῶν, οὓς ὁ Δαυὶδ ἀνωτέρω υἱοὺς εἶπε Θεοῦ· οἶκον δὲ Δαυὶδ, τὸ γένος αὐτοῦ ἐκάλεσε.
25β And in my name his horn will be exalted. Christ is David’s horn, that is, his boast and glory. Just as with horned animals the horn buds from the head and is not only their strength but also their adornment, so David is the head of the people of the Jews as king, for we call rulers ‘heads’. And from this head like a horn there budded Christ, who both exalts and glorifies Da- vid, as the horn does the horned animals. Not only on this account is Christ called a horn, but also as being higher than all on account of his divinity, for the horn rises above all the members. Accordingly, God the Father said that David’s horn, namely, Christ, will be exalted in my name, that is, in being called God. Zacharias accords with this verse when he says in the Gospel, And he has raised up a horn of salvation for us in the house of David his child, as he spoke through the mouth of his saints, his holy prophets from the age, signifying these prophets whom David above called ‘sons of God’; ‘the house of David’ is what he called his stock.
26 Καὶ θήσομαι ἐν θαλάσσῃ χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ἐν ποταμοῖς δεξιὰν αὐτοῦ. Διὰ μὲν τῆς θαλάσσης, τὰς νήσους ᾐνίξατο· ἐν ταύτῃ γὰρ αὗται. Διὰ τῶν ποταμῶν δὲ, τὴν ἤπειρον· ἐν ταύτῃ γὰρ οὗτοι. Χεῖρα δὲ λέγει καὶ δεξιὰν, τὴν κατοχὴν καὶ κυριότητα. Ποῦ δὲ ὁ Δαυὶδ ἁπάντων τούτων ἐκυρίευσεν; Οὐδαμοῦ τῆς Γραφῆς. Ὁ δὲ Χριστὸς, πάσης μὲν θαλάσσης, πάσης δὲ γῆς ἐκυρίευσεν, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ οα΄ ψαλμῷ, ὅτι Καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. Ὥστε χεῖρα καὶ δεξιὰν, οὐ τοῦ Δαυὶδ νοήσεις, ἀλλὰ τοῦ κέρατος τοῦ Δαυίδ. β ἀλλὰ ὡς MASCF : ἀλλὰ καὶ ὡς PBHV.
26 And I shall set his hand in the sea and his right hand in rivers. By the sea he alluded to the islands, for they are in the sea, and by the rivers, he made allusion to the mainland, for they are in it. ‘Hand’ and ‘right hand’ are what he calls his ‘possession’ and ‘dominion’. Where did David have dominion over all these? Nowhere in Scripture. Christ, however, held dominion over all sea and all earth, as was also said in the seventy-first psalm, And he will have dominion from sea to sea, and from rivers to the ends of the inhabited world. Hence you will understand the hand and right hand not as of David, but of David’s horn.
27 Αὐτὸς ἐπικαλέσεταί με, Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου. Λείπει τὸ, λέγων, ἔξωθεν προσλαμβανόμενον. Ἐπικαλέσεταί με ἐν καιρῷ, λέγων πρός με, Πατήρ μου εἶ σὺ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ποῦ δὲ ὁ Δαυὶδ Πατέρα αὐτὸν οἰκεῖον ὠνόμασεν; Οὐδαμοῦ. Ὁ δὲ Χριστὸς, πολλαχοῦ τῶν Εὐαγγελίων, Πατέρα μὲν αὐτὸν λέγων, ὡς Θεὸς, Θεὸν δὲ καὶ ἀντιλήπτορα, ὡς ἄνθρωπος.
27 He will call on me, ‘You are my Father, my God and helper of my salvation’. The word ‘saying’ is missing, supplied from without. He will call on me at an opportune time, saying to me, ‘You are my Father’, and so on. Where did David name him his own Father? Nowhere. Christ, however, did so in many places in the Gospels, calling him ‘Father’ as God, and ‘God and helper’ as man.
α Κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. Οὕτως αὐτὸν καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὀνομάζει, Πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ Πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ Πρωτότοκον πάσης κτίσεως, ὡς ἀπαρχὴν τοῦ Col 1.18, 15 νέου λαοῦ, καὶ ὡς πρῶτον ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρῶν εἰς ἀθανασίαν, καὶ ὡς ἐξαίρετον τῆς καινῆς κτίσεως τῶν πιστῶν.
28α And I shall set him as first-born. Thus the great Paul names him, First-born among many brothers, and, First-born from the dead, and, First-born of all creation, as the first fruits of the new people, and as the first to have Col 1.18, 15 risen from the dead to immortality, and as pre-eminent in the new creation of the faithful.
PG 128:917β Ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Τοὺς μὲν γὰρ ἐπιγνόντας αὐτὸν, ὑποκεκλιμένους ἔχει, τῶν πολεμούντων δὲ, ἀνώτερος γίνεται· καὶ τοῦτον τὸν τρόπον ὑψηλός ἐστι καὶ παρὰ τοῖς πιστοῖς βασιλεῦσι καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις. Ὁ δὲ Δαυὶδ οὐ περιεγένετο πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, μόνης βασιλεύσας τῆς ᾽Ιουδαίας.Ορος τοῦτο ὃ ἐκτήσατο ἡ δεξιὰ αὐτοῦ. Τοῦτο, Α δεικτικῶς, παρ' δ νῦν ὁ λαός· ὃ ἐκτήσατο ἡ δύναμις αὐτοῦ, καὶ οὐχ ἡ ἀνδρία τοῦ λαοῦ. Αὐτὸς γὰρ ἐξ- ώθησε τοὺς ἐνοικοῦντας αὐτὸ πρότερον. Καὶ ἐξέβαλεν ἀπὸ προσώπου αὐτῶν ἔθνη. Τὰ ἑπτὰ τὰ κατοικοῦντα τὴν τοιαύτην γῆν· ήγουν τὸν Χαναναίον, καὶ τὸν Χετταῖον, καὶ τὸν Φερεζαίον, καὶ τὸν Εὐαῖον, καὶ τὸν ᾿Αμοῤῥαῖον, καὶ τὸν Χερσαίον, καὶ τὴν Ἰεβουσαίον. • Καὶ ἐκληροδότησεν αὐτοὺς ἐν σχοινίῳ κλη ροδοσίας. Εκληροδότησεν αὐτοὺς εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην· λείπει δὲ τὸ ὡς, ἵν᾽ εἴη, Ὡς ἐν σχοινίῳ κληροδοσίας • Εστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον ἐλλειπτι κὸν ἰδίωμα παρὰ τῇ Ἑβραῖδι γραφῇ. Οὕτως γὰρ ἀναλόγως ταῖς φυλαῖς καὶ ἀκωλύτως τὴν γῆν διεῖ- λεν· ὥς τε εἴ τις πατὴρ κλήρους γῆς ἐν σχοινίῳ γεωμετρικῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις τοῦ, Εκλη- ροδότησε. Καὶ κατεσκήνωσεν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν τὰς φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ. Ἐν ταῖς κατοικίαις τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. η Καὶ παρεπίκραναν τὸν Θεὸν τὸν ύψιστον. Καὶ τὰ μαρτύρια αὐτοῦ οὐκ ἐφυλάξαντο, καὶ ἀπέστρε ψαν, καὶ ἡττήθησαν, καθὼς καὶ οἱ πατέρες αὐτ τῶν. Οἱ εἰσαχθέντες εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας παῖδες ἦσαν, ὡς προείρηται, εκείνων, ὧν τὰ κώλα ἔπεσον ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τούτων δὲ οἱ ἀπόγονοι ἐπείρα- σαν, εἴτουν, ἐλύπησαν τὸν Κύριον· γέγραπται γὰρ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Κριτῶν, ὅτι Ανέστη γενεὰ ἑτέρα μετ' αὐτοὺς, οἳ οὐκ ἔγνωσαν τὸν Κύριον, καὶ τὸ ἔργον ὁ ἐποίησε τῷ Ἰσραήλ· καὶ ἐποίησαν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐλάτρευσαν τῷ Βααλίμ, καὶ τὰ ἑξῆς. Μαρτύρια δὲ λέγει τὰς διαμαρτυρίας. Απέστρεψαν δὲ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἠθέτησαν τὸν Θεὸν, μιμησάμενοι τους ἰδίους πατέρας τοὺς μοσχοποιήσαντας ἐν τῇ ἐρήμῳ. Μετεστράφησαν εἰς τόξον στρεβλών. Μετε- στράφησαν ἀπὸ τῆς εὐσεβείας εἰς δυσσέβειαν, δίκην τόξου στρεβλοῦ. Τὸ γὰρ, Εἰς, ἀντὶ τοῦ, ὡς. Και θάπερ τόξον στρεβλὸν οὐκ ὀρθῶς ἀφίησιν, οὕτω καὶ ὁ νοῦς αὐτῶν, διαστραφείς, οὐκ ὀρθῶς ἀφίει τὰς περὶ Θεοῦ ἐννοίας. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐν τοῖς βουνοῖς αὐτῶν, καὶ ἐν τοῖς γλυπτοῖς αὐτῶν παρεζήλωσαν αὐτόν. Εμίχθησαν, φησί, τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἔμαθον τὰ ἔργα αὐτῶν. Τὰ γὰρ ἔθνη ἐν τοῖς βουνοῖς ἔθυον· γλυπτὰ δὲ ἦσαν τὰ εἴδωλα αὐτῶν. Παρεζήλωσαν δὲ αὐτὸν, ἀντὶ τοῦ, Παραξηλῶσαι πεποιήκασιν· ὅ ἐστι δικαίως ὀργισθῆναι διὰ τὰ γλυπτά. "Ηκουσεν ὁ Θεὸς καὶ ὑπερεῖδεν. Ἤκουσε βοώσης τῆς φωνῆς αὐτῶν, ἤτοι τῆς ἀσεβείας αὐτῶν, ὡς ἤκουσε τῆς φωνῆς ᾿Αβελ, καὶ τῆς φωνῆς Σοδό μων καὶ Γομόρβας· αὐτοὶ γὰρ ἁμαρτίαι κεκράγα- σιν ἐνώπιον Θεοῦ μηνύουσαι τοὺς ἐργάτας αὐτῶν. * Ει COMMENT. IN PSALMOS. B Montem hunc, quem acquisivil dealera ejus. llunc, inquit, montem, demons:rative, apud quem nunc adsumus. Quem non populi robur, sed tua nobis paravit potentia. Tu enim cos primo expulisti, qui illic habitabant. El ejecit a facie eorum gentes. Illos septem popu- 10s, qui terram promissionis possidebant. Chana- los, næum, scilicet, Chettæum, Pherezæum, Evæum, Amorrhæum, Chersarum et Jebus cum. Et sorte divisit eis terram in ſuniculo distributionis. Sorte universam illam eis terram divisit. Subin. telligenda est autem dictio, quasi, ut sit sensus: qui quasi in funiculo divisit. Est et hic defectivus loquendi modus Hebraico idiomati familiaris. Ita enim terram illam Deus inter tribus divisit, quem- admodum si pater aliquis illo fune inter alios eaum divideret, quo agros solemus metiri. Vers. 55. Et habitare fecit in tabernaculis eorum tribus Israel. In habitationibus prædictarum gen- Ciuin. VERS. 56, 57. Et tentaverunt, et exacerbaverunt Deum altissimum, et testimonia ejus non servave- runt, et aversi sunt, et spreverunt, quemadınodum patres corum. li, qui in terram promissionis in- troducti sunt, illorum erant filii, quorum membra, u' prædiximus, ceciderunt in deserto. llorum igi tur posteri tentaverunt etiam, et contristaverunt Dominum, ut in libro Judicum scriptum est: Sur C rexit enim, inquit, generatio altera post eos, qui non cognoverunt Dominum, neque opus quod fecit in Israel, et fecerunt filii Israel prava coram Domino, el coluerunt deos Baalim, et quæ sequuntur ”. Per testimonia autem, divinas contestationes intelligit. Averterunt autem se a Deo, et spreverunt eum, majores nimirum suos imitati, qui vitulum fecerant G Judic. s, 10-12. D in deserto. Conversi sunt in arcum obliquum. A pietate ad impietatem instar obliqui arcus mutali sunt. Nam quemadmodum obtortus arcus recta ictum non mittit, sic et perversa eorum meus, divinos sensus recte non assequitur. VERS. 58. irritaverunt eum in collibus suis, et in sculptilibus suis, ad zelum cum provocaverunt. Eo quod et gentilibus commisti sunt, et eorum opera didicerunt. Gentes quippe in collibus sacri- ficabant, et sculpia habebant idola. Provocarunt autem Deum ad zelum, hoc est, fecerunt, ut ob hujusmodi eorum vitla juste irasceretır. VERS. 59. Audivit Dominus, et despexit. Audivit clamantes voces, hoc est, ea omnia quæ impie ope- rati sunt. Eo autem modo audivit, quo, et vocein sanguinis Abel clamantem olim audierat, et Solo- morum atque Gomorrheorum voces. Ipsa siquidem.
28β High above the kings of the earth. For he has those who have recognized him bowed beneath him and becomes superior to those who oppose him, and in this way he is high above both the faithful kings and the unfaithful. David did not become superior to all the kings of the earth, having reigned only over Judea.
α Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου. Χρῄζοντι αὐτοῦ κατὰ τὸ ἀνθρώπινον, ἢ καὶ οὐ δι’ ἑαυτὸν, ἀλλὰ διὰ τοὺς ἐξ αὐτοῦ, φημὶ δὴ, τοὺς Χριστιανοὺς, ὑπὲρ ὧν καὶ παρακαλεῖ τὸν Πατέρα, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων γεγονώς.Ορος τοῦτο ὃ ἐκτήσατο ἡ δεξιὰ αὐτοῦ. Τοῦτο, Α δεικτικῶς, παρ' δ νῦν ὁ λαός· ὃ ἐκτήσατο ἡ δύναμις αὐτοῦ, καὶ οὐχ ἡ ἀνδρία τοῦ λαοῦ. Αὐτὸς γὰρ ἐξ- ώθησε τοὺς ἐνοικοῦντας αὐτὸ πρότερον. Καὶ ἐξέβαλεν ἀπὸ προσώπου αὐτῶν ἔθνη. Τὰ ἑπτὰ τὰ κατοικοῦντα τὴν τοιαύτην γῆν· ήγουν τὸν Χαναναίον, καὶ τὸν Χετταῖον, καὶ τὸν Φερεζαίον, καὶ τὸν Εὐαῖον, καὶ τὸν ᾿Αμοῤῥαῖον, καὶ τὸν Χερσαίον, καὶ τὴν Ἰεβουσαίον. • Καὶ ἐκληροδότησεν αὐτοὺς ἐν σχοινίῳ κλη ροδοσίας. Εκληροδότησεν αὐτοὺς εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην· λείπει δὲ τὸ ὡς, ἵν᾽ εἴη, Ὡς ἐν σχοινίῳ κληροδοσίας • Εστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον ἐλλειπτι κὸν ἰδίωμα παρὰ τῇ Ἑβραῖδι γραφῇ. Οὕτως γὰρ ἀναλόγως ταῖς φυλαῖς καὶ ἀκωλύτως τὴν γῆν διεῖ- λεν· ὥς τε εἴ τις πατὴρ κλήρους γῆς ἐν σχοινίῳ γεωμετρικῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις τοῦ, Εκλη- ροδότησε. Καὶ κατεσκήνωσεν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν τὰς φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ. Ἐν ταῖς κατοικίαις τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. η Καὶ παρεπίκραναν τὸν Θεὸν τὸν ύψιστον. Καὶ τὰ μαρτύρια αὐτοῦ οὐκ ἐφυλάξαντο, καὶ ἀπέστρε ψαν, καὶ ἡττήθησαν, καθὼς καὶ οἱ πατέρες αὐτ τῶν. Οἱ εἰσαχθέντες εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας παῖδες ἦσαν, ὡς προείρηται, εκείνων, ὧν τὰ κώλα ἔπεσον ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τούτων δὲ οἱ ἀπόγονοι ἐπείρα- σαν, εἴτουν, ἐλύπησαν τὸν Κύριον· γέγραπται γὰρ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Κριτῶν, ὅτι Ανέστη γενεὰ ἑτέρα μετ' αὐτοὺς, οἳ οὐκ ἔγνωσαν τὸν Κύριον, καὶ τὸ ἔργον ὁ ἐποίησε τῷ Ἰσραήλ· καὶ ἐποίησαν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐλάτρευσαν τῷ Βααλίμ, καὶ τὰ ἑξῆς. Μαρτύρια δὲ λέγει τὰς διαμαρτυρίας. Απέστρεψαν δὲ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἠθέτησαν τὸν Θεὸν, μιμησάμενοι τους ἰδίους πατέρας τοὺς μοσχοποιήσαντας ἐν τῇ ἐρήμῳ. Μετεστράφησαν εἰς τόξον στρεβλών. Μετε- στράφησαν ἀπὸ τῆς εὐσεβείας εἰς δυσσέβειαν, δίκην τόξου στρεβλοῦ. Τὸ γὰρ, Εἰς, ἀντὶ τοῦ, ὡς. Και θάπερ τόξον στρεβλὸν οὐκ ὀρθῶς ἀφίησιν, οὕτω καὶ ὁ νοῦς αὐτῶν, διαστραφείς, οὐκ ὀρθῶς ἀφίει τὰς περὶ Θεοῦ ἐννοίας. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐν τοῖς βουνοῖς αὐτῶν, καὶ ἐν τοῖς γλυπτοῖς αὐτῶν παρεζήλωσαν αὐτόν. Εμίχθησαν, φησί, τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἔμαθον τὰ ἔργα αὐτῶν. Τὰ γὰρ ἔθνη ἐν τοῖς βουνοῖς ἔθυον· γλυπτὰ δὲ ἦσαν τὰ εἴδωλα αὐτῶν. Παρεζήλωσαν δὲ αὐτὸν, ἀντὶ τοῦ, Παραξηλῶσαι πεποιήκασιν· ὅ ἐστι δικαίως ὀργισθῆναι διὰ τὰ γλυπτά. "Ηκουσεν ὁ Θεὸς καὶ ὑπερεῖδεν. Ἤκουσε βοώσης τῆς φωνῆς αὐτῶν, ἤτοι τῆς ἀσεβείας αὐτῶν, ὡς ἤκουσε τῆς φωνῆς ᾿Αβελ, καὶ τῆς φωνῆς Σοδό μων καὶ Γομόρβας· αὐτοὶ γὰρ ἁμαρτίαι κεκράγα- σιν ἐνώπιον Θεοῦ μηνύουσαι τοὺς ἐργάτας αὐτῶν. * Ει COMMENT. IN PSALMOS. B Montem hunc, quem acquisivil dealera ejus. llunc, inquit, montem, demons:rative, apud quem nunc adsumus. Quem non populi robur, sed tua nobis paravit potentia. Tu enim cos primo expulisti, qui illic habitabant. El ejecit a facie eorum gentes. Illos septem popu- 10s, qui terram promissionis possidebant. Chana- los, næum, scilicet, Chettæum, Pherezæum, Evæum, Amorrhæum, Chersarum et Jebus cum. Et sorte divisit eis terram in ſuniculo distributionis. Sorte universam illam eis terram divisit. Subin. telligenda est autem dictio, quasi, ut sit sensus: qui quasi in funiculo divisit. Est et hic defectivus loquendi modus Hebraico idiomati familiaris. Ita enim terram illam Deus inter tribus divisit, quem- admodum si pater aliquis illo fune inter alios eaum divideret, quo agros solemus metiri. Vers. 55. Et habitare fecit in tabernaculis eorum tribus Israel. In habitationibus prædictarum gen- Ciuin. VERS. 56, 57. Et tentaverunt, et exacerbaverunt Deum altissimum, et testimonia ejus non servave- runt, et aversi sunt, et spreverunt, quemadınodum patres corum. li, qui in terram promissionis in- troducti sunt, illorum erant filii, quorum membra, u' prædiximus, ceciderunt in deserto. llorum igi tur posteri tentaverunt etiam, et contristaverunt Dominum, ut in libro Judicum scriptum est: Sur C rexit enim, inquit, generatio altera post eos, qui non cognoverunt Dominum, neque opus quod fecit in Israel, et fecerunt filii Israel prava coram Domino, el coluerunt deos Baalim, et quæ sequuntur ”. Per testimonia autem, divinas contestationes intelligit. Averterunt autem se a Deo, et spreverunt eum, majores nimirum suos imitati, qui vitulum fecerant G Judic. s, 10-12. D in deserto. Conversi sunt in arcum obliquum. A pietate ad impietatem instar obliqui arcus mutali sunt. Nam quemadmodum obtortus arcus recta ictum non mittit, sic et perversa eorum meus, divinos sensus recte non assequitur. VERS. 58. irritaverunt eum in collibus suis, et in sculptilibus suis, ad zelum cum provocaverunt. Eo quod et gentilibus commisti sunt, et eorum opera didicerunt. Gentes quippe in collibus sacri- ficabant, et sculpia habebant idola. Provocarunt autem Deum ad zelum, hoc est, fecerunt, ut ob hujusmodi eorum vitla juste irasceretır. VERS. 59. Audivit Dominus, et despexit. Audivit clamantes voces, hoc est, ea omnia quæ impie ope- rati sunt. Eo autem modo audivit, quo, et vocein sanguinis Abel clamantem olim audierat, et Solo- morum atque Gomorrheorum voces. Ipsa siquidem.
29α To the age I shall keep for him my mercy. For him who needs it according to his humanity, or else not on account of himself but for those from him, namely, the Christians for whom he entreats the Father, having become mediator between God and men.
β Καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ. Ἡ ἐπαγγελία ἡ πρὸς τὸν Δαυὶδ, πιστὴ, εἴτουν βεβαία ἔσται ἐπ’ αὐτῷ, δηλονότι τῷ Χριστῷ, τουτέστιν, εἰς αὐτὸν ἀποβήσεται. Εἴρηται γὰρ ἀνωτέρω, Ἕως τοῦ αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου.Ορος τοῦτο ὃ ἐκτήσατο ἡ δεξιὰ αὐτοῦ. Τοῦτο, Α δεικτικῶς, παρ' δ νῦν ὁ λαός· ὃ ἐκτήσατο ἡ δύναμις αὐτοῦ, καὶ οὐχ ἡ ἀνδρία τοῦ λαοῦ. Αὐτὸς γὰρ ἐξ- ώθησε τοὺς ἐνοικοῦντας αὐτὸ πρότερον. Καὶ ἐξέβαλεν ἀπὸ προσώπου αὐτῶν ἔθνη. Τὰ ἑπτὰ τὰ κατοικοῦντα τὴν τοιαύτην γῆν· ήγουν τὸν Χαναναίον, καὶ τὸν Χετταῖον, καὶ τὸν Φερεζαίον, καὶ τὸν Εὐαῖον, καὶ τὸν ᾿Αμοῤῥαῖον, καὶ τὸν Χερσαίον, καὶ τὴν Ἰεβουσαίον. • Καὶ ἐκληροδότησεν αὐτοὺς ἐν σχοινίῳ κλη ροδοσίας. Εκληροδότησεν αὐτοὺς εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην· λείπει δὲ τὸ ὡς, ἵν᾽ εἴη, Ὡς ἐν σχοινίῳ κληροδοσίας • Εστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον ἐλλειπτι κὸν ἰδίωμα παρὰ τῇ Ἑβραῖδι γραφῇ. Οὕτως γὰρ ἀναλόγως ταῖς φυλαῖς καὶ ἀκωλύτως τὴν γῆν διεῖ- λεν· ὥς τε εἴ τις πατὴρ κλήρους γῆς ἐν σχοινίῳ γεωμετρικῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις τοῦ, Εκλη- ροδότησε. Καὶ κατεσκήνωσεν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν τὰς φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ. Ἐν ταῖς κατοικίαις τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. η Καὶ παρεπίκραναν τὸν Θεὸν τὸν ύψιστον. Καὶ τὰ μαρτύρια αὐτοῦ οὐκ ἐφυλάξαντο, καὶ ἀπέστρε ψαν, καὶ ἡττήθησαν, καθὼς καὶ οἱ πατέρες αὐτ τῶν. Οἱ εἰσαχθέντες εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας παῖδες ἦσαν, ὡς προείρηται, εκείνων, ὧν τὰ κώλα ἔπεσον ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τούτων δὲ οἱ ἀπόγονοι ἐπείρα- σαν, εἴτουν, ἐλύπησαν τὸν Κύριον· γέγραπται γὰρ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Κριτῶν, ὅτι Ανέστη γενεὰ ἑτέρα μετ' αὐτοὺς, οἳ οὐκ ἔγνωσαν τὸν Κύριον, καὶ τὸ ἔργον ὁ ἐποίησε τῷ Ἰσραήλ· καὶ ἐποίησαν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐλάτρευσαν τῷ Βααλίμ, καὶ τὰ ἑξῆς. Μαρτύρια δὲ λέγει τὰς διαμαρτυρίας. Απέστρεψαν δὲ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἠθέτησαν τὸν Θεὸν, μιμησάμενοι τους ἰδίους πατέρας τοὺς μοσχοποιήσαντας ἐν τῇ ἐρήμῳ. Μετεστράφησαν εἰς τόξον στρεβλών. Μετε- στράφησαν ἀπὸ τῆς εὐσεβείας εἰς δυσσέβειαν, δίκην τόξου στρεβλοῦ. Τὸ γὰρ, Εἰς, ἀντὶ τοῦ, ὡς. Και θάπερ τόξον στρεβλὸν οὐκ ὀρθῶς ἀφίησιν, οὕτω καὶ ὁ νοῦς αὐτῶν, διαστραφείς, οὐκ ὀρθῶς ἀφίει τὰς περὶ Θεοῦ ἐννοίας. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐν τοῖς βουνοῖς αὐτῶν, καὶ ἐν τοῖς γλυπτοῖς αὐτῶν παρεζήλωσαν αὐτόν. Εμίχθησαν, φησί, τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἔμαθον τὰ ἔργα αὐτῶν. Τὰ γὰρ ἔθνη ἐν τοῖς βουνοῖς ἔθυον· γλυπτὰ δὲ ἦσαν τὰ εἴδωλα αὐτῶν. Παρεζήλωσαν δὲ αὐτὸν, ἀντὶ τοῦ, Παραξηλῶσαι πεποιήκασιν· ὅ ἐστι δικαίως ὀργισθῆναι διὰ τὰ γλυπτά. "Ηκουσεν ὁ Θεὸς καὶ ὑπερεῖδεν. Ἤκουσε βοώσης τῆς φωνῆς αὐτῶν, ἤτοι τῆς ἀσεβείας αὐτῶν, ὡς ἤκουσε τῆς φωνῆς ᾿Αβελ, καὶ τῆς φωνῆς Σοδό μων καὶ Γομόρβας· αὐτοὶ γὰρ ἁμαρτίαι κεκράγα- σιν ἐνώπιον Θεοῦ μηνύουσαι τοὺς ἐργάτας αὐτῶν. * Ει COMMENT. IN PSALMOS. B Montem hunc, quem acquisivil dealera ejus. llunc, inquit, montem, demons:rative, apud quem nunc adsumus. Quem non populi robur, sed tua nobis paravit potentia. Tu enim cos primo expulisti, qui illic habitabant. El ejecit a facie eorum gentes. Illos septem popu- 10s, qui terram promissionis possidebant. Chana- los, næum, scilicet, Chettæum, Pherezæum, Evæum, Amorrhæum, Chersarum et Jebus cum. Et sorte divisit eis terram in ſuniculo distributionis. Sorte universam illam eis terram divisit. Subin. telligenda est autem dictio, quasi, ut sit sensus: qui quasi in funiculo divisit. Est et hic defectivus loquendi modus Hebraico idiomati familiaris. Ita enim terram illam Deus inter tribus divisit, quem- admodum si pater aliquis illo fune inter alios eaum divideret, quo agros solemus metiri. Vers. 55. Et habitare fecit in tabernaculis eorum tribus Israel. In habitationibus prædictarum gen- Ciuin. VERS. 56, 57. Et tentaverunt, et exacerbaverunt Deum altissimum, et testimonia ejus non servave- runt, et aversi sunt, et spreverunt, quemadınodum patres corum. li, qui in terram promissionis in- troducti sunt, illorum erant filii, quorum membra, u' prædiximus, ceciderunt in deserto. llorum igi tur posteri tentaverunt etiam, et contristaverunt Dominum, ut in libro Judicum scriptum est: Sur C rexit enim, inquit, generatio altera post eos, qui non cognoverunt Dominum, neque opus quod fecit in Israel, et fecerunt filii Israel prava coram Domino, el coluerunt deos Baalim, et quæ sequuntur ”. Per testimonia autem, divinas contestationes intelligit. Averterunt autem se a Deo, et spreverunt eum, majores nimirum suos imitati, qui vitulum fecerant G Judic. s, 10-12. D in deserto. Conversi sunt in arcum obliquum. A pietate ad impietatem instar obliqui arcus mutali sunt. Nam quemadmodum obtortus arcus recta ictum non mittit, sic et perversa eorum meus, divinos sensus recte non assequitur. VERS. 58. irritaverunt eum in collibus suis, et in sculptilibus suis, ad zelum cum provocaverunt. Eo quod et gentilibus commisti sunt, et eorum opera didicerunt. Gentes quippe in collibus sacri- ficabant, et sculpia habebant idola. Provocarunt autem Deum ad zelum, hoc est, fecerunt, ut ob hujusmodi eorum vitla juste irasceretır. VERS. 59. Audivit Dominus, et despexit. Audivit clamantes voces, hoc est, ea omnia quæ impie ope- rati sunt. Eo autem modo audivit, quo, et vocein sanguinis Abel clamantem olim audierat, et Solo- morum atque Gomorrheorum voces. Ipsa siquidem.
29β And my covenant will be sure towards him. My promise to David will be sure, that is, certain towards him, that is to say, towards Christ, that is, it will issue in him. For it was said above, To the age I shall prepare your seed.
α Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τὸ σπέρμα αὐτοῦ. Σπέρμα τοῦ Χριστοῦ, ὁ παρ’ αὐτοῦ σπαρεὶς ἐν ταῖς ψυχαῖς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ λόγος τοῦ Εὐαγγελίου, ὅσπερ διαμένει εἰς | τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ὁ ἐν παντὶ ἔθνει ἀναγεννηθεὶς αὐτῷ λαός.Ορος τοῦτο ὃ ἐκτήσατο ἡ δεξιὰ αὐτοῦ. Τοῦτο, Α δεικτικῶς, παρ' δ νῦν ὁ λαός· ὃ ἐκτήσατο ἡ δύναμις αὐτοῦ, καὶ οὐχ ἡ ἀνδρία τοῦ λαοῦ. Αὐτὸς γὰρ ἐξ- ώθησε τοὺς ἐνοικοῦντας αὐτὸ πρότερον. Καὶ ἐξέβαλεν ἀπὸ προσώπου αὐτῶν ἔθνη. Τὰ ἑπτὰ τὰ κατοικοῦντα τὴν τοιαύτην γῆν· ήγουν τὸν Χαναναίον, καὶ τὸν Χετταῖον, καὶ τὸν Φερεζαίον, καὶ τὸν Εὐαῖον, καὶ τὸν ᾿Αμοῤῥαῖον, καὶ τὸν Χερσαίον, καὶ τὴν Ἰεβουσαίον. • Καὶ ἐκληροδότησεν αὐτοὺς ἐν σχοινίῳ κλη ροδοσίας. Εκληροδότησεν αὐτοὺς εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην· λείπει δὲ τὸ ὡς, ἵν᾽ εἴη, Ὡς ἐν σχοινίῳ κληροδοσίας • Εστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον ἐλλειπτι κὸν ἰδίωμα παρὰ τῇ Ἑβραῖδι γραφῇ. Οὕτως γὰρ ἀναλόγως ταῖς φυλαῖς καὶ ἀκωλύτως τὴν γῆν διεῖ- λεν· ὥς τε εἴ τις πατὴρ κλήρους γῆς ἐν σχοινίῳ γεωμετρικῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις τοῦ, Εκλη- ροδότησε. Καὶ κατεσκήνωσεν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν τὰς φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ. Ἐν ταῖς κατοικίαις τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. η Καὶ παρεπίκραναν τὸν Θεὸν τὸν ύψιστον. Καὶ τὰ μαρτύρια αὐτοῦ οὐκ ἐφυλάξαντο, καὶ ἀπέστρε ψαν, καὶ ἡττήθησαν, καθὼς καὶ οἱ πατέρες αὐτ τῶν. Οἱ εἰσαχθέντες εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας παῖδες ἦσαν, ὡς προείρηται, εκείνων, ὧν τὰ κώλα ἔπεσον ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τούτων δὲ οἱ ἀπόγονοι ἐπείρα- σαν, εἴτουν, ἐλύπησαν τὸν Κύριον· γέγραπται γὰρ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Κριτῶν, ὅτι Ανέστη γενεὰ ἑτέρα μετ' αὐτοὺς, οἳ οὐκ ἔγνωσαν τὸν Κύριον, καὶ τὸ ἔργον ὁ ἐποίησε τῷ Ἰσραήλ· καὶ ἐποίησαν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐλάτρευσαν τῷ Βααλίμ, καὶ τὰ ἑξῆς. Μαρτύρια δὲ λέγει τὰς διαμαρτυρίας. Απέστρεψαν δὲ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἠθέτησαν τὸν Θεὸν, μιμησάμενοι τους ἰδίους πατέρας τοὺς μοσχοποιήσαντας ἐν τῇ ἐρήμῳ. Μετεστράφησαν εἰς τόξον στρεβλών. Μετε- στράφησαν ἀπὸ τῆς εὐσεβείας εἰς δυσσέβειαν, δίκην τόξου στρεβλοῦ. Τὸ γὰρ, Εἰς, ἀντὶ τοῦ, ὡς. Και θάπερ τόξον στρεβλὸν οὐκ ὀρθῶς ἀφίησιν, οὕτω καὶ ὁ νοῦς αὐτῶν, διαστραφείς, οὐκ ὀρθῶς ἀφίει τὰς περὶ Θεοῦ ἐννοίας. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐν τοῖς βουνοῖς αὐτῶν, καὶ ἐν τοῖς γλυπτοῖς αὐτῶν παρεζήλωσαν αὐτόν. Εμίχθησαν, φησί, τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἔμαθον τὰ ἔργα αὐτῶν. Τὰ γὰρ ἔθνη ἐν τοῖς βουνοῖς ἔθυον· γλυπτὰ δὲ ἦσαν τὰ εἴδωλα αὐτῶν. Παρεζήλωσαν δὲ αὐτὸν, ἀντὶ τοῦ, Παραξηλῶσαι πεποιήκασιν· ὅ ἐστι δικαίως ὀργισθῆναι διὰ τὰ γλυπτά. "Ηκουσεν ὁ Θεὸς καὶ ὑπερεῖδεν. Ἤκουσε βοώσης τῆς φωνῆς αὐτῶν, ἤτοι τῆς ἀσεβείας αὐτῶν, ὡς ἤκουσε τῆς φωνῆς ᾿Αβελ, καὶ τῆς φωνῆς Σοδό μων καὶ Γομόρβας· αὐτοὶ γὰρ ἁμαρτίαι κεκράγα- σιν ἐνώπιον Θεοῦ μηνύουσαι τοὺς ἐργάτας αὐτῶν. * Ει COMMENT. IN PSALMOS. B Montem hunc, quem acquisivil dealera ejus. llunc, inquit, montem, demons:rative, apud quem nunc adsumus. Quem non populi robur, sed tua nobis paravit potentia. Tu enim cos primo expulisti, qui illic habitabant. El ejecit a facie eorum gentes. Illos septem popu- 10s, qui terram promissionis possidebant. Chana- los, næum, scilicet, Chettæum, Pherezæum, Evæum, Amorrhæum, Chersarum et Jebus cum. Et sorte divisit eis terram in ſuniculo distributionis. Sorte universam illam eis terram divisit. Subin. telligenda est autem dictio, quasi, ut sit sensus: qui quasi in funiculo divisit. Est et hic defectivus loquendi modus Hebraico idiomati familiaris. Ita enim terram illam Deus inter tribus divisit, quem- admodum si pater aliquis illo fune inter alios eaum divideret, quo agros solemus metiri. Vers. 55. Et habitare fecit in tabernaculis eorum tribus Israel. In habitationibus prædictarum gen- Ciuin. VERS. 56, 57. Et tentaverunt, et exacerbaverunt Deum altissimum, et testimonia ejus non servave- runt, et aversi sunt, et spreverunt, quemadınodum patres corum. li, qui in terram promissionis in- troducti sunt, illorum erant filii, quorum membra, u' prædiximus, ceciderunt in deserto. llorum igi tur posteri tentaverunt etiam, et contristaverunt Dominum, ut in libro Judicum scriptum est: Sur C rexit enim, inquit, generatio altera post eos, qui non cognoverunt Dominum, neque opus quod fecit in Israel, et fecerunt filii Israel prava coram Domino, el coluerunt deos Baalim, et quæ sequuntur ”. Per testimonia autem, divinas contestationes intelligit. Averterunt autem se a Deo, et spreverunt eum, majores nimirum suos imitati, qui vitulum fecerant G Judic. s, 10-12. D in deserto. Conversi sunt in arcum obliquum. A pietate ad impietatem instar obliqui arcus mutali sunt. Nam quemadmodum obtortus arcus recta ictum non mittit, sic et perversa eorum meus, divinos sensus recte non assequitur. VERS. 58. irritaverunt eum in collibus suis, et in sculptilibus suis, ad zelum cum provocaverunt. Eo quod et gentilibus commisti sunt, et eorum opera didicerunt. Gentes quippe in collibus sacri- ficabant, et sculpia habebant idola. Provocarunt autem Deum ad zelum, hoc est, fecerunt, ut ob hujusmodi eorum vitla juste irasceretır. VERS. 59. Audivit Dominus, et despexit. Audivit clamantes voces, hoc est, ea omnia quæ impie ope- rati sunt. Eo autem modo audivit, quo, et vocein sanguinis Abel clamantem olim audierat, et Solo- morum atque Gomorrheorum voces. Ipsa siquidem.
30α And I shall set his seed to the age of the age. Christ’s seed is the word of the Gospel sowed by him in the souls of his disciples which will remain to the age of the age, and also the people reborn in him in every nation.
Ἀντὶ δὲ τοῦ, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, διηνεκῶς ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος. Καὶ ὄντως τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ, Πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσι.Ορος τοῦτο ὃ ἐκτήσατο ἡ δεξιὰ αὐτοῦ. Τοῦτο, Α δεικτικῶς, παρ' δ νῦν ὁ λαός· ὃ ἐκτήσατο ἡ δύναμις αὐτοῦ, καὶ οὐχ ἡ ἀνδρία τοῦ λαοῦ. Αὐτὸς γὰρ ἐξ- ώθησε τοὺς ἐνοικοῦντας αὐτὸ πρότερον. Καὶ ἐξέβαλεν ἀπὸ προσώπου αὐτῶν ἔθνη. Τὰ ἑπτὰ τὰ κατοικοῦντα τὴν τοιαύτην γῆν· ήγουν τὸν Χαναναίον, καὶ τὸν Χετταῖον, καὶ τὸν Φερεζαίον, καὶ τὸν Εὐαῖον, καὶ τὸν ᾿Αμοῤῥαῖον, καὶ τὸν Χερσαίον, καὶ τὴν Ἰεβουσαίον. • Καὶ ἐκληροδότησεν αὐτοὺς ἐν σχοινίῳ κλη ροδοσίας. Εκληροδότησεν αὐτοὺς εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην· λείπει δὲ τὸ ὡς, ἵν᾽ εἴη, Ὡς ἐν σχοινίῳ κληροδοσίας • Εστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον ἐλλειπτι κὸν ἰδίωμα παρὰ τῇ Ἑβραῖδι γραφῇ. Οὕτως γὰρ ἀναλόγως ταῖς φυλαῖς καὶ ἀκωλύτως τὴν γῆν διεῖ- λεν· ὥς τε εἴ τις πατὴρ κλήρους γῆς ἐν σχοινίῳ γεωμετρικῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις τοῦ, Εκλη- ροδότησε. Καὶ κατεσκήνωσεν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν τὰς φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ. Ἐν ταῖς κατοικίαις τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. η Καὶ παρεπίκραναν τὸν Θεὸν τὸν ύψιστον. Καὶ τὰ μαρτύρια αὐτοῦ οὐκ ἐφυλάξαντο, καὶ ἀπέστρε ψαν, καὶ ἡττήθησαν, καθὼς καὶ οἱ πατέρες αὐτ τῶν. Οἱ εἰσαχθέντες εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας παῖδες ἦσαν, ὡς προείρηται, εκείνων, ὧν τὰ κώλα ἔπεσον ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τούτων δὲ οἱ ἀπόγονοι ἐπείρα- σαν, εἴτουν, ἐλύπησαν τὸν Κύριον· γέγραπται γὰρ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Κριτῶν, ὅτι Ανέστη γενεὰ ἑτέρα μετ' αὐτοὺς, οἳ οὐκ ἔγνωσαν τὸν Κύριον, καὶ τὸ ἔργον ὁ ἐποίησε τῷ Ἰσραήλ· καὶ ἐποίησαν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐλάτρευσαν τῷ Βααλίμ, καὶ τὰ ἑξῆς. Μαρτύρια δὲ λέγει τὰς διαμαρτυρίας. Απέστρεψαν δὲ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἠθέτησαν τὸν Θεὸν, μιμησάμενοι τους ἰδίους πατέρας τοὺς μοσχοποιήσαντας ἐν τῇ ἐρήμῳ. Μετεστράφησαν εἰς τόξον στρεβλών. Μετε- στράφησαν ἀπὸ τῆς εὐσεβείας εἰς δυσσέβειαν, δίκην τόξου στρεβλοῦ. Τὸ γὰρ, Εἰς, ἀντὶ τοῦ, ὡς. Και θάπερ τόξον στρεβλὸν οὐκ ὀρθῶς ἀφίησιν, οὕτω καὶ ὁ νοῦς αὐτῶν, διαστραφείς, οὐκ ὀρθῶς ἀφίει τὰς περὶ Θεοῦ ἐννοίας. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐν τοῖς βουνοῖς αὐτῶν, καὶ ἐν τοῖς γλυπτοῖς αὐτῶν παρεζήλωσαν αὐτόν. Εμίχθησαν, φησί, τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἔμαθον τὰ ἔργα αὐτῶν. Τὰ γὰρ ἔθνη ἐν τοῖς βουνοῖς ἔθυον· γλυπτὰ δὲ ἦσαν τὰ εἴδωλα αὐτῶν. Παρεζήλωσαν δὲ αὐτὸν, ἀντὶ τοῦ, Παραξηλῶσαι πεποιήκασιν· ὅ ἐστι δικαίως ὀργισθῆναι διὰ τὰ γλυπτά. "Ηκουσεν ὁ Θεὸς καὶ ὑπερεῖδεν. Ἤκουσε βοώσης τῆς φωνῆς αὐτῶν, ἤτοι τῆς ἀσεβείας αὐτῶν, ὡς ἤκουσε τῆς φωνῆς ᾿Αβελ, καὶ τῆς φωνῆς Σοδό μων καὶ Γομόρβας· αὐτοὶ γὰρ ἁμαρτίαι κεκράγα- σιν ἐνώπιον Θεοῦ μηνύουσαι τοὺς ἐργάτας αὐτῶν. * Ει COMMENT. IN PSALMOS. B Montem hunc, quem acquisivil dealera ejus. llunc, inquit, montem, demons:rative, apud quem nunc adsumus. Quem non populi robur, sed tua nobis paravit potentia. Tu enim cos primo expulisti, qui illic habitabant. El ejecit a facie eorum gentes. Illos septem popu- 10s, qui terram promissionis possidebant. Chana- los, næum, scilicet, Chettæum, Pherezæum, Evæum, Amorrhæum, Chersarum et Jebus cum. Et sorte divisit eis terram in ſuniculo distributionis. Sorte universam illam eis terram divisit. Subin. telligenda est autem dictio, quasi, ut sit sensus: qui quasi in funiculo divisit. Est et hic defectivus loquendi modus Hebraico idiomati familiaris. Ita enim terram illam Deus inter tribus divisit, quem- admodum si pater aliquis illo fune inter alios eaum divideret, quo agros solemus metiri. Vers. 55. Et habitare fecit in tabernaculis eorum tribus Israel. In habitationibus prædictarum gen- Ciuin. VERS. 56, 57. Et tentaverunt, et exacerbaverunt Deum altissimum, et testimonia ejus non servave- runt, et aversi sunt, et spreverunt, quemadınodum patres corum. li, qui in terram promissionis in- troducti sunt, illorum erant filii, quorum membra, u' prædiximus, ceciderunt in deserto. llorum igi tur posteri tentaverunt etiam, et contristaverunt Dominum, ut in libro Judicum scriptum est: Sur C rexit enim, inquit, generatio altera post eos, qui non cognoverunt Dominum, neque opus quod fecit in Israel, et fecerunt filii Israel prava coram Domino, el coluerunt deos Baalim, et quæ sequuntur ”. Per testimonia autem, divinas contestationes intelligit. Averterunt autem se a Deo, et spreverunt eum, majores nimirum suos imitati, qui vitulum fecerant G Judic. s, 10-12. D in deserto. Conversi sunt in arcum obliquum. A pietate ad impietatem instar obliqui arcus mutali sunt. Nam quemadmodum obtortus arcus recta ictum non mittit, sic et perversa eorum meus, divinos sensus recte non assequitur. VERS. 58. irritaverunt eum in collibus suis, et in sculptilibus suis, ad zelum cum provocaverunt. Eo quod et gentilibus commisti sunt, et eorum opera didicerunt. Gentes quippe in collibus sacri- ficabant, et sculpia habebant idola. Provocarunt autem Deum ad zelum, hoc est, fecerunt, ut ob hujusmodi eorum vitla juste irasceretır. VERS. 59. Audivit Dominus, et despexit. Audivit clamantes voces, hoc est, ea omnia quæ impie ope- rati sunt. Eo autem modo audivit, quo, et vocein sanguinis Abel clamantem olim audierat, et Solo- morum atque Gomorrheorum voces. Ipsa siquidem.
Instead of ‘to the age of the age’ Symmachus wrote ‘in perpetuity’. And truly against the Church of Christ, The gates of Hades will not prevail.
β Καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ αὖθις θήσω τὸν θρόνον τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὕτω διαρκῆ ὡς θήσω καὶ τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ· διαρκεῖς γὰρ αὗται, ὡς μέχρι συντελείας τοῦ κόσμου φυλάττουσαι τὸν οἰκεῖον ὅρον. Ἔοικε δὲ τουτὶ τὸ ῥητὸν τῷ, Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, ἐν τῷ οα΄ ψαλμῷ. Ἡμέραι δὲ λέγονται τοῦ οὐρανοῦ, ὡς αὐτοῦ ταύτας ἀποτελοῦντος τῇ τοῦ ἡλίου φορᾷ. Δειξάτωσαν δὲ ᾽Ιουδαῖοι τὸ σπέρμα τοῦ Δαυὶδ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τεθὲν, τουτέστι, σῳζόμενον ἐπὶ τῆς βασιλείας, ἔτι δὲ καὶ τὸν βασιλικὸν θρόνον τοῦ Δαυὶδ μόνιμον. Ἀλλ’ οὐκ ἂν δύναιντο. Εἰς ᾽Ιεχονίαν γὰρ καὶ Σεδεκίαν κατέληξεν ἡ βασιλεία Δαυὶδ, οὓς αἰχμαλώτους ἀνὰ μέρος οἱ Βαβυλώνιοι ἀπαγαγόντες, τὸν Σεδεκίαν μὲν 4Rg 25.7, ἀπετύφλωσαν, τὸν ᾽Ιεχονίαν δὲ δουλείᾳ ὑπέβαλον. Τηνικαῦτα δὲ καταστραφέντος 24.15 τέλεον καὶ τοῦ θρόνου Δαυὶδ, οὐδεὶς τὸ λοιπὸν εἰς αὐτὸν ἐκάθισεν. Ὁ γὰρ Ζοροβάβελ μετὰ τὴν ἐπάνοδον τῆς αἰχμαλωσίας, οὐ βασιλεὺς, ἀλλὰ δημαγωγὸς ᾽Ιουδαίων γέγονε. Δηλοῖ δὲ ταῦτα προϊὼν ὁ ψαλμός. Ὅθεν οὐκ ἐπὶ πλεῖον τῶν τετρακοσίων ἐτῶν ἡ βασιλεία Δαυὶδ τοῖς ἀπογόνοις αὐτοῦ παρέμεινεν. 31-33 Ἐὰν ἐγκαταλίπωσιν οἱ υἱοὶ αὐτοῦ τὸν νόμον μου καὶ τοῖς κρίμασί μου μὴ πορευθῶσιν, ἐὰν τὰ δικαιώματά μου βεβηλώσωσι καὶ τὰς ἐντολάς μου μὴ φυλάξωσιν, ἐπισκέψομαι ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας αὐτῶν καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἀδικίας αὐτῶν. Υἱοὶ τοῦ Χριστοῦ, οἱ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας ἀναγεννηθέντες αὐτῷ. Περὶ δὲ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώματος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ΄ ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, εὐτελίσωσι· βέβηλον γὰρ, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ, λέγεται τὸ ἀνίερον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. ῾Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει, τοὺς πειρασμούς. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι πταίοντας σωφρονίσω μὲν, ἐθνῶν ἐπαναστάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσομαι. Ἀνομίας δὲ καὶ ἀδικίας, τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ παραλλήλου.Ορος τοῦτο ὃ ἐκτήσατο ἡ δεξιὰ αὐτοῦ. Τοῦτο, Α δεικτικῶς, παρ' δ νῦν ὁ λαός· ὃ ἐκτήσατο ἡ δύναμις αὐτοῦ, καὶ οὐχ ἡ ἀνδρία τοῦ λαοῦ. Αὐτὸς γὰρ ἐξ- ώθησε τοὺς ἐνοικοῦντας αὐτὸ πρότερον. Καὶ ἐξέβαλεν ἀπὸ προσώπου αὐτῶν ἔθνη. Τὰ ἑπτὰ τὰ κατοικοῦντα τὴν τοιαύτην γῆν· ήγουν τὸν Χαναναίον, καὶ τὸν Χετταῖον, καὶ τὸν Φερεζαίον, καὶ τὸν Εὐαῖον, καὶ τὸν ᾿Αμοῤῥαῖον, καὶ τὸν Χερσαίον, καὶ τὴν Ἰεβουσαίον. • Καὶ ἐκληροδότησεν αὐτοὺς ἐν σχοινίῳ κλη ροδοσίας. Εκληροδότησεν αὐτοὺς εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην· λείπει δὲ τὸ ὡς, ἵν᾽ εἴη, Ὡς ἐν σχοινίῳ κληροδοσίας • Εστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον ἐλλειπτι κὸν ἰδίωμα παρὰ τῇ Ἑβραῖδι γραφῇ. Οὕτως γὰρ ἀναλόγως ταῖς φυλαῖς καὶ ἀκωλύτως τὴν γῆν διεῖ- λεν· ὥς τε εἴ τις πατὴρ κλήρους γῆς ἐν σχοινίῳ γεωμετρικῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις τοῦ, Εκλη- ροδότησε. Καὶ κατεσκήνωσεν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν τὰς φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ. Ἐν ταῖς κατοικίαις τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. η Καὶ παρεπίκραναν τὸν Θεὸν τὸν ύψιστον. Καὶ τὰ μαρτύρια αὐτοῦ οὐκ ἐφυλάξαντο, καὶ ἀπέστρε ψαν, καὶ ἡττήθησαν, καθὼς καὶ οἱ πατέρες αὐτ τῶν. Οἱ εἰσαχθέντες εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας παῖδες ἦσαν, ὡς προείρηται, εκείνων, ὧν τὰ κώλα ἔπεσον ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τούτων δὲ οἱ ἀπόγονοι ἐπείρα- σαν, εἴτουν, ἐλύπησαν τὸν Κύριον· γέγραπται γὰρ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Κριτῶν, ὅτι Ανέστη γενεὰ ἑτέρα μετ' αὐτοὺς, οἳ οὐκ ἔγνωσαν τὸν Κύριον, καὶ τὸ ἔργον ὁ ἐποίησε τῷ Ἰσραήλ· καὶ ἐποίησαν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου, καὶ ἐλάτρευσαν τῷ Βααλίμ, καὶ τὰ ἑξῆς. Μαρτύρια δὲ λέγει τὰς διαμαρτυρίας. Απέστρεψαν δὲ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἠθέτησαν τὸν Θεὸν, μιμησάμενοι τους ἰδίους πατέρας τοὺς μοσχοποιήσαντας ἐν τῇ ἐρήμῳ. Μετεστράφησαν εἰς τόξον στρεβλών. Μετε- στράφησαν ἀπὸ τῆς εὐσεβείας εἰς δυσσέβειαν, δίκην τόξου στρεβλοῦ. Τὸ γὰρ, Εἰς, ἀντὶ τοῦ, ὡς. Και θάπερ τόξον στρεβλὸν οὐκ ὀρθῶς ἀφίησιν, οὕτω καὶ ὁ νοῦς αὐτῶν, διαστραφείς, οὐκ ὀρθῶς ἀφίει τὰς περὶ Θεοῦ ἐννοίας. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐν τοῖς βουνοῖς αὐτῶν, καὶ ἐν τοῖς γλυπτοῖς αὐτῶν παρεζήλωσαν αὐτόν. Εμίχθησαν, φησί, τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἔμαθον τὰ ἔργα αὐτῶν. Τὰ γὰρ ἔθνη ἐν τοῖς βουνοῖς ἔθυον· γλυπτὰ δὲ ἦσαν τὰ εἴδωλα αὐτῶν. Παρεζήλωσαν δὲ αὐτὸν, ἀντὶ τοῦ, Παραξηλῶσαι πεποιήκασιν· ὅ ἐστι δικαίως ὀργισθῆναι διὰ τὰ γλυπτά. "Ηκουσεν ὁ Θεὸς καὶ ὑπερεῖδεν. Ἤκουσε βοώσης τῆς φωνῆς αὐτῶν, ἤτοι τῆς ἀσεβείας αὐτῶν, ὡς ἤκουσε τῆς φωνῆς ᾿Αβελ, καὶ τῆς φωνῆς Σοδό μων καὶ Γομόρβας· αὐτοὶ γὰρ ἁμαρτίαι κεκράγα- σιν ἐνώπιον Θεοῦ μηνύουσαι τοὺς ἐργάτας αὐτῶν. * Ει COMMENT. IN PSALMOS. B Montem hunc, quem acquisivil dealera ejus. llunc, inquit, montem, demons:rative, apud quem nunc adsumus. Quem non populi robur, sed tua nobis paravit potentia. Tu enim cos primo expulisti, qui illic habitabant. El ejecit a facie eorum gentes. Illos septem popu- 10s, qui terram promissionis possidebant. Chana- los, næum, scilicet, Chettæum, Pherezæum, Evæum, Amorrhæum, Chersarum et Jebus cum. Et sorte divisit eis terram in ſuniculo distributionis. Sorte universam illam eis terram divisit. Subin. telligenda est autem dictio, quasi, ut sit sensus: qui quasi in funiculo divisit. Est et hic defectivus loquendi modus Hebraico idiomati familiaris. Ita enim terram illam Deus inter tribus divisit, quem- admodum si pater aliquis illo fune inter alios eaum divideret, quo agros solemus metiri. Vers. 55. Et habitare fecit in tabernaculis eorum tribus Israel. In habitationibus prædictarum gen- Ciuin. VERS. 56, 57. Et tentaverunt, et exacerbaverunt Deum altissimum, et testimonia ejus non servave- runt, et aversi sunt, et spreverunt, quemadınodum patres corum. li, qui in terram promissionis in- troducti sunt, illorum erant filii, quorum membra, u' prædiximus, ceciderunt in deserto. llorum igi tur posteri tentaverunt etiam, et contristaverunt Dominum, ut in libro Judicum scriptum est: Sur C rexit enim, inquit, generatio altera post eos, qui non cognoverunt Dominum, neque opus quod fecit in Israel, et fecerunt filii Israel prava coram Domino, el coluerunt deos Baalim, et quæ sequuntur ”. Per testimonia autem, divinas contestationes intelligit. Averterunt autem se a Deo, et spreverunt eum, majores nimirum suos imitati, qui vitulum fecerant G Judic. s, 10-12. D in deserto. Conversi sunt in arcum obliquum. A pietate ad impietatem instar obliqui arcus mutali sunt. Nam quemadmodum obtortus arcus recta ictum non mittit, sic et perversa eorum meus, divinos sensus recte non assequitur. VERS. 58. irritaverunt eum in collibus suis, et in sculptilibus suis, ad zelum cum provocaverunt. Eo quod et gentilibus commisti sunt, et eorum opera didicerunt. Gentes quippe in collibus sacri- ficabant, et sculpia habebant idola. Provocarunt autem Deum ad zelum, hoc est, fecerunt, ut ob hujusmodi eorum vitla juste irasceretır. VERS. 59. Audivit Dominus, et despexit. Audivit clamantes voces, hoc est, ea omnia quæ impie ope- rati sunt. Eo autem modo audivit, quo, et vocein sanguinis Abel clamantem olim audierat, et Solo- morum atque Gomorrheorum voces. Ipsa siquidem.
30β And his throne as the days of heaven. And again I shall set the throne of his kingdom as lasting as I shall set the days of heaven, for they will last observing their own boundary until the consummation of the world. This verse is like the one in the seventy-first psalm, And he will endure as long as the sun. Days are called ‘of heaven’, inasmuch as heaven produces these days by the path of the sun. Let the Jews show the seed of David having beenset to the age of the age, that is, preserved in kingship, and moreover the royal throne of David as permanent. But they would not be able to. For the kingship of David concluded with Jeconiah and Zedekiah. These the Baby- lonians carried away as captives, and Zedekiah they blinded while Jeconiah they subjected to 4Rg 25.7, slavery. The throne of David having been destroyed completely at that time, no one thereafter 24.15 sat on it. For after the return from the captivity Zorobabel became not the king but the dem- agogue of the Jews. The psalm shows these things further on. Hence the kingship of David did not remain for more than four hundred years with his descendants. 31-33 If his sons abandon my law and do not walk in my judgements, if they profane my statutes and do not keep my commandments, I shall visit their lawless acts with a rod and their unjust deeds with a scourge. The sons of Christ are those who have been reborn to him through the Gospel and the washing of regeneration. The difference between law and judgement and statute and commandment was clearly stated in the seventeenth psalm. ‘If they profane’, in the sense of, ‘if they show contempt for’, for ‘profane’, in contradistinc- tion to the sacred, is used for what is unholy, that is, common and contemptible. Rod and scourge is what he calls the trials. The meaning is such, namely, that I shall recall them to their senses when they fall into error through uprisings of the nations and by tyrannies and famine and such other chastise- ments, but I shall not utterly reject them. Understand ‘lawless acts’ and ‘unjust deeds’ as the same things by parallelism.
PG 128:919α Tὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ’ αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀναμένων. Ὦ φιλανθρωπίας ἀπείρου· μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητὰς, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἰκείους.Θεοῦ λέγειν, τὸ "Ηκουσεν· ἐμφαίνον, ὅτι ἐκινήθη εἰς ἐκδίκησιν. Υπερεῖδε δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρείδεν, ἀπεστράφη αὐτούς. Ιδίωμα δὲ καὶ ἄλλως τοῦτο τῆς Παλαιᾶς (89) ἐπὶ Εt Β Εt Καὶ ἐξουδένωσε σφόδρα τὸν Ισραήλ. Ητίμα σεν, εὐκαταφρόνητον εποίησε. Διαφόροις γὰρ ἔθνεσι διαφόρως παρέδωκεν αὐτὸν εἰς αἰχμαλωσίαν, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος ἱστορεῖ. Καὶ ἀπώσατο την σκηνήν Σηλώμ. Τὰ ἐντεῦθεν ἐν τῇ πρώτῃ τῶν Βασιλειῶν γέγραπται· ὅπως ἐάλω παρὰ τοῖς ἀλλοφύλοις ή κιβωτός, καὶ ὅπως οἱ Ἰσ ραηλίται κατεσφάγησαν, καὶ αἱ πόλεις κατεσχέθη. σαν. Καὶ ἀπώσατο, φησί, τὴν σκηνὴν τὴν ἐν Ση- λώμ, ἐν ᾗ ἐσκήνου διὰ τῆς κιβωτοῦ. Εἰ γὰρ μὴ ἀπώτατο ταύτην, οὐκ ἂν εἴασε τὴν κιβωτόν ληφθής ναι παρὰ τῶν πολεμίων. Σκήνωμα κατεσκήνωσεν ἐν ἀνθρώποις. Την σκήνωσιν ἢν κατεσκήνωσεν ἐν ἀνθρώποις διὰ τῆς κιβωτού. Πρῶτον γάρ, ώς προειρήκαμεν, ἐν τῇ Ση λώμ κατῴκησεν ἡ κιβωτός· ὕστερον δὲ τὴν Ἱερουσ σαλὴμ ἐξελέξατο. Καὶ παρέδωκεν εἰς αἰχμαλωσίαν τὴν ἰσχὺν αὐτ τῶν, καὶ τὴν καλλονὴν αὐτῶν εἰς χεῖρας ἐχθρῶν. Ἰσχὺν καὶ καλλονὴν τινὲς μὲν τοὺς μαχίμους καὶ ἀρίστους αὐτῶν ἐκάλεσαν· ἄμεινον δὲ τὴν κιβωτὸν οὕτως ὀνομάζειν, ὡς ῥωννύουσαν αὐτοὺς ἄχρι τότε καὶ κοσμοῦσαν. Και συνέκλεισαν εἰς ῥομφαίαν τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ ὑπερείδε. Καὶ ὁ μέσ γας Μωϋσῆς κληρονομίαν Θεοῦ τούτους ὠνόμασεν, ὡς μόνῳ Θεῷ ἀνακειμένους. Εγενήθη γάρ, φησί, μερὶς Κυρίου, λαὸς αὐτοῦ ᾿Ιακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. Τοὺς νεανίσκους αὐτῶν κατέφαγε πῦρ, καὶ αἱ παρθένοι αὐτῶν οὐκ ἐπενθήθησαν. Περὶ τούτων ῥητῶς μὲν οὐχ ἱστόρηται· πιμπραμένων δὲ τῶν πόσ λεων καὶ τῶν οἰκιῶν, εἰκὸς ἐναπολειφθῆναι ταύταις νεανίσκους, οὔπω στρατευσαμένους, καὶ συνδιαφθα ρῆναι· καὶ αἱ παρθένοι δὲ αὐτῶν, εἰς δουλείαν ἀπα χθεῖσαι, οὐκ ἔσχον ὀπίσω τους πενθοῦντας αὐτὰς, οἷα καὶ πατέρων καὶ μητέρων καὶ συγγενῶν· τῶν μὲν ἀνῃρημένων, τῶν δὲ ἐξηνδραποδισμένων. Οἱ ἱερεῖς αὐτῶν ἐν ρομφαίᾳ ἔπεσον. Ὀρφνὶ καὶ Φινεές, υἱοὶ Ηλεί, οι συνεξελθόντες τῇ κιβωτῷ, ὁμοῦ ἀνῃρέθησαν. Καὶ αἱ χῆρας αὐτῶν οὐ κλαυθήσονται. Οὐκ ἐπενθήθησαν· ἀντιχρονία γὰρ κάνταύθα· ἀναιρεθεί EUTHYMII ZIGABENI peccata clamant coran Deo, atque auctores suos – indicant, et propalant omnes qui talia committunt. Est etiam hic loquendi modus apud veterem Scri- pturam frequens, ut auditum Deo ascribat, quando commotum illum esse significat ad vindictam. Despexit autem eos, hoc est, aversus est. Et neglexit valde Israel. Inhonoravit et con- temptibiles reddidit. Variis enim gentibus et di- *versis temporibus eos in captivitatem tradidit, ut in libro Judicum legimus 78. VERS. 60. Et repulit tabernaculum Silo. Quæ sequuntur in primo Regum scripta sunt : quem admodum scilicet arca ab alienis, hoc est, a Philistaris sit capta; et quomodo Israelitæ occisi sint, eorum civitates in hostinm potestatem de- venerint. repulit, inquit tabernaculum quod erat in Silo ubi habitabat tunc Deus. Erat enim illic, ut diximus, arca Domini. Nam si tabernacu- lum illud in Silo non repulisset, non permisisset, ut arcam caperent. Tabernaculum, quod habitabat in hominibus. Propter arcam enim sic dicit. Primo enim ut sæpe diximus, arca habitavit in Silo, postea vero in Jerusalem. B VERS. 61. Et tradidit in captivitatem potentiam eorum, et pulchritudinem eorum in manus inimi- corum. Per potentiam et pulchritudinem, quidam fntelligi dixerunt strenuos quolisbet ac fortes Ju- ulæorum in bello : verum melius est, ut intelliga- - mus ipsam arcam ita appellari: quia eousque vires ac robur populo præstiterat, atque orna - mnentum. VERS. 62. conclusit in gladio populum suum, et hæreditatem suam despexit. Moyses quippe Dei hæreditatem eos appellavit, quasi soli Deo dicatos : facta est enim, inquit, pars Domini populus ejus, Jacob, funiculus hereditatis ejus, Israel " C VERS. 63. Juvenes eorum comedit ignis, et virgi - nes eorum non sunt lamentatæ. Hæc autem in hi- storia nominatim scripta non sunt, verum ex quo, ‘ét civitates, et domus eorum vastatæ sunt, verisi- mile est, ut et adolescentuli qui nondum militabant, una cum domibus exusti fuerint, et quod virgi- D nes corum in captivitatem ductæ non habuerint aliquos, qui earum calamitatem aut mortem lu- gerent : cum parentes et cognati omnes occisi essent, aut pariter in captivitatem acti. VERS. 64. Sacerdotes eorum in gladio ceciderunt. Orphni enim et Phinees alii Heli, qui una cum arca Domini exierant, ab hostibus interempli sunt. Et viduæ eorum non plorabuntur. Tempus im. mutavit, pro ploratæ non sunt. Nam et ipsæ una TB Ibid. 14. Varim lectiones. (89) Subauditur Γραφής, ut sape alias.
34α But I shall not disperse my mercy from them. Sparing them and awaiting their repentance. O such infinite goodness! For he shows mercy while scourging and does not bring on punishment untempered; he scourges them as despisers, but shows mercy on them as his own.
β Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδὲ ἀδικήσω τὸν Δαυὶδ, παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συνθήκας. Περιττεύει δὲ τὸ, μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, οὐδ’ οὐ μὴ γράφουσι. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, διότι εἰμὶ ἀληθής.Θεοῦ λέγειν, τὸ "Ηκουσεν· ἐμφαίνον, ὅτι ἐκινήθη εἰς ἐκδίκησιν. Υπερεῖδε δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρείδεν, ἀπεστράφη αὐτούς. Ιδίωμα δὲ καὶ ἄλλως τοῦτο τῆς Παλαιᾶς (89) ἐπὶ Εt Β Εt Καὶ ἐξουδένωσε σφόδρα τὸν Ισραήλ. Ητίμα σεν, εὐκαταφρόνητον εποίησε. Διαφόροις γὰρ ἔθνεσι διαφόρως παρέδωκεν αὐτὸν εἰς αἰχμαλωσίαν, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος ἱστορεῖ. Καὶ ἀπώσατο την σκηνήν Σηλώμ. Τὰ ἐντεῦθεν ἐν τῇ πρώτῃ τῶν Βασιλειῶν γέγραπται· ὅπως ἐάλω παρὰ τοῖς ἀλλοφύλοις ή κιβωτός, καὶ ὅπως οἱ Ἰσ ραηλίται κατεσφάγησαν, καὶ αἱ πόλεις κατεσχέθη. σαν. Καὶ ἀπώσατο, φησί, τὴν σκηνὴν τὴν ἐν Ση- λώμ, ἐν ᾗ ἐσκήνου διὰ τῆς κιβωτοῦ. Εἰ γὰρ μὴ ἀπώτατο ταύτην, οὐκ ἂν εἴασε τὴν κιβωτόν ληφθής ναι παρὰ τῶν πολεμίων. Σκήνωμα κατεσκήνωσεν ἐν ἀνθρώποις. Την σκήνωσιν ἢν κατεσκήνωσεν ἐν ἀνθρώποις διὰ τῆς κιβωτού. Πρῶτον γάρ, ώς προειρήκαμεν, ἐν τῇ Ση λώμ κατῴκησεν ἡ κιβωτός· ὕστερον δὲ τὴν Ἱερουσ σαλὴμ ἐξελέξατο. Καὶ παρέδωκεν εἰς αἰχμαλωσίαν τὴν ἰσχὺν αὐτ τῶν, καὶ τὴν καλλονὴν αὐτῶν εἰς χεῖρας ἐχθρῶν. Ἰσχὺν καὶ καλλονὴν τινὲς μὲν τοὺς μαχίμους καὶ ἀρίστους αὐτῶν ἐκάλεσαν· ἄμεινον δὲ τὴν κιβωτὸν οὕτως ὀνομάζειν, ὡς ῥωννύουσαν αὐτοὺς ἄχρι τότε καὶ κοσμοῦσαν. Και συνέκλεισαν εἰς ῥομφαίαν τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ ὑπερείδε. Καὶ ὁ μέσ γας Μωϋσῆς κληρονομίαν Θεοῦ τούτους ὠνόμασεν, ὡς μόνῳ Θεῷ ἀνακειμένους. Εγενήθη γάρ, φησί, μερὶς Κυρίου, λαὸς αὐτοῦ ᾿Ιακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. Τοὺς νεανίσκους αὐτῶν κατέφαγε πῦρ, καὶ αἱ παρθένοι αὐτῶν οὐκ ἐπενθήθησαν. Περὶ τούτων ῥητῶς μὲν οὐχ ἱστόρηται· πιμπραμένων δὲ τῶν πόσ λεων καὶ τῶν οἰκιῶν, εἰκὸς ἐναπολειφθῆναι ταύταις νεανίσκους, οὔπω στρατευσαμένους, καὶ συνδιαφθα ρῆναι· καὶ αἱ παρθένοι δὲ αὐτῶν, εἰς δουλείαν ἀπα χθεῖσαι, οὐκ ἔσχον ὀπίσω τους πενθοῦντας αὐτὰς, οἷα καὶ πατέρων καὶ μητέρων καὶ συγγενῶν· τῶν μὲν ἀνῃρημένων, τῶν δὲ ἐξηνδραποδισμένων. Οἱ ἱερεῖς αὐτῶν ἐν ρομφαίᾳ ἔπεσον. Ὀρφνὶ καὶ Φινεές, υἱοὶ Ηλεί, οι συνεξελθόντες τῇ κιβωτῷ, ὁμοῦ ἀνῃρέθησαν. Καὶ αἱ χῆρας αὐτῶν οὐ κλαυθήσονται. Οὐκ ἐπενθήθησαν· ἀντιχρονία γὰρ κάνταύθα· ἀναιρεθεί EUTHYMII ZIGABENI peccata clamant coran Deo, atque auctores suos – indicant, et propalant omnes qui talia committunt. Est etiam hic loquendi modus apud veterem Scri- pturam frequens, ut auditum Deo ascribat, quando commotum illum esse significat ad vindictam. Despexit autem eos, hoc est, aversus est. Et neglexit valde Israel. Inhonoravit et con- temptibiles reddidit. Variis enim gentibus et di- *versis temporibus eos in captivitatem tradidit, ut in libro Judicum legimus 78. VERS. 60. Et repulit tabernaculum Silo. Quæ sequuntur in primo Regum scripta sunt : quem admodum scilicet arca ab alienis, hoc est, a Philistaris sit capta; et quomodo Israelitæ occisi sint, eorum civitates in hostinm potestatem de- venerint. repulit, inquit tabernaculum quod erat in Silo ubi habitabat tunc Deus. Erat enim illic, ut diximus, arca Domini. Nam si tabernacu- lum illud in Silo non repulisset, non permisisset, ut arcam caperent. Tabernaculum, quod habitabat in hominibus. Propter arcam enim sic dicit. Primo enim ut sæpe diximus, arca habitavit in Silo, postea vero in Jerusalem. B VERS. 61. Et tradidit in captivitatem potentiam eorum, et pulchritudinem eorum in manus inimi- corum. Per potentiam et pulchritudinem, quidam fntelligi dixerunt strenuos quolisbet ac fortes Ju- ulæorum in bello : verum melius est, ut intelliga- - mus ipsam arcam ita appellari: quia eousque vires ac robur populo præstiterat, atque orna - mnentum. VERS. 62. conclusit in gladio populum suum, et hæreditatem suam despexit. Moyses quippe Dei hæreditatem eos appellavit, quasi soli Deo dicatos : facta est enim, inquit, pars Domini populus ejus, Jacob, funiculus hereditatis ejus, Israel " C VERS. 63. Juvenes eorum comedit ignis, et virgi - nes eorum non sunt lamentatæ. Hæc autem in hi- storia nominatim scripta non sunt, verum ex quo, ‘ét civitates, et domus eorum vastatæ sunt, verisi- mile est, ut et adolescentuli qui nondum militabant, una cum domibus exusti fuerint, et quod virgi- D nes corum in captivitatem ductæ non habuerint aliquos, qui earum calamitatem aut mortem lu- gerent : cum parentes et cognati omnes occisi essent, aut pariter in captivitatem acti. VERS. 64. Sacerdotes eorum in gladio ceciderunt. Orphni enim et Phinees alii Heli, qui una cum arca Domini exierant, ab hostibus interempli sunt. Et viduæ eorum non plorabuntur. Tempus im. mutavit, pro ploratæ non sunt. Nam et ipsæ una TB Ibid. 14. Varim lectiones. (89) Subauditur Γραφής, ut sape alias.
34β Nor surely shall I act unjustly in my truth. Nor will I act unjustly towards David by transgressing my compacts with him. The word ‘surely’ is redundant as it is in the following verse. Some of the copies write ‘nor surely I shall not’. I shall not do this on account of my truth, because I am true.
α Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδ’ εὐτελίσω αὐτὴν, ἀθετήσας. Ἀξίωμα μὲν γὰρ τῆς διαθήκης, ἡ ἀλήθεια αὐτῆς, εὐτέλεια δὲ αὐτῆς, ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει, τὴν Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου.Θεοῦ λέγειν, τὸ "Ηκουσεν· ἐμφαίνον, ὅτι ἐκινήθη εἰς ἐκδίκησιν. Υπερεῖδε δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρείδεν, ἀπεστράφη αὐτούς. Ιδίωμα δὲ καὶ ἄλλως τοῦτο τῆς Παλαιᾶς (89) ἐπὶ Εt Β Εt Καὶ ἐξουδένωσε σφόδρα τὸν Ισραήλ. Ητίμα σεν, εὐκαταφρόνητον εποίησε. Διαφόροις γὰρ ἔθνεσι διαφόρως παρέδωκεν αὐτὸν εἰς αἰχμαλωσίαν, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος ἱστορεῖ. Καὶ ἀπώσατο την σκηνήν Σηλώμ. Τὰ ἐντεῦθεν ἐν τῇ πρώτῃ τῶν Βασιλειῶν γέγραπται· ὅπως ἐάλω παρὰ τοῖς ἀλλοφύλοις ή κιβωτός, καὶ ὅπως οἱ Ἰσ ραηλίται κατεσφάγησαν, καὶ αἱ πόλεις κατεσχέθη. σαν. Καὶ ἀπώσατο, φησί, τὴν σκηνὴν τὴν ἐν Ση- λώμ, ἐν ᾗ ἐσκήνου διὰ τῆς κιβωτοῦ. Εἰ γὰρ μὴ ἀπώτατο ταύτην, οὐκ ἂν εἴασε τὴν κιβωτόν ληφθής ναι παρὰ τῶν πολεμίων. Σκήνωμα κατεσκήνωσεν ἐν ἀνθρώποις. Την σκήνωσιν ἢν κατεσκήνωσεν ἐν ἀνθρώποις διὰ τῆς κιβωτού. Πρῶτον γάρ, ώς προειρήκαμεν, ἐν τῇ Ση λώμ κατῴκησεν ἡ κιβωτός· ὕστερον δὲ τὴν Ἱερουσ σαλὴμ ἐξελέξατο. Καὶ παρέδωκεν εἰς αἰχμαλωσίαν τὴν ἰσχὺν αὐτ τῶν, καὶ τὴν καλλονὴν αὐτῶν εἰς χεῖρας ἐχθρῶν. Ἰσχὺν καὶ καλλονὴν τινὲς μὲν τοὺς μαχίμους καὶ ἀρίστους αὐτῶν ἐκάλεσαν· ἄμεινον δὲ τὴν κιβωτὸν οὕτως ὀνομάζειν, ὡς ῥωννύουσαν αὐτοὺς ἄχρι τότε καὶ κοσμοῦσαν. Και συνέκλεισαν εἰς ῥομφαίαν τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ ὑπερείδε. Καὶ ὁ μέσ γας Μωϋσῆς κληρονομίαν Θεοῦ τούτους ὠνόμασεν, ὡς μόνῳ Θεῷ ἀνακειμένους. Εγενήθη γάρ, φησί, μερὶς Κυρίου, λαὸς αὐτοῦ ᾿Ιακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. Τοὺς νεανίσκους αὐτῶν κατέφαγε πῦρ, καὶ αἱ παρθένοι αὐτῶν οὐκ ἐπενθήθησαν. Περὶ τούτων ῥητῶς μὲν οὐχ ἱστόρηται· πιμπραμένων δὲ τῶν πόσ λεων καὶ τῶν οἰκιῶν, εἰκὸς ἐναπολειφθῆναι ταύταις νεανίσκους, οὔπω στρατευσαμένους, καὶ συνδιαφθα ρῆναι· καὶ αἱ παρθένοι δὲ αὐτῶν, εἰς δουλείαν ἀπα χθεῖσαι, οὐκ ἔσχον ὀπίσω τους πενθοῦντας αὐτὰς, οἷα καὶ πατέρων καὶ μητέρων καὶ συγγενῶν· τῶν μὲν ἀνῃρημένων, τῶν δὲ ἐξηνδραποδισμένων. Οἱ ἱερεῖς αὐτῶν ἐν ρομφαίᾳ ἔπεσον. Ὀρφνὶ καὶ Φινεές, υἱοὶ Ηλεί, οι συνεξελθόντες τῇ κιβωτῷ, ὁμοῦ ἀνῃρέθησαν. Καὶ αἱ χῆρας αὐτῶν οὐ κλαυθήσονται. Οὐκ ἐπενθήθησαν· ἀντιχρονία γὰρ κάνταύθα· ἀναιρεθεί EUTHYMII ZIGABENI peccata clamant coran Deo, atque auctores suos – indicant, et propalant omnes qui talia committunt. Est etiam hic loquendi modus apud veterem Scri- pturam frequens, ut auditum Deo ascribat, quando commotum illum esse significat ad vindictam. Despexit autem eos, hoc est, aversus est. Et neglexit valde Israel. Inhonoravit et con- temptibiles reddidit. Variis enim gentibus et di- *versis temporibus eos in captivitatem tradidit, ut in libro Judicum legimus 78. VERS. 60. Et repulit tabernaculum Silo. Quæ sequuntur in primo Regum scripta sunt : quem admodum scilicet arca ab alienis, hoc est, a Philistaris sit capta; et quomodo Israelitæ occisi sint, eorum civitates in hostinm potestatem de- venerint. repulit, inquit tabernaculum quod erat in Silo ubi habitabat tunc Deus. Erat enim illic, ut diximus, arca Domini. Nam si tabernacu- lum illud in Silo non repulisset, non permisisset, ut arcam caperent. Tabernaculum, quod habitabat in hominibus. Propter arcam enim sic dicit. Primo enim ut sæpe diximus, arca habitavit in Silo, postea vero in Jerusalem. B VERS. 61. Et tradidit in captivitatem potentiam eorum, et pulchritudinem eorum in manus inimi- corum. Per potentiam et pulchritudinem, quidam fntelligi dixerunt strenuos quolisbet ac fortes Ju- ulæorum in bello : verum melius est, ut intelliga- - mus ipsam arcam ita appellari: quia eousque vires ac robur populo præstiterat, atque orna - mnentum. VERS. 62. conclusit in gladio populum suum, et hæreditatem suam despexit. Moyses quippe Dei hæreditatem eos appellavit, quasi soli Deo dicatos : facta est enim, inquit, pars Domini populus ejus, Jacob, funiculus hereditatis ejus, Israel " C VERS. 63. Juvenes eorum comedit ignis, et virgi - nes eorum non sunt lamentatæ. Hæc autem in hi- storia nominatim scripta non sunt, verum ex quo, ‘ét civitates, et domus eorum vastatæ sunt, verisi- mile est, ut et adolescentuli qui nondum militabant, una cum domibus exusti fuerint, et quod virgi- D nes corum in captivitatem ductæ non habuerint aliquos, qui earum calamitatem aut mortem lu- gerent : cum parentes et cognati omnes occisi essent, aut pariter in captivitatem acti. VERS. 64. Sacerdotes eorum in gladio ceciderunt. Orphni enim et Phinees alii Heli, qui una cum arca Domini exierant, ab hostibus interempli sunt. Et viduæ eorum non plorabuntur. Tempus im. mutavit, pro ploratæ non sunt. Nam et ipsæ una TB Ibid. 14. Varim lectiones. (89) Subauditur Γραφής, ut sape alias.
35α Nor surely shall I profane my covenant. Nor will I show contempt for it by annulling it. For the dignity of the covenant is its truth and its contempt is its revocation. By ‘covenant’ he means the promise, To the age I shall keep for him my mercy.
β Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Ἐφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτοῦ. Ἀνθρωποπρεπῶς δὲ, διὰ τῶν χειλέων, εἶπε· χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐτοῦ.Θεοῦ λέγειν, τὸ "Ηκουσεν· ἐμφαίνον, ὅτι ἐκινήθη εἰς ἐκδίκησιν. Υπερεῖδε δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρείδεν, ἀπεστράφη αὐτούς. Ιδίωμα δὲ καὶ ἄλλως τοῦτο τῆς Παλαιᾶς (89) ἐπὶ Εt Β Εt Καὶ ἐξουδένωσε σφόδρα τὸν Ισραήλ. Ητίμα σεν, εὐκαταφρόνητον εποίησε. Διαφόροις γὰρ ἔθνεσι διαφόρως παρέδωκεν αὐτὸν εἰς αἰχμαλωσίαν, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος ἱστορεῖ. Καὶ ἀπώσατο την σκηνήν Σηλώμ. Τὰ ἐντεῦθεν ἐν τῇ πρώτῃ τῶν Βασιλειῶν γέγραπται· ὅπως ἐάλω παρὰ τοῖς ἀλλοφύλοις ή κιβωτός, καὶ ὅπως οἱ Ἰσ ραηλίται κατεσφάγησαν, καὶ αἱ πόλεις κατεσχέθη. σαν. Καὶ ἀπώσατο, φησί, τὴν σκηνὴν τὴν ἐν Ση- λώμ, ἐν ᾗ ἐσκήνου διὰ τῆς κιβωτοῦ. Εἰ γὰρ μὴ ἀπώτατο ταύτην, οὐκ ἂν εἴασε τὴν κιβωτόν ληφθής ναι παρὰ τῶν πολεμίων. Σκήνωμα κατεσκήνωσεν ἐν ἀνθρώποις. Την σκήνωσιν ἢν κατεσκήνωσεν ἐν ἀνθρώποις διὰ τῆς κιβωτού. Πρῶτον γάρ, ώς προειρήκαμεν, ἐν τῇ Ση λώμ κατῴκησεν ἡ κιβωτός· ὕστερον δὲ τὴν Ἱερουσ σαλὴμ ἐξελέξατο. Καὶ παρέδωκεν εἰς αἰχμαλωσίαν τὴν ἰσχὺν αὐτ τῶν, καὶ τὴν καλλονὴν αὐτῶν εἰς χεῖρας ἐχθρῶν. Ἰσχὺν καὶ καλλονὴν τινὲς μὲν τοὺς μαχίμους καὶ ἀρίστους αὐτῶν ἐκάλεσαν· ἄμεινον δὲ τὴν κιβωτὸν οὕτως ὀνομάζειν, ὡς ῥωννύουσαν αὐτοὺς ἄχρι τότε καὶ κοσμοῦσαν. Και συνέκλεισαν εἰς ῥομφαίαν τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ ὑπερείδε. Καὶ ὁ μέσ γας Μωϋσῆς κληρονομίαν Θεοῦ τούτους ὠνόμασεν, ὡς μόνῳ Θεῷ ἀνακειμένους. Εγενήθη γάρ, φησί, μερὶς Κυρίου, λαὸς αὐτοῦ ᾿Ιακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. Τοὺς νεανίσκους αὐτῶν κατέφαγε πῦρ, καὶ αἱ παρθένοι αὐτῶν οὐκ ἐπενθήθησαν. Περὶ τούτων ῥητῶς μὲν οὐχ ἱστόρηται· πιμπραμένων δὲ τῶν πόσ λεων καὶ τῶν οἰκιῶν, εἰκὸς ἐναπολειφθῆναι ταύταις νεανίσκους, οὔπω στρατευσαμένους, καὶ συνδιαφθα ρῆναι· καὶ αἱ παρθένοι δὲ αὐτῶν, εἰς δουλείαν ἀπα χθεῖσαι, οὐκ ἔσχον ὀπίσω τους πενθοῦντας αὐτὰς, οἷα καὶ πατέρων καὶ μητέρων καὶ συγγενῶν· τῶν μὲν ἀνῃρημένων, τῶν δὲ ἐξηνδραποδισμένων. Οἱ ἱερεῖς αὐτῶν ἐν ρομφαίᾳ ἔπεσον. Ὀρφνὶ καὶ Φινεές, υἱοὶ Ηλεί, οι συνεξελθόντες τῇ κιβωτῷ, ὁμοῦ ἀνῃρέθησαν. Καὶ αἱ χῆρας αὐτῶν οὐ κλαυθήσονται. Οὐκ ἐπενθήθησαν· ἀντιχρονία γὰρ κάνταύθα· ἀναιρεθεί EUTHYMII ZIGABENI peccata clamant coran Deo, atque auctores suos – indicant, et propalant omnes qui talia committunt. Est etiam hic loquendi modus apud veterem Scri- pturam frequens, ut auditum Deo ascribat, quando commotum illum esse significat ad vindictam. Despexit autem eos, hoc est, aversus est. Et neglexit valde Israel. Inhonoravit et con- temptibiles reddidit. Variis enim gentibus et di- *versis temporibus eos in captivitatem tradidit, ut in libro Judicum legimus 78. VERS. 60. Et repulit tabernaculum Silo. Quæ sequuntur in primo Regum scripta sunt : quem admodum scilicet arca ab alienis, hoc est, a Philistaris sit capta; et quomodo Israelitæ occisi sint, eorum civitates in hostinm potestatem de- venerint. repulit, inquit tabernaculum quod erat in Silo ubi habitabat tunc Deus. Erat enim illic, ut diximus, arca Domini. Nam si tabernacu- lum illud in Silo non repulisset, non permisisset, ut arcam caperent. Tabernaculum, quod habitabat in hominibus. Propter arcam enim sic dicit. Primo enim ut sæpe diximus, arca habitavit in Silo, postea vero in Jerusalem. B VERS. 61. Et tradidit in captivitatem potentiam eorum, et pulchritudinem eorum in manus inimi- corum. Per potentiam et pulchritudinem, quidam fntelligi dixerunt strenuos quolisbet ac fortes Ju- ulæorum in bello : verum melius est, ut intelliga- - mus ipsam arcam ita appellari: quia eousque vires ac robur populo præstiterat, atque orna - mnentum. VERS. 62. conclusit in gladio populum suum, et hæreditatem suam despexit. Moyses quippe Dei hæreditatem eos appellavit, quasi soli Deo dicatos : facta est enim, inquit, pars Domini populus ejus, Jacob, funiculus hereditatis ejus, Israel " C VERS. 63. Juvenes eorum comedit ignis, et virgi - nes eorum non sunt lamentatæ. Hæc autem in hi- storia nominatim scripta non sunt, verum ex quo, ‘ét civitates, et domus eorum vastatæ sunt, verisi- mile est, ut et adolescentuli qui nondum militabant, una cum domibus exusti fuerint, et quod virgi- D nes corum in captivitatem ductæ non habuerint aliquos, qui earum calamitatem aut mortem lu- gerent : cum parentes et cognati omnes occisi essent, aut pariter in captivitatem acti. VERS. 64. Sacerdotes eorum in gladio ceciderunt. Orphni enim et Phinees alii Heli, qui una cum arca Domini exierant, ab hostibus interempli sunt. Et viduæ eorum non plorabuntur. Tempus im. mutavit, pro ploratæ non sunt. Nam et ipsæ una TB Ibid. 14. Varim lectiones. (89) Subauditur Γραφής, ut sape alias.
35β And surely I shall not revoke what passes through my lips. This is clarification of what has gone before. He said ‘through my lips’ using human image- ry. God’s lips and tongue and mouth signify his word.
PG 128:92136 Ἅπαξ ὤμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαυὶδ ψεύσομαι. Ἅπαξ, | ἀντὶ τοῦ, βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, Ἅπαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. Ὤμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύνης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὀμνύων, κατὰ μείζονος ὄμνυσιν. Ὁ δὲ Θεὸς, μὴ ἔχων ὀμόσαι κατὰ μείζονος, ὄμνυσι καθ’ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Tὸ δὲ, εἰ τῷ Δαυὶδ ψεύσομαι, ἀντὶ τοῦ, οὐ τῷ Δαυὶδ ψεύσομαι. ᾽Ιδίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ, εἰ, ἀντὶ τοῦ, οὐ, λαμβάνειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα΄ ψαλμοῦ, Εἰ εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οἴκου μου, ἀντὶ τοῦ, οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς.σας γὰρ, ἢ καὶ ἐξανδραποδισθεῖσαι, οὐκ ἔσχον οὐδ' Α αὐταὶ θρηνοῦντας, ἐν ταῖς ἑαυτῶν πόλεσιν ἄρξην ἐξολοθρευθείσαις. Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὑπνών Κύριος. Ωσπερ δ ὑπνῶν ἐξεγειρόμενος ἀποτινάσσεται τὸν ὕπνον, οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἐγερθεὶς ὀψέ ποτε εἰς ἀντίληψιν τῆς κιβωτοῦ καὶ τοῦ λαοῦ, δεδωκότος ἤδη τὴν δίκην, ἀπετινάξατο τὴν ἐφ᾽ οἷς τοσαῦτα ἔδρων οἱ ἐχθροὶ μακροθυμίαν. Ὡς δυνατὸς καὶ κραιπαλικὸς ἐξ οἶνου.Τὸν προ- λαβόντα στίχον ἔτι σαφηνίζει. Οὕτως ἐξηγέρθη, φη σὶν, ὥσπερ τις δυνατὸς ἄνθρωπος κραιπαλήσας ἐξ οἴνου· περιττεύει γὰρ ὁ Καί σύνδεσμος· ὁ γὰρ δυ- νατός καραβαρήσας ἐξ οἴνου, ὅτι ἀναστῇ, σφοδρότε. Η ρον κινεῖται, καὶ ὁρμητικώτερον. Καὶ ἐπάταξε τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω. Τὴ Ἐπάταξε, μάλιστα μὲν τὸ 'Ανειλε σημαίνει. ἔστι δ' ὅτε καὶ ἁπλῶς ἔπληξε· ὡς καὶ νῦν. Ἔπληξε γὰρ τοὺς ἀλλοφύλους εἰς τὰς ἔδρας ὀπίσω, ὡς καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εὐφήμως δὲ Εἰς τὰ ὀπίσω εἶπε, δηλῶν τὰς ἕδρας. *Ονειδος αἰώνιον ἔδωκεν αὐτοῖς. Όνειδος λέγει τὴν τῶν ἑδρῶν πληγήν· ἔνθα γὰρ εἰσήγον τὴν κιβω- τὸν, ἐκεῖσε τὸ πάθος τοῦτο κατὰ πάντων ἐγένετο. Καὶ ἀπώσατο τὸ σκήνωμα Ἰωσήφ· τὴν σκή- νωσιν, τὴν ἐν Ἰωσήφ, εἴτουν τὴν ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς κληροδοσίας τοῦ Ἰωσήφ. Τὸν Ἐφραὶμ νῦν Ἰωσὴφ ἐκάλεσεν, ὡς υἱὸν τοῦ Ἰωσήφ. Ταυτὸ γὰρ λέγει καὶ νῦν, τῷ· Καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνήν Σηλώμ. Η γὰρ Σηλώμ μερὶς ἦν τῆς φυλῆς Ἐφραίμ, ὡς προεί- ρηται. Καὶ τὴν φυλὴν Εφραίμ οὐκ ἐξελέξατο. Εἰς κατοικίαν τῆς κιβωτού, διὰ τὰς παρανομίας αὐτῆς. Ει Ποι Εt Καὶ ἐξελέξατο την φυλήν Ἰούδα. Εἰς βασι λείαν· τοῦτό φησι δι᾽ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ. Παρεσιώπησε δὲ τὰ κατὰ τὸν Σαούλ, ἵνα μὴ δόξῃ διασύρειν αύ- τόν. Τὸ ὄρος τὸ Σιὼν ὁ ἠγάπησεν. Ἀντὶ μὲν τῆς φυλῆς Βεκαμὶν, ἧς ἦν ὁ Σαούλ, ἐξελέξατο τὴν φυ- λὴν Ἰούδα, ἧς ἦν ὁ Δαβίδ. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὄρους Εφραίμ παρ' ᾧ ἂν ὁ Σηλώμ, ἐξελέξατο τὸ ὄρος Σιών, παρ' ᾧ ἦν ἡ Ἱερουσαλήμ. ᾿Αγαπηθῆναι δὲ αὐτὸ λέγει, διὰ τὸ μεγαλυνθῆναι τοῦτο, καὶ ὀνομα στὸν γενέσθαι ἀφ' οὗ χρόνου τὴν κιβωτὸν ὑπεδέ- ξατο. - Καὶ ᾠκοδόμησεν ὡς μονοκέρωτος τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Οικοδόμησεν, ἀντὶ τοῦ Οἰκοδομήσει, κατὰ ἀντιχρονίαν. Προφητεύει γὰρ νῦν περὶ τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ὕστερον οἰκοδομηθέντος ναοῦ παρὰ Σολομῶντος. Ἔτι δὲ καὶ περὶ τῆς εἰς τὸ ἑξῆς βασι- λείας τῆς φυλῆς Ἰούδα. Ἐδήλωσε γὰρ αὐτῷ ὁ COMMENT. IN PSALMOS. ་ aut occis, aut acta in captivitatem, nullum ha- buerunt qui eas ploraret : civitatibus scilicet prors sus deletis. VERS. 65. Et excitatus est tanquam dormiens Dominus. Quemadmodum dormiens qui tandem somnum excutit cum excitatur, ita et Dominus, sero licet, in arcæ ac populi auxilium excitatus est. Satis enim poenas dederant. Longanimitatemque illam ac patientiam excussisse visus est, ob quam ·tanta hostes eousque perficere potuerant. Tanquam polens, et crapulatus a rino. Ad supe rioris versiculi declarationem hæc consequuntur. Non secus, inquit, Deus excitatus est, hoc est, DOR minori cum robore ac vchementia, atque excitari solet homo quispiam summis præditus viribus : quod si ad proprias vires illud etiam addiderit, ut vino repletus, ac crapulatus sit, tametsi aliquo tempore ob vini potentiam sopore, aut capitis gra- vedine occupari eum contingat, ubi a somno hujusmo-li consurrexerit, vehementius, atque impe- tuosus, quam antea moveri solet. Conjunctio autem illa et, abundat. C VERS. 66. Et percussit inimicos suos in posteriora. Verbum, Percussit, apud Scripturam, ut plurimum accipitur, pro Occidit. Aliquando tamen simpli- citer accipitur pro Verberavit, ut nunc. Percussit autem eos retro in natibus, ut Scriptura docet. Ionestioris autem sermonis gratia dixit, Retro, seu In posteriora. Opprobrium æternum dedit eis. Per opprobrium vulnus illud intelligit, quod babuerunt in poste- riori corporis parte. Quocunque enim arcam du- cerent, ab illius vulneris dolore occupabantur. VERS. 67. repulit tabernaculum Joseph. est habitare Deus noluit, in Ônibus hæreditatis Joseph. Per Joseph autem ipsam intelligit tribum Ephraim, qui filius fuit Joseph. Similem autem sententiam superius dixit Propheta, quando ait: repulit tabernaculum Silo. Erat enim Silo in Et sorte tribus Ephraim, ut prædiximus. Et tribum Ephraim non elegit. In arcæ scilicet habitationem. Atque hoc ob scelera et iniquitates eorum. Vens. 68. Et elegit tribum Juda. Ad regnnm ni- mirum. Hoc autem propter seipsum dicit beatus. D David. Reticuit autem quæ ad Saulem pertinebant, ne illi detrahere videretur. Montem Sion, quem dilexit. Pro tribu enim Ben- jamin, de qua fuit Saul, elegit tribum Juda, de qua erat David et pro monte Ephraim, ubi erat civi- tas Silo, elegit montem Sion, in quo Jerusalem. Dilexisse autem dicit Dominum montem Sion, quia eum honoravit, et celebrem apud omnes reddidit, ab eo tempore, quo arca fœderis illuc perducta est. - Vers. 69. Et ædificavit quasi unicornis sancti- fcalionem suam. Edificavit pro Edificabit. Tempus enim posuit pro tempore. Prophetiam ae- tem tradit de templo, quod a Salomone construen- dum erat in Jerusalem, et de regno, quod futu - rum erat in tribu Juda. Revelatum enim ei fuerat
36 Once I have sworn in my holy habitation, if I shall lie to David. ‘Once’, in the sense of, ‘certainly’. Such also is the verse, Once God has spoken. ‘I have sworn’, in the sense of, ‘I have confirmed’. And I swore by my own holiness. For everyone who makes an oath, makes an oath by something greater, but God, not having anything greater to swear by, swears by himself, namely, to himself, as the great Paul taught. The expression ‘if I shall lie to David’, is in the sense of, ‘I shall not lie to David’. For this also is an idiom of the Old [Scripture], namely, to take ‘if ’ in the sense of ‘not’ in the case of those making an oath. Such you will also find at the beginning of the one hundred and thirty-first psalm, If I shall enter into the tent-dwelling of my home, in the sense of, ‘I shall not enter’ and so on.
α Tὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα μὲν τοῦ Δαυὶδ, ὁ Χριστὸς κατὰ σάρκα, καθὼς ἀνωτέρω διελάβομεν, ὃς καὶ βασιλεύει αἰωνίως, τῶν Χριστιανῶν μὲν, ἑκόντων, τῶν δὲ ἀπίστων, ἀκόντων· Ἐδόθη μοι γὰρ, φησὶ, πᾶσα ἐξουσία ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς. Σπέρμα δὲ τοῦ Χριστοῦ, ὁ λόγος τοῦ Εὐαγγελίου καὶ οἱ ἀναγεννηθέντες αὐτῷ, καθὼς ὁμοίως ἀνωτέρω διείληπται· καὶ τοῦτο οὖν κἀκεῖνο τὸ σπέρμα εἰς τὸν αἰῶνα, φησὶ, μένει, κατὰ τὴν ἐμὴν ἐπαγγελίαν.σας γὰρ, ἢ καὶ ἐξανδραποδισθεῖσαι, οὐκ ἔσχον οὐδ' Α αὐταὶ θρηνοῦντας, ἐν ταῖς ἑαυτῶν πόλεσιν ἄρξην ἐξολοθρευθείσαις. Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὑπνών Κύριος. Ωσπερ δ ὑπνῶν ἐξεγειρόμενος ἀποτινάσσεται τὸν ὕπνον, οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἐγερθεὶς ὀψέ ποτε εἰς ἀντίληψιν τῆς κιβωτοῦ καὶ τοῦ λαοῦ, δεδωκότος ἤδη τὴν δίκην, ἀπετινάξατο τὴν ἐφ᾽ οἷς τοσαῦτα ἔδρων οἱ ἐχθροὶ μακροθυμίαν. Ὡς δυνατὸς καὶ κραιπαλικὸς ἐξ οἶνου.Τὸν προ- λαβόντα στίχον ἔτι σαφηνίζει. Οὕτως ἐξηγέρθη, φη σὶν, ὥσπερ τις δυνατὸς ἄνθρωπος κραιπαλήσας ἐξ οἴνου· περιττεύει γὰρ ὁ Καί σύνδεσμος· ὁ γὰρ δυ- νατός καραβαρήσας ἐξ οἴνου, ὅτι ἀναστῇ, σφοδρότε. Η ρον κινεῖται, καὶ ὁρμητικώτερον. Καὶ ἐπάταξε τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω. Τὴ Ἐπάταξε, μάλιστα μὲν τὸ 'Ανειλε σημαίνει. ἔστι δ' ὅτε καὶ ἁπλῶς ἔπληξε· ὡς καὶ νῦν. Ἔπληξε γὰρ τοὺς ἀλλοφύλους εἰς τὰς ἔδρας ὀπίσω, ὡς καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εὐφήμως δὲ Εἰς τὰ ὀπίσω εἶπε, δηλῶν τὰς ἕδρας. *Ονειδος αἰώνιον ἔδωκεν αὐτοῖς. Όνειδος λέγει τὴν τῶν ἑδρῶν πληγήν· ἔνθα γὰρ εἰσήγον τὴν κιβω- τὸν, ἐκεῖσε τὸ πάθος τοῦτο κατὰ πάντων ἐγένετο. Καὶ ἀπώσατο τὸ σκήνωμα Ἰωσήφ· τὴν σκή- νωσιν, τὴν ἐν Ἰωσήφ, εἴτουν τὴν ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς κληροδοσίας τοῦ Ἰωσήφ. Τὸν Ἐφραὶμ νῦν Ἰωσὴφ ἐκάλεσεν, ὡς υἱὸν τοῦ Ἰωσήφ. Ταυτὸ γὰρ λέγει καὶ νῦν, τῷ· Καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνήν Σηλώμ. Η γὰρ Σηλώμ μερὶς ἦν τῆς φυλῆς Ἐφραίμ, ὡς προεί- ρηται. Καὶ τὴν φυλὴν Εφραίμ οὐκ ἐξελέξατο. Εἰς κατοικίαν τῆς κιβωτού, διὰ τὰς παρανομίας αὐτῆς. Ει Ποι Εt Καὶ ἐξελέξατο την φυλήν Ἰούδα. Εἰς βασι λείαν· τοῦτό φησι δι᾽ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ. Παρεσιώπησε δὲ τὰ κατὰ τὸν Σαούλ, ἵνα μὴ δόξῃ διασύρειν αύ- τόν. Τὸ ὄρος τὸ Σιὼν ὁ ἠγάπησεν. Ἀντὶ μὲν τῆς φυλῆς Βεκαμὶν, ἧς ἦν ὁ Σαούλ, ἐξελέξατο τὴν φυ- λὴν Ἰούδα, ἧς ἦν ὁ Δαβίδ. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὄρους Εφραίμ παρ' ᾧ ἂν ὁ Σηλώμ, ἐξελέξατο τὸ ὄρος Σιών, παρ' ᾧ ἦν ἡ Ἱερουσαλήμ. ᾿Αγαπηθῆναι δὲ αὐτὸ λέγει, διὰ τὸ μεγαλυνθῆναι τοῦτο, καὶ ὀνομα στὸν γενέσθαι ἀφ' οὗ χρόνου τὴν κιβωτὸν ὑπεδέ- ξατο. - Καὶ ᾠκοδόμησεν ὡς μονοκέρωτος τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Οικοδόμησεν, ἀντὶ τοῦ Οἰκοδομήσει, κατὰ ἀντιχρονίαν. Προφητεύει γὰρ νῦν περὶ τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ὕστερον οἰκοδομηθέντος ναοῦ παρὰ Σολομῶντος. Ἔτι δὲ καὶ περὶ τῆς εἰς τὸ ἑξῆς βασι- λείας τῆς φυλῆς Ἰούδα. Ἐδήλωσε γὰρ αὐτῷ ὁ COMMENT. IN PSALMOS. ་ aut occis, aut acta in captivitatem, nullum ha- buerunt qui eas ploraret : civitatibus scilicet prors sus deletis. VERS. 65. Et excitatus est tanquam dormiens Dominus. Quemadmodum dormiens qui tandem somnum excutit cum excitatur, ita et Dominus, sero licet, in arcæ ac populi auxilium excitatus est. Satis enim poenas dederant. Longanimitatemque illam ac patientiam excussisse visus est, ob quam ·tanta hostes eousque perficere potuerant. Tanquam polens, et crapulatus a rino. Ad supe rioris versiculi declarationem hæc consequuntur. Non secus, inquit, Deus excitatus est, hoc est, DOR minori cum robore ac vchementia, atque excitari solet homo quispiam summis præditus viribus : quod si ad proprias vires illud etiam addiderit, ut vino repletus, ac crapulatus sit, tametsi aliquo tempore ob vini potentiam sopore, aut capitis gra- vedine occupari eum contingat, ubi a somno hujusmo-li consurrexerit, vehementius, atque impe- tuosus, quam antea moveri solet. Conjunctio autem illa et, abundat. C VERS. 66. Et percussit inimicos suos in posteriora. Verbum, Percussit, apud Scripturam, ut plurimum accipitur, pro Occidit. Aliquando tamen simpli- citer accipitur pro Verberavit, ut nunc. Percussit autem eos retro in natibus, ut Scriptura docet. Ionestioris autem sermonis gratia dixit, Retro, seu In posteriora. Opprobrium æternum dedit eis. Per opprobrium vulnus illud intelligit, quod babuerunt in poste- riori corporis parte. Quocunque enim arcam du- cerent, ab illius vulneris dolore occupabantur. VERS. 67. repulit tabernaculum Joseph. est habitare Deus noluit, in Ônibus hæreditatis Joseph. Per Joseph autem ipsam intelligit tribum Ephraim, qui filius fuit Joseph. Similem autem sententiam superius dixit Propheta, quando ait: repulit tabernaculum Silo. Erat enim Silo in Et sorte tribus Ephraim, ut prædiximus. Et tribum Ephraim non elegit. In arcæ scilicet habitationem. Atque hoc ob scelera et iniquitates eorum. Vens. 68. Et elegit tribum Juda. Ad regnnm ni- mirum. Hoc autem propter seipsum dicit beatus. D David. Reticuit autem quæ ad Saulem pertinebant, ne illi detrahere videretur. Montem Sion, quem dilexit. Pro tribu enim Ben- jamin, de qua fuit Saul, elegit tribum Juda, de qua erat David et pro monte Ephraim, ubi erat civi- tas Silo, elegit montem Sion, in quo Jerusalem. Dilexisse autem dicit Dominum montem Sion, quia eum honoravit, et celebrem apud omnes reddidit, ab eo tempore, quo arca fœderis illuc perducta est. - Vers. 69. Et ædificavit quasi unicornis sancti- fcalionem suam. Edificavit pro Edificabit. Tempus enim posuit pro tempore. Prophetiam ae- tem tradit de templo, quod a Salomone construen- dum erat in Jerusalem, et de regno, quod futu - rum erat in tribu Juda. Revelatum enim ei fuerat
37α His seed abides to the age. David’s seed, as we explained earlier, is Christ according to the flesh, and Christ reigns eternally, over the Christians voluntarily, and over the unbelievers involuntarily, for it is writ- ten, All authority in heaven and on earth has been given to me. Christ’s seed in turn is the word of the Gospel and those who have been reborn to him, as has similarly been explained above. And, he says, both the one and the other seed abides to the age according to my promise.
β Καὶ ὁ θρόνος αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος ἐναντίον μου. Ἡ βασιλεία τοῦ Χριστοῦ ἡ εἰς τοὺς Χριστιανοὺς, ἐπισημοτάτη καὶ μόνιμος ὡς β ὁ λόγος PCFBHV[L] : καὶ ὁ λόγος MAS2. α μένει MPAFBHV[T] : μενεῖ [Ra]. α βασιλεύει MPAS2FHV : βασιλεύσει C.σας γὰρ, ἢ καὶ ἐξανδραποδισθεῖσαι, οὐκ ἔσχον οὐδ' Α αὐταὶ θρηνοῦντας, ἐν ταῖς ἑαυτῶν πόλεσιν ἄρξην ἐξολοθρευθείσαις. Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὑπνών Κύριος. Ωσπερ δ ὑπνῶν ἐξεγειρόμενος ἀποτινάσσεται τὸν ὕπνον, οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἐγερθεὶς ὀψέ ποτε εἰς ἀντίληψιν τῆς κιβωτοῦ καὶ τοῦ λαοῦ, δεδωκότος ἤδη τὴν δίκην, ἀπετινάξατο τὴν ἐφ᾽ οἷς τοσαῦτα ἔδρων οἱ ἐχθροὶ μακροθυμίαν. Ὡς δυνατὸς καὶ κραιπαλικὸς ἐξ οἶνου.Τὸν προ- λαβόντα στίχον ἔτι σαφηνίζει. Οὕτως ἐξηγέρθη, φη σὶν, ὥσπερ τις δυνατὸς ἄνθρωπος κραιπαλήσας ἐξ οἴνου· περιττεύει γὰρ ὁ Καί σύνδεσμος· ὁ γὰρ δυ- νατός καραβαρήσας ἐξ οἴνου, ὅτι ἀναστῇ, σφοδρότε. Η ρον κινεῖται, καὶ ὁρμητικώτερον. Καὶ ἐπάταξε τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω. Τὴ Ἐπάταξε, μάλιστα μὲν τὸ 'Ανειλε σημαίνει. ἔστι δ' ὅτε καὶ ἁπλῶς ἔπληξε· ὡς καὶ νῦν. Ἔπληξε γὰρ τοὺς ἀλλοφύλους εἰς τὰς ἔδρας ὀπίσω, ὡς καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εὐφήμως δὲ Εἰς τὰ ὀπίσω εἶπε, δηλῶν τὰς ἕδρας. *Ονειδος αἰώνιον ἔδωκεν αὐτοῖς. Όνειδος λέγει τὴν τῶν ἑδρῶν πληγήν· ἔνθα γὰρ εἰσήγον τὴν κιβω- τὸν, ἐκεῖσε τὸ πάθος τοῦτο κατὰ πάντων ἐγένετο. Καὶ ἀπώσατο τὸ σκήνωμα Ἰωσήφ· τὴν σκή- νωσιν, τὴν ἐν Ἰωσήφ, εἴτουν τὴν ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς κληροδοσίας τοῦ Ἰωσήφ. Τὸν Ἐφραὶμ νῦν Ἰωσὴφ ἐκάλεσεν, ὡς υἱὸν τοῦ Ἰωσήφ. Ταυτὸ γὰρ λέγει καὶ νῦν, τῷ· Καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνήν Σηλώμ. Η γὰρ Σηλώμ μερὶς ἦν τῆς φυλῆς Ἐφραίμ, ὡς προεί- ρηται. Καὶ τὴν φυλὴν Εφραίμ οὐκ ἐξελέξατο. Εἰς κατοικίαν τῆς κιβωτού, διὰ τὰς παρανομίας αὐτῆς. Ει Ποι Εt Καὶ ἐξελέξατο την φυλήν Ἰούδα. Εἰς βασι λείαν· τοῦτό φησι δι᾽ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ. Παρεσιώπησε δὲ τὰ κατὰ τὸν Σαούλ, ἵνα μὴ δόξῃ διασύρειν αύ- τόν. Τὸ ὄρος τὸ Σιὼν ὁ ἠγάπησεν. Ἀντὶ μὲν τῆς φυλῆς Βεκαμὶν, ἧς ἦν ὁ Σαούλ, ἐξελέξατο τὴν φυ- λὴν Ἰούδα, ἧς ἦν ὁ Δαβίδ. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὄρους Εφραίμ παρ' ᾧ ἂν ὁ Σηλώμ, ἐξελέξατο τὸ ὄρος Σιών, παρ' ᾧ ἦν ἡ Ἱερουσαλήμ. ᾿Αγαπηθῆναι δὲ αὐτὸ λέγει, διὰ τὸ μεγαλυνθῆναι τοῦτο, καὶ ὀνομα στὸν γενέσθαι ἀφ' οὗ χρόνου τὴν κιβωτὸν ὑπεδέ- ξατο. - Καὶ ᾠκοδόμησεν ὡς μονοκέρωτος τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Οικοδόμησεν, ἀντὶ τοῦ Οἰκοδομήσει, κατὰ ἀντιχρονίαν. Προφητεύει γὰρ νῦν περὶ τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ὕστερον οἰκοδομηθέντος ναοῦ παρὰ Σολομῶντος. Ἔτι δὲ καὶ περὶ τῆς εἰς τὸ ἑξῆς βασι- λείας τῆς φυλῆς Ἰούδα. Ἐδήλωσε γὰρ αὐτῷ ὁ COMMENT. IN PSALMOS. ་ aut occis, aut acta in captivitatem, nullum ha- buerunt qui eas ploraret : civitatibus scilicet prors sus deletis. VERS. 65. Et excitatus est tanquam dormiens Dominus. Quemadmodum dormiens qui tandem somnum excutit cum excitatur, ita et Dominus, sero licet, in arcæ ac populi auxilium excitatus est. Satis enim poenas dederant. Longanimitatemque illam ac patientiam excussisse visus est, ob quam ·tanta hostes eousque perficere potuerant. Tanquam polens, et crapulatus a rino. Ad supe rioris versiculi declarationem hæc consequuntur. Non secus, inquit, Deus excitatus est, hoc est, DOR minori cum robore ac vchementia, atque excitari solet homo quispiam summis præditus viribus : quod si ad proprias vires illud etiam addiderit, ut vino repletus, ac crapulatus sit, tametsi aliquo tempore ob vini potentiam sopore, aut capitis gra- vedine occupari eum contingat, ubi a somno hujusmo-li consurrexerit, vehementius, atque impe- tuosus, quam antea moveri solet. Conjunctio autem illa et, abundat. C VERS. 66. Et percussit inimicos suos in posteriora. Verbum, Percussit, apud Scripturam, ut plurimum accipitur, pro Occidit. Aliquando tamen simpli- citer accipitur pro Verberavit, ut nunc. Percussit autem eos retro in natibus, ut Scriptura docet. Ionestioris autem sermonis gratia dixit, Retro, seu In posteriora. Opprobrium æternum dedit eis. Per opprobrium vulnus illud intelligit, quod babuerunt in poste- riori corporis parte. Quocunque enim arcam du- cerent, ab illius vulneris dolore occupabantur. VERS. 67. repulit tabernaculum Joseph. est habitare Deus noluit, in Ônibus hæreditatis Joseph. Per Joseph autem ipsam intelligit tribum Ephraim, qui filius fuit Joseph. Similem autem sententiam superius dixit Propheta, quando ait: repulit tabernaculum Silo. Erat enim Silo in Et sorte tribus Ephraim, ut prædiximus. Et tribum Ephraim non elegit. In arcæ scilicet habitationem. Atque hoc ob scelera et iniquitates eorum. Vens. 68. Et elegit tribum Juda. Ad regnnm ni- mirum. Hoc autem propter seipsum dicit beatus. D David. Reticuit autem quæ ad Saulem pertinebant, ne illi detrahere videretur. Montem Sion, quem dilexit. Pro tribu enim Ben- jamin, de qua fuit Saul, elegit tribum Juda, de qua erat David et pro monte Ephraim, ubi erat civi- tas Silo, elegit montem Sion, in quo Jerusalem. Dilexisse autem dicit Dominum montem Sion, quia eum honoravit, et celebrem apud omnes reddidit, ab eo tempore, quo arca fœderis illuc perducta est. - Vers. 69. Et ædificavit quasi unicornis sancti- fcalionem suam. Edificavit pro Edificabit. Tempus enim posuit pro tempore. Prophetiam ae- tem tradit de templo, quod a Salomone construen- dum erat in Jerusalem, et de regno, quod futu - rum erat in tribu Juda. Revelatum enim ei fuerat
37β And his throne is as the sun before me. Christ’s kingship over the Christians is conspicuous and permanent like the sun. Why he
ὁ ἥλιος. Διατί δὲ τὸν ἥλιον εἰς εἰκόνα τῆς μονιμότητος ἔλαβεν, εἴρηται ἐν τῷ οα΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ.σας γὰρ, ἢ καὶ ἐξανδραποδισθεῖσαι, οὐκ ἔσχον οὐδ' Α αὐταὶ θρηνοῦντας, ἐν ταῖς ἑαυτῶν πόλεσιν ἄρξην ἐξολοθρευθείσαις. Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὑπνών Κύριος. Ωσπερ δ ὑπνῶν ἐξεγειρόμενος ἀποτινάσσεται τὸν ὕπνον, οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἐγερθεὶς ὀψέ ποτε εἰς ἀντίληψιν τῆς κιβωτοῦ καὶ τοῦ λαοῦ, δεδωκότος ἤδη τὴν δίκην, ἀπετινάξατο τὴν ἐφ᾽ οἷς τοσαῦτα ἔδρων οἱ ἐχθροὶ μακροθυμίαν. Ὡς δυνατὸς καὶ κραιπαλικὸς ἐξ οἶνου.Τὸν προ- λαβόντα στίχον ἔτι σαφηνίζει. Οὕτως ἐξηγέρθη, φη σὶν, ὥσπερ τις δυνατὸς ἄνθρωπος κραιπαλήσας ἐξ οἴνου· περιττεύει γὰρ ὁ Καί σύνδεσμος· ὁ γὰρ δυ- νατός καραβαρήσας ἐξ οἴνου, ὅτι ἀναστῇ, σφοδρότε. Η ρον κινεῖται, καὶ ὁρμητικώτερον. Καὶ ἐπάταξε τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω. Τὴ Ἐπάταξε, μάλιστα μὲν τὸ 'Ανειλε σημαίνει. ἔστι δ' ὅτε καὶ ἁπλῶς ἔπληξε· ὡς καὶ νῦν. Ἔπληξε γὰρ τοὺς ἀλλοφύλους εἰς τὰς ἔδρας ὀπίσω, ὡς καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εὐφήμως δὲ Εἰς τὰ ὀπίσω εἶπε, δηλῶν τὰς ἕδρας. *Ονειδος αἰώνιον ἔδωκεν αὐτοῖς. Όνειδος λέγει τὴν τῶν ἑδρῶν πληγήν· ἔνθα γὰρ εἰσήγον τὴν κιβω- τὸν, ἐκεῖσε τὸ πάθος τοῦτο κατὰ πάντων ἐγένετο. Καὶ ἀπώσατο τὸ σκήνωμα Ἰωσήφ· τὴν σκή- νωσιν, τὴν ἐν Ἰωσήφ, εἴτουν τὴν ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς κληροδοσίας τοῦ Ἰωσήφ. Τὸν Ἐφραὶμ νῦν Ἰωσὴφ ἐκάλεσεν, ὡς υἱὸν τοῦ Ἰωσήφ. Ταυτὸ γὰρ λέγει καὶ νῦν, τῷ· Καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνήν Σηλώμ. Η γὰρ Σηλώμ μερὶς ἦν τῆς φυλῆς Ἐφραίμ, ὡς προεί- ρηται. Καὶ τὴν φυλὴν Εφραίμ οὐκ ἐξελέξατο. Εἰς κατοικίαν τῆς κιβωτού, διὰ τὰς παρανομίας αὐτῆς. Ει Ποι Εt Καὶ ἐξελέξατο την φυλήν Ἰούδα. Εἰς βασι λείαν· τοῦτό φησι δι᾽ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ. Παρεσιώπησε δὲ τὰ κατὰ τὸν Σαούλ, ἵνα μὴ δόξῃ διασύρειν αύ- τόν. Τὸ ὄρος τὸ Σιὼν ὁ ἠγάπησεν. Ἀντὶ μὲν τῆς φυλῆς Βεκαμὶν, ἧς ἦν ὁ Σαούλ, ἐξελέξατο τὴν φυ- λὴν Ἰούδα, ἧς ἦν ὁ Δαβίδ. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὄρους Εφραίμ παρ' ᾧ ἂν ὁ Σηλώμ, ἐξελέξατο τὸ ὄρος Σιών, παρ' ᾧ ἦν ἡ Ἱερουσαλήμ. ᾿Αγαπηθῆναι δὲ αὐτὸ λέγει, διὰ τὸ μεγαλυνθῆναι τοῦτο, καὶ ὀνομα στὸν γενέσθαι ἀφ' οὗ χρόνου τὴν κιβωτὸν ὑπεδέ- ξατο. - Καὶ ᾠκοδόμησεν ὡς μονοκέρωτος τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Οικοδόμησεν, ἀντὶ τοῦ Οἰκοδομήσει, κατὰ ἀντιχρονίαν. Προφητεύει γὰρ νῦν περὶ τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ὕστερον οἰκοδομηθέντος ναοῦ παρὰ Σολομῶντος. Ἔτι δὲ καὶ περὶ τῆς εἰς τὸ ἑξῆς βασι- λείας τῆς φυλῆς Ἰούδα. Ἐδήλωσε γὰρ αὐτῷ ὁ COMMENT. IN PSALMOS. ་ aut occis, aut acta in captivitatem, nullum ha- buerunt qui eas ploraret : civitatibus scilicet prors sus deletis. VERS. 65. Et excitatus est tanquam dormiens Dominus. Quemadmodum dormiens qui tandem somnum excutit cum excitatur, ita et Dominus, sero licet, in arcæ ac populi auxilium excitatus est. Satis enim poenas dederant. Longanimitatemque illam ac patientiam excussisse visus est, ob quam ·tanta hostes eousque perficere potuerant. Tanquam polens, et crapulatus a rino. Ad supe rioris versiculi declarationem hæc consequuntur. Non secus, inquit, Deus excitatus est, hoc est, DOR minori cum robore ac vchementia, atque excitari solet homo quispiam summis præditus viribus : quod si ad proprias vires illud etiam addiderit, ut vino repletus, ac crapulatus sit, tametsi aliquo tempore ob vini potentiam sopore, aut capitis gra- vedine occupari eum contingat, ubi a somno hujusmo-li consurrexerit, vehementius, atque impe- tuosus, quam antea moveri solet. Conjunctio autem illa et, abundat. C VERS. 66. Et percussit inimicos suos in posteriora. Verbum, Percussit, apud Scripturam, ut plurimum accipitur, pro Occidit. Aliquando tamen simpli- citer accipitur pro Verberavit, ut nunc. Percussit autem eos retro in natibus, ut Scriptura docet. Ionestioris autem sermonis gratia dixit, Retro, seu In posteriora. Opprobrium æternum dedit eis. Per opprobrium vulnus illud intelligit, quod babuerunt in poste- riori corporis parte. Quocunque enim arcam du- cerent, ab illius vulneris dolore occupabantur. VERS. 67. repulit tabernaculum Joseph. est habitare Deus noluit, in Ônibus hæreditatis Joseph. Per Joseph autem ipsam intelligit tribum Ephraim, qui filius fuit Joseph. Similem autem sententiam superius dixit Propheta, quando ait: repulit tabernaculum Silo. Erat enim Silo in Et sorte tribus Ephraim, ut prædiximus. Et tribum Ephraim non elegit. In arcæ scilicet habitationem. Atque hoc ob scelera et iniquitates eorum. Vens. 68. Et elegit tribum Juda. Ad regnnm ni- mirum. Hoc autem propter seipsum dicit beatus. D David. Reticuit autem quæ ad Saulem pertinebant, ne illi detrahere videretur. Montem Sion, quem dilexit. Pro tribu enim Ben- jamin, de qua fuit Saul, elegit tribum Juda, de qua erat David et pro monte Ephraim, ubi erat civi- tas Silo, elegit montem Sion, in quo Jerusalem. Dilexisse autem dicit Dominum montem Sion, quia eum honoravit, et celebrem apud omnes reddidit, ab eo tempore, quo arca fœderis illuc perducta est. - Vers. 69. Et ædificavit quasi unicornis sancti- fcalionem suam. Edificavit pro Edificabit. Tempus enim posuit pro tempore. Prophetiam ae- tem tradit de templo, quod a Salomone construen- dum erat in Jerusalem, et de regno, quod futu - rum erat in tribu Juda. Revelatum enim ei fuerat
took the sun as an image of permanence was said in the seventy-first psalm at the verse, And he will endure as long as the sun.
α Καὶ ὡς ἡ σελήνη κατηρτισμένη εἰς τὸν αἰῶνα. Καθ’ ὑπερβατὸν ἀναγνωστέον, ὡς ἡ κατηρτισμένη σελήνη· λέγει δὲ ὅτι ἡ βασιλεία αὐτοῦ ἐπίσημος καὶ μόνιμος εἰς τὸν αἰῶνα, ὡς ὁ ἥλιος καὶ ὡς ἡ πλησιφαὴς σελήνη· κατηρτισμένην γὰρ, τὴν πλησιφαῆ καλεῖ. Τοὺς δύο δὲ φωστῆρας εἰς εἰκόνα παρέλαβεν, ὡς ἐν τῷ οα΄ ψαλμῷ.σας γὰρ, ἢ καὶ ἐξανδραποδισθεῖσαι, οὐκ ἔσχον οὐδ' Α αὐταὶ θρηνοῦντας, ἐν ταῖς ἑαυτῶν πόλεσιν ἄρξην ἐξολοθρευθείσαις. Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὑπνών Κύριος. Ωσπερ δ ὑπνῶν ἐξεγειρόμενος ἀποτινάσσεται τὸν ὕπνον, οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἐγερθεὶς ὀψέ ποτε εἰς ἀντίληψιν τῆς κιβωτοῦ καὶ τοῦ λαοῦ, δεδωκότος ἤδη τὴν δίκην, ἀπετινάξατο τὴν ἐφ᾽ οἷς τοσαῦτα ἔδρων οἱ ἐχθροὶ μακροθυμίαν. Ὡς δυνατὸς καὶ κραιπαλικὸς ἐξ οἶνου.Τὸν προ- λαβόντα στίχον ἔτι σαφηνίζει. Οὕτως ἐξηγέρθη, φη σὶν, ὥσπερ τις δυνατὸς ἄνθρωπος κραιπαλήσας ἐξ οἴνου· περιττεύει γὰρ ὁ Καί σύνδεσμος· ὁ γὰρ δυ- νατός καραβαρήσας ἐξ οἴνου, ὅτι ἀναστῇ, σφοδρότε. Η ρον κινεῖται, καὶ ὁρμητικώτερον. Καὶ ἐπάταξε τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω. Τὴ Ἐπάταξε, μάλιστα μὲν τὸ 'Ανειλε σημαίνει. ἔστι δ' ὅτε καὶ ἁπλῶς ἔπληξε· ὡς καὶ νῦν. Ἔπληξε γὰρ τοὺς ἀλλοφύλους εἰς τὰς ἔδρας ὀπίσω, ὡς καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εὐφήμως δὲ Εἰς τὰ ὀπίσω εἶπε, δηλῶν τὰς ἕδρας. *Ονειδος αἰώνιον ἔδωκεν αὐτοῖς. Όνειδος λέγει τὴν τῶν ἑδρῶν πληγήν· ἔνθα γὰρ εἰσήγον τὴν κιβω- τὸν, ἐκεῖσε τὸ πάθος τοῦτο κατὰ πάντων ἐγένετο. Καὶ ἀπώσατο τὸ σκήνωμα Ἰωσήφ· τὴν σκή- νωσιν, τὴν ἐν Ἰωσήφ, εἴτουν τὴν ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς κληροδοσίας τοῦ Ἰωσήφ. Τὸν Ἐφραὶμ νῦν Ἰωσὴφ ἐκάλεσεν, ὡς υἱὸν τοῦ Ἰωσήφ. Ταυτὸ γὰρ λέγει καὶ νῦν, τῷ· Καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνήν Σηλώμ. Η γὰρ Σηλώμ μερὶς ἦν τῆς φυλῆς Ἐφραίμ, ὡς προεί- ρηται. Καὶ τὴν φυλὴν Εφραίμ οὐκ ἐξελέξατο. Εἰς κατοικίαν τῆς κιβωτού, διὰ τὰς παρανομίας αὐτῆς. Ει Ποι Εt Καὶ ἐξελέξατο την φυλήν Ἰούδα. Εἰς βασι λείαν· τοῦτό φησι δι᾽ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ. Παρεσιώπησε δὲ τὰ κατὰ τὸν Σαούλ, ἵνα μὴ δόξῃ διασύρειν αύ- τόν. Τὸ ὄρος τὸ Σιὼν ὁ ἠγάπησεν. Ἀντὶ μὲν τῆς φυλῆς Βεκαμὶν, ἧς ἦν ὁ Σαούλ, ἐξελέξατο τὴν φυ- λὴν Ἰούδα, ἧς ἦν ὁ Δαβίδ. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὄρους Εφραίμ παρ' ᾧ ἂν ὁ Σηλώμ, ἐξελέξατο τὸ ὄρος Σιών, παρ' ᾧ ἦν ἡ Ἱερουσαλήμ. ᾿Αγαπηθῆναι δὲ αὐτὸ λέγει, διὰ τὸ μεγαλυνθῆναι τοῦτο, καὶ ὀνομα στὸν γενέσθαι ἀφ' οὗ χρόνου τὴν κιβωτὸν ὑπεδέ- ξατο. - Καὶ ᾠκοδόμησεν ὡς μονοκέρωτος τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Οικοδόμησεν, ἀντὶ τοῦ Οἰκοδομήσει, κατὰ ἀντιχρονίαν. Προφητεύει γὰρ νῦν περὶ τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ὕστερον οἰκοδομηθέντος ναοῦ παρὰ Σολομῶντος. Ἔτι δὲ καὶ περὶ τῆς εἰς τὸ ἑξῆς βασι- λείας τῆς φυλῆς Ἰούδα. Ἐδήλωσε γὰρ αὐτῷ ὁ COMMENT. IN PSALMOS. ་ aut occis, aut acta in captivitatem, nullum ha- buerunt qui eas ploraret : civitatibus scilicet prors sus deletis. VERS. 65. Et excitatus est tanquam dormiens Dominus. Quemadmodum dormiens qui tandem somnum excutit cum excitatur, ita et Dominus, sero licet, in arcæ ac populi auxilium excitatus est. Satis enim poenas dederant. Longanimitatemque illam ac patientiam excussisse visus est, ob quam ·tanta hostes eousque perficere potuerant. Tanquam polens, et crapulatus a rino. Ad supe rioris versiculi declarationem hæc consequuntur. Non secus, inquit, Deus excitatus est, hoc est, DOR minori cum robore ac vchementia, atque excitari solet homo quispiam summis præditus viribus : quod si ad proprias vires illud etiam addiderit, ut vino repletus, ac crapulatus sit, tametsi aliquo tempore ob vini potentiam sopore, aut capitis gra- vedine occupari eum contingat, ubi a somno hujusmo-li consurrexerit, vehementius, atque impe- tuosus, quam antea moveri solet. Conjunctio autem illa et, abundat. C VERS. 66. Et percussit inimicos suos in posteriora. Verbum, Percussit, apud Scripturam, ut plurimum accipitur, pro Occidit. Aliquando tamen simpli- citer accipitur pro Verberavit, ut nunc. Percussit autem eos retro in natibus, ut Scriptura docet. Ionestioris autem sermonis gratia dixit, Retro, seu In posteriora. Opprobrium æternum dedit eis. Per opprobrium vulnus illud intelligit, quod babuerunt in poste- riori corporis parte. Quocunque enim arcam du- cerent, ab illius vulneris dolore occupabantur. VERS. 67. repulit tabernaculum Joseph. est habitare Deus noluit, in Ônibus hæreditatis Joseph. Per Joseph autem ipsam intelligit tribum Ephraim, qui filius fuit Joseph. Similem autem sententiam superius dixit Propheta, quando ait: repulit tabernaculum Silo. Erat enim Silo in Et sorte tribus Ephraim, ut prædiximus. Et tribum Ephraim non elegit. In arcæ scilicet habitationem. Atque hoc ob scelera et iniquitates eorum. Vens. 68. Et elegit tribum Juda. Ad regnnm ni- mirum. Hoc autem propter seipsum dicit beatus. D David. Reticuit autem quæ ad Saulem pertinebant, ne illi detrahere videretur. Montem Sion, quem dilexit. Pro tribu enim Ben- jamin, de qua fuit Saul, elegit tribum Juda, de qua erat David et pro monte Ephraim, ubi erat civi- tas Silo, elegit montem Sion, in quo Jerusalem. Dilexisse autem dicit Dominum montem Sion, quia eum honoravit, et celebrem apud omnes reddidit, ab eo tempore, quo arca fœderis illuc perducta est. - Vers. 69. Et ædificavit quasi unicornis sancti- fcalionem suam. Edificavit pro Edificabit. Tempus enim posuit pro tempore. Prophetiam ae- tem tradit de templo, quod a Salomone construen- dum erat in Jerusalem, et de regno, quod futu - rum erat in tribu Juda. Revelatum enim ei fuerat
38α And as the moon fully-formed to the age. This is to be read according to the figure of hyperbaton, namely, as the fully-formed moon. He is saying that his kingship is conspicuous and permanent to the age, like the sun and like the moon with full light, for ‘fully-formed’ is what he calls the full moon. He took the two luminaries as a image as in the seventy-first psalm.
β Καὶ ὁ μάρτυς ἐν οὐρανῷ πιστός. Ὁ Σύμμαχος, ἀντὶ τοῦ, ὁ μάρτυς, ὁ διαμαρτυράμενος, ἐξέδωκε· λέγει δὲ ὅτι ὁ διαμαρτυράμενος, εἴτουν ἐπαγγειλάμενός μοι τὰ περὶ τοῦ σπέρματός μου, ἐν οὐρανῷ ἐστι, καὶ ἀξιόπιστός ἐστιν. Oἱ γὰρ ἐπίγειοι οὐ δοκοῦσιν ἀξιόπιστοι.σας γὰρ, ἢ καὶ ἐξανδραποδισθεῖσαι, οὐκ ἔσχον οὐδ' Α αὐταὶ θρηνοῦντας, ἐν ταῖς ἑαυτῶν πόλεσιν ἄρξην ἐξολοθρευθείσαις. Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὑπνών Κύριος. Ωσπερ δ ὑπνῶν ἐξεγειρόμενος ἀποτινάσσεται τὸν ὕπνον, οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἐγερθεὶς ὀψέ ποτε εἰς ἀντίληψιν τῆς κιβωτοῦ καὶ τοῦ λαοῦ, δεδωκότος ἤδη τὴν δίκην, ἀπετινάξατο τὴν ἐφ᾽ οἷς τοσαῦτα ἔδρων οἱ ἐχθροὶ μακροθυμίαν. Ὡς δυνατὸς καὶ κραιπαλικὸς ἐξ οἶνου.Τὸν προ- λαβόντα στίχον ἔτι σαφηνίζει. Οὕτως ἐξηγέρθη, φη σὶν, ὥσπερ τις δυνατὸς ἄνθρωπος κραιπαλήσας ἐξ οἴνου· περιττεύει γὰρ ὁ Καί σύνδεσμος· ὁ γὰρ δυ- νατός καραβαρήσας ἐξ οἴνου, ὅτι ἀναστῇ, σφοδρότε. Η ρον κινεῖται, καὶ ὁρμητικώτερον. Καὶ ἐπάταξε τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω. Τὴ Ἐπάταξε, μάλιστα μὲν τὸ 'Ανειλε σημαίνει. ἔστι δ' ὅτε καὶ ἁπλῶς ἔπληξε· ὡς καὶ νῦν. Ἔπληξε γὰρ τοὺς ἀλλοφύλους εἰς τὰς ἔδρας ὀπίσω, ὡς καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εὐφήμως δὲ Εἰς τὰ ὀπίσω εἶπε, δηλῶν τὰς ἕδρας. *Ονειδος αἰώνιον ἔδωκεν αὐτοῖς. Όνειδος λέγει τὴν τῶν ἑδρῶν πληγήν· ἔνθα γὰρ εἰσήγον τὴν κιβω- τὸν, ἐκεῖσε τὸ πάθος τοῦτο κατὰ πάντων ἐγένετο. Καὶ ἀπώσατο τὸ σκήνωμα Ἰωσήφ· τὴν σκή- νωσιν, τὴν ἐν Ἰωσήφ, εἴτουν τὴν ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς κληροδοσίας τοῦ Ἰωσήφ. Τὸν Ἐφραὶμ νῦν Ἰωσὴφ ἐκάλεσεν, ὡς υἱὸν τοῦ Ἰωσήφ. Ταυτὸ γὰρ λέγει καὶ νῦν, τῷ· Καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνήν Σηλώμ. Η γὰρ Σηλώμ μερὶς ἦν τῆς φυλῆς Ἐφραίμ, ὡς προεί- ρηται. Καὶ τὴν φυλὴν Εφραίμ οὐκ ἐξελέξατο. Εἰς κατοικίαν τῆς κιβωτού, διὰ τὰς παρανομίας αὐτῆς. Ει Ποι Εt Καὶ ἐξελέξατο την φυλήν Ἰούδα. Εἰς βασι λείαν· τοῦτό φησι δι᾽ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ. Παρεσιώπησε δὲ τὰ κατὰ τὸν Σαούλ, ἵνα μὴ δόξῃ διασύρειν αύ- τόν. Τὸ ὄρος τὸ Σιὼν ὁ ἠγάπησεν. Ἀντὶ μὲν τῆς φυλῆς Βεκαμὶν, ἧς ἦν ὁ Σαούλ, ἐξελέξατο τὴν φυ- λὴν Ἰούδα, ἧς ἦν ὁ Δαβίδ. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὄρους Εφραίμ παρ' ᾧ ἂν ὁ Σηλώμ, ἐξελέξατο τὸ ὄρος Σιών, παρ' ᾧ ἦν ἡ Ἱερουσαλήμ. ᾿Αγαπηθῆναι δὲ αὐτὸ λέγει, διὰ τὸ μεγαλυνθῆναι τοῦτο, καὶ ὀνομα στὸν γενέσθαι ἀφ' οὗ χρόνου τὴν κιβωτὸν ὑπεδέ- ξατο. - Καὶ ᾠκοδόμησεν ὡς μονοκέρωτος τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Οικοδόμησεν, ἀντὶ τοῦ Οἰκοδομήσει, κατὰ ἀντιχρονίαν. Προφητεύει γὰρ νῦν περὶ τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ὕστερον οἰκοδομηθέντος ναοῦ παρὰ Σολομῶντος. Ἔτι δὲ καὶ περὶ τῆς εἰς τὸ ἑξῆς βασι- λείας τῆς φυλῆς Ἰούδα. Ἐδήλωσε γὰρ αὐτῷ ὁ COMMENT. IN PSALMOS. ་ aut occis, aut acta in captivitatem, nullum ha- buerunt qui eas ploraret : civitatibus scilicet prors sus deletis. VERS. 65. Et excitatus est tanquam dormiens Dominus. Quemadmodum dormiens qui tandem somnum excutit cum excitatur, ita et Dominus, sero licet, in arcæ ac populi auxilium excitatus est. Satis enim poenas dederant. Longanimitatemque illam ac patientiam excussisse visus est, ob quam ·tanta hostes eousque perficere potuerant. Tanquam polens, et crapulatus a rino. Ad supe rioris versiculi declarationem hæc consequuntur. Non secus, inquit, Deus excitatus est, hoc est, DOR minori cum robore ac vchementia, atque excitari solet homo quispiam summis præditus viribus : quod si ad proprias vires illud etiam addiderit, ut vino repletus, ac crapulatus sit, tametsi aliquo tempore ob vini potentiam sopore, aut capitis gra- vedine occupari eum contingat, ubi a somno hujusmo-li consurrexerit, vehementius, atque impe- tuosus, quam antea moveri solet. Conjunctio autem illa et, abundat. C VERS. 66. Et percussit inimicos suos in posteriora. Verbum, Percussit, apud Scripturam, ut plurimum accipitur, pro Occidit. Aliquando tamen simpli- citer accipitur pro Verberavit, ut nunc. Percussit autem eos retro in natibus, ut Scriptura docet. Ionestioris autem sermonis gratia dixit, Retro, seu In posteriora. Opprobrium æternum dedit eis. Per opprobrium vulnus illud intelligit, quod babuerunt in poste- riori corporis parte. Quocunque enim arcam du- cerent, ab illius vulneris dolore occupabantur. VERS. 67. repulit tabernaculum Joseph. est habitare Deus noluit, in Ônibus hæreditatis Joseph. Per Joseph autem ipsam intelligit tribum Ephraim, qui filius fuit Joseph. Similem autem sententiam superius dixit Propheta, quando ait: repulit tabernaculum Silo. Erat enim Silo in Et sorte tribus Ephraim, ut prædiximus. Et tribum Ephraim non elegit. In arcæ scilicet habitationem. Atque hoc ob scelera et iniquitates eorum. Vens. 68. Et elegit tribum Juda. Ad regnnm ni- mirum. Hoc autem propter seipsum dicit beatus. D David. Reticuit autem quæ ad Saulem pertinebant, ne illi detrahere videretur. Montem Sion, quem dilexit. Pro tribu enim Ben- jamin, de qua fuit Saul, elegit tribum Juda, de qua erat David et pro monte Ephraim, ubi erat civi- tas Silo, elegit montem Sion, in quo Jerusalem. Dilexisse autem dicit Dominum montem Sion, quia eum honoravit, et celebrem apud omnes reddidit, ab eo tempore, quo arca fœderis illuc perducta est. - Vers. 69. Et ædificavit quasi unicornis sancti- fcalionem suam. Edificavit pro Edificabit. Tempus enim posuit pro tempore. Prophetiam ae- tem tradit de templo, quod a Salomone construen- dum erat in Jerusalem, et de regno, quod futu - rum erat in tribu Juda. Revelatum enim ei fuerat
38β And the witness in heaven is sure. Instead of ‘the witness’, Symmachus wrote, ‘the one who has borne witness’. He is saying that the one who has borne witness, that is, who has promised me those things about my seed, is in heaven and is trustworthy, for earthly witnesses do not seem trustworthy.
α Σὺ δὲ ἀπώσω καὶ ἐξουδένωσας. Tὰ ἐντεῦθεν, προσώπῳ τοῦ ᾽Ιουδαϊκοῦ λαοῦ γέγραφεν ὁ προφήτης, ἀπολοφυρομένου τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν, καὶ οἰομένου ἀθετηθῆναι τὰς πρὸς τὸν Δαυὶδ ἐπαγγελίας. Σὺ δὲ, φησὶν, ὁ τὰ ῥηθέντα ἐπαγγειλάμενος, ἀπώσω τὸ σπέρμα τοῦ Δαυὶδ καὶ ἠτίμωσας. Αἰνίττεται δὲ ὁ λόγος τὸν ᾽Ιεχονίαν καὶ τὸν Σεδεκίαν, ὡς εἴρηται. Σφόδρα δὲ ἀνοηταίνουσιν ᾽Ιουδαῖοι, ψεύδεσθαι ὑπολαμβάνοντες τὸν Θεὸν, ὅπερ ἀδύνατον καὶ ἀνόσιον. Λοιπὸν οὖν, σπέρμα τοῦ Δαυὶδ αἰώνιον εἰς τὴν βασιλείαν, ὁ Χριστὸς, οὗ τῆς βασιλείας οὐκ ἔσται τέλος. Καὶ οὗτοι μὲν σωματικὸν θρόνον καὶ βασιλείαν νοοῦσι, τούτου δὲ ἡ βασιλεία, οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ κόσμου τούτου, ὡς αὐτὸς εἴρηκε, τουτέστιν, οὐκ αἰσθητὴ, ἀλλὰ νοητή. Βασιλεία γὰρ αὐτοῦ, ἡ τῶν πιστευόντων ὑποταγὴ καὶ ἑκούσιος δουλεία. Ἐγὼ γὰρ, φησὶ, κατεστάθην βασιλεὺς ὑπ’ αὐτοῦ, καὶ αὖθις, Καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Ps 2.α, 8σας γὰρ, ἢ καὶ ἐξανδραποδισθεῖσαι, οὐκ ἔσχον οὐδ' Α αὐταὶ θρηνοῦντας, ἐν ταῖς ἑαυτῶν πόλεσιν ἄρξην ἐξολοθρευθείσαις. Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὑπνών Κύριος. Ωσπερ δ ὑπνῶν ἐξεγειρόμενος ἀποτινάσσεται τὸν ὕπνον, οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἐγερθεὶς ὀψέ ποτε εἰς ἀντίληψιν τῆς κιβωτοῦ καὶ τοῦ λαοῦ, δεδωκότος ἤδη τὴν δίκην, ἀπετινάξατο τὴν ἐφ᾽ οἷς τοσαῦτα ἔδρων οἱ ἐχθροὶ μακροθυμίαν. Ὡς δυνατὸς καὶ κραιπαλικὸς ἐξ οἶνου.Τὸν προ- λαβόντα στίχον ἔτι σαφηνίζει. Οὕτως ἐξηγέρθη, φη σὶν, ὥσπερ τις δυνατὸς ἄνθρωπος κραιπαλήσας ἐξ οἴνου· περιττεύει γὰρ ὁ Καί σύνδεσμος· ὁ γὰρ δυ- νατός καραβαρήσας ἐξ οἴνου, ὅτι ἀναστῇ, σφοδρότε. Η ρον κινεῖται, καὶ ὁρμητικώτερον. Καὶ ἐπάταξε τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω. Τὴ Ἐπάταξε, μάλιστα μὲν τὸ 'Ανειλε σημαίνει. ἔστι δ' ὅτε καὶ ἁπλῶς ἔπληξε· ὡς καὶ νῦν. Ἔπληξε γὰρ τοὺς ἀλλοφύλους εἰς τὰς ἔδρας ὀπίσω, ὡς καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εὐφήμως δὲ Εἰς τὰ ὀπίσω εἶπε, δηλῶν τὰς ἕδρας. *Ονειδος αἰώνιον ἔδωκεν αὐτοῖς. Όνειδος λέγει τὴν τῶν ἑδρῶν πληγήν· ἔνθα γὰρ εἰσήγον τὴν κιβω- τὸν, ἐκεῖσε τὸ πάθος τοῦτο κατὰ πάντων ἐγένετο. Καὶ ἀπώσατο τὸ σκήνωμα Ἰωσήφ· τὴν σκή- νωσιν, τὴν ἐν Ἰωσήφ, εἴτουν τὴν ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς κληροδοσίας τοῦ Ἰωσήφ. Τὸν Ἐφραὶμ νῦν Ἰωσὴφ ἐκάλεσεν, ὡς υἱὸν τοῦ Ἰωσήφ. Ταυτὸ γὰρ λέγει καὶ νῦν, τῷ· Καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνήν Σηλώμ. Η γὰρ Σηλώμ μερὶς ἦν τῆς φυλῆς Ἐφραίμ, ὡς προεί- ρηται. Καὶ τὴν φυλὴν Εφραίμ οὐκ ἐξελέξατο. Εἰς κατοικίαν τῆς κιβωτού, διὰ τὰς παρανομίας αὐτῆς. Ει Ποι Εt Καὶ ἐξελέξατο την φυλήν Ἰούδα. Εἰς βασι λείαν· τοῦτό φησι δι᾽ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ. Παρεσιώπησε δὲ τὰ κατὰ τὸν Σαούλ, ἵνα μὴ δόξῃ διασύρειν αύ- τόν. Τὸ ὄρος τὸ Σιὼν ὁ ἠγάπησεν. Ἀντὶ μὲν τῆς φυλῆς Βεκαμὶν, ἧς ἦν ὁ Σαούλ, ἐξελέξατο τὴν φυ- λὴν Ἰούδα, ἧς ἦν ὁ Δαβίδ. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὄρους Εφραίμ παρ' ᾧ ἂν ὁ Σηλώμ, ἐξελέξατο τὸ ὄρος Σιών, παρ' ᾧ ἦν ἡ Ἱερουσαλήμ. ᾿Αγαπηθῆναι δὲ αὐτὸ λέγει, διὰ τὸ μεγαλυνθῆναι τοῦτο, καὶ ὀνομα στὸν γενέσθαι ἀφ' οὗ χρόνου τὴν κιβωτὸν ὑπεδέ- ξατο. - Καὶ ᾠκοδόμησεν ὡς μονοκέρωτος τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Οικοδόμησεν, ἀντὶ τοῦ Οἰκοδομήσει, κατὰ ἀντιχρονίαν. Προφητεύει γὰρ νῦν περὶ τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ὕστερον οἰκοδομηθέντος ναοῦ παρὰ Σολομῶντος. Ἔτι δὲ καὶ περὶ τῆς εἰς τὸ ἑξῆς βασι- λείας τῆς φυλῆς Ἰούδα. Ἐδήλωσε γὰρ αὐτῷ ὁ COMMENT. IN PSALMOS. ་ aut occis, aut acta in captivitatem, nullum ha- buerunt qui eas ploraret : civitatibus scilicet prors sus deletis. VERS. 65. Et excitatus est tanquam dormiens Dominus. Quemadmodum dormiens qui tandem somnum excutit cum excitatur, ita et Dominus, sero licet, in arcæ ac populi auxilium excitatus est. Satis enim poenas dederant. Longanimitatemque illam ac patientiam excussisse visus est, ob quam ·tanta hostes eousque perficere potuerant. Tanquam polens, et crapulatus a rino. Ad supe rioris versiculi declarationem hæc consequuntur. Non secus, inquit, Deus excitatus est, hoc est, DOR minori cum robore ac vchementia, atque excitari solet homo quispiam summis præditus viribus : quod si ad proprias vires illud etiam addiderit, ut vino repletus, ac crapulatus sit, tametsi aliquo tempore ob vini potentiam sopore, aut capitis gra- vedine occupari eum contingat, ubi a somno hujusmo-li consurrexerit, vehementius, atque impe- tuosus, quam antea moveri solet. Conjunctio autem illa et, abundat. C VERS. 66. Et percussit inimicos suos in posteriora. Verbum, Percussit, apud Scripturam, ut plurimum accipitur, pro Occidit. Aliquando tamen simpli- citer accipitur pro Verberavit, ut nunc. Percussit autem eos retro in natibus, ut Scriptura docet. Ionestioris autem sermonis gratia dixit, Retro, seu In posteriora. Opprobrium æternum dedit eis. Per opprobrium vulnus illud intelligit, quod babuerunt in poste- riori corporis parte. Quocunque enim arcam du- cerent, ab illius vulneris dolore occupabantur. VERS. 67. repulit tabernaculum Joseph. est habitare Deus noluit, in Ônibus hæreditatis Joseph. Per Joseph autem ipsam intelligit tribum Ephraim, qui filius fuit Joseph. Similem autem sententiam superius dixit Propheta, quando ait: repulit tabernaculum Silo. Erat enim Silo in Et sorte tribus Ephraim, ut prædiximus. Et tribum Ephraim non elegit. In arcæ scilicet habitationem. Atque hoc ob scelera et iniquitates eorum. Vens. 68. Et elegit tribum Juda. Ad regnnm ni- mirum. Hoc autem propter seipsum dicit beatus. D David. Reticuit autem quæ ad Saulem pertinebant, ne illi detrahere videretur. Montem Sion, quem dilexit. Pro tribu enim Ben- jamin, de qua fuit Saul, elegit tribum Juda, de qua erat David et pro monte Ephraim, ubi erat civi- tas Silo, elegit montem Sion, in quo Jerusalem. Dilexisse autem dicit Dominum montem Sion, quia eum honoravit, et celebrem apud omnes reddidit, ab eo tempore, quo arca fœderis illuc perducta est. - Vers. 69. Et ædificavit quasi unicornis sancti- fcalionem suam. Edificavit pro Edificabit. Tempus enim posuit pro tempore. Prophetiam ae- tem tradit de templo, quod a Salomone construen- dum erat in Jerusalem, et de regno, quod futu - rum erat in tribu Juda. Revelatum enim ei fuerat
39α But you have rejected and set at naught. The prophet wrote what follows from here in the person of the Jewish people, bewailing their captivity by the Babylonians and supposing the promises towards David to have been revoked. You, he says, who have promised these things, have rejected and dishonoured the seed of David. The verse alludes to Jeconiah and Zedekiah, as was said. But the Jews are guilty of very great folly in supposing God to be lying, something that is impossible and unholy. Accordingly, David’s seed eternal in kingship is therefore Christ, of whose kingship there will be no end. And while the Jews understand a physical throne and kingdom, Christ’s king- ship is not of this world, as he himself said, that is, it is not sensible but intelligible. For his kingship is the subjection of the believers and their voluntary servitude, for it is written, I have been established as king by him, and again, And I shall give you the nations as your inheritance and the ends of the earth as your possession. Ps 2.6α, 8
β Ἀνεβάλου τὸν χριστόν σου. Χριστὸν Θεοῦ, τὸν βασιλέα καλεῖ, ὡς χρισθέντα ψήφῳ Θεοῦ εἰς βασιλείαν. Οὕτω γὰρ καὶ ἐν τῇ πρώτῃ τῶν Βασιλειῶν, χριστὸν Κυρίου, τὸν Σαοὺλ ὀνομάζει. Ἀνεβάλου φησὶν, εἴτουν ὑπερέθου, παρεκρούσω τὸν βασιλέα τὸν σὸν, δηλαδὴ τὸν Δαυὶδ, μὴ πληρώσας τὰς πρὸς αὐτὸν ἐνωμότους ἐπαγγελίας.σας γὰρ, ἢ καὶ ἐξανδραποδισθεῖσαι, οὐκ ἔσχον οὐδ' Α αὐταὶ θρηνοῦντας, ἐν ταῖς ἑαυτῶν πόλεσιν ἄρξην ἐξολοθρευθείσαις. Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὑπνών Κύριος. Ωσπερ δ ὑπνῶν ἐξεγειρόμενος ἀποτινάσσεται τὸν ὕπνον, οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἐγερθεὶς ὀψέ ποτε εἰς ἀντίληψιν τῆς κιβωτοῦ καὶ τοῦ λαοῦ, δεδωκότος ἤδη τὴν δίκην, ἀπετινάξατο τὴν ἐφ᾽ οἷς τοσαῦτα ἔδρων οἱ ἐχθροὶ μακροθυμίαν. Ὡς δυνατὸς καὶ κραιπαλικὸς ἐξ οἶνου.Τὸν προ- λαβόντα στίχον ἔτι σαφηνίζει. Οὕτως ἐξηγέρθη, φη σὶν, ὥσπερ τις δυνατὸς ἄνθρωπος κραιπαλήσας ἐξ οἴνου· περιττεύει γὰρ ὁ Καί σύνδεσμος· ὁ γὰρ δυ- νατός καραβαρήσας ἐξ οἴνου, ὅτι ἀναστῇ, σφοδρότε. Η ρον κινεῖται, καὶ ὁρμητικώτερον. Καὶ ἐπάταξε τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω. Τὴ Ἐπάταξε, μάλιστα μὲν τὸ 'Ανειλε σημαίνει. ἔστι δ' ὅτε καὶ ἁπλῶς ἔπληξε· ὡς καὶ νῦν. Ἔπληξε γὰρ τοὺς ἀλλοφύλους εἰς τὰς ἔδρας ὀπίσω, ὡς καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εὐφήμως δὲ Εἰς τὰ ὀπίσω εἶπε, δηλῶν τὰς ἕδρας. *Ονειδος αἰώνιον ἔδωκεν αὐτοῖς. Όνειδος λέγει τὴν τῶν ἑδρῶν πληγήν· ἔνθα γὰρ εἰσήγον τὴν κιβω- τὸν, ἐκεῖσε τὸ πάθος τοῦτο κατὰ πάντων ἐγένετο. Καὶ ἀπώσατο τὸ σκήνωμα Ἰωσήφ· τὴν σκή- νωσιν, τὴν ἐν Ἰωσήφ, εἴτουν τὴν ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς κληροδοσίας τοῦ Ἰωσήφ. Τὸν Ἐφραὶμ νῦν Ἰωσὴφ ἐκάλεσεν, ὡς υἱὸν τοῦ Ἰωσήφ. Ταυτὸ γὰρ λέγει καὶ νῦν, τῷ· Καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνήν Σηλώμ. Η γὰρ Σηλώμ μερὶς ἦν τῆς φυλῆς Ἐφραίμ, ὡς προεί- ρηται. Καὶ τὴν φυλὴν Εφραίμ οὐκ ἐξελέξατο. Εἰς κατοικίαν τῆς κιβωτού, διὰ τὰς παρανομίας αὐτῆς. Ει Ποι Εt Καὶ ἐξελέξατο την φυλήν Ἰούδα. Εἰς βασι λείαν· τοῦτό φησι δι᾽ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ. Παρεσιώπησε δὲ τὰ κατὰ τὸν Σαούλ, ἵνα μὴ δόξῃ διασύρειν αύ- τόν. Τὸ ὄρος τὸ Σιὼν ὁ ἠγάπησεν. Ἀντὶ μὲν τῆς φυλῆς Βεκαμὶν, ἧς ἦν ὁ Σαούλ, ἐξελέξατο τὴν φυ- λὴν Ἰούδα, ἧς ἦν ὁ Δαβίδ. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὄρους Εφραίμ παρ' ᾧ ἂν ὁ Σηλώμ, ἐξελέξατο τὸ ὄρος Σιών, παρ' ᾧ ἦν ἡ Ἱερουσαλήμ. ᾿Αγαπηθῆναι δὲ αὐτὸ λέγει, διὰ τὸ μεγαλυνθῆναι τοῦτο, καὶ ὀνομα στὸν γενέσθαι ἀφ' οὗ χρόνου τὴν κιβωτὸν ὑπεδέ- ξατο. - Καὶ ᾠκοδόμησεν ὡς μονοκέρωτος τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Οικοδόμησεν, ἀντὶ τοῦ Οἰκοδομήσει, κατὰ ἀντιχρονίαν. Προφητεύει γὰρ νῦν περὶ τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ὕστερον οἰκοδομηθέντος ναοῦ παρὰ Σολομῶντος. Ἔτι δὲ καὶ περὶ τῆς εἰς τὸ ἑξῆς βασι- λείας τῆς φυλῆς Ἰούδα. Ἐδήλωσε γὰρ αὐτῷ ὁ COMMENT. IN PSALMOS. ་ aut occis, aut acta in captivitatem, nullum ha- buerunt qui eas ploraret : civitatibus scilicet prors sus deletis. VERS. 65. Et excitatus est tanquam dormiens Dominus. Quemadmodum dormiens qui tandem somnum excutit cum excitatur, ita et Dominus, sero licet, in arcæ ac populi auxilium excitatus est. Satis enim poenas dederant. Longanimitatemque illam ac patientiam excussisse visus est, ob quam ·tanta hostes eousque perficere potuerant. Tanquam polens, et crapulatus a rino. Ad supe rioris versiculi declarationem hæc consequuntur. Non secus, inquit, Deus excitatus est, hoc est, DOR minori cum robore ac vchementia, atque excitari solet homo quispiam summis præditus viribus : quod si ad proprias vires illud etiam addiderit, ut vino repletus, ac crapulatus sit, tametsi aliquo tempore ob vini potentiam sopore, aut capitis gra- vedine occupari eum contingat, ubi a somno hujusmo-li consurrexerit, vehementius, atque impe- tuosus, quam antea moveri solet. Conjunctio autem illa et, abundat. C VERS. 66. Et percussit inimicos suos in posteriora. Verbum, Percussit, apud Scripturam, ut plurimum accipitur, pro Occidit. Aliquando tamen simpli- citer accipitur pro Verberavit, ut nunc. Percussit autem eos retro in natibus, ut Scriptura docet. Ionestioris autem sermonis gratia dixit, Retro, seu In posteriora. Opprobrium æternum dedit eis. Per opprobrium vulnus illud intelligit, quod babuerunt in poste- riori corporis parte. Quocunque enim arcam du- cerent, ab illius vulneris dolore occupabantur. VERS. 67. repulit tabernaculum Joseph. est habitare Deus noluit, in Ônibus hæreditatis Joseph. Per Joseph autem ipsam intelligit tribum Ephraim, qui filius fuit Joseph. Similem autem sententiam superius dixit Propheta, quando ait: repulit tabernaculum Silo. Erat enim Silo in Et sorte tribus Ephraim, ut prædiximus. Et tribum Ephraim non elegit. In arcæ scilicet habitationem. Atque hoc ob scelera et iniquitates eorum. Vens. 68. Et elegit tribum Juda. Ad regnnm ni- mirum. Hoc autem propter seipsum dicit beatus. D David. Reticuit autem quæ ad Saulem pertinebant, ne illi detrahere videretur. Montem Sion, quem dilexit. Pro tribu enim Ben- jamin, de qua fuit Saul, elegit tribum Juda, de qua erat David et pro monte Ephraim, ubi erat civi- tas Silo, elegit montem Sion, in quo Jerusalem. Dilexisse autem dicit Dominum montem Sion, quia eum honoravit, et celebrem apud omnes reddidit, ab eo tempore, quo arca fœderis illuc perducta est. - Vers. 69. Et ædificavit quasi unicornis sancti- fcalionem suam. Edificavit pro Edificabit. Tempus enim posuit pro tempore. Prophetiam ae- tem tradit de templo, quod a Salomone construen- dum erat in Jerusalem, et de regno, quod futu - rum erat in tribu Juda. Revelatum enim ei fuerat
39β You have cast aside your anointed. He calls the king ‘God’s anointed’ as having been anointed to kingship by God’s decree. Thus in the first book of Kingdoms he calls Saul ‘the Lord’s anointed’. ‘You have cast aside’, that is, you have put off, you have struck aside your own king, namely, David, not having fulfilled your sworn promises to him.
α Κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου. α γέγραφεν MAS2CBF : ἔγραψεν PHV. α Ἰουδαῖοι MAS2CFH : οἱ Ἰουδαῖοι PBV.σας γὰρ, ἢ καὶ ἐξανδραποδισθεῖσαι, οὐκ ἔσχον οὐδ' Α αὐταὶ θρηνοῦντας, ἐν ταῖς ἑαυτῶν πόλεσιν ἄρξην ἐξολοθρευθείσαις. Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὑπνών Κύριος. Ωσπερ δ ὑπνῶν ἐξεγειρόμενος ἀποτινάσσεται τὸν ὕπνον, οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἐγερθεὶς ὀψέ ποτε εἰς ἀντίληψιν τῆς κιβωτοῦ καὶ τοῦ λαοῦ, δεδωκότος ἤδη τὴν δίκην, ἀπετινάξατο τὴν ἐφ᾽ οἷς τοσαῦτα ἔδρων οἱ ἐχθροὶ μακροθυμίαν. Ὡς δυνατὸς καὶ κραιπαλικὸς ἐξ οἶνου.Τὸν προ- λαβόντα στίχον ἔτι σαφηνίζει. Οὕτως ἐξηγέρθη, φη σὶν, ὥσπερ τις δυνατὸς ἄνθρωπος κραιπαλήσας ἐξ οἴνου· περιττεύει γὰρ ὁ Καί σύνδεσμος· ὁ γὰρ δυ- νατός καραβαρήσας ἐξ οἴνου, ὅτι ἀναστῇ, σφοδρότε. Η ρον κινεῖται, καὶ ὁρμητικώτερον. Καὶ ἐπάταξε τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω. Τὴ Ἐπάταξε, μάλιστα μὲν τὸ 'Ανειλε σημαίνει. ἔστι δ' ὅτε καὶ ἁπλῶς ἔπληξε· ὡς καὶ νῦν. Ἔπληξε γὰρ τοὺς ἀλλοφύλους εἰς τὰς ἔδρας ὀπίσω, ὡς καὶ ἡ ἱστορία διδάσκει· εὐφήμως δὲ Εἰς τὰ ὀπίσω εἶπε, δηλῶν τὰς ἕδρας. *Ονειδος αἰώνιον ἔδωκεν αὐτοῖς. Όνειδος λέγει τὴν τῶν ἑδρῶν πληγήν· ἔνθα γὰρ εἰσήγον τὴν κιβω- τὸν, ἐκεῖσε τὸ πάθος τοῦτο κατὰ πάντων ἐγένετο. Καὶ ἀπώσατο τὸ σκήνωμα Ἰωσήφ· τὴν σκή- νωσιν, τὴν ἐν Ἰωσήφ, εἴτουν τὴν ἐν τοῖς ὁρίοις τῆς κληροδοσίας τοῦ Ἰωσήφ. Τὸν Ἐφραὶμ νῦν Ἰωσὴφ ἐκάλεσεν, ὡς υἱὸν τοῦ Ἰωσήφ. Ταυτὸ γὰρ λέγει καὶ νῦν, τῷ· Καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνήν Σηλώμ. Η γὰρ Σηλώμ μερὶς ἦν τῆς φυλῆς Ἐφραίμ, ὡς προεί- ρηται. Καὶ τὴν φυλὴν Εφραίμ οὐκ ἐξελέξατο. Εἰς κατοικίαν τῆς κιβωτού, διὰ τὰς παρανομίας αὐτῆς. Ει Ποι Εt Καὶ ἐξελέξατο την φυλήν Ἰούδα. Εἰς βασι λείαν· τοῦτό φησι δι᾽ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ. Παρεσιώπησε δὲ τὰ κατὰ τὸν Σαούλ, ἵνα μὴ δόξῃ διασύρειν αύ- τόν. Τὸ ὄρος τὸ Σιὼν ὁ ἠγάπησεν. Ἀντὶ μὲν τῆς φυλῆς Βεκαμὶν, ἧς ἦν ὁ Σαούλ, ἐξελέξατο τὴν φυ- λὴν Ἰούδα, ἧς ἦν ὁ Δαβίδ. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὄρους Εφραίμ παρ' ᾧ ἂν ὁ Σηλώμ, ἐξελέξατο τὸ ὄρος Σιών, παρ' ᾧ ἦν ἡ Ἱερουσαλήμ. ᾿Αγαπηθῆναι δὲ αὐτὸ λέγει, διὰ τὸ μεγαλυνθῆναι τοῦτο, καὶ ὀνομα στὸν γενέσθαι ἀφ' οὗ χρόνου τὴν κιβωτὸν ὑπεδέ- ξατο. - Καὶ ᾠκοδόμησεν ὡς μονοκέρωτος τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Οικοδόμησεν, ἀντὶ τοῦ Οἰκοδομήσει, κατὰ ἀντιχρονίαν. Προφητεύει γὰρ νῦν περὶ τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ὕστερον οἰκοδομηθέντος ναοῦ παρὰ Σολομῶντος. Ἔτι δὲ καὶ περὶ τῆς εἰς τὸ ἑξῆς βασι- λείας τῆς φυλῆς Ἰούδα. Ἐδήλωσε γὰρ αὐτῷ ὁ COMMENT. IN PSALMOS. ་ aut occis, aut acta in captivitatem, nullum ha- buerunt qui eas ploraret : civitatibus scilicet prors sus deletis. VERS. 65. Et excitatus est tanquam dormiens Dominus. Quemadmodum dormiens qui tandem somnum excutit cum excitatur, ita et Dominus, sero licet, in arcæ ac populi auxilium excitatus est. Satis enim poenas dederant. Longanimitatemque illam ac patientiam excussisse visus est, ob quam ·tanta hostes eousque perficere potuerant. Tanquam polens, et crapulatus a rino. Ad supe rioris versiculi declarationem hæc consequuntur. Non secus, inquit, Deus excitatus est, hoc est, DOR minori cum robore ac vchementia, atque excitari solet homo quispiam summis præditus viribus : quod si ad proprias vires illud etiam addiderit, ut vino repletus, ac crapulatus sit, tametsi aliquo tempore ob vini potentiam sopore, aut capitis gra- vedine occupari eum contingat, ubi a somno hujusmo-li consurrexerit, vehementius, atque impe- tuosus, quam antea moveri solet. Conjunctio autem illa et, abundat. C VERS. 66. Et percussit inimicos suos in posteriora. Verbum, Percussit, apud Scripturam, ut plurimum accipitur, pro Occidit. Aliquando tamen simpli- citer accipitur pro Verberavit, ut nunc. Percussit autem eos retro in natibus, ut Scriptura docet. Ionestioris autem sermonis gratia dixit, Retro, seu In posteriora. Opprobrium æternum dedit eis. Per opprobrium vulnus illud intelligit, quod babuerunt in poste- riori corporis parte. Quocunque enim arcam du- cerent, ab illius vulneris dolore occupabantur. VERS. 67. repulit tabernaculum Joseph. est habitare Deus noluit, in Ônibus hæreditatis Joseph. Per Joseph autem ipsam intelligit tribum Ephraim, qui filius fuit Joseph. Similem autem sententiam superius dixit Propheta, quando ait: repulit tabernaculum Silo. Erat enim Silo in Et sorte tribus Ephraim, ut prædiximus. Et tribum Ephraim non elegit. In arcæ scilicet habitationem. Atque hoc ob scelera et iniquitates eorum. Vens. 68. Et elegit tribum Juda. Ad regnnm ni- mirum. Hoc autem propter seipsum dicit beatus. D David. Reticuit autem quæ ad Saulem pertinebant, ne illi detrahere videretur. Montem Sion, quem dilexit. Pro tribu enim Ben- jamin, de qua fuit Saul, elegit tribum Juda, de qua erat David et pro monte Ephraim, ubi erat civi- tas Silo, elegit montem Sion, in quo Jerusalem. Dilexisse autem dicit Dominum montem Sion, quia eum honoravit, et celebrem apud omnes reddidit, ab eo tempore, quo arca fœderis illuc perducta est. - Vers. 69. Et ædificavit quasi unicornis sancti- fcalionem suam. Edificavit pro Edificabit. Tempus enim posuit pro tempore. Prophetiam ae- tem tradit de templo, quod a Salomone construen- dum erat in Jerusalem, et de regno, quod futu - rum erat in tribu Juda. Revelatum enim ei fuerat
40α You have overturned the covenant of your servant.
PG 128:923Κατέλυσας τὴν ἐπαγγελίαν τὴν πρὸς αὐτόν.Θεός, ὅτι 'Αναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω την βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως τὸν αἰῶνα ὄντινα ναὸν ἁγίασμα ἐκάλεσε. Το δὲ 'Ως μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ κέρας, ἵν' εἴη Μο- νοκέρωτος κέρας. Ωσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας ἔν ἐστι καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ εἰς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ καὶ μόνος μόνου Θεοῦ. Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν Ἰούδα ἑδραίωσε, φησίν, ἐν τῇ γῇ, ἐφ' ἡ οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Τὸ δὲ, Εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, 'Δεί· καταχρησ στικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. Καὶ ἐξελέξατο Δαβίδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων, εξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα όπως φιλαληθῶς ἀπαγγέλλει τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν, ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμήν, ἀλλ᾽ ὡς ἐνδεὴς ἔτι τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων, ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν· οἷον τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος, καὶ τὸ πρὸς τὸν Γολιάθ μονομάχιον. Ποιμαίνειν Ιακώβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τὸ γένος τοῦ Ἰακώβ. Μεταφορικὸν δὲ τὸ Ποιμαίνειν. Καὶ Ἰσραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία συνήθης τῇ Εβραίδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονο μίας είρηται μικρὸν ἀνωτέρω. Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακιστής καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι. Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγη ξεις καλεῖ, δι' ὧν ἐπιστημονικῶς ἔθυνε τὸν λαόν· χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ἰούδα εἰς βασιλείαν, διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατείλαι μέλλοντα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δέ· Ἰούδα μὲν νοήσεις τον Χρι- στὸν, ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς βλαστήσαντα φυλὴν δὲ αὐτοῦ τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος · ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα · Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύ σουσιν αὐτῆς· ὡς λέγεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. σεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν τὰς λελογισμένας πρά το EUTHYMI ZIGABENI a Deo, quando ait : Suscilabo semen tuum post & te, qui est de ventre tuo, et praparabo regnum ejus, hic adifcabit templum nomini meo, et erigan thronum ejus usque in sæculum ". Illud enim templum hoc in loco sanctifcationem appellavit. Et quod ait : Quasi unicornis defectivus est sermo, et subintelligi debet dictio, Cornu (quod ut clarius dignosci possit animadvertendum est, quod dictio, Unicornis, est secundi casus, quod ex Græca lectione aperte dignoscitur). Sensus autem est, quod hoc templum a Salomone construendum, ædificabitur quasi cornu quoddam unicornis. Nam quemadmodum cornu illud unicum est, et maximum, pulcherrimumque pariter ac fortissimum, sic et unicum Deo templum et maximum pulcherrimumque structura pariter ac fortissimum in tota Judæa constructum est, veluti unicum atque uni Deo dicatum. In terra fundavit eam in sæculum. Eam tribum B Juda. Stabilivit enim eam, inquit, in ea terra, ubi habitat, ita ut ab hostibus illinc expelli non pos- set. Quod vero ait In sæculum, idem est quod, Semper; verum improprie hæc de ipsa tribu dicta sunt; siquidem illinc expulsos fuisse vide- mus. VERS. 70. Et elegit David servum suum, et assum- psit eum de gregibus ovium, retro felanies accepit eum. Vide quomodo vere ac simpliciter beatus Da- vid narrat, quæ ad se pertinent, quomodo fateri non erubescit, quod pastoris nomine nondum dignus erat. Nam ut minus idoneus fetantes oves sequebatur. Quin imo minora quæque de se asse- rere non puduit, et quæ majora erant, omisit. Neque enim vires suas commemoravit, quas aut C adversus feras sæpe ostendit, aut adversus Go- Kath. Ut pasceret Jacob servum suum. Generationem scilicet et prolem Jacob. Verbo autem Pascendi metaphorice usus est. Et Israel hæreditatem suam. Repetitio est ejus- ſiem sententiæ, qui loquendi modus apud Hebræos est frequentissimus. De hæreditate autem paulo superius diximus. Vebs. 72. Et pavit eos in innocentia cordis sui. .bu simplicitate, rectitudine et mansuetudine. Et in intelligentiis manuum suarum deduxit illos. Pr manuum intelligentias, ipsas actiones intelligit D ratione dispositas, quibus summa cum prudentia populum dirigebat. Illud autem sciendum est, quod elegit tribum Juda, ad regnum propter „Christum, qui ex ea tribu originem ducturus erat. Et aliter Per Judam quidem Christum intelliges, . qui de ea tribu natus est, et per tribum Juda, ipsum Christianorum genus, quorum Doctor, ac Pater est Christus. Hanc enim tribum Christus -in universa terra fundavit in sæculum, hoc est, .in æternum. Porta enim, inquit, inferi non pra- -valebunt adversus eam ; ita ut quod perpetuitaten indicat, ad Christianorum tribum refe- · Talur. ** Deut. xxx11, 9. | Reg. vis, 12, 15; III Reg. v, 3, 4. Matth. xvi, 18.
You have annulled your promise to him.
β Ἐβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Καὶ ἐν τῷ ογ΄ ψαλμῷ εἴρηκεν, Εἰς τὴν γῆν | ἐβεβήλωσαν τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου. Νῦν δὲ ἁγίασμα τοῦ Δαυὶδ, τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις περιβόητον εἶπε ναὸν, ὡς αὐτοῦ τοῦ Δαυὶδ προθεμένου τοῦτον οἰκοδομῆσαι, καὶ τὴν ὕλην τῆς οἰκοδομῆς τῷ παιδὶ Σολομῶντι καταλιπόντος, διὰ τὸ κελεῦσαι τὸν Θεὸν, μὴ παρὰ Δαυὶδ, ἀλλὰ παρὰ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ τοῦτον οἰκοδομηθῆναι. Ἅγιον δὲ καὶ ἁγιαστήριον, τὸν ναὸν ὁμοίως ἐκάλεσε καὶ ἐν τῷ ῥηθέντι ογ΄ ψαλμῷ. Ps 73.β, α Tῷ Δαυὶδ δὲ τὸ πάθος ἅπαν ὁ λαὸς περιάπτει, πειρώμενος κάμψαι τὸν Θεὸν εἰς οἶκτον διὰ τὴν πρὸς ἐκεῖνον συμπάθειαν.Θεός, ὅτι 'Αναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω την βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως τὸν αἰῶνα ὄντινα ναὸν ἁγίασμα ἐκάλεσε. Το δὲ 'Ως μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ κέρας, ἵν' εἴη Μο- νοκέρωτος κέρας. Ωσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας ἔν ἐστι καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ εἰς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ καὶ μόνος μόνου Θεοῦ. Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν Ἰούδα ἑδραίωσε, φησίν, ἐν τῇ γῇ, ἐφ' ἡ οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Τὸ δὲ, Εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, 'Δεί· καταχρησ στικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. Καὶ ἐξελέξατο Δαβίδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων, εξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα όπως φιλαληθῶς ἀπαγγέλλει τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν, ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμήν, ἀλλ᾽ ὡς ἐνδεὴς ἔτι τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων, ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν· οἷον τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος, καὶ τὸ πρὸς τὸν Γολιάθ μονομάχιον. Ποιμαίνειν Ιακώβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τὸ γένος τοῦ Ἰακώβ. Μεταφορικὸν δὲ τὸ Ποιμαίνειν. Καὶ Ἰσραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία συνήθης τῇ Εβραίδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονο μίας είρηται μικρὸν ἀνωτέρω. Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακιστής καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι. Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγη ξεις καλεῖ, δι' ὧν ἐπιστημονικῶς ἔθυνε τὸν λαόν· χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ἰούδα εἰς βασιλείαν, διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατείλαι μέλλοντα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δέ· Ἰούδα μὲν νοήσεις τον Χρι- στὸν, ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς βλαστήσαντα φυλὴν δὲ αὐτοῦ τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος · ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα · Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύ σουσιν αὐτῆς· ὡς λέγεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. σεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν τὰς λελογισμένας πρά το EUTHYMI ZIGABENI a Deo, quando ait : Suscilabo semen tuum post & te, qui est de ventre tuo, et praparabo regnum ejus, hic adifcabit templum nomini meo, et erigan thronum ejus usque in sæculum ". Illud enim templum hoc in loco sanctifcationem appellavit. Et quod ait : Quasi unicornis defectivus est sermo, et subintelligi debet dictio, Cornu (quod ut clarius dignosci possit animadvertendum est, quod dictio, Unicornis, est secundi casus, quod ex Græca lectione aperte dignoscitur). Sensus autem est, quod hoc templum a Salomone construendum, ædificabitur quasi cornu quoddam unicornis. Nam quemadmodum cornu illud unicum est, et maximum, pulcherrimumque pariter ac fortissimum, sic et unicum Deo templum et maximum pulcherrimumque structura pariter ac fortissimum in tota Judæa constructum est, veluti unicum atque uni Deo dicatum. In terra fundavit eam in sæculum. Eam tribum B Juda. Stabilivit enim eam, inquit, in ea terra, ubi habitat, ita ut ab hostibus illinc expelli non pos- set. Quod vero ait In sæculum, idem est quod, Semper; verum improprie hæc de ipsa tribu dicta sunt; siquidem illinc expulsos fuisse vide- mus. VERS. 70. Et elegit David servum suum, et assum- psit eum de gregibus ovium, retro felanies accepit eum. Vide quomodo vere ac simpliciter beatus Da- vid narrat, quæ ad se pertinent, quomodo fateri non erubescit, quod pastoris nomine nondum dignus erat. Nam ut minus idoneus fetantes oves sequebatur. Quin imo minora quæque de se asse- rere non puduit, et quæ majora erant, omisit. Neque enim vires suas commemoravit, quas aut C adversus feras sæpe ostendit, aut adversus Go- Kath. Ut pasceret Jacob servum suum. Generationem scilicet et prolem Jacob. Verbo autem Pascendi metaphorice usus est. Et Israel hæreditatem suam. Repetitio est ejus- ſiem sententiæ, qui loquendi modus apud Hebræos est frequentissimus. De hæreditate autem paulo superius diximus. Vebs. 72. Et pavit eos in innocentia cordis sui. .bu simplicitate, rectitudine et mansuetudine. Et in intelligentiis manuum suarum deduxit illos. Pr manuum intelligentias, ipsas actiones intelligit D ratione dispositas, quibus summa cum prudentia populum dirigebat. Illud autem sciendum est, quod elegit tribum Juda, ad regnum propter „Christum, qui ex ea tribu originem ducturus erat. Et aliter Per Judam quidem Christum intelliges, . qui de ea tribu natus est, et per tribum Juda, ipsum Christianorum genus, quorum Doctor, ac Pater est Christus. Hanc enim tribum Christus -in universa terra fundavit in sæculum, hoc est, .in æternum. Porta enim, inquit, inferi non pra- -valebunt adversus eam ; ita ut quod perpetuitaten indicat, ad Christianorum tribum refe- · Talur. ** Deut. xxx11, 9. | Reg. vis, 12, 15; III Reg. v, 3, 4. Matth. xvi, 18.
40β You have profaned his sanctuary to the ground. And in the seventy-third psalm he said, They have profaned to the ground the tent-shrine of your name. Here he called David’s sanctuary the famed temple in Jerusalem, David himself having had the intention to build it and having left the materials for the building to his son Solomon, on account of God having commanded for it to be built not by David but by his son. In the same seventy-third psalm he similarly called the temple the ‘holy place’ and ‘place of sanctification’. Ps 73.3β, 7α The people attaches the entire calamity to David, attempting to move God to pity on account of his affection for him.
α Καθεῖλες πάντας τοὺς φραγμοὺς αὐτοῦ. Φραγμοὶ, τὰ τείχη καὶ οἱ νόμοι.Θεός, ὅτι 'Αναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω την βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως τὸν αἰῶνα ὄντινα ναὸν ἁγίασμα ἐκάλεσε. Το δὲ 'Ως μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ κέρας, ἵν' εἴη Μο- νοκέρωτος κέρας. Ωσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας ἔν ἐστι καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ εἰς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ καὶ μόνος μόνου Θεοῦ. Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν Ἰούδα ἑδραίωσε, φησίν, ἐν τῇ γῇ, ἐφ' ἡ οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Τὸ δὲ, Εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, 'Δεί· καταχρησ στικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. Καὶ ἐξελέξατο Δαβίδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων, εξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα όπως φιλαληθῶς ἀπαγγέλλει τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν, ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμήν, ἀλλ᾽ ὡς ἐνδεὴς ἔτι τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων, ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν· οἷον τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος, καὶ τὸ πρὸς τὸν Γολιάθ μονομάχιον. Ποιμαίνειν Ιακώβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τὸ γένος τοῦ Ἰακώβ. Μεταφορικὸν δὲ τὸ Ποιμαίνειν. Καὶ Ἰσραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία συνήθης τῇ Εβραίδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονο μίας είρηται μικρὸν ἀνωτέρω. Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακιστής καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι. Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγη ξεις καλεῖ, δι' ὧν ἐπιστημονικῶς ἔθυνε τὸν λαόν· χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ἰούδα εἰς βασιλείαν, διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατείλαι μέλλοντα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δέ· Ἰούδα μὲν νοήσεις τον Χρι- στὸν, ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς βλαστήσαντα φυλὴν δὲ αὐτοῦ τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος · ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα · Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύ σουσιν αὐτῆς· ὡς λέγεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. σεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν τὰς λελογισμένας πρά το EUTHYMI ZIGABENI a Deo, quando ait : Suscilabo semen tuum post & te, qui est de ventre tuo, et praparabo regnum ejus, hic adifcabit templum nomini meo, et erigan thronum ejus usque in sæculum ". Illud enim templum hoc in loco sanctifcationem appellavit. Et quod ait : Quasi unicornis defectivus est sermo, et subintelligi debet dictio, Cornu (quod ut clarius dignosci possit animadvertendum est, quod dictio, Unicornis, est secundi casus, quod ex Græca lectione aperte dignoscitur). Sensus autem est, quod hoc templum a Salomone construendum, ædificabitur quasi cornu quoddam unicornis. Nam quemadmodum cornu illud unicum est, et maximum, pulcherrimumque pariter ac fortissimum, sic et unicum Deo templum et maximum pulcherrimumque structura pariter ac fortissimum in tota Judæa constructum est, veluti unicum atque uni Deo dicatum. In terra fundavit eam in sæculum. Eam tribum B Juda. Stabilivit enim eam, inquit, in ea terra, ubi habitat, ita ut ab hostibus illinc expelli non pos- set. Quod vero ait In sæculum, idem est quod, Semper; verum improprie hæc de ipsa tribu dicta sunt; siquidem illinc expulsos fuisse vide- mus. VERS. 70. Et elegit David servum suum, et assum- psit eum de gregibus ovium, retro felanies accepit eum. Vide quomodo vere ac simpliciter beatus Da- vid narrat, quæ ad se pertinent, quomodo fateri non erubescit, quod pastoris nomine nondum dignus erat. Nam ut minus idoneus fetantes oves sequebatur. Quin imo minora quæque de se asse- rere non puduit, et quæ majora erant, omisit. Neque enim vires suas commemoravit, quas aut C adversus feras sæpe ostendit, aut adversus Go- Kath. Ut pasceret Jacob servum suum. Generationem scilicet et prolem Jacob. Verbo autem Pascendi metaphorice usus est. Et Israel hæreditatem suam. Repetitio est ejus- ſiem sententiæ, qui loquendi modus apud Hebræos est frequentissimus. De hæreditate autem paulo superius diximus. Vebs. 72. Et pavit eos in innocentia cordis sui. .bu simplicitate, rectitudine et mansuetudine. Et in intelligentiis manuum suarum deduxit illos. Pr manuum intelligentias, ipsas actiones intelligit D ratione dispositas, quibus summa cum prudentia populum dirigebat. Illud autem sciendum est, quod elegit tribum Juda, ad regnum propter „Christum, qui ex ea tribu originem ducturus erat. Et aliter Per Judam quidem Christum intelliges, . qui de ea tribu natus est, et per tribum Juda, ipsum Christianorum genus, quorum Doctor, ac Pater est Christus. Hanc enim tribum Christus -in universa terra fundavit in sæculum, hoc est, .in æternum. Porta enim, inquit, inferi non pra- -valebunt adversus eam ; ita ut quod perpetuitaten indicat, ad Christianorum tribum refe- · Talur. ** Deut. xxx11, 9. | Reg. vis, 12, 15; III Reg. v, 3, 4. Matth. xvi, 18.
41α You have razed down all his fences. ‘Fences’ are the walls and the laws.
β Ἔθου τὰ ὀχυρώματα αὐτοῦ δειλίαν. Ἐν τῷ ᾽Ιεχονίᾳ νῦν ἢ τῷ Σεδεκίᾳ, τὸν Δαυὶδ εἰκονίζει, ὡς ἀπογόνοις αὐτοῦ, ὧν ἑκάστου ὀχυρώματα ἦσαν οἱ περίβολοι τῶν τειχῶν. Ἑαλωκὼς δ’ ἑκάτερος, ἀντὶ τῶν ὀχυρωμάτων τούτων, δειλίαν περιέκειτο. Ἐποίησας, φησὶ, νῦν τοὺς περιβόλους αὐτοῦ, ἀντὶ τῶν πρὶν, δειλίαν· ταύτην γὰρ ὡς περίβολον περίκειται.Θεός, ὅτι 'Αναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω την βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως τὸν αἰῶνα ὄντινα ναὸν ἁγίασμα ἐκάλεσε. Το δὲ 'Ως μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ κέρας, ἵν' εἴη Μο- νοκέρωτος κέρας. Ωσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας ἔν ἐστι καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ εἰς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ καὶ μόνος μόνου Θεοῦ. Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν Ἰούδα ἑδραίωσε, φησίν, ἐν τῇ γῇ, ἐφ' ἡ οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Τὸ δὲ, Εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, 'Δεί· καταχρησ στικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. Καὶ ἐξελέξατο Δαβίδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων, εξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα όπως φιλαληθῶς ἀπαγγέλλει τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν, ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμήν, ἀλλ᾽ ὡς ἐνδεὴς ἔτι τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων, ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν· οἷον τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος, καὶ τὸ πρὸς τὸν Γολιάθ μονομάχιον. Ποιμαίνειν Ιακώβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τὸ γένος τοῦ Ἰακώβ. Μεταφορικὸν δὲ τὸ Ποιμαίνειν. Καὶ Ἰσραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία συνήθης τῇ Εβραίδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονο μίας είρηται μικρὸν ἀνωτέρω. Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακιστής καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι. Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγη ξεις καλεῖ, δι' ὧν ἐπιστημονικῶς ἔθυνε τὸν λαόν· χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ἰούδα εἰς βασιλείαν, διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατείλαι μέλλοντα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δέ· Ἰούδα μὲν νοήσεις τον Χρι- στὸν, ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς βλαστήσαντα φυλὴν δὲ αὐτοῦ τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος · ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα · Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύ σουσιν αὐτῆς· ὡς λέγεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. σεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν τὰς λελογισμένας πρά το EUTHYMI ZIGABENI a Deo, quando ait : Suscilabo semen tuum post & te, qui est de ventre tuo, et praparabo regnum ejus, hic adifcabit templum nomini meo, et erigan thronum ejus usque in sæculum ". Illud enim templum hoc in loco sanctifcationem appellavit. Et quod ait : Quasi unicornis defectivus est sermo, et subintelligi debet dictio, Cornu (quod ut clarius dignosci possit animadvertendum est, quod dictio, Unicornis, est secundi casus, quod ex Græca lectione aperte dignoscitur). Sensus autem est, quod hoc templum a Salomone construendum, ædificabitur quasi cornu quoddam unicornis. Nam quemadmodum cornu illud unicum est, et maximum, pulcherrimumque pariter ac fortissimum, sic et unicum Deo templum et maximum pulcherrimumque structura pariter ac fortissimum in tota Judæa constructum est, veluti unicum atque uni Deo dicatum. In terra fundavit eam in sæculum. Eam tribum B Juda. Stabilivit enim eam, inquit, in ea terra, ubi habitat, ita ut ab hostibus illinc expelli non pos- set. Quod vero ait In sæculum, idem est quod, Semper; verum improprie hæc de ipsa tribu dicta sunt; siquidem illinc expulsos fuisse vide- mus. VERS. 70. Et elegit David servum suum, et assum- psit eum de gregibus ovium, retro felanies accepit eum. Vide quomodo vere ac simpliciter beatus Da- vid narrat, quæ ad se pertinent, quomodo fateri non erubescit, quod pastoris nomine nondum dignus erat. Nam ut minus idoneus fetantes oves sequebatur. Quin imo minora quæque de se asse- rere non puduit, et quæ majora erant, omisit. Neque enim vires suas commemoravit, quas aut C adversus feras sæpe ostendit, aut adversus Go- Kath. Ut pasceret Jacob servum suum. Generationem scilicet et prolem Jacob. Verbo autem Pascendi metaphorice usus est. Et Israel hæreditatem suam. Repetitio est ejus- ſiem sententiæ, qui loquendi modus apud Hebræos est frequentissimus. De hæreditate autem paulo superius diximus. Vebs. 72. Et pavit eos in innocentia cordis sui. .bu simplicitate, rectitudine et mansuetudine. Et in intelligentiis manuum suarum deduxit illos. Pr manuum intelligentias, ipsas actiones intelligit D ratione dispositas, quibus summa cum prudentia populum dirigebat. Illud autem sciendum est, quod elegit tribum Juda, ad regnum propter „Christum, qui ex ea tribu originem ducturus erat. Et aliter Per Judam quidem Christum intelliges, . qui de ea tribu natus est, et per tribum Juda, ipsum Christianorum genus, quorum Doctor, ac Pater est Christus. Hanc enim tribum Christus -in universa terra fundavit in sæculum, hoc est, .in æternum. Porta enim, inquit, inferi non pra- -valebunt adversus eam ; ita ut quod perpetuitaten indicat, ad Christianorum tribum refe- · Talur. ** Deut. xxx11, 9. | Reg. vis, 12, 15; III Reg. v, 3, 4. Matth. xvi, 18.
41β You have made his fortifications timidity. He now represents David in the person of his descendants Jeconiah or Zedekiah. For each of them their fortifications were the surrounds of the city walls, and when each was conquered, instead of these fortifications, he was invested with timidity. He is saying that you have now made his surrounds timidity in place of what they were before, for he is clad in timidity as a surround.
α Διήρπαζον αὐτὸν πάντες οἱ διοδεύοντες ὁδόν. Αὐτὸν, ἤτοι τὸν πλοῦτον αὐτοῦ. Διοδεύοντας δὲ ὁδὸν λέγει, τὰ γείτονα ἔθνη, τὰ πλησίον αὐτοῦ πεποιημένα τὴν δίοδον, ἃ καὶ ἐν τῷ οθ΄ ψαλμῷ, παραπορευομένους ὠνόμασεν.Θεός, ὅτι 'Αναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω την βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως τὸν αἰῶνα ὄντινα ναὸν ἁγίασμα ἐκάλεσε. Το δὲ 'Ως μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ κέρας, ἵν' εἴη Μο- νοκέρωτος κέρας. Ωσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας ἔν ἐστι καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ εἰς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ καὶ μόνος μόνου Θεοῦ. Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν Ἰούδα ἑδραίωσε, φησίν, ἐν τῇ γῇ, ἐφ' ἡ οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Τὸ δὲ, Εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, 'Δεί· καταχρησ στικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. Καὶ ἐξελέξατο Δαβίδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων, εξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα όπως φιλαληθῶς ἀπαγγέλλει τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν, ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμήν, ἀλλ᾽ ὡς ἐνδεὴς ἔτι τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων, ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν· οἷον τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος, καὶ τὸ πρὸς τὸν Γολιάθ μονομάχιον. Ποιμαίνειν Ιακώβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τὸ γένος τοῦ Ἰακώβ. Μεταφορικὸν δὲ τὸ Ποιμαίνειν. Καὶ Ἰσραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία συνήθης τῇ Εβραίδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονο μίας είρηται μικρὸν ἀνωτέρω. Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακιστής καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι. Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγη ξεις καλεῖ, δι' ὧν ἐπιστημονικῶς ἔθυνε τὸν λαόν· χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ἰούδα εἰς βασιλείαν, διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατείλαι μέλλοντα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δέ· Ἰούδα μὲν νοήσεις τον Χρι- στὸν, ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς βλαστήσαντα φυλὴν δὲ αὐτοῦ τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος · ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα · Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύ σουσιν αὐτῆς· ὡς λέγεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. σεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν τὰς λελογισμένας πρά το EUTHYMI ZIGABENI a Deo, quando ait : Suscilabo semen tuum post & te, qui est de ventre tuo, et praparabo regnum ejus, hic adifcabit templum nomini meo, et erigan thronum ejus usque in sæculum ". Illud enim templum hoc in loco sanctifcationem appellavit. Et quod ait : Quasi unicornis defectivus est sermo, et subintelligi debet dictio, Cornu (quod ut clarius dignosci possit animadvertendum est, quod dictio, Unicornis, est secundi casus, quod ex Græca lectione aperte dignoscitur). Sensus autem est, quod hoc templum a Salomone construendum, ædificabitur quasi cornu quoddam unicornis. Nam quemadmodum cornu illud unicum est, et maximum, pulcherrimumque pariter ac fortissimum, sic et unicum Deo templum et maximum pulcherrimumque structura pariter ac fortissimum in tota Judæa constructum est, veluti unicum atque uni Deo dicatum. In terra fundavit eam in sæculum. Eam tribum B Juda. Stabilivit enim eam, inquit, in ea terra, ubi habitat, ita ut ab hostibus illinc expelli non pos- set. Quod vero ait In sæculum, idem est quod, Semper; verum improprie hæc de ipsa tribu dicta sunt; siquidem illinc expulsos fuisse vide- mus. VERS. 70. Et elegit David servum suum, et assum- psit eum de gregibus ovium, retro felanies accepit eum. Vide quomodo vere ac simpliciter beatus Da- vid narrat, quæ ad se pertinent, quomodo fateri non erubescit, quod pastoris nomine nondum dignus erat. Nam ut minus idoneus fetantes oves sequebatur. Quin imo minora quæque de se asse- rere non puduit, et quæ majora erant, omisit. Neque enim vires suas commemoravit, quas aut C adversus feras sæpe ostendit, aut adversus Go- Kath. Ut pasceret Jacob servum suum. Generationem scilicet et prolem Jacob. Verbo autem Pascendi metaphorice usus est. Et Israel hæreditatem suam. Repetitio est ejus- ſiem sententiæ, qui loquendi modus apud Hebræos est frequentissimus. De hæreditate autem paulo superius diximus. Vebs. 72. Et pavit eos in innocentia cordis sui. .bu simplicitate, rectitudine et mansuetudine. Et in intelligentiis manuum suarum deduxit illos. Pr manuum intelligentias, ipsas actiones intelligit D ratione dispositas, quibus summa cum prudentia populum dirigebat. Illud autem sciendum est, quod elegit tribum Juda, ad regnum propter „Christum, qui ex ea tribu originem ducturus erat. Et aliter Per Judam quidem Christum intelliges, . qui de ea tribu natus est, et per tribum Juda, ipsum Christianorum genus, quorum Doctor, ac Pater est Christus. Hanc enim tribum Christus -in universa terra fundavit in sæculum, hoc est, .in æternum. Porta enim, inquit, inferi non pra- -valebunt adversus eam ; ita ut quod perpetuitaten indicat, ad Christianorum tribum refe- · Talur. ** Deut. xxx11, 9. | Reg. vis, 12, 15; III Reg. v, 3, 4. Matth. xvi, 18.
42α All who would pass through on their way would despoil him. ‘Him’, that is, his wealth. By those ‘who would pass through on their way’ he is alluding to the neighbouring nations who made their passage next to him and whom in the seven- ty-ninth psalm he called those passing by on their way.
β Ἐγενήθη ὄνειδος τοῖς γείτοσιν αὐτοῦ. Οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ οη΄ κεῖται ψαλμῷ· πληθυντικῷ δὲ ἐκεῖσε ἐκπεφώνηται χαρακτῆρι.Θεός, ὅτι 'Αναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω την βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως τὸν αἰῶνα ὄντινα ναὸν ἁγίασμα ἐκάλεσε. Το δὲ 'Ως μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ κέρας, ἵν' εἴη Μο- νοκέρωτος κέρας. Ωσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας ἔν ἐστι καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ εἰς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ καὶ μόνος μόνου Θεοῦ. Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν Ἰούδα ἑδραίωσε, φησίν, ἐν τῇ γῇ, ἐφ' ἡ οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Τὸ δὲ, Εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, 'Δεί· καταχρησ στικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. Καὶ ἐξελέξατο Δαβίδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων, εξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα όπως φιλαληθῶς ἀπαγγέλλει τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν, ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμήν, ἀλλ᾽ ὡς ἐνδεὴς ἔτι τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων, ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν· οἷον τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος, καὶ τὸ πρὸς τὸν Γολιάθ μονομάχιον. Ποιμαίνειν Ιακώβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τὸ γένος τοῦ Ἰακώβ. Μεταφορικὸν δὲ τὸ Ποιμαίνειν. Καὶ Ἰσραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία συνήθης τῇ Εβραίδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονο μίας είρηται μικρὸν ἀνωτέρω. Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακιστής καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι. Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγη ξεις καλεῖ, δι' ὧν ἐπιστημονικῶς ἔθυνε τὸν λαόν· χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ἰούδα εἰς βασιλείαν, διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατείλαι μέλλοντα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δέ· Ἰούδα μὲν νοήσεις τον Χρι- στὸν, ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς βλαστήσαντα φυλὴν δὲ αὐτοῦ τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος · ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα · Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύ σουσιν αὐτῆς· ὡς λέγεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. σεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν τὰς λελογισμένας πρά το EUTHYMI ZIGABENI a Deo, quando ait : Suscilabo semen tuum post & te, qui est de ventre tuo, et praparabo regnum ejus, hic adifcabit templum nomini meo, et erigan thronum ejus usque in sæculum ". Illud enim templum hoc in loco sanctifcationem appellavit. Et quod ait : Quasi unicornis defectivus est sermo, et subintelligi debet dictio, Cornu (quod ut clarius dignosci possit animadvertendum est, quod dictio, Unicornis, est secundi casus, quod ex Græca lectione aperte dignoscitur). Sensus autem est, quod hoc templum a Salomone construendum, ædificabitur quasi cornu quoddam unicornis. Nam quemadmodum cornu illud unicum est, et maximum, pulcherrimumque pariter ac fortissimum, sic et unicum Deo templum et maximum pulcherrimumque structura pariter ac fortissimum in tota Judæa constructum est, veluti unicum atque uni Deo dicatum. In terra fundavit eam in sæculum. Eam tribum B Juda. Stabilivit enim eam, inquit, in ea terra, ubi habitat, ita ut ab hostibus illinc expelli non pos- set. Quod vero ait In sæculum, idem est quod, Semper; verum improprie hæc de ipsa tribu dicta sunt; siquidem illinc expulsos fuisse vide- mus. VERS. 70. Et elegit David servum suum, et assum- psit eum de gregibus ovium, retro felanies accepit eum. Vide quomodo vere ac simpliciter beatus Da- vid narrat, quæ ad se pertinent, quomodo fateri non erubescit, quod pastoris nomine nondum dignus erat. Nam ut minus idoneus fetantes oves sequebatur. Quin imo minora quæque de se asse- rere non puduit, et quæ majora erant, omisit. Neque enim vires suas commemoravit, quas aut C adversus feras sæpe ostendit, aut adversus Go- Kath. Ut pasceret Jacob servum suum. Generationem scilicet et prolem Jacob. Verbo autem Pascendi metaphorice usus est. Et Israel hæreditatem suam. Repetitio est ejus- ſiem sententiæ, qui loquendi modus apud Hebræos est frequentissimus. De hæreditate autem paulo superius diximus. Vebs. 72. Et pavit eos in innocentia cordis sui. .bu simplicitate, rectitudine et mansuetudine. Et in intelligentiis manuum suarum deduxit illos. Pr manuum intelligentias, ipsas actiones intelligit D ratione dispositas, quibus summa cum prudentia populum dirigebat. Illud autem sciendum est, quod elegit tribum Juda, ad regnum propter „Christum, qui ex ea tribu originem ducturus erat. Et aliter Per Judam quidem Christum intelliges, . qui de ea tribu natus est, et per tribum Juda, ipsum Christianorum genus, quorum Doctor, ac Pater est Christus. Hanc enim tribum Christus -in universa terra fundavit in sæculum, hoc est, .in æternum. Porta enim, inquit, inferi non pra- -valebunt adversus eam ; ita ut quod perpetuitaten indicat, ad Christianorum tribum refe- · Talur. ** Deut. xxx11, 9. | Reg. vis, 12, 15; III Reg. v, 3, 4. Matth. xvi, 18.
42β He has become a reproach to his neighbours. This verse is also found in the seventy-eighth psalm, but there it is pronounced in the plural.
α Ὕψωσας τὴν δεξιὰν τῶν θλιβόντων αὐτόν. Ἀντὶ τοῦ, ὑπερτέρους τοὺς Βαβυλωνίους ἐποίησας. Oἱ γὰρ νικῶντες ἐν πολέμῳ ὑπεράνω τῶν νικωμένων τὰς ἑαυτῶν χεῖρας ἀνατείνουσι, παίοντες. β εἰς τὴν γῆν PABHV[TRa] : εἰς γῆν MSCF.Θεός, ὅτι 'Αναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω την βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως τὸν αἰῶνα ὄντινα ναὸν ἁγίασμα ἐκάλεσε. Το δὲ 'Ως μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ κέρας, ἵν' εἴη Μο- νοκέρωτος κέρας. Ωσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας ἔν ἐστι καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ εἰς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ καὶ μόνος μόνου Θεοῦ. Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν Ἰούδα ἑδραίωσε, φησίν, ἐν τῇ γῇ, ἐφ' ἡ οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Τὸ δὲ, Εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, 'Δεί· καταχρησ στικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. Καὶ ἐξελέξατο Δαβίδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων, εξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα όπως φιλαληθῶς ἀπαγγέλλει τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν, ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμήν, ἀλλ᾽ ὡς ἐνδεὴς ἔτι τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων, ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν· οἷον τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος, καὶ τὸ πρὸς τὸν Γολιάθ μονομάχιον. Ποιμαίνειν Ιακώβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τὸ γένος τοῦ Ἰακώβ. Μεταφορικὸν δὲ τὸ Ποιμαίνειν. Καὶ Ἰσραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία συνήθης τῇ Εβραίδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονο μίας είρηται μικρὸν ἀνωτέρω. Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακιστής καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι. Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγη ξεις καλεῖ, δι' ὧν ἐπιστημονικῶς ἔθυνε τὸν λαόν· χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ἰούδα εἰς βασιλείαν, διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατείλαι μέλλοντα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δέ· Ἰούδα μὲν νοήσεις τον Χρι- στὸν, ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς βλαστήσαντα φυλὴν δὲ αὐτοῦ τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος · ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα · Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύ σουσιν αὐτῆς· ὡς λέγεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. σεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν τὰς λελογισμένας πρά το EUTHYMI ZIGABENI a Deo, quando ait : Suscilabo semen tuum post & te, qui est de ventre tuo, et praparabo regnum ejus, hic adifcabit templum nomini meo, et erigan thronum ejus usque in sæculum ". Illud enim templum hoc in loco sanctifcationem appellavit. Et quod ait : Quasi unicornis defectivus est sermo, et subintelligi debet dictio, Cornu (quod ut clarius dignosci possit animadvertendum est, quod dictio, Unicornis, est secundi casus, quod ex Græca lectione aperte dignoscitur). Sensus autem est, quod hoc templum a Salomone construendum, ædificabitur quasi cornu quoddam unicornis. Nam quemadmodum cornu illud unicum est, et maximum, pulcherrimumque pariter ac fortissimum, sic et unicum Deo templum et maximum pulcherrimumque structura pariter ac fortissimum in tota Judæa constructum est, veluti unicum atque uni Deo dicatum. In terra fundavit eam in sæculum. Eam tribum B Juda. Stabilivit enim eam, inquit, in ea terra, ubi habitat, ita ut ab hostibus illinc expelli non pos- set. Quod vero ait In sæculum, idem est quod, Semper; verum improprie hæc de ipsa tribu dicta sunt; siquidem illinc expulsos fuisse vide- mus. VERS. 70. Et elegit David servum suum, et assum- psit eum de gregibus ovium, retro felanies accepit eum. Vide quomodo vere ac simpliciter beatus Da- vid narrat, quæ ad se pertinent, quomodo fateri non erubescit, quod pastoris nomine nondum dignus erat. Nam ut minus idoneus fetantes oves sequebatur. Quin imo minora quæque de se asse- rere non puduit, et quæ majora erant, omisit. Neque enim vires suas commemoravit, quas aut C adversus feras sæpe ostendit, aut adversus Go- Kath. Ut pasceret Jacob servum suum. Generationem scilicet et prolem Jacob. Verbo autem Pascendi metaphorice usus est. Et Israel hæreditatem suam. Repetitio est ejus- ſiem sententiæ, qui loquendi modus apud Hebræos est frequentissimus. De hæreditate autem paulo superius diximus. Vebs. 72. Et pavit eos in innocentia cordis sui. .bu simplicitate, rectitudine et mansuetudine. Et in intelligentiis manuum suarum deduxit illos. Pr manuum intelligentias, ipsas actiones intelligit D ratione dispositas, quibus summa cum prudentia populum dirigebat. Illud autem sciendum est, quod elegit tribum Juda, ad regnum propter „Christum, qui ex ea tribu originem ducturus erat. Et aliter Per Judam quidem Christum intelliges, . qui de ea tribu natus est, et per tribum Juda, ipsum Christianorum genus, quorum Doctor, ac Pater est Christus. Hanc enim tribum Christus -in universa terra fundavit in sæculum, hoc est, .in æternum. Porta enim, inquit, inferi non pra- -valebunt adversus eam ; ita ut quod perpetuitaten indicat, ad Christianorum tribum refe- · Talur. ** Deut. xxx11, 9. | Reg. vis, 12, 15; III Reg. v, 3, 4. Matth. xvi, 18.
43α You have exalted the right hand of those afflicting him. In the sense of, you have made the Babylonians mightier, for those who are victorious in war lift up their hands over the defeated, smiting them.
β Εὔφρανας πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Tὰ γείτονα ἔθνη, ὡς ἐν τῷ οη΄ ψαλμῷ προείρηται.Θεός, ὅτι 'Αναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω την βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως τὸν αἰῶνα ὄντινα ναὸν ἁγίασμα ἐκάλεσε. Το δὲ 'Ως μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ κέρας, ἵν' εἴη Μο- νοκέρωτος κέρας. Ωσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας ἔν ἐστι καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ εἰς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ καὶ μόνος μόνου Θεοῦ. Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν Ἰούδα ἑδραίωσε, φησίν, ἐν τῇ γῇ, ἐφ' ἡ οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Τὸ δὲ, Εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, 'Δεί· καταχρησ στικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. Καὶ ἐξελέξατο Δαβίδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων, εξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα όπως φιλαληθῶς ἀπαγγέλλει τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν, ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμήν, ἀλλ᾽ ὡς ἐνδεὴς ἔτι τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων, ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν· οἷον τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος, καὶ τὸ πρὸς τὸν Γολιάθ μονομάχιον. Ποιμαίνειν Ιακώβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τὸ γένος τοῦ Ἰακώβ. Μεταφορικὸν δὲ τὸ Ποιμαίνειν. Καὶ Ἰσραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία συνήθης τῇ Εβραίδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονο μίας είρηται μικρὸν ἀνωτέρω. Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακιστής καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι. Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγη ξεις καλεῖ, δι' ὧν ἐπιστημονικῶς ἔθυνε τὸν λαόν· χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ἰούδα εἰς βασιλείαν, διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατείλαι μέλλοντα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δέ· Ἰούδα μὲν νοήσεις τον Χρι- στὸν, ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς βλαστήσαντα φυλὴν δὲ αὐτοῦ τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος · ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα · Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύ σουσιν αὐτῆς· ὡς λέγεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. σεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν τὰς λελογισμένας πρά το EUTHYMI ZIGABENI a Deo, quando ait : Suscilabo semen tuum post & te, qui est de ventre tuo, et praparabo regnum ejus, hic adifcabit templum nomini meo, et erigan thronum ejus usque in sæculum ". Illud enim templum hoc in loco sanctifcationem appellavit. Et quod ait : Quasi unicornis defectivus est sermo, et subintelligi debet dictio, Cornu (quod ut clarius dignosci possit animadvertendum est, quod dictio, Unicornis, est secundi casus, quod ex Græca lectione aperte dignoscitur). Sensus autem est, quod hoc templum a Salomone construendum, ædificabitur quasi cornu quoddam unicornis. Nam quemadmodum cornu illud unicum est, et maximum, pulcherrimumque pariter ac fortissimum, sic et unicum Deo templum et maximum pulcherrimumque structura pariter ac fortissimum in tota Judæa constructum est, veluti unicum atque uni Deo dicatum. In terra fundavit eam in sæculum. Eam tribum B Juda. Stabilivit enim eam, inquit, in ea terra, ubi habitat, ita ut ab hostibus illinc expelli non pos- set. Quod vero ait In sæculum, idem est quod, Semper; verum improprie hæc de ipsa tribu dicta sunt; siquidem illinc expulsos fuisse vide- mus. VERS. 70. Et elegit David servum suum, et assum- psit eum de gregibus ovium, retro felanies accepit eum. Vide quomodo vere ac simpliciter beatus Da- vid narrat, quæ ad se pertinent, quomodo fateri non erubescit, quod pastoris nomine nondum dignus erat. Nam ut minus idoneus fetantes oves sequebatur. Quin imo minora quæque de se asse- rere non puduit, et quæ majora erant, omisit. Neque enim vires suas commemoravit, quas aut C adversus feras sæpe ostendit, aut adversus Go- Kath. Ut pasceret Jacob servum suum. Generationem scilicet et prolem Jacob. Verbo autem Pascendi metaphorice usus est. Et Israel hæreditatem suam. Repetitio est ejus- ſiem sententiæ, qui loquendi modus apud Hebræos est frequentissimus. De hæreditate autem paulo superius diximus. Vebs. 72. Et pavit eos in innocentia cordis sui. .bu simplicitate, rectitudine et mansuetudine. Et in intelligentiis manuum suarum deduxit illos. Pr manuum intelligentias, ipsas actiones intelligit D ratione dispositas, quibus summa cum prudentia populum dirigebat. Illud autem sciendum est, quod elegit tribum Juda, ad regnum propter „Christum, qui ex ea tribu originem ducturus erat. Et aliter Per Judam quidem Christum intelliges, . qui de ea tribu natus est, et per tribum Juda, ipsum Christianorum genus, quorum Doctor, ac Pater est Christus. Hanc enim tribum Christus -in universa terra fundavit in sæculum, hoc est, .in æternum. Porta enim, inquit, inferi non pra- -valebunt adversus eam ; ita ut quod perpetuitaten indicat, ad Christianorum tribum refe- · Talur. ** Deut. xxx11, 9. | Reg. vis, 12, 15; III Reg. v, 3, 4. Matth. xvi, 18.
43β You have gladdened all his enemies. The neighbouring nations, as was said previously in the seventy-eighth psalm.
α Ἀπέστρεψας τὴν βοήθειαν τῆς ῥομφαίας αὐτοῦ. Ἣν συνήθως ἐν μάχαις αὐτῷ παρεῖχες.Θεός, ὅτι 'Αναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω την βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως τὸν αἰῶνα ὄντινα ναὸν ἁγίασμα ἐκάλεσε. Το δὲ 'Ως μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ κέρας, ἵν' εἴη Μο- νοκέρωτος κέρας. Ωσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας ἔν ἐστι καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ εἰς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ καὶ μόνος μόνου Θεοῦ. Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν Ἰούδα ἑδραίωσε, φησίν, ἐν τῇ γῇ, ἐφ' ἡ οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Τὸ δὲ, Εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, 'Δεί· καταχρησ στικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. Καὶ ἐξελέξατο Δαβίδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων, εξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα όπως φιλαληθῶς ἀπαγγέλλει τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν, ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμήν, ἀλλ᾽ ὡς ἐνδεὴς ἔτι τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων, ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν· οἷον τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος, καὶ τὸ πρὸς τὸν Γολιάθ μονομάχιον. Ποιμαίνειν Ιακώβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τὸ γένος τοῦ Ἰακώβ. Μεταφορικὸν δὲ τὸ Ποιμαίνειν. Καὶ Ἰσραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία συνήθης τῇ Εβραίδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονο μίας είρηται μικρὸν ἀνωτέρω. Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακιστής καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι. Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγη ξεις καλεῖ, δι' ὧν ἐπιστημονικῶς ἔθυνε τὸν λαόν· χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ἰούδα εἰς βασιλείαν, διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατείλαι μέλλοντα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δέ· Ἰούδα μὲν νοήσεις τον Χρι- στὸν, ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς βλαστήσαντα φυλὴν δὲ αὐτοῦ τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος · ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα · Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύ σουσιν αὐτῆς· ὡς λέγεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. σεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν τὰς λελογισμένας πρά το EUTHYMI ZIGABENI a Deo, quando ait : Suscilabo semen tuum post & te, qui est de ventre tuo, et praparabo regnum ejus, hic adifcabit templum nomini meo, et erigan thronum ejus usque in sæculum ". Illud enim templum hoc in loco sanctifcationem appellavit. Et quod ait : Quasi unicornis defectivus est sermo, et subintelligi debet dictio, Cornu (quod ut clarius dignosci possit animadvertendum est, quod dictio, Unicornis, est secundi casus, quod ex Græca lectione aperte dignoscitur). Sensus autem est, quod hoc templum a Salomone construendum, ædificabitur quasi cornu quoddam unicornis. Nam quemadmodum cornu illud unicum est, et maximum, pulcherrimumque pariter ac fortissimum, sic et unicum Deo templum et maximum pulcherrimumque structura pariter ac fortissimum in tota Judæa constructum est, veluti unicum atque uni Deo dicatum. In terra fundavit eam in sæculum. Eam tribum B Juda. Stabilivit enim eam, inquit, in ea terra, ubi habitat, ita ut ab hostibus illinc expelli non pos- set. Quod vero ait In sæculum, idem est quod, Semper; verum improprie hæc de ipsa tribu dicta sunt; siquidem illinc expulsos fuisse vide- mus. VERS. 70. Et elegit David servum suum, et assum- psit eum de gregibus ovium, retro felanies accepit eum. Vide quomodo vere ac simpliciter beatus Da- vid narrat, quæ ad se pertinent, quomodo fateri non erubescit, quod pastoris nomine nondum dignus erat. Nam ut minus idoneus fetantes oves sequebatur. Quin imo minora quæque de se asse- rere non puduit, et quæ majora erant, omisit. Neque enim vires suas commemoravit, quas aut C adversus feras sæpe ostendit, aut adversus Go- Kath. Ut pasceret Jacob servum suum. Generationem scilicet et prolem Jacob. Verbo autem Pascendi metaphorice usus est. Et Israel hæreditatem suam. Repetitio est ejus- ſiem sententiæ, qui loquendi modus apud Hebræos est frequentissimus. De hæreditate autem paulo superius diximus. Vebs. 72. Et pavit eos in innocentia cordis sui. .bu simplicitate, rectitudine et mansuetudine. Et in intelligentiis manuum suarum deduxit illos. Pr manuum intelligentias, ipsas actiones intelligit D ratione dispositas, quibus summa cum prudentia populum dirigebat. Illud autem sciendum est, quod elegit tribum Juda, ad regnum propter „Christum, qui ex ea tribu originem ducturus erat. Et aliter Per Judam quidem Christum intelliges, . qui de ea tribu natus est, et per tribum Juda, ipsum Christianorum genus, quorum Doctor, ac Pater est Christus. Hanc enim tribum Christus -in universa terra fundavit in sæculum, hoc est, .in æternum. Porta enim, inquit, inferi non pra- -valebunt adversus eam ; ita ut quod perpetuitaten indicat, ad Christianorum tribum refe- · Talur. ** Deut. xxx11, 9. | Reg. vis, 12, 15; III Reg. v, 3, 4. Matth. xvi, 18.
44α You have turned away the help to his sword. That you would habitually grant him in battles.
β Καὶ οὐκ ἀντελάβου αὐτοῦ ἐν τῷ πολέμῳ. Tῷ πρὸς Βαβυλωνίους.Θεός, ὅτι 'Αναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω την βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως τὸν αἰῶνα ὄντινα ναὸν ἁγίασμα ἐκάλεσε. Το δὲ 'Ως μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ κέρας, ἵν' εἴη Μο- νοκέρωτος κέρας. Ωσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας ἔν ἐστι καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ εἰς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ καὶ μόνος μόνου Θεοῦ. Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν Ἰούδα ἑδραίωσε, φησίν, ἐν τῇ γῇ, ἐφ' ἡ οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Τὸ δὲ, Εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, 'Δεί· καταχρησ στικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. Καὶ ἐξελέξατο Δαβίδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων, εξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα όπως φιλαληθῶς ἀπαγγέλλει τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν, ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμήν, ἀλλ᾽ ὡς ἐνδεὴς ἔτι τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων, ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν· οἷον τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος, καὶ τὸ πρὸς τὸν Γολιάθ μονομάχιον. Ποιμαίνειν Ιακώβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τὸ γένος τοῦ Ἰακώβ. Μεταφορικὸν δὲ τὸ Ποιμαίνειν. Καὶ Ἰσραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία συνήθης τῇ Εβραίδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονο μίας είρηται μικρὸν ἀνωτέρω. Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακιστής καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι. Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγη ξεις καλεῖ, δι' ὧν ἐπιστημονικῶς ἔθυνε τὸν λαόν· χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ἰούδα εἰς βασιλείαν, διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατείλαι μέλλοντα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δέ· Ἰούδα μὲν νοήσεις τον Χρι- στὸν, ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς βλαστήσαντα φυλὴν δὲ αὐτοῦ τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος · ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα · Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύ σουσιν αὐτῆς· ὡς λέγεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. σεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν τὰς λελογισμένας πρά το EUTHYMI ZIGABENI a Deo, quando ait : Suscilabo semen tuum post & te, qui est de ventre tuo, et praparabo regnum ejus, hic adifcabit templum nomini meo, et erigan thronum ejus usque in sæculum ". Illud enim templum hoc in loco sanctifcationem appellavit. Et quod ait : Quasi unicornis defectivus est sermo, et subintelligi debet dictio, Cornu (quod ut clarius dignosci possit animadvertendum est, quod dictio, Unicornis, est secundi casus, quod ex Græca lectione aperte dignoscitur). Sensus autem est, quod hoc templum a Salomone construendum, ædificabitur quasi cornu quoddam unicornis. Nam quemadmodum cornu illud unicum est, et maximum, pulcherrimumque pariter ac fortissimum, sic et unicum Deo templum et maximum pulcherrimumque structura pariter ac fortissimum in tota Judæa constructum est, veluti unicum atque uni Deo dicatum. In terra fundavit eam in sæculum. Eam tribum B Juda. Stabilivit enim eam, inquit, in ea terra, ubi habitat, ita ut ab hostibus illinc expelli non pos- set. Quod vero ait In sæculum, idem est quod, Semper; verum improprie hæc de ipsa tribu dicta sunt; siquidem illinc expulsos fuisse vide- mus. VERS. 70. Et elegit David servum suum, et assum- psit eum de gregibus ovium, retro felanies accepit eum. Vide quomodo vere ac simpliciter beatus Da- vid narrat, quæ ad se pertinent, quomodo fateri non erubescit, quod pastoris nomine nondum dignus erat. Nam ut minus idoneus fetantes oves sequebatur. Quin imo minora quæque de se asse- rere non puduit, et quæ majora erant, omisit. Neque enim vires suas commemoravit, quas aut C adversus feras sæpe ostendit, aut adversus Go- Kath. Ut pasceret Jacob servum suum. Generationem scilicet et prolem Jacob. Verbo autem Pascendi metaphorice usus est. Et Israel hæreditatem suam. Repetitio est ejus- ſiem sententiæ, qui loquendi modus apud Hebræos est frequentissimus. De hæreditate autem paulo superius diximus. Vebs. 72. Et pavit eos in innocentia cordis sui. .bu simplicitate, rectitudine et mansuetudine. Et in intelligentiis manuum suarum deduxit illos. Pr manuum intelligentias, ipsas actiones intelligit D ratione dispositas, quibus summa cum prudentia populum dirigebat. Illud autem sciendum est, quod elegit tribum Juda, ad regnum propter „Christum, qui ex ea tribu originem ducturus erat. Et aliter Per Judam quidem Christum intelliges, . qui de ea tribu natus est, et per tribum Juda, ipsum Christianorum genus, quorum Doctor, ac Pater est Christus. Hanc enim tribum Christus -in universa terra fundavit in sæculum, hoc est, .in æternum. Porta enim, inquit, inferi non pra- -valebunt adversus eam ; ita ut quod perpetuitaten indicat, ad Christianorum tribum refe- · Talur. ** Deut. xxx11, 9. | Reg. vis, 12, 15; III Reg. v, 3, 4. Matth. xvi, 18.
44β And you have not assisted him in the war. The war against the Babylonians.
α Κατέλυσας ἀπὸ καθαρισμοῦ αὐτοῦ. Κατέπαυσας αὐτὸν ἀπὸ τοῦ συνήθους καθαρισμοῦ· περιῤῥαντηρίοις γὰρ ἐχρῶντο καὶ καθαρσίοις ἐν ταῖς ἑορταῖς. Nu 19 Διὰ δὲ τοῦ προηγουμένου, τὸ ἑπόμενον ἐδήλωσεν· ὅτι ἀνεῖλες τὰς ἑορτὰς αὐτοῦ.Θεός, ὅτι 'Αναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ ὅς ἐστιν ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω την βασιλείαν αὐτοῦ· οὗτος οἰκοδομήσει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως τὸν αἰῶνα ὄντινα ναὸν ἁγίασμα ἐκάλεσε. Το δὲ 'Ως μονοκέρωτος, ἐλλείπει τὸ κέρας, ἵν' εἴη Μο- νοκέρωτος κέρας. Ωσπερ γὰρ τοῦ μονοκέρωτος τὸ κέρας ἔν ἐστι καὶ μέγιστον, καὶ κάλλιστον, καὶ ἰσχυρὸν, οὕτω καὶ ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ εἰς ᾠκοδομήθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ, καὶ μέγιστος, καὶ κάλλιστος, καὶ ἰσχυρὸς τῇ κατασκευῇ καὶ μόνος μόνου Θεοῦ. Ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Τὴν ῥηθεῖσαν φυλὴν Ἰούδα ἑδραίωσε, φησίν, ἐν τῇ γῇ, ἐφ' ἡ οἰκεῖ, ὡς μὴ ἐξωθεῖσθαι παρὰ πολεμίων. Τὸ δὲ, Εἰς τὸν αἰῶνα, ἀντὶ τοῦ, 'Δεί· καταχρησ στικῶς δὲ, καὶ γὰρ ὕστερον ἐξώσθησαν. Καὶ ἐξελέξατο Δαβίδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ, καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων, εξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτόν. Ὅρα όπως φιλαληθῶς ἀπαγγέλλει τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· οὐκ ἐπαισχυνόμενος εἰπεῖν, ὅτι οὐδὲ τέλειος ἦν ποιμήν, ἀλλ᾽ ὡς ἐνδεὴς ἔτι τοῖς τίκτουσι τῶν προβάτων, ἠκολούθει· μᾶλλον μὲν οὖν, τὰ μὲν ἐλαττοῦντα εἶπε, τὰ δὲ ὑψοῦντα παρῆκεν· οἷον τὸ κατὰ τῶν θηρίων κράτος, καὶ τὸ πρὸς τὸν Γολιάθ μονομάχιον. Ποιμαίνειν Ιακώβ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τὸ γένος τοῦ Ἰακώβ. Μεταφορικὸν δὲ τὸ Ποιμαίνειν. Καὶ Ἰσραὴλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. Παλιλλογία συνήθης τῇ Εβραίδι γραφῇ. Περὶ δὲ τῆς κληρονο μίας είρηται μικρὸν ἀνωτέρω. Καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακιστής καρδίας αὐτοῦ. Ἐν τῇ ἁπλότητι, ἐν τῷ ἀπονήρῳ, ἐν τῇ πραότητι. Καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγη ξεις καλεῖ, δι' ὧν ἐπιστημονικῶς ἔθυνε τὸν λαόν· χρὴ δὲ εἰπεῖν ὅτι ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ἰούδα εἰς βασιλείαν, διὰ τὸν ἐξ αὐτῆς ἀνατείλαι μέλλοντα Χριστόν. Καὶ ἄλλως δέ· Ἰούδα μὲν νοήσεις τον Χρι- στὸν, ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς βλαστήσαντα φυλὴν δὲ αὐτοῦ τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν, ὧν ἐστι πατὴρ καὶ διδάσκαλος · ἥντινα καὶ ἐθεμελίωσεν ἐν τῇ γῇ πάσῃ εἰς τὸν αἰῶνα · Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύ σουσιν αὐτῆς· ὡς λέγεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα κυρίως ἐπὶ ταύτης. σεν αὐτούς. Συνέσεις χειρῶν τὰς λελογισμένας πρά το EUTHYMI ZIGABENI a Deo, quando ait : Suscilabo semen tuum post & te, qui est de ventre tuo, et praparabo regnum ejus, hic adifcabit templum nomini meo, et erigan thronum ejus usque in sæculum ". Illud enim templum hoc in loco sanctifcationem appellavit. Et quod ait : Quasi unicornis defectivus est sermo, et subintelligi debet dictio, Cornu (quod ut clarius dignosci possit animadvertendum est, quod dictio, Unicornis, est secundi casus, quod ex Græca lectione aperte dignoscitur). Sensus autem est, quod hoc templum a Salomone construendum, ædificabitur quasi cornu quoddam unicornis. Nam quemadmodum cornu illud unicum est, et maximum, pulcherrimumque pariter ac fortissimum, sic et unicum Deo templum et maximum pulcherrimumque structura pariter ac fortissimum in tota Judæa constructum est, veluti unicum atque uni Deo dicatum. In terra fundavit eam in sæculum. Eam tribum B Juda. Stabilivit enim eam, inquit, in ea terra, ubi habitat, ita ut ab hostibus illinc expelli non pos- set. Quod vero ait In sæculum, idem est quod, Semper; verum improprie hæc de ipsa tribu dicta sunt; siquidem illinc expulsos fuisse vide- mus. VERS. 70. Et elegit David servum suum, et assum- psit eum de gregibus ovium, retro felanies accepit eum. Vide quomodo vere ac simpliciter beatus Da- vid narrat, quæ ad se pertinent, quomodo fateri non erubescit, quod pastoris nomine nondum dignus erat. Nam ut minus idoneus fetantes oves sequebatur. Quin imo minora quæque de se asse- rere non puduit, et quæ majora erant, omisit. Neque enim vires suas commemoravit, quas aut C adversus feras sæpe ostendit, aut adversus Go- Kath. Ut pasceret Jacob servum suum. Generationem scilicet et prolem Jacob. Verbo autem Pascendi metaphorice usus est. Et Israel hæreditatem suam. Repetitio est ejus- ſiem sententiæ, qui loquendi modus apud Hebræos est frequentissimus. De hæreditate autem paulo superius diximus. Vebs. 72. Et pavit eos in innocentia cordis sui. .bu simplicitate, rectitudine et mansuetudine. Et in intelligentiis manuum suarum deduxit illos. Pr manuum intelligentias, ipsas actiones intelligit D ratione dispositas, quibus summa cum prudentia populum dirigebat. Illud autem sciendum est, quod elegit tribum Juda, ad regnum propter „Christum, qui ex ea tribu originem ducturus erat. Et aliter Per Judam quidem Christum intelliges, . qui de ea tribu natus est, et per tribum Juda, ipsum Christianorum genus, quorum Doctor, ac Pater est Christus. Hanc enim tribum Christus -in universa terra fundavit in sæculum, hoc est, .in æternum. Porta enim, inquit, inferi non pra- -valebunt adversus eam ; ita ut quod perpetuitaten indicat, ad Christianorum tribum refe- · Talur. ** Deut. xxx11, 9. | Reg. vis, 12, 15; III Reg. v, 3, 4. Matth. xvi, 18.
45α You have broken off his purification. You have made him cease from the habitual purification, for they used to employ sprin- klings and purifications at their festivals. Nu 19 By the antecedent he indicated the consequence, namely, that you abolished their festivals.
PG 128:925β Τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὴν γῆν κατέῤῥαξας. Τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἀνέτρεψας. Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος.
45β You have dashed his throne to the ground. You have overturned his kingship. The verse is metaphorical.
α Ἐσμίκρυνας τὰς ἡμέρας τοῦ χρόνου αὐτοῦ. Χρόνον λέγει, τὸν ἐπαγγελθέντα τῷ σπέρματι τοῦ Δαυὶδ, τὸν εἰς αἰῶνα αἰῶνος. Ἐσμίκρυνας δὲ, ἀντὶ τοῦ, συνέτεμες, μακρὸν ὑποσχεθέντα.
46α You have diminished the days of his time. ‘Time’ is what he calls that promised to David’s seed, the time to age of age. ‘You have diminished’, in the sense of, ‘you have curtailed’, having promised a long time.
β Κατέχεας αὐτοῦ αἰσχύνην. Aἱ γὰρ αἰσχῦναι τῶν ἀπογόνων, αἰσχῦναι τοῦ προγόνου δοκοῦσιν. ᾘσχύνθησαν γὰρ, ἐξανδραποδισθέντες καὶ παθόντες τὰ ἀτιμότατα.
46β You have poured out dishonour on him. For the dishonours of the descendants seem dishonours of the progenitor. For they were covered in dishonour having been led into captivity and having suffered the most ignomin- ious things.
47 Ἕως πότε, Κύριε, ἀποστρέφῃ εἰς τέλος; ἐκκαυθήσεται ὡς πῦρ ἡ ὀργή σου; Ταῦτα ἐοίκασι τοῖς ἐν τῷ οη΄ ψαλμῷ· εἴρηται γὰρ κἀκεῖ, Ἕως πότε, Κύριε, ὀργισθήσῃ εἰς τέλος; ἐκκαυθήσεται ὡς πῦρ ὁ ζῆλός σου;
47 How long, O Lord, will you turn away to the end? Will your anger be kindled like fire? These words are like those in the seventy-eighth psalm, for it is said there also, How long, O Lord, will you be angered to the end? Will your jealousy be kindled like fire?
α Μνήσθητι τίς μου ἡ ὑπόστασις. Μνήσθητι διατί ὑπέστην, εἴτουν ἐπλάσθην· πάντως, ἵνα ζῶν, δοξάζω τὰ μεγαλεῖά σου. Διὰ τοῦτο ῥῦσαί με τοῦ θανάτου· Οὐ γὰρ οἱ νεκροὶ αἰνέσουσί σε, Κύριε. α παρεῖχες MACBFHV : παρέσχες P.
48α Remember what my existence is. Remember why I was given existence, namely, why I was created - unquestionably so that living I might glorify your mighty works. Hence deliver me from death, For the dead, O Lord, do not praise you.
β Mὴ γὰρ ματαίως ἔκτισας πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων; Οὐκ εἰκῇ καὶ μάτην ἔπλασας τὸν ἄνθρωπον, ἵνα δίκην ἀχρήστου καὶ περιττοῦ τινος, ὡς ἔτυχε, παραπόλοιτο, ἀλλ’ εἰκόνι σῇ τοῦτον ἐτίμησας, καὶ μέγαν καὶ | τίμιον ἐποίησας· διὸ μὴ παρίδῃς ἡμᾶς, ἀθλίως ἀπολλυμένους. 49 Τίς ἐστιν ἄνθρωπος, ὃς ζήσεται καὶ οὐκ ὄψεται θάνατον, ῥύσεται τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐκ χειρὸς ᾅδου; Tὸ, τίς, ἀντὶ τοῦ, οὐδείς· ἐξακούεται δὲ καὶ ἐπὶ τοῦ δευτέρου στίχου, τοῦ ῥύσεται. Χεῖρα δὲ ᾅδου λέγει, τὴν κατάσχεσιν, τὴν τυραννίδα. Ἐπεὶ δὲ ἀναγκαίως, φησὶν, ἀποθανεῖν μέλλομεν, ὡς θνητὴν λαχόντες φύσιν, ζῶσιν ἡμῖν, μετάδος φιλανθρωπίας. 50 Ποῦ εἰσι τὰ ἐλέη σου τὰ ἀρχαῖα, Κύριε, ἃ ὤμοσας τῷ Δαυὶδ ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου; Ἐλέη καλεῖ, τὰς ἐπαγγελίας τὰς περὶ τοῦ σπέρματος καὶ τῆς βασιλείας Δαυίδ· ἐλεήσας γὰρ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους, ταύτας ὑπέσχετο. Ἀρχαῖα δὲ πρὸς τὸν ἱκετεύοντα λαὸν, οὗ πολλοῖς ἔτεσι προγενέστερος ὁ Δαυίδ. Ἢ ἀρχαῖα, διότι πρὸ τῶν αἰώνων ὡρίσθησαν τῷ Θεῷ· φησὶ γὰρ Παῦλος, Tὸ μυστήριον τὸ ἀποκεκρυμμένον πρὸ τῶν αἰώνων. Ἡσαΐας δὲ, Βουλὴν ἀρχαίαν ἀληθινὴν ἐκάλεσε ταῦτα. Ὤμοσας δὲ, ἀντὶ τοῦ, βεβαίως ἐπηγγείλω. Ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἐν τῷ ἀληθὴς εἶναι. 51 Μνήσθητι, Κύριε, τοῦ ὀνειδισμοῦ τῶν δούλων σου, οὗ ὑπέσχον ἐν τῷ κόλπῳ μου πολλῶν ἐθνῶν. Τῶν δούλων σου, τῶν Ἑβραίων, τοῦ παρὰ πολλῶν ἐθνῶν, παρά τε τῶν αἰχμαλωτισάντων καὶ τῶν περιοίκων ἐθνῶν, ὅντινα ὀνειδισμὸν ὑπέσχον, εἴτουν ἐβάστασα ἐν τῇ καρδίᾳ μου· τὸ, ὑπέσχον γὰρ, ὁ μὲν Ἀκύλας, ἦρα, ὁ δὲ Σύμμαχος, ἐβάστασα, ἐκδεδώκασι. Κόλπον δὲ εἶπε, τὴν καρδίαν, ὅτι ἐν ταύτῃ δίκην κόλπου καὶ τὰς λύπας καὶ τὰς εὐφροσύνας θησαυρίζομεν. Σημειωτέον δὲ τὸ, οὗ, ἀντὶ τοῦ, ὅντινα. Πρὸς τὴν ἀκολουθίαν γὰρ τοῦ ὀνειδισμοῦ ἐπήνεγκε τὸ, οὗ, κατὰ Ἀττικὴν συνήθειαν. Tὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐν τοῖς ἐφεξῆς δυσὶ πεποίηκε στίχοις, ἀπὸ κοινοῦ καὶ ἐπὶ τούτων λαμβανομένου τοῦ, μνήσθητι. 52 Oὗ ὠνείδισαν οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, οὗ ὠνείδισαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου. Χριστὸν μὲν Θεοῦ φησὶ, τὸν βασιλέα Δαυὶδ, ὡς ἀνωτέρω διείληπται· ἀντάλλαγμα 514 αἰχμαλωτισάντων PCBFH : αἰχμαλωτισθέντων MAV.
48β Have you created all the sons of men in vain? You have not made man to no purpose and in vain, so that he might be destroyed at ran- dom like some useless and pointless thing, but you have honoured him with your image and made him great and honourable, so do not overlook us as we are wretchedly being destroyed. 49 Who is the man who will live and not see death, [who] will deliver his soul from the hand of Hades? The ‘who’, is in the sense of, ‘none’ and is also understood before the second verse, namely, ‘who will deliver’. He calls the ‘hand of Hades’ his grasp and tyranny. Since, he says, we shall inevitably die, as having been allotted a mortal nature, while we are alive, grant us your benevolence. 50 Where, O Lord, are your mercies of old that you have sworn to David in your truth? ‘Mercies’ are what he calls the promises about the seed and kingship of David, for God promised these things, having had mercy on mankind. They are ‘of old’ in relation to the people making entreaty for whom David was earlier by many years. Or else ‘of old’ because they were ordained by God before the ages, for Paul says, The mystery hidden before the ages, and Isaiah called these things An ancient, true purpose. ‘You have sworn’, in the sense of, you have promised with certainty, and ‘in your truth’, in the sense of, in your being true. 51 Remember, O Lord, the reproach of your servants, that I have held in my bosom from many nations. The reproach of your servants, the Hebrews, coming from many nations, both from our captors and the surrounding nations, which reproach I have held, that is, I have borne in my heart. For ‘I have held’ Aquila wrote ‘I have carried’ and Symmachus ‘I have borne’. ‘Bosom’ is what he called his heart, because in it we store sorrows and joys as in the fold of a garment. Note the genitive conjunction οὗ [that] is in the sense of ‘which reproach’ for following the genitive case of ‘reproach’ he added the genitive conjunction in the Attic manner. He did the same in the following two verses, with the imperative ‘remember’ being understood in relation to both. 52 With which your enemies, O Lord, have made reproach, with which they have reproached the exchange of your anointed. God’s anointed is what he calls the king David, as was explained above, and Jeconiah or
PG 128:927δὲ τοῦ Δαυὶδ, τὸν ᾽Ιεχονίαν ἢ τὸν Σεδεκίαν, ὡς ἀντ’ ἐκείνου βασιλεύσαντας, οἷς καὶ ὠνείδιζον τὴν αἰχμαλωσίαν. Ὁ δὲ διπλασιασμὸς τοῦ, ὠνείδισαν, ἐμφαντικὸς πάθους ἐστίν. 53 Εὐλογητὸς Κύριος εἰς τὸν αἰῶνα· γένοιτο, γένοιτο. Τὸ τέλος τοῦ ψαλμοῦ διδάσκει μὴ ἀποδυσπετεῖν ἐν ταῖς θλίψεσιν, ἀλλὰ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν, καὶ ἀναμιμνῄσκειν αὐτὸν τῆς αὐτοῦ χρηστότητος, καὶ τέλος, εὐφημεῖν αὐτὸν, ὡς πάντα τὰ καθ’ ἡμᾶς οἰκονομοῦντα πρὸς τὸ συμφέρον. Εὐφημητὸς, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀεί· γένοιτο, γένοιτο εὐφημητός. Ἢ γένοιτο, γένοιτο, ὅσα βούλεται· βούλεται δὲ, ὅσα συμφέρει τοῖς ἀνθρώποις. 89 πθ΄ α Προσευχὴ Μωυσῇ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου προδιελάβομεν. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς πῶς δεῖ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν ἐν καιρῷ θλίψεως. § 53 β Κύριε, καταφυγὴ ἐγενήθης ἡμῖν ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ. Ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ, ἀντὶ τοῦ, ἐν πάσῃ γενεᾷ· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. 2 Πρὸ τοῦ ὄρη γενηθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην, καὶ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἐν πάσῃ δὲ γενεᾷ καταφυγὴ ἡμῶν εἶ, διότι καὶ ἀεὶ εἶ. Πρὸ τοῦ τὰ ὄρη, φησὶ, κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην σὺ εἶ. | Προόντα δὲ τῶν κτισμάτων τὸν Κτίστην εἰπὼν, αὖθις καὶ ἄλλως αὐτὸν λέγει, ἄναρχον καὶ ἀτελεύτητον. Tὸ γὰρ, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ, ἀντὶ τοῦ, ἀπὸ τοῦ ἀεὶ, ἕως τοῦ ἀεὶ, σὺ εἶ μόνος, καὶ οὐδεὶς ἕτερος. Αἰῶνα γὰρ τὸ, ἀεὶ, πολλαχοῦ καλεῖ ἡ Παλαιά. Ταὐτολογία δὲ τὸ, ὄρη κτισθῆναι, καὶ τὸ, πλασθῆναι τὴν γῆν, ὥσπερ αὖ πάλιν καὶ τὸ, τὴν γῆν, καὶ τὸ, τὴν οἰκουμένην. Ὄγκον δὲ τὰ τοιαῦτα καὶ μέγεθος τῷ λόγῳ περιτιθέασι. α Mὴ ἀποστρέψῃς ἄνθρωπον εἰς ταπείνωσιν. Διάφορα εἴδη ταπεινώσεως παρὰ τῇ θείᾳ Γραφῇ. Λέγεται γὰρ ταπείνωσις, ἡ μετριοφροσύνη, Μάθετε γὰρ, φησὶν, ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι πρᾶός εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ· καὶ ὁ ἀπὸ πειρασμοῦ σωφρονισμὸς, ὡς τὸ, Ἀγαθόν μοι, ὅτι ἐταπείνωσάς με· καὶ ἡ καθαίρεσις, ὡς τὸ, Σὺ ἐταπείνωσας ὡς τραυματίαν ὑπερήφανον· καὶ τὸ 532 Τὸ τέλος MACBF : Εἰς τὸ τέλος PHV.Εγενήθημεν ὄνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυ κτηρισμὸς καὶ χλευασμός τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Τις γειτνιῶσιν ἔθνεσι πάλαι φθονοῦσιν αὐτοῖς, καὶ ἐπι- βουλεύουσιν. Παλιλλογία δὲ ὁ δεύτερος στίχος. Ωνεί διζον δὲ αὐτοῖς τὴν οὕτως ἐρήμωσιν καὶ ἀσθένειαν. Καὶ ἐμυκτήριζον, εἴτουν διεγέλων, ὡς ἀνοήτως (90) ἑνὶ Θεῷ πιστεύοντες. Χλευασμὸν δὲ τὴν κωμωδίαν ὑποληπτέον. Γείτονες δὲ αὐτῶν Μωαβίται, και Αμανίται, καὶ Ἰδουμαῖοι, καὶ ἄλλοι τοιοῦτοι. Εως πότε, Κύριε, ἐργισθήσῃ εἰς τέλος; Το Εἰς τέλος, ἐνταῦθα, ἀντὶ τοῦ, Σφοδρώς, είληπται. Εκκαυθήσεται ὡς πῦρ ὁ ζῆλός σου; ᾿Απὸ κοι- νοῦ κἀνταῦθα, τὸ Εως πότε; ζῆλον δὲ πολλάκις εἰρήκαμεν τὴν δικαίαν ὀργήν. Καὶ νομοθετῶν δὲ εἶπεν ὁ Θεὸς, ὅτι Εγώ Θεός ζηλωτὴς, πῦρ κατα- ναλίσκον. Είρηται δὲ ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν ὀργιζο- μένων ταῖς γαμεταῖς αὐτῶν, ὅταν μοιχεύωνται. Πάλαι ἀναλογίαν ἀνδρὸς πρὸς γυναῖκα εἶχεν ὁ Θεὸς, πρὸς τὴν τῶν Ἰουδαίων συναγωγήν, οἷα μόνην αὐτὴν ἐκ παντὸς ἔθνους ἀγαπῶν, καὶ ὑπὸ μόνης αὐτῆς ανταγαπώμενος. Εκδηλότερον δὲ τοῦτο παρίστησιν Ωσηέ · ἀπωσάμενος γὰρ αὐτὴν ὁ Θεός φησι δι' αὐτοῦ, ὅτι Αὕτη οὐ γυνή μου, καὶ ἐγὼ οὐκ ἀνὴρ αὐτῆς· ἔνθα καὶ ἐραστὰς μὲν αὐτῆς καλεῖ τὰ εἶ δωλα, πορνείαν δὲ καὶ μοιχείαν, τὴν εἰδωλολατρείαν. Ὕστερον δὲ, τὴν Ἐκκλησίαν τῶν εὐσεβεστάτων Χριστιανῶν ἐμνηστεύσατο, ὡς ἐν τῷ μὲ ψαλμῷ παραδέδοται. Β Εκχεον τὴν ὀργήν σου, ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ μὴ γινώ σκοντά σε, καὶ ἐπὶ βασιλείας, αἳ τὸ ὄνομά σου οὐκ ἐπεκαλέσαντο. (91) Πλείον ἡμῶν παροργί ζουσί σε τὰ ἔθνη, τὰ καθ' ἡμῶν στρατευσάμενα, άγνο οῦντά σε τὸν ποιητὴν αὐτῶν, καὶ ἀπανθρώπως ἡμῖν χρησάμενα. Βασιλείας δὲ λέγει τὰς τοπαρχίας. "Οτι κατέφαγον τὸν Ἰακώβ, καὶ τὸν τόπον αὐ τοῦ ἡρήμωσαν. Εκχεον δὲ ἐπ' αὐτοὺς τὴν ὀργήν σου, ὅτι κατέφαγον ἡμᾶς ἐν στόματι ρομφαίας. Μὴ μνησθῇς ἡμῶν ἀνομιῶν ἀρχαίων. Τῶν ἄχρι τότε· ἀρχαίας γὰρ νῦν ἁπλῶς τὰς προλαβούσας φησί. Ταχύ προκαταλαβέτωσαν ἡμᾶς οἱ οἰκτιρμοί σου, Κύριε, ὅτι ἐπτωχεύσαμεν σφόδρα, βοήθησον ἡμῖν, Θεὸς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν. Ἐπτωχεύσαμεν ἐκπε- σόντες ἐκ πάντων ὧν είχομεν, καὶ ἐκ τῶν ἀρετῶν. Σωτῆρα δὲ αὐτῶν τὸν Θεὸν καλοῦσι, καὶ πολλάκις αὐτοὺς σωτηρίας ἀξιώσαντα. Ενεκα τῆς δόξης τοῦ ὀνόματός σου, Κύριε, ῥῦσαι ἡμᾶς, καὶ ἱλάσθητι ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν, .827 . EUTHYMII ZIGABENI VERS. 4. Facti su:nus opprobrium vicinis nostris, & subsannativ et derisio iis qui in circuitu nestro sunt. Finitimis videlicet gentibus, quæ jamdiu nobis invident, et adversum nos texuat insidias. Ejus- demque est sententiæ secundus versiculus cum primo, et figura quædam est quæ dicitur sermonis iteratio. Exprobrabant autem Judæis vicini tantam desolationem et tain grandem eorum infirmitatem, subsannabantque quasi insipienter Deo credidis- sent. Deridebant eos etiam, hoc est, carpebant. Judzorum vero vicini Amanita erant, et Moabitz, Idumæique, et alie hujusmodi gentes. VERS. 5. Usquequo, Domine, irasceris in finem? In finem hoc in loco, posuit, pro Vehementer. Exardescet velut ignis zelus tuus ? A communi sensu etiam hoc in loco sumenda est dictio, Us- quequo ? per zelum vero saepe diximus, justam Dei iram intelligi: Nam et ipse Deus leges statuens de seipso dixit : Ego Deus zelator, ignis consumens *, ductusque est hic loquendi modus netaphorice ab iis qui uxoribus suis irascuntur, quoties in adulterii eas suspicione deprehendunt. Eamdem elenim analogiam, hoc est, camdem proportionem, seu rationen retinebat olim Deus cum synagoga, quam habet maritus cum uxore, veluti qui præ cæteris gentibus eam diligebat, et vicissim ab ea sola diligebatur. Hujusmodi translationem servat Osee propheta, qui Deum repudiantem introducit synagogam, et dicenten : Hæc non est uxor mea, neque ego vir ejus **. Ibidem etiam idola amatores illius omnes dicit, fornicationemque et adulterium eam commisisse dicit quoties in idololatriam inciderit. Nunc igitur synagogam amplius uxorem non habet, cum unica ei sit sponsa, Ecclesia nimirum, de qua in psalino xliv dictuin est. VERS. G. Effunde iram tuam super gentes, quæ C non cognoverunt te, el super regna, quæ nomen tuum non invocaverunt. Molestissimi, inquit, nobis sunt gentium populi. Nam et armis bella gerunt adversum nos, et te Factorem suum ignorant. Regui autem nomine omifariam potestates intel- ligit. Vers. 7, Quoniam comederunt Jacob, el locum ejus desolaveruut. Effunde, inquit, iram tuam in eus, quoniam comederunt uos in ore gladii. VERS. 8, 9. Ne memineris iniquitatum nostrarum antiquarum. Quas eousque commiserant. Per an- tiquas enim iniquitates, delicta omnia in præter- itum perpetrata intelligi vult. Cito anticipent nos misericordiæ tuæ, Domine, quia pauperes factis sumus nimis, adjuva nos, Deus Salvator noster. Pauperes, inquit, facti sumus, et ab omnibus bonis dejecti, et si ullas aliquando possedimus virtutes, eis omnibus hoc tempore caremus. Salvatorem autem Deum appellat, quia sæpenumero eis salutem præstiterat. Propter gloriam nominis tui, Domine, libera nas, el propitius esto peccatis nostris, propter nomen **Deut. iv, 24. * Osec 11, 2. D . Varia lectiones. tendum potius, Multo magis quam nos le ad iram excitare debent gentea quae adversum nos, 6..g. etc. (90) Græce additur uni. (91) Aberrat interpres ab auctoris sensu. Ver-
Zedekiah is whom he calls the ‘exchange’ of David, as having reigned in his place and whose captivity they reproached. The repetition of the word ‘reproach’ is expressive of emotion. 53 The Lord is to be blessed to the age. So be it, so be it. The end of the psalm teaches not to lose hope when in afflictions, but to entreat God and remind him of his goodness, and finally to praise him as ordering all things concerning us for our benefit. God, he says, is to be praised for ever; may he be so, may he be so praised. Or else, may all he purposes so be, may it be so, and he purposes whatever is of benefit to men. 89 Psalm 89 1α A prayer belonging to Moses the man of God. We have also dealt with this superscription previously in the preamble to the present book. The psalm teaches how one ought to entreat God in a time of affliction. § 53 1β O Lord, you have become a refuge for us in generation and generation. ‘In generation and generation’, in the sense of, ‘in every generation’, and this is how Sym- machus rendered it. 2 Before the mountains came to be and the earth and the inhabited world were formed, and from the age and to the age you are. In every generation you are our refuge because you are for ever. Before the mountains were created, he says, and the earth and the inhabited world were formed you are. Having said that the Creator exists prior to the things created, he again and in a different way calls him without beginning and without end. For ‘from the age and to the age you are’ is in the sense of, from eternity to eternity you are alone and none other, for the Ancient [Scripture] in many places calls eternity ‘age’. The expressions ‘The mountains were created’ and ‘the earth was formed’ are a tautology, as again are the words ‘earth’ and ‘inhabited world’. Such means invest the speech with weight and grandeur. 3α Do not turn a man back to humiliation. There are various kinds of humiliation in the divine Scripture. Modesty is called humili- ation, for it is written, Learn from me, for I am meek and humble in heart, and so is bringing back to one’s senses from temptation, such as, It is good for me that you have humbled me, as is bringing down, such as, You have humbled the proud like a wounded man, and being subjected
Psalmus CVIIPsalmus CVIII
PG 128:1080Ψαλμός 89 — Psalm 89
PG 128:929ὑποταγῆναι τῷ ἐχθρῷ, ὡς τὸ προκείμενον νῦν ῥητόν. Mὴ παραχωρήσῃς, φησὶν, ἀποστραφῆναι εἰς ταύτην ἄνθρωπον καταφυγόντα εἰς σέ.
to an enemy, as in the present expression. Do not allow, he says, for a man who has run to you for refuge to be turned back to this humiliation.
β Καὶ εἶπας, Ἐπιστρέψατε, υἱοὶ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ σὺ εἶπας, Ὦ υἱοὶ τῶν ἀνθρώπων, ἐπιστρέψατε. Εἶπε δὲ τοῦτο ὁ Θεὸς ἐν διαφόροις τόποις τῆς Μωσαϊκῆς Πεντατεύχου. Δέξαι οὖν ἡμᾶς, ἐπιστρέφοντας.
3β And you have said, ‘Return, O sons of men’. And indeed you have said, ‘O sons of men, return’. God said this in various places in the Mosaic Pentateuch. Receive us accordingly as we return.
4 Ὅτι χίλια ἔτη ἐν ὀφθαλμοῖς σου, Κύριε, ὡς ἡμέρα ἡ ἐχθὲς, ἥτις διῆλθε, καὶ φυλακὴ ἐν νυκτί. Καὶ τοῦτο πρὸς ἀπόδειξιν τῆς ἀϊδιότητος τοῦ Θεοῦ παρέλαβε. Λέγει γὰρ, ὅτι τὰ χίλια ἔτη ἐνώπιόν σου οὕτως λογίζονται χρόνος τις ἄγαν βραχύτατος, ὡς καὶ παρ’ ἡμῖν ἡ μία ἡμέρα, καὶ αὕτη, παρελθοῦσα· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ, ἐχθές. Tὸ δὲ, ἥτις διῆλθε, τοῦ, ἐχθὲς, ἐφερμηνευτικόν· ἡ γὰρ παρελθοῦσα βραχυτέρα δοκεῖ τῆς ἐνεστώσης. Καὶ αὖθις, ὡς λογίζεται παρ’ ἡμῖν τὸ τεταρτημόριον τῆς νυκτός· τοῦτο γὰρ φυλακὴν ἐν νυκτὶ ἐκάλεσε· τῆς γὰρ νυκτὸς εἰς τέσσαρα μέρη τοῖς ἀμοιβαδὸν νυκτοφυλακοῦσιν ἐν στρατοπέδοις διῃρημένης, ἕκαστον μέρος, φυλακὴ νυκτερινὴ λέγεται. Εἰπὼν γὰρ ἡμερήσιον χρόνον, καὶ τοῦτον παρεληλυθότα, ἐπήγαγεν ἔτι πολλῷ βραχύτερον, τὸ τεταρτημόριον τῆς νυκτὸς, διότι καὶ ἡ νὺξ ἀεὶ τάχιον ὑποῤῥεῖν δοκεῖ παρὰ τὴν ἡμέραν, διὰ τὴν ἀναισθησίαν τῶν καθευδόντων, καὶ διὰ τὸ σκότος, καὶ διὰ τὴν ἀπὸ τῶν πόνων ἄνεσιν. Οὕτω δὲ τῷ Θεῷ ἡ χιλιονταετηρὶς λογίζεται, διότι αὕτη μὲν παραῤῥεῖ, ὁ δὲ ἀκίνητός ἐστι καὶ ἀΐδιος. Tὸ δὲ, ὅτι, βεβαιωτικὸν, ἀντὶ τοῦ, ὄντως.
4 For a thousand years in your eyes, O Lord, are like a day, a yesterday that has passed away, and a watch in the night. And this he employed as a proof of God’s eternity, for he says that a thousand years before you are reckoned as a time of exceeding brevity, as for us a single day, and that one that has passed away, for this is what the ‘yesterday’ denotes. ‘That has passed away’ is a clarification of ‘yesterday’, for the day that has passed seems shorter than the present one. And again as a quarter part of the night is reckoned by us, for this is what he called ‘a watch in the night’, for, the night being divided into four parts by those taking successive guard over military camps during the night, each part is called a night watch. For having mentioned the day time, and that having passed away, he added a much shorter time, the quarter part of the night, because the night always seems to flow past more quickly than the day on account of the insensibility of those asleep and on account of the darkness and on account of the relief from labour. And for God a millennium is reckoned thus, be- cause while that flows away, he is motionless and eternal. The ‘for’ is confirmatory, in the sense of, ‘truly’.
α Tὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν ἔτι ἔσονται. Εὐτελίσας ὁ λόγος τὰ ἐν ἀνθρώποις χίλια ἔτη, φησὶν, ὅτι ἔτι αὐτὰ ἐξουδενώσω, ὡς οὐδὲν ὄντα πρὸς τὴν ἀϊδιότητα τοῦ Θεοῦ· τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν, δηλαδὴ τῶν χιλίων ἐτῶν, ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, εἴτουν γενήσονταί μοι. Εἶτα ἐπάγει ἑτέραν ἐξουδένωσιν φαυλοτέραν.
5α And their disparagements will be yet further. The previous verse having demeaned a thousand years among men, he says, that I shall dis- parage them even more, as being nothing in relation to God’s eternity. Their disparagements, that is, of the thousand years, will be still more, that is, they they will be so for me. He then adds a more demeaning disparagement.
β Tὸ πρωῒ ὡσεὶ χλόη παρέλθοι. Tὸ πρωῒ νῦν, ἀντὶ τοῦ, ταχέως, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Ταχέως, φησὶ, Pss 48.γ, 58. παρελεύσεται τὰ χίλια ἔτη, δίκην χλόης ὠκυμόρου. β, 87.β
5β In the morning it may pass away like grass. ‘In the morning’ here is in the sense of, ‘swiftly’, as we have also said elsewhere. The thou- Pss 48.15γ, 58. sand years, he says, will pass away swiftly like quickly dying grass. 17β, 87.14β
6 Tὸ πρωῒ ἀνθήσαι καὶ παρέλθοι, τὸ ἑσπέρας ἀποπέσοι, σκληρυνθείη καὶ ξηρανθείη.
6 In the morning it may blossom and pass away, in the evening it may fall away, be hardened and dried out.
PG 128:931Ταῦτα πρὸς τὸ τῆς χλόης ὠκύμορον ἀποτείνεται, ὅτι ἡ χλόη τὸ πρωῒ μὲν τῆς ἡμέρας ἀνθήσει, εἶτα παρελεύσεται ἀπὸ τοῦ ἀνθεῖν· τὸ δὲ ἑσπέρας ἀποπέσοι, ἤγουν κλιθήσεται εἰς γῆν (περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσις)· εἶτα | σκληρυνθήσεται, δαπανωμένης τῆς ἐν αὐτῇ ἰκμάδος, καὶ οὕτω ξηρανθήσεται. Tὰ γὰρ εὐκτικὰ νῦν ἀντὶ μελλόντων λαμβάνονται. Tὸ πρωῒ δὲ καὶ τὸ ἑσπέρας, ἀντὶ τοῦ, ἐν πρωΐᾳ καὶ ἐν ἑσπέρᾳ. Ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ τὴν εἰκόνα τῆς ὠκυμορίας τῆς χλόης ἱστόρησε, δεικνύων τὸ τάχος τῆς παραδρομῆς αὐτῆς· ἄλλως τε καὶ ὅτι εἰσί τινες χλόαι, ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἀνθοῦσαι καὶ ἀπανθοῦσαι καὶ ἀπολλύμεναι· ταῦτα μὲν οὕτως. Τινὲς δὲ περὶ τῶν ᾽Ιουδαίων προῤῥηθῆναι ταῦτά φασι, λέγοντες ἐπὶ χίλια ἔτη διαρκέσαι τὴν ἐν τῷ ναῷ λατρείαν αὐτῶν· τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ Σολομῶντος ἄχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ σταυρώσεως ἔτη συναριθμεῖσθαι. Φασὶν οὖν προαγορεύειν τὸν λόγον, ὅτι ταυτὶ τὰ χίλια ἔτη, ὡς ἡ ἐχθὲς ἡμέρα σοι λελόγισται διὰ τὴν παρανομίαν αὐτῶν· διὸ τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν τῶν ᾽Ιουδαίων ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, ἀεὶ προσεπιγινόμενα· καὶ δὴ βλέπομεν αὐτοὺς οὐδέποτε παῦλαν τῆς ἐξουδενώσεως λαμβάνοντας. Καὶ τἄλλα δὲ ἀκολούθως νοοῦσιν, ὅτι τὸ πρωῒ αὐτῶν, ἤγουν ἡ εὐημερία αὐτῶν, ὡσεὶ χλόη παρελεύσεται· εὐημερία δὲ αὐτῶν, ἡ ἐπὶ Σολομῶντος μόνον βασιλεία· τὸ γὰρ ἑξῆς, ἐκυμαίνοντο· τὰ δὲ ἐφεξῆς ῥητὰ, πρὸς τὴν χλόην ἀποδώσεις, ὡς προείρηται.ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου. Εἰ καὶ ἀνάξιοι ἐλέους ἡμεῖς, ἀλλὰ γε ῥῦσαι ἡμᾶς, ἵνα μὴ ἀδοξῇ τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὀνειδιζόμενον, ὡς ἀσθενές, καὶ ὡς μὴ δυνάμενον ἐξελέσθαι τὸν οἰκεῖον λαόν. Παλιλ λογία δὲ νῦν ὁ δεύτερος στίχος· ταὐτὸ γὰρ τὸ Ῥῦ- σαι, τῷ, Ιλάσθητι· ἱλεωθεὶς γὰρ ῥύεται. Μήποτε είπωσι τὰ ἔθνη· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεὸς αὐτ τῶν ; Τοῦτο δῆλον. Καὶ γνωσθήτω ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνώπιον τῶν ὀφθαλμῶν ἡμῶν ἡ ἐκδίκησις τοῦ αἵματος τῶν δού- λων σου τοῦ ἐκκεχυμένου. Ἐν τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν, ἔτι ζώντων ἡμῶν. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ὁ στεναγμὸς τῶν πε- πεδημένων. Τῶν εἰς αἰχμαλωσίαν ἀπαγομένων. Κατὰ τὴν μεγαλοσύνην τοῦ βραχίονός σου περιποίησαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Διά- σωσον τὰ διαδράντα τέκνα τῶν ἀναιρεθέντων, ή καὶ τὰ εἰς δουλείαν ληφθέντα. Βραχίονα δὲ λέγει τὴν ἰσχύν. Ἀπόδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν ἑπταπλάσιον εἰς τὶν κόλπον αὐτῶν, τὸν ὀνειδισμὸν αὐτῶν, ὃν ὠνείδισαν σε, Κύριε. Επταπλάσιον τὸ πολυ- πλάσιον ἡ Εβραϊκή γραφὴ καλεῖ· ὥσπερ καὶ ἑπτὰ τὰ πολλά. Όνειδισμὸν δὲ λέγει τὴν ἐξουδένωσιν. Εἰς τὸν κόλπον δὲ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, Περιφόρητον, ἀναπόβλητον. Ἡμεῖς δὲ λαός σου, καὶ πρόβατα νομῆς σου. Ο Εἰ καὶ ἑπταίσαμεν· (92) νομὴ δὲ Θεοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. Ανθομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ καὶ ἐπακούσεις ἡμῖν, ἀντὶ τῆς σωτηρίας ταύτης, εὐχαριστήσομέν σοι ἀεί. "Η ἁπλῶς, Εὐχαριστήσομεν, περιττευούσης τῆς ἀντὶ προθέσεως. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἐξαγγελοῦμεν τὴν αἴνεσίν σου. Εἰς πᾶσαν γενεάν. Αἴνεσιν δὲ, τὴν ἐπὶ ταῖς εὐεργεσίαις καὶ ἀντιλήψεσιν. Αλλ' οὕτω μὲν καθ᾽ ἱστορίαν ὁ ψαλμὸς ἡρμήνευται. Ήρμοσε δὲ καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὸ τυράννων Χριστιανούς, ἐφ᾽ ὧν ἔθνη μὲν οἱ τύραννοι, καὶ ἁπλῶς πάντες οἱ πολεμοῦντες Χριστιανοῖς· κληρονόμοι δὲ τοῦ Χρι- στοῦ οἱ Χριστιανοί· ὡς ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ προ- εἴρηται· ναὸς δὲ αὐτοῦ ὁ κατὰ τόπον ἕκαστον Ἱερουσαλὴμ δὲ, πᾶσα πόλις Χριστιανῶν· θνησιμαία δὲ τὰ σώματα τῶν μαρτύρων, καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως· Ἰακὼβ δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς πολλάκις ἔφαμεν· γεί- τονες δὲ ἡμῶν οἱ Ἑβραῖοι, ὡς τῆς Γραφῆς αὐτῶν καὶ ἡμῖν ὑποκειμένης εἰς νομήν, καὶ ὡς μᾶλλον τῶν ἐθνῶν τῶν ἄλλων ἡμῖν εἰς πίστιν ἐγγίζοντες· ἀλλὰ καὶ απο ρετικοί, ὡς ἐγγίζοντες ἡμῖν τῷ πλείονι μέρει τῶν δογμάτων. Εξουδένωσαν δὲ τὸν Χριστὸν, ὅσοι τῶν αἱρετικῶν ἢ κατὰ τῆς θεότητος αὐτοῦ ἐβλασφήμης σαν, ὡς ὁ Σαβέλλιος καὶ ὁ ᾿Αρειος ἢ κατὰ τῆς • Εt • COMMENT. IN PSALMOS. A tuum. Tametsi nos indigni sumus misericordia tna, B ju tamen quæso eripe nos, ne inglorium sit apēd gentes nomen tuum, neve exprobretur ab eis quasi infirmum sit, et quasi nequeas populum taum li- berare. Secundus autem versiculus repetitam con- tinet sententiam. Idem enim est Libera, quod, Fropitius esto. Nam qui ad liberationem est para- tus, is etiam est propitius. VERS. 10, 11. Nequando dicant genies : Ubi est Deus eorum ? Hoc per se clarum est. Et cognoscatur in gentibus coram oculis eorum ultio sanguinis servorum tuorum, qui effusus est. Ut in aliis gentibus hoc cognoscatur, et nobis ad- huc superstitibus. Intret in conspectu tuo gemitus compeditorum. Eorum scilicet qui in captivitatem acti sunt. Secundum magnitudinem brachii tui serva filios interemptorum. Salva, inquit, occisorum filios, qui cædem effugerunt, vel salva eos, qui in servitutem ducti sunt. Per brachium vero, fortitudinem ac potentiam intelligit. Vers. 12. Redde viçinis nostris septuplum, in sinu corum, opprobrium suum, quod exprobaverunt tibi, Domine. Septuplum Hebræorum more posuit pro Multiplici, quemadmodum et Septem persaepe poni videmus pro Multis. Per opprobrium vero con- temptum intelligit. In sinu etiam eoru̟m reddi optat supplicia, quia quod in sinu est, de facili non rejicitur, et semper circumfertur. VERS. 13. Nos autem populus iuus, et oves pe- scuæ tuæ. Tametsi peccaverimus (tui tamen sem- per sumus), divina autem maudata abundantissi– mum præbent pabulum. Confitebimur tibi, Deus, in sæculum. Si nos exau- dieris, gratias tibi semper pro consecuta agemus salute. Vel simpliciter se acturos gratias polli- centur. In generationem et generationem annuntiabimus laudem tuam. In omnes, inquit, generationes, laudes tuas annuntiabimus, hoc est laudationes illas, quæ pro tantis beneficiis libi debentur. hoc pacto quidem hic psalmus ſuit juxta bistoriæ sensum expositus. Accommodari tamen possunt præsentis psalui verba sanctis delibus Christia- D nis. qui a tyrannis persecutionem passi sunt : juxta quem sensum per gentes, tyrannos intelliges, et alios omnes Christiani nominis hostes : et per Christi hæredes, ipsos fideles, quemadmodum in primo psalmo declaravimus : et per templum Dei, unumquodque templum Deo dicatum. Per Jerusa- lem etiam, ipsam Christianorum civitatem, et per morticina, sancta martyrum corpora. Quae sequun- tur juxta eamdem rationem intelliges. Jacob etiam pro Christiano accipitur populo, ut sape diximus. Et per vicinos nostros, ipsos intelliges Hebræos : eo quod illorum Scriptura nobis etiam in legem Varia lectiones. (92) Verbum. Pabulum autem Dei, jus mandala.
These things refer to the swiftly dying nature of grass, because grass will flower in the early part of the day then it will pass from blossoming and in the evening it ‘may fall away’, that is, it will wilt to the ground (the ‘away’ is redundant), then it will be hardened as the moisture in it is consumed, and thus it will be dried out. The optatives here are taken as futures. ‘In the morning’ and ‘in the evening’, are in the sense of, ‘in morning’ and ‘in evening’. In one day he presented the image of the swift death of grass, showing the speed of its course; moreover, there are kinds of grasses that in one day blossom and wither and are destroyed. These things are thus. Some claim these things to have been predicted about the Jews, saying that their worship in the temple is to last for a thousand years, for so many years are counted from Solomon to the crucifixion of Christ. Accordingly, they say the words predict that these thousand years are reckoned by you like a yesterday on account of their transgression of the law. Hence the disparagements of them, i.e. of the Jews, will be even more, being ever added to, and indeed we see them never receiving respite from disparagement. And the rest they understand cor- respondingly, namely, that their ‘morning’, that is, their time of prosperity, will pass away like grass. Their time of prosperity was only that of Solomon’s kinship, for in the time thereafter they would have many fluctuations. The words that follow you will relate to the grass, in the way explained earlier.
7 Ὅτι ἐξελίπομεν ἐν τῇ ὀργῇ σου καὶ ἐν τῷ θυμῷ σου ἐταράχθημεν. Ἐξελίπομεν, ἀντὶ τοῦ, ὠλιγώθημεν· ἀπωλόμεθα ἐν τῷ ὀργισθῆναί σε ἡμῖν ἁμαρτήσασι. Περὶ δὲ τῆς ὀργῆς καὶ τοῦ θυμοῦ διαφόρως εἴρηται, καὶ μᾶλλον ἐν τῷ ϛ΄ ψαλμῷ.ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου. Εἰ καὶ ἀνάξιοι ἐλέους ἡμεῖς, ἀλλὰ γε ῥῦσαι ἡμᾶς, ἵνα μὴ ἀδοξῇ τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὀνειδιζόμενον, ὡς ἀσθενές, καὶ ὡς μὴ δυνάμενον ἐξελέσθαι τὸν οἰκεῖον λαόν. Παλιλ λογία δὲ νῦν ὁ δεύτερος στίχος· ταὐτὸ γὰρ τὸ Ῥῦ- σαι, τῷ, Ιλάσθητι· ἱλεωθεὶς γὰρ ῥύεται. Μήποτε είπωσι τὰ ἔθνη· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεὸς αὐτ τῶν ; Τοῦτο δῆλον. Καὶ γνωσθήτω ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνώπιον τῶν ὀφθαλμῶν ἡμῶν ἡ ἐκδίκησις τοῦ αἵματος τῶν δού- λων σου τοῦ ἐκκεχυμένου. Ἐν τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν, ἔτι ζώντων ἡμῶν. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ὁ στεναγμὸς τῶν πε- πεδημένων. Τῶν εἰς αἰχμαλωσίαν ἀπαγομένων. Κατὰ τὴν μεγαλοσύνην τοῦ βραχίονός σου περιποίησαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Διά- σωσον τὰ διαδράντα τέκνα τῶν ἀναιρεθέντων, ή καὶ τὰ εἰς δουλείαν ληφθέντα. Βραχίονα δὲ λέγει τὴν ἰσχύν. Ἀπόδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν ἑπταπλάσιον εἰς τὶν κόλπον αὐτῶν, τὸν ὀνειδισμὸν αὐτῶν, ὃν ὠνείδισαν σε, Κύριε. Επταπλάσιον τὸ πολυ- πλάσιον ἡ Εβραϊκή γραφὴ καλεῖ· ὥσπερ καὶ ἑπτὰ τὰ πολλά. Όνειδισμὸν δὲ λέγει τὴν ἐξουδένωσιν. Εἰς τὸν κόλπον δὲ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, Περιφόρητον, ἀναπόβλητον. Ἡμεῖς δὲ λαός σου, καὶ πρόβατα νομῆς σου. Ο Εἰ καὶ ἑπταίσαμεν· (92) νομὴ δὲ Θεοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. Ανθομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ καὶ ἐπακούσεις ἡμῖν, ἀντὶ τῆς σωτηρίας ταύτης, εὐχαριστήσομέν σοι ἀεί. "Η ἁπλῶς, Εὐχαριστήσομεν, περιττευούσης τῆς ἀντὶ προθέσεως. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἐξαγγελοῦμεν τὴν αἴνεσίν σου. Εἰς πᾶσαν γενεάν. Αἴνεσιν δὲ, τὴν ἐπὶ ταῖς εὐεργεσίαις καὶ ἀντιλήψεσιν. Αλλ' οὕτω μὲν καθ᾽ ἱστορίαν ὁ ψαλμὸς ἡρμήνευται. Ήρμοσε δὲ καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὸ τυράννων Χριστιανούς, ἐφ᾽ ὧν ἔθνη μὲν οἱ τύραννοι, καὶ ἁπλῶς πάντες οἱ πολεμοῦντες Χριστιανοῖς· κληρονόμοι δὲ τοῦ Χρι- στοῦ οἱ Χριστιανοί· ὡς ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ προ- εἴρηται· ναὸς δὲ αὐτοῦ ὁ κατὰ τόπον ἕκαστον Ἱερουσαλὴμ δὲ, πᾶσα πόλις Χριστιανῶν· θνησιμαία δὲ τὰ σώματα τῶν μαρτύρων, καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως· Ἰακὼβ δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς πολλάκις ἔφαμεν· γεί- τονες δὲ ἡμῶν οἱ Ἑβραῖοι, ὡς τῆς Γραφῆς αὐτῶν καὶ ἡμῖν ὑποκειμένης εἰς νομήν, καὶ ὡς μᾶλλον τῶν ἐθνῶν τῶν ἄλλων ἡμῖν εἰς πίστιν ἐγγίζοντες· ἀλλὰ καὶ απο ρετικοί, ὡς ἐγγίζοντες ἡμῖν τῷ πλείονι μέρει τῶν δογμάτων. Εξουδένωσαν δὲ τὸν Χριστὸν, ὅσοι τῶν αἱρετικῶν ἢ κατὰ τῆς θεότητος αὐτοῦ ἐβλασφήμης σαν, ὡς ὁ Σαβέλλιος καὶ ὁ ᾿Αρειος ἢ κατὰ τῆς • Εt • COMMENT. IN PSALMOS. A tuum. Tametsi nos indigni sumus misericordia tna, B ju tamen quæso eripe nos, ne inglorium sit apēd gentes nomen tuum, neve exprobretur ab eis quasi infirmum sit, et quasi nequeas populum taum li- berare. Secundus autem versiculus repetitam con- tinet sententiam. Idem enim est Libera, quod, Fropitius esto. Nam qui ad liberationem est para- tus, is etiam est propitius. VERS. 10, 11. Nequando dicant genies : Ubi est Deus eorum ? Hoc per se clarum est. Et cognoscatur in gentibus coram oculis eorum ultio sanguinis servorum tuorum, qui effusus est. Ut in aliis gentibus hoc cognoscatur, et nobis ad- huc superstitibus. Intret in conspectu tuo gemitus compeditorum. Eorum scilicet qui in captivitatem acti sunt. Secundum magnitudinem brachii tui serva filios interemptorum. Salva, inquit, occisorum filios, qui cædem effugerunt, vel salva eos, qui in servitutem ducti sunt. Per brachium vero, fortitudinem ac potentiam intelligit. Vers. 12. Redde viçinis nostris septuplum, in sinu corum, opprobrium suum, quod exprobaverunt tibi, Domine. Septuplum Hebræorum more posuit pro Multiplici, quemadmodum et Septem persaepe poni videmus pro Multis. Per opprobrium vero con- temptum intelligit. In sinu etiam eoru̟m reddi optat supplicia, quia quod in sinu est, de facili non rejicitur, et semper circumfertur. VERS. 13. Nos autem populus iuus, et oves pe- scuæ tuæ. Tametsi peccaverimus (tui tamen sem- per sumus), divina autem maudata abundantissi– mum præbent pabulum. Confitebimur tibi, Deus, in sæculum. Si nos exau- dieris, gratias tibi semper pro consecuta agemus salute. Vel simpliciter se acturos gratias polli- centur. In generationem et generationem annuntiabimus laudem tuam. In omnes, inquit, generationes, laudes tuas annuntiabimus, hoc est laudationes illas, quæ pro tantis beneficiis libi debentur. hoc pacto quidem hic psalmus ſuit juxta bistoriæ sensum expositus. Accommodari tamen possunt præsentis psalui verba sanctis delibus Christia- D nis. qui a tyrannis persecutionem passi sunt : juxta quem sensum per gentes, tyrannos intelliges, et alios omnes Christiani nominis hostes : et per Christi hæredes, ipsos fideles, quemadmodum in primo psalmo declaravimus : et per templum Dei, unumquodque templum Deo dicatum. Per Jerusa- lem etiam, ipsam Christianorum civitatem, et per morticina, sancta martyrum corpora. Quae sequun- tur juxta eamdem rationem intelliges. Jacob etiam pro Christiano accipitur populo, ut sape diximus. Et per vicinos nostros, ipsos intelliges Hebræos : eo quod illorum Scriptura nobis etiam in legem Varia lectiones. (92) Verbum. Pabulum autem Dei, jus mandala.
7 For we have expired in your anger and have been troubled in your rage. ‘We have expired’, in the sense of, ‘we have been diminished’; we have been destroyed by your having grown angry with us for having sinned. ‘Anger’ and ‘rage’ have been spoken of variously, and especially in the sixth psalm.
α Ἔθου τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐναντίον σου. Ἔθου αὐτὰς γυμνὰς ἐνώπιόν σου· καὶ ὁρώμεναι οὐ διαλανθάνουσιν, ἀλλὰ καὶ μάλιστα παροξύνουσί σε καθ’ ἡμῶν.ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου. Εἰ καὶ ἀνάξιοι ἐλέους ἡμεῖς, ἀλλὰ γε ῥῦσαι ἡμᾶς, ἵνα μὴ ἀδοξῇ τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὀνειδιζόμενον, ὡς ἀσθενές, καὶ ὡς μὴ δυνάμενον ἐξελέσθαι τὸν οἰκεῖον λαόν. Παλιλ λογία δὲ νῦν ὁ δεύτερος στίχος· ταὐτὸ γὰρ τὸ Ῥῦ- σαι, τῷ, Ιλάσθητι· ἱλεωθεὶς γὰρ ῥύεται. Μήποτε είπωσι τὰ ἔθνη· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεὸς αὐτ τῶν ; Τοῦτο δῆλον. Καὶ γνωσθήτω ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνώπιον τῶν ὀφθαλμῶν ἡμῶν ἡ ἐκδίκησις τοῦ αἵματος τῶν δού- λων σου τοῦ ἐκκεχυμένου. Ἐν τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν, ἔτι ζώντων ἡμῶν. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ὁ στεναγμὸς τῶν πε- πεδημένων. Τῶν εἰς αἰχμαλωσίαν ἀπαγομένων. Κατὰ τὴν μεγαλοσύνην τοῦ βραχίονός σου περιποίησαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Διά- σωσον τὰ διαδράντα τέκνα τῶν ἀναιρεθέντων, ή καὶ τὰ εἰς δουλείαν ληφθέντα. Βραχίονα δὲ λέγει τὴν ἰσχύν. Ἀπόδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν ἑπταπλάσιον εἰς τὶν κόλπον αὐτῶν, τὸν ὀνειδισμὸν αὐτῶν, ὃν ὠνείδισαν σε, Κύριε. Επταπλάσιον τὸ πολυ- πλάσιον ἡ Εβραϊκή γραφὴ καλεῖ· ὥσπερ καὶ ἑπτὰ τὰ πολλά. Όνειδισμὸν δὲ λέγει τὴν ἐξουδένωσιν. Εἰς τὸν κόλπον δὲ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, Περιφόρητον, ἀναπόβλητον. Ἡμεῖς δὲ λαός σου, καὶ πρόβατα νομῆς σου. Ο Εἰ καὶ ἑπταίσαμεν· (92) νομὴ δὲ Θεοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. Ανθομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ καὶ ἐπακούσεις ἡμῖν, ἀντὶ τῆς σωτηρίας ταύτης, εὐχαριστήσομέν σοι ἀεί. "Η ἁπλῶς, Εὐχαριστήσομεν, περιττευούσης τῆς ἀντὶ προθέσεως. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἐξαγγελοῦμεν τὴν αἴνεσίν σου. Εἰς πᾶσαν γενεάν. Αἴνεσιν δὲ, τὴν ἐπὶ ταῖς εὐεργεσίαις καὶ ἀντιλήψεσιν. Αλλ' οὕτω μὲν καθ᾽ ἱστορίαν ὁ ψαλμὸς ἡρμήνευται. Ήρμοσε δὲ καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὸ τυράννων Χριστιανούς, ἐφ᾽ ὧν ἔθνη μὲν οἱ τύραννοι, καὶ ἁπλῶς πάντες οἱ πολεμοῦντες Χριστιανοῖς· κληρονόμοι δὲ τοῦ Χρι- στοῦ οἱ Χριστιανοί· ὡς ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ προ- εἴρηται· ναὸς δὲ αὐτοῦ ὁ κατὰ τόπον ἕκαστον Ἱερουσαλὴμ δὲ, πᾶσα πόλις Χριστιανῶν· θνησιμαία δὲ τὰ σώματα τῶν μαρτύρων, καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως· Ἰακὼβ δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς πολλάκις ἔφαμεν· γεί- τονες δὲ ἡμῶν οἱ Ἑβραῖοι, ὡς τῆς Γραφῆς αὐτῶν καὶ ἡμῖν ὑποκειμένης εἰς νομήν, καὶ ὡς μᾶλλον τῶν ἐθνῶν τῶν ἄλλων ἡμῖν εἰς πίστιν ἐγγίζοντες· ἀλλὰ καὶ απο ρετικοί, ὡς ἐγγίζοντες ἡμῖν τῷ πλείονι μέρει τῶν δογμάτων. Εξουδένωσαν δὲ τὸν Χριστὸν, ὅσοι τῶν αἱρετικῶν ἢ κατὰ τῆς θεότητος αὐτοῦ ἐβλασφήμης σαν, ὡς ὁ Σαβέλλιος καὶ ὁ ᾿Αρειος ἢ κατὰ τῆς • Εt • COMMENT. IN PSALMOS. A tuum. Tametsi nos indigni sumus misericordia tna, B ju tamen quæso eripe nos, ne inglorium sit apēd gentes nomen tuum, neve exprobretur ab eis quasi infirmum sit, et quasi nequeas populum taum li- berare. Secundus autem versiculus repetitam con- tinet sententiam. Idem enim est Libera, quod, Fropitius esto. Nam qui ad liberationem est para- tus, is etiam est propitius. VERS. 10, 11. Nequando dicant genies : Ubi est Deus eorum ? Hoc per se clarum est. Et cognoscatur in gentibus coram oculis eorum ultio sanguinis servorum tuorum, qui effusus est. Ut in aliis gentibus hoc cognoscatur, et nobis ad- huc superstitibus. Intret in conspectu tuo gemitus compeditorum. Eorum scilicet qui in captivitatem acti sunt. Secundum magnitudinem brachii tui serva filios interemptorum. Salva, inquit, occisorum filios, qui cædem effugerunt, vel salva eos, qui in servitutem ducti sunt. Per brachium vero, fortitudinem ac potentiam intelligit. Vers. 12. Redde viçinis nostris septuplum, in sinu corum, opprobrium suum, quod exprobaverunt tibi, Domine. Septuplum Hebræorum more posuit pro Multiplici, quemadmodum et Septem persaepe poni videmus pro Multis. Per opprobrium vero con- temptum intelligit. In sinu etiam eoru̟m reddi optat supplicia, quia quod in sinu est, de facili non rejicitur, et semper circumfertur. VERS. 13. Nos autem populus iuus, et oves pe- scuæ tuæ. Tametsi peccaverimus (tui tamen sem- per sumus), divina autem maudata abundantissi– mum præbent pabulum. Confitebimur tibi, Deus, in sæculum. Si nos exau- dieris, gratias tibi semper pro consecuta agemus salute. Vel simpliciter se acturos gratias polli- centur. In generationem et generationem annuntiabimus laudem tuam. In omnes, inquit, generationes, laudes tuas annuntiabimus, hoc est laudationes illas, quæ pro tantis beneficiis libi debentur. hoc pacto quidem hic psalmus ſuit juxta bistoriæ sensum expositus. Accommodari tamen possunt præsentis psalui verba sanctis delibus Christia- D nis. qui a tyrannis persecutionem passi sunt : juxta quem sensum per gentes, tyrannos intelliges, et alios omnes Christiani nominis hostes : et per Christi hæredes, ipsos fideles, quemadmodum in primo psalmo declaravimus : et per templum Dei, unumquodque templum Deo dicatum. Per Jerusa- lem etiam, ipsam Christianorum civitatem, et per morticina, sancta martyrum corpora. Quae sequun- tur juxta eamdem rationem intelliges. Jacob etiam pro Christiano accipitur populo, ut sape diximus. Et per vicinos nostros, ipsos intelliges Hebræos : eo quod illorum Scriptura nobis etiam in legem Varia lectiones. (92) Verbum. Pabulum autem Dei, jus mandala.
8α You have set our lawless acts before you. You have set them naked before you, and kept in sight they do not escape notice, but on the very contrary they incite you to anger against us.
β Ὁ αἰὼν ἡμῶν εἰς φωτισμὸν τοῦ προσώπου σου. Αἰῶνα νῦν, τὸν βίον λέγει καὶ τὴν ζωήν· ὅλος, φησὶν, ὁ βίος ἡμῶν, ὅλη ἡ ζωὴ, εἰς τὸ ἐμφανὲς τῆς σῆς ἐπισκοπῆς κεῖται, τουτέστι, πεφανέρωταί σοι· ὁ δὲ νοῦς, ὅμοιος τῷ τοῦ προλαβόντος στίχου.ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου. Εἰ καὶ ἀνάξιοι ἐλέους ἡμεῖς, ἀλλὰ γε ῥῦσαι ἡμᾶς, ἵνα μὴ ἀδοξῇ τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὀνειδιζόμενον, ὡς ἀσθενές, καὶ ὡς μὴ δυνάμενον ἐξελέσθαι τὸν οἰκεῖον λαόν. Παλιλ λογία δὲ νῦν ὁ δεύτερος στίχος· ταὐτὸ γὰρ τὸ Ῥῦ- σαι, τῷ, Ιλάσθητι· ἱλεωθεὶς γὰρ ῥύεται. Μήποτε είπωσι τὰ ἔθνη· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεὸς αὐτ τῶν ; Τοῦτο δῆλον. Καὶ γνωσθήτω ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνώπιον τῶν ὀφθαλμῶν ἡμῶν ἡ ἐκδίκησις τοῦ αἵματος τῶν δού- λων σου τοῦ ἐκκεχυμένου. Ἐν τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν, ἔτι ζώντων ἡμῶν. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ὁ στεναγμὸς τῶν πε- πεδημένων. Τῶν εἰς αἰχμαλωσίαν ἀπαγομένων. Κατὰ τὴν μεγαλοσύνην τοῦ βραχίονός σου περιποίησαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Διά- σωσον τὰ διαδράντα τέκνα τῶν ἀναιρεθέντων, ή καὶ τὰ εἰς δουλείαν ληφθέντα. Βραχίονα δὲ λέγει τὴν ἰσχύν. Ἀπόδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν ἑπταπλάσιον εἰς τὶν κόλπον αὐτῶν, τὸν ὀνειδισμὸν αὐτῶν, ὃν ὠνείδισαν σε, Κύριε. Επταπλάσιον τὸ πολυ- πλάσιον ἡ Εβραϊκή γραφὴ καλεῖ· ὥσπερ καὶ ἑπτὰ τὰ πολλά. Όνειδισμὸν δὲ λέγει τὴν ἐξουδένωσιν. Εἰς τὸν κόλπον δὲ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, Περιφόρητον, ἀναπόβλητον. Ἡμεῖς δὲ λαός σου, καὶ πρόβατα νομῆς σου. Ο Εἰ καὶ ἑπταίσαμεν· (92) νομὴ δὲ Θεοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. Ανθομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ καὶ ἐπακούσεις ἡμῖν, ἀντὶ τῆς σωτηρίας ταύτης, εὐχαριστήσομέν σοι ἀεί. "Η ἁπλῶς, Εὐχαριστήσομεν, περιττευούσης τῆς ἀντὶ προθέσεως. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἐξαγγελοῦμεν τὴν αἴνεσίν σου. Εἰς πᾶσαν γενεάν. Αἴνεσιν δὲ, τὴν ἐπὶ ταῖς εὐεργεσίαις καὶ ἀντιλήψεσιν. Αλλ' οὕτω μὲν καθ᾽ ἱστορίαν ὁ ψαλμὸς ἡρμήνευται. Ήρμοσε δὲ καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὸ τυράννων Χριστιανούς, ἐφ᾽ ὧν ἔθνη μὲν οἱ τύραννοι, καὶ ἁπλῶς πάντες οἱ πολεμοῦντες Χριστιανοῖς· κληρονόμοι δὲ τοῦ Χρι- στοῦ οἱ Χριστιανοί· ὡς ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ προ- εἴρηται· ναὸς δὲ αὐτοῦ ὁ κατὰ τόπον ἕκαστον Ἱερουσαλὴμ δὲ, πᾶσα πόλις Χριστιανῶν· θνησιμαία δὲ τὰ σώματα τῶν μαρτύρων, καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως· Ἰακὼβ δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς πολλάκις ἔφαμεν· γεί- τονες δὲ ἡμῶν οἱ Ἑβραῖοι, ὡς τῆς Γραφῆς αὐτῶν καὶ ἡμῖν ὑποκειμένης εἰς νομήν, καὶ ὡς μᾶλλον τῶν ἐθνῶν τῶν ἄλλων ἡμῖν εἰς πίστιν ἐγγίζοντες· ἀλλὰ καὶ απο ρετικοί, ὡς ἐγγίζοντες ἡμῖν τῷ πλείονι μέρει τῶν δογμάτων. Εξουδένωσαν δὲ τὸν Χριστὸν, ὅσοι τῶν αἱρετικῶν ἢ κατὰ τῆς θεότητος αὐτοῦ ἐβλασφήμης σαν, ὡς ὁ Σαβέλλιος καὶ ὁ ᾿Αρειος ἢ κατὰ τῆς • Εt • COMMENT. IN PSALMOS. A tuum. Tametsi nos indigni sumus misericordia tna, B ju tamen quæso eripe nos, ne inglorium sit apēd gentes nomen tuum, neve exprobretur ab eis quasi infirmum sit, et quasi nequeas populum taum li- berare. Secundus autem versiculus repetitam con- tinet sententiam. Idem enim est Libera, quod, Fropitius esto. Nam qui ad liberationem est para- tus, is etiam est propitius. VERS. 10, 11. Nequando dicant genies : Ubi est Deus eorum ? Hoc per se clarum est. Et cognoscatur in gentibus coram oculis eorum ultio sanguinis servorum tuorum, qui effusus est. Ut in aliis gentibus hoc cognoscatur, et nobis ad- huc superstitibus. Intret in conspectu tuo gemitus compeditorum. Eorum scilicet qui in captivitatem acti sunt. Secundum magnitudinem brachii tui serva filios interemptorum. Salva, inquit, occisorum filios, qui cædem effugerunt, vel salva eos, qui in servitutem ducti sunt. Per brachium vero, fortitudinem ac potentiam intelligit. Vers. 12. Redde viçinis nostris septuplum, in sinu corum, opprobrium suum, quod exprobaverunt tibi, Domine. Septuplum Hebræorum more posuit pro Multiplici, quemadmodum et Septem persaepe poni videmus pro Multis. Per opprobrium vero con- temptum intelligit. In sinu etiam eoru̟m reddi optat supplicia, quia quod in sinu est, de facili non rejicitur, et semper circumfertur. VERS. 13. Nos autem populus iuus, et oves pe- scuæ tuæ. Tametsi peccaverimus (tui tamen sem- per sumus), divina autem maudata abundantissi– mum præbent pabulum. Confitebimur tibi, Deus, in sæculum. Si nos exau- dieris, gratias tibi semper pro consecuta agemus salute. Vel simpliciter se acturos gratias polli- centur. In generationem et generationem annuntiabimus laudem tuam. In omnes, inquit, generationes, laudes tuas annuntiabimus, hoc est laudationes illas, quæ pro tantis beneficiis libi debentur. hoc pacto quidem hic psalmus ſuit juxta bistoriæ sensum expositus. Accommodari tamen possunt præsentis psalui verba sanctis delibus Christia- D nis. qui a tyrannis persecutionem passi sunt : juxta quem sensum per gentes, tyrannos intelliges, et alios omnes Christiani nominis hostes : et per Christi hæredes, ipsos fideles, quemadmodum in primo psalmo declaravimus : et per templum Dei, unumquodque templum Deo dicatum. Per Jerusa- lem etiam, ipsam Christianorum civitatem, et per morticina, sancta martyrum corpora. Quae sequun- tur juxta eamdem rationem intelliges. Jacob etiam pro Christiano accipitur populo, ut sape diximus. Et per vicinos nostros, ipsos intelliges Hebræos : eo quod illorum Scriptura nobis etiam in legem Varia lectiones. (92) Verbum. Pabulum autem Dei, jus mandala.
8β Our lifetime in the light of your face. Lifetime here is what he calls the span of our life and life. All our lifetime, all our life, he says, lies in the visibility of your oversight, that is, it is manifest to you. The meaning is like that of the previous verse.
α Ὅτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι ἡμῶν ἐξέλιπον. Aἱ ἡμέραι τῆς ζωῆς ἡμῶν παρῆλθον, τῇ τελευτῇ πεπλησιάκαμεν· οὕτω γάρ με πείθει νοεῖν ἡ σφοδρότης τῶν συμφορῶν. Ἔθος δὲ καὶ ἄλλως τοῖς ἐν θλίψεσι λέγειν, ὅτι τεθνήκαμεν, ἀποπνιγέντες ταῖς θλίψεσι καὶ ἀπεγνωκότες τὴν σωτηρίαν.ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου. Εἰ καὶ ἀνάξιοι ἐλέους ἡμεῖς, ἀλλὰ γε ῥῦσαι ἡμᾶς, ἵνα μὴ ἀδοξῇ τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὀνειδιζόμενον, ὡς ἀσθενές, καὶ ὡς μὴ δυνάμενον ἐξελέσθαι τὸν οἰκεῖον λαόν. Παλιλ λογία δὲ νῦν ὁ δεύτερος στίχος· ταὐτὸ γὰρ τὸ Ῥῦ- σαι, τῷ, Ιλάσθητι· ἱλεωθεὶς γὰρ ῥύεται. Μήποτε είπωσι τὰ ἔθνη· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεὸς αὐτ τῶν ; Τοῦτο δῆλον. Καὶ γνωσθήτω ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνώπιον τῶν ὀφθαλμῶν ἡμῶν ἡ ἐκδίκησις τοῦ αἵματος τῶν δού- λων σου τοῦ ἐκκεχυμένου. Ἐν τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν, ἔτι ζώντων ἡμῶν. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ὁ στεναγμὸς τῶν πε- πεδημένων. Τῶν εἰς αἰχμαλωσίαν ἀπαγομένων. Κατὰ τὴν μεγαλοσύνην τοῦ βραχίονός σου περιποίησαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Διά- σωσον τὰ διαδράντα τέκνα τῶν ἀναιρεθέντων, ή καὶ τὰ εἰς δουλείαν ληφθέντα. Βραχίονα δὲ λέγει τὴν ἰσχύν. Ἀπόδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν ἑπταπλάσιον εἰς τὶν κόλπον αὐτῶν, τὸν ὀνειδισμὸν αὐτῶν, ὃν ὠνείδισαν σε, Κύριε. Επταπλάσιον τὸ πολυ- πλάσιον ἡ Εβραϊκή γραφὴ καλεῖ· ὥσπερ καὶ ἑπτὰ τὰ πολλά. Όνειδισμὸν δὲ λέγει τὴν ἐξουδένωσιν. Εἰς τὸν κόλπον δὲ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, Περιφόρητον, ἀναπόβλητον. Ἡμεῖς δὲ λαός σου, καὶ πρόβατα νομῆς σου. Ο Εἰ καὶ ἑπταίσαμεν· (92) νομὴ δὲ Θεοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. Ανθομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ καὶ ἐπακούσεις ἡμῖν, ἀντὶ τῆς σωτηρίας ταύτης, εὐχαριστήσομέν σοι ἀεί. "Η ἁπλῶς, Εὐχαριστήσομεν, περιττευούσης τῆς ἀντὶ προθέσεως. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἐξαγγελοῦμεν τὴν αἴνεσίν σου. Εἰς πᾶσαν γενεάν. Αἴνεσιν δὲ, τὴν ἐπὶ ταῖς εὐεργεσίαις καὶ ἀντιλήψεσιν. Αλλ' οὕτω μὲν καθ᾽ ἱστορίαν ὁ ψαλμὸς ἡρμήνευται. Ήρμοσε δὲ καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὸ τυράννων Χριστιανούς, ἐφ᾽ ὧν ἔθνη μὲν οἱ τύραννοι, καὶ ἁπλῶς πάντες οἱ πολεμοῦντες Χριστιανοῖς· κληρονόμοι δὲ τοῦ Χρι- στοῦ οἱ Χριστιανοί· ὡς ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ προ- εἴρηται· ναὸς δὲ αὐτοῦ ὁ κατὰ τόπον ἕκαστον Ἱερουσαλὴμ δὲ, πᾶσα πόλις Χριστιανῶν· θνησιμαία δὲ τὰ σώματα τῶν μαρτύρων, καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως· Ἰακὼβ δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς πολλάκις ἔφαμεν· γεί- τονες δὲ ἡμῶν οἱ Ἑβραῖοι, ὡς τῆς Γραφῆς αὐτῶν καὶ ἡμῖν ὑποκειμένης εἰς νομήν, καὶ ὡς μᾶλλον τῶν ἐθνῶν τῶν ἄλλων ἡμῖν εἰς πίστιν ἐγγίζοντες· ἀλλὰ καὶ απο ρετικοί, ὡς ἐγγίζοντες ἡμῖν τῷ πλείονι μέρει τῶν δογμάτων. Εξουδένωσαν δὲ τὸν Χριστὸν, ὅσοι τῶν αἱρετικῶν ἢ κατὰ τῆς θεότητος αὐτοῦ ἐβλασφήμης σαν, ὡς ὁ Σαβέλλιος καὶ ὁ ᾿Αρειος ἢ κατὰ τῆς • Εt • COMMENT. IN PSALMOS. A tuum. Tametsi nos indigni sumus misericordia tna, B ju tamen quæso eripe nos, ne inglorium sit apēd gentes nomen tuum, neve exprobretur ab eis quasi infirmum sit, et quasi nequeas populum taum li- berare. Secundus autem versiculus repetitam con- tinet sententiam. Idem enim est Libera, quod, Fropitius esto. Nam qui ad liberationem est para- tus, is etiam est propitius. VERS. 10, 11. Nequando dicant genies : Ubi est Deus eorum ? Hoc per se clarum est. Et cognoscatur in gentibus coram oculis eorum ultio sanguinis servorum tuorum, qui effusus est. Ut in aliis gentibus hoc cognoscatur, et nobis ad- huc superstitibus. Intret in conspectu tuo gemitus compeditorum. Eorum scilicet qui in captivitatem acti sunt. Secundum magnitudinem brachii tui serva filios interemptorum. Salva, inquit, occisorum filios, qui cædem effugerunt, vel salva eos, qui in servitutem ducti sunt. Per brachium vero, fortitudinem ac potentiam intelligit. Vers. 12. Redde viçinis nostris septuplum, in sinu corum, opprobrium suum, quod exprobaverunt tibi, Domine. Septuplum Hebræorum more posuit pro Multiplici, quemadmodum et Septem persaepe poni videmus pro Multis. Per opprobrium vero con- temptum intelligit. In sinu etiam eoru̟m reddi optat supplicia, quia quod in sinu est, de facili non rejicitur, et semper circumfertur. VERS. 13. Nos autem populus iuus, et oves pe- scuæ tuæ. Tametsi peccaverimus (tui tamen sem- per sumus), divina autem maudata abundantissi– mum præbent pabulum. Confitebimur tibi, Deus, in sæculum. Si nos exau- dieris, gratias tibi semper pro consecuta agemus salute. Vel simpliciter se acturos gratias polli- centur. In generationem et generationem annuntiabimus laudem tuam. In omnes, inquit, generationes, laudes tuas annuntiabimus, hoc est laudationes illas, quæ pro tantis beneficiis libi debentur. hoc pacto quidem hic psalmus ſuit juxta bistoriæ sensum expositus. Accommodari tamen possunt præsentis psalui verba sanctis delibus Christia- D nis. qui a tyrannis persecutionem passi sunt : juxta quem sensum per gentes, tyrannos intelliges, et alios omnes Christiani nominis hostes : et per Christi hæredes, ipsos fideles, quemadmodum in primo psalmo declaravimus : et per templum Dei, unumquodque templum Deo dicatum. Per Jerusa- lem etiam, ipsam Christianorum civitatem, et per morticina, sancta martyrum corpora. Quae sequun- tur juxta eamdem rationem intelliges. Jacob etiam pro Christiano accipitur populo, ut sape diximus. Et per vicinos nostros, ipsos intelliges Hebræos : eo quod illorum Scriptura nobis etiam in legem Varia lectiones. (92) Verbum. Pabulum autem Dei, jus mandala.
9α For all our days have expired. The days of our life have passed away, we have drawn near to our end, for thus the intensity of misfortunes persuades me to believe. Moreover, it is customary for those in afflictions to say that we have died, having been choked by the afflictions and having despaired of salvation.
Εἴρηται δὲ πολλάκις περὶ τοῦ, ὅτι, καὶ νῦν δὲ καθόλου ῥητέον, ὅτι ἔνθα εὑρίσκεται, ἢ αἰτιολογικὸν νοεῖται, ἢ βεβαιωτικὸν, ἢ διηγηματικὸν καὶ παρέλκον, ὡς καὶ νῦν. Τοῦτο δὲ καὶ μᾶλλον πλεονάζει παρὰ τῷ Δαυίδ. Καὶ λοιπὸν ἔστω σοι τοῦτο καὶ εἰς τὸ ἑξῆς κανὼν ἀκριβέστατος· περιττὸν γὰρ πολλάκις περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν τὰ αὐτά.ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου. Εἰ καὶ ἀνάξιοι ἐλέους ἡμεῖς, ἀλλὰ γε ῥῦσαι ἡμᾶς, ἵνα μὴ ἀδοξῇ τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὀνειδιζόμενον, ὡς ἀσθενές, καὶ ὡς μὴ δυνάμενον ἐξελέσθαι τὸν οἰκεῖον λαόν. Παλιλ λογία δὲ νῦν ὁ δεύτερος στίχος· ταὐτὸ γὰρ τὸ Ῥῦ- σαι, τῷ, Ιλάσθητι· ἱλεωθεὶς γὰρ ῥύεται. Μήποτε είπωσι τὰ ἔθνη· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεὸς αὐτ τῶν ; Τοῦτο δῆλον. Καὶ γνωσθήτω ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνώπιον τῶν ὀφθαλμῶν ἡμῶν ἡ ἐκδίκησις τοῦ αἵματος τῶν δού- λων σου τοῦ ἐκκεχυμένου. Ἐν τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν, ἔτι ζώντων ἡμῶν. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ὁ στεναγμὸς τῶν πε- πεδημένων. Τῶν εἰς αἰχμαλωσίαν ἀπαγομένων. Κατὰ τὴν μεγαλοσύνην τοῦ βραχίονός σου περιποίησαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Διά- σωσον τὰ διαδράντα τέκνα τῶν ἀναιρεθέντων, ή καὶ τὰ εἰς δουλείαν ληφθέντα. Βραχίονα δὲ λέγει τὴν ἰσχύν. Ἀπόδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν ἑπταπλάσιον εἰς τὶν κόλπον αὐτῶν, τὸν ὀνειδισμὸν αὐτῶν, ὃν ὠνείδισαν σε, Κύριε. Επταπλάσιον τὸ πολυ- πλάσιον ἡ Εβραϊκή γραφὴ καλεῖ· ὥσπερ καὶ ἑπτὰ τὰ πολλά. Όνειδισμὸν δὲ λέγει τὴν ἐξουδένωσιν. Εἰς τὸν κόλπον δὲ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, Περιφόρητον, ἀναπόβλητον. Ἡμεῖς δὲ λαός σου, καὶ πρόβατα νομῆς σου. Ο Εἰ καὶ ἑπταίσαμεν· (92) νομὴ δὲ Θεοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. Ανθομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ καὶ ἐπακούσεις ἡμῖν, ἀντὶ τῆς σωτηρίας ταύτης, εὐχαριστήσομέν σοι ἀεί. "Η ἁπλῶς, Εὐχαριστήσομεν, περιττευούσης τῆς ἀντὶ προθέσεως. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἐξαγγελοῦμεν τὴν αἴνεσίν σου. Εἰς πᾶσαν γενεάν. Αἴνεσιν δὲ, τὴν ἐπὶ ταῖς εὐεργεσίαις καὶ ἀντιλήψεσιν. Αλλ' οὕτω μὲν καθ᾽ ἱστορίαν ὁ ψαλμὸς ἡρμήνευται. Ήρμοσε δὲ καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὸ τυράννων Χριστιανούς, ἐφ᾽ ὧν ἔθνη μὲν οἱ τύραννοι, καὶ ἁπλῶς πάντες οἱ πολεμοῦντες Χριστιανοῖς· κληρονόμοι δὲ τοῦ Χρι- στοῦ οἱ Χριστιανοί· ὡς ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ προ- εἴρηται· ναὸς δὲ αὐτοῦ ὁ κατὰ τόπον ἕκαστον Ἱερουσαλὴμ δὲ, πᾶσα πόλις Χριστιανῶν· θνησιμαία δὲ τὰ σώματα τῶν μαρτύρων, καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως· Ἰακὼβ δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς πολλάκις ἔφαμεν· γεί- τονες δὲ ἡμῶν οἱ Ἑβραῖοι, ὡς τῆς Γραφῆς αὐτῶν καὶ ἡμῖν ὑποκειμένης εἰς νομήν, καὶ ὡς μᾶλλον τῶν ἐθνῶν τῶν ἄλλων ἡμῖν εἰς πίστιν ἐγγίζοντες· ἀλλὰ καὶ απο ρετικοί, ὡς ἐγγίζοντες ἡμῖν τῷ πλείονι μέρει τῶν δογμάτων. Εξουδένωσαν δὲ τὸν Χριστὸν, ὅσοι τῶν αἱρετικῶν ἢ κατὰ τῆς θεότητος αὐτοῦ ἐβλασφήμης σαν, ὡς ὁ Σαβέλλιος καὶ ὁ ᾿Αρειος ἢ κατὰ τῆς • Εt • COMMENT. IN PSALMOS. A tuum. Tametsi nos indigni sumus misericordia tna, B ju tamen quæso eripe nos, ne inglorium sit apēd gentes nomen tuum, neve exprobretur ab eis quasi infirmum sit, et quasi nequeas populum taum li- berare. Secundus autem versiculus repetitam con- tinet sententiam. Idem enim est Libera, quod, Fropitius esto. Nam qui ad liberationem est para- tus, is etiam est propitius. VERS. 10, 11. Nequando dicant genies : Ubi est Deus eorum ? Hoc per se clarum est. Et cognoscatur in gentibus coram oculis eorum ultio sanguinis servorum tuorum, qui effusus est. Ut in aliis gentibus hoc cognoscatur, et nobis ad- huc superstitibus. Intret in conspectu tuo gemitus compeditorum. Eorum scilicet qui in captivitatem acti sunt. Secundum magnitudinem brachii tui serva filios interemptorum. Salva, inquit, occisorum filios, qui cædem effugerunt, vel salva eos, qui in servitutem ducti sunt. Per brachium vero, fortitudinem ac potentiam intelligit. Vers. 12. Redde viçinis nostris septuplum, in sinu corum, opprobrium suum, quod exprobaverunt tibi, Domine. Septuplum Hebræorum more posuit pro Multiplici, quemadmodum et Septem persaepe poni videmus pro Multis. Per opprobrium vero con- temptum intelligit. In sinu etiam eoru̟m reddi optat supplicia, quia quod in sinu est, de facili non rejicitur, et semper circumfertur. VERS. 13. Nos autem populus iuus, et oves pe- scuæ tuæ. Tametsi peccaverimus (tui tamen sem- per sumus), divina autem maudata abundantissi– mum præbent pabulum. Confitebimur tibi, Deus, in sæculum. Si nos exau- dieris, gratias tibi semper pro consecuta agemus salute. Vel simpliciter se acturos gratias polli- centur. In generationem et generationem annuntiabimus laudem tuam. In omnes, inquit, generationes, laudes tuas annuntiabimus, hoc est laudationes illas, quæ pro tantis beneficiis libi debentur. hoc pacto quidem hic psalmus ſuit juxta bistoriæ sensum expositus. Accommodari tamen possunt præsentis psalui verba sanctis delibus Christia- D nis. qui a tyrannis persecutionem passi sunt : juxta quem sensum per gentes, tyrannos intelliges, et alios omnes Christiani nominis hostes : et per Christi hæredes, ipsos fideles, quemadmodum in primo psalmo declaravimus : et per templum Dei, unumquodque templum Deo dicatum. Per Jerusa- lem etiam, ipsam Christianorum civitatem, et per morticina, sancta martyrum corpora. Quae sequun- tur juxta eamdem rationem intelliges. Jacob etiam pro Christiano accipitur populo, ut sape diximus. Et per vicinos nostros, ipsos intelliges Hebræos : eo quod illorum Scriptura nobis etiam in legem Varia lectiones. (92) Verbum. Pabulum autem Dei, jus mandala.
The conjunction ‘for’ has often been spoken about, and now it is to be said generally that wherever it is found it is to be understood either as causative or as confirmative or as narrative and redundant, as in this case. With David this word is especially used redundantly. Let this then henceforth be a very sure rule for you, for it is superfluous to say the same things about the same again and again.
β Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου ἐξελίπομεν. Τοῦτο καὶ ἀνωτέρω εἴρηκε· διττολογεῖ δὲ, νόμῳ τῶν ἐλεεινολογουμένων.ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου. Εἰ καὶ ἀνάξιοι ἐλέους ἡμεῖς, ἀλλὰ γε ῥῦσαι ἡμᾶς, ἵνα μὴ ἀδοξῇ τὸ ὄνομά σου ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὀνειδιζόμενον, ὡς ἀσθενές, καὶ ὡς μὴ δυνάμενον ἐξελέσθαι τὸν οἰκεῖον λαόν. Παλιλ λογία δὲ νῦν ὁ δεύτερος στίχος· ταὐτὸ γὰρ τὸ Ῥῦ- σαι, τῷ, Ιλάσθητι· ἱλεωθεὶς γὰρ ῥύεται. Μήποτε είπωσι τὰ ἔθνη· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεὸς αὐτ τῶν ; Τοῦτο δῆλον. Καὶ γνωσθήτω ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνώπιον τῶν ὀφθαλμῶν ἡμῶν ἡ ἐκδίκησις τοῦ αἵματος τῶν δού- λων σου τοῦ ἐκκεχυμένου. Ἐν τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν, ἔτι ζώντων ἡμῶν. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ὁ στεναγμὸς τῶν πε- πεδημένων. Τῶν εἰς αἰχμαλωσίαν ἀπαγομένων. Κατὰ τὴν μεγαλοσύνην τοῦ βραχίονός σου περιποίησαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Διά- σωσον τὰ διαδράντα τέκνα τῶν ἀναιρεθέντων, ή καὶ τὰ εἰς δουλείαν ληφθέντα. Βραχίονα δὲ λέγει τὴν ἰσχύν. Ἀπόδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν ἑπταπλάσιον εἰς τὶν κόλπον αὐτῶν, τὸν ὀνειδισμὸν αὐτῶν, ὃν ὠνείδισαν σε, Κύριε. Επταπλάσιον τὸ πολυ- πλάσιον ἡ Εβραϊκή γραφὴ καλεῖ· ὥσπερ καὶ ἑπτὰ τὰ πολλά. Όνειδισμὸν δὲ λέγει τὴν ἐξουδένωσιν. Εἰς τὸν κόλπον δὲ αὐτῶν, ἀντὶ τοῦ, Περιφόρητον, ἀναπόβλητον. Ἡμεῖς δὲ λαός σου, καὶ πρόβατα νομῆς σου. Ο Εἰ καὶ ἑπταίσαμεν· (92) νομὴ δὲ Θεοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. Ανθομολογησόμεθά σοι, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα. Εἰ καὶ ἐπακούσεις ἡμῖν, ἀντὶ τῆς σωτηρίας ταύτης, εὐχαριστήσομέν σοι ἀεί. "Η ἁπλῶς, Εὐχαριστήσομεν, περιττευούσης τῆς ἀντὶ προθέσεως. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἐξαγγελοῦμεν τὴν αἴνεσίν σου. Εἰς πᾶσαν γενεάν. Αἴνεσιν δὲ, τὴν ἐπὶ ταῖς εὐεργεσίαις καὶ ἀντιλήψεσιν. Αλλ' οὕτω μὲν καθ᾽ ἱστορίαν ὁ ψαλμὸς ἡρμήνευται. Ήρμοσε δὲ καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὸ τυράννων Χριστιανούς, ἐφ᾽ ὧν ἔθνη μὲν οἱ τύραννοι, καὶ ἁπλῶς πάντες οἱ πολεμοῦντες Χριστιανοῖς· κληρονόμοι δὲ τοῦ Χρι- στοῦ οἱ Χριστιανοί· ὡς ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ προ- εἴρηται· ναὸς δὲ αὐτοῦ ὁ κατὰ τόπον ἕκαστον Ἱερουσαλὴμ δὲ, πᾶσα πόλις Χριστιανῶν· θνησιμαία δὲ τὰ σώματα τῶν μαρτύρων, καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως· Ἰακὼβ δὲ οἱ Χριστιανοί, ὡς πολλάκις ἔφαμεν· γεί- τονες δὲ ἡμῶν οἱ Ἑβραῖοι, ὡς τῆς Γραφῆς αὐτῶν καὶ ἡμῖν ὑποκειμένης εἰς νομήν, καὶ ὡς μᾶλλον τῶν ἐθνῶν τῶν ἄλλων ἡμῖν εἰς πίστιν ἐγγίζοντες· ἀλλὰ καὶ απο ρετικοί, ὡς ἐγγίζοντες ἡμῖν τῷ πλείονι μέρει τῶν δογμάτων. Εξουδένωσαν δὲ τὸν Χριστὸν, ὅσοι τῶν αἱρετικῶν ἢ κατὰ τῆς θεότητος αὐτοῦ ἐβλασφήμης σαν, ὡς ὁ Σαβέλλιος καὶ ὁ ᾿Αρειος ἢ κατὰ τῆς • Εt • COMMENT. IN PSALMOS. A tuum. Tametsi nos indigni sumus misericordia tna, B ju tamen quæso eripe nos, ne inglorium sit apēd gentes nomen tuum, neve exprobretur ab eis quasi infirmum sit, et quasi nequeas populum taum li- berare. Secundus autem versiculus repetitam con- tinet sententiam. Idem enim est Libera, quod, Fropitius esto. Nam qui ad liberationem est para- tus, is etiam est propitius. VERS. 10, 11. Nequando dicant genies : Ubi est Deus eorum ? Hoc per se clarum est. Et cognoscatur in gentibus coram oculis eorum ultio sanguinis servorum tuorum, qui effusus est. Ut in aliis gentibus hoc cognoscatur, et nobis ad- huc superstitibus. Intret in conspectu tuo gemitus compeditorum. Eorum scilicet qui in captivitatem acti sunt. Secundum magnitudinem brachii tui serva filios interemptorum. Salva, inquit, occisorum filios, qui cædem effugerunt, vel salva eos, qui in servitutem ducti sunt. Per brachium vero, fortitudinem ac potentiam intelligit. Vers. 12. Redde viçinis nostris septuplum, in sinu corum, opprobrium suum, quod exprobaverunt tibi, Domine. Septuplum Hebræorum more posuit pro Multiplici, quemadmodum et Septem persaepe poni videmus pro Multis. Per opprobrium vero con- temptum intelligit. In sinu etiam eoru̟m reddi optat supplicia, quia quod in sinu est, de facili non rejicitur, et semper circumfertur. VERS. 13. Nos autem populus iuus, et oves pe- scuæ tuæ. Tametsi peccaverimus (tui tamen sem- per sumus), divina autem maudata abundantissi– mum præbent pabulum. Confitebimur tibi, Deus, in sæculum. Si nos exau- dieris, gratias tibi semper pro consecuta agemus salute. Vel simpliciter se acturos gratias polli- centur. In generationem et generationem annuntiabimus laudem tuam. In omnes, inquit, generationes, laudes tuas annuntiabimus, hoc est laudationes illas, quæ pro tantis beneficiis libi debentur. hoc pacto quidem hic psalmus ſuit juxta bistoriæ sensum expositus. Accommodari tamen possunt præsentis psalui verba sanctis delibus Christia- D nis. qui a tyrannis persecutionem passi sunt : juxta quem sensum per gentes, tyrannos intelliges, et alios omnes Christiani nominis hostes : et per Christi hæredes, ipsos fideles, quemadmodum in primo psalmo declaravimus : et per templum Dei, unumquodque templum Deo dicatum. Per Jerusa- lem etiam, ipsam Christianorum civitatem, et per morticina, sancta martyrum corpora. Quae sequun- tur juxta eamdem rationem intelliges. Jacob etiam pro Christiano accipitur populo, ut sape diximus. Et per vicinos nostros, ipsos intelliges Hebræos : eo quod illorum Scriptura nobis etiam in legem Varia lectiones. (92) Verbum. Pabulum autem Dei, jus mandala.
9β And in your anger we have expired. He said this above also; he says this twice as is customary with those seeking to evoke pity.
PG 128:933γ Tὰ ἔτη ἡμῶν ὡσεὶ ἀράχνη ἐμελέτων. Ἀράχνη νῦν, ὁ τῆς ἀράχνης ἰστός· ἐμελέτων δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἐμελετῶντο, εἴτουν ἐλογίζοντο. Λέγει τοίνυν, ὅτι τὰ ἔτη ἡμῶν ἐλογίζοντο, τουτέστι, λογίζονται ἡμῖν, ὡσεὶ ἀράχνης ἰστὸς, ἐπίμοχθα καὶ ὀλιγοχρόνια· ὁ γὰρ τοιοῦτος ἰστὸς πολλῷ μὲν ὑφαίνεται μόχθῳ διὰ τὴν ἄγαν λεπτότητα, θᾶττον δὲ φθείρεται διὰ τὴν ἀσθένειαν.Εφραίμ, καὶ Βενιαμὶν, καὶ Μανασσῆ. Ἐπεὶ γὰρ τοῦ Ἰωσὴφ ἀμνήσθη, εἰλίτως ἐπεμνήσθη καὶ τῶν φιλτάτων δύο υἱῶν αὐτοῦ Ἐφραὶμ καὶ Μα νασσῆ, καὶ τοῦ ἠγαπημένου αὐτῷ ἀδελφοῦ Βε νιαμίν, ὡς μόνον όμομητρίου. Καὶ ἀπὸ τούτων τὸν λαὸν ὠνόμασεν, ἵνα διὰ τὴν ἀρετὴν τοῦ Ἰω σὴφ ἐπικαμφθῇ ὁ Θεὸς τῷ γένει τῶν τέκνων, καὶ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι εἰ καὶ πρεσβύτερος υἱὸς ὁ Μανασσῆς ἦν, ἀλλ᾽ οὖν ὁ Μωϋ. σῆς πανταχοῦ τὸν Ἐφραὶμ προτίθησιν, ὡς παρὰ τοῦ Ἰακὼβ προτιμηθέντα, μάλλον εὐλογηθέντα· καὶ συζεύγνυσιν ἀεὶ τοῖς υἱοῖς τοῦ Ἰωσὴφ τὸν Βενια μῖν, ὡς οἰκεῖον καὶ αὐτὸν τῷ Ἰωσήφ, διὰ τὸ ὁμο μήτριον, καὶ ὡς εὐθὺς μετὰ τὸν Ἰωσὴφ γεννηθέντα τῷ Μωϋσῃ δὲ νῦν καὶ ὁ Δαβὶδ κατηκολούθησεν. Ἐπεὶ δὲ, τῆς τοῦ Λευὶ φυλῆς τῆς λατρείας τοῦ Θεοῦ ἀφο- Δ ρισθείσης, ἀντὶ ταύτης παρελήφθη ἡ τοῦ Μανασσῆ εἰς τὸ στρατεύεσθαι, εἰκότως νῦν τελευταία τέτα κται, ὡς ἐξ ἡμισείας οὖσα φυλὴ καὶ ἀσθενεστέρα τῆς Βενιαμίτιδος, ὥσπερ δὴ κἀκείνη τῆς Ἐφραϊμίτιδος. "Αλλως τε καὶ αἱ φυλαὶ αὗται τολμηρότεραι τῶν ἄλλων ἦσαν· εἰς τιμὴν δὲ τοῦ Ἰωσὴφ οἱ δύο υἱοὶ αὐτοῦ φύλαρχοι γεγόνασιν. . 'Εξέγειρον τὴν δυναστείαν σου, καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς. Ἐξανάστησον τὴν ὑπερφερῆ δύο ναμίν σου, εἰς ἀντίληψιν ἡμῶν, καθεύδουσαν τῇ μακροθυμίᾳ· εἴρηται δὲ ἡμῖν διαφόρως ὅτι τὰς ἀνθρωπίνας ενεργείας καὶ τὰ πάθη ἡ Ἑβραῖς Γραφὴ τῷ Θεῷ περιτίθησιν· παχύτερον διαλεγομένη, διὰ τὴν τῶν Εβραίων παχύτητα. Καὶ περιττὸν ἐφ' ἑκάστης λέξεως τοιαύτης τὰ αὐτὰ λέγειν. Διό χρή τῷ κανόνι τούτῳ χρῆσθαι δι' ὅλων τῶν ὁμοιοτρόπων. Ὁ Θεός, ἐπίστρεψον ἡμᾶς. Ἀπὸ θλίψεως εἰς χαρὰν, ἢ ἀπὸ φυγῆς εἰς ἀντίστασιν; ἢ ἀπὸ δουλείας εἰς ἐλευθερίαν, ἢ ἀπὸ τῆς ξένης ἐπὶ τὴν πατρίδα. Η επίστρεψον ἡμᾶς πρὸς σέ, συνεργῶν εἰς τὰ σὰ θελήματα. Επιστράφητε γάρ, φησί, πρὸς μέ, καὶ ἐπιστραφήσομαι πρὸς ἡμᾶς. Επίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομαι. Εμφάνισον μόνον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ ἀρκεῖ τοῦτο πρὸς σωτηρίαν ἡμῖν· μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Άρι- στέος γὰρ ἐπιφανέντος, οἱ μὲν οἰκεῖοι ἀναθαρσεύς ουσιν, οἱ δὲ πολέμιοι τρέπονται. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, έως πότε ὀργίζῃ ἐπὶ τὴν προσευχὴν των δούλων σου; Το, Οργίζῃ, εἶπεν, ἀντὶ, Οὐκ ἐπιβλέπεις· ἀπὸ τοῦ προηγουμε- νου τὸ ἑπόμενον· ἔπεται γὰρ τοῖς ὀργιζομένοις τὸ μὴ βλέπειν ἐπὶ τὰς δεήσεις τῶν παροργισάντων. Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ** COMMENT. IN PSALMOS. 83$ A Nam ex quo meminerat patriarcha Joseph, nert, B duorum etiam maxime dilectorum ei üliorum me- minit, Ephraim nimirum et Manasse, et præ cæteris omnibus charissimi etiam fratris Benjamin, quem unicum ex eadem matre fratrem habebat. Ab his autem) tribus patriarchis universum popu - lum nominavit : atque hoc, ut ob egregias virlu- tes patriarchæ hujus Joseph flecteretur et placa bi- lior fieret Deus erga illius posteros. Illud etiam sciendum est, quod Manasses erat major natu, et tamen Moyses ipsum Ephraim ei passim præ- ponit : quia prælionoratus fuerat ab avo Jacob, el majores fuerat benedictiones consecutus: quodque passim Benjamin a Moyse conjungitur cum βliis Joseph, veluti qui ob prædictam rationem illi esset magis devinctus, et quia statim natus fuerat post ipsumn Joseph, ideo beatus David Moysem secutus eumdem ordinem in eorum commemoratione ser- vavit; et quoniam loco tribus Levi, quæ divine cultui fuerat dicata, assumpta est tribus Manasse ad militandum, non temere omnium nunc extrema ponitur, veluti quæ ex dimidio, ut ita dicam, crat tribus, et quia etiam imbecillior erat tribu Benja- min, quemadmodum et ipsa tribus Benjamin inferior erat tribu Ephraim. Vel aliter : Ha tribus cæteris omnibus erant audaciores, et in honorem patriarchæ Joseph ambo ejus filii tribuum priuci. pes fuere. C D Zachar. 1, 5. Excita potentiam tuam, et veni, ut salvos facias wos. Supremnam quæso potentiam tuamn, quæ ol diuturnam longanimitatem tuam quodammodo dormitare videtur, suscita in auxilium nostruin. Illud a nobis jam sæpenumero dictum est, quod sacra Scriptura Deo passim actiones et passiones ascribit humanas, crassiori admodum more locuta, ut Hæbræorum babetudini inserviret. SuperQuum est autem eadem sæpius repetere. Atque ideo hu- jusmodi regulam, in similibus loquendi modis op- portunum est observare. - VERS. 4. Deus, converte nos. A tribulatione in gaudium, a fuga ad pugnam, a servitute ad liber- talem, ab aliena regione in patriam. Vel, Couverte nos ad te, et nobis couperare, ut voluntatem tuam valeamus perficere, juxta illud: Convertiminı ad me, et ego convertar ad vos **. Ostende faciem tuam, et salvi erimus. Indica nobis, inquit, et demonstra faciem tuam : et hoc erit nobis satis ad salutemn. Sermo est metapho- ricus. Ubi enim aliquis dux, aut imperator certan- tibus militibus supervenerit, continuo suis qui- dem animum et vires præstat, hostibus vero timorem. VERS. 5. Domine, Deus virtutum, usquequo irasce- ris ad orationem servorum tuorum? - Irasceris dixit, pro Non respicis, a præcedentibus signif- cans id quod consequitur. Solent enim qui ira- scuntur, ad illorum petitiones non respicere, qui eos ad irain provocarunt. VERS. 6. Cibabis nos pane lacrymarum et potabis
9γ Our years they would consider like a spider’s web. The word ἀράχνη can mean spider or spider’s web; here it means the latter. ‘They would consider’, in the sense of, ‘they would be considered’, that is, they would be reckoned. He is saying therefore that our years would be reckoned, that is, they are reckoned by us, like a spi- der’s web, toilsome and short-lived, for such a web is woven with great labour on account of its extreme delicacy, but is quickly destroyed on account of its weakness.
α Aἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν, ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκοντα ἔτη· ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα ἔτη. Ἐνταῦθα τὸν ἀριθμὸν ὁρίζεται τῶν ἐτῶν, πόσα μέν εἰσι τὰ τῆς δυνάμεως, πόσα δὲ τὰ τῆς βίας. Φησὶ γὰρ, ὅτι αἱ ἡμέραι | τῶν ἐτῶν ἡμῶν, εἴτουν τὰ ἔτη ἡμῶν, ἐν αὐτοῖς μὲν, ἤγουν ἐν ἑαυτοῖς, ἑβδομήκοντα ἔτη εἰσίν. Ἐπὶ τοσοῦτον γὰρ ἑαυτῶν ἐσμεν, τουτέστιν, ἑαυτῶν κυριεύοντες, ἐνδυνάμως κινούμεθα. Ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις μέλλοι τις ζῆν, ὅ ἐστιν ἐν βίᾳ, διὰ τὸ μόγις τότε δύνασθαι, ὀγδοήκοντα ἔτη ζήσει.Εφραίμ, καὶ Βενιαμὶν, καὶ Μανασσῆ. Ἐπεὶ γὰρ τοῦ Ἰωσὴφ ἀμνήσθη, εἰλίτως ἐπεμνήσθη καὶ τῶν φιλτάτων δύο υἱῶν αὐτοῦ Ἐφραὶμ καὶ Μα νασσῆ, καὶ τοῦ ἠγαπημένου αὐτῷ ἀδελφοῦ Βε νιαμίν, ὡς μόνον όμομητρίου. Καὶ ἀπὸ τούτων τὸν λαὸν ὠνόμασεν, ἵνα διὰ τὴν ἀρετὴν τοῦ Ἰω σὴφ ἐπικαμφθῇ ὁ Θεὸς τῷ γένει τῶν τέκνων, καὶ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι εἰ καὶ πρεσβύτερος υἱὸς ὁ Μανασσῆς ἦν, ἀλλ᾽ οὖν ὁ Μωϋ. σῆς πανταχοῦ τὸν Ἐφραὶμ προτίθησιν, ὡς παρὰ τοῦ Ἰακὼβ προτιμηθέντα, μάλλον εὐλογηθέντα· καὶ συζεύγνυσιν ἀεὶ τοῖς υἱοῖς τοῦ Ἰωσὴφ τὸν Βενια μῖν, ὡς οἰκεῖον καὶ αὐτὸν τῷ Ἰωσήφ, διὰ τὸ ὁμο μήτριον, καὶ ὡς εὐθὺς μετὰ τὸν Ἰωσὴφ γεννηθέντα τῷ Μωϋσῃ δὲ νῦν καὶ ὁ Δαβὶδ κατηκολούθησεν. Ἐπεὶ δὲ, τῆς τοῦ Λευὶ φυλῆς τῆς λατρείας τοῦ Θεοῦ ἀφο- Δ ρισθείσης, ἀντὶ ταύτης παρελήφθη ἡ τοῦ Μανασσῆ εἰς τὸ στρατεύεσθαι, εἰκότως νῦν τελευταία τέτα κται, ὡς ἐξ ἡμισείας οὖσα φυλὴ καὶ ἀσθενεστέρα τῆς Βενιαμίτιδος, ὥσπερ δὴ κἀκείνη τῆς Ἐφραϊμίτιδος. "Αλλως τε καὶ αἱ φυλαὶ αὗται τολμηρότεραι τῶν ἄλλων ἦσαν· εἰς τιμὴν δὲ τοῦ Ἰωσὴφ οἱ δύο υἱοὶ αὐτοῦ φύλαρχοι γεγόνασιν. . 'Εξέγειρον τὴν δυναστείαν σου, καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς. Ἐξανάστησον τὴν ὑπερφερῆ δύο ναμίν σου, εἰς ἀντίληψιν ἡμῶν, καθεύδουσαν τῇ μακροθυμίᾳ· εἴρηται δὲ ἡμῖν διαφόρως ὅτι τὰς ἀνθρωπίνας ενεργείας καὶ τὰ πάθη ἡ Ἑβραῖς Γραφὴ τῷ Θεῷ περιτίθησιν· παχύτερον διαλεγομένη, διὰ τὴν τῶν Εβραίων παχύτητα. Καὶ περιττὸν ἐφ' ἑκάστης λέξεως τοιαύτης τὰ αὐτὰ λέγειν. Διό χρή τῷ κανόνι τούτῳ χρῆσθαι δι' ὅλων τῶν ὁμοιοτρόπων. Ὁ Θεός, ἐπίστρεψον ἡμᾶς. Ἀπὸ θλίψεως εἰς χαρὰν, ἢ ἀπὸ φυγῆς εἰς ἀντίστασιν; ἢ ἀπὸ δουλείας εἰς ἐλευθερίαν, ἢ ἀπὸ τῆς ξένης ἐπὶ τὴν πατρίδα. Η επίστρεψον ἡμᾶς πρὸς σέ, συνεργῶν εἰς τὰ σὰ θελήματα. Επιστράφητε γάρ, φησί, πρὸς μέ, καὶ ἐπιστραφήσομαι πρὸς ἡμᾶς. Επίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομαι. Εμφάνισον μόνον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ ἀρκεῖ τοῦτο πρὸς σωτηρίαν ἡμῖν· μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Άρι- στέος γὰρ ἐπιφανέντος, οἱ μὲν οἰκεῖοι ἀναθαρσεύς ουσιν, οἱ δὲ πολέμιοι τρέπονται. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, έως πότε ὀργίζῃ ἐπὶ τὴν προσευχὴν των δούλων σου; Το, Οργίζῃ, εἶπεν, ἀντὶ, Οὐκ ἐπιβλέπεις· ἀπὸ τοῦ προηγουμε- νου τὸ ἑπόμενον· ἔπεται γὰρ τοῖς ὀργιζομένοις τὸ μὴ βλέπειν ἐπὶ τὰς δεήσεις τῶν παροργισάντων. Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ** COMMENT. IN PSALMOS. 83$ A Nam ex quo meminerat patriarcha Joseph, nert, B duorum etiam maxime dilectorum ei üliorum me- minit, Ephraim nimirum et Manasse, et præ cæteris omnibus charissimi etiam fratris Benjamin, quem unicum ex eadem matre fratrem habebat. Ab his autem) tribus patriarchis universum popu - lum nominavit : atque hoc, ut ob egregias virlu- tes patriarchæ hujus Joseph flecteretur et placa bi- lior fieret Deus erga illius posteros. Illud etiam sciendum est, quod Manasses erat major natu, et tamen Moyses ipsum Ephraim ei passim præ- ponit : quia prælionoratus fuerat ab avo Jacob, el majores fuerat benedictiones consecutus: quodque passim Benjamin a Moyse conjungitur cum βliis Joseph, veluti qui ob prædictam rationem illi esset magis devinctus, et quia statim natus fuerat post ipsumn Joseph, ideo beatus David Moysem secutus eumdem ordinem in eorum commemoratione ser- vavit; et quoniam loco tribus Levi, quæ divine cultui fuerat dicata, assumpta est tribus Manasse ad militandum, non temere omnium nunc extrema ponitur, veluti quæ ex dimidio, ut ita dicam, crat tribus, et quia etiam imbecillior erat tribu Benja- min, quemadmodum et ipsa tribus Benjamin inferior erat tribu Ephraim. Vel aliter : Ha tribus cæteris omnibus erant audaciores, et in honorem patriarchæ Joseph ambo ejus filii tribuum priuci. pes fuere. C D Zachar. 1, 5. Excita potentiam tuam, et veni, ut salvos facias wos. Supremnam quæso potentiam tuamn, quæ ol diuturnam longanimitatem tuam quodammodo dormitare videtur, suscita in auxilium nostruin. Illud a nobis jam sæpenumero dictum est, quod sacra Scriptura Deo passim actiones et passiones ascribit humanas, crassiori admodum more locuta, ut Hæbræorum babetudini inserviret. SuperQuum est autem eadem sæpius repetere. Atque ideo hu- jusmodi regulam, in similibus loquendi modis op- portunum est observare. - VERS. 4. Deus, converte nos. A tribulatione in gaudium, a fuga ad pugnam, a servitute ad liber- talem, ab aliena regione in patriam. Vel, Couverte nos ad te, et nobis couperare, ut voluntatem tuam valeamus perficere, juxta illud: Convertiminı ad me, et ego convertar ad vos **. Ostende faciem tuam, et salvi erimus. Indica nobis, inquit, et demonstra faciem tuam : et hoc erit nobis satis ad salutemn. Sermo est metapho- ricus. Ubi enim aliquis dux, aut imperator certan- tibus militibus supervenerit, continuo suis qui- dem animum et vires præstat, hostibus vero timorem. VERS. 5. Domine, Deus virtutum, usquequo irasce- ris ad orationem servorum tuorum? - Irasceris dixit, pro Non respicis, a præcedentibus signif- cans id quod consequitur. Solent enim qui ira- scuntur, ad illorum petitiones non respicere, qui eos ad irain provocarunt. VERS. 6. Cibabis nos pane lacrymarum et potabis
10α The days of our years in them are seventy years, but if with force, eighty years. Here the number of years is ordained, how many are those of are in strength and how many are those are in forced exertion. For he is saying that ‘the days of our years’, that is, our years, ‘in them’, namely, in themselves, are seventy years. Because for so many years we are ourselves, that is, we move with strength as masters of ourselves. But if someone is to live with force, that is by forced exertion, on account of his being barely able then, he will live for eighty years.
β Καὶ τὸ πλεῖον αὐτῶν κόπος καὶ πόνος. Tὸ δ’ ἐπέκεινα τούτων, ὅσον ζήσει τις, κόπος ἔσται καὶ πόνος διὰ τὴν ἄγαν ἀσθένειαν. Κόπος μὲν οὖν, ἡ ταλαιπωρία, πόνος δὲ, τὸ ἄλγος. Τινὲς δὲ τὸ πλεῖον τῶν ἑβδομήκοντα ἢ ὀγδοήκοντα ἐτῶν νενοήκασιν, ὅτι ὀλίγη μὲν ἐν ἑαυτοῖς ἡ τέρψις, πλείων δὲ ἡ θλῖψις διὰ τὰ συνεχῆ συμπτώματα.Εφραίμ, καὶ Βενιαμὶν, καὶ Μανασσῆ. Ἐπεὶ γὰρ τοῦ Ἰωσὴφ ἀμνήσθη, εἰλίτως ἐπεμνήσθη καὶ τῶν φιλτάτων δύο υἱῶν αὐτοῦ Ἐφραὶμ καὶ Μα νασσῆ, καὶ τοῦ ἠγαπημένου αὐτῷ ἀδελφοῦ Βε νιαμίν, ὡς μόνον όμομητρίου. Καὶ ἀπὸ τούτων τὸν λαὸν ὠνόμασεν, ἵνα διὰ τὴν ἀρετὴν τοῦ Ἰω σὴφ ἐπικαμφθῇ ὁ Θεὸς τῷ γένει τῶν τέκνων, καὶ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι εἰ καὶ πρεσβύτερος υἱὸς ὁ Μανασσῆς ἦν, ἀλλ᾽ οὖν ὁ Μωϋ. σῆς πανταχοῦ τὸν Ἐφραὶμ προτίθησιν, ὡς παρὰ τοῦ Ἰακὼβ προτιμηθέντα, μάλλον εὐλογηθέντα· καὶ συζεύγνυσιν ἀεὶ τοῖς υἱοῖς τοῦ Ἰωσὴφ τὸν Βενια μῖν, ὡς οἰκεῖον καὶ αὐτὸν τῷ Ἰωσήφ, διὰ τὸ ὁμο μήτριον, καὶ ὡς εὐθὺς μετὰ τὸν Ἰωσὴφ γεννηθέντα τῷ Μωϋσῃ δὲ νῦν καὶ ὁ Δαβὶδ κατηκολούθησεν. Ἐπεὶ δὲ, τῆς τοῦ Λευὶ φυλῆς τῆς λατρείας τοῦ Θεοῦ ἀφο- Δ ρισθείσης, ἀντὶ ταύτης παρελήφθη ἡ τοῦ Μανασσῆ εἰς τὸ στρατεύεσθαι, εἰκότως νῦν τελευταία τέτα κται, ὡς ἐξ ἡμισείας οὖσα φυλὴ καὶ ἀσθενεστέρα τῆς Βενιαμίτιδος, ὥσπερ δὴ κἀκείνη τῆς Ἐφραϊμίτιδος. "Αλλως τε καὶ αἱ φυλαὶ αὗται τολμηρότεραι τῶν ἄλλων ἦσαν· εἰς τιμὴν δὲ τοῦ Ἰωσὴφ οἱ δύο υἱοὶ αὐτοῦ φύλαρχοι γεγόνασιν. . 'Εξέγειρον τὴν δυναστείαν σου, καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς. Ἐξανάστησον τὴν ὑπερφερῆ δύο ναμίν σου, εἰς ἀντίληψιν ἡμῶν, καθεύδουσαν τῇ μακροθυμίᾳ· εἴρηται δὲ ἡμῖν διαφόρως ὅτι τὰς ἀνθρωπίνας ενεργείας καὶ τὰ πάθη ἡ Ἑβραῖς Γραφὴ τῷ Θεῷ περιτίθησιν· παχύτερον διαλεγομένη, διὰ τὴν τῶν Εβραίων παχύτητα. Καὶ περιττὸν ἐφ' ἑκάστης λέξεως τοιαύτης τὰ αὐτὰ λέγειν. Διό χρή τῷ κανόνι τούτῳ χρῆσθαι δι' ὅλων τῶν ὁμοιοτρόπων. Ὁ Θεός, ἐπίστρεψον ἡμᾶς. Ἀπὸ θλίψεως εἰς χαρὰν, ἢ ἀπὸ φυγῆς εἰς ἀντίστασιν; ἢ ἀπὸ δουλείας εἰς ἐλευθερίαν, ἢ ἀπὸ τῆς ξένης ἐπὶ τὴν πατρίδα. Η επίστρεψον ἡμᾶς πρὸς σέ, συνεργῶν εἰς τὰ σὰ θελήματα. Επιστράφητε γάρ, φησί, πρὸς μέ, καὶ ἐπιστραφήσομαι πρὸς ἡμᾶς. Επίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομαι. Εμφάνισον μόνον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ ἀρκεῖ τοῦτο πρὸς σωτηρίαν ἡμῖν· μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Άρι- στέος γὰρ ἐπιφανέντος, οἱ μὲν οἰκεῖοι ἀναθαρσεύς ουσιν, οἱ δὲ πολέμιοι τρέπονται. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, έως πότε ὀργίζῃ ἐπὶ τὴν προσευχὴν των δούλων σου; Το, Οργίζῃ, εἶπεν, ἀντὶ, Οὐκ ἐπιβλέπεις· ἀπὸ τοῦ προηγουμε- νου τὸ ἑπόμενον· ἔπεται γὰρ τοῖς ὀργιζομένοις τὸ μὴ βλέπειν ἐπὶ τὰς δεήσεις τῶν παροργισάντων. Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ** COMMENT. IN PSALMOS. 83$ A Nam ex quo meminerat patriarcha Joseph, nert, B duorum etiam maxime dilectorum ei üliorum me- minit, Ephraim nimirum et Manasse, et præ cæteris omnibus charissimi etiam fratris Benjamin, quem unicum ex eadem matre fratrem habebat. Ab his autem) tribus patriarchis universum popu - lum nominavit : atque hoc, ut ob egregias virlu- tes patriarchæ hujus Joseph flecteretur et placa bi- lior fieret Deus erga illius posteros. Illud etiam sciendum est, quod Manasses erat major natu, et tamen Moyses ipsum Ephraim ei passim præ- ponit : quia prælionoratus fuerat ab avo Jacob, el majores fuerat benedictiones consecutus: quodque passim Benjamin a Moyse conjungitur cum βliis Joseph, veluti qui ob prædictam rationem illi esset magis devinctus, et quia statim natus fuerat post ipsumn Joseph, ideo beatus David Moysem secutus eumdem ordinem in eorum commemoratione ser- vavit; et quoniam loco tribus Levi, quæ divine cultui fuerat dicata, assumpta est tribus Manasse ad militandum, non temere omnium nunc extrema ponitur, veluti quæ ex dimidio, ut ita dicam, crat tribus, et quia etiam imbecillior erat tribu Benja- min, quemadmodum et ipsa tribus Benjamin inferior erat tribu Ephraim. Vel aliter : Ha tribus cæteris omnibus erant audaciores, et in honorem patriarchæ Joseph ambo ejus filii tribuum priuci. pes fuere. C D Zachar. 1, 5. Excita potentiam tuam, et veni, ut salvos facias wos. Supremnam quæso potentiam tuamn, quæ ol diuturnam longanimitatem tuam quodammodo dormitare videtur, suscita in auxilium nostruin. Illud a nobis jam sæpenumero dictum est, quod sacra Scriptura Deo passim actiones et passiones ascribit humanas, crassiori admodum more locuta, ut Hæbræorum babetudini inserviret. SuperQuum est autem eadem sæpius repetere. Atque ideo hu- jusmodi regulam, in similibus loquendi modis op- portunum est observare. - VERS. 4. Deus, converte nos. A tribulatione in gaudium, a fuga ad pugnam, a servitute ad liber- talem, ab aliena regione in patriam. Vel, Couverte nos ad te, et nobis couperare, ut voluntatem tuam valeamus perficere, juxta illud: Convertiminı ad me, et ego convertar ad vos **. Ostende faciem tuam, et salvi erimus. Indica nobis, inquit, et demonstra faciem tuam : et hoc erit nobis satis ad salutemn. Sermo est metapho- ricus. Ubi enim aliquis dux, aut imperator certan- tibus militibus supervenerit, continuo suis qui- dem animum et vires præstat, hostibus vero timorem. VERS. 5. Domine, Deus virtutum, usquequo irasce- ris ad orationem servorum tuorum? - Irasceris dixit, pro Non respicis, a præcedentibus signif- cans id quod consequitur. Solent enim qui ira- scuntur, ad illorum petitiones non respicere, qui eos ad irain provocarunt. VERS. 6. Cibabis nos pane lacrymarum et potabis
10β And their surplus toil and suffering. And what is beyond these years, however long one will live, will be toil and pain on ac- count of the extreme infirmity. ‘Toil’ therefore is the distress of illness and ‘suffering’ the pain. Some have understood this as the surplus of the seventy or eighty years, namely, that there is little delight in them but more sorrow on account of the continuous mishaps.
γ Ὅτι ἐπῆλθε πραότης ἐφ’ ἡμᾶς, καὶ παιδευθησόμεθα. Πραότητα νῦν, τὴν μετρίαν ἐκ Θεοῦ παιδείαν ὠνόμασε. Πραότητα δὲ αὐτὴν εἶπε, πρὸς σύγκρισιν ἧς ἐσμεν ἄξιοι τιμωρίας διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν.Εφραίμ, καὶ Βενιαμὶν, καὶ Μανασσῆ. Ἐπεὶ γὰρ τοῦ Ἰωσὴφ ἀμνήσθη, εἰλίτως ἐπεμνήσθη καὶ τῶν φιλτάτων δύο υἱῶν αὐτοῦ Ἐφραὶμ καὶ Μα νασσῆ, καὶ τοῦ ἠγαπημένου αὐτῷ ἀδελφοῦ Βε νιαμίν, ὡς μόνον όμομητρίου. Καὶ ἀπὸ τούτων τὸν λαὸν ὠνόμασεν, ἵνα διὰ τὴν ἀρετὴν τοῦ Ἰω σὴφ ἐπικαμφθῇ ὁ Θεὸς τῷ γένει τῶν τέκνων, καὶ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι εἰ καὶ πρεσβύτερος υἱὸς ὁ Μανασσῆς ἦν, ἀλλ᾽ οὖν ὁ Μωϋ. σῆς πανταχοῦ τὸν Ἐφραὶμ προτίθησιν, ὡς παρὰ τοῦ Ἰακὼβ προτιμηθέντα, μάλλον εὐλογηθέντα· καὶ συζεύγνυσιν ἀεὶ τοῖς υἱοῖς τοῦ Ἰωσὴφ τὸν Βενια μῖν, ὡς οἰκεῖον καὶ αὐτὸν τῷ Ἰωσήφ, διὰ τὸ ὁμο μήτριον, καὶ ὡς εὐθὺς μετὰ τὸν Ἰωσὴφ γεννηθέντα τῷ Μωϋσῃ δὲ νῦν καὶ ὁ Δαβὶδ κατηκολούθησεν. Ἐπεὶ δὲ, τῆς τοῦ Λευὶ φυλῆς τῆς λατρείας τοῦ Θεοῦ ἀφο- Δ ρισθείσης, ἀντὶ ταύτης παρελήφθη ἡ τοῦ Μανασσῆ εἰς τὸ στρατεύεσθαι, εἰκότως νῦν τελευταία τέτα κται, ὡς ἐξ ἡμισείας οὖσα φυλὴ καὶ ἀσθενεστέρα τῆς Βενιαμίτιδος, ὥσπερ δὴ κἀκείνη τῆς Ἐφραϊμίτιδος. "Αλλως τε καὶ αἱ φυλαὶ αὗται τολμηρότεραι τῶν ἄλλων ἦσαν· εἰς τιμὴν δὲ τοῦ Ἰωσὴφ οἱ δύο υἱοὶ αὐτοῦ φύλαρχοι γεγόνασιν. . 'Εξέγειρον τὴν δυναστείαν σου, καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς. Ἐξανάστησον τὴν ὑπερφερῆ δύο ναμίν σου, εἰς ἀντίληψιν ἡμῶν, καθεύδουσαν τῇ μακροθυμίᾳ· εἴρηται δὲ ἡμῖν διαφόρως ὅτι τὰς ἀνθρωπίνας ενεργείας καὶ τὰ πάθη ἡ Ἑβραῖς Γραφὴ τῷ Θεῷ περιτίθησιν· παχύτερον διαλεγομένη, διὰ τὴν τῶν Εβραίων παχύτητα. Καὶ περιττὸν ἐφ' ἑκάστης λέξεως τοιαύτης τὰ αὐτὰ λέγειν. Διό χρή τῷ κανόνι τούτῳ χρῆσθαι δι' ὅλων τῶν ὁμοιοτρόπων. Ὁ Θεός, ἐπίστρεψον ἡμᾶς. Ἀπὸ θλίψεως εἰς χαρὰν, ἢ ἀπὸ φυγῆς εἰς ἀντίστασιν; ἢ ἀπὸ δουλείας εἰς ἐλευθερίαν, ἢ ἀπὸ τῆς ξένης ἐπὶ τὴν πατρίδα. Η επίστρεψον ἡμᾶς πρὸς σέ, συνεργῶν εἰς τὰ σὰ θελήματα. Επιστράφητε γάρ, φησί, πρὸς μέ, καὶ ἐπιστραφήσομαι πρὸς ἡμᾶς. Επίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομαι. Εμφάνισον μόνον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ ἀρκεῖ τοῦτο πρὸς σωτηρίαν ἡμῖν· μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Άρι- στέος γὰρ ἐπιφανέντος, οἱ μὲν οἰκεῖοι ἀναθαρσεύς ουσιν, οἱ δὲ πολέμιοι τρέπονται. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, έως πότε ὀργίζῃ ἐπὶ τὴν προσευχὴν των δούλων σου; Το, Οργίζῃ, εἶπεν, ἀντὶ, Οὐκ ἐπιβλέπεις· ἀπὸ τοῦ προηγουμε- νου τὸ ἑπόμενον· ἔπεται γὰρ τοῖς ὀργιζομένοις τὸ μὴ βλέπειν ἐπὶ τὰς δεήσεις τῶν παροργισάντων. Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ** COMMENT. IN PSALMOS. 83$ A Nam ex quo meminerat patriarcha Joseph, nert, B duorum etiam maxime dilectorum ei üliorum me- minit, Ephraim nimirum et Manasse, et præ cæteris omnibus charissimi etiam fratris Benjamin, quem unicum ex eadem matre fratrem habebat. Ab his autem) tribus patriarchis universum popu - lum nominavit : atque hoc, ut ob egregias virlu- tes patriarchæ hujus Joseph flecteretur et placa bi- lior fieret Deus erga illius posteros. Illud etiam sciendum est, quod Manasses erat major natu, et tamen Moyses ipsum Ephraim ei passim præ- ponit : quia prælionoratus fuerat ab avo Jacob, el majores fuerat benedictiones consecutus: quodque passim Benjamin a Moyse conjungitur cum βliis Joseph, veluti qui ob prædictam rationem illi esset magis devinctus, et quia statim natus fuerat post ipsumn Joseph, ideo beatus David Moysem secutus eumdem ordinem in eorum commemoratione ser- vavit; et quoniam loco tribus Levi, quæ divine cultui fuerat dicata, assumpta est tribus Manasse ad militandum, non temere omnium nunc extrema ponitur, veluti quæ ex dimidio, ut ita dicam, crat tribus, et quia etiam imbecillior erat tribu Benja- min, quemadmodum et ipsa tribus Benjamin inferior erat tribu Ephraim. Vel aliter : Ha tribus cæteris omnibus erant audaciores, et in honorem patriarchæ Joseph ambo ejus filii tribuum priuci. pes fuere. C D Zachar. 1, 5. Excita potentiam tuam, et veni, ut salvos facias wos. Supremnam quæso potentiam tuamn, quæ ol diuturnam longanimitatem tuam quodammodo dormitare videtur, suscita in auxilium nostruin. Illud a nobis jam sæpenumero dictum est, quod sacra Scriptura Deo passim actiones et passiones ascribit humanas, crassiori admodum more locuta, ut Hæbræorum babetudini inserviret. SuperQuum est autem eadem sæpius repetere. Atque ideo hu- jusmodi regulam, in similibus loquendi modis op- portunum est observare. - VERS. 4. Deus, converte nos. A tribulatione in gaudium, a fuga ad pugnam, a servitute ad liber- talem, ab aliena regione in patriam. Vel, Couverte nos ad te, et nobis couperare, ut voluntatem tuam valeamus perficere, juxta illud: Convertiminı ad me, et ego convertar ad vos **. Ostende faciem tuam, et salvi erimus. Indica nobis, inquit, et demonstra faciem tuam : et hoc erit nobis satis ad salutemn. Sermo est metapho- ricus. Ubi enim aliquis dux, aut imperator certan- tibus militibus supervenerit, continuo suis qui- dem animum et vires præstat, hostibus vero timorem. VERS. 5. Domine, Deus virtutum, usquequo irasce- ris ad orationem servorum tuorum? - Irasceris dixit, pro Non respicis, a præcedentibus signif- cans id quod consequitur. Solent enim qui ira- scuntur, ad illorum petitiones non respicere, qui eos ad irain provocarunt. VERS. 6. Cibabis nos pane lacrymarum et potabis
10γ For meekness has come upon us, and we shall be chastised. ‘Meekness’ is what he here called moderate chastisement from God. He called this ‘meek- ness’ in comparison to the punishment we deserve on account of our sins.
α Τίς γινώσκει τὸ κράτος τῆς ὀργῆς σου; Ἐὰν ἡ μικρά σου παιδεία τοσαύτην ἡμῖν αἴσθησιν ἐνεποίησε, τίς ἄρα γινώσκειΕφραίμ, καὶ Βενιαμὶν, καὶ Μανασσῆ. Ἐπεὶ γὰρ τοῦ Ἰωσὴφ ἀμνήσθη, εἰλίτως ἐπεμνήσθη καὶ τῶν φιλτάτων δύο υἱῶν αὐτοῦ Ἐφραὶμ καὶ Μα νασσῆ, καὶ τοῦ ἠγαπημένου αὐτῷ ἀδελφοῦ Βε νιαμίν, ὡς μόνον όμομητρίου. Καὶ ἀπὸ τούτων τὸν λαὸν ὠνόμασεν, ἵνα διὰ τὴν ἀρετὴν τοῦ Ἰω σὴφ ἐπικαμφθῇ ὁ Θεὸς τῷ γένει τῶν τέκνων, καὶ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι εἰ καὶ πρεσβύτερος υἱὸς ὁ Μανασσῆς ἦν, ἀλλ᾽ οὖν ὁ Μωϋ. σῆς πανταχοῦ τὸν Ἐφραὶμ προτίθησιν, ὡς παρὰ τοῦ Ἰακὼβ προτιμηθέντα, μάλλον εὐλογηθέντα· καὶ συζεύγνυσιν ἀεὶ τοῖς υἱοῖς τοῦ Ἰωσὴφ τὸν Βενια μῖν, ὡς οἰκεῖον καὶ αὐτὸν τῷ Ἰωσήφ, διὰ τὸ ὁμο μήτριον, καὶ ὡς εὐθὺς μετὰ τὸν Ἰωσὴφ γεννηθέντα τῷ Μωϋσῃ δὲ νῦν καὶ ὁ Δαβὶδ κατηκολούθησεν. Ἐπεὶ δὲ, τῆς τοῦ Λευὶ φυλῆς τῆς λατρείας τοῦ Θεοῦ ἀφο- Δ ρισθείσης, ἀντὶ ταύτης παρελήφθη ἡ τοῦ Μανασσῆ εἰς τὸ στρατεύεσθαι, εἰκότως νῦν τελευταία τέτα κται, ὡς ἐξ ἡμισείας οὖσα φυλὴ καὶ ἀσθενεστέρα τῆς Βενιαμίτιδος, ὥσπερ δὴ κἀκείνη τῆς Ἐφραϊμίτιδος. "Αλλως τε καὶ αἱ φυλαὶ αὗται τολμηρότεραι τῶν ἄλλων ἦσαν· εἰς τιμὴν δὲ τοῦ Ἰωσὴφ οἱ δύο υἱοὶ αὐτοῦ φύλαρχοι γεγόνασιν. . 'Εξέγειρον τὴν δυναστείαν σου, καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς. Ἐξανάστησον τὴν ὑπερφερῆ δύο ναμίν σου, εἰς ἀντίληψιν ἡμῶν, καθεύδουσαν τῇ μακροθυμίᾳ· εἴρηται δὲ ἡμῖν διαφόρως ὅτι τὰς ἀνθρωπίνας ενεργείας καὶ τὰ πάθη ἡ Ἑβραῖς Γραφὴ τῷ Θεῷ περιτίθησιν· παχύτερον διαλεγομένη, διὰ τὴν τῶν Εβραίων παχύτητα. Καὶ περιττὸν ἐφ' ἑκάστης λέξεως τοιαύτης τὰ αὐτὰ λέγειν. Διό χρή τῷ κανόνι τούτῳ χρῆσθαι δι' ὅλων τῶν ὁμοιοτρόπων. Ὁ Θεός, ἐπίστρεψον ἡμᾶς. Ἀπὸ θλίψεως εἰς χαρὰν, ἢ ἀπὸ φυγῆς εἰς ἀντίστασιν; ἢ ἀπὸ δουλείας εἰς ἐλευθερίαν, ἢ ἀπὸ τῆς ξένης ἐπὶ τὴν πατρίδα. Η επίστρεψον ἡμᾶς πρὸς σέ, συνεργῶν εἰς τὰ σὰ θελήματα. Επιστράφητε γάρ, φησί, πρὸς μέ, καὶ ἐπιστραφήσομαι πρὸς ἡμᾶς. Επίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομαι. Εμφάνισον μόνον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ ἀρκεῖ τοῦτο πρὸς σωτηρίαν ἡμῖν· μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Άρι- στέος γὰρ ἐπιφανέντος, οἱ μὲν οἰκεῖοι ἀναθαρσεύς ουσιν, οἱ δὲ πολέμιοι τρέπονται. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, έως πότε ὀργίζῃ ἐπὶ τὴν προσευχὴν των δούλων σου; Το, Οργίζῃ, εἶπεν, ἀντὶ, Οὐκ ἐπιβλέπεις· ἀπὸ τοῦ προηγουμε- νου τὸ ἑπόμενον· ἔπεται γὰρ τοῖς ὀργιζομένοις τὸ μὴ βλέπειν ἐπὶ τὰς δεήσεις τῶν παροργισάντων. Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ** COMMENT. IN PSALMOS. 83$ A Nam ex quo meminerat patriarcha Joseph, nert, B duorum etiam maxime dilectorum ei üliorum me- minit, Ephraim nimirum et Manasse, et præ cæteris omnibus charissimi etiam fratris Benjamin, quem unicum ex eadem matre fratrem habebat. Ab his autem) tribus patriarchis universum popu - lum nominavit : atque hoc, ut ob egregias virlu- tes patriarchæ hujus Joseph flecteretur et placa bi- lior fieret Deus erga illius posteros. Illud etiam sciendum est, quod Manasses erat major natu, et tamen Moyses ipsum Ephraim ei passim præ- ponit : quia prælionoratus fuerat ab avo Jacob, el majores fuerat benedictiones consecutus: quodque passim Benjamin a Moyse conjungitur cum βliis Joseph, veluti qui ob prædictam rationem illi esset magis devinctus, et quia statim natus fuerat post ipsumn Joseph, ideo beatus David Moysem secutus eumdem ordinem in eorum commemoratione ser- vavit; et quoniam loco tribus Levi, quæ divine cultui fuerat dicata, assumpta est tribus Manasse ad militandum, non temere omnium nunc extrema ponitur, veluti quæ ex dimidio, ut ita dicam, crat tribus, et quia etiam imbecillior erat tribu Benja- min, quemadmodum et ipsa tribus Benjamin inferior erat tribu Ephraim. Vel aliter : Ha tribus cæteris omnibus erant audaciores, et in honorem patriarchæ Joseph ambo ejus filii tribuum priuci. pes fuere. C D Zachar. 1, 5. Excita potentiam tuam, et veni, ut salvos facias wos. Supremnam quæso potentiam tuamn, quæ ol diuturnam longanimitatem tuam quodammodo dormitare videtur, suscita in auxilium nostruin. Illud a nobis jam sæpenumero dictum est, quod sacra Scriptura Deo passim actiones et passiones ascribit humanas, crassiori admodum more locuta, ut Hæbræorum babetudini inserviret. SuperQuum est autem eadem sæpius repetere. Atque ideo hu- jusmodi regulam, in similibus loquendi modis op- portunum est observare. - VERS. 4. Deus, converte nos. A tribulatione in gaudium, a fuga ad pugnam, a servitute ad liber- talem, ab aliena regione in patriam. Vel, Couverte nos ad te, et nobis couperare, ut voluntatem tuam valeamus perficere, juxta illud: Convertiminı ad me, et ego convertar ad vos **. Ostende faciem tuam, et salvi erimus. Indica nobis, inquit, et demonstra faciem tuam : et hoc erit nobis satis ad salutemn. Sermo est metapho- ricus. Ubi enim aliquis dux, aut imperator certan- tibus militibus supervenerit, continuo suis qui- dem animum et vires præstat, hostibus vero timorem. VERS. 5. Domine, Deus virtutum, usquequo irasce- ris ad orationem servorum tuorum? - Irasceris dixit, pro Non respicis, a præcedentibus signif- cans id quod consequitur. Solent enim qui ira- scuntur, ad illorum petitiones non respicere, qui eos ad irain provocarunt. VERS. 6. Cibabis nos pane lacrymarum et potabis
11α Who knows the might of your anger?
πόση, καὶ ὁποία τίς ἐστιν ἡ ἰσχὺς τῆς ὀργῆς σου, ἣν ἐπάγεις τοῖς ἀνεπιστρόφως ἔχουσιν; ὄντως πολλή ἐστι καὶ ἀφόρητος.Εφραίμ, καὶ Βενιαμὶν, καὶ Μανασσῆ. Ἐπεὶ γὰρ τοῦ Ἰωσὴφ ἀμνήσθη, εἰλίτως ἐπεμνήσθη καὶ τῶν φιλτάτων δύο υἱῶν αὐτοῦ Ἐφραὶμ καὶ Μα νασσῆ, καὶ τοῦ ἠγαπημένου αὐτῷ ἀδελφοῦ Βε νιαμίν, ὡς μόνον όμομητρίου. Καὶ ἀπὸ τούτων τὸν λαὸν ὠνόμασεν, ἵνα διὰ τὴν ἀρετὴν τοῦ Ἰω σὴφ ἐπικαμφθῇ ὁ Θεὸς τῷ γένει τῶν τέκνων, καὶ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι εἰ καὶ πρεσβύτερος υἱὸς ὁ Μανασσῆς ἦν, ἀλλ᾽ οὖν ὁ Μωϋ. σῆς πανταχοῦ τὸν Ἐφραὶμ προτίθησιν, ὡς παρὰ τοῦ Ἰακὼβ προτιμηθέντα, μάλλον εὐλογηθέντα· καὶ συζεύγνυσιν ἀεὶ τοῖς υἱοῖς τοῦ Ἰωσὴφ τὸν Βενια μῖν, ὡς οἰκεῖον καὶ αὐτὸν τῷ Ἰωσήφ, διὰ τὸ ὁμο μήτριον, καὶ ὡς εὐθὺς μετὰ τὸν Ἰωσὴφ γεννηθέντα τῷ Μωϋσῃ δὲ νῦν καὶ ὁ Δαβὶδ κατηκολούθησεν. Ἐπεὶ δὲ, τῆς τοῦ Λευὶ φυλῆς τῆς λατρείας τοῦ Θεοῦ ἀφο- Δ ρισθείσης, ἀντὶ ταύτης παρελήφθη ἡ τοῦ Μανασσῆ εἰς τὸ στρατεύεσθαι, εἰκότως νῦν τελευταία τέτα κται, ὡς ἐξ ἡμισείας οὖσα φυλὴ καὶ ἀσθενεστέρα τῆς Βενιαμίτιδος, ὥσπερ δὴ κἀκείνη τῆς Ἐφραϊμίτιδος. "Αλλως τε καὶ αἱ φυλαὶ αὗται τολμηρότεραι τῶν ἄλλων ἦσαν· εἰς τιμὴν δὲ τοῦ Ἰωσὴφ οἱ δύο υἱοὶ αὐτοῦ φύλαρχοι γεγόνασιν. . 'Εξέγειρον τὴν δυναστείαν σου, καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς. Ἐξανάστησον τὴν ὑπερφερῆ δύο ναμίν σου, εἰς ἀντίληψιν ἡμῶν, καθεύδουσαν τῇ μακροθυμίᾳ· εἴρηται δὲ ἡμῖν διαφόρως ὅτι τὰς ἀνθρωπίνας ενεργείας καὶ τὰ πάθη ἡ Ἑβραῖς Γραφὴ τῷ Θεῷ περιτίθησιν· παχύτερον διαλεγομένη, διὰ τὴν τῶν Εβραίων παχύτητα. Καὶ περιττὸν ἐφ' ἑκάστης λέξεως τοιαύτης τὰ αὐτὰ λέγειν. Διό χρή τῷ κανόνι τούτῳ χρῆσθαι δι' ὅλων τῶν ὁμοιοτρόπων. Ὁ Θεός, ἐπίστρεψον ἡμᾶς. Ἀπὸ θλίψεως εἰς χαρὰν, ἢ ἀπὸ φυγῆς εἰς ἀντίστασιν; ἢ ἀπὸ δουλείας εἰς ἐλευθερίαν, ἢ ἀπὸ τῆς ξένης ἐπὶ τὴν πατρίδα. Η επίστρεψον ἡμᾶς πρὸς σέ, συνεργῶν εἰς τὰ σὰ θελήματα. Επιστράφητε γάρ, φησί, πρὸς μέ, καὶ ἐπιστραφήσομαι πρὸς ἡμᾶς. Επίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομαι. Εμφάνισον μόνον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ ἀρκεῖ τοῦτο πρὸς σωτηρίαν ἡμῖν· μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Άρι- στέος γὰρ ἐπιφανέντος, οἱ μὲν οἰκεῖοι ἀναθαρσεύς ουσιν, οἱ δὲ πολέμιοι τρέπονται. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, έως πότε ὀργίζῃ ἐπὶ τὴν προσευχὴν των δούλων σου; Το, Οργίζῃ, εἶπεν, ἀντὶ, Οὐκ ἐπιβλέπεις· ἀπὸ τοῦ προηγουμε- νου τὸ ἑπόμενον· ἔπεται γὰρ τοῖς ὀργιζομένοις τὸ μὴ βλέπειν ἐπὶ τὰς δεήσεις τῶν παροργισάντων. Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ** COMMENT. IN PSALMOS. 83$ A Nam ex quo meminerat patriarcha Joseph, nert, B duorum etiam maxime dilectorum ei üliorum me- minit, Ephraim nimirum et Manasse, et præ cæteris omnibus charissimi etiam fratris Benjamin, quem unicum ex eadem matre fratrem habebat. Ab his autem) tribus patriarchis universum popu - lum nominavit : atque hoc, ut ob egregias virlu- tes patriarchæ hujus Joseph flecteretur et placa bi- lior fieret Deus erga illius posteros. Illud etiam sciendum est, quod Manasses erat major natu, et tamen Moyses ipsum Ephraim ei passim præ- ponit : quia prælionoratus fuerat ab avo Jacob, el majores fuerat benedictiones consecutus: quodque passim Benjamin a Moyse conjungitur cum βliis Joseph, veluti qui ob prædictam rationem illi esset magis devinctus, et quia statim natus fuerat post ipsumn Joseph, ideo beatus David Moysem secutus eumdem ordinem in eorum commemoratione ser- vavit; et quoniam loco tribus Levi, quæ divine cultui fuerat dicata, assumpta est tribus Manasse ad militandum, non temere omnium nunc extrema ponitur, veluti quæ ex dimidio, ut ita dicam, crat tribus, et quia etiam imbecillior erat tribu Benja- min, quemadmodum et ipsa tribus Benjamin inferior erat tribu Ephraim. Vel aliter : Ha tribus cæteris omnibus erant audaciores, et in honorem patriarchæ Joseph ambo ejus filii tribuum priuci. pes fuere. C D Zachar. 1, 5. Excita potentiam tuam, et veni, ut salvos facias wos. Supremnam quæso potentiam tuamn, quæ ol diuturnam longanimitatem tuam quodammodo dormitare videtur, suscita in auxilium nostruin. Illud a nobis jam sæpenumero dictum est, quod sacra Scriptura Deo passim actiones et passiones ascribit humanas, crassiori admodum more locuta, ut Hæbræorum babetudini inserviret. SuperQuum est autem eadem sæpius repetere. Atque ideo hu- jusmodi regulam, in similibus loquendi modis op- portunum est observare. - VERS. 4. Deus, converte nos. A tribulatione in gaudium, a fuga ad pugnam, a servitute ad liber- talem, ab aliena regione in patriam. Vel, Couverte nos ad te, et nobis couperare, ut voluntatem tuam valeamus perficere, juxta illud: Convertiminı ad me, et ego convertar ad vos **. Ostende faciem tuam, et salvi erimus. Indica nobis, inquit, et demonstra faciem tuam : et hoc erit nobis satis ad salutemn. Sermo est metapho- ricus. Ubi enim aliquis dux, aut imperator certan- tibus militibus supervenerit, continuo suis qui- dem animum et vires præstat, hostibus vero timorem. VERS. 5. Domine, Deus virtutum, usquequo irasce- ris ad orationem servorum tuorum? - Irasceris dixit, pro Non respicis, a præcedentibus signif- cans id quod consequitur. Solent enim qui ira- scuntur, ad illorum petitiones non respicere, qui eos ad irain provocarunt. VERS. 6. Cibabis nos pane lacrymarum et potabis
If your small chastisement has made such an impression on us, who then knows how great and of what kind is the strength of your anger that you bring upon those who remain heed- less? Truly it is great and unendurable.
β Καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου σου τὸν θυμόν σου ἐξαριθμήσασθαι; Καὶ τίς πάλιν γινώσκει μετρῆσαι τὸν θυμόν σου, τουτέστι, διαγνῶναι πόσος ἐστίν; Ὄντως οὐδεὶς τοῦτο δυνήσεται, διὰ τὸ εἶναί σε φοβερὸν ἄγαν.Εφραίμ, καὶ Βενιαμὶν, καὶ Μανασσῆ. Ἐπεὶ γὰρ τοῦ Ἰωσὴφ ἀμνήσθη, εἰλίτως ἐπεμνήσθη καὶ τῶν φιλτάτων δύο υἱῶν αὐτοῦ Ἐφραὶμ καὶ Μα νασσῆ, καὶ τοῦ ἠγαπημένου αὐτῷ ἀδελφοῦ Βε νιαμίν, ὡς μόνον όμομητρίου. Καὶ ἀπὸ τούτων τὸν λαὸν ὠνόμασεν, ἵνα διὰ τὴν ἀρετὴν τοῦ Ἰω σὴφ ἐπικαμφθῇ ὁ Θεὸς τῷ γένει τῶν τέκνων, καὶ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι εἰ καὶ πρεσβύτερος υἱὸς ὁ Μανασσῆς ἦν, ἀλλ᾽ οὖν ὁ Μωϋ. σῆς πανταχοῦ τὸν Ἐφραὶμ προτίθησιν, ὡς παρὰ τοῦ Ἰακὼβ προτιμηθέντα, μάλλον εὐλογηθέντα· καὶ συζεύγνυσιν ἀεὶ τοῖς υἱοῖς τοῦ Ἰωσὴφ τὸν Βενια μῖν, ὡς οἰκεῖον καὶ αὐτὸν τῷ Ἰωσήφ, διὰ τὸ ὁμο μήτριον, καὶ ὡς εὐθὺς μετὰ τὸν Ἰωσὴφ γεννηθέντα τῷ Μωϋσῃ δὲ νῦν καὶ ὁ Δαβὶδ κατηκολούθησεν. Ἐπεὶ δὲ, τῆς τοῦ Λευὶ φυλῆς τῆς λατρείας τοῦ Θεοῦ ἀφο- Δ ρισθείσης, ἀντὶ ταύτης παρελήφθη ἡ τοῦ Μανασσῆ εἰς τὸ στρατεύεσθαι, εἰκότως νῦν τελευταία τέτα κται, ὡς ἐξ ἡμισείας οὖσα φυλὴ καὶ ἀσθενεστέρα τῆς Βενιαμίτιδος, ὥσπερ δὴ κἀκείνη τῆς Ἐφραϊμίτιδος. "Αλλως τε καὶ αἱ φυλαὶ αὗται τολμηρότεραι τῶν ἄλλων ἦσαν· εἰς τιμὴν δὲ τοῦ Ἰωσὴφ οἱ δύο υἱοὶ αὐτοῦ φύλαρχοι γεγόνασιν. . 'Εξέγειρον τὴν δυναστείαν σου, καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς. Ἐξανάστησον τὴν ὑπερφερῆ δύο ναμίν σου, εἰς ἀντίληψιν ἡμῶν, καθεύδουσαν τῇ μακροθυμίᾳ· εἴρηται δὲ ἡμῖν διαφόρως ὅτι τὰς ἀνθρωπίνας ενεργείας καὶ τὰ πάθη ἡ Ἑβραῖς Γραφὴ τῷ Θεῷ περιτίθησιν· παχύτερον διαλεγομένη, διὰ τὴν τῶν Εβραίων παχύτητα. Καὶ περιττὸν ἐφ' ἑκάστης λέξεως τοιαύτης τὰ αὐτὰ λέγειν. Διό χρή τῷ κανόνι τούτῳ χρῆσθαι δι' ὅλων τῶν ὁμοιοτρόπων. Ὁ Θεός, ἐπίστρεψον ἡμᾶς. Ἀπὸ θλίψεως εἰς χαρὰν, ἢ ἀπὸ φυγῆς εἰς ἀντίστασιν; ἢ ἀπὸ δουλείας εἰς ἐλευθερίαν, ἢ ἀπὸ τῆς ξένης ἐπὶ τὴν πατρίδα. Η επίστρεψον ἡμᾶς πρὸς σέ, συνεργῶν εἰς τὰ σὰ θελήματα. Επιστράφητε γάρ, φησί, πρὸς μέ, καὶ ἐπιστραφήσομαι πρὸς ἡμᾶς. Επίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομαι. Εμφάνισον μόνον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ ἀρκεῖ τοῦτο πρὸς σωτηρίαν ἡμῖν· μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Άρι- στέος γὰρ ἐπιφανέντος, οἱ μὲν οἰκεῖοι ἀναθαρσεύς ουσιν, οἱ δὲ πολέμιοι τρέπονται. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, έως πότε ὀργίζῃ ἐπὶ τὴν προσευχὴν των δούλων σου; Το, Οργίζῃ, εἶπεν, ἀντὶ, Οὐκ ἐπιβλέπεις· ἀπὸ τοῦ προηγουμε- νου τὸ ἑπόμενον· ἔπεται γὰρ τοῖς ὀργιζομένοις τὸ μὴ βλέπειν ἐπὶ τὰς δεήσεις τῶν παροργισάντων. Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ** COMMENT. IN PSALMOS. 83$ A Nam ex quo meminerat patriarcha Joseph, nert, B duorum etiam maxime dilectorum ei üliorum me- minit, Ephraim nimirum et Manasse, et præ cæteris omnibus charissimi etiam fratris Benjamin, quem unicum ex eadem matre fratrem habebat. Ab his autem) tribus patriarchis universum popu - lum nominavit : atque hoc, ut ob egregias virlu- tes patriarchæ hujus Joseph flecteretur et placa bi- lior fieret Deus erga illius posteros. Illud etiam sciendum est, quod Manasses erat major natu, et tamen Moyses ipsum Ephraim ei passim præ- ponit : quia prælionoratus fuerat ab avo Jacob, el majores fuerat benedictiones consecutus: quodque passim Benjamin a Moyse conjungitur cum βliis Joseph, veluti qui ob prædictam rationem illi esset magis devinctus, et quia statim natus fuerat post ipsumn Joseph, ideo beatus David Moysem secutus eumdem ordinem in eorum commemoratione ser- vavit; et quoniam loco tribus Levi, quæ divine cultui fuerat dicata, assumpta est tribus Manasse ad militandum, non temere omnium nunc extrema ponitur, veluti quæ ex dimidio, ut ita dicam, crat tribus, et quia etiam imbecillior erat tribu Benja- min, quemadmodum et ipsa tribus Benjamin inferior erat tribu Ephraim. Vel aliter : Ha tribus cæteris omnibus erant audaciores, et in honorem patriarchæ Joseph ambo ejus filii tribuum priuci. pes fuere. C D Zachar. 1, 5. Excita potentiam tuam, et veni, ut salvos facias wos. Supremnam quæso potentiam tuamn, quæ ol diuturnam longanimitatem tuam quodammodo dormitare videtur, suscita in auxilium nostruin. Illud a nobis jam sæpenumero dictum est, quod sacra Scriptura Deo passim actiones et passiones ascribit humanas, crassiori admodum more locuta, ut Hæbræorum babetudini inserviret. SuperQuum est autem eadem sæpius repetere. Atque ideo hu- jusmodi regulam, in similibus loquendi modis op- portunum est observare. - VERS. 4. Deus, converte nos. A tribulatione in gaudium, a fuga ad pugnam, a servitute ad liber- talem, ab aliena regione in patriam. Vel, Couverte nos ad te, et nobis couperare, ut voluntatem tuam valeamus perficere, juxta illud: Convertiminı ad me, et ego convertar ad vos **. Ostende faciem tuam, et salvi erimus. Indica nobis, inquit, et demonstra faciem tuam : et hoc erit nobis satis ad salutemn. Sermo est metapho- ricus. Ubi enim aliquis dux, aut imperator certan- tibus militibus supervenerit, continuo suis qui- dem animum et vires præstat, hostibus vero timorem. VERS. 5. Domine, Deus virtutum, usquequo irasce- ris ad orationem servorum tuorum? - Irasceris dixit, pro Non respicis, a præcedentibus signif- cans id quod consequitur. Solent enim qui ira- scuntur, ad illorum petitiones non respicere, qui eos ad irain provocarunt. VERS. 6. Cibabis nos pane lacrymarum et potabis
11β And in fear of you to reckon up your rage? And who again knows to measure your rage, that is, to discern how great it is? In truth no one will be able to do so on account of your being most fearful.
PG 128:935α Τὴν δεξιάν σου οὕτω γνώρισόν μοι. Οὕτως, ἤγουν ἐν πραότητι καὶ μετρίᾳ παιδείᾳ ῥυθμίζων με, γνώρισόν μοι τὴν δεξιάν σου ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς κρίσεως. Γνωρίσεις μοι δὲ αὐτὴν, στήσας με ἐν δεξιᾷ σου μετὰ τῶν προβάτων.ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ ; Από κοινοῦ, τὸ ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ Φαγεῖν δώσεις. "Ηγουν ἕω; πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτί σεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν, καὶ τὴν πόσιν, δακρύοντες προσεφέροντο. Η καὶ ἄλλως· Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Τι δὲ 'Εν μέτρῳ ἀντὶ τοῦ Πρὸς μέτρον· ὅ ἐστιν ἀνα- λόγως ἁμαρτίαις ἡμῶν. ᾿Ακύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, Ενώμισας καὶ ᾿Επότισας, εἶπον. Εθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Αντιλογίαν ἐνταῦθα τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε· τὰ αὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηται γάρ Β' Εγενήθημεν όνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυς κτηρισμὶς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομεθα. Ταῦτα ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως. Αμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος, πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην, καὶ ὅσα δι' αὐτοὺς ἐποίησεν· ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν, εἰς τὸ μὴ πάντη περιιδεῖν αὐτούς, δι' ους τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ Προ φήτης υποτυποι, πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι· ποίοις χρωμένους βήμασιν. Αμπελον δὲ καλεῖ τρο τικῶς τὸ γένος τῶν Ἰουδαίων διὰ τὸ εὐθαλές. Εξέβαλες ἔθνη, καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περί τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ. Δι' ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Καταφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ Ιδρυσας. Εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον. Οδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελών, δίκην ἀκανθῶν καὶ σκύλων ἄλλων, τὰ ἔθνη· ἢ καὶ νόμον δούς, δι᾿ οὗ βαδιεῖται. Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο έμφαντικόν ἐστιν βεβαίας ιδρύσεως. Ρίζας δὲ νόει τοὺς ἐξάρχους τῶν φυλῶν, ἡ καθόλου τὴν βασιλείαν Εβραίων. Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. Εκάλυψεν ὄρη σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδρά δες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ορη μὲν τὰ ὅμορα ἔθνη· ἡ σκιὰ δὲ αὐτῆς ἡ ἐξουσία καὶ δυνατ στεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ κέδροι μὲν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀνα- δενδράδες δὲ αὐτῆς οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάνο τις αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαβιδ γάρ, EUTHYMII ZIGABENI nos lacrymis in mensura? A communi sensu A sumenda est dictio Usqueqno! Cibabis autem, hoc est, Dabis ad manducandum. Usquequo, in- quit, voles, ut mamlucemus panem, et bibamus vinum in lacrymis? Iudicat autem his verbis, quod simul cum lacrymis panem et vinum sume- bant. Vel, Usquequo pro cibo et potu præbebis nobis lacrymas? In mensura autem dixit, pro Ad Mensuram, hoc est, ad delictorum nostrorum pro- portionem et modum. Aquila auten et Symmachus : Cibasti nos, dixerunt et Polasti. VERS. 7. Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos. In contradictionem, hoc est, in opprobrium. Eadem autem repetit quæ in superiori psalmo dicta sunt, ibi : Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio el derisio iis qui in circuitu nostro sunt VERS. 8. Domine, Deus virtutum, converte nos, ostende faciem tuam, et salvi erimus. llæc etiam superius dicta sunt. Repetitione autem sermonis intensionem precum suarum demonstrat. VERS. 9. Vineam ex Ægypto transtulisti. Antiqua commemorat beneficia, narrans unde Hebræorum genus evenerit. Ex Ægypto autem, translata est in Palæstinamn. Deinde etiam prosequitur, multa nar- rans beneficia, quæ Deus Judæorum gratia operatus est, ut hujusmodi commemoratione illum flecteret, utque impetraret, illos ne prorsus despiceret, ob quos tauta olim effecisset. Docet etiam hoc psalmo Propheta quo pacto oporteat nos Deum placare, et quibus verbis. Per vineam autem figurate Judæorum Penfissima erat. Ejecisti gentes, el plantasti eam. De his gentibus tradidimus in psalmo lxxvii. Persistit autem Pro- pheta in jain coepta metaphora. Plantasti enim, inquit, cam, hoc est, stabilisti : tametsi postmodum Judæi ob multa eorum scelera in Deum commissa, illinc prorsus expulsi sint. VERS. 10. Viam fecisti ante eam. Omnibus aliis impedimentis, spinaruin instar, evulsis, viam p. pulo latam fecisti. Vel, Iter ei fecisti, legem scilicet præstans per quam ambularent. Et plantasti radices ejus. Hæc verba etiam magis declarant praestitam populo stabilitatem. Per radi- ces autem, tribuam principes intellige, vel, in universum ipsum regnum Judæorum. Et implevit terram. Non universam terram sed terram promissionis, quam possederunt. VERS. 11. Et operuit montes umbra ejus, et ar- busta ejus cedros Dei. Per montes quidem finitimas intelligit gentes, et per umbram ejus, auctoritatem et potentiam Judæis præstitam; per cedros vero, illos principes, qui inter gentium nationes subli- uniores et clariores erant; et per arbusta ejus, illos viros, qui super Judæorum populum duces constituti fuerant. Dei autem cedros esse dixit, veluti ab eo ** Psal. Lxxviii, 4. – D gentem intelligit, quæ olim vineæ instar flo-
12α Make known thus your right hand to me. ‘Thus’, namely, by correcting me with meekness and moderate chastisement, make known to me your right hand on the day of judgement. You will make it known to me by placing me at your right hand along with the sheep.
β Καὶ τοὺς πεπεδημένους τὴν καρδίαν ἐν σοφίᾳ. Καὶ ἔτι γνώρισόν μοι τότε τοὺς δικαίους, συντάξας με αὐτοῖς, ὧν αἱ καρδίαι πρὸ θανάτου τῇ σοφίᾳ σου ἐπεπέδηντο. Ἀρχὴ γὰρ σοφίας, φόβος Κυρίου· καὶ ἄλλως δὲ σοφία Θεοῦ, ἡ διάκρισις τῆς ἀρετῆς καὶ κακίας, καὶ ἐργασία τῆς ἀρετῆς. Ἀλλ’ οὕτω μὲν περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως. Νοεῖται δὲ καὶ νῦν, ὅτι γνώρισόν μοι τὴν δεξιάν σου, δηλαδὴ, τὴν ἀντιληπτικὴν δύναμίν σου καὶ εὐεργετικὴν καὶ φυλακτικὴν, ναὶ μὴν, καὶ τοὺς σοφοὺς τὰ θεῖα, ἵνα συνετισθῶ δι’ αὐτῶν.ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ ; Από κοινοῦ, τὸ ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ Φαγεῖν δώσεις. "Ηγουν ἕω; πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτί σεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν, καὶ τὴν πόσιν, δακρύοντες προσεφέροντο. Η καὶ ἄλλως· Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Τι δὲ 'Εν μέτρῳ ἀντὶ τοῦ Πρὸς μέτρον· ὅ ἐστιν ἀνα- λόγως ἁμαρτίαις ἡμῶν. ᾿Ακύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, Ενώμισας καὶ ᾿Επότισας, εἶπον. Εθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Αντιλογίαν ἐνταῦθα τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε· τὰ αὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηται γάρ Β' Εγενήθημεν όνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυς κτηρισμὶς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομεθα. Ταῦτα ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως. Αμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος, πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην, καὶ ὅσα δι' αὐτοὺς ἐποίησεν· ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν, εἰς τὸ μὴ πάντη περιιδεῖν αὐτούς, δι' ους τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ Προ φήτης υποτυποι, πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι· ποίοις χρωμένους βήμασιν. Αμπελον δὲ καλεῖ τρο τικῶς τὸ γένος τῶν Ἰουδαίων διὰ τὸ εὐθαλές. Εξέβαλες ἔθνη, καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περί τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ. Δι' ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Καταφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ Ιδρυσας. Εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον. Οδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελών, δίκην ἀκανθῶν καὶ σκύλων ἄλλων, τὰ ἔθνη· ἢ καὶ νόμον δούς, δι᾿ οὗ βαδιεῖται. Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο έμφαντικόν ἐστιν βεβαίας ιδρύσεως. Ρίζας δὲ νόει τοὺς ἐξάρχους τῶν φυλῶν, ἡ καθόλου τὴν βασιλείαν Εβραίων. Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. Εκάλυψεν ὄρη σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδρά δες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ορη μὲν τὰ ὅμορα ἔθνη· ἡ σκιὰ δὲ αὐτῆς ἡ ἐξουσία καὶ δυνατ στεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ κέδροι μὲν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀνα- δενδράδες δὲ αὐτῆς οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάνο τις αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαβιδ γάρ, EUTHYMII ZIGABENI nos lacrymis in mensura? A communi sensu A sumenda est dictio Usqueqno! Cibabis autem, hoc est, Dabis ad manducandum. Usquequo, in- quit, voles, ut mamlucemus panem, et bibamus vinum in lacrymis? Iudicat autem his verbis, quod simul cum lacrymis panem et vinum sume- bant. Vel, Usquequo pro cibo et potu præbebis nobis lacrymas? In mensura autem dixit, pro Ad Mensuram, hoc est, ad delictorum nostrorum pro- portionem et modum. Aquila auten et Symmachus : Cibasti nos, dixerunt et Polasti. VERS. 7. Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos. In contradictionem, hoc est, in opprobrium. Eadem autem repetit quæ in superiori psalmo dicta sunt, ibi : Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio el derisio iis qui in circuitu nostro sunt VERS. 8. Domine, Deus virtutum, converte nos, ostende faciem tuam, et salvi erimus. llæc etiam superius dicta sunt. Repetitione autem sermonis intensionem precum suarum demonstrat. VERS. 9. Vineam ex Ægypto transtulisti. Antiqua commemorat beneficia, narrans unde Hebræorum genus evenerit. Ex Ægypto autem, translata est in Palæstinamn. Deinde etiam prosequitur, multa nar- rans beneficia, quæ Deus Judæorum gratia operatus est, ut hujusmodi commemoratione illum flecteret, utque impetraret, illos ne prorsus despiceret, ob quos tauta olim effecisset. Docet etiam hoc psalmo Propheta quo pacto oporteat nos Deum placare, et quibus verbis. Per vineam autem figurate Judæorum Penfissima erat. Ejecisti gentes, el plantasti eam. De his gentibus tradidimus in psalmo lxxvii. Persistit autem Pro- pheta in jain coepta metaphora. Plantasti enim, inquit, cam, hoc est, stabilisti : tametsi postmodum Judæi ob multa eorum scelera in Deum commissa, illinc prorsus expulsi sint. VERS. 10. Viam fecisti ante eam. Omnibus aliis impedimentis, spinaruin instar, evulsis, viam p. pulo latam fecisti. Vel, Iter ei fecisti, legem scilicet præstans per quam ambularent. Et plantasti radices ejus. Hæc verba etiam magis declarant praestitam populo stabilitatem. Per radi- ces autem, tribuam principes intellige, vel, in universum ipsum regnum Judæorum. Et implevit terram. Non universam terram sed terram promissionis, quam possederunt. VERS. 11. Et operuit montes umbra ejus, et ar- busta ejus cedros Dei. Per montes quidem finitimas intelligit gentes, et per umbram ejus, auctoritatem et potentiam Judæis præstitam; per cedros vero, illos principes, qui inter gentium nationes subli- uniores et clariores erant; et per arbusta ejus, illos viros, qui super Judæorum populum duces constituti fuerant. Dei autem cedros esse dixit, veluti ab eo ** Psal. Lxxviii, 4. – D gentem intelligit, quæ olim vineæ instar flo-
12β And those whose heart has been fettered in wisdom. And furthermore make known to me then the just, placing me among them, namely, those whose hearts before death had been shackled to your wisdom, for Fear of the Lord is the beginning of wisdom. And moreover God’s wisdom is the distinction of virtue and vice and the cultivation of virtue. Such, however, is the interpretation in relation to the last judgement. But it can also be interpreted in relation to the present, namely, make known to me your right hand, that is, your helping and beneficent and protecting power, and indeed, also those who are wise in things divine so that I may be brought to understanding by them.
α Ἐπίστρεψον, Κύριε. Ἢ σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, ἢ ἡμᾶς πρὸς σὲ, τοὺς πλανωμένους τῇδε κἀκεῖσε.ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ ; Από κοινοῦ, τὸ ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ Φαγεῖν δώσεις. "Ηγουν ἕω; πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτί σεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν, καὶ τὴν πόσιν, δακρύοντες προσεφέροντο. Η καὶ ἄλλως· Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Τι δὲ 'Εν μέτρῳ ἀντὶ τοῦ Πρὸς μέτρον· ὅ ἐστιν ἀνα- λόγως ἁμαρτίαις ἡμῶν. ᾿Ακύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, Ενώμισας καὶ ᾿Επότισας, εἶπον. Εθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Αντιλογίαν ἐνταῦθα τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε· τὰ αὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηται γάρ Β' Εγενήθημεν όνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυς κτηρισμὶς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομεθα. Ταῦτα ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως. Αμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος, πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην, καὶ ὅσα δι' αὐτοὺς ἐποίησεν· ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν, εἰς τὸ μὴ πάντη περιιδεῖν αὐτούς, δι' ους τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ Προ φήτης υποτυποι, πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι· ποίοις χρωμένους βήμασιν. Αμπελον δὲ καλεῖ τρο τικῶς τὸ γένος τῶν Ἰουδαίων διὰ τὸ εὐθαλές. Εξέβαλες ἔθνη, καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περί τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ. Δι' ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Καταφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ Ιδρυσας. Εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον. Οδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελών, δίκην ἀκανθῶν καὶ σκύλων ἄλλων, τὰ ἔθνη· ἢ καὶ νόμον δούς, δι᾿ οὗ βαδιεῖται. Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο έμφαντικόν ἐστιν βεβαίας ιδρύσεως. Ρίζας δὲ νόει τοὺς ἐξάρχους τῶν φυλῶν, ἡ καθόλου τὴν βασιλείαν Εβραίων. Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. Εκάλυψεν ὄρη σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδρά δες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ορη μὲν τὰ ὅμορα ἔθνη· ἡ σκιὰ δὲ αὐτῆς ἡ ἐξουσία καὶ δυνατ στεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ κέδροι μὲν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀνα- δενδράδες δὲ αὐτῆς οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάνο τις αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαβιδ γάρ, EUTHYMII ZIGABENI nos lacrymis in mensura? A communi sensu A sumenda est dictio Usqueqno! Cibabis autem, hoc est, Dabis ad manducandum. Usquequo, in- quit, voles, ut mamlucemus panem, et bibamus vinum in lacrymis? Iudicat autem his verbis, quod simul cum lacrymis panem et vinum sume- bant. Vel, Usquequo pro cibo et potu præbebis nobis lacrymas? In mensura autem dixit, pro Ad Mensuram, hoc est, ad delictorum nostrorum pro- portionem et modum. Aquila auten et Symmachus : Cibasti nos, dixerunt et Polasti. VERS. 7. Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos. In contradictionem, hoc est, in opprobrium. Eadem autem repetit quæ in superiori psalmo dicta sunt, ibi : Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio el derisio iis qui in circuitu nostro sunt VERS. 8. Domine, Deus virtutum, converte nos, ostende faciem tuam, et salvi erimus. llæc etiam superius dicta sunt. Repetitione autem sermonis intensionem precum suarum demonstrat. VERS. 9. Vineam ex Ægypto transtulisti. Antiqua commemorat beneficia, narrans unde Hebræorum genus evenerit. Ex Ægypto autem, translata est in Palæstinamn. Deinde etiam prosequitur, multa nar- rans beneficia, quæ Deus Judæorum gratia operatus est, ut hujusmodi commemoratione illum flecteret, utque impetraret, illos ne prorsus despiceret, ob quos tauta olim effecisset. Docet etiam hoc psalmo Propheta quo pacto oporteat nos Deum placare, et quibus verbis. Per vineam autem figurate Judæorum Penfissima erat. Ejecisti gentes, el plantasti eam. De his gentibus tradidimus in psalmo lxxvii. Persistit autem Pro- pheta in jain coepta metaphora. Plantasti enim, inquit, cam, hoc est, stabilisti : tametsi postmodum Judæi ob multa eorum scelera in Deum commissa, illinc prorsus expulsi sint. VERS. 10. Viam fecisti ante eam. Omnibus aliis impedimentis, spinaruin instar, evulsis, viam p. pulo latam fecisti. Vel, Iter ei fecisti, legem scilicet præstans per quam ambularent. Et plantasti radices ejus. Hæc verba etiam magis declarant praestitam populo stabilitatem. Per radi- ces autem, tribuam principes intellige, vel, in universum ipsum regnum Judæorum. Et implevit terram. Non universam terram sed terram promissionis, quam possederunt. VERS. 11. Et operuit montes umbra ejus, et ar- busta ejus cedros Dei. Per montes quidem finitimas intelligit gentes, et per umbram ejus, auctoritatem et potentiam Judæis præstitam; per cedros vero, illos principes, qui inter gentium nationes subli- uniores et clariores erant; et per arbusta ejus, illos viros, qui super Judæorum populum duces constituti fuerant. Dei autem cedros esse dixit, veluti ab eo ** Psal. Lxxviii, 4. – D gentem intelligit, quæ olim vineæ instar flo-
13α Turn back, O Lord. Either you towards us, from whom you have turned away on account of our sins, or else us towards you, we who have been straying here and there.
β Ἕως πότε; Δηλονότι οὐκ ἐπιστρέφεις;ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ ; Από κοινοῦ, τὸ ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ Φαγεῖν δώσεις. "Ηγουν ἕω; πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτί σεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν, καὶ τὴν πόσιν, δακρύοντες προσεφέροντο. Η καὶ ἄλλως· Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Τι δὲ 'Εν μέτρῳ ἀντὶ τοῦ Πρὸς μέτρον· ὅ ἐστιν ἀνα- λόγως ἁμαρτίαις ἡμῶν. ᾿Ακύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, Ενώμισας καὶ ᾿Επότισας, εἶπον. Εθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Αντιλογίαν ἐνταῦθα τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε· τὰ αὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηται γάρ Β' Εγενήθημεν όνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυς κτηρισμὶς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομεθα. Ταῦτα ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως. Αμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος, πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην, καὶ ὅσα δι' αὐτοὺς ἐποίησεν· ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν, εἰς τὸ μὴ πάντη περιιδεῖν αὐτούς, δι' ους τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ Προ φήτης υποτυποι, πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι· ποίοις χρωμένους βήμασιν. Αμπελον δὲ καλεῖ τρο τικῶς τὸ γένος τῶν Ἰουδαίων διὰ τὸ εὐθαλές. Εξέβαλες ἔθνη, καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περί τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ. Δι' ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Καταφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ Ιδρυσας. Εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον. Οδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελών, δίκην ἀκανθῶν καὶ σκύλων ἄλλων, τὰ ἔθνη· ἢ καὶ νόμον δούς, δι᾿ οὗ βαδιεῖται. Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο έμφαντικόν ἐστιν βεβαίας ιδρύσεως. Ρίζας δὲ νόει τοὺς ἐξάρχους τῶν φυλῶν, ἡ καθόλου τὴν βασιλείαν Εβραίων. Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. Εκάλυψεν ὄρη σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδρά δες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ορη μὲν τὰ ὅμορα ἔθνη· ἡ σκιὰ δὲ αὐτῆς ἡ ἐξουσία καὶ δυνατ στεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ κέδροι μὲν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀνα- δενδράδες δὲ αὐτῆς οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάνο τις αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαβιδ γάρ, EUTHYMII ZIGABENI nos lacrymis in mensura? A communi sensu A sumenda est dictio Usqueqno! Cibabis autem, hoc est, Dabis ad manducandum. Usquequo, in- quit, voles, ut mamlucemus panem, et bibamus vinum in lacrymis? Iudicat autem his verbis, quod simul cum lacrymis panem et vinum sume- bant. Vel, Usquequo pro cibo et potu præbebis nobis lacrymas? In mensura autem dixit, pro Ad Mensuram, hoc est, ad delictorum nostrorum pro- portionem et modum. Aquila auten et Symmachus : Cibasti nos, dixerunt et Polasti. VERS. 7. Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos. In contradictionem, hoc est, in opprobrium. Eadem autem repetit quæ in superiori psalmo dicta sunt, ibi : Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio el derisio iis qui in circuitu nostro sunt VERS. 8. Domine, Deus virtutum, converte nos, ostende faciem tuam, et salvi erimus. llæc etiam superius dicta sunt. Repetitione autem sermonis intensionem precum suarum demonstrat. VERS. 9. Vineam ex Ægypto transtulisti. Antiqua commemorat beneficia, narrans unde Hebræorum genus evenerit. Ex Ægypto autem, translata est in Palæstinamn. Deinde etiam prosequitur, multa nar- rans beneficia, quæ Deus Judæorum gratia operatus est, ut hujusmodi commemoratione illum flecteret, utque impetraret, illos ne prorsus despiceret, ob quos tauta olim effecisset. Docet etiam hoc psalmo Propheta quo pacto oporteat nos Deum placare, et quibus verbis. Per vineam autem figurate Judæorum Penfissima erat. Ejecisti gentes, el plantasti eam. De his gentibus tradidimus in psalmo lxxvii. Persistit autem Pro- pheta in jain coepta metaphora. Plantasti enim, inquit, cam, hoc est, stabilisti : tametsi postmodum Judæi ob multa eorum scelera in Deum commissa, illinc prorsus expulsi sint. VERS. 10. Viam fecisti ante eam. Omnibus aliis impedimentis, spinaruin instar, evulsis, viam p. pulo latam fecisti. Vel, Iter ei fecisti, legem scilicet præstans per quam ambularent. Et plantasti radices ejus. Hæc verba etiam magis declarant praestitam populo stabilitatem. Per radi- ces autem, tribuam principes intellige, vel, in universum ipsum regnum Judæorum. Et implevit terram. Non universam terram sed terram promissionis, quam possederunt. VERS. 11. Et operuit montes umbra ejus, et ar- busta ejus cedros Dei. Per montes quidem finitimas intelligit gentes, et per umbram ejus, auctoritatem et potentiam Judæis præstitam; per cedros vero, illos principes, qui inter gentium nationes subli- uniores et clariores erant; et per arbusta ejus, illos viros, qui super Judæorum populum duces constituti fuerant. Dei autem cedros esse dixit, veluti ab eo ** Psal. Lxxviii, 4. – D gentem intelligit, quæ olim vineæ instar flo-
13β How long? Will you fail to turn back, that is to say.
γ Καὶ παρακλήθητι ἐπὶ τοῖς δούλοις σου. Ταλαιπωρουμένοις καὶ ἐπικαλουμένοις σε.ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ ; Από κοινοῦ, τὸ ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ Φαγεῖν δώσεις. "Ηγουν ἕω; πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτί σεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν, καὶ τὴν πόσιν, δακρύοντες προσεφέροντο. Η καὶ ἄλλως· Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Τι δὲ 'Εν μέτρῳ ἀντὶ τοῦ Πρὸς μέτρον· ὅ ἐστιν ἀνα- λόγως ἁμαρτίαις ἡμῶν. ᾿Ακύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, Ενώμισας καὶ ᾿Επότισας, εἶπον. Εθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Αντιλογίαν ἐνταῦθα τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε· τὰ αὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηται γάρ Β' Εγενήθημεν όνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυς κτηρισμὶς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομεθα. Ταῦτα ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως. Αμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος, πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην, καὶ ὅσα δι' αὐτοὺς ἐποίησεν· ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν, εἰς τὸ μὴ πάντη περιιδεῖν αὐτούς, δι' ους τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ Προ φήτης υποτυποι, πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι· ποίοις χρωμένους βήμασιν. Αμπελον δὲ καλεῖ τρο τικῶς τὸ γένος τῶν Ἰουδαίων διὰ τὸ εὐθαλές. Εξέβαλες ἔθνη, καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περί τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ. Δι' ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Καταφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ Ιδρυσας. Εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον. Οδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελών, δίκην ἀκανθῶν καὶ σκύλων ἄλλων, τὰ ἔθνη· ἢ καὶ νόμον δούς, δι᾿ οὗ βαδιεῖται. Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο έμφαντικόν ἐστιν βεβαίας ιδρύσεως. Ρίζας δὲ νόει τοὺς ἐξάρχους τῶν φυλῶν, ἡ καθόλου τὴν βασιλείαν Εβραίων. Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. Εκάλυψεν ὄρη σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδρά δες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ορη μὲν τὰ ὅμορα ἔθνη· ἡ σκιὰ δὲ αὐτῆς ἡ ἐξουσία καὶ δυνατ στεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ κέδροι μὲν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀνα- δενδράδες δὲ αὐτῆς οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάνο τις αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαβιδ γάρ, EUTHYMII ZIGABENI nos lacrymis in mensura? A communi sensu A sumenda est dictio Usqueqno! Cibabis autem, hoc est, Dabis ad manducandum. Usquequo, in- quit, voles, ut mamlucemus panem, et bibamus vinum in lacrymis? Iudicat autem his verbis, quod simul cum lacrymis panem et vinum sume- bant. Vel, Usquequo pro cibo et potu præbebis nobis lacrymas? In mensura autem dixit, pro Ad Mensuram, hoc est, ad delictorum nostrorum pro- portionem et modum. Aquila auten et Symmachus : Cibasti nos, dixerunt et Polasti. VERS. 7. Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos. In contradictionem, hoc est, in opprobrium. Eadem autem repetit quæ in superiori psalmo dicta sunt, ibi : Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio el derisio iis qui in circuitu nostro sunt VERS. 8. Domine, Deus virtutum, converte nos, ostende faciem tuam, et salvi erimus. llæc etiam superius dicta sunt. Repetitione autem sermonis intensionem precum suarum demonstrat. VERS. 9. Vineam ex Ægypto transtulisti. Antiqua commemorat beneficia, narrans unde Hebræorum genus evenerit. Ex Ægypto autem, translata est in Palæstinamn. Deinde etiam prosequitur, multa nar- rans beneficia, quæ Deus Judæorum gratia operatus est, ut hujusmodi commemoratione illum flecteret, utque impetraret, illos ne prorsus despiceret, ob quos tauta olim effecisset. Docet etiam hoc psalmo Propheta quo pacto oporteat nos Deum placare, et quibus verbis. Per vineam autem figurate Judæorum Penfissima erat. Ejecisti gentes, el plantasti eam. De his gentibus tradidimus in psalmo lxxvii. Persistit autem Pro- pheta in jain coepta metaphora. Plantasti enim, inquit, cam, hoc est, stabilisti : tametsi postmodum Judæi ob multa eorum scelera in Deum commissa, illinc prorsus expulsi sint. VERS. 10. Viam fecisti ante eam. Omnibus aliis impedimentis, spinaruin instar, evulsis, viam p. pulo latam fecisti. Vel, Iter ei fecisti, legem scilicet præstans per quam ambularent. Et plantasti radices ejus. Hæc verba etiam magis declarant praestitam populo stabilitatem. Per radi- ces autem, tribuam principes intellige, vel, in universum ipsum regnum Judæorum. Et implevit terram. Non universam terram sed terram promissionis, quam possederunt. VERS. 11. Et operuit montes umbra ejus, et ar- busta ejus cedros Dei. Per montes quidem finitimas intelligit gentes, et per umbram ejus, auctoritatem et potentiam Judæis præstitam; per cedros vero, illos principes, qui inter gentium nationes subli- uniores et clariores erant; et per arbusta ejus, illos viros, qui super Judæorum populum duces constituti fuerant. Dei autem cedros esse dixit, veluti ab eo ** Psal. Lxxviii, 4. – D gentem intelligit, quæ olim vineæ instar flo-
13γ And relent towards your servants. Who are in distress and making entreaty to you.
α Ἐνεπλήσθημεν τὸ πρωῒ τοῦ ἐλέους σου, Κύριε, καὶ ἠγαλλιασάμεθα καὶ εὐφράνθημεν. Ὁ μὲν παρὼν βίος, εἴη ἂν ἑσπέρα καὶ νὺξ, διὰ τὴν κατακεχυμένην αὐτοῦ πλάνην καὶ διὰ τὸ καθεύδειν ἡμᾶς ἐν τούτῳ, θνῄσκοντας· ὁ δὲ μέλλων, εἴη ἂν πρωῒ καὶ β τὴν καρδίαν MPcorrACF[T] : τῇ καρδίᾳ (P)BHV[Ra]. β ἐπεπέδηντο PS2ABHV : ἐπεδέδηντο M.ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ ; Από κοινοῦ, τὸ ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ Φαγεῖν δώσεις. "Ηγουν ἕω; πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτί σεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν, καὶ τὴν πόσιν, δακρύοντες προσεφέροντο. Η καὶ ἄλλως· Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Τι δὲ 'Εν μέτρῳ ἀντὶ τοῦ Πρὸς μέτρον· ὅ ἐστιν ἀνα- λόγως ἁμαρτίαις ἡμῶν. ᾿Ακύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, Ενώμισας καὶ ᾿Επότισας, εἶπον. Εθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Αντιλογίαν ἐνταῦθα τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε· τὰ αὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηται γάρ Β' Εγενήθημεν όνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυς κτηρισμὶς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομεθα. Ταῦτα ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως. Αμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος, πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην, καὶ ὅσα δι' αὐτοὺς ἐποίησεν· ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν, εἰς τὸ μὴ πάντη περιιδεῖν αὐτούς, δι' ους τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ Προ φήτης υποτυποι, πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι· ποίοις χρωμένους βήμασιν. Αμπελον δὲ καλεῖ τρο τικῶς τὸ γένος τῶν Ἰουδαίων διὰ τὸ εὐθαλές. Εξέβαλες ἔθνη, καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περί τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ. Δι' ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Καταφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ Ιδρυσας. Εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον. Οδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελών, δίκην ἀκανθῶν καὶ σκύλων ἄλλων, τὰ ἔθνη· ἢ καὶ νόμον δούς, δι᾿ οὗ βαδιεῖται. Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο έμφαντικόν ἐστιν βεβαίας ιδρύσεως. Ρίζας δὲ νόει τοὺς ἐξάρχους τῶν φυλῶν, ἡ καθόλου τὴν βασιλείαν Εβραίων. Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. Εκάλυψεν ὄρη σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδρά δες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ορη μὲν τὰ ὅμορα ἔθνη· ἡ σκιὰ δὲ αὐτῆς ἡ ἐξουσία καὶ δυνατ στεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ κέδροι μὲν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀνα- δενδράδες δὲ αὐτῆς οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάνο τις αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαβιδ γάρ, EUTHYMII ZIGABENI nos lacrymis in mensura? A communi sensu A sumenda est dictio Usqueqno! Cibabis autem, hoc est, Dabis ad manducandum. Usquequo, in- quit, voles, ut mamlucemus panem, et bibamus vinum in lacrymis? Iudicat autem his verbis, quod simul cum lacrymis panem et vinum sume- bant. Vel, Usquequo pro cibo et potu præbebis nobis lacrymas? In mensura autem dixit, pro Ad Mensuram, hoc est, ad delictorum nostrorum pro- portionem et modum. Aquila auten et Symmachus : Cibasti nos, dixerunt et Polasti. VERS. 7. Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos. In contradictionem, hoc est, in opprobrium. Eadem autem repetit quæ in superiori psalmo dicta sunt, ibi : Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio el derisio iis qui in circuitu nostro sunt VERS. 8. Domine, Deus virtutum, converte nos, ostende faciem tuam, et salvi erimus. llæc etiam superius dicta sunt. Repetitione autem sermonis intensionem precum suarum demonstrat. VERS. 9. Vineam ex Ægypto transtulisti. Antiqua commemorat beneficia, narrans unde Hebræorum genus evenerit. Ex Ægypto autem, translata est in Palæstinamn. Deinde etiam prosequitur, multa nar- rans beneficia, quæ Deus Judæorum gratia operatus est, ut hujusmodi commemoratione illum flecteret, utque impetraret, illos ne prorsus despiceret, ob quos tauta olim effecisset. Docet etiam hoc psalmo Propheta quo pacto oporteat nos Deum placare, et quibus verbis. Per vineam autem figurate Judæorum Penfissima erat. Ejecisti gentes, el plantasti eam. De his gentibus tradidimus in psalmo lxxvii. Persistit autem Pro- pheta in jain coepta metaphora. Plantasti enim, inquit, cam, hoc est, stabilisti : tametsi postmodum Judæi ob multa eorum scelera in Deum commissa, illinc prorsus expulsi sint. VERS. 10. Viam fecisti ante eam. Omnibus aliis impedimentis, spinaruin instar, evulsis, viam p. pulo latam fecisti. Vel, Iter ei fecisti, legem scilicet præstans per quam ambularent. Et plantasti radices ejus. Hæc verba etiam magis declarant praestitam populo stabilitatem. Per radi- ces autem, tribuam principes intellige, vel, in universum ipsum regnum Judæorum. Et implevit terram. Non universam terram sed terram promissionis, quam possederunt. VERS. 11. Et operuit montes umbra ejus, et ar- busta ejus cedros Dei. Per montes quidem finitimas intelligit gentes, et per umbram ejus, auctoritatem et potentiam Judæis præstitam; per cedros vero, illos principes, qui inter gentium nationes subli- uniores et clariores erant; et per arbusta ejus, illos viros, qui super Judæorum populum duces constituti fuerant. Dei autem cedros esse dixit, veluti ab eo ** Psal. Lxxviii, 4. – D gentem intelligit, quæ olim vineæ instar flo-
14α In the morning we have been filled with your mercy, O Lord, and have rejoiced and been glad.
ἡμέρα, διὰ τὴν λαμπρότητα καὶ διὰ τὸ ἀνίστασθαι ἡμᾶς ἐκ νεκρῶν. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸ πρωῒ, τουτέστι, τὸν μέλλοντα βίον, οἱ τῆς ἐπιστροφῆς, ὡς εἴρηται, τυχόντες, ἐμπλησθησόμεθα τοῦ ἐλέους σου καὶ ἀγαλλιασόμεθα καὶ εὐφρανθησόμεθα. Ἀντιχρονίαν γὰρ ἐνταῦθα νενοήκαμεν, ὡς ὁ Ἀκύλας καὶ οἱ λοιποὶ παρεσημειώσαντο· περὶ δὲ τῆς ἀγαλλιάσεως καὶ τῆς εὐφροσύνης διαφόρως εἴρηται.ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ ; Από κοινοῦ, τὸ ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ Φαγεῖν δώσεις. "Ηγουν ἕω; πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτί σεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν, καὶ τὴν πόσιν, δακρύοντες προσεφέροντο. Η καὶ ἄλλως· Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Τι δὲ 'Εν μέτρῳ ἀντὶ τοῦ Πρὸς μέτρον· ὅ ἐστιν ἀνα- λόγως ἁμαρτίαις ἡμῶν. ᾿Ακύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, Ενώμισας καὶ ᾿Επότισας, εἶπον. Εθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Αντιλογίαν ἐνταῦθα τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε· τὰ αὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηται γάρ Β' Εγενήθημεν όνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυς κτηρισμὶς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομεθα. Ταῦτα ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως. Αμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος, πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην, καὶ ὅσα δι' αὐτοὺς ἐποίησεν· ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν, εἰς τὸ μὴ πάντη περιιδεῖν αὐτούς, δι' ους τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ Προ φήτης υποτυποι, πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι· ποίοις χρωμένους βήμασιν. Αμπελον δὲ καλεῖ τρο τικῶς τὸ γένος τῶν Ἰουδαίων διὰ τὸ εὐθαλές. Εξέβαλες ἔθνη, καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περί τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ. Δι' ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Καταφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ Ιδρυσας. Εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον. Οδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελών, δίκην ἀκανθῶν καὶ σκύλων ἄλλων, τὰ ἔθνη· ἢ καὶ νόμον δούς, δι᾿ οὗ βαδιεῖται. Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο έμφαντικόν ἐστιν βεβαίας ιδρύσεως. Ρίζας δὲ νόει τοὺς ἐξάρχους τῶν φυλῶν, ἡ καθόλου τὴν βασιλείαν Εβραίων. Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. Εκάλυψεν ὄρη σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδρά δες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ορη μὲν τὰ ὅμορα ἔθνη· ἡ σκιὰ δὲ αὐτῆς ἡ ἐξουσία καὶ δυνατ στεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ κέδροι μὲν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀνα- δενδράδες δὲ αὐτῆς οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάνο τις αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαβιδ γάρ, EUTHYMII ZIGABENI nos lacrymis in mensura? A communi sensu A sumenda est dictio Usqueqno! Cibabis autem, hoc est, Dabis ad manducandum. Usquequo, in- quit, voles, ut mamlucemus panem, et bibamus vinum in lacrymis? Iudicat autem his verbis, quod simul cum lacrymis panem et vinum sume- bant. Vel, Usquequo pro cibo et potu præbebis nobis lacrymas? In mensura autem dixit, pro Ad Mensuram, hoc est, ad delictorum nostrorum pro- portionem et modum. Aquila auten et Symmachus : Cibasti nos, dixerunt et Polasti. VERS. 7. Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos. In contradictionem, hoc est, in opprobrium. Eadem autem repetit quæ in superiori psalmo dicta sunt, ibi : Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio el derisio iis qui in circuitu nostro sunt VERS. 8. Domine, Deus virtutum, converte nos, ostende faciem tuam, et salvi erimus. llæc etiam superius dicta sunt. Repetitione autem sermonis intensionem precum suarum demonstrat. VERS. 9. Vineam ex Ægypto transtulisti. Antiqua commemorat beneficia, narrans unde Hebræorum genus evenerit. Ex Ægypto autem, translata est in Palæstinamn. Deinde etiam prosequitur, multa nar- rans beneficia, quæ Deus Judæorum gratia operatus est, ut hujusmodi commemoratione illum flecteret, utque impetraret, illos ne prorsus despiceret, ob quos tauta olim effecisset. Docet etiam hoc psalmo Propheta quo pacto oporteat nos Deum placare, et quibus verbis. Per vineam autem figurate Judæorum Penfissima erat. Ejecisti gentes, el plantasti eam. De his gentibus tradidimus in psalmo lxxvii. Persistit autem Pro- pheta in jain coepta metaphora. Plantasti enim, inquit, cam, hoc est, stabilisti : tametsi postmodum Judæi ob multa eorum scelera in Deum commissa, illinc prorsus expulsi sint. VERS. 10. Viam fecisti ante eam. Omnibus aliis impedimentis, spinaruin instar, evulsis, viam p. pulo latam fecisti. Vel, Iter ei fecisti, legem scilicet præstans per quam ambularent. Et plantasti radices ejus. Hæc verba etiam magis declarant praestitam populo stabilitatem. Per radi- ces autem, tribuam principes intellige, vel, in universum ipsum regnum Judæorum. Et implevit terram. Non universam terram sed terram promissionis, quam possederunt. VERS. 11. Et operuit montes umbra ejus, et ar- busta ejus cedros Dei. Per montes quidem finitimas intelligit gentes, et per umbram ejus, auctoritatem et potentiam Judæis præstitam; per cedros vero, illos principes, qui inter gentium nationes subli- uniores et clariores erant; et per arbusta ejus, illos viros, qui super Judæorum populum duces constituti fuerant. Dei autem cedros esse dixit, veluti ab eo ** Psal. Lxxviii, 4. – D gentem intelligit, quæ olim vineæ instar flo-
The present life may be interpreted as evening and night on account of the error poured out over it and on account of our lying down to sleep in it as we die. The future life, however, may be interpreted as day, on account of the its brilliance and on account of our rising up from death. He is saying accordingly that in the morning, that is, in the future life, we who, as was said, attain to return will be filled with your mercy and will rejoice and be glad. We have understood here an interchange of tenses, as Aquila and the others noted. ‘Re- joicing’ and ‘being glad’ have been mentioned on various occasions.
β Ἐν πάσαις ταῖς ἡμέραις ἡμῶν εὐφράνθημεν. Κἀνταῦθα ὁμοίως, ἀντὶ τοῦ, εὐφρανθησόμεθα. | Ἐν πάσαις δὲ ταῖς ἡμέραις, ἀντὶ τοῦ, διηνεκῶς· ἡ χαρὰ γὰρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ἀμεσολάβητός τε καὶ ἀκατάλυτος.ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ ; Από κοινοῦ, τὸ ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ Φαγεῖν δώσεις. "Ηγουν ἕω; πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτί σεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν, καὶ τὴν πόσιν, δακρύοντες προσεφέροντο. Η καὶ ἄλλως· Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Τι δὲ 'Εν μέτρῳ ἀντὶ τοῦ Πρὸς μέτρον· ὅ ἐστιν ἀνα- λόγως ἁμαρτίαις ἡμῶν. ᾿Ακύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, Ενώμισας καὶ ᾿Επότισας, εἶπον. Εθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Αντιλογίαν ἐνταῦθα τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε· τὰ αὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηται γάρ Β' Εγενήθημεν όνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυς κτηρισμὶς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομεθα. Ταῦτα ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως. Αμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος, πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην, καὶ ὅσα δι' αὐτοὺς ἐποίησεν· ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν, εἰς τὸ μὴ πάντη περιιδεῖν αὐτούς, δι' ους τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ Προ φήτης υποτυποι, πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι· ποίοις χρωμένους βήμασιν. Αμπελον δὲ καλεῖ τρο τικῶς τὸ γένος τῶν Ἰουδαίων διὰ τὸ εὐθαλές. Εξέβαλες ἔθνη, καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περί τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ. Δι' ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Καταφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ Ιδρυσας. Εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον. Οδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελών, δίκην ἀκανθῶν καὶ σκύλων ἄλλων, τὰ ἔθνη· ἢ καὶ νόμον δούς, δι᾿ οὗ βαδιεῖται. Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο έμφαντικόν ἐστιν βεβαίας ιδρύσεως. Ρίζας δὲ νόει τοὺς ἐξάρχους τῶν φυλῶν, ἡ καθόλου τὴν βασιλείαν Εβραίων. Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. Εκάλυψεν ὄρη σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδρά δες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ορη μὲν τὰ ὅμορα ἔθνη· ἡ σκιὰ δὲ αὐτῆς ἡ ἐξουσία καὶ δυνατ στεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ κέδροι μὲν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀνα- δενδράδες δὲ αὐτῆς οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάνο τις αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαβιδ γάρ, EUTHYMII ZIGABENI nos lacrymis in mensura? A communi sensu A sumenda est dictio Usqueqno! Cibabis autem, hoc est, Dabis ad manducandum. Usquequo, in- quit, voles, ut mamlucemus panem, et bibamus vinum in lacrymis? Iudicat autem his verbis, quod simul cum lacrymis panem et vinum sume- bant. Vel, Usquequo pro cibo et potu præbebis nobis lacrymas? In mensura autem dixit, pro Ad Mensuram, hoc est, ad delictorum nostrorum pro- portionem et modum. Aquila auten et Symmachus : Cibasti nos, dixerunt et Polasti. VERS. 7. Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos. In contradictionem, hoc est, in opprobrium. Eadem autem repetit quæ in superiori psalmo dicta sunt, ibi : Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio el derisio iis qui in circuitu nostro sunt VERS. 8. Domine, Deus virtutum, converte nos, ostende faciem tuam, et salvi erimus. llæc etiam superius dicta sunt. Repetitione autem sermonis intensionem precum suarum demonstrat. VERS. 9. Vineam ex Ægypto transtulisti. Antiqua commemorat beneficia, narrans unde Hebræorum genus evenerit. Ex Ægypto autem, translata est in Palæstinamn. Deinde etiam prosequitur, multa nar- rans beneficia, quæ Deus Judæorum gratia operatus est, ut hujusmodi commemoratione illum flecteret, utque impetraret, illos ne prorsus despiceret, ob quos tauta olim effecisset. Docet etiam hoc psalmo Propheta quo pacto oporteat nos Deum placare, et quibus verbis. Per vineam autem figurate Judæorum Penfissima erat. Ejecisti gentes, el plantasti eam. De his gentibus tradidimus in psalmo lxxvii. Persistit autem Pro- pheta in jain coepta metaphora. Plantasti enim, inquit, cam, hoc est, stabilisti : tametsi postmodum Judæi ob multa eorum scelera in Deum commissa, illinc prorsus expulsi sint. VERS. 10. Viam fecisti ante eam. Omnibus aliis impedimentis, spinaruin instar, evulsis, viam p. pulo latam fecisti. Vel, Iter ei fecisti, legem scilicet præstans per quam ambularent. Et plantasti radices ejus. Hæc verba etiam magis declarant praestitam populo stabilitatem. Per radi- ces autem, tribuam principes intellige, vel, in universum ipsum regnum Judæorum. Et implevit terram. Non universam terram sed terram promissionis, quam possederunt. VERS. 11. Et operuit montes umbra ejus, et ar- busta ejus cedros Dei. Per montes quidem finitimas intelligit gentes, et per umbram ejus, auctoritatem et potentiam Judæis præstitam; per cedros vero, illos principes, qui inter gentium nationes subli- uniores et clariores erant; et per arbusta ejus, illos viros, qui super Judæorum populum duces constituti fuerant. Dei autem cedros esse dixit, veluti ab eo ** Psal. Lxxviii, 4. – D gentem intelligit, quæ olim vineæ instar flo-
14β In all our days we have been glad. Here similarly in the sense of, ‘we shall be glad’. ‘In all our days’, in the sense of, ‘continual- ly’, for the joy of the age to come is both unmediated and indissoluble.
15 Ἀνθ’ ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς, ἐτῶν, ὧν εἴδομεν κακά. Ἐταπείνωσας ἡμᾶς, πάσῃ κακοπαθείᾳ ἐκδοὺς, ᾗ προσομιλοῦσιν οἱ δίκαιοι. Κακὰ δὲ νῦν λέγει, τὰς θλίψεις καὶ τοὺς πειρασμούς.ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ ; Από κοινοῦ, τὸ ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ Φαγεῖν δώσεις. "Ηγουν ἕω; πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτί σεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν, καὶ τὴν πόσιν, δακρύοντες προσεφέροντο. Η καὶ ἄλλως· Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Τι δὲ 'Εν μέτρῳ ἀντὶ τοῦ Πρὸς μέτρον· ὅ ἐστιν ἀνα- λόγως ἁμαρτίαις ἡμῶν. ᾿Ακύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, Ενώμισας καὶ ᾿Επότισας, εἶπον. Εθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Αντιλογίαν ἐνταῦθα τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε· τὰ αὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηται γάρ Β' Εγενήθημεν όνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυς κτηρισμὶς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομεθα. Ταῦτα ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως. Αμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος, πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην, καὶ ὅσα δι' αὐτοὺς ἐποίησεν· ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν, εἰς τὸ μὴ πάντη περιιδεῖν αὐτούς, δι' ους τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ Προ φήτης υποτυποι, πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι· ποίοις χρωμένους βήμασιν. Αμπελον δὲ καλεῖ τρο τικῶς τὸ γένος τῶν Ἰουδαίων διὰ τὸ εὐθαλές. Εξέβαλες ἔθνη, καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περί τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ. Δι' ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Καταφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ Ιδρυσας. Εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον. Οδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελών, δίκην ἀκανθῶν καὶ σκύλων ἄλλων, τὰ ἔθνη· ἢ καὶ νόμον δούς, δι᾿ οὗ βαδιεῖται. Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο έμφαντικόν ἐστιν βεβαίας ιδρύσεως. Ρίζας δὲ νόει τοὺς ἐξάρχους τῶν φυλῶν, ἡ καθόλου τὴν βασιλείαν Εβραίων. Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. Εκάλυψεν ὄρη σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδρά δες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ορη μὲν τὰ ὅμορα ἔθνη· ἡ σκιὰ δὲ αὐτῆς ἡ ἐξουσία καὶ δυνατ στεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ κέδροι μὲν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀνα- δενδράδες δὲ αὐτῆς οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάνο τις αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαβιδ γάρ, EUTHYMII ZIGABENI nos lacrymis in mensura? A communi sensu A sumenda est dictio Usqueqno! Cibabis autem, hoc est, Dabis ad manducandum. Usquequo, in- quit, voles, ut mamlucemus panem, et bibamus vinum in lacrymis? Iudicat autem his verbis, quod simul cum lacrymis panem et vinum sume- bant. Vel, Usquequo pro cibo et potu præbebis nobis lacrymas? In mensura autem dixit, pro Ad Mensuram, hoc est, ad delictorum nostrorum pro- portionem et modum. Aquila auten et Symmachus : Cibasti nos, dixerunt et Polasti. VERS. 7. Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos. In contradictionem, hoc est, in opprobrium. Eadem autem repetit quæ in superiori psalmo dicta sunt, ibi : Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio el derisio iis qui in circuitu nostro sunt VERS. 8. Domine, Deus virtutum, converte nos, ostende faciem tuam, et salvi erimus. llæc etiam superius dicta sunt. Repetitione autem sermonis intensionem precum suarum demonstrat. VERS. 9. Vineam ex Ægypto transtulisti. Antiqua commemorat beneficia, narrans unde Hebræorum genus evenerit. Ex Ægypto autem, translata est in Palæstinamn. Deinde etiam prosequitur, multa nar- rans beneficia, quæ Deus Judæorum gratia operatus est, ut hujusmodi commemoratione illum flecteret, utque impetraret, illos ne prorsus despiceret, ob quos tauta olim effecisset. Docet etiam hoc psalmo Propheta quo pacto oporteat nos Deum placare, et quibus verbis. Per vineam autem figurate Judæorum Penfissima erat. Ejecisti gentes, el plantasti eam. De his gentibus tradidimus in psalmo lxxvii. Persistit autem Pro- pheta in jain coepta metaphora. Plantasti enim, inquit, cam, hoc est, stabilisti : tametsi postmodum Judæi ob multa eorum scelera in Deum commissa, illinc prorsus expulsi sint. VERS. 10. Viam fecisti ante eam. Omnibus aliis impedimentis, spinaruin instar, evulsis, viam p. pulo latam fecisti. Vel, Iter ei fecisti, legem scilicet præstans per quam ambularent. Et plantasti radices ejus. Hæc verba etiam magis declarant praestitam populo stabilitatem. Per radi- ces autem, tribuam principes intellige, vel, in universum ipsum regnum Judæorum. Et implevit terram. Non universam terram sed terram promissionis, quam possederunt. VERS. 11. Et operuit montes umbra ejus, et ar- busta ejus cedros Dei. Per montes quidem finitimas intelligit gentes, et per umbram ejus, auctoritatem et potentiam Judæis præstitam; per cedros vero, illos principes, qui inter gentium nationes subli- uniores et clariores erant; et per arbusta ejus, illos viros, qui super Judæorum populum duces constituti fuerant. Dei autem cedros esse dixit, veluti ab eo ** Psal. Lxxviii, 4. – D gentem intelligit, quæ olim vineæ instar flo-
15 In return for the days when you humbled us, for the years in which we saw evils. You humbled us, having given us over to every distress that the just encounter. ‘Evils’ here is what he calls the afflictions and trials.
16 Καὶ ἴδε ἐπὶ τοὺς δούλους σου καὶ ἐπὶ τὰ ἔργα σου, καὶ ὁδήγησον τοὺς υἱοὺς αὐτῶν. Ἴδε ἐπὶ τοὺς δουλεύσαντάς σοι πατέρας καὶ διδασκάλους ἡμῶν, καὶ δι’ αὐτοὺς, ὁδήγησον εἰς ἀρετὴν ἡμᾶς τοὺς υἱοὺς αὐτῶν· ἢ ἴδε ἐφ’ ἡμᾶς τοὺς δούλους σου, καὶ μὴ μόνον ἡμᾶς, ἀλλὰ καὶ τοὺς σαρκικούς τε καὶ πνευματικοὺς υἱοὺς ἡμῶν ὁδήγησον.ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ ; Από κοινοῦ, τὸ ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ Φαγεῖν δώσεις. "Ηγουν ἕω; πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτί σεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν, καὶ τὴν πόσιν, δακρύοντες προσεφέροντο. Η καὶ ἄλλως· Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Τι δὲ 'Εν μέτρῳ ἀντὶ τοῦ Πρὸς μέτρον· ὅ ἐστιν ἀνα- λόγως ἁμαρτίαις ἡμῶν. ᾿Ακύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, Ενώμισας καὶ ᾿Επότισας, εἶπον. Εθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Αντιλογίαν ἐνταῦθα τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε· τὰ αὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηται γάρ Β' Εγενήθημεν όνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυς κτηρισμὶς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομεθα. Ταῦτα ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως. Αμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος, πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην, καὶ ὅσα δι' αὐτοὺς ἐποίησεν· ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν, εἰς τὸ μὴ πάντη περιιδεῖν αὐτούς, δι' ους τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ Προ φήτης υποτυποι, πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι· ποίοις χρωμένους βήμασιν. Αμπελον δὲ καλεῖ τρο τικῶς τὸ γένος τῶν Ἰουδαίων διὰ τὸ εὐθαλές. Εξέβαλες ἔθνη, καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περί τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ. Δι' ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Καταφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ Ιδρυσας. Εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον. Οδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελών, δίκην ἀκανθῶν καὶ σκύλων ἄλλων, τὰ ἔθνη· ἢ καὶ νόμον δούς, δι᾿ οὗ βαδιεῖται. Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο έμφαντικόν ἐστιν βεβαίας ιδρύσεως. Ρίζας δὲ νόει τοὺς ἐξάρχους τῶν φυλῶν, ἡ καθόλου τὴν βασιλείαν Εβραίων. Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. Εκάλυψεν ὄρη σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδρά δες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ορη μὲν τὰ ὅμορα ἔθνη· ἡ σκιὰ δὲ αὐτῆς ἡ ἐξουσία καὶ δυνατ στεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ κέδροι μὲν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀνα- δενδράδες δὲ αὐτῆς οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάνο τις αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαβιδ γάρ, EUTHYMII ZIGABENI nos lacrymis in mensura? A communi sensu A sumenda est dictio Usqueqno! Cibabis autem, hoc est, Dabis ad manducandum. Usquequo, in- quit, voles, ut mamlucemus panem, et bibamus vinum in lacrymis? Iudicat autem his verbis, quod simul cum lacrymis panem et vinum sume- bant. Vel, Usquequo pro cibo et potu præbebis nobis lacrymas? In mensura autem dixit, pro Ad Mensuram, hoc est, ad delictorum nostrorum pro- portionem et modum. Aquila auten et Symmachus : Cibasti nos, dixerunt et Polasti. VERS. 7. Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos. In contradictionem, hoc est, in opprobrium. Eadem autem repetit quæ in superiori psalmo dicta sunt, ibi : Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio el derisio iis qui in circuitu nostro sunt VERS. 8. Domine, Deus virtutum, converte nos, ostende faciem tuam, et salvi erimus. llæc etiam superius dicta sunt. Repetitione autem sermonis intensionem precum suarum demonstrat. VERS. 9. Vineam ex Ægypto transtulisti. Antiqua commemorat beneficia, narrans unde Hebræorum genus evenerit. Ex Ægypto autem, translata est in Palæstinamn. Deinde etiam prosequitur, multa nar- rans beneficia, quæ Deus Judæorum gratia operatus est, ut hujusmodi commemoratione illum flecteret, utque impetraret, illos ne prorsus despiceret, ob quos tauta olim effecisset. Docet etiam hoc psalmo Propheta quo pacto oporteat nos Deum placare, et quibus verbis. Per vineam autem figurate Judæorum Penfissima erat. Ejecisti gentes, el plantasti eam. De his gentibus tradidimus in psalmo lxxvii. Persistit autem Pro- pheta in jain coepta metaphora. Plantasti enim, inquit, cam, hoc est, stabilisti : tametsi postmodum Judæi ob multa eorum scelera in Deum commissa, illinc prorsus expulsi sint. VERS. 10. Viam fecisti ante eam. Omnibus aliis impedimentis, spinaruin instar, evulsis, viam p. pulo latam fecisti. Vel, Iter ei fecisti, legem scilicet præstans per quam ambularent. Et plantasti radices ejus. Hæc verba etiam magis declarant praestitam populo stabilitatem. Per radi- ces autem, tribuam principes intellige, vel, in universum ipsum regnum Judæorum. Et implevit terram. Non universam terram sed terram promissionis, quam possederunt. VERS. 11. Et operuit montes umbra ejus, et ar- busta ejus cedros Dei. Per montes quidem finitimas intelligit gentes, et per umbram ejus, auctoritatem et potentiam Judæis præstitam; per cedros vero, illos principes, qui inter gentium nationes subli- uniores et clariores erant; et per arbusta ejus, illos viros, qui super Judæorum populum duces constituti fuerant. Dei autem cedros esse dixit, veluti ab eo ** Psal. Lxxviii, 4. – D gentem intelligit, quæ olim vineæ instar flo-
16 And look upon your servants and upon your works, and guide their sons. Look upon our fathers and teachers who served you, and on their account, guide us their sons to virtue. Or else, look on us your servants, and not only on us, but also guide our natural and spiritual sons.
α Καὶ ἔστω ἡ λαμπρότης Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐφ’ ἡμᾶς. Λαμπρότης Θεοῦ, ἡ χάρις αὐτοῦ, λαμπρύνουσα τὸν μεταλαμβάνοντα. Λαμπρότης δὲ Θεοῦ, ἀντὶ τοῦ, ἡ ἀπὸ Θεοῦ. Ἔστω δὲ, ἀντὶ τοῦ, εἴη.ἡμᾶς ἐν δάκρυσιν ἐν μέτρῳ ; Από κοινοῦ, τὸ ἕως πότε; Ψωμιεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ Φαγεῖν δώσεις. "Ηγουν ἕω; πότε φαγεῖν δώσεις ἄρτον ἐν δάκρυσι, καὶ ποτί σεις οἶνον, ὁμοίως ἐν δάκρυσι; Δηλοῖ δὲ ὅτι καὶ τὴν βρῶσιν, καὶ τὴν πόσιν, δακρύοντες προσεφέροντο. Η καὶ ἄλλως· Ψωμιεῖς ἡμᾶς ἄρτον δακρύων καὶ ποτιεῖς ἐν δάκρυσι, τουτέστιν ἀντὶ βρώματος καὶ πόματος δάκρυα φαγεῖν ἡμᾶς καὶ πιεῖν δώσεις. Τι δὲ 'Εν μέτρῳ ἀντὶ τοῦ Πρὸς μέτρον· ὅ ἐστιν ἀνα- λόγως ἁμαρτίαις ἡμῶν. ᾿Ακύλας δὲ καὶ Σύμμαχος, Ενώμισας καὶ ᾿Επότισας, εἶπον. Εθου ἡμᾶς εἰς ἀντιλογίαν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ἐμυκτήρισαν ἡμᾶς. Αντιλογίαν ἐνταῦθα τὸ ὄνειδος ἐκάλεσε· τὰ αὐτὰ λέγων τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Εἴρηται γάρ Β' Εγενήθημεν όνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυς κτηρισμὶς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθήσομεθα. Ταῦτα ἀνωτέρω εἴρηκε· δὶς δὲ τούτοις ἐχρήσατο, δεικνύων ἐπίτασιν τῆς παρακλήσεως. Αμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας. Τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας καταλέγει, διηγούμενος, πόθεν τὸ γένος τῶν Ἑβραίων μετήγαγεν εἰς Παλαιστίνην, καὶ ὅσα δι' αὐτοὺς ἐποίησεν· ὅπως ἐντεῦθεν ἐπικάμψῃ τὸν Θεὸν, εἰς τὸ μὴ πάντη περιιδεῖν αὐτούς, δι' ους τοσαῦτα πάλαι εἰργάσατο. Διὰ τοῦ ψαλμοῦ δὲ ὁ Προ φήτης υποτυποι, πῶς δεῖ τὸν Θεὸν ἐξιλεοῦσθαι· ποίοις χρωμένους βήμασιν. Αμπελον δὲ καλεῖ τρο τικῶς τὸ γένος τῶν Ἰουδαίων διὰ τὸ εὐθαλές. Εξέβαλες ἔθνη, καὶ κατεφύτευσας αὐτήν. Περί τούτων τῶν ἐθνῶν εἰρήκαμεν ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ. Δι' ὅλου δὲ τοῦ νοήματος τηρεῖ τῶν λέξεων τὴν τροπήν. Καταφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ Ιδρυσας. Εἰ καὶ παροργίσαντες, ἐξώσθησαν ὕστερον. Οδοποίησας ἔμπροσθεν αὐτῆς. Ὁδὸν ἐποίησας, ἐξελών, δίκην ἀκανθῶν καὶ σκύλων ἄλλων, τὰ ἔθνη· ἢ καὶ νόμον δούς, δι᾿ οὗ βαδιεῖται. Καὶ κατεφύτευσας τὰς ῥίζας αὐτῆς. Τοῦτο έμφαντικόν ἐστιν βεβαίας ιδρύσεως. Ρίζας δὲ νόει τοὺς ἐξάρχους τῶν φυλῶν, ἡ καθόλου τὴν βασιλείαν Εβραίων. Καὶ ἐπλήρωσε τὴν γῆν. Οὐ τῆς οἰκουμένης, ἀλλὰ τὴν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὅσης ἐκράτησαν. Εκάλυψεν ὄρη σκιὰ αὐτῆς, καὶ αἱ ἀναδενδρά δες αὐτῆς τὰς κέδρους τοῦ Θεοῦ. Ορη μὲν τὰ ὅμορα ἔθνη· ἡ σκιὰ δὲ αὐτῆς ἡ ἐξουσία καὶ δυνατ στεία, ἡ ἐπιτεθεῖσα αὐτοῖς. Καὶ κέδροι μὲν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὑψηλοὶ καὶ ὑπερέχοντες ἄρχοντες· ἀνα- δενδράδες δὲ αὐτῆς οἱ ἡγεμόνες οἱ ἐπάνω καταστάνο τις αὐτῶν. Τοῦ Θεοῦ δὲ εἶπε τὰς κέδρους, ὡς καὶ αὐτῶν ὑπὸ Θεοῦ ὑψωθέντων. Ἐπὶ τοῦ Δαβιδ γάρ, EUTHYMII ZIGABENI nos lacrymis in mensura? A communi sensu A sumenda est dictio Usqueqno! Cibabis autem, hoc est, Dabis ad manducandum. Usquequo, in- quit, voles, ut mamlucemus panem, et bibamus vinum in lacrymis? Iudicat autem his verbis, quod simul cum lacrymis panem et vinum sume- bant. Vel, Usquequo pro cibo et potu præbebis nobis lacrymas? In mensura autem dixit, pro Ad Mensuram, hoc est, ad delictorum nostrorum pro- portionem et modum. Aquila auten et Symmachus : Cibasti nos, dixerunt et Polasti. VERS. 7. Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos. In contradictionem, hoc est, in opprobrium. Eadem autem repetit quæ in superiori psalmo dicta sunt, ibi : Facti sumus opprobrium vicinis nostris, subsannatio el derisio iis qui in circuitu nostro sunt VERS. 8. Domine, Deus virtutum, converte nos, ostende faciem tuam, et salvi erimus. llæc etiam superius dicta sunt. Repetitione autem sermonis intensionem precum suarum demonstrat. VERS. 9. Vineam ex Ægypto transtulisti. Antiqua commemorat beneficia, narrans unde Hebræorum genus evenerit. Ex Ægypto autem, translata est in Palæstinamn. Deinde etiam prosequitur, multa nar- rans beneficia, quæ Deus Judæorum gratia operatus est, ut hujusmodi commemoratione illum flecteret, utque impetraret, illos ne prorsus despiceret, ob quos tauta olim effecisset. Docet etiam hoc psalmo Propheta quo pacto oporteat nos Deum placare, et quibus verbis. Per vineam autem figurate Judæorum Penfissima erat. Ejecisti gentes, el plantasti eam. De his gentibus tradidimus in psalmo lxxvii. Persistit autem Pro- pheta in jain coepta metaphora. Plantasti enim, inquit, cam, hoc est, stabilisti : tametsi postmodum Judæi ob multa eorum scelera in Deum commissa, illinc prorsus expulsi sint. VERS. 10. Viam fecisti ante eam. Omnibus aliis impedimentis, spinaruin instar, evulsis, viam p. pulo latam fecisti. Vel, Iter ei fecisti, legem scilicet præstans per quam ambularent. Et plantasti radices ejus. Hæc verba etiam magis declarant praestitam populo stabilitatem. Per radi- ces autem, tribuam principes intellige, vel, in universum ipsum regnum Judæorum. Et implevit terram. Non universam terram sed terram promissionis, quam possederunt. VERS. 11. Et operuit montes umbra ejus, et ar- busta ejus cedros Dei. Per montes quidem finitimas intelligit gentes, et per umbram ejus, auctoritatem et potentiam Judæis præstitam; per cedros vero, illos principes, qui inter gentium nationes subli- uniores et clariores erant; et per arbusta ejus, illos viros, qui super Judæorum populum duces constituti fuerant. Dei autem cedros esse dixit, veluti ab eo ** Psal. Lxxviii, 4. – D gentem intelligit, quæ olim vineæ instar flo-
17α And let the brightness of the Lord our God be upon us. God’s brightness is his grace, which makes bright the one who participates in it. God’s brightness, in the sense of, the brightness from God. The imperative ‘let it be’ in the sense of the optative, ‘may it be’.
PG 128:937β Καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυνον ἐφ’ ἡμᾶς. Ἐφ’ ἡμᾶς, ἀντὶ τοῦ, ἐν ἡμῖν.ἔτι δὲ καὶ τοῦ Σολομῶντος, πολλὰ τῶν ἐθνῶν ἐδα· σμοφόρουν τοῖς Ἰουδαίοις. Εξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλασσης, καὶ ἕως ποταμῶν τὰς παραφυάδας αὐτῆς. Κλή ματα μὲν τὰ γενόμενα κατὰ καιρὸν, καὶ αύξοντα πλήθη τοῦ λαοῦ· θάλασσα δὲ, ἡ Ἰνδικὴ καὶ παρα- φυάδες μὲν, οἱ προσήλυτοι, οἱ ἐξ ἐθνῶν προσελθόν» τες, καὶ τὴν θεογνωσίαν δεξάμενοι, καὶ οὕτω παρα- φυέντες αὐτοῖς. Ποταμοὺς δὲ λέγει τὸν Εὐφράτην, κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ὡς καὶ ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ προείρηται. Ἡ δὲ τρίτη βίβλος τῶν Βασιλειῶν που ταμὸν ἐνικῶς ἀναγράφει. Ινα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς, Φραγμὸν λέγει τὴν φρουροῦσαν αὐτοὺς θείαν ἐπισκοπήν. Καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευό μενοι τὴν ὁδόν. Καὶ λυμαίνονται αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη τὰ παρ' αὐτῆς πορευόμενα τὴν ἐδόν· ἡ πρό- θεσις γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἐγγύτητα σημαίνει. Οσοι, φησί, πλησίον αὐτῆς ποιοῦνται τὴν ὁδὸν, ἤτοι την δίδον, ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ. Πρὸς τούτους δὲ τοὺς λόγους ἀποκρίνεται διὰ Ἡσαΐου ὁ ἐπουράνιος γεωργός, λέγων· Διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι στι φυλὴν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας. Ελυμήνατο αὐτὴν σᾶς ἐκ δρυμοῦ. Ο Βαβυλώ νιος Ναβουχοδονόσωρ ύς λεγόμενος διὰ τὸ χαίρειν τῷ βορβόρῳ τῶν ἡδονῶν καὶ διὰ τὴν ἄλλην ἀκαθαρ- σίαν. Δρυμός δὲ ἡ Βαβυλών, ὡς δασεία τῷ πλήθει τῶν ἐνοικούντων· ἄκαρπος δὲ πρὸς ἀρετὴν καὶ ὡς ἐνδιαίτημα τῶν νοητῶν θηρίων. ipους Καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν. Τοὺς αὐτοὺς λέγει πάλιν, μονιὸν μὲν ὡς μόνον αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντα, δίχα συμμάχων· ἄγριον δὲ, ὡς θηριωδῶς καὶ ὁμῶς Εβραίοις χρησάμενον. Μονιός δέ ἐστιν ὖς μόνος ὁδεύων, καὶ ἑτέροις οὐκ ἐπιμι- γνύμενος. δι' ὑπερβολὴν ἀγριότητος. Τινὲς δὲ ὧν ἐκ δρυμοῦ τὴν 'Ασσύριον Σαλμανάσαρ φασὶν, ὃς πρὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ επόρθησε την Σαμάρειαν. Διδ καὶ οὗτος μὲν ἐλυμήνατο μερικῶς Εβραίους· ὁ δὲ Ναβουχοδονόσωρ καθόλου κατενεμήσατο. ῾Ο Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, ἐπί- βλεψον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἴδε, καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην, καὶ κατάρτισαι αὐτὴν, ἣν ἐ- φύτευσεν ἡ δεξιά σου.—Επίστρεψον, ἤτοι Διόρ- θωσον ἡμᾶς. "Η και, καθὼς ἀνωτέρω εἴρηται, ἐπίσ σκεψαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ἴασαι συντριβεῖσαν. Κατάρτισαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Ανάκτησαι, εἰς τὴν προτέραν εὐκληρίαν ἀποκατάστησον (15) ἥντινα άμπελον κατώκησεν ἐνταῦθα ἡ σὴ δύναμις. COMMENT. IN PSALMOS. A exallatas. Temporibus autem iam beati David quain Salomonis multæ gentes scrvierunt Judæis. B c C Vers. 12. Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumina propagines suas. Per palmites, augescentem populi multitudinem, et per mare, halicum mare intelligit : per propagines vero, proselytos, qui ex gentibus Judzorum se religioni adjungebant, et cognitionem Dei assequebantur. Hi etenim antiquæ Judæorum radici quodammodo adnascebantur. Per flumina etiam ipsum Euphratem significat, plurali usus numero pro singulari, He- bræorum more, ut diximus in psalmo Lxxvii. În tertio tamen Rogum libro, flumen singulari sormone scriptum est. VERS. 13. Quasi destruxisti sepem ejus ? Per sepcm, divinam protectionem intelligit, quæ illos olim cu- stodiebat. Et vindemiant eam omnes, qui prætergrediuntur viam ? Et vastant eam omnes gentes, quæ juxta illam ambulant, per viam. Præpositio enim, præter, hoc in loco, vicinitatem significat. Quicunque, in- quit, juxta eam iter faciunt, vel, quicunque illine transeunt, lædunt eam, et damnum ei inferunt. Verum ad hujusmodi Judæorum sermones, per Isaiam prophetam respondet cœlestis agricola, dicens : Exspectavi ut faceret uvas, fecit autem spines 87. VERS. 14. Vastavit eam sus de silva. Babylonius nimirum Nabuchodonosor, sus ideo dictus quod in voluptatum iuto volutaretur, et quia omnifariam spurcitiæ genere foedus atque immundus erat. Per silvam vero, ipsa lutelligitur Babylon, quia habi- tantium multitudine instar silva: densa erat, et infructuosa germine virtutum, et quia locus atque habitatio est intellectualium ferarum. Et singularis ferus depastus est eam. Eumdem rursus Nabuchodonosor singularem appellat, veluti qui absque auxiliaribus copiis solus adversus Ju- dæos militasset: et ferum quasi sævum, atque immitem, et feræ alicui similem. Crudelissimus enim fuerat in Hebræos. Singularis autem seu 80- litarius sus ille dicitur, qui solus incedit, et obi summam feritatem aliis non miscetur. Quidam vero per suem de silva, Assyrium intelligunt Salmana- D sar, qui ante Nabuchodonosor depopulatus est Sa- mariam, quippe ex aliqua parte Judæis damna intulit. Nam Nabuchodonosor eos prorsus perdidit. Isa. V, 2. • . VERS. 15, 16. Deus virtutum converte et respice de calo, et vide, et visita vineam istam, et perfce eam quam plantavit dextera tua. Converte, hoc est, Dirige nos ; vel, ut superius diximus (Converte nos ad te ; aut a tribulatione ad gaudium, etc.), et Visita vineam, hoc est, Medere eam, quæ con- trita est,ļet Respice, hoc est, Refove, et in priorem slatum cam restitue, eam, inquam, vineam, quant dextera tua plantavit. Divina eniin potestate factum, est, ut in hac regione babitaremus. Variæ lectiones. ut fere semper. (93) Græce quam vincam exstruxit potentia tua. Cætera de quo addidit interpres, explanatione usus,
17β And direct the works of our hands upon us. ‘Upon us’, in the sense of, ‘among us’.
γ Καὶ τὸ ἔργον τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυνον. Ἔργα χειρῶν πληθυντικῶς, αἱ πράξεις ἁπλῶς αἱ διὰ χειρῶν, ἃς κατευθυνθῆναι δεόμεθα, ὡς μὴ παρεγκλῖναι τῆς εὐθύτητος, ἤτοι τοῦ πρέποντος. Ἔργον δὲ χειρῶν ἰδιαζόντως, τὴν ἐλεημοσύνην τινὲς ἐνόησαν, τῷ κεχωρίσθαι τιμηθεῖσαν, ὡς πεφιλημένην μάλα Θεῷ. Ἐλεήμων δὲ, οὐχ ὁ διδοὺς μόνον, ἀλλὰ καὶ ὁ συμπάσχων· ἐκ τῶν μὴ ἐχόντων γὰρ χρήματα, συμπάθεια μόνον ἀπαιτεῖται καὶ παράκλησις. γ παρεγκλῖναι MPAS2FH : παρεκκλῖναι CBV.ἔτι δὲ καὶ τοῦ Σολομῶντος, πολλὰ τῶν ἐθνῶν ἐδα· σμοφόρουν τοῖς Ἰουδαίοις. Εξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλασσης, καὶ ἕως ποταμῶν τὰς παραφυάδας αὐτῆς. Κλή ματα μὲν τὰ γενόμενα κατὰ καιρὸν, καὶ αύξοντα πλήθη τοῦ λαοῦ· θάλασσα δὲ, ἡ Ἰνδικὴ καὶ παρα- φυάδες μὲν, οἱ προσήλυτοι, οἱ ἐξ ἐθνῶν προσελθόν» τες, καὶ τὴν θεογνωσίαν δεξάμενοι, καὶ οὕτω παρα- φυέντες αὐτοῖς. Ποταμοὺς δὲ λέγει τὸν Εὐφράτην, κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ὡς καὶ ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ προείρηται. Ἡ δὲ τρίτη βίβλος τῶν Βασιλειῶν που ταμὸν ἐνικῶς ἀναγράφει. Ινα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς, Φραγμὸν λέγει τὴν φρουροῦσαν αὐτοὺς θείαν ἐπισκοπήν. Καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευό μενοι τὴν ὁδόν. Καὶ λυμαίνονται αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη τὰ παρ' αὐτῆς πορευόμενα τὴν ἐδόν· ἡ πρό- θεσις γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἐγγύτητα σημαίνει. Οσοι, φησί, πλησίον αὐτῆς ποιοῦνται τὴν ὁδὸν, ἤτοι την δίδον, ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ. Πρὸς τούτους δὲ τοὺς λόγους ἀποκρίνεται διὰ Ἡσαΐου ὁ ἐπουράνιος γεωργός, λέγων· Διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι στι φυλὴν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας. Ελυμήνατο αὐτὴν σᾶς ἐκ δρυμοῦ. Ο Βαβυλώ νιος Ναβουχοδονόσωρ ύς λεγόμενος διὰ τὸ χαίρειν τῷ βορβόρῳ τῶν ἡδονῶν καὶ διὰ τὴν ἄλλην ἀκαθαρ- σίαν. Δρυμός δὲ ἡ Βαβυλών, ὡς δασεία τῷ πλήθει τῶν ἐνοικούντων· ἄκαρπος δὲ πρὸς ἀρετὴν καὶ ὡς ἐνδιαίτημα τῶν νοητῶν θηρίων. ipους Καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν. Τοὺς αὐτοὺς λέγει πάλιν, μονιὸν μὲν ὡς μόνον αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντα, δίχα συμμάχων· ἄγριον δὲ, ὡς θηριωδῶς καὶ ὁμῶς Εβραίοις χρησάμενον. Μονιός δέ ἐστιν ὖς μόνος ὁδεύων, καὶ ἑτέροις οὐκ ἐπιμι- γνύμενος. δι' ὑπερβολὴν ἀγριότητος. Τινὲς δὲ ὧν ἐκ δρυμοῦ τὴν 'Ασσύριον Σαλμανάσαρ φασὶν, ὃς πρὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ επόρθησε την Σαμάρειαν. Διδ καὶ οὗτος μὲν ἐλυμήνατο μερικῶς Εβραίους· ὁ δὲ Ναβουχοδονόσωρ καθόλου κατενεμήσατο. ῾Ο Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, ἐπί- βλεψον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἴδε, καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην, καὶ κατάρτισαι αὐτὴν, ἣν ἐ- φύτευσεν ἡ δεξιά σου.—Επίστρεψον, ἤτοι Διόρ- θωσον ἡμᾶς. "Η και, καθὼς ἀνωτέρω εἴρηται, ἐπίσ σκεψαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ἴασαι συντριβεῖσαν. Κατάρτισαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Ανάκτησαι, εἰς τὴν προτέραν εὐκληρίαν ἀποκατάστησον (15) ἥντινα άμπελον κατώκησεν ἐνταῦθα ἡ σὴ δύναμις. COMMENT. IN PSALMOS. A exallatas. Temporibus autem iam beati David quain Salomonis multæ gentes scrvierunt Judæis. B c C Vers. 12. Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumina propagines suas. Per palmites, augescentem populi multitudinem, et per mare, halicum mare intelligit : per propagines vero, proselytos, qui ex gentibus Judzorum se religioni adjungebant, et cognitionem Dei assequebantur. Hi etenim antiquæ Judæorum radici quodammodo adnascebantur. Per flumina etiam ipsum Euphratem significat, plurali usus numero pro singulari, He- bræorum more, ut diximus in psalmo Lxxvii. În tertio tamen Rogum libro, flumen singulari sormone scriptum est. VERS. 13. Quasi destruxisti sepem ejus ? Per sepcm, divinam protectionem intelligit, quæ illos olim cu- stodiebat. Et vindemiant eam omnes, qui prætergrediuntur viam ? Et vastant eam omnes gentes, quæ juxta illam ambulant, per viam. Præpositio enim, præter, hoc in loco, vicinitatem significat. Quicunque, in- quit, juxta eam iter faciunt, vel, quicunque illine transeunt, lædunt eam, et damnum ei inferunt. Verum ad hujusmodi Judæorum sermones, per Isaiam prophetam respondet cœlestis agricola, dicens : Exspectavi ut faceret uvas, fecit autem spines 87. VERS. 14. Vastavit eam sus de silva. Babylonius nimirum Nabuchodonosor, sus ideo dictus quod in voluptatum iuto volutaretur, et quia omnifariam spurcitiæ genere foedus atque immundus erat. Per silvam vero, ipsa lutelligitur Babylon, quia habi- tantium multitudine instar silva: densa erat, et infructuosa germine virtutum, et quia locus atque habitatio est intellectualium ferarum. Et singularis ferus depastus est eam. Eumdem rursus Nabuchodonosor singularem appellat, veluti qui absque auxiliaribus copiis solus adversus Ju- dæos militasset: et ferum quasi sævum, atque immitem, et feræ alicui similem. Crudelissimus enim fuerat in Hebræos. Singularis autem seu 80- litarius sus ille dicitur, qui solus incedit, et obi summam feritatem aliis non miscetur. Quidam vero per suem de silva, Assyrium intelligunt Salmana- D sar, qui ante Nabuchodonosor depopulatus est Sa- mariam, quippe ex aliqua parte Judæis damna intulit. Nam Nabuchodonosor eos prorsus perdidit. Isa. V, 2. • . VERS. 15, 16. Deus virtutum converte et respice de calo, et vide, et visita vineam istam, et perfce eam quam plantavit dextera tua. Converte, hoc est, Dirige nos ; vel, ut superius diximus (Converte nos ad te ; aut a tribulatione ad gaudium, etc.), et Visita vineam, hoc est, Medere eam, quæ con- trita est,ļet Respice, hoc est, Refove, et in priorem slatum cam restitue, eam, inquam, vineam, quant dextera tua plantavit. Divina eniin potestate factum, est, ut in hac regione babitaremus. Variæ lectiones. ut fere semper. (93) Græce quam vincam exstruxit potentia tua. Cætera de quo addidit interpres, explanatione usus,
17γ And direct the work of our hands. ‘The works of our hands’ in the plural, are simply the actions carried out by our hands, which we entreat to be directed so as not to deviate from a straight path, that is, from what is fitting. ‘The work of our hands’ in particular has been understood by some as alms-giving, by be- ing distinctly honoured as especially dear to God. The merciful man is not the one who gives
Ἄλλοι δὲ ἔργα μὲν χειρῶν εἶπον, τὰ τῆς τῆς πρακτικῆς, ὡς διάφορα· χεῖρες γὰρ, ἡ πρακτικὴ πολλάκις νοεῖται. Ἔργον δὲ χειρῶν, τὸ τῆς θεωρητικῆς, ὡς μονοειδές· χεῖρες γὰρ τρόπον τινὰ, καὶ ὁ νοῦς, ὡς χειραγωγῶν καὶ ἀνάγων τὴν ψυχήν.ἔτι δὲ καὶ τοῦ Σολομῶντος, πολλὰ τῶν ἐθνῶν ἐδα· σμοφόρουν τοῖς Ἰουδαίοις. Εξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλασσης, καὶ ἕως ποταμῶν τὰς παραφυάδας αὐτῆς. Κλή ματα μὲν τὰ γενόμενα κατὰ καιρὸν, καὶ αύξοντα πλήθη τοῦ λαοῦ· θάλασσα δὲ, ἡ Ἰνδικὴ καὶ παρα- φυάδες μὲν, οἱ προσήλυτοι, οἱ ἐξ ἐθνῶν προσελθόν» τες, καὶ τὴν θεογνωσίαν δεξάμενοι, καὶ οὕτω παρα- φυέντες αὐτοῖς. Ποταμοὺς δὲ λέγει τὸν Εὐφράτην, κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ὡς καὶ ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ προείρηται. Ἡ δὲ τρίτη βίβλος τῶν Βασιλειῶν που ταμὸν ἐνικῶς ἀναγράφει. Ινα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς, Φραγμὸν λέγει τὴν φρουροῦσαν αὐτοὺς θείαν ἐπισκοπήν. Καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευό μενοι τὴν ὁδόν. Καὶ λυμαίνονται αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη τὰ παρ' αὐτῆς πορευόμενα τὴν ἐδόν· ἡ πρό- θεσις γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἐγγύτητα σημαίνει. Οσοι, φησί, πλησίον αὐτῆς ποιοῦνται τὴν ὁδὸν, ἤτοι την δίδον, ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ. Πρὸς τούτους δὲ τοὺς λόγους ἀποκρίνεται διὰ Ἡσαΐου ὁ ἐπουράνιος γεωργός, λέγων· Διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι στι φυλὴν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας. Ελυμήνατο αὐτὴν σᾶς ἐκ δρυμοῦ. Ο Βαβυλώ νιος Ναβουχοδονόσωρ ύς λεγόμενος διὰ τὸ χαίρειν τῷ βορβόρῳ τῶν ἡδονῶν καὶ διὰ τὴν ἄλλην ἀκαθαρ- σίαν. Δρυμός δὲ ἡ Βαβυλών, ὡς δασεία τῷ πλήθει τῶν ἐνοικούντων· ἄκαρπος δὲ πρὸς ἀρετὴν καὶ ὡς ἐνδιαίτημα τῶν νοητῶν θηρίων. ipους Καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν. Τοὺς αὐτοὺς λέγει πάλιν, μονιὸν μὲν ὡς μόνον αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντα, δίχα συμμάχων· ἄγριον δὲ, ὡς θηριωδῶς καὶ ὁμῶς Εβραίοις χρησάμενον. Μονιός δέ ἐστιν ὖς μόνος ὁδεύων, καὶ ἑτέροις οὐκ ἐπιμι- γνύμενος. δι' ὑπερβολὴν ἀγριότητος. Τινὲς δὲ ὧν ἐκ δρυμοῦ τὴν 'Ασσύριον Σαλμανάσαρ φασὶν, ὃς πρὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ επόρθησε την Σαμάρειαν. Διδ καὶ οὗτος μὲν ἐλυμήνατο μερικῶς Εβραίους· ὁ δὲ Ναβουχοδονόσωρ καθόλου κατενεμήσατο. ῾Ο Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, ἐπί- βλεψον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἴδε, καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην, καὶ κατάρτισαι αὐτὴν, ἣν ἐ- φύτευσεν ἡ δεξιά σου.—Επίστρεψον, ἤτοι Διόρ- θωσον ἡμᾶς. "Η και, καθὼς ἀνωτέρω εἴρηται, ἐπίσ σκεψαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ἴασαι συντριβεῖσαν. Κατάρτισαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Ανάκτησαι, εἰς τὴν προτέραν εὐκληρίαν ἀποκατάστησον (15) ἥντινα άμπελον κατώκησεν ἐνταῦθα ἡ σὴ δύναμις. COMMENT. IN PSALMOS. A exallatas. Temporibus autem iam beati David quain Salomonis multæ gentes scrvierunt Judæis. B c C Vers. 12. Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumina propagines suas. Per palmites, augescentem populi multitudinem, et per mare, halicum mare intelligit : per propagines vero, proselytos, qui ex gentibus Judzorum se religioni adjungebant, et cognitionem Dei assequebantur. Hi etenim antiquæ Judæorum radici quodammodo adnascebantur. Per flumina etiam ipsum Euphratem significat, plurali usus numero pro singulari, He- bræorum more, ut diximus in psalmo Lxxvii. În tertio tamen Rogum libro, flumen singulari sormone scriptum est. VERS. 13. Quasi destruxisti sepem ejus ? Per sepcm, divinam protectionem intelligit, quæ illos olim cu- stodiebat. Et vindemiant eam omnes, qui prætergrediuntur viam ? Et vastant eam omnes gentes, quæ juxta illam ambulant, per viam. Præpositio enim, præter, hoc in loco, vicinitatem significat. Quicunque, in- quit, juxta eam iter faciunt, vel, quicunque illine transeunt, lædunt eam, et damnum ei inferunt. Verum ad hujusmodi Judæorum sermones, per Isaiam prophetam respondet cœlestis agricola, dicens : Exspectavi ut faceret uvas, fecit autem spines 87. VERS. 14. Vastavit eam sus de silva. Babylonius nimirum Nabuchodonosor, sus ideo dictus quod in voluptatum iuto volutaretur, et quia omnifariam spurcitiæ genere foedus atque immundus erat. Per silvam vero, ipsa lutelligitur Babylon, quia habi- tantium multitudine instar silva: densa erat, et infructuosa germine virtutum, et quia locus atque habitatio est intellectualium ferarum. Et singularis ferus depastus est eam. Eumdem rursus Nabuchodonosor singularem appellat, veluti qui absque auxiliaribus copiis solus adversus Ju- dæos militasset: et ferum quasi sævum, atque immitem, et feræ alicui similem. Crudelissimus enim fuerat in Hebræos. Singularis autem seu 80- litarius sus ille dicitur, qui solus incedit, et obi summam feritatem aliis non miscetur. Quidam vero per suem de silva, Assyrium intelligunt Salmana- D sar, qui ante Nabuchodonosor depopulatus est Sa- mariam, quippe ex aliqua parte Judæis damna intulit. Nam Nabuchodonosor eos prorsus perdidit. Isa. V, 2. • . VERS. 15, 16. Deus virtutum converte et respice de calo, et vide, et visita vineam istam, et perfce eam quam plantavit dextera tua. Converte, hoc est, Dirige nos ; vel, ut superius diximus (Converte nos ad te ; aut a tribulatione ad gaudium, etc.), et Visita vineam, hoc est, Medere eam, quæ con- trita est,ļet Respice, hoc est, Refove, et in priorem slatum cam restitue, eam, inquam, vineam, quant dextera tua plantavit. Divina eniin potestate factum, est, ut in hac regione babitaremus. Variæ lectiones. ut fere semper. (93) Græce quam vincam exstruxit potentia tua. Cætera de quo addidit interpres, explanatione usus,
only, but also the one who shows sympathy, for from those who do not have money sympathy alone and comfort are required. Others have said that the ‘works of our hands’ are those of practical virtue as being various (for hands often have the sense of practical virtue), while the ‘work of our hands’ is that of contemplative virtue as one in kind (for the mind in a way is also ‘hands’ as taking the soul by the hand and leading it upwards).
Psalmus CIX
PG 128:108290 ϟ΄
PG 128:937α Ψαλμὸς τῷ Δαυίδ· ἀνεπίγραφος. Καὶ περὶ μὲν τῶν ἀνεπιγράφων εἴρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. §§ 55, 57 Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς τῆς εἰς Θεὸν ἐλπίδος τὸ ἄμαχον.ἔτι δὲ καὶ τοῦ Σολομῶντος, πολλὰ τῶν ἐθνῶν ἐδα· σμοφόρουν τοῖς Ἰουδαίοις. Εξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλασσης, καὶ ἕως ποταμῶν τὰς παραφυάδας αὐτῆς. Κλή ματα μὲν τὰ γενόμενα κατὰ καιρὸν, καὶ αύξοντα πλήθη τοῦ λαοῦ· θάλασσα δὲ, ἡ Ἰνδικὴ καὶ παρα- φυάδες μὲν, οἱ προσήλυτοι, οἱ ἐξ ἐθνῶν προσελθόν» τες, καὶ τὴν θεογνωσίαν δεξάμενοι, καὶ οὕτω παρα- φυέντες αὐτοῖς. Ποταμοὺς δὲ λέγει τὸν Εὐφράτην, κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ὡς καὶ ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ προείρηται. Ἡ δὲ τρίτη βίβλος τῶν Βασιλειῶν που ταμὸν ἐνικῶς ἀναγράφει. Ινα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς, Φραγμὸν λέγει τὴν φρουροῦσαν αὐτοὺς θείαν ἐπισκοπήν. Καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευό μενοι τὴν ὁδόν. Καὶ λυμαίνονται αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη τὰ παρ' αὐτῆς πορευόμενα τὴν ἐδόν· ἡ πρό- θεσις γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἐγγύτητα σημαίνει. Οσοι, φησί, πλησίον αὐτῆς ποιοῦνται τὴν ὁδὸν, ἤτοι την δίδον, ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ. Πρὸς τούτους δὲ τοὺς λόγους ἀποκρίνεται διὰ Ἡσαΐου ὁ ἐπουράνιος γεωργός, λέγων· Διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι στι φυλὴν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας. Ελυμήνατο αὐτὴν σᾶς ἐκ δρυμοῦ. Ο Βαβυλώ νιος Ναβουχοδονόσωρ ύς λεγόμενος διὰ τὸ χαίρειν τῷ βορβόρῳ τῶν ἡδονῶν καὶ διὰ τὴν ἄλλην ἀκαθαρ- σίαν. Δρυμός δὲ ἡ Βαβυλών, ὡς δασεία τῷ πλήθει τῶν ἐνοικούντων· ἄκαρπος δὲ πρὸς ἀρετὴν καὶ ὡς ἐνδιαίτημα τῶν νοητῶν θηρίων. ipους Καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν. Τοὺς αὐτοὺς λέγει πάλιν, μονιὸν μὲν ὡς μόνον αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντα, δίχα συμμάχων· ἄγριον δὲ, ὡς θηριωδῶς καὶ ὁμῶς Εβραίοις χρησάμενον. Μονιός δέ ἐστιν ὖς μόνος ὁδεύων, καὶ ἑτέροις οὐκ ἐπιμι- γνύμενος. δι' ὑπερβολὴν ἀγριότητος. Τινὲς δὲ ὧν ἐκ δρυμοῦ τὴν 'Ασσύριον Σαλμανάσαρ φασὶν, ὃς πρὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ επόρθησε την Σαμάρειαν. Διδ καὶ οὗτος μὲν ἐλυμήνατο μερικῶς Εβραίους· ὁ δὲ Ναβουχοδονόσωρ καθόλου κατενεμήσατο. ῾Ο Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, ἐπί- βλεψον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἴδε, καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην, καὶ κατάρτισαι αὐτὴν, ἣν ἐ- φύτευσεν ἡ δεξιά σου.—Επίστρεψον, ἤτοι Διόρ- θωσον ἡμᾶς. "Η και, καθὼς ἀνωτέρω εἴρηται, ἐπίσ σκεψαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ἴασαι συντριβεῖσαν. Κατάρτισαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Ανάκτησαι, εἰς τὴν προτέραν εὐκληρίαν ἀποκατάστησον (15) ἥντινα άμπελον κατώκησεν ἐνταῦθα ἡ σὴ δύναμις. COMMENT. IN PSALMOS. A exallatas. Temporibus autem iam beati David quain Salomonis multæ gentes scrvierunt Judæis. B c C Vers. 12. Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumina propagines suas. Per palmites, augescentem populi multitudinem, et per mare, halicum mare intelligit : per propagines vero, proselytos, qui ex gentibus Judzorum se religioni adjungebant, et cognitionem Dei assequebantur. Hi etenim antiquæ Judæorum radici quodammodo adnascebantur. Per flumina etiam ipsum Euphratem significat, plurali usus numero pro singulari, He- bræorum more, ut diximus in psalmo Lxxvii. În tertio tamen Rogum libro, flumen singulari sormone scriptum est. VERS. 13. Quasi destruxisti sepem ejus ? Per sepcm, divinam protectionem intelligit, quæ illos olim cu- stodiebat. Et vindemiant eam omnes, qui prætergrediuntur viam ? Et vastant eam omnes gentes, quæ juxta illam ambulant, per viam. Præpositio enim, præter, hoc in loco, vicinitatem significat. Quicunque, in- quit, juxta eam iter faciunt, vel, quicunque illine transeunt, lædunt eam, et damnum ei inferunt. Verum ad hujusmodi Judæorum sermones, per Isaiam prophetam respondet cœlestis agricola, dicens : Exspectavi ut faceret uvas, fecit autem spines 87. VERS. 14. Vastavit eam sus de silva. Babylonius nimirum Nabuchodonosor, sus ideo dictus quod in voluptatum iuto volutaretur, et quia omnifariam spurcitiæ genere foedus atque immundus erat. Per silvam vero, ipsa lutelligitur Babylon, quia habi- tantium multitudine instar silva: densa erat, et infructuosa germine virtutum, et quia locus atque habitatio est intellectualium ferarum. Et singularis ferus depastus est eam. Eumdem rursus Nabuchodonosor singularem appellat, veluti qui absque auxiliaribus copiis solus adversus Ju- dæos militasset: et ferum quasi sævum, atque immitem, et feræ alicui similem. Crudelissimus enim fuerat in Hebræos. Singularis autem seu 80- litarius sus ille dicitur, qui solus incedit, et obi summam feritatem aliis non miscetur. Quidam vero per suem de silva, Assyrium intelligunt Salmana- D sar, qui ante Nabuchodonosor depopulatus est Sa- mariam, quippe ex aliqua parte Judæis damna intulit. Nam Nabuchodonosor eos prorsus perdidit. Isa. V, 2. • . VERS. 15, 16. Deus virtutum converte et respice de calo, et vide, et visita vineam istam, et perfce eam quam plantavit dextera tua. Converte, hoc est, Dirige nos ; vel, ut superius diximus (Converte nos ad te ; aut a tribulatione ad gaudium, etc.), et Visita vineam, hoc est, Medere eam, quæ con- trita est,ļet Respice, hoc est, Refove, et in priorem slatum cam restitue, eam, inquam, vineam, quant dextera tua plantavit. Divina eniin potestate factum, est, ut in hac regione babitaremus. Variæ lectiones. ut fere semper. (93) Græce quam vincam exstruxit potentia tua. Cætera de quo addidit interpres, explanatione usus,
1α A psalm belonging to David; without superscription. Psalms without superscription were also discussed in the preamble to the present book. §§ 55, 57 The psalm teaches the unconquerable power of hope in God.
β Ὁ κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου ἐν σκέπῃ τοῦ Θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται. Ὁ χρώμενος ὡς οἰκήματι τῇ βοηθείᾳ τῇ ἀπὸ τοῦ Ὑψίστου, τουτέστιν, ὁ μὴ διάγων ἔξω ταύτης, ὅσον ἐπὶ τῷ θαῤῥεῖν ἐπὶ ταύτῃ μόνῃ, οὗτος ἐν τῇ σκέπῃ διαιτηθήσεται τοῦ Θεοῦ, ἤτοι σκεπασθήσεται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Θεὸς δὲ λέγεται τοῦ οὐρανοῦ, ὡς Δεσπότης· εἰ δὲ Θεὸς τοῦ οὐρανοῦ, δηλονότι καὶ τῆς γῆς, καὶ πάντων ἁπλῶς. Νοεῖται δὲ βοήθεια τοῦ Θεοῦ, καὶ ὁ νόμος τῶν θείων ἐντολῶν, ὃν δέδωκε τοῖς ἀνθρώποις εἰς βοήθειαν κατὰ τῶν δαιμόνων.ἔτι δὲ καὶ τοῦ Σολομῶντος, πολλὰ τῶν ἐθνῶν ἐδα· σμοφόρουν τοῖς Ἰουδαίοις. Εξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλασσης, καὶ ἕως ποταμῶν τὰς παραφυάδας αὐτῆς. Κλή ματα μὲν τὰ γενόμενα κατὰ καιρὸν, καὶ αύξοντα πλήθη τοῦ λαοῦ· θάλασσα δὲ, ἡ Ἰνδικὴ καὶ παρα- φυάδες μὲν, οἱ προσήλυτοι, οἱ ἐξ ἐθνῶν προσελθόν» τες, καὶ τὴν θεογνωσίαν δεξάμενοι, καὶ οὕτω παρα- φυέντες αὐτοῖς. Ποταμοὺς δὲ λέγει τὸν Εὐφράτην, κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ὡς καὶ ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ προείρηται. Ἡ δὲ τρίτη βίβλος τῶν Βασιλειῶν που ταμὸν ἐνικῶς ἀναγράφει. Ινα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς, Φραγμὸν λέγει τὴν φρουροῦσαν αὐτοὺς θείαν ἐπισκοπήν. Καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευό μενοι τὴν ὁδόν. Καὶ λυμαίνονται αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη τὰ παρ' αὐτῆς πορευόμενα τὴν ἐδόν· ἡ πρό- θεσις γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἐγγύτητα σημαίνει. Οσοι, φησί, πλησίον αὐτῆς ποιοῦνται τὴν ὁδὸν, ἤτοι την δίδον, ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ. Πρὸς τούτους δὲ τοὺς λόγους ἀποκρίνεται διὰ Ἡσαΐου ὁ ἐπουράνιος γεωργός, λέγων· Διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι στι φυλὴν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας. Ελυμήνατο αὐτὴν σᾶς ἐκ δρυμοῦ. Ο Βαβυλώ νιος Ναβουχοδονόσωρ ύς λεγόμενος διὰ τὸ χαίρειν τῷ βορβόρῳ τῶν ἡδονῶν καὶ διὰ τὴν ἄλλην ἀκαθαρ- σίαν. Δρυμός δὲ ἡ Βαβυλών, ὡς δασεία τῷ πλήθει τῶν ἐνοικούντων· ἄκαρπος δὲ πρὸς ἀρετὴν καὶ ὡς ἐνδιαίτημα τῶν νοητῶν θηρίων. ipους Καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν. Τοὺς αὐτοὺς λέγει πάλιν, μονιὸν μὲν ὡς μόνον αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντα, δίχα συμμάχων· ἄγριον δὲ, ὡς θηριωδῶς καὶ ὁμῶς Εβραίοις χρησάμενον. Μονιός δέ ἐστιν ὖς μόνος ὁδεύων, καὶ ἑτέροις οὐκ ἐπιμι- γνύμενος. δι' ὑπερβολὴν ἀγριότητος. Τινὲς δὲ ὧν ἐκ δρυμοῦ τὴν 'Ασσύριον Σαλμανάσαρ φασὶν, ὃς πρὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ επόρθησε την Σαμάρειαν. Διδ καὶ οὗτος μὲν ἐλυμήνατο μερικῶς Εβραίους· ὁ δὲ Ναβουχοδονόσωρ καθόλου κατενεμήσατο. ῾Ο Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, ἐπί- βλεψον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἴδε, καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην, καὶ κατάρτισαι αὐτὴν, ἣν ἐ- φύτευσεν ἡ δεξιά σου.—Επίστρεψον, ἤτοι Διόρ- θωσον ἡμᾶς. "Η και, καθὼς ἀνωτέρω εἴρηται, ἐπίσ σκεψαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ἴασαι συντριβεῖσαν. Κατάρτισαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Ανάκτησαι, εἰς τὴν προτέραν εὐκληρίαν ἀποκατάστησον (15) ἥντινα άμπελον κατώκησεν ἐνταῦθα ἡ σὴ δύναμις. COMMENT. IN PSALMOS. A exallatas. Temporibus autem iam beati David quain Salomonis multæ gentes scrvierunt Judæis. B c C Vers. 12. Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumina propagines suas. Per palmites, augescentem populi multitudinem, et per mare, halicum mare intelligit : per propagines vero, proselytos, qui ex gentibus Judzorum se religioni adjungebant, et cognitionem Dei assequebantur. Hi etenim antiquæ Judæorum radici quodammodo adnascebantur. Per flumina etiam ipsum Euphratem significat, plurali usus numero pro singulari, He- bræorum more, ut diximus in psalmo Lxxvii. În tertio tamen Rogum libro, flumen singulari sormone scriptum est. VERS. 13. Quasi destruxisti sepem ejus ? Per sepcm, divinam protectionem intelligit, quæ illos olim cu- stodiebat. Et vindemiant eam omnes, qui prætergrediuntur viam ? Et vastant eam omnes gentes, quæ juxta illam ambulant, per viam. Præpositio enim, præter, hoc in loco, vicinitatem significat. Quicunque, in- quit, juxta eam iter faciunt, vel, quicunque illine transeunt, lædunt eam, et damnum ei inferunt. Verum ad hujusmodi Judæorum sermones, per Isaiam prophetam respondet cœlestis agricola, dicens : Exspectavi ut faceret uvas, fecit autem spines 87. VERS. 14. Vastavit eam sus de silva. Babylonius nimirum Nabuchodonosor, sus ideo dictus quod in voluptatum iuto volutaretur, et quia omnifariam spurcitiæ genere foedus atque immundus erat. Per silvam vero, ipsa lutelligitur Babylon, quia habi- tantium multitudine instar silva: densa erat, et infructuosa germine virtutum, et quia locus atque habitatio est intellectualium ferarum. Et singularis ferus depastus est eam. Eumdem rursus Nabuchodonosor singularem appellat, veluti qui absque auxiliaribus copiis solus adversus Ju- dæos militasset: et ferum quasi sævum, atque immitem, et feræ alicui similem. Crudelissimus enim fuerat in Hebræos. Singularis autem seu 80- litarius sus ille dicitur, qui solus incedit, et obi summam feritatem aliis non miscetur. Quidam vero per suem de silva, Assyrium intelligunt Salmana- D sar, qui ante Nabuchodonosor depopulatus est Sa- mariam, quippe ex aliqua parte Judæis damna intulit. Nam Nabuchodonosor eos prorsus perdidit. Isa. V, 2. • . VERS. 15, 16. Deus virtutum converte et respice de calo, et vide, et visita vineam istam, et perfce eam quam plantavit dextera tua. Converte, hoc est, Dirige nos ; vel, ut superius diximus (Converte nos ad te ; aut a tribulatione ad gaudium, etc.), et Visita vineam, hoc est, Medere eam, quæ con- trita est,ļet Respice, hoc est, Refove, et in priorem slatum cam restitue, eam, inquam, vineam, quant dextera tua plantavit. Divina eniin potestate factum, est, ut in hac regione babitaremus. Variæ lectiones. ut fere semper. (93) Græce quam vincam exstruxit potentia tua. Cætera de quo addidit interpres, explanatione usus,
1β He who dwells in the help of the Most High will lodge in the shelter of the God of heaven. The one who employs help from the Most High as a dwelling-place, that is, who does not live outwith it insofar as trusting in this alone, he will pass his life in God’s shelter, that is, he will be sheltered by God. God is said to be ‘of heaven’ as Master, and if he is God of heaven he is clearly also of the earth and simply of everything. God’s help is also to be understood as the law of the divine commandments that he gave to men as help against the demons.
α Ἐρεῖ τῷ Κυρίῳ, Ἀντιλήπτωρ μου εἶ καὶ καταφυγή μου. Ἐρεῖ τῷ Κυρίῳ μετὰ παῤῥησίας, ὅτι ἀντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ καταφυγή μου σὺ μόνος.ἔτι δὲ καὶ τοῦ Σολομῶντος, πολλὰ τῶν ἐθνῶν ἐδα· σμοφόρουν τοῖς Ἰουδαίοις. Εξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλασσης, καὶ ἕως ποταμῶν τὰς παραφυάδας αὐτῆς. Κλή ματα μὲν τὰ γενόμενα κατὰ καιρὸν, καὶ αύξοντα πλήθη τοῦ λαοῦ· θάλασσα δὲ, ἡ Ἰνδικὴ καὶ παρα- φυάδες μὲν, οἱ προσήλυτοι, οἱ ἐξ ἐθνῶν προσελθόν» τες, καὶ τὴν θεογνωσίαν δεξάμενοι, καὶ οὕτω παρα- φυέντες αὐτοῖς. Ποταμοὺς δὲ λέγει τὸν Εὐφράτην, κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ὡς καὶ ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ προείρηται. Ἡ δὲ τρίτη βίβλος τῶν Βασιλειῶν που ταμὸν ἐνικῶς ἀναγράφει. Ινα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς, Φραγμὸν λέγει τὴν φρουροῦσαν αὐτοὺς θείαν ἐπισκοπήν. Καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευό μενοι τὴν ὁδόν. Καὶ λυμαίνονται αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη τὰ παρ' αὐτῆς πορευόμενα τὴν ἐδόν· ἡ πρό- θεσις γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἐγγύτητα σημαίνει. Οσοι, φησί, πλησίον αὐτῆς ποιοῦνται τὴν ὁδὸν, ἤτοι την δίδον, ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ. Πρὸς τούτους δὲ τοὺς λόγους ἀποκρίνεται διὰ Ἡσαΐου ὁ ἐπουράνιος γεωργός, λέγων· Διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι στι φυλὴν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας. Ελυμήνατο αὐτὴν σᾶς ἐκ δρυμοῦ. Ο Βαβυλώ νιος Ναβουχοδονόσωρ ύς λεγόμενος διὰ τὸ χαίρειν τῷ βορβόρῳ τῶν ἡδονῶν καὶ διὰ τὴν ἄλλην ἀκαθαρ- σίαν. Δρυμός δὲ ἡ Βαβυλών, ὡς δασεία τῷ πλήθει τῶν ἐνοικούντων· ἄκαρπος δὲ πρὸς ἀρετὴν καὶ ὡς ἐνδιαίτημα τῶν νοητῶν θηρίων. ipους Καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν. Τοὺς αὐτοὺς λέγει πάλιν, μονιὸν μὲν ὡς μόνον αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντα, δίχα συμμάχων· ἄγριον δὲ, ὡς θηριωδῶς καὶ ὁμῶς Εβραίοις χρησάμενον. Μονιός δέ ἐστιν ὖς μόνος ὁδεύων, καὶ ἑτέροις οὐκ ἐπιμι- γνύμενος. δι' ὑπερβολὴν ἀγριότητος. Τινὲς δὲ ὧν ἐκ δρυμοῦ τὴν 'Ασσύριον Σαλμανάσαρ φασὶν, ὃς πρὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ επόρθησε την Σαμάρειαν. Διδ καὶ οὗτος μὲν ἐλυμήνατο μερικῶς Εβραίους· ὁ δὲ Ναβουχοδονόσωρ καθόλου κατενεμήσατο. ῾Ο Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, ἐπί- βλεψον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἴδε, καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην, καὶ κατάρτισαι αὐτὴν, ἣν ἐ- φύτευσεν ἡ δεξιά σου.—Επίστρεψον, ἤτοι Διόρ- θωσον ἡμᾶς. "Η και, καθὼς ἀνωτέρω εἴρηται, ἐπίσ σκεψαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ἴασαι συντριβεῖσαν. Κατάρτισαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Ανάκτησαι, εἰς τὴν προτέραν εὐκληρίαν ἀποκατάστησον (15) ἥντινα άμπελον κατώκησεν ἐνταῦθα ἡ σὴ δύναμις. COMMENT. IN PSALMOS. A exallatas. Temporibus autem iam beati David quain Salomonis multæ gentes scrvierunt Judæis. B c C Vers. 12. Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumina propagines suas. Per palmites, augescentem populi multitudinem, et per mare, halicum mare intelligit : per propagines vero, proselytos, qui ex gentibus Judzorum se religioni adjungebant, et cognitionem Dei assequebantur. Hi etenim antiquæ Judæorum radici quodammodo adnascebantur. Per flumina etiam ipsum Euphratem significat, plurali usus numero pro singulari, He- bræorum more, ut diximus in psalmo Lxxvii. În tertio tamen Rogum libro, flumen singulari sormone scriptum est. VERS. 13. Quasi destruxisti sepem ejus ? Per sepcm, divinam protectionem intelligit, quæ illos olim cu- stodiebat. Et vindemiant eam omnes, qui prætergrediuntur viam ? Et vastant eam omnes gentes, quæ juxta illam ambulant, per viam. Præpositio enim, præter, hoc in loco, vicinitatem significat. Quicunque, in- quit, juxta eam iter faciunt, vel, quicunque illine transeunt, lædunt eam, et damnum ei inferunt. Verum ad hujusmodi Judæorum sermones, per Isaiam prophetam respondet cœlestis agricola, dicens : Exspectavi ut faceret uvas, fecit autem spines 87. VERS. 14. Vastavit eam sus de silva. Babylonius nimirum Nabuchodonosor, sus ideo dictus quod in voluptatum iuto volutaretur, et quia omnifariam spurcitiæ genere foedus atque immundus erat. Per silvam vero, ipsa lutelligitur Babylon, quia habi- tantium multitudine instar silva: densa erat, et infructuosa germine virtutum, et quia locus atque habitatio est intellectualium ferarum. Et singularis ferus depastus est eam. Eumdem rursus Nabuchodonosor singularem appellat, veluti qui absque auxiliaribus copiis solus adversus Ju- dæos militasset: et ferum quasi sævum, atque immitem, et feræ alicui similem. Crudelissimus enim fuerat in Hebræos. Singularis autem seu 80- litarius sus ille dicitur, qui solus incedit, et obi summam feritatem aliis non miscetur. Quidam vero per suem de silva, Assyrium intelligunt Salmana- D sar, qui ante Nabuchodonosor depopulatus est Sa- mariam, quippe ex aliqua parte Judæis damna intulit. Nam Nabuchodonosor eos prorsus perdidit. Isa. V, 2. • . VERS. 15, 16. Deus virtutum converte et respice de calo, et vide, et visita vineam istam, et perfce eam quam plantavit dextera tua. Converte, hoc est, Dirige nos ; vel, ut superius diximus (Converte nos ad te ; aut a tribulatione ad gaudium, etc.), et Visita vineam, hoc est, Medere eam, quæ con- trita est,ļet Respice, hoc est, Refove, et in priorem slatum cam restitue, eam, inquam, vineam, quant dextera tua plantavit. Divina eniin potestate factum, est, ut in hac regione babitaremus. Variæ lectiones. ut fere semper. (93) Græce quam vincam exstruxit potentia tua. Cætera de quo addidit interpres, explanatione usus,
2α He will say to the Lord, ‘You are my protector and my refuge’. He will say to the Lord with boldness that you alone are my protector and my refuge.
β Ὁ Θεός μου, καὶ ἐλπιῶ ἐπ᾽ αὐτόν. Ἀλλὰ καὶ ἐνώπιον ἄλλων ἐρεῖ, ὅτι ὁ Θεός μού ἐστιν οὗτος, καὶ ἐλπιῶ ἐπ’ αὐτὸν, τουτέστι, καὶ παρ’ ἄλλοις ὁμολογήσει, ὅτι ὁ Θεὸς αὐτοῦ ἐστιν.ἔτι δὲ καὶ τοῦ Σολομῶντος, πολλὰ τῶν ἐθνῶν ἐδα· σμοφόρουν τοῖς Ἰουδαίοις. Εξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλασσης, καὶ ἕως ποταμῶν τὰς παραφυάδας αὐτῆς. Κλή ματα μὲν τὰ γενόμενα κατὰ καιρὸν, καὶ αύξοντα πλήθη τοῦ λαοῦ· θάλασσα δὲ, ἡ Ἰνδικὴ καὶ παρα- φυάδες μὲν, οἱ προσήλυτοι, οἱ ἐξ ἐθνῶν προσελθόν» τες, καὶ τὴν θεογνωσίαν δεξάμενοι, καὶ οὕτω παρα- φυέντες αὐτοῖς. Ποταμοὺς δὲ λέγει τὸν Εὐφράτην, κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ὡς καὶ ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ προείρηται. Ἡ δὲ τρίτη βίβλος τῶν Βασιλειῶν που ταμὸν ἐνικῶς ἀναγράφει. Ινα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς, Φραγμὸν λέγει τὴν φρουροῦσαν αὐτοὺς θείαν ἐπισκοπήν. Καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευό μενοι τὴν ὁδόν. Καὶ λυμαίνονται αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη τὰ παρ' αὐτῆς πορευόμενα τὴν ἐδόν· ἡ πρό- θεσις γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἐγγύτητα σημαίνει. Οσοι, φησί, πλησίον αὐτῆς ποιοῦνται τὴν ὁδὸν, ἤτοι την δίδον, ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ. Πρὸς τούτους δὲ τοὺς λόγους ἀποκρίνεται διὰ Ἡσαΐου ὁ ἐπουράνιος γεωργός, λέγων· Διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι στι φυλὴν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας. Ελυμήνατο αὐτὴν σᾶς ἐκ δρυμοῦ. Ο Βαβυλώ νιος Ναβουχοδονόσωρ ύς λεγόμενος διὰ τὸ χαίρειν τῷ βορβόρῳ τῶν ἡδονῶν καὶ διὰ τὴν ἄλλην ἀκαθαρ- σίαν. Δρυμός δὲ ἡ Βαβυλών, ὡς δασεία τῷ πλήθει τῶν ἐνοικούντων· ἄκαρπος δὲ πρὸς ἀρετὴν καὶ ὡς ἐνδιαίτημα τῶν νοητῶν θηρίων. ipους Καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν. Τοὺς αὐτοὺς λέγει πάλιν, μονιὸν μὲν ὡς μόνον αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντα, δίχα συμμάχων· ἄγριον δὲ, ὡς θηριωδῶς καὶ ὁμῶς Εβραίοις χρησάμενον. Μονιός δέ ἐστιν ὖς μόνος ὁδεύων, καὶ ἑτέροις οὐκ ἐπιμι- γνύμενος. δι' ὑπερβολὴν ἀγριότητος. Τινὲς δὲ ὧν ἐκ δρυμοῦ τὴν 'Ασσύριον Σαλμανάσαρ φασὶν, ὃς πρὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ επόρθησε την Σαμάρειαν. Διδ καὶ οὗτος μὲν ἐλυμήνατο μερικῶς Εβραίους· ὁ δὲ Ναβουχοδονόσωρ καθόλου κατενεμήσατο. ῾Ο Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, ἐπί- βλεψον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἴδε, καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην, καὶ κατάρτισαι αὐτὴν, ἣν ἐ- φύτευσεν ἡ δεξιά σου.—Επίστρεψον, ἤτοι Διόρ- θωσον ἡμᾶς. "Η και, καθὼς ἀνωτέρω εἴρηται, ἐπίσ σκεψαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ἴασαι συντριβεῖσαν. Κατάρτισαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Ανάκτησαι, εἰς τὴν προτέραν εὐκληρίαν ἀποκατάστησον (15) ἥντινα άμπελον κατώκησεν ἐνταῦθα ἡ σὴ δύναμις. COMMENT. IN PSALMOS. A exallatas. Temporibus autem iam beati David quain Salomonis multæ gentes scrvierunt Judæis. B c C Vers. 12. Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumina propagines suas. Per palmites, augescentem populi multitudinem, et per mare, halicum mare intelligit : per propagines vero, proselytos, qui ex gentibus Judzorum se religioni adjungebant, et cognitionem Dei assequebantur. Hi etenim antiquæ Judæorum radici quodammodo adnascebantur. Per flumina etiam ipsum Euphratem significat, plurali usus numero pro singulari, He- bræorum more, ut diximus in psalmo Lxxvii. În tertio tamen Rogum libro, flumen singulari sormone scriptum est. VERS. 13. Quasi destruxisti sepem ejus ? Per sepcm, divinam protectionem intelligit, quæ illos olim cu- stodiebat. Et vindemiant eam omnes, qui prætergrediuntur viam ? Et vastant eam omnes gentes, quæ juxta illam ambulant, per viam. Præpositio enim, præter, hoc in loco, vicinitatem significat. Quicunque, in- quit, juxta eam iter faciunt, vel, quicunque illine transeunt, lædunt eam, et damnum ei inferunt. Verum ad hujusmodi Judæorum sermones, per Isaiam prophetam respondet cœlestis agricola, dicens : Exspectavi ut faceret uvas, fecit autem spines 87. VERS. 14. Vastavit eam sus de silva. Babylonius nimirum Nabuchodonosor, sus ideo dictus quod in voluptatum iuto volutaretur, et quia omnifariam spurcitiæ genere foedus atque immundus erat. Per silvam vero, ipsa lutelligitur Babylon, quia habi- tantium multitudine instar silva: densa erat, et infructuosa germine virtutum, et quia locus atque habitatio est intellectualium ferarum. Et singularis ferus depastus est eam. Eumdem rursus Nabuchodonosor singularem appellat, veluti qui absque auxiliaribus copiis solus adversus Ju- dæos militasset: et ferum quasi sævum, atque immitem, et feræ alicui similem. Crudelissimus enim fuerat in Hebræos. Singularis autem seu 80- litarius sus ille dicitur, qui solus incedit, et obi summam feritatem aliis non miscetur. Quidam vero per suem de silva, Assyrium intelligunt Salmana- D sar, qui ante Nabuchodonosor depopulatus est Sa- mariam, quippe ex aliqua parte Judæis damna intulit. Nam Nabuchodonosor eos prorsus perdidit. Isa. V, 2. • . VERS. 15, 16. Deus virtutum converte et respice de calo, et vide, et visita vineam istam, et perfce eam quam plantavit dextera tua. Converte, hoc est, Dirige nos ; vel, ut superius diximus (Converte nos ad te ; aut a tribulatione ad gaudium, etc.), et Visita vineam, hoc est, Medere eam, quæ con- trita est,ļet Respice, hoc est, Refove, et in priorem slatum cam restitue, eam, inquam, vineam, quant dextera tua plantavit. Divina eniin potestate factum, est, ut in hac regione babitaremus. Variæ lectiones. ut fere semper. (93) Græce quam vincam exstruxit potentia tua. Cætera de quo addidit interpres, explanatione usus,
2β My God and I shall hope in him. But he will also say before others that he is my God and I shall hope in him, that is, he will confess in the presence of others that he is his God.
3 Ὅτι αὐτὸς ῥύσεταί σε ἐκ παγίδος θηρευτῶν καὶ ἀπὸ λόγου ταραχώδους. Παγίδες τῶν αἰσθητῶν ἐχθρῶν τῶν θηρευόντων τὰ σώματα τῶν ἀνθρώπων, αἱ ἐνέδραι καὶ οἱ λόχοι, τῶν δὲ νοητῶν τῶν θηρευόντων τὰς ψυχὰς, αἱ πρὸς τὰ φαῦλα συμβουλαὶ, αἱ ἐπιθυμίαι, καὶ αἱ διὰ τῶν παθῶν ἐπιβουλαί. Τὸν δὲ ταραχώδη λόγον, ἐπηρεαστικὸν λόγον, ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος, τουτέστι, συκοφαντικόν· ταράσσει γὰρ τὴν ψυχὴν τοῦ συκοφαντουμένου. Ἀπέστρεψε δὲ τὸν λόγον ὁ προφήτης | πρὸς τὸν τοιοῦτον ἄνθρωπον, δηλονότι τὸν κατοικοῦντα ἐν τῇ βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, καὶ παραθαῤῥύνει αὐτόν.ἔτι δὲ καὶ τοῦ Σολομῶντος, πολλὰ τῶν ἐθνῶν ἐδα· σμοφόρουν τοῖς Ἰουδαίοις. Εξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλασσης, καὶ ἕως ποταμῶν τὰς παραφυάδας αὐτῆς. Κλή ματα μὲν τὰ γενόμενα κατὰ καιρὸν, καὶ αύξοντα πλήθη τοῦ λαοῦ· θάλασσα δὲ, ἡ Ἰνδικὴ καὶ παρα- φυάδες μὲν, οἱ προσήλυτοι, οἱ ἐξ ἐθνῶν προσελθόν» τες, καὶ τὴν θεογνωσίαν δεξάμενοι, καὶ οὕτω παρα- φυέντες αὐτοῖς. Ποταμοὺς δὲ λέγει τὸν Εὐφράτην, κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ὡς καὶ ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ προείρηται. Ἡ δὲ τρίτη βίβλος τῶν Βασιλειῶν που ταμὸν ἐνικῶς ἀναγράφει. Ινα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς, Φραγμὸν λέγει τὴν φρουροῦσαν αὐτοὺς θείαν ἐπισκοπήν. Καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευό μενοι τὴν ὁδόν. Καὶ λυμαίνονται αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη τὰ παρ' αὐτῆς πορευόμενα τὴν ἐδόν· ἡ πρό- θεσις γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἐγγύτητα σημαίνει. Οσοι, φησί, πλησίον αὐτῆς ποιοῦνται τὴν ὁδὸν, ἤτοι την δίδον, ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ. Πρὸς τούτους δὲ τοὺς λόγους ἀποκρίνεται διὰ Ἡσαΐου ὁ ἐπουράνιος γεωργός, λέγων· Διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι στι φυλὴν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας. Ελυμήνατο αὐτὴν σᾶς ἐκ δρυμοῦ. Ο Βαβυλώ νιος Ναβουχοδονόσωρ ύς λεγόμενος διὰ τὸ χαίρειν τῷ βορβόρῳ τῶν ἡδονῶν καὶ διὰ τὴν ἄλλην ἀκαθαρ- σίαν. Δρυμός δὲ ἡ Βαβυλών, ὡς δασεία τῷ πλήθει τῶν ἐνοικούντων· ἄκαρπος δὲ πρὸς ἀρετὴν καὶ ὡς ἐνδιαίτημα τῶν νοητῶν θηρίων. ipους Καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν. Τοὺς αὐτοὺς λέγει πάλιν, μονιὸν μὲν ὡς μόνον αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντα, δίχα συμμάχων· ἄγριον δὲ, ὡς θηριωδῶς καὶ ὁμῶς Εβραίοις χρησάμενον. Μονιός δέ ἐστιν ὖς μόνος ὁδεύων, καὶ ἑτέροις οὐκ ἐπιμι- γνύμενος. δι' ὑπερβολὴν ἀγριότητος. Τινὲς δὲ ὧν ἐκ δρυμοῦ τὴν 'Ασσύριον Σαλμανάσαρ φασὶν, ὃς πρὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ επόρθησε την Σαμάρειαν. Διδ καὶ οὗτος μὲν ἐλυμήνατο μερικῶς Εβραίους· ὁ δὲ Ναβουχοδονόσωρ καθόλου κατενεμήσατο. ῾Ο Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, ἐπί- βλεψον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἴδε, καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην, καὶ κατάρτισαι αὐτὴν, ἣν ἐ- φύτευσεν ἡ δεξιά σου.—Επίστρεψον, ἤτοι Διόρ- θωσον ἡμᾶς. "Η και, καθὼς ἀνωτέρω εἴρηται, ἐπίσ σκεψαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ἴασαι συντριβεῖσαν. Κατάρτισαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Ανάκτησαι, εἰς τὴν προτέραν εὐκληρίαν ἀποκατάστησον (15) ἥντινα άμπελον κατώκησεν ἐνταῦθα ἡ σὴ δύναμις. COMMENT. IN PSALMOS. A exallatas. Temporibus autem iam beati David quain Salomonis multæ gentes scrvierunt Judæis. B c C Vers. 12. Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumina propagines suas. Per palmites, augescentem populi multitudinem, et per mare, halicum mare intelligit : per propagines vero, proselytos, qui ex gentibus Judzorum se religioni adjungebant, et cognitionem Dei assequebantur. Hi etenim antiquæ Judæorum radici quodammodo adnascebantur. Per flumina etiam ipsum Euphratem significat, plurali usus numero pro singulari, He- bræorum more, ut diximus in psalmo Lxxvii. În tertio tamen Rogum libro, flumen singulari sormone scriptum est. VERS. 13. Quasi destruxisti sepem ejus ? Per sepcm, divinam protectionem intelligit, quæ illos olim cu- stodiebat. Et vindemiant eam omnes, qui prætergrediuntur viam ? Et vastant eam omnes gentes, quæ juxta illam ambulant, per viam. Præpositio enim, præter, hoc in loco, vicinitatem significat. Quicunque, in- quit, juxta eam iter faciunt, vel, quicunque illine transeunt, lædunt eam, et damnum ei inferunt. Verum ad hujusmodi Judæorum sermones, per Isaiam prophetam respondet cœlestis agricola, dicens : Exspectavi ut faceret uvas, fecit autem spines 87. VERS. 14. Vastavit eam sus de silva. Babylonius nimirum Nabuchodonosor, sus ideo dictus quod in voluptatum iuto volutaretur, et quia omnifariam spurcitiæ genere foedus atque immundus erat. Per silvam vero, ipsa lutelligitur Babylon, quia habi- tantium multitudine instar silva: densa erat, et infructuosa germine virtutum, et quia locus atque habitatio est intellectualium ferarum. Et singularis ferus depastus est eam. Eumdem rursus Nabuchodonosor singularem appellat, veluti qui absque auxiliaribus copiis solus adversus Ju- dæos militasset: et ferum quasi sævum, atque immitem, et feræ alicui similem. Crudelissimus enim fuerat in Hebræos. Singularis autem seu 80- litarius sus ille dicitur, qui solus incedit, et obi summam feritatem aliis non miscetur. Quidam vero per suem de silva, Assyrium intelligunt Salmana- D sar, qui ante Nabuchodonosor depopulatus est Sa- mariam, quippe ex aliqua parte Judæis damna intulit. Nam Nabuchodonosor eos prorsus perdidit. Isa. V, 2. • . VERS. 15, 16. Deus virtutum converte et respice de calo, et vide, et visita vineam istam, et perfce eam quam plantavit dextera tua. Converte, hoc est, Dirige nos ; vel, ut superius diximus (Converte nos ad te ; aut a tribulatione ad gaudium, etc.), et Visita vineam, hoc est, Medere eam, quæ con- trita est,ļet Respice, hoc est, Refove, et in priorem slatum cam restitue, eam, inquam, vineam, quant dextera tua plantavit. Divina eniin potestate factum, est, ut in hac regione babitaremus. Variæ lectiones. ut fere semper. (93) Græce quam vincam exstruxit potentia tua. Cætera de quo addidit interpres, explanatione usus,
3 For he will deliver you from the hunters’ snare and from unsettling speech. Snares of sensible enemies who hunt after the body are ambushes and traps, while those of intelligible enemies who hunt after the soul are suggestions inciting to evil, desires and surreptitious attacks through the passions. ‘Unsettling speech’ Symmachus translated as ‘insolent speech’, that is, slandering speech, for it unsettles the soul of the one who is slandered. The prophet brought the subject back to the man of this kind, namely, the one who dwells in the help of the Most High, and encourages him.
α Ἐν τοῖς μεταφρένοις αὐτοῦ ἐπισκιάσει σοι. β διαιτηθήσεται MAS2CBF: διατηρηθήσεται PHV.ἔτι δὲ καὶ τοῦ Σολομῶντος, πολλὰ τῶν ἐθνῶν ἐδα· σμοφόρουν τοῖς Ἰουδαίοις. Εξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλασσης, καὶ ἕως ποταμῶν τὰς παραφυάδας αὐτῆς. Κλή ματα μὲν τὰ γενόμενα κατὰ καιρὸν, καὶ αύξοντα πλήθη τοῦ λαοῦ· θάλασσα δὲ, ἡ Ἰνδικὴ καὶ παρα- φυάδες μὲν, οἱ προσήλυτοι, οἱ ἐξ ἐθνῶν προσελθόν» τες, καὶ τὴν θεογνωσίαν δεξάμενοι, καὶ οὕτω παρα- φυέντες αὐτοῖς. Ποταμοὺς δὲ λέγει τὸν Εὐφράτην, κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ὡς καὶ ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ προείρηται. Ἡ δὲ τρίτη βίβλος τῶν Βασιλειῶν που ταμὸν ἐνικῶς ἀναγράφει. Ινα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς, Φραγμὸν λέγει τὴν φρουροῦσαν αὐτοὺς θείαν ἐπισκοπήν. Καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευό μενοι τὴν ὁδόν. Καὶ λυμαίνονται αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη τὰ παρ' αὐτῆς πορευόμενα τὴν ἐδόν· ἡ πρό- θεσις γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἐγγύτητα σημαίνει. Οσοι, φησί, πλησίον αὐτῆς ποιοῦνται τὴν ὁδὸν, ἤτοι την δίδον, ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ. Πρὸς τούτους δὲ τοὺς λόγους ἀποκρίνεται διὰ Ἡσαΐου ὁ ἐπουράνιος γεωργός, λέγων· Διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι στι φυλὴν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας. Ελυμήνατο αὐτὴν σᾶς ἐκ δρυμοῦ. Ο Βαβυλώ νιος Ναβουχοδονόσωρ ύς λεγόμενος διὰ τὸ χαίρειν τῷ βορβόρῳ τῶν ἡδονῶν καὶ διὰ τὴν ἄλλην ἀκαθαρ- σίαν. Δρυμός δὲ ἡ Βαβυλών, ὡς δασεία τῷ πλήθει τῶν ἐνοικούντων· ἄκαρπος δὲ πρὸς ἀρετὴν καὶ ὡς ἐνδιαίτημα τῶν νοητῶν θηρίων. ipους Καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν. Τοὺς αὐτοὺς λέγει πάλιν, μονιὸν μὲν ὡς μόνον αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντα, δίχα συμμάχων· ἄγριον δὲ, ὡς θηριωδῶς καὶ ὁμῶς Εβραίοις χρησάμενον. Μονιός δέ ἐστιν ὖς μόνος ὁδεύων, καὶ ἑτέροις οὐκ ἐπιμι- γνύμενος. δι' ὑπερβολὴν ἀγριότητος. Τινὲς δὲ ὧν ἐκ δρυμοῦ τὴν 'Ασσύριον Σαλμανάσαρ φασὶν, ὃς πρὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ επόρθησε την Σαμάρειαν. Διδ καὶ οὗτος μὲν ἐλυμήνατο μερικῶς Εβραίους· ὁ δὲ Ναβουχοδονόσωρ καθόλου κατενεμήσατο. ῾Ο Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, ἐπί- βλεψον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἴδε, καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην, καὶ κατάρτισαι αὐτὴν, ἣν ἐ- φύτευσεν ἡ δεξιά σου.—Επίστρεψον, ἤτοι Διόρ- θωσον ἡμᾶς. "Η και, καθὼς ἀνωτέρω εἴρηται, ἐπίσ σκεψαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ἴασαι συντριβεῖσαν. Κατάρτισαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Ανάκτησαι, εἰς τὴν προτέραν εὐκληρίαν ἀποκατάστησον (15) ἥντινα άμπελον κατώκησεν ἐνταῦθα ἡ σὴ δύναμις. COMMENT. IN PSALMOS. A exallatas. Temporibus autem iam beati David quain Salomonis multæ gentes scrvierunt Judæis. B c C Vers. 12. Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumina propagines suas. Per palmites, augescentem populi multitudinem, et per mare, halicum mare intelligit : per propagines vero, proselytos, qui ex gentibus Judzorum se religioni adjungebant, et cognitionem Dei assequebantur. Hi etenim antiquæ Judæorum radici quodammodo adnascebantur. Per flumina etiam ipsum Euphratem significat, plurali usus numero pro singulari, He- bræorum more, ut diximus in psalmo Lxxvii. În tertio tamen Rogum libro, flumen singulari sormone scriptum est. VERS. 13. Quasi destruxisti sepem ejus ? Per sepcm, divinam protectionem intelligit, quæ illos olim cu- stodiebat. Et vindemiant eam omnes, qui prætergrediuntur viam ? Et vastant eam omnes gentes, quæ juxta illam ambulant, per viam. Præpositio enim, præter, hoc in loco, vicinitatem significat. Quicunque, in- quit, juxta eam iter faciunt, vel, quicunque illine transeunt, lædunt eam, et damnum ei inferunt. Verum ad hujusmodi Judæorum sermones, per Isaiam prophetam respondet cœlestis agricola, dicens : Exspectavi ut faceret uvas, fecit autem spines 87. VERS. 14. Vastavit eam sus de silva. Babylonius nimirum Nabuchodonosor, sus ideo dictus quod in voluptatum iuto volutaretur, et quia omnifariam spurcitiæ genere foedus atque immundus erat. Per silvam vero, ipsa lutelligitur Babylon, quia habi- tantium multitudine instar silva: densa erat, et infructuosa germine virtutum, et quia locus atque habitatio est intellectualium ferarum. Et singularis ferus depastus est eam. Eumdem rursus Nabuchodonosor singularem appellat, veluti qui absque auxiliaribus copiis solus adversus Ju- dæos militasset: et ferum quasi sævum, atque immitem, et feræ alicui similem. Crudelissimus enim fuerat in Hebræos. Singularis autem seu 80- litarius sus ille dicitur, qui solus incedit, et obi summam feritatem aliis non miscetur. Quidam vero per suem de silva, Assyrium intelligunt Salmana- D sar, qui ante Nabuchodonosor depopulatus est Sa- mariam, quippe ex aliqua parte Judæis damna intulit. Nam Nabuchodonosor eos prorsus perdidit. Isa. V, 2. • . VERS. 15, 16. Deus virtutum converte et respice de calo, et vide, et visita vineam istam, et perfce eam quam plantavit dextera tua. Converte, hoc est, Dirige nos ; vel, ut superius diximus (Converte nos ad te ; aut a tribulatione ad gaudium, etc.), et Visita vineam, hoc est, Medere eam, quæ con- trita est,ļet Respice, hoc est, Refove, et in priorem slatum cam restitue, eam, inquam, vineam, quant dextera tua plantavit. Divina eniin potestate factum, est, ut in hac regione babitaremus. Variæ lectiones. ut fere semper. (93) Græce quam vincam exstruxit potentia tua. Cætera de quo addidit interpres, explanatione usus,
4α With the broad of his back he will overshadow you.
PG 128:1082Ψαλμός 90 — Psalm 90
PG 128:937Προασπιεῖ σου· μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Ὁ γὰρ προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τοῦτον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ, ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπος, ὅν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ Θεοῦ, ἡ φρουρητικὴ αὐτοῦ δύναμις· ἡ αὐτὴ δὲ, καὶ πτέρυγες Θεοῦ.ἔτι δὲ καὶ τοῦ Σολομῶντος, πολλὰ τῶν ἐθνῶν ἐδα· σμοφόρουν τοῖς Ἰουδαίοις. Εξέτεινε τὰ κλήματα αὐτῆς ἕως θαλασσης, καὶ ἕως ποταμῶν τὰς παραφυάδας αὐτῆς. Κλή ματα μὲν τὰ γενόμενα κατὰ καιρὸν, καὶ αύξοντα πλήθη τοῦ λαοῦ· θάλασσα δὲ, ἡ Ἰνδικὴ καὶ παρα- φυάδες μὲν, οἱ προσήλυτοι, οἱ ἐξ ἐθνῶν προσελθόν» τες, καὶ τὴν θεογνωσίαν δεξάμενοι, καὶ οὕτω παρα- φυέντες αὐτοῖς. Ποταμοὺς δὲ λέγει τὸν Εὐφράτην, κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν ἰδίωμα· ὡς καὶ ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ προείρηται. Ἡ δὲ τρίτη βίβλος τῶν Βασιλειῶν που ταμὸν ἐνικῶς ἀναγράφει. Ινα τί καθεῖλες τὸν φραγμὸν αὐτῆς, Φραγμὸν λέγει τὴν φρουροῦσαν αὐτοὺς θείαν ἐπισκοπήν. Καὶ τρυγῶσιν αὐτὴν πάντες οἱ παραπορευό μενοι τὴν ὁδόν. Καὶ λυμαίνονται αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη τὰ παρ' αὐτῆς πορευόμενα τὴν ἐδόν· ἡ πρό- θεσις γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἐγγύτητα σημαίνει. Οσοι, φησί, πλησίον αὐτῆς ποιοῦνται τὴν ὁδὸν, ἤτοι την δίδον, ἐπηρεάζουσιν αὐτῇ. Πρὸς τούτους δὲ τοὺς λόγους ἀποκρίνεται διὰ Ἡσαΐου ὁ ἐπουράνιος γεωργός, λέγων· Διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι στι φυλὴν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας. Ελυμήνατο αὐτὴν σᾶς ἐκ δρυμοῦ. Ο Βαβυλώ νιος Ναβουχοδονόσωρ ύς λεγόμενος διὰ τὸ χαίρειν τῷ βορβόρῳ τῶν ἡδονῶν καὶ διὰ τὴν ἄλλην ἀκαθαρ- σίαν. Δρυμός δὲ ἡ Βαβυλών, ὡς δασεία τῷ πλήθει τῶν ἐνοικούντων· ἄκαρπος δὲ πρὸς ἀρετὴν καὶ ὡς ἐνδιαίτημα τῶν νοητῶν θηρίων. ipους Καὶ μονιὸς ἄγριος κατενεμήσατο αὐτήν. Τοὺς αὐτοὺς λέγει πάλιν, μονιὸν μὲν ὡς μόνον αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντα, δίχα συμμάχων· ἄγριον δὲ, ὡς θηριωδῶς καὶ ὁμῶς Εβραίοις χρησάμενον. Μονιός δέ ἐστιν ὖς μόνος ὁδεύων, καὶ ἑτέροις οὐκ ἐπιμι- γνύμενος. δι' ὑπερβολὴν ἀγριότητος. Τινὲς δὲ ὧν ἐκ δρυμοῦ τὴν 'Ασσύριον Σαλμανάσαρ φασὶν, ὃς πρὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ επόρθησε την Σαμάρειαν. Διδ καὶ οὗτος μὲν ἐλυμήνατο μερικῶς Εβραίους· ὁ δὲ Ναβουχοδονόσωρ καθόλου κατενεμήσατο. ῾Ο Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, ἐπί- βλεψον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἴδε, καὶ ἐπίσκεψαι τὴν ἄμπελον ταύτην, καὶ κατάρτισαι αὐτὴν, ἣν ἐ- φύτευσεν ἡ δεξιά σου.—Επίστρεψον, ἤτοι Διόρ- θωσον ἡμᾶς. "Η και, καθὼς ἀνωτέρω εἴρηται, ἐπίσ σκεψαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ἴασαι συντριβεῖσαν. Κατάρτισαι δὲ, ἀντὶ τοῦ ᾿Ανάκτησαι, εἰς τὴν προτέραν εὐκληρίαν ἀποκατάστησον (15) ἥντινα άμπελον κατώκησεν ἐνταῦθα ἡ σὴ δύναμις. COMMENT. IN PSALMOS. A exallatas. Temporibus autem iam beati David quain Salomonis multæ gentes scrvierunt Judæis. B c C Vers. 12. Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumina propagines suas. Per palmites, augescentem populi multitudinem, et per mare, halicum mare intelligit : per propagines vero, proselytos, qui ex gentibus Judzorum se religioni adjungebant, et cognitionem Dei assequebantur. Hi etenim antiquæ Judæorum radici quodammodo adnascebantur. Per flumina etiam ipsum Euphratem significat, plurali usus numero pro singulari, He- bræorum more, ut diximus in psalmo Lxxvii. În tertio tamen Rogum libro, flumen singulari sormone scriptum est. VERS. 13. Quasi destruxisti sepem ejus ? Per sepcm, divinam protectionem intelligit, quæ illos olim cu- stodiebat. Et vindemiant eam omnes, qui prætergrediuntur viam ? Et vastant eam omnes gentes, quæ juxta illam ambulant, per viam. Præpositio enim, præter, hoc in loco, vicinitatem significat. Quicunque, in- quit, juxta eam iter faciunt, vel, quicunque illine transeunt, lædunt eam, et damnum ei inferunt. Verum ad hujusmodi Judæorum sermones, per Isaiam prophetam respondet cœlestis agricola, dicens : Exspectavi ut faceret uvas, fecit autem spines 87. VERS. 14. Vastavit eam sus de silva. Babylonius nimirum Nabuchodonosor, sus ideo dictus quod in voluptatum iuto volutaretur, et quia omnifariam spurcitiæ genere foedus atque immundus erat. Per silvam vero, ipsa lutelligitur Babylon, quia habi- tantium multitudine instar silva: densa erat, et infructuosa germine virtutum, et quia locus atque habitatio est intellectualium ferarum. Et singularis ferus depastus est eam. Eumdem rursus Nabuchodonosor singularem appellat, veluti qui absque auxiliaribus copiis solus adversus Ju- dæos militasset: et ferum quasi sævum, atque immitem, et feræ alicui similem. Crudelissimus enim fuerat in Hebræos. Singularis autem seu 80- litarius sus ille dicitur, qui solus incedit, et obi summam feritatem aliis non miscetur. Quidam vero per suem de silva, Assyrium intelligunt Salmana- D sar, qui ante Nabuchodonosor depopulatus est Sa- mariam, quippe ex aliqua parte Judæis damna intulit. Nam Nabuchodonosor eos prorsus perdidit. Isa. V, 2. • . VERS. 15, 16. Deus virtutum converte et respice de calo, et vide, et visita vineam istam, et perfce eam quam plantavit dextera tua. Converte, hoc est, Dirige nos ; vel, ut superius diximus (Converte nos ad te ; aut a tribulatione ad gaudium, etc.), et Visita vineam, hoc est, Medere eam, quæ con- trita est,ļet Respice, hoc est, Refove, et in priorem slatum cam restitue, eam, inquam, vineam, quant dextera tua plantavit. Divina eniin potestate factum, est, ut in hac regione babitaremus. Variæ lectiones. ut fere semper. (93) Græce quam vincam exstruxit potentia tua. Cætera de quo addidit interpres, explanatione usus,
He will put himself forward as a shield before you. This is a metaphorical figure. For the person who fights in front of someone, standing before him shades him, namely, he conceals him with his back parts. The broad of the back is the area between the shoulders that some call the back. The broad of God’s back is his protecting power, as is the case with ‘God’s wings’.
PG 128:939β Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. Ἐλπιεῖς, ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ.Ε } ! τούτων κἀκεῖνοι καὶ ἡμεῖς· Τὸ ὄνομά σου δὲ ἐπι- καλεσόμεθα, ἀντὶ τοῦ, Οὐχ ἕτερον Θεὸν ὀνομάσομεν, ἀλλὰ σὲ ἐπικαλετόμεθα εἰς ἀντίληψιν καὶ βοήθειαν. Ιδιαίτατα δὲ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, δς ἐξώωσεν ἡμᾶς· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ζωή, οὗ καὶ τῷ ὀνόματι ἐπεκλήθημεν, Χριστιανοὶ ἐπονομασθέντες. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα. Ταῦτα καὶ ἀνωτέρω ειρήκαμεν· ἀλλ' ἐκεῖ μὲν πρὸς τοὺς Εβραίους ἀνηγάγομεν τὸν λόγον, ἐνταῦθα δὲ ἡμῖν τοῦτον ἁρμοσόμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνά- μεων τῶν ἀγγελικῶν· ἡ ἁπλῶς, πασῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Ο χορηγὸς τῶν δυνάμεων· ἢ ἀντὶ τοῦ, Ο δυνατός, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Επίστρεψον ἡμᾶς ἀπὸ τῆς πλάνης, καὶ ἐμφάνισον ἡμῖν τὸν Υἱόν σου, ὅς ἐστι πρόσωπόν σου· Ο εωρακώς γάρ, φησίν, ἐμέ, ἑώρακε τὸν Πατέρα· Καὶ αὐτίκα, σωθησόμεθα, πιστεύο σαντες. Τὸ δὲ, Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, σα- φηνισμός ἐστι τοῦ ᾿Επίστρεψον ἡμᾶς. 'Αλλὰ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. ᾿Αρμόζει δὲ καὶ ὅμως ὁ ψαλμός τοῖς Χριστιανοῖς, ὧν τὰς πόλεις καὶ τοὺς ἑκασταχῆ ναοὺς οἱ ἄπιστοι ἐπυρπόλησαν καὶ ἐδῄωσαν, παρα- χωρήσαντος τοῦ Θεοῦ, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Δυνάμεθα γὰρ τὴν Χριστιανικὸν λαὸν εἰπεῖν Εφραίμ μὲν, ὡς καρποφόρον ἀρετῆς· Ἐφραὶμ γὰρ Καρ- ποφορίας σημαίνει· Βενιαμὶν δὲ πάλιν, ὡς δε ξιὸν ἐν τῇ πίστει· Βενιαμὶν γὰρ Δεξιᾶς υἱὸς ἑρμηνεύεται· Μανασσῆν δὲ, ὡς λήθην λαβόντα τῆς προτέρας πλάνης· Μανασσῆς γὰρ Λήθην δηλοῖ. Τὰ δὲ ἑξῆς εὐχερῶς· Αμπελον δὲ νοήσεις τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν μετενεχθὲν ἀπὸ τοῦ σκότους, καὶ τῆς πλάνης, καὶ τῆς ἀγνοίας· ταῦτα γὰρ σημαίνει ἡ Αἴγυπτος· ἐπὶ τὴν ἀγαθὴν γῆν, τῆς εὐσεβείας. Εθνη δὲ ἐκβεβλημένα οἱ δαίμονες καὶ τὰ εἴδωλα, καὶ οἱ ἀπολωλότες τύραννοι τῶν Χριστιανῶν· ὁδο- ποίησις δὲ αὐτῆς αἱ εὐαγγελικαὶ ἐντολαί, πᾶσαν ἀλλοτρίαν ὕλην ἐκτέμνουσαι· ρίζαι δὲ αὐτῆς τὰ περὶ Χριστοῦ δόγματα. Επλήρωσε δὲ πᾶσαν τὴν γῆν Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ δόξα. Ἐκάλυψε δὲ ὄρη, ἀντὶ τοῦ ὑπερυψώθη. Η σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ ἀπο- πεμπομένη (97) χάρις· ὅρη δὲ οἱ ὑψηλοὶ τῇ πρακτικῇ ἀρετῇ. Καὶ πάλιν ἀναδενδράδες μὲν τὰ δόγματα· (8) κέδροι δὲ Θεοῦ οι υψηλοί τη θεωρητικῇ· καὶ κλήματα μὲν καὶ παραφυάδες, ὡς ἀνωτέρω διείλη- και θάλασσαν δὲ νόει μοι πᾶσαν, καὶ ποταμούς πάντας, δι' ὧν δηλοῦται πᾶσα ἡ γῆ· ης δὲ ὁ ἐνηδό- μενος ταῖς ἀκαθαρσίαις, ὁ διάβολος· δρυμὸς δὲ αἱ λάσιοι τοῖς πάθεσι ψυχαί, καὶ ἄκαρποι, αἷς οὗτος συνδιαιτᾶται. Καὶ αὐτὸς δὲ πάλιν καὶ μονιός, ὡς ἰδιάζων τῇ κακίς, ἄγριος δὲ, ὡς ἀπηνής· ἀλλ᾽ οὗτος μὲν προηγουμένως, επομένως δὲ καὶ πᾶς τύραννος, καὶ Σιν, 6. ot COMMENT. IN PSALMOS. A sis bonis, utrique mortui videbamur. Nonen au- tem tuum invocabimus, hoc est, alium nobis Deum non assumemus, Deum alium nullum appellabi- mus, te unum in defensionem, atque in auxilium expetemus. Et proprie sermo est ad Christum, qui vivificavit nos, et dixit: Ego sum vita ”, et cujus nomine insigniti appellamur omnes, qui illius fideni suscepimus. B C VERS. 20. Domine Deus virtutum, converte nos et ostende faciem tuam, et salvi erimus. Hujusuiodi verba habentur etiam in superioribus: verum illic sermonem in Hebræos retulimus; hoc autem in loco, ea nobis accommodabimus. Domine, qui vir- tutum omnium angelicarum es Deus : vel simpli- citer, qui virtutum ac potentiarunt omnium es Deus ; vel, Domine Deus virtutum dator ac mini- ster; vel etiam Domine virtutum, pro Domine viribus potens, ut alibi diximus, converte nos ab errore, et ostende nobis Filium tuum, qui est vultus, seu facies tua. Qui vidit enim, inquit, me, vidit el Patrem reum 8. Nam si eam faciem tantum nobis ostenderis, statim salvabimur, eflecti nimi- rum veri fideles. Dicta autem sunt hæc verba : Ostende faciem tuam ad declarationem ver- borum : Converte nos. Et hæc quidem quantum ad hujusmodi expositionem suficiant : verum non hæc pauca tantum verba, sed totus psalmus Christia - nis congruit, quorum civitates et templa, quæ ubique locorum sunt, infideles incenderunt, et depopulati sunt, ita ob nostra scelera Deo per- mittente. Possumus enim ipsum Christianum po- pulum appellare Ephraim, siquidem abundantiam fructuum significat; et simili modo appellare eum Benjamin, tanquam dexterum in fide. Benjamin quippe interpretatur Filius dertere. Et Manassein pari modo, veluti qui primi erroris oblivionem significat. Quæ sequuntur clara sunt. Per vineam, Christianorum genus intelliges, quod ex Ægypto, hoc est, a tenebris, ab errore atque ab igno- rantia translatum est in terram bonam et religio- sam, unde ejectæ sunt gentes, hoc est, dæmones, idola, et tyranni, qui Christiano nomini erant infesti. Viam autem eis fecit Deus per evangelica mandata quæ materiam omnem alienam et vepres Domues callem rectum occupantes resecant. Per vincæ autem radices sana de Christo dogmata in- tellige. Implevit autem vinea omnem terram, quia in omnem terram exivit sonus corum ", etc. Um- bra etiam ejus vinea, hoc est, gloria ejus, operuit, hoc est, superavit montes, et supra eos fuit exa¡- tata. Per montes autem ii intelligendi sunt, qui a virtute dnce, in altum ac sublime evecti sunt. Rursus per arbusta, dogmata intelliges; et per cedros Dei, cos homines qui in philosophia et ss Joan. so hil. 9. Psal. xvIII, 5. Varia lectiones. activa in subl. en. s..... et per cedros ii qui contem Patrol. Gr. CXXVIII. (97) Grace gratia, (98) Fidelius juxta mentem auctoris qui virtute plationis virtute claruerunt.
4β And beneath his wings you will hope. ‘You will hope’, in the sense of, ‘you will have confidence’, like a nestling.
γ Ὅπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Ὅπλῳ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου. Λέγει δὲ, ὅτι ἐὰν ἔχῃς ἀλήθειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι, πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ὅρα δὲ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δῆλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔνι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ἐν ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ Σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρουρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ὁ ἑωρακὼς γὰρ, φησὶν, ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα.Ε } ! τούτων κἀκεῖνοι καὶ ἡμεῖς· Τὸ ὄνομά σου δὲ ἐπι- καλεσόμεθα, ἀντὶ τοῦ, Οὐχ ἕτερον Θεὸν ὀνομάσομεν, ἀλλὰ σὲ ἐπικαλετόμεθα εἰς ἀντίληψιν καὶ βοήθειαν. Ιδιαίτατα δὲ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, δς ἐξώωσεν ἡμᾶς· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ζωή, οὗ καὶ τῷ ὀνόματι ἐπεκλήθημεν, Χριστιανοὶ ἐπονομασθέντες. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα. Ταῦτα καὶ ἀνωτέρω ειρήκαμεν· ἀλλ' ἐκεῖ μὲν πρὸς τοὺς Εβραίους ἀνηγάγομεν τὸν λόγον, ἐνταῦθα δὲ ἡμῖν τοῦτον ἁρμοσόμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνά- μεων τῶν ἀγγελικῶν· ἡ ἁπλῶς, πασῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Ο χορηγὸς τῶν δυνάμεων· ἢ ἀντὶ τοῦ, Ο δυνατός, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Επίστρεψον ἡμᾶς ἀπὸ τῆς πλάνης, καὶ ἐμφάνισον ἡμῖν τὸν Υἱόν σου, ὅς ἐστι πρόσωπόν σου· Ο εωρακώς γάρ, φησίν, ἐμέ, ἑώρακε τὸν Πατέρα· Καὶ αὐτίκα, σωθησόμεθα, πιστεύο σαντες. Τὸ δὲ, Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, σα- φηνισμός ἐστι τοῦ ᾿Επίστρεψον ἡμᾶς. 'Αλλὰ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. ᾿Αρμόζει δὲ καὶ ὅμως ὁ ψαλμός τοῖς Χριστιανοῖς, ὧν τὰς πόλεις καὶ τοὺς ἑκασταχῆ ναοὺς οἱ ἄπιστοι ἐπυρπόλησαν καὶ ἐδῄωσαν, παρα- χωρήσαντος τοῦ Θεοῦ, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Δυνάμεθα γὰρ τὴν Χριστιανικὸν λαὸν εἰπεῖν Εφραίμ μὲν, ὡς καρποφόρον ἀρετῆς· Ἐφραὶμ γὰρ Καρ- ποφορίας σημαίνει· Βενιαμὶν δὲ πάλιν, ὡς δε ξιὸν ἐν τῇ πίστει· Βενιαμὶν γὰρ Δεξιᾶς υἱὸς ἑρμηνεύεται· Μανασσῆν δὲ, ὡς λήθην λαβόντα τῆς προτέρας πλάνης· Μανασσῆς γὰρ Λήθην δηλοῖ. Τὰ δὲ ἑξῆς εὐχερῶς· Αμπελον δὲ νοήσεις τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν μετενεχθὲν ἀπὸ τοῦ σκότους, καὶ τῆς πλάνης, καὶ τῆς ἀγνοίας· ταῦτα γὰρ σημαίνει ἡ Αἴγυπτος· ἐπὶ τὴν ἀγαθὴν γῆν, τῆς εὐσεβείας. Εθνη δὲ ἐκβεβλημένα οἱ δαίμονες καὶ τὰ εἴδωλα, καὶ οἱ ἀπολωλότες τύραννοι τῶν Χριστιανῶν· ὁδο- ποίησις δὲ αὐτῆς αἱ εὐαγγελικαὶ ἐντολαί, πᾶσαν ἀλλοτρίαν ὕλην ἐκτέμνουσαι· ρίζαι δὲ αὐτῆς τὰ περὶ Χριστοῦ δόγματα. Επλήρωσε δὲ πᾶσαν τὴν γῆν Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ δόξα. Ἐκάλυψε δὲ ὄρη, ἀντὶ τοῦ ὑπερυψώθη. Η σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ ἀπο- πεμπομένη (97) χάρις· ὅρη δὲ οἱ ὑψηλοὶ τῇ πρακτικῇ ἀρετῇ. Καὶ πάλιν ἀναδενδράδες μὲν τὰ δόγματα· (8) κέδροι δὲ Θεοῦ οι υψηλοί τη θεωρητικῇ· καὶ κλήματα μὲν καὶ παραφυάδες, ὡς ἀνωτέρω διείλη- και θάλασσαν δὲ νόει μοι πᾶσαν, καὶ ποταμούς πάντας, δι' ὧν δηλοῦται πᾶσα ἡ γῆ· ης δὲ ὁ ἐνηδό- μενος ταῖς ἀκαθαρσίαις, ὁ διάβολος· δρυμὸς δὲ αἱ λάσιοι τοῖς πάθεσι ψυχαί, καὶ ἄκαρποι, αἷς οὗτος συνδιαιτᾶται. Καὶ αὐτὸς δὲ πάλιν καὶ μονιός, ὡς ἰδιάζων τῇ κακίς, ἄγριος δὲ, ὡς ἀπηνής· ἀλλ᾽ οὗτος μὲν προηγουμένως, επομένως δὲ καὶ πᾶς τύραννος, καὶ Σιν, 6. ot COMMENT. IN PSALMOS. A sis bonis, utrique mortui videbamur. Nonen au- tem tuum invocabimus, hoc est, alium nobis Deum non assumemus, Deum alium nullum appellabi- mus, te unum in defensionem, atque in auxilium expetemus. Et proprie sermo est ad Christum, qui vivificavit nos, et dixit: Ego sum vita ”, et cujus nomine insigniti appellamur omnes, qui illius fideni suscepimus. B C VERS. 20. Domine Deus virtutum, converte nos et ostende faciem tuam, et salvi erimus. Hujusuiodi verba habentur etiam in superioribus: verum illic sermonem in Hebræos retulimus; hoc autem in loco, ea nobis accommodabimus. Domine, qui vir- tutum omnium angelicarum es Deus : vel simpli- citer, qui virtutum ac potentiarunt omnium es Deus ; vel, Domine Deus virtutum dator ac mini- ster; vel etiam Domine virtutum, pro Domine viribus potens, ut alibi diximus, converte nos ab errore, et ostende nobis Filium tuum, qui est vultus, seu facies tua. Qui vidit enim, inquit, me, vidit el Patrem reum 8. Nam si eam faciem tantum nobis ostenderis, statim salvabimur, eflecti nimi- rum veri fideles. Dicta autem sunt hæc verba : Ostende faciem tuam ad declarationem ver- borum : Converte nos. Et hæc quidem quantum ad hujusmodi expositionem suficiant : verum non hæc pauca tantum verba, sed totus psalmus Christia - nis congruit, quorum civitates et templa, quæ ubique locorum sunt, infideles incenderunt, et depopulati sunt, ita ob nostra scelera Deo per- mittente. Possumus enim ipsum Christianum po- pulum appellare Ephraim, siquidem abundantiam fructuum significat; et simili modo appellare eum Benjamin, tanquam dexterum in fide. Benjamin quippe interpretatur Filius dertere. Et Manassein pari modo, veluti qui primi erroris oblivionem significat. Quæ sequuntur clara sunt. Per vineam, Christianorum genus intelliges, quod ex Ægypto, hoc est, a tenebris, ab errore atque ab igno- rantia translatum est in terram bonam et religio- sam, unde ejectæ sunt gentes, hoc est, dæmones, idola, et tyranni, qui Christiano nomini erant infesti. Viam autem eis fecit Deus per evangelica mandata quæ materiam omnem alienam et vepres Domues callem rectum occupantes resecant. Per vincæ autem radices sana de Christo dogmata in- tellige. Implevit autem vinea omnem terram, quia in omnem terram exivit sonus corum ", etc. Um- bra etiam ejus vinea, hoc est, gloria ejus, operuit, hoc est, superavit montes, et supra eos fuit exa¡- tata. Per montes autem ii intelligendi sunt, qui a virtute dnce, in altum ac sublime evecti sunt. Rursus per arbusta, dogmata intelliges; et per cedros Dei, cos homines qui in philosophia et ss Joan. so hil. 9. Psal. xvIII, 5. Varia lectiones. activa in subl. en. s..... et per cedros ii qui contem Patrol. Gr. CXXVIII. (97) Grace gratia, (98) Fidelius juxta mentem auctoris qui virtute plationis virtute claruerunt.
4γ In a shield his truth will encircle you. ‘In a shield’, in the sense of, ‘like a shield’. He is saying that if you have truth, this like a shield will encircle you, that is, it will guard you on every side. Observe the high praise of truth. He called it God’s, as being kindred with him. If false- hood is kindred with the demon, it is clear that truth is the contrary. It is also possible to say alternatively that ‘by a shield’, namely, by the Cross, Christ will encircle and guard you, for Christ is the truth of the Father, for it is written, He who has seen me, has seen the Father.
α Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινοῦ. Ἐπαγομένου εἴτε ἐκ δαιμόνων, εἴτε ἐξ ἀνθρώπων.Ε } ! τούτων κἀκεῖνοι καὶ ἡμεῖς· Τὸ ὄνομά σου δὲ ἐπι- καλεσόμεθα, ἀντὶ τοῦ, Οὐχ ἕτερον Θεὸν ὀνομάσομεν, ἀλλὰ σὲ ἐπικαλετόμεθα εἰς ἀντίληψιν καὶ βοήθειαν. Ιδιαίτατα δὲ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, δς ἐξώωσεν ἡμᾶς· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ζωή, οὗ καὶ τῷ ὀνόματι ἐπεκλήθημεν, Χριστιανοὶ ἐπονομασθέντες. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα. Ταῦτα καὶ ἀνωτέρω ειρήκαμεν· ἀλλ' ἐκεῖ μὲν πρὸς τοὺς Εβραίους ἀνηγάγομεν τὸν λόγον, ἐνταῦθα δὲ ἡμῖν τοῦτον ἁρμοσόμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνά- μεων τῶν ἀγγελικῶν· ἡ ἁπλῶς, πασῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Ο χορηγὸς τῶν δυνάμεων· ἢ ἀντὶ τοῦ, Ο δυνατός, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Επίστρεψον ἡμᾶς ἀπὸ τῆς πλάνης, καὶ ἐμφάνισον ἡμῖν τὸν Υἱόν σου, ὅς ἐστι πρόσωπόν σου· Ο εωρακώς γάρ, φησίν, ἐμέ, ἑώρακε τὸν Πατέρα· Καὶ αὐτίκα, σωθησόμεθα, πιστεύο σαντες. Τὸ δὲ, Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, σα- φηνισμός ἐστι τοῦ ᾿Επίστρεψον ἡμᾶς. 'Αλλὰ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. ᾿Αρμόζει δὲ καὶ ὅμως ὁ ψαλμός τοῖς Χριστιανοῖς, ὧν τὰς πόλεις καὶ τοὺς ἑκασταχῆ ναοὺς οἱ ἄπιστοι ἐπυρπόλησαν καὶ ἐδῄωσαν, παρα- χωρήσαντος τοῦ Θεοῦ, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Δυνάμεθα γὰρ τὴν Χριστιανικὸν λαὸν εἰπεῖν Εφραίμ μὲν, ὡς καρποφόρον ἀρετῆς· Ἐφραὶμ γὰρ Καρ- ποφορίας σημαίνει· Βενιαμὶν δὲ πάλιν, ὡς δε ξιὸν ἐν τῇ πίστει· Βενιαμὶν γὰρ Δεξιᾶς υἱὸς ἑρμηνεύεται· Μανασσῆν δὲ, ὡς λήθην λαβόντα τῆς προτέρας πλάνης· Μανασσῆς γὰρ Λήθην δηλοῖ. Τὰ δὲ ἑξῆς εὐχερῶς· Αμπελον δὲ νοήσεις τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν μετενεχθὲν ἀπὸ τοῦ σκότους, καὶ τῆς πλάνης, καὶ τῆς ἀγνοίας· ταῦτα γὰρ σημαίνει ἡ Αἴγυπτος· ἐπὶ τὴν ἀγαθὴν γῆν, τῆς εὐσεβείας. Εθνη δὲ ἐκβεβλημένα οἱ δαίμονες καὶ τὰ εἴδωλα, καὶ οἱ ἀπολωλότες τύραννοι τῶν Χριστιανῶν· ὁδο- ποίησις δὲ αὐτῆς αἱ εὐαγγελικαὶ ἐντολαί, πᾶσαν ἀλλοτρίαν ὕλην ἐκτέμνουσαι· ρίζαι δὲ αὐτῆς τὰ περὶ Χριστοῦ δόγματα. Επλήρωσε δὲ πᾶσαν τὴν γῆν Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ δόξα. Ἐκάλυψε δὲ ὄρη, ἀντὶ τοῦ ὑπερυψώθη. Η σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ ἀπο- πεμπομένη (97) χάρις· ὅρη δὲ οἱ ὑψηλοὶ τῇ πρακτικῇ ἀρετῇ. Καὶ πάλιν ἀναδενδράδες μὲν τὰ δόγματα· (8) κέδροι δὲ Θεοῦ οι υψηλοί τη θεωρητικῇ· καὶ κλήματα μὲν καὶ παραφυάδες, ὡς ἀνωτέρω διείλη- και θάλασσαν δὲ νόει μοι πᾶσαν, καὶ ποταμούς πάντας, δι' ὧν δηλοῦται πᾶσα ἡ γῆ· ης δὲ ὁ ἐνηδό- μενος ταῖς ἀκαθαρσίαις, ὁ διάβολος· δρυμὸς δὲ αἱ λάσιοι τοῖς πάθεσι ψυχαί, καὶ ἄκαρποι, αἷς οὗτος συνδιαιτᾶται. Καὶ αὐτὸς δὲ πάλιν καὶ μονιός, ὡς ἰδιάζων τῇ κακίς, ἄγριος δὲ, ὡς ἀπηνής· ἀλλ᾽ οὗτος μὲν προηγουμένως, επομένως δὲ καὶ πᾶς τύραννος, καὶ Σιν, 6. ot COMMENT. IN PSALMOS. A sis bonis, utrique mortui videbamur. Nonen au- tem tuum invocabimus, hoc est, alium nobis Deum non assumemus, Deum alium nullum appellabi- mus, te unum in defensionem, atque in auxilium expetemus. Et proprie sermo est ad Christum, qui vivificavit nos, et dixit: Ego sum vita ”, et cujus nomine insigniti appellamur omnes, qui illius fideni suscepimus. B C VERS. 20. Domine Deus virtutum, converte nos et ostende faciem tuam, et salvi erimus. Hujusuiodi verba habentur etiam in superioribus: verum illic sermonem in Hebræos retulimus; hoc autem in loco, ea nobis accommodabimus. Domine, qui vir- tutum omnium angelicarum es Deus : vel simpli- citer, qui virtutum ac potentiarunt omnium es Deus ; vel, Domine Deus virtutum dator ac mini- ster; vel etiam Domine virtutum, pro Domine viribus potens, ut alibi diximus, converte nos ab errore, et ostende nobis Filium tuum, qui est vultus, seu facies tua. Qui vidit enim, inquit, me, vidit el Patrem reum 8. Nam si eam faciem tantum nobis ostenderis, statim salvabimur, eflecti nimi- rum veri fideles. Dicta autem sunt hæc verba : Ostende faciem tuam ad declarationem ver- borum : Converte nos. Et hæc quidem quantum ad hujusmodi expositionem suficiant : verum non hæc pauca tantum verba, sed totus psalmus Christia - nis congruit, quorum civitates et templa, quæ ubique locorum sunt, infideles incenderunt, et depopulati sunt, ita ob nostra scelera Deo per- mittente. Possumus enim ipsum Christianum po- pulum appellare Ephraim, siquidem abundantiam fructuum significat; et simili modo appellare eum Benjamin, tanquam dexterum in fide. Benjamin quippe interpretatur Filius dertere. Et Manassein pari modo, veluti qui primi erroris oblivionem significat. Quæ sequuntur clara sunt. Per vineam, Christianorum genus intelliges, quod ex Ægypto, hoc est, a tenebris, ab errore atque ab igno- rantia translatum est in terram bonam et religio- sam, unde ejectæ sunt gentes, hoc est, dæmones, idola, et tyranni, qui Christiano nomini erant infesti. Viam autem eis fecit Deus per evangelica mandata quæ materiam omnem alienam et vepres Domues callem rectum occupantes resecant. Per vincæ autem radices sana de Christo dogmata in- tellige. Implevit autem vinea omnem terram, quia in omnem terram exivit sonus corum ", etc. Um- bra etiam ejus vinea, hoc est, gloria ejus, operuit, hoc est, superavit montes, et supra eos fuit exa¡- tata. Per montes autem ii intelligendi sunt, qui a virtute dnce, in altum ac sublime evecti sunt. Rursus per arbusta, dogmata intelliges; et per cedros Dei, cos homines qui in philosophia et ss Joan. so hil. 9. Psal. xvIII, 5. Varia lectiones. activa in subl. en. s..... et per cedros ii qui contem Patrol. Gr. CXXVIII. (97) Grace gratia, (98) Fidelius juxta mentem auctoris qui virtute plationis virtute claruerunt.
5α You will not be affrighted by nocturnal fear. Whether brought on by demons or by men.
β Ἀπὸ βέλους πετομένου ἡμέρας. Ἀφιεμένου ὁμοίως. Ἀφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων μὲν, τὰ αἰσθητὰ, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων, τὰ τῶν παθῶν βέλη.Ε } ! τούτων κἀκεῖνοι καὶ ἡμεῖς· Τὸ ὄνομά σου δὲ ἐπι- καλεσόμεθα, ἀντὶ τοῦ, Οὐχ ἕτερον Θεὸν ὀνομάσομεν, ἀλλὰ σὲ ἐπικαλετόμεθα εἰς ἀντίληψιν καὶ βοήθειαν. Ιδιαίτατα δὲ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, δς ἐξώωσεν ἡμᾶς· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ζωή, οὗ καὶ τῷ ὀνόματι ἐπεκλήθημεν, Χριστιανοὶ ἐπονομασθέντες. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα. Ταῦτα καὶ ἀνωτέρω ειρήκαμεν· ἀλλ' ἐκεῖ μὲν πρὸς τοὺς Εβραίους ἀνηγάγομεν τὸν λόγον, ἐνταῦθα δὲ ἡμῖν τοῦτον ἁρμοσόμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνά- μεων τῶν ἀγγελικῶν· ἡ ἁπλῶς, πασῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Ο χορηγὸς τῶν δυνάμεων· ἢ ἀντὶ τοῦ, Ο δυνατός, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Επίστρεψον ἡμᾶς ἀπὸ τῆς πλάνης, καὶ ἐμφάνισον ἡμῖν τὸν Υἱόν σου, ὅς ἐστι πρόσωπόν σου· Ο εωρακώς γάρ, φησίν, ἐμέ, ἑώρακε τὸν Πατέρα· Καὶ αὐτίκα, σωθησόμεθα, πιστεύο σαντες. Τὸ δὲ, Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, σα- φηνισμός ἐστι τοῦ ᾿Επίστρεψον ἡμᾶς. 'Αλλὰ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. ᾿Αρμόζει δὲ καὶ ὅμως ὁ ψαλμός τοῖς Χριστιανοῖς, ὧν τὰς πόλεις καὶ τοὺς ἑκασταχῆ ναοὺς οἱ ἄπιστοι ἐπυρπόλησαν καὶ ἐδῄωσαν, παρα- χωρήσαντος τοῦ Θεοῦ, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Δυνάμεθα γὰρ τὴν Χριστιανικὸν λαὸν εἰπεῖν Εφραίμ μὲν, ὡς καρποφόρον ἀρετῆς· Ἐφραὶμ γὰρ Καρ- ποφορίας σημαίνει· Βενιαμὶν δὲ πάλιν, ὡς δε ξιὸν ἐν τῇ πίστει· Βενιαμὶν γὰρ Δεξιᾶς υἱὸς ἑρμηνεύεται· Μανασσῆν δὲ, ὡς λήθην λαβόντα τῆς προτέρας πλάνης· Μανασσῆς γὰρ Λήθην δηλοῖ. Τὰ δὲ ἑξῆς εὐχερῶς· Αμπελον δὲ νοήσεις τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν μετενεχθὲν ἀπὸ τοῦ σκότους, καὶ τῆς πλάνης, καὶ τῆς ἀγνοίας· ταῦτα γὰρ σημαίνει ἡ Αἴγυπτος· ἐπὶ τὴν ἀγαθὴν γῆν, τῆς εὐσεβείας. Εθνη δὲ ἐκβεβλημένα οἱ δαίμονες καὶ τὰ εἴδωλα, καὶ οἱ ἀπολωλότες τύραννοι τῶν Χριστιανῶν· ὁδο- ποίησις δὲ αὐτῆς αἱ εὐαγγελικαὶ ἐντολαί, πᾶσαν ἀλλοτρίαν ὕλην ἐκτέμνουσαι· ρίζαι δὲ αὐτῆς τὰ περὶ Χριστοῦ δόγματα. Επλήρωσε δὲ πᾶσαν τὴν γῆν Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ δόξα. Ἐκάλυψε δὲ ὄρη, ἀντὶ τοῦ ὑπερυψώθη. Η σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ ἀπο- πεμπομένη (97) χάρις· ὅρη δὲ οἱ ὑψηλοὶ τῇ πρακτικῇ ἀρετῇ. Καὶ πάλιν ἀναδενδράδες μὲν τὰ δόγματα· (8) κέδροι δὲ Θεοῦ οι υψηλοί τη θεωρητικῇ· καὶ κλήματα μὲν καὶ παραφυάδες, ὡς ἀνωτέρω διείλη- και θάλασσαν δὲ νόει μοι πᾶσαν, καὶ ποταμούς πάντας, δι' ὧν δηλοῦται πᾶσα ἡ γῆ· ης δὲ ὁ ἐνηδό- μενος ταῖς ἀκαθαρσίαις, ὁ διάβολος· δρυμὸς δὲ αἱ λάσιοι τοῖς πάθεσι ψυχαί, καὶ ἄκαρποι, αἷς οὗτος συνδιαιτᾶται. Καὶ αὐτὸς δὲ πάλιν καὶ μονιός, ὡς ἰδιάζων τῇ κακίς, ἄγριος δὲ, ὡς ἀπηνής· ἀλλ᾽ οὗτος μὲν προηγουμένως, επομένως δὲ καὶ πᾶς τύραννος, καὶ Σιν, 6. ot COMMENT. IN PSALMOS. A sis bonis, utrique mortui videbamur. Nonen au- tem tuum invocabimus, hoc est, alium nobis Deum non assumemus, Deum alium nullum appellabi- mus, te unum in defensionem, atque in auxilium expetemus. Et proprie sermo est ad Christum, qui vivificavit nos, et dixit: Ego sum vita ”, et cujus nomine insigniti appellamur omnes, qui illius fideni suscepimus. B C VERS. 20. Domine Deus virtutum, converte nos et ostende faciem tuam, et salvi erimus. Hujusuiodi verba habentur etiam in superioribus: verum illic sermonem in Hebræos retulimus; hoc autem in loco, ea nobis accommodabimus. Domine, qui vir- tutum omnium angelicarum es Deus : vel simpli- citer, qui virtutum ac potentiarunt omnium es Deus ; vel, Domine Deus virtutum dator ac mini- ster; vel etiam Domine virtutum, pro Domine viribus potens, ut alibi diximus, converte nos ab errore, et ostende nobis Filium tuum, qui est vultus, seu facies tua. Qui vidit enim, inquit, me, vidit el Patrem reum 8. Nam si eam faciem tantum nobis ostenderis, statim salvabimur, eflecti nimi- rum veri fideles. Dicta autem sunt hæc verba : Ostende faciem tuam ad declarationem ver- borum : Converte nos. Et hæc quidem quantum ad hujusmodi expositionem suficiant : verum non hæc pauca tantum verba, sed totus psalmus Christia - nis congruit, quorum civitates et templa, quæ ubique locorum sunt, infideles incenderunt, et depopulati sunt, ita ob nostra scelera Deo per- mittente. Possumus enim ipsum Christianum po- pulum appellare Ephraim, siquidem abundantiam fructuum significat; et simili modo appellare eum Benjamin, tanquam dexterum in fide. Benjamin quippe interpretatur Filius dertere. Et Manassein pari modo, veluti qui primi erroris oblivionem significat. Quæ sequuntur clara sunt. Per vineam, Christianorum genus intelliges, quod ex Ægypto, hoc est, a tenebris, ab errore atque ab igno- rantia translatum est in terram bonam et religio- sam, unde ejectæ sunt gentes, hoc est, dæmones, idola, et tyranni, qui Christiano nomini erant infesti. Viam autem eis fecit Deus per evangelica mandata quæ materiam omnem alienam et vepres Domues callem rectum occupantes resecant. Per vincæ autem radices sana de Christo dogmata in- tellige. Implevit autem vinea omnem terram, quia in omnem terram exivit sonus corum ", etc. Um- bra etiam ejus vinea, hoc est, gloria ejus, operuit, hoc est, superavit montes, et supra eos fuit exa¡- tata. Per montes autem ii intelligendi sunt, qui a virtute dnce, in altum ac sublime evecti sunt. Rursus per arbusta, dogmata intelliges; et per cedros Dei, cos homines qui in philosophia et ss Joan. so hil. 9. Psal. xvIII, 5. Varia lectiones. activa in subl. en. s..... et per cedros ii qui contem Patrol. Gr. CXXVIII. (97) Grace gratia, (98) Fidelius juxta mentem auctoris qui virtute plationis virtute claruerunt.
5β By an arrow flying by day. Being discharged in a similar way, for sensible arrows are discharged by men, while the arrows of the passions are discharged by the demons.
α Ἀπὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Ἐν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστὴς, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον.Ε } ! τούτων κἀκεῖνοι καὶ ἡμεῖς· Τὸ ὄνομά σου δὲ ἐπι- καλεσόμεθα, ἀντὶ τοῦ, Οὐχ ἕτερον Θεὸν ὀνομάσομεν, ἀλλὰ σὲ ἐπικαλετόμεθα εἰς ἀντίληψιν καὶ βοήθειαν. Ιδιαίτατα δὲ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, δς ἐξώωσεν ἡμᾶς· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ζωή, οὗ καὶ τῷ ὀνόματι ἐπεκλήθημεν, Χριστιανοὶ ἐπονομασθέντες. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα. Ταῦτα καὶ ἀνωτέρω ειρήκαμεν· ἀλλ' ἐκεῖ μὲν πρὸς τοὺς Εβραίους ἀνηγάγομεν τὸν λόγον, ἐνταῦθα δὲ ἡμῖν τοῦτον ἁρμοσόμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνά- μεων τῶν ἀγγελικῶν· ἡ ἁπλῶς, πασῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Ο χορηγὸς τῶν δυνάμεων· ἢ ἀντὶ τοῦ, Ο δυνατός, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Επίστρεψον ἡμᾶς ἀπὸ τῆς πλάνης, καὶ ἐμφάνισον ἡμῖν τὸν Υἱόν σου, ὅς ἐστι πρόσωπόν σου· Ο εωρακώς γάρ, φησίν, ἐμέ, ἑώρακε τὸν Πατέρα· Καὶ αὐτίκα, σωθησόμεθα, πιστεύο σαντες. Τὸ δὲ, Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, σα- φηνισμός ἐστι τοῦ ᾿Επίστρεψον ἡμᾶς. 'Αλλὰ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. ᾿Αρμόζει δὲ καὶ ὅμως ὁ ψαλμός τοῖς Χριστιανοῖς, ὧν τὰς πόλεις καὶ τοὺς ἑκασταχῆ ναοὺς οἱ ἄπιστοι ἐπυρπόλησαν καὶ ἐδῄωσαν, παρα- χωρήσαντος τοῦ Θεοῦ, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Δυνάμεθα γὰρ τὴν Χριστιανικὸν λαὸν εἰπεῖν Εφραίμ μὲν, ὡς καρποφόρον ἀρετῆς· Ἐφραὶμ γὰρ Καρ- ποφορίας σημαίνει· Βενιαμὶν δὲ πάλιν, ὡς δε ξιὸν ἐν τῇ πίστει· Βενιαμὶν γὰρ Δεξιᾶς υἱὸς ἑρμηνεύεται· Μανασσῆν δὲ, ὡς λήθην λαβόντα τῆς προτέρας πλάνης· Μανασσῆς γὰρ Λήθην δηλοῖ. Τὰ δὲ ἑξῆς εὐχερῶς· Αμπελον δὲ νοήσεις τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν μετενεχθὲν ἀπὸ τοῦ σκότους, καὶ τῆς πλάνης, καὶ τῆς ἀγνοίας· ταῦτα γὰρ σημαίνει ἡ Αἴγυπτος· ἐπὶ τὴν ἀγαθὴν γῆν, τῆς εὐσεβείας. Εθνη δὲ ἐκβεβλημένα οἱ δαίμονες καὶ τὰ εἴδωλα, καὶ οἱ ἀπολωλότες τύραννοι τῶν Χριστιανῶν· ὁδο- ποίησις δὲ αὐτῆς αἱ εὐαγγελικαὶ ἐντολαί, πᾶσαν ἀλλοτρίαν ὕλην ἐκτέμνουσαι· ρίζαι δὲ αὐτῆς τὰ περὶ Χριστοῦ δόγματα. Επλήρωσε δὲ πᾶσαν τὴν γῆν Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ δόξα. Ἐκάλυψε δὲ ὄρη, ἀντὶ τοῦ ὑπερυψώθη. Η σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ ἀπο- πεμπομένη (97) χάρις· ὅρη δὲ οἱ ὑψηλοὶ τῇ πρακτικῇ ἀρετῇ. Καὶ πάλιν ἀναδενδράδες μὲν τὰ δόγματα· (8) κέδροι δὲ Θεοῦ οι υψηλοί τη θεωρητικῇ· καὶ κλήματα μὲν καὶ παραφυάδες, ὡς ἀνωτέρω διείλη- και θάλασσαν δὲ νόει μοι πᾶσαν, καὶ ποταμούς πάντας, δι' ὧν δηλοῦται πᾶσα ἡ γῆ· ης δὲ ὁ ἐνηδό- μενος ταῖς ἀκαθαρσίαις, ὁ διάβολος· δρυμὸς δὲ αἱ λάσιοι τοῖς πάθεσι ψυχαί, καὶ ἄκαρποι, αἷς οὗτος συνδιαιτᾶται. Καὶ αὐτὸς δὲ πάλιν καὶ μονιός, ὡς ἰδιάζων τῇ κακίς, ἄγριος δὲ, ὡς ἀπηνής· ἀλλ᾽ οὗτος μὲν προηγουμένως, επομένως δὲ καὶ πᾶς τύραννος, καὶ Σιν, 6. ot COMMENT. IN PSALMOS. A sis bonis, utrique mortui videbamur. Nonen au- tem tuum invocabimus, hoc est, alium nobis Deum non assumemus, Deum alium nullum appellabi- mus, te unum in defensionem, atque in auxilium expetemus. Et proprie sermo est ad Christum, qui vivificavit nos, et dixit: Ego sum vita ”, et cujus nomine insigniti appellamur omnes, qui illius fideni suscepimus. B C VERS. 20. Domine Deus virtutum, converte nos et ostende faciem tuam, et salvi erimus. Hujusuiodi verba habentur etiam in superioribus: verum illic sermonem in Hebræos retulimus; hoc autem in loco, ea nobis accommodabimus. Domine, qui vir- tutum omnium angelicarum es Deus : vel simpli- citer, qui virtutum ac potentiarunt omnium es Deus ; vel, Domine Deus virtutum dator ac mini- ster; vel etiam Domine virtutum, pro Domine viribus potens, ut alibi diximus, converte nos ab errore, et ostende nobis Filium tuum, qui est vultus, seu facies tua. Qui vidit enim, inquit, me, vidit el Patrem reum 8. Nam si eam faciem tantum nobis ostenderis, statim salvabimur, eflecti nimi- rum veri fideles. Dicta autem sunt hæc verba : Ostende faciem tuam ad declarationem ver- borum : Converte nos. Et hæc quidem quantum ad hujusmodi expositionem suficiant : verum non hæc pauca tantum verba, sed totus psalmus Christia - nis congruit, quorum civitates et templa, quæ ubique locorum sunt, infideles incenderunt, et depopulati sunt, ita ob nostra scelera Deo per- mittente. Possumus enim ipsum Christianum po- pulum appellare Ephraim, siquidem abundantiam fructuum significat; et simili modo appellare eum Benjamin, tanquam dexterum in fide. Benjamin quippe interpretatur Filius dertere. Et Manassein pari modo, veluti qui primi erroris oblivionem significat. Quæ sequuntur clara sunt. Per vineam, Christianorum genus intelliges, quod ex Ægypto, hoc est, a tenebris, ab errore atque ab igno- rantia translatum est in terram bonam et religio- sam, unde ejectæ sunt gentes, hoc est, dæmones, idola, et tyranni, qui Christiano nomini erant infesti. Viam autem eis fecit Deus per evangelica mandata quæ materiam omnem alienam et vepres Domues callem rectum occupantes resecant. Per vincæ autem radices sana de Christo dogmata in- tellige. Implevit autem vinea omnem terram, quia in omnem terram exivit sonus corum ", etc. Um- bra etiam ejus vinea, hoc est, gloria ejus, operuit, hoc est, superavit montes, et supra eos fuit exa¡- tata. Per montes autem ii intelligendi sunt, qui a virtute dnce, in altum ac sublime evecti sunt. Rursus per arbusta, dogmata intelliges; et per cedros Dei, cos homines qui in philosophia et ss Joan. so hil. 9. Psal. xvIII, 5. Varia lectiones. activa in subl. en. s..... et per cedros ii qui contem Patrol. Gr. CXXVIII. (97) Grace gratia, (98) Fidelius juxta mentem auctoris qui virtute plationis virtute claruerunt.
6α By a thing moving in the dark. A thief, a conspirator, an arsonist, fornication, adultery, a demon, and any such thing, moves in the dark.
β Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινοῦ. Σύμπτωμα μέν ἐστι, πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαῖνον ἀβούλητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν, οἱ μὲν, τὸν τῆς ἀκηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ, τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ, τὸν τῆς ἀκολασίας· καὶ οὗτοι γὰρ, βαρυνομένης τῆς γαστρὸς, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις.Ε } ! τούτων κἀκεῖνοι καὶ ἡμεῖς· Τὸ ὄνομά σου δὲ ἐπι- καλεσόμεθα, ἀντὶ τοῦ, Οὐχ ἕτερον Θεὸν ὀνομάσομεν, ἀλλὰ σὲ ἐπικαλετόμεθα εἰς ἀντίληψιν καὶ βοήθειαν. Ιδιαίτατα δὲ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, δς ἐξώωσεν ἡμᾶς· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ζωή, οὗ καὶ τῷ ὀνόματι ἐπεκλήθημεν, Χριστιανοὶ ἐπονομασθέντες. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα. Ταῦτα καὶ ἀνωτέρω ειρήκαμεν· ἀλλ' ἐκεῖ μὲν πρὸς τοὺς Εβραίους ἀνηγάγομεν τὸν λόγον, ἐνταῦθα δὲ ἡμῖν τοῦτον ἁρμοσόμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνά- μεων τῶν ἀγγελικῶν· ἡ ἁπλῶς, πασῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Ο χορηγὸς τῶν δυνάμεων· ἢ ἀντὶ τοῦ, Ο δυνατός, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Επίστρεψον ἡμᾶς ἀπὸ τῆς πλάνης, καὶ ἐμφάνισον ἡμῖν τὸν Υἱόν σου, ὅς ἐστι πρόσωπόν σου· Ο εωρακώς γάρ, φησίν, ἐμέ, ἑώρακε τὸν Πατέρα· Καὶ αὐτίκα, σωθησόμεθα, πιστεύο σαντες. Τὸ δὲ, Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, σα- φηνισμός ἐστι τοῦ ᾿Επίστρεψον ἡμᾶς. 'Αλλὰ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. ᾿Αρμόζει δὲ καὶ ὅμως ὁ ψαλμός τοῖς Χριστιανοῖς, ὧν τὰς πόλεις καὶ τοὺς ἑκασταχῆ ναοὺς οἱ ἄπιστοι ἐπυρπόλησαν καὶ ἐδῄωσαν, παρα- χωρήσαντος τοῦ Θεοῦ, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Δυνάμεθα γὰρ τὴν Χριστιανικὸν λαὸν εἰπεῖν Εφραίμ μὲν, ὡς καρποφόρον ἀρετῆς· Ἐφραὶμ γὰρ Καρ- ποφορίας σημαίνει· Βενιαμὶν δὲ πάλιν, ὡς δε ξιὸν ἐν τῇ πίστει· Βενιαμὶν γὰρ Δεξιᾶς υἱὸς ἑρμηνεύεται· Μανασσῆν δὲ, ὡς λήθην λαβόντα τῆς προτέρας πλάνης· Μανασσῆς γὰρ Λήθην δηλοῖ. Τὰ δὲ ἑξῆς εὐχερῶς· Αμπελον δὲ νοήσεις τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν μετενεχθὲν ἀπὸ τοῦ σκότους, καὶ τῆς πλάνης, καὶ τῆς ἀγνοίας· ταῦτα γὰρ σημαίνει ἡ Αἴγυπτος· ἐπὶ τὴν ἀγαθὴν γῆν, τῆς εὐσεβείας. Εθνη δὲ ἐκβεβλημένα οἱ δαίμονες καὶ τὰ εἴδωλα, καὶ οἱ ἀπολωλότες τύραννοι τῶν Χριστιανῶν· ὁδο- ποίησις δὲ αὐτῆς αἱ εὐαγγελικαὶ ἐντολαί, πᾶσαν ἀλλοτρίαν ὕλην ἐκτέμνουσαι· ρίζαι δὲ αὐτῆς τὰ περὶ Χριστοῦ δόγματα. Επλήρωσε δὲ πᾶσαν τὴν γῆν Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ δόξα. Ἐκάλυψε δὲ ὄρη, ἀντὶ τοῦ ὑπερυψώθη. Η σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ ἀπο- πεμπομένη (97) χάρις· ὅρη δὲ οἱ ὑψηλοὶ τῇ πρακτικῇ ἀρετῇ. Καὶ πάλιν ἀναδενδράδες μὲν τὰ δόγματα· (8) κέδροι δὲ Θεοῦ οι υψηλοί τη θεωρητικῇ· καὶ κλήματα μὲν καὶ παραφυάδες, ὡς ἀνωτέρω διείλη- και θάλασσαν δὲ νόει μοι πᾶσαν, καὶ ποταμούς πάντας, δι' ὧν δηλοῦται πᾶσα ἡ γῆ· ης δὲ ὁ ἐνηδό- μενος ταῖς ἀκαθαρσίαις, ὁ διάβολος· δρυμὸς δὲ αἱ λάσιοι τοῖς πάθεσι ψυχαί, καὶ ἄκαρποι, αἷς οὗτος συνδιαιτᾶται. Καὶ αὐτὸς δὲ πάλιν καὶ μονιός, ὡς ἰδιάζων τῇ κακίς, ἄγριος δὲ, ὡς ἀπηνής· ἀλλ᾽ οὗτος μὲν προηγουμένως, επομένως δὲ καὶ πᾶς τύραννος, καὶ Σιν, 6. ot COMMENT. IN PSALMOS. A sis bonis, utrique mortui videbamur. Nonen au- tem tuum invocabimus, hoc est, alium nobis Deum non assumemus, Deum alium nullum appellabi- mus, te unum in defensionem, atque in auxilium expetemus. Et proprie sermo est ad Christum, qui vivificavit nos, et dixit: Ego sum vita ”, et cujus nomine insigniti appellamur omnes, qui illius fideni suscepimus. B C VERS. 20. Domine Deus virtutum, converte nos et ostende faciem tuam, et salvi erimus. Hujusuiodi verba habentur etiam in superioribus: verum illic sermonem in Hebræos retulimus; hoc autem in loco, ea nobis accommodabimus. Domine, qui vir- tutum omnium angelicarum es Deus : vel simpli- citer, qui virtutum ac potentiarunt omnium es Deus ; vel, Domine Deus virtutum dator ac mini- ster; vel etiam Domine virtutum, pro Domine viribus potens, ut alibi diximus, converte nos ab errore, et ostende nobis Filium tuum, qui est vultus, seu facies tua. Qui vidit enim, inquit, me, vidit el Patrem reum 8. Nam si eam faciem tantum nobis ostenderis, statim salvabimur, eflecti nimi- rum veri fideles. Dicta autem sunt hæc verba : Ostende faciem tuam ad declarationem ver- borum : Converte nos. Et hæc quidem quantum ad hujusmodi expositionem suficiant : verum non hæc pauca tantum verba, sed totus psalmus Christia - nis congruit, quorum civitates et templa, quæ ubique locorum sunt, infideles incenderunt, et depopulati sunt, ita ob nostra scelera Deo per- mittente. Possumus enim ipsum Christianum po- pulum appellare Ephraim, siquidem abundantiam fructuum significat; et simili modo appellare eum Benjamin, tanquam dexterum in fide. Benjamin quippe interpretatur Filius dertere. Et Manassein pari modo, veluti qui primi erroris oblivionem significat. Quæ sequuntur clara sunt. Per vineam, Christianorum genus intelliges, quod ex Ægypto, hoc est, a tenebris, ab errore atque ab igno- rantia translatum est in terram bonam et religio- sam, unde ejectæ sunt gentes, hoc est, dæmones, idola, et tyranni, qui Christiano nomini erant infesti. Viam autem eis fecit Deus per evangelica mandata quæ materiam omnem alienam et vepres Domues callem rectum occupantes resecant. Per vincæ autem radices sana de Christo dogmata in- tellige. Implevit autem vinea omnem terram, quia in omnem terram exivit sonus corum ", etc. Um- bra etiam ejus vinea, hoc est, gloria ejus, operuit, hoc est, superavit montes, et supra eos fuit exa¡- tata. Per montes autem ii intelligendi sunt, qui a virtute dnce, in altum ac sublime evecti sunt. Rursus per arbusta, dogmata intelliges; et per cedros Dei, cos homines qui in philosophia et ss Joan. so hil. 9. Psal. xvIII, 5. Varia lectiones. activa in subl. en. s..... et per cedros ii qui contem Patrol. Gr. CXXVIII. (97) Grace gratia, (98) Fidelius juxta mentem auctoris qui virtute plationis virtute claruerunt.
6β By a sudden happening and a noonday demon. A sudden happening is anything that occurs unexpectedly and unwilled. Some have said the noonday demon is the demon of torpor that attacks at that time especially, others that it is the demon of shameful thoughts, others the demon of licentiousness, for these indeed rise up against people when the belly is weighed down.
7 Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιὰς καὶ μυριὰς ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. [α] αὐτοῦ MPCBFHV : ἑαυτοῦ S2A.Ε } ! τούτων κἀκεῖνοι καὶ ἡμεῖς· Τὸ ὄνομά σου δὲ ἐπι- καλεσόμεθα, ἀντὶ τοῦ, Οὐχ ἕτερον Θεὸν ὀνομάσομεν, ἀλλὰ σὲ ἐπικαλετόμεθα εἰς ἀντίληψιν καὶ βοήθειαν. Ιδιαίτατα δὲ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, δς ἐξώωσεν ἡμᾶς· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ζωή, οὗ καὶ τῷ ὀνόματι ἐπεκλήθημεν, Χριστιανοὶ ἐπονομασθέντες. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα. Ταῦτα καὶ ἀνωτέρω ειρήκαμεν· ἀλλ' ἐκεῖ μὲν πρὸς τοὺς Εβραίους ἀνηγάγομεν τὸν λόγον, ἐνταῦθα δὲ ἡμῖν τοῦτον ἁρμοσόμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνά- μεων τῶν ἀγγελικῶν· ἡ ἁπλῶς, πασῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Ο χορηγὸς τῶν δυνάμεων· ἢ ἀντὶ τοῦ, Ο δυνατός, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Επίστρεψον ἡμᾶς ἀπὸ τῆς πλάνης, καὶ ἐμφάνισον ἡμῖν τὸν Υἱόν σου, ὅς ἐστι πρόσωπόν σου· Ο εωρακώς γάρ, φησίν, ἐμέ, ἑώρακε τὸν Πατέρα· Καὶ αὐτίκα, σωθησόμεθα, πιστεύο σαντες. Τὸ δὲ, Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, σα- φηνισμός ἐστι τοῦ ᾿Επίστρεψον ἡμᾶς. 'Αλλὰ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. ᾿Αρμόζει δὲ καὶ ὅμως ὁ ψαλμός τοῖς Χριστιανοῖς, ὧν τὰς πόλεις καὶ τοὺς ἑκασταχῆ ναοὺς οἱ ἄπιστοι ἐπυρπόλησαν καὶ ἐδῄωσαν, παρα- χωρήσαντος τοῦ Θεοῦ, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Δυνάμεθα γὰρ τὴν Χριστιανικὸν λαὸν εἰπεῖν Εφραίμ μὲν, ὡς καρποφόρον ἀρετῆς· Ἐφραὶμ γὰρ Καρ- ποφορίας σημαίνει· Βενιαμὶν δὲ πάλιν, ὡς δε ξιὸν ἐν τῇ πίστει· Βενιαμὶν γὰρ Δεξιᾶς υἱὸς ἑρμηνεύεται· Μανασσῆν δὲ, ὡς λήθην λαβόντα τῆς προτέρας πλάνης· Μανασσῆς γὰρ Λήθην δηλοῖ. Τὰ δὲ ἑξῆς εὐχερῶς· Αμπελον δὲ νοήσεις τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν μετενεχθὲν ἀπὸ τοῦ σκότους, καὶ τῆς πλάνης, καὶ τῆς ἀγνοίας· ταῦτα γὰρ σημαίνει ἡ Αἴγυπτος· ἐπὶ τὴν ἀγαθὴν γῆν, τῆς εὐσεβείας. Εθνη δὲ ἐκβεβλημένα οἱ δαίμονες καὶ τὰ εἴδωλα, καὶ οἱ ἀπολωλότες τύραννοι τῶν Χριστιανῶν· ὁδο- ποίησις δὲ αὐτῆς αἱ εὐαγγελικαὶ ἐντολαί, πᾶσαν ἀλλοτρίαν ὕλην ἐκτέμνουσαι· ρίζαι δὲ αὐτῆς τὰ περὶ Χριστοῦ δόγματα. Επλήρωσε δὲ πᾶσαν τὴν γῆν Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ δόξα. Ἐκάλυψε δὲ ὄρη, ἀντὶ τοῦ ὑπερυψώθη. Η σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ ἀπο- πεμπομένη (97) χάρις· ὅρη δὲ οἱ ὑψηλοὶ τῇ πρακτικῇ ἀρετῇ. Καὶ πάλιν ἀναδενδράδες μὲν τὰ δόγματα· (8) κέδροι δὲ Θεοῦ οι υψηλοί τη θεωρητικῇ· καὶ κλήματα μὲν καὶ παραφυάδες, ὡς ἀνωτέρω διείλη- και θάλασσαν δὲ νόει μοι πᾶσαν, καὶ ποταμούς πάντας, δι' ὧν δηλοῦται πᾶσα ἡ γῆ· ης δὲ ὁ ἐνηδό- μενος ταῖς ἀκαθαρσίαις, ὁ διάβολος· δρυμὸς δὲ αἱ λάσιοι τοῖς πάθεσι ψυχαί, καὶ ἄκαρποι, αἷς οὗτος συνδιαιτᾶται. Καὶ αὐτὸς δὲ πάλιν καὶ μονιός, ὡς ἰδιάζων τῇ κακίς, ἄγριος δὲ, ὡς ἀπηνής· ἀλλ᾽ οὗτος μὲν προηγουμένως, επομένως δὲ καὶ πᾶς τύραννος, καὶ Σιν, 6. ot COMMENT. IN PSALMOS. A sis bonis, utrique mortui videbamur. Nonen au- tem tuum invocabimus, hoc est, alium nobis Deum non assumemus, Deum alium nullum appellabi- mus, te unum in defensionem, atque in auxilium expetemus. Et proprie sermo est ad Christum, qui vivificavit nos, et dixit: Ego sum vita ”, et cujus nomine insigniti appellamur omnes, qui illius fideni suscepimus. B C VERS. 20. Domine Deus virtutum, converte nos et ostende faciem tuam, et salvi erimus. Hujusuiodi verba habentur etiam in superioribus: verum illic sermonem in Hebræos retulimus; hoc autem in loco, ea nobis accommodabimus. Domine, qui vir- tutum omnium angelicarum es Deus : vel simpli- citer, qui virtutum ac potentiarunt omnium es Deus ; vel, Domine Deus virtutum dator ac mini- ster; vel etiam Domine virtutum, pro Domine viribus potens, ut alibi diximus, converte nos ab errore, et ostende nobis Filium tuum, qui est vultus, seu facies tua. Qui vidit enim, inquit, me, vidit el Patrem reum 8. Nam si eam faciem tantum nobis ostenderis, statim salvabimur, eflecti nimi- rum veri fideles. Dicta autem sunt hæc verba : Ostende faciem tuam ad declarationem ver- borum : Converte nos. Et hæc quidem quantum ad hujusmodi expositionem suficiant : verum non hæc pauca tantum verba, sed totus psalmus Christia - nis congruit, quorum civitates et templa, quæ ubique locorum sunt, infideles incenderunt, et depopulati sunt, ita ob nostra scelera Deo per- mittente. Possumus enim ipsum Christianum po- pulum appellare Ephraim, siquidem abundantiam fructuum significat; et simili modo appellare eum Benjamin, tanquam dexterum in fide. Benjamin quippe interpretatur Filius dertere. Et Manassein pari modo, veluti qui primi erroris oblivionem significat. Quæ sequuntur clara sunt. Per vineam, Christianorum genus intelliges, quod ex Ægypto, hoc est, a tenebris, ab errore atque ab igno- rantia translatum est in terram bonam et religio- sam, unde ejectæ sunt gentes, hoc est, dæmones, idola, et tyranni, qui Christiano nomini erant infesti. Viam autem eis fecit Deus per evangelica mandata quæ materiam omnem alienam et vepres Domues callem rectum occupantes resecant. Per vincæ autem radices sana de Christo dogmata in- tellige. Implevit autem vinea omnem terram, quia in omnem terram exivit sonus corum ", etc. Um- bra etiam ejus vinea, hoc est, gloria ejus, operuit, hoc est, superavit montes, et supra eos fuit exa¡- tata. Per montes autem ii intelligendi sunt, qui a virtute dnce, in altum ac sublime evecti sunt. Rursus per arbusta, dogmata intelliges; et per cedros Dei, cos homines qui in philosophia et ss Joan. so hil. 9. Psal. xvIII, 5. Varia lectiones. activa in subl. en. s..... et per cedros ii qui contem Patrol. Gr. CXXVIII. (97) Grace gratia, (98) Fidelius juxta mentem auctoris qui virtute plationis virtute claruerunt.
7 A thousand will fall at your side and ten thousand at your right, but you they will not approach.
Κλίτος ἐστὶ, τὸ μέρος ἁπλῶς, νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν αἰνίττεται, λέγων ὅτι κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πεσεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ, μυριὰς, σοῦ δὲ οὐχ ἅψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέραν θεωρίαν, φησὶν ὁ λόγος, ὅτι τοξευθήσῃ μὲν πολλὰ, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. Εἶεν δ’ ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσι τοξευώμεθα, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικεκρυμμένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, ἄρχεται μὲν ἀπὸ χρηστοῦ, τελευτᾷ δὲ εἰς πονηρόν.Ε } ! τούτων κἀκεῖνοι καὶ ἡμεῖς· Τὸ ὄνομά σου δὲ ἐπι- καλεσόμεθα, ἀντὶ τοῦ, Οὐχ ἕτερον Θεὸν ὀνομάσομεν, ἀλλὰ σὲ ἐπικαλετόμεθα εἰς ἀντίληψιν καὶ βοήθειαν. Ιδιαίτατα δὲ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, δς ἐξώωσεν ἡμᾶς· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ζωή, οὗ καὶ τῷ ὀνόματι ἐπεκλήθημεν, Χριστιανοὶ ἐπονομασθέντες. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον ἡμᾶς, καὶ ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, καὶ σωθησόμεθα. Ταῦτα καὶ ἀνωτέρω ειρήκαμεν· ἀλλ' ἐκεῖ μὲν πρὸς τοὺς Εβραίους ἀνηγάγομεν τὸν λόγον, ἐνταῦθα δὲ ἡμῖν τοῦτον ἁρμοσόμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνά- μεων τῶν ἀγγελικῶν· ἡ ἁπλῶς, πασῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Ο χορηγὸς τῶν δυνάμεων· ἢ ἀντὶ τοῦ, Ο δυνατός, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Επίστρεψον ἡμᾶς ἀπὸ τῆς πλάνης, καὶ ἐμφάνισον ἡμῖν τὸν Υἱόν σου, ὅς ἐστι πρόσωπόν σου· Ο εωρακώς γάρ, φησίν, ἐμέ, ἑώρακε τὸν Πατέρα· Καὶ αὐτίκα, σωθησόμεθα, πιστεύο σαντες. Τὸ δὲ, Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου, σα- φηνισμός ἐστι τοῦ ᾿Επίστρεψον ἡμᾶς. 'Αλλὰ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. ᾿Αρμόζει δὲ καὶ ὅμως ὁ ψαλμός τοῖς Χριστιανοῖς, ὧν τὰς πόλεις καὶ τοὺς ἑκασταχῆ ναοὺς οἱ ἄπιστοι ἐπυρπόλησαν καὶ ἐδῄωσαν, παρα- χωρήσαντος τοῦ Θεοῦ, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Δυνάμεθα γὰρ τὴν Χριστιανικὸν λαὸν εἰπεῖν Εφραίμ μὲν, ὡς καρποφόρον ἀρετῆς· Ἐφραὶμ γὰρ Καρ- ποφορίας σημαίνει· Βενιαμὶν δὲ πάλιν, ὡς δε ξιὸν ἐν τῇ πίστει· Βενιαμὶν γὰρ Δεξιᾶς υἱὸς ἑρμηνεύεται· Μανασσῆν δὲ, ὡς λήθην λαβόντα τῆς προτέρας πλάνης· Μανασσῆς γὰρ Λήθην δηλοῖ. Τὰ δὲ ἑξῆς εὐχερῶς· Αμπελον δὲ νοήσεις τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν μετενεχθὲν ἀπὸ τοῦ σκότους, καὶ τῆς πλάνης, καὶ τῆς ἀγνοίας· ταῦτα γὰρ σημαίνει ἡ Αἴγυπτος· ἐπὶ τὴν ἀγαθὴν γῆν, τῆς εὐσεβείας. Εθνη δὲ ἐκβεβλημένα οἱ δαίμονες καὶ τὰ εἴδωλα, καὶ οἱ ἀπολωλότες τύραννοι τῶν Χριστιανῶν· ὁδο- ποίησις δὲ αὐτῆς αἱ εὐαγγελικαὶ ἐντολαί, πᾶσαν ἀλλοτρίαν ὕλην ἐκτέμνουσαι· ρίζαι δὲ αὐτῆς τὰ περὶ Χριστοῦ δόγματα. Επλήρωσε δὲ πᾶσαν τὴν γῆν Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ δόξα. Ἐκάλυψε δὲ ὄρη, ἀντὶ τοῦ ὑπερυψώθη. Η σκιὰ μὲν αὐτῆς ἡ ἀπο- πεμπομένη (97) χάρις· ὅρη δὲ οἱ ὑψηλοὶ τῇ πρακτικῇ ἀρετῇ. Καὶ πάλιν ἀναδενδράδες μὲν τὰ δόγματα· (8) κέδροι δὲ Θεοῦ οι υψηλοί τη θεωρητικῇ· καὶ κλήματα μὲν καὶ παραφυάδες, ὡς ἀνωτέρω διείλη- και θάλασσαν δὲ νόει μοι πᾶσαν, καὶ ποταμούς πάντας, δι' ὧν δηλοῦται πᾶσα ἡ γῆ· ης δὲ ὁ ἐνηδό- μενος ταῖς ἀκαθαρσίαις, ὁ διάβολος· δρυμὸς δὲ αἱ λάσιοι τοῖς πάθεσι ψυχαί, καὶ ἄκαρποι, αἷς οὗτος συνδιαιτᾶται. Καὶ αὐτὸς δὲ πάλιν καὶ μονιός, ὡς ἰδιάζων τῇ κακίς, ἄγριος δὲ, ὡς ἀπηνής· ἀλλ᾽ οὗτος μὲν προηγουμένως, επομένως δὲ καὶ πᾶς τύραννος, καὶ Σιν, 6. ot COMMENT. IN PSALMOS. A sis bonis, utrique mortui videbamur. Nonen au- tem tuum invocabimus, hoc est, alium nobis Deum non assumemus, Deum alium nullum appellabi- mus, te unum in defensionem, atque in auxilium expetemus. Et proprie sermo est ad Christum, qui vivificavit nos, et dixit: Ego sum vita ”, et cujus nomine insigniti appellamur omnes, qui illius fideni suscepimus. B C VERS. 20. Domine Deus virtutum, converte nos et ostende faciem tuam, et salvi erimus. Hujusuiodi verba habentur etiam in superioribus: verum illic sermonem in Hebræos retulimus; hoc autem in loco, ea nobis accommodabimus. Domine, qui vir- tutum omnium angelicarum es Deus : vel simpli- citer, qui virtutum ac potentiarunt omnium es Deus ; vel, Domine Deus virtutum dator ac mini- ster; vel etiam Domine virtutum, pro Domine viribus potens, ut alibi diximus, converte nos ab errore, et ostende nobis Filium tuum, qui est vultus, seu facies tua. Qui vidit enim, inquit, me, vidit el Patrem reum 8. Nam si eam faciem tantum nobis ostenderis, statim salvabimur, eflecti nimi- rum veri fideles. Dicta autem sunt hæc verba : Ostende faciem tuam ad declarationem ver- borum : Converte nos. Et hæc quidem quantum ad hujusmodi expositionem suficiant : verum non hæc pauca tantum verba, sed totus psalmus Christia - nis congruit, quorum civitates et templa, quæ ubique locorum sunt, infideles incenderunt, et depopulati sunt, ita ob nostra scelera Deo per- mittente. Possumus enim ipsum Christianum po- pulum appellare Ephraim, siquidem abundantiam fructuum significat; et simili modo appellare eum Benjamin, tanquam dexterum in fide. Benjamin quippe interpretatur Filius dertere. Et Manassein pari modo, veluti qui primi erroris oblivionem significat. Quæ sequuntur clara sunt. Per vineam, Christianorum genus intelliges, quod ex Ægypto, hoc est, a tenebris, ab errore atque ab igno- rantia translatum est in terram bonam et religio- sam, unde ejectæ sunt gentes, hoc est, dæmones, idola, et tyranni, qui Christiano nomini erant infesti. Viam autem eis fecit Deus per evangelica mandata quæ materiam omnem alienam et vepres Domues callem rectum occupantes resecant. Per vincæ autem radices sana de Christo dogmata in- tellige. Implevit autem vinea omnem terram, quia in omnem terram exivit sonus corum ", etc. Um- bra etiam ejus vinea, hoc est, gloria ejus, operuit, hoc est, superavit montes, et supra eos fuit exa¡- tata. Per montes autem ii intelligendi sunt, qui a virtute dnce, in altum ac sublime evecti sunt. Rursus per arbusta, dogmata intelliges; et per cedros Dei, cos homines qui in philosophia et ss Joan. so hil. 9. Psal. xvIII, 5. Varia lectiones. activa in subl. en. s..... et per cedros ii qui contem Patrol. Gr. CXXVIII. (97) Grace gratia, (98) Fidelius juxta mentem auctoris qui virtute plationis virtute claruerunt.
‘Side’ is simply the part, but here it alludes to the left part, saying that when you dwell in the help of the Most High, as was previously said, a thousand arrows will fall to your left and ten thousand to your right, but you they will not touch. According to a higher interpretation, the verse is saying that you will be shot at very much, both from the left but more so from the right. The left would be when we are shot at by manifest passions, and the right when this is by hidden passions. For the enemy, knowing that many do not accept his impassioned suggestion when presented baldly, commences with what is good, but ends in evil.
PG 128:9418 Πλὴν τοῖς ὀφθαλμοῖς σου κατανοήσεις, καὶ ἀνταπόδοσιν ἁμαρτωλῶν ὄψῃ. Ὅμως, τοῖς νοεροῖς ὀφθαλμοῖς σου θεασάμενος, μαθήσῃ τοῦτο ὅτι ἀληθές ἐστι, καὶ τὴν τιμωρίαν τῶν ἐχθρῶν ἴδῃς.
8 Except with your eyes you will perceive, and the recompense of sinners you will see. But, having seen with the eyes of your mind, you will learn this that it is true, and you will see the punishment of your enemies.
α Ὅτι σὺ, Κύριε, ἡ ἐλπίς μου. Ἀκούσας τὰς ῥηθείσας ἐπαγγελίας, ὁ μέλλων κατοικεῖν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἀναβοᾷ ὑφ’ ἡδονῆς, λέγων, Σὺ, Κύριε, ὑπάρχεις ἡ ἐλπίς μου. Εἶτα ἀντιφθέγγεται αὐτῷ ὁ προφήτης τὰ ἑξῆς. β- Τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου; Οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακά. Tὸ, Τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου, κατ’ ἐρώτησιν ἀναγνωστέον· εἶτα τὰ λοιπὰ κατὰ ἀπόφασιν. Τοῦ γὰρ ἔχοντος καταφυγὴν τὸν Θεὸν, οὐχ ἅπτεται πειρασμὸς, καὶ μάρτυς αὐτὸς ὁ διάβολος, βοῶν πρὸς τὸν Θεὸν περὶ τοῦ ᾽Ιὼβ, Οὐ σὺ περιέφραξας τὰ ἔσωθεν αὐτοῦ καὶ τὰ ἔξωθεν; Ὅτε δὲ παραχωρήσει ὁ Θεὸς, τότε ἅπτεται αὐτοῦ. Κακὰ δὲ λέγει, τὰς περιστάσεις, τοὺς κινδύνους.
9α For you, O Lord, are my hope. Having heard the promises cited, the one who is destined to dwell in the help of the Most High cries out in delight, saying, ‘You, O Lord, are my hope’. Then the prophet responds to him with the following words: 9β- Have you set the Most High as your refuge? Evils will not approach you. ‘Have you set the Most High as your refuge?’ is to be read as a question, then the rest as a statement. Temptation does not touch the person who has God as his refuge, and the devil himself is witness to this, crying out to God about Job, Have you not put a fence about what is internal to him and what is external? When God will permit, then temptation touches him. ‘Evils’ is what he calls adversities, dangers.
β Καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ ἐν τῷ σκηνώματί σου. Ἀλλ’ οὐδὲ τῷ οἴκῳ σου πλησιάσει συμφορά· | περιττὴ δὲ ἡ πρόθεσις. Καὶ ἄλλως δὲ μάστιξ μὲν ἂν εἴη, ἡ νόσος, σκήνωμα δὲ τῆς ψυχῆς, τὸ σῶμα. Tὸ δὲ γλαφυρώτερον, ὅτι τῷ μὲν ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ, τὰ τοιαῦτα κακὰ καὶ ἡ μάστιξ, ἀγῶνες καὶ δοκίμιόν εἰσι, τῷ δὲ ἁμαρτωλῷ, μάστιγες· Πολλαὶ γὰρ, φησὶν, αἱ μάστιγες τοῦ ἁμαρτωλοῦ.
10β And a scourge will not come near to your tent-dwelling. Neither will misfortune approach your home; the preposition ‘to’ is redundant. The ‘scourge’ may also be interpreted differently as illness and the tent-dwelling of the soul as the body. And more elegantly, that for the man of God such evils and the scourge are contests and a trial, while for the sinner they are scourges, for it is written, Many are the scourges of the sinner.
11 Ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου. Τοιοῦτον καὶ ἐν τῷ λγ΄ ἔφη ψαλμῷ, Παρεμβαλεῖ ἄγγελος Κυρίου κύκλῳ τῶν
11 For he will command his angels about you, in order to guard you closely in all your ways. Such is also in the thirty-third psalm, An angel of the Lord will encamp round those who fear him and will deliver them. And Abraham, encouraging his servant, said that the good
φοβουμένων αὐτὸν καὶ ῥύσεται αὐτούς. Καὶ ὁ Ἀβραὰμ δὲ, τὸν οἰκέτην παραθαῤῥύνων, εἶπεν, ὁ ἀγαθὸς Θεὸς Ἀποστελεῖ τὸν ἄγγελον αὐτοῦ πρὸ προσώπου σου· καὶ ᾽Ιακὼβ δὲ εἴρηκεν, Ὁ ἄγγελος ὁ ῥυσάμενός με ἐκ πάντων τῶν κακῶν. Ἐξ ὧν μανθάνομεν, ὅτι δι’ ἀγγέλων φρουρεῖ τοὺς πεποιθότας ἐπ’ αὐτὸν ὁ Θεός. Ὁδοὺς δὲ λέγει, τὰς πράξεις· περιττὸν δὲ τὸ, τοῦ.
God Will send his angel before your face, and Jacob said, The angel who has delivered me from all evils. From these things we learn that through angels God guards those who trust in him. ‘Ways’ is what he calls actions; the ‘in order’ is redundant.
12 Ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προσκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα σου. Χεῖρες ἀγγέλων, αἱ φρουρητικαὶ δυνάμεις αὐτῶν· ἀροῦσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, βαστάσουσιν ἐν ταῖς δυσχερείαις, ὡς μηδὲ λίθῳ προσκροῦσαι τὸν πόδα σου. Καὶ ἄλλως δ’ ἂν εἴη λίθος μὲν, πᾶσα ἁμαρτία καὶ πᾶν ἐμπόδιον, ποὺς δὲ, ἡ πολιτεία, δι’ ἧς περῶμεν τὸν βίον.
12 They will lift you on their hands lest you strike your foot against a stone. The angels’ hands are their guarding powers. ‘They will lift’, in the sense of, they will hold you up in difficulties, so that your foot does not even knock against a stone. The ‘stone’ may also be interpreted differently as every sin and every obstacle, and the ‘foot’ as the deportment with which we pass through life.
PG 128:94313 Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. Οὐχ ἅψεταί σου, οὔτε ἰοβόλον θηρίον, οὔτε σαρκοβόρον. Καὶ τοῦτο εἰς πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς αἱ ἱστορίαι διδάσκουσιν. Ἀναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως καὶ καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰοβόλων καὶ λίαν σαρκοβόρων θηρίων, τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλάβης ᾐνίξατο. Νοηθείη δ’ ἂν ἀσπὶς μὲν, ἡ διαβολή ― καὶ αὕτη γὰρ ἰὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώπων ― βασιλίσκος δὲ, ἡ βασκανία ― ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ, ἡ ὠμότης· δράκων δὲ, ὁ θυμὸς, διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, ἃ πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος καὶ ὑφ’ ὧν οὐδὲν ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται καὶ ὁ δαίμων, ἀσπὶς καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ.Α τῷ ἀμπελῶνι τοῦ Χριστοῦ πολέμιος, ὃς ἂν κληθείη καὶ μονιδ;, διὰ τὰς ἀναλόγους αἰτίας. Τὰ δὲ ἐξῆς αρκούντως ἀνήχθησαν δρυμός, Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ Π'. Καὶ τῷ ὀγδόῳ ψαλμῷ Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ἐπιγέγραπται, καὶ τὴν ἐξήγησιν ἐν ἐκείνῳ σαφῶς παραδεδώκαμεν. Ἐκεῖναι τοίνυν αἱ ληνο! παρακελεύονται ἀλλήλοις, ὅσα τὸ προοίμιον τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ φησι. Διασύρει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν Εβραίων ἀποχαριστίαν, καὶ ἀπείθειαν, καὶ δι δάσκει τὴν ἀποβολὴν αὐτῶν, ἐξασφαλιζόμενος τὸν νέον λαόν, ἵνα μὴ, ὡς ὁ παλαιός, ἀποβληθῇ καὶ οὗτος, ἢ τὴν ἐκείνου μιμήσεται κακίαν. Αγαλλιάσθε τῷ Θεῷ τῷ βοηθῷ ἡμῶν. Δοκεῖ μὲν ὁ λόγος εἶναι τῶν ἐπανιόντων ἐκ Βαβυλῶνος αίχ μαλώτων, ὡς Ἑβραῖοί φασιν, ἀγαλλιωμένων τῇ ἐπανόδῳ· Ελέγχεται δὲ, μὴ ὢν τούτων, ἀπὸ τῶν ἑξῆς λυπηρῶν ῥητῶν. Αἱ μέντοι ληνοὶ προτρέπον ται ἀλλήλας ἀγαλλιᾶσθαι ἐπὶ τῷ Χριστῷ τῷ ἐμ- φανῶς αὐταῖς βοηθοῦντι. Αλαλάξατε τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ Περὶ τοῦ ἀλλαγ μου διαφόρως εἰρήκαμεν· νῦν δὲ ἁπλῶς εἰπεῖν τὸν ᾿Αλαλάξατε ἀντὶ τοῦ, Ἐπινίκιον ᾆσατε· Τῷ Θεῷ δὲ Ἰακὼν εἴρηται πρὸς ἀνάμνησιν, ὅτι οὗτος ὁ ἐνανθρωπήσας Θεός, οὗτος ὤφθη πάλαι τῷ Ἰακώβ ἐν ἀνθρώπου σχηματι. Προμηνύων τὴν ὕστερον ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ. Λάβετε ψαλμὸν καὶ δότε τύμπανον. Λάβετε διδασκαλίας θείας· διδασκαλικὸς δὲ πᾶς ψαλμός καὶ τύψατε τὸ σῶμα τῷ πλήτκρῳ τῆς ἐγκρατείας. Ψαλτήριον τερπνὸν μετὰ κιθάρας. Ψαλτήριον μὲν λέγει τὸν νοῦν, κιθάραν δὲ πάλιν τὸ σῶμα, ὡς ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ κάλλιστα διηρμηνεύται. Λέγει δὲ νῦν ὅτι, Κινήσατε καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸ σῶμα, εἰς τὸ εὐφρᾶναι τὸν Θεόν· ἀπὸ κοινοῦ γὰρ ἐπ' ἀμτό. τερα τὸ, Δότε· οὐ γὰρ περὶ αἰσθητῶν ὀργάνων ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαίοις τοῦτο δοκεῖ. Τὸ δὲ, Τερ πνὸν, πρόσκειται ἐμφαῖνον, ὅτι τοῦτο τὸ ψαλτήριον εὐφραίνει μᾶλλον τὸν Θεόν. Σαλπίσατε ἐν νεομηνία σάλπιγγι ἐν εὐσήμῳ ἡμέρᾳ ἑορτῆς ὑμῶν. Νόμος ἦν Εβραίοις τῇ μια του ἑβδόμου μηνός, ἤτοι τῇ πρώτῃ, ἥτις ἐστὶ νεομηνία, EUTHYMII ZIGABENI rerum contemplatione claruerunt. Palunites vero et propagines, expones ut jam superius diximus. Per mare etiam et per flumina, universum pelagus dictionis et universa Alumina intelliges, quo sermone universus orbis significatur. Per suem, vero ipsum dæmonem expone, eo quod iminunditiis delectatur. Per silvam etiam (quæ, justa vim Græcæ. condensum significat) animæ illa possunt intelligi, quæ passionibus, atque affectibus adeo abundant, ut densæ quodammodo ac nimiæ in hujusmodi affectibus dicenda sint, et nihilominius steriles sunt, atque infructuosæ. In his autem animabus ille dæmon commoratur, qui vitio ac pravitate unicus et singularis, immanitate autem et sævitia ferus appellatur: verum licet ipse da- mon principaliter ita appelletur, secundario tamen eo singularis ac feræ nomine quilibet intel- ligitur tyrannus, qui vineæ Christi hostis sit. Quæ sequuntur juxta sensum anagogicum ex superius dietis satis sufficienter exposita sunt. In finem pro torcularibus psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXX. B Octavus psalmus similem habet inscriptionem, pro torcularibus, ubi expositionem clare tradidi- mus. Illa igitur torcularia a Propheta nostro mutuo jubere atque exhortari sese introducuntur ad ea peragenda quæ in præsentis psalmi haben- tur principio. Redarguuntur etiam in hoc psalmo Judri de summa eorum in Deum ingratitudine, atque infidelitate, ob quam consequenter cis præ- dicitur, quod abjiciendi erant. Ex qua redargu- tione et prophetia, prudentior ac cautior redditur novus populus, ne et ipsum aliquando abjici contingeret, si antiqui illius vitia fuerit imitatus. VERS. 2. Exsullale Deo adjutori nostro. Videntur prima facie hæc verba prolata esse ex Judæorum persona, qui e Babylonica redierunt captivitate, veluti exsultantium de suo in patriam reditu, al- que hoc pacto exponitur hic psalmus a Judæis. Verum si sequentia omnia consideres, ubi multa C incrore referta sunt, convincemus bunc eorum sensum rectum non esse. Torcularia illa Ligitur Christo, qui eis auxliaturus manifeste advenerat. Jubilate Deo Jacob. De jubilatione sæpius dixi- mus, et nunc brevius repetemus, idem esse jubi- Jare quod vociferari, et victoriæ cantum canere. Deo autem Jacob ideo dixit, ut in memoriam re- vocaret, quod Deus isle, qui incaruandus erat, idem ille esset, qui olim patriarchæ Jacob in figura hominis ǝpparuerat, futuram incarnationem suam prænuntians. VERS. 5. Sumite psalmum, et date tympanum. Amplectimini disciplinas Dei. Est autem hic psal- inus moralibus refertus documentis. Et pulsate ac percutite corpus vestrum plectro temperantiæ. Psalterium jucundum cum cithara. Per psalterium, ipsam mentem aut intellectum intelligit, et per citharam, corpus, ut in xxx psalmo tradidimus : Movete, inquit, intellectum et corpus vestrum, ut lætitia Deum afficiatis. Utrobique autem a communi sensu sumendum est, verbum, Date. Neque enim de materialibus organis loquitur, tametsi aliter sentiant Judæi. Jucundum autem dixit, ut indicaret, quod Deus hujusmodi psalterii genere quam maxime delectatur. VERS. 4. Buccinale in neomenia, tuba, in insigni die solemnitatis vestræ. Lex erat Judæis at prima die mensis septimi, qua die erat neomenia, id est mutuo sese exhortantur, ad exsultandum in D
13 You will step on asp and basilisk and will trample lion and dragon under foot. Neither venomous nor flesh-eating beast will touch you. And this was fulfilled in many of the saints as their stories tell. In an anagogical sense, by the stepping on and trampling over the most venomous and dangerously carnivorous wild beasts he alluded to mastery over wickedness and harm. The asp may be understood as slander – for this spits out venom into people’s ears –and the basilisk as the evil eye – for just as the basilisk has the source of its mischief in its eyes, so the evil eye works mischief through the eyes. The lion is ferocity and the dragon is rage, on account of its heat and keenness and energy, all of which things the just man will trample underfoot and by which he will not be harmed in any way at all. The demon is also called an asp and basilisk and a lion and dragon as bearing in himself the evil effects of all of these.
α Ὅτι ἐπ᾽ ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Ἐπεὶ μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τὰ χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλάπτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν, βεβαιοῦντα τὰ εἰρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Ἐπ’ ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ ῥύσομαι αὐτὸν ἐκ παντὸς κινδύνου.Α τῷ ἀμπελῶνι τοῦ Χριστοῦ πολέμιος, ὃς ἂν κληθείη καὶ μονιδ;, διὰ τὰς ἀναλόγους αἰτίας. Τὰ δὲ ἐξῆς αρκούντως ἀνήχθησαν δρυμός, Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ Π'. Καὶ τῷ ὀγδόῳ ψαλμῷ Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ἐπιγέγραπται, καὶ τὴν ἐξήγησιν ἐν ἐκείνῳ σαφῶς παραδεδώκαμεν. Ἐκεῖναι τοίνυν αἱ ληνο! παρακελεύονται ἀλλήλοις, ὅσα τὸ προοίμιον τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ φησι. Διασύρει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν Εβραίων ἀποχαριστίαν, καὶ ἀπείθειαν, καὶ δι δάσκει τὴν ἀποβολὴν αὐτῶν, ἐξασφαλιζόμενος τὸν νέον λαόν, ἵνα μὴ, ὡς ὁ παλαιός, ἀποβληθῇ καὶ οὗτος, ἢ τὴν ἐκείνου μιμήσεται κακίαν. Αγαλλιάσθε τῷ Θεῷ τῷ βοηθῷ ἡμῶν. Δοκεῖ μὲν ὁ λόγος εἶναι τῶν ἐπανιόντων ἐκ Βαβυλῶνος αίχ μαλώτων, ὡς Ἑβραῖοί φασιν, ἀγαλλιωμένων τῇ ἐπανόδῳ· Ελέγχεται δὲ, μὴ ὢν τούτων, ἀπὸ τῶν ἑξῆς λυπηρῶν ῥητῶν. Αἱ μέντοι ληνοὶ προτρέπον ται ἀλλήλας ἀγαλλιᾶσθαι ἐπὶ τῷ Χριστῷ τῷ ἐμ- φανῶς αὐταῖς βοηθοῦντι. Αλαλάξατε τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ Περὶ τοῦ ἀλλαγ μου διαφόρως εἰρήκαμεν· νῦν δὲ ἁπλῶς εἰπεῖν τὸν ᾿Αλαλάξατε ἀντὶ τοῦ, Ἐπινίκιον ᾆσατε· Τῷ Θεῷ δὲ Ἰακὼν εἴρηται πρὸς ἀνάμνησιν, ὅτι οὗτος ὁ ἐνανθρωπήσας Θεός, οὗτος ὤφθη πάλαι τῷ Ἰακώβ ἐν ἀνθρώπου σχηματι. Προμηνύων τὴν ὕστερον ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ. Λάβετε ψαλμὸν καὶ δότε τύμπανον. Λάβετε διδασκαλίας θείας· διδασκαλικὸς δὲ πᾶς ψαλμός καὶ τύψατε τὸ σῶμα τῷ πλήτκρῳ τῆς ἐγκρατείας. Ψαλτήριον τερπνὸν μετὰ κιθάρας. Ψαλτήριον μὲν λέγει τὸν νοῦν, κιθάραν δὲ πάλιν τὸ σῶμα, ὡς ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ κάλλιστα διηρμηνεύται. Λέγει δὲ νῦν ὅτι, Κινήσατε καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸ σῶμα, εἰς τὸ εὐφρᾶναι τὸν Θεόν· ἀπὸ κοινοῦ γὰρ ἐπ' ἀμτό. τερα τὸ, Δότε· οὐ γὰρ περὶ αἰσθητῶν ὀργάνων ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαίοις τοῦτο δοκεῖ. Τὸ δὲ, Τερ πνὸν, πρόσκειται ἐμφαῖνον, ὅτι τοῦτο τὸ ψαλτήριον εὐφραίνει μᾶλλον τὸν Θεόν. Σαλπίσατε ἐν νεομηνία σάλπιγγι ἐν εὐσήμῳ ἡμέρᾳ ἑορτῆς ὑμῶν. Νόμος ἦν Εβραίοις τῇ μια του ἑβδόμου μηνός, ἤτοι τῇ πρώτῃ, ἥτις ἐστὶ νεομηνία, EUTHYMII ZIGABENI rerum contemplatione claruerunt. Palunites vero et propagines, expones ut jam superius diximus. Per mare etiam et per flumina, universum pelagus dictionis et universa Alumina intelliges, quo sermone universus orbis significatur. Per suem, vero ipsum dæmonem expone, eo quod iminunditiis delectatur. Per silvam etiam (quæ, justa vim Græcæ. condensum significat) animæ illa possunt intelligi, quæ passionibus, atque affectibus adeo abundant, ut densæ quodammodo ac nimiæ in hujusmodi affectibus dicenda sint, et nihilominius steriles sunt, atque infructuosæ. In his autem animabus ille dæmon commoratur, qui vitio ac pravitate unicus et singularis, immanitate autem et sævitia ferus appellatur: verum licet ipse da- mon principaliter ita appelletur, secundario tamen eo singularis ac feræ nomine quilibet intel- ligitur tyrannus, qui vineæ Christi hostis sit. Quæ sequuntur juxta sensum anagogicum ex superius dietis satis sufficienter exposita sunt. In finem pro torcularibus psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXX. B Octavus psalmus similem habet inscriptionem, pro torcularibus, ubi expositionem clare tradidi- mus. Illa igitur torcularia a Propheta nostro mutuo jubere atque exhortari sese introducuntur ad ea peragenda quæ in præsentis psalmi haben- tur principio. Redarguuntur etiam in hoc psalmo Judri de summa eorum in Deum ingratitudine, atque infidelitate, ob quam consequenter cis præ- dicitur, quod abjiciendi erant. Ex qua redargu- tione et prophetia, prudentior ac cautior redditur novus populus, ne et ipsum aliquando abjici contingeret, si antiqui illius vitia fuerit imitatus. VERS. 2. Exsullale Deo adjutori nostro. Videntur prima facie hæc verba prolata esse ex Judæorum persona, qui e Babylonica redierunt captivitate, veluti exsultantium de suo in patriam reditu, al- que hoc pacto exponitur hic psalmus a Judæis. Verum si sequentia omnia consideres, ubi multa C incrore referta sunt, convincemus bunc eorum sensum rectum non esse. Torcularia illa Ligitur Christo, qui eis auxliaturus manifeste advenerat. Jubilate Deo Jacob. De jubilatione sæpius dixi- mus, et nunc brevius repetemus, idem esse jubi- Jare quod vociferari, et victoriæ cantum canere. Deo autem Jacob ideo dixit, ut in memoriam re- vocaret, quod Deus isle, qui incaruandus erat, idem ille esset, qui olim patriarchæ Jacob in figura hominis ǝpparuerat, futuram incarnationem suam prænuntians. VERS. 5. Sumite psalmum, et date tympanum. Amplectimini disciplinas Dei. Est autem hic psal- inus moralibus refertus documentis. Et pulsate ac percutite corpus vestrum plectro temperantiæ. Psalterium jucundum cum cithara. Per psalterium, ipsam mentem aut intellectum intelligit, et per citharam, corpus, ut in xxx psalmo tradidimus : Movete, inquit, intellectum et corpus vestrum, ut lætitia Deum afficiatis. Utrobique autem a communi sensu sumendum est, verbum, Date. Neque enim de materialibus organis loquitur, tametsi aliter sentiant Judæi. Jucundum autem dixit, ut indicaret, quod Deus hujusmodi psalterii genere quam maxime delectatur. VERS. 4. Buccinale in neomenia, tuba, in insigni die solemnitatis vestræ. Lex erat Judæis at prima die mensis septimi, qua die erat neomenia, id est mutuo sese exhortantur, ad exsultandum in D
14α For he has hoped in me and I shall deliver him. Since he has promised great and nearly incredible things, namely, to trample on the direst of wild beasts and to be unharmed thereby, he introduces God himself confirming what was said and teaching what the fruit of hope in him is. Such a man, he says, has hoped in me and henceforth I shall deliver him from every danger.
β Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ὅρα πῶς εἶπε, τὸ ὄνομά μου· τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ, οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ, οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεὸς, ἀλλ’ ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος.Α τῷ ἀμπελῶνι τοῦ Χριστοῦ πολέμιος, ὃς ἂν κληθείη καὶ μονιδ;, διὰ τὰς ἀναλόγους αἰτίας. Τὰ δὲ ἐξῆς αρκούντως ἀνήχθησαν δρυμός, Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ Π'. Καὶ τῷ ὀγδόῳ ψαλμῷ Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ἐπιγέγραπται, καὶ τὴν ἐξήγησιν ἐν ἐκείνῳ σαφῶς παραδεδώκαμεν. Ἐκεῖναι τοίνυν αἱ ληνο! παρακελεύονται ἀλλήλοις, ὅσα τὸ προοίμιον τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ φησι. Διασύρει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν Εβραίων ἀποχαριστίαν, καὶ ἀπείθειαν, καὶ δι δάσκει τὴν ἀποβολὴν αὐτῶν, ἐξασφαλιζόμενος τὸν νέον λαόν, ἵνα μὴ, ὡς ὁ παλαιός, ἀποβληθῇ καὶ οὗτος, ἢ τὴν ἐκείνου μιμήσεται κακίαν. Αγαλλιάσθε τῷ Θεῷ τῷ βοηθῷ ἡμῶν. Δοκεῖ μὲν ὁ λόγος εἶναι τῶν ἐπανιόντων ἐκ Βαβυλῶνος αίχ μαλώτων, ὡς Ἑβραῖοί φασιν, ἀγαλλιωμένων τῇ ἐπανόδῳ· Ελέγχεται δὲ, μὴ ὢν τούτων, ἀπὸ τῶν ἑξῆς λυπηρῶν ῥητῶν. Αἱ μέντοι ληνοὶ προτρέπον ται ἀλλήλας ἀγαλλιᾶσθαι ἐπὶ τῷ Χριστῷ τῷ ἐμ- φανῶς αὐταῖς βοηθοῦντι. Αλαλάξατε τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ Περὶ τοῦ ἀλλαγ μου διαφόρως εἰρήκαμεν· νῦν δὲ ἁπλῶς εἰπεῖν τὸν ᾿Αλαλάξατε ἀντὶ τοῦ, Ἐπινίκιον ᾆσατε· Τῷ Θεῷ δὲ Ἰακὼν εἴρηται πρὸς ἀνάμνησιν, ὅτι οὗτος ὁ ἐνανθρωπήσας Θεός, οὗτος ὤφθη πάλαι τῷ Ἰακώβ ἐν ἀνθρώπου σχηματι. Προμηνύων τὴν ὕστερον ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ. Λάβετε ψαλμὸν καὶ δότε τύμπανον. Λάβετε διδασκαλίας θείας· διδασκαλικὸς δὲ πᾶς ψαλμός καὶ τύψατε τὸ σῶμα τῷ πλήτκρῳ τῆς ἐγκρατείας. Ψαλτήριον τερπνὸν μετὰ κιθάρας. Ψαλτήριον μὲν λέγει τὸν νοῦν, κιθάραν δὲ πάλιν τὸ σῶμα, ὡς ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ κάλλιστα διηρμηνεύται. Λέγει δὲ νῦν ὅτι, Κινήσατε καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸ σῶμα, εἰς τὸ εὐφρᾶναι τὸν Θεόν· ἀπὸ κοινοῦ γὰρ ἐπ' ἀμτό. τερα τὸ, Δότε· οὐ γὰρ περὶ αἰσθητῶν ὀργάνων ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαίοις τοῦτο δοκεῖ. Τὸ δὲ, Τερ πνὸν, πρόσκειται ἐμφαῖνον, ὅτι τοῦτο τὸ ψαλτήριον εὐφραίνει μᾶλλον τὸν Θεόν. Σαλπίσατε ἐν νεομηνία σάλπιγγι ἐν εὐσήμῳ ἡμέρᾳ ἑορτῆς ὑμῶν. Νόμος ἦν Εβραίοις τῇ μια του ἑβδόμου μηνός, ἤτοι τῇ πρώτῃ, ἥτις ἐστὶ νεομηνία, EUTHYMII ZIGABENI rerum contemplatione claruerunt. Palunites vero et propagines, expones ut jam superius diximus. Per mare etiam et per flumina, universum pelagus dictionis et universa Alumina intelliges, quo sermone universus orbis significatur. Per suem, vero ipsum dæmonem expone, eo quod iminunditiis delectatur. Per silvam etiam (quæ, justa vim Græcæ. condensum significat) animæ illa possunt intelligi, quæ passionibus, atque affectibus adeo abundant, ut densæ quodammodo ac nimiæ in hujusmodi affectibus dicenda sint, et nihilominius steriles sunt, atque infructuosæ. In his autem animabus ille dæmon commoratur, qui vitio ac pravitate unicus et singularis, immanitate autem et sævitia ferus appellatur: verum licet ipse da- mon principaliter ita appelletur, secundario tamen eo singularis ac feræ nomine quilibet intel- ligitur tyrannus, qui vineæ Christi hostis sit. Quæ sequuntur juxta sensum anagogicum ex superius dietis satis sufficienter exposita sunt. In finem pro torcularibus psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXX. B Octavus psalmus similem habet inscriptionem, pro torcularibus, ubi expositionem clare tradidi- mus. Illa igitur torcularia a Propheta nostro mutuo jubere atque exhortari sese introducuntur ad ea peragenda quæ in præsentis psalmi haben- tur principio. Redarguuntur etiam in hoc psalmo Judri de summa eorum in Deum ingratitudine, atque infidelitate, ob quam consequenter cis præ- dicitur, quod abjiciendi erant. Ex qua redargu- tione et prophetia, prudentior ac cautior redditur novus populus, ne et ipsum aliquando abjici contingeret, si antiqui illius vitia fuerit imitatus. VERS. 2. Exsullale Deo adjutori nostro. Videntur prima facie hæc verba prolata esse ex Judæorum persona, qui e Babylonica redierunt captivitate, veluti exsultantium de suo in patriam reditu, al- que hoc pacto exponitur hic psalmus a Judæis. Verum si sequentia omnia consideres, ubi multa C incrore referta sunt, convincemus bunc eorum sensum rectum non esse. Torcularia illa Ligitur Christo, qui eis auxliaturus manifeste advenerat. Jubilate Deo Jacob. De jubilatione sæpius dixi- mus, et nunc brevius repetemus, idem esse jubi- Jare quod vociferari, et victoriæ cantum canere. Deo autem Jacob ideo dixit, ut in memoriam re- vocaret, quod Deus isle, qui incaruandus erat, idem ille esset, qui olim patriarchæ Jacob in figura hominis ǝpparuerat, futuram incarnationem suam prænuntians. VERS. 5. Sumite psalmum, et date tympanum. Amplectimini disciplinas Dei. Est autem hic psal- inus moralibus refertus documentis. Et pulsate ac percutite corpus vestrum plectro temperantiæ. Psalterium jucundum cum cithara. Per psalterium, ipsam mentem aut intellectum intelligit, et per citharam, corpus, ut in xxx psalmo tradidimus : Movete, inquit, intellectum et corpus vestrum, ut lætitia Deum afficiatis. Utrobique autem a communi sensu sumendum est, verbum, Date. Neque enim de materialibus organis loquitur, tametsi aliter sentiant Judæi. Jucundum autem dixit, ut indicaret, quod Deus hujusmodi psalterii genere quam maxime delectatur. VERS. 4. Buccinale in neomenia, tuba, in insigni die solemnitatis vestræ. Lex erat Judæis at prima die mensis septimi, qua die erat neomenia, id est mutuo sese exhortantur, ad exsultandum in D
14β I shall shelter him for he has known my name. Observe how he said ‘my name’, for no one at all is able to comprehend his nature. It is not the one who knows simply that he is God who knows the name of God, but rather the one who behaves worthily towards him.
α Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ. β οὗτος Θεός PHV : οὗτός ἐστι Θεός SC : οὗτός ἐστιν ὁ Θεός MABF.Α τῷ ἀμπελῶνι τοῦ Χριστοῦ πολέμιος, ὃς ἂν κληθείη καὶ μονιδ;, διὰ τὰς ἀναλόγους αἰτίας. Τὰ δὲ ἐξῆς αρκούντως ἀνήχθησαν δρυμός, Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ Π'. Καὶ τῷ ὀγδόῳ ψαλμῷ Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ἐπιγέγραπται, καὶ τὴν ἐξήγησιν ἐν ἐκείνῳ σαφῶς παραδεδώκαμεν. Ἐκεῖναι τοίνυν αἱ ληνο! παρακελεύονται ἀλλήλοις, ὅσα τὸ προοίμιον τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ φησι. Διασύρει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν Εβραίων ἀποχαριστίαν, καὶ ἀπείθειαν, καὶ δι δάσκει τὴν ἀποβολὴν αὐτῶν, ἐξασφαλιζόμενος τὸν νέον λαόν, ἵνα μὴ, ὡς ὁ παλαιός, ἀποβληθῇ καὶ οὗτος, ἢ τὴν ἐκείνου μιμήσεται κακίαν. Αγαλλιάσθε τῷ Θεῷ τῷ βοηθῷ ἡμῶν. Δοκεῖ μὲν ὁ λόγος εἶναι τῶν ἐπανιόντων ἐκ Βαβυλῶνος αίχ μαλώτων, ὡς Ἑβραῖοί φασιν, ἀγαλλιωμένων τῇ ἐπανόδῳ· Ελέγχεται δὲ, μὴ ὢν τούτων, ἀπὸ τῶν ἑξῆς λυπηρῶν ῥητῶν. Αἱ μέντοι ληνοὶ προτρέπον ται ἀλλήλας ἀγαλλιᾶσθαι ἐπὶ τῷ Χριστῷ τῷ ἐμ- φανῶς αὐταῖς βοηθοῦντι. Αλαλάξατε τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ Περὶ τοῦ ἀλλαγ μου διαφόρως εἰρήκαμεν· νῦν δὲ ἁπλῶς εἰπεῖν τὸν ᾿Αλαλάξατε ἀντὶ τοῦ, Ἐπινίκιον ᾆσατε· Τῷ Θεῷ δὲ Ἰακὼν εἴρηται πρὸς ἀνάμνησιν, ὅτι οὗτος ὁ ἐνανθρωπήσας Θεός, οὗτος ὤφθη πάλαι τῷ Ἰακώβ ἐν ἀνθρώπου σχηματι. Προμηνύων τὴν ὕστερον ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ. Λάβετε ψαλμὸν καὶ δότε τύμπανον. Λάβετε διδασκαλίας θείας· διδασκαλικὸς δὲ πᾶς ψαλμός καὶ τύψατε τὸ σῶμα τῷ πλήτκρῳ τῆς ἐγκρατείας. Ψαλτήριον τερπνὸν μετὰ κιθάρας. Ψαλτήριον μὲν λέγει τὸν νοῦν, κιθάραν δὲ πάλιν τὸ σῶμα, ὡς ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ κάλλιστα διηρμηνεύται. Λέγει δὲ νῦν ὅτι, Κινήσατε καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸ σῶμα, εἰς τὸ εὐφρᾶναι τὸν Θεόν· ἀπὸ κοινοῦ γὰρ ἐπ' ἀμτό. τερα τὸ, Δότε· οὐ γὰρ περὶ αἰσθητῶν ὀργάνων ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαίοις τοῦτο δοκεῖ. Τὸ δὲ, Τερ πνὸν, πρόσκειται ἐμφαῖνον, ὅτι τοῦτο τὸ ψαλτήριον εὐφραίνει μᾶλλον τὸν Θεόν. Σαλπίσατε ἐν νεομηνία σάλπιγγι ἐν εὐσήμῳ ἡμέρᾳ ἑορτῆς ὑμῶν. Νόμος ἦν Εβραίοις τῇ μια του ἑβδόμου μηνός, ἤτοι τῇ πρώτῃ, ἥτις ἐστὶ νεομηνία, EUTHYMII ZIGABENI rerum contemplatione claruerunt. Palunites vero et propagines, expones ut jam superius diximus. Per mare etiam et per flumina, universum pelagus dictionis et universa Alumina intelliges, quo sermone universus orbis significatur. Per suem, vero ipsum dæmonem expone, eo quod iminunditiis delectatur. Per silvam etiam (quæ, justa vim Græcæ. condensum significat) animæ illa possunt intelligi, quæ passionibus, atque affectibus adeo abundant, ut densæ quodammodo ac nimiæ in hujusmodi affectibus dicenda sint, et nihilominius steriles sunt, atque infructuosæ. In his autem animabus ille dæmon commoratur, qui vitio ac pravitate unicus et singularis, immanitate autem et sævitia ferus appellatur: verum licet ipse da- mon principaliter ita appelletur, secundario tamen eo singularis ac feræ nomine quilibet intel- ligitur tyrannus, qui vineæ Christi hostis sit. Quæ sequuntur juxta sensum anagogicum ex superius dietis satis sufficienter exposita sunt. In finem pro torcularibus psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXX. B Octavus psalmus similem habet inscriptionem, pro torcularibus, ubi expositionem clare tradidi- mus. Illa igitur torcularia a Propheta nostro mutuo jubere atque exhortari sese introducuntur ad ea peragenda quæ in præsentis psalmi haben- tur principio. Redarguuntur etiam in hoc psalmo Judri de summa eorum in Deum ingratitudine, atque infidelitate, ob quam consequenter cis præ- dicitur, quod abjiciendi erant. Ex qua redargu- tione et prophetia, prudentior ac cautior redditur novus populus, ne et ipsum aliquando abjici contingeret, si antiqui illius vitia fuerit imitatus. VERS. 2. Exsullale Deo adjutori nostro. Videntur prima facie hæc verba prolata esse ex Judæorum persona, qui e Babylonica redierunt captivitate, veluti exsultantium de suo in patriam reditu, al- que hoc pacto exponitur hic psalmus a Judæis. Verum si sequentia omnia consideres, ubi multa C incrore referta sunt, convincemus bunc eorum sensum rectum non esse. Torcularia illa Ligitur Christo, qui eis auxliaturus manifeste advenerat. Jubilate Deo Jacob. De jubilatione sæpius dixi- mus, et nunc brevius repetemus, idem esse jubi- Jare quod vociferari, et victoriæ cantum canere. Deo autem Jacob ideo dixit, ut in memoriam re- vocaret, quod Deus isle, qui incaruandus erat, idem ille esset, qui olim patriarchæ Jacob in figura hominis ǝpparuerat, futuram incarnationem suam prænuntians. VERS. 5. Sumite psalmum, et date tympanum. Amplectimini disciplinas Dei. Est autem hic psal- inus moralibus refertus documentis. Et pulsate ac percutite corpus vestrum plectro temperantiæ. Psalterium jucundum cum cithara. Per psalterium, ipsam mentem aut intellectum intelligit, et per citharam, corpus, ut in xxx psalmo tradidimus : Movete, inquit, intellectum et corpus vestrum, ut lætitia Deum afficiatis. Utrobique autem a communi sensu sumendum est, verbum, Date. Neque enim de materialibus organis loquitur, tametsi aliter sentiant Judæi. Jucundum autem dixit, ut indicaret, quod Deus hujusmodi psalterii genere quam maxime delectatur. VERS. 4. Buccinale in neomenia, tuba, in insigni die solemnitatis vestræ. Lex erat Judæis at prima die mensis septimi, qua die erat neomenia, id est mutuo sese exhortantur, ad exsultandum in D
15α He will cry to me and I shall hear him.
Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ.Α τῷ ἀμπελῶνι τοῦ Χριστοῦ πολέμιος, ὃς ἂν κληθείη καὶ μονιδ;, διὰ τὰς ἀναλόγους αἰτίας. Τὰ δὲ ἐξῆς αρκούντως ἀνήχθησαν δρυμός, Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ Π'. Καὶ τῷ ὀγδόῳ ψαλμῷ Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ἐπιγέγραπται, καὶ τὴν ἐξήγησιν ἐν ἐκείνῳ σαφῶς παραδεδώκαμεν. Ἐκεῖναι τοίνυν αἱ ληνο! παρακελεύονται ἀλλήλοις, ὅσα τὸ προοίμιον τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ φησι. Διασύρει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν Εβραίων ἀποχαριστίαν, καὶ ἀπείθειαν, καὶ δι δάσκει τὴν ἀποβολὴν αὐτῶν, ἐξασφαλιζόμενος τὸν νέον λαόν, ἵνα μὴ, ὡς ὁ παλαιός, ἀποβληθῇ καὶ οὗτος, ἢ τὴν ἐκείνου μιμήσεται κακίαν. Αγαλλιάσθε τῷ Θεῷ τῷ βοηθῷ ἡμῶν. Δοκεῖ μὲν ὁ λόγος εἶναι τῶν ἐπανιόντων ἐκ Βαβυλῶνος αίχ μαλώτων, ὡς Ἑβραῖοί φασιν, ἀγαλλιωμένων τῇ ἐπανόδῳ· Ελέγχεται δὲ, μὴ ὢν τούτων, ἀπὸ τῶν ἑξῆς λυπηρῶν ῥητῶν. Αἱ μέντοι ληνοὶ προτρέπον ται ἀλλήλας ἀγαλλιᾶσθαι ἐπὶ τῷ Χριστῷ τῷ ἐμ- φανῶς αὐταῖς βοηθοῦντι. Αλαλάξατε τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ Περὶ τοῦ ἀλλαγ μου διαφόρως εἰρήκαμεν· νῦν δὲ ἁπλῶς εἰπεῖν τὸν ᾿Αλαλάξατε ἀντὶ τοῦ, Ἐπινίκιον ᾆσατε· Τῷ Θεῷ δὲ Ἰακὼν εἴρηται πρὸς ἀνάμνησιν, ὅτι οὗτος ὁ ἐνανθρωπήσας Θεός, οὗτος ὤφθη πάλαι τῷ Ἰακώβ ἐν ἀνθρώπου σχηματι. Προμηνύων τὴν ὕστερον ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ. Λάβετε ψαλμὸν καὶ δότε τύμπανον. Λάβετε διδασκαλίας θείας· διδασκαλικὸς δὲ πᾶς ψαλμός καὶ τύψατε τὸ σῶμα τῷ πλήτκρῳ τῆς ἐγκρατείας. Ψαλτήριον τερπνὸν μετὰ κιθάρας. Ψαλτήριον μὲν λέγει τὸν νοῦν, κιθάραν δὲ πάλιν τὸ σῶμα, ὡς ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ κάλλιστα διηρμηνεύται. Λέγει δὲ νῦν ὅτι, Κινήσατε καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸ σῶμα, εἰς τὸ εὐφρᾶναι τὸν Θεόν· ἀπὸ κοινοῦ γὰρ ἐπ' ἀμτό. τερα τὸ, Δότε· οὐ γὰρ περὶ αἰσθητῶν ὀργάνων ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαίοις τοῦτο δοκεῖ. Τὸ δὲ, Τερ πνὸν, πρόσκειται ἐμφαῖνον, ὅτι τοῦτο τὸ ψαλτήριον εὐφραίνει μᾶλλον τὸν Θεόν. Σαλπίσατε ἐν νεομηνία σάλπιγγι ἐν εὐσήμῳ ἡμέρᾳ ἑορτῆς ὑμῶν. Νόμος ἦν Εβραίοις τῇ μια του ἑβδόμου μηνός, ἤτοι τῇ πρώτῃ, ἥτις ἐστὶ νεομηνία, EUTHYMII ZIGABENI rerum contemplatione claruerunt. Palunites vero et propagines, expones ut jam superius diximus. Per mare etiam et per flumina, universum pelagus dictionis et universa Alumina intelliges, quo sermone universus orbis significatur. Per suem, vero ipsum dæmonem expone, eo quod iminunditiis delectatur. Per silvam etiam (quæ, justa vim Græcæ. condensum significat) animæ illa possunt intelligi, quæ passionibus, atque affectibus adeo abundant, ut densæ quodammodo ac nimiæ in hujusmodi affectibus dicenda sint, et nihilominius steriles sunt, atque infructuosæ. In his autem animabus ille dæmon commoratur, qui vitio ac pravitate unicus et singularis, immanitate autem et sævitia ferus appellatur: verum licet ipse da- mon principaliter ita appelletur, secundario tamen eo singularis ac feræ nomine quilibet intel- ligitur tyrannus, qui vineæ Christi hostis sit. Quæ sequuntur juxta sensum anagogicum ex superius dietis satis sufficienter exposita sunt. In finem pro torcularibus psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXX. B Octavus psalmus similem habet inscriptionem, pro torcularibus, ubi expositionem clare tradidi- mus. Illa igitur torcularia a Propheta nostro mutuo jubere atque exhortari sese introducuntur ad ea peragenda quæ in præsentis psalmi haben- tur principio. Redarguuntur etiam in hoc psalmo Judri de summa eorum in Deum ingratitudine, atque infidelitate, ob quam consequenter cis præ- dicitur, quod abjiciendi erant. Ex qua redargu- tione et prophetia, prudentior ac cautior redditur novus populus, ne et ipsum aliquando abjici contingeret, si antiqui illius vitia fuerit imitatus. VERS. 2. Exsullale Deo adjutori nostro. Videntur prima facie hæc verba prolata esse ex Judæorum persona, qui e Babylonica redierunt captivitate, veluti exsultantium de suo in patriam reditu, al- que hoc pacto exponitur hic psalmus a Judæis. Verum si sequentia omnia consideres, ubi multa C incrore referta sunt, convincemus bunc eorum sensum rectum non esse. Torcularia illa Ligitur Christo, qui eis auxliaturus manifeste advenerat. Jubilate Deo Jacob. De jubilatione sæpius dixi- mus, et nunc brevius repetemus, idem esse jubi- Jare quod vociferari, et victoriæ cantum canere. Deo autem Jacob ideo dixit, ut in memoriam re- vocaret, quod Deus isle, qui incaruandus erat, idem ille esset, qui olim patriarchæ Jacob in figura hominis ǝpparuerat, futuram incarnationem suam prænuntians. VERS. 5. Sumite psalmum, et date tympanum. Amplectimini disciplinas Dei. Est autem hic psal- inus moralibus refertus documentis. Et pulsate ac percutite corpus vestrum plectro temperantiæ. Psalterium jucundum cum cithara. Per psalterium, ipsam mentem aut intellectum intelligit, et per citharam, corpus, ut in xxx psalmo tradidimus : Movete, inquit, intellectum et corpus vestrum, ut lætitia Deum afficiatis. Utrobique autem a communi sensu sumendum est, verbum, Date. Neque enim de materialibus organis loquitur, tametsi aliter sentiant Judæi. Jucundum autem dixit, ut indicaret, quod Deus hujusmodi psalterii genere quam maxime delectatur. VERS. 4. Buccinale in neomenia, tuba, in insigni die solemnitatis vestræ. Lex erat Judæis at prima die mensis septimi, qua die erat neomenia, id est mutuo sese exhortantur, ad exsultandum in D
Because he will ask for nothing unworthy of God and of himself.
β Μετ᾽ αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν Τριῶν Παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύρων ὕστερον.Α τῷ ἀμπελῶνι τοῦ Χριστοῦ πολέμιος, ὃς ἂν κληθείη καὶ μονιδ;, διὰ τὰς ἀναλόγους αἰτίας. Τὰ δὲ ἐξῆς αρκούντως ἀνήχθησαν δρυμός, Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ Π'. Καὶ τῷ ὀγδόῳ ψαλμῷ Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ἐπιγέγραπται, καὶ τὴν ἐξήγησιν ἐν ἐκείνῳ σαφῶς παραδεδώκαμεν. Ἐκεῖναι τοίνυν αἱ ληνο! παρακελεύονται ἀλλήλοις, ὅσα τὸ προοίμιον τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ φησι. Διασύρει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν Εβραίων ἀποχαριστίαν, καὶ ἀπείθειαν, καὶ δι δάσκει τὴν ἀποβολὴν αὐτῶν, ἐξασφαλιζόμενος τὸν νέον λαόν, ἵνα μὴ, ὡς ὁ παλαιός, ἀποβληθῇ καὶ οὗτος, ἢ τὴν ἐκείνου μιμήσεται κακίαν. Αγαλλιάσθε τῷ Θεῷ τῷ βοηθῷ ἡμῶν. Δοκεῖ μὲν ὁ λόγος εἶναι τῶν ἐπανιόντων ἐκ Βαβυλῶνος αίχ μαλώτων, ὡς Ἑβραῖοί φασιν, ἀγαλλιωμένων τῇ ἐπανόδῳ· Ελέγχεται δὲ, μὴ ὢν τούτων, ἀπὸ τῶν ἑξῆς λυπηρῶν ῥητῶν. Αἱ μέντοι ληνοὶ προτρέπον ται ἀλλήλας ἀγαλλιᾶσθαι ἐπὶ τῷ Χριστῷ τῷ ἐμ- φανῶς αὐταῖς βοηθοῦντι. Αλαλάξατε τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ Περὶ τοῦ ἀλλαγ μου διαφόρως εἰρήκαμεν· νῦν δὲ ἁπλῶς εἰπεῖν τὸν ᾿Αλαλάξατε ἀντὶ τοῦ, Ἐπινίκιον ᾆσατε· Τῷ Θεῷ δὲ Ἰακὼν εἴρηται πρὸς ἀνάμνησιν, ὅτι οὗτος ὁ ἐνανθρωπήσας Θεός, οὗτος ὤφθη πάλαι τῷ Ἰακώβ ἐν ἀνθρώπου σχηματι. Προμηνύων τὴν ὕστερον ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ. Λάβετε ψαλμὸν καὶ δότε τύμπανον. Λάβετε διδασκαλίας θείας· διδασκαλικὸς δὲ πᾶς ψαλμός καὶ τύψατε τὸ σῶμα τῷ πλήτκρῳ τῆς ἐγκρατείας. Ψαλτήριον τερπνὸν μετὰ κιθάρας. Ψαλτήριον μὲν λέγει τὸν νοῦν, κιθάραν δὲ πάλιν τὸ σῶμα, ὡς ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ κάλλιστα διηρμηνεύται. Λέγει δὲ νῦν ὅτι, Κινήσατε καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸ σῶμα, εἰς τὸ εὐφρᾶναι τὸν Θεόν· ἀπὸ κοινοῦ γὰρ ἐπ' ἀμτό. τερα τὸ, Δότε· οὐ γὰρ περὶ αἰσθητῶν ὀργάνων ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαίοις τοῦτο δοκεῖ. Τὸ δὲ, Τερ πνὸν, πρόσκειται ἐμφαῖνον, ὅτι τοῦτο τὸ ψαλτήριον εὐφραίνει μᾶλλον τὸν Θεόν. Σαλπίσατε ἐν νεομηνία σάλπιγγι ἐν εὐσήμῳ ἡμέρᾳ ἑορτῆς ὑμῶν. Νόμος ἦν Εβραίοις τῇ μια του ἑβδόμου μηνός, ἤτοι τῇ πρώτῃ, ἥτις ἐστὶ νεομηνία, EUTHYMII ZIGABENI rerum contemplatione claruerunt. Palunites vero et propagines, expones ut jam superius diximus. Per mare etiam et per flumina, universum pelagus dictionis et universa Alumina intelliges, quo sermone universus orbis significatur. Per suem, vero ipsum dæmonem expone, eo quod iminunditiis delectatur. Per silvam etiam (quæ, justa vim Græcæ. condensum significat) animæ illa possunt intelligi, quæ passionibus, atque affectibus adeo abundant, ut densæ quodammodo ac nimiæ in hujusmodi affectibus dicenda sint, et nihilominius steriles sunt, atque infructuosæ. In his autem animabus ille dæmon commoratur, qui vitio ac pravitate unicus et singularis, immanitate autem et sævitia ferus appellatur: verum licet ipse da- mon principaliter ita appelletur, secundario tamen eo singularis ac feræ nomine quilibet intel- ligitur tyrannus, qui vineæ Christi hostis sit. Quæ sequuntur juxta sensum anagogicum ex superius dietis satis sufficienter exposita sunt. In finem pro torcularibus psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXX. B Octavus psalmus similem habet inscriptionem, pro torcularibus, ubi expositionem clare tradidi- mus. Illa igitur torcularia a Propheta nostro mutuo jubere atque exhortari sese introducuntur ad ea peragenda quæ in præsentis psalmi haben- tur principio. Redarguuntur etiam in hoc psalmo Judri de summa eorum in Deum ingratitudine, atque infidelitate, ob quam consequenter cis præ- dicitur, quod abjiciendi erant. Ex qua redargu- tione et prophetia, prudentior ac cautior redditur novus populus, ne et ipsum aliquando abjici contingeret, si antiqui illius vitia fuerit imitatus. VERS. 2. Exsullale Deo adjutori nostro. Videntur prima facie hæc verba prolata esse ex Judæorum persona, qui e Babylonica redierunt captivitate, veluti exsultantium de suo in patriam reditu, al- que hoc pacto exponitur hic psalmus a Judæis. Verum si sequentia omnia consideres, ubi multa C incrore referta sunt, convincemus bunc eorum sensum rectum non esse. Torcularia illa Ligitur Christo, qui eis auxliaturus manifeste advenerat. Jubilate Deo Jacob. De jubilatione sæpius dixi- mus, et nunc brevius repetemus, idem esse jubi- Jare quod vociferari, et victoriæ cantum canere. Deo autem Jacob ideo dixit, ut in memoriam re- vocaret, quod Deus isle, qui incaruandus erat, idem ille esset, qui olim patriarchæ Jacob in figura hominis ǝpparuerat, futuram incarnationem suam prænuntians. VERS. 5. Sumite psalmum, et date tympanum. Amplectimini disciplinas Dei. Est autem hic psal- inus moralibus refertus documentis. Et pulsate ac percutite corpus vestrum plectro temperantiæ. Psalterium jucundum cum cithara. Per psalterium, ipsam mentem aut intellectum intelligit, et per citharam, corpus, ut in xxx psalmo tradidimus : Movete, inquit, intellectum et corpus vestrum, ut lætitia Deum afficiatis. Utrobique autem a communi sensu sumendum est, verbum, Date. Neque enim de materialibus organis loquitur, tametsi aliter sentiant Judæi. Jucundum autem dixit, ut indicaret, quod Deus hujusmodi psalterii genere quam maxime delectatur. VERS. 4. Buccinale in neomenia, tuba, in insigni die solemnitatis vestræ. Lex erat Judæis at prima die mensis septimi, qua die erat neomenia, id est mutuo sese exhortantur, ad exsultandum in D
15β I shall be with him in affliction. In every trial, as with the Three Youths and as later with the martyrs.
γ Ἐξελοῦμαι αὐτόν. Ἐκ πάσης ἀνάγκης. Ζήτει ἐν τῷ λϛ΄ ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δίκαιον ἐγκαταλελειμμένον, καὶ τοῦ, Ὁ δὲ Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς Ps 36.α, χεῖρας αὐτοῦ. αΑ τῷ ἀμπελῶνι τοῦ Χριστοῦ πολέμιος, ὃς ἂν κληθείη καὶ μονιδ;, διὰ τὰς ἀναλόγους αἰτίας. Τὰ δὲ ἐξῆς αρκούντως ἀνήχθησαν δρυμός, Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ Π'. Καὶ τῷ ὀγδόῳ ψαλμῷ Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ἐπιγέγραπται, καὶ τὴν ἐξήγησιν ἐν ἐκείνῳ σαφῶς παραδεδώκαμεν. Ἐκεῖναι τοίνυν αἱ ληνο! παρακελεύονται ἀλλήλοις, ὅσα τὸ προοίμιον τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ φησι. Διασύρει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν Εβραίων ἀποχαριστίαν, καὶ ἀπείθειαν, καὶ δι δάσκει τὴν ἀποβολὴν αὐτῶν, ἐξασφαλιζόμενος τὸν νέον λαόν, ἵνα μὴ, ὡς ὁ παλαιός, ἀποβληθῇ καὶ οὗτος, ἢ τὴν ἐκείνου μιμήσεται κακίαν. Αγαλλιάσθε τῷ Θεῷ τῷ βοηθῷ ἡμῶν. Δοκεῖ μὲν ὁ λόγος εἶναι τῶν ἐπανιόντων ἐκ Βαβυλῶνος αίχ μαλώτων, ὡς Ἑβραῖοί φασιν, ἀγαλλιωμένων τῇ ἐπανόδῳ· Ελέγχεται δὲ, μὴ ὢν τούτων, ἀπὸ τῶν ἑξῆς λυπηρῶν ῥητῶν. Αἱ μέντοι ληνοὶ προτρέπον ται ἀλλήλας ἀγαλλιᾶσθαι ἐπὶ τῷ Χριστῷ τῷ ἐμ- φανῶς αὐταῖς βοηθοῦντι. Αλαλάξατε τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ Περὶ τοῦ ἀλλαγ μου διαφόρως εἰρήκαμεν· νῦν δὲ ἁπλῶς εἰπεῖν τὸν ᾿Αλαλάξατε ἀντὶ τοῦ, Ἐπινίκιον ᾆσατε· Τῷ Θεῷ δὲ Ἰακὼν εἴρηται πρὸς ἀνάμνησιν, ὅτι οὗτος ὁ ἐνανθρωπήσας Θεός, οὗτος ὤφθη πάλαι τῷ Ἰακώβ ἐν ἀνθρώπου σχηματι. Προμηνύων τὴν ὕστερον ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ. Λάβετε ψαλμὸν καὶ δότε τύμπανον. Λάβετε διδασκαλίας θείας· διδασκαλικὸς δὲ πᾶς ψαλμός καὶ τύψατε τὸ σῶμα τῷ πλήτκρῳ τῆς ἐγκρατείας. Ψαλτήριον τερπνὸν μετὰ κιθάρας. Ψαλτήριον μὲν λέγει τὸν νοῦν, κιθάραν δὲ πάλιν τὸ σῶμα, ὡς ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ κάλλιστα διηρμηνεύται. Λέγει δὲ νῦν ὅτι, Κινήσατε καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸ σῶμα, εἰς τὸ εὐφρᾶναι τὸν Θεόν· ἀπὸ κοινοῦ γὰρ ἐπ' ἀμτό. τερα τὸ, Δότε· οὐ γὰρ περὶ αἰσθητῶν ὀργάνων ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαίοις τοῦτο δοκεῖ. Τὸ δὲ, Τερ πνὸν, πρόσκειται ἐμφαῖνον, ὅτι τοῦτο τὸ ψαλτήριον εὐφραίνει μᾶλλον τὸν Θεόν. Σαλπίσατε ἐν νεομηνία σάλπιγγι ἐν εὐσήμῳ ἡμέρᾳ ἑορτῆς ὑμῶν. Νόμος ἦν Εβραίοις τῇ μια του ἑβδόμου μηνός, ἤτοι τῇ πρώτῃ, ἥτις ἐστὶ νεομηνία, EUTHYMII ZIGABENI rerum contemplatione claruerunt. Palunites vero et propagines, expones ut jam superius diximus. Per mare etiam et per flumina, universum pelagus dictionis et universa Alumina intelliges, quo sermone universus orbis significatur. Per suem, vero ipsum dæmonem expone, eo quod iminunditiis delectatur. Per silvam etiam (quæ, justa vim Græcæ. condensum significat) animæ illa possunt intelligi, quæ passionibus, atque affectibus adeo abundant, ut densæ quodammodo ac nimiæ in hujusmodi affectibus dicenda sint, et nihilominius steriles sunt, atque infructuosæ. In his autem animabus ille dæmon commoratur, qui vitio ac pravitate unicus et singularis, immanitate autem et sævitia ferus appellatur: verum licet ipse da- mon principaliter ita appelletur, secundario tamen eo singularis ac feræ nomine quilibet intel- ligitur tyrannus, qui vineæ Christi hostis sit. Quæ sequuntur juxta sensum anagogicum ex superius dietis satis sufficienter exposita sunt. In finem pro torcularibus psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXX. B Octavus psalmus similem habet inscriptionem, pro torcularibus, ubi expositionem clare tradidi- mus. Illa igitur torcularia a Propheta nostro mutuo jubere atque exhortari sese introducuntur ad ea peragenda quæ in præsentis psalmi haben- tur principio. Redarguuntur etiam in hoc psalmo Judri de summa eorum in Deum ingratitudine, atque infidelitate, ob quam consequenter cis præ- dicitur, quod abjiciendi erant. Ex qua redargu- tione et prophetia, prudentior ac cautior redditur novus populus, ne et ipsum aliquando abjici contingeret, si antiqui illius vitia fuerit imitatus. VERS. 2. Exsullale Deo adjutori nostro. Videntur prima facie hæc verba prolata esse ex Judæorum persona, qui e Babylonica redierunt captivitate, veluti exsultantium de suo in patriam reditu, al- que hoc pacto exponitur hic psalmus a Judæis. Verum si sequentia omnia consideres, ubi multa C incrore referta sunt, convincemus bunc eorum sensum rectum non esse. Torcularia illa Ligitur Christo, qui eis auxliaturus manifeste advenerat. Jubilate Deo Jacob. De jubilatione sæpius dixi- mus, et nunc brevius repetemus, idem esse jubi- Jare quod vociferari, et victoriæ cantum canere. Deo autem Jacob ideo dixit, ut in memoriam re- vocaret, quod Deus isle, qui incaruandus erat, idem ille esset, qui olim patriarchæ Jacob in figura hominis ǝpparuerat, futuram incarnationem suam prænuntians. VERS. 5. Sumite psalmum, et date tympanum. Amplectimini disciplinas Dei. Est autem hic psal- inus moralibus refertus documentis. Et pulsate ac percutite corpus vestrum plectro temperantiæ. Psalterium jucundum cum cithara. Per psalterium, ipsam mentem aut intellectum intelligit, et per citharam, corpus, ut in xxx psalmo tradidimus : Movete, inquit, intellectum et corpus vestrum, ut lætitia Deum afficiatis. Utrobique autem a communi sensu sumendum est, verbum, Date. Neque enim de materialibus organis loquitur, tametsi aliter sentiant Judæi. Jucundum autem dixit, ut indicaret, quod Deus hujusmodi psalterii genere quam maxime delectatur. VERS. 4. Buccinale in neomenia, tuba, in insigni die solemnitatis vestræ. Lex erat Judæis at prima die mensis septimi, qua die erat neomenia, id est mutuo sese exhortantur, ad exsultandum in D
15γ I shall rescue him. From every necessity. Look in the thirty-sixth psalm at the explanation of, And I have not Ps 36.25α, seen a just man abandoned, and of, But in no way will the Lord abandon him into his hands. 33α
δ Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλὰ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν εἰς ἐμὲ οἰκείωσιν.Α τῷ ἀμπελῶνι τοῦ Χριστοῦ πολέμιος, ὃς ἂν κληθείη καὶ μονιδ;, διὰ τὰς ἀναλόγους αἰτίας. Τὰ δὲ ἐξῆς αρκούντως ἀνήχθησαν δρυμός, Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ Π'. Καὶ τῷ ὀγδόῳ ψαλμῷ Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ἐπιγέγραπται, καὶ τὴν ἐξήγησιν ἐν ἐκείνῳ σαφῶς παραδεδώκαμεν. Ἐκεῖναι τοίνυν αἱ ληνο! παρακελεύονται ἀλλήλοις, ὅσα τὸ προοίμιον τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ φησι. Διασύρει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν Εβραίων ἀποχαριστίαν, καὶ ἀπείθειαν, καὶ δι δάσκει τὴν ἀποβολὴν αὐτῶν, ἐξασφαλιζόμενος τὸν νέον λαόν, ἵνα μὴ, ὡς ὁ παλαιός, ἀποβληθῇ καὶ οὗτος, ἢ τὴν ἐκείνου μιμήσεται κακίαν. Αγαλλιάσθε τῷ Θεῷ τῷ βοηθῷ ἡμῶν. Δοκεῖ μὲν ὁ λόγος εἶναι τῶν ἐπανιόντων ἐκ Βαβυλῶνος αίχ μαλώτων, ὡς Ἑβραῖοί φασιν, ἀγαλλιωμένων τῇ ἐπανόδῳ· Ελέγχεται δὲ, μὴ ὢν τούτων, ἀπὸ τῶν ἑξῆς λυπηρῶν ῥητῶν. Αἱ μέντοι ληνοὶ προτρέπον ται ἀλλήλας ἀγαλλιᾶσθαι ἐπὶ τῷ Χριστῷ τῷ ἐμ- φανῶς αὐταῖς βοηθοῦντι. Αλαλάξατε τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ Περὶ τοῦ ἀλλαγ μου διαφόρως εἰρήκαμεν· νῦν δὲ ἁπλῶς εἰπεῖν τὸν ᾿Αλαλάξατε ἀντὶ τοῦ, Ἐπινίκιον ᾆσατε· Τῷ Θεῷ δὲ Ἰακὼν εἴρηται πρὸς ἀνάμνησιν, ὅτι οὗτος ὁ ἐνανθρωπήσας Θεός, οὗτος ὤφθη πάλαι τῷ Ἰακώβ ἐν ἀνθρώπου σχηματι. Προμηνύων τὴν ὕστερον ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ. Λάβετε ψαλμὸν καὶ δότε τύμπανον. Λάβετε διδασκαλίας θείας· διδασκαλικὸς δὲ πᾶς ψαλμός καὶ τύψατε τὸ σῶμα τῷ πλήτκρῳ τῆς ἐγκρατείας. Ψαλτήριον τερπνὸν μετὰ κιθάρας. Ψαλτήριον μὲν λέγει τὸν νοῦν, κιθάραν δὲ πάλιν τὸ σῶμα, ὡς ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ κάλλιστα διηρμηνεύται. Λέγει δὲ νῦν ὅτι, Κινήσατε καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸ σῶμα, εἰς τὸ εὐφρᾶναι τὸν Θεόν· ἀπὸ κοινοῦ γὰρ ἐπ' ἀμτό. τερα τὸ, Δότε· οὐ γὰρ περὶ αἰσθητῶν ὀργάνων ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαίοις τοῦτο δοκεῖ. Τὸ δὲ, Τερ πνὸν, πρόσκειται ἐμφαῖνον, ὅτι τοῦτο τὸ ψαλτήριον εὐφραίνει μᾶλλον τὸν Θεόν. Σαλπίσατε ἐν νεομηνία σάλπιγγι ἐν εὐσήμῳ ἡμέρᾳ ἑορτῆς ὑμῶν. Νόμος ἦν Εβραίοις τῇ μια του ἑβδόμου μηνός, ἤτοι τῇ πρώτῃ, ἥτις ἐστὶ νεομηνία, EUTHYMII ZIGABENI rerum contemplatione claruerunt. Palunites vero et propagines, expones ut jam superius diximus. Per mare etiam et per flumina, universum pelagus dictionis et universa Alumina intelliges, quo sermone universus orbis significatur. Per suem, vero ipsum dæmonem expone, eo quod iminunditiis delectatur. Per silvam etiam (quæ, justa vim Græcæ. condensum significat) animæ illa possunt intelligi, quæ passionibus, atque affectibus adeo abundant, ut densæ quodammodo ac nimiæ in hujusmodi affectibus dicenda sint, et nihilominius steriles sunt, atque infructuosæ. In his autem animabus ille dæmon commoratur, qui vitio ac pravitate unicus et singularis, immanitate autem et sævitia ferus appellatur: verum licet ipse da- mon principaliter ita appelletur, secundario tamen eo singularis ac feræ nomine quilibet intel- ligitur tyrannus, qui vineæ Christi hostis sit. Quæ sequuntur juxta sensum anagogicum ex superius dietis satis sufficienter exposita sunt. In finem pro torcularibus psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXX. B Octavus psalmus similem habet inscriptionem, pro torcularibus, ubi expositionem clare tradidi- mus. Illa igitur torcularia a Propheta nostro mutuo jubere atque exhortari sese introducuntur ad ea peragenda quæ in præsentis psalmi haben- tur principio. Redarguuntur etiam in hoc psalmo Judri de summa eorum in Deum ingratitudine, atque infidelitate, ob quam consequenter cis præ- dicitur, quod abjiciendi erant. Ex qua redargu- tione et prophetia, prudentior ac cautior redditur novus populus, ne et ipsum aliquando abjici contingeret, si antiqui illius vitia fuerit imitatus. VERS. 2. Exsullale Deo adjutori nostro. Videntur prima facie hæc verba prolata esse ex Judæorum persona, qui e Babylonica redierunt captivitate, veluti exsultantium de suo in patriam reditu, al- que hoc pacto exponitur hic psalmus a Judæis. Verum si sequentia omnia consideres, ubi multa C incrore referta sunt, convincemus bunc eorum sensum rectum non esse. Torcularia illa Ligitur Christo, qui eis auxliaturus manifeste advenerat. Jubilate Deo Jacob. De jubilatione sæpius dixi- mus, et nunc brevius repetemus, idem esse jubi- Jare quod vociferari, et victoriæ cantum canere. Deo autem Jacob ideo dixit, ut in memoriam re- vocaret, quod Deus isle, qui incaruandus erat, idem ille esset, qui olim patriarchæ Jacob in figura hominis ǝpparuerat, futuram incarnationem suam prænuntians. VERS. 5. Sumite psalmum, et date tympanum. Amplectimini disciplinas Dei. Est autem hic psal- inus moralibus refertus documentis. Et pulsate ac percutite corpus vestrum plectro temperantiæ. Psalterium jucundum cum cithara. Per psalterium, ipsam mentem aut intellectum intelligit, et per citharam, corpus, ut in xxx psalmo tradidimus : Movete, inquit, intellectum et corpus vestrum, ut lætitia Deum afficiatis. Utrobique autem a communi sensu sumendum est, verbum, Date. Neque enim de materialibus organis loquitur, tametsi aliter sentiant Judæi. Jucundum autem dixit, ut indicaret, quod Deus hujusmodi psalterii genere quam maxime delectatur. VERS. 4. Buccinale in neomenia, tuba, in insigni die solemnitatis vestræ. Lex erat Judæis at prima die mensis septimi, qua die erat neomenia, id est mutuo sese exhortantur, ad exsultandum in D
15δ And I shall glorify him. Not only will I rescue him, but also make him conspicuous on account of his affinity with me.
α Μακρότητα ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Εἴγε ταύτην ζητήσει. Ἢ μακρότητα ἡμερῶν λέγει, τὴν αἰώνιον ζωὴν, διότι μία ἐστιν ἡ ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν | ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Ἀδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ, ἐμπλήσω, σύνταξις.Α τῷ ἀμπελῶνι τοῦ Χριστοῦ πολέμιος, ὃς ἂν κληθείη καὶ μονιδ;, διὰ τὰς ἀναλόγους αἰτίας. Τὰ δὲ ἐξῆς αρκούντως ἀνήχθησαν δρυμός, Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ψαλμὸς τῷ Ἀσάς. ΨΑΛΜΟΣ Π'. Καὶ τῷ ὀγδόῳ ψαλμῷ Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν ἐπιγέγραπται, καὶ τὴν ἐξήγησιν ἐν ἐκείνῳ σαφῶς παραδεδώκαμεν. Ἐκεῖναι τοίνυν αἱ ληνο! παρακελεύονται ἀλλήλοις, ὅσα τὸ προοίμιον τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ φησι. Διασύρει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν Εβραίων ἀποχαριστίαν, καὶ ἀπείθειαν, καὶ δι δάσκει τὴν ἀποβολὴν αὐτῶν, ἐξασφαλιζόμενος τὸν νέον λαόν, ἵνα μὴ, ὡς ὁ παλαιός, ἀποβληθῇ καὶ οὗτος, ἢ τὴν ἐκείνου μιμήσεται κακίαν. Αγαλλιάσθε τῷ Θεῷ τῷ βοηθῷ ἡμῶν. Δοκεῖ μὲν ὁ λόγος εἶναι τῶν ἐπανιόντων ἐκ Βαβυλῶνος αίχ μαλώτων, ὡς Ἑβραῖοί φασιν, ἀγαλλιωμένων τῇ ἐπανόδῳ· Ελέγχεται δὲ, μὴ ὢν τούτων, ἀπὸ τῶν ἑξῆς λυπηρῶν ῥητῶν. Αἱ μέντοι ληνοὶ προτρέπον ται ἀλλήλας ἀγαλλιᾶσθαι ἐπὶ τῷ Χριστῷ τῷ ἐμ- φανῶς αὐταῖς βοηθοῦντι. Αλαλάξατε τῷ Θεῷ ᾿Ιακώβ Περὶ τοῦ ἀλλαγ μου διαφόρως εἰρήκαμεν· νῦν δὲ ἁπλῶς εἰπεῖν τὸν ᾿Αλαλάξατε ἀντὶ τοῦ, Ἐπινίκιον ᾆσατε· Τῷ Θεῷ δὲ Ἰακὼν εἴρηται πρὸς ἀνάμνησιν, ὅτι οὗτος ὁ ἐνανθρωπήσας Θεός, οὗτος ὤφθη πάλαι τῷ Ἰακώβ ἐν ἀνθρώπου σχηματι. Προμηνύων τὴν ὕστερον ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ. Λάβετε ψαλμὸν καὶ δότε τύμπανον. Λάβετε διδασκαλίας θείας· διδασκαλικὸς δὲ πᾶς ψαλμός καὶ τύψατε τὸ σῶμα τῷ πλήτκρῳ τῆς ἐγκρατείας. Ψαλτήριον τερπνὸν μετὰ κιθάρας. Ψαλτήριον μὲν λέγει τὸν νοῦν, κιθάραν δὲ πάλιν τὸ σῶμα, ὡς ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ κάλλιστα διηρμηνεύται. Λέγει δὲ νῦν ὅτι, Κινήσατε καὶ τὸν νοῦν καὶ τὸ σῶμα, εἰς τὸ εὐφρᾶναι τὸν Θεόν· ἀπὸ κοινοῦ γὰρ ἐπ' ἀμτό. τερα τὸ, Δότε· οὐ γὰρ περὶ αἰσθητῶν ὀργάνων ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαίοις τοῦτο δοκεῖ. Τὸ δὲ, Τερ πνὸν, πρόσκειται ἐμφαῖνον, ὅτι τοῦτο τὸ ψαλτήριον εὐφραίνει μᾶλλον τὸν Θεόν. Σαλπίσατε ἐν νεομηνία σάλπιγγι ἐν εὐσήμῳ ἡμέρᾳ ἑορτῆς ὑμῶν. Νόμος ἦν Εβραίοις τῇ μια του ἑβδόμου μηνός, ἤτοι τῇ πρώτῃ, ἥτις ἐστὶ νεομηνία, EUTHYMII ZIGABENI rerum contemplatione claruerunt. Palunites vero et propagines, expones ut jam superius diximus. Per mare etiam et per flumina, universum pelagus dictionis et universa Alumina intelliges, quo sermone universus orbis significatur. Per suem, vero ipsum dæmonem expone, eo quod iminunditiis delectatur. Per silvam etiam (quæ, justa vim Græcæ. condensum significat) animæ illa possunt intelligi, quæ passionibus, atque affectibus adeo abundant, ut densæ quodammodo ac nimiæ in hujusmodi affectibus dicenda sint, et nihilominius steriles sunt, atque infructuosæ. In his autem animabus ille dæmon commoratur, qui vitio ac pravitate unicus et singularis, immanitate autem et sævitia ferus appellatur: verum licet ipse da- mon principaliter ita appelletur, secundario tamen eo singularis ac feræ nomine quilibet intel- ligitur tyrannus, qui vineæ Christi hostis sit. Quæ sequuntur juxta sensum anagogicum ex superius dietis satis sufficienter exposita sunt. In finem pro torcularibus psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXX. B Octavus psalmus similem habet inscriptionem, pro torcularibus, ubi expositionem clare tradidi- mus. Illa igitur torcularia a Propheta nostro mutuo jubere atque exhortari sese introducuntur ad ea peragenda quæ in præsentis psalmi haben- tur principio. Redarguuntur etiam in hoc psalmo Judri de summa eorum in Deum ingratitudine, atque infidelitate, ob quam consequenter cis præ- dicitur, quod abjiciendi erant. Ex qua redargu- tione et prophetia, prudentior ac cautior redditur novus populus, ne et ipsum aliquando abjici contingeret, si antiqui illius vitia fuerit imitatus. VERS. 2. Exsullale Deo adjutori nostro. Videntur prima facie hæc verba prolata esse ex Judæorum persona, qui e Babylonica redierunt captivitate, veluti exsultantium de suo in patriam reditu, al- que hoc pacto exponitur hic psalmus a Judæis. Verum si sequentia omnia consideres, ubi multa C incrore referta sunt, convincemus bunc eorum sensum rectum non esse. Torcularia illa Ligitur Christo, qui eis auxliaturus manifeste advenerat. Jubilate Deo Jacob. De jubilatione sæpius dixi- mus, et nunc brevius repetemus, idem esse jubi- Jare quod vociferari, et victoriæ cantum canere. Deo autem Jacob ideo dixit, ut in memoriam re- vocaret, quod Deus isle, qui incaruandus erat, idem ille esset, qui olim patriarchæ Jacob in figura hominis ǝpparuerat, futuram incarnationem suam prænuntians. VERS. 5. Sumite psalmum, et date tympanum. Amplectimini disciplinas Dei. Est autem hic psal- inus moralibus refertus documentis. Et pulsate ac percutite corpus vestrum plectro temperantiæ. Psalterium jucundum cum cithara. Per psalterium, ipsam mentem aut intellectum intelligit, et per citharam, corpus, ut in xxx psalmo tradidimus : Movete, inquit, intellectum et corpus vestrum, ut lætitia Deum afficiatis. Utrobique autem a communi sensu sumendum est, verbum, Date. Neque enim de materialibus organis loquitur, tametsi aliter sentiant Judæi. Jucundum autem dixit, ut indicaret, quod Deus hujusmodi psalterii genere quam maxime delectatur. VERS. 4. Buccinale in neomenia, tuba, in insigni die solemnitatis vestræ. Lex erat Judæis at prima die mensis septimi, qua die erat neomenia, id est mutuo sese exhortantur, ad exsultandum in D
16α I shall fill him with length of days. If indeed he will ask for this. Or else ‘length of days’ is what he calls eternal life, because that day is one, called ‘length of days’ on account of both its perpetuity and its having no successor. The syntax of the verb ‘I shall fill’ is indifferent [accusative case instead of genitive].
PG 128:945β Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Τὴν παρ’ ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σῴζειν τὸν εἰς ἐμὲ ἐλπίζοντα.
16β And I shall show him my salvation. The salvation that is from me, for I am able to save the one who hopes in me.
PG 128:108591 ϟα΄καὶ τοῖς τοιούτοις, ἅπερ ἐμοῦ πάντα δουλείαν τῶν χλόην ἀνθρώπων, ὡς ἀνθρώποις δουλεύοντα προσαγορευ θῆναι. Τινὲς δὲ πάλιν ἑτέρως ἡρμήνευσαν, χόρτον μὲν νοήσαντες τὸν μὴ φέροντα καρπὸν χρήσιμον εἰς βρῶσιν ἀνθρώπων, χλόην δὲ τὴν καρποφορού. σαν εύχρηστον· κἀκεῖνον μὲν ἐξανατέλλεσθαι τοῖς κτήνεσι, ταύτην δὲ τοῖς ἀνθρώποις · τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ὡς τῆς γῆς δουλευούσης τοῖς ἀνθρώποις, δι' οὓς καὶ γέγονε. χλόην οιι- Τοῦ ἐξαγαγεῖν ἄρτον ἐκ τῆς γῆς. Χορτασθήσε ται, φησίν, ἡ γῆ, ἕνεκα τοῦ ἐξαγαγεῖν ἄρτον ἐξ αὐτῆς, ἀπὸ σίτου κατασκευαζόμενον. Καὶ οἶνος εὐφραίνει καρδίαν ἀνθρώπου. Καὶ ὁ οἶνος καρπὸς τῆς γῆς ὤν, καὶ ἐξ αὐτῆς ἀναδιδόμε νος, εὐφραίνει καρδίαν ἀνθρώπων, θεραπεύων, καὶ ἀνεῖς αὐτήν. Τοῦ ἱλαρῦναι πρόσωπον ἐν ἐλαίῳ. Καὶ ἔνεκα πάλιν τοῦ ἁπαλῦναι, καὶ φαιδρῦναι ἐν ἐλαίῳ γεωρ γουμένῳ ἀπὸ φυτοῦ αὐτῆς πρόσωπον σκληραγωγη θὲν ἀνθρώπου. Καὶ ἄρτος καρδίαν ἀνθρώπου στηρίζει. Ο μὲν οἶνος εὐφραίνει αὐτήν. Οὗτος δὲ δυναμοί κεκμη κυίαν, καρπὸς ὢν καὶ αὐτὸς τῆς γῆς πάντων γὰρ ἔθετο πρόνοιαν ὁ Δημιουργὸς, καὶ ἀλόγων, καὶ λογικῶν, χορτάζων τὴν γῆν, ἵνα πιανθεῖσα, τούτοις ἀνήσει τὰ ἐπιτήδεια. Χορτασθήσεται τὰ ξύλα τοῦ πεδίου. Αρδευθή. σεται, πιανθήσεται τὰ φυτὰ τῆς γῆς, τὰ παντοῖα δένδρα. Αν κέδροι τοῦ Λιβάνου, ἃς ἐφύτευσας. Δια τούτων ὡς ἐπισημοτέρων πάσας υποδηλοί· Ἐφύ- τευσας δὲ ἀντὶ τοῦ, ἐξανέτειλας προστάγματι. Εκεί στρουθία ἐννοσσεύσουσιν. Ἐν τοῖς φυ τοῖς, ἐν τοῖς δένδροις, ἐν ταῖς κέδροις. Διὰ δὲ τῶν στρουθίων καὶ τἆλλα νόησον ὄρνεα. Οὐ μόνον γὰρ ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ τοῖς ὀρνέοις χρήσιμος ἡ ἀνά- δοσις τῶν δένδρων. Τοῦ ἐρωδιοῦ ἡ κατοικία ἡγεῖται αὐτά. Ο έρω διὸς εἶδος ὀρνέου πρώτου πηγνύντος τὴν καλιά». Ορη τὰ ὑψηλὰ ταῖς ἐλάφοις· πέτρα καταφυγή τοῖς λαγωοῖς. Ὅρα καὶ τῶν ὑψηλῶν ὀρέων, τῶν πετρῶν τὸ χρήσιμον· πάντων γάρ, ὡς εἴρηται, προνοείται, μέχρι καὶ τῶν σμικροτάτων ζώων, ὁ Κτίστης. Εἰ γὰρ μὴ τὰ ὄρη μηδ' αἱ πέτραι γεγό- νασιν, ἐπέλειψαν ἂν πάλαι τὰ ῥηθέντα γένη τῶν ζώων, ὑπὸ τῶν σαρκοφάγων ἐκδαπανηθέντα. Εποίησε σελήνην εἰς καιρούς. Τοὺς τῆς νυ κτὸς δηλονότι. Την σελήνην γὰρ καὶ τοὺς ἀστέρας, εἰς ἐξουσίαν τῆς νυκτὸς, ἐπὶ τῷ φωτίζειν αὐτήν. Ὁ ἥλιος ἔγνω τὴν δύσιν αὐτοῦ. Εγνω ταύτην, οὐχ ὡς ἔμψυχος, ἀλλὰ κατὰ τὸν θεῖον ὅμον, ἐν οὐχ ὑπερβαίνει, καθάπερ τις λογικός, εἰδὼς τὸ προστε‐ COMMENT. IN PSALMOS. A nascitur; per vero illam quam nos, tametsi minus proprie, vocabuli inopia olus diximus, et ex cultis percipitur locis: quorum alterain datam esse dicunt beris pecoribus quæ herbis vescan- tur, alterum iis quæ humano generi deserviunt, veluti bobus, equis, ovibus, et similibus, quæ ani- malia Propheta servitutem hominum appellavit, quod hominibus serviunt. Alii vero per nem herbam intellexerunt, quæ humano usui in cibum deservit, qua ratione olus eam appellavimus: et per berbam, quidquid hominibus in cibi usum non venit. Hanc igitur pecoribus productam dicit 'Propheta, illud vero hominibus. tuti etiam hominum dixit, quia terra hominum usibus inservit, ob quos a Deo ſuit creata. B G D Servi- VERS. 15. Ad educendum panem de terra. Satia- bitur, inquit, terra ut educatur ex ea pauis, qui de frumento in terra nato conficitur. Et vinum lætificat cor hominis. Ipsum etiam vi- num terra fructus est, et lætificat cor homin's : quippe cum et robur præstet, et sollicitudines re- mittat. Ad exhilarandum faciem in oleo. Et rursus ea ratione, ut aridam antea atque asperam hominis faciem bilarem reddat, idque efficiat in oleo, quod a terræ planta producitur. Et panis cor hominis confirmat. Vinum quidem lelificat cor, panis autem vires fatigatis præstat, et ipsius etiam terræ fructus est. Omnium igitur creaturarum providentiam habuit Deus, tam irra- tionalium, quam ratione præditarum : terramque ipsam satiavit, ut pinguefacta, opportuna omni- bus alimenta tribueret et necessaria. VERS. 16. Saturabuntur ligna campi. Irrigabun- tur et pinguescent plantæ omnnes terre, et uni- versæ arbores. Cedri Libani quas plantasti. Per cedros, veluti in- signiores arbores, cæleras etiam significavit. Plan. tasti autem, hoc est, e terra eduxisti mandato tuo. Ibi passeres nidificabunt. Ibi, in plantis scilicet, et arboribus, in cedris. Per passeres simili modo omne aliud volucrum genus intellige. Neque enim hominibus tantum, sed ipsis etiam avibus utilis- sima fuit arborum creatio. VERS. 18. Erodii domus præcedit eas. Erodius genus est avis, quæ prima avium omnium nidum figit. Montes excelsi cervis, petra refugium leporibus. Vide ipsorum etiam montium ac petrarum utilita- tem, et quomodo vel infirmorum etiam animan- tium summus Opifex curam habeat. Nam si mon- tes nulli essent, nec ullæ petræ, defecissent game olim omnia, quæ diximus animantia, et ab immitio- ribus feris fuissent consumpta. VERS. 19. Fecit lunam in tempora. In tempora scilicet noctis. Lunam enim et stellas in præfectu- ras noctis creavit, ut eam illuminarent. Sul cognovit occasum suum. Cognovit occasum suum sol, non veluti is qui animam aut sensum habeat, sed veluti is qui divinam determinationem
PG 128:9451 Ψαλμὸς ᾠδῆς· εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. Tί μέν ἐστι, ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. § 65 Ἔστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. Ὄνομα μὲν γὰρ οὔτε τοῦ Δαυὶδ, οὔτε τινὸς τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέρει, διὰ τὸ παρὰ πάντων κοινῇ τότε μελῳδεῖσθαι. § 50 Ἐπιγέγραπται δὲ, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ μόνῳ τοῦτον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαυὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ, καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοὶ συνιόντες, ᾖδον αὐτόν. Ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος οὗτος ὁ ψαλμὸς ἀφορᾷ καὶ τὰ ἐν αὐτῇ διδάσκει, λέγω δὴ, τὴν τῶν ἁμαρτωλῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ὥσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, ἀργίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ, οὕτω δὴ καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη,
1 A psalm of an ode; on the day of the Sabbath. What a ‘psalm of an ode’ is was said previously in the preamble to the present book. § 65 This psalm is anonymous, but not without superscription. It does not bear the name either of David or of any of the chief singers on account of being sung at that time by all in common. § 50 It has the superscription, ‘on the day of the Sabbath’, as some say, because David allotted this for the Sabbath alone as a thanksgiving to God, and then all the chief singers coming together would sing it. But as those who have given a higher interpretation say, this psalm looks towards the day of the age to come and tells of the things on that day, namely, the punishment of the sinners and the honour of the just. For just as the Sabbath (which translates as ‘resting’) involved a rest from all work for the provisions of life, so that day (which is a resting from the present life) is freed from all care for daily life and is called the Sabbath.
Psalmus CX
PG 128:1090Ψαλμός 91 — Psalm 91
PG 128:945κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. α Ἀγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Ὄντως ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν τῷ Θεῷ. β Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγορεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρὰ γένηται ἡ ψαλμῳδία. 3 Τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωΐ τὸ ἔλεός σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου κατὰ νύκτα. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιροὺς, καί φησιν, ὅτι ἀγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογίζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωῒ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ ― ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὕδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐδὲ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι συνεχώρησεν, ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασιν γίνεσθαι, καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε. Κατὰ τὴν νύκτα δὲ, ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. Ἀλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐνταῦθα, τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ, ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλλοντες κατὰ τὸν νυκτερινὸν καιρὸν ὅτε μᾶλλον πρὸς ἡδονὰς σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμεθα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνῄσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν ἢ μελετήσομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν, ὅτι διὰ τῆς πρωΐας, ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. 4 Ἐν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ μετ᾽ ᾠδῆς ἐν κιθάρᾳ. Ζήτει τὴν ἐξήγησιν τοῦ τρίτου στίχου τοῦ λβ΄ ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνᾴδουσαν. 5 Ὅτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου, καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς, τὴν αἰσθητὴν κτίσιν, ἔργα δὲ χειρῶν, τὰ κατὰ μέρος εἴδη τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικιλίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, τὴν χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, καὶ ὁμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι καὶ ἔτι ἀγαλλιάσομαι. 4 Add. [MF in marg.]PABHV: Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, καὶ διὰ πασῶν τούτων ᾄδοντες τῷ Κυρίῳ. : om. SC.
2α It is good to confess the Lord. Truly giving thanks to God is good. 2β And to praise your name with psaltery, O Most High. And to sing thank offerings to you. Some have interpreted thus that it is good to confess first one’s sins to God and then to sing to him, so that the psalmody is pure. 3 So as to tell of your mercy in the morning and your truth by night. Having said simply that this and that are good, he then also ordains times for this good thing, and says, that it is good so as to tell of, that is, to reflect on and announce in the morn- ing at the beginning of the day God’s mercy, namely, that having had mercy on us neither did earthquake bury, nor fire consume, nor water drown us, nor did he permit for us to be given over to wild beasts or enemies or other destroyers, which things and their like tend for the most part to happen at night, and most importantly, he did not allow for us to be surrepti- tiously attacked by demons. And similarly at night to tell of your truth. Understand God’s truth here as his infallibil- ity, so that by telling of this at the time of night, when we are most especially moved to the pleasures of the flesh and evil thoughts, we may restrain ourselves, reminding ourselves that we do not escape his notice whatever we do or turn over in our minds. We may say that by the morning he indicated the whole of the day, the part standing for the whole. 4 On a ten-stringed psaltery with an ode on the lyre. Look for the explanation of the third verse of the thirty-second psalm which accords very closely with the present verse. 5 For you have made me glad, O Lord, in what you have made, and I shall rejoice in the works of your hands. Some have said that ‘what you have made’ is visible creation in general, while ‘works of your hands’ are the various particular forms of this creation, and on seeing the greatness of these, and their beauty, their variety, their harmonious adaptation, their usefulness and what- ever such, I am filled with gladness both in common with others and on my own, and here- after I shall rejoice. 4: Having brought the five senses of the body and the five faculties of the soul [Ar. De Anima II, 3, 414 a 31-32] into concord with one another and through these singing to the Lord.
Ἄλλοι δὲ, ποίημα καὶ ἔργα χειρῶν, διπλασιασμὸν νοήματος ἐκάλεσαν. |
Others have called ‘what you have made’ and ‘works of your hands’ a reduplication of the same meaning.
PG 128:947α Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε. Tὸ, ὡς, κατ’ ἐπίτασιν κεῖται. Λίαν, φησὶ, μεγάλα καὶ θαυμαστὰ τὰ ἔργα σου, οὐ μόνον ὅσα ἐν τῇ προῤῥηθείσῃ κτίσει, ἀλλὰ καὶ ὅσα ἐν προνοίαις καὶ οἰκονομίαις καὶ τερατουργίαις καὶ τοῖς τοιούτοις. Περὶ δὲ ἔργων, εἴρηται πλατύτερον ἐν τῷ πε΄ ψαλμῷ.φησίν. Εἶπε γὰρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσῆν. Ἰδων, εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τῆς κραυγῆς αὐτῶν ἀκήκοα ἀπὸ τῶν ἐργο- διωκτῶν. Οἱειι γὰρ τὴν ὁδύνην αὐτῶν, καὶ κατέ βην τοῦ ἐξελέσθαι αὐτούς. Καὶ αὖθις· Καὶ ἐγὼ ἑώρακα τὸν θλιμμὲν, ὃν οἱ Αἰγύπτιοι Μίδουσιν αὐτούς. Τὸ δὲ, Ετεκαλέσω γιε, καὶ ἐῤῥυσάμην σε καὶ τὰ τοιαῦτα, διὰ τοὺς προγόνους αὐτῶν εἴρηται· ἓν γὰρ γένος ἐκεῖνοι καὶ οὗτοι. Α των τὰ ἔργα τῆς οἰκοδομίας, οὓς καὶ ἐπιστάτας Επήκουσά σου ἐν ἀποκρύψῳ καταιγίδος. Ἐπήκουσά σου, τουτέστιν Ἐπλήρωσα τὴν δέησίν σου, ὧν ἀφανὴς, ἐν ἀποκρύφῳ τόπῳ τῆς καταιγί δος, τῆς συνταραξάτης την παρεμβολὴν τῶν Αἰγυ πτίων, καὶ συνδησάσης τοὺς ἄξονας τῶν ἁρμάτων Β αὐτῶν· καὶ ἀγαγούσης αὐτοὺς μετά βίας ἐπὶ τὸν ὄλεθρον. Καταιγὶς γὰρ ἡ ἐκ βίας ἀνέμων συ- στροφή. Εδοκίμασα σε ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Περὶ τοῦ ὕδατος εἴρηται ἐν τῷ οξ ψαλμῷ. Εδοκίματά σε, συγχωρήσας διψῆσαι μικρόν· καὶ εὐθὺς εὗρον ἀχάριστον καὶ ἀμνήμονα, καὶ πρότερον μέν, μάλιστα δὲ τότε. Ακουσον, λαός μου, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Λαὸν αὐτοῦ τοὺς Εβραίους ὠνόμασεν, δς καὶ κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου ἔξοδον εἰρηκώς πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν, ὅτι Εσεσθέ μοι λαὸς περιούσιος. εἴτουν οἰκεῖο;. Ἢ καὶ ὡς κατὰ σάρκα συγγενής ὢν αὐτῶν· Εἰς τὰ ἴδια γὰρ, φησίν, ἦλθεν. Ἰσραὴλ, ἐὰν ἀκούσῃς μου, οὐκ ἔσται σοὶ θεὸς πρόσφατος, οὐδὲ προσκυνήσεις Θεῷ ἀλλοτρίῳ. Ο λαός Ισραήλ, ἐὰν πεισθῇς μοι τὴν καινὴν διαθή την διατιθεμένῳ, καὶ πιστεύσεις μοι ὡς Θεῷ, οὐ παρανομήσεις· εἰ γὰρ καὶ ἐν τῷ νόμῳ γέγραπται· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, ἀλλ' οὐχ ἕτερο; Θεὸς ἐγώ. Ἀντὶ τοῦ, Ετερος δὲ, τό, Πρόσ φατος, είληπται, ούπερ αὖθις έρμηνευτικὸν τὸ Αλλοτρίῳ· τὸ γὰρ, "Ετερον, παρὰ τὸ, Ον πάλαι, πάντως πρόσφατον, ώ, ὕστερον ἐπιγεγονὸς, καὶ διὰ τοῦτο ἀλλότριον. Εγώ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἀναγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Αὐτὸς ἐκεῖνός είμι, καὶ οὐχ ἕτερο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἐν τῷ ῥηθέντι νόμῳ γέγραπται κείμενον ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου. Πλάτυνον τὸ στόμα σου, καὶ πληρώσω αὐτό. Πλάτυνον, ἀντὶ τοῦ, Ανοιξον· τὸ στόμα δὲ λέγει τὸ τῆς ψυχῆς· Εἰ σύ, φησὶν, ἑτοιμάσεις αὐτὸ πρὸς ὑποδοχήν τροφῆς πνευματικής, εἴτουν θείων νοημάτ των, ἐγὼ πληρώσω αὐτὸ σοφίας, καὶ ἀναγάγω σε ἀπὸ τῆς χαμαιζηλίας τοῦ νοητοῦ γράμματος εἰς τὰ ὕψος τοῦ ἐγκεκρυμμένου τῷ γράμματι πνεύματος. Νοεῖται δὲ στόμα καὶ τὸ αἰσθητόν. Εἰ γὰρ πειθαρ EUTHYMII ZIGABENI 8:8 quoniam ab operum præfectis assidue ad opus ur- gebantur ; unde Dominus ad Moysen : Videns, in- quit, vidi afflictionem populi mei in Ægypto, et clamorem eorum audivi adversus operum compulsores. Novi enim dolorem eorum, et descendi, ut eriperem eos . El rursus : Ego vidi pressuram, qua Ægg- plii eos premunt". Invocasti vero me, et liberavite, et alia hujusmodi, propter eorum progenitores sunt dicta. Progenitores quippe et posteri unum genus efficiunt. Ipsam enim Judæorum gentem alloquitur. Exaudivi te in abscondito tempestatis. Tuas, in- quit, petitiones adimplevi, cum in occulta parte illius tempestatis laterem, quæ Ægyptiorum castra perturḥaverat, quæque curruum axes conjunxerat, et Ægyptios magna vi in perditionem abduxerat. Tempestas autem, valida est ac vehemens ventorum procella. Probavi te apud aquam contradictionis. De hac aqua diximus in psalmo Lxxvi. Probavi te, per- mittens ut paululum sitires, et continuo immemorem le reperi, atque ingratum : quod prius quidem no- veranı, verum tunc tuum vitium prorsus omnibus patuit. VERS. 9. Audi, populus meus, et contestabor tibi. Per populum suum Hebræos intelligit, sicuti in Ægypti exitu ad eorum progenitores dixerat: Eri- tis mihi populus peculiaris *, hoc est, familiaris et benevolus vel, populum suum ideo Christus eum appellat, quia secundum carnem illorum erat cognatus : in propria, inquit, venit, (et sui eum non receperunt "). VERS. 10. Israel si audieris me, non erit in te Deus novus, neque adorabis Deum alienum. O popule Israel, si credideris mibi, qui novum condidi testamentum, si credideris, inquam, mihi ut Deo, esto securus, quod legem tuam non transgredieris. Nam etsi in lege scriptum sit : Non erunt tibi alii dei præter me C tibi tamen ideo dubitandum non est, ego etenim alius Deus non sum. Nam quod hic dicitur : Deus novus, dictum est pro Deus alius, sicuti con- tinuo exponit, eum ait : Neque adorabis Deum alie- num. Si quid enim aliud fuerit ab eo, quod olim est, id novum dicitur, tanquam postea ac de novo adveniens: atque ideo etiam appellatur alie- 2. VERS. 11. Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui D eduxite de terra Ægypti. Ille ipse ego sum et non alius. Hujus autem versiculi verba apud Moysem ad unguem scripta sunt in libro Exodi. Dilata os tuum, et implebo illud. Aperi, inquit, os tuum, os dico non corporis sed intellectuale animæ quæ es. Nam si os tuum ad spiritualem cibum, et ad divinos sensus percipiendos parasti, ego illud implebo sapientia, et a terrena hac legalis litteræ humilitate, te abducam ad altam atque excelsam occulti ac latentis in littera spiritus sil blinitatem, et speculam. Potest, et ipsum os Exod. 111, 7. "Ivid. 9. ss Deut. vit, 6. * Joan. 1, 11. " Exod. xx, 3.
6α How your works have been magnified, O Lord. The ‘how’ is an expression of intensification. Most magnificent and wonderful are your works, he says, not only those in the creation mentioned, but also those of providence and dispensations and wonder-workings and such things. ‘Works’ are spoken of more extensively in the eighty-fifth psalm.
β Σφόδρα ἐβαθύνθησαν οἱ διαλογισμοί σου. Tὸ, ἐβαθύνθησαν, ἀντὶ τοῦ, βαθεῖς καὶ ἀνέφικτοι ἐφάνησαν. Διαλογισμοὺς δὲ λέγει, τὰς βουλάς. Τούτοις ὅμοια καὶ Παῦλος εἴρηκεν, Ὦ βάθος πλούτου καὶ σοφίας καὶ γνώσεως Θεοῦ, ὡς ἀνεξερεύνητα τὰ κρίματα αὐτοῦ καὶ ἀνεξιχνίαστοι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ.φησίν. Εἶπε γὰρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσῆν. Ἰδων, εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τῆς κραυγῆς αὐτῶν ἀκήκοα ἀπὸ τῶν ἐργο- διωκτῶν. Οἱειι γὰρ τὴν ὁδύνην αὐτῶν, καὶ κατέ βην τοῦ ἐξελέσθαι αὐτούς. Καὶ αὖθις· Καὶ ἐγὼ ἑώρακα τὸν θλιμμὲν, ὃν οἱ Αἰγύπτιοι Μίδουσιν αὐτούς. Τὸ δὲ, Ετεκαλέσω γιε, καὶ ἐῤῥυσάμην σε καὶ τὰ τοιαῦτα, διὰ τοὺς προγόνους αὐτῶν εἴρηται· ἓν γὰρ γένος ἐκεῖνοι καὶ οὗτοι. Α των τὰ ἔργα τῆς οἰκοδομίας, οὓς καὶ ἐπιστάτας Επήκουσά σου ἐν ἀποκρύψῳ καταιγίδος. Ἐπήκουσά σου, τουτέστιν Ἐπλήρωσα τὴν δέησίν σου, ὧν ἀφανὴς, ἐν ἀποκρύφῳ τόπῳ τῆς καταιγί δος, τῆς συνταραξάτης την παρεμβολὴν τῶν Αἰγυ πτίων, καὶ συνδησάσης τοὺς ἄξονας τῶν ἁρμάτων Β αὐτῶν· καὶ ἀγαγούσης αὐτοὺς μετά βίας ἐπὶ τὸν ὄλεθρον. Καταιγὶς γὰρ ἡ ἐκ βίας ἀνέμων συ- στροφή. Εδοκίμασα σε ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Περὶ τοῦ ὕδατος εἴρηται ἐν τῷ οξ ψαλμῷ. Εδοκίματά σε, συγχωρήσας διψῆσαι μικρόν· καὶ εὐθὺς εὗρον ἀχάριστον καὶ ἀμνήμονα, καὶ πρότερον μέν, μάλιστα δὲ τότε. Ακουσον, λαός μου, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Λαὸν αὐτοῦ τοὺς Εβραίους ὠνόμασεν, δς καὶ κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου ἔξοδον εἰρηκώς πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν, ὅτι Εσεσθέ μοι λαὸς περιούσιος. εἴτουν οἰκεῖο;. Ἢ καὶ ὡς κατὰ σάρκα συγγενής ὢν αὐτῶν· Εἰς τὰ ἴδια γὰρ, φησίν, ἦλθεν. Ἰσραὴλ, ἐὰν ἀκούσῃς μου, οὐκ ἔσται σοὶ θεὸς πρόσφατος, οὐδὲ προσκυνήσεις Θεῷ ἀλλοτρίῳ. Ο λαός Ισραήλ, ἐὰν πεισθῇς μοι τὴν καινὴν διαθή την διατιθεμένῳ, καὶ πιστεύσεις μοι ὡς Θεῷ, οὐ παρανομήσεις· εἰ γὰρ καὶ ἐν τῷ νόμῳ γέγραπται· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, ἀλλ' οὐχ ἕτερο; Θεὸς ἐγώ. Ἀντὶ τοῦ, Ετερος δὲ, τό, Πρόσ φατος, είληπται, ούπερ αὖθις έρμηνευτικὸν τὸ Αλλοτρίῳ· τὸ γὰρ, "Ετερον, παρὰ τὸ, Ον πάλαι, πάντως πρόσφατον, ώ, ὕστερον ἐπιγεγονὸς, καὶ διὰ τοῦτο ἀλλότριον. Εγώ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἀναγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Αὐτὸς ἐκεῖνός είμι, καὶ οὐχ ἕτερο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἐν τῷ ῥηθέντι νόμῳ γέγραπται κείμενον ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου. Πλάτυνον τὸ στόμα σου, καὶ πληρώσω αὐτό. Πλάτυνον, ἀντὶ τοῦ, Ανοιξον· τὸ στόμα δὲ λέγει τὸ τῆς ψυχῆς· Εἰ σύ, φησὶν, ἑτοιμάσεις αὐτὸ πρὸς ὑποδοχήν τροφῆς πνευματικής, εἴτουν θείων νοημάτ των, ἐγὼ πληρώσω αὐτὸ σοφίας, καὶ ἀναγάγω σε ἀπὸ τῆς χαμαιζηλίας τοῦ νοητοῦ γράμματος εἰς τὰ ὕψος τοῦ ἐγκεκρυμμένου τῷ γράμματι πνεύματος. Νοεῖται δὲ στόμα καὶ τὸ αἰσθητόν. Εἰ γὰρ πειθαρ EUTHYMII ZIGABENI 8:8 quoniam ab operum præfectis assidue ad opus ur- gebantur ; unde Dominus ad Moysen : Videns, in- quit, vidi afflictionem populi mei in Ægypto, et clamorem eorum audivi adversus operum compulsores. Novi enim dolorem eorum, et descendi, ut eriperem eos . El rursus : Ego vidi pressuram, qua Ægg- plii eos premunt". Invocasti vero me, et liberavite, et alia hujusmodi, propter eorum progenitores sunt dicta. Progenitores quippe et posteri unum genus efficiunt. Ipsam enim Judæorum gentem alloquitur. Exaudivi te in abscondito tempestatis. Tuas, in- quit, petitiones adimplevi, cum in occulta parte illius tempestatis laterem, quæ Ægyptiorum castra perturḥaverat, quæque curruum axes conjunxerat, et Ægyptios magna vi in perditionem abduxerat. Tempestas autem, valida est ac vehemens ventorum procella. Probavi te apud aquam contradictionis. De hac aqua diximus in psalmo Lxxvi. Probavi te, per- mittens ut paululum sitires, et continuo immemorem le reperi, atque ingratum : quod prius quidem no- veranı, verum tunc tuum vitium prorsus omnibus patuit. VERS. 9. Audi, populus meus, et contestabor tibi. Per populum suum Hebræos intelligit, sicuti in Ægypti exitu ad eorum progenitores dixerat: Eri- tis mihi populus peculiaris *, hoc est, familiaris et benevolus vel, populum suum ideo Christus eum appellat, quia secundum carnem illorum erat cognatus : in propria, inquit, venit, (et sui eum non receperunt "). VERS. 10. Israel si audieris me, non erit in te Deus novus, neque adorabis Deum alienum. O popule Israel, si credideris mibi, qui novum condidi testamentum, si credideris, inquam, mihi ut Deo, esto securus, quod legem tuam non transgredieris. Nam etsi in lege scriptum sit : Non erunt tibi alii dei præter me C tibi tamen ideo dubitandum non est, ego etenim alius Deus non sum. Nam quod hic dicitur : Deus novus, dictum est pro Deus alius, sicuti con- tinuo exponit, eum ait : Neque adorabis Deum alie- num. Si quid enim aliud fuerit ab eo, quod olim est, id novum dicitur, tanquam postea ac de novo adveniens: atque ideo etiam appellatur alie- 2. VERS. 11. Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui D eduxite de terra Ægypti. Ille ipse ego sum et non alius. Hujus autem versiculi verba apud Moysem ad unguem scripta sunt in libro Exodi. Dilata os tuum, et implebo illud. Aperi, inquit, os tuum, os dico non corporis sed intellectuale animæ quæ es. Nam si os tuum ad spiritualem cibum, et ad divinos sensus percipiendos parasti, ego illud implebo sapientia, et a terrena hac legalis litteræ humilitate, te abducam ad altam atque excelsam occulti ac latentis in littera spiritus sil blinitatem, et speculam. Potest, et ipsum os Exod. 111, 7. "Ivid. 9. ss Deut. vit, 6. * Joan. 1, 11. " Exod. xx, 3.
6β The movements of your thoughts have been greatly deepened. ‘They have been greatly deepened’, in the sense of, they have appeared deep and beyond reach. ‘Movements of your thoughts’ is what he calls your purposes. Paul said in a way similar to this, O the depth of the riches and wisdom and knowledge of God! How unsearchable are his judgments and how inscrutable his ways!
α Ἀνὴρ ἄφρων οὐ γνώσεται. Ἄφρονα νῦν καλεῖ, τὸν μὴ τὴν θείαν φρόνησιν ἔχοντα, καὶ εἰ τὴν ἀνθρωπίνην ἐκτήσατο, τὴν ἐκ τῆς θύραθεν σοφίας. Ὁ γὰρ τοιοῦτος, φησὶν, οὐ γνώσεται, ὅτι μεγάλα τὰ ἔργα σου, καὶ ὅτι βαθεῖς οἱ διαλογισμοί σου, ἀλλ’ ἑαυτῷ θαῤῥήσας, καταλαβεῖν πειράσεται, καὶ διὰ τοῦτο καταπεσεῖται.φησίν. Εἶπε γὰρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσῆν. Ἰδων, εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τῆς κραυγῆς αὐτῶν ἀκήκοα ἀπὸ τῶν ἐργο- διωκτῶν. Οἱειι γὰρ τὴν ὁδύνην αὐτῶν, καὶ κατέ βην τοῦ ἐξελέσθαι αὐτούς. Καὶ αὖθις· Καὶ ἐγὼ ἑώρακα τὸν θλιμμὲν, ὃν οἱ Αἰγύπτιοι Μίδουσιν αὐτούς. Τὸ δὲ, Ετεκαλέσω γιε, καὶ ἐῤῥυσάμην σε καὶ τὰ τοιαῦτα, διὰ τοὺς προγόνους αὐτῶν εἴρηται· ἓν γὰρ γένος ἐκεῖνοι καὶ οὗτοι. Α των τὰ ἔργα τῆς οἰκοδομίας, οὓς καὶ ἐπιστάτας Επήκουσά σου ἐν ἀποκρύψῳ καταιγίδος. Ἐπήκουσά σου, τουτέστιν Ἐπλήρωσα τὴν δέησίν σου, ὧν ἀφανὴς, ἐν ἀποκρύφῳ τόπῳ τῆς καταιγί δος, τῆς συνταραξάτης την παρεμβολὴν τῶν Αἰγυ πτίων, καὶ συνδησάσης τοὺς ἄξονας τῶν ἁρμάτων Β αὐτῶν· καὶ ἀγαγούσης αὐτοὺς μετά βίας ἐπὶ τὸν ὄλεθρον. Καταιγὶς γὰρ ἡ ἐκ βίας ἀνέμων συ- στροφή. Εδοκίμασα σε ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Περὶ τοῦ ὕδατος εἴρηται ἐν τῷ οξ ψαλμῷ. Εδοκίματά σε, συγχωρήσας διψῆσαι μικρόν· καὶ εὐθὺς εὗρον ἀχάριστον καὶ ἀμνήμονα, καὶ πρότερον μέν, μάλιστα δὲ τότε. Ακουσον, λαός μου, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Λαὸν αὐτοῦ τοὺς Εβραίους ὠνόμασεν, δς καὶ κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου ἔξοδον εἰρηκώς πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν, ὅτι Εσεσθέ μοι λαὸς περιούσιος. εἴτουν οἰκεῖο;. Ἢ καὶ ὡς κατὰ σάρκα συγγενής ὢν αὐτῶν· Εἰς τὰ ἴδια γὰρ, φησίν, ἦλθεν. Ἰσραὴλ, ἐὰν ἀκούσῃς μου, οὐκ ἔσται σοὶ θεὸς πρόσφατος, οὐδὲ προσκυνήσεις Θεῷ ἀλλοτρίῳ. Ο λαός Ισραήλ, ἐὰν πεισθῇς μοι τὴν καινὴν διαθή την διατιθεμένῳ, καὶ πιστεύσεις μοι ὡς Θεῷ, οὐ παρανομήσεις· εἰ γὰρ καὶ ἐν τῷ νόμῳ γέγραπται· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, ἀλλ' οὐχ ἕτερο; Θεὸς ἐγώ. Ἀντὶ τοῦ, Ετερος δὲ, τό, Πρόσ φατος, είληπται, ούπερ αὖθις έρμηνευτικὸν τὸ Αλλοτρίῳ· τὸ γὰρ, "Ετερον, παρὰ τὸ, Ον πάλαι, πάντως πρόσφατον, ώ, ὕστερον ἐπιγεγονὸς, καὶ διὰ τοῦτο ἀλλότριον. Εγώ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἀναγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Αὐτὸς ἐκεῖνός είμι, καὶ οὐχ ἕτερο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἐν τῷ ῥηθέντι νόμῳ γέγραπται κείμενον ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου. Πλάτυνον τὸ στόμα σου, καὶ πληρώσω αὐτό. Πλάτυνον, ἀντὶ τοῦ, Ανοιξον· τὸ στόμα δὲ λέγει τὸ τῆς ψυχῆς· Εἰ σύ, φησὶν, ἑτοιμάσεις αὐτὸ πρὸς ὑποδοχήν τροφῆς πνευματικής, εἴτουν θείων νοημάτ των, ἐγὼ πληρώσω αὐτὸ σοφίας, καὶ ἀναγάγω σε ἀπὸ τῆς χαμαιζηλίας τοῦ νοητοῦ γράμματος εἰς τὰ ὕψος τοῦ ἐγκεκρυμμένου τῷ γράμματι πνεύματος. Νοεῖται δὲ στόμα καὶ τὸ αἰσθητόν. Εἰ γὰρ πειθαρ EUTHYMII ZIGABENI 8:8 quoniam ab operum præfectis assidue ad opus ur- gebantur ; unde Dominus ad Moysen : Videns, in- quit, vidi afflictionem populi mei in Ægypto, et clamorem eorum audivi adversus operum compulsores. Novi enim dolorem eorum, et descendi, ut eriperem eos . El rursus : Ego vidi pressuram, qua Ægg- plii eos premunt". Invocasti vero me, et liberavite, et alia hujusmodi, propter eorum progenitores sunt dicta. Progenitores quippe et posteri unum genus efficiunt. Ipsam enim Judæorum gentem alloquitur. Exaudivi te in abscondito tempestatis. Tuas, in- quit, petitiones adimplevi, cum in occulta parte illius tempestatis laterem, quæ Ægyptiorum castra perturḥaverat, quæque curruum axes conjunxerat, et Ægyptios magna vi in perditionem abduxerat. Tempestas autem, valida est ac vehemens ventorum procella. Probavi te apud aquam contradictionis. De hac aqua diximus in psalmo Lxxvi. Probavi te, per- mittens ut paululum sitires, et continuo immemorem le reperi, atque ingratum : quod prius quidem no- veranı, verum tunc tuum vitium prorsus omnibus patuit. VERS. 9. Audi, populus meus, et contestabor tibi. Per populum suum Hebræos intelligit, sicuti in Ægypti exitu ad eorum progenitores dixerat: Eri- tis mihi populus peculiaris *, hoc est, familiaris et benevolus vel, populum suum ideo Christus eum appellat, quia secundum carnem illorum erat cognatus : in propria, inquit, venit, (et sui eum non receperunt "). VERS. 10. Israel si audieris me, non erit in te Deus novus, neque adorabis Deum alienum. O popule Israel, si credideris mibi, qui novum condidi testamentum, si credideris, inquam, mihi ut Deo, esto securus, quod legem tuam non transgredieris. Nam etsi in lege scriptum sit : Non erunt tibi alii dei præter me C tibi tamen ideo dubitandum non est, ego etenim alius Deus non sum. Nam quod hic dicitur : Deus novus, dictum est pro Deus alius, sicuti con- tinuo exponit, eum ait : Neque adorabis Deum alie- num. Si quid enim aliud fuerit ab eo, quod olim est, id novum dicitur, tanquam postea ac de novo adveniens: atque ideo etiam appellatur alie- 2. VERS. 11. Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui D eduxite de terra Ægypti. Ille ipse ego sum et non alius. Hujus autem versiculi verba apud Moysem ad unguem scripta sunt in libro Exodi. Dilata os tuum, et implebo illud. Aperi, inquit, os tuum, os dico non corporis sed intellectuale animæ quæ es. Nam si os tuum ad spiritualem cibum, et ad divinos sensus percipiendos parasti, ego illud implebo sapientia, et a terrena hac legalis litteræ humilitate, te abducam ad altam atque excelsam occulti ac latentis in littera spiritus sil blinitatem, et speculam. Potest, et ipsum os Exod. 111, 7. "Ivid. 9. ss Deut. vit, 6. * Joan. 1, 11. " Exod. xx, 3.
7α A foolish man will not know. ‘A foolish man’ here is what he calls the one who does not possess divine sagacity, even though he may have acquired human sagacity from profane wisdom. Such a man, he says, will not know that your works are great and that the movements of your thoughts are deep, but having trusted in himself, he will attempt to understand and on that account he will fall.
β Καὶ ἀσύνετος οὐ συνήσει ταῦτα. Tὸ αὐτὸ καὶ νῦν ἐδίπλωσε νόημα.φησίν. Εἶπε γὰρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσῆν. Ἰδων, εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τῆς κραυγῆς αὐτῶν ἀκήκοα ἀπὸ τῶν ἐργο- διωκτῶν. Οἱειι γὰρ τὴν ὁδύνην αὐτῶν, καὶ κατέ βην τοῦ ἐξελέσθαι αὐτούς. Καὶ αὖθις· Καὶ ἐγὼ ἑώρακα τὸν θλιμμὲν, ὃν οἱ Αἰγύπτιοι Μίδουσιν αὐτούς. Τὸ δὲ, Ετεκαλέσω γιε, καὶ ἐῤῥυσάμην σε καὶ τὰ τοιαῦτα, διὰ τοὺς προγόνους αὐτῶν εἴρηται· ἓν γὰρ γένος ἐκεῖνοι καὶ οὗτοι. Α των τὰ ἔργα τῆς οἰκοδομίας, οὓς καὶ ἐπιστάτας Επήκουσά σου ἐν ἀποκρύψῳ καταιγίδος. Ἐπήκουσά σου, τουτέστιν Ἐπλήρωσα τὴν δέησίν σου, ὧν ἀφανὴς, ἐν ἀποκρύφῳ τόπῳ τῆς καταιγί δος, τῆς συνταραξάτης την παρεμβολὴν τῶν Αἰγυ πτίων, καὶ συνδησάσης τοὺς ἄξονας τῶν ἁρμάτων Β αὐτῶν· καὶ ἀγαγούσης αὐτοὺς μετά βίας ἐπὶ τὸν ὄλεθρον. Καταιγὶς γὰρ ἡ ἐκ βίας ἀνέμων συ- στροφή. Εδοκίμασα σε ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Περὶ τοῦ ὕδατος εἴρηται ἐν τῷ οξ ψαλμῷ. Εδοκίματά σε, συγχωρήσας διψῆσαι μικρόν· καὶ εὐθὺς εὗρον ἀχάριστον καὶ ἀμνήμονα, καὶ πρότερον μέν, μάλιστα δὲ τότε. Ακουσον, λαός μου, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Λαὸν αὐτοῦ τοὺς Εβραίους ὠνόμασεν, δς καὶ κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου ἔξοδον εἰρηκώς πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν, ὅτι Εσεσθέ μοι λαὸς περιούσιος. εἴτουν οἰκεῖο;. Ἢ καὶ ὡς κατὰ σάρκα συγγενής ὢν αὐτῶν· Εἰς τὰ ἴδια γὰρ, φησίν, ἦλθεν. Ἰσραὴλ, ἐὰν ἀκούσῃς μου, οὐκ ἔσται σοὶ θεὸς πρόσφατος, οὐδὲ προσκυνήσεις Θεῷ ἀλλοτρίῳ. Ο λαός Ισραήλ, ἐὰν πεισθῇς μοι τὴν καινὴν διαθή την διατιθεμένῳ, καὶ πιστεύσεις μοι ὡς Θεῷ, οὐ παρανομήσεις· εἰ γὰρ καὶ ἐν τῷ νόμῳ γέγραπται· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, ἀλλ' οὐχ ἕτερο; Θεὸς ἐγώ. Ἀντὶ τοῦ, Ετερος δὲ, τό, Πρόσ φατος, είληπται, ούπερ αὖθις έρμηνευτικὸν τὸ Αλλοτρίῳ· τὸ γὰρ, "Ετερον, παρὰ τὸ, Ον πάλαι, πάντως πρόσφατον, ώ, ὕστερον ἐπιγεγονὸς, καὶ διὰ τοῦτο ἀλλότριον. Εγώ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἀναγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Αὐτὸς ἐκεῖνός είμι, καὶ οὐχ ἕτερο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἐν τῷ ῥηθέντι νόμῳ γέγραπται κείμενον ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου. Πλάτυνον τὸ στόμα σου, καὶ πληρώσω αὐτό. Πλάτυνον, ἀντὶ τοῦ, Ανοιξον· τὸ στόμα δὲ λέγει τὸ τῆς ψυχῆς· Εἰ σύ, φησὶν, ἑτοιμάσεις αὐτὸ πρὸς ὑποδοχήν τροφῆς πνευματικής, εἴτουν θείων νοημάτ των, ἐγὼ πληρώσω αὐτὸ σοφίας, καὶ ἀναγάγω σε ἀπὸ τῆς χαμαιζηλίας τοῦ νοητοῦ γράμματος εἰς τὰ ὕψος τοῦ ἐγκεκρυμμένου τῷ γράμματι πνεύματος. Νοεῖται δὲ στόμα καὶ τὸ αἰσθητόν. Εἰ γὰρ πειθαρ EUTHYMII ZIGABENI 8:8 quoniam ab operum præfectis assidue ad opus ur- gebantur ; unde Dominus ad Moysen : Videns, in- quit, vidi afflictionem populi mei in Ægypto, et clamorem eorum audivi adversus operum compulsores. Novi enim dolorem eorum, et descendi, ut eriperem eos . El rursus : Ego vidi pressuram, qua Ægg- plii eos premunt". Invocasti vero me, et liberavite, et alia hujusmodi, propter eorum progenitores sunt dicta. Progenitores quippe et posteri unum genus efficiunt. Ipsam enim Judæorum gentem alloquitur. Exaudivi te in abscondito tempestatis. Tuas, in- quit, petitiones adimplevi, cum in occulta parte illius tempestatis laterem, quæ Ægyptiorum castra perturḥaverat, quæque curruum axes conjunxerat, et Ægyptios magna vi in perditionem abduxerat. Tempestas autem, valida est ac vehemens ventorum procella. Probavi te apud aquam contradictionis. De hac aqua diximus in psalmo Lxxvi. Probavi te, per- mittens ut paululum sitires, et continuo immemorem le reperi, atque ingratum : quod prius quidem no- veranı, verum tunc tuum vitium prorsus omnibus patuit. VERS. 9. Audi, populus meus, et contestabor tibi. Per populum suum Hebræos intelligit, sicuti in Ægypti exitu ad eorum progenitores dixerat: Eri- tis mihi populus peculiaris *, hoc est, familiaris et benevolus vel, populum suum ideo Christus eum appellat, quia secundum carnem illorum erat cognatus : in propria, inquit, venit, (et sui eum non receperunt "). VERS. 10. Israel si audieris me, non erit in te Deus novus, neque adorabis Deum alienum. O popule Israel, si credideris mibi, qui novum condidi testamentum, si credideris, inquam, mihi ut Deo, esto securus, quod legem tuam non transgredieris. Nam etsi in lege scriptum sit : Non erunt tibi alii dei præter me C tibi tamen ideo dubitandum non est, ego etenim alius Deus non sum. Nam quod hic dicitur : Deus novus, dictum est pro Deus alius, sicuti con- tinuo exponit, eum ait : Neque adorabis Deum alie- num. Si quid enim aliud fuerit ab eo, quod olim est, id novum dicitur, tanquam postea ac de novo adveniens: atque ideo etiam appellatur alie- 2. VERS. 11. Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui D eduxite de terra Ægypti. Ille ipse ego sum et non alius. Hujus autem versiculi verba apud Moysem ad unguem scripta sunt in libro Exodi. Dilata os tuum, et implebo illud. Aperi, inquit, os tuum, os dico non corporis sed intellectuale animæ quæ es. Nam si os tuum ad spiritualem cibum, et ad divinos sensus percipiendos parasti, ego illud implebo sapientia, et a terrena hac legalis litteræ humilitate, te abducam ad altam atque excelsam occulti ac latentis in littera spiritus sil blinitatem, et speculam. Potest, et ipsum os Exod. 111, 7. "Ivid. 9. ss Deut. vit, 6. * Joan. 1, 11. " Exod. xx, 3.
7β And one without understanding will fail to comprehend these things. He now repeats the same meaning.
α Ἐν τῷ ἀνατεῖλαι ἁμαρτωλοὺς ὡσεὶ χόρτον καὶ διέκυψαν πάντες οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν. Περιττὸς ὁ καί σύνδεσμος ἐνταῦθα. Διέκυψαν δὲ, ἀντὶ τοῦ, κατεκάμφθησαν, ἐταπεινώθησαν. Ὁ δὲ νοῦς ἐστι τοιοῦτος, ὅτι ἀνατείλαντες οἱ ἁμαρτωλοὶ δίκην χόρτου, τουτέστιν, ἀνθήσαντες πρόσκαιρα, οὐ μέχρι πολλοῦ τὴν ἀκμὴν παρέτειναν, ἀλλὰ διέκυψαν· τοὺς αὐτοὺς δὲ λέγει, καὶ ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν.φησίν. Εἶπε γὰρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσῆν. Ἰδων, εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τῆς κραυγῆς αὐτῶν ἀκήκοα ἀπὸ τῶν ἐργο- διωκτῶν. Οἱειι γὰρ τὴν ὁδύνην αὐτῶν, καὶ κατέ βην τοῦ ἐξελέσθαι αὐτούς. Καὶ αὖθις· Καὶ ἐγὼ ἑώρακα τὸν θλιμμὲν, ὃν οἱ Αἰγύπτιοι Μίδουσιν αὐτούς. Τὸ δὲ, Ετεκαλέσω γιε, καὶ ἐῤῥυσάμην σε καὶ τὰ τοιαῦτα, διὰ τοὺς προγόνους αὐτῶν εἴρηται· ἓν γὰρ γένος ἐκεῖνοι καὶ οὗτοι. Α των τὰ ἔργα τῆς οἰκοδομίας, οὓς καὶ ἐπιστάτας Επήκουσά σου ἐν ἀποκρύψῳ καταιγίδος. Ἐπήκουσά σου, τουτέστιν Ἐπλήρωσα τὴν δέησίν σου, ὧν ἀφανὴς, ἐν ἀποκρύφῳ τόπῳ τῆς καταιγί δος, τῆς συνταραξάτης την παρεμβολὴν τῶν Αἰγυ πτίων, καὶ συνδησάσης τοὺς ἄξονας τῶν ἁρμάτων Β αὐτῶν· καὶ ἀγαγούσης αὐτοὺς μετά βίας ἐπὶ τὸν ὄλεθρον. Καταιγὶς γὰρ ἡ ἐκ βίας ἀνέμων συ- στροφή. Εδοκίμασα σε ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Περὶ τοῦ ὕδατος εἴρηται ἐν τῷ οξ ψαλμῷ. Εδοκίματά σε, συγχωρήσας διψῆσαι μικρόν· καὶ εὐθὺς εὗρον ἀχάριστον καὶ ἀμνήμονα, καὶ πρότερον μέν, μάλιστα δὲ τότε. Ακουσον, λαός μου, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Λαὸν αὐτοῦ τοὺς Εβραίους ὠνόμασεν, δς καὶ κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου ἔξοδον εἰρηκώς πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν, ὅτι Εσεσθέ μοι λαὸς περιούσιος. εἴτουν οἰκεῖο;. Ἢ καὶ ὡς κατὰ σάρκα συγγενής ὢν αὐτῶν· Εἰς τὰ ἴδια γὰρ, φησίν, ἦλθεν. Ἰσραὴλ, ἐὰν ἀκούσῃς μου, οὐκ ἔσται σοὶ θεὸς πρόσφατος, οὐδὲ προσκυνήσεις Θεῷ ἀλλοτρίῳ. Ο λαός Ισραήλ, ἐὰν πεισθῇς μοι τὴν καινὴν διαθή την διατιθεμένῳ, καὶ πιστεύσεις μοι ὡς Θεῷ, οὐ παρανομήσεις· εἰ γὰρ καὶ ἐν τῷ νόμῳ γέγραπται· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, ἀλλ' οὐχ ἕτερο; Θεὸς ἐγώ. Ἀντὶ τοῦ, Ετερος δὲ, τό, Πρόσ φατος, είληπται, ούπερ αὖθις έρμηνευτικὸν τὸ Αλλοτρίῳ· τὸ γὰρ, "Ετερον, παρὰ τὸ, Ον πάλαι, πάντως πρόσφατον, ώ, ὕστερον ἐπιγεγονὸς, καὶ διὰ τοῦτο ἀλλότριον. Εγώ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἀναγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Αὐτὸς ἐκεῖνός είμι, καὶ οὐχ ἕτερο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἐν τῷ ῥηθέντι νόμῳ γέγραπται κείμενον ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου. Πλάτυνον τὸ στόμα σου, καὶ πληρώσω αὐτό. Πλάτυνον, ἀντὶ τοῦ, Ανοιξον· τὸ στόμα δὲ λέγει τὸ τῆς ψυχῆς· Εἰ σύ, φησὶν, ἑτοιμάσεις αὐτὸ πρὸς ὑποδοχήν τροφῆς πνευματικής, εἴτουν θείων νοημάτ των, ἐγὼ πληρώσω αὐτὸ σοφίας, καὶ ἀναγάγω σε ἀπὸ τῆς χαμαιζηλίας τοῦ νοητοῦ γράμματος εἰς τὰ ὕψος τοῦ ἐγκεκρυμμένου τῷ γράμματι πνεύματος. Νοεῖται δὲ στόμα καὶ τὸ αἰσθητόν. Εἰ γὰρ πειθαρ EUTHYMII ZIGABENI 8:8 quoniam ab operum præfectis assidue ad opus ur- gebantur ; unde Dominus ad Moysen : Videns, in- quit, vidi afflictionem populi mei in Ægypto, et clamorem eorum audivi adversus operum compulsores. Novi enim dolorem eorum, et descendi, ut eriperem eos . El rursus : Ego vidi pressuram, qua Ægg- plii eos premunt". Invocasti vero me, et liberavite, et alia hujusmodi, propter eorum progenitores sunt dicta. Progenitores quippe et posteri unum genus efficiunt. Ipsam enim Judæorum gentem alloquitur. Exaudivi te in abscondito tempestatis. Tuas, in- quit, petitiones adimplevi, cum in occulta parte illius tempestatis laterem, quæ Ægyptiorum castra perturḥaverat, quæque curruum axes conjunxerat, et Ægyptios magna vi in perditionem abduxerat. Tempestas autem, valida est ac vehemens ventorum procella. Probavi te apud aquam contradictionis. De hac aqua diximus in psalmo Lxxvi. Probavi te, per- mittens ut paululum sitires, et continuo immemorem le reperi, atque ingratum : quod prius quidem no- veranı, verum tunc tuum vitium prorsus omnibus patuit. VERS. 9. Audi, populus meus, et contestabor tibi. Per populum suum Hebræos intelligit, sicuti in Ægypti exitu ad eorum progenitores dixerat: Eri- tis mihi populus peculiaris *, hoc est, familiaris et benevolus vel, populum suum ideo Christus eum appellat, quia secundum carnem illorum erat cognatus : in propria, inquit, venit, (et sui eum non receperunt "). VERS. 10. Israel si audieris me, non erit in te Deus novus, neque adorabis Deum alienum. O popule Israel, si credideris mibi, qui novum condidi testamentum, si credideris, inquam, mihi ut Deo, esto securus, quod legem tuam non transgredieris. Nam etsi in lege scriptum sit : Non erunt tibi alii dei præter me C tibi tamen ideo dubitandum non est, ego etenim alius Deus non sum. Nam quod hic dicitur : Deus novus, dictum est pro Deus alius, sicuti con- tinuo exponit, eum ait : Neque adorabis Deum alie- num. Si quid enim aliud fuerit ab eo, quod olim est, id novum dicitur, tanquam postea ac de novo adveniens: atque ideo etiam appellatur alie- 2. VERS. 11. Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui D eduxite de terra Ægypti. Ille ipse ego sum et non alius. Hujus autem versiculi verba apud Moysem ad unguem scripta sunt in libro Exodi. Dilata os tuum, et implebo illud. Aperi, inquit, os tuum, os dico non corporis sed intellectuale animæ quæ es. Nam si os tuum ad spiritualem cibum, et ad divinos sensus percipiendos parasti, ego illud implebo sapientia, et a terrena hac legalis litteræ humilitate, te abducam ad altam atque excelsam occulti ac latentis in littera spiritus sil blinitatem, et speculam. Potest, et ipsum os Exod. 111, 7. "Ivid. 9. ss Deut. vit, 6. * Joan. 1, 11. " Exod. xx, 3.
8α Even as sinners have sprung up like grass, and all who work lawlessness have stooped down. The conjunction ‘and’ is redundant here. ‘They have stooped down’, in the sense of, ‘they have been bent down’, ‘they have been humbled’. The meaning is such, that when sinners have sprung up like grass, that is, have flourished temporarily, they have not maintained their prime for long, but have stooped down. By those who work lawlessness he is referring to the same people.
β Ὅπως ἂν ἐξολοθρευθῶσιν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Διέκυψαν δὲ καὶ τῆς εὐημερίας ἐξέπεσον, ἵνα κολασθῶσιν εἰς τὸν μέλλοντα αἰῶνα. Ἐξολόθρευσιν γὰρ ἐπὶ τοῦ ἀτελευτήτου αἰῶνος καὶ ἀπώλειαν, τὴν ἀπαρηγόρητον κόλασιν εἴωθεν ὁ Δαυὶδ ὀνομάζειν.φησίν. Εἶπε γὰρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσῆν. Ἰδων, εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τῆς κραυγῆς αὐτῶν ἀκήκοα ἀπὸ τῶν ἐργο- διωκτῶν. Οἱειι γὰρ τὴν ὁδύνην αὐτῶν, καὶ κατέ βην τοῦ ἐξελέσθαι αὐτούς. Καὶ αὖθις· Καὶ ἐγὼ ἑώρακα τὸν θλιμμὲν, ὃν οἱ Αἰγύπτιοι Μίδουσιν αὐτούς. Τὸ δὲ, Ετεκαλέσω γιε, καὶ ἐῤῥυσάμην σε καὶ τὰ τοιαῦτα, διὰ τοὺς προγόνους αὐτῶν εἴρηται· ἓν γὰρ γένος ἐκεῖνοι καὶ οὗτοι. Α των τὰ ἔργα τῆς οἰκοδομίας, οὓς καὶ ἐπιστάτας Επήκουσά σου ἐν ἀποκρύψῳ καταιγίδος. Ἐπήκουσά σου, τουτέστιν Ἐπλήρωσα τὴν δέησίν σου, ὧν ἀφανὴς, ἐν ἀποκρύφῳ τόπῳ τῆς καταιγί δος, τῆς συνταραξάτης την παρεμβολὴν τῶν Αἰγυ πτίων, καὶ συνδησάσης τοὺς ἄξονας τῶν ἁρμάτων Β αὐτῶν· καὶ ἀγαγούσης αὐτοὺς μετά βίας ἐπὶ τὸν ὄλεθρον. Καταιγὶς γὰρ ἡ ἐκ βίας ἀνέμων συ- στροφή. Εδοκίμασα σε ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Περὶ τοῦ ὕδατος εἴρηται ἐν τῷ οξ ψαλμῷ. Εδοκίματά σε, συγχωρήσας διψῆσαι μικρόν· καὶ εὐθὺς εὗρον ἀχάριστον καὶ ἀμνήμονα, καὶ πρότερον μέν, μάλιστα δὲ τότε. Ακουσον, λαός μου, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Λαὸν αὐτοῦ τοὺς Εβραίους ὠνόμασεν, δς καὶ κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου ἔξοδον εἰρηκώς πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν, ὅτι Εσεσθέ μοι λαὸς περιούσιος. εἴτουν οἰκεῖο;. Ἢ καὶ ὡς κατὰ σάρκα συγγενής ὢν αὐτῶν· Εἰς τὰ ἴδια γὰρ, φησίν, ἦλθεν. Ἰσραὴλ, ἐὰν ἀκούσῃς μου, οὐκ ἔσται σοὶ θεὸς πρόσφατος, οὐδὲ προσκυνήσεις Θεῷ ἀλλοτρίῳ. Ο λαός Ισραήλ, ἐὰν πεισθῇς μοι τὴν καινὴν διαθή την διατιθεμένῳ, καὶ πιστεύσεις μοι ὡς Θεῷ, οὐ παρανομήσεις· εἰ γὰρ καὶ ἐν τῷ νόμῳ γέγραπται· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, ἀλλ' οὐχ ἕτερο; Θεὸς ἐγώ. Ἀντὶ τοῦ, Ετερος δὲ, τό, Πρόσ φατος, είληπται, ούπερ αὖθις έρμηνευτικὸν τὸ Αλλοτρίῳ· τὸ γὰρ, "Ετερον, παρὰ τὸ, Ον πάλαι, πάντως πρόσφατον, ώ, ὕστερον ἐπιγεγονὸς, καὶ διὰ τοῦτο ἀλλότριον. Εγώ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἀναγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Αὐτὸς ἐκεῖνός είμι, καὶ οὐχ ἕτερο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἐν τῷ ῥηθέντι νόμῳ γέγραπται κείμενον ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου. Πλάτυνον τὸ στόμα σου, καὶ πληρώσω αὐτό. Πλάτυνον, ἀντὶ τοῦ, Ανοιξον· τὸ στόμα δὲ λέγει τὸ τῆς ψυχῆς· Εἰ σύ, φησὶν, ἑτοιμάσεις αὐτὸ πρὸς ὑποδοχήν τροφῆς πνευματικής, εἴτουν θείων νοημάτ των, ἐγὼ πληρώσω αὐτὸ σοφίας, καὶ ἀναγάγω σε ἀπὸ τῆς χαμαιζηλίας τοῦ νοητοῦ γράμματος εἰς τὰ ὕψος τοῦ ἐγκεκρυμμένου τῷ γράμματι πνεύματος. Νοεῖται δὲ στόμα καὶ τὸ αἰσθητόν. Εἰ γὰρ πειθαρ EUTHYMII ZIGABENI 8:8 quoniam ab operum præfectis assidue ad opus ur- gebantur ; unde Dominus ad Moysen : Videns, in- quit, vidi afflictionem populi mei in Ægypto, et clamorem eorum audivi adversus operum compulsores. Novi enim dolorem eorum, et descendi, ut eriperem eos . El rursus : Ego vidi pressuram, qua Ægg- plii eos premunt". Invocasti vero me, et liberavite, et alia hujusmodi, propter eorum progenitores sunt dicta. Progenitores quippe et posteri unum genus efficiunt. Ipsam enim Judæorum gentem alloquitur. Exaudivi te in abscondito tempestatis. Tuas, in- quit, petitiones adimplevi, cum in occulta parte illius tempestatis laterem, quæ Ægyptiorum castra perturḥaverat, quæque curruum axes conjunxerat, et Ægyptios magna vi in perditionem abduxerat. Tempestas autem, valida est ac vehemens ventorum procella. Probavi te apud aquam contradictionis. De hac aqua diximus in psalmo Lxxvi. Probavi te, per- mittens ut paululum sitires, et continuo immemorem le reperi, atque ingratum : quod prius quidem no- veranı, verum tunc tuum vitium prorsus omnibus patuit. VERS. 9. Audi, populus meus, et contestabor tibi. Per populum suum Hebræos intelligit, sicuti in Ægypti exitu ad eorum progenitores dixerat: Eri- tis mihi populus peculiaris *, hoc est, familiaris et benevolus vel, populum suum ideo Christus eum appellat, quia secundum carnem illorum erat cognatus : in propria, inquit, venit, (et sui eum non receperunt "). VERS. 10. Israel si audieris me, non erit in te Deus novus, neque adorabis Deum alienum. O popule Israel, si credideris mibi, qui novum condidi testamentum, si credideris, inquam, mihi ut Deo, esto securus, quod legem tuam non transgredieris. Nam etsi in lege scriptum sit : Non erunt tibi alii dei præter me C tibi tamen ideo dubitandum non est, ego etenim alius Deus non sum. Nam quod hic dicitur : Deus novus, dictum est pro Deus alius, sicuti con- tinuo exponit, eum ait : Neque adorabis Deum alie- num. Si quid enim aliud fuerit ab eo, quod olim est, id novum dicitur, tanquam postea ac de novo adveniens: atque ideo etiam appellatur alie- 2. VERS. 11. Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui D eduxite de terra Ægypti. Ille ipse ego sum et non alius. Hujus autem versiculi verba apud Moysem ad unguem scripta sunt in libro Exodi. Dilata os tuum, et implebo illud. Aperi, inquit, os tuum, os dico non corporis sed intellectuale animæ quæ es. Nam si os tuum ad spiritualem cibum, et ad divinos sensus percipiendos parasti, ego illud implebo sapientia, et a terrena hac legalis litteræ humilitate, te abducam ad altam atque excelsam occulti ac latentis in littera spiritus sil blinitatem, et speculam. Potest, et ipsum os Exod. 111, 7. "Ivid. 9. ss Deut. vit, 6. * Joan. 1, 11. " Exod. xx, 3.
8β So that they may be utterly destroyed to the age of the age. They stooped down fell from their prosperity so that they may be punished in the age to come. In relation to the unending age, David was accustomed to call unremitting punish- ment ‘destruction’ and ‘perdition’.
Λέγει τοίνυν, ὅτι τὴν ἐνταῦθα τῆς εὐδαιμονίας ἔκπτωσιν, ἀῤῥαβῶνα τῆς ἐκεῖ τιμωρίας ἐκομίσαντο. Ἐντεῦθεν οὖν εἰσβάλλει εἰς τὰ τῆς ἡμέρας τοῦ μέλλοντος αἰῶνος, ὡς ἐν προοιμίῳ τοῦ ψαλμοῦ προειρήκαμεν.φησίν. Εἶπε γὰρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσῆν. Ἰδων, εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τῆς κραυγῆς αὐτῶν ἀκήκοα ἀπὸ τῶν ἐργο- διωκτῶν. Οἱειι γὰρ τὴν ὁδύνην αὐτῶν, καὶ κατέ βην τοῦ ἐξελέσθαι αὐτούς. Καὶ αὖθις· Καὶ ἐγὼ ἑώρακα τὸν θλιμμὲν, ὃν οἱ Αἰγύπτιοι Μίδουσιν αὐτούς. Τὸ δὲ, Ετεκαλέσω γιε, καὶ ἐῤῥυσάμην σε καὶ τὰ τοιαῦτα, διὰ τοὺς προγόνους αὐτῶν εἴρηται· ἓν γὰρ γένος ἐκεῖνοι καὶ οὗτοι. Α των τὰ ἔργα τῆς οἰκοδομίας, οὓς καὶ ἐπιστάτας Επήκουσά σου ἐν ἀποκρύψῳ καταιγίδος. Ἐπήκουσά σου, τουτέστιν Ἐπλήρωσα τὴν δέησίν σου, ὧν ἀφανὴς, ἐν ἀποκρύφῳ τόπῳ τῆς καταιγί δος, τῆς συνταραξάτης την παρεμβολὴν τῶν Αἰγυ πτίων, καὶ συνδησάσης τοὺς ἄξονας τῶν ἁρμάτων Β αὐτῶν· καὶ ἀγαγούσης αὐτοὺς μετά βίας ἐπὶ τὸν ὄλεθρον. Καταιγὶς γὰρ ἡ ἐκ βίας ἀνέμων συ- στροφή. Εδοκίμασα σε ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Περὶ τοῦ ὕδατος εἴρηται ἐν τῷ οξ ψαλμῷ. Εδοκίματά σε, συγχωρήσας διψῆσαι μικρόν· καὶ εὐθὺς εὗρον ἀχάριστον καὶ ἀμνήμονα, καὶ πρότερον μέν, μάλιστα δὲ τότε. Ακουσον, λαός μου, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Λαὸν αὐτοῦ τοὺς Εβραίους ὠνόμασεν, δς καὶ κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου ἔξοδον εἰρηκώς πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν, ὅτι Εσεσθέ μοι λαὸς περιούσιος. εἴτουν οἰκεῖο;. Ἢ καὶ ὡς κατὰ σάρκα συγγενής ὢν αὐτῶν· Εἰς τὰ ἴδια γὰρ, φησίν, ἦλθεν. Ἰσραὴλ, ἐὰν ἀκούσῃς μου, οὐκ ἔσται σοὶ θεὸς πρόσφατος, οὐδὲ προσκυνήσεις Θεῷ ἀλλοτρίῳ. Ο λαός Ισραήλ, ἐὰν πεισθῇς μοι τὴν καινὴν διαθή την διατιθεμένῳ, καὶ πιστεύσεις μοι ὡς Θεῷ, οὐ παρανομήσεις· εἰ γὰρ καὶ ἐν τῷ νόμῳ γέγραπται· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, ἀλλ' οὐχ ἕτερο; Θεὸς ἐγώ. Ἀντὶ τοῦ, Ετερος δὲ, τό, Πρόσ φατος, είληπται, ούπερ αὖθις έρμηνευτικὸν τὸ Αλλοτρίῳ· τὸ γὰρ, "Ετερον, παρὰ τὸ, Ον πάλαι, πάντως πρόσφατον, ώ, ὕστερον ἐπιγεγονὸς, καὶ διὰ τοῦτο ἀλλότριον. Εγώ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἀναγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Αὐτὸς ἐκεῖνός είμι, καὶ οὐχ ἕτερο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἐν τῷ ῥηθέντι νόμῳ γέγραπται κείμενον ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου. Πλάτυνον τὸ στόμα σου, καὶ πληρώσω αὐτό. Πλάτυνον, ἀντὶ τοῦ, Ανοιξον· τὸ στόμα δὲ λέγει τὸ τῆς ψυχῆς· Εἰ σύ, φησὶν, ἑτοιμάσεις αὐτὸ πρὸς ὑποδοχήν τροφῆς πνευματικής, εἴτουν θείων νοημάτ των, ἐγὼ πληρώσω αὐτὸ σοφίας, καὶ ἀναγάγω σε ἀπὸ τῆς χαμαιζηλίας τοῦ νοητοῦ γράμματος εἰς τὰ ὕψος τοῦ ἐγκεκρυμμένου τῷ γράμματι πνεύματος. Νοεῖται δὲ στόμα καὶ τὸ αἰσθητόν. Εἰ γὰρ πειθαρ EUTHYMII ZIGABENI 8:8 quoniam ab operum præfectis assidue ad opus ur- gebantur ; unde Dominus ad Moysen : Videns, in- quit, vidi afflictionem populi mei in Ægypto, et clamorem eorum audivi adversus operum compulsores. Novi enim dolorem eorum, et descendi, ut eriperem eos . El rursus : Ego vidi pressuram, qua Ægg- plii eos premunt". Invocasti vero me, et liberavite, et alia hujusmodi, propter eorum progenitores sunt dicta. Progenitores quippe et posteri unum genus efficiunt. Ipsam enim Judæorum gentem alloquitur. Exaudivi te in abscondito tempestatis. Tuas, in- quit, petitiones adimplevi, cum in occulta parte illius tempestatis laterem, quæ Ægyptiorum castra perturḥaverat, quæque curruum axes conjunxerat, et Ægyptios magna vi in perditionem abduxerat. Tempestas autem, valida est ac vehemens ventorum procella. Probavi te apud aquam contradictionis. De hac aqua diximus in psalmo Lxxvi. Probavi te, per- mittens ut paululum sitires, et continuo immemorem le reperi, atque ingratum : quod prius quidem no- veranı, verum tunc tuum vitium prorsus omnibus patuit. VERS. 9. Audi, populus meus, et contestabor tibi. Per populum suum Hebræos intelligit, sicuti in Ægypti exitu ad eorum progenitores dixerat: Eri- tis mihi populus peculiaris *, hoc est, familiaris et benevolus vel, populum suum ideo Christus eum appellat, quia secundum carnem illorum erat cognatus : in propria, inquit, venit, (et sui eum non receperunt "). VERS. 10. Israel si audieris me, non erit in te Deus novus, neque adorabis Deum alienum. O popule Israel, si credideris mibi, qui novum condidi testamentum, si credideris, inquam, mihi ut Deo, esto securus, quod legem tuam non transgredieris. Nam etsi in lege scriptum sit : Non erunt tibi alii dei præter me C tibi tamen ideo dubitandum non est, ego etenim alius Deus non sum. Nam quod hic dicitur : Deus novus, dictum est pro Deus alius, sicuti con- tinuo exponit, eum ait : Neque adorabis Deum alie- num. Si quid enim aliud fuerit ab eo, quod olim est, id novum dicitur, tanquam postea ac de novo adveniens: atque ideo etiam appellatur alie- 2. VERS. 11. Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui D eduxite de terra Ægypti. Ille ipse ego sum et non alius. Hujus autem versiculi verba apud Moysem ad unguem scripta sunt in libro Exodi. Dilata os tuum, et implebo illud. Aperi, inquit, os tuum, os dico non corporis sed intellectuale animæ quæ es. Nam si os tuum ad spiritualem cibum, et ad divinos sensus percipiendos parasti, ego illud implebo sapientia, et a terrena hac legalis litteræ humilitate, te abducam ad altam atque excelsam occulti ac latentis in littera spiritus sil blinitatem, et speculam. Potest, et ipsum os Exod. 111, 7. "Ivid. 9. ss Deut. vit, 6. * Joan. 1, 11. " Exod. xx, 3.
He says accordingly that they received their fall from good fortune in this world as an earnest of their punishment in the other world. From here onwards then he proceeds to the days of the age to come, as we said in the introduction to the psalm.
9 Σὺ δὲ ὕψιστος εἰς τὸν αἰῶνα, Κύριε. Σὺ δὲ ἀνέφικτος ἀεὶ, καὶ ἀνεξερεύνητα τὰ κρίματά σου.φησίν. Εἶπε γὰρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσῆν. Ἰδων, εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τῆς κραυγῆς αὐτῶν ἀκήκοα ἀπὸ τῶν ἐργο- διωκτῶν. Οἱειι γὰρ τὴν ὁδύνην αὐτῶν, καὶ κατέ βην τοῦ ἐξελέσθαι αὐτούς. Καὶ αὖθις· Καὶ ἐγὼ ἑώρακα τὸν θλιμμὲν, ὃν οἱ Αἰγύπτιοι Μίδουσιν αὐτούς. Τὸ δὲ, Ετεκαλέσω γιε, καὶ ἐῤῥυσάμην σε καὶ τὰ τοιαῦτα, διὰ τοὺς προγόνους αὐτῶν εἴρηται· ἓν γὰρ γένος ἐκεῖνοι καὶ οὗτοι. Α των τὰ ἔργα τῆς οἰκοδομίας, οὓς καὶ ἐπιστάτας Επήκουσά σου ἐν ἀποκρύψῳ καταιγίδος. Ἐπήκουσά σου, τουτέστιν Ἐπλήρωσα τὴν δέησίν σου, ὧν ἀφανὴς, ἐν ἀποκρύφῳ τόπῳ τῆς καταιγί δος, τῆς συνταραξάτης την παρεμβολὴν τῶν Αἰγυ πτίων, καὶ συνδησάσης τοὺς ἄξονας τῶν ἁρμάτων Β αὐτῶν· καὶ ἀγαγούσης αὐτοὺς μετά βίας ἐπὶ τὸν ὄλεθρον. Καταιγὶς γὰρ ἡ ἐκ βίας ἀνέμων συ- στροφή. Εδοκίμασα σε ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Περὶ τοῦ ὕδατος εἴρηται ἐν τῷ οξ ψαλμῷ. Εδοκίματά σε, συγχωρήσας διψῆσαι μικρόν· καὶ εὐθὺς εὗρον ἀχάριστον καὶ ἀμνήμονα, καὶ πρότερον μέν, μάλιστα δὲ τότε. Ακουσον, λαός μου, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Λαὸν αὐτοῦ τοὺς Εβραίους ὠνόμασεν, δς καὶ κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου ἔξοδον εἰρηκώς πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν, ὅτι Εσεσθέ μοι λαὸς περιούσιος. εἴτουν οἰκεῖο;. Ἢ καὶ ὡς κατὰ σάρκα συγγενής ὢν αὐτῶν· Εἰς τὰ ἴδια γὰρ, φησίν, ἦλθεν. Ἰσραὴλ, ἐὰν ἀκούσῃς μου, οὐκ ἔσται σοὶ θεὸς πρόσφατος, οὐδὲ προσκυνήσεις Θεῷ ἀλλοτρίῳ. Ο λαός Ισραήλ, ἐὰν πεισθῇς μοι τὴν καινὴν διαθή την διατιθεμένῳ, καὶ πιστεύσεις μοι ὡς Θεῷ, οὐ παρανομήσεις· εἰ γὰρ καὶ ἐν τῷ νόμῳ γέγραπται· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, ἀλλ' οὐχ ἕτερο; Θεὸς ἐγώ. Ἀντὶ τοῦ, Ετερος δὲ, τό, Πρόσ φατος, είληπται, ούπερ αὖθις έρμηνευτικὸν τὸ Αλλοτρίῳ· τὸ γὰρ, "Ετερον, παρὰ τὸ, Ον πάλαι, πάντως πρόσφατον, ώ, ὕστερον ἐπιγεγονὸς, καὶ διὰ τοῦτο ἀλλότριον. Εγώ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἀναγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Αὐτὸς ἐκεῖνός είμι, καὶ οὐχ ἕτερο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἐν τῷ ῥηθέντι νόμῳ γέγραπται κείμενον ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου. Πλάτυνον τὸ στόμα σου, καὶ πληρώσω αὐτό. Πλάτυνον, ἀντὶ τοῦ, Ανοιξον· τὸ στόμα δὲ λέγει τὸ τῆς ψυχῆς· Εἰ σύ, φησὶν, ἑτοιμάσεις αὐτὸ πρὸς ὑποδοχήν τροφῆς πνευματικής, εἴτουν θείων νοημάτ των, ἐγὼ πληρώσω αὐτὸ σοφίας, καὶ ἀναγάγω σε ἀπὸ τῆς χαμαιζηλίας τοῦ νοητοῦ γράμματος εἰς τὰ ὕψος τοῦ ἐγκεκρυμμένου τῷ γράμματι πνεύματος. Νοεῖται δὲ στόμα καὶ τὸ αἰσθητόν. Εἰ γὰρ πειθαρ EUTHYMII ZIGABENI 8:8 quoniam ab operum præfectis assidue ad opus ur- gebantur ; unde Dominus ad Moysen : Videns, in- quit, vidi afflictionem populi mei in Ægypto, et clamorem eorum audivi adversus operum compulsores. Novi enim dolorem eorum, et descendi, ut eriperem eos . El rursus : Ego vidi pressuram, qua Ægg- plii eos premunt". Invocasti vero me, et liberavite, et alia hujusmodi, propter eorum progenitores sunt dicta. Progenitores quippe et posteri unum genus efficiunt. Ipsam enim Judæorum gentem alloquitur. Exaudivi te in abscondito tempestatis. Tuas, in- quit, petitiones adimplevi, cum in occulta parte illius tempestatis laterem, quæ Ægyptiorum castra perturḥaverat, quæque curruum axes conjunxerat, et Ægyptios magna vi in perditionem abduxerat. Tempestas autem, valida est ac vehemens ventorum procella. Probavi te apud aquam contradictionis. De hac aqua diximus in psalmo Lxxvi. Probavi te, per- mittens ut paululum sitires, et continuo immemorem le reperi, atque ingratum : quod prius quidem no- veranı, verum tunc tuum vitium prorsus omnibus patuit. VERS. 9. Audi, populus meus, et contestabor tibi. Per populum suum Hebræos intelligit, sicuti in Ægypti exitu ad eorum progenitores dixerat: Eri- tis mihi populus peculiaris *, hoc est, familiaris et benevolus vel, populum suum ideo Christus eum appellat, quia secundum carnem illorum erat cognatus : in propria, inquit, venit, (et sui eum non receperunt "). VERS. 10. Israel si audieris me, non erit in te Deus novus, neque adorabis Deum alienum. O popule Israel, si credideris mibi, qui novum condidi testamentum, si credideris, inquam, mihi ut Deo, esto securus, quod legem tuam non transgredieris. Nam etsi in lege scriptum sit : Non erunt tibi alii dei præter me C tibi tamen ideo dubitandum non est, ego etenim alius Deus non sum. Nam quod hic dicitur : Deus novus, dictum est pro Deus alius, sicuti con- tinuo exponit, eum ait : Neque adorabis Deum alie- num. Si quid enim aliud fuerit ab eo, quod olim est, id novum dicitur, tanquam postea ac de novo adveniens: atque ideo etiam appellatur alie- 2. VERS. 11. Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui D eduxite de terra Ægypti. Ille ipse ego sum et non alius. Hujus autem versiculi verba apud Moysem ad unguem scripta sunt in libro Exodi. Dilata os tuum, et implebo illud. Aperi, inquit, os tuum, os dico non corporis sed intellectuale animæ quæ es. Nam si os tuum ad spiritualem cibum, et ad divinos sensus percipiendos parasti, ego illud implebo sapientia, et a terrena hac legalis litteræ humilitate, te abducam ad altam atque excelsam occulti ac latentis in littera spiritus sil blinitatem, et speculam. Potest, et ipsum os Exod. 111, 7. "Ivid. 9. ss Deut. vit, 6. * Joan. 1, 11. " Exod. xx, 3.
9 But you, O Lord, are most high to the age. But you are ever beyond reach and your judgements are inscrutable.
α Ὅτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, ὅτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ἀπολοῦνται. Ἐχθροὶ τοῦ Θεοῦ, οὐχ οἱ ἄπιστοι μόνον, ἀλλὰ καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ, ὡς τῷ ἐχθρῷ αὐτοῦ τῷ διαβόλῳ πειθόμενοι. Ἀπώλειαν δὲ, τὴν ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνί φησι.φησίν. Εἶπε γὰρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσῆν. Ἰδων, εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τῆς κραυγῆς αὐτῶν ἀκήκοα ἀπὸ τῶν ἐργο- διωκτῶν. Οἱειι γὰρ τὴν ὁδύνην αὐτῶν, καὶ κατέ βην τοῦ ἐξελέσθαι αὐτούς. Καὶ αὖθις· Καὶ ἐγὼ ἑώρακα τὸν θλιμμὲν, ὃν οἱ Αἰγύπτιοι Μίδουσιν αὐτούς. Τὸ δὲ, Ετεκαλέσω γιε, καὶ ἐῤῥυσάμην σε καὶ τὰ τοιαῦτα, διὰ τοὺς προγόνους αὐτῶν εἴρηται· ἓν γὰρ γένος ἐκεῖνοι καὶ οὗτοι. Α των τὰ ἔργα τῆς οἰκοδομίας, οὓς καὶ ἐπιστάτας Επήκουσά σου ἐν ἀποκρύψῳ καταιγίδος. Ἐπήκουσά σου, τουτέστιν Ἐπλήρωσα τὴν δέησίν σου, ὧν ἀφανὴς, ἐν ἀποκρύφῳ τόπῳ τῆς καταιγί δος, τῆς συνταραξάτης την παρεμβολὴν τῶν Αἰγυ πτίων, καὶ συνδησάσης τοὺς ἄξονας τῶν ἁρμάτων Β αὐτῶν· καὶ ἀγαγούσης αὐτοὺς μετά βίας ἐπὶ τὸν ὄλεθρον. Καταιγὶς γὰρ ἡ ἐκ βίας ἀνέμων συ- στροφή. Εδοκίμασα σε ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Περὶ τοῦ ὕδατος εἴρηται ἐν τῷ οξ ψαλμῷ. Εδοκίματά σε, συγχωρήσας διψῆσαι μικρόν· καὶ εὐθὺς εὗρον ἀχάριστον καὶ ἀμνήμονα, καὶ πρότερον μέν, μάλιστα δὲ τότε. Ακουσον, λαός μου, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Λαὸν αὐτοῦ τοὺς Εβραίους ὠνόμασεν, δς καὶ κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου ἔξοδον εἰρηκώς πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν, ὅτι Εσεσθέ μοι λαὸς περιούσιος. εἴτουν οἰκεῖο;. Ἢ καὶ ὡς κατὰ σάρκα συγγενής ὢν αὐτῶν· Εἰς τὰ ἴδια γὰρ, φησίν, ἦλθεν. Ἰσραὴλ, ἐὰν ἀκούσῃς μου, οὐκ ἔσται σοὶ θεὸς πρόσφατος, οὐδὲ προσκυνήσεις Θεῷ ἀλλοτρίῳ. Ο λαός Ισραήλ, ἐὰν πεισθῇς μοι τὴν καινὴν διαθή την διατιθεμένῳ, καὶ πιστεύσεις μοι ὡς Θεῷ, οὐ παρανομήσεις· εἰ γὰρ καὶ ἐν τῷ νόμῳ γέγραπται· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, ἀλλ' οὐχ ἕτερο; Θεὸς ἐγώ. Ἀντὶ τοῦ, Ετερος δὲ, τό, Πρόσ φατος, είληπται, ούπερ αὖθις έρμηνευτικὸν τὸ Αλλοτρίῳ· τὸ γὰρ, "Ετερον, παρὰ τὸ, Ον πάλαι, πάντως πρόσφατον, ώ, ὕστερον ἐπιγεγονὸς, καὶ διὰ τοῦτο ἀλλότριον. Εγώ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἀναγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Αὐτὸς ἐκεῖνός είμι, καὶ οὐχ ἕτερο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἐν τῷ ῥηθέντι νόμῳ γέγραπται κείμενον ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου. Πλάτυνον τὸ στόμα σου, καὶ πληρώσω αὐτό. Πλάτυνον, ἀντὶ τοῦ, Ανοιξον· τὸ στόμα δὲ λέγει τὸ τῆς ψυχῆς· Εἰ σύ, φησὶν, ἑτοιμάσεις αὐτὸ πρὸς ὑποδοχήν τροφῆς πνευματικής, εἴτουν θείων νοημάτ των, ἐγὼ πληρώσω αὐτὸ σοφίας, καὶ ἀναγάγω σε ἀπὸ τῆς χαμαιζηλίας τοῦ νοητοῦ γράμματος εἰς τὰ ὕψος τοῦ ἐγκεκρυμμένου τῷ γράμματι πνεύματος. Νοεῖται δὲ στόμα καὶ τὸ αἰσθητόν. Εἰ γὰρ πειθαρ EUTHYMII ZIGABENI 8:8 quoniam ab operum præfectis assidue ad opus ur- gebantur ; unde Dominus ad Moysen : Videns, in- quit, vidi afflictionem populi mei in Ægypto, et clamorem eorum audivi adversus operum compulsores. Novi enim dolorem eorum, et descendi, ut eriperem eos . El rursus : Ego vidi pressuram, qua Ægg- plii eos premunt". Invocasti vero me, et liberavite, et alia hujusmodi, propter eorum progenitores sunt dicta. Progenitores quippe et posteri unum genus efficiunt. Ipsam enim Judæorum gentem alloquitur. Exaudivi te in abscondito tempestatis. Tuas, in- quit, petitiones adimplevi, cum in occulta parte illius tempestatis laterem, quæ Ægyptiorum castra perturḥaverat, quæque curruum axes conjunxerat, et Ægyptios magna vi in perditionem abduxerat. Tempestas autem, valida est ac vehemens ventorum procella. Probavi te apud aquam contradictionis. De hac aqua diximus in psalmo Lxxvi. Probavi te, per- mittens ut paululum sitires, et continuo immemorem le reperi, atque ingratum : quod prius quidem no- veranı, verum tunc tuum vitium prorsus omnibus patuit. VERS. 9. Audi, populus meus, et contestabor tibi. Per populum suum Hebræos intelligit, sicuti in Ægypti exitu ad eorum progenitores dixerat: Eri- tis mihi populus peculiaris *, hoc est, familiaris et benevolus vel, populum suum ideo Christus eum appellat, quia secundum carnem illorum erat cognatus : in propria, inquit, venit, (et sui eum non receperunt "). VERS. 10. Israel si audieris me, non erit in te Deus novus, neque adorabis Deum alienum. O popule Israel, si credideris mibi, qui novum condidi testamentum, si credideris, inquam, mihi ut Deo, esto securus, quod legem tuam non transgredieris. Nam etsi in lege scriptum sit : Non erunt tibi alii dei præter me C tibi tamen ideo dubitandum non est, ego etenim alius Deus non sum. Nam quod hic dicitur : Deus novus, dictum est pro Deus alius, sicuti con- tinuo exponit, eum ait : Neque adorabis Deum alie- num. Si quid enim aliud fuerit ab eo, quod olim est, id novum dicitur, tanquam postea ac de novo adveniens: atque ideo etiam appellatur alie- 2. VERS. 11. Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui D eduxite de terra Ægypti. Ille ipse ego sum et non alius. Hujus autem versiculi verba apud Moysem ad unguem scripta sunt in libro Exodi. Dilata os tuum, et implebo illud. Aperi, inquit, os tuum, os dico non corporis sed intellectuale animæ quæ es. Nam si os tuum ad spiritualem cibum, et ad divinos sensus percipiendos parasti, ego illud implebo sapientia, et a terrena hac legalis litteræ humilitate, te abducam ad altam atque excelsam occulti ac latentis in littera spiritus sil blinitatem, et speculam. Potest, et ipsum os Exod. 111, 7. "Ivid. 9. ss Deut. vit, 6. * Joan. 1, 11. " Exod. xx, 3.
10α For see your enemies, O Lord, for see your enemies will be destroyed. God’s enemies are not only the unbelievers, but also the sinners, as yielding to his enemy the devil. He calls destruction that in the age to come.
PG 128:949β Καὶ διασκορπισθήσονται πάντες οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν. Διασκορπισθήσονται εἰς τὰς διαφόρους κολάσεις.ὁ μὴ εἰσακουσθεὶς, οὗτος πάλαι τους Εβραίους ἐψωμι σεν μάννα, ὡς ἐκ στέατος πυροῦ. Λείπει γὰρ τὸ, Ὣς· πυρὸς μὲν γὰρ ὁ σἶτος στέαρ δὲ αὐτοῦ τὸ λεπτότατον καὶ καθαρώτατον άλευρον· μέλι δὲ τὸ ἐκ πέτρας ὠνόμασεν, οὐ κατὰ φύσιν, ἀλλὰ κατὰ τὴν δίκησιν. Διψῶσι γὰρ αὐτοῖς καὶ ἐκτετηκόσι μέλι διὰ τὴν ἡδονὴν ἔδοξεν. Οὕτω δὲ καὶ Μωϋσῆς αὐτὸ κέκληκεν ἐν τῇ ᾠδῇ τοῦ Δευτερονομίου, εἰρηκώς· Ἐθήλασαν μέλι ἐκ πέτρας· διὰ δὲ τῆς παραδόξου ταύτης ψωμίσεως καὶ χορτασίας πᾶσαν τὴν ἀφθο νίαν τῶν δωρηθέντων αὐτοῖς ἀγαθῶν ἐνέφηνε. Και ἄλλως δὲ ἐψώμισε τους τετρακισχιλίους ἑπτὰ ἄρτοι:, καὶ ἐπότισιν αὐτοὺς ἄχρι χορτασίας μέλι, τουτέστι τὴν παρ' ἑαυτοῦ διδασκαλίαν. Ως γλυκέα γάρ, φησί, τῷ λαρυγγί μου τὰ λόγιά σου ! ὑπὲρ μέλι τῷ στό ματί μου 'Η δὲ πέτρα, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, ἦν ὁ Χριστός. Α ἐκ πέτρας μέλι ἐχόρτασεν αὐτούς. Οὗτος ὁ Θεὸς Ψαλμὸς τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΑ Τινὰ μὲν τῶν ἀντιγράφων, Ψαλμὸς τῷ Ασάφ, ἔχουσι, τινὰ δὲ, Συνέσεως τῷ ᾿Ασάφ. Διότι ὁ ψαλμὸς οὗτος συνετίζει τοὺς δικαστάς· ἡ ὅτι συνέ και τὴν ἐν τούτῳ προφητείαν δεῖ. Προαγορεύει γὰρ τὸν παρὰ τοῦ Χριστοῦ κατὰ τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων ἔλεγχον. Ο Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν. Ὁ Χριστὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῆς συναγωγῆς τῶν Γραμματέων, καὶ Φαρισαίων, καὶ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ. Τούτους γὰρ θεοὺς ὁ Προφήτης ἐκάλεσε νῦν διὰ τὸ ἀρχικὴν καὶ δικαστικὸν ἀξίωμα, ὡς ἐν τῷ στίχῳ τοῦ μια ψαλμοῦ πλατύτερόν τε καὶ ἀκριβέστερον ἐξηγησά- μεθα. Ὁ δὲ Θεολόγος ἐν τῷ δευτέρῳ λόγῳ τοῦ βαπτίσματος ἑτέρως ἐξελάβετο τοῦτο, καὶ ποῖον τοῦτο ζήτει. Εν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Ἐν μέσῳ δὲ στις διακρινεί, τουτέστι, διελέγξει τοὺς ἄρχοντας καὶ κριτὰς, ὡς εἴρηται, τοῦ λαοῦ. Ἡ τὸ, Εν μέσῳ, ἀντὶ τοῦ, Ἐνώπιον πολλῶν. Καὶ γὰρ ὁ Χριστὸς παρρησίᾳ τούτους ήλεγξε καθαψάμενος καὶ εἰπών· Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί ! οἱ ποιοῦντες τάδε καὶ τάδε. Ἑβραῖοι δέ φασιν, ὅτι ὁ Θεὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῶν ἀρχόντων, ὡς παρὼν αὐ τοῖς ἀοράτως· διὸ καὶ ἐν μέσῳ πολλῶν ἐλέγξει αὐτ τοὺς διὰ τῶν προφητῶν, εἰ ἀδίκως ἄρξουσιν. Εως πότε κρίνετε ἀδικίαν, καὶ πρόσωπα ἁμαρτ τωλῶν λαμβάνετε ; Τῷ ἔστη καὶ τῷ διακρινεί συνεξ- ακούεται το, Λέγων. Η τοίνυν τὸ, Αδικίαν, ἀντὶ του, Αδίκως, νοήσωμεν· ἢ τὸ, Κρίνετε, ἀντὶ τοῦ, Δικαιοῦτε. Αμαρτωλοὺς δὲ ἐνταῦθα λέγει τοὺς ἀδίκους. Τὸ δὲ, Λαμβάνετε, ἀντὶ τοῦ Εὐλαβεῖσθε · φησὶ δὲ καὶ ὁ νόμος· Οὐ λήψῃ πρόσωπον ἐν κρίσ • • EUTHYMI ZIGABENI petra melle saluravit eos. lic Deus, inquit, cui Judæi non crediderunt, manna olim eos cibavit, quasi pinguissimo quodam frumento. Subintelligitur enim dictio, Quasi, ut sit ordo, et sensus: Cibavit eos quasi ex adipe trumenti. Per adipem vero frumenti, tenuissimam ac purissimam triticeæ fa- rinæ partem intellige, quam similam appellant : et per mel, aquamı illam intellige, quæ ex petra manavit, non quod natura esset mnel, sed opinione, et sapore. Illis enim tunc fatigatis et sitientibus adeo fuit suavis, ut mel prorsus esse videretur; atque ideo ipse etiam Moyses hoc pacto etiam in Cantico Deuteronomii appellavit dicens: Expressit met de petra ". Hu- jusmodi autem çibi et potus, ac satietatis comme · moratione, bonorum omnium eis præstilorum abundantiam significavit. Et aliter : Cibavit Chri stus quatuor millia hominum septem panibus, et potavit eos mellita ejus doctrina usque ad saturi- tatein ? Quam dulcia enim, inquit, faucibus meis eloquia tua ! super mel ori meo '. Petra enim illa, unde fuebat aqua, ut Apostolus docuit, erat Christus . Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXXI. B - Quædam exemplaria inscriptionem habent quam posuimus Psalmus ipsi Asaph; quædam vero : Intelligentia ipsi Asaph, vel quia hic psalmus prudentiores atque intelligentiores reddit omines judices, vel quia intelligentia opus est, ad perci- piendam prophetiam, quæ in eo continetur. Re- dargutionem etenim illam prædicit, qua in Scribas, atque in Pharisæos Dominus noster in Evangelio usus est. VERS. 1. Deus stetit in synagoga deorum. Chri- C stus stetit in medio synagogæ Scribarum, Pha- risæorum, et seniorum populi, quos Propheta lic deos appellat, quia aliis præerant, et inter inferio- res judicabant, quemadmodum in primo qua- dragesimi noni psalmi versiculo latius tradidimus. Gregorius autem Theologus in secundo sermone de baptismate aliter hoc declarat, ubi poteris vi- dere. In medio autem Deos dijudicabit. Stans in medio eorum dijudicabit, hoc est, redarguet, principes scilicet et judices populi, ut jamn dictum est. Vel, in medio, dixit, pro, coram multis. Magna etenin cum libertate Christus eos reprehendebat, dicens : Va vobis Scribæ, et Pharisæi hypocritæ, quod hæc, atque illa facitis. Hebræi vero expositores dicunt : Deus stetit in medio principum, invisibilis conspe- ctui corum exsistems; et in medio multorum eos redarguet per prophetas, si principatum atque im- perium indigne exercuerint. VERS. 2. Usquequo judicatis injustitiam, et facies peccatorum accipitis ? Stetit Deus et judicabit, dicens nimirum verba hæc, quæ sequuntur : Us- quequo, etc. Injustitiam autem hoc in loco posuit pro Jujuste. Vel : Usqueque judicatis injustiti im pro : Usquequo justificatis peccatores ? Per pecca tores autem, injustos omnes intelligit. Quousque, D Deut. sxxi, 15. ' Psal. cxv!!!, 103. ? Cor x, i.
10β And all who work lawlessness will be scattered abroad. They will be scattered abroad into the various punishments.
α Καὶ ὑψωθήσεται ὡς μονοκέρωτος τὸ κέρας μου. Κέρας ἑαυτοῦ, τὸν Χριστὸν ὁ Δαυὶδ ἐκάλεσεν, ὡς ἐξ αὐτοῦ τὸ κατὰ σάρκα ἀναβλαστήσαντα, περὶ οὗ πλατύτερον εἴρηται ἐν τῷ πη΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτοῦ. [Ps 77.α] Ὑψωθήσεται δὲ, ἀντὶ τοῦ, μεγαλυνθήσεται, ἐν τῷ καιρῷ δηλαδὴ τῆς μελλούσης κρίσεως, πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ ταπεινωθέντων. Ὑψωθήσεται δὲ ὡς μονοκέρωτος τὸ κέρας, τουτέστιν, ἐπὶ πολύ.ὁ μὴ εἰσακουσθεὶς, οὗτος πάλαι τους Εβραίους ἐψωμι σεν μάννα, ὡς ἐκ στέατος πυροῦ. Λείπει γὰρ τὸ, Ὣς· πυρὸς μὲν γὰρ ὁ σἶτος στέαρ δὲ αὐτοῦ τὸ λεπτότατον καὶ καθαρώτατον άλευρον· μέλι δὲ τὸ ἐκ πέτρας ὠνόμασεν, οὐ κατὰ φύσιν, ἀλλὰ κατὰ τὴν δίκησιν. Διψῶσι γὰρ αὐτοῖς καὶ ἐκτετηκόσι μέλι διὰ τὴν ἡδονὴν ἔδοξεν. Οὕτω δὲ καὶ Μωϋσῆς αὐτὸ κέκληκεν ἐν τῇ ᾠδῇ τοῦ Δευτερονομίου, εἰρηκώς· Ἐθήλασαν μέλι ἐκ πέτρας· διὰ δὲ τῆς παραδόξου ταύτης ψωμίσεως καὶ χορτασίας πᾶσαν τὴν ἀφθο νίαν τῶν δωρηθέντων αὐτοῖς ἀγαθῶν ἐνέφηνε. Και ἄλλως δὲ ἐψώμισε τους τετρακισχιλίους ἑπτὰ ἄρτοι:, καὶ ἐπότισιν αὐτοὺς ἄχρι χορτασίας μέλι, τουτέστι τὴν παρ' ἑαυτοῦ διδασκαλίαν. Ως γλυκέα γάρ, φησί, τῷ λαρυγγί μου τὰ λόγιά σου ! ὑπὲρ μέλι τῷ στό ματί μου 'Η δὲ πέτρα, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, ἦν ὁ Χριστός. Α ἐκ πέτρας μέλι ἐχόρτασεν αὐτούς. Οὗτος ὁ Θεὸς Ψαλμὸς τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΑ Τινὰ μὲν τῶν ἀντιγράφων, Ψαλμὸς τῷ Ασάφ, ἔχουσι, τινὰ δὲ, Συνέσεως τῷ ᾿Ασάφ. Διότι ὁ ψαλμὸς οὗτος συνετίζει τοὺς δικαστάς· ἡ ὅτι συνέ και τὴν ἐν τούτῳ προφητείαν δεῖ. Προαγορεύει γὰρ τὸν παρὰ τοῦ Χριστοῦ κατὰ τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων ἔλεγχον. Ο Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν. Ὁ Χριστὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῆς συναγωγῆς τῶν Γραμματέων, καὶ Φαρισαίων, καὶ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ. Τούτους γὰρ θεοὺς ὁ Προφήτης ἐκάλεσε νῦν διὰ τὸ ἀρχικὴν καὶ δικαστικὸν ἀξίωμα, ὡς ἐν τῷ στίχῳ τοῦ μια ψαλμοῦ πλατύτερόν τε καὶ ἀκριβέστερον ἐξηγησά- μεθα. Ὁ δὲ Θεολόγος ἐν τῷ δευτέρῳ λόγῳ τοῦ βαπτίσματος ἑτέρως ἐξελάβετο τοῦτο, καὶ ποῖον τοῦτο ζήτει. Εν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Ἐν μέσῳ δὲ στις διακρινεί, τουτέστι, διελέγξει τοὺς ἄρχοντας καὶ κριτὰς, ὡς εἴρηται, τοῦ λαοῦ. Ἡ τὸ, Εν μέσῳ, ἀντὶ τοῦ, Ἐνώπιον πολλῶν. Καὶ γὰρ ὁ Χριστὸς παρρησίᾳ τούτους ήλεγξε καθαψάμενος καὶ εἰπών· Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί ! οἱ ποιοῦντες τάδε καὶ τάδε. Ἑβραῖοι δέ φασιν, ὅτι ὁ Θεὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῶν ἀρχόντων, ὡς παρὼν αὐ τοῖς ἀοράτως· διὸ καὶ ἐν μέσῳ πολλῶν ἐλέγξει αὐτ τοὺς διὰ τῶν προφητῶν, εἰ ἀδίκως ἄρξουσιν. Εως πότε κρίνετε ἀδικίαν, καὶ πρόσωπα ἁμαρτ τωλῶν λαμβάνετε ; Τῷ ἔστη καὶ τῷ διακρινεί συνεξ- ακούεται το, Λέγων. Η τοίνυν τὸ, Αδικίαν, ἀντὶ του, Αδίκως, νοήσωμεν· ἢ τὸ, Κρίνετε, ἀντὶ τοῦ, Δικαιοῦτε. Αμαρτωλοὺς δὲ ἐνταῦθα λέγει τοὺς ἀδίκους. Τὸ δὲ, Λαμβάνετε, ἀντὶ τοῦ Εὐλαβεῖσθε · φησὶ δὲ καὶ ὁ νόμος· Οὐ λήψῃ πρόσωπον ἐν κρίσ • • EUTHYMI ZIGABENI petra melle saluravit eos. lic Deus, inquit, cui Judæi non crediderunt, manna olim eos cibavit, quasi pinguissimo quodam frumento. Subintelligitur enim dictio, Quasi, ut sit ordo, et sensus: Cibavit eos quasi ex adipe trumenti. Per adipem vero frumenti, tenuissimam ac purissimam triticeæ fa- rinæ partem intellige, quam similam appellant : et per mel, aquamı illam intellige, quæ ex petra manavit, non quod natura esset mnel, sed opinione, et sapore. Illis enim tunc fatigatis et sitientibus adeo fuit suavis, ut mel prorsus esse videretur; atque ideo ipse etiam Moyses hoc pacto etiam in Cantico Deuteronomii appellavit dicens: Expressit met de petra ". Hu- jusmodi autem çibi et potus, ac satietatis comme · moratione, bonorum omnium eis præstilorum abundantiam significavit. Et aliter : Cibavit Chri stus quatuor millia hominum septem panibus, et potavit eos mellita ejus doctrina usque ad saturi- tatein ? Quam dulcia enim, inquit, faucibus meis eloquia tua ! super mel ori meo '. Petra enim illa, unde fuebat aqua, ut Apostolus docuit, erat Christus . Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXXI. B - Quædam exemplaria inscriptionem habent quam posuimus Psalmus ipsi Asaph; quædam vero : Intelligentia ipsi Asaph, vel quia hic psalmus prudentiores atque intelligentiores reddit omines judices, vel quia intelligentia opus est, ad perci- piendam prophetiam, quæ in eo continetur. Re- dargutionem etenim illam prædicit, qua in Scribas, atque in Pharisæos Dominus noster in Evangelio usus est. VERS. 1. Deus stetit in synagoga deorum. Chri- C stus stetit in medio synagogæ Scribarum, Pha- risæorum, et seniorum populi, quos Propheta lic deos appellat, quia aliis præerant, et inter inferio- res judicabant, quemadmodum in primo qua- dragesimi noni psalmi versiculo latius tradidimus. Gregorius autem Theologus in secundo sermone de baptismate aliter hoc declarat, ubi poteris vi- dere. In medio autem Deos dijudicabit. Stans in medio eorum dijudicabit, hoc est, redarguet, principes scilicet et judices populi, ut jamn dictum est. Vel, in medio, dixit, pro, coram multis. Magna etenin cum libertate Christus eos reprehendebat, dicens : Va vobis Scribæ, et Pharisæi hypocritæ, quod hæc, atque illa facitis. Hebræi vero expositores dicunt : Deus stetit in medio principum, invisibilis conspe- ctui corum exsistems; et in medio multorum eos redarguet per prophetas, si principatum atque im- perium indigne exercuerint. VERS. 2. Usquequo judicatis injustitiam, et facies peccatorum accipitis ? Stetit Deus et judicabit, dicens nimirum verba hæc, quæ sequuntur : Us- quequo, etc. Injustitiam autem hoc in loco posuit pro Jujuste. Vel : Usqueque judicatis injustiti im pro : Usquequo justificatis peccatores ? Per pecca tores autem, injustos omnes intelligit. Quousque, D Deut. sxxi, 15. ' Psal. cxv!!!, 103. ? Cor x, i.
11α And my horn as of a unicorn will be exalted. David called Christ ‘his horn’, as having budded from him in the flesh, about which more is said in the eighty-eighth psalm at the verse, And in my name his horn will be exalted. ‘It will be exalted’, in the sense of, it will be magnified, at the time of the last judgement, [Ps 77.69α] that is, when all his enemies have been humbled. It will be exalted like the horn of a unicorn, that is, very greatly.
β Καὶ τὸ γῆράς μου ἐν ἐλαίῳ πίονι. Διὰ τοῦ ἐλαίου, τὴν ἱλαρότητα ἐνέφηνε· Τοῦ ἱλαρῦναι γὰρ, φησὶ, πρόσωπον ἐν ἐλαίῳ. Λέγει δὲ, ὅτι ἐπεὶ ἔγνων ὑψωθησόμενον τὸ κέρας μου, λοιπὸν τὸ γῆράς μου ἐν ἱλαρότητι πίονι, εἴτουν πολλῇ ἔσται· τουτέστι, φαιδρῶς καὶ ἀλύπως αὐτὸ διέλθω, ταῖς τοῦ μέλλοντος ἐλπίσι παρηγορούμενος. |ὁ μὴ εἰσακουσθεὶς, οὗτος πάλαι τους Εβραίους ἐψωμι σεν μάννα, ὡς ἐκ στέατος πυροῦ. Λείπει γὰρ τὸ, Ὣς· πυρὸς μὲν γὰρ ὁ σἶτος στέαρ δὲ αὐτοῦ τὸ λεπτότατον καὶ καθαρώτατον άλευρον· μέλι δὲ τὸ ἐκ πέτρας ὠνόμασεν, οὐ κατὰ φύσιν, ἀλλὰ κατὰ τὴν δίκησιν. Διψῶσι γὰρ αὐτοῖς καὶ ἐκτετηκόσι μέλι διὰ τὴν ἡδονὴν ἔδοξεν. Οὕτω δὲ καὶ Μωϋσῆς αὐτὸ κέκληκεν ἐν τῇ ᾠδῇ τοῦ Δευτερονομίου, εἰρηκώς· Ἐθήλασαν μέλι ἐκ πέτρας· διὰ δὲ τῆς παραδόξου ταύτης ψωμίσεως καὶ χορτασίας πᾶσαν τὴν ἀφθο νίαν τῶν δωρηθέντων αὐτοῖς ἀγαθῶν ἐνέφηνε. Και ἄλλως δὲ ἐψώμισε τους τετρακισχιλίους ἑπτὰ ἄρτοι:, καὶ ἐπότισιν αὐτοὺς ἄχρι χορτασίας μέλι, τουτέστι τὴν παρ' ἑαυτοῦ διδασκαλίαν. Ως γλυκέα γάρ, φησί, τῷ λαρυγγί μου τὰ λόγιά σου ! ὑπὲρ μέλι τῷ στό ματί μου 'Η δὲ πέτρα, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, ἦν ὁ Χριστός. Α ἐκ πέτρας μέλι ἐχόρτασεν αὐτούς. Οὗτος ὁ Θεὸς Ψαλμὸς τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΑ Τινὰ μὲν τῶν ἀντιγράφων, Ψαλμὸς τῷ Ασάφ, ἔχουσι, τινὰ δὲ, Συνέσεως τῷ ᾿Ασάφ. Διότι ὁ ψαλμὸς οὗτος συνετίζει τοὺς δικαστάς· ἡ ὅτι συνέ και τὴν ἐν τούτῳ προφητείαν δεῖ. Προαγορεύει γὰρ τὸν παρὰ τοῦ Χριστοῦ κατὰ τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων ἔλεγχον. Ο Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν. Ὁ Χριστὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῆς συναγωγῆς τῶν Γραμματέων, καὶ Φαρισαίων, καὶ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ. Τούτους γὰρ θεοὺς ὁ Προφήτης ἐκάλεσε νῦν διὰ τὸ ἀρχικὴν καὶ δικαστικὸν ἀξίωμα, ὡς ἐν τῷ στίχῳ τοῦ μια ψαλμοῦ πλατύτερόν τε καὶ ἀκριβέστερον ἐξηγησά- μεθα. Ὁ δὲ Θεολόγος ἐν τῷ δευτέρῳ λόγῳ τοῦ βαπτίσματος ἑτέρως ἐξελάβετο τοῦτο, καὶ ποῖον τοῦτο ζήτει. Εν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Ἐν μέσῳ δὲ στις διακρινεί, τουτέστι, διελέγξει τοὺς ἄρχοντας καὶ κριτὰς, ὡς εἴρηται, τοῦ λαοῦ. Ἡ τὸ, Εν μέσῳ, ἀντὶ τοῦ, Ἐνώπιον πολλῶν. Καὶ γὰρ ὁ Χριστὸς παρρησίᾳ τούτους ήλεγξε καθαψάμενος καὶ εἰπών· Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί ! οἱ ποιοῦντες τάδε καὶ τάδε. Ἑβραῖοι δέ φασιν, ὅτι ὁ Θεὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῶν ἀρχόντων, ὡς παρὼν αὐ τοῖς ἀοράτως· διὸ καὶ ἐν μέσῳ πολλῶν ἐλέγξει αὐτ τοὺς διὰ τῶν προφητῶν, εἰ ἀδίκως ἄρξουσιν. Εως πότε κρίνετε ἀδικίαν, καὶ πρόσωπα ἁμαρτ τωλῶν λαμβάνετε ; Τῷ ἔστη καὶ τῷ διακρινεί συνεξ- ακούεται το, Λέγων. Η τοίνυν τὸ, Αδικίαν, ἀντὶ του, Αδίκως, νοήσωμεν· ἢ τὸ, Κρίνετε, ἀντὶ τοῦ, Δικαιοῦτε. Αμαρτωλοὺς δὲ ἐνταῦθα λέγει τοὺς ἀδίκους. Τὸ δὲ, Λαμβάνετε, ἀντὶ τοῦ Εὐλαβεῖσθε · φησὶ δὲ καὶ ὁ νόμος· Οὐ λήψῃ πρόσωπον ἐν κρίσ • • EUTHYMI ZIGABENI petra melle saluravit eos. lic Deus, inquit, cui Judæi non crediderunt, manna olim eos cibavit, quasi pinguissimo quodam frumento. Subintelligitur enim dictio, Quasi, ut sit ordo, et sensus: Cibavit eos quasi ex adipe trumenti. Per adipem vero frumenti, tenuissimam ac purissimam triticeæ fa- rinæ partem intellige, quam similam appellant : et per mel, aquamı illam intellige, quæ ex petra manavit, non quod natura esset mnel, sed opinione, et sapore. Illis enim tunc fatigatis et sitientibus adeo fuit suavis, ut mel prorsus esse videretur; atque ideo ipse etiam Moyses hoc pacto etiam in Cantico Deuteronomii appellavit dicens: Expressit met de petra ". Hu- jusmodi autem çibi et potus, ac satietatis comme · moratione, bonorum omnium eis præstilorum abundantiam significavit. Et aliter : Cibavit Chri stus quatuor millia hominum septem panibus, et potavit eos mellita ejus doctrina usque ad saturi- tatein ? Quam dulcia enim, inquit, faucibus meis eloquia tua ! super mel ori meo '. Petra enim illa, unde fuebat aqua, ut Apostolus docuit, erat Christus . Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXXI. B - Quædam exemplaria inscriptionem habent quam posuimus Psalmus ipsi Asaph; quædam vero : Intelligentia ipsi Asaph, vel quia hic psalmus prudentiores atque intelligentiores reddit omines judices, vel quia intelligentia opus est, ad perci- piendam prophetiam, quæ in eo continetur. Re- dargutionem etenim illam prædicit, qua in Scribas, atque in Pharisæos Dominus noster in Evangelio usus est. VERS. 1. Deus stetit in synagoga deorum. Chri- C stus stetit in medio synagogæ Scribarum, Pha- risæorum, et seniorum populi, quos Propheta lic deos appellat, quia aliis præerant, et inter inferio- res judicabant, quemadmodum in primo qua- dragesimi noni psalmi versiculo latius tradidimus. Gregorius autem Theologus in secundo sermone de baptismate aliter hoc declarat, ubi poteris vi- dere. In medio autem Deos dijudicabit. Stans in medio eorum dijudicabit, hoc est, redarguet, principes scilicet et judices populi, ut jamn dictum est. Vel, in medio, dixit, pro, coram multis. Magna etenin cum libertate Christus eos reprehendebat, dicens : Va vobis Scribæ, et Pharisæi hypocritæ, quod hæc, atque illa facitis. Hebræi vero expositores dicunt : Deus stetit in medio principum, invisibilis conspe- ctui corum exsistems; et in medio multorum eos redarguet per prophetas, si principatum atque im- perium indigne exercuerint. VERS. 2. Usquequo judicatis injustitiam, et facies peccatorum accipitis ? Stetit Deus et judicabit, dicens nimirum verba hæc, quæ sequuntur : Us- quequo, etc. Injustitiam autem hoc in loco posuit pro Jujuste. Vel : Usqueque judicatis injustiti im pro : Usquequo justificatis peccatores ? Per pecca tores autem, injustos omnes intelligit. Quousque, D Deut. sxxi, 15. ' Psal. cxv!!!, 103. ? Cor x, i.
11β And my old age [will be] with oil aplenty. By the oil he signified brightness and joy, for it is written, So as to brighten the face with oil. He is saying that since I have known that my horn will be exalted, hence my old age will be with cheerfulness aplenty, namely, my joy will be great, that is, I shall pass through my old age brightly and without sorrow, comforted by my hopes for the future.
α Καὶ ἐπεῖδεν ὁ ὀφθαλμός μου ἐν τοῖς ἐχθροῖς μου. Ἀντὶ τοῦ, ἐπεῖδεν, ἐπόψεται ἐκδεδώκασι Σύμμαχος καὶ Θεοδοτίων. Oἱ δὲ Ἑβδομήκοντα ὡς γεγενημένα τὰ ἐσόμενα ἡρμήνευσαν. Ἐχθροὺς δέ φησι, τοὺς δαίμονας καὶ τοὺς ἀπίστους, ἐν οἷς ἐπόψεται τότε τὴν ἐκδίκησιν. Τοῦτο γὰρ ἐλλείπει. α τὸ κέρας MCBF: κέρας PAHV.ὁ μὴ εἰσακουσθεὶς, οὗτος πάλαι τους Εβραίους ἐψωμι σεν μάννα, ὡς ἐκ στέατος πυροῦ. Λείπει γὰρ τὸ, Ὣς· πυρὸς μὲν γὰρ ὁ σἶτος στέαρ δὲ αὐτοῦ τὸ λεπτότατον καὶ καθαρώτατον άλευρον· μέλι δὲ τὸ ἐκ πέτρας ὠνόμασεν, οὐ κατὰ φύσιν, ἀλλὰ κατὰ τὴν δίκησιν. Διψῶσι γὰρ αὐτοῖς καὶ ἐκτετηκόσι μέλι διὰ τὴν ἡδονὴν ἔδοξεν. Οὕτω δὲ καὶ Μωϋσῆς αὐτὸ κέκληκεν ἐν τῇ ᾠδῇ τοῦ Δευτερονομίου, εἰρηκώς· Ἐθήλασαν μέλι ἐκ πέτρας· διὰ δὲ τῆς παραδόξου ταύτης ψωμίσεως καὶ χορτασίας πᾶσαν τὴν ἀφθο νίαν τῶν δωρηθέντων αὐτοῖς ἀγαθῶν ἐνέφηνε. Και ἄλλως δὲ ἐψώμισε τους τετρακισχιλίους ἑπτὰ ἄρτοι:, καὶ ἐπότισιν αὐτοὺς ἄχρι χορτασίας μέλι, τουτέστι τὴν παρ' ἑαυτοῦ διδασκαλίαν. Ως γλυκέα γάρ, φησί, τῷ λαρυγγί μου τὰ λόγιά σου ! ὑπὲρ μέλι τῷ στό ματί μου 'Η δὲ πέτρα, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, ἦν ὁ Χριστός. Α ἐκ πέτρας μέλι ἐχόρτασεν αὐτούς. Οὗτος ὁ Θεὸς Ψαλμὸς τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΑ Τινὰ μὲν τῶν ἀντιγράφων, Ψαλμὸς τῷ Ασάφ, ἔχουσι, τινὰ δὲ, Συνέσεως τῷ ᾿Ασάφ. Διότι ὁ ψαλμὸς οὗτος συνετίζει τοὺς δικαστάς· ἡ ὅτι συνέ και τὴν ἐν τούτῳ προφητείαν δεῖ. Προαγορεύει γὰρ τὸν παρὰ τοῦ Χριστοῦ κατὰ τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων ἔλεγχον. Ο Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν. Ὁ Χριστὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῆς συναγωγῆς τῶν Γραμματέων, καὶ Φαρισαίων, καὶ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ. Τούτους γὰρ θεοὺς ὁ Προφήτης ἐκάλεσε νῦν διὰ τὸ ἀρχικὴν καὶ δικαστικὸν ἀξίωμα, ὡς ἐν τῷ στίχῳ τοῦ μια ψαλμοῦ πλατύτερόν τε καὶ ἀκριβέστερον ἐξηγησά- μεθα. Ὁ δὲ Θεολόγος ἐν τῷ δευτέρῳ λόγῳ τοῦ βαπτίσματος ἑτέρως ἐξελάβετο τοῦτο, καὶ ποῖον τοῦτο ζήτει. Εν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Ἐν μέσῳ δὲ στις διακρινεί, τουτέστι, διελέγξει τοὺς ἄρχοντας καὶ κριτὰς, ὡς εἴρηται, τοῦ λαοῦ. Ἡ τὸ, Εν μέσῳ, ἀντὶ τοῦ, Ἐνώπιον πολλῶν. Καὶ γὰρ ὁ Χριστὸς παρρησίᾳ τούτους ήλεγξε καθαψάμενος καὶ εἰπών· Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί ! οἱ ποιοῦντες τάδε καὶ τάδε. Ἑβραῖοι δέ φασιν, ὅτι ὁ Θεὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῶν ἀρχόντων, ὡς παρὼν αὐ τοῖς ἀοράτως· διὸ καὶ ἐν μέσῳ πολλῶν ἐλέγξει αὐτ τοὺς διὰ τῶν προφητῶν, εἰ ἀδίκως ἄρξουσιν. Εως πότε κρίνετε ἀδικίαν, καὶ πρόσωπα ἁμαρτ τωλῶν λαμβάνετε ; Τῷ ἔστη καὶ τῷ διακρινεί συνεξ- ακούεται το, Λέγων. Η τοίνυν τὸ, Αδικίαν, ἀντὶ του, Αδίκως, νοήσωμεν· ἢ τὸ, Κρίνετε, ἀντὶ τοῦ, Δικαιοῦτε. Αμαρτωλοὺς δὲ ἐνταῦθα λέγει τοὺς ἀδίκους. Τὸ δὲ, Λαμβάνετε, ἀντὶ τοῦ Εὐλαβεῖσθε · φησὶ δὲ καὶ ὁ νόμος· Οὐ λήψῃ πρόσωπον ἐν κρίσ • • EUTHYMI ZIGABENI petra melle saluravit eos. lic Deus, inquit, cui Judæi non crediderunt, manna olim eos cibavit, quasi pinguissimo quodam frumento. Subintelligitur enim dictio, Quasi, ut sit ordo, et sensus: Cibavit eos quasi ex adipe trumenti. Per adipem vero frumenti, tenuissimam ac purissimam triticeæ fa- rinæ partem intellige, quam similam appellant : et per mel, aquamı illam intellige, quæ ex petra manavit, non quod natura esset mnel, sed opinione, et sapore. Illis enim tunc fatigatis et sitientibus adeo fuit suavis, ut mel prorsus esse videretur; atque ideo ipse etiam Moyses hoc pacto etiam in Cantico Deuteronomii appellavit dicens: Expressit met de petra ". Hu- jusmodi autem çibi et potus, ac satietatis comme · moratione, bonorum omnium eis præstilorum abundantiam significavit. Et aliter : Cibavit Chri stus quatuor millia hominum septem panibus, et potavit eos mellita ejus doctrina usque ad saturi- tatein ? Quam dulcia enim, inquit, faucibus meis eloquia tua ! super mel ori meo '. Petra enim illa, unde fuebat aqua, ut Apostolus docuit, erat Christus . Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXXI. B - Quædam exemplaria inscriptionem habent quam posuimus Psalmus ipsi Asaph; quædam vero : Intelligentia ipsi Asaph, vel quia hic psalmus prudentiores atque intelligentiores reddit omines judices, vel quia intelligentia opus est, ad perci- piendam prophetiam, quæ in eo continetur. Re- dargutionem etenim illam prædicit, qua in Scribas, atque in Pharisæos Dominus noster in Evangelio usus est. VERS. 1. Deus stetit in synagoga deorum. Chri- C stus stetit in medio synagogæ Scribarum, Pha- risæorum, et seniorum populi, quos Propheta lic deos appellat, quia aliis præerant, et inter inferio- res judicabant, quemadmodum in primo qua- dragesimi noni psalmi versiculo latius tradidimus. Gregorius autem Theologus in secundo sermone de baptismate aliter hoc declarat, ubi poteris vi- dere. In medio autem Deos dijudicabit. Stans in medio eorum dijudicabit, hoc est, redarguet, principes scilicet et judices populi, ut jamn dictum est. Vel, in medio, dixit, pro, coram multis. Magna etenin cum libertate Christus eos reprehendebat, dicens : Va vobis Scribæ, et Pharisæi hypocritæ, quod hæc, atque illa facitis. Hebræi vero expositores dicunt : Deus stetit in medio principum, invisibilis conspe- ctui corum exsistems; et in medio multorum eos redarguet per prophetas, si principatum atque im- perium indigne exercuerint. VERS. 2. Usquequo judicatis injustitiam, et facies peccatorum accipitis ? Stetit Deus et judicabit, dicens nimirum verba hæc, quæ sequuntur : Us- quequo, etc. Injustitiam autem hoc in loco posuit pro Jujuste. Vel : Usqueque judicatis injustiti im pro : Usquequo justificatis peccatores ? Per pecca tores autem, injustos omnes intelligit. Quousque, D Deut. sxxi, 15. ' Psal. cxv!!!, 103. ? Cor x, i.
12α And my eye has looked over among my enemies. Symmachus and Theodotion wrote ‘will look over’ instead of ‘has looked over’, but the Seventy represented the things to come as having already occurred. ‘Enemies’ are what he calls the demons and the unbelievers, among whom he will then look over upon vengeance. This is stated elliptically.
β Καὶ ἐν τοῖς ἐπανισταμένοις ἐπ᾽ ἐμὲ πονηρευομένοις ἀκούσεται τὸ οὖς μου. Καὶ τοῦτο ἐλλειπτικόν. Ἀκούσεται γὰρ τὴν κατ’ αὐτῶν ἀπόφασιν τοῦ Δεσπότου. Τοὺς αὐτοὺς δὲ λέγει, ἐπανισταμένους καὶ πονηρευομένους, ἀσυνδέτως.ὁ μὴ εἰσακουσθεὶς, οὗτος πάλαι τους Εβραίους ἐψωμι σεν μάννα, ὡς ἐκ στέατος πυροῦ. Λείπει γὰρ τὸ, Ὣς· πυρὸς μὲν γὰρ ὁ σἶτος στέαρ δὲ αὐτοῦ τὸ λεπτότατον καὶ καθαρώτατον άλευρον· μέλι δὲ τὸ ἐκ πέτρας ὠνόμασεν, οὐ κατὰ φύσιν, ἀλλὰ κατὰ τὴν δίκησιν. Διψῶσι γὰρ αὐτοῖς καὶ ἐκτετηκόσι μέλι διὰ τὴν ἡδονὴν ἔδοξεν. Οὕτω δὲ καὶ Μωϋσῆς αὐτὸ κέκληκεν ἐν τῇ ᾠδῇ τοῦ Δευτερονομίου, εἰρηκώς· Ἐθήλασαν μέλι ἐκ πέτρας· διὰ δὲ τῆς παραδόξου ταύτης ψωμίσεως καὶ χορτασίας πᾶσαν τὴν ἀφθο νίαν τῶν δωρηθέντων αὐτοῖς ἀγαθῶν ἐνέφηνε. Και ἄλλως δὲ ἐψώμισε τους τετρακισχιλίους ἑπτὰ ἄρτοι:, καὶ ἐπότισιν αὐτοὺς ἄχρι χορτασίας μέλι, τουτέστι τὴν παρ' ἑαυτοῦ διδασκαλίαν. Ως γλυκέα γάρ, φησί, τῷ λαρυγγί μου τὰ λόγιά σου ! ὑπὲρ μέλι τῷ στό ματί μου 'Η δὲ πέτρα, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, ἦν ὁ Χριστός. Α ἐκ πέτρας μέλι ἐχόρτασεν αὐτούς. Οὗτος ὁ Θεὸς Ψαλμὸς τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΑ Τινὰ μὲν τῶν ἀντιγράφων, Ψαλμὸς τῷ Ασάφ, ἔχουσι, τινὰ δὲ, Συνέσεως τῷ ᾿Ασάφ. Διότι ὁ ψαλμὸς οὗτος συνετίζει τοὺς δικαστάς· ἡ ὅτι συνέ και τὴν ἐν τούτῳ προφητείαν δεῖ. Προαγορεύει γὰρ τὸν παρὰ τοῦ Χριστοῦ κατὰ τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων ἔλεγχον. Ο Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν. Ὁ Χριστὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῆς συναγωγῆς τῶν Γραμματέων, καὶ Φαρισαίων, καὶ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ. Τούτους γὰρ θεοὺς ὁ Προφήτης ἐκάλεσε νῦν διὰ τὸ ἀρχικὴν καὶ δικαστικὸν ἀξίωμα, ὡς ἐν τῷ στίχῳ τοῦ μια ψαλμοῦ πλατύτερόν τε καὶ ἀκριβέστερον ἐξηγησά- μεθα. Ὁ δὲ Θεολόγος ἐν τῷ δευτέρῳ λόγῳ τοῦ βαπτίσματος ἑτέρως ἐξελάβετο τοῦτο, καὶ ποῖον τοῦτο ζήτει. Εν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Ἐν μέσῳ δὲ στις διακρινεί, τουτέστι, διελέγξει τοὺς ἄρχοντας καὶ κριτὰς, ὡς εἴρηται, τοῦ λαοῦ. Ἡ τὸ, Εν μέσῳ, ἀντὶ τοῦ, Ἐνώπιον πολλῶν. Καὶ γὰρ ὁ Χριστὸς παρρησίᾳ τούτους ήλεγξε καθαψάμενος καὶ εἰπών· Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί ! οἱ ποιοῦντες τάδε καὶ τάδε. Ἑβραῖοι δέ φασιν, ὅτι ὁ Θεὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῶν ἀρχόντων, ὡς παρὼν αὐ τοῖς ἀοράτως· διὸ καὶ ἐν μέσῳ πολλῶν ἐλέγξει αὐτ τοὺς διὰ τῶν προφητῶν, εἰ ἀδίκως ἄρξουσιν. Εως πότε κρίνετε ἀδικίαν, καὶ πρόσωπα ἁμαρτ τωλῶν λαμβάνετε ; Τῷ ἔστη καὶ τῷ διακρινεί συνεξ- ακούεται το, Λέγων. Η τοίνυν τὸ, Αδικίαν, ἀντὶ του, Αδίκως, νοήσωμεν· ἢ τὸ, Κρίνετε, ἀντὶ τοῦ, Δικαιοῦτε. Αμαρτωλοὺς δὲ ἐνταῦθα λέγει τοὺς ἀδίκους. Τὸ δὲ, Λαμβάνετε, ἀντὶ τοῦ Εὐλαβεῖσθε · φησὶ δὲ καὶ ὁ νόμος· Οὐ λήψῃ πρόσωπον ἐν κρίσ • • EUTHYMI ZIGABENI petra melle saluravit eos. lic Deus, inquit, cui Judæi non crediderunt, manna olim eos cibavit, quasi pinguissimo quodam frumento. Subintelligitur enim dictio, Quasi, ut sit ordo, et sensus: Cibavit eos quasi ex adipe trumenti. Per adipem vero frumenti, tenuissimam ac purissimam triticeæ fa- rinæ partem intellige, quam similam appellant : et per mel, aquamı illam intellige, quæ ex petra manavit, non quod natura esset mnel, sed opinione, et sapore. Illis enim tunc fatigatis et sitientibus adeo fuit suavis, ut mel prorsus esse videretur; atque ideo ipse etiam Moyses hoc pacto etiam in Cantico Deuteronomii appellavit dicens: Expressit met de petra ". Hu- jusmodi autem çibi et potus, ac satietatis comme · moratione, bonorum omnium eis præstilorum abundantiam significavit. Et aliter : Cibavit Chri stus quatuor millia hominum septem panibus, et potavit eos mellita ejus doctrina usque ad saturi- tatein ? Quam dulcia enim, inquit, faucibus meis eloquia tua ! super mel ori meo '. Petra enim illa, unde fuebat aqua, ut Apostolus docuit, erat Christus . Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXXI. B - Quædam exemplaria inscriptionem habent quam posuimus Psalmus ipsi Asaph; quædam vero : Intelligentia ipsi Asaph, vel quia hic psalmus prudentiores atque intelligentiores reddit omines judices, vel quia intelligentia opus est, ad perci- piendam prophetiam, quæ in eo continetur. Re- dargutionem etenim illam prædicit, qua in Scribas, atque in Pharisæos Dominus noster in Evangelio usus est. VERS. 1. Deus stetit in synagoga deorum. Chri- C stus stetit in medio synagogæ Scribarum, Pha- risæorum, et seniorum populi, quos Propheta lic deos appellat, quia aliis præerant, et inter inferio- res judicabant, quemadmodum in primo qua- dragesimi noni psalmi versiculo latius tradidimus. Gregorius autem Theologus in secundo sermone de baptismate aliter hoc declarat, ubi poteris vi- dere. In medio autem Deos dijudicabit. Stans in medio eorum dijudicabit, hoc est, redarguet, principes scilicet et judices populi, ut jamn dictum est. Vel, in medio, dixit, pro, coram multis. Magna etenin cum libertate Christus eos reprehendebat, dicens : Va vobis Scribæ, et Pharisæi hypocritæ, quod hæc, atque illa facitis. Hebræi vero expositores dicunt : Deus stetit in medio principum, invisibilis conspe- ctui corum exsistems; et in medio multorum eos redarguet per prophetas, si principatum atque im- perium indigne exercuerint. VERS. 2. Usquequo judicatis injustitiam, et facies peccatorum accipitis ? Stetit Deus et judicabit, dicens nimirum verba hæc, quæ sequuntur : Us- quequo, etc. Injustitiam autem hoc in loco posuit pro Jujuste. Vel : Usqueque judicatis injustiti im pro : Usquequo justificatis peccatores ? Per pecca tores autem, injustos omnes intelligit. Quousque, D Deut. sxxi, 15. ' Psal. cxv!!!, 103. ? Cor x, i.
12β And my ear will hear among those rising up against me acting wickedly. This, too, is elliptical. For it will hear the Master’s verdict against them. Those ‘rising up against him’ and those ‘acting wickedly’ and are the same ones, using the asyndeton figure.
α Δίκαιος ὡς φοῖνιξ ἀνθήσει. Εἰπὼν ἀνωτέρω περὶ τῶν ἁμαρτωλῶν, ὅτι ὡσεὶ χόρτος ἀνθοῦσι, νῦν δὲ λέγει καὶ περὶ τοῦ δικαίου, ὅτι ὡς φοῖνιξ ἀνθήσει· τοῦ φοίνικος δὲ οὔτε τὸ ἄνθος ἀποπίπτει, ἀλλ’ εἰς καρπὸν προκόπτει γλυκύτατον, οὔτε ὁ θαλλὸς μαραίνεται, ἀειθαλὴς γάρ ἐστιν.ὁ μὴ εἰσακουσθεὶς, οὗτος πάλαι τους Εβραίους ἐψωμι σεν μάννα, ὡς ἐκ στέατος πυροῦ. Λείπει γὰρ τὸ, Ὣς· πυρὸς μὲν γὰρ ὁ σἶτος στέαρ δὲ αὐτοῦ τὸ λεπτότατον καὶ καθαρώτατον άλευρον· μέλι δὲ τὸ ἐκ πέτρας ὠνόμασεν, οὐ κατὰ φύσιν, ἀλλὰ κατὰ τὴν δίκησιν. Διψῶσι γὰρ αὐτοῖς καὶ ἐκτετηκόσι μέλι διὰ τὴν ἡδονὴν ἔδοξεν. Οὕτω δὲ καὶ Μωϋσῆς αὐτὸ κέκληκεν ἐν τῇ ᾠδῇ τοῦ Δευτερονομίου, εἰρηκώς· Ἐθήλασαν μέλι ἐκ πέτρας· διὰ δὲ τῆς παραδόξου ταύτης ψωμίσεως καὶ χορτασίας πᾶσαν τὴν ἀφθο νίαν τῶν δωρηθέντων αὐτοῖς ἀγαθῶν ἐνέφηνε. Και ἄλλως δὲ ἐψώμισε τους τετρακισχιλίους ἑπτὰ ἄρτοι:, καὶ ἐπότισιν αὐτοὺς ἄχρι χορτασίας μέλι, τουτέστι τὴν παρ' ἑαυτοῦ διδασκαλίαν. Ως γλυκέα γάρ, φησί, τῷ λαρυγγί μου τὰ λόγιά σου ! ὑπὲρ μέλι τῷ στό ματί μου 'Η δὲ πέτρα, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, ἦν ὁ Χριστός. Α ἐκ πέτρας μέλι ἐχόρτασεν αὐτούς. Οὗτος ὁ Θεὸς Ψαλμὸς τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΑ Τινὰ μὲν τῶν ἀντιγράφων, Ψαλμὸς τῷ Ασάφ, ἔχουσι, τινὰ δὲ, Συνέσεως τῷ ᾿Ασάφ. Διότι ὁ ψαλμὸς οὗτος συνετίζει τοὺς δικαστάς· ἡ ὅτι συνέ και τὴν ἐν τούτῳ προφητείαν δεῖ. Προαγορεύει γὰρ τὸν παρὰ τοῦ Χριστοῦ κατὰ τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων ἔλεγχον. Ο Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν. Ὁ Χριστὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῆς συναγωγῆς τῶν Γραμματέων, καὶ Φαρισαίων, καὶ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ. Τούτους γὰρ θεοὺς ὁ Προφήτης ἐκάλεσε νῦν διὰ τὸ ἀρχικὴν καὶ δικαστικὸν ἀξίωμα, ὡς ἐν τῷ στίχῳ τοῦ μια ψαλμοῦ πλατύτερόν τε καὶ ἀκριβέστερον ἐξηγησά- μεθα. Ὁ δὲ Θεολόγος ἐν τῷ δευτέρῳ λόγῳ τοῦ βαπτίσματος ἑτέρως ἐξελάβετο τοῦτο, καὶ ποῖον τοῦτο ζήτει. Εν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Ἐν μέσῳ δὲ στις διακρινεί, τουτέστι, διελέγξει τοὺς ἄρχοντας καὶ κριτὰς, ὡς εἴρηται, τοῦ λαοῦ. Ἡ τὸ, Εν μέσῳ, ἀντὶ τοῦ, Ἐνώπιον πολλῶν. Καὶ γὰρ ὁ Χριστὸς παρρησίᾳ τούτους ήλεγξε καθαψάμενος καὶ εἰπών· Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί ! οἱ ποιοῦντες τάδε καὶ τάδε. Ἑβραῖοι δέ φασιν, ὅτι ὁ Θεὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῶν ἀρχόντων, ὡς παρὼν αὐ τοῖς ἀοράτως· διὸ καὶ ἐν μέσῳ πολλῶν ἐλέγξει αὐτ τοὺς διὰ τῶν προφητῶν, εἰ ἀδίκως ἄρξουσιν. Εως πότε κρίνετε ἀδικίαν, καὶ πρόσωπα ἁμαρτ τωλῶν λαμβάνετε ; Τῷ ἔστη καὶ τῷ διακρινεί συνεξ- ακούεται το, Λέγων. Η τοίνυν τὸ, Αδικίαν, ἀντὶ του, Αδίκως, νοήσωμεν· ἢ τὸ, Κρίνετε, ἀντὶ τοῦ, Δικαιοῦτε. Αμαρτωλοὺς δὲ ἐνταῦθα λέγει τοὺς ἀδίκους. Τὸ δὲ, Λαμβάνετε, ἀντὶ τοῦ Εὐλαβεῖσθε · φησὶ δὲ καὶ ὁ νόμος· Οὐ λήψῃ πρόσωπον ἐν κρίσ • • EUTHYMI ZIGABENI petra melle saluravit eos. lic Deus, inquit, cui Judæi non crediderunt, manna olim eos cibavit, quasi pinguissimo quodam frumento. Subintelligitur enim dictio, Quasi, ut sit ordo, et sensus: Cibavit eos quasi ex adipe trumenti. Per adipem vero frumenti, tenuissimam ac purissimam triticeæ fa- rinæ partem intellige, quam similam appellant : et per mel, aquamı illam intellige, quæ ex petra manavit, non quod natura esset mnel, sed opinione, et sapore. Illis enim tunc fatigatis et sitientibus adeo fuit suavis, ut mel prorsus esse videretur; atque ideo ipse etiam Moyses hoc pacto etiam in Cantico Deuteronomii appellavit dicens: Expressit met de petra ". Hu- jusmodi autem çibi et potus, ac satietatis comme · moratione, bonorum omnium eis præstilorum abundantiam significavit. Et aliter : Cibavit Chri stus quatuor millia hominum septem panibus, et potavit eos mellita ejus doctrina usque ad saturi- tatein ? Quam dulcia enim, inquit, faucibus meis eloquia tua ! super mel ori meo '. Petra enim illa, unde fuebat aqua, ut Apostolus docuit, erat Christus . Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXXI. B - Quædam exemplaria inscriptionem habent quam posuimus Psalmus ipsi Asaph; quædam vero : Intelligentia ipsi Asaph, vel quia hic psalmus prudentiores atque intelligentiores reddit omines judices, vel quia intelligentia opus est, ad perci- piendam prophetiam, quæ in eo continetur. Re- dargutionem etenim illam prædicit, qua in Scribas, atque in Pharisæos Dominus noster in Evangelio usus est. VERS. 1. Deus stetit in synagoga deorum. Chri- C stus stetit in medio synagogæ Scribarum, Pha- risæorum, et seniorum populi, quos Propheta lic deos appellat, quia aliis præerant, et inter inferio- res judicabant, quemadmodum in primo qua- dragesimi noni psalmi versiculo latius tradidimus. Gregorius autem Theologus in secundo sermone de baptismate aliter hoc declarat, ubi poteris vi- dere. In medio autem Deos dijudicabit. Stans in medio eorum dijudicabit, hoc est, redarguet, principes scilicet et judices populi, ut jamn dictum est. Vel, in medio, dixit, pro, coram multis. Magna etenin cum libertate Christus eos reprehendebat, dicens : Va vobis Scribæ, et Pharisæi hypocritæ, quod hæc, atque illa facitis. Hebræi vero expositores dicunt : Deus stetit in medio principum, invisibilis conspe- ctui corum exsistems; et in medio multorum eos redarguet per prophetas, si principatum atque im- perium indigne exercuerint. VERS. 2. Usquequo judicatis injustitiam, et facies peccatorum accipitis ? Stetit Deus et judicabit, dicens nimirum verba hæc, quæ sequuntur : Us- quequo, etc. Injustitiam autem hoc in loco posuit pro Jujuste. Vel : Usqueque judicatis injustiti im pro : Usquequo justificatis peccatores ? Per pecca tores autem, injustos omnes intelligit. Quousque, D Deut. sxxi, 15. ' Psal. cxv!!!, 103. ? Cor x, i.
13α The just man will flourish like a palm tree. Having said above about the sinners that they flourish like grass, he now says about the just man that he will flourish like a palm tree. The flower of the palm tree, however, does not fall but develops into a very sweet fruit, nor do its green shoots wither, for it is evergreen.
β Ὡσεὶ κέδρος ἡ ἐν τῷ Λιβάνῳ πληθυνθήσεται. Πεπληθυσμένη γάρ ἐστιν ἡ κέδρος ταῖς κόμαις. Ἔχει δὲ καὶ ἄλλας ὁμοιότητας ὁ δίκαιος ― πρὸς μὲν τὸν φοίνικα, τὸ μικρὸν μὲν αὐτοῦ μέρος ἐμπεπῆχθαι τῇ γῇ, τὸ πᾶν δὲ ὑπὲρ τὴν γῆν ἀνέχειν, καὶ τὸ τὴν καρδίαν αὐτοῦ τετάσθαι πρὸς οὐρανὸν, καὶ τὸ τὸν καρπὸν αὐτοῦ ἀνάλωτον εἶναι θηρίοις διὰ τὸ ὑψηλὸν καὶ δύσβατον, καὶ τὸ πολλοῦ χρόνου δεῖσθαι πρὸς τελείωσιν ― πρὸς δὲ τὴν κέδρον, τὸ εὐῶδες καὶ ἄσηπτον, καὶ τὸ πολύερνον καὶ τὸ κατάσκιον· εὐωδίας γὰρ τῆς ἀπὸ τῶν ἀρετῶν ἐμπέπλησται καὶ ἄφθορός ἐστι, καθαρισθεὶς ἐκ πάσης κηλῖδος, καὶ πολλοὺς γεννᾷ τῷ πνεύματι, καὶ πολλοῖς σκέπη χρηματίζει.ὁ μὴ εἰσακουσθεὶς, οὗτος πάλαι τους Εβραίους ἐψωμι σεν μάννα, ὡς ἐκ στέατος πυροῦ. Λείπει γὰρ τὸ, Ὣς· πυρὸς μὲν γὰρ ὁ σἶτος στέαρ δὲ αὐτοῦ τὸ λεπτότατον καὶ καθαρώτατον άλευρον· μέλι δὲ τὸ ἐκ πέτρας ὠνόμασεν, οὐ κατὰ φύσιν, ἀλλὰ κατὰ τὴν δίκησιν. Διψῶσι γὰρ αὐτοῖς καὶ ἐκτετηκόσι μέλι διὰ τὴν ἡδονὴν ἔδοξεν. Οὕτω δὲ καὶ Μωϋσῆς αὐτὸ κέκληκεν ἐν τῇ ᾠδῇ τοῦ Δευτερονομίου, εἰρηκώς· Ἐθήλασαν μέλι ἐκ πέτρας· διὰ δὲ τῆς παραδόξου ταύτης ψωμίσεως καὶ χορτασίας πᾶσαν τὴν ἀφθο νίαν τῶν δωρηθέντων αὐτοῖς ἀγαθῶν ἐνέφηνε. Και ἄλλως δὲ ἐψώμισε τους τετρακισχιλίους ἑπτὰ ἄρτοι:, καὶ ἐπότισιν αὐτοὺς ἄχρι χορτασίας μέλι, τουτέστι τὴν παρ' ἑαυτοῦ διδασκαλίαν. Ως γλυκέα γάρ, φησί, τῷ λαρυγγί μου τὰ λόγιά σου ! ὑπὲρ μέλι τῷ στό ματί μου 'Η δὲ πέτρα, φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, ἦν ὁ Χριστός. Α ἐκ πέτρας μέλι ἐχόρτασεν αὐτούς. Οὗτος ὁ Θεὸς Ψαλμὸς τῷ Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΑ Τινὰ μὲν τῶν ἀντιγράφων, Ψαλμὸς τῷ Ασάφ, ἔχουσι, τινὰ δὲ, Συνέσεως τῷ ᾿Ασάφ. Διότι ὁ ψαλμὸς οὗτος συνετίζει τοὺς δικαστάς· ἡ ὅτι συνέ και τὴν ἐν τούτῳ προφητείαν δεῖ. Προαγορεύει γὰρ τὸν παρὰ τοῦ Χριστοῦ κατὰ τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων ἔλεγχον. Ο Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν. Ὁ Χριστὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῆς συναγωγῆς τῶν Γραμματέων, καὶ Φαρισαίων, καὶ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ. Τούτους γὰρ θεοὺς ὁ Προφήτης ἐκάλεσε νῦν διὰ τὸ ἀρχικὴν καὶ δικαστικὸν ἀξίωμα, ὡς ἐν τῷ στίχῳ τοῦ μια ψαλμοῦ πλατύτερόν τε καὶ ἀκριβέστερον ἐξηγησά- μεθα. Ὁ δὲ Θεολόγος ἐν τῷ δευτέρῳ λόγῳ τοῦ βαπτίσματος ἑτέρως ἐξελάβετο τοῦτο, καὶ ποῖον τοῦτο ζήτει. Εν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Ἐν μέσῳ δὲ στις διακρινεί, τουτέστι, διελέγξει τοὺς ἄρχοντας καὶ κριτὰς, ὡς εἴρηται, τοῦ λαοῦ. Ἡ τὸ, Εν μέσῳ, ἀντὶ τοῦ, Ἐνώπιον πολλῶν. Καὶ γὰρ ὁ Χριστὸς παρρησίᾳ τούτους ήλεγξε καθαψάμενος καὶ εἰπών· Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί ! οἱ ποιοῦντες τάδε καὶ τάδε. Ἑβραῖοι δέ φασιν, ὅτι ὁ Θεὸς ἔστη ἐν μέσῳ τῶν ἀρχόντων, ὡς παρὼν αὐ τοῖς ἀοράτως· διὸ καὶ ἐν μέσῳ πολλῶν ἐλέγξει αὐτ τοὺς διὰ τῶν προφητῶν, εἰ ἀδίκως ἄρξουσιν. Εως πότε κρίνετε ἀδικίαν, καὶ πρόσωπα ἁμαρτ τωλῶν λαμβάνετε ; Τῷ ἔστη καὶ τῷ διακρινεί συνεξ- ακούεται το, Λέγων. Η τοίνυν τὸ, Αδικίαν, ἀντὶ του, Αδίκως, νοήσωμεν· ἢ τὸ, Κρίνετε, ἀντὶ τοῦ, Δικαιοῦτε. Αμαρτωλοὺς δὲ ἐνταῦθα λέγει τοὺς ἀδίκους. Τὸ δὲ, Λαμβάνετε, ἀντὶ τοῦ Εὐλαβεῖσθε · φησὶ δὲ καὶ ὁ νόμος· Οὐ λήψῃ πρόσωπον ἐν κρίσ • • EUTHYMI ZIGABENI petra melle saluravit eos. lic Deus, inquit, cui Judæi non crediderunt, manna olim eos cibavit, quasi pinguissimo quodam frumento. Subintelligitur enim dictio, Quasi, ut sit ordo, et sensus: Cibavit eos quasi ex adipe trumenti. Per adipem vero frumenti, tenuissimam ac purissimam triticeæ fa- rinæ partem intellige, quam similam appellant : et per mel, aquamı illam intellige, quæ ex petra manavit, non quod natura esset mnel, sed opinione, et sapore. Illis enim tunc fatigatis et sitientibus adeo fuit suavis, ut mel prorsus esse videretur; atque ideo ipse etiam Moyses hoc pacto etiam in Cantico Deuteronomii appellavit dicens: Expressit met de petra ". Hu- jusmodi autem çibi et potus, ac satietatis comme · moratione, bonorum omnium eis præstilorum abundantiam significavit. Et aliter : Cibavit Chri stus quatuor millia hominum septem panibus, et potavit eos mellita ejus doctrina usque ad saturi- tatein ? Quam dulcia enim, inquit, faucibus meis eloquia tua ! super mel ori meo '. Petra enim illa, unde fuebat aqua, ut Apostolus docuit, erat Christus . Psalmus ipsi Asaph. PSALMUS LXXXI. B - Quædam exemplaria inscriptionem habent quam posuimus Psalmus ipsi Asaph; quædam vero : Intelligentia ipsi Asaph, vel quia hic psalmus prudentiores atque intelligentiores reddit omines judices, vel quia intelligentia opus est, ad perci- piendam prophetiam, quæ in eo continetur. Re- dargutionem etenim illam prædicit, qua in Scribas, atque in Pharisæos Dominus noster in Evangelio usus est. VERS. 1. Deus stetit in synagoga deorum. Chri- C stus stetit in medio synagogæ Scribarum, Pha- risæorum, et seniorum populi, quos Propheta lic deos appellat, quia aliis præerant, et inter inferio- res judicabant, quemadmodum in primo qua- dragesimi noni psalmi versiculo latius tradidimus. Gregorius autem Theologus in secundo sermone de baptismate aliter hoc declarat, ubi poteris vi- dere. In medio autem Deos dijudicabit. Stans in medio eorum dijudicabit, hoc est, redarguet, principes scilicet et judices populi, ut jamn dictum est. Vel, in medio, dixit, pro, coram multis. Magna etenin cum libertate Christus eos reprehendebat, dicens : Va vobis Scribæ, et Pharisæi hypocritæ, quod hæc, atque illa facitis. Hebræi vero expositores dicunt : Deus stetit in medio principum, invisibilis conspe- ctui corum exsistems; et in medio multorum eos redarguet per prophetas, si principatum atque im- perium indigne exercuerint. VERS. 2. Usquequo judicatis injustitiam, et facies peccatorum accipitis ? Stetit Deus et judicabit, dicens nimirum verba hæc, quæ sequuntur : Us- quequo, etc. Injustitiam autem hoc in loco posuit pro Jujuste. Vel : Usqueque judicatis injustiti im pro : Usquequo justificatis peccatores ? Per pecca tores autem, injustos omnes intelligit. Quousque, D Deut. sxxi, 15. ' Psal. cxv!!!, 103. ? Cor x, i.
13β Like a cedar in Lebanon he will burgeon. For the cedar burgeons in its foliage. The just man, however, also has other similarities, on the one hand with the palm tree – a small part being planted in the ground, but the whole ris- ing up above the earth and the heart being stretched up towards heaven, and the fruit being untakeable by wild beasts on account of the height and difficulty of access, and the requiring of much time to reach maturity – and on the other hand with the cedar – a fragrant and incorruptible nature and having many offshoots and offering shade. For he is filled with the fragrance that comes from the virtues and is incorruptible, having been cleansed of all stain, and he begets many in the spirit and provides shade to many.
PG 128:95114 Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐλαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσιν. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ Κυρίου χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξανθήσουσιν ἐν ταῖς ἄνω οὐρανίαις αὐλαῖς, εἴτουν φανήσονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου, ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ, αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ.σει, ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ κρίσις ἐστί. Προσωπολήπτης δὲ, ὁ εὐλαβούμενος τῶν ἀδίκων τὴν ὑπεροχήν. Κρίνατε ὀρφανῷ καὶ πτωχῷ. Διαιτήσατε τούτοις ἀδικουμένοις, καὶ μὴ παρίδητε. Ταπεινὸν καὶ πένητα δικαιώσατε. Αδικουμέ- νους δηλονότι· ἢ τοίνυν τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· προείρηται ἡ διαφορὰ τοῦ πτωχοῦ καὶ τοῦ πένητος ἐν τῷ ια' ψαλμῷ. Εξέλεσθε πένητα καὶ πτωχὸν, ἐκ χειρὸς ἁμαρτ τωλοῦ ῥύσασθε αὐτόν. Ορα ὅσον μέλει τῷ Θεῷ περὶ τῶν πτωχῶν καὶ πενήτων· πολλάκις γὰρ τὸν περὶ αὐτῶν λόγον ἀνακυκλοῖ. Ἐξέλεσθε οὖν αὐτὸν, Β καὶ ῥύσασθε αὐτὸν καταδυναστευόμενον. Αμαρτωλός δὲ κἀνταῦθα ὁ ἄδικος. Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν· ἐν σκότει διαπο- Γεύονται. (99) Εθελοχωρήσαντες οὐκ ἔγνωσαν τοὺς θείους λόγους, εἴτουν, οὐ συνῆκαν· σαφηνισμὸς γὰρ τοῦ, Οὐκ ἔγνωσαν, τό, Οὐδὲ συνῆκαν. Εν σκότει δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐν πλάνῃ πολιτεύονται. Ἢ καὶ ἄλλως· Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν τὸ καλόν· διὸ ἐν ἀνοία τοῦ δικαίου πορεύονται. Σαλευθήτωσαν πάντα τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Τοῦτο ὁ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκε· Ταράξω τὴν γῆν διὰ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ. Κατὰ δὲ τὸ, Σαλευθήτωσαν, κελεύει ὁ Θεὸς κλονηθῆναι τὴν γῆν, α εἰς φόβον τῶν ἀδίκων ἀρχόντων καὶ παρανόμων κριτῶν. "Η Σαλευθήτωσαν, μὴ φέροντα τὴν παρα- νομίαν αὐτῶν. Θεμέλια δὲ τῆς γῆς τὸν πυθμένα ταύτης καλεῖ. Ἐκπληκτικὸς δὲ καὶ φοβερὸς ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐμφαντικὸς τῆς θείας κατὰ τῶν παρανό- μων ἀρχόντων καὶ κριτῶν ἀγανακτήσεως. ΙΙ. Εγώ εἶπα· Θεοί έστε, καὶ υἱοὶ 'Υψίστου πάν τες. Καὶ ποῦ εἶπεν, Θεοί ἐστε καὶ τὰ τοιαῦτα Τινὲς μέν φασιν ἐν τῷ εἰπεῖν, Ποιήσωμεν ἄνθρω που κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν· ἐγώ δὲ προσεξεύρον, ὅτι θεοὺς μὲν εἶπε τοὺς ἄρχοντας καὶ δικαστὰς ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου, λέγων πρὸς τὸν λαόν· Θεοὺς οὐκ ἀλογήσεις, καὶ ἄρχοντας τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς. Θεοὺς δὲ ἐκεῖ τοὺς ἄρχοντας εἴρηκεν, ὡς ἐν τῷ μδ' ψαλμῷ προεξηγη- σάμεθα · υἱοὺς δὲ Ὑψίστου τοὺς Ἰσραηλίτας ὠνόμασεν ἐν τῷ εἰπεῖν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ. Ὑμεῖς δὲ ὡς ἄνθρωποι ἀποθνήσκετε. Ὡς ἄν· θρωποι ἁπλῶς. Καίτοι Θεοῦ εἰκόνι τετιμημένοι, ἢ Θεοῦ προσηγορίας ἀξιωθέντες, καὶ ὑπερέχοντες τῶν COMMENT. IN PSALMOS. A inquit, accipitis injustos ? hoc est, quousque cos veremini? Hujusmodi loquendi modo alibi Seri- ptura utitur, quando ait in lege : Non accipietis faciem in judicio, quoniam judicium Domini est³. Ille autem personarum acceptor dicitur, qui injustorum ac pravorum hominum potentiam, et ma- gnitudinem veretur. VERS. 3. Judicate orphano, et inopi. llorum, in- quit, causam judicate, et nolite despicere eos aut negligere. Humilem et pauperem justificate. Si injurfa affe- cti fuerint : et rursus idem repetit quod in præ- cedenti dixit versiculo. Vel, inopis et pauperis differentiam quare in psalmo VERS. 4. Eripite pauperem et inopem, de manu peccatoris liberale eum. Vide quantæ cure sint Deu inopes et pauperes, cum sæpius Propheta sermo- nem de eis repetat. Eripite igitur, et liberate cos. quoties opprimuntur. Peccatorem autem hic quoque dicit injustum. VERS. 5. Non cognoverunt neque intellexerunt, in tenebris ambulant. Sponte sua cæci effecti sunt, et divinos sermones non cognoverunt, hoc est, noŋ intellexerunt. Ad majorem enim declarationem &d- ditum est, id verbum a Propheta: In tenebris ambulant ; hoc est in errore perseverant. Vel ali- ter : Non cognoverunt neque intellexerunt, quid nam bonum atque honestum sit, atque ideo am- bulant in ignorantia justitiæ. Commoveantur omnia fundamenta terræ. Hæc verba Symmachus ita reddidit: Conturbabo ter- ram, propter habitantes in ea. Et juxta primam le- ctionem, jubet Deus terram commoveri et flu- ctuare, ut injustis principibus atque iniquis judicibus terrorem incutiat. Vel, Commoveantur fundamenta terræ, et illorum iniquitates non sustineant. Per fundamenta vero terra, illius profunditatem intel- ligit. Sunt autem hac verba summo plena terrore. Divinam enim indignationem adversus iniquos judices ac principes, maximam esse demon- strant. Vers. 6. Ego dixi : Dii estis, et filii Altissimi om- nes. Verum ubinam in veteri Scriptura hoc dictum ' esse legimus? Quidam dicunt sententiam hanc contineri in illis verbis a Deo prolatis : Faciamus hominem ad imaginem, et similitudinem nostram *. Mihi autem videtur, quod judices, et principes Dei D appellati sint in libro Exodi, quoniam populo Deus mandavit dicens : Diis non maledices, et principibus populi tui non dices male *. Per deos etenim illic principes intellexit, quemadmodum in psalmo xLi; jam exposuimus. Per filios autem Altissimi, ipsos Israelitas intelligit. De eis enim a Deo dictum es! : Filius meus primogenitus Israel*. VERS. 7. Vos autem sicut homines moriemini. Si- cut homines simplices : Tametsi, inquit, imagine Dei honorati estis, et tanto donati nomine, ut Dei • Exod. 18, Varia lectiones. Deut. 1, 17. * Gen. 1, 26. * Exod. xxí, 28. 22. (94) hino vero Surdi.
14 Planted in the house of the Lord, in the enclosures of our God they will flower. Being planted in the Church below wherein the Lord’s grace has its home, and being rooted in faith, the just will flower in the heavenly enclosures above, namely, they will appear adorned with the flowers of the virtues. The ‘house of the Lord’ can also be understood in a different way as knowledge of the divine Scriptures wherein we discover the Lord, and the ‘enclosures’ as his commandments.
α Ἔτι πληθυνθήσονται ἐν γήρει πίονι. Πῖον γῆρας, τὸ βαθύτατον. Oἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ’ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς.σει, ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ κρίσις ἐστί. Προσωπολήπτης δὲ, ὁ εὐλαβούμενος τῶν ἀδίκων τὴν ὑπεροχήν. Κρίνατε ὀρφανῷ καὶ πτωχῷ. Διαιτήσατε τούτοις ἀδικουμένοις, καὶ μὴ παρίδητε. Ταπεινὸν καὶ πένητα δικαιώσατε. Αδικουμέ- νους δηλονότι· ἢ τοίνυν τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· προείρηται ἡ διαφορὰ τοῦ πτωχοῦ καὶ τοῦ πένητος ἐν τῷ ια' ψαλμῷ. Εξέλεσθε πένητα καὶ πτωχὸν, ἐκ χειρὸς ἁμαρτ τωλοῦ ῥύσασθε αὐτόν. Ορα ὅσον μέλει τῷ Θεῷ περὶ τῶν πτωχῶν καὶ πενήτων· πολλάκις γὰρ τὸν περὶ αὐτῶν λόγον ἀνακυκλοῖ. Ἐξέλεσθε οὖν αὐτὸν, Β καὶ ῥύσασθε αὐτὸν καταδυναστευόμενον. Αμαρτωλός δὲ κἀνταῦθα ὁ ἄδικος. Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν· ἐν σκότει διαπο- Γεύονται. (99) Εθελοχωρήσαντες οὐκ ἔγνωσαν τοὺς θείους λόγους, εἴτουν, οὐ συνῆκαν· σαφηνισμὸς γὰρ τοῦ, Οὐκ ἔγνωσαν, τό, Οὐδὲ συνῆκαν. Εν σκότει δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐν πλάνῃ πολιτεύονται. Ἢ καὶ ἄλλως· Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν τὸ καλόν· διὸ ἐν ἀνοία τοῦ δικαίου πορεύονται. Σαλευθήτωσαν πάντα τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Τοῦτο ὁ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκε· Ταράξω τὴν γῆν διὰ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ. Κατὰ δὲ τὸ, Σαλευθήτωσαν, κελεύει ὁ Θεὸς κλονηθῆναι τὴν γῆν, α εἰς φόβον τῶν ἀδίκων ἀρχόντων καὶ παρανόμων κριτῶν. "Η Σαλευθήτωσαν, μὴ φέροντα τὴν παρα- νομίαν αὐτῶν. Θεμέλια δὲ τῆς γῆς τὸν πυθμένα ταύτης καλεῖ. Ἐκπληκτικὸς δὲ καὶ φοβερὸς ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐμφαντικὸς τῆς θείας κατὰ τῶν παρανό- μων ἀρχόντων καὶ κριτῶν ἀγανακτήσεως. ΙΙ. Εγώ εἶπα· Θεοί έστε, καὶ υἱοὶ 'Υψίστου πάν τες. Καὶ ποῦ εἶπεν, Θεοί ἐστε καὶ τὰ τοιαῦτα Τινὲς μέν φασιν ἐν τῷ εἰπεῖν, Ποιήσωμεν ἄνθρω που κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν· ἐγώ δὲ προσεξεύρον, ὅτι θεοὺς μὲν εἶπε τοὺς ἄρχοντας καὶ δικαστὰς ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου, λέγων πρὸς τὸν λαόν· Θεοὺς οὐκ ἀλογήσεις, καὶ ἄρχοντας τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς. Θεοὺς δὲ ἐκεῖ τοὺς ἄρχοντας εἴρηκεν, ὡς ἐν τῷ μδ' ψαλμῷ προεξηγη- σάμεθα · υἱοὺς δὲ Ὑψίστου τοὺς Ἰσραηλίτας ὠνόμασεν ἐν τῷ εἰπεῖν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ. Ὑμεῖς δὲ ὡς ἄνθρωποι ἀποθνήσκετε. Ὡς ἄν· θρωποι ἁπλῶς. Καίτοι Θεοῦ εἰκόνι τετιμημένοι, ἢ Θεοῦ προσηγορίας ἀξιωθέντες, καὶ ὑπερέχοντες τῶν COMMENT. IN PSALMOS. A inquit, accipitis injustos ? hoc est, quousque cos veremini? Hujusmodi loquendi modo alibi Seri- ptura utitur, quando ait in lege : Non accipietis faciem in judicio, quoniam judicium Domini est³. Ille autem personarum acceptor dicitur, qui injustorum ac pravorum hominum potentiam, et ma- gnitudinem veretur. VERS. 3. Judicate orphano, et inopi. llorum, in- quit, causam judicate, et nolite despicere eos aut negligere. Humilem et pauperem justificate. Si injurfa affe- cti fuerint : et rursus idem repetit quod in præ- cedenti dixit versiculo. Vel, inopis et pauperis differentiam quare in psalmo VERS. 4. Eripite pauperem et inopem, de manu peccatoris liberale eum. Vide quantæ cure sint Deu inopes et pauperes, cum sæpius Propheta sermo- nem de eis repetat. Eripite igitur, et liberate cos. quoties opprimuntur. Peccatorem autem hic quoque dicit injustum. VERS. 5. Non cognoverunt neque intellexerunt, in tenebris ambulant. Sponte sua cæci effecti sunt, et divinos sermones non cognoverunt, hoc est, noŋ intellexerunt. Ad majorem enim declarationem &d- ditum est, id verbum a Propheta: In tenebris ambulant ; hoc est in errore perseverant. Vel ali- ter : Non cognoverunt neque intellexerunt, quid nam bonum atque honestum sit, atque ideo am- bulant in ignorantia justitiæ. Commoveantur omnia fundamenta terræ. Hæc verba Symmachus ita reddidit: Conturbabo ter- ram, propter habitantes in ea. Et juxta primam le- ctionem, jubet Deus terram commoveri et flu- ctuare, ut injustis principibus atque iniquis judicibus terrorem incutiat. Vel, Commoveantur fundamenta terræ, et illorum iniquitates non sustineant. Per fundamenta vero terra, illius profunditatem intel- ligit. Sunt autem hac verba summo plena terrore. Divinam enim indignationem adversus iniquos judices ac principes, maximam esse demon- strant. Vers. 6. Ego dixi : Dii estis, et filii Altissimi om- nes. Verum ubinam in veteri Scriptura hoc dictum ' esse legimus? Quidam dicunt sententiam hanc contineri in illis verbis a Deo prolatis : Faciamus hominem ad imaginem, et similitudinem nostram *. Mihi autem videtur, quod judices, et principes Dei D appellati sint in libro Exodi, quoniam populo Deus mandavit dicens : Diis non maledices, et principibus populi tui non dices male *. Per deos etenim illic principes intellexit, quemadmodum in psalmo xLi; jam exposuimus. Per filios autem Altissimi, ipsos Israelitas intelligit. De eis enim a Deo dictum es! : Filius meus primogenitus Israel*. VERS. 7. Vos autem sicut homines moriemini. Si- cut homines simplices : Tametsi, inquit, imagine Dei honorati estis, et tanto donati nomine, ut Dei • Exod. 18, Varia lectiones. Deut. 1, 17. * Gen. 1, 26. * Exod. xxí, 28. 22. (94) hino vero Surdi.
15α They will burgeon still further in old age aplenty. Old age aplenty is ripe old age. Such men, he says, even when they have grown very old will not let up in their advancement in virtue, but will burgeon even more in the virtues.
β Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦντες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυφῶντες, ἀγαλλιώμενοι.σει, ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ κρίσις ἐστί. Προσωπολήπτης δὲ, ὁ εὐλαβούμενος τῶν ἀδίκων τὴν ὑπεροχήν. Κρίνατε ὀρφανῷ καὶ πτωχῷ. Διαιτήσατε τούτοις ἀδικουμένοις, καὶ μὴ παρίδητε. Ταπεινὸν καὶ πένητα δικαιώσατε. Αδικουμέ- νους δηλονότι· ἢ τοίνυν τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· προείρηται ἡ διαφορὰ τοῦ πτωχοῦ καὶ τοῦ πένητος ἐν τῷ ια' ψαλμῷ. Εξέλεσθε πένητα καὶ πτωχὸν, ἐκ χειρὸς ἁμαρτ τωλοῦ ῥύσασθε αὐτόν. Ορα ὅσον μέλει τῷ Θεῷ περὶ τῶν πτωχῶν καὶ πενήτων· πολλάκις γὰρ τὸν περὶ αὐτῶν λόγον ἀνακυκλοῖ. Ἐξέλεσθε οὖν αὐτὸν, Β καὶ ῥύσασθε αὐτὸν καταδυναστευόμενον. Αμαρτωλός δὲ κἀνταῦθα ὁ ἄδικος. Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν· ἐν σκότει διαπο- Γεύονται. (99) Εθελοχωρήσαντες οὐκ ἔγνωσαν τοὺς θείους λόγους, εἴτουν, οὐ συνῆκαν· σαφηνισμὸς γὰρ τοῦ, Οὐκ ἔγνωσαν, τό, Οὐδὲ συνῆκαν. Εν σκότει δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐν πλάνῃ πολιτεύονται. Ἢ καὶ ἄλλως· Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν τὸ καλόν· διὸ ἐν ἀνοία τοῦ δικαίου πορεύονται. Σαλευθήτωσαν πάντα τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Τοῦτο ὁ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκε· Ταράξω τὴν γῆν διὰ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ. Κατὰ δὲ τὸ, Σαλευθήτωσαν, κελεύει ὁ Θεὸς κλονηθῆναι τὴν γῆν, α εἰς φόβον τῶν ἀδίκων ἀρχόντων καὶ παρανόμων κριτῶν. "Η Σαλευθήτωσαν, μὴ φέροντα τὴν παρα- νομίαν αὐτῶν. Θεμέλια δὲ τῆς γῆς τὸν πυθμένα ταύτης καλεῖ. Ἐκπληκτικὸς δὲ καὶ φοβερὸς ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐμφαντικὸς τῆς θείας κατὰ τῶν παρανό- μων ἀρχόντων καὶ κριτῶν ἀγανακτήσεως. ΙΙ. Εγώ εἶπα· Θεοί έστε, καὶ υἱοὶ 'Υψίστου πάν τες. Καὶ ποῦ εἶπεν, Θεοί ἐστε καὶ τὰ τοιαῦτα Τινὲς μέν φασιν ἐν τῷ εἰπεῖν, Ποιήσωμεν ἄνθρω που κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν· ἐγώ δὲ προσεξεύρον, ὅτι θεοὺς μὲν εἶπε τοὺς ἄρχοντας καὶ δικαστὰς ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου, λέγων πρὸς τὸν λαόν· Θεοὺς οὐκ ἀλογήσεις, καὶ ἄρχοντας τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς. Θεοὺς δὲ ἐκεῖ τοὺς ἄρχοντας εἴρηκεν, ὡς ἐν τῷ μδ' ψαλμῷ προεξηγη- σάμεθα · υἱοὺς δὲ Ὑψίστου τοὺς Ἰσραηλίτας ὠνόμασεν ἐν τῷ εἰπεῖν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ. Ὑμεῖς δὲ ὡς ἄνθρωποι ἀποθνήσκετε. Ὡς ἄν· θρωποι ἁπλῶς. Καίτοι Θεοῦ εἰκόνι τετιμημένοι, ἢ Θεοῦ προσηγορίας ἀξιωθέντες, καὶ ὑπερέχοντες τῶν COMMENT. IN PSALMOS. A inquit, accipitis injustos ? hoc est, quousque cos veremini? Hujusmodi loquendi modo alibi Seri- ptura utitur, quando ait in lege : Non accipietis faciem in judicio, quoniam judicium Domini est³. Ille autem personarum acceptor dicitur, qui injustorum ac pravorum hominum potentiam, et ma- gnitudinem veretur. VERS. 3. Judicate orphano, et inopi. llorum, in- quit, causam judicate, et nolite despicere eos aut negligere. Humilem et pauperem justificate. Si injurfa affe- cti fuerint : et rursus idem repetit quod in præ- cedenti dixit versiculo. Vel, inopis et pauperis differentiam quare in psalmo VERS. 4. Eripite pauperem et inopem, de manu peccatoris liberale eum. Vide quantæ cure sint Deu inopes et pauperes, cum sæpius Propheta sermo- nem de eis repetat. Eripite igitur, et liberate cos. quoties opprimuntur. Peccatorem autem hic quoque dicit injustum. VERS. 5. Non cognoverunt neque intellexerunt, in tenebris ambulant. Sponte sua cæci effecti sunt, et divinos sermones non cognoverunt, hoc est, noŋ intellexerunt. Ad majorem enim declarationem &d- ditum est, id verbum a Propheta: In tenebris ambulant ; hoc est in errore perseverant. Vel ali- ter : Non cognoverunt neque intellexerunt, quid nam bonum atque honestum sit, atque ideo am- bulant in ignorantia justitiæ. Commoveantur omnia fundamenta terræ. Hæc verba Symmachus ita reddidit: Conturbabo ter- ram, propter habitantes in ea. Et juxta primam le- ctionem, jubet Deus terram commoveri et flu- ctuare, ut injustis principibus atque iniquis judicibus terrorem incutiat. Vel, Commoveantur fundamenta terræ, et illorum iniquitates non sustineant. Per fundamenta vero terra, illius profunditatem intel- ligit. Sunt autem hac verba summo plena terrore. Divinam enim indignationem adversus iniquos judices ac principes, maximam esse demon- strant. Vers. 6. Ego dixi : Dii estis, et filii Altissimi om- nes. Verum ubinam in veteri Scriptura hoc dictum ' esse legimus? Quidam dicunt sententiam hanc contineri in illis verbis a Deo prolatis : Faciamus hominem ad imaginem, et similitudinem nostram *. Mihi autem videtur, quod judices, et principes Dei D appellati sint in libro Exodi, quoniam populo Deus mandavit dicens : Diis non maledices, et principibus populi tui non dices male *. Per deos etenim illic principes intellexit, quemadmodum in psalmo xLi; jam exposuimus. Per filios autem Altissimi, ipsos Israelitas intelligit. De eis enim a Deo dictum es! : Filius meus primogenitus Israel*. VERS. 7. Vos autem sicut homines moriemini. Si- cut homines simplices : Tametsi, inquit, imagine Dei honorati estis, et tanto donati nomine, ut Dei • Exod. 18, Varia lectiones. Deut. 1, 17. * Gen. 1, 26. * Exod. xxí, 28. 22. (94) hino vero Surdi.
15β And will have enjoyment of good things. And then in the age to come they will have enjoyment of good things, that is, delighting and rejoicing exceedingly.
16 Τοῦ ἀναγγεῖλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. α θαλλός corr. : θαλός MPASFBHC : θάλος V. β ἀγαλλιώμενοι MASCBF : καὶ ἀγαλλιώμενοι PΗV.σει, ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ κρίσις ἐστί. Προσωπολήπτης δὲ, ὁ εὐλαβούμενος τῶν ἀδίκων τὴν ὑπεροχήν. Κρίνατε ὀρφανῷ καὶ πτωχῷ. Διαιτήσατε τούτοις ἀδικουμένοις, καὶ μὴ παρίδητε. Ταπεινὸν καὶ πένητα δικαιώσατε. Αδικουμέ- νους δηλονότι· ἢ τοίνυν τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· προείρηται ἡ διαφορὰ τοῦ πτωχοῦ καὶ τοῦ πένητος ἐν τῷ ια' ψαλμῷ. Εξέλεσθε πένητα καὶ πτωχὸν, ἐκ χειρὸς ἁμαρτ τωλοῦ ῥύσασθε αὐτόν. Ορα ὅσον μέλει τῷ Θεῷ περὶ τῶν πτωχῶν καὶ πενήτων· πολλάκις γὰρ τὸν περὶ αὐτῶν λόγον ἀνακυκλοῖ. Ἐξέλεσθε οὖν αὐτὸν, Β καὶ ῥύσασθε αὐτὸν καταδυναστευόμενον. Αμαρτωλός δὲ κἀνταῦθα ὁ ἄδικος. Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν· ἐν σκότει διαπο- Γεύονται. (99) Εθελοχωρήσαντες οὐκ ἔγνωσαν τοὺς θείους λόγους, εἴτουν, οὐ συνῆκαν· σαφηνισμὸς γὰρ τοῦ, Οὐκ ἔγνωσαν, τό, Οὐδὲ συνῆκαν. Εν σκότει δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐν πλάνῃ πολιτεύονται. Ἢ καὶ ἄλλως· Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν τὸ καλόν· διὸ ἐν ἀνοία τοῦ δικαίου πορεύονται. Σαλευθήτωσαν πάντα τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Τοῦτο ὁ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκε· Ταράξω τὴν γῆν διὰ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ. Κατὰ δὲ τὸ, Σαλευθήτωσαν, κελεύει ὁ Θεὸς κλονηθῆναι τὴν γῆν, α εἰς φόβον τῶν ἀδίκων ἀρχόντων καὶ παρανόμων κριτῶν. "Η Σαλευθήτωσαν, μὴ φέροντα τὴν παρα- νομίαν αὐτῶν. Θεμέλια δὲ τῆς γῆς τὸν πυθμένα ταύτης καλεῖ. Ἐκπληκτικὸς δὲ καὶ φοβερὸς ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐμφαντικὸς τῆς θείας κατὰ τῶν παρανό- μων ἀρχόντων καὶ κριτῶν ἀγανακτήσεως. ΙΙ. Εγώ εἶπα· Θεοί έστε, καὶ υἱοὶ 'Υψίστου πάν τες. Καὶ ποῦ εἶπεν, Θεοί ἐστε καὶ τὰ τοιαῦτα Τινὲς μέν φασιν ἐν τῷ εἰπεῖν, Ποιήσωμεν ἄνθρω που κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν· ἐγώ δὲ προσεξεύρον, ὅτι θεοὺς μὲν εἶπε τοὺς ἄρχοντας καὶ δικαστὰς ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου, λέγων πρὸς τὸν λαόν· Θεοὺς οὐκ ἀλογήσεις, καὶ ἄρχοντας τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς. Θεοὺς δὲ ἐκεῖ τοὺς ἄρχοντας εἴρηκεν, ὡς ἐν τῷ μδ' ψαλμῷ προεξηγη- σάμεθα · υἱοὺς δὲ Ὑψίστου τοὺς Ἰσραηλίτας ὠνόμασεν ἐν τῷ εἰπεῖν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ. Ὑμεῖς δὲ ὡς ἄνθρωποι ἀποθνήσκετε. Ὡς ἄν· θρωποι ἁπλῶς. Καίτοι Θεοῦ εἰκόνι τετιμημένοι, ἢ Θεοῦ προσηγορίας ἀξιωθέντες, καὶ ὑπερέχοντες τῶν COMMENT. IN PSALMOS. A inquit, accipitis injustos ? hoc est, quousque cos veremini? Hujusmodi loquendi modo alibi Seri- ptura utitur, quando ait in lege : Non accipietis faciem in judicio, quoniam judicium Domini est³. Ille autem personarum acceptor dicitur, qui injustorum ac pravorum hominum potentiam, et ma- gnitudinem veretur. VERS. 3. Judicate orphano, et inopi. llorum, in- quit, causam judicate, et nolite despicere eos aut negligere. Humilem et pauperem justificate. Si injurfa affe- cti fuerint : et rursus idem repetit quod in præ- cedenti dixit versiculo. Vel, inopis et pauperis differentiam quare in psalmo VERS. 4. Eripite pauperem et inopem, de manu peccatoris liberale eum. Vide quantæ cure sint Deu inopes et pauperes, cum sæpius Propheta sermo- nem de eis repetat. Eripite igitur, et liberate cos. quoties opprimuntur. Peccatorem autem hic quoque dicit injustum. VERS. 5. Non cognoverunt neque intellexerunt, in tenebris ambulant. Sponte sua cæci effecti sunt, et divinos sermones non cognoverunt, hoc est, noŋ intellexerunt. Ad majorem enim declarationem &d- ditum est, id verbum a Propheta: In tenebris ambulant ; hoc est in errore perseverant. Vel ali- ter : Non cognoverunt neque intellexerunt, quid nam bonum atque honestum sit, atque ideo am- bulant in ignorantia justitiæ. Commoveantur omnia fundamenta terræ. Hæc verba Symmachus ita reddidit: Conturbabo ter- ram, propter habitantes in ea. Et juxta primam le- ctionem, jubet Deus terram commoveri et flu- ctuare, ut injustis principibus atque iniquis judicibus terrorem incutiat. Vel, Commoveantur fundamenta terræ, et illorum iniquitates non sustineant. Per fundamenta vero terra, illius profunditatem intel- ligit. Sunt autem hac verba summo plena terrore. Divinam enim indignationem adversus iniquos judices ac principes, maximam esse demon- strant. Vers. 6. Ego dixi : Dii estis, et filii Altissimi om- nes. Verum ubinam in veteri Scriptura hoc dictum ' esse legimus? Quidam dicunt sententiam hanc contineri in illis verbis a Deo prolatis : Faciamus hominem ad imaginem, et similitudinem nostram *. Mihi autem videtur, quod judices, et principes Dei D appellati sint in libro Exodi, quoniam populo Deus mandavit dicens : Diis non maledices, et principibus populi tui non dices male *. Per deos etenim illic principes intellexit, quemadmodum in psalmo xLi; jam exposuimus. Per filios autem Altissimi, ipsos Israelitas intelligit. De eis enim a Deo dictum es! : Filius meus primogenitus Israel*. VERS. 7. Vos autem sicut homines moriemini. Si- cut homines simplices : Tametsi, inquit, imagine Dei honorati estis, et tanto donati nomine, ut Dei • Exod. 18, Varia lectiones. Deut. 1, 17. * Gen. 1, 26. * Exod. xxí, 28. 22. (94) hino vero Surdi.
16 So as to proclaim that the Lord our God is straight and there is no injustice in him.
Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν τῷ βίῳ καμάτων, ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Tὸ δὲ, οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ, δίκαιος.σει, ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ κρίσις ἐστί. Προσωπολήπτης δὲ, ὁ εὐλαβούμενος τῶν ἀδίκων τὴν ὑπεροχήν. Κρίνατε ὀρφανῷ καὶ πτωχῷ. Διαιτήσατε τούτοις ἀδικουμένοις, καὶ μὴ παρίδητε. Ταπεινὸν καὶ πένητα δικαιώσατε. Αδικουμέ- νους δηλονότι· ἢ τοίνυν τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· προείρηται ἡ διαφορὰ τοῦ πτωχοῦ καὶ τοῦ πένητος ἐν τῷ ια' ψαλμῷ. Εξέλεσθε πένητα καὶ πτωχὸν, ἐκ χειρὸς ἁμαρτ τωλοῦ ῥύσασθε αὐτόν. Ορα ὅσον μέλει τῷ Θεῷ περὶ τῶν πτωχῶν καὶ πενήτων· πολλάκις γὰρ τὸν περὶ αὐτῶν λόγον ἀνακυκλοῖ. Ἐξέλεσθε οὖν αὐτὸν, Β καὶ ῥύσασθε αὐτὸν καταδυναστευόμενον. Αμαρτωλός δὲ κἀνταῦθα ὁ ἄδικος. Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν· ἐν σκότει διαπο- Γεύονται. (99) Εθελοχωρήσαντες οὐκ ἔγνωσαν τοὺς θείους λόγους, εἴτουν, οὐ συνῆκαν· σαφηνισμὸς γὰρ τοῦ, Οὐκ ἔγνωσαν, τό, Οὐδὲ συνῆκαν. Εν σκότει δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐν πλάνῃ πολιτεύονται. Ἢ καὶ ἄλλως· Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν τὸ καλόν· διὸ ἐν ἀνοία τοῦ δικαίου πορεύονται. Σαλευθήτωσαν πάντα τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Τοῦτο ὁ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκε· Ταράξω τὴν γῆν διὰ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ. Κατὰ δὲ τὸ, Σαλευθήτωσαν, κελεύει ὁ Θεὸς κλονηθῆναι τὴν γῆν, α εἰς φόβον τῶν ἀδίκων ἀρχόντων καὶ παρανόμων κριτῶν. "Η Σαλευθήτωσαν, μὴ φέροντα τὴν παρα- νομίαν αὐτῶν. Θεμέλια δὲ τῆς γῆς τὸν πυθμένα ταύτης καλεῖ. Ἐκπληκτικὸς δὲ καὶ φοβερὸς ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐμφαντικὸς τῆς θείας κατὰ τῶν παρανό- μων ἀρχόντων καὶ κριτῶν ἀγανακτήσεως. ΙΙ. Εγώ εἶπα· Θεοί έστε, καὶ υἱοὶ 'Υψίστου πάν τες. Καὶ ποῦ εἶπεν, Θεοί ἐστε καὶ τὰ τοιαῦτα Τινὲς μέν φασιν ἐν τῷ εἰπεῖν, Ποιήσωμεν ἄνθρω που κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν· ἐγώ δὲ προσεξεύρον, ὅτι θεοὺς μὲν εἶπε τοὺς ἄρχοντας καὶ δικαστὰς ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου, λέγων πρὸς τὸν λαόν· Θεοὺς οὐκ ἀλογήσεις, καὶ ἄρχοντας τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς. Θεοὺς δὲ ἐκεῖ τοὺς ἄρχοντας εἴρηκεν, ὡς ἐν τῷ μδ' ψαλμῷ προεξηγη- σάμεθα · υἱοὺς δὲ Ὑψίστου τοὺς Ἰσραηλίτας ὠνόμασεν ἐν τῷ εἰπεῖν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ. Ὑμεῖς δὲ ὡς ἄνθρωποι ἀποθνήσκετε. Ὡς ἄν· θρωποι ἁπλῶς. Καίτοι Θεοῦ εἰκόνι τετιμημένοι, ἢ Θεοῦ προσηγορίας ἀξιωθέντες, καὶ ὑπερέχοντες τῶν COMMENT. IN PSALMOS. A inquit, accipitis injustos ? hoc est, quousque cos veremini? Hujusmodi loquendi modo alibi Seri- ptura utitur, quando ait in lege : Non accipietis faciem in judicio, quoniam judicium Domini est³. Ille autem personarum acceptor dicitur, qui injustorum ac pravorum hominum potentiam, et ma- gnitudinem veretur. VERS. 3. Judicate orphano, et inopi. llorum, in- quit, causam judicate, et nolite despicere eos aut negligere. Humilem et pauperem justificate. Si injurfa affe- cti fuerint : et rursus idem repetit quod in præ- cedenti dixit versiculo. Vel, inopis et pauperis differentiam quare in psalmo VERS. 4. Eripite pauperem et inopem, de manu peccatoris liberale eum. Vide quantæ cure sint Deu inopes et pauperes, cum sæpius Propheta sermo- nem de eis repetat. Eripite igitur, et liberate cos. quoties opprimuntur. Peccatorem autem hic quoque dicit injustum. VERS. 5. Non cognoverunt neque intellexerunt, in tenebris ambulant. Sponte sua cæci effecti sunt, et divinos sermones non cognoverunt, hoc est, noŋ intellexerunt. Ad majorem enim declarationem &d- ditum est, id verbum a Propheta: In tenebris ambulant ; hoc est in errore perseverant. Vel ali- ter : Non cognoverunt neque intellexerunt, quid nam bonum atque honestum sit, atque ideo am- bulant in ignorantia justitiæ. Commoveantur omnia fundamenta terræ. Hæc verba Symmachus ita reddidit: Conturbabo ter- ram, propter habitantes in ea. Et juxta primam le- ctionem, jubet Deus terram commoveri et flu- ctuare, ut injustis principibus atque iniquis judicibus terrorem incutiat. Vel, Commoveantur fundamenta terræ, et illorum iniquitates non sustineant. Per fundamenta vero terra, illius profunditatem intel- ligit. Sunt autem hac verba summo plena terrore. Divinam enim indignationem adversus iniquos judices ac principes, maximam esse demon- strant. Vers. 6. Ego dixi : Dii estis, et filii Altissimi om- nes. Verum ubinam in veteri Scriptura hoc dictum ' esse legimus? Quidam dicunt sententiam hanc contineri in illis verbis a Deo prolatis : Faciamus hominem ad imaginem, et similitudinem nostram *. Mihi autem videtur, quod judices, et principes Dei D appellati sint in libro Exodi, quoniam populo Deus mandavit dicens : Diis non maledices, et principibus populi tui non dices male *. Per deos etenim illic principes intellexit, quemadmodum in psalmo xLi; jam exposuimus. Per filios autem Altissimi, ipsos Israelitas intelligit. De eis enim a Deo dictum es! : Filius meus primogenitus Israel*. VERS. 7. Vos autem sicut homines moriemini. Si- cut homines simplices : Tametsi, inquit, imagine Dei honorati estis, et tanto donati nomine, ut Dei • Exod. 18, Varia lectiones. Deut. 1, 17. * Gen. 1, 26. * Exod. xxí, 28. 22. (94) hino vero Surdi.
So as to proclaim joyously to one another that the Lord is just, granting his servants rest in exchange for their labours in life. The expression ‘there is no injustice in him’ is a develop- ment and repetition of ‘just’.
PG 128:109292 ϟβ΄
PG 128:951α Ἀνεπίγραφος παρ’ Ἑβραίοις. Ἀνεπίγραφος παρ’ Ἑβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχουσαν, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες, ὅτι ἡμέραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοήκαμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀναστάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου, ὅτε κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτίσματος. | Ὅμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην τὰ ἀκριβέστερα ἀντίγραφα.σει, ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ κρίσις ἐστί. Προσωπολήπτης δὲ, ὁ εὐλαβούμενος τῶν ἀδίκων τὴν ὑπεροχήν. Κρίνατε ὀρφανῷ καὶ πτωχῷ. Διαιτήσατε τούτοις ἀδικουμένοις, καὶ μὴ παρίδητε. Ταπεινὸν καὶ πένητα δικαιώσατε. Αδικουμέ- νους δηλονότι· ἢ τοίνυν τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· προείρηται ἡ διαφορὰ τοῦ πτωχοῦ καὶ τοῦ πένητος ἐν τῷ ια' ψαλμῷ. Εξέλεσθε πένητα καὶ πτωχὸν, ἐκ χειρὸς ἁμαρτ τωλοῦ ῥύσασθε αὐτόν. Ορα ὅσον μέλει τῷ Θεῷ περὶ τῶν πτωχῶν καὶ πενήτων· πολλάκις γὰρ τὸν περὶ αὐτῶν λόγον ἀνακυκλοῖ. Ἐξέλεσθε οὖν αὐτὸν, Β καὶ ῥύσασθε αὐτὸν καταδυναστευόμενον. Αμαρτωλός δὲ κἀνταῦθα ὁ ἄδικος. Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν· ἐν σκότει διαπο- Γεύονται. (99) Εθελοχωρήσαντες οὐκ ἔγνωσαν τοὺς θείους λόγους, εἴτουν, οὐ συνῆκαν· σαφηνισμὸς γὰρ τοῦ, Οὐκ ἔγνωσαν, τό, Οὐδὲ συνῆκαν. Εν σκότει δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐν πλάνῃ πολιτεύονται. Ἢ καὶ ἄλλως· Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν τὸ καλόν· διὸ ἐν ἀνοία τοῦ δικαίου πορεύονται. Σαλευθήτωσαν πάντα τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Τοῦτο ὁ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκε· Ταράξω τὴν γῆν διὰ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ. Κατὰ δὲ τὸ, Σαλευθήτωσαν, κελεύει ὁ Θεὸς κλονηθῆναι τὴν γῆν, α εἰς φόβον τῶν ἀδίκων ἀρχόντων καὶ παρανόμων κριτῶν. "Η Σαλευθήτωσαν, μὴ φέροντα τὴν παρα- νομίαν αὐτῶν. Θεμέλια δὲ τῆς γῆς τὸν πυθμένα ταύτης καλεῖ. Ἐκπληκτικὸς δὲ καὶ φοβερὸς ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐμφαντικὸς τῆς θείας κατὰ τῶν παρανό- μων ἀρχόντων καὶ κριτῶν ἀγανακτήσεως. ΙΙ. Εγώ εἶπα· Θεοί έστε, καὶ υἱοὶ 'Υψίστου πάν τες. Καὶ ποῦ εἶπεν, Θεοί ἐστε καὶ τὰ τοιαῦτα Τινὲς μέν φασιν ἐν τῷ εἰπεῖν, Ποιήσωμεν ἄνθρω που κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν· ἐγώ δὲ προσεξεύρον, ὅτι θεοὺς μὲν εἶπε τοὺς ἄρχοντας καὶ δικαστὰς ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου, λέγων πρὸς τὸν λαόν· Θεοὺς οὐκ ἀλογήσεις, καὶ ἄρχοντας τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς. Θεοὺς δὲ ἐκεῖ τοὺς ἄρχοντας εἴρηκεν, ὡς ἐν τῷ μδ' ψαλμῷ προεξηγη- σάμεθα · υἱοὺς δὲ Ὑψίστου τοὺς Ἰσραηλίτας ὠνόμασεν ἐν τῷ εἰπεῖν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ. Ὑμεῖς δὲ ὡς ἄνθρωποι ἀποθνήσκετε. Ὡς ἄν· θρωποι ἁπλῶς. Καίτοι Θεοῦ εἰκόνι τετιμημένοι, ἢ Θεοῦ προσηγορίας ἀξιωθέντες, καὶ ὑπερέχοντες τῶν COMMENT. IN PSALMOS. A inquit, accipitis injustos ? hoc est, quousque cos veremini? Hujusmodi loquendi modo alibi Seri- ptura utitur, quando ait in lege : Non accipietis faciem in judicio, quoniam judicium Domini est³. Ille autem personarum acceptor dicitur, qui injustorum ac pravorum hominum potentiam, et ma- gnitudinem veretur. VERS. 3. Judicate orphano, et inopi. llorum, in- quit, causam judicate, et nolite despicere eos aut negligere. Humilem et pauperem justificate. Si injurfa affe- cti fuerint : et rursus idem repetit quod in præ- cedenti dixit versiculo. Vel, inopis et pauperis differentiam quare in psalmo VERS. 4. Eripite pauperem et inopem, de manu peccatoris liberale eum. Vide quantæ cure sint Deu inopes et pauperes, cum sæpius Propheta sermo- nem de eis repetat. Eripite igitur, et liberate cos. quoties opprimuntur. Peccatorem autem hic quoque dicit injustum. VERS. 5. Non cognoverunt neque intellexerunt, in tenebris ambulant. Sponte sua cæci effecti sunt, et divinos sermones non cognoverunt, hoc est, noŋ intellexerunt. Ad majorem enim declarationem &d- ditum est, id verbum a Propheta: In tenebris ambulant ; hoc est in errore perseverant. Vel ali- ter : Non cognoverunt neque intellexerunt, quid nam bonum atque honestum sit, atque ideo am- bulant in ignorantia justitiæ. Commoveantur omnia fundamenta terræ. Hæc verba Symmachus ita reddidit: Conturbabo ter- ram, propter habitantes in ea. Et juxta primam le- ctionem, jubet Deus terram commoveri et flu- ctuare, ut injustis principibus atque iniquis judicibus terrorem incutiat. Vel, Commoveantur fundamenta terræ, et illorum iniquitates non sustineant. Per fundamenta vero terra, illius profunditatem intel- ligit. Sunt autem hac verba summo plena terrore. Divinam enim indignationem adversus iniquos judices ac principes, maximam esse demon- strant. Vers. 6. Ego dixi : Dii estis, et filii Altissimi om- nes. Verum ubinam in veteri Scriptura hoc dictum ' esse legimus? Quidam dicunt sententiam hanc contineri in illis verbis a Deo prolatis : Faciamus hominem ad imaginem, et similitudinem nostram *. Mihi autem videtur, quod judices, et principes Dei D appellati sint in libro Exodi, quoniam populo Deus mandavit dicens : Diis non maledices, et principibus populi tui non dices male *. Per deos etenim illic principes intellexit, quemadmodum in psalmo xLi; jam exposuimus. Per filios autem Altissimi, ipsos Israelitas intelligit. De eis enim a Deo dictum es! : Filius meus primogenitus Israel*. VERS. 7. Vos autem sicut homines moriemini. Si- cut homines simplices : Tametsi, inquit, imagine Dei honorati estis, et tanto donati nomine, ut Dei • Exod. 18, Varia lectiones. Deut. 1, 17. * Gen. 1, 26. * Exod. xxí, 28. 22. (94) hino vero Surdi.
1α Without superscription among the Hebrews. This psalm is without superscription among the Hebrews. A number of copies, however, bear a superscription as coming from the translation by the Seventy as follows: For the day of the pre-Sabbath when the land had been settled. And some have explained that we understood the ‘day of the Sabbath’ in the previous psalm as the day of the universal resurrection, while in the present psalm we understand the ‘day of the pre-Sabbath’ as the day of Christ’s resurrection (which was a prelude to the universal resurrection), when the earth was settled by those re-formed and re-born through the Gospel and baptism. The more accurate copies, however, do not have this superscription.
β Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς ἀεὶ μέν ἐστι βασιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῦτο τοῖς ἀνθρώποις ἐγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστερον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθησαν οἱ πιστεύσαντες ὅτι βασιλεύς ἐστιν ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαυὶδ, φησὶν, ὅτι ἐβασίλευσε, τουτέστι, βασιλεὺς ἐγνωρίσθη. Ἢ καὶ ἄλλως, βασιλεὺς ὢν ὡς Θεὸς, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· Ἐδόθη μοι, γὰρ, φησὶ, πᾶσα ἐξουσία ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς, καὶ πάλιν, Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ὑπ’ αὐτοῦ.σει, ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ κρίσις ἐστί. Προσωπολήπτης δὲ, ὁ εὐλαβούμενος τῶν ἀδίκων τὴν ὑπεροχήν. Κρίνατε ὀρφανῷ καὶ πτωχῷ. Διαιτήσατε τούτοις ἀδικουμένοις, καὶ μὴ παρίδητε. Ταπεινὸν καὶ πένητα δικαιώσατε. Αδικουμέ- νους δηλονότι· ἢ τοίνυν τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· προείρηται ἡ διαφορὰ τοῦ πτωχοῦ καὶ τοῦ πένητος ἐν τῷ ια' ψαλμῷ. Εξέλεσθε πένητα καὶ πτωχὸν, ἐκ χειρὸς ἁμαρτ τωλοῦ ῥύσασθε αὐτόν. Ορα ὅσον μέλει τῷ Θεῷ περὶ τῶν πτωχῶν καὶ πενήτων· πολλάκις γὰρ τὸν περὶ αὐτῶν λόγον ἀνακυκλοῖ. Ἐξέλεσθε οὖν αὐτὸν, Β καὶ ῥύσασθε αὐτὸν καταδυναστευόμενον. Αμαρτωλός δὲ κἀνταῦθα ὁ ἄδικος. Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν· ἐν σκότει διαπο- Γεύονται. (99) Εθελοχωρήσαντες οὐκ ἔγνωσαν τοὺς θείους λόγους, εἴτουν, οὐ συνῆκαν· σαφηνισμὸς γὰρ τοῦ, Οὐκ ἔγνωσαν, τό, Οὐδὲ συνῆκαν. Εν σκότει δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐν πλάνῃ πολιτεύονται. Ἢ καὶ ἄλλως· Οὐκ ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν τὸ καλόν· διὸ ἐν ἀνοία τοῦ δικαίου πορεύονται. Σαλευθήτωσαν πάντα τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Τοῦτο ὁ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκε· Ταράξω τὴν γῆν διὰ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ. Κατὰ δὲ τὸ, Σαλευθήτωσαν, κελεύει ὁ Θεὸς κλονηθῆναι τὴν γῆν, α εἰς φόβον τῶν ἀδίκων ἀρχόντων καὶ παρανόμων κριτῶν. "Η Σαλευθήτωσαν, μὴ φέροντα τὴν παρα- νομίαν αὐτῶν. Θεμέλια δὲ τῆς γῆς τὸν πυθμένα ταύτης καλεῖ. Ἐκπληκτικὸς δὲ καὶ φοβερὸς ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐμφαντικὸς τῆς θείας κατὰ τῶν παρανό- μων ἀρχόντων καὶ κριτῶν ἀγανακτήσεως. ΙΙ. Εγώ εἶπα· Θεοί έστε, καὶ υἱοὶ 'Υψίστου πάν τες. Καὶ ποῦ εἶπεν, Θεοί ἐστε καὶ τὰ τοιαῦτα Τινὲς μέν φασιν ἐν τῷ εἰπεῖν, Ποιήσωμεν ἄνθρω που κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν· ἐγώ δὲ προσεξεύρον, ὅτι θεοὺς μὲν εἶπε τοὺς ἄρχοντας καὶ δικαστὰς ἐν τῇ βίβλῳ τῆς Εξόδου, λέγων πρὸς τὸν λαόν· Θεοὺς οὐκ ἀλογήσεις, καὶ ἄρχοντας τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς. Θεοὺς δὲ ἐκεῖ τοὺς ἄρχοντας εἴρηκεν, ὡς ἐν τῷ μδ' ψαλμῷ προεξηγη- σάμεθα · υἱοὺς δὲ Ὑψίστου τοὺς Ἰσραηλίτας ὠνόμασεν ἐν τῷ εἰπεῖν· Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ. Ὑμεῖς δὲ ὡς ἄνθρωποι ἀποθνήσκετε. Ὡς ἄν· θρωποι ἁπλῶς. Καίτοι Θεοῦ εἰκόνι τετιμημένοι, ἢ Θεοῦ προσηγορίας ἀξιωθέντες, καὶ ὑπερέχοντες τῶν COMMENT. IN PSALMOS. A inquit, accipitis injustos ? hoc est, quousque cos veremini? Hujusmodi loquendi modo alibi Seri- ptura utitur, quando ait in lege : Non accipietis faciem in judicio, quoniam judicium Domini est³. Ille autem personarum acceptor dicitur, qui injustorum ac pravorum hominum potentiam, et ma- gnitudinem veretur. VERS. 3. Judicate orphano, et inopi. llorum, in- quit, causam judicate, et nolite despicere eos aut negligere. Humilem et pauperem justificate. Si injurfa affe- cti fuerint : et rursus idem repetit quod in præ- cedenti dixit versiculo. Vel, inopis et pauperis differentiam quare in psalmo VERS. 4. Eripite pauperem et inopem, de manu peccatoris liberale eum. Vide quantæ cure sint Deu inopes et pauperes, cum sæpius Propheta sermo- nem de eis repetat. Eripite igitur, et liberate cos. quoties opprimuntur. Peccatorem autem hic quoque dicit injustum. VERS. 5. Non cognoverunt neque intellexerunt, in tenebris ambulant. Sponte sua cæci effecti sunt, et divinos sermones non cognoverunt, hoc est, noŋ intellexerunt. Ad majorem enim declarationem &d- ditum est, id verbum a Propheta: In tenebris ambulant ; hoc est in errore perseverant. Vel ali- ter : Non cognoverunt neque intellexerunt, quid nam bonum atque honestum sit, atque ideo am- bulant in ignorantia justitiæ. Commoveantur omnia fundamenta terræ. Hæc verba Symmachus ita reddidit: Conturbabo ter- ram, propter habitantes in ea. Et juxta primam le- ctionem, jubet Deus terram commoveri et flu- ctuare, ut injustis principibus atque iniquis judicibus terrorem incutiat. Vel, Commoveantur fundamenta terræ, et illorum iniquitates non sustineant. Per fundamenta vero terra, illius profunditatem intel- ligit. Sunt autem hac verba summo plena terrore. Divinam enim indignationem adversus iniquos judices ac principes, maximam esse demon- strant. Vers. 6. Ego dixi : Dii estis, et filii Altissimi om- nes. Verum ubinam in veteri Scriptura hoc dictum ' esse legimus? Quidam dicunt sententiam hanc contineri in illis verbis a Deo prolatis : Faciamus hominem ad imaginem, et similitudinem nostram *. Mihi autem videtur, quod judices, et principes Dei D appellati sint in libro Exodi, quoniam populo Deus mandavit dicens : Diis non maledices, et principibus populi tui non dices male *. Per deos etenim illic principes intellexit, quemadmodum in psalmo xLi; jam exposuimus. Per filios autem Altissimi, ipsos Israelitas intelligit. De eis enim a Deo dictum es! : Filius meus primogenitus Israel*. VERS. 7. Vos autem sicut homines moriemini. Si- cut homines simplices : Tametsi, inquit, imagine Dei honorati estis, et tanto donati nomine, ut Dei • Exod. 18, Varia lectiones. Deut. 1, 17. * Gen. 1, 26. * Exod. xxí, 28. 22. (94) hino vero Surdi.
1β The Lord has become king. The Son is always king as God, but this was not always made known to men, for formerly being ignorant of him, later, after his resurrection from the dead, those who believed received assurance that he is king as God. Pronouncing this now prophetically, David says that he has become king, that is, he has become known as king. Or else in a different way, being king as God, he became king as man also, for it is written, All authority has been given to me in heaven and on earth, and again, But I have been estab- lished as king by him.
PG 128:953γ Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ ὡς Θεῷ δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ σημαίνειν οἶμαι τὸ, ἐνεδύσατο. Ἢ καὶ ἄλλως, νεκρωθεὶς μὲν τῇ σαρκὶ, Οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος, κατὰ τὸν προφήτην, ἀναστὰς δὲ, εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο.λέγει νῦν τοὺς κοινούς, καὶ μήτε Θεοῦ νόμον εἰδό- τας, μήτε σύνεσιν ἔχοντας, ὁποῖοί εἰσι τὰ ἔθνη. Διὰ δὲ τοῦ, ᾿Αποθνήσκετε, τὴν ἄχρι θανάτου τοιαύτην βιοτὴν αὐτῶν ἡνίξατο, οἷον, ὅτι ἄχρι θανάτου οὕτω βιοῦνται. Α πολλῶν ἐν τῷ ἀξιώματι τῆς ἀρχῆς. ᾿Ανθρώπους δὲ Καὶ ὡς εἰς τῶν ἀρχόντων πίπτετε. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἀρχόντων γὰρ τῶν ἐθνικῶν λέγει. Καὶ Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποθνήσκετε. Τινὲς δὲ ἕνα τῶν ἀρχόντων τὸν διάβολον λέγουσιν, ἄρχοντά ποτε καὶ αὐτὸν τοῦ ἀγγελικοῦ τάγματος. Ενταῦθα τὸ, Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποπίπτετε τοῦ ἀξιώματος διὰ τὴν οἴησιν· κἀκεῖνος γὰρ μὴ χρησάμενος εἰς δέον τῇ ἀρχῇ ἐξέπεσε τῆς θείας τιμής. ᾿Ανάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν. Τοῦτο περί τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ ἀναντιῤῥήτ τως. Ικετεύει γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Χριστὸν ἀνα- στῆναι, καὶ κρῖναι τὴν γῆν διὰ τῶν ἀποστόλων, ού; κατέστησεν ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. *Οτι σὺ κατακληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνε σι. Καὶ γὰρ, φησί, σὺ κληρονομίαν ἕξεις ἐν πᾶτι τοῖς ἔθνεσι. Κληρονομία δὲ Χριστοῦ οἱ πιστεύσαντες εἰς αὐτόν. ᾠδὴ ψαλμοῦ τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΒ'. Τί ἐστιν 'δὴ ψαλμοῦ, προειρήκαμεν ἐν τῷ προ- οιμίῳ τῆς βίβλου. Πεποίηται δὲ ὁ ψαλμὸς εἰς προσ ωπον τῶν ἐπανελθόντων ἐκ Βαβυλῶνος. Μετὰ γὰρ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον τὴν νεουργίαν τοῦ θείου ναού, καὶ τὴν τῆς πόλεως αποκατάστασιν οι γείτονες θεα- σάμενοι, κατὰ ταὐτὸν συνεγείρονται, καὶ βάρβαρα συναθροίσαντες ἔθνη, τοῖς Ἰουδαίοις ἐπέθεντο · και τεπολεμήθησαν δὲ, τοῦ Ζοροβάβελ στρατηγοῦντος. Περὶ τούτων οὖν ὁ ψαλμὸς συντέθειται, σχηματισθείς εἰς εὐχήν. Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; Οὐκ ἐρωτῶντος ὁ λόγος, ἀλλ' ἐκθειάζοντος τὸ ἀσύγκριτον. Τὸ γὰρ Τίς, οὐ τὸ σπάνιον, ἀλλὰ τὸ ἀσύγκριτον ἐνταῦθα δηλοῖ, καὶ ἔστιν ἀντὶ τοῦ, Οὐδεὶς, δι' οὗ εἰσάγεται τὸ ἀπειροδύναμον. Μη σιγήσῃς μηδὲ καταπραΰνης, ὁ Θεός. Μη μακροθυμήσῃς, μηδ' ἀνεξικακήσῃς. Οὕτω γὰρ οἱ ἄλλοι ἐρμηνεῖς ἐκδεδώκασι· τίνος δὲ ἕνεκεν ἄκουσαν. *Οτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ήχησαν, καὶ οἱ μισοῦν- τές σε ήραν κεφαλήν. Εχθροί σου, ὡς τῷ σῷ λαῷ πολεμοῦντες, ἢ, ὡς διὰ σὲ ἡμῖν πολεμοῦντες. Ηχη σαν δὲ, ἀντὶ τοῦ. Θροῦν ἄσημον ἀπετέλεσαν, ὡς εἴωθεν ὑπὸ πολυπληθείας ἐν τοῖς στρατοπέδοις για νεσθαι. Η καὶ ἄλλως· Οἱ πρὶν ὑποψιθυρίζοντας τὴν καθ᾿ ἡμῶν ἔχθραν νῦν εἰς ἐξάκουστον ταύτην ἤνεγ καν, θρασυνόμενοί τε, καὶ ἀλαζονευόμενοι. "Ηραν EUTHYMII ZIGABENI appellemini, licet etiam plerisque ob principatum honoratiores sitis, moriemini tamen, ut simplices. llomines enim hic vulgares quoslibet homines in- telligit, quod nec divinam noverunt legem, nec prudentiam ullam habent, cujusmodi gentes sunt. Et dicens : Moriemini, illud etiam significavit quod hujusmodi vivendi normam usque ad mortem cto vivelis, usque ad mortem. Et quasi unus ex principatibus cadetis. Idem rur- sus repetit. Per principes autem gentium duces intelligit. Et Cadetis, dixit, pro Moriemini. Quidam vero per unum ex principibus, ipsum dæmonem intelligunt, veluti angelici olim ordinis principem ; juxta quem sensum, Cadelis, expone, pro Decide- tis, a dignitate nimirum pristina, atque hoc pro- pter existimationem ac superbiam vestram. Nam et dæmon suo principatu male usus, ab honore illo decidit divino. VERS. 8. Exsurge, Deus, judiça terram. Hoc de Christi resurrectione absque ulla contradictione dictum est. Optat enim Propheta, et supplicat, ut resurgat Christus, et judicet terram, per apostolos nimirum, quos principes misit super omnem ter- ram. Quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus. Tu, inquit, hæreditatem consequeris in omnibus gen- tibus. Hereditas autem Christi, omnes sunt qui credunt in eum, Canticum psalmi ipsi Asaph. PSALMUS LXXXII. ipsam, perpetuo retinebunt. Ac si diceret : Hoc pa B Quid sit Canticum psalmi, diximus in proœmio C operis. Compositus est autem hic psalmus ex eorum persona qui e Babylonia captivitate reversi snnt. Nam cum Judæorum finitimi vidissent post hujusmodi reditum reædificari templum, et civita- tem restitui, convenerunt in unum, et barbaricis gentibus collectis, impetum fecerunt in Judeos, tametsi ab eis victi, et superati fuerint, dụce Ju- dæorum Zorobabel. Hujuscemodi igitur materiam pertractat hic psalmus, in orationis speciem for- malus. Vers. 2. Damine, quis similis erit tibi? Non in- terrogantis sed laudantis est sermo, et divinam, ut ita dicam, incomparabilitatem admirantis. Dictio enim, Quis, hoc in loco non raritatem, sed impos- sibilitatem significat; ac si diceret : Nullus tibi similis reperiri potest, ex quo divinæ constituitur virtutis immensitas. Ne sileas, neque milescas, Deus. Noli adeo esse longanimis, aut patiens. Ita enim cæteri interpretes reddidere. Quare autem sic dicat audi : - Vans. 3. Quoniam ecce inimici tui sonuerunt, et qui oderunt te, extulerunt caput. Inimici tui, qui tuum populum oppugnant, vel qui propter te nobis infensi sunt; Sonuerunt autem, hoc est, inauditum dedere clamorem, quemadmodum in exercitibus fieri solet, quando magna adest mili- tum multitudo. Vel aliter : li qui olim suas in nos įnimicitias susurro pene tantum significabant, D
1γ He has clothed himself in seemliness. He has manifested the glory and authority beseeming him as God, for this, I believe, is what ‘he has clothed himself ’ means. Or in a different way, when he died in the flesh, He had no form or beauty, according to the prophet, but when he arose, He clothed himself in seemliness.
δ Ἐνεδύσατο Κύριος δύναμιν καὶ περιεζώσατο. Ὁμοίως κἀνταῦθα νοητέον τὸ, ἐνεδύσατο. Εἶχε μὲν γὰρ ὡς Θεὸς ἀεὶ καὶ τὴν θείαν εὐπρέπειαν καὶ τὴν θείαν δύναμιν κρυπτομένας· ὕστερον δὲ ἐφανέρωσε ταύτας, ἀποκαταστὰς εἰς οὐρανούς. Οὐ μὴν ἔξωθεν αὐτὰς περιεβάλετο· καὶ τὸ περιεζώσατο δὲ εὐσεβῶς νοητέον, ἀντὶ τοῦ, ηὐτρεπίσθη· σύμβολον γὰρ εὐτρεπισμοῦ ἐστι τὸ ζωννύεσθαι. δ εὐτρεπισμοῦ MSACBV : εὐπρεπισμοῦ PHF.λέγει νῦν τοὺς κοινούς, καὶ μήτε Θεοῦ νόμον εἰδό- τας, μήτε σύνεσιν ἔχοντας, ὁποῖοί εἰσι τὰ ἔθνη. Διὰ δὲ τοῦ, ᾿Αποθνήσκετε, τὴν ἄχρι θανάτου τοιαύτην βιοτὴν αὐτῶν ἡνίξατο, οἷον, ὅτι ἄχρι θανάτου οὕτω βιοῦνται. Α πολλῶν ἐν τῷ ἀξιώματι τῆς ἀρχῆς. ᾿Ανθρώπους δὲ Καὶ ὡς εἰς τῶν ἀρχόντων πίπτετε. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἀρχόντων γὰρ τῶν ἐθνικῶν λέγει. Καὶ Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποθνήσκετε. Τινὲς δὲ ἕνα τῶν ἀρχόντων τὸν διάβολον λέγουσιν, ἄρχοντά ποτε καὶ αὐτὸν τοῦ ἀγγελικοῦ τάγματος. Ενταῦθα τὸ, Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποπίπτετε τοῦ ἀξιώματος διὰ τὴν οἴησιν· κἀκεῖνος γὰρ μὴ χρησάμενος εἰς δέον τῇ ἀρχῇ ἐξέπεσε τῆς θείας τιμής. ᾿Ανάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν. Τοῦτο περί τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ ἀναντιῤῥήτ τως. Ικετεύει γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Χριστὸν ἀνα- στῆναι, καὶ κρῖναι τὴν γῆν διὰ τῶν ἀποστόλων, ού; κατέστησεν ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. *Οτι σὺ κατακληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνε σι. Καὶ γὰρ, φησί, σὺ κληρονομίαν ἕξεις ἐν πᾶτι τοῖς ἔθνεσι. Κληρονομία δὲ Χριστοῦ οἱ πιστεύσαντες εἰς αὐτόν. ᾠδὴ ψαλμοῦ τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΒ'. Τί ἐστιν 'δὴ ψαλμοῦ, προειρήκαμεν ἐν τῷ προ- οιμίῳ τῆς βίβλου. Πεποίηται δὲ ὁ ψαλμὸς εἰς προσ ωπον τῶν ἐπανελθόντων ἐκ Βαβυλῶνος. Μετὰ γὰρ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον τὴν νεουργίαν τοῦ θείου ναού, καὶ τὴν τῆς πόλεως αποκατάστασιν οι γείτονες θεα- σάμενοι, κατὰ ταὐτὸν συνεγείρονται, καὶ βάρβαρα συναθροίσαντες ἔθνη, τοῖς Ἰουδαίοις ἐπέθεντο · και τεπολεμήθησαν δὲ, τοῦ Ζοροβάβελ στρατηγοῦντος. Περὶ τούτων οὖν ὁ ψαλμὸς συντέθειται, σχηματισθείς εἰς εὐχήν. Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; Οὐκ ἐρωτῶντος ὁ λόγος, ἀλλ' ἐκθειάζοντος τὸ ἀσύγκριτον. Τὸ γὰρ Τίς, οὐ τὸ σπάνιον, ἀλλὰ τὸ ἀσύγκριτον ἐνταῦθα δηλοῖ, καὶ ἔστιν ἀντὶ τοῦ, Οὐδεὶς, δι' οὗ εἰσάγεται τὸ ἀπειροδύναμον. Μη σιγήσῃς μηδὲ καταπραΰνης, ὁ Θεός. Μη μακροθυμήσῃς, μηδ' ἀνεξικακήσῃς. Οὕτω γὰρ οἱ ἄλλοι ἐρμηνεῖς ἐκδεδώκασι· τίνος δὲ ἕνεκεν ἄκουσαν. *Οτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ήχησαν, καὶ οἱ μισοῦν- τές σε ήραν κεφαλήν. Εχθροί σου, ὡς τῷ σῷ λαῷ πολεμοῦντες, ἢ, ὡς διὰ σὲ ἡμῖν πολεμοῦντες. Ηχη σαν δὲ, ἀντὶ τοῦ. Θροῦν ἄσημον ἀπετέλεσαν, ὡς εἴωθεν ὑπὸ πολυπληθείας ἐν τοῖς στρατοπέδοις για νεσθαι. Η καὶ ἄλλως· Οἱ πρὶν ὑποψιθυρίζοντας τὴν καθ᾿ ἡμῶν ἔχθραν νῦν εἰς ἐξάκουστον ταύτην ἤνεγ καν, θρασυνόμενοί τε, καὶ ἀλαζονευόμενοι. "Ηραν EUTHYMII ZIGABENI appellemini, licet etiam plerisque ob principatum honoratiores sitis, moriemini tamen, ut simplices. llomines enim hic vulgares quoslibet homines in- telligit, quod nec divinam noverunt legem, nec prudentiam ullam habent, cujusmodi gentes sunt. Et dicens : Moriemini, illud etiam significavit quod hujusmodi vivendi normam usque ad mortem cto vivelis, usque ad mortem. Et quasi unus ex principatibus cadetis. Idem rur- sus repetit. Per principes autem gentium duces intelligit. Et Cadetis, dixit, pro Moriemini. Quidam vero per unum ex principibus, ipsum dæmonem intelligunt, veluti angelici olim ordinis principem ; juxta quem sensum, Cadelis, expone, pro Decide- tis, a dignitate nimirum pristina, atque hoc pro- pter existimationem ac superbiam vestram. Nam et dæmon suo principatu male usus, ab honore illo decidit divino. VERS. 8. Exsurge, Deus, judiça terram. Hoc de Christi resurrectione absque ulla contradictione dictum est. Optat enim Propheta, et supplicat, ut resurgat Christus, et judicet terram, per apostolos nimirum, quos principes misit super omnem ter- ram. Quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus. Tu, inquit, hæreditatem consequeris in omnibus gen- tibus. Hereditas autem Christi, omnes sunt qui credunt in eum, Canticum psalmi ipsi Asaph. PSALMUS LXXXII. ipsam, perpetuo retinebunt. Ac si diceret : Hoc pa B Quid sit Canticum psalmi, diximus in proœmio C operis. Compositus est autem hic psalmus ex eorum persona qui e Babylonia captivitate reversi snnt. Nam cum Judæorum finitimi vidissent post hujusmodi reditum reædificari templum, et civita- tem restitui, convenerunt in unum, et barbaricis gentibus collectis, impetum fecerunt in Judeos, tametsi ab eis victi, et superati fuerint, dụce Ju- dæorum Zorobabel. Hujuscemodi igitur materiam pertractat hic psalmus, in orationis speciem for- malus. Vers. 2. Damine, quis similis erit tibi? Non in- terrogantis sed laudantis est sermo, et divinam, ut ita dicam, incomparabilitatem admirantis. Dictio enim, Quis, hoc in loco non raritatem, sed impos- sibilitatem significat; ac si diceret : Nullus tibi similis reperiri potest, ex quo divinæ constituitur virtutis immensitas. Ne sileas, neque milescas, Deus. Noli adeo esse longanimis, aut patiens. Ita enim cæteri interpretes reddidere. Quare autem sic dicat audi : - Vans. 3. Quoniam ecce inimici tui sonuerunt, et qui oderunt te, extulerunt caput. Inimici tui, qui tuum populum oppugnant, vel qui propter te nobis infensi sunt; Sonuerunt autem, hoc est, inauditum dedere clamorem, quemadmodum in exercitibus fieri solet, quando magna adest mili- tum multitudo. Vel aliter : li qui olim suas in nos įnimicitias susurro pene tantum significabant, D
1δ The Lord has clothed himself in power and has girded himself. ‘He has clothed himself ’ is to be understood in a similar way here. For as God he always had his divine seemliness and divine power hidden, but later he manifested them, having been restored to the heavens. He certainly did not put these around himself in an outward way, and the expression ‘he has girded himself ’ is to be understood in a pious sense as ‘he has readied himself ’, for girding oneself is a symbol of preparation.
PG 128:1094Ψαλμός 92 — Psalm 92
PG 128:953ε Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Σαλευομένην τῇ ἀπάτῃ, ἐστερέωσεν αὐτὴν ἤδη τῇ ἀληθείᾳ, ὥστε μὴ σαλευθῆναι λοιπὸν ὑπὸ τῆς πλάνης, ἐπὶ πέτρας τῆς πίστεως στερεωθεῖσαν. Νοεῖται δὲ καὶ εἰδικῶς οἰκουμένη, ἡ Ἐκκλησία, ἣν οἰκοῦσιν οἱ πιστοὶ, ἧς οὐ κατισχύσουσι πύλαι ᾅδου, κατὰ τὴν Δεσποτικὴν ἀπόφασιν.λέγει νῦν τοὺς κοινούς, καὶ μήτε Θεοῦ νόμον εἰδό- τας, μήτε σύνεσιν ἔχοντας, ὁποῖοί εἰσι τὰ ἔθνη. Διὰ δὲ τοῦ, ᾿Αποθνήσκετε, τὴν ἄχρι θανάτου τοιαύτην βιοτὴν αὐτῶν ἡνίξατο, οἷον, ὅτι ἄχρι θανάτου οὕτω βιοῦνται. Α πολλῶν ἐν τῷ ἀξιώματι τῆς ἀρχῆς. ᾿Ανθρώπους δὲ Καὶ ὡς εἰς τῶν ἀρχόντων πίπτετε. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἀρχόντων γὰρ τῶν ἐθνικῶν λέγει. Καὶ Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποθνήσκετε. Τινὲς δὲ ἕνα τῶν ἀρχόντων τὸν διάβολον λέγουσιν, ἄρχοντά ποτε καὶ αὐτὸν τοῦ ἀγγελικοῦ τάγματος. Ενταῦθα τὸ, Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποπίπτετε τοῦ ἀξιώματος διὰ τὴν οἴησιν· κἀκεῖνος γὰρ μὴ χρησάμενος εἰς δέον τῇ ἀρχῇ ἐξέπεσε τῆς θείας τιμής. ᾿Ανάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν. Τοῦτο περί τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ ἀναντιῤῥήτ τως. Ικετεύει γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Χριστὸν ἀνα- στῆναι, καὶ κρῖναι τὴν γῆν διὰ τῶν ἀποστόλων, ού; κατέστησεν ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. *Οτι σὺ κατακληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνε σι. Καὶ γὰρ, φησί, σὺ κληρονομίαν ἕξεις ἐν πᾶτι τοῖς ἔθνεσι. Κληρονομία δὲ Χριστοῦ οἱ πιστεύσαντες εἰς αὐτόν. ᾠδὴ ψαλμοῦ τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΒ'. Τί ἐστιν 'δὴ ψαλμοῦ, προειρήκαμεν ἐν τῷ προ- οιμίῳ τῆς βίβλου. Πεποίηται δὲ ὁ ψαλμὸς εἰς προσ ωπον τῶν ἐπανελθόντων ἐκ Βαβυλῶνος. Μετὰ γὰρ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον τὴν νεουργίαν τοῦ θείου ναού, καὶ τὴν τῆς πόλεως αποκατάστασιν οι γείτονες θεα- σάμενοι, κατὰ ταὐτὸν συνεγείρονται, καὶ βάρβαρα συναθροίσαντες ἔθνη, τοῖς Ἰουδαίοις ἐπέθεντο · και τεπολεμήθησαν δὲ, τοῦ Ζοροβάβελ στρατηγοῦντος. Περὶ τούτων οὖν ὁ ψαλμὸς συντέθειται, σχηματισθείς εἰς εὐχήν. Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; Οὐκ ἐρωτῶντος ὁ λόγος, ἀλλ' ἐκθειάζοντος τὸ ἀσύγκριτον. Τὸ γὰρ Τίς, οὐ τὸ σπάνιον, ἀλλὰ τὸ ἀσύγκριτον ἐνταῦθα δηλοῖ, καὶ ἔστιν ἀντὶ τοῦ, Οὐδεὶς, δι' οὗ εἰσάγεται τὸ ἀπειροδύναμον. Μη σιγήσῃς μηδὲ καταπραΰνης, ὁ Θεός. Μη μακροθυμήσῃς, μηδ' ἀνεξικακήσῃς. Οὕτω γὰρ οἱ ἄλλοι ἐρμηνεῖς ἐκδεδώκασι· τίνος δὲ ἕνεκεν ἄκουσαν. *Οτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ήχησαν, καὶ οἱ μισοῦν- τές σε ήραν κεφαλήν. Εχθροί σου, ὡς τῷ σῷ λαῷ πολεμοῦντες, ἢ, ὡς διὰ σὲ ἡμῖν πολεμοῦντες. Ηχη σαν δὲ, ἀντὶ τοῦ. Θροῦν ἄσημον ἀπετέλεσαν, ὡς εἴωθεν ὑπὸ πολυπληθείας ἐν τοῖς στρατοπέδοις για νεσθαι. Η καὶ ἄλλως· Οἱ πρὶν ὑποψιθυρίζοντας τὴν καθ᾿ ἡμῶν ἔχθραν νῦν εἰς ἐξάκουστον ταύτην ἤνεγ καν, θρασυνόμενοί τε, καὶ ἀλαζονευόμενοι. "Ηραν EUTHYMII ZIGABENI appellemini, licet etiam plerisque ob principatum honoratiores sitis, moriemini tamen, ut simplices. llomines enim hic vulgares quoslibet homines in- telligit, quod nec divinam noverunt legem, nec prudentiam ullam habent, cujusmodi gentes sunt. Et dicens : Moriemini, illud etiam significavit quod hujusmodi vivendi normam usque ad mortem cto vivelis, usque ad mortem. Et quasi unus ex principatibus cadetis. Idem rur- sus repetit. Per principes autem gentium duces intelligit. Et Cadetis, dixit, pro Moriemini. Quidam vero per unum ex principibus, ipsum dæmonem intelligunt, veluti angelici olim ordinis principem ; juxta quem sensum, Cadelis, expone, pro Decide- tis, a dignitate nimirum pristina, atque hoc pro- pter existimationem ac superbiam vestram. Nam et dæmon suo principatu male usus, ab honore illo decidit divino. VERS. 8. Exsurge, Deus, judiça terram. Hoc de Christi resurrectione absque ulla contradictione dictum est. Optat enim Propheta, et supplicat, ut resurgat Christus, et judicet terram, per apostolos nimirum, quos principes misit super omnem ter- ram. Quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus. Tu, inquit, hæreditatem consequeris in omnibus gen- tibus. Hereditas autem Christi, omnes sunt qui credunt in eum, Canticum psalmi ipsi Asaph. PSALMUS LXXXII. ipsam, perpetuo retinebunt. Ac si diceret : Hoc pa B Quid sit Canticum psalmi, diximus in proœmio C operis. Compositus est autem hic psalmus ex eorum persona qui e Babylonia captivitate reversi snnt. Nam cum Judæorum finitimi vidissent post hujusmodi reditum reædificari templum, et civita- tem restitui, convenerunt in unum, et barbaricis gentibus collectis, impetum fecerunt in Judeos, tametsi ab eis victi, et superati fuerint, dụce Ju- dæorum Zorobabel. Hujuscemodi igitur materiam pertractat hic psalmus, in orationis speciem for- malus. Vers. 2. Damine, quis similis erit tibi? Non in- terrogantis sed laudantis est sermo, et divinam, ut ita dicam, incomparabilitatem admirantis. Dictio enim, Quis, hoc in loco non raritatem, sed impos- sibilitatem significat; ac si diceret : Nullus tibi similis reperiri potest, ex quo divinæ constituitur virtutis immensitas. Ne sileas, neque milescas, Deus. Noli adeo esse longanimis, aut patiens. Ita enim cæteri interpretes reddidere. Quare autem sic dicat audi : - Vans. 3. Quoniam ecce inimici tui sonuerunt, et qui oderunt te, extulerunt caput. Inimici tui, qui tuum populum oppugnant, vel qui propter te nobis infensi sunt; Sonuerunt autem, hoc est, inauditum dedere clamorem, quemadmodum in exercitibus fieri solet, quando magna adest mili- tum multitudo. Vel aliter : li qui olim suas in nos įnimicitias susurro pene tantum significabant, D
1ε And indeed he has secured the inhabited world which will not be shaken. Rocked by deception, he has secured it now by truth, so as no longer to be shaken by error, having been secured on the rock of faith. The inhabited world is understood particularly as the Church which the faithful inhabit against which the gates of Hades will not prevail, in accordance with the Master’s utterance.
α Ἕτοιμος ὁ θρόνος σου ἀπὸ τότε. Ἕτοιμος, ἀντὶ τοῦ, ἑδραῖος, ὡς ἐν τῷ πη΄ ψαλμῷ παρασεσημείωται. Ἀπὸ τότε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπ’ ἀρχῆς· τὸ δὲ, ἀπ’ ἀρχῆς, ἐπὶ τῆς θείας φύσεως, οὐκ εἰς ἀρχὴν ἀνάγεται χρονικὴν, ἀλλὰ τῆς ὑπεραιωνίου ἐστὶν ἐμφαντικὸν παλαιότητος· τοιοῦτον δέ ἐστιν ἐπὶ Θεοῦ καὶ τὸ, ἀπ’ αἰῶνος. Λέγει δὲ νῦν ὁ Δαυὶδ, ὅτι εἰ καὶ δούλου μορφὴν ἐνδύῃ, ἀλλ’ οὖν ἑδραία σοι ἡ βασιλεία σου ἀπ’ ἀρχῆς, καὶ οὐδέποτε ταύτης ἐξέπεσες.λέγει νῦν τοὺς κοινούς, καὶ μήτε Θεοῦ νόμον εἰδό- τας, μήτε σύνεσιν ἔχοντας, ὁποῖοί εἰσι τὰ ἔθνη. Διὰ δὲ τοῦ, ᾿Αποθνήσκετε, τὴν ἄχρι θανάτου τοιαύτην βιοτὴν αὐτῶν ἡνίξατο, οἷον, ὅτι ἄχρι θανάτου οὕτω βιοῦνται. Α πολλῶν ἐν τῷ ἀξιώματι τῆς ἀρχῆς. ᾿Ανθρώπους δὲ Καὶ ὡς εἰς τῶν ἀρχόντων πίπτετε. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἀρχόντων γὰρ τῶν ἐθνικῶν λέγει. Καὶ Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποθνήσκετε. Τινὲς δὲ ἕνα τῶν ἀρχόντων τὸν διάβολον λέγουσιν, ἄρχοντά ποτε καὶ αὐτὸν τοῦ ἀγγελικοῦ τάγματος. Ενταῦθα τὸ, Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποπίπτετε τοῦ ἀξιώματος διὰ τὴν οἴησιν· κἀκεῖνος γὰρ μὴ χρησάμενος εἰς δέον τῇ ἀρχῇ ἐξέπεσε τῆς θείας τιμής. ᾿Ανάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν. Τοῦτο περί τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ ἀναντιῤῥήτ τως. Ικετεύει γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Χριστὸν ἀνα- στῆναι, καὶ κρῖναι τὴν γῆν διὰ τῶν ἀποστόλων, ού; κατέστησεν ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. *Οτι σὺ κατακληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνε σι. Καὶ γὰρ, φησί, σὺ κληρονομίαν ἕξεις ἐν πᾶτι τοῖς ἔθνεσι. Κληρονομία δὲ Χριστοῦ οἱ πιστεύσαντες εἰς αὐτόν. ᾠδὴ ψαλμοῦ τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΒ'. Τί ἐστιν 'δὴ ψαλμοῦ, προειρήκαμεν ἐν τῷ προ- οιμίῳ τῆς βίβλου. Πεποίηται δὲ ὁ ψαλμὸς εἰς προσ ωπον τῶν ἐπανελθόντων ἐκ Βαβυλῶνος. Μετὰ γὰρ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον τὴν νεουργίαν τοῦ θείου ναού, καὶ τὴν τῆς πόλεως αποκατάστασιν οι γείτονες θεα- σάμενοι, κατὰ ταὐτὸν συνεγείρονται, καὶ βάρβαρα συναθροίσαντες ἔθνη, τοῖς Ἰουδαίοις ἐπέθεντο · και τεπολεμήθησαν δὲ, τοῦ Ζοροβάβελ στρατηγοῦντος. Περὶ τούτων οὖν ὁ ψαλμὸς συντέθειται, σχηματισθείς εἰς εὐχήν. Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; Οὐκ ἐρωτῶντος ὁ λόγος, ἀλλ' ἐκθειάζοντος τὸ ἀσύγκριτον. Τὸ γὰρ Τίς, οὐ τὸ σπάνιον, ἀλλὰ τὸ ἀσύγκριτον ἐνταῦθα δηλοῖ, καὶ ἔστιν ἀντὶ τοῦ, Οὐδεὶς, δι' οὗ εἰσάγεται τὸ ἀπειροδύναμον. Μη σιγήσῃς μηδὲ καταπραΰνης, ὁ Θεός. Μη μακροθυμήσῃς, μηδ' ἀνεξικακήσῃς. Οὕτω γὰρ οἱ ἄλλοι ἐρμηνεῖς ἐκδεδώκασι· τίνος δὲ ἕνεκεν ἄκουσαν. *Οτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ήχησαν, καὶ οἱ μισοῦν- τές σε ήραν κεφαλήν. Εχθροί σου, ὡς τῷ σῷ λαῷ πολεμοῦντες, ἢ, ὡς διὰ σὲ ἡμῖν πολεμοῦντες. Ηχη σαν δὲ, ἀντὶ τοῦ. Θροῦν ἄσημον ἀπετέλεσαν, ὡς εἴωθεν ὑπὸ πολυπληθείας ἐν τοῖς στρατοπέδοις για νεσθαι. Η καὶ ἄλλως· Οἱ πρὶν ὑποψιθυρίζοντας τὴν καθ᾿ ἡμῶν ἔχθραν νῦν εἰς ἐξάκουστον ταύτην ἤνεγ καν, θρασυνόμενοί τε, καὶ ἀλαζονευόμενοι. "Ηραν EUTHYMII ZIGABENI appellemini, licet etiam plerisque ob principatum honoratiores sitis, moriemini tamen, ut simplices. llomines enim hic vulgares quoslibet homines in- telligit, quod nec divinam noverunt legem, nec prudentiam ullam habent, cujusmodi gentes sunt. Et dicens : Moriemini, illud etiam significavit quod hujusmodi vivendi normam usque ad mortem cto vivelis, usque ad mortem. Et quasi unus ex principatibus cadetis. Idem rur- sus repetit. Per principes autem gentium duces intelligit. Et Cadetis, dixit, pro Moriemini. Quidam vero per unum ex principibus, ipsum dæmonem intelligunt, veluti angelici olim ordinis principem ; juxta quem sensum, Cadelis, expone, pro Decide- tis, a dignitate nimirum pristina, atque hoc pro- pter existimationem ac superbiam vestram. Nam et dæmon suo principatu male usus, ab honore illo decidit divino. VERS. 8. Exsurge, Deus, judiça terram. Hoc de Christi resurrectione absque ulla contradictione dictum est. Optat enim Propheta, et supplicat, ut resurgat Christus, et judicet terram, per apostolos nimirum, quos principes misit super omnem ter- ram. Quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus. Tu, inquit, hæreditatem consequeris in omnibus gen- tibus. Hereditas autem Christi, omnes sunt qui credunt in eum, Canticum psalmi ipsi Asaph. PSALMUS LXXXII. ipsam, perpetuo retinebunt. Ac si diceret : Hoc pa B Quid sit Canticum psalmi, diximus in proœmio C operis. Compositus est autem hic psalmus ex eorum persona qui e Babylonia captivitate reversi snnt. Nam cum Judæorum finitimi vidissent post hujusmodi reditum reædificari templum, et civita- tem restitui, convenerunt in unum, et barbaricis gentibus collectis, impetum fecerunt in Judeos, tametsi ab eis victi, et superati fuerint, dụce Ju- dæorum Zorobabel. Hujuscemodi igitur materiam pertractat hic psalmus, in orationis speciem for- malus. Vers. 2. Damine, quis similis erit tibi? Non in- terrogantis sed laudantis est sermo, et divinam, ut ita dicam, incomparabilitatem admirantis. Dictio enim, Quis, hoc in loco non raritatem, sed impos- sibilitatem significat; ac si diceret : Nullus tibi similis reperiri potest, ex quo divinæ constituitur virtutis immensitas. Ne sileas, neque milescas, Deus. Noli adeo esse longanimis, aut patiens. Ita enim cæteri interpretes reddidere. Quare autem sic dicat audi : - Vans. 3. Quoniam ecce inimici tui sonuerunt, et qui oderunt te, extulerunt caput. Inimici tui, qui tuum populum oppugnant, vel qui propter te nobis infensi sunt; Sonuerunt autem, hoc est, inauditum dedere clamorem, quemadmodum in exercitibus fieri solet, quando magna adest mili- tum multitudo. Vel aliter : li qui olim suas in nos įnimicitias susurro pene tantum significabant, D
2α Since then your throne is ready. ‘Ready’, in the sense of, ‘established’, as was noted in the eighty-eighth psalm. ‘Since then’, in the sense of, ‘from the beginning’, but ‘from the beginning’ in relation to the divine nature does not refer to a temporal beginning, but is indicative of supra-eternal antiquity. Such also is the expression ‘from the age’ in relation to God. David is now saying that even though you clothe yourself in the form of a servant, yet your kingdom is steadfast from the beginning, and you have never fallen from it.
β Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἑδραία δέ σοι ἀπ’ ἀρχῆς ἡ βασιλεία, διότι καὶ σὺ ἀπ’ αἰῶνος εἶ, τουτέστιν, ὁμοίως ἀπ’ ἀρχῆς, ὡς εἴρηται.λέγει νῦν τοὺς κοινούς, καὶ μήτε Θεοῦ νόμον εἰδό- τας, μήτε σύνεσιν ἔχοντας, ὁποῖοί εἰσι τὰ ἔθνη. Διὰ δὲ τοῦ, ᾿Αποθνήσκετε, τὴν ἄχρι θανάτου τοιαύτην βιοτὴν αὐτῶν ἡνίξατο, οἷον, ὅτι ἄχρι θανάτου οὕτω βιοῦνται. Α πολλῶν ἐν τῷ ἀξιώματι τῆς ἀρχῆς. ᾿Ανθρώπους δὲ Καὶ ὡς εἰς τῶν ἀρχόντων πίπτετε. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἀρχόντων γὰρ τῶν ἐθνικῶν λέγει. Καὶ Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποθνήσκετε. Τινὲς δὲ ἕνα τῶν ἀρχόντων τὸν διάβολον λέγουσιν, ἄρχοντά ποτε καὶ αὐτὸν τοῦ ἀγγελικοῦ τάγματος. Ενταῦθα τὸ, Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποπίπτετε τοῦ ἀξιώματος διὰ τὴν οἴησιν· κἀκεῖνος γὰρ μὴ χρησάμενος εἰς δέον τῇ ἀρχῇ ἐξέπεσε τῆς θείας τιμής. ᾿Ανάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν. Τοῦτο περί τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ ἀναντιῤῥήτ τως. Ικετεύει γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Χριστὸν ἀνα- στῆναι, καὶ κρῖναι τὴν γῆν διὰ τῶν ἀποστόλων, ού; κατέστησεν ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. *Οτι σὺ κατακληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνε σι. Καὶ γὰρ, φησί, σὺ κληρονομίαν ἕξεις ἐν πᾶτι τοῖς ἔθνεσι. Κληρονομία δὲ Χριστοῦ οἱ πιστεύσαντες εἰς αὐτόν. ᾠδὴ ψαλμοῦ τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΒ'. Τί ἐστιν 'δὴ ψαλμοῦ, προειρήκαμεν ἐν τῷ προ- οιμίῳ τῆς βίβλου. Πεποίηται δὲ ὁ ψαλμὸς εἰς προσ ωπον τῶν ἐπανελθόντων ἐκ Βαβυλῶνος. Μετὰ γὰρ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον τὴν νεουργίαν τοῦ θείου ναού, καὶ τὴν τῆς πόλεως αποκατάστασιν οι γείτονες θεα- σάμενοι, κατὰ ταὐτὸν συνεγείρονται, καὶ βάρβαρα συναθροίσαντες ἔθνη, τοῖς Ἰουδαίοις ἐπέθεντο · και τεπολεμήθησαν δὲ, τοῦ Ζοροβάβελ στρατηγοῦντος. Περὶ τούτων οὖν ὁ ψαλμὸς συντέθειται, σχηματισθείς εἰς εὐχήν. Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; Οὐκ ἐρωτῶντος ὁ λόγος, ἀλλ' ἐκθειάζοντος τὸ ἀσύγκριτον. Τὸ γὰρ Τίς, οὐ τὸ σπάνιον, ἀλλὰ τὸ ἀσύγκριτον ἐνταῦθα δηλοῖ, καὶ ἔστιν ἀντὶ τοῦ, Οὐδεὶς, δι' οὗ εἰσάγεται τὸ ἀπειροδύναμον. Μη σιγήσῃς μηδὲ καταπραΰνης, ὁ Θεός. Μη μακροθυμήσῃς, μηδ' ἀνεξικακήσῃς. Οὕτω γὰρ οἱ ἄλλοι ἐρμηνεῖς ἐκδεδώκασι· τίνος δὲ ἕνεκεν ἄκουσαν. *Οτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ήχησαν, καὶ οἱ μισοῦν- τές σε ήραν κεφαλήν. Εχθροί σου, ὡς τῷ σῷ λαῷ πολεμοῦντες, ἢ, ὡς διὰ σὲ ἡμῖν πολεμοῦντες. Ηχη σαν δὲ, ἀντὶ τοῦ. Θροῦν ἄσημον ἀπετέλεσαν, ὡς εἴωθεν ὑπὸ πολυπληθείας ἐν τοῖς στρατοπέδοις για νεσθαι. Η καὶ ἄλλως· Οἱ πρὶν ὑποψιθυρίζοντας τὴν καθ᾿ ἡμῶν ἔχθραν νῦν εἰς ἐξάκουστον ταύτην ἤνεγ καν, θρασυνόμενοί τε, καὶ ἀλαζονευόμενοι. "Ηραν EUTHYMII ZIGABENI appellemini, licet etiam plerisque ob principatum honoratiores sitis, moriemini tamen, ut simplices. llomines enim hic vulgares quoslibet homines in- telligit, quod nec divinam noverunt legem, nec prudentiam ullam habent, cujusmodi gentes sunt. Et dicens : Moriemini, illud etiam significavit quod hujusmodi vivendi normam usque ad mortem cto vivelis, usque ad mortem. Et quasi unus ex principatibus cadetis. Idem rur- sus repetit. Per principes autem gentium duces intelligit. Et Cadetis, dixit, pro Moriemini. Quidam vero per unum ex principibus, ipsum dæmonem intelligunt, veluti angelici olim ordinis principem ; juxta quem sensum, Cadelis, expone, pro Decide- tis, a dignitate nimirum pristina, atque hoc pro- pter existimationem ac superbiam vestram. Nam et dæmon suo principatu male usus, ab honore illo decidit divino. VERS. 8. Exsurge, Deus, judiça terram. Hoc de Christi resurrectione absque ulla contradictione dictum est. Optat enim Propheta, et supplicat, ut resurgat Christus, et judicet terram, per apostolos nimirum, quos principes misit super omnem ter- ram. Quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus. Tu, inquit, hæreditatem consequeris in omnibus gen- tibus. Hereditas autem Christi, omnes sunt qui credunt in eum, Canticum psalmi ipsi Asaph. PSALMUS LXXXII. ipsam, perpetuo retinebunt. Ac si diceret : Hoc pa B Quid sit Canticum psalmi, diximus in proœmio C operis. Compositus est autem hic psalmus ex eorum persona qui e Babylonia captivitate reversi snnt. Nam cum Judæorum finitimi vidissent post hujusmodi reditum reædificari templum, et civita- tem restitui, convenerunt in unum, et barbaricis gentibus collectis, impetum fecerunt in Judeos, tametsi ab eis victi, et superati fuerint, dụce Ju- dæorum Zorobabel. Hujuscemodi igitur materiam pertractat hic psalmus, in orationis speciem for- malus. Vers. 2. Damine, quis similis erit tibi? Non in- terrogantis sed laudantis est sermo, et divinam, ut ita dicam, incomparabilitatem admirantis. Dictio enim, Quis, hoc in loco non raritatem, sed impos- sibilitatem significat; ac si diceret : Nullus tibi similis reperiri potest, ex quo divinæ constituitur virtutis immensitas. Ne sileas, neque milescas, Deus. Noli adeo esse longanimis, aut patiens. Ita enim cæteri interpretes reddidere. Quare autem sic dicat audi : - Vans. 3. Quoniam ecce inimici tui sonuerunt, et qui oderunt te, extulerunt caput. Inimici tui, qui tuum populum oppugnant, vel qui propter te nobis infensi sunt; Sonuerunt autem, hoc est, inauditum dedere clamorem, quemadmodum in exercitibus fieri solet, quando magna adest mili- tum multitudo. Vel aliter : li qui olim suas in nos įnimicitias susurro pene tantum significabant, D
2β You are from the age. Kingship is established for you from the beginning, because you also are from the age, that is, similarly from the beginning, as was said.
α Ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. Ποταμοὺς καλεῖ, τοὺς ἀποστόλους, ὡς ἀρδεύοντας τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τοῖς πνευματικοῖς νάμασι τοῦ Εὐαγγελίου. Λέγει δὲ, ὅτι ὕψωσαν τὰς φωνὰς αὐτῶν, τουτέστι, διαῤῥήδην καὶ φανερῶς καὶ ἀνεπαισχύντως ἐκήρυξαν. Εἴρηται δὲ ἡμῖν πολλάκις, ὅτι ὡς ἤδη γεγενημένα προαγορεύει τὰ μέλλοντα. Ὁ διπλασιασμὸς δὲ τοῦ, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ, ἐμφαντικός ἐστι χαρᾶς.λέγει νῦν τοὺς κοινούς, καὶ μήτε Θεοῦ νόμον εἰδό- τας, μήτε σύνεσιν ἔχοντας, ὁποῖοί εἰσι τὰ ἔθνη. Διὰ δὲ τοῦ, ᾿Αποθνήσκετε, τὴν ἄχρι θανάτου τοιαύτην βιοτὴν αὐτῶν ἡνίξατο, οἷον, ὅτι ἄχρι θανάτου οὕτω βιοῦνται. Α πολλῶν ἐν τῷ ἀξιώματι τῆς ἀρχῆς. ᾿Ανθρώπους δὲ Καὶ ὡς εἰς τῶν ἀρχόντων πίπτετε. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἀρχόντων γὰρ τῶν ἐθνικῶν λέγει. Καὶ Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποθνήσκετε. Τινὲς δὲ ἕνα τῶν ἀρχόντων τὸν διάβολον λέγουσιν, ἄρχοντά ποτε καὶ αὐτὸν τοῦ ἀγγελικοῦ τάγματος. Ενταῦθα τὸ, Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποπίπτετε τοῦ ἀξιώματος διὰ τὴν οἴησιν· κἀκεῖνος γὰρ μὴ χρησάμενος εἰς δέον τῇ ἀρχῇ ἐξέπεσε τῆς θείας τιμής. ᾿Ανάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν. Τοῦτο περί τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ ἀναντιῤῥήτ τως. Ικετεύει γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Χριστὸν ἀνα- στῆναι, καὶ κρῖναι τὴν γῆν διὰ τῶν ἀποστόλων, ού; κατέστησεν ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. *Οτι σὺ κατακληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνε σι. Καὶ γὰρ, φησί, σὺ κληρονομίαν ἕξεις ἐν πᾶτι τοῖς ἔθνεσι. Κληρονομία δὲ Χριστοῦ οἱ πιστεύσαντες εἰς αὐτόν. ᾠδὴ ψαλμοῦ τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΒ'. Τί ἐστιν 'δὴ ψαλμοῦ, προειρήκαμεν ἐν τῷ προ- οιμίῳ τῆς βίβλου. Πεποίηται δὲ ὁ ψαλμὸς εἰς προσ ωπον τῶν ἐπανελθόντων ἐκ Βαβυλῶνος. Μετὰ γὰρ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον τὴν νεουργίαν τοῦ θείου ναού, καὶ τὴν τῆς πόλεως αποκατάστασιν οι γείτονες θεα- σάμενοι, κατὰ ταὐτὸν συνεγείρονται, καὶ βάρβαρα συναθροίσαντες ἔθνη, τοῖς Ἰουδαίοις ἐπέθεντο · και τεπολεμήθησαν δὲ, τοῦ Ζοροβάβελ στρατηγοῦντος. Περὶ τούτων οὖν ὁ ψαλμὸς συντέθειται, σχηματισθείς εἰς εὐχήν. Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; Οὐκ ἐρωτῶντος ὁ λόγος, ἀλλ' ἐκθειάζοντος τὸ ἀσύγκριτον. Τὸ γὰρ Τίς, οὐ τὸ σπάνιον, ἀλλὰ τὸ ἀσύγκριτον ἐνταῦθα δηλοῖ, καὶ ἔστιν ἀντὶ τοῦ, Οὐδεὶς, δι' οὗ εἰσάγεται τὸ ἀπειροδύναμον. Μη σιγήσῃς μηδὲ καταπραΰνης, ὁ Θεός. Μη μακροθυμήσῃς, μηδ' ἀνεξικακήσῃς. Οὕτω γὰρ οἱ ἄλλοι ἐρμηνεῖς ἐκδεδώκασι· τίνος δὲ ἕνεκεν ἄκουσαν. *Οτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ήχησαν, καὶ οἱ μισοῦν- τές σε ήραν κεφαλήν. Εχθροί σου, ὡς τῷ σῷ λαῷ πολεμοῦντες, ἢ, ὡς διὰ σὲ ἡμῖν πολεμοῦντες. Ηχη σαν δὲ, ἀντὶ τοῦ. Θροῦν ἄσημον ἀπετέλεσαν, ὡς εἴωθεν ὑπὸ πολυπληθείας ἐν τοῖς στρατοπέδοις για νεσθαι. Η καὶ ἄλλως· Οἱ πρὶν ὑποψιθυρίζοντας τὴν καθ᾿ ἡμῶν ἔχθραν νῦν εἰς ἐξάκουστον ταύτην ἤνεγ καν, θρασυνόμενοί τε, καὶ ἀλαζονευόμενοι. "Ηραν EUTHYMII ZIGABENI appellemini, licet etiam plerisque ob principatum honoratiores sitis, moriemini tamen, ut simplices. llomines enim hic vulgares quoslibet homines in- telligit, quod nec divinam noverunt legem, nec prudentiam ullam habent, cujusmodi gentes sunt. Et dicens : Moriemini, illud etiam significavit quod hujusmodi vivendi normam usque ad mortem cto vivelis, usque ad mortem. Et quasi unus ex principatibus cadetis. Idem rur- sus repetit. Per principes autem gentium duces intelligit. Et Cadetis, dixit, pro Moriemini. Quidam vero per unum ex principibus, ipsum dæmonem intelligunt, veluti angelici olim ordinis principem ; juxta quem sensum, Cadelis, expone, pro Decide- tis, a dignitate nimirum pristina, atque hoc pro- pter existimationem ac superbiam vestram. Nam et dæmon suo principatu male usus, ab honore illo decidit divino. VERS. 8. Exsurge, Deus, judiça terram. Hoc de Christi resurrectione absque ulla contradictione dictum est. Optat enim Propheta, et supplicat, ut resurgat Christus, et judicet terram, per apostolos nimirum, quos principes misit super omnem ter- ram. Quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus. Tu, inquit, hæreditatem consequeris in omnibus gen- tibus. Hereditas autem Christi, omnes sunt qui credunt in eum, Canticum psalmi ipsi Asaph. PSALMUS LXXXII. ipsam, perpetuo retinebunt. Ac si diceret : Hoc pa B Quid sit Canticum psalmi, diximus in proœmio C operis. Compositus est autem hic psalmus ex eorum persona qui e Babylonia captivitate reversi snnt. Nam cum Judæorum finitimi vidissent post hujusmodi reditum reædificari templum, et civita- tem restitui, convenerunt in unum, et barbaricis gentibus collectis, impetum fecerunt in Judeos, tametsi ab eis victi, et superati fuerint, dụce Ju- dæorum Zorobabel. Hujuscemodi igitur materiam pertractat hic psalmus, in orationis speciem for- malus. Vers. 2. Damine, quis similis erit tibi? Non in- terrogantis sed laudantis est sermo, et divinam, ut ita dicam, incomparabilitatem admirantis. Dictio enim, Quis, hoc in loco non raritatem, sed impos- sibilitatem significat; ac si diceret : Nullus tibi similis reperiri potest, ex quo divinæ constituitur virtutis immensitas. Ne sileas, neque milescas, Deus. Noli adeo esse longanimis, aut patiens. Ita enim cæteri interpretes reddidere. Quare autem sic dicat audi : - Vans. 3. Quoniam ecce inimici tui sonuerunt, et qui oderunt te, extulerunt caput. Inimici tui, qui tuum populum oppugnant, vel qui propter te nobis infensi sunt; Sonuerunt autem, hoc est, inauditum dedere clamorem, quemadmodum in exercitibus fieri solet, quando magna adest mili- tum multitudo. Vel aliter : li qui olim suas in nos įnimicitias susurro pene tantum significabant, D
3α The rivers have raised up, O Lord, the rivers have raised up their voices. ‘Rivers’ is what he calls the Apostles as watering the souls of men with the spiritual streams of the Gospel. He is saying that they raised their voices, that is, they preached explicitly and openly and unashamedly. We have often said that he predicts the things of the future as having already occurred. The repetition of the phrase ‘the rivers have raised up’ is indicative of joy.
β Ἀροῦσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίψεις αὐτῶν. Oἱ μετ’ αὐτοὺς ποταμοὶ λήψονται τὰς χαραχθείσας καὶ τμηθείσας ὑπ’ αὐτῶν ὁδούς· ἐπιτρίψεις γάρ εἰσιν αἱ τομαὶ, ἃς χαράττουσιν οἱ ποταμοὶ, ἐπιτρίβοντες τὴν γῆν ἐν τῷ φέρεσθαι. Φησὶ δὲ, ὅτι οἱ μετ’ αὐτοὺς διδάσκαλοι ταῖς ὁδοῖς τῆς διδασκαλίας αὐτῶν ἀκολούθως χρήσονται.λέγει νῦν τοὺς κοινούς, καὶ μήτε Θεοῦ νόμον εἰδό- τας, μήτε σύνεσιν ἔχοντας, ὁποῖοί εἰσι τὰ ἔθνη. Διὰ δὲ τοῦ, ᾿Αποθνήσκετε, τὴν ἄχρι θανάτου τοιαύτην βιοτὴν αὐτῶν ἡνίξατο, οἷον, ὅτι ἄχρι θανάτου οὕτω βιοῦνται. Α πολλῶν ἐν τῷ ἀξιώματι τῆς ἀρχῆς. ᾿Ανθρώπους δὲ Καὶ ὡς εἰς τῶν ἀρχόντων πίπτετε. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· ἀρχόντων γὰρ τῶν ἐθνικῶν λέγει. Καὶ Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποθνήσκετε. Τινὲς δὲ ἕνα τῶν ἀρχόντων τὸν διάβολον λέγουσιν, ἄρχοντά ποτε καὶ αὐτὸν τοῦ ἀγγελικοῦ τάγματος. Ενταῦθα τὸ, Πίπτετε, ἀντὶ τοῦ, Ἀποπίπτετε τοῦ ἀξιώματος διὰ τὴν οἴησιν· κἀκεῖνος γὰρ μὴ χρησάμενος εἰς δέον τῇ ἀρχῇ ἐξέπεσε τῆς θείας τιμής. ᾿Ανάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν. Τοῦτο περί τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ ἀναντιῤῥήτ τως. Ικετεύει γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Χριστὸν ἀνα- στῆναι, καὶ κρῖναι τὴν γῆν διὰ τῶν ἀποστόλων, ού; κατέστησεν ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. *Οτι σὺ κατακληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνε σι. Καὶ γὰρ, φησί, σὺ κληρονομίαν ἕξεις ἐν πᾶτι τοῖς ἔθνεσι. Κληρονομία δὲ Χριστοῦ οἱ πιστεύσαντες εἰς αὐτόν. ᾠδὴ ψαλμοῦ τῷ 'Ασάφ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΒ'. Τί ἐστιν 'δὴ ψαλμοῦ, προειρήκαμεν ἐν τῷ προ- οιμίῳ τῆς βίβλου. Πεποίηται δὲ ὁ ψαλμὸς εἰς προσ ωπον τῶν ἐπανελθόντων ἐκ Βαβυλῶνος. Μετὰ γὰρ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον τὴν νεουργίαν τοῦ θείου ναού, καὶ τὴν τῆς πόλεως αποκατάστασιν οι γείτονες θεα- σάμενοι, κατὰ ταὐτὸν συνεγείρονται, καὶ βάρβαρα συναθροίσαντες ἔθνη, τοῖς Ἰουδαίοις ἐπέθεντο · και τεπολεμήθησαν δὲ, τοῦ Ζοροβάβελ στρατηγοῦντος. Περὶ τούτων οὖν ὁ ψαλμὸς συντέθειται, σχηματισθείς εἰς εὐχήν. Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; Οὐκ ἐρωτῶντος ὁ λόγος, ἀλλ' ἐκθειάζοντος τὸ ἀσύγκριτον. Τὸ γὰρ Τίς, οὐ τὸ σπάνιον, ἀλλὰ τὸ ἀσύγκριτον ἐνταῦθα δηλοῖ, καὶ ἔστιν ἀντὶ τοῦ, Οὐδεὶς, δι' οὗ εἰσάγεται τὸ ἀπειροδύναμον. Μη σιγήσῃς μηδὲ καταπραΰνης, ὁ Θεός. Μη μακροθυμήσῃς, μηδ' ἀνεξικακήσῃς. Οὕτω γὰρ οἱ ἄλλοι ἐρμηνεῖς ἐκδεδώκασι· τίνος δὲ ἕνεκεν ἄκουσαν. *Οτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ήχησαν, καὶ οἱ μισοῦν- τές σε ήραν κεφαλήν. Εχθροί σου, ὡς τῷ σῷ λαῷ πολεμοῦντες, ἢ, ὡς διὰ σὲ ἡμῖν πολεμοῦντες. Ηχη σαν δὲ, ἀντὶ τοῦ. Θροῦν ἄσημον ἀπετέλεσαν, ὡς εἴωθεν ὑπὸ πολυπληθείας ἐν τοῖς στρατοπέδοις για νεσθαι. Η καὶ ἄλλως· Οἱ πρὶν ὑποψιθυρίζοντας τὴν καθ᾿ ἡμῶν ἔχθραν νῦν εἰς ἐξάκουστον ταύτην ἤνεγ καν, θρασυνόμενοί τε, καὶ ἀλαζονευόμενοι. "Ηραν EUTHYMII ZIGABENI appellemini, licet etiam plerisque ob principatum honoratiores sitis, moriemini tamen, ut simplices. llomines enim hic vulgares quoslibet homines in- telligit, quod nec divinam noverunt legem, nec prudentiam ullam habent, cujusmodi gentes sunt. Et dicens : Moriemini, illud etiam significavit quod hujusmodi vivendi normam usque ad mortem cto vivelis, usque ad mortem. Et quasi unus ex principatibus cadetis. Idem rur- sus repetit. Per principes autem gentium duces intelligit. Et Cadetis, dixit, pro Moriemini. Quidam vero per unum ex principibus, ipsum dæmonem intelligunt, veluti angelici olim ordinis principem ; juxta quem sensum, Cadelis, expone, pro Decide- tis, a dignitate nimirum pristina, atque hoc pro- pter existimationem ac superbiam vestram. Nam et dæmon suo principatu male usus, ab honore illo decidit divino. VERS. 8. Exsurge, Deus, judiça terram. Hoc de Christi resurrectione absque ulla contradictione dictum est. Optat enim Propheta, et supplicat, ut resurgat Christus, et judicet terram, per apostolos nimirum, quos principes misit super omnem ter- ram. Quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus. Tu, inquit, hæreditatem consequeris in omnibus gen- tibus. Hereditas autem Christi, omnes sunt qui credunt in eum, Canticum psalmi ipsi Asaph. PSALMUS LXXXII. ipsam, perpetuo retinebunt. Ac si diceret : Hoc pa B Quid sit Canticum psalmi, diximus in proœmio C operis. Compositus est autem hic psalmus ex eorum persona qui e Babylonia captivitate reversi snnt. Nam cum Judæorum finitimi vidissent post hujusmodi reditum reædificari templum, et civita- tem restitui, convenerunt in unum, et barbaricis gentibus collectis, impetum fecerunt in Judeos, tametsi ab eis victi, et superati fuerint, dụce Ju- dæorum Zorobabel. Hujuscemodi igitur materiam pertractat hic psalmus, in orationis speciem for- malus. Vers. 2. Damine, quis similis erit tibi? Non in- terrogantis sed laudantis est sermo, et divinam, ut ita dicam, incomparabilitatem admirantis. Dictio enim, Quis, hoc in loco non raritatem, sed impos- sibilitatem significat; ac si diceret : Nullus tibi similis reperiri potest, ex quo divinæ constituitur virtutis immensitas. Ne sileas, neque milescas, Deus. Noli adeo esse longanimis, aut patiens. Ita enim cæteri interpretes reddidere. Quare autem sic dicat audi : - Vans. 3. Quoniam ecce inimici tui sonuerunt, et qui oderunt te, extulerunt caput. Inimici tui, qui tuum populum oppugnant, vel qui propter te nobis infensi sunt; Sonuerunt autem, hoc est, inauditum dedere clamorem, quemadmodum in exercitibus fieri solet, quando magna adest mili- tum multitudo. Vel aliter : li qui olim suas in nos įnimicitias susurro pene tantum significabant, D
3β The rivers will take up their worn furrows. The rivers coming after them will take the ways that have been carved and cut out by them. For the ‘worn furrows’ are the incisions that the rivers carve out, rubbing away at the earth as they flow. He is saying that the teachers coming after them will follow in the ways of their teaching.
PG 128:955α Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλῶν θαυμαστοὶ οἱ μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Ὕδατα πολλὰ νοοῦνται, τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν τελούμενα βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τῶν ὑδάτων τούτων, | αἱ γινόμεναι ἐπ’ αὐτοῖς ἐπικλήσεις τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. α πη´ corr. : πε´ MP. α ἐξέπεσες PCA(S)FH : ἐξέπεσας MBV [cf. 2Rg 3.].δὲ κεφαλὴν, ἀντὶ τοῦ, Επήρθησαν, ἀνεθάρρησαν, Α θαρρήσαντες τοῖς συμμάχοις. Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμη. Το Γνώμῃ, ἀντὶ τοῦ Μια γνώμῃ συμφώνως. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων μετὰ τοῦ νῦ γνώμην γράφουσιν· ὅπερ δηλοῖ, ὅτι ἐπανουργεύσαντο κοινήν γνώμην. (1) Ἡ δὲ Κατὰ πρόθεσις επίτασιν τῆς πανουργίας ἐμφαίνει. Αλλως· τὸ τῆς γνώμης ὄνομα ποτὲ μὲν δηλοῖ τὴν παραίνεσιν ὡς ὁ ᾿Απόστολος· Περὶ δὲ τῶν παρθένων ἐπιταγήν Κυρίου οὐκ ἔχω, (2) γνώ μην δὲ δίδωμι· ποτὲ δὲ τὴν βουλὴν, ὡς καὶ νῦν ὁ Δαβίδ· Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, τουτέστιν, πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν ποτὲ δὲ τὴν ψῆφον, ὡς τὸ τοῦ Δανιήλ · Περὶ τίνος ἐξῆλθεν ἡ γνώμη ἡ ἀναιδής; Λαμβάνεται δὲ καὶ ἐπὶ πίστεως, καὶ δόγματος, καὶ φρονήματος· ὡς καὶ παρὰ τῷ Θεολόγῳ· Τὸ δὲ ἀντεισαγαγεῖν τὴν ἑαυ- τοῦ γνώμην ἀνδρὸς εὐσεβοῦς καὶ νοῦν ἔχοντος. γνώμη.) γνώμη, Β Καὶ ἐβουλεύσαντο κατὰ τῶν ἁγίων σου. Παλιλο λογία τοῦτο καὶ σαφηνισμὸς τοῦ πρὸ αὐτοῦ. Περὶ δὲ τῶν ἁγίων τοιαῦτα νοήσεις, οἷα καὶ περὶ τῶν ὁσίων, ὡς ἐν τῷ οη' ψαλμῷ προείρηται. Εἶπαν· Δεῦτε, καὶ ἐξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνησθῇ τὸ ὄνομα τοῦ Ἰσο ραὴλ ἔτι. Τοῦτο ἡ γνώμη, τοῦτο ἡ βουλή· τὸ δὲ Ἐξ ἔθνους, ἀντὶ, Εἶναι ἔθνος, ἐλάσαντες αὐτοὺς εἰς τὸ μὴ εἶναι ἔθνος· τὸ δὲ, Οὐ μὴ μνησθῇ. ἀντὶ, Οὐ μνημονευθῇ, οὐκ ἔτι ὀνομασθῇ ὅμως· οἷα μηκέτι ὄντος τοῦ τοιούτου ἔθνους. *Οτι εβουλεύσαντο ἐν ὁμονοίᾳ ἐπὶ τὸ αὐτό. Ετουν πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν. Επαναλαμ βάνει δὲ τὸν λόγον τῆς βουλῆς καὶ ὁμογνωμοσύνης αὐτῶν· ἐντεῦθεν εἰς ἄμυναν κινῶν τὴν διασκεδά- ξοντα βουλὰς ἐθνῶν. Διηγηματικὸν δὲ, τὸ ῞Οτι· καὶ τὸ μὲν, Ἐν ὁμονοίᾳ, ἐπὶ τῆς γνώμης λαμβά- νεται, τὸ δὲ, Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, ἐπὶ τοῦ τόπου, τουτέστιν εἰς μίαν γνώμην συνελθόντες, καὶ εἰς ἕνα τόπον. Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο. Διαθήκην την συνθήκην λέγει· εἶτα λοιπὸν ἀπαριθμεῖται καὶ τοὺς οὕτω συνθεμένους. διαθήκη συνθήκε Τὰ σκηνώματα τῶν ᾿Ιδουμαίων καὶ οἱ Ισμαη λίται. — Τὰ σκηνώματα τῶν Ιδουμαίων, ἀντι τοῦ, Ἡ πόλις τῶν Ιδουμαίων, ἢ ἀντὶ τοῦ. Οἱ Ιδου- μαῖοι, κατὰ περίφρασιν. Ιδουμαῖοι δὲ ἔθνος ἀπὸ - COMMENT. IN PSALMOS. aperto nunc n'arte, ac palam hostiles animos fa- tentur, et temere omnia in nos agentes, gloriantur. Extulerunt autem caput, hoc est, animos ceperunt, et multis secum adjunctis coadjutoribus, audaciores effecti sunt. tem Sed suam ex adverso opinionem adducere viri pii est et sapientis. (In omnibus enim his locis in Graco habetur, ut diximus dictio VERS. 4. Super populum tuum malignaverunt con- silio. Consilio, hoc est, concordi ac communi om- nium sententia. Quedam exemplaria labent, Con- silium, in quarto casu, et tunc sensus esse videtur, quod commune consilium maligno ac perverso animo inierunt. Sciendum est autem quod Græca dictio, quæ hic in Græco habetur, et pro qua interpres consilium reddidit, aliquando admo- nitionem significat. juxta illul Apostol : De virgini- bus autem præceptum Domini, non habeo, consilium auten do ". Aliquando, consilium, ut hoc in loco : Super populum tuum malignaverunt consilium. Ali- quando autem sententiam, ut illud Danielis : Quam ob causam exivit tam impudens sententia *? Ali- quando etiam opinionem de Gde, aut de quopiam dogmate, quale illud est apud Theologum dicen- G D Et consuluerunt adversus sanclos luos. Iteratio sermonis est ad majorem prædictorum declaratio- nem. De sanctis autem, vide quæ in psalmo lxxvIII dicta sunt. VERS. 5. Dixerunt: Venite, exterminemus eos ex gente, et non memoretur nomen Israel amplius. Hoc est consilium quod inierunt. Exterminemus aytem ex gente, hoc est, privemus eos hac qualitate ut gentes sint, deducendo eos nimirum ad nihilum: et amplius non memoretur, hoc est, in futurum pror- sus non nominetur, perdita, videlicet ac penitus dissipata illa gente. VERS. 6. Quoniam consultaverunt unanimiter si- mul. Hoc est, sceleste ac maligne meditati sunt consilium. Reassumit enim sermonem de consilio, et communi eorum conspiratione, Deum hoc pacto excitans ad vindictam, qui gentium solet dissipare consilia. Dictio autem Quoniam, narrantis est ; dictio Unanimiter, ad consilia eorum refertur ; di- ctio vero, In unum, ad locum : et sensus est, quod in unam convenerunt sententiam, atque in eodem loco. - Adversus te testamentum disposuerunt. - Tesla- mentum posuit pro fædere, seu parto (quod enim Græcæ dictiones, et tam voce quam derivatione, et significatione cognatæ quodammodo sunt, hinc factum est, ut altera alterius sæpe ioco ponatur.) Deinde eos connumerat, qui in unum simul convenerunt. I Cor. vii, 25. • Dan. II, 15. VERS. 7. Tabernacula Idum@orum, et Ismaelila. Per Idumæorum tabernacula, vel ipsos simpliciter ldumæos intelligit, vel eorum civitates, Idumei autem descendunt ab Esau, qui alio nomine dictuş Variæ lectiones. (*) Vertendum igitur . Monitum autem do (1) Grace additur : Prepositio aulem κατά intensionem malitia significat.
4α From voices of many waters marvellous are the upsurgings of the sea. ‘Many waters’ are to be understood as the baptisms of the faithful carried out in every Church. The voices of these waters are the invocations of the holy Trinity and of grace from above that take place over them.
Θάλασσα δὲ πάλιν ἑνικῶς, αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ ογ΄ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαις, ἑνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Ps 73.[] Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς, τὰ ἀποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τοὺς μετεωρισμοὺς, θαυμαστοὺς εἶναί φησι, πρὸς σύγκρισιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης· ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα, φοβερὰ τοῖς ἀνθρώποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι, ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ἥδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώποις· καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπολλύουσι τοὺς ἐμπλέοντας, ταῦτα δὲ σῴζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετῆς.δὲ κεφαλὴν, ἀντὶ τοῦ, Επήρθησαν, ἀνεθάρρησαν, Α θαρρήσαντες τοῖς συμμάχοις. Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμη. Το Γνώμῃ, ἀντὶ τοῦ Μια γνώμῃ συμφώνως. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων μετὰ τοῦ νῦ γνώμην γράφουσιν· ὅπερ δηλοῖ, ὅτι ἐπανουργεύσαντο κοινήν γνώμην. (1) Ἡ δὲ Κατὰ πρόθεσις επίτασιν τῆς πανουργίας ἐμφαίνει. Αλλως· τὸ τῆς γνώμης ὄνομα ποτὲ μὲν δηλοῖ τὴν παραίνεσιν ὡς ὁ ᾿Απόστολος· Περὶ δὲ τῶν παρθένων ἐπιταγήν Κυρίου οὐκ ἔχω, (2) γνώ μην δὲ δίδωμι· ποτὲ δὲ τὴν βουλὴν, ὡς καὶ νῦν ὁ Δαβίδ· Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, τουτέστιν, πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν ποτὲ δὲ τὴν ψῆφον, ὡς τὸ τοῦ Δανιήλ · Περὶ τίνος ἐξῆλθεν ἡ γνώμη ἡ ἀναιδής; Λαμβάνεται δὲ καὶ ἐπὶ πίστεως, καὶ δόγματος, καὶ φρονήματος· ὡς καὶ παρὰ τῷ Θεολόγῳ· Τὸ δὲ ἀντεισαγαγεῖν τὴν ἑαυ- τοῦ γνώμην ἀνδρὸς εὐσεβοῦς καὶ νοῦν ἔχοντος. γνώμη.) γνώμη, Β Καὶ ἐβουλεύσαντο κατὰ τῶν ἁγίων σου. Παλιλο λογία τοῦτο καὶ σαφηνισμὸς τοῦ πρὸ αὐτοῦ. Περὶ δὲ τῶν ἁγίων τοιαῦτα νοήσεις, οἷα καὶ περὶ τῶν ὁσίων, ὡς ἐν τῷ οη' ψαλμῷ προείρηται. Εἶπαν· Δεῦτε, καὶ ἐξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνησθῇ τὸ ὄνομα τοῦ Ἰσο ραὴλ ἔτι. Τοῦτο ἡ γνώμη, τοῦτο ἡ βουλή· τὸ δὲ Ἐξ ἔθνους, ἀντὶ, Εἶναι ἔθνος, ἐλάσαντες αὐτοὺς εἰς τὸ μὴ εἶναι ἔθνος· τὸ δὲ, Οὐ μὴ μνησθῇ. ἀντὶ, Οὐ μνημονευθῇ, οὐκ ἔτι ὀνομασθῇ ὅμως· οἷα μηκέτι ὄντος τοῦ τοιούτου ἔθνους. *Οτι εβουλεύσαντο ἐν ὁμονοίᾳ ἐπὶ τὸ αὐτό. Ετουν πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν. Επαναλαμ βάνει δὲ τὸν λόγον τῆς βουλῆς καὶ ὁμογνωμοσύνης αὐτῶν· ἐντεῦθεν εἰς ἄμυναν κινῶν τὴν διασκεδά- ξοντα βουλὰς ἐθνῶν. Διηγηματικὸν δὲ, τὸ ῞Οτι· καὶ τὸ μὲν, Ἐν ὁμονοίᾳ, ἐπὶ τῆς γνώμης λαμβά- νεται, τὸ δὲ, Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, ἐπὶ τοῦ τόπου, τουτέστιν εἰς μίαν γνώμην συνελθόντες, καὶ εἰς ἕνα τόπον. Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο. Διαθήκην την συνθήκην λέγει· εἶτα λοιπὸν ἀπαριθμεῖται καὶ τοὺς οὕτω συνθεμένους. διαθήκη συνθήκε Τὰ σκηνώματα τῶν ᾿Ιδουμαίων καὶ οἱ Ισμαη λίται. — Τὰ σκηνώματα τῶν Ιδουμαίων, ἀντι τοῦ, Ἡ πόλις τῶν Ιδουμαίων, ἢ ἀντὶ τοῦ. Οἱ Ιδου- μαῖοι, κατὰ περίφρασιν. Ιδουμαῖοι δὲ ἔθνος ἀπὸ - COMMENT. IN PSALMOS. aperto nunc n'arte, ac palam hostiles animos fa- tentur, et temere omnia in nos agentes, gloriantur. Extulerunt autem caput, hoc est, animos ceperunt, et multis secum adjunctis coadjutoribus, audaciores effecti sunt. tem Sed suam ex adverso opinionem adducere viri pii est et sapientis. (In omnibus enim his locis in Graco habetur, ut diximus dictio VERS. 4. Super populum tuum malignaverunt con- silio. Consilio, hoc est, concordi ac communi om- nium sententia. Quedam exemplaria labent, Con- silium, in quarto casu, et tunc sensus esse videtur, quod commune consilium maligno ac perverso animo inierunt. Sciendum est autem quod Græca dictio, quæ hic in Græco habetur, et pro qua interpres consilium reddidit, aliquando admo- nitionem significat. juxta illul Apostol : De virgini- bus autem præceptum Domini, non habeo, consilium auten do ". Aliquando, consilium, ut hoc in loco : Super populum tuum malignaverunt consilium. Ali- quando autem sententiam, ut illud Danielis : Quam ob causam exivit tam impudens sententia *? Ali- quando etiam opinionem de Gde, aut de quopiam dogmate, quale illud est apud Theologum dicen- G D Et consuluerunt adversus sanclos luos. Iteratio sermonis est ad majorem prædictorum declaratio- nem. De sanctis autem, vide quæ in psalmo lxxvIII dicta sunt. VERS. 5. Dixerunt: Venite, exterminemus eos ex gente, et non memoretur nomen Israel amplius. Hoc est consilium quod inierunt. Exterminemus aytem ex gente, hoc est, privemus eos hac qualitate ut gentes sint, deducendo eos nimirum ad nihilum: et amplius non memoretur, hoc est, in futurum pror- sus non nominetur, perdita, videlicet ac penitus dissipata illa gente. VERS. 6. Quoniam consultaverunt unanimiter si- mul. Hoc est, sceleste ac maligne meditati sunt consilium. Reassumit enim sermonem de consilio, et communi eorum conspiratione, Deum hoc pacto excitans ad vindictam, qui gentium solet dissipare consilia. Dictio autem Quoniam, narrantis est ; dictio Unanimiter, ad consilia eorum refertur ; di- ctio vero, In unum, ad locum : et sensus est, quod in unam convenerunt sententiam, atque in eodem loco. - Adversus te testamentum disposuerunt. - Tesla- mentum posuit pro fædere, seu parto (quod enim Græcæ dictiones, et tam voce quam derivatione, et significatione cognatæ quodammodo sunt, hinc factum est, ut altera alterius sæpe ioco ponatur.) Deinde eos connumerat, qui in unum simul convenerunt. I Cor. vii, 25. • Dan. II, 15. VERS. 7. Tabernacula Idum@orum, et Ismaelila. Per Idumæorum tabernacula, vel ipsos simpliciter ldumæos intelligit, vel eorum civitates, Idumei autem descendunt ab Esau, qui alio nomine dictuş Variæ lectiones. (*) Vertendum igitur . Monitum autem do (1) Grace additur : Prepositio aulem κατά intensionem malitia significat.
‘Sea’ then in the singular is the baptism throughout the earth as was said before in the seventy-third psalm, for baptism is plural in its applications but singular in its power. Ps 73.[13] Its ‘upsurgings’ are the waves created by the immersion and emersion of those being bap- tized. Accordingly, he says these upsurgings are marvellous in comparison with the upsurg- ings of the sensible sea, for the latter are fearful to men and most pleasurable to the demons, while the former, on the contrary, are fearful to the demons and most pleasurable to men, and the latter destroy those who sail in them, while the former save them. And they became marvellous from the invocation mentioned and from the rite thereby performed.
β Θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστὸς δὲ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμασιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Ἢ καὶ ἄλλως ἡ σύνταξις, ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον, ὁ ἐν ὑψηλοῖς ὢν Κύριος, κατ’ ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν, Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορῶν.δὲ κεφαλὴν, ἀντὶ τοῦ, Επήρθησαν, ἀνεθάρρησαν, Α θαρρήσαντες τοῖς συμμάχοις. Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμη. Το Γνώμῃ, ἀντὶ τοῦ Μια γνώμῃ συμφώνως. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων μετὰ τοῦ νῦ γνώμην γράφουσιν· ὅπερ δηλοῖ, ὅτι ἐπανουργεύσαντο κοινήν γνώμην. (1) Ἡ δὲ Κατὰ πρόθεσις επίτασιν τῆς πανουργίας ἐμφαίνει. Αλλως· τὸ τῆς γνώμης ὄνομα ποτὲ μὲν δηλοῖ τὴν παραίνεσιν ὡς ὁ ᾿Απόστολος· Περὶ δὲ τῶν παρθένων ἐπιταγήν Κυρίου οὐκ ἔχω, (2) γνώ μην δὲ δίδωμι· ποτὲ δὲ τὴν βουλὴν, ὡς καὶ νῦν ὁ Δαβίδ· Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, τουτέστιν, πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν ποτὲ δὲ τὴν ψῆφον, ὡς τὸ τοῦ Δανιήλ · Περὶ τίνος ἐξῆλθεν ἡ γνώμη ἡ ἀναιδής; Λαμβάνεται δὲ καὶ ἐπὶ πίστεως, καὶ δόγματος, καὶ φρονήματος· ὡς καὶ παρὰ τῷ Θεολόγῳ· Τὸ δὲ ἀντεισαγαγεῖν τὴν ἑαυ- τοῦ γνώμην ἀνδρὸς εὐσεβοῦς καὶ νοῦν ἔχοντος. γνώμη.) γνώμη, Β Καὶ ἐβουλεύσαντο κατὰ τῶν ἁγίων σου. Παλιλο λογία τοῦτο καὶ σαφηνισμὸς τοῦ πρὸ αὐτοῦ. Περὶ δὲ τῶν ἁγίων τοιαῦτα νοήσεις, οἷα καὶ περὶ τῶν ὁσίων, ὡς ἐν τῷ οη' ψαλμῷ προείρηται. Εἶπαν· Δεῦτε, καὶ ἐξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνησθῇ τὸ ὄνομα τοῦ Ἰσο ραὴλ ἔτι. Τοῦτο ἡ γνώμη, τοῦτο ἡ βουλή· τὸ δὲ Ἐξ ἔθνους, ἀντὶ, Εἶναι ἔθνος, ἐλάσαντες αὐτοὺς εἰς τὸ μὴ εἶναι ἔθνος· τὸ δὲ, Οὐ μὴ μνησθῇ. ἀντὶ, Οὐ μνημονευθῇ, οὐκ ἔτι ὀνομασθῇ ὅμως· οἷα μηκέτι ὄντος τοῦ τοιούτου ἔθνους. *Οτι εβουλεύσαντο ἐν ὁμονοίᾳ ἐπὶ τὸ αὐτό. Ετουν πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν. Επαναλαμ βάνει δὲ τὸν λόγον τῆς βουλῆς καὶ ὁμογνωμοσύνης αὐτῶν· ἐντεῦθεν εἰς ἄμυναν κινῶν τὴν διασκεδά- ξοντα βουλὰς ἐθνῶν. Διηγηματικὸν δὲ, τὸ ῞Οτι· καὶ τὸ μὲν, Ἐν ὁμονοίᾳ, ἐπὶ τῆς γνώμης λαμβά- νεται, τὸ δὲ, Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, ἐπὶ τοῦ τόπου, τουτέστιν εἰς μίαν γνώμην συνελθόντες, καὶ εἰς ἕνα τόπον. Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο. Διαθήκην την συνθήκην λέγει· εἶτα λοιπὸν ἀπαριθμεῖται καὶ τοὺς οὕτω συνθεμένους. διαθήκη συνθήκε Τὰ σκηνώματα τῶν ᾿Ιδουμαίων καὶ οἱ Ισμαη λίται. — Τὰ σκηνώματα τῶν Ιδουμαίων, ἀντι τοῦ, Ἡ πόλις τῶν Ιδουμαίων, ἢ ἀντὶ τοῦ. Οἱ Ιδου- μαῖοι, κατὰ περίφρασιν. Ιδουμαῖοι δὲ ἔθνος ἀπὸ - COMMENT. IN PSALMOS. aperto nunc n'arte, ac palam hostiles animos fa- tentur, et temere omnia in nos agentes, gloriantur. Extulerunt autem caput, hoc est, animos ceperunt, et multis secum adjunctis coadjutoribus, audaciores effecti sunt. tem Sed suam ex adverso opinionem adducere viri pii est et sapientis. (In omnibus enim his locis in Graco habetur, ut diximus dictio VERS. 4. Super populum tuum malignaverunt con- silio. Consilio, hoc est, concordi ac communi om- nium sententia. Quedam exemplaria labent, Con- silium, in quarto casu, et tunc sensus esse videtur, quod commune consilium maligno ac perverso animo inierunt. Sciendum est autem quod Græca dictio, quæ hic in Græco habetur, et pro qua interpres consilium reddidit, aliquando admo- nitionem significat. juxta illul Apostol : De virgini- bus autem præceptum Domini, non habeo, consilium auten do ". Aliquando, consilium, ut hoc in loco : Super populum tuum malignaverunt consilium. Ali- quando autem sententiam, ut illud Danielis : Quam ob causam exivit tam impudens sententia *? Ali- quando etiam opinionem de Gde, aut de quopiam dogmate, quale illud est apud Theologum dicen- G D Et consuluerunt adversus sanclos luos. Iteratio sermonis est ad majorem prædictorum declaratio- nem. De sanctis autem, vide quæ in psalmo lxxvIII dicta sunt. VERS. 5. Dixerunt: Venite, exterminemus eos ex gente, et non memoretur nomen Israel amplius. Hoc est consilium quod inierunt. Exterminemus aytem ex gente, hoc est, privemus eos hac qualitate ut gentes sint, deducendo eos nimirum ad nihilum: et amplius non memoretur, hoc est, in futurum pror- sus non nominetur, perdita, videlicet ac penitus dissipata illa gente. VERS. 6. Quoniam consultaverunt unanimiter si- mul. Hoc est, sceleste ac maligne meditati sunt consilium. Reassumit enim sermonem de consilio, et communi eorum conspiratione, Deum hoc pacto excitans ad vindictam, qui gentium solet dissipare consilia. Dictio autem Quoniam, narrantis est ; dictio Unanimiter, ad consilia eorum refertur ; di- ctio vero, In unum, ad locum : et sensus est, quod in unam convenerunt sententiam, atque in eodem loco. - Adversus te testamentum disposuerunt. - Tesla- mentum posuit pro fædere, seu parto (quod enim Græcæ dictiones, et tam voce quam derivatione, et significatione cognatæ quodammodo sunt, hinc factum est, ut altera alterius sæpe ioco ponatur.) Deinde eos connumerat, qui in unum simul convenerunt. I Cor. vii, 25. • Dan. II, 15. VERS. 7. Tabernacula Idum@orum, et Ismaelila. Per Idumæorum tabernacula, vel ipsos simpliciter ldumæos intelligit, vel eorum civitates, Idumei autem descendunt ab Esau, qui alio nomine dictuş Variæ lectiones. (*) Vertendum igitur . Monitum autem do (1) Grace additur : Prepositio aulem κατά intensionem malitia significat.
4β The Lord is marvellous in the heights. God, who works such marvels, is most especially marvellous in these high and great things. Or else the syntax is read differently, namely, that most especially marvellous is the Lord who is in the heights. And indeed elsewhere he says, He who dwells in the heights and looks on the lowly.
α Tὰ μαρτύριά σου ἐπιστώθησαν σφόδρα. Aἱ περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταὶ, τουτέστιν, ἀληθεῖς. Λέγει δὲ, τὰς ῥήσεις τῶν προφητῶν, ὅσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ καὶ τῆς ἐνσάρκου πολιτείας αὐτοῦ διαφόρως ἐξεφώνησαν.δὲ κεφαλὴν, ἀντὶ τοῦ, Επήρθησαν, ἀνεθάρρησαν, Α θαρρήσαντες τοῖς συμμάχοις. Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμη. Το Γνώμῃ, ἀντὶ τοῦ Μια γνώμῃ συμφώνως. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων μετὰ τοῦ νῦ γνώμην γράφουσιν· ὅπερ δηλοῖ, ὅτι ἐπανουργεύσαντο κοινήν γνώμην. (1) Ἡ δὲ Κατὰ πρόθεσις επίτασιν τῆς πανουργίας ἐμφαίνει. Αλλως· τὸ τῆς γνώμης ὄνομα ποτὲ μὲν δηλοῖ τὴν παραίνεσιν ὡς ὁ ᾿Απόστολος· Περὶ δὲ τῶν παρθένων ἐπιταγήν Κυρίου οὐκ ἔχω, (2) γνώ μην δὲ δίδωμι· ποτὲ δὲ τὴν βουλὴν, ὡς καὶ νῦν ὁ Δαβίδ· Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, τουτέστιν, πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν ποτὲ δὲ τὴν ψῆφον, ὡς τὸ τοῦ Δανιήλ · Περὶ τίνος ἐξῆλθεν ἡ γνώμη ἡ ἀναιδής; Λαμβάνεται δὲ καὶ ἐπὶ πίστεως, καὶ δόγματος, καὶ φρονήματος· ὡς καὶ παρὰ τῷ Θεολόγῳ· Τὸ δὲ ἀντεισαγαγεῖν τὴν ἑαυ- τοῦ γνώμην ἀνδρὸς εὐσεβοῦς καὶ νοῦν ἔχοντος. γνώμη.) γνώμη, Β Καὶ ἐβουλεύσαντο κατὰ τῶν ἁγίων σου. Παλιλο λογία τοῦτο καὶ σαφηνισμὸς τοῦ πρὸ αὐτοῦ. Περὶ δὲ τῶν ἁγίων τοιαῦτα νοήσεις, οἷα καὶ περὶ τῶν ὁσίων, ὡς ἐν τῷ οη' ψαλμῷ προείρηται. Εἶπαν· Δεῦτε, καὶ ἐξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνησθῇ τὸ ὄνομα τοῦ Ἰσο ραὴλ ἔτι. Τοῦτο ἡ γνώμη, τοῦτο ἡ βουλή· τὸ δὲ Ἐξ ἔθνους, ἀντὶ, Εἶναι ἔθνος, ἐλάσαντες αὐτοὺς εἰς τὸ μὴ εἶναι ἔθνος· τὸ δὲ, Οὐ μὴ μνησθῇ. ἀντὶ, Οὐ μνημονευθῇ, οὐκ ἔτι ὀνομασθῇ ὅμως· οἷα μηκέτι ὄντος τοῦ τοιούτου ἔθνους. *Οτι εβουλεύσαντο ἐν ὁμονοίᾳ ἐπὶ τὸ αὐτό. Ετουν πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν. Επαναλαμ βάνει δὲ τὸν λόγον τῆς βουλῆς καὶ ὁμογνωμοσύνης αὐτῶν· ἐντεῦθεν εἰς ἄμυναν κινῶν τὴν διασκεδά- ξοντα βουλὰς ἐθνῶν. Διηγηματικὸν δὲ, τὸ ῞Οτι· καὶ τὸ μὲν, Ἐν ὁμονοίᾳ, ἐπὶ τῆς γνώμης λαμβά- νεται, τὸ δὲ, Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, ἐπὶ τοῦ τόπου, τουτέστιν εἰς μίαν γνώμην συνελθόντες, καὶ εἰς ἕνα τόπον. Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο. Διαθήκην την συνθήκην λέγει· εἶτα λοιπὸν ἀπαριθμεῖται καὶ τοὺς οὕτω συνθεμένους. διαθήκη συνθήκε Τὰ σκηνώματα τῶν ᾿Ιδουμαίων καὶ οἱ Ισμαη λίται. — Τὰ σκηνώματα τῶν Ιδουμαίων, ἀντι τοῦ, Ἡ πόλις τῶν Ιδουμαίων, ἢ ἀντὶ τοῦ. Οἱ Ιδου- μαῖοι, κατὰ περίφρασιν. Ιδουμαῖοι δὲ ἔθνος ἀπὸ - COMMENT. IN PSALMOS. aperto nunc n'arte, ac palam hostiles animos fa- tentur, et temere omnia in nos agentes, gloriantur. Extulerunt autem caput, hoc est, animos ceperunt, et multis secum adjunctis coadjutoribus, audaciores effecti sunt. tem Sed suam ex adverso opinionem adducere viri pii est et sapientis. (In omnibus enim his locis in Graco habetur, ut diximus dictio VERS. 4. Super populum tuum malignaverunt con- silio. Consilio, hoc est, concordi ac communi om- nium sententia. Quedam exemplaria labent, Con- silium, in quarto casu, et tunc sensus esse videtur, quod commune consilium maligno ac perverso animo inierunt. Sciendum est autem quod Græca dictio, quæ hic in Græco habetur, et pro qua interpres consilium reddidit, aliquando admo- nitionem significat. juxta illul Apostol : De virgini- bus autem præceptum Domini, non habeo, consilium auten do ". Aliquando, consilium, ut hoc in loco : Super populum tuum malignaverunt consilium. Ali- quando autem sententiam, ut illud Danielis : Quam ob causam exivit tam impudens sententia *? Ali- quando etiam opinionem de Gde, aut de quopiam dogmate, quale illud est apud Theologum dicen- G D Et consuluerunt adversus sanclos luos. Iteratio sermonis est ad majorem prædictorum declaratio- nem. De sanctis autem, vide quæ in psalmo lxxvIII dicta sunt. VERS. 5. Dixerunt: Venite, exterminemus eos ex gente, et non memoretur nomen Israel amplius. Hoc est consilium quod inierunt. Exterminemus aytem ex gente, hoc est, privemus eos hac qualitate ut gentes sint, deducendo eos nimirum ad nihilum: et amplius non memoretur, hoc est, in futurum pror- sus non nominetur, perdita, videlicet ac penitus dissipata illa gente. VERS. 6. Quoniam consultaverunt unanimiter si- mul. Hoc est, sceleste ac maligne meditati sunt consilium. Reassumit enim sermonem de consilio, et communi eorum conspiratione, Deum hoc pacto excitans ad vindictam, qui gentium solet dissipare consilia. Dictio autem Quoniam, narrantis est ; dictio Unanimiter, ad consilia eorum refertur ; di- ctio vero, In unum, ad locum : et sensus est, quod in unam convenerunt sententiam, atque in eodem loco. - Adversus te testamentum disposuerunt. - Tesla- mentum posuit pro fædere, seu parto (quod enim Græcæ dictiones, et tam voce quam derivatione, et significatione cognatæ quodammodo sunt, hinc factum est, ut altera alterius sæpe ioco ponatur.) Deinde eos connumerat, qui in unum simul convenerunt. I Cor. vii, 25. • Dan. II, 15. VERS. 7. Tabernacula Idum@orum, et Ismaelila. Per Idumæorum tabernacula, vel ipsos simpliciter ldumæos intelligit, vel eorum civitates, Idumei autem descendunt ab Esau, qui alio nomine dictuş Variæ lectiones. (*) Vertendum igitur . Monitum autem do (1) Grace additur : Prepositio aulem κατά intensionem malitia significat.
5α Your testimonies have proved most trustworthy. The testimonies about you are exceedingly trustworthy, that is, true. He is referring to the sayings of the prophets which they uttered at various times concerning Christ’s incarnation and his life in the flesh.
β Tῷ οἴκῳ σου πρέπει ἁγίασμα, Κύριε, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ, ἡ καθόλου Ἐκκλησία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις εἴρηται. Τούτῳ, φησὶ, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμὸς, ἤγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Ἔσται δὲ τοῦτο, ἁγνείας ἐμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητος ἀπὸ παντὸς μολύσματος. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναὸς Θεοῦ, κατὰ τὸν Ἀπόστολον, καὶ πᾶς πιστὸς, ᾧ ὁμοίως πρέπει ἁγίασμα εἰς μακρότητα ἡμερῶν.δὲ κεφαλὴν, ἀντὶ τοῦ, Επήρθησαν, ἀνεθάρρησαν, Α θαρρήσαντες τοῖς συμμάχοις. Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμη. Το Γνώμῃ, ἀντὶ τοῦ Μια γνώμῃ συμφώνως. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων μετὰ τοῦ νῦ γνώμην γράφουσιν· ὅπερ δηλοῖ, ὅτι ἐπανουργεύσαντο κοινήν γνώμην. (1) Ἡ δὲ Κατὰ πρόθεσις επίτασιν τῆς πανουργίας ἐμφαίνει. Αλλως· τὸ τῆς γνώμης ὄνομα ποτὲ μὲν δηλοῖ τὴν παραίνεσιν ὡς ὁ ᾿Απόστολος· Περὶ δὲ τῶν παρθένων ἐπιταγήν Κυρίου οὐκ ἔχω, (2) γνώ μην δὲ δίδωμι· ποτὲ δὲ τὴν βουλὴν, ὡς καὶ νῦν ὁ Δαβίδ· Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, τουτέστιν, πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν ποτὲ δὲ τὴν ψῆφον, ὡς τὸ τοῦ Δανιήλ · Περὶ τίνος ἐξῆλθεν ἡ γνώμη ἡ ἀναιδής; Λαμβάνεται δὲ καὶ ἐπὶ πίστεως, καὶ δόγματος, καὶ φρονήματος· ὡς καὶ παρὰ τῷ Θεολόγῳ· Τὸ δὲ ἀντεισαγαγεῖν τὴν ἑαυ- τοῦ γνώμην ἀνδρὸς εὐσεβοῦς καὶ νοῦν ἔχοντος. γνώμη.) γνώμη, Β Καὶ ἐβουλεύσαντο κατὰ τῶν ἁγίων σου. Παλιλο λογία τοῦτο καὶ σαφηνισμὸς τοῦ πρὸ αὐτοῦ. Περὶ δὲ τῶν ἁγίων τοιαῦτα νοήσεις, οἷα καὶ περὶ τῶν ὁσίων, ὡς ἐν τῷ οη' ψαλμῷ προείρηται. Εἶπαν· Δεῦτε, καὶ ἐξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνησθῇ τὸ ὄνομα τοῦ Ἰσο ραὴλ ἔτι. Τοῦτο ἡ γνώμη, τοῦτο ἡ βουλή· τὸ δὲ Ἐξ ἔθνους, ἀντὶ, Εἶναι ἔθνος, ἐλάσαντες αὐτοὺς εἰς τὸ μὴ εἶναι ἔθνος· τὸ δὲ, Οὐ μὴ μνησθῇ. ἀντὶ, Οὐ μνημονευθῇ, οὐκ ἔτι ὀνομασθῇ ὅμως· οἷα μηκέτι ὄντος τοῦ τοιούτου ἔθνους. *Οτι εβουλεύσαντο ἐν ὁμονοίᾳ ἐπὶ τὸ αὐτό. Ετουν πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν. Επαναλαμ βάνει δὲ τὸν λόγον τῆς βουλῆς καὶ ὁμογνωμοσύνης αὐτῶν· ἐντεῦθεν εἰς ἄμυναν κινῶν τὴν διασκεδά- ξοντα βουλὰς ἐθνῶν. Διηγηματικὸν δὲ, τὸ ῞Οτι· καὶ τὸ μὲν, Ἐν ὁμονοίᾳ, ἐπὶ τῆς γνώμης λαμβά- νεται, τὸ δὲ, Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, ἐπὶ τοῦ τόπου, τουτέστιν εἰς μίαν γνώμην συνελθόντες, καὶ εἰς ἕνα τόπον. Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο. Διαθήκην την συνθήκην λέγει· εἶτα λοιπὸν ἀπαριθμεῖται καὶ τοὺς οὕτω συνθεμένους. διαθήκη συνθήκε Τὰ σκηνώματα τῶν ᾿Ιδουμαίων καὶ οἱ Ισμαη λίται. — Τὰ σκηνώματα τῶν Ιδουμαίων, ἀντι τοῦ, Ἡ πόλις τῶν Ιδουμαίων, ἢ ἀντὶ τοῦ. Οἱ Ιδου- μαῖοι, κατὰ περίφρασιν. Ιδουμαῖοι δὲ ἔθνος ἀπὸ - COMMENT. IN PSALMOS. aperto nunc n'arte, ac palam hostiles animos fa- tentur, et temere omnia in nos agentes, gloriantur. Extulerunt autem caput, hoc est, animos ceperunt, et multis secum adjunctis coadjutoribus, audaciores effecti sunt. tem Sed suam ex adverso opinionem adducere viri pii est et sapientis. (In omnibus enim his locis in Graco habetur, ut diximus dictio VERS. 4. Super populum tuum malignaverunt con- silio. Consilio, hoc est, concordi ac communi om- nium sententia. Quedam exemplaria labent, Con- silium, in quarto casu, et tunc sensus esse videtur, quod commune consilium maligno ac perverso animo inierunt. Sciendum est autem quod Græca dictio, quæ hic in Græco habetur, et pro qua interpres consilium reddidit, aliquando admo- nitionem significat. juxta illul Apostol : De virgini- bus autem præceptum Domini, non habeo, consilium auten do ". Aliquando, consilium, ut hoc in loco : Super populum tuum malignaverunt consilium. Ali- quando autem sententiam, ut illud Danielis : Quam ob causam exivit tam impudens sententia *? Ali- quando etiam opinionem de Gde, aut de quopiam dogmate, quale illud est apud Theologum dicen- G D Et consuluerunt adversus sanclos luos. Iteratio sermonis est ad majorem prædictorum declaratio- nem. De sanctis autem, vide quæ in psalmo lxxvIII dicta sunt. VERS. 5. Dixerunt: Venite, exterminemus eos ex gente, et non memoretur nomen Israel amplius. Hoc est consilium quod inierunt. Exterminemus aytem ex gente, hoc est, privemus eos hac qualitate ut gentes sint, deducendo eos nimirum ad nihilum: et amplius non memoretur, hoc est, in futurum pror- sus non nominetur, perdita, videlicet ac penitus dissipata illa gente. VERS. 6. Quoniam consultaverunt unanimiter si- mul. Hoc est, sceleste ac maligne meditati sunt consilium. Reassumit enim sermonem de consilio, et communi eorum conspiratione, Deum hoc pacto excitans ad vindictam, qui gentium solet dissipare consilia. Dictio autem Quoniam, narrantis est ; dictio Unanimiter, ad consilia eorum refertur ; di- ctio vero, In unum, ad locum : et sensus est, quod in unam convenerunt sententiam, atque in eodem loco. - Adversus te testamentum disposuerunt. - Tesla- mentum posuit pro fædere, seu parto (quod enim Græcæ dictiones, et tam voce quam derivatione, et significatione cognatæ quodammodo sunt, hinc factum est, ut altera alterius sæpe ioco ponatur.) Deinde eos connumerat, qui in unum simul convenerunt. I Cor. vii, 25. • Dan. II, 15. VERS. 7. Tabernacula Idum@orum, et Ismaelila. Per Idumæorum tabernacula, vel ipsos simpliciter ldumæos intelligit, vel eorum civitates, Idumei autem descendunt ab Esau, qui alio nomine dictuş Variæ lectiones. (*) Vertendum igitur . Monitum autem do (1) Grace additur : Prepositio aulem κατά intensionem malitia significat.
5β Holiness befits your house, O Lord, to length of days. God’s house is the universal Church of the faithful, as has often been said. Sanctification, he says, is fitting for this house, namely, being holy as a holy house. It will be so when chastity and purity from every taint marks the life of those in it. Such holiness befits it for ever. According to the Apostle, every believer is called a house of God and temple of God, and similarly holiness befits each believer to length of days.
Psalmus CXI
PG 128:109893 ϟγ΄
PG 128:955α Ψαλμὸς τῷ Δαυίδ· τετράδι σαββάτου. Ἀνεπίγραφος καὶ οὗτος παρ’ Ἑβραίοις. Tὸ δὲ, τετράδι σαββάτου, προστεθήκασί τινες, εὑρόντες ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδος ἐμελῳδήθη· Σάββατον γὰρ ἐνταῦθα, τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσαν. Εἰσάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ παραμυθίαν ὁ Δαυὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. α πολιτείας MASCBF: οἰκονομίας καὶ πολιτείας PHV. β μολύσματος MASCBF : μολυσμοῦ PHV.δὲ κεφαλὴν, ἀντὶ τοῦ, Επήρθησαν, ἀνεθάρρησαν, Α θαρρήσαντες τοῖς συμμάχοις. Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμη. Το Γνώμῃ, ἀντὶ τοῦ Μια γνώμῃ συμφώνως. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων μετὰ τοῦ νῦ γνώμην γράφουσιν· ὅπερ δηλοῖ, ὅτι ἐπανουργεύσαντο κοινήν γνώμην. (1) Ἡ δὲ Κατὰ πρόθεσις επίτασιν τῆς πανουργίας ἐμφαίνει. Αλλως· τὸ τῆς γνώμης ὄνομα ποτὲ μὲν δηλοῖ τὴν παραίνεσιν ὡς ὁ ᾿Απόστολος· Περὶ δὲ τῶν παρθένων ἐπιταγήν Κυρίου οὐκ ἔχω, (2) γνώ μην δὲ δίδωμι· ποτὲ δὲ τὴν βουλὴν, ὡς καὶ νῦν ὁ Δαβίδ· Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, τουτέστιν, πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν ποτὲ δὲ τὴν ψῆφον, ὡς τὸ τοῦ Δανιήλ · Περὶ τίνος ἐξῆλθεν ἡ γνώμη ἡ ἀναιδής; Λαμβάνεται δὲ καὶ ἐπὶ πίστεως, καὶ δόγματος, καὶ φρονήματος· ὡς καὶ παρὰ τῷ Θεολόγῳ· Τὸ δὲ ἀντεισαγαγεῖν τὴν ἑαυ- τοῦ γνώμην ἀνδρὸς εὐσεβοῦς καὶ νοῦν ἔχοντος. γνώμη.) γνώμη, Β Καὶ ἐβουλεύσαντο κατὰ τῶν ἁγίων σου. Παλιλο λογία τοῦτο καὶ σαφηνισμὸς τοῦ πρὸ αὐτοῦ. Περὶ δὲ τῶν ἁγίων τοιαῦτα νοήσεις, οἷα καὶ περὶ τῶν ὁσίων, ὡς ἐν τῷ οη' ψαλμῷ προείρηται. Εἶπαν· Δεῦτε, καὶ ἐξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνησθῇ τὸ ὄνομα τοῦ Ἰσο ραὴλ ἔτι. Τοῦτο ἡ γνώμη, τοῦτο ἡ βουλή· τὸ δὲ Ἐξ ἔθνους, ἀντὶ, Εἶναι ἔθνος, ἐλάσαντες αὐτοὺς εἰς τὸ μὴ εἶναι ἔθνος· τὸ δὲ, Οὐ μὴ μνησθῇ. ἀντὶ, Οὐ μνημονευθῇ, οὐκ ἔτι ὀνομασθῇ ὅμως· οἷα μηκέτι ὄντος τοῦ τοιούτου ἔθνους. *Οτι εβουλεύσαντο ἐν ὁμονοίᾳ ἐπὶ τὸ αὐτό. Ετουν πανούργως ἐμελέτησαν βουλήν. Επαναλαμ βάνει δὲ τὸν λόγον τῆς βουλῆς καὶ ὁμογνωμοσύνης αὐτῶν· ἐντεῦθεν εἰς ἄμυναν κινῶν τὴν διασκεδά- ξοντα βουλὰς ἐθνῶν. Διηγηματικὸν δὲ, τὸ ῞Οτι· καὶ τὸ μὲν, Ἐν ὁμονοίᾳ, ἐπὶ τῆς γνώμης λαμβά- νεται, τὸ δὲ, Ἐπὶ τὸ αὐτὸ, ἐπὶ τοῦ τόπου, τουτέστιν εἰς μίαν γνώμην συνελθόντες, καὶ εἰς ἕνα τόπον. Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο. Διαθήκην την συνθήκην λέγει· εἶτα λοιπὸν ἀπαριθμεῖται καὶ τοὺς οὕτω συνθεμένους. διαθήκη συνθήκε Τὰ σκηνώματα τῶν ᾿Ιδουμαίων καὶ οἱ Ισμαη λίται. — Τὰ σκηνώματα τῶν Ιδουμαίων, ἀντι τοῦ, Ἡ πόλις τῶν Ιδουμαίων, ἢ ἀντὶ τοῦ. Οἱ Ιδου- μαῖοι, κατὰ περίφρασιν. Ιδουμαῖοι δὲ ἔθνος ἀπὸ - COMMENT. IN PSALMOS. aperto nunc n'arte, ac palam hostiles animos fa- tentur, et temere omnia in nos agentes, gloriantur. Extulerunt autem caput, hoc est, animos ceperunt, et multis secum adjunctis coadjutoribus, audaciores effecti sunt. tem Sed suam ex adverso opinionem adducere viri pii est et sapientis. (In omnibus enim his locis in Graco habetur, ut diximus dictio VERS. 4. Super populum tuum malignaverunt con- silio. Consilio, hoc est, concordi ac communi om- nium sententia. Quedam exemplaria labent, Con- silium, in quarto casu, et tunc sensus esse videtur, quod commune consilium maligno ac perverso animo inierunt. Sciendum est autem quod Græca dictio, quæ hic in Græco habetur, et pro qua interpres consilium reddidit, aliquando admo- nitionem significat. juxta illul Apostol : De virgini- bus autem præceptum Domini, non habeo, consilium auten do ". Aliquando, consilium, ut hoc in loco : Super populum tuum malignaverunt consilium. Ali- quando autem sententiam, ut illud Danielis : Quam ob causam exivit tam impudens sententia *? Ali- quando etiam opinionem de Gde, aut de quopiam dogmate, quale illud est apud Theologum dicen- G D Et consuluerunt adversus sanclos luos. Iteratio sermonis est ad majorem prædictorum declaratio- nem. De sanctis autem, vide quæ in psalmo lxxvIII dicta sunt. VERS. 5. Dixerunt: Venite, exterminemus eos ex gente, et non memoretur nomen Israel amplius. Hoc est consilium quod inierunt. Exterminemus aytem ex gente, hoc est, privemus eos hac qualitate ut gentes sint, deducendo eos nimirum ad nihilum: et amplius non memoretur, hoc est, in futurum pror- sus non nominetur, perdita, videlicet ac penitus dissipata illa gente. VERS. 6. Quoniam consultaverunt unanimiter si- mul. Hoc est, sceleste ac maligne meditati sunt consilium. Reassumit enim sermonem de consilio, et communi eorum conspiratione, Deum hoc pacto excitans ad vindictam, qui gentium solet dissipare consilia. Dictio autem Quoniam, narrantis est ; dictio Unanimiter, ad consilia eorum refertur ; di- ctio vero, In unum, ad locum : et sensus est, quod in unam convenerunt sententiam, atque in eodem loco. - Adversus te testamentum disposuerunt. - Tesla- mentum posuit pro fædere, seu parto (quod enim Græcæ dictiones, et tam voce quam derivatione, et significatione cognatæ quodammodo sunt, hinc factum est, ut altera alterius sæpe ioco ponatur.) Deinde eos connumerat, qui in unum simul convenerunt. I Cor. vii, 25. • Dan. II, 15. VERS. 7. Tabernacula Idum@orum, et Ismaelila. Per Idumæorum tabernacula, vel ipsos simpliciter ldumæos intelligit, vel eorum civitates, Idumei autem descendunt ab Esau, qui alio nomine dictuş Variæ lectiones. (*) Vertendum igitur . Monitum autem do (1) Grace additur : Prepositio aulem κατά intensionem malitia significat.
1α A psalm belonging to David; on the fourth day of the Sabbath. This psalm is also without superscription among the Hebrews. Some added ‘on the fourth day of the Sabbath’ having found that it was sung on the fourth day of the week, for ‘Sabbath’ here is what they called the week. Through the present psalm David brings comfort to those oppressed by injustice.
PG 128:1098Ψαλμός 93 — Psalm 93
PG 128:957β Θεὸς ἐκδικήσεων Κύριος. Θεὸς ἐκδικήσεων, ἀντὶ τοῦ, Θεὸς ἐκδικητής. Τούτῳ γὰρ τῷ ἰδιώματι λέγεται καὶ Θεὸς ἐλέους, καὶ Θεὸς οἰκτιρμῶν, καὶ Θεὸς παρακλήσεως, καὶ Θεὸς εἰρήνης, καὶ τὰ τοιαῦτα. Λέγει τοίνυν, ὅτι Θεὸς ἐκδικητής ἐστιν ὁ Κύριος.Α Ηταν καταγόμενον· Εδώμ γὰρ ὁ Ἰσαὖ ἐκλήθη Ισμαηλῖται δὲ ἔθνος ἕτερον ἀπὸ Ισμαήλ υἱοῦ 'Αβραάμ. Μωάβ καὶ οἱ Ἀγαρηνοί. Μωαβ λέγει τοὺς Μωα- βίτας· ἔθνος δὲ καὶ οὗτοι, ἀπὸ Μωάβ, υἱοῦ τοῦ Λώτ. Αγαρηνοί δὲ ἔθνος ἀπὸ τῆς ᾿Αγαρ τῆς μητρός Ἰσμαήλ, συναφθείσης ἑτέρῳ μετὰ τὸ ἀπελαθῆναι τῆς οἰκίας Αβραάμ. Γεβάλ καὶ Ἀμμών, καὶ Αμαλήκ. Γεβαληνο ἔθνος περίοικον τῆς Ιδουμαίας· 'Αμμανίται ἔθνος ἀπὸ τοῦ ᾿Αμμὼν τοῦ υἱοῦ Λώτ· 'Αμαληκῖται δὲ ἔθνος ἀπὸ ᾿Αμαλήκ, ὃς ἦν καὶ αὐτὸς ἔκγονος Ἡσαῦ, και τῴκει δὲ χώραν ἑτέραν παρὰ τοὺς Ιδουμαίους. 'Αλλόφυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Αλλόφυλοι οἱ Φιλισταῖοι, οἱ νῦν Παλαιστινοί καλούς μενοι· οὗτοι γὰρ παροικούντες τοῖς Ἰουδαίοις ἐγγύς, αλλόφυλοι διαφερόντως ἐκλήθησαν· κατοικοῦντες δὲ Τύρον λέγει τους Τυρίους. Καὶ γὰρ καὶ ᾿Ασσούρ συμπαρεγένετο μετ' αὐτ τῶν. ᾿Ασσούρ οἱ 'Ασσύριοι. Καλεῖ δὲ οὕτως τοὺς Σαμαρείτας, ὡς ἀποίκους Ασσυρίων,μετὰ τὴν αἰχμα λωσίαν τῶν δώδεκα φυλῶν ἐκεῖσε μετοικισθέντας. Περιττεύει δὲ ὁ Γὰρ σύνδεσμος. Εγενήθησαν εἰς ἀντίληψιν τοῖς υἱοῖς Λώτ. Εἰς συμμαχίαν· υἱοὺς δὲ Λὼτ λέγει τοὺς Μωαβίτας καὶ 'Αμμανίτας, ὡς προειρήκαμεν· οὗτοι γὰρ μάλιστα τοῖς Ἰουδαίοις ἐφθόνουν, καὶ τὰ ἄλλα ἔθνη συνήγει. ραν. Ποίησον αὐτοῖς ὡς τῇ Μαδιάμ καὶ τῷ Σισάρα, ὡς τῷ Ἰαβεὶμ ἐν τῷ χειμάῤῥῳ Κισῶν. Κατεύχεται τῶν ἀνωτέρω ἀπηριθμημένων ἐθνῶν, τῶν φθονησάν- των τῇ ἀνανεώσει τῆς πόλεως· μέμνηται δὲ τῆς ἀπωλείας τῶν πάλαι πολεμησάντων τοῖς Ἰσραηλί ταις καὶ παραδόξως ἀπολωλότων· καὶ τοιούτῳ τρό πῳ ἀπολωλέναι καὶ τούτους βούλεται. Μαδιάμ μὲν γὰρ ἡ στρατιὰ τῶν Μαδιηνέων ἀπὸ τοῦ Μαδιάμ οὗ τως όνομασθεῖσα, ἣν τῷ πλήθει τὴν γῆν καλύπτου- σαν ὁ Γεδεὼν ἐν ἀνδράσι τριακοσίοις ἐξωλόθρευσε, καὶ τούτοις ἀόπλοις· λαμπάδας μόνας και σάλπιγ Ο γας επιφερομένοις, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος ἱστορεῖ. Ο Σισάρα δὲ στρατηγὸς ἦν τῆς δυνάμεως Ἰαβείμ, βασιλέως Χαναάν, ἔχων ἄρματα σιδηρᾶ ἐννεακόσια· οὓς καὶ ἄμφω κατεπολέμησε Βαράχ, κελευσθεὶς ὑπὸ Δεδώρας τῆς κρινούσης ἐν τοῖς καιροῖς ἐκείνοις τὸν Ἰσραήλ. Καὶ τὸν μὲν Σισάρα φεύγοντα υποδεξαμένη ἡ Ἰαήλ ή γυνή Χάβερ ἐκοίμησε· καὶ σφύραν καὶ πάσσαλον λαβοῦσα διήλασε τὸν κρόταφον αὐτοῦ, καὶ οὕτως ἀνεῖλε. Τὸν δὲ Ἰαβεὶμ ὁ Βαράχ διέφθειρε, καὶ τὴν στρατιὰν αὐτοῦ πᾶσαν κατέκοψεν. Ὁ δὲ χείμαρ ῥος Κισῶν τόπος ἦν ἐν ᾧ ὁ πόλεμος γέγονε· καὶ ταῦτα δὲ ἡ δηλωθεῖσα βίβλος διδάσκει. Εξωλοθρεύθησαν ἐν Λενδώρ. Καὶ οὗτος τόπος EUTHYMII ZIGABENI est etiam Edom. Ismaelitæ vero genus suum de- ducunt ab Ismaele filio Abrahæ. VERS. 8. Moab et Agareni. Moabitæ populi sunt, qui originem trahunt a Moab filio Lot ; Agareni vero ab Agar matre Ismaelis, quæ postquam expulsa est e domo Abrale, alteri se viro conjunxit unde isti descenderunt. Gebal et Ammon, et Amalech. Gebaleni populi erant, qui prope Idumæam habitabant. Ammonitæ autein ita denominati sunt ab Ammon filio Lot. Et Ama¦ecitæ ab Amalec, qui et ipse originem ducebat ab Esau, qui sane aliam ab Idumæa regionem se- paratim habitabant. Alienigenæ cum iis qui habitabant Tyrum. Per alienigenas Philistæos intellige, quos nunc Palæ- stinos dicimus. Hi etenim viciniorem Judæis regio- nem habitabant : atque ideo alienigenæ in specie appellati sunt. Per babitantes autem Tyrum, Tyrios intelligit. VERS. 9. Etenim et Assur venit cum illis. Assur proprie Assyrii sunt : verum hoc in loco, Samari- taños ita appellat, veluti Assyriorum colonos. Nam post duarum tribuum captivitatem, illuc missi sunt Samaritani ab Assyriis, ut regionem illam incole- rent. Abundat autem hoc in loco conjunctio, Etenim. B Facti sunt in adjutorium filiis Lot. Filios Lot, eos esse intellige, quos superius Moabilas appella- vii, et Ammonitas. Hæ etenim nationes Judris G præcipue invidebant, et ideo in eos alias gentes in unum collegerunt. VERS. 10. Fac eis sicut Madian, et Sisare, sicut Jabin in torrente Cison. Imprecatur Propheta ad- versus gentes superius connumeratas, quæ civitatis Jerusalem instaurationem ferre non poterant, atque in memoriam illorum hominum ruinam revocat, qui Judæorum populo olim infesti fuerant, et præter omnium opinionem perierant, optatque ut eodem pacto nunc praedicti omnes pereant, ob malignam eorum mentem in Judæos, quo illi superiores. Et per Madian quidem Madianitarum excrcitum intel- ligit, quem multitudine ac copia militum terram obtexisse legimus, et tamen a trecentis viris, Ge- deone duce, superatum, atque his quidem inermi- bus omnibus, lampades tantum, et tubas ferentibus, ut in libro Judicum legimus. Sisara dux fuit exer- citus Jabin regis Clanaan potentissimi. Noningen- tos etenim ferreos currus habebat : hos autem omnes superavit Barach adversus eos jussu Debora profectus, quæ illis temporibus judicabat populum Israel. Et Sisaram quidem fugientem Jael uxor Chaber hospitio acceptum somno sopivit, ac deinde malleo et clavo illius tempora penetravit, atque hoc pacto interemit: ipse autem Jabin occisus ſuit a Barach, qui universum cuin rege exercitum dissipavit. Torrens autem Cison proximus est et continguus loco, ubi prælium illud commissum est. Hæc autem omnia distincte habentur in libro Judicum. VERS. 11. Exterminati sunt in Acudor. Aendar
1β The Lord is God of vengeance. ‘God of vengeance’, in the sense of, an avenging God, for by this idiom he is also called ‘God of mercy’ and ‘God of compassion’ and ‘God of comfort’ and God of peace’, and so on. He is saying accordingly that the Lord is an avenging God.
γ Θεὸς ἐκδικήσεων ἐπαῤῥησιάσατο. Ἐπαῤῥησιάσατο, ἀντὶ τοῦ, ἐφανέρωσε τὴν ἑαυτοῦ δικαιοκρισίαν· καὶ μακροθυμῶν ἄχρι τοῦ παρόντος, νῦν ἐχρήσατο τῇ ἐκδικήσει.Α Ηταν καταγόμενον· Εδώμ γὰρ ὁ Ἰσαὖ ἐκλήθη Ισμαηλῖται δὲ ἔθνος ἕτερον ἀπὸ Ισμαήλ υἱοῦ 'Αβραάμ. Μωάβ καὶ οἱ Ἀγαρηνοί. Μωαβ λέγει τοὺς Μωα- βίτας· ἔθνος δὲ καὶ οὗτοι, ἀπὸ Μωάβ, υἱοῦ τοῦ Λώτ. Αγαρηνοί δὲ ἔθνος ἀπὸ τῆς ᾿Αγαρ τῆς μητρός Ἰσμαήλ, συναφθείσης ἑτέρῳ μετὰ τὸ ἀπελαθῆναι τῆς οἰκίας Αβραάμ. Γεβάλ καὶ Ἀμμών, καὶ Αμαλήκ. Γεβαληνο ἔθνος περίοικον τῆς Ιδουμαίας· 'Αμμανίται ἔθνος ἀπὸ τοῦ ᾿Αμμὼν τοῦ υἱοῦ Λώτ· 'Αμαληκῖται δὲ ἔθνος ἀπὸ ᾿Αμαλήκ, ὃς ἦν καὶ αὐτὸς ἔκγονος Ἡσαῦ, και τῴκει δὲ χώραν ἑτέραν παρὰ τοὺς Ιδουμαίους. 'Αλλόφυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Αλλόφυλοι οἱ Φιλισταῖοι, οἱ νῦν Παλαιστινοί καλούς μενοι· οὗτοι γὰρ παροικούντες τοῖς Ἰουδαίοις ἐγγύς, αλλόφυλοι διαφερόντως ἐκλήθησαν· κατοικοῦντες δὲ Τύρον λέγει τους Τυρίους. Καὶ γὰρ καὶ ᾿Ασσούρ συμπαρεγένετο μετ' αὐτ τῶν. ᾿Ασσούρ οἱ 'Ασσύριοι. Καλεῖ δὲ οὕτως τοὺς Σαμαρείτας, ὡς ἀποίκους Ασσυρίων,μετὰ τὴν αἰχμα λωσίαν τῶν δώδεκα φυλῶν ἐκεῖσε μετοικισθέντας. Περιττεύει δὲ ὁ Γὰρ σύνδεσμος. Εγενήθησαν εἰς ἀντίληψιν τοῖς υἱοῖς Λώτ. Εἰς συμμαχίαν· υἱοὺς δὲ Λὼτ λέγει τοὺς Μωαβίτας καὶ 'Αμμανίτας, ὡς προειρήκαμεν· οὗτοι γὰρ μάλιστα τοῖς Ἰουδαίοις ἐφθόνουν, καὶ τὰ ἄλλα ἔθνη συνήγει. ραν. Ποίησον αὐτοῖς ὡς τῇ Μαδιάμ καὶ τῷ Σισάρα, ὡς τῷ Ἰαβεὶμ ἐν τῷ χειμάῤῥῳ Κισῶν. Κατεύχεται τῶν ἀνωτέρω ἀπηριθμημένων ἐθνῶν, τῶν φθονησάν- των τῇ ἀνανεώσει τῆς πόλεως· μέμνηται δὲ τῆς ἀπωλείας τῶν πάλαι πολεμησάντων τοῖς Ἰσραηλί ταις καὶ παραδόξως ἀπολωλότων· καὶ τοιούτῳ τρό πῳ ἀπολωλέναι καὶ τούτους βούλεται. Μαδιάμ μὲν γὰρ ἡ στρατιὰ τῶν Μαδιηνέων ἀπὸ τοῦ Μαδιάμ οὗ τως όνομασθεῖσα, ἣν τῷ πλήθει τὴν γῆν καλύπτου- σαν ὁ Γεδεὼν ἐν ἀνδράσι τριακοσίοις ἐξωλόθρευσε, καὶ τούτοις ἀόπλοις· λαμπάδας μόνας και σάλπιγ Ο γας επιφερομένοις, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος ἱστορεῖ. Ο Σισάρα δὲ στρατηγὸς ἦν τῆς δυνάμεως Ἰαβείμ, βασιλέως Χαναάν, ἔχων ἄρματα σιδηρᾶ ἐννεακόσια· οὓς καὶ ἄμφω κατεπολέμησε Βαράχ, κελευσθεὶς ὑπὸ Δεδώρας τῆς κρινούσης ἐν τοῖς καιροῖς ἐκείνοις τὸν Ἰσραήλ. Καὶ τὸν μὲν Σισάρα φεύγοντα υποδεξαμένη ἡ Ἰαήλ ή γυνή Χάβερ ἐκοίμησε· καὶ σφύραν καὶ πάσσαλον λαβοῦσα διήλασε τὸν κρόταφον αὐτοῦ, καὶ οὕτως ἀνεῖλε. Τὸν δὲ Ἰαβεὶμ ὁ Βαράχ διέφθειρε, καὶ τὴν στρατιὰν αὐτοῦ πᾶσαν κατέκοψεν. Ὁ δὲ χείμαρ ῥος Κισῶν τόπος ἦν ἐν ᾧ ὁ πόλεμος γέγονε· καὶ ταῦτα δὲ ἡ δηλωθεῖσα βίβλος διδάσκει. Εξωλοθρεύθησαν ἐν Λενδώρ. Καὶ οὗτος τόπος EUTHYMII ZIGABENI est etiam Edom. Ismaelitæ vero genus suum de- ducunt ab Ismaele filio Abrahæ. VERS. 8. Moab et Agareni. Moabitæ populi sunt, qui originem trahunt a Moab filio Lot ; Agareni vero ab Agar matre Ismaelis, quæ postquam expulsa est e domo Abrale, alteri se viro conjunxit unde isti descenderunt. Gebal et Ammon, et Amalech. Gebaleni populi erant, qui prope Idumæam habitabant. Ammonitæ autein ita denominati sunt ab Ammon filio Lot. Et Ama¦ecitæ ab Amalec, qui et ipse originem ducebat ab Esau, qui sane aliam ab Idumæa regionem se- paratim habitabant. Alienigenæ cum iis qui habitabant Tyrum. Per alienigenas Philistæos intellige, quos nunc Palæ- stinos dicimus. Hi etenim viciniorem Judæis regio- nem habitabant : atque ideo alienigenæ in specie appellati sunt. Per babitantes autem Tyrum, Tyrios intelligit. VERS. 9. Etenim et Assur venit cum illis. Assur proprie Assyrii sunt : verum hoc in loco, Samari- taños ita appellat, veluti Assyriorum colonos. Nam post duarum tribuum captivitatem, illuc missi sunt Samaritani ab Assyriis, ut regionem illam incole- rent. Abundat autem hoc in loco conjunctio, Etenim. B Facti sunt in adjutorium filiis Lot. Filios Lot, eos esse intellige, quos superius Moabilas appella- vii, et Ammonitas. Hæ etenim nationes Judris G præcipue invidebant, et ideo in eos alias gentes in unum collegerunt. VERS. 10. Fac eis sicut Madian, et Sisare, sicut Jabin in torrente Cison. Imprecatur Propheta ad- versus gentes superius connumeratas, quæ civitatis Jerusalem instaurationem ferre non poterant, atque in memoriam illorum hominum ruinam revocat, qui Judæorum populo olim infesti fuerant, et præter omnium opinionem perierant, optatque ut eodem pacto nunc praedicti omnes pereant, ob malignam eorum mentem in Judæos, quo illi superiores. Et per Madian quidem Madianitarum excrcitum intel- ligit, quem multitudine ac copia militum terram obtexisse legimus, et tamen a trecentis viris, Ge- deone duce, superatum, atque his quidem inermi- bus omnibus, lampades tantum, et tubas ferentibus, ut in libro Judicum legimus. Sisara dux fuit exer- citus Jabin regis Clanaan potentissimi. Noningen- tos etenim ferreos currus habebat : hos autem omnes superavit Barach adversus eos jussu Debora profectus, quæ illis temporibus judicabat populum Israel. Et Sisaram quidem fugientem Jael uxor Chaber hospitio acceptum somno sopivit, ac deinde malleo et clavo illius tempora penetravit, atque hoc pacto interemit: ipse autem Jabin occisus ſuit a Barach, qui universum cuin rege exercitum dissipavit. Torrens autem Cison proximus est et continguus loco, ubi prælium illud commissum est. Hæc autem omnia distincte habentur in libro Judicum. VERS. 11. Exterminati sunt in Acudor. Aendar
1γ The God of vengeance has spoken openly. ‘He has spoken openly’, in the sense of, he has manifested his just judgement, and being long-suffering up the the present, he has now had resort to vengeance.
α Ὑψώθητι, ὁ κρίνων τὴν γῆν. Ἀναβὰς εἰς τὸν δικαστικὸν θρόνον, εἴτουν κρίνων καὶ ἀποφαινόμενος καὶ ἐκδικῶν, ὑψώθητι, τουτέστι, φάνηθι καὶ γνωρίσθητι πᾶσι. Περὶ δὲ τοῦ, ὑψώθητι, εἴρηται καὶ ἐν τῷ νϛ΄ ψαλμῷ.Α Ηταν καταγόμενον· Εδώμ γὰρ ὁ Ἰσαὖ ἐκλήθη Ισμαηλῖται δὲ ἔθνος ἕτερον ἀπὸ Ισμαήλ υἱοῦ 'Αβραάμ. Μωάβ καὶ οἱ Ἀγαρηνοί. Μωαβ λέγει τοὺς Μωα- βίτας· ἔθνος δὲ καὶ οὗτοι, ἀπὸ Μωάβ, υἱοῦ τοῦ Λώτ. Αγαρηνοί δὲ ἔθνος ἀπὸ τῆς ᾿Αγαρ τῆς μητρός Ἰσμαήλ, συναφθείσης ἑτέρῳ μετὰ τὸ ἀπελαθῆναι τῆς οἰκίας Αβραάμ. Γεβάλ καὶ Ἀμμών, καὶ Αμαλήκ. Γεβαληνο ἔθνος περίοικον τῆς Ιδουμαίας· 'Αμμανίται ἔθνος ἀπὸ τοῦ ᾿Αμμὼν τοῦ υἱοῦ Λώτ· 'Αμαληκῖται δὲ ἔθνος ἀπὸ ᾿Αμαλήκ, ὃς ἦν καὶ αὐτὸς ἔκγονος Ἡσαῦ, και τῴκει δὲ χώραν ἑτέραν παρὰ τοὺς Ιδουμαίους. 'Αλλόφυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Αλλόφυλοι οἱ Φιλισταῖοι, οἱ νῦν Παλαιστινοί καλούς μενοι· οὗτοι γὰρ παροικούντες τοῖς Ἰουδαίοις ἐγγύς, αλλόφυλοι διαφερόντως ἐκλήθησαν· κατοικοῦντες δὲ Τύρον λέγει τους Τυρίους. Καὶ γὰρ καὶ ᾿Ασσούρ συμπαρεγένετο μετ' αὐτ τῶν. ᾿Ασσούρ οἱ 'Ασσύριοι. Καλεῖ δὲ οὕτως τοὺς Σαμαρείτας, ὡς ἀποίκους Ασσυρίων,μετὰ τὴν αἰχμα λωσίαν τῶν δώδεκα φυλῶν ἐκεῖσε μετοικισθέντας. Περιττεύει δὲ ὁ Γὰρ σύνδεσμος. Εγενήθησαν εἰς ἀντίληψιν τοῖς υἱοῖς Λώτ. Εἰς συμμαχίαν· υἱοὺς δὲ Λὼτ λέγει τοὺς Μωαβίτας καὶ 'Αμμανίτας, ὡς προειρήκαμεν· οὗτοι γὰρ μάλιστα τοῖς Ἰουδαίοις ἐφθόνουν, καὶ τὰ ἄλλα ἔθνη συνήγει. ραν. Ποίησον αὐτοῖς ὡς τῇ Μαδιάμ καὶ τῷ Σισάρα, ὡς τῷ Ἰαβεὶμ ἐν τῷ χειμάῤῥῳ Κισῶν. Κατεύχεται τῶν ἀνωτέρω ἀπηριθμημένων ἐθνῶν, τῶν φθονησάν- των τῇ ἀνανεώσει τῆς πόλεως· μέμνηται δὲ τῆς ἀπωλείας τῶν πάλαι πολεμησάντων τοῖς Ἰσραηλί ταις καὶ παραδόξως ἀπολωλότων· καὶ τοιούτῳ τρό πῳ ἀπολωλέναι καὶ τούτους βούλεται. Μαδιάμ μὲν γὰρ ἡ στρατιὰ τῶν Μαδιηνέων ἀπὸ τοῦ Μαδιάμ οὗ τως όνομασθεῖσα, ἣν τῷ πλήθει τὴν γῆν καλύπτου- σαν ὁ Γεδεὼν ἐν ἀνδράσι τριακοσίοις ἐξωλόθρευσε, καὶ τούτοις ἀόπλοις· λαμπάδας μόνας και σάλπιγ Ο γας επιφερομένοις, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος ἱστορεῖ. Ο Σισάρα δὲ στρατηγὸς ἦν τῆς δυνάμεως Ἰαβείμ, βασιλέως Χαναάν, ἔχων ἄρματα σιδηρᾶ ἐννεακόσια· οὓς καὶ ἄμφω κατεπολέμησε Βαράχ, κελευσθεὶς ὑπὸ Δεδώρας τῆς κρινούσης ἐν τοῖς καιροῖς ἐκείνοις τὸν Ἰσραήλ. Καὶ τὸν μὲν Σισάρα φεύγοντα υποδεξαμένη ἡ Ἰαήλ ή γυνή Χάβερ ἐκοίμησε· καὶ σφύραν καὶ πάσσαλον λαβοῦσα διήλασε τὸν κρόταφον αὐτοῦ, καὶ οὕτως ἀνεῖλε. Τὸν δὲ Ἰαβεὶμ ὁ Βαράχ διέφθειρε, καὶ τὴν στρατιὰν αὐτοῦ πᾶσαν κατέκοψεν. Ὁ δὲ χείμαρ ῥος Κισῶν τόπος ἦν ἐν ᾧ ὁ πόλεμος γέγονε· καὶ ταῦτα δὲ ἡ δηλωθεῖσα βίβλος διδάσκει. Εξωλοθρεύθησαν ἐν Λενδώρ. Καὶ οὗτος τόπος EUTHYMII ZIGABENI est etiam Edom. Ismaelitæ vero genus suum de- ducunt ab Ismaele filio Abrahæ. VERS. 8. Moab et Agareni. Moabitæ populi sunt, qui originem trahunt a Moab filio Lot ; Agareni vero ab Agar matre Ismaelis, quæ postquam expulsa est e domo Abrale, alteri se viro conjunxit unde isti descenderunt. Gebal et Ammon, et Amalech. Gebaleni populi erant, qui prope Idumæam habitabant. Ammonitæ autein ita denominati sunt ab Ammon filio Lot. Et Ama¦ecitæ ab Amalec, qui et ipse originem ducebat ab Esau, qui sane aliam ab Idumæa regionem se- paratim habitabant. Alienigenæ cum iis qui habitabant Tyrum. Per alienigenas Philistæos intellige, quos nunc Palæ- stinos dicimus. Hi etenim viciniorem Judæis regio- nem habitabant : atque ideo alienigenæ in specie appellati sunt. Per babitantes autem Tyrum, Tyrios intelligit. VERS. 9. Etenim et Assur venit cum illis. Assur proprie Assyrii sunt : verum hoc in loco, Samari- taños ita appellat, veluti Assyriorum colonos. Nam post duarum tribuum captivitatem, illuc missi sunt Samaritani ab Assyriis, ut regionem illam incole- rent. Abundat autem hoc in loco conjunctio, Etenim. B Facti sunt in adjutorium filiis Lot. Filios Lot, eos esse intellige, quos superius Moabilas appella- vii, et Ammonitas. Hæ etenim nationes Judris G præcipue invidebant, et ideo in eos alias gentes in unum collegerunt. VERS. 10. Fac eis sicut Madian, et Sisare, sicut Jabin in torrente Cison. Imprecatur Propheta ad- versus gentes superius connumeratas, quæ civitatis Jerusalem instaurationem ferre non poterant, atque in memoriam illorum hominum ruinam revocat, qui Judæorum populo olim infesti fuerant, et præter omnium opinionem perierant, optatque ut eodem pacto nunc praedicti omnes pereant, ob malignam eorum mentem in Judæos, quo illi superiores. Et per Madian quidem Madianitarum excrcitum intel- ligit, quem multitudine ac copia militum terram obtexisse legimus, et tamen a trecentis viris, Ge- deone duce, superatum, atque his quidem inermi- bus omnibus, lampades tantum, et tubas ferentibus, ut in libro Judicum legimus. Sisara dux fuit exer- citus Jabin regis Clanaan potentissimi. Noningen- tos etenim ferreos currus habebat : hos autem omnes superavit Barach adversus eos jussu Debora profectus, quæ illis temporibus judicabat populum Israel. Et Sisaram quidem fugientem Jael uxor Chaber hospitio acceptum somno sopivit, ac deinde malleo et clavo illius tempora penetravit, atque hoc pacto interemit: ipse autem Jabin occisus ſuit a Barach, qui universum cuin rege exercitum dissipavit. Torrens autem Cison proximus est et continguus loco, ubi prælium illud commissum est. Hæc autem omnia distincte habentur in libro Judicum. VERS. 11. Exterminati sunt in Acudor. Aendar
2α Be exalted, O you who judge the earth. Having ascended to the throne of judgement, that is, judging and sentencing and aveng- ing, be exalted, that is, reveal yourself and make yourself known to all. The imperative ‘be exalted’ was spoken about in the fifty-sixth psalm.
β Ἀπόδος ἀνταπόδοσιν τοῖς ὑπερηφάνοις. Ὑπερηφάνους λέγει, τοὺς δυνάστας, ὡς καταφρονοῦντας τῶν πενήτων.Α Ηταν καταγόμενον· Εδώμ γὰρ ὁ Ἰσαὖ ἐκλήθη Ισμαηλῖται δὲ ἔθνος ἕτερον ἀπὸ Ισμαήλ υἱοῦ 'Αβραάμ. Μωάβ καὶ οἱ Ἀγαρηνοί. Μωαβ λέγει τοὺς Μωα- βίτας· ἔθνος δὲ καὶ οὗτοι, ἀπὸ Μωάβ, υἱοῦ τοῦ Λώτ. Αγαρηνοί δὲ ἔθνος ἀπὸ τῆς ᾿Αγαρ τῆς μητρός Ἰσμαήλ, συναφθείσης ἑτέρῳ μετὰ τὸ ἀπελαθῆναι τῆς οἰκίας Αβραάμ. Γεβάλ καὶ Ἀμμών, καὶ Αμαλήκ. Γεβαληνο ἔθνος περίοικον τῆς Ιδουμαίας· 'Αμμανίται ἔθνος ἀπὸ τοῦ ᾿Αμμὼν τοῦ υἱοῦ Λώτ· 'Αμαληκῖται δὲ ἔθνος ἀπὸ ᾿Αμαλήκ, ὃς ἦν καὶ αὐτὸς ἔκγονος Ἡσαῦ, και τῴκει δὲ χώραν ἑτέραν παρὰ τοὺς Ιδουμαίους. 'Αλλόφυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Αλλόφυλοι οἱ Φιλισταῖοι, οἱ νῦν Παλαιστινοί καλούς μενοι· οὗτοι γὰρ παροικούντες τοῖς Ἰουδαίοις ἐγγύς, αλλόφυλοι διαφερόντως ἐκλήθησαν· κατοικοῦντες δὲ Τύρον λέγει τους Τυρίους. Καὶ γὰρ καὶ ᾿Ασσούρ συμπαρεγένετο μετ' αὐτ τῶν. ᾿Ασσούρ οἱ 'Ασσύριοι. Καλεῖ δὲ οὕτως τοὺς Σαμαρείτας, ὡς ἀποίκους Ασσυρίων,μετὰ τὴν αἰχμα λωσίαν τῶν δώδεκα φυλῶν ἐκεῖσε μετοικισθέντας. Περιττεύει δὲ ὁ Γὰρ σύνδεσμος. Εγενήθησαν εἰς ἀντίληψιν τοῖς υἱοῖς Λώτ. Εἰς συμμαχίαν· υἱοὺς δὲ Λὼτ λέγει τοὺς Μωαβίτας καὶ 'Αμμανίτας, ὡς προειρήκαμεν· οὗτοι γὰρ μάλιστα τοῖς Ἰουδαίοις ἐφθόνουν, καὶ τὰ ἄλλα ἔθνη συνήγει. ραν. Ποίησον αὐτοῖς ὡς τῇ Μαδιάμ καὶ τῷ Σισάρα, ὡς τῷ Ἰαβεὶμ ἐν τῷ χειμάῤῥῳ Κισῶν. Κατεύχεται τῶν ἀνωτέρω ἀπηριθμημένων ἐθνῶν, τῶν φθονησάν- των τῇ ἀνανεώσει τῆς πόλεως· μέμνηται δὲ τῆς ἀπωλείας τῶν πάλαι πολεμησάντων τοῖς Ἰσραηλί ταις καὶ παραδόξως ἀπολωλότων· καὶ τοιούτῳ τρό πῳ ἀπολωλέναι καὶ τούτους βούλεται. Μαδιάμ μὲν γὰρ ἡ στρατιὰ τῶν Μαδιηνέων ἀπὸ τοῦ Μαδιάμ οὗ τως όνομασθεῖσα, ἣν τῷ πλήθει τὴν γῆν καλύπτου- σαν ὁ Γεδεὼν ἐν ἀνδράσι τριακοσίοις ἐξωλόθρευσε, καὶ τούτοις ἀόπλοις· λαμπάδας μόνας και σάλπιγ Ο γας επιφερομένοις, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος ἱστορεῖ. Ο Σισάρα δὲ στρατηγὸς ἦν τῆς δυνάμεως Ἰαβείμ, βασιλέως Χαναάν, ἔχων ἄρματα σιδηρᾶ ἐννεακόσια· οὓς καὶ ἄμφω κατεπολέμησε Βαράχ, κελευσθεὶς ὑπὸ Δεδώρας τῆς κρινούσης ἐν τοῖς καιροῖς ἐκείνοις τὸν Ἰσραήλ. Καὶ τὸν μὲν Σισάρα φεύγοντα υποδεξαμένη ἡ Ἰαήλ ή γυνή Χάβερ ἐκοίμησε· καὶ σφύραν καὶ πάσσαλον λαβοῦσα διήλασε τὸν κρόταφον αὐτοῦ, καὶ οὕτως ἀνεῖλε. Τὸν δὲ Ἰαβεὶμ ὁ Βαράχ διέφθειρε, καὶ τὴν στρατιὰν αὐτοῦ πᾶσαν κατέκοψεν. Ὁ δὲ χείμαρ ῥος Κισῶν τόπος ἦν ἐν ᾧ ὁ πόλεμος γέγονε· καὶ ταῦτα δὲ ἡ δηλωθεῖσα βίβλος διδάσκει. Εξωλοθρεύθησαν ἐν Λενδώρ. Καὶ οὗτος τόπος EUTHYMII ZIGABENI est etiam Edom. Ismaelitæ vero genus suum de- ducunt ab Ismaele filio Abrahæ. VERS. 8. Moab et Agareni. Moabitæ populi sunt, qui originem trahunt a Moab filio Lot ; Agareni vero ab Agar matre Ismaelis, quæ postquam expulsa est e domo Abrale, alteri se viro conjunxit unde isti descenderunt. Gebal et Ammon, et Amalech. Gebaleni populi erant, qui prope Idumæam habitabant. Ammonitæ autein ita denominati sunt ab Ammon filio Lot. Et Ama¦ecitæ ab Amalec, qui et ipse originem ducebat ab Esau, qui sane aliam ab Idumæa regionem se- paratim habitabant. Alienigenæ cum iis qui habitabant Tyrum. Per alienigenas Philistæos intellige, quos nunc Palæ- stinos dicimus. Hi etenim viciniorem Judæis regio- nem habitabant : atque ideo alienigenæ in specie appellati sunt. Per babitantes autem Tyrum, Tyrios intelligit. VERS. 9. Etenim et Assur venit cum illis. Assur proprie Assyrii sunt : verum hoc in loco, Samari- taños ita appellat, veluti Assyriorum colonos. Nam post duarum tribuum captivitatem, illuc missi sunt Samaritani ab Assyriis, ut regionem illam incole- rent. Abundat autem hoc in loco conjunctio, Etenim. B Facti sunt in adjutorium filiis Lot. Filios Lot, eos esse intellige, quos superius Moabilas appella- vii, et Ammonitas. Hæ etenim nationes Judris G præcipue invidebant, et ideo in eos alias gentes in unum collegerunt. VERS. 10. Fac eis sicut Madian, et Sisare, sicut Jabin in torrente Cison. Imprecatur Propheta ad- versus gentes superius connumeratas, quæ civitatis Jerusalem instaurationem ferre non poterant, atque in memoriam illorum hominum ruinam revocat, qui Judæorum populo olim infesti fuerant, et præter omnium opinionem perierant, optatque ut eodem pacto nunc praedicti omnes pereant, ob malignam eorum mentem in Judæos, quo illi superiores. Et per Madian quidem Madianitarum excrcitum intel- ligit, quem multitudine ac copia militum terram obtexisse legimus, et tamen a trecentis viris, Ge- deone duce, superatum, atque his quidem inermi- bus omnibus, lampades tantum, et tubas ferentibus, ut in libro Judicum legimus. Sisara dux fuit exer- citus Jabin regis Clanaan potentissimi. Noningen- tos etenim ferreos currus habebat : hos autem omnes superavit Barach adversus eos jussu Debora profectus, quæ illis temporibus judicabat populum Israel. Et Sisaram quidem fugientem Jael uxor Chaber hospitio acceptum somno sopivit, ac deinde malleo et clavo illius tempora penetravit, atque hoc pacto interemit: ipse autem Jabin occisus ſuit a Barach, qui universum cuin rege exercitum dissipavit. Torrens autem Cison proximus est et continguus loco, ubi prælium illud commissum est. Hæc autem omnia distincte habentur in libro Judicum. VERS. 11. Exterminati sunt in Acudor. Aendar
2β Render retribution to the proud. ‘The proud’ is what he calls the overlords as showing contempt for the poor.
3 Ἕως πότε ἁμαρτωλοὶ, Κύριε, ἕως πότε ἁμαρτωλοὶ καυχήσονται; Τοὺς αὐτοὺς, ὁμοίως καλεῖ ἁμαρτωλοὺς, ὡς εἰς Θεὸν ἁμαρτάνοντας ἐν τῷ παρωθεῖσθαι τὸν περὶ δικαιοσύνης νόμον αὐτοῦ, καὶ εἰς αὐτοὺς | τοὺς ἀδικουμένους ἐν τῷ ἀδικεῖν αὐτούς. Ταῦτα δὲ αὐτοὺς προσηγόρευσε καὶ ἐν τῷ θ΄ ψαλμῷ. Ἔθος δὲ τοῖς τοιούτοις καυχᾶσθαι ἐπὶ τῇ δυναστείᾳ αὐτῶν. Ἡ δὲ ἀναδίπλωσις τοῦ, ἕως πότε ἁμαρτωλοὶ, Κύριε, ἐμφαντική ἐστι ζήλου, ὥσπερ καὶ ἡ τοῦ, λαλήσουσιν, ἐπὶ τοῦ ἐφεξῆς. Οὐκ ἀγνοεῖ δὲ ὁ λέγων τὸ πρόσκαιρον τῆς τῶν ἀδίκων εὐημερίας, ἀλλὰ σχετλιάζει ἐπὶ τῇ μακροθυμίᾳ τοῦ Θεοῦ.Α Ηταν καταγόμενον· Εδώμ γὰρ ὁ Ἰσαὖ ἐκλήθη Ισμαηλῖται δὲ ἔθνος ἕτερον ἀπὸ Ισμαήλ υἱοῦ 'Αβραάμ. Μωάβ καὶ οἱ Ἀγαρηνοί. Μωαβ λέγει τοὺς Μωα- βίτας· ἔθνος δὲ καὶ οὗτοι, ἀπὸ Μωάβ, υἱοῦ τοῦ Λώτ. Αγαρηνοί δὲ ἔθνος ἀπὸ τῆς ᾿Αγαρ τῆς μητρός Ἰσμαήλ, συναφθείσης ἑτέρῳ μετὰ τὸ ἀπελαθῆναι τῆς οἰκίας Αβραάμ. Γεβάλ καὶ Ἀμμών, καὶ Αμαλήκ. Γεβαληνο ἔθνος περίοικον τῆς Ιδουμαίας· 'Αμμανίται ἔθνος ἀπὸ τοῦ ᾿Αμμὼν τοῦ υἱοῦ Λώτ· 'Αμαληκῖται δὲ ἔθνος ἀπὸ ᾿Αμαλήκ, ὃς ἦν καὶ αὐτὸς ἔκγονος Ἡσαῦ, και τῴκει δὲ χώραν ἑτέραν παρὰ τοὺς Ιδουμαίους. 'Αλλόφυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Αλλόφυλοι οἱ Φιλισταῖοι, οἱ νῦν Παλαιστινοί καλούς μενοι· οὗτοι γὰρ παροικούντες τοῖς Ἰουδαίοις ἐγγύς, αλλόφυλοι διαφερόντως ἐκλήθησαν· κατοικοῦντες δὲ Τύρον λέγει τους Τυρίους. Καὶ γὰρ καὶ ᾿Ασσούρ συμπαρεγένετο μετ' αὐτ τῶν. ᾿Ασσούρ οἱ 'Ασσύριοι. Καλεῖ δὲ οὕτως τοὺς Σαμαρείτας, ὡς ἀποίκους Ασσυρίων,μετὰ τὴν αἰχμα λωσίαν τῶν δώδεκα φυλῶν ἐκεῖσε μετοικισθέντας. Περιττεύει δὲ ὁ Γὰρ σύνδεσμος. Εγενήθησαν εἰς ἀντίληψιν τοῖς υἱοῖς Λώτ. Εἰς συμμαχίαν· υἱοὺς δὲ Λὼτ λέγει τοὺς Μωαβίτας καὶ 'Αμμανίτας, ὡς προειρήκαμεν· οὗτοι γὰρ μάλιστα τοῖς Ἰουδαίοις ἐφθόνουν, καὶ τὰ ἄλλα ἔθνη συνήγει. ραν. Ποίησον αὐτοῖς ὡς τῇ Μαδιάμ καὶ τῷ Σισάρα, ὡς τῷ Ἰαβεὶμ ἐν τῷ χειμάῤῥῳ Κισῶν. Κατεύχεται τῶν ἀνωτέρω ἀπηριθμημένων ἐθνῶν, τῶν φθονησάν- των τῇ ἀνανεώσει τῆς πόλεως· μέμνηται δὲ τῆς ἀπωλείας τῶν πάλαι πολεμησάντων τοῖς Ἰσραηλί ταις καὶ παραδόξως ἀπολωλότων· καὶ τοιούτῳ τρό πῳ ἀπολωλέναι καὶ τούτους βούλεται. Μαδιάμ μὲν γὰρ ἡ στρατιὰ τῶν Μαδιηνέων ἀπὸ τοῦ Μαδιάμ οὗ τως όνομασθεῖσα, ἣν τῷ πλήθει τὴν γῆν καλύπτου- σαν ὁ Γεδεὼν ἐν ἀνδράσι τριακοσίοις ἐξωλόθρευσε, καὶ τούτοις ἀόπλοις· λαμπάδας μόνας και σάλπιγ Ο γας επιφερομένοις, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος ἱστορεῖ. Ο Σισάρα δὲ στρατηγὸς ἦν τῆς δυνάμεως Ἰαβείμ, βασιλέως Χαναάν, ἔχων ἄρματα σιδηρᾶ ἐννεακόσια· οὓς καὶ ἄμφω κατεπολέμησε Βαράχ, κελευσθεὶς ὑπὸ Δεδώρας τῆς κρινούσης ἐν τοῖς καιροῖς ἐκείνοις τὸν Ἰσραήλ. Καὶ τὸν μὲν Σισάρα φεύγοντα υποδεξαμένη ἡ Ἰαήλ ή γυνή Χάβερ ἐκοίμησε· καὶ σφύραν καὶ πάσσαλον λαβοῦσα διήλασε τὸν κρόταφον αὐτοῦ, καὶ οὕτως ἀνεῖλε. Τὸν δὲ Ἰαβεὶμ ὁ Βαράχ διέφθειρε, καὶ τὴν στρατιὰν αὐτοῦ πᾶσαν κατέκοψεν. Ὁ δὲ χείμαρ ῥος Κισῶν τόπος ἦν ἐν ᾧ ὁ πόλεμος γέγονε· καὶ ταῦτα δὲ ἡ δηλωθεῖσα βίβλος διδάσκει. Εξωλοθρεύθησαν ἐν Λενδώρ. Καὶ οὗτος τόπος EUTHYMII ZIGABENI est etiam Edom. Ismaelitæ vero genus suum de- ducunt ab Ismaele filio Abrahæ. VERS. 8. Moab et Agareni. Moabitæ populi sunt, qui originem trahunt a Moab filio Lot ; Agareni vero ab Agar matre Ismaelis, quæ postquam expulsa est e domo Abrale, alteri se viro conjunxit unde isti descenderunt. Gebal et Ammon, et Amalech. Gebaleni populi erant, qui prope Idumæam habitabant. Ammonitæ autein ita denominati sunt ab Ammon filio Lot. Et Ama¦ecitæ ab Amalec, qui et ipse originem ducebat ab Esau, qui sane aliam ab Idumæa regionem se- paratim habitabant. Alienigenæ cum iis qui habitabant Tyrum. Per alienigenas Philistæos intellige, quos nunc Palæ- stinos dicimus. Hi etenim viciniorem Judæis regio- nem habitabant : atque ideo alienigenæ in specie appellati sunt. Per babitantes autem Tyrum, Tyrios intelligit. VERS. 9. Etenim et Assur venit cum illis. Assur proprie Assyrii sunt : verum hoc in loco, Samari- taños ita appellat, veluti Assyriorum colonos. Nam post duarum tribuum captivitatem, illuc missi sunt Samaritani ab Assyriis, ut regionem illam incole- rent. Abundat autem hoc in loco conjunctio, Etenim. B Facti sunt in adjutorium filiis Lot. Filios Lot, eos esse intellige, quos superius Moabilas appella- vii, et Ammonitas. Hæ etenim nationes Judris G præcipue invidebant, et ideo in eos alias gentes in unum collegerunt. VERS. 10. Fac eis sicut Madian, et Sisare, sicut Jabin in torrente Cison. Imprecatur Propheta ad- versus gentes superius connumeratas, quæ civitatis Jerusalem instaurationem ferre non poterant, atque in memoriam illorum hominum ruinam revocat, qui Judæorum populo olim infesti fuerant, et præter omnium opinionem perierant, optatque ut eodem pacto nunc praedicti omnes pereant, ob malignam eorum mentem in Judæos, quo illi superiores. Et per Madian quidem Madianitarum excrcitum intel- ligit, quem multitudine ac copia militum terram obtexisse legimus, et tamen a trecentis viris, Ge- deone duce, superatum, atque his quidem inermi- bus omnibus, lampades tantum, et tubas ferentibus, ut in libro Judicum legimus. Sisara dux fuit exer- citus Jabin regis Clanaan potentissimi. Noningen- tos etenim ferreos currus habebat : hos autem omnes superavit Barach adversus eos jussu Debora profectus, quæ illis temporibus judicabat populum Israel. Et Sisaram quidem fugientem Jael uxor Chaber hospitio acceptum somno sopivit, ac deinde malleo et clavo illius tempora penetravit, atque hoc pacto interemit: ipse autem Jabin occisus ſuit a Barach, qui universum cuin rege exercitum dissipavit. Torrens autem Cison proximus est et continguus loco, ubi prælium illud commissum est. Hæc autem omnia distincte habentur in libro Judicum. VERS. 11. Exterminati sunt in Acudor. Aendar
3 How long will sinners, O Lord, how long will sinners make boast? He similarly calls those same overlords ‘sinners’ as sinning against God by slighting his law about justice and against those wronged themselves by wronging them. He also referred to sinners in this way in the ninth psalm. It is customary for such persons to boast in their power over others. The repetition of the phrase ‘how long will sinners’, is indicative of zeal, as is the repetition of ‘speak’ in the following verse. The speaker is not unaware of the transient nature of the prosperity of the unjust, but he expresses indignation at God’s long-suffering.
4 Φθέγξονται καὶ λαλήσουσιν ἀδικίαν, λαλήσουσι πάντες οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν; Ἐπὶ μὲν τοῦ, φθέγξονται, ληπτέον ἀπὸ κοινοῦ τὸ, ἕως πότε· ἐπὶ δὲ τοῦ, λαλήσουσι, τοῦ ἐν τῷ δευτέρῳ στίχῳ, τὸ, ἀδικίαν. Tὸ δὲ, λαλήσουσι, ταὐτὸν ἐκ παραλλήλου τῷ, φθέγξονται.Α Ηταν καταγόμενον· Εδώμ γὰρ ὁ Ἰσαὖ ἐκλήθη Ισμαηλῖται δὲ ἔθνος ἕτερον ἀπὸ Ισμαήλ υἱοῦ 'Αβραάμ. Μωάβ καὶ οἱ Ἀγαρηνοί. Μωαβ λέγει τοὺς Μωα- βίτας· ἔθνος δὲ καὶ οὗτοι, ἀπὸ Μωάβ, υἱοῦ τοῦ Λώτ. Αγαρηνοί δὲ ἔθνος ἀπὸ τῆς ᾿Αγαρ τῆς μητρός Ἰσμαήλ, συναφθείσης ἑτέρῳ μετὰ τὸ ἀπελαθῆναι τῆς οἰκίας Αβραάμ. Γεβάλ καὶ Ἀμμών, καὶ Αμαλήκ. Γεβαληνο ἔθνος περίοικον τῆς Ιδουμαίας· 'Αμμανίται ἔθνος ἀπὸ τοῦ ᾿Αμμὼν τοῦ υἱοῦ Λώτ· 'Αμαληκῖται δὲ ἔθνος ἀπὸ ᾿Αμαλήκ, ὃς ἦν καὶ αὐτὸς ἔκγονος Ἡσαῦ, και τῴκει δὲ χώραν ἑτέραν παρὰ τοὺς Ιδουμαίους. 'Αλλόφυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Αλλόφυλοι οἱ Φιλισταῖοι, οἱ νῦν Παλαιστινοί καλούς μενοι· οὗτοι γὰρ παροικούντες τοῖς Ἰουδαίοις ἐγγύς, αλλόφυλοι διαφερόντως ἐκλήθησαν· κατοικοῦντες δὲ Τύρον λέγει τους Τυρίους. Καὶ γὰρ καὶ ᾿Ασσούρ συμπαρεγένετο μετ' αὐτ τῶν. ᾿Ασσούρ οἱ 'Ασσύριοι. Καλεῖ δὲ οὕτως τοὺς Σαμαρείτας, ὡς ἀποίκους Ασσυρίων,μετὰ τὴν αἰχμα λωσίαν τῶν δώδεκα φυλῶν ἐκεῖσε μετοικισθέντας. Περιττεύει δὲ ὁ Γὰρ σύνδεσμος. Εγενήθησαν εἰς ἀντίληψιν τοῖς υἱοῖς Λώτ. Εἰς συμμαχίαν· υἱοὺς δὲ Λὼτ λέγει τοὺς Μωαβίτας καὶ 'Αμμανίτας, ὡς προειρήκαμεν· οὗτοι γὰρ μάλιστα τοῖς Ἰουδαίοις ἐφθόνουν, καὶ τὰ ἄλλα ἔθνη συνήγει. ραν. Ποίησον αὐτοῖς ὡς τῇ Μαδιάμ καὶ τῷ Σισάρα, ὡς τῷ Ἰαβεὶμ ἐν τῷ χειμάῤῥῳ Κισῶν. Κατεύχεται τῶν ἀνωτέρω ἀπηριθμημένων ἐθνῶν, τῶν φθονησάν- των τῇ ἀνανεώσει τῆς πόλεως· μέμνηται δὲ τῆς ἀπωλείας τῶν πάλαι πολεμησάντων τοῖς Ἰσραηλί ταις καὶ παραδόξως ἀπολωλότων· καὶ τοιούτῳ τρό πῳ ἀπολωλέναι καὶ τούτους βούλεται. Μαδιάμ μὲν γὰρ ἡ στρατιὰ τῶν Μαδιηνέων ἀπὸ τοῦ Μαδιάμ οὗ τως όνομασθεῖσα, ἣν τῷ πλήθει τὴν γῆν καλύπτου- σαν ὁ Γεδεὼν ἐν ἀνδράσι τριακοσίοις ἐξωλόθρευσε, καὶ τούτοις ἀόπλοις· λαμπάδας μόνας και σάλπιγ Ο γας επιφερομένοις, ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος ἱστορεῖ. Ο Σισάρα δὲ στρατηγὸς ἦν τῆς δυνάμεως Ἰαβείμ, βασιλέως Χαναάν, ἔχων ἄρματα σιδηρᾶ ἐννεακόσια· οὓς καὶ ἄμφω κατεπολέμησε Βαράχ, κελευσθεὶς ὑπὸ Δεδώρας τῆς κρινούσης ἐν τοῖς καιροῖς ἐκείνοις τὸν Ἰσραήλ. Καὶ τὸν μὲν Σισάρα φεύγοντα υποδεξαμένη ἡ Ἰαήλ ή γυνή Χάβερ ἐκοίμησε· καὶ σφύραν καὶ πάσσαλον λαβοῦσα διήλασε τὸν κρόταφον αὐτοῦ, καὶ οὕτως ἀνεῖλε. Τὸν δὲ Ἰαβεὶμ ὁ Βαράχ διέφθειρε, καὶ τὴν στρατιὰν αὐτοῦ πᾶσαν κατέκοψεν. Ὁ δὲ χείμαρ ῥος Κισῶν τόπος ἦν ἐν ᾧ ὁ πόλεμος γέγονε· καὶ ταῦτα δὲ ἡ δηλωθεῖσα βίβλος διδάσκει. Εξωλοθρεύθησαν ἐν Λενδώρ. Καὶ οὗτος τόπος EUTHYMII ZIGABENI est etiam Edom. Ismaelitæ vero genus suum de- ducunt ab Ismaele filio Abrahæ. VERS. 8. Moab et Agareni. Moabitæ populi sunt, qui originem trahunt a Moab filio Lot ; Agareni vero ab Agar matre Ismaelis, quæ postquam expulsa est e domo Abrale, alteri se viro conjunxit unde isti descenderunt. Gebal et Ammon, et Amalech. Gebaleni populi erant, qui prope Idumæam habitabant. Ammonitæ autein ita denominati sunt ab Ammon filio Lot. Et Ama¦ecitæ ab Amalec, qui et ipse originem ducebat ab Esau, qui sane aliam ab Idumæa regionem se- paratim habitabant. Alienigenæ cum iis qui habitabant Tyrum. Per alienigenas Philistæos intellige, quos nunc Palæ- stinos dicimus. Hi etenim viciniorem Judæis regio- nem habitabant : atque ideo alienigenæ in specie appellati sunt. Per babitantes autem Tyrum, Tyrios intelligit. VERS. 9. Etenim et Assur venit cum illis. Assur proprie Assyrii sunt : verum hoc in loco, Samari- taños ita appellat, veluti Assyriorum colonos. Nam post duarum tribuum captivitatem, illuc missi sunt Samaritani ab Assyriis, ut regionem illam incole- rent. Abundat autem hoc in loco conjunctio, Etenim. B Facti sunt in adjutorium filiis Lot. Filios Lot, eos esse intellige, quos superius Moabilas appella- vii, et Ammonitas. Hæ etenim nationes Judris G præcipue invidebant, et ideo in eos alias gentes in unum collegerunt. VERS. 10. Fac eis sicut Madian, et Sisare, sicut Jabin in torrente Cison. Imprecatur Propheta ad- versus gentes superius connumeratas, quæ civitatis Jerusalem instaurationem ferre non poterant, atque in memoriam illorum hominum ruinam revocat, qui Judæorum populo olim infesti fuerant, et præter omnium opinionem perierant, optatque ut eodem pacto nunc praedicti omnes pereant, ob malignam eorum mentem in Judæos, quo illi superiores. Et per Madian quidem Madianitarum excrcitum intel- ligit, quem multitudine ac copia militum terram obtexisse legimus, et tamen a trecentis viris, Ge- deone duce, superatum, atque his quidem inermi- bus omnibus, lampades tantum, et tubas ferentibus, ut in libro Judicum legimus. Sisara dux fuit exer- citus Jabin regis Clanaan potentissimi. Noningen- tos etenim ferreos currus habebat : hos autem omnes superavit Barach adversus eos jussu Debora profectus, quæ illis temporibus judicabat populum Israel. Et Sisaram quidem fugientem Jael uxor Chaber hospitio acceptum somno sopivit, ac deinde malleo et clavo illius tempora penetravit, atque hoc pacto interemit: ipse autem Jabin occisus ſuit a Barach, qui universum cuin rege exercitum dissipavit. Torrens autem Cison proximus est et continguus loco, ubi prælium illud commissum est. Hæc autem omnia distincte habentur in libro Judicum. VERS. 11. Exterminati sunt in Acudor. Aendar
4 Will they utter and speak injustice, will they speak, all they who work lawlessness? ‘How long’ is also to be understood before ‘will they utter’, and ‘injustice’ is to be under- stood after ‘will they speak’ in the second part of the verse. ‘Will they speak’ is the same as ‘will they utter’ by way of parallelism.
PG 128:9595 Τὸν λαόν σου, Κύριε, ἐταπείνωσαν, καὶ τὴν κληρονομίαν σου ἐκάκωσαν.ἦν, ἐν ω ὁ κατὰ τὸν Σισάραν πόλεμο; ἀνέστη. Τινές δὲ τὴν προειρημένον τόπον τοῦ χειμάρρου Κισῶν καὶ Λενδὼρ ἐκάλεσαν, ὡς διώνυμον. Εγενήθησαν ὡσεὶ κόπρος τῇ γῇ. "Αταφοι κεί- μενοι, σαπέντες καὶ διαλυθέντες. Θοῦ τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν ὡς τὸν Ωρήβ, καὶ Ζηβ, καὶ Ζεβελ, καὶ Σαλμανά. "Αρχοντας λέγει τοὺς ἡγεμόνας τῶν προμνημονευθέντων ἐθνῶν. Ὡρησ μὲν οὖν καὶ Ζήβ, ἄρχοντες τῶν Μαδιηναίων, οὓς ἀνεῖλεν ὁ δηλωθεὶς Γεδεών. Ζεβεὶ δὲ καὶ Σαλμανά, βασιλεῖς αὐτῶν, οὓς καὶ αὐτοὺς ἀπέκτεινε. Πάντας τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν. Ωστε μηδένα ὑπολειφθῆναι. Διὰ δὲ τῶν ἀρχόντων καὶ τῶν διαρ- χομένων κατηύξατο. - Οἵτινες εἶπον· Κληρονομήσωμεν ἑαυτοῖς τὸ ἁγιαστήριον τοῦ Θεοῦ. — Κληρονομήσωμεν, ἀντὶ τοῦ Κυριεύσωμεν, ἐξουσιάσωμεν, οὐ τιμῆς χάριν, ἀλλ᾽ ἁρπαγῆς τῶν ἱερῶν σκευῶν καὶ ἀναθημάτων· ἁγιαστήριον τὸν ναὸν καλοῦντες, ἐν ᾧ ὁ Θεὸς ἡγίαζε τὸν λαόν. Ο Θεός μου, θοῦ αὐτοὺς ὡς τροχόν. Αστα· τοῦντας ἀεὶ καὶ κυλιομένους ταῖς ἐπαλλήλων μετα βολαῖς. Τοῦτο γὰρ τροχοῦ ἴδιον. Ως καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου. Εὐχερῶς διασκεδαννυμένους καὶ μηδαμοῦ στάσιν εὑρίσκοντας. ὡσεὶ πῦρ ὃ διαφλέξει δρυμόν, ὡσεὶ φλόξ ἢ κατακαύσει ὄρη, οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Οὕτω καταδίωξον αὐτοὺς ἀναλίσκων, ὡσεὶ πῦρ ὁ διαφλέξει δρυμόν· ὀξέως γὰρ τοῦτο καὶ ἀφει· δῶς φέρεται κατὰ τῆς ὕλης· τοῦ δὲ, Ωσεὶ πῦρ δ διαφλέξει δρυμόν, ἐφερμηνευτικὸν τὸν ὡσεὶ φλὺξ ἢ κατακαύσει ὄρη, καὶ μὴν καὶ τοῦ, Οὕτως κατα- διώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, τὸ Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Καταιγίδα δὲ νῦν τὴν ὀξείαν κίνησιν τῆς ὀργῆς ἐκάλεσεν. Καταιγίδος γὰρ ἴδιον τὸ συνταράττειν. Καταδιώξεις δὲ καὶ Συνταράξεις ἢ προφητικῶς εἰρηνται, ἢ εὐκτικῶς, ἀντὶ τοῦ, Καταδίωξον καὶ Συντάραξον. Για Πλήρωσον τὰ πρόσωπα αὐτῶν ἀτιμίας. Ητ- τηθέντων. Εκζητήσουσι τὸ ὄνομά σου, Κύριε. Ερωτῶντες μετὰ ἐκπλήξεως. Τίς οὗτος ὁ Θεὸς ὁ παραδόξως τοὺς οἰκείους φυσάμενος, καὶ ἀπολέσας ἡμᾶς; Αισχυνθήτωσαν καὶ ταραχθήτωσαν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ἐντραπήτωσαν, καὶ ἀπο- λέσθωσαν. Κατευξάμενος αὐτῶν τὴν ἐν τῷ προσκαί ρῳ αἰῶνι ἀπώλειαν, κατεύχεται καὶ τὴν ἐν τῷ μέλο λοντι. Ἐκεῖνο γὰρ αἰῶνα αἰῶνος ὀνομάζει, ὡς παρα δεδώκαμεν. "Απώλειαν δὲ ἐπὶ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος οὐ τὴν ἀνυπαρξίαν, ἀλλὰ τὴν κόλασιν ειρήκαμεν. Εν ἐκείνῳ γὰρ αἰσχύνονται, εἴτουν εντρέπονται οἱ πο $61 COMMENT. IN PSALMOS. A locus est ubi bellum cum Sisara commissum est. B C Afiqui locum torrentis Cison eumdem esse dicunt et Aendor, et geminum habere nomen. Facti sunt quasi stercus terræ. Insepulti, dissoluti et putrefacti. VERS. 12. Pone principes eorum sicut Oreb, et Zeb, et Zebee, et Salmanan. Per principes duces gentium intelligit, quas superius commemoravimus. Oreb et Zeb, Madianitarum erant duces, quos Ge - deon, ut diximus, interemit. Zebee autem et Sal- mana, eoruindem erant reges, qui simili modo a Gedeone occisi sunt. VERS. 13. Omnes principes corum. Ita ut nemo relinquatur. Verum dum adversus principes im- precatur, subditos etiam eis populos compre- hendit. - Qui dixerunt: Hæreditemus nobis sanctuarium Dei. Hæreditemus, pro Dominemur, vel in potestate nostra habeamns, non ut honoremus illud, sed ut sacra vasa, et reliquas oblationes diripiamus. Per Sanctuarium autem templum ipsum intelligit, in quo Deus populum sanctificabat. VERS. 14. Deus meus, pone eos ut rolam. Con. tinue instabiles, et crebris mutationibus cir- cumactos. Hoc pacto enim rotæ poterunt compa - rari. Ut arundinem ante faciem venti. Ita ut fa- cile dissipentur, et nullam inveniant stabilita - tem. VERS. 15, 16. Quasi ignis qui comburet silvam, et quasi flamma comburens montes, ita persequeris illos in procella tua, el in ira tua conturbabis eos. Non secus illos persequaris, quæso, et consumas, atque ignis solet silvam populari. Summa etenim vi fertur ignis in silvam, et omnia corripit. Hæc autem verba a sequentibus exponuntur, quæ di- cunt: Et sicut flamma comburens montes. Et simili modo verba illa : persequeris eos in procella tua, a sequentibus verbis declarantur: Et in ira tua conturbabis eos. Procellam enim hoc in loco cele- rem atque impetuosum iræ motum metaphorice appellavit. Procella enim proprium est omnia conturbare. Quod vero ait, Persequeris, et Contur- babis, vel prophetico dicta sunt, veluti ſutura prædicantur, vel optantis modum continent pro Perse- quaris, et Conturbes. D VERS. 17. Imple facies eorum ignominia. Eis ni- mirum profligatis. Et quærent nomen tuum, Domine. Interrogantes cum timore ac tremore, quisnam sit is Deus qui tam admirande nos populum suum liberavit, et eos perdidit. VERS. 18. Erubescan., et conturbentur in sæculum saculi, et confundantur, et pereant. Cum adversus eas imprecatus fuerit, ut in præsenti pereant sæ- culo, imprecatur etiam ut pereant in futuro, quod sæculum sæculi appellavit, nt alibi etiam diximus. Perire autem in futuro sæculo ille dicitur, non qui ita perit, ut amplius non sit, sed qui eas per- solvit poenas, quas qui sustinent, perire omnes di- omnes di-Le Digitized
5 Your people, O Lord, they have humbled, and your inheritance they have ill-treated.
Προείρηται ὅτι παλαιὸς μὲν λαὸς καὶ παλαιὰ κληρονομία, οἱ ᾽Ιουδαῖοι, νέος δὲ καὶ νέα, οἱ ἐξ ἐθνῶν. 6 Χήραν καὶ ὀρφανὸν ἀπέκτειναν, καὶ προσήλυτον ἐφόνευσαν. Ταῦτα καὶ οἱ ἄρχοντες τῶν ᾽Ιουδαίων ἐποίουν διὰ πλεονεξίαν, καὶ πολλοὶ τῶν ἡμετέρων ἀρχόντων. Ἀποκτείνει δὲ καὶ φονεύει, οὐ μόνον ὁ ξίφει κατ’ αὐτῶν χρώμενος, ἀλλὰ καὶ ὁ τὰ αὐτῶν ἁρπάζων, καὶ ὁ περιορῶν αὐτοὺς ἀδικουμένους, καὶ ὁ καταχαριζόμενος τοῖς ἀδικοῦσιν αὐτούς. Προσήλυτος δὲ παρὰ μὲν ᾽Ιουδαίοις, ὁ ἐξ ἐθνῶν ᾽Ιουδαῖος, παρὰ δὲ ἡμῖν, ὁ πάροικος. 7 Καὶ εἶπον, Οὐκ ὄψεται Κύριος, οὐδὲ συνήσει ὁ Θεὸς τοῦ ᾽Ιακώβ. Ταῦτα εἰ καὶ μὴ τῇ γλώσσῃ πολλάκις, ἀλλά γε τῇ γνώμῃ λέγουσιν οἱ παράνομοι. Οὐ γὰρ ἂν τοιαῦτα ἐτόλμων, εἰ μὴ τοιαῦτα τοῖς λογισμοῖς ὑπέγραφον. Συνήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀκούσει, γνώσεται. 8 Σύνετε δὴ, ἄφρονες ἐν τῷ λαῷ, καὶ, μωροὶ, ποτὲ φρονήσατε. Ἐπίγνωτε τὰ πᾶσι γνώριμα, καί ποτε καὶ αὐτοὶ φρονήσατε. 9 Ὁ φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ; Οὐχ ὁρᾷ; καὶ πῶς εἰκὸς ἀναισθητεῖν τὸν Ποιητὴν τῶν αἰσθήσεων; Αἰσχύνει δὲ τούτους διὰ τοιούτων ὁμολογουμένων ἐρωτήσεων. α Ὁ παιδεύων ἔθνη οὐχὶ ἐλέγξει; Ὁ παιδεύων ἔθνη διὰ τῶν παρ’ αὐτοῖς νόμων, ὧν τὴν γνῶσιν αὐτὸς αὐτοῖς ἐχαρίσατο, καὶ διὰ τῆς αὐστηρίας αὐτῶν κολάζων τοὺς ἁμαρτάνοντας, πῶς οὐχὶ καὶ τοὺς οὕτω παρανομοῦντας ἐλέγξει, τουτέστι, κολάσει; β Ὁ διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν; Ὁ χορηγὸς τῆς γνώσεως, πῶς οὐ γνώσεται δηλονότι; 11 Κύριος γινώσκει τοὺς διαλογισμοὺς τῶν ἀνθρώπων, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Τῶν οὕτω διαλογιζομένων, ὅτι οὐκ ἐφορᾷ Θεὸς τὰ ἀνθρώπινα. Γινώσκει μὲν οὖν αὐτοὺς ὅτι εἰσὶν ἐσφαλμένοι, μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις δι’ οἰκονομίαν τινά. 112 οὖν PSCABFH : om. MV.ἦν, ἐν ω ὁ κατὰ τὸν Σισάραν πόλεμο; ἀνέστη. Τινές δὲ τὴν προειρημένον τόπον τοῦ χειμάρρου Κισῶν καὶ Λενδὼρ ἐκάλεσαν, ὡς διώνυμον. Εγενήθησαν ὡσεὶ κόπρος τῇ γῇ. "Αταφοι κεί- μενοι, σαπέντες καὶ διαλυθέντες. Θοῦ τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν ὡς τὸν Ωρήβ, καὶ Ζηβ, καὶ Ζεβελ, καὶ Σαλμανά. "Αρχοντας λέγει τοὺς ἡγεμόνας τῶν προμνημονευθέντων ἐθνῶν. Ὡρησ μὲν οὖν καὶ Ζήβ, ἄρχοντες τῶν Μαδιηναίων, οὓς ἀνεῖλεν ὁ δηλωθεὶς Γεδεών. Ζεβεὶ δὲ καὶ Σαλμανά, βασιλεῖς αὐτῶν, οὓς καὶ αὐτοὺς ἀπέκτεινε. Πάντας τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν. Ωστε μηδένα ὑπολειφθῆναι. Διὰ δὲ τῶν ἀρχόντων καὶ τῶν διαρ- χομένων κατηύξατο. - Οἵτινες εἶπον· Κληρονομήσωμεν ἑαυτοῖς τὸ ἁγιαστήριον τοῦ Θεοῦ. — Κληρονομήσωμεν, ἀντὶ τοῦ Κυριεύσωμεν, ἐξουσιάσωμεν, οὐ τιμῆς χάριν, ἀλλ᾽ ἁρπαγῆς τῶν ἱερῶν σκευῶν καὶ ἀναθημάτων· ἁγιαστήριον τὸν ναὸν καλοῦντες, ἐν ᾧ ὁ Θεὸς ἡγίαζε τὸν λαόν. Ο Θεός μου, θοῦ αὐτοὺς ὡς τροχόν. Αστα· τοῦντας ἀεὶ καὶ κυλιομένους ταῖς ἐπαλλήλων μετα βολαῖς. Τοῦτο γὰρ τροχοῦ ἴδιον. Ως καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου. Εὐχερῶς διασκεδαννυμένους καὶ μηδαμοῦ στάσιν εὑρίσκοντας. ὡσεὶ πῦρ ὃ διαφλέξει δρυμόν, ὡσεὶ φλόξ ἢ κατακαύσει ὄρη, οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Οὕτω καταδίωξον αὐτοὺς ἀναλίσκων, ὡσεὶ πῦρ ὁ διαφλέξει δρυμόν· ὀξέως γὰρ τοῦτο καὶ ἀφει· δῶς φέρεται κατὰ τῆς ὕλης· τοῦ δὲ, Ωσεὶ πῦρ δ διαφλέξει δρυμόν, ἐφερμηνευτικὸν τὸν ὡσεὶ φλὺξ ἢ κατακαύσει ὄρη, καὶ μὴν καὶ τοῦ, Οὕτως κατα- διώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, τὸ Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Καταιγίδα δὲ νῦν τὴν ὀξείαν κίνησιν τῆς ὀργῆς ἐκάλεσεν. Καταιγίδος γὰρ ἴδιον τὸ συνταράττειν. Καταδιώξεις δὲ καὶ Συνταράξεις ἢ προφητικῶς εἰρηνται, ἢ εὐκτικῶς, ἀντὶ τοῦ, Καταδίωξον καὶ Συντάραξον. Για Πλήρωσον τὰ πρόσωπα αὐτῶν ἀτιμίας. Ητ- τηθέντων. Εκζητήσουσι τὸ ὄνομά σου, Κύριε. Ερωτῶντες μετὰ ἐκπλήξεως. Τίς οὗτος ὁ Θεὸς ὁ παραδόξως τοὺς οἰκείους φυσάμενος, καὶ ἀπολέσας ἡμᾶς; Αισχυνθήτωσαν καὶ ταραχθήτωσαν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ἐντραπήτωσαν, καὶ ἀπο- λέσθωσαν. Κατευξάμενος αὐτῶν τὴν ἐν τῷ προσκαί ρῳ αἰῶνι ἀπώλειαν, κατεύχεται καὶ τὴν ἐν τῷ μέλο λοντι. Ἐκεῖνο γὰρ αἰῶνα αἰῶνος ὀνομάζει, ὡς παρα δεδώκαμεν. "Απώλειαν δὲ ἐπὶ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος οὐ τὴν ἀνυπαρξίαν, ἀλλὰ τὴν κόλασιν ειρήκαμεν. Εν ἐκείνῳ γὰρ αἰσχύνονται, εἴτουν εντρέπονται οἱ πο $61 COMMENT. IN PSALMOS. A locus est ubi bellum cum Sisara commissum est. B C Afiqui locum torrentis Cison eumdem esse dicunt et Aendor, et geminum habere nomen. Facti sunt quasi stercus terræ. Insepulti, dissoluti et putrefacti. VERS. 12. Pone principes eorum sicut Oreb, et Zeb, et Zebee, et Salmanan. Per principes duces gentium intelligit, quas superius commemoravimus. Oreb et Zeb, Madianitarum erant duces, quos Ge - deon, ut diximus, interemit. Zebee autem et Sal- mana, eoruindem erant reges, qui simili modo a Gedeone occisi sunt. VERS. 13. Omnes principes corum. Ita ut nemo relinquatur. Verum dum adversus principes im- precatur, subditos etiam eis populos compre- hendit. - Qui dixerunt: Hæreditemus nobis sanctuarium Dei. Hæreditemus, pro Dominemur, vel in potestate nostra habeamns, non ut honoremus illud, sed ut sacra vasa, et reliquas oblationes diripiamus. Per Sanctuarium autem templum ipsum intelligit, in quo Deus populum sanctificabat. VERS. 14. Deus meus, pone eos ut rolam. Con. tinue instabiles, et crebris mutationibus cir- cumactos. Hoc pacto enim rotæ poterunt compa - rari. Ut arundinem ante faciem venti. Ita ut fa- cile dissipentur, et nullam inveniant stabilita - tem. VERS. 15, 16. Quasi ignis qui comburet silvam, et quasi flamma comburens montes, ita persequeris illos in procella tua, el in ira tua conturbabis eos. Non secus illos persequaris, quæso, et consumas, atque ignis solet silvam populari. Summa etenim vi fertur ignis in silvam, et omnia corripit. Hæc autem verba a sequentibus exponuntur, quæ di- cunt: Et sicut flamma comburens montes. Et simili modo verba illa : persequeris eos in procella tua, a sequentibus verbis declarantur: Et in ira tua conturbabis eos. Procellam enim hoc in loco cele- rem atque impetuosum iræ motum metaphorice appellavit. Procella enim proprium est omnia conturbare. Quod vero ait, Persequeris, et Contur- babis, vel prophetico dicta sunt, veluti ſutura prædicantur, vel optantis modum continent pro Perse- quaris, et Conturbes. D VERS. 17. Imple facies eorum ignominia. Eis ni- mirum profligatis. Et quærent nomen tuum, Domine. Interrogantes cum timore ac tremore, quisnam sit is Deus qui tam admirande nos populum suum liberavit, et eos perdidit. VERS. 18. Erubescan., et conturbentur in sæculum saculi, et confundantur, et pereant. Cum adversus eas imprecatus fuerit, ut in præsenti pereant sæ- culo, imprecatur etiam ut pereant in futuro, quod sæculum sæculi appellavit, nt alibi etiam diximus. Perire autem in futuro sæculo ille dicitur, non qui ita perit, ut amplius non sit, sed qui eas per- solvit poenas, quas qui sustinent, perire omnes di- omnes di-Le Digitized
It has been said before that the Jews are the old people and old inheritance, while those from the nations are the new people and new inheritance. 6 Widow and orphan they have slain, and the proselyte they have murdered. The rulers of the Jews did these things out of greed, as have many of our own rulers. It is not only the one who employs the sword against them who slays and murders, but also the one who seizes their goods and the one who overlooks them when they are wronged and the one who gives judgement in favour of those who are wronging them. A proselyte among the Jews is a Jew from among the nations, among us it is the stranger. 7 And they have said, ‘The Lord will not see, nor will the God of Jacob understand’. Transgressors of the law say these things, if not with their tongue very often, but certainly in their mind. For they would not venture on such actions if they did not subscribe to such things in their thoughts. ‘Will understand’, in the sense of, ‘will hear’, ‘will come to know’. 8 Understand then, O you mindless among the people, and come to your senses at last, O you fools. Learn what is known to all, and you, too, come at last to your senses. 9 Does he who has planted the ear not hear? Or he who has fashioned the eye not perceive? Does he not see? And how likely is it that the Maker of the senses is senseless? He shames them by such questions whose answers are taken for granted. 10α Will he who disciplines the nations not correct? He who disciplines the nations through the laws they possess, the knowledge of which he granted them, and who through the austerity of these laws punishes sinners, how will he not also correct, that is, punish, those who transgress thus? 10β The one who teaches man knowledge? The one who is the giver of knowledge – how will he not know, that is to say? 11 The Lord knows the thoughts of men that they are vain. Of those who think thus, that God does not look upon the affairs of man. He knows them certainly that they are in error, but often he is long-suffering on account of some divine purpose.
Ἢ καὶ διαλογισμοὺς λέγει, τῶν ἐκ κοιλίας διαλογιζομένων, καὶ μὴ ἀπὸ θείας διδασκαλίας.ἦν, ἐν ω ὁ κατὰ τὸν Σισάραν πόλεμο; ἀνέστη. Τινές δὲ τὴν προειρημένον τόπον τοῦ χειμάρρου Κισῶν καὶ Λενδὼρ ἐκάλεσαν, ὡς διώνυμον. Εγενήθησαν ὡσεὶ κόπρος τῇ γῇ. "Αταφοι κεί- μενοι, σαπέντες καὶ διαλυθέντες. Θοῦ τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν ὡς τὸν Ωρήβ, καὶ Ζηβ, καὶ Ζεβελ, καὶ Σαλμανά. "Αρχοντας λέγει τοὺς ἡγεμόνας τῶν προμνημονευθέντων ἐθνῶν. Ὡρησ μὲν οὖν καὶ Ζήβ, ἄρχοντες τῶν Μαδιηναίων, οὓς ἀνεῖλεν ὁ δηλωθεὶς Γεδεών. Ζεβεὶ δὲ καὶ Σαλμανά, βασιλεῖς αὐτῶν, οὓς καὶ αὐτοὺς ἀπέκτεινε. Πάντας τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν. Ωστε μηδένα ὑπολειφθῆναι. Διὰ δὲ τῶν ἀρχόντων καὶ τῶν διαρ- χομένων κατηύξατο. - Οἵτινες εἶπον· Κληρονομήσωμεν ἑαυτοῖς τὸ ἁγιαστήριον τοῦ Θεοῦ. — Κληρονομήσωμεν, ἀντὶ τοῦ Κυριεύσωμεν, ἐξουσιάσωμεν, οὐ τιμῆς χάριν, ἀλλ᾽ ἁρπαγῆς τῶν ἱερῶν σκευῶν καὶ ἀναθημάτων· ἁγιαστήριον τὸν ναὸν καλοῦντες, ἐν ᾧ ὁ Θεὸς ἡγίαζε τὸν λαόν. Ο Θεός μου, θοῦ αὐτοὺς ὡς τροχόν. Αστα· τοῦντας ἀεὶ καὶ κυλιομένους ταῖς ἐπαλλήλων μετα βολαῖς. Τοῦτο γὰρ τροχοῦ ἴδιον. Ως καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου. Εὐχερῶς διασκεδαννυμένους καὶ μηδαμοῦ στάσιν εὑρίσκοντας. ὡσεὶ πῦρ ὃ διαφλέξει δρυμόν, ὡσεὶ φλόξ ἢ κατακαύσει ὄρη, οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Οὕτω καταδίωξον αὐτοὺς ἀναλίσκων, ὡσεὶ πῦρ ὁ διαφλέξει δρυμόν· ὀξέως γὰρ τοῦτο καὶ ἀφει· δῶς φέρεται κατὰ τῆς ὕλης· τοῦ δὲ, Ωσεὶ πῦρ δ διαφλέξει δρυμόν, ἐφερμηνευτικὸν τὸν ὡσεὶ φλὺξ ἢ κατακαύσει ὄρη, καὶ μὴν καὶ τοῦ, Οὕτως κατα- διώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, τὸ Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Καταιγίδα δὲ νῦν τὴν ὀξείαν κίνησιν τῆς ὀργῆς ἐκάλεσεν. Καταιγίδος γὰρ ἴδιον τὸ συνταράττειν. Καταδιώξεις δὲ καὶ Συνταράξεις ἢ προφητικῶς εἰρηνται, ἢ εὐκτικῶς, ἀντὶ τοῦ, Καταδίωξον καὶ Συντάραξον. Για Πλήρωσον τὰ πρόσωπα αὐτῶν ἀτιμίας. Ητ- τηθέντων. Εκζητήσουσι τὸ ὄνομά σου, Κύριε. Ερωτῶντες μετὰ ἐκπλήξεως. Τίς οὗτος ὁ Θεὸς ὁ παραδόξως τοὺς οἰκείους φυσάμενος, καὶ ἀπολέσας ἡμᾶς; Αισχυνθήτωσαν καὶ ταραχθήτωσαν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ἐντραπήτωσαν, καὶ ἀπο- λέσθωσαν. Κατευξάμενος αὐτῶν τὴν ἐν τῷ προσκαί ρῳ αἰῶνι ἀπώλειαν, κατεύχεται καὶ τὴν ἐν τῷ μέλο λοντι. Ἐκεῖνο γὰρ αἰῶνα αἰῶνος ὀνομάζει, ὡς παρα δεδώκαμεν. "Απώλειαν δὲ ἐπὶ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος οὐ τὴν ἀνυπαρξίαν, ἀλλὰ τὴν κόλασιν ειρήκαμεν. Εν ἐκείνῳ γὰρ αἰσχύνονται, εἴτουν εντρέπονται οἱ πο $61 COMMENT. IN PSALMOS. A locus est ubi bellum cum Sisara commissum est. B C Afiqui locum torrentis Cison eumdem esse dicunt et Aendor, et geminum habere nomen. Facti sunt quasi stercus terræ. Insepulti, dissoluti et putrefacti. VERS. 12. Pone principes eorum sicut Oreb, et Zeb, et Zebee, et Salmanan. Per principes duces gentium intelligit, quas superius commemoravimus. Oreb et Zeb, Madianitarum erant duces, quos Ge - deon, ut diximus, interemit. Zebee autem et Sal- mana, eoruindem erant reges, qui simili modo a Gedeone occisi sunt. VERS. 13. Omnes principes corum. Ita ut nemo relinquatur. Verum dum adversus principes im- precatur, subditos etiam eis populos compre- hendit. - Qui dixerunt: Hæreditemus nobis sanctuarium Dei. Hæreditemus, pro Dominemur, vel in potestate nostra habeamns, non ut honoremus illud, sed ut sacra vasa, et reliquas oblationes diripiamus. Per Sanctuarium autem templum ipsum intelligit, in quo Deus populum sanctificabat. VERS. 14. Deus meus, pone eos ut rolam. Con. tinue instabiles, et crebris mutationibus cir- cumactos. Hoc pacto enim rotæ poterunt compa - rari. Ut arundinem ante faciem venti. Ita ut fa- cile dissipentur, et nullam inveniant stabilita - tem. VERS. 15, 16. Quasi ignis qui comburet silvam, et quasi flamma comburens montes, ita persequeris illos in procella tua, el in ira tua conturbabis eos. Non secus illos persequaris, quæso, et consumas, atque ignis solet silvam populari. Summa etenim vi fertur ignis in silvam, et omnia corripit. Hæc autem verba a sequentibus exponuntur, quæ di- cunt: Et sicut flamma comburens montes. Et simili modo verba illa : persequeris eos in procella tua, a sequentibus verbis declarantur: Et in ira tua conturbabis eos. Procellam enim hoc in loco cele- rem atque impetuosum iræ motum metaphorice appellavit. Procella enim proprium est omnia conturbare. Quod vero ait, Persequeris, et Contur- babis, vel prophetico dicta sunt, veluti ſutura prædicantur, vel optantis modum continent pro Perse- quaris, et Conturbes. D VERS. 17. Imple facies eorum ignominia. Eis ni- mirum profligatis. Et quærent nomen tuum, Domine. Interrogantes cum timore ac tremore, quisnam sit is Deus qui tam admirande nos populum suum liberavit, et eos perdidit. VERS. 18. Erubescan., et conturbentur in sæculum saculi, et confundantur, et pereant. Cum adversus eas imprecatus fuerit, ut in præsenti pereant sæ- culo, imprecatur etiam ut pereant in futuro, quod sæculum sæculi appellavit, nt alibi etiam diximus. Perire autem in futuro sæculo ille dicitur, non qui ita perit, ut amplius non sit, sed qui eas per- solvit poenas, quas qui sustinent, perire omnes di- omnes di-Le Digitized
Or else he is referring to the ‘thoughts’ of those who think from their belly and not from divine teaching.
α Μακάριος ἄνθρωπος, ὃν ἂν παιδεύσῃς, Κύριε. Ὃν ἂν συνετίσῃς τῇ παρὰ σοῦ διδασκαλίᾳ.ἦν, ἐν ω ὁ κατὰ τὸν Σισάραν πόλεμο; ἀνέστη. Τινές δὲ τὴν προειρημένον τόπον τοῦ χειμάρρου Κισῶν καὶ Λενδὼρ ἐκάλεσαν, ὡς διώνυμον. Εγενήθησαν ὡσεὶ κόπρος τῇ γῇ. "Αταφοι κεί- μενοι, σαπέντες καὶ διαλυθέντες. Θοῦ τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν ὡς τὸν Ωρήβ, καὶ Ζηβ, καὶ Ζεβελ, καὶ Σαλμανά. "Αρχοντας λέγει τοὺς ἡγεμόνας τῶν προμνημονευθέντων ἐθνῶν. Ὡρησ μὲν οὖν καὶ Ζήβ, ἄρχοντες τῶν Μαδιηναίων, οὓς ἀνεῖλεν ὁ δηλωθεὶς Γεδεών. Ζεβεὶ δὲ καὶ Σαλμανά, βασιλεῖς αὐτῶν, οὓς καὶ αὐτοὺς ἀπέκτεινε. Πάντας τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν. Ωστε μηδένα ὑπολειφθῆναι. Διὰ δὲ τῶν ἀρχόντων καὶ τῶν διαρ- χομένων κατηύξατο. - Οἵτινες εἶπον· Κληρονομήσωμεν ἑαυτοῖς τὸ ἁγιαστήριον τοῦ Θεοῦ. — Κληρονομήσωμεν, ἀντὶ τοῦ Κυριεύσωμεν, ἐξουσιάσωμεν, οὐ τιμῆς χάριν, ἀλλ᾽ ἁρπαγῆς τῶν ἱερῶν σκευῶν καὶ ἀναθημάτων· ἁγιαστήριον τὸν ναὸν καλοῦντες, ἐν ᾧ ὁ Θεὸς ἡγίαζε τὸν λαόν. Ο Θεός μου, θοῦ αὐτοὺς ὡς τροχόν. Αστα· τοῦντας ἀεὶ καὶ κυλιομένους ταῖς ἐπαλλήλων μετα βολαῖς. Τοῦτο γὰρ τροχοῦ ἴδιον. Ως καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου. Εὐχερῶς διασκεδαννυμένους καὶ μηδαμοῦ στάσιν εὑρίσκοντας. ὡσεὶ πῦρ ὃ διαφλέξει δρυμόν, ὡσεὶ φλόξ ἢ κατακαύσει ὄρη, οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Οὕτω καταδίωξον αὐτοὺς ἀναλίσκων, ὡσεὶ πῦρ ὁ διαφλέξει δρυμόν· ὀξέως γὰρ τοῦτο καὶ ἀφει· δῶς φέρεται κατὰ τῆς ὕλης· τοῦ δὲ, Ωσεὶ πῦρ δ διαφλέξει δρυμόν, ἐφερμηνευτικὸν τὸν ὡσεὶ φλὺξ ἢ κατακαύσει ὄρη, καὶ μὴν καὶ τοῦ, Οὕτως κατα- διώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, τὸ Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Καταιγίδα δὲ νῦν τὴν ὀξείαν κίνησιν τῆς ὀργῆς ἐκάλεσεν. Καταιγίδος γὰρ ἴδιον τὸ συνταράττειν. Καταδιώξεις δὲ καὶ Συνταράξεις ἢ προφητικῶς εἰρηνται, ἢ εὐκτικῶς, ἀντὶ τοῦ, Καταδίωξον καὶ Συντάραξον. Για Πλήρωσον τὰ πρόσωπα αὐτῶν ἀτιμίας. Ητ- τηθέντων. Εκζητήσουσι τὸ ὄνομά σου, Κύριε. Ερωτῶντες μετὰ ἐκπλήξεως. Τίς οὗτος ὁ Θεὸς ὁ παραδόξως τοὺς οἰκείους φυσάμενος, καὶ ἀπολέσας ἡμᾶς; Αισχυνθήτωσαν καὶ ταραχθήτωσαν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ἐντραπήτωσαν, καὶ ἀπο- λέσθωσαν. Κατευξάμενος αὐτῶν τὴν ἐν τῷ προσκαί ρῳ αἰῶνι ἀπώλειαν, κατεύχεται καὶ τὴν ἐν τῷ μέλο λοντι. Ἐκεῖνο γὰρ αἰῶνα αἰῶνος ὀνομάζει, ὡς παρα δεδώκαμεν. "Απώλειαν δὲ ἐπὶ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος οὐ τὴν ἀνυπαρξίαν, ἀλλὰ τὴν κόλασιν ειρήκαμεν. Εν ἐκείνῳ γὰρ αἰσχύνονται, εἴτουν εντρέπονται οἱ πο $61 COMMENT. IN PSALMOS. A locus est ubi bellum cum Sisara commissum est. B C Afiqui locum torrentis Cison eumdem esse dicunt et Aendor, et geminum habere nomen. Facti sunt quasi stercus terræ. Insepulti, dissoluti et putrefacti. VERS. 12. Pone principes eorum sicut Oreb, et Zeb, et Zebee, et Salmanan. Per principes duces gentium intelligit, quas superius commemoravimus. Oreb et Zeb, Madianitarum erant duces, quos Ge - deon, ut diximus, interemit. Zebee autem et Sal- mana, eoruindem erant reges, qui simili modo a Gedeone occisi sunt. VERS. 13. Omnes principes corum. Ita ut nemo relinquatur. Verum dum adversus principes im- precatur, subditos etiam eis populos compre- hendit. - Qui dixerunt: Hæreditemus nobis sanctuarium Dei. Hæreditemus, pro Dominemur, vel in potestate nostra habeamns, non ut honoremus illud, sed ut sacra vasa, et reliquas oblationes diripiamus. Per Sanctuarium autem templum ipsum intelligit, in quo Deus populum sanctificabat. VERS. 14. Deus meus, pone eos ut rolam. Con. tinue instabiles, et crebris mutationibus cir- cumactos. Hoc pacto enim rotæ poterunt compa - rari. Ut arundinem ante faciem venti. Ita ut fa- cile dissipentur, et nullam inveniant stabilita - tem. VERS. 15, 16. Quasi ignis qui comburet silvam, et quasi flamma comburens montes, ita persequeris illos in procella tua, el in ira tua conturbabis eos. Non secus illos persequaris, quæso, et consumas, atque ignis solet silvam populari. Summa etenim vi fertur ignis in silvam, et omnia corripit. Hæc autem verba a sequentibus exponuntur, quæ di- cunt: Et sicut flamma comburens montes. Et simili modo verba illa : persequeris eos in procella tua, a sequentibus verbis declarantur: Et in ira tua conturbabis eos. Procellam enim hoc in loco cele- rem atque impetuosum iræ motum metaphorice appellavit. Procella enim proprium est omnia conturbare. Quod vero ait, Persequeris, et Contur- babis, vel prophetico dicta sunt, veluti ſutura prædicantur, vel optantis modum continent pro Perse- quaris, et Conturbes. D VERS. 17. Imple facies eorum ignominia. Eis ni- mirum profligatis. Et quærent nomen tuum, Domine. Interrogantes cum timore ac tremore, quisnam sit is Deus qui tam admirande nos populum suum liberavit, et eos perdidit. VERS. 18. Erubescan., et conturbentur in sæculum saculi, et confundantur, et pereant. Cum adversus eas imprecatus fuerit, ut in præsenti pereant sæ- culo, imprecatur etiam ut pereant in futuro, quod sæculum sæculi appellavit, nt alibi etiam diximus. Perire autem in futuro sæculo ille dicitur, non qui ita perit, ut amplius non sit, sed qui eas per- solvit poenas, quas qui sustinent, perire omnes di- omnes di-Le Digitized
12α Blessed is the man whom you will chastise, O Lord. Whom you will bring to his senses by the teaching that is from you.
β Καὶ ἐκ τοῦ νόμου σου διδάξῃς αὐτόν. Εἴτε τοῦ φυσικοῦ, εἴτε τοῦ γραπτοῦ, ἢ καὶ ἀμφοτέρων· πηγαὶ γὰρ οὗτοι συνέσεως καὶ σοφίας.ἦν, ἐν ω ὁ κατὰ τὸν Σισάραν πόλεμο; ἀνέστη. Τινές δὲ τὴν προειρημένον τόπον τοῦ χειμάρρου Κισῶν καὶ Λενδὼρ ἐκάλεσαν, ὡς διώνυμον. Εγενήθησαν ὡσεὶ κόπρος τῇ γῇ. "Αταφοι κεί- μενοι, σαπέντες καὶ διαλυθέντες. Θοῦ τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν ὡς τὸν Ωρήβ, καὶ Ζηβ, καὶ Ζεβελ, καὶ Σαλμανά. "Αρχοντας λέγει τοὺς ἡγεμόνας τῶν προμνημονευθέντων ἐθνῶν. Ὡρησ μὲν οὖν καὶ Ζήβ, ἄρχοντες τῶν Μαδιηναίων, οὓς ἀνεῖλεν ὁ δηλωθεὶς Γεδεών. Ζεβεὶ δὲ καὶ Σαλμανά, βασιλεῖς αὐτῶν, οὓς καὶ αὐτοὺς ἀπέκτεινε. Πάντας τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν. Ωστε μηδένα ὑπολειφθῆναι. Διὰ δὲ τῶν ἀρχόντων καὶ τῶν διαρ- χομένων κατηύξατο. - Οἵτινες εἶπον· Κληρονομήσωμεν ἑαυτοῖς τὸ ἁγιαστήριον τοῦ Θεοῦ. — Κληρονομήσωμεν, ἀντὶ τοῦ Κυριεύσωμεν, ἐξουσιάσωμεν, οὐ τιμῆς χάριν, ἀλλ᾽ ἁρπαγῆς τῶν ἱερῶν σκευῶν καὶ ἀναθημάτων· ἁγιαστήριον τὸν ναὸν καλοῦντες, ἐν ᾧ ὁ Θεὸς ἡγίαζε τὸν λαόν. Ο Θεός μου, θοῦ αὐτοὺς ὡς τροχόν. Αστα· τοῦντας ἀεὶ καὶ κυλιομένους ταῖς ἐπαλλήλων μετα βολαῖς. Τοῦτο γὰρ τροχοῦ ἴδιον. Ως καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου. Εὐχερῶς διασκεδαννυμένους καὶ μηδαμοῦ στάσιν εὑρίσκοντας. ὡσεὶ πῦρ ὃ διαφλέξει δρυμόν, ὡσεὶ φλόξ ἢ κατακαύσει ὄρη, οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Οὕτω καταδίωξον αὐτοὺς ἀναλίσκων, ὡσεὶ πῦρ ὁ διαφλέξει δρυμόν· ὀξέως γὰρ τοῦτο καὶ ἀφει· δῶς φέρεται κατὰ τῆς ὕλης· τοῦ δὲ, Ωσεὶ πῦρ δ διαφλέξει δρυμόν, ἐφερμηνευτικὸν τὸν ὡσεὶ φλὺξ ἢ κατακαύσει ὄρη, καὶ μὴν καὶ τοῦ, Οὕτως κατα- διώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, τὸ Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Καταιγίδα δὲ νῦν τὴν ὀξείαν κίνησιν τῆς ὀργῆς ἐκάλεσεν. Καταιγίδος γὰρ ἴδιον τὸ συνταράττειν. Καταδιώξεις δὲ καὶ Συνταράξεις ἢ προφητικῶς εἰρηνται, ἢ εὐκτικῶς, ἀντὶ τοῦ, Καταδίωξον καὶ Συντάραξον. Για Πλήρωσον τὰ πρόσωπα αὐτῶν ἀτιμίας. Ητ- τηθέντων. Εκζητήσουσι τὸ ὄνομά σου, Κύριε. Ερωτῶντες μετὰ ἐκπλήξεως. Τίς οὗτος ὁ Θεὸς ὁ παραδόξως τοὺς οἰκείους φυσάμενος, καὶ ἀπολέσας ἡμᾶς; Αισχυνθήτωσαν καὶ ταραχθήτωσαν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ἐντραπήτωσαν, καὶ ἀπο- λέσθωσαν. Κατευξάμενος αὐτῶν τὴν ἐν τῷ προσκαί ρῳ αἰῶνι ἀπώλειαν, κατεύχεται καὶ τὴν ἐν τῷ μέλο λοντι. Ἐκεῖνο γὰρ αἰῶνα αἰῶνος ὀνομάζει, ὡς παρα δεδώκαμεν. "Απώλειαν δὲ ἐπὶ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος οὐ τὴν ἀνυπαρξίαν, ἀλλὰ τὴν κόλασιν ειρήκαμεν. Εν ἐκείνῳ γὰρ αἰσχύνονται, εἴτουν εντρέπονται οἱ πο $61 COMMENT. IN PSALMOS. A locus est ubi bellum cum Sisara commissum est. B C Afiqui locum torrentis Cison eumdem esse dicunt et Aendor, et geminum habere nomen. Facti sunt quasi stercus terræ. Insepulti, dissoluti et putrefacti. VERS. 12. Pone principes eorum sicut Oreb, et Zeb, et Zebee, et Salmanan. Per principes duces gentium intelligit, quas superius commemoravimus. Oreb et Zeb, Madianitarum erant duces, quos Ge - deon, ut diximus, interemit. Zebee autem et Sal- mana, eoruindem erant reges, qui simili modo a Gedeone occisi sunt. VERS. 13. Omnes principes corum. Ita ut nemo relinquatur. Verum dum adversus principes im- precatur, subditos etiam eis populos compre- hendit. - Qui dixerunt: Hæreditemus nobis sanctuarium Dei. Hæreditemus, pro Dominemur, vel in potestate nostra habeamns, non ut honoremus illud, sed ut sacra vasa, et reliquas oblationes diripiamus. Per Sanctuarium autem templum ipsum intelligit, in quo Deus populum sanctificabat. VERS. 14. Deus meus, pone eos ut rolam. Con. tinue instabiles, et crebris mutationibus cir- cumactos. Hoc pacto enim rotæ poterunt compa - rari. Ut arundinem ante faciem venti. Ita ut fa- cile dissipentur, et nullam inveniant stabilita - tem. VERS. 15, 16. Quasi ignis qui comburet silvam, et quasi flamma comburens montes, ita persequeris illos in procella tua, el in ira tua conturbabis eos. Non secus illos persequaris, quæso, et consumas, atque ignis solet silvam populari. Summa etenim vi fertur ignis in silvam, et omnia corripit. Hæc autem verba a sequentibus exponuntur, quæ di- cunt: Et sicut flamma comburens montes. Et simili modo verba illa : persequeris eos in procella tua, a sequentibus verbis declarantur: Et in ira tua conturbabis eos. Procellam enim hoc in loco cele- rem atque impetuosum iræ motum metaphorice appellavit. Procella enim proprium est omnia conturbare. Quod vero ait, Persequeris, et Contur- babis, vel prophetico dicta sunt, veluti ſutura prædicantur, vel optantis modum continent pro Perse- quaris, et Conturbes. D VERS. 17. Imple facies eorum ignominia. Eis ni- mirum profligatis. Et quærent nomen tuum, Domine. Interrogantes cum timore ac tremore, quisnam sit is Deus qui tam admirande nos populum suum liberavit, et eos perdidit. VERS. 18. Erubescan., et conturbentur in sæculum saculi, et confundantur, et pereant. Cum adversus eas imprecatus fuerit, ut in præsenti pereant sæ- culo, imprecatur etiam ut pereant in futuro, quod sæculum sæculi appellavit, nt alibi etiam diximus. Perire autem in futuro sæculo ille dicitur, non qui ita perit, ut amplius non sit, sed qui eas per- solvit poenas, quas qui sustinent, perire omnes di- omnes di-Le Digitized
12β And teach him from your law. Whether from the natural or the written law or from both, for these are the sources of understanding and wisdom.
α Τοῦ πραῦναι αὐτὸν ἀφ’ ἡμερῶν πονηρῶν. Ὥστε πρᾶον αὐτὸν γενέσθαι καὶ ἀνεξίκακον ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πειρασμῶν, μὴ σχετλιάζοντα, μηδ’ ἀγανακτοῦντα πρὸς τοὺς πόνους, ἀλλ’ ἐκ τοῦ | νόμου σου γινώσκοντα, ὅτι καὶ οἱ πάσχοντες ἐπὶ συμφέροντι πάσχουσι, καὶ οἱ κακοποιοῦντες δώσουσιν ἀξίαν τὴν δίκην.ἦν, ἐν ω ὁ κατὰ τὸν Σισάραν πόλεμο; ἀνέστη. Τινές δὲ τὴν προειρημένον τόπον τοῦ χειμάρρου Κισῶν καὶ Λενδὼρ ἐκάλεσαν, ὡς διώνυμον. Εγενήθησαν ὡσεὶ κόπρος τῇ γῇ. "Αταφοι κεί- μενοι, σαπέντες καὶ διαλυθέντες. Θοῦ τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν ὡς τὸν Ωρήβ, καὶ Ζηβ, καὶ Ζεβελ, καὶ Σαλμανά. "Αρχοντας λέγει τοὺς ἡγεμόνας τῶν προμνημονευθέντων ἐθνῶν. Ὡρησ μὲν οὖν καὶ Ζήβ, ἄρχοντες τῶν Μαδιηναίων, οὓς ἀνεῖλεν ὁ δηλωθεὶς Γεδεών. Ζεβεὶ δὲ καὶ Σαλμανά, βασιλεῖς αὐτῶν, οὓς καὶ αὐτοὺς ἀπέκτεινε. Πάντας τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν. Ωστε μηδένα ὑπολειφθῆναι. Διὰ δὲ τῶν ἀρχόντων καὶ τῶν διαρ- χομένων κατηύξατο. - Οἵτινες εἶπον· Κληρονομήσωμεν ἑαυτοῖς τὸ ἁγιαστήριον τοῦ Θεοῦ. — Κληρονομήσωμεν, ἀντὶ τοῦ Κυριεύσωμεν, ἐξουσιάσωμεν, οὐ τιμῆς χάριν, ἀλλ᾽ ἁρπαγῆς τῶν ἱερῶν σκευῶν καὶ ἀναθημάτων· ἁγιαστήριον τὸν ναὸν καλοῦντες, ἐν ᾧ ὁ Θεὸς ἡγίαζε τὸν λαόν. Ο Θεός μου, θοῦ αὐτοὺς ὡς τροχόν. Αστα· τοῦντας ἀεὶ καὶ κυλιομένους ταῖς ἐπαλλήλων μετα βολαῖς. Τοῦτο γὰρ τροχοῦ ἴδιον. Ως καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου. Εὐχερῶς διασκεδαννυμένους καὶ μηδαμοῦ στάσιν εὑρίσκοντας. ὡσεὶ πῦρ ὃ διαφλέξει δρυμόν, ὡσεὶ φλόξ ἢ κατακαύσει ὄρη, οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Οὕτω καταδίωξον αὐτοὺς ἀναλίσκων, ὡσεὶ πῦρ ὁ διαφλέξει δρυμόν· ὀξέως γὰρ τοῦτο καὶ ἀφει· δῶς φέρεται κατὰ τῆς ὕλης· τοῦ δὲ, Ωσεὶ πῦρ δ διαφλέξει δρυμόν, ἐφερμηνευτικὸν τὸν ὡσεὶ φλὺξ ἢ κατακαύσει ὄρη, καὶ μὴν καὶ τοῦ, Οὕτως κατα- διώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, τὸ Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Καταιγίδα δὲ νῦν τὴν ὀξείαν κίνησιν τῆς ὀργῆς ἐκάλεσεν. Καταιγίδος γὰρ ἴδιον τὸ συνταράττειν. Καταδιώξεις δὲ καὶ Συνταράξεις ἢ προφητικῶς εἰρηνται, ἢ εὐκτικῶς, ἀντὶ τοῦ, Καταδίωξον καὶ Συντάραξον. Για Πλήρωσον τὰ πρόσωπα αὐτῶν ἀτιμίας. Ητ- τηθέντων. Εκζητήσουσι τὸ ὄνομά σου, Κύριε. Ερωτῶντες μετὰ ἐκπλήξεως. Τίς οὗτος ὁ Θεὸς ὁ παραδόξως τοὺς οἰκείους φυσάμενος, καὶ ἀπολέσας ἡμᾶς; Αισχυνθήτωσαν καὶ ταραχθήτωσαν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ἐντραπήτωσαν, καὶ ἀπο- λέσθωσαν. Κατευξάμενος αὐτῶν τὴν ἐν τῷ προσκαί ρῳ αἰῶνι ἀπώλειαν, κατεύχεται καὶ τὴν ἐν τῷ μέλο λοντι. Ἐκεῖνο γὰρ αἰῶνα αἰῶνος ὀνομάζει, ὡς παρα δεδώκαμεν. "Απώλειαν δὲ ἐπὶ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος οὐ τὴν ἀνυπαρξίαν, ἀλλὰ τὴν κόλασιν ειρήκαμεν. Εν ἐκείνῳ γὰρ αἰσχύνονται, εἴτουν εντρέπονται οἱ πο $61 COMMENT. IN PSALMOS. A locus est ubi bellum cum Sisara commissum est. B C Afiqui locum torrentis Cison eumdem esse dicunt et Aendor, et geminum habere nomen. Facti sunt quasi stercus terræ. Insepulti, dissoluti et putrefacti. VERS. 12. Pone principes eorum sicut Oreb, et Zeb, et Zebee, et Salmanan. Per principes duces gentium intelligit, quas superius commemoravimus. Oreb et Zeb, Madianitarum erant duces, quos Ge - deon, ut diximus, interemit. Zebee autem et Sal- mana, eoruindem erant reges, qui simili modo a Gedeone occisi sunt. VERS. 13. Omnes principes corum. Ita ut nemo relinquatur. Verum dum adversus principes im- precatur, subditos etiam eis populos compre- hendit. - Qui dixerunt: Hæreditemus nobis sanctuarium Dei. Hæreditemus, pro Dominemur, vel in potestate nostra habeamns, non ut honoremus illud, sed ut sacra vasa, et reliquas oblationes diripiamus. Per Sanctuarium autem templum ipsum intelligit, in quo Deus populum sanctificabat. VERS. 14. Deus meus, pone eos ut rolam. Con. tinue instabiles, et crebris mutationibus cir- cumactos. Hoc pacto enim rotæ poterunt compa - rari. Ut arundinem ante faciem venti. Ita ut fa- cile dissipentur, et nullam inveniant stabilita - tem. VERS. 15, 16. Quasi ignis qui comburet silvam, et quasi flamma comburens montes, ita persequeris illos in procella tua, el in ira tua conturbabis eos. Non secus illos persequaris, quæso, et consumas, atque ignis solet silvam populari. Summa etenim vi fertur ignis in silvam, et omnia corripit. Hæc autem verba a sequentibus exponuntur, quæ di- cunt: Et sicut flamma comburens montes. Et simili modo verba illa : persequeris eos in procella tua, a sequentibus verbis declarantur: Et in ira tua conturbabis eos. Procellam enim hoc in loco cele- rem atque impetuosum iræ motum metaphorice appellavit. Procella enim proprium est omnia conturbare. Quod vero ait, Persequeris, et Contur- babis, vel prophetico dicta sunt, veluti ſutura prædicantur, vel optantis modum continent pro Perse- quaris, et Conturbes. D VERS. 17. Imple facies eorum ignominia. Eis ni- mirum profligatis. Et quærent nomen tuum, Domine. Interrogantes cum timore ac tremore, quisnam sit is Deus qui tam admirande nos populum suum liberavit, et eos perdidit. VERS. 18. Erubescan., et conturbentur in sæculum saculi, et confundantur, et pereant. Cum adversus eas imprecatus fuerit, ut in præsenti pereant sæ- culo, imprecatur etiam ut pereant in futuro, quod sæculum sæculi appellavit, nt alibi etiam diximus. Perire autem in futuro sæculo ille dicitur, non qui ita perit, ut amplius non sit, sed qui eas per- solvit poenas, quas qui sustinent, perire omnes di- omnes di-Le Digitized
13α So as to calm him from evil days. So that he may become calm and forbearing in the days of temptations, neither becoming indignant nor becoming aggravated at the pains, but knowing from your law that those who suffer suffer for their benefit and that evil-doers will pay worthy penalty.
β Ἕως οὗ ὀρυγῇ τῷ ἁμαρτωλῷ βόθρος. Ἕως εὐτρεπισθῇ τοῖς παρανόμοις κίνδυνος, ἕως ἂν ἐμπέσωσι· τότε γὰρ καὶ ἐλεεῖ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτόν.ἦν, ἐν ω ὁ κατὰ τὸν Σισάραν πόλεμο; ἀνέστη. Τινές δὲ τὴν προειρημένον τόπον τοῦ χειμάρρου Κισῶν καὶ Λενδὼρ ἐκάλεσαν, ὡς διώνυμον. Εγενήθησαν ὡσεὶ κόπρος τῇ γῇ. "Αταφοι κεί- μενοι, σαπέντες καὶ διαλυθέντες. Θοῦ τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν ὡς τὸν Ωρήβ, καὶ Ζηβ, καὶ Ζεβελ, καὶ Σαλμανά. "Αρχοντας λέγει τοὺς ἡγεμόνας τῶν προμνημονευθέντων ἐθνῶν. Ὡρησ μὲν οὖν καὶ Ζήβ, ἄρχοντες τῶν Μαδιηναίων, οὓς ἀνεῖλεν ὁ δηλωθεὶς Γεδεών. Ζεβεὶ δὲ καὶ Σαλμανά, βασιλεῖς αὐτῶν, οὓς καὶ αὐτοὺς ἀπέκτεινε. Πάντας τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν. Ωστε μηδένα ὑπολειφθῆναι. Διὰ δὲ τῶν ἀρχόντων καὶ τῶν διαρ- χομένων κατηύξατο. - Οἵτινες εἶπον· Κληρονομήσωμεν ἑαυτοῖς τὸ ἁγιαστήριον τοῦ Θεοῦ. — Κληρονομήσωμεν, ἀντὶ τοῦ Κυριεύσωμεν, ἐξουσιάσωμεν, οὐ τιμῆς χάριν, ἀλλ᾽ ἁρπαγῆς τῶν ἱερῶν σκευῶν καὶ ἀναθημάτων· ἁγιαστήριον τὸν ναὸν καλοῦντες, ἐν ᾧ ὁ Θεὸς ἡγίαζε τὸν λαόν. Ο Θεός μου, θοῦ αὐτοὺς ὡς τροχόν. Αστα· τοῦντας ἀεὶ καὶ κυλιομένους ταῖς ἐπαλλήλων μετα βολαῖς. Τοῦτο γὰρ τροχοῦ ἴδιον. Ως καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου. Εὐχερῶς διασκεδαννυμένους καὶ μηδαμοῦ στάσιν εὑρίσκοντας. ὡσεὶ πῦρ ὃ διαφλέξει δρυμόν, ὡσεὶ φλόξ ἢ κατακαύσει ὄρη, οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Οὕτω καταδίωξον αὐτοὺς ἀναλίσκων, ὡσεὶ πῦρ ὁ διαφλέξει δρυμόν· ὀξέως γὰρ τοῦτο καὶ ἀφει· δῶς φέρεται κατὰ τῆς ὕλης· τοῦ δὲ, Ωσεὶ πῦρ δ διαφλέξει δρυμόν, ἐφερμηνευτικὸν τὸν ὡσεὶ φλὺξ ἢ κατακαύσει ὄρη, καὶ μὴν καὶ τοῦ, Οὕτως κατα- διώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, τὸ Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Καταιγίδα δὲ νῦν τὴν ὀξείαν κίνησιν τῆς ὀργῆς ἐκάλεσεν. Καταιγίδος γὰρ ἴδιον τὸ συνταράττειν. Καταδιώξεις δὲ καὶ Συνταράξεις ἢ προφητικῶς εἰρηνται, ἢ εὐκτικῶς, ἀντὶ τοῦ, Καταδίωξον καὶ Συντάραξον. Για Πλήρωσον τὰ πρόσωπα αὐτῶν ἀτιμίας. Ητ- τηθέντων. Εκζητήσουσι τὸ ὄνομά σου, Κύριε. Ερωτῶντες μετὰ ἐκπλήξεως. Τίς οὗτος ὁ Θεὸς ὁ παραδόξως τοὺς οἰκείους φυσάμενος, καὶ ἀπολέσας ἡμᾶς; Αισχυνθήτωσαν καὶ ταραχθήτωσαν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ἐντραπήτωσαν, καὶ ἀπο- λέσθωσαν. Κατευξάμενος αὐτῶν τὴν ἐν τῷ προσκαί ρῳ αἰῶνι ἀπώλειαν, κατεύχεται καὶ τὴν ἐν τῷ μέλο λοντι. Ἐκεῖνο γὰρ αἰῶνα αἰῶνος ὀνομάζει, ὡς παρα δεδώκαμεν. "Απώλειαν δὲ ἐπὶ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος οὐ τὴν ἀνυπαρξίαν, ἀλλὰ τὴν κόλασιν ειρήκαμεν. Εν ἐκείνῳ γὰρ αἰσχύνονται, εἴτουν εντρέπονται οἱ πο $61 COMMENT. IN PSALMOS. A locus est ubi bellum cum Sisara commissum est. B C Afiqui locum torrentis Cison eumdem esse dicunt et Aendor, et geminum habere nomen. Facti sunt quasi stercus terræ. Insepulti, dissoluti et putrefacti. VERS. 12. Pone principes eorum sicut Oreb, et Zeb, et Zebee, et Salmanan. Per principes duces gentium intelligit, quas superius commemoravimus. Oreb et Zeb, Madianitarum erant duces, quos Ge - deon, ut diximus, interemit. Zebee autem et Sal- mana, eoruindem erant reges, qui simili modo a Gedeone occisi sunt. VERS. 13. Omnes principes corum. Ita ut nemo relinquatur. Verum dum adversus principes im- precatur, subditos etiam eis populos compre- hendit. - Qui dixerunt: Hæreditemus nobis sanctuarium Dei. Hæreditemus, pro Dominemur, vel in potestate nostra habeamns, non ut honoremus illud, sed ut sacra vasa, et reliquas oblationes diripiamus. Per Sanctuarium autem templum ipsum intelligit, in quo Deus populum sanctificabat. VERS. 14. Deus meus, pone eos ut rolam. Con. tinue instabiles, et crebris mutationibus cir- cumactos. Hoc pacto enim rotæ poterunt compa - rari. Ut arundinem ante faciem venti. Ita ut fa- cile dissipentur, et nullam inveniant stabilita - tem. VERS. 15, 16. Quasi ignis qui comburet silvam, et quasi flamma comburens montes, ita persequeris illos in procella tua, el in ira tua conturbabis eos. Non secus illos persequaris, quæso, et consumas, atque ignis solet silvam populari. Summa etenim vi fertur ignis in silvam, et omnia corripit. Hæc autem verba a sequentibus exponuntur, quæ di- cunt: Et sicut flamma comburens montes. Et simili modo verba illa : persequeris eos in procella tua, a sequentibus verbis declarantur: Et in ira tua conturbabis eos. Procellam enim hoc in loco cele- rem atque impetuosum iræ motum metaphorice appellavit. Procella enim proprium est omnia conturbare. Quod vero ait, Persequeris, et Contur- babis, vel prophetico dicta sunt, veluti ſutura prædicantur, vel optantis modum continent pro Perse- quaris, et Conturbes. D VERS. 17. Imple facies eorum ignominia. Eis ni- mirum profligatis. Et quærent nomen tuum, Domine. Interrogantes cum timore ac tremore, quisnam sit is Deus qui tam admirande nos populum suum liberavit, et eos perdidit. VERS. 18. Erubescan., et conturbentur in sæculum saculi, et confundantur, et pereant. Cum adversus eas imprecatus fuerit, ut in præsenti pereant sæ- culo, imprecatur etiam ut pereant in futuro, quod sæculum sæculi appellavit, nt alibi etiam diximus. Perire autem in futuro sæculo ille dicitur, non qui ita perit, ut amplius non sit, sed qui eas per- solvit poenas, quas qui sustinent, perire omnes di- omnes di-Le Digitized
13β Until a pit be dug for the sinner. Until a hazard be prepared for the transgressors, until they fall in, for then he shows mercy even on those who have wronged him.
14 Ὅτι οὐκ ἀπώσεται Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ οὐκ ἐγκαταλείψει. Εἰ καὶ πρὸς καιρὸν παραχωροῦνται πάσχειν καὶ κακουχεῖσθαι· καὶ τοῦτο ποιήσει μέχρι συντελείας, νῦν μὲν παραχωρῶν τοῖς πονηροῖς ἐκθλίβειν αὐτοὺς, νῦν δὲ ἀντιλαμβανόμενος αὐτῶν· καὶ τοῦτο δὲ κἀκεῖνο λυσιτελῶς. Λαὸς δὲ αὐτοῦ καὶ κληρονομία, πάλαι μὲν, ᾽Ιουδαῖοι, νῦν δὲ, οἱ ἀντ’ ἐκείνων εἰσποιηθέντες Χριστιανοὶ, καθὼς πολλάκις εἰρήκαμεν.ἦν, ἐν ω ὁ κατὰ τὸν Σισάραν πόλεμο; ἀνέστη. Τινές δὲ τὴν προειρημένον τόπον τοῦ χειμάρρου Κισῶν καὶ Λενδὼρ ἐκάλεσαν, ὡς διώνυμον. Εγενήθησαν ὡσεὶ κόπρος τῇ γῇ. "Αταφοι κεί- μενοι, σαπέντες καὶ διαλυθέντες. Θοῦ τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν ὡς τὸν Ωρήβ, καὶ Ζηβ, καὶ Ζεβελ, καὶ Σαλμανά. "Αρχοντας λέγει τοὺς ἡγεμόνας τῶν προμνημονευθέντων ἐθνῶν. Ὡρησ μὲν οὖν καὶ Ζήβ, ἄρχοντες τῶν Μαδιηναίων, οὓς ἀνεῖλεν ὁ δηλωθεὶς Γεδεών. Ζεβεὶ δὲ καὶ Σαλμανά, βασιλεῖς αὐτῶν, οὓς καὶ αὐτοὺς ἀπέκτεινε. Πάντας τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν. Ωστε μηδένα ὑπολειφθῆναι. Διὰ δὲ τῶν ἀρχόντων καὶ τῶν διαρ- χομένων κατηύξατο. - Οἵτινες εἶπον· Κληρονομήσωμεν ἑαυτοῖς τὸ ἁγιαστήριον τοῦ Θεοῦ. — Κληρονομήσωμεν, ἀντὶ τοῦ Κυριεύσωμεν, ἐξουσιάσωμεν, οὐ τιμῆς χάριν, ἀλλ᾽ ἁρπαγῆς τῶν ἱερῶν σκευῶν καὶ ἀναθημάτων· ἁγιαστήριον τὸν ναὸν καλοῦντες, ἐν ᾧ ὁ Θεὸς ἡγίαζε τὸν λαόν. Ο Θεός μου, θοῦ αὐτοὺς ὡς τροχόν. Αστα· τοῦντας ἀεὶ καὶ κυλιομένους ταῖς ἐπαλλήλων μετα βολαῖς. Τοῦτο γὰρ τροχοῦ ἴδιον. Ως καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου. Εὐχερῶς διασκεδαννυμένους καὶ μηδαμοῦ στάσιν εὑρίσκοντας. ὡσεὶ πῦρ ὃ διαφλέξει δρυμόν, ὡσεὶ φλόξ ἢ κατακαύσει ὄρη, οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Οὕτω καταδίωξον αὐτοὺς ἀναλίσκων, ὡσεὶ πῦρ ὁ διαφλέξει δρυμόν· ὀξέως γὰρ τοῦτο καὶ ἀφει· δῶς φέρεται κατὰ τῆς ὕλης· τοῦ δὲ, Ωσεὶ πῦρ δ διαφλέξει δρυμόν, ἐφερμηνευτικὸν τὸν ὡσεὶ φλὺξ ἢ κατακαύσει ὄρη, καὶ μὴν καὶ τοῦ, Οὕτως κατα- διώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, τὸ Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. Καταιγίδα δὲ νῦν τὴν ὀξείαν κίνησιν τῆς ὀργῆς ἐκάλεσεν. Καταιγίδος γὰρ ἴδιον τὸ συνταράττειν. Καταδιώξεις δὲ καὶ Συνταράξεις ἢ προφητικῶς εἰρηνται, ἢ εὐκτικῶς, ἀντὶ τοῦ, Καταδίωξον καὶ Συντάραξον. Για Πλήρωσον τὰ πρόσωπα αὐτῶν ἀτιμίας. Ητ- τηθέντων. Εκζητήσουσι τὸ ὄνομά σου, Κύριε. Ερωτῶντες μετὰ ἐκπλήξεως. Τίς οὗτος ὁ Θεὸς ὁ παραδόξως τοὺς οἰκείους φυσάμενος, καὶ ἀπολέσας ἡμᾶς; Αισχυνθήτωσαν καὶ ταραχθήτωσαν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ἐντραπήτωσαν, καὶ ἀπο- λέσθωσαν. Κατευξάμενος αὐτῶν τὴν ἐν τῷ προσκαί ρῳ αἰῶνι ἀπώλειαν, κατεύχεται καὶ τὴν ἐν τῷ μέλο λοντι. Ἐκεῖνο γὰρ αἰῶνα αἰῶνος ὀνομάζει, ὡς παρα δεδώκαμεν. "Απώλειαν δὲ ἐπὶ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος οὐ τὴν ἀνυπαρξίαν, ἀλλὰ τὴν κόλασιν ειρήκαμεν. Εν ἐκείνῳ γὰρ αἰσχύνονται, εἴτουν εντρέπονται οἱ πο $61 COMMENT. IN PSALMOS. A locus est ubi bellum cum Sisara commissum est. B C Afiqui locum torrentis Cison eumdem esse dicunt et Aendor, et geminum habere nomen. Facti sunt quasi stercus terræ. Insepulti, dissoluti et putrefacti. VERS. 12. Pone principes eorum sicut Oreb, et Zeb, et Zebee, et Salmanan. Per principes duces gentium intelligit, quas superius commemoravimus. Oreb et Zeb, Madianitarum erant duces, quos Ge - deon, ut diximus, interemit. Zebee autem et Sal- mana, eoruindem erant reges, qui simili modo a Gedeone occisi sunt. VERS. 13. Omnes principes corum. Ita ut nemo relinquatur. Verum dum adversus principes im- precatur, subditos etiam eis populos compre- hendit. - Qui dixerunt: Hæreditemus nobis sanctuarium Dei. Hæreditemus, pro Dominemur, vel in potestate nostra habeamns, non ut honoremus illud, sed ut sacra vasa, et reliquas oblationes diripiamus. Per Sanctuarium autem templum ipsum intelligit, in quo Deus populum sanctificabat. VERS. 14. Deus meus, pone eos ut rolam. Con. tinue instabiles, et crebris mutationibus cir- cumactos. Hoc pacto enim rotæ poterunt compa - rari. Ut arundinem ante faciem venti. Ita ut fa- cile dissipentur, et nullam inveniant stabilita - tem. VERS. 15, 16. Quasi ignis qui comburet silvam, et quasi flamma comburens montes, ita persequeris illos in procella tua, el in ira tua conturbabis eos. Non secus illos persequaris, quæso, et consumas, atque ignis solet silvam populari. Summa etenim vi fertur ignis in silvam, et omnia corripit. Hæc autem verba a sequentibus exponuntur, quæ di- cunt: Et sicut flamma comburens montes. Et simili modo verba illa : persequeris eos in procella tua, a sequentibus verbis declarantur: Et in ira tua conturbabis eos. Procellam enim hoc in loco cele- rem atque impetuosum iræ motum metaphorice appellavit. Procella enim proprium est omnia conturbare. Quod vero ait, Persequeris, et Contur- babis, vel prophetico dicta sunt, veluti ſutura prædicantur, vel optantis modum continent pro Perse- quaris, et Conturbes. D VERS. 17. Imple facies eorum ignominia. Eis ni- mirum profligatis. Et quærent nomen tuum, Domine. Interrogantes cum timore ac tremore, quisnam sit is Deus qui tam admirande nos populum suum liberavit, et eos perdidit. VERS. 18. Erubescan., et conturbentur in sæculum saculi, et confundantur, et pereant. Cum adversus eas imprecatus fuerit, ut in præsenti pereant sæ- culo, imprecatur etiam ut pereant in futuro, quod sæculum sæculi appellavit, nt alibi etiam diximus. Perire autem in futuro sæculo ille dicitur, non qui ita perit, ut amplius non sit, sed qui eas per- solvit poenas, quas qui sustinent, perire omnes di- omnes di-Le Digitized
14 For the Lord will not reject his people, nor will he abandon his inheritance. Even though they are permitted for a time to suffer and to be afflicted. And he will do this until the end, now permitting evil-doers to crush them, and now coming to their aid, and both the one and the other are for their profit. In the past his people and inheritance were the Jews, but now it is the Christians adopted in their stead, as we have said many times.
PG 128:961α Ἕως οὗ δικαιοσύνη ἐπιστρέψῃ εἰς κρίσιν. Ἕως ἂν ὁ Χριστὸς, ἡ αὐτοδικαιοσύνη, καταλιπὼν τὸ μακροθυμεῖν, ἐπὶ τὸ κρίνειν τραπῇ. Ὅτι δὲ ὁ Χριστὸς δικαιοσύνη καλεῖται, φησὶν ὁ Ἀπόστολος, Ὃς ἐδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμὸς καὶ ἀπολύτρωσις.
15α Until justice returns to judgement. Until Christ, who is justice itself, having abandoned his long forbearing, turns to judge. The Apostle says that Christ is called ‘justice’, Who has been given to us as wisdom from God, justice and sanctification and redemption.
β Καὶ ἐχόμενοι αὐτῆς πάντες οἱ εὐθεῖς τῇ καρδίᾳ. β ἀδικήσαντας MPΑSBFΗ : ἀδικοῦντας CV.
15β And close to justice all the straight in heart. And henceforth all the just are near to him, arrayed beside him as he judges the earth.
Καὶ λοιπὸν τότε ἐγγὺς αὐτοῦ πάντες οἱ δίκαιοι, παριστάμενοι αὐτῷ, κρίνοντι πᾶσαν τὴν γῆν. α Τίς ἀναστήσεταί μοι ἐπὶ πονηρευομένους; Τίς βοηθήσει μοι κατὰ τῶν πονηρευομένων ἐχθρῶν; β Ἢ τίς συμπαραστήσεταί μοι ἐπὶ τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν; Τὴν αὐτὴν πάλιν εἶπεν ἔννοιαν, σφόδρα τῆς βοηθείας ὀρεγόμενος διὰ τὴν σφοδρότητα τῆς πονηρίας τῶν δαιμόνων. Τίς, φησὶ, συμπαραστήσεταί μοι παραταττομένῳ κατὰ τῶν δυσμενῶν; ἦ πάντως ὁ Θεὸς, ὁ διαφόρως ἐπικουρήσας μοι. 17 Εἰ μὴ ὅτι Κύριος ἐβοήθησέ μοι, παρὰ βραχὺ παρῴκησε τῷ ᾅδῃ ἡ ψυχή μου. Καὶ γὰρ εἰ μὴ ὄντως Κύριος ἐβοήθησέ μοι κινδυνεύοντι πολλάκις, μικροῦ ἂν ἀπέθανον, εἴτε τὸν σωματικὸν θάνατον, εἴτε καὶ τὸν ψυχικόν. Παρῴκησε δὲ νῦν, τὸ ἐνῴκησεν. ᾍδης δὲ λέγοιτ’ ἂν, καὶ ὁ βόθρος τῆς ἁμαρτίας. 18 Εἰ ἔλεγον, Σεσάλευται ὁ πούς μου, τὸ ἔλεός σου, Κύριε, ἐβοήθει μοι. Εἰ ἔλεγον πρὸς τὸν Θεὸν, Σεσάλευται ἡ ἑδραίωσίς μου καὶ ὑποσύρομαι, εἰ ἐξωμολογούμην τὴν ἰδίαν ἀσθένειαν, ἐτύγχανον βοηθείας. Διδάσκει δὲ ὅτι ὃς ἂν ὀλισθαίνων ἐπιγνῷ, καὶ μὴ ἀπογνῷ, μηδὲ ῥᾳθυμήσῃ, ἀλλ’ ἐξομολογήσηται, ταχεῖαν εὑρίσκει τὴν ἀντίληψιν. Ἐλεήμων γὰρ καὶ συμπαθὴς ὁ Θεός. 19 Κατὰ τὸ πλῆθος τῶν ὀδυνῶν μου ἐν τῇ καρδίᾳ μου, αἱ παρακλήσεις σου εὔφραναν τὴν ψυχήν μου. Ἀναλόγως τῷ πλήθει τῶν ὀδυνῶν μου τῶν ἐν τῇ καρδίᾳ μου, ἐχορηγοῦντό μοι καὶ αἱ παρακλήσεις σου. Ὥσπερ δὲ αἱ ὀδύναι διάφοροι, οὕτως καὶ αἱ παρὰ Θεοῦ ψυχαγωγίαι, καὶ πρὸς τὸ εἶδος τοῦ τραύματος ἐπάγεται καὶ ἡ θεραπεία. α Mὴ συμπροσέστω σοι θρόνος ἀνομίας. Θρόνος ἀνομίας, ὁ διάβολος, ὡς ἐν αὐτῷ καὶ βασιλευούσης καὶ ἀναπαυομένης. Mὴ συμπροσέστω δὲ, ἀντὶ τοῦ, μὴ συμπαρείη σοι κρίνοντι· προστακτικὸν ἀντὶ εὐκτικοῦ, ὡς τὸ, ἐλέησον.
16α Who will arise for me against those acting wickedly? Who will help me against the enemies who are acting wickedly? 16β Or who will stand with me against those engaged in lawlessness? He expressed the same meaning, intensely yearning for help on account of the intensity of the wickedness of the demons. Who, he says, will stand with me as I stand in battle order against hostile forces? Very surely it will be God, who has succoured me in various ways. 17 Were it not that the Lord had helped me, my soul would have all but have dwelt by Hades. If indeed the Lord had not helped me when in danger on many occasions, I would nearly have died, either the death of the body or the death of the soul. ‘Have dwelt by’ here means ‘have dwelt in’. ‘Hades’ may also be interpreted as the pit of sin. 18 If I would have said, ‘My foot has been shaken’, your mercy, O Lord, would have saved me. If I would have said to God, ‘My support has been shaken and I am being dragged down’, if I would have confessed my own weakness I would have received help. He teaches that whoever slips and acknowledges it and neither despairs nor acts with indifference, but makes confession, swiftly finds assistance, for God is merciful and sympa- thetic. 19 According to the multitude of my pains in my heart, your consolations have gladdened my soul. Your consolations were granted to me in proportion to the multitude of my pains in my heart. And just as the pains are various, so are the balms for the soul from God, and the cure is devised for the type of the wound. 20α Let not the throne of lawlessness be present along with you. The throne of lawlessness is the devil, inasmuch as lawlessness reigns and rests in him. ‘Let it not be present with along with you’, in the sense of, may it not be present with you as you judge. The imperative is in the sense of the optative, as with ‘have mercy’.
Τινὰ δὲ ἀντίγραφα, μὴ συμπρόσεσται γράφουσι, ἤγουν οὐ συμπροσέσται· ἢ καὶ οὕτω μέλλων ἀντὶ εὐκτικοῦ.
Some of the copies write ‘it will not be present along with you’, or else again with the future thus in the sense of the optative.
β Ὁ πλάσσων κόπον ἐπὶ πρόσταγμα. Ὁ ὑπογράφων ἡμῖν κόπον εἰς ἐμποδισμὸν τοῦ προστάγματός σου· | ὁ πρὸ τοῦ προστάγματός σου τιθεὶς κόπον, ἵνα ὡς ἐπίπονον αὐτὸ παραδράμωμεν. Εἶτα λέγει καὶ τὴν αἰτίαν, δι’ ἣν αὐτὸν ἀπεύχεται συμπαρεῖναι.
20β The one who moulds toilsome labour upon decree. The one who subjoins for us toilsome labour as an impediment to your decree; the one who places toilsome labour before your decree so that we may by-pass it as painful. He then also tells the reason for which he prays that he be not present.
PG 128:963α Θηρεύσουσιν ἐπὶ ψυχὴν δικαίου. Διότι οἱ περὶ τὸν διάβολον θήρας ἄρξονται κατὰ τοῦ τυχόντος δικαίου, εἰ συμπαρέσονται, κατηγοροῦντες αὐτοῦ τὰ ἐν ἀγνοίᾳ καὶ τὰ παρὰ γνώμην ἁμαρτήματα διὰ πονηρίας καὶ μισανθρωπίας ὑπερβολήν.Α νηροί, δημοσιευομένων αὐτοῖς τῶν ἔργων· καὶ ταράσσονται βλέποντες τοῦ δικαστοῦ τὴν ἀποτομίαν· εἶτα κολάζονται. Καὶ γνώτωσαν ότι ὄνομά σοι Κύριος. Γνώτωσαν ἐξ ἀνάγκης, ἐπείπερ ἐκ προαιρέσεως οὐκ ἠθέλησ σαν. Σὺ μόνος ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Από κοινοῦ τὸ καὶ Γνώτωσαν, ὅτι σὺ μόνος ὁ Θεὸς πάσης τῆς γῆς. Ὕψιστον γὰρ τὸν Θεὸν ἐκάλουν, ὡς ἐπου ράνιο Άρμόζει δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὲρ Χριστοῦ. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν τοῖς υἱοῖς Καρέ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΓ. Καὶ ὁ ὀγδοηκοστός ψαλμός τοιαύτην ἔλαχε τὴν ἐπιγραφήν· καὶ ζήτει ἐκεῖ· περὶ τούτων οὖν τῶν ληνῶν ὁ Δαβὶδ νῦν διέξεισιν. Ως ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, Κύριε τῶν δυνάμεων! Το Ὡς ἐνταῦθα τοιοῦτόν ἐστιν, οἷον καὶ τὸν ὡς ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ἰσραήλ! Καὶ ζήτει ψαλ μόν οβ'. Σκηνώματα δὲ λέγει τὰς κατὰ τόπον Εκ· κλησίας, ἐν οἷς ἡ θεία κατοικεῖ χάρις· ἂς προεωρα κὼς ὁ Προφήτης ἠγάπησε. Περὶ δὲ τοῦ. Κύριε τῶν δυνάμεων, εἴρηται ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ. Επιποθεῖ καὶ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου εἰς τὰς αὐτ λὰς τοῦ Κυρίου. Εκλείπει, ἀποδημῆσαι γλισχομένη πρὸς ταύτας· &ς καὶ αὐλὰς ὁμοίως ὠνόμασεν, ὡς ἐνδιαιτήματα τοῦ Χριστοῦ. Η 'Εκλείπει, ἀντὶ τοῦ, Ἐκλύεται, ἀτονεῖ τῷ περιττῷ πόθῳ ταλαιπωρουμέν νη. Λέγεται δὲ τὸ ἐκλείπειν ἐπὶ τῶν θερμῶν ἐρα- στῶν, μὴ δυναμένων ὑπομεῖναι τῷ χωρισμῷ τῶν ποθουμένων. Καὶ πᾶς δὲ ὁ τῆς οὐρανίου καταπαύ· σεως ὀρεγόμενος εἴποι ἂν ἀγαπητά σκηνώματα τα νοητά, τὰ ἐν οὐρανοῖς. Τὰ δὲ αὐτὰ καὶ αὐλάς. Επι- ποθεῖ δὲ, ἀντὶ τοῦ, Επείγεται. Η καρδία μου καὶ ἡ σάρξ μου ήγαλλιάσαντο ἐπὶ Θεὸν ζῶντα. Καὶ οὐχ ἡ ψυχή μου μόνη τούτο πέπονθεν, ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα ἐχάρη ἐπὶ τῷ Χριστῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις. Ζῶντα δὲ αὐτὸν εἶπεν διὰ τὰ νεκρὰ εἴδωλα· ἢ καὶ ὡς ἀναστάντα ἐκ νε- κρῶν. Πρώτη δὲ ἡ καρδία χαίρει· εἶτα διαχεῖται ἡ χαρὰ καὶ ἐπὶ τὸ ἄλλο σώμα. Καὶ γὰρ στρουθίον εὗρεν ἑαυτῷ οἰκίαν, καὶ τρυγών νοσσιὰν ἑαυτῇ, οὗ θήσει τὰ νοσσία ξαν· τῆς, τὰ θυσιαστήριά σου, Κύριε των δυνάμεων. Στρουθίον καλεῖ τὴν ἐπιβουλευομένην ψυχὴν ὑπὸ τῶν νοητῶν θηρευτῶν· Ἡ ψυχὴ γάρ, φησὶν, ἡμῶν, ὡς στρουθίον ἐῤῥύσθη ἐκ τῆς παγίδος τῶν θηρευ τῶν· Τρυγόνα δὲ, τὴν σώφρονα ψυχὴν, καὶ φιλήσυ EUTHYMII ZIGABENI cuntur. n illo enim sæculo, pravi omnes erube- scent, et confundentur, publicatis, ac divulgatis eorum operibus : et turbabuntur, ubi judicis constantiam, ac severitatem viderint, et deinde etiam punientur. VERS. 19. Et cognoscant, quod nomen tibi Domi- nus. Inviti igitur id cognoscant, post quam sponte noluerunt. Tu solus altissimus in omnem terram. A communi sensu sumendum est verbum, Cognoscant. Addi- scant, inquit, quod tu solus Deus es totius terra. Altissimum autem Deum vocavit, veluti superca• lestem. Potest etiam hic psalmus iis omnibus accommodari, qui pro Christo persecutionem su- stinent. In finem pro torcularibus filiis Core, psalmus. PSALMUS LXXXIII. Octogesimus etiam psalmus hujusmodi inscri- ptionen sortitus est. Ibi vide expositionem. De e'sdem enim torcularibus Propheta noster nunc loquitur. VERS. 2. Quam dilecla tabernacula tua, Domine virtutum ! Dictio, quam, hoc in loco idem significat quod alibi diximus, in psalmo Lxxit, ibi : Quam bonus Deus ipsi Israel! Per tabernacula autem ecclesias intelligit, quæ variis in locis constructæ sunt, et in quibus divina habitant charismata. Has etenim ecclesias, mentis oculo praevidens Propheta noster, dilexit eas. De his autem ver- bis : Domine virtutum, dictum est, in psalmo LxxΙΣ. Concupiscit, et deficit anima mea in aulas Do- mini. Anima mea debcit, cupiens ad bujusmodi ccclesius pervenire : quas aulas Dei etiam appel- lavit, quia in eis moratur, ac conversatur Chri- stus. Vel, deficit, hoc est, dissolvitur ac debilita – tur, nimio scilicet fatigata desiderio. Dicuntur enim ardentes amatores deficere, qui amatæ rei disjunctionem ferre nequeunt. Quisquis etiam cœ- lestem appetit Regem, dicere potest, quam amabi- lia sunt tabernacula illa tua intellectualia, quæ in calis sunt! ill, inquam, aulae coelestes. Concu- piscere autein posuit, pro Festinare. B C Cor meum et curo, mea exsultaverunt in Deum vi- vum. Non học tantum, inquit, accidit animæ meæ, sed et corpus meumn in Christo latatum est. Vivum D autem (seu, ut in Græco habetur, viventem) Deum appellavit, propter idola quæ mortua esse dicun- tur: vel quia a mortuis Christus resurrexit. Primo autem cor ipsum lætitia afficitur, et deinde gaudium in universum corpus diffunditur. VERS. 4. Etenim passer invenit sibi domum, et Cartur nidum sibi, ubi ponal pullos suos, allaria tua, Domine virtutum. Passerem animam appellat, ve- luti quæ ab intellectuali aucupe, laqueis, atque aliis multiplicibus insidiis impetitur. Anima enim, inquit, mea sicut passer erepta est de laqueo venan- tjum *. Per turturem simili modo castam omnem • Psal. cxxi, 7.
21α They will prey upon the soul of the just man. Because those around the devil will set out in pursuit against any just man if they will also be present, accusing him of his sins committed in ignorance and against his will on account of an excess of wickedness and hatred.
β Καὶ αἷμα ἀθῷον καταδικάσονται. Τόγε ἐπ’ αὐτοῖς. Αἷμα δὲ ἀθῷον, ὁ ἀθῷος περιφραστικῶς, ἢ κόλασις ἡ ἀκαταδίκαστος, ὅσον πρὸς τοὺς θείους νόμους, ἵνα καὶ νοηθείη ὅτι κόλασιν ἄδικον ἀποφήνωνται· διὸ πάντως οὐ συμπαρέσονται.Α νηροί, δημοσιευομένων αὐτοῖς τῶν ἔργων· καὶ ταράσσονται βλέποντες τοῦ δικαστοῦ τὴν ἀποτομίαν· εἶτα κολάζονται. Καὶ γνώτωσαν ότι ὄνομά σοι Κύριος. Γνώτωσαν ἐξ ἀνάγκης, ἐπείπερ ἐκ προαιρέσεως οὐκ ἠθέλησ σαν. Σὺ μόνος ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Από κοινοῦ τὸ καὶ Γνώτωσαν, ὅτι σὺ μόνος ὁ Θεὸς πάσης τῆς γῆς. Ὕψιστον γὰρ τὸν Θεὸν ἐκάλουν, ὡς ἐπου ράνιο Άρμόζει δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὲρ Χριστοῦ. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν τοῖς υἱοῖς Καρέ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΓ. Καὶ ὁ ὀγδοηκοστός ψαλμός τοιαύτην ἔλαχε τὴν ἐπιγραφήν· καὶ ζήτει ἐκεῖ· περὶ τούτων οὖν τῶν ληνῶν ὁ Δαβὶδ νῦν διέξεισιν. Ως ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, Κύριε τῶν δυνάμεων! Το Ὡς ἐνταῦθα τοιοῦτόν ἐστιν, οἷον καὶ τὸν ὡς ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ἰσραήλ! Καὶ ζήτει ψαλ μόν οβ'. Σκηνώματα δὲ λέγει τὰς κατὰ τόπον Εκ· κλησίας, ἐν οἷς ἡ θεία κατοικεῖ χάρις· ἂς προεωρα κὼς ὁ Προφήτης ἠγάπησε. Περὶ δὲ τοῦ. Κύριε τῶν δυνάμεων, εἴρηται ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ. Επιποθεῖ καὶ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου εἰς τὰς αὐτ λὰς τοῦ Κυρίου. Εκλείπει, ἀποδημῆσαι γλισχομένη πρὸς ταύτας· &ς καὶ αὐλὰς ὁμοίως ὠνόμασεν, ὡς ἐνδιαιτήματα τοῦ Χριστοῦ. Η 'Εκλείπει, ἀντὶ τοῦ, Ἐκλύεται, ἀτονεῖ τῷ περιττῷ πόθῳ ταλαιπωρουμέν νη. Λέγεται δὲ τὸ ἐκλείπειν ἐπὶ τῶν θερμῶν ἐρα- στῶν, μὴ δυναμένων ὑπομεῖναι τῷ χωρισμῷ τῶν ποθουμένων. Καὶ πᾶς δὲ ὁ τῆς οὐρανίου καταπαύ· σεως ὀρεγόμενος εἴποι ἂν ἀγαπητά σκηνώματα τα νοητά, τὰ ἐν οὐρανοῖς. Τὰ δὲ αὐτὰ καὶ αὐλάς. Επι- ποθεῖ δὲ, ἀντὶ τοῦ, Επείγεται. Η καρδία μου καὶ ἡ σάρξ μου ήγαλλιάσαντο ἐπὶ Θεὸν ζῶντα. Καὶ οὐχ ἡ ψυχή μου μόνη τούτο πέπονθεν, ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα ἐχάρη ἐπὶ τῷ Χριστῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις. Ζῶντα δὲ αὐτὸν εἶπεν διὰ τὰ νεκρὰ εἴδωλα· ἢ καὶ ὡς ἀναστάντα ἐκ νε- κρῶν. Πρώτη δὲ ἡ καρδία χαίρει· εἶτα διαχεῖται ἡ χαρὰ καὶ ἐπὶ τὸ ἄλλο σώμα. Καὶ γὰρ στρουθίον εὗρεν ἑαυτῷ οἰκίαν, καὶ τρυγών νοσσιὰν ἑαυτῇ, οὗ θήσει τὰ νοσσία ξαν· τῆς, τὰ θυσιαστήριά σου, Κύριε των δυνάμεων. Στρουθίον καλεῖ τὴν ἐπιβουλευομένην ψυχὴν ὑπὸ τῶν νοητῶν θηρευτῶν· Ἡ ψυχὴ γάρ, φησὶν, ἡμῶν, ὡς στρουθίον ἐῤῥύσθη ἐκ τῆς παγίδος τῶν θηρευ τῶν· Τρυγόνα δὲ, τὴν σώφρονα ψυχὴν, καὶ φιλήσυ EUTHYMII ZIGABENI cuntur. n illo enim sæculo, pravi omnes erube- scent, et confundentur, publicatis, ac divulgatis eorum operibus : et turbabuntur, ubi judicis constantiam, ac severitatem viderint, et deinde etiam punientur. VERS. 19. Et cognoscant, quod nomen tibi Domi- nus. Inviti igitur id cognoscant, post quam sponte noluerunt. Tu solus altissimus in omnem terram. A communi sensu sumendum est verbum, Cognoscant. Addi- scant, inquit, quod tu solus Deus es totius terra. Altissimum autem Deum vocavit, veluti superca• lestem. Potest etiam hic psalmus iis omnibus accommodari, qui pro Christo persecutionem su- stinent. In finem pro torcularibus filiis Core, psalmus. PSALMUS LXXXIII. Octogesimus etiam psalmus hujusmodi inscri- ptionen sortitus est. Ibi vide expositionem. De e'sdem enim torcularibus Propheta noster nunc loquitur. VERS. 2. Quam dilecla tabernacula tua, Domine virtutum ! Dictio, quam, hoc in loco idem significat quod alibi diximus, in psalmo Lxxit, ibi : Quam bonus Deus ipsi Israel! Per tabernacula autem ecclesias intelligit, quæ variis in locis constructæ sunt, et in quibus divina habitant charismata. Has etenim ecclesias, mentis oculo praevidens Propheta noster, dilexit eas. De his autem ver- bis : Domine virtutum, dictum est, in psalmo LxxΙΣ. Concupiscit, et deficit anima mea in aulas Do- mini. Anima mea debcit, cupiens ad bujusmodi ccclesius pervenire : quas aulas Dei etiam appel- lavit, quia in eis moratur, ac conversatur Chri- stus. Vel, deficit, hoc est, dissolvitur ac debilita – tur, nimio scilicet fatigata desiderio. Dicuntur enim ardentes amatores deficere, qui amatæ rei disjunctionem ferre nequeunt. Quisquis etiam cœ- lestem appetit Regem, dicere potest, quam amabi- lia sunt tabernacula illa tua intellectualia, quæ in calis sunt! ill, inquam, aulae coelestes. Concu- piscere autein posuit, pro Festinare. B C Cor meum et curo, mea exsultaverunt in Deum vi- vum. Non học tantum, inquit, accidit animæ meæ, sed et corpus meumn in Christo latatum est. Vivum D autem (seu, ut in Græco habetur, viventem) Deum appellavit, propter idola quæ mortua esse dicun- tur: vel quia a mortuis Christus resurrexit. Primo autem cor ipsum lætitia afficitur, et deinde gaudium in universum corpus diffunditur. VERS. 4. Etenim passer invenit sibi domum, et Cartur nidum sibi, ubi ponal pullos suos, allaria tua, Domine virtutum. Passerem animam appellat, ve- luti quæ ab intellectuali aucupe, laqueis, atque aliis multiplicibus insidiis impetitur. Anima enim, inquit, mea sicut passer erepta est de laqueo venan- tjum *. Per turturem simili modo castam omnem • Psal. cxxi, 7.
21β And they will condemn innocent blood. Is so far as is in their power. ‘Innocent blood’ is the innocent man by way of circum- locution, or else punishment for what bears no condemnation as far as the divine laws are concerned, so that it may be understood that they sentence to unjust punishment. For which reason at all events they will not be present.
α Καὶ ἐγένετό μοι Κύριος εἰς καταφυγήν. Πολεμουμένῳ καὶ διωκομένῳ κατὰ τὸν παρόντα βίον.Α νηροί, δημοσιευομένων αὐτοῖς τῶν ἔργων· καὶ ταράσσονται βλέποντες τοῦ δικαστοῦ τὴν ἀποτομίαν· εἶτα κολάζονται. Καὶ γνώτωσαν ότι ὄνομά σοι Κύριος. Γνώτωσαν ἐξ ἀνάγκης, ἐπείπερ ἐκ προαιρέσεως οὐκ ἠθέλησ σαν. Σὺ μόνος ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Από κοινοῦ τὸ καὶ Γνώτωσαν, ὅτι σὺ μόνος ὁ Θεὸς πάσης τῆς γῆς. Ὕψιστον γὰρ τὸν Θεὸν ἐκάλουν, ὡς ἐπου ράνιο Άρμόζει δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὲρ Χριστοῦ. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν τοῖς υἱοῖς Καρέ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΓ. Καὶ ὁ ὀγδοηκοστός ψαλμός τοιαύτην ἔλαχε τὴν ἐπιγραφήν· καὶ ζήτει ἐκεῖ· περὶ τούτων οὖν τῶν ληνῶν ὁ Δαβὶδ νῦν διέξεισιν. Ως ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, Κύριε τῶν δυνάμεων! Το Ὡς ἐνταῦθα τοιοῦτόν ἐστιν, οἷον καὶ τὸν ὡς ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ἰσραήλ! Καὶ ζήτει ψαλ μόν οβ'. Σκηνώματα δὲ λέγει τὰς κατὰ τόπον Εκ· κλησίας, ἐν οἷς ἡ θεία κατοικεῖ χάρις· ἂς προεωρα κὼς ὁ Προφήτης ἠγάπησε. Περὶ δὲ τοῦ. Κύριε τῶν δυνάμεων, εἴρηται ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ. Επιποθεῖ καὶ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου εἰς τὰς αὐτ λὰς τοῦ Κυρίου. Εκλείπει, ἀποδημῆσαι γλισχομένη πρὸς ταύτας· &ς καὶ αὐλὰς ὁμοίως ὠνόμασεν, ὡς ἐνδιαιτήματα τοῦ Χριστοῦ. Η 'Εκλείπει, ἀντὶ τοῦ, Ἐκλύεται, ἀτονεῖ τῷ περιττῷ πόθῳ ταλαιπωρουμέν νη. Λέγεται δὲ τὸ ἐκλείπειν ἐπὶ τῶν θερμῶν ἐρα- στῶν, μὴ δυναμένων ὑπομεῖναι τῷ χωρισμῷ τῶν ποθουμένων. Καὶ πᾶς δὲ ὁ τῆς οὐρανίου καταπαύ· σεως ὀρεγόμενος εἴποι ἂν ἀγαπητά σκηνώματα τα νοητά, τὰ ἐν οὐρανοῖς. Τὰ δὲ αὐτὰ καὶ αὐλάς. Επι- ποθεῖ δὲ, ἀντὶ τοῦ, Επείγεται. Η καρδία μου καὶ ἡ σάρξ μου ήγαλλιάσαντο ἐπὶ Θεὸν ζῶντα. Καὶ οὐχ ἡ ψυχή μου μόνη τούτο πέπονθεν, ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα ἐχάρη ἐπὶ τῷ Χριστῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις. Ζῶντα δὲ αὐτὸν εἶπεν διὰ τὰ νεκρὰ εἴδωλα· ἢ καὶ ὡς ἀναστάντα ἐκ νε- κρῶν. Πρώτη δὲ ἡ καρδία χαίρει· εἶτα διαχεῖται ἡ χαρὰ καὶ ἐπὶ τὸ ἄλλο σώμα. Καὶ γὰρ στρουθίον εὗρεν ἑαυτῷ οἰκίαν, καὶ τρυγών νοσσιὰν ἑαυτῇ, οὗ θήσει τὰ νοσσία ξαν· τῆς, τὰ θυσιαστήριά σου, Κύριε των δυνάμεων. Στρουθίον καλεῖ τὴν ἐπιβουλευομένην ψυχὴν ὑπὸ τῶν νοητῶν θηρευτῶν· Ἡ ψυχὴ γάρ, φησὶν, ἡμῶν, ὡς στρουθίον ἐῤῥύσθη ἐκ τῆς παγίδος τῶν θηρευ τῶν· Τρυγόνα δὲ, τὴν σώφρονα ψυχὴν, καὶ φιλήσυ EUTHYMII ZIGABENI cuntur. n illo enim sæculo, pravi omnes erube- scent, et confundentur, publicatis, ac divulgatis eorum operibus : et turbabuntur, ubi judicis constantiam, ac severitatem viderint, et deinde etiam punientur. VERS. 19. Et cognoscant, quod nomen tibi Domi- nus. Inviti igitur id cognoscant, post quam sponte noluerunt. Tu solus altissimus in omnem terram. A communi sensu sumendum est verbum, Cognoscant. Addi- scant, inquit, quod tu solus Deus es totius terra. Altissimum autem Deum vocavit, veluti superca• lestem. Potest etiam hic psalmus iis omnibus accommodari, qui pro Christo persecutionem su- stinent. In finem pro torcularibus filiis Core, psalmus. PSALMUS LXXXIII. Octogesimus etiam psalmus hujusmodi inscri- ptionen sortitus est. Ibi vide expositionem. De e'sdem enim torcularibus Propheta noster nunc loquitur. VERS. 2. Quam dilecla tabernacula tua, Domine virtutum ! Dictio, quam, hoc in loco idem significat quod alibi diximus, in psalmo Lxxit, ibi : Quam bonus Deus ipsi Israel! Per tabernacula autem ecclesias intelligit, quæ variis in locis constructæ sunt, et in quibus divina habitant charismata. Has etenim ecclesias, mentis oculo praevidens Propheta noster, dilexit eas. De his autem ver- bis : Domine virtutum, dictum est, in psalmo LxxΙΣ. Concupiscit, et deficit anima mea in aulas Do- mini. Anima mea debcit, cupiens ad bujusmodi ccclesius pervenire : quas aulas Dei etiam appel- lavit, quia in eis moratur, ac conversatur Chri- stus. Vel, deficit, hoc est, dissolvitur ac debilita – tur, nimio scilicet fatigata desiderio. Dicuntur enim ardentes amatores deficere, qui amatæ rei disjunctionem ferre nequeunt. Quisquis etiam cœ- lestem appetit Regem, dicere potest, quam amabi- lia sunt tabernacula illa tua intellectualia, quæ in calis sunt! ill, inquam, aulae coelestes. Concu- piscere autein posuit, pro Festinare. B C Cor meum et curo, mea exsultaverunt in Deum vi- vum. Non học tantum, inquit, accidit animæ meæ, sed et corpus meumn in Christo latatum est. Vivum D autem (seu, ut in Græco habetur, viventem) Deum appellavit, propter idola quæ mortua esse dicun- tur: vel quia a mortuis Christus resurrexit. Primo autem cor ipsum lætitia afficitur, et deinde gaudium in universum corpus diffunditur. VERS. 4. Etenim passer invenit sibi domum, et Cartur nidum sibi, ubi ponal pullos suos, allaria tua, Domine virtutum. Passerem animam appellat, ve- luti quæ ab intellectuali aucupe, laqueis, atque aliis multiplicibus insidiis impetitur. Anima enim, inquit, mea sicut passer erepta est de laqueo venan- tjum *. Per turturem simili modo castam omnem • Psal. cxxi, 7.
22α And the Lord has become a refuge for me. As I am attacked and persecuted during the present life.
β Καὶ ὁ Θεός μου εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου. Ἤλπιζον μὲν γὰρ ἀντέχειν, καταπονουμένου δέ μου, λοιπὸν ὑπέῤῥεεν ἡ ἐλπίς· ἐβοήθησε δὲ ταύτῃ ὁ Θεὸς, ἐπανασώσας μοι πάλιν αὐτὴν καὶ δοὺς ἐλπίζειν χρηστότερα.Α νηροί, δημοσιευομένων αὐτοῖς τῶν ἔργων· καὶ ταράσσονται βλέποντες τοῦ δικαστοῦ τὴν ἀποτομίαν· εἶτα κολάζονται. Καὶ γνώτωσαν ότι ὄνομά σοι Κύριος. Γνώτωσαν ἐξ ἀνάγκης, ἐπείπερ ἐκ προαιρέσεως οὐκ ἠθέλησ σαν. Σὺ μόνος ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Από κοινοῦ τὸ καὶ Γνώτωσαν, ὅτι σὺ μόνος ὁ Θεὸς πάσης τῆς γῆς. Ὕψιστον γὰρ τὸν Θεὸν ἐκάλουν, ὡς ἐπου ράνιο Άρμόζει δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὲρ Χριστοῦ. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν τοῖς υἱοῖς Καρέ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΓ. Καὶ ὁ ὀγδοηκοστός ψαλμός τοιαύτην ἔλαχε τὴν ἐπιγραφήν· καὶ ζήτει ἐκεῖ· περὶ τούτων οὖν τῶν ληνῶν ὁ Δαβὶδ νῦν διέξεισιν. Ως ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, Κύριε τῶν δυνάμεων! Το Ὡς ἐνταῦθα τοιοῦτόν ἐστιν, οἷον καὶ τὸν ὡς ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ἰσραήλ! Καὶ ζήτει ψαλ μόν οβ'. Σκηνώματα δὲ λέγει τὰς κατὰ τόπον Εκ· κλησίας, ἐν οἷς ἡ θεία κατοικεῖ χάρις· ἂς προεωρα κὼς ὁ Προφήτης ἠγάπησε. Περὶ δὲ τοῦ. Κύριε τῶν δυνάμεων, εἴρηται ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ. Επιποθεῖ καὶ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου εἰς τὰς αὐτ λὰς τοῦ Κυρίου. Εκλείπει, ἀποδημῆσαι γλισχομένη πρὸς ταύτας· &ς καὶ αὐλὰς ὁμοίως ὠνόμασεν, ὡς ἐνδιαιτήματα τοῦ Χριστοῦ. Η 'Εκλείπει, ἀντὶ τοῦ, Ἐκλύεται, ἀτονεῖ τῷ περιττῷ πόθῳ ταλαιπωρουμέν νη. Λέγεται δὲ τὸ ἐκλείπειν ἐπὶ τῶν θερμῶν ἐρα- στῶν, μὴ δυναμένων ὑπομεῖναι τῷ χωρισμῷ τῶν ποθουμένων. Καὶ πᾶς δὲ ὁ τῆς οὐρανίου καταπαύ· σεως ὀρεγόμενος εἴποι ἂν ἀγαπητά σκηνώματα τα νοητά, τὰ ἐν οὐρανοῖς. Τὰ δὲ αὐτὰ καὶ αὐλάς. Επι- ποθεῖ δὲ, ἀντὶ τοῦ, Επείγεται. Η καρδία μου καὶ ἡ σάρξ μου ήγαλλιάσαντο ἐπὶ Θεὸν ζῶντα. Καὶ οὐχ ἡ ψυχή μου μόνη τούτο πέπονθεν, ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα ἐχάρη ἐπὶ τῷ Χριστῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις. Ζῶντα δὲ αὐτὸν εἶπεν διὰ τὰ νεκρὰ εἴδωλα· ἢ καὶ ὡς ἀναστάντα ἐκ νε- κρῶν. Πρώτη δὲ ἡ καρδία χαίρει· εἶτα διαχεῖται ἡ χαρὰ καὶ ἐπὶ τὸ ἄλλο σώμα. Καὶ γὰρ στρουθίον εὗρεν ἑαυτῷ οἰκίαν, καὶ τρυγών νοσσιὰν ἑαυτῇ, οὗ θήσει τὰ νοσσία ξαν· τῆς, τὰ θυσιαστήριά σου, Κύριε των δυνάμεων. Στρουθίον καλεῖ τὴν ἐπιβουλευομένην ψυχὴν ὑπὸ τῶν νοητῶν θηρευτῶν· Ἡ ψυχὴ γάρ, φησὶν, ἡμῶν, ὡς στρουθίον ἐῤῥύσθη ἐκ τῆς παγίδος τῶν θηρευ τῶν· Τρυγόνα δὲ, τὴν σώφρονα ψυχὴν, καὶ φιλήσυ EUTHYMII ZIGABENI cuntur. n illo enim sæculo, pravi omnes erube- scent, et confundentur, publicatis, ac divulgatis eorum operibus : et turbabuntur, ubi judicis constantiam, ac severitatem viderint, et deinde etiam punientur. VERS. 19. Et cognoscant, quod nomen tibi Domi- nus. Inviti igitur id cognoscant, post quam sponte noluerunt. Tu solus altissimus in omnem terram. A communi sensu sumendum est verbum, Cognoscant. Addi- scant, inquit, quod tu solus Deus es totius terra. Altissimum autem Deum vocavit, veluti superca• lestem. Potest etiam hic psalmus iis omnibus accommodari, qui pro Christo persecutionem su- stinent. In finem pro torcularibus filiis Core, psalmus. PSALMUS LXXXIII. Octogesimus etiam psalmus hujusmodi inscri- ptionen sortitus est. Ibi vide expositionem. De e'sdem enim torcularibus Propheta noster nunc loquitur. VERS. 2. Quam dilecla tabernacula tua, Domine virtutum ! Dictio, quam, hoc in loco idem significat quod alibi diximus, in psalmo Lxxit, ibi : Quam bonus Deus ipsi Israel! Per tabernacula autem ecclesias intelligit, quæ variis in locis constructæ sunt, et in quibus divina habitant charismata. Has etenim ecclesias, mentis oculo praevidens Propheta noster, dilexit eas. De his autem ver- bis : Domine virtutum, dictum est, in psalmo LxxΙΣ. Concupiscit, et deficit anima mea in aulas Do- mini. Anima mea debcit, cupiens ad bujusmodi ccclesius pervenire : quas aulas Dei etiam appel- lavit, quia in eis moratur, ac conversatur Chri- stus. Vel, deficit, hoc est, dissolvitur ac debilita – tur, nimio scilicet fatigata desiderio. Dicuntur enim ardentes amatores deficere, qui amatæ rei disjunctionem ferre nequeunt. Quisquis etiam cœ- lestem appetit Regem, dicere potest, quam amabi- lia sunt tabernacula illa tua intellectualia, quæ in calis sunt! ill, inquam, aulae coelestes. Concu- piscere autein posuit, pro Festinare. B C Cor meum et curo, mea exsultaverunt in Deum vi- vum. Non học tantum, inquit, accidit animæ meæ, sed et corpus meumn in Christo latatum est. Vivum D autem (seu, ut in Græco habetur, viventem) Deum appellavit, propter idola quæ mortua esse dicun- tur: vel quia a mortuis Christus resurrexit. Primo autem cor ipsum lætitia afficitur, et deinde gaudium in universum corpus diffunditur. VERS. 4. Etenim passer invenit sibi domum, et Cartur nidum sibi, ubi ponal pullos suos, allaria tua, Domine virtutum. Passerem animam appellat, ve- luti quæ ab intellectuali aucupe, laqueis, atque aliis multiplicibus insidiis impetitur. Anima enim, inquit, mea sicut passer erepta est de laqueo venan- tjum *. Per turturem simili modo castam omnem • Psal. cxxi, 7.
22β And my God a helper of my hope. For I was hoping to hold out, but when I became exhausted, my hope then slipped away, but God helped it, restoring hope to me and giving me to hope more positively.
α Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος τὴν ἀνομίαν αὐτῶν. Τὴν καταδίκην τῆς ἀνομίας αὐτῶν.Α νηροί, δημοσιευομένων αὐτοῖς τῶν ἔργων· καὶ ταράσσονται βλέποντες τοῦ δικαστοῦ τὴν ἀποτομίαν· εἶτα κολάζονται. Καὶ γνώτωσαν ότι ὄνομά σοι Κύριος. Γνώτωσαν ἐξ ἀνάγκης, ἐπείπερ ἐκ προαιρέσεως οὐκ ἠθέλησ σαν. Σὺ μόνος ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Από κοινοῦ τὸ καὶ Γνώτωσαν, ὅτι σὺ μόνος ὁ Θεὸς πάσης τῆς γῆς. Ὕψιστον γὰρ τὸν Θεὸν ἐκάλουν, ὡς ἐπου ράνιο Άρμόζει δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὲρ Χριστοῦ. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν τοῖς υἱοῖς Καρέ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΓ. Καὶ ὁ ὀγδοηκοστός ψαλμός τοιαύτην ἔλαχε τὴν ἐπιγραφήν· καὶ ζήτει ἐκεῖ· περὶ τούτων οὖν τῶν ληνῶν ὁ Δαβὶδ νῦν διέξεισιν. Ως ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, Κύριε τῶν δυνάμεων! Το Ὡς ἐνταῦθα τοιοῦτόν ἐστιν, οἷον καὶ τὸν ὡς ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ἰσραήλ! Καὶ ζήτει ψαλ μόν οβ'. Σκηνώματα δὲ λέγει τὰς κατὰ τόπον Εκ· κλησίας, ἐν οἷς ἡ θεία κατοικεῖ χάρις· ἂς προεωρα κὼς ὁ Προφήτης ἠγάπησε. Περὶ δὲ τοῦ. Κύριε τῶν δυνάμεων, εἴρηται ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ. Επιποθεῖ καὶ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου εἰς τὰς αὐτ λὰς τοῦ Κυρίου. Εκλείπει, ἀποδημῆσαι γλισχομένη πρὸς ταύτας· &ς καὶ αὐλὰς ὁμοίως ὠνόμασεν, ὡς ἐνδιαιτήματα τοῦ Χριστοῦ. Η 'Εκλείπει, ἀντὶ τοῦ, Ἐκλύεται, ἀτονεῖ τῷ περιττῷ πόθῳ ταλαιπωρουμέν νη. Λέγεται δὲ τὸ ἐκλείπειν ἐπὶ τῶν θερμῶν ἐρα- στῶν, μὴ δυναμένων ὑπομεῖναι τῷ χωρισμῷ τῶν ποθουμένων. Καὶ πᾶς δὲ ὁ τῆς οὐρανίου καταπαύ· σεως ὀρεγόμενος εἴποι ἂν ἀγαπητά σκηνώματα τα νοητά, τὰ ἐν οὐρανοῖς. Τὰ δὲ αὐτὰ καὶ αὐλάς. Επι- ποθεῖ δὲ, ἀντὶ τοῦ, Επείγεται. Η καρδία μου καὶ ἡ σάρξ μου ήγαλλιάσαντο ἐπὶ Θεὸν ζῶντα. Καὶ οὐχ ἡ ψυχή μου μόνη τούτο πέπονθεν, ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα ἐχάρη ἐπὶ τῷ Χριστῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις. Ζῶντα δὲ αὐτὸν εἶπεν διὰ τὰ νεκρὰ εἴδωλα· ἢ καὶ ὡς ἀναστάντα ἐκ νε- κρῶν. Πρώτη δὲ ἡ καρδία χαίρει· εἶτα διαχεῖται ἡ χαρὰ καὶ ἐπὶ τὸ ἄλλο σώμα. Καὶ γὰρ στρουθίον εὗρεν ἑαυτῷ οἰκίαν, καὶ τρυγών νοσσιὰν ἑαυτῇ, οὗ θήσει τὰ νοσσία ξαν· τῆς, τὰ θυσιαστήριά σου, Κύριε των δυνάμεων. Στρουθίον καλεῖ τὴν ἐπιβουλευομένην ψυχὴν ὑπὸ τῶν νοητῶν θηρευτῶν· Ἡ ψυχὴ γάρ, φησὶν, ἡμῶν, ὡς στρουθίον ἐῤῥύσθη ἐκ τῆς παγίδος τῶν θηρευ τῶν· Τρυγόνα δὲ, τὴν σώφρονα ψυχὴν, καὶ φιλήσυ EUTHYMII ZIGABENI cuntur. n illo enim sæculo, pravi omnes erube- scent, et confundentur, publicatis, ac divulgatis eorum operibus : et turbabuntur, ubi judicis constantiam, ac severitatem viderint, et deinde etiam punientur. VERS. 19. Et cognoscant, quod nomen tibi Domi- nus. Inviti igitur id cognoscant, post quam sponte noluerunt. Tu solus altissimus in omnem terram. A communi sensu sumendum est verbum, Cognoscant. Addi- scant, inquit, quod tu solus Deus es totius terra. Altissimum autem Deum vocavit, veluti superca• lestem. Potest etiam hic psalmus iis omnibus accommodari, qui pro Christo persecutionem su- stinent. In finem pro torcularibus filiis Core, psalmus. PSALMUS LXXXIII. Octogesimus etiam psalmus hujusmodi inscri- ptionen sortitus est. Ibi vide expositionem. De e'sdem enim torcularibus Propheta noster nunc loquitur. VERS. 2. Quam dilecla tabernacula tua, Domine virtutum ! Dictio, quam, hoc in loco idem significat quod alibi diximus, in psalmo Lxxit, ibi : Quam bonus Deus ipsi Israel! Per tabernacula autem ecclesias intelligit, quæ variis in locis constructæ sunt, et in quibus divina habitant charismata. Has etenim ecclesias, mentis oculo praevidens Propheta noster, dilexit eas. De his autem ver- bis : Domine virtutum, dictum est, in psalmo LxxΙΣ. Concupiscit, et deficit anima mea in aulas Do- mini. Anima mea debcit, cupiens ad bujusmodi ccclesius pervenire : quas aulas Dei etiam appel- lavit, quia in eis moratur, ac conversatur Chri- stus. Vel, deficit, hoc est, dissolvitur ac debilita – tur, nimio scilicet fatigata desiderio. Dicuntur enim ardentes amatores deficere, qui amatæ rei disjunctionem ferre nequeunt. Quisquis etiam cœ- lestem appetit Regem, dicere potest, quam amabi- lia sunt tabernacula illa tua intellectualia, quæ in calis sunt! ill, inquam, aulae coelestes. Concu- piscere autein posuit, pro Festinare. B C Cor meum et curo, mea exsultaverunt in Deum vi- vum. Non học tantum, inquit, accidit animæ meæ, sed et corpus meumn in Christo latatum est. Vivum D autem (seu, ut in Græco habetur, viventem) Deum appellavit, propter idola quæ mortua esse dicun- tur: vel quia a mortuis Christus resurrexit. Primo autem cor ipsum lætitia afficitur, et deinde gaudium in universum corpus diffunditur. VERS. 4. Etenim passer invenit sibi domum, et Cartur nidum sibi, ubi ponal pullos suos, allaria tua, Domine virtutum. Passerem animam appellat, ve- luti quæ ab intellectuali aucupe, laqueis, atque aliis multiplicibus insidiis impetitur. Anima enim, inquit, mea sicut passer erepta est de laqueo venan- tjum *. Per turturem simili modo castam omnem • Psal. cxxi, 7.
23α And the Lord will give them back their lawlessness. The condemnation of their lawlessness.
β Καὶ κατὰ τὴν πονηρίαν αὐτῶν, ἀφανιεῖ αὐτοὺς Κύριος ὁ Θεός. Ἀφανισμὸν ἐνταῦθά φησι, τὴν ἐκ μέσου ἄρσιν αὐτῶν, μηδαμοῦ φαινομένων ἔτι διὰ τὸ κατακεχῶσθαι τῷ ἡτοιμασμένῳ τούτοις πυρί. Νοηθεῖεν δ’ ἂν τὰ εἰρημένα καὶ περὶ τῶν πονηρῶν ἀνθρώπων, οἷον, οὐ συμπροσέσται, οὐ προσεγγίσει σοι ἄρχων ἄνομος, ὁ τιθεὶς κόπον καὶ μὴ συγχωρῶν ἡμῖνΑ νηροί, δημοσιευομένων αὐτοῖς τῶν ἔργων· καὶ ταράσσονται βλέποντες τοῦ δικαστοῦ τὴν ἀποτομίαν· εἶτα κολάζονται. Καὶ γνώτωσαν ότι ὄνομά σοι Κύριος. Γνώτωσαν ἐξ ἀνάγκης, ἐπείπερ ἐκ προαιρέσεως οὐκ ἠθέλησ σαν. Σὺ μόνος ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Από κοινοῦ τὸ καὶ Γνώτωσαν, ὅτι σὺ μόνος ὁ Θεὸς πάσης τῆς γῆς. Ὕψιστον γὰρ τὸν Θεὸν ἐκάλουν, ὡς ἐπου ράνιο Άρμόζει δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὲρ Χριστοῦ. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν τοῖς υἱοῖς Καρέ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΓ. Καὶ ὁ ὀγδοηκοστός ψαλμός τοιαύτην ἔλαχε τὴν ἐπιγραφήν· καὶ ζήτει ἐκεῖ· περὶ τούτων οὖν τῶν ληνῶν ὁ Δαβὶδ νῦν διέξεισιν. Ως ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, Κύριε τῶν δυνάμεων! Το Ὡς ἐνταῦθα τοιοῦτόν ἐστιν, οἷον καὶ τὸν ὡς ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ἰσραήλ! Καὶ ζήτει ψαλ μόν οβ'. Σκηνώματα δὲ λέγει τὰς κατὰ τόπον Εκ· κλησίας, ἐν οἷς ἡ θεία κατοικεῖ χάρις· ἂς προεωρα κὼς ὁ Προφήτης ἠγάπησε. Περὶ δὲ τοῦ. Κύριε τῶν δυνάμεων, εἴρηται ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ. Επιποθεῖ καὶ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου εἰς τὰς αὐτ λὰς τοῦ Κυρίου. Εκλείπει, ἀποδημῆσαι γλισχομένη πρὸς ταύτας· &ς καὶ αὐλὰς ὁμοίως ὠνόμασεν, ὡς ἐνδιαιτήματα τοῦ Χριστοῦ. Η 'Εκλείπει, ἀντὶ τοῦ, Ἐκλύεται, ἀτονεῖ τῷ περιττῷ πόθῳ ταλαιπωρουμέν νη. Λέγεται δὲ τὸ ἐκλείπειν ἐπὶ τῶν θερμῶν ἐρα- στῶν, μὴ δυναμένων ὑπομεῖναι τῷ χωρισμῷ τῶν ποθουμένων. Καὶ πᾶς δὲ ὁ τῆς οὐρανίου καταπαύ· σεως ὀρεγόμενος εἴποι ἂν ἀγαπητά σκηνώματα τα νοητά, τὰ ἐν οὐρανοῖς. Τὰ δὲ αὐτὰ καὶ αὐλάς. Επι- ποθεῖ δὲ, ἀντὶ τοῦ, Επείγεται. Η καρδία μου καὶ ἡ σάρξ μου ήγαλλιάσαντο ἐπὶ Θεὸν ζῶντα. Καὶ οὐχ ἡ ψυχή μου μόνη τούτο πέπονθεν, ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα ἐχάρη ἐπὶ τῷ Χριστῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις. Ζῶντα δὲ αὐτὸν εἶπεν διὰ τὰ νεκρὰ εἴδωλα· ἢ καὶ ὡς ἀναστάντα ἐκ νε- κρῶν. Πρώτη δὲ ἡ καρδία χαίρει· εἶτα διαχεῖται ἡ χαρὰ καὶ ἐπὶ τὸ ἄλλο σώμα. Καὶ γὰρ στρουθίον εὗρεν ἑαυτῷ οἰκίαν, καὶ τρυγών νοσσιὰν ἑαυτῇ, οὗ θήσει τὰ νοσσία ξαν· τῆς, τὰ θυσιαστήριά σου, Κύριε των δυνάμεων. Στρουθίον καλεῖ τὴν ἐπιβουλευομένην ψυχὴν ὑπὸ τῶν νοητῶν θηρευτῶν· Ἡ ψυχὴ γάρ, φησὶν, ἡμῶν, ὡς στρουθίον ἐῤῥύσθη ἐκ τῆς παγίδος τῶν θηρευ τῶν· Τρυγόνα δὲ, τὴν σώφρονα ψυχὴν, καὶ φιλήσυ EUTHYMII ZIGABENI cuntur. n illo enim sæculo, pravi omnes erube- scent, et confundentur, publicatis, ac divulgatis eorum operibus : et turbabuntur, ubi judicis constantiam, ac severitatem viderint, et deinde etiam punientur. VERS. 19. Et cognoscant, quod nomen tibi Domi- nus. Inviti igitur id cognoscant, post quam sponte noluerunt. Tu solus altissimus in omnem terram. A communi sensu sumendum est verbum, Cognoscant. Addi- scant, inquit, quod tu solus Deus es totius terra. Altissimum autem Deum vocavit, veluti superca• lestem. Potest etiam hic psalmus iis omnibus accommodari, qui pro Christo persecutionem su- stinent. In finem pro torcularibus filiis Core, psalmus. PSALMUS LXXXIII. Octogesimus etiam psalmus hujusmodi inscri- ptionen sortitus est. Ibi vide expositionem. De e'sdem enim torcularibus Propheta noster nunc loquitur. VERS. 2. Quam dilecla tabernacula tua, Domine virtutum ! Dictio, quam, hoc in loco idem significat quod alibi diximus, in psalmo Lxxit, ibi : Quam bonus Deus ipsi Israel! Per tabernacula autem ecclesias intelligit, quæ variis in locis constructæ sunt, et in quibus divina habitant charismata. Has etenim ecclesias, mentis oculo praevidens Propheta noster, dilexit eas. De his autem ver- bis : Domine virtutum, dictum est, in psalmo LxxΙΣ. Concupiscit, et deficit anima mea in aulas Do- mini. Anima mea debcit, cupiens ad bujusmodi ccclesius pervenire : quas aulas Dei etiam appel- lavit, quia in eis moratur, ac conversatur Chri- stus. Vel, deficit, hoc est, dissolvitur ac debilita – tur, nimio scilicet fatigata desiderio. Dicuntur enim ardentes amatores deficere, qui amatæ rei disjunctionem ferre nequeunt. Quisquis etiam cœ- lestem appetit Regem, dicere potest, quam amabi- lia sunt tabernacula illa tua intellectualia, quæ in calis sunt! ill, inquam, aulae coelestes. Concu- piscere autein posuit, pro Festinare. B C Cor meum et curo, mea exsultaverunt in Deum vi- vum. Non học tantum, inquit, accidit animæ meæ, sed et corpus meumn in Christo latatum est. Vivum D autem (seu, ut in Græco habetur, viventem) Deum appellavit, propter idola quæ mortua esse dicun- tur: vel quia a mortuis Christus resurrexit. Primo autem cor ipsum lætitia afficitur, et deinde gaudium in universum corpus diffunditur. VERS. 4. Etenim passer invenit sibi domum, et Cartur nidum sibi, ubi ponal pullos suos, allaria tua, Domine virtutum. Passerem animam appellat, ve- luti quæ ab intellectuali aucupe, laqueis, atque aliis multiplicibus insidiis impetitur. Anima enim, inquit, mea sicut passer erepta est de laqueo venan- tjum *. Per turturem simili modo castam omnem • Psal. cxxi, 7.
23β And in accordance with their wickedness the Lord God will make them disappear. ‘Disappearance’ here is what he calls their removal from the scene, not appearing any- where any more on account of having been confined in the fire prepared for them. These verses may also be interpreted about wicked men, namely, a lawless ruler, who sets toilsome labour and does not permit us to fulfil your decrees without trouble, will not be
ἀπόνως ἐκπληροῦν τὰ προστάγματά σου. Θηρεύσουσιν οἱ παράνομοι τοὺς δικαίους, καὶ τοὺς ἀθῴους καταδικάσουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Tὸ δὲ, εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου, ἀντὶ τοῦ, εἰς στήριγμα τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος μου, σαλευομένης, ὡς ἐγκαταλιμπανομένου· ἀντιλαβόμενός μου γὰρ, ἐστήριξεν αὐτήν. Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, καὶ ἀφανιεῖ αὐτοὺς ἐν τῷ παρόντι, διὰ καταστροφῆς καὶ θανάτου.Α νηροί, δημοσιευομένων αὐτοῖς τῶν ἔργων· καὶ ταράσσονται βλέποντες τοῦ δικαστοῦ τὴν ἀποτομίαν· εἶτα κολάζονται. Καὶ γνώτωσαν ότι ὄνομά σοι Κύριος. Γνώτωσαν ἐξ ἀνάγκης, ἐπείπερ ἐκ προαιρέσεως οὐκ ἠθέλησ σαν. Σὺ μόνος ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Από κοινοῦ τὸ καὶ Γνώτωσαν, ὅτι σὺ μόνος ὁ Θεὸς πάσης τῆς γῆς. Ὕψιστον γὰρ τὸν Θεὸν ἐκάλουν, ὡς ἐπου ράνιο Άρμόζει δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὲρ Χριστοῦ. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν τοῖς υἱοῖς Καρέ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΓ. Καὶ ὁ ὀγδοηκοστός ψαλμός τοιαύτην ἔλαχε τὴν ἐπιγραφήν· καὶ ζήτει ἐκεῖ· περὶ τούτων οὖν τῶν ληνῶν ὁ Δαβὶδ νῦν διέξεισιν. Ως ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, Κύριε τῶν δυνάμεων! Το Ὡς ἐνταῦθα τοιοῦτόν ἐστιν, οἷον καὶ τὸν ὡς ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ἰσραήλ! Καὶ ζήτει ψαλ μόν οβ'. Σκηνώματα δὲ λέγει τὰς κατὰ τόπον Εκ· κλησίας, ἐν οἷς ἡ θεία κατοικεῖ χάρις· ἂς προεωρα κὼς ὁ Προφήτης ἠγάπησε. Περὶ δὲ τοῦ. Κύριε τῶν δυνάμεων, εἴρηται ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ. Επιποθεῖ καὶ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου εἰς τὰς αὐτ λὰς τοῦ Κυρίου. Εκλείπει, ἀποδημῆσαι γλισχομένη πρὸς ταύτας· &ς καὶ αὐλὰς ὁμοίως ὠνόμασεν, ὡς ἐνδιαιτήματα τοῦ Χριστοῦ. Η 'Εκλείπει, ἀντὶ τοῦ, Ἐκλύεται, ἀτονεῖ τῷ περιττῷ πόθῳ ταλαιπωρουμέν νη. Λέγεται δὲ τὸ ἐκλείπειν ἐπὶ τῶν θερμῶν ἐρα- στῶν, μὴ δυναμένων ὑπομεῖναι τῷ χωρισμῷ τῶν ποθουμένων. Καὶ πᾶς δὲ ὁ τῆς οὐρανίου καταπαύ· σεως ὀρεγόμενος εἴποι ἂν ἀγαπητά σκηνώματα τα νοητά, τὰ ἐν οὐρανοῖς. Τὰ δὲ αὐτὰ καὶ αὐλάς. Επι- ποθεῖ δὲ, ἀντὶ τοῦ, Επείγεται. Η καρδία μου καὶ ἡ σάρξ μου ήγαλλιάσαντο ἐπὶ Θεὸν ζῶντα. Καὶ οὐχ ἡ ψυχή μου μόνη τούτο πέπονθεν, ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα ἐχάρη ἐπὶ τῷ Χριστῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις. Ζῶντα δὲ αὐτὸν εἶπεν διὰ τὰ νεκρὰ εἴδωλα· ἢ καὶ ὡς ἀναστάντα ἐκ νε- κρῶν. Πρώτη δὲ ἡ καρδία χαίρει· εἶτα διαχεῖται ἡ χαρὰ καὶ ἐπὶ τὸ ἄλλο σώμα. Καὶ γὰρ στρουθίον εὗρεν ἑαυτῷ οἰκίαν, καὶ τρυγών νοσσιὰν ἑαυτῇ, οὗ θήσει τὰ νοσσία ξαν· τῆς, τὰ θυσιαστήριά σου, Κύριε των δυνάμεων. Στρουθίον καλεῖ τὴν ἐπιβουλευομένην ψυχὴν ὑπὸ τῶν νοητῶν θηρευτῶν· Ἡ ψυχὴ γάρ, φησὶν, ἡμῶν, ὡς στρουθίον ἐῤῥύσθη ἐκ τῆς παγίδος τῶν θηρευ τῶν· Τρυγόνα δὲ, τὴν σώφρονα ψυχὴν, καὶ φιλήσυ EUTHYMII ZIGABENI cuntur. n illo enim sæculo, pravi omnes erube- scent, et confundentur, publicatis, ac divulgatis eorum operibus : et turbabuntur, ubi judicis constantiam, ac severitatem viderint, et deinde etiam punientur. VERS. 19. Et cognoscant, quod nomen tibi Domi- nus. Inviti igitur id cognoscant, post quam sponte noluerunt. Tu solus altissimus in omnem terram. A communi sensu sumendum est verbum, Cognoscant. Addi- scant, inquit, quod tu solus Deus es totius terra. Altissimum autem Deum vocavit, veluti superca• lestem. Potest etiam hic psalmus iis omnibus accommodari, qui pro Christo persecutionem su- stinent. In finem pro torcularibus filiis Core, psalmus. PSALMUS LXXXIII. Octogesimus etiam psalmus hujusmodi inscri- ptionen sortitus est. Ibi vide expositionem. De e'sdem enim torcularibus Propheta noster nunc loquitur. VERS. 2. Quam dilecla tabernacula tua, Domine virtutum ! Dictio, quam, hoc in loco idem significat quod alibi diximus, in psalmo Lxxit, ibi : Quam bonus Deus ipsi Israel! Per tabernacula autem ecclesias intelligit, quæ variis in locis constructæ sunt, et in quibus divina habitant charismata. Has etenim ecclesias, mentis oculo praevidens Propheta noster, dilexit eas. De his autem ver- bis : Domine virtutum, dictum est, in psalmo LxxΙΣ. Concupiscit, et deficit anima mea in aulas Do- mini. Anima mea debcit, cupiens ad bujusmodi ccclesius pervenire : quas aulas Dei etiam appel- lavit, quia in eis moratur, ac conversatur Chri- stus. Vel, deficit, hoc est, dissolvitur ac debilita – tur, nimio scilicet fatigata desiderio. Dicuntur enim ardentes amatores deficere, qui amatæ rei disjunctionem ferre nequeunt. Quisquis etiam cœ- lestem appetit Regem, dicere potest, quam amabi- lia sunt tabernacula illa tua intellectualia, quæ in calis sunt! ill, inquam, aulae coelestes. Concu- piscere autein posuit, pro Festinare. B C Cor meum et curo, mea exsultaverunt in Deum vi- vum. Non học tantum, inquit, accidit animæ meæ, sed et corpus meumn in Christo latatum est. Vivum D autem (seu, ut in Græco habetur, viventem) Deum appellavit, propter idola quæ mortua esse dicun- tur: vel quia a mortuis Christus resurrexit. Primo autem cor ipsum lætitia afficitur, et deinde gaudium in universum corpus diffunditur. VERS. 4. Etenim passer invenit sibi domum, et Cartur nidum sibi, ubi ponal pullos suos, allaria tua, Domine virtutum. Passerem animam appellat, ve- luti quæ ab intellectuali aucupe, laqueis, atque aliis multiplicibus insidiis impetitur. Anima enim, inquit, mea sicut passer erepta est de laqueo venan- tjum *. Per turturem simili modo castam omnem • Psal. cxxi, 7.
present along with you, he will not approach you. The lawless prey upon the just and con- demn the innocent, and so on. And he will become a ‘helper of my hope’, in the sense of, a support for my hope in him when this hope is shaken when I am abandoned, for in helping me he supported my hope. And the Lord will repay them in the age to come and will make them disappear from the present age through disaster and death.
Psalmus CXII
PG 128:110394 ϟδ΄τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
PG 128:963α Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαυίδ. Ἀνεπίγραφος καὶ οὗτος παρ’ Ἑβραίοις. Oἱ Ἑβδομήκοντα δὲ τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην ἔταξαν, αἶνον μὲν αὐτὸν εἰπόντες, ὅτι αἰνεῖ τὸν Θεὸν, ᾠδῆς δὲ, ὅτι μετὰ μέλους ᾔσθη· Καὶ ἐν ψαλμοῖς γὰρ, φησὶν, ἀλαλάξωμεν αὐτῷ. Οὗτος τοὺς μὲν πιστεύσαντας ἤδη τῷ Χριστῷ συγκαλεῖ πρὸς ἀγαλλίασιν, τοῖς δὲ μήπω πεπιστευκόσιν ᾽Ιουδαίοις συμβουλεύει, ἕως καιρὸν ἔχουσι μετανοίας, ἐπιστρέψαι καὶ προσπεσεῖν αὐτῷ. Συντάττει δὲ καὶ τούτοις κἀκείνοις ἑαυτὸν ὁ Δαυὶδ, τοῖς μὲν, ὡς οἰκείοις ἀπὸ τῆς εὐσεβείας, τοῖς δὲ, ὡς ἰδίοις ἀπὸ τοῦ γένους.Α νηροί, δημοσιευομένων αὐτοῖς τῶν ἔργων· καὶ ταράσσονται βλέποντες τοῦ δικαστοῦ τὴν ἀποτομίαν· εἶτα κολάζονται. Καὶ γνώτωσαν ότι ὄνομά σοι Κύριος. Γνώτωσαν ἐξ ἀνάγκης, ἐπείπερ ἐκ προαιρέσεως οὐκ ἠθέλησ σαν. Σὺ μόνος ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Από κοινοῦ τὸ καὶ Γνώτωσαν, ὅτι σὺ μόνος ὁ Θεὸς πάσης τῆς γῆς. Ὕψιστον γὰρ τὸν Θεὸν ἐκάλουν, ὡς ἐπου ράνιο Άρμόζει δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τοῖς διωκομένοις ὑπὲρ Χριστοῦ. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν τοῖς υἱοῖς Καρέ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΓ. Καὶ ὁ ὀγδοηκοστός ψαλμός τοιαύτην ἔλαχε τὴν ἐπιγραφήν· καὶ ζήτει ἐκεῖ· περὶ τούτων οὖν τῶν ληνῶν ὁ Δαβὶδ νῦν διέξεισιν. Ως ἀγαπητὰ τὰ σκηνώματά σου, Κύριε τῶν δυνάμεων! Το Ὡς ἐνταῦθα τοιοῦτόν ἐστιν, οἷον καὶ τὸν ὡς ἀγαθὸς ὁ Θεὸς τῷ Ἰσραήλ! Καὶ ζήτει ψαλ μόν οβ'. Σκηνώματα δὲ λέγει τὰς κατὰ τόπον Εκ· κλησίας, ἐν οἷς ἡ θεία κατοικεῖ χάρις· ἂς προεωρα κὼς ὁ Προφήτης ἠγάπησε. Περὶ δὲ τοῦ. Κύριε τῶν δυνάμεων, εἴρηται ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ. Επιποθεῖ καὶ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου εἰς τὰς αὐτ λὰς τοῦ Κυρίου. Εκλείπει, ἀποδημῆσαι γλισχομένη πρὸς ταύτας· &ς καὶ αὐλὰς ὁμοίως ὠνόμασεν, ὡς ἐνδιαιτήματα τοῦ Χριστοῦ. Η 'Εκλείπει, ἀντὶ τοῦ, Ἐκλύεται, ἀτονεῖ τῷ περιττῷ πόθῳ ταλαιπωρουμέν νη. Λέγεται δὲ τὸ ἐκλείπειν ἐπὶ τῶν θερμῶν ἐρα- στῶν, μὴ δυναμένων ὑπομεῖναι τῷ χωρισμῷ τῶν ποθουμένων. Καὶ πᾶς δὲ ὁ τῆς οὐρανίου καταπαύ· σεως ὀρεγόμενος εἴποι ἂν ἀγαπητά σκηνώματα τα νοητά, τὰ ἐν οὐρανοῖς. Τὰ δὲ αὐτὰ καὶ αὐλάς. Επι- ποθεῖ δὲ, ἀντὶ τοῦ, Επείγεται. Η καρδία μου καὶ ἡ σάρξ μου ήγαλλιάσαντο ἐπὶ Θεὸν ζῶντα. Καὶ οὐχ ἡ ψυχή μου μόνη τούτο πέπονθεν, ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα ἐχάρη ἐπὶ τῷ Χριστῷ. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις. Ζῶντα δὲ αὐτὸν εἶπεν διὰ τὰ νεκρὰ εἴδωλα· ἢ καὶ ὡς ἀναστάντα ἐκ νε- κρῶν. Πρώτη δὲ ἡ καρδία χαίρει· εἶτα διαχεῖται ἡ χαρὰ καὶ ἐπὶ τὸ ἄλλο σώμα. Καὶ γὰρ στρουθίον εὗρεν ἑαυτῷ οἰκίαν, καὶ τρυγών νοσσιὰν ἑαυτῇ, οὗ θήσει τὰ νοσσία ξαν· τῆς, τὰ θυσιαστήριά σου, Κύριε των δυνάμεων. Στρουθίον καλεῖ τὴν ἐπιβουλευομένην ψυχὴν ὑπὸ τῶν νοητῶν θηρευτῶν· Ἡ ψυχὴ γάρ, φησὶν, ἡμῶν, ὡς στρουθίον ἐῤῥύσθη ἐκ τῆς παγίδος τῶν θηρευ τῶν· Τρυγόνα δὲ, τὴν σώφρονα ψυχὴν, καὶ φιλήσυ EUTHYMII ZIGABENI cuntur. n illo enim sæculo, pravi omnes erube- scent, et confundentur, publicatis, ac divulgatis eorum operibus : et turbabuntur, ubi judicis constantiam, ac severitatem viderint, et deinde etiam punientur. VERS. 19. Et cognoscant, quod nomen tibi Domi- nus. Inviti igitur id cognoscant, post quam sponte noluerunt. Tu solus altissimus in omnem terram. A communi sensu sumendum est verbum, Cognoscant. Addi- scant, inquit, quod tu solus Deus es totius terra. Altissimum autem Deum vocavit, veluti superca• lestem. Potest etiam hic psalmus iis omnibus accommodari, qui pro Christo persecutionem su- stinent. In finem pro torcularibus filiis Core, psalmus. PSALMUS LXXXIII. Octogesimus etiam psalmus hujusmodi inscri- ptionen sortitus est. Ibi vide expositionem. De e'sdem enim torcularibus Propheta noster nunc loquitur. VERS. 2. Quam dilecla tabernacula tua, Domine virtutum ! Dictio, quam, hoc in loco idem significat quod alibi diximus, in psalmo Lxxit, ibi : Quam bonus Deus ipsi Israel! Per tabernacula autem ecclesias intelligit, quæ variis in locis constructæ sunt, et in quibus divina habitant charismata. Has etenim ecclesias, mentis oculo praevidens Propheta noster, dilexit eas. De his autem ver- bis : Domine virtutum, dictum est, in psalmo LxxΙΣ. Concupiscit, et deficit anima mea in aulas Do- mini. Anima mea debcit, cupiens ad bujusmodi ccclesius pervenire : quas aulas Dei etiam appel- lavit, quia in eis moratur, ac conversatur Chri- stus. Vel, deficit, hoc est, dissolvitur ac debilita – tur, nimio scilicet fatigata desiderio. Dicuntur enim ardentes amatores deficere, qui amatæ rei disjunctionem ferre nequeunt. Quisquis etiam cœ- lestem appetit Regem, dicere potest, quam amabi- lia sunt tabernacula illa tua intellectualia, quæ in calis sunt! ill, inquam, aulae coelestes. Concu- piscere autein posuit, pro Festinare. B C Cor meum et curo, mea exsultaverunt in Deum vi- vum. Non học tantum, inquit, accidit animæ meæ, sed et corpus meumn in Christo latatum est. Vivum D autem (seu, ut in Græco habetur, viventem) Deum appellavit, propter idola quæ mortua esse dicun- tur: vel quia a mortuis Christus resurrexit. Primo autem cor ipsum lætitia afficitur, et deinde gaudium in universum corpus diffunditur. VERS. 4. Etenim passer invenit sibi domum, et Cartur nidum sibi, ubi ponal pullos suos, allaria tua, Domine virtutum. Passerem animam appellat, ve- luti quæ ab intellectuali aucupe, laqueis, atque aliis multiplicibus insidiis impetitur. Anima enim, inquit, mea sicut passer erepta est de laqueo venan- tjum *. Per turturem simili modo castam omnem • Psal. cxxi, 7.
1α A praise of an ode belonging to David. This psalm is also without superscription among the Hebrews. The Seventy assigned this superscription, calling it a ‘praise’ because it praises God and an ‘ode’ because it was sung with musical intonation, for it is written, And with psalms let us shout to him with ululation. This psalm calls those who have already believed in Christ to rejoice and admonishes the Jews who have not yet believed to turn back and fall down before him while they still have time for repentance. David assigns himself both with the former and with the latter, with the former as kin- dred in piety and with the latter as his own in race.
PG 128:965β Δεῦτε ἀγαλλιασώμεθα τῷ Κυρίῳ. Ἐν τῷ Δεσπότῃ Χριστῷ· ὑπὸ τοιοῦτον Κύριον ἀξιωθέντες ταγῆναι, σφόδρα φιλανθρωπότατον.λῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
1β Come, let us rejoice in the Lord. In Christ the Master, having been made worthy to have been placed under such a Lord who is most beneficent towards man.
γ Ἀλαλάξωμεν τῷ Θεῷ τῷ σωτῆρι ἡμῶν. Ἀλαλάξωμεν αὐτῷ, ὡς νικητῇ τῶν τυραννούντων καὶ ῥυσαμένῳ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς Pss 26.γ, 32. ἐκείνων αἰχμαλωσίας· βοὴ γὰρ ἐπινίκιος, ὁ ἀλαλαγμός. β, 46.β, 6λῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
1γ Let us shout with ululation to God our saviour. Let us shout with ululation to him as victor over our tyrants and having delivered us from Pss 26.6γ, 32. captivity to them, for ululation is a victory shout. 3β, 46.2β, 6
α Προφθάσωμεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἐν ἐξομολογήσει. Προλάβωμεν τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, τὴν δευτέραν δηλονότι· πρὸ τοῦ ἐπιφανῆναι αὖθις αὐτὸν, ἐξομολογησώμεθα, τουτέστι, μετανοήσωμεν. Σημεῖον γὰρ μετανοίας, ἡ ἐξαγόρευσις τῶν πεπλημμελημένων.λῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
2α Let us anticipate his face with confession. Let us anticipate his appearance, namely his second appearance; before he appears again let us confess, that is, let us repent, for a sign of repentance is the open declaration of trans- gressions.
β Καὶ ἐν ψαλμοῖς ἀλαλάξωμεν αὐτῷ. | Καὶ ἡμεῖς ὁμοίως, μετὰ τὸ πιστεῦσαι, μετὰ ψαλμῶν ἀλαλάξωμεν αὐτῷ ἐπινίκια, τῷ εἰπόντι, Θαρσεῖτε, ἐγὼ νενίκηκα τὸν κόσμον.λῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
2β And with psalms let us shout to him with ululation. And let us similarly, after having believed, shout with psalms hymns of victory to him who said, Take courage, I have conquered the world.
3 Ὅτι Θεὸς μέγας Κύριος, καὶ βασιλεὺς μέγας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. [β] ἐγκαταλιμπανομένου MAS2CBF : ἐγκαταλελειμμένου PH : ἐγκαταλειπομένου V. α πεπλημμελημένων PABFH : πεπλημμένων MS : πλημμελημάτων V.λῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
3 For the Lord is a great God and a great king over all the earth.
PG 128:1103Ψαλμός 94 — Psalm 94τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
PG 128:965Ὅτι, εἰ καὶ ἄνθρωπος ἐφάνη καὶ πέπονθεν, ἀλλά γε Θεός ἐστι μέγας καὶ Κύριος, καὶ τὰ ἑξῆς. Ἡδέως δὲ ἐνδιατρίβει, διηγούμενος τὸ μέγεθος καὶ τὴν ἐξουσίαν καὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ.λῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
For even though he appeared and suffered as a man, yet he is a great God and Lord, and so on. He lingers with pleasure in telling of his greatness his authority and his power.
α Ὅτι ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ τὰ πέρατα τῆς γῆς. Ἐν τῇ ἐξουσία αὐτοῦ, σύμπασα ἡ γῆ. Ἢ καὶ ἄλλως τουτὶ τὸ ῥητὸν συμφωνεῖ τῷ τοῦ Ἡσαΐου λέγοντος, Ὁ κατέχων τὸν γύρον τῆς γῆς δρακί.λῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
4α For the ends of the earth are in his hand. All the earth is under his authority. Or else in another way these words agree with those of Isaiah who says, Who holds the circle of the earth in his grasp.
β Καὶ τὰ ὕψη τῶν ὀρέων αὐτοῦ εἰσι. Κτίσματα ἢ κτήματα.λῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
4β And the heights of the mountains are his. His creations or his possessions.
α Ὅτι αὐτοῦ ἐστιν ἡ θάλασσα, καὶ αὐτὸς ἐποίησεν αὐτήν. Οὐ μόνον γὰρ αὐτῆς ἐστι Κύριος, ἀλλὰ καὶ ποιητής.λῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
5α For his is the sea and he has made it. For not only is he its Lord, but also its maker.
β Καὶ τὴν ξηρὰν αἱ χεῖρες αὐτοῦ ἔπλασαν. Διὰ τῶν στοιχείων, καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς ὑπεδήλωσε. Tὰ ὕψη δὲ τῶν ὀρέων ὡς θαύματος ἄξια παρέλαβε.λῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
5β And his hands have fashioned the dry land. Through the elements he implied also the things in them. And he mentioned the heights of the mountains as worthy of wonder.
6 Δεῦτε προσκυνήσωμεν καὶ προσπέσωμεν αὐτῷ, καὶ κλαύσωμεν ἐναντίον Κυρίου τοῦ ποιήσαντος ἡμᾶς. Προσκυνήσωμεν ὡς δοῦλοι· προσπέσωμεν ὡς βοηθείας τῆς αὐτοῦ δεόμενοι· κλαύσωμεν ὡς ἁμαρτωλοί.λῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
6 Come, let us make obeisance and fall down before him and let us lament before the Lord who has made us. Let us make obeisance as servants; let us fall down as in need of his help; let us lament as sinners.
α Ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ ἡμεῖς λαὸς νομῆς αὐτοῦ καὶ πρόβατα χειρὸς αὐτοῦ. Λαὸς μὲν, οἱ συνετώτεροι, πρόβατα δὲ, οἱ ἀσυνετώτεροι. Καὶ λαὸς μὲν, ὡς βασιλέως, πρόβατα δὲ, ὡς ποιμένος· καὶ λαὸς μὲν νομῆς, ὡς παρ’ αὐτοῦ τρεφόμενοι καὶ προνοούμενοι, πρόβατα δὲ χειρὸς, ὡς παρ’ αὐτοῦ ἰθυνόμενοι καὶ διεξαγόμενοι. β-α Σήμερον, ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, μὴ σκληρύνητε τὰς καρδίας ὑμῶν ὡς ἐν τῷ παραπικρασμῷ. Tὸ, σήμερον, οὐχ ὡρισμένην ἡμέραν ἐνταῦθα παρίστησιν, ἀλλὰ πᾶσαν ἐν ᾗ τὸ σήμερον λέγεσθαι δύναται. Οὕτω γὰρ αὐτὸ καὶ Παῦλος ἡρμήνευσε, τουτέστιν, ἐν οἱῳδήποτε καιρῷ ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, καλοῦντος ὑμᾶς διὰ τῶν θείωνλῶν εὐλογίας αὐτοῖς δώσει. Εἶεν δ᾽ ἂν αὗται οι διάφοροι μακαρισμοί. Α νομοθετῶν τὰ τοιαῦτα διὰ τῶν εὐαγγελικῶν ἐντο Εt Πορεύσονται ἐκ δυνάμεως εἰς δύναμιν. Ἐξ ἀρετῆς εἰς ἀρετήν· οἷον ἐκ ταπεινοφροσύνης εἰς πένθος, ἐκ δὲ πένθους εἰς κατάνυξιν, καὶ οὕτως ἐκ ταύτης εἰς ἐκείνην προκόπτοντες, ἀναβήσονται πρό τὴν ἀκρώρεισιν. Δύναμιν δὲ τὴν ἀρετὴν ἐκάλεσεν, ὡς ἰσχυροποιοῦσαν τὸν μετιόντα αὐτήν· ἔστι δὲ καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅτι πορεύσονται ἀπὸ προσευχῆς εἰς ἀνάγνωσιν τῶν θείων λογίων, καὶ ἀπὸ ἀναγνώσεως εἰς παραίνεσιν τῶν ἀσθενεστέρων, καὶ ἀπὸ παραι νέσεως εἰς εὐχαριστίαν τῶν θείων λογίων καὶ ὑμνῳδίαν Θεοῦ. Καὶ ἄλλως πάλιν ἀπὸ δυνάμεως τῶν ἐνταῦθα χαρισμάτων εἰς τὴν δύναμιν τῆς βασιλείας Β τῶν οὐρανῶν. Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών. Τοῦτο πρόρρησις τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρωπήσεως· ἐν Σιὼν γὰρ ἀνέτειλε, κατὰ τό· Εγώ κατεστάθην βα- σιλεὺς ὑπ' αὐτῷ ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. θεὸν δὲ τῶν θεῶν ἐκάλεσεν αὐτὸν, ὡς ἐν τῇ ἀρχὴ τοῦ μθ' ψαλμού προεξηγησάμεθα. Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχής μου, ενώτισαι, ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ταὐτὸν εἰπεῖν, Ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων καὶ Κύριε τῶν δυνάμεων, περὶ οὗ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ παρόντος εἴρη ται ψαλμοῦ. Προσευχὴν δὲ λέγει τὴν παράκλησιν, Αν μέλλει προσαγαγεῖν προϊών. Ο δὲ Θεὸς Ια κώβ, ἀντὶ τοῦ, Ο καὶ τῷ Ἰακὼν πάλαι ὀφθεὶς, ἐν ἀνθρώπου σχήματι, ἐπὶ τῇ πόλῃ. Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἵδε, ὁ Θεός· ἐπίβλεψον εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Τοῦτο ἡ προσ- ευχή. Χριστὸν δὲ λέγει πάντα Χριστιανόν· ὅσο γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, Χριστὸν ἐνεδύθη σαν. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ προοιμίο τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών. *Οτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Περὶ τῶν θείων αὐλῶν ἐλέχθη με κρὸν ἀνωτέρω. Ὑπὲρ χιλιάδας δὲ ἡμερῶν τὰς ἐν ἑτέροις τόποις ἀνιέροις. Τὸ δὲ, "Οτι, βεβαιωτικόν. Εξελεξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μᾶλλον ἢ οἰκεῖν μὲ ἐν σκηνώμασιν αμαρ- τωλῶν. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησί, πλὴν φανερώτερον. Ορα δὲ ὅσων ἠγάπα τὸν θεῖον οἶκον, ὁ τὸ παραβ ῥιπτεῖσθαι ὡς ἔτυχε, τοῦ οἰκεῖν ἁβρῶς ἐν ἁμαρτω λοῖς αἱρετώτερον έκρινε διὰ τὸν ἐκεῖθεν ἀγε σμόν. *Οτι ἔλεος καὶ ἀλήθειαν ἀγαπᾷ Κύριος. Εγ- καταμίγνυσι τῷ ψαλμῷ καὶ νουθεσίαν προτρεπτι κὴν εἰς πρακτικὴν ἀρετὴν καὶ θεωρητικήν λέγων ὅτι ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὴν ἐλεημοσύνην καὶ τὴν ἀλή EUTHYMII ZIGABENI Christus, qui hanc nobis legem dedit, evangelicis etian) mandatis suis benedictiones eis dabit, quem- admodum apud Matthæum et Lucam legimus. Ibunt de virtute in virtäten‹. Ex humilitate ad luctum, ex luctu ad compunctionem, atque hoc pacto ex una in aliam virtutem, summo cum pro- fectu, ad sublime virtutum culmen ascendent. Virtus autem ideo dicta est, quia viribus poten - tiorem illum hominem. reddit, qui eam amplecti- tur. (Vires autem cum dico, non corporis tantum, sed animi etiam facultates intelligo.) Possumus et aliter dicere, quod ibunt ab oratione ad lectionem sacrarum Litterarum, et ab hujusmondi lectione, ad imperfectorum quorumlibet admonitionem, atque exhortationem : item ab exhortatione, ad gratiarum actiones, atque ad laudem Dei. aliter, a virtute donorum Dei, que hic in terra nobis regno tribuentur. . Videbitur Deus deorum in Sion. Prophetia hic continetur de Incarnatione Salvatoris, qui in Sion ortus est, juxta illud : Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, annuntians præceptum ejus 10. Deum autem deorum ea ratione appellavit, quam diximus in principio psalmi xlıX. VERS. 9. Domine Deus, exaudi orationem meam, auribus percipe, Deus Jacob. Iden est dicere, Deum virtutum, quod Dominum virtutum, de quo in prin- cipio diximus præsentis psalmi. Per orationem autem eas preces intelligit, quas in progressu di- cturus est. Deus, etiam Jacob pro Deus, qui olim luctans, in figura hominis apparuisti Jacob. VERS. 10. Protector noster aspice, Deus, et respice in faciem Christi tui. Hæc est illa oratio, quam exaudiri postulavit. Per Christum autem hoc in loco quemcunque Christianum intelligit, qui in Christo baptizatus sit, et Christum induerit : de quo in fine Proœmii præsentis operis dictum est. VeRs. 11. Quia melior est dies una in aulis super millia. De divinis aulis paulo superius dictum est. Melior est autem una hujusmodi dies super millia aliorum dierum, qui alibi quam in tua aula agan- tur, diclio autem, Quia, confirmantis est hoc in joco, pro Vere. Elegi abjectus esse in domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculis peccatorum. Idem rursus repetit, sed manifestius. Tu vero mecum considera quanto divinæ domus amore ac desiderio tene- retur, is qui abjectus esse malebat in domo Dei, ob eam nimirum sanctificationem, quæ illic perpe- tuo adest, quam deliciose cum peccatoribus habi- tare. VERS. 12. Quoniam misericordiam, et veritatem diligit Dominus Deus. Admiscet Propheta in hoc psalmo admonitiones, atque ad activam nos, et contemplativam vitam hortatur, dicens, quod Psal. 11, 6. C præstantur, ad eorum virtutem, quæ in cœlorum D
7α For he is our God and we are the people of his pasturage and sheep of his hand. ‘People’ are those with greater understanding and ‘sheep’ those with lesser understanding. And people as of a king and sheep as of a shepherd; and a ‘people of his pasturage’, as nour- ished and provided for by him, and ‘sheep of his hand’ as being guided and led out by him. 7β-8α Today, if you hear his voice do not harden your hearts as at the embitterment. The ‘today’ does not here indicate a specific day, but every day in which ‘today’ can be said. This is also how Paul interpreted it, namely, at whatever time you may hear his voice calling us through the divine Scriptures and especially through the Gospel, do not harden your hearts by disobeying and not accepting it as happened at the embitterment.
PG 128:967Γραφῶν, καὶ μάλιστα διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, μὴ σκληρύνητε τὰς καρδίας ὑμῶν, παρακούοντες, καὶ μὴ πραραδεχόμενοι αὐτὴν, ὡς ἐν τῷ παραπικρασμῷ γέγονε. β Κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Εἴρηται ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ, ὅτι Παρεπίκραναν τὸν Ὕψιστον ἐν ἀνύδρῳ, καὶ ἐξεπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς ἀκολούθως. Καὶ τότε γὰρ ἐσκλήρυναν τὰς καρδίας αὐτῶν, ἀποπεμψάμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ φωνὴν, ἣν ἤκουσαν ἐν Σινᾶ, καὶ ἐκλαθόμενοι τῶν εὐεργεσιῶν αὐτοῦ, καὶ ἀπιστήσαντες ὅτι πάντα δύναται. α Oὗ ἐπείρασάν με οἱ πατέρες ὑμῶν. Oὗ, ὅπου, ἐν τῇ ἐρήμῳ· ἢ, οὗ πειρασμοῦ. Ἀπὸ δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ λόγος. β Ἐδοκίμασάν με καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσαράκοντα ἔτη. Tὰ θαυμάσια καὶ τὰς εὐεργεσίας περὶ ὧν διέξεισιν ὁ εἰρημένος οζ΄ ψαλμός. Tὸ δὲ, τεσσαράκοντα ἔτη, τινὲς μὲν τῷ παρόντι στίχῳ συνάπτουσι, τινὲς δὲ τῷ ἐφεξῆς, ἀναγινώσκοντες οὕτως· α [Τεσσαράκοντα ἔτη] προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκείνῃ. Τουτέστιν, ἐπαχθῶς ἔσχον αὐτῇ, δυσηρεστήθην ἐκείνῃ διὰ τὴν σκληροκαρδίαν καὶ ἀπιστίαν αὐτῶν. β Καὶ εἶπα, Ἀεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ. Ἀστατοῦσι. Γενεὰ γὰρ, φησὶν, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. γ Αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Ὁδοὺς πολλάκις ἡ Γραφὴ, καθάπερ καὶ νῦν, τὰς | ἐντολὰς ὀνομάζει, διὰ τὸ φέρειν εἰς Θεόν. Γνῶσιν δὲ αὐτῶν, οὐ τὴν δι’ ἀναγνώσεως καὶ μελέτης, ἀλλὰ τὴν δι’ ἐνεργείας καὶ πράξεως. 11 Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Tὸ, ὡς, βεβαιωτικόν. Βεβαίως, φησὶν, ἀπεφηνάμην ἐν τῷ ὀργισθῆναί με, οὐκ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. α αὐτῇ MPAS : αὐτήν CV. α ἐκείνῃ PHB : ἐκείνοις FV : ἐκείνην A : ἐκείνον MS.θειαν· ἔστι δὲ τῆς μὲν πρακτικῆς ἡ ἐλεημοσύνη, τῆς δὲ θεωρητικῆς ἡ ἀλήθεια· εἰ δὲ ταύτας ἀγαπᾷ, δῆλον ὅτι πάντως καὶ τοὺς μετιόντας αὐτὰς, ἐπεὶ καὶ αὐτὸς αὐτοέλεός ἐστι, καὶ αὐτοαλήθεια. Τὸ δὲ "Οτι, διηγηματικόν ἐστι καὶ παρέλκον, καὶ ἰδίωμα τικόν. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ὁ Χριστός, ἐλεῶν ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησε, καὶ ἀληθὲς ἐκήρυξεν Εὐαγγέλιον. Χάριν καὶ δόξαν δώσει. Χάριν ἀφέσεως ἁμαρ τιῶν, ὡς τῇ πόρνῃ, καὶ πολλοῖς ἄλλοις. "Η θαυμά των, ὡς τοῖς ἀποστόλοις καὶ τοῖς λοιποῖς ἁγίοις. Δόξαν δὲ, καὶ τὴν παρ' ἀνθρώπων, καὶ τὴν ἐν αὐ ρανοῖς. "Η χάριν μὲν τὴν τῆς θεώσεως, δόξαν δὲ τὴν τῆς βασιλείας αὐτοῦ. Κύριος οὐ στερήσει τὰ ἀγαθὰ τοῖς πορευομέ- νοις ἐν ἀκακίᾳ. Τινὲς καθ᾽ ὑπερβατὸν τὸ ῥητὸν συντάσσουσιν, οἷον· χάριν καὶ δόξαν δώσει τοῖς πορευομένοι; ἐν ἀκακίᾳ. Εἶτα Κύριος οὐ στερήσει αὐτοὺς τῶν ἀγαθῶν τῶν ἐν οὐρανοῖς. Αδιάφορος δὲ καὶ ἡ σύνταξις, τοῦ Στερήσει. Ο σημαίνει τὸ Κωλύσει. Τινὲς δὲ σύνταξιν ἀντὶ συντάξεως φασί· Κύριος οὐ στερήσει τῶν ἀγαθῶν τοῖς πορευο, έ- Κύριος οὐ στερήσει τὰ ἀγαθὰ τοῖς που νοις ἐν ἀκακίᾳ, εἴτουν ἐν ἀποχῇ τῶν κακῶν. ρευομένοις ἐν ἀκακίᾳ, ἀποστρεῶ, Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, μακάριος ὁ ἄν- θρωπος ὁ ἐλπίζων ἐπὶ σέ. Ἐν τῷ λγ' ψαλμῷ εἰ. ρηται · Μακάριος ἀνὴρ ὃς ἐλπίζει ἐπ' αὐτόν. Ελπίζει δὲ ὁ πάντων καταφρονήσας τῶν βιωτικῶν, καὶ τῷ Θεῷ μόνῳ προσανέσχων. Εβραίοι δὲ καὶ τὸν παρόντα ψαλμὸν τῷ ἐν Βαβυλῶνι δορυαλώτῳ · λαῷ ἀνατιθέασιν, ἐπιθυμοῦντι τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ναοῦ, καὶ μακαρίζοντι τους κατοικοῦντας ἐν αὐτῷ, καὶ προτιμῶντι μίαν ἡμέραν τῆς ἐν αὐτῷ διατρι βῆς ὑπὲρ χιλιάδας ἡμερῶν τὰς ἐν ἄλλοις. Οὐ δύο νανται δὲ διόλου συμβιβάσαι τὴν ἑρμηνείαν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ, Εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων αινέσουσί σε, προσίσταται. Κατελύθη δὲ καὶ ὁ ναὸς καὶ ὁ ἐν αὐτῷ αἶνος · καὶ τὸ, Εἰς τὴν κοιλάδα τοῦ κλαυθ μῶνος, ἀνακόλουθον αὐτοῖς, καὶ ἄλλα τινά. Καὶ γὰρ καὶ ἡ ἐπιγραφὴ πρὸ τῶν ἄλλων ἐμποδίζει, Ληνῶν πληθυντικῶς μνημονεύουσα · πανταχοῦ δὲ ληνὸν ἡ Παλαιὰ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις λέγει ναὸν, καὶ σκήνωμα· καὶ οὐ σκηνώματα. Εt Εἰς τὸ τέλος τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΑ'. Εἰς τὸ τέλος καὶ οὗτος διὰ τὸ τέλος τῶν ἐν τούτῳ προφητειών. Προαγορεύει γὰρ τυπικῶς μὲν τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν Βαβυλῶνι αἰχμαλώτων, COMMENT. IN PSALMOS. A Deus diligit misericordiam et veritatem. Miseri B cordia autem ad activam, et veritas ad contem- plativam vitam pertinet. Quod si istas Deus diligit virtutes, necessario eos amabit, qui hujusmodi virtutes amplectuntur : quia Deus est ipsa mise- ricordia, et ipsa veritas. Dictio autem, Quoniam, narrantis in morem posita est, et abundat, it sæpe diximus, more Hebraici idiomatis. Possumus et aliter dicere, quod Christus nostri misertus est, et verum nobis Evangelium prædicavit. Gratiam et gloriam dabit. Gratiam remissionis peccatorum, veluti dedit meretrici, et aliis multis. Vel, gratiam miraculorum dabit, qualem apostolis præstitit, et cateris sanctis. Gloriam vero, et eur quæ est ab hominibus, et eam quæ in cœlo est, vel deificationis gloriam, ut Dei scilicet efficiamur, et gloriam cœlestis regni adipiscamur. VERS. 13. Dominus non privabit bonis eos qui ambulant in innocentia. Qui·lam per figuram hyper- baton construunt hunc versiculum, videlicet : Dominus dabit gratiam et gloriam, iis qui ambu- lant in innocentia; deinde Dominus non privati cos cœles ibus bonis. Et quia Græca lectio indiſſe- rentem continet constructionem. (Habetur enim in Graco : quod ad litteram dicere possumus : Dominus non privabit bona iis qui ambulant in innocentia.) Dic quod dictio, Prirabil, sic posita, accipitur pro Prohibebit. Quidam vero dicunt casus in constructiones fuisse immutatos, et positum : Non privabit bona, iis qui ambulant in innocentia; pro Non privabit cos bonis. Innocen- tiam autem hoc in loco pro abstinentia vitiorum posuit. (Considera etiam ne fortassis verbum lioc est, verbum Privo, eodem modo construatur, quo verbum Aufero; quod aliquando cum dativo jungitur et accusativo, veluti: Aufero tibi eam rem, sicuti reperimus apud Aristidem : Abstulit ei ægritudinem. Item apud Philostratum: Cum fortuna ei magnum præmium abstulisset.) G D Domine Deus virtutum, beatus homo, qui speral in te. In psalmo etiam LII legimus: Beatus vir, qui sperat in eo. Ille autem sperare dicitur in Deo, qui mundana omnia despicit, et ab eo solo depen det. Hebræi vero hunc psalmum dicunt ad capti. vum in Babylone populum pertinere, qui ad Hie- rosolymitanum templum accedere optabat, et beatos eos omnes dicebat, qui illic degerent. Qui etiam populus in illo templo, vel unica tantum die commorari maluisset, quam alibi vel longissimo temporis intervallo. Verum non possunt per omnia hujusmodi expositionem suo accommodare pro- posito, cum ilta eis verba adversentur: In sæcula saculorum laudabunt te. Nan et templum, et lau- des, quæ in eo templo Deo dicebantur, abierunt omnia. verba flla : In valle lacrymarum, nullam juxta eorum expositionem haberent consequentian. Et multa alia præterea erunt dissona. Nam et ipsa in primis inscriptio adversatur, quæ Torcularia plu- rali numero appellat, cum passim in Veteri Testamento, templum Hierosolymitanum, Torcular, singulari numero, aut Tabernaculum appellatum sit, et non torcularia, aut tabernacula. In finem filiis Core, psalmus David. PSALMUS LXXXIV. In finem etiam inscribitur hic psalmus, ob pro- phetias in eo contentas, quæ ad finem tendebant, Et in figura quidem ea prædicit, quæ ad populi
8β On the day of tempting in the wilderness. In the seventy-seventh psalm it was said that They embittered the Most High in a waterless land and tempted God in their hearts, and so on. And then indeed they hardened their hearts, having rejected God’s voice which they had heard on Sinai and having utterly forgotten his benefactions and having disbelieved that he is able to do all things. 9α In which your fathers tempted me. ‘In which’, ‘where’, in the wilderness, or ‘in which temptation’. The words are from the holy Spirit. 9β They tested me and saw my works for forty years. My wonders and my benefactions about which the above-mentioned seventy-seventh psalm tells. Some conjoin the ‘for forty years’ to the present verse and others to the following verse, reading thus: 10α [For forty years] I was grievously angered with that generation. That is, I was grievously disposed towards it, I was displeased with that generation on account of their hardness of heart and disbelief. 10β And I said, ‘They are ever errant in heart’. They are ever volatile, for it is written, A generation that would not keep its heart straight. 10γ And they have not known my ways. As in this case, Scripture very often calls the commandments ‘ways’ on account of their leading to God. Knowledge of those ways is not knowledge that comes through reading and study, but knowledge that comes through activity and practice. 11 As I have sworn in my anger, ‘If they will enter into my place of rest’. The ‘as’ is confirmative. Assuredly, he says, I have declared when having been swollen with anger, ‘They will not enter into my place of rest’. What an oath is in relation to God was said in the eighty-eighth psalm at the verse, I have sworn to David my servant.
Tί μὲν οὖν ἐστιν ὅρκος ἐπὶ Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ πη΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Ὤμοσα Δαυὶδ τῷ δούλῳ μου. Περὶ δὲ ὀργῆς πάλιν ἐξηγησάμεθα ἐν τῷ ϛ΄ ψαλμῷ, ὅπου τὸ, Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Ὅτι δὲ τὸ, εἰ, τὸ, οὐ, σημαίνει πολλάκις παρ’ Ἑβραίοις, καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Κατάπαυσις δὲ, ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας, ὡς παύσασα τοὺς εἰσελθόντας ᾽Ισραηλίτας ἀπὸ τῆς ἐν τεσσαράκοντα ἔτεσι πλάνης καὶ μεταβάσεως, καὶ ἀνάπαυσις αὐτοῖς γενομένη· λοιπὸν οὖν οὐδ’ οἱ παρακούοντες τῆς φωνῆς τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. ϟε΄θειαν· ἔστι δὲ τῆς μὲν πρακτικῆς ἡ ἐλεημοσύνη, τῆς δὲ θεωρητικῆς ἡ ἀλήθεια· εἰ δὲ ταύτας ἀγαπᾷ, δῆλον ὅτι πάντως καὶ τοὺς μετιόντας αὐτὰς, ἐπεὶ καὶ αὐτὸς αὐτοέλεός ἐστι, καὶ αὐτοαλήθεια. Τὸ δὲ "Οτι, διηγηματικόν ἐστι καὶ παρέλκον, καὶ ἰδίωμα τικόν. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ὁ Χριστός, ἐλεῶν ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησε, καὶ ἀληθὲς ἐκήρυξεν Εὐαγγέλιον. Χάριν καὶ δόξαν δώσει. Χάριν ἀφέσεως ἁμαρ τιῶν, ὡς τῇ πόρνῃ, καὶ πολλοῖς ἄλλοις. "Η θαυμά των, ὡς τοῖς ἀποστόλοις καὶ τοῖς λοιποῖς ἁγίοις. Δόξαν δὲ, καὶ τὴν παρ' ἀνθρώπων, καὶ τὴν ἐν αὐ ρανοῖς. "Η χάριν μὲν τὴν τῆς θεώσεως, δόξαν δὲ τὴν τῆς βασιλείας αὐτοῦ. Κύριος οὐ στερήσει τὰ ἀγαθὰ τοῖς πορευομέ- νοις ἐν ἀκακίᾳ. Τινὲς καθ᾽ ὑπερβατὸν τὸ ῥητὸν συντάσσουσιν, οἷον· χάριν καὶ δόξαν δώσει τοῖς πορευομένοι; ἐν ἀκακίᾳ. Εἶτα Κύριος οὐ στερήσει αὐτοὺς τῶν ἀγαθῶν τῶν ἐν οὐρανοῖς. Αδιάφορος δὲ καὶ ἡ σύνταξις, τοῦ Στερήσει. Ο σημαίνει τὸ Κωλύσει. Τινὲς δὲ σύνταξιν ἀντὶ συντάξεως φασί· Κύριος οὐ στερήσει τῶν ἀγαθῶν τοῖς πορευο, έ- Κύριος οὐ στερήσει τὰ ἀγαθὰ τοῖς που νοις ἐν ἀκακίᾳ, εἴτουν ἐν ἀποχῇ τῶν κακῶν. ρευομένοις ἐν ἀκακίᾳ, ἀποστρεῶ, Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, μακάριος ὁ ἄν- θρωπος ὁ ἐλπίζων ἐπὶ σέ. Ἐν τῷ λγ' ψαλμῷ εἰ. ρηται · Μακάριος ἀνὴρ ὃς ἐλπίζει ἐπ' αὐτόν. Ελπίζει δὲ ὁ πάντων καταφρονήσας τῶν βιωτικῶν, καὶ τῷ Θεῷ μόνῳ προσανέσχων. Εβραίοι δὲ καὶ τὸν παρόντα ψαλμὸν τῷ ἐν Βαβυλῶνι δορυαλώτῳ · λαῷ ἀνατιθέασιν, ἐπιθυμοῦντι τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ναοῦ, καὶ μακαρίζοντι τους κατοικοῦντας ἐν αὐτῷ, καὶ προτιμῶντι μίαν ἡμέραν τῆς ἐν αὐτῷ διατρι βῆς ὑπὲρ χιλιάδας ἡμερῶν τὰς ἐν ἄλλοις. Οὐ δύο νανται δὲ διόλου συμβιβάσαι τὴν ἑρμηνείαν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ, Εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων αινέσουσί σε, προσίσταται. Κατελύθη δὲ καὶ ὁ ναὸς καὶ ὁ ἐν αὐτῷ αἶνος · καὶ τὸ, Εἰς τὴν κοιλάδα τοῦ κλαυθ μῶνος, ἀνακόλουθον αὐτοῖς, καὶ ἄλλα τινά. Καὶ γὰρ καὶ ἡ ἐπιγραφὴ πρὸ τῶν ἄλλων ἐμποδίζει, Ληνῶν πληθυντικῶς μνημονεύουσα · πανταχοῦ δὲ ληνὸν ἡ Παλαιὰ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις λέγει ναὸν, καὶ σκήνωμα· καὶ οὐ σκηνώματα. Εt Εἰς τὸ τέλος τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΑ'. Εἰς τὸ τέλος καὶ οὗτος διὰ τὸ τέλος τῶν ἐν τούτῳ προφητειών. Προαγορεύει γὰρ τυπικῶς μὲν τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν Βαβυλῶνι αἰχμαλώτων, COMMENT. IN PSALMOS. A Deus diligit misericordiam et veritatem. Miseri B cordia autem ad activam, et veritas ad contem- plativam vitam pertinet. Quod si istas Deus diligit virtutes, necessario eos amabit, qui hujusmodi virtutes amplectuntur : quia Deus est ipsa mise- ricordia, et ipsa veritas. Dictio autem, Quoniam, narrantis in morem posita est, et abundat, it sæpe diximus, more Hebraici idiomatis. Possumus et aliter dicere, quod Christus nostri misertus est, et verum nobis Evangelium prædicavit. Gratiam et gloriam dabit. Gratiam remissionis peccatorum, veluti dedit meretrici, et aliis multis. Vel, gratiam miraculorum dabit, qualem apostolis præstitit, et cateris sanctis. Gloriam vero, et eur quæ est ab hominibus, et eam quæ in cœlo est, vel deificationis gloriam, ut Dei scilicet efficiamur, et gloriam cœlestis regni adipiscamur. VERS. 13. Dominus non privabit bonis eos qui ambulant in innocentia. Qui·lam per figuram hyper- baton construunt hunc versiculum, videlicet : Dominus dabit gratiam et gloriam, iis qui ambu- lant in innocentia; deinde Dominus non privati cos cœles ibus bonis. Et quia Græca lectio indiſſe- rentem continet constructionem. (Habetur enim in Graco : quod ad litteram dicere possumus : Dominus non privabit bona iis qui ambulant in innocentia.) Dic quod dictio, Prirabil, sic posita, accipitur pro Prohibebit. Quidam vero dicunt casus in constructiones fuisse immutatos, et positum : Non privabit bona, iis qui ambulant in innocentia; pro Non privabit cos bonis. Innocen- tiam autem hoc in loco pro abstinentia vitiorum posuit. (Considera etiam ne fortassis verbum lioc est, verbum Privo, eodem modo construatur, quo verbum Aufero; quod aliquando cum dativo jungitur et accusativo, veluti: Aufero tibi eam rem, sicuti reperimus apud Aristidem : Abstulit ei ægritudinem. Item apud Philostratum: Cum fortuna ei magnum præmium abstulisset.) G D Domine Deus virtutum, beatus homo, qui speral in te. In psalmo etiam LII legimus: Beatus vir, qui sperat in eo. Ille autem sperare dicitur in Deo, qui mundana omnia despicit, et ab eo solo depen det. Hebræi vero hunc psalmum dicunt ad capti. vum in Babylone populum pertinere, qui ad Hie- rosolymitanum templum accedere optabat, et beatos eos omnes dicebat, qui illic degerent. Qui etiam populus in illo templo, vel unica tantum die commorari maluisset, quam alibi vel longissimo temporis intervallo. Verum non possunt per omnia hujusmodi expositionem suo accommodare pro- posito, cum ilta eis verba adversentur: In sæcula saculorum laudabunt te. Nan et templum, et lau- des, quæ in eo templo Deo dicebantur, abierunt omnia. verba flla : In valle lacrymarum, nullam juxta eorum expositionem haberent consequentian. Et multa alia præterea erunt dissona. Nam et ipsa in primis inscriptio adversatur, quæ Torcularia plu- rali numero appellat, cum passim in Veteri Testamento, templum Hierosolymitanum, Torcular, singulari numero, aut Tabernaculum appellatum sit, et non torcularia, aut tabernacula. In finem filiis Core, psalmus David. PSALMUS LXXXIV. In finem etiam inscribitur hic psalmus, ob pro- phetias in eo contentas, quæ ad finem tendebant, Et in figura quidem ea prædicit, quæ ad populi
Again we explained about anger in the sixth psalm at the verse, O Lord, do not rebuke me in your rage, nor chastise me in your anger. That ‘if ’ very often means ‘not’ among the Hebrews is something we have also said else- where. The promised land is a ‘place of rest’ as having given rest to the Israelites who entered after the forty years of wandering and transition and as having become a repose for them. Henceforth therefore neither will those who disobey the voice of God enter into the rest of the kingdom of heaven.
PG 128:110395 Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαυίδ·τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
PG 128:969α ὅτε ὁ οἶκος ᾠκοδόμητο μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν. Ἀνεπίγραφος καὶ οὗτος παρ’ Ἑβραίοις. Διατί δὲ αἶνος ᾠδῆς παρὰ τῶν Ἑβδομήκοντα ἐπιγέγραπται, προείρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Οἴκου δὲ οἰκοδομὴ μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, καθ’ ἱστορίαν μὲν, ἡ παρὰ Ζοροβάβελ ἀνέγερσις τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ναοῦ, κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἡ κατασκευὴ τοῦ προσλήμματος, ᾧ ἐνῴκησεν ὁ Υἱὸς καὶ Θεὸς μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, ἣν ᾐχμαλώτευσεν ὁ διάβολος, περὶ ἧς εἴρηται, Ἀνέβης εἰς ὕψος, ᾐχμαλώτευσας αἰχμαλωσίαν, ἢ ἡ σύστασις τῆς Ἐκκλησίας, ἣν ὁ μέγας καὶ σοφὸς ἀρχιτέκτων ᾠκοδόμησε. Πάντα γὰρ ταυτὶ προϊδὼν ὁ Δαυὶδ, ᾄδειν προτρέπεται χαριστήρια.ἀληθινῶς δὲ τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν εἴδωλολα τρείᾳ αἰχμαλώτων, καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγήν. εὐδόκησας, εὐδοκία Β Εὐδόκησας, Κύριε, τὴν γῆν σου. Ταῦτα προ- εωρακώς ὁ Προφήτης, προαναφωνεῖ τῷ Θεῷ, ὅτι Αγαθὰ ἠθέλησας τῇ γῇ σου· εὐδοκία γὰρ ἡ ἀγα θεθέλεια. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του, θέλη σας. Τὴν γῆν σου δὲ, ὅτι τοῦ Κυρίου, φησὶν, ἡ γῆ. Πρώην μὲν γὰρ, διὰ τὴν τοῦ πρώτου Αδάμ παρα- κοὴν, πονηρὰ αὐτῇ ἐθέλησεν · Επικατάρατος γάρ. φησὶν, ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· Νῦν δὲ τοὐναντίον, διὰ τὴν τοῦ νέου 'Αδαμ ὑπακοήν. Καὶ πρότερον μὲν κτίσμα Θεοῦ ἦν, ὕστερον δὲ καὶ κτῆμα αὐτοῦ ἐγένετο. Αλλ' οὕτω μὲν καθ' ἡμᾶς. Καθ' Εβραίου: δὲ γῆν Θεοῦ νοήσεις ἰδικῶς τὴν Ἰουδαίαν, ὡς ἀφω ρισμένην τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἧς εὐδοκίαν φασὶ τὸν ἐσ- αὖθις ἐνοικισμόν. iτα Απέστρεψας τὴν αἰχμαλωσίαν Ιακώβ. Ως ήδη γεγονότα ἐκτίθεται τὰ μέλλοντα νόμῳ προφητείας. Απέστρεψας, φησί, τὸν αἰχμάλωτον λαὸν τοῦ Ἰα- κὼς ἀπὸ τῆς κατεχούσης αὐτὸν τυραννίδος · Ἰακώβ δὲ ὁ Χριστιανικός εἴρηται λαός, καθώς διαφόρως εἴρηται. Αφήκας τὰς ἀνομίας τῷ λαῷ σου· ἐκάλυψας πάσας τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν. Τοῦτον τὸν λαὸν καὶ ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ ἐμακάρισεν, εἰπών· Μακάριοι ὧν αφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἀπεκαλύφθησαν· αἱ ἁμαρτίαι. Αφῆκε γὰρ ἡμῖν τὰς ἀνομίας αὐτῶν διὰ τὴν μετάνοιαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τοῖς ἱεροῖς ὕδασι τοῦ θείου βαπτίσματος. Καθ' Εβραίους δὲ παρεῖδε τὰς ἀνομίας, δι᾿ ἂς ήχμαλω τίσθησαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τῷ βυθῷ τῆς λήθης. Λαὸς δὲ αὐτοῦ ὁ μὲν παλαιός, κατὰ τὴν χρήσιν ἦν παρηγάγομεν ἐν τῷ π' ψαλμῷ· ὁ δὲ νέος, καθὼς ἀποδεδώκαμεν ἐν τῷ α' στίχῳ τοῦ οἱ ψαλμοῦ. κατέπαυσας πᾶσαν τὴν ὀργὴν σου. Τὴν ἐπὶ ταῖς τοιαύταις ἀνομίαις καὶ ἁμαρτίαις. Απεστρεψας ἀπὸ ὀργῆς θυμοῦ σου. Τί μέν ἐστιν ὀργὴ θυμοῦ, εἰρήκαμεν ἐν τῷ οἱ ψαλμῷ· ἀπέστρεψας δὲ, ἀντὶ τοῦ Μετεκλήθης· ἀνεχώρησα; ἀπὸ θυμοῦ ἐπὶ ἱλαρότητα, καὶ εὐμένειαν. Επίστρεψον ἡμᾶς, ὁ Θεὸς τῶν σωτηρίων ἡμῶν, καὶ ἀπόστρεψον τὸν θυμόν σου ἀφ' ἡμῶν. Λοιπὸν προσώπῳ τοῦ λαοῦ ποιεῖται τοὺς λόγους. "Η καὶ ἐγκαταλέγων ἑαυτὸν αὐτοῖς, ἱκετεύει τυχεῖν αὐτοὺς ὧν εἴρηκε. Περὶ δὲ τοῦ, Ο Θεὸς τῶν σω τηρίων ἡμῶν, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ. Επίστρε EUTHYMII ZIGABENI captivi in Babylone libertatem pertinebant, revera A autem de gentibus pertractat, quæ sub idolorum servitute captivæ tenebantur, et quas ab hujus- modi jugo liberandas prædicit. VERS. 2. Benedixisti, Domine, terram tuam. Hæc quæ diximus mentis oculis prævidens Propheta Deum ipsum alloquitur dicens : Benedixisti, Domine, terram tuum, seu (ut verius in Græca lectione ha- betur) : Bona voluisti, Domine, terræ tur. Habetur cnim in Græco verbum, unde quæ beneplacitum dicitur, seu bona voluntas. In Græca tamen lectione constructio indifferens est. Terra autem luæ dicit, quia Domini est terra 11, etc. Bona igitur nune voluisti terræ tuæ. Nam olim ob primi parentis transgressum, bona ei non volebas, Sed mala: Maledicta, inquiens, terra in operibus suis 19; at nunc ob novi nostri Adam obedientiam, in gratiam tuam restituta est: quinimo olim tua tantum erat creatura, nunc etiam possessio tua facta est. Et bunc quidem sensum] fideles omnes sequuntur. Judæi vero per terram Dei, ipsam tantum intelligunt Judæam, veluti quæ populo Dei fuit destinata: cui ideo bene voluisse Deum dicunt, quia post captivitatem rursum concessit. Avertisti captivitatem Jacob. Quæ futura crant ponit, ut facta, prophetiæ lege : Avertisti, inquit, captivum populum Jacob a tyrannide qua preme- batur. Per Jacob vero, ut jam sape diximus, Chri- stianum populum intelligit. C VERS. 3. Remisisti iniquitatem populo tuo: ope- ruisti omnia peccata eorum. Hunc populum Pro- pheta alibi in psalmo Li beatuın appellavit dicens : Beati quorum remissa sunt iniquitates, et quorum & tecta sunt peccata. Remisit enim nobis per pœni- tentiam nostras iniquitates, et sacris baptismi aquis peccata nostra contexit. Hebræi vero di- cunt quod remisit Deus iniquitates, ob quas acti fuerant. in captivitatem, et quod operuit eorum peccata in profundo veritatis. Populus autein Do- mini non solum antiquus ille Israeliticus populus appellatur, juxta rationem redditam in psalmo Lxxx, sed etiam novus Christianorum, ut diximus in primo versiculo psalmi LxxVI. VERS. 4. Sedasti omnem iram tuam. Quam au- tea habebas propter bujusmodi nostras iniquitates, el peccata. Avertisti ab ira indignationis tuæ. Quid sit ira indignationis (seu potius, ut in Græco habetur, excondescentiæ) vidimus in psalmo Lxxvii. Aver- tisti autem pro Declinasti, ab indignatione ni- mirum, atque ita ad hilaritatem et benevolentiam pertransisti. Vans. 5. Converte nos, Deus salutarium nostro- rum, el averte iram tuam a nobis. Deinceps ex populi persona sermonem facit, vel etiam seipsum Propheta cum eis annumeral supplicans, ut pc- Lila superius consequantur. Quid autem signifi- cent illa verba : Deus salutarium nostrorum, dio Psal. xxiii, 1. Gen. 11, 17. D eam habitari
1α A praise of an ode; belonging to David; when the house had been built after the captivity. This psalm also is without superscription among the Hebrews. Why it has the superscrip- tion ‘a praise of an ode’ was said before in the previous psalm. The building of the house after the captivity, in a historical sense, is the erection of the temple in Jerusalem by Zorobabel, in an anagogical sense, it is the creation of the assumed humanity in which the Son of God dwelt after the captivity which the devil had taken cap- tive, about which it is said, You have gone up on high, you have taken captivity captive, or else the foundation of the Church which the great and wise architect built. David, foreseeing all of these things, exhorts to sing songs of thanksgiving.
β ᾌσατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Tί ἐστιν ᾆσμα καινὸν εἰρήκαμεν ἐν τῷ λβ΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, ᾌσατε αὐτῷ ᾆσμα καινόν. Εἴη δ’ ἂν ᾆσμα καινὸν, καὶ ὅπερ ᾖσαν οἱ ἄγγελοι γεννηθέντος τοῦ Χριστοῦ, τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ τὰ ἑξῆς.ἀληθινῶς δὲ τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν εἴδωλολα τρείᾳ αἰχμαλώτων, καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγήν. εὐδόκησας, εὐδοκία Β Εὐδόκησας, Κύριε, τὴν γῆν σου. Ταῦτα προ- εωρακώς ὁ Προφήτης, προαναφωνεῖ τῷ Θεῷ, ὅτι Αγαθὰ ἠθέλησας τῇ γῇ σου· εὐδοκία γὰρ ἡ ἀγα θεθέλεια. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του, θέλη σας. Τὴν γῆν σου δὲ, ὅτι τοῦ Κυρίου, φησὶν, ἡ γῆ. Πρώην μὲν γὰρ, διὰ τὴν τοῦ πρώτου Αδάμ παρα- κοὴν, πονηρὰ αὐτῇ ἐθέλησεν · Επικατάρατος γάρ. φησὶν, ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· Νῦν δὲ τοὐναντίον, διὰ τὴν τοῦ νέου 'Αδαμ ὑπακοήν. Καὶ πρότερον μὲν κτίσμα Θεοῦ ἦν, ὕστερον δὲ καὶ κτῆμα αὐτοῦ ἐγένετο. Αλλ' οὕτω μὲν καθ' ἡμᾶς. Καθ' Εβραίου: δὲ γῆν Θεοῦ νοήσεις ἰδικῶς τὴν Ἰουδαίαν, ὡς ἀφω ρισμένην τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἧς εὐδοκίαν φασὶ τὸν ἐσ- αὖθις ἐνοικισμόν. iτα Απέστρεψας τὴν αἰχμαλωσίαν Ιακώβ. Ως ήδη γεγονότα ἐκτίθεται τὰ μέλλοντα νόμῳ προφητείας. Απέστρεψας, φησί, τὸν αἰχμάλωτον λαὸν τοῦ Ἰα- κὼς ἀπὸ τῆς κατεχούσης αὐτὸν τυραννίδος · Ἰακώβ δὲ ὁ Χριστιανικός εἴρηται λαός, καθώς διαφόρως εἴρηται. Αφήκας τὰς ἀνομίας τῷ λαῷ σου· ἐκάλυψας πάσας τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν. Τοῦτον τὸν λαὸν καὶ ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ ἐμακάρισεν, εἰπών· Μακάριοι ὧν αφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἀπεκαλύφθησαν· αἱ ἁμαρτίαι. Αφῆκε γὰρ ἡμῖν τὰς ἀνομίας αὐτῶν διὰ τὴν μετάνοιαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τοῖς ἱεροῖς ὕδασι τοῦ θείου βαπτίσματος. Καθ' Εβραίους δὲ παρεῖδε τὰς ἀνομίας, δι᾿ ἂς ήχμαλω τίσθησαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τῷ βυθῷ τῆς λήθης. Λαὸς δὲ αὐτοῦ ὁ μὲν παλαιός, κατὰ τὴν χρήσιν ἦν παρηγάγομεν ἐν τῷ π' ψαλμῷ· ὁ δὲ νέος, καθὼς ἀποδεδώκαμεν ἐν τῷ α' στίχῳ τοῦ οἱ ψαλμοῦ. κατέπαυσας πᾶσαν τὴν ὀργὴν σου. Τὴν ἐπὶ ταῖς τοιαύταις ἀνομίαις καὶ ἁμαρτίαις. Απεστρεψας ἀπὸ ὀργῆς θυμοῦ σου. Τί μέν ἐστιν ὀργὴ θυμοῦ, εἰρήκαμεν ἐν τῷ οἱ ψαλμῷ· ἀπέστρεψας δὲ, ἀντὶ τοῦ Μετεκλήθης· ἀνεχώρησα; ἀπὸ θυμοῦ ἐπὶ ἱλαρότητα, καὶ εὐμένειαν. Επίστρεψον ἡμᾶς, ὁ Θεὸς τῶν σωτηρίων ἡμῶν, καὶ ἀπόστρεψον τὸν θυμόν σου ἀφ' ἡμῶν. Λοιπὸν προσώπῳ τοῦ λαοῦ ποιεῖται τοὺς λόγους. "Η καὶ ἐγκαταλέγων ἑαυτὸν αὐτοῖς, ἱκετεύει τυχεῖν αὐτοὺς ὧν εἴρηκε. Περὶ δὲ τοῦ, Ο Θεὸς τῶν σω τηρίων ἡμῶν, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ. Επίστρε EUTHYMII ZIGABENI captivi in Babylone libertatem pertinebant, revera A autem de gentibus pertractat, quæ sub idolorum servitute captivæ tenebantur, et quas ab hujus- modi jugo liberandas prædicit. VERS. 2. Benedixisti, Domine, terram tuam. Hæc quæ diximus mentis oculis prævidens Propheta Deum ipsum alloquitur dicens : Benedixisti, Domine, terram tuum, seu (ut verius in Græca lectione ha- betur) : Bona voluisti, Domine, terræ tur. Habetur cnim in Græco verbum, unde quæ beneplacitum dicitur, seu bona voluntas. In Græca tamen lectione constructio indifferens est. Terra autem luæ dicit, quia Domini est terra 11, etc. Bona igitur nune voluisti terræ tuæ. Nam olim ob primi parentis transgressum, bona ei non volebas, Sed mala: Maledicta, inquiens, terra in operibus suis 19; at nunc ob novi nostri Adam obedientiam, in gratiam tuam restituta est: quinimo olim tua tantum erat creatura, nunc etiam possessio tua facta est. Et bunc quidem sensum] fideles omnes sequuntur. Judæi vero per terram Dei, ipsam tantum intelligunt Judæam, veluti quæ populo Dei fuit destinata: cui ideo bene voluisse Deum dicunt, quia post captivitatem rursum concessit. Avertisti captivitatem Jacob. Quæ futura crant ponit, ut facta, prophetiæ lege : Avertisti, inquit, captivum populum Jacob a tyrannide qua preme- batur. Per Jacob vero, ut jam sape diximus, Chri- stianum populum intelligit. C VERS. 3. Remisisti iniquitatem populo tuo: ope- ruisti omnia peccata eorum. Hunc populum Pro- pheta alibi in psalmo Li beatuın appellavit dicens : Beati quorum remissa sunt iniquitates, et quorum & tecta sunt peccata. Remisit enim nobis per pœni- tentiam nostras iniquitates, et sacris baptismi aquis peccata nostra contexit. Hebræi vero di- cunt quod remisit Deus iniquitates, ob quas acti fuerant. in captivitatem, et quod operuit eorum peccata in profundo veritatis. Populus autein Do- mini non solum antiquus ille Israeliticus populus appellatur, juxta rationem redditam in psalmo Lxxx, sed etiam novus Christianorum, ut diximus in primo versiculo psalmi LxxVI. VERS. 4. Sedasti omnem iram tuam. Quam au- tea habebas propter bujusmodi nostras iniquitates, el peccata. Avertisti ab ira indignationis tuæ. Quid sit ira indignationis (seu potius, ut in Græco habetur, excondescentiæ) vidimus in psalmo Lxxvii. Aver- tisti autem pro Declinasti, ab indignatione ni- mirum, atque ita ad hilaritatem et benevolentiam pertransisti. Vans. 5. Converte nos, Deus salutarium nostro- rum, el averte iram tuam a nobis. Deinceps ex populi persona sermonem facit, vel etiam seipsum Propheta cum eis annumeral supplicans, ut pc- Lila superius consequantur. Quid autem signifi- cent illa verba : Deus salutarium nostrorum, dio Psal. xxiii, 1. Gen. 11, 17. D eam habitari
1β Sing to the Lord a new song. What a new song is we said in the thirty-second psalm at the verse, Sing to him a new song. A new song may also be interpreted as that sung by the angels at the birth of Christ, Glory to God in the highest, and so on.
γ ᾌσατε τῷ Κυρίῳ, πᾶσα ἡ γῆ. Ἧκε γὰρ ἐλευθερώσων πᾶσαν τὴν γῆν ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου. Τοῦτο δὲ, τῇ καθ’ ἱστορίαν οἰκοδομῇ τοῦ ναοῦ, πῶς ἂν ἁρμόσῃ, μηδὲν ἐντεῦθεν τῶν ἄλλων ἐθνῶν ὠφελουμένων;ἀληθινῶς δὲ τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν εἴδωλολα τρείᾳ αἰχμαλώτων, καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγήν. εὐδόκησας, εὐδοκία Β Εὐδόκησας, Κύριε, τὴν γῆν σου. Ταῦτα προ- εωρακώς ὁ Προφήτης, προαναφωνεῖ τῷ Θεῷ, ὅτι Αγαθὰ ἠθέλησας τῇ γῇ σου· εὐδοκία γὰρ ἡ ἀγα θεθέλεια. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του, θέλη σας. Τὴν γῆν σου δὲ, ὅτι τοῦ Κυρίου, φησὶν, ἡ γῆ. Πρώην μὲν γὰρ, διὰ τὴν τοῦ πρώτου Αδάμ παρα- κοὴν, πονηρὰ αὐτῇ ἐθέλησεν · Επικατάρατος γάρ. φησὶν, ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· Νῦν δὲ τοὐναντίον, διὰ τὴν τοῦ νέου 'Αδαμ ὑπακοήν. Καὶ πρότερον μὲν κτίσμα Θεοῦ ἦν, ὕστερον δὲ καὶ κτῆμα αὐτοῦ ἐγένετο. Αλλ' οὕτω μὲν καθ' ἡμᾶς. Καθ' Εβραίου: δὲ γῆν Θεοῦ νοήσεις ἰδικῶς τὴν Ἰουδαίαν, ὡς ἀφω ρισμένην τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἧς εὐδοκίαν φασὶ τὸν ἐσ- αὖθις ἐνοικισμόν. iτα Απέστρεψας τὴν αἰχμαλωσίαν Ιακώβ. Ως ήδη γεγονότα ἐκτίθεται τὰ μέλλοντα νόμῳ προφητείας. Απέστρεψας, φησί, τὸν αἰχμάλωτον λαὸν τοῦ Ἰα- κὼς ἀπὸ τῆς κατεχούσης αὐτὸν τυραννίδος · Ἰακώβ δὲ ὁ Χριστιανικός εἴρηται λαός, καθώς διαφόρως εἴρηται. Αφήκας τὰς ἀνομίας τῷ λαῷ σου· ἐκάλυψας πάσας τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν. Τοῦτον τὸν λαὸν καὶ ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ ἐμακάρισεν, εἰπών· Μακάριοι ὧν αφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἀπεκαλύφθησαν· αἱ ἁμαρτίαι. Αφῆκε γὰρ ἡμῖν τὰς ἀνομίας αὐτῶν διὰ τὴν μετάνοιαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τοῖς ἱεροῖς ὕδασι τοῦ θείου βαπτίσματος. Καθ' Εβραίους δὲ παρεῖδε τὰς ἀνομίας, δι᾿ ἂς ήχμαλω τίσθησαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τῷ βυθῷ τῆς λήθης. Λαὸς δὲ αὐτοῦ ὁ μὲν παλαιός, κατὰ τὴν χρήσιν ἦν παρηγάγομεν ἐν τῷ π' ψαλμῷ· ὁ δὲ νέος, καθὼς ἀποδεδώκαμεν ἐν τῷ α' στίχῳ τοῦ οἱ ψαλμοῦ. κατέπαυσας πᾶσαν τὴν ὀργὴν σου. Τὴν ἐπὶ ταῖς τοιαύταις ἀνομίαις καὶ ἁμαρτίαις. Απεστρεψας ἀπὸ ὀργῆς θυμοῦ σου. Τί μέν ἐστιν ὀργὴ θυμοῦ, εἰρήκαμεν ἐν τῷ οἱ ψαλμῷ· ἀπέστρεψας δὲ, ἀντὶ τοῦ Μετεκλήθης· ἀνεχώρησα; ἀπὸ θυμοῦ ἐπὶ ἱλαρότητα, καὶ εὐμένειαν. Επίστρεψον ἡμᾶς, ὁ Θεὸς τῶν σωτηρίων ἡμῶν, καὶ ἀπόστρεψον τὸν θυμόν σου ἀφ' ἡμῶν. Λοιπὸν προσώπῳ τοῦ λαοῦ ποιεῖται τοὺς λόγους. "Η καὶ ἐγκαταλέγων ἑαυτὸν αὐτοῖς, ἱκετεύει τυχεῖν αὐτοὺς ὧν εἴρηκε. Περὶ δὲ τοῦ, Ο Θεὸς τῶν σω τηρίων ἡμῶν, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ. Επίστρε EUTHYMII ZIGABENI captivi in Babylone libertatem pertinebant, revera A autem de gentibus pertractat, quæ sub idolorum servitute captivæ tenebantur, et quas ab hujus- modi jugo liberandas prædicit. VERS. 2. Benedixisti, Domine, terram tuam. Hæc quæ diximus mentis oculis prævidens Propheta Deum ipsum alloquitur dicens : Benedixisti, Domine, terram tuum, seu (ut verius in Græca lectione ha- betur) : Bona voluisti, Domine, terræ tur. Habetur cnim in Græco verbum, unde quæ beneplacitum dicitur, seu bona voluntas. In Græca tamen lectione constructio indifferens est. Terra autem luæ dicit, quia Domini est terra 11, etc. Bona igitur nune voluisti terræ tuæ. Nam olim ob primi parentis transgressum, bona ei non volebas, Sed mala: Maledicta, inquiens, terra in operibus suis 19; at nunc ob novi nostri Adam obedientiam, in gratiam tuam restituta est: quinimo olim tua tantum erat creatura, nunc etiam possessio tua facta est. Et bunc quidem sensum] fideles omnes sequuntur. Judæi vero per terram Dei, ipsam tantum intelligunt Judæam, veluti quæ populo Dei fuit destinata: cui ideo bene voluisse Deum dicunt, quia post captivitatem rursum concessit. Avertisti captivitatem Jacob. Quæ futura crant ponit, ut facta, prophetiæ lege : Avertisti, inquit, captivum populum Jacob a tyrannide qua preme- batur. Per Jacob vero, ut jam sape diximus, Chri- stianum populum intelligit. C VERS. 3. Remisisti iniquitatem populo tuo: ope- ruisti omnia peccata eorum. Hunc populum Pro- pheta alibi in psalmo Li beatuın appellavit dicens : Beati quorum remissa sunt iniquitates, et quorum & tecta sunt peccata. Remisit enim nobis per pœni- tentiam nostras iniquitates, et sacris baptismi aquis peccata nostra contexit. Hebræi vero di- cunt quod remisit Deus iniquitates, ob quas acti fuerant. in captivitatem, et quod operuit eorum peccata in profundo veritatis. Populus autein Do- mini non solum antiquus ille Israeliticus populus appellatur, juxta rationem redditam in psalmo Lxxx, sed etiam novus Christianorum, ut diximus in primo versiculo psalmi LxxVI. VERS. 4. Sedasti omnem iram tuam. Quam au- tea habebas propter bujusmodi nostras iniquitates, el peccata. Avertisti ab ira indignationis tuæ. Quid sit ira indignationis (seu potius, ut in Græco habetur, excondescentiæ) vidimus in psalmo Lxxvii. Aver- tisti autem pro Declinasti, ab indignatione ni- mirum, atque ita ad hilaritatem et benevolentiam pertransisti. Vans. 5. Converte nos, Deus salutarium nostro- rum, el averte iram tuam a nobis. Deinceps ex populi persona sermonem facit, vel etiam seipsum Propheta cum eis annumeral supplicans, ut pc- Lila superius consequantur. Quid autem signifi- cent illa verba : Deus salutarium nostrorum, dio Psal. xxiii, 1. Gen. 11, 17. D eam habitari
1γ Sing to the Lord, O all the earth. For he has come, freeing, as he will, all the earth from the captivity of the devil. How could this fit with the historical construction of the temple when the other nations derive no benefit therefrom?
α ᾌσατε τῷ Κυρίῳ, εὐλογήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Εὐφημήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ὅτι σωτήριον· ᾽Ιησοῦς γὰρ, ὁ Σωτήρ· ἢ ὅτι παντοδύναμον ἐκ πίστεως ὀνομαζόμενον.ἀληθινῶς δὲ τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν εἴδωλολα τρείᾳ αἰχμαλώτων, καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγήν. εὐδόκησας, εὐδοκία Β Εὐδόκησας, Κύριε, τὴν γῆν σου. Ταῦτα προ- εωρακώς ὁ Προφήτης, προαναφωνεῖ τῷ Θεῷ, ὅτι Αγαθὰ ἠθέλησας τῇ γῇ σου· εὐδοκία γὰρ ἡ ἀγα θεθέλεια. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του, θέλη σας. Τὴν γῆν σου δὲ, ὅτι τοῦ Κυρίου, φησὶν, ἡ γῆ. Πρώην μὲν γὰρ, διὰ τὴν τοῦ πρώτου Αδάμ παρα- κοὴν, πονηρὰ αὐτῇ ἐθέλησεν · Επικατάρατος γάρ. φησὶν, ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· Νῦν δὲ τοὐναντίον, διὰ τὴν τοῦ νέου 'Αδαμ ὑπακοήν. Καὶ πρότερον μὲν κτίσμα Θεοῦ ἦν, ὕστερον δὲ καὶ κτῆμα αὐτοῦ ἐγένετο. Αλλ' οὕτω μὲν καθ' ἡμᾶς. Καθ' Εβραίου: δὲ γῆν Θεοῦ νοήσεις ἰδικῶς τὴν Ἰουδαίαν, ὡς ἀφω ρισμένην τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἧς εὐδοκίαν φασὶ τὸν ἐσ- αὖθις ἐνοικισμόν. iτα Απέστρεψας τὴν αἰχμαλωσίαν Ιακώβ. Ως ήδη γεγονότα ἐκτίθεται τὰ μέλλοντα νόμῳ προφητείας. Απέστρεψας, φησί, τὸν αἰχμάλωτον λαὸν τοῦ Ἰα- κὼς ἀπὸ τῆς κατεχούσης αὐτὸν τυραννίδος · Ἰακώβ δὲ ὁ Χριστιανικός εἴρηται λαός, καθώς διαφόρως εἴρηται. Αφήκας τὰς ἀνομίας τῷ λαῷ σου· ἐκάλυψας πάσας τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν. Τοῦτον τὸν λαὸν καὶ ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ ἐμακάρισεν, εἰπών· Μακάριοι ὧν αφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἀπεκαλύφθησαν· αἱ ἁμαρτίαι. Αφῆκε γὰρ ἡμῖν τὰς ἀνομίας αὐτῶν διὰ τὴν μετάνοιαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τοῖς ἱεροῖς ὕδασι τοῦ θείου βαπτίσματος. Καθ' Εβραίους δὲ παρεῖδε τὰς ἀνομίας, δι᾿ ἂς ήχμαλω τίσθησαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τῷ βυθῷ τῆς λήθης. Λαὸς δὲ αὐτοῦ ὁ μὲν παλαιός, κατὰ τὴν χρήσιν ἦν παρηγάγομεν ἐν τῷ π' ψαλμῷ· ὁ δὲ νέος, καθὼς ἀποδεδώκαμεν ἐν τῷ α' στίχῳ τοῦ οἱ ψαλμοῦ. κατέπαυσας πᾶσαν τὴν ὀργὴν σου. Τὴν ἐπὶ ταῖς τοιαύταις ἀνομίαις καὶ ἁμαρτίαις. Απεστρεψας ἀπὸ ὀργῆς θυμοῦ σου. Τί μέν ἐστιν ὀργὴ θυμοῦ, εἰρήκαμεν ἐν τῷ οἱ ψαλμῷ· ἀπέστρεψας δὲ, ἀντὶ τοῦ Μετεκλήθης· ἀνεχώρησα; ἀπὸ θυμοῦ ἐπὶ ἱλαρότητα, καὶ εὐμένειαν. Επίστρεψον ἡμᾶς, ὁ Θεὸς τῶν σωτηρίων ἡμῶν, καὶ ἀπόστρεψον τὸν θυμόν σου ἀφ' ἡμῶν. Λοιπὸν προσώπῳ τοῦ λαοῦ ποιεῖται τοὺς λόγους. "Η καὶ ἐγκαταλέγων ἑαυτὸν αὐτοῖς, ἱκετεύει τυχεῖν αὐτοὺς ὧν εἴρηκε. Περὶ δὲ τοῦ, Ο Θεὸς τῶν σω τηρίων ἡμῶν, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ. Επίστρε EUTHYMII ZIGABENI captivi in Babylone libertatem pertinebant, revera A autem de gentibus pertractat, quæ sub idolorum servitute captivæ tenebantur, et quas ab hujus- modi jugo liberandas prædicit. VERS. 2. Benedixisti, Domine, terram tuam. Hæc quæ diximus mentis oculis prævidens Propheta Deum ipsum alloquitur dicens : Benedixisti, Domine, terram tuum, seu (ut verius in Græca lectione ha- betur) : Bona voluisti, Domine, terræ tur. Habetur cnim in Græco verbum, unde quæ beneplacitum dicitur, seu bona voluntas. In Græca tamen lectione constructio indifferens est. Terra autem luæ dicit, quia Domini est terra 11, etc. Bona igitur nune voluisti terræ tuæ. Nam olim ob primi parentis transgressum, bona ei non volebas, Sed mala: Maledicta, inquiens, terra in operibus suis 19; at nunc ob novi nostri Adam obedientiam, in gratiam tuam restituta est: quinimo olim tua tantum erat creatura, nunc etiam possessio tua facta est. Et bunc quidem sensum] fideles omnes sequuntur. Judæi vero per terram Dei, ipsam tantum intelligunt Judæam, veluti quæ populo Dei fuit destinata: cui ideo bene voluisse Deum dicunt, quia post captivitatem rursum concessit. Avertisti captivitatem Jacob. Quæ futura crant ponit, ut facta, prophetiæ lege : Avertisti, inquit, captivum populum Jacob a tyrannide qua preme- batur. Per Jacob vero, ut jam sape diximus, Chri- stianum populum intelligit. C VERS. 3. Remisisti iniquitatem populo tuo: ope- ruisti omnia peccata eorum. Hunc populum Pro- pheta alibi in psalmo Li beatuın appellavit dicens : Beati quorum remissa sunt iniquitates, et quorum & tecta sunt peccata. Remisit enim nobis per pœni- tentiam nostras iniquitates, et sacris baptismi aquis peccata nostra contexit. Hebræi vero di- cunt quod remisit Deus iniquitates, ob quas acti fuerant. in captivitatem, et quod operuit eorum peccata in profundo veritatis. Populus autein Do- mini non solum antiquus ille Israeliticus populus appellatur, juxta rationem redditam in psalmo Lxxx, sed etiam novus Christianorum, ut diximus in primo versiculo psalmi LxxVI. VERS. 4. Sedasti omnem iram tuam. Quam au- tea habebas propter bujusmodi nostras iniquitates, el peccata. Avertisti ab ira indignationis tuæ. Quid sit ira indignationis (seu potius, ut in Græco habetur, excondescentiæ) vidimus in psalmo Lxxvii. Aver- tisti autem pro Declinasti, ab indignatione ni- mirum, atque ita ad hilaritatem et benevolentiam pertransisti. Vans. 5. Converte nos, Deus salutarium nostro- rum, el averte iram tuam a nobis. Deinceps ex populi persona sermonem facit, vel etiam seipsum Propheta cum eis annumeral supplicans, ut pc- Lila superius consequantur. Quid autem signifi- cent illa verba : Deus salutarium nostrorum, dio Psal. xxiii, 1. Gen. 11, 17. D eam habitari
2α Sing to the Lord, bless his name. Praise his name for it is a saving name, for Jesus is ‘the Saviour’. Or else, because it is all powerful when uttered in faith.
Psalmus CXIII
PG 128:1107Ψαλμός 95 — Psalm 95Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
PG 128:969Τρὶς δὲ τὸ αὐτὸ, ἤγουν τὸ, ᾌσατε τῷ Κυρίῳ, ὅτι καὶ τοῖς τρισὶ προσώποις, ἡ αὐτὴ θεότης, καὶ ἡ αὐτὴ πρέπει λατρεία τῇ ἁγίᾳ Τριάδι.ἀληθινῶς δὲ τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν εἴδωλολα τρείᾳ αἰχμαλώτων, καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγήν. εὐδόκησας, εὐδοκία Β Εὐδόκησας, Κύριε, τὴν γῆν σου. Ταῦτα προ- εωρακώς ὁ Προφήτης, προαναφωνεῖ τῷ Θεῷ, ὅτι Αγαθὰ ἠθέλησας τῇ γῇ σου· εὐδοκία γὰρ ἡ ἀγα θεθέλεια. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του, θέλη σας. Τὴν γῆν σου δὲ, ὅτι τοῦ Κυρίου, φησὶν, ἡ γῆ. Πρώην μὲν γὰρ, διὰ τὴν τοῦ πρώτου Αδάμ παρα- κοὴν, πονηρὰ αὐτῇ ἐθέλησεν · Επικατάρατος γάρ. φησὶν, ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· Νῦν δὲ τοὐναντίον, διὰ τὴν τοῦ νέου 'Αδαμ ὑπακοήν. Καὶ πρότερον μὲν κτίσμα Θεοῦ ἦν, ὕστερον δὲ καὶ κτῆμα αὐτοῦ ἐγένετο. Αλλ' οὕτω μὲν καθ' ἡμᾶς. Καθ' Εβραίου: δὲ γῆν Θεοῦ νοήσεις ἰδικῶς τὴν Ἰουδαίαν, ὡς ἀφω ρισμένην τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἧς εὐδοκίαν φασὶ τὸν ἐσ- αὖθις ἐνοικισμόν. iτα Απέστρεψας τὴν αἰχμαλωσίαν Ιακώβ. Ως ήδη γεγονότα ἐκτίθεται τὰ μέλλοντα νόμῳ προφητείας. Απέστρεψας, φησί, τὸν αἰχμάλωτον λαὸν τοῦ Ἰα- κὼς ἀπὸ τῆς κατεχούσης αὐτὸν τυραννίδος · Ἰακώβ δὲ ὁ Χριστιανικός εἴρηται λαός, καθώς διαφόρως εἴρηται. Αφήκας τὰς ἀνομίας τῷ λαῷ σου· ἐκάλυψας πάσας τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν. Τοῦτον τὸν λαὸν καὶ ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ ἐμακάρισεν, εἰπών· Μακάριοι ὧν αφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἀπεκαλύφθησαν· αἱ ἁμαρτίαι. Αφῆκε γὰρ ἡμῖν τὰς ἀνομίας αὐτῶν διὰ τὴν μετάνοιαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τοῖς ἱεροῖς ὕδασι τοῦ θείου βαπτίσματος. Καθ' Εβραίους δὲ παρεῖδε τὰς ἀνομίας, δι᾿ ἂς ήχμαλω τίσθησαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τῷ βυθῷ τῆς λήθης. Λαὸς δὲ αὐτοῦ ὁ μὲν παλαιός, κατὰ τὴν χρήσιν ἦν παρηγάγομεν ἐν τῷ π' ψαλμῷ· ὁ δὲ νέος, καθὼς ἀποδεδώκαμεν ἐν τῷ α' στίχῳ τοῦ οἱ ψαλμοῦ. κατέπαυσας πᾶσαν τὴν ὀργὴν σου. Τὴν ἐπὶ ταῖς τοιαύταις ἀνομίαις καὶ ἁμαρτίαις. Απεστρεψας ἀπὸ ὀργῆς θυμοῦ σου. Τί μέν ἐστιν ὀργὴ θυμοῦ, εἰρήκαμεν ἐν τῷ οἱ ψαλμῷ· ἀπέστρεψας δὲ, ἀντὶ τοῦ Μετεκλήθης· ἀνεχώρησα; ἀπὸ θυμοῦ ἐπὶ ἱλαρότητα, καὶ εὐμένειαν. Επίστρεψον ἡμᾶς, ὁ Θεὸς τῶν σωτηρίων ἡμῶν, καὶ ἀπόστρεψον τὸν θυμόν σου ἀφ' ἡμῶν. Λοιπὸν προσώπῳ τοῦ λαοῦ ποιεῖται τοὺς λόγους. "Η καὶ ἐγκαταλέγων ἑαυτὸν αὐτοῖς, ἱκετεύει τυχεῖν αὐτοὺς ὧν εἴρηκε. Περὶ δὲ τοῦ, Ο Θεὸς τῶν σω τηρίων ἡμῶν, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ. Επίστρε EUTHYMII ZIGABENI captivi in Babylone libertatem pertinebant, revera A autem de gentibus pertractat, quæ sub idolorum servitute captivæ tenebantur, et quas ab hujus- modi jugo liberandas prædicit. VERS. 2. Benedixisti, Domine, terram tuam. Hæc quæ diximus mentis oculis prævidens Propheta Deum ipsum alloquitur dicens : Benedixisti, Domine, terram tuum, seu (ut verius in Græca lectione ha- betur) : Bona voluisti, Domine, terræ tur. Habetur cnim in Græco verbum, unde quæ beneplacitum dicitur, seu bona voluntas. In Græca tamen lectione constructio indifferens est. Terra autem luæ dicit, quia Domini est terra 11, etc. Bona igitur nune voluisti terræ tuæ. Nam olim ob primi parentis transgressum, bona ei non volebas, Sed mala: Maledicta, inquiens, terra in operibus suis 19; at nunc ob novi nostri Adam obedientiam, in gratiam tuam restituta est: quinimo olim tua tantum erat creatura, nunc etiam possessio tua facta est. Et bunc quidem sensum] fideles omnes sequuntur. Judæi vero per terram Dei, ipsam tantum intelligunt Judæam, veluti quæ populo Dei fuit destinata: cui ideo bene voluisse Deum dicunt, quia post captivitatem rursum concessit. Avertisti captivitatem Jacob. Quæ futura crant ponit, ut facta, prophetiæ lege : Avertisti, inquit, captivum populum Jacob a tyrannide qua preme- batur. Per Jacob vero, ut jam sape diximus, Chri- stianum populum intelligit. C VERS. 3. Remisisti iniquitatem populo tuo: ope- ruisti omnia peccata eorum. Hunc populum Pro- pheta alibi in psalmo Li beatuın appellavit dicens : Beati quorum remissa sunt iniquitates, et quorum & tecta sunt peccata. Remisit enim nobis per pœni- tentiam nostras iniquitates, et sacris baptismi aquis peccata nostra contexit. Hebræi vero di- cunt quod remisit Deus iniquitates, ob quas acti fuerant. in captivitatem, et quod operuit eorum peccata in profundo veritatis. Populus autein Do- mini non solum antiquus ille Israeliticus populus appellatur, juxta rationem redditam in psalmo Lxxx, sed etiam novus Christianorum, ut diximus in primo versiculo psalmi LxxVI. VERS. 4. Sedasti omnem iram tuam. Quam au- tea habebas propter bujusmodi nostras iniquitates, el peccata. Avertisti ab ira indignationis tuæ. Quid sit ira indignationis (seu potius, ut in Græco habetur, excondescentiæ) vidimus in psalmo Lxxvii. Aver- tisti autem pro Declinasti, ab indignatione ni- mirum, atque ita ad hilaritatem et benevolentiam pertransisti. Vans. 5. Converte nos, Deus salutarium nostro- rum, el averte iram tuam a nobis. Deinceps ex populi persona sermonem facit, vel etiam seipsum Propheta cum eis annumeral supplicans, ut pc- Lila superius consequantur. Quid autem signifi- cent illa verba : Deus salutarium nostrorum, dio Psal. xxiii, 1. Gen. 11, 17. D eam habitari
The same thing, namely, Sing to the Lord, is said three times over, because in the three persons is the same godhead, and the same worship is due to the holy Trinity.
β Εὐαγγελίζεσθε ἡμέραν ἐξ ἡμέρας τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Διαγγέλλετε ἀεὶ τὸ σωτήριον κήρυγμα τοῦ Εὐαγγελίου· πρὸς τοὺς ἀποστόλους δὲ καὶ τοὺς τῶν ἀποστόλων διαδόχους ὁ λόγος. Ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ΄ ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Τὴν ἀλήθειάν σου καὶ τὸ σωτήριόν σου εἶπα.ἀληθινῶς δὲ τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν εἴδωλολα τρείᾳ αἰχμαλώτων, καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγήν. εὐδόκησας, εὐδοκία Β Εὐδόκησας, Κύριε, τὴν γῆν σου. Ταῦτα προ- εωρακώς ὁ Προφήτης, προαναφωνεῖ τῷ Θεῷ, ὅτι Αγαθὰ ἠθέλησας τῇ γῇ σου· εὐδοκία γὰρ ἡ ἀγα θεθέλεια. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του, θέλη σας. Τὴν γῆν σου δὲ, ὅτι τοῦ Κυρίου, φησὶν, ἡ γῆ. Πρώην μὲν γὰρ, διὰ τὴν τοῦ πρώτου Αδάμ παρα- κοὴν, πονηρὰ αὐτῇ ἐθέλησεν · Επικατάρατος γάρ. φησὶν, ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· Νῦν δὲ τοὐναντίον, διὰ τὴν τοῦ νέου 'Αδαμ ὑπακοήν. Καὶ πρότερον μὲν κτίσμα Θεοῦ ἦν, ὕστερον δὲ καὶ κτῆμα αὐτοῦ ἐγένετο. Αλλ' οὕτω μὲν καθ' ἡμᾶς. Καθ' Εβραίου: δὲ γῆν Θεοῦ νοήσεις ἰδικῶς τὴν Ἰουδαίαν, ὡς ἀφω ρισμένην τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἧς εὐδοκίαν φασὶ τὸν ἐσ- αὖθις ἐνοικισμόν. iτα Απέστρεψας τὴν αἰχμαλωσίαν Ιακώβ. Ως ήδη γεγονότα ἐκτίθεται τὰ μέλλοντα νόμῳ προφητείας. Απέστρεψας, φησί, τὸν αἰχμάλωτον λαὸν τοῦ Ἰα- κὼς ἀπὸ τῆς κατεχούσης αὐτὸν τυραννίδος · Ἰακώβ δὲ ὁ Χριστιανικός εἴρηται λαός, καθώς διαφόρως εἴρηται. Αφήκας τὰς ἀνομίας τῷ λαῷ σου· ἐκάλυψας πάσας τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν. Τοῦτον τὸν λαὸν καὶ ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ ἐμακάρισεν, εἰπών· Μακάριοι ὧν αφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἀπεκαλύφθησαν· αἱ ἁμαρτίαι. Αφῆκε γὰρ ἡμῖν τὰς ἀνομίας αὐτῶν διὰ τὴν μετάνοιαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τοῖς ἱεροῖς ὕδασι τοῦ θείου βαπτίσματος. Καθ' Εβραίους δὲ παρεῖδε τὰς ἀνομίας, δι᾿ ἂς ήχμαλω τίσθησαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τῷ βυθῷ τῆς λήθης. Λαὸς δὲ αὐτοῦ ὁ μὲν παλαιός, κατὰ τὴν χρήσιν ἦν παρηγάγομεν ἐν τῷ π' ψαλμῷ· ὁ δὲ νέος, καθὼς ἀποδεδώκαμεν ἐν τῷ α' στίχῳ τοῦ οἱ ψαλμοῦ. κατέπαυσας πᾶσαν τὴν ὀργὴν σου. Τὴν ἐπὶ ταῖς τοιαύταις ἀνομίαις καὶ ἁμαρτίαις. Απεστρεψας ἀπὸ ὀργῆς θυμοῦ σου. Τί μέν ἐστιν ὀργὴ θυμοῦ, εἰρήκαμεν ἐν τῷ οἱ ψαλμῷ· ἀπέστρεψας δὲ, ἀντὶ τοῦ Μετεκλήθης· ἀνεχώρησα; ἀπὸ θυμοῦ ἐπὶ ἱλαρότητα, καὶ εὐμένειαν. Επίστρεψον ἡμᾶς, ὁ Θεὸς τῶν σωτηρίων ἡμῶν, καὶ ἀπόστρεψον τὸν θυμόν σου ἀφ' ἡμῶν. Λοιπὸν προσώπῳ τοῦ λαοῦ ποιεῖται τοὺς λόγους. "Η καὶ ἐγκαταλέγων ἑαυτὸν αὐτοῖς, ἱκετεύει τυχεῖν αὐτοὺς ὧν εἴρηκε. Περὶ δὲ τοῦ, Ο Θεὸς τῶν σω τηρίων ἡμῶν, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ. Επίστρε EUTHYMII ZIGABENI captivi in Babylone libertatem pertinebant, revera A autem de gentibus pertractat, quæ sub idolorum servitute captivæ tenebantur, et quas ab hujus- modi jugo liberandas prædicit. VERS. 2. Benedixisti, Domine, terram tuam. Hæc quæ diximus mentis oculis prævidens Propheta Deum ipsum alloquitur dicens : Benedixisti, Domine, terram tuum, seu (ut verius in Græca lectione ha- betur) : Bona voluisti, Domine, terræ tur. Habetur cnim in Græco verbum, unde quæ beneplacitum dicitur, seu bona voluntas. In Græca tamen lectione constructio indifferens est. Terra autem luæ dicit, quia Domini est terra 11, etc. Bona igitur nune voluisti terræ tuæ. Nam olim ob primi parentis transgressum, bona ei non volebas, Sed mala: Maledicta, inquiens, terra in operibus suis 19; at nunc ob novi nostri Adam obedientiam, in gratiam tuam restituta est: quinimo olim tua tantum erat creatura, nunc etiam possessio tua facta est. Et bunc quidem sensum] fideles omnes sequuntur. Judæi vero per terram Dei, ipsam tantum intelligunt Judæam, veluti quæ populo Dei fuit destinata: cui ideo bene voluisse Deum dicunt, quia post captivitatem rursum concessit. Avertisti captivitatem Jacob. Quæ futura crant ponit, ut facta, prophetiæ lege : Avertisti, inquit, captivum populum Jacob a tyrannide qua preme- batur. Per Jacob vero, ut jam sape diximus, Chri- stianum populum intelligit. C VERS. 3. Remisisti iniquitatem populo tuo: ope- ruisti omnia peccata eorum. Hunc populum Pro- pheta alibi in psalmo Li beatuın appellavit dicens : Beati quorum remissa sunt iniquitates, et quorum & tecta sunt peccata. Remisit enim nobis per pœni- tentiam nostras iniquitates, et sacris baptismi aquis peccata nostra contexit. Hebræi vero di- cunt quod remisit Deus iniquitates, ob quas acti fuerant. in captivitatem, et quod operuit eorum peccata in profundo veritatis. Populus autein Do- mini non solum antiquus ille Israeliticus populus appellatur, juxta rationem redditam in psalmo Lxxx, sed etiam novus Christianorum, ut diximus in primo versiculo psalmi LxxVI. VERS. 4. Sedasti omnem iram tuam. Quam au- tea habebas propter bujusmodi nostras iniquitates, el peccata. Avertisti ab ira indignationis tuæ. Quid sit ira indignationis (seu potius, ut in Græco habetur, excondescentiæ) vidimus in psalmo Lxxvii. Aver- tisti autem pro Declinasti, ab indignatione ni- mirum, atque ita ad hilaritatem et benevolentiam pertransisti. Vans. 5. Converte nos, Deus salutarium nostro- rum, el averte iram tuam a nobis. Deinceps ex populi persona sermonem facit, vel etiam seipsum Propheta cum eis annumeral supplicans, ut pc- Lila superius consequantur. Quid autem signifi- cent illa verba : Deus salutarium nostrorum, dio Psal. xxiii, 1. Gen. 11, 17. D eam habitari
2β Proclaim the good tidings of his salvation day after day. Announce forever the saving message of the Gospel. The words are addressed to the Apos- tles and to the successors of the Apostles. And see also in the thirty-ninth psalm the explanation of, Your truth and your salvation I have proclaimed.
α Ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὴν ἐνανθρώπησιν καὶ τὰ δι’ ἡμᾶς πάθη. Δόξα γὰρ τῷ Δεσπότῃ, τὸ παθεῖν ὑπὲρ τῆς τῶν δούλων σωτηρίας.ἀληθινῶς δὲ τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν εἴδωλολα τρείᾳ αἰχμαλώτων, καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγήν. εὐδόκησας, εὐδοκία Β Εὐδόκησας, Κύριε, τὴν γῆν σου. Ταῦτα προ- εωρακώς ὁ Προφήτης, προαναφωνεῖ τῷ Θεῷ, ὅτι Αγαθὰ ἠθέλησας τῇ γῇ σου· εὐδοκία γὰρ ἡ ἀγα θεθέλεια. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του, θέλη σας. Τὴν γῆν σου δὲ, ὅτι τοῦ Κυρίου, φησὶν, ἡ γῆ. Πρώην μὲν γὰρ, διὰ τὴν τοῦ πρώτου Αδάμ παρα- κοὴν, πονηρὰ αὐτῇ ἐθέλησεν · Επικατάρατος γάρ. φησὶν, ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· Νῦν δὲ τοὐναντίον, διὰ τὴν τοῦ νέου 'Αδαμ ὑπακοήν. Καὶ πρότερον μὲν κτίσμα Θεοῦ ἦν, ὕστερον δὲ καὶ κτῆμα αὐτοῦ ἐγένετο. Αλλ' οὕτω μὲν καθ' ἡμᾶς. Καθ' Εβραίου: δὲ γῆν Θεοῦ νοήσεις ἰδικῶς τὴν Ἰουδαίαν, ὡς ἀφω ρισμένην τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἧς εὐδοκίαν φασὶ τὸν ἐσ- αὖθις ἐνοικισμόν. iτα Απέστρεψας τὴν αἰχμαλωσίαν Ιακώβ. Ως ήδη γεγονότα ἐκτίθεται τὰ μέλλοντα νόμῳ προφητείας. Απέστρεψας, φησί, τὸν αἰχμάλωτον λαὸν τοῦ Ἰα- κὼς ἀπὸ τῆς κατεχούσης αὐτὸν τυραννίδος · Ἰακώβ δὲ ὁ Χριστιανικός εἴρηται λαός, καθώς διαφόρως εἴρηται. Αφήκας τὰς ἀνομίας τῷ λαῷ σου· ἐκάλυψας πάσας τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν. Τοῦτον τὸν λαὸν καὶ ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ ἐμακάρισεν, εἰπών· Μακάριοι ὧν αφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἀπεκαλύφθησαν· αἱ ἁμαρτίαι. Αφῆκε γὰρ ἡμῖν τὰς ἀνομίας αὐτῶν διὰ τὴν μετάνοιαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τοῖς ἱεροῖς ὕδασι τοῦ θείου βαπτίσματος. Καθ' Εβραίους δὲ παρεῖδε τὰς ἀνομίας, δι᾿ ἂς ήχμαλω τίσθησαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τῷ βυθῷ τῆς λήθης. Λαὸς δὲ αὐτοῦ ὁ μὲν παλαιός, κατὰ τὴν χρήσιν ἦν παρηγάγομεν ἐν τῷ π' ψαλμῷ· ὁ δὲ νέος, καθὼς ἀποδεδώκαμεν ἐν τῷ α' στίχῳ τοῦ οἱ ψαλμοῦ. κατέπαυσας πᾶσαν τὴν ὀργὴν σου. Τὴν ἐπὶ ταῖς τοιαύταις ἀνομίαις καὶ ἁμαρτίαις. Απεστρεψας ἀπὸ ὀργῆς θυμοῦ σου. Τί μέν ἐστιν ὀργὴ θυμοῦ, εἰρήκαμεν ἐν τῷ οἱ ψαλμῷ· ἀπέστρεψας δὲ, ἀντὶ τοῦ Μετεκλήθης· ἀνεχώρησα; ἀπὸ θυμοῦ ἐπὶ ἱλαρότητα, καὶ εὐμένειαν. Επίστρεψον ἡμᾶς, ὁ Θεὸς τῶν σωτηρίων ἡμῶν, καὶ ἀπόστρεψον τὸν θυμόν σου ἀφ' ἡμῶν. Λοιπὸν προσώπῳ τοῦ λαοῦ ποιεῖται τοὺς λόγους. "Η καὶ ἐγκαταλέγων ἑαυτὸν αὐτοῖς, ἱκετεύει τυχεῖν αὐτοὺς ὧν εἴρηκε. Περὶ δὲ τοῦ, Ο Θεὸς τῶν σω τηρίων ἡμῶν, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ. Επίστρε EUTHYMII ZIGABENI captivi in Babylone libertatem pertinebant, revera A autem de gentibus pertractat, quæ sub idolorum servitute captivæ tenebantur, et quas ab hujus- modi jugo liberandas prædicit. VERS. 2. Benedixisti, Domine, terram tuam. Hæc quæ diximus mentis oculis prævidens Propheta Deum ipsum alloquitur dicens : Benedixisti, Domine, terram tuum, seu (ut verius in Græca lectione ha- betur) : Bona voluisti, Domine, terræ tur. Habetur cnim in Græco verbum, unde quæ beneplacitum dicitur, seu bona voluntas. In Græca tamen lectione constructio indifferens est. Terra autem luæ dicit, quia Domini est terra 11, etc. Bona igitur nune voluisti terræ tuæ. Nam olim ob primi parentis transgressum, bona ei non volebas, Sed mala: Maledicta, inquiens, terra in operibus suis 19; at nunc ob novi nostri Adam obedientiam, in gratiam tuam restituta est: quinimo olim tua tantum erat creatura, nunc etiam possessio tua facta est. Et bunc quidem sensum] fideles omnes sequuntur. Judæi vero per terram Dei, ipsam tantum intelligunt Judæam, veluti quæ populo Dei fuit destinata: cui ideo bene voluisse Deum dicunt, quia post captivitatem rursum concessit. Avertisti captivitatem Jacob. Quæ futura crant ponit, ut facta, prophetiæ lege : Avertisti, inquit, captivum populum Jacob a tyrannide qua preme- batur. Per Jacob vero, ut jam sape diximus, Chri- stianum populum intelligit. C VERS. 3. Remisisti iniquitatem populo tuo: ope- ruisti omnia peccata eorum. Hunc populum Pro- pheta alibi in psalmo Li beatuın appellavit dicens : Beati quorum remissa sunt iniquitates, et quorum & tecta sunt peccata. Remisit enim nobis per pœni- tentiam nostras iniquitates, et sacris baptismi aquis peccata nostra contexit. Hebræi vero di- cunt quod remisit Deus iniquitates, ob quas acti fuerant. in captivitatem, et quod operuit eorum peccata in profundo veritatis. Populus autein Do- mini non solum antiquus ille Israeliticus populus appellatur, juxta rationem redditam in psalmo Lxxx, sed etiam novus Christianorum, ut diximus in primo versiculo psalmi LxxVI. VERS. 4. Sedasti omnem iram tuam. Quam au- tea habebas propter bujusmodi nostras iniquitates, el peccata. Avertisti ab ira indignationis tuæ. Quid sit ira indignationis (seu potius, ut in Græco habetur, excondescentiæ) vidimus in psalmo Lxxvii. Aver- tisti autem pro Declinasti, ab indignatione ni- mirum, atque ita ad hilaritatem et benevolentiam pertransisti. Vans. 5. Converte nos, Deus salutarium nostro- rum, el averte iram tuam a nobis. Deinceps ex populi persona sermonem facit, vel etiam seipsum Propheta cum eis annumeral supplicans, ut pc- Lila superius consequantur. Quid autem signifi- cent illa verba : Deus salutarium nostrorum, dio Psal. xxiii, 1. Gen. 11, 17. D eam habitari
3α Announce his glory among the nations. His incarnation and his sufferings for our sake, for to suffer for the salvation of his serv- ants is glory for the Master.
β Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Tὰ θαυμάσια ἔργα ἃ ἐποίησε συναναστρεφόμενος τοῖς ἀνθρώποις.ἀληθινῶς δὲ τὰ τῆς ἐλευθερίας τῶν ἐν εἴδωλολα τρείᾳ αἰχμαλώτων, καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγήν. εὐδόκησας, εὐδοκία Β Εὐδόκησας, Κύριε, τὴν γῆν σου. Ταῦτα προ- εωρακώς ὁ Προφήτης, προαναφωνεῖ τῷ Θεῷ, ὅτι Αγαθὰ ἠθέλησας τῇ γῇ σου· εὐδοκία γὰρ ἡ ἀγα θεθέλεια. Αδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις του, θέλη σας. Τὴν γῆν σου δὲ, ὅτι τοῦ Κυρίου, φησὶν, ἡ γῆ. Πρώην μὲν γὰρ, διὰ τὴν τοῦ πρώτου Αδάμ παρα- κοὴν, πονηρὰ αὐτῇ ἐθέλησεν · Επικατάρατος γάρ. φησὶν, ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· Νῦν δὲ τοὐναντίον, διὰ τὴν τοῦ νέου 'Αδαμ ὑπακοήν. Καὶ πρότερον μὲν κτίσμα Θεοῦ ἦν, ὕστερον δὲ καὶ κτῆμα αὐτοῦ ἐγένετο. Αλλ' οὕτω μὲν καθ' ἡμᾶς. Καθ' Εβραίου: δὲ γῆν Θεοῦ νοήσεις ἰδικῶς τὴν Ἰουδαίαν, ὡς ἀφω ρισμένην τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἧς εὐδοκίαν φασὶ τὸν ἐσ- αὖθις ἐνοικισμόν. iτα Απέστρεψας τὴν αἰχμαλωσίαν Ιακώβ. Ως ήδη γεγονότα ἐκτίθεται τὰ μέλλοντα νόμῳ προφητείας. Απέστρεψας, φησί, τὸν αἰχμάλωτον λαὸν τοῦ Ἰα- κὼς ἀπὸ τῆς κατεχούσης αὐτὸν τυραννίδος · Ἰακώβ δὲ ὁ Χριστιανικός εἴρηται λαός, καθώς διαφόρως εἴρηται. Αφήκας τὰς ἀνομίας τῷ λαῷ σου· ἐκάλυψας πάσας τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν. Τοῦτον τὸν λαὸν καὶ ἐν τῷ λβ' ψαλμῷ ἐμακάρισεν, εἰπών· Μακάριοι ὧν αφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἀπεκαλύφθησαν· αἱ ἁμαρτίαι. Αφῆκε γὰρ ἡμῖν τὰς ἀνομίας αὐτῶν διὰ τὴν μετάνοιαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τοῖς ἱεροῖς ὕδασι τοῦ θείου βαπτίσματος. Καθ' Εβραίους δὲ παρεῖδε τὰς ἀνομίας, δι᾿ ἂς ήχμαλω τίσθησαν, καὶ ἐκάλυψε τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν τῷ βυθῷ τῆς λήθης. Λαὸς δὲ αὐτοῦ ὁ μὲν παλαιός, κατὰ τὴν χρήσιν ἦν παρηγάγομεν ἐν τῷ π' ψαλμῷ· ὁ δὲ νέος, καθὼς ἀποδεδώκαμεν ἐν τῷ α' στίχῳ τοῦ οἱ ψαλμοῦ. κατέπαυσας πᾶσαν τὴν ὀργὴν σου. Τὴν ἐπὶ ταῖς τοιαύταις ἀνομίαις καὶ ἁμαρτίαις. Απεστρεψας ἀπὸ ὀργῆς θυμοῦ σου. Τί μέν ἐστιν ὀργὴ θυμοῦ, εἰρήκαμεν ἐν τῷ οἱ ψαλμῷ· ἀπέστρεψας δὲ, ἀντὶ τοῦ Μετεκλήθης· ἀνεχώρησα; ἀπὸ θυμοῦ ἐπὶ ἱλαρότητα, καὶ εὐμένειαν. Επίστρεψον ἡμᾶς, ὁ Θεὸς τῶν σωτηρίων ἡμῶν, καὶ ἀπόστρεψον τὸν θυμόν σου ἀφ' ἡμῶν. Λοιπὸν προσώπῳ τοῦ λαοῦ ποιεῖται τοὺς λόγους. "Η καὶ ἐγκαταλέγων ἑαυτὸν αὐτοῖς, ἱκετεύει τυχεῖν αὐτοὺς ὧν εἴρηκε. Περὶ δὲ τοῦ, Ο Θεὸς τῶν σω τηρίων ἡμῶν, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ. Επίστρε EUTHYMII ZIGABENI captivi in Babylone libertatem pertinebant, revera A autem de gentibus pertractat, quæ sub idolorum servitute captivæ tenebantur, et quas ab hujus- modi jugo liberandas prædicit. VERS. 2. Benedixisti, Domine, terram tuam. Hæc quæ diximus mentis oculis prævidens Propheta Deum ipsum alloquitur dicens : Benedixisti, Domine, terram tuum, seu (ut verius in Græca lectione ha- betur) : Bona voluisti, Domine, terræ tur. Habetur cnim in Græco verbum, unde quæ beneplacitum dicitur, seu bona voluntas. In Græca tamen lectione constructio indifferens est. Terra autem luæ dicit, quia Domini est terra 11, etc. Bona igitur nune voluisti terræ tuæ. Nam olim ob primi parentis transgressum, bona ei non volebas, Sed mala: Maledicta, inquiens, terra in operibus suis 19; at nunc ob novi nostri Adam obedientiam, in gratiam tuam restituta est: quinimo olim tua tantum erat creatura, nunc etiam possessio tua facta est. Et bunc quidem sensum] fideles omnes sequuntur. Judæi vero per terram Dei, ipsam tantum intelligunt Judæam, veluti quæ populo Dei fuit destinata: cui ideo bene voluisse Deum dicunt, quia post captivitatem rursum concessit. Avertisti captivitatem Jacob. Quæ futura crant ponit, ut facta, prophetiæ lege : Avertisti, inquit, captivum populum Jacob a tyrannide qua preme- batur. Per Jacob vero, ut jam sape diximus, Chri- stianum populum intelligit. C VERS. 3. Remisisti iniquitatem populo tuo: ope- ruisti omnia peccata eorum. Hunc populum Pro- pheta alibi in psalmo Li beatuın appellavit dicens : Beati quorum remissa sunt iniquitates, et quorum & tecta sunt peccata. Remisit enim nobis per pœni- tentiam nostras iniquitates, et sacris baptismi aquis peccata nostra contexit. Hebræi vero di- cunt quod remisit Deus iniquitates, ob quas acti fuerant. in captivitatem, et quod operuit eorum peccata in profundo veritatis. Populus autein Do- mini non solum antiquus ille Israeliticus populus appellatur, juxta rationem redditam in psalmo Lxxx, sed etiam novus Christianorum, ut diximus in primo versiculo psalmi LxxVI. VERS. 4. Sedasti omnem iram tuam. Quam au- tea habebas propter bujusmodi nostras iniquitates, el peccata. Avertisti ab ira indignationis tuæ. Quid sit ira indignationis (seu potius, ut in Græco habetur, excondescentiæ) vidimus in psalmo Lxxvii. Aver- tisti autem pro Declinasti, ab indignatione ni- mirum, atque ita ad hilaritatem et benevolentiam pertransisti. Vans. 5. Converte nos, Deus salutarium nostro- rum, el averte iram tuam a nobis. Deinceps ex populi persona sermonem facit, vel etiam seipsum Propheta cum eis annumeral supplicans, ut pc- Lila superius consequantur. Quid autem signifi- cent illa verba : Deus salutarium nostrorum, dio Psal. xxiii, 1. Gen. 11, 17. D eam habitari
3β His wonders among all peoples. The wondrous works that he performed when living among men.
PG 128:971α Ὅτι μέγας Κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα. Μέγας μὲν, ὡς παντοδύναμος, αἰνετὸς δὲ, ὡς φιλάνθρωπος.τον δὲ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας πρὸς τὴν προτέ- Α παν εὐγένειαν. 1η Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν. Ἐνταῦθα τὸ, Εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀντὶ τοῦ, Μὴ αἰώνια, μὴ μακρά. Τινὲς δὲ οὐ κατ᾽ ἐρώτησιν ταῦτα ἀναγινώ- σκουσιν, ἀλλ᾽ ἠθικῶς· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς – ἡμῖν. Η διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Εἰς γενεὰν δὲ, ἀντὶ τοῦ, Εως γενεᾶς ἄλλης. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου εν τῷ θ' ψαλμῷ. Διατενεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρατε - νεῖς. Ὁ Θεὸς, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς. Επι- στρέψας ἡμᾶς οὐ μόνον ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων. Η καὶ, Επιστρέψας σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης. Ζωώσεις δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ζωώσαις πρὸς ἀρετήν, νενεκρωμένους ἤδη προς ; ἐργασίαν αὐτῆς. ἐπιστρέψας ει Καὶ ὁ λαός μου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί. Τυχών ἐπιστροφῆς τοιαύτης. Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σω τήριόν σου δῴης ἡμῖν. Τὰ ἐντεῦθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ διαλαμβάνουσι. Παρακαλεῖ γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Πατέρα προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ μέλλοντος πιο στεῦσαι, φανῆναι τὸν Χριστόν· τοῦτον γὰρ καλεί ἔλεος Θεοῦ, καὶ σωτήριον Θεοῦ· ὅτι, ἐλεήσας ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησεν, ἵνα σώσῃ ἡμᾶς, καὶ ὅτι ἐλεήμων ἐστὶ, καὶ Σωτήρ· ἔλεος δέ σου καὶ σωτήριόν σου· οἷον ὅτι τὸ ἔλεος τὸ παρὰ σοῦ· καὶ τὸ σωτήριον τὸ παρὰ σοῦ τοῦ Πατρός. Δώσεις δὲ ἡμῖν, ὅτι Παιδίον, φησίν, ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν. Ακούσομαι τι λαλήσει ἐν ἐμοὶ Κύριος ὁ Θεός. Αισθόμενος ἐπιπνοίας θείας ο Προφήτης, παρα- σκευάζει ἑαυτὸν εἰς τὸ ἀκοῦσαι. Εν ἐμοὶ δὲ εἶπε, δεικνὺς ὅτι οὐκ ἔξω λαλήσει, ἀλλ᾽ ἔνδον, εἰς τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. *Οτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπισ στρέφοντας καρδίαν ἐπ᾿ αὐτων. Ακούσομαι δὲ, φησὶν, ὅ τι λαλήσει. Διότι λαλήσει πάντως εἴτουν εὐαγγελίσεται εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ὄνα τως ὁ λαὸς αὐτοῦ εἰρήνην ἔχει πάντοτε πρός τε τὸν Θεὸν καὶ πρὸς ἑαυτὸν, ὥσπερ αὖθις μάχην πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Θεοῦ, τόν τε δαίμονα καὶ τοὺς τοῦ δαίμονος. Τοὺς αὐτοὺς δὲ ἐκάλεσε λαὸν Θεοῦ, καὶ ὁσίους, τουτέστιν, ἀφωσιωμένους αὐτῷ καὶ ἐπιστρέ φοντας ἐπ' αὐτὸν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν, ήγουν τὴν $73. COMMENT. IN PSALMOS. ctum est in psalmo Lxvii. Converte autem nos a captivitate in pristinam dignitatem. - Vers. 6. Numquid in sæcula irasceris? sacula hic posuit, pro Perpetuo, seu pro : Num- quid diu irasceris ? Quidam autem non per in- terrogationem hoc dictum esse intelligunt, et dictionem uh, quæ habetur in Græca lectione exponunt, ut recte etiam exponi potest, pro ne, ut sit sensus : Ne in perpetuum nobis irasca- ris. B Aut extendes iram tuam a generatione in gene- rationem? Idem rursus repetit. In generationem autem dixit, pro usque ad aliam generationem; de quo in ix psalmo dictum est, el Extendes, pro Protendes. VERS. 7. Deus, tu convertens vivificabis nos. Con-' vertens nos nimirum a captivitate ad libertatem, atque a vitiis ad virtutes; vel ( quia Græca dictio in utroque polest sensu accipi, legi eliam potcst: Deus iu conversus) dicamus, Deus tu conversus ad nos; antea enim aversus eras a nobis. Vivificabis, hoc est, vivos nos reddes ad opera virtutum. Nam antea ad ea pene mortui eramus. Et populus tuus lætabitur in te. Hujusmodi scili - cet conversionem consecutus. VERS. 8. Ostende nobis, Domine, misericordiam tuam, et salutare tuum da nobis. Hæc et quæ se- quuntur de Christo intelligenda sunt. Rogat enim Propheta Deum Patrem ex fidelis populi persona, ut Christus, quem et misericordiam Dei, et Dei salutare appellat, sibi ostendatur. Misericordiam C auten et salutare ideo eum appellavit, quia mi- sericordia motus est, ut carnem assumeret, et mos salvaret. Unde et misericors, et Salvator merito appellatur. Misericordiam vero tuam, Deus, et salutare tuum hunc dicimus, quia misericor- diam illam, et salutare illud petimus, quod a te est. Ad Patrem enim loquitur Propheta. Tu vere illud nobis dabis, quod petimus, ita ut aliquando canere possimus cum Propheta: Puer natus est no- bis, et filius datus est nobis 18. D Isa. 15, 6. PATROL, GR. CXXVIII. Vers. 9. Audiam quid loquatur in me Dominus Deus. Divinam Propheta spirationem atque au- ram in se adventaturam sentiens, ad audiendum præparatur. Quod ait : Quid loquatur in me, clum est ut ostenderet, quod Deus non in exte- riores corporis, sed in interiores animæ aures lo- cuturus erat. di- Quoniam loquetur pacem super populum suum, et super sancios suos, et in eos, qui convertunt corda sua ad eum. Audiam, inquit, quid loquetur. Omnino enim loquetur Deus, atque evangeliza- bit pacem populo suo. Et vere quidem populus Dei et secum ipse, et cum Deo semper pacem habet, sicuti contra, idem populus semper pu- gnam ac bellum habet cum dæmone, et cum universis qui dæmonis amici, aut Deo inimici sunt. Eosdum autem fideles et populum Dei appellavit, et sanctos, hoc est, sanctificatos, ac Google Digitized by
4α For the Lord is great and greatly to be praised. He is ‘great’ as all-powerful and ‘to be praised’ as beneficent towards men.
β Φοβερός ἐστιν | ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Οὗτος μὲν γὰρ ἐν τῷ παρόντι αἰῶνι δύναται κολάζειν καὶ ἐν τῷ μέλλοντι, καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀληθείᾳ φοβερὸς, ἐκεῖνοι δὲ, φαντασίᾳ. Θεοὺς δὲ λέγει, τοὺς τῶν ἐθνῶν.τον δὲ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας πρὸς τὴν προτέ- Α παν εὐγένειαν. 1η Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν. Ἐνταῦθα τὸ, Εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀντὶ τοῦ, Μὴ αἰώνια, μὴ μακρά. Τινὲς δὲ οὐ κατ᾽ ἐρώτησιν ταῦτα ἀναγινώ- σκουσιν, ἀλλ᾽ ἠθικῶς· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς – ἡμῖν. Η διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Εἰς γενεὰν δὲ, ἀντὶ τοῦ, Εως γενεᾶς ἄλλης. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου εν τῷ θ' ψαλμῷ. Διατενεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρατε - νεῖς. Ὁ Θεὸς, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς. Επι- στρέψας ἡμᾶς οὐ μόνον ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων. Η καὶ, Επιστρέψας σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης. Ζωώσεις δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ζωώσαις πρὸς ἀρετήν, νενεκρωμένους ἤδη προς ; ἐργασίαν αὐτῆς. ἐπιστρέψας ει Καὶ ὁ λαός μου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί. Τυχών ἐπιστροφῆς τοιαύτης. Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σω τήριόν σου δῴης ἡμῖν. Τὰ ἐντεῦθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ διαλαμβάνουσι. Παρακαλεῖ γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Πατέρα προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ μέλλοντος πιο στεῦσαι, φανῆναι τὸν Χριστόν· τοῦτον γὰρ καλεί ἔλεος Θεοῦ, καὶ σωτήριον Θεοῦ· ὅτι, ἐλεήσας ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησεν, ἵνα σώσῃ ἡμᾶς, καὶ ὅτι ἐλεήμων ἐστὶ, καὶ Σωτήρ· ἔλεος δέ σου καὶ σωτήριόν σου· οἷον ὅτι τὸ ἔλεος τὸ παρὰ σοῦ· καὶ τὸ σωτήριον τὸ παρὰ σοῦ τοῦ Πατρός. Δώσεις δὲ ἡμῖν, ὅτι Παιδίον, φησίν, ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν. Ακούσομαι τι λαλήσει ἐν ἐμοὶ Κύριος ὁ Θεός. Αισθόμενος ἐπιπνοίας θείας ο Προφήτης, παρα- σκευάζει ἑαυτὸν εἰς τὸ ἀκοῦσαι. Εν ἐμοὶ δὲ εἶπε, δεικνὺς ὅτι οὐκ ἔξω λαλήσει, ἀλλ᾽ ἔνδον, εἰς τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. *Οτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπισ στρέφοντας καρδίαν ἐπ᾿ αὐτων. Ακούσομαι δὲ, φησὶν, ὅ τι λαλήσει. Διότι λαλήσει πάντως εἴτουν εὐαγγελίσεται εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ὄνα τως ὁ λαὸς αὐτοῦ εἰρήνην ἔχει πάντοτε πρός τε τὸν Θεὸν καὶ πρὸς ἑαυτὸν, ὥσπερ αὖθις μάχην πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Θεοῦ, τόν τε δαίμονα καὶ τοὺς τοῦ δαίμονος. Τοὺς αὐτοὺς δὲ ἐκάλεσε λαὸν Θεοῦ, καὶ ὁσίους, τουτέστιν, ἀφωσιωμένους αὐτῷ καὶ ἐπιστρέ φοντας ἐπ' αὐτὸν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν, ήγουν τὴν $73. COMMENT. IN PSALMOS. ctum est in psalmo Lxvii. Converte autem nos a captivitate in pristinam dignitatem. - Vers. 6. Numquid in sæcula irasceris? sacula hic posuit, pro Perpetuo, seu pro : Num- quid diu irasceris ? Quidam autem non per in- terrogationem hoc dictum esse intelligunt, et dictionem uh, quæ habetur in Græca lectione exponunt, ut recte etiam exponi potest, pro ne, ut sit sensus : Ne in perpetuum nobis irasca- ris. B Aut extendes iram tuam a generatione in gene- rationem? Idem rursus repetit. In generationem autem dixit, pro usque ad aliam generationem; de quo in ix psalmo dictum est, el Extendes, pro Protendes. VERS. 7. Deus, tu convertens vivificabis nos. Con-' vertens nos nimirum a captivitate ad libertatem, atque a vitiis ad virtutes; vel ( quia Græca dictio in utroque polest sensu accipi, legi eliam potcst: Deus iu conversus) dicamus, Deus tu conversus ad nos; antea enim aversus eras a nobis. Vivificabis, hoc est, vivos nos reddes ad opera virtutum. Nam antea ad ea pene mortui eramus. Et populus tuus lætabitur in te. Hujusmodi scili - cet conversionem consecutus. VERS. 8. Ostende nobis, Domine, misericordiam tuam, et salutare tuum da nobis. Hæc et quæ se- quuntur de Christo intelligenda sunt. Rogat enim Propheta Deum Patrem ex fidelis populi persona, ut Christus, quem et misericordiam Dei, et Dei salutare appellat, sibi ostendatur. Misericordiam C auten et salutare ideo eum appellavit, quia mi- sericordia motus est, ut carnem assumeret, et mos salvaret. Unde et misericors, et Salvator merito appellatur. Misericordiam vero tuam, Deus, et salutare tuum hunc dicimus, quia misericor- diam illam, et salutare illud petimus, quod a te est. Ad Patrem enim loquitur Propheta. Tu vere illud nobis dabis, quod petimus, ita ut aliquando canere possimus cum Propheta: Puer natus est no- bis, et filius datus est nobis 18. D Isa. 15, 6. PATROL, GR. CXXVIII. Vers. 9. Audiam quid loquatur in me Dominus Deus. Divinam Propheta spirationem atque au- ram in se adventaturam sentiens, ad audiendum præparatur. Quod ait : Quid loquatur in me, clum est ut ostenderet, quod Deus non in exte- riores corporis, sed in interiores animæ aures lo- cuturus erat. di- Quoniam loquetur pacem super populum suum, et super sancios suos, et in eos, qui convertunt corda sua ad eum. Audiam, inquit, quid loquetur. Omnino enim loquetur Deus, atque evangeliza- bit pacem populo suo. Et vere quidem populus Dei et secum ipse, et cum Deo semper pacem habet, sicuti contra, idem populus semper pu- gnam ac bellum habet cum dæmone, et cum universis qui dæmonis amici, aut Deo inimici sunt. Eosdum autem fideles et populum Dei appellavit, et sanctos, hoc est, sanctificatos, ac Google Digitized by
4β He is fearful above all the gods. For he is able to punish in the present age and in the age to come, and not only the body, but also the soul, while they have no such power, and he is fearful in truth, while they are so in imagination. ‘Gods’ is what he calls those of the nations.
α Ὅτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια. Ἕλληνες μὲν δαίμονας, τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόμαζον, ὡς δαήμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ, ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμονας τοῦ κακοῦ.τον δὲ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας πρὸς τὴν προτέ- Α παν εὐγένειαν. 1η Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν. Ἐνταῦθα τὸ, Εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀντὶ τοῦ, Μὴ αἰώνια, μὴ μακρά. Τινὲς δὲ οὐ κατ᾽ ἐρώτησιν ταῦτα ἀναγινώ- σκουσιν, ἀλλ᾽ ἠθικῶς· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς – ἡμῖν. Η διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Εἰς γενεὰν δὲ, ἀντὶ τοῦ, Εως γενεᾶς ἄλλης. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου εν τῷ θ' ψαλμῷ. Διατενεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρατε - νεῖς. Ὁ Θεὸς, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς. Επι- στρέψας ἡμᾶς οὐ μόνον ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων. Η καὶ, Επιστρέψας σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης. Ζωώσεις δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ζωώσαις πρὸς ἀρετήν, νενεκρωμένους ἤδη προς ; ἐργασίαν αὐτῆς. ἐπιστρέψας ει Καὶ ὁ λαός μου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί. Τυχών ἐπιστροφῆς τοιαύτης. Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σω τήριόν σου δῴης ἡμῖν. Τὰ ἐντεῦθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ διαλαμβάνουσι. Παρακαλεῖ γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Πατέρα προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ μέλλοντος πιο στεῦσαι, φανῆναι τὸν Χριστόν· τοῦτον γὰρ καλεί ἔλεος Θεοῦ, καὶ σωτήριον Θεοῦ· ὅτι, ἐλεήσας ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησεν, ἵνα σώσῃ ἡμᾶς, καὶ ὅτι ἐλεήμων ἐστὶ, καὶ Σωτήρ· ἔλεος δέ σου καὶ σωτήριόν σου· οἷον ὅτι τὸ ἔλεος τὸ παρὰ σοῦ· καὶ τὸ σωτήριον τὸ παρὰ σοῦ τοῦ Πατρός. Δώσεις δὲ ἡμῖν, ὅτι Παιδίον, φησίν, ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν. Ακούσομαι τι λαλήσει ἐν ἐμοὶ Κύριος ὁ Θεός. Αισθόμενος ἐπιπνοίας θείας ο Προφήτης, παρα- σκευάζει ἑαυτὸν εἰς τὸ ἀκοῦσαι. Εν ἐμοὶ δὲ εἶπε, δεικνὺς ὅτι οὐκ ἔξω λαλήσει, ἀλλ᾽ ἔνδον, εἰς τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. *Οτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπισ στρέφοντας καρδίαν ἐπ᾿ αὐτων. Ακούσομαι δὲ, φησὶν, ὅ τι λαλήσει. Διότι λαλήσει πάντως εἴτουν εὐαγγελίσεται εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ὄνα τως ὁ λαὸς αὐτοῦ εἰρήνην ἔχει πάντοτε πρός τε τὸν Θεὸν καὶ πρὸς ἑαυτὸν, ὥσπερ αὖθις μάχην πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Θεοῦ, τόν τε δαίμονα καὶ τοὺς τοῦ δαίμονος. Τοὺς αὐτοὺς δὲ ἐκάλεσε λαὸν Θεοῦ, καὶ ὁσίους, τουτέστιν, ἀφωσιωμένους αὐτῷ καὶ ἐπιστρέ φοντας ἐπ' αὐτὸν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν, ήγουν τὴν $73. COMMENT. IN PSALMOS. ctum est in psalmo Lxvii. Converte autem nos a captivitate in pristinam dignitatem. - Vers. 6. Numquid in sæcula irasceris? sacula hic posuit, pro Perpetuo, seu pro : Num- quid diu irasceris ? Quidam autem non per in- terrogationem hoc dictum esse intelligunt, et dictionem uh, quæ habetur in Græca lectione exponunt, ut recte etiam exponi potest, pro ne, ut sit sensus : Ne in perpetuum nobis irasca- ris. B Aut extendes iram tuam a generatione in gene- rationem? Idem rursus repetit. In generationem autem dixit, pro usque ad aliam generationem; de quo in ix psalmo dictum est, el Extendes, pro Protendes. VERS. 7. Deus, tu convertens vivificabis nos. Con-' vertens nos nimirum a captivitate ad libertatem, atque a vitiis ad virtutes; vel ( quia Græca dictio in utroque polest sensu accipi, legi eliam potcst: Deus iu conversus) dicamus, Deus tu conversus ad nos; antea enim aversus eras a nobis. Vivificabis, hoc est, vivos nos reddes ad opera virtutum. Nam antea ad ea pene mortui eramus. Et populus tuus lætabitur in te. Hujusmodi scili - cet conversionem consecutus. VERS. 8. Ostende nobis, Domine, misericordiam tuam, et salutare tuum da nobis. Hæc et quæ se- quuntur de Christo intelligenda sunt. Rogat enim Propheta Deum Patrem ex fidelis populi persona, ut Christus, quem et misericordiam Dei, et Dei salutare appellat, sibi ostendatur. Misericordiam C auten et salutare ideo eum appellavit, quia mi- sericordia motus est, ut carnem assumeret, et mos salvaret. Unde et misericors, et Salvator merito appellatur. Misericordiam vero tuam, Deus, et salutare tuum hunc dicimus, quia misericor- diam illam, et salutare illud petimus, quod a te est. Ad Patrem enim loquitur Propheta. Tu vere illud nobis dabis, quod petimus, ita ut aliquando canere possimus cum Propheta: Puer natus est no- bis, et filius datus est nobis 18. D Isa. 15, 6. PATROL, GR. CXXVIII. Vers. 9. Audiam quid loquatur in me Dominus Deus. Divinam Propheta spirationem atque au- ram in se adventaturam sentiens, ad audiendum præparatur. Quod ait : Quid loquatur in me, clum est ut ostenderet, quod Deus non in exte- riores corporis, sed in interiores animæ aures lo- cuturus erat. di- Quoniam loquetur pacem super populum suum, et super sancios suos, et in eos, qui convertunt corda sua ad eum. Audiam, inquit, quid loquetur. Omnino enim loquetur Deus, atque evangeliza- bit pacem populo suo. Et vere quidem populus Dei et secum ipse, et cum Deo semper pacem habet, sicuti contra, idem populus semper pu- gnam ac bellum habet cum dæmone, et cum universis qui dæmonis amici, aut Deo inimici sunt. Eosdum autem fideles et populum Dei appellavit, et sanctos, hoc est, sanctificatos, ac Google Digitized by
5α For all the gods of the nations are demons. The Greeks used to name their gods ‘demons’ as having knowledge and acquaintance of the good, we call them ‘demons’ as having knowledge of evil.
β Ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα· Πάντα γὰρ, φησὶ, δι’ αὐτοῦ ἐγένετο. Ἀλλὰ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλαβεν, ὡς θαυμασιώτερα.τον δὲ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας πρὸς τὴν προτέ- Α παν εὐγένειαν. 1η Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν. Ἐνταῦθα τὸ, Εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀντὶ τοῦ, Μὴ αἰώνια, μὴ μακρά. Τινὲς δὲ οὐ κατ᾽ ἐρώτησιν ταῦτα ἀναγινώ- σκουσιν, ἀλλ᾽ ἠθικῶς· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς – ἡμῖν. Η διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Εἰς γενεὰν δὲ, ἀντὶ τοῦ, Εως γενεᾶς ἄλλης. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου εν τῷ θ' ψαλμῷ. Διατενεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρατε - νεῖς. Ὁ Θεὸς, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς. Επι- στρέψας ἡμᾶς οὐ μόνον ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων. Η καὶ, Επιστρέψας σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης. Ζωώσεις δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ζωώσαις πρὸς ἀρετήν, νενεκρωμένους ἤδη προς ; ἐργασίαν αὐτῆς. ἐπιστρέψας ει Καὶ ὁ λαός μου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί. Τυχών ἐπιστροφῆς τοιαύτης. Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σω τήριόν σου δῴης ἡμῖν. Τὰ ἐντεῦθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ διαλαμβάνουσι. Παρακαλεῖ γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Πατέρα προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ μέλλοντος πιο στεῦσαι, φανῆναι τὸν Χριστόν· τοῦτον γὰρ καλεί ἔλεος Θεοῦ, καὶ σωτήριον Θεοῦ· ὅτι, ἐλεήσας ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησεν, ἵνα σώσῃ ἡμᾶς, καὶ ὅτι ἐλεήμων ἐστὶ, καὶ Σωτήρ· ἔλεος δέ σου καὶ σωτήριόν σου· οἷον ὅτι τὸ ἔλεος τὸ παρὰ σοῦ· καὶ τὸ σωτήριον τὸ παρὰ σοῦ τοῦ Πατρός. Δώσεις δὲ ἡμῖν, ὅτι Παιδίον, φησίν, ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν. Ακούσομαι τι λαλήσει ἐν ἐμοὶ Κύριος ὁ Θεός. Αισθόμενος ἐπιπνοίας θείας ο Προφήτης, παρα- σκευάζει ἑαυτὸν εἰς τὸ ἀκοῦσαι. Εν ἐμοὶ δὲ εἶπε, δεικνὺς ὅτι οὐκ ἔξω λαλήσει, ἀλλ᾽ ἔνδον, εἰς τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. *Οτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπισ στρέφοντας καρδίαν ἐπ᾿ αὐτων. Ακούσομαι δὲ, φησὶν, ὅ τι λαλήσει. Διότι λαλήσει πάντως εἴτουν εὐαγγελίσεται εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ὄνα τως ὁ λαὸς αὐτοῦ εἰρήνην ἔχει πάντοτε πρός τε τὸν Θεὸν καὶ πρὸς ἑαυτὸν, ὥσπερ αὖθις μάχην πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Θεοῦ, τόν τε δαίμονα καὶ τοὺς τοῦ δαίμονος. Τοὺς αὐτοὺς δὲ ἐκάλεσε λαὸν Θεοῦ, καὶ ὁσίους, τουτέστιν, ἀφωσιωμένους αὐτῷ καὶ ἐπιστρέ φοντας ἐπ' αὐτὸν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν, ήγουν τὴν $73. COMMENT. IN PSALMOS. ctum est in psalmo Lxvii. Converte autem nos a captivitate in pristinam dignitatem. - Vers. 6. Numquid in sæcula irasceris? sacula hic posuit, pro Perpetuo, seu pro : Num- quid diu irasceris ? Quidam autem non per in- terrogationem hoc dictum esse intelligunt, et dictionem uh, quæ habetur in Græca lectione exponunt, ut recte etiam exponi potest, pro ne, ut sit sensus : Ne in perpetuum nobis irasca- ris. B Aut extendes iram tuam a generatione in gene- rationem? Idem rursus repetit. In generationem autem dixit, pro usque ad aliam generationem; de quo in ix psalmo dictum est, el Extendes, pro Protendes. VERS. 7. Deus, tu convertens vivificabis nos. Con-' vertens nos nimirum a captivitate ad libertatem, atque a vitiis ad virtutes; vel ( quia Græca dictio in utroque polest sensu accipi, legi eliam potcst: Deus iu conversus) dicamus, Deus tu conversus ad nos; antea enim aversus eras a nobis. Vivificabis, hoc est, vivos nos reddes ad opera virtutum. Nam antea ad ea pene mortui eramus. Et populus tuus lætabitur in te. Hujusmodi scili - cet conversionem consecutus. VERS. 8. Ostende nobis, Domine, misericordiam tuam, et salutare tuum da nobis. Hæc et quæ se- quuntur de Christo intelligenda sunt. Rogat enim Propheta Deum Patrem ex fidelis populi persona, ut Christus, quem et misericordiam Dei, et Dei salutare appellat, sibi ostendatur. Misericordiam C auten et salutare ideo eum appellavit, quia mi- sericordia motus est, ut carnem assumeret, et mos salvaret. Unde et misericors, et Salvator merito appellatur. Misericordiam vero tuam, Deus, et salutare tuum hunc dicimus, quia misericor- diam illam, et salutare illud petimus, quod a te est. Ad Patrem enim loquitur Propheta. Tu vere illud nobis dabis, quod petimus, ita ut aliquando canere possimus cum Propheta: Puer natus est no- bis, et filius datus est nobis 18. D Isa. 15, 6. PATROL, GR. CXXVIII. Vers. 9. Audiam quid loquatur in me Dominus Deus. Divinam Propheta spirationem atque au- ram in se adventaturam sentiens, ad audiendum præparatur. Quod ait : Quid loquatur in me, clum est ut ostenderet, quod Deus non in exte- riores corporis, sed in interiores animæ aures lo- cuturus erat. di- Quoniam loquetur pacem super populum suum, et super sancios suos, et in eos, qui convertunt corda sua ad eum. Audiam, inquit, quid loquetur. Omnino enim loquetur Deus, atque evangeliza- bit pacem populo suo. Et vere quidem populus Dei et secum ipse, et cum Deo semper pacem habet, sicuti contra, idem populus semper pu- gnam ac bellum habet cum dæmone, et cum universis qui dæmonis amici, aut Deo inimici sunt. Eosdum autem fideles et populum Dei appellavit, et sanctos, hoc est, sanctificatos, ac Google Digitized by
5β But the Lord has made the heavens. And indeed everything else, for it is written, All things were made through him, but he mentioned the most magnificent as most wonderful.
α Ἐξομολόγησις καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. α δαήμονας corr. : δαΐμονας MPASC. β μεγαλοπρεπέστερα PSCABFHV : μεγαλοπρεπέστατα M.τον δὲ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας πρὸς τὴν προτέ- Α παν εὐγένειαν. 1η Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν. Ἐνταῦθα τὸ, Εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀντὶ τοῦ, Μὴ αἰώνια, μὴ μακρά. Τινὲς δὲ οὐ κατ᾽ ἐρώτησιν ταῦτα ἀναγινώ- σκουσιν, ἀλλ᾽ ἠθικῶς· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς – ἡμῖν. Η διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Εἰς γενεὰν δὲ, ἀντὶ τοῦ, Εως γενεᾶς ἄλλης. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου εν τῷ θ' ψαλμῷ. Διατενεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρατε - νεῖς. Ὁ Θεὸς, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς. Επι- στρέψας ἡμᾶς οὐ μόνον ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων. Η καὶ, Επιστρέψας σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης. Ζωώσεις δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ζωώσαις πρὸς ἀρετήν, νενεκρωμένους ἤδη προς ; ἐργασίαν αὐτῆς. ἐπιστρέψας ει Καὶ ὁ λαός μου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί. Τυχών ἐπιστροφῆς τοιαύτης. Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σω τήριόν σου δῴης ἡμῖν. Τὰ ἐντεῦθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ διαλαμβάνουσι. Παρακαλεῖ γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Πατέρα προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ μέλλοντος πιο στεῦσαι, φανῆναι τὸν Χριστόν· τοῦτον γὰρ καλεί ἔλεος Θεοῦ, καὶ σωτήριον Θεοῦ· ὅτι, ἐλεήσας ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησεν, ἵνα σώσῃ ἡμᾶς, καὶ ὅτι ἐλεήμων ἐστὶ, καὶ Σωτήρ· ἔλεος δέ σου καὶ σωτήριόν σου· οἷον ὅτι τὸ ἔλεος τὸ παρὰ σοῦ· καὶ τὸ σωτήριον τὸ παρὰ σοῦ τοῦ Πατρός. Δώσεις δὲ ἡμῖν, ὅτι Παιδίον, φησίν, ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν. Ακούσομαι τι λαλήσει ἐν ἐμοὶ Κύριος ὁ Θεός. Αισθόμενος ἐπιπνοίας θείας ο Προφήτης, παρα- σκευάζει ἑαυτὸν εἰς τὸ ἀκοῦσαι. Εν ἐμοὶ δὲ εἶπε, δεικνὺς ὅτι οὐκ ἔξω λαλήσει, ἀλλ᾽ ἔνδον, εἰς τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. *Οτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπισ στρέφοντας καρδίαν ἐπ᾿ αὐτων. Ακούσομαι δὲ, φησὶν, ὅ τι λαλήσει. Διότι λαλήσει πάντως εἴτουν εὐαγγελίσεται εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ὄνα τως ὁ λαὸς αὐτοῦ εἰρήνην ἔχει πάντοτε πρός τε τὸν Θεὸν καὶ πρὸς ἑαυτὸν, ὥσπερ αὖθις μάχην πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Θεοῦ, τόν τε δαίμονα καὶ τοὺς τοῦ δαίμονος. Τοὺς αὐτοὺς δὲ ἐκάλεσε λαὸν Θεοῦ, καὶ ὁσίους, τουτέστιν, ἀφωσιωμένους αὐτῷ καὶ ἐπιστρέ φοντας ἐπ' αὐτὸν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν, ήγουν τὴν $73. COMMENT. IN PSALMOS. ctum est in psalmo Lxvii. Converte autem nos a captivitate in pristinam dignitatem. - Vers. 6. Numquid in sæcula irasceris? sacula hic posuit, pro Perpetuo, seu pro : Num- quid diu irasceris ? Quidam autem non per in- terrogationem hoc dictum esse intelligunt, et dictionem uh, quæ habetur in Græca lectione exponunt, ut recte etiam exponi potest, pro ne, ut sit sensus : Ne in perpetuum nobis irasca- ris. B Aut extendes iram tuam a generatione in gene- rationem? Idem rursus repetit. In generationem autem dixit, pro usque ad aliam generationem; de quo in ix psalmo dictum est, el Extendes, pro Protendes. VERS. 7. Deus, tu convertens vivificabis nos. Con-' vertens nos nimirum a captivitate ad libertatem, atque a vitiis ad virtutes; vel ( quia Græca dictio in utroque polest sensu accipi, legi eliam potcst: Deus iu conversus) dicamus, Deus tu conversus ad nos; antea enim aversus eras a nobis. Vivificabis, hoc est, vivos nos reddes ad opera virtutum. Nam antea ad ea pene mortui eramus. Et populus tuus lætabitur in te. Hujusmodi scili - cet conversionem consecutus. VERS. 8. Ostende nobis, Domine, misericordiam tuam, et salutare tuum da nobis. Hæc et quæ se- quuntur de Christo intelligenda sunt. Rogat enim Propheta Deum Patrem ex fidelis populi persona, ut Christus, quem et misericordiam Dei, et Dei salutare appellat, sibi ostendatur. Misericordiam C auten et salutare ideo eum appellavit, quia mi- sericordia motus est, ut carnem assumeret, et mos salvaret. Unde et misericors, et Salvator merito appellatur. Misericordiam vero tuam, Deus, et salutare tuum hunc dicimus, quia misericor- diam illam, et salutare illud petimus, quod a te est. Ad Patrem enim loquitur Propheta. Tu vere illud nobis dabis, quod petimus, ita ut aliquando canere possimus cum Propheta: Puer natus est no- bis, et filius datus est nobis 18. D Isa. 15, 6. PATROL, GR. CXXVIII. Vers. 9. Audiam quid loquatur in me Dominus Deus. Divinam Propheta spirationem atque au- ram in se adventaturam sentiens, ad audiendum præparatur. Quod ait : Quid loquatur in me, clum est ut ostenderet, quod Deus non in exte- riores corporis, sed in interiores animæ aures lo- cuturus erat. di- Quoniam loquetur pacem super populum suum, et super sancios suos, et in eos, qui convertunt corda sua ad eum. Audiam, inquit, quid loquetur. Omnino enim loquetur Deus, atque evangeliza- bit pacem populo suo. Et vere quidem populus Dei et secum ipse, et cum Deo semper pacem habet, sicuti contra, idem populus semper pu- gnam ac bellum habet cum dæmone, et cum universis qui dæmonis amici, aut Deo inimici sunt. Eosdum autem fideles et populum Dei appellavit, et sanctos, hoc est, sanctificatos, ac Google Digitized by
6α Confession and beauty are before him.
Διὰ τῶν ἕξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν, ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οὗτοι οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ, κατὰ τὸ, Ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ εἰς δέησιν αὐτῶν.τον δὲ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας πρὸς τὴν προτέ- Α παν εὐγένειαν. 1η Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν. Ἐνταῦθα τὸ, Εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀντὶ τοῦ, Μὴ αἰώνια, μὴ μακρά. Τινὲς δὲ οὐ κατ᾽ ἐρώτησιν ταῦτα ἀναγινώ- σκουσιν, ἀλλ᾽ ἠθικῶς· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς – ἡμῖν. Η διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Εἰς γενεὰν δὲ, ἀντὶ τοῦ, Εως γενεᾶς ἄλλης. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου εν τῷ θ' ψαλμῷ. Διατενεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρατε - νεῖς. Ὁ Θεὸς, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς. Επι- στρέψας ἡμᾶς οὐ μόνον ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων. Η καὶ, Επιστρέψας σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης. Ζωώσεις δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ζωώσαις πρὸς ἀρετήν, νενεκρωμένους ἤδη προς ; ἐργασίαν αὐτῆς. ἐπιστρέψας ει Καὶ ὁ λαός μου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί. Τυχών ἐπιστροφῆς τοιαύτης. Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σω τήριόν σου δῴης ἡμῖν. Τὰ ἐντεῦθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ διαλαμβάνουσι. Παρακαλεῖ γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Πατέρα προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ μέλλοντος πιο στεῦσαι, φανῆναι τὸν Χριστόν· τοῦτον γὰρ καλεί ἔλεος Θεοῦ, καὶ σωτήριον Θεοῦ· ὅτι, ἐλεήσας ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησεν, ἵνα σώσῃ ἡμᾶς, καὶ ὅτι ἐλεήμων ἐστὶ, καὶ Σωτήρ· ἔλεος δέ σου καὶ σωτήριόν σου· οἷον ὅτι τὸ ἔλεος τὸ παρὰ σοῦ· καὶ τὸ σωτήριον τὸ παρὰ σοῦ τοῦ Πατρός. Δώσεις δὲ ἡμῖν, ὅτι Παιδίον, φησίν, ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν. Ακούσομαι τι λαλήσει ἐν ἐμοὶ Κύριος ὁ Θεός. Αισθόμενος ἐπιπνοίας θείας ο Προφήτης, παρα- σκευάζει ἑαυτὸν εἰς τὸ ἀκοῦσαι. Εν ἐμοὶ δὲ εἶπε, δεικνὺς ὅτι οὐκ ἔξω λαλήσει, ἀλλ᾽ ἔνδον, εἰς τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. *Οτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπισ στρέφοντας καρδίαν ἐπ᾿ αὐτων. Ακούσομαι δὲ, φησὶν, ὅ τι λαλήσει. Διότι λαλήσει πάντως εἴτουν εὐαγγελίσεται εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ὄνα τως ὁ λαὸς αὐτοῦ εἰρήνην ἔχει πάντοτε πρός τε τὸν Θεὸν καὶ πρὸς ἑαυτὸν, ὥσπερ αὖθις μάχην πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Θεοῦ, τόν τε δαίμονα καὶ τοὺς τοῦ δαίμονος. Τοὺς αὐτοὺς δὲ ἐκάλεσε λαὸν Θεοῦ, καὶ ὁσίους, τουτέστιν, ἀφωσιωμένους αὐτῷ καὶ ἐπιστρέ φοντας ἐπ' αὐτὸν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν, ήγουν τὴν $73. COMMENT. IN PSALMOS. ctum est in psalmo Lxvii. Converte autem nos a captivitate in pristinam dignitatem. - Vers. 6. Numquid in sæcula irasceris? sacula hic posuit, pro Perpetuo, seu pro : Num- quid diu irasceris ? Quidam autem non per in- terrogationem hoc dictum esse intelligunt, et dictionem uh, quæ habetur in Græca lectione exponunt, ut recte etiam exponi potest, pro ne, ut sit sensus : Ne in perpetuum nobis irasca- ris. B Aut extendes iram tuam a generatione in gene- rationem? Idem rursus repetit. In generationem autem dixit, pro usque ad aliam generationem; de quo in ix psalmo dictum est, el Extendes, pro Protendes. VERS. 7. Deus, tu convertens vivificabis nos. Con-' vertens nos nimirum a captivitate ad libertatem, atque a vitiis ad virtutes; vel ( quia Græca dictio in utroque polest sensu accipi, legi eliam potcst: Deus iu conversus) dicamus, Deus tu conversus ad nos; antea enim aversus eras a nobis. Vivificabis, hoc est, vivos nos reddes ad opera virtutum. Nam antea ad ea pene mortui eramus. Et populus tuus lætabitur in te. Hujusmodi scili - cet conversionem consecutus. VERS. 8. Ostende nobis, Domine, misericordiam tuam, et salutare tuum da nobis. Hæc et quæ se- quuntur de Christo intelligenda sunt. Rogat enim Propheta Deum Patrem ex fidelis populi persona, ut Christus, quem et misericordiam Dei, et Dei salutare appellat, sibi ostendatur. Misericordiam C auten et salutare ideo eum appellavit, quia mi- sericordia motus est, ut carnem assumeret, et mos salvaret. Unde et misericors, et Salvator merito appellatur. Misericordiam vero tuam, Deus, et salutare tuum hunc dicimus, quia misericor- diam illam, et salutare illud petimus, quod a te est. Ad Patrem enim loquitur Propheta. Tu vere illud nobis dabis, quod petimus, ita ut aliquando canere possimus cum Propheta: Puer natus est no- bis, et filius datus est nobis 18. D Isa. 15, 6. PATROL, GR. CXXVIII. Vers. 9. Audiam quid loquatur in me Dominus Deus. Divinam Propheta spirationem atque au- ram in se adventaturam sentiens, ad audiendum præparatur. Quod ait : Quid loquatur in me, clum est ut ostenderet, quod Deus non in exte- riores corporis, sed in interiores animæ aures lo- cuturus erat. di- Quoniam loquetur pacem super populum suum, et super sancios suos, et in eos, qui convertunt corda sua ad eum. Audiam, inquit, quid loquetur. Omnino enim loquetur Deus, atque evangeliza- bit pacem populo suo. Et vere quidem populus Dei et secum ipse, et cum Deo semper pacem habet, sicuti contra, idem populus semper pu- gnam ac bellum habet cum dæmone, et cum universis qui dæmonis amici, aut Deo inimici sunt. Eosdum autem fideles et populum Dei appellavit, et sanctos, hoc est, sanctificatos, ac Google Digitized by
By the habits he alludes to those who possess them. By saying ‘confession’ he points to those who confess their sins and by ‘beauty’ to those who thereby become beautiful, as wash- ing themselves clean through repentance. These accordingly are before him in accordance with, The eyes of the Lord are upon the just and his ears towards their supplication.
β Ἁγιωσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. Ἁγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοὶ, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ’ αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετὰ πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησὶ, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιωσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολιτεύονται, τουτέστι, καθαρότης καὶ τὰ μεγάλοις πρέποντα ἔργα.τον δὲ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας πρὸς τὴν προτέ- Α παν εὐγένειαν. 1η Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν. Ἐνταῦθα τὸ, Εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀντὶ τοῦ, Μὴ αἰώνια, μὴ μακρά. Τινὲς δὲ οὐ κατ᾽ ἐρώτησιν ταῦτα ἀναγινώ- σκουσιν, ἀλλ᾽ ἠθικῶς· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς – ἡμῖν. Η διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Εἰς γενεὰν δὲ, ἀντὶ τοῦ, Εως γενεᾶς ἄλλης. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου εν τῷ θ' ψαλμῷ. Διατενεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρατε - νεῖς. Ὁ Θεὸς, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς. Επι- στρέψας ἡμᾶς οὐ μόνον ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων. Η καὶ, Επιστρέψας σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης. Ζωώσεις δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ζωώσαις πρὸς ἀρετήν, νενεκρωμένους ἤδη προς ; ἐργασίαν αὐτῆς. ἐπιστρέψας ει Καὶ ὁ λαός μου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί. Τυχών ἐπιστροφῆς τοιαύτης. Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σω τήριόν σου δῴης ἡμῖν. Τὰ ἐντεῦθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ διαλαμβάνουσι. Παρακαλεῖ γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Πατέρα προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ μέλλοντος πιο στεῦσαι, φανῆναι τὸν Χριστόν· τοῦτον γὰρ καλεί ἔλεος Θεοῦ, καὶ σωτήριον Θεοῦ· ὅτι, ἐλεήσας ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησεν, ἵνα σώσῃ ἡμᾶς, καὶ ὅτι ἐλεήμων ἐστὶ, καὶ Σωτήρ· ἔλεος δέ σου καὶ σωτήριόν σου· οἷον ὅτι τὸ ἔλεος τὸ παρὰ σοῦ· καὶ τὸ σωτήριον τὸ παρὰ σοῦ τοῦ Πατρός. Δώσεις δὲ ἡμῖν, ὅτι Παιδίον, φησίν, ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν. Ακούσομαι τι λαλήσει ἐν ἐμοὶ Κύριος ὁ Θεός. Αισθόμενος ἐπιπνοίας θείας ο Προφήτης, παρα- σκευάζει ἑαυτὸν εἰς τὸ ἀκοῦσαι. Εν ἐμοὶ δὲ εἶπε, δεικνὺς ὅτι οὐκ ἔξω λαλήσει, ἀλλ᾽ ἔνδον, εἰς τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. *Οτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπισ στρέφοντας καρδίαν ἐπ᾿ αὐτων. Ακούσομαι δὲ, φησὶν, ὅ τι λαλήσει. Διότι λαλήσει πάντως εἴτουν εὐαγγελίσεται εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ὄνα τως ὁ λαὸς αὐτοῦ εἰρήνην ἔχει πάντοτε πρός τε τὸν Θεὸν καὶ πρὸς ἑαυτὸν, ὥσπερ αὖθις μάχην πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Θεοῦ, τόν τε δαίμονα καὶ τοὺς τοῦ δαίμονος. Τοὺς αὐτοὺς δὲ ἐκάλεσε λαὸν Θεοῦ, καὶ ὁσίους, τουτέστιν, ἀφωσιωμένους αὐτῷ καὶ ἐπιστρέ φοντας ἐπ' αὐτὸν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν, ήγουν τὴν $73. COMMENT. IN PSALMOS. ctum est in psalmo Lxvii. Converte autem nos a captivitate in pristinam dignitatem. - Vers. 6. Numquid in sæcula irasceris? sacula hic posuit, pro Perpetuo, seu pro : Num- quid diu irasceris ? Quidam autem non per in- terrogationem hoc dictum esse intelligunt, et dictionem uh, quæ habetur in Græca lectione exponunt, ut recte etiam exponi potest, pro ne, ut sit sensus : Ne in perpetuum nobis irasca- ris. B Aut extendes iram tuam a generatione in gene- rationem? Idem rursus repetit. In generationem autem dixit, pro usque ad aliam generationem; de quo in ix psalmo dictum est, el Extendes, pro Protendes. VERS. 7. Deus, tu convertens vivificabis nos. Con-' vertens nos nimirum a captivitate ad libertatem, atque a vitiis ad virtutes; vel ( quia Græca dictio in utroque polest sensu accipi, legi eliam potcst: Deus iu conversus) dicamus, Deus tu conversus ad nos; antea enim aversus eras a nobis. Vivificabis, hoc est, vivos nos reddes ad opera virtutum. Nam antea ad ea pene mortui eramus. Et populus tuus lætabitur in te. Hujusmodi scili - cet conversionem consecutus. VERS. 8. Ostende nobis, Domine, misericordiam tuam, et salutare tuum da nobis. Hæc et quæ se- quuntur de Christo intelligenda sunt. Rogat enim Propheta Deum Patrem ex fidelis populi persona, ut Christus, quem et misericordiam Dei, et Dei salutare appellat, sibi ostendatur. Misericordiam C auten et salutare ideo eum appellavit, quia mi- sericordia motus est, ut carnem assumeret, et mos salvaret. Unde et misericors, et Salvator merito appellatur. Misericordiam vero tuam, Deus, et salutare tuum hunc dicimus, quia misericor- diam illam, et salutare illud petimus, quod a te est. Ad Patrem enim loquitur Propheta. Tu vere illud nobis dabis, quod petimus, ita ut aliquando canere possimus cum Propheta: Puer natus est no- bis, et filius datus est nobis 18. D Isa. 15, 6. PATROL, GR. CXXVIII. Vers. 9. Audiam quid loquatur in me Dominus Deus. Divinam Propheta spirationem atque au- ram in se adventaturam sentiens, ad audiendum præparatur. Quod ait : Quid loquatur in me, clum est ut ostenderet, quod Deus non in exte- riores corporis, sed in interiores animæ aures lo- cuturus erat. di- Quoniam loquetur pacem super populum suum, et super sancios suos, et in eos, qui convertunt corda sua ad eum. Audiam, inquit, quid loquetur. Omnino enim loquetur Deus, atque evangeliza- bit pacem populo suo. Et vere quidem populus Dei et secum ipse, et cum Deo semper pacem habet, sicuti contra, idem populus semper pu- gnam ac bellum habet cum dæmone, et cum universis qui dæmonis amici, aut Deo inimici sunt. Eosdum autem fideles et populum Dei appellavit, et sanctos, hoc est, sanctificatos, ac Google Digitized by
6β Holiness and magnificence in his place of sanctification. The local churches are ‘his place of sanctification’ as being sanctified by him and sanctify- ing those who enter them with faith. In this place of sanctification, he says, holiness and magnificence are found, that is, purity and works befitting great things.
7 Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. Πατριαὶ, τὰ γένη· ἢ, πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δόξαν καὶ τιμὴν, ἡρμηνεύσαμεν ἐν τῷ κη΄ ψαλμῷ· κἀκεῖ γὰρ κεῖται τὸ, Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. Ἢ καὶ ἄλλως, δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, ἴδιον γὰρ Θεοῦ τὸ δοξάζεσθαι, τιμὴν δὲ, ὡς Πατρὶ, Τίμα γὰρ, φησὶ, τὸν πατέρα σου. Καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν ὡς δημιουργὸς, καὶ Πατὴρ ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υἱοθετήσας ἡμᾶς.τον δὲ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας πρὸς τὴν προτέ- Α παν εὐγένειαν. 1η Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν. Ἐνταῦθα τὸ, Εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀντὶ τοῦ, Μὴ αἰώνια, μὴ μακρά. Τινὲς δὲ οὐ κατ᾽ ἐρώτησιν ταῦτα ἀναγινώ- σκουσιν, ἀλλ᾽ ἠθικῶς· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς – ἡμῖν. Η διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Εἰς γενεὰν δὲ, ἀντὶ τοῦ, Εως γενεᾶς ἄλλης. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου εν τῷ θ' ψαλμῷ. Διατενεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρατε - νεῖς. Ὁ Θεὸς, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς. Επι- στρέψας ἡμᾶς οὐ μόνον ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων. Η καὶ, Επιστρέψας σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης. Ζωώσεις δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ζωώσαις πρὸς ἀρετήν, νενεκρωμένους ἤδη προς ; ἐργασίαν αὐτῆς. ἐπιστρέψας ει Καὶ ὁ λαός μου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί. Τυχών ἐπιστροφῆς τοιαύτης. Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σω τήριόν σου δῴης ἡμῖν. Τὰ ἐντεῦθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ διαλαμβάνουσι. Παρακαλεῖ γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Πατέρα προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ μέλλοντος πιο στεῦσαι, φανῆναι τὸν Χριστόν· τοῦτον γὰρ καλεί ἔλεος Θεοῦ, καὶ σωτήριον Θεοῦ· ὅτι, ἐλεήσας ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησεν, ἵνα σώσῃ ἡμᾶς, καὶ ὅτι ἐλεήμων ἐστὶ, καὶ Σωτήρ· ἔλεος δέ σου καὶ σωτήριόν σου· οἷον ὅτι τὸ ἔλεος τὸ παρὰ σοῦ· καὶ τὸ σωτήριον τὸ παρὰ σοῦ τοῦ Πατρός. Δώσεις δὲ ἡμῖν, ὅτι Παιδίον, φησίν, ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν. Ακούσομαι τι λαλήσει ἐν ἐμοὶ Κύριος ὁ Θεός. Αισθόμενος ἐπιπνοίας θείας ο Προφήτης, παρα- σκευάζει ἑαυτὸν εἰς τὸ ἀκοῦσαι. Εν ἐμοὶ δὲ εἶπε, δεικνὺς ὅτι οὐκ ἔξω λαλήσει, ἀλλ᾽ ἔνδον, εἰς τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. *Οτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπισ στρέφοντας καρδίαν ἐπ᾿ αὐτων. Ακούσομαι δὲ, φησὶν, ὅ τι λαλήσει. Διότι λαλήσει πάντως εἴτουν εὐαγγελίσεται εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ὄνα τως ὁ λαὸς αὐτοῦ εἰρήνην ἔχει πάντοτε πρός τε τὸν Θεὸν καὶ πρὸς ἑαυτὸν, ὥσπερ αὖθις μάχην πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Θεοῦ, τόν τε δαίμονα καὶ τοὺς τοῦ δαίμονος. Τοὺς αὐτοὺς δὲ ἐκάλεσε λαὸν Θεοῦ, καὶ ὁσίους, τουτέστιν, ἀφωσιωμένους αὐτῷ καὶ ἐπιστρέ φοντας ἐπ' αὐτὸν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν, ήγουν τὴν $73. COMMENT. IN PSALMOS. ctum est in psalmo Lxvii. Converte autem nos a captivitate in pristinam dignitatem. - Vers. 6. Numquid in sæcula irasceris? sacula hic posuit, pro Perpetuo, seu pro : Num- quid diu irasceris ? Quidam autem non per in- terrogationem hoc dictum esse intelligunt, et dictionem uh, quæ habetur in Græca lectione exponunt, ut recte etiam exponi potest, pro ne, ut sit sensus : Ne in perpetuum nobis irasca- ris. B Aut extendes iram tuam a generatione in gene- rationem? Idem rursus repetit. In generationem autem dixit, pro usque ad aliam generationem; de quo in ix psalmo dictum est, el Extendes, pro Protendes. VERS. 7. Deus, tu convertens vivificabis nos. Con-' vertens nos nimirum a captivitate ad libertatem, atque a vitiis ad virtutes; vel ( quia Græca dictio in utroque polest sensu accipi, legi eliam potcst: Deus iu conversus) dicamus, Deus tu conversus ad nos; antea enim aversus eras a nobis. Vivificabis, hoc est, vivos nos reddes ad opera virtutum. Nam antea ad ea pene mortui eramus. Et populus tuus lætabitur in te. Hujusmodi scili - cet conversionem consecutus. VERS. 8. Ostende nobis, Domine, misericordiam tuam, et salutare tuum da nobis. Hæc et quæ se- quuntur de Christo intelligenda sunt. Rogat enim Propheta Deum Patrem ex fidelis populi persona, ut Christus, quem et misericordiam Dei, et Dei salutare appellat, sibi ostendatur. Misericordiam C auten et salutare ideo eum appellavit, quia mi- sericordia motus est, ut carnem assumeret, et mos salvaret. Unde et misericors, et Salvator merito appellatur. Misericordiam vero tuam, Deus, et salutare tuum hunc dicimus, quia misericor- diam illam, et salutare illud petimus, quod a te est. Ad Patrem enim loquitur Propheta. Tu vere illud nobis dabis, quod petimus, ita ut aliquando canere possimus cum Propheta: Puer natus est no- bis, et filius datus est nobis 18. D Isa. 15, 6. PATROL, GR. CXXVIII. Vers. 9. Audiam quid loquatur in me Dominus Deus. Divinam Propheta spirationem atque au- ram in se adventaturam sentiens, ad audiendum præparatur. Quod ait : Quid loquatur in me, clum est ut ostenderet, quod Deus non in exte- riores corporis, sed in interiores animæ aures lo- cuturus erat. di- Quoniam loquetur pacem super populum suum, et super sancios suos, et in eos, qui convertunt corda sua ad eum. Audiam, inquit, quid loquetur. Omnino enim loquetur Deus, atque evangeliza- bit pacem populo suo. Et vere quidem populus Dei et secum ipse, et cum Deo semper pacem habet, sicuti contra, idem populus semper pu- gnam ac bellum habet cum dæmone, et cum universis qui dæmonis amici, aut Deo inimici sunt. Eosdum autem fideles et populum Dei appellavit, et sanctos, hoc est, sanctificatos, ac Google Digitized by
7 Bring to the Lord, O you lineages of the nations, bring to the Lord glory and honour. ‘Lineages’ are the races; or else the lineages of the nations are their fathers, namely, the priests and teachers. What glory and honour he is talking about we explained in the twenty-eighth psalm, and there also is found the verse, Bring to the Lord glory and honour. Or else in a different way, ‘glory’ as God, for it is a characteristic of God to be glorified, and ‘honour’ as to a Father, for it is written, Honour your father. And indeed he is our God as creator and Father as having adopted us through baptism.
α Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ. Ἢ καὶ ἄλλως, προτρέπεται τοὺς περικειμένους τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους, δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης. Τρίτον δὲ κἀνταῦθα τὸ, Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν.τον δὲ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας πρὸς τὴν προτέ- Α παν εὐγένειαν. 1η Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν. Ἐνταῦθα τὸ, Εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀντὶ τοῦ, Μὴ αἰώνια, μὴ μακρά. Τινὲς δὲ οὐ κατ᾽ ἐρώτησιν ταῦτα ἀναγινώ- σκουσιν, ἀλλ᾽ ἠθικῶς· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς – ἡμῖν. Η διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Εἰς γενεὰν δὲ, ἀντὶ τοῦ, Εως γενεᾶς ἄλλης. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου εν τῷ θ' ψαλμῷ. Διατενεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρατε - νεῖς. Ὁ Θεὸς, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς. Επι- στρέψας ἡμᾶς οὐ μόνον ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων. Η καὶ, Επιστρέψας σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης. Ζωώσεις δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ζωώσαις πρὸς ἀρετήν, νενεκρωμένους ἤδη προς ; ἐργασίαν αὐτῆς. ἐπιστρέψας ει Καὶ ὁ λαός μου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί. Τυχών ἐπιστροφῆς τοιαύτης. Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σω τήριόν σου δῴης ἡμῖν. Τὰ ἐντεῦθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ διαλαμβάνουσι. Παρακαλεῖ γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Πατέρα προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ μέλλοντος πιο στεῦσαι, φανῆναι τὸν Χριστόν· τοῦτον γὰρ καλεί ἔλεος Θεοῦ, καὶ σωτήριον Θεοῦ· ὅτι, ἐλεήσας ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησεν, ἵνα σώσῃ ἡμᾶς, καὶ ὅτι ἐλεήμων ἐστὶ, καὶ Σωτήρ· ἔλεος δέ σου καὶ σωτήριόν σου· οἷον ὅτι τὸ ἔλεος τὸ παρὰ σοῦ· καὶ τὸ σωτήριον τὸ παρὰ σοῦ τοῦ Πατρός. Δώσεις δὲ ἡμῖν, ὅτι Παιδίον, φησίν, ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν. Ακούσομαι τι λαλήσει ἐν ἐμοὶ Κύριος ὁ Θεός. Αισθόμενος ἐπιπνοίας θείας ο Προφήτης, παρα- σκευάζει ἑαυτὸν εἰς τὸ ἀκοῦσαι. Εν ἐμοὶ δὲ εἶπε, δεικνὺς ὅτι οὐκ ἔξω λαλήσει, ἀλλ᾽ ἔνδον, εἰς τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. *Οτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπισ στρέφοντας καρδίαν ἐπ᾿ αὐτων. Ακούσομαι δὲ, φησὶν, ὅ τι λαλήσει. Διότι λαλήσει πάντως εἴτουν εὐαγγελίσεται εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ὄνα τως ὁ λαὸς αὐτοῦ εἰρήνην ἔχει πάντοτε πρός τε τὸν Θεὸν καὶ πρὸς ἑαυτὸν, ὥσπερ αὖθις μάχην πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Θεοῦ, τόν τε δαίμονα καὶ τοὺς τοῦ δαίμονος. Τοὺς αὐτοὺς δὲ ἐκάλεσε λαὸν Θεοῦ, καὶ ὁσίους, τουτέστιν, ἀφωσιωμένους αὐτῷ καὶ ἐπιστρέ φοντας ἐπ' αὐτὸν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν, ήγουν τὴν $73. COMMENT. IN PSALMOS. ctum est in psalmo Lxvii. Converte autem nos a captivitate in pristinam dignitatem. - Vers. 6. Numquid in sæcula irasceris? sacula hic posuit, pro Perpetuo, seu pro : Num- quid diu irasceris ? Quidam autem non per in- terrogationem hoc dictum esse intelligunt, et dictionem uh, quæ habetur in Græca lectione exponunt, ut recte etiam exponi potest, pro ne, ut sit sensus : Ne in perpetuum nobis irasca- ris. B Aut extendes iram tuam a generatione in gene- rationem? Idem rursus repetit. In generationem autem dixit, pro usque ad aliam generationem; de quo in ix psalmo dictum est, el Extendes, pro Protendes. VERS. 7. Deus, tu convertens vivificabis nos. Con-' vertens nos nimirum a captivitate ad libertatem, atque a vitiis ad virtutes; vel ( quia Græca dictio in utroque polest sensu accipi, legi eliam potcst: Deus iu conversus) dicamus, Deus tu conversus ad nos; antea enim aversus eras a nobis. Vivificabis, hoc est, vivos nos reddes ad opera virtutum. Nam antea ad ea pene mortui eramus. Et populus tuus lætabitur in te. Hujusmodi scili - cet conversionem consecutus. VERS. 8. Ostende nobis, Domine, misericordiam tuam, et salutare tuum da nobis. Hæc et quæ se- quuntur de Christo intelligenda sunt. Rogat enim Propheta Deum Patrem ex fidelis populi persona, ut Christus, quem et misericordiam Dei, et Dei salutare appellat, sibi ostendatur. Misericordiam C auten et salutare ideo eum appellavit, quia mi- sericordia motus est, ut carnem assumeret, et mos salvaret. Unde et misericors, et Salvator merito appellatur. Misericordiam vero tuam, Deus, et salutare tuum hunc dicimus, quia misericor- diam illam, et salutare illud petimus, quod a te est. Ad Patrem enim loquitur Propheta. Tu vere illud nobis dabis, quod petimus, ita ut aliquando canere possimus cum Propheta: Puer natus est no- bis, et filius datus est nobis 18. D Isa. 15, 6. PATROL, GR. CXXVIII. Vers. 9. Audiam quid loquatur in me Dominus Deus. Divinam Propheta spirationem atque au- ram in se adventaturam sentiens, ad audiendum præparatur. Quod ait : Quid loquatur in me, clum est ut ostenderet, quod Deus non in exte- riores corporis, sed in interiores animæ aures lo- cuturus erat. di- Quoniam loquetur pacem super populum suum, et super sancios suos, et in eos, qui convertunt corda sua ad eum. Audiam, inquit, quid loquetur. Omnino enim loquetur Deus, atque evangeliza- bit pacem populo suo. Et vere quidem populus Dei et secum ipse, et cum Deo semper pacem habet, sicuti contra, idem populus semper pu- gnam ac bellum habet cum dæmone, et cum universis qui dæmonis amici, aut Deo inimici sunt. Eosdum autem fideles et populum Dei appellavit, et sanctos, hoc est, sanctificatos, ac Google Digitized by
8α Bring to the Lord glory to his name. This was interpreted in the above-mentioned psalm. Or else in a different way, he is urging those invested with the name of Christ and called Christians to glorify him through a laudable way of life. ‘Bring to the Lord’ is repeated three times over here also, according to the interpretation given at the beginning of the psalm.
β Ἄρατε θυσίας καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς· Πνεῦμα γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· θυσίαι δὲ τοιαῦται, αἱ ἀρεταί. Αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους ἐκκλησίαι.τον δὲ ἡμᾶς ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας πρὸς τὴν προτέ- Α παν εὐγένειαν. 1η Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς ἡμῖν. Ἐνταῦθα τὸ, Εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀντὶ τοῦ, Μὴ αἰώνια, μὴ μακρά. Τινὲς δὲ οὐ κατ᾽ ἐρώτησιν ταῦτα ἀναγινώ- σκουσιν, ἀλλ᾽ ἠθικῶς· Μὴ εἰς τοὺς αἰῶνας ὀργισθῇς – ἡμῖν. Η διατενεῖς τὴν ὀργήν σου ἀπὸ γενεᾶς εἰς γενεάν; Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν. Εἰς γενεὰν δὲ, ἀντὶ τοῦ, Εως γενεᾶς ἄλλης. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου εν τῷ θ' ψαλμῷ. Διατενεῖς δὲ, ἀντὶ τοῦ, Παρατε - νεῖς. Ὁ Θεὸς, σὺ ἐπιστρέψας ζωώσεις ἡμᾶς. Επι- στρέψας ἡμᾶς οὐ μόνον ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων. Η καὶ, Επιστρέψας σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπεστράφης. Ζωώσεις δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ζωώσαις πρὸς ἀρετήν, νενεκρωμένους ἤδη προς ; ἐργασίαν αὐτῆς. ἐπιστρέψας ει Καὶ ὁ λαός μου εὐφρανθήσεται ἐπὶ σοί. Τυχών ἐπιστροφῆς τοιαύτης. Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σω τήριόν σου δῴης ἡμῖν. Τὰ ἐντεῦθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ διαλαμβάνουσι. Παρακαλεῖ γὰρ ὁ Προφήτης τὸν Πατέρα προσώπῳ τοῦ λαοῦ, τοῦ μέλλοντος πιο στεῦσαι, φανῆναι τὸν Χριστόν· τοῦτον γὰρ καλεί ἔλεος Θεοῦ, καὶ σωτήριον Θεοῦ· ὅτι, ἐλεήσας ἡμᾶς, ἐνηνθρώπησεν, ἵνα σώσῃ ἡμᾶς, καὶ ὅτι ἐλεήμων ἐστὶ, καὶ Σωτήρ· ἔλεος δέ σου καὶ σωτήριόν σου· οἷον ὅτι τὸ ἔλεος τὸ παρὰ σοῦ· καὶ τὸ σωτήριον τὸ παρὰ σοῦ τοῦ Πατρός. Δώσεις δὲ ἡμῖν, ὅτι Παιδίον, φησίν, ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν. Ακούσομαι τι λαλήσει ἐν ἐμοὶ Κύριος ὁ Θεός. Αισθόμενος ἐπιπνοίας θείας ο Προφήτης, παρα- σκευάζει ἑαυτὸν εἰς τὸ ἀκοῦσαι. Εν ἐμοὶ δὲ εἶπε, δεικνὺς ὅτι οὐκ ἔξω λαλήσει, ἀλλ᾽ ἔνδον, εἰς τὰ ὦτα τῆς ψυχῆς. *Οτι λαλήσει εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, καὶ ἐπὶ τοὺς ἐπισ στρέφοντας καρδίαν ἐπ᾿ αὐτων. Ακούσομαι δὲ, φησὶν, ὅ τι λαλήσει. Διότι λαλήσει πάντως εἴτουν εὐαγγελίσεται εἰρήνην ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ὄνα τως ὁ λαὸς αὐτοῦ εἰρήνην ἔχει πάντοτε πρός τε τὸν Θεὸν καὶ πρὸς ἑαυτὸν, ὥσπερ αὖθις μάχην πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Θεοῦ, τόν τε δαίμονα καὶ τοὺς τοῦ δαίμονος. Τοὺς αὐτοὺς δὲ ἐκάλεσε λαὸν Θεοῦ, καὶ ὁσίους, τουτέστιν, ἀφωσιωμένους αὐτῷ καὶ ἐπιστρέ φοντας ἐπ' αὐτὸν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν, ήγουν τὴν $73. COMMENT. IN PSALMOS. ctum est in psalmo Lxvii. Converte autem nos a captivitate in pristinam dignitatem. - Vers. 6. Numquid in sæcula irasceris? sacula hic posuit, pro Perpetuo, seu pro : Num- quid diu irasceris ? Quidam autem non per in- terrogationem hoc dictum esse intelligunt, et dictionem uh, quæ habetur in Græca lectione exponunt, ut recte etiam exponi potest, pro ne, ut sit sensus : Ne in perpetuum nobis irasca- ris. B Aut extendes iram tuam a generatione in gene- rationem? Idem rursus repetit. In generationem autem dixit, pro usque ad aliam generationem; de quo in ix psalmo dictum est, el Extendes, pro Protendes. VERS. 7. Deus, tu convertens vivificabis nos. Con-' vertens nos nimirum a captivitate ad libertatem, atque a vitiis ad virtutes; vel ( quia Græca dictio in utroque polest sensu accipi, legi eliam potcst: Deus iu conversus) dicamus, Deus tu conversus ad nos; antea enim aversus eras a nobis. Vivificabis, hoc est, vivos nos reddes ad opera virtutum. Nam antea ad ea pene mortui eramus. Et populus tuus lætabitur in te. Hujusmodi scili - cet conversionem consecutus. VERS. 8. Ostende nobis, Domine, misericordiam tuam, et salutare tuum da nobis. Hæc et quæ se- quuntur de Christo intelligenda sunt. Rogat enim Propheta Deum Patrem ex fidelis populi persona, ut Christus, quem et misericordiam Dei, et Dei salutare appellat, sibi ostendatur. Misericordiam C auten et salutare ideo eum appellavit, quia mi- sericordia motus est, ut carnem assumeret, et mos salvaret. Unde et misericors, et Salvator merito appellatur. Misericordiam vero tuam, Deus, et salutare tuum hunc dicimus, quia misericor- diam illam, et salutare illud petimus, quod a te est. Ad Patrem enim loquitur Propheta. Tu vere illud nobis dabis, quod petimus, ita ut aliquando canere possimus cum Propheta: Puer natus est no- bis, et filius datus est nobis 18. D Isa. 15, 6. PATROL, GR. CXXVIII. Vers. 9. Audiam quid loquatur in me Dominus Deus. Divinam Propheta spirationem atque au- ram in se adventaturam sentiens, ad audiendum præparatur. Quod ait : Quid loquatur in me, clum est ut ostenderet, quod Deus non in exte- riores corporis, sed in interiores animæ aures lo- cuturus erat. di- Quoniam loquetur pacem super populum suum, et super sancios suos, et in eos, qui convertunt corda sua ad eum. Audiam, inquit, quid loquetur. Omnino enim loquetur Deus, atque evangeliza- bit pacem populo suo. Et vere quidem populus Dei et secum ipse, et cum Deo semper pacem habet, sicuti contra, idem populus semper pu- gnam ac bellum habet cum dæmone, et cum universis qui dæmonis amici, aut Deo inimici sunt. Eosdum autem fideles et populum Dei appellavit, et sanctos, hoc est, sanctificatos, ac Google Digitized by
8β Take up sacrifices and process into his enclosures. Spiritual sacrifices, for it is written, God is spirit and those who worship him must worship him in spirit and truth. Such sacrifices are the virtues, and ‘his enclosures’ here are the local churches.
PG 128:973α Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ἡρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ πῶς εἰπὼν, αὐλὰς, εἶπε πάλιν, αὐλὴν, διδάσκων ὅτι πολλαὶ μέν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διῄρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις, ἥνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξίᾳ.Α ψυχήν· ἢ ἀπὸ τῆς καρδίας ὅλους ἐσήμανεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν. Πλὴν ἐγγὺς τῶν φοβουμένων αὐτὸν, τὸ σωτήρ ριον αὐτοῦ. Τοῦτό ἐστιν ὁ ἤκουσεν, ἐν ἑαυτῷ λαλη- θέν. Τὸ δὲ, Πλὴν, περιττόν, ἢ ἀντὶ τοῦ Ὄντως. Εγγύς, φησί, τῶν φοβουμένων αὐτὸν ἔσται τὸ σω τήριον αὐτοῦ. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ τοιοῦτος · ὅτι ὅταν ὡσί τινες φοβούμενοι αὐτὸν, καὶ μέλλωσε πιστεῦσαι, τότε ἐγγὺς αὐτῶν ἐστιν ὁ Χριστὸς, καὶ εὐθὺς φανήσεται. Τοῦ κατασκηνώσαι δόξαν ἐν τῇ γῇ ἡμῶν. Ἐγγὺς ἔσται ἐπὶ τῷ κατασκηνώσαι δόξαν εἰς χάριν καὶ τιμὴν ἐν τῇ γῇ τῶν Ἱεροσολύμων. "Η ὅτι αὐτ τὸς ἦν ἡ δόξα, ὃς σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. " ὅτι μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Σωτῆρος Ένδοξος καὶ τιμία καὶ ἐπιθυμητική γέγονε μέχρι και τοῦ κατασκηνώσαι, β τήμερον ἡ γῆ ἐκείνη. Ελεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν, καὶ δικαιο- σύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν. Τινὲς ἀπαρίθμη σιν τῶν ἐν Χριστῷ φαινομένων ἀρετῶν εἶπον ἐμφαί νειν ταυτὶ τὰ ῥητά · ὅτι συνέδραμον ἐν αὐτῷ ἔλεος καὶ ἀλήθεια· ὁ μὲν ἔλεος ἐν τῷ ἰᾶσθαι τοὺς πά σχοντας, ἡ δὲ ἀλήθεια ἐν τῇ ἀπταίστῳ διδασκαλία καὶ μὴν ἡνώθησαν ἐν αὐτῷ καὶ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ κατεφίλησαν · ἡ δι καιοσύνη μὲν, ἐν τῷ κρίνειν ὀρθῶς, καὶ ἐλέγχειν μὲν τοὺς πονηροὺς, ἐπαινεῖν δὲ τοὺς ἀγαθούς· ἡ δὲ εἰρήνη ἐν τῇ πραότητι. Γλαφυρώτερον δὲ εἰπεῖν, Έλεος μέν ἐστιν ἡ θεία φύσις, ὡς ἐξουσίαν ἔχουσα ἀφιέναι ἁμαρτίας, καὶ λύειν νόσους· ἀλήθεια δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, ὅτι οὐχ εὑρέθη δόλες, φησὶν, ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ὅτι ἀληθῶς οὗτος μόνος ἐφύλα- ξε τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ ὅτι ἀληθῶς ἦν ἡ φύσις ἀνθρωπίνη καὶ οὐ κατὰ φαντασίαν. Συνήν- τησαν οὖν, εἴτουν ενώθησαν εἰς μίαν ὑπόστασιν. Αὖθις δὲ δικαιοσύνη μὲν ἡ θεία φύσις· μόνο; γὰρ δίκαιος δικαστής ὁ Θεός · εἰρήνη δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, διὰ τὴν ἔμφυτον πραότητα· αἱ κατεφίλησαν· ὁ ἐμ φαίνει τὴν ἄγαν ἔνωσιν καὶ σχέσιν ἀλλήλων. Αλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλε, παὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν. Ασπασαμένων τῶν ἀνθρώπων διὰ τοῦ Υἱοῦ τὴν ἀληθῆ πίστιν, ὁ Πατήρ ἐξ οὐρανοῦ δικαίον πρόνοιαν αὐτῶν ἐποιήσατο, καθελὼν τὸν τύραννον αὐτῶν διάβολον. Καὶ ἄλλως δέ· ἀλήθειαν νοήσεις τὸν Χριστόν· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· οὗ ἀνατείλαντος ἐκ τῆς γῆς κατὰ τὴν κάτω γέννησιν, λυομένου λοιπὸν τοῦ ψεύδους τῆς πλάνης, ὁ Πατήρ ὅς ἐστι δικαιοσύνη, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν· πρότερον ἀπε- EUTHYMII ZIGABENI dicates Deo, et convertentes corda sua, hoc est, A animas suas ad cum; vel a corde totum hominem significavit, veluti a parte totum. VERS. 10. Verumtamen prope timentes eum sa- lulare ipsius. Hoc illud est, quod in se Propheta Deum loqui audivit. Dictio autem, Verumtamen, superflua est in hoc loco, vel accipitur pro Vere. Erit, inquit, salutare ipsius Dei prope eos qui Deum timent; et sensus est, quod simul ac fue- rint aliqui timentes euni, qui fideles nimirum fu- turi erant, tunc prope eos erit Christus, hoc est, statim tunc adveniet. Ut inhabitet gloria in terra nostra. (Quod in Græ- co legimus, exponi potest, ut exposuit Latinus interpres. Vel etiam: Ut inha- bilare facial gloriam quæ lectiones tamen eodem tendunt.) Prope Igitur erit Christus, ut iubabi tare faciat gloriam, gratiam et honorem, in terra Jerusalem, vel quia ipse ille erat gloria, qui caro factus est, et habitavit in nobis ", vel quia post Salvatoris incarnationem, usque în ho- diernum diem, terra illa Jerusalem nobilis, honorata et omnibus desiderabilis facta est. . VERS. 11. Μisericordia et veritas obviaverunt, justitia et pax osculatæ sunt. Quidam his versi- culis connumerari dicunt eas virtutes, quæ in Christo convenerant: veluti misericordiam et ve- ritatem. Et misericordiam quidem demonstravit Christus sanando ægrotos, veritatem vero do- cende et prædicando. Convenerant etiam in Chri- sto justitia, et pax. Ita enim significatur nobis illis verbis: Osculata sunt. Justitia autem Chri- C sti apparuit in recte judicando, cum et pravoς redargueret, et virtute præditos homines lauda- ret; pax vero in mansuetudine ac modestia. Ve- rum, ut alius exponamus, misericordia quidem, divina dici potest Christi natura, quæ potestatem kabet dimittendi peccata, et sanandi infirmitates ; veritas antem, humana ejusdem natura, quia non inventus est dolus in ore ejus, et quia ipse solus illam hominis dignitatem ac similitudinem vere servavit quà al imaginem Dei factus fuerat : et quia verus homo crat, et non phantasma, ut hæ- retici quidam dixerunt. Quod igitur ait, Obvia- verunt, idem est quod Convenerunt in unum, hoc est, in unam personam unitæ sunt. Justitia item pro divina accipitur natura. Solus enim justus judex est. Pax vero pro natura humana ob ingenuam nimirum ac nativam ejus mansue- tudinem. llæ igitur virtutes mutuo se exosculatæ sunt, eo quod summam inter se unionem atque convenientiam habebant in Christo. VERS. 11. Veritas de terra orta est, et justitia de D cœlo prospexit. Quando homines verain per Filium ſidem amplexati sunt, tunc Pater jure ac merito corum providentiam ampliorem suscepit, destructo nimirum dæmone eorum tyranno. Vel aliter, per veritatem ipsum Christum intellige. Ait enim: Ego sum verilas 1. Orto igitur Christo de terra, juxta generationem hanc inferiorem, et dissoluto deinceps omni errore ac mendacio, Pater, qui summa cst, ut diximus, justitia, de coelo in terram ss Juan. 1, 14. » Joan. xiv, G. Deus
9α Worship the Lord in his holy enclosure. This verse was also interpreted in that psalm. Note how having said ‘enclosures’ he said again ‘enclosure’, teaching that they are many in number but one in faith. For they are separated in their locations, but united in the una- nimity of doctrine.
β Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Tῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ’ ἄν τις καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ, καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου ἐπιφανέντος τοῖς ἀνθρώποις, ἐσείσθησαν λαοὶ, ἐταράχθησαν ἔθνη διὰ τὸ κήρυγμα.Α ψυχήν· ἢ ἀπὸ τῆς καρδίας ὅλους ἐσήμανεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν. Πλὴν ἐγγὺς τῶν φοβουμένων αὐτὸν, τὸ σωτήρ ριον αὐτοῦ. Τοῦτό ἐστιν ὁ ἤκουσεν, ἐν ἑαυτῷ λαλη- θέν. Τὸ δὲ, Πλὴν, περιττόν, ἢ ἀντὶ τοῦ Ὄντως. Εγγύς, φησί, τῶν φοβουμένων αὐτὸν ἔσται τὸ σω τήριον αὐτοῦ. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ τοιοῦτος · ὅτι ὅταν ὡσί τινες φοβούμενοι αὐτὸν, καὶ μέλλωσε πιστεῦσαι, τότε ἐγγὺς αὐτῶν ἐστιν ὁ Χριστὸς, καὶ εὐθὺς φανήσεται. Τοῦ κατασκηνώσαι δόξαν ἐν τῇ γῇ ἡμῶν. Ἐγγὺς ἔσται ἐπὶ τῷ κατασκηνώσαι δόξαν εἰς χάριν καὶ τιμὴν ἐν τῇ γῇ τῶν Ἱεροσολύμων. "Η ὅτι αὐτ τὸς ἦν ἡ δόξα, ὃς σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. " ὅτι μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Σωτῆρος Ένδοξος καὶ τιμία καὶ ἐπιθυμητική γέγονε μέχρι και τοῦ κατασκηνώσαι, β τήμερον ἡ γῆ ἐκείνη. Ελεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν, καὶ δικαιο- σύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν. Τινὲς ἀπαρίθμη σιν τῶν ἐν Χριστῷ φαινομένων ἀρετῶν εἶπον ἐμφαί νειν ταυτὶ τὰ ῥητά · ὅτι συνέδραμον ἐν αὐτῷ ἔλεος καὶ ἀλήθεια· ὁ μὲν ἔλεος ἐν τῷ ἰᾶσθαι τοὺς πά σχοντας, ἡ δὲ ἀλήθεια ἐν τῇ ἀπταίστῳ διδασκαλία καὶ μὴν ἡνώθησαν ἐν αὐτῷ καὶ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ κατεφίλησαν · ἡ δι καιοσύνη μὲν, ἐν τῷ κρίνειν ὀρθῶς, καὶ ἐλέγχειν μὲν τοὺς πονηροὺς, ἐπαινεῖν δὲ τοὺς ἀγαθούς· ἡ δὲ εἰρήνη ἐν τῇ πραότητι. Γλαφυρώτερον δὲ εἰπεῖν, Έλεος μέν ἐστιν ἡ θεία φύσις, ὡς ἐξουσίαν ἔχουσα ἀφιέναι ἁμαρτίας, καὶ λύειν νόσους· ἀλήθεια δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, ὅτι οὐχ εὑρέθη δόλες, φησὶν, ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ὅτι ἀληθῶς οὗτος μόνος ἐφύλα- ξε τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ ὅτι ἀληθῶς ἦν ἡ φύσις ἀνθρωπίνη καὶ οὐ κατὰ φαντασίαν. Συνήν- τησαν οὖν, εἴτουν ενώθησαν εἰς μίαν ὑπόστασιν. Αὖθις δὲ δικαιοσύνη μὲν ἡ θεία φύσις· μόνο; γὰρ δίκαιος δικαστής ὁ Θεός · εἰρήνη δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, διὰ τὴν ἔμφυτον πραότητα· αἱ κατεφίλησαν· ὁ ἐμ φαίνει τὴν ἄγαν ἔνωσιν καὶ σχέσιν ἀλλήλων. Αλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλε, παὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν. Ασπασαμένων τῶν ἀνθρώπων διὰ τοῦ Υἱοῦ τὴν ἀληθῆ πίστιν, ὁ Πατήρ ἐξ οὐρανοῦ δικαίον πρόνοιαν αὐτῶν ἐποιήσατο, καθελὼν τὸν τύραννον αὐτῶν διάβολον. Καὶ ἄλλως δέ· ἀλήθειαν νοήσεις τὸν Χριστόν· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· οὗ ἀνατείλαντος ἐκ τῆς γῆς κατὰ τὴν κάτω γέννησιν, λυομένου λοιπὸν τοῦ ψεύδους τῆς πλάνης, ὁ Πατήρ ὅς ἐστι δικαιοσύνη, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν· πρότερον ἀπε- EUTHYMII ZIGABENI dicates Deo, et convertentes corda sua, hoc est, A animas suas ad cum; vel a corde totum hominem significavit, veluti a parte totum. VERS. 10. Verumtamen prope timentes eum sa- lulare ipsius. Hoc illud est, quod in se Propheta Deum loqui audivit. Dictio autem, Verumtamen, superflua est in hoc loco, vel accipitur pro Vere. Erit, inquit, salutare ipsius Dei prope eos qui Deum timent; et sensus est, quod simul ac fue- rint aliqui timentes euni, qui fideles nimirum fu- turi erant, tunc prope eos erit Christus, hoc est, statim tunc adveniet. Ut inhabitet gloria in terra nostra. (Quod in Græ- co legimus, exponi potest, ut exposuit Latinus interpres. Vel etiam: Ut inha- bilare facial gloriam quæ lectiones tamen eodem tendunt.) Prope Igitur erit Christus, ut iubabi tare faciat gloriam, gratiam et honorem, in terra Jerusalem, vel quia ipse ille erat gloria, qui caro factus est, et habitavit in nobis ", vel quia post Salvatoris incarnationem, usque în ho- diernum diem, terra illa Jerusalem nobilis, honorata et omnibus desiderabilis facta est. . VERS. 11. Μisericordia et veritas obviaverunt, justitia et pax osculatæ sunt. Quidam his versi- culis connumerari dicunt eas virtutes, quæ in Christo convenerant: veluti misericordiam et ve- ritatem. Et misericordiam quidem demonstravit Christus sanando ægrotos, veritatem vero do- cende et prædicando. Convenerant etiam in Chri- sto justitia, et pax. Ita enim significatur nobis illis verbis: Osculata sunt. Justitia autem Chri- C sti apparuit in recte judicando, cum et pravoς redargueret, et virtute præditos homines lauda- ret; pax vero in mansuetudine ac modestia. Ve- rum, ut alius exponamus, misericordia quidem, divina dici potest Christi natura, quæ potestatem kabet dimittendi peccata, et sanandi infirmitates ; veritas antem, humana ejusdem natura, quia non inventus est dolus in ore ejus, et quia ipse solus illam hominis dignitatem ac similitudinem vere servavit quà al imaginem Dei factus fuerat : et quia verus homo crat, et non phantasma, ut hæ- retici quidam dixerunt. Quod igitur ait, Obvia- verunt, idem est quod Convenerunt in unum, hoc est, in unam personam unitæ sunt. Justitia item pro divina accipitur natura. Solus enim justus judex est. Pax vero pro natura humana ob ingenuam nimirum ac nativam ejus mansue- tudinem. llæ igitur virtutes mutuo se exosculatæ sunt, eo quod summam inter se unionem atque convenientiam habebant in Christo. VERS. 11. Veritas de terra orta est, et justitia de D cœlo prospexit. Quando homines verain per Filium ſidem amplexati sunt, tunc Pater jure ac merito corum providentiam ampliorem suscepit, destructo nimirum dæmone eorum tyranno. Vel aliter, per veritatem ipsum Christum intellige. Ait enim: Ego sum verilas 1. Orto igitur Christo de terra, juxta generationem hanc inferiorem, et dissoluto deinceps omni errore ac mendacio, Pater, qui summa cst, ut diximus, justitia, de coelo in terram ss Juan. 1, 14. » Joan. xiv, G. Deus
9β Let all the earth be shaken before his face. At his appearance let it be moved from error to the truth, for another prophet called this an earthquake. One may also call the shaking of the earth that which occurred at the time of the Cross, and that whereby, after the Lord had appeared to men, peoples were shaken and nations agi- tated on account of the Gospel preaching.
α Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. | Ἡρμηνεύθη τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ϟβ΄ ψαλμοῦ. Ἢ καὶ ἄλλως, ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ’ ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων.Α ψυχήν· ἢ ἀπὸ τῆς καρδίας ὅλους ἐσήμανεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν. Πλὴν ἐγγὺς τῶν φοβουμένων αὐτὸν, τὸ σωτήρ ριον αὐτοῦ. Τοῦτό ἐστιν ὁ ἤκουσεν, ἐν ἑαυτῷ λαλη- θέν. Τὸ δὲ, Πλὴν, περιττόν, ἢ ἀντὶ τοῦ Ὄντως. Εγγύς, φησί, τῶν φοβουμένων αὐτὸν ἔσται τὸ σω τήριον αὐτοῦ. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ τοιοῦτος · ὅτι ὅταν ὡσί τινες φοβούμενοι αὐτὸν, καὶ μέλλωσε πιστεῦσαι, τότε ἐγγὺς αὐτῶν ἐστιν ὁ Χριστὸς, καὶ εὐθὺς φανήσεται. Τοῦ κατασκηνώσαι δόξαν ἐν τῇ γῇ ἡμῶν. Ἐγγὺς ἔσται ἐπὶ τῷ κατασκηνώσαι δόξαν εἰς χάριν καὶ τιμὴν ἐν τῇ γῇ τῶν Ἱεροσολύμων. "Η ὅτι αὐτ τὸς ἦν ἡ δόξα, ὃς σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. " ὅτι μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Σωτῆρος Ένδοξος καὶ τιμία καὶ ἐπιθυμητική γέγονε μέχρι και τοῦ κατασκηνώσαι, β τήμερον ἡ γῆ ἐκείνη. Ελεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν, καὶ δικαιο- σύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν. Τινὲς ἀπαρίθμη σιν τῶν ἐν Χριστῷ φαινομένων ἀρετῶν εἶπον ἐμφαί νειν ταυτὶ τὰ ῥητά · ὅτι συνέδραμον ἐν αὐτῷ ἔλεος καὶ ἀλήθεια· ὁ μὲν ἔλεος ἐν τῷ ἰᾶσθαι τοὺς πά σχοντας, ἡ δὲ ἀλήθεια ἐν τῇ ἀπταίστῳ διδασκαλία καὶ μὴν ἡνώθησαν ἐν αὐτῷ καὶ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ κατεφίλησαν · ἡ δι καιοσύνη μὲν, ἐν τῷ κρίνειν ὀρθῶς, καὶ ἐλέγχειν μὲν τοὺς πονηροὺς, ἐπαινεῖν δὲ τοὺς ἀγαθούς· ἡ δὲ εἰρήνη ἐν τῇ πραότητι. Γλαφυρώτερον δὲ εἰπεῖν, Έλεος μέν ἐστιν ἡ θεία φύσις, ὡς ἐξουσίαν ἔχουσα ἀφιέναι ἁμαρτίας, καὶ λύειν νόσους· ἀλήθεια δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, ὅτι οὐχ εὑρέθη δόλες, φησὶν, ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ὅτι ἀληθῶς οὗτος μόνος ἐφύλα- ξε τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ ὅτι ἀληθῶς ἦν ἡ φύσις ἀνθρωπίνη καὶ οὐ κατὰ φαντασίαν. Συνήν- τησαν οὖν, εἴτουν ενώθησαν εἰς μίαν ὑπόστασιν. Αὖθις δὲ δικαιοσύνη μὲν ἡ θεία φύσις· μόνο; γὰρ δίκαιος δικαστής ὁ Θεός · εἰρήνη δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, διὰ τὴν ἔμφυτον πραότητα· αἱ κατεφίλησαν· ὁ ἐμ φαίνει τὴν ἄγαν ἔνωσιν καὶ σχέσιν ἀλλήλων. Αλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλε, παὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν. Ασπασαμένων τῶν ἀνθρώπων διὰ τοῦ Υἱοῦ τὴν ἀληθῆ πίστιν, ὁ Πατήρ ἐξ οὐρανοῦ δικαίον πρόνοιαν αὐτῶν ἐποιήσατο, καθελὼν τὸν τύραννον αὐτῶν διάβολον. Καὶ ἄλλως δέ· ἀλήθειαν νοήσεις τὸν Χριστόν· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· οὗ ἀνατείλαντος ἐκ τῆς γῆς κατὰ τὴν κάτω γέννησιν, λυομένου λοιπὸν τοῦ ψεύδους τῆς πλάνης, ὁ Πατήρ ὅς ἐστι δικαιοσύνη, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν· πρότερον ἀπε- EUTHYMII ZIGABENI dicates Deo, et convertentes corda sua, hoc est, A animas suas ad cum; vel a corde totum hominem significavit, veluti a parte totum. VERS. 10. Verumtamen prope timentes eum sa- lulare ipsius. Hoc illud est, quod in se Propheta Deum loqui audivit. Dictio autem, Verumtamen, superflua est in hoc loco, vel accipitur pro Vere. Erit, inquit, salutare ipsius Dei prope eos qui Deum timent; et sensus est, quod simul ac fue- rint aliqui timentes euni, qui fideles nimirum fu- turi erant, tunc prope eos erit Christus, hoc est, statim tunc adveniet. Ut inhabitet gloria in terra nostra. (Quod in Græ- co legimus, exponi potest, ut exposuit Latinus interpres. Vel etiam: Ut inha- bilare facial gloriam quæ lectiones tamen eodem tendunt.) Prope Igitur erit Christus, ut iubabi tare faciat gloriam, gratiam et honorem, in terra Jerusalem, vel quia ipse ille erat gloria, qui caro factus est, et habitavit in nobis ", vel quia post Salvatoris incarnationem, usque în ho- diernum diem, terra illa Jerusalem nobilis, honorata et omnibus desiderabilis facta est. . VERS. 11. Μisericordia et veritas obviaverunt, justitia et pax osculatæ sunt. Quidam his versi- culis connumerari dicunt eas virtutes, quæ in Christo convenerant: veluti misericordiam et ve- ritatem. Et misericordiam quidem demonstravit Christus sanando ægrotos, veritatem vero do- cende et prædicando. Convenerant etiam in Chri- sto justitia, et pax. Ita enim significatur nobis illis verbis: Osculata sunt. Justitia autem Chri- C sti apparuit in recte judicando, cum et pravoς redargueret, et virtute præditos homines lauda- ret; pax vero in mansuetudine ac modestia. Ve- rum, ut alius exponamus, misericordia quidem, divina dici potest Christi natura, quæ potestatem kabet dimittendi peccata, et sanandi infirmitates ; veritas antem, humana ejusdem natura, quia non inventus est dolus in ore ejus, et quia ipse solus illam hominis dignitatem ac similitudinem vere servavit quà al imaginem Dei factus fuerat : et quia verus homo crat, et non phantasma, ut hæ- retici quidam dixerunt. Quod igitur ait, Obvia- verunt, idem est quod Convenerunt in unum, hoc est, in unam personam unitæ sunt. Justitia item pro divina accipitur natura. Solus enim justus judex est. Pax vero pro natura humana ob ingenuam nimirum ac nativam ejus mansue- tudinem. llæ igitur virtutes mutuo se exosculatæ sunt, eo quod summam inter se unionem atque convenientiam habebant in Christo. VERS. 11. Veritas de terra orta est, et justitia de D cœlo prospexit. Quando homines verain per Filium ſidem amplexati sunt, tunc Pater jure ac merito corum providentiam ampliorem suscepit, destructo nimirum dæmone eorum tyranno. Vel aliter, per veritatem ipsum Christum intellige. Ait enim: Ego sum verilas 1. Orto igitur Christo de terra, juxta generationem hanc inferiorem, et dissoluto deinceps omni errore ac mendacio, Pater, qui summa cst, ut diximus, justitia, de coelo in terram ss Juan. 1, 14. » Joan. xiv, G. Deus
10α Tell among the nations that the Lord has become king. This was interpreted at the beginning of the ninety-second psalm. Or else in a different way, that up till then the devil and sin were reigning. The kingship of Christ may also be interpreted otherwise as the subjection of people in regard to faith.
β Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ὀρθοποδεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν, ἢ ἥδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἁπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησὶ, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Περιττὸν δὲ τὸ, γάρ.Α ψυχήν· ἢ ἀπὸ τῆς καρδίας ὅλους ἐσήμανεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν. Πλὴν ἐγγὺς τῶν φοβουμένων αὐτὸν, τὸ σωτήρ ριον αὐτοῦ. Τοῦτό ἐστιν ὁ ἤκουσεν, ἐν ἑαυτῷ λαλη- θέν. Τὸ δὲ, Πλὴν, περιττόν, ἢ ἀντὶ τοῦ Ὄντως. Εγγύς, φησί, τῶν φοβουμένων αὐτὸν ἔσται τὸ σω τήριον αὐτοῦ. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ τοιοῦτος · ὅτι ὅταν ὡσί τινες φοβούμενοι αὐτὸν, καὶ μέλλωσε πιστεῦσαι, τότε ἐγγὺς αὐτῶν ἐστιν ὁ Χριστὸς, καὶ εὐθὺς φανήσεται. Τοῦ κατασκηνώσαι δόξαν ἐν τῇ γῇ ἡμῶν. Ἐγγὺς ἔσται ἐπὶ τῷ κατασκηνώσαι δόξαν εἰς χάριν καὶ τιμὴν ἐν τῇ γῇ τῶν Ἱεροσολύμων. "Η ὅτι αὐτ τὸς ἦν ἡ δόξα, ὃς σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. " ὅτι μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Σωτῆρος Ένδοξος καὶ τιμία καὶ ἐπιθυμητική γέγονε μέχρι και τοῦ κατασκηνώσαι, β τήμερον ἡ γῆ ἐκείνη. Ελεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν, καὶ δικαιο- σύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν. Τινὲς ἀπαρίθμη σιν τῶν ἐν Χριστῷ φαινομένων ἀρετῶν εἶπον ἐμφαί νειν ταυτὶ τὰ ῥητά · ὅτι συνέδραμον ἐν αὐτῷ ἔλεος καὶ ἀλήθεια· ὁ μὲν ἔλεος ἐν τῷ ἰᾶσθαι τοὺς πά σχοντας, ἡ δὲ ἀλήθεια ἐν τῇ ἀπταίστῳ διδασκαλία καὶ μὴν ἡνώθησαν ἐν αὐτῷ καὶ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ κατεφίλησαν · ἡ δι καιοσύνη μὲν, ἐν τῷ κρίνειν ὀρθῶς, καὶ ἐλέγχειν μὲν τοὺς πονηροὺς, ἐπαινεῖν δὲ τοὺς ἀγαθούς· ἡ δὲ εἰρήνη ἐν τῇ πραότητι. Γλαφυρώτερον δὲ εἰπεῖν, Έλεος μέν ἐστιν ἡ θεία φύσις, ὡς ἐξουσίαν ἔχουσα ἀφιέναι ἁμαρτίας, καὶ λύειν νόσους· ἀλήθεια δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, ὅτι οὐχ εὑρέθη δόλες, φησὶν, ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ὅτι ἀληθῶς οὗτος μόνος ἐφύλα- ξε τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ ὅτι ἀληθῶς ἦν ἡ φύσις ἀνθρωπίνη καὶ οὐ κατὰ φαντασίαν. Συνήν- τησαν οὖν, εἴτουν ενώθησαν εἰς μίαν ὑπόστασιν. Αὖθις δὲ δικαιοσύνη μὲν ἡ θεία φύσις· μόνο; γὰρ δίκαιος δικαστής ὁ Θεός · εἰρήνη δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, διὰ τὴν ἔμφυτον πραότητα· αἱ κατεφίλησαν· ὁ ἐμ φαίνει τὴν ἄγαν ἔνωσιν καὶ σχέσιν ἀλλήλων. Αλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλε, παὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν. Ασπασαμένων τῶν ἀνθρώπων διὰ τοῦ Υἱοῦ τὴν ἀληθῆ πίστιν, ὁ Πατήρ ἐξ οὐρανοῦ δικαίον πρόνοιαν αὐτῶν ἐποιήσατο, καθελὼν τὸν τύραννον αὐτῶν διάβολον. Καὶ ἄλλως δέ· ἀλήθειαν νοήσεις τὸν Χριστόν· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· οὗ ἀνατείλαντος ἐκ τῆς γῆς κατὰ τὴν κάτω γέννησιν, λυομένου λοιπὸν τοῦ ψεύδους τῆς πλάνης, ὁ Πατήρ ὅς ἐστι δικαιοσύνη, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν· πρότερον ἀπε- EUTHYMII ZIGABENI dicates Deo, et convertentes corda sua, hoc est, A animas suas ad cum; vel a corde totum hominem significavit, veluti a parte totum. VERS. 10. Verumtamen prope timentes eum sa- lulare ipsius. Hoc illud est, quod in se Propheta Deum loqui audivit. Dictio autem, Verumtamen, superflua est in hoc loco, vel accipitur pro Vere. Erit, inquit, salutare ipsius Dei prope eos qui Deum timent; et sensus est, quod simul ac fue- rint aliqui timentes euni, qui fideles nimirum fu- turi erant, tunc prope eos erit Christus, hoc est, statim tunc adveniet. Ut inhabitet gloria in terra nostra. (Quod in Græ- co legimus, exponi potest, ut exposuit Latinus interpres. Vel etiam: Ut inha- bilare facial gloriam quæ lectiones tamen eodem tendunt.) Prope Igitur erit Christus, ut iubabi tare faciat gloriam, gratiam et honorem, in terra Jerusalem, vel quia ipse ille erat gloria, qui caro factus est, et habitavit in nobis ", vel quia post Salvatoris incarnationem, usque în ho- diernum diem, terra illa Jerusalem nobilis, honorata et omnibus desiderabilis facta est. . VERS. 11. Μisericordia et veritas obviaverunt, justitia et pax osculatæ sunt. Quidam his versi- culis connumerari dicunt eas virtutes, quæ in Christo convenerant: veluti misericordiam et ve- ritatem. Et misericordiam quidem demonstravit Christus sanando ægrotos, veritatem vero do- cende et prædicando. Convenerant etiam in Chri- sto justitia, et pax. Ita enim significatur nobis illis verbis: Osculata sunt. Justitia autem Chri- C sti apparuit in recte judicando, cum et pravoς redargueret, et virtute præditos homines lauda- ret; pax vero in mansuetudine ac modestia. Ve- rum, ut alius exponamus, misericordia quidem, divina dici potest Christi natura, quæ potestatem kabet dimittendi peccata, et sanandi infirmitates ; veritas antem, humana ejusdem natura, quia non inventus est dolus in ore ejus, et quia ipse solus illam hominis dignitatem ac similitudinem vere servavit quà al imaginem Dei factus fuerat : et quia verus homo crat, et non phantasma, ut hæ- retici quidam dixerunt. Quod igitur ait, Obvia- verunt, idem est quod Convenerunt in unum, hoc est, in unam personam unitæ sunt. Justitia item pro divina accipitur natura. Solus enim justus judex est. Pax vero pro natura humana ob ingenuam nimirum ac nativam ejus mansue- tudinem. llæ igitur virtutes mutuo se exosculatæ sunt, eo quod summam inter se unionem atque convenientiam habebant in Christo. VERS. 11. Veritas de terra orta est, et justitia de D cœlo prospexit. Quando homines verain per Filium ſidem amplexati sunt, tunc Pater jure ac merito corum providentiam ampliorem suscepit, destructo nimirum dæmone eorum tyranno. Vel aliter, per veritatem ipsum Christum intellige. Ait enim: Ego sum verilas 1. Orto igitur Christo de terra, juxta generationem hanc inferiorem, et dissoluto deinceps omni errore ac mendacio, Pater, qui summa cst, ut diximus, justitia, de coelo in terram ss Juan. 1, 14. » Joan. xiv, G. Deus
10β And indeed he has righted the inhabited world. He has prepared it to walk upright in piety, or has established it in knowledge of God. The ‘inhabited world’ is what he calls the Church throughout the inhabited world, for it is written, Their sound has gone out into all the earth, and their words to the ends of the inhabited world. The ‘indeed’ is redundant.
γ Ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγοῦς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ ϟβ΄ ψαλμῷ, Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐξήγησιν. Ps 92.εΑ ψυχήν· ἢ ἀπὸ τῆς καρδίας ὅλους ἐσήμανεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν. Πλὴν ἐγγὺς τῶν φοβουμένων αὐτὸν, τὸ σωτήρ ριον αὐτοῦ. Τοῦτό ἐστιν ὁ ἤκουσεν, ἐν ἑαυτῷ λαλη- θέν. Τὸ δὲ, Πλὴν, περιττόν, ἢ ἀντὶ τοῦ Ὄντως. Εγγύς, φησί, τῶν φοβουμένων αὐτὸν ἔσται τὸ σω τήριον αὐτοῦ. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ τοιοῦτος · ὅτι ὅταν ὡσί τινες φοβούμενοι αὐτὸν, καὶ μέλλωσε πιστεῦσαι, τότε ἐγγὺς αὐτῶν ἐστιν ὁ Χριστὸς, καὶ εὐθὺς φανήσεται. Τοῦ κατασκηνώσαι δόξαν ἐν τῇ γῇ ἡμῶν. Ἐγγὺς ἔσται ἐπὶ τῷ κατασκηνώσαι δόξαν εἰς χάριν καὶ τιμὴν ἐν τῇ γῇ τῶν Ἱεροσολύμων. "Η ὅτι αὐτ τὸς ἦν ἡ δόξα, ὃς σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. " ὅτι μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Σωτῆρος Ένδοξος καὶ τιμία καὶ ἐπιθυμητική γέγονε μέχρι και τοῦ κατασκηνώσαι, β τήμερον ἡ γῆ ἐκείνη. Ελεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν, καὶ δικαιο- σύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν. Τινὲς ἀπαρίθμη σιν τῶν ἐν Χριστῷ φαινομένων ἀρετῶν εἶπον ἐμφαί νειν ταυτὶ τὰ ῥητά · ὅτι συνέδραμον ἐν αὐτῷ ἔλεος καὶ ἀλήθεια· ὁ μὲν ἔλεος ἐν τῷ ἰᾶσθαι τοὺς πά σχοντας, ἡ δὲ ἀλήθεια ἐν τῇ ἀπταίστῳ διδασκαλία καὶ μὴν ἡνώθησαν ἐν αὐτῷ καὶ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ κατεφίλησαν · ἡ δι καιοσύνη μὲν, ἐν τῷ κρίνειν ὀρθῶς, καὶ ἐλέγχειν μὲν τοὺς πονηροὺς, ἐπαινεῖν δὲ τοὺς ἀγαθούς· ἡ δὲ εἰρήνη ἐν τῇ πραότητι. Γλαφυρώτερον δὲ εἰπεῖν, Έλεος μέν ἐστιν ἡ θεία φύσις, ὡς ἐξουσίαν ἔχουσα ἀφιέναι ἁμαρτίας, καὶ λύειν νόσους· ἀλήθεια δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, ὅτι οὐχ εὑρέθη δόλες, φησὶν, ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ὅτι ἀληθῶς οὗτος μόνος ἐφύλα- ξε τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ ὅτι ἀληθῶς ἦν ἡ φύσις ἀνθρωπίνη καὶ οὐ κατὰ φαντασίαν. Συνήν- τησαν οὖν, εἴτουν ενώθησαν εἰς μίαν ὑπόστασιν. Αὖθις δὲ δικαιοσύνη μὲν ἡ θεία φύσις· μόνο; γὰρ δίκαιος δικαστής ὁ Θεός · εἰρήνη δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, διὰ τὴν ἔμφυτον πραότητα· αἱ κατεφίλησαν· ὁ ἐμ φαίνει τὴν ἄγαν ἔνωσιν καὶ σχέσιν ἀλλήλων. Αλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλε, παὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν. Ασπασαμένων τῶν ἀνθρώπων διὰ τοῦ Υἱοῦ τὴν ἀληθῆ πίστιν, ὁ Πατήρ ἐξ οὐρανοῦ δικαίον πρόνοιαν αὐτῶν ἐποιήσατο, καθελὼν τὸν τύραννον αὐτῶν διάβολον. Καὶ ἄλλως δέ· ἀλήθειαν νοήσεις τὸν Χριστόν· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· οὗ ἀνατείλαντος ἐκ τῆς γῆς κατὰ τὴν κάτω γέννησιν, λυομένου λοιπὸν τοῦ ψεύδους τῆς πλάνης, ὁ Πατήρ ὅς ἐστι δικαιοσύνη, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν· πρότερον ἀπε- EUTHYMII ZIGABENI dicates Deo, et convertentes corda sua, hoc est, A animas suas ad cum; vel a corde totum hominem significavit, veluti a parte totum. VERS. 10. Verumtamen prope timentes eum sa- lulare ipsius. Hoc illud est, quod in se Propheta Deum loqui audivit. Dictio autem, Verumtamen, superflua est in hoc loco, vel accipitur pro Vere. Erit, inquit, salutare ipsius Dei prope eos qui Deum timent; et sensus est, quod simul ac fue- rint aliqui timentes euni, qui fideles nimirum fu- turi erant, tunc prope eos erit Christus, hoc est, statim tunc adveniet. Ut inhabitet gloria in terra nostra. (Quod in Græ- co legimus, exponi potest, ut exposuit Latinus interpres. Vel etiam: Ut inha- bilare facial gloriam quæ lectiones tamen eodem tendunt.) Prope Igitur erit Christus, ut iubabi tare faciat gloriam, gratiam et honorem, in terra Jerusalem, vel quia ipse ille erat gloria, qui caro factus est, et habitavit in nobis ", vel quia post Salvatoris incarnationem, usque în ho- diernum diem, terra illa Jerusalem nobilis, honorata et omnibus desiderabilis facta est. . VERS. 11. Μisericordia et veritas obviaverunt, justitia et pax osculatæ sunt. Quidam his versi- culis connumerari dicunt eas virtutes, quæ in Christo convenerant: veluti misericordiam et ve- ritatem. Et misericordiam quidem demonstravit Christus sanando ægrotos, veritatem vero do- cende et prædicando. Convenerant etiam in Chri- sto justitia, et pax. Ita enim significatur nobis illis verbis: Osculata sunt. Justitia autem Chri- C sti apparuit in recte judicando, cum et pravoς redargueret, et virtute præditos homines lauda- ret; pax vero in mansuetudine ac modestia. Ve- rum, ut alius exponamus, misericordia quidem, divina dici potest Christi natura, quæ potestatem kabet dimittendi peccata, et sanandi infirmitates ; veritas antem, humana ejusdem natura, quia non inventus est dolus in ore ejus, et quia ipse solus illam hominis dignitatem ac similitudinem vere servavit quà al imaginem Dei factus fuerat : et quia verus homo crat, et non phantasma, ut hæ- retici quidam dixerunt. Quod igitur ait, Obvia- verunt, idem est quod Convenerunt in unum, hoc est, in unam personam unitæ sunt. Justitia item pro divina accipitur natura. Solus enim justus judex est. Pax vero pro natura humana ob ingenuam nimirum ac nativam ejus mansue- tudinem. llæ igitur virtutes mutuo se exosculatæ sunt, eo quod summam inter se unionem atque convenientiam habebant in Christo. VERS. 11. Veritas de terra orta est, et justitia de D cœlo prospexit. Quando homines verain per Filium ſidem amplexati sunt, tunc Pater jure ac merito corum providentiam ampliorem suscepit, destructo nimirum dæmone eorum tyranno. Vel aliter, per veritatem ipsum Christum intellige. Ait enim: Ego sum verilas 1. Orto igitur Christo de terra, juxta generationem hanc inferiorem, et dissoluto deinceps omni errore ac mendacio, Pater, qui summa cst, ut diximus, justitia, de coelo in terram ss Juan. 1, 14. » Joan. xiv, G. Deus
10γ Which will not be shaken. Having been freed from the demons shaking it, and having been founded on the unriven rock of faith. In the ninety-second psalm it was said, And indeed he has secured the inhabited world which will not be shaken, and read the explanation there. Ps 92.1ε
δ Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δηλαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο, ἵνα γνῶμεν ὅτι οὗτος καὶ κρινεῖ πάντας.Α ψυχήν· ἢ ἀπὸ τῆς καρδίας ὅλους ἐσήμανεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν. Πλὴν ἐγγὺς τῶν φοβουμένων αὐτὸν, τὸ σωτήρ ριον αὐτοῦ. Τοῦτό ἐστιν ὁ ἤκουσεν, ἐν ἑαυτῷ λαλη- θέν. Τὸ δὲ, Πλὴν, περιττόν, ἢ ἀντὶ τοῦ Ὄντως. Εγγύς, φησί, τῶν φοβουμένων αὐτὸν ἔσται τὸ σω τήριον αὐτοῦ. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ τοιοῦτος · ὅτι ὅταν ὡσί τινες φοβούμενοι αὐτὸν, καὶ μέλλωσε πιστεῦσαι, τότε ἐγγὺς αὐτῶν ἐστιν ὁ Χριστὸς, καὶ εὐθὺς φανήσεται. Τοῦ κατασκηνώσαι δόξαν ἐν τῇ γῇ ἡμῶν. Ἐγγὺς ἔσται ἐπὶ τῷ κατασκηνώσαι δόξαν εἰς χάριν καὶ τιμὴν ἐν τῇ γῇ τῶν Ἱεροσολύμων. "Η ὅτι αὐτ τὸς ἦν ἡ δόξα, ὃς σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. " ὅτι μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Σωτῆρος Ένδοξος καὶ τιμία καὶ ἐπιθυμητική γέγονε μέχρι και τοῦ κατασκηνώσαι, β τήμερον ἡ γῆ ἐκείνη. Ελεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν, καὶ δικαιο- σύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν. Τινὲς ἀπαρίθμη σιν τῶν ἐν Χριστῷ φαινομένων ἀρετῶν εἶπον ἐμφαί νειν ταυτὶ τὰ ῥητά · ὅτι συνέδραμον ἐν αὐτῷ ἔλεος καὶ ἀλήθεια· ὁ μὲν ἔλεος ἐν τῷ ἰᾶσθαι τοὺς πά σχοντας, ἡ δὲ ἀλήθεια ἐν τῇ ἀπταίστῳ διδασκαλία καὶ μὴν ἡνώθησαν ἐν αὐτῷ καὶ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ κατεφίλησαν · ἡ δι καιοσύνη μὲν, ἐν τῷ κρίνειν ὀρθῶς, καὶ ἐλέγχειν μὲν τοὺς πονηροὺς, ἐπαινεῖν δὲ τοὺς ἀγαθούς· ἡ δὲ εἰρήνη ἐν τῇ πραότητι. Γλαφυρώτερον δὲ εἰπεῖν, Έλεος μέν ἐστιν ἡ θεία φύσις, ὡς ἐξουσίαν ἔχουσα ἀφιέναι ἁμαρτίας, καὶ λύειν νόσους· ἀλήθεια δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, ὅτι οὐχ εὑρέθη δόλες, φησὶν, ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ὅτι ἀληθῶς οὗτος μόνος ἐφύλα- ξε τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ ὅτι ἀληθῶς ἦν ἡ φύσις ἀνθρωπίνη καὶ οὐ κατὰ φαντασίαν. Συνήν- τησαν οὖν, εἴτουν ενώθησαν εἰς μίαν ὑπόστασιν. Αὖθις δὲ δικαιοσύνη μὲν ἡ θεία φύσις· μόνο; γὰρ δίκαιος δικαστής ὁ Θεός · εἰρήνη δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, διὰ τὴν ἔμφυτον πραότητα· αἱ κατεφίλησαν· ὁ ἐμ φαίνει τὴν ἄγαν ἔνωσιν καὶ σχέσιν ἀλλήλων. Αλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλε, παὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν. Ασπασαμένων τῶν ἀνθρώπων διὰ τοῦ Υἱοῦ τὴν ἀληθῆ πίστιν, ὁ Πατήρ ἐξ οὐρανοῦ δικαίον πρόνοιαν αὐτῶν ἐποιήσατο, καθελὼν τὸν τύραννον αὐτῶν διάβολον. Καὶ ἄλλως δέ· ἀλήθειαν νοήσεις τὸν Χριστόν· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· οὗ ἀνατείλαντος ἐκ τῆς γῆς κατὰ τὴν κάτω γέννησιν, λυομένου λοιπὸν τοῦ ψεύδους τῆς πλάνης, ὁ Πατήρ ὅς ἐστι δικαιοσύνη, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν· πρότερον ἀπε- EUTHYMII ZIGABENI dicates Deo, et convertentes corda sua, hoc est, A animas suas ad cum; vel a corde totum hominem significavit, veluti a parte totum. VERS. 10. Verumtamen prope timentes eum sa- lulare ipsius. Hoc illud est, quod in se Propheta Deum loqui audivit. Dictio autem, Verumtamen, superflua est in hoc loco, vel accipitur pro Vere. Erit, inquit, salutare ipsius Dei prope eos qui Deum timent; et sensus est, quod simul ac fue- rint aliqui timentes euni, qui fideles nimirum fu- turi erant, tunc prope eos erit Christus, hoc est, statim tunc adveniet. Ut inhabitet gloria in terra nostra. (Quod in Græ- co legimus, exponi potest, ut exposuit Latinus interpres. Vel etiam: Ut inha- bilare facial gloriam quæ lectiones tamen eodem tendunt.) Prope Igitur erit Christus, ut iubabi tare faciat gloriam, gratiam et honorem, in terra Jerusalem, vel quia ipse ille erat gloria, qui caro factus est, et habitavit in nobis ", vel quia post Salvatoris incarnationem, usque în ho- diernum diem, terra illa Jerusalem nobilis, honorata et omnibus desiderabilis facta est. . VERS. 11. Μisericordia et veritas obviaverunt, justitia et pax osculatæ sunt. Quidam his versi- culis connumerari dicunt eas virtutes, quæ in Christo convenerant: veluti misericordiam et ve- ritatem. Et misericordiam quidem demonstravit Christus sanando ægrotos, veritatem vero do- cende et prædicando. Convenerant etiam in Chri- sto justitia, et pax. Ita enim significatur nobis illis verbis: Osculata sunt. Justitia autem Chri- C sti apparuit in recte judicando, cum et pravoς redargueret, et virtute præditos homines lauda- ret; pax vero in mansuetudine ac modestia. Ve- rum, ut alius exponamus, misericordia quidem, divina dici potest Christi natura, quæ potestatem kabet dimittendi peccata, et sanandi infirmitates ; veritas antem, humana ejusdem natura, quia non inventus est dolus in ore ejus, et quia ipse solus illam hominis dignitatem ac similitudinem vere servavit quà al imaginem Dei factus fuerat : et quia verus homo crat, et non phantasma, ut hæ- retici quidam dixerunt. Quod igitur ait, Obvia- verunt, idem est quod Convenerunt in unum, hoc est, in unam personam unitæ sunt. Justitia item pro divina accipitur natura. Solus enim justus judex est. Pax vero pro natura humana ob ingenuam nimirum ac nativam ejus mansue- tudinem. llæ igitur virtutes mutuo se exosculatæ sunt, eo quod summam inter se unionem atque convenientiam habebant in Christo. VERS. 11. Veritas de terra orta est, et justitia de D cœlo prospexit. Quando homines verain per Filium ſidem amplexati sunt, tunc Pater jure ac merito corum providentiam ampliorem suscepit, destructo nimirum dæmone eorum tyranno. Vel aliter, per veritatem ipsum Christum intellige. Ait enim: Ego sum verilas 1. Orto igitur Christo de terra, juxta generationem hanc inferiorem, et dissoluto deinceps omni errore ac mendacio, Pater, qui summa cst, ut diximus, justitia, de coelo in terram ss Juan. 1, 14. » Joan. xiv, G. Deus
10δ He will judge people with straightness. On the day of judgement, that is. He said this so that we may know that he also will judge all people.
α Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν Ἐπουράνιον εἶτα Ἐπίγειον· τοῦ γὰρ Χριστοῦ τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε, τὸ δὲ κάτωθεν ἀνέτειλε.Α ψυχήν· ἢ ἀπὸ τῆς καρδίας ὅλους ἐσήμανεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν. Πλὴν ἐγγὺς τῶν φοβουμένων αὐτὸν, τὸ σωτήρ ριον αὐτοῦ. Τοῦτό ἐστιν ὁ ἤκουσεν, ἐν ἑαυτῷ λαλη- θέν. Τὸ δὲ, Πλὴν, περιττόν, ἢ ἀντὶ τοῦ Ὄντως. Εγγύς, φησί, τῶν φοβουμένων αὐτὸν ἔσται τὸ σω τήριον αὐτοῦ. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ τοιοῦτος · ὅτι ὅταν ὡσί τινες φοβούμενοι αὐτὸν, καὶ μέλλωσε πιστεῦσαι, τότε ἐγγὺς αὐτῶν ἐστιν ὁ Χριστὸς, καὶ εὐθὺς φανήσεται. Τοῦ κατασκηνώσαι δόξαν ἐν τῇ γῇ ἡμῶν. Ἐγγὺς ἔσται ἐπὶ τῷ κατασκηνώσαι δόξαν εἰς χάριν καὶ τιμὴν ἐν τῇ γῇ τῶν Ἱεροσολύμων. "Η ὅτι αὐτ τὸς ἦν ἡ δόξα, ὃς σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. " ὅτι μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Σωτῆρος Ένδοξος καὶ τιμία καὶ ἐπιθυμητική γέγονε μέχρι και τοῦ κατασκηνώσαι, β τήμερον ἡ γῆ ἐκείνη. Ελεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν, καὶ δικαιο- σύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν. Τινὲς ἀπαρίθμη σιν τῶν ἐν Χριστῷ φαινομένων ἀρετῶν εἶπον ἐμφαί νειν ταυτὶ τὰ ῥητά · ὅτι συνέδραμον ἐν αὐτῷ ἔλεος καὶ ἀλήθεια· ὁ μὲν ἔλεος ἐν τῷ ἰᾶσθαι τοὺς πά σχοντας, ἡ δὲ ἀλήθεια ἐν τῇ ἀπταίστῳ διδασκαλία καὶ μὴν ἡνώθησαν ἐν αὐτῷ καὶ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ κατεφίλησαν · ἡ δι καιοσύνη μὲν, ἐν τῷ κρίνειν ὀρθῶς, καὶ ἐλέγχειν μὲν τοὺς πονηροὺς, ἐπαινεῖν δὲ τοὺς ἀγαθούς· ἡ δὲ εἰρήνη ἐν τῇ πραότητι. Γλαφυρώτερον δὲ εἰπεῖν, Έλεος μέν ἐστιν ἡ θεία φύσις, ὡς ἐξουσίαν ἔχουσα ἀφιέναι ἁμαρτίας, καὶ λύειν νόσους· ἀλήθεια δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, ὅτι οὐχ εὑρέθη δόλες, φησὶν, ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ὅτι ἀληθῶς οὗτος μόνος ἐφύλα- ξε τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ ὅτι ἀληθῶς ἦν ἡ φύσις ἀνθρωπίνη καὶ οὐ κατὰ φαντασίαν. Συνήν- τησαν οὖν, εἴτουν ενώθησαν εἰς μίαν ὑπόστασιν. Αὖθις δὲ δικαιοσύνη μὲν ἡ θεία φύσις· μόνο; γὰρ δίκαιος δικαστής ὁ Θεός · εἰρήνη δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, διὰ τὴν ἔμφυτον πραότητα· αἱ κατεφίλησαν· ὁ ἐμ φαίνει τὴν ἄγαν ἔνωσιν καὶ σχέσιν ἀλλήλων. Αλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλε, παὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν. Ασπασαμένων τῶν ἀνθρώπων διὰ τοῦ Υἱοῦ τὴν ἀληθῆ πίστιν, ὁ Πατήρ ἐξ οὐρανοῦ δικαίον πρόνοιαν αὐτῶν ἐποιήσατο, καθελὼν τὸν τύραννον αὐτῶν διάβολον. Καὶ ἄλλως δέ· ἀλήθειαν νοήσεις τὸν Χριστόν· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· οὗ ἀνατείλαντος ἐκ τῆς γῆς κατὰ τὴν κάτω γέννησιν, λυομένου λοιπὸν τοῦ ψεύδους τῆς πλάνης, ὁ Πατήρ ὅς ἐστι δικαιοσύνη, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν· πρότερον ἀπε- EUTHYMII ZIGABENI dicates Deo, et convertentes corda sua, hoc est, A animas suas ad cum; vel a corde totum hominem significavit, veluti a parte totum. VERS. 10. Verumtamen prope timentes eum sa- lulare ipsius. Hoc illud est, quod in se Propheta Deum loqui audivit. Dictio autem, Verumtamen, superflua est in hoc loco, vel accipitur pro Vere. Erit, inquit, salutare ipsius Dei prope eos qui Deum timent; et sensus est, quod simul ac fue- rint aliqui timentes euni, qui fideles nimirum fu- turi erant, tunc prope eos erit Christus, hoc est, statim tunc adveniet. Ut inhabitet gloria in terra nostra. (Quod in Græ- co legimus, exponi potest, ut exposuit Latinus interpres. Vel etiam: Ut inha- bilare facial gloriam quæ lectiones tamen eodem tendunt.) Prope Igitur erit Christus, ut iubabi tare faciat gloriam, gratiam et honorem, in terra Jerusalem, vel quia ipse ille erat gloria, qui caro factus est, et habitavit in nobis ", vel quia post Salvatoris incarnationem, usque în ho- diernum diem, terra illa Jerusalem nobilis, honorata et omnibus desiderabilis facta est. . VERS. 11. Μisericordia et veritas obviaverunt, justitia et pax osculatæ sunt. Quidam his versi- culis connumerari dicunt eas virtutes, quæ in Christo convenerant: veluti misericordiam et ve- ritatem. Et misericordiam quidem demonstravit Christus sanando ægrotos, veritatem vero do- cende et prædicando. Convenerant etiam in Chri- sto justitia, et pax. Ita enim significatur nobis illis verbis: Osculata sunt. Justitia autem Chri- C sti apparuit in recte judicando, cum et pravoς redargueret, et virtute præditos homines lauda- ret; pax vero in mansuetudine ac modestia. Ve- rum, ut alius exponamus, misericordia quidem, divina dici potest Christi natura, quæ potestatem kabet dimittendi peccata, et sanandi infirmitates ; veritas antem, humana ejusdem natura, quia non inventus est dolus in ore ejus, et quia ipse solus illam hominis dignitatem ac similitudinem vere servavit quà al imaginem Dei factus fuerat : et quia verus homo crat, et non phantasma, ut hæ- retici quidam dixerunt. Quod igitur ait, Obvia- verunt, idem est quod Convenerunt in unum, hoc est, in unam personam unitæ sunt. Justitia item pro divina accipitur natura. Solus enim justus judex est. Pax vero pro natura humana ob ingenuam nimirum ac nativam ejus mansue- tudinem. llæ igitur virtutes mutuo se exosculatæ sunt, eo quod summam inter se unionem atque convenientiam habebant in Christo. VERS. 11. Veritas de terra orta est, et justitia de D cœlo prospexit. Quando homines verain per Filium ſidem amplexati sunt, tunc Pater jure ac merito corum providentiam ampliorem suscepit, destructo nimirum dæmone eorum tyranno. Vel aliter, per veritatem ipsum Christum intellige. Ait enim: Ego sum verilas 1. Orto igitur Christo de terra, juxta generationem hanc inferiorem, et dissoluto deinceps omni errore ac mendacio, Pater, qui summa cst, ut diximus, justitia, de coelo in terram ss Juan. 1, 14. » Joan. xiv, G. Deus
11α Let the heavens be glad and let the earth rejoice. On account of the Heavenly and later Earthly One. For of Christ what was from above came down and what was from below rose up.
β Σαλευθήτω ἡ θάλασσα καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα, τὴν σκίρτησιν λέγει. α καὶ ἡ ἁμαρτία PSΑCBFΗV : τῇ ἁμαρτίᾳ MΑ ψυχήν· ἢ ἀπὸ τῆς καρδίας ὅλους ἐσήμανεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν. Πλὴν ἐγγὺς τῶν φοβουμένων αὐτὸν, τὸ σωτήρ ριον αὐτοῦ. Τοῦτό ἐστιν ὁ ἤκουσεν, ἐν ἑαυτῷ λαλη- θέν. Τὸ δὲ, Πλὴν, περιττόν, ἢ ἀντὶ τοῦ Ὄντως. Εγγύς, φησί, τῶν φοβουμένων αὐτὸν ἔσται τὸ σω τήριον αὐτοῦ. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ τοιοῦτος · ὅτι ὅταν ὡσί τινες φοβούμενοι αὐτὸν, καὶ μέλλωσε πιστεῦσαι, τότε ἐγγὺς αὐτῶν ἐστιν ὁ Χριστὸς, καὶ εὐθὺς φανήσεται. Τοῦ κατασκηνώσαι δόξαν ἐν τῇ γῇ ἡμῶν. Ἐγγὺς ἔσται ἐπὶ τῷ κατασκηνώσαι δόξαν εἰς χάριν καὶ τιμὴν ἐν τῇ γῇ τῶν Ἱεροσολύμων. "Η ὅτι αὐτ τὸς ἦν ἡ δόξα, ὃς σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. " ὅτι μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Σωτῆρος Ένδοξος καὶ τιμία καὶ ἐπιθυμητική γέγονε μέχρι και τοῦ κατασκηνώσαι, β τήμερον ἡ γῆ ἐκείνη. Ελεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν, καὶ δικαιο- σύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν. Τινὲς ἀπαρίθμη σιν τῶν ἐν Χριστῷ φαινομένων ἀρετῶν εἶπον ἐμφαί νειν ταυτὶ τὰ ῥητά · ὅτι συνέδραμον ἐν αὐτῷ ἔλεος καὶ ἀλήθεια· ὁ μὲν ἔλεος ἐν τῷ ἰᾶσθαι τοὺς πά σχοντας, ἡ δὲ ἀλήθεια ἐν τῇ ἀπταίστῳ διδασκαλία καὶ μὴν ἡνώθησαν ἐν αὐτῷ καὶ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ κατεφίλησαν · ἡ δι καιοσύνη μὲν, ἐν τῷ κρίνειν ὀρθῶς, καὶ ἐλέγχειν μὲν τοὺς πονηροὺς, ἐπαινεῖν δὲ τοὺς ἀγαθούς· ἡ δὲ εἰρήνη ἐν τῇ πραότητι. Γλαφυρώτερον δὲ εἰπεῖν, Έλεος μέν ἐστιν ἡ θεία φύσις, ὡς ἐξουσίαν ἔχουσα ἀφιέναι ἁμαρτίας, καὶ λύειν νόσους· ἀλήθεια δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, ὅτι οὐχ εὑρέθη δόλες, φησὶν, ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ὅτι ἀληθῶς οὗτος μόνος ἐφύλα- ξε τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ ὅτι ἀληθῶς ἦν ἡ φύσις ἀνθρωπίνη καὶ οὐ κατὰ φαντασίαν. Συνήν- τησαν οὖν, εἴτουν ενώθησαν εἰς μίαν ὑπόστασιν. Αὖθις δὲ δικαιοσύνη μὲν ἡ θεία φύσις· μόνο; γὰρ δίκαιος δικαστής ὁ Θεός · εἰρήνη δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, διὰ τὴν ἔμφυτον πραότητα· αἱ κατεφίλησαν· ὁ ἐμ φαίνει τὴν ἄγαν ἔνωσιν καὶ σχέσιν ἀλλήλων. Αλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλε, παὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν. Ασπασαμένων τῶν ἀνθρώπων διὰ τοῦ Υἱοῦ τὴν ἀληθῆ πίστιν, ὁ Πατήρ ἐξ οὐρανοῦ δικαίον πρόνοιαν αὐτῶν ἐποιήσατο, καθελὼν τὸν τύραννον αὐτῶν διάβολον. Καὶ ἄλλως δέ· ἀλήθειαν νοήσεις τὸν Χριστόν· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· οὗ ἀνατείλαντος ἐκ τῆς γῆς κατὰ τὴν κάτω γέννησιν, λυομένου λοιπὸν τοῦ ψεύδους τῆς πλάνης, ὁ Πατήρ ὅς ἐστι δικαιοσύνη, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν· πρότερον ἀπε- EUTHYMII ZIGABENI dicates Deo, et convertentes corda sua, hoc est, A animas suas ad cum; vel a corde totum hominem significavit, veluti a parte totum. VERS. 10. Verumtamen prope timentes eum sa- lulare ipsius. Hoc illud est, quod in se Propheta Deum loqui audivit. Dictio autem, Verumtamen, superflua est in hoc loco, vel accipitur pro Vere. Erit, inquit, salutare ipsius Dei prope eos qui Deum timent; et sensus est, quod simul ac fue- rint aliqui timentes euni, qui fideles nimirum fu- turi erant, tunc prope eos erit Christus, hoc est, statim tunc adveniet. Ut inhabitet gloria in terra nostra. (Quod in Græ- co legimus, exponi potest, ut exposuit Latinus interpres. Vel etiam: Ut inha- bilare facial gloriam quæ lectiones tamen eodem tendunt.) Prope Igitur erit Christus, ut iubabi tare faciat gloriam, gratiam et honorem, in terra Jerusalem, vel quia ipse ille erat gloria, qui caro factus est, et habitavit in nobis ", vel quia post Salvatoris incarnationem, usque în ho- diernum diem, terra illa Jerusalem nobilis, honorata et omnibus desiderabilis facta est. . VERS. 11. Μisericordia et veritas obviaverunt, justitia et pax osculatæ sunt. Quidam his versi- culis connumerari dicunt eas virtutes, quæ in Christo convenerant: veluti misericordiam et ve- ritatem. Et misericordiam quidem demonstravit Christus sanando ægrotos, veritatem vero do- cende et prædicando. Convenerant etiam in Chri- sto justitia, et pax. Ita enim significatur nobis illis verbis: Osculata sunt. Justitia autem Chri- C sti apparuit in recte judicando, cum et pravoς redargueret, et virtute præditos homines lauda- ret; pax vero in mansuetudine ac modestia. Ve- rum, ut alius exponamus, misericordia quidem, divina dici potest Christi natura, quæ potestatem kabet dimittendi peccata, et sanandi infirmitates ; veritas antem, humana ejusdem natura, quia non inventus est dolus in ore ejus, et quia ipse solus illam hominis dignitatem ac similitudinem vere servavit quà al imaginem Dei factus fuerat : et quia verus homo crat, et non phantasma, ut hæ- retici quidam dixerunt. Quod igitur ait, Obvia- verunt, idem est quod Convenerunt in unum, hoc est, in unam personam unitæ sunt. Justitia item pro divina accipitur natura. Solus enim justus judex est. Pax vero pro natura humana ob ingenuam nimirum ac nativam ejus mansue- tudinem. llæ igitur virtutes mutuo se exosculatæ sunt, eo quod summam inter se unionem atque convenientiam habebant in Christo. VERS. 11. Veritas de terra orta est, et justitia de D cœlo prospexit. Quando homines verain per Filium ſidem amplexati sunt, tunc Pater jure ac merito corum providentiam ampliorem suscepit, destructo nimirum dæmone eorum tyranno. Vel aliter, per veritatem ipsum Christum intellige. Ait enim: Ego sum verilas 1. Orto igitur Christo de terra, juxta generationem hanc inferiorem, et dissoluto deinceps omni errore ac mendacio, Pater, qui summa cst, ut diximus, justitia, de coelo in terram ss Juan. 1, 14. » Joan. xiv, G. Deus
11β Let the sea and its fullness be shaken.
Πλήρωμα δὲ τῆς θαλάσσης, τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ ποταμοὶ, αἱ λίμναι, καὶ αἱ πηγαὶ, καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων. Σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος.Α ψυχήν· ἢ ἀπὸ τῆς καρδίας ὅλους ἐσήμανεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν. Πλὴν ἐγγὺς τῶν φοβουμένων αὐτὸν, τὸ σωτήρ ριον αὐτοῦ. Τοῦτό ἐστιν ὁ ἤκουσεν, ἐν ἑαυτῷ λαλη- θέν. Τὸ δὲ, Πλὴν, περιττόν, ἢ ἀντὶ τοῦ Ὄντως. Εγγύς, φησί, τῶν φοβουμένων αὐτὸν ἔσται τὸ σω τήριον αὐτοῦ. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς τοῦ ῥητοῦ τοιοῦτος · ὅτι ὅταν ὡσί τινες φοβούμενοι αὐτὸν, καὶ μέλλωσε πιστεῦσαι, τότε ἐγγὺς αὐτῶν ἐστιν ὁ Χριστὸς, καὶ εὐθὺς φανήσεται. Τοῦ κατασκηνώσαι δόξαν ἐν τῇ γῇ ἡμῶν. Ἐγγὺς ἔσται ἐπὶ τῷ κατασκηνώσαι δόξαν εἰς χάριν καὶ τιμὴν ἐν τῇ γῇ τῶν Ἱεροσολύμων. "Η ὅτι αὐτ τὸς ἦν ἡ δόξα, ὃς σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. " ὅτι μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Σωτῆρος Ένδοξος καὶ τιμία καὶ ἐπιθυμητική γέγονε μέχρι και τοῦ κατασκηνώσαι, β τήμερον ἡ γῆ ἐκείνη. Ελεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν, καὶ δικαιο- σύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν. Τινὲς ἀπαρίθμη σιν τῶν ἐν Χριστῷ φαινομένων ἀρετῶν εἶπον ἐμφαί νειν ταυτὶ τὰ ῥητά · ὅτι συνέδραμον ἐν αὐτῷ ἔλεος καὶ ἀλήθεια· ὁ μὲν ἔλεος ἐν τῷ ἰᾶσθαι τοὺς πά σχοντας, ἡ δὲ ἀλήθεια ἐν τῇ ἀπταίστῳ διδασκαλία καὶ μὴν ἡνώθησαν ἐν αὐτῷ καὶ δικαιοσύνη, καὶ εἰρήνη· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ κατεφίλησαν · ἡ δι καιοσύνη μὲν, ἐν τῷ κρίνειν ὀρθῶς, καὶ ἐλέγχειν μὲν τοὺς πονηροὺς, ἐπαινεῖν δὲ τοὺς ἀγαθούς· ἡ δὲ εἰρήνη ἐν τῇ πραότητι. Γλαφυρώτερον δὲ εἰπεῖν, Έλεος μέν ἐστιν ἡ θεία φύσις, ὡς ἐξουσίαν ἔχουσα ἀφιέναι ἁμαρτίας, καὶ λύειν νόσους· ἀλήθεια δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, ὅτι οὐχ εὑρέθη δόλες, φησὶν, ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ ὅτι ἀληθῶς οὗτος μόνος ἐφύλα- ξε τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ ὅτι ἀληθῶς ἦν ἡ φύσις ἀνθρωπίνη καὶ οὐ κατὰ φαντασίαν. Συνήν- τησαν οὖν, εἴτουν ενώθησαν εἰς μίαν ὑπόστασιν. Αὖθις δὲ δικαιοσύνη μὲν ἡ θεία φύσις· μόνο; γὰρ δίκαιος δικαστής ὁ Θεός · εἰρήνη δὲ ἡ ἀνθρωπίνη, διὰ τὴν ἔμφυτον πραότητα· αἱ κατεφίλησαν· ὁ ἐμ φαίνει τὴν ἄγαν ἔνωσιν καὶ σχέσιν ἀλλήλων. Αλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλε, παὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν. Ασπασαμένων τῶν ἀνθρώπων διὰ τοῦ Υἱοῦ τὴν ἀληθῆ πίστιν, ὁ Πατήρ ἐξ οὐρανοῦ δικαίον πρόνοιαν αὐτῶν ἐποιήσατο, καθελὼν τὸν τύραννον αὐτῶν διάβολον. Καὶ ἄλλως δέ· ἀλήθειαν νοήσεις τὸν Χριστόν· εἴρηκε γάρ· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· οὗ ἀνατείλαντος ἐκ τῆς γῆς κατὰ τὴν κάτω γέννησιν, λυομένου λοιπὸν τοῦ ψεύδους τῆς πλάνης, ὁ Πατήρ ὅς ἐστι δικαιοσύνη, ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν· πρότερον ἀπε- EUTHYMII ZIGABENI dicates Deo, et convertentes corda sua, hoc est, A animas suas ad cum; vel a corde totum hominem significavit, veluti a parte totum. VERS. 10. Verumtamen prope timentes eum sa- lulare ipsius. Hoc illud est, quod in se Propheta Deum loqui audivit. Dictio autem, Verumtamen, superflua est in hoc loco, vel accipitur pro Vere. Erit, inquit, salutare ipsius Dei prope eos qui Deum timent; et sensus est, quod simul ac fue- rint aliqui timentes euni, qui fideles nimirum fu- turi erant, tunc prope eos erit Christus, hoc est, statim tunc adveniet. Ut inhabitet gloria in terra nostra. (Quod in Græ- co legimus, exponi potest, ut exposuit Latinus interpres. Vel etiam: Ut inha- bilare facial gloriam quæ lectiones tamen eodem tendunt.) Prope Igitur erit Christus, ut iubabi tare faciat gloriam, gratiam et honorem, in terra Jerusalem, vel quia ipse ille erat gloria, qui caro factus est, et habitavit in nobis ", vel quia post Salvatoris incarnationem, usque în ho- diernum diem, terra illa Jerusalem nobilis, honorata et omnibus desiderabilis facta est. . VERS. 11. Μisericordia et veritas obviaverunt, justitia et pax osculatæ sunt. Quidam his versi- culis connumerari dicunt eas virtutes, quæ in Christo convenerant: veluti misericordiam et ve- ritatem. Et misericordiam quidem demonstravit Christus sanando ægrotos, veritatem vero do- cende et prædicando. Convenerant etiam in Chri- sto justitia, et pax. Ita enim significatur nobis illis verbis: Osculata sunt. Justitia autem Chri- C sti apparuit in recte judicando, cum et pravoς redargueret, et virtute præditos homines lauda- ret; pax vero in mansuetudine ac modestia. Ve- rum, ut alius exponamus, misericordia quidem, divina dici potest Christi natura, quæ potestatem kabet dimittendi peccata, et sanandi infirmitates ; veritas antem, humana ejusdem natura, quia non inventus est dolus in ore ejus, et quia ipse solus illam hominis dignitatem ac similitudinem vere servavit quà al imaginem Dei factus fuerat : et quia verus homo crat, et non phantasma, ut hæ- retici quidam dixerunt. Quod igitur ait, Obvia- verunt, idem est quod Convenerunt in unum, hoc est, in unam personam unitæ sunt. Justitia item pro divina accipitur natura. Solus enim justus judex est. Pax vero pro natura humana ob ingenuam nimirum ac nativam ejus mansue- tudinem. llæ igitur virtutes mutuo se exosculatæ sunt, eo quod summam inter se unionem atque convenientiam habebant in Christo. VERS. 11. Veritas de terra orta est, et justitia de D cœlo prospexit. Quando homines verain per Filium ſidem amplexati sunt, tunc Pater jure ac merito corum providentiam ampliorem suscepit, destructo nimirum dæmone eorum tyranno. Vel aliter, per veritatem ipsum Christum intellige. Ait enim: Ego sum verilas 1. Orto igitur Christo de terra, juxta generationem hanc inferiorem, et dissoluto deinceps omni errore ac mendacio, Pater, qui summa cst, ut diximus, justitia, de coelo in terram ss Juan. 1, 14. » Joan. xiv, G. Deus
Shaking here is what he calls the leaping. The ‘fullness’ of the sea is its bounds or else the rivers, the lakes and the wells, and simply the entire nature of waters. Let this entire nature of waters leap on account of the baptism of the Saviour.
PG 128:975α Χαρήσεται τὰ πεδία καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Ὅτι μέλλει δι’ αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστός. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς φυτὰ δηλονότι.Α πένης, ἐν τῷ μὴ ἔχειν ἀξιόλογον δύναμιν κατὰ τῶν Β Ει πολεμίων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων, μηδὲ εἶναι προς αὐτοὺς ἀξιόμαχος. Φύλαξον τὴν ψυχήν μου, ὅτι ὅσιός είμι. "Οτι ἀφωσιωμένος καὶ ἀνατεθειμένος εἰμὶ, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ ιε' ψαλμῷ· ἢ ὅσιον ἑαυτόν φησιν, ὡς εὐσεβὴ τὰ εἰς Θεόν, οἷα τῶν ἐχθρῶν ἀνοσίων ὄντων, Σῶσον τὸν δοῦλόν σου, ὁ Θεός μου, τὸν ἐλπίς ζοντα ἐπὶ σέ. Σῶσον ἀπὸ τοῦ προσδοκωμένου κινο δύνου τὸν ἐπὶ μηδενὶ τῶν ἁπάντων ἢ ἐπὶ σοὶ μόνῳ θαῤῥοῦντα. Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι πρὸς σὲ κεκράξομαι ὅλην τὴν ἡμέραν. Τὸ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀεὶ, ὁ Σύμμαχος ἑρμηνεύειν λέγει. Εὔφρανον τὴν ψυχὴν τοῦ δούλου σου, ὅτι πρὸς σὲ ἦρα τὴν ψυχήν μου. Λῦσον τὴν κατέχουσάν με λύπην. Περὶ δὲ τοῦ, ἦρα τὴν ψυχήν μου, είρηται ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ κδ' ψαλμοῦ. "Οτι σύ, Κύριε, χρηστὸς, καὶ ἐπιεικὴς, καὶ που λυέλεος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις σε. Τὸ ἐπιει- κής, ἵλεω; ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Σύμμαχος. Καὶ ἡ ἐπιείκεια μέντοι τὴν ἡμερότητα σημαίνει. Τοῖς ἐπικαλουμένοις σε δὲ, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ὅλης καρδίας. Καὶ γὰρ ἐν τῷ ρμδ' ψαλμῷ εἰπὼν, Εγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν, ἐπήγαγε· πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτ τὸν ἐν ἀληθείᾳ, εἴτουν ολοψύχως. Ενώτισαι, Κύριε, τὴν προσευχήν μου, καὶ πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου. Περὶ τούτων εὑρήσεις ἐν τῷ ις' ψαλμῷ ἐν τῇ ἀρχῇ. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου ἐκέκραξα πρὸς σὲ ὅτι ἐπήκουσάς μου. Ημέραν θλίψεως ἐνεστῶσάν φη- σιν αὐτίκα · περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐπήκουσέ μου, είρηται ἐν τῷ δηλωθέντι ις' ψαλμῷ. Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστι κατὰ τὰ ἔργα σου. Ὅτι πάντες, φησίν, Οι θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐ ρανοὺς ἐποίησε. Καὶ σὺ μὲν Θεὸς ἀληθινὸς, οἱ δὲ δαιμόνια. Εοικε δὲ εἰλῆφθαι τὸ ῥητὸν ἀπὸ τοῦ Μωσέως λέγοντος· Τις ὅμοιός σοι ἐν ἁγίοις, θαυ- μαστὸς, ἔνδοξος, ποιῶν τέρατα; Εργα δὲ τοῦ Χριστοῦ οὐ μόνον ἡ δημιουργία καὶ πρόνοια τῆς ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως, ἀλλὰ καὶ ἡ τοῦ πλά σματος ἀνόρθωσις, καὶ ἡ τοῦ τυράννου κατάλυσις, καὶ ἡ διὰ θανάτου τοῦ θανάτου θανάτωσις, καὶ ἡ δι' ὀλίγων καὶ εὐτελῶν ἁλιέων ὅλου τοῦ κόσμου σαγήνευσις · εἴποι δ᾽ ἄν τις καὶ τὴν τῶν θαυμάτων δύναμιν · εἰ γὰρ καὶ ἄλλοι τοιαῦτα θαύματα που ποιήκασιν, ἀλλ᾽ οὗτος μὲν κατ' ἐξουσίαν, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Θεὸν ἐπικαλούμενοι. Πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας, ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξά EUTHYMI ZIGABENI 88.) adversus visibiles aut invisibiles inimicos ido- neas vires non habeo, et eis resistere non pos - sum. VERs. 2. Custodi animam meam, quoniam sanctus sum. Tunc enim sanctificatus suin, quando tibi oblatus seu dedicatus fui. Illa quippe sancta effi- ciuntur quæ in Dei ministerium dedicantur, ut in psalmo xv dictum est. Vel sanctum seipsum appellat rum scilicet comparatione, qui impii erant. Salvum fac servum tuum, Deus meus, speran- tem in te. Salva cum, inquit, ab imminenti pe- riculo, qui nulla alia in re, sed in te solo con- fidit. VERS. 3. Miserere mei, Domine, quoniam ad te clumabo tela die. Pro Tota die, Symmachus, Sem- per, interpretatur. Lætifica animam servi tui : quoniam ad te levavi animam mcam. Mororem, quo detineor, dissolve. De verbis Levavi animam meam, dictum est in primo versiculo psalmi xxiv. VERS. 4. Quoniam tu, Domine, bonus, et mitis, et malium misericors omnibus invocantibus te. Pro Mitis, Aquila, et Symmachus dixerunt, Propitius. Mitis autem idem est quod mansuetus. Invocantibus autem te, non simpliciter, sed ex toto corde iuvo- cantibus. Nam et in psalmo cxLiv, cum dixisset, Prope est Dominus cmnibus invocantibus eum, ad- didit: Omnibus invocantibus eum in veritate, hoc est, tota anima. Vans. 5. Auribus percipe, Domine, orationem G men, et intende voci deprecationis meæ. Hæc verba exposita invenies in primo versiculo psalmi xvi. Vans. 6. In die tribulationis clamavi ad le, quoniam exaudisti me. Diem tribulationis appellat cam, quæ jam imminebat. De verbis autem: Quo- niam exaudisti me diximus in eodem psalmo xvi. VERS. 7. Non est similis tibi in diis, Domine, non est secundum opera tua. Omnes enim dii gentium damonia, Dominus autem calus fecit 3. tu verus quidem Deus es, illi autem falsi. Videtur autem mihi hic versiculus assumptus fuisse ex verbis Moysi, dicentis : Quis similis tibi glorift- calus in sanctis, admirabilis, gloriose, faciens prodigia¹¹? Christi vero opera sunt non creatio tantum, aut providentia tam visibilis, quam invi- sibilis creaturæ, sed ipsius etiam creaturæ refor- matio, tyrannique destructio, illa insuper mortis occisio, quam propria operatus est morte. Item illa totius orbis expiscatio, quam per paucos ac viles quosdam piscatores perfecit: quibus omni- bus addi etiam potest miraculorum vis. Nam etsi multi alii similia operati sint miracula, nullus tamen propria auctoritate id poterat, ut Christus ; invocatione quippe divini nominis operabantur. VERS. 8. 9. Omnes gentes, quascunque fecisti, venient, et adorabunt coram te, glorificabunt nomen ** Psal. xcv, 5. *¹ Exod. xv, 11. quasi pium, ac religiosum erga Deum, Inimico- D .
12α The plains will exult and all that is in them. For Christ is destined to pass through them bringing sanctification. All the plants in them, that is.
β Τότε ἀγαλλιάσεται πάντα τὰ ξύλα τοῦ δρυμοῦ. Διὰ τὸ μέλλειν ἐξ αὐτῶν ληφθῆναι τὸν σωτήριον σταυρόν.Α πένης, ἐν τῷ μὴ ἔχειν ἀξιόλογον δύναμιν κατὰ τῶν Β Ει πολεμίων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων, μηδὲ εἶναι προς αὐτοὺς ἀξιόμαχος. Φύλαξον τὴν ψυχήν μου, ὅτι ὅσιός είμι. "Οτι ἀφωσιωμένος καὶ ἀνατεθειμένος εἰμὶ, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ ιε' ψαλμῷ· ἢ ὅσιον ἑαυτόν φησιν, ὡς εὐσεβὴ τὰ εἰς Θεόν, οἷα τῶν ἐχθρῶν ἀνοσίων ὄντων, Σῶσον τὸν δοῦλόν σου, ὁ Θεός μου, τὸν ἐλπίς ζοντα ἐπὶ σέ. Σῶσον ἀπὸ τοῦ προσδοκωμένου κινο δύνου τὸν ἐπὶ μηδενὶ τῶν ἁπάντων ἢ ἐπὶ σοὶ μόνῳ θαῤῥοῦντα. Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι πρὸς σὲ κεκράξομαι ὅλην τὴν ἡμέραν. Τὸ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀεὶ, ὁ Σύμμαχος ἑρμηνεύειν λέγει. Εὔφρανον τὴν ψυχὴν τοῦ δούλου σου, ὅτι πρὸς σὲ ἦρα τὴν ψυχήν μου. Λῦσον τὴν κατέχουσάν με λύπην. Περὶ δὲ τοῦ, ἦρα τὴν ψυχήν μου, είρηται ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ κδ' ψαλμοῦ. "Οτι σύ, Κύριε, χρηστὸς, καὶ ἐπιεικὴς, καὶ που λυέλεος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις σε. Τὸ ἐπιει- κής, ἵλεω; ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Σύμμαχος. Καὶ ἡ ἐπιείκεια μέντοι τὴν ἡμερότητα σημαίνει. Τοῖς ἐπικαλουμένοις σε δὲ, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ὅλης καρδίας. Καὶ γὰρ ἐν τῷ ρμδ' ψαλμῷ εἰπὼν, Εγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν, ἐπήγαγε· πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτ τὸν ἐν ἀληθείᾳ, εἴτουν ολοψύχως. Ενώτισαι, Κύριε, τὴν προσευχήν μου, καὶ πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου. Περὶ τούτων εὑρήσεις ἐν τῷ ις' ψαλμῷ ἐν τῇ ἀρχῇ. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου ἐκέκραξα πρὸς σὲ ὅτι ἐπήκουσάς μου. Ημέραν θλίψεως ἐνεστῶσάν φη- σιν αὐτίκα · περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐπήκουσέ μου, είρηται ἐν τῷ δηλωθέντι ις' ψαλμῷ. Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστι κατὰ τὰ ἔργα σου. Ὅτι πάντες, φησίν, Οι θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐ ρανοὺς ἐποίησε. Καὶ σὺ μὲν Θεὸς ἀληθινὸς, οἱ δὲ δαιμόνια. Εοικε δὲ εἰλῆφθαι τὸ ῥητὸν ἀπὸ τοῦ Μωσέως λέγοντος· Τις ὅμοιός σοι ἐν ἁγίοις, θαυ- μαστὸς, ἔνδοξος, ποιῶν τέρατα; Εργα δὲ τοῦ Χριστοῦ οὐ μόνον ἡ δημιουργία καὶ πρόνοια τῆς ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως, ἀλλὰ καὶ ἡ τοῦ πλά σματος ἀνόρθωσις, καὶ ἡ τοῦ τυράννου κατάλυσις, καὶ ἡ διὰ θανάτου τοῦ θανάτου θανάτωσις, καὶ ἡ δι' ὀλίγων καὶ εὐτελῶν ἁλιέων ὅλου τοῦ κόσμου σαγήνευσις · εἴποι δ᾽ ἄν τις καὶ τὴν τῶν θαυμάτων δύναμιν · εἰ γὰρ καὶ ἄλλοι τοιαῦτα θαύματα που ποιήκασιν, ἀλλ᾽ οὗτος μὲν κατ' ἐξουσίαν, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Θεὸν ἐπικαλούμενοι. Πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας, ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξά EUTHYMI ZIGABENI 88.) adversus visibiles aut invisibiles inimicos ido- neas vires non habeo, et eis resistere non pos - sum. VERs. 2. Custodi animam meam, quoniam sanctus sum. Tunc enim sanctificatus suin, quando tibi oblatus seu dedicatus fui. Illa quippe sancta effi- ciuntur quæ in Dei ministerium dedicantur, ut in psalmo xv dictum est. Vel sanctum seipsum appellat rum scilicet comparatione, qui impii erant. Salvum fac servum tuum, Deus meus, speran- tem in te. Salva cum, inquit, ab imminenti pe- riculo, qui nulla alia in re, sed in te solo con- fidit. VERS. 3. Miserere mei, Domine, quoniam ad te clumabo tela die. Pro Tota die, Symmachus, Sem- per, interpretatur. Lætifica animam servi tui : quoniam ad te levavi animam mcam. Mororem, quo detineor, dissolve. De verbis Levavi animam meam, dictum est in primo versiculo psalmi xxiv. VERS. 4. Quoniam tu, Domine, bonus, et mitis, et malium misericors omnibus invocantibus te. Pro Mitis, Aquila, et Symmachus dixerunt, Propitius. Mitis autem idem est quod mansuetus. Invocantibus autem te, non simpliciter, sed ex toto corde iuvo- cantibus. Nam et in psalmo cxLiv, cum dixisset, Prope est Dominus cmnibus invocantibus eum, ad- didit: Omnibus invocantibus eum in veritate, hoc est, tota anima. Vans. 5. Auribus percipe, Domine, orationem G men, et intende voci deprecationis meæ. Hæc verba exposita invenies in primo versiculo psalmi xvi. Vans. 6. In die tribulationis clamavi ad le, quoniam exaudisti me. Diem tribulationis appellat cam, quæ jam imminebat. De verbis autem: Quo- niam exaudisti me diximus in eodem psalmo xvi. VERS. 7. Non est similis tibi in diis, Domine, non est secundum opera tua. Omnes enim dii gentium damonia, Dominus autem calus fecit 3. tu verus quidem Deus es, illi autem falsi. Videtur autem mihi hic versiculus assumptus fuisse ex verbis Moysi, dicentis : Quis similis tibi glorift- calus in sanctis, admirabilis, gloriose, faciens prodigia¹¹? Christi vero opera sunt non creatio tantum, aut providentia tam visibilis, quam invi- sibilis creaturæ, sed ipsius etiam creaturæ refor- matio, tyrannique destructio, illa insuper mortis occisio, quam propria operatus est morte. Item illa totius orbis expiscatio, quam per paucos ac viles quosdam piscatores perfecit: quibus omni- bus addi etiam potest miraculorum vis. Nam etsi multi alii similia operati sint miracula, nullus tamen propria auctoritate id poterat, ut Christus ; invocatione quippe divini nominis operabantur. VERS. 8. 9. Omnes gentes, quascunque fecisti, venient, et adorabunt coram te, glorificabunt nomen ** Psal. xcv, 5. *¹ Exod. xv, 11. quasi pium, ac religiosum erga Deum, Inimico- D .
12β Then all the trees of the wood will rejoice. On account of the fact that the saving Cross will be taken from them.
α Ἀπὸ προσώπου Κυρίου, ὅτι ἔρχεται. Γενήσεται δὲ ἡ εὐφροσύνη καὶ ἀγαλλίασις καὶ τὰ τοιαῦτα ἀπὸ προσώπου Κυρίου, τουτέστι, διὰ τὴν ἐπιφάνειαν τοῦ Χριστοῦ. Διότι ἰδοὺ ἔρχεται πρὸς τὴν ἔνσαρκον οἰκονομίαν. Εἰώθασι δὲ οἱ προφῆται περιτιθέναι τοῖς ἀψύχοις χαρὰν ἐμψύχων, ὅταν ὑπερβάλλουσαν ἀγαλλίασιν ἐμφῆναι βουληθῶσιν, ὡς μονονουχὶ καὶ τῶν ἀψύχων εὐφραινομένων. Νοήσαις δ’ ἂν καὶ ἑτέρως· οὐρανοὺς μὲν, τοὺς ἐπουρανίους ἀγγέλους, γῆν δὲ, τοὺς ἐπιγείους ἀνθρώπους, θάλασσαν δὲ, τοὺς ἐπιθαλαττίους ἢ τοὺς νησιώτας καὶ τοὺς ναυτιλλομένους, πεδία δὲ, τοὺς ἐν ταῖς πεδιάσι γεωργοῦντας, ξύλα δὲ δρυμοῦ, τοὺς δενδροτόμους καὶ τοὺς ἐν ἀγροῖς ἢ ὄρεσιν. Ἢ καὶ ἄλλως, οὐρανοὺς μὲν, τοὺς οὐράνια φρονοῦντας, γῆν δὲ, τοὺς γήϊνα, θάλασσαν δὲ, τοὺς ἐν τῇ πικρίᾳ τῆς ἀσεβείας, πεδία δὲ, τοὺς ὑπτίους καὶ εὐεπιβάτους τοῖς πάθεσι, ξύλα δὲ δρυμοῦ, τοὺς σκληροὺς ἢ ἀκάρπους εἰς ἀρετήν. Πάντες γὰρ ἡδονῆς πλησθήσονται, διὰ τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Θεοῦ, πρὸς τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν μετατιθέμενοι.Α πένης, ἐν τῷ μὴ ἔχειν ἀξιόλογον δύναμιν κατὰ τῶν Β Ει πολεμίων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων, μηδὲ εἶναι προς αὐτοὺς ἀξιόμαχος. Φύλαξον τὴν ψυχήν μου, ὅτι ὅσιός είμι. "Οτι ἀφωσιωμένος καὶ ἀνατεθειμένος εἰμὶ, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ ιε' ψαλμῷ· ἢ ὅσιον ἑαυτόν φησιν, ὡς εὐσεβὴ τὰ εἰς Θεόν, οἷα τῶν ἐχθρῶν ἀνοσίων ὄντων, Σῶσον τὸν δοῦλόν σου, ὁ Θεός μου, τὸν ἐλπίς ζοντα ἐπὶ σέ. Σῶσον ἀπὸ τοῦ προσδοκωμένου κινο δύνου τὸν ἐπὶ μηδενὶ τῶν ἁπάντων ἢ ἐπὶ σοὶ μόνῳ θαῤῥοῦντα. Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι πρὸς σὲ κεκράξομαι ὅλην τὴν ἡμέραν. Τὸ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀεὶ, ὁ Σύμμαχος ἑρμηνεύειν λέγει. Εὔφρανον τὴν ψυχὴν τοῦ δούλου σου, ὅτι πρὸς σὲ ἦρα τὴν ψυχήν μου. Λῦσον τὴν κατέχουσάν με λύπην. Περὶ δὲ τοῦ, ἦρα τὴν ψυχήν μου, είρηται ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ κδ' ψαλμοῦ. "Οτι σύ, Κύριε, χρηστὸς, καὶ ἐπιεικὴς, καὶ που λυέλεος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις σε. Τὸ ἐπιει- κής, ἵλεω; ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Σύμμαχος. Καὶ ἡ ἐπιείκεια μέντοι τὴν ἡμερότητα σημαίνει. Τοῖς ἐπικαλουμένοις σε δὲ, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ὅλης καρδίας. Καὶ γὰρ ἐν τῷ ρμδ' ψαλμῷ εἰπὼν, Εγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν, ἐπήγαγε· πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτ τὸν ἐν ἀληθείᾳ, εἴτουν ολοψύχως. Ενώτισαι, Κύριε, τὴν προσευχήν μου, καὶ πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου. Περὶ τούτων εὑρήσεις ἐν τῷ ις' ψαλμῷ ἐν τῇ ἀρχῇ. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου ἐκέκραξα πρὸς σὲ ὅτι ἐπήκουσάς μου. Ημέραν θλίψεως ἐνεστῶσάν φη- σιν αὐτίκα · περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐπήκουσέ μου, είρηται ἐν τῷ δηλωθέντι ις' ψαλμῷ. Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστι κατὰ τὰ ἔργα σου. Ὅτι πάντες, φησίν, Οι θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐ ρανοὺς ἐποίησε. Καὶ σὺ μὲν Θεὸς ἀληθινὸς, οἱ δὲ δαιμόνια. Εοικε δὲ εἰλῆφθαι τὸ ῥητὸν ἀπὸ τοῦ Μωσέως λέγοντος· Τις ὅμοιός σοι ἐν ἁγίοις, θαυ- μαστὸς, ἔνδοξος, ποιῶν τέρατα; Εργα δὲ τοῦ Χριστοῦ οὐ μόνον ἡ δημιουργία καὶ πρόνοια τῆς ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως, ἀλλὰ καὶ ἡ τοῦ πλά σματος ἀνόρθωσις, καὶ ἡ τοῦ τυράννου κατάλυσις, καὶ ἡ διὰ θανάτου τοῦ θανάτου θανάτωσις, καὶ ἡ δι' ὀλίγων καὶ εὐτελῶν ἁλιέων ὅλου τοῦ κόσμου σαγήνευσις · εἴποι δ᾽ ἄν τις καὶ τὴν τῶν θαυμάτων δύναμιν · εἰ γὰρ καὶ ἄλλοι τοιαῦτα θαύματα που ποιήκασιν, ἀλλ᾽ οὗτος μὲν κατ' ἐξουσίαν, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Θεὸν ἐπικαλούμενοι. Πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας, ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξά EUTHYMI ZIGABENI 88.) adversus visibiles aut invisibiles inimicos ido- neas vires non habeo, et eis resistere non pos - sum. VERs. 2. Custodi animam meam, quoniam sanctus sum. Tunc enim sanctificatus suin, quando tibi oblatus seu dedicatus fui. Illa quippe sancta effi- ciuntur quæ in Dei ministerium dedicantur, ut in psalmo xv dictum est. Vel sanctum seipsum appellat rum scilicet comparatione, qui impii erant. Salvum fac servum tuum, Deus meus, speran- tem in te. Salva cum, inquit, ab imminenti pe- riculo, qui nulla alia in re, sed in te solo con- fidit. VERS. 3. Miserere mei, Domine, quoniam ad te clumabo tela die. Pro Tota die, Symmachus, Sem- per, interpretatur. Lætifica animam servi tui : quoniam ad te levavi animam mcam. Mororem, quo detineor, dissolve. De verbis Levavi animam meam, dictum est in primo versiculo psalmi xxiv. VERS. 4. Quoniam tu, Domine, bonus, et mitis, et malium misericors omnibus invocantibus te. Pro Mitis, Aquila, et Symmachus dixerunt, Propitius. Mitis autem idem est quod mansuetus. Invocantibus autem te, non simpliciter, sed ex toto corde iuvo- cantibus. Nam et in psalmo cxLiv, cum dixisset, Prope est Dominus cmnibus invocantibus eum, ad- didit: Omnibus invocantibus eum in veritate, hoc est, tota anima. Vans. 5. Auribus percipe, Domine, orationem G men, et intende voci deprecationis meæ. Hæc verba exposita invenies in primo versiculo psalmi xvi. Vans. 6. In die tribulationis clamavi ad le, quoniam exaudisti me. Diem tribulationis appellat cam, quæ jam imminebat. De verbis autem: Quo- niam exaudisti me diximus in eodem psalmo xvi. VERS. 7. Non est similis tibi in diis, Domine, non est secundum opera tua. Omnes enim dii gentium damonia, Dominus autem calus fecit 3. tu verus quidem Deus es, illi autem falsi. Videtur autem mihi hic versiculus assumptus fuisse ex verbis Moysi, dicentis : Quis similis tibi glorift- calus in sanctis, admirabilis, gloriose, faciens prodigia¹¹? Christi vero opera sunt non creatio tantum, aut providentia tam visibilis, quam invi- sibilis creaturæ, sed ipsius etiam creaturæ refor- matio, tyrannique destructio, illa insuper mortis occisio, quam propria operatus est morte. Item illa totius orbis expiscatio, quam per paucos ac viles quosdam piscatores perfecit: quibus omni- bus addi etiam potest miraculorum vis. Nam etsi multi alii similia operati sint miracula, nullus tamen propria auctoritate id poterat, ut Christus ; invocatione quippe divini nominis operabantur. VERS. 8. 9. Omnes gentes, quascunque fecisti, venient, et adorabunt coram te, glorificabunt nomen ** Psal. xcv, 5. *¹ Exod. xv, 11. quasi pium, ac religiosum erga Deum, Inimico- D .
13α Before the face of the Lord, for he is coming. The delight and rejoicing and such things will take place before the face of the Lord, that is, on account of the appearance of Christ. Because, see, he is coming to the incarnate disposition. The prophets are accustomed to invest inanimate beings with the joy of animate beings when they wish to denote an excess of rejoicing, with, as it were, the inanimate beings also being filled with gladness. In an other way you might also understand the ‘heavens’ as the heavenly angels, the ‘earth’ as the people of the earth, the ‘sea’ as those dwelling by the sea or as the islanders and the sail- ors, ‘plains’ as those cultivating the land on the plains, ‘trees of the wood’ as the woodcutters and those in the wilds or mountains. Or otherwise, the ‘heavens’ as those who are heavenly minded, the ‘earth’ as the earthly minded, the ‘sea’ as those in the bitterness of impiety, the ‘plains’ as those supine and easily trampled by the passions. The ‘trees of the wood’ as those hardened or without fruit in virtue. For all will be filled with delight on account of the incarnation of God, going over to belief in him.
β Ὅτι ἔρχεται κρῖναι τὴν γῆν. Διπλῆν, φησὶν, ἕξουσιν ἡδονὴν, ὅτι τε ἔρχεται κατορθῶσαι τὴν οἰκουμένην, καὶ ὅτι πάλιν ἔρχεται κρῖναι τὴν γῆν, καὶ ἀποδοῦναι μὲν ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἐλευθερῶσαι δὲ καὶ τὰ στοιχεῖα ἀπὸ τῆς φθορᾶς.Α πένης, ἐν τῷ μὴ ἔχειν ἀξιόλογον δύναμιν κατὰ τῶν Β Ει πολεμίων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων, μηδὲ εἶναι προς αὐτοὺς ἀξιόμαχος. Φύλαξον τὴν ψυχήν μου, ὅτι ὅσιός είμι. "Οτι ἀφωσιωμένος καὶ ἀνατεθειμένος εἰμὶ, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ ιε' ψαλμῷ· ἢ ὅσιον ἑαυτόν φησιν, ὡς εὐσεβὴ τὰ εἰς Θεόν, οἷα τῶν ἐχθρῶν ἀνοσίων ὄντων, Σῶσον τὸν δοῦλόν σου, ὁ Θεός μου, τὸν ἐλπίς ζοντα ἐπὶ σέ. Σῶσον ἀπὸ τοῦ προσδοκωμένου κινο δύνου τὸν ἐπὶ μηδενὶ τῶν ἁπάντων ἢ ἐπὶ σοὶ μόνῳ θαῤῥοῦντα. Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι πρὸς σὲ κεκράξομαι ὅλην τὴν ἡμέραν. Τὸ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀεὶ, ὁ Σύμμαχος ἑρμηνεύειν λέγει. Εὔφρανον τὴν ψυχὴν τοῦ δούλου σου, ὅτι πρὸς σὲ ἦρα τὴν ψυχήν μου. Λῦσον τὴν κατέχουσάν με λύπην. Περὶ δὲ τοῦ, ἦρα τὴν ψυχήν μου, είρηται ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ κδ' ψαλμοῦ. "Οτι σύ, Κύριε, χρηστὸς, καὶ ἐπιεικὴς, καὶ που λυέλεος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις σε. Τὸ ἐπιει- κής, ἵλεω; ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Σύμμαχος. Καὶ ἡ ἐπιείκεια μέντοι τὴν ἡμερότητα σημαίνει. Τοῖς ἐπικαλουμένοις σε δὲ, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ὅλης καρδίας. Καὶ γὰρ ἐν τῷ ρμδ' ψαλμῷ εἰπὼν, Εγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν, ἐπήγαγε· πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτ τὸν ἐν ἀληθείᾳ, εἴτουν ολοψύχως. Ενώτισαι, Κύριε, τὴν προσευχήν μου, καὶ πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου. Περὶ τούτων εὑρήσεις ἐν τῷ ις' ψαλμῷ ἐν τῇ ἀρχῇ. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου ἐκέκραξα πρὸς σὲ ὅτι ἐπήκουσάς μου. Ημέραν θλίψεως ἐνεστῶσάν φη- σιν αὐτίκα · περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐπήκουσέ μου, είρηται ἐν τῷ δηλωθέντι ις' ψαλμῷ. Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστι κατὰ τὰ ἔργα σου. Ὅτι πάντες, φησίν, Οι θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐ ρανοὺς ἐποίησε. Καὶ σὺ μὲν Θεὸς ἀληθινὸς, οἱ δὲ δαιμόνια. Εοικε δὲ εἰλῆφθαι τὸ ῥητὸν ἀπὸ τοῦ Μωσέως λέγοντος· Τις ὅμοιός σοι ἐν ἁγίοις, θαυ- μαστὸς, ἔνδοξος, ποιῶν τέρατα; Εργα δὲ τοῦ Χριστοῦ οὐ μόνον ἡ δημιουργία καὶ πρόνοια τῆς ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως, ἀλλὰ καὶ ἡ τοῦ πλά σματος ἀνόρθωσις, καὶ ἡ τοῦ τυράννου κατάλυσις, καὶ ἡ διὰ θανάτου τοῦ θανάτου θανάτωσις, καὶ ἡ δι' ὀλίγων καὶ εὐτελῶν ἁλιέων ὅλου τοῦ κόσμου σαγήνευσις · εἴποι δ᾽ ἄν τις καὶ τὴν τῶν θαυμάτων δύναμιν · εἰ γὰρ καὶ ἄλλοι τοιαῦτα θαύματα που ποιήκασιν, ἀλλ᾽ οὗτος μὲν κατ' ἐξουσίαν, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Θεὸν ἐπικαλούμενοι. Πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας, ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξά EUTHYMI ZIGABENI 88.) adversus visibiles aut invisibiles inimicos ido- neas vires non habeo, et eis resistere non pos - sum. VERs. 2. Custodi animam meam, quoniam sanctus sum. Tunc enim sanctificatus suin, quando tibi oblatus seu dedicatus fui. Illa quippe sancta effi- ciuntur quæ in Dei ministerium dedicantur, ut in psalmo xv dictum est. Vel sanctum seipsum appellat rum scilicet comparatione, qui impii erant. Salvum fac servum tuum, Deus meus, speran- tem in te. Salva cum, inquit, ab imminenti pe- riculo, qui nulla alia in re, sed in te solo con- fidit. VERS. 3. Miserere mei, Domine, quoniam ad te clumabo tela die. Pro Tota die, Symmachus, Sem- per, interpretatur. Lætifica animam servi tui : quoniam ad te levavi animam mcam. Mororem, quo detineor, dissolve. De verbis Levavi animam meam, dictum est in primo versiculo psalmi xxiv. VERS. 4. Quoniam tu, Domine, bonus, et mitis, et malium misericors omnibus invocantibus te. Pro Mitis, Aquila, et Symmachus dixerunt, Propitius. Mitis autem idem est quod mansuetus. Invocantibus autem te, non simpliciter, sed ex toto corde iuvo- cantibus. Nam et in psalmo cxLiv, cum dixisset, Prope est Dominus cmnibus invocantibus eum, ad- didit: Omnibus invocantibus eum in veritate, hoc est, tota anima. Vans. 5. Auribus percipe, Domine, orationem G men, et intende voci deprecationis meæ. Hæc verba exposita invenies in primo versiculo psalmi xvi. Vans. 6. In die tribulationis clamavi ad le, quoniam exaudisti me. Diem tribulationis appellat cam, quæ jam imminebat. De verbis autem: Quo- niam exaudisti me diximus in eodem psalmo xvi. VERS. 7. Non est similis tibi in diis, Domine, non est secundum opera tua. Omnes enim dii gentium damonia, Dominus autem calus fecit 3. tu verus quidem Deus es, illi autem falsi. Videtur autem mihi hic versiculus assumptus fuisse ex verbis Moysi, dicentis : Quis similis tibi glorift- calus in sanctis, admirabilis, gloriose, faciens prodigia¹¹? Christi vero opera sunt non creatio tantum, aut providentia tam visibilis, quam invi- sibilis creaturæ, sed ipsius etiam creaturæ refor- matio, tyrannique destructio, illa insuper mortis occisio, quam propria operatus est morte. Item illa totius orbis expiscatio, quam per paucos ac viles quosdam piscatores perfecit: quibus omni- bus addi etiam potest miraculorum vis. Nam etsi multi alii similia operati sint miracula, nullus tamen propria auctoritate id poterat, ut Christus ; invocatione quippe divini nominis operabantur. VERS. 8. 9. Omnes gentes, quascunque fecisti, venient, et adorabunt coram te, glorificabunt nomen ** Psal. xcv, 5. *¹ Exod. xv, 11. quasi pium, ac religiosum erga Deum, Inimico- D .
13β For he is coming to judge the earth. They will have a double pleasure, he says, both because he is coming to right the inhabited world and because he is coming again to judge the earth and to reward each according to his works, and also to free the elements from corruption.
γ Κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δι | καιοσύνῃ, καὶ λαοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ. Οἰκουμένην μὲν, τὰ τῆς οἰκουμένης ἔθνη, λαοὺς δὲ, τοὺς ᾽Ιουδαίους.Α πένης, ἐν τῷ μὴ ἔχειν ἀξιόλογον δύναμιν κατὰ τῶν Β Ει πολεμίων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων, μηδὲ εἶναι προς αὐτοὺς ἀξιόμαχος. Φύλαξον τὴν ψυχήν μου, ὅτι ὅσιός είμι. "Οτι ἀφωσιωμένος καὶ ἀνατεθειμένος εἰμὶ, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ ιε' ψαλμῷ· ἢ ὅσιον ἑαυτόν φησιν, ὡς εὐσεβὴ τὰ εἰς Θεόν, οἷα τῶν ἐχθρῶν ἀνοσίων ὄντων, Σῶσον τὸν δοῦλόν σου, ὁ Θεός μου, τὸν ἐλπίς ζοντα ἐπὶ σέ. Σῶσον ἀπὸ τοῦ προσδοκωμένου κινο δύνου τὸν ἐπὶ μηδενὶ τῶν ἁπάντων ἢ ἐπὶ σοὶ μόνῳ θαῤῥοῦντα. Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι πρὸς σὲ κεκράξομαι ὅλην τὴν ἡμέραν. Τὸ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀεὶ, ὁ Σύμμαχος ἑρμηνεύειν λέγει. Εὔφρανον τὴν ψυχὴν τοῦ δούλου σου, ὅτι πρὸς σὲ ἦρα τὴν ψυχήν μου. Λῦσον τὴν κατέχουσάν με λύπην. Περὶ δὲ τοῦ, ἦρα τὴν ψυχήν μου, είρηται ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ κδ' ψαλμοῦ. "Οτι σύ, Κύριε, χρηστὸς, καὶ ἐπιεικὴς, καὶ που λυέλεος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις σε. Τὸ ἐπιει- κής, ἵλεω; ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Σύμμαχος. Καὶ ἡ ἐπιείκεια μέντοι τὴν ἡμερότητα σημαίνει. Τοῖς ἐπικαλουμένοις σε δὲ, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ὅλης καρδίας. Καὶ γὰρ ἐν τῷ ρμδ' ψαλμῷ εἰπὼν, Εγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν, ἐπήγαγε· πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτ τὸν ἐν ἀληθείᾳ, εἴτουν ολοψύχως. Ενώτισαι, Κύριε, τὴν προσευχήν μου, καὶ πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου. Περὶ τούτων εὑρήσεις ἐν τῷ ις' ψαλμῷ ἐν τῇ ἀρχῇ. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου ἐκέκραξα πρὸς σὲ ὅτι ἐπήκουσάς μου. Ημέραν θλίψεως ἐνεστῶσάν φη- σιν αὐτίκα · περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐπήκουσέ μου, είρηται ἐν τῷ δηλωθέντι ις' ψαλμῷ. Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστι κατὰ τὰ ἔργα σου. Ὅτι πάντες, φησίν, Οι θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐ ρανοὺς ἐποίησε. Καὶ σὺ μὲν Θεὸς ἀληθινὸς, οἱ δὲ δαιμόνια. Εοικε δὲ εἰλῆφθαι τὸ ῥητὸν ἀπὸ τοῦ Μωσέως λέγοντος· Τις ὅμοιός σοι ἐν ἁγίοις, θαυ- μαστὸς, ἔνδοξος, ποιῶν τέρατα; Εργα δὲ τοῦ Χριστοῦ οὐ μόνον ἡ δημιουργία καὶ πρόνοια τῆς ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως, ἀλλὰ καὶ ἡ τοῦ πλά σματος ἀνόρθωσις, καὶ ἡ τοῦ τυράννου κατάλυσις, καὶ ἡ διὰ θανάτου τοῦ θανάτου θανάτωσις, καὶ ἡ δι' ὀλίγων καὶ εὐτελῶν ἁλιέων ὅλου τοῦ κόσμου σαγήνευσις · εἴποι δ᾽ ἄν τις καὶ τὴν τῶν θαυμάτων δύναμιν · εἰ γὰρ καὶ ἄλλοι τοιαῦτα θαύματα που ποιήκασιν, ἀλλ᾽ οὗτος μὲν κατ' ἐξουσίαν, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Θεὸν ἐπικαλούμενοι. Πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας, ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξά EUTHYMI ZIGABENI 88.) adversus visibiles aut invisibiles inimicos ido- neas vires non habeo, et eis resistere non pos - sum. VERs. 2. Custodi animam meam, quoniam sanctus sum. Tunc enim sanctificatus suin, quando tibi oblatus seu dedicatus fui. Illa quippe sancta effi- ciuntur quæ in Dei ministerium dedicantur, ut in psalmo xv dictum est. Vel sanctum seipsum appellat rum scilicet comparatione, qui impii erant. Salvum fac servum tuum, Deus meus, speran- tem in te. Salva cum, inquit, ab imminenti pe- riculo, qui nulla alia in re, sed in te solo con- fidit. VERS. 3. Miserere mei, Domine, quoniam ad te clumabo tela die. Pro Tota die, Symmachus, Sem- per, interpretatur. Lætifica animam servi tui : quoniam ad te levavi animam mcam. Mororem, quo detineor, dissolve. De verbis Levavi animam meam, dictum est in primo versiculo psalmi xxiv. VERS. 4. Quoniam tu, Domine, bonus, et mitis, et malium misericors omnibus invocantibus te. Pro Mitis, Aquila, et Symmachus dixerunt, Propitius. Mitis autem idem est quod mansuetus. Invocantibus autem te, non simpliciter, sed ex toto corde iuvo- cantibus. Nam et in psalmo cxLiv, cum dixisset, Prope est Dominus cmnibus invocantibus eum, ad- didit: Omnibus invocantibus eum in veritate, hoc est, tota anima. Vans. 5. Auribus percipe, Domine, orationem G men, et intende voci deprecationis meæ. Hæc verba exposita invenies in primo versiculo psalmi xvi. Vans. 6. In die tribulationis clamavi ad le, quoniam exaudisti me. Diem tribulationis appellat cam, quæ jam imminebat. De verbis autem: Quo- niam exaudisti me diximus in eodem psalmo xvi. VERS. 7. Non est similis tibi in diis, Domine, non est secundum opera tua. Omnes enim dii gentium damonia, Dominus autem calus fecit 3. tu verus quidem Deus es, illi autem falsi. Videtur autem mihi hic versiculus assumptus fuisse ex verbis Moysi, dicentis : Quis similis tibi glorift- calus in sanctis, admirabilis, gloriose, faciens prodigia¹¹? Christi vero opera sunt non creatio tantum, aut providentia tam visibilis, quam invi- sibilis creaturæ, sed ipsius etiam creaturæ refor- matio, tyrannique destructio, illa insuper mortis occisio, quam propria operatus est morte. Item illa totius orbis expiscatio, quam per paucos ac viles quosdam piscatores perfecit: quibus omni- bus addi etiam potest miraculorum vis. Nam etsi multi alii similia operati sint miracula, nullus tamen propria auctoritate id poterat, ut Christus ; invocatione quippe divini nominis operabantur. VERS. 8. 9. Omnes gentes, quascunque fecisti, venient, et adorabunt coram te, glorificabunt nomen ** Psal. xcv, 5. *¹ Exod. xv, 11. quasi pium, ac religiosum erga Deum, Inimico- D .
13γ He will judge the inhabited world in justice and peoples in his truth. ‘The inhabited world’, namely, the nations of the inhabited world, and ‘peoples’, namely, the Jews.
Ἢ οἰκουμένην καὶ λαοὺς, τὸ αὐτὸ νοήσεις· λαοὺς δὲ πληθυντικῶς διὰ τὰς πολλὰς διαφορὰς τῶν γενῶν. Κρινεῖ δὲ δικαίως μὲν, ὡς ἀπροσωπόληπτος· ἀληθῶς δὲ, ὡς πάντα εἰδώς.Α πένης, ἐν τῷ μὴ ἔχειν ἀξιόλογον δύναμιν κατὰ τῶν Β Ει πολεμίων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων, μηδὲ εἶναι προς αὐτοὺς ἀξιόμαχος. Φύλαξον τὴν ψυχήν μου, ὅτι ὅσιός είμι. "Οτι ἀφωσιωμένος καὶ ἀνατεθειμένος εἰμὶ, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ ιε' ψαλμῷ· ἢ ὅσιον ἑαυτόν φησιν, ὡς εὐσεβὴ τὰ εἰς Θεόν, οἷα τῶν ἐχθρῶν ἀνοσίων ὄντων, Σῶσον τὸν δοῦλόν σου, ὁ Θεός μου, τὸν ἐλπίς ζοντα ἐπὶ σέ. Σῶσον ἀπὸ τοῦ προσδοκωμένου κινο δύνου τὸν ἐπὶ μηδενὶ τῶν ἁπάντων ἢ ἐπὶ σοὶ μόνῳ θαῤῥοῦντα. Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι πρὸς σὲ κεκράξομαι ὅλην τὴν ἡμέραν. Τὸ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀεὶ, ὁ Σύμμαχος ἑρμηνεύειν λέγει. Εὔφρανον τὴν ψυχὴν τοῦ δούλου σου, ὅτι πρὸς σὲ ἦρα τὴν ψυχήν μου. Λῦσον τὴν κατέχουσάν με λύπην. Περὶ δὲ τοῦ, ἦρα τὴν ψυχήν μου, είρηται ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ κδ' ψαλμοῦ. "Οτι σύ, Κύριε, χρηστὸς, καὶ ἐπιεικὴς, καὶ που λυέλεος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις σε. Τὸ ἐπιει- κής, ἵλεω; ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Σύμμαχος. Καὶ ἡ ἐπιείκεια μέντοι τὴν ἡμερότητα σημαίνει. Τοῖς ἐπικαλουμένοις σε δὲ, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ὅλης καρδίας. Καὶ γὰρ ἐν τῷ ρμδ' ψαλμῷ εἰπὼν, Εγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν, ἐπήγαγε· πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτ τὸν ἐν ἀληθείᾳ, εἴτουν ολοψύχως. Ενώτισαι, Κύριε, τὴν προσευχήν μου, καὶ πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου. Περὶ τούτων εὑρήσεις ἐν τῷ ις' ψαλμῷ ἐν τῇ ἀρχῇ. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου ἐκέκραξα πρὸς σὲ ὅτι ἐπήκουσάς μου. Ημέραν θλίψεως ἐνεστῶσάν φη- σιν αὐτίκα · περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐπήκουσέ μου, είρηται ἐν τῷ δηλωθέντι ις' ψαλμῷ. Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστι κατὰ τὰ ἔργα σου. Ὅτι πάντες, φησίν, Οι θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐ ρανοὺς ἐποίησε. Καὶ σὺ μὲν Θεὸς ἀληθινὸς, οἱ δὲ δαιμόνια. Εοικε δὲ εἰλῆφθαι τὸ ῥητὸν ἀπὸ τοῦ Μωσέως λέγοντος· Τις ὅμοιός σοι ἐν ἁγίοις, θαυ- μαστὸς, ἔνδοξος, ποιῶν τέρατα; Εργα δὲ τοῦ Χριστοῦ οὐ μόνον ἡ δημιουργία καὶ πρόνοια τῆς ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως, ἀλλὰ καὶ ἡ τοῦ πλά σματος ἀνόρθωσις, καὶ ἡ τοῦ τυράννου κατάλυσις, καὶ ἡ διὰ θανάτου τοῦ θανάτου θανάτωσις, καὶ ἡ δι' ὀλίγων καὶ εὐτελῶν ἁλιέων ὅλου τοῦ κόσμου σαγήνευσις · εἴποι δ᾽ ἄν τις καὶ τὴν τῶν θαυμάτων δύναμιν · εἰ γὰρ καὶ ἄλλοι τοιαῦτα θαύματα που ποιήκασιν, ἀλλ᾽ οὗτος μὲν κατ' ἐξουσίαν, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Θεὸν ἐπικαλούμενοι. Πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας, ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξά EUTHYMI ZIGABENI 88.) adversus visibiles aut invisibiles inimicos ido- neas vires non habeo, et eis resistere non pos - sum. VERs. 2. Custodi animam meam, quoniam sanctus sum. Tunc enim sanctificatus suin, quando tibi oblatus seu dedicatus fui. Illa quippe sancta effi- ciuntur quæ in Dei ministerium dedicantur, ut in psalmo xv dictum est. Vel sanctum seipsum appellat rum scilicet comparatione, qui impii erant. Salvum fac servum tuum, Deus meus, speran- tem in te. Salva cum, inquit, ab imminenti pe- riculo, qui nulla alia in re, sed in te solo con- fidit. VERS. 3. Miserere mei, Domine, quoniam ad te clumabo tela die. Pro Tota die, Symmachus, Sem- per, interpretatur. Lætifica animam servi tui : quoniam ad te levavi animam mcam. Mororem, quo detineor, dissolve. De verbis Levavi animam meam, dictum est in primo versiculo psalmi xxiv. VERS. 4. Quoniam tu, Domine, bonus, et mitis, et malium misericors omnibus invocantibus te. Pro Mitis, Aquila, et Symmachus dixerunt, Propitius. Mitis autem idem est quod mansuetus. Invocantibus autem te, non simpliciter, sed ex toto corde iuvo- cantibus. Nam et in psalmo cxLiv, cum dixisset, Prope est Dominus cmnibus invocantibus eum, ad- didit: Omnibus invocantibus eum in veritate, hoc est, tota anima. Vans. 5. Auribus percipe, Domine, orationem G men, et intende voci deprecationis meæ. Hæc verba exposita invenies in primo versiculo psalmi xvi. Vans. 6. In die tribulationis clamavi ad le, quoniam exaudisti me. Diem tribulationis appellat cam, quæ jam imminebat. De verbis autem: Quo- niam exaudisti me diximus in eodem psalmo xvi. VERS. 7. Non est similis tibi in diis, Domine, non est secundum opera tua. Omnes enim dii gentium damonia, Dominus autem calus fecit 3. tu verus quidem Deus es, illi autem falsi. Videtur autem mihi hic versiculus assumptus fuisse ex verbis Moysi, dicentis : Quis similis tibi glorift- calus in sanctis, admirabilis, gloriose, faciens prodigia¹¹? Christi vero opera sunt non creatio tantum, aut providentia tam visibilis, quam invi- sibilis creaturæ, sed ipsius etiam creaturæ refor- matio, tyrannique destructio, illa insuper mortis occisio, quam propria operatus est morte. Item illa totius orbis expiscatio, quam per paucos ac viles quosdam piscatores perfecit: quibus omni- bus addi etiam potest miraculorum vis. Nam etsi multi alii similia operati sint miracula, nullus tamen propria auctoritate id poterat, ut Christus ; invocatione quippe divini nominis operabantur. VERS. 8. 9. Omnes gentes, quascunque fecisti, venient, et adorabunt coram te, glorificabunt nomen ** Psal. xcv, 5. *¹ Exod. xv, 11. quasi pium, ac religiosum erga Deum, Inimico- D .
Or else you will understand ‘the inhabited world’ and ‘peoples’ as the same (‘peoples’ in the plural on account of the many differences of the tribes). He will judge justly as not respecting persons and truly as knowing all things.
PG 128:111096 ϟϛ΄
PG 128:975α Τῷ Δαυίδ· ὁπότε ἡ γῆ αὐτοῦ καθίστατο. Ἀνεπίγραφος καὶ οὗτος παρ’ Ἑβραίοις. Oἱ Ἑβδομήκοντα δὲ καὶ ταύτην ἐπέθηκαν τὴν ἐπιγραφὴν, στοχασάμενοι τῆς ὑποθέσεως. Tῷ Δαυὶδ μὲν, ὅτι τῷ ἐκ Δαυὶδ Χριστῷ ἀνατέθειται· καὶ ἄλλως γὰρ, τοῦ Origen CMG Δαυὶδ ― τὸν ἱκανὸν χειρὶ σημαίνοντος ― ἱκανὸς ἂν εἴη χειρὶ κυρίως οὗτος, ὡς 314 p. 206 παντοδύναμος. Ὁπότε δὲ ἡ γῆ αὐτοῦ καθίστατο, τουτέστιν, ὁπότε εἰρήνευσε, καὶ ἐγαληνίασε, τῆς τυραννίδος τῶν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα. Τοῦ Κυρίου δὲ, φησὶν, ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς. Τότε οὖν αὐτῷ ἥρμοσεν ὁ ψαλμὸς οὗτος, πρὸ πολλοῦ συντεθείς.Α πένης, ἐν τῷ μὴ ἔχειν ἀξιόλογον δύναμιν κατὰ τῶν Β Ει πολεμίων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων, μηδὲ εἶναι προς αὐτοὺς ἀξιόμαχος. Φύλαξον τὴν ψυχήν μου, ὅτι ὅσιός είμι. "Οτι ἀφωσιωμένος καὶ ἀνατεθειμένος εἰμὶ, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ ιε' ψαλμῷ· ἢ ὅσιον ἑαυτόν φησιν, ὡς εὐσεβὴ τὰ εἰς Θεόν, οἷα τῶν ἐχθρῶν ἀνοσίων ὄντων, Σῶσον τὸν δοῦλόν σου, ὁ Θεός μου, τὸν ἐλπίς ζοντα ἐπὶ σέ. Σῶσον ἀπὸ τοῦ προσδοκωμένου κινο δύνου τὸν ἐπὶ μηδενὶ τῶν ἁπάντων ἢ ἐπὶ σοὶ μόνῳ θαῤῥοῦντα. Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι πρὸς σὲ κεκράξομαι ὅλην τὴν ἡμέραν. Τὸ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀεὶ, ὁ Σύμμαχος ἑρμηνεύειν λέγει. Εὔφρανον τὴν ψυχὴν τοῦ δούλου σου, ὅτι πρὸς σὲ ἦρα τὴν ψυχήν μου. Λῦσον τὴν κατέχουσάν με λύπην. Περὶ δὲ τοῦ, ἦρα τὴν ψυχήν μου, είρηται ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ κδ' ψαλμοῦ. "Οτι σύ, Κύριε, χρηστὸς, καὶ ἐπιεικὴς, καὶ που λυέλεος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις σε. Τὸ ἐπιει- κής, ἵλεω; ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Σύμμαχος. Καὶ ἡ ἐπιείκεια μέντοι τὴν ἡμερότητα σημαίνει. Τοῖς ἐπικαλουμένοις σε δὲ, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ὅλης καρδίας. Καὶ γὰρ ἐν τῷ ρμδ' ψαλμῷ εἰπὼν, Εγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν, ἐπήγαγε· πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτ τὸν ἐν ἀληθείᾳ, εἴτουν ολοψύχως. Ενώτισαι, Κύριε, τὴν προσευχήν μου, καὶ πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου. Περὶ τούτων εὑρήσεις ἐν τῷ ις' ψαλμῷ ἐν τῇ ἀρχῇ. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου ἐκέκραξα πρὸς σὲ ὅτι ἐπήκουσάς μου. Ημέραν θλίψεως ἐνεστῶσάν φη- σιν αὐτίκα · περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐπήκουσέ μου, είρηται ἐν τῷ δηλωθέντι ις' ψαλμῷ. Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστι κατὰ τὰ ἔργα σου. Ὅτι πάντες, φησίν, Οι θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐ ρανοὺς ἐποίησε. Καὶ σὺ μὲν Θεὸς ἀληθινὸς, οἱ δὲ δαιμόνια. Εοικε δὲ εἰλῆφθαι τὸ ῥητὸν ἀπὸ τοῦ Μωσέως λέγοντος· Τις ὅμοιός σοι ἐν ἁγίοις, θαυ- μαστὸς, ἔνδοξος, ποιῶν τέρατα; Εργα δὲ τοῦ Χριστοῦ οὐ μόνον ἡ δημιουργία καὶ πρόνοια τῆς ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως, ἀλλὰ καὶ ἡ τοῦ πλά σματος ἀνόρθωσις, καὶ ἡ τοῦ τυράννου κατάλυσις, καὶ ἡ διὰ θανάτου τοῦ θανάτου θανάτωσις, καὶ ἡ δι' ὀλίγων καὶ εὐτελῶν ἁλιέων ὅλου τοῦ κόσμου σαγήνευσις · εἴποι δ᾽ ἄν τις καὶ τὴν τῶν θαυμάτων δύναμιν · εἰ γὰρ καὶ ἄλλοι τοιαῦτα θαύματα που ποιήκασιν, ἀλλ᾽ οὗτος μὲν κατ' ἐξουσίαν, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Θεὸν ἐπικαλούμενοι. Πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας, ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξά EUTHYMI ZIGABENI 88.) adversus visibiles aut invisibiles inimicos ido- neas vires non habeo, et eis resistere non pos - sum. VERs. 2. Custodi animam meam, quoniam sanctus sum. Tunc enim sanctificatus suin, quando tibi oblatus seu dedicatus fui. Illa quippe sancta effi- ciuntur quæ in Dei ministerium dedicantur, ut in psalmo xv dictum est. Vel sanctum seipsum appellat rum scilicet comparatione, qui impii erant. Salvum fac servum tuum, Deus meus, speran- tem in te. Salva cum, inquit, ab imminenti pe- riculo, qui nulla alia in re, sed in te solo con- fidit. VERS. 3. Miserere mei, Domine, quoniam ad te clumabo tela die. Pro Tota die, Symmachus, Sem- per, interpretatur. Lætifica animam servi tui : quoniam ad te levavi animam mcam. Mororem, quo detineor, dissolve. De verbis Levavi animam meam, dictum est in primo versiculo psalmi xxiv. VERS. 4. Quoniam tu, Domine, bonus, et mitis, et malium misericors omnibus invocantibus te. Pro Mitis, Aquila, et Symmachus dixerunt, Propitius. Mitis autem idem est quod mansuetus. Invocantibus autem te, non simpliciter, sed ex toto corde iuvo- cantibus. Nam et in psalmo cxLiv, cum dixisset, Prope est Dominus cmnibus invocantibus eum, ad- didit: Omnibus invocantibus eum in veritate, hoc est, tota anima. Vans. 5. Auribus percipe, Domine, orationem G men, et intende voci deprecationis meæ. Hæc verba exposita invenies in primo versiculo psalmi xvi. Vans. 6. In die tribulationis clamavi ad le, quoniam exaudisti me. Diem tribulationis appellat cam, quæ jam imminebat. De verbis autem: Quo- niam exaudisti me diximus in eodem psalmo xvi. VERS. 7. Non est similis tibi in diis, Domine, non est secundum opera tua. Omnes enim dii gentium damonia, Dominus autem calus fecit 3. tu verus quidem Deus es, illi autem falsi. Videtur autem mihi hic versiculus assumptus fuisse ex verbis Moysi, dicentis : Quis similis tibi glorift- calus in sanctis, admirabilis, gloriose, faciens prodigia¹¹? Christi vero opera sunt non creatio tantum, aut providentia tam visibilis, quam invi- sibilis creaturæ, sed ipsius etiam creaturæ refor- matio, tyrannique destructio, illa insuper mortis occisio, quam propria operatus est morte. Item illa totius orbis expiscatio, quam per paucos ac viles quosdam piscatores perfecit: quibus omni- bus addi etiam potest miraculorum vis. Nam etsi multi alii similia operati sint miracula, nullus tamen propria auctoritate id poterat, ut Christus ; invocatione quippe divini nominis operabantur. VERS. 8. 9. Omnes gentes, quascunque fecisti, venient, et adorabunt coram te, glorificabunt nomen ** Psal. xcv, 5. *¹ Exod. xv, 11. quasi pium, ac religiosum erga Deum, Inimico- D .
1α Belonging to David; when his land was being established. This psalm also is without superscription among the Hebrews. The Seventy placed this superscription having considered the subject of the psalm. Belonging to David, because it is dedicated to Christ who is from David; and moreover Christ would be ‘of David’ – whose name means ‘strong in hand’ – being eminently ‘strong Origen CMG in hand’ as all powerful. 314 p. 206 When his land was being established, that is, when it became peaceful and calm having been freed from the tyranny of the demons, for as is written, The earth is the Lord’s and its fullness. At that time therefore this psalm became applicable to him, having been composed long before.
β Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Περὶ τοῦ, ἐβασίλευσεν, εἴρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Ἐβασίλευσε δὲ, καταβαλὼν τὸν βασιλεύοντα διάβολον καὶ ἀνελὼν τὴν βασιλεύουσαν ἁμαρτίαν. Καὶ περὶ τῆς ἀγαλλιάσεως δὲ τῆς γῆς ἐν ἐκείνῳ εἴρηται.Α πένης, ἐν τῷ μὴ ἔχειν ἀξιόλογον δύναμιν κατὰ τῶν Β Ει πολεμίων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων, μηδὲ εἶναι προς αὐτοὺς ἀξιόμαχος. Φύλαξον τὴν ψυχήν μου, ὅτι ὅσιός είμι. "Οτι ἀφωσιωμένος καὶ ἀνατεθειμένος εἰμὶ, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ ιε' ψαλμῷ· ἢ ὅσιον ἑαυτόν φησιν, ὡς εὐσεβὴ τὰ εἰς Θεόν, οἷα τῶν ἐχθρῶν ἀνοσίων ὄντων, Σῶσον τὸν δοῦλόν σου, ὁ Θεός μου, τὸν ἐλπίς ζοντα ἐπὶ σέ. Σῶσον ἀπὸ τοῦ προσδοκωμένου κινο δύνου τὸν ἐπὶ μηδενὶ τῶν ἁπάντων ἢ ἐπὶ σοὶ μόνῳ θαῤῥοῦντα. Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι πρὸς σὲ κεκράξομαι ὅλην τὴν ἡμέραν. Τὸ ὅλην τὴν ἡμέραν, ἀεὶ, ὁ Σύμμαχος ἑρμηνεύειν λέγει. Εὔφρανον τὴν ψυχὴν τοῦ δούλου σου, ὅτι πρὸς σὲ ἦρα τὴν ψυχήν μου. Λῦσον τὴν κατέχουσάν με λύπην. Περὶ δὲ τοῦ, ἦρα τὴν ψυχήν μου, είρηται ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ κδ' ψαλμοῦ. "Οτι σύ, Κύριε, χρηστὸς, καὶ ἐπιεικὴς, καὶ που λυέλεος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις σε. Τὸ ἐπιει- κής, ἵλεω; ἐξέδωκεν ὁ ᾿Ακύλας· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Σύμμαχος. Καὶ ἡ ἐπιείκεια μέντοι τὴν ἡμερότητα σημαίνει. Τοῖς ἐπικαλουμένοις σε δὲ, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ὅλης καρδίας. Καὶ γὰρ ἐν τῷ ρμδ' ψαλμῷ εἰπὼν, Εγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν, ἐπήγαγε· πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτ τὸν ἐν ἀληθείᾳ, εἴτουν ολοψύχως. Ενώτισαι, Κύριε, τὴν προσευχήν μου, καὶ πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου. Περὶ τούτων εὑρήσεις ἐν τῷ ις' ψαλμῷ ἐν τῇ ἀρχῇ. Εν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου ἐκέκραξα πρὸς σὲ ὅτι ἐπήκουσάς μου. Ημέραν θλίψεως ἐνεστῶσάν φη- σιν αὐτίκα · περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐπήκουσέ μου, είρηται ἐν τῷ δηλωθέντι ις' ψαλμῷ. Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστι κατὰ τὰ ἔργα σου. Ὅτι πάντες, φησίν, Οι θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐ ρανοὺς ἐποίησε. Καὶ σὺ μὲν Θεὸς ἀληθινὸς, οἱ δὲ δαιμόνια. Εοικε δὲ εἰλῆφθαι τὸ ῥητὸν ἀπὸ τοῦ Μωσέως λέγοντος· Τις ὅμοιός σοι ἐν ἁγίοις, θαυ- μαστὸς, ἔνδοξος, ποιῶν τέρατα; Εργα δὲ τοῦ Χριστοῦ οὐ μόνον ἡ δημιουργία καὶ πρόνοια τῆς ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως, ἀλλὰ καὶ ἡ τοῦ πλά σματος ἀνόρθωσις, καὶ ἡ τοῦ τυράννου κατάλυσις, καὶ ἡ διὰ θανάτου τοῦ θανάτου θανάτωσις, καὶ ἡ δι' ὀλίγων καὶ εὐτελῶν ἁλιέων ὅλου τοῦ κόσμου σαγήνευσις · εἴποι δ᾽ ἄν τις καὶ τὴν τῶν θαυμάτων δύναμιν · εἰ γὰρ καὶ ἄλλοι τοιαῦτα θαύματα που ποιήκασιν, ἀλλ᾽ οὗτος μὲν κατ' ἐξουσίαν, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Θεὸν ἐπικαλούμενοι. Πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας, ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξά EUTHYMI ZIGABENI 88.) adversus visibiles aut invisibiles inimicos ido- neas vires non habeo, et eis resistere non pos - sum. VERs. 2. Custodi animam meam, quoniam sanctus sum. Tunc enim sanctificatus suin, quando tibi oblatus seu dedicatus fui. Illa quippe sancta effi- ciuntur quæ in Dei ministerium dedicantur, ut in psalmo xv dictum est. Vel sanctum seipsum appellat rum scilicet comparatione, qui impii erant. Salvum fac servum tuum, Deus meus, speran- tem in te. Salva cum, inquit, ab imminenti pe- riculo, qui nulla alia in re, sed in te solo con- fidit. VERS. 3. Miserere mei, Domine, quoniam ad te clumabo tela die. Pro Tota die, Symmachus, Sem- per, interpretatur. Lætifica animam servi tui : quoniam ad te levavi animam mcam. Mororem, quo detineor, dissolve. De verbis Levavi animam meam, dictum est in primo versiculo psalmi xxiv. VERS. 4. Quoniam tu, Domine, bonus, et mitis, et malium misericors omnibus invocantibus te. Pro Mitis, Aquila, et Symmachus dixerunt, Propitius. Mitis autem idem est quod mansuetus. Invocantibus autem te, non simpliciter, sed ex toto corde iuvo- cantibus. Nam et in psalmo cxLiv, cum dixisset, Prope est Dominus cmnibus invocantibus eum, ad- didit: Omnibus invocantibus eum in veritate, hoc est, tota anima. Vans. 5. Auribus percipe, Domine, orationem G men, et intende voci deprecationis meæ. Hæc verba exposita invenies in primo versiculo psalmi xvi. Vans. 6. In die tribulationis clamavi ad le, quoniam exaudisti me. Diem tribulationis appellat cam, quæ jam imminebat. De verbis autem: Quo- niam exaudisti me diximus in eodem psalmo xvi. VERS. 7. Non est similis tibi in diis, Domine, non est secundum opera tua. Omnes enim dii gentium damonia, Dominus autem calus fecit 3. tu verus quidem Deus es, illi autem falsi. Videtur autem mihi hic versiculus assumptus fuisse ex verbis Moysi, dicentis : Quis similis tibi glorift- calus in sanctis, admirabilis, gloriose, faciens prodigia¹¹? Christi vero opera sunt non creatio tantum, aut providentia tam visibilis, quam invi- sibilis creaturæ, sed ipsius etiam creaturæ refor- matio, tyrannique destructio, illa insuper mortis occisio, quam propria operatus est morte. Item illa totius orbis expiscatio, quam per paucos ac viles quosdam piscatores perfecit: quibus omni- bus addi etiam potest miraculorum vis. Nam etsi multi alii similia operati sint miracula, nullus tamen propria auctoritate id poterat, ut Christus ; invocatione quippe divini nominis operabantur. VERS. 8. 9. Omnes gentes, quascunque fecisti, venient, et adorabunt coram te, glorificabunt nomen ** Psal. xcv, 5. *¹ Exod. xv, 11. quasi pium, ac religiosum erga Deum, Inimico- D .
1β The Lord has become king, let the earth rejoice. ‘He has become king’ was discussed in the previous psalm. He became king, having de- posed the reigning devil and having destroyed the reigning sin. The rejoicing of the earth was also spoken about in that psalm.
PG 128:977γ Εὐφρανθήτωσαν νῆσοι πολλαί. Aἱ κατὰ χώραν ἐκκλησίαι, τῆς ἁλμυρᾶς ἀπιστίας ἀνακύψασαι, καὶ πανταχόθεν μὲν περικλυζόμεναι τοῖς κύμασι τῶν πειρασμῶν, πῆξιν δὲ ἐν τῷ Χριστῷ βάσιμον κεκτημέναι. Ἢ καὶ ἁπλῶς νήσους νοήσομεν, τὰς πεπιστευκυίας, ὥσπερ καὶ γῆν, τὴν καινήν κτίσιν.σουσι τὸ ὄνομά σου, ὅτι μέγας εἶ σὺ, καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος. Ενταῦθα προ φητεύει περὶ τῆς πίστεως τῶν ἐθνῶν. Ἤξουσι, φησί, πρὸς σὲ διὰ πίστεως· προσκυνεῖ δὲ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ὁ ἐπιγινώσκων, ὅτι ἐφορᾶται παρ' αὐτοῦ. Ενώπιον δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ πᾶς τόπος τῆς δεσποτείας αὐτοῦ. Δοξάσουσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑμνήσουσι, μεγα λυνοῦσι· διότι μέγας ὄντως σὺ, καὶ σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος, ποιῶν θαυμάσια. 'Οδήγησόν με, Κύριε, ἐν τῇ ὁδῷ σου, καὶ που ρεύσομαι ἐν τῇ ἀληθείᾳ. Οδὸς μὲν τοῦ Θεοῦ ἡ πρακτικὴ ἀρετὴ, ἀλήθεια δὲ ἡ θεωρητική. Ο γοῦν ὁδηγηθείς θεόθεν ἐπ' ἐκείνην ἔρχεται ἐπὶ ταύτ την. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ κδ' περὶ ὁδοῦ καὶ ἀλη θείας, εἰς τό · Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισον καὶ αὖθις· Οδήγησόν με ἐπὶ τὴν ἀλήθειάν σου. Εὐφρανθήτω ἡ καρδία μου, τῷ φοβεῖσθαι τὸ όνομά σου. Εὐφρανθήτω μὴ ἐν εὐφροσύνῃ τιν κοσμικῇ, ἀλλ᾽ ἐν τῷ φοβεῖσθαί σε. "Ορα δὲ ξένην εὐφροσύνην. Εστω μοι εὐφροσύνη ή σος φόβος. Εὐφρανθήτω γάρ, φησί, καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Ζητεῖ δὲ τὸν Θεὸν ὁ φοβούμενος αὐτόν. Καὶ γὰρ οὐ μόνον ὁ θεῖος φόβος, ἀλλὰ καὶ ἡ ἁπλῶς μνήμη τοῦ Θεοῦ εὐφραίνει τοὺς θεοσεβεῖς· Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηυφράνθη. Ἐξομολογήσομαί σοι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν όλη καρδία μου. Ευχαριστήσω. Καὶ δοξάσω τὸ ὄνομά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Δεί. “Οτι τὸ ἔλεός σου μέγα ἐπ' ἐμέ. Πολύ. Καὶ ἐῤῥύσω τὴν ψυχήν μου ἐξ ᾅδου κατωτά του. Ἐπὶ μὲν τοῦ Δαβὶδ ᾄδην νοήσεις τὴν ἁμαρ- τίαν, καὶ τὴν μοιχείαν, καὶ τὸν φόνον τοῦ Οὐρίου - ἐπὶ δὲ τοῦ Εζεκίου, τὸν ἐγγίσαντα αὐτῷ σωματι · τὸν θάνατο”, ἀφ᾽ οὗ παραδόξως ἐῤῥύσθη. Εἴη δ' ἂν καὶ πᾶς κίνδυνος, εἴτε παρὰ ὁρατῶν ἐχθρῶν, εἴτε ἀπὸ ἀοράτων ἐπαγόμενος. Ο Θεός, παράνομοι επανέστησαν ἐπ' ἐμέ. Καὶ Εt οἱ τῷ Δαβὶδ ἐπιβουλεύοντες παρανομία συνέζων, καὶ οἱ τὸν Εζεκίαν δὲ πολιορκοῦντες Ασσύριοι - λέγοιντο δ' ἂν καὶ πάντες αἰσθητοὶ καὶ νοητοί που λέμιοι. καὶ συναγωγὴ κραταιῶν ἐζήτησαν την ψυχήν μου, καὶ οὐ προέθεντό σε ενώπιον αὐτῶν. Ο αὐτοί. Ταυτὶ δὲ τὰ ῥητὰ κεῖνται καὶ ἐν τῷ νγ' ψαλμῷ. Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλε ήμων, μακρόθυμος, καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινός. · Ως μὲν οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, συμπαθεῖς τοῖς καταδυναστευομένοις· ὡς δὲ μακρόθυμος, οὐ παρα δίδως εὐθὺς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν τοὺς ἁμαρτάνοντας· χχιν, 4, 5. COMMENT. IN PSALMOS. A tuum, quoniam magnus es tu, et facicus mirabilia, tu es Deus solus. Hæc est prophetia de gentium fide. Venient, inquit, ad te ipsæ etiam gentes. Adorare autem dicitur coram Deo is, qui se a Dro videri cognoscit. Esse autem dicitur coram Deo omnis locus imperii cjus. Glorificabunt te igitur, hoc est, laudabunt te omnes gentes et magnifica- bunt te, dicentes, quod magnus vere cs et quod tu solus Deus es, qui facis mirabilia. VERS. 10. Deduc me, Domine, in via tua, et am- bulabo in veritate tua. Per viam Dei, virtutem illam intellige, quæ ad actiones pertinet; per veritatem vero, illam quæ ad contemplationem. Ille autem qui divinitus ad primam ductus fuerit virtutem, per- venire de facili poterit ad alteram. De hac via et B veritate invenies etiam in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, indica mihi ss; et paulo post: Deduc me in veritate tua”. C Lateur cor meum in timore nominis tui. Læte- tur non in mundana lætitia, sed in tui timore. Vide quaso novum genus læcitiæ. Timor, inquit, tuus sit mihi lætitia. Alibi vero dicitur: Lætetur cor quærentium Dominum. Ille autem quærſt Dominum, qui timet eum. Cæterum non tantum Dei timor, sed simplex etiam illius memoria pios ac fideles omnes latifical, juxta illud : Memor fui Dei, et la- tatus sum, Vers. 11. Confitebor tibi, Domine, Deus meus, in toto corde meo. Hoc est gratias agam. Et glorificabo nomen tuum in sæculum. Hoc est semper. VERS. 12. Quia misericordia tua magna est super me. Magnam dixit pro multa. Et eruisti animam meam ex inferno inferiori. Si psalmum pertinere intelligas ad beatum David, per infernum profundam peccati foveam intellige, adulterii nimirum atque homicidii. Si vero ad regem Ezechiam, infernum accipe pro morte, cui proximus fuit, et a qua admirande admodum libe- ratus est. Potest etiam infernus accipi pro quo- lilet periculo, quod a visibilibus, scu ab invisi- bilibus immineat inimicis. Vens. 13. Deus, iniqui insurrexerunt in me. D hostes beati David, qui insidias in eum molieban- tur iniqui erant, et Assyrii, qui Ezechiam regem obsidebant, et omnes denique tam visibiles quam invisibiles hostes nostri, iniqui appellari possunt. Et congregatio potentium quæsiverunt animam meam, et non proposuerunt te in conspectu suo. Illi ipsi quas iniquos diximus. læc autem verba ha- bentur etiam in psalmo liii. el VERS. 14. Et tu, Domine Deus meus, miserator, et misericors, patiens, et multum misericors, et verax. Quia miserator es, et misericors, omnibus iis semper compateris qui oppressi sunt : et quia patiens es, et longanimis, uon statim peccatores Psal. Psul. ciν, 3. Psal. LXX*1, i --
1γ Let many islands be glad. The churches in their places having risen up from the brine of unbelief and washed all around by the waves of temptations, but having acquired a stable fixity in Christ. Or else we shall understand ‘islands’ simply as the islands that have believed, just as ‘earth’ we shall understand as the new creation.
α Νεφέλη καὶ γνόφος κύκλῳ αὐτοῦ. Νεφέλη καὶ γνόφος, ἡ προσληφθεῖσα σὰρξ, ὡς ὑποκρύπτουσα τὴν θεότητα· ἔοικε δὲ τοῦτο τοῖς ἐν τῷ ιζ΄ ψαλμῷ ῥητοῖς, Καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ.σουσι τὸ ὄνομά σου, ὅτι μέγας εἶ σὺ, καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος. Ενταῦθα προ φητεύει περὶ τῆς πίστεως τῶν ἐθνῶν. Ἤξουσι, φησί, πρὸς σὲ διὰ πίστεως· προσκυνεῖ δὲ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ὁ ἐπιγινώσκων, ὅτι ἐφορᾶται παρ' αὐτοῦ. Ενώπιον δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ πᾶς τόπος τῆς δεσποτείας αὐτοῦ. Δοξάσουσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑμνήσουσι, μεγα λυνοῦσι· διότι μέγας ὄντως σὺ, καὶ σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος, ποιῶν θαυμάσια. 'Οδήγησόν με, Κύριε, ἐν τῇ ὁδῷ σου, καὶ που ρεύσομαι ἐν τῇ ἀληθείᾳ. Οδὸς μὲν τοῦ Θεοῦ ἡ πρακτικὴ ἀρετὴ, ἀλήθεια δὲ ἡ θεωρητική. Ο γοῦν ὁδηγηθείς θεόθεν ἐπ' ἐκείνην ἔρχεται ἐπὶ ταύτ την. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ κδ' περὶ ὁδοῦ καὶ ἀλη θείας, εἰς τό · Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισον καὶ αὖθις· Οδήγησόν με ἐπὶ τὴν ἀλήθειάν σου. Εὐφρανθήτω ἡ καρδία μου, τῷ φοβεῖσθαι τὸ όνομά σου. Εὐφρανθήτω μὴ ἐν εὐφροσύνῃ τιν κοσμικῇ, ἀλλ᾽ ἐν τῷ φοβεῖσθαί σε. "Ορα δὲ ξένην εὐφροσύνην. Εστω μοι εὐφροσύνη ή σος φόβος. Εὐφρανθήτω γάρ, φησί, καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Ζητεῖ δὲ τὸν Θεὸν ὁ φοβούμενος αὐτόν. Καὶ γὰρ οὐ μόνον ὁ θεῖος φόβος, ἀλλὰ καὶ ἡ ἁπλῶς μνήμη τοῦ Θεοῦ εὐφραίνει τοὺς θεοσεβεῖς· Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηυφράνθη. Ἐξομολογήσομαί σοι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν όλη καρδία μου. Ευχαριστήσω. Καὶ δοξάσω τὸ ὄνομά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Δεί. “Οτι τὸ ἔλεός σου μέγα ἐπ' ἐμέ. Πολύ. Καὶ ἐῤῥύσω τὴν ψυχήν μου ἐξ ᾅδου κατωτά του. Ἐπὶ μὲν τοῦ Δαβὶδ ᾄδην νοήσεις τὴν ἁμαρ- τίαν, καὶ τὴν μοιχείαν, καὶ τὸν φόνον τοῦ Οὐρίου - ἐπὶ δὲ τοῦ Εζεκίου, τὸν ἐγγίσαντα αὐτῷ σωματι · τὸν θάνατο”, ἀφ᾽ οὗ παραδόξως ἐῤῥύσθη. Εἴη δ' ἂν καὶ πᾶς κίνδυνος, εἴτε παρὰ ὁρατῶν ἐχθρῶν, εἴτε ἀπὸ ἀοράτων ἐπαγόμενος. Ο Θεός, παράνομοι επανέστησαν ἐπ' ἐμέ. Καὶ Εt οἱ τῷ Δαβὶδ ἐπιβουλεύοντες παρανομία συνέζων, καὶ οἱ τὸν Εζεκίαν δὲ πολιορκοῦντες Ασσύριοι - λέγοιντο δ' ἂν καὶ πάντες αἰσθητοὶ καὶ νοητοί που λέμιοι. καὶ συναγωγὴ κραταιῶν ἐζήτησαν την ψυχήν μου, καὶ οὐ προέθεντό σε ενώπιον αὐτῶν. Ο αὐτοί. Ταυτὶ δὲ τὰ ῥητὰ κεῖνται καὶ ἐν τῷ νγ' ψαλμῷ. Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλε ήμων, μακρόθυμος, καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινός. · Ως μὲν οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, συμπαθεῖς τοῖς καταδυναστευομένοις· ὡς δὲ μακρόθυμος, οὐ παρα δίδως εὐθὺς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν τοὺς ἁμαρτάνοντας· χχιν, 4, 5. COMMENT. IN PSALMOS. A tuum, quoniam magnus es tu, et facicus mirabilia, tu es Deus solus. Hæc est prophetia de gentium fide. Venient, inquit, ad te ipsæ etiam gentes. Adorare autem dicitur coram Deo is, qui se a Dro videri cognoscit. Esse autem dicitur coram Deo omnis locus imperii cjus. Glorificabunt te igitur, hoc est, laudabunt te omnes gentes et magnifica- bunt te, dicentes, quod magnus vere cs et quod tu solus Deus es, qui facis mirabilia. VERS. 10. Deduc me, Domine, in via tua, et am- bulabo in veritate tua. Per viam Dei, virtutem illam intellige, quæ ad actiones pertinet; per veritatem vero, illam quæ ad contemplationem. Ille autem qui divinitus ad primam ductus fuerit virtutem, per- venire de facili poterit ad alteram. De hac via et B veritate invenies etiam in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, indica mihi ss; et paulo post: Deduc me in veritate tua”. C Lateur cor meum in timore nominis tui. Læte- tur non in mundana lætitia, sed in tui timore. Vide quaso novum genus læcitiæ. Timor, inquit, tuus sit mihi lætitia. Alibi vero dicitur: Lætetur cor quærentium Dominum. Ille autem quærſt Dominum, qui timet eum. Cæterum non tantum Dei timor, sed simplex etiam illius memoria pios ac fideles omnes latifical, juxta illud : Memor fui Dei, et la- tatus sum, Vers. 11. Confitebor tibi, Domine, Deus meus, in toto corde meo. Hoc est gratias agam. Et glorificabo nomen tuum in sæculum. Hoc est semper. VERS. 12. Quia misericordia tua magna est super me. Magnam dixit pro multa. Et eruisti animam meam ex inferno inferiori. Si psalmum pertinere intelligas ad beatum David, per infernum profundam peccati foveam intellige, adulterii nimirum atque homicidii. Si vero ad regem Ezechiam, infernum accipe pro morte, cui proximus fuit, et a qua admirande admodum libe- ratus est. Potest etiam infernus accipi pro quo- lilet periculo, quod a visibilibus, scu ab invisi- bilibus immineat inimicis. Vens. 13. Deus, iniqui insurrexerunt in me. D hostes beati David, qui insidias in eum molieban- tur iniqui erant, et Assyrii, qui Ezechiam regem obsidebant, et omnes denique tam visibiles quam invisibiles hostes nostri, iniqui appellari possunt. Et congregatio potentium quæsiverunt animam meam, et non proposuerunt te in conspectu suo. Illi ipsi quas iniquos diximus. læc autem verba ha- bentur etiam in psalmo liii. el VERS. 14. Et tu, Domine Deus meus, miserator, et misericors, patiens, et multum misericors, et verax. Quia miserator es, et misericors, omnibus iis semper compateris qui oppressi sunt : et quia patiens es, et longanimis, uon statim peccatores Psal. Psul. ciν, 3. Psal. LXX*1, i --
2α Cloud and darkness are around him. Cloud and darkness are the assumed flesh as concealing the divinity. This is like the words in the seventeenth psalm, And he set darkness as his hiding place, his tent-shrine encircling him.
β Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Τῆς βασιλείας αὐτοῦ· ταῦτα γὰρ κατώρθωσε βασιλεύσας. Καὶ ὄντως δικαία κρίσις, τὸ τὸν μὲν τυραννοῦντα διάβολον καθελεῖν, τοὺς δὲ τυραννουμένους ἀνθρώπους ἐλευθερῶσαι. γ νοήσομεν MPΑBH : νοήσωμεν S2CFV.σουσι τὸ ὄνομά σου, ὅτι μέγας εἶ σὺ, καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος. Ενταῦθα προ φητεύει περὶ τῆς πίστεως τῶν ἐθνῶν. Ἤξουσι, φησί, πρὸς σὲ διὰ πίστεως· προσκυνεῖ δὲ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ὁ ἐπιγινώσκων, ὅτι ἐφορᾶται παρ' αὐτοῦ. Ενώπιον δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ πᾶς τόπος τῆς δεσποτείας αὐτοῦ. Δοξάσουσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑμνήσουσι, μεγα λυνοῦσι· διότι μέγας ὄντως σὺ, καὶ σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος, ποιῶν θαυμάσια. 'Οδήγησόν με, Κύριε, ἐν τῇ ὁδῷ σου, καὶ που ρεύσομαι ἐν τῇ ἀληθείᾳ. Οδὸς μὲν τοῦ Θεοῦ ἡ πρακτικὴ ἀρετὴ, ἀλήθεια δὲ ἡ θεωρητική. Ο γοῦν ὁδηγηθείς θεόθεν ἐπ' ἐκείνην ἔρχεται ἐπὶ ταύτ την. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ κδ' περὶ ὁδοῦ καὶ ἀλη θείας, εἰς τό · Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισον καὶ αὖθις· Οδήγησόν με ἐπὶ τὴν ἀλήθειάν σου. Εὐφρανθήτω ἡ καρδία μου, τῷ φοβεῖσθαι τὸ όνομά σου. Εὐφρανθήτω μὴ ἐν εὐφροσύνῃ τιν κοσμικῇ, ἀλλ᾽ ἐν τῷ φοβεῖσθαί σε. "Ορα δὲ ξένην εὐφροσύνην. Εστω μοι εὐφροσύνη ή σος φόβος. Εὐφρανθήτω γάρ, φησί, καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Ζητεῖ δὲ τὸν Θεὸν ὁ φοβούμενος αὐτόν. Καὶ γὰρ οὐ μόνον ὁ θεῖος φόβος, ἀλλὰ καὶ ἡ ἁπλῶς μνήμη τοῦ Θεοῦ εὐφραίνει τοὺς θεοσεβεῖς· Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηυφράνθη. Ἐξομολογήσομαί σοι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν όλη καρδία μου. Ευχαριστήσω. Καὶ δοξάσω τὸ ὄνομά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Δεί. “Οτι τὸ ἔλεός σου μέγα ἐπ' ἐμέ. Πολύ. Καὶ ἐῤῥύσω τὴν ψυχήν μου ἐξ ᾅδου κατωτά του. Ἐπὶ μὲν τοῦ Δαβὶδ ᾄδην νοήσεις τὴν ἁμαρ- τίαν, καὶ τὴν μοιχείαν, καὶ τὸν φόνον τοῦ Οὐρίου - ἐπὶ δὲ τοῦ Εζεκίου, τὸν ἐγγίσαντα αὐτῷ σωματι · τὸν θάνατο”, ἀφ᾽ οὗ παραδόξως ἐῤῥύσθη. Εἴη δ' ἂν καὶ πᾶς κίνδυνος, εἴτε παρὰ ὁρατῶν ἐχθρῶν, εἴτε ἀπὸ ἀοράτων ἐπαγόμενος. Ο Θεός, παράνομοι επανέστησαν ἐπ' ἐμέ. Καὶ Εt οἱ τῷ Δαβὶδ ἐπιβουλεύοντες παρανομία συνέζων, καὶ οἱ τὸν Εζεκίαν δὲ πολιορκοῦντες Ασσύριοι - λέγοιντο δ' ἂν καὶ πάντες αἰσθητοὶ καὶ νοητοί που λέμιοι. καὶ συναγωγὴ κραταιῶν ἐζήτησαν την ψυχήν μου, καὶ οὐ προέθεντό σε ενώπιον αὐτῶν. Ο αὐτοί. Ταυτὶ δὲ τὰ ῥητὰ κεῖνται καὶ ἐν τῷ νγ' ψαλμῷ. Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλε ήμων, μακρόθυμος, καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινός. · Ως μὲν οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, συμπαθεῖς τοῖς καταδυναστευομένοις· ὡς δὲ μακρόθυμος, οὐ παρα δίδως εὐθὺς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν τοὺς ἁμαρτάνοντας· χχιν, 4, 5. COMMENT. IN PSALMOS. A tuum, quoniam magnus es tu, et facicus mirabilia, tu es Deus solus. Hæc est prophetia de gentium fide. Venient, inquit, ad te ipsæ etiam gentes. Adorare autem dicitur coram Deo is, qui se a Dro videri cognoscit. Esse autem dicitur coram Deo omnis locus imperii cjus. Glorificabunt te igitur, hoc est, laudabunt te omnes gentes et magnifica- bunt te, dicentes, quod magnus vere cs et quod tu solus Deus es, qui facis mirabilia. VERS. 10. Deduc me, Domine, in via tua, et am- bulabo in veritate tua. Per viam Dei, virtutem illam intellige, quæ ad actiones pertinet; per veritatem vero, illam quæ ad contemplationem. Ille autem qui divinitus ad primam ductus fuerit virtutem, per- venire de facili poterit ad alteram. De hac via et B veritate invenies etiam in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, indica mihi ss; et paulo post: Deduc me in veritate tua”. C Lateur cor meum in timore nominis tui. Læte- tur non in mundana lætitia, sed in tui timore. Vide quaso novum genus læcitiæ. Timor, inquit, tuus sit mihi lætitia. Alibi vero dicitur: Lætetur cor quærentium Dominum. Ille autem quærſt Dominum, qui timet eum. Cæterum non tantum Dei timor, sed simplex etiam illius memoria pios ac fideles omnes latifical, juxta illud : Memor fui Dei, et la- tatus sum, Vers. 11. Confitebor tibi, Domine, Deus meus, in toto corde meo. Hoc est gratias agam. Et glorificabo nomen tuum in sæculum. Hoc est semper. VERS. 12. Quia misericordia tua magna est super me. Magnam dixit pro multa. Et eruisti animam meam ex inferno inferiori. Si psalmum pertinere intelligas ad beatum David, per infernum profundam peccati foveam intellige, adulterii nimirum atque homicidii. Si vero ad regem Ezechiam, infernum accipe pro morte, cui proximus fuit, et a qua admirande admodum libe- ratus est. Potest etiam infernus accipi pro quo- lilet periculo, quod a visibilibus, scu ab invisi- bilibus immineat inimicis. Vens. 13. Deus, iniqui insurrexerunt in me. D hostes beati David, qui insidias in eum molieban- tur iniqui erant, et Assyrii, qui Ezechiam regem obsidebant, et omnes denique tam visibiles quam invisibiles hostes nostri, iniqui appellari possunt. Et congregatio potentium quæsiverunt animam meam, et non proposuerunt te in conspectu suo. Illi ipsi quas iniquos diximus. læc autem verba ha- bentur etiam in psalmo liii. el VERS. 14. Et tu, Domine Deus meus, miserator, et misericors, patiens, et multum misericors, et verax. Quia miserator es, et misericors, omnibus iis semper compateris qui oppressi sunt : et quia patiens es, et longanimis, uon statim peccatores Psal. Psul. ciν, 3. Psal. LXX*1, i --
2β Justice and judgement are the accomplishment of his throne. Of his kingship, for he accomplished these things having come to reign. And truly it is a just judgement to overthrow the tyrannizing devil and to free the tyrannized people.
Psalmus CXIV
PG 128:1116Ψαλμός 96 — Psalm 96
PG 128:977Ἢ καὶ ἄλλως, δικαιοσύνην, ἤτοι καθόλου πᾶσαν ἀρετὴν, καὶ κρίσιν ὀρθὴν, εἴτουν διάκρισιν, ἐδίδαξεν ἡ βασιλεία αὐτοῦ.σουσι τὸ ὄνομά σου, ὅτι μέγας εἶ σὺ, καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος. Ενταῦθα προ φητεύει περὶ τῆς πίστεως τῶν ἐθνῶν. Ἤξουσι, φησί, πρὸς σὲ διὰ πίστεως· προσκυνεῖ δὲ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ὁ ἐπιγινώσκων, ὅτι ἐφορᾶται παρ' αὐτοῦ. Ενώπιον δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ πᾶς τόπος τῆς δεσποτείας αὐτοῦ. Δοξάσουσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑμνήσουσι, μεγα λυνοῦσι· διότι μέγας ὄντως σὺ, καὶ σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος, ποιῶν θαυμάσια. 'Οδήγησόν με, Κύριε, ἐν τῇ ὁδῷ σου, καὶ που ρεύσομαι ἐν τῇ ἀληθείᾳ. Οδὸς μὲν τοῦ Θεοῦ ἡ πρακτικὴ ἀρετὴ, ἀλήθεια δὲ ἡ θεωρητική. Ο γοῦν ὁδηγηθείς θεόθεν ἐπ' ἐκείνην ἔρχεται ἐπὶ ταύτ την. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ κδ' περὶ ὁδοῦ καὶ ἀλη θείας, εἰς τό · Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισον καὶ αὖθις· Οδήγησόν με ἐπὶ τὴν ἀλήθειάν σου. Εὐφρανθήτω ἡ καρδία μου, τῷ φοβεῖσθαι τὸ όνομά σου. Εὐφρανθήτω μὴ ἐν εὐφροσύνῃ τιν κοσμικῇ, ἀλλ᾽ ἐν τῷ φοβεῖσθαί σε. "Ορα δὲ ξένην εὐφροσύνην. Εστω μοι εὐφροσύνη ή σος φόβος. Εὐφρανθήτω γάρ, φησί, καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Ζητεῖ δὲ τὸν Θεὸν ὁ φοβούμενος αὐτόν. Καὶ γὰρ οὐ μόνον ὁ θεῖος φόβος, ἀλλὰ καὶ ἡ ἁπλῶς μνήμη τοῦ Θεοῦ εὐφραίνει τοὺς θεοσεβεῖς· Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηυφράνθη. Ἐξομολογήσομαί σοι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν όλη καρδία μου. Ευχαριστήσω. Καὶ δοξάσω τὸ ὄνομά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Δεί. “Οτι τὸ ἔλεός σου μέγα ἐπ' ἐμέ. Πολύ. Καὶ ἐῤῥύσω τὴν ψυχήν μου ἐξ ᾅδου κατωτά του. Ἐπὶ μὲν τοῦ Δαβὶδ ᾄδην νοήσεις τὴν ἁμαρ- τίαν, καὶ τὴν μοιχείαν, καὶ τὸν φόνον τοῦ Οὐρίου - ἐπὶ δὲ τοῦ Εζεκίου, τὸν ἐγγίσαντα αὐτῷ σωματι · τὸν θάνατο”, ἀφ᾽ οὗ παραδόξως ἐῤῥύσθη. Εἴη δ' ἂν καὶ πᾶς κίνδυνος, εἴτε παρὰ ὁρατῶν ἐχθρῶν, εἴτε ἀπὸ ἀοράτων ἐπαγόμενος. Ο Θεός, παράνομοι επανέστησαν ἐπ' ἐμέ. Καὶ Εt οἱ τῷ Δαβὶδ ἐπιβουλεύοντες παρανομία συνέζων, καὶ οἱ τὸν Εζεκίαν δὲ πολιορκοῦντες Ασσύριοι - λέγοιντο δ' ἂν καὶ πάντες αἰσθητοὶ καὶ νοητοί που λέμιοι. καὶ συναγωγὴ κραταιῶν ἐζήτησαν την ψυχήν μου, καὶ οὐ προέθεντό σε ενώπιον αὐτῶν. Ο αὐτοί. Ταυτὶ δὲ τὰ ῥητὰ κεῖνται καὶ ἐν τῷ νγ' ψαλμῷ. Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλε ήμων, μακρόθυμος, καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινός. · Ως μὲν οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, συμπαθεῖς τοῖς καταδυναστευομένοις· ὡς δὲ μακρόθυμος, οὐ παρα δίδως εὐθὺς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν τοὺς ἁμαρτάνοντας· χχιν, 4, 5. COMMENT. IN PSALMOS. A tuum, quoniam magnus es tu, et facicus mirabilia, tu es Deus solus. Hæc est prophetia de gentium fide. Venient, inquit, ad te ipsæ etiam gentes. Adorare autem dicitur coram Deo is, qui se a Dro videri cognoscit. Esse autem dicitur coram Deo omnis locus imperii cjus. Glorificabunt te igitur, hoc est, laudabunt te omnes gentes et magnifica- bunt te, dicentes, quod magnus vere cs et quod tu solus Deus es, qui facis mirabilia. VERS. 10. Deduc me, Domine, in via tua, et am- bulabo in veritate tua. Per viam Dei, virtutem illam intellige, quæ ad actiones pertinet; per veritatem vero, illam quæ ad contemplationem. Ille autem qui divinitus ad primam ductus fuerit virtutem, per- venire de facili poterit ad alteram. De hac via et B veritate invenies etiam in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, indica mihi ss; et paulo post: Deduc me in veritate tua”. C Lateur cor meum in timore nominis tui. Læte- tur non in mundana lætitia, sed in tui timore. Vide quaso novum genus læcitiæ. Timor, inquit, tuus sit mihi lætitia. Alibi vero dicitur: Lætetur cor quærentium Dominum. Ille autem quærſt Dominum, qui timet eum. Cæterum non tantum Dei timor, sed simplex etiam illius memoria pios ac fideles omnes latifical, juxta illud : Memor fui Dei, et la- tatus sum, Vers. 11. Confitebor tibi, Domine, Deus meus, in toto corde meo. Hoc est gratias agam. Et glorificabo nomen tuum in sæculum. Hoc est semper. VERS. 12. Quia misericordia tua magna est super me. Magnam dixit pro multa. Et eruisti animam meam ex inferno inferiori. Si psalmum pertinere intelligas ad beatum David, per infernum profundam peccati foveam intellige, adulterii nimirum atque homicidii. Si vero ad regem Ezechiam, infernum accipe pro morte, cui proximus fuit, et a qua admirande admodum libe- ratus est. Potest etiam infernus accipi pro quo- lilet periculo, quod a visibilibus, scu ab invisi- bilibus immineat inimicis. Vens. 13. Deus, iniqui insurrexerunt in me. D hostes beati David, qui insidias in eum molieban- tur iniqui erant, et Assyrii, qui Ezechiam regem obsidebant, et omnes denique tam visibiles quam invisibiles hostes nostri, iniqui appellari possunt. Et congregatio potentium quæsiverunt animam meam, et non proposuerunt te in conspectu suo. Illi ipsi quas iniquos diximus. læc autem verba ha- bentur etiam in psalmo liii. el VERS. 14. Et tu, Domine Deus meus, miserator, et misericors, patiens, et multum misericors, et verax. Quia miserator es, et misericors, omnibus iis semper compateris qui oppressi sunt : et quia patiens es, et longanimis, uon statim peccatores Psal. Psul. ciν, 3. Psal. LXX*1, i --
Or else in a different way, his kingship taught justice, namely, every virtue in general, and right judgement, that is, discrimination.
3 Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύσεται, καὶ φλογιεῖ κύκλῳ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ταῦτα, τοῦ καιροῦ τῆς παγκοσμίου κρίσεως. Τοῦτο καὶ Δανιὴλ θεασάμενος ἔγραψεν, ὅτι Ποταμὸς πυρὸς εἷλκεν ἔμπροσθεν αὐτοῦ. Ἐχθροὶ δὲ αὐτοῦ κοινῶς, πάντες οἱ τῷ ἐχθρῷ αὐτοῦ τῷ διαβόλῳ πειθόμενοι. Κύκλῳ δὲ, ἀντὶ τοῦ, πανταχόθεν.σουσι τὸ ὄνομά σου, ὅτι μέγας εἶ σὺ, καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος. Ενταῦθα προ φητεύει περὶ τῆς πίστεως τῶν ἐθνῶν. Ἤξουσι, φησί, πρὸς σὲ διὰ πίστεως· προσκυνεῖ δὲ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ὁ ἐπιγινώσκων, ὅτι ἐφορᾶται παρ' αὐτοῦ. Ενώπιον δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ πᾶς τόπος τῆς δεσποτείας αὐτοῦ. Δοξάσουσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑμνήσουσι, μεγα λυνοῦσι· διότι μέγας ὄντως σὺ, καὶ σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος, ποιῶν θαυμάσια. 'Οδήγησόν με, Κύριε, ἐν τῇ ὁδῷ σου, καὶ που ρεύσομαι ἐν τῇ ἀληθείᾳ. Οδὸς μὲν τοῦ Θεοῦ ἡ πρακτικὴ ἀρετὴ, ἀλήθεια δὲ ἡ θεωρητική. Ο γοῦν ὁδηγηθείς θεόθεν ἐπ' ἐκείνην ἔρχεται ἐπὶ ταύτ την. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ κδ' περὶ ὁδοῦ καὶ ἀλη θείας, εἰς τό · Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισον καὶ αὖθις· Οδήγησόν με ἐπὶ τὴν ἀλήθειάν σου. Εὐφρανθήτω ἡ καρδία μου, τῷ φοβεῖσθαι τὸ όνομά σου. Εὐφρανθήτω μὴ ἐν εὐφροσύνῃ τιν κοσμικῇ, ἀλλ᾽ ἐν τῷ φοβεῖσθαί σε. "Ορα δὲ ξένην εὐφροσύνην. Εστω μοι εὐφροσύνη ή σος φόβος. Εὐφρανθήτω γάρ, φησί, καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Ζητεῖ δὲ τὸν Θεὸν ὁ φοβούμενος αὐτόν. Καὶ γὰρ οὐ μόνον ὁ θεῖος φόβος, ἀλλὰ καὶ ἡ ἁπλῶς μνήμη τοῦ Θεοῦ εὐφραίνει τοὺς θεοσεβεῖς· Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηυφράνθη. Ἐξομολογήσομαί σοι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν όλη καρδία μου. Ευχαριστήσω. Καὶ δοξάσω τὸ ὄνομά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Δεί. “Οτι τὸ ἔλεός σου μέγα ἐπ' ἐμέ. Πολύ. Καὶ ἐῤῥύσω τὴν ψυχήν μου ἐξ ᾅδου κατωτά του. Ἐπὶ μὲν τοῦ Δαβὶδ ᾄδην νοήσεις τὴν ἁμαρ- τίαν, καὶ τὴν μοιχείαν, καὶ τὸν φόνον τοῦ Οὐρίου - ἐπὶ δὲ τοῦ Εζεκίου, τὸν ἐγγίσαντα αὐτῷ σωματι · τὸν θάνατο”, ἀφ᾽ οὗ παραδόξως ἐῤῥύσθη. Εἴη δ' ἂν καὶ πᾶς κίνδυνος, εἴτε παρὰ ὁρατῶν ἐχθρῶν, εἴτε ἀπὸ ἀοράτων ἐπαγόμενος. Ο Θεός, παράνομοι επανέστησαν ἐπ' ἐμέ. Καὶ Εt οἱ τῷ Δαβὶδ ἐπιβουλεύοντες παρανομία συνέζων, καὶ οἱ τὸν Εζεκίαν δὲ πολιορκοῦντες Ασσύριοι - λέγοιντο δ' ἂν καὶ πάντες αἰσθητοὶ καὶ νοητοί που λέμιοι. καὶ συναγωγὴ κραταιῶν ἐζήτησαν την ψυχήν μου, καὶ οὐ προέθεντό σε ενώπιον αὐτῶν. Ο αὐτοί. Ταυτὶ δὲ τὰ ῥητὰ κεῖνται καὶ ἐν τῷ νγ' ψαλμῷ. Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλε ήμων, μακρόθυμος, καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινός. · Ως μὲν οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, συμπαθεῖς τοῖς καταδυναστευομένοις· ὡς δὲ μακρόθυμος, οὐ παρα δίδως εὐθὺς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν τοὺς ἁμαρτάνοντας· χχιν, 4, 5. COMMENT. IN PSALMOS. A tuum, quoniam magnus es tu, et facicus mirabilia, tu es Deus solus. Hæc est prophetia de gentium fide. Venient, inquit, ad te ipsæ etiam gentes. Adorare autem dicitur coram Deo is, qui se a Dro videri cognoscit. Esse autem dicitur coram Deo omnis locus imperii cjus. Glorificabunt te igitur, hoc est, laudabunt te omnes gentes et magnifica- bunt te, dicentes, quod magnus vere cs et quod tu solus Deus es, qui facis mirabilia. VERS. 10. Deduc me, Domine, in via tua, et am- bulabo in veritate tua. Per viam Dei, virtutem illam intellige, quæ ad actiones pertinet; per veritatem vero, illam quæ ad contemplationem. Ille autem qui divinitus ad primam ductus fuerit virtutem, per- venire de facili poterit ad alteram. De hac via et B veritate invenies etiam in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, indica mihi ss; et paulo post: Deduc me in veritate tua”. C Lateur cor meum in timore nominis tui. Læte- tur non in mundana lætitia, sed in tui timore. Vide quaso novum genus læcitiæ. Timor, inquit, tuus sit mihi lætitia. Alibi vero dicitur: Lætetur cor quærentium Dominum. Ille autem quærſt Dominum, qui timet eum. Cæterum non tantum Dei timor, sed simplex etiam illius memoria pios ac fideles omnes latifical, juxta illud : Memor fui Dei, et la- tatus sum, Vers. 11. Confitebor tibi, Domine, Deus meus, in toto corde meo. Hoc est gratias agam. Et glorificabo nomen tuum in sæculum. Hoc est semper. VERS. 12. Quia misericordia tua magna est super me. Magnam dixit pro multa. Et eruisti animam meam ex inferno inferiori. Si psalmum pertinere intelligas ad beatum David, per infernum profundam peccati foveam intellige, adulterii nimirum atque homicidii. Si vero ad regem Ezechiam, infernum accipe pro morte, cui proximus fuit, et a qua admirande admodum libe- ratus est. Potest etiam infernus accipi pro quo- lilet periculo, quod a visibilibus, scu ab invisi- bilibus immineat inimicis. Vens. 13. Deus, iniqui insurrexerunt in me. D hostes beati David, qui insidias in eum molieban- tur iniqui erant, et Assyrii, qui Ezechiam regem obsidebant, et omnes denique tam visibiles quam invisibiles hostes nostri, iniqui appellari possunt. Et congregatio potentium quæsiverunt animam meam, et non proposuerunt te in conspectu suo. Illi ipsi quas iniquos diximus. læc autem verba ha- bentur etiam in psalmo liii. el VERS. 14. Et tu, Domine Deus meus, miserator, et misericors, patiens, et multum misericors, et verax. Quia miserator es, et misericors, omnibus iis semper compateris qui oppressi sunt : et quia patiens es, et longanimis, uon statim peccatores Psal. Psul. ciν, 3. Psal. LXX*1, i --
3 Fire will go before him and will set his enemies ablaze all around. These things are about the time of the universal judgement. Having seen this Daniel wrote that A river of fire was drawing along before him. ‘His enemies’ in general are all who are under the sway of his enemy the devil. ‘All around’ in the sense of, ‘on every side’.
α Ἔφαναν αἱ ἀστραπαὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ. Oἱ ἀπόστολοι· τοῦ ἀληθινοῦ γὰρ μετασχόντες φωτὸς, ἤστραψαν καὶ αὐτοὶ, πρὸς οὓς καὶ ὁ Χριστὸς ἔλεγεν, Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. Τοῦτο συνᾴδει τῷ ῥητῷ τοῦ εἰρημένου ψαλμοῦ, τῷ, Ἄνθρακες ἀνήφθησαν ἀπ’ αὐτοῦ.σουσι τὸ ὄνομά σου, ὅτι μέγας εἶ σὺ, καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος. Ενταῦθα προ φητεύει περὶ τῆς πίστεως τῶν ἐθνῶν. Ἤξουσι, φησί, πρὸς σὲ διὰ πίστεως· προσκυνεῖ δὲ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ὁ ἐπιγινώσκων, ὅτι ἐφορᾶται παρ' αὐτοῦ. Ενώπιον δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ πᾶς τόπος τῆς δεσποτείας αὐτοῦ. Δοξάσουσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑμνήσουσι, μεγα λυνοῦσι· διότι μέγας ὄντως σὺ, καὶ σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος, ποιῶν θαυμάσια. 'Οδήγησόν με, Κύριε, ἐν τῇ ὁδῷ σου, καὶ που ρεύσομαι ἐν τῇ ἀληθείᾳ. Οδὸς μὲν τοῦ Θεοῦ ἡ πρακτικὴ ἀρετὴ, ἀλήθεια δὲ ἡ θεωρητική. Ο γοῦν ὁδηγηθείς θεόθεν ἐπ' ἐκείνην ἔρχεται ἐπὶ ταύτ την. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ κδ' περὶ ὁδοῦ καὶ ἀλη θείας, εἰς τό · Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισον καὶ αὖθις· Οδήγησόν με ἐπὶ τὴν ἀλήθειάν σου. Εὐφρανθήτω ἡ καρδία μου, τῷ φοβεῖσθαι τὸ όνομά σου. Εὐφρανθήτω μὴ ἐν εὐφροσύνῃ τιν κοσμικῇ, ἀλλ᾽ ἐν τῷ φοβεῖσθαί σε. "Ορα δὲ ξένην εὐφροσύνην. Εστω μοι εὐφροσύνη ή σος φόβος. Εὐφρανθήτω γάρ, φησί, καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Ζητεῖ δὲ τὸν Θεὸν ὁ φοβούμενος αὐτόν. Καὶ γὰρ οὐ μόνον ὁ θεῖος φόβος, ἀλλὰ καὶ ἡ ἁπλῶς μνήμη τοῦ Θεοῦ εὐφραίνει τοὺς θεοσεβεῖς· Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηυφράνθη. Ἐξομολογήσομαί σοι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν όλη καρδία μου. Ευχαριστήσω. Καὶ δοξάσω τὸ ὄνομά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Δεί. “Οτι τὸ ἔλεός σου μέγα ἐπ' ἐμέ. Πολύ. Καὶ ἐῤῥύσω τὴν ψυχήν μου ἐξ ᾅδου κατωτά του. Ἐπὶ μὲν τοῦ Δαβὶδ ᾄδην νοήσεις τὴν ἁμαρ- τίαν, καὶ τὴν μοιχείαν, καὶ τὸν φόνον τοῦ Οὐρίου - ἐπὶ δὲ τοῦ Εζεκίου, τὸν ἐγγίσαντα αὐτῷ σωματι · τὸν θάνατο”, ἀφ᾽ οὗ παραδόξως ἐῤῥύσθη. Εἴη δ' ἂν καὶ πᾶς κίνδυνος, εἴτε παρὰ ὁρατῶν ἐχθρῶν, εἴτε ἀπὸ ἀοράτων ἐπαγόμενος. Ο Θεός, παράνομοι επανέστησαν ἐπ' ἐμέ. Καὶ Εt οἱ τῷ Δαβὶδ ἐπιβουλεύοντες παρανομία συνέζων, καὶ οἱ τὸν Εζεκίαν δὲ πολιορκοῦντες Ασσύριοι - λέγοιντο δ' ἂν καὶ πάντες αἰσθητοὶ καὶ νοητοί που λέμιοι. καὶ συναγωγὴ κραταιῶν ἐζήτησαν την ψυχήν μου, καὶ οὐ προέθεντό σε ενώπιον αὐτῶν. Ο αὐτοί. Ταυτὶ δὲ τὰ ῥητὰ κεῖνται καὶ ἐν τῷ νγ' ψαλμῷ. Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλε ήμων, μακρόθυμος, καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινός. · Ως μὲν οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, συμπαθεῖς τοῖς καταδυναστευομένοις· ὡς δὲ μακρόθυμος, οὐ παρα δίδως εὐθὺς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν τοὺς ἁμαρτάνοντας· χχιν, 4, 5. COMMENT. IN PSALMOS. A tuum, quoniam magnus es tu, et facicus mirabilia, tu es Deus solus. Hæc est prophetia de gentium fide. Venient, inquit, ad te ipsæ etiam gentes. Adorare autem dicitur coram Deo is, qui se a Dro videri cognoscit. Esse autem dicitur coram Deo omnis locus imperii cjus. Glorificabunt te igitur, hoc est, laudabunt te omnes gentes et magnifica- bunt te, dicentes, quod magnus vere cs et quod tu solus Deus es, qui facis mirabilia. VERS. 10. Deduc me, Domine, in via tua, et am- bulabo in veritate tua. Per viam Dei, virtutem illam intellige, quæ ad actiones pertinet; per veritatem vero, illam quæ ad contemplationem. Ille autem qui divinitus ad primam ductus fuerit virtutem, per- venire de facili poterit ad alteram. De hac via et B veritate invenies etiam in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, indica mihi ss; et paulo post: Deduc me in veritate tua”. C Lateur cor meum in timore nominis tui. Læte- tur non in mundana lætitia, sed in tui timore. Vide quaso novum genus læcitiæ. Timor, inquit, tuus sit mihi lætitia. Alibi vero dicitur: Lætetur cor quærentium Dominum. Ille autem quærſt Dominum, qui timet eum. Cæterum non tantum Dei timor, sed simplex etiam illius memoria pios ac fideles omnes latifical, juxta illud : Memor fui Dei, et la- tatus sum, Vers. 11. Confitebor tibi, Domine, Deus meus, in toto corde meo. Hoc est gratias agam. Et glorificabo nomen tuum in sæculum. Hoc est semper. VERS. 12. Quia misericordia tua magna est super me. Magnam dixit pro multa. Et eruisti animam meam ex inferno inferiori. Si psalmum pertinere intelligas ad beatum David, per infernum profundam peccati foveam intellige, adulterii nimirum atque homicidii. Si vero ad regem Ezechiam, infernum accipe pro morte, cui proximus fuit, et a qua admirande admodum libe- ratus est. Potest etiam infernus accipi pro quo- lilet periculo, quod a visibilibus, scu ab invisi- bilibus immineat inimicis. Vens. 13. Deus, iniqui insurrexerunt in me. D hostes beati David, qui insidias in eum molieban- tur iniqui erant, et Assyrii, qui Ezechiam regem obsidebant, et omnes denique tam visibiles quam invisibiles hostes nostri, iniqui appellari possunt. Et congregatio potentium quæsiverunt animam meam, et non proposuerunt te in conspectu suo. Illi ipsi quas iniquos diximus. læc autem verba ha- bentur etiam in psalmo liii. el VERS. 14. Et tu, Domine Deus meus, miserator, et misericors, patiens, et multum misericors, et verax. Quia miserator es, et misericors, omnibus iis semper compateris qui oppressi sunt : et quia patiens es, et longanimis, uon statim peccatores Psal. Psul. ciν, 3. Psal. LXX*1, i --
4α His lightning shafts have appeared to the inhabited world. The Apostles; for having participated in the true light they, too, flashed with light, to- wards who Christ himself said, You are the light of the world. This agrees with the words of the above-mentioned psalm, Coals have been kindled from it.
β Εἶδε καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ. Εἶδε τὰς ἀστραπὰς ταύτας καὶ ἐσκίρτησεν. Ἢ μετεκινήθη ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, καὶ ἀπὸ τοῦ σκότους ἐπὶ τὸ φῶς. Ἢ ἐσαλεύθη, ἵνα κρεῖττον ἑδραιωθῇ. Καὶ τέκτονες γὰρ τὰ παλαιωθέντα θέλοντες ἀνακαινίσαι, σαλεύουσιν αὐτὰ πρότερον. Διὸ καὶ περὶ Παύλου καὶ Σίλα τινὲς ἔλεγον, Oἱ τὴν οἰκουμένην ἀναστατώσαντες, οὗτοι | καὶ ἐνθάδε πάρεισι.σουσι τὸ ὄνομά σου, ὅτι μέγας εἶ σὺ, καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος. Ενταῦθα προ φητεύει περὶ τῆς πίστεως τῶν ἐθνῶν. Ἤξουσι, φησί, πρὸς σὲ διὰ πίστεως· προσκυνεῖ δὲ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ὁ ἐπιγινώσκων, ὅτι ἐφορᾶται παρ' αὐτοῦ. Ενώπιον δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ πᾶς τόπος τῆς δεσποτείας αὐτοῦ. Δοξάσουσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑμνήσουσι, μεγα λυνοῦσι· διότι μέγας ὄντως σὺ, καὶ σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος, ποιῶν θαυμάσια. 'Οδήγησόν με, Κύριε, ἐν τῇ ὁδῷ σου, καὶ που ρεύσομαι ἐν τῇ ἀληθείᾳ. Οδὸς μὲν τοῦ Θεοῦ ἡ πρακτικὴ ἀρετὴ, ἀλήθεια δὲ ἡ θεωρητική. Ο γοῦν ὁδηγηθείς θεόθεν ἐπ' ἐκείνην ἔρχεται ἐπὶ ταύτ την. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ κδ' περὶ ὁδοῦ καὶ ἀλη θείας, εἰς τό · Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισον καὶ αὖθις· Οδήγησόν με ἐπὶ τὴν ἀλήθειάν σου. Εὐφρανθήτω ἡ καρδία μου, τῷ φοβεῖσθαι τὸ όνομά σου. Εὐφρανθήτω μὴ ἐν εὐφροσύνῃ τιν κοσμικῇ, ἀλλ᾽ ἐν τῷ φοβεῖσθαί σε. "Ορα δὲ ξένην εὐφροσύνην. Εστω μοι εὐφροσύνη ή σος φόβος. Εὐφρανθήτω γάρ, φησί, καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Ζητεῖ δὲ τὸν Θεὸν ὁ φοβούμενος αὐτόν. Καὶ γὰρ οὐ μόνον ὁ θεῖος φόβος, ἀλλὰ καὶ ἡ ἁπλῶς μνήμη τοῦ Θεοῦ εὐφραίνει τοὺς θεοσεβεῖς· Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηυφράνθη. Ἐξομολογήσομαί σοι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν όλη καρδία μου. Ευχαριστήσω. Καὶ δοξάσω τὸ ὄνομά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Δεί. “Οτι τὸ ἔλεός σου μέγα ἐπ' ἐμέ. Πολύ. Καὶ ἐῤῥύσω τὴν ψυχήν μου ἐξ ᾅδου κατωτά του. Ἐπὶ μὲν τοῦ Δαβὶδ ᾄδην νοήσεις τὴν ἁμαρ- τίαν, καὶ τὴν μοιχείαν, καὶ τὸν φόνον τοῦ Οὐρίου - ἐπὶ δὲ τοῦ Εζεκίου, τὸν ἐγγίσαντα αὐτῷ σωματι · τὸν θάνατο”, ἀφ᾽ οὗ παραδόξως ἐῤῥύσθη. Εἴη δ' ἂν καὶ πᾶς κίνδυνος, εἴτε παρὰ ὁρατῶν ἐχθρῶν, εἴτε ἀπὸ ἀοράτων ἐπαγόμενος. Ο Θεός, παράνομοι επανέστησαν ἐπ' ἐμέ. Καὶ Εt οἱ τῷ Δαβὶδ ἐπιβουλεύοντες παρανομία συνέζων, καὶ οἱ τὸν Εζεκίαν δὲ πολιορκοῦντες Ασσύριοι - λέγοιντο δ' ἂν καὶ πάντες αἰσθητοὶ καὶ νοητοί που λέμιοι. καὶ συναγωγὴ κραταιῶν ἐζήτησαν την ψυχήν μου, καὶ οὐ προέθεντό σε ενώπιον αὐτῶν. Ο αὐτοί. Ταυτὶ δὲ τὰ ῥητὰ κεῖνται καὶ ἐν τῷ νγ' ψαλμῷ. Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλε ήμων, μακρόθυμος, καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινός. · Ως μὲν οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, συμπαθεῖς τοῖς καταδυναστευομένοις· ὡς δὲ μακρόθυμος, οὐ παρα δίδως εὐθὺς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν τοὺς ἁμαρτάνοντας· χχιν, 4, 5. COMMENT. IN PSALMOS. A tuum, quoniam magnus es tu, et facicus mirabilia, tu es Deus solus. Hæc est prophetia de gentium fide. Venient, inquit, ad te ipsæ etiam gentes. Adorare autem dicitur coram Deo is, qui se a Dro videri cognoscit. Esse autem dicitur coram Deo omnis locus imperii cjus. Glorificabunt te igitur, hoc est, laudabunt te omnes gentes et magnifica- bunt te, dicentes, quod magnus vere cs et quod tu solus Deus es, qui facis mirabilia. VERS. 10. Deduc me, Domine, in via tua, et am- bulabo in veritate tua. Per viam Dei, virtutem illam intellige, quæ ad actiones pertinet; per veritatem vero, illam quæ ad contemplationem. Ille autem qui divinitus ad primam ductus fuerit virtutem, per- venire de facili poterit ad alteram. De hac via et B veritate invenies etiam in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, indica mihi ss; et paulo post: Deduc me in veritate tua”. C Lateur cor meum in timore nominis tui. Læte- tur non in mundana lætitia, sed in tui timore. Vide quaso novum genus læcitiæ. Timor, inquit, tuus sit mihi lætitia. Alibi vero dicitur: Lætetur cor quærentium Dominum. Ille autem quærſt Dominum, qui timet eum. Cæterum non tantum Dei timor, sed simplex etiam illius memoria pios ac fideles omnes latifical, juxta illud : Memor fui Dei, et la- tatus sum, Vers. 11. Confitebor tibi, Domine, Deus meus, in toto corde meo. Hoc est gratias agam. Et glorificabo nomen tuum in sæculum. Hoc est semper. VERS. 12. Quia misericordia tua magna est super me. Magnam dixit pro multa. Et eruisti animam meam ex inferno inferiori. Si psalmum pertinere intelligas ad beatum David, per infernum profundam peccati foveam intellige, adulterii nimirum atque homicidii. Si vero ad regem Ezechiam, infernum accipe pro morte, cui proximus fuit, et a qua admirande admodum libe- ratus est. Potest etiam infernus accipi pro quo- lilet periculo, quod a visibilibus, scu ab invisi- bilibus immineat inimicis. Vens. 13. Deus, iniqui insurrexerunt in me. D hostes beati David, qui insidias in eum molieban- tur iniqui erant, et Assyrii, qui Ezechiam regem obsidebant, et omnes denique tam visibiles quam invisibiles hostes nostri, iniqui appellari possunt. Et congregatio potentium quæsiverunt animam meam, et non proposuerunt te in conspectu suo. Illi ipsi quas iniquos diximus. læc autem verba ha- bentur etiam in psalmo liii. el VERS. 14. Et tu, Domine Deus meus, miserator, et misericors, patiens, et multum misericors, et verax. Quia miserator es, et misericors, omnibus iis semper compateris qui oppressi sunt : et quia patiens es, et longanimis, uon statim peccatores Psal. Psul. ciν, 3. Psal. LXX*1, i --
4β The earth saw and was shaken. It saw these lighting shafts and skipped. Or else it was moved from error to the truth and from darkness to the light. Or else it was shaken so that it might be better established. And builders indeed who wish to renew decayed buildings shake them first. Hence some said about Paul and Silas, These men who have unsettled the entire world have come here also.
5 Tὰ ὄρη ὡσεὶ κηρὸς ἐτάκησαν ἀπὸ προσώπου Κυρίου, ἀπὸ προσώπου Κυρίου πάσης τῆς γῆς. Ὄρη τροπικῶς, οἱ δαίμονες, διὰ τὸ ἐπηρμένον καὶ ἀλαζονικὸν καὶ ἄκαρπον καὶ σκληρὸν καὶ κρημνῶδες. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ ξζ΄ ψαλμῷ, Ὡς τήκεται κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς, οὕτως ἀπολοῦνται οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ· καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐξήγησιν αὐτοῦ.σουσι τὸ ὄνομά σου, ὅτι μέγας εἶ σὺ, καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος. Ενταῦθα προ φητεύει περὶ τῆς πίστεως τῶν ἐθνῶν. Ἤξουσι, φησί, πρὸς σὲ διὰ πίστεως· προσκυνεῖ δὲ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ὁ ἐπιγινώσκων, ὅτι ἐφορᾶται παρ' αὐτοῦ. Ενώπιον δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ πᾶς τόπος τῆς δεσποτείας αὐτοῦ. Δοξάσουσι δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑμνήσουσι, μεγα λυνοῦσι· διότι μέγας ὄντως σὺ, καὶ σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος, ποιῶν θαυμάσια. 'Οδήγησόν με, Κύριε, ἐν τῇ ὁδῷ σου, καὶ που ρεύσομαι ἐν τῇ ἀληθείᾳ. Οδὸς μὲν τοῦ Θεοῦ ἡ πρακτικὴ ἀρετὴ, ἀλήθεια δὲ ἡ θεωρητική. Ο γοῦν ὁδηγηθείς θεόθεν ἐπ' ἐκείνην ἔρχεται ἐπὶ ταύτ την. Εὑρήσεις δὲ καὶ ἐν τῷ κδ' περὶ ὁδοῦ καὶ ἀλη θείας, εἰς τό · Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισον καὶ αὖθις· Οδήγησόν με ἐπὶ τὴν ἀλήθειάν σου. Εὐφρανθήτω ἡ καρδία μου, τῷ φοβεῖσθαι τὸ όνομά σου. Εὐφρανθήτω μὴ ἐν εὐφροσύνῃ τιν κοσμικῇ, ἀλλ᾽ ἐν τῷ φοβεῖσθαί σε. "Ορα δὲ ξένην εὐφροσύνην. Εστω μοι εὐφροσύνη ή σος φόβος. Εὐφρανθήτω γάρ, φησί, καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Ζητεῖ δὲ τὸν Θεὸν ὁ φοβούμενος αὐτόν. Καὶ γὰρ οὐ μόνον ὁ θεῖος φόβος, ἀλλὰ καὶ ἡ ἁπλῶς μνήμη τοῦ Θεοῦ εὐφραίνει τοὺς θεοσεβεῖς· Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηυφράνθη. Ἐξομολογήσομαί σοι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν όλη καρδία μου. Ευχαριστήσω. Καὶ δοξάσω τὸ ὄνομά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Δεί. “Οτι τὸ ἔλεός σου μέγα ἐπ' ἐμέ. Πολύ. Καὶ ἐῤῥύσω τὴν ψυχήν μου ἐξ ᾅδου κατωτά του. Ἐπὶ μὲν τοῦ Δαβὶδ ᾄδην νοήσεις τὴν ἁμαρ- τίαν, καὶ τὴν μοιχείαν, καὶ τὸν φόνον τοῦ Οὐρίου - ἐπὶ δὲ τοῦ Εζεκίου, τὸν ἐγγίσαντα αὐτῷ σωματι · τὸν θάνατο”, ἀφ᾽ οὗ παραδόξως ἐῤῥύσθη. Εἴη δ' ἂν καὶ πᾶς κίνδυνος, εἴτε παρὰ ὁρατῶν ἐχθρῶν, εἴτε ἀπὸ ἀοράτων ἐπαγόμενος. Ο Θεός, παράνομοι επανέστησαν ἐπ' ἐμέ. Καὶ Εt οἱ τῷ Δαβὶδ ἐπιβουλεύοντες παρανομία συνέζων, καὶ οἱ τὸν Εζεκίαν δὲ πολιορκοῦντες Ασσύριοι - λέγοιντο δ' ἂν καὶ πάντες αἰσθητοὶ καὶ νοητοί που λέμιοι. καὶ συναγωγὴ κραταιῶν ἐζήτησαν την ψυχήν μου, καὶ οὐ προέθεντό σε ενώπιον αὐτῶν. Ο αὐτοί. Ταυτὶ δὲ τὰ ῥητὰ κεῖνται καὶ ἐν τῷ νγ' ψαλμῷ. Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλε ήμων, μακρόθυμος, καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινός. · Ως μὲν οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, συμπαθεῖς τοῖς καταδυναστευομένοις· ὡς δὲ μακρόθυμος, οὐ παρα δίδως εὐθὺς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν τοὺς ἁμαρτάνοντας· χχιν, 4, 5. COMMENT. IN PSALMOS. A tuum, quoniam magnus es tu, et facicus mirabilia, tu es Deus solus. Hæc est prophetia de gentium fide. Venient, inquit, ad te ipsæ etiam gentes. Adorare autem dicitur coram Deo is, qui se a Dro videri cognoscit. Esse autem dicitur coram Deo omnis locus imperii cjus. Glorificabunt te igitur, hoc est, laudabunt te omnes gentes et magnifica- bunt te, dicentes, quod magnus vere cs et quod tu solus Deus es, qui facis mirabilia. VERS. 10. Deduc me, Domine, in via tua, et am- bulabo in veritate tua. Per viam Dei, virtutem illam intellige, quæ ad actiones pertinet; per veritatem vero, illam quæ ad contemplationem. Ille autem qui divinitus ad primam ductus fuerit virtutem, per- venire de facili poterit ad alteram. De hac via et B veritate invenies etiam in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, indica mihi ss; et paulo post: Deduc me in veritate tua”. C Lateur cor meum in timore nominis tui. Læte- tur non in mundana lætitia, sed in tui timore. Vide quaso novum genus læcitiæ. Timor, inquit, tuus sit mihi lætitia. Alibi vero dicitur: Lætetur cor quærentium Dominum. Ille autem quærſt Dominum, qui timet eum. Cæterum non tantum Dei timor, sed simplex etiam illius memoria pios ac fideles omnes latifical, juxta illud : Memor fui Dei, et la- tatus sum, Vers. 11. Confitebor tibi, Domine, Deus meus, in toto corde meo. Hoc est gratias agam. Et glorificabo nomen tuum in sæculum. Hoc est semper. VERS. 12. Quia misericordia tua magna est super me. Magnam dixit pro multa. Et eruisti animam meam ex inferno inferiori. Si psalmum pertinere intelligas ad beatum David, per infernum profundam peccati foveam intellige, adulterii nimirum atque homicidii. Si vero ad regem Ezechiam, infernum accipe pro morte, cui proximus fuit, et a qua admirande admodum libe- ratus est. Potest etiam infernus accipi pro quo- lilet periculo, quod a visibilibus, scu ab invisi- bilibus immineat inimicis. Vens. 13. Deus, iniqui insurrexerunt in me. D hostes beati David, qui insidias in eum molieban- tur iniqui erant, et Assyrii, qui Ezechiam regem obsidebant, et omnes denique tam visibiles quam invisibiles hostes nostri, iniqui appellari possunt. Et congregatio potentium quæsiverunt animam meam, et non proposuerunt te in conspectu suo. Illi ipsi quas iniquos diximus. læc autem verba ha- bentur etiam in psalmo liii. el VERS. 14. Et tu, Domine Deus meus, miserator, et misericors, patiens, et multum misericors, et verax. Quia miserator es, et misericors, omnibus iis semper compateris qui oppressi sunt : et quia patiens es, et longanimis, uon statim peccatores Psal. Psul. ciν, 3. Psal. LXX*1, i --
5 The mountains have melted like wax before the face of the Lord, before the face of the Lord of the whole earth. Mountains, in a figurative sense, are the demons on account of their elation and preten- sion and barrenness and hardness and precipitousness. In the sixty-seventh psalm it was said, As wax melts before the face of fire, so shall sinners perish before the face of God, and read its exposition.
PG 128:979α Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οὐρανοὶ, οἱ προφῆται ἢ οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιον πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει, τὸ μὴ μόνον τοῖς ᾽Ιουδαίοις περικλεῖσαι τὴν θεογνωσίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Ἢ καθὼς εἰρήκαμεν, ἑρμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Ζήτησον δὲΑ ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
6α The heavens have proclaimed his justice. The heavens are the prophets or the Apostles as displaying a heavenly way of life. ‘Justice’ is what he calls not confining knowledge of God to the Jews alone, but also calling the nations to knowledge of the truth. Or else as we have said interpreting the verse, Justice and judgement are the accomplishment of his throne.
καὶ ἐν τῷ λθ΄ ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Εὐηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν Ἐκκλησίᾳ μεγάλῃ.Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
Look also in the thirty-ninth psalm at the exposition of the verse, I have proclaimed the good tidings of justice in a great assembly.
β Καὶ εἴδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Tὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι’ ἃ ἐδοξάσθη.Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
6β And all peoples have seen his glory. His wondrous works on account of which he has been glorified.
α Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς, οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ’ αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικῆς πλάνης ἐλεγχομένης.Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
7α Let all who worship carved images be put to shame, those who boast in their idols. Let them be put shame with such works being performed by him, or with the error of idolatry being confuted.
β Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες ἄγγελοι αὐτοῦ. Oἱ μὲν, ὅτε γεννηθῇ κατὰ σάρκα, ὑμνολογοῦντες καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ, μετὰ τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμοὺς, δουλοπρεπῶς διακονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ, ἀναλαμβανομένου πρὸς οὐρανὸν, δορυφορικῶς προπορευόμενοι καὶ τὸ, Ἄρατε πύλας, κράζοντες. Ps 23.7, 9Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
7β Worship him, O all you his angels. The ones, when he is born in the flesh, singing hymns and saying, Glory in the highest, others, after the temptations in the wilderness, ministering to him as servants, others, when he is being taken up to heaven, going before him as an escort and crying, Lift away your gates. Ps 23.7, 9
α Ἤκουσε καὶ εὐφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτοῦ ἡ νέα Σιὼν, ἤγουν ἡ καθολικὴ Ἐκκλησία, καὶ ηὐφράνθη.Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
8α Zion heard and was glad. The new Zion, that is, the universal Church, heard the heavens, as was said, proclaiming the things about him and was glad.
β Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς ᾽Ιουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς ᾽Ιουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ’ αὐτὴν πόλεις μερικαὶ συναγωγαί· νῦν δὲ, θυγατέρες τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται, σκοπευτήριον, ᾽Ιουδαία δὲ, ἐξομολόγησις, ἀμφότερα ἂν εἴη ἡ Ἐκκλησία, οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ηὐφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, τίνος χάριν;Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
8β And the daughters of Judea rejoiced. In the past the ‘daughters of Judea’ were the partial synagogues in the cities under Judean hegemony, now the daughters of the universal Church are the churches throughout the whole world, as having proceeded from Judea. Since ‘Zion’ is translated as ‘watchtower’ and ‘Judea’ as ‘confession’, the Church may be interpreted as both, as watchful and contemplative of truth as and confessing and giving thanks to the Lord. Zion was glad and the daughters rejoiced, for what reason?
γ Ἕνεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Ὅτι ἀποδώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν, τοῖς δὲ ἀπίστοις, αἰώνιον κόλασιν.Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
8γ On account of your judgements, O Lord. Because you will reward each according to his works, giving eternal rest to the believers, and to the unbelievers eternal punishment.
α Ὅτι σὺ Κύριος ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν.Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
9α For you are Lord most high over all the earth.
Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν· ὑψηλὸς Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ.Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
Lord over the whole earth, a high Master of all the earth as also of heaven.
β Σφόδρα ὑπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης, σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς πανσθενοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μείζων ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Ὑψώθης δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑψηλὸς ἐγνωρίσθης· εἰπὼν δὲ ὅτι σφόδρα, καὶ δὶς χρησάμενος τῷ, ὑπέρ, ἐπέτεινε τὴν ἐπίτασιν τῆς ἐπιτάσεως τοῦ ὕψους.Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
9β Surpassingly, you have been exalted high over all the gods. Those considered as such. For they were exalted out of delusion while you were exalted in truth by your almighty power; accordingly, as truth is greater than error, so much greater is your height than theirs. ‘You have been exalted’, in the sense of, you have been recognized as exalted; having said ‘surpassingly’ and having used the words ‘over’ and ‘high’, he intensified the intensity of the intensification of the height.
α Oἱ ἀγαπῶντες τὸν Κύριον, μισεῖτε πονηρά. Μισοπόνηρος γὰρ ὁ Κύριος καὶ φιλάγαθος.Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
10α Hate evil, O you who love the Lord. For the Lord hates evil and loves good.
β Φυλάσσει Κύριος τὰς ψυχὰς τῶν ὁσίων αὐτοῦ. Τῶν ἀφωσιωμένων καὶ ἀνακειμένων αὐτῷ.Α ὡς δὲ πολυέλεος, οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις ἐλεεὶς· ὡς δὲ ἀληθινὸς, σώζεις τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Ἐπίβλεψον ἐπ' ἐμέ, καὶ ἐλέησόν με. Οὗτος ὁ στίχος κεῖται καὶ ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ. Δὸς τὸ κράτος σου τῷ παιδί σου. Τὸ παρὰ σοῦ κράτος κατὰ τῶν ἐχθρῶν. Παιδὶ δὲ, τῷ δούλῳ σου. Καὶ σῶσον τὸν υἱὸν τῆς παιδίσκης σου. Τῆς δούλης σου. Εμφαίνει δὲ ὅτι ἐκ προγόνων ἐστὶν εὐ- σεβής. Ποίησον μετ' ἐμοῦ σημεῖον εἰς ἀγαθόν. Επί θες μοι γνώρισμα εἰς ἀγαθὸν, εἴτουν ἀγαθὸν, καθά· περ ταῖς οἰκίαις τῶν Εβραίων, ὅτε ὠλοθρεύοντο τὰ πρωτότοκα. Ἔστι γὰρ σημεῖον καὶ εἰς πονηρόν, ὡς ἐπιτεθὲν τῷ Κάῖν· καὶ γὰρ τὸ μὲν τῶν Ἑβραίων ἐδήλου φυλακήν, τὸ δὲ τοῦ Κάϊν ὀργὴν Θεοῦ. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, καὶ αἰσχυνθή. τωσαν, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησάς μοι, καὶ πα- ρέκαλεσάς με. Καθ᾽ ὑπερβατὸν ἡ σύνταξις. Καὶ ἰδέτωσαν οἱ μισοῦντές με, ὅτι σὺ, Κύριε, ἐβοήθησ σάς μοι καὶ παρεκάλεσάς με· καὶ αἰσχυνθήτωσαν, ὡς ἡττώμενοι. Παράκλησιν δὲ ἐνταῦθα λέγει τὴν ψυχαγωγία». Τοῖς υἱοῖς Κορέ, ψαλμὸς ᾠδῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΠϚ'. Εἴρηται περὶ τούτων ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βέ βλου. Προαγορεύει δὲ ὁ ψαλμὸς τὴν πρὸ αὐτοῦ γέννησιν καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν σωτηρίαν. Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις. Αὐτοῦ, τίνος ; Δηλονότι τοῦ Χριστοῦ. Καὶ τοῦτο γνώριμον ἀπὸ τῆς ἐφεξῆς ἀκολουθίας τοῦ· Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Θεμέλιοι δὲ τοῦ Χριστοῦ, τὰ περὶ αὐτοῦ δόγματα· ταῦτα γὰρ ὑπόβαθρα καὶ ῥίζα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Οὗτοι οὖν θεμέλιοί εἰσιν, ἐν τοῖς ἀποστόλοις καταβεβλημένοι· τούτους γὰρ ἅγια ὄρη νῦν ἐκάλεσεν· ὅρη μὲν, ὡς στεῤῥοὺς εἰς πίσ στιν, καὶ ὡς ἐπηρμένους πάσης γεηρᾶς καὶ χθα μαλῆς πίστεως, καὶ ὡς πεπυκνωμένους ταῖς ἀρε ταῖς· ἁγίους δέ, ὡς ἀφωσιωμένους τῷ Θεῷ, καὶ ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένους. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν θεμελίους τοῦ Χριστοῦ αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους· θεμελίους μὲν, ὡς ἀρχὰς καὶ πρώ τους τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν τοῦ Χριστοῦ δὲ, ὡς παρ᾽ αὐτοῦ ὑποβεβλημένους οἵτινες ἦσαν ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις, ἤτοι τῷ Σιὼν καὶ Θαβώρ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅτινα ἡγιάσθησαν μάλιστα τῇ ἐν αὐτοῖς ἀναστροφῇ τοῦ Χριστοῦ. Φασὶ δέ τινες θεμελίους νοεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ τὰς περὶ Χριστοῦ προῤῥήσεις τῶν πιστῶν, ὡς ἀρχὰς τῆς κατὰ Χριστὸν πίστεως. Ορη γὰρ ἅγια καὶ οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς προφητείας καὶ τὸν EUTHYMII ZIGABENI in hostium manus trudis : quia multum es mise- ricors, non semel tantum, sed sæpius misereris : el quia verax es, omnes eos salvas qui sperant in te. VERS. 15. Respice in me, et miserere mei. Hic versiculus babetur etiam in psalmo xxiv. Da robur tuum puero tuo. Robur, quod a le adversus inimicos haberi potest. Puero autem tuo, hoc est, servo tuo. Et salvum fac filium ancillæ tuæ. Hoc est servæ tuæ. His autem verbis indicare videtur Propheta se ex piis ac religiosis parentibus ortum esse. VERS. 16. Fac mecum signum in bonum. Impone, inquit, mihi signum, seu judicium in bonum, hoc est, signum bonum, quale Judæorum limina- ribus olim apposuisti, quando Ægyptiorum pri- mogenitos perdidisti. Est etenim aliquando signum in malum, quale illud erat, quod posuerat Deus in Cain. Nam Hebræorum signum custodiam ac Cain, iram Dei. Et videant, qui oderunt me, et confundantur, quo niam tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me. Ordo fit per hyperbaton: Et videant qui oderunt me, quod tu, Domine, adjuvisti me, et consolatus es me; et erubescant illi atque confundantur, veluti devicti ac superati. (Et secundum hunc sensum legendum est : Quod tu, Domine, non quoniam. Dictio enim Græca, ótɩ, utramque potest lectionem recipere.) Filiis Core psalmus cantici. PSALMUS LXXXVI. De filiis Core in proœmio operis dictum est. In hoc autem psalmo et Christi nativitas, et gentium salus aperte prædicitur. B protectionem divinam indicabat, illud VERS. 2. Fundamenta ejus in montibus sanctis. Cujusnam ejus? Christi nimirum : atque hoc ma⚫ nifestius fit ex verbis illis, quæ paulo post se- quuntur : Mater Sion, dicet homo, et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam in sæculum. Funda- menta autem Christi, dogmata illa sunt, quæ de Christo traduntur. Hæc etenim dogmata bases quae- dam sunt, seu radices fidei Christianæ. Hæc igitur Christianæ fidei fundamenta jacta sunt in aposto- lis, quos Pròpheta hoc loco sanctos montes appel- lal. Montes quidem veluti fortes ac constantes in D. fide, et tanquam ab omni terreno atque humili statu elevatos; vel etiam, quia sicut terreni mon- tes densissimis pleni sunt nemorum arboribus, ita et illi multiplicibus referti sunt virtutum germini- bus. Sanctos vero apostolos appellat, ut sape di ximus, veluti sanctificatos ac dicatos Deo, seu tanquam sancto Spiritu plenos. Possumus et alio modc, per fundamenta Christi, apostolos intelligere : fundamenta quident veluti principia ædificationis Ecclesiæ fidelium: et Christi fundamenta, quoniam ab ipso jacti quodammodo atque in opus submissi sunt. Fuerunt autem hi apostoli iu montibus san- ctis, in Sion nimirum atque in Thabor, et in aliis montibus, qui præ cæteris Christi conversatione aulem in ,
10β The Lord keeps safe the souls of his devotees. Of those devoted and dedicated to him.
PG 128:981γ Ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλοῦ ῥύσεται αὐτούς. | Ἐπηρεαζομένους. Ἁμαρτωλὸς δὲ κυρίως, ὁ διάβολος, ὡς καὶ πάσης ἁμαρτίας δημιουργός.Α καὶ τὰ ἑξῆς. Περὶ μὲν οὖν τῶν ἀλλοφύλων είρηται Ο ἐν τῷ πρ' ψαλμῳ. Πάντα δὲ τὰ ἀπαριθμηθέντα έθνη ἀσεβέστερα καὶ παρανομώτερα τῶν ἄλλων ἦσαν. Εἰ δὲ τὰ τοιαῦτα ἔθνη πιστεύσουσιν, πολλῷ μᾶλλον τ' άλλα. Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος. Προφητεύς: σα- φῶς, ὅτι ἄνθρωπος ἐκ παντὸς ἔθνους, εἰς τίν Σιών ἐλθὼν, ἐρεῖ, ὅτι μήτηρ ἐστὶν ἡ Σιών. Λείπει γὰρ τὸ Ἐστί· μήτηρ δέ ἐστιν, ὡς ἀναγεννώσα, καθώς ἀνωτέρω διελάβομεν, καὶ ὡς ἐκτρέφουσα τοῖς περὶ Χριστοῦ δόγμασιν· ἡ μήτηρ πάλιν, ὡς ποθεινή - μητρὸς γὰρ οὐδὲν ποθεινότερον· ποθεινὴ γὰρ δι τως τοῖς εἰς αὐτὴν ἐρχομένοις ἐστὶ, διὰ τὸ ἐν αὐτῇ πολιτευθῆναι κατὰ σάρκα τὸν Δεσπότην Χριστὸν, καὶ ἁγιάσαι τοὺς τόπους τῆς ἀναστροφῆς αὐτοῦ. Καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ. Τοῦτο περι τῆς τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως, ὅτι ἐν τοῖς ὁρίοις αὐτῆς ἐγεννήθη ἄνθρωπος ἔντως, ὡς φυλάξας τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος. Ινα δὲ δείξῃ ὅτι οὐκ ἦν ψιλός ἄνθρωπος, ἀλλ᾽ ἄνθρωπος ὁμοῦ καὶ Θεὸς, ἐπήγαγε Καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Καὶ αὐτὸς ὁ ἐν αὐτῇ γεννηθεὶς ὡς ἄνθρωπος, αὐτὸς, φησὶν, ἐθεμελίωσεν αὐτὴν κατ᾿ ἀρχὰς, ὡς ποιητής οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁ ὢν ύψιστος, ὡς Θεός. Κύριος διηγήσεται ἐν γραφῇ λαῶν καὶ ἀρχόντων γεγεννημένων ἐν αὐτῇ. Ὁ Χριστὸς διδάξει τὰ περὶ ἑαυτοῦ, ἀπὸ τῆς Γραφῆς, δηλαδὴ τῆς προφη- τικῆς. Φησὶ γὰρ Λουκᾶς ὁ εὐαγγελιστής· Καὶ ἐπε- δόθη αὐτῷ βιβλίον Ησαίου τοῦ προφήτου, καὶ ἀναπτύξας βιβλίον, εὗρε τόπον οὗ ἦν γεγραμ- μένον· Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ οὗ ἕνεκεν έχρισε με· εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὴν δὲ τοιαύτην προφητικὴν γραφὴν ἑκά- λεσε γραφὴν τῶν λαῶν καὶ τῶν ἀρχόντων αὐτῶν, ὡς τοῖς λαοῖς τῶν Ἰουδαίων καὶ τοῖς ἄρχουσιν αὐτῶν δεδομένην, καὶ κτῆμα τούτων ὑπαρχούσης τῶν γεγεννημένων, εἴτουν τῶν τεχθέντων ἐν Σιών. Ως εὐφραινομένων πάντων ή κατοικία εν σοί. Τὸ ὡς, βεβαιωτικόν. Οντως, ὦ Σιών, ἐν σοὶ ἔσται ἡ κατοικία πάντων τῶν εὐφραινομένων πνευματι- κῶς· σὲ κατοικήσουσι. Τὸ δὲ, Πάντων, εἰ καὶ καθο λικὸν σχηματίζει τύπον, ἀλλ᾽ οὖν ἰδίωμα καὶ τοῦτό ἐστιν, ἐμφαῖνον πλῆθός τινων. δὴ ψαλμοῦ τοῖς υἱοῖς Κορέ, εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ Μαελέθ, τοῦ ἀποκριθῆναι, συνέσεως Αιμάν τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΖ'. Τί μέν ἐστιν Ὠδὴ ψαλμοῦ, καὶ περὶ τῶν υἱῶν Κορέ, διελάβομεν ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. Εἰς τέλος δὲ, διὰ τὸ βλέπειν εἰς τὸ τέλος τὴν ἐν τούτῳ προφητεία». Ὁ μὲν γὰρ προλαβών ψαλμὸς περὶ τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως προεφήτευσεν, οὗτος δὲ περὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ. Τοῦ δὲ, Ὑπὲρ Μαελέθ, ἀντὶ τοῦ EUTHYMII ZIGABENI psalmo Lxxsir; hæ autem gentes, quæ hic commu- merantur, ceterarum omnium, ut diximus, im- piissimæ erant. Si igitur tam impiæ gentes Christo credituræ sunt, quanto magis omnes aliæ minus impiæ etiam ei credent ? VeRs. 5. Maler Sion, dicet homo. Manifeste ac palam prædicit, quod ex quacunque gente quis ingressus fuerit in Sion, dicet, quod Sion mater est. Subintelligi enim debet dictio est. Mater autem ideo appellatur Sion, quia regenerat, ut diximus : vel quia Christianorum ac spiritualium dogmatum cibo fideles omnes veluti pia mater alit. Vel mater appellatur, tanquam amabilis. Ea etenim nihil suavins, aut amabilius est. Vere quippe amabilis est Ecclesia iis qui in eam ingrediuntur, eo quod ibi conversatus est secundum carnem Christus Do- B minus, qui locum conversationis suæ sanctificavit. Et homo natus est in ea. Hoc ad Christi genera. tionem pertinent, qui intra Ecclesiæ terminos natus est : Christus, inquam, qui verus homo fuit, et qui integram humanitatis dignitatem servavit : verum ne nudum hominem putares, sed Deum pariter et hominem cognosceres, addidit : Et ipse fundavit eam Altissimus. Et ille, inquit, qui in ea natus est, ut homo, idem ille ab initio eam fundavit, veluti terre ac coeli creator, qui al- tissimus est, tanquam Deus. - VERS. 6. Dominus narrabit in scriptura populorum, et principum horum, qui generati sunt in ea. A pro pletarum Scripturis Christus omnia docebit, quæ ad se pertinet. Ait enim Lucas: Et traditus est ei liber Isaiæ prophetæ, et explicato libro, invenit lo- cum, ubi scriptum erat : Spiritus Domini super me, cujus gratia unxit me, evangelizare pauperibus misit me”, et quæ sequuntur. Hujusmodi igitur pro- phetarum scripturam, populorum seripturam ap- pellat, et scripturam principum eorum, veluti qua et Judæorum populis et eorum principibus data crat, et illorum propria erat possessio, qui in ea generati sunt, hoc est, qui nati sunt in Sion. G VERS. 7. Quam lætantium omnium habitatio est in te. Dictio quam in modum confirmantis est po- sita. Vere, inquit, o Sion, in te est habitatio omnium spiritualiter lætantium. Dictio autem omnium, D tametsi universalem sermonem reddit, apud He- bræos tamen frequentissime ita ponitur, ut non tam universos quam multos significet. Canticum psalmi filiis Core, in finem pro Maeleth, ad respondendum, intelligentia ipsi Eman Israe- Lille. PSALMUS LXXXVII. Quid sit canticum psalmi, et de filís Core dixi- mus in Prooemio operis. In finem vero ideo inscri- plum est, quia ad finem tendebat prophetia, quæ hic continetur. Et psalmus quidem proxime præ- cedens Christi nativitatem prædixit, hic autem Chri- sti mortem. Quod autem inscribitur pro Maeleth, Luc. iv, 16, 17. i
10γ He will deliver them from a sinner’s hand. When they are molested. A sinner in the most eminent sense is the devil as the creator of all sin.
α Φῶς ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ. Φῶς, τὸ τοῦ ἀληθινοῦ φωτός· φῶς πνευματικὸν, ὁδηγοῦν αὐτὸν εἰς πᾶσαν ἀλήθειαν. Ἢ φῶς, τὸ τῆς θεωρητικῆς, ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ τὴν πρακτικήν.Α καὶ τὰ ἑξῆς. Περὶ μὲν οὖν τῶν ἀλλοφύλων είρηται Ο ἐν τῷ πρ' ψαλμῳ. Πάντα δὲ τὰ ἀπαριθμηθέντα έθνη ἀσεβέστερα καὶ παρανομώτερα τῶν ἄλλων ἦσαν. Εἰ δὲ τὰ τοιαῦτα ἔθνη πιστεύσουσιν, πολλῷ μᾶλλον τ' άλλα. Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος. Προφητεύς: σα- φῶς, ὅτι ἄνθρωπος ἐκ παντὸς ἔθνους, εἰς τίν Σιών ἐλθὼν, ἐρεῖ, ὅτι μήτηρ ἐστὶν ἡ Σιών. Λείπει γὰρ τὸ Ἐστί· μήτηρ δέ ἐστιν, ὡς ἀναγεννώσα, καθώς ἀνωτέρω διελάβομεν, καὶ ὡς ἐκτρέφουσα τοῖς περὶ Χριστοῦ δόγμασιν· ἡ μήτηρ πάλιν, ὡς ποθεινή - μητρὸς γὰρ οὐδὲν ποθεινότερον· ποθεινὴ γὰρ δι τως τοῖς εἰς αὐτὴν ἐρχομένοις ἐστὶ, διὰ τὸ ἐν αὐτῇ πολιτευθῆναι κατὰ σάρκα τὸν Δεσπότην Χριστὸν, καὶ ἁγιάσαι τοὺς τόπους τῆς ἀναστροφῆς αὐτοῦ. Καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ. Τοῦτο περι τῆς τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως, ὅτι ἐν τοῖς ὁρίοις αὐτῆς ἐγεννήθη ἄνθρωπος ἔντως, ὡς φυλάξας τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος. Ινα δὲ δείξῃ ὅτι οὐκ ἦν ψιλός ἄνθρωπος, ἀλλ᾽ ἄνθρωπος ὁμοῦ καὶ Θεὸς, ἐπήγαγε Καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Καὶ αὐτὸς ὁ ἐν αὐτῇ γεννηθεὶς ὡς ἄνθρωπος, αὐτὸς, φησὶν, ἐθεμελίωσεν αὐτὴν κατ᾿ ἀρχὰς, ὡς ποιητής οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁ ὢν ύψιστος, ὡς Θεός. Κύριος διηγήσεται ἐν γραφῇ λαῶν καὶ ἀρχόντων γεγεννημένων ἐν αὐτῇ. Ὁ Χριστὸς διδάξει τὰ περὶ ἑαυτοῦ, ἀπὸ τῆς Γραφῆς, δηλαδὴ τῆς προφη- τικῆς. Φησὶ γὰρ Λουκᾶς ὁ εὐαγγελιστής· Καὶ ἐπε- δόθη αὐτῷ βιβλίον Ησαίου τοῦ προφήτου, καὶ ἀναπτύξας βιβλίον, εὗρε τόπον οὗ ἦν γεγραμ- μένον· Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ οὗ ἕνεκεν έχρισε με· εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὴν δὲ τοιαύτην προφητικὴν γραφὴν ἑκά- λεσε γραφὴν τῶν λαῶν καὶ τῶν ἀρχόντων αὐτῶν, ὡς τοῖς λαοῖς τῶν Ἰουδαίων καὶ τοῖς ἄρχουσιν αὐτῶν δεδομένην, καὶ κτῆμα τούτων ὑπαρχούσης τῶν γεγεννημένων, εἴτουν τῶν τεχθέντων ἐν Σιών. Ως εὐφραινομένων πάντων ή κατοικία εν σοί. Τὸ ὡς, βεβαιωτικόν. Οντως, ὦ Σιών, ἐν σοὶ ἔσται ἡ κατοικία πάντων τῶν εὐφραινομένων πνευματι- κῶς· σὲ κατοικήσουσι. Τὸ δὲ, Πάντων, εἰ καὶ καθο λικὸν σχηματίζει τύπον, ἀλλ᾽ οὖν ἰδίωμα καὶ τοῦτό ἐστιν, ἐμφαῖνον πλῆθός τινων. δὴ ψαλμοῦ τοῖς υἱοῖς Κορέ, εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ Μαελέθ, τοῦ ἀποκριθῆναι, συνέσεως Αιμάν τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΖ'. Τί μέν ἐστιν Ὠδὴ ψαλμοῦ, καὶ περὶ τῶν υἱῶν Κορέ, διελάβομεν ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. Εἰς τέλος δὲ, διὰ τὸ βλέπειν εἰς τὸ τέλος τὴν ἐν τούτῳ προφητεία». Ὁ μὲν γὰρ προλαβών ψαλμὸς περὶ τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως προεφήτευσεν, οὗτος δὲ περὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ. Τοῦ δὲ, Ὑπὲρ Μαελέθ, ἀντὶ τοῦ EUTHYMII ZIGABENI psalmo Lxxsir; hæ autem gentes, quæ hic commu- merantur, ceterarum omnium, ut diximus, im- piissimæ erant. Si igitur tam impiæ gentes Christo credituræ sunt, quanto magis omnes aliæ minus impiæ etiam ei credent ? VeRs. 5. Maler Sion, dicet homo. Manifeste ac palam prædicit, quod ex quacunque gente quis ingressus fuerit in Sion, dicet, quod Sion mater est. Subintelligi enim debet dictio est. Mater autem ideo appellatur Sion, quia regenerat, ut diximus : vel quia Christianorum ac spiritualium dogmatum cibo fideles omnes veluti pia mater alit. Vel mater appellatur, tanquam amabilis. Ea etenim nihil suavins, aut amabilius est. Vere quippe amabilis est Ecclesia iis qui in eam ingrediuntur, eo quod ibi conversatus est secundum carnem Christus Do- B minus, qui locum conversationis suæ sanctificavit. Et homo natus est in ea. Hoc ad Christi genera. tionem pertinent, qui intra Ecclesiæ terminos natus est : Christus, inquam, qui verus homo fuit, et qui integram humanitatis dignitatem servavit : verum ne nudum hominem putares, sed Deum pariter et hominem cognosceres, addidit : Et ipse fundavit eam Altissimus. Et ille, inquit, qui in ea natus est, ut homo, idem ille ab initio eam fundavit, veluti terre ac coeli creator, qui al- tissimus est, tanquam Deus. - VERS. 6. Dominus narrabit in scriptura populorum, et principum horum, qui generati sunt in ea. A pro pletarum Scripturis Christus omnia docebit, quæ ad se pertinet. Ait enim Lucas: Et traditus est ei liber Isaiæ prophetæ, et explicato libro, invenit lo- cum, ubi scriptum erat : Spiritus Domini super me, cujus gratia unxit me, evangelizare pauperibus misit me”, et quæ sequuntur. Hujusmodi igitur pro- phetarum scripturam, populorum seripturam ap- pellat, et scripturam principum eorum, veluti qua et Judæorum populis et eorum principibus data crat, et illorum propria erat possessio, qui in ea generati sunt, hoc est, qui nati sunt in Sion. G VERS. 7. Quam lætantium omnium habitatio est in te. Dictio quam in modum confirmantis est po- sita. Vere, inquit, o Sion, in te est habitatio omnium spiritualiter lætantium. Dictio autem omnium, D tametsi universalem sermonem reddit, apud He- bræos tamen frequentissime ita ponitur, ut non tam universos quam multos significet. Canticum psalmi filiis Core, in finem pro Maeleth, ad respondendum, intelligentia ipsi Eman Israe- Lille. PSALMUS LXXXVII. Quid sit canticum psalmi, et de filís Core dixi- mus in Prooemio operis. In finem vero ideo inscri- plum est, quia ad finem tendebat prophetia, quæ hic continetur. Et psalmus quidem proxime præ- cedens Christi nativitatem prædixit, hic autem Chri- sti mortem. Quod autem inscribitur pro Maeleth, Luc. iv, 16, 17. i
11α Light has dawned on the just man. Light, that of the true light, the spiritual light that guides to all truth. Or else, the light of contemplative virtue has dawned on the man who is just in practical virtue.
β Καὶ τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ εὐφροσύνη. Πνευματικὴ παράκλησις.Α καὶ τὰ ἑξῆς. Περὶ μὲν οὖν τῶν ἀλλοφύλων είρηται Ο ἐν τῷ πρ' ψαλμῳ. Πάντα δὲ τὰ ἀπαριθμηθέντα έθνη ἀσεβέστερα καὶ παρανομώτερα τῶν ἄλλων ἦσαν. Εἰ δὲ τὰ τοιαῦτα ἔθνη πιστεύσουσιν, πολλῷ μᾶλλον τ' άλλα. Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος. Προφητεύς: σα- φῶς, ὅτι ἄνθρωπος ἐκ παντὸς ἔθνους, εἰς τίν Σιών ἐλθὼν, ἐρεῖ, ὅτι μήτηρ ἐστὶν ἡ Σιών. Λείπει γὰρ τὸ Ἐστί· μήτηρ δέ ἐστιν, ὡς ἀναγεννώσα, καθώς ἀνωτέρω διελάβομεν, καὶ ὡς ἐκτρέφουσα τοῖς περὶ Χριστοῦ δόγμασιν· ἡ μήτηρ πάλιν, ὡς ποθεινή - μητρὸς γὰρ οὐδὲν ποθεινότερον· ποθεινὴ γὰρ δι τως τοῖς εἰς αὐτὴν ἐρχομένοις ἐστὶ, διὰ τὸ ἐν αὐτῇ πολιτευθῆναι κατὰ σάρκα τὸν Δεσπότην Χριστὸν, καὶ ἁγιάσαι τοὺς τόπους τῆς ἀναστροφῆς αὐτοῦ. Καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ. Τοῦτο περι τῆς τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως, ὅτι ἐν τοῖς ὁρίοις αὐτῆς ἐγεννήθη ἄνθρωπος ἔντως, ὡς φυλάξας τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος. Ινα δὲ δείξῃ ὅτι οὐκ ἦν ψιλός ἄνθρωπος, ἀλλ᾽ ἄνθρωπος ὁμοῦ καὶ Θεὸς, ἐπήγαγε Καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Καὶ αὐτὸς ὁ ἐν αὐτῇ γεννηθεὶς ὡς ἄνθρωπος, αὐτὸς, φησὶν, ἐθεμελίωσεν αὐτὴν κατ᾿ ἀρχὰς, ὡς ποιητής οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁ ὢν ύψιστος, ὡς Θεός. Κύριος διηγήσεται ἐν γραφῇ λαῶν καὶ ἀρχόντων γεγεννημένων ἐν αὐτῇ. Ὁ Χριστὸς διδάξει τὰ περὶ ἑαυτοῦ, ἀπὸ τῆς Γραφῆς, δηλαδὴ τῆς προφη- τικῆς. Φησὶ γὰρ Λουκᾶς ὁ εὐαγγελιστής· Καὶ ἐπε- δόθη αὐτῷ βιβλίον Ησαίου τοῦ προφήτου, καὶ ἀναπτύξας βιβλίον, εὗρε τόπον οὗ ἦν γεγραμ- μένον· Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ οὗ ἕνεκεν έχρισε με· εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὴν δὲ τοιαύτην προφητικὴν γραφὴν ἑκά- λεσε γραφὴν τῶν λαῶν καὶ τῶν ἀρχόντων αὐτῶν, ὡς τοῖς λαοῖς τῶν Ἰουδαίων καὶ τοῖς ἄρχουσιν αὐτῶν δεδομένην, καὶ κτῆμα τούτων ὑπαρχούσης τῶν γεγεννημένων, εἴτουν τῶν τεχθέντων ἐν Σιών. Ως εὐφραινομένων πάντων ή κατοικία εν σοί. Τὸ ὡς, βεβαιωτικόν. Οντως, ὦ Σιών, ἐν σοὶ ἔσται ἡ κατοικία πάντων τῶν εὐφραινομένων πνευματι- κῶς· σὲ κατοικήσουσι. Τὸ δὲ, Πάντων, εἰ καὶ καθο λικὸν σχηματίζει τύπον, ἀλλ᾽ οὖν ἰδίωμα καὶ τοῦτό ἐστιν, ἐμφαῖνον πλῆθός τινων. δὴ ψαλμοῦ τοῖς υἱοῖς Κορέ, εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ Μαελέθ, τοῦ ἀποκριθῆναι, συνέσεως Αιμάν τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΖ'. Τί μέν ἐστιν Ὠδὴ ψαλμοῦ, καὶ περὶ τῶν υἱῶν Κορέ, διελάβομεν ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. Εἰς τέλος δὲ, διὰ τὸ βλέπειν εἰς τὸ τέλος τὴν ἐν τούτῳ προφητεία». Ὁ μὲν γὰρ προλαβών ψαλμὸς περὶ τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως προεφήτευσεν, οὗτος δὲ περὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ. Τοῦ δὲ, Ὑπὲρ Μαελέθ, ἀντὶ τοῦ EUTHYMII ZIGABENI psalmo Lxxsir; hæ autem gentes, quæ hic commu- merantur, ceterarum omnium, ut diximus, im- piissimæ erant. Si igitur tam impiæ gentes Christo credituræ sunt, quanto magis omnes aliæ minus impiæ etiam ei credent ? VeRs. 5. Maler Sion, dicet homo. Manifeste ac palam prædicit, quod ex quacunque gente quis ingressus fuerit in Sion, dicet, quod Sion mater est. Subintelligi enim debet dictio est. Mater autem ideo appellatur Sion, quia regenerat, ut diximus : vel quia Christianorum ac spiritualium dogmatum cibo fideles omnes veluti pia mater alit. Vel mater appellatur, tanquam amabilis. Ea etenim nihil suavins, aut amabilius est. Vere quippe amabilis est Ecclesia iis qui in eam ingrediuntur, eo quod ibi conversatus est secundum carnem Christus Do- B minus, qui locum conversationis suæ sanctificavit. Et homo natus est in ea. Hoc ad Christi genera. tionem pertinent, qui intra Ecclesiæ terminos natus est : Christus, inquam, qui verus homo fuit, et qui integram humanitatis dignitatem servavit : verum ne nudum hominem putares, sed Deum pariter et hominem cognosceres, addidit : Et ipse fundavit eam Altissimus. Et ille, inquit, qui in ea natus est, ut homo, idem ille ab initio eam fundavit, veluti terre ac coeli creator, qui al- tissimus est, tanquam Deus. - VERS. 6. Dominus narrabit in scriptura populorum, et principum horum, qui generati sunt in ea. A pro pletarum Scripturis Christus omnia docebit, quæ ad se pertinet. Ait enim Lucas: Et traditus est ei liber Isaiæ prophetæ, et explicato libro, invenit lo- cum, ubi scriptum erat : Spiritus Domini super me, cujus gratia unxit me, evangelizare pauperibus misit me”, et quæ sequuntur. Hujusmodi igitur pro- phetarum scripturam, populorum seripturam ap- pellat, et scripturam principum eorum, veluti qua et Judæorum populis et eorum principibus data crat, et illorum propria erat possessio, qui in ea generati sunt, hoc est, qui nati sunt in Sion. G VERS. 7. Quam lætantium omnium habitatio est in te. Dictio quam in modum confirmantis est po- sita. Vere, inquit, o Sion, in te est habitatio omnium spiritualiter lætantium. Dictio autem omnium, D tametsi universalem sermonem reddit, apud He- bræos tamen frequentissime ita ponitur, ut non tam universos quam multos significet. Canticum psalmi filiis Core, in finem pro Maeleth, ad respondendum, intelligentia ipsi Eman Israe- Lille. PSALMUS LXXXVII. Quid sit canticum psalmi, et de filís Core dixi- mus in Prooemio operis. In finem vero ideo inscri- plum est, quia ad finem tendebat prophetia, quæ hic continetur. Et psalmus quidem proxime præ- cedens Christi nativitatem prædixit, hic autem Chri- sti mortem. Quod autem inscribitur pro Maeleth, Luc. iv, 16, 17. i
11β And gladness on those straight in heart. Spiritual consolation.
α Εὐφράνθητε, δίκαιοι, ἐν τῷ Κυρίῳ. Τὰς βιωτικὰς πάσας εὐφροσύνας, ὡς ψευδομένας, ἀποσειόμενοι. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ λα΄ ψαλμοῦ, Εὐφράνθητε ἐπὶ Κύριον, καὶ ἀγαλλιᾶσθε, δίκαιοι, καὶ ζήτησον ἐκεῖ τὴν ἐξήγησιν.Α καὶ τὰ ἑξῆς. Περὶ μὲν οὖν τῶν ἀλλοφύλων είρηται Ο ἐν τῷ πρ' ψαλμῳ. Πάντα δὲ τὰ ἀπαριθμηθέντα έθνη ἀσεβέστερα καὶ παρανομώτερα τῶν ἄλλων ἦσαν. Εἰ δὲ τὰ τοιαῦτα ἔθνη πιστεύσουσιν, πολλῷ μᾶλλον τ' άλλα. Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος. Προφητεύς: σα- φῶς, ὅτι ἄνθρωπος ἐκ παντὸς ἔθνους, εἰς τίν Σιών ἐλθὼν, ἐρεῖ, ὅτι μήτηρ ἐστὶν ἡ Σιών. Λείπει γὰρ τὸ Ἐστί· μήτηρ δέ ἐστιν, ὡς ἀναγεννώσα, καθώς ἀνωτέρω διελάβομεν, καὶ ὡς ἐκτρέφουσα τοῖς περὶ Χριστοῦ δόγμασιν· ἡ μήτηρ πάλιν, ὡς ποθεινή - μητρὸς γὰρ οὐδὲν ποθεινότερον· ποθεινὴ γὰρ δι τως τοῖς εἰς αὐτὴν ἐρχομένοις ἐστὶ, διὰ τὸ ἐν αὐτῇ πολιτευθῆναι κατὰ σάρκα τὸν Δεσπότην Χριστὸν, καὶ ἁγιάσαι τοὺς τόπους τῆς ἀναστροφῆς αὐτοῦ. Καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ. Τοῦτο περι τῆς τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως, ὅτι ἐν τοῖς ὁρίοις αὐτῆς ἐγεννήθη ἄνθρωπος ἔντως, ὡς φυλάξας τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος. Ινα δὲ δείξῃ ὅτι οὐκ ἦν ψιλός ἄνθρωπος, ἀλλ᾽ ἄνθρωπος ὁμοῦ καὶ Θεὸς, ἐπήγαγε Καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Καὶ αὐτὸς ὁ ἐν αὐτῇ γεννηθεὶς ὡς ἄνθρωπος, αὐτὸς, φησὶν, ἐθεμελίωσεν αὐτὴν κατ᾿ ἀρχὰς, ὡς ποιητής οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁ ὢν ύψιστος, ὡς Θεός. Κύριος διηγήσεται ἐν γραφῇ λαῶν καὶ ἀρχόντων γεγεννημένων ἐν αὐτῇ. Ὁ Χριστὸς διδάξει τὰ περὶ ἑαυτοῦ, ἀπὸ τῆς Γραφῆς, δηλαδὴ τῆς προφη- τικῆς. Φησὶ γὰρ Λουκᾶς ὁ εὐαγγελιστής· Καὶ ἐπε- δόθη αὐτῷ βιβλίον Ησαίου τοῦ προφήτου, καὶ ἀναπτύξας βιβλίον, εὗρε τόπον οὗ ἦν γεγραμ- μένον· Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ οὗ ἕνεκεν έχρισε με· εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὴν δὲ τοιαύτην προφητικὴν γραφὴν ἑκά- λεσε γραφὴν τῶν λαῶν καὶ τῶν ἀρχόντων αὐτῶν, ὡς τοῖς λαοῖς τῶν Ἰουδαίων καὶ τοῖς ἄρχουσιν αὐτῶν δεδομένην, καὶ κτῆμα τούτων ὑπαρχούσης τῶν γεγεννημένων, εἴτουν τῶν τεχθέντων ἐν Σιών. Ως εὐφραινομένων πάντων ή κατοικία εν σοί. Τὸ ὡς, βεβαιωτικόν. Οντως, ὦ Σιών, ἐν σοὶ ἔσται ἡ κατοικία πάντων τῶν εὐφραινομένων πνευματι- κῶς· σὲ κατοικήσουσι. Τὸ δὲ, Πάντων, εἰ καὶ καθο λικὸν σχηματίζει τύπον, ἀλλ᾽ οὖν ἰδίωμα καὶ τοῦτό ἐστιν, ἐμφαῖνον πλῆθός τινων. δὴ ψαλμοῦ τοῖς υἱοῖς Κορέ, εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ Μαελέθ, τοῦ ἀποκριθῆναι, συνέσεως Αιμάν τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΖ'. Τί μέν ἐστιν Ὠδὴ ψαλμοῦ, καὶ περὶ τῶν υἱῶν Κορέ, διελάβομεν ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. Εἰς τέλος δὲ, διὰ τὸ βλέπειν εἰς τὸ τέλος τὴν ἐν τούτῳ προφητεία». Ὁ μὲν γὰρ προλαβών ψαλμὸς περὶ τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως προεφήτευσεν, οὗτος δὲ περὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ. Τοῦ δὲ, Ὑπὲρ Μαελέθ, ἀντὶ τοῦ EUTHYMII ZIGABENI psalmo Lxxsir; hæ autem gentes, quæ hic commu- merantur, ceterarum omnium, ut diximus, im- piissimæ erant. Si igitur tam impiæ gentes Christo credituræ sunt, quanto magis omnes aliæ minus impiæ etiam ei credent ? VeRs. 5. Maler Sion, dicet homo. Manifeste ac palam prædicit, quod ex quacunque gente quis ingressus fuerit in Sion, dicet, quod Sion mater est. Subintelligi enim debet dictio est. Mater autem ideo appellatur Sion, quia regenerat, ut diximus : vel quia Christianorum ac spiritualium dogmatum cibo fideles omnes veluti pia mater alit. Vel mater appellatur, tanquam amabilis. Ea etenim nihil suavins, aut amabilius est. Vere quippe amabilis est Ecclesia iis qui in eam ingrediuntur, eo quod ibi conversatus est secundum carnem Christus Do- B minus, qui locum conversationis suæ sanctificavit. Et homo natus est in ea. Hoc ad Christi genera. tionem pertinent, qui intra Ecclesiæ terminos natus est : Christus, inquam, qui verus homo fuit, et qui integram humanitatis dignitatem servavit : verum ne nudum hominem putares, sed Deum pariter et hominem cognosceres, addidit : Et ipse fundavit eam Altissimus. Et ille, inquit, qui in ea natus est, ut homo, idem ille ab initio eam fundavit, veluti terre ac coeli creator, qui al- tissimus est, tanquam Deus. - VERS. 6. Dominus narrabit in scriptura populorum, et principum horum, qui generati sunt in ea. A pro pletarum Scripturis Christus omnia docebit, quæ ad se pertinet. Ait enim Lucas: Et traditus est ei liber Isaiæ prophetæ, et explicato libro, invenit lo- cum, ubi scriptum erat : Spiritus Domini super me, cujus gratia unxit me, evangelizare pauperibus misit me”, et quæ sequuntur. Hujusmodi igitur pro- phetarum scripturam, populorum seripturam ap- pellat, et scripturam principum eorum, veluti qua et Judæorum populis et eorum principibus data crat, et illorum propria erat possessio, qui in ea generati sunt, hoc est, qui nati sunt in Sion. G VERS. 7. Quam lætantium omnium habitatio est in te. Dictio quam in modum confirmantis est po- sita. Vere, inquit, o Sion, in te est habitatio omnium spiritualiter lætantium. Dictio autem omnium, D tametsi universalem sermonem reddit, apud He- bræos tamen frequentissime ita ponitur, ut non tam universos quam multos significet. Canticum psalmi filiis Core, in finem pro Maeleth, ad respondendum, intelligentia ipsi Eman Israe- Lille. PSALMUS LXXXVII. Quid sit canticum psalmi, et de filís Core dixi- mus in Prooemio operis. In finem vero ideo inscri- plum est, quia ad finem tendebat prophetia, quæ hic continetur. Et psalmus quidem proxime præ- cedens Christi nativitatem prædixit, hic autem Chri- sti mortem. Quod autem inscribitur pro Maeleth, Luc. iv, 16, 17. i
12α Be glad in the Lord, O you just. Shaking off from yourselves all worldly merriments as deceptive. And at the end of the thirty-first psalm it was said, Be glad in the Lord and rejoice, O you just, and look for the exposition there.
β Καὶ ἐξομολογεῖσθε τῇ μνήμῃ τῆς ἁγιωσύνης αὐτοῦΑ καὶ τὰ ἑξῆς. Περὶ μὲν οὖν τῶν ἀλλοφύλων είρηται Ο ἐν τῷ πρ' ψαλμῳ. Πάντα δὲ τὰ ἀπαριθμηθέντα έθνη ἀσεβέστερα καὶ παρανομώτερα τῶν ἄλλων ἦσαν. Εἰ δὲ τὰ τοιαῦτα ἔθνη πιστεύσουσιν, πολλῷ μᾶλλον τ' άλλα. Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος. Προφητεύς: σα- φῶς, ὅτι ἄνθρωπος ἐκ παντὸς ἔθνους, εἰς τίν Σιών ἐλθὼν, ἐρεῖ, ὅτι μήτηρ ἐστὶν ἡ Σιών. Λείπει γὰρ τὸ Ἐστί· μήτηρ δέ ἐστιν, ὡς ἀναγεννώσα, καθώς ἀνωτέρω διελάβομεν, καὶ ὡς ἐκτρέφουσα τοῖς περὶ Χριστοῦ δόγμασιν· ἡ μήτηρ πάλιν, ὡς ποθεινή - μητρὸς γὰρ οὐδὲν ποθεινότερον· ποθεινὴ γὰρ δι τως τοῖς εἰς αὐτὴν ἐρχομένοις ἐστὶ, διὰ τὸ ἐν αὐτῇ πολιτευθῆναι κατὰ σάρκα τὸν Δεσπότην Χριστὸν, καὶ ἁγιάσαι τοὺς τόπους τῆς ἀναστροφῆς αὐτοῦ. Καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ. Τοῦτο περι τῆς τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως, ὅτι ἐν τοῖς ὁρίοις αὐτῆς ἐγεννήθη ἄνθρωπος ἔντως, ὡς φυλάξας τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος. Ινα δὲ δείξῃ ὅτι οὐκ ἦν ψιλός ἄνθρωπος, ἀλλ᾽ ἄνθρωπος ὁμοῦ καὶ Θεὸς, ἐπήγαγε Καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Καὶ αὐτὸς ὁ ἐν αὐτῇ γεννηθεὶς ὡς ἄνθρωπος, αὐτὸς, φησὶν, ἐθεμελίωσεν αὐτὴν κατ᾿ ἀρχὰς, ὡς ποιητής οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁ ὢν ύψιστος, ὡς Θεός. Κύριος διηγήσεται ἐν γραφῇ λαῶν καὶ ἀρχόντων γεγεννημένων ἐν αὐτῇ. Ὁ Χριστὸς διδάξει τὰ περὶ ἑαυτοῦ, ἀπὸ τῆς Γραφῆς, δηλαδὴ τῆς προφη- τικῆς. Φησὶ γὰρ Λουκᾶς ὁ εὐαγγελιστής· Καὶ ἐπε- δόθη αὐτῷ βιβλίον Ησαίου τοῦ προφήτου, καὶ ἀναπτύξας βιβλίον, εὗρε τόπον οὗ ἦν γεγραμ- μένον· Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ οὗ ἕνεκεν έχρισε με· εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὴν δὲ τοιαύτην προφητικὴν γραφὴν ἑκά- λεσε γραφὴν τῶν λαῶν καὶ τῶν ἀρχόντων αὐτῶν, ὡς τοῖς λαοῖς τῶν Ἰουδαίων καὶ τοῖς ἄρχουσιν αὐτῶν δεδομένην, καὶ κτῆμα τούτων ὑπαρχούσης τῶν γεγεννημένων, εἴτουν τῶν τεχθέντων ἐν Σιών. Ως εὐφραινομένων πάντων ή κατοικία εν σοί. Τὸ ὡς, βεβαιωτικόν. Οντως, ὦ Σιών, ἐν σοὶ ἔσται ἡ κατοικία πάντων τῶν εὐφραινομένων πνευματι- κῶς· σὲ κατοικήσουσι. Τὸ δὲ, Πάντων, εἰ καὶ καθο λικὸν σχηματίζει τύπον, ἀλλ᾽ οὖν ἰδίωμα καὶ τοῦτό ἐστιν, ἐμφαῖνον πλῆθός τινων. δὴ ψαλμοῦ τοῖς υἱοῖς Κορέ, εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ Μαελέθ, τοῦ ἀποκριθῆναι, συνέσεως Αιμάν τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΖ'. Τί μέν ἐστιν Ὠδὴ ψαλμοῦ, καὶ περὶ τῶν υἱῶν Κορέ, διελάβομεν ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. Εἰς τέλος δὲ, διὰ τὸ βλέπειν εἰς τὸ τέλος τὴν ἐν τούτῳ προφητεία». Ὁ μὲν γὰρ προλαβών ψαλμὸς περὶ τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως προεφήτευσεν, οὗτος δὲ περὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ. Τοῦ δὲ, Ὑπὲρ Μαελέθ, ἀντὶ τοῦ EUTHYMII ZIGABENI psalmo Lxxsir; hæ autem gentes, quæ hic commu- merantur, ceterarum omnium, ut diximus, im- piissimæ erant. Si igitur tam impiæ gentes Christo credituræ sunt, quanto magis omnes aliæ minus impiæ etiam ei credent ? VeRs. 5. Maler Sion, dicet homo. Manifeste ac palam prædicit, quod ex quacunque gente quis ingressus fuerit in Sion, dicet, quod Sion mater est. Subintelligi enim debet dictio est. Mater autem ideo appellatur Sion, quia regenerat, ut diximus : vel quia Christianorum ac spiritualium dogmatum cibo fideles omnes veluti pia mater alit. Vel mater appellatur, tanquam amabilis. Ea etenim nihil suavins, aut amabilius est. Vere quippe amabilis est Ecclesia iis qui in eam ingrediuntur, eo quod ibi conversatus est secundum carnem Christus Do- B minus, qui locum conversationis suæ sanctificavit. Et homo natus est in ea. Hoc ad Christi genera. tionem pertinent, qui intra Ecclesiæ terminos natus est : Christus, inquam, qui verus homo fuit, et qui integram humanitatis dignitatem servavit : verum ne nudum hominem putares, sed Deum pariter et hominem cognosceres, addidit : Et ipse fundavit eam Altissimus. Et ille, inquit, qui in ea natus est, ut homo, idem ille ab initio eam fundavit, veluti terre ac coeli creator, qui al- tissimus est, tanquam Deus. - VERS. 6. Dominus narrabit in scriptura populorum, et principum horum, qui generati sunt in ea. A pro pletarum Scripturis Christus omnia docebit, quæ ad se pertinet. Ait enim Lucas: Et traditus est ei liber Isaiæ prophetæ, et explicato libro, invenit lo- cum, ubi scriptum erat : Spiritus Domini super me, cujus gratia unxit me, evangelizare pauperibus misit me”, et quæ sequuntur. Hujusmodi igitur pro- phetarum scripturam, populorum seripturam ap- pellat, et scripturam principum eorum, veluti qua et Judæorum populis et eorum principibus data crat, et illorum propria erat possessio, qui in ea generati sunt, hoc est, qui nati sunt in Sion. G VERS. 7. Quam lætantium omnium habitatio est in te. Dictio quam in modum confirmantis est po- sita. Vere, inquit, o Sion, in te est habitatio omnium spiritualiter lætantium. Dictio autem omnium, D tametsi universalem sermonem reddit, apud He- bræos tamen frequentissime ita ponitur, ut non tam universos quam multos significet. Canticum psalmi filiis Core, in finem pro Maeleth, ad respondendum, intelligentia ipsi Eman Israe- Lille. PSALMUS LXXXVII. Quid sit canticum psalmi, et de filís Core dixi- mus in Prooemio operis. In finem vero ideo inscri- plum est, quia ad finem tendebat prophetia, quæ hic continetur. Et psalmus quidem proxime præ- cedens Christi nativitatem prædixit, hic autem Chri- sti mortem. Quod autem inscribitur pro Maeleth, Luc. iv, 16, 17. i
12β And confess in remembrance of his holiness.
Εὐχαριστεῖτε ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς ἁγιωσύνης αὐτοῦ, ὅτι ἡγιάσθητε· ἢ ἐξομολογεῖσθε τὰ οἷα δήποτε μολύσματα ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς καθαρότητος αὐτοῦ· οὐδεὶς γὰρ καθαρὸς παντάπασι. Δύνανται δὲ καὶ πάντα τὰ ἀπὸ τοῦ, Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύσεται, ῥητὰ, μέχρι τοῦ, Ἤκουσε καὶ εὐφράνθη Σιὼν, περὶ τῆς δευτέρας τοῦ Χριστοῦ παρουσίας νοεῖσθαι. Ἔφαναν γὰρ, φησὶν, αἱ ἀστραπαὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ, κατιόντος αὖθις, ἐξ οὐρανοῦ δηλαδή. Ὥσπερ γὰρ, φησὶν, ἡ ἀστραπὴ ἐξέρχεται ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ φαίνεται ἕως δυσμῶν, οὕτως ἔσται καὶ ἡ παρουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. Καὶ εἰ τότε Ὁ ἥλιος, φησὶ, σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες πεσοῦνται ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, πόθεν ἄλλοθεν φωτισθήσεται ὁ κόσμος; Εἶδε δὲ τὴν κάθοδον αὐτοῦ καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ τῷ φόβῳ, ἢ τῶν νεκρῶν ἀνισταμένων μετὰ σπουδῆς. Tὰ ὄρη δὲ ὡσεὶ κηρὸς ἐτάκησαν, διαλυόμενα, τῶν στοιχείων ἀλλοιουμένων. Εἴρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ οδ΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Ἐτάκη ἡ γῆ. Ἀνήγγειλαν δὲ οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, πάλαι, τουτέστιν, οἱ ὑψηλοὶ προφῆται, ὅτι δίκαιός ἐστι κριτής. Τότε δὲ, ἐν τῷ καιρῷ τῆς πρὸς τὸ κρίνειν ἀφίξεως, εἶδον πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐρχομένου ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, ὡς αὐτὸς ἐδίδαξεν. Εἶτα ἐγκελεύεται τοῖς μὲν εἰδωλοθύταις αἰσχύνεσθαι τότε, τοῖς δὲ ἀγγέλοις προσκυνεῖν αὐτὸν, εἰδὼς καὶ ἄμφω γενησόμενα. Τῶν ἀγγέλων δὲ προσκυνησάντων, πάντες εὐθὺς οἱ λοιποὶ προσκυνήσουσιν, ὅτι αὐτῷ Πᾶν γόνυ κάμψει ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων, κατὰ τὸν Ἀπόστολον.Α καὶ τὰ ἑξῆς. Περὶ μὲν οὖν τῶν ἀλλοφύλων είρηται Ο ἐν τῷ πρ' ψαλμῳ. Πάντα δὲ τὰ ἀπαριθμηθέντα έθνη ἀσεβέστερα καὶ παρανομώτερα τῶν ἄλλων ἦσαν. Εἰ δὲ τὰ τοιαῦτα ἔθνη πιστεύσουσιν, πολλῷ μᾶλλον τ' άλλα. Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος. Προφητεύς: σα- φῶς, ὅτι ἄνθρωπος ἐκ παντὸς ἔθνους, εἰς τίν Σιών ἐλθὼν, ἐρεῖ, ὅτι μήτηρ ἐστὶν ἡ Σιών. Λείπει γὰρ τὸ Ἐστί· μήτηρ δέ ἐστιν, ὡς ἀναγεννώσα, καθώς ἀνωτέρω διελάβομεν, καὶ ὡς ἐκτρέφουσα τοῖς περὶ Χριστοῦ δόγμασιν· ἡ μήτηρ πάλιν, ὡς ποθεινή - μητρὸς γὰρ οὐδὲν ποθεινότερον· ποθεινὴ γὰρ δι τως τοῖς εἰς αὐτὴν ἐρχομένοις ἐστὶ, διὰ τὸ ἐν αὐτῇ πολιτευθῆναι κατὰ σάρκα τὸν Δεσπότην Χριστὸν, καὶ ἁγιάσαι τοὺς τόπους τῆς ἀναστροφῆς αὐτοῦ. Καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ. Τοῦτο περι τῆς τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως, ὅτι ἐν τοῖς ὁρίοις αὐτῆς ἐγεννήθη ἄνθρωπος ἔντως, ὡς φυλάξας τὸ ἀξίωμα τῆς ἀνθρωπότητος. Ινα δὲ δείξῃ ὅτι οὐκ ἦν ψιλός ἄνθρωπος, ἀλλ᾽ ἄνθρωπος ὁμοῦ καὶ Θεὸς, ἐπήγαγε Καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Καὶ αὐτὸς ὁ ἐν αὐτῇ γεννηθεὶς ὡς ἄνθρωπος, αὐτὸς, φησὶν, ἐθεμελίωσεν αὐτὴν κατ᾿ ἀρχὰς, ὡς ποιητής οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁ ὢν ύψιστος, ὡς Θεός. Κύριος διηγήσεται ἐν γραφῇ λαῶν καὶ ἀρχόντων γεγεννημένων ἐν αὐτῇ. Ὁ Χριστὸς διδάξει τὰ περὶ ἑαυτοῦ, ἀπὸ τῆς Γραφῆς, δηλαδὴ τῆς προφη- τικῆς. Φησὶ γὰρ Λουκᾶς ὁ εὐαγγελιστής· Καὶ ἐπε- δόθη αὐτῷ βιβλίον Ησαίου τοῦ προφήτου, καὶ ἀναπτύξας βιβλίον, εὗρε τόπον οὗ ἦν γεγραμ- μένον· Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ οὗ ἕνεκεν έχρισε με· εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὴν δὲ τοιαύτην προφητικὴν γραφὴν ἑκά- λεσε γραφὴν τῶν λαῶν καὶ τῶν ἀρχόντων αὐτῶν, ὡς τοῖς λαοῖς τῶν Ἰουδαίων καὶ τοῖς ἄρχουσιν αὐτῶν δεδομένην, καὶ κτῆμα τούτων ὑπαρχούσης τῶν γεγεννημένων, εἴτουν τῶν τεχθέντων ἐν Σιών. Ως εὐφραινομένων πάντων ή κατοικία εν σοί. Τὸ ὡς, βεβαιωτικόν. Οντως, ὦ Σιών, ἐν σοὶ ἔσται ἡ κατοικία πάντων τῶν εὐφραινομένων πνευματι- κῶς· σὲ κατοικήσουσι. Τὸ δὲ, Πάντων, εἰ καὶ καθο λικὸν σχηματίζει τύπον, ἀλλ᾽ οὖν ἰδίωμα καὶ τοῦτό ἐστιν, ἐμφαῖνον πλῆθός τινων. δὴ ψαλμοῦ τοῖς υἱοῖς Κορέ, εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ Μαελέθ, τοῦ ἀποκριθῆναι, συνέσεως Αιμάν τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΖ'. Τί μέν ἐστιν Ὠδὴ ψαλμοῦ, καὶ περὶ τῶν υἱῶν Κορέ, διελάβομεν ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. Εἰς τέλος δὲ, διὰ τὸ βλέπειν εἰς τὸ τέλος τὴν ἐν τούτῳ προφητεία». Ὁ μὲν γὰρ προλαβών ψαλμὸς περὶ τοῦ Χριστοῦ γεννήσεως προεφήτευσεν, οὗτος δὲ περὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ. Τοῦ δὲ, Ὑπὲρ Μαελέθ, ἀντὶ τοῦ EUTHYMII ZIGABENI psalmo Lxxsir; hæ autem gentes, quæ hic commu- merantur, ceterarum omnium, ut diximus, im- piissimæ erant. Si igitur tam impiæ gentes Christo credituræ sunt, quanto magis omnes aliæ minus impiæ etiam ei credent ? VeRs. 5. Maler Sion, dicet homo. Manifeste ac palam prædicit, quod ex quacunque gente quis ingressus fuerit in Sion, dicet, quod Sion mater est. Subintelligi enim debet dictio est. Mater autem ideo appellatur Sion, quia regenerat, ut diximus : vel quia Christianorum ac spiritualium dogmatum cibo fideles omnes veluti pia mater alit. Vel mater appellatur, tanquam amabilis. Ea etenim nihil suavins, aut amabilius est. Vere quippe amabilis est Ecclesia iis qui in eam ingrediuntur, eo quod ibi conversatus est secundum carnem Christus Do- B minus, qui locum conversationis suæ sanctificavit. Et homo natus est in ea. Hoc ad Christi genera. tionem pertinent, qui intra Ecclesiæ terminos natus est : Christus, inquam, qui verus homo fuit, et qui integram humanitatis dignitatem servavit : verum ne nudum hominem putares, sed Deum pariter et hominem cognosceres, addidit : Et ipse fundavit eam Altissimus. Et ille, inquit, qui in ea natus est, ut homo, idem ille ab initio eam fundavit, veluti terre ac coeli creator, qui al- tissimus est, tanquam Deus. - VERS. 6. Dominus narrabit in scriptura populorum, et principum horum, qui generati sunt in ea. A pro pletarum Scripturis Christus omnia docebit, quæ ad se pertinet. Ait enim Lucas: Et traditus est ei liber Isaiæ prophetæ, et explicato libro, invenit lo- cum, ubi scriptum erat : Spiritus Domini super me, cujus gratia unxit me, evangelizare pauperibus misit me”, et quæ sequuntur. Hujusmodi igitur pro- phetarum scripturam, populorum seripturam ap- pellat, et scripturam principum eorum, veluti qua et Judæorum populis et eorum principibus data crat, et illorum propria erat possessio, qui in ea generati sunt, hoc est, qui nati sunt in Sion. G VERS. 7. Quam lætantium omnium habitatio est in te. Dictio quam in modum confirmantis est po- sita. Vere, inquit, o Sion, in te est habitatio omnium spiritualiter lætantium. Dictio autem omnium, D tametsi universalem sermonem reddit, apud He- bræos tamen frequentissime ita ponitur, ut non tam universos quam multos significet. Canticum psalmi filiis Core, in finem pro Maeleth, ad respondendum, intelligentia ipsi Eman Israe- Lille. PSALMUS LXXXVII. Quid sit canticum psalmi, et de filís Core dixi- mus in Prooemio operis. In finem vero ideo inscri- plum est, quia ad finem tendebat prophetia, quæ hic continetur. Et psalmus quidem proxime præ- cedens Christi nativitatem prædixit, hic autem Chri- sti mortem. Quod autem inscribitur pro Maeleth, Luc. iv, 16, 17. i
Give thanks in calling to mind his holiness, for you have been sanctified. Or confess what- ever taints in calling to mind his purity, for no one in entirely pure. Everything from ‘Fire will go before him’ to ‘Zion heard and was glad’ can also be un- derstood as about Christ’s second coming, for it continues saying, ‘His lightning shafts have appeared to the inhabited world’, from heaven that is. For it is written, For as the lightning comes from the east and shines as far as the west, so will be the coming of the Son of man. And if then, as is written, The sun will be darkened, and the moon will not give its light, and the stars will fall from heaven, from where else will the world be illumined? And the earth saw his descent and was shaken in fear, or when the dead are being raised up with eager haste. And the mountains melted like wax, being dissolved, with the elements being changed. This was spoken about in the seventy-fourth psalm at the verse, The earth has been melted. And the heavens have proclaimed his justice of old, that is, the high prophets, that he is a just judge. And then, at the time of his arrival to judge, all the peoples saw his glory, as he comes in the glory of his Father, as he himself taught. Then he commands for those who sacrifice to the idols to be shamed at that moment and for the angels to worship him, knowing that both these things would occur. And once the angels had worshipped, immediately all the others will worship because, according to the Apostle, to him every knee will bow, in heaven and on earth and under the earth.
Psalmus CXV
PG 128:111897 ϟζ΄
PG 128:983α Ψαλμὸς τῷ Δαυίδ. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὸν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ.διὰ χορεύσεως. Ηδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ Α ᾿Αποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ. Ἐν τῷ ἀποκριθῆναι ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι προς την δι' έργα- και μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀναγινώσκουσιν, διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνον τοῖς υἱοῖς Κορέ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαβίδ· καὶ ὑπ' ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη συναδόντων, ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ἀδόντων. Τινά μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὲν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι Αἰμὰν γράφει, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγρά- φονται χοράρχαι. Τῷ ᾿Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων Ισραηλιτῶν, ἀλλ' ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ, ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς διαστο λὴν ἡ τοῦ Ἰσραηλίτου προσηγορία (3). Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέ κραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, Ο Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ὁ Χριστὸς τὸν Πατέρα καλεῖ, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, Διὰ παντός. Εμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὃς γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπᾷ, βου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδία ἀεὶ γὰρ χρήζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως · η ημέ- ραν καὶ νύχτα λέγει τὴν τῆς προδοσίας. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου · κλί νον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ως ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα' ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. - *Οτι επλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδη ήγγισεν. — Κακῶν, ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Αδην γὰρ νῦν τὸν θάνατον ὑποληπτέον. Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον.-Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, Συναριθμή θην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει καταβαίνοντας εἰς λάκκον. Είρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Τὰ μὲν γὰρ οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ τῷ μετὰ τὴν ταφήν. Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος αβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον· ἦν γὰρ τέλειος άνθρωπος COMMENT. IN PSALMOS. bant, atque una chorcas ducere, quando hunc psalmum recitabant. Ad respondendum autem, hoe est, cum responderent. Tripudiabant enim dum ad organorum musicen responderent. Intelligentiæ vero, quia intelligentia lectori opus est, ob occul- tum ac præsignatum hic de Christi morte myste- rium. Ipsi vero Eman Israelitæ, quia non solis Core filiis, sed etiam Æman principi alterius chori traditus fuit hic psalmus a beato David, et ab utroque choro una fuit, aut fortasse alternatim decantatus. Quædam exemplaria non Æman ha- bent, sed Athan, verum placet ut in praesenti psalmo legamus Αman, et in sequenti Athan. Nam in Paralipomenon libro uterque eorum chori prin- exponitur, hoc est, pro chorea. Canere enim sole- B ceps fuisse traditur. Israelitæ etiam dixit, non quod alii cantores non essent Israelitæ, sed quia alii fortassis erant homines hujusmodi nomine Æman, et Æthan, qui erant alienigenæ, ad quorum distinctionem sic dictum est; vel forte quia tale illis erat cognomen. C D VERS. 2. Domine Deus salutis meæ, in die clamavir et in nocte coram te. De his verbis : Deus salutis meæ, dictum est in psalmo Lv. Dominum autein et Deum Christus Patrem appellat, 'ut homo; et multa hujuscemodi dicta reperies in psalmo xXI. Die autem et nocte dixit pro Perpetuo. Sammam enim hæc verba in Deum fidem attestantur; quia qui sincera mente Deum amat, assidue aut ore aut corde coram eo clamat, quoniam et assidue illius ope indiget.gVel diem et noctem particulatim illan intelligit, qua proditus est Dominus. VERS. 3. Intret in conspectu tuo oratio mea, in- clina aurem tuam ad preces meas. Orationem et preces, vel eas intellige, quas habuit pro discipulis, vel eas quas protulit, quando petiit transire a se calicem mortis. Humilia autem hujusmodi verba proferre introducitur, ut homo, quemadmodum di- ximus in psalmo xxı. Quid autem in Deo sit in- clinare aurem, diximus in psalino xvi. VERS. 4. Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit. Malis, hoc est, calamitatibus et affectionibus. Tristis enim, inquit, est anima mea usque ad mortem. Per infernum etiam hoc loco mortem ipsam intelligere debe- mus. - VERS. 5. Reputatus sum cum descendentibus in lacum. Reputatus sum pro Connumeratus sum. Collocatus sum, inquit, cum sepultis, quos in la- cum descen·lentes appellavit. Diximus enim alibi quod sepultura etiam lacus dicitur. Quæ igitur superius dicta sunt, tempori congruunt ante mor- tem; hæc autem, et quæ sequuntur, tempori post sepulturamn. Fui sicut homo sine adjutorio. Non dixit : Sicut homo simpliciter, sed : Sicut homo sine adjutorio. Varia lectiones. raelitæ cognomen additum est. (3) Perperam interpres unicam sententiam in duas solvit. Vertendum : Ad quorum distinctionem 1s-
1α A psalm belonging to David. This psalm, also treating of Christ’s two appearings, has a kinship with the previous psalm, just as that one had with the one before it.
β ᾌσατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ϟε΄ ψαλμοῦ.διὰ χορεύσεως. Ηδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ Α ᾿Αποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ. Ἐν τῷ ἀποκριθῆναι ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι προς την δι' έργα- και μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀναγινώσκουσιν, διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνον τοῖς υἱοῖς Κορέ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαβίδ· καὶ ὑπ' ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη συναδόντων, ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ἀδόντων. Τινά μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὲν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι Αἰμὰν γράφει, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγρά- φονται χοράρχαι. Τῷ ᾿Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων Ισραηλιτῶν, ἀλλ' ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ, ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς διαστο λὴν ἡ τοῦ Ἰσραηλίτου προσηγορία (3). Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέ κραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, Ο Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ὁ Χριστὸς τὸν Πατέρα καλεῖ, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, Διὰ παντός. Εμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὃς γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπᾷ, βου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδία ἀεὶ γὰρ χρήζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως · η ημέ- ραν καὶ νύχτα λέγει τὴν τῆς προδοσίας. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου · κλί νον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ως ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα' ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. - *Οτι επλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδη ήγγισεν. — Κακῶν, ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Αδην γὰρ νῦν τὸν θάνατον ὑποληπτέον. Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον.-Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, Συναριθμή θην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει καταβαίνοντας εἰς λάκκον. Είρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Τὰ μὲν γὰρ οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ τῷ μετὰ τὴν ταφήν. Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος αβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον· ἦν γὰρ τέλειος άνθρωπος COMMENT. IN PSALMOS. bant, atque una chorcas ducere, quando hunc psalmum recitabant. Ad respondendum autem, hoe est, cum responderent. Tripudiabant enim dum ad organorum musicen responderent. Intelligentiæ vero, quia intelligentia lectori opus est, ob occul- tum ac præsignatum hic de Christi morte myste- rium. Ipsi vero Eman Israelitæ, quia non solis Core filiis, sed etiam Æman principi alterius chori traditus fuit hic psalmus a beato David, et ab utroque choro una fuit, aut fortasse alternatim decantatus. Quædam exemplaria non Æman ha- bent, sed Athan, verum placet ut in praesenti psalmo legamus Αman, et in sequenti Athan. Nam in Paralipomenon libro uterque eorum chori prin- exponitur, hoc est, pro chorea. Canere enim sole- B ceps fuisse traditur. Israelitæ etiam dixit, non quod alii cantores non essent Israelitæ, sed quia alii fortassis erant homines hujusmodi nomine Æman, et Æthan, qui erant alienigenæ, ad quorum distinctionem sic dictum est; vel forte quia tale illis erat cognomen. C D VERS. 2. Domine Deus salutis meæ, in die clamavir et in nocte coram te. De his verbis : Deus salutis meæ, dictum est in psalmo Lv. Dominum autein et Deum Christus Patrem appellat, 'ut homo; et multa hujuscemodi dicta reperies in psalmo xXI. Die autem et nocte dixit pro Perpetuo. Sammam enim hæc verba in Deum fidem attestantur; quia qui sincera mente Deum amat, assidue aut ore aut corde coram eo clamat, quoniam et assidue illius ope indiget.gVel diem et noctem particulatim illan intelligit, qua proditus est Dominus. VERS. 3. Intret in conspectu tuo oratio mea, in- clina aurem tuam ad preces meas. Orationem et preces, vel eas intellige, quas habuit pro discipulis, vel eas quas protulit, quando petiit transire a se calicem mortis. Humilia autem hujusmodi verba proferre introducitur, ut homo, quemadmodum di- ximus in psalmo xxı. Quid autem in Deo sit in- clinare aurem, diximus in psalino xvi. VERS. 4. Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit. Malis, hoc est, calamitatibus et affectionibus. Tristis enim, inquit, est anima mea usque ad mortem. Per infernum etiam hoc loco mortem ipsam intelligere debe- mus. - VERS. 5. Reputatus sum cum descendentibus in lacum. Reputatus sum pro Connumeratus sum. Collocatus sum, inquit, cum sepultis, quos in la- cum descen·lentes appellavit. Diximus enim alibi quod sepultura etiam lacus dicitur. Quæ igitur superius dicta sunt, tempori congruunt ante mor- tem; hæc autem, et quæ sequuntur, tempori post sepulturamn. Fui sicut homo sine adjutorio. Non dixit : Sicut homo simpliciter, sed : Sicut homo sine adjutorio. Varia lectiones. raelitæ cognomen additum est. (3) Perperam interpres unicam sententiam in duas solvit. Vertendum : Ad quorum distinctionem 1s-
1β Sing to the Lord a new song. This was also said at the beginning of the ninety-fifth psalm.
γ Ὅτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασι. Tί δὲ θαυμαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπῆσαι καὶ τ’ ἄλλα ποιῆσαι καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέλιον;διὰ χορεύσεως. Ηδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ Α ᾿Αποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ. Ἐν τῷ ἀποκριθῆναι ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι προς την δι' έργα- και μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀναγινώσκουσιν, διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνον τοῖς υἱοῖς Κορέ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαβίδ· καὶ ὑπ' ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη συναδόντων, ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ἀδόντων. Τινά μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὲν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι Αἰμὰν γράφει, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγρά- φονται χοράρχαι. Τῷ ᾿Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων Ισραηλιτῶν, ἀλλ' ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ, ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς διαστο λὴν ἡ τοῦ Ἰσραηλίτου προσηγορία (3). Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέ κραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, Ο Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ὁ Χριστὸς τὸν Πατέρα καλεῖ, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, Διὰ παντός. Εμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὃς γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπᾷ, βου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδία ἀεὶ γὰρ χρήζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως · η ημέ- ραν καὶ νύχτα λέγει τὴν τῆς προδοσίας. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου · κλί νον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ως ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα' ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. - *Οτι επλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδη ήγγισεν. — Κακῶν, ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Αδην γὰρ νῦν τὸν θάνατον ὑποληπτέον. Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον.-Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, Συναριθμή θην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει καταβαίνοντας εἰς λάκκον. Είρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Τὰ μὲν γὰρ οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ τῷ μετὰ τὴν ταφήν. Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος αβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον· ἦν γὰρ τέλειος άνθρωπος COMMENT. IN PSALMOS. bant, atque una chorcas ducere, quando hunc psalmum recitabant. Ad respondendum autem, hoe est, cum responderent. Tripudiabant enim dum ad organorum musicen responderent. Intelligentiæ vero, quia intelligentia lectori opus est, ob occul- tum ac præsignatum hic de Christi morte myste- rium. Ipsi vero Eman Israelitæ, quia non solis Core filiis, sed etiam Æman principi alterius chori traditus fuit hic psalmus a beato David, et ab utroque choro una fuit, aut fortasse alternatim decantatus. Quædam exemplaria non Æman ha- bent, sed Athan, verum placet ut in praesenti psalmo legamus Αman, et in sequenti Athan. Nam in Paralipomenon libro uterque eorum chori prin- exponitur, hoc est, pro chorea. Canere enim sole- B ceps fuisse traditur. Israelitæ etiam dixit, non quod alii cantores non essent Israelitæ, sed quia alii fortassis erant homines hujusmodi nomine Æman, et Æthan, qui erant alienigenæ, ad quorum distinctionem sic dictum est; vel forte quia tale illis erat cognomen. C D VERS. 2. Domine Deus salutis meæ, in die clamavir et in nocte coram te. De his verbis : Deus salutis meæ, dictum est in psalmo Lv. Dominum autein et Deum Christus Patrem appellat, 'ut homo; et multa hujuscemodi dicta reperies in psalmo xXI. Die autem et nocte dixit pro Perpetuo. Sammam enim hæc verba in Deum fidem attestantur; quia qui sincera mente Deum amat, assidue aut ore aut corde coram eo clamat, quoniam et assidue illius ope indiget.gVel diem et noctem particulatim illan intelligit, qua proditus est Dominus. VERS. 3. Intret in conspectu tuo oratio mea, in- clina aurem tuam ad preces meas. Orationem et preces, vel eas intellige, quas habuit pro discipulis, vel eas quas protulit, quando petiit transire a se calicem mortis. Humilia autem hujusmodi verba proferre introducitur, ut homo, quemadmodum di- ximus in psalmo xxı. Quid autem in Deo sit in- clinare aurem, diximus in psalino xvi. VERS. 4. Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit. Malis, hoc est, calamitatibus et affectionibus. Tristis enim, inquit, est anima mea usque ad mortem. Per infernum etiam hoc loco mortem ipsam intelligere debe- mus. - VERS. 5. Reputatus sum cum descendentibus in lacum. Reputatus sum pro Connumeratus sum. Collocatus sum, inquit, cum sepultis, quos in la- cum descen·lentes appellavit. Diximus enim alibi quod sepultura etiam lacus dicitur. Quæ igitur superius dicta sunt, tempori congruunt ante mor- tem; hæc autem, et quæ sequuntur, tempori post sepulturamn. Fui sicut homo sine adjutorio. Non dixit : Sicut homo simpliciter, sed : Sicut homo sine adjutorio. Varia lectiones. raelitæ cognomen additum est. (3) Perperam interpres unicam sententiam in duas solvit. Vertendum : Ad quorum distinctionem 1s-
1γ For the Lord has done wondrous things. A new song is required for new things. And what is more wondrous than for God to become incarnate and to do the other things and to suffer all that the divine Gospel recounts?
δ Ἔσωσεν αὐτῷ ἡ δεξιὰ αὐτοῦ καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. [β] φαίνεται V [Mt 24.] : ἔρχεται MPASCFBH.διὰ χορεύσεως. Ηδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ Α ᾿Αποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ. Ἐν τῷ ἀποκριθῆναι ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι προς την δι' έργα- και μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀναγινώσκουσιν, διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνον τοῖς υἱοῖς Κορέ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαβίδ· καὶ ὑπ' ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη συναδόντων, ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ἀδόντων. Τινά μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὲν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι Αἰμὰν γράφει, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγρά- φονται χοράρχαι. Τῷ ᾿Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων Ισραηλιτῶν, ἀλλ' ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ, ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς διαστο λὴν ἡ τοῦ Ἰσραηλίτου προσηγορία (3). Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέ κραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, Ο Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ὁ Χριστὸς τὸν Πατέρα καλεῖ, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, Διὰ παντός. Εμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὃς γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπᾷ, βου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδία ἀεὶ γὰρ χρήζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως · η ημέ- ραν καὶ νύχτα λέγει τὴν τῆς προδοσίας. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου · κλί νον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ως ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα' ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. - *Οτι επλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδη ήγγισεν. — Κακῶν, ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Αδην γὰρ νῦν τὸν θάνατον ὑποληπτέον. Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον.-Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, Συναριθμή θην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει καταβαίνοντας εἰς λάκκον. Είρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Τὰ μὲν γὰρ οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ τῷ μετὰ τὴν ταφήν. Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος αβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον· ἦν γὰρ τέλειος άνθρωπος COMMENT. IN PSALMOS. bant, atque una chorcas ducere, quando hunc psalmum recitabant. Ad respondendum autem, hoe est, cum responderent. Tripudiabant enim dum ad organorum musicen responderent. Intelligentiæ vero, quia intelligentia lectori opus est, ob occul- tum ac præsignatum hic de Christi morte myste- rium. Ipsi vero Eman Israelitæ, quia non solis Core filiis, sed etiam Æman principi alterius chori traditus fuit hic psalmus a beato David, et ab utroque choro una fuit, aut fortasse alternatim decantatus. Quædam exemplaria non Æman ha- bent, sed Athan, verum placet ut in praesenti psalmo legamus Αman, et in sequenti Athan. Nam in Paralipomenon libro uterque eorum chori prin- exponitur, hoc est, pro chorea. Canere enim sole- B ceps fuisse traditur. Israelitæ etiam dixit, non quod alii cantores non essent Israelitæ, sed quia alii fortassis erant homines hujusmodi nomine Æman, et Æthan, qui erant alienigenæ, ad quorum distinctionem sic dictum est; vel forte quia tale illis erat cognomen. C D VERS. 2. Domine Deus salutis meæ, in die clamavir et in nocte coram te. De his verbis : Deus salutis meæ, dictum est in psalmo Lv. Dominum autein et Deum Christus Patrem appellat, 'ut homo; et multa hujuscemodi dicta reperies in psalmo xXI. Die autem et nocte dixit pro Perpetuo. Sammam enim hæc verba in Deum fidem attestantur; quia qui sincera mente Deum amat, assidue aut ore aut corde coram eo clamat, quoniam et assidue illius ope indiget.gVel diem et noctem particulatim illan intelligit, qua proditus est Dominus. VERS. 3. Intret in conspectu tuo oratio mea, in- clina aurem tuam ad preces meas. Orationem et preces, vel eas intellige, quas habuit pro discipulis, vel eas quas protulit, quando petiit transire a se calicem mortis. Humilia autem hujusmodi verba proferre introducitur, ut homo, quemadmodum di- ximus in psalmo xxı. Quid autem in Deo sit in- clinare aurem, diximus in psalino xvi. VERS. 4. Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit. Malis, hoc est, calamitatibus et affectionibus. Tristis enim, inquit, est anima mea usque ad mortem. Per infernum etiam hoc loco mortem ipsam intelligere debe- mus. - VERS. 5. Reputatus sum cum descendentibus in lacum. Reputatus sum pro Connumeratus sum. Collocatus sum, inquit, cum sepultis, quos in la- cum descen·lentes appellavit. Diximus enim alibi quod sepultura etiam lacus dicitur. Quæ igitur superius dicta sunt, tempori congruunt ante mor- tem; hæc autem, et quæ sequuntur, tempori post sepulturamn. Fui sicut homo sine adjutorio. Non dixit : Sicut homo simpliciter, sed : Sicut homo sine adjutorio. Varia lectiones. raelitæ cognomen additum est. (3) Perperam interpres unicam sententiam in duas solvit. Vertendum : Ad quorum distinctionem 1s-
1δ His right hand and his holy arm have saved for him.
PG 128:1120Ψαλμός 97 — Psalm 97
PG 128:983Ἐπανεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντίληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δούλους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ’ ἂν, ὡς ἐπιτήδεια, βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μγ΄ ψαλμῷ, Ἀλλ’ ἡ δεξιά σου καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, ἔσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσιν, ἤγουν τὸν ἀπολωλότα ἄνθρωπον· καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργον, τὸ τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσιν σῶσαι τὸν ἀφηνιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον.διὰ χορεύσεως. Ηδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ Α ᾿Αποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ. Ἐν τῷ ἀποκριθῆναι ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι προς την δι' έργα- και μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀναγινώσκουσιν, διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνον τοῖς υἱοῖς Κορέ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαβίδ· καὶ ὑπ' ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη συναδόντων, ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ἀδόντων. Τινά μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὲν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι Αἰμὰν γράφει, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγρά- φονται χοράρχαι. Τῷ ᾿Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων Ισραηλιτῶν, ἀλλ' ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ, ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς διαστο λὴν ἡ τοῦ Ἰσραηλίτου προσηγορία (3). Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέ κραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, Ο Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ὁ Χριστὸς τὸν Πατέρα καλεῖ, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, Διὰ παντός. Εμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὃς γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπᾷ, βου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδία ἀεὶ γὰρ χρήζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως · η ημέ- ραν καὶ νύχτα λέγει τὴν τῆς προδοσίας. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου · κλί νον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ως ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα' ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. - *Οτι επλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδη ήγγισεν. — Κακῶν, ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Αδην γὰρ νῦν τὸν θάνατον ὑποληπτέον. Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον.-Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, Συναριθμή θην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει καταβαίνοντας εἰς λάκκον. Είρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Τὰ μὲν γὰρ οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ τῷ μετὰ τὴν ταφήν. Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος αβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον· ἦν γὰρ τέλειος άνθρωπος COMMENT. IN PSALMOS. bant, atque una chorcas ducere, quando hunc psalmum recitabant. Ad respondendum autem, hoe est, cum responderent. Tripudiabant enim dum ad organorum musicen responderent. Intelligentiæ vero, quia intelligentia lectori opus est, ob occul- tum ac præsignatum hic de Christi morte myste- rium. Ipsi vero Eman Israelitæ, quia non solis Core filiis, sed etiam Æman principi alterius chori traditus fuit hic psalmus a beato David, et ab utroque choro una fuit, aut fortasse alternatim decantatus. Quædam exemplaria non Æman ha- bent, sed Athan, verum placet ut in praesenti psalmo legamus Αman, et in sequenti Athan. Nam in Paralipomenon libro uterque eorum chori prin- exponitur, hoc est, pro chorea. Canere enim sole- B ceps fuisse traditur. Israelitæ etiam dixit, non quod alii cantores non essent Israelitæ, sed quia alii fortassis erant homines hujusmodi nomine Æman, et Æthan, qui erant alienigenæ, ad quorum distinctionem sic dictum est; vel forte quia tale illis erat cognomen. C D VERS. 2. Domine Deus salutis meæ, in die clamavir et in nocte coram te. De his verbis : Deus salutis meæ, dictum est in psalmo Lv. Dominum autein et Deum Christus Patrem appellat, 'ut homo; et multa hujuscemodi dicta reperies in psalmo xXI. Die autem et nocte dixit pro Perpetuo. Sammam enim hæc verba in Deum fidem attestantur; quia qui sincera mente Deum amat, assidue aut ore aut corde coram eo clamat, quoniam et assidue illius ope indiget.gVel diem et noctem particulatim illan intelligit, qua proditus est Dominus. VERS. 3. Intret in conspectu tuo oratio mea, in- clina aurem tuam ad preces meas. Orationem et preces, vel eas intellige, quas habuit pro discipulis, vel eas quas protulit, quando petiit transire a se calicem mortis. Humilia autem hujusmodi verba proferre introducitur, ut homo, quemadmodum di- ximus in psalmo xxı. Quid autem in Deo sit in- clinare aurem, diximus in psalino xvi. VERS. 4. Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit. Malis, hoc est, calamitatibus et affectionibus. Tristis enim, inquit, est anima mea usque ad mortem. Per infernum etiam hoc loco mortem ipsam intelligere debe- mus. - VERS. 5. Reputatus sum cum descendentibus in lacum. Reputatus sum pro Connumeratus sum. Collocatus sum, inquit, cum sepultis, quos in la- cum descen·lentes appellavit. Diximus enim alibi quod sepultura etiam lacus dicitur. Quæ igitur superius dicta sunt, tempori congruunt ante mor- tem; hæc autem, et quæ sequuntur, tempori post sepulturamn. Fui sicut homo sine adjutorio. Non dixit : Sicut homo simpliciter, sed : Sicut homo sine adjutorio. Varia lectiones. raelitæ cognomen additum est. (3) Perperam interpres unicam sententiam in duas solvit. Vertendum : Ad quorum distinctionem 1s-
His own help has saved back for himself those taken captive as slaves by the enemy. This help may be called a ‘right hand’ as dexterous and an ‘arm’ as strong. And in the forty-third psalm it was said, But your right hand and your arm. Some translate as ‘have saved him’, namely, the lost man, and this indeed is a wondrous work for the Master to save by his own sufferings his rebellious and lost servant.
α Ἐγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ’ αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ἐνανθρώπησιν, ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησὶ, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. |διὰ χορεύσεως. Ηδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ Α ᾿Αποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ. Ἐν τῷ ἀποκριθῆναι ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι προς την δι' έργα- και μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀναγινώσκουσιν, διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνον τοῖς υἱοῖς Κορέ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαβίδ· καὶ ὑπ' ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη συναδόντων, ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ἀδόντων. Τινά μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὲν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι Αἰμὰν γράφει, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγρά- φονται χοράρχαι. Τῷ ᾿Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων Ισραηλιτῶν, ἀλλ' ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ, ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς διαστο λὴν ἡ τοῦ Ἰσραηλίτου προσηγορία (3). Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέ κραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, Ο Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ὁ Χριστὸς τὸν Πατέρα καλεῖ, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, Διὰ παντός. Εμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὃς γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπᾷ, βου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδία ἀεὶ γὰρ χρήζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως · η ημέ- ραν καὶ νύχτα λέγει τὴν τῆς προδοσίας. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου · κλί νον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ως ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα' ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. - *Οτι επλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδη ήγγισεν. — Κακῶν, ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Αδην γὰρ νῦν τὸν θάνατον ὑποληπτέον. Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον.-Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, Συναριθμή θην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει καταβαίνοντας εἰς λάκκον. Είρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Τὰ μὲν γὰρ οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ τῷ μετὰ τὴν ταφήν. Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος αβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον· ἦν γὰρ τέλειος άνθρωπος COMMENT. IN PSALMOS. bant, atque una chorcas ducere, quando hunc psalmum recitabant. Ad respondendum autem, hoe est, cum responderent. Tripudiabant enim dum ad organorum musicen responderent. Intelligentiæ vero, quia intelligentia lectori opus est, ob occul- tum ac præsignatum hic de Christi morte myste- rium. Ipsi vero Eman Israelitæ, quia non solis Core filiis, sed etiam Æman principi alterius chori traditus fuit hic psalmus a beato David, et ab utroque choro una fuit, aut fortasse alternatim decantatus. Quædam exemplaria non Æman ha- bent, sed Athan, verum placet ut in praesenti psalmo legamus Αman, et in sequenti Athan. Nam in Paralipomenon libro uterque eorum chori prin- exponitur, hoc est, pro chorea. Canere enim sole- B ceps fuisse traditur. Israelitæ etiam dixit, non quod alii cantores non essent Israelitæ, sed quia alii fortassis erant homines hujusmodi nomine Æman, et Æthan, qui erant alienigenæ, ad quorum distinctionem sic dictum est; vel forte quia tale illis erat cognomen. C D VERS. 2. Domine Deus salutis meæ, in die clamavir et in nocte coram te. De his verbis : Deus salutis meæ, dictum est in psalmo Lv. Dominum autein et Deum Christus Patrem appellat, 'ut homo; et multa hujuscemodi dicta reperies in psalmo xXI. Die autem et nocte dixit pro Perpetuo. Sammam enim hæc verba in Deum fidem attestantur; quia qui sincera mente Deum amat, assidue aut ore aut corde coram eo clamat, quoniam et assidue illius ope indiget.gVel diem et noctem particulatim illan intelligit, qua proditus est Dominus. VERS. 3. Intret in conspectu tuo oratio mea, in- clina aurem tuam ad preces meas. Orationem et preces, vel eas intellige, quas habuit pro discipulis, vel eas quas protulit, quando petiit transire a se calicem mortis. Humilia autem hujusmodi verba proferre introducitur, ut homo, quemadmodum di- ximus in psalmo xxı. Quid autem in Deo sit in- clinare aurem, diximus in psalino xvi. VERS. 4. Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit. Malis, hoc est, calamitatibus et affectionibus. Tristis enim, inquit, est anima mea usque ad mortem. Per infernum etiam hoc loco mortem ipsam intelligere debe- mus. - VERS. 5. Reputatus sum cum descendentibus in lacum. Reputatus sum pro Connumeratus sum. Collocatus sum, inquit, cum sepultis, quos in la- cum descen·lentes appellavit. Diximus enim alibi quod sepultura etiam lacus dicitur. Quæ igitur superius dicta sunt, tempori congruunt ante mor- tem; hæc autem, et quæ sequuntur, tempori post sepulturamn. Fui sicut homo sine adjutorio. Non dixit : Sicut homo simpliciter, sed : Sicut homo sine adjutorio. Varia lectiones. raelitæ cognomen additum est. (3) Perperam interpres unicam sententiam in duas solvit. Vertendum : Ad quorum distinctionem 1s-
2α The Lord has made known his salvation. He has manifested the salvation that comes from him, namely, the incarnation or his sav- ing purpose, for it is written, I have not come to judge the world but to save the world.
β Ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Τοῦτο, ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σωτηρίαν ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν Ps 95.β, δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ ϟε΄ ψαλμῷ προειρήκαμεν. γ Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι ἐγνώρισε μὲν τὸ σωτήριον αὐτοῦ τοῖς προφήταις, ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν.διὰ χορεύσεως. Ηδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ Α ᾿Αποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ. Ἐν τῷ ἀποκριθῆναι ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι προς την δι' έργα- και μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀναγινώσκουσιν, διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνον τοῖς υἱοῖς Κορέ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαβίδ· καὶ ὑπ' ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη συναδόντων, ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ἀδόντων. Τινά μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὲν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι Αἰμὰν γράφει, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγρά- φονται χοράρχαι. Τῷ ᾿Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων Ισραηλιτῶν, ἀλλ' ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ, ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς διαστο λὴν ἡ τοῦ Ἰσραηλίτου προσηγορία (3). Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέ κραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, Ο Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ὁ Χριστὸς τὸν Πατέρα καλεῖ, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, Διὰ παντός. Εμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὃς γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπᾷ, βου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδία ἀεὶ γὰρ χρήζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως · η ημέ- ραν καὶ νύχτα λέγει τὴν τῆς προδοσίας. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου · κλί νον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ως ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα' ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. - *Οτι επλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδη ήγγισεν. — Κακῶν, ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Αδην γὰρ νῦν τὸν θάνατον ὑποληπτέον. Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον.-Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, Συναριθμή θην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει καταβαίνοντας εἰς λάκκον. Είρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Τὰ μὲν γὰρ οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ τῷ μετὰ τὴν ταφήν. Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος αβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον· ἦν γὰρ τέλειος άνθρωπος COMMENT. IN PSALMOS. bant, atque una chorcas ducere, quando hunc psalmum recitabant. Ad respondendum autem, hoe est, cum responderent. Tripudiabant enim dum ad organorum musicen responderent. Intelligentiæ vero, quia intelligentia lectori opus est, ob occul- tum ac præsignatum hic de Christi morte myste- rium. Ipsi vero Eman Israelitæ, quia non solis Core filiis, sed etiam Æman principi alterius chori traditus fuit hic psalmus a beato David, et ab utroque choro una fuit, aut fortasse alternatim decantatus. Quædam exemplaria non Æman ha- bent, sed Athan, verum placet ut in praesenti psalmo legamus Αman, et in sequenti Athan. Nam in Paralipomenon libro uterque eorum chori prin- exponitur, hoc est, pro chorea. Canere enim sole- B ceps fuisse traditur. Israelitæ etiam dixit, non quod alii cantores non essent Israelitæ, sed quia alii fortassis erant homines hujusmodi nomine Æman, et Æthan, qui erant alienigenæ, ad quorum distinctionem sic dictum est; vel forte quia tale illis erat cognomen. C D VERS. 2. Domine Deus salutis meæ, in die clamavir et in nocte coram te. De his verbis : Deus salutis meæ, dictum est in psalmo Lv. Dominum autein et Deum Christus Patrem appellat, 'ut homo; et multa hujuscemodi dicta reperies in psalmo xXI. Die autem et nocte dixit pro Perpetuo. Sammam enim hæc verba in Deum fidem attestantur; quia qui sincera mente Deum amat, assidue aut ore aut corde coram eo clamat, quoniam et assidue illius ope indiget.gVel diem et noctem particulatim illan intelligit, qua proditus est Dominus. VERS. 3. Intret in conspectu tuo oratio mea, in- clina aurem tuam ad preces meas. Orationem et preces, vel eas intellige, quas habuit pro discipulis, vel eas quas protulit, quando petiit transire a se calicem mortis. Humilia autem hujusmodi verba proferre introducitur, ut homo, quemadmodum di- ximus in psalmo xxı. Quid autem in Deo sit in- clinare aurem, diximus in psalino xvi. VERS. 4. Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit. Malis, hoc est, calamitatibus et affectionibus. Tristis enim, inquit, est anima mea usque ad mortem. Per infernum etiam hoc loco mortem ipsam intelligere debe- mus. - VERS. 5. Reputatus sum cum descendentibus in lacum. Reputatus sum pro Connumeratus sum. Collocatus sum, inquit, cum sepultis, quos in la- cum descen·lentes appellavit. Diximus enim alibi quod sepultura etiam lacus dicitur. Quæ igitur superius dicta sunt, tempori congruunt ante mor- tem; hæc autem, et quæ sequuntur, tempori post sepulturamn. Fui sicut homo sine adjutorio. Non dixit : Sicut homo simpliciter, sed : Sicut homo sine adjutorio. Varia lectiones. raelitæ cognomen additum est. (3) Perperam interpres unicam sententiam in duas solvit. Vertendum : Ad quorum distinctionem 1s-
2β Before the nations he has revealed his justice. This is explanatory of the previous phrase. For the sound of the Apostles has gone out to all the earth, as they preach to all the nations the salvation that he has worked and his justice, Ps 95.10β, as we said previously in the ninety-fifth psalm. 13γ It is may also be understood that he made known his salvation to the prophets and re- vealed his justice to the nations.
α Ἐμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ ᾽Ιακὼβ καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ ᾽Ισραήλ. Πάλαι τῷ Ἀβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι’ ὅρκου βεβαιώσας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον ἐμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους καὶ τῆς βεβαιωθείσης ἀληθείας, τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγαγεν ἐν τῷ νέῳ ᾽Ιακὼβ, ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου ᾽Ισραὴλ, ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ ᾽Ιακὼβ μὲν λέγοιντ’ ἂν, ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκελίζοντες καὶ καταβάλλοντες καὶ νικῶντες αὐτόν· ᾽Ισραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ. ᾽Ιακὼβ μὲν γὰρ, πτερνιστὴς ἑρμηνεύεται, ᾽Ισραὴλ δὲ, νοῦς ὁρῶν Θεόν.διὰ χορεύσεως. Ηδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ Α ᾿Αποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ. Ἐν τῷ ἀποκριθῆναι ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι προς την δι' έργα- και μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀναγινώσκουσιν, διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνον τοῖς υἱοῖς Κορέ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαβίδ· καὶ ὑπ' ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη συναδόντων, ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ἀδόντων. Τινά μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὲν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι Αἰμὰν γράφει, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγρά- φονται χοράρχαι. Τῷ ᾿Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων Ισραηλιτῶν, ἀλλ' ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ, ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς διαστο λὴν ἡ τοῦ Ἰσραηλίτου προσηγορία (3). Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέ κραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, Ο Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ὁ Χριστὸς τὸν Πατέρα καλεῖ, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, Διὰ παντός. Εμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὃς γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπᾷ, βου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδία ἀεὶ γὰρ χρήζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως · η ημέ- ραν καὶ νύχτα λέγει τὴν τῆς προδοσίας. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου · κλί νον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ως ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα' ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. - *Οτι επλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδη ήγγισεν. — Κακῶν, ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Αδην γὰρ νῦν τὸν θάνατον ὑποληπτέον. Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον.-Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, Συναριθμή θην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει καταβαίνοντας εἰς λάκκον. Είρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Τὰ μὲν γὰρ οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ τῷ μετὰ τὴν ταφήν. Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος αβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον· ἦν γὰρ τέλειος άνθρωπος COMMENT. IN PSALMOS. bant, atque una chorcas ducere, quando hunc psalmum recitabant. Ad respondendum autem, hoe est, cum responderent. Tripudiabant enim dum ad organorum musicen responderent. Intelligentiæ vero, quia intelligentia lectori opus est, ob occul- tum ac præsignatum hic de Christi morte myste- rium. Ipsi vero Eman Israelitæ, quia non solis Core filiis, sed etiam Æman principi alterius chori traditus fuit hic psalmus a beato David, et ab utroque choro una fuit, aut fortasse alternatim decantatus. Quædam exemplaria non Æman ha- bent, sed Athan, verum placet ut in praesenti psalmo legamus Αman, et in sequenti Athan. Nam in Paralipomenon libro uterque eorum chori prin- exponitur, hoc est, pro chorea. Canere enim sole- B ceps fuisse traditur. Israelitæ etiam dixit, non quod alii cantores non essent Israelitæ, sed quia alii fortassis erant homines hujusmodi nomine Æman, et Æthan, qui erant alienigenæ, ad quorum distinctionem sic dictum est; vel forte quia tale illis erat cognomen. C D VERS. 2. Domine Deus salutis meæ, in die clamavir et in nocte coram te. De his verbis : Deus salutis meæ, dictum est in psalmo Lv. Dominum autein et Deum Christus Patrem appellat, 'ut homo; et multa hujuscemodi dicta reperies in psalmo xXI. Die autem et nocte dixit pro Perpetuo. Sammam enim hæc verba in Deum fidem attestantur; quia qui sincera mente Deum amat, assidue aut ore aut corde coram eo clamat, quoniam et assidue illius ope indiget.gVel diem et noctem particulatim illan intelligit, qua proditus est Dominus. VERS. 3. Intret in conspectu tuo oratio mea, in- clina aurem tuam ad preces meas. Orationem et preces, vel eas intellige, quas habuit pro discipulis, vel eas quas protulit, quando petiit transire a se calicem mortis. Humilia autem hujusmodi verba proferre introducitur, ut homo, quemadmodum di- ximus in psalmo xxı. Quid autem in Deo sit in- clinare aurem, diximus in psalino xvi. VERS. 4. Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit. Malis, hoc est, calamitatibus et affectionibus. Tristis enim, inquit, est anima mea usque ad mortem. Per infernum etiam hoc loco mortem ipsam intelligere debe- mus. - VERS. 5. Reputatus sum cum descendentibus in lacum. Reputatus sum pro Connumeratus sum. Collocatus sum, inquit, cum sepultis, quos in la- cum descen·lentes appellavit. Diximus enim alibi quod sepultura etiam lacus dicitur. Quæ igitur superius dicta sunt, tempori congruunt ante mor- tem; hæc autem, et quæ sequuntur, tempori post sepulturamn. Fui sicut homo sine adjutorio. Non dixit : Sicut homo simpliciter, sed : Sicut homo sine adjutorio. Varia lectiones. raelitæ cognomen additum est. (3) Perperam interpres unicam sententiam in duas solvit. Vertendum : Ad quorum distinctionem 1s-
3α He has remembered his mercy towards Jacob and his truth towards the house of Israel. Having promised to Abraham of old to have mercy on his race and having confirmed by an oath that he will prove true, he later remembered the promised mercy and the affirmed truth, that is, he brought them into action in the new Jacob, namely, in the house of the new Israel, which is the race of the Christians. For these may be called ‘Jacob’, as strikers at the heel of the evil one, tripping him up at heel and bringing him down and defeating him, and ‘Israel’, as beholding God with the eyes of the soul, as far as is possible. For Jacob translates as ‘striker at the heel’ and Israel as ‘mind seeing God’.
β Εἴδοσαν πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. Ἐνώπιον αὐτῶν ἀποκαλυφθὲν διὰ τῶν ἀποστόλων, ὡς ἀνωτέρω δεδήλωται.διὰ χορεύσεως. Ηδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ Α ᾿Αποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ. Ἐν τῷ ἀποκριθῆναι ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι προς την δι' έργα- και μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀναγινώσκουσιν, διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνον τοῖς υἱοῖς Κορέ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαβίδ· καὶ ὑπ' ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη συναδόντων, ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ἀδόντων. Τινά μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὲν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι Αἰμὰν γράφει, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγρά- φονται χοράρχαι. Τῷ ᾿Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων Ισραηλιτῶν, ἀλλ' ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ, ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς διαστο λὴν ἡ τοῦ Ἰσραηλίτου προσηγορία (3). Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέ κραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, Ο Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ὁ Χριστὸς τὸν Πατέρα καλεῖ, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, Διὰ παντός. Εμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὃς γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπᾷ, βου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδία ἀεὶ γὰρ χρήζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως · η ημέ- ραν καὶ νύχτα λέγει τὴν τῆς προδοσίας. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου · κλί νον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ως ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα' ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. - *Οτι επλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδη ήγγισεν. — Κακῶν, ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Αδην γὰρ νῦν τὸν θάνατον ὑποληπτέον. Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον.-Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, Συναριθμή θην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει καταβαίνοντας εἰς λάκκον. Είρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Τὰ μὲν γὰρ οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ τῷ μετὰ τὴν ταφήν. Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος αβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον· ἦν γὰρ τέλειος άνθρωπος COMMENT. IN PSALMOS. bant, atque una chorcas ducere, quando hunc psalmum recitabant. Ad respondendum autem, hoe est, cum responderent. Tripudiabant enim dum ad organorum musicen responderent. Intelligentiæ vero, quia intelligentia lectori opus est, ob occul- tum ac præsignatum hic de Christi morte myste- rium. Ipsi vero Eman Israelitæ, quia non solis Core filiis, sed etiam Æman principi alterius chori traditus fuit hic psalmus a beato David, et ab utroque choro una fuit, aut fortasse alternatim decantatus. Quædam exemplaria non Æman ha- bent, sed Athan, verum placet ut in praesenti psalmo legamus Αman, et in sequenti Athan. Nam in Paralipomenon libro uterque eorum chori prin- exponitur, hoc est, pro chorea. Canere enim sole- B ceps fuisse traditur. Israelitæ etiam dixit, non quod alii cantores non essent Israelitæ, sed quia alii fortassis erant homines hujusmodi nomine Æman, et Æthan, qui erant alienigenæ, ad quorum distinctionem sic dictum est; vel forte quia tale illis erat cognomen. C D VERS. 2. Domine Deus salutis meæ, in die clamavir et in nocte coram te. De his verbis : Deus salutis meæ, dictum est in psalmo Lv. Dominum autein et Deum Christus Patrem appellat, 'ut homo; et multa hujuscemodi dicta reperies in psalmo xXI. Die autem et nocte dixit pro Perpetuo. Sammam enim hæc verba in Deum fidem attestantur; quia qui sincera mente Deum amat, assidue aut ore aut corde coram eo clamat, quoniam et assidue illius ope indiget.gVel diem et noctem particulatim illan intelligit, qua proditus est Dominus. VERS. 3. Intret in conspectu tuo oratio mea, in- clina aurem tuam ad preces meas. Orationem et preces, vel eas intellige, quas habuit pro discipulis, vel eas quas protulit, quando petiit transire a se calicem mortis. Humilia autem hujusmodi verba proferre introducitur, ut homo, quemadmodum di- ximus in psalmo xxı. Quid autem in Deo sit in- clinare aurem, diximus in psalino xvi. VERS. 4. Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit. Malis, hoc est, calamitatibus et affectionibus. Tristis enim, inquit, est anima mea usque ad mortem. Per infernum etiam hoc loco mortem ipsam intelligere debe- mus. - VERS. 5. Reputatus sum cum descendentibus in lacum. Reputatus sum pro Connumeratus sum. Collocatus sum, inquit, cum sepultis, quos in la- cum descen·lentes appellavit. Diximus enim alibi quod sepultura etiam lacus dicitur. Quæ igitur superius dicta sunt, tempori congruunt ante mor- tem; hæc autem, et quæ sequuntur, tempori post sepulturamn. Fui sicut homo sine adjutorio. Non dixit : Sicut homo simpliciter, sed : Sicut homo sine adjutorio. Varia lectiones. raelitæ cognomen additum est. (3) Perperam interpres unicam sententiam in duas solvit. Vertendum : Ad quorum distinctionem 1s-
3β All the ends of the earth have seen God’s salvation. Revealed before them through the Apostles as was stated above.
α Ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ, πᾶσα ἡ γῆ. Εἴρηται περὶ τοῦ ἀλαλαγμοῦ ἐν τῷ δευτέρῳ στίχῳ τοῦ ϟδ΄ ψαλμοῦ.διὰ χορεύσεως. Ηδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ Α ᾿Αποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ. Ἐν τῷ ἀποκριθῆναι ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι προς την δι' έργα- και μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀναγινώσκουσιν, διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνον τοῖς υἱοῖς Κορέ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαβίδ· καὶ ὑπ' ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη συναδόντων, ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ἀδόντων. Τινά μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὲν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι Αἰμὰν γράφει, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγρά- φονται χοράρχαι. Τῷ ᾿Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων Ισραηλιτῶν, ἀλλ' ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ, ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς διαστο λὴν ἡ τοῦ Ἰσραηλίτου προσηγορία (3). Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέ κραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, Ο Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ὁ Χριστὸς τὸν Πατέρα καλεῖ, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, Διὰ παντός. Εμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὃς γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπᾷ, βου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδία ἀεὶ γὰρ χρήζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως · η ημέ- ραν καὶ νύχτα λέγει τὴν τῆς προδοσίας. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου · κλί νον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ως ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα' ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. - *Οτι επλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδη ήγγισεν. — Κακῶν, ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Αδην γὰρ νῦν τὸν θάνατον ὑποληπτέον. Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον.-Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, Συναριθμή θην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει καταβαίνοντας εἰς λάκκον. Είρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Τὰ μὲν γὰρ οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ τῷ μετὰ τὴν ταφήν. Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος αβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον· ἦν γὰρ τέλειος άνθρωπος COMMENT. IN PSALMOS. bant, atque una chorcas ducere, quando hunc psalmum recitabant. Ad respondendum autem, hoe est, cum responderent. Tripudiabant enim dum ad organorum musicen responderent. Intelligentiæ vero, quia intelligentia lectori opus est, ob occul- tum ac præsignatum hic de Christi morte myste- rium. Ipsi vero Eman Israelitæ, quia non solis Core filiis, sed etiam Æman principi alterius chori traditus fuit hic psalmus a beato David, et ab utroque choro una fuit, aut fortasse alternatim decantatus. Quædam exemplaria non Æman ha- bent, sed Athan, verum placet ut in praesenti psalmo legamus Αman, et in sequenti Athan. Nam in Paralipomenon libro uterque eorum chori prin- exponitur, hoc est, pro chorea. Canere enim sole- B ceps fuisse traditur. Israelitæ etiam dixit, non quod alii cantores non essent Israelitæ, sed quia alii fortassis erant homines hujusmodi nomine Æman, et Æthan, qui erant alienigenæ, ad quorum distinctionem sic dictum est; vel forte quia tale illis erat cognomen. C D VERS. 2. Domine Deus salutis meæ, in die clamavir et in nocte coram te. De his verbis : Deus salutis meæ, dictum est in psalmo Lv. Dominum autein et Deum Christus Patrem appellat, 'ut homo; et multa hujuscemodi dicta reperies in psalmo xXI. Die autem et nocte dixit pro Perpetuo. Sammam enim hæc verba in Deum fidem attestantur; quia qui sincera mente Deum amat, assidue aut ore aut corde coram eo clamat, quoniam et assidue illius ope indiget.gVel diem et noctem particulatim illan intelligit, qua proditus est Dominus. VERS. 3. Intret in conspectu tuo oratio mea, in- clina aurem tuam ad preces meas. Orationem et preces, vel eas intellige, quas habuit pro discipulis, vel eas quas protulit, quando petiit transire a se calicem mortis. Humilia autem hujusmodi verba proferre introducitur, ut homo, quemadmodum di- ximus in psalmo xxı. Quid autem in Deo sit in- clinare aurem, diximus in psalino xvi. VERS. 4. Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit. Malis, hoc est, calamitatibus et affectionibus. Tristis enim, inquit, est anima mea usque ad mortem. Per infernum etiam hoc loco mortem ipsam intelligere debe- mus. - VERS. 5. Reputatus sum cum descendentibus in lacum. Reputatus sum pro Connumeratus sum. Collocatus sum, inquit, cum sepultis, quos in la- cum descen·lentes appellavit. Diximus enim alibi quod sepultura etiam lacus dicitur. Quæ igitur superius dicta sunt, tempori congruunt ante mor- tem; hæc autem, et quæ sequuntur, tempori post sepulturamn. Fui sicut homo sine adjutorio. Non dixit : Sicut homo simpliciter, sed : Sicut homo sine adjutorio. Varia lectiones. raelitæ cognomen additum est. (3) Perperam interpres unicam sententiam in duas solvit. Vertendum : Ad quorum distinctionem 1s-
4α Make ululation to God, O all the earth. ‘Ululation’ was spoken of in the second verse of the ninety-fourth psalm.
β ᾌσατε καὶ ἀγαλλιᾶσθε καὶ ψάλατε. β Θεοῦ MPASCFHV : Θεοῦ ἡμῶν B[TRa].διὰ χορεύσεως. Ηδον γὰρ καὶ ἅμα ἐχόρευον. Τοῦ Α ᾿Αποκριθῆναι δὲ, ἀντὶ τοῦ. Ἐν τῷ ἀποκριθῆναι ἐχόρευον γὰρ ἐν τῷ ἀποκριθῆναι προς την δι' έργα- και μουσικήν. Συνέσεως δὲ, ὅτι χρεία συνέσεως τοῖς ἀναγινώσκουσιν, διὰ τὸ ἐγκεκρυμμένον τῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ Δεσποτικοῦ θανάτου μυστήριον. Αἰμὰν δὲ τῷ Ισραηλίτῃ, διότι οὐ μόνον τοῖς υἱοῖς Κορέ, ἀλλὰ καὶ Αἰμὰν τῷ ἀρχῳδῷ παραδέδοται ὁ ψαλμὸς ὑπὸ Δαβίδ· καὶ ὑπ' ἀμφοτέρων τῶν χορῶν ᾔσθη συναδόντων, ἢ καὶ ἀνὰ μέρος ἀδόντων. Τινά μὲν οὖν τῶν ἀντιγράφων Αἰμὲν γράφουσι, τινὰ δὲ Αἰθάμ· ἄμεινον δὲ ἐν τῷ παρόντι Αἰμὰν γράφει, ἐν δὲ τῷ μετὰ τοῦτον, Αἰθάμ. Ἐν γὰρ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων καὶ Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ ἀναγρά- φονται χοράρχαι. Τῷ ᾿Ισραηλίτῃ δὲ, οὐχ ὡς τῶν ἄλλων μὴ ὄντων Ισραηλιτῶν, ἀλλ' ὡς καὶ ἄλλων ὄντων Αἰμὰν καὶ Αἰθὰμ, ἀλλοφύλων, ὧν πρὸς διαστο λὴν ἡ τοῦ Ἰσραηλίτου προσηγορία (3). Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, ἡμέρας ἐκέ κραξα καὶ ἐν νυκτὶ ἐναντίον σου. Περὶ μὲν τοῦ, Ο Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, εἴρηται ἐν τῷ ξζ' ψαλμῷ· Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ὁ Χριστὸς τὸν Πατέρα καλεῖ, ὡς ἄνθρωπος· πολλὰ γὰρ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ κα' ψαλμῷ. Ἡμέρας δὲ καὶ ἐν νυκτὶ, ἀντὶ τοῦ, Διὰ παντός. Εμφαντικὸν δὲ τοῦτο τῆς πρὸς Θεὸν πίστεως· ὃς γὰρ εἰλικρινῶς τὸν Θεὸν ἀγαπᾷ, βου ἐνώπιον αὐτοῦ τοῦτο μὲν στόματι, τοῦτο δὲ καρδία ἀεὶ γὰρ χρήζει τῆς παρὰ Θεοῦ ἀντιλήψεως · η ημέ- ραν καὶ νύχτα λέγει τὴν τῆς προδοσίας. Εἰσελθέτω ἐνώπιόν σου ἡ προσευχή μου · κλί νον τὸ οὖς σου εἰς τὴν δέησίν μου. Προσευχὴν καὶ δέησιν ἐνταῦθα νοήσεις ἢ τὴν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ἢ τὴν περὶ τοῦ παρελθεῖν τὸ τοῦ θανάτου ποτήριον, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις εὑρήσεις. Ως ἄνθρωπος δὲ τὰ ταπεινὰ ταυτὶ φθέγγεται, καθὼς ἐν τῷ κα' ψαλμῷ προείρηται. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ παραδεδώκαμεν. - *Οτι επλήσθη κακῶν ἡ ψυχή μου, καὶ ἡ ζωή μου τῷ ᾅδη ήγγισεν. — Κακῶν, ἀντὶ τοῦ, θλίψεων. Περίλυπος γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Αδην γὰρ νῦν τὸν θάνατον ὑποληπτέον. Προσελογίσθην μετὰ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον.-Προσελογίσθην, ἀντὶ τοῦ, Συναριθμή θην, συνετάγην μετὰ τῶν θαπτομένων· τούτους γὰρ λέγει καταβαίνοντας εἰς λάκκον. Είρηται γὰρ ὅτι λάκκος λέγεται καὶ ὁ τάφος. Τὰ μὲν γὰρ οὖν πρὸ τοῦ παρόντος ῥητοῦ τῷ πρὸ τοῦ θανάτου καιρῷ ἁρμόζουσι, τοῦτο δὲ τῷ μετὰ τὴν ταφήν. Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος αβοήθητος. Οὐχ ὡσεὶ ἄνθρωπος μόνον· ἦν γὰρ τέλειος άνθρωπος COMMENT. IN PSALMOS. bant, atque una chorcas ducere, quando hunc psalmum recitabant. Ad respondendum autem, hoe est, cum responderent. Tripudiabant enim dum ad organorum musicen responderent. Intelligentiæ vero, quia intelligentia lectori opus est, ob occul- tum ac præsignatum hic de Christi morte myste- rium. Ipsi vero Eman Israelitæ, quia non solis Core filiis, sed etiam Æman principi alterius chori traditus fuit hic psalmus a beato David, et ab utroque choro una fuit, aut fortasse alternatim decantatus. Quædam exemplaria non Æman ha- bent, sed Athan, verum placet ut in praesenti psalmo legamus Αman, et in sequenti Athan. Nam in Paralipomenon libro uterque eorum chori prin- exponitur, hoc est, pro chorea. Canere enim sole- B ceps fuisse traditur. Israelitæ etiam dixit, non quod alii cantores non essent Israelitæ, sed quia alii fortassis erant homines hujusmodi nomine Æman, et Æthan, qui erant alienigenæ, ad quorum distinctionem sic dictum est; vel forte quia tale illis erat cognomen. C D VERS. 2. Domine Deus salutis meæ, in die clamavir et in nocte coram te. De his verbis : Deus salutis meæ, dictum est in psalmo Lv. Dominum autein et Deum Christus Patrem appellat, 'ut homo; et multa hujuscemodi dicta reperies in psalmo xXI. Die autem et nocte dixit pro Perpetuo. Sammam enim hæc verba in Deum fidem attestantur; quia qui sincera mente Deum amat, assidue aut ore aut corde coram eo clamat, quoniam et assidue illius ope indiget.gVel diem et noctem particulatim illan intelligit, qua proditus est Dominus. VERS. 3. Intret in conspectu tuo oratio mea, in- clina aurem tuam ad preces meas. Orationem et preces, vel eas intellige, quas habuit pro discipulis, vel eas quas protulit, quando petiit transire a se calicem mortis. Humilia autem hujusmodi verba proferre introducitur, ut homo, quemadmodum di- ximus in psalmo xxı. Quid autem in Deo sit in- clinare aurem, diximus in psalino xvi. VERS. 4. Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit. Malis, hoc est, calamitatibus et affectionibus. Tristis enim, inquit, est anima mea usque ad mortem. Per infernum etiam hoc loco mortem ipsam intelligere debe- mus. - VERS. 5. Reputatus sum cum descendentibus in lacum. Reputatus sum pro Connumeratus sum. Collocatus sum, inquit, cum sepultis, quos in la- cum descen·lentes appellavit. Diximus enim alibi quod sepultura etiam lacus dicitur. Quæ igitur superius dicta sunt, tempori congruunt ante mor- tem; hæc autem, et quæ sequuntur, tempori post sepulturamn. Fui sicut homo sine adjutorio. Non dixit : Sicut homo simpliciter, sed : Sicut homo sine adjutorio. Varia lectiones. raelitæ cognomen additum est. (3) Perperam interpres unicam sententiam in duas solvit. Vertendum : Ad quorum distinctionem 1s-
4β Sing and rejoice and praise with psaltery.
PG 128:985ᾌσατε μὲν ᾆσμα καινὸν, ὡς εἴρηται· ἀγαλλιᾶσθε δὲ ὡς τῆς αἰχμαλωσίας ἐλευθερωθέντες· ψάλατε δὲ εἰς ἔνδειξιν τῆς ἀγαλλιάσεως.ἀλλ' ὡς ἄνθρωπος ἀβοήθητος· Πάντες γάρ, φησίν, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. "Εδοξε μὲν οὖν ἀβοήθητος τοῖς ἀνθρώποις, οὐκ ἦν δέ· εἴρηκε γὰρ πρὸς Πέ- τρον • Η δοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν Πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι πλείους ἢ δώδεκα λεγεώνας ἀγγέλων; • Εν νεκροῖς ἐλεύθερος. Ελεύθερος διαφθοράς - *, μὴ ὑπ' ἄλλων καταγόμενος εἰς τὸν ἄδην, ἀλλὰ μόνος κατιών. Προσυπακουστέον δὲ τὸ, Εγενήθην. Αφικόμην εἰς τοὺς νεκροὺς ἐλεύθερος, ὅ ἐστιν, ἀναίτιος, ἐλλείποντος τοῦ ἄρθρου. Οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι πάντες αἰτίαν ἔχουσι θανάτου τὴν ἁμαρτίαν· ἐπιτέ μιον γὰρ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος· μόνος δὲ ἀναίτιος, ὡς ἀναμάρτητος, ὁ Χριστός. "Η ελεύθερος, ὡς τῶν ἄλλων μὲν ἀκόντων ἀποθνησκόντων, καὶ διὰ τοῦτο δεδουλωμένων τῷ θανάτῳ, τοῦ δὲ Χριστοῦ ἑκόντος. Εξουσίαν γάρ, φησίν, ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου. Η καὶ ἄλλως· ἐλεύθερος, ὡς μὴ συσχεθείς τοῖς δεσμοῖς τοῦ ᾅδου, ἀλλὰ κατ'· ἐξουσίαν ἐν τῷ ᾅδῃ ἀναστραφείς, καὶ λύσας μᾶλλον τοὺς τῶν ἄλλων δεσμούς. Εστι δὲ ἐλεύθερος νεκρότητος καὶ θανά του, ὡς Θεός. Ωσεί τραυματίαι καθεύδοντες ἐν τάξῳ. Προσν- πακουστέον κάνταῦθα τὸ Εγενήθην. 'Ο δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν, ὡσεὶ τραυματισμένοι κείμενοι ἐν τάξ φοις. ῶν οὐκ ἐμνήσθης ἔτι. Σηπομένων καὶ εἰς χοῦν διαλυομένων. Καὶ αὐτοὶ ἐκ τῆς χειρὸς σου ἀπώσθησαν. Οἴτι νες ἐκ τῆς ἀντιλήψεώς σου ἐξέπεσον διὰ τὰς ἁμαρ τίας αὐτῶν. Ωμοιώθην, φασί, τοιούτοις, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολήψει τῶν ἀνθρωπίνων· οὐκ ἤμην δὲ τοιοῦ τος. Εἰ γὰρ καὶ ἑτρώθην ήλοις καὶ λόγχῃ, καὶ ἐτέ θην ἐν τάφῳ, ἀλλ' οὐκ ἐπελήσθην παρὰ σοι· Οὐ γὰρ δώσεις, φησί, τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν οὐδ᾽ ἀπώσθην ἐκ τῆς χειρός σου. Ἐμοῦ γάρ, φησί, διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. *Εθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ. Λάκκον κατώ- τατον τὸν τάφον φησίν, οὗ τὸ βάθος καρδίαν γας είν ρηκε καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Χριστός· ἔθεντο δέ με οἱ περὶ τὴν ταφήν διακονήσαντες. Εν σκοτεινοῖς καὶ ἐν σκιᾷ θανάτου. Ἐν σκο- τεινοῖς τόποις· ἐπιτεθέντος γὰρ τοῦ λίθου, σκότος ἐν τοῖς τοῦ μνημείου γέγονε τόποις · σκιὰν δὲ θανάτου πάλιν τοὺς ἐν τῷ τάφῳ σκοτεινούς λέγει τόπους· δι' ἑτέρων λέξεων τὸ αὐτὸ σημαίνει. Σκιὰ γὰρ λέγεται καὶ τὸ σκότος. Επ' ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ό θυμός σου. Το, Επε- στηρίχθη, ὁ Σύμμαχος, 'Επεβάρησεν ἐξέδωκεν. Ἐμέ, φησί, κατέσκηψεν ὁ κατὰ τῶν ἀνθρώπων EUTHYMII ZIGABENI Omnes enim, ut inquit Evangelista, dimittentes A eum fugerunt s. Humano igitur judicio, visus est omni esse auxilio destitutus, tametsi secus fuerit. Dixisse enim eum legimus ad Petrum : An putas, quod non possim nunc rogare Patrem meum, et præ- stabit mihi plusquam duodecim legiones angelo- rum s8 ? In mortuis liber. Liber a corruptione, vel etiam liber, quia non ab angelis in infernum deductus sum, sed solus descendi; subaudiri enim debet verbum, Fuit. Accessi, inquit, ad mortuos liber, hoc est, insons atque innocens, abest enim (4 culpa). Omnes enim alii peccatum secum habent ut causam mortis. Pœna enim ac multa peccati, mors; solus autem Christus insons, et sine pec- cato ad mortem accessit. Vel Liber, quia alii inviti moriuntur, et ideo mortis servi sunt: at Christus spontę sua ac volens mortuus est. Potestatem enim Înquit, habeo ponendi animam meam ”. Vel aliter, Liber, veluti qui inferni vinculis non est detentus, sed cum autoritate atque cum dignitate illuc de- scendit, atque ibidem etiam conversatus est, et alio- rum vincula dissolvit. Præterea illa ratione liber dicitur Christus, quia tanquam Deus morti sub- ditus non fuit. VERS. 6. Sicut vulnerati dormientes in sepulcro. Subaudiri etiam debet hoc in loco verbum Fui. Symmachus vero ita reddidit : Quasi vulnerati jam centes in sepulcris. B Quorum non es memor amplius. Cum jam cor- C rupti sint atque in pulverem resoluti. Et ipsi de manu tua repulsi sunt. Illi nimirum qui ob propria peccata ab auxilio tuo deciderunt. Similis enim, inquit, factus sum hujusmodi honi- nibus, multorum scilicet opinione, tametsi haud ita esset, Licet, inquit, clavis confossus sim et lancea, ac positus etiam in sepulcro, a te tamen non sum derelictus. Neque enim tu mei unquam oblitus es, qui olim pollicitus fueras non daturum te esse sanctum tuum videre corruptionem 30. Neque eļia: de manu tua repulsus sum. Me enim, inquit alibi, propter innocentiam suscepisti. Vans. 7. Posuerunt me in lacu inferiori. Per la- cum inferioren sepulturam intelligit, cujus pro- funditatem Christus in Evangelio, Cor terre ap- D pellavit dicens: Sic erit Filius hominis in corde terræ, tribus diebus et tribus noctibus ". Illi autem curarunt. In tenebrosis et in umbra mortis. In locis, in- quam, tenebrosis. Superposito enim sepulturæ lapide, tenebræ in ea efficiuntur. Per umbram etiam mortis, tenebrosa sepulturæ loca significa- vit, varietate usus sermonis. Siquidem umbrosa loca tenebrosa etiam appellamus. Vers. 8. Super me confirmatus est furor tuus, Symmachus pro Confirmatus reddidit, Aggravatus est. In me, inquit, irruit ira tua quam delicta ho- * Matth. xxvi, 56, ** Ibid. 53. Joan. x, 18. in ea me posuerunt, qui sepulturam meam so Pial. xv, 10. at Matth. x11, 40.
Sing a new song, as was said, and rejoice as having been liberated from captivity, and praise with psaltery as a demonstration of rejoicing.
5 Ψάλατε τῷ Κυρίῳ ἐν κιθάρᾳ, ἐν κιθάρᾳ καὶ φωνῇ ψαλμοῦ. Κιθάραν μὲν, τὴν πρακτικὴν ἀναγωγικῶς ὑποληπτέον· φωνὴν δὲ ψαλμοῦ, τὴν θεωρητκήν. Δοξάσατε τὸν Κύριον διὰ πράξεως καὶ θεωρίας.ἀλλ' ὡς ἄνθρωπος ἀβοήθητος· Πάντες γάρ, φησίν, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. "Εδοξε μὲν οὖν ἀβοήθητος τοῖς ἀνθρώποις, οὐκ ἦν δέ· εἴρηκε γὰρ πρὸς Πέ- τρον • Η δοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν Πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι πλείους ἢ δώδεκα λεγεώνας ἀγγέλων; • Εν νεκροῖς ἐλεύθερος. Ελεύθερος διαφθοράς - *, μὴ ὑπ' ἄλλων καταγόμενος εἰς τὸν ἄδην, ἀλλὰ μόνος κατιών. Προσυπακουστέον δὲ τὸ, Εγενήθην. Αφικόμην εἰς τοὺς νεκροὺς ἐλεύθερος, ὅ ἐστιν, ἀναίτιος, ἐλλείποντος τοῦ ἄρθρου. Οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι πάντες αἰτίαν ἔχουσι θανάτου τὴν ἁμαρτίαν· ἐπιτέ μιον γὰρ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος· μόνος δὲ ἀναίτιος, ὡς ἀναμάρτητος, ὁ Χριστός. "Η ελεύθερος, ὡς τῶν ἄλλων μὲν ἀκόντων ἀποθνησκόντων, καὶ διὰ τοῦτο δεδουλωμένων τῷ θανάτῳ, τοῦ δὲ Χριστοῦ ἑκόντος. Εξουσίαν γάρ, φησίν, ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου. Η καὶ ἄλλως· ἐλεύθερος, ὡς μὴ συσχεθείς τοῖς δεσμοῖς τοῦ ᾅδου, ἀλλὰ κατ'· ἐξουσίαν ἐν τῷ ᾅδῃ ἀναστραφείς, καὶ λύσας μᾶλλον τοὺς τῶν ἄλλων δεσμούς. Εστι δὲ ἐλεύθερος νεκρότητος καὶ θανά του, ὡς Θεός. Ωσεί τραυματίαι καθεύδοντες ἐν τάξῳ. Προσν- πακουστέον κάνταῦθα τὸ Εγενήθην. 'Ο δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν, ὡσεὶ τραυματισμένοι κείμενοι ἐν τάξ φοις. ῶν οὐκ ἐμνήσθης ἔτι. Σηπομένων καὶ εἰς χοῦν διαλυομένων. Καὶ αὐτοὶ ἐκ τῆς χειρὸς σου ἀπώσθησαν. Οἴτι νες ἐκ τῆς ἀντιλήψεώς σου ἐξέπεσον διὰ τὰς ἁμαρ τίας αὐτῶν. Ωμοιώθην, φασί, τοιούτοις, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολήψει τῶν ἀνθρωπίνων· οὐκ ἤμην δὲ τοιοῦ τος. Εἰ γὰρ καὶ ἑτρώθην ήλοις καὶ λόγχῃ, καὶ ἐτέ θην ἐν τάφῳ, ἀλλ' οὐκ ἐπελήσθην παρὰ σοι· Οὐ γὰρ δώσεις, φησί, τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν οὐδ᾽ ἀπώσθην ἐκ τῆς χειρός σου. Ἐμοῦ γάρ, φησί, διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. *Εθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ. Λάκκον κατώ- τατον τὸν τάφον φησίν, οὗ τὸ βάθος καρδίαν γας είν ρηκε καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Χριστός· ἔθεντο δέ με οἱ περὶ τὴν ταφήν διακονήσαντες. Εν σκοτεινοῖς καὶ ἐν σκιᾷ θανάτου. Ἐν σκο- τεινοῖς τόποις· ἐπιτεθέντος γὰρ τοῦ λίθου, σκότος ἐν τοῖς τοῦ μνημείου γέγονε τόποις · σκιὰν δὲ θανάτου πάλιν τοὺς ἐν τῷ τάφῳ σκοτεινούς λέγει τόπους· δι' ἑτέρων λέξεων τὸ αὐτὸ σημαίνει. Σκιὰ γὰρ λέγεται καὶ τὸ σκότος. Επ' ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ό θυμός σου. Το, Επε- στηρίχθη, ὁ Σύμμαχος, 'Επεβάρησεν ἐξέδωκεν. Ἐμέ, φησί, κατέσκηψεν ὁ κατὰ τῶν ἀνθρώπων EUTHYMII ZIGABENI Omnes enim, ut inquit Evangelista, dimittentes A eum fugerunt s. Humano igitur judicio, visus est omni esse auxilio destitutus, tametsi secus fuerit. Dixisse enim eum legimus ad Petrum : An putas, quod non possim nunc rogare Patrem meum, et præ- stabit mihi plusquam duodecim legiones angelo- rum s8 ? In mortuis liber. Liber a corruptione, vel etiam liber, quia non ab angelis in infernum deductus sum, sed solus descendi; subaudiri enim debet verbum, Fuit. Accessi, inquit, ad mortuos liber, hoc est, insons atque innocens, abest enim (4 culpa). Omnes enim alii peccatum secum habent ut causam mortis. Pœna enim ac multa peccati, mors; solus autem Christus insons, et sine pec- cato ad mortem accessit. Vel Liber, quia alii inviti moriuntur, et ideo mortis servi sunt: at Christus spontę sua ac volens mortuus est. Potestatem enim Înquit, habeo ponendi animam meam ”. Vel aliter, Liber, veluti qui inferni vinculis non est detentus, sed cum autoritate atque cum dignitate illuc de- scendit, atque ibidem etiam conversatus est, et alio- rum vincula dissolvit. Præterea illa ratione liber dicitur Christus, quia tanquam Deus morti sub- ditus non fuit. VERS. 6. Sicut vulnerati dormientes in sepulcro. Subaudiri etiam debet hoc in loco verbum Fui. Symmachus vero ita reddidit : Quasi vulnerati jam centes in sepulcris. B Quorum non es memor amplius. Cum jam cor- C rupti sint atque in pulverem resoluti. Et ipsi de manu tua repulsi sunt. Illi nimirum qui ob propria peccata ab auxilio tuo deciderunt. Similis enim, inquit, factus sum hujusmodi honi- nibus, multorum scilicet opinione, tametsi haud ita esset, Licet, inquit, clavis confossus sim et lancea, ac positus etiam in sepulcro, a te tamen non sum derelictus. Neque enim tu mei unquam oblitus es, qui olim pollicitus fueras non daturum te esse sanctum tuum videre corruptionem 30. Neque eļia: de manu tua repulsus sum. Me enim, inquit alibi, propter innocentiam suscepisti. Vans. 7. Posuerunt me in lacu inferiori. Per la- cum inferioren sepulturam intelligit, cujus pro- funditatem Christus in Evangelio, Cor terre ap- D pellavit dicens: Sic erit Filius hominis in corde terræ, tribus diebus et tribus noctibus ". Illi autem curarunt. In tenebrosis et in umbra mortis. In locis, in- quam, tenebrosis. Superposito enim sepulturæ lapide, tenebræ in ea efficiuntur. Per umbram etiam mortis, tenebrosa sepulturæ loca significa- vit, varietate usus sermonis. Siquidem umbrosa loca tenebrosa etiam appellamus. Vers. 8. Super me confirmatus est furor tuus, Symmachus pro Confirmatus reddidit, Aggravatus est. In me, inquit, irruit ira tua quam delicta ho- * Matth. xxvi, 56, ** Ibid. 53. Joan. x, 18. in ea me posuerunt, qui sepulturam meam so Pial. xv, 10. at Matth. x11, 40.
5 Praise the Lord with the lyre, with the lyre and the sound of a psalm. The lyre is to be understood in an anagogical sense as practical virtue and the sound of a psalm as contemplative virtue. Glorify the Lord through action and contemplation.
α Ἐν σάλπιγξιν ἐλαταῖς καὶ φωνῇ σάλπιγγος κερατίνης. Ἐν ταῖς εὐαγγελικαῖς ἐντολαῖς, αἵτινες σάλπιγγες λέγονται πληθυντικῶς διὰ τὸ εἶναι τέσσαρα τὰ Εὐαγγέλια, καὶ σάλπιγξ ἑνικῶς, διότι εἰ καὶ τέσσαρα λέγονται διὰ τοὺς ἐκθεμένους αὐτὰ, ἀλλ’ οὖν ἕν εἰσι τῇ συμφωνίᾳ καὶ δυνάμει. Καὶ ἐλατὰς μὲν τὰς σάλπιγγας ταύτας ἐκάλεσεν, ὡς κεχαλκευμένας ὑπὸ τοῦ ἁγίου Πνεύματος· κερατίνην δὲ σάλπιγγα, ὡς ζωηράν· ἐκ ζῴου γὰρ ἡ κερατίνη κατεσκευάζετο.ἀλλ' ὡς ἄνθρωπος ἀβοήθητος· Πάντες γάρ, φησίν, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. "Εδοξε μὲν οὖν ἀβοήθητος τοῖς ἀνθρώποις, οὐκ ἦν δέ· εἴρηκε γὰρ πρὸς Πέ- τρον • Η δοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν Πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι πλείους ἢ δώδεκα λεγεώνας ἀγγέλων; • Εν νεκροῖς ἐλεύθερος. Ελεύθερος διαφθοράς - *, μὴ ὑπ' ἄλλων καταγόμενος εἰς τὸν ἄδην, ἀλλὰ μόνος κατιών. Προσυπακουστέον δὲ τὸ, Εγενήθην. Αφικόμην εἰς τοὺς νεκροὺς ἐλεύθερος, ὅ ἐστιν, ἀναίτιος, ἐλλείποντος τοῦ ἄρθρου. Οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι πάντες αἰτίαν ἔχουσι θανάτου τὴν ἁμαρτίαν· ἐπιτέ μιον γὰρ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος· μόνος δὲ ἀναίτιος, ὡς ἀναμάρτητος, ὁ Χριστός. "Η ελεύθερος, ὡς τῶν ἄλλων μὲν ἀκόντων ἀποθνησκόντων, καὶ διὰ τοῦτο δεδουλωμένων τῷ θανάτῳ, τοῦ δὲ Χριστοῦ ἑκόντος. Εξουσίαν γάρ, φησίν, ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου. Η καὶ ἄλλως· ἐλεύθερος, ὡς μὴ συσχεθείς τοῖς δεσμοῖς τοῦ ᾅδου, ἀλλὰ κατ'· ἐξουσίαν ἐν τῷ ᾅδῃ ἀναστραφείς, καὶ λύσας μᾶλλον τοὺς τῶν ἄλλων δεσμούς. Εστι δὲ ἐλεύθερος νεκρότητος καὶ θανά του, ὡς Θεός. Ωσεί τραυματίαι καθεύδοντες ἐν τάξῳ. Προσν- πακουστέον κάνταῦθα τὸ Εγενήθην. 'Ο δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν, ὡσεὶ τραυματισμένοι κείμενοι ἐν τάξ φοις. ῶν οὐκ ἐμνήσθης ἔτι. Σηπομένων καὶ εἰς χοῦν διαλυομένων. Καὶ αὐτοὶ ἐκ τῆς χειρὸς σου ἀπώσθησαν. Οἴτι νες ἐκ τῆς ἀντιλήψεώς σου ἐξέπεσον διὰ τὰς ἁμαρ τίας αὐτῶν. Ωμοιώθην, φασί, τοιούτοις, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολήψει τῶν ἀνθρωπίνων· οὐκ ἤμην δὲ τοιοῦ τος. Εἰ γὰρ καὶ ἑτρώθην ήλοις καὶ λόγχῃ, καὶ ἐτέ θην ἐν τάφῳ, ἀλλ' οὐκ ἐπελήσθην παρὰ σοι· Οὐ γὰρ δώσεις, φησί, τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν οὐδ᾽ ἀπώσθην ἐκ τῆς χειρός σου. Ἐμοῦ γάρ, φησί, διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. *Εθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ. Λάκκον κατώ- τατον τὸν τάφον φησίν, οὗ τὸ βάθος καρδίαν γας είν ρηκε καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Χριστός· ἔθεντο δέ με οἱ περὶ τὴν ταφήν διακονήσαντες. Εν σκοτεινοῖς καὶ ἐν σκιᾷ θανάτου. Ἐν σκο- τεινοῖς τόποις· ἐπιτεθέντος γὰρ τοῦ λίθου, σκότος ἐν τοῖς τοῦ μνημείου γέγονε τόποις · σκιὰν δὲ θανάτου πάλιν τοὺς ἐν τῷ τάφῳ σκοτεινούς λέγει τόπους· δι' ἑτέρων λέξεων τὸ αὐτὸ σημαίνει. Σκιὰ γὰρ λέγεται καὶ τὸ σκότος. Επ' ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ό θυμός σου. Το, Επε- στηρίχθη, ὁ Σύμμαχος, 'Επεβάρησεν ἐξέδωκεν. Ἐμέ, φησί, κατέσκηψεν ὁ κατὰ τῶν ἀνθρώπων EUTHYMII ZIGABENI Omnes enim, ut inquit Evangelista, dimittentes A eum fugerunt s. Humano igitur judicio, visus est omni esse auxilio destitutus, tametsi secus fuerit. Dixisse enim eum legimus ad Petrum : An putas, quod non possim nunc rogare Patrem meum, et præ- stabit mihi plusquam duodecim legiones angelo- rum s8 ? In mortuis liber. Liber a corruptione, vel etiam liber, quia non ab angelis in infernum deductus sum, sed solus descendi; subaudiri enim debet verbum, Fuit. Accessi, inquit, ad mortuos liber, hoc est, insons atque innocens, abest enim (4 culpa). Omnes enim alii peccatum secum habent ut causam mortis. Pœna enim ac multa peccati, mors; solus autem Christus insons, et sine pec- cato ad mortem accessit. Vel Liber, quia alii inviti moriuntur, et ideo mortis servi sunt: at Christus spontę sua ac volens mortuus est. Potestatem enim Înquit, habeo ponendi animam meam ”. Vel aliter, Liber, veluti qui inferni vinculis non est detentus, sed cum autoritate atque cum dignitate illuc de- scendit, atque ibidem etiam conversatus est, et alio- rum vincula dissolvit. Præterea illa ratione liber dicitur Christus, quia tanquam Deus morti sub- ditus non fuit. VERS. 6. Sicut vulnerati dormientes in sepulcro. Subaudiri etiam debet hoc in loco verbum Fui. Symmachus vero ita reddidit : Quasi vulnerati jam centes in sepulcris. B Quorum non es memor amplius. Cum jam cor- C rupti sint atque in pulverem resoluti. Et ipsi de manu tua repulsi sunt. Illi nimirum qui ob propria peccata ab auxilio tuo deciderunt. Similis enim, inquit, factus sum hujusmodi honi- nibus, multorum scilicet opinione, tametsi haud ita esset, Licet, inquit, clavis confossus sim et lancea, ac positus etiam in sepulcro, a te tamen non sum derelictus. Neque enim tu mei unquam oblitus es, qui olim pollicitus fueras non daturum te esse sanctum tuum videre corruptionem 30. Neque eļia: de manu tua repulsus sum. Me enim, inquit alibi, propter innocentiam suscepisti. Vans. 7. Posuerunt me in lacu inferiori. Per la- cum inferioren sepulturam intelligit, cujus pro- funditatem Christus in Evangelio, Cor terre ap- D pellavit dicens: Sic erit Filius hominis in corde terræ, tribus diebus et tribus noctibus ". Illi autem curarunt. In tenebrosis et in umbra mortis. In locis, in- quam, tenebrosis. Superposito enim sepulturæ lapide, tenebræ in ea efficiuntur. Per umbram etiam mortis, tenebrosa sepulturæ loca significa- vit, varietate usus sermonis. Siquidem umbrosa loca tenebrosa etiam appellamus. Vers. 8. Super me confirmatus est furor tuus, Symmachus pro Confirmatus reddidit, Aggravatus est. In me, inquit, irruit ira tua quam delicta ho- * Matth. xxvi, 56, ** Ibid. 53. Joan. x, 18. in ea me posuerunt, qui sepulturam meam so Pial. xv, 10. at Matth. x11, 40.
6α With trumpets of beaten bronze and the sound of a trumpet of horn. With the Gospel commandments, which are spoken of as ‘trumpets’ in the plural on ac- count of there being four Gospels, and as a ‘trumpet’ in the singular, because even if they are said to be four on account of those who set them forth, but they are one in their agreement and power. And he called these commandments ‘trumpets of beaten bronze’ as forged by the holy Spirit and ‘a trumpet of horn’ as living and giving life, for the horn trumpet was made from an animal.
β Ἀλαλάξατε ἐνώπιον τοῦ βασιλέως Κυρίου. Περὶ τοῦ ἀλαλαγμοῦ προείρηται.ἀλλ' ὡς ἄνθρωπος ἀβοήθητος· Πάντες γάρ, φησίν, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. "Εδοξε μὲν οὖν ἀβοήθητος τοῖς ἀνθρώποις, οὐκ ἦν δέ· εἴρηκε γὰρ πρὸς Πέ- τρον • Η δοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν Πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι πλείους ἢ δώδεκα λεγεώνας ἀγγέλων; • Εν νεκροῖς ἐλεύθερος. Ελεύθερος διαφθοράς - *, μὴ ὑπ' ἄλλων καταγόμενος εἰς τὸν ἄδην, ἀλλὰ μόνος κατιών. Προσυπακουστέον δὲ τὸ, Εγενήθην. Αφικόμην εἰς τοὺς νεκροὺς ἐλεύθερος, ὅ ἐστιν, ἀναίτιος, ἐλλείποντος τοῦ ἄρθρου. Οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι πάντες αἰτίαν ἔχουσι θανάτου τὴν ἁμαρτίαν· ἐπιτέ μιον γὰρ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος· μόνος δὲ ἀναίτιος, ὡς ἀναμάρτητος, ὁ Χριστός. "Η ελεύθερος, ὡς τῶν ἄλλων μὲν ἀκόντων ἀποθνησκόντων, καὶ διὰ τοῦτο δεδουλωμένων τῷ θανάτῳ, τοῦ δὲ Χριστοῦ ἑκόντος. Εξουσίαν γάρ, φησίν, ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου. Η καὶ ἄλλως· ἐλεύθερος, ὡς μὴ συσχεθείς τοῖς δεσμοῖς τοῦ ᾅδου, ἀλλὰ κατ'· ἐξουσίαν ἐν τῷ ᾅδῃ ἀναστραφείς, καὶ λύσας μᾶλλον τοὺς τῶν ἄλλων δεσμούς. Εστι δὲ ἐλεύθερος νεκρότητος καὶ θανά του, ὡς Θεός. Ωσεί τραυματίαι καθεύδοντες ἐν τάξῳ. Προσν- πακουστέον κάνταῦθα τὸ Εγενήθην. 'Ο δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν, ὡσεὶ τραυματισμένοι κείμενοι ἐν τάξ φοις. ῶν οὐκ ἐμνήσθης ἔτι. Σηπομένων καὶ εἰς χοῦν διαλυομένων. Καὶ αὐτοὶ ἐκ τῆς χειρὸς σου ἀπώσθησαν. Οἴτι νες ἐκ τῆς ἀντιλήψεώς σου ἐξέπεσον διὰ τὰς ἁμαρ τίας αὐτῶν. Ωμοιώθην, φασί, τοιούτοις, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολήψει τῶν ἀνθρωπίνων· οὐκ ἤμην δὲ τοιοῦ τος. Εἰ γὰρ καὶ ἑτρώθην ήλοις καὶ λόγχῃ, καὶ ἐτέ θην ἐν τάφῳ, ἀλλ' οὐκ ἐπελήσθην παρὰ σοι· Οὐ γὰρ δώσεις, φησί, τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν οὐδ᾽ ἀπώσθην ἐκ τῆς χειρός σου. Ἐμοῦ γάρ, φησί, διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. *Εθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ. Λάκκον κατώ- τατον τὸν τάφον φησίν, οὗ τὸ βάθος καρδίαν γας είν ρηκε καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Χριστός· ἔθεντο δέ με οἱ περὶ τὴν ταφήν διακονήσαντες. Εν σκοτεινοῖς καὶ ἐν σκιᾷ θανάτου. Ἐν σκο- τεινοῖς τόποις· ἐπιτεθέντος γὰρ τοῦ λίθου, σκότος ἐν τοῖς τοῦ μνημείου γέγονε τόποις · σκιὰν δὲ θανάτου πάλιν τοὺς ἐν τῷ τάφῳ σκοτεινούς λέγει τόπους· δι' ἑτέρων λέξεων τὸ αὐτὸ σημαίνει. Σκιὰ γὰρ λέγεται καὶ τὸ σκότος. Επ' ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ό θυμός σου. Το, Επε- στηρίχθη, ὁ Σύμμαχος, 'Επεβάρησεν ἐξέδωκεν. Ἐμέ, φησί, κατέσκηψεν ὁ κατὰ τῶν ἀνθρώπων EUTHYMII ZIGABENI Omnes enim, ut inquit Evangelista, dimittentes A eum fugerunt s. Humano igitur judicio, visus est omni esse auxilio destitutus, tametsi secus fuerit. Dixisse enim eum legimus ad Petrum : An putas, quod non possim nunc rogare Patrem meum, et præ- stabit mihi plusquam duodecim legiones angelo- rum s8 ? In mortuis liber. Liber a corruptione, vel etiam liber, quia non ab angelis in infernum deductus sum, sed solus descendi; subaudiri enim debet verbum, Fuit. Accessi, inquit, ad mortuos liber, hoc est, insons atque innocens, abest enim (4 culpa). Omnes enim alii peccatum secum habent ut causam mortis. Pœna enim ac multa peccati, mors; solus autem Christus insons, et sine pec- cato ad mortem accessit. Vel Liber, quia alii inviti moriuntur, et ideo mortis servi sunt: at Christus spontę sua ac volens mortuus est. Potestatem enim Înquit, habeo ponendi animam meam ”. Vel aliter, Liber, veluti qui inferni vinculis non est detentus, sed cum autoritate atque cum dignitate illuc de- scendit, atque ibidem etiam conversatus est, et alio- rum vincula dissolvit. Præterea illa ratione liber dicitur Christus, quia tanquam Deus morti sub- ditus non fuit. VERS. 6. Sicut vulnerati dormientes in sepulcro. Subaudiri etiam debet hoc in loco verbum Fui. Symmachus vero ita reddidit : Quasi vulnerati jam centes in sepulcris. B Quorum non es memor amplius. Cum jam cor- C rupti sint atque in pulverem resoluti. Et ipsi de manu tua repulsi sunt. Illi nimirum qui ob propria peccata ab auxilio tuo deciderunt. Similis enim, inquit, factus sum hujusmodi honi- nibus, multorum scilicet opinione, tametsi haud ita esset, Licet, inquit, clavis confossus sim et lancea, ac positus etiam in sepulcro, a te tamen non sum derelictus. Neque enim tu mei unquam oblitus es, qui olim pollicitus fueras non daturum te esse sanctum tuum videre corruptionem 30. Neque eļia: de manu tua repulsus sum. Me enim, inquit alibi, propter innocentiam suscepisti. Vans. 7. Posuerunt me in lacu inferiori. Per la- cum inferioren sepulturam intelligit, cujus pro- funditatem Christus in Evangelio, Cor terre ap- D pellavit dicens: Sic erit Filius hominis in corde terræ, tribus diebus et tribus noctibus ". Illi autem curarunt. In tenebrosis et in umbra mortis. In locis, in- quam, tenebrosis. Superposito enim sepulturæ lapide, tenebræ in ea efficiuntur. Per umbram etiam mortis, tenebrosa sepulturæ loca significa- vit, varietate usus sermonis. Siquidem umbrosa loca tenebrosa etiam appellamus. Vers. 8. Super me confirmatus est furor tuus, Symmachus pro Confirmatus reddidit, Aggravatus est. In me, inquit, irruit ira tua quam delicta ho- * Matth. xxvi, 56, ** Ibid. 53. Joan. x, 18. in ea me posuerunt, qui sepulturam meam so Pial. xv, 10. at Matth. x11, 40.
6β Make ululation before the Lord the king. ‘Ululation’ was spoken about earlier.
7 Σαλευθήτω ἡ θάλασσα καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ. Σάλευσιν κἀνταῦθα, τὴν ἀγαλλίασιν καὶ σκίρτησιν λέγει, καθὼς καὶ ἐν τῷ ϟε΄ ψαλμῷ προείρηκεν, εἰπὼν, Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ, σαλευθήτω ἡ θάλασσα καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς· ἀνάγνωθι οὖν καὶ τὴν ἐκεῖ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. Πλήρωμα δὲ τῆς θαλάσσης ἐνόησάν τινες, τοὺς πληροῦντας αὐτὴν ἰχθύας, ὡς καὶ αὐτῶν χαίρειν κελευομένων.ἀλλ' ὡς ἄνθρωπος ἀβοήθητος· Πάντες γάρ, φησίν, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. "Εδοξε μὲν οὖν ἀβοήθητος τοῖς ἀνθρώποις, οὐκ ἦν δέ· εἴρηκε γὰρ πρὸς Πέ- τρον • Η δοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν Πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι πλείους ἢ δώδεκα λεγεώνας ἀγγέλων; • Εν νεκροῖς ἐλεύθερος. Ελεύθερος διαφθοράς - *, μὴ ὑπ' ἄλλων καταγόμενος εἰς τὸν ἄδην, ἀλλὰ μόνος κατιών. Προσυπακουστέον δὲ τὸ, Εγενήθην. Αφικόμην εἰς τοὺς νεκροὺς ἐλεύθερος, ὅ ἐστιν, ἀναίτιος, ἐλλείποντος τοῦ ἄρθρου. Οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι πάντες αἰτίαν ἔχουσι θανάτου τὴν ἁμαρτίαν· ἐπιτέ μιον γὰρ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος· μόνος δὲ ἀναίτιος, ὡς ἀναμάρτητος, ὁ Χριστός. "Η ελεύθερος, ὡς τῶν ἄλλων μὲν ἀκόντων ἀποθνησκόντων, καὶ διὰ τοῦτο δεδουλωμένων τῷ θανάτῳ, τοῦ δὲ Χριστοῦ ἑκόντος. Εξουσίαν γάρ, φησίν, ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου. Η καὶ ἄλλως· ἐλεύθερος, ὡς μὴ συσχεθείς τοῖς δεσμοῖς τοῦ ᾅδου, ἀλλὰ κατ'· ἐξουσίαν ἐν τῷ ᾅδῃ ἀναστραφείς, καὶ λύσας μᾶλλον τοὺς τῶν ἄλλων δεσμούς. Εστι δὲ ἐλεύθερος νεκρότητος καὶ θανά του, ὡς Θεός. Ωσεί τραυματίαι καθεύδοντες ἐν τάξῳ. Προσν- πακουστέον κάνταῦθα τὸ Εγενήθην. 'Ο δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν, ὡσεὶ τραυματισμένοι κείμενοι ἐν τάξ φοις. ῶν οὐκ ἐμνήσθης ἔτι. Σηπομένων καὶ εἰς χοῦν διαλυομένων. Καὶ αὐτοὶ ἐκ τῆς χειρὸς σου ἀπώσθησαν. Οἴτι νες ἐκ τῆς ἀντιλήψεώς σου ἐξέπεσον διὰ τὰς ἁμαρ τίας αὐτῶν. Ωμοιώθην, φασί, τοιούτοις, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολήψει τῶν ἀνθρωπίνων· οὐκ ἤμην δὲ τοιοῦ τος. Εἰ γὰρ καὶ ἑτρώθην ήλοις καὶ λόγχῃ, καὶ ἐτέ θην ἐν τάφῳ, ἀλλ' οὐκ ἐπελήσθην παρὰ σοι· Οὐ γὰρ δώσεις, φησί, τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν οὐδ᾽ ἀπώσθην ἐκ τῆς χειρός σου. Ἐμοῦ γάρ, φησί, διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. *Εθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ. Λάκκον κατώ- τατον τὸν τάφον φησίν, οὗ τὸ βάθος καρδίαν γας είν ρηκε καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Χριστός· ἔθεντο δέ με οἱ περὶ τὴν ταφήν διακονήσαντες. Εν σκοτεινοῖς καὶ ἐν σκιᾷ θανάτου. Ἐν σκο- τεινοῖς τόποις· ἐπιτεθέντος γὰρ τοῦ λίθου, σκότος ἐν τοῖς τοῦ μνημείου γέγονε τόποις · σκιὰν δὲ θανάτου πάλιν τοὺς ἐν τῷ τάφῳ σκοτεινούς λέγει τόπους· δι' ἑτέρων λέξεων τὸ αὐτὸ σημαίνει. Σκιὰ γὰρ λέγεται καὶ τὸ σκότος. Επ' ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ό θυμός σου. Το, Επε- στηρίχθη, ὁ Σύμμαχος, 'Επεβάρησεν ἐξέδωκεν. Ἐμέ, φησί, κατέσκηψεν ὁ κατὰ τῶν ἀνθρώπων EUTHYMII ZIGABENI Omnes enim, ut inquit Evangelista, dimittentes A eum fugerunt s. Humano igitur judicio, visus est omni esse auxilio destitutus, tametsi secus fuerit. Dixisse enim eum legimus ad Petrum : An putas, quod non possim nunc rogare Patrem meum, et præ- stabit mihi plusquam duodecim legiones angelo- rum s8 ? In mortuis liber. Liber a corruptione, vel etiam liber, quia non ab angelis in infernum deductus sum, sed solus descendi; subaudiri enim debet verbum, Fuit. Accessi, inquit, ad mortuos liber, hoc est, insons atque innocens, abest enim (4 culpa). Omnes enim alii peccatum secum habent ut causam mortis. Pœna enim ac multa peccati, mors; solus autem Christus insons, et sine pec- cato ad mortem accessit. Vel Liber, quia alii inviti moriuntur, et ideo mortis servi sunt: at Christus spontę sua ac volens mortuus est. Potestatem enim Înquit, habeo ponendi animam meam ”. Vel aliter, Liber, veluti qui inferni vinculis non est detentus, sed cum autoritate atque cum dignitate illuc de- scendit, atque ibidem etiam conversatus est, et alio- rum vincula dissolvit. Præterea illa ratione liber dicitur Christus, quia tanquam Deus morti sub- ditus non fuit. VERS. 6. Sicut vulnerati dormientes in sepulcro. Subaudiri etiam debet hoc in loco verbum Fui. Symmachus vero ita reddidit : Quasi vulnerati jam centes in sepulcris. B Quorum non es memor amplius. Cum jam cor- C rupti sint atque in pulverem resoluti. Et ipsi de manu tua repulsi sunt. Illi nimirum qui ob propria peccata ab auxilio tuo deciderunt. Similis enim, inquit, factus sum hujusmodi honi- nibus, multorum scilicet opinione, tametsi haud ita esset, Licet, inquit, clavis confossus sim et lancea, ac positus etiam in sepulcro, a te tamen non sum derelictus. Neque enim tu mei unquam oblitus es, qui olim pollicitus fueras non daturum te esse sanctum tuum videre corruptionem 30. Neque eļia: de manu tua repulsus sum. Me enim, inquit alibi, propter innocentiam suscepisti. Vans. 7. Posuerunt me in lacu inferiori. Per la- cum inferioren sepulturam intelligit, cujus pro- funditatem Christus in Evangelio, Cor terre ap- D pellavit dicens: Sic erit Filius hominis in corde terræ, tribus diebus et tribus noctibus ". Illi autem curarunt. In tenebrosis et in umbra mortis. In locis, in- quam, tenebrosis. Superposito enim sepulturæ lapide, tenebræ in ea efficiuntur. Per umbram etiam mortis, tenebrosa sepulturæ loca significa- vit, varietate usus sermonis. Siquidem umbrosa loca tenebrosa etiam appellamus. Vers. 8. Super me confirmatus est furor tuus, Symmachus pro Confirmatus reddidit, Aggravatus est. In me, inquit, irruit ira tua quam delicta ho- * Matth. xxvi, 56, ** Ibid. 53. Joan. x, 18. in ea me posuerunt, qui sepulturam meam so Pial. xv, 10. at Matth. x11, 40.
7 Let the sea and its fullness be shaken, the inhabited world and all who dwell in it. Here, too, ‘shaking’ is what he calls rejoicing and leaping, as he said previously in the nine- ty-fifth psalm, saying, Let the heavens be glad and let the earth rejoice, let the sea and its fullness be shaken. Read therefore the exposition given there also. Some have understood the fullness of the sea as the fish filling it, they also as it were being commanded to rejoice.
α Ποταμοὶ κροτήσουσι χειρὶ ἐπὶ τὸ αὐτό. Ὁμοῦ ἐν χειρὶ κροτήσουσι, δίκην ἀνθρώπων συγχαιρόντων ἀλλήλοις, τουτέστι, καὶ αὐτοὶ μονονουχὶ σκιρτήσουσιν οἱ ποταμοὶ, τῆς παγκοσμίου χαρᾶς ἐρχομένης. Ἀναγωγικῶς δὲ, ποταμοὶ, οἱ ῥέοντες τὸ πότιμον νᾶμα τῆς διδασκαλίας, περὶ ὧν εἴρηκεν ὁ Χριστὸς, Ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, ποταμοὶ ἐκ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος· ἢ τὰ ποταμηδὸν συῤῥέοντα πλήθη τῶν πιστῶν ἐν ταῖς ἐκκλησίαις.ἀλλ' ὡς ἄνθρωπος ἀβοήθητος· Πάντες γάρ, φησίν, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. "Εδοξε μὲν οὖν ἀβοήθητος τοῖς ἀνθρώποις, οὐκ ἦν δέ· εἴρηκε γὰρ πρὸς Πέ- τρον • Η δοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν Πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι πλείους ἢ δώδεκα λεγεώνας ἀγγέλων; • Εν νεκροῖς ἐλεύθερος. Ελεύθερος διαφθοράς - *, μὴ ὑπ' ἄλλων καταγόμενος εἰς τὸν ἄδην, ἀλλὰ μόνος κατιών. Προσυπακουστέον δὲ τὸ, Εγενήθην. Αφικόμην εἰς τοὺς νεκροὺς ἐλεύθερος, ὅ ἐστιν, ἀναίτιος, ἐλλείποντος τοῦ ἄρθρου. Οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι πάντες αἰτίαν ἔχουσι θανάτου τὴν ἁμαρτίαν· ἐπιτέ μιον γὰρ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος· μόνος δὲ ἀναίτιος, ὡς ἀναμάρτητος, ὁ Χριστός. "Η ελεύθερος, ὡς τῶν ἄλλων μὲν ἀκόντων ἀποθνησκόντων, καὶ διὰ τοῦτο δεδουλωμένων τῷ θανάτῳ, τοῦ δὲ Χριστοῦ ἑκόντος. Εξουσίαν γάρ, φησίν, ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου. Η καὶ ἄλλως· ἐλεύθερος, ὡς μὴ συσχεθείς τοῖς δεσμοῖς τοῦ ᾅδου, ἀλλὰ κατ'· ἐξουσίαν ἐν τῷ ᾅδῃ ἀναστραφείς, καὶ λύσας μᾶλλον τοὺς τῶν ἄλλων δεσμούς. Εστι δὲ ἐλεύθερος νεκρότητος καὶ θανά του, ὡς Θεός. Ωσεί τραυματίαι καθεύδοντες ἐν τάξῳ. Προσν- πακουστέον κάνταῦθα τὸ Εγενήθην. 'Ο δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν, ὡσεὶ τραυματισμένοι κείμενοι ἐν τάξ φοις. ῶν οὐκ ἐμνήσθης ἔτι. Σηπομένων καὶ εἰς χοῦν διαλυομένων. Καὶ αὐτοὶ ἐκ τῆς χειρὸς σου ἀπώσθησαν. Οἴτι νες ἐκ τῆς ἀντιλήψεώς σου ἐξέπεσον διὰ τὰς ἁμαρ τίας αὐτῶν. Ωμοιώθην, φασί, τοιούτοις, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολήψει τῶν ἀνθρωπίνων· οὐκ ἤμην δὲ τοιοῦ τος. Εἰ γὰρ καὶ ἑτρώθην ήλοις καὶ λόγχῃ, καὶ ἐτέ θην ἐν τάφῳ, ἀλλ' οὐκ ἐπελήσθην παρὰ σοι· Οὐ γὰρ δώσεις, φησί, τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν οὐδ᾽ ἀπώσθην ἐκ τῆς χειρός σου. Ἐμοῦ γάρ, φησί, διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. *Εθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ. Λάκκον κατώ- τατον τὸν τάφον φησίν, οὗ τὸ βάθος καρδίαν γας είν ρηκε καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Χριστός· ἔθεντο δέ με οἱ περὶ τὴν ταφήν διακονήσαντες. Εν σκοτεινοῖς καὶ ἐν σκιᾷ θανάτου. Ἐν σκο- τεινοῖς τόποις· ἐπιτεθέντος γὰρ τοῦ λίθου, σκότος ἐν τοῖς τοῦ μνημείου γέγονε τόποις · σκιὰν δὲ θανάτου πάλιν τοὺς ἐν τῷ τάφῳ σκοτεινούς λέγει τόπους· δι' ἑτέρων λέξεων τὸ αὐτὸ σημαίνει. Σκιὰ γὰρ λέγεται καὶ τὸ σκότος. Επ' ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ό θυμός σου. Το, Επε- στηρίχθη, ὁ Σύμμαχος, 'Επεβάρησεν ἐξέδωκεν. Ἐμέ, φησί, κατέσκηψεν ὁ κατὰ τῶν ἀνθρώπων EUTHYMII ZIGABENI Omnes enim, ut inquit Evangelista, dimittentes A eum fugerunt s. Humano igitur judicio, visus est omni esse auxilio destitutus, tametsi secus fuerit. Dixisse enim eum legimus ad Petrum : An putas, quod non possim nunc rogare Patrem meum, et præ- stabit mihi plusquam duodecim legiones angelo- rum s8 ? In mortuis liber. Liber a corruptione, vel etiam liber, quia non ab angelis in infernum deductus sum, sed solus descendi; subaudiri enim debet verbum, Fuit. Accessi, inquit, ad mortuos liber, hoc est, insons atque innocens, abest enim (4 culpa). Omnes enim alii peccatum secum habent ut causam mortis. Pœna enim ac multa peccati, mors; solus autem Christus insons, et sine pec- cato ad mortem accessit. Vel Liber, quia alii inviti moriuntur, et ideo mortis servi sunt: at Christus spontę sua ac volens mortuus est. Potestatem enim Înquit, habeo ponendi animam meam ”. Vel aliter, Liber, veluti qui inferni vinculis non est detentus, sed cum autoritate atque cum dignitate illuc de- scendit, atque ibidem etiam conversatus est, et alio- rum vincula dissolvit. Præterea illa ratione liber dicitur Christus, quia tanquam Deus morti sub- ditus non fuit. VERS. 6. Sicut vulnerati dormientes in sepulcro. Subaudiri etiam debet hoc in loco verbum Fui. Symmachus vero ita reddidit : Quasi vulnerati jam centes in sepulcris. B Quorum non es memor amplius. Cum jam cor- C rupti sint atque in pulverem resoluti. Et ipsi de manu tua repulsi sunt. Illi nimirum qui ob propria peccata ab auxilio tuo deciderunt. Similis enim, inquit, factus sum hujusmodi honi- nibus, multorum scilicet opinione, tametsi haud ita esset, Licet, inquit, clavis confossus sim et lancea, ac positus etiam in sepulcro, a te tamen non sum derelictus. Neque enim tu mei unquam oblitus es, qui olim pollicitus fueras non daturum te esse sanctum tuum videre corruptionem 30. Neque eļia: de manu tua repulsus sum. Me enim, inquit alibi, propter innocentiam suscepisti. Vans. 7. Posuerunt me in lacu inferiori. Per la- cum inferioren sepulturam intelligit, cujus pro- funditatem Christus in Evangelio, Cor terre ap- D pellavit dicens: Sic erit Filius hominis in corde terræ, tribus diebus et tribus noctibus ". Illi autem curarunt. In tenebrosis et in umbra mortis. In locis, in- quam, tenebrosis. Superposito enim sepulturæ lapide, tenebræ in ea efficiuntur. Per umbram etiam mortis, tenebrosa sepulturæ loca significa- vit, varietate usus sermonis. Siquidem umbrosa loca tenebrosa etiam appellamus. Vers. 8. Super me confirmatus est furor tuus, Symmachus pro Confirmatus reddidit, Aggravatus est. In me, inquit, irruit ira tua quam delicta ho- * Matth. xxvi, 56, ** Ibid. 53. Joan. x, 18. in ea me posuerunt, qui sepulturam meam so Pial. xv, 10. at Matth. x11, 40.
8α Rivers will clap hand in concert. Together they will clap with hand, like people congratulating one another, that is, the very rivers will as it were leap up when the joy of the whole world comes. In an anagogical sense, rivers are those that flow with the refreshing streams of teaching about which Christ said, He who believes in me, out of his belly shall flow rivers of living water. Or else the crowds of believers converging like rivers on the churches.
β Tὰ ὄρη ἀγαλλιάσεται | ἀπὸ προσώπου Κυρίου, ὅτι ἔρχεται. β ἀγαλλιάσεται MPASCF : ἀγαλλιάσονται HV[LTRa].ἀλλ' ὡς ἄνθρωπος ἀβοήθητος· Πάντες γάρ, φησίν, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. "Εδοξε μὲν οὖν ἀβοήθητος τοῖς ἀνθρώποις, οὐκ ἦν δέ· εἴρηκε γὰρ πρὸς Πέ- τρον • Η δοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν Πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι πλείους ἢ δώδεκα λεγεώνας ἀγγέλων; • Εν νεκροῖς ἐλεύθερος. Ελεύθερος διαφθοράς - *, μὴ ὑπ' ἄλλων καταγόμενος εἰς τὸν ἄδην, ἀλλὰ μόνος κατιών. Προσυπακουστέον δὲ τὸ, Εγενήθην. Αφικόμην εἰς τοὺς νεκροὺς ἐλεύθερος, ὅ ἐστιν, ἀναίτιος, ἐλλείποντος τοῦ ἄρθρου. Οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι πάντες αἰτίαν ἔχουσι θανάτου τὴν ἁμαρτίαν· ἐπιτέ μιον γὰρ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος· μόνος δὲ ἀναίτιος, ὡς ἀναμάρτητος, ὁ Χριστός. "Η ελεύθερος, ὡς τῶν ἄλλων μὲν ἀκόντων ἀποθνησκόντων, καὶ διὰ τοῦτο δεδουλωμένων τῷ θανάτῳ, τοῦ δὲ Χριστοῦ ἑκόντος. Εξουσίαν γάρ, φησίν, ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου. Η καὶ ἄλλως· ἐλεύθερος, ὡς μὴ συσχεθείς τοῖς δεσμοῖς τοῦ ᾅδου, ἀλλὰ κατ'· ἐξουσίαν ἐν τῷ ᾅδῃ ἀναστραφείς, καὶ λύσας μᾶλλον τοὺς τῶν ἄλλων δεσμούς. Εστι δὲ ἐλεύθερος νεκρότητος καὶ θανά του, ὡς Θεός. Ωσεί τραυματίαι καθεύδοντες ἐν τάξῳ. Προσν- πακουστέον κάνταῦθα τὸ Εγενήθην. 'Ο δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν, ὡσεὶ τραυματισμένοι κείμενοι ἐν τάξ φοις. ῶν οὐκ ἐμνήσθης ἔτι. Σηπομένων καὶ εἰς χοῦν διαλυομένων. Καὶ αὐτοὶ ἐκ τῆς χειρὸς σου ἀπώσθησαν. Οἴτι νες ἐκ τῆς ἀντιλήψεώς σου ἐξέπεσον διὰ τὰς ἁμαρ τίας αὐτῶν. Ωμοιώθην, φασί, τοιούτοις, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολήψει τῶν ἀνθρωπίνων· οὐκ ἤμην δὲ τοιοῦ τος. Εἰ γὰρ καὶ ἑτρώθην ήλοις καὶ λόγχῃ, καὶ ἐτέ θην ἐν τάφῳ, ἀλλ' οὐκ ἐπελήσθην παρὰ σοι· Οὐ γὰρ δώσεις, φησί, τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν οὐδ᾽ ἀπώσθην ἐκ τῆς χειρός σου. Ἐμοῦ γάρ, φησί, διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. *Εθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ. Λάκκον κατώ- τατον τὸν τάφον φησίν, οὗ τὸ βάθος καρδίαν γας είν ρηκε καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Χριστός· ἔθεντο δέ με οἱ περὶ τὴν ταφήν διακονήσαντες. Εν σκοτεινοῖς καὶ ἐν σκιᾷ θανάτου. Ἐν σκο- τεινοῖς τόποις· ἐπιτεθέντος γὰρ τοῦ λίθου, σκότος ἐν τοῖς τοῦ μνημείου γέγονε τόποις · σκιὰν δὲ θανάτου πάλιν τοὺς ἐν τῷ τάφῳ σκοτεινούς λέγει τόπους· δι' ἑτέρων λέξεων τὸ αὐτὸ σημαίνει. Σκιὰ γὰρ λέγεται καὶ τὸ σκότος. Επ' ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ό θυμός σου. Το, Επε- στηρίχθη, ὁ Σύμμαχος, 'Επεβάρησεν ἐξέδωκεν. Ἐμέ, φησί, κατέσκηψεν ὁ κατὰ τῶν ἀνθρώπων EUTHYMII ZIGABENI Omnes enim, ut inquit Evangelista, dimittentes A eum fugerunt s. Humano igitur judicio, visus est omni esse auxilio destitutus, tametsi secus fuerit. Dixisse enim eum legimus ad Petrum : An putas, quod non possim nunc rogare Patrem meum, et præ- stabit mihi plusquam duodecim legiones angelo- rum s8 ? In mortuis liber. Liber a corruptione, vel etiam liber, quia non ab angelis in infernum deductus sum, sed solus descendi; subaudiri enim debet verbum, Fuit. Accessi, inquit, ad mortuos liber, hoc est, insons atque innocens, abest enim (4 culpa). Omnes enim alii peccatum secum habent ut causam mortis. Pœna enim ac multa peccati, mors; solus autem Christus insons, et sine pec- cato ad mortem accessit. Vel Liber, quia alii inviti moriuntur, et ideo mortis servi sunt: at Christus spontę sua ac volens mortuus est. Potestatem enim Înquit, habeo ponendi animam meam ”. Vel aliter, Liber, veluti qui inferni vinculis non est detentus, sed cum autoritate atque cum dignitate illuc de- scendit, atque ibidem etiam conversatus est, et alio- rum vincula dissolvit. Præterea illa ratione liber dicitur Christus, quia tanquam Deus morti sub- ditus non fuit. VERS. 6. Sicut vulnerati dormientes in sepulcro. Subaudiri etiam debet hoc in loco verbum Fui. Symmachus vero ita reddidit : Quasi vulnerati jam centes in sepulcris. B Quorum non es memor amplius. Cum jam cor- C rupti sint atque in pulverem resoluti. Et ipsi de manu tua repulsi sunt. Illi nimirum qui ob propria peccata ab auxilio tuo deciderunt. Similis enim, inquit, factus sum hujusmodi honi- nibus, multorum scilicet opinione, tametsi haud ita esset, Licet, inquit, clavis confossus sim et lancea, ac positus etiam in sepulcro, a te tamen non sum derelictus. Neque enim tu mei unquam oblitus es, qui olim pollicitus fueras non daturum te esse sanctum tuum videre corruptionem 30. Neque eļia: de manu tua repulsus sum. Me enim, inquit alibi, propter innocentiam suscepisti. Vans. 7. Posuerunt me in lacu inferiori. Per la- cum inferioren sepulturam intelligit, cujus pro- funditatem Christus in Evangelio, Cor terre ap- D pellavit dicens: Sic erit Filius hominis in corde terræ, tribus diebus et tribus noctibus ". Illi autem curarunt. In tenebrosis et in umbra mortis. In locis, in- quam, tenebrosis. Superposito enim sepulturæ lapide, tenebræ in ea efficiuntur. Per umbram etiam mortis, tenebrosa sepulturæ loca significa- vit, varietate usus sermonis. Siquidem umbrosa loca tenebrosa etiam appellamus. Vers. 8. Super me confirmatus est furor tuus, Symmachus pro Confirmatus reddidit, Aggravatus est. In me, inquit, irruit ira tua quam delicta ho- * Matth. xxvi, 56, ** Ibid. 53. Joan. x, 18. in ea me posuerunt, qui sepulturam meam so Pial. xv, 10. at Matth. x11, 40.
8β The mountains will rejoice before the face of the Lord, for he is coming.
Καὶ αὐτὰ τὰ ὄρη, ὥσπερ ἐν τῷ ϟε΄ ψαλμῷ, τὰ ξύλα τοῦ δρυμοῦ. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ὄρη, οἱ προφῆται, διὰ τὸ ὕψος τῆς θεωρίας αὐτῶν· ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον ἐξερχομένης.ἀλλ' ὡς ἄνθρωπος ἀβοήθητος· Πάντες γάρ, φησίν, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. "Εδοξε μὲν οὖν ἀβοήθητος τοῖς ἀνθρώποις, οὐκ ἦν δέ· εἴρηκε γὰρ πρὸς Πέ- τρον • Η δοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν Πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι πλείους ἢ δώδεκα λεγεώνας ἀγγέλων; • Εν νεκροῖς ἐλεύθερος. Ελεύθερος διαφθοράς - *, μὴ ὑπ' ἄλλων καταγόμενος εἰς τὸν ἄδην, ἀλλὰ μόνος κατιών. Προσυπακουστέον δὲ τὸ, Εγενήθην. Αφικόμην εἰς τοὺς νεκροὺς ἐλεύθερος, ὅ ἐστιν, ἀναίτιος, ἐλλείποντος τοῦ ἄρθρου. Οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι πάντες αἰτίαν ἔχουσι θανάτου τὴν ἁμαρτίαν· ἐπιτέ μιον γὰρ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος· μόνος δὲ ἀναίτιος, ὡς ἀναμάρτητος, ὁ Χριστός. "Η ελεύθερος, ὡς τῶν ἄλλων μὲν ἀκόντων ἀποθνησκόντων, καὶ διὰ τοῦτο δεδουλωμένων τῷ θανάτῳ, τοῦ δὲ Χριστοῦ ἑκόντος. Εξουσίαν γάρ, φησίν, ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου. Η καὶ ἄλλως· ἐλεύθερος, ὡς μὴ συσχεθείς τοῖς δεσμοῖς τοῦ ᾅδου, ἀλλὰ κατ'· ἐξουσίαν ἐν τῷ ᾅδῃ ἀναστραφείς, καὶ λύσας μᾶλλον τοὺς τῶν ἄλλων δεσμούς. Εστι δὲ ἐλεύθερος νεκρότητος καὶ θανά του, ὡς Θεός. Ωσεί τραυματίαι καθεύδοντες ἐν τάξῳ. Προσν- πακουστέον κάνταῦθα τὸ Εγενήθην. 'Ο δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν, ὡσεὶ τραυματισμένοι κείμενοι ἐν τάξ φοις. ῶν οὐκ ἐμνήσθης ἔτι. Σηπομένων καὶ εἰς χοῦν διαλυομένων. Καὶ αὐτοὶ ἐκ τῆς χειρὸς σου ἀπώσθησαν. Οἴτι νες ἐκ τῆς ἀντιλήψεώς σου ἐξέπεσον διὰ τὰς ἁμαρ τίας αὐτῶν. Ωμοιώθην, φασί, τοιούτοις, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολήψει τῶν ἀνθρωπίνων· οὐκ ἤμην δὲ τοιοῦ τος. Εἰ γὰρ καὶ ἑτρώθην ήλοις καὶ λόγχῃ, καὶ ἐτέ θην ἐν τάφῳ, ἀλλ' οὐκ ἐπελήσθην παρὰ σοι· Οὐ γὰρ δώσεις, φησί, τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν οὐδ᾽ ἀπώσθην ἐκ τῆς χειρός σου. Ἐμοῦ γάρ, φησί, διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. *Εθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ. Λάκκον κατώ- τατον τὸν τάφον φησίν, οὗ τὸ βάθος καρδίαν γας είν ρηκε καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Χριστός· ἔθεντο δέ με οἱ περὶ τὴν ταφήν διακονήσαντες. Εν σκοτεινοῖς καὶ ἐν σκιᾷ θανάτου. Ἐν σκο- τεινοῖς τόποις· ἐπιτεθέντος γὰρ τοῦ λίθου, σκότος ἐν τοῖς τοῦ μνημείου γέγονε τόποις · σκιὰν δὲ θανάτου πάλιν τοὺς ἐν τῷ τάφῳ σκοτεινούς λέγει τόπους· δι' ἑτέρων λέξεων τὸ αὐτὸ σημαίνει. Σκιὰ γὰρ λέγεται καὶ τὸ σκότος. Επ' ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ό θυμός σου. Το, Επε- στηρίχθη, ὁ Σύμμαχος, 'Επεβάρησεν ἐξέδωκεν. Ἐμέ, φησί, κατέσκηψεν ὁ κατὰ τῶν ἀνθρώπων EUTHYMII ZIGABENI Omnes enim, ut inquit Evangelista, dimittentes A eum fugerunt s. Humano igitur judicio, visus est omni esse auxilio destitutus, tametsi secus fuerit. Dixisse enim eum legimus ad Petrum : An putas, quod non possim nunc rogare Patrem meum, et præ- stabit mihi plusquam duodecim legiones angelo- rum s8 ? In mortuis liber. Liber a corruptione, vel etiam liber, quia non ab angelis in infernum deductus sum, sed solus descendi; subaudiri enim debet verbum, Fuit. Accessi, inquit, ad mortuos liber, hoc est, insons atque innocens, abest enim (4 culpa). Omnes enim alii peccatum secum habent ut causam mortis. Pœna enim ac multa peccati, mors; solus autem Christus insons, et sine pec- cato ad mortem accessit. Vel Liber, quia alii inviti moriuntur, et ideo mortis servi sunt: at Christus spontę sua ac volens mortuus est. Potestatem enim Înquit, habeo ponendi animam meam ”. Vel aliter, Liber, veluti qui inferni vinculis non est detentus, sed cum autoritate atque cum dignitate illuc de- scendit, atque ibidem etiam conversatus est, et alio- rum vincula dissolvit. Præterea illa ratione liber dicitur Christus, quia tanquam Deus morti sub- ditus non fuit. VERS. 6. Sicut vulnerati dormientes in sepulcro. Subaudiri etiam debet hoc in loco verbum Fui. Symmachus vero ita reddidit : Quasi vulnerati jam centes in sepulcris. B Quorum non es memor amplius. Cum jam cor- C rupti sint atque in pulverem resoluti. Et ipsi de manu tua repulsi sunt. Illi nimirum qui ob propria peccata ab auxilio tuo deciderunt. Similis enim, inquit, factus sum hujusmodi honi- nibus, multorum scilicet opinione, tametsi haud ita esset, Licet, inquit, clavis confossus sim et lancea, ac positus etiam in sepulcro, a te tamen non sum derelictus. Neque enim tu mei unquam oblitus es, qui olim pollicitus fueras non daturum te esse sanctum tuum videre corruptionem 30. Neque eļia: de manu tua repulsus sum. Me enim, inquit alibi, propter innocentiam suscepisti. Vans. 7. Posuerunt me in lacu inferiori. Per la- cum inferioren sepulturam intelligit, cujus pro- funditatem Christus in Evangelio, Cor terre ap- D pellavit dicens: Sic erit Filius hominis in corde terræ, tribus diebus et tribus noctibus ". Illi autem curarunt. In tenebrosis et in umbra mortis. In locis, in- quam, tenebrosis. Superposito enim sepulturæ lapide, tenebræ in ea efficiuntur. Per umbram etiam mortis, tenebrosa sepulturæ loca significa- vit, varietate usus sermonis. Siquidem umbrosa loca tenebrosa etiam appellamus. Vers. 8. Super me confirmatus est furor tuus, Symmachus pro Confirmatus reddidit, Aggravatus est. In me, inquit, irruit ira tua quam delicta ho- * Matth. xxvi, 56, ** Ibid. 53. Joan. x, 18. in ea me posuerunt, qui sepulturam meam so Pial. xv, 10. at Matth. x11, 40.
And the very mountains themselves, just as in the ninety-fifth psalm with the trees of the wood. In an anagogical sense, the mountains are the prophets on account of the height of their vision; they will rejoice when their prophecy comes to fulfilment.
PG 128:9879 Ὅτι ἥκει κρῖναι τὴν γῆν, κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥηθέντος ϟε΄ ψαλμοῦ. Ἀλλ’ ἐκεῖ μὲν εἴρηται, καὶ λαοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ, ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι, ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐθύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθὴς, εὐθὴς, καὶ ὁ εὐθὴς, ἀληθής.Μὴ διηγήσεται τις ἐν τάφῳ τὸ ἔλεός σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν τῇ ἀπωλείᾳ ; Τῆς αὐτῆς ἐστιν ἐννοίας καὶ ταῦτα. ᾿Απώλειαν δὲ τὸν τάφον πάλιν ὠνόμασεν, ὡς διαφθείροντα τὸν ἐγκείμενον νεκρόν. Εἰρήκαμεν δὲ, ὅτι τὰ αὐτὰ δι᾽ ἑτέρων πολλάκις λέ ξεων ὁ Προφήτης λέγει, καὶ μᾶλλον ἐν τοῖς παθη τικοῖς. Οὐχ ὁ νεκρός, ἀλλ' ὁ ζῶν, φησίν, αἰσθάνεται τοῦ ἐλέους σου, καὶ ἀπαγγέλλει τοῦτο τοῖς ἀν θρώποις. Περὶ δὲ τῆς ἀληθείας εἴρηται ἐν τῷ αθ' ψαλμῷ. Α Ει Μὴ γνωσθήσεται ἐν τῷ σκότει τὰ θαυμάσιά σου; καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ἐν γῇ ἐπιλελησμένη; Σκότος λέγει τὸν ἐν τῷ τάφῳ πάλιν τόπον, τὸν αὐτ Β τὸν δὲ καὶ γῆν ἐπιλελησμένην· παρ᾽ ἀνθρώποις μὲν ὡς διαφθορᾶς ἔμπλεων, παρὰ Θεῷ δὲ ὡς μὴ ζῶντος τοῦ ἐγκειμένου. Ζῶσι γὰρ ὧν μνημονεύει Θεός· πάντα δὲ τὰ ῥηθέντα τῆς ἴσης διανοίας όντα κατ' ἐρώτησιν ἠθικῶς ἀναγνωστέον. Κἀγὼ πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέκραξα. Κἀγὼ μετά τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς καὶ αὐτὸς ἄνθρωπος. Τὸ πρωΐ ἡ προσευχή μου προφθάσει σε. Το πρωί, ἀντὶ τοῦ ταχέως, φθάσει εἰς σὲ ἡ προσευχή μου. Περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσις. Οὐ γὰρ ἐμποδίσουσιν αὐτῇ ἁμαρτίαι. Ἵνα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; ἀπο- στρέφεις τὸ πρόσωπόν σου ἀπ' ἐμοῦ; Ομοια ταυτὶ τοῖς ῥητοῖς τοῦ και ψαλμοῦ, τῷ, "Ινα τί ἐγω κατέλιπές με ; καὶ, τῷ Κεκράξομαι ἡμέρας, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ· λέγει δὲ ταῦτα καὶ ὑπὲρ ἡμῶν τῶν πρὶν ἀπωσμένων, ψυχήν ἑαυτοῦ τὴν ἑκάστου ψυχὴν ὀνομάζων, καὶ ἑαυτὸν καλῶν ἕκαστον ἡμῶν. Διὰ τί ἀπωθεῖς, φησίν, ἔτι; Καὶ γὰρ ἐγὼ λοιπὸν ὑπὲρ πάντων τίνω δίκας. Πτωχός εἰμὶ ἐγώ, καὶ ἐν κόποις ἐκ νεότητός μου. Φησὶν ὁ θεολόγος Γρηγόριος· Καὶ ὁ πλουτίζων πτωχεύει· πτωχεύει γὰρ τὴν ἐμὴν σάρκα, τη ἐγὼ πλουτήσω τὴν αὐτοῦ θεότητα. Είρηκε δι καὶ αὐτὸς ὁ Χριστὸς περὶ ἑαυτοῦ πρὸς τὸν γραμ ματέα · Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πε- τεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις. Ὁ δὲ Υιός τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίναι· ἐν κόποις δὲ ἐκ νεότητος, διότι ἐξ αὐτῶν σπαργάνων ἐπεβουλεύετο, καὶ ἐδιώκετο ὑπό τε Ηρώδου καὶ τῶν Ἰουδαίων κόπους γὰρ λέγει τὰς ταλαι πωρίας. • Υψωθεὶς δὲ έταπεινώθην. Υψωθεὶς τοῖς ση- μείοις, εταπεινώθην τοῖς προπηλακισμοῖς, ὡς τοῖς Ἰουδαίοις ἔδοξεν· ἡ ὑψωθεὶς ἐπὶ σταυροῦ, έταπει- νώθην εἰς τὸν τάφον. - EUTHYMII ZIGARENI VERS. 12. Numquid narrabil aliquis in sepulcro mi- sericordiam tuam? aut veritatem tuam in perditione ? Ad eamdem hæc verba sententiam pertinent. Et per perditionem, rursus sepulcrum intelligit, vei- uti quod cadavera illic jacentia corrumpit ac per- dit. Diximus autem alibi quod eandem Propheta sententiam sæpenumero variis repetit modis, at- que hoc præcipue quoties affectum quemdam ani- mi vult explicare. Non mortuus quispiam, inquit, sed vivens quis tuam sentiet misericordiam, et hominibus eam annuntiabit. De veritate autem Dei, dictum est in psalmo xXIX. Vers. 13. Numquid cognoscentur in tenebris mira- bilia tua, et justitia tua in terra oblita? Per tene- nebras sepulturam intelligi diximus, eamdem etiam terram oblitam,appellavit. Ab hominibus quidem oblita videtur, ob corruptionem, et a Deo, quia amplius non vivunt, qui illic jacent. Vivere enim illi dicuntur, quorum Deus reminiscitur, Om - nia autem hæc verba ejusdem sententiæ sunt, et per interrogationem et cum affectu legenda sunt. VERS. 14. ego ad te, Domine, clamavi. Et ego simul cum aliis hominibus, veluti qui verus etiam sum homo. Et mane oratio mea præveniet te. Mane dixit pro cito. Cito enim, inquit, oratio mea ad te veniet. Abundat autem præpositio præ. Ideo autem cito venit ad te mea oratio, quia impedimento ei esse non possunt peccata. VERS. 15. Uiquidl, Domine, repellis animam meam? avertiɛ faciem tuam a me? Similia hæc sunt iis quæ habentur in psalmo xxı, ibi : Quare de- reliquisti me ? Item: Clamabo per diem, et non exau- dies. Hæc autem ex persona nostra, Christus ad Patrem loquitur : pro nobis, inquam, qui antea expulsi eramus. Uniuscujusque enim fidelis animam, propriam animam appellat, in sua ipsius persona unumquemque nostrum subjiciens. Quare, inquit, adhuc repellis eos? Ego enim deinceps pro omnibus penas solvo. VERS 16. Inops sum ego, atque in laboribus ab adolescentia mea. De hac Christi inopia Gregorius Theologus loquens, dixit: Qui dives erat, effectus est inops, inops, inquam, ob carnem meam, ut illius ego divinitate dives efficeret. De se ipso etiam Chri- stus ad scribam illum dicebat: Vulpes latebras ha- bent, et volucres cœli nidos, Filius autem hominis non habet ubi reclinet caput suum ". In laboribus autem atque ab adolescentia, dictum est, quia ab ipsis in- cunabulis insidiæ adversus eum tendebantur, et quia infans persecutiones sustinuit: ab Herode scilicet atque a Judæis, per labores autem ærum- nas intelligit. Exaltatus autem humiliatus sum. Exaltatus mi- raculis, et depressus conviciis, Judæorum nimirum cpinione. Vel exaltatus in cruce, humiliatus in se- pulcro. * Matth. vin, 20. C D
9 For he has come to judge the earth, he will judge the inhabited world with justice and peoples with straightness. All these things were interpreted in sequence at the end of the above-mentioned nine- ty-fifth psalm. But there is was said, ‘and peoples in his truth’, while here it says, ‘and peoples with straightness’, so that ‘truth’ and ‘straightness’ are to be understood as the same, for what is true is straight and what is straight is true.
Psalmus CXVI
PG 128:112298 ϟη΄
PG 128:987α Ψαλμὸς τῷ Δαυίδ. Ἀνεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ᾽ Ἑβραίοις. Tῷ Δαυὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Ἑβδομήκοντα ἐπιγέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ϟϛ΄ παρεσημειωσάμεθα.Μὴ διηγήσεται τις ἐν τάφῳ τὸ ἔλεός σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν τῇ ἀπωλείᾳ ; Τῆς αὐτῆς ἐστιν ἐννοίας καὶ ταῦτα. ᾿Απώλειαν δὲ τὸν τάφον πάλιν ὠνόμασεν, ὡς διαφθείροντα τὸν ἐγκείμενον νεκρόν. Εἰρήκαμεν δὲ, ὅτι τὰ αὐτὰ δι᾽ ἑτέρων πολλάκις λέ ξεων ὁ Προφήτης λέγει, καὶ μᾶλλον ἐν τοῖς παθη τικοῖς. Οὐχ ὁ νεκρός, ἀλλ' ὁ ζῶν, φησίν, αἰσθάνεται τοῦ ἐλέους σου, καὶ ἀπαγγέλλει τοῦτο τοῖς ἀν θρώποις. Περὶ δὲ τῆς ἀληθείας εἴρηται ἐν τῷ αθ' ψαλμῷ. Α Ει Μὴ γνωσθήσεται ἐν τῷ σκότει τὰ θαυμάσιά σου; καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ἐν γῇ ἐπιλελησμένη; Σκότος λέγει τὸν ἐν τῷ τάφῳ πάλιν τόπον, τὸν αὐτ Β τὸν δὲ καὶ γῆν ἐπιλελησμένην· παρ᾽ ἀνθρώποις μὲν ὡς διαφθορᾶς ἔμπλεων, παρὰ Θεῷ δὲ ὡς μὴ ζῶντος τοῦ ἐγκειμένου. Ζῶσι γὰρ ὧν μνημονεύει Θεός· πάντα δὲ τὰ ῥηθέντα τῆς ἴσης διανοίας όντα κατ' ἐρώτησιν ἠθικῶς ἀναγνωστέον. Κἀγὼ πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέκραξα. Κἀγὼ μετά τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς καὶ αὐτὸς ἄνθρωπος. Τὸ πρωΐ ἡ προσευχή μου προφθάσει σε. Το πρωί, ἀντὶ τοῦ ταχέως, φθάσει εἰς σὲ ἡ προσευχή μου. Περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσις. Οὐ γὰρ ἐμποδίσουσιν αὐτῇ ἁμαρτίαι. Ἵνα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; ἀπο- στρέφεις τὸ πρόσωπόν σου ἀπ' ἐμοῦ; Ομοια ταυτὶ τοῖς ῥητοῖς τοῦ και ψαλμοῦ, τῷ, "Ινα τί ἐγω κατέλιπές με ; καὶ, τῷ Κεκράξομαι ἡμέρας, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ· λέγει δὲ ταῦτα καὶ ὑπὲρ ἡμῶν τῶν πρὶν ἀπωσμένων, ψυχήν ἑαυτοῦ τὴν ἑκάστου ψυχὴν ὀνομάζων, καὶ ἑαυτὸν καλῶν ἕκαστον ἡμῶν. Διὰ τί ἀπωθεῖς, φησίν, ἔτι; Καὶ γὰρ ἐγὼ λοιπὸν ὑπὲρ πάντων τίνω δίκας. Πτωχός εἰμὶ ἐγώ, καὶ ἐν κόποις ἐκ νεότητός μου. Φησὶν ὁ θεολόγος Γρηγόριος· Καὶ ὁ πλουτίζων πτωχεύει· πτωχεύει γὰρ τὴν ἐμὴν σάρκα, τη ἐγὼ πλουτήσω τὴν αὐτοῦ θεότητα. Είρηκε δι καὶ αὐτὸς ὁ Χριστὸς περὶ ἑαυτοῦ πρὸς τὸν γραμ ματέα · Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πε- τεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις. Ὁ δὲ Υιός τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίναι· ἐν κόποις δὲ ἐκ νεότητος, διότι ἐξ αὐτῶν σπαργάνων ἐπεβουλεύετο, καὶ ἐδιώκετο ὑπό τε Ηρώδου καὶ τῶν Ἰουδαίων κόπους γὰρ λέγει τὰς ταλαι πωρίας. • Υψωθεὶς δὲ έταπεινώθην. Υψωθεὶς τοῖς ση- μείοις, εταπεινώθην τοῖς προπηλακισμοῖς, ὡς τοῖς Ἰουδαίοις ἔδοξεν· ἡ ὑψωθεὶς ἐπὶ σταυροῦ, έταπει- νώθην εἰς τὸν τάφον. - EUTHYMII ZIGARENI VERS. 12. Numquid narrabil aliquis in sepulcro mi- sericordiam tuam? aut veritatem tuam in perditione ? Ad eamdem hæc verba sententiam pertinent. Et per perditionem, rursus sepulcrum intelligit, vei- uti quod cadavera illic jacentia corrumpit ac per- dit. Diximus autem alibi quod eandem Propheta sententiam sæpenumero variis repetit modis, at- que hoc præcipue quoties affectum quemdam ani- mi vult explicare. Non mortuus quispiam, inquit, sed vivens quis tuam sentiet misericordiam, et hominibus eam annuntiabit. De veritate autem Dei, dictum est in psalmo xXIX. Vers. 13. Numquid cognoscentur in tenebris mira- bilia tua, et justitia tua in terra oblita? Per tene- nebras sepulturam intelligi diximus, eamdem etiam terram oblitam,appellavit. Ab hominibus quidem oblita videtur, ob corruptionem, et a Deo, quia amplius non vivunt, qui illic jacent. Vivere enim illi dicuntur, quorum Deus reminiscitur, Om - nia autem hæc verba ejusdem sententiæ sunt, et per interrogationem et cum affectu legenda sunt. VERS. 14. ego ad te, Domine, clamavi. Et ego simul cum aliis hominibus, veluti qui verus etiam sum homo. Et mane oratio mea præveniet te. Mane dixit pro cito. Cito enim, inquit, oratio mea ad te veniet. Abundat autem præpositio præ. Ideo autem cito venit ad te mea oratio, quia impedimento ei esse non possunt peccata. VERS. 15. Uiquidl, Domine, repellis animam meam? avertiɛ faciem tuam a me? Similia hæc sunt iis quæ habentur in psalmo xxı, ibi : Quare de- reliquisti me ? Item: Clamabo per diem, et non exau- dies. Hæc autem ex persona nostra, Christus ad Patrem loquitur : pro nobis, inquam, qui antea expulsi eramus. Uniuscujusque enim fidelis animam, propriam animam appellat, in sua ipsius persona unumquemque nostrum subjiciens. Quare, inquit, adhuc repellis eos? Ego enim deinceps pro omnibus penas solvo. VERS 16. Inops sum ego, atque in laboribus ab adolescentia mea. De hac Christi inopia Gregorius Theologus loquens, dixit: Qui dives erat, effectus est inops, inops, inquam, ob carnem meam, ut illius ego divinitate dives efficeret. De se ipso etiam Chri- stus ad scribam illum dicebat: Vulpes latebras ha- bent, et volucres cœli nidos, Filius autem hominis non habet ubi reclinet caput suum ". In laboribus autem atque ab adolescentia, dictum est, quia ab ipsis in- cunabulis insidiæ adversus eum tendebantur, et quia infans persecutiones sustinuit: ab Herode scilicet atque a Judæis, per labores autem ærum- nas intelligit. Exaltatus autem humiliatus sum. Exaltatus mi- raculis, et depressus conviciis, Judæorum nimirum cpinione. Vel exaltatus in cruce, humiliatus in se- pulcro. * Matth. vin, 20. C D
1α A psalm belonging to David. This psalm is also without superscription among the Hebrews. It was given the superscrip- tion ‘belonging to David’ by the Seventy as we noted in the superscription to the ninety-sixth psalm.
β Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος, ὅτι Τοῦ ᾽Ιησοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, ᾽Ιδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα, λέγοντες, Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν ᾽Ιουδαίων; καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις· εἶτα ὅτι, Ἀκούσας Ἡρῴδης ὁ βασιλεὺς, ἐταράχθη, καὶ πᾶσα Ἱεροσόλυμα μετ’ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαυὶδ, φησὶν, Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βασιλεύς· καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγέννημαι. Ὀργιζέσθωσαν λαοὶ, οἱ τῶν ᾽Ιουδαίων.Μὴ διηγήσεται τις ἐν τάφῳ τὸ ἔλεός σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν τῇ ἀπωλείᾳ ; Τῆς αὐτῆς ἐστιν ἐννοίας καὶ ταῦτα. ᾿Απώλειαν δὲ τὸν τάφον πάλιν ὠνόμασεν, ὡς διαφθείροντα τὸν ἐγκείμενον νεκρόν. Εἰρήκαμεν δὲ, ὅτι τὰ αὐτὰ δι᾽ ἑτέρων πολλάκις λέ ξεων ὁ Προφήτης λέγει, καὶ μᾶλλον ἐν τοῖς παθη τικοῖς. Οὐχ ὁ νεκρός, ἀλλ' ὁ ζῶν, φησίν, αἰσθάνεται τοῦ ἐλέους σου, καὶ ἀπαγγέλλει τοῦτο τοῖς ἀν θρώποις. Περὶ δὲ τῆς ἀληθείας εἴρηται ἐν τῷ αθ' ψαλμῷ. Α Ει Μὴ γνωσθήσεται ἐν τῷ σκότει τὰ θαυμάσιά σου; καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ἐν γῇ ἐπιλελησμένη; Σκότος λέγει τὸν ἐν τῷ τάφῳ πάλιν τόπον, τὸν αὐτ Β τὸν δὲ καὶ γῆν ἐπιλελησμένην· παρ᾽ ἀνθρώποις μὲν ὡς διαφθορᾶς ἔμπλεων, παρὰ Θεῷ δὲ ὡς μὴ ζῶντος τοῦ ἐγκειμένου. Ζῶσι γὰρ ὧν μνημονεύει Θεός· πάντα δὲ τὰ ῥηθέντα τῆς ἴσης διανοίας όντα κατ' ἐρώτησιν ἠθικῶς ἀναγνωστέον. Κἀγὼ πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέκραξα. Κἀγὼ μετά τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς καὶ αὐτὸς ἄνθρωπος. Τὸ πρωΐ ἡ προσευχή μου προφθάσει σε. Το πρωί, ἀντὶ τοῦ ταχέως, φθάσει εἰς σὲ ἡ προσευχή μου. Περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσις. Οὐ γὰρ ἐμποδίσουσιν αὐτῇ ἁμαρτίαι. Ἵνα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; ἀπο- στρέφεις τὸ πρόσωπόν σου ἀπ' ἐμοῦ; Ομοια ταυτὶ τοῖς ῥητοῖς τοῦ και ψαλμοῦ, τῷ, "Ινα τί ἐγω κατέλιπές με ; καὶ, τῷ Κεκράξομαι ἡμέρας, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ· λέγει δὲ ταῦτα καὶ ὑπὲρ ἡμῶν τῶν πρὶν ἀπωσμένων, ψυχήν ἑαυτοῦ τὴν ἑκάστου ψυχὴν ὀνομάζων, καὶ ἑαυτὸν καλῶν ἕκαστον ἡμῶν. Διὰ τί ἀπωθεῖς, φησίν, ἔτι; Καὶ γὰρ ἐγὼ λοιπὸν ὑπὲρ πάντων τίνω δίκας. Πτωχός εἰμὶ ἐγώ, καὶ ἐν κόποις ἐκ νεότητός μου. Φησὶν ὁ θεολόγος Γρηγόριος· Καὶ ὁ πλουτίζων πτωχεύει· πτωχεύει γὰρ τὴν ἐμὴν σάρκα, τη ἐγὼ πλουτήσω τὴν αὐτοῦ θεότητα. Είρηκε δι καὶ αὐτὸς ὁ Χριστὸς περὶ ἑαυτοῦ πρὸς τὸν γραμ ματέα · Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πε- τεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις. Ὁ δὲ Υιός τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίναι· ἐν κόποις δὲ ἐκ νεότητος, διότι ἐξ αὐτῶν σπαργάνων ἐπεβουλεύετο, καὶ ἐδιώκετο ὑπό τε Ηρώδου καὶ τῶν Ἰουδαίων κόπους γὰρ λέγει τὰς ταλαι πωρίας. • Υψωθεὶς δὲ έταπεινώθην. Υψωθεὶς τοῖς ση- μείοις, εταπεινώθην τοῖς προπηλακισμοῖς, ὡς τοῖς Ἰουδαίοις ἔδοξεν· ἡ ὑψωθεὶς ἐπὶ σταυροῦ, έταπει- νώθην εἰς τὸν τάφον. - EUTHYMII ZIGARENI VERS. 12. Numquid narrabil aliquis in sepulcro mi- sericordiam tuam? aut veritatem tuam in perditione ? Ad eamdem hæc verba sententiam pertinent. Et per perditionem, rursus sepulcrum intelligit, vei- uti quod cadavera illic jacentia corrumpit ac per- dit. Diximus autem alibi quod eandem Propheta sententiam sæpenumero variis repetit modis, at- que hoc præcipue quoties affectum quemdam ani- mi vult explicare. Non mortuus quispiam, inquit, sed vivens quis tuam sentiet misericordiam, et hominibus eam annuntiabit. De veritate autem Dei, dictum est in psalmo xXIX. Vers. 13. Numquid cognoscentur in tenebris mira- bilia tua, et justitia tua in terra oblita? Per tene- nebras sepulturam intelligi diximus, eamdem etiam terram oblitam,appellavit. Ab hominibus quidem oblita videtur, ob corruptionem, et a Deo, quia amplius non vivunt, qui illic jacent. Vivere enim illi dicuntur, quorum Deus reminiscitur, Om - nia autem hæc verba ejusdem sententiæ sunt, et per interrogationem et cum affectu legenda sunt. VERS. 14. ego ad te, Domine, clamavi. Et ego simul cum aliis hominibus, veluti qui verus etiam sum homo. Et mane oratio mea præveniet te. Mane dixit pro cito. Cito enim, inquit, oratio mea ad te veniet. Abundat autem præpositio præ. Ideo autem cito venit ad te mea oratio, quia impedimento ei esse non possunt peccata. VERS. 15. Uiquidl, Domine, repellis animam meam? avertiɛ faciem tuam a me? Similia hæc sunt iis quæ habentur in psalmo xxı, ibi : Quare de- reliquisti me ? Item: Clamabo per diem, et non exau- dies. Hæc autem ex persona nostra, Christus ad Patrem loquitur : pro nobis, inquam, qui antea expulsi eramus. Uniuscujusque enim fidelis animam, propriam animam appellat, in sua ipsius persona unumquemque nostrum subjiciens. Quare, inquit, adhuc repellis eos? Ego enim deinceps pro omnibus penas solvo. VERS 16. Inops sum ego, atque in laboribus ab adolescentia mea. De hac Christi inopia Gregorius Theologus loquens, dixit: Qui dives erat, effectus est inops, inops, inquam, ob carnem meam, ut illius ego divinitate dives efficeret. De se ipso etiam Chri- stus ad scribam illum dicebat: Vulpes latebras ha- bent, et volucres cœli nidos, Filius autem hominis non habet ubi reclinet caput suum ". In laboribus autem atque ab adolescentia, dictum est, quia ab ipsis in- cunabulis insidiæ adversus eum tendebantur, et quia infans persecutiones sustinuit: ab Herode scilicet atque a Judæis, per labores autem ærum- nas intelligit. Exaltatus autem humiliatus sum. Exaltatus mi- raculis, et depressus conviciis, Judæorum nimirum cpinione. Vel exaltatus in cruce, humiliatus in se- pulcro. * Matth. vin, 20. C D
1β The Lord has become king, let peoples swell with anger. Matthew says, Now when Jesus was born, and so on, Behold, wise men from the East came to Jerusalem, saying, ‘Where is he who has been born king of the Jews?’ and the things thereafter, then that, When Herod the king heard this, he was troubled, and all Jerusalem with him. Ac- cordingly, David, having foreseen these things, says, ‘God has become king’, and Jesus himself said, For this I was born. Let peoples, namely, those of the Jews, swell with anger.
γ Ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. Ὁ Κύριος ἐκεῖνος, ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβὶμ, ὡς ἐν τῷ οθ΄ ψαλμῷ διείληπται, ἔνθα τὸ, Ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβὶμ, ἐμφάνηθι.Μὴ διηγήσεται τις ἐν τάφῳ τὸ ἔλεός σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν τῇ ἀπωλείᾳ ; Τῆς αὐτῆς ἐστιν ἐννοίας καὶ ταῦτα. ᾿Απώλειαν δὲ τὸν τάφον πάλιν ὠνόμασεν, ὡς διαφθείροντα τὸν ἐγκείμενον νεκρόν. Εἰρήκαμεν δὲ, ὅτι τὰ αὐτὰ δι᾽ ἑτέρων πολλάκις λέ ξεων ὁ Προφήτης λέγει, καὶ μᾶλλον ἐν τοῖς παθη τικοῖς. Οὐχ ὁ νεκρός, ἀλλ' ὁ ζῶν, φησίν, αἰσθάνεται τοῦ ἐλέους σου, καὶ ἀπαγγέλλει τοῦτο τοῖς ἀν θρώποις. Περὶ δὲ τῆς ἀληθείας εἴρηται ἐν τῷ αθ' ψαλμῷ. Α Ει Μὴ γνωσθήσεται ἐν τῷ σκότει τὰ θαυμάσιά σου; καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ἐν γῇ ἐπιλελησμένη; Σκότος λέγει τὸν ἐν τῷ τάφῳ πάλιν τόπον, τὸν αὐτ Β τὸν δὲ καὶ γῆν ἐπιλελησμένην· παρ᾽ ἀνθρώποις μὲν ὡς διαφθορᾶς ἔμπλεων, παρὰ Θεῷ δὲ ὡς μὴ ζῶντος τοῦ ἐγκειμένου. Ζῶσι γὰρ ὧν μνημονεύει Θεός· πάντα δὲ τὰ ῥηθέντα τῆς ἴσης διανοίας όντα κατ' ἐρώτησιν ἠθικῶς ἀναγνωστέον. Κἀγὼ πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέκραξα. Κἀγὼ μετά τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς καὶ αὐτὸς ἄνθρωπος. Τὸ πρωΐ ἡ προσευχή μου προφθάσει σε. Το πρωί, ἀντὶ τοῦ ταχέως, φθάσει εἰς σὲ ἡ προσευχή μου. Περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσις. Οὐ γὰρ ἐμποδίσουσιν αὐτῇ ἁμαρτίαι. Ἵνα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; ἀπο- στρέφεις τὸ πρόσωπόν σου ἀπ' ἐμοῦ; Ομοια ταυτὶ τοῖς ῥητοῖς τοῦ και ψαλμοῦ, τῷ, "Ινα τί ἐγω κατέλιπές με ; καὶ, τῷ Κεκράξομαι ἡμέρας, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ· λέγει δὲ ταῦτα καὶ ὑπὲρ ἡμῶν τῶν πρὶν ἀπωσμένων, ψυχήν ἑαυτοῦ τὴν ἑκάστου ψυχὴν ὀνομάζων, καὶ ἑαυτὸν καλῶν ἕκαστον ἡμῶν. Διὰ τί ἀπωθεῖς, φησίν, ἔτι; Καὶ γὰρ ἐγὼ λοιπὸν ὑπὲρ πάντων τίνω δίκας. Πτωχός εἰμὶ ἐγώ, καὶ ἐν κόποις ἐκ νεότητός μου. Φησὶν ὁ θεολόγος Γρηγόριος· Καὶ ὁ πλουτίζων πτωχεύει· πτωχεύει γὰρ τὴν ἐμὴν σάρκα, τη ἐγὼ πλουτήσω τὴν αὐτοῦ θεότητα. Είρηκε δι καὶ αὐτὸς ὁ Χριστὸς περὶ ἑαυτοῦ πρὸς τὸν γραμ ματέα · Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πε- τεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις. Ὁ δὲ Υιός τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίναι· ἐν κόποις δὲ ἐκ νεότητος, διότι ἐξ αὐτῶν σπαργάνων ἐπεβουλεύετο, καὶ ἐδιώκετο ὑπό τε Ηρώδου καὶ τῶν Ἰουδαίων κόπους γὰρ λέγει τὰς ταλαι πωρίας. • Υψωθεὶς δὲ έταπεινώθην. Υψωθεὶς τοῖς ση- μείοις, εταπεινώθην τοῖς προπηλακισμοῖς, ὡς τοῖς Ἰουδαίοις ἔδοξεν· ἡ ὑψωθεὶς ἐπὶ σταυροῦ, έταπει- νώθην εἰς τὸν τάφον. - EUTHYMII ZIGARENI VERS. 12. Numquid narrabil aliquis in sepulcro mi- sericordiam tuam? aut veritatem tuam in perditione ? Ad eamdem hæc verba sententiam pertinent. Et per perditionem, rursus sepulcrum intelligit, vei- uti quod cadavera illic jacentia corrumpit ac per- dit. Diximus autem alibi quod eandem Propheta sententiam sæpenumero variis repetit modis, at- que hoc præcipue quoties affectum quemdam ani- mi vult explicare. Non mortuus quispiam, inquit, sed vivens quis tuam sentiet misericordiam, et hominibus eam annuntiabit. De veritate autem Dei, dictum est in psalmo xXIX. Vers. 13. Numquid cognoscentur in tenebris mira- bilia tua, et justitia tua in terra oblita? Per tene- nebras sepulturam intelligi diximus, eamdem etiam terram oblitam,appellavit. Ab hominibus quidem oblita videtur, ob corruptionem, et a Deo, quia amplius non vivunt, qui illic jacent. Vivere enim illi dicuntur, quorum Deus reminiscitur, Om - nia autem hæc verba ejusdem sententiæ sunt, et per interrogationem et cum affectu legenda sunt. VERS. 14. ego ad te, Domine, clamavi. Et ego simul cum aliis hominibus, veluti qui verus etiam sum homo. Et mane oratio mea præveniet te. Mane dixit pro cito. Cito enim, inquit, oratio mea ad te veniet. Abundat autem præpositio præ. Ideo autem cito venit ad te mea oratio, quia impedimento ei esse non possunt peccata. VERS. 15. Uiquidl, Domine, repellis animam meam? avertiɛ faciem tuam a me? Similia hæc sunt iis quæ habentur in psalmo xxı, ibi : Quare de- reliquisti me ? Item: Clamabo per diem, et non exau- dies. Hæc autem ex persona nostra, Christus ad Patrem loquitur : pro nobis, inquam, qui antea expulsi eramus. Uniuscujusque enim fidelis animam, propriam animam appellat, in sua ipsius persona unumquemque nostrum subjiciens. Quare, inquit, adhuc repellis eos? Ego enim deinceps pro omnibus penas solvo. VERS 16. Inops sum ego, atque in laboribus ab adolescentia mea. De hac Christi inopia Gregorius Theologus loquens, dixit: Qui dives erat, effectus est inops, inops, inquam, ob carnem meam, ut illius ego divinitate dives efficeret. De se ipso etiam Chri- stus ad scribam illum dicebat: Vulpes latebras ha- bent, et volucres cœli nidos, Filius autem hominis non habet ubi reclinet caput suum ". In laboribus autem atque ab adolescentia, dictum est, quia ab ipsis in- cunabulis insidiæ adversus eum tendebantur, et quia infans persecutiones sustinuit: ab Herode scilicet atque a Judæis, per labores autem ærum- nas intelligit. Exaltatus autem humiliatus sum. Exaltatus mi- raculis, et depressus conviciis, Judæorum nimirum cpinione. Vel exaltatus in cruce, humiliatus in se- pulcro. * Matth. vin, 20. C D
1γ The one who is seated on the Cherubim. That Lord, the one who sits on the Cherubim, as was treated in the seventy-ninth psalm at the verse, The one who is seated on the Cherubim, appear.
δ Σαλευθήτω ἡ γῆ. Ἡ τῶν ᾽Ιουδαίων· ἐταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται. Ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν ταρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐσέβειαν.Μὴ διηγήσεται τις ἐν τάφῳ τὸ ἔλεός σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν τῇ ἀπωλείᾳ ; Τῆς αὐτῆς ἐστιν ἐννοίας καὶ ταῦτα. ᾿Απώλειαν δὲ τὸν τάφον πάλιν ὠνόμασεν, ὡς διαφθείροντα τὸν ἐγκείμενον νεκρόν. Εἰρήκαμεν δὲ, ὅτι τὰ αὐτὰ δι᾽ ἑτέρων πολλάκις λέ ξεων ὁ Προφήτης λέγει, καὶ μᾶλλον ἐν τοῖς παθη τικοῖς. Οὐχ ὁ νεκρός, ἀλλ' ὁ ζῶν, φησίν, αἰσθάνεται τοῦ ἐλέους σου, καὶ ἀπαγγέλλει τοῦτο τοῖς ἀν θρώποις. Περὶ δὲ τῆς ἀληθείας εἴρηται ἐν τῷ αθ' ψαλμῷ. Α Ει Μὴ γνωσθήσεται ἐν τῷ σκότει τὰ θαυμάσιά σου; καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ἐν γῇ ἐπιλελησμένη; Σκότος λέγει τὸν ἐν τῷ τάφῳ πάλιν τόπον, τὸν αὐτ Β τὸν δὲ καὶ γῆν ἐπιλελησμένην· παρ᾽ ἀνθρώποις μὲν ὡς διαφθορᾶς ἔμπλεων, παρὰ Θεῷ δὲ ὡς μὴ ζῶντος τοῦ ἐγκειμένου. Ζῶσι γὰρ ὧν μνημονεύει Θεός· πάντα δὲ τὰ ῥηθέντα τῆς ἴσης διανοίας όντα κατ' ἐρώτησιν ἠθικῶς ἀναγνωστέον. Κἀγὼ πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέκραξα. Κἀγὼ μετά τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς καὶ αὐτὸς ἄνθρωπος. Τὸ πρωΐ ἡ προσευχή μου προφθάσει σε. Το πρωί, ἀντὶ τοῦ ταχέως, φθάσει εἰς σὲ ἡ προσευχή μου. Περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσις. Οὐ γὰρ ἐμποδίσουσιν αὐτῇ ἁμαρτίαι. Ἵνα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; ἀπο- στρέφεις τὸ πρόσωπόν σου ἀπ' ἐμοῦ; Ομοια ταυτὶ τοῖς ῥητοῖς τοῦ και ψαλμοῦ, τῷ, "Ινα τί ἐγω κατέλιπές με ; καὶ, τῷ Κεκράξομαι ἡμέρας, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ· λέγει δὲ ταῦτα καὶ ὑπὲρ ἡμῶν τῶν πρὶν ἀπωσμένων, ψυχήν ἑαυτοῦ τὴν ἑκάστου ψυχὴν ὀνομάζων, καὶ ἑαυτὸν καλῶν ἕκαστον ἡμῶν. Διὰ τί ἀπωθεῖς, φησίν, ἔτι; Καὶ γὰρ ἐγὼ λοιπὸν ὑπὲρ πάντων τίνω δίκας. Πτωχός εἰμὶ ἐγώ, καὶ ἐν κόποις ἐκ νεότητός μου. Φησὶν ὁ θεολόγος Γρηγόριος· Καὶ ὁ πλουτίζων πτωχεύει· πτωχεύει γὰρ τὴν ἐμὴν σάρκα, τη ἐγὼ πλουτήσω τὴν αὐτοῦ θεότητα. Είρηκε δι καὶ αὐτὸς ὁ Χριστὸς περὶ ἑαυτοῦ πρὸς τὸν γραμ ματέα · Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πε- τεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις. Ὁ δὲ Υιός τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίναι· ἐν κόποις δὲ ἐκ νεότητος, διότι ἐξ αὐτῶν σπαργάνων ἐπεβουλεύετο, καὶ ἐδιώκετο ὑπό τε Ηρώδου καὶ τῶν Ἰουδαίων κόπους γὰρ λέγει τὰς ταλαι πωρίας. • Υψωθεὶς δὲ έταπεινώθην. Υψωθεὶς τοῖς ση- μείοις, εταπεινώθην τοῖς προπηλακισμοῖς, ὡς τοῖς Ἰουδαίοις ἔδοξεν· ἡ ὑψωθεὶς ἐπὶ σταυροῦ, έταπει- νώθην εἰς τὸν τάφον. - EUTHYMII ZIGARENI VERS. 12. Numquid narrabil aliquis in sepulcro mi- sericordiam tuam? aut veritatem tuam in perditione ? Ad eamdem hæc verba sententiam pertinent. Et per perditionem, rursus sepulcrum intelligit, vei- uti quod cadavera illic jacentia corrumpit ac per- dit. Diximus autem alibi quod eandem Propheta sententiam sæpenumero variis repetit modis, at- que hoc præcipue quoties affectum quemdam ani- mi vult explicare. Non mortuus quispiam, inquit, sed vivens quis tuam sentiet misericordiam, et hominibus eam annuntiabit. De veritate autem Dei, dictum est in psalmo xXIX. Vers. 13. Numquid cognoscentur in tenebris mira- bilia tua, et justitia tua in terra oblita? Per tene- nebras sepulturam intelligi diximus, eamdem etiam terram oblitam,appellavit. Ab hominibus quidem oblita videtur, ob corruptionem, et a Deo, quia amplius non vivunt, qui illic jacent. Vivere enim illi dicuntur, quorum Deus reminiscitur, Om - nia autem hæc verba ejusdem sententiæ sunt, et per interrogationem et cum affectu legenda sunt. VERS. 14. ego ad te, Domine, clamavi. Et ego simul cum aliis hominibus, veluti qui verus etiam sum homo. Et mane oratio mea præveniet te. Mane dixit pro cito. Cito enim, inquit, oratio mea ad te veniet. Abundat autem præpositio præ. Ideo autem cito venit ad te mea oratio, quia impedimento ei esse non possunt peccata. VERS. 15. Uiquidl, Domine, repellis animam meam? avertiɛ faciem tuam a me? Similia hæc sunt iis quæ habentur in psalmo xxı, ibi : Quare de- reliquisti me ? Item: Clamabo per diem, et non exau- dies. Hæc autem ex persona nostra, Christus ad Patrem loquitur : pro nobis, inquam, qui antea expulsi eramus. Uniuscujusque enim fidelis animam, propriam animam appellat, in sua ipsius persona unumquemque nostrum subjiciens. Quare, inquit, adhuc repellis eos? Ego enim deinceps pro omnibus penas solvo. VERS 16. Inops sum ego, atque in laboribus ab adolescentia mea. De hac Christi inopia Gregorius Theologus loquens, dixit: Qui dives erat, effectus est inops, inops, inquam, ob carnem meam, ut illius ego divinitate dives efficeret. De se ipso etiam Chri- stus ad scribam illum dicebat: Vulpes latebras ha- bent, et volucres cœli nidos, Filius autem hominis non habet ubi reclinet caput suum ". In laboribus autem atque ab adolescentia, dictum est, quia ab ipsis in- cunabulis insidiæ adversus eum tendebantur, et quia infans persecutiones sustinuit: ab Herode scilicet atque a Judæis, per labores autem ærum- nas intelligit. Exaltatus autem humiliatus sum. Exaltatus mi- raculis, et depressus conviciis, Judæorum nimirum cpinione. Vel exaltatus in cruce, humiliatus in se- pulcro. * Matth. vin, 20. C D
1δ Let the earth be shaken. The earth of the Jews, for, as has been stated, it was troubled. Or else the whole earth, some being troubled, others being transposed to piety.
2 Κύριος ἐν Σιὼν μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ἱστορικῶς μὲν, ἐν τῇ ᾽Ιερουσαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς, διδάσκων καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Ἐξεπορεύετο γὰρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτοῦ, καὶ αὖθις, Ἐξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ β τοῦ Ἰησοῦ CBH : τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ MPAS2FV.Μὴ διηγήσεται τις ἐν τάφῳ τὸ ἔλεός σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν τῇ ἀπωλείᾳ ; Τῆς αὐτῆς ἐστιν ἐννοίας καὶ ταῦτα. ᾿Απώλειαν δὲ τὸν τάφον πάλιν ὠνόμασεν, ὡς διαφθείροντα τὸν ἐγκείμενον νεκρόν. Εἰρήκαμεν δὲ, ὅτι τὰ αὐτὰ δι᾽ ἑτέρων πολλάκις λέ ξεων ὁ Προφήτης λέγει, καὶ μᾶλλον ἐν τοῖς παθη τικοῖς. Οὐχ ὁ νεκρός, ἀλλ' ὁ ζῶν, φησίν, αἰσθάνεται τοῦ ἐλέους σου, καὶ ἀπαγγέλλει τοῦτο τοῖς ἀν θρώποις. Περὶ δὲ τῆς ἀληθείας εἴρηται ἐν τῷ αθ' ψαλμῷ. Α Ει Μὴ γνωσθήσεται ἐν τῷ σκότει τὰ θαυμάσιά σου; καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ἐν γῇ ἐπιλελησμένη; Σκότος λέγει τὸν ἐν τῷ τάφῳ πάλιν τόπον, τὸν αὐτ Β τὸν δὲ καὶ γῆν ἐπιλελησμένην· παρ᾽ ἀνθρώποις μὲν ὡς διαφθορᾶς ἔμπλεων, παρὰ Θεῷ δὲ ὡς μὴ ζῶντος τοῦ ἐγκειμένου. Ζῶσι γὰρ ὧν μνημονεύει Θεός· πάντα δὲ τὰ ῥηθέντα τῆς ἴσης διανοίας όντα κατ' ἐρώτησιν ἠθικῶς ἀναγνωστέον. Κἀγὼ πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέκραξα. Κἀγὼ μετά τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς καὶ αὐτὸς ἄνθρωπος. Τὸ πρωΐ ἡ προσευχή μου προφθάσει σε. Το πρωί, ἀντὶ τοῦ ταχέως, φθάσει εἰς σὲ ἡ προσευχή μου. Περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσις. Οὐ γὰρ ἐμποδίσουσιν αὐτῇ ἁμαρτίαι. Ἵνα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; ἀπο- στρέφεις τὸ πρόσωπόν σου ἀπ' ἐμοῦ; Ομοια ταυτὶ τοῖς ῥητοῖς τοῦ και ψαλμοῦ, τῷ, "Ινα τί ἐγω κατέλιπές με ; καὶ, τῷ Κεκράξομαι ἡμέρας, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ· λέγει δὲ ταῦτα καὶ ὑπὲρ ἡμῶν τῶν πρὶν ἀπωσμένων, ψυχήν ἑαυτοῦ τὴν ἑκάστου ψυχὴν ὀνομάζων, καὶ ἑαυτὸν καλῶν ἕκαστον ἡμῶν. Διὰ τί ἀπωθεῖς, φησίν, ἔτι; Καὶ γὰρ ἐγὼ λοιπὸν ὑπὲρ πάντων τίνω δίκας. Πτωχός εἰμὶ ἐγώ, καὶ ἐν κόποις ἐκ νεότητός μου. Φησὶν ὁ θεολόγος Γρηγόριος· Καὶ ὁ πλουτίζων πτωχεύει· πτωχεύει γὰρ τὴν ἐμὴν σάρκα, τη ἐγὼ πλουτήσω τὴν αὐτοῦ θεότητα. Είρηκε δι καὶ αὐτὸς ὁ Χριστὸς περὶ ἑαυτοῦ πρὸς τὸν γραμ ματέα · Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πε- τεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις. Ὁ δὲ Υιός τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίναι· ἐν κόποις δὲ ἐκ νεότητος, διότι ἐξ αὐτῶν σπαργάνων ἐπεβουλεύετο, καὶ ἐδιώκετο ὑπό τε Ηρώδου καὶ τῶν Ἰουδαίων κόπους γὰρ λέγει τὰς ταλαι πωρίας. • Υψωθεὶς δὲ έταπεινώθην. Υψωθεὶς τοῖς ση- μείοις, εταπεινώθην τοῖς προπηλακισμοῖς, ὡς τοῖς Ἰουδαίοις ἔδοξεν· ἡ ὑψωθεὶς ἐπὶ σταυροῦ, έταπει- νώθην εἰς τὸν τάφον. - EUTHYMII ZIGARENI VERS. 12. Numquid narrabil aliquis in sepulcro mi- sericordiam tuam? aut veritatem tuam in perditione ? Ad eamdem hæc verba sententiam pertinent. Et per perditionem, rursus sepulcrum intelligit, vei- uti quod cadavera illic jacentia corrumpit ac per- dit. Diximus autem alibi quod eandem Propheta sententiam sæpenumero variis repetit modis, at- que hoc præcipue quoties affectum quemdam ani- mi vult explicare. Non mortuus quispiam, inquit, sed vivens quis tuam sentiet misericordiam, et hominibus eam annuntiabit. De veritate autem Dei, dictum est in psalmo xXIX. Vers. 13. Numquid cognoscentur in tenebris mira- bilia tua, et justitia tua in terra oblita? Per tene- nebras sepulturam intelligi diximus, eamdem etiam terram oblitam,appellavit. Ab hominibus quidem oblita videtur, ob corruptionem, et a Deo, quia amplius non vivunt, qui illic jacent. Vivere enim illi dicuntur, quorum Deus reminiscitur, Om - nia autem hæc verba ejusdem sententiæ sunt, et per interrogationem et cum affectu legenda sunt. VERS. 14. ego ad te, Domine, clamavi. Et ego simul cum aliis hominibus, veluti qui verus etiam sum homo. Et mane oratio mea præveniet te. Mane dixit pro cito. Cito enim, inquit, oratio mea ad te veniet. Abundat autem præpositio præ. Ideo autem cito venit ad te mea oratio, quia impedimento ei esse non possunt peccata. VERS. 15. Uiquidl, Domine, repellis animam meam? avertiɛ faciem tuam a me? Similia hæc sunt iis quæ habentur in psalmo xxı, ibi : Quare de- reliquisti me ? Item: Clamabo per diem, et non exau- dies. Hæc autem ex persona nostra, Christus ad Patrem loquitur : pro nobis, inquam, qui antea expulsi eramus. Uniuscujusque enim fidelis animam, propriam animam appellat, in sua ipsius persona unumquemque nostrum subjiciens. Quare, inquit, adhuc repellis eos? Ego enim deinceps pro omnibus penas solvo. VERS 16. Inops sum ego, atque in laboribus ab adolescentia mea. De hac Christi inopia Gregorius Theologus loquens, dixit: Qui dives erat, effectus est inops, inops, inquam, ob carnem meam, ut illius ego divinitate dives efficeret. De se ipso etiam Chri- stus ad scribam illum dicebat: Vulpes latebras ha- bent, et volucres cœli nidos, Filius autem hominis non habet ubi reclinet caput suum ". In laboribus autem atque ab adolescentia, dictum est, quia ab ipsis in- cunabulis insidiæ adversus eum tendebantur, et quia infans persecutiones sustinuit: ab Herode scilicet atque a Judæis, per labores autem ærum- nas intelligit. Exaltatus autem humiliatus sum. Exaltatus mi- raculis, et depressus conviciis, Judæorum nimirum cpinione. Vel exaltatus in cruce, humiliatus in se- pulcro. * Matth. vin, 20. C D
2 The Lord is great in Zion and high over all peoples. In a historical sense, Christ was great in Jerusalem, teaching and performing wonders, for
PG 128:1122Ψαλμός 98 — Psalm 98
PG 128:987αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας, καὶ πάλιν, Ἀπῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συρίαν. Ἀναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο, σκοπούντων ἡμῶν, ὥς φησι Παῦλος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Ἢ μέγας μὲν ἐν Σιὼν, ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν, δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν ᾽Ιουδαίοις καὶ ἐν ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι, καὶ ἐν τοῖς ἐκ περιτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Tὸ γὰρ, ἐπὶ πάντας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ, ὑπὲρ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ, ἐν πᾶσιν.Μὴ διηγήσεται τις ἐν τάφῳ τὸ ἔλεός σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν τῇ ἀπωλείᾳ ; Τῆς αὐτῆς ἐστιν ἐννοίας καὶ ταῦτα. ᾿Απώλειαν δὲ τὸν τάφον πάλιν ὠνόμασεν, ὡς διαφθείροντα τὸν ἐγκείμενον νεκρόν. Εἰρήκαμεν δὲ, ὅτι τὰ αὐτὰ δι᾽ ἑτέρων πολλάκις λέ ξεων ὁ Προφήτης λέγει, καὶ μᾶλλον ἐν τοῖς παθη τικοῖς. Οὐχ ὁ νεκρός, ἀλλ' ὁ ζῶν, φησίν, αἰσθάνεται τοῦ ἐλέους σου, καὶ ἀπαγγέλλει τοῦτο τοῖς ἀν θρώποις. Περὶ δὲ τῆς ἀληθείας εἴρηται ἐν τῷ αθ' ψαλμῷ. Α Ει Μὴ γνωσθήσεται ἐν τῷ σκότει τὰ θαυμάσιά σου; καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ἐν γῇ ἐπιλελησμένη; Σκότος λέγει τὸν ἐν τῷ τάφῳ πάλιν τόπον, τὸν αὐτ Β τὸν δὲ καὶ γῆν ἐπιλελησμένην· παρ᾽ ἀνθρώποις μὲν ὡς διαφθορᾶς ἔμπλεων, παρὰ Θεῷ δὲ ὡς μὴ ζῶντος τοῦ ἐγκειμένου. Ζῶσι γὰρ ὧν μνημονεύει Θεός· πάντα δὲ τὰ ῥηθέντα τῆς ἴσης διανοίας όντα κατ' ἐρώτησιν ἠθικῶς ἀναγνωστέον. Κἀγὼ πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέκραξα. Κἀγὼ μετά τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς καὶ αὐτὸς ἄνθρωπος. Τὸ πρωΐ ἡ προσευχή μου προφθάσει σε. Το πρωί, ἀντὶ τοῦ ταχέως, φθάσει εἰς σὲ ἡ προσευχή μου. Περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσις. Οὐ γὰρ ἐμποδίσουσιν αὐτῇ ἁμαρτίαι. Ἵνα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; ἀπο- στρέφεις τὸ πρόσωπόν σου ἀπ' ἐμοῦ; Ομοια ταυτὶ τοῖς ῥητοῖς τοῦ και ψαλμοῦ, τῷ, "Ινα τί ἐγω κατέλιπές με ; καὶ, τῷ Κεκράξομαι ἡμέρας, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ· λέγει δὲ ταῦτα καὶ ὑπὲρ ἡμῶν τῶν πρὶν ἀπωσμένων, ψυχήν ἑαυτοῦ τὴν ἑκάστου ψυχὴν ὀνομάζων, καὶ ἑαυτὸν καλῶν ἕκαστον ἡμῶν. Διὰ τί ἀπωθεῖς, φησίν, ἔτι; Καὶ γὰρ ἐγὼ λοιπὸν ὑπὲρ πάντων τίνω δίκας. Πτωχός εἰμὶ ἐγώ, καὶ ἐν κόποις ἐκ νεότητός μου. Φησὶν ὁ θεολόγος Γρηγόριος· Καὶ ὁ πλουτίζων πτωχεύει· πτωχεύει γὰρ τὴν ἐμὴν σάρκα, τη ἐγὼ πλουτήσω τὴν αὐτοῦ θεότητα. Είρηκε δι καὶ αὐτὸς ὁ Χριστὸς περὶ ἑαυτοῦ πρὸς τὸν γραμ ματέα · Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πε- τεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις. Ὁ δὲ Υιός τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίναι· ἐν κόποις δὲ ἐκ νεότητος, διότι ἐξ αὐτῶν σπαργάνων ἐπεβουλεύετο, καὶ ἐδιώκετο ὑπό τε Ηρώδου καὶ τῶν Ἰουδαίων κόπους γὰρ λέγει τὰς ταλαι πωρίας. • Υψωθεὶς δὲ έταπεινώθην. Υψωθεὶς τοῖς ση- μείοις, εταπεινώθην τοῖς προπηλακισμοῖς, ὡς τοῖς Ἰουδαίοις ἔδοξεν· ἡ ὑψωθεὶς ἐπὶ σταυροῦ, έταπει- νώθην εἰς τὸν τάφον. - EUTHYMII ZIGARENI VERS. 12. Numquid narrabil aliquis in sepulcro mi- sericordiam tuam? aut veritatem tuam in perditione ? Ad eamdem hæc verba sententiam pertinent. Et per perditionem, rursus sepulcrum intelligit, vei- uti quod cadavera illic jacentia corrumpit ac per- dit. Diximus autem alibi quod eandem Propheta sententiam sæpenumero variis repetit modis, at- que hoc præcipue quoties affectum quemdam ani- mi vult explicare. Non mortuus quispiam, inquit, sed vivens quis tuam sentiet misericordiam, et hominibus eam annuntiabit. De veritate autem Dei, dictum est in psalmo xXIX. Vers. 13. Numquid cognoscentur in tenebris mira- bilia tua, et justitia tua in terra oblita? Per tene- nebras sepulturam intelligi diximus, eamdem etiam terram oblitam,appellavit. Ab hominibus quidem oblita videtur, ob corruptionem, et a Deo, quia amplius non vivunt, qui illic jacent. Vivere enim illi dicuntur, quorum Deus reminiscitur, Om - nia autem hæc verba ejusdem sententiæ sunt, et per interrogationem et cum affectu legenda sunt. VERS. 14. ego ad te, Domine, clamavi. Et ego simul cum aliis hominibus, veluti qui verus etiam sum homo. Et mane oratio mea præveniet te. Mane dixit pro cito. Cito enim, inquit, oratio mea ad te veniet. Abundat autem præpositio præ. Ideo autem cito venit ad te mea oratio, quia impedimento ei esse non possunt peccata. VERS. 15. Uiquidl, Domine, repellis animam meam? avertiɛ faciem tuam a me? Similia hæc sunt iis quæ habentur in psalmo xxı, ibi : Quare de- reliquisti me ? Item: Clamabo per diem, et non exau- dies. Hæc autem ex persona nostra, Christus ad Patrem loquitur : pro nobis, inquam, qui antea expulsi eramus. Uniuscujusque enim fidelis animam, propriam animam appellat, in sua ipsius persona unumquemque nostrum subjiciens. Quare, inquit, adhuc repellis eos? Ego enim deinceps pro omnibus penas solvo. VERS 16. Inops sum ego, atque in laboribus ab adolescentia mea. De hac Christi inopia Gregorius Theologus loquens, dixit: Qui dives erat, effectus est inops, inops, inquam, ob carnem meam, ut illius ego divinitate dives efficeret. De se ipso etiam Chri- stus ad scribam illum dicebat: Vulpes latebras ha- bent, et volucres cœli nidos, Filius autem hominis non habet ubi reclinet caput suum ". In laboribus autem atque ab adolescentia, dictum est, quia ab ipsis in- cunabulis insidiæ adversus eum tendebantur, et quia infans persecutiones sustinuit: ab Herode scilicet atque a Judæis, per labores autem ærum- nas intelligit. Exaltatus autem humiliatus sum. Exaltatus mi- raculis, et depressus conviciis, Judæorum nimirum cpinione. Vel exaltatus in cruce, humiliatus in se- pulcro. * Matth. vin, 20. C D
as is written, Report of him spread abroad, and then, His fame spread at once throughout all the surrounding region of Galilee, and again, So his fame spread throughout all Syria. In an anagogical sense, he is great in the Church; for since Zion translates as ‘watchtower’, the Church is this as we look out not on earthly but on heavenly things, and in the Church he is high above all men, being not only man but also God. Or else he is great in Zion and high among all the peoples of the nations, with the verse signifying that he will magnified both among the Jews and among the nations, that is, among those from the circumcision and among those from the nations. For ‘over all’ does not now only mean ‘above all’, but also ‘among all’, ‘extending through- out all’.
PG 128:989α Ἐξομολογησάσθωσαν τῷ ὀνόματί σου τῷ μεγάλῳ. Εὐχαριστείτωσαν. Ὄνομα δὲ νόει, τὸ τῆς θεότητος· Ἐχαρίσατο γὰρ, φησὶν, αὐτῷ, δηλαδὴ τῷ προσλήμματι, ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα. Ἐξομολογησάσθωσαν δὲ τῷ ὀνόματί σου, μὴ περιεργαζόμενοι τὴν φύσιν ἢ τὸν τρόπον τῆς ἐνανθρωπήσεως.Καὶ ἐξηπορήθην. Καὶ τοῦτο, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπο- Α λήψει τῶν ῾Εβραίων. Εδοξε γὰρ αὐτοῖς ἄπορος βοηθείας· διὸ καὶ ἔλεγον· "Ιδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας σώσων αὐτόν. Ἐπ᾿ ἐμὲ διῆλθον αἱ ὀργαί σου· οἱ φοβερισμοί σου ἐξετάραξαν με. Οργὰς Θεοῦ τὰς κατὰ τῶν ἁμαρτανόντων γινομένας, φησίν· ὁμοίως καὶ φο- βερισμούς. Καὶ τὰς μὲν ὀργὰς διελθεῖν καὶ εἰσε δῆναι εἰς αὐτὸν λέγει, τοὺς δὲ φοβερισμούς συν ταράττειν καὶ ἀναστέλλειν ἀπὸ κακίας. Ὡριγένης δὲ ὀργὰς Θεοῦ καὶ φοβερισμοὺς τοὺς δαίμονάς φη- σιν· ὀργὰς μὲν, ὡς ὀργιζομένους ἀεὶ τοῖς ἀνθρώ- ποις· Θεοῦ δὲ, ὡς κατὰ παραχώρησιν Θεοῦ τοῦτο ποιοῦντες· φοβερισμοὺς δὲ, ὡς φόβον ἐπισείοντας. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους, ἐπῆλθον αὐτῷ, καὶ ἐξετάραξαν ὡς ἄνθρωπον. Εκύκλωσάν με ὡσεὶ ὕδωρ. Οἱ Ἰουδαῖοι. Ἐν τῷ και ψαλμῷ εἴρηκε· Περιεκύκλωσαν με μόσχοι πολλοί· ταῦροι πίονες περιέσχον με. ὡσεὶ ὕδωρ δὲ εἶπε, διότι τὸ ὕδωρ πανταχόθεν περικυκλίζει τὸν ἐναπειλημμένον. Ολην τὴν ἡμέραν περιέσχον με ἅμα. Ἡμέραν τὴν τοῦ πάθους φησίν· "Αμα δὲ ἀντὶ τοῦ ὁμοῦ πάντες. . Εt Εμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ φίλον καὶ πλησίον καὶ τοὺς γνωστούς μου ἀπὸ ταλαιπωρίας. Διὰ τὴν ταλαιπωρίαν μου τὴν ἀπὸ τῶν προπηλακισμῶν ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ τοὺς μαθητάς μου. Είρηται δὲ καὶ ἀνωτέρω· Εμάκρυνας τοὺς γνωστούς μου ἀπ' ἐμοῦ. Φίλον γὰρ καὶ πλησίον και γνωστούς τοὺς αὐτοὺς καλεῖ· φίλον μὲν, κατὰ τὸ, Ὑμεῖς φίλοι μου ἐστε· πλησίον δὲ, ὡς συνδιαιτωμένους αὐτῷ· γνωστοὺς δὲ, ὡς γινώσκοντας, καὶ διὰ τοῦτο γινω σκομένους. Αλλ' οὕτω μὲν ὁ ψαλμὸς εἰς Χριστὸν ἀνήχθη· ἁρμόζει δὲ καὶ τοῖς εὐσεβέσι πᾶσιν ἐν καιρῷ θλίψεως, οὕτως • Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, διὰ παντὸς ἐνώπιόν σου ἐκέκραξα, ἐπικαλού μενός σε εἰς βοήθειαν. Τὰ δὲ ἑξῆς δῆλα, ὅτι θλί- ψεων ἐπλήσθη καὶ πόνων ἡ ψυχή μου, καὶ πλησίον εἰμὶ τοῦ θανάτου, ἤδη ἀποκαμών· συνηριθμήθην τοῖς νεκροῖς, ὅσον ἐπὶ τῇ σπουδῇ τῶν ἀνθρωποκτό νων δαιμόνων· ἐγενήθην ευχείρωτος, ὡσεὶ ἀβοήθης -τος, καὶ ἐν νεκροῖς, ὅσον τὸ ἐπ' αὐτοῖς, καίτοι ἐλεύθερος ὧν ἔτι νεκρώσεως, ώς μηκέτι τῇ ἀληθείᾳ θανών· ἐγενήθην ὡσεὶ τετρωμένοι, κείμενοι ἐν τά φοις, τρωθεὶς τῷ βέλει τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς ἀθυ μίας· καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως. Εθεντό με οἱ δαίμονες βαθεῖ βόθρῳ τῆς ἁμαρτίας, ἐν σκότει θλίψεως ἢ σκιὰ καὶ ὁμοίωσίς ἐστι θανάτου διὰ τὴν πικρίαν· ἐπ' ἐμὲ ἐπεβάρησεν ὁ θυμός σου· εἰ γὰρ μὴ σύ μου ὀργισθῇς, οὐκ ἂν μου περιεγένοντο · καὶ πάσας τὰς ἐπαναστάσεις τῶν θλίψεων, κατὰ παραχώρησίν σου, επήγαγες ἐπ' ἐμέ· ἐμάκρυνας τους γνωστούς μου, εἴτουν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους, τοὺς πρὸ τῆς ἁμαρ τίας γνησίως πρός με διακειμένους καὶ γνωρίζοντάς με, οἱ καὶ ἐβδελύξαντό με διὰ τὴν ἁμαρτίαν· πα COMMENT. IN PSALMOS. B $98 Et destitutus sum. Et hoc etiam quantum ad Judæorum opinionem. Visus est enim illis veluti destitutus esse, et indigere auxilio; atque ideo di- cebant : Videamus si venit Elias salvaturus eum • Vers. 17. In me pertransierunt iræ tuæ, el ter- rores tui conturbaverunt me. Iras Del eas inteligit, quas Deus adversus peccatores conceperat ; simili- ter et terrores. Et iras quidem pertransisse dicit, et in se ingressas fuisse, terrores vero conturbasse et refrenasse a vitiis. Verum Origenes per iras, et terrores Dei, dæmones ipsos intelligit : iras quidem, quia hominibus semper irati sunt, Dei vero iras, quia permissione divina id faciunt: terrores item, quia terrorem incutiunt. Ait igitur Christus, quod passionis tempore invaserunt eum damones, et quod ut hominem eum conturbaverunt. VERS. 18. Circumdederunt me sicut aqua. Judai scilicet; in psalmo autem xxi dixit : Circumdede- runt me vituli multi, tauri pingues circuibant me. Et circumdederunt sicut aqua, quia aqua undique et non ex una tantum parte eos circumdat, quos com- prehendit. Tota die circumdabant me simul. Diem passionis intelligit. quod ait, Simul, expone pro, Una onnes. Vers. 19. Elongasti a me amicum et proximum et notos meos a miseria. Ob miseriam meam, in- quit, atque ob opprobria, quæ mihi inferebantur, elongati a me discipulos meos, de quibus su- perius diximus : Elongasli a me notos meos. Ami- cum autem et proximum, et notos, eosdem intel- ligit. Et amicum dicit juxta illud : Vos amici mei estis **. Proximum vero, quia una secum vivebant, et notos, quia et cognoscebant et cognoscebantur. Et hoc pacto quidem totus hic psalmus in Chri- stum relatus est. Congruit tamen (cuilibet etiam ſideli in angustiis constituto : Domine Deus salutis meæ, assidue clamavi In conspecto tuo, adjutorem te mihi avocans. Quæ sequuntur clara sunt: Quia anima mea ærumnis impleta est, quibus adeo fati- galus sum, ut morti proximus fuerim. Annumeratus autem sum cum mortuis, quantum ad sævissimo- rum dæmonum votum ac studium pertinet : et factus sum velut homo sine auxilio, ita ut de D ſacili capi possem. Fui etiani in mortuis, quantum ad illorum, ut diximus, studium pertinet, tametsi ego adhuc liber sim a morte, veluti qui revera nec- dum mortuus sum. Factus sum sicut vulnerati ja- centes in sepulcris, vulneratus et ipse jaculo pec- cati, vel jaculo mœstitiæ. Quæ sequuntur eadem ratione expones: Posuerunt me dæmones in pro- fundo atque in ſovea peccati, in afflictionum tene- bris quæ, ob summam amaritudinem, umbra ac similitudo quædam esse mortis videntur. In me gravatus est furor tuus; nam si tu mihi iratus non ſuisses, me illi certe non superassent : omnes etiam elationes, et afflictionum, ut ita dicam, insurre- C *r Matth. axvi, 49. Joan. xv, 14. .
3α Let them confess to your great name. Let them give thanks. Understand by ‘your name’ that of divinity, for it is written, He has bestowed on him (namely on the assumed humanity) the name that is above every name. Let them confess to your name without vainly investigating the nature or the mode of your incarnation.
β Ὅτι φοβερὸν καὶ ἅγιόν ἐστι. Φοβερὸν μὲν τοῖς ἐχθροῖς, ἐλαῦνον καὶ μαστίζον αὐτοὺς, ἅγιον δὲ τοῖς οἰκείοις, ἁγιάζον καὶ καθαῖρον τούτους. Ἢ ὄνομα λέγει, τὸ ᾽Ιησοῦς· μέγα δὲ τοῦτο, ὡς φοβερὸν καὶ ἅγιον, καθὼς εἴρηται.Καὶ ἐξηπορήθην. Καὶ τοῦτο, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπο- Α λήψει τῶν ῾Εβραίων. Εδοξε γὰρ αὐτοῖς ἄπορος βοηθείας· διὸ καὶ ἔλεγον· "Ιδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας σώσων αὐτόν. Ἐπ᾿ ἐμὲ διῆλθον αἱ ὀργαί σου· οἱ φοβερισμοί σου ἐξετάραξαν με. Οργὰς Θεοῦ τὰς κατὰ τῶν ἁμαρτανόντων γινομένας, φησίν· ὁμοίως καὶ φο- βερισμούς. Καὶ τὰς μὲν ὀργὰς διελθεῖν καὶ εἰσε δῆναι εἰς αὐτὸν λέγει, τοὺς δὲ φοβερισμούς συν ταράττειν καὶ ἀναστέλλειν ἀπὸ κακίας. Ὡριγένης δὲ ὀργὰς Θεοῦ καὶ φοβερισμοὺς τοὺς δαίμονάς φη- σιν· ὀργὰς μὲν, ὡς ὀργιζομένους ἀεὶ τοῖς ἀνθρώ- ποις· Θεοῦ δὲ, ὡς κατὰ παραχώρησιν Θεοῦ τοῦτο ποιοῦντες· φοβερισμοὺς δὲ, ὡς φόβον ἐπισείοντας. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους, ἐπῆλθον αὐτῷ, καὶ ἐξετάραξαν ὡς ἄνθρωπον. Εκύκλωσάν με ὡσεὶ ὕδωρ. Οἱ Ἰουδαῖοι. Ἐν τῷ και ψαλμῷ εἴρηκε· Περιεκύκλωσαν με μόσχοι πολλοί· ταῦροι πίονες περιέσχον με. ὡσεὶ ὕδωρ δὲ εἶπε, διότι τὸ ὕδωρ πανταχόθεν περικυκλίζει τὸν ἐναπειλημμένον. Ολην τὴν ἡμέραν περιέσχον με ἅμα. Ἡμέραν τὴν τοῦ πάθους φησίν· "Αμα δὲ ἀντὶ τοῦ ὁμοῦ πάντες. . Εt Εμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ φίλον καὶ πλησίον καὶ τοὺς γνωστούς μου ἀπὸ ταλαιπωρίας. Διὰ τὴν ταλαιπωρίαν μου τὴν ἀπὸ τῶν προπηλακισμῶν ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ τοὺς μαθητάς μου. Είρηται δὲ καὶ ἀνωτέρω· Εμάκρυνας τοὺς γνωστούς μου ἀπ' ἐμοῦ. Φίλον γὰρ καὶ πλησίον και γνωστούς τοὺς αὐτοὺς καλεῖ· φίλον μὲν, κατὰ τὸ, Ὑμεῖς φίλοι μου ἐστε· πλησίον δὲ, ὡς συνδιαιτωμένους αὐτῷ· γνωστοὺς δὲ, ὡς γινώσκοντας, καὶ διὰ τοῦτο γινω σκομένους. Αλλ' οὕτω μὲν ὁ ψαλμὸς εἰς Χριστὸν ἀνήχθη· ἁρμόζει δὲ καὶ τοῖς εὐσεβέσι πᾶσιν ἐν καιρῷ θλίψεως, οὕτως • Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, διὰ παντὸς ἐνώπιόν σου ἐκέκραξα, ἐπικαλού μενός σε εἰς βοήθειαν. Τὰ δὲ ἑξῆς δῆλα, ὅτι θλί- ψεων ἐπλήσθη καὶ πόνων ἡ ψυχή μου, καὶ πλησίον εἰμὶ τοῦ θανάτου, ἤδη ἀποκαμών· συνηριθμήθην τοῖς νεκροῖς, ὅσον ἐπὶ τῇ σπουδῇ τῶν ἀνθρωποκτό νων δαιμόνων· ἐγενήθην ευχείρωτος, ὡσεὶ ἀβοήθης -τος, καὶ ἐν νεκροῖς, ὅσον τὸ ἐπ' αὐτοῖς, καίτοι ἐλεύθερος ὧν ἔτι νεκρώσεως, ώς μηκέτι τῇ ἀληθείᾳ θανών· ἐγενήθην ὡσεὶ τετρωμένοι, κείμενοι ἐν τά φοις, τρωθεὶς τῷ βέλει τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς ἀθυ μίας· καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως. Εθεντό με οἱ δαίμονες βαθεῖ βόθρῳ τῆς ἁμαρτίας, ἐν σκότει θλίψεως ἢ σκιὰ καὶ ὁμοίωσίς ἐστι θανάτου διὰ τὴν πικρίαν· ἐπ' ἐμὲ ἐπεβάρησεν ὁ θυμός σου· εἰ γὰρ μὴ σύ μου ὀργισθῇς, οὐκ ἂν μου περιεγένοντο · καὶ πάσας τὰς ἐπαναστάσεις τῶν θλίψεων, κατὰ παραχώρησίν σου, επήγαγες ἐπ' ἐμέ· ἐμάκρυνας τους γνωστούς μου, εἴτουν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους, τοὺς πρὸ τῆς ἁμαρ τίας γνησίως πρός με διακειμένους καὶ γνωρίζοντάς με, οἱ καὶ ἐβδελύξαντό με διὰ τὴν ἁμαρτίαν· πα COMMENT. IN PSALMOS. B $98 Et destitutus sum. Et hoc etiam quantum ad Judæorum opinionem. Visus est enim illis veluti destitutus esse, et indigere auxilio; atque ideo di- cebant : Videamus si venit Elias salvaturus eum • Vers. 17. In me pertransierunt iræ tuæ, el ter- rores tui conturbaverunt me. Iras Del eas inteligit, quas Deus adversus peccatores conceperat ; simili- ter et terrores. Et iras quidem pertransisse dicit, et in se ingressas fuisse, terrores vero conturbasse et refrenasse a vitiis. Verum Origenes per iras, et terrores Dei, dæmones ipsos intelligit : iras quidem, quia hominibus semper irati sunt, Dei vero iras, quia permissione divina id faciunt: terrores item, quia terrorem incutiunt. Ait igitur Christus, quod passionis tempore invaserunt eum damones, et quod ut hominem eum conturbaverunt. VERS. 18. Circumdederunt me sicut aqua. Judai scilicet; in psalmo autem xxi dixit : Circumdede- runt me vituli multi, tauri pingues circuibant me. Et circumdederunt sicut aqua, quia aqua undique et non ex una tantum parte eos circumdat, quos com- prehendit. Tota die circumdabant me simul. Diem passionis intelligit. quod ait, Simul, expone pro, Una onnes. Vers. 19. Elongasti a me amicum et proximum et notos meos a miseria. Ob miseriam meam, in- quit, atque ob opprobria, quæ mihi inferebantur, elongati a me discipulos meos, de quibus su- perius diximus : Elongasli a me notos meos. Ami- cum autem et proximum, et notos, eosdem intel- ligit. Et amicum dicit juxta illud : Vos amici mei estis **. Proximum vero, quia una secum vivebant, et notos, quia et cognoscebant et cognoscebantur. Et hoc pacto quidem totus hic psalmus in Chri- stum relatus est. Congruit tamen (cuilibet etiam ſideli in angustiis constituto : Domine Deus salutis meæ, assidue clamavi In conspecto tuo, adjutorem te mihi avocans. Quæ sequuntur clara sunt: Quia anima mea ærumnis impleta est, quibus adeo fati- galus sum, ut morti proximus fuerim. Annumeratus autem sum cum mortuis, quantum ad sævissimo- rum dæmonum votum ac studium pertinet : et factus sum velut homo sine auxilio, ita ut de D ſacili capi possem. Fui etiani in mortuis, quantum ad illorum, ut diximus, studium pertinet, tametsi ego adhuc liber sim a morte, veluti qui revera nec- dum mortuus sum. Factus sum sicut vulnerati ja- centes in sepulcris, vulneratus et ipse jaculo pec- cati, vel jaculo mœstitiæ. Quæ sequuntur eadem ratione expones: Posuerunt me dæmones in pro- fundo atque in ſovea peccati, in afflictionum tene- bris quæ, ob summam amaritudinem, umbra ac similitudo quædam esse mortis videntur. In me gravatus est furor tuus; nam si tu mihi iratus non ſuisses, me illi certe non superassent : omnes etiam elationes, et afflictionum, ut ita dicam, insurre- C *r Matth. axvi, 49. Joan. xv, 14. .
3β For it is fearful and holy. It is fearful to your enemies, driving them off and scourging them, but holy to your own, sanctifying and purifying them. Or else by ‘name’ he means the name ‘Jesus’, and this is great as fearful and holy as was said.
α Καὶ τιμὴ βασιλέως κρίσιν ἀγαπᾷ. Tὸ ἀξίωμα τοῦ βασιλέως, δικαιοσύνην ἀγαπᾷ· διὸ βοηθήσει μὲν τοῖς τυραννουμένοις, καταβαλεῖ δὲ τὸν τυραννοῦντα διάβολον. |Καὶ ἐξηπορήθην. Καὶ τοῦτο, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπο- Α λήψει τῶν ῾Εβραίων. Εδοξε γὰρ αὐτοῖς ἄπορος βοηθείας· διὸ καὶ ἔλεγον· "Ιδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας σώσων αὐτόν. Ἐπ᾿ ἐμὲ διῆλθον αἱ ὀργαί σου· οἱ φοβερισμοί σου ἐξετάραξαν με. Οργὰς Θεοῦ τὰς κατὰ τῶν ἁμαρτανόντων γινομένας, φησίν· ὁμοίως καὶ φο- βερισμούς. Καὶ τὰς μὲν ὀργὰς διελθεῖν καὶ εἰσε δῆναι εἰς αὐτὸν λέγει, τοὺς δὲ φοβερισμούς συν ταράττειν καὶ ἀναστέλλειν ἀπὸ κακίας. Ὡριγένης δὲ ὀργὰς Θεοῦ καὶ φοβερισμοὺς τοὺς δαίμονάς φη- σιν· ὀργὰς μὲν, ὡς ὀργιζομένους ἀεὶ τοῖς ἀνθρώ- ποις· Θεοῦ δὲ, ὡς κατὰ παραχώρησιν Θεοῦ τοῦτο ποιοῦντες· φοβερισμοὺς δὲ, ὡς φόβον ἐπισείοντας. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους, ἐπῆλθον αὐτῷ, καὶ ἐξετάραξαν ὡς ἄνθρωπον. Εκύκλωσάν με ὡσεὶ ὕδωρ. Οἱ Ἰουδαῖοι. Ἐν τῷ και ψαλμῷ εἴρηκε· Περιεκύκλωσαν με μόσχοι πολλοί· ταῦροι πίονες περιέσχον με. ὡσεὶ ὕδωρ δὲ εἶπε, διότι τὸ ὕδωρ πανταχόθεν περικυκλίζει τὸν ἐναπειλημμένον. Ολην τὴν ἡμέραν περιέσχον με ἅμα. Ἡμέραν τὴν τοῦ πάθους φησίν· "Αμα δὲ ἀντὶ τοῦ ὁμοῦ πάντες. . Εt Εμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ φίλον καὶ πλησίον καὶ τοὺς γνωστούς μου ἀπὸ ταλαιπωρίας. Διὰ τὴν ταλαιπωρίαν μου τὴν ἀπὸ τῶν προπηλακισμῶν ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ τοὺς μαθητάς μου. Είρηται δὲ καὶ ἀνωτέρω· Εμάκρυνας τοὺς γνωστούς μου ἀπ' ἐμοῦ. Φίλον γὰρ καὶ πλησίον και γνωστούς τοὺς αὐτοὺς καλεῖ· φίλον μὲν, κατὰ τὸ, Ὑμεῖς φίλοι μου ἐστε· πλησίον δὲ, ὡς συνδιαιτωμένους αὐτῷ· γνωστοὺς δὲ, ὡς γινώσκοντας, καὶ διὰ τοῦτο γινω σκομένους. Αλλ' οὕτω μὲν ὁ ψαλμὸς εἰς Χριστὸν ἀνήχθη· ἁρμόζει δὲ καὶ τοῖς εὐσεβέσι πᾶσιν ἐν καιρῷ θλίψεως, οὕτως • Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, διὰ παντὸς ἐνώπιόν σου ἐκέκραξα, ἐπικαλού μενός σε εἰς βοήθειαν. Τὰ δὲ ἑξῆς δῆλα, ὅτι θλί- ψεων ἐπλήσθη καὶ πόνων ἡ ψυχή μου, καὶ πλησίον εἰμὶ τοῦ θανάτου, ἤδη ἀποκαμών· συνηριθμήθην τοῖς νεκροῖς, ὅσον ἐπὶ τῇ σπουδῇ τῶν ἀνθρωποκτό νων δαιμόνων· ἐγενήθην ευχείρωτος, ὡσεὶ ἀβοήθης -τος, καὶ ἐν νεκροῖς, ὅσον τὸ ἐπ' αὐτοῖς, καίτοι ἐλεύθερος ὧν ἔτι νεκρώσεως, ώς μηκέτι τῇ ἀληθείᾳ θανών· ἐγενήθην ὡσεὶ τετρωμένοι, κείμενοι ἐν τά φοις, τρωθεὶς τῷ βέλει τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς ἀθυ μίας· καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως. Εθεντό με οἱ δαίμονες βαθεῖ βόθρῳ τῆς ἁμαρτίας, ἐν σκότει θλίψεως ἢ σκιὰ καὶ ὁμοίωσίς ἐστι θανάτου διὰ τὴν πικρίαν· ἐπ' ἐμὲ ἐπεβάρησεν ὁ θυμός σου· εἰ γὰρ μὴ σύ μου ὀργισθῇς, οὐκ ἂν μου περιεγένοντο · καὶ πάσας τὰς ἐπαναστάσεις τῶν θλίψεων, κατὰ παραχώρησίν σου, επήγαγες ἐπ' ἐμέ· ἐμάκρυνας τους γνωστούς μου, εἴτουν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους, τοὺς πρὸ τῆς ἁμαρ τίας γνησίως πρός με διακειμένους καὶ γνωρίζοντάς με, οἱ καὶ ἐβδελύξαντό με διὰ τὴν ἁμαρτίαν· πα COMMENT. IN PSALMOS. B $98 Et destitutus sum. Et hoc etiam quantum ad Judæorum opinionem. Visus est enim illis veluti destitutus esse, et indigere auxilio; atque ideo di- cebant : Videamus si venit Elias salvaturus eum • Vers. 17. In me pertransierunt iræ tuæ, el ter- rores tui conturbaverunt me. Iras Del eas inteligit, quas Deus adversus peccatores conceperat ; simili- ter et terrores. Et iras quidem pertransisse dicit, et in se ingressas fuisse, terrores vero conturbasse et refrenasse a vitiis. Verum Origenes per iras, et terrores Dei, dæmones ipsos intelligit : iras quidem, quia hominibus semper irati sunt, Dei vero iras, quia permissione divina id faciunt: terrores item, quia terrorem incutiunt. Ait igitur Christus, quod passionis tempore invaserunt eum damones, et quod ut hominem eum conturbaverunt. VERS. 18. Circumdederunt me sicut aqua. Judai scilicet; in psalmo autem xxi dixit : Circumdede- runt me vituli multi, tauri pingues circuibant me. Et circumdederunt sicut aqua, quia aqua undique et non ex una tantum parte eos circumdat, quos com- prehendit. Tota die circumdabant me simul. Diem passionis intelligit. quod ait, Simul, expone pro, Una onnes. Vers. 19. Elongasti a me amicum et proximum et notos meos a miseria. Ob miseriam meam, in- quit, atque ob opprobria, quæ mihi inferebantur, elongati a me discipulos meos, de quibus su- perius diximus : Elongasli a me notos meos. Ami- cum autem et proximum, et notos, eosdem intel- ligit. Et amicum dicit juxta illud : Vos amici mei estis **. Proximum vero, quia una secum vivebant, et notos, quia et cognoscebant et cognoscebantur. Et hoc pacto quidem totus hic psalmus in Chri- stum relatus est. Congruit tamen (cuilibet etiam ſideli in angustiis constituto : Domine Deus salutis meæ, assidue clamavi In conspecto tuo, adjutorem te mihi avocans. Quæ sequuntur clara sunt: Quia anima mea ærumnis impleta est, quibus adeo fati- galus sum, ut morti proximus fuerim. Annumeratus autem sum cum mortuis, quantum ad sævissimo- rum dæmonum votum ac studium pertinet : et factus sum velut homo sine auxilio, ita ut de D ſacili capi possem. Fui etiani in mortuis, quantum ad illorum, ut diximus, studium pertinet, tametsi ego adhuc liber sim a morte, veluti qui revera nec- dum mortuus sum. Factus sum sicut vulnerati ja- centes in sepulcris, vulneratus et ipse jaculo pec- cati, vel jaculo mœstitiæ. Quæ sequuntur eadem ratione expones: Posuerunt me dæmones in pro- fundo atque in ſovea peccati, in afflictionum tene- bris quæ, ob summam amaritudinem, umbra ac similitudo quædam esse mortis videntur. In me gravatus est furor tuus; nam si tu mihi iratus non ſuisses, me illi certe non superassent : omnes etiam elationes, et afflictionum, ut ita dicam, insurre- C *r Matth. axvi, 49. Joan. xv, 14. .
4α And the dignity of king loves judgement. The office of king loves justice, hence he will help those who are being tyrannized and will cast down the tyrannizing devil.
β Σὺ ἡτοίμασας εὐθύτητας. Σὺ δέδωκας τὸν νόμον, ἐν ᾧ αἱ εὐθύτητες.Καὶ ἐξηπορήθην. Καὶ τοῦτο, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπο- Α λήψει τῶν ῾Εβραίων. Εδοξε γὰρ αὐτοῖς ἄπορος βοηθείας· διὸ καὶ ἔλεγον· "Ιδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας σώσων αὐτόν. Ἐπ᾿ ἐμὲ διῆλθον αἱ ὀργαί σου· οἱ φοβερισμοί σου ἐξετάραξαν με. Οργὰς Θεοῦ τὰς κατὰ τῶν ἁμαρτανόντων γινομένας, φησίν· ὁμοίως καὶ φο- βερισμούς. Καὶ τὰς μὲν ὀργὰς διελθεῖν καὶ εἰσε δῆναι εἰς αὐτὸν λέγει, τοὺς δὲ φοβερισμούς συν ταράττειν καὶ ἀναστέλλειν ἀπὸ κακίας. Ὡριγένης δὲ ὀργὰς Θεοῦ καὶ φοβερισμοὺς τοὺς δαίμονάς φη- σιν· ὀργὰς μὲν, ὡς ὀργιζομένους ἀεὶ τοῖς ἀνθρώ- ποις· Θεοῦ δὲ, ὡς κατὰ παραχώρησιν Θεοῦ τοῦτο ποιοῦντες· φοβερισμοὺς δὲ, ὡς φόβον ἐπισείοντας. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους, ἐπῆλθον αὐτῷ, καὶ ἐξετάραξαν ὡς ἄνθρωπον. Εκύκλωσάν με ὡσεὶ ὕδωρ. Οἱ Ἰουδαῖοι. Ἐν τῷ και ψαλμῷ εἴρηκε· Περιεκύκλωσαν με μόσχοι πολλοί· ταῦροι πίονες περιέσχον με. ὡσεὶ ὕδωρ δὲ εἶπε, διότι τὸ ὕδωρ πανταχόθεν περικυκλίζει τὸν ἐναπειλημμένον. Ολην τὴν ἡμέραν περιέσχον με ἅμα. Ἡμέραν τὴν τοῦ πάθους φησίν· "Αμα δὲ ἀντὶ τοῦ ὁμοῦ πάντες. . Εt Εμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ φίλον καὶ πλησίον καὶ τοὺς γνωστούς μου ἀπὸ ταλαιπωρίας. Διὰ τὴν ταλαιπωρίαν μου τὴν ἀπὸ τῶν προπηλακισμῶν ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ τοὺς μαθητάς μου. Είρηται δὲ καὶ ἀνωτέρω· Εμάκρυνας τοὺς γνωστούς μου ἀπ' ἐμοῦ. Φίλον γὰρ καὶ πλησίον και γνωστούς τοὺς αὐτοὺς καλεῖ· φίλον μὲν, κατὰ τὸ, Ὑμεῖς φίλοι μου ἐστε· πλησίον δὲ, ὡς συνδιαιτωμένους αὐτῷ· γνωστοὺς δὲ, ὡς γινώσκοντας, καὶ διὰ τοῦτο γινω σκομένους. Αλλ' οὕτω μὲν ὁ ψαλμὸς εἰς Χριστὸν ἀνήχθη· ἁρμόζει δὲ καὶ τοῖς εὐσεβέσι πᾶσιν ἐν καιρῷ θλίψεως, οὕτως • Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, διὰ παντὸς ἐνώπιόν σου ἐκέκραξα, ἐπικαλού μενός σε εἰς βοήθειαν. Τὰ δὲ ἑξῆς δῆλα, ὅτι θλί- ψεων ἐπλήσθη καὶ πόνων ἡ ψυχή μου, καὶ πλησίον εἰμὶ τοῦ θανάτου, ἤδη ἀποκαμών· συνηριθμήθην τοῖς νεκροῖς, ὅσον ἐπὶ τῇ σπουδῇ τῶν ἀνθρωποκτό νων δαιμόνων· ἐγενήθην ευχείρωτος, ὡσεὶ ἀβοήθης -τος, καὶ ἐν νεκροῖς, ὅσον τὸ ἐπ' αὐτοῖς, καίτοι ἐλεύθερος ὧν ἔτι νεκρώσεως, ώς μηκέτι τῇ ἀληθείᾳ θανών· ἐγενήθην ὡσεὶ τετρωμένοι, κείμενοι ἐν τά φοις, τρωθεὶς τῷ βέλει τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς ἀθυ μίας· καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως. Εθεντό με οἱ δαίμονες βαθεῖ βόθρῳ τῆς ἁμαρτίας, ἐν σκότει θλίψεως ἢ σκιὰ καὶ ὁμοίωσίς ἐστι θανάτου διὰ τὴν πικρίαν· ἐπ' ἐμὲ ἐπεβάρησεν ὁ θυμός σου· εἰ γὰρ μὴ σύ μου ὀργισθῇς, οὐκ ἂν μου περιεγένοντο · καὶ πάσας τὰς ἐπαναστάσεις τῶν θλίψεων, κατὰ παραχώρησίν σου, επήγαγες ἐπ' ἐμέ· ἐμάκρυνας τους γνωστούς μου, εἴτουν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους, τοὺς πρὸ τῆς ἁμαρ τίας γνησίως πρός με διακειμένους καὶ γνωρίζοντάς με, οἱ καὶ ἐβδελύξαντό με διὰ τὴν ἁμαρτίαν· πα COMMENT. IN PSALMOS. B $98 Et destitutus sum. Et hoc etiam quantum ad Judæorum opinionem. Visus est enim illis veluti destitutus esse, et indigere auxilio; atque ideo di- cebant : Videamus si venit Elias salvaturus eum • Vers. 17. In me pertransierunt iræ tuæ, el ter- rores tui conturbaverunt me. Iras Del eas inteligit, quas Deus adversus peccatores conceperat ; simili- ter et terrores. Et iras quidem pertransisse dicit, et in se ingressas fuisse, terrores vero conturbasse et refrenasse a vitiis. Verum Origenes per iras, et terrores Dei, dæmones ipsos intelligit : iras quidem, quia hominibus semper irati sunt, Dei vero iras, quia permissione divina id faciunt: terrores item, quia terrorem incutiunt. Ait igitur Christus, quod passionis tempore invaserunt eum damones, et quod ut hominem eum conturbaverunt. VERS. 18. Circumdederunt me sicut aqua. Judai scilicet; in psalmo autem xxi dixit : Circumdede- runt me vituli multi, tauri pingues circuibant me. Et circumdederunt sicut aqua, quia aqua undique et non ex una tantum parte eos circumdat, quos com- prehendit. Tota die circumdabant me simul. Diem passionis intelligit. quod ait, Simul, expone pro, Una onnes. Vers. 19. Elongasti a me amicum et proximum et notos meos a miseria. Ob miseriam meam, in- quit, atque ob opprobria, quæ mihi inferebantur, elongati a me discipulos meos, de quibus su- perius diximus : Elongasli a me notos meos. Ami- cum autem et proximum, et notos, eosdem intel- ligit. Et amicum dicit juxta illud : Vos amici mei estis **. Proximum vero, quia una secum vivebant, et notos, quia et cognoscebant et cognoscebantur. Et hoc pacto quidem totus hic psalmus in Chri- stum relatus est. Congruit tamen (cuilibet etiam ſideli in angustiis constituto : Domine Deus salutis meæ, assidue clamavi In conspecto tuo, adjutorem te mihi avocans. Quæ sequuntur clara sunt: Quia anima mea ærumnis impleta est, quibus adeo fati- galus sum, ut morti proximus fuerim. Annumeratus autem sum cum mortuis, quantum ad sævissimo- rum dæmonum votum ac studium pertinet : et factus sum velut homo sine auxilio, ita ut de D ſacili capi possem. Fui etiani in mortuis, quantum ad illorum, ut diximus, studium pertinet, tametsi ego adhuc liber sim a morte, veluti qui revera nec- dum mortuus sum. Factus sum sicut vulnerati ja- centes in sepulcris, vulneratus et ipse jaculo pec- cati, vel jaculo mœstitiæ. Quæ sequuntur eadem ratione expones: Posuerunt me dæmones in pro- fundo atque in ſovea peccati, in afflictionum tene- bris quæ, ob summam amaritudinem, umbra ac similitudo quædam esse mortis videntur. In me gravatus est furor tuus; nam si tu mihi iratus non ſuisses, me illi certe non superassent : omnes etiam elationes, et afflictionum, ut ita dicam, insurre- C *r Matth. axvi, 49. Joan. xv, 14. .
4β You have prepared straight ways. You have given the law in which are straight ways.
γ Κρίσιν καὶ δικαιοσύνην ἐν ᾽Ιακὼβ σὺ ἐποίησας. Tὸ αὐτὸ λέγει σαφέστερον· σὺ ἐποίησας κατάκρισιν καὶ δικαιοσύνην ἐν τῷ γένει τοῦ ᾽Ιακὼβ, ἐν τοῖς ᾽Ισραηλίταις, διὰ τοῦ δοθέντος νόμου.Καὶ ἐξηπορήθην. Καὶ τοῦτο, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπο- Α λήψει τῶν ῾Εβραίων. Εδοξε γὰρ αὐτοῖς ἄπορος βοηθείας· διὸ καὶ ἔλεγον· "Ιδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας σώσων αὐτόν. Ἐπ᾿ ἐμὲ διῆλθον αἱ ὀργαί σου· οἱ φοβερισμοί σου ἐξετάραξαν με. Οργὰς Θεοῦ τὰς κατὰ τῶν ἁμαρτανόντων γινομένας, φησίν· ὁμοίως καὶ φο- βερισμούς. Καὶ τὰς μὲν ὀργὰς διελθεῖν καὶ εἰσε δῆναι εἰς αὐτὸν λέγει, τοὺς δὲ φοβερισμούς συν ταράττειν καὶ ἀναστέλλειν ἀπὸ κακίας. Ὡριγένης δὲ ὀργὰς Θεοῦ καὶ φοβερισμοὺς τοὺς δαίμονάς φη- σιν· ὀργὰς μὲν, ὡς ὀργιζομένους ἀεὶ τοῖς ἀνθρώ- ποις· Θεοῦ δὲ, ὡς κατὰ παραχώρησιν Θεοῦ τοῦτο ποιοῦντες· φοβερισμοὺς δὲ, ὡς φόβον ἐπισείοντας. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους, ἐπῆλθον αὐτῷ, καὶ ἐξετάραξαν ὡς ἄνθρωπον. Εκύκλωσάν με ὡσεὶ ὕδωρ. Οἱ Ἰουδαῖοι. Ἐν τῷ και ψαλμῷ εἴρηκε· Περιεκύκλωσαν με μόσχοι πολλοί· ταῦροι πίονες περιέσχον με. ὡσεὶ ὕδωρ δὲ εἶπε, διότι τὸ ὕδωρ πανταχόθεν περικυκλίζει τὸν ἐναπειλημμένον. Ολην τὴν ἡμέραν περιέσχον με ἅμα. Ἡμέραν τὴν τοῦ πάθους φησίν· "Αμα δὲ ἀντὶ τοῦ ὁμοῦ πάντες. . Εt Εμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ φίλον καὶ πλησίον καὶ τοὺς γνωστούς μου ἀπὸ ταλαιπωρίας. Διὰ τὴν ταλαιπωρίαν μου τὴν ἀπὸ τῶν προπηλακισμῶν ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ τοὺς μαθητάς μου. Είρηται δὲ καὶ ἀνωτέρω· Εμάκρυνας τοὺς γνωστούς μου ἀπ' ἐμοῦ. Φίλον γὰρ καὶ πλησίον και γνωστούς τοὺς αὐτοὺς καλεῖ· φίλον μὲν, κατὰ τὸ, Ὑμεῖς φίλοι μου ἐστε· πλησίον δὲ, ὡς συνδιαιτωμένους αὐτῷ· γνωστοὺς δὲ, ὡς γινώσκοντας, καὶ διὰ τοῦτο γινω σκομένους. Αλλ' οὕτω μὲν ὁ ψαλμὸς εἰς Χριστὸν ἀνήχθη· ἁρμόζει δὲ καὶ τοῖς εὐσεβέσι πᾶσιν ἐν καιρῷ θλίψεως, οὕτως • Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, διὰ παντὸς ἐνώπιόν σου ἐκέκραξα, ἐπικαλού μενός σε εἰς βοήθειαν. Τὰ δὲ ἑξῆς δῆλα, ὅτι θλί- ψεων ἐπλήσθη καὶ πόνων ἡ ψυχή μου, καὶ πλησίον εἰμὶ τοῦ θανάτου, ἤδη ἀποκαμών· συνηριθμήθην τοῖς νεκροῖς, ὅσον ἐπὶ τῇ σπουδῇ τῶν ἀνθρωποκτό νων δαιμόνων· ἐγενήθην ευχείρωτος, ὡσεὶ ἀβοήθης -τος, καὶ ἐν νεκροῖς, ὅσον τὸ ἐπ' αὐτοῖς, καίτοι ἐλεύθερος ὧν ἔτι νεκρώσεως, ώς μηκέτι τῇ ἀληθείᾳ θανών· ἐγενήθην ὡσεὶ τετρωμένοι, κείμενοι ἐν τά φοις, τρωθεὶς τῷ βέλει τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς ἀθυ μίας· καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως. Εθεντό με οἱ δαίμονες βαθεῖ βόθρῳ τῆς ἁμαρτίας, ἐν σκότει θλίψεως ἢ σκιὰ καὶ ὁμοίωσίς ἐστι θανάτου διὰ τὴν πικρίαν· ἐπ' ἐμὲ ἐπεβάρησεν ὁ θυμός σου· εἰ γὰρ μὴ σύ μου ὀργισθῇς, οὐκ ἂν μου περιεγένοντο · καὶ πάσας τὰς ἐπαναστάσεις τῶν θλίψεων, κατὰ παραχώρησίν σου, επήγαγες ἐπ' ἐμέ· ἐμάκρυνας τους γνωστούς μου, εἴτουν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους, τοὺς πρὸ τῆς ἁμαρ τίας γνησίως πρός με διακειμένους καὶ γνωρίζοντάς με, οἱ καὶ ἐβδελύξαντό με διὰ τὴν ἁμαρτίαν· πα COMMENT. IN PSALMOS. B $98 Et destitutus sum. Et hoc etiam quantum ad Judæorum opinionem. Visus est enim illis veluti destitutus esse, et indigere auxilio; atque ideo di- cebant : Videamus si venit Elias salvaturus eum • Vers. 17. In me pertransierunt iræ tuæ, el ter- rores tui conturbaverunt me. Iras Del eas inteligit, quas Deus adversus peccatores conceperat ; simili- ter et terrores. Et iras quidem pertransisse dicit, et in se ingressas fuisse, terrores vero conturbasse et refrenasse a vitiis. Verum Origenes per iras, et terrores Dei, dæmones ipsos intelligit : iras quidem, quia hominibus semper irati sunt, Dei vero iras, quia permissione divina id faciunt: terrores item, quia terrorem incutiunt. Ait igitur Christus, quod passionis tempore invaserunt eum damones, et quod ut hominem eum conturbaverunt. VERS. 18. Circumdederunt me sicut aqua. Judai scilicet; in psalmo autem xxi dixit : Circumdede- runt me vituli multi, tauri pingues circuibant me. Et circumdederunt sicut aqua, quia aqua undique et non ex una tantum parte eos circumdat, quos com- prehendit. Tota die circumdabant me simul. Diem passionis intelligit. quod ait, Simul, expone pro, Una onnes. Vers. 19. Elongasti a me amicum et proximum et notos meos a miseria. Ob miseriam meam, in- quit, atque ob opprobria, quæ mihi inferebantur, elongati a me discipulos meos, de quibus su- perius diximus : Elongasli a me notos meos. Ami- cum autem et proximum, et notos, eosdem intel- ligit. Et amicum dicit juxta illud : Vos amici mei estis **. Proximum vero, quia una secum vivebant, et notos, quia et cognoscebant et cognoscebantur. Et hoc pacto quidem totus hic psalmus in Chri- stum relatus est. Congruit tamen (cuilibet etiam ſideli in angustiis constituto : Domine Deus salutis meæ, assidue clamavi In conspecto tuo, adjutorem te mihi avocans. Quæ sequuntur clara sunt: Quia anima mea ærumnis impleta est, quibus adeo fati- galus sum, ut morti proximus fuerim. Annumeratus autem sum cum mortuis, quantum ad sævissimo- rum dæmonum votum ac studium pertinet : et factus sum velut homo sine auxilio, ita ut de D ſacili capi possem. Fui etiani in mortuis, quantum ad illorum, ut diximus, studium pertinet, tametsi ego adhuc liber sim a morte, veluti qui revera nec- dum mortuus sum. Factus sum sicut vulnerati ja- centes in sepulcris, vulneratus et ipse jaculo pec- cati, vel jaculo mœstitiæ. Quæ sequuntur eadem ratione expones: Posuerunt me dæmones in pro- fundo atque in ſovea peccati, in afflictionum tene- bris quæ, ob summam amaritudinem, umbra ac similitudo quædam esse mortis videntur. In me gravatus est furor tuus; nam si tu mihi iratus non ſuisses, me illi certe non superassent : omnes etiam elationes, et afflictionum, ut ita dicam, insurre- C *r Matth. axvi, 49. Joan. xv, 14. .
4γ You have made judgement and justice in Jacob. He says the same more clearly. You have made condemnation and justice in the race of Jacob, among the Israelites, through the law that was given.
PG 128:1122α Ὑψοῦτε Κύριον τὸν Θεὸν ἡμῶν.
5α Exalt the Lord our God. Think exalted things about him. Exalt him with hymns; exalt him by the keeping of his
PG 128:989Ὑψηλὰ περὶ αὐτοῦ νοεῖτε. Ὑψοῦτε τοῖς ὕμνοις· ὑψοῦτε τῇ φυλακῇ τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ. Εἰ γὰρ διὰ τοὺς ἀθετοῦντας βλασφημεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐν τοῖς ἔθνεσιν, εὔδηλον ὅτι διὰ τοὺς φυλάσσοντας μεγαλύνεται. β Καὶ προσκυνεῖτε τῷ ὑποποδίῳ τῶν ποδῶν αὐτοῦ. Κατὰ μὲν τὴν θεότητα, ὑποπόδιον τῶν ποδῶν αὐτοῦ, ἡ γῆ· Ὁ οὐρανός μοι γὰρ, φησὶ, θρόνος, ἡ δὲ γῆ, ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου. Κατὰ δὲ τὴν ἀνθρωπότητα, ὑποπόδιον τῶν ποδῶν αὐτοῦ λέγει νῦν, τὸν Γολγοθᾶν, ἐφ’ οὗ ἐσταυρώθη, ἢ καὶ τὸν σταυρὸν, ἐφ’ οὗ ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ προσηλωθέντος. γ Ὅτι ἅγιός ἐστι. Διὰ τὴν ἁγιάζουσαν θεότητα. Ἅγιος δὲ ὢν, ἡγίασε καὶ τὸ τοιοῦτον ὑποπόδιον. Ἐπεὶ δὲ ἅγιοι λέγονται καὶ οἱ δίκαιοι, δείκνυσιν ὅσον τὸ τοῦ Χριστοῦ πρὸς αὐτοὺς διάφορον· 6 Μωυσῆς καὶ Ἀαρὼν ἐν τοῖς ἱερεῦσιν αὐτοῦ, καὶ Σαμουὴλ ἐν τοῖς ἐπικαλουμένοις τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ἐπεκαλοῦντο τὸν Κύριον, καὶ αὐτὸς εἰσήκουεν αὐτῶν. Οὗτοι σύμπαντες, φησὶν, ὑπηρέται καὶ δοῦλοι αὐτοῦ. Παρέλαβε δὲ τῷ λόγῳ, τὸν Μωυσῆν μὲν, ὡς νομοθέτην, τὸν Ἀαρὼν δὲ, ὡς πρῶτον ἐν ἱερεῦσι, τὸν Σαμουὴλ δὲ, ὡς ἔξαρχον ἐν προφήταις. Ἢ Μωυσῆν καὶ Ἀαρὼν καὶ Σαμουὴλ ὀνόμασε, πάντας ἁπλῶς τοὺς μιμουμένους τὰς ἀρετὰς αὐτῶν· καὶ γὰρ καὶ ἐν ᾽Ιεζεκιὴλ ὁ Θεὸς εἰπὼν, Ἐὰν ῥομφαίαν ἐπάξω ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ εὑρεθῶσιν ἐπ’ αὐτῇ Νῶε καὶ ᾽Ιὼβ καὶ Δανιὴλ, ἐπὶ τούτους οὐκ ἐλεύσεται ἡ ῥομφαία, οὐκ ἐκείνους αὐτοὺς εἴρηκε ― πῶς γὰρ, τοὺς πρὸ πάνυ πολλῶν ἐτῶν ἀποθανόντας; ― ἀλλὰ τοὺς τὴν πολιτείαν αὐτῶν ζηλοῦντας, ὁμωνύμως αὐτοῖς ἐκάλεσεν. α Ἐν στύλῳ νεφέλης ἐλάλει πρὸς αὐτούς. Πρὸς τὸν Μωυσῆν καὶ τὸν Ἀαρών. Καὶ μὴν πρὸς τὸν Μωυσῆν ἐλάλει· ἀλλὰ τρόπος ἐστὶν, ὁ λεγόμενος συλληπτικὸς, διὰ τὸ συλλαμβάνειν καὶ ἕτερον. Καὶ ὁ Ἀπόστολος γὰρ, ἀπαριθμησάμενος πάντας τοὺς διὰ πίστεως εὐαρεστήσαντας, εἶτα συλλήβδην ἐπήγαγεν, Oἳ διὰ πίστεως κατηγωνίσαντο βασιλείας, καὶ τὰ ἑξῆς. Βούλεται δὲ νῦν λέγειν ὁ προφήτης, ὅτι οὗτος ἐν στύλῳ νεφέλης ἐλάλει πρὸς αὐτούς. β Ὅτι ἐφύλασσον τὰ μαρτύρια αὐτοῦ καὶ τὰ προστάγματα αὐτοῦ, ἃ ἔδωκεν αὐτοῖς.Καὶ ἐξηπορήθην. Καὶ τοῦτο, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπο- Α λήψει τῶν ῾Εβραίων. Εδοξε γὰρ αὐτοῖς ἄπορος βοηθείας· διὸ καὶ ἔλεγον· "Ιδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας σώσων αὐτόν. Ἐπ᾿ ἐμὲ διῆλθον αἱ ὀργαί σου· οἱ φοβερισμοί σου ἐξετάραξαν με. Οργὰς Θεοῦ τὰς κατὰ τῶν ἁμαρτανόντων γινομένας, φησίν· ὁμοίως καὶ φο- βερισμούς. Καὶ τὰς μὲν ὀργὰς διελθεῖν καὶ εἰσε δῆναι εἰς αὐτὸν λέγει, τοὺς δὲ φοβερισμούς συν ταράττειν καὶ ἀναστέλλειν ἀπὸ κακίας. Ὡριγένης δὲ ὀργὰς Θεοῦ καὶ φοβερισμοὺς τοὺς δαίμονάς φη- σιν· ὀργὰς μὲν, ὡς ὀργιζομένους ἀεὶ τοῖς ἀνθρώ- ποις· Θεοῦ δὲ, ὡς κατὰ παραχώρησιν Θεοῦ τοῦτο ποιοῦντες· φοβερισμοὺς δὲ, ὡς φόβον ἐπισείοντας. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους, ἐπῆλθον αὐτῷ, καὶ ἐξετάραξαν ὡς ἄνθρωπον. Εκύκλωσάν με ὡσεὶ ὕδωρ. Οἱ Ἰουδαῖοι. Ἐν τῷ και ψαλμῷ εἴρηκε· Περιεκύκλωσαν με μόσχοι πολλοί· ταῦροι πίονες περιέσχον με. ὡσεὶ ὕδωρ δὲ εἶπε, διότι τὸ ὕδωρ πανταχόθεν περικυκλίζει τὸν ἐναπειλημμένον. Ολην τὴν ἡμέραν περιέσχον με ἅμα. Ἡμέραν τὴν τοῦ πάθους φησίν· "Αμα δὲ ἀντὶ τοῦ ὁμοῦ πάντες. . Εt Εμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ φίλον καὶ πλησίον καὶ τοὺς γνωστούς μου ἀπὸ ταλαιπωρίας. Διὰ τὴν ταλαιπωρίαν μου τὴν ἀπὸ τῶν προπηλακισμῶν ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ τοὺς μαθητάς μου. Είρηται δὲ καὶ ἀνωτέρω· Εμάκρυνας τοὺς γνωστούς μου ἀπ' ἐμοῦ. Φίλον γὰρ καὶ πλησίον και γνωστούς τοὺς αὐτοὺς καλεῖ· φίλον μὲν, κατὰ τὸ, Ὑμεῖς φίλοι μου ἐστε· πλησίον δὲ, ὡς συνδιαιτωμένους αὐτῷ· γνωστοὺς δὲ, ὡς γινώσκοντας, καὶ διὰ τοῦτο γινω σκομένους. Αλλ' οὕτω μὲν ὁ ψαλμὸς εἰς Χριστὸν ἀνήχθη· ἁρμόζει δὲ καὶ τοῖς εὐσεβέσι πᾶσιν ἐν καιρῷ θλίψεως, οὕτως • Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, διὰ παντὸς ἐνώπιόν σου ἐκέκραξα, ἐπικαλού μενός σε εἰς βοήθειαν. Τὰ δὲ ἑξῆς δῆλα, ὅτι θλί- ψεων ἐπλήσθη καὶ πόνων ἡ ψυχή μου, καὶ πλησίον εἰμὶ τοῦ θανάτου, ἤδη ἀποκαμών· συνηριθμήθην τοῖς νεκροῖς, ὅσον ἐπὶ τῇ σπουδῇ τῶν ἀνθρωποκτό νων δαιμόνων· ἐγενήθην ευχείρωτος, ὡσεὶ ἀβοήθης -τος, καὶ ἐν νεκροῖς, ὅσον τὸ ἐπ' αὐτοῖς, καίτοι ἐλεύθερος ὧν ἔτι νεκρώσεως, ώς μηκέτι τῇ ἀληθείᾳ θανών· ἐγενήθην ὡσεὶ τετρωμένοι, κείμενοι ἐν τά φοις, τρωθεὶς τῷ βέλει τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς ἀθυ μίας· καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως. Εθεντό με οἱ δαίμονες βαθεῖ βόθρῳ τῆς ἁμαρτίας, ἐν σκότει θλίψεως ἢ σκιὰ καὶ ὁμοίωσίς ἐστι θανάτου διὰ τὴν πικρίαν· ἐπ' ἐμὲ ἐπεβάρησεν ὁ θυμός σου· εἰ γὰρ μὴ σύ μου ὀργισθῇς, οὐκ ἂν μου περιεγένοντο · καὶ πάσας τὰς ἐπαναστάσεις τῶν θλίψεων, κατὰ παραχώρησίν σου, επήγαγες ἐπ' ἐμέ· ἐμάκρυνας τους γνωστούς μου, εἴτουν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους, τοὺς πρὸ τῆς ἁμαρ τίας γνησίως πρός με διακειμένους καὶ γνωρίζοντάς με, οἱ καὶ ἐβδελύξαντό με διὰ τὴν ἁμαρτίαν· πα COMMENT. IN PSALMOS. B $98 Et destitutus sum. Et hoc etiam quantum ad Judæorum opinionem. Visus est enim illis veluti destitutus esse, et indigere auxilio; atque ideo di- cebant : Videamus si venit Elias salvaturus eum • Vers. 17. In me pertransierunt iræ tuæ, el ter- rores tui conturbaverunt me. Iras Del eas inteligit, quas Deus adversus peccatores conceperat ; simili- ter et terrores. Et iras quidem pertransisse dicit, et in se ingressas fuisse, terrores vero conturbasse et refrenasse a vitiis. Verum Origenes per iras, et terrores Dei, dæmones ipsos intelligit : iras quidem, quia hominibus semper irati sunt, Dei vero iras, quia permissione divina id faciunt: terrores item, quia terrorem incutiunt. Ait igitur Christus, quod passionis tempore invaserunt eum damones, et quod ut hominem eum conturbaverunt. VERS. 18. Circumdederunt me sicut aqua. Judai scilicet; in psalmo autem xxi dixit : Circumdede- runt me vituli multi, tauri pingues circuibant me. Et circumdederunt sicut aqua, quia aqua undique et non ex una tantum parte eos circumdat, quos com- prehendit. Tota die circumdabant me simul. Diem passionis intelligit. quod ait, Simul, expone pro, Una onnes. Vers. 19. Elongasti a me amicum et proximum et notos meos a miseria. Ob miseriam meam, in- quit, atque ob opprobria, quæ mihi inferebantur, elongati a me discipulos meos, de quibus su- perius diximus : Elongasli a me notos meos. Ami- cum autem et proximum, et notos, eosdem intel- ligit. Et amicum dicit juxta illud : Vos amici mei estis **. Proximum vero, quia una secum vivebant, et notos, quia et cognoscebant et cognoscebantur. Et hoc pacto quidem totus hic psalmus in Chri- stum relatus est. Congruit tamen (cuilibet etiam ſideli in angustiis constituto : Domine Deus salutis meæ, assidue clamavi In conspecto tuo, adjutorem te mihi avocans. Quæ sequuntur clara sunt: Quia anima mea ærumnis impleta est, quibus adeo fati- galus sum, ut morti proximus fuerim. Annumeratus autem sum cum mortuis, quantum ad sævissimo- rum dæmonum votum ac studium pertinet : et factus sum velut homo sine auxilio, ita ut de D ſacili capi possem. Fui etiani in mortuis, quantum ad illorum, ut diximus, studium pertinet, tametsi ego adhuc liber sim a morte, veluti qui revera nec- dum mortuus sum. Factus sum sicut vulnerati ja- centes in sepulcris, vulneratus et ipse jaculo pec- cati, vel jaculo mœstitiæ. Quæ sequuntur eadem ratione expones: Posuerunt me dæmones in pro- fundo atque in ſovea peccati, in afflictionum tene- bris quæ, ob summam amaritudinem, umbra ac similitudo quædam esse mortis videntur. In me gravatus est furor tuus; nam si tu mihi iratus non ſuisses, me illi certe non superassent : omnes etiam elationes, et afflictionum, ut ita dicam, insurre- C *r Matth. axvi, 49. Joan. xv, 14. .
commandments. For if on account of those who despise his commandments his name is blas- phemed among the nations, it is very evident that it is magnified on account of those who keep them. 5β And make obeisance at the footstool of his feet. According to his divinity, the footstool of his feet is the earth, for it is written, The heaven is my throne and the earth is the footstool of my feet. According to his humanity, the ‘footstool of his feet’ is what he now calls Golgotha whereon he was crucified, or the Cross whereon his feet have stood, having been nailed there. 5γ For he is holy. On account of the sanctifying divinity. Being holy he sanctified also such a footstool. Since the just are also called holy, he is showing how great the difference is between Christ and them. 6 Moses and Aaron among his priests, and Samuel among those who invoke his name, they would call upon the Lord and he would hear them. All these, he says, were his ministers and servants. He made mention of Moses as lawgiver, of Aaron as first among priests and of Samuel as chief among prophets. Or else he named ‘Moses and Aaron and Samuel’ simply all those who imitate their vir- tues, and indeed in Ezekiel also when God said, If I shall bring a sword upon the earth, and on it are found Noah and Job and Daniel, upon these the sword will not come, he was not speaking about those themselves – how indeed, they having died a very great number of years before? – but rather he called by their names those who are emulating their way of life. In a column of cloud he would speak to them. To Moses and Aaron. And indeed it was to Moses whom he would speak, but this is a figure, the so-called ‘sylleptic’ or ‘inclusive’ figure on account of its including another as well. And indeed the Apostle, having enumerated all those who had been well-pleasing through faith, then added inclusively, who through faith conquered kingdoms, and so on. The prophet here wishes to say that he used to speak to them in a column of cloud. 7β For they would keep his testimonies and his precepts that he had given them.
Τούτου γὰρ ἦσαν τὰ μαρτύρια καὶ τὰ προστάγματα τοῦ νόμου, καὶ αὐτὸς αὐτοῖς ἔδωκεν αὐτά.Καὶ ἐξηπορήθην. Καὶ τοῦτο, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπο- Α λήψει τῶν ῾Εβραίων. Εδοξε γὰρ αὐτοῖς ἄπορος βοηθείας· διὸ καὶ ἔλεγον· "Ιδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας σώσων αὐτόν. Ἐπ᾿ ἐμὲ διῆλθον αἱ ὀργαί σου· οἱ φοβερισμοί σου ἐξετάραξαν με. Οργὰς Θεοῦ τὰς κατὰ τῶν ἁμαρτανόντων γινομένας, φησίν· ὁμοίως καὶ φο- βερισμούς. Καὶ τὰς μὲν ὀργὰς διελθεῖν καὶ εἰσε δῆναι εἰς αὐτὸν λέγει, τοὺς δὲ φοβερισμούς συν ταράττειν καὶ ἀναστέλλειν ἀπὸ κακίας. Ὡριγένης δὲ ὀργὰς Θεοῦ καὶ φοβερισμοὺς τοὺς δαίμονάς φη- σιν· ὀργὰς μὲν, ὡς ὀργιζομένους ἀεὶ τοῖς ἀνθρώ- ποις· Θεοῦ δὲ, ὡς κατὰ παραχώρησιν Θεοῦ τοῦτο ποιοῦντες· φοβερισμοὺς δὲ, ὡς φόβον ἐπισείοντας. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους, ἐπῆλθον αὐτῷ, καὶ ἐξετάραξαν ὡς ἄνθρωπον. Εκύκλωσάν με ὡσεὶ ὕδωρ. Οἱ Ἰουδαῖοι. Ἐν τῷ και ψαλμῷ εἴρηκε· Περιεκύκλωσαν με μόσχοι πολλοί· ταῦροι πίονες περιέσχον με. ὡσεὶ ὕδωρ δὲ εἶπε, διότι τὸ ὕδωρ πανταχόθεν περικυκλίζει τὸν ἐναπειλημμένον. Ολην τὴν ἡμέραν περιέσχον με ἅμα. Ἡμέραν τὴν τοῦ πάθους φησίν· "Αμα δὲ ἀντὶ τοῦ ὁμοῦ πάντες. . Εt Εμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ φίλον καὶ πλησίον καὶ τοὺς γνωστούς μου ἀπὸ ταλαιπωρίας. Διὰ τὴν ταλαιπωρίαν μου τὴν ἀπὸ τῶν προπηλακισμῶν ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ τοὺς μαθητάς μου. Είρηται δὲ καὶ ἀνωτέρω· Εμάκρυνας τοὺς γνωστούς μου ἀπ' ἐμοῦ. Φίλον γὰρ καὶ πλησίον και γνωστούς τοὺς αὐτοὺς καλεῖ· φίλον μὲν, κατὰ τὸ, Ὑμεῖς φίλοι μου ἐστε· πλησίον δὲ, ὡς συνδιαιτωμένους αὐτῷ· γνωστοὺς δὲ, ὡς γινώσκοντας, καὶ διὰ τοῦτο γινω σκομένους. Αλλ' οὕτω μὲν ὁ ψαλμὸς εἰς Χριστὸν ἀνήχθη· ἁρμόζει δὲ καὶ τοῖς εὐσεβέσι πᾶσιν ἐν καιρῷ θλίψεως, οὕτως • Κύριε ὁ Θεὸς τῆς σωτηρίας μου, διὰ παντὸς ἐνώπιόν σου ἐκέκραξα, ἐπικαλού μενός σε εἰς βοήθειαν. Τὰ δὲ ἑξῆς δῆλα, ὅτι θλί- ψεων ἐπλήσθη καὶ πόνων ἡ ψυχή μου, καὶ πλησίον εἰμὶ τοῦ θανάτου, ἤδη ἀποκαμών· συνηριθμήθην τοῖς νεκροῖς, ὅσον ἐπὶ τῇ σπουδῇ τῶν ἀνθρωποκτό νων δαιμόνων· ἐγενήθην ευχείρωτος, ὡσεὶ ἀβοήθης -τος, καὶ ἐν νεκροῖς, ὅσον τὸ ἐπ' αὐτοῖς, καίτοι ἐλεύθερος ὧν ἔτι νεκρώσεως, ώς μηκέτι τῇ ἀληθείᾳ θανών· ἐγενήθην ὡσεὶ τετρωμένοι, κείμενοι ἐν τά φοις, τρωθεὶς τῷ βέλει τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς ἀθυ μίας· καὶ τὰ ἑξῆς ἀναλόγως. Εθεντό με οἱ δαίμονες βαθεῖ βόθρῳ τῆς ἁμαρτίας, ἐν σκότει θλίψεως ἢ σκιὰ καὶ ὁμοίωσίς ἐστι θανάτου διὰ τὴν πικρίαν· ἐπ' ἐμὲ ἐπεβάρησεν ὁ θυμός σου· εἰ γὰρ μὴ σύ μου ὀργισθῇς, οὐκ ἂν μου περιεγένοντο · καὶ πάσας τὰς ἐπαναστάσεις τῶν θλίψεων, κατὰ παραχώρησίν σου, επήγαγες ἐπ' ἐμέ· ἐμάκρυνας τους γνωστούς μου, εἴτουν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους, τοὺς πρὸ τῆς ἁμαρ τίας γνησίως πρός με διακειμένους καὶ γνωρίζοντάς με, οἱ καὶ ἐβδελύξαντό με διὰ τὴν ἁμαρτίαν· πα COMMENT. IN PSALMOS. B $98 Et destitutus sum. Et hoc etiam quantum ad Judæorum opinionem. Visus est enim illis veluti destitutus esse, et indigere auxilio; atque ideo di- cebant : Videamus si venit Elias salvaturus eum • Vers. 17. In me pertransierunt iræ tuæ, el ter- rores tui conturbaverunt me. Iras Del eas inteligit, quas Deus adversus peccatores conceperat ; simili- ter et terrores. Et iras quidem pertransisse dicit, et in se ingressas fuisse, terrores vero conturbasse et refrenasse a vitiis. Verum Origenes per iras, et terrores Dei, dæmones ipsos intelligit : iras quidem, quia hominibus semper irati sunt, Dei vero iras, quia permissione divina id faciunt: terrores item, quia terrorem incutiunt. Ait igitur Christus, quod passionis tempore invaserunt eum damones, et quod ut hominem eum conturbaverunt. VERS. 18. Circumdederunt me sicut aqua. Judai scilicet; in psalmo autem xxi dixit : Circumdede- runt me vituli multi, tauri pingues circuibant me. Et circumdederunt sicut aqua, quia aqua undique et non ex una tantum parte eos circumdat, quos com- prehendit. Tota die circumdabant me simul. Diem passionis intelligit. quod ait, Simul, expone pro, Una onnes. Vers. 19. Elongasti a me amicum et proximum et notos meos a miseria. Ob miseriam meam, in- quit, atque ob opprobria, quæ mihi inferebantur, elongati a me discipulos meos, de quibus su- perius diximus : Elongasli a me notos meos. Ami- cum autem et proximum, et notos, eosdem intel- ligit. Et amicum dicit juxta illud : Vos amici mei estis **. Proximum vero, quia una secum vivebant, et notos, quia et cognoscebant et cognoscebantur. Et hoc pacto quidem totus hic psalmus in Chri- stum relatus est. Congruit tamen (cuilibet etiam ſideli in angustiis constituto : Domine Deus salutis meæ, assidue clamavi In conspecto tuo, adjutorem te mihi avocans. Quæ sequuntur clara sunt: Quia anima mea ærumnis impleta est, quibus adeo fati- galus sum, ut morti proximus fuerim. Annumeratus autem sum cum mortuis, quantum ad sævissimo- rum dæmonum votum ac studium pertinet : et factus sum velut homo sine auxilio, ita ut de D ſacili capi possem. Fui etiani in mortuis, quantum ad illorum, ut diximus, studium pertinet, tametsi ego adhuc liber sim a morte, veluti qui revera nec- dum mortuus sum. Factus sum sicut vulnerati ja- centes in sepulcris, vulneratus et ipse jaculo pec- cati, vel jaculo mœstitiæ. Quæ sequuntur eadem ratione expones: Posuerunt me dæmones in pro- fundo atque in ſovea peccati, in afflictionum tene- bris quæ, ob summam amaritudinem, umbra ac similitudo quædam esse mortis videntur. In me gravatus est furor tuus; nam si tu mihi iratus non ſuisses, me illi certe non superassent : omnes etiam elationes, et afflictionum, ut ita dicam, insurre- C *r Matth. axvi, 49. Joan. xv, 14. .
For his were the testimonies and the precepts of the law, and he had given them to them.
PG 128:991α Κύριε ὁ Θεὸς ἡμῶν, σὺ ἐπήκουες αὐτῶν. Σὺ ἦσθα ὁ τότε ἐπακούων αὐτῶν.ἐξ αὐτῶν, σφοδρώς συνεχόμενος. Τὸ δέ· Οἱ ὀφθαλ μοί μου ἠσθένησαν ἀπὸ πτωχείας, ὡς προηρμή νευται. Εκέκραξα πρὸς σὲ διὰ παντὸς, καλῶν εἰς ἀντίληψιν, καὶ τὰ ἑξῆς, ὡς προαποδέδοται πάντα. ᾿Αναστὰς δὲ τῆς κοίτης, πρὸ πάντων ἀναπέμψω στε προσευχήν. Ινα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; τουτέστιν ἐμὲ, κατὰ περίφρασιν, ἐν ἀνάγκαις ὄντα, καὶ θερμῶς δεόμενον, καὶ τὰ ἑξῆς. Εἶτα, πτωχές εἰμι ἐγώ, μηδεμίαν ἔχων ἀλλαχόθεν βοήθειαν. Καὶ ἐν κόποις εἰμὶ καὶ πόνοις διὰ τὸ σφάλμα. Ὑψωθεὶς δὲ τῷ κατ' εἰκόνα σου γεγενῆσθαι, ἐταπεινώθην τῷ ἀπολέσαι τὸ ἀξίωμα τῆς εἰκόνος. Η καὶ ὑψωθεὶς τῇ οἰήσει, ἐταπεινώθην πεσὼν εἰς ὅλισθον· καὶ ἐξ- ἐπορεύθην, μὴ ἔχων τί καὶ δράσω· ἐπ' ἐμὲ διῆλθον, ήγουν ἔφθασαν με αἱ ὀργαί σου, δίνοντα δίκας, ἐν τῷ τῇ λύπῃ συμπνίγεσθαι. Έτι σε φοβερισμοί σου, οἱ τὴν αἰώνιον ἀπειλοῦντες κόλασιν, ἐξετάραξαν με, ἐκύκλωσάν με, ὡσεὶ ὕδωρ, οἱ φοβερισμοί σου. Η οἱ δαίμονες, ἢ αἱ θλίψεις, ἀποπνίγουσαι διὰ παντὸς περιέσχον με ἅμα πάντες· ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ καὶ τοὺς συνήθεις ἀνθρώπους, φεύγοντάς με, διὰ τὴν κατασχοῦσαν με ταλαιπωρίαν, ήτοι συμφοράν. Λ ρεδόθην λοιπὸν ταῖς θλίψεσι, καὶ οὐκ ἐξεπορευόμην Β Συνέσεως Αἰθὰμ τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΗ'. Καὶ αὕτη ἡ ἐπιγραφὴ τῇ πρὸ αὐτῆς συνερμη νεύεται. Διηγεῖται δὲ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ, καὶ ὑμνεῖ τὸν Θεὸν, ὡς εὐεργέτην αὐτοῦ. Ἀναμίγνυσι δὲ τοῖς λόγοις καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ. Διὸ Συνέσεως ἐπιγέγραπται· χρεία γὰρ ταύτης τοῖς ἐντυγχάνου- σιν εἰς τὸ συνιέναι τὰ ἐγκατεσπαρμένα περὶ Χρι στοῦ· προαγορεύει δὲ καὶ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν. Τὰ ἐλέη σου, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα ᾄσομαι. Τὰ ἐλέη, φησί, τὰ εἰς ἐμὲ γεγενημένα, περὶ ὧν πλατύτερον εὐχαριστεῖ ἐν τῇ δευτέρα βίβλῳ τῶν Βασιλειῶν. Εἰς τὸν αἰῶνα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀεὶ ᾆσο μαι· ᾆσμα ταῦτα ποιούμενος. - Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἀπαγγελῶ τὴν ἀλή θειάν σου ἐν τῷ στόματί μου. · Εἰς γενεὰν καὶ γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Εἰς πᾶσαν γενεάν. ᾿Αποθνησκού σης γὰρ τῆς μιᾶς, ἀντεισάγεται ἑτέρα, καὶ οὕτως ἄχρι συντελείας. Η εἰς τε τὴν γενεὰν τῶν Ἰου δαίων καὶ τὴν τῶν Χριστιανῶν. Μόναις γὰρ ταύταις ὁ Δαβὶδ ἀπαγγέλλει τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ διὰ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Στόμα δὲ αὐτοῦ εἰὴ ἂν ἡ βίβλος τῶν Ψαλμῶν αὐτοῦ. ᾿Αλήθειαν δὲ Θεοῦ λέγει τὰς ἀληθεῖς ἐπαγγελίας ἃς αὐτῷ ἐπηγγείλατο τοῦτο μὲν διὰ τοῦ προφήτου Νάθαν, ὡς ἡ δευτέρα τῶν Βασιλειῶν ἱστορεῖ, τοῦτο δὲ καὶ διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτῷ προφητικοῦ πνεύματος· ὑπέσχετο γὰρ αὐτῷ πολλά, περί τε τῆς ὑποταγῆς τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ, EUTHYMII ZIGABENI tiones, seu impetus, quos fieri permisisti, inducti sunt super me. Elongasti a me notos meos, sanclos scilicet angelos, qui antequam peccarem, amicis- simi atque benevoli mihi erant: illis tune notus eram, verum nunc ob peccata abominantur me. Atque ideo traditus sum afflictionibus, a quibus egredi non datur, sed magna ab eis vi detineor. Illa autem verba: Oculi mei languerunt præ inopia, declara ut superius exposuimus. Clamavi ad te, assidue in auxilium te meum advocans, et quæ sequuntur, expone nt diximus. Mane etiain, hoc est, quam primum, ac statim, ubi a somno exsur- gam, ante omnia orationem ad te meam effundam, dicens : Quare, Domine, repellis animam meam ? hoc est, meipsum in angustiis constitutum, et fervide ad te supplicantem. Deinde inops ego sun, nullum aliunde auxilium habens, et in laboribus sum ob errorem meum : et licet in hoc a te fuerim exaltatus, quod ad imaginem me tuam creasti, humiliatus sum tamen, quia imaginis tua dignita- tem amisi: vel, opinione atque existimatione mea exaltatus, tandem humiliatus sum, quia lapsus cecidi : et consilio destitutus sum, nesciens, quid facerem. Transierunt præterea, hoc est, pervenerunt in me iræ tuæ, dum in præsenti vita pœnas luo, dum mærore suffocor: et terrores tui qui æternas mihi pœnas comminantur, conturbaverum me et circumdederunt me, sicut aqua. Vel per iras et terrores Dei, danones et tribulationes in- telligit. Ab eis enim, inquit, assidue premor, et semper me hæc mala circumdant. Elorgasti familiares meus, quia ob calamitates et miserias, quibus detineor, omnes me derelinquunt et fu- giunt. Intelligentiæ ipsi Æthan Israelitæ. PSALMUS CXXXVIII. Ad præsentis inscriptionis declarationem ea suf- ficiant, quæ diximus in proxime præcedenti. Tra- ciat autem beatus David in præsenti psalmo ea, quæ ad res snas pertinent : Deumque ut benefa- etorum laudat. Quædam tamen in sermone suo de Christo interserit: atque ideo intelligentiæ inscribi- tur, quia intelligentia lectori opus est, ad digno- scendum ea quæ in psalmo de Christo sparsim di- cuntur. Prædicit etiam Babylonicam captivitatem. VERS. 1. Misericordias tuas, Domine, in saculum cantabo. Misericordias, inquit, quas in me opera- ius es, et pro quibus in secundo Regum libro latius gratias agit. In sæculum, hoc est semper, cantabo, in canticum nimirum atque in hymnos eas redigens. In generationem et generationem annuntiabo veritatem tuam in ore meo. In generationem et generationem, dicit, pro in onnem generationem. Deficiente enim una generatione, altera subintro- ducitur : atque hoc pacto usque ad sæculi consum- mationera proceditur. Vel in generationem Judæo- rum et in generationem Christianorum; his enim duabus generationibus tantum, et non aliis beatus David veritatem Dei annuntiat in ore suo. Pos- sumus etiam dicere, quod Psalmorum liber os sit beati David. Veritatem autem Dei expone, pro, veras promissiones Dei, factas scilicet ipsi David, parti per prophetam Natham, ut traditur in secundo Regum libro, et partim per illam pro- C D me
8α You, O Lord our God, would hear them. You were the one who would hear them then.
β Ὁ Θεὸς, σὺ εὐΐλατος ἐγίνου αὐτοῖς. Ἱλεουμένοις σε, ὑπὲρ τοῦ παροργίζοντος λαοῦ, ἢ καὶ ὑπὲρ ἑαυτῶν, σφαλλομένων. Μωυσῆς γὰρ παρώξυνε τὸν Θεὸν ἐπὶ τῇ ἀπιστίᾳ τοῦ ὕδατος, Ἀαρὼν δὲ ἐπὶ τῇ μοσχοποιΐᾳ.ἐξ αὐτῶν, σφοδρώς συνεχόμενος. Τὸ δέ· Οἱ ὀφθαλ μοί μου ἠσθένησαν ἀπὸ πτωχείας, ὡς προηρμή νευται. Εκέκραξα πρὸς σὲ διὰ παντὸς, καλῶν εἰς ἀντίληψιν, καὶ τὰ ἑξῆς, ὡς προαποδέδοται πάντα. ᾿Αναστὰς δὲ τῆς κοίτης, πρὸ πάντων ἀναπέμψω στε προσευχήν. Ινα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; τουτέστιν ἐμὲ, κατὰ περίφρασιν, ἐν ἀνάγκαις ὄντα, καὶ θερμῶς δεόμενον, καὶ τὰ ἑξῆς. Εἶτα, πτωχές εἰμι ἐγώ, μηδεμίαν ἔχων ἀλλαχόθεν βοήθειαν. Καὶ ἐν κόποις εἰμὶ καὶ πόνοις διὰ τὸ σφάλμα. Ὑψωθεὶς δὲ τῷ κατ' εἰκόνα σου γεγενῆσθαι, ἐταπεινώθην τῷ ἀπολέσαι τὸ ἀξίωμα τῆς εἰκόνος. Η καὶ ὑψωθεὶς τῇ οἰήσει, ἐταπεινώθην πεσὼν εἰς ὅλισθον· καὶ ἐξ- ἐπορεύθην, μὴ ἔχων τί καὶ δράσω· ἐπ' ἐμὲ διῆλθον, ήγουν ἔφθασαν με αἱ ὀργαί σου, δίνοντα δίκας, ἐν τῷ τῇ λύπῃ συμπνίγεσθαι. Έτι σε φοβερισμοί σου, οἱ τὴν αἰώνιον ἀπειλοῦντες κόλασιν, ἐξετάραξαν με, ἐκύκλωσάν με, ὡσεὶ ὕδωρ, οἱ φοβερισμοί σου. Η οἱ δαίμονες, ἢ αἱ θλίψεις, ἀποπνίγουσαι διὰ παντὸς περιέσχον με ἅμα πάντες· ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ καὶ τοὺς συνήθεις ἀνθρώπους, φεύγοντάς με, διὰ τὴν κατασχοῦσαν με ταλαιπωρίαν, ήτοι συμφοράν. Λ ρεδόθην λοιπὸν ταῖς θλίψεσι, καὶ οὐκ ἐξεπορευόμην Β Συνέσεως Αἰθὰμ τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΗ'. Καὶ αὕτη ἡ ἐπιγραφὴ τῇ πρὸ αὐτῆς συνερμη νεύεται. Διηγεῖται δὲ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ, καὶ ὑμνεῖ τὸν Θεὸν, ὡς εὐεργέτην αὐτοῦ. Ἀναμίγνυσι δὲ τοῖς λόγοις καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ. Διὸ Συνέσεως ἐπιγέγραπται· χρεία γὰρ ταύτης τοῖς ἐντυγχάνου- σιν εἰς τὸ συνιέναι τὰ ἐγκατεσπαρμένα περὶ Χρι στοῦ· προαγορεύει δὲ καὶ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν. Τὰ ἐλέη σου, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα ᾄσομαι. Τὰ ἐλέη, φησί, τὰ εἰς ἐμὲ γεγενημένα, περὶ ὧν πλατύτερον εὐχαριστεῖ ἐν τῇ δευτέρα βίβλῳ τῶν Βασιλειῶν. Εἰς τὸν αἰῶνα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀεὶ ᾆσο μαι· ᾆσμα ταῦτα ποιούμενος. - Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἀπαγγελῶ τὴν ἀλή θειάν σου ἐν τῷ στόματί μου. · Εἰς γενεὰν καὶ γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Εἰς πᾶσαν γενεάν. ᾿Αποθνησκού σης γὰρ τῆς μιᾶς, ἀντεισάγεται ἑτέρα, καὶ οὕτως ἄχρι συντελείας. Η εἰς τε τὴν γενεὰν τῶν Ἰου δαίων καὶ τὴν τῶν Χριστιανῶν. Μόναις γὰρ ταύταις ὁ Δαβὶδ ἀπαγγέλλει τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ διὰ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Στόμα δὲ αὐτοῦ εἰὴ ἂν ἡ βίβλος τῶν Ψαλμῶν αὐτοῦ. ᾿Αλήθειαν δὲ Θεοῦ λέγει τὰς ἀληθεῖς ἐπαγγελίας ἃς αὐτῷ ἐπηγγείλατο τοῦτο μὲν διὰ τοῦ προφήτου Νάθαν, ὡς ἡ δευτέρα τῶν Βασιλειῶν ἱστορεῖ, τοῦτο δὲ καὶ διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτῷ προφητικοῦ πνεύματος· ὑπέσχετο γὰρ αὐτῷ πολλά, περί τε τῆς ὑποταγῆς τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ, EUTHYMII ZIGABENI tiones, seu impetus, quos fieri permisisti, inducti sunt super me. Elongasti a me notos meos, sanclos scilicet angelos, qui antequam peccarem, amicis- simi atque benevoli mihi erant: illis tune notus eram, verum nunc ob peccata abominantur me. Atque ideo traditus sum afflictionibus, a quibus egredi non datur, sed magna ab eis vi detineor. Illa autem verba: Oculi mei languerunt præ inopia, declara ut superius exposuimus. Clamavi ad te, assidue in auxilium te meum advocans, et quæ sequuntur, expone nt diximus. Mane etiain, hoc est, quam primum, ac statim, ubi a somno exsur- gam, ante omnia orationem ad te meam effundam, dicens : Quare, Domine, repellis animam meam ? hoc est, meipsum in angustiis constitutum, et fervide ad te supplicantem. Deinde inops ego sun, nullum aliunde auxilium habens, et in laboribus sum ob errorem meum : et licet in hoc a te fuerim exaltatus, quod ad imaginem me tuam creasti, humiliatus sum tamen, quia imaginis tua dignita- tem amisi: vel, opinione atque existimatione mea exaltatus, tandem humiliatus sum, quia lapsus cecidi : et consilio destitutus sum, nesciens, quid facerem. Transierunt præterea, hoc est, pervenerunt in me iræ tuæ, dum in præsenti vita pœnas luo, dum mærore suffocor: et terrores tui qui æternas mihi pœnas comminantur, conturbaverum me et circumdederunt me, sicut aqua. Vel per iras et terrores Dei, danones et tribulationes in- telligit. Ab eis enim, inquit, assidue premor, et semper me hæc mala circumdant. Elorgasti familiares meus, quia ob calamitates et miserias, quibus detineor, omnes me derelinquunt et fu- giunt. Intelligentiæ ipsi Æthan Israelitæ. PSALMUS CXXXVIII. Ad præsentis inscriptionis declarationem ea suf- ficiant, quæ diximus in proxime præcedenti. Tra- ciat autem beatus David in præsenti psalmo ea, quæ ad res snas pertinent : Deumque ut benefa- etorum laudat. Quædam tamen in sermone suo de Christo interserit: atque ideo intelligentiæ inscribi- tur, quia intelligentia lectori opus est, ad digno- scendum ea quæ in psalmo de Christo sparsim di- cuntur. Prædicit etiam Babylonicam captivitatem. VERS. 1. Misericordias tuas, Domine, in saculum cantabo. Misericordias, inquit, quas in me opera- ius es, et pro quibus in secundo Regum libro latius gratias agit. In sæculum, hoc est semper, cantabo, in canticum nimirum atque in hymnos eas redigens. In generationem et generationem annuntiabo veritatem tuam in ore meo. In generationem et generationem, dicit, pro in onnem generationem. Deficiente enim una generatione, altera subintro- ducitur : atque hoc pacto usque ad sæculi consum- mationera proceditur. Vel in generationem Judæo- rum et in generationem Christianorum; his enim duabus generationibus tantum, et non aliis beatus David veritatem Dei annuntiat in ore suo. Pos- sumus etiam dicere, quod Psalmorum liber os sit beati David. Veritatem autem Dei expone, pro, veras promissiones Dei, factas scilicet ipsi David, parti per prophetam Natham, ut traditur in secundo Regum libro, et partim per illam pro- C D me
8β You, O God, would be gracious to them. When they were appeasing you on behalf of the people who were provoking you or also on their own behalf when they were erring, for Moses provoked God to anger at the unbelief of the water and Aaron at the making of the calf.
γ Καὶ ἐκδικῶν ἐπὶ πάντα τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτῶν. Καὶ ἐκδικῶν ὑπῆρχες, ἤγουν βοηθῶν, εἰς πάντα τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτῶν, τὰ ὑπὲρ τοῦ λαοῦ, ἢ ἀμυνόμενος εἰς πάντα τὰ ἐπιτηδεύματα τὰ κατ’ αὐτῶν.ἐξ αὐτῶν, σφοδρώς συνεχόμενος. Τὸ δέ· Οἱ ὀφθαλ μοί μου ἠσθένησαν ἀπὸ πτωχείας, ὡς προηρμή νευται. Εκέκραξα πρὸς σὲ διὰ παντὸς, καλῶν εἰς ἀντίληψιν, καὶ τὰ ἑξῆς, ὡς προαποδέδοται πάντα. ᾿Αναστὰς δὲ τῆς κοίτης, πρὸ πάντων ἀναπέμψω στε προσευχήν. Ινα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; τουτέστιν ἐμὲ, κατὰ περίφρασιν, ἐν ἀνάγκαις ὄντα, καὶ θερμῶς δεόμενον, καὶ τὰ ἑξῆς. Εἶτα, πτωχές εἰμι ἐγώ, μηδεμίαν ἔχων ἀλλαχόθεν βοήθειαν. Καὶ ἐν κόποις εἰμὶ καὶ πόνοις διὰ τὸ σφάλμα. Ὑψωθεὶς δὲ τῷ κατ' εἰκόνα σου γεγενῆσθαι, ἐταπεινώθην τῷ ἀπολέσαι τὸ ἀξίωμα τῆς εἰκόνος. Η καὶ ὑψωθεὶς τῇ οἰήσει, ἐταπεινώθην πεσὼν εἰς ὅλισθον· καὶ ἐξ- ἐπορεύθην, μὴ ἔχων τί καὶ δράσω· ἐπ' ἐμὲ διῆλθον, ήγουν ἔφθασαν με αἱ ὀργαί σου, δίνοντα δίκας, ἐν τῷ τῇ λύπῃ συμπνίγεσθαι. Έτι σε φοβερισμοί σου, οἱ τὴν αἰώνιον ἀπειλοῦντες κόλασιν, ἐξετάραξαν με, ἐκύκλωσάν με, ὡσεὶ ὕδωρ, οἱ φοβερισμοί σου. Η οἱ δαίμονες, ἢ αἱ θλίψεις, ἀποπνίγουσαι διὰ παντὸς περιέσχον με ἅμα πάντες· ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ καὶ τοὺς συνήθεις ἀνθρώπους, φεύγοντάς με, διὰ τὴν κατασχοῦσαν με ταλαιπωρίαν, ήτοι συμφοράν. Λ ρεδόθην λοιπὸν ταῖς θλίψεσι, καὶ οὐκ ἐξεπορευόμην Β Συνέσεως Αἰθὰμ τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΗ'. Καὶ αὕτη ἡ ἐπιγραφὴ τῇ πρὸ αὐτῆς συνερμη νεύεται. Διηγεῖται δὲ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ, καὶ ὑμνεῖ τὸν Θεὸν, ὡς εὐεργέτην αὐτοῦ. Ἀναμίγνυσι δὲ τοῖς λόγοις καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ. Διὸ Συνέσεως ἐπιγέγραπται· χρεία γὰρ ταύτης τοῖς ἐντυγχάνου- σιν εἰς τὸ συνιέναι τὰ ἐγκατεσπαρμένα περὶ Χρι στοῦ· προαγορεύει δὲ καὶ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν. Τὰ ἐλέη σου, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα ᾄσομαι. Τὰ ἐλέη, φησί, τὰ εἰς ἐμὲ γεγενημένα, περὶ ὧν πλατύτερον εὐχαριστεῖ ἐν τῇ δευτέρα βίβλῳ τῶν Βασιλειῶν. Εἰς τὸν αἰῶνα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀεὶ ᾆσο μαι· ᾆσμα ταῦτα ποιούμενος. - Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἀπαγγελῶ τὴν ἀλή θειάν σου ἐν τῷ στόματί μου. · Εἰς γενεὰν καὶ γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Εἰς πᾶσαν γενεάν. ᾿Αποθνησκού σης γὰρ τῆς μιᾶς, ἀντεισάγεται ἑτέρα, καὶ οὕτως ἄχρι συντελείας. Η εἰς τε τὴν γενεὰν τῶν Ἰου δαίων καὶ τὴν τῶν Χριστιανῶν. Μόναις γὰρ ταύταις ὁ Δαβὶδ ἀπαγγέλλει τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ διὰ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Στόμα δὲ αὐτοῦ εἰὴ ἂν ἡ βίβλος τῶν Ψαλμῶν αὐτοῦ. ᾿Αλήθειαν δὲ Θεοῦ λέγει τὰς ἀληθεῖς ἐπαγγελίας ἃς αὐτῷ ἐπηγγείλατο τοῦτο μὲν διὰ τοῦ προφήτου Νάθαν, ὡς ἡ δευτέρα τῶν Βασιλειῶν ἱστορεῖ, τοῦτο δὲ καὶ διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτῷ προφητικοῦ πνεύματος· ὑπέσχετο γὰρ αὐτῷ πολλά, περί τε τῆς ὑποταγῆς τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ, EUTHYMII ZIGABENI tiones, seu impetus, quos fieri permisisti, inducti sunt super me. Elongasti a me notos meos, sanclos scilicet angelos, qui antequam peccarem, amicis- simi atque benevoli mihi erant: illis tune notus eram, verum nunc ob peccata abominantur me. Atque ideo traditus sum afflictionibus, a quibus egredi non datur, sed magna ab eis vi detineor. Illa autem verba: Oculi mei languerunt præ inopia, declara ut superius exposuimus. Clamavi ad te, assidue in auxilium te meum advocans, et quæ sequuntur, expone nt diximus. Mane etiain, hoc est, quam primum, ac statim, ubi a somno exsur- gam, ante omnia orationem ad te meam effundam, dicens : Quare, Domine, repellis animam meam ? hoc est, meipsum in angustiis constitutum, et fervide ad te supplicantem. Deinde inops ego sun, nullum aliunde auxilium habens, et in laboribus sum ob errorem meum : et licet in hoc a te fuerim exaltatus, quod ad imaginem me tuam creasti, humiliatus sum tamen, quia imaginis tua dignita- tem amisi: vel, opinione atque existimatione mea exaltatus, tandem humiliatus sum, quia lapsus cecidi : et consilio destitutus sum, nesciens, quid facerem. Transierunt præterea, hoc est, pervenerunt in me iræ tuæ, dum in præsenti vita pœnas luo, dum mærore suffocor: et terrores tui qui æternas mihi pœnas comminantur, conturbaverum me et circumdederunt me, sicut aqua. Vel per iras et terrores Dei, danones et tribulationes in- telligit. Ab eis enim, inquit, assidue premor, et semper me hæc mala circumdant. Elorgasti familiares meus, quia ob calamitates et miserias, quibus detineor, omnes me derelinquunt et fu- giunt. Intelligentiæ ipsi Æthan Israelitæ. PSALMUS CXXXVIII. Ad præsentis inscriptionis declarationem ea suf- ficiant, quæ diximus in proxime præcedenti. Tra- ciat autem beatus David in præsenti psalmo ea, quæ ad res snas pertinent : Deumque ut benefa- etorum laudat. Quædam tamen in sermone suo de Christo interserit: atque ideo intelligentiæ inscribi- tur, quia intelligentia lectori opus est, ad digno- scendum ea quæ in psalmo de Christo sparsim di- cuntur. Prædicit etiam Babylonicam captivitatem. VERS. 1. Misericordias tuas, Domine, in saculum cantabo. Misericordias, inquit, quas in me opera- ius es, et pro quibus in secundo Regum libro latius gratias agit. In sæculum, hoc est semper, cantabo, in canticum nimirum atque in hymnos eas redigens. In generationem et generationem annuntiabo veritatem tuam in ore meo. In generationem et generationem, dicit, pro in onnem generationem. Deficiente enim una generatione, altera subintro- ducitur : atque hoc pacto usque ad sæculi consum- mationera proceditur. Vel in generationem Judæo- rum et in generationem Christianorum; his enim duabus generationibus tantum, et non aliis beatus David veritatem Dei annuntiat in ore suo. Pos- sumus etiam dicere, quod Psalmorum liber os sit beati David. Veritatem autem Dei expone, pro, veras promissiones Dei, factas scilicet ipsi David, parti per prophetam Natham, ut traditur in secundo Regum libro, et partim per illam pro- C D me
8γ And avenging in regard to all their purposes. And you would be avenging, that is, helping, in all their purposes for the sake of the peo- ple, or defending in all the purposes against them.
α Ὑψοῦτε Κύριον τὸν Θεὸν ἡμῶν. Ἀνωτέρω περὶ τούτου προείρηται.ἐξ αὐτῶν, σφοδρώς συνεχόμενος. Τὸ δέ· Οἱ ὀφθαλ μοί μου ἠσθένησαν ἀπὸ πτωχείας, ὡς προηρμή νευται. Εκέκραξα πρὸς σὲ διὰ παντὸς, καλῶν εἰς ἀντίληψιν, καὶ τὰ ἑξῆς, ὡς προαποδέδοται πάντα. ᾿Αναστὰς δὲ τῆς κοίτης, πρὸ πάντων ἀναπέμψω στε προσευχήν. Ινα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; τουτέστιν ἐμὲ, κατὰ περίφρασιν, ἐν ἀνάγκαις ὄντα, καὶ θερμῶς δεόμενον, καὶ τὰ ἑξῆς. Εἶτα, πτωχές εἰμι ἐγώ, μηδεμίαν ἔχων ἀλλαχόθεν βοήθειαν. Καὶ ἐν κόποις εἰμὶ καὶ πόνοις διὰ τὸ σφάλμα. Ὑψωθεὶς δὲ τῷ κατ' εἰκόνα σου γεγενῆσθαι, ἐταπεινώθην τῷ ἀπολέσαι τὸ ἀξίωμα τῆς εἰκόνος. Η καὶ ὑψωθεὶς τῇ οἰήσει, ἐταπεινώθην πεσὼν εἰς ὅλισθον· καὶ ἐξ- ἐπορεύθην, μὴ ἔχων τί καὶ δράσω· ἐπ' ἐμὲ διῆλθον, ήγουν ἔφθασαν με αἱ ὀργαί σου, δίνοντα δίκας, ἐν τῷ τῇ λύπῃ συμπνίγεσθαι. Έτι σε φοβερισμοί σου, οἱ τὴν αἰώνιον ἀπειλοῦντες κόλασιν, ἐξετάραξαν με, ἐκύκλωσάν με, ὡσεὶ ὕδωρ, οἱ φοβερισμοί σου. Η οἱ δαίμονες, ἢ αἱ θλίψεις, ἀποπνίγουσαι διὰ παντὸς περιέσχον με ἅμα πάντες· ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ καὶ τοὺς συνήθεις ἀνθρώπους, φεύγοντάς με, διὰ τὴν κατασχοῦσαν με ταλαιπωρίαν, ήτοι συμφοράν. Λ ρεδόθην λοιπὸν ταῖς θλίψεσι, καὶ οὐκ ἐξεπορευόμην Β Συνέσεως Αἰθὰμ τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΗ'. Καὶ αὕτη ἡ ἐπιγραφὴ τῇ πρὸ αὐτῆς συνερμη νεύεται. Διηγεῖται δὲ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ, καὶ ὑμνεῖ τὸν Θεὸν, ὡς εὐεργέτην αὐτοῦ. Ἀναμίγνυσι δὲ τοῖς λόγοις καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ. Διὸ Συνέσεως ἐπιγέγραπται· χρεία γὰρ ταύτης τοῖς ἐντυγχάνου- σιν εἰς τὸ συνιέναι τὰ ἐγκατεσπαρμένα περὶ Χρι στοῦ· προαγορεύει δὲ καὶ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν. Τὰ ἐλέη σου, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα ᾄσομαι. Τὰ ἐλέη, φησί, τὰ εἰς ἐμὲ γεγενημένα, περὶ ὧν πλατύτερον εὐχαριστεῖ ἐν τῇ δευτέρα βίβλῳ τῶν Βασιλειῶν. Εἰς τὸν αἰῶνα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀεὶ ᾆσο μαι· ᾆσμα ταῦτα ποιούμενος. - Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἀπαγγελῶ τὴν ἀλή θειάν σου ἐν τῷ στόματί μου. · Εἰς γενεὰν καὶ γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Εἰς πᾶσαν γενεάν. ᾿Αποθνησκού σης γὰρ τῆς μιᾶς, ἀντεισάγεται ἑτέρα, καὶ οὕτως ἄχρι συντελείας. Η εἰς τε τὴν γενεὰν τῶν Ἰου δαίων καὶ τὴν τῶν Χριστιανῶν. Μόναις γὰρ ταύταις ὁ Δαβὶδ ἀπαγγέλλει τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ διὰ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Στόμα δὲ αὐτοῦ εἰὴ ἂν ἡ βίβλος τῶν Ψαλμῶν αὐτοῦ. ᾿Αλήθειαν δὲ Θεοῦ λέγει τὰς ἀληθεῖς ἐπαγγελίας ἃς αὐτῷ ἐπηγγείλατο τοῦτο μὲν διὰ τοῦ προφήτου Νάθαν, ὡς ἡ δευτέρα τῶν Βασιλειῶν ἱστορεῖ, τοῦτο δὲ καὶ διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτῷ προφητικοῦ πνεύματος· ὑπέσχετο γὰρ αὐτῷ πολλά, περί τε τῆς ὑποταγῆς τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ, EUTHYMII ZIGABENI tiones, seu impetus, quos fieri permisisti, inducti sunt super me. Elongasti a me notos meos, sanclos scilicet angelos, qui antequam peccarem, amicis- simi atque benevoli mihi erant: illis tune notus eram, verum nunc ob peccata abominantur me. Atque ideo traditus sum afflictionibus, a quibus egredi non datur, sed magna ab eis vi detineor. Illa autem verba: Oculi mei languerunt præ inopia, declara ut superius exposuimus. Clamavi ad te, assidue in auxilium te meum advocans, et quæ sequuntur, expone nt diximus. Mane etiain, hoc est, quam primum, ac statim, ubi a somno exsur- gam, ante omnia orationem ad te meam effundam, dicens : Quare, Domine, repellis animam meam ? hoc est, meipsum in angustiis constitutum, et fervide ad te supplicantem. Deinde inops ego sun, nullum aliunde auxilium habens, et in laboribus sum ob errorem meum : et licet in hoc a te fuerim exaltatus, quod ad imaginem me tuam creasti, humiliatus sum tamen, quia imaginis tua dignita- tem amisi: vel, opinione atque existimatione mea exaltatus, tandem humiliatus sum, quia lapsus cecidi : et consilio destitutus sum, nesciens, quid facerem. Transierunt præterea, hoc est, pervenerunt in me iræ tuæ, dum in præsenti vita pœnas luo, dum mærore suffocor: et terrores tui qui æternas mihi pœnas comminantur, conturbaverum me et circumdederunt me, sicut aqua. Vel per iras et terrores Dei, danones et tribulationes in- telligit. Ab eis enim, inquit, assidue premor, et semper me hæc mala circumdant. Elorgasti familiares meus, quia ob calamitates et miserias, quibus detineor, omnes me derelinquunt et fu- giunt. Intelligentiæ ipsi Æthan Israelitæ. PSALMUS CXXXVIII. Ad præsentis inscriptionis declarationem ea suf- ficiant, quæ diximus in proxime præcedenti. Tra- ciat autem beatus David in præsenti psalmo ea, quæ ad res snas pertinent : Deumque ut benefa- etorum laudat. Quædam tamen in sermone suo de Christo interserit: atque ideo intelligentiæ inscribi- tur, quia intelligentia lectori opus est, ad digno- scendum ea quæ in psalmo de Christo sparsim di- cuntur. Prædicit etiam Babylonicam captivitatem. VERS. 1. Misericordias tuas, Domine, in saculum cantabo. Misericordias, inquit, quas in me opera- ius es, et pro quibus in secundo Regum libro latius gratias agit. In sæculum, hoc est semper, cantabo, in canticum nimirum atque in hymnos eas redigens. In generationem et generationem annuntiabo veritatem tuam in ore meo. In generationem et generationem, dicit, pro in onnem generationem. Deficiente enim una generatione, altera subintro- ducitur : atque hoc pacto usque ad sæculi consum- mationera proceditur. Vel in generationem Judæo- rum et in generationem Christianorum; his enim duabus generationibus tantum, et non aliis beatus David veritatem Dei annuntiat in ore suo. Pos- sumus etiam dicere, quod Psalmorum liber os sit beati David. Veritatem autem Dei expone, pro, veras promissiones Dei, factas scilicet ipsi David, parti per prophetam Natham, ut traditur in secundo Regum libro, et partim per illam pro- C D me
9α Exalt the Lord our God. This was already spoken about above.
β Καὶ προσκυνεῖτε εἰς ὄρος ἅγιον αὐτοῦ, ὅτι ἅγιος Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν. | Ὄρος ἅγιον αὐτοῦ, παρ’ ᾽Ιουδαίοις μὲν, ἡ ἐπίγειος Σιὼν, παρ’ ἡμῖν δὲ, ἡ ἐπουράνιος, περὶ ἧς φησιν ὁ Ἀπόστολος, Προσεληλύθατε Σιὼν ὄρει, καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος, ᾽Ιερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ· ἢ ὄρος ἅγιον, ἡ Ἐκκλησία, διὰ τὸ ὕψος τῶν δογμάτων ἢ τῆς πολιτείας. Προσκυνεῖτε οὖν, φησὶ, Χριστὸν τὸν Θεὸν ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ. Ἢ τοίνυν καὶ ἑαυτὸν ἡμῖν συντάττων ὁ προφήτης ταῦτά φησιν, ἢ προσώπῳ τοῦ πληρώματος τῶν πιστῶν τὰ τοιαῦτα διακελεύεται.ἐξ αὐτῶν, σφοδρώς συνεχόμενος. Τὸ δέ· Οἱ ὀφθαλ μοί μου ἠσθένησαν ἀπὸ πτωχείας, ὡς προηρμή νευται. Εκέκραξα πρὸς σὲ διὰ παντὸς, καλῶν εἰς ἀντίληψιν, καὶ τὰ ἑξῆς, ὡς προαποδέδοται πάντα. ᾿Αναστὰς δὲ τῆς κοίτης, πρὸ πάντων ἀναπέμψω στε προσευχήν. Ινα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; τουτέστιν ἐμὲ, κατὰ περίφρασιν, ἐν ἀνάγκαις ὄντα, καὶ θερμῶς δεόμενον, καὶ τὰ ἑξῆς. Εἶτα, πτωχές εἰμι ἐγώ, μηδεμίαν ἔχων ἀλλαχόθεν βοήθειαν. Καὶ ἐν κόποις εἰμὶ καὶ πόνοις διὰ τὸ σφάλμα. Ὑψωθεὶς δὲ τῷ κατ' εἰκόνα σου γεγενῆσθαι, ἐταπεινώθην τῷ ἀπολέσαι τὸ ἀξίωμα τῆς εἰκόνος. Η καὶ ὑψωθεὶς τῇ οἰήσει, ἐταπεινώθην πεσὼν εἰς ὅλισθον· καὶ ἐξ- ἐπορεύθην, μὴ ἔχων τί καὶ δράσω· ἐπ' ἐμὲ διῆλθον, ήγουν ἔφθασαν με αἱ ὀργαί σου, δίνοντα δίκας, ἐν τῷ τῇ λύπῃ συμπνίγεσθαι. Έτι σε φοβερισμοί σου, οἱ τὴν αἰώνιον ἀπειλοῦντες κόλασιν, ἐξετάραξαν με, ἐκύκλωσάν με, ὡσεὶ ὕδωρ, οἱ φοβερισμοί σου. Η οἱ δαίμονες, ἢ αἱ θλίψεις, ἀποπνίγουσαι διὰ παντὸς περιέσχον με ἅμα πάντες· ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ καὶ τοὺς συνήθεις ἀνθρώπους, φεύγοντάς με, διὰ τὴν κατασχοῦσαν με ταλαιπωρίαν, ήτοι συμφοράν. Λ ρεδόθην λοιπὸν ταῖς θλίψεσι, καὶ οὐκ ἐξεπορευόμην Β Συνέσεως Αἰθὰμ τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΗ'. Καὶ αὕτη ἡ ἐπιγραφὴ τῇ πρὸ αὐτῆς συνερμη νεύεται. Διηγεῖται δὲ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ, καὶ ὑμνεῖ τὸν Θεὸν, ὡς εὐεργέτην αὐτοῦ. Ἀναμίγνυσι δὲ τοῖς λόγοις καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ. Διὸ Συνέσεως ἐπιγέγραπται· χρεία γὰρ ταύτης τοῖς ἐντυγχάνου- σιν εἰς τὸ συνιέναι τὰ ἐγκατεσπαρμένα περὶ Χρι στοῦ· προαγορεύει δὲ καὶ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν. Τὰ ἐλέη σου, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα ᾄσομαι. Τὰ ἐλέη, φησί, τὰ εἰς ἐμὲ γεγενημένα, περὶ ὧν πλατύτερον εὐχαριστεῖ ἐν τῇ δευτέρα βίβλῳ τῶν Βασιλειῶν. Εἰς τὸν αἰῶνα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀεὶ ᾆσο μαι· ᾆσμα ταῦτα ποιούμενος. - Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἀπαγγελῶ τὴν ἀλή θειάν σου ἐν τῷ στόματί μου. · Εἰς γενεὰν καὶ γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Εἰς πᾶσαν γενεάν. ᾿Αποθνησκού σης γὰρ τῆς μιᾶς, ἀντεισάγεται ἑτέρα, καὶ οὕτως ἄχρι συντελείας. Η εἰς τε τὴν γενεὰν τῶν Ἰου δαίων καὶ τὴν τῶν Χριστιανῶν. Μόναις γὰρ ταύταις ὁ Δαβὶδ ἀπαγγέλλει τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ διὰ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Στόμα δὲ αὐτοῦ εἰὴ ἂν ἡ βίβλος τῶν Ψαλμῶν αὐτοῦ. ᾿Αλήθειαν δὲ Θεοῦ λέγει τὰς ἀληθεῖς ἐπαγγελίας ἃς αὐτῷ ἐπηγγείλατο τοῦτο μὲν διὰ τοῦ προφήτου Νάθαν, ὡς ἡ δευτέρα τῶν Βασιλειῶν ἱστορεῖ, τοῦτο δὲ καὶ διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτῷ προφητικοῦ πνεύματος· ὑπέσχετο γὰρ αὐτῷ πολλά, περί τε τῆς ὑποταγῆς τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ, EUTHYMII ZIGABENI tiones, seu impetus, quos fieri permisisti, inducti sunt super me. Elongasti a me notos meos, sanclos scilicet angelos, qui antequam peccarem, amicis- simi atque benevoli mihi erant: illis tune notus eram, verum nunc ob peccata abominantur me. Atque ideo traditus sum afflictionibus, a quibus egredi non datur, sed magna ab eis vi detineor. Illa autem verba: Oculi mei languerunt præ inopia, declara ut superius exposuimus. Clamavi ad te, assidue in auxilium te meum advocans, et quæ sequuntur, expone nt diximus. Mane etiain, hoc est, quam primum, ac statim, ubi a somno exsur- gam, ante omnia orationem ad te meam effundam, dicens : Quare, Domine, repellis animam meam ? hoc est, meipsum in angustiis constitutum, et fervide ad te supplicantem. Deinde inops ego sun, nullum aliunde auxilium habens, et in laboribus sum ob errorem meum : et licet in hoc a te fuerim exaltatus, quod ad imaginem me tuam creasti, humiliatus sum tamen, quia imaginis tua dignita- tem amisi: vel, opinione atque existimatione mea exaltatus, tandem humiliatus sum, quia lapsus cecidi : et consilio destitutus sum, nesciens, quid facerem. Transierunt præterea, hoc est, pervenerunt in me iræ tuæ, dum in præsenti vita pœnas luo, dum mærore suffocor: et terrores tui qui æternas mihi pœnas comminantur, conturbaverum me et circumdederunt me, sicut aqua. Vel per iras et terrores Dei, danones et tribulationes in- telligit. Ab eis enim, inquit, assidue premor, et semper me hæc mala circumdant. Elorgasti familiares meus, quia ob calamitates et miserias, quibus detineor, omnes me derelinquunt et fu- giunt. Intelligentiæ ipsi Æthan Israelitæ. PSALMUS CXXXVIII. Ad præsentis inscriptionis declarationem ea suf- ficiant, quæ diximus in proxime præcedenti. Tra- ciat autem beatus David in præsenti psalmo ea, quæ ad res snas pertinent : Deumque ut benefa- etorum laudat. Quædam tamen in sermone suo de Christo interserit: atque ideo intelligentiæ inscribi- tur, quia intelligentia lectori opus est, ad digno- scendum ea quæ in psalmo de Christo sparsim di- cuntur. Prædicit etiam Babylonicam captivitatem. VERS. 1. Misericordias tuas, Domine, in saculum cantabo. Misericordias, inquit, quas in me opera- ius es, et pro quibus in secundo Regum libro latius gratias agit. In sæculum, hoc est semper, cantabo, in canticum nimirum atque in hymnos eas redigens. In generationem et generationem annuntiabo veritatem tuam in ore meo. In generationem et generationem, dicit, pro in onnem generationem. Deficiente enim una generatione, altera subintro- ducitur : atque hoc pacto usque ad sæculi consum- mationera proceditur. Vel in generationem Judæo- rum et in generationem Christianorum; his enim duabus generationibus tantum, et non aliis beatus David veritatem Dei annuntiat in ore suo. Pos- sumus etiam dicere, quod Psalmorum liber os sit beati David. Veritatem autem Dei expone, pro, veras promissiones Dei, factas scilicet ipsi David, parti per prophetam Natham, ut traditur in secundo Regum libro, et partim per illam pro- C D me
9β And make obeisance at his holy mountain, for the Lord our God is holy. His holy mountain, for the Jews, is earthly Zion, for us, heavenly Zion about which the Apostle says, You have come to Mount Zion and to the city of the living God, the heavenly Jeru- salem. Or else the holy mountain is the Church on account of the height of its doctrines or of its way of life. Make obeisance therefore, he says, to Christ God in the Church. Either then the prophet is saying these things by ranking himself with us, or else he is ordaining such things in the person of the full body of the believers.
PG 128:112299 ϟθ΄
PG 128:991α Ψαλμὸς τῷ Δαυίδ· εἰς ἐξομολόγησιν. Καὶ ταύτην οἱ Ἑβδομήκοντα τὴν ἐπιγραφὴν ἐπέθηκαν, ἀπὸ τῶν ἐγκειμένων ῥητῶν διαγνόντες, ὅτι τῷ ἐκ Δαυὶδ Χριστῷ, τῷ ἀληθῶς ἱκανῷ χειρὶ, οὗτος ἀνατέθειται, παρακελευόμενος δουλεύειν αὐτῷ καὶ ἐξομολογεῖσθαι.ἐξ αὐτῶν, σφοδρώς συνεχόμενος. Τὸ δέ· Οἱ ὀφθαλ μοί μου ἠσθένησαν ἀπὸ πτωχείας, ὡς προηρμή νευται. Εκέκραξα πρὸς σὲ διὰ παντὸς, καλῶν εἰς ἀντίληψιν, καὶ τὰ ἑξῆς, ὡς προαποδέδοται πάντα. ᾿Αναστὰς δὲ τῆς κοίτης, πρὸ πάντων ἀναπέμψω στε προσευχήν. Ινα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; τουτέστιν ἐμὲ, κατὰ περίφρασιν, ἐν ἀνάγκαις ὄντα, καὶ θερμῶς δεόμενον, καὶ τὰ ἑξῆς. Εἶτα, πτωχές εἰμι ἐγώ, μηδεμίαν ἔχων ἀλλαχόθεν βοήθειαν. Καὶ ἐν κόποις εἰμὶ καὶ πόνοις διὰ τὸ σφάλμα. Ὑψωθεὶς δὲ τῷ κατ' εἰκόνα σου γεγενῆσθαι, ἐταπεινώθην τῷ ἀπολέσαι τὸ ἀξίωμα τῆς εἰκόνος. Η καὶ ὑψωθεὶς τῇ οἰήσει, ἐταπεινώθην πεσὼν εἰς ὅλισθον· καὶ ἐξ- ἐπορεύθην, μὴ ἔχων τί καὶ δράσω· ἐπ' ἐμὲ διῆλθον, ήγουν ἔφθασαν με αἱ ὀργαί σου, δίνοντα δίκας, ἐν τῷ τῇ λύπῃ συμπνίγεσθαι. Έτι σε φοβερισμοί σου, οἱ τὴν αἰώνιον ἀπειλοῦντες κόλασιν, ἐξετάραξαν με, ἐκύκλωσάν με, ὡσεὶ ὕδωρ, οἱ φοβερισμοί σου. Η οἱ δαίμονες, ἢ αἱ θλίψεις, ἀποπνίγουσαι διὰ παντὸς περιέσχον με ἅμα πάντες· ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ καὶ τοὺς συνήθεις ἀνθρώπους, φεύγοντάς με, διὰ τὴν κατασχοῦσαν με ταλαιπωρίαν, ήτοι συμφοράν. Λ ρεδόθην λοιπὸν ταῖς θλίψεσι, καὶ οὐκ ἐξεπορευόμην Β Συνέσεως Αἰθὰμ τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΗ'. Καὶ αὕτη ἡ ἐπιγραφὴ τῇ πρὸ αὐτῆς συνερμη νεύεται. Διηγεῖται δὲ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ, καὶ ὑμνεῖ τὸν Θεὸν, ὡς εὐεργέτην αὐτοῦ. Ἀναμίγνυσι δὲ τοῖς λόγοις καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ. Διὸ Συνέσεως ἐπιγέγραπται· χρεία γὰρ ταύτης τοῖς ἐντυγχάνου- σιν εἰς τὸ συνιέναι τὰ ἐγκατεσπαρμένα περὶ Χρι στοῦ· προαγορεύει δὲ καὶ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν. Τὰ ἐλέη σου, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα ᾄσομαι. Τὰ ἐλέη, φησί, τὰ εἰς ἐμὲ γεγενημένα, περὶ ὧν πλατύτερον εὐχαριστεῖ ἐν τῇ δευτέρα βίβλῳ τῶν Βασιλειῶν. Εἰς τὸν αἰῶνα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀεὶ ᾆσο μαι· ᾆσμα ταῦτα ποιούμενος. - Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἀπαγγελῶ τὴν ἀλή θειάν σου ἐν τῷ στόματί μου. · Εἰς γενεὰν καὶ γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Εἰς πᾶσαν γενεάν. ᾿Αποθνησκού σης γὰρ τῆς μιᾶς, ἀντεισάγεται ἑτέρα, καὶ οὕτως ἄχρι συντελείας. Η εἰς τε τὴν γενεὰν τῶν Ἰου δαίων καὶ τὴν τῶν Χριστιανῶν. Μόναις γὰρ ταύταις ὁ Δαβὶδ ἀπαγγέλλει τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ διὰ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Στόμα δὲ αὐτοῦ εἰὴ ἂν ἡ βίβλος τῶν Ψαλμῶν αὐτοῦ. ᾿Αλήθειαν δὲ Θεοῦ λέγει τὰς ἀληθεῖς ἐπαγγελίας ἃς αὐτῷ ἐπηγγείλατο τοῦτο μὲν διὰ τοῦ προφήτου Νάθαν, ὡς ἡ δευτέρα τῶν Βασιλειῶν ἱστορεῖ, τοῦτο δὲ καὶ διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτῷ προφητικοῦ πνεύματος· ὑπέσχετο γὰρ αὐτῷ πολλά, περί τε τῆς ὑποταγῆς τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ, EUTHYMII ZIGABENI tiones, seu impetus, quos fieri permisisti, inducti sunt super me. Elongasti a me notos meos, sanclos scilicet angelos, qui antequam peccarem, amicis- simi atque benevoli mihi erant: illis tune notus eram, verum nunc ob peccata abominantur me. Atque ideo traditus sum afflictionibus, a quibus egredi non datur, sed magna ab eis vi detineor. Illa autem verba: Oculi mei languerunt præ inopia, declara ut superius exposuimus. Clamavi ad te, assidue in auxilium te meum advocans, et quæ sequuntur, expone nt diximus. Mane etiain, hoc est, quam primum, ac statim, ubi a somno exsur- gam, ante omnia orationem ad te meam effundam, dicens : Quare, Domine, repellis animam meam ? hoc est, meipsum in angustiis constitutum, et fervide ad te supplicantem. Deinde inops ego sun, nullum aliunde auxilium habens, et in laboribus sum ob errorem meum : et licet in hoc a te fuerim exaltatus, quod ad imaginem me tuam creasti, humiliatus sum tamen, quia imaginis tua dignita- tem amisi: vel, opinione atque existimatione mea exaltatus, tandem humiliatus sum, quia lapsus cecidi : et consilio destitutus sum, nesciens, quid facerem. Transierunt præterea, hoc est, pervenerunt in me iræ tuæ, dum in præsenti vita pœnas luo, dum mærore suffocor: et terrores tui qui æternas mihi pœnas comminantur, conturbaverum me et circumdederunt me, sicut aqua. Vel per iras et terrores Dei, danones et tribulationes in- telligit. Ab eis enim, inquit, assidue premor, et semper me hæc mala circumdant. Elorgasti familiares meus, quia ob calamitates et miserias, quibus detineor, omnes me derelinquunt et fu- giunt. Intelligentiæ ipsi Æthan Israelitæ. PSALMUS CXXXVIII. Ad præsentis inscriptionis declarationem ea suf- ficiant, quæ diximus in proxime præcedenti. Tra- ciat autem beatus David in præsenti psalmo ea, quæ ad res snas pertinent : Deumque ut benefa- etorum laudat. Quædam tamen in sermone suo de Christo interserit: atque ideo intelligentiæ inscribi- tur, quia intelligentia lectori opus est, ad digno- scendum ea quæ in psalmo de Christo sparsim di- cuntur. Prædicit etiam Babylonicam captivitatem. VERS. 1. Misericordias tuas, Domine, in saculum cantabo. Misericordias, inquit, quas in me opera- ius es, et pro quibus in secundo Regum libro latius gratias agit. In sæculum, hoc est semper, cantabo, in canticum nimirum atque in hymnos eas redigens. In generationem et generationem annuntiabo veritatem tuam in ore meo. In generationem et generationem, dicit, pro in onnem generationem. Deficiente enim una generatione, altera subintro- ducitur : atque hoc pacto usque ad sæculi consum- mationera proceditur. Vel in generationem Judæo- rum et in generationem Christianorum; his enim duabus generationibus tantum, et non aliis beatus David veritatem Dei annuntiat in ore suo. Pos- sumus etiam dicere, quod Psalmorum liber os sit beati David. Veritatem autem Dei expone, pro, veras promissiones Dei, factas scilicet ipsi David, parti per prophetam Natham, ut traditur in secundo Regum libro, et partim per illam pro- C D me
1α A psalm belonging to David; for confession. The Seventy also imposed this superscription, recognizing from the words contained that this psalm is dedicated to the Christ who is from David and who is truly the ‘strong in hand’, exhorting to serve him and make confession.
PG 128:1122β Ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ, πᾶσα ἡ γῆ.
1β Make ululation to God, O all the earth.
Ψαλμός 99 — Psalm 99
PG 128:991Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῷ ϟζ΄ ψαλμῷ.ἐξ αὐτῶν, σφοδρώς συνεχόμενος. Τὸ δέ· Οἱ ὀφθαλ μοί μου ἠσθένησαν ἀπὸ πτωχείας, ὡς προηρμή νευται. Εκέκραξα πρὸς σὲ διὰ παντὸς, καλῶν εἰς ἀντίληψιν, καὶ τὰ ἑξῆς, ὡς προαποδέδοται πάντα. ᾿Αναστὰς δὲ τῆς κοίτης, πρὸ πάντων ἀναπέμψω στε προσευχήν. Ινα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; τουτέστιν ἐμὲ, κατὰ περίφρασιν, ἐν ἀνάγκαις ὄντα, καὶ θερμῶς δεόμενον, καὶ τὰ ἑξῆς. Εἶτα, πτωχές εἰμι ἐγώ, μηδεμίαν ἔχων ἀλλαχόθεν βοήθειαν. Καὶ ἐν κόποις εἰμὶ καὶ πόνοις διὰ τὸ σφάλμα. Ὑψωθεὶς δὲ τῷ κατ' εἰκόνα σου γεγενῆσθαι, ἐταπεινώθην τῷ ἀπολέσαι τὸ ἀξίωμα τῆς εἰκόνος. Η καὶ ὑψωθεὶς τῇ οἰήσει, ἐταπεινώθην πεσὼν εἰς ὅλισθον· καὶ ἐξ- ἐπορεύθην, μὴ ἔχων τί καὶ δράσω· ἐπ' ἐμὲ διῆλθον, ήγουν ἔφθασαν με αἱ ὀργαί σου, δίνοντα δίκας, ἐν τῷ τῇ λύπῃ συμπνίγεσθαι. Έτι σε φοβερισμοί σου, οἱ τὴν αἰώνιον ἀπειλοῦντες κόλασιν, ἐξετάραξαν με, ἐκύκλωσάν με, ὡσεὶ ὕδωρ, οἱ φοβερισμοί σου. Η οἱ δαίμονες, ἢ αἱ θλίψεις, ἀποπνίγουσαι διὰ παντὸς περιέσχον με ἅμα πάντες· ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ καὶ τοὺς συνήθεις ἀνθρώπους, φεύγοντάς με, διὰ τὴν κατασχοῦσαν με ταλαιπωρίαν, ήτοι συμφοράν. Λ ρεδόθην λοιπὸν ταῖς θλίψεσι, καὶ οὐκ ἐξεπορευόμην Β Συνέσεως Αἰθὰμ τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΗ'. Καὶ αὕτη ἡ ἐπιγραφὴ τῇ πρὸ αὐτῆς συνερμη νεύεται. Διηγεῖται δὲ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ, καὶ ὑμνεῖ τὸν Θεὸν, ὡς εὐεργέτην αὐτοῦ. Ἀναμίγνυσι δὲ τοῖς λόγοις καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ. Διὸ Συνέσεως ἐπιγέγραπται· χρεία γὰρ ταύτης τοῖς ἐντυγχάνου- σιν εἰς τὸ συνιέναι τὰ ἐγκατεσπαρμένα περὶ Χρι στοῦ· προαγορεύει δὲ καὶ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν. Τὰ ἐλέη σου, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα ᾄσομαι. Τὰ ἐλέη, φησί, τὰ εἰς ἐμὲ γεγενημένα, περὶ ὧν πλατύτερον εὐχαριστεῖ ἐν τῇ δευτέρα βίβλῳ τῶν Βασιλειῶν. Εἰς τὸν αἰῶνα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀεὶ ᾆσο μαι· ᾆσμα ταῦτα ποιούμενος. - Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἀπαγγελῶ τὴν ἀλή θειάν σου ἐν τῷ στόματί μου. · Εἰς γενεὰν καὶ γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Εἰς πᾶσαν γενεάν. ᾿Αποθνησκού σης γὰρ τῆς μιᾶς, ἀντεισάγεται ἑτέρα, καὶ οὕτως ἄχρι συντελείας. Η εἰς τε τὴν γενεὰν τῶν Ἰου δαίων καὶ τὴν τῶν Χριστιανῶν. Μόναις γὰρ ταύταις ὁ Δαβὶδ ἀπαγγέλλει τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ διὰ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Στόμα δὲ αὐτοῦ εἰὴ ἂν ἡ βίβλος τῶν Ψαλμῶν αὐτοῦ. ᾿Αλήθειαν δὲ Θεοῦ λέγει τὰς ἀληθεῖς ἐπαγγελίας ἃς αὐτῷ ἐπηγγείλατο τοῦτο μὲν διὰ τοῦ προφήτου Νάθαν, ὡς ἡ δευτέρα τῶν Βασιλειῶν ἱστορεῖ, τοῦτο δὲ καὶ διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτῷ προφητικοῦ πνεύματος· ὑπέσχετο γὰρ αὐτῷ πολλά, περί τε τῆς ὑποταγῆς τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ, EUTHYMII ZIGABENI tiones, seu impetus, quos fieri permisisti, inducti sunt super me. Elongasti a me notos meos, sanclos scilicet angelos, qui antequam peccarem, amicis- simi atque benevoli mihi erant: illis tune notus eram, verum nunc ob peccata abominantur me. Atque ideo traditus sum afflictionibus, a quibus egredi non datur, sed magna ab eis vi detineor. Illa autem verba: Oculi mei languerunt præ inopia, declara ut superius exposuimus. Clamavi ad te, assidue in auxilium te meum advocans, et quæ sequuntur, expone nt diximus. Mane etiain, hoc est, quam primum, ac statim, ubi a somno exsur- gam, ante omnia orationem ad te meam effundam, dicens : Quare, Domine, repellis animam meam ? hoc est, meipsum in angustiis constitutum, et fervide ad te supplicantem. Deinde inops ego sun, nullum aliunde auxilium habens, et in laboribus sum ob errorem meum : et licet in hoc a te fuerim exaltatus, quod ad imaginem me tuam creasti, humiliatus sum tamen, quia imaginis tua dignita- tem amisi: vel, opinione atque existimatione mea exaltatus, tandem humiliatus sum, quia lapsus cecidi : et consilio destitutus sum, nesciens, quid facerem. Transierunt præterea, hoc est, pervenerunt in me iræ tuæ, dum in præsenti vita pœnas luo, dum mærore suffocor: et terrores tui qui æternas mihi pœnas comminantur, conturbaverum me et circumdederunt me, sicut aqua. Vel per iras et terrores Dei, danones et tribulationes in- telligit. Ab eis enim, inquit, assidue premor, et semper me hæc mala circumdant. Elorgasti familiares meus, quia ob calamitates et miserias, quibus detineor, omnes me derelinquunt et fu- giunt. Intelligentiæ ipsi Æthan Israelitæ. PSALMUS CXXXVIII. Ad præsentis inscriptionis declarationem ea suf- ficiant, quæ diximus in proxime præcedenti. Tra- ciat autem beatus David in præsenti psalmo ea, quæ ad res snas pertinent : Deumque ut benefa- etorum laudat. Quædam tamen in sermone suo de Christo interserit: atque ideo intelligentiæ inscribi- tur, quia intelligentia lectori opus est, ad digno- scendum ea quæ in psalmo de Christo sparsim di- cuntur. Prædicit etiam Babylonicam captivitatem. VERS. 1. Misericordias tuas, Domine, in saculum cantabo. Misericordias, inquit, quas in me opera- ius es, et pro quibus in secundo Regum libro latius gratias agit. In sæculum, hoc est semper, cantabo, in canticum nimirum atque in hymnos eas redigens. In generationem et generationem annuntiabo veritatem tuam in ore meo. In generationem et generationem, dicit, pro in onnem generationem. Deficiente enim una generatione, altera subintro- ducitur : atque hoc pacto usque ad sæculi consum- mationera proceditur. Vel in generationem Judæo- rum et in generationem Christianorum; his enim duabus generationibus tantum, et non aliis beatus David veritatem Dei annuntiat in ore suo. Pos- sumus etiam dicere, quod Psalmorum liber os sit beati David. Veritatem autem Dei expone, pro, veras promissiones Dei, factas scilicet ipsi David, parti per prophetam Natham, ut traditur in secundo Regum libro, et partim per illam pro- C D me
This was also said in the ninety-seventh psalm.
α Δουλεύσατε τῷ Κυρίῳ ἐν εὐφροσύνῃ. Δουλεύσατε τῷ τῆς δουλείας τῶν δαιμόνων ὑμᾶς ἐλευθερώσαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι τε τοιαύτης ἀπηλλάγητε τυραννίδος καὶ ὅτι τοιοῦτον Δεσπότην ἔχειν κατηξιώθητε.ἐξ αὐτῶν, σφοδρώς συνεχόμενος. Τὸ δέ· Οἱ ὀφθαλ μοί μου ἠσθένησαν ἀπὸ πτωχείας, ὡς προηρμή νευται. Εκέκραξα πρὸς σὲ διὰ παντὸς, καλῶν εἰς ἀντίληψιν, καὶ τὰ ἑξῆς, ὡς προαποδέδοται πάντα. ᾿Αναστὰς δὲ τῆς κοίτης, πρὸ πάντων ἀναπέμψω στε προσευχήν. Ινα τί, Κύριε, ἀπωθεῖς τὴν ψυχήν μου; τουτέστιν ἐμὲ, κατὰ περίφρασιν, ἐν ἀνάγκαις ὄντα, καὶ θερμῶς δεόμενον, καὶ τὰ ἑξῆς. Εἶτα, πτωχές εἰμι ἐγώ, μηδεμίαν ἔχων ἀλλαχόθεν βοήθειαν. Καὶ ἐν κόποις εἰμὶ καὶ πόνοις διὰ τὸ σφάλμα. Ὑψωθεὶς δὲ τῷ κατ' εἰκόνα σου γεγενῆσθαι, ἐταπεινώθην τῷ ἀπολέσαι τὸ ἀξίωμα τῆς εἰκόνος. Η καὶ ὑψωθεὶς τῇ οἰήσει, ἐταπεινώθην πεσὼν εἰς ὅλισθον· καὶ ἐξ- ἐπορεύθην, μὴ ἔχων τί καὶ δράσω· ἐπ' ἐμὲ διῆλθον, ήγουν ἔφθασαν με αἱ ὀργαί σου, δίνοντα δίκας, ἐν τῷ τῇ λύπῃ συμπνίγεσθαι. Έτι σε φοβερισμοί σου, οἱ τὴν αἰώνιον ἀπειλοῦντες κόλασιν, ἐξετάραξαν με, ἐκύκλωσάν με, ὡσεὶ ὕδωρ, οἱ φοβερισμοί σου. Η οἱ δαίμονες, ἢ αἱ θλίψεις, ἀποπνίγουσαι διὰ παντὸς περιέσχον με ἅμα πάντες· ἐμάκρυνας ἀπ' ἐμοῦ καὶ τοὺς συνήθεις ἀνθρώπους, φεύγοντάς με, διὰ τὴν κατασχοῦσαν με ταλαιπωρίαν, ήτοι συμφοράν. Λ ρεδόθην λοιπὸν ταῖς θλίψεσι, καὶ οὐκ ἐξεπορευόμην Β Συνέσεως Αἰθὰμ τῷ Ἰσραηλίτη. ΨΑΛΜΟΣ ΠΗ'. Καὶ αὕτη ἡ ἐπιγραφὴ τῇ πρὸ αὐτῆς συνερμη νεύεται. Διηγεῖται δὲ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ὁ Δαβίδ, καὶ ὑμνεῖ τὸν Θεὸν, ὡς εὐεργέτην αὐτοῦ. Ἀναμίγνυσι δὲ τοῖς λόγοις καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ. Διὸ Συνέσεως ἐπιγέγραπται· χρεία γὰρ ταύτης τοῖς ἐντυγχάνου- σιν εἰς τὸ συνιέναι τὰ ἐγκατεσπαρμένα περὶ Χρι στοῦ· προαγορεύει δὲ καὶ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν. Τὰ ἐλέη σου, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα ᾄσομαι. Τὰ ἐλέη, φησί, τὰ εἰς ἐμὲ γεγενημένα, περὶ ὧν πλατύτερον εὐχαριστεῖ ἐν τῇ δευτέρα βίβλῳ τῶν Βασιλειῶν. Εἰς τὸν αἰῶνα δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀεὶ ᾆσο μαι· ᾆσμα ταῦτα ποιούμενος. - Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἀπαγγελῶ τὴν ἀλή θειάν σου ἐν τῷ στόματί μου. · Εἰς γενεὰν καὶ γενεάν, ἀντὶ τοῦ, Εἰς πᾶσαν γενεάν. ᾿Αποθνησκού σης γὰρ τῆς μιᾶς, ἀντεισάγεται ἑτέρα, καὶ οὕτως ἄχρι συντελείας. Η εἰς τε τὴν γενεὰν τῶν Ἰου δαίων καὶ τὴν τῶν Χριστιανῶν. Μόναις γὰρ ταύταις ὁ Δαβὶδ ἀπαγγέλλει τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ διὰ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Στόμα δὲ αὐτοῦ εἰὴ ἂν ἡ βίβλος τῶν Ψαλμῶν αὐτοῦ. ᾿Αλήθειαν δὲ Θεοῦ λέγει τὰς ἀληθεῖς ἐπαγγελίας ἃς αὐτῷ ἐπηγγείλατο τοῦτο μὲν διὰ τοῦ προφήτου Νάθαν, ὡς ἡ δευτέρα τῶν Βασιλειῶν ἱστορεῖ, τοῦτο δὲ καὶ διὰ τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτῷ προφητικοῦ πνεύματος· ὑπέσχετο γὰρ αὐτῷ πολλά, περί τε τῆς ὑποταγῆς τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ, EUTHYMII ZIGABENI tiones, seu impetus, quos fieri permisisti, inducti sunt super me. Elongasti a me notos meos, sanclos scilicet angelos, qui antequam peccarem, amicis- simi atque benevoli mihi erant: illis tune notus eram, verum nunc ob peccata abominantur me. Atque ideo traditus sum afflictionibus, a quibus egredi non datur, sed magna ab eis vi detineor. Illa autem verba: Oculi mei languerunt præ inopia, declara ut superius exposuimus. Clamavi ad te, assidue in auxilium te meum advocans, et quæ sequuntur, expone nt diximus. Mane etiain, hoc est, quam primum, ac statim, ubi a somno exsur- gam, ante omnia orationem ad te meam effundam, dicens : Quare, Domine, repellis animam meam ? hoc est, meipsum in angustiis constitutum, et fervide ad te supplicantem. Deinde inops ego sun, nullum aliunde auxilium habens, et in laboribus sum ob errorem meum : et licet in hoc a te fuerim exaltatus, quod ad imaginem me tuam creasti, humiliatus sum tamen, quia imaginis tua dignita- tem amisi: vel, opinione atque existimatione mea exaltatus, tandem humiliatus sum, quia lapsus cecidi : et consilio destitutus sum, nesciens, quid facerem. Transierunt præterea, hoc est, pervenerunt in me iræ tuæ, dum in præsenti vita pœnas luo, dum mærore suffocor: et terrores tui qui æternas mihi pœnas comminantur, conturbaverum me et circumdederunt me, sicut aqua. Vel per iras et terrores Dei, danones et tribulationes in- telligit. Ab eis enim, inquit, assidue premor, et semper me hæc mala circumdant. Elorgasti familiares meus, quia ob calamitates et miserias, quibus detineor, omnes me derelinquunt et fu- giunt. Intelligentiæ ipsi Æthan Israelitæ. PSALMUS CXXXVIII. Ad præsentis inscriptionis declarationem ea suf- ficiant, quæ diximus in proxime præcedenti. Tra- ciat autem beatus David in præsenti psalmo ea, quæ ad res snas pertinent : Deumque ut benefa- etorum laudat. Quædam tamen in sermone suo de Christo interserit: atque ideo intelligentiæ inscribi- tur, quia intelligentia lectori opus est, ad digno- scendum ea quæ in psalmo de Christo sparsim di- cuntur. Prædicit etiam Babylonicam captivitatem. VERS. 1. Misericordias tuas, Domine, in saculum cantabo. Misericordias, inquit, quas in me opera- ius es, et pro quibus in secundo Regum libro latius gratias agit. In sæculum, hoc est semper, cantabo, in canticum nimirum atque in hymnos eas redigens. In generationem et generationem annuntiabo veritatem tuam in ore meo. In generationem et generationem, dicit, pro in onnem generationem. Deficiente enim una generatione, altera subintro- ducitur : atque hoc pacto usque ad sæculi consum- mationera proceditur. Vel in generationem Judæo- rum et in generationem Christianorum; his enim duabus generationibus tantum, et non aliis beatus David veritatem Dei annuntiat in ore suo. Pos- sumus etiam dicere, quod Psalmorum liber os sit beati David. Veritatem autem Dei expone, pro, veras promissiones Dei, factas scilicet ipsi David, parti per prophetam Natham, ut traditur in secundo Regum libro, et partim per illam pro- C D me
2α Serve the Lord with gladness. Serve the one who has freed you from servitude to the demons. And with gladness, both because you have been liberated from such a tyranny and because you have been made worthy of having such a Master.
PG 128:993β Εἰσέλθετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γνησίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες.καὶ περὶ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, ὁ Εβραίοι μὲν τὸν Σολομῶντα καὶ τοὺς ἐξ αὐτοῦ καταγομένους φασὶν, ἡμεῖς δὲ τὸν Χριστόν, ὡς ἐν τοῖς ἑξῆς ῥη θήσεται. Οτι εἶπας· Εἰς τὸν αἰῶνα ἔλεος οικοδομηθής σεται. Τό, Οικοδομηθήσεται; ἀντὶ τοῦ, Ποιηθήσει ται. Σὺ, φησίν, εἶπάς μοι, ὅτι ἀεὶ ἔλεος ποιηθήσε ται καὶ οἱ μὲν Ἑβραῖοι τῷ Δαβὶδ ποιήθῆναι τὸ ἔλεός φασι, βοηθουμένῳ παρὰ Θεοῦ, ἡμεῖς δὲ πᾶσι πιστοῖς. Ἐπὶ μὲν γὰρ τοῦ Δαβὶδ οὐχ ἁρμόζει τὸν ἀεὶ, τεθνηκότος ἤδη, ἐπὶ δὲ τῶν πιστῶν, καὶ πάνυ· ἐποιήθη γὰρ αὐτοῖς διηνεκὲς ἔλεος Ἰησοῦς Χριστὸς, οἰκοδομηθείς και συμπαγείς ἀφράστως ἐκ τῶν ἁγνῶν αἱμάτων τῆς ὑπεραγίας Θεοτόκου καὶ Παρ- Β θένου. Οἶκος γὰρ τὸ πρόσλημμα λέγεται τοῦ προσο λαβόντος Θεοῦ· Η σοφία γὰρ, φησίν, ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον. Ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἑτοιμασθήσεται ἡ ἀλήθειά σου. Αλήθεια τοῦ Θεοῦ ὁ Χριστὸς, ὡς ἀψευδής · εἴρηκε γαρ. Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· αὕτη οὖν ἡ ἀλήθεια, φησὶν, ἐν τοῖς οὐρανοῖ; ἑδρασθήσεται. Το γὰρ Ετοιμάζω πολλάκις τὸ Εδράζω σημαίνει παρὰ τοῖς Εβραίοις. Καὶ νῦν γὰρ ὁ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ, 'Ετοιμασθήσεται, Εδρασθήσεται ἐξέδωκε. Περὶ δὲ τοῦ ἑδρασθῆναι τὸν Χριστὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς, αὐτὸς οὗτος ὁ Δαβὶδ εἴρηκεν ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ· Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου. Διεθέμην διαθήκην τοῖς ἐκλεκτοῖς μου. Ταῦτα προσώπῳ τοῦ Θεοῦ φησι· καὶ διαθήκην μὲν λέγει τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν περὶ τοῦ σπέρματος αὐτῶν ἐκλεκτοὺς δὲ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Ἐπηγγείλατο γὰρ μεγαλύναι καὶ ὑψῶσαι τὸ σπέρμα αὐτῶν. Φησὶ δὲ καὶ ὁ μέγας Παῦλος · Τῷ ᾿Αβραάμ ἐῤῥέθησαν αἱ ἐπαγγελίαι, καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ· εἶτα ἐπάγει· Οὐ λέγει καὶ τοῖς σπέρμασιν ὡς ἐπὶ πολλῶν, ἀλλ' ὡς ἐφ' ἑνός· καὶ τῷ σπέρματί σου, ὅ ἐστιν ὁ Χριστός. Αμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· ἕως τοῦ αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Ομοσα, ἀντὶ τοῦ βεβαίως ἐπηγγειλάμην. Ορκον γὰρ ἐπὶ Θεοῦ λέγουσιν οἱ παλαιοὶ τὴν βεβαίαν επαγγελίαν. Καὶ ὁ παρ' ἡμῖν γὰρ ὅρκος οὐδὲν ἑτερόν ἐστιν ἢ βεβαίωσις. αμοσα δὲ, ὅτι ἑτοιμάσω, τουτέστιν ἑδράσω το σπέρμα σου ἄχρι παντὸς αἰῶνος. Σπέρμα γὰρ Δαβίδ κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, ὁ Σολομῶν, κατὰ δὲ ὑψηλοτέραν ἐπιβο- λὴν Ἰησοῦς Χριστὸς, ὡς ἐκ σπέρματος Δαβὶδ γεν- νηθεὶς, λέγω δὴ, τῆς ἁγίας Παρθένου. Σπέρμα γὰρ αὕτη Δαβὶδ ἐκεῖθεν καταγομένη. Ηδρασε δὲ αὐτὸν, αιωνίζοντα ποιήσας ἐπὶ τῆς βασιλείας · 'Εδόθη μοι γὰρ, φησὶ, πᾶσα ἐξουσία, ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς. Περὶ οὗ φησι καὶ Δανιήλ · Καὶ αὐτῷ ἐδόθη ἡ τιμὴ, καὶ ἡ ἀρχὴ, καὶ ἡ βασιλεία· πάντες λαοί, φυλαί, • Σιν, 6. « COMMENT. IN PSALMOS. A phetendi gratiam, quæ el a sancto Spiritu data erat. Muñá enim Deus ei pollicitus fuerat, tam dė hostium vietoria, quam de futuro ejns semine. Per quod semen Hebræi Solomonem atque alios illius posteres intelligunt, nos autem Christum, ut in sequentibus dicetur. VERS. 3. Quoniam dixisti : In sæculum misericordia difcabitur. id est, fet. Tu, inquit, dixisti mihi, quod a te semper fiet misericordia. Et Hebræi quider. factam esse dicunt háne misericordiam ipsi David, quando adjuvit eum Deus. Nos vero fieri eam dicimus omnibus fidelibus: nam ipsi David non pofuit in sæculum ac perpetuo fieri misericordia, cum jam olim mortuus sit; fidelibus vero sainper potuit. Factus est enim eis perpétua misericordia Jesus Christus, cujus corpus, ut ita dicam, ædi Acatum, et ineffabiliter ex purissimis beatæ Virginis sanguinibus compactum est. Nec mirum, si Chris stum ædificatum fuisse dicamus, cum assumpla ejus humanitas. apud sacram Scripturam, domus etiam appellata sit assumentis Dei, juxta illud : Sapientia ædificavit sibi domum ”. C Prov. 15, 1. Joan. Psal. cis, 1. D In calis praparabitur veritas tua. Dei veritas Christus dicitur, quia verax est, et non mendax, qui etiam de seipso dixit : Ego sum veritas ". Hee, inquit, veritas slabilietur in coelis : verbum enim Preparo, sæpenumero apud Hebræos accipitur pro Stabilio, atque ita reddidit Symmachus. Quod au- tem Christus in cœlo esset stabiliendus, beatus David alibi tradidit, dicens : Dixit Dominus Do- mino meo : Sede a dextris meis *, etc. Vers. 4. Disposui testamèntum electis meis. Hæc ex Dei persona dicta sunt. Et testamentum quidem promissionem appellat, quæ de Iujusmodi electo- rum semine facta fuerat. Per electos vero, ipsos Abraham, Isaac, et Jacob intelligit, quibus Beus pollicitus fuerat se corum semen magnificaturum; Atque ideo magnus Paulus : Ad Abraham, iuquit, dictæ sunt repromissiones, et semini ejus “. Deinde addidit : Non dixit sentinibus quasi multis, sed tanquam de ano, semini tão dixit, quod est Chri- stus $3. Juravi David serve meo, Usque in sæculum præpa rabo semen tuum. Juravi, hoc est, constantissime pa- blicitus sum. Juramentam evim in Deo antiqui con- stantem illius promissionem esse intelligebant. Apud nos etiam juramentum nibil aliud est quam confir- matio. Juravi autem, quod præparabo, hoc est, quod stabiliam semen tuum, usque ad omne saculum. Per semen etiam David, juxta sensum magis vul- garem, Solomon intelligitur, sed juxta altiorem, Jesus Christus, qui ex David semine natus est, ex sancta nimirum Virgine, quæ de stirpe erat David. Stabilivit autem eum Deus, perpetuum ei regauni tribuens: Data est enim mihi, inquit, omnis polesias in calu, et in terra *. De quo etiam apud Dante- lem legimus: Et ei datus est honor, imperium, et ts Galat, t1, 16. Ibid. ** Matth. x£vin, 18.
2β Enter before him with rejoicing. Worship him truly with joy.
α Γνῶτε ὅτι Κύριος, αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητειῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος ᾽Ιησοῦς, αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν.καὶ περὶ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, ὁ Εβραίοι μὲν τὸν Σολομῶντα καὶ τοὺς ἐξ αὐτοῦ καταγομένους φασὶν, ἡμεῖς δὲ τὸν Χριστόν, ὡς ἐν τοῖς ἑξῆς ῥη θήσεται. Οτι εἶπας· Εἰς τὸν αἰῶνα ἔλεος οικοδομηθής σεται. Τό, Οικοδομηθήσεται; ἀντὶ τοῦ, Ποιηθήσει ται. Σὺ, φησίν, εἶπάς μοι, ὅτι ἀεὶ ἔλεος ποιηθήσε ται καὶ οἱ μὲν Ἑβραῖοι τῷ Δαβὶδ ποιήθῆναι τὸ ἔλεός φασι, βοηθουμένῳ παρὰ Θεοῦ, ἡμεῖς δὲ πᾶσι πιστοῖς. Ἐπὶ μὲν γὰρ τοῦ Δαβὶδ οὐχ ἁρμόζει τὸν ἀεὶ, τεθνηκότος ἤδη, ἐπὶ δὲ τῶν πιστῶν, καὶ πάνυ· ἐποιήθη γὰρ αὐτοῖς διηνεκὲς ἔλεος Ἰησοῦς Χριστὸς, οἰκοδομηθείς και συμπαγείς ἀφράστως ἐκ τῶν ἁγνῶν αἱμάτων τῆς ὑπεραγίας Θεοτόκου καὶ Παρ- Β θένου. Οἶκος γὰρ τὸ πρόσλημμα λέγεται τοῦ προσο λαβόντος Θεοῦ· Η σοφία γὰρ, φησίν, ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον. Ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἑτοιμασθήσεται ἡ ἀλήθειά σου. Αλήθεια τοῦ Θεοῦ ὁ Χριστὸς, ὡς ἀψευδής · εἴρηκε γαρ. Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· αὕτη οὖν ἡ ἀλήθεια, φησὶν, ἐν τοῖς οὐρανοῖ; ἑδρασθήσεται. Το γὰρ Ετοιμάζω πολλάκις τὸ Εδράζω σημαίνει παρὰ τοῖς Εβραίοις. Καὶ νῦν γὰρ ὁ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ, 'Ετοιμασθήσεται, Εδρασθήσεται ἐξέδωκε. Περὶ δὲ τοῦ ἑδρασθῆναι τὸν Χριστὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς, αὐτὸς οὗτος ὁ Δαβὶδ εἴρηκεν ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ· Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου. Διεθέμην διαθήκην τοῖς ἐκλεκτοῖς μου. Ταῦτα προσώπῳ τοῦ Θεοῦ φησι· καὶ διαθήκην μὲν λέγει τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν περὶ τοῦ σπέρματος αὐτῶν ἐκλεκτοὺς δὲ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Ἐπηγγείλατο γὰρ μεγαλύναι καὶ ὑψῶσαι τὸ σπέρμα αὐτῶν. Φησὶ δὲ καὶ ὁ μέγας Παῦλος · Τῷ ᾿Αβραάμ ἐῤῥέθησαν αἱ ἐπαγγελίαι, καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ· εἶτα ἐπάγει· Οὐ λέγει καὶ τοῖς σπέρμασιν ὡς ἐπὶ πολλῶν, ἀλλ' ὡς ἐφ' ἑνός· καὶ τῷ σπέρματί σου, ὅ ἐστιν ὁ Χριστός. Αμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· ἕως τοῦ αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Ομοσα, ἀντὶ τοῦ βεβαίως ἐπηγγειλάμην. Ορκον γὰρ ἐπὶ Θεοῦ λέγουσιν οἱ παλαιοὶ τὴν βεβαίαν επαγγελίαν. Καὶ ὁ παρ' ἡμῖν γὰρ ὅρκος οὐδὲν ἑτερόν ἐστιν ἢ βεβαίωσις. αμοσα δὲ, ὅτι ἑτοιμάσω, τουτέστιν ἑδράσω το σπέρμα σου ἄχρι παντὸς αἰῶνος. Σπέρμα γὰρ Δαβίδ κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, ὁ Σολομῶν, κατὰ δὲ ὑψηλοτέραν ἐπιβο- λὴν Ἰησοῦς Χριστὸς, ὡς ἐκ σπέρματος Δαβὶδ γεν- νηθεὶς, λέγω δὴ, τῆς ἁγίας Παρθένου. Σπέρμα γὰρ αὕτη Δαβὶδ ἐκεῖθεν καταγομένη. Ηδρασε δὲ αὐτὸν, αιωνίζοντα ποιήσας ἐπὶ τῆς βασιλείας · 'Εδόθη μοι γὰρ, φησὶ, πᾶσα ἐξουσία, ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς. Περὶ οὗ φησι καὶ Δανιήλ · Καὶ αὐτῷ ἐδόθη ἡ τιμὴ, καὶ ἡ ἀρχὴ, καὶ ἡ βασιλεία· πάντες λαοί, φυλαί, • Σιν, 6. « COMMENT. IN PSALMOS. A phetendi gratiam, quæ el a sancto Spiritu data erat. Muñá enim Deus ei pollicitus fuerat, tam dė hostium vietoria, quam de futuro ejns semine. Per quod semen Hebræi Solomonem atque alios illius posteres intelligunt, nos autem Christum, ut in sequentibus dicetur. VERS. 3. Quoniam dixisti : In sæculum misericordia difcabitur. id est, fet. Tu, inquit, dixisti mihi, quod a te semper fiet misericordia. Et Hebræi quider. factam esse dicunt háne misericordiam ipsi David, quando adjuvit eum Deus. Nos vero fieri eam dicimus omnibus fidelibus: nam ipsi David non pofuit in sæculum ac perpetuo fieri misericordia, cum jam olim mortuus sit; fidelibus vero sainper potuit. Factus est enim eis perpétua misericordia Jesus Christus, cujus corpus, ut ita dicam, ædi Acatum, et ineffabiliter ex purissimis beatæ Virginis sanguinibus compactum est. Nec mirum, si Chris stum ædificatum fuisse dicamus, cum assumpla ejus humanitas. apud sacram Scripturam, domus etiam appellata sit assumentis Dei, juxta illud : Sapientia ædificavit sibi domum ”. C Prov. 15, 1. Joan. Psal. cis, 1. D In calis praparabitur veritas tua. Dei veritas Christus dicitur, quia verax est, et non mendax, qui etiam de seipso dixit : Ego sum veritas ". Hee, inquit, veritas slabilietur in coelis : verbum enim Preparo, sæpenumero apud Hebræos accipitur pro Stabilio, atque ita reddidit Symmachus. Quod au- tem Christus in cœlo esset stabiliendus, beatus David alibi tradidit, dicens : Dixit Dominus Do- mino meo : Sede a dextris meis *, etc. Vers. 4. Disposui testamèntum electis meis. Hæc ex Dei persona dicta sunt. Et testamentum quidem promissionem appellat, quæ de Iujusmodi electo- rum semine facta fuerat. Per electos vero, ipsos Abraham, Isaac, et Jacob intelligit, quibus Beus pollicitus fuerat se corum semen magnificaturum; Atque ideo magnus Paulus : Ad Abraham, iuquit, dictæ sunt repromissiones, et semini ejus “. Deinde addidit : Non dixit sentinibus quasi multis, sed tanquam de ano, semini tão dixit, quod est Chri- stus $3. Juravi David serve meo, Usque in sæculum præpa rabo semen tuum. Juravi, hoc est, constantissime pa- blicitus sum. Juramentam evim in Deo antiqui con- stantem illius promissionem esse intelligebant. Apud nos etiam juramentum nibil aliud est quam confir- matio. Juravi autem, quod præparabo, hoc est, quod stabiliam semen tuum, usque ad omne saculum. Per semen etiam David, juxta sensum magis vul- garem, Solomon intelligitur, sed juxta altiorem, Jesus Christus, qui ex David semine natus est, ex sancta nimirum Virgine, quæ de stirpe erat David. Stabilivit autem eum Deus, perpetuum ei regauni tribuens: Data est enim mihi, inquit, omnis polesias in calu, et in terra *. De quo etiam apud Dante- lem legimus: Et ei datus est honor, imperium, et ts Galat, t1, 16. Ibid. ** Matth. x£vin, 18.
3α Know that the Lord, he is our God. Know both from the prophecies about him and from his works that the Lord Jesus, he is our God.
β Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ’ οὖν ὁ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ, αὐτὸς μὲν ὢν αἴτιος, οἱ δὲ πατέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αὐτοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐδ’ ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο, Mὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγὼ, ὃς ἐστέρησέ σε καρπὸν κοιλίας;καὶ περὶ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, ὁ Εβραίοι μὲν τὸν Σολομῶντα καὶ τοὺς ἐξ αὐτοῦ καταγομένους φασὶν, ἡμεῖς δὲ τὸν Χριστόν, ὡς ἐν τοῖς ἑξῆς ῥη θήσεται. Οτι εἶπας· Εἰς τὸν αἰῶνα ἔλεος οικοδομηθής σεται. Τό, Οικοδομηθήσεται; ἀντὶ τοῦ, Ποιηθήσει ται. Σὺ, φησίν, εἶπάς μοι, ὅτι ἀεὶ ἔλεος ποιηθήσε ται καὶ οἱ μὲν Ἑβραῖοι τῷ Δαβὶδ ποιήθῆναι τὸ ἔλεός φασι, βοηθουμένῳ παρὰ Θεοῦ, ἡμεῖς δὲ πᾶσι πιστοῖς. Ἐπὶ μὲν γὰρ τοῦ Δαβὶδ οὐχ ἁρμόζει τὸν ἀεὶ, τεθνηκότος ἤδη, ἐπὶ δὲ τῶν πιστῶν, καὶ πάνυ· ἐποιήθη γὰρ αὐτοῖς διηνεκὲς ἔλεος Ἰησοῦς Χριστὸς, οἰκοδομηθείς και συμπαγείς ἀφράστως ἐκ τῶν ἁγνῶν αἱμάτων τῆς ὑπεραγίας Θεοτόκου καὶ Παρ- Β θένου. Οἶκος γὰρ τὸ πρόσλημμα λέγεται τοῦ προσο λαβόντος Θεοῦ· Η σοφία γὰρ, φησίν, ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον. Ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἑτοιμασθήσεται ἡ ἀλήθειά σου. Αλήθεια τοῦ Θεοῦ ὁ Χριστὸς, ὡς ἀψευδής · εἴρηκε γαρ. Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· αὕτη οὖν ἡ ἀλήθεια, φησὶν, ἐν τοῖς οὐρανοῖ; ἑδρασθήσεται. Το γὰρ Ετοιμάζω πολλάκις τὸ Εδράζω σημαίνει παρὰ τοῖς Εβραίοις. Καὶ νῦν γὰρ ὁ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ, 'Ετοιμασθήσεται, Εδρασθήσεται ἐξέδωκε. Περὶ δὲ τοῦ ἑδρασθῆναι τὸν Χριστὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς, αὐτὸς οὗτος ὁ Δαβὶδ εἴρηκεν ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ· Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου. Διεθέμην διαθήκην τοῖς ἐκλεκτοῖς μου. Ταῦτα προσώπῳ τοῦ Θεοῦ φησι· καὶ διαθήκην μὲν λέγει τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν περὶ τοῦ σπέρματος αὐτῶν ἐκλεκτοὺς δὲ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Ἐπηγγείλατο γὰρ μεγαλύναι καὶ ὑψῶσαι τὸ σπέρμα αὐτῶν. Φησὶ δὲ καὶ ὁ μέγας Παῦλος · Τῷ ᾿Αβραάμ ἐῤῥέθησαν αἱ ἐπαγγελίαι, καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ· εἶτα ἐπάγει· Οὐ λέγει καὶ τοῖς σπέρμασιν ὡς ἐπὶ πολλῶν, ἀλλ' ὡς ἐφ' ἑνός· καὶ τῷ σπέρματί σου, ὅ ἐστιν ὁ Χριστός. Αμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· ἕως τοῦ αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Ομοσα, ἀντὶ τοῦ βεβαίως ἐπηγγειλάμην. Ορκον γὰρ ἐπὶ Θεοῦ λέγουσιν οἱ παλαιοὶ τὴν βεβαίαν επαγγελίαν. Καὶ ὁ παρ' ἡμῖν γὰρ ὅρκος οὐδὲν ἑτερόν ἐστιν ἢ βεβαίωσις. αμοσα δὲ, ὅτι ἑτοιμάσω, τουτέστιν ἑδράσω το σπέρμα σου ἄχρι παντὸς αἰῶνος. Σπέρμα γὰρ Δαβίδ κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, ὁ Σολομῶν, κατὰ δὲ ὑψηλοτέραν ἐπιβο- λὴν Ἰησοῦς Χριστὸς, ὡς ἐκ σπέρματος Δαβὶδ γεν- νηθεὶς, λέγω δὴ, τῆς ἁγίας Παρθένου. Σπέρμα γὰρ αὕτη Δαβὶδ ἐκεῖθεν καταγομένη. Ηδρασε δὲ αὐτὸν, αιωνίζοντα ποιήσας ἐπὶ τῆς βασιλείας · 'Εδόθη μοι γὰρ, φησὶ, πᾶσα ἐξουσία, ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς. Περὶ οὗ φησι καὶ Δανιήλ · Καὶ αὐτῷ ἐδόθη ἡ τιμὴ, καὶ ἡ ἀρχὴ, καὶ ἡ βασιλεία· πάντες λαοί, φυλαί, • Σιν, 6. « COMMENT. IN PSALMOS. A phetendi gratiam, quæ el a sancto Spiritu data erat. Muñá enim Deus ei pollicitus fuerat, tam dė hostium vietoria, quam de futuro ejns semine. Per quod semen Hebræi Solomonem atque alios illius posteres intelligunt, nos autem Christum, ut in sequentibus dicetur. VERS. 3. Quoniam dixisti : In sæculum misericordia difcabitur. id est, fet. Tu, inquit, dixisti mihi, quod a te semper fiet misericordia. Et Hebræi quider. factam esse dicunt háne misericordiam ipsi David, quando adjuvit eum Deus. Nos vero fieri eam dicimus omnibus fidelibus: nam ipsi David non pofuit in sæculum ac perpetuo fieri misericordia, cum jam olim mortuus sit; fidelibus vero sainper potuit. Factus est enim eis perpétua misericordia Jesus Christus, cujus corpus, ut ita dicam, ædi Acatum, et ineffabiliter ex purissimis beatæ Virginis sanguinibus compactum est. Nec mirum, si Chris stum ædificatum fuisse dicamus, cum assumpla ejus humanitas. apud sacram Scripturam, domus etiam appellata sit assumentis Dei, juxta illud : Sapientia ædificavit sibi domum ”. C Prov. 15, 1. Joan. Psal. cis, 1. D In calis praparabitur veritas tua. Dei veritas Christus dicitur, quia verax est, et non mendax, qui etiam de seipso dixit : Ego sum veritas ". Hee, inquit, veritas slabilietur in coelis : verbum enim Preparo, sæpenumero apud Hebræos accipitur pro Stabilio, atque ita reddidit Symmachus. Quod au- tem Christus in cœlo esset stabiliendus, beatus David alibi tradidit, dicens : Dixit Dominus Do- mino meo : Sede a dextris meis *, etc. Vers. 4. Disposui testamèntum electis meis. Hæc ex Dei persona dicta sunt. Et testamentum quidem promissionem appellat, quæ de Iujusmodi electo- rum semine facta fuerat. Per electos vero, ipsos Abraham, Isaac, et Jacob intelligit, quibus Beus pollicitus fuerat se corum semen magnificaturum; Atque ideo magnus Paulus : Ad Abraham, iuquit, dictæ sunt repromissiones, et semini ejus “. Deinde addidit : Non dixit sentinibus quasi multis, sed tanquam de ano, semini tão dixit, quod est Chri- stus $3. Juravi David serve meo, Usque in sæculum præpa rabo semen tuum. Juravi, hoc est, constantissime pa- blicitus sum. Juramentam evim in Deo antiqui con- stantem illius promissionem esse intelligebant. Apud nos etiam juramentum nibil aliud est quam confir- matio. Juravi autem, quod præparabo, hoc est, quod stabiliam semen tuum, usque ad omne saculum. Per semen etiam David, juxta sensum magis vul- garem, Solomon intelligitur, sed juxta altiorem, Jesus Christus, qui ex David semine natus est, ex sancta nimirum Virgine, quæ de stirpe erat David. Stabilivit autem eum Deus, perpetuum ei regauni tribuens: Data est enim mihi, inquit, omnis polesias in calu, et in terra *. De quo etiam apud Dante- lem legimus: Et ei datus est honor, imperium, et ts Galat, t1, 16. Ibid. ** Matth. x£vin, 18.
3β He has made us and not we. For even if fathers seem to make children, it is, however, in fact God who makes them, he being the cause and the fathers being joint causes, as serving his precept in the beginning. For this reason, many wishing fervently to make children are not able to at all. And hence when [Rachel] said to her husband, ‘Give me a child’, he gave her the dogmatic reply, Surely I am not in the place of God for you, who has deprived you of fruit of the womb.
γ Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτοῦ. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῷ ϟδ΄ ψαλμῷ· εἰ δὲ ἐκεῖ λαὸς νομῆς γέγραπται, καὶ πρόβατα χειρὸς, οὐδὲν παρὰ ταῦτα.καὶ περὶ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, ὁ Εβραίοι μὲν τὸν Σολομῶντα καὶ τοὺς ἐξ αὐτοῦ καταγομένους φασὶν, ἡμεῖς δὲ τὸν Χριστόν, ὡς ἐν τοῖς ἑξῆς ῥη θήσεται. Οτι εἶπας· Εἰς τὸν αἰῶνα ἔλεος οικοδομηθής σεται. Τό, Οικοδομηθήσεται; ἀντὶ τοῦ, Ποιηθήσει ται. Σὺ, φησίν, εἶπάς μοι, ὅτι ἀεὶ ἔλεος ποιηθήσε ται καὶ οἱ μὲν Ἑβραῖοι τῷ Δαβὶδ ποιήθῆναι τὸ ἔλεός φασι, βοηθουμένῳ παρὰ Θεοῦ, ἡμεῖς δὲ πᾶσι πιστοῖς. Ἐπὶ μὲν γὰρ τοῦ Δαβὶδ οὐχ ἁρμόζει τὸν ἀεὶ, τεθνηκότος ἤδη, ἐπὶ δὲ τῶν πιστῶν, καὶ πάνυ· ἐποιήθη γὰρ αὐτοῖς διηνεκὲς ἔλεος Ἰησοῦς Χριστὸς, οἰκοδομηθείς και συμπαγείς ἀφράστως ἐκ τῶν ἁγνῶν αἱμάτων τῆς ὑπεραγίας Θεοτόκου καὶ Παρ- Β θένου. Οἶκος γὰρ τὸ πρόσλημμα λέγεται τοῦ προσο λαβόντος Θεοῦ· Η σοφία γὰρ, φησίν, ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον. Ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἑτοιμασθήσεται ἡ ἀλήθειά σου. Αλήθεια τοῦ Θεοῦ ὁ Χριστὸς, ὡς ἀψευδής · εἴρηκε γαρ. Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· αὕτη οὖν ἡ ἀλήθεια, φησὶν, ἐν τοῖς οὐρανοῖ; ἑδρασθήσεται. Το γὰρ Ετοιμάζω πολλάκις τὸ Εδράζω σημαίνει παρὰ τοῖς Εβραίοις. Καὶ νῦν γὰρ ὁ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ, 'Ετοιμασθήσεται, Εδρασθήσεται ἐξέδωκε. Περὶ δὲ τοῦ ἑδρασθῆναι τὸν Χριστὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς, αὐτὸς οὗτος ὁ Δαβὶδ εἴρηκεν ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ· Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου. Διεθέμην διαθήκην τοῖς ἐκλεκτοῖς μου. Ταῦτα προσώπῳ τοῦ Θεοῦ φησι· καὶ διαθήκην μὲν λέγει τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν περὶ τοῦ σπέρματος αὐτῶν ἐκλεκτοὺς δὲ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Ἐπηγγείλατο γὰρ μεγαλύναι καὶ ὑψῶσαι τὸ σπέρμα αὐτῶν. Φησὶ δὲ καὶ ὁ μέγας Παῦλος · Τῷ ᾿Αβραάμ ἐῤῥέθησαν αἱ ἐπαγγελίαι, καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ· εἶτα ἐπάγει· Οὐ λέγει καὶ τοῖς σπέρμασιν ὡς ἐπὶ πολλῶν, ἀλλ' ὡς ἐφ' ἑνός· καὶ τῷ σπέρματί σου, ὅ ἐστιν ὁ Χριστός. Αμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· ἕως τοῦ αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Ομοσα, ἀντὶ τοῦ βεβαίως ἐπηγγειλάμην. Ορκον γὰρ ἐπὶ Θεοῦ λέγουσιν οἱ παλαιοὶ τὴν βεβαίαν επαγγελίαν. Καὶ ὁ παρ' ἡμῖν γὰρ ὅρκος οὐδὲν ἑτερόν ἐστιν ἢ βεβαίωσις. αμοσα δὲ, ὅτι ἑτοιμάσω, τουτέστιν ἑδράσω το σπέρμα σου ἄχρι παντὸς αἰῶνος. Σπέρμα γὰρ Δαβίδ κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, ὁ Σολομῶν, κατὰ δὲ ὑψηλοτέραν ἐπιβο- λὴν Ἰησοῦς Χριστὸς, ὡς ἐκ σπέρματος Δαβὶδ γεν- νηθεὶς, λέγω δὴ, τῆς ἁγίας Παρθένου. Σπέρμα γὰρ αὕτη Δαβὶδ ἐκεῖθεν καταγομένη. Ηδρασε δὲ αὐτὸν, αιωνίζοντα ποιήσας ἐπὶ τῆς βασιλείας · 'Εδόθη μοι γὰρ, φησὶ, πᾶσα ἐξουσία, ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς. Περὶ οὗ φησι καὶ Δανιήλ · Καὶ αὐτῷ ἐδόθη ἡ τιμὴ, καὶ ἡ ἀρχὴ, καὶ ἡ βασιλεία· πάντες λαοί, φυλαί, • Σιν, 6. « COMMENT. IN PSALMOS. A phetendi gratiam, quæ el a sancto Spiritu data erat. Muñá enim Deus ei pollicitus fuerat, tam dė hostium vietoria, quam de futuro ejns semine. Per quod semen Hebræi Solomonem atque alios illius posteres intelligunt, nos autem Christum, ut in sequentibus dicetur. VERS. 3. Quoniam dixisti : In sæculum misericordia difcabitur. id est, fet. Tu, inquit, dixisti mihi, quod a te semper fiet misericordia. Et Hebræi quider. factam esse dicunt háne misericordiam ipsi David, quando adjuvit eum Deus. Nos vero fieri eam dicimus omnibus fidelibus: nam ipsi David non pofuit in sæculum ac perpetuo fieri misericordia, cum jam olim mortuus sit; fidelibus vero sainper potuit. Factus est enim eis perpétua misericordia Jesus Christus, cujus corpus, ut ita dicam, ædi Acatum, et ineffabiliter ex purissimis beatæ Virginis sanguinibus compactum est. Nec mirum, si Chris stum ædificatum fuisse dicamus, cum assumpla ejus humanitas. apud sacram Scripturam, domus etiam appellata sit assumentis Dei, juxta illud : Sapientia ædificavit sibi domum ”. C Prov. 15, 1. Joan. Psal. cis, 1. D In calis praparabitur veritas tua. Dei veritas Christus dicitur, quia verax est, et non mendax, qui etiam de seipso dixit : Ego sum veritas ". Hee, inquit, veritas slabilietur in coelis : verbum enim Preparo, sæpenumero apud Hebræos accipitur pro Stabilio, atque ita reddidit Symmachus. Quod au- tem Christus in cœlo esset stabiliendus, beatus David alibi tradidit, dicens : Dixit Dominus Do- mino meo : Sede a dextris meis *, etc. Vers. 4. Disposui testamèntum electis meis. Hæc ex Dei persona dicta sunt. Et testamentum quidem promissionem appellat, quæ de Iujusmodi electo- rum semine facta fuerat. Per electos vero, ipsos Abraham, Isaac, et Jacob intelligit, quibus Beus pollicitus fuerat se corum semen magnificaturum; Atque ideo magnus Paulus : Ad Abraham, iuquit, dictæ sunt repromissiones, et semini ejus “. Deinde addidit : Non dixit sentinibus quasi multis, sed tanquam de ano, semini tão dixit, quod est Chri- stus $3. Juravi David serve meo, Usque in sæculum præpa rabo semen tuum. Juravi, hoc est, constantissime pa- blicitus sum. Juramentam evim in Deo antiqui con- stantem illius promissionem esse intelligebant. Apud nos etiam juramentum nibil aliud est quam confir- matio. Juravi autem, quod præparabo, hoc est, quod stabiliam semen tuum, usque ad omne saculum. Per semen etiam David, juxta sensum magis vul- garem, Solomon intelligitur, sed juxta altiorem, Jesus Christus, qui ex David semine natus est, ex sancta nimirum Virgine, quæ de stirpe erat David. Stabilivit autem eum Deus, perpetuum ei regauni tribuens: Data est enim mihi, inquit, omnis polesias in calu, et in terra *. De quo etiam apud Dante- lem legimus: Et ei datus est honor, imperium, et ts Galat, t1, 16. Ibid. ** Matth. x£vin, 18.
3γ We, though, are his people and sheep of his pasturage. This was also said in the ninety-fourth psalm; even though there is written ‘people of his pasturage’ and ‘sheep of his hand’, this is not of any importance.
α Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογήσει, εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ὥσπερ εἰσιέναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς τὰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι χρὴ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεὸν, ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρθείσης τῆς γλώσσης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ· περὶ τῶν αὐλῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ΄ ψαλμῷ προείρηται.καὶ περὶ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, ὁ Εβραίοι μὲν τὸν Σολομῶντα καὶ τοὺς ἐξ αὐτοῦ καταγομένους φασὶν, ἡμεῖς δὲ τὸν Χριστόν, ὡς ἐν τοῖς ἑξῆς ῥη θήσεται. Οτι εἶπας· Εἰς τὸν αἰῶνα ἔλεος οικοδομηθής σεται. Τό, Οικοδομηθήσεται; ἀντὶ τοῦ, Ποιηθήσει ται. Σὺ, φησίν, εἶπάς μοι, ὅτι ἀεὶ ἔλεος ποιηθήσε ται καὶ οἱ μὲν Ἑβραῖοι τῷ Δαβὶδ ποιήθῆναι τὸ ἔλεός φασι, βοηθουμένῳ παρὰ Θεοῦ, ἡμεῖς δὲ πᾶσι πιστοῖς. Ἐπὶ μὲν γὰρ τοῦ Δαβὶδ οὐχ ἁρμόζει τὸν ἀεὶ, τεθνηκότος ἤδη, ἐπὶ δὲ τῶν πιστῶν, καὶ πάνυ· ἐποιήθη γὰρ αὐτοῖς διηνεκὲς ἔλεος Ἰησοῦς Χριστὸς, οἰκοδομηθείς και συμπαγείς ἀφράστως ἐκ τῶν ἁγνῶν αἱμάτων τῆς ὑπεραγίας Θεοτόκου καὶ Παρ- Β θένου. Οἶκος γὰρ τὸ πρόσλημμα λέγεται τοῦ προσο λαβόντος Θεοῦ· Η σοφία γὰρ, φησίν, ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον. Ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἑτοιμασθήσεται ἡ ἀλήθειά σου. Αλήθεια τοῦ Θεοῦ ὁ Χριστὸς, ὡς ἀψευδής · εἴρηκε γαρ. Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· αὕτη οὖν ἡ ἀλήθεια, φησὶν, ἐν τοῖς οὐρανοῖ; ἑδρασθήσεται. Το γὰρ Ετοιμάζω πολλάκις τὸ Εδράζω σημαίνει παρὰ τοῖς Εβραίοις. Καὶ νῦν γὰρ ὁ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ, 'Ετοιμασθήσεται, Εδρασθήσεται ἐξέδωκε. Περὶ δὲ τοῦ ἑδρασθῆναι τὸν Χριστὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς, αὐτὸς οὗτος ὁ Δαβὶδ εἴρηκεν ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ· Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου. Διεθέμην διαθήκην τοῖς ἐκλεκτοῖς μου. Ταῦτα προσώπῳ τοῦ Θεοῦ φησι· καὶ διαθήκην μὲν λέγει τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν περὶ τοῦ σπέρματος αὐτῶν ἐκλεκτοὺς δὲ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Ἐπηγγείλατο γὰρ μεγαλύναι καὶ ὑψῶσαι τὸ σπέρμα αὐτῶν. Φησὶ δὲ καὶ ὁ μέγας Παῦλος · Τῷ ᾿Αβραάμ ἐῤῥέθησαν αἱ ἐπαγγελίαι, καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ· εἶτα ἐπάγει· Οὐ λέγει καὶ τοῖς σπέρμασιν ὡς ἐπὶ πολλῶν, ἀλλ' ὡς ἐφ' ἑνός· καὶ τῷ σπέρματί σου, ὅ ἐστιν ὁ Χριστός. Αμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· ἕως τοῦ αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Ομοσα, ἀντὶ τοῦ βεβαίως ἐπηγγειλάμην. Ορκον γὰρ ἐπὶ Θεοῦ λέγουσιν οἱ παλαιοὶ τὴν βεβαίαν επαγγελίαν. Καὶ ὁ παρ' ἡμῖν γὰρ ὅρκος οὐδὲν ἑτερόν ἐστιν ἢ βεβαίωσις. αμοσα δὲ, ὅτι ἑτοιμάσω, τουτέστιν ἑδράσω το σπέρμα σου ἄχρι παντὸς αἰῶνος. Σπέρμα γὰρ Δαβίδ κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, ὁ Σολομῶν, κατὰ δὲ ὑψηλοτέραν ἐπιβο- λὴν Ἰησοῦς Χριστὸς, ὡς ἐκ σπέρματος Δαβὶδ γεν- νηθεὶς, λέγω δὴ, τῆς ἁγίας Παρθένου. Σπέρμα γὰρ αὕτη Δαβὶδ ἐκεῖθεν καταγομένη. Ηδρασε δὲ αὐτὸν, αιωνίζοντα ποιήσας ἐπὶ τῆς βασιλείας · 'Εδόθη μοι γὰρ, φησὶ, πᾶσα ἐξουσία, ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς. Περὶ οὗ φησι καὶ Δανιήλ · Καὶ αὐτῷ ἐδόθη ἡ τιμὴ, καὶ ἡ ἀρχὴ, καὶ ἡ βασιλεία· πάντες λαοί, φυλαί, • Σιν, 6. « COMMENT. IN PSALMOS. A phetendi gratiam, quæ el a sancto Spiritu data erat. Muñá enim Deus ei pollicitus fuerat, tam dė hostium vietoria, quam de futuro ejns semine. Per quod semen Hebræi Solomonem atque alios illius posteres intelligunt, nos autem Christum, ut in sequentibus dicetur. VERS. 3. Quoniam dixisti : In sæculum misericordia difcabitur. id est, fet. Tu, inquit, dixisti mihi, quod a te semper fiet misericordia. Et Hebræi quider. factam esse dicunt háne misericordiam ipsi David, quando adjuvit eum Deus. Nos vero fieri eam dicimus omnibus fidelibus: nam ipsi David non pofuit in sæculum ac perpetuo fieri misericordia, cum jam olim mortuus sit; fidelibus vero sainper potuit. Factus est enim eis perpétua misericordia Jesus Christus, cujus corpus, ut ita dicam, ædi Acatum, et ineffabiliter ex purissimis beatæ Virginis sanguinibus compactum est. Nec mirum, si Chris stum ædificatum fuisse dicamus, cum assumpla ejus humanitas. apud sacram Scripturam, domus etiam appellata sit assumentis Dei, juxta illud : Sapientia ædificavit sibi domum ”. C Prov. 15, 1. Joan. Psal. cis, 1. D In calis praparabitur veritas tua. Dei veritas Christus dicitur, quia verax est, et non mendax, qui etiam de seipso dixit : Ego sum veritas ". Hee, inquit, veritas slabilietur in coelis : verbum enim Preparo, sæpenumero apud Hebræos accipitur pro Stabilio, atque ita reddidit Symmachus. Quod au- tem Christus in cœlo esset stabiliendus, beatus David alibi tradidit, dicens : Dixit Dominus Do- mino meo : Sede a dextris meis *, etc. Vers. 4. Disposui testamèntum electis meis. Hæc ex Dei persona dicta sunt. Et testamentum quidem promissionem appellat, quæ de Iujusmodi electo- rum semine facta fuerat. Per electos vero, ipsos Abraham, Isaac, et Jacob intelligit, quibus Beus pollicitus fuerat se corum semen magnificaturum; Atque ideo magnus Paulus : Ad Abraham, iuquit, dictæ sunt repromissiones, et semini ejus “. Deinde addidit : Non dixit sentinibus quasi multis, sed tanquam de ano, semini tão dixit, quod est Chri- stus $3. Juravi David serve meo, Usque in sæculum præpa rabo semen tuum. Juravi, hoc est, constantissime pa- blicitus sum. Juramentam evim in Deo antiqui con- stantem illius promissionem esse intelligebant. Apud nos etiam juramentum nibil aliud est quam confir- matio. Juravi autem, quod præparabo, hoc est, quod stabiliam semen tuum, usque ad omne saculum. Per semen etiam David, juxta sensum magis vul- garem, Solomon intelligitur, sed juxta altiorem, Jesus Christus, qui ex David semine natus est, ex sancta nimirum Virgine, quæ de stirpe erat David. Stabilivit autem eum Deus, perpetuum ei regauni tribuens: Data est enim mihi, inquit, omnis polesias in calu, et in terra *. De quo etiam apud Dante- lem legimus: Et ei datus est honor, imperium, et ts Galat, t1, 16. Ibid. ** Matth. x£vin, 18.
4α Enter into his gates with confession, into his enclosures with hymns. Just as one must first enter into the gates and then into the enclosures, so one must first confess one’s sins and then hymn God, so that with the tongue having been purified by con- fession the hymn may be offered in purity. Christ’s gates and enclosures are the churches throughout the whole earth as his house. The enclosures were also spoken of previously in the eighty-third psalm.
β Ἐξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Tὰ αὐτὰ δοκεῖ λέγειν πάλιν, ἐπιτείνων καὶ κατεπείγων. β λατρεύετε MΑSCBFV : λατρεύσατε P : λατρεύσαντες H.καὶ περὶ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, ὁ Εβραίοι μὲν τὸν Σολομῶντα καὶ τοὺς ἐξ αὐτοῦ καταγομένους φασὶν, ἡμεῖς δὲ τὸν Χριστόν, ὡς ἐν τοῖς ἑξῆς ῥη θήσεται. Οτι εἶπας· Εἰς τὸν αἰῶνα ἔλεος οικοδομηθής σεται. Τό, Οικοδομηθήσεται; ἀντὶ τοῦ, Ποιηθήσει ται. Σὺ, φησίν, εἶπάς μοι, ὅτι ἀεὶ ἔλεος ποιηθήσε ται καὶ οἱ μὲν Ἑβραῖοι τῷ Δαβὶδ ποιήθῆναι τὸ ἔλεός φασι, βοηθουμένῳ παρὰ Θεοῦ, ἡμεῖς δὲ πᾶσι πιστοῖς. Ἐπὶ μὲν γὰρ τοῦ Δαβὶδ οὐχ ἁρμόζει τὸν ἀεὶ, τεθνηκότος ἤδη, ἐπὶ δὲ τῶν πιστῶν, καὶ πάνυ· ἐποιήθη γὰρ αὐτοῖς διηνεκὲς ἔλεος Ἰησοῦς Χριστὸς, οἰκοδομηθείς και συμπαγείς ἀφράστως ἐκ τῶν ἁγνῶν αἱμάτων τῆς ὑπεραγίας Θεοτόκου καὶ Παρ- Β θένου. Οἶκος γὰρ τὸ πρόσλημμα λέγεται τοῦ προσο λαβόντος Θεοῦ· Η σοφία γὰρ, φησίν, ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον. Ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἑτοιμασθήσεται ἡ ἀλήθειά σου. Αλήθεια τοῦ Θεοῦ ὁ Χριστὸς, ὡς ἀψευδής · εἴρηκε γαρ. Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· αὕτη οὖν ἡ ἀλήθεια, φησὶν, ἐν τοῖς οὐρανοῖ; ἑδρασθήσεται. Το γὰρ Ετοιμάζω πολλάκις τὸ Εδράζω σημαίνει παρὰ τοῖς Εβραίοις. Καὶ νῦν γὰρ ὁ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ, 'Ετοιμασθήσεται, Εδρασθήσεται ἐξέδωκε. Περὶ δὲ τοῦ ἑδρασθῆναι τὸν Χριστὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς, αὐτὸς οὗτος ὁ Δαβὶδ εἴρηκεν ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ· Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου. Διεθέμην διαθήκην τοῖς ἐκλεκτοῖς μου. Ταῦτα προσώπῳ τοῦ Θεοῦ φησι· καὶ διαθήκην μὲν λέγει τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν περὶ τοῦ σπέρματος αὐτῶν ἐκλεκτοὺς δὲ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Ἐπηγγείλατο γὰρ μεγαλύναι καὶ ὑψῶσαι τὸ σπέρμα αὐτῶν. Φησὶ δὲ καὶ ὁ μέγας Παῦλος · Τῷ ᾿Αβραάμ ἐῤῥέθησαν αἱ ἐπαγγελίαι, καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ· εἶτα ἐπάγει· Οὐ λέγει καὶ τοῖς σπέρμασιν ὡς ἐπὶ πολλῶν, ἀλλ' ὡς ἐφ' ἑνός· καὶ τῷ σπέρματί σου, ὅ ἐστιν ὁ Χριστός. Αμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· ἕως τοῦ αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Ομοσα, ἀντὶ τοῦ βεβαίως ἐπηγγειλάμην. Ορκον γὰρ ἐπὶ Θεοῦ λέγουσιν οἱ παλαιοὶ τὴν βεβαίαν επαγγελίαν. Καὶ ὁ παρ' ἡμῖν γὰρ ὅρκος οὐδὲν ἑτερόν ἐστιν ἢ βεβαίωσις. αμοσα δὲ, ὅτι ἑτοιμάσω, τουτέστιν ἑδράσω το σπέρμα σου ἄχρι παντὸς αἰῶνος. Σπέρμα γὰρ Δαβίδ κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, ὁ Σολομῶν, κατὰ δὲ ὑψηλοτέραν ἐπιβο- λὴν Ἰησοῦς Χριστὸς, ὡς ἐκ σπέρματος Δαβὶδ γεν- νηθεὶς, λέγω δὴ, τῆς ἁγίας Παρθένου. Σπέρμα γὰρ αὕτη Δαβὶδ ἐκεῖθεν καταγομένη. Ηδρασε δὲ αὐτὸν, αιωνίζοντα ποιήσας ἐπὶ τῆς βασιλείας · 'Εδόθη μοι γὰρ, φησὶ, πᾶσα ἐξουσία, ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς. Περὶ οὗ φησι καὶ Δανιήλ · Καὶ αὐτῷ ἐδόθη ἡ τιμὴ, καὶ ἡ ἀρχὴ, καὶ ἡ βασιλεία· πάντες λαοί, φυλαί, • Σιν, 6. « COMMENT. IN PSALMOS. A phetendi gratiam, quæ el a sancto Spiritu data erat. Muñá enim Deus ei pollicitus fuerat, tam dė hostium vietoria, quam de futuro ejns semine. Per quod semen Hebræi Solomonem atque alios illius posteres intelligunt, nos autem Christum, ut in sequentibus dicetur. VERS. 3. Quoniam dixisti : In sæculum misericordia difcabitur. id est, fet. Tu, inquit, dixisti mihi, quod a te semper fiet misericordia. Et Hebræi quider. factam esse dicunt háne misericordiam ipsi David, quando adjuvit eum Deus. Nos vero fieri eam dicimus omnibus fidelibus: nam ipsi David non pofuit in sæculum ac perpetuo fieri misericordia, cum jam olim mortuus sit; fidelibus vero sainper potuit. Factus est enim eis perpétua misericordia Jesus Christus, cujus corpus, ut ita dicam, ædi Acatum, et ineffabiliter ex purissimis beatæ Virginis sanguinibus compactum est. Nec mirum, si Chris stum ædificatum fuisse dicamus, cum assumpla ejus humanitas. apud sacram Scripturam, domus etiam appellata sit assumentis Dei, juxta illud : Sapientia ædificavit sibi domum ”. C Prov. 15, 1. Joan. Psal. cis, 1. D In calis praparabitur veritas tua. Dei veritas Christus dicitur, quia verax est, et non mendax, qui etiam de seipso dixit : Ego sum veritas ". Hee, inquit, veritas slabilietur in coelis : verbum enim Preparo, sæpenumero apud Hebræos accipitur pro Stabilio, atque ita reddidit Symmachus. Quod au- tem Christus in cœlo esset stabiliendus, beatus David alibi tradidit, dicens : Dixit Dominus Do- mino meo : Sede a dextris meis *, etc. Vers. 4. Disposui testamèntum electis meis. Hæc ex Dei persona dicta sunt. Et testamentum quidem promissionem appellat, quæ de Iujusmodi electo- rum semine facta fuerat. Per electos vero, ipsos Abraham, Isaac, et Jacob intelligit, quibus Beus pollicitus fuerat se corum semen magnificaturum; Atque ideo magnus Paulus : Ad Abraham, iuquit, dictæ sunt repromissiones, et semini ejus “. Deinde addidit : Non dixit sentinibus quasi multis, sed tanquam de ano, semini tão dixit, quod est Chri- stus $3. Juravi David serve meo, Usque in sæculum præpa rabo semen tuum. Juravi, hoc est, constantissime pa- blicitus sum. Juramentam evim in Deo antiqui con- stantem illius promissionem esse intelligebant. Apud nos etiam juramentum nibil aliud est quam confir- matio. Juravi autem, quod præparabo, hoc est, quod stabiliam semen tuum, usque ad omne saculum. Per semen etiam David, juxta sensum magis vul- garem, Solomon intelligitur, sed juxta altiorem, Jesus Christus, qui ex David semine natus est, ex sancta nimirum Virgine, quæ de stirpe erat David. Stabilivit autem eum Deus, perpetuum ei regauni tribuens: Data est enim mihi, inquit, omnis polesias in calu, et in terra *. De quo etiam apud Dante- lem legimus: Et ei datus est honor, imperium, et ts Galat, t1, 16. Ibid. ** Matth. x£vin, 18.
4β Confess to him, praise his name. He seems to say the same again, intensifying and urging on.
Ἢ ἐξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει, τὴν εὐχαριστίαν· εὐχαριστεῖτε, φησὶ, τηλικαῦτα εὐεργετηθέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. α Ὅτι χρηστὸς Κύριος, εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀνθρώπων. β Καὶ ἕως γενεᾶς καὶ γενεᾶς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκὴς ἡ ἀλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. 100 ρ΄ α Ψαλμὸς τῷ Δαυίδ. Ὁ μακάριος ᾽Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρετὰς ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν 4Rg 22-23 ὁ Δαυὶδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος, καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτῆρα καὶ παράδειγμα τελειότητος. | β Ἔλεον καὶ κρίσιν ᾄσομαί σοι, Κύριε. ᾎσμά σοι προσοίσω, τὸν ἔλεον καὶ τὴν κρίσιν, ᾄδων τὰ περὶ τοῦ ἐλέους σου καὶ τῆς κρίσεως, ὅτι ἐλεεῖς μὲν κατὰ τὴν παροῦσαν ζωὴν, κρίνεις δὲ κατὰ τὴν μέλλουσαν· ἢ ὅτι οὔτε ὁ ἔλεός σου ἄκριτος, οὔτε ἡ κρίσις σου ἀνέλεος. Ἐπεὶ δὲ ταῦτα ᾄσομαι, ταῦτα καὶ μιμήσομαι, ἐλεῶν καὶ κρίνων ὀρθῶς. α Ψαλῶ καὶ συνήσω ἐν ὁδῷ ἀμώμῳ. Ὁδεύων ἀμώμως, ψαλῶ καὶ συνήσω· χρὴ γὰρ τὸν ψάλλοντα καὶ συνιέναι τὰ ψαλλόμενα. Εἴη δ’ ἂν τὸ μὲν ὁδεύειν ἀμώμως, τῆς πρακτικῆς, τὸ δὲ ψάλλειν καὶ συνιέναι, τῆς θεωρητικῆς· ἢ διὰ μὲν τοῦ ψάλλειν, τὴν πρακτικὴν ἐνέφηνε, διὰ δὲ τοῦ συνιέναι, τὴν θεωρητικὴν, ἅπερ ἄμφω κατορθοῖ τις ἕνεκεν ὁδοῦ ἀμώμου. β Πότε ἥξεις πρός με; Τὸν διὰ τοῦτο ὁδεύοντα ἀμώμως καὶ ψάλλοντα καὶ συνιέντα, ἢ τὸν διαπύρως ἐπιθυμοῦντα τῆς παρουσίας σου. Εἴρηκε γὰρ ὁ Χριστὸς, Ἐάν τις ἀγαπᾷ με, τὸν λόγον μου τηρήσει, καὶ ὁ Πατήρ μου ἀγαπήσει αὐτὸν, καὶ πρὸς αὐτὸν ἐλευσόμεθα, καὶ μονὴν παρ’ αὐτῷ ποιήσομεν. β τὸν λόγον μου τηρήσει corr. : καὶ τὸν λόγον μου τηρήσει ACHV : καὶ τὸν λόγον μου τηρήσῃ MPS2F : καὶ τὸν λόγον μου τηρεῖ B.καὶ περὶ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, ὁ Εβραίοι μὲν τὸν Σολομῶντα καὶ τοὺς ἐξ αὐτοῦ καταγομένους φασὶν, ἡμεῖς δὲ τὸν Χριστόν, ὡς ἐν τοῖς ἑξῆς ῥη θήσεται. Οτι εἶπας· Εἰς τὸν αἰῶνα ἔλεος οικοδομηθής σεται. Τό, Οικοδομηθήσεται; ἀντὶ τοῦ, Ποιηθήσει ται. Σὺ, φησίν, εἶπάς μοι, ὅτι ἀεὶ ἔλεος ποιηθήσε ται καὶ οἱ μὲν Ἑβραῖοι τῷ Δαβὶδ ποιήθῆναι τὸ ἔλεός φασι, βοηθουμένῳ παρὰ Θεοῦ, ἡμεῖς δὲ πᾶσι πιστοῖς. Ἐπὶ μὲν γὰρ τοῦ Δαβὶδ οὐχ ἁρμόζει τὸν ἀεὶ, τεθνηκότος ἤδη, ἐπὶ δὲ τῶν πιστῶν, καὶ πάνυ· ἐποιήθη γὰρ αὐτοῖς διηνεκὲς ἔλεος Ἰησοῦς Χριστὸς, οἰκοδομηθείς και συμπαγείς ἀφράστως ἐκ τῶν ἁγνῶν αἱμάτων τῆς ὑπεραγίας Θεοτόκου καὶ Παρ- Β θένου. Οἶκος γὰρ τὸ πρόσλημμα λέγεται τοῦ προσο λαβόντος Θεοῦ· Η σοφία γὰρ, φησίν, ᾠκοδόμησεν ἑαυτῇ οἶκον. Ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἑτοιμασθήσεται ἡ ἀλήθειά σου. Αλήθεια τοῦ Θεοῦ ὁ Χριστὸς, ὡς ἀψευδής · εἴρηκε γαρ. Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· αὕτη οὖν ἡ ἀλήθεια, φησὶν, ἐν τοῖς οὐρανοῖ; ἑδρασθήσεται. Το γὰρ Ετοιμάζω πολλάκις τὸ Εδράζω σημαίνει παρὰ τοῖς Εβραίοις. Καὶ νῦν γὰρ ὁ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ, 'Ετοιμασθήσεται, Εδρασθήσεται ἐξέδωκε. Περὶ δὲ τοῦ ἑδρασθῆναι τὸν Χριστὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς, αὐτὸς οὗτος ὁ Δαβὶδ εἴρηκεν ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ· Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου. Διεθέμην διαθήκην τοῖς ἐκλεκτοῖς μου. Ταῦτα προσώπῳ τοῦ Θεοῦ φησι· καὶ διαθήκην μὲν λέγει τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν περὶ τοῦ σπέρματος αὐτῶν ἐκλεκτοὺς δὲ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Ἐπηγγείλατο γὰρ μεγαλύναι καὶ ὑψῶσαι τὸ σπέρμα αὐτῶν. Φησὶ δὲ καὶ ὁ μέγας Παῦλος · Τῷ ᾿Αβραάμ ἐῤῥέθησαν αἱ ἐπαγγελίαι, καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ· εἶτα ἐπάγει· Οὐ λέγει καὶ τοῖς σπέρμασιν ὡς ἐπὶ πολλῶν, ἀλλ' ὡς ἐφ' ἑνός· καὶ τῷ σπέρματί σου, ὅ ἐστιν ὁ Χριστός. Αμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· ἕως τοῦ αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Ομοσα, ἀντὶ τοῦ βεβαίως ἐπηγγειλάμην. Ορκον γὰρ ἐπὶ Θεοῦ λέγουσιν οἱ παλαιοὶ τὴν βεβαίαν επαγγελίαν. Καὶ ὁ παρ' ἡμῖν γὰρ ὅρκος οὐδὲν ἑτερόν ἐστιν ἢ βεβαίωσις. αμοσα δὲ, ὅτι ἑτοιμάσω, τουτέστιν ἑδράσω το σπέρμα σου ἄχρι παντὸς αἰῶνος. Σπέρμα γὰρ Δαβίδ κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, ὁ Σολομῶν, κατὰ δὲ ὑψηλοτέραν ἐπιβο- λὴν Ἰησοῦς Χριστὸς, ὡς ἐκ σπέρματος Δαβὶδ γεν- νηθεὶς, λέγω δὴ, τῆς ἁγίας Παρθένου. Σπέρμα γὰρ αὕτη Δαβὶδ ἐκεῖθεν καταγομένη. Ηδρασε δὲ αὐτὸν, αιωνίζοντα ποιήσας ἐπὶ τῆς βασιλείας · 'Εδόθη μοι γὰρ, φησὶ, πᾶσα ἐξουσία, ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς. Περὶ οὗ φησι καὶ Δανιήλ · Καὶ αὐτῷ ἐδόθη ἡ τιμὴ, καὶ ἡ ἀρχὴ, καὶ ἡ βασιλεία· πάντες λαοί, φυλαί, • Σιν, 6. « COMMENT. IN PSALMOS. A phetendi gratiam, quæ el a sancto Spiritu data erat. Muñá enim Deus ei pollicitus fuerat, tam dė hostium vietoria, quam de futuro ejns semine. Per quod semen Hebræi Solomonem atque alios illius posteres intelligunt, nos autem Christum, ut in sequentibus dicetur. VERS. 3. Quoniam dixisti : In sæculum misericordia difcabitur. id est, fet. Tu, inquit, dixisti mihi, quod a te semper fiet misericordia. Et Hebræi quider. factam esse dicunt háne misericordiam ipsi David, quando adjuvit eum Deus. Nos vero fieri eam dicimus omnibus fidelibus: nam ipsi David non pofuit in sæculum ac perpetuo fieri misericordia, cum jam olim mortuus sit; fidelibus vero sainper potuit. Factus est enim eis perpétua misericordia Jesus Christus, cujus corpus, ut ita dicam, ædi Acatum, et ineffabiliter ex purissimis beatæ Virginis sanguinibus compactum est. Nec mirum, si Chris stum ædificatum fuisse dicamus, cum assumpla ejus humanitas. apud sacram Scripturam, domus etiam appellata sit assumentis Dei, juxta illud : Sapientia ædificavit sibi domum ”. C Prov. 15, 1. Joan. Psal. cis, 1. D In calis praparabitur veritas tua. Dei veritas Christus dicitur, quia verax est, et non mendax, qui etiam de seipso dixit : Ego sum veritas ". Hee, inquit, veritas slabilietur in coelis : verbum enim Preparo, sæpenumero apud Hebræos accipitur pro Stabilio, atque ita reddidit Symmachus. Quod au- tem Christus in cœlo esset stabiliendus, beatus David alibi tradidit, dicens : Dixit Dominus Do- mino meo : Sede a dextris meis *, etc. Vers. 4. Disposui testamèntum electis meis. Hæc ex Dei persona dicta sunt. Et testamentum quidem promissionem appellat, quæ de Iujusmodi electo- rum semine facta fuerat. Per electos vero, ipsos Abraham, Isaac, et Jacob intelligit, quibus Beus pollicitus fuerat se corum semen magnificaturum; Atque ideo magnus Paulus : Ad Abraham, iuquit, dictæ sunt repromissiones, et semini ejus “. Deinde addidit : Non dixit sentinibus quasi multis, sed tanquam de ano, semini tão dixit, quod est Chri- stus $3. Juravi David serve meo, Usque in sæculum præpa rabo semen tuum. Juravi, hoc est, constantissime pa- blicitus sum. Juramentam evim in Deo antiqui con- stantem illius promissionem esse intelligebant. Apud nos etiam juramentum nibil aliud est quam confir- matio. Juravi autem, quod præparabo, hoc est, quod stabiliam semen tuum, usque ad omne saculum. Per semen etiam David, juxta sensum magis vul- garem, Solomon intelligitur, sed juxta altiorem, Jesus Christus, qui ex David semine natus est, ex sancta nimirum Virgine, quæ de stirpe erat David. Stabilivit autem eum Deus, perpetuum ei regauni tribuens: Data est enim mihi, inquit, omnis polesias in calu, et in terra *. De quo etiam apud Dante- lem legimus: Et ei datus est honor, imperium, et ts Galat, t1, 16. Ibid. ** Matth. x£vin, 18.
Or else understand confession here as thanksgiving. Give thanks, he says, having received such great benefactions; praise the name of the Redeemer and Master. 5α For the Lord is good, his mercy is to the age. Good as sympathetic. And his mercy is eternal and not temporary as is that of men. 5β And his truth is to generation and generation. The truth of his words is continuous, or else not only in the generation of the old people, but also in that of the new people. 100 Psalm 100 1α A psalm belonging to David. The blessed Josiah attained great virtues as king, having foreseen which David composed 4Rg 22-23 the present psalm, recounting Josiah’s virtuous life in his person and setting out for men a model of an upright life and an example of perfection. 1β I shall sing mercy and judgement to you, O Lord. I shall offer a song to you, mercy and judgement, singing the things about your mercy and judgement, for you show mercy during the present life, but judge in the life to come; or else that neither is your mercy without judgement nor your judgement without mercy. And since I shall sing of these things, I shall also emulate them, showing mercy and judg- ing uprightly. I shall sing with psaltery and will understand on a blameless way. Making my way blamelessly, I shall sing and will understand; it is necessary for the one who is singing to understand what he is singing. Walking blamelessly may be understood as belonging to practical virtue and singing and understanding as belonging to contemplative virtue; or else by the singing he signified practical virtue, and by the understanding, contem- plative virtue, both of which one achieves on account of a blameless way. 2β When will you come to me? Who on this account am walking blamelessly and singing and understanding, or who am fervently desiring your presence. For Christ said, If a man loves me, he will keep my word, and my Father will love him, and we shall come to him and make our home with him.
Psalmus CXVII
PG 128:1123Ψαλμός 100 — Psalm 100Β Ει Ο Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ε τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν. Ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ δυσμων, καὶ βοῤῥᾷ, καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ περάτων τοῦ κόσμου συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γάρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Επλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Επλα νήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπών ἀρετῆς, μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας. 'Οδόν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εύρον. Πόλις κατοικητηρίου ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον οἱ πλανώμενοι· εἴη δ' ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί. Πεινώντες καὶ διψώντες. Ησαν δηλονότι οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ή διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς. Η ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Εν ἁμαρ τία κατετρίβη, ἐξησθένησε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Εκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αυτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Την ἀνάγουσαν πρὸς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εἶ ρον ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ ἐδίδα - ξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν. Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητήριον. Περ. οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αυτού. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώ πων. Τὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι᾽ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησά- σθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά. *Οτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ενέπλησε θείου ἄρτου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου· λέγω δὴ τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας. Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Έν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρί ζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θανάτος τῆς παρού σης. Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Εν πτωχείᾳ ἀρετῶν, καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεί ἁμαρτημάτων. Σειραῖς γὰρ, φησὶν, ἕκαστος ἑαυ τῶν ἁμαρτημάτων περισφίγγεται. *Οτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. "Ητοι EUTHYMII ZIGABENI Et de regionibus congregavit eos. De regionibus A gentium congregatos, in unam Ecclesiam, atque in unicam fidem conjunxit. VERS. 3. A solis ortu, et occasu, ab aquilone, el mari. Ex quatuor enim mundi partibus in unum congregati sunt: quia in omnem terram exivit so- nus apostolorum, et in fines orbis terræ verba eo- Tum VERS. 4. Erraverunt in solitudine, in inaquoso. Errabant olim gentes omnes ambulantes in conver- satione quadam deserta solitariaque ac viduata vir- tutum fructibus, et omni sacræ doctrinæ potu prorsus carente. Viam civitatis habitaculi non invenerunt. Civitas habitaculi proprie cœlum est: cujus viam non in- venerant, veluti errabundi : vel ipsa etiam cogni- tiq Dei, virtusque, et religio. VERS. 5. Esurientes et sitientes. Erant scilicet : neque enim cognitionem Dei aut doctrinam ul- lam habebant, qua cibum aut potum animabus suis præstarent. Anima eorum in ipsis defecit. In peccatis nimi- rum contrita, atque imo etiam effecta debilis et infirma. VERS. 6. Et clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Ciamabant prophetæ ad Dominum, sa- lutem ac redemptionem gentium optantes ; ipsique angeli pariter, qui universis sortito nationibus præsunt. Et de omnibus necessitatibus eorum eripuit eos. De multiplici scilicet dæmonum tyrannide. VERS. 7. deduxit eos in viam rectam. Quæ ad cœlum ducit, quam antea non invenerunt, cum in errore degerent: incarnatus vero Deus docuit eos omnem veritatem. Ut irent in civitatem habitaculi. De qua paulo su- perius diximus. VERS. 8. Confiteantur Domino misericordiæ ejus. Annuntient, inquit, misericordias Dei erga se. ·Et mirabilia ejus filiis hominum. Et narrent, in- quit, filiis hominum id nescientibus, mirabilia Dei opera in eos, seu propter eos facta. VERS. 9. Quia satiavit animam inanem. Vacuas ac esurientes animas divino pane implevit potuque vivifico : evangelica nimirum doctrina. Et animam esurientem satiavit bonis. Idem re- petit aliis verbis. VERS. 10. Sedentes in tenebris et umbra mortis. Hoc est in tenebris erroris. Error etenim umbra est, atque imago corporeæ hujus mortis, dum a vera ac perpetua cœlesti vita nos separat, quemad- modum illa a præsenti. Vinctos in mendicitate et ferro. In mendicitate, hoc est, inopia virtutum in forti praeterea ac gravi calena peccatoruin : Calenis enim, inquit, peccato- rum suorum unusquisque constringitur. TERS. 11. Quia exacerbaverunt eloquia Dei. Hoc « Psal. xvm, 5. D 106) oἱ
PG 128:995γ Διεπορευόμην ἐν ἀκακίᾳ καρδίας μου ἐν μέσῳ τοῦ οἴκου μου. Ἀνεστρεφόμην ἐν καθαρότητι καρδίας.βασιλεία αιώνιος· καὶ ἡ ἐξουσία, τις οὐ διαφθα ρήσεται. Ταῦτα δὲ οὐκ ἂν ἁρμόσοι τῷ Σολομῶντι. γλῶσσαι δουλεύσουσιν αὐτῷ· ἡ βασιλεία αὐτοῦ Β Οικοδομήσω εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου. Οἰκοδομὴν μὲν ἐνταῦθα λέγει τὴν αὔξησιν καὶ ἀπάρτισιν, θρόνον δὲ τὴν βασιλείαν. Σκόπει δὲ πῶς τὴν βασιλείαν τοῦ Χριστοῦ βασιλείαν Δαβὶδ ἐκάλεσε διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγεσθαι τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα. Ειώθαμεν γὰρ τὴν βασιλείαν τοῦ υἱοῦ τοῦ πατρός λέγειν διὰ τὴν οἰκείωσιν. Ἐξομολογήσονταί σοι οἱ οὐρανοὶ τὰ θαυμάσιά σου, Κύριε. Οὐρανοὺς λέγει τὰς οὐναρίους δυνά μεις. Αὗται, φησὶν, αἱ οὐράνιαι δυνάμεις εὐχαρι στήσουσι τοῖς θαυμασίοις ἔργοις σου τούτοις. Αδια- φόρως δὲ κεῖται ἡ τοῦ ἐξομολογήσονται σύνταξις. "Η οὐρανοὺς νόει μοι τοὺς τὰ οὐράνια φρονοῦντας ἀνθρώπους, καὶ ὑψηλοὺς τὸν βίον. Καὶ γὰρ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν Εκκλησία ἁγία. Περιττεύει τὸ Γάρ. Εξομολογήσονται, φασί, τὰ θαυμάσιά σου, ὅτι θαυμαστά ποιεῖς, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου, ὅτι ἀληθεύεις ἃ ἐπαγγέλλῃ. Λέγει δὲ ταῦτα, ὑπερχαίρων τῇ ῥηθείσῃ θαυμασίᾳ ἐπαγγελίᾳ· εὐχαριστήσουσι δὲ αἱ μὲν οὐράνιαι δυνάμεις ἐν Εχ κλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐν οὐρανοῖς, περὶ ἧς εἴρηκε Παῦλος· Καὶ ᾿Εκκλησία πρωτοτόκων ἀπογεγραμ· μένων (4) ἐν οὐρανοῖς. Οἱ δὲ οὐρανόφρονες ἄν Ορωποι ἐν Ἐκκλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐπὶ γῆς ἔτι ζώντων. Ομοιωθήσεται τῷ Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ ; Τὸ Ἐν νεφέλαις, Ἐν ὕψει τινὲς ἐξέδωκαν· ἄλλοι δὲ Ἐν οὐρανίοις τόποις· ἐν ὕψει δὲ καὶ ἐν οὐρανίοις τό- ποις εἰσὶν οἱ ἄγγελοι. Λέγει τοίνυν · ὅτι Τίς ἄγγελος ἰιωθήσεται τῷ Κυρίῳ, ἢ τίς ἐν ἁγίοις ὁμοιωθήσεται αὐτῷ ; Υἱοὺς γὰρ Θεοῦ τους τοιούτους υποληπτέον, κατὰ τὸν Ἐγὼ εἶπα· Θεοί ἐστε· ὄντως οὐδεὶς, σὺ μὲν γὰρ ποιητής· οὗτοι δὲ ποιήματα. Οὐχ ὡς συγκ κρίνων δὲ τοῦτό φησιν, ἀλλ᾿ ἰδίωμα καὶ τοῦτο τῆς Εβραϊδος, ἀπὸ τῆς ἀνομοιότητος, ὑπεροχὴν προτά γειν Θεῷ. Υπερυμνεῖ δὲ αὐτὸν, ὡς μεγάλα καὶ σωτή. ρια επαγγειλάμενον. Εοικε δὲ τῷ λόγῳ καὶ τό Οὔτε ἄγγελος, οὐκ ἄνθρωπος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος ἔσωσεν ἡμᾶς. "Οτι τίς ἐν νεφέλαις ἱσωθήσεται τῷ Κυρίῳ; Ο Θεὸς ἐνδοξαζόμενος ἐν βουλῇ ἁγίων, μέγας καὶ φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Βουλὴν ἐνταῦθα τὸν σύλλογον, τὸ συνέδριον τῶν ἁγίων ὠνόμασεν, ὡς καὶ ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ παραδίδοται. Ἐν τῇ συναγωγῇ γὰρ τῶν ἁγίων δοξα- EUTHYMII ZIGABENI 90% regnum : omnes populi, tribus, lingua, servient A illi : ṛegnum illius, regnum æternum, et potentia in- corrupta *, qua verba Solonioni non congruunt. VERS. 5. El ædificabo in generationem et genera- tionem thronum tuum. Ædificare, hoc in loco, ponit pro augere, et perficere, et thronum pro regno. Illud considera, quomodo Propheta regnum Christi appellavit regnum David, quia Christus se- - cundum carnem ab illo descendebat. Solemus etenim filii regnum patris nomine appellare, ob cognationem scilicet et tam arctam necessitudi- nem. VERS. 6. Confitevuntur cœli mirabilia tua, Do- mine. Per coelos, coelestes intelligit potentias. Ipsæ, inquit, cœlestes virtutes gratias tibi agent de tam admirandis operibus. Vel per calos eos homines intelligit, qui sapiunt cœlestia, quique vita ac con• versatione sua cæteris sublimiores sunt. Etenim veritatem tuam in Ecclesia sanctorum. Abundat dictio Enim. Confitebuntur tibi, inquit, mirabilia tua, quod scilicet admiranda operaris, et veritatem tuam, hoc est, quod veras esse facies promissiones tuas. Atque hæc lætus admodum ac gaudens dicit, ob admirandam nimirum promissio- nem. Gratias, inquit, tibi agent caelestes illa vir- tutes, in sanctorum illorum Ecclesia, qui in cœlis sunt. Nujusmodi autem Ecclesiam Paulus, Primo- genitorum Ecclesiam appellat descriptorum in cœ- lis ". Quod si juxta aliam expositionem, per coelos, eos homines intelligas, qui cœlestia sapiunt, sanctorum Ecclesiam illorum esse Ecclesiam dices qui in terra viventes, cœlestium angelorum vitam, ac conversationem imitantur. VERS. 7. Quoniam quis in nubibus aquabitur C Domino? similis erit Domino in filiis Dei? Quod hic legimus In nubibus, quidam interpretes, In alto, reddiderunt ; alii, In locis calestibus. Manent autem in alto atque in locis cœlestibus angeli. Quis, inquit, angelus æquabitur Domino? Vel quis inter sanctos omnes, ei poterit comparari? Per Dei enim filios, sanctos viros intelligimus, juxta illud : Ego dixi : Di¡ estis, et filii Altissimi omnes *. Ac si diceret : Nullus profecto ei poterit comparari. Tu enim factor, illi autem factura. Verum hæc Propheta non dicit ut comparet Deo homines, sed idioma Hebraicum secutus, ex hac dissimilitudine Dei excellentiam demonstrat, eumque laudat, vel- uti qui magua quædam ac salutaria pollicitus sit. His autem verbis illa Apostoli valde similia sunt, . salvavil nos 48. VERS. 8. Deus qui glorificatur in consilio sancto- D rum, magnus et terribilis est super omnes, qui in circuitu ejus sunt. Per consilium hoc in loco con- gregationem et concilium intelligit, ut in primo etiam diximus psalmo. In congregatione enim ss Dan. vil, quod neque angelus, neque homo, sed ipse Deus Varia lectiones. Grace simpliciter : Homines vero qui cœlestia sa- piunt (gratias agent Deo) in Ecclesia sanctorum qui adhuc in terra vivunt. • 14. * Hebr. x11, 23. * Psal. LXXXΙ, 6. 48 Hebr. 11, 16. (4) Videtur nonnihil aberrare ab auctoris sen ul.
2γ I would conduct myself in the innocence of my heart in the midst of my house. I would live my life in purity of heart.
α Οὐ προετιθέμην πρὸ ὀφθαλμῶν μου πρᾶγμα παράνομον. Οὔτε πρὸ τῶν αἰσθητῶν, οὔτε πρὸ τῶν νοητῶν, τουτέστιν, οὐκ ἠνειχόμην οὔτε ὁρᾶν, οὔτε ἐνθυμεῖσθαι παρανομίαν.βασιλεία αιώνιος· καὶ ἡ ἐξουσία, τις οὐ διαφθα ρήσεται. Ταῦτα δὲ οὐκ ἂν ἁρμόσοι τῷ Σολομῶντι. γλῶσσαι δουλεύσουσιν αὐτῷ· ἡ βασιλεία αὐτοῦ Β Οικοδομήσω εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου. Οἰκοδομὴν μὲν ἐνταῦθα λέγει τὴν αὔξησιν καὶ ἀπάρτισιν, θρόνον δὲ τὴν βασιλείαν. Σκόπει δὲ πῶς τὴν βασιλείαν τοῦ Χριστοῦ βασιλείαν Δαβὶδ ἐκάλεσε διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγεσθαι τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα. Ειώθαμεν γὰρ τὴν βασιλείαν τοῦ υἱοῦ τοῦ πατρός λέγειν διὰ τὴν οἰκείωσιν. Ἐξομολογήσονταί σοι οἱ οὐρανοὶ τὰ θαυμάσιά σου, Κύριε. Οὐρανοὺς λέγει τὰς οὐναρίους δυνά μεις. Αὗται, φησὶν, αἱ οὐράνιαι δυνάμεις εὐχαρι στήσουσι τοῖς θαυμασίοις ἔργοις σου τούτοις. Αδια- φόρως δὲ κεῖται ἡ τοῦ ἐξομολογήσονται σύνταξις. "Η οὐρανοὺς νόει μοι τοὺς τὰ οὐράνια φρονοῦντας ἀνθρώπους, καὶ ὑψηλοὺς τὸν βίον. Καὶ γὰρ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν Εκκλησία ἁγία. Περιττεύει τὸ Γάρ. Εξομολογήσονται, φασί, τὰ θαυμάσιά σου, ὅτι θαυμαστά ποιεῖς, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου, ὅτι ἀληθεύεις ἃ ἐπαγγέλλῃ. Λέγει δὲ ταῦτα, ὑπερχαίρων τῇ ῥηθείσῃ θαυμασίᾳ ἐπαγγελίᾳ· εὐχαριστήσουσι δὲ αἱ μὲν οὐράνιαι δυνάμεις ἐν Εχ κλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐν οὐρανοῖς, περὶ ἧς εἴρηκε Παῦλος· Καὶ ᾿Εκκλησία πρωτοτόκων ἀπογεγραμ· μένων (4) ἐν οὐρανοῖς. Οἱ δὲ οὐρανόφρονες ἄν Ορωποι ἐν Ἐκκλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐπὶ γῆς ἔτι ζώντων. Ομοιωθήσεται τῷ Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ ; Τὸ Ἐν νεφέλαις, Ἐν ὕψει τινὲς ἐξέδωκαν· ἄλλοι δὲ Ἐν οὐρανίοις τόποις· ἐν ὕψει δὲ καὶ ἐν οὐρανίοις τό- ποις εἰσὶν οἱ ἄγγελοι. Λέγει τοίνυν · ὅτι Τίς ἄγγελος ἰιωθήσεται τῷ Κυρίῳ, ἢ τίς ἐν ἁγίοις ὁμοιωθήσεται αὐτῷ ; Υἱοὺς γὰρ Θεοῦ τους τοιούτους υποληπτέον, κατὰ τὸν Ἐγὼ εἶπα· Θεοί ἐστε· ὄντως οὐδεὶς, σὺ μὲν γὰρ ποιητής· οὗτοι δὲ ποιήματα. Οὐχ ὡς συγκ κρίνων δὲ τοῦτό φησιν, ἀλλ᾿ ἰδίωμα καὶ τοῦτο τῆς Εβραϊδος, ἀπὸ τῆς ἀνομοιότητος, ὑπεροχὴν προτά γειν Θεῷ. Υπερυμνεῖ δὲ αὐτὸν, ὡς μεγάλα καὶ σωτή. ρια επαγγειλάμενον. Εοικε δὲ τῷ λόγῳ καὶ τό Οὔτε ἄγγελος, οὐκ ἄνθρωπος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος ἔσωσεν ἡμᾶς. "Οτι τίς ἐν νεφέλαις ἱσωθήσεται τῷ Κυρίῳ; Ο Θεὸς ἐνδοξαζόμενος ἐν βουλῇ ἁγίων, μέγας καὶ φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Βουλὴν ἐνταῦθα τὸν σύλλογον, τὸ συνέδριον τῶν ἁγίων ὠνόμασεν, ὡς καὶ ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ παραδίδοται. Ἐν τῇ συναγωγῇ γὰρ τῶν ἁγίων δοξα- EUTHYMII ZIGABENI 90% regnum : omnes populi, tribus, lingua, servient A illi : ṛegnum illius, regnum æternum, et potentia in- corrupta *, qua verba Solonioni non congruunt. VERS. 5. El ædificabo in generationem et genera- tionem thronum tuum. Ædificare, hoc in loco, ponit pro augere, et perficere, et thronum pro regno. Illud considera, quomodo Propheta regnum Christi appellavit regnum David, quia Christus se- - cundum carnem ab illo descendebat. Solemus etenim filii regnum patris nomine appellare, ob cognationem scilicet et tam arctam necessitudi- nem. VERS. 6. Confitevuntur cœli mirabilia tua, Do- mine. Per coelos, coelestes intelligit potentias. Ipsæ, inquit, cœlestes virtutes gratias tibi agent de tam admirandis operibus. Vel per calos eos homines intelligit, qui sapiunt cœlestia, quique vita ac con• versatione sua cæteris sublimiores sunt. Etenim veritatem tuam in Ecclesia sanctorum. Abundat dictio Enim. Confitebuntur tibi, inquit, mirabilia tua, quod scilicet admiranda operaris, et veritatem tuam, hoc est, quod veras esse facies promissiones tuas. Atque hæc lætus admodum ac gaudens dicit, ob admirandam nimirum promissio- nem. Gratias, inquit, tibi agent caelestes illa vir- tutes, in sanctorum illorum Ecclesia, qui in cœlis sunt. Nujusmodi autem Ecclesiam Paulus, Primo- genitorum Ecclesiam appellat descriptorum in cœ- lis ". Quod si juxta aliam expositionem, per coelos, eos homines intelligas, qui cœlestia sapiunt, sanctorum Ecclesiam illorum esse Ecclesiam dices qui in terra viventes, cœlestium angelorum vitam, ac conversationem imitantur. VERS. 7. Quoniam quis in nubibus aquabitur C Domino? similis erit Domino in filiis Dei? Quod hic legimus In nubibus, quidam interpretes, In alto, reddiderunt ; alii, In locis calestibus. Manent autem in alto atque in locis cœlestibus angeli. Quis, inquit, angelus æquabitur Domino? Vel quis inter sanctos omnes, ei poterit comparari? Per Dei enim filios, sanctos viros intelligimus, juxta illud : Ego dixi : Di¡ estis, et filii Altissimi omnes *. Ac si diceret : Nullus profecto ei poterit comparari. Tu enim factor, illi autem factura. Verum hæc Propheta non dicit ut comparet Deo homines, sed idioma Hebraicum secutus, ex hac dissimilitudine Dei excellentiam demonstrat, eumque laudat, vel- uti qui magua quædam ac salutaria pollicitus sit. His autem verbis illa Apostoli valde similia sunt, . salvavil nos 48. VERS. 8. Deus qui glorificatur in consilio sancto- D rum, magnus et terribilis est super omnes, qui in circuitu ejus sunt. Per consilium hoc in loco con- gregationem et concilium intelligit, ut in primo etiam diximus psalmo. In congregatione enim ss Dan. vil, quod neque angelus, neque homo, sed ipse Deus Varia lectiones. Grace simpliciter : Homines vero qui cœlestia sa- piunt (gratias agent Deo) in Ecclesia sanctorum qui adhuc in terra vivunt. • 14. * Hebr. x11, 23. * Psal. LXXXΙ, 6. 48 Hebr. 11, 16. (4) Videtur nonnihil aberrare ab auctoris sen ul.
3α I would not place any unlawful thing before my eyes. Neither before my sensible nor before my intelligible eyes, that is, I would not suffer to either see or desire any lawlessness.
β Ποιοῦντας παραβάσεις ἐμίσησα. Τοὺς παραβαίνοντας τὸ δίκαιον, εἴτε πρὸς Θεὸν, εἴτε πρὸς ἀνθρώπους.βασιλεία αιώνιος· καὶ ἡ ἐξουσία, τις οὐ διαφθα ρήσεται. Ταῦτα δὲ οὐκ ἂν ἁρμόσοι τῷ Σολομῶντι. γλῶσσαι δουλεύσουσιν αὐτῷ· ἡ βασιλεία αὐτοῦ Β Οικοδομήσω εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου. Οἰκοδομὴν μὲν ἐνταῦθα λέγει τὴν αὔξησιν καὶ ἀπάρτισιν, θρόνον δὲ τὴν βασιλείαν. Σκόπει δὲ πῶς τὴν βασιλείαν τοῦ Χριστοῦ βασιλείαν Δαβὶδ ἐκάλεσε διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγεσθαι τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα. Ειώθαμεν γὰρ τὴν βασιλείαν τοῦ υἱοῦ τοῦ πατρός λέγειν διὰ τὴν οἰκείωσιν. Ἐξομολογήσονταί σοι οἱ οὐρανοὶ τὰ θαυμάσιά σου, Κύριε. Οὐρανοὺς λέγει τὰς οὐναρίους δυνά μεις. Αὗται, φησὶν, αἱ οὐράνιαι δυνάμεις εὐχαρι στήσουσι τοῖς θαυμασίοις ἔργοις σου τούτοις. Αδια- φόρως δὲ κεῖται ἡ τοῦ ἐξομολογήσονται σύνταξις. "Η οὐρανοὺς νόει μοι τοὺς τὰ οὐράνια φρονοῦντας ἀνθρώπους, καὶ ὑψηλοὺς τὸν βίον. Καὶ γὰρ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν Εκκλησία ἁγία. Περιττεύει τὸ Γάρ. Εξομολογήσονται, φασί, τὰ θαυμάσιά σου, ὅτι θαυμαστά ποιεῖς, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου, ὅτι ἀληθεύεις ἃ ἐπαγγέλλῃ. Λέγει δὲ ταῦτα, ὑπερχαίρων τῇ ῥηθείσῃ θαυμασίᾳ ἐπαγγελίᾳ· εὐχαριστήσουσι δὲ αἱ μὲν οὐράνιαι δυνάμεις ἐν Εχ κλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐν οὐρανοῖς, περὶ ἧς εἴρηκε Παῦλος· Καὶ ᾿Εκκλησία πρωτοτόκων ἀπογεγραμ· μένων (4) ἐν οὐρανοῖς. Οἱ δὲ οὐρανόφρονες ἄν Ορωποι ἐν Ἐκκλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐπὶ γῆς ἔτι ζώντων. Ομοιωθήσεται τῷ Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ ; Τὸ Ἐν νεφέλαις, Ἐν ὕψει τινὲς ἐξέδωκαν· ἄλλοι δὲ Ἐν οὐρανίοις τόποις· ἐν ὕψει δὲ καὶ ἐν οὐρανίοις τό- ποις εἰσὶν οἱ ἄγγελοι. Λέγει τοίνυν · ὅτι Τίς ἄγγελος ἰιωθήσεται τῷ Κυρίῳ, ἢ τίς ἐν ἁγίοις ὁμοιωθήσεται αὐτῷ ; Υἱοὺς γὰρ Θεοῦ τους τοιούτους υποληπτέον, κατὰ τὸν Ἐγὼ εἶπα· Θεοί ἐστε· ὄντως οὐδεὶς, σὺ μὲν γὰρ ποιητής· οὗτοι δὲ ποιήματα. Οὐχ ὡς συγκ κρίνων δὲ τοῦτό φησιν, ἀλλ᾿ ἰδίωμα καὶ τοῦτο τῆς Εβραϊδος, ἀπὸ τῆς ἀνομοιότητος, ὑπεροχὴν προτά γειν Θεῷ. Υπερυμνεῖ δὲ αὐτὸν, ὡς μεγάλα καὶ σωτή. ρια επαγγειλάμενον. Εοικε δὲ τῷ λόγῳ καὶ τό Οὔτε ἄγγελος, οὐκ ἄνθρωπος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος ἔσωσεν ἡμᾶς. "Οτι τίς ἐν νεφέλαις ἱσωθήσεται τῷ Κυρίῳ; Ο Θεὸς ἐνδοξαζόμενος ἐν βουλῇ ἁγίων, μέγας καὶ φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Βουλὴν ἐνταῦθα τὸν σύλλογον, τὸ συνέδριον τῶν ἁγίων ὠνόμασεν, ὡς καὶ ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ παραδίδοται. Ἐν τῇ συναγωγῇ γὰρ τῶν ἁγίων δοξα- EUTHYMII ZIGABENI 90% regnum : omnes populi, tribus, lingua, servient A illi : ṛegnum illius, regnum æternum, et potentia in- corrupta *, qua verba Solonioni non congruunt. VERS. 5. El ædificabo in generationem et genera- tionem thronum tuum. Ædificare, hoc in loco, ponit pro augere, et perficere, et thronum pro regno. Illud considera, quomodo Propheta regnum Christi appellavit regnum David, quia Christus se- - cundum carnem ab illo descendebat. Solemus etenim filii regnum patris nomine appellare, ob cognationem scilicet et tam arctam necessitudi- nem. VERS. 6. Confitevuntur cœli mirabilia tua, Do- mine. Per coelos, coelestes intelligit potentias. Ipsæ, inquit, cœlestes virtutes gratias tibi agent de tam admirandis operibus. Vel per calos eos homines intelligit, qui sapiunt cœlestia, quique vita ac con• versatione sua cæteris sublimiores sunt. Etenim veritatem tuam in Ecclesia sanctorum. Abundat dictio Enim. Confitebuntur tibi, inquit, mirabilia tua, quod scilicet admiranda operaris, et veritatem tuam, hoc est, quod veras esse facies promissiones tuas. Atque hæc lætus admodum ac gaudens dicit, ob admirandam nimirum promissio- nem. Gratias, inquit, tibi agent caelestes illa vir- tutes, in sanctorum illorum Ecclesia, qui in cœlis sunt. Nujusmodi autem Ecclesiam Paulus, Primo- genitorum Ecclesiam appellat descriptorum in cœ- lis ". Quod si juxta aliam expositionem, per coelos, eos homines intelligas, qui cœlestia sapiunt, sanctorum Ecclesiam illorum esse Ecclesiam dices qui in terra viventes, cœlestium angelorum vitam, ac conversationem imitantur. VERS. 7. Quoniam quis in nubibus aquabitur C Domino? similis erit Domino in filiis Dei? Quod hic legimus In nubibus, quidam interpretes, In alto, reddiderunt ; alii, In locis calestibus. Manent autem in alto atque in locis cœlestibus angeli. Quis, inquit, angelus æquabitur Domino? Vel quis inter sanctos omnes, ei poterit comparari? Per Dei enim filios, sanctos viros intelligimus, juxta illud : Ego dixi : Di¡ estis, et filii Altissimi omnes *. Ac si diceret : Nullus profecto ei poterit comparari. Tu enim factor, illi autem factura. Verum hæc Propheta non dicit ut comparet Deo homines, sed idioma Hebraicum secutus, ex hac dissimilitudine Dei excellentiam demonstrat, eumque laudat, vel- uti qui magua quædam ac salutaria pollicitus sit. His autem verbis illa Apostoli valde similia sunt, . salvavil nos 48. VERS. 8. Deus qui glorificatur in consilio sancto- D rum, magnus et terribilis est super omnes, qui in circuitu ejus sunt. Per consilium hoc in loco con- gregationem et concilium intelligit, ut in primo etiam diximus psalmo. In congregatione enim ss Dan. vil, quod neque angelus, neque homo, sed ipse Deus Varia lectiones. Grace simpliciter : Homines vero qui cœlestia sa- piunt (gratias agent Deo) in Ecclesia sanctorum qui adhuc in terra vivunt. • 14. * Hebr. x11, 23. * Psal. LXXXΙ, 6. 48 Hebr. 11, 16. (4) Videtur nonnihil aberrare ab auctoris sen ul.
3β I have hated those who make transgressions. Those who transgress what is just, either towards God or towards men.
α Οὐκ ἐκολλήθη μοι καρδία σκαμβή. Tῷ γὰρ εὐθεῖ, τὸ στρεβλὸν ἀνάρμοστον.βασιλεία αιώνιος· καὶ ἡ ἐξουσία, τις οὐ διαφθα ρήσεται. Ταῦτα δὲ οὐκ ἂν ἁρμόσοι τῷ Σολομῶντι. γλῶσσαι δουλεύσουσιν αὐτῷ· ἡ βασιλεία αὐτοῦ Β Οικοδομήσω εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου. Οἰκοδομὴν μὲν ἐνταῦθα λέγει τὴν αὔξησιν καὶ ἀπάρτισιν, θρόνον δὲ τὴν βασιλείαν. Σκόπει δὲ πῶς τὴν βασιλείαν τοῦ Χριστοῦ βασιλείαν Δαβὶδ ἐκάλεσε διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγεσθαι τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα. Ειώθαμεν γὰρ τὴν βασιλείαν τοῦ υἱοῦ τοῦ πατρός λέγειν διὰ τὴν οἰκείωσιν. Ἐξομολογήσονταί σοι οἱ οὐρανοὶ τὰ θαυμάσιά σου, Κύριε. Οὐρανοὺς λέγει τὰς οὐναρίους δυνά μεις. Αὗται, φησὶν, αἱ οὐράνιαι δυνάμεις εὐχαρι στήσουσι τοῖς θαυμασίοις ἔργοις σου τούτοις. Αδια- φόρως δὲ κεῖται ἡ τοῦ ἐξομολογήσονται σύνταξις. "Η οὐρανοὺς νόει μοι τοὺς τὰ οὐράνια φρονοῦντας ἀνθρώπους, καὶ ὑψηλοὺς τὸν βίον. Καὶ γὰρ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν Εκκλησία ἁγία. Περιττεύει τὸ Γάρ. Εξομολογήσονται, φασί, τὰ θαυμάσιά σου, ὅτι θαυμαστά ποιεῖς, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου, ὅτι ἀληθεύεις ἃ ἐπαγγέλλῃ. Λέγει δὲ ταῦτα, ὑπερχαίρων τῇ ῥηθείσῃ θαυμασίᾳ ἐπαγγελίᾳ· εὐχαριστήσουσι δὲ αἱ μὲν οὐράνιαι δυνάμεις ἐν Εχ κλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐν οὐρανοῖς, περὶ ἧς εἴρηκε Παῦλος· Καὶ ᾿Εκκλησία πρωτοτόκων ἀπογεγραμ· μένων (4) ἐν οὐρανοῖς. Οἱ δὲ οὐρανόφρονες ἄν Ορωποι ἐν Ἐκκλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐπὶ γῆς ἔτι ζώντων. Ομοιωθήσεται τῷ Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ ; Τὸ Ἐν νεφέλαις, Ἐν ὕψει τινὲς ἐξέδωκαν· ἄλλοι δὲ Ἐν οὐρανίοις τόποις· ἐν ὕψει δὲ καὶ ἐν οὐρανίοις τό- ποις εἰσὶν οἱ ἄγγελοι. Λέγει τοίνυν · ὅτι Τίς ἄγγελος ἰιωθήσεται τῷ Κυρίῳ, ἢ τίς ἐν ἁγίοις ὁμοιωθήσεται αὐτῷ ; Υἱοὺς γὰρ Θεοῦ τους τοιούτους υποληπτέον, κατὰ τὸν Ἐγὼ εἶπα· Θεοί ἐστε· ὄντως οὐδεὶς, σὺ μὲν γὰρ ποιητής· οὗτοι δὲ ποιήματα. Οὐχ ὡς συγκ κρίνων δὲ τοῦτό φησιν, ἀλλ᾿ ἰδίωμα καὶ τοῦτο τῆς Εβραϊδος, ἀπὸ τῆς ἀνομοιότητος, ὑπεροχὴν προτά γειν Θεῷ. Υπερυμνεῖ δὲ αὐτὸν, ὡς μεγάλα καὶ σωτή. ρια επαγγειλάμενον. Εοικε δὲ τῷ λόγῳ καὶ τό Οὔτε ἄγγελος, οὐκ ἄνθρωπος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος ἔσωσεν ἡμᾶς. "Οτι τίς ἐν νεφέλαις ἱσωθήσεται τῷ Κυρίῳ; Ο Θεὸς ἐνδοξαζόμενος ἐν βουλῇ ἁγίων, μέγας καὶ φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Βουλὴν ἐνταῦθα τὸν σύλλογον, τὸ συνέδριον τῶν ἁγίων ὠνόμασεν, ὡς καὶ ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ παραδίδοται. Ἐν τῇ συναγωγῇ γὰρ τῶν ἁγίων δοξα- EUTHYMII ZIGABENI 90% regnum : omnes populi, tribus, lingua, servient A illi : ṛegnum illius, regnum æternum, et potentia in- corrupta *, qua verba Solonioni non congruunt. VERS. 5. El ædificabo in generationem et genera- tionem thronum tuum. Ædificare, hoc in loco, ponit pro augere, et perficere, et thronum pro regno. Illud considera, quomodo Propheta regnum Christi appellavit regnum David, quia Christus se- - cundum carnem ab illo descendebat. Solemus etenim filii regnum patris nomine appellare, ob cognationem scilicet et tam arctam necessitudi- nem. VERS. 6. Confitevuntur cœli mirabilia tua, Do- mine. Per coelos, coelestes intelligit potentias. Ipsæ, inquit, cœlestes virtutes gratias tibi agent de tam admirandis operibus. Vel per calos eos homines intelligit, qui sapiunt cœlestia, quique vita ac con• versatione sua cæteris sublimiores sunt. Etenim veritatem tuam in Ecclesia sanctorum. Abundat dictio Enim. Confitebuntur tibi, inquit, mirabilia tua, quod scilicet admiranda operaris, et veritatem tuam, hoc est, quod veras esse facies promissiones tuas. Atque hæc lætus admodum ac gaudens dicit, ob admirandam nimirum promissio- nem. Gratias, inquit, tibi agent caelestes illa vir- tutes, in sanctorum illorum Ecclesia, qui in cœlis sunt. Nujusmodi autem Ecclesiam Paulus, Primo- genitorum Ecclesiam appellat descriptorum in cœ- lis ". Quod si juxta aliam expositionem, per coelos, eos homines intelligas, qui cœlestia sapiunt, sanctorum Ecclesiam illorum esse Ecclesiam dices qui in terra viventes, cœlestium angelorum vitam, ac conversationem imitantur. VERS. 7. Quoniam quis in nubibus aquabitur C Domino? similis erit Domino in filiis Dei? Quod hic legimus In nubibus, quidam interpretes, In alto, reddiderunt ; alii, In locis calestibus. Manent autem in alto atque in locis cœlestibus angeli. Quis, inquit, angelus æquabitur Domino? Vel quis inter sanctos omnes, ei poterit comparari? Per Dei enim filios, sanctos viros intelligimus, juxta illud : Ego dixi : Di¡ estis, et filii Altissimi omnes *. Ac si diceret : Nullus profecto ei poterit comparari. Tu enim factor, illi autem factura. Verum hæc Propheta non dicit ut comparet Deo homines, sed idioma Hebraicum secutus, ex hac dissimilitudine Dei excellentiam demonstrat, eumque laudat, vel- uti qui magua quædam ac salutaria pollicitus sit. His autem verbis illa Apostoli valde similia sunt, . salvavil nos 48. VERS. 8. Deus qui glorificatur in consilio sancto- D rum, magnus et terribilis est super omnes, qui in circuitu ejus sunt. Per consilium hoc in loco con- gregationem et concilium intelligit, ut in primo etiam diximus psalmo. In congregatione enim ss Dan. vil, quod neque angelus, neque homo, sed ipse Deus Varia lectiones. Grace simpliciter : Homines vero qui cœlestia sa- piunt (gratias agent Deo) in Ecclesia sanctorum qui adhuc in terra vivunt. • 14. * Hebr. x11, 23. * Psal. LXXXΙ, 6. 48 Hebr. 11, 16. (4) Videtur nonnihil aberrare ab auctoris sen ul.
4α No crooked heart has been joined to me. Because for what is straight, what is twisted is unfitting.
β Ἐκκλίνοντος ἀπ᾽ ἐμοῦ τοῦ πονηροῦ οὐκ ἐγίνωσκον. Οὐ χρὴ γὰρ τῆς τοῦ πονηροῦ φιλίας ἀντέχεσθαι, ἀλλὰ προσεδρεύοντα μὲν, πειρᾶσθαι βελτιοῦν, ἀναχωροῦντος δὲ, καταφρονεῖν. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τοῦ διαβόλου, ὅτι μὴ διδοὺς αὐτῷ πάροδον, οὐδ’ ἀναχωροῦντος ἐγίνωσκον.βασιλεία αιώνιος· καὶ ἡ ἐξουσία, τις οὐ διαφθα ρήσεται. Ταῦτα δὲ οὐκ ἂν ἁρμόσοι τῷ Σολομῶντι. γλῶσσαι δουλεύσουσιν αὐτῷ· ἡ βασιλεία αὐτοῦ Β Οικοδομήσω εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου. Οἰκοδομὴν μὲν ἐνταῦθα λέγει τὴν αὔξησιν καὶ ἀπάρτισιν, θρόνον δὲ τὴν βασιλείαν. Σκόπει δὲ πῶς τὴν βασιλείαν τοῦ Χριστοῦ βασιλείαν Δαβὶδ ἐκάλεσε διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγεσθαι τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα. Ειώθαμεν γὰρ τὴν βασιλείαν τοῦ υἱοῦ τοῦ πατρός λέγειν διὰ τὴν οἰκείωσιν. Ἐξομολογήσονταί σοι οἱ οὐρανοὶ τὰ θαυμάσιά σου, Κύριε. Οὐρανοὺς λέγει τὰς οὐναρίους δυνά μεις. Αὗται, φησὶν, αἱ οὐράνιαι δυνάμεις εὐχαρι στήσουσι τοῖς θαυμασίοις ἔργοις σου τούτοις. Αδια- φόρως δὲ κεῖται ἡ τοῦ ἐξομολογήσονται σύνταξις. "Η οὐρανοὺς νόει μοι τοὺς τὰ οὐράνια φρονοῦντας ἀνθρώπους, καὶ ὑψηλοὺς τὸν βίον. Καὶ γὰρ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν Εκκλησία ἁγία. Περιττεύει τὸ Γάρ. Εξομολογήσονται, φασί, τὰ θαυμάσιά σου, ὅτι θαυμαστά ποιεῖς, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου, ὅτι ἀληθεύεις ἃ ἐπαγγέλλῃ. Λέγει δὲ ταῦτα, ὑπερχαίρων τῇ ῥηθείσῃ θαυμασίᾳ ἐπαγγελίᾳ· εὐχαριστήσουσι δὲ αἱ μὲν οὐράνιαι δυνάμεις ἐν Εχ κλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐν οὐρανοῖς, περὶ ἧς εἴρηκε Παῦλος· Καὶ ᾿Εκκλησία πρωτοτόκων ἀπογεγραμ· μένων (4) ἐν οὐρανοῖς. Οἱ δὲ οὐρανόφρονες ἄν Ορωποι ἐν Ἐκκλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐπὶ γῆς ἔτι ζώντων. Ομοιωθήσεται τῷ Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ ; Τὸ Ἐν νεφέλαις, Ἐν ὕψει τινὲς ἐξέδωκαν· ἄλλοι δὲ Ἐν οὐρανίοις τόποις· ἐν ὕψει δὲ καὶ ἐν οὐρανίοις τό- ποις εἰσὶν οἱ ἄγγελοι. Λέγει τοίνυν · ὅτι Τίς ἄγγελος ἰιωθήσεται τῷ Κυρίῳ, ἢ τίς ἐν ἁγίοις ὁμοιωθήσεται αὐτῷ ; Υἱοὺς γὰρ Θεοῦ τους τοιούτους υποληπτέον, κατὰ τὸν Ἐγὼ εἶπα· Θεοί ἐστε· ὄντως οὐδεὶς, σὺ μὲν γὰρ ποιητής· οὗτοι δὲ ποιήματα. Οὐχ ὡς συγκ κρίνων δὲ τοῦτό φησιν, ἀλλ᾿ ἰδίωμα καὶ τοῦτο τῆς Εβραϊδος, ἀπὸ τῆς ἀνομοιότητος, ὑπεροχὴν προτά γειν Θεῷ. Υπερυμνεῖ δὲ αὐτὸν, ὡς μεγάλα καὶ σωτή. ρια επαγγειλάμενον. Εοικε δὲ τῷ λόγῳ καὶ τό Οὔτε ἄγγελος, οὐκ ἄνθρωπος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος ἔσωσεν ἡμᾶς. "Οτι τίς ἐν νεφέλαις ἱσωθήσεται τῷ Κυρίῳ; Ο Θεὸς ἐνδοξαζόμενος ἐν βουλῇ ἁγίων, μέγας καὶ φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Βουλὴν ἐνταῦθα τὸν σύλλογον, τὸ συνέδριον τῶν ἁγίων ὠνόμασεν, ὡς καὶ ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ παραδίδοται. Ἐν τῇ συναγωγῇ γὰρ τῶν ἁγίων δοξα- EUTHYMII ZIGABENI 90% regnum : omnes populi, tribus, lingua, servient A illi : ṛegnum illius, regnum æternum, et potentia in- corrupta *, qua verba Solonioni non congruunt. VERS. 5. El ædificabo in generationem et genera- tionem thronum tuum. Ædificare, hoc in loco, ponit pro augere, et perficere, et thronum pro regno. Illud considera, quomodo Propheta regnum Christi appellavit regnum David, quia Christus se- - cundum carnem ab illo descendebat. Solemus etenim filii regnum patris nomine appellare, ob cognationem scilicet et tam arctam necessitudi- nem. VERS. 6. Confitevuntur cœli mirabilia tua, Do- mine. Per coelos, coelestes intelligit potentias. Ipsæ, inquit, cœlestes virtutes gratias tibi agent de tam admirandis operibus. Vel per calos eos homines intelligit, qui sapiunt cœlestia, quique vita ac con• versatione sua cæteris sublimiores sunt. Etenim veritatem tuam in Ecclesia sanctorum. Abundat dictio Enim. Confitebuntur tibi, inquit, mirabilia tua, quod scilicet admiranda operaris, et veritatem tuam, hoc est, quod veras esse facies promissiones tuas. Atque hæc lætus admodum ac gaudens dicit, ob admirandam nimirum promissio- nem. Gratias, inquit, tibi agent caelestes illa vir- tutes, in sanctorum illorum Ecclesia, qui in cœlis sunt. Nujusmodi autem Ecclesiam Paulus, Primo- genitorum Ecclesiam appellat descriptorum in cœ- lis ". Quod si juxta aliam expositionem, per coelos, eos homines intelligas, qui cœlestia sapiunt, sanctorum Ecclesiam illorum esse Ecclesiam dices qui in terra viventes, cœlestium angelorum vitam, ac conversationem imitantur. VERS. 7. Quoniam quis in nubibus aquabitur C Domino? similis erit Domino in filiis Dei? Quod hic legimus In nubibus, quidam interpretes, In alto, reddiderunt ; alii, In locis calestibus. Manent autem in alto atque in locis cœlestibus angeli. Quis, inquit, angelus æquabitur Domino? Vel quis inter sanctos omnes, ei poterit comparari? Per Dei enim filios, sanctos viros intelligimus, juxta illud : Ego dixi : Di¡ estis, et filii Altissimi omnes *. Ac si diceret : Nullus profecto ei poterit comparari. Tu enim factor, illi autem factura. Verum hæc Propheta non dicit ut comparet Deo homines, sed idioma Hebraicum secutus, ex hac dissimilitudine Dei excellentiam demonstrat, eumque laudat, vel- uti qui magua quædam ac salutaria pollicitus sit. His autem verbis illa Apostoli valde similia sunt, . salvavil nos 48. VERS. 8. Deus qui glorificatur in consilio sancto- D rum, magnus et terribilis est super omnes, qui in circuitu ejus sunt. Per consilium hoc in loco con- gregationem et concilium intelligit, ut in primo etiam diximus psalmo. In congregatione enim ss Dan. vil, quod neque angelus, neque homo, sed ipse Deus Varia lectiones. Grace simpliciter : Homines vero qui cœlestia sa- piunt (gratias agent Deo) in Ecclesia sanctorum qui adhuc in terra vivunt. • 14. * Hebr. x11, 23. * Psal. LXXXΙ, 6. 48 Hebr. 11, 16. (4) Videtur nonnihil aberrare ab auctoris sen ul.
4β When the evil one was turning away from me I would not know him. For there is no need to endure the friendship of an evil man, rather when he is present one should attempt to improve him, and when he leaves one should ignore him. This can also be understood about the devil, for not allowing him passage, I would not know him even when departing.
α Τὸν καταλαλοῦντα λάθρᾳ τὸν πλησίον αὐτοῦ, τοῦτον ἐξεδίωκον. Ὡς κακοήθη καὶ ἀνελεύθερον, καὶ κύνα λαθροδήκτην. Tὸ, λάθρᾳ, δὲ προσέθηκεν, ὅτι ὁ τοῦ παρόντος καταλαλῶν, οὐ τοσοῦτον ἁμαρτάνει· παρὼν γὰρ ἐκεῖνος, ἀπολογήσεται.βασιλεία αιώνιος· καὶ ἡ ἐξουσία, τις οὐ διαφθα ρήσεται. Ταῦτα δὲ οὐκ ἂν ἁρμόσοι τῷ Σολομῶντι. γλῶσσαι δουλεύσουσιν αὐτῷ· ἡ βασιλεία αὐτοῦ Β Οικοδομήσω εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου. Οἰκοδομὴν μὲν ἐνταῦθα λέγει τὴν αὔξησιν καὶ ἀπάρτισιν, θρόνον δὲ τὴν βασιλείαν. Σκόπει δὲ πῶς τὴν βασιλείαν τοῦ Χριστοῦ βασιλείαν Δαβὶδ ἐκάλεσε διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγεσθαι τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα. Ειώθαμεν γὰρ τὴν βασιλείαν τοῦ υἱοῦ τοῦ πατρός λέγειν διὰ τὴν οἰκείωσιν. Ἐξομολογήσονταί σοι οἱ οὐρανοὶ τὰ θαυμάσιά σου, Κύριε. Οὐρανοὺς λέγει τὰς οὐναρίους δυνά μεις. Αὗται, φησὶν, αἱ οὐράνιαι δυνάμεις εὐχαρι στήσουσι τοῖς θαυμασίοις ἔργοις σου τούτοις. Αδια- φόρως δὲ κεῖται ἡ τοῦ ἐξομολογήσονται σύνταξις. "Η οὐρανοὺς νόει μοι τοὺς τὰ οὐράνια φρονοῦντας ἀνθρώπους, καὶ ὑψηλοὺς τὸν βίον. Καὶ γὰρ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν Εκκλησία ἁγία. Περιττεύει τὸ Γάρ. Εξομολογήσονται, φασί, τὰ θαυμάσιά σου, ὅτι θαυμαστά ποιεῖς, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου, ὅτι ἀληθεύεις ἃ ἐπαγγέλλῃ. Λέγει δὲ ταῦτα, ὑπερχαίρων τῇ ῥηθείσῃ θαυμασίᾳ ἐπαγγελίᾳ· εὐχαριστήσουσι δὲ αἱ μὲν οὐράνιαι δυνάμεις ἐν Εχ κλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐν οὐρανοῖς, περὶ ἧς εἴρηκε Παῦλος· Καὶ ᾿Εκκλησία πρωτοτόκων ἀπογεγραμ· μένων (4) ἐν οὐρανοῖς. Οἱ δὲ οὐρανόφρονες ἄν Ορωποι ἐν Ἐκκλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐπὶ γῆς ἔτι ζώντων. Ομοιωθήσεται τῷ Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ ; Τὸ Ἐν νεφέλαις, Ἐν ὕψει τινὲς ἐξέδωκαν· ἄλλοι δὲ Ἐν οὐρανίοις τόποις· ἐν ὕψει δὲ καὶ ἐν οὐρανίοις τό- ποις εἰσὶν οἱ ἄγγελοι. Λέγει τοίνυν · ὅτι Τίς ἄγγελος ἰιωθήσεται τῷ Κυρίῳ, ἢ τίς ἐν ἁγίοις ὁμοιωθήσεται αὐτῷ ; Υἱοὺς γὰρ Θεοῦ τους τοιούτους υποληπτέον, κατὰ τὸν Ἐγὼ εἶπα· Θεοί ἐστε· ὄντως οὐδεὶς, σὺ μὲν γὰρ ποιητής· οὗτοι δὲ ποιήματα. Οὐχ ὡς συγκ κρίνων δὲ τοῦτό φησιν, ἀλλ᾿ ἰδίωμα καὶ τοῦτο τῆς Εβραϊδος, ἀπὸ τῆς ἀνομοιότητος, ὑπεροχὴν προτά γειν Θεῷ. Υπερυμνεῖ δὲ αὐτὸν, ὡς μεγάλα καὶ σωτή. ρια επαγγειλάμενον. Εοικε δὲ τῷ λόγῳ καὶ τό Οὔτε ἄγγελος, οὐκ ἄνθρωπος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος ἔσωσεν ἡμᾶς. "Οτι τίς ἐν νεφέλαις ἱσωθήσεται τῷ Κυρίῳ; Ο Θεὸς ἐνδοξαζόμενος ἐν βουλῇ ἁγίων, μέγας καὶ φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Βουλὴν ἐνταῦθα τὸν σύλλογον, τὸ συνέδριον τῶν ἁγίων ὠνόμασεν, ὡς καὶ ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ παραδίδοται. Ἐν τῇ συναγωγῇ γὰρ τῶν ἁγίων δοξα- EUTHYMII ZIGABENI 90% regnum : omnes populi, tribus, lingua, servient A illi : ṛegnum illius, regnum æternum, et potentia in- corrupta *, qua verba Solonioni non congruunt. VERS. 5. El ædificabo in generationem et genera- tionem thronum tuum. Ædificare, hoc in loco, ponit pro augere, et perficere, et thronum pro regno. Illud considera, quomodo Propheta regnum Christi appellavit regnum David, quia Christus se- - cundum carnem ab illo descendebat. Solemus etenim filii regnum patris nomine appellare, ob cognationem scilicet et tam arctam necessitudi- nem. VERS. 6. Confitevuntur cœli mirabilia tua, Do- mine. Per coelos, coelestes intelligit potentias. Ipsæ, inquit, cœlestes virtutes gratias tibi agent de tam admirandis operibus. Vel per calos eos homines intelligit, qui sapiunt cœlestia, quique vita ac con• versatione sua cæteris sublimiores sunt. Etenim veritatem tuam in Ecclesia sanctorum. Abundat dictio Enim. Confitebuntur tibi, inquit, mirabilia tua, quod scilicet admiranda operaris, et veritatem tuam, hoc est, quod veras esse facies promissiones tuas. Atque hæc lætus admodum ac gaudens dicit, ob admirandam nimirum promissio- nem. Gratias, inquit, tibi agent caelestes illa vir- tutes, in sanctorum illorum Ecclesia, qui in cœlis sunt. Nujusmodi autem Ecclesiam Paulus, Primo- genitorum Ecclesiam appellat descriptorum in cœ- lis ". Quod si juxta aliam expositionem, per coelos, eos homines intelligas, qui cœlestia sapiunt, sanctorum Ecclesiam illorum esse Ecclesiam dices qui in terra viventes, cœlestium angelorum vitam, ac conversationem imitantur. VERS. 7. Quoniam quis in nubibus aquabitur C Domino? similis erit Domino in filiis Dei? Quod hic legimus In nubibus, quidam interpretes, In alto, reddiderunt ; alii, In locis calestibus. Manent autem in alto atque in locis cœlestibus angeli. Quis, inquit, angelus æquabitur Domino? Vel quis inter sanctos omnes, ei poterit comparari? Per Dei enim filios, sanctos viros intelligimus, juxta illud : Ego dixi : Di¡ estis, et filii Altissimi omnes *. Ac si diceret : Nullus profecto ei poterit comparari. Tu enim factor, illi autem factura. Verum hæc Propheta non dicit ut comparet Deo homines, sed idioma Hebraicum secutus, ex hac dissimilitudine Dei excellentiam demonstrat, eumque laudat, vel- uti qui magua quædam ac salutaria pollicitus sit. His autem verbis illa Apostoli valde similia sunt, . salvavil nos 48. VERS. 8. Deus qui glorificatur in consilio sancto- D rum, magnus et terribilis est super omnes, qui in circuitu ejus sunt. Per consilium hoc in loco con- gregationem et concilium intelligit, ut in primo etiam diximus psalmo. In congregatione enim ss Dan. vil, quod neque angelus, neque homo, sed ipse Deus Varia lectiones. Grace simpliciter : Homines vero qui cœlestia sa- piunt (gratias agent Deo) in Ecclesia sanctorum qui adhuc in terra vivunt. • 14. * Hebr. x11, 23. * Psal. LXXXΙ, 6. 48 Hebr. 11, 16. (4) Videtur nonnihil aberrare ab auctoris sen ul.
5α The man who would secretly speak against his neighbour, him I would drive away. As immoral and treacherous and a covertly snapping dog. He added the word ‘covertly’ because the person who speaks against someone who is present does not sin so greatly, for he being present will defend himself.
β Ὑπερηφάνῳ ὀφθαλμῷ καὶ ἀπλήστῳ καρδίᾳ, τούτῳ οὐ συνήσθιον. Οὐ συνδιῃτώμην. Ὑπερήφανον δὲ ὀφθαλμὸν λέγει, τὸν ὑπερήφανον ἄνθρωπον, ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον, καὶ αὖθις ἄπληστον καρδίαν, τὸν ἀκόρεστον, τὸν πλεονέκτην. Διὸ καὶ τὸ, τούτῳ, προσθεὶς, ἑκάτερον ἐνέφηνεν.βασιλεία αιώνιος· καὶ ἡ ἐξουσία, τις οὐ διαφθα ρήσεται. Ταῦτα δὲ οὐκ ἂν ἁρμόσοι τῷ Σολομῶντι. γλῶσσαι δουλεύσουσιν αὐτῷ· ἡ βασιλεία αὐτοῦ Β Οικοδομήσω εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου. Οἰκοδομὴν μὲν ἐνταῦθα λέγει τὴν αὔξησιν καὶ ἀπάρτισιν, θρόνον δὲ τὴν βασιλείαν. Σκόπει δὲ πῶς τὴν βασιλείαν τοῦ Χριστοῦ βασιλείαν Δαβὶδ ἐκάλεσε διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγεσθαι τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα. Ειώθαμεν γὰρ τὴν βασιλείαν τοῦ υἱοῦ τοῦ πατρός λέγειν διὰ τὴν οἰκείωσιν. Ἐξομολογήσονταί σοι οἱ οὐρανοὶ τὰ θαυμάσιά σου, Κύριε. Οὐρανοὺς λέγει τὰς οὐναρίους δυνά μεις. Αὗται, φησὶν, αἱ οὐράνιαι δυνάμεις εὐχαρι στήσουσι τοῖς θαυμασίοις ἔργοις σου τούτοις. Αδια- φόρως δὲ κεῖται ἡ τοῦ ἐξομολογήσονται σύνταξις. "Η οὐρανοὺς νόει μοι τοὺς τὰ οὐράνια φρονοῦντας ἀνθρώπους, καὶ ὑψηλοὺς τὸν βίον. Καὶ γὰρ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν Εκκλησία ἁγία. Περιττεύει τὸ Γάρ. Εξομολογήσονται, φασί, τὰ θαυμάσιά σου, ὅτι θαυμαστά ποιεῖς, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου, ὅτι ἀληθεύεις ἃ ἐπαγγέλλῃ. Λέγει δὲ ταῦτα, ὑπερχαίρων τῇ ῥηθείσῃ θαυμασίᾳ ἐπαγγελίᾳ· εὐχαριστήσουσι δὲ αἱ μὲν οὐράνιαι δυνάμεις ἐν Εχ κλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐν οὐρανοῖς, περὶ ἧς εἴρηκε Παῦλος· Καὶ ᾿Εκκλησία πρωτοτόκων ἀπογεγραμ· μένων (4) ἐν οὐρανοῖς. Οἱ δὲ οὐρανόφρονες ἄν Ορωποι ἐν Ἐκκλησίᾳ ἁγίων, τῶν ἐπὶ γῆς ἔτι ζώντων. Ομοιωθήσεται τῷ Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ ; Τὸ Ἐν νεφέλαις, Ἐν ὕψει τινὲς ἐξέδωκαν· ἄλλοι δὲ Ἐν οὐρανίοις τόποις· ἐν ὕψει δὲ καὶ ἐν οὐρανίοις τό- ποις εἰσὶν οἱ ἄγγελοι. Λέγει τοίνυν · ὅτι Τίς ἄγγελος ἰιωθήσεται τῷ Κυρίῳ, ἢ τίς ἐν ἁγίοις ὁμοιωθήσεται αὐτῷ ; Υἱοὺς γὰρ Θεοῦ τους τοιούτους υποληπτέον, κατὰ τὸν Ἐγὼ εἶπα· Θεοί ἐστε· ὄντως οὐδεὶς, σὺ μὲν γὰρ ποιητής· οὗτοι δὲ ποιήματα. Οὐχ ὡς συγκ κρίνων δὲ τοῦτό φησιν, ἀλλ᾿ ἰδίωμα καὶ τοῦτο τῆς Εβραϊδος, ἀπὸ τῆς ἀνομοιότητος, ὑπεροχὴν προτά γειν Θεῷ. Υπερυμνεῖ δὲ αὐτὸν, ὡς μεγάλα καὶ σωτή. ρια επαγγειλάμενον. Εοικε δὲ τῷ λόγῳ καὶ τό Οὔτε ἄγγελος, οὐκ ἄνθρωπος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος ἔσωσεν ἡμᾶς. "Οτι τίς ἐν νεφέλαις ἱσωθήσεται τῷ Κυρίῳ; Ο Θεὸς ἐνδοξαζόμενος ἐν βουλῇ ἁγίων, μέγας καὶ φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Βουλὴν ἐνταῦθα τὸν σύλλογον, τὸ συνέδριον τῶν ἁγίων ὠνόμασεν, ὡς καὶ ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ παραδίδοται. Ἐν τῇ συναγωγῇ γὰρ τῶν ἁγίων δοξα- EUTHYMII ZIGABENI 90% regnum : omnes populi, tribus, lingua, servient A illi : ṛegnum illius, regnum æternum, et potentia in- corrupta *, qua verba Solonioni non congruunt. VERS. 5. El ædificabo in generationem et genera- tionem thronum tuum. Ædificare, hoc in loco, ponit pro augere, et perficere, et thronum pro regno. Illud considera, quomodo Propheta regnum Christi appellavit regnum David, quia Christus se- - cundum carnem ab illo descendebat. Solemus etenim filii regnum patris nomine appellare, ob cognationem scilicet et tam arctam necessitudi- nem. VERS. 6. Confitevuntur cœli mirabilia tua, Do- mine. Per coelos, coelestes intelligit potentias. Ipsæ, inquit, cœlestes virtutes gratias tibi agent de tam admirandis operibus. Vel per calos eos homines intelligit, qui sapiunt cœlestia, quique vita ac con• versatione sua cæteris sublimiores sunt. Etenim veritatem tuam in Ecclesia sanctorum. Abundat dictio Enim. Confitebuntur tibi, inquit, mirabilia tua, quod scilicet admiranda operaris, et veritatem tuam, hoc est, quod veras esse facies promissiones tuas. Atque hæc lætus admodum ac gaudens dicit, ob admirandam nimirum promissio- nem. Gratias, inquit, tibi agent caelestes illa vir- tutes, in sanctorum illorum Ecclesia, qui in cœlis sunt. Nujusmodi autem Ecclesiam Paulus, Primo- genitorum Ecclesiam appellat descriptorum in cœ- lis ". Quod si juxta aliam expositionem, per coelos, eos homines intelligas, qui cœlestia sapiunt, sanctorum Ecclesiam illorum esse Ecclesiam dices qui in terra viventes, cœlestium angelorum vitam, ac conversationem imitantur. VERS. 7. Quoniam quis in nubibus aquabitur C Domino? similis erit Domino in filiis Dei? Quod hic legimus In nubibus, quidam interpretes, In alto, reddiderunt ; alii, In locis calestibus. Manent autem in alto atque in locis cœlestibus angeli. Quis, inquit, angelus æquabitur Domino? Vel quis inter sanctos omnes, ei poterit comparari? Per Dei enim filios, sanctos viros intelligimus, juxta illud : Ego dixi : Di¡ estis, et filii Altissimi omnes *. Ac si diceret : Nullus profecto ei poterit comparari. Tu enim factor, illi autem factura. Verum hæc Propheta non dicit ut comparet Deo homines, sed idioma Hebraicum secutus, ex hac dissimilitudine Dei excellentiam demonstrat, eumque laudat, vel- uti qui magua quædam ac salutaria pollicitus sit. His autem verbis illa Apostoli valde similia sunt, . salvavil nos 48. VERS. 8. Deus qui glorificatur in consilio sancto- D rum, magnus et terribilis est super omnes, qui in circuitu ejus sunt. Per consilium hoc in loco con- gregationem et concilium intelligit, ut in primo etiam diximus psalmo. In congregatione enim ss Dan. vil, quod neque angelus, neque homo, sed ipse Deus Varia lectiones. Grace simpliciter : Homines vero qui cœlestia sa- piunt (gratias agent Deo) in Ecclesia sanctorum qui adhuc in terra vivunt. • 14. * Hebr. x11, 23. * Psal. LXXXΙ, 6. 48 Hebr. 11, 16. (4) Videtur nonnihil aberrare ab auctoris sen ul.
5β With a proud eye and an insatiate heart, with him I would not share table. I would not keep company with him. ‘Proud eye’ is what he calls the proud man, the part standing for the whole, and again ‘insatiate heart’ the man who is never satisfied, who wants more than his share. And hence by adding ‘with him’ he signified each singly.
PG 128:997α Oἱ ὀφθαλμοί μου ἐπὶ τοὺς πιστοὺς τῆς γῆς τοῦ συγκαθῆσθαι αὐτοὺς μετ᾽ ἐμοῦ. Τοὺς πιστεύεσθαι ἀξίους διὰ τὴν τῆς πολιτείας αὐτῶν εὐθύτητα. Ἢ πιστοὺς λέγει νῦν, τοὺς ἀγαθούς· φησὶ γὰρ καὶ Σολομὼν, Ἄνδρα δὲ πιστὸν, ἔργον εὑρεῖν· τὸ γὰρ ἀγαθὸν, σπάνιον. Τούτοις, φησὶ, προσεῖχον καὶ συνέδροις ἐχρώμην.ζεται καὶ ὑμνεῖται ὁ Θεός. Φησὶ τοίνυν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐνδοξαζόμενος αὐτῇ μέγας και φοβερός ἐστι τοῖς ἁγίοις· οὗτοι γὰρ πέριξ αὐτοῦ πλησιάσαντες δι' οἰκειώσεως ἀρετῶν· μέγας δὲ καὶ φοβερὸς αὐτοῖς, ὡς ἀκριβῶς ἐπισταμένοις τὴν ὑπεροχὴν αὐτοῦ. Αγίους δὲ λέγομεν καὶ τὰς οὐρανίους δυνάμεις, αἱ περὶ Θεὸν ὁμοίως εἰσίν. 'Ετέρα ερμηνεία εἰς τό· Πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Ὁ κυκλούμενος ἐνώπιον καὶ ὀπίσω καὶ ἐν δεξιᾷ καὶ ἐν ἀριστερᾷ ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτόν· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Θεὸς ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτὸν ἀνθρώ πους, ὀπίσω μὲν ὑποληψόμεθα τοὺς διὰ τῆς πρα κτικῆς ἀρετῆς ἀκολουθοῦντας αὐτῷ, ἐν ἀριστερᾷ δὲ τοὺς τὴν φυσικήν θεωρίαν πνευματικώς κατορ θοῦντας· φησὶ γὰρ περὶ τῆς σοφίας ἡ τῶν Πάρο: μιῶν βίβλος · 'Εν δὲ τῇ ἀριστερᾷ αὐτῆς πλοῦτος καὶ δόξα. Ἐν δὲ τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ νοηθεῖεν ἂν οἱ καθαρὰν αἰσθητῆς φαντασίας δεχόμενοι τὴν ἄϋλον γνῶσιν καὶ θεωρίαν τῶν νοητῶν· Ἐν γὰρ τῇ δεξιᾷ, φησὶν, αὐτῆς ἔτη ζωῆς· ἐνώπιον δὲ οἱ διὰ σφοδρὸν ἔρωτα τοῦ θείου κάλλους ἀξιούμενοι τῆς πρόσωπον πρὸς πρόσωπον ἀπολαύσεως, καὶ θεού- μένοι. Β Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων. Είρηται ἐν τῷ πρ ψαλμῷ. - Τις όμοιός σοι ; Τις όμοιός σοι, συνεχέστε ρον ἐπιλέγει οὐκ ἐρωτῶν, ἀλλ᾽ ἐκπληττόμενος, καὶ τὸ ἀπαράκλητον αὐτοῦ διδάσκων ἡμᾶς. Γυνατὸς εἶ, Κύριε. Δυνατός ποιῆσαι, ὁ ἐπαγ- γέλλῃ· καὶ πιστεύω λοιπόν, ότι γενήσονται. Και ἡ ἀλήθειά σου κύκλῳ σου. Οὐ μόνον εξ δυνατός, ἀλλὰ καὶ ἀληθής · καὶ δίκην ἱματίου περί- βέβλησας τὴν ἀλήθειαν, καὶ κύκλῳ σου οὖσα, οὐδὲ ποτέ σου ἀφίσταται· ἐμφαίνει δὲ τοῦτο, ὅτι ἀεὶ ἀληθεύεις. Τu Σὺ δεσπόζεις τοῦ κράτους τῆς θαλάσσης, τὸν δὲ σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σε καταπραΰνεις. Κράτος θαλάσσης ή βία τῶν κυμάτων αὐτῆς. Σὺ δεσπόζεις, φησί, καὶ τῆς ταραχῆς αὐτῆς, καὶ τῆς γαλήνης, καὶ σὺ τοῦτο κἀκεῖνο ποιεῖς. Ωσπερ δὲ ἐν τῷ οὐ ψαλμῷ ἀνύμνησε τὸν Θεὸν ἀπὸ τῶν μεγαλουρ- γημάτων αὐτοῦ, εἰπών· Σὺ ἐποίησας τάδε καὶ τάδε· οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος. Σὺ ἐταπείνωσας ὡς τραυματίαν υπερηφανον. Αἰσθητῶς μὲν πάντα υπερήφανον ἄνθρωπον· Κύ ριος γάρ, φησίν, ὑπερηφάνοις ἀντιτάσσεται· νοη τῶς δὲ τὸν διάβολον, ὑπερηφανευσάμενον, καὶ διὰ τοῦτο καταβληθέντα· ὡς τραυματίαν δὲ, διότι οἱ Τu COMMENT. IN PSALMOS. A sanctorum glorificatur et laudatur Deus. Ait igi- tur, quod Deus in illa congregatione, et glorifica- tus, et magnus est, el terribilis, hoc est, timendus ab iis sanctis, qui circumquaque per virtutum adeptionem ei propinquiores funt. Magnus autem et timendus est Deus hís sanctis, quia illius emi- nentiam ac potentiam optime cognoscunt. Per sall- clos etiam cœlestes intelligi possunt potestates quæ semper circa eum sunt. Alia interpretatio in ea verba: Omnes qui in circuitu ejus sunt. Legimus etiam apud sanctum Maximum] quod ille dicitur circumdatus, qui coram, retro, ad dex- teram, atque ad sinistram, aliquos quasi in cir- culo habet. Quoniam igitur Deus in circuitu suo habere multos dicitur qui eum circumdant : retro quidem eos esse intelligimus, qui per virtutem illam eum sequuntur, quæ ad actiones pertinet : ad sinistram vero illos, qui naturalem philoso- phiam dirigunt ad spiritualia; de sapientia enim in Proverbiorum libro dicitur : In sinistra ejus di- vitiæ et gloria “. Ad dexteram etiam Dei esse illi intelligendi sunt, qui immaterialium atque invisi · bilium rerum cognitionem ab omni sensibili atque carnali phantasmate puram ac mundam suscepe- runt: In dextera enim, inquit, ejus anni vitæ "; immensum divinæ pulchritudinis amorem digni coram Deo etiam illos esse dicemus, qui ob effecti sunt, ut perpetuo Dei fruantur conspectu, facie ad faciem illum intuentes, et quodammodo ipsi pariter effecti dii. VERS. 9. Domine Deus virtutum. Hujusmodi verba exposuinius in psalmo Lxxxii. Quis similis tibi? (Hujusmodi etiam sententiam crebro invenies apud beatumi David.) Dicta autem sunt non ut interrogaret, sed veluti obstupe- scens, ut nos hoc pacto illius incomparabilitatem doceret. Potens es, Domine. Ut facias, quæ pollicitus es, unde etiam credo te omnia deinceps perfectu- rum. Et veritas tua in circuitu tuo. Non solum potens es, sed verax etiam. Veritatem enim indutus es instar vestis, quæ circumquaque ex omni parte hominem operit : quæ verba illud videntur indi- care, quod Deus semper verax est. VERS. 10. dominaris potestati maris, molum autem fluctuum ejus tu mitigas. Potestatem maris D undarum violentiam appellat. Tu et procellarum, inquit, et tranquillitatis imperium in mari habes. Et quemadmodum in psalmo LXXIII, Deum ab admirandis ejus operibus laudavit dicens : Tu hæc atque illa fecisti, ita etiam agit in præ- senti. VERS. 11. humiliasti sicul vulneratum, super- bum. Juxta historiæ sensum, omnem superbum ac temerarium hominem intellige. Dominus enim, in- quit, resistit superbis ". Verum altius conside- rando, per superbum, ipsum dæmonem intellige, Prov. 111, 16. so Ibid. " Prov. III, ; Jac. 1, 6. PATROL, GR. CXXVIII.
6α My eyes are upon the faithful of the earth so as to have them seated with me. Those who are worthy to be trusted on account of the straightness of their way of life. Or else ‘faithful’ here is what he calls the good, for Solomon also says, To find a faithful man is a hard labour, for the good is rare. To such men, he says, I would turn and have as my companions.
β Πορευόμενος ἐν ὁδῷ ἀμώμῳ, οὗτός μοι ἐλειτούργει. Ὁ πορευόμενος ἐν ὁδῷ ἀμώμῳ πολιτείας, οὗτός μοι διηκόνει. Προσήκει γὰρ μὴ μόνον φίλοις, ἀλλὰ καὶ ὑπηρέταις ἀγαθοῖς κεχρῆσθαι.ζεται καὶ ὑμνεῖται ὁ Θεός. Φησὶ τοίνυν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐνδοξαζόμενος αὐτῇ μέγας και φοβερός ἐστι τοῖς ἁγίοις· οὗτοι γὰρ πέριξ αὐτοῦ πλησιάσαντες δι' οἰκειώσεως ἀρετῶν· μέγας δὲ καὶ φοβερὸς αὐτοῖς, ὡς ἀκριβῶς ἐπισταμένοις τὴν ὑπεροχὴν αὐτοῦ. Αγίους δὲ λέγομεν καὶ τὰς οὐρανίους δυνάμεις, αἱ περὶ Θεὸν ὁμοίως εἰσίν. 'Ετέρα ερμηνεία εἰς τό· Πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Ὁ κυκλούμενος ἐνώπιον καὶ ὀπίσω καὶ ἐν δεξιᾷ καὶ ἐν ἀριστερᾷ ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτόν· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Θεὸς ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτὸν ἀνθρώ πους, ὀπίσω μὲν ὑποληψόμεθα τοὺς διὰ τῆς πρα κτικῆς ἀρετῆς ἀκολουθοῦντας αὐτῷ, ἐν ἀριστερᾷ δὲ τοὺς τὴν φυσικήν θεωρίαν πνευματικώς κατορ θοῦντας· φησὶ γὰρ περὶ τῆς σοφίας ἡ τῶν Πάρο: μιῶν βίβλος · 'Εν δὲ τῇ ἀριστερᾷ αὐτῆς πλοῦτος καὶ δόξα. Ἐν δὲ τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ νοηθεῖεν ἂν οἱ καθαρὰν αἰσθητῆς φαντασίας δεχόμενοι τὴν ἄϋλον γνῶσιν καὶ θεωρίαν τῶν νοητῶν· Ἐν γὰρ τῇ δεξιᾷ, φησὶν, αὐτῆς ἔτη ζωῆς· ἐνώπιον δὲ οἱ διὰ σφοδρὸν ἔρωτα τοῦ θείου κάλλους ἀξιούμενοι τῆς πρόσωπον πρὸς πρόσωπον ἀπολαύσεως, καὶ θεού- μένοι. Β Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων. Είρηται ἐν τῷ πρ ψαλμῷ. - Τις όμοιός σοι ; Τις όμοιός σοι, συνεχέστε ρον ἐπιλέγει οὐκ ἐρωτῶν, ἀλλ᾽ ἐκπληττόμενος, καὶ τὸ ἀπαράκλητον αὐτοῦ διδάσκων ἡμᾶς. Γυνατὸς εἶ, Κύριε. Δυνατός ποιῆσαι, ὁ ἐπαγ- γέλλῃ· καὶ πιστεύω λοιπόν, ότι γενήσονται. Και ἡ ἀλήθειά σου κύκλῳ σου. Οὐ μόνον εξ δυνατός, ἀλλὰ καὶ ἀληθής · καὶ δίκην ἱματίου περί- βέβλησας τὴν ἀλήθειαν, καὶ κύκλῳ σου οὖσα, οὐδὲ ποτέ σου ἀφίσταται· ἐμφαίνει δὲ τοῦτο, ὅτι ἀεὶ ἀληθεύεις. Τu Σὺ δεσπόζεις τοῦ κράτους τῆς θαλάσσης, τὸν δὲ σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σε καταπραΰνεις. Κράτος θαλάσσης ή βία τῶν κυμάτων αὐτῆς. Σὺ δεσπόζεις, φησί, καὶ τῆς ταραχῆς αὐτῆς, καὶ τῆς γαλήνης, καὶ σὺ τοῦτο κἀκεῖνο ποιεῖς. Ωσπερ δὲ ἐν τῷ οὐ ψαλμῷ ἀνύμνησε τὸν Θεὸν ἀπὸ τῶν μεγαλουρ- γημάτων αὐτοῦ, εἰπών· Σὺ ἐποίησας τάδε καὶ τάδε· οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος. Σὺ ἐταπείνωσας ὡς τραυματίαν υπερηφανον. Αἰσθητῶς μὲν πάντα υπερήφανον ἄνθρωπον· Κύ ριος γάρ, φησίν, ὑπερηφάνοις ἀντιτάσσεται· νοη τῶς δὲ τὸν διάβολον, ὑπερηφανευσάμενον, καὶ διὰ τοῦτο καταβληθέντα· ὡς τραυματίαν δὲ, διότι οἱ Τu COMMENT. IN PSALMOS. A sanctorum glorificatur et laudatur Deus. Ait igi- tur, quod Deus in illa congregatione, et glorifica- tus, et magnus est, el terribilis, hoc est, timendus ab iis sanctis, qui circumquaque per virtutum adeptionem ei propinquiores funt. Magnus autem et timendus est Deus hís sanctis, quia illius emi- nentiam ac potentiam optime cognoscunt. Per sall- clos etiam cœlestes intelligi possunt potestates quæ semper circa eum sunt. Alia interpretatio in ea verba: Omnes qui in circuitu ejus sunt. Legimus etiam apud sanctum Maximum] quod ille dicitur circumdatus, qui coram, retro, ad dex- teram, atque ad sinistram, aliquos quasi in cir- culo habet. Quoniam igitur Deus in circuitu suo habere multos dicitur qui eum circumdant : retro quidem eos esse intelligimus, qui per virtutem illam eum sequuntur, quæ ad actiones pertinet : ad sinistram vero illos, qui naturalem philoso- phiam dirigunt ad spiritualia; de sapientia enim in Proverbiorum libro dicitur : In sinistra ejus di- vitiæ et gloria “. Ad dexteram etiam Dei esse illi intelligendi sunt, qui immaterialium atque invisi · bilium rerum cognitionem ab omni sensibili atque carnali phantasmate puram ac mundam suscepe- runt: In dextera enim, inquit, ejus anni vitæ "; immensum divinæ pulchritudinis amorem digni coram Deo etiam illos esse dicemus, qui ob effecti sunt, ut perpetuo Dei fruantur conspectu, facie ad faciem illum intuentes, et quodammodo ipsi pariter effecti dii. VERS. 9. Domine Deus virtutum. Hujusmodi verba exposuinius in psalmo Lxxxii. Quis similis tibi? (Hujusmodi etiam sententiam crebro invenies apud beatumi David.) Dicta autem sunt non ut interrogaret, sed veluti obstupe- scens, ut nos hoc pacto illius incomparabilitatem doceret. Potens es, Domine. Ut facias, quæ pollicitus es, unde etiam credo te omnia deinceps perfectu- rum. Et veritas tua in circuitu tuo. Non solum potens es, sed verax etiam. Veritatem enim indutus es instar vestis, quæ circumquaque ex omni parte hominem operit : quæ verba illud videntur indi- care, quod Deus semper verax est. VERS. 10. dominaris potestati maris, molum autem fluctuum ejus tu mitigas. Potestatem maris D undarum violentiam appellat. Tu et procellarum, inquit, et tranquillitatis imperium in mari habes. Et quemadmodum in psalmo LXXIII, Deum ab admirandis ejus operibus laudavit dicens : Tu hæc atque illa fecisti, ita etiam agit in præ- senti. VERS. 11. humiliasti sicul vulneratum, super- bum. Juxta historiæ sensum, omnem superbum ac temerarium hominem intellige. Dominus enim, in- quit, resistit superbis ". Verum altius conside- rando, per superbum, ipsum dæmonem intellige, Prov. 111, 16. so Ibid. " Prov. III, ; Jac. 1, 6. PATROL, GR. CXXVIII.
6β The man who makes his path on a blameless way, he is the one who would minister to me. The man who makes his path in a blameless way of life, he is the one who would serve me. For it is important not only to have good friends but also good servants.
α Οὐ κατῴκει ἐν μέσῳ τῆς οἰκίας μου ποιῶν ὑπερηφανίαν. Ἄνω μὲν, περὶ φίλου ὑπερηφάνου εἴρηκεν, ἐνταῦθα δὲ, περὶ ὑπηρέτου ὑπερηφάνου.ζεται καὶ ὑμνεῖται ὁ Θεός. Φησὶ τοίνυν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐνδοξαζόμενος αὐτῇ μέγας και φοβερός ἐστι τοῖς ἁγίοις· οὗτοι γὰρ πέριξ αὐτοῦ πλησιάσαντες δι' οἰκειώσεως ἀρετῶν· μέγας δὲ καὶ φοβερὸς αὐτοῖς, ὡς ἀκριβῶς ἐπισταμένοις τὴν ὑπεροχὴν αὐτοῦ. Αγίους δὲ λέγομεν καὶ τὰς οὐρανίους δυνάμεις, αἱ περὶ Θεὸν ὁμοίως εἰσίν. 'Ετέρα ερμηνεία εἰς τό· Πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Ὁ κυκλούμενος ἐνώπιον καὶ ὀπίσω καὶ ἐν δεξιᾷ καὶ ἐν ἀριστερᾷ ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτόν· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Θεὸς ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτὸν ἀνθρώ πους, ὀπίσω μὲν ὑποληψόμεθα τοὺς διὰ τῆς πρα κτικῆς ἀρετῆς ἀκολουθοῦντας αὐτῷ, ἐν ἀριστερᾷ δὲ τοὺς τὴν φυσικήν θεωρίαν πνευματικώς κατορ θοῦντας· φησὶ γὰρ περὶ τῆς σοφίας ἡ τῶν Πάρο: μιῶν βίβλος · 'Εν δὲ τῇ ἀριστερᾷ αὐτῆς πλοῦτος καὶ δόξα. Ἐν δὲ τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ νοηθεῖεν ἂν οἱ καθαρὰν αἰσθητῆς φαντασίας δεχόμενοι τὴν ἄϋλον γνῶσιν καὶ θεωρίαν τῶν νοητῶν· Ἐν γὰρ τῇ δεξιᾷ, φησὶν, αὐτῆς ἔτη ζωῆς· ἐνώπιον δὲ οἱ διὰ σφοδρὸν ἔρωτα τοῦ θείου κάλλους ἀξιούμενοι τῆς πρόσωπον πρὸς πρόσωπον ἀπολαύσεως, καὶ θεού- μένοι. Β Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων. Είρηται ἐν τῷ πρ ψαλμῷ. - Τις όμοιός σοι ; Τις όμοιός σοι, συνεχέστε ρον ἐπιλέγει οὐκ ἐρωτῶν, ἀλλ᾽ ἐκπληττόμενος, καὶ τὸ ἀπαράκλητον αὐτοῦ διδάσκων ἡμᾶς. Γυνατὸς εἶ, Κύριε. Δυνατός ποιῆσαι, ὁ ἐπαγ- γέλλῃ· καὶ πιστεύω λοιπόν, ότι γενήσονται. Και ἡ ἀλήθειά σου κύκλῳ σου. Οὐ μόνον εξ δυνατός, ἀλλὰ καὶ ἀληθής · καὶ δίκην ἱματίου περί- βέβλησας τὴν ἀλήθειαν, καὶ κύκλῳ σου οὖσα, οὐδὲ ποτέ σου ἀφίσταται· ἐμφαίνει δὲ τοῦτο, ὅτι ἀεὶ ἀληθεύεις. Τu Σὺ δεσπόζεις τοῦ κράτους τῆς θαλάσσης, τὸν δὲ σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σε καταπραΰνεις. Κράτος θαλάσσης ή βία τῶν κυμάτων αὐτῆς. Σὺ δεσπόζεις, φησί, καὶ τῆς ταραχῆς αὐτῆς, καὶ τῆς γαλήνης, καὶ σὺ τοῦτο κἀκεῖνο ποιεῖς. Ωσπερ δὲ ἐν τῷ οὐ ψαλμῷ ἀνύμνησε τὸν Θεὸν ἀπὸ τῶν μεγαλουρ- γημάτων αὐτοῦ, εἰπών· Σὺ ἐποίησας τάδε καὶ τάδε· οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος. Σὺ ἐταπείνωσας ὡς τραυματίαν υπερηφανον. Αἰσθητῶς μὲν πάντα υπερήφανον ἄνθρωπον· Κύ ριος γάρ, φησίν, ὑπερηφάνοις ἀντιτάσσεται· νοη τῶς δὲ τὸν διάβολον, ὑπερηφανευσάμενον, καὶ διὰ τοῦτο καταβληθέντα· ὡς τραυματίαν δὲ, διότι οἱ Τu COMMENT. IN PSALMOS. A sanctorum glorificatur et laudatur Deus. Ait igi- tur, quod Deus in illa congregatione, et glorifica- tus, et magnus est, el terribilis, hoc est, timendus ab iis sanctis, qui circumquaque per virtutum adeptionem ei propinquiores funt. Magnus autem et timendus est Deus hís sanctis, quia illius emi- nentiam ac potentiam optime cognoscunt. Per sall- clos etiam cœlestes intelligi possunt potestates quæ semper circa eum sunt. Alia interpretatio in ea verba: Omnes qui in circuitu ejus sunt. Legimus etiam apud sanctum Maximum] quod ille dicitur circumdatus, qui coram, retro, ad dex- teram, atque ad sinistram, aliquos quasi in cir- culo habet. Quoniam igitur Deus in circuitu suo habere multos dicitur qui eum circumdant : retro quidem eos esse intelligimus, qui per virtutem illam eum sequuntur, quæ ad actiones pertinet : ad sinistram vero illos, qui naturalem philoso- phiam dirigunt ad spiritualia; de sapientia enim in Proverbiorum libro dicitur : In sinistra ejus di- vitiæ et gloria “. Ad dexteram etiam Dei esse illi intelligendi sunt, qui immaterialium atque invisi · bilium rerum cognitionem ab omni sensibili atque carnali phantasmate puram ac mundam suscepe- runt: In dextera enim, inquit, ejus anni vitæ "; immensum divinæ pulchritudinis amorem digni coram Deo etiam illos esse dicemus, qui ob effecti sunt, ut perpetuo Dei fruantur conspectu, facie ad faciem illum intuentes, et quodammodo ipsi pariter effecti dii. VERS. 9. Domine Deus virtutum. Hujusmodi verba exposuinius in psalmo Lxxxii. Quis similis tibi? (Hujusmodi etiam sententiam crebro invenies apud beatumi David.) Dicta autem sunt non ut interrogaret, sed veluti obstupe- scens, ut nos hoc pacto illius incomparabilitatem doceret. Potens es, Domine. Ut facias, quæ pollicitus es, unde etiam credo te omnia deinceps perfectu- rum. Et veritas tua in circuitu tuo. Non solum potens es, sed verax etiam. Veritatem enim indutus es instar vestis, quæ circumquaque ex omni parte hominem operit : quæ verba illud videntur indi- care, quod Deus semper verax est. VERS. 10. dominaris potestati maris, molum autem fluctuum ejus tu mitigas. Potestatem maris D undarum violentiam appellat. Tu et procellarum, inquit, et tranquillitatis imperium in mari habes. Et quemadmodum in psalmo LXXIII, Deum ab admirandis ejus operibus laudavit dicens : Tu hæc atque illa fecisti, ita etiam agit in præ- senti. VERS. 11. humiliasti sicul vulneratum, super- bum. Juxta historiæ sensum, omnem superbum ac temerarium hominem intellige. Dominus enim, in- quit, resistit superbis ". Verum altius conside- rando, per superbum, ipsum dæmonem intellige, Prov. 111, 16. so Ibid. " Prov. III, ; Jac. 1, 6. PATROL, GR. CXXVIII.
7α A man who behaves proudly would not dwell in my house. Above he spoke about a proud friend, and here about a proud servant.
β Λαλῶν ἄδικα οὐ κατεύθυνεν | ἐνώπιον τῶν ὀφθαλμῶν μου. Οὐ κατώρθου, ἃ ἐσπούδαζεν· οὐκ εὐωδοῦτο ἐνώπιόν μου.ζεται καὶ ὑμνεῖται ὁ Θεός. Φησὶ τοίνυν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐνδοξαζόμενος αὐτῇ μέγας και φοβερός ἐστι τοῖς ἁγίοις· οὗτοι γὰρ πέριξ αὐτοῦ πλησιάσαντες δι' οἰκειώσεως ἀρετῶν· μέγας δὲ καὶ φοβερὸς αὐτοῖς, ὡς ἀκριβῶς ἐπισταμένοις τὴν ὑπεροχὴν αὐτοῦ. Αγίους δὲ λέγομεν καὶ τὰς οὐρανίους δυνάμεις, αἱ περὶ Θεὸν ὁμοίως εἰσίν. 'Ετέρα ερμηνεία εἰς τό· Πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Ὁ κυκλούμενος ἐνώπιον καὶ ὀπίσω καὶ ἐν δεξιᾷ καὶ ἐν ἀριστερᾷ ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτόν· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Θεὸς ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτὸν ἀνθρώ πους, ὀπίσω μὲν ὑποληψόμεθα τοὺς διὰ τῆς πρα κτικῆς ἀρετῆς ἀκολουθοῦντας αὐτῷ, ἐν ἀριστερᾷ δὲ τοὺς τὴν φυσικήν θεωρίαν πνευματικώς κατορ θοῦντας· φησὶ γὰρ περὶ τῆς σοφίας ἡ τῶν Πάρο: μιῶν βίβλος · 'Εν δὲ τῇ ἀριστερᾷ αὐτῆς πλοῦτος καὶ δόξα. Ἐν δὲ τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ νοηθεῖεν ἂν οἱ καθαρὰν αἰσθητῆς φαντασίας δεχόμενοι τὴν ἄϋλον γνῶσιν καὶ θεωρίαν τῶν νοητῶν· Ἐν γὰρ τῇ δεξιᾷ, φησὶν, αὐτῆς ἔτη ζωῆς· ἐνώπιον δὲ οἱ διὰ σφοδρὸν ἔρωτα τοῦ θείου κάλλους ἀξιούμενοι τῆς πρόσωπον πρὸς πρόσωπον ἀπολαύσεως, καὶ θεού- μένοι. Β Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων. Είρηται ἐν τῷ πρ ψαλμῷ. - Τις όμοιός σοι ; Τις όμοιός σοι, συνεχέστε ρον ἐπιλέγει οὐκ ἐρωτῶν, ἀλλ᾽ ἐκπληττόμενος, καὶ τὸ ἀπαράκλητον αὐτοῦ διδάσκων ἡμᾶς. Γυνατὸς εἶ, Κύριε. Δυνατός ποιῆσαι, ὁ ἐπαγ- γέλλῃ· καὶ πιστεύω λοιπόν, ότι γενήσονται. Και ἡ ἀλήθειά σου κύκλῳ σου. Οὐ μόνον εξ δυνατός, ἀλλὰ καὶ ἀληθής · καὶ δίκην ἱματίου περί- βέβλησας τὴν ἀλήθειαν, καὶ κύκλῳ σου οὖσα, οὐδὲ ποτέ σου ἀφίσταται· ἐμφαίνει δὲ τοῦτο, ὅτι ἀεὶ ἀληθεύεις. Τu Σὺ δεσπόζεις τοῦ κράτους τῆς θαλάσσης, τὸν δὲ σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σε καταπραΰνεις. Κράτος θαλάσσης ή βία τῶν κυμάτων αὐτῆς. Σὺ δεσπόζεις, φησί, καὶ τῆς ταραχῆς αὐτῆς, καὶ τῆς γαλήνης, καὶ σὺ τοῦτο κἀκεῖνο ποιεῖς. Ωσπερ δὲ ἐν τῷ οὐ ψαλμῷ ἀνύμνησε τὸν Θεὸν ἀπὸ τῶν μεγαλουρ- γημάτων αὐτοῦ, εἰπών· Σὺ ἐποίησας τάδε καὶ τάδε· οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος. Σὺ ἐταπείνωσας ὡς τραυματίαν υπερηφανον. Αἰσθητῶς μὲν πάντα υπερήφανον ἄνθρωπον· Κύ ριος γάρ, φησίν, ὑπερηφάνοις ἀντιτάσσεται· νοη τῶς δὲ τὸν διάβολον, ὑπερηφανευσάμενον, καὶ διὰ τοῦτο καταβληθέντα· ὡς τραυματίαν δὲ, διότι οἱ Τu COMMENT. IN PSALMOS. A sanctorum glorificatur et laudatur Deus. Ait igi- tur, quod Deus in illa congregatione, et glorifica- tus, et magnus est, el terribilis, hoc est, timendus ab iis sanctis, qui circumquaque per virtutum adeptionem ei propinquiores funt. Magnus autem et timendus est Deus hís sanctis, quia illius emi- nentiam ac potentiam optime cognoscunt. Per sall- clos etiam cœlestes intelligi possunt potestates quæ semper circa eum sunt. Alia interpretatio in ea verba: Omnes qui in circuitu ejus sunt. Legimus etiam apud sanctum Maximum] quod ille dicitur circumdatus, qui coram, retro, ad dex- teram, atque ad sinistram, aliquos quasi in cir- culo habet. Quoniam igitur Deus in circuitu suo habere multos dicitur qui eum circumdant : retro quidem eos esse intelligimus, qui per virtutem illam eum sequuntur, quæ ad actiones pertinet : ad sinistram vero illos, qui naturalem philoso- phiam dirigunt ad spiritualia; de sapientia enim in Proverbiorum libro dicitur : In sinistra ejus di- vitiæ et gloria “. Ad dexteram etiam Dei esse illi intelligendi sunt, qui immaterialium atque invisi · bilium rerum cognitionem ab omni sensibili atque carnali phantasmate puram ac mundam suscepe- runt: In dextera enim, inquit, ejus anni vitæ "; immensum divinæ pulchritudinis amorem digni coram Deo etiam illos esse dicemus, qui ob effecti sunt, ut perpetuo Dei fruantur conspectu, facie ad faciem illum intuentes, et quodammodo ipsi pariter effecti dii. VERS. 9. Domine Deus virtutum. Hujusmodi verba exposuinius in psalmo Lxxxii. Quis similis tibi? (Hujusmodi etiam sententiam crebro invenies apud beatumi David.) Dicta autem sunt non ut interrogaret, sed veluti obstupe- scens, ut nos hoc pacto illius incomparabilitatem doceret. Potens es, Domine. Ut facias, quæ pollicitus es, unde etiam credo te omnia deinceps perfectu- rum. Et veritas tua in circuitu tuo. Non solum potens es, sed verax etiam. Veritatem enim indutus es instar vestis, quæ circumquaque ex omni parte hominem operit : quæ verba illud videntur indi- care, quod Deus semper verax est. VERS. 10. dominaris potestati maris, molum autem fluctuum ejus tu mitigas. Potestatem maris D undarum violentiam appellat. Tu et procellarum, inquit, et tranquillitatis imperium in mari habes. Et quemadmodum in psalmo LXXIII, Deum ab admirandis ejus operibus laudavit dicens : Tu hæc atque illa fecisti, ita etiam agit in præ- senti. VERS. 11. humiliasti sicul vulneratum, super- bum. Juxta historiæ sensum, omnem superbum ac temerarium hominem intellige. Dominus enim, in- quit, resistit superbis ". Verum altius conside- rando, per superbum, ipsum dæmonem intellige, Prov. 111, 16. so Ibid. " Prov. III, ; Jac. 1, 6. PATROL, GR. CXXVIII.
7β A man who speaks unjust things would not prosper before my eyes. He would not achieve what he strove after; he would not fare well before me.
α Εἰς τὰς πρωΐας ἀπέκτενον πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς τῆς γῆς. Εἰς τὰς πρωΐας, μήτε τῆς ἐξ οἴνου μέθης, μήτε τῆς ἐκ θυμοῦ σφαλλούσης τὸν λογισμόν. Τοὺς ἁμαρτωλοὺς δὲ, οὐχὶ πάσης τῆς γῆς, ἀλλὰ μόνης τῆς ὑπ’ ἐμέ· καὶ πάντας δὲ, οὐχ ἅμα, ἀλλὰ νῦν μὲν τοῦτον, νῦν δὲ ἐκεῖνον.ζεται καὶ ὑμνεῖται ὁ Θεός. Φησὶ τοίνυν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐνδοξαζόμενος αὐτῇ μέγας και φοβερός ἐστι τοῖς ἁγίοις· οὗτοι γὰρ πέριξ αὐτοῦ πλησιάσαντες δι' οἰκειώσεως ἀρετῶν· μέγας δὲ καὶ φοβερὸς αὐτοῖς, ὡς ἀκριβῶς ἐπισταμένοις τὴν ὑπεροχὴν αὐτοῦ. Αγίους δὲ λέγομεν καὶ τὰς οὐρανίους δυνάμεις, αἱ περὶ Θεὸν ὁμοίως εἰσίν. 'Ετέρα ερμηνεία εἰς τό· Πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Ὁ κυκλούμενος ἐνώπιον καὶ ὀπίσω καὶ ἐν δεξιᾷ καὶ ἐν ἀριστερᾷ ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτόν· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Θεὸς ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτὸν ἀνθρώ πους, ὀπίσω μὲν ὑποληψόμεθα τοὺς διὰ τῆς πρα κτικῆς ἀρετῆς ἀκολουθοῦντας αὐτῷ, ἐν ἀριστερᾷ δὲ τοὺς τὴν φυσικήν θεωρίαν πνευματικώς κατορ θοῦντας· φησὶ γὰρ περὶ τῆς σοφίας ἡ τῶν Πάρο: μιῶν βίβλος · 'Εν δὲ τῇ ἀριστερᾷ αὐτῆς πλοῦτος καὶ δόξα. Ἐν δὲ τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ νοηθεῖεν ἂν οἱ καθαρὰν αἰσθητῆς φαντασίας δεχόμενοι τὴν ἄϋλον γνῶσιν καὶ θεωρίαν τῶν νοητῶν· Ἐν γὰρ τῇ δεξιᾷ, φησὶν, αὐτῆς ἔτη ζωῆς· ἐνώπιον δὲ οἱ διὰ σφοδρὸν ἔρωτα τοῦ θείου κάλλους ἀξιούμενοι τῆς πρόσωπον πρὸς πρόσωπον ἀπολαύσεως, καὶ θεού- μένοι. Β Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων. Είρηται ἐν τῷ πρ ψαλμῷ. - Τις όμοιός σοι ; Τις όμοιός σοι, συνεχέστε ρον ἐπιλέγει οὐκ ἐρωτῶν, ἀλλ᾽ ἐκπληττόμενος, καὶ τὸ ἀπαράκλητον αὐτοῦ διδάσκων ἡμᾶς. Γυνατὸς εἶ, Κύριε. Δυνατός ποιῆσαι, ὁ ἐπαγ- γέλλῃ· καὶ πιστεύω λοιπόν, ότι γενήσονται. Και ἡ ἀλήθειά σου κύκλῳ σου. Οὐ μόνον εξ δυνατός, ἀλλὰ καὶ ἀληθής · καὶ δίκην ἱματίου περί- βέβλησας τὴν ἀλήθειαν, καὶ κύκλῳ σου οὖσα, οὐδὲ ποτέ σου ἀφίσταται· ἐμφαίνει δὲ τοῦτο, ὅτι ἀεὶ ἀληθεύεις. Τu Σὺ δεσπόζεις τοῦ κράτους τῆς θαλάσσης, τὸν δὲ σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σε καταπραΰνεις. Κράτος θαλάσσης ή βία τῶν κυμάτων αὐτῆς. Σὺ δεσπόζεις, φησί, καὶ τῆς ταραχῆς αὐτῆς, καὶ τῆς γαλήνης, καὶ σὺ τοῦτο κἀκεῖνο ποιεῖς. Ωσπερ δὲ ἐν τῷ οὐ ψαλμῷ ἀνύμνησε τὸν Θεὸν ἀπὸ τῶν μεγαλουρ- γημάτων αὐτοῦ, εἰπών· Σὺ ἐποίησας τάδε καὶ τάδε· οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος. Σὺ ἐταπείνωσας ὡς τραυματίαν υπερηφανον. Αἰσθητῶς μὲν πάντα υπερήφανον ἄνθρωπον· Κύ ριος γάρ, φησίν, ὑπερηφάνοις ἀντιτάσσεται· νοη τῶς δὲ τὸν διάβολον, ὑπερηφανευσάμενον, καὶ διὰ τοῦτο καταβληθέντα· ὡς τραυματίαν δὲ, διότι οἱ Τu COMMENT. IN PSALMOS. A sanctorum glorificatur et laudatur Deus. Ait igi- tur, quod Deus in illa congregatione, et glorifica- tus, et magnus est, el terribilis, hoc est, timendus ab iis sanctis, qui circumquaque per virtutum adeptionem ei propinquiores funt. Magnus autem et timendus est Deus hís sanctis, quia illius emi- nentiam ac potentiam optime cognoscunt. Per sall- clos etiam cœlestes intelligi possunt potestates quæ semper circa eum sunt. Alia interpretatio in ea verba: Omnes qui in circuitu ejus sunt. Legimus etiam apud sanctum Maximum] quod ille dicitur circumdatus, qui coram, retro, ad dex- teram, atque ad sinistram, aliquos quasi in cir- culo habet. Quoniam igitur Deus in circuitu suo habere multos dicitur qui eum circumdant : retro quidem eos esse intelligimus, qui per virtutem illam eum sequuntur, quæ ad actiones pertinet : ad sinistram vero illos, qui naturalem philoso- phiam dirigunt ad spiritualia; de sapientia enim in Proverbiorum libro dicitur : In sinistra ejus di- vitiæ et gloria “. Ad dexteram etiam Dei esse illi intelligendi sunt, qui immaterialium atque invisi · bilium rerum cognitionem ab omni sensibili atque carnali phantasmate puram ac mundam suscepe- runt: In dextera enim, inquit, ejus anni vitæ "; immensum divinæ pulchritudinis amorem digni coram Deo etiam illos esse dicemus, qui ob effecti sunt, ut perpetuo Dei fruantur conspectu, facie ad faciem illum intuentes, et quodammodo ipsi pariter effecti dii. VERS. 9. Domine Deus virtutum. Hujusmodi verba exposuinius in psalmo Lxxxii. Quis similis tibi? (Hujusmodi etiam sententiam crebro invenies apud beatumi David.) Dicta autem sunt non ut interrogaret, sed veluti obstupe- scens, ut nos hoc pacto illius incomparabilitatem doceret. Potens es, Domine. Ut facias, quæ pollicitus es, unde etiam credo te omnia deinceps perfectu- rum. Et veritas tua in circuitu tuo. Non solum potens es, sed verax etiam. Veritatem enim indutus es instar vestis, quæ circumquaque ex omni parte hominem operit : quæ verba illud videntur indi- care, quod Deus semper verax est. VERS. 10. dominaris potestati maris, molum autem fluctuum ejus tu mitigas. Potestatem maris D undarum violentiam appellat. Tu et procellarum, inquit, et tranquillitatis imperium in mari habes. Et quemadmodum in psalmo LXXIII, Deum ab admirandis ejus operibus laudavit dicens : Tu hæc atque illa fecisti, ita etiam agit in præ- senti. VERS. 11. humiliasti sicul vulneratum, super- bum. Juxta historiæ sensum, omnem superbum ac temerarium hominem intellige. Dominus enim, in- quit, resistit superbis ". Verum altius conside- rando, per superbum, ipsum dæmonem intellige, Prov. 111, 16. so Ibid. " Prov. III, ; Jac. 1, 6. PATROL, GR. CXXVIII.
8α In the mornings I would slay all the sinners of the earth. In the mornings, when neither inebriation from wine or from rage cause judgement to err. Not the sinners of the whole earth, but only the earth under my rule, and ‘all’, not at once but now the one, now the other.
β Τοῦ ἐξολοθρεῦσαι ἐκ πόλεως Κυρίου πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν. Ἀπέκτενον δὲ αὐτοὺς, χάριν τοῦ ἐξολοθρεῦσαι τοὺς παρανόμους, ἵνα τὴν ἀποτομίαν τῆς κολάσεως ἡ παρανομία βλέπουσα, συσταλῇ καὶ ἀφανισθῇ. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, γῆ μὲν, τὸ σῶμα καὶ τὰ σωματικὰ, ὡς γεώδη· ἁμαρτωλοὶ δὲ τῆς τοιαύτης γῆς, οἱ τῆς ἁμαρτίας λογισμοί. Λέγει οὖν ὅτι, ὅτε ἀνέτελλεν ἐν τῇ ψυχῇ μου ὁ ἥλιος τοῦ ἁγίου Πνεύματος ― τοῦτο γὰρ πρωΐα νοητὴ ― τότε ἀπέκτενον πάντας τοὺς ἐμπαθεῖς λογισμοὺς, τοὺς ἐκ τοῦ γεώδους σώματος καὶ τῶν γηΐνων ἁπλῶς φυομένους. Πόλιν δὲ Κυρίου νόει, τὴν ψυχὴν, ὡς οἶκον τοῦ ἁγίου Πνεύματος.ζεται καὶ ὑμνεῖται ὁ Θεός. Φησὶ τοίνυν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐνδοξαζόμενος αὐτῇ μέγας και φοβερός ἐστι τοῖς ἁγίοις· οὗτοι γὰρ πέριξ αὐτοῦ πλησιάσαντες δι' οἰκειώσεως ἀρετῶν· μέγας δὲ καὶ φοβερὸς αὐτοῖς, ὡς ἀκριβῶς ἐπισταμένοις τὴν ὑπεροχὴν αὐτοῦ. Αγίους δὲ λέγομεν καὶ τὰς οὐρανίους δυνάμεις, αἱ περὶ Θεὸν ὁμοίως εἰσίν. 'Ετέρα ερμηνεία εἰς τό· Πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Ὁ κυκλούμενος ἐνώπιον καὶ ὀπίσω καὶ ἐν δεξιᾷ καὶ ἐν ἀριστερᾷ ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτόν· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Θεὸς ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτὸν ἀνθρώ πους, ὀπίσω μὲν ὑποληψόμεθα τοὺς διὰ τῆς πρα κτικῆς ἀρετῆς ἀκολουθοῦντας αὐτῷ, ἐν ἀριστερᾷ δὲ τοὺς τὴν φυσικήν θεωρίαν πνευματικώς κατορ θοῦντας· φησὶ γὰρ περὶ τῆς σοφίας ἡ τῶν Πάρο: μιῶν βίβλος · 'Εν δὲ τῇ ἀριστερᾷ αὐτῆς πλοῦτος καὶ δόξα. Ἐν δὲ τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ νοηθεῖεν ἂν οἱ καθαρὰν αἰσθητῆς φαντασίας δεχόμενοι τὴν ἄϋλον γνῶσιν καὶ θεωρίαν τῶν νοητῶν· Ἐν γὰρ τῇ δεξιᾷ, φησὶν, αὐτῆς ἔτη ζωῆς· ἐνώπιον δὲ οἱ διὰ σφοδρὸν ἔρωτα τοῦ θείου κάλλους ἀξιούμενοι τῆς πρόσωπον πρὸς πρόσωπον ἀπολαύσεως, καὶ θεού- μένοι. Β Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων. Είρηται ἐν τῷ πρ ψαλμῷ. - Τις όμοιός σοι ; Τις όμοιός σοι, συνεχέστε ρον ἐπιλέγει οὐκ ἐρωτῶν, ἀλλ᾽ ἐκπληττόμενος, καὶ τὸ ἀπαράκλητον αὐτοῦ διδάσκων ἡμᾶς. Γυνατὸς εἶ, Κύριε. Δυνατός ποιῆσαι, ὁ ἐπαγ- γέλλῃ· καὶ πιστεύω λοιπόν, ότι γενήσονται. Και ἡ ἀλήθειά σου κύκλῳ σου. Οὐ μόνον εξ δυνατός, ἀλλὰ καὶ ἀληθής · καὶ δίκην ἱματίου περί- βέβλησας τὴν ἀλήθειαν, καὶ κύκλῳ σου οὖσα, οὐδὲ ποτέ σου ἀφίσταται· ἐμφαίνει δὲ τοῦτο, ὅτι ἀεὶ ἀληθεύεις. Τu Σὺ δεσπόζεις τοῦ κράτους τῆς θαλάσσης, τὸν δὲ σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σε καταπραΰνεις. Κράτος θαλάσσης ή βία τῶν κυμάτων αὐτῆς. Σὺ δεσπόζεις, φησί, καὶ τῆς ταραχῆς αὐτῆς, καὶ τῆς γαλήνης, καὶ σὺ τοῦτο κἀκεῖνο ποιεῖς. Ωσπερ δὲ ἐν τῷ οὐ ψαλμῷ ἀνύμνησε τὸν Θεὸν ἀπὸ τῶν μεγαλουρ- γημάτων αὐτοῦ, εἰπών· Σὺ ἐποίησας τάδε καὶ τάδε· οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος. Σὺ ἐταπείνωσας ὡς τραυματίαν υπερηφανον. Αἰσθητῶς μὲν πάντα υπερήφανον ἄνθρωπον· Κύ ριος γάρ, φησίν, ὑπερηφάνοις ἀντιτάσσεται· νοη τῶς δὲ τὸν διάβολον, ὑπερηφανευσάμενον, καὶ διὰ τοῦτο καταβληθέντα· ὡς τραυματίαν δὲ, διότι οἱ Τu COMMENT. IN PSALMOS. A sanctorum glorificatur et laudatur Deus. Ait igi- tur, quod Deus in illa congregatione, et glorifica- tus, et magnus est, el terribilis, hoc est, timendus ab iis sanctis, qui circumquaque per virtutum adeptionem ei propinquiores funt. Magnus autem et timendus est Deus hís sanctis, quia illius emi- nentiam ac potentiam optime cognoscunt. Per sall- clos etiam cœlestes intelligi possunt potestates quæ semper circa eum sunt. Alia interpretatio in ea verba: Omnes qui in circuitu ejus sunt. Legimus etiam apud sanctum Maximum] quod ille dicitur circumdatus, qui coram, retro, ad dex- teram, atque ad sinistram, aliquos quasi in cir- culo habet. Quoniam igitur Deus in circuitu suo habere multos dicitur qui eum circumdant : retro quidem eos esse intelligimus, qui per virtutem illam eum sequuntur, quæ ad actiones pertinet : ad sinistram vero illos, qui naturalem philoso- phiam dirigunt ad spiritualia; de sapientia enim in Proverbiorum libro dicitur : In sinistra ejus di- vitiæ et gloria “. Ad dexteram etiam Dei esse illi intelligendi sunt, qui immaterialium atque invisi · bilium rerum cognitionem ab omni sensibili atque carnali phantasmate puram ac mundam suscepe- runt: In dextera enim, inquit, ejus anni vitæ "; immensum divinæ pulchritudinis amorem digni coram Deo etiam illos esse dicemus, qui ob effecti sunt, ut perpetuo Dei fruantur conspectu, facie ad faciem illum intuentes, et quodammodo ipsi pariter effecti dii. VERS. 9. Domine Deus virtutum. Hujusmodi verba exposuinius in psalmo Lxxxii. Quis similis tibi? (Hujusmodi etiam sententiam crebro invenies apud beatumi David.) Dicta autem sunt non ut interrogaret, sed veluti obstupe- scens, ut nos hoc pacto illius incomparabilitatem doceret. Potens es, Domine. Ut facias, quæ pollicitus es, unde etiam credo te omnia deinceps perfectu- rum. Et veritas tua in circuitu tuo. Non solum potens es, sed verax etiam. Veritatem enim indutus es instar vestis, quæ circumquaque ex omni parte hominem operit : quæ verba illud videntur indi- care, quod Deus semper verax est. VERS. 10. dominaris potestati maris, molum autem fluctuum ejus tu mitigas. Potestatem maris D undarum violentiam appellat. Tu et procellarum, inquit, et tranquillitatis imperium in mari habes. Et quemadmodum in psalmo LXXIII, Deum ab admirandis ejus operibus laudavit dicens : Tu hæc atque illa fecisti, ita etiam agit in præ- senti. VERS. 11. humiliasti sicul vulneratum, super- bum. Juxta historiæ sensum, omnem superbum ac temerarium hominem intellige. Dominus enim, in- quit, resistit superbis ". Verum altius conside- rando, per superbum, ipsum dæmonem intellige, Prov. 111, 16. so Ibid. " Prov. III, ; Jac. 1, 6. PATROL, GR. CXXVIII.
8β So as to destroy all the workers of lawlessness from the city of the Lord. I would slay them in order to destroy the transgressors of the law, so that lawlessness on seeing the severity of the punishment would be held back and expunged. In an anagogical sense, the earth is the body and the things of the body, in that these are earthly. The sinners of this earth are the thoughts of sin. He is saying accordingly that when the sun of the holy Spirit would dawn in my soul – for this is the intelligible morning – then I would slay all the passionate thoughts arising from the earthly body and from earthly things in general. Understand ‘the city of the Lord’ as the soul, as the dwelling of the holy Spirit.
PG 128:1123101 ρα΄Β Ει Ο Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ε τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν. Ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ δυσμων, καὶ βοῤῥᾷ, καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ περάτων τοῦ κόσμου συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γάρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Επλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Επλα νήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπών ἀρετῆς, μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας. 'Οδόν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εύρον. Πόλις κατοικητηρίου ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον οἱ πλανώμενοι· εἴη δ' ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί. Πεινώντες καὶ διψώντες. Ησαν δηλονότι οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ή διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς. Η ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Εν ἁμαρ τία κατετρίβη, ἐξησθένησε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Εκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αυτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Την ἀνάγουσαν πρὸς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εἶ ρον ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ ἐδίδα - ξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν. Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητήριον. Περ. οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αυτού. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώ πων. Τὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι᾽ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησά- σθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά. *Οτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ενέπλησε θείου ἄρτου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου· λέγω δὴ τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας. Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Έν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρί ζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θανάτος τῆς παρού σης. Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Εν πτωχείᾳ ἀρετῶν, καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεί ἁμαρτημάτων. Σειραῖς γὰρ, φησὶν, ἕκαστος ἑαυ τῶν ἁμαρτημάτων περισφίγγεται. *Οτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. "Ητοι EUTHYMII ZIGABENI Et de regionibus congregavit eos. De regionibus A gentium congregatos, in unam Ecclesiam, atque in unicam fidem conjunxit. VERS. 3. A solis ortu, et occasu, ab aquilone, el mari. Ex quatuor enim mundi partibus in unum congregati sunt: quia in omnem terram exivit so- nus apostolorum, et in fines orbis terræ verba eo- Tum VERS. 4. Erraverunt in solitudine, in inaquoso. Errabant olim gentes omnes ambulantes in conver- satione quadam deserta solitariaque ac viduata vir- tutum fructibus, et omni sacræ doctrinæ potu prorsus carente. Viam civitatis habitaculi non invenerunt. Civitas habitaculi proprie cœlum est: cujus viam non in- venerant, veluti errabundi : vel ipsa etiam cogni- tiq Dei, virtusque, et religio. VERS. 5. Esurientes et sitientes. Erant scilicet : neque enim cognitionem Dei aut doctrinam ul- lam habebant, qua cibum aut potum animabus suis præstarent. Anima eorum in ipsis defecit. In peccatis nimi- rum contrita, atque imo etiam effecta debilis et infirma. VERS. 6. Et clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Ciamabant prophetæ ad Dominum, sa- lutem ac redemptionem gentium optantes ; ipsique angeli pariter, qui universis sortito nationibus præsunt. Et de omnibus necessitatibus eorum eripuit eos. De multiplici scilicet dæmonum tyrannide. VERS. 7. deduxit eos in viam rectam. Quæ ad cœlum ducit, quam antea non invenerunt, cum in errore degerent: incarnatus vero Deus docuit eos omnem veritatem. Ut irent in civitatem habitaculi. De qua paulo su- perius diximus. VERS. 8. Confiteantur Domino misericordiæ ejus. Annuntient, inquit, misericordias Dei erga se. ·Et mirabilia ejus filiis hominum. Et narrent, in- quit, filiis hominum id nescientibus, mirabilia Dei opera in eos, seu propter eos facta. VERS. 9. Quia satiavit animam inanem. Vacuas ac esurientes animas divino pane implevit potuque vivifico : evangelica nimirum doctrina. Et animam esurientem satiavit bonis. Idem re- petit aliis verbis. VERS. 10. Sedentes in tenebris et umbra mortis. Hoc est in tenebris erroris. Error etenim umbra est, atque imago corporeæ hujus mortis, dum a vera ac perpetua cœlesti vita nos separat, quemad- modum illa a præsenti. Vinctos in mendicitate et ferro. In mendicitate, hoc est, inopia virtutum in forti praeterea ac gravi calena peccatoruin : Calenis enim, inquit, peccato- rum suorum unusquisque constringitur. TERS. 11. Quia exacerbaverunt eloquia Dei. Hoc « Psal. xvm, 5. D 106) oἱ
PG 128:9971 Προσευχὴ τῷ πτωχῷ· ὅταν ἀκηδιάσῃ καὶ ἐνώπιον Κυρίου ἐκχέῃ τὴν δέησιν αὐτοῦ. Πτωχὸν ἐνταῦθα λέγει, τὸν δεόμενον τῆς θείας ἐπικουρίας. Τούτῳ, φησὶν, ἁρμόζει ἡ προσευχὴ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ, ὅταν ἀκηδιάσῃ πολεμούμενος ὑπὸ τῶν ἐχθρῶν, εἴτε ὁρατῶν, εἴτε ἀοράτων, καὶ προσφέρῃ τὴν δέησιν αὐτοῦ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. Ἐκχεῶ γὰρ, φησὶν, ἐνώπιον αὐτοῦ τὴν δέησίν μου, ὅπερ ἐφερμηνεύων, ἐπήγαγε, τὴν θλῖψίν μου ἐνώπιον αὐτοῦ ἀπαγγελῶ. Προηγουμένως δὲ εἰς ἑαυτὸν ἔγραψε τὸν ψαλμὸν, διωκόμενον καὶ ἀκηδιῶντα καὶ δεόμενον τοῦ Θεοῦ. α μήτε τῆς ἐξ οἴνου PASCBHV : μήτε ἐξ οἴνου M : μήποτε ἐξ οἴνου F.ζεται καὶ ὑμνεῖται ὁ Θεός. Φησὶ τοίνυν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐνδοξαζόμενος αὐτῇ μέγας και φοβερός ἐστι τοῖς ἁγίοις· οὗτοι γὰρ πέριξ αὐτοῦ πλησιάσαντες δι' οἰκειώσεως ἀρετῶν· μέγας δὲ καὶ φοβερὸς αὐτοῖς, ὡς ἀκριβῶς ἐπισταμένοις τὴν ὑπεροχὴν αὐτοῦ. Αγίους δὲ λέγομεν καὶ τὰς οὐρανίους δυνάμεις, αἱ περὶ Θεὸν ὁμοίως εἰσίν. 'Ετέρα ερμηνεία εἰς τό· Πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Ὁ κυκλούμενος ἐνώπιον καὶ ὀπίσω καὶ ἐν δεξιᾷ καὶ ἐν ἀριστερᾷ ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτόν· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Θεὸς ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτὸν ἀνθρώ πους, ὀπίσω μὲν ὑποληψόμεθα τοὺς διὰ τῆς πρα κτικῆς ἀρετῆς ἀκολουθοῦντας αὐτῷ, ἐν ἀριστερᾷ δὲ τοὺς τὴν φυσικήν θεωρίαν πνευματικώς κατορ θοῦντας· φησὶ γὰρ περὶ τῆς σοφίας ἡ τῶν Πάρο: μιῶν βίβλος · 'Εν δὲ τῇ ἀριστερᾷ αὐτῆς πλοῦτος καὶ δόξα. Ἐν δὲ τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ νοηθεῖεν ἂν οἱ καθαρὰν αἰσθητῆς φαντασίας δεχόμενοι τὴν ἄϋλον γνῶσιν καὶ θεωρίαν τῶν νοητῶν· Ἐν γὰρ τῇ δεξιᾷ, φησὶν, αὐτῆς ἔτη ζωῆς· ἐνώπιον δὲ οἱ διὰ σφοδρὸν ἔρωτα τοῦ θείου κάλλους ἀξιούμενοι τῆς πρόσωπον πρὸς πρόσωπον ἀπολαύσεως, καὶ θεού- μένοι. Β Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων. Είρηται ἐν τῷ πρ ψαλμῷ. - Τις όμοιός σοι ; Τις όμοιός σοι, συνεχέστε ρον ἐπιλέγει οὐκ ἐρωτῶν, ἀλλ᾽ ἐκπληττόμενος, καὶ τὸ ἀπαράκλητον αὐτοῦ διδάσκων ἡμᾶς. Γυνατὸς εἶ, Κύριε. Δυνατός ποιῆσαι, ὁ ἐπαγ- γέλλῃ· καὶ πιστεύω λοιπόν, ότι γενήσονται. Και ἡ ἀλήθειά σου κύκλῳ σου. Οὐ μόνον εξ δυνατός, ἀλλὰ καὶ ἀληθής · καὶ δίκην ἱματίου περί- βέβλησας τὴν ἀλήθειαν, καὶ κύκλῳ σου οὖσα, οὐδὲ ποτέ σου ἀφίσταται· ἐμφαίνει δὲ τοῦτο, ὅτι ἀεὶ ἀληθεύεις. Τu Σὺ δεσπόζεις τοῦ κράτους τῆς θαλάσσης, τὸν δὲ σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σε καταπραΰνεις. Κράτος θαλάσσης ή βία τῶν κυμάτων αὐτῆς. Σὺ δεσπόζεις, φησί, καὶ τῆς ταραχῆς αὐτῆς, καὶ τῆς γαλήνης, καὶ σὺ τοῦτο κἀκεῖνο ποιεῖς. Ωσπερ δὲ ἐν τῷ οὐ ψαλμῷ ἀνύμνησε τὸν Θεὸν ἀπὸ τῶν μεγαλουρ- γημάτων αὐτοῦ, εἰπών· Σὺ ἐποίησας τάδε καὶ τάδε· οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος. Σὺ ἐταπείνωσας ὡς τραυματίαν υπερηφανον. Αἰσθητῶς μὲν πάντα υπερήφανον ἄνθρωπον· Κύ ριος γάρ, φησίν, ὑπερηφάνοις ἀντιτάσσεται· νοη τῶς δὲ τὸν διάβολον, ὑπερηφανευσάμενον, καὶ διὰ τοῦτο καταβληθέντα· ὡς τραυματίαν δὲ, διότι οἱ Τu COMMENT. IN PSALMOS. A sanctorum glorificatur et laudatur Deus. Ait igi- tur, quod Deus in illa congregatione, et glorifica- tus, et magnus est, el terribilis, hoc est, timendus ab iis sanctis, qui circumquaque per virtutum adeptionem ei propinquiores funt. Magnus autem et timendus est Deus hís sanctis, quia illius emi- nentiam ac potentiam optime cognoscunt. Per sall- clos etiam cœlestes intelligi possunt potestates quæ semper circa eum sunt. Alia interpretatio in ea verba: Omnes qui in circuitu ejus sunt. Legimus etiam apud sanctum Maximum] quod ille dicitur circumdatus, qui coram, retro, ad dex- teram, atque ad sinistram, aliquos quasi in cir- culo habet. Quoniam igitur Deus in circuitu suo habere multos dicitur qui eum circumdant : retro quidem eos esse intelligimus, qui per virtutem illam eum sequuntur, quæ ad actiones pertinet : ad sinistram vero illos, qui naturalem philoso- phiam dirigunt ad spiritualia; de sapientia enim in Proverbiorum libro dicitur : In sinistra ejus di- vitiæ et gloria “. Ad dexteram etiam Dei esse illi intelligendi sunt, qui immaterialium atque invisi · bilium rerum cognitionem ab omni sensibili atque carnali phantasmate puram ac mundam suscepe- runt: In dextera enim, inquit, ejus anni vitæ "; immensum divinæ pulchritudinis amorem digni coram Deo etiam illos esse dicemus, qui ob effecti sunt, ut perpetuo Dei fruantur conspectu, facie ad faciem illum intuentes, et quodammodo ipsi pariter effecti dii. VERS. 9. Domine Deus virtutum. Hujusmodi verba exposuinius in psalmo Lxxxii. Quis similis tibi? (Hujusmodi etiam sententiam crebro invenies apud beatumi David.) Dicta autem sunt non ut interrogaret, sed veluti obstupe- scens, ut nos hoc pacto illius incomparabilitatem doceret. Potens es, Domine. Ut facias, quæ pollicitus es, unde etiam credo te omnia deinceps perfectu- rum. Et veritas tua in circuitu tuo. Non solum potens es, sed verax etiam. Veritatem enim indutus es instar vestis, quæ circumquaque ex omni parte hominem operit : quæ verba illud videntur indi- care, quod Deus semper verax est. VERS. 10. dominaris potestati maris, molum autem fluctuum ejus tu mitigas. Potestatem maris D undarum violentiam appellat. Tu et procellarum, inquit, et tranquillitatis imperium in mari habes. Et quemadmodum in psalmo LXXIII, Deum ab admirandis ejus operibus laudavit dicens : Tu hæc atque illa fecisti, ita etiam agit in præ- senti. VERS. 11. humiliasti sicul vulneratum, super- bum. Juxta historiæ sensum, omnem superbum ac temerarium hominem intellige. Dominus enim, in- quit, resistit superbis ". Verum altius conside- rando, per superbum, ipsum dæmonem intellige, Prov. 111, 16. so Ibid. " Prov. III, ; Jac. 1, 6. PATROL, GR. CXXVIII.
1 A prayer belonging to the poor man; when he has grown weary and pours out his entreaty before the Lord. The ‘poor man’ is what he here calls the one who is in need of divine assistance. The prayer of the present psalm is fitting for this man, he says, when he has grown weary being attacked by enemies whether visible or invisible, and offers his entreaty before God, for it is written, I shall pour out my entreaty before him, interpreting which he added, I shall proclaim my afflic- tion before him. In the first instance, he wrote the psalm in relation to himself when being pursued and in a state of exhaustion and entreating God.
PG 128:1123Ψαλμός 101 — Psalm 101Β Ει Ο Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ε τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν. Ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ δυσμων, καὶ βοῤῥᾷ, καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ περάτων τοῦ κόσμου συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γάρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Επλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Επλα νήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπών ἀρετῆς, μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας. 'Οδόν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εύρον. Πόλις κατοικητηρίου ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον οἱ πλανώμενοι· εἴη δ' ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί. Πεινώντες καὶ διψώντες. Ησαν δηλονότι οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ή διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς. Η ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Εν ἁμαρ τία κατετρίβη, ἐξησθένησε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Εκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αυτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Την ἀνάγουσαν πρὸς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εἶ ρον ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ ἐδίδα - ξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν. Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητήριον. Περ. οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αυτού. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώ πων. Τὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι᾽ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησά- σθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά. *Οτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ενέπλησε θείου ἄρτου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου· λέγω δὴ τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας. Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Έν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρί ζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θανάτος τῆς παρού σης. Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Εν πτωχείᾳ ἀρετῶν, καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεί ἁμαρτημάτων. Σειραῖς γὰρ, φησὶν, ἕκαστος ἑαυ τῶν ἁμαρτημάτων περισφίγγεται. *Οτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. "Ητοι EUTHYMII ZIGABENI Et de regionibus congregavit eos. De regionibus A gentium congregatos, in unam Ecclesiam, atque in unicam fidem conjunxit. VERS. 3. A solis ortu, et occasu, ab aquilone, el mari. Ex quatuor enim mundi partibus in unum congregati sunt: quia in omnem terram exivit so- nus apostolorum, et in fines orbis terræ verba eo- Tum VERS. 4. Erraverunt in solitudine, in inaquoso. Errabant olim gentes omnes ambulantes in conver- satione quadam deserta solitariaque ac viduata vir- tutum fructibus, et omni sacræ doctrinæ potu prorsus carente. Viam civitatis habitaculi non invenerunt. Civitas habitaculi proprie cœlum est: cujus viam non in- venerant, veluti errabundi : vel ipsa etiam cogni- tiq Dei, virtusque, et religio. VERS. 5. Esurientes et sitientes. Erant scilicet : neque enim cognitionem Dei aut doctrinam ul- lam habebant, qua cibum aut potum animabus suis præstarent. Anima eorum in ipsis defecit. In peccatis nimi- rum contrita, atque imo etiam effecta debilis et infirma. VERS. 6. Et clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Ciamabant prophetæ ad Dominum, sa- lutem ac redemptionem gentium optantes ; ipsique angeli pariter, qui universis sortito nationibus præsunt. Et de omnibus necessitatibus eorum eripuit eos. De multiplici scilicet dæmonum tyrannide. VERS. 7. deduxit eos in viam rectam. Quæ ad cœlum ducit, quam antea non invenerunt, cum in errore degerent: incarnatus vero Deus docuit eos omnem veritatem. Ut irent in civitatem habitaculi. De qua paulo su- perius diximus. VERS. 8. Confiteantur Domino misericordiæ ejus. Annuntient, inquit, misericordias Dei erga se. ·Et mirabilia ejus filiis hominum. Et narrent, in- quit, filiis hominum id nescientibus, mirabilia Dei opera in eos, seu propter eos facta. VERS. 9. Quia satiavit animam inanem. Vacuas ac esurientes animas divino pane implevit potuque vivifico : evangelica nimirum doctrina. Et animam esurientem satiavit bonis. Idem re- petit aliis verbis. VERS. 10. Sedentes in tenebris et umbra mortis. Hoc est in tenebris erroris. Error etenim umbra est, atque imago corporeæ hujus mortis, dum a vera ac perpetua cœlesti vita nos separat, quemad- modum illa a præsenti. Vinctos in mendicitate et ferro. In mendicitate, hoc est, inopia virtutum in forti praeterea ac gravi calena peccatoruin : Calenis enim, inquit, peccato- rum suorum unusquisque constringitur. TERS. 11. Quia exacerbaverunt eloquia Dei. Hoc « Psal. xvm, 5. D 106) oἱ
PG 128:997Ἔχει δὲ καὶ περὶ Χριστοῦ προφητείας ἐνεσπαρμένας.ζεται καὶ ὑμνεῖται ὁ Θεός. Φησὶ τοίνυν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐνδοξαζόμενος αὐτῇ μέγας και φοβερός ἐστι τοῖς ἁγίοις· οὗτοι γὰρ πέριξ αὐτοῦ πλησιάσαντες δι' οἰκειώσεως ἀρετῶν· μέγας δὲ καὶ φοβερὸς αὐτοῖς, ὡς ἀκριβῶς ἐπισταμένοις τὴν ὑπεροχὴν αὐτοῦ. Αγίους δὲ λέγομεν καὶ τὰς οὐρανίους δυνάμεις, αἱ περὶ Θεὸν ὁμοίως εἰσίν. 'Ετέρα ερμηνεία εἰς τό· Πάντας τοὺς περὶ κύκλῳ αὐτοῦ. Ὁ κυκλούμενος ἐνώπιον καὶ ὀπίσω καὶ ἐν δεξιᾷ καὶ ἐν ἀριστερᾷ ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτόν· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Θεὸς ἔχει τοὺς κυκλοῦντας αὐτὸν ἀνθρώ πους, ὀπίσω μὲν ὑποληψόμεθα τοὺς διὰ τῆς πρα κτικῆς ἀρετῆς ἀκολουθοῦντας αὐτῷ, ἐν ἀριστερᾷ δὲ τοὺς τὴν φυσικήν θεωρίαν πνευματικώς κατορ θοῦντας· φησὶ γὰρ περὶ τῆς σοφίας ἡ τῶν Πάρο: μιῶν βίβλος · 'Εν δὲ τῇ ἀριστερᾷ αὐτῆς πλοῦτος καὶ δόξα. Ἐν δὲ τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ νοηθεῖεν ἂν οἱ καθαρὰν αἰσθητῆς φαντασίας δεχόμενοι τὴν ἄϋλον γνῶσιν καὶ θεωρίαν τῶν νοητῶν· Ἐν γὰρ τῇ δεξιᾷ, φησὶν, αὐτῆς ἔτη ζωῆς· ἐνώπιον δὲ οἱ διὰ σφοδρὸν ἔρωτα τοῦ θείου κάλλους ἀξιούμενοι τῆς πρόσωπον πρὸς πρόσωπον ἀπολαύσεως, καὶ θεού- μένοι. Β Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων. Είρηται ἐν τῷ πρ ψαλμῷ. - Τις όμοιός σοι ; Τις όμοιός σοι, συνεχέστε ρον ἐπιλέγει οὐκ ἐρωτῶν, ἀλλ᾽ ἐκπληττόμενος, καὶ τὸ ἀπαράκλητον αὐτοῦ διδάσκων ἡμᾶς. Γυνατὸς εἶ, Κύριε. Δυνατός ποιῆσαι, ὁ ἐπαγ- γέλλῃ· καὶ πιστεύω λοιπόν, ότι γενήσονται. Και ἡ ἀλήθειά σου κύκλῳ σου. Οὐ μόνον εξ δυνατός, ἀλλὰ καὶ ἀληθής · καὶ δίκην ἱματίου περί- βέβλησας τὴν ἀλήθειαν, καὶ κύκλῳ σου οὖσα, οὐδὲ ποτέ σου ἀφίσταται· ἐμφαίνει δὲ τοῦτο, ὅτι ἀεὶ ἀληθεύεις. Τu Σὺ δεσπόζεις τοῦ κράτους τῆς θαλάσσης, τὸν δὲ σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σε καταπραΰνεις. Κράτος θαλάσσης ή βία τῶν κυμάτων αὐτῆς. Σὺ δεσπόζεις, φησί, καὶ τῆς ταραχῆς αὐτῆς, καὶ τῆς γαλήνης, καὶ σὺ τοῦτο κἀκεῖνο ποιεῖς. Ωσπερ δὲ ἐν τῷ οὐ ψαλμῷ ἀνύμνησε τὸν Θεὸν ἀπὸ τῶν μεγαλουρ- γημάτων αὐτοῦ, εἰπών· Σὺ ἐποίησας τάδε καὶ τάδε· οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος. Σὺ ἐταπείνωσας ὡς τραυματίαν υπερηφανον. Αἰσθητῶς μὲν πάντα υπερήφανον ἄνθρωπον· Κύ ριος γάρ, φησίν, ὑπερηφάνοις ἀντιτάσσεται· νοη τῶς δὲ τὸν διάβολον, ὑπερηφανευσάμενον, καὶ διὰ τοῦτο καταβληθέντα· ὡς τραυματίαν δὲ, διότι οἱ Τu COMMENT. IN PSALMOS. A sanctorum glorificatur et laudatur Deus. Ait igi- tur, quod Deus in illa congregatione, et glorifica- tus, et magnus est, el terribilis, hoc est, timendus ab iis sanctis, qui circumquaque per virtutum adeptionem ei propinquiores funt. Magnus autem et timendus est Deus hís sanctis, quia illius emi- nentiam ac potentiam optime cognoscunt. Per sall- clos etiam cœlestes intelligi possunt potestates quæ semper circa eum sunt. Alia interpretatio in ea verba: Omnes qui in circuitu ejus sunt. Legimus etiam apud sanctum Maximum] quod ille dicitur circumdatus, qui coram, retro, ad dex- teram, atque ad sinistram, aliquos quasi in cir- culo habet. Quoniam igitur Deus in circuitu suo habere multos dicitur qui eum circumdant : retro quidem eos esse intelligimus, qui per virtutem illam eum sequuntur, quæ ad actiones pertinet : ad sinistram vero illos, qui naturalem philoso- phiam dirigunt ad spiritualia; de sapientia enim in Proverbiorum libro dicitur : In sinistra ejus di- vitiæ et gloria “. Ad dexteram etiam Dei esse illi intelligendi sunt, qui immaterialium atque invisi · bilium rerum cognitionem ab omni sensibili atque carnali phantasmate puram ac mundam suscepe- runt: In dextera enim, inquit, ejus anni vitæ "; immensum divinæ pulchritudinis amorem digni coram Deo etiam illos esse dicemus, qui ob effecti sunt, ut perpetuo Dei fruantur conspectu, facie ad faciem illum intuentes, et quodammodo ipsi pariter effecti dii. VERS. 9. Domine Deus virtutum. Hujusmodi verba exposuinius in psalmo Lxxxii. Quis similis tibi? (Hujusmodi etiam sententiam crebro invenies apud beatumi David.) Dicta autem sunt non ut interrogaret, sed veluti obstupe- scens, ut nos hoc pacto illius incomparabilitatem doceret. Potens es, Domine. Ut facias, quæ pollicitus es, unde etiam credo te omnia deinceps perfectu- rum. Et veritas tua in circuitu tuo. Non solum potens es, sed verax etiam. Veritatem enim indutus es instar vestis, quæ circumquaque ex omni parte hominem operit : quæ verba illud videntur indi- care, quod Deus semper verax est. VERS. 10. dominaris potestati maris, molum autem fluctuum ejus tu mitigas. Potestatem maris D undarum violentiam appellat. Tu et procellarum, inquit, et tranquillitatis imperium in mari habes. Et quemadmodum in psalmo LXXIII, Deum ab admirandis ejus operibus laudavit dicens : Tu hæc atque illa fecisti, ita etiam agit in præ- senti. VERS. 11. humiliasti sicul vulneratum, super- bum. Juxta historiæ sensum, omnem superbum ac temerarium hominem intellige. Dominus enim, in- quit, resistit superbis ". Verum altius conside- rando, per superbum, ipsum dæmonem intellige, Prov. 111, 16. so Ibid. " Prov. III, ; Jac. 1, 6. PATROL, GR. CXXVIII.
It also has prophecies about Christ scattered in it.
PG 128:9992 Κύριε, εἰσάκουσον τῆς προσευχῆς μου, καὶ ἡ κραυγή μου πρὸς σὲ ἐλθέτω. Προσευχὴν μὲν λέγει, τοῦ στόματος, κραυγὴν δὲ, τῆς καρδίας. Ὁ δὲ Σύμμαχος ἀντὶ κραυγῆς, οἰμωγὴν, ἐξέδωκεν. Ἔρχεται δὲ εἰς Θεὸν ἡ τοιαύτη κραυγὴ, ὅταν ἀκουστὴ γένηται. Γίνεται δὲ ἀκουστὴ, ὅταν ἀρέσκῃ Θεῷ.Α τραυματίαι ταπεινοί εἰσι, τῷ πίνῳ συγκατασπώ μενοι. Τινὲς δὲ ὑπερήφανον μὲν τὸν Φαραὼ νιού σιν, ἐχθροὺς δὲ τοὺς ᾿Αἰγυπτίους, ὡς ἀποπνιγέντας καὶ διασκορπισθέντας ἐν ταῖς ἀκταῖς. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου διεσκάρ πισας τοὺς ἐχθρούς σου. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ βραχίονι τῷ δυνατῷ. Εχθροὺς δὲ ἁπλῶς, τοὺς ἀσεβεῖς καὶ τοὺς δαίμονας. Σοί εἰσιν οἱ οὐρανοὶ, καὶ σή ἐστιν ἡ γῆ. Τὰ κτίσματα σε δοῦλα · φησὶ γὰρ ἐν ἄλλοις · "Οτι τὰ σύμπαντα δοῦλα σά. Περὶ τῶν οὐρανῶν εἴρηται ἐν τῷ η' ψαλμῷ. Τὴν οἰκουμένην καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς σὺ ἐθεμελίωσας. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· εἴρηται δὲ ἐν τῷ κγ' ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· καὶ ζήτει ἐκεῖ. Τὸν Βορρᾶν καὶ τὴν θάλασσαν σὺ ἔκτισας. Φησὶν Ἡσύχιος, ὅτι τῷ τῆς θαλάσσης ὀνόματι πολλά κις ἡ παλαιὰ Γραφὴ τὴν δύσιν καλεῖ. Οθεν ἡ τῶν Αριθμῶν βίβλος, ἐκθεμένη τὰς φυλάς, ὧν αἱ μὲν πρὸς ἀνατολὰς, αἱ δὲ πρὸς "Αρκτον, αἱ δὲ πρὸς μετ σημβρίαν τῆς σκηνῆς ἐτάχθησαν, τῇ λέξει ταύτῃ τοὺς πρὸς δύσιν τεταγμένους ἐμήνυσεν. Είρηκε γάρ ο Παρεμβολὴ Εφραίμ παρὰ θάλασσαν. Ἐπεὶ τοί- νυν καὶ τὸ βόρειον μέρος, εἴτουν τὸ ᾿Αρκτῷον, καὶ τὸ θαλάσσιον, ἤτοι τὸ δυτικὸν, σκοτεινά και χειμέρια, καὶ διὰ τοῦτό τινες ἔμελλον τῷ πονηρῷ δημιουργῷ ταῦτα προγράφειν· ἀναγκαίως τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προαναιρεῖ τὴν πλάνην αὐτῶν, παρὰ τοῦ Δημιουργού γενηθῆναι ταῦτα διδάσκων. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι, βλεπόντων ἡμῶν πρὸς ἀνατολὴν, ἀντιπρόσωπος μὲν ἡμῖν ἐστιν ἡ ἀνατολή· κατὰ νώτου δὲ ἡ δύσις· ἐν δεξιᾷ δὲ ὁ βοῤῥᾶς, εἴτουν ἡ ᾿Αρκτος· ἐν ἀριστερᾷ δὲ, ὁ νότος, εἴτουν ή μεσημβρία. Θαβώρ καὶ Ἑρμὼν ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλ λιάσονται. Θαβώρ καὶ Ερμών, ὄρη, καὶ ὅρια τῆς γῆς ἐπαγγελίας. Διὰ τοῦτο δὲ πᾶσαν ἐκεῖ γῆν ἐν ξατο, ὅτι ἀγαλλιάσεται ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ, εἴτουν ἐπὶ τῷ Χριστῷ, ἢ τῷ καλεῖσθαι ἀπὸ Χριστοῦ. Γῆν δὲ λέγομεν τοὺς τὴν γῆν ἐκείνην οἰκήσαντας. Ἐν τοῖς ὄρεσι γὰρ τούτοις τὰς πλείους διατριβάς τῆς ἐν σαρκὶ πολιτείας ὁ Χριστὸς ἐποίει· καὶ ἐν μὲν τῷ Θαβώρ μετεμορφώθην ἐν δὲ τῷ Ερμὼν ἀνέστησε τὸν τῆς χήρας υἱόν· ἐπὶ τούτου γὰρ τοῦ ὅρους ἐστὶν ἡ πόλις Ναῖν, ἐν ᾗ τοῦτον ήγειρεν. Σὺς ὁ βραχίων κατὰ δυναστείας. Ο σὺς βρα- χίων, κατὰ ἀναστροφήν. Η σὸς βραχίων κατὰ πλεο νασμὸν τοῦ ἄρθρου. Λέγει δὲ, ὅτι Ἡ σὴ δύναμις δυνατωτάτη· βραχίονα γὰρ Θεοῦ τὴν δύναμιν αὐτ τοῦ καλεῖ. Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία. Κραταιωθήτω ἡ χείρ σου. Κατα τῶν ἐχθρῶν. » EUTHYMII ZIGABENI qui in superbiam elatus est, atque ideo dejectus et in præceps delatus. Vulneratum autem ideo di- xit, quia vulnerati omnes, ut plurimum, humiles sunt, veluti Jabore afflicti. Quidam per superbum Pharaonem intelligunt, et per inimicos, Ægyptiorum populos, qui dissipati ac suffocati sunt in mari. In brachio virtutis tuæ dispersisti inimicos tuos. In brachio potentiæ tuæ, hoc est, in potenti bra- chio tuo. Per inimicos vero impios omnes in uni- versum intellige, vel ipsos etiam dæmones. VERS. 12. Tui sunt culi, et tua est terra. Crea- Lura enim luae sunt, et serviunt tibi; nam et alibi ait : Qucnium omnia serviunt tibi us ; de coelis vero diximus in psalmo viii. Orbem terræ et plenitudinem ejus tu fundasti. Idem rursus repetit; de hoc etiam diximus in B psalmo xxi, ibi : Domini est terra, et plenitudo ejus orbis terræ, et universi, qui habitant in ea. Aquilonem et mare tu creasti. Ilesychius dicit, quod Scriptura nomine maris persæpe occasum significat. Unde liber Numerorum, qui Judæorum tribus describit, et alias ad orientem, alias ad occidentem, alias ad septentrionem, aut ad taber- naculi meridiem ordine quodam dispositas fuis e dicit, hac maris dictione cos significavit, qui ad oce cidentem erant collocati. Ait enim : Castra Ephraim juxta mare”. Quia igitur septentrionalis ora et mari- tina, hoc est occidentalis, tenebrosæ sunt, hiema- lesque et frigida, et futurum erat, ut aliqui ea ra- tione illarum creatorem esse dæmonem dicerent, necessario sanctus Spiritus hunc errorem antea eradicavit. Illud scire etiam oportet, quod quando orientem aspicimus, ante faciem ipsum orientem habemus, occidentem post terga, in dextera îneri- diem, atque in sinistra septentrionem. c C VERS. 13. Thabor et Hermon in nomine tuo exsul- tabunt. Thabor et Hermon montes sunt, et con- termini terræ promissionis. Per hos autem montes universam terram illam significavit, quam exsul- taturam esse prædicit in Christi nomine, hoc est, in Christo : vel exsultaturam in hoc, ut a Christo denominetur. Per terram vero homines intelligi- mus, qui terram illam incolebant. In his autem D montibus Christus sæpenumero conversatus est, quippe qui et in Thabor transfiguratus est, et in Hermon viduæ Aliam suscitavit. In mente enim Hermon sita est civitas Nain, in qua miraculum illud factum est. Tuum brachium cum potentia. Sensus est quod Christi virtus efficacissima sit. Per brachium enim virium efficaciam significavit. Quod autem poten- tissimus fuerit Christus, ex Apostolo docemur, qui de eo scribens dicit, quod Dei potentia est, et Dei supientia". VERS. 14. Pravaleat manus tua. Adversus inimi- cos scilicet. . . - Psal. cxviii, 91. "Ezech. iv, 5. *1 Cor. 1, 24.
2 O Lord, hear my prayer, and let my cry come to you. ‘Prayer’ is what he calls that of the mouth and ‘cry’ that of the heart. Instead of ‘cry’ Sym- machus wrote ‘groan’. Such a cry will come to God when it becomes audible, and it becomes audible when it is pleasing to God.
α Mὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπ’ ἐμοῦ. Mὴ ἀποστραφῇς με ὡς ἀνάξιον, ὅπερ εἰώθασι ποιεῖν οἱ μὴ θέλοντες ἀκούειν τοῦ ἱκετεύοντος.Α τραυματίαι ταπεινοί εἰσι, τῷ πίνῳ συγκατασπώ μενοι. Τινὲς δὲ ὑπερήφανον μὲν τὸν Φαραὼ νιού σιν, ἐχθροὺς δὲ τοὺς ᾿Αἰγυπτίους, ὡς ἀποπνιγέντας καὶ διασκορπισθέντας ἐν ταῖς ἀκταῖς. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου διεσκάρ πισας τοὺς ἐχθρούς σου. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ βραχίονι τῷ δυνατῷ. Εχθροὺς δὲ ἁπλῶς, τοὺς ἀσεβεῖς καὶ τοὺς δαίμονας. Σοί εἰσιν οἱ οὐρανοὶ, καὶ σή ἐστιν ἡ γῆ. Τὰ κτίσματα σε δοῦλα · φησὶ γὰρ ἐν ἄλλοις · "Οτι τὰ σύμπαντα δοῦλα σά. Περὶ τῶν οὐρανῶν εἴρηται ἐν τῷ η' ψαλμῷ. Τὴν οἰκουμένην καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς σὺ ἐθεμελίωσας. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· εἴρηται δὲ ἐν τῷ κγ' ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· καὶ ζήτει ἐκεῖ. Τὸν Βορρᾶν καὶ τὴν θάλασσαν σὺ ἔκτισας. Φησὶν Ἡσύχιος, ὅτι τῷ τῆς θαλάσσης ὀνόματι πολλά κις ἡ παλαιὰ Γραφὴ τὴν δύσιν καλεῖ. Οθεν ἡ τῶν Αριθμῶν βίβλος, ἐκθεμένη τὰς φυλάς, ὧν αἱ μὲν πρὸς ἀνατολὰς, αἱ δὲ πρὸς "Αρκτον, αἱ δὲ πρὸς μετ σημβρίαν τῆς σκηνῆς ἐτάχθησαν, τῇ λέξει ταύτῃ τοὺς πρὸς δύσιν τεταγμένους ἐμήνυσεν. Είρηκε γάρ ο Παρεμβολὴ Εφραίμ παρὰ θάλασσαν. Ἐπεὶ τοί- νυν καὶ τὸ βόρειον μέρος, εἴτουν τὸ ᾿Αρκτῷον, καὶ τὸ θαλάσσιον, ἤτοι τὸ δυτικὸν, σκοτεινά και χειμέρια, καὶ διὰ τοῦτό τινες ἔμελλον τῷ πονηρῷ δημιουργῷ ταῦτα προγράφειν· ἀναγκαίως τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προαναιρεῖ τὴν πλάνην αὐτῶν, παρὰ τοῦ Δημιουργού γενηθῆναι ταῦτα διδάσκων. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι, βλεπόντων ἡμῶν πρὸς ἀνατολὴν, ἀντιπρόσωπος μὲν ἡμῖν ἐστιν ἡ ἀνατολή· κατὰ νώτου δὲ ἡ δύσις· ἐν δεξιᾷ δὲ ὁ βοῤῥᾶς, εἴτουν ἡ ᾿Αρκτος· ἐν ἀριστερᾷ δὲ, ὁ νότος, εἴτουν ή μεσημβρία. Θαβώρ καὶ Ἑρμὼν ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλ λιάσονται. Θαβώρ καὶ Ερμών, ὄρη, καὶ ὅρια τῆς γῆς ἐπαγγελίας. Διὰ τοῦτο δὲ πᾶσαν ἐκεῖ γῆν ἐν ξατο, ὅτι ἀγαλλιάσεται ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ, εἴτουν ἐπὶ τῷ Χριστῷ, ἢ τῷ καλεῖσθαι ἀπὸ Χριστοῦ. Γῆν δὲ λέγομεν τοὺς τὴν γῆν ἐκείνην οἰκήσαντας. Ἐν τοῖς ὄρεσι γὰρ τούτοις τὰς πλείους διατριβάς τῆς ἐν σαρκὶ πολιτείας ὁ Χριστὸς ἐποίει· καὶ ἐν μὲν τῷ Θαβώρ μετεμορφώθην ἐν δὲ τῷ Ερμὼν ἀνέστησε τὸν τῆς χήρας υἱόν· ἐπὶ τούτου γὰρ τοῦ ὅρους ἐστὶν ἡ πόλις Ναῖν, ἐν ᾗ τοῦτον ήγειρεν. Σὺς ὁ βραχίων κατὰ δυναστείας. Ο σὺς βρα- χίων, κατὰ ἀναστροφήν. Η σὸς βραχίων κατὰ πλεο νασμὸν τοῦ ἄρθρου. Λέγει δὲ, ὅτι Ἡ σὴ δύναμις δυνατωτάτη· βραχίονα γὰρ Θεοῦ τὴν δύναμιν αὐτ τοῦ καλεῖ. Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία. Κραταιωθήτω ἡ χείρ σου. Κατα τῶν ἐχθρῶν. » EUTHYMII ZIGABENI qui in superbiam elatus est, atque ideo dejectus et in præceps delatus. Vulneratum autem ideo di- xit, quia vulnerati omnes, ut plurimum, humiles sunt, veluti Jabore afflicti. Quidam per superbum Pharaonem intelligunt, et per inimicos, Ægyptiorum populos, qui dissipati ac suffocati sunt in mari. In brachio virtutis tuæ dispersisti inimicos tuos. In brachio potentiæ tuæ, hoc est, in potenti bra- chio tuo. Per inimicos vero impios omnes in uni- versum intellige, vel ipsos etiam dæmones. VERS. 12. Tui sunt culi, et tua est terra. Crea- Lura enim luae sunt, et serviunt tibi; nam et alibi ait : Qucnium omnia serviunt tibi us ; de coelis vero diximus in psalmo viii. Orbem terræ et plenitudinem ejus tu fundasti. Idem rursus repetit; de hoc etiam diximus in B psalmo xxi, ibi : Domini est terra, et plenitudo ejus orbis terræ, et universi, qui habitant in ea. Aquilonem et mare tu creasti. Ilesychius dicit, quod Scriptura nomine maris persæpe occasum significat. Unde liber Numerorum, qui Judæorum tribus describit, et alias ad orientem, alias ad occidentem, alias ad septentrionem, aut ad taber- naculi meridiem ordine quodam dispositas fuis e dicit, hac maris dictione cos significavit, qui ad oce cidentem erant collocati. Ait enim : Castra Ephraim juxta mare”. Quia igitur septentrionalis ora et mari- tina, hoc est occidentalis, tenebrosæ sunt, hiema- lesque et frigida, et futurum erat, ut aliqui ea ra- tione illarum creatorem esse dæmonem dicerent, necessario sanctus Spiritus hunc errorem antea eradicavit. Illud scire etiam oportet, quod quando orientem aspicimus, ante faciem ipsum orientem habemus, occidentem post terga, in dextera îneri- diem, atque in sinistra septentrionem. c C VERS. 13. Thabor et Hermon in nomine tuo exsul- tabunt. Thabor et Hermon montes sunt, et con- termini terræ promissionis. Per hos autem montes universam terram illam significavit, quam exsul- taturam esse prædicit in Christi nomine, hoc est, in Christo : vel exsultaturam in hoc, ut a Christo denominetur. Per terram vero homines intelligi- mus, qui terram illam incolebant. In his autem D montibus Christus sæpenumero conversatus est, quippe qui et in Thabor transfiguratus est, et in Hermon viduæ Aliam suscitavit. In mente enim Hermon sita est civitas Nain, in qua miraculum illud factum est. Tuum brachium cum potentia. Sensus est quod Christi virtus efficacissima sit. Per brachium enim virium efficaciam significavit. Quod autem poten- tissimus fuerit Christus, ex Apostolo docemur, qui de eo scribens dicit, quod Dei potentia est, et Dei supientia". VERS. 14. Pravaleat manus tua. Adversus inimi- cos scilicet. . . - Psal. cxviii, 91. "Ezech. iv, 5. *1 Cor. 1, 24.
3α Do not turn your face from me. Do not turn away from me as unworthy, as those who do not wish to hear a supplicant are accustomed to do.
β Ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ θλίβωμαι, κλῖνον πρός με τὸ οὖς σου· ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλέσωμαί σε, ταχὺ ἐπάκουσόν μου. Mὴ νῦν μόνον, ἀλλὰ παρ’ ὅλην ζωήν. Περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς εἴρηται ἐν τῷ ιϛ΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Κλῖνον τὸ οὖς σου ἐμοὶ, καὶ εἰσάκουσον τῶν ῥημάτων μου.Α τραυματίαι ταπεινοί εἰσι, τῷ πίνῳ συγκατασπώ μενοι. Τινὲς δὲ ὑπερήφανον μὲν τὸν Φαραὼ νιού σιν, ἐχθροὺς δὲ τοὺς ᾿Αἰγυπτίους, ὡς ἀποπνιγέντας καὶ διασκορπισθέντας ἐν ταῖς ἀκταῖς. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου διεσκάρ πισας τοὺς ἐχθρούς σου. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ βραχίονι τῷ δυνατῷ. Εχθροὺς δὲ ἁπλῶς, τοὺς ἀσεβεῖς καὶ τοὺς δαίμονας. Σοί εἰσιν οἱ οὐρανοὶ, καὶ σή ἐστιν ἡ γῆ. Τὰ κτίσματα σε δοῦλα · φησὶ γὰρ ἐν ἄλλοις · "Οτι τὰ σύμπαντα δοῦλα σά. Περὶ τῶν οὐρανῶν εἴρηται ἐν τῷ η' ψαλμῷ. Τὴν οἰκουμένην καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς σὺ ἐθεμελίωσας. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· εἴρηται δὲ ἐν τῷ κγ' ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· καὶ ζήτει ἐκεῖ. Τὸν Βορρᾶν καὶ τὴν θάλασσαν σὺ ἔκτισας. Φησὶν Ἡσύχιος, ὅτι τῷ τῆς θαλάσσης ὀνόματι πολλά κις ἡ παλαιὰ Γραφὴ τὴν δύσιν καλεῖ. Οθεν ἡ τῶν Αριθμῶν βίβλος, ἐκθεμένη τὰς φυλάς, ὧν αἱ μὲν πρὸς ἀνατολὰς, αἱ δὲ πρὸς "Αρκτον, αἱ δὲ πρὸς μετ σημβρίαν τῆς σκηνῆς ἐτάχθησαν, τῇ λέξει ταύτῃ τοὺς πρὸς δύσιν τεταγμένους ἐμήνυσεν. Είρηκε γάρ ο Παρεμβολὴ Εφραίμ παρὰ θάλασσαν. Ἐπεὶ τοί- νυν καὶ τὸ βόρειον μέρος, εἴτουν τὸ ᾿Αρκτῷον, καὶ τὸ θαλάσσιον, ἤτοι τὸ δυτικὸν, σκοτεινά και χειμέρια, καὶ διὰ τοῦτό τινες ἔμελλον τῷ πονηρῷ δημιουργῷ ταῦτα προγράφειν· ἀναγκαίως τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προαναιρεῖ τὴν πλάνην αὐτῶν, παρὰ τοῦ Δημιουργού γενηθῆναι ταῦτα διδάσκων. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι, βλεπόντων ἡμῶν πρὸς ἀνατολὴν, ἀντιπρόσωπος μὲν ἡμῖν ἐστιν ἡ ἀνατολή· κατὰ νώτου δὲ ἡ δύσις· ἐν δεξιᾷ δὲ ὁ βοῤῥᾶς, εἴτουν ἡ ᾿Αρκτος· ἐν ἀριστερᾷ δὲ, ὁ νότος, εἴτουν ή μεσημβρία. Θαβώρ καὶ Ἑρμὼν ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλ λιάσονται. Θαβώρ καὶ Ερμών, ὄρη, καὶ ὅρια τῆς γῆς ἐπαγγελίας. Διὰ τοῦτο δὲ πᾶσαν ἐκεῖ γῆν ἐν ξατο, ὅτι ἀγαλλιάσεται ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ, εἴτουν ἐπὶ τῷ Χριστῷ, ἢ τῷ καλεῖσθαι ἀπὸ Χριστοῦ. Γῆν δὲ λέγομεν τοὺς τὴν γῆν ἐκείνην οἰκήσαντας. Ἐν τοῖς ὄρεσι γὰρ τούτοις τὰς πλείους διατριβάς τῆς ἐν σαρκὶ πολιτείας ὁ Χριστὸς ἐποίει· καὶ ἐν μὲν τῷ Θαβώρ μετεμορφώθην ἐν δὲ τῷ Ερμὼν ἀνέστησε τὸν τῆς χήρας υἱόν· ἐπὶ τούτου γὰρ τοῦ ὅρους ἐστὶν ἡ πόλις Ναῖν, ἐν ᾗ τοῦτον ήγειρεν. Σὺς ὁ βραχίων κατὰ δυναστείας. Ο σὺς βρα- χίων, κατὰ ἀναστροφήν. Η σὸς βραχίων κατὰ πλεο νασμὸν τοῦ ἄρθρου. Λέγει δὲ, ὅτι Ἡ σὴ δύναμις δυνατωτάτη· βραχίονα γὰρ Θεοῦ τὴν δύναμιν αὐτ τοῦ καλεῖ. Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία. Κραταιωθήτω ἡ χείρ σου. Κατα τῶν ἐχθρῶν. » EUTHYMII ZIGABENI qui in superbiam elatus est, atque ideo dejectus et in præceps delatus. Vulneratum autem ideo di- xit, quia vulnerati omnes, ut plurimum, humiles sunt, veluti Jabore afflicti. Quidam per superbum Pharaonem intelligunt, et per inimicos, Ægyptiorum populos, qui dissipati ac suffocati sunt in mari. In brachio virtutis tuæ dispersisti inimicos tuos. In brachio potentiæ tuæ, hoc est, in potenti bra- chio tuo. Per inimicos vero impios omnes in uni- versum intellige, vel ipsos etiam dæmones. VERS. 12. Tui sunt culi, et tua est terra. Crea- Lura enim luae sunt, et serviunt tibi; nam et alibi ait : Qucnium omnia serviunt tibi us ; de coelis vero diximus in psalmo viii. Orbem terræ et plenitudinem ejus tu fundasti. Idem rursus repetit; de hoc etiam diximus in B psalmo xxi, ibi : Domini est terra, et plenitudo ejus orbis terræ, et universi, qui habitant in ea. Aquilonem et mare tu creasti. Ilesychius dicit, quod Scriptura nomine maris persæpe occasum significat. Unde liber Numerorum, qui Judæorum tribus describit, et alias ad orientem, alias ad occidentem, alias ad septentrionem, aut ad taber- naculi meridiem ordine quodam dispositas fuis e dicit, hac maris dictione cos significavit, qui ad oce cidentem erant collocati. Ait enim : Castra Ephraim juxta mare”. Quia igitur septentrionalis ora et mari- tina, hoc est occidentalis, tenebrosæ sunt, hiema- lesque et frigida, et futurum erat, ut aliqui ea ra- tione illarum creatorem esse dæmonem dicerent, necessario sanctus Spiritus hunc errorem antea eradicavit. Illud scire etiam oportet, quod quando orientem aspicimus, ante faciem ipsum orientem habemus, occidentem post terga, in dextera îneri- diem, atque in sinistra septentrionem. c C VERS. 13. Thabor et Hermon in nomine tuo exsul- tabunt. Thabor et Hermon montes sunt, et con- termini terræ promissionis. Per hos autem montes universam terram illam significavit, quam exsul- taturam esse prædicit in Christi nomine, hoc est, in Christo : vel exsultaturam in hoc, ut a Christo denominetur. Per terram vero homines intelligi- mus, qui terram illam incolebant. In his autem D montibus Christus sæpenumero conversatus est, quippe qui et in Thabor transfiguratus est, et in Hermon viduæ Aliam suscitavit. In mente enim Hermon sita est civitas Nain, in qua miraculum illud factum est. Tuum brachium cum potentia. Sensus est quod Christi virtus efficacissima sit. Per brachium enim virium efficaciam significavit. Quod autem poten- tissimus fuerit Christus, ex Apostolo docemur, qui de eo scribens dicit, quod Dei potentia est, et Dei supientia". VERS. 14. Pravaleat manus tua. Adversus inimi- cos scilicet. . . - Psal. cxviii, 91. "Ezech. iv, 5. *1 Cor. 1, 24.
3β On whatever day I am afflicted, incline your ear to me; on whatever day I call upon you, swiftly hear me. Not only now, but throughout my whole life. The inclination of the divine ear was spoken about in the sixteenth psalm, at the verse, Incline your ear to me, and hearken to what I say.
α Ὅτι ἐξέλιπον ὡσεὶ καπνὸς αἱ ἡμέραι μου. Ταχὺ, φησὶν, ἐπάκουσόν μου, ὅτι ἐκλείπει ἤδη ἡ ψυχή μου. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ, ὁμοίως λέγει, Ταχὺ εἰσάκουσόν μου, Κύριε, ἐξέλιπε τὸ πνεῦμά μου. Ἐξέλιπον, φησὶν, ὡσεὶ καπνὸς αἱ ἡμέραι μου· διῆλθον, ἠφανίσθησαν δίκην καπνοῦ τὰ ἔτη τῆς ζωῆς μου.Α τραυματίαι ταπεινοί εἰσι, τῷ πίνῳ συγκατασπώ μενοι. Τινὲς δὲ ὑπερήφανον μὲν τὸν Φαραὼ νιού σιν, ἐχθροὺς δὲ τοὺς ᾿Αἰγυπτίους, ὡς ἀποπνιγέντας καὶ διασκορπισθέντας ἐν ταῖς ἀκταῖς. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου διεσκάρ πισας τοὺς ἐχθρούς σου. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ βραχίονι τῷ δυνατῷ. Εχθροὺς δὲ ἁπλῶς, τοὺς ἀσεβεῖς καὶ τοὺς δαίμονας. Σοί εἰσιν οἱ οὐρανοὶ, καὶ σή ἐστιν ἡ γῆ. Τὰ κτίσματα σε δοῦλα · φησὶ γὰρ ἐν ἄλλοις · "Οτι τὰ σύμπαντα δοῦλα σά. Περὶ τῶν οὐρανῶν εἴρηται ἐν τῷ η' ψαλμῷ. Τὴν οἰκουμένην καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς σὺ ἐθεμελίωσας. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· εἴρηται δὲ ἐν τῷ κγ' ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· καὶ ζήτει ἐκεῖ. Τὸν Βορρᾶν καὶ τὴν θάλασσαν σὺ ἔκτισας. Φησὶν Ἡσύχιος, ὅτι τῷ τῆς θαλάσσης ὀνόματι πολλά κις ἡ παλαιὰ Γραφὴ τὴν δύσιν καλεῖ. Οθεν ἡ τῶν Αριθμῶν βίβλος, ἐκθεμένη τὰς φυλάς, ὧν αἱ μὲν πρὸς ἀνατολὰς, αἱ δὲ πρὸς "Αρκτον, αἱ δὲ πρὸς μετ σημβρίαν τῆς σκηνῆς ἐτάχθησαν, τῇ λέξει ταύτῃ τοὺς πρὸς δύσιν τεταγμένους ἐμήνυσεν. Είρηκε γάρ ο Παρεμβολὴ Εφραίμ παρὰ θάλασσαν. Ἐπεὶ τοί- νυν καὶ τὸ βόρειον μέρος, εἴτουν τὸ ᾿Αρκτῷον, καὶ τὸ θαλάσσιον, ἤτοι τὸ δυτικὸν, σκοτεινά και χειμέρια, καὶ διὰ τοῦτό τινες ἔμελλον τῷ πονηρῷ δημιουργῷ ταῦτα προγράφειν· ἀναγκαίως τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προαναιρεῖ τὴν πλάνην αὐτῶν, παρὰ τοῦ Δημιουργού γενηθῆναι ταῦτα διδάσκων. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι, βλεπόντων ἡμῶν πρὸς ἀνατολὴν, ἀντιπρόσωπος μὲν ἡμῖν ἐστιν ἡ ἀνατολή· κατὰ νώτου δὲ ἡ δύσις· ἐν δεξιᾷ δὲ ὁ βοῤῥᾶς, εἴτουν ἡ ᾿Αρκτος· ἐν ἀριστερᾷ δὲ, ὁ νότος, εἴτουν ή μεσημβρία. Θαβώρ καὶ Ἑρμὼν ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλ λιάσονται. Θαβώρ καὶ Ερμών, ὄρη, καὶ ὅρια τῆς γῆς ἐπαγγελίας. Διὰ τοῦτο δὲ πᾶσαν ἐκεῖ γῆν ἐν ξατο, ὅτι ἀγαλλιάσεται ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ, εἴτουν ἐπὶ τῷ Χριστῷ, ἢ τῷ καλεῖσθαι ἀπὸ Χριστοῦ. Γῆν δὲ λέγομεν τοὺς τὴν γῆν ἐκείνην οἰκήσαντας. Ἐν τοῖς ὄρεσι γὰρ τούτοις τὰς πλείους διατριβάς τῆς ἐν σαρκὶ πολιτείας ὁ Χριστὸς ἐποίει· καὶ ἐν μὲν τῷ Θαβώρ μετεμορφώθην ἐν δὲ τῷ Ερμὼν ἀνέστησε τὸν τῆς χήρας υἱόν· ἐπὶ τούτου γὰρ τοῦ ὅρους ἐστὶν ἡ πόλις Ναῖν, ἐν ᾗ τοῦτον ήγειρεν. Σὺς ὁ βραχίων κατὰ δυναστείας. Ο σὺς βρα- χίων, κατὰ ἀναστροφήν. Η σὸς βραχίων κατὰ πλεο νασμὸν τοῦ ἄρθρου. Λέγει δὲ, ὅτι Ἡ σὴ δύναμις δυνατωτάτη· βραχίονα γὰρ Θεοῦ τὴν δύναμιν αὐτ τοῦ καλεῖ. Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία. Κραταιωθήτω ἡ χείρ σου. Κατα τῶν ἐχθρῶν. » EUTHYMII ZIGABENI qui in superbiam elatus est, atque ideo dejectus et in præceps delatus. Vulneratum autem ideo di- xit, quia vulnerati omnes, ut plurimum, humiles sunt, veluti Jabore afflicti. Quidam per superbum Pharaonem intelligunt, et per inimicos, Ægyptiorum populos, qui dissipati ac suffocati sunt in mari. In brachio virtutis tuæ dispersisti inimicos tuos. In brachio potentiæ tuæ, hoc est, in potenti bra- chio tuo. Per inimicos vero impios omnes in uni- versum intellige, vel ipsos etiam dæmones. VERS. 12. Tui sunt culi, et tua est terra. Crea- Lura enim luae sunt, et serviunt tibi; nam et alibi ait : Qucnium omnia serviunt tibi us ; de coelis vero diximus in psalmo viii. Orbem terræ et plenitudinem ejus tu fundasti. Idem rursus repetit; de hoc etiam diximus in B psalmo xxi, ibi : Domini est terra, et plenitudo ejus orbis terræ, et universi, qui habitant in ea. Aquilonem et mare tu creasti. Ilesychius dicit, quod Scriptura nomine maris persæpe occasum significat. Unde liber Numerorum, qui Judæorum tribus describit, et alias ad orientem, alias ad occidentem, alias ad septentrionem, aut ad taber- naculi meridiem ordine quodam dispositas fuis e dicit, hac maris dictione cos significavit, qui ad oce cidentem erant collocati. Ait enim : Castra Ephraim juxta mare”. Quia igitur septentrionalis ora et mari- tina, hoc est occidentalis, tenebrosæ sunt, hiema- lesque et frigida, et futurum erat, ut aliqui ea ra- tione illarum creatorem esse dæmonem dicerent, necessario sanctus Spiritus hunc errorem antea eradicavit. Illud scire etiam oportet, quod quando orientem aspicimus, ante faciem ipsum orientem habemus, occidentem post terga, in dextera îneri- diem, atque in sinistra septentrionem. c C VERS. 13. Thabor et Hermon in nomine tuo exsul- tabunt. Thabor et Hermon montes sunt, et con- termini terræ promissionis. Per hos autem montes universam terram illam significavit, quam exsul- taturam esse prædicit in Christi nomine, hoc est, in Christo : vel exsultaturam in hoc, ut a Christo denominetur. Per terram vero homines intelligi- mus, qui terram illam incolebant. In his autem D montibus Christus sæpenumero conversatus est, quippe qui et in Thabor transfiguratus est, et in Hermon viduæ Aliam suscitavit. In mente enim Hermon sita est civitas Nain, in qua miraculum illud factum est. Tuum brachium cum potentia. Sensus est quod Christi virtus efficacissima sit. Per brachium enim virium efficaciam significavit. Quod autem poten- tissimus fuerit Christus, ex Apostolo docemur, qui de eo scribens dicit, quod Dei potentia est, et Dei supientia". VERS. 14. Pravaleat manus tua. Adversus inimi- cos scilicet. . . - Psal. cxviii, 91. "Ezech. iv, 5. *1 Cor. 1, 24.
4α For my days have fainted away like smoke. Hear me swiftly, he says, because my soul is already fainting. And elsewhere he says simi- larly, Swiftly hear me, O Lord, my spirit has fainted. My days, he says, have fainted away like smoke, the years of my life have passed away, have vanished, like smoke.
β Καὶ τὰ ὀστᾶ μου ὡσεὶ φρύγιον συνεφρύγησαν. Ἀντὶ φρυγίου, δαλὸν, ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε· καὶ αὐτὰ τὰ ὀστᾶ μου, ὡς δαλὸς συνεφρύγησαν, φλεγόμενα τῷ πυρὶ τῶν πειρασμῶν. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ὀστᾶ, οἱ στερεοῦντες καὶ ἀνέχοντες τὴν ψυχὴν λογισμοὶ, οἳ καὶ αὐτοὶ πυρποληθέντες, εὔθραυστοι γεγόνασιν.Α τραυματίαι ταπεινοί εἰσι, τῷ πίνῳ συγκατασπώ μενοι. Τινὲς δὲ ὑπερήφανον μὲν τὸν Φαραὼ νιού σιν, ἐχθροὺς δὲ τοὺς ᾿Αἰγυπτίους, ὡς ἀποπνιγέντας καὶ διασκορπισθέντας ἐν ταῖς ἀκταῖς. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου διεσκάρ πισας τοὺς ἐχθρούς σου. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ βραχίονι τῷ δυνατῷ. Εχθροὺς δὲ ἁπλῶς, τοὺς ἀσεβεῖς καὶ τοὺς δαίμονας. Σοί εἰσιν οἱ οὐρανοὶ, καὶ σή ἐστιν ἡ γῆ. Τὰ κτίσματα σε δοῦλα · φησὶ γὰρ ἐν ἄλλοις · "Οτι τὰ σύμπαντα δοῦλα σά. Περὶ τῶν οὐρανῶν εἴρηται ἐν τῷ η' ψαλμῷ. Τὴν οἰκουμένην καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς σὺ ἐθεμελίωσας. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· εἴρηται δὲ ἐν τῷ κγ' ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· καὶ ζήτει ἐκεῖ. Τὸν Βορρᾶν καὶ τὴν θάλασσαν σὺ ἔκτισας. Φησὶν Ἡσύχιος, ὅτι τῷ τῆς θαλάσσης ὀνόματι πολλά κις ἡ παλαιὰ Γραφὴ τὴν δύσιν καλεῖ. Οθεν ἡ τῶν Αριθμῶν βίβλος, ἐκθεμένη τὰς φυλάς, ὧν αἱ μὲν πρὸς ἀνατολὰς, αἱ δὲ πρὸς "Αρκτον, αἱ δὲ πρὸς μετ σημβρίαν τῆς σκηνῆς ἐτάχθησαν, τῇ λέξει ταύτῃ τοὺς πρὸς δύσιν τεταγμένους ἐμήνυσεν. Είρηκε γάρ ο Παρεμβολὴ Εφραίμ παρὰ θάλασσαν. Ἐπεὶ τοί- νυν καὶ τὸ βόρειον μέρος, εἴτουν τὸ ᾿Αρκτῷον, καὶ τὸ θαλάσσιον, ἤτοι τὸ δυτικὸν, σκοτεινά και χειμέρια, καὶ διὰ τοῦτό τινες ἔμελλον τῷ πονηρῷ δημιουργῷ ταῦτα προγράφειν· ἀναγκαίως τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προαναιρεῖ τὴν πλάνην αὐτῶν, παρὰ τοῦ Δημιουργού γενηθῆναι ταῦτα διδάσκων. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι, βλεπόντων ἡμῶν πρὸς ἀνατολὴν, ἀντιπρόσωπος μὲν ἡμῖν ἐστιν ἡ ἀνατολή· κατὰ νώτου δὲ ἡ δύσις· ἐν δεξιᾷ δὲ ὁ βοῤῥᾶς, εἴτουν ἡ ᾿Αρκτος· ἐν ἀριστερᾷ δὲ, ὁ νότος, εἴτουν ή μεσημβρία. Θαβώρ καὶ Ἑρμὼν ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλ λιάσονται. Θαβώρ καὶ Ερμών, ὄρη, καὶ ὅρια τῆς γῆς ἐπαγγελίας. Διὰ τοῦτο δὲ πᾶσαν ἐκεῖ γῆν ἐν ξατο, ὅτι ἀγαλλιάσεται ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ, εἴτουν ἐπὶ τῷ Χριστῷ, ἢ τῷ καλεῖσθαι ἀπὸ Χριστοῦ. Γῆν δὲ λέγομεν τοὺς τὴν γῆν ἐκείνην οἰκήσαντας. Ἐν τοῖς ὄρεσι γὰρ τούτοις τὰς πλείους διατριβάς τῆς ἐν σαρκὶ πολιτείας ὁ Χριστὸς ἐποίει· καὶ ἐν μὲν τῷ Θαβώρ μετεμορφώθην ἐν δὲ τῷ Ερμὼν ἀνέστησε τὸν τῆς χήρας υἱόν· ἐπὶ τούτου γὰρ τοῦ ὅρους ἐστὶν ἡ πόλις Ναῖν, ἐν ᾗ τοῦτον ήγειρεν. Σὺς ὁ βραχίων κατὰ δυναστείας. Ο σὺς βρα- χίων, κατὰ ἀναστροφήν. Η σὸς βραχίων κατὰ πλεο νασμὸν τοῦ ἄρθρου. Λέγει δὲ, ὅτι Ἡ σὴ δύναμις δυνατωτάτη· βραχίονα γὰρ Θεοῦ τὴν δύναμιν αὐτ τοῦ καλεῖ. Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία. Κραταιωθήτω ἡ χείρ σου. Κατα τῶν ἐχθρῶν. » EUTHYMII ZIGABENI qui in superbiam elatus est, atque ideo dejectus et in præceps delatus. Vulneratum autem ideo di- xit, quia vulnerati omnes, ut plurimum, humiles sunt, veluti Jabore afflicti. Quidam per superbum Pharaonem intelligunt, et per inimicos, Ægyptiorum populos, qui dissipati ac suffocati sunt in mari. In brachio virtutis tuæ dispersisti inimicos tuos. In brachio potentiæ tuæ, hoc est, in potenti bra- chio tuo. Per inimicos vero impios omnes in uni- versum intellige, vel ipsos etiam dæmones. VERS. 12. Tui sunt culi, et tua est terra. Crea- Lura enim luae sunt, et serviunt tibi; nam et alibi ait : Qucnium omnia serviunt tibi us ; de coelis vero diximus in psalmo viii. Orbem terræ et plenitudinem ejus tu fundasti. Idem rursus repetit; de hoc etiam diximus in B psalmo xxi, ibi : Domini est terra, et plenitudo ejus orbis terræ, et universi, qui habitant in ea. Aquilonem et mare tu creasti. Ilesychius dicit, quod Scriptura nomine maris persæpe occasum significat. Unde liber Numerorum, qui Judæorum tribus describit, et alias ad orientem, alias ad occidentem, alias ad septentrionem, aut ad taber- naculi meridiem ordine quodam dispositas fuis e dicit, hac maris dictione cos significavit, qui ad oce cidentem erant collocati. Ait enim : Castra Ephraim juxta mare”. Quia igitur septentrionalis ora et mari- tina, hoc est occidentalis, tenebrosæ sunt, hiema- lesque et frigida, et futurum erat, ut aliqui ea ra- tione illarum creatorem esse dæmonem dicerent, necessario sanctus Spiritus hunc errorem antea eradicavit. Illud scire etiam oportet, quod quando orientem aspicimus, ante faciem ipsum orientem habemus, occidentem post terga, in dextera îneri- diem, atque in sinistra septentrionem. c C VERS. 13. Thabor et Hermon in nomine tuo exsul- tabunt. Thabor et Hermon montes sunt, et con- termini terræ promissionis. Per hos autem montes universam terram illam significavit, quam exsul- taturam esse prædicit in Christi nomine, hoc est, in Christo : vel exsultaturam in hoc, ut a Christo denominetur. Per terram vero homines intelligi- mus, qui terram illam incolebant. In his autem D montibus Christus sæpenumero conversatus est, quippe qui et in Thabor transfiguratus est, et in Hermon viduæ Aliam suscitavit. In mente enim Hermon sita est civitas Nain, in qua miraculum illud factum est. Tuum brachium cum potentia. Sensus est quod Christi virtus efficacissima sit. Per brachium enim virium efficaciam significavit. Quod autem poten- tissimus fuerit Christus, ex Apostolo docemur, qui de eo scribens dicit, quod Dei potentia est, et Dei supientia". VERS. 14. Pravaleat manus tua. Adversus inimi- cos scilicet. . . - Psal. cxviii, 91. "Ezech. iv, 5. *1 Cor. 1, 24.
4β And my bones have been burnt up like a piece of firewood. Instead of ‘a piece of firewood’ Symmachus wrote ‘a fire-brand’. And my very bones have been burnt up like a fire-brand, set ablaze by the fire of temptations. In an anagogical sense, ‘bones’ are the thoughts supporting and upholding the soul, which in turn, having been set on fire, have become fragile.
α Ἐπλήγην ὡσεὶ χόρτος καὶ ἐξηράνθη ἡ καρδία μου. Ὥσπερ ὁ χόρτος πληγεὶς μαραίνεται, οὕτω κἀγὼ πληγεὶς τοῖς | πάθεσιν, ἐμαράνθην τὴν καρδίαν, μὴ τυχὼν παρακλήσεως, δροσιζούσης καὶ μαραινούσης τὴν φλόγα τούτων.Α τραυματίαι ταπεινοί εἰσι, τῷ πίνῳ συγκατασπώ μενοι. Τινὲς δὲ ὑπερήφανον μὲν τὸν Φαραὼ νιού σιν, ἐχθροὺς δὲ τοὺς ᾿Αἰγυπτίους, ὡς ἀποπνιγέντας καὶ διασκορπισθέντας ἐν ταῖς ἀκταῖς. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου διεσκάρ πισας τοὺς ἐχθρούς σου. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ βραχίονι τῷ δυνατῷ. Εχθροὺς δὲ ἁπλῶς, τοὺς ἀσεβεῖς καὶ τοὺς δαίμονας. Σοί εἰσιν οἱ οὐρανοὶ, καὶ σή ἐστιν ἡ γῆ. Τὰ κτίσματα σε δοῦλα · φησὶ γὰρ ἐν ἄλλοις · "Οτι τὰ σύμπαντα δοῦλα σά. Περὶ τῶν οὐρανῶν εἴρηται ἐν τῷ η' ψαλμῷ. Τὴν οἰκουμένην καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς σὺ ἐθεμελίωσας. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· εἴρηται δὲ ἐν τῷ κγ' ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· καὶ ζήτει ἐκεῖ. Τὸν Βορρᾶν καὶ τὴν θάλασσαν σὺ ἔκτισας. Φησὶν Ἡσύχιος, ὅτι τῷ τῆς θαλάσσης ὀνόματι πολλά κις ἡ παλαιὰ Γραφὴ τὴν δύσιν καλεῖ. Οθεν ἡ τῶν Αριθμῶν βίβλος, ἐκθεμένη τὰς φυλάς, ὧν αἱ μὲν πρὸς ἀνατολὰς, αἱ δὲ πρὸς "Αρκτον, αἱ δὲ πρὸς μετ σημβρίαν τῆς σκηνῆς ἐτάχθησαν, τῇ λέξει ταύτῃ τοὺς πρὸς δύσιν τεταγμένους ἐμήνυσεν. Είρηκε γάρ ο Παρεμβολὴ Εφραίμ παρὰ θάλασσαν. Ἐπεὶ τοί- νυν καὶ τὸ βόρειον μέρος, εἴτουν τὸ ᾿Αρκτῷον, καὶ τὸ θαλάσσιον, ἤτοι τὸ δυτικὸν, σκοτεινά και χειμέρια, καὶ διὰ τοῦτό τινες ἔμελλον τῷ πονηρῷ δημιουργῷ ταῦτα προγράφειν· ἀναγκαίως τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προαναιρεῖ τὴν πλάνην αὐτῶν, παρὰ τοῦ Δημιουργού γενηθῆναι ταῦτα διδάσκων. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι, βλεπόντων ἡμῶν πρὸς ἀνατολὴν, ἀντιπρόσωπος μὲν ἡμῖν ἐστιν ἡ ἀνατολή· κατὰ νώτου δὲ ἡ δύσις· ἐν δεξιᾷ δὲ ὁ βοῤῥᾶς, εἴτουν ἡ ᾿Αρκτος· ἐν ἀριστερᾷ δὲ, ὁ νότος, εἴτουν ή μεσημβρία. Θαβώρ καὶ Ἑρμὼν ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλ λιάσονται. Θαβώρ καὶ Ερμών, ὄρη, καὶ ὅρια τῆς γῆς ἐπαγγελίας. Διὰ τοῦτο δὲ πᾶσαν ἐκεῖ γῆν ἐν ξατο, ὅτι ἀγαλλιάσεται ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ, εἴτουν ἐπὶ τῷ Χριστῷ, ἢ τῷ καλεῖσθαι ἀπὸ Χριστοῦ. Γῆν δὲ λέγομεν τοὺς τὴν γῆν ἐκείνην οἰκήσαντας. Ἐν τοῖς ὄρεσι γὰρ τούτοις τὰς πλείους διατριβάς τῆς ἐν σαρκὶ πολιτείας ὁ Χριστὸς ἐποίει· καὶ ἐν μὲν τῷ Θαβώρ μετεμορφώθην ἐν δὲ τῷ Ερμὼν ἀνέστησε τὸν τῆς χήρας υἱόν· ἐπὶ τούτου γὰρ τοῦ ὅρους ἐστὶν ἡ πόλις Ναῖν, ἐν ᾗ τοῦτον ήγειρεν. Σὺς ὁ βραχίων κατὰ δυναστείας. Ο σὺς βρα- χίων, κατὰ ἀναστροφήν. Η σὸς βραχίων κατὰ πλεο νασμὸν τοῦ ἄρθρου. Λέγει δὲ, ὅτι Ἡ σὴ δύναμις δυνατωτάτη· βραχίονα γὰρ Θεοῦ τὴν δύναμιν αὐτ τοῦ καλεῖ. Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία. Κραταιωθήτω ἡ χείρ σου. Κατα τῶν ἐχθρῶν. » EUTHYMII ZIGABENI qui in superbiam elatus est, atque ideo dejectus et in præceps delatus. Vulneratum autem ideo di- xit, quia vulnerati omnes, ut plurimum, humiles sunt, veluti Jabore afflicti. Quidam per superbum Pharaonem intelligunt, et per inimicos, Ægyptiorum populos, qui dissipati ac suffocati sunt in mari. In brachio virtutis tuæ dispersisti inimicos tuos. In brachio potentiæ tuæ, hoc est, in potenti bra- chio tuo. Per inimicos vero impios omnes in uni- versum intellige, vel ipsos etiam dæmones. VERS. 12. Tui sunt culi, et tua est terra. Crea- Lura enim luae sunt, et serviunt tibi; nam et alibi ait : Qucnium omnia serviunt tibi us ; de coelis vero diximus in psalmo viii. Orbem terræ et plenitudinem ejus tu fundasti. Idem rursus repetit; de hoc etiam diximus in B psalmo xxi, ibi : Domini est terra, et plenitudo ejus orbis terræ, et universi, qui habitant in ea. Aquilonem et mare tu creasti. Ilesychius dicit, quod Scriptura nomine maris persæpe occasum significat. Unde liber Numerorum, qui Judæorum tribus describit, et alias ad orientem, alias ad occidentem, alias ad septentrionem, aut ad taber- naculi meridiem ordine quodam dispositas fuis e dicit, hac maris dictione cos significavit, qui ad oce cidentem erant collocati. Ait enim : Castra Ephraim juxta mare”. Quia igitur septentrionalis ora et mari- tina, hoc est occidentalis, tenebrosæ sunt, hiema- lesque et frigida, et futurum erat, ut aliqui ea ra- tione illarum creatorem esse dæmonem dicerent, necessario sanctus Spiritus hunc errorem antea eradicavit. Illud scire etiam oportet, quod quando orientem aspicimus, ante faciem ipsum orientem habemus, occidentem post terga, in dextera îneri- diem, atque in sinistra septentrionem. c C VERS. 13. Thabor et Hermon in nomine tuo exsul- tabunt. Thabor et Hermon montes sunt, et con- termini terræ promissionis. Per hos autem montes universam terram illam significavit, quam exsul- taturam esse prædicit in Christi nomine, hoc est, in Christo : vel exsultaturam in hoc, ut a Christo denominetur. Per terram vero homines intelligi- mus, qui terram illam incolebant. In his autem D montibus Christus sæpenumero conversatus est, quippe qui et in Thabor transfiguratus est, et in Hermon viduæ Aliam suscitavit. In mente enim Hermon sita est civitas Nain, in qua miraculum illud factum est. Tuum brachium cum potentia. Sensus est quod Christi virtus efficacissima sit. Per brachium enim virium efficaciam significavit. Quod autem poten- tissimus fuerit Christus, ex Apostolo docemur, qui de eo scribens dicit, quod Dei potentia est, et Dei supientia". VERS. 14. Pravaleat manus tua. Adversus inimi- cos scilicet. . . - Psal. cxviii, 91. "Ezech. iv, 5. *1 Cor. 1, 24.
5α I have been beaten like grass and my heart has withered. Just as grass which has been beaten withers, so I, having been beaten by the passions, have withered away in my heart, having received no comfort bedewing and quenching their flame.
β Ὅτι ἐπελαθόμην τοῦ φαγεῖν τὸν ἄρτον μου. Ἀπέβαλον καὶ τὴν ὄρεξιν τῆς τροφῆς, ὑπ’ ἀθυμίας. Oἱ παλαιοὶ γὰρ τὴν μὲν ὄρεξιν, μνήμην τροφῆς καλοῦσι, τὴν δὲ ἀνορεξίαν, λήθην τροφῆς. 6 Ἀπὸ φωνῆς τοῦ στεναγμοῦ μου ἐκολλήθη τὸ ὀστοῦν μου τῇ σαρκί μου. Ὁ γὰρ ἀληθὴς στεναγμὸς τήκει πᾶσαν πιμελὴν μεσάζουσαν ὀστῷ καὶ σαρκί. Τινὲς δὲ, σάρκα νῦν, τὸ δέρμα νοοῦσιν, ὡς τῶν ὀστῶν τῷ δέρματι κολληθέντων, ἀναλωθέντων ὑπὸ λύπης τῶν μεσαζόντων κρεῶν. α Ὡμοιώθην πελεκᾶνι ἐρημικῷ. Φεύγων τὰς ἐν ὄχλῳ διατριβὰς, καὶ ζητῶν τὴν μόνωσιν· φιλέρημον γὰρ ζῷον, ὁ πελεκάν. β Ἐγενήθην ὡσεὶ νυκτικόραξ ἐν οἰκοπέδῳ. Καὶ τοῦτο πάλιν τὸ ζῷον, δειλὸν, διὸ φεύγον πανταχόθεν, τοῖς ἐρειπίοις τῶν οἰκημάτων ἐναυλίζεται. Κἀγὼ, φησὶ, ταῖς ἐρημικαῖς καλύβαις ἐνδιαιτῶμαι. Ἢ καὶ ἄλλως, φασὶ τοῦτο, τοῖς οἰκοπέδοις ἐνδιαιτώμενον, ἐν νυκτὶ κράζειν ὑπὸ δειλίας, διὸ καὶ νυκτικόρακα ὀνομάζεσθαι, παρὰ τὸ ἐν νυκτὶ κράζειν. Οὕτως οὖν, φησὶ, κἀγὼ ἐν νυκτὶ κράζω πρὸς σὲ τὸν Θεὸν, τὴν ἐπίθεσιν δειλιῶν τῶν πολεμίων. 8 ᾽Ηγρύπνησα καὶ ἐγενόμην ὡς στρουθίον μονάζον ἐπὶ δώματος. Καὶ τοῦτο γὰρ ὁμοίως ὑπὸ δειλίας ἀγρυπνεῖ καὶ μονάζει ἐπὶ δώματός τινος, εἴτουν μόνον μένει. Δῶμα δὲ, τὴν στέγην νοήσεις. α Ὅλην τὴν ἡμέραν ὠνείδιζόν με οἱ ἐχθροί μου. ᾽Ωνείδιζόν μοι δειλίαν καὶ ταλαιπωρίαν οἱ διώκοντές με. β Καὶ οἱ ἐπαινοῦντές με κατ’ ἐμοῦ ὤμνυον. Καὶ οἱ ἐπαινοῦντές με πρότερον, οἱ θαυμάζοντες τὰ ἐμὰ, καὶ οὗτοι κατ’ ἐμοῦ ὤμνυον ὅρκους ἐπιβουλῆς· ἢ ὅρκον τὰς ἐμὰς ἐποιοῦντο συμφορὰς, οἷον, Mὴ πάθοιμεν ὡς ὁ δεῖνα, μὴ γενοίμεθα ὡς ἐκεῖνος. 10 Ὅτι σποδὸν ὡσεὶ ἄρτον ἔφαγον, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων. β Add. [MP in marg.]ΑBV: Τοῦτο, τινὲς ὡς ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ περὶ τοῦ Πέτρου προῤῥηθῆναι νενοήκασι, ὀμόσαντος ὕστερον, ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον [Mt 26.]. : om. SCFΗ.Α τραυματίαι ταπεινοί εἰσι, τῷ πίνῳ συγκατασπώ μενοι. Τινὲς δὲ ὑπερήφανον μὲν τὸν Φαραὼ νιού σιν, ἐχθροὺς δὲ τοὺς ᾿Αἰγυπτίους, ὡς ἀποπνιγέντας καὶ διασκορπισθέντας ἐν ταῖς ἀκταῖς. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου διεσκάρ πισας τοὺς ἐχθρούς σου. Ἐν τῷ βραχίονι τῆς δυνάμεώς σου, ἀντὶ τοῦ Ἐν τῷ βραχίονι τῷ δυνατῷ. Εχθροὺς δὲ ἁπλῶς, τοὺς ἀσεβεῖς καὶ τοὺς δαίμονας. Σοί εἰσιν οἱ οὐρανοὶ, καὶ σή ἐστιν ἡ γῆ. Τὰ κτίσματα σε δοῦλα · φησὶ γὰρ ἐν ἄλλοις · "Οτι τὰ σύμπαντα δοῦλα σά. Περὶ τῶν οὐρανῶν εἴρηται ἐν τῷ η' ψαλμῷ. Τὴν οἰκουμένην καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς σὺ ἐθεμελίωσας. Τὸ αὐτὸ πάλιν φησίν· εἴρηται δὲ ἐν τῷ κγ' ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· καὶ ζήτει ἐκεῖ. Τὸν Βορρᾶν καὶ τὴν θάλασσαν σὺ ἔκτισας. Φησὶν Ἡσύχιος, ὅτι τῷ τῆς θαλάσσης ὀνόματι πολλά κις ἡ παλαιὰ Γραφὴ τὴν δύσιν καλεῖ. Οθεν ἡ τῶν Αριθμῶν βίβλος, ἐκθεμένη τὰς φυλάς, ὧν αἱ μὲν πρὸς ἀνατολὰς, αἱ δὲ πρὸς "Αρκτον, αἱ δὲ πρὸς μετ σημβρίαν τῆς σκηνῆς ἐτάχθησαν, τῇ λέξει ταύτῃ τοὺς πρὸς δύσιν τεταγμένους ἐμήνυσεν. Είρηκε γάρ ο Παρεμβολὴ Εφραίμ παρὰ θάλασσαν. Ἐπεὶ τοί- νυν καὶ τὸ βόρειον μέρος, εἴτουν τὸ ᾿Αρκτῷον, καὶ τὸ θαλάσσιον, ἤτοι τὸ δυτικὸν, σκοτεινά και χειμέρια, καὶ διὰ τοῦτό τινες ἔμελλον τῷ πονηρῷ δημιουργῷ ταῦτα προγράφειν· ἀναγκαίως τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προαναιρεῖ τὴν πλάνην αὐτῶν, παρὰ τοῦ Δημιουργού γενηθῆναι ταῦτα διδάσκων. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι, βλεπόντων ἡμῶν πρὸς ἀνατολὴν, ἀντιπρόσωπος μὲν ἡμῖν ἐστιν ἡ ἀνατολή· κατὰ νώτου δὲ ἡ δύσις· ἐν δεξιᾷ δὲ ὁ βοῤῥᾶς, εἴτουν ἡ ᾿Αρκτος· ἐν ἀριστερᾷ δὲ, ὁ νότος, εἴτουν ή μεσημβρία. Θαβώρ καὶ Ἑρμὼν ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλ λιάσονται. Θαβώρ καὶ Ερμών, ὄρη, καὶ ὅρια τῆς γῆς ἐπαγγελίας. Διὰ τοῦτο δὲ πᾶσαν ἐκεῖ γῆν ἐν ξατο, ὅτι ἀγαλλιάσεται ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ, εἴτουν ἐπὶ τῷ Χριστῷ, ἢ τῷ καλεῖσθαι ἀπὸ Χριστοῦ. Γῆν δὲ λέγομεν τοὺς τὴν γῆν ἐκείνην οἰκήσαντας. Ἐν τοῖς ὄρεσι γὰρ τούτοις τὰς πλείους διατριβάς τῆς ἐν σαρκὶ πολιτείας ὁ Χριστὸς ἐποίει· καὶ ἐν μὲν τῷ Θαβώρ μετεμορφώθην ἐν δὲ τῷ Ερμὼν ἀνέστησε τὸν τῆς χήρας υἱόν· ἐπὶ τούτου γὰρ τοῦ ὅρους ἐστὶν ἡ πόλις Ναῖν, ἐν ᾗ τοῦτον ήγειρεν. Σὺς ὁ βραχίων κατὰ δυναστείας. Ο σὺς βρα- χίων, κατὰ ἀναστροφήν. Η σὸς βραχίων κατὰ πλεο νασμὸν τοῦ ἄρθρου. Λέγει δὲ, ὅτι Ἡ σὴ δύναμις δυνατωτάτη· βραχίονα γὰρ Θεοῦ τὴν δύναμιν αὐτ τοῦ καλεῖ. Χριστὸς δὲ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία. Κραταιωθήτω ἡ χείρ σου. Κατα τῶν ἐχθρῶν. » EUTHYMII ZIGABENI qui in superbiam elatus est, atque ideo dejectus et in præceps delatus. Vulneratum autem ideo di- xit, quia vulnerati omnes, ut plurimum, humiles sunt, veluti Jabore afflicti. Quidam per superbum Pharaonem intelligunt, et per inimicos, Ægyptiorum populos, qui dissipati ac suffocati sunt in mari. In brachio virtutis tuæ dispersisti inimicos tuos. In brachio potentiæ tuæ, hoc est, in potenti bra- chio tuo. Per inimicos vero impios omnes in uni- versum intellige, vel ipsos etiam dæmones. VERS. 12. Tui sunt culi, et tua est terra. Crea- Lura enim luae sunt, et serviunt tibi; nam et alibi ait : Qucnium omnia serviunt tibi us ; de coelis vero diximus in psalmo viii. Orbem terræ et plenitudinem ejus tu fundasti. Idem rursus repetit; de hoc etiam diximus in B psalmo xxi, ibi : Domini est terra, et plenitudo ejus orbis terræ, et universi, qui habitant in ea. Aquilonem et mare tu creasti. Ilesychius dicit, quod Scriptura nomine maris persæpe occasum significat. Unde liber Numerorum, qui Judæorum tribus describit, et alias ad orientem, alias ad occidentem, alias ad septentrionem, aut ad taber- naculi meridiem ordine quodam dispositas fuis e dicit, hac maris dictione cos significavit, qui ad oce cidentem erant collocati. Ait enim : Castra Ephraim juxta mare”. Quia igitur septentrionalis ora et mari- tina, hoc est occidentalis, tenebrosæ sunt, hiema- lesque et frigida, et futurum erat, ut aliqui ea ra- tione illarum creatorem esse dæmonem dicerent, necessario sanctus Spiritus hunc errorem antea eradicavit. Illud scire etiam oportet, quod quando orientem aspicimus, ante faciem ipsum orientem habemus, occidentem post terga, in dextera îneri- diem, atque in sinistra septentrionem. c C VERS. 13. Thabor et Hermon in nomine tuo exsul- tabunt. Thabor et Hermon montes sunt, et con- termini terræ promissionis. Per hos autem montes universam terram illam significavit, quam exsul- taturam esse prædicit in Christi nomine, hoc est, in Christo : vel exsultaturam in hoc, ut a Christo denominetur. Per terram vero homines intelligi- mus, qui terram illam incolebant. In his autem D montibus Christus sæpenumero conversatus est, quippe qui et in Thabor transfiguratus est, et in Hermon viduæ Aliam suscitavit. In mente enim Hermon sita est civitas Nain, in qua miraculum illud factum est. Tuum brachium cum potentia. Sensus est quod Christi virtus efficacissima sit. Per brachium enim virium efficaciam significavit. Quod autem poten- tissimus fuerit Christus, ex Apostolo docemur, qui de eo scribens dicit, quod Dei potentia est, et Dei supientia". VERS. 14. Pravaleat manus tua. Adversus inimi- cos scilicet. . . - Psal. cxviii, 91. "Ezech. iv, 5. *1 Cor. 1, 24.
5β For I have forgotten to eat my bread. I have lost my appetite for food from despondency, for the ancients call appetite ‘memory of food’ and lack of appetite ‘forgetfulness of food’. 6 From the voice of my groaning, my bones have become glued to my flesh. For true grieving melts all fat between the bone and the flesh. Some understand ‘flesh’ here as the skin, as the bones have become glued to the skin, with the intervening flesh having been consumed by grief. 7α I have become like a desert pelican. Fleeing from the company of the crowd and seeking solitariness, the pelican is a soli- tude-loving bird. 7β I have become like an night-crow on the site of a building. This bird also is very timid, and so fleeing from everywhere, it dwells in the ruins of build- ings. I, too, he says, dwell in desert huts. Or else, in a different way, he is saying that this bird, dwelling in building sites, crows in the night out of fear, and hence it is called a ‘night crow’ on account of its crowing in the night. Thus, he says, I also cry in the night to you God, fearing attack from my enemies. 8 I have kept vigil and have become like a sparrow alone on a housetop. For this bird similarly stays awake out of fear and remains alone on some housetop, that is, it lives in solitude. By ‘housetop’ you will understand the roof. 9α All day long my enemies would reproach me. Those persecuting me would reproach me with cowardice and wretchedness. 9β And those praising me would swear oaths against me. And those formerly praising me, those admiring my position, even they would swear oaths of treachery against me; or else they would make my misfortunes an oath, namely, ‘May we not suffer like him, may we not become like him’. 10 For I ate ashes like bread and would mix my drink with weeping. 9β: Some have understood this verse as having been prophesied by Christ about Peter, who later swore that, I do not know the man [Mt 26.72].
PG 128:1001Εἴποτε τροφῆς ἐμνήσθην, σποδὸν ἔπαττον ἐπὶ τὸν ἄρτον, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων· οὕτω γὰρ ἐποίουν οἱ ἐν ὑπερβολῇ συμφορῶν, μηδ’ αὐτὴν ἄλυπον τὴν τροφὴν προσφέρεσθαι ἀνεχόμενοι. Ἢ σποδὸν μὲν ἀντὶ ἄρτου ἔφαγον· ποτὸν δὲ ἐν κλαυθμῷ ἐκίρνων, ἤγουν δάκρυα ἐκίρνων ἀντὶ ποτοῦ. Ἐγίνετο δὲ τοῦτο πῶς, ὅτε πάντες τροφῆς μεταλαμβάνοντες ἱλαρύνοντο; Τότε αὐτὸς ἐπὶ πρόσωπον καὶ στόμα κείμενος καὶ πενθῶν, ἔσπα μὲν κόνιν, τῇ ὁλκῇ τοῦ πνεύματος συνεισπίπτουσαν, ἐφύρετο δὲ τοῖς δάκρυσι. Διὰ μέντοι τῶν ῥημάτων τούτων, τὴν ὀδυνηρὰν αὐτοῦ ζωὴν ἐνέφηνεν. Εἴρηται δὲ πολλάκις, ὅτι τὸ, ὅτι, ποτὲ μὲν αἰτιολογικόν ἐστι, ποτὲ δὲ βεβαιωτικὸν, ποτὲ δὲ παρέλκον ἢ διηγηματικὸν, ὡς καὶ νῦν.Ὑψωθήτω ἡ δεξιά σου. Εἰς σκέπην ἡμῶν. Α Χεῖρα δὲ καὶ δεξιὰν τὴν δύναμιν ὀνομάζει. Διπλῆν δὲ αὐτῆς ζητεῖ τὴν ἐνέργειαν ἀμύνασθαι μὲν τοὺς ἀλλοτρίους, σκέπειν δὲ τοὺς οἰκείους. Εἴρηται ἐν τῷ θ' ψαλμῷ περὶ τοῦ, Υψωθήτω ἡ χείρ σου. Δικαιοσύνη καὶ κρῖμα ἑτοιμασία του θρόνου σου. Ο μὲν ᾿Ακύλας ἐξέδωκε, Δικαιοσύνη καὶ κρίσις βάσις τοῦ θρόνου σου ὁ δὲ Σύμμαχος, Εδρασμα. Προείρηται γάρ, ὅτι τὸ ἑτοιμάζειν πολύ λάκις τὸ ἑδράζειν σημαίνει. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς, ὅτι Δίκαιος εἶ ὁ κριτής, οὗ καὶ ὁ δικαστικός θρόνος ἐπὶ δικαιοσύνης καὶ κρίσεως πέπηγε. Δικαιοσύνην μὲν οὖν καὶ κρῖμα τὴν δικαίαν κρίσιν νοήσει;· ἔστι γὰρ καὶ τὸ τοιοῦτον σχῆμα παρὰ τῇ Παλαιᾷ· ὡς τὸ, Ελεος καὶ ἀλήθεια, ἀντὶ τοῦ, Ελεος ἀληθινός· ή δικαιοσύνην μὲν τὴν ἕξιν τοῦ κρίνειν, κρῖμα δὲ τὴν ἀπόφασιν· καὶ ἔλεος μὲν τὴν ἐλεημοσύνην, ἀλήθειαν δὲ τὴν ἔκβασιν τῆς ἐπαγγελίας. & ΤΗ Ελεος καὶ ἀλήθεια προπορεύσονται πρὸ προσ ώπου σου. Διὰ τῶν τεσσάρων ταυτὶ τὰ τέσσαρα ἐδήλωσεν, ὅτι Επιστήμων τοῦ κρίνειν εἴ φύσει, καὶ ἀποφαίνεις, καὶ ἐλεεῖς καὶ ἀληθεύει;· διὰ τοῦτο δικάσεις τῇ τυραννουμένῃ φύσει τῶν ἀνθρώ- πων, καὶ ἀποφανεῖς κατὰ τῆς τυραννούσης πλάνης τῶν εἰδώλων, καὶ ἐλεήσεις τὸ πλάσμα σου, καὶ ἀληθεύσεις τὰς πρός με καὶ τοὺς ἐκλεκτούς σου ἐπαγγελίας. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ἔλεος καὶ ἀλήθεια λέγονται προπορεύεσθαι τοῦ Θεοῦ, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα προσβαλεῖν τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν τῇ ἀπογνώσει αὐτοῦ, εἰ μὴ πρότερον ἐλεηθῇ, καὶ ὁμιλήσῃ τῇ ἀληθείᾳ τῶν δογμάτων. Ελεος γάρ καὶ ἀλήθεια προαπαντῶσι τῷ τοιούτῳ. Τινὲς δὲ πάντα περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως νενοήκασιν, ὅτι Δικαιότατος εἶ κριτής· καὶ ἐν τῇ κρίσει προηγείται τῆς ἀληθείας τὸ ἔλεος, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα ὑποστῆναι τὴν ἀλήθειαν τῶν ἐλέγχων, μὴ προπαρα μιγέντος αὐτῇ ἐλέου. Μακάριος ὁ λαὸς, ὁ γινώσκων ἀλαλαγμόν. Εἴρηται διαφόρως ὅτι ἀλαλαγμός ἐστιν ἐπινίκιος φωνή μακαρίζει τοίνυν τοὺς εἰδότας ἐπινίκιον ὕμνον ᾄδειν τῷ νικήσαντι τὸν διάβολον Χριστῷ· δε λοῖ δὲ τοὺς Χριστιανούς. Η καὶ ἄλλως μακαρίζει τοὺς εἰδότας ἀλαλάζειν κατὰ τῶν ἀοράτων πολεμίων, ἐν τῷ νικᾶν αὐτούς. Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύο σονται. Πρόσωπον μὲν τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὡς ἐν τῷ τετάρτῳ ψαλμῷ παραδέδοται, φῶς δὲ τοῦ Υἱοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ· Λύχνος γὰρ, φησί, τοῖς ποσί μου ὁ νόμος σου, καὶ φῶς τοῖς τρίβοις μου. * COMMENT. IN PSALMOS. B Exaltetur dextera tua. Ad protectionem scilicet nostram. Per manum autem et per dexteram si- mili modo Dei potentiam intelligit. Ctramque vero manus Deus potentiam in auxilium suum poscit, ut et hostes pariter ulciscatur, et tueatur benevo- los. De his etiam verbis: Exaltetur manus tua, di- ctum est in psalmo us. Justitia et judicium præparatio throni tui. Aquila transtulit: Justitia et judicium basis throni tui, Symmachus vero : Stabilitas. Jam cuim superius dictum est, quod verbum Præparo apud Scriptu- ram persæpe idem significat quod Stabilio; et sensus est : Tu, Domine, justus judex es, et judi- cialis sedes tua in justitia atque in judicio fixa est. Per justitiam igitur et per judicium, justum judicium intelliges. Est autem hac figura frequens apud antiquam Scripturam, ut alibi diximus, sicuti cum misericordia et veritas ponitur, pro vera nıi- sericordia. Vel per justitiam judicandi habitum intellige, per judicium vero ipsam sententiam, et per misericordiam, eleemosynam (5), et per veritateni, promissionis eventum. Vers. 15. Misericordia et veritas præcedent faciem tuam. Quatuor hæ virtutes, quatuor quædarı particulatim in Deo nobis significant, quod Deus videlicet sui natura sapiens sit in judicando, quod judicet, quod misereatur, quod vera dicat. idcirco, inquit, humanæ naturæ, quæ tyrannide coercetur, judicium facies, et adversus idolorum c errorem, qui tyrannidem hanc in homines occu- pavit, sententiam feres, et misereberis creaturæ tuæ, et veras esse facies promissiones tuas, quas mihi atque aliis electis tuis pollicitus es. Possu- mus et aliter dicere: Veritas et misericordia di- cuntur Deum præcedere, quia nemo ad faciem Dei, hoc est, ad illius cognitionem potest acce- dere, nisi prius ipse sit misericordiam consecutus, et in dogmatum veritate versatus. Misericordia enim et veritas in hoc obviaverunt, hoc est, con - cursum habent, atque conveniunt in hac re. Qui - dam vero omnia hæc de futuro intelligunt judicio, misericordia veritatem præcedit. Neque sustinere, nisi cum veritate tua quoque ut sit sensus: Tu justissimus judex es, et in judicio tuo enim aliquis posset redargutionum tuarum veritatem commista esset misericordia. • D Psal. cxvi. 105. Beatus populus qui scit jubilationem. Persepe diximus quod jubilum est vox victoriæ. Beatos igitur Propheta illos dicit, qui victoriæ laudes atque hymnos ei canere noverunt qui diabolum superavit : et de fidelibus sermo esse videtur. Vel aliter, Beatos illos dicit, quia adversus invisibiles inimicos noverunt jubilare, dum eos vincunt. VERS. 16. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt. Vultus quideın Patris est Filius, ut in psalmo diximus. Lumen autem Filii, illius mandata : Lucerna enimn, inquit, pedibus meis lex tua, et lumen semitis meis *. Ait igitur quod illi in Filii Varia lectiones. (5) Potius miserationem, h. e. actum miserendi.
If I ever remembered food, I would sprinkle ashes on my bread and I would mix my drink with weeping, for those in an excess of misfortunes would do thus, not suffering to take even their very food free from grief. Or else I ate ashes instead of bread and would mix drink with weeping, that is, I would mix tears instead of drink. How would this happen when all people would be cheerful when receiving food? At that time, he, lying with his face and mouth downwards and mourning, would suck in dust, which rushed in along with the drawing of the breath, and it would be mixed with tears. Through these words he indicated his distressful life. It has been often said that the word ‘for’ is sometimes causal, sometimes affirmative, some- times superfluous or narrative, as in the present case.
α Ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ σου. Ταῦτά μοι συνέβησαν ἀπὸ τῆς ὀργῆς σου, ὅτι ὠργίσθης μοι· ὠργίσθης μοι δὲ, ὅτι παρεπίκρανά σε ἁμαρτήσας. Πρόσωπον δὲ ὀργῆς, ἡ ὀργὴ περιφραστικῶς.Ὑψωθήτω ἡ δεξιά σου. Εἰς σκέπην ἡμῶν. Α Χεῖρα δὲ καὶ δεξιὰν τὴν δύναμιν ὀνομάζει. Διπλῆν δὲ αὐτῆς ζητεῖ τὴν ἐνέργειαν ἀμύνασθαι μὲν τοὺς ἀλλοτρίους, σκέπειν δὲ τοὺς οἰκείους. Εἴρηται ἐν τῷ θ' ψαλμῷ περὶ τοῦ, Υψωθήτω ἡ χείρ σου. Δικαιοσύνη καὶ κρῖμα ἑτοιμασία του θρόνου σου. Ο μὲν ᾿Ακύλας ἐξέδωκε, Δικαιοσύνη καὶ κρίσις βάσις τοῦ θρόνου σου ὁ δὲ Σύμμαχος, Εδρασμα. Προείρηται γάρ, ὅτι τὸ ἑτοιμάζειν πολύ λάκις τὸ ἑδράζειν σημαίνει. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς, ὅτι Δίκαιος εἶ ὁ κριτής, οὗ καὶ ὁ δικαστικός θρόνος ἐπὶ δικαιοσύνης καὶ κρίσεως πέπηγε. Δικαιοσύνην μὲν οὖν καὶ κρῖμα τὴν δικαίαν κρίσιν νοήσει;· ἔστι γὰρ καὶ τὸ τοιοῦτον σχῆμα παρὰ τῇ Παλαιᾷ· ὡς τὸ, Ελεος καὶ ἀλήθεια, ἀντὶ τοῦ, Ελεος ἀληθινός· ή δικαιοσύνην μὲν τὴν ἕξιν τοῦ κρίνειν, κρῖμα δὲ τὴν ἀπόφασιν· καὶ ἔλεος μὲν τὴν ἐλεημοσύνην, ἀλήθειαν δὲ τὴν ἔκβασιν τῆς ἐπαγγελίας. & ΤΗ Ελεος καὶ ἀλήθεια προπορεύσονται πρὸ προσ ώπου σου. Διὰ τῶν τεσσάρων ταυτὶ τὰ τέσσαρα ἐδήλωσεν, ὅτι Επιστήμων τοῦ κρίνειν εἴ φύσει, καὶ ἀποφαίνεις, καὶ ἐλεεῖς καὶ ἀληθεύει;· διὰ τοῦτο δικάσεις τῇ τυραννουμένῃ φύσει τῶν ἀνθρώ- πων, καὶ ἀποφανεῖς κατὰ τῆς τυραννούσης πλάνης τῶν εἰδώλων, καὶ ἐλεήσεις τὸ πλάσμα σου, καὶ ἀληθεύσεις τὰς πρός με καὶ τοὺς ἐκλεκτούς σου ἐπαγγελίας. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ἔλεος καὶ ἀλήθεια λέγονται προπορεύεσθαι τοῦ Θεοῦ, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα προσβαλεῖν τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν τῇ ἀπογνώσει αὐτοῦ, εἰ μὴ πρότερον ἐλεηθῇ, καὶ ὁμιλήσῃ τῇ ἀληθείᾳ τῶν δογμάτων. Ελεος γάρ καὶ ἀλήθεια προαπαντῶσι τῷ τοιούτῳ. Τινὲς δὲ πάντα περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως νενοήκασιν, ὅτι Δικαιότατος εἶ κριτής· καὶ ἐν τῇ κρίσει προηγείται τῆς ἀληθείας τὸ ἔλεος, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα ὑποστῆναι τὴν ἀλήθειαν τῶν ἐλέγχων, μὴ προπαρα μιγέντος αὐτῇ ἐλέου. Μακάριος ὁ λαὸς, ὁ γινώσκων ἀλαλαγμόν. Εἴρηται διαφόρως ὅτι ἀλαλαγμός ἐστιν ἐπινίκιος φωνή μακαρίζει τοίνυν τοὺς εἰδότας ἐπινίκιον ὕμνον ᾄδειν τῷ νικήσαντι τὸν διάβολον Χριστῷ· δε λοῖ δὲ τοὺς Χριστιανούς. Η καὶ ἄλλως μακαρίζει τοὺς εἰδότας ἀλαλάζειν κατὰ τῶν ἀοράτων πολεμίων, ἐν τῷ νικᾶν αὐτούς. Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύο σονται. Πρόσωπον μὲν τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὡς ἐν τῷ τετάρτῳ ψαλμῷ παραδέδοται, φῶς δὲ τοῦ Υἱοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ· Λύχνος γὰρ, φησί, τοῖς ποσί μου ὁ νόμος σου, καὶ φῶς τοῖς τρίβοις μου. * COMMENT. IN PSALMOS. B Exaltetur dextera tua. Ad protectionem scilicet nostram. Per manum autem et per dexteram si- mili modo Dei potentiam intelligit. Ctramque vero manus Deus potentiam in auxilium suum poscit, ut et hostes pariter ulciscatur, et tueatur benevo- los. De his etiam verbis: Exaltetur manus tua, di- ctum est in psalmo us. Justitia et judicium præparatio throni tui. Aquila transtulit: Justitia et judicium basis throni tui, Symmachus vero : Stabilitas. Jam cuim superius dictum est, quod verbum Præparo apud Scriptu- ram persæpe idem significat quod Stabilio; et sensus est : Tu, Domine, justus judex es, et judi- cialis sedes tua in justitia atque in judicio fixa est. Per justitiam igitur et per judicium, justum judicium intelliges. Est autem hac figura frequens apud antiquam Scripturam, ut alibi diximus, sicuti cum misericordia et veritas ponitur, pro vera nıi- sericordia. Vel per justitiam judicandi habitum intellige, per judicium vero ipsam sententiam, et per misericordiam, eleemosynam (5), et per veritateni, promissionis eventum. Vers. 15. Misericordia et veritas præcedent faciem tuam. Quatuor hæ virtutes, quatuor quædarı particulatim in Deo nobis significant, quod Deus videlicet sui natura sapiens sit in judicando, quod judicet, quod misereatur, quod vera dicat. idcirco, inquit, humanæ naturæ, quæ tyrannide coercetur, judicium facies, et adversus idolorum c errorem, qui tyrannidem hanc in homines occu- pavit, sententiam feres, et misereberis creaturæ tuæ, et veras esse facies promissiones tuas, quas mihi atque aliis electis tuis pollicitus es. Possu- mus et aliter dicere: Veritas et misericordia di- cuntur Deum præcedere, quia nemo ad faciem Dei, hoc est, ad illius cognitionem potest acce- dere, nisi prius ipse sit misericordiam consecutus, et in dogmatum veritate versatus. Misericordia enim et veritas in hoc obviaverunt, hoc est, con - cursum habent, atque conveniunt in hac re. Qui - dam vero omnia hæc de futuro intelligunt judicio, misericordia veritatem præcedit. Neque sustinere, nisi cum veritate tua quoque ut sit sensus: Tu justissimus judex es, et in judicio tuo enim aliquis posset redargutionum tuarum veritatem commista esset misericordia. • D Psal. cxvi. 105. Beatus populus qui scit jubilationem. Persepe diximus quod jubilum est vox victoriæ. Beatos igitur Propheta illos dicit, qui victoriæ laudes atque hymnos ei canere noverunt qui diabolum superavit : et de fidelibus sermo esse videtur. Vel aliter, Beatos illos dicit, quia adversus invisibiles inimicos noverunt jubilare, dum eos vincunt. VERS. 16. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt. Vultus quideın Patris est Filius, ut in psalmo diximus. Lumen autem Filii, illius mandata : Lucerna enimn, inquit, pedibus meis lex tua, et lumen semitis meis *. Ait igitur quod illi in Filii Varia lectiones. (5) Potius miserationem, h. e. actum miserendi.
11α From the face of your anger and your rage. These things happened to me from your anger, because you grew angry with me. You became angry with me because I embittered you having sinned. The ‘face of anger’ is ‘anger’ by way of circumlocution.
β Ὅτι ἐπάρας κατέῤῥαξάς με. Ὑψώσας με πρότερον, ὅτε καλῶς εἶχον, ὕστερον κατέῤῥαξάς με, παραχωρήσας καταπεσεῖν με. Ὅμοιον δέ ἐστι τοῦτο, τῷ, Ὑψωθεὶς δὲ ἐταπεινώθην. |Ὑψωθήτω ἡ δεξιά σου. Εἰς σκέπην ἡμῶν. Α Χεῖρα δὲ καὶ δεξιὰν τὴν δύναμιν ὀνομάζει. Διπλῆν δὲ αὐτῆς ζητεῖ τὴν ἐνέργειαν ἀμύνασθαι μὲν τοὺς ἀλλοτρίους, σκέπειν δὲ τοὺς οἰκείους. Εἴρηται ἐν τῷ θ' ψαλμῷ περὶ τοῦ, Υψωθήτω ἡ χείρ σου. Δικαιοσύνη καὶ κρῖμα ἑτοιμασία του θρόνου σου. Ο μὲν ᾿Ακύλας ἐξέδωκε, Δικαιοσύνη καὶ κρίσις βάσις τοῦ θρόνου σου ὁ δὲ Σύμμαχος, Εδρασμα. Προείρηται γάρ, ὅτι τὸ ἑτοιμάζειν πολύ λάκις τὸ ἑδράζειν σημαίνει. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς, ὅτι Δίκαιος εἶ ὁ κριτής, οὗ καὶ ὁ δικαστικός θρόνος ἐπὶ δικαιοσύνης καὶ κρίσεως πέπηγε. Δικαιοσύνην μὲν οὖν καὶ κρῖμα τὴν δικαίαν κρίσιν νοήσει;· ἔστι γὰρ καὶ τὸ τοιοῦτον σχῆμα παρὰ τῇ Παλαιᾷ· ὡς τὸ, Ελεος καὶ ἀλήθεια, ἀντὶ τοῦ, Ελεος ἀληθινός· ή δικαιοσύνην μὲν τὴν ἕξιν τοῦ κρίνειν, κρῖμα δὲ τὴν ἀπόφασιν· καὶ ἔλεος μὲν τὴν ἐλεημοσύνην, ἀλήθειαν δὲ τὴν ἔκβασιν τῆς ἐπαγγελίας. & ΤΗ Ελεος καὶ ἀλήθεια προπορεύσονται πρὸ προσ ώπου σου. Διὰ τῶν τεσσάρων ταυτὶ τὰ τέσσαρα ἐδήλωσεν, ὅτι Επιστήμων τοῦ κρίνειν εἴ φύσει, καὶ ἀποφαίνεις, καὶ ἐλεεῖς καὶ ἀληθεύει;· διὰ τοῦτο δικάσεις τῇ τυραννουμένῃ φύσει τῶν ἀνθρώ- πων, καὶ ἀποφανεῖς κατὰ τῆς τυραννούσης πλάνης τῶν εἰδώλων, καὶ ἐλεήσεις τὸ πλάσμα σου, καὶ ἀληθεύσεις τὰς πρός με καὶ τοὺς ἐκλεκτούς σου ἐπαγγελίας. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ἔλεος καὶ ἀλήθεια λέγονται προπορεύεσθαι τοῦ Θεοῦ, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα προσβαλεῖν τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν τῇ ἀπογνώσει αὐτοῦ, εἰ μὴ πρότερον ἐλεηθῇ, καὶ ὁμιλήσῃ τῇ ἀληθείᾳ τῶν δογμάτων. Ελεος γάρ καὶ ἀλήθεια προαπαντῶσι τῷ τοιούτῳ. Τινὲς δὲ πάντα περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως νενοήκασιν, ὅτι Δικαιότατος εἶ κριτής· καὶ ἐν τῇ κρίσει προηγείται τῆς ἀληθείας τὸ ἔλεος, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα ὑποστῆναι τὴν ἀλήθειαν τῶν ἐλέγχων, μὴ προπαρα μιγέντος αὐτῇ ἐλέου. Μακάριος ὁ λαὸς, ὁ γινώσκων ἀλαλαγμόν. Εἴρηται διαφόρως ὅτι ἀλαλαγμός ἐστιν ἐπινίκιος φωνή μακαρίζει τοίνυν τοὺς εἰδότας ἐπινίκιον ὕμνον ᾄδειν τῷ νικήσαντι τὸν διάβολον Χριστῷ· δε λοῖ δὲ τοὺς Χριστιανούς. Η καὶ ἄλλως μακαρίζει τοὺς εἰδότας ἀλαλάζειν κατὰ τῶν ἀοράτων πολεμίων, ἐν τῷ νικᾶν αὐτούς. Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύο σονται. Πρόσωπον μὲν τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὡς ἐν τῷ τετάρτῳ ψαλμῷ παραδέδοται, φῶς δὲ τοῦ Υἱοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ· Λύχνος γὰρ, φησί, τοῖς ποσί μου ὁ νόμος σου, καὶ φῶς τοῖς τρίβοις μου. * COMMENT. IN PSALMOS. B Exaltetur dextera tua. Ad protectionem scilicet nostram. Per manum autem et per dexteram si- mili modo Dei potentiam intelligit. Ctramque vero manus Deus potentiam in auxilium suum poscit, ut et hostes pariter ulciscatur, et tueatur benevo- los. De his etiam verbis: Exaltetur manus tua, di- ctum est in psalmo us. Justitia et judicium præparatio throni tui. Aquila transtulit: Justitia et judicium basis throni tui, Symmachus vero : Stabilitas. Jam cuim superius dictum est, quod verbum Præparo apud Scriptu- ram persæpe idem significat quod Stabilio; et sensus est : Tu, Domine, justus judex es, et judi- cialis sedes tua in justitia atque in judicio fixa est. Per justitiam igitur et per judicium, justum judicium intelliges. Est autem hac figura frequens apud antiquam Scripturam, ut alibi diximus, sicuti cum misericordia et veritas ponitur, pro vera nıi- sericordia. Vel per justitiam judicandi habitum intellige, per judicium vero ipsam sententiam, et per misericordiam, eleemosynam (5), et per veritateni, promissionis eventum. Vers. 15. Misericordia et veritas præcedent faciem tuam. Quatuor hæ virtutes, quatuor quædarı particulatim in Deo nobis significant, quod Deus videlicet sui natura sapiens sit in judicando, quod judicet, quod misereatur, quod vera dicat. idcirco, inquit, humanæ naturæ, quæ tyrannide coercetur, judicium facies, et adversus idolorum c errorem, qui tyrannidem hanc in homines occu- pavit, sententiam feres, et misereberis creaturæ tuæ, et veras esse facies promissiones tuas, quas mihi atque aliis electis tuis pollicitus es. Possu- mus et aliter dicere: Veritas et misericordia di- cuntur Deum præcedere, quia nemo ad faciem Dei, hoc est, ad illius cognitionem potest acce- dere, nisi prius ipse sit misericordiam consecutus, et in dogmatum veritate versatus. Misericordia enim et veritas in hoc obviaverunt, hoc est, con - cursum habent, atque conveniunt in hac re. Qui - dam vero omnia hæc de futuro intelligunt judicio, misericordia veritatem præcedit. Neque sustinere, nisi cum veritate tua quoque ut sit sensus: Tu justissimus judex es, et in judicio tuo enim aliquis posset redargutionum tuarum veritatem commista esset misericordia. • D Psal. cxvi. 105. Beatus populus qui scit jubilationem. Persepe diximus quod jubilum est vox victoriæ. Beatos igitur Propheta illos dicit, qui victoriæ laudes atque hymnos ei canere noverunt qui diabolum superavit : et de fidelibus sermo esse videtur. Vel aliter, Beatos illos dicit, quia adversus invisibiles inimicos noverunt jubilare, dum eos vincunt. VERS. 16. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt. Vultus quideın Patris est Filius, ut in psalmo diximus. Lumen autem Filii, illius mandata : Lucerna enimn, inquit, pedibus meis lex tua, et lumen semitis meis *. Ait igitur quod illi in Filii Varia lectiones. (5) Potius miserationem, h. e. actum miserendi.
11β For having raised me up you have cast me down. Having exalted me previously when I was faring well, you later cast me down, having permitted for me to fall. This is similar to the verse, And exalted once, I have been brought low.
α Aἱ ἡμέραι μου ὡσεὶ σκιὰ ἐκλίθησαν. Ταχέως παρῆλθον· καὶ ἀλλαχοῦ δέ φησιν, Ἄνθρωπος ματαιότητι ὡμοιώθη· αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὡσεὶ σκιὰ παράγουσι. Ταχέως γὰρ ἡ σκιὰ ἀφανίζεται.Ὑψωθήτω ἡ δεξιά σου. Εἰς σκέπην ἡμῶν. Α Χεῖρα δὲ καὶ δεξιὰν τὴν δύναμιν ὀνομάζει. Διπλῆν δὲ αὐτῆς ζητεῖ τὴν ἐνέργειαν ἀμύνασθαι μὲν τοὺς ἀλλοτρίους, σκέπειν δὲ τοὺς οἰκείους. Εἴρηται ἐν τῷ θ' ψαλμῷ περὶ τοῦ, Υψωθήτω ἡ χείρ σου. Δικαιοσύνη καὶ κρῖμα ἑτοιμασία του θρόνου σου. Ο μὲν ᾿Ακύλας ἐξέδωκε, Δικαιοσύνη καὶ κρίσις βάσις τοῦ θρόνου σου ὁ δὲ Σύμμαχος, Εδρασμα. Προείρηται γάρ, ὅτι τὸ ἑτοιμάζειν πολύ λάκις τὸ ἑδράζειν σημαίνει. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς, ὅτι Δίκαιος εἶ ὁ κριτής, οὗ καὶ ὁ δικαστικός θρόνος ἐπὶ δικαιοσύνης καὶ κρίσεως πέπηγε. Δικαιοσύνην μὲν οὖν καὶ κρῖμα τὴν δικαίαν κρίσιν νοήσει;· ἔστι γὰρ καὶ τὸ τοιοῦτον σχῆμα παρὰ τῇ Παλαιᾷ· ὡς τὸ, Ελεος καὶ ἀλήθεια, ἀντὶ τοῦ, Ελεος ἀληθινός· ή δικαιοσύνην μὲν τὴν ἕξιν τοῦ κρίνειν, κρῖμα δὲ τὴν ἀπόφασιν· καὶ ἔλεος μὲν τὴν ἐλεημοσύνην, ἀλήθειαν δὲ τὴν ἔκβασιν τῆς ἐπαγγελίας. & ΤΗ Ελεος καὶ ἀλήθεια προπορεύσονται πρὸ προσ ώπου σου. Διὰ τῶν τεσσάρων ταυτὶ τὰ τέσσαρα ἐδήλωσεν, ὅτι Επιστήμων τοῦ κρίνειν εἴ φύσει, καὶ ἀποφαίνεις, καὶ ἐλεεῖς καὶ ἀληθεύει;· διὰ τοῦτο δικάσεις τῇ τυραννουμένῃ φύσει τῶν ἀνθρώ- πων, καὶ ἀποφανεῖς κατὰ τῆς τυραννούσης πλάνης τῶν εἰδώλων, καὶ ἐλεήσεις τὸ πλάσμα σου, καὶ ἀληθεύσεις τὰς πρός με καὶ τοὺς ἐκλεκτούς σου ἐπαγγελίας. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ἔλεος καὶ ἀλήθεια λέγονται προπορεύεσθαι τοῦ Θεοῦ, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα προσβαλεῖν τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν τῇ ἀπογνώσει αὐτοῦ, εἰ μὴ πρότερον ἐλεηθῇ, καὶ ὁμιλήσῃ τῇ ἀληθείᾳ τῶν δογμάτων. Ελεος γάρ καὶ ἀλήθεια προαπαντῶσι τῷ τοιούτῳ. Τινὲς δὲ πάντα περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως νενοήκασιν, ὅτι Δικαιότατος εἶ κριτής· καὶ ἐν τῇ κρίσει προηγείται τῆς ἀληθείας τὸ ἔλεος, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα ὑποστῆναι τὴν ἀλήθειαν τῶν ἐλέγχων, μὴ προπαρα μιγέντος αὐτῇ ἐλέου. Μακάριος ὁ λαὸς, ὁ γινώσκων ἀλαλαγμόν. Εἴρηται διαφόρως ὅτι ἀλαλαγμός ἐστιν ἐπινίκιος φωνή μακαρίζει τοίνυν τοὺς εἰδότας ἐπινίκιον ὕμνον ᾄδειν τῷ νικήσαντι τὸν διάβολον Χριστῷ· δε λοῖ δὲ τοὺς Χριστιανούς. Η καὶ ἄλλως μακαρίζει τοὺς εἰδότας ἀλαλάζειν κατὰ τῶν ἀοράτων πολεμίων, ἐν τῷ νικᾶν αὐτούς. Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύο σονται. Πρόσωπον μὲν τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὡς ἐν τῷ τετάρτῳ ψαλμῷ παραδέδοται, φῶς δὲ τοῦ Υἱοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ· Λύχνος γὰρ, φησί, τοῖς ποσί μου ὁ νόμος σου, καὶ φῶς τοῖς τρίβοις μου. * COMMENT. IN PSALMOS. B Exaltetur dextera tua. Ad protectionem scilicet nostram. Per manum autem et per dexteram si- mili modo Dei potentiam intelligit. Ctramque vero manus Deus potentiam in auxilium suum poscit, ut et hostes pariter ulciscatur, et tueatur benevo- los. De his etiam verbis: Exaltetur manus tua, di- ctum est in psalmo us. Justitia et judicium præparatio throni tui. Aquila transtulit: Justitia et judicium basis throni tui, Symmachus vero : Stabilitas. Jam cuim superius dictum est, quod verbum Præparo apud Scriptu- ram persæpe idem significat quod Stabilio; et sensus est : Tu, Domine, justus judex es, et judi- cialis sedes tua in justitia atque in judicio fixa est. Per justitiam igitur et per judicium, justum judicium intelliges. Est autem hac figura frequens apud antiquam Scripturam, ut alibi diximus, sicuti cum misericordia et veritas ponitur, pro vera nıi- sericordia. Vel per justitiam judicandi habitum intellige, per judicium vero ipsam sententiam, et per misericordiam, eleemosynam (5), et per veritateni, promissionis eventum. Vers. 15. Misericordia et veritas præcedent faciem tuam. Quatuor hæ virtutes, quatuor quædarı particulatim in Deo nobis significant, quod Deus videlicet sui natura sapiens sit in judicando, quod judicet, quod misereatur, quod vera dicat. idcirco, inquit, humanæ naturæ, quæ tyrannide coercetur, judicium facies, et adversus idolorum c errorem, qui tyrannidem hanc in homines occu- pavit, sententiam feres, et misereberis creaturæ tuæ, et veras esse facies promissiones tuas, quas mihi atque aliis electis tuis pollicitus es. Possu- mus et aliter dicere: Veritas et misericordia di- cuntur Deum præcedere, quia nemo ad faciem Dei, hoc est, ad illius cognitionem potest acce- dere, nisi prius ipse sit misericordiam consecutus, et in dogmatum veritate versatus. Misericordia enim et veritas in hoc obviaverunt, hoc est, con - cursum habent, atque conveniunt in hac re. Qui - dam vero omnia hæc de futuro intelligunt judicio, misericordia veritatem præcedit. Neque sustinere, nisi cum veritate tua quoque ut sit sensus: Tu justissimus judex es, et in judicio tuo enim aliquis posset redargutionum tuarum veritatem commista esset misericordia. • D Psal. cxvi. 105. Beatus populus qui scit jubilationem. Persepe diximus quod jubilum est vox victoriæ. Beatos igitur Propheta illos dicit, qui victoriæ laudes atque hymnos ei canere noverunt qui diabolum superavit : et de fidelibus sermo esse videtur. Vel aliter, Beatos illos dicit, quia adversus invisibiles inimicos noverunt jubilare, dum eos vincunt. VERS. 16. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt. Vultus quideın Patris est Filius, ut in psalmo diximus. Lumen autem Filii, illius mandata : Lucerna enimn, inquit, pedibus meis lex tua, et lumen semitis meis *. Ait igitur quod illi in Filii Varia lectiones. (5) Potius miserationem, h. e. actum miserendi.
12α My days have waned like a shadow. They have swiftly passed away. And elsewhere he says, Man has become like vanity; his days pass by like a shadow, for a shadow swiftly vanishes.
β Κἀγὼ ὡσεὶ χόρτος ἐξηράνθην. Εἴρηκε ταῦτα καὶ ἀνωτέρω. Ἀλλ’ ἐκεῖ μὲν, τὴν καρδίαν ἑαυτοῦ ξηρανθῆναι εἶπεν, ἐνταῦθα δὲ, ὅλον ἑαυτὸν ὑπὸ τηκεδόνος μαρανθέντα.Ὑψωθήτω ἡ δεξιά σου. Εἰς σκέπην ἡμῶν. Α Χεῖρα δὲ καὶ δεξιὰν τὴν δύναμιν ὀνομάζει. Διπλῆν δὲ αὐτῆς ζητεῖ τὴν ἐνέργειαν ἀμύνασθαι μὲν τοὺς ἀλλοτρίους, σκέπειν δὲ τοὺς οἰκείους. Εἴρηται ἐν τῷ θ' ψαλμῷ περὶ τοῦ, Υψωθήτω ἡ χείρ σου. Δικαιοσύνη καὶ κρῖμα ἑτοιμασία του θρόνου σου. Ο μὲν ᾿Ακύλας ἐξέδωκε, Δικαιοσύνη καὶ κρίσις βάσις τοῦ θρόνου σου ὁ δὲ Σύμμαχος, Εδρασμα. Προείρηται γάρ, ὅτι τὸ ἑτοιμάζειν πολύ λάκις τὸ ἑδράζειν σημαίνει. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς, ὅτι Δίκαιος εἶ ὁ κριτής, οὗ καὶ ὁ δικαστικός θρόνος ἐπὶ δικαιοσύνης καὶ κρίσεως πέπηγε. Δικαιοσύνην μὲν οὖν καὶ κρῖμα τὴν δικαίαν κρίσιν νοήσει;· ἔστι γὰρ καὶ τὸ τοιοῦτον σχῆμα παρὰ τῇ Παλαιᾷ· ὡς τὸ, Ελεος καὶ ἀλήθεια, ἀντὶ τοῦ, Ελεος ἀληθινός· ή δικαιοσύνην μὲν τὴν ἕξιν τοῦ κρίνειν, κρῖμα δὲ τὴν ἀπόφασιν· καὶ ἔλεος μὲν τὴν ἐλεημοσύνην, ἀλήθειαν δὲ τὴν ἔκβασιν τῆς ἐπαγγελίας. & ΤΗ Ελεος καὶ ἀλήθεια προπορεύσονται πρὸ προσ ώπου σου. Διὰ τῶν τεσσάρων ταυτὶ τὰ τέσσαρα ἐδήλωσεν, ὅτι Επιστήμων τοῦ κρίνειν εἴ φύσει, καὶ ἀποφαίνεις, καὶ ἐλεεῖς καὶ ἀληθεύει;· διὰ τοῦτο δικάσεις τῇ τυραννουμένῃ φύσει τῶν ἀνθρώ- πων, καὶ ἀποφανεῖς κατὰ τῆς τυραννούσης πλάνης τῶν εἰδώλων, καὶ ἐλεήσεις τὸ πλάσμα σου, καὶ ἀληθεύσεις τὰς πρός με καὶ τοὺς ἐκλεκτούς σου ἐπαγγελίας. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ἔλεος καὶ ἀλήθεια λέγονται προπορεύεσθαι τοῦ Θεοῦ, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα προσβαλεῖν τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν τῇ ἀπογνώσει αὐτοῦ, εἰ μὴ πρότερον ἐλεηθῇ, καὶ ὁμιλήσῃ τῇ ἀληθείᾳ τῶν δογμάτων. Ελεος γάρ καὶ ἀλήθεια προαπαντῶσι τῷ τοιούτῳ. Τινὲς δὲ πάντα περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως νενοήκασιν, ὅτι Δικαιότατος εἶ κριτής· καὶ ἐν τῇ κρίσει προηγείται τῆς ἀληθείας τὸ ἔλεος, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα ὑποστῆναι τὴν ἀλήθειαν τῶν ἐλέγχων, μὴ προπαρα μιγέντος αὐτῇ ἐλέου. Μακάριος ὁ λαὸς, ὁ γινώσκων ἀλαλαγμόν. Εἴρηται διαφόρως ὅτι ἀλαλαγμός ἐστιν ἐπινίκιος φωνή μακαρίζει τοίνυν τοὺς εἰδότας ἐπινίκιον ὕμνον ᾄδειν τῷ νικήσαντι τὸν διάβολον Χριστῷ· δε λοῖ δὲ τοὺς Χριστιανούς. Η καὶ ἄλλως μακαρίζει τοὺς εἰδότας ἀλαλάζειν κατὰ τῶν ἀοράτων πολεμίων, ἐν τῷ νικᾶν αὐτούς. Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύο σονται. Πρόσωπον μὲν τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὡς ἐν τῷ τετάρτῳ ψαλμῷ παραδέδοται, φῶς δὲ τοῦ Υἱοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ· Λύχνος γὰρ, φησί, τοῖς ποσί μου ὁ νόμος σου, καὶ φῶς τοῖς τρίβοις μου. * COMMENT. IN PSALMOS. B Exaltetur dextera tua. Ad protectionem scilicet nostram. Per manum autem et per dexteram si- mili modo Dei potentiam intelligit. Ctramque vero manus Deus potentiam in auxilium suum poscit, ut et hostes pariter ulciscatur, et tueatur benevo- los. De his etiam verbis: Exaltetur manus tua, di- ctum est in psalmo us. Justitia et judicium præparatio throni tui. Aquila transtulit: Justitia et judicium basis throni tui, Symmachus vero : Stabilitas. Jam cuim superius dictum est, quod verbum Præparo apud Scriptu- ram persæpe idem significat quod Stabilio; et sensus est : Tu, Domine, justus judex es, et judi- cialis sedes tua in justitia atque in judicio fixa est. Per justitiam igitur et per judicium, justum judicium intelliges. Est autem hac figura frequens apud antiquam Scripturam, ut alibi diximus, sicuti cum misericordia et veritas ponitur, pro vera nıi- sericordia. Vel per justitiam judicandi habitum intellige, per judicium vero ipsam sententiam, et per misericordiam, eleemosynam (5), et per veritateni, promissionis eventum. Vers. 15. Misericordia et veritas præcedent faciem tuam. Quatuor hæ virtutes, quatuor quædarı particulatim in Deo nobis significant, quod Deus videlicet sui natura sapiens sit in judicando, quod judicet, quod misereatur, quod vera dicat. idcirco, inquit, humanæ naturæ, quæ tyrannide coercetur, judicium facies, et adversus idolorum c errorem, qui tyrannidem hanc in homines occu- pavit, sententiam feres, et misereberis creaturæ tuæ, et veras esse facies promissiones tuas, quas mihi atque aliis electis tuis pollicitus es. Possu- mus et aliter dicere: Veritas et misericordia di- cuntur Deum præcedere, quia nemo ad faciem Dei, hoc est, ad illius cognitionem potest acce- dere, nisi prius ipse sit misericordiam consecutus, et in dogmatum veritate versatus. Misericordia enim et veritas in hoc obviaverunt, hoc est, con - cursum habent, atque conveniunt in hac re. Qui - dam vero omnia hæc de futuro intelligunt judicio, misericordia veritatem præcedit. Neque sustinere, nisi cum veritate tua quoque ut sit sensus: Tu justissimus judex es, et in judicio tuo enim aliquis posset redargutionum tuarum veritatem commista esset misericordia. • D Psal. cxvi. 105. Beatus populus qui scit jubilationem. Persepe diximus quod jubilum est vox victoriæ. Beatos igitur Propheta illos dicit, qui victoriæ laudes atque hymnos ei canere noverunt qui diabolum superavit : et de fidelibus sermo esse videtur. Vel aliter, Beatos illos dicit, quia adversus invisibiles inimicos noverunt jubilare, dum eos vincunt. VERS. 16. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt. Vultus quideın Patris est Filius, ut in psalmo diximus. Lumen autem Filii, illius mandata : Lucerna enimn, inquit, pedibus meis lex tua, et lumen semitis meis *. Ait igitur quod illi in Filii Varia lectiones. (5) Potius miserationem, h. e. actum miserendi.
12β And I have withered like grass. He said this above also, but there he said his heart had withered, while here his whole being as having died away from consumption.
α Σὺ δὲ, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα μένεις. Tὰ μὲν κατ’ ἐμὲ, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα, τοιαῦτα, εὐμετάβολα καὶ ἀνώμαλα· σὺ δὲ, Κύριε, ἀΐδιος καὶ ἀναλλοίωτος εἶ.Ὑψωθήτω ἡ δεξιά σου. Εἰς σκέπην ἡμῶν. Α Χεῖρα δὲ καὶ δεξιὰν τὴν δύναμιν ὀνομάζει. Διπλῆν δὲ αὐτῆς ζητεῖ τὴν ἐνέργειαν ἀμύνασθαι μὲν τοὺς ἀλλοτρίους, σκέπειν δὲ τοὺς οἰκείους. Εἴρηται ἐν τῷ θ' ψαλμῷ περὶ τοῦ, Υψωθήτω ἡ χείρ σου. Δικαιοσύνη καὶ κρῖμα ἑτοιμασία του θρόνου σου. Ο μὲν ᾿Ακύλας ἐξέδωκε, Δικαιοσύνη καὶ κρίσις βάσις τοῦ θρόνου σου ὁ δὲ Σύμμαχος, Εδρασμα. Προείρηται γάρ, ὅτι τὸ ἑτοιμάζειν πολύ λάκις τὸ ἑδράζειν σημαίνει. Ἔστι δὲ ὁ νοῦς, ὅτι Δίκαιος εἶ ὁ κριτής, οὗ καὶ ὁ δικαστικός θρόνος ἐπὶ δικαιοσύνης καὶ κρίσεως πέπηγε. Δικαιοσύνην μὲν οὖν καὶ κρῖμα τὴν δικαίαν κρίσιν νοήσει;· ἔστι γὰρ καὶ τὸ τοιοῦτον σχῆμα παρὰ τῇ Παλαιᾷ· ὡς τὸ, Ελεος καὶ ἀλήθεια, ἀντὶ τοῦ, Ελεος ἀληθινός· ή δικαιοσύνην μὲν τὴν ἕξιν τοῦ κρίνειν, κρῖμα δὲ τὴν ἀπόφασιν· καὶ ἔλεος μὲν τὴν ἐλεημοσύνην, ἀλήθειαν δὲ τὴν ἔκβασιν τῆς ἐπαγγελίας. & ΤΗ Ελεος καὶ ἀλήθεια προπορεύσονται πρὸ προσ ώπου σου. Διὰ τῶν τεσσάρων ταυτὶ τὰ τέσσαρα ἐδήλωσεν, ὅτι Επιστήμων τοῦ κρίνειν εἴ φύσει, καὶ ἀποφαίνεις, καὶ ἐλεεῖς καὶ ἀληθεύει;· διὰ τοῦτο δικάσεις τῇ τυραννουμένῃ φύσει τῶν ἀνθρώ- πων, καὶ ἀποφανεῖς κατὰ τῆς τυραννούσης πλάνης τῶν εἰδώλων, καὶ ἐλεήσεις τὸ πλάσμα σου, καὶ ἀληθεύσεις τὰς πρός με καὶ τοὺς ἐκλεκτούς σου ἐπαγγελίας. Εστι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν, ὅτι ἔλεος καὶ ἀλήθεια λέγονται προπορεύεσθαι τοῦ Θεοῦ, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα προσβαλεῖν τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν τῇ ἀπογνώσει αὐτοῦ, εἰ μὴ πρότερον ἐλεηθῇ, καὶ ὁμιλήσῃ τῇ ἀληθείᾳ τῶν δογμάτων. Ελεος γάρ καὶ ἀλήθεια προαπαντῶσι τῷ τοιούτῳ. Τινὲς δὲ πάντα περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως νενοήκασιν, ὅτι Δικαιότατος εἶ κριτής· καὶ ἐν τῇ κρίσει προηγείται τῆς ἀληθείας τὸ ἔλεος, διὰ τὸ μὴ δύνασθαί τινα ὑποστῆναι τὴν ἀλήθειαν τῶν ἐλέγχων, μὴ προπαρα μιγέντος αὐτῇ ἐλέου. Μακάριος ὁ λαὸς, ὁ γινώσκων ἀλαλαγμόν. Εἴρηται διαφόρως ὅτι ἀλαλαγμός ἐστιν ἐπινίκιος φωνή μακαρίζει τοίνυν τοὺς εἰδότας ἐπινίκιον ὕμνον ᾄδειν τῷ νικήσαντι τὸν διάβολον Χριστῷ· δε λοῖ δὲ τοὺς Χριστιανούς. Η καὶ ἄλλως μακαρίζει τοὺς εἰδότας ἀλαλάζειν κατὰ τῶν ἀοράτων πολεμίων, ἐν τῷ νικᾶν αὐτούς. Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύο σονται. Πρόσωπον μὲν τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὡς ἐν τῷ τετάρτῳ ψαλμῷ παραδέδοται, φῶς δὲ τοῦ Υἱοῦ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ· Λύχνος γὰρ, φησί, τοῖς ποσί μου ὁ νόμος σου, καὶ φῶς τοῖς τρίβοις μου. * COMMENT. IN PSALMOS. B Exaltetur dextera tua. Ad protectionem scilicet nostram. Per manum autem et per dexteram si- mili modo Dei potentiam intelligit. Ctramque vero manus Deus potentiam in auxilium suum poscit, ut et hostes pariter ulciscatur, et tueatur benevo- los. De his etiam verbis: Exaltetur manus tua, di- ctum est in psalmo us. Justitia et judicium præparatio throni tui. Aquila transtulit: Justitia et judicium basis throni tui, Symmachus vero : Stabilitas. Jam cuim superius dictum est, quod verbum Præparo apud Scriptu- ram persæpe idem significat quod Stabilio; et sensus est : Tu, Domine, justus judex es, et judi- cialis sedes tua in justitia atque in judicio fixa est. Per justitiam igitur et per judicium, justum judicium intelliges. Est autem hac figura frequens apud antiquam Scripturam, ut alibi diximus, sicuti cum misericordia et veritas ponitur, pro vera nıi- sericordia. Vel per justitiam judicandi habitum intellige, per judicium vero ipsam sententiam, et per misericordiam, eleemosynam (5), et per veritateni, promissionis eventum. Vers. 15. Misericordia et veritas præcedent faciem tuam. Quatuor hæ virtutes, quatuor quædarı particulatim in Deo nobis significant, quod Deus videlicet sui natura sapiens sit in judicando, quod judicet, quod misereatur, quod vera dicat. idcirco, inquit, humanæ naturæ, quæ tyrannide coercetur, judicium facies, et adversus idolorum c errorem, qui tyrannidem hanc in homines occu- pavit, sententiam feres, et misereberis creaturæ tuæ, et veras esse facies promissiones tuas, quas mihi atque aliis electis tuis pollicitus es. Possu- mus et aliter dicere: Veritas et misericordia di- cuntur Deum præcedere, quia nemo ad faciem Dei, hoc est, ad illius cognitionem potest acce- dere, nisi prius ipse sit misericordiam consecutus, et in dogmatum veritate versatus. Misericordia enim et veritas in hoc obviaverunt, hoc est, con - cursum habent, atque conveniunt in hac re. Qui - dam vero omnia hæc de futuro intelligunt judicio, misericordia veritatem præcedit. Neque sustinere, nisi cum veritate tua quoque ut sit sensus: Tu justissimus judex es, et in judicio tuo enim aliquis posset redargutionum tuarum veritatem commista esset misericordia. • D Psal. cxvi. 105. Beatus populus qui scit jubilationem. Persepe diximus quod jubilum est vox victoriæ. Beatos igitur Propheta illos dicit, qui victoriæ laudes atque hymnos ei canere noverunt qui diabolum superavit : et de fidelibus sermo esse videtur. Vel aliter, Beatos illos dicit, quia adversus invisibiles inimicos noverunt jubilare, dum eos vincunt. VERS. 16. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt. Vultus quideın Patris est Filius, ut in psalmo diximus. Lumen autem Filii, illius mandata : Lucerna enimn, inquit, pedibus meis lex tua, et lumen semitis meis *. Ait igitur quod illi in Filii Varia lectiones. (5) Potius miserationem, h. e. actum miserendi.
13α But you, O Lord, remain to the age. My own situation, that is the human state is such, changeable and precarious, but you, O Lord, are eternal and unchangeable.
PG 128:1003β Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γενεάν. Ἀΐδιον· ἢ εἴς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. [] ἔσπα PCBFH : ἔσπαν MAS. β μαρανθέντα MPAS(C)FH : μαρανθῆναι V : βαρυνθῆναι Β.Λέγει δὲ ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται. Εt Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνησκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται· Εμνή σθην γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτόν, ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ' ἐκείνου καλούμενοι. Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Διο καιοσύνη τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὃς Εδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀποσπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ εἰς οὐρα νοὺς ἀναγαγών. "Οτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυ ναμῶν αὐτούς· καύχημα δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ, ἐφ' ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν, καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα. Καὶ ἐν τῇ εὐδοκία σου υψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ή ένανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ, Εαυτόν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαβὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν άλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάν νειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγκ γενειάζειν αὐτοῖς· οἱ μὲν γὰρ τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς υἱὸς τοῦ Δαβίδ. "Η καὶ προσώπῳ τῶν Χρισ στιανῶν εἴρηται ὁ λόγος. *Οτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία. Καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Τὰ αὐτὸ λέγει πάλιν. Τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησί, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Αγιος γὰρ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ ο ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως τὸν Θεὸν ονομάζει, ὡς φύσε: Κύριον ἡμῶν. οἱ Τότε ελάλησας ἐν δράσει τοῖς υἱοῖς σου. - Τότε, ἀντὶ τοῦ, Ἐν καιρῷ. Ελάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαβίδ. Εν δράσει δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐν αἰσθή σει· ἡ γὰρ ὅρασις ενεργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέ- γραπται· Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, Ἡσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει τους προ- φήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ Δαβίδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, της διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαβίδ ** EUTHYMII ZIGABENI manlatis ambulabunt, qui hujusmodi jubilationem A cognoscent. VERS. 17. in nomine tuo exsullabant tota die. Appellando atque invocando nonien tuum. Nam si in sola Dei memoria latatur justus (Memor enim, inquit, fui Dei, et lætatus sum**), multo magis ille exsultabit, qui illum nominat. Vel ser- mo est ad Christum, in cujus nomine illi exsultant, qui ab eo Christiani denominabuntur. Et in justitia tua exaltabuntur. Filius esse clicitur Patris justitia, quia, ut inquit Apostolus, Ipse datus est nobis a Deo sapientia, justitia et sanctificatio *, qui etiam fideles exallavit, abstra- hens eos a terrenis per Evangelium, atque in cælum evehens. VERS. 18. Quoniam gloriatio virtutis eorum tu es. Virtus enim Christianorumn Christus est; ipse enim potentes viribus eos reddit. Gloriatio autem Christi, Pater, in quo Filius ipse adeo ornatur et gloriatur, ut passim in Evangelio, et Patrem suum cum appellet, et facta sua omnia ad eum referat. Et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum. Beneplacitum Patris incarnatio est Verbi, et quæ- cunque alia ad hujusmodi incarnationem pertinent. Quid significet cornu apud sacram Scripturam, diximus in psalmo LXXIV. Hoc autem in loco beatus David seipsum Christianis conjunxit, quemadino- dum plerumque etiam alibi facit, quia ex suo se. mine Christus crat nasciturus, quo medio cognatus effectus est Christianis. Nam Christiani Christi Alii sunt, et Christus David. Possunt etiam hæc verba intelligi, ut ex Christianorum persona sint prolata. VERS. 19. Quia Dommi est auxilium. In Dei fa. cultate est ut adjuvemur. Similis loquendi modus est, quem vidimus in psalmo : Domini est salus. Et sancti Israel regis nostri Idem rursus repetit. In facultate, inquit, Dei et sancti regis nostri Israel est, ut adjuvet nos. Deus autem appellatur Sanetas Israel (hoc est, Sanctus populi Israel), quem- admodum diximus in psalmo LSAVI. Regem etiam Deum appellat, quia natura omnium Domi- nus es'. VERS. 20. Tunc locutus es in visione filiis tuis. Dictionem Tunc, pro Certo quidem tempore po- suit, sed non expresso. Tunc igitur locutus es ea quæ ad me David pertinent, et locutus ea in vi- sione, hoc est, quodam alio modo sensui magis aperte. Clarius enim ac melius ea cognoscimus, quæ per oculorum sensum videmus, quam quæ aliis sensitus percipimus. Unde scriptum legimus in Exodo: Et populus videbat vocem Domini **, luc cst, clarissime sentiebat. Per Dei autem filios prophetas intelligit, tanquam ab co dilectos, pro- pter virtutem. Verisimile est enim multis fuisse B C D Psal. £xxvi, 14. Cor. 1, 50. * Exod. 3, 18.
13β And your remembrance to generation and generation. Eternally; or to the generation of the old people and that of the new.
α Σὺ ἀναστὰς οἰκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς ᾽Ιερουσαλὴμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ὁρισθέντος τῇ αἰχμαλωσίᾳ καιροῦ, οἰκτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεὸς, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς, προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἑξῆς, ἀκολούθως τῷ σκοπῷ. Κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιὼν, ἤγουν τῆς Ἐκκλησίας τῶν πιστῶν, ἡ προφητεία, ὅτι, ἀναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστόλων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς.Λέγει δὲ ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται. Εt Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνησκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται· Εμνή σθην γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτόν, ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ' ἐκείνου καλούμενοι. Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Διο καιοσύνη τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὃς Εδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀποσπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ εἰς οὐρα νοὺς ἀναγαγών. "Οτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυ ναμῶν αὐτούς· καύχημα δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ, ἐφ' ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν, καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα. Καὶ ἐν τῇ εὐδοκία σου υψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ή ένανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ, Εαυτόν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαβὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν άλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάν νειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγκ γενειάζειν αὐτοῖς· οἱ μὲν γὰρ τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς υἱὸς τοῦ Δαβίδ. "Η καὶ προσώπῳ τῶν Χρισ στιανῶν εἴρηται ὁ λόγος. *Οτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία. Καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Τὰ αὐτὸ λέγει πάλιν. Τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησί, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Αγιος γὰρ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ ο ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως τὸν Θεὸν ονομάζει, ὡς φύσε: Κύριον ἡμῶν. οἱ Τότε ελάλησας ἐν δράσει τοῖς υἱοῖς σου. - Τότε, ἀντὶ τοῦ, Ἐν καιρῷ. Ελάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαβίδ. Εν δράσει δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐν αἰσθή σει· ἡ γὰρ ὅρασις ενεργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέ- γραπται· Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, Ἡσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει τους προ- φήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ Δαβίδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, της διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαβίδ ** EUTHYMII ZIGABENI manlatis ambulabunt, qui hujusmodi jubilationem A cognoscent. VERS. 17. in nomine tuo exsullabant tota die. Appellando atque invocando nonien tuum. Nam si in sola Dei memoria latatur justus (Memor enim, inquit, fui Dei, et lætatus sum**), multo magis ille exsultabit, qui illum nominat. Vel ser- mo est ad Christum, in cujus nomine illi exsultant, qui ab eo Christiani denominabuntur. Et in justitia tua exaltabuntur. Filius esse clicitur Patris justitia, quia, ut inquit Apostolus, Ipse datus est nobis a Deo sapientia, justitia et sanctificatio *, qui etiam fideles exallavit, abstra- hens eos a terrenis per Evangelium, atque in cælum evehens. VERS. 18. Quoniam gloriatio virtutis eorum tu es. Virtus enim Christianorumn Christus est; ipse enim potentes viribus eos reddit. Gloriatio autem Christi, Pater, in quo Filius ipse adeo ornatur et gloriatur, ut passim in Evangelio, et Patrem suum cum appellet, et facta sua omnia ad eum referat. Et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum. Beneplacitum Patris incarnatio est Verbi, et quæ- cunque alia ad hujusmodi incarnationem pertinent. Quid significet cornu apud sacram Scripturam, diximus in psalmo LXXIV. Hoc autem in loco beatus David seipsum Christianis conjunxit, quemadino- dum plerumque etiam alibi facit, quia ex suo se. mine Christus crat nasciturus, quo medio cognatus effectus est Christianis. Nam Christiani Christi Alii sunt, et Christus David. Possunt etiam hæc verba intelligi, ut ex Christianorum persona sint prolata. VERS. 19. Quia Dommi est auxilium. In Dei fa. cultate est ut adjuvemur. Similis loquendi modus est, quem vidimus in psalmo : Domini est salus. Et sancti Israel regis nostri Idem rursus repetit. In facultate, inquit, Dei et sancti regis nostri Israel est, ut adjuvet nos. Deus autem appellatur Sanetas Israel (hoc est, Sanctus populi Israel), quem- admodum diximus in psalmo LSAVI. Regem etiam Deum appellat, quia natura omnium Domi- nus es'. VERS. 20. Tunc locutus es in visione filiis tuis. Dictionem Tunc, pro Certo quidem tempore po- suit, sed non expresso. Tunc igitur locutus es ea quæ ad me David pertinent, et locutus ea in vi- sione, hoc est, quodam alio modo sensui magis aperte. Clarius enim ac melius ea cognoscimus, quæ per oculorum sensum videmus, quam quæ aliis sensitus percipimus. Unde scriptum legimus in Exodo: Et populus videbat vocem Domini **, luc cst, clarissime sentiebat. Per Dei autem filios prophetas intelligit, tanquam ab co dilectos, pro- pter virtutem. Verisimile est enim multis fuisse B C D Psal. £xxvi, 14. Cor. 1, 50. * Exod. 3, 18.
14α You, when you have risen, will have compassion on Zion. In the obvious sense, the prophecy is understood about the sensible city of Jerusalem, because with the time ordained for the captivity having been fulfilled, God will have compas- sion on Zion because the time of visitation has come, which also had been prophesied, and so on, according to the intention. In a deeper sense, the prophecy is about the new Zion, namely, the Church of the faithful, because, when you have risen from the dead, you will have compassion on the Church of the Apostles and you will help her.
β Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτιρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἥκει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ.Λέγει δὲ ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται. Εt Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνησκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται· Εμνή σθην γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτόν, ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ' ἐκείνου καλούμενοι. Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Διο καιοσύνη τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὃς Εδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀποσπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ εἰς οὐρα νοὺς ἀναγαγών. "Οτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυ ναμῶν αὐτούς· καύχημα δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ, ἐφ' ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν, καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα. Καὶ ἐν τῇ εὐδοκία σου υψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ή ένανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ, Εαυτόν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαβὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν άλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάν νειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγκ γενειάζειν αὐτοῖς· οἱ μὲν γὰρ τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς υἱὸς τοῦ Δαβίδ. "Η καὶ προσώπῳ τῶν Χρισ στιανῶν εἴρηται ὁ λόγος. *Οτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία. Καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Τὰ αὐτὸ λέγει πάλιν. Τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησί, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Αγιος γὰρ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ ο ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως τὸν Θεὸν ονομάζει, ὡς φύσε: Κύριον ἡμῶν. οἱ Τότε ελάλησας ἐν δράσει τοῖς υἱοῖς σου. - Τότε, ἀντὶ τοῦ, Ἐν καιρῷ. Ελάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαβίδ. Εν δράσει δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐν αἰσθή σει· ἡ γὰρ ὅρασις ενεργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέ- γραπται· Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, Ἡσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει τους προ- φήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ Δαβίδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, της διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαβίδ ** EUTHYMII ZIGABENI manlatis ambulabunt, qui hujusmodi jubilationem A cognoscent. VERS. 17. in nomine tuo exsullabant tota die. Appellando atque invocando nonien tuum. Nam si in sola Dei memoria latatur justus (Memor enim, inquit, fui Dei, et lætatus sum**), multo magis ille exsultabit, qui illum nominat. Vel ser- mo est ad Christum, in cujus nomine illi exsultant, qui ab eo Christiani denominabuntur. Et in justitia tua exaltabuntur. Filius esse clicitur Patris justitia, quia, ut inquit Apostolus, Ipse datus est nobis a Deo sapientia, justitia et sanctificatio *, qui etiam fideles exallavit, abstra- hens eos a terrenis per Evangelium, atque in cælum evehens. VERS. 18. Quoniam gloriatio virtutis eorum tu es. Virtus enim Christianorumn Christus est; ipse enim potentes viribus eos reddit. Gloriatio autem Christi, Pater, in quo Filius ipse adeo ornatur et gloriatur, ut passim in Evangelio, et Patrem suum cum appellet, et facta sua omnia ad eum referat. Et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum. Beneplacitum Patris incarnatio est Verbi, et quæ- cunque alia ad hujusmodi incarnationem pertinent. Quid significet cornu apud sacram Scripturam, diximus in psalmo LXXIV. Hoc autem in loco beatus David seipsum Christianis conjunxit, quemadino- dum plerumque etiam alibi facit, quia ex suo se. mine Christus crat nasciturus, quo medio cognatus effectus est Christianis. Nam Christiani Christi Alii sunt, et Christus David. Possunt etiam hæc verba intelligi, ut ex Christianorum persona sint prolata. VERS. 19. Quia Dommi est auxilium. In Dei fa. cultate est ut adjuvemur. Similis loquendi modus est, quem vidimus in psalmo : Domini est salus. Et sancti Israel regis nostri Idem rursus repetit. In facultate, inquit, Dei et sancti regis nostri Israel est, ut adjuvet nos. Deus autem appellatur Sanetas Israel (hoc est, Sanctus populi Israel), quem- admodum diximus in psalmo LSAVI. Regem etiam Deum appellat, quia natura omnium Domi- nus es'. VERS. 20. Tunc locutus es in visione filiis tuis. Dictionem Tunc, pro Certo quidem tempore po- suit, sed non expresso. Tunc igitur locutus es ea quæ ad me David pertinent, et locutus ea in vi- sione, hoc est, quodam alio modo sensui magis aperte. Clarius enim ac melius ea cognoscimus, quæ per oculorum sensum videmus, quam quæ aliis sensitus percipimus. Unde scriptum legimus in Exodo: Et populus videbat vocem Domini **, luc cst, clarissime sentiebat. Per Dei autem filios prophetas intelligit, tanquam ab co dilectos, pro- pter virtutem. Verisimile est enim multis fuisse B C D Psal. £xxvi, 14. Cor. 1, 50. * Exod. 3, 18.
14β For the time to have compassion on her, for the time has come. The time demanding help, on account of all joining in attacking and making war on her.
15 Ὅτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοί σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετὴν, ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλλήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπεργάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπιμελείας, ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρους καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ.Λέγει δὲ ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται. Εt Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνησκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται· Εμνή σθην γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτόν, ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ' ἐκείνου καλούμενοι. Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Διο καιοσύνη τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὃς Εδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀποσπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ εἰς οὐρα νοὺς ἀναγαγών. "Οτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυ ναμῶν αὐτούς· καύχημα δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ, ἐφ' ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν, καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα. Καὶ ἐν τῇ εὐδοκία σου υψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ή ένανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ, Εαυτόν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαβὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν άλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάν νειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγκ γενειάζειν αὐτοῖς· οἱ μὲν γὰρ τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς υἱὸς τοῦ Δαβίδ. "Η καὶ προσώπῳ τῶν Χρισ στιανῶν εἴρηται ὁ λόγος. *Οτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία. Καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Τὰ αὐτὸ λέγει πάλιν. Τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησί, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Αγιος γὰρ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ ο ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως τὸν Θεὸν ονομάζει, ὡς φύσε: Κύριον ἡμῶν. οἱ Τότε ελάλησας ἐν δράσει τοῖς υἱοῖς σου. - Τότε, ἀντὶ τοῦ, Ἐν καιρῷ. Ελάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαβίδ. Εν δράσει δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐν αἰσθή σει· ἡ γὰρ ὅρασις ενεργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέ- γραπται· Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, Ἡσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει τους προ- φήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ Δαβίδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, της διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαβίδ ** EUTHYMII ZIGABENI manlatis ambulabunt, qui hujusmodi jubilationem A cognoscent. VERS. 17. in nomine tuo exsullabant tota die. Appellando atque invocando nonien tuum. Nam si in sola Dei memoria latatur justus (Memor enim, inquit, fui Dei, et lætatus sum**), multo magis ille exsultabit, qui illum nominat. Vel ser- mo est ad Christum, in cujus nomine illi exsultant, qui ab eo Christiani denominabuntur. Et in justitia tua exaltabuntur. Filius esse clicitur Patris justitia, quia, ut inquit Apostolus, Ipse datus est nobis a Deo sapientia, justitia et sanctificatio *, qui etiam fideles exallavit, abstra- hens eos a terrenis per Evangelium, atque in cælum evehens. VERS. 18. Quoniam gloriatio virtutis eorum tu es. Virtus enim Christianorumn Christus est; ipse enim potentes viribus eos reddit. Gloriatio autem Christi, Pater, in quo Filius ipse adeo ornatur et gloriatur, ut passim in Evangelio, et Patrem suum cum appellet, et facta sua omnia ad eum referat. Et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum. Beneplacitum Patris incarnatio est Verbi, et quæ- cunque alia ad hujusmodi incarnationem pertinent. Quid significet cornu apud sacram Scripturam, diximus in psalmo LXXIV. Hoc autem in loco beatus David seipsum Christianis conjunxit, quemadino- dum plerumque etiam alibi facit, quia ex suo se. mine Christus crat nasciturus, quo medio cognatus effectus est Christianis. Nam Christiani Christi Alii sunt, et Christus David. Possunt etiam hæc verba intelligi, ut ex Christianorum persona sint prolata. VERS. 19. Quia Dommi est auxilium. In Dei fa. cultate est ut adjuvemur. Similis loquendi modus est, quem vidimus in psalmo : Domini est salus. Et sancti Israel regis nostri Idem rursus repetit. In facultate, inquit, Dei et sancti regis nostri Israel est, ut adjuvet nos. Deus autem appellatur Sanetas Israel (hoc est, Sanctus populi Israel), quem- admodum diximus in psalmo LSAVI. Regem etiam Deum appellat, quia natura omnium Domi- nus es'. VERS. 20. Tunc locutus es in visione filiis tuis. Dictionem Tunc, pro Certo quidem tempore po- suit, sed non expresso. Tunc igitur locutus es ea quæ ad me David pertinent, et locutus ea in vi- sione, hoc est, quodam alio modo sensui magis aperte. Clarius enim ac melius ea cognoscimus, quæ per oculorum sensum videmus, quam quæ aliis sensitus percipimus. Unde scriptum legimus in Exodo: Et populus videbat vocem Domini **, luc cst, clarissime sentiebat. Per Dei autem filios prophetas intelligit, tanquam ab co dilectos, pro- pter virtutem. Verisimile est enim multis fuisse B C D Psal. £xxvi, 14. Cor. 1, 50. * Exod. 3, 18.
15 For your servants have taken pleasure in her stones and will have compassion on her dust. For the Apostles have prepared the stones for her construction, those who are more stead- fast and well proven in piety and virtue, the connection and joining together of whom con- structs the edifice of the Church. But they will also display concern for her dust, namely for those in her who are weaker and live in a earthlier manner.
α Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ.Λέγει δὲ ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται. Εt Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνησκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται· Εμνή σθην γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτόν, ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ' ἐκείνου καλούμενοι. Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Διο καιοσύνη τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὃς Εδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀποσπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ εἰς οὐρα νοὺς ἀναγαγών. "Οτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυ ναμῶν αὐτούς· καύχημα δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ, ἐφ' ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν, καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα. Καὶ ἐν τῇ εὐδοκία σου υψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ή ένανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ, Εαυτόν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαβὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν άλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάν νειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγκ γενειάζειν αὐτοῖς· οἱ μὲν γὰρ τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς υἱὸς τοῦ Δαβίδ. "Η καὶ προσώπῳ τῶν Χρισ στιανῶν εἴρηται ὁ λόγος. *Οτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία. Καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Τὰ αὐτὸ λέγει πάλιν. Τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησί, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Αγιος γὰρ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ ο ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως τὸν Θεὸν ονομάζει, ὡς φύσε: Κύριον ἡμῶν. οἱ Τότε ελάλησας ἐν δράσει τοῖς υἱοῖς σου. - Τότε, ἀντὶ τοῦ, Ἐν καιρῷ. Ελάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαβίδ. Εν δράσει δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐν αἰσθή σει· ἡ γὰρ ὅρασις ενεργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέ- γραπται· Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, Ἡσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει τους προ- φήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ Δαβίδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, της διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαβίδ ** EUTHYMII ZIGABENI manlatis ambulabunt, qui hujusmodi jubilationem A cognoscent. VERS. 17. in nomine tuo exsullabant tota die. Appellando atque invocando nonien tuum. Nam si in sola Dei memoria latatur justus (Memor enim, inquit, fui Dei, et lætatus sum**), multo magis ille exsultabit, qui illum nominat. Vel ser- mo est ad Christum, in cujus nomine illi exsultant, qui ab eo Christiani denominabuntur. Et in justitia tua exaltabuntur. Filius esse clicitur Patris justitia, quia, ut inquit Apostolus, Ipse datus est nobis a Deo sapientia, justitia et sanctificatio *, qui etiam fideles exallavit, abstra- hens eos a terrenis per Evangelium, atque in cælum evehens. VERS. 18. Quoniam gloriatio virtutis eorum tu es. Virtus enim Christianorumn Christus est; ipse enim potentes viribus eos reddit. Gloriatio autem Christi, Pater, in quo Filius ipse adeo ornatur et gloriatur, ut passim in Evangelio, et Patrem suum cum appellet, et facta sua omnia ad eum referat. Et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum. Beneplacitum Patris incarnatio est Verbi, et quæ- cunque alia ad hujusmodi incarnationem pertinent. Quid significet cornu apud sacram Scripturam, diximus in psalmo LXXIV. Hoc autem in loco beatus David seipsum Christianis conjunxit, quemadino- dum plerumque etiam alibi facit, quia ex suo se. mine Christus crat nasciturus, quo medio cognatus effectus est Christianis. Nam Christiani Christi Alii sunt, et Christus David. Possunt etiam hæc verba intelligi, ut ex Christianorum persona sint prolata. VERS. 19. Quia Dommi est auxilium. In Dei fa. cultate est ut adjuvemur. Similis loquendi modus est, quem vidimus in psalmo : Domini est salus. Et sancti Israel regis nostri Idem rursus repetit. In facultate, inquit, Dei et sancti regis nostri Israel est, ut adjuvet nos. Deus autem appellatur Sanetas Israel (hoc est, Sanctus populi Israel), quem- admodum diximus in psalmo LSAVI. Regem etiam Deum appellat, quia natura omnium Domi- nus es'. VERS. 20. Tunc locutus es in visione filiis tuis. Dictionem Tunc, pro Certo quidem tempore po- suit, sed non expresso. Tunc igitur locutus es ea quæ ad me David pertinent, et locutus ea in vi- sione, hoc est, quodam alio modo sensui magis aperte. Clarius enim ac melius ea cognoscimus, quæ per oculorum sensum videmus, quam quæ aliis sensitus percipimus. Unde scriptum legimus in Exodo: Et populus videbat vocem Domini **, luc cst, clarissime sentiebat. Per Dei autem filios prophetas intelligit, tanquam ab co dilectos, pro- pter virtutem. Verisimile est enim multis fuisse B C D Psal. £xxvi, 14. Cor. 1, 50. * Exod. 3, 18.
16α And the nations will fear the name of the Lord. Of Christ, on account of the signs and wonders performed simply by its invocation.
β Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς τὴν δόξαν σου. Τὴν ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν, οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντες.Λέγει δὲ ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται. Εt Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνησκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται· Εμνή σθην γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτόν, ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ' ἐκείνου καλούμενοι. Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Διο καιοσύνη τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὃς Εδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀποσπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ εἰς οὐρα νοὺς ἀναγαγών. "Οτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυ ναμῶν αὐτούς· καύχημα δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ, ἐφ' ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν, καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα. Καὶ ἐν τῇ εὐδοκία σου υψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ή ένανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ, Εαυτόν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαβὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν άλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάν νειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγκ γενειάζειν αὐτοῖς· οἱ μὲν γὰρ τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς υἱὸς τοῦ Δαβίδ. "Η καὶ προσώπῳ τῶν Χρισ στιανῶν εἴρηται ὁ λόγος. *Οτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία. Καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Τὰ αὐτὸ λέγει πάλιν. Τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησί, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Αγιος γὰρ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ ο ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως τὸν Θεὸν ονομάζει, ὡς φύσε: Κύριον ἡμῶν. οἱ Τότε ελάλησας ἐν δράσει τοῖς υἱοῖς σου. - Τότε, ἀντὶ τοῦ, Ἐν καιρῷ. Ελάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαβίδ. Εν δράσει δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐν αἰσθή σει· ἡ γὰρ ὅρασις ενεργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέ- γραπται· Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, Ἡσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει τους προ- φήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ Δαβίδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, της διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαβίδ ** EUTHYMII ZIGABENI manlatis ambulabunt, qui hujusmodi jubilationem A cognoscent. VERS. 17. in nomine tuo exsullabant tota die. Appellando atque invocando nonien tuum. Nam si in sola Dei memoria latatur justus (Memor enim, inquit, fui Dei, et lætatus sum**), multo magis ille exsultabit, qui illum nominat. Vel ser- mo est ad Christum, in cujus nomine illi exsultant, qui ab eo Christiani denominabuntur. Et in justitia tua exaltabuntur. Filius esse clicitur Patris justitia, quia, ut inquit Apostolus, Ipse datus est nobis a Deo sapientia, justitia et sanctificatio *, qui etiam fideles exallavit, abstra- hens eos a terrenis per Evangelium, atque in cælum evehens. VERS. 18. Quoniam gloriatio virtutis eorum tu es. Virtus enim Christianorumn Christus est; ipse enim potentes viribus eos reddit. Gloriatio autem Christi, Pater, in quo Filius ipse adeo ornatur et gloriatur, ut passim in Evangelio, et Patrem suum cum appellet, et facta sua omnia ad eum referat. Et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum. Beneplacitum Patris incarnatio est Verbi, et quæ- cunque alia ad hujusmodi incarnationem pertinent. Quid significet cornu apud sacram Scripturam, diximus in psalmo LXXIV. Hoc autem in loco beatus David seipsum Christianis conjunxit, quemadino- dum plerumque etiam alibi facit, quia ex suo se. mine Christus crat nasciturus, quo medio cognatus effectus est Christianis. Nam Christiani Christi Alii sunt, et Christus David. Possunt etiam hæc verba intelligi, ut ex Christianorum persona sint prolata. VERS. 19. Quia Dommi est auxilium. In Dei fa. cultate est ut adjuvemur. Similis loquendi modus est, quem vidimus in psalmo : Domini est salus. Et sancti Israel regis nostri Idem rursus repetit. In facultate, inquit, Dei et sancti regis nostri Israel est, ut adjuvet nos. Deus autem appellatur Sanetas Israel (hoc est, Sanctus populi Israel), quem- admodum diximus in psalmo LSAVI. Regem etiam Deum appellat, quia natura omnium Domi- nus es'. VERS. 20. Tunc locutus es in visione filiis tuis. Dictionem Tunc, pro Certo quidem tempore po- suit, sed non expresso. Tunc igitur locutus es ea quæ ad me David pertinent, et locutus ea in vi- sione, hoc est, quodam alio modo sensui magis aperte. Clarius enim ac melius ea cognoscimus, quæ per oculorum sensum videmus, quam quæ aliis sensitus percipimus. Unde scriptum legimus in Exodo: Et populus videbat vocem Domini **, luc cst, clarissime sentiebat. Per Dei autem filios prophetas intelligit, tanquam ab co dilectos, pro- pter virtutem. Verisimile est enim multis fuisse B C D Psal. £xxvi, 14. Cor. 1, 50. * Exod. 3, 18.
16β And all the kings of the earth his glory. The glory from his power. ‘Nations’ are also understood as those who believed from the nations and ‘kings’ as those who also have believed.
α Ὅτι οἰκοδομήσει Κύριος τὴν Σιών. Ὄντως οἰκοδομήσει, συστήσει.Λέγει δὲ ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται. Εt Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνησκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται· Εμνή σθην γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτόν, ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ' ἐκείνου καλούμενοι. Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Διο καιοσύνη τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὃς Εδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀποσπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ εἰς οὐρα νοὺς ἀναγαγών. "Οτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυ ναμῶν αὐτούς· καύχημα δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ, ἐφ' ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν, καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα. Καὶ ἐν τῇ εὐδοκία σου υψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ή ένανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ, Εαυτόν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαβὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν άλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάν νειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγκ γενειάζειν αὐτοῖς· οἱ μὲν γὰρ τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς υἱὸς τοῦ Δαβίδ. "Η καὶ προσώπῳ τῶν Χρισ στιανῶν εἴρηται ὁ λόγος. *Οτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία. Καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Τὰ αὐτὸ λέγει πάλιν. Τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησί, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Αγιος γὰρ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ ο ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως τὸν Θεὸν ονομάζει, ὡς φύσε: Κύριον ἡμῶν. οἱ Τότε ελάλησας ἐν δράσει τοῖς υἱοῖς σου. - Τότε, ἀντὶ τοῦ, Ἐν καιρῷ. Ελάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαβίδ. Εν δράσει δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐν αἰσθή σει· ἡ γὰρ ὅρασις ενεργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέ- γραπται· Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, Ἡσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει τους προ- φήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ Δαβίδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, της διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαβίδ ** EUTHYMII ZIGABENI manlatis ambulabunt, qui hujusmodi jubilationem A cognoscent. VERS. 17. in nomine tuo exsullabant tota die. Appellando atque invocando nonien tuum. Nam si in sola Dei memoria latatur justus (Memor enim, inquit, fui Dei, et lætatus sum**), multo magis ille exsultabit, qui illum nominat. Vel ser- mo est ad Christum, in cujus nomine illi exsultant, qui ab eo Christiani denominabuntur. Et in justitia tua exaltabuntur. Filius esse clicitur Patris justitia, quia, ut inquit Apostolus, Ipse datus est nobis a Deo sapientia, justitia et sanctificatio *, qui etiam fideles exallavit, abstra- hens eos a terrenis per Evangelium, atque in cælum evehens. VERS. 18. Quoniam gloriatio virtutis eorum tu es. Virtus enim Christianorumn Christus est; ipse enim potentes viribus eos reddit. Gloriatio autem Christi, Pater, in quo Filius ipse adeo ornatur et gloriatur, ut passim in Evangelio, et Patrem suum cum appellet, et facta sua omnia ad eum referat. Et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum. Beneplacitum Patris incarnatio est Verbi, et quæ- cunque alia ad hujusmodi incarnationem pertinent. Quid significet cornu apud sacram Scripturam, diximus in psalmo LXXIV. Hoc autem in loco beatus David seipsum Christianis conjunxit, quemadino- dum plerumque etiam alibi facit, quia ex suo se. mine Christus crat nasciturus, quo medio cognatus effectus est Christianis. Nam Christiani Christi Alii sunt, et Christus David. Possunt etiam hæc verba intelligi, ut ex Christianorum persona sint prolata. VERS. 19. Quia Dommi est auxilium. In Dei fa. cultate est ut adjuvemur. Similis loquendi modus est, quem vidimus in psalmo : Domini est salus. Et sancti Israel regis nostri Idem rursus repetit. In facultate, inquit, Dei et sancti regis nostri Israel est, ut adjuvet nos. Deus autem appellatur Sanetas Israel (hoc est, Sanctus populi Israel), quem- admodum diximus in psalmo LSAVI. Regem etiam Deum appellat, quia natura omnium Domi- nus es'. VERS. 20. Tunc locutus es in visione filiis tuis. Dictionem Tunc, pro Certo quidem tempore po- suit, sed non expresso. Tunc igitur locutus es ea quæ ad me David pertinent, et locutus ea in vi- sione, hoc est, quodam alio modo sensui magis aperte. Clarius enim ac melius ea cognoscimus, quæ per oculorum sensum videmus, quam quæ aliis sensitus percipimus. Unde scriptum legimus in Exodo: Et populus videbat vocem Domini **, luc cst, clarissime sentiebat. Per Dei autem filios prophetas intelligit, tanquam ab co dilectos, pro- pter virtutem. Verisimile est enim multis fuisse B C D Psal. £xxvi, 14. Cor. 1, 50. * Exod. 3, 18.
17α For the Lord will build up Zion. Truly he will build her up, he will put her together.
β Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. Ὀφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. α οἰκοδομήσει, συστήσει MAS2CBF : οἰκοδομήσει, συστήσεται PΗV.Λέγει δὲ ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται. Εt Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνησκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται· Εμνή σθην γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτόν, ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ' ἐκείνου καλούμενοι. Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Διο καιοσύνη τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὃς Εδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀποσπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ εἰς οὐρα νοὺς ἀναγαγών. "Οτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυ ναμῶν αὐτούς· καύχημα δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ, ἐφ' ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν, καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα. Καὶ ἐν τῇ εὐδοκία σου υψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ή ένανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ, Εαυτόν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαβὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν άλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάν νειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγκ γενειάζειν αὐτοῖς· οἱ μὲν γὰρ τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς υἱὸς τοῦ Δαβίδ. "Η καὶ προσώπῳ τῶν Χρισ στιανῶν εἴρηται ὁ λόγος. *Οτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία. Καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Τὰ αὐτὸ λέγει πάλιν. Τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησί, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Αγιος γὰρ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ ο ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως τὸν Θεὸν ονομάζει, ὡς φύσε: Κύριον ἡμῶν. οἱ Τότε ελάλησας ἐν δράσει τοῖς υἱοῖς σου. - Τότε, ἀντὶ τοῦ, Ἐν καιρῷ. Ελάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαβίδ. Εν δράσει δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐν αἰσθή σει· ἡ γὰρ ὅρασις ενεργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέ- γραπται· Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, Ἡσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει τους προ- φήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ Δαβίδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, της διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαβίδ ** EUTHYMII ZIGABENI manlatis ambulabunt, qui hujusmodi jubilationem A cognoscent. VERS. 17. in nomine tuo exsullabant tota die. Appellando atque invocando nonien tuum. Nam si in sola Dei memoria latatur justus (Memor enim, inquit, fui Dei, et lætatus sum**), multo magis ille exsultabit, qui illum nominat. Vel ser- mo est ad Christum, in cujus nomine illi exsultant, qui ab eo Christiani denominabuntur. Et in justitia tua exaltabuntur. Filius esse clicitur Patris justitia, quia, ut inquit Apostolus, Ipse datus est nobis a Deo sapientia, justitia et sanctificatio *, qui etiam fideles exallavit, abstra- hens eos a terrenis per Evangelium, atque in cælum evehens. VERS. 18. Quoniam gloriatio virtutis eorum tu es. Virtus enim Christianorumn Christus est; ipse enim potentes viribus eos reddit. Gloriatio autem Christi, Pater, in quo Filius ipse adeo ornatur et gloriatur, ut passim in Evangelio, et Patrem suum cum appellet, et facta sua omnia ad eum referat. Et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum. Beneplacitum Patris incarnatio est Verbi, et quæ- cunque alia ad hujusmodi incarnationem pertinent. Quid significet cornu apud sacram Scripturam, diximus in psalmo LXXIV. Hoc autem in loco beatus David seipsum Christianis conjunxit, quemadino- dum plerumque etiam alibi facit, quia ex suo se. mine Christus crat nasciturus, quo medio cognatus effectus est Christianis. Nam Christiani Christi Alii sunt, et Christus David. Possunt etiam hæc verba intelligi, ut ex Christianorum persona sint prolata. VERS. 19. Quia Dommi est auxilium. In Dei fa. cultate est ut adjuvemur. Similis loquendi modus est, quem vidimus in psalmo : Domini est salus. Et sancti Israel regis nostri Idem rursus repetit. In facultate, inquit, Dei et sancti regis nostri Israel est, ut adjuvet nos. Deus autem appellatur Sanetas Israel (hoc est, Sanctus populi Israel), quem- admodum diximus in psalmo LSAVI. Regem etiam Deum appellat, quia natura omnium Domi- nus es'. VERS. 20. Tunc locutus es in visione filiis tuis. Dictionem Tunc, pro Certo quidem tempore po- suit, sed non expresso. Tunc igitur locutus es ea quæ ad me David pertinent, et locutus ea in vi- sione, hoc est, quodam alio modo sensui magis aperte. Clarius enim ac melius ea cognoscimus, quæ per oculorum sensum videmus, quam quæ aliis sensitus percipimus. Unde scriptum legimus in Exodo: Et populus videbat vocem Domini **, luc cst, clarissime sentiebat. Per Dei autem filios prophetas intelligit, tanquam ab co dilectos, pro- pter virtutem. Verisimile est enim multis fuisse B C D Psal. £xxvi, 14. Cor. 1, 50. * Exod. 3, 18.
17β And he will be seen in his glory. He will be seen again in his glorious presence when he will come with power and great glory, as he himself said in the Gospels.
α Ἐπέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων.Λέγει δὲ ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται. Εt Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνησκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται· Εμνή σθην γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτόν, ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ' ἐκείνου καλούμενοι. Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Διο καιοσύνη τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὃς Εδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀποσπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ εἰς οὐρα νοὺς ἀναγαγών. "Οτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυ ναμῶν αὐτούς· καύχημα δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ, ἐφ' ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν, καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα. Καὶ ἐν τῇ εὐδοκία σου υψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ή ένανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ, Εαυτόν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαβὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν άλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάν νειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγκ γενειάζειν αὐτοῖς· οἱ μὲν γὰρ τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς υἱὸς τοῦ Δαβίδ. "Η καὶ προσώπῳ τῶν Χρισ στιανῶν εἴρηται ὁ λόγος. *Οτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία. Καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Τὰ αὐτὸ λέγει πάλιν. Τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησί, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Αγιος γὰρ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ ο ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως τὸν Θεὸν ονομάζει, ὡς φύσε: Κύριον ἡμῶν. οἱ Τότε ελάλησας ἐν δράσει τοῖς υἱοῖς σου. - Τότε, ἀντὶ τοῦ, Ἐν καιρῷ. Ελάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαβίδ. Εν δράσει δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐν αἰσθή σει· ἡ γὰρ ὅρασις ενεργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέ- γραπται· Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, Ἡσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει τους προ- φήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ Δαβίδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, της διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαβίδ ** EUTHYMII ZIGABENI manlatis ambulabunt, qui hujusmodi jubilationem A cognoscent. VERS. 17. in nomine tuo exsullabant tota die. Appellando atque invocando nonien tuum. Nam si in sola Dei memoria latatur justus (Memor enim, inquit, fui Dei, et lætatus sum**), multo magis ille exsultabit, qui illum nominat. Vel ser- mo est ad Christum, in cujus nomine illi exsultant, qui ab eo Christiani denominabuntur. Et in justitia tua exaltabuntur. Filius esse clicitur Patris justitia, quia, ut inquit Apostolus, Ipse datus est nobis a Deo sapientia, justitia et sanctificatio *, qui etiam fideles exallavit, abstra- hens eos a terrenis per Evangelium, atque in cælum evehens. VERS. 18. Quoniam gloriatio virtutis eorum tu es. Virtus enim Christianorumn Christus est; ipse enim potentes viribus eos reddit. Gloriatio autem Christi, Pater, in quo Filius ipse adeo ornatur et gloriatur, ut passim in Evangelio, et Patrem suum cum appellet, et facta sua omnia ad eum referat. Et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum. Beneplacitum Patris incarnatio est Verbi, et quæ- cunque alia ad hujusmodi incarnationem pertinent. Quid significet cornu apud sacram Scripturam, diximus in psalmo LXXIV. Hoc autem in loco beatus David seipsum Christianis conjunxit, quemadino- dum plerumque etiam alibi facit, quia ex suo se. mine Christus crat nasciturus, quo medio cognatus effectus est Christianis. Nam Christiani Christi Alii sunt, et Christus David. Possunt etiam hæc verba intelligi, ut ex Christianorum persona sint prolata. VERS. 19. Quia Dommi est auxilium. In Dei fa. cultate est ut adjuvemur. Similis loquendi modus est, quem vidimus in psalmo : Domini est salus. Et sancti Israel regis nostri Idem rursus repetit. In facultate, inquit, Dei et sancti regis nostri Israel est, ut adjuvet nos. Deus autem appellatur Sanetas Israel (hoc est, Sanctus populi Israel), quem- admodum diximus in psalmo LSAVI. Regem etiam Deum appellat, quia natura omnium Domi- nus es'. VERS. 20. Tunc locutus es in visione filiis tuis. Dictionem Tunc, pro Certo quidem tempore po- suit, sed non expresso. Tunc igitur locutus es ea quæ ad me David pertinent, et locutus ea in vi- sione, hoc est, quodam alio modo sensui magis aperte. Clarius enim ac melius ea cognoscimus, quæ per oculorum sensum videmus, quam quæ aliis sensitus percipimus. Unde scriptum legimus in Exodo: Et populus videbat vocem Domini **, luc cst, clarissime sentiebat. Per Dei autem filios prophetas intelligit, tanquam ab co dilectos, pro- pter virtutem. Verisimile est enim multis fuisse B C D Psal. £xxvi, 14. Cor. 1, 50. * Exod. 3, 18.
18α He has looked upon the prayer of the lowly. Of the humble minded.
β Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο.Λέγει δὲ ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται. Εt Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνησκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται· Εμνή σθην γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτόν, ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ' ἐκείνου καλούμενοι. Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Διο καιοσύνη τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὃς Εδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀποσπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ εἰς οὐρα νοὺς ἀναγαγών. "Οτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυ ναμῶν αὐτούς· καύχημα δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ, ἐφ' ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν, καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα. Καὶ ἐν τῇ εὐδοκία σου υψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ή ένανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ, Εαυτόν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαβὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν άλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάν νειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγκ γενειάζειν αὐτοῖς· οἱ μὲν γὰρ τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς υἱὸς τοῦ Δαβίδ. "Η καὶ προσώπῳ τῶν Χρισ στιανῶν εἴρηται ὁ λόγος. *Οτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία. Καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Τὰ αὐτὸ λέγει πάλιν. Τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησί, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Αγιος γὰρ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ ο ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως τὸν Θεὸν ονομάζει, ὡς φύσε: Κύριον ἡμῶν. οἱ Τότε ελάλησας ἐν δράσει τοῖς υἱοῖς σου. - Τότε, ἀντὶ τοῦ, Ἐν καιρῷ. Ελάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαβίδ. Εν δράσει δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐν αἰσθή σει· ἡ γὰρ ὅρασις ενεργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέ- γραπται· Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, Ἡσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει τους προ- φήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ Δαβίδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, της διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαβίδ ** EUTHYMII ZIGABENI manlatis ambulabunt, qui hujusmodi jubilationem A cognoscent. VERS. 17. in nomine tuo exsullabant tota die. Appellando atque invocando nonien tuum. Nam si in sola Dei memoria latatur justus (Memor enim, inquit, fui Dei, et lætatus sum**), multo magis ille exsultabit, qui illum nominat. Vel ser- mo est ad Christum, in cujus nomine illi exsultant, qui ab eo Christiani denominabuntur. Et in justitia tua exaltabuntur. Filius esse clicitur Patris justitia, quia, ut inquit Apostolus, Ipse datus est nobis a Deo sapientia, justitia et sanctificatio *, qui etiam fideles exallavit, abstra- hens eos a terrenis per Evangelium, atque in cælum evehens. VERS. 18. Quoniam gloriatio virtutis eorum tu es. Virtus enim Christianorumn Christus est; ipse enim potentes viribus eos reddit. Gloriatio autem Christi, Pater, in quo Filius ipse adeo ornatur et gloriatur, ut passim in Evangelio, et Patrem suum cum appellet, et facta sua omnia ad eum referat. Et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum. Beneplacitum Patris incarnatio est Verbi, et quæ- cunque alia ad hujusmodi incarnationem pertinent. Quid significet cornu apud sacram Scripturam, diximus in psalmo LXXIV. Hoc autem in loco beatus David seipsum Christianis conjunxit, quemadino- dum plerumque etiam alibi facit, quia ex suo se. mine Christus crat nasciturus, quo medio cognatus effectus est Christianis. Nam Christiani Christi Alii sunt, et Christus David. Possunt etiam hæc verba intelligi, ut ex Christianorum persona sint prolata. VERS. 19. Quia Dommi est auxilium. In Dei fa. cultate est ut adjuvemur. Similis loquendi modus est, quem vidimus in psalmo : Domini est salus. Et sancti Israel regis nostri Idem rursus repetit. In facultate, inquit, Dei et sancti regis nostri Israel est, ut adjuvet nos. Deus autem appellatur Sanetas Israel (hoc est, Sanctus populi Israel), quem- admodum diximus in psalmo LSAVI. Regem etiam Deum appellat, quia natura omnium Domi- nus es'. VERS. 20. Tunc locutus es in visione filiis tuis. Dictionem Tunc, pro Certo quidem tempore po- suit, sed non expresso. Tunc igitur locutus es ea quæ ad me David pertinent, et locutus ea in vi- sione, hoc est, quodam alio modo sensui magis aperte. Clarius enim ac melius ea cognoscimus, quæ per oculorum sensum videmus, quam quæ aliis sensitus percipimus. Unde scriptum legimus in Exodo: Et populus videbat vocem Domini **, luc cst, clarissime sentiebat. Per Dei autem filios prophetas intelligit, tanquam ab co dilectos, pro- pter virtutem. Verisimile est enim multis fuisse B C D Psal. £xxvi, 14. Cor. 1, 50. * Exod. 3, 18.
18β And has not disparaged their entreaty. Has not despised, has not rejected.
α Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Ἀφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχὴ ― ἤγουν ὁ παρὼν ψαλμὸς, ᾧ ἐπιγέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ ― ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, εἴτουν τὴν τοῦ νέου λαοῦ, ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε.Λέγει δὲ ὅτι οἱ γινώσκοντες τὸν τοιοῦτον ἀλαλαγμὸν ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Υἱοῦ σου πορεύσονται. Εt Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐν τῷ ὀνομάζειν σε. Εἰ γὰρ ὁ δίκαιος μιμνησκόμενος τοῦ Θεοῦ μόνον εὐφραίνεται· Εμνή σθην γάρ, φησί, τοῦ Θεοῦ καὶ ηὐφράνθην πολλῷ μᾶλλον, ὀνομάζων αὐτόν, ἀγαλλιάσεται· ἢ καὶ πρὸς τὸν Χριστὸν ὁ λόγος, οὗ ἐπὶ τῷ ὀνόματι ἀγαλλιῶνται οἱ ἀπ' ἐκείνου καλούμενοι. Καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσονται. Διο καιοσύνη τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὃς Εδόθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμός· οὗτος γὰρ ὕψωσεν αὐτοὺς, τῶν γηΐνων ἀποσπάσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, καὶ εἰς οὐρα νοὺς ἀναγαγών. "Οτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ Δύναμις μὲν τῶν Χριστιανῶν ὁ Χριστὸς, ὡς ἐνδυ ναμῶν αὐτούς· καύχημα δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ, ἐφ' ᾧ σεμνύνεται τοσοῦτον, ὡς ἄνω καὶ κάτω καὶ πανταχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου Πατέρα ἑαυτοῦ τοῦτον ὁμολογεῖν, καὶ αὐτῷ ἀνατιθέναι πάντα τὰ ἑαυτοῦ κατορθώματα. Καὶ ἐν τῇ εὐδοκία σου υψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. Εὐδοκία τοῦ Πατρὸς, εἴτουν ἀγαθὸν θέλημα, ή ένανθρώπησις τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὅσα περὶ αὐτήν. Περὶ δὲ τοῦ κέρατος εἴρηται ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ, Εαυτόν δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ὁ Δαβὶδ συνέταξεν, ὡς καὶ ἐν άλλοις, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ μέλλειν βλαστάν νειν τὸν Χριστὸν, καὶ διὰ μέσου τοῦ Χριστοῦ συγκ γενειάζειν αὐτοῖς· οἱ μὲν γὰρ τέκνα Χριστοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς υἱὸς τοῦ Δαβίδ. "Η καὶ προσώπῳ τῶν Χρισ στιανῶν εἴρηται ὁ λόγος. *Οτι τοῦ Κυρίου ἡ ἀντίληψις. Τοῦ Θεοῦ ἐστι τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι ἡμῶν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τρίτῳ ψαλμῷ· Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία. Καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Τὰ αὐτὸ λέγει πάλιν. Τὸ ἀντιλαμβάνεσθαι, φησί, τοῦ Κυρίου ἐστὶ, καὶ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ βασιλέως ἡμῶν. Αγιος γὰρ τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἐν τῷ ο ψαλμῷ προείρηται· καὶ βασιλέα δὲ ὁμοίως τὸν Θεὸν ονομάζει, ὡς φύσε: Κύριον ἡμῶν. οἱ Τότε ελάλησας ἐν δράσει τοῖς υἱοῖς σου. - Τότε, ἀντὶ τοῦ, Ἐν καιρῷ. Ελάλησας δὲ τὰ περὶ ἐμοῦ τοῦ Δαβίδ. Εν δράσει δὲ, ἀντὶ τοῦ ἐν αἰσθή σει· ἡ γὰρ ὅρασις ενεργεστέρα καὶ αἰσθητικωτέρα τῶν ἄλλων αἰσθήσεων. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ Ἐξόδῳ γέ- γραπται· Καὶ ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν Κυρίου, ἀντὶ τοῦ, Ἡσθάνετο. Υἱοὺς δὲ Θεοῦ λέγει τους προ- φήτας, ὡς ἠγαπημένους αὐτῷ διὰ τὴν ἀρετήν εἰκὸς γὰρ πολλοῖς ἀποκαλυφθῆναι τὰ περὶ Δαβίδ, καὶ εἰπεῖν αὐτῷ ταῦτα, καθάπερ εἶπε τούτῳ πολλὰ καὶ Νάθαν ὁ προφήτης. Τίνα δέ εἰσι ταῦτα, της διὰ τῶν ἑξῆς· πλὴν δοκοῦσι μὲν περὶ τοῦ Δαβίδ ** EUTHYMII ZIGABENI manlatis ambulabunt, qui hujusmodi jubilationem A cognoscent. VERS. 17. in nomine tuo exsullabant tota die. Appellando atque invocando nonien tuum. Nam si in sola Dei memoria latatur justus (Memor enim, inquit, fui Dei, et lætatus sum**), multo magis ille exsultabit, qui illum nominat. Vel ser- mo est ad Christum, in cujus nomine illi exsultant, qui ab eo Christiani denominabuntur. Et in justitia tua exaltabuntur. Filius esse clicitur Patris justitia, quia, ut inquit Apostolus, Ipse datus est nobis a Deo sapientia, justitia et sanctificatio *, qui etiam fideles exallavit, abstra- hens eos a terrenis per Evangelium, atque in cælum evehens. VERS. 18. Quoniam gloriatio virtutis eorum tu es. Virtus enim Christianorumn Christus est; ipse enim potentes viribus eos reddit. Gloriatio autem Christi, Pater, in quo Filius ipse adeo ornatur et gloriatur, ut passim in Evangelio, et Patrem suum cum appellet, et facta sua omnia ad eum referat. Et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum. Beneplacitum Patris incarnatio est Verbi, et quæ- cunque alia ad hujusmodi incarnationem pertinent. Quid significet cornu apud sacram Scripturam, diximus in psalmo LXXIV. Hoc autem in loco beatus David seipsum Christianis conjunxit, quemadino- dum plerumque etiam alibi facit, quia ex suo se. mine Christus crat nasciturus, quo medio cognatus effectus est Christianis. Nam Christiani Christi Alii sunt, et Christus David. Possunt etiam hæc verba intelligi, ut ex Christianorum persona sint prolata. VERS. 19. Quia Dommi est auxilium. In Dei fa. cultate est ut adjuvemur. Similis loquendi modus est, quem vidimus in psalmo : Domini est salus. Et sancti Israel regis nostri Idem rursus repetit. In facultate, inquit, Dei et sancti regis nostri Israel est, ut adjuvet nos. Deus autem appellatur Sanetas Israel (hoc est, Sanctus populi Israel), quem- admodum diximus in psalmo LSAVI. Regem etiam Deum appellat, quia natura omnium Domi- nus es'. VERS. 20. Tunc locutus es in visione filiis tuis. Dictionem Tunc, pro Certo quidem tempore po- suit, sed non expresso. Tunc igitur locutus es ea quæ ad me David pertinent, et locutus ea in vi- sione, hoc est, quodam alio modo sensui magis aperte. Clarius enim ac melius ea cognoscimus, quæ per oculorum sensum videmus, quam quæ aliis sensitus percipimus. Unde scriptum legimus in Exodo: Et populus videbat vocem Domini **, luc cst, clarissime sentiebat. Per Dei autem filios prophetas intelligit, tanquam ab co dilectos, pro- pter virtutem. Verisimile est enim multis fuisse B C D Psal. £xxvi, 14. Cor. 1, 50. * Exod. 3, 18.
19α Let this be written for another generation. Let this prayer be set apart (namely, the present psalm which has the superscription, A prayer belonging to the poor man), let it be dedicated, let it be transmitted, he says, to anoth- er generation, namely, that of the new people, because the old people has not believed the prophecies about Christ contained in it.
PG 128:1005β Καὶ λαὸς ὁ κτιζόμενος αἰνέσει τὸν Κύριον. Τὸν Χριστόν. Λαὸς δὲ κτιζόμενος, ὁ νέος, περὶ οὗ φησι Παῦλος, Εἴτις ἐν Χριστῷ, καινὴ κτίσις. Οὐκ εἶπε δὲ, ὁ κτισθεὶς, ἀλλ’ ὁ κτιζόμενος, διὰ τὴν ἄχρι συντελείας ἐπίδοσιν τῶν πιστευόντων. Κτίσιν δὲ νόει, μὴ οὐσίωσιν, ἀλλὰ μεταβολὴν ἐπὶ τὸ κρεῖττον.Α Α θροὺς αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπώ- σομαι. Ἀπὸ προσώπου, ἀντὶ τοῦ, Ἀπενώπιον. Τροπώσομαι δὲ, ἀντὶ τοῦ Νικήσω. Ει Καὶ ἡ ἀλήθειά μου, καὶ τὸ ἔλεός μου μετ' αύτ τοῦ. “Η ὁ ἀληθινός μου ἔλεος, ὡς ἀνωτέρω δεδηλώ καμεν. ῾Η ἀλήθεια μὲν τῶν ἐπαγγελιῶν, ἔλεος δὲ τῆς βοηθείας. Ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτ τοῦ. Κέρας τοῦ Δαβίδ, ὁ Χριστὸς, εἴτουν καύχημα καὶ δόξα. Ωσπερ γὰρ ἐκ τῆς κεφαλῆς βλαστάνει τὸ κέρας τοῖς κερασφόροις τῶν ζώων, καὶ οὐ μόνον ἐστὶν ἰσχὺς αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ κόσμος, οὕτω κεφαλή μὲν τῶν Ἰουδαίων ὁ Δαβίδ, ὡς βασιλεύς· κεφαλὰς γὰρ καλοῦμεν τοὺς ἄρχοντας. Ἐκ δὲ τῆς κεφαλῆς ταύτης ἐβλάστησε, δίκην κέρατος, ὁ Χριστός· ὃς καὶ σεμνύνει καὶ δοξάζει αὐτὸν, ὥσπερ τὸ κέρας τὰ κερασφόρα. Οὐ διὰ τοῦτο δὲ μόνον λέγεται χέρας, ἀλλὰ καὶ ὡς πάντων υψηλότερο; διὰ τὴν θεότητα· πάντων γὰρ τῶν μελῶν ὑπερέχει το κέρας. Είπε τοίνυν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, ὅτι τὸ κέρας τοῦ Δαβίδ, εἴτουν ὁ Χριστὸς, ἐν τῷ ὀνόματί μου υψωθήσεται τουτέστιν ἐν τῷ καλεῖσθαι Θεός. Τούτῳ δὲ τῷ λόγῳ συμφωνεῖ καὶ Ζαχαρίας, ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ λέγων· Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἐν τῷ οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ· τούτους τοὺς προφήτας δηλῶν, οὓς ἀνωτέρω ὁ Δασίο υἱοὺς εἶπε τοῦ Θεοῦ· οἶχον δὲ Δαβὶδ τὸ γένος αὐτοῦ ἐκάλεσε. Καὶ θήσομαι ἐν θαλάσσῃ χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ἐν ποταμοῖς δεξιὰν αὐτοῦ. Διὰ μὲν τῆς θαλάσσης τὰς νήσους ηνίξατο· ἐν ταύτῃ γὰρ αυται· διὰ δὲ τῶν ποταμῶν τὴν ἤπειρον· ἐν ταύτῃ γὰρ οὗτοι. Χεῖρα δὲ λέγει καὶ δεξιὰν τὴν κατοχὴν καὶ κυριότητα. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ ἁπάντων τούτων ἐκυρίευσεν; Οὐδα- μοῦ τῆς Γραφῆς. Ὁ δὲ Χριστὸς πάσης μὲν θαλάσ σης, πάσης δὲ γῆς ἐκυρίευσεν, ὡς εἴρηται ἐν τῷ κα' ψαλμῷ, ὅτι καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. Ωστε χεῖρα καὶ δεξιάν οὐ τοῦ Δαβίδ νοήσεις, ἀλλὰ τοῦ κέρατος τοῦ Δαβίδ. Αὐτὸς ἐπικαλέσεται με, Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου. Λείπει τὸ λέγων, ἔξωθεν προσλαμβανόμενον. Επικαλέσεται με ἐν καιρῷ, λέγων πρός με· Πατήρ μου εἶ σὺ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ Πατέρα οἰκεῖον αὐτὸν ὠνόμασεν ; Οὐδαμοῦ· ὁ δὲ Χριστὸς πολλαχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου · Πατέρα μὲν αὐτὸν λέγων, ὡς Θεός, Θεὸν δὲ καὶ ἀντιλήπτορα, ὡς ἄνθρωπος. Κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. Οὕτως αὐ τὸν καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὀνομάζει πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ πρωτότοκον πάσης κτίσεως, ὡς ἀπαρχὴν τοῦ νέου λαοῦ, καὶ ὡς πρῶτον ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρών ** • EUTHYMII ZIGABENI ejus, et qui oderunt eum, in fugam convertam. facie ejus, hoc est, in conspectu ejus. In fugam convertam, id est S perabo. VERS. 25. veritas mea, et misericordia mea cum ipso. Vera misericordia mea, ut superius de- claravimus. Vel veritas quidem ad promissiones respicit, misericordia autem ad auxilium. Et in nomine meo exaltabitur cornu ejus. Cornu David Christus est, hoc est, illius gloria. Nam quem- admodum quædam animalia cornua emittunt e capite, quæ non tantum fortitudini sunt, sed orna- mento, ita ex beato David, qui Judæorum fuit caput, veluti eorum res (principes elenim capita appellamus), pulcherrimum quoddam cornu germi- navit, quod non robur tantum, sed gloriam atque ornamentum etiam ei præstitit. Alia etiam ratione potest illius cornu dici, quia ratione divinitatis omnibus est sublimior. Cornu enim membris om- nibus corporis supereminet. Ex persona igitur Dei Patris dicit Propheta, quod cornu David, ipse ni- mirum Christus, exaltandus esset in ipsius Dei nomine. Exaltatus est autem Christus in nomine Dei, eo quod et ipse Dei nomen habet, et ab omni- bus appellatur Deus. His autem consona sunt ea quæ in Evangelio legimus dicta fuisse a Zacharia, dum ait: Et erexit cornu salutis nobis, in domo Da- vid pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum "; eos nimirum prophetas intelligens, quos beatus David superius filios Dei appellavit. Per domum autem David, illius generationem intellexit. Vers. 26. Et ponam in mari manum ejus, et in fluminibus dexteram ejus. Per mare quidem insulas significavit, quæ in mari sunt, et per lumina, continentem terram, in qua fumina perduunt. Per manum autem et per dexteram, ut sæpe diximus, potestatem et dominium intelligit. Verum si quæ- rimus quando totius orbis dominium unquam ha- buerit beatus David, nusquam id inveniri poterit : at Christus totius maris ac totius terræ rex mani- feste constitutus est, atque illius dominium adeptus, juxta quod legimus in psalmo Lxxt : Et dominabi- tur a mari usque ad mare et a fluminibus usque ad terminos orbis terrarum. Quapropter non ad ipsum David hæc pertinent, seul ad Christum. Vers. 27. Ipse invocabit me, Pater meus es tu, Deus meus et adjutor sulutis meæ. Invocabit me aliquando dicens : Pater meus es tu. Verum ubi- nam beatum David legimus appellasse Deum Patris nomine? Nusquam profecto. At Christus passim in Evangelio Patrem illum suum dicit, ut Deus; Deum vero et adjutorem, ut homo. VERS. 28. El ego primogenitum ponam eum. Ita etiam magnus Paulus eum appellat Primogenitum in multis fratribus *, et Primogenitum ex mortuis 6³ ; et rursus, Primogenitum omnis creature", tanquam movi populi primitias, et veluti cum qui primus a **Luc. 1, 69. « Rom. viii, 29. Coloss. 1, 18, - B C D Ibid. 15.
19β And the people being created will praise the Lord. Will praise Christ. The people being created is the new people about whom Paul says, If any one is in Christ, he is a new creation. He did not say the people that ‘has been created’, but the people ‘being created’, on ac- count of the continued increase of those believing until the consummation. Understand creation not as bringing into being, but as a transformation into what is better.
α Ὅτι ἐξέκυψεν ἐξ ὕψους ἁγίου αὐτοῦ. Ἐξέκυψεν, ἄνω μείνας, καὶ κάτω φανείς· ἴδιον γὰρ τῶν ἐκκυπτόντων, ἄνω μένειν, καὶ τοῖς κάτω φαίνεσθαι. Ἐφάνη δὲ διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως. Ὕψος δὲ ἅγιον, ὁ οὐρανὸς, ἢ τὸ ὕψος τῆς θεότητος.Α Α θροὺς αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπώ- σομαι. Ἀπὸ προσώπου, ἀντὶ τοῦ, Ἀπενώπιον. Τροπώσομαι δὲ, ἀντὶ τοῦ Νικήσω. Ει Καὶ ἡ ἀλήθειά μου, καὶ τὸ ἔλεός μου μετ' αύτ τοῦ. “Η ὁ ἀληθινός μου ἔλεος, ὡς ἀνωτέρω δεδηλώ καμεν. ῾Η ἀλήθεια μὲν τῶν ἐπαγγελιῶν, ἔλεος δὲ τῆς βοηθείας. Ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτ τοῦ. Κέρας τοῦ Δαβίδ, ὁ Χριστὸς, εἴτουν καύχημα καὶ δόξα. Ωσπερ γὰρ ἐκ τῆς κεφαλῆς βλαστάνει τὸ κέρας τοῖς κερασφόροις τῶν ζώων, καὶ οὐ μόνον ἐστὶν ἰσχὺς αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ κόσμος, οὕτω κεφαλή μὲν τῶν Ἰουδαίων ὁ Δαβίδ, ὡς βασιλεύς· κεφαλὰς γὰρ καλοῦμεν τοὺς ἄρχοντας. Ἐκ δὲ τῆς κεφαλῆς ταύτης ἐβλάστησε, δίκην κέρατος, ὁ Χριστός· ὃς καὶ σεμνύνει καὶ δοξάζει αὐτὸν, ὥσπερ τὸ κέρας τὰ κερασφόρα. Οὐ διὰ τοῦτο δὲ μόνον λέγεται χέρας, ἀλλὰ καὶ ὡς πάντων υψηλότερο; διὰ τὴν θεότητα· πάντων γὰρ τῶν μελῶν ὑπερέχει το κέρας. Είπε τοίνυν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, ὅτι τὸ κέρας τοῦ Δαβίδ, εἴτουν ὁ Χριστὸς, ἐν τῷ ὀνόματί μου υψωθήσεται τουτέστιν ἐν τῷ καλεῖσθαι Θεός. Τούτῳ δὲ τῷ λόγῳ συμφωνεῖ καὶ Ζαχαρίας, ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ λέγων· Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἐν τῷ οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ· τούτους τοὺς προφήτας δηλῶν, οὓς ἀνωτέρω ὁ Δασίο υἱοὺς εἶπε τοῦ Θεοῦ· οἶχον δὲ Δαβὶδ τὸ γένος αὐτοῦ ἐκάλεσε. Καὶ θήσομαι ἐν θαλάσσῃ χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ἐν ποταμοῖς δεξιὰν αὐτοῦ. Διὰ μὲν τῆς θαλάσσης τὰς νήσους ηνίξατο· ἐν ταύτῃ γὰρ αυται· διὰ δὲ τῶν ποταμῶν τὴν ἤπειρον· ἐν ταύτῃ γὰρ οὗτοι. Χεῖρα δὲ λέγει καὶ δεξιὰν τὴν κατοχὴν καὶ κυριότητα. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ ἁπάντων τούτων ἐκυρίευσεν; Οὐδα- μοῦ τῆς Γραφῆς. Ὁ δὲ Χριστὸς πάσης μὲν θαλάσ σης, πάσης δὲ γῆς ἐκυρίευσεν, ὡς εἴρηται ἐν τῷ κα' ψαλμῷ, ὅτι καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. Ωστε χεῖρα καὶ δεξιάν οὐ τοῦ Δαβίδ νοήσεις, ἀλλὰ τοῦ κέρατος τοῦ Δαβίδ. Αὐτὸς ἐπικαλέσεται με, Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου. Λείπει τὸ λέγων, ἔξωθεν προσλαμβανόμενον. Επικαλέσεται με ἐν καιρῷ, λέγων πρός με· Πατήρ μου εἶ σὺ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ Πατέρα οἰκεῖον αὐτὸν ὠνόμασεν ; Οὐδαμοῦ· ὁ δὲ Χριστὸς πολλαχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου · Πατέρα μὲν αὐτὸν λέγων, ὡς Θεός, Θεὸν δὲ καὶ ἀντιλήπτορα, ὡς ἄνθρωπος. Κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. Οὕτως αὐ τὸν καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὀνομάζει πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ πρωτότοκον πάσης κτίσεως, ὡς ἀπαρχὴν τοῦ νέου λαοῦ, καὶ ὡς πρῶτον ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρών ** • EUTHYMII ZIGABENI ejus, et qui oderunt eum, in fugam convertam. facie ejus, hoc est, in conspectu ejus. In fugam convertam, id est S perabo. VERS. 25. veritas mea, et misericordia mea cum ipso. Vera misericordia mea, ut superius de- claravimus. Vel veritas quidem ad promissiones respicit, misericordia autem ad auxilium. Et in nomine meo exaltabitur cornu ejus. Cornu David Christus est, hoc est, illius gloria. Nam quem- admodum quædam animalia cornua emittunt e capite, quæ non tantum fortitudini sunt, sed orna- mento, ita ex beato David, qui Judæorum fuit caput, veluti eorum res (principes elenim capita appellamus), pulcherrimum quoddam cornu germi- navit, quod non robur tantum, sed gloriam atque ornamentum etiam ei præstitit. Alia etiam ratione potest illius cornu dici, quia ratione divinitatis omnibus est sublimior. Cornu enim membris om- nibus corporis supereminet. Ex persona igitur Dei Patris dicit Propheta, quod cornu David, ipse ni- mirum Christus, exaltandus esset in ipsius Dei nomine. Exaltatus est autem Christus in nomine Dei, eo quod et ipse Dei nomen habet, et ab omni- bus appellatur Deus. His autem consona sunt ea quæ in Evangelio legimus dicta fuisse a Zacharia, dum ait: Et erexit cornu salutis nobis, in domo Da- vid pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum "; eos nimirum prophetas intelligens, quos beatus David superius filios Dei appellavit. Per domum autem David, illius generationem intellexit. Vers. 26. Et ponam in mari manum ejus, et in fluminibus dexteram ejus. Per mare quidem insulas significavit, quæ in mari sunt, et per lumina, continentem terram, in qua fumina perduunt. Per manum autem et per dexteram, ut sæpe diximus, potestatem et dominium intelligit. Verum si quæ- rimus quando totius orbis dominium unquam ha- buerit beatus David, nusquam id inveniri poterit : at Christus totius maris ac totius terræ rex mani- feste constitutus est, atque illius dominium adeptus, juxta quod legimus in psalmo Lxxt : Et dominabi- tur a mari usque ad mare et a fluminibus usque ad terminos orbis terrarum. Quapropter non ad ipsum David hæc pertinent, seul ad Christum. Vers. 27. Ipse invocabit me, Pater meus es tu, Deus meus et adjutor sulutis meæ. Invocabit me aliquando dicens : Pater meus es tu. Verum ubi- nam beatum David legimus appellasse Deum Patris nomine? Nusquam profecto. At Christus passim in Evangelio Patrem illum suum dicit, ut Deus; Deum vero et adjutorem, ut homo. VERS. 28. El ego primogenitum ponam eum. Ita etiam magnus Paulus eum appellat Primogenitum in multis fratribus *, et Primogenitum ex mortuis 6³ ; et rursus, Primogenitum omnis creature", tanquam movi populi primitias, et veluti cum qui primus a **Luc. 1, 69. « Rom. viii, 29. Coloss. 1, 18, - B C D Ibid. 15.
20α For he has spied out from his holy height. He has spied out, having remained above and having appeared below, for it is a character- istic of those who spy out to remain above and to appear to those below. And he appeared through the incarnation. ‘Holy height’ is heaven, or else the height of divinity.
β Κύριος ἐξ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν. Ἐξ οὐρανοῦ ἐπὶ | τὴν γῆν κατῆλθε· διὰ τῆς ἐπισκοπῆς γὰρ, τὴν παρουσίαν αὐτοῦ ἐνέφηνε.Α Α θροὺς αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπώ- σομαι. Ἀπὸ προσώπου, ἀντὶ τοῦ, Ἀπενώπιον. Τροπώσομαι δὲ, ἀντὶ τοῦ Νικήσω. Ει Καὶ ἡ ἀλήθειά μου, καὶ τὸ ἔλεός μου μετ' αύτ τοῦ. “Η ὁ ἀληθινός μου ἔλεος, ὡς ἀνωτέρω δεδηλώ καμεν. ῾Η ἀλήθεια μὲν τῶν ἐπαγγελιῶν, ἔλεος δὲ τῆς βοηθείας. Ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτ τοῦ. Κέρας τοῦ Δαβίδ, ὁ Χριστὸς, εἴτουν καύχημα καὶ δόξα. Ωσπερ γὰρ ἐκ τῆς κεφαλῆς βλαστάνει τὸ κέρας τοῖς κερασφόροις τῶν ζώων, καὶ οὐ μόνον ἐστὶν ἰσχὺς αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ κόσμος, οὕτω κεφαλή μὲν τῶν Ἰουδαίων ὁ Δαβίδ, ὡς βασιλεύς· κεφαλὰς γὰρ καλοῦμεν τοὺς ἄρχοντας. Ἐκ δὲ τῆς κεφαλῆς ταύτης ἐβλάστησε, δίκην κέρατος, ὁ Χριστός· ὃς καὶ σεμνύνει καὶ δοξάζει αὐτὸν, ὥσπερ τὸ κέρας τὰ κερασφόρα. Οὐ διὰ τοῦτο δὲ μόνον λέγεται χέρας, ἀλλὰ καὶ ὡς πάντων υψηλότερο; διὰ τὴν θεότητα· πάντων γὰρ τῶν μελῶν ὑπερέχει το κέρας. Είπε τοίνυν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, ὅτι τὸ κέρας τοῦ Δαβίδ, εἴτουν ὁ Χριστὸς, ἐν τῷ ὀνόματί μου υψωθήσεται τουτέστιν ἐν τῷ καλεῖσθαι Θεός. Τούτῳ δὲ τῷ λόγῳ συμφωνεῖ καὶ Ζαχαρίας, ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ λέγων· Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἐν τῷ οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ· τούτους τοὺς προφήτας δηλῶν, οὓς ἀνωτέρω ὁ Δασίο υἱοὺς εἶπε τοῦ Θεοῦ· οἶχον δὲ Δαβὶδ τὸ γένος αὐτοῦ ἐκάλεσε. Καὶ θήσομαι ἐν θαλάσσῃ χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ἐν ποταμοῖς δεξιὰν αὐτοῦ. Διὰ μὲν τῆς θαλάσσης τὰς νήσους ηνίξατο· ἐν ταύτῃ γὰρ αυται· διὰ δὲ τῶν ποταμῶν τὴν ἤπειρον· ἐν ταύτῃ γὰρ οὗτοι. Χεῖρα δὲ λέγει καὶ δεξιὰν τὴν κατοχὴν καὶ κυριότητα. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ ἁπάντων τούτων ἐκυρίευσεν; Οὐδα- μοῦ τῆς Γραφῆς. Ὁ δὲ Χριστὸς πάσης μὲν θαλάσ σης, πάσης δὲ γῆς ἐκυρίευσεν, ὡς εἴρηται ἐν τῷ κα' ψαλμῷ, ὅτι καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. Ωστε χεῖρα καὶ δεξιάν οὐ τοῦ Δαβίδ νοήσεις, ἀλλὰ τοῦ κέρατος τοῦ Δαβίδ. Αὐτὸς ἐπικαλέσεται με, Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου. Λείπει τὸ λέγων, ἔξωθεν προσλαμβανόμενον. Επικαλέσεται με ἐν καιρῷ, λέγων πρός με· Πατήρ μου εἶ σὺ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ Πατέρα οἰκεῖον αὐτὸν ὠνόμασεν ; Οὐδαμοῦ· ὁ δὲ Χριστὸς πολλαχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου · Πατέρα μὲν αὐτὸν λέγων, ὡς Θεός, Θεὸν δὲ καὶ ἀντιλήπτορα, ὡς ἄνθρωπος. Κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. Οὕτως αὐ τὸν καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὀνομάζει πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ πρωτότοκον πάσης κτίσεως, ὡς ἀπαρχὴν τοῦ νέου λαοῦ, καὶ ὡς πρῶτον ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρών ** • EUTHYMII ZIGABENI ejus, et qui oderunt eum, in fugam convertam. facie ejus, hoc est, in conspectu ejus. In fugam convertam, id est S perabo. VERS. 25. veritas mea, et misericordia mea cum ipso. Vera misericordia mea, ut superius de- claravimus. Vel veritas quidem ad promissiones respicit, misericordia autem ad auxilium. Et in nomine meo exaltabitur cornu ejus. Cornu David Christus est, hoc est, illius gloria. Nam quem- admodum quædam animalia cornua emittunt e capite, quæ non tantum fortitudini sunt, sed orna- mento, ita ex beato David, qui Judæorum fuit caput, veluti eorum res (principes elenim capita appellamus), pulcherrimum quoddam cornu germi- navit, quod non robur tantum, sed gloriam atque ornamentum etiam ei præstitit. Alia etiam ratione potest illius cornu dici, quia ratione divinitatis omnibus est sublimior. Cornu enim membris om- nibus corporis supereminet. Ex persona igitur Dei Patris dicit Propheta, quod cornu David, ipse ni- mirum Christus, exaltandus esset in ipsius Dei nomine. Exaltatus est autem Christus in nomine Dei, eo quod et ipse Dei nomen habet, et ab omni- bus appellatur Deus. His autem consona sunt ea quæ in Evangelio legimus dicta fuisse a Zacharia, dum ait: Et erexit cornu salutis nobis, in domo Da- vid pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum "; eos nimirum prophetas intelligens, quos beatus David superius filios Dei appellavit. Per domum autem David, illius generationem intellexit. Vers. 26. Et ponam in mari manum ejus, et in fluminibus dexteram ejus. Per mare quidem insulas significavit, quæ in mari sunt, et per lumina, continentem terram, in qua fumina perduunt. Per manum autem et per dexteram, ut sæpe diximus, potestatem et dominium intelligit. Verum si quæ- rimus quando totius orbis dominium unquam ha- buerit beatus David, nusquam id inveniri poterit : at Christus totius maris ac totius terræ rex mani- feste constitutus est, atque illius dominium adeptus, juxta quod legimus in psalmo Lxxt : Et dominabi- tur a mari usque ad mare et a fluminibus usque ad terminos orbis terrarum. Quapropter non ad ipsum David hæc pertinent, seul ad Christum. Vers. 27. Ipse invocabit me, Pater meus es tu, Deus meus et adjutor sulutis meæ. Invocabit me aliquando dicens : Pater meus es tu. Verum ubi- nam beatum David legimus appellasse Deum Patris nomine? Nusquam profecto. At Christus passim in Evangelio Patrem illum suum dicit, ut Deus; Deum vero et adjutorem, ut homo. VERS. 28. El ego primogenitum ponam eum. Ita etiam magnus Paulus eum appellat Primogenitum in multis fratribus *, et Primogenitum ex mortuis 6³ ; et rursus, Primogenitum omnis creature", tanquam movi populi primitias, et veluti cum qui primus a **Luc. 1, 69. « Rom. viii, 29. Coloss. 1, 18, - B C D Ibid. 15.
20β The Lord has looked from heaven upon the earth. He has descended from heaven upon the earth, for through his oversight, he indicated his presence.
α Τοῦ ἀκοῦσαι τοῦ στεναγμοῦ τῶν πεπεδημένων. Χάριν τοῦ ἐπακοῦσαι τοῦ στεναγμοῦ, τοῦ ὑπὲρ τῶν πεπεδημένων ταῖς σειραῖς τῶν ἁμαρτημάτων, ὃν ἐστέναζον ὑπὲρ ἐκείνων οἱ δίκαιοι.Α Α θροὺς αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπώ- σομαι. Ἀπὸ προσώπου, ἀντὶ τοῦ, Ἀπενώπιον. Τροπώσομαι δὲ, ἀντὶ τοῦ Νικήσω. Ει Καὶ ἡ ἀλήθειά μου, καὶ τὸ ἔλεός μου μετ' αύτ τοῦ. “Η ὁ ἀληθινός μου ἔλεος, ὡς ἀνωτέρω δεδηλώ καμεν. ῾Η ἀλήθεια μὲν τῶν ἐπαγγελιῶν, ἔλεος δὲ τῆς βοηθείας. Ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτ τοῦ. Κέρας τοῦ Δαβίδ, ὁ Χριστὸς, εἴτουν καύχημα καὶ δόξα. Ωσπερ γὰρ ἐκ τῆς κεφαλῆς βλαστάνει τὸ κέρας τοῖς κερασφόροις τῶν ζώων, καὶ οὐ μόνον ἐστὶν ἰσχὺς αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ κόσμος, οὕτω κεφαλή μὲν τῶν Ἰουδαίων ὁ Δαβίδ, ὡς βασιλεύς· κεφαλὰς γὰρ καλοῦμεν τοὺς ἄρχοντας. Ἐκ δὲ τῆς κεφαλῆς ταύτης ἐβλάστησε, δίκην κέρατος, ὁ Χριστός· ὃς καὶ σεμνύνει καὶ δοξάζει αὐτὸν, ὥσπερ τὸ κέρας τὰ κερασφόρα. Οὐ διὰ τοῦτο δὲ μόνον λέγεται χέρας, ἀλλὰ καὶ ὡς πάντων υψηλότερο; διὰ τὴν θεότητα· πάντων γὰρ τῶν μελῶν ὑπερέχει το κέρας. Είπε τοίνυν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, ὅτι τὸ κέρας τοῦ Δαβίδ, εἴτουν ὁ Χριστὸς, ἐν τῷ ὀνόματί μου υψωθήσεται τουτέστιν ἐν τῷ καλεῖσθαι Θεός. Τούτῳ δὲ τῷ λόγῳ συμφωνεῖ καὶ Ζαχαρίας, ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ λέγων· Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἐν τῷ οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ· τούτους τοὺς προφήτας δηλῶν, οὓς ἀνωτέρω ὁ Δασίο υἱοὺς εἶπε τοῦ Θεοῦ· οἶχον δὲ Δαβὶδ τὸ γένος αὐτοῦ ἐκάλεσε. Καὶ θήσομαι ἐν θαλάσσῃ χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ἐν ποταμοῖς δεξιὰν αὐτοῦ. Διὰ μὲν τῆς θαλάσσης τὰς νήσους ηνίξατο· ἐν ταύτῃ γὰρ αυται· διὰ δὲ τῶν ποταμῶν τὴν ἤπειρον· ἐν ταύτῃ γὰρ οὗτοι. Χεῖρα δὲ λέγει καὶ δεξιὰν τὴν κατοχὴν καὶ κυριότητα. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ ἁπάντων τούτων ἐκυρίευσεν; Οὐδα- μοῦ τῆς Γραφῆς. Ὁ δὲ Χριστὸς πάσης μὲν θαλάσ σης, πάσης δὲ γῆς ἐκυρίευσεν, ὡς εἴρηται ἐν τῷ κα' ψαλμῷ, ὅτι καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. Ωστε χεῖρα καὶ δεξιάν οὐ τοῦ Δαβίδ νοήσεις, ἀλλὰ τοῦ κέρατος τοῦ Δαβίδ. Αὐτὸς ἐπικαλέσεται με, Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου. Λείπει τὸ λέγων, ἔξωθεν προσλαμβανόμενον. Επικαλέσεται με ἐν καιρῷ, λέγων πρός με· Πατήρ μου εἶ σὺ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ Πατέρα οἰκεῖον αὐτὸν ὠνόμασεν ; Οὐδαμοῦ· ὁ δὲ Χριστὸς πολλαχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου · Πατέρα μὲν αὐτὸν λέγων, ὡς Θεός, Θεὸν δὲ καὶ ἀντιλήπτορα, ὡς ἄνθρωπος. Κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. Οὕτως αὐ τὸν καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὀνομάζει πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ πρωτότοκον πάσης κτίσεως, ὡς ἀπαρχὴν τοῦ νέου λαοῦ, καὶ ὡς πρῶτον ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρών ** • EUTHYMII ZIGABENI ejus, et qui oderunt eum, in fugam convertam. facie ejus, hoc est, in conspectu ejus. In fugam convertam, id est S perabo. VERS. 25. veritas mea, et misericordia mea cum ipso. Vera misericordia mea, ut superius de- claravimus. Vel veritas quidem ad promissiones respicit, misericordia autem ad auxilium. Et in nomine meo exaltabitur cornu ejus. Cornu David Christus est, hoc est, illius gloria. Nam quem- admodum quædam animalia cornua emittunt e capite, quæ non tantum fortitudini sunt, sed orna- mento, ita ex beato David, qui Judæorum fuit caput, veluti eorum res (principes elenim capita appellamus), pulcherrimum quoddam cornu germi- navit, quod non robur tantum, sed gloriam atque ornamentum etiam ei præstitit. Alia etiam ratione potest illius cornu dici, quia ratione divinitatis omnibus est sublimior. Cornu enim membris om- nibus corporis supereminet. Ex persona igitur Dei Patris dicit Propheta, quod cornu David, ipse ni- mirum Christus, exaltandus esset in ipsius Dei nomine. Exaltatus est autem Christus in nomine Dei, eo quod et ipse Dei nomen habet, et ab omni- bus appellatur Deus. His autem consona sunt ea quæ in Evangelio legimus dicta fuisse a Zacharia, dum ait: Et erexit cornu salutis nobis, in domo Da- vid pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum "; eos nimirum prophetas intelligens, quos beatus David superius filios Dei appellavit. Per domum autem David, illius generationem intellexit. Vers. 26. Et ponam in mari manum ejus, et in fluminibus dexteram ejus. Per mare quidem insulas significavit, quæ in mari sunt, et per lumina, continentem terram, in qua fumina perduunt. Per manum autem et per dexteram, ut sæpe diximus, potestatem et dominium intelligit. Verum si quæ- rimus quando totius orbis dominium unquam ha- buerit beatus David, nusquam id inveniri poterit : at Christus totius maris ac totius terræ rex mani- feste constitutus est, atque illius dominium adeptus, juxta quod legimus in psalmo Lxxt : Et dominabi- tur a mari usque ad mare et a fluminibus usque ad terminos orbis terrarum. Quapropter non ad ipsum David hæc pertinent, seul ad Christum. Vers. 27. Ipse invocabit me, Pater meus es tu, Deus meus et adjutor sulutis meæ. Invocabit me aliquando dicens : Pater meus es tu. Verum ubi- nam beatum David legimus appellasse Deum Patris nomine? Nusquam profecto. At Christus passim in Evangelio Patrem illum suum dicit, ut Deus; Deum vero et adjutorem, ut homo. VERS. 28. El ego primogenitum ponam eum. Ita etiam magnus Paulus eum appellat Primogenitum in multis fratribus *, et Primogenitum ex mortuis 6³ ; et rursus, Primogenitum omnis creature", tanquam movi populi primitias, et veluti cum qui primus a **Luc. 1, 69. « Rom. viii, 29. Coloss. 1, 18, - B C D Ibid. 15.
21α So as to hear the sighing of those in fetters. For the sake of attending to the sighing on behalf those trammelled in the bonds of sins, namely, the sighs that the just were uttering on their behalf.
β Τοῦ λῦσαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων.Α Α θροὺς αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπώ- σομαι. Ἀπὸ προσώπου, ἀντὶ τοῦ, Ἀπενώπιον. Τροπώσομαι δὲ, ἀντὶ τοῦ Νικήσω. Ει Καὶ ἡ ἀλήθειά μου, καὶ τὸ ἔλεός μου μετ' αύτ τοῦ. “Η ὁ ἀληθινός μου ἔλεος, ὡς ἀνωτέρω δεδηλώ καμεν. ῾Η ἀλήθεια μὲν τῶν ἐπαγγελιῶν, ἔλεος δὲ τῆς βοηθείας. Ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτ τοῦ. Κέρας τοῦ Δαβίδ, ὁ Χριστὸς, εἴτουν καύχημα καὶ δόξα. Ωσπερ γὰρ ἐκ τῆς κεφαλῆς βλαστάνει τὸ κέρας τοῖς κερασφόροις τῶν ζώων, καὶ οὐ μόνον ἐστὶν ἰσχὺς αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ κόσμος, οὕτω κεφαλή μὲν τῶν Ἰουδαίων ὁ Δαβίδ, ὡς βασιλεύς· κεφαλὰς γὰρ καλοῦμεν τοὺς ἄρχοντας. Ἐκ δὲ τῆς κεφαλῆς ταύτης ἐβλάστησε, δίκην κέρατος, ὁ Χριστός· ὃς καὶ σεμνύνει καὶ δοξάζει αὐτὸν, ὥσπερ τὸ κέρας τὰ κερασφόρα. Οὐ διὰ τοῦτο δὲ μόνον λέγεται χέρας, ἀλλὰ καὶ ὡς πάντων υψηλότερο; διὰ τὴν θεότητα· πάντων γὰρ τῶν μελῶν ὑπερέχει το κέρας. Είπε τοίνυν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, ὅτι τὸ κέρας τοῦ Δαβίδ, εἴτουν ὁ Χριστὸς, ἐν τῷ ὀνόματί μου υψωθήσεται τουτέστιν ἐν τῷ καλεῖσθαι Θεός. Τούτῳ δὲ τῷ λόγῳ συμφωνεῖ καὶ Ζαχαρίας, ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ λέγων· Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἐν τῷ οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ· τούτους τοὺς προφήτας δηλῶν, οὓς ἀνωτέρω ὁ Δασίο υἱοὺς εἶπε τοῦ Θεοῦ· οἶχον δὲ Δαβὶδ τὸ γένος αὐτοῦ ἐκάλεσε. Καὶ θήσομαι ἐν θαλάσσῃ χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ἐν ποταμοῖς δεξιὰν αὐτοῦ. Διὰ μὲν τῆς θαλάσσης τὰς νήσους ηνίξατο· ἐν ταύτῃ γὰρ αυται· διὰ δὲ τῶν ποταμῶν τὴν ἤπειρον· ἐν ταύτῃ γὰρ οὗτοι. Χεῖρα δὲ λέγει καὶ δεξιὰν τὴν κατοχὴν καὶ κυριότητα. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ ἁπάντων τούτων ἐκυρίευσεν; Οὐδα- μοῦ τῆς Γραφῆς. Ὁ δὲ Χριστὸς πάσης μὲν θαλάσ σης, πάσης δὲ γῆς ἐκυρίευσεν, ὡς εἴρηται ἐν τῷ κα' ψαλμῷ, ὅτι καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. Ωστε χεῖρα καὶ δεξιάν οὐ τοῦ Δαβίδ νοήσεις, ἀλλὰ τοῦ κέρατος τοῦ Δαβίδ. Αὐτὸς ἐπικαλέσεται με, Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου. Λείπει τὸ λέγων, ἔξωθεν προσλαμβανόμενον. Επικαλέσεται με ἐν καιρῷ, λέγων πρός με· Πατήρ μου εἶ σὺ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ Πατέρα οἰκεῖον αὐτὸν ὠνόμασεν ; Οὐδαμοῦ· ὁ δὲ Χριστὸς πολλαχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου · Πατέρα μὲν αὐτὸν λέγων, ὡς Θεός, Θεὸν δὲ καὶ ἀντιλήπτορα, ὡς ἄνθρωπος. Κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. Οὕτως αὐ τὸν καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὀνομάζει πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ πρωτότοκον πάσης κτίσεως, ὡς ἀπαρχὴν τοῦ νέου λαοῦ, καὶ ὡς πρῶτον ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρών ** • EUTHYMII ZIGABENI ejus, et qui oderunt eum, in fugam convertam. facie ejus, hoc est, in conspectu ejus. In fugam convertam, id est S perabo. VERS. 25. veritas mea, et misericordia mea cum ipso. Vera misericordia mea, ut superius de- claravimus. Vel veritas quidem ad promissiones respicit, misericordia autem ad auxilium. Et in nomine meo exaltabitur cornu ejus. Cornu David Christus est, hoc est, illius gloria. Nam quem- admodum quædam animalia cornua emittunt e capite, quæ non tantum fortitudini sunt, sed orna- mento, ita ex beato David, qui Judæorum fuit caput, veluti eorum res (principes elenim capita appellamus), pulcherrimum quoddam cornu germi- navit, quod non robur tantum, sed gloriam atque ornamentum etiam ei præstitit. Alia etiam ratione potest illius cornu dici, quia ratione divinitatis omnibus est sublimior. Cornu enim membris om- nibus corporis supereminet. Ex persona igitur Dei Patris dicit Propheta, quod cornu David, ipse ni- mirum Christus, exaltandus esset in ipsius Dei nomine. Exaltatus est autem Christus in nomine Dei, eo quod et ipse Dei nomen habet, et ab omni- bus appellatur Deus. His autem consona sunt ea quæ in Evangelio legimus dicta fuisse a Zacharia, dum ait: Et erexit cornu salutis nobis, in domo Da- vid pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum "; eos nimirum prophetas intelligens, quos beatus David superius filios Dei appellavit. Per domum autem David, illius generationem intellexit. Vers. 26. Et ponam in mari manum ejus, et in fluminibus dexteram ejus. Per mare quidem insulas significavit, quæ in mari sunt, et per lumina, continentem terram, in qua fumina perduunt. Per manum autem et per dexteram, ut sæpe diximus, potestatem et dominium intelligit. Verum si quæ- rimus quando totius orbis dominium unquam ha- buerit beatus David, nusquam id inveniri poterit : at Christus totius maris ac totius terræ rex mani- feste constitutus est, atque illius dominium adeptus, juxta quod legimus in psalmo Lxxt : Et dominabi- tur a mari usque ad mare et a fluminibus usque ad terminos orbis terrarum. Quapropter non ad ipsum David hæc pertinent, seul ad Christum. Vers. 27. Ipse invocabit me, Pater meus es tu, Deus meus et adjutor sulutis meæ. Invocabit me aliquando dicens : Pater meus es tu. Verum ubi- nam beatum David legimus appellasse Deum Patris nomine? Nusquam profecto. At Christus passim in Evangelio Patrem illum suum dicit, ut Deus; Deum vero et adjutorem, ut homo. VERS. 28. El ego primogenitum ponam eum. Ita etiam magnus Paulus eum appellat Primogenitum in multis fratribus *, et Primogenitum ex mortuis 6³ ; et rursus, Primogenitum omnis creature", tanquam movi populi primitias, et veluti cum qui primus a **Luc. 1, 69. « Rom. viii, 29. Coloss. 1, 18, - B C D Ibid. 15.
21β So as to free the sons of the slain.
Καὶ τοῦ λῦσαι τοῦ δεσμοῦ τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς δουλείας τῶν δαιμόνων, τοὺς υἱοὺς τῶν ἀπολωλότων ἐν ἁμαρτίαις.Α Α θροὺς αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπώ- σομαι. Ἀπὸ προσώπου, ἀντὶ τοῦ, Ἀπενώπιον. Τροπώσομαι δὲ, ἀντὶ τοῦ Νικήσω. Ει Καὶ ἡ ἀλήθειά μου, καὶ τὸ ἔλεός μου μετ' αύτ τοῦ. “Η ὁ ἀληθινός μου ἔλεος, ὡς ἀνωτέρω δεδηλώ καμεν. ῾Η ἀλήθεια μὲν τῶν ἐπαγγελιῶν, ἔλεος δὲ τῆς βοηθείας. Ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτ τοῦ. Κέρας τοῦ Δαβίδ, ὁ Χριστὸς, εἴτουν καύχημα καὶ δόξα. Ωσπερ γὰρ ἐκ τῆς κεφαλῆς βλαστάνει τὸ κέρας τοῖς κερασφόροις τῶν ζώων, καὶ οὐ μόνον ἐστὶν ἰσχὺς αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ κόσμος, οὕτω κεφαλή μὲν τῶν Ἰουδαίων ὁ Δαβίδ, ὡς βασιλεύς· κεφαλὰς γὰρ καλοῦμεν τοὺς ἄρχοντας. Ἐκ δὲ τῆς κεφαλῆς ταύτης ἐβλάστησε, δίκην κέρατος, ὁ Χριστός· ὃς καὶ σεμνύνει καὶ δοξάζει αὐτὸν, ὥσπερ τὸ κέρας τὰ κερασφόρα. Οὐ διὰ τοῦτο δὲ μόνον λέγεται χέρας, ἀλλὰ καὶ ὡς πάντων υψηλότερο; διὰ τὴν θεότητα· πάντων γὰρ τῶν μελῶν ὑπερέχει το κέρας. Είπε τοίνυν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, ὅτι τὸ κέρας τοῦ Δαβίδ, εἴτουν ὁ Χριστὸς, ἐν τῷ ὀνόματί μου υψωθήσεται τουτέστιν ἐν τῷ καλεῖσθαι Θεός. Τούτῳ δὲ τῷ λόγῳ συμφωνεῖ καὶ Ζαχαρίας, ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ λέγων· Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἐν τῷ οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ· τούτους τοὺς προφήτας δηλῶν, οὓς ἀνωτέρω ὁ Δασίο υἱοὺς εἶπε τοῦ Θεοῦ· οἶχον δὲ Δαβὶδ τὸ γένος αὐτοῦ ἐκάλεσε. Καὶ θήσομαι ἐν θαλάσσῃ χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ἐν ποταμοῖς δεξιὰν αὐτοῦ. Διὰ μὲν τῆς θαλάσσης τὰς νήσους ηνίξατο· ἐν ταύτῃ γὰρ αυται· διὰ δὲ τῶν ποταμῶν τὴν ἤπειρον· ἐν ταύτῃ γὰρ οὗτοι. Χεῖρα δὲ λέγει καὶ δεξιὰν τὴν κατοχὴν καὶ κυριότητα. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ ἁπάντων τούτων ἐκυρίευσεν; Οὐδα- μοῦ τῆς Γραφῆς. Ὁ δὲ Χριστὸς πάσης μὲν θαλάσ σης, πάσης δὲ γῆς ἐκυρίευσεν, ὡς εἴρηται ἐν τῷ κα' ψαλμῷ, ὅτι καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. Ωστε χεῖρα καὶ δεξιάν οὐ τοῦ Δαβίδ νοήσεις, ἀλλὰ τοῦ κέρατος τοῦ Δαβίδ. Αὐτὸς ἐπικαλέσεται με, Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου. Λείπει τὸ λέγων, ἔξωθεν προσλαμβανόμενον. Επικαλέσεται με ἐν καιρῷ, λέγων πρός με· Πατήρ μου εἶ σὺ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ Πατέρα οἰκεῖον αὐτὸν ὠνόμασεν ; Οὐδαμοῦ· ὁ δὲ Χριστὸς πολλαχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου · Πατέρα μὲν αὐτὸν λέγων, ὡς Θεός, Θεὸν δὲ καὶ ἀντιλήπτορα, ὡς ἄνθρωπος. Κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. Οὕτως αὐ τὸν καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὀνομάζει πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ πρωτότοκον πάσης κτίσεως, ὡς ἀπαρχὴν τοῦ νέου λαοῦ, καὶ ὡς πρῶτον ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρών ** • EUTHYMII ZIGABENI ejus, et qui oderunt eum, in fugam convertam. facie ejus, hoc est, in conspectu ejus. In fugam convertam, id est S perabo. VERS. 25. veritas mea, et misericordia mea cum ipso. Vera misericordia mea, ut superius de- claravimus. Vel veritas quidem ad promissiones respicit, misericordia autem ad auxilium. Et in nomine meo exaltabitur cornu ejus. Cornu David Christus est, hoc est, illius gloria. Nam quem- admodum quædam animalia cornua emittunt e capite, quæ non tantum fortitudini sunt, sed orna- mento, ita ex beato David, qui Judæorum fuit caput, veluti eorum res (principes elenim capita appellamus), pulcherrimum quoddam cornu germi- navit, quod non robur tantum, sed gloriam atque ornamentum etiam ei præstitit. Alia etiam ratione potest illius cornu dici, quia ratione divinitatis omnibus est sublimior. Cornu enim membris om- nibus corporis supereminet. Ex persona igitur Dei Patris dicit Propheta, quod cornu David, ipse ni- mirum Christus, exaltandus esset in ipsius Dei nomine. Exaltatus est autem Christus in nomine Dei, eo quod et ipse Dei nomen habet, et ab omni- bus appellatur Deus. His autem consona sunt ea quæ in Evangelio legimus dicta fuisse a Zacharia, dum ait: Et erexit cornu salutis nobis, in domo Da- vid pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum "; eos nimirum prophetas intelligens, quos beatus David superius filios Dei appellavit. Per domum autem David, illius generationem intellexit. Vers. 26. Et ponam in mari manum ejus, et in fluminibus dexteram ejus. Per mare quidem insulas significavit, quæ in mari sunt, et per lumina, continentem terram, in qua fumina perduunt. Per manum autem et per dexteram, ut sæpe diximus, potestatem et dominium intelligit. Verum si quæ- rimus quando totius orbis dominium unquam ha- buerit beatus David, nusquam id inveniri poterit : at Christus totius maris ac totius terræ rex mani- feste constitutus est, atque illius dominium adeptus, juxta quod legimus in psalmo Lxxt : Et dominabi- tur a mari usque ad mare et a fluminibus usque ad terminos orbis terrarum. Quapropter non ad ipsum David hæc pertinent, seul ad Christum. Vers. 27. Ipse invocabit me, Pater meus es tu, Deus meus et adjutor sulutis meæ. Invocabit me aliquando dicens : Pater meus es tu. Verum ubi- nam beatum David legimus appellasse Deum Patris nomine? Nusquam profecto. At Christus passim in Evangelio Patrem illum suum dicit, ut Deus; Deum vero et adjutorem, ut homo. VERS. 28. El ego primogenitum ponam eum. Ita etiam magnus Paulus eum appellat Primogenitum in multis fratribus *, et Primogenitum ex mortuis 6³ ; et rursus, Primogenitum omnis creature", tanquam movi populi primitias, et veluti cum qui primus a **Luc. 1, 69. « Rom. viii, 29. Coloss. 1, 18, - B C D Ibid. 15.
And so as to free from the bond of sin or from the slavery of the demons the sons of those lost in sins.
α Τοῦ ἀναγγεῖλαι ἐν Σιὼν τὸ ὄνομα Κυρίου. Tὸ Πατρικόν· ὅτι ἔστι Πατὴρ Υἱοῦ γνησίου, περὶ οὗ καὶ αὐτὸς εἴρηκεν, Ἐφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις.Α Α θροὺς αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπώ- σομαι. Ἀπὸ προσώπου, ἀντὶ τοῦ, Ἀπενώπιον. Τροπώσομαι δὲ, ἀντὶ τοῦ Νικήσω. Ει Καὶ ἡ ἀλήθειά μου, καὶ τὸ ἔλεός μου μετ' αύτ τοῦ. “Η ὁ ἀληθινός μου ἔλεος, ὡς ἀνωτέρω δεδηλώ καμεν. ῾Η ἀλήθεια μὲν τῶν ἐπαγγελιῶν, ἔλεος δὲ τῆς βοηθείας. Ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτ τοῦ. Κέρας τοῦ Δαβίδ, ὁ Χριστὸς, εἴτουν καύχημα καὶ δόξα. Ωσπερ γὰρ ἐκ τῆς κεφαλῆς βλαστάνει τὸ κέρας τοῖς κερασφόροις τῶν ζώων, καὶ οὐ μόνον ἐστὶν ἰσχὺς αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ κόσμος, οὕτω κεφαλή μὲν τῶν Ἰουδαίων ὁ Δαβίδ, ὡς βασιλεύς· κεφαλὰς γὰρ καλοῦμεν τοὺς ἄρχοντας. Ἐκ δὲ τῆς κεφαλῆς ταύτης ἐβλάστησε, δίκην κέρατος, ὁ Χριστός· ὃς καὶ σεμνύνει καὶ δοξάζει αὐτὸν, ὥσπερ τὸ κέρας τὰ κερασφόρα. Οὐ διὰ τοῦτο δὲ μόνον λέγεται χέρας, ἀλλὰ καὶ ὡς πάντων υψηλότερο; διὰ τὴν θεότητα· πάντων γὰρ τῶν μελῶν ὑπερέχει το κέρας. Είπε τοίνυν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, ὅτι τὸ κέρας τοῦ Δαβίδ, εἴτουν ὁ Χριστὸς, ἐν τῷ ὀνόματί μου υψωθήσεται τουτέστιν ἐν τῷ καλεῖσθαι Θεός. Τούτῳ δὲ τῷ λόγῳ συμφωνεῖ καὶ Ζαχαρίας, ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ λέγων· Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἐν τῷ οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ· τούτους τοὺς προφήτας δηλῶν, οὓς ἀνωτέρω ὁ Δασίο υἱοὺς εἶπε τοῦ Θεοῦ· οἶχον δὲ Δαβὶδ τὸ γένος αὐτοῦ ἐκάλεσε. Καὶ θήσομαι ἐν θαλάσσῃ χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ἐν ποταμοῖς δεξιὰν αὐτοῦ. Διὰ μὲν τῆς θαλάσσης τὰς νήσους ηνίξατο· ἐν ταύτῃ γὰρ αυται· διὰ δὲ τῶν ποταμῶν τὴν ἤπειρον· ἐν ταύτῃ γὰρ οὗτοι. Χεῖρα δὲ λέγει καὶ δεξιὰν τὴν κατοχὴν καὶ κυριότητα. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ ἁπάντων τούτων ἐκυρίευσεν; Οὐδα- μοῦ τῆς Γραφῆς. Ὁ δὲ Χριστὸς πάσης μὲν θαλάσ σης, πάσης δὲ γῆς ἐκυρίευσεν, ὡς εἴρηται ἐν τῷ κα' ψαλμῷ, ὅτι καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. Ωστε χεῖρα καὶ δεξιάν οὐ τοῦ Δαβίδ νοήσεις, ἀλλὰ τοῦ κέρατος τοῦ Δαβίδ. Αὐτὸς ἐπικαλέσεται με, Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου. Λείπει τὸ λέγων, ἔξωθεν προσλαμβανόμενον. Επικαλέσεται με ἐν καιρῷ, λέγων πρός με· Πατήρ μου εἶ σὺ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ Πατέρα οἰκεῖον αὐτὸν ὠνόμασεν ; Οὐδαμοῦ· ὁ δὲ Χριστὸς πολλαχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου · Πατέρα μὲν αὐτὸν λέγων, ὡς Θεός, Θεὸν δὲ καὶ ἀντιλήπτορα, ὡς ἄνθρωπος. Κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. Οὕτως αὐ τὸν καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὀνομάζει πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ πρωτότοκον πάσης κτίσεως, ὡς ἀπαρχὴν τοῦ νέου λαοῦ, καὶ ὡς πρῶτον ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρών ** • EUTHYMII ZIGABENI ejus, et qui oderunt eum, in fugam convertam. facie ejus, hoc est, in conspectu ejus. In fugam convertam, id est S perabo. VERS. 25. veritas mea, et misericordia mea cum ipso. Vera misericordia mea, ut superius de- claravimus. Vel veritas quidem ad promissiones respicit, misericordia autem ad auxilium. Et in nomine meo exaltabitur cornu ejus. Cornu David Christus est, hoc est, illius gloria. Nam quem- admodum quædam animalia cornua emittunt e capite, quæ non tantum fortitudini sunt, sed orna- mento, ita ex beato David, qui Judæorum fuit caput, veluti eorum res (principes elenim capita appellamus), pulcherrimum quoddam cornu germi- navit, quod non robur tantum, sed gloriam atque ornamentum etiam ei præstitit. Alia etiam ratione potest illius cornu dici, quia ratione divinitatis omnibus est sublimior. Cornu enim membris om- nibus corporis supereminet. Ex persona igitur Dei Patris dicit Propheta, quod cornu David, ipse ni- mirum Christus, exaltandus esset in ipsius Dei nomine. Exaltatus est autem Christus in nomine Dei, eo quod et ipse Dei nomen habet, et ab omni- bus appellatur Deus. His autem consona sunt ea quæ in Evangelio legimus dicta fuisse a Zacharia, dum ait: Et erexit cornu salutis nobis, in domo Da- vid pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum "; eos nimirum prophetas intelligens, quos beatus David superius filios Dei appellavit. Per domum autem David, illius generationem intellexit. Vers. 26. Et ponam in mari manum ejus, et in fluminibus dexteram ejus. Per mare quidem insulas significavit, quæ in mari sunt, et per lumina, continentem terram, in qua fumina perduunt. Per manum autem et per dexteram, ut sæpe diximus, potestatem et dominium intelligit. Verum si quæ- rimus quando totius orbis dominium unquam ha- buerit beatus David, nusquam id inveniri poterit : at Christus totius maris ac totius terræ rex mani- feste constitutus est, atque illius dominium adeptus, juxta quod legimus in psalmo Lxxt : Et dominabi- tur a mari usque ad mare et a fluminibus usque ad terminos orbis terrarum. Quapropter non ad ipsum David hæc pertinent, seul ad Christum. Vers. 27. Ipse invocabit me, Pater meus es tu, Deus meus et adjutor sulutis meæ. Invocabit me aliquando dicens : Pater meus es tu. Verum ubi- nam beatum David legimus appellasse Deum Patris nomine? Nusquam profecto. At Christus passim in Evangelio Patrem illum suum dicit, ut Deus; Deum vero et adjutorem, ut homo. VERS. 28. El ego primogenitum ponam eum. Ita etiam magnus Paulus eum appellat Primogenitum in multis fratribus *, et Primogenitum ex mortuis 6³ ; et rursus, Primogenitum omnis creature", tanquam movi populi primitias, et veluti cum qui primus a **Luc. 1, 69. « Rom. viii, 29. Coloss. 1, 18, - B C D Ibid. 15.
22α To proclaim the Lord’s name in Zion. The name of the Father, that he is the Father of a true Son, about whom he himself said, I have manifested your name to men.
β Καὶ τὴν αἴνεσιν αὐτοῦ ἐν ᾽Ιερουσαλήμ. Καὶ τὴν τιμὴν αὐτοῦ, ἥτις ἦν αὐτὸ δὴ τὸ ὄνομα. Ἢ καὶ ἄλλως, αἴνεσιν, ἣν ᾔνει τὸν Πατέρα συνεχῶς, αὐτῷ πάντα ἀνατιθεὶς, καὶ παρ’ ἐκείνου λέγων ἀποσταλῆναι· εἶτα λέγει καὶ πότε τοῦτο ἐποίει.Α Α θροὺς αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπώ- σομαι. Ἀπὸ προσώπου, ἀντὶ τοῦ, Ἀπενώπιον. Τροπώσομαι δὲ, ἀντὶ τοῦ Νικήσω. Ει Καὶ ἡ ἀλήθειά μου, καὶ τὸ ἔλεός μου μετ' αύτ τοῦ. “Η ὁ ἀληθινός μου ἔλεος, ὡς ἀνωτέρω δεδηλώ καμεν. ῾Η ἀλήθεια μὲν τῶν ἐπαγγελιῶν, ἔλεος δὲ τῆς βοηθείας. Ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτ τοῦ. Κέρας τοῦ Δαβίδ, ὁ Χριστὸς, εἴτουν καύχημα καὶ δόξα. Ωσπερ γὰρ ἐκ τῆς κεφαλῆς βλαστάνει τὸ κέρας τοῖς κερασφόροις τῶν ζώων, καὶ οὐ μόνον ἐστὶν ἰσχὺς αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ κόσμος, οὕτω κεφαλή μὲν τῶν Ἰουδαίων ὁ Δαβίδ, ὡς βασιλεύς· κεφαλὰς γὰρ καλοῦμεν τοὺς ἄρχοντας. Ἐκ δὲ τῆς κεφαλῆς ταύτης ἐβλάστησε, δίκην κέρατος, ὁ Χριστός· ὃς καὶ σεμνύνει καὶ δοξάζει αὐτὸν, ὥσπερ τὸ κέρας τὰ κερασφόρα. Οὐ διὰ τοῦτο δὲ μόνον λέγεται χέρας, ἀλλὰ καὶ ὡς πάντων υψηλότερο; διὰ τὴν θεότητα· πάντων γὰρ τῶν μελῶν ὑπερέχει το κέρας. Είπε τοίνυν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, ὅτι τὸ κέρας τοῦ Δαβίδ, εἴτουν ὁ Χριστὸς, ἐν τῷ ὀνόματί μου υψωθήσεται τουτέστιν ἐν τῷ καλεῖσθαι Θεός. Τούτῳ δὲ τῷ λόγῳ συμφωνεῖ καὶ Ζαχαρίας, ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ λέγων· Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἐν τῷ οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ· τούτους τοὺς προφήτας δηλῶν, οὓς ἀνωτέρω ὁ Δασίο υἱοὺς εἶπε τοῦ Θεοῦ· οἶχον δὲ Δαβὶδ τὸ γένος αὐτοῦ ἐκάλεσε. Καὶ θήσομαι ἐν θαλάσσῃ χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ἐν ποταμοῖς δεξιὰν αὐτοῦ. Διὰ μὲν τῆς θαλάσσης τὰς νήσους ηνίξατο· ἐν ταύτῃ γὰρ αυται· διὰ δὲ τῶν ποταμῶν τὴν ἤπειρον· ἐν ταύτῃ γὰρ οὗτοι. Χεῖρα δὲ λέγει καὶ δεξιὰν τὴν κατοχὴν καὶ κυριότητα. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ ἁπάντων τούτων ἐκυρίευσεν; Οὐδα- μοῦ τῆς Γραφῆς. Ὁ δὲ Χριστὸς πάσης μὲν θαλάσ σης, πάσης δὲ γῆς ἐκυρίευσεν, ὡς εἴρηται ἐν τῷ κα' ψαλμῷ, ὅτι καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. Ωστε χεῖρα καὶ δεξιάν οὐ τοῦ Δαβίδ νοήσεις, ἀλλὰ τοῦ κέρατος τοῦ Δαβίδ. Αὐτὸς ἐπικαλέσεται με, Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου. Λείπει τὸ λέγων, ἔξωθεν προσλαμβανόμενον. Επικαλέσεται με ἐν καιρῷ, λέγων πρός με· Πατήρ μου εἶ σὺ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ Πατέρα οἰκεῖον αὐτὸν ὠνόμασεν ; Οὐδαμοῦ· ὁ δὲ Χριστὸς πολλαχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου · Πατέρα μὲν αὐτὸν λέγων, ὡς Θεός, Θεὸν δὲ καὶ ἀντιλήπτορα, ὡς ἄνθρωπος. Κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. Οὕτως αὐ τὸν καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὀνομάζει πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ πρωτότοκον πάσης κτίσεως, ὡς ἀπαρχὴν τοῦ νέου λαοῦ, καὶ ὡς πρῶτον ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρών ** • EUTHYMII ZIGABENI ejus, et qui oderunt eum, in fugam convertam. facie ejus, hoc est, in conspectu ejus. In fugam convertam, id est S perabo. VERS. 25. veritas mea, et misericordia mea cum ipso. Vera misericordia mea, ut superius de- claravimus. Vel veritas quidem ad promissiones respicit, misericordia autem ad auxilium. Et in nomine meo exaltabitur cornu ejus. Cornu David Christus est, hoc est, illius gloria. Nam quem- admodum quædam animalia cornua emittunt e capite, quæ non tantum fortitudini sunt, sed orna- mento, ita ex beato David, qui Judæorum fuit caput, veluti eorum res (principes elenim capita appellamus), pulcherrimum quoddam cornu germi- navit, quod non robur tantum, sed gloriam atque ornamentum etiam ei præstitit. Alia etiam ratione potest illius cornu dici, quia ratione divinitatis omnibus est sublimior. Cornu enim membris om- nibus corporis supereminet. Ex persona igitur Dei Patris dicit Propheta, quod cornu David, ipse ni- mirum Christus, exaltandus esset in ipsius Dei nomine. Exaltatus est autem Christus in nomine Dei, eo quod et ipse Dei nomen habet, et ab omni- bus appellatur Deus. His autem consona sunt ea quæ in Evangelio legimus dicta fuisse a Zacharia, dum ait: Et erexit cornu salutis nobis, in domo Da- vid pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum "; eos nimirum prophetas intelligens, quos beatus David superius filios Dei appellavit. Per domum autem David, illius generationem intellexit. Vers. 26. Et ponam in mari manum ejus, et in fluminibus dexteram ejus. Per mare quidem insulas significavit, quæ in mari sunt, et per lumina, continentem terram, in qua fumina perduunt. Per manum autem et per dexteram, ut sæpe diximus, potestatem et dominium intelligit. Verum si quæ- rimus quando totius orbis dominium unquam ha- buerit beatus David, nusquam id inveniri poterit : at Christus totius maris ac totius terræ rex mani- feste constitutus est, atque illius dominium adeptus, juxta quod legimus in psalmo Lxxt : Et dominabi- tur a mari usque ad mare et a fluminibus usque ad terminos orbis terrarum. Quapropter non ad ipsum David hæc pertinent, seul ad Christum. Vers. 27. Ipse invocabit me, Pater meus es tu, Deus meus et adjutor sulutis meæ. Invocabit me aliquando dicens : Pater meus es tu. Verum ubi- nam beatum David legimus appellasse Deum Patris nomine? Nusquam profecto. At Christus passim in Evangelio Patrem illum suum dicit, ut Deus; Deum vero et adjutorem, ut homo. VERS. 28. El ego primogenitum ponam eum. Ita etiam magnus Paulus eum appellat Primogenitum in multis fratribus *, et Primogenitum ex mortuis 6³ ; et rursus, Primogenitum omnis creature", tanquam movi populi primitias, et veluti cum qui primus a **Luc. 1, 69. « Rom. viii, 29. Coloss. 1, 18, - B C D Ibid. 15.
22β And his praise in Jerusalem. And his honour, which was this very name. Or else in a different way, the praise with which would praise the Father continually, at- tributing everything to him and saying he had been sent by him. Then he also says when he would do this.
23 Ἐν τῷ ἐπισυναχθῆναι λαοὺς ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ βασιλεῖς τοῦ δουλεύειν τῷ Κυρίῳ. Ὅτε δηλονότι συνήγοντο πρὸς αὐτὸν οἱ λαοὶ καὶ οἱ βασιλεῖς, ἐπὶ τῷ πιστεύσαντας δουλεῦσαι αὐτῷ, Κυρίῳ ὄντι κατὰ τὴν θεότητα· Ἐν μέσῳ γὰρ, φησὶν, Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε. Βασιλεῖς δὲ νῦν λέγει, τοὺς ἀποστόλους, οὐ μόνον ὡς βασιλεύσαντας τῶν παθῶν καὶ κυριεύσαντας τῶν δαιμόνων, ἀλλὰ καὶ ὡς τιμηθέντας ὕστερον ὑπὸ πάσης τῆς οἰκουμένης καὶ ὑπὲρ βασιλεῖς καὶ ὑπὸ βασιλέων αὐτῶν, περὶ ὧν καὶ ἐν τῷ μδ΄ ψαλμῷ εἴρηται, Καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Συμπεράνας δὲ τὴν προφητείαν ταύτην, ἔχεται πάλιν τῆς προτέρας ἀκολουθίας.Α Α θροὺς αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπώ- σομαι. Ἀπὸ προσώπου, ἀντὶ τοῦ, Ἀπενώπιον. Τροπώσομαι δὲ, ἀντὶ τοῦ Νικήσω. Ει Καὶ ἡ ἀλήθειά μου, καὶ τὸ ἔλεός μου μετ' αύτ τοῦ. “Η ὁ ἀληθινός μου ἔλεος, ὡς ἀνωτέρω δεδηλώ καμεν. ῾Η ἀλήθεια μὲν τῶν ἐπαγγελιῶν, ἔλεος δὲ τῆς βοηθείας. Ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτ τοῦ. Κέρας τοῦ Δαβίδ, ὁ Χριστὸς, εἴτουν καύχημα καὶ δόξα. Ωσπερ γὰρ ἐκ τῆς κεφαλῆς βλαστάνει τὸ κέρας τοῖς κερασφόροις τῶν ζώων, καὶ οὐ μόνον ἐστὶν ἰσχὺς αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ κόσμος, οὕτω κεφαλή μὲν τῶν Ἰουδαίων ὁ Δαβίδ, ὡς βασιλεύς· κεφαλὰς γὰρ καλοῦμεν τοὺς ἄρχοντας. Ἐκ δὲ τῆς κεφαλῆς ταύτης ἐβλάστησε, δίκην κέρατος, ὁ Χριστός· ὃς καὶ σεμνύνει καὶ δοξάζει αὐτὸν, ὥσπερ τὸ κέρας τὰ κερασφόρα. Οὐ διὰ τοῦτο δὲ μόνον λέγεται χέρας, ἀλλὰ καὶ ὡς πάντων υψηλότερο; διὰ τὴν θεότητα· πάντων γὰρ τῶν μελῶν ὑπερέχει το κέρας. Είπε τοίνυν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, ὅτι τὸ κέρας τοῦ Δαβίδ, εἴτουν ὁ Χριστὸς, ἐν τῷ ὀνόματί μου υψωθήσεται τουτέστιν ἐν τῷ καλεῖσθαι Θεός. Τούτῳ δὲ τῷ λόγῳ συμφωνεῖ καὶ Ζαχαρίας, ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ λέγων· Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἐν τῷ οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ· τούτους τοὺς προφήτας δηλῶν, οὓς ἀνωτέρω ὁ Δασίο υἱοὺς εἶπε τοῦ Θεοῦ· οἶχον δὲ Δαβὶδ τὸ γένος αὐτοῦ ἐκάλεσε. Καὶ θήσομαι ἐν θαλάσσῃ χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ἐν ποταμοῖς δεξιὰν αὐτοῦ. Διὰ μὲν τῆς θαλάσσης τὰς νήσους ηνίξατο· ἐν ταύτῃ γὰρ αυται· διὰ δὲ τῶν ποταμῶν τὴν ἤπειρον· ἐν ταύτῃ γὰρ οὗτοι. Χεῖρα δὲ λέγει καὶ δεξιὰν τὴν κατοχὴν καὶ κυριότητα. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ ἁπάντων τούτων ἐκυρίευσεν; Οὐδα- μοῦ τῆς Γραφῆς. Ὁ δὲ Χριστὸς πάσης μὲν θαλάσ σης, πάσης δὲ γῆς ἐκυρίευσεν, ὡς εἴρηται ἐν τῷ κα' ψαλμῷ, ὅτι καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. Ωστε χεῖρα καὶ δεξιάν οὐ τοῦ Δαβίδ νοήσεις, ἀλλὰ τοῦ κέρατος τοῦ Δαβίδ. Αὐτὸς ἐπικαλέσεται με, Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου. Λείπει τὸ λέγων, ἔξωθεν προσλαμβανόμενον. Επικαλέσεται με ἐν καιρῷ, λέγων πρός με· Πατήρ μου εἶ σὺ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ποῦ δὲ ὁ Δαβὶδ Πατέρα οἰκεῖον αὐτὸν ὠνόμασεν ; Οὐδαμοῦ· ὁ δὲ Χριστὸς πολλαχοῦ τοῦ Εὐαγγελίου · Πατέρα μὲν αὐτὸν λέγων, ὡς Θεός, Θεὸν δὲ καὶ ἀντιλήπτορα, ὡς ἄνθρωπος. Κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. Οὕτως αὐ τὸν καὶ ὁ μέγας Παῦλος ὀνομάζει πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ πρωτότοκον πάσης κτίσεως, ὡς ἀπαρχὴν τοῦ νέου λαοῦ, καὶ ὡς πρῶτον ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρών ** • EUTHYMII ZIGABENI ejus, et qui oderunt eum, in fugam convertam. facie ejus, hoc est, in conspectu ejus. In fugam convertam, id est S perabo. VERS. 25. veritas mea, et misericordia mea cum ipso. Vera misericordia mea, ut superius de- claravimus. Vel veritas quidem ad promissiones respicit, misericordia autem ad auxilium. Et in nomine meo exaltabitur cornu ejus. Cornu David Christus est, hoc est, illius gloria. Nam quem- admodum quædam animalia cornua emittunt e capite, quæ non tantum fortitudini sunt, sed orna- mento, ita ex beato David, qui Judæorum fuit caput, veluti eorum res (principes elenim capita appellamus), pulcherrimum quoddam cornu germi- navit, quod non robur tantum, sed gloriam atque ornamentum etiam ei præstitit. Alia etiam ratione potest illius cornu dici, quia ratione divinitatis omnibus est sublimior. Cornu enim membris om- nibus corporis supereminet. Ex persona igitur Dei Patris dicit Propheta, quod cornu David, ipse ni- mirum Christus, exaltandus esset in ipsius Dei nomine. Exaltatus est autem Christus in nomine Dei, eo quod et ipse Dei nomen habet, et ab omni- bus appellatur Deus. His autem consona sunt ea quæ in Evangelio legimus dicta fuisse a Zacharia, dum ait: Et erexit cornu salutis nobis, in domo Da- vid pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum "; eos nimirum prophetas intelligens, quos beatus David superius filios Dei appellavit. Per domum autem David, illius generationem intellexit. Vers. 26. Et ponam in mari manum ejus, et in fluminibus dexteram ejus. Per mare quidem insulas significavit, quæ in mari sunt, et per lumina, continentem terram, in qua fumina perduunt. Per manum autem et per dexteram, ut sæpe diximus, potestatem et dominium intelligit. Verum si quæ- rimus quando totius orbis dominium unquam ha- buerit beatus David, nusquam id inveniri poterit : at Christus totius maris ac totius terræ rex mani- feste constitutus est, atque illius dominium adeptus, juxta quod legimus in psalmo Lxxt : Et dominabi- tur a mari usque ad mare et a fluminibus usque ad terminos orbis terrarum. Quapropter non ad ipsum David hæc pertinent, seul ad Christum. Vers. 27. Ipse invocabit me, Pater meus es tu, Deus meus et adjutor sulutis meæ. Invocabit me aliquando dicens : Pater meus es tu. Verum ubi- nam beatum David legimus appellasse Deum Patris nomine? Nusquam profecto. At Christus passim in Evangelio Patrem illum suum dicit, ut Deus; Deum vero et adjutorem, ut homo. VERS. 28. El ego primogenitum ponam eum. Ita etiam magnus Paulus eum appellat Primogenitum in multis fratribus *, et Primogenitum ex mortuis 6³ ; et rursus, Primogenitum omnis creature", tanquam movi populi primitias, et veluti cum qui primus a **Luc. 1, 69. « Rom. viii, 29. Coloss. 1, 18, - B C D Ibid. 15.
23 When peoples have gathered together and kings to serve the Lord. When, that is, peoples and kings would gather before him in order, having believed, to serve him, their true Lord according to his divinity. For it is written, In the midst of an assem- bly I shall hymn you. Kings here is what he calls the Apostles, not only as having ruled over the passions and having become masters of the demons, but also as having been later honoured by the entire inhabited world above kings and by kings themselves, about which was also spoken in the forty-fourth psalm, You will establish them as rulers over all the earth. Having brought this prophecy to a conclusion, he returns again to the previous train of discourse.
PG 128:1007α Ἀπεκρίθη αὐτῷ ἐν ὁδῷ ἰσχύος αὐτοῦ. Ἐλάλησε πρὸς αὐτὸν, πρὸς ὃν ἡ προσευχὴ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ, ὁ πτωχὸς, ὁ ἀκηδιάσας, ὡς ἀνωτέρω δεδήλωται. Ἀπόκρισιν γὰρ νῦν, τὸν ἁπλῶς λόγον, τὸν χωρὶς ἐρωτήσεως ὑποληπτέον· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς σημασίαις τῆς ἀποκρίσεως. Ὁδὸν δὲ ἰσχύος νόει, τὸν καιρὸν ἐν ᾧ ἔτι δύναται, καὶ οὔπω τέλεον ἐξησθένησεν, οὔπω κατεβλήθη παντελῶς ὑπὸ τῆς ἀκηδίας.εἰς ἀθανασίαν, καὶ ὡς ἐξαίρετον τῆς καινῆς κτίσεως τῶν πιστῶν. Υψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Τους μὲν γὰρ ἐπιγνόντας αὐτὸν ὑποκεκλιμένους έχει τῶν πολεμούντων δὲ ἀνωτέρω γίνεται· καὶ τοῦτον τὸν τρόπον ὑψηλός ἐστι καὶ παρὰ τοῖς πιστοῖς βασιλεῦσι καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις. Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ περιεγένετο πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, μόνης βασιλεύσας τῆς Ἰουδαίας. Εἰς τὸν αἰωνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου. Χρήζοντι αὐτοῦ, κατὰ τὸ ἀνθρώπινον· ἢ καὶ οὐ δι' ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς ἐξ αὐτοῦ, φημὶ δὴ τοὺς Χριστιανοὺς, ὑπὲρ ὧν καὶ παρακαλεῖ τὸν Πατέρα, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων γεγονώς. Καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ. Ἡ ἐπαγγελία ἢ πρὸς τὸν Δαβὶδ πιστή, εἴτουν βεβαία ἔστα: ἐπ' αὐτῷ, δηλονότι τῷ Χριστῷ, τουτέστιν εἰς αὐτὸν ἀποβήσεται. Εἴρηται γὰρ ἀνωτέρω · "Εως τοῦ αἰῶν νος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ σπέρμα αὐτοῦ. Σπέρμα τοῦ Χριστοῦ ὁ παρ' αὐτοῦ σπαρεὶς ἐν ταῖς ψυχαῖς τῶν μαθητῶν λόγος τοῦ Εὐαγγελίου, ὅσπερ διαμένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· καὶ ὁ ἐν παντὶ ἔθνει ἀναγεννηθεὶς αὐτῷ λαός. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, Διηνεκώς ἐξέδωκεν δ Σύμμαχος. Καὶ ὄντως τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσι. Καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐ ρανοῦ. Καὶ αὖθις θήσω τὸν θρόνον αὐτοῦ τῆς βασι λείας οὕτω διαρκή, ὡς θήσω καὶ τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ· διαρκεῖς γὰρ αὗται ὡς μέχρι τῆς συντελείας τοῦ κόσμου φυλάττουσαι τὸν οἰκεῖον όρον. Εοικε δε τουτὶ τὸ ῥητὸν τῷ, Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, ἐν τῷ οπ' ψαλμῷ. Ἡμέραι δὲ λέγονται τοῦ οὐρανοῦ, ὡς αὐτοῦ ταύτας ἀποτελοῦντος, τῇ τοῦ ἡλίου φορά. Δειξάτωσαν δὲ Ἰουδαῖοι τὸ σπέρμα τοῦ Δαβίδ, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τεθὲν, τουτέστι, σωζόμενον ἐπὶ τῆς βασιλείας, ἔτι δὲ καὶ τὸν βασιλικόν θρόνον τοῦ Δαβὶδ μόνιμον. Αλλ' οὐκ ἂν δύναιντο. Εἰς Ἰεχο- νίαν γὰρ καὶ Σεδεκίαν κατέληξεν ἡ βασιλεία τοῦ Δαβίδ · Οὔς αἰχμαλώτους ἀνὰ μέρους οι Βαβυλώνιοι ἀπαγαγόντες, τὸν Σεδεκίαν μὲν ἀπετύφλωσαν, τὸν Ἰεχωνίαν δὲ δουλίᾳ ἀπέβαλον. Τηνικαῦτα δὲ κατα στραφέντος τέλεον καὶ τοῦ θρόνου Δαβίδ, οὐδεὶς τὸ λοιπὸν εἰς αὐτὸν ἐκάθισεν. Ὁ γὰρ Ζοροβάβελ μετά τὴν ἐπάνοδον τῆς αἰχμαλωσίας οὐ βασιλεὺς, ἀλλὰ δημαγωγός Ἰουδαίων γέγονεν. Δηλοῖ δὲ ταῦτα προϊών ὁ ψαλμός. Οθεν οὐκ ἐπὶ πλεῖον τῶν τετρακοσίων έμεινεν. • Ἐὰν ἐγκαταλείπωσιν υἱοὶ αὐτοῦ τὸν νόμον μου, καὶ τοῖς κρίμασί μου μη πορευθῶσιν· ἐὰν τὰ δικαιώματά μου βεβηλώσωσι, καὶ τὰς ἐντολάς μου μὴ φυλάξωσιν· ἐπισκέψομαι ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας αὐτῶν, καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἀδικίας αὐ· τῶν. Οἱ υἱοὶ τοῦ Χριστοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ ἐτῶν ἡ βασιλεία Δαβὶδ τοῖς ἀπογόνοις αὐτοῦ παρ- COMMENT. IN PSALMOS. A mortuis ad immortalitatem resurrexit, et tanquam B C præcipuum quid atque efectum in nova fidelium creatura. Excelsum præ regibus terræ. Eos quidem qui illum cognoscunt subditos sub se habet, atque ei inclinatos; hostium vero atque corum qui illius detrectant imperium semper est sublimior : et hac ratione excelsus est præ omnibus regibus terræ, scu fideles sint illi reges, seu infideles. At David, qui uni tantum imperavit provincia, om- nibus regibus sublimior esse non potuit. VERS. 29. In sæculum servabo illi misericordiam meam. Illi, inquam, Christo, qui secundum homi- nem divina indiguit misericordia, si non propter seipsum, propter suos saltem Christianos ac fide- les, pro quibus ad Patrem rogabat, Dei atque hominum mediator effectus. Et testamentum suum fidele ipsi. Promissio, quæ ad ipsum David facta est, fidelis, hoc est, firma erit ipsi Christo, hoc est, adlimplebitur in eo. Dictum est enim superius : Usque in saculum pre- paraho semen ejus. Vers. 30. Et ponam in sæculum sæculi semen ejus. Semen Christi sermo est evangelicus, qui in discipulorum animis fuit disseminatus, qui sermo manet in sæculum sæculi. Vel pro semine ejus novum populum intellige, qui in omni gente gene- ratus est. Symmachus autem pro his verbis : in sæculum saculi, transtulit, Perpetuo. Vere autem contra Christi Ecclesiam portæ inferni in æternum non prævalebunt. Et thronum ejus sicut dies cœli. Et rursus ponam thronum regni ejus, ita perpetuum, ut dies cœli, qui perpetui sunt, et terminum suum usque ad n'undi consummationem servabunt. Similia sunt illa verba : Et permanebit cum sole, ut vidimus in psalmo LXXI. Dies autem cœli dicuntur, co quod a colo, ipso solis cursu effici videntur. Ostendant nobis igitur Judæi semen David positum in saculum saeculi, lioc est, conservatum in regno, aut regalem illius thronum adhuc permanere. Verum id non poterunt. In Jechonia etenim atque in Sedecia finem habuit regnum David. Uterque enim eorum a Babyloniis in captivitatem actus D est; et Sedecias quidem oculis orbatus, Jechonias vero in perpetua servitute detentus est. Tuncitaque destructum est prorsus regnum, et thronus David, et nullus amplius in eo sedit. Nam Zorobabel post reditum e captivitate non rex fuit, sed dux : adeo ut regnum David in posteros quadringentorum an- norum tempus non superaverit. VERS. 31-33. Si dereliquerint flii ejus legem meam, et in judiciis meis non ambulaverint : si justificationes meas profanaverint, et mandala mea non custodierint, visitabo in virga iniquitates eorum, et in verberibus injustitias eorum. Christi filii ii sunt qui per Evangelium, et per baptismatis lavacrum
24α He answered him on the way of his strength. He, the poor man who has grown weary as was stated above, spoke to the one to whom the prayer of the present psalm is directed. ‘Answering’ here is to be understood as speech simply, without any question, for among the meanings of the word ‘answer’ is a meaning of this kind. Understand the ‘way of strength’ as the time in which he is still able and has not become totally infirm, has not been entirely laid low by exhaustion.
β Τὴν ὀλιγότητα τῶν ἡμερῶν μου ἀνάγγειλόν μοι. Ὅμοιον τοῦτο τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ λη΄ ψαλμῷ, Γνώρισόν μοι, Κύριε, τὸ πέρας μου, καὶ τὸν ἀριθμὸν τῶν ἡμερῶν μου, τίς ἐστιν, ἵνα γνῶ, τί ὑστερῶ ἐγώ. Βλέπων, φησὶν, ἐμαυτὸν ἀτονοῦντα καὶ βαρυνόμενον, ὑπολαμβάνω καιρὸν ὀλίγον ὑπολελεῖφθαί μοι ζωῆς, ὃν γνωρισθῆναί μοι παρακαλῶ, ἵνα συντονωτέραν θήσω τὴν ἐπιμέλειαν τῆς ψυχῆς. β πάντα MAS2CBFHV : τὰ πάντα P.εἰς ἀθανασίαν, καὶ ὡς ἐξαίρετον τῆς καινῆς κτίσεως τῶν πιστῶν. Υψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Τους μὲν γὰρ ἐπιγνόντας αὐτὸν ὑποκεκλιμένους έχει τῶν πολεμούντων δὲ ἀνωτέρω γίνεται· καὶ τοῦτον τὸν τρόπον ὑψηλός ἐστι καὶ παρὰ τοῖς πιστοῖς βασιλεῦσι καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις. Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ περιεγένετο πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, μόνης βασιλεύσας τῆς Ἰουδαίας. Εἰς τὸν αἰωνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου. Χρήζοντι αὐτοῦ, κατὰ τὸ ἀνθρώπινον· ἢ καὶ οὐ δι' ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς ἐξ αὐτοῦ, φημὶ δὴ τοὺς Χριστιανοὺς, ὑπὲρ ὧν καὶ παρακαλεῖ τὸν Πατέρα, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων γεγονώς. Καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ. Ἡ ἐπαγγελία ἢ πρὸς τὸν Δαβὶδ πιστή, εἴτουν βεβαία ἔστα: ἐπ' αὐτῷ, δηλονότι τῷ Χριστῷ, τουτέστιν εἰς αὐτὸν ἀποβήσεται. Εἴρηται γὰρ ἀνωτέρω · "Εως τοῦ αἰῶν νος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ σπέρμα αὐτοῦ. Σπέρμα τοῦ Χριστοῦ ὁ παρ' αὐτοῦ σπαρεὶς ἐν ταῖς ψυχαῖς τῶν μαθητῶν λόγος τοῦ Εὐαγγελίου, ὅσπερ διαμένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· καὶ ὁ ἐν παντὶ ἔθνει ἀναγεννηθεὶς αὐτῷ λαός. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, Διηνεκώς ἐξέδωκεν δ Σύμμαχος. Καὶ ὄντως τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσι. Καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐ ρανοῦ. Καὶ αὖθις θήσω τὸν θρόνον αὐτοῦ τῆς βασι λείας οὕτω διαρκή, ὡς θήσω καὶ τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ· διαρκεῖς γὰρ αὗται ὡς μέχρι τῆς συντελείας τοῦ κόσμου φυλάττουσαι τὸν οἰκεῖον όρον. Εοικε δε τουτὶ τὸ ῥητὸν τῷ, Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, ἐν τῷ οπ' ψαλμῷ. Ἡμέραι δὲ λέγονται τοῦ οὐρανοῦ, ὡς αὐτοῦ ταύτας ἀποτελοῦντος, τῇ τοῦ ἡλίου φορά. Δειξάτωσαν δὲ Ἰουδαῖοι τὸ σπέρμα τοῦ Δαβίδ, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τεθὲν, τουτέστι, σωζόμενον ἐπὶ τῆς βασιλείας, ἔτι δὲ καὶ τὸν βασιλικόν θρόνον τοῦ Δαβὶδ μόνιμον. Αλλ' οὐκ ἂν δύναιντο. Εἰς Ἰεχο- νίαν γὰρ καὶ Σεδεκίαν κατέληξεν ἡ βασιλεία τοῦ Δαβίδ · Οὔς αἰχμαλώτους ἀνὰ μέρους οι Βαβυλώνιοι ἀπαγαγόντες, τὸν Σεδεκίαν μὲν ἀπετύφλωσαν, τὸν Ἰεχωνίαν δὲ δουλίᾳ ἀπέβαλον. Τηνικαῦτα δὲ κατα στραφέντος τέλεον καὶ τοῦ θρόνου Δαβίδ, οὐδεὶς τὸ λοιπὸν εἰς αὐτὸν ἐκάθισεν. Ὁ γὰρ Ζοροβάβελ μετά τὴν ἐπάνοδον τῆς αἰχμαλωσίας οὐ βασιλεὺς, ἀλλὰ δημαγωγός Ἰουδαίων γέγονεν. Δηλοῖ δὲ ταῦτα προϊών ὁ ψαλμός. Οθεν οὐκ ἐπὶ πλεῖον τῶν τετρακοσίων έμεινεν. • Ἐὰν ἐγκαταλείπωσιν υἱοὶ αὐτοῦ τὸν νόμον μου, καὶ τοῖς κρίμασί μου μη πορευθῶσιν· ἐὰν τὰ δικαιώματά μου βεβηλώσωσι, καὶ τὰς ἐντολάς μου μὴ φυλάξωσιν· ἐπισκέψομαι ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας αὐτῶν, καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἀδικίας αὐ· τῶν. Οἱ υἱοὶ τοῦ Χριστοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ ἐτῶν ἡ βασιλεία Δαβὶδ τοῖς ἀπογόνοις αὐτοῦ παρ- COMMENT. IN PSALMOS. A mortuis ad immortalitatem resurrexit, et tanquam B C præcipuum quid atque efectum in nova fidelium creatura. Excelsum præ regibus terræ. Eos quidem qui illum cognoscunt subditos sub se habet, atque ei inclinatos; hostium vero atque corum qui illius detrectant imperium semper est sublimior : et hac ratione excelsus est præ omnibus regibus terræ, scu fideles sint illi reges, seu infideles. At David, qui uni tantum imperavit provincia, om- nibus regibus sublimior esse non potuit. VERS. 29. In sæculum servabo illi misericordiam meam. Illi, inquam, Christo, qui secundum homi- nem divina indiguit misericordia, si non propter seipsum, propter suos saltem Christianos ac fide- les, pro quibus ad Patrem rogabat, Dei atque hominum mediator effectus. Et testamentum suum fidele ipsi. Promissio, quæ ad ipsum David facta est, fidelis, hoc est, firma erit ipsi Christo, hoc est, adlimplebitur in eo. Dictum est enim superius : Usque in saculum pre- paraho semen ejus. Vers. 30. Et ponam in sæculum sæculi semen ejus. Semen Christi sermo est evangelicus, qui in discipulorum animis fuit disseminatus, qui sermo manet in sæculum sæculi. Vel pro semine ejus novum populum intellige, qui in omni gente gene- ratus est. Symmachus autem pro his verbis : in sæculum saculi, transtulit, Perpetuo. Vere autem contra Christi Ecclesiam portæ inferni in æternum non prævalebunt. Et thronum ejus sicut dies cœli. Et rursus ponam thronum regni ejus, ita perpetuum, ut dies cœli, qui perpetui sunt, et terminum suum usque ad n'undi consummationem servabunt. Similia sunt illa verba : Et permanebit cum sole, ut vidimus in psalmo LXXI. Dies autem cœli dicuntur, co quod a colo, ipso solis cursu effici videntur. Ostendant nobis igitur Judæi semen David positum in saculum saeculi, lioc est, conservatum in regno, aut regalem illius thronum adhuc permanere. Verum id non poterunt. In Jechonia etenim atque in Sedecia finem habuit regnum David. Uterque enim eorum a Babyloniis in captivitatem actus D est; et Sedecias quidem oculis orbatus, Jechonias vero in perpetua servitute detentus est. Tuncitaque destructum est prorsus regnum, et thronus David, et nullus amplius in eo sedit. Nam Zorobabel post reditum e captivitate non rex fuit, sed dux : adeo ut regnum David in posteros quadringentorum an- norum tempus non superaverit. VERS. 31-33. Si dereliquerint flii ejus legem meam, et in judiciis meis non ambulaverint : si justificationes meas profanaverint, et mandala mea non custodierint, visitabo in virga iniquitates eorum, et in verberibus injustitias eorum. Christi filii ii sunt qui per Evangelium, et per baptismatis lavacrum
24β ‘Tell me the fewness of my days.’ This is similar to what was said in the thirty-eighth psalm, Make known to me, O Lord, my end and the number of my days, what it is, that I may know what I lack. Seeing myself weakened and oppressed, he says, I assume that little time of life remains for me, which I ask to be made known to me so that I may take care for my soul more intensely.
α Mὴ ἀναγάγῃς με ἐν ἡμίσει ἡμερῶν μου. Ἀναγωγὴν ἐνταῦθα λέγει, τὴν ἐκδημίαν τῆς ψυχῆς, ἀναγομένης διὰ τοῦ ἀέρος, ἢ ἀναγομένης τοῦ σώματος. Ἡμίσειαν δὲ ἡμερῶν, τὸ ἀτελὲς, ἤτοι τὸ ἀκαρποφόρητον τῶν ἡμερῶν τῶν ἀποκεκληρωμένων αὐτῷ εἰς καρποφορίαν· διὰ τοῦτο γὰρ ἡμέραι ζωῆς ἀποκληροῦνται τοῖς ἀνθρώποις, ἵνα καρποφορῶσιν. Εὔχεται οὖν, μὴ ἐν τῷ ἀκαρποφορήτῳ τῶν ἡμερῶν τῆς ζωῆς ἀποθανεῖν, ἀλλ’ ἔτι ζῆν ἄχρι καρποφορήσει. Ἢ καὶ διὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῷ νδ΄ ψαλμῷ, ὅτι, Ἄνδρες αἱμάτων καὶ δολιότητος οὐ μὴ ἡμισεύσωσι τὰς ἡμέρας αὐτῶν, οὗ τὴν ἐξήγησιν ζητήσας, ἀνάγνωθι.εἰς ἀθανασίαν, καὶ ὡς ἐξαίρετον τῆς καινῆς κτίσεως τῶν πιστῶν. Υψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Τους μὲν γὰρ ἐπιγνόντας αὐτὸν ὑποκεκλιμένους έχει τῶν πολεμούντων δὲ ἀνωτέρω γίνεται· καὶ τοῦτον τὸν τρόπον ὑψηλός ἐστι καὶ παρὰ τοῖς πιστοῖς βασιλεῦσι καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις. Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ περιεγένετο πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, μόνης βασιλεύσας τῆς Ἰουδαίας. Εἰς τὸν αἰωνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου. Χρήζοντι αὐτοῦ, κατὰ τὸ ἀνθρώπινον· ἢ καὶ οὐ δι' ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς ἐξ αὐτοῦ, φημὶ δὴ τοὺς Χριστιανοὺς, ὑπὲρ ὧν καὶ παρακαλεῖ τὸν Πατέρα, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων γεγονώς. Καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ. Ἡ ἐπαγγελία ἢ πρὸς τὸν Δαβὶδ πιστή, εἴτουν βεβαία ἔστα: ἐπ' αὐτῷ, δηλονότι τῷ Χριστῷ, τουτέστιν εἰς αὐτὸν ἀποβήσεται. Εἴρηται γὰρ ἀνωτέρω · "Εως τοῦ αἰῶν νος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ σπέρμα αὐτοῦ. Σπέρμα τοῦ Χριστοῦ ὁ παρ' αὐτοῦ σπαρεὶς ἐν ταῖς ψυχαῖς τῶν μαθητῶν λόγος τοῦ Εὐαγγελίου, ὅσπερ διαμένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· καὶ ὁ ἐν παντὶ ἔθνει ἀναγεννηθεὶς αὐτῷ λαός. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, Διηνεκώς ἐξέδωκεν δ Σύμμαχος. Καὶ ὄντως τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσι. Καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐ ρανοῦ. Καὶ αὖθις θήσω τὸν θρόνον αὐτοῦ τῆς βασι λείας οὕτω διαρκή, ὡς θήσω καὶ τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ· διαρκεῖς γὰρ αὗται ὡς μέχρι τῆς συντελείας τοῦ κόσμου φυλάττουσαι τὸν οἰκεῖον όρον. Εοικε δε τουτὶ τὸ ῥητὸν τῷ, Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, ἐν τῷ οπ' ψαλμῷ. Ἡμέραι δὲ λέγονται τοῦ οὐρανοῦ, ὡς αὐτοῦ ταύτας ἀποτελοῦντος, τῇ τοῦ ἡλίου φορά. Δειξάτωσαν δὲ Ἰουδαῖοι τὸ σπέρμα τοῦ Δαβίδ, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τεθὲν, τουτέστι, σωζόμενον ἐπὶ τῆς βασιλείας, ἔτι δὲ καὶ τὸν βασιλικόν θρόνον τοῦ Δαβὶδ μόνιμον. Αλλ' οὐκ ἂν δύναιντο. Εἰς Ἰεχο- νίαν γὰρ καὶ Σεδεκίαν κατέληξεν ἡ βασιλεία τοῦ Δαβίδ · Οὔς αἰχμαλώτους ἀνὰ μέρους οι Βαβυλώνιοι ἀπαγαγόντες, τὸν Σεδεκίαν μὲν ἀπετύφλωσαν, τὸν Ἰεχωνίαν δὲ δουλίᾳ ἀπέβαλον. Τηνικαῦτα δὲ κατα στραφέντος τέλεον καὶ τοῦ θρόνου Δαβίδ, οὐδεὶς τὸ λοιπὸν εἰς αὐτὸν ἐκάθισεν. Ὁ γὰρ Ζοροβάβελ μετά τὴν ἐπάνοδον τῆς αἰχμαλωσίας οὐ βασιλεὺς, ἀλλὰ δημαγωγός Ἰουδαίων γέγονεν. Δηλοῖ δὲ ταῦτα προϊών ὁ ψαλμός. Οθεν οὐκ ἐπὶ πλεῖον τῶν τετρακοσίων έμεινεν. • Ἐὰν ἐγκαταλείπωσιν υἱοὶ αὐτοῦ τὸν νόμον μου, καὶ τοῖς κρίμασί μου μη πορευθῶσιν· ἐὰν τὰ δικαιώματά μου βεβηλώσωσι, καὶ τὰς ἐντολάς μου μὴ φυλάξωσιν· ἐπισκέψομαι ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας αὐτῶν, καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἀδικίας αὐ· τῶν. Οἱ υἱοὶ τοῦ Χριστοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ ἐτῶν ἡ βασιλεία Δαβὶδ τοῖς ἀπογόνοις αὐτοῦ παρ- COMMENT. IN PSALMOS. A mortuis ad immortalitatem resurrexit, et tanquam B C præcipuum quid atque efectum in nova fidelium creatura. Excelsum præ regibus terræ. Eos quidem qui illum cognoscunt subditos sub se habet, atque ei inclinatos; hostium vero atque corum qui illius detrectant imperium semper est sublimior : et hac ratione excelsus est præ omnibus regibus terræ, scu fideles sint illi reges, seu infideles. At David, qui uni tantum imperavit provincia, om- nibus regibus sublimior esse non potuit. VERS. 29. In sæculum servabo illi misericordiam meam. Illi, inquam, Christo, qui secundum homi- nem divina indiguit misericordia, si non propter seipsum, propter suos saltem Christianos ac fide- les, pro quibus ad Patrem rogabat, Dei atque hominum mediator effectus. Et testamentum suum fidele ipsi. Promissio, quæ ad ipsum David facta est, fidelis, hoc est, firma erit ipsi Christo, hoc est, adlimplebitur in eo. Dictum est enim superius : Usque in saculum pre- paraho semen ejus. Vers. 30. Et ponam in sæculum sæculi semen ejus. Semen Christi sermo est evangelicus, qui in discipulorum animis fuit disseminatus, qui sermo manet in sæculum sæculi. Vel pro semine ejus novum populum intellige, qui in omni gente gene- ratus est. Symmachus autem pro his verbis : in sæculum saculi, transtulit, Perpetuo. Vere autem contra Christi Ecclesiam portæ inferni in æternum non prævalebunt. Et thronum ejus sicut dies cœli. Et rursus ponam thronum regni ejus, ita perpetuum, ut dies cœli, qui perpetui sunt, et terminum suum usque ad n'undi consummationem servabunt. Similia sunt illa verba : Et permanebit cum sole, ut vidimus in psalmo LXXI. Dies autem cœli dicuntur, co quod a colo, ipso solis cursu effici videntur. Ostendant nobis igitur Judæi semen David positum in saculum saeculi, lioc est, conservatum in regno, aut regalem illius thronum adhuc permanere. Verum id non poterunt. In Jechonia etenim atque in Sedecia finem habuit regnum David. Uterque enim eorum a Babyloniis in captivitatem actus D est; et Sedecias quidem oculis orbatus, Jechonias vero in perpetua servitute detentus est. Tuncitaque destructum est prorsus regnum, et thronus David, et nullus amplius in eo sedit. Nam Zorobabel post reditum e captivitate non rex fuit, sed dux : adeo ut regnum David in posteros quadringentorum an- norum tempus non superaverit. VERS. 31-33. Si dereliquerint flii ejus legem meam, et in judiciis meis non ambulaverint : si justificationes meas profanaverint, et mandala mea non custodierint, visitabo in virga iniquitates eorum, et in verberibus injustitias eorum. Christi filii ii sunt qui per Evangelium, et per baptismatis lavacrum
25α Do not lead me up in half of my days. ‘Leading up’ is what he here calls the departure of the soul, being led up through the air or being led up from the body. ‘Half of days’ is what does not achieve its end, namely, the failure to bear fruit in the days allotted to him for bearing fruit, for it is on this account that days of life are allotted to men, so that that they may bear fruit. He prays accordingly not to die in unfruitfulness of the days of his life, but to live until he will bear fruit. Or else on account of what was said in the fifty-fourth psalm, that, Men of bloodshed and guile will surely not live out half of their days, and look this up and read the explanation.
β Ἐν γενεᾷ γενεῶν τὰ ἔτη σου. Γενεὰ γενεῶν, τὸ, ἀεὶ, δηλοῖ παρ’ Ἑβραίοις. Παραπλέκει δὲ τῇ προσευχῇ καὶ δόγματα· Σὺ δὲ, φησὶν, ἀΐδιος εἶ καὶ αἰώνιος, καὶ ὑπεραιώνιος κατὰ τὴν θεότητα.εἰς ἀθανασίαν, καὶ ὡς ἐξαίρετον τῆς καινῆς κτίσεως τῶν πιστῶν. Υψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Τους μὲν γὰρ ἐπιγνόντας αὐτὸν ὑποκεκλιμένους έχει τῶν πολεμούντων δὲ ἀνωτέρω γίνεται· καὶ τοῦτον τὸν τρόπον ὑψηλός ἐστι καὶ παρὰ τοῖς πιστοῖς βασιλεῦσι καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις. Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ περιεγένετο πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, μόνης βασιλεύσας τῆς Ἰουδαίας. Εἰς τὸν αἰωνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου. Χρήζοντι αὐτοῦ, κατὰ τὸ ἀνθρώπινον· ἢ καὶ οὐ δι' ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς ἐξ αὐτοῦ, φημὶ δὴ τοὺς Χριστιανοὺς, ὑπὲρ ὧν καὶ παρακαλεῖ τὸν Πατέρα, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων γεγονώς. Καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ. Ἡ ἐπαγγελία ἢ πρὸς τὸν Δαβὶδ πιστή, εἴτουν βεβαία ἔστα: ἐπ' αὐτῷ, δηλονότι τῷ Χριστῷ, τουτέστιν εἰς αὐτὸν ἀποβήσεται. Εἴρηται γὰρ ἀνωτέρω · "Εως τοῦ αἰῶν νος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ σπέρμα αὐτοῦ. Σπέρμα τοῦ Χριστοῦ ὁ παρ' αὐτοῦ σπαρεὶς ἐν ταῖς ψυχαῖς τῶν μαθητῶν λόγος τοῦ Εὐαγγελίου, ὅσπερ διαμένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· καὶ ὁ ἐν παντὶ ἔθνει ἀναγεννηθεὶς αὐτῷ λαός. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, Διηνεκώς ἐξέδωκεν δ Σύμμαχος. Καὶ ὄντως τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσι. Καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐ ρανοῦ. Καὶ αὖθις θήσω τὸν θρόνον αὐτοῦ τῆς βασι λείας οὕτω διαρκή, ὡς θήσω καὶ τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ· διαρκεῖς γὰρ αὗται ὡς μέχρι τῆς συντελείας τοῦ κόσμου φυλάττουσαι τὸν οἰκεῖον όρον. Εοικε δε τουτὶ τὸ ῥητὸν τῷ, Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, ἐν τῷ οπ' ψαλμῷ. Ἡμέραι δὲ λέγονται τοῦ οὐρανοῦ, ὡς αὐτοῦ ταύτας ἀποτελοῦντος, τῇ τοῦ ἡλίου φορά. Δειξάτωσαν δὲ Ἰουδαῖοι τὸ σπέρμα τοῦ Δαβίδ, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τεθὲν, τουτέστι, σωζόμενον ἐπὶ τῆς βασιλείας, ἔτι δὲ καὶ τὸν βασιλικόν θρόνον τοῦ Δαβὶδ μόνιμον. Αλλ' οὐκ ἂν δύναιντο. Εἰς Ἰεχο- νίαν γὰρ καὶ Σεδεκίαν κατέληξεν ἡ βασιλεία τοῦ Δαβίδ · Οὔς αἰχμαλώτους ἀνὰ μέρους οι Βαβυλώνιοι ἀπαγαγόντες, τὸν Σεδεκίαν μὲν ἀπετύφλωσαν, τὸν Ἰεχωνίαν δὲ δουλίᾳ ἀπέβαλον. Τηνικαῦτα δὲ κατα στραφέντος τέλεον καὶ τοῦ θρόνου Δαβίδ, οὐδεὶς τὸ λοιπὸν εἰς αὐτὸν ἐκάθισεν. Ὁ γὰρ Ζοροβάβελ μετά τὴν ἐπάνοδον τῆς αἰχμαλωσίας οὐ βασιλεὺς, ἀλλὰ δημαγωγός Ἰουδαίων γέγονεν. Δηλοῖ δὲ ταῦτα προϊών ὁ ψαλμός. Οθεν οὐκ ἐπὶ πλεῖον τῶν τετρακοσίων έμεινεν. • Ἐὰν ἐγκαταλείπωσιν υἱοὶ αὐτοῦ τὸν νόμον μου, καὶ τοῖς κρίμασί μου μη πορευθῶσιν· ἐὰν τὰ δικαιώματά μου βεβηλώσωσι, καὶ τὰς ἐντολάς μου μὴ φυλάξωσιν· ἐπισκέψομαι ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας αὐτῶν, καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἀδικίας αὐ· τῶν. Οἱ υἱοὶ τοῦ Χριστοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ ἐτῶν ἡ βασιλεία Δαβὶδ τοῖς ἀπογόνοις αὐτοῦ παρ- COMMENT. IN PSALMOS. A mortuis ad immortalitatem resurrexit, et tanquam B C præcipuum quid atque efectum in nova fidelium creatura. Excelsum præ regibus terræ. Eos quidem qui illum cognoscunt subditos sub se habet, atque ei inclinatos; hostium vero atque corum qui illius detrectant imperium semper est sublimior : et hac ratione excelsus est præ omnibus regibus terræ, scu fideles sint illi reges, seu infideles. At David, qui uni tantum imperavit provincia, om- nibus regibus sublimior esse non potuit. VERS. 29. In sæculum servabo illi misericordiam meam. Illi, inquam, Christo, qui secundum homi- nem divina indiguit misericordia, si non propter seipsum, propter suos saltem Christianos ac fide- les, pro quibus ad Patrem rogabat, Dei atque hominum mediator effectus. Et testamentum suum fidele ipsi. Promissio, quæ ad ipsum David facta est, fidelis, hoc est, firma erit ipsi Christo, hoc est, adlimplebitur in eo. Dictum est enim superius : Usque in saculum pre- paraho semen ejus. Vers. 30. Et ponam in sæculum sæculi semen ejus. Semen Christi sermo est evangelicus, qui in discipulorum animis fuit disseminatus, qui sermo manet in sæculum sæculi. Vel pro semine ejus novum populum intellige, qui in omni gente gene- ratus est. Symmachus autem pro his verbis : in sæculum saculi, transtulit, Perpetuo. Vere autem contra Christi Ecclesiam portæ inferni in æternum non prævalebunt. Et thronum ejus sicut dies cœli. Et rursus ponam thronum regni ejus, ita perpetuum, ut dies cœli, qui perpetui sunt, et terminum suum usque ad n'undi consummationem servabunt. Similia sunt illa verba : Et permanebit cum sole, ut vidimus in psalmo LXXI. Dies autem cœli dicuntur, co quod a colo, ipso solis cursu effici videntur. Ostendant nobis igitur Judæi semen David positum in saculum saeculi, lioc est, conservatum in regno, aut regalem illius thronum adhuc permanere. Verum id non poterunt. In Jechonia etenim atque in Sedecia finem habuit regnum David. Uterque enim eorum a Babyloniis in captivitatem actus D est; et Sedecias quidem oculis orbatus, Jechonias vero in perpetua servitute detentus est. Tuncitaque destructum est prorsus regnum, et thronus David, et nullus amplius in eo sedit. Nam Zorobabel post reditum e captivitate non rex fuit, sed dux : adeo ut regnum David in posteros quadringentorum an- norum tempus non superaverit. VERS. 31-33. Si dereliquerint flii ejus legem meam, et in judiciis meis non ambulaverint : si justificationes meas profanaverint, et mandala mea non custodierint, visitabo in virga iniquitates eorum, et in verberibus injustitias eorum. Christi filii ii sunt qui per Evangelium, et per baptismatis lavacrum
25β Your years are for generation of generations ‘Generation of generations’ signifies ‘forever’ among the Hebrews. He also intertwines doctrines with the prayer. But you, he says, are everlasting and eternal and super-eternal according to your divinity.
α Κατ’ ἀρχὰς σὺ, Κύριε, τὴν γῆν ἐθεμελίωσας. Ἥδρασας, ἐποίησας.εἰς ἀθανασίαν, καὶ ὡς ἐξαίρετον τῆς καινῆς κτίσεως τῶν πιστῶν. Υψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Τους μὲν γὰρ ἐπιγνόντας αὐτὸν ὑποκεκλιμένους έχει τῶν πολεμούντων δὲ ἀνωτέρω γίνεται· καὶ τοῦτον τὸν τρόπον ὑψηλός ἐστι καὶ παρὰ τοῖς πιστοῖς βασιλεῦσι καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις. Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ περιεγένετο πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, μόνης βασιλεύσας τῆς Ἰουδαίας. Εἰς τὸν αἰωνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου. Χρήζοντι αὐτοῦ, κατὰ τὸ ἀνθρώπινον· ἢ καὶ οὐ δι' ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς ἐξ αὐτοῦ, φημὶ δὴ τοὺς Χριστιανοὺς, ὑπὲρ ὧν καὶ παρακαλεῖ τὸν Πατέρα, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων γεγονώς. Καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ. Ἡ ἐπαγγελία ἢ πρὸς τὸν Δαβὶδ πιστή, εἴτουν βεβαία ἔστα: ἐπ' αὐτῷ, δηλονότι τῷ Χριστῷ, τουτέστιν εἰς αὐτὸν ἀποβήσεται. Εἴρηται γὰρ ἀνωτέρω · "Εως τοῦ αἰῶν νος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ σπέρμα αὐτοῦ. Σπέρμα τοῦ Χριστοῦ ὁ παρ' αὐτοῦ σπαρεὶς ἐν ταῖς ψυχαῖς τῶν μαθητῶν λόγος τοῦ Εὐαγγελίου, ὅσπερ διαμένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· καὶ ὁ ἐν παντὶ ἔθνει ἀναγεννηθεὶς αὐτῷ λαός. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, Διηνεκώς ἐξέδωκεν δ Σύμμαχος. Καὶ ὄντως τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσι. Καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐ ρανοῦ. Καὶ αὖθις θήσω τὸν θρόνον αὐτοῦ τῆς βασι λείας οὕτω διαρκή, ὡς θήσω καὶ τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ· διαρκεῖς γὰρ αὗται ὡς μέχρι τῆς συντελείας τοῦ κόσμου φυλάττουσαι τὸν οἰκεῖον όρον. Εοικε δε τουτὶ τὸ ῥητὸν τῷ, Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, ἐν τῷ οπ' ψαλμῷ. Ἡμέραι δὲ λέγονται τοῦ οὐρανοῦ, ὡς αὐτοῦ ταύτας ἀποτελοῦντος, τῇ τοῦ ἡλίου φορά. Δειξάτωσαν δὲ Ἰουδαῖοι τὸ σπέρμα τοῦ Δαβίδ, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τεθὲν, τουτέστι, σωζόμενον ἐπὶ τῆς βασιλείας, ἔτι δὲ καὶ τὸν βασιλικόν θρόνον τοῦ Δαβὶδ μόνιμον. Αλλ' οὐκ ἂν δύναιντο. Εἰς Ἰεχο- νίαν γὰρ καὶ Σεδεκίαν κατέληξεν ἡ βασιλεία τοῦ Δαβίδ · Οὔς αἰχμαλώτους ἀνὰ μέρους οι Βαβυλώνιοι ἀπαγαγόντες, τὸν Σεδεκίαν μὲν ἀπετύφλωσαν, τὸν Ἰεχωνίαν δὲ δουλίᾳ ἀπέβαλον. Τηνικαῦτα δὲ κατα στραφέντος τέλεον καὶ τοῦ θρόνου Δαβίδ, οὐδεὶς τὸ λοιπὸν εἰς αὐτὸν ἐκάθισεν. Ὁ γὰρ Ζοροβάβελ μετά τὴν ἐπάνοδον τῆς αἰχμαλωσίας οὐ βασιλεὺς, ἀλλὰ δημαγωγός Ἰουδαίων γέγονεν. Δηλοῖ δὲ ταῦτα προϊών ὁ ψαλμός. Οθεν οὐκ ἐπὶ πλεῖον τῶν τετρακοσίων έμεινεν. • Ἐὰν ἐγκαταλείπωσιν υἱοὶ αὐτοῦ τὸν νόμον μου, καὶ τοῖς κρίμασί μου μη πορευθῶσιν· ἐὰν τὰ δικαιώματά μου βεβηλώσωσι, καὶ τὰς ἐντολάς μου μὴ φυλάξωσιν· ἐπισκέψομαι ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας αὐτῶν, καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἀδικίας αὐ· τῶν. Οἱ υἱοὶ τοῦ Χριστοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ ἐτῶν ἡ βασιλεία Δαβὶδ τοῖς ἀπογόνοις αὐτοῦ παρ- COMMENT. IN PSALMOS. A mortuis ad immortalitatem resurrexit, et tanquam B C præcipuum quid atque efectum in nova fidelium creatura. Excelsum præ regibus terræ. Eos quidem qui illum cognoscunt subditos sub se habet, atque ei inclinatos; hostium vero atque corum qui illius detrectant imperium semper est sublimior : et hac ratione excelsus est præ omnibus regibus terræ, scu fideles sint illi reges, seu infideles. At David, qui uni tantum imperavit provincia, om- nibus regibus sublimior esse non potuit. VERS. 29. In sæculum servabo illi misericordiam meam. Illi, inquam, Christo, qui secundum homi- nem divina indiguit misericordia, si non propter seipsum, propter suos saltem Christianos ac fide- les, pro quibus ad Patrem rogabat, Dei atque hominum mediator effectus. Et testamentum suum fidele ipsi. Promissio, quæ ad ipsum David facta est, fidelis, hoc est, firma erit ipsi Christo, hoc est, adlimplebitur in eo. Dictum est enim superius : Usque in saculum pre- paraho semen ejus. Vers. 30. Et ponam in sæculum sæculi semen ejus. Semen Christi sermo est evangelicus, qui in discipulorum animis fuit disseminatus, qui sermo manet in sæculum sæculi. Vel pro semine ejus novum populum intellige, qui in omni gente gene- ratus est. Symmachus autem pro his verbis : in sæculum saculi, transtulit, Perpetuo. Vere autem contra Christi Ecclesiam portæ inferni in æternum non prævalebunt. Et thronum ejus sicut dies cœli. Et rursus ponam thronum regni ejus, ita perpetuum, ut dies cœli, qui perpetui sunt, et terminum suum usque ad n'undi consummationem servabunt. Similia sunt illa verba : Et permanebit cum sole, ut vidimus in psalmo LXXI. Dies autem cœli dicuntur, co quod a colo, ipso solis cursu effici videntur. Ostendant nobis igitur Judæi semen David positum in saculum saeculi, lioc est, conservatum in regno, aut regalem illius thronum adhuc permanere. Verum id non poterunt. In Jechonia etenim atque in Sedecia finem habuit regnum David. Uterque enim eorum a Babyloniis in captivitatem actus D est; et Sedecias quidem oculis orbatus, Jechonias vero in perpetua servitute detentus est. Tuncitaque destructum est prorsus regnum, et thronus David, et nullus amplius in eo sedit. Nam Zorobabel post reditum e captivitate non rex fuit, sed dux : adeo ut regnum David in posteros quadringentorum an- norum tempus non superaverit. VERS. 31-33. Si dereliquerint flii ejus legem meam, et in judiciis meis non ambulaverint : si justificationes meas profanaverint, et mandala mea non custodierint, visitabo in virga iniquitates eorum, et in verberibus injustitias eorum. Christi filii ii sunt qui per Evangelium, et per baptismatis lavacrum
26α In the beginning, O Lord, you founded the earth. You established, you made it.
β Καὶ ἔργα τῶν χειρῶν σού εἰσιν οἱ οὐρανοί. | Τῆς ἐνεργητικῆς σου δυνάμεως. Οὐρανοὶ δὲ, ὁ πρῶτος καὶ τὸ στερέωμα· Ἐν ἀρχῇ γὰρ, φησὶν, ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, καὶ αὖθις, Καὶ ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς τὸ στερέωμα οὐρανόν.εἰς ἀθανασίαν, καὶ ὡς ἐξαίρετον τῆς καινῆς κτίσεως τῶν πιστῶν. Υψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Τους μὲν γὰρ ἐπιγνόντας αὐτὸν ὑποκεκλιμένους έχει τῶν πολεμούντων δὲ ἀνωτέρω γίνεται· καὶ τοῦτον τὸν τρόπον ὑψηλός ἐστι καὶ παρὰ τοῖς πιστοῖς βασιλεῦσι καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις. Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ περιεγένετο πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, μόνης βασιλεύσας τῆς Ἰουδαίας. Εἰς τὸν αἰωνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου. Χρήζοντι αὐτοῦ, κατὰ τὸ ἀνθρώπινον· ἢ καὶ οὐ δι' ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς ἐξ αὐτοῦ, φημὶ δὴ τοὺς Χριστιανοὺς, ὑπὲρ ὧν καὶ παρακαλεῖ τὸν Πατέρα, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων γεγονώς. Καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ. Ἡ ἐπαγγελία ἢ πρὸς τὸν Δαβὶδ πιστή, εἴτουν βεβαία ἔστα: ἐπ' αὐτῷ, δηλονότι τῷ Χριστῷ, τουτέστιν εἰς αὐτὸν ἀποβήσεται. Εἴρηται γὰρ ἀνωτέρω · "Εως τοῦ αἰῶν νος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ σπέρμα αὐτοῦ. Σπέρμα τοῦ Χριστοῦ ὁ παρ' αὐτοῦ σπαρεὶς ἐν ταῖς ψυχαῖς τῶν μαθητῶν λόγος τοῦ Εὐαγγελίου, ὅσπερ διαμένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· καὶ ὁ ἐν παντὶ ἔθνει ἀναγεννηθεὶς αὐτῷ λαός. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, Διηνεκώς ἐξέδωκεν δ Σύμμαχος. Καὶ ὄντως τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσι. Καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐ ρανοῦ. Καὶ αὖθις θήσω τὸν θρόνον αὐτοῦ τῆς βασι λείας οὕτω διαρκή, ὡς θήσω καὶ τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ· διαρκεῖς γὰρ αὗται ὡς μέχρι τῆς συντελείας τοῦ κόσμου φυλάττουσαι τὸν οἰκεῖον όρον. Εοικε δε τουτὶ τὸ ῥητὸν τῷ, Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, ἐν τῷ οπ' ψαλμῷ. Ἡμέραι δὲ λέγονται τοῦ οὐρανοῦ, ὡς αὐτοῦ ταύτας ἀποτελοῦντος, τῇ τοῦ ἡλίου φορά. Δειξάτωσαν δὲ Ἰουδαῖοι τὸ σπέρμα τοῦ Δαβίδ, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τεθὲν, τουτέστι, σωζόμενον ἐπὶ τῆς βασιλείας, ἔτι δὲ καὶ τὸν βασιλικόν θρόνον τοῦ Δαβὶδ μόνιμον. Αλλ' οὐκ ἂν δύναιντο. Εἰς Ἰεχο- νίαν γὰρ καὶ Σεδεκίαν κατέληξεν ἡ βασιλεία τοῦ Δαβίδ · Οὔς αἰχμαλώτους ἀνὰ μέρους οι Βαβυλώνιοι ἀπαγαγόντες, τὸν Σεδεκίαν μὲν ἀπετύφλωσαν, τὸν Ἰεχωνίαν δὲ δουλίᾳ ἀπέβαλον. Τηνικαῦτα δὲ κατα στραφέντος τέλεον καὶ τοῦ θρόνου Δαβίδ, οὐδεὶς τὸ λοιπὸν εἰς αὐτὸν ἐκάθισεν. Ὁ γὰρ Ζοροβάβελ μετά τὴν ἐπάνοδον τῆς αἰχμαλωσίας οὐ βασιλεὺς, ἀλλὰ δημαγωγός Ἰουδαίων γέγονεν. Δηλοῖ δὲ ταῦτα προϊών ὁ ψαλμός. Οθεν οὐκ ἐπὶ πλεῖον τῶν τετρακοσίων έμεινεν. • Ἐὰν ἐγκαταλείπωσιν υἱοὶ αὐτοῦ τὸν νόμον μου, καὶ τοῖς κρίμασί μου μη πορευθῶσιν· ἐὰν τὰ δικαιώματά μου βεβηλώσωσι, καὶ τὰς ἐντολάς μου μὴ φυλάξωσιν· ἐπισκέψομαι ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας αὐτῶν, καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἀδικίας αὐ· τῶν. Οἱ υἱοὶ τοῦ Χριστοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ ἐτῶν ἡ βασιλεία Δαβὶδ τοῖς ἀπογόνοις αὐτοῦ παρ- COMMENT. IN PSALMOS. A mortuis ad immortalitatem resurrexit, et tanquam B C præcipuum quid atque efectum in nova fidelium creatura. Excelsum præ regibus terræ. Eos quidem qui illum cognoscunt subditos sub se habet, atque ei inclinatos; hostium vero atque corum qui illius detrectant imperium semper est sublimior : et hac ratione excelsus est præ omnibus regibus terræ, scu fideles sint illi reges, seu infideles. At David, qui uni tantum imperavit provincia, om- nibus regibus sublimior esse non potuit. VERS. 29. In sæculum servabo illi misericordiam meam. Illi, inquam, Christo, qui secundum homi- nem divina indiguit misericordia, si non propter seipsum, propter suos saltem Christianos ac fide- les, pro quibus ad Patrem rogabat, Dei atque hominum mediator effectus. Et testamentum suum fidele ipsi. Promissio, quæ ad ipsum David facta est, fidelis, hoc est, firma erit ipsi Christo, hoc est, adlimplebitur in eo. Dictum est enim superius : Usque in saculum pre- paraho semen ejus. Vers. 30. Et ponam in sæculum sæculi semen ejus. Semen Christi sermo est evangelicus, qui in discipulorum animis fuit disseminatus, qui sermo manet in sæculum sæculi. Vel pro semine ejus novum populum intellige, qui in omni gente gene- ratus est. Symmachus autem pro his verbis : in sæculum saculi, transtulit, Perpetuo. Vere autem contra Christi Ecclesiam portæ inferni in æternum non prævalebunt. Et thronum ejus sicut dies cœli. Et rursus ponam thronum regni ejus, ita perpetuum, ut dies cœli, qui perpetui sunt, et terminum suum usque ad n'undi consummationem servabunt. Similia sunt illa verba : Et permanebit cum sole, ut vidimus in psalmo LXXI. Dies autem cœli dicuntur, co quod a colo, ipso solis cursu effici videntur. Ostendant nobis igitur Judæi semen David positum in saculum saeculi, lioc est, conservatum in regno, aut regalem illius thronum adhuc permanere. Verum id non poterunt. In Jechonia etenim atque in Sedecia finem habuit regnum David. Uterque enim eorum a Babyloniis in captivitatem actus D est; et Sedecias quidem oculis orbatus, Jechonias vero in perpetua servitute detentus est. Tuncitaque destructum est prorsus regnum, et thronus David, et nullus amplius in eo sedit. Nam Zorobabel post reditum e captivitate non rex fuit, sed dux : adeo ut regnum David in posteros quadringentorum an- norum tempus non superaverit. VERS. 31-33. Si dereliquerint flii ejus legem meam, et in judiciis meis non ambulaverint : si justificationes meas profanaverint, et mandala mea non custodierint, visitabo in virga iniquitates eorum, et in verberibus injustitias eorum. Christi filii ii sunt qui per Evangelium, et per baptismatis lavacrum
26β And the heavens are the works of your hands. Of your active power. The ‘heavens’ are the first one and the firmament, for it is written, In the beginning God made the heaven and the earth, and again, And God called the firmament heaven.
α Αὐτοὶ ἀπολοῦνται. Ἀλλοιούμενοι, ὡς ποιήματα.εἰς ἀθανασίαν, καὶ ὡς ἐξαίρετον τῆς καινῆς κτίσεως τῶν πιστῶν. Υψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Τους μὲν γὰρ ἐπιγνόντας αὐτὸν ὑποκεκλιμένους έχει τῶν πολεμούντων δὲ ἀνωτέρω γίνεται· καὶ τοῦτον τὸν τρόπον ὑψηλός ἐστι καὶ παρὰ τοῖς πιστοῖς βασιλεῦσι καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις. Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ περιεγένετο πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, μόνης βασιλεύσας τῆς Ἰουδαίας. Εἰς τὸν αἰωνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου. Χρήζοντι αὐτοῦ, κατὰ τὸ ἀνθρώπινον· ἢ καὶ οὐ δι' ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς ἐξ αὐτοῦ, φημὶ δὴ τοὺς Χριστιανοὺς, ὑπὲρ ὧν καὶ παρακαλεῖ τὸν Πατέρα, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων γεγονώς. Καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ. Ἡ ἐπαγγελία ἢ πρὸς τὸν Δαβὶδ πιστή, εἴτουν βεβαία ἔστα: ἐπ' αὐτῷ, δηλονότι τῷ Χριστῷ, τουτέστιν εἰς αὐτὸν ἀποβήσεται. Εἴρηται γὰρ ἀνωτέρω · "Εως τοῦ αἰῶν νος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ σπέρμα αὐτοῦ. Σπέρμα τοῦ Χριστοῦ ὁ παρ' αὐτοῦ σπαρεὶς ἐν ταῖς ψυχαῖς τῶν μαθητῶν λόγος τοῦ Εὐαγγελίου, ὅσπερ διαμένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· καὶ ὁ ἐν παντὶ ἔθνει ἀναγεννηθεὶς αὐτῷ λαός. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, Διηνεκώς ἐξέδωκεν δ Σύμμαχος. Καὶ ὄντως τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσι. Καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐ ρανοῦ. Καὶ αὖθις θήσω τὸν θρόνον αὐτοῦ τῆς βασι λείας οὕτω διαρκή, ὡς θήσω καὶ τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ· διαρκεῖς γὰρ αὗται ὡς μέχρι τῆς συντελείας τοῦ κόσμου φυλάττουσαι τὸν οἰκεῖον όρον. Εοικε δε τουτὶ τὸ ῥητὸν τῷ, Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, ἐν τῷ οπ' ψαλμῷ. Ἡμέραι δὲ λέγονται τοῦ οὐρανοῦ, ὡς αὐτοῦ ταύτας ἀποτελοῦντος, τῇ τοῦ ἡλίου φορά. Δειξάτωσαν δὲ Ἰουδαῖοι τὸ σπέρμα τοῦ Δαβίδ, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τεθὲν, τουτέστι, σωζόμενον ἐπὶ τῆς βασιλείας, ἔτι δὲ καὶ τὸν βασιλικόν θρόνον τοῦ Δαβὶδ μόνιμον. Αλλ' οὐκ ἂν δύναιντο. Εἰς Ἰεχο- νίαν γὰρ καὶ Σεδεκίαν κατέληξεν ἡ βασιλεία τοῦ Δαβίδ · Οὔς αἰχμαλώτους ἀνὰ μέρους οι Βαβυλώνιοι ἀπαγαγόντες, τὸν Σεδεκίαν μὲν ἀπετύφλωσαν, τὸν Ἰεχωνίαν δὲ δουλίᾳ ἀπέβαλον. Τηνικαῦτα δὲ κατα στραφέντος τέλεον καὶ τοῦ θρόνου Δαβίδ, οὐδεὶς τὸ λοιπὸν εἰς αὐτὸν ἐκάθισεν. Ὁ γὰρ Ζοροβάβελ μετά τὴν ἐπάνοδον τῆς αἰχμαλωσίας οὐ βασιλεὺς, ἀλλὰ δημαγωγός Ἰουδαίων γέγονεν. Δηλοῖ δὲ ταῦτα προϊών ὁ ψαλμός. Οθεν οὐκ ἐπὶ πλεῖον τῶν τετρακοσίων έμεινεν. • Ἐὰν ἐγκαταλείπωσιν υἱοὶ αὐτοῦ τὸν νόμον μου, καὶ τοῖς κρίμασί μου μη πορευθῶσιν· ἐὰν τὰ δικαιώματά μου βεβηλώσωσι, καὶ τὰς ἐντολάς μου μὴ φυλάξωσιν· ἐπισκέψομαι ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας αὐτῶν, καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἀδικίας αὐ· τῶν. Οἱ υἱοὶ τοῦ Χριστοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ ἐτῶν ἡ βασιλεία Δαβὶδ τοῖς ἀπογόνοις αὐτοῦ παρ- COMMENT. IN PSALMOS. A mortuis ad immortalitatem resurrexit, et tanquam B C præcipuum quid atque efectum in nova fidelium creatura. Excelsum præ regibus terræ. Eos quidem qui illum cognoscunt subditos sub se habet, atque ei inclinatos; hostium vero atque corum qui illius detrectant imperium semper est sublimior : et hac ratione excelsus est præ omnibus regibus terræ, scu fideles sint illi reges, seu infideles. At David, qui uni tantum imperavit provincia, om- nibus regibus sublimior esse non potuit. VERS. 29. In sæculum servabo illi misericordiam meam. Illi, inquam, Christo, qui secundum homi- nem divina indiguit misericordia, si non propter seipsum, propter suos saltem Christianos ac fide- les, pro quibus ad Patrem rogabat, Dei atque hominum mediator effectus. Et testamentum suum fidele ipsi. Promissio, quæ ad ipsum David facta est, fidelis, hoc est, firma erit ipsi Christo, hoc est, adlimplebitur in eo. Dictum est enim superius : Usque in saculum pre- paraho semen ejus. Vers. 30. Et ponam in sæculum sæculi semen ejus. Semen Christi sermo est evangelicus, qui in discipulorum animis fuit disseminatus, qui sermo manet in sæculum sæculi. Vel pro semine ejus novum populum intellige, qui in omni gente gene- ratus est. Symmachus autem pro his verbis : in sæculum saculi, transtulit, Perpetuo. Vere autem contra Christi Ecclesiam portæ inferni in æternum non prævalebunt. Et thronum ejus sicut dies cœli. Et rursus ponam thronum regni ejus, ita perpetuum, ut dies cœli, qui perpetui sunt, et terminum suum usque ad n'undi consummationem servabunt. Similia sunt illa verba : Et permanebit cum sole, ut vidimus in psalmo LXXI. Dies autem cœli dicuntur, co quod a colo, ipso solis cursu effici videntur. Ostendant nobis igitur Judæi semen David positum in saculum saeculi, lioc est, conservatum in regno, aut regalem illius thronum adhuc permanere. Verum id non poterunt. In Jechonia etenim atque in Sedecia finem habuit regnum David. Uterque enim eorum a Babyloniis in captivitatem actus D est; et Sedecias quidem oculis orbatus, Jechonias vero in perpetua servitute detentus est. Tuncitaque destructum est prorsus regnum, et thronus David, et nullus amplius in eo sedit. Nam Zorobabel post reditum e captivitate non rex fuit, sed dux : adeo ut regnum David in posteros quadringentorum an- norum tempus non superaverit. VERS. 31-33. Si dereliquerint flii ejus legem meam, et in judiciis meis non ambulaverint : si justificationes meas profanaverint, et mandala mea non custodierint, visitabo in virga iniquitates eorum, et in verberibus injustitias eorum. Christi filii ii sunt qui per Evangelium, et per baptismatis lavacrum
27α They will be destroyed. Being subject to change as creations.
β Σὺ δὲ διαμένεις. Ἀναλλοίωτος, ὡς ποιητής.εἰς ἀθανασίαν, καὶ ὡς ἐξαίρετον τῆς καινῆς κτίσεως τῶν πιστῶν. Υψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Τους μὲν γὰρ ἐπιγνόντας αὐτὸν ὑποκεκλιμένους έχει τῶν πολεμούντων δὲ ἀνωτέρω γίνεται· καὶ τοῦτον τὸν τρόπον ὑψηλός ἐστι καὶ παρὰ τοῖς πιστοῖς βασιλεῦσι καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις. Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ περιεγένετο πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, μόνης βασιλεύσας τῆς Ἰουδαίας. Εἰς τὸν αἰωνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου. Χρήζοντι αὐτοῦ, κατὰ τὸ ἀνθρώπινον· ἢ καὶ οὐ δι' ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς ἐξ αὐτοῦ, φημὶ δὴ τοὺς Χριστιανοὺς, ὑπὲρ ὧν καὶ παρακαλεῖ τὸν Πατέρα, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων γεγονώς. Καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ. Ἡ ἐπαγγελία ἢ πρὸς τὸν Δαβὶδ πιστή, εἴτουν βεβαία ἔστα: ἐπ' αὐτῷ, δηλονότι τῷ Χριστῷ, τουτέστιν εἰς αὐτὸν ἀποβήσεται. Εἴρηται γὰρ ἀνωτέρω · "Εως τοῦ αἰῶν νος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ σπέρμα αὐτοῦ. Σπέρμα τοῦ Χριστοῦ ὁ παρ' αὐτοῦ σπαρεὶς ἐν ταῖς ψυχαῖς τῶν μαθητῶν λόγος τοῦ Εὐαγγελίου, ὅσπερ διαμένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· καὶ ὁ ἐν παντὶ ἔθνει ἀναγεννηθεὶς αὐτῷ λαός. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, Διηνεκώς ἐξέδωκεν δ Σύμμαχος. Καὶ ὄντως τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσι. Καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐ ρανοῦ. Καὶ αὖθις θήσω τὸν θρόνον αὐτοῦ τῆς βασι λείας οὕτω διαρκή, ὡς θήσω καὶ τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ· διαρκεῖς γὰρ αὗται ὡς μέχρι τῆς συντελείας τοῦ κόσμου φυλάττουσαι τὸν οἰκεῖον όρον. Εοικε δε τουτὶ τὸ ῥητὸν τῷ, Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, ἐν τῷ οπ' ψαλμῷ. Ἡμέραι δὲ λέγονται τοῦ οὐρανοῦ, ὡς αὐτοῦ ταύτας ἀποτελοῦντος, τῇ τοῦ ἡλίου φορά. Δειξάτωσαν δὲ Ἰουδαῖοι τὸ σπέρμα τοῦ Δαβίδ, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τεθὲν, τουτέστι, σωζόμενον ἐπὶ τῆς βασιλείας, ἔτι δὲ καὶ τὸν βασιλικόν θρόνον τοῦ Δαβὶδ μόνιμον. Αλλ' οὐκ ἂν δύναιντο. Εἰς Ἰεχο- νίαν γὰρ καὶ Σεδεκίαν κατέληξεν ἡ βασιλεία τοῦ Δαβίδ · Οὔς αἰχμαλώτους ἀνὰ μέρους οι Βαβυλώνιοι ἀπαγαγόντες, τὸν Σεδεκίαν μὲν ἀπετύφλωσαν, τὸν Ἰεχωνίαν δὲ δουλίᾳ ἀπέβαλον. Τηνικαῦτα δὲ κατα στραφέντος τέλεον καὶ τοῦ θρόνου Δαβίδ, οὐδεὶς τὸ λοιπὸν εἰς αὐτὸν ἐκάθισεν. Ὁ γὰρ Ζοροβάβελ μετά τὴν ἐπάνοδον τῆς αἰχμαλωσίας οὐ βασιλεὺς, ἀλλὰ δημαγωγός Ἰουδαίων γέγονεν. Δηλοῖ δὲ ταῦτα προϊών ὁ ψαλμός. Οθεν οὐκ ἐπὶ πλεῖον τῶν τετρακοσίων έμεινεν. • Ἐὰν ἐγκαταλείπωσιν υἱοὶ αὐτοῦ τὸν νόμον μου, καὶ τοῖς κρίμασί μου μη πορευθῶσιν· ἐὰν τὰ δικαιώματά μου βεβηλώσωσι, καὶ τὰς ἐντολάς μου μὴ φυλάξωσιν· ἐπισκέψομαι ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας αὐτῶν, καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἀδικίας αὐ· τῶν. Οἱ υἱοὶ τοῦ Χριστοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ ἐτῶν ἡ βασιλεία Δαβὶδ τοῖς ἀπογόνοις αὐτοῦ παρ- COMMENT. IN PSALMOS. A mortuis ad immortalitatem resurrexit, et tanquam B C præcipuum quid atque efectum in nova fidelium creatura. Excelsum præ regibus terræ. Eos quidem qui illum cognoscunt subditos sub se habet, atque ei inclinatos; hostium vero atque corum qui illius detrectant imperium semper est sublimior : et hac ratione excelsus est præ omnibus regibus terræ, scu fideles sint illi reges, seu infideles. At David, qui uni tantum imperavit provincia, om- nibus regibus sublimior esse non potuit. VERS. 29. In sæculum servabo illi misericordiam meam. Illi, inquam, Christo, qui secundum homi- nem divina indiguit misericordia, si non propter seipsum, propter suos saltem Christianos ac fide- les, pro quibus ad Patrem rogabat, Dei atque hominum mediator effectus. Et testamentum suum fidele ipsi. Promissio, quæ ad ipsum David facta est, fidelis, hoc est, firma erit ipsi Christo, hoc est, adlimplebitur in eo. Dictum est enim superius : Usque in saculum pre- paraho semen ejus. Vers. 30. Et ponam in sæculum sæculi semen ejus. Semen Christi sermo est evangelicus, qui in discipulorum animis fuit disseminatus, qui sermo manet in sæculum sæculi. Vel pro semine ejus novum populum intellige, qui in omni gente gene- ratus est. Symmachus autem pro his verbis : in sæculum saculi, transtulit, Perpetuo. Vere autem contra Christi Ecclesiam portæ inferni in æternum non prævalebunt. Et thronum ejus sicut dies cœli. Et rursus ponam thronum regni ejus, ita perpetuum, ut dies cœli, qui perpetui sunt, et terminum suum usque ad n'undi consummationem servabunt. Similia sunt illa verba : Et permanebit cum sole, ut vidimus in psalmo LXXI. Dies autem cœli dicuntur, co quod a colo, ipso solis cursu effici videntur. Ostendant nobis igitur Judæi semen David positum in saculum saeculi, lioc est, conservatum in regno, aut regalem illius thronum adhuc permanere. Verum id non poterunt. In Jechonia etenim atque in Sedecia finem habuit regnum David. Uterque enim eorum a Babyloniis in captivitatem actus D est; et Sedecias quidem oculis orbatus, Jechonias vero in perpetua servitute detentus est. Tuncitaque destructum est prorsus regnum, et thronus David, et nullus amplius in eo sedit. Nam Zorobabel post reditum e captivitate non rex fuit, sed dux : adeo ut regnum David in posteros quadringentorum an- norum tempus non superaverit. VERS. 31-33. Si dereliquerint flii ejus legem meam, et in judiciis meis non ambulaverint : si justificationes meas profanaverint, et mandala mea non custodierint, visitabo in virga iniquitates eorum, et in verberibus injustitias eorum. Christi filii ii sunt qui per Evangelium, et per baptismatis lavacrum
27β But you remain. Being unchangeable as creator.
γ Καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται. Πάντες, εἴτουν ἀμφότεροι, ἢ καὶ ἡ γῆ μετ’ αὐτῶν, τῇ συνεχεστέρᾳ χρήσει καὶ τῷ χρόνῳ παλαιωθήσονται, δίκην ἱματίου ταύτῃ παλαιουμένου. α-3 ἢ ἀναγομένης τοῦ σώματος [PA in marg.]C(S2)FBHV : om. M.εἰς ἀθανασίαν, καὶ ὡς ἐξαίρετον τῆς καινῆς κτίσεως τῶν πιστῶν. Υψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. Τους μὲν γὰρ ἐπιγνόντας αὐτὸν ὑποκεκλιμένους έχει τῶν πολεμούντων δὲ ἀνωτέρω γίνεται· καὶ τοῦτον τὸν τρόπον ὑψηλός ἐστι καὶ παρὰ τοῖς πιστοῖς βασιλεῦσι καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις. Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ περιεγένετο πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, μόνης βασιλεύσας τῆς Ἰουδαίας. Εἰς τὸν αἰωνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου. Χρήζοντι αὐτοῦ, κατὰ τὸ ἀνθρώπινον· ἢ καὶ οὐ δι' ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ διὰ τοὺς ἐξ αὐτοῦ, φημὶ δὴ τοὺς Χριστιανοὺς, ὑπὲρ ὧν καὶ παρακαλεῖ τὸν Πατέρα, μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων γεγονώς. Καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ. Ἡ ἐπαγγελία ἢ πρὸς τὸν Δαβὶδ πιστή, εἴτουν βεβαία ἔστα: ἐπ' αὐτῷ, δηλονότι τῷ Χριστῷ, τουτέστιν εἰς αὐτὸν ἀποβήσεται. Εἴρηται γὰρ ἀνωτέρω · "Εως τοῦ αἰῶν νος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου. Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ σπέρμα αὐτοῦ. Σπέρμα τοῦ Χριστοῦ ὁ παρ' αὐτοῦ σπαρεὶς ἐν ταῖς ψυχαῖς τῶν μαθητῶν λόγος τοῦ Εὐαγγελίου, ὅσπερ διαμένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· καὶ ὁ ἐν παντὶ ἔθνει ἀναγεννηθεὶς αὐτῷ λαός. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, Διηνεκώς ἐξέδωκεν δ Σύμμαχος. Καὶ ὄντως τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσι. Καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐ ρανοῦ. Καὶ αὖθις θήσω τὸν θρόνον αὐτοῦ τῆς βασι λείας οὕτω διαρκή, ὡς θήσω καὶ τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ· διαρκεῖς γὰρ αὗται ὡς μέχρι τῆς συντελείας τοῦ κόσμου φυλάττουσαι τὸν οἰκεῖον όρον. Εοικε δε τουτὶ τὸ ῥητὸν τῷ, Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, ἐν τῷ οπ' ψαλμῷ. Ἡμέραι δὲ λέγονται τοῦ οὐρανοῦ, ὡς αὐτοῦ ταύτας ἀποτελοῦντος, τῇ τοῦ ἡλίου φορά. Δειξάτωσαν δὲ Ἰουδαῖοι τὸ σπέρμα τοῦ Δαβίδ, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τεθὲν, τουτέστι, σωζόμενον ἐπὶ τῆς βασιλείας, ἔτι δὲ καὶ τὸν βασιλικόν θρόνον τοῦ Δαβὶδ μόνιμον. Αλλ' οὐκ ἂν δύναιντο. Εἰς Ἰεχο- νίαν γὰρ καὶ Σεδεκίαν κατέληξεν ἡ βασιλεία τοῦ Δαβίδ · Οὔς αἰχμαλώτους ἀνὰ μέρους οι Βαβυλώνιοι ἀπαγαγόντες, τὸν Σεδεκίαν μὲν ἀπετύφλωσαν, τὸν Ἰεχωνίαν δὲ δουλίᾳ ἀπέβαλον. Τηνικαῦτα δὲ κατα στραφέντος τέλεον καὶ τοῦ θρόνου Δαβίδ, οὐδεὶς τὸ λοιπὸν εἰς αὐτὸν ἐκάθισεν. Ὁ γὰρ Ζοροβάβελ μετά τὴν ἐπάνοδον τῆς αἰχμαλωσίας οὐ βασιλεὺς, ἀλλὰ δημαγωγός Ἰουδαίων γέγονεν. Δηλοῖ δὲ ταῦτα προϊών ὁ ψαλμός. Οθεν οὐκ ἐπὶ πλεῖον τῶν τετρακοσίων έμεινεν. • Ἐὰν ἐγκαταλείπωσιν υἱοὶ αὐτοῦ τὸν νόμον μου, καὶ τοῖς κρίμασί μου μη πορευθῶσιν· ἐὰν τὰ δικαιώματά μου βεβηλώσωσι, καὶ τὰς ἐντολάς μου μὴ φυλάξωσιν· ἐπισκέψομαι ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας αὐτῶν, καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἀδικίας αὐ· τῶν. Οἱ υἱοὶ τοῦ Χριστοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ ἐτῶν ἡ βασιλεία Δαβὶδ τοῖς ἀπογόνοις αὐτοῦ παρ- COMMENT. IN PSALMOS. A mortuis ad immortalitatem resurrexit, et tanquam B C præcipuum quid atque efectum in nova fidelium creatura. Excelsum præ regibus terræ. Eos quidem qui illum cognoscunt subditos sub se habet, atque ei inclinatos; hostium vero atque corum qui illius detrectant imperium semper est sublimior : et hac ratione excelsus est præ omnibus regibus terræ, scu fideles sint illi reges, seu infideles. At David, qui uni tantum imperavit provincia, om- nibus regibus sublimior esse non potuit. VERS. 29. In sæculum servabo illi misericordiam meam. Illi, inquam, Christo, qui secundum homi- nem divina indiguit misericordia, si non propter seipsum, propter suos saltem Christianos ac fide- les, pro quibus ad Patrem rogabat, Dei atque hominum mediator effectus. Et testamentum suum fidele ipsi. Promissio, quæ ad ipsum David facta est, fidelis, hoc est, firma erit ipsi Christo, hoc est, adlimplebitur in eo. Dictum est enim superius : Usque in saculum pre- paraho semen ejus. Vers. 30. Et ponam in sæculum sæculi semen ejus. Semen Christi sermo est evangelicus, qui in discipulorum animis fuit disseminatus, qui sermo manet in sæculum sæculi. Vel pro semine ejus novum populum intellige, qui in omni gente gene- ratus est. Symmachus autem pro his verbis : in sæculum saculi, transtulit, Perpetuo. Vere autem contra Christi Ecclesiam portæ inferni in æternum non prævalebunt. Et thronum ejus sicut dies cœli. Et rursus ponam thronum regni ejus, ita perpetuum, ut dies cœli, qui perpetui sunt, et terminum suum usque ad n'undi consummationem servabunt. Similia sunt illa verba : Et permanebit cum sole, ut vidimus in psalmo LXXI. Dies autem cœli dicuntur, co quod a colo, ipso solis cursu effici videntur. Ostendant nobis igitur Judæi semen David positum in saculum saeculi, lioc est, conservatum in regno, aut regalem illius thronum adhuc permanere. Verum id non poterunt. In Jechonia etenim atque in Sedecia finem habuit regnum David. Uterque enim eorum a Babyloniis in captivitatem actus D est; et Sedecias quidem oculis orbatus, Jechonias vero in perpetua servitute detentus est. Tuncitaque destructum est prorsus regnum, et thronus David, et nullus amplius in eo sedit. Nam Zorobabel post reditum e captivitate non rex fuit, sed dux : adeo ut regnum David in posteros quadringentorum an- norum tempus non superaverit. VERS. 31-33. Si dereliquerint flii ejus legem meam, et in judiciis meis non ambulaverint : si justificationes meas profanaverint, et mandala mea non custodierint, visitabo in virga iniquitates eorum, et in verberibus injustitias eorum. Christi filii ii sunt qui per Evangelium, et per baptismatis lavacrum
27γ And all will become old like a garment. ‘All’, that is, both, or else the earth also along with the heavens will grow old by constant use and time, like a garment become old by this.
PG 128:1009δ Καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἑλίξεις αὐτοὺς, καὶ ἀλλαγήσονται. Ἑλίξεις, συστελεῖς ― οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἑλίσσει τις περιβόλαιον· διὰ τούτου δὲ τὸ μεγαλοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Ὅπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται, τοῦτο νῦν, ἀλλαγήσονται, φησὶν, ἐφερμηνεύων αὐτὸ, καὶ δηλῶν, ὅτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ δὲ ὁ Ἀπόστολος, ὅτι Παράγει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου, καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ἑλιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. Ἄλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ἑλίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανὸς, κρείττονος δὲ χρείας γινομένης, εἰς τὸ κρεῖττον ἀλλάσσεται καὶ αὐτός.Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
27δ And like a cloak you will roll them up and they will be changed. ‘You will roll up’, you will gather up, just as easily as one rolls up a cloak; by this he signifies the great power and invincible strength of Christ. In place of ‘they will be destroyed’ which he said above he now says ‘they will be changed’, offering explication of the words and stating that the heavens also will be changed towards incorruptibility, being renewed. And the Apostle says, The form of this world is passing away, and Isaiah says that, Heaven will be rolled up like a scroll. Others interpret that just as a cloak having fulfilled its assigned purpose is rolled up, so also the heaven, with a better purpose coming about, is changed also into something better.
α Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ. Ἄτρεπτος, ἀμετάβλητος.Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
28α But you are the same. Immutable, unchangeable.
β Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. Ὥσπερ γὰρ εἶ ἄναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητος. Ἔτη δὲ ἐπὶ Θεοῦ, τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον.Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
28β And your years will not cease. Just as you are without a beginning according to your divinity, so also you are without an end. ‘Years’ in relation to God are to be understood as the extension of his being.
α Υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω εἴρηκεν, ὅτι Εὐδόκησαν οἱ δοῦλοί σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ, κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμάτων καὶ πολιτείας. Οὗτοι οὖν, φησὶ, κατασκηνώσουσιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένῃ παρὰ σοῦ Σιὼν, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ.Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
29α The sons of your servants will make encampment. Of your servants about whom he said above that, Your servants have taken pleasure in her stones. And the sons of the Apostles are those whom they begot through the Gospel, being sons according to upbringing and likeness of doctrines and way of life. These therefore, he says, will make encampment in the Zion on which compassion will be shown, namely, in the Church.
β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυνθήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου, ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν εὐσεβείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο τοιγαροῦν αἰωνίως κατευθυνθήσεται εὐοδούμενον. Πύλαι γὰρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς.Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
29β And their seed will be kept straight to the age. ‘Their’, namely, of your servants or of the sons of your servants. ‘Seed’ again is not that of the flesh, but that by succession and inheritance of piety and virtue. Accordingly, this seed will be kept straight eternally being helped on the way, for it is written, The gates of Hades will not prevail against her.
Psalmus CXVIII
PG 128:1138102 ρβ΄
PG 128:1009α Ψαλμὸς τῷ Δαυίδ. Εὐχαριστήριος οὗτος, καὶ ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώριμος. δ φησὶ δέ MAS2CBF : φησὶ γάρ PHV. δ ἀλλάσσεται Acorr.FH : ἀλάσσεται MPS2 : ἐλάσσεται C : ἀλλαγήσεται BV : .Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
1α A psalm belonging to David. This is a psalm of thanksgiving and recognizable as such from the introduction.
PG 128:1138Ψαλμός 102 — Psalm 102
PG 128:1009β Εὐλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον. Εὐχαρίστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτά με εὐεργετήσαντα.Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
1β Bless the Lord, O my soul. Give thanks to, hymn, give glory to the one who has worked so many and so great good things for me.
γ Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου, τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει, τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμοὺς, ἢ μετὰ τούτων, καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη καὶ μέλη. Πάντα γὰρ ἑαυτὸν καθ’ ὁλόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εὐλογοῦντας αὐτό.Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
1γ And all that is within me, his holy name. ‘What is within’ is what he calls the powers of the soul, the desires, the thoughts, or else along with these things also all the parts and members in him. For he urges his whole self in its entirety to bless that Lord and his name that sanctifies those who worthily bless it.
α Εὐλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον. Ἐπίτασις προτροπῆς, ἡ παλιλλογία.Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
2α Bless the Lord, O my soul. The repetition is an intensification of the exhortation.
β Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. Ἀνταποδόσεις, τὰς εὐεργεσίας ὠνόμασεν· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γὰρ καλὰ, ἀπεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς· αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκεν αὖθις ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει τὰς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς.Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
2β And forget not all he has given back in return. What he has ‘given back in return’ is what he calls his benefactions, and thus indeed Sym- machus rendered it. For having received good things we gave back evils through our disobe- dience, but he gave back blessings again in return
α Τὸν εὐϊλατεύοντα πάσαις ταῖς ἀνομίαις σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστῃ τούτων γινόμενον, ὅταν ἐφ’ ἑκάστῃ μετανοήσῃς.Α τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας αναγενηθέντες αὐτῷ. η παραλλήλου. Περὶ διαφορᾶς νόμου, καὶ κρίματος, καὶ δικαιώμα τος, καὶ ἐντολῆς, εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ. Βεβηλώσωσι δὲ, ἀντὶ τοῦ Εὐτελίσουσι· βέβηλον γὰρ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἱεροῦ λέγεται τὸ ἀνίε- ρον, εἴτουν κοινὸν καὶ εὐτελές. Ράβδον δὲ καὶ μάστιγα λέγει τοὺς πειρασμούς. Εστι δὲ ὁ νοῦς τοιοῦτος, ὅτι Πταίοντας σωφρονήσω ἐθνῶν ἐπανα- στάσεσι, καὶ τυραννίσι, καὶ λιμῷ, καὶ τοιαύταις ἄλλαις παιδείαις· οὐ μὴν τέλεον αὐτοὺς ἀπώσε μαι. Ανομίας δὲ καὶ ἀδικίας τὰ αὐτὰ νόησον ἐκ Τὸ δὲ ἔλεός μου οὐ μὴ διασκεδάσω ἀπ' αὐτῶν. Φειδόμενος αὐτῶν καὶ τὴν μετάνοιαν αὐτῶν ἀνα μένων. Ο φιλανθρωπίας ἀπείρου ! Μαστίζων γὰρ ἐλεεῖ, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐπάγει τὴν τιμωρίαν, ἀλλὰ μαστίζει μὲν ὡς καταφρονητας, ἐλεεῖ δὲ ὡς οἱο κείους. Οὐδὲ μὴ ἀδικήσω ἐν τῇ ἀληθείᾳ μου. Οὐδε ἀδικήσω τὸν Δαβὶδ παραβαίνων τὰς πρὸς αὐτὸν συν θήκας. Περιττεύει δὲ τὸ μὴ, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ ἑξῆς στίχῳ. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Οὐδ᾽ οὐ μὴ γρά φουσιν. Τοῦτο δὲ οὐ ποιήσω διὰ τὴν ἀλήθειάν μου, Ο διότι εἰμὶ ἀληθής. Οὐδὲ μὴ βεβηλώσω τὴν διαθήκην μου. Οὐδὲ εὐτελίσω αὐτὴν ἀθετήσας. Αξίωμα γὰρ τῆς διαθή κης ἡ ἀλήθεια αὐτῆς εὐτέλεια δὲ αὐτῆς ἡ ἀθέτησις. Διαθήκην δὲ λέγει τὴν, Εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω τὸ Ελεός μου. διαθήκη, Καὶ τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου οὐ μὴ ἀθετήσω. Εφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ πρὸ αὐτ τοῦ. ᾿Ανθρωποπρεπὲς δὲ διὰ τῶν χειλέων εἶπε. Χείλη δὲ Θεοῦ, καὶ γλῶσσα, καὶ στόμα, ὁ λόγος αὐ του. *Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβίδ ψεύ σομαι. -- "Απαξ, ἀντὶ τοῦ βεβαίως. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, "Απαξ ἐλάλησεν ὁ Θεός. "Ωμοσα δὲ, ἀντὶ τοῦ Ἐβεβαίωσα. Ὤμοσα δὲ κατὰ τῆς ἐμῆς ἁγιωσύ νης· πᾶς μὲν γὰρ ὁ ὁμνύων κατά μείζονος ὅμου- σιν. Ο δὲ Θεός, μὴ ἔχων κατὰ μείζονος ὁμόσαι, όμνυσι καθ᾿ ἑαυτοῦ, εἴτουν εἰς ἑαυτὸν, ὡς καὶ ὁ μέγας Παῦλος ἐδίδαξε. Τὸ δὲ, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσο μαι, ἀντὶ τοῦ, Οὐ τῷ Δαβὶδ ψεύσομσι. Μίωμα γὰρ καὶ τοῦτο τῆς Παλαιᾶς, τὸ εἶ, ἀντὶ τοῦ οὐ λαμβά νειν ἐπὶ τῶν ὀμνυόντων. Τοιοῦτον εὑρήσεις καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ρλα' ψαλμοῦ· ΕΙ· εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οίκου μου, ἀντὶ τοῦ, Οὐκ εἰσελεύσομαι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει. Σπέρμα EUTHYMII ZIGABENI $20 ei regenerantur. Quid inter se differant lex, ju- dicium, justificationes, et mandata, dictum est În psalmo xvII. Profanuverint autem dixit pro Parvipenderint; nam profanum ad sacri distin- ctionem dicitur. Quod autem non est sacrum, immundum existimatur, et modici momenti. Per virgam vero et per verbera tentationes et cala- mitates intelligit. Sensus est: Ego delinquentes illos castigabo, et variis eos modis corrigam, gen. tium nimirum insurrectionibus, bello, fame, ty- rannide, atque hujusmodi aliis castigationibus : eos tamen omnino non repellam. Per iniquitates autein et injustitias idem æque intellige signi- dicari, B VERS. 54. Misericordiam autem meam non dispere gam ab eis. Parcens eis scilicet, et eorum peni- tentiam exspectans. immensam Dei misericor- diam! Miseretur etenim Deus etiam dum flagellal, et meras nunquam adhibet pœnas; et verberat quidem atque castigat ut contemptores, miseretur tamen ut suis. Neque injuste agam in veritate mea. Nullam ego, inquit, injuriam inferam ipsi David : promissiones- que et pacta cum eo inita nusquam transgrediar. Hoc autem non faciam, propter veritatem meam; quia scilicet ego verax sum. VERS. 35. Nequé profanabo testamentum meum. Non parvipendam, inquit, nec spernam testamen- tum meum. Testamenti autem auctoritas in hoc sita est, ut et verum sit, et observetur : quemad- modum con'ra, Parvipendi dicitur, si infringatur, aut non servetur. Per testamentum autem, seu (ut Graca dictione verius significauir) per dispositionem, verba illa intelligit, quibus disposuit Et quæ procedunt de labiis meis non ſaciam irrita. Verba hæc ad præcedentium declarationem conse- quuntur. Introducit autem Propheta Deum hic hu- mano quodam more loqui, dum labia illum sua appellare facit. Per labia autem et per os ac Jinguam Dei, ipsum Dei verbum intelligendum est. dicens: In sæculum servabo ei misericordiam meam. VERS. 36. Semel jurari in sancto meo, si David mentiar. Dictio semel confirmationem ac stabilita- D tem quamdam significat, ac si diceret: Firmiter furavi. Simile illul est : Semel loculus est Deus . El Juravi, pro, Constanter asserui. Juravi autem per sanctitatem meam. Omnis enim qui jurat, per majus quid jurat, verum Deus per majorem se furare non valens, per seipsum jurat, hoc est, in seipsum, quemadmodum magnus nos Paulus docuit. Ea autem verba : Si David mentiar, idem significant ac si dixisset: Non mentiar ipsi David. Est enim hoc quoque veteris Scripturæ idioma, ut in juramentis dictionem, Si, ponat loco negati- væ. Tale quid invenies in psalmo cxxxi, ibi : Si introibo in tabernaculum domus meæ, pro, Non introibo, et quæ sequuntur. VERS. 37. Semen eius in saculum manet. Semen * Psal. LIM, 12.
3α Who is mercifully kind towards all our lawless acts. Who is gracious towards each of them when you repent for each.
PG 128:1011β Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικὰς καὶ σωματικὰς, ὅτε θερμῶς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύσεις.Α Κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου, Κατέλυσας τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν πρὸς αὐτόν. Εβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Καὶ ἐν τῷ ογ' ψαλμῷ εἴρηκεν· Εἰς τὴν γῆν ἐβε βήλωσας τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου. Νῦν δὲ ἁγίασμα τοῦ Δαβὶδ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις περιβόητον εἶπε ναὸν, ὡς αὐτοῦ τοῦ Δαβὶδ προθεμένου τοῦτον οἰκοδομῆσαι, καὶ τὴν ὕλην τῆς οἰκοδομῆς τῷ παιδὶ Σολομῶντι καταλιπόντος, διὰ τὸ κελεῦσαι τὸν Θεὸν μὴ παρὰ Δαβίδ, ἀλλὰ παρὰ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ του τον οἰκοδομηθῆναι. ῞Αγιον δὲ καὶ ἁγιαστήριον τὸν ναὸν ἐκάλεσε καὶ ἐν τῷ ῥηθέντι τῷ ογ' ψαλμῷ. Τῷ Δαβὶδ δὲ τὸ πάθος ὅλον ὁ λαὸς περιάπτει, πειρώμενος κάμψαι τὸν Θεὸν εἰς οἶκτον διὰ τὴν ἐκείνων συμ πάθειαν. Καθεῖλες πάντας τοὺς φραγμοὺς αὐτοῦ. Φρα γμοὶ τὰ τείχη καὶ οἱ νόμοι. Εθου τὰ ὀχυρώματα αὐτοῦ δειλίαν. Ἐν τῷ Ιεχονίᾳ νῦν, ἢ τῷ Σεδεκίᾳ τὸν Δαβὶδ ὀνομάζει, ὡς ἀπογόνους αὐτοῦ, ὧν ἑκάστου ἐχυρώματα ἦσαν οἱ περίβολοι τῶν τειχῶν. Ἑαλωκώς δ' ἑκάτερος, ἀντὶ τῶν ἐχυρωμάτων τούτων δειλίαν περιέκειτο. Εποί- ησας νῦν, φησί, τους περιβόλους αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ πρὶν, δειλίαν. Ταύτην γὰρ ὡς περίβολον περίκει- ται. Διήρπαζον αὐτὸν οἱ διοδεύοντες οδόν. Αὐτὸν, ἤτοι Τὸν πλοῦτον Αὐτοῦ. Διοδεύοντας δὲ λέγει τὰ γείτονα ἔθνη, τὰ πλησίον αὐτοῦ πεποιημένα τὴν δίοδον, ἃ καὶ ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ παραπορευομένους ὠνόμασεν. Εγενήθη όνειδος τοῖς γείτοσιν αὐτοῦ. Οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ οη' ψαλμῷ κεῖται· πληθυντικῷ δὲ ἐκεῖσε χαρακτῆρι ἐκπεφώνηται . " Υψωσας τὴν δεξιὰν τῶν θλιβόντων αὐτόν. Αντὶ τοῦ, Υπερτέρους τους Βαβυλωνίους ἐποί ησας. Οἱ γὰρ νικῶντες ἐν πολέμῳ, ὑπεράνω τῶν νικωμένων τὰς ἑαυτῶν χεῖρας ἀνατείνοντες, παίου- σιν. Εύφρανας πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Τὰ γείτονα ἔθνη, ὡς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ προείρηται. Απέστρεψας τὴν βοήθειαν τῆς ῥομφαίας αὐτοῦ. "Ην συνήθως ἐν μάχαις αὐτῷ παρείχες. Καὶ οὐκ ἀντελάβου αὐτὸν ἐν τῷ πολέμῳ. Τῷ πρὸς Βαβυλωνίους. Κατέλυσας ἀπὸ καθαρισμοῦ αὐτοῦ. Κατέπαυ- σας αὐτὸν ἀπὸ τοῦ συνήθους καθαρισμού. Περιφ ῥαντηρίοις γὰρ ἐχρῶντο καὶ καθαρσίοις ἐν ταῖς ἑορταῖς. Διὰ δὲ τοῦ προκειμένου τὸ ἑπόμενον ἐδή λωσεν· ὅτι 'Ανεἷλες τὰς ἑορτὰς αὐτοῦ. Τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὴν γῆν κατάῤῥαξας. EUTHYMII ZIGABENI VERS. 40. Destruxisti testamentum servi tui. Irri- tasti, inquit, promissionem, quam ei fecisti. Profanasti in terram sanctuarium ejus. Vidimus in psalmo Lxxus: Profanaverunt in terram taber- naculum nominis tui. Per sanctuarium autem ejus, ejus, dico David, celeberrimum illud templum in- telligit, quod fuit in Jerusalem : quasi ab ipso Da- vid constructum fuisset, seu ipsius dicendum esset, co quod ab eo primum decretum est, ut ædificari deberet : et quia materiam Salomoni filio tanto operi opportunam reliquit. Qnin imo jam antea ipse illud erexisset, ni jussum ei fuisset a Domino, ne ipse, sed Salomon templum ædificaret. In præ- dicto etiam psalmo Lxxiii, tam sancti quam san- ctuarii nomine similiter templum appellat. Illud etiam animadvertendum videtur, quod Propheta qui ex populi, ut diximus, loquitur persona, nni- versam hanc calamitatem in ipsum rejicit beatum David, studens hoc pacto Deum magis ad miseri- cordiam flectere, dum populum cernit tanta erga beatum David compassione permoveri. VERS. 41. Destruxisti omnes sepes ejus. Per sepes, B templi muros intelligit, seu etiam ipsas Moysis Irges. Posuisti munitiones ejus formidinem. De Jecho- nia loquens, aut de Sedecia, sermonem tamen suum formal propheta quasi de seipso loquatur David : quia calamitatem, qua posteri obruti fue- runt, illatam reputat progenitori. Munitiones all- tem tam Jechoniæ quam Sedeciæ in murorum ambitu erant; verum uterque eorum in captivita- tem actus est, et tantarum munitionum loco, uter- que etiam formidine fuit circumdatus. Fecisti eum, inquit, circumdari formidine, atque ea veluti se ptis quibusdam vallari. VERS. 42. Diripuerunt eum omnes transeuntes per viam. Eum, pro Ejus divitias. Transcuntes vero per viam vicinas appellat gentes, quæ transitum prope eum faciebant, et quas in psalmo ɩxxix ap- pellavit, Prætergredientes viam. Factus est opprobrium vicinis suis. Hic versiculus etiam habetur in psalino Lxxviii, eo excepto quod illic populus plurali utitur sermone. VERS. 45. Exaltasti dexteram conlerentium eum. Iloc est, superiores ei fecisti Babylonios. Solent eniî qui victores sunt in bello, extollere manus supra victos, atque hoc pacto ens cædere. Lætificasti omnes inimicos ejus. Vicinas scilicet gentes, ut in sæpe dicto psalmo Lxxviu diximus. VERS. 44. Avertisti adjutorium gladii ejus. Quod in pugna ei præstare solebas. Et non es auxiliatus ei in bello. Quod scilicet adversus Babylonios gestum est. VERS. 45. Desivisti ab emundatione ejus. Cessare euin fecisti a consueta purgatione. Aspersionibus enim utebantur et purifcatoriis Judaei, quando celebritatem aut festivitatem aliquam peragebant. A præcedenti igitur signavit id quod consequitur, ac si diceret : Omnes illius festivitates prorsus delesti. Et thronum eius in terra confreaisti. Regnum c C D
3β Who heals all your infirmities. Both those of the soul and of the body, when you will entreat fervently for them.
α Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. | Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὸν τὴν ἄφθαρτον ζωήν σοι δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει.Α Κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου, Κατέλυσας τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν πρὸς αὐτόν. Εβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Καὶ ἐν τῷ ογ' ψαλμῷ εἴρηκεν· Εἰς τὴν γῆν ἐβε βήλωσας τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου. Νῦν δὲ ἁγίασμα τοῦ Δαβὶδ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις περιβόητον εἶπε ναὸν, ὡς αὐτοῦ τοῦ Δαβὶδ προθεμένου τοῦτον οἰκοδομῆσαι, καὶ τὴν ὕλην τῆς οἰκοδομῆς τῷ παιδὶ Σολομῶντι καταλιπόντος, διὰ τὸ κελεῦσαι τὸν Θεὸν μὴ παρὰ Δαβίδ, ἀλλὰ παρὰ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ του τον οἰκοδομηθῆναι. ῞Αγιον δὲ καὶ ἁγιαστήριον τὸν ναὸν ἐκάλεσε καὶ ἐν τῷ ῥηθέντι τῷ ογ' ψαλμῷ. Τῷ Δαβὶδ δὲ τὸ πάθος ὅλον ὁ λαὸς περιάπτει, πειρώμενος κάμψαι τὸν Θεὸν εἰς οἶκτον διὰ τὴν ἐκείνων συμ πάθειαν. Καθεῖλες πάντας τοὺς φραγμοὺς αὐτοῦ. Φρα γμοὶ τὰ τείχη καὶ οἱ νόμοι. Εθου τὰ ὀχυρώματα αὐτοῦ δειλίαν. Ἐν τῷ Ιεχονίᾳ νῦν, ἢ τῷ Σεδεκίᾳ τὸν Δαβὶδ ὀνομάζει, ὡς ἀπογόνους αὐτοῦ, ὧν ἑκάστου ἐχυρώματα ἦσαν οἱ περίβολοι τῶν τειχῶν. Ἑαλωκώς δ' ἑκάτερος, ἀντὶ τῶν ἐχυρωμάτων τούτων δειλίαν περιέκειτο. Εποί- ησας νῦν, φησί, τους περιβόλους αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ πρὶν, δειλίαν. Ταύτην γὰρ ὡς περίβολον περίκει- ται. Διήρπαζον αὐτὸν οἱ διοδεύοντες οδόν. Αὐτὸν, ἤτοι Τὸν πλοῦτον Αὐτοῦ. Διοδεύοντας δὲ λέγει τὰ γείτονα ἔθνη, τὰ πλησίον αὐτοῦ πεποιημένα τὴν δίοδον, ἃ καὶ ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ παραπορευομένους ὠνόμασεν. Εγενήθη όνειδος τοῖς γείτοσιν αὐτοῦ. Οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ οη' ψαλμῷ κεῖται· πληθυντικῷ δὲ ἐκεῖσε χαρακτῆρι ἐκπεφώνηται . " Υψωσας τὴν δεξιὰν τῶν θλιβόντων αὐτόν. Αντὶ τοῦ, Υπερτέρους τους Βαβυλωνίους ἐποί ησας. Οἱ γὰρ νικῶντες ἐν πολέμῳ, ὑπεράνω τῶν νικωμένων τὰς ἑαυτῶν χεῖρας ἀνατείνοντες, παίου- σιν. Εύφρανας πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Τὰ γείτονα ἔθνη, ὡς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ προείρηται. Απέστρεψας τὴν βοήθειαν τῆς ῥομφαίας αὐτοῦ. "Ην συνήθως ἐν μάχαις αὐτῷ παρείχες. Καὶ οὐκ ἀντελάβου αὐτὸν ἐν τῷ πολέμῳ. Τῷ πρὸς Βαβυλωνίους. Κατέλυσας ἀπὸ καθαρισμοῦ αὐτοῦ. Κατέπαυ- σας αὐτὸν ἀπὸ τοῦ συνήθους καθαρισμού. Περιφ ῥαντηρίοις γὰρ ἐχρῶντο καὶ καθαρσίοις ἐν ταῖς ἑορταῖς. Διὰ δὲ τοῦ προκειμένου τὸ ἑπόμενον ἐδή λωσεν· ὅτι 'Ανεἷλες τὰς ἑορτὰς αὐτοῦ. Τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὴν γῆν κατάῤῥαξας. EUTHYMII ZIGABENI VERS. 40. Destruxisti testamentum servi tui. Irri- tasti, inquit, promissionem, quam ei fecisti. Profanasti in terram sanctuarium ejus. Vidimus in psalmo Lxxus: Profanaverunt in terram taber- naculum nominis tui. Per sanctuarium autem ejus, ejus, dico David, celeberrimum illud templum in- telligit, quod fuit in Jerusalem : quasi ab ipso Da- vid constructum fuisset, seu ipsius dicendum esset, co quod ab eo primum decretum est, ut ædificari deberet : et quia materiam Salomoni filio tanto operi opportunam reliquit. Qnin imo jam antea ipse illud erexisset, ni jussum ei fuisset a Domino, ne ipse, sed Salomon templum ædificaret. In præ- dicto etiam psalmo Lxxiii, tam sancti quam san- ctuarii nomine similiter templum appellat. Illud etiam animadvertendum videtur, quod Propheta qui ex populi, ut diximus, loquitur persona, nni- versam hanc calamitatem in ipsum rejicit beatum David, studens hoc pacto Deum magis ad miseri- cordiam flectere, dum populum cernit tanta erga beatum David compassione permoveri. VERS. 41. Destruxisti omnes sepes ejus. Per sepes, B templi muros intelligit, seu etiam ipsas Moysis Irges. Posuisti munitiones ejus formidinem. De Jecho- nia loquens, aut de Sedecia, sermonem tamen suum formal propheta quasi de seipso loquatur David : quia calamitatem, qua posteri obruti fue- runt, illatam reputat progenitori. Munitiones all- tem tam Jechoniæ quam Sedeciæ in murorum ambitu erant; verum uterque eorum in captivita- tem actus est, et tantarum munitionum loco, uter- que etiam formidine fuit circumdatus. Fecisti eum, inquit, circumdari formidine, atque ea veluti se ptis quibusdam vallari. VERS. 42. Diripuerunt eum omnes transeuntes per viam. Eum, pro Ejus divitias. Transcuntes vero per viam vicinas appellat gentes, quæ transitum prope eum faciebant, et quas in psalmo ɩxxix ap- pellavit, Prætergredientes viam. Factus est opprobrium vicinis suis. Hic versiculus etiam habetur in psalino Lxxviii, eo excepto quod illic populus plurali utitur sermone. VERS. 45. Exaltasti dexteram conlerentium eum. Iloc est, superiores ei fecisti Babylonios. Solent eniî qui victores sunt in bello, extollere manus supra victos, atque hoc pacto ens cædere. Lætificasti omnes inimicos ejus. Vicinas scilicet gentes, ut in sæpe dicto psalmo Lxxviu diximus. VERS. 44. Avertisti adjutorium gladii ejus. Quod in pugna ei præstare solebas. Et non es auxiliatus ei in bello. Quod scilicet adversus Babylonios gestum est. VERS. 45. Desivisti ab emundatione ejus. Cessare euin fecisti a consueta purgatione. Aspersionibus enim utebantur et purifcatoriis Judaei, quando celebritatem aut festivitatem aliquam peragebant. A præcedenti igitur signavit id quod consequitur, ac si diceret : Omnes illius festivitates prorsus delesti. Et thronum eius in terra confreaisti. Regnum c C D
4α Who redeems your life from corruption. From danger to soul and body, or else who gives you the life of incorruption in the resur- rection.
β Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυῖαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυῖαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δικαιοῦται. Ἐὰν γὰρ ἀνομίας, φησὶ, παρατηρήσῃ, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι, καὶ αὖθις, Ὅτι παρὰ τῷ Κυρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ’ αὐτῷ λύτρωσις, καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν ᾽Ισραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγαθοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον β παρατηρήσῃ MΑSCFΗ : παρατηρήσῃς PBV.Α Κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου, Κατέλυσας τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν πρὸς αὐτόν. Εβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Καὶ ἐν τῷ ογ' ψαλμῷ εἴρηκεν· Εἰς τὴν γῆν ἐβε βήλωσας τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου. Νῦν δὲ ἁγίασμα τοῦ Δαβὶδ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις περιβόητον εἶπε ναὸν, ὡς αὐτοῦ τοῦ Δαβὶδ προθεμένου τοῦτον οἰκοδομῆσαι, καὶ τὴν ὕλην τῆς οἰκοδομῆς τῷ παιδὶ Σολομῶντι καταλιπόντος, διὰ τὸ κελεῦσαι τὸν Θεὸν μὴ παρὰ Δαβίδ, ἀλλὰ παρὰ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ του τον οἰκοδομηθῆναι. ῞Αγιον δὲ καὶ ἁγιαστήριον τὸν ναὸν ἐκάλεσε καὶ ἐν τῷ ῥηθέντι τῷ ογ' ψαλμῷ. Τῷ Δαβὶδ δὲ τὸ πάθος ὅλον ὁ λαὸς περιάπτει, πειρώμενος κάμψαι τὸν Θεὸν εἰς οἶκτον διὰ τὴν ἐκείνων συμ πάθειαν. Καθεῖλες πάντας τοὺς φραγμοὺς αὐτοῦ. Φρα γμοὶ τὰ τείχη καὶ οἱ νόμοι. Εθου τὰ ὀχυρώματα αὐτοῦ δειλίαν. Ἐν τῷ Ιεχονίᾳ νῦν, ἢ τῷ Σεδεκίᾳ τὸν Δαβὶδ ὀνομάζει, ὡς ἀπογόνους αὐτοῦ, ὧν ἑκάστου ἐχυρώματα ἦσαν οἱ περίβολοι τῶν τειχῶν. Ἑαλωκώς δ' ἑκάτερος, ἀντὶ τῶν ἐχυρωμάτων τούτων δειλίαν περιέκειτο. Εποί- ησας νῦν, φησί, τους περιβόλους αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ πρὶν, δειλίαν. Ταύτην γὰρ ὡς περίβολον περίκει- ται. Διήρπαζον αὐτὸν οἱ διοδεύοντες οδόν. Αὐτὸν, ἤτοι Τὸν πλοῦτον Αὐτοῦ. Διοδεύοντας δὲ λέγει τὰ γείτονα ἔθνη, τὰ πλησίον αὐτοῦ πεποιημένα τὴν δίοδον, ἃ καὶ ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ παραπορευομένους ὠνόμασεν. Εγενήθη όνειδος τοῖς γείτοσιν αὐτοῦ. Οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ οη' ψαλμῷ κεῖται· πληθυντικῷ δὲ ἐκεῖσε χαρακτῆρι ἐκπεφώνηται . " Υψωσας τὴν δεξιὰν τῶν θλιβόντων αὐτόν. Αντὶ τοῦ, Υπερτέρους τους Βαβυλωνίους ἐποί ησας. Οἱ γὰρ νικῶντες ἐν πολέμῳ, ὑπεράνω τῶν νικωμένων τὰς ἑαυτῶν χεῖρας ἀνατείνοντες, παίου- σιν. Εύφρανας πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Τὰ γείτονα ἔθνη, ὡς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ προείρηται. Απέστρεψας τὴν βοήθειαν τῆς ῥομφαίας αὐτοῦ. "Ην συνήθως ἐν μάχαις αὐτῷ παρείχες. Καὶ οὐκ ἀντελάβου αὐτὸν ἐν τῷ πολέμῳ. Τῷ πρὸς Βαβυλωνίους. Κατέλυσας ἀπὸ καθαρισμοῦ αὐτοῦ. Κατέπαυ- σας αὐτὸν ἀπὸ τοῦ συνήθους καθαρισμού. Περιφ ῥαντηρίοις γὰρ ἐχρῶντο καὶ καθαρσίοις ἐν ταῖς ἑορταῖς. Διὰ δὲ τοῦ προκειμένου τὸ ἑπόμενον ἐδή λωσεν· ὅτι 'Ανεἷλες τὰς ἑορτὰς αὐτοῦ. Τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὴν γῆν κατάῤῥαξας. EUTHYMII ZIGABENI VERS. 40. Destruxisti testamentum servi tui. Irri- tasti, inquit, promissionem, quam ei fecisti. Profanasti in terram sanctuarium ejus. Vidimus in psalmo Lxxus: Profanaverunt in terram taber- naculum nominis tui. Per sanctuarium autem ejus, ejus, dico David, celeberrimum illud templum in- telligit, quod fuit in Jerusalem : quasi ab ipso Da- vid constructum fuisset, seu ipsius dicendum esset, co quod ab eo primum decretum est, ut ædificari deberet : et quia materiam Salomoni filio tanto operi opportunam reliquit. Qnin imo jam antea ipse illud erexisset, ni jussum ei fuisset a Domino, ne ipse, sed Salomon templum ædificaret. In præ- dicto etiam psalmo Lxxiii, tam sancti quam san- ctuarii nomine similiter templum appellat. Illud etiam animadvertendum videtur, quod Propheta qui ex populi, ut diximus, loquitur persona, nni- versam hanc calamitatem in ipsum rejicit beatum David, studens hoc pacto Deum magis ad miseri- cordiam flectere, dum populum cernit tanta erga beatum David compassione permoveri. VERS. 41. Destruxisti omnes sepes ejus. Per sepes, B templi muros intelligit, seu etiam ipsas Moysis Irges. Posuisti munitiones ejus formidinem. De Jecho- nia loquens, aut de Sedecia, sermonem tamen suum formal propheta quasi de seipso loquatur David : quia calamitatem, qua posteri obruti fue- runt, illatam reputat progenitori. Munitiones all- tem tam Jechoniæ quam Sedeciæ in murorum ambitu erant; verum uterque eorum in captivita- tem actus est, et tantarum munitionum loco, uter- que etiam formidine fuit circumdatus. Fecisti eum, inquit, circumdari formidine, atque ea veluti se ptis quibusdam vallari. VERS. 42. Diripuerunt eum omnes transeuntes per viam. Eum, pro Ejus divitias. Transcuntes vero per viam vicinas appellat gentes, quæ transitum prope eum faciebant, et quas in psalmo ɩxxix ap- pellavit, Prætergredientes viam. Factus est opprobrium vicinis suis. Hic versiculus etiam habetur in psalino Lxxviii, eo excepto quod illic populus plurali utitur sermone. VERS. 45. Exaltasti dexteram conlerentium eum. Iloc est, superiores ei fecisti Babylonios. Solent eniî qui victores sunt in bello, extollere manus supra victos, atque hoc pacto ens cædere. Lætificasti omnes inimicos ejus. Vicinas scilicet gentes, ut in sæpe dicto psalmo Lxxviu diximus. VERS. 44. Avertisti adjutorium gladii ejus. Quod in pugna ei præstare solebas. Et non es auxiliatus ei in bello. Quod scilicet adversus Babylonios gestum est. VERS. 45. Desivisti ab emundatione ejus. Cessare euin fecisti a consueta purgatione. Aspersionibus enim utebantur et purifcatoriis Judaei, quando celebritatem aut festivitatem aliquam peragebant. A præcedenti igitur signavit id quod consequitur, ac si diceret : Omnes illius festivitates prorsus delesti. Et thronum eius in terra confreaisti. Regnum c C D
4β Who crowns you with mercy and compassion. When you have finished the race and kept the faith. ‘With mercy and compassion’ be- cause no one is justified by works. For if you will keep watch on lawless acts, O Lord, O Lord, who will endure? For with you is clemency, and again, For mercy is with the Lord and with him is much redemption and he will redeem Israel from all his lawless acts. For intermingling his
καὶ τὴν φιλανθρωπίαν, τὸ ἐλλεῖπον ἀναπληροῖ.Α Κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου, Κατέλυσας τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν πρὸς αὐτόν. Εβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Καὶ ἐν τῷ ογ' ψαλμῷ εἴρηκεν· Εἰς τὴν γῆν ἐβε βήλωσας τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου. Νῦν δὲ ἁγίασμα τοῦ Δαβὶδ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις περιβόητον εἶπε ναὸν, ὡς αὐτοῦ τοῦ Δαβὶδ προθεμένου τοῦτον οἰκοδομῆσαι, καὶ τὴν ὕλην τῆς οἰκοδομῆς τῷ παιδὶ Σολομῶντι καταλιπόντος, διὰ τὸ κελεῦσαι τὸν Θεὸν μὴ παρὰ Δαβίδ, ἀλλὰ παρὰ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ του τον οἰκοδομηθῆναι. ῞Αγιον δὲ καὶ ἁγιαστήριον τὸν ναὸν ἐκάλεσε καὶ ἐν τῷ ῥηθέντι τῷ ογ' ψαλμῷ. Τῷ Δαβὶδ δὲ τὸ πάθος ὅλον ὁ λαὸς περιάπτει, πειρώμενος κάμψαι τὸν Θεὸν εἰς οἶκτον διὰ τὴν ἐκείνων συμ πάθειαν. Καθεῖλες πάντας τοὺς φραγμοὺς αὐτοῦ. Φρα γμοὶ τὰ τείχη καὶ οἱ νόμοι. Εθου τὰ ὀχυρώματα αὐτοῦ δειλίαν. Ἐν τῷ Ιεχονίᾳ νῦν, ἢ τῷ Σεδεκίᾳ τὸν Δαβὶδ ὀνομάζει, ὡς ἀπογόνους αὐτοῦ, ὧν ἑκάστου ἐχυρώματα ἦσαν οἱ περίβολοι τῶν τειχῶν. Ἑαλωκώς δ' ἑκάτερος, ἀντὶ τῶν ἐχυρωμάτων τούτων δειλίαν περιέκειτο. Εποί- ησας νῦν, φησί, τους περιβόλους αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ πρὶν, δειλίαν. Ταύτην γὰρ ὡς περίβολον περίκει- ται. Διήρπαζον αὐτὸν οἱ διοδεύοντες οδόν. Αὐτὸν, ἤτοι Τὸν πλοῦτον Αὐτοῦ. Διοδεύοντας δὲ λέγει τὰ γείτονα ἔθνη, τὰ πλησίον αὐτοῦ πεποιημένα τὴν δίοδον, ἃ καὶ ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ παραπορευομένους ὠνόμασεν. Εγενήθη όνειδος τοῖς γείτοσιν αὐτοῦ. Οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ οη' ψαλμῷ κεῖται· πληθυντικῷ δὲ ἐκεῖσε χαρακτῆρι ἐκπεφώνηται . " Υψωσας τὴν δεξιὰν τῶν θλιβόντων αὐτόν. Αντὶ τοῦ, Υπερτέρους τους Βαβυλωνίους ἐποί ησας. Οἱ γὰρ νικῶντες ἐν πολέμῳ, ὑπεράνω τῶν νικωμένων τὰς ἑαυτῶν χεῖρας ἀνατείνοντες, παίου- σιν. Εύφρανας πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Τὰ γείτονα ἔθνη, ὡς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ προείρηται. Απέστρεψας τὴν βοήθειαν τῆς ῥομφαίας αὐτοῦ. "Ην συνήθως ἐν μάχαις αὐτῷ παρείχες. Καὶ οὐκ ἀντελάβου αὐτὸν ἐν τῷ πολέμῳ. Τῷ πρὸς Βαβυλωνίους. Κατέλυσας ἀπὸ καθαρισμοῦ αὐτοῦ. Κατέπαυ- σας αὐτὸν ἀπὸ τοῦ συνήθους καθαρισμού. Περιφ ῥαντηρίοις γὰρ ἐχρῶντο καὶ καθαρσίοις ἐν ταῖς ἑορταῖς. Διὰ δὲ τοῦ προκειμένου τὸ ἑπόμενον ἐδή λωσεν· ὅτι 'Ανεἷλες τὰς ἑορτὰς αὐτοῦ. Τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὴν γῆν κατάῤῥαξας. EUTHYMII ZIGABENI VERS. 40. Destruxisti testamentum servi tui. Irri- tasti, inquit, promissionem, quam ei fecisti. Profanasti in terram sanctuarium ejus. Vidimus in psalmo Lxxus: Profanaverunt in terram taber- naculum nominis tui. Per sanctuarium autem ejus, ejus, dico David, celeberrimum illud templum in- telligit, quod fuit in Jerusalem : quasi ab ipso Da- vid constructum fuisset, seu ipsius dicendum esset, co quod ab eo primum decretum est, ut ædificari deberet : et quia materiam Salomoni filio tanto operi opportunam reliquit. Qnin imo jam antea ipse illud erexisset, ni jussum ei fuisset a Domino, ne ipse, sed Salomon templum ædificaret. In præ- dicto etiam psalmo Lxxiii, tam sancti quam san- ctuarii nomine similiter templum appellat. Illud etiam animadvertendum videtur, quod Propheta qui ex populi, ut diximus, loquitur persona, nni- versam hanc calamitatem in ipsum rejicit beatum David, studens hoc pacto Deum magis ad miseri- cordiam flectere, dum populum cernit tanta erga beatum David compassione permoveri. VERS. 41. Destruxisti omnes sepes ejus. Per sepes, B templi muros intelligit, seu etiam ipsas Moysis Irges. Posuisti munitiones ejus formidinem. De Jecho- nia loquens, aut de Sedecia, sermonem tamen suum formal propheta quasi de seipso loquatur David : quia calamitatem, qua posteri obruti fue- runt, illatam reputat progenitori. Munitiones all- tem tam Jechoniæ quam Sedeciæ in murorum ambitu erant; verum uterque eorum in captivita- tem actus est, et tantarum munitionum loco, uter- que etiam formidine fuit circumdatus. Fecisti eum, inquit, circumdari formidine, atque ea veluti se ptis quibusdam vallari. VERS. 42. Diripuerunt eum omnes transeuntes per viam. Eum, pro Ejus divitias. Transcuntes vero per viam vicinas appellat gentes, quæ transitum prope eum faciebant, et quas in psalmo ɩxxix ap- pellavit, Prætergredientes viam. Factus est opprobrium vicinis suis. Hic versiculus etiam habetur in psalino Lxxviii, eo excepto quod illic populus plurali utitur sermone. VERS. 45. Exaltasti dexteram conlerentium eum. Iloc est, superiores ei fecisti Babylonios. Solent eniî qui victores sunt in bello, extollere manus supra victos, atque hoc pacto ens cædere. Lætificasti omnes inimicos ejus. Vicinas scilicet gentes, ut in sæpe dicto psalmo Lxxviu diximus. VERS. 44. Avertisti adjutorium gladii ejus. Quod in pugna ei præstare solebas. Et non es auxiliatus ei in bello. Quod scilicet adversus Babylonios gestum est. VERS. 45. Desivisti ab emundatione ejus. Cessare euin fecisti a consueta purgatione. Aspersionibus enim utebantur et purifcatoriis Judaei, quando celebritatem aut festivitatem aliquam peragebant. A præcedenti igitur signavit id quod consequitur, ac si diceret : Omnes illius festivitates prorsus delesti. Et thronum eius in terra confreaisti. Regnum c C D
own mercy and benevolence with the good deeds of each he supplies what is missing.
α Τὸν ἐμπιπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τὸν ἐμπιπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου τὴν ἐν ἀγαθοῖς, τουτέστι, τὸν κορεννύοντά σε ἀγαθῶν, πεινῶσαν ἀγαθῶν. Τινὲς δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα, τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ, ἐσπούδασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς, διὰ παρακοῆς· σοῦ δὲ ἐμπιπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς, δι’ ὑπακοῆς. Τούτων πασῶν ὁμοῦ τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχὴ, διὰ παντὸς μιμνῃσκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εὐεργετοῦντα.Α Κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου, Κατέλυσας τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν πρὸς αὐτόν. Εβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Καὶ ἐν τῷ ογ' ψαλμῷ εἴρηκεν· Εἰς τὴν γῆν ἐβε βήλωσας τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου. Νῦν δὲ ἁγίασμα τοῦ Δαβὶδ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις περιβόητον εἶπε ναὸν, ὡς αὐτοῦ τοῦ Δαβὶδ προθεμένου τοῦτον οἰκοδομῆσαι, καὶ τὴν ὕλην τῆς οἰκοδομῆς τῷ παιδὶ Σολομῶντι καταλιπόντος, διὰ τὸ κελεῦσαι τὸν Θεὸν μὴ παρὰ Δαβίδ, ἀλλὰ παρὰ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ του τον οἰκοδομηθῆναι. ῞Αγιον δὲ καὶ ἁγιαστήριον τὸν ναὸν ἐκάλεσε καὶ ἐν τῷ ῥηθέντι τῷ ογ' ψαλμῷ. Τῷ Δαβὶδ δὲ τὸ πάθος ὅλον ὁ λαὸς περιάπτει, πειρώμενος κάμψαι τὸν Θεὸν εἰς οἶκτον διὰ τὴν ἐκείνων συμ πάθειαν. Καθεῖλες πάντας τοὺς φραγμοὺς αὐτοῦ. Φρα γμοὶ τὰ τείχη καὶ οἱ νόμοι. Εθου τὰ ὀχυρώματα αὐτοῦ δειλίαν. Ἐν τῷ Ιεχονίᾳ νῦν, ἢ τῷ Σεδεκίᾳ τὸν Δαβὶδ ὀνομάζει, ὡς ἀπογόνους αὐτοῦ, ὧν ἑκάστου ἐχυρώματα ἦσαν οἱ περίβολοι τῶν τειχῶν. Ἑαλωκώς δ' ἑκάτερος, ἀντὶ τῶν ἐχυρωμάτων τούτων δειλίαν περιέκειτο. Εποί- ησας νῦν, φησί, τους περιβόλους αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ πρὶν, δειλίαν. Ταύτην γὰρ ὡς περίβολον περίκει- ται. Διήρπαζον αὐτὸν οἱ διοδεύοντες οδόν. Αὐτὸν, ἤτοι Τὸν πλοῦτον Αὐτοῦ. Διοδεύοντας δὲ λέγει τὰ γείτονα ἔθνη, τὰ πλησίον αὐτοῦ πεποιημένα τὴν δίοδον, ἃ καὶ ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ παραπορευομένους ὠνόμασεν. Εγενήθη όνειδος τοῖς γείτοσιν αὐτοῦ. Οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ οη' ψαλμῷ κεῖται· πληθυντικῷ δὲ ἐκεῖσε χαρακτῆρι ἐκπεφώνηται . " Υψωσας τὴν δεξιὰν τῶν θλιβόντων αὐτόν. Αντὶ τοῦ, Υπερτέρους τους Βαβυλωνίους ἐποί ησας. Οἱ γὰρ νικῶντες ἐν πολέμῳ, ὑπεράνω τῶν νικωμένων τὰς ἑαυτῶν χεῖρας ἀνατείνοντες, παίου- σιν. Εύφρανας πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Τὰ γείτονα ἔθνη, ὡς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ προείρηται. Απέστρεψας τὴν βοήθειαν τῆς ῥομφαίας αὐτοῦ. "Ην συνήθως ἐν μάχαις αὐτῷ παρείχες. Καὶ οὐκ ἀντελάβου αὐτὸν ἐν τῷ πολέμῳ. Τῷ πρὸς Βαβυλωνίους. Κατέλυσας ἀπὸ καθαρισμοῦ αὐτοῦ. Κατέπαυ- σας αὐτὸν ἀπὸ τοῦ συνήθους καθαρισμού. Περιφ ῥαντηρίοις γὰρ ἐχρῶντο καὶ καθαρσίοις ἐν ταῖς ἑορταῖς. Διὰ δὲ τοῦ προκειμένου τὸ ἑπόμενον ἐδή λωσεν· ὅτι 'Ανεἷλες τὰς ἑορτὰς αὐτοῦ. Τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὴν γῆν κατάῤῥαξας. EUTHYMII ZIGABENI VERS. 40. Destruxisti testamentum servi tui. Irri- tasti, inquit, promissionem, quam ei fecisti. Profanasti in terram sanctuarium ejus. Vidimus in psalmo Lxxus: Profanaverunt in terram taber- naculum nominis tui. Per sanctuarium autem ejus, ejus, dico David, celeberrimum illud templum in- telligit, quod fuit in Jerusalem : quasi ab ipso Da- vid constructum fuisset, seu ipsius dicendum esset, co quod ab eo primum decretum est, ut ædificari deberet : et quia materiam Salomoni filio tanto operi opportunam reliquit. Qnin imo jam antea ipse illud erexisset, ni jussum ei fuisset a Domino, ne ipse, sed Salomon templum ædificaret. In præ- dicto etiam psalmo Lxxiii, tam sancti quam san- ctuarii nomine similiter templum appellat. Illud etiam animadvertendum videtur, quod Propheta qui ex populi, ut diximus, loquitur persona, nni- versam hanc calamitatem in ipsum rejicit beatum David, studens hoc pacto Deum magis ad miseri- cordiam flectere, dum populum cernit tanta erga beatum David compassione permoveri. VERS. 41. Destruxisti omnes sepes ejus. Per sepes, B templi muros intelligit, seu etiam ipsas Moysis Irges. Posuisti munitiones ejus formidinem. De Jecho- nia loquens, aut de Sedecia, sermonem tamen suum formal propheta quasi de seipso loquatur David : quia calamitatem, qua posteri obruti fue- runt, illatam reputat progenitori. Munitiones all- tem tam Jechoniæ quam Sedeciæ in murorum ambitu erant; verum uterque eorum in captivita- tem actus est, et tantarum munitionum loco, uter- que etiam formidine fuit circumdatus. Fecisti eum, inquit, circumdari formidine, atque ea veluti se ptis quibusdam vallari. VERS. 42. Diripuerunt eum omnes transeuntes per viam. Eum, pro Ejus divitias. Transcuntes vero per viam vicinas appellat gentes, quæ transitum prope eum faciebant, et quas in psalmo ɩxxix ap- pellavit, Prætergredientes viam. Factus est opprobrium vicinis suis. Hic versiculus etiam habetur in psalino Lxxviii, eo excepto quod illic populus plurali utitur sermone. VERS. 45. Exaltasti dexteram conlerentium eum. Iloc est, superiores ei fecisti Babylonios. Solent eniî qui victores sunt in bello, extollere manus supra victos, atque hoc pacto ens cædere. Lætificasti omnes inimicos ejus. Vicinas scilicet gentes, ut in sæpe dicto psalmo Lxxviu diximus. VERS. 44. Avertisti adjutorium gladii ejus. Quod in pugna ei præstare solebas. Et non es auxiliatus ei in bello. Quod scilicet adversus Babylonios gestum est. VERS. 45. Desivisti ab emundatione ejus. Cessare euin fecisti a consueta purgatione. Aspersionibus enim utebantur et purifcatoriis Judaei, quando celebritatem aut festivitatem aliquam peragebant. A præcedenti igitur signavit id quod consequitur, ac si diceret : Omnes illius festivitates prorsus delesti. Et thronum eius in terra confreaisti. Regnum c C D
5α Who fills your desire with good things. Who fills with good things your desire which is for good things, that is, who satiates you with good things, when your desire hungers for good things. Some have understood desire here as the desire for deification, which when Adam de- sired, he hastened to fill this desire with evil things through disobedience, but for you God fills this desire with good things through obedience. Ever remembering all these benefactions altogether, O soul, bless the one who does so many good things for you.
β Ἀνακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Tὸ ἐκ τῶν παθῶν γῆρας, καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένειαν ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ Physiologus, ἐκ τῶν πτερῶν, καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης, ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμφυΐας πτερῶν. Περὶ ἀετοῦΑ Κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου, Κατέλυσας τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν πρὸς αὐτόν. Εβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Καὶ ἐν τῷ ογ' ψαλμῷ εἴρηκεν· Εἰς τὴν γῆν ἐβε βήλωσας τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου. Νῦν δὲ ἁγίασμα τοῦ Δαβὶδ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις περιβόητον εἶπε ναὸν, ὡς αὐτοῦ τοῦ Δαβὶδ προθεμένου τοῦτον οἰκοδομῆσαι, καὶ τὴν ὕλην τῆς οἰκοδομῆς τῷ παιδὶ Σολομῶντι καταλιπόντος, διὰ τὸ κελεῦσαι τὸν Θεὸν μὴ παρὰ Δαβίδ, ἀλλὰ παρὰ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ του τον οἰκοδομηθῆναι. ῞Αγιον δὲ καὶ ἁγιαστήριον τὸν ναὸν ἐκάλεσε καὶ ἐν τῷ ῥηθέντι τῷ ογ' ψαλμῷ. Τῷ Δαβὶδ δὲ τὸ πάθος ὅλον ὁ λαὸς περιάπτει, πειρώμενος κάμψαι τὸν Θεὸν εἰς οἶκτον διὰ τὴν ἐκείνων συμ πάθειαν. Καθεῖλες πάντας τοὺς φραγμοὺς αὐτοῦ. Φρα γμοὶ τὰ τείχη καὶ οἱ νόμοι. Εθου τὰ ὀχυρώματα αὐτοῦ δειλίαν. Ἐν τῷ Ιεχονίᾳ νῦν, ἢ τῷ Σεδεκίᾳ τὸν Δαβὶδ ὀνομάζει, ὡς ἀπογόνους αὐτοῦ, ὧν ἑκάστου ἐχυρώματα ἦσαν οἱ περίβολοι τῶν τειχῶν. Ἑαλωκώς δ' ἑκάτερος, ἀντὶ τῶν ἐχυρωμάτων τούτων δειλίαν περιέκειτο. Εποί- ησας νῦν, φησί, τους περιβόλους αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ πρὶν, δειλίαν. Ταύτην γὰρ ὡς περίβολον περίκει- ται. Διήρπαζον αὐτὸν οἱ διοδεύοντες οδόν. Αὐτὸν, ἤτοι Τὸν πλοῦτον Αὐτοῦ. Διοδεύοντας δὲ λέγει τὰ γείτονα ἔθνη, τὰ πλησίον αὐτοῦ πεποιημένα τὴν δίοδον, ἃ καὶ ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ παραπορευομένους ὠνόμασεν. Εγενήθη όνειδος τοῖς γείτοσιν αὐτοῦ. Οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ οη' ψαλμῷ κεῖται· πληθυντικῷ δὲ ἐκεῖσε χαρακτῆρι ἐκπεφώνηται . " Υψωσας τὴν δεξιὰν τῶν θλιβόντων αὐτόν. Αντὶ τοῦ, Υπερτέρους τους Βαβυλωνίους ἐποί ησας. Οἱ γὰρ νικῶντες ἐν πολέμῳ, ὑπεράνω τῶν νικωμένων τὰς ἑαυτῶν χεῖρας ἀνατείνοντες, παίου- σιν. Εύφρανας πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Τὰ γείτονα ἔθνη, ὡς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ προείρηται. Απέστρεψας τὴν βοήθειαν τῆς ῥομφαίας αὐτοῦ. "Ην συνήθως ἐν μάχαις αὐτῷ παρείχες. Καὶ οὐκ ἀντελάβου αὐτὸν ἐν τῷ πολέμῳ. Τῷ πρὸς Βαβυλωνίους. Κατέλυσας ἀπὸ καθαρισμοῦ αὐτοῦ. Κατέπαυ- σας αὐτὸν ἀπὸ τοῦ συνήθους καθαρισμού. Περιφ ῥαντηρίοις γὰρ ἐχρῶντο καὶ καθαρσίοις ἐν ταῖς ἑορταῖς. Διὰ δὲ τοῦ προκειμένου τὸ ἑπόμενον ἐδή λωσεν· ὅτι 'Ανεἷλες τὰς ἑορτὰς αὐτοῦ. Τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὴν γῆν κατάῤῥαξας. EUTHYMII ZIGABENI VERS. 40. Destruxisti testamentum servi tui. Irri- tasti, inquit, promissionem, quam ei fecisti. Profanasti in terram sanctuarium ejus. Vidimus in psalmo Lxxus: Profanaverunt in terram taber- naculum nominis tui. Per sanctuarium autem ejus, ejus, dico David, celeberrimum illud templum in- telligit, quod fuit in Jerusalem : quasi ab ipso Da- vid constructum fuisset, seu ipsius dicendum esset, co quod ab eo primum decretum est, ut ædificari deberet : et quia materiam Salomoni filio tanto operi opportunam reliquit. Qnin imo jam antea ipse illud erexisset, ni jussum ei fuisset a Domino, ne ipse, sed Salomon templum ædificaret. In præ- dicto etiam psalmo Lxxiii, tam sancti quam san- ctuarii nomine similiter templum appellat. Illud etiam animadvertendum videtur, quod Propheta qui ex populi, ut diximus, loquitur persona, nni- versam hanc calamitatem in ipsum rejicit beatum David, studens hoc pacto Deum magis ad miseri- cordiam flectere, dum populum cernit tanta erga beatum David compassione permoveri. VERS. 41. Destruxisti omnes sepes ejus. Per sepes, B templi muros intelligit, seu etiam ipsas Moysis Irges. Posuisti munitiones ejus formidinem. De Jecho- nia loquens, aut de Sedecia, sermonem tamen suum formal propheta quasi de seipso loquatur David : quia calamitatem, qua posteri obruti fue- runt, illatam reputat progenitori. Munitiones all- tem tam Jechoniæ quam Sedeciæ in murorum ambitu erant; verum uterque eorum in captivita- tem actus est, et tantarum munitionum loco, uter- que etiam formidine fuit circumdatus. Fecisti eum, inquit, circumdari formidine, atque ea veluti se ptis quibusdam vallari. VERS. 42. Diripuerunt eum omnes transeuntes per viam. Eum, pro Ejus divitias. Transcuntes vero per viam vicinas appellat gentes, quæ transitum prope eum faciebant, et quas in psalmo ɩxxix ap- pellavit, Prætergredientes viam. Factus est opprobrium vicinis suis. Hic versiculus etiam habetur in psalino Lxxviii, eo excepto quod illic populus plurali utitur sermone. VERS. 45. Exaltasti dexteram conlerentium eum. Iloc est, superiores ei fecisti Babylonios. Solent eniî qui victores sunt in bello, extollere manus supra victos, atque hoc pacto ens cædere. Lætificasti omnes inimicos ejus. Vicinas scilicet gentes, ut in sæpe dicto psalmo Lxxviu diximus. VERS. 44. Avertisti adjutorium gladii ejus. Quod in pugna ei præstare solebas. Et non es auxiliatus ei in bello. Quod scilicet adversus Babylonios gestum est. VERS. 45. Desivisti ab emundatione ejus. Cessare euin fecisti a consueta purgatione. Aspersionibus enim utebantur et purifcatoriis Judaei, quando celebritatem aut festivitatem aliquam peragebant. A præcedenti igitur signavit id quod consequitur, ac si diceret : Omnes illius festivitates prorsus delesti. Et thronum eius in terra confreaisti. Regnum c C D
5β Your youth will be renewed like an eagle’s. By casting off the old age deriving from the passions and the infirmity therefrom, as the Physiologus, eagle does with the old age coming from its wings, and renewing itself through repentance as Περὶ ἀετοῦ the eagle does through the regrowth of its wings.
α Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ, ἔστι.Α Κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου, Κατέλυσας τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν πρὸς αὐτόν. Εβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Καὶ ἐν τῷ ογ' ψαλμῷ εἴρηκεν· Εἰς τὴν γῆν ἐβε βήλωσας τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου. Νῦν δὲ ἁγίασμα τοῦ Δαβὶδ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις περιβόητον εἶπε ναὸν, ὡς αὐτοῦ τοῦ Δαβὶδ προθεμένου τοῦτον οἰκοδομῆσαι, καὶ τὴν ὕλην τῆς οἰκοδομῆς τῷ παιδὶ Σολομῶντι καταλιπόντος, διὰ τὸ κελεῦσαι τὸν Θεὸν μὴ παρὰ Δαβίδ, ἀλλὰ παρὰ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ του τον οἰκοδομηθῆναι. ῞Αγιον δὲ καὶ ἁγιαστήριον τὸν ναὸν ἐκάλεσε καὶ ἐν τῷ ῥηθέντι τῷ ογ' ψαλμῷ. Τῷ Δαβὶδ δὲ τὸ πάθος ὅλον ὁ λαὸς περιάπτει, πειρώμενος κάμψαι τὸν Θεὸν εἰς οἶκτον διὰ τὴν ἐκείνων συμ πάθειαν. Καθεῖλες πάντας τοὺς φραγμοὺς αὐτοῦ. Φρα γμοὶ τὰ τείχη καὶ οἱ νόμοι. Εθου τὰ ὀχυρώματα αὐτοῦ δειλίαν. Ἐν τῷ Ιεχονίᾳ νῦν, ἢ τῷ Σεδεκίᾳ τὸν Δαβὶδ ὀνομάζει, ὡς ἀπογόνους αὐτοῦ, ὧν ἑκάστου ἐχυρώματα ἦσαν οἱ περίβολοι τῶν τειχῶν. Ἑαλωκώς δ' ἑκάτερος, ἀντὶ τῶν ἐχυρωμάτων τούτων δειλίαν περιέκειτο. Εποί- ησας νῦν, φησί, τους περιβόλους αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ πρὶν, δειλίαν. Ταύτην γὰρ ὡς περίβολον περίκει- ται. Διήρπαζον αὐτὸν οἱ διοδεύοντες οδόν. Αὐτὸν, ἤτοι Τὸν πλοῦτον Αὐτοῦ. Διοδεύοντας δὲ λέγει τὰ γείτονα ἔθνη, τὰ πλησίον αὐτοῦ πεποιημένα τὴν δίοδον, ἃ καὶ ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ παραπορευομένους ὠνόμασεν. Εγενήθη όνειδος τοῖς γείτοσιν αὐτοῦ. Οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ οη' ψαλμῷ κεῖται· πληθυντικῷ δὲ ἐκεῖσε χαρακτῆρι ἐκπεφώνηται . " Υψωσας τὴν δεξιὰν τῶν θλιβόντων αὐτόν. Αντὶ τοῦ, Υπερτέρους τους Βαβυλωνίους ἐποί ησας. Οἱ γὰρ νικῶντες ἐν πολέμῳ, ὑπεράνω τῶν νικωμένων τὰς ἑαυτῶν χεῖρας ἀνατείνοντες, παίου- σιν. Εύφρανας πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Τὰ γείτονα ἔθνη, ὡς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ προείρηται. Απέστρεψας τὴν βοήθειαν τῆς ῥομφαίας αὐτοῦ. "Ην συνήθως ἐν μάχαις αὐτῷ παρείχες. Καὶ οὐκ ἀντελάβου αὐτὸν ἐν τῷ πολέμῳ. Τῷ πρὸς Βαβυλωνίους. Κατέλυσας ἀπὸ καθαρισμοῦ αὐτοῦ. Κατέπαυ- σας αὐτὸν ἀπὸ τοῦ συνήθους καθαρισμού. Περιφ ῥαντηρίοις γὰρ ἐχρῶντο καὶ καθαρσίοις ἐν ταῖς ἑορταῖς. Διὰ δὲ τοῦ προκειμένου τὸ ἑπόμενον ἐδή λωσεν· ὅτι 'Ανεἷλες τὰς ἑορτὰς αὐτοῦ. Τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὴν γῆν κατάῤῥαξας. EUTHYMII ZIGABENI VERS. 40. Destruxisti testamentum servi tui. Irri- tasti, inquit, promissionem, quam ei fecisti. Profanasti in terram sanctuarium ejus. Vidimus in psalmo Lxxus: Profanaverunt in terram taber- naculum nominis tui. Per sanctuarium autem ejus, ejus, dico David, celeberrimum illud templum in- telligit, quod fuit in Jerusalem : quasi ab ipso Da- vid constructum fuisset, seu ipsius dicendum esset, co quod ab eo primum decretum est, ut ædificari deberet : et quia materiam Salomoni filio tanto operi opportunam reliquit. Qnin imo jam antea ipse illud erexisset, ni jussum ei fuisset a Domino, ne ipse, sed Salomon templum ædificaret. In præ- dicto etiam psalmo Lxxiii, tam sancti quam san- ctuarii nomine similiter templum appellat. Illud etiam animadvertendum videtur, quod Propheta qui ex populi, ut diximus, loquitur persona, nni- versam hanc calamitatem in ipsum rejicit beatum David, studens hoc pacto Deum magis ad miseri- cordiam flectere, dum populum cernit tanta erga beatum David compassione permoveri. VERS. 41. Destruxisti omnes sepes ejus. Per sepes, B templi muros intelligit, seu etiam ipsas Moysis Irges. Posuisti munitiones ejus formidinem. De Jecho- nia loquens, aut de Sedecia, sermonem tamen suum formal propheta quasi de seipso loquatur David : quia calamitatem, qua posteri obruti fue- runt, illatam reputat progenitori. Munitiones all- tem tam Jechoniæ quam Sedeciæ in murorum ambitu erant; verum uterque eorum in captivita- tem actus est, et tantarum munitionum loco, uter- que etiam formidine fuit circumdatus. Fecisti eum, inquit, circumdari formidine, atque ea veluti se ptis quibusdam vallari. VERS. 42. Diripuerunt eum omnes transeuntes per viam. Eum, pro Ejus divitias. Transcuntes vero per viam vicinas appellat gentes, quæ transitum prope eum faciebant, et quas in psalmo ɩxxix ap- pellavit, Prætergredientes viam. Factus est opprobrium vicinis suis. Hic versiculus etiam habetur in psalino Lxxviii, eo excepto quod illic populus plurali utitur sermone. VERS. 45. Exaltasti dexteram conlerentium eum. Iloc est, superiores ei fecisti Babylonios. Solent eniî qui victores sunt in bello, extollere manus supra victos, atque hoc pacto ens cædere. Lætificasti omnes inimicos ejus. Vicinas scilicet gentes, ut in sæpe dicto psalmo Lxxviu diximus. VERS. 44. Avertisti adjutorium gladii ejus. Quod in pugna ei præstare solebas. Et non es auxiliatus ei in bello. Quod scilicet adversus Babylonios gestum est. VERS. 45. Desivisti ab emundatione ejus. Cessare euin fecisti a consueta purgatione. Aspersionibus enim utebantur et purifcatoriis Judaei, quando celebritatem aut festivitatem aliquam peragebant. A præcedenti igitur signavit id quod consequitur, ac si diceret : Omnes illius festivitates prorsus delesti. Et thronum eius in terra confreaisti. Regnum c C D
6α The Lord [is] rendering acts of mercy. The ‘is’ is missing.
β Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα ἐκδικήσεως.Α Κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου, Κατέλυσας τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν πρὸς αὐτόν. Εβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Καὶ ἐν τῷ ογ' ψαλμῷ εἴρηκεν· Εἰς τὴν γῆν ἐβε βήλωσας τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου. Νῦν δὲ ἁγίασμα τοῦ Δαβὶδ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις περιβόητον εἶπε ναὸν, ὡς αὐτοῦ τοῦ Δαβὶδ προθεμένου τοῦτον οἰκοδομῆσαι, καὶ τὴν ὕλην τῆς οἰκοδομῆς τῷ παιδὶ Σολομῶντι καταλιπόντος, διὰ τὸ κελεῦσαι τὸν Θεὸν μὴ παρὰ Δαβίδ, ἀλλὰ παρὰ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ του τον οἰκοδομηθῆναι. ῞Αγιον δὲ καὶ ἁγιαστήριον τὸν ναὸν ἐκάλεσε καὶ ἐν τῷ ῥηθέντι τῷ ογ' ψαλμῷ. Τῷ Δαβὶδ δὲ τὸ πάθος ὅλον ὁ λαὸς περιάπτει, πειρώμενος κάμψαι τὸν Θεὸν εἰς οἶκτον διὰ τὴν ἐκείνων συμ πάθειαν. Καθεῖλες πάντας τοὺς φραγμοὺς αὐτοῦ. Φρα γμοὶ τὰ τείχη καὶ οἱ νόμοι. Εθου τὰ ὀχυρώματα αὐτοῦ δειλίαν. Ἐν τῷ Ιεχονίᾳ νῦν, ἢ τῷ Σεδεκίᾳ τὸν Δαβὶδ ὀνομάζει, ὡς ἀπογόνους αὐτοῦ, ὧν ἑκάστου ἐχυρώματα ἦσαν οἱ περίβολοι τῶν τειχῶν. Ἑαλωκώς δ' ἑκάτερος, ἀντὶ τῶν ἐχυρωμάτων τούτων δειλίαν περιέκειτο. Εποί- ησας νῦν, φησί, τους περιβόλους αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ πρὶν, δειλίαν. Ταύτην γὰρ ὡς περίβολον περίκει- ται. Διήρπαζον αὐτὸν οἱ διοδεύοντες οδόν. Αὐτὸν, ἤτοι Τὸν πλοῦτον Αὐτοῦ. Διοδεύοντας δὲ λέγει τὰ γείτονα ἔθνη, τὰ πλησίον αὐτοῦ πεποιημένα τὴν δίοδον, ἃ καὶ ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ παραπορευομένους ὠνόμασεν. Εγενήθη όνειδος τοῖς γείτοσιν αὐτοῦ. Οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ οη' ψαλμῷ κεῖται· πληθυντικῷ δὲ ἐκεῖσε χαρακτῆρι ἐκπεφώνηται . " Υψωσας τὴν δεξιὰν τῶν θλιβόντων αὐτόν. Αντὶ τοῦ, Υπερτέρους τους Βαβυλωνίους ἐποί ησας. Οἱ γὰρ νικῶντες ἐν πολέμῳ, ὑπεράνω τῶν νικωμένων τὰς ἑαυτῶν χεῖρας ἀνατείνοντες, παίου- σιν. Εύφρανας πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Τὰ γείτονα ἔθνη, ὡς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ προείρηται. Απέστρεψας τὴν βοήθειαν τῆς ῥομφαίας αὐτοῦ. "Ην συνήθως ἐν μάχαις αὐτῷ παρείχες. Καὶ οὐκ ἀντελάβου αὐτὸν ἐν τῷ πολέμῳ. Τῷ πρὸς Βαβυλωνίους. Κατέλυσας ἀπὸ καθαρισμοῦ αὐτοῦ. Κατέπαυ- σας αὐτὸν ἀπὸ τοῦ συνήθους καθαρισμού. Περιφ ῥαντηρίοις γὰρ ἐχρῶντο καὶ καθαρσίοις ἐν ταῖς ἑορταῖς. Διὰ δὲ τοῦ προκειμένου τὸ ἑπόμενον ἐδή λωσεν· ὅτι 'Ανεἷλες τὰς ἑορτὰς αὐτοῦ. Τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὴν γῆν κατάῤῥαξας. EUTHYMII ZIGABENI VERS. 40. Destruxisti testamentum servi tui. Irri- tasti, inquit, promissionem, quam ei fecisti. Profanasti in terram sanctuarium ejus. Vidimus in psalmo Lxxus: Profanaverunt in terram taber- naculum nominis tui. Per sanctuarium autem ejus, ejus, dico David, celeberrimum illud templum in- telligit, quod fuit in Jerusalem : quasi ab ipso Da- vid constructum fuisset, seu ipsius dicendum esset, co quod ab eo primum decretum est, ut ædificari deberet : et quia materiam Salomoni filio tanto operi opportunam reliquit. Qnin imo jam antea ipse illud erexisset, ni jussum ei fuisset a Domino, ne ipse, sed Salomon templum ædificaret. In præ- dicto etiam psalmo Lxxiii, tam sancti quam san- ctuarii nomine similiter templum appellat. Illud etiam animadvertendum videtur, quod Propheta qui ex populi, ut diximus, loquitur persona, nni- versam hanc calamitatem in ipsum rejicit beatum David, studens hoc pacto Deum magis ad miseri- cordiam flectere, dum populum cernit tanta erga beatum David compassione permoveri. VERS. 41. Destruxisti omnes sepes ejus. Per sepes, B templi muros intelligit, seu etiam ipsas Moysis Irges. Posuisti munitiones ejus formidinem. De Jecho- nia loquens, aut de Sedecia, sermonem tamen suum formal propheta quasi de seipso loquatur David : quia calamitatem, qua posteri obruti fue- runt, illatam reputat progenitori. Munitiones all- tem tam Jechoniæ quam Sedeciæ in murorum ambitu erant; verum uterque eorum in captivita- tem actus est, et tantarum munitionum loco, uter- que etiam formidine fuit circumdatus. Fecisti eum, inquit, circumdari formidine, atque ea veluti se ptis quibusdam vallari. VERS. 42. Diripuerunt eum omnes transeuntes per viam. Eum, pro Ejus divitias. Transcuntes vero per viam vicinas appellat gentes, quæ transitum prope eum faciebant, et quas in psalmo ɩxxix ap- pellavit, Prætergredientes viam. Factus est opprobrium vicinis suis. Hic versiculus etiam habetur in psalino Lxxviii, eo excepto quod illic populus plurali utitur sermone. VERS. 45. Exaltasti dexteram conlerentium eum. Iloc est, superiores ei fecisti Babylonios. Solent eniî qui victores sunt in bello, extollere manus supra victos, atque hoc pacto ens cædere. Lætificasti omnes inimicos ejus. Vicinas scilicet gentes, ut in sæpe dicto psalmo Lxxviu diximus. VERS. 44. Avertisti adjutorium gladii ejus. Quod in pugna ei præstare solebas. Et non es auxiliatus ei in bello. Quod scilicet adversus Babylonios gestum est. VERS. 45. Desivisti ab emundatione ejus. Cessare euin fecisti a consueta purgatione. Aspersionibus enim utebantur et purifcatoriis Judaei, quando celebritatem aut festivitatem aliquam peragebant. A præcedenti igitur signavit id quod consequitur, ac si diceret : Omnes illius festivitates prorsus delesti. Et thronum eius in terra confreaisti. Regnum c C D
6β And judgement for all who are being wronged. Judgement of avenging.
α Ἐγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Διὰ τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Ὁδοὺς δὲ λέγει, τὰ θελήματα αὐτοῦ· εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκριβέστερον ἐν τῷ κδ΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι.Α Κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου, Κατέλυσας τὴν ἐπαγγελίαν, τὴν πρὸς αὐτόν. Εβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ. Καὶ ἐν τῷ ογ' ψαλμῷ εἴρηκεν· Εἰς τὴν γῆν ἐβε βήλωσας τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου. Νῦν δὲ ἁγίασμα τοῦ Δαβὶδ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις περιβόητον εἶπε ναὸν, ὡς αὐτοῦ τοῦ Δαβὶδ προθεμένου τοῦτον οἰκοδομῆσαι, καὶ τὴν ὕλην τῆς οἰκοδομῆς τῷ παιδὶ Σολομῶντι καταλιπόντος, διὰ τὸ κελεῦσαι τὸν Θεὸν μὴ παρὰ Δαβίδ, ἀλλὰ παρὰ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ του τον οἰκοδομηθῆναι. ῞Αγιον δὲ καὶ ἁγιαστήριον τὸν ναὸν ἐκάλεσε καὶ ἐν τῷ ῥηθέντι τῷ ογ' ψαλμῷ. Τῷ Δαβὶδ δὲ τὸ πάθος ὅλον ὁ λαὸς περιάπτει, πειρώμενος κάμψαι τὸν Θεὸν εἰς οἶκτον διὰ τὴν ἐκείνων συμ πάθειαν. Καθεῖλες πάντας τοὺς φραγμοὺς αὐτοῦ. Φρα γμοὶ τὰ τείχη καὶ οἱ νόμοι. Εθου τὰ ὀχυρώματα αὐτοῦ δειλίαν. Ἐν τῷ Ιεχονίᾳ νῦν, ἢ τῷ Σεδεκίᾳ τὸν Δαβὶδ ὀνομάζει, ὡς ἀπογόνους αὐτοῦ, ὧν ἑκάστου ἐχυρώματα ἦσαν οἱ περίβολοι τῶν τειχῶν. Ἑαλωκώς δ' ἑκάτερος, ἀντὶ τῶν ἐχυρωμάτων τούτων δειλίαν περιέκειτο. Εποί- ησας νῦν, φησί, τους περιβόλους αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ πρὶν, δειλίαν. Ταύτην γὰρ ὡς περίβολον περίκει- ται. Διήρπαζον αὐτὸν οἱ διοδεύοντες οδόν. Αὐτὸν, ἤτοι Τὸν πλοῦτον Αὐτοῦ. Διοδεύοντας δὲ λέγει τὰ γείτονα ἔθνη, τὰ πλησίον αὐτοῦ πεποιημένα τὴν δίοδον, ἃ καὶ ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ παραπορευομένους ὠνόμασεν. Εγενήθη όνειδος τοῖς γείτοσιν αὐτοῦ. Οὗτος ὁ στίχος καὶ ἐν τῷ οη' ψαλμῷ κεῖται· πληθυντικῷ δὲ ἐκεῖσε χαρακτῆρι ἐκπεφώνηται . " Υψωσας τὴν δεξιὰν τῶν θλιβόντων αὐτόν. Αντὶ τοῦ, Υπερτέρους τους Βαβυλωνίους ἐποί ησας. Οἱ γὰρ νικῶντες ἐν πολέμῳ, ὑπεράνω τῶν νικωμένων τὰς ἑαυτῶν χεῖρας ἀνατείνοντες, παίου- σιν. Εύφρανας πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Τὰ γείτονα ἔθνη, ὡς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ προείρηται. Απέστρεψας τὴν βοήθειαν τῆς ῥομφαίας αὐτοῦ. "Ην συνήθως ἐν μάχαις αὐτῷ παρείχες. Καὶ οὐκ ἀντελάβου αὐτὸν ἐν τῷ πολέμῳ. Τῷ πρὸς Βαβυλωνίους. Κατέλυσας ἀπὸ καθαρισμοῦ αὐτοῦ. Κατέπαυ- σας αὐτὸν ἀπὸ τοῦ συνήθους καθαρισμού. Περιφ ῥαντηρίοις γὰρ ἐχρῶντο καὶ καθαρσίοις ἐν ταῖς ἑορταῖς. Διὰ δὲ τοῦ προκειμένου τὸ ἑπόμενον ἐδή λωσεν· ὅτι 'Ανεἷλες τὰς ἑορτὰς αὐτοῦ. Τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὴν γῆν κατάῤῥαξας. EUTHYMII ZIGABENI VERS. 40. Destruxisti testamentum servi tui. Irri- tasti, inquit, promissionem, quam ei fecisti. Profanasti in terram sanctuarium ejus. Vidimus in psalmo Lxxus: Profanaverunt in terram taber- naculum nominis tui. Per sanctuarium autem ejus, ejus, dico David, celeberrimum illud templum in- telligit, quod fuit in Jerusalem : quasi ab ipso Da- vid constructum fuisset, seu ipsius dicendum esset, co quod ab eo primum decretum est, ut ædificari deberet : et quia materiam Salomoni filio tanto operi opportunam reliquit. Qnin imo jam antea ipse illud erexisset, ni jussum ei fuisset a Domino, ne ipse, sed Salomon templum ædificaret. In præ- dicto etiam psalmo Lxxiii, tam sancti quam san- ctuarii nomine similiter templum appellat. Illud etiam animadvertendum videtur, quod Propheta qui ex populi, ut diximus, loquitur persona, nni- versam hanc calamitatem in ipsum rejicit beatum David, studens hoc pacto Deum magis ad miseri- cordiam flectere, dum populum cernit tanta erga beatum David compassione permoveri. VERS. 41. Destruxisti omnes sepes ejus. Per sepes, B templi muros intelligit, seu etiam ipsas Moysis Irges. Posuisti munitiones ejus formidinem. De Jecho- nia loquens, aut de Sedecia, sermonem tamen suum formal propheta quasi de seipso loquatur David : quia calamitatem, qua posteri obruti fue- runt, illatam reputat progenitori. Munitiones all- tem tam Jechoniæ quam Sedeciæ in murorum ambitu erant; verum uterque eorum in captivita- tem actus est, et tantarum munitionum loco, uter- que etiam formidine fuit circumdatus. Fecisti eum, inquit, circumdari formidine, atque ea veluti se ptis quibusdam vallari. VERS. 42. Diripuerunt eum omnes transeuntes per viam. Eum, pro Ejus divitias. Transcuntes vero per viam vicinas appellat gentes, quæ transitum prope eum faciebant, et quas in psalmo ɩxxix ap- pellavit, Prætergredientes viam. Factus est opprobrium vicinis suis. Hic versiculus etiam habetur in psalino Lxxviii, eo excepto quod illic populus plurali utitur sermone. VERS. 45. Exaltasti dexteram conlerentium eum. Iloc est, superiores ei fecisti Babylonios. Solent eniî qui victores sunt in bello, extollere manus supra victos, atque hoc pacto ens cædere. Lætificasti omnes inimicos ejus. Vicinas scilicet gentes, ut in sæpe dicto psalmo Lxxviu diximus. VERS. 44. Avertisti adjutorium gladii ejus. Quod in pugna ei præstare solebas. Et non es auxiliatus ei in bello. Quod scilicet adversus Babylonios gestum est. VERS. 45. Desivisti ab emundatione ejus. Cessare euin fecisti a consueta purgatione. Aspersionibus enim utebantur et purifcatoriis Judaei, quando celebritatem aut festivitatem aliquam peragebant. A præcedenti igitur signavit id quod consequitur, ac si diceret : Omnes illius festivitates prorsus delesti. Et thronum eius in terra confreaisti. Regnum c C D
7α He made known his ways to Moses. Through the law dictated to him. ‘Ways’ are what he calls the things he wills. These things were spoken of more precisely in the twenty-fourth psalm at the verse, Make known your ways to me, O Lord.
PG 128:1013β Τοῖς υἱοῖς ᾽Ισραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προηγουμένως μὲν τῷ Μωυσῇ, δι’ αὐτοῦ δὲ καὶ παντὶ τῷ λαῷ.Τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἀναστρέψας. Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Εσμίκρυνας τὰς ἡμέρας τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Χρόνον λέγει τὸν ἐπαγγελθέντα τῷ σπέρματι τοῦ Δαβίδ, τὸν εἰς τὸν αἰῶνα αἰῶνος. Εσμίκρυνας δὲ, ἀντὶ τοῦ, Συνέτεμες, μακρὸν ὑποσχεθέντα. Και έχεις αὐτῷ αἰσχύνην. Αἱ γὰρ αἰσχύναι τῶν ἀπογόνων αἰσχύναι τοῦ προγόνου δοκοῦσιν. Ησχύνθησαν γὰρ ἐξανδραποδισθέντες καὶ παθόντες τὰ ἀτιμότατα. Εως πότε, Κύριε, ἀποστρέφῃ εἰς τέλος ; ἐκκαυ θήσεται ὡς πῦρ ἡ ὀργή σου; Ταῦτα εοίκασι τοῖς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ. Εἴρηται γὰρ κἀκεῖ· Εως πότε, Κύριε, ὀργισθήσῃ εἰς τέλος ; εκκαυθήσεται ὡς πῦρ ὁ ζῆ- λός σου ; Μνήσθητι τίς μου ἡ ὑπόστασις. Μνήσθητι διατί ὑπέστην, εἴτουν ἐπλάσθην· πάντως ἵνα ζῶν δοξάζω τὰ μεγαλεῖα σου. Διὰ τοῦτο ῥῦσαί με τοῦ θανάτου οὐ γὰρ οἱ νεκροὶ αἰνέσουσί σε, Κύριε. Μὴ γὰρ ματαίως ἔκτισας πάντας τοὺς υἱούς τῶν ἀνθρώπων. Οὐκ εἰκῇ καὶ μάτην ἔπλασας τὸν ἄνθρωπον, ἵνα δίκην ἀχρήστου καὶ περιττοῦ τινος, ὡς ἔτυχε, παραπολεῖται, ἀλλ᾽ εἰκόνι σου τοῦτον ἐτί- μησας, καὶ μέγαν καὶ τίμιον ἐποίησας. Διὸ μὴ πα ρίδῃς ἡμᾶς ἀθλίως ἀπολλυμένους. Τις ἐστιν ἄνθρωπος, ὃς ζήσεται καὶ οὐκ ὄψεται θάνατον ; ῥύσεται τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐκ χειρὸς ᾅδου ; Τὸ Τίς ἀντὶ τοῦ οὐδείς· ἐξακούεται δὲ καὶ ἐπὶ δευτέρου στίχου, τοῦ δώσεται. χεῖρα δὲ ᾅδου λέγει τὴν κατάσχεσιν, τὴν τυραννίδα. Ἐπεὶ καὶ ἀναγκαίως, φησὶν, ἀποθανεῖν μέλλομεν, ὡς θνη τὴν λαχόντες φύσιν, ζῶσιν ἡμῖν μετάδος φιλανθρω- πίας. Ποῦ εἰσι τὰ ἐλέη σου τὰ ἀρχαία, Κύριε, ὤμοσας τῷ Δαβὶδ ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου; Ελέη καλεί τὰς ἐπαγγελίας τὰς περὶ τοῦ σπέρματος καὶ τῆς βασιλείας Δαβίδ· ἐλεήσας γὰρ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώ πους, ταύτας ὑπέσχετο. ᾿Αρχαῖα δὲ πρὸς τὸν ἱκε τεύοντα λαόν· οὗ πολλοῖς ἔτεσι προγενέστερος ὁ Δαβίδ· Η ἀρχαῖα, διότι πρὸ τῶν αἰώνων ὠρίσθησαν τῷ Θεῷ· φησὶ γὰρ Παῦλος· Τὸ μυστήριον τὸ ἀπο- κεκρυμμένον πρὸ τῶν αἰώνων. Ησαΐας δὲ βουλὴν ἀρχαίαν ἀληθινὴν ἐκάλεσε ταῦτα. Όμοσας δὲ, ἀντὶ Βεβαίως ἐπηγγείλω. Ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐν τῷ ἀληθὴς εἶναι. Εt Μνήσθητι, Κύριε, τοῦ ὀνειδισμοῦ τῶν δούλων • σου, οὗ ὑπέσχον ἐν τῷ κόλπῳ μου πολλῶν ἐθνῶν.—Τῶν δούλων σου, τῶν Εβραίων, τοῦ παρὰ πολλῶν ἐθνῶν παρά τε τῶν αἰχμαλωτισθέντων καὶ τῶν - COMMENT. IN PSALMOS. .926 A ejus etiam evertisti. Est enim sermo metapho B C D ricus. VERS. 46. Minorasti dies temporis ejus. Tempus intelligit promissum semini David, quod scilicet futurum esse dixerat in sæculum sæculi, Minuisti autem illud, hoc est concidisti, tametsi diuturnius id fore promiseras. Perfudisti eum confusione. Ea namque quæ po- steris probro sunt, ipsis quoque progenitoribus videntur ignominiam infligere; ignominia autem affecti sunt ob captivitatem, et ob multa alia de- decora quæ passi sunt. VERS. 47. Usquequo, Domine, averteris in finem ? exardescet sicut ignis ira tua ? Hæc verba iis similia sunt, quæ habentur in psalmo Lxxvult, ibi : Usque- quo, Domine, irasceris in finem ? exardescet velut ignis zelus tuus? VERS. 43. Memor esto, quæ mea subsistentia. Me- mento quare ego substiterim, hoc est, cur pla- smatus fuerim. Ea autem prorsus, dicit, causa crea- tus sum ut vivens magnalia tua glorificarem. Eripe igitur, quæso, me a morte; neque enim mortui laudabunt te, Domine. ut Non enim vane creasti omnes filios hominum. Non frustra nec sine causa hominem plasmasti, inutilis ac superfluæ cujuspiam rei instar perire debeat; quinimo imagine illum tua honorasti, magnumque et honorabilem fecisti. Ne despicias igitur nos misere pereuntes. - VERS. 49. Quis est homo, qui vivet, et non videbit morlem? eruet manum suam de manu inferni ? Quis posuit pro nullus, et subaudienda est eadem dictio, in secundo versiculo, ac si diceret : quis est, qui eruet, etc. Per inferui vero manum, possessionem et tyrannidem mortis intelligit; et φuoniam necessario futurum est, ut moriamur, eo quod mortalem habemus naturam, opportune par- ticipari sibi optat Dei misericordiam in præsenti vita, dicens : Vers. 50. Ubi sunt misericordiæ tuæ antiquæ, Domine, quas jurasti David in veritate tua? Per misericordias, promissiones intelligit a Deo factas de semine et de regno David. Summa enim erga homines misericordia motus fuerat Deus, ut hu- jusmodi promissiones faceret. Antiquas autem has promissiones ideo'esse dicit, quod supplicanti olim populo factæ fuerant : quo populo beatus David mul- tis annis erat junior : vel, quia ante sæculum a Deo ita determinatum fuerat, ut ait Paulus de Christi mysterio ", absconditum inquiens fuisse id my- sterium ante sæcula. Isaias etiam has Dei miseri- cordias antiquum et verum consilium appellavit ”. Jurasti autem, hoc est, Constanter pollicitus es In veritate tua, hoc est, Quia verax es. VERS. 51. Memor esto, Domine, opprobrii servorunt tuorum, quod continui in sinu meo multarum gen- lium. Servorum tuorum, Hebræorum scilicet, quod opprobrium a multis gentibus sustinui, quæ "Coloss. 1, 26. 7ª Isa. xLvi, 10. - •
7β The things he wills to the sons of Israel. In the first instance to Moses and then through him to all the people.
8 Οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυμος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Καὶ σὺ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς.Τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἀναστρέψας. Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Εσμίκρυνας τὰς ἡμέρας τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Χρόνον λέγει τὸν ἐπαγγελθέντα τῷ σπέρματι τοῦ Δαβίδ, τὸν εἰς τὸν αἰῶνα αἰῶνος. Εσμίκρυνας δὲ, ἀντὶ τοῦ, Συνέτεμες, μακρὸν ὑποσχεθέντα. Και έχεις αὐτῷ αἰσχύνην. Αἱ γὰρ αἰσχύναι τῶν ἀπογόνων αἰσχύναι τοῦ προγόνου δοκοῦσιν. Ησχύνθησαν γὰρ ἐξανδραποδισθέντες καὶ παθόντες τὰ ἀτιμότατα. Εως πότε, Κύριε, ἀποστρέφῃ εἰς τέλος ; ἐκκαυ θήσεται ὡς πῦρ ἡ ὀργή σου; Ταῦτα εοίκασι τοῖς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ. Εἴρηται γὰρ κἀκεῖ· Εως πότε, Κύριε, ὀργισθήσῃ εἰς τέλος ; εκκαυθήσεται ὡς πῦρ ὁ ζῆ- λός σου ; Μνήσθητι τίς μου ἡ ὑπόστασις. Μνήσθητι διατί ὑπέστην, εἴτουν ἐπλάσθην· πάντως ἵνα ζῶν δοξάζω τὰ μεγαλεῖα σου. Διὰ τοῦτο ῥῦσαί με τοῦ θανάτου οὐ γὰρ οἱ νεκροὶ αἰνέσουσί σε, Κύριε. Μὴ γὰρ ματαίως ἔκτισας πάντας τοὺς υἱούς τῶν ἀνθρώπων. Οὐκ εἰκῇ καὶ μάτην ἔπλασας τὸν ἄνθρωπον, ἵνα δίκην ἀχρήστου καὶ περιττοῦ τινος, ὡς ἔτυχε, παραπολεῖται, ἀλλ᾽ εἰκόνι σου τοῦτον ἐτί- μησας, καὶ μέγαν καὶ τίμιον ἐποίησας. Διὸ μὴ πα ρίδῃς ἡμᾶς ἀθλίως ἀπολλυμένους. Τις ἐστιν ἄνθρωπος, ὃς ζήσεται καὶ οὐκ ὄψεται θάνατον ; ῥύσεται τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐκ χειρὸς ᾅδου ; Τὸ Τίς ἀντὶ τοῦ οὐδείς· ἐξακούεται δὲ καὶ ἐπὶ δευτέρου στίχου, τοῦ δώσεται. χεῖρα δὲ ᾅδου λέγει τὴν κατάσχεσιν, τὴν τυραννίδα. Ἐπεὶ καὶ ἀναγκαίως, φησὶν, ἀποθανεῖν μέλλομεν, ὡς θνη τὴν λαχόντες φύσιν, ζῶσιν ἡμῖν μετάδος φιλανθρω- πίας. Ποῦ εἰσι τὰ ἐλέη σου τὰ ἀρχαία, Κύριε, ὤμοσας τῷ Δαβὶδ ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου; Ελέη καλεί τὰς ἐπαγγελίας τὰς περὶ τοῦ σπέρματος καὶ τῆς βασιλείας Δαβίδ· ἐλεήσας γὰρ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώ πους, ταύτας ὑπέσχετο. ᾿Αρχαῖα δὲ πρὸς τὸν ἱκε τεύοντα λαόν· οὗ πολλοῖς ἔτεσι προγενέστερος ὁ Δαβίδ· Η ἀρχαῖα, διότι πρὸ τῶν αἰώνων ὠρίσθησαν τῷ Θεῷ· φησὶ γὰρ Παῦλος· Τὸ μυστήριον τὸ ἀπο- κεκρυμμένον πρὸ τῶν αἰώνων. Ησαΐας δὲ βουλὴν ἀρχαίαν ἀληθινὴν ἐκάλεσε ταῦτα. Όμοσας δὲ, ἀντὶ Βεβαίως ἐπηγγείλω. Ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐν τῷ ἀληθὴς εἶναι. Εt Μνήσθητι, Κύριε, τοῦ ὀνειδισμοῦ τῶν δούλων • σου, οὗ ὑπέσχον ἐν τῷ κόλπῳ μου πολλῶν ἐθνῶν.—Τῶν δούλων σου, τῶν Εβραίων, τοῦ παρὰ πολλῶν ἐθνῶν παρά τε τῶν αἰχμαλωτισθέντων καὶ τῶν - COMMENT. IN PSALMOS. .926 A ejus etiam evertisti. Est enim sermo metapho B C D ricus. VERS. 46. Minorasti dies temporis ejus. Tempus intelligit promissum semini David, quod scilicet futurum esse dixerat in sæculum sæculi, Minuisti autem illud, hoc est concidisti, tametsi diuturnius id fore promiseras. Perfudisti eum confusione. Ea namque quæ po- steris probro sunt, ipsis quoque progenitoribus videntur ignominiam infligere; ignominia autem affecti sunt ob captivitatem, et ob multa alia de- decora quæ passi sunt. VERS. 47. Usquequo, Domine, averteris in finem ? exardescet sicut ignis ira tua ? Hæc verba iis similia sunt, quæ habentur in psalmo Lxxvult, ibi : Usque- quo, Domine, irasceris in finem ? exardescet velut ignis zelus tuus? VERS. 43. Memor esto, quæ mea subsistentia. Me- mento quare ego substiterim, hoc est, cur pla- smatus fuerim. Ea autem prorsus, dicit, causa crea- tus sum ut vivens magnalia tua glorificarem. Eripe igitur, quæso, me a morte; neque enim mortui laudabunt te, Domine. ut Non enim vane creasti omnes filios hominum. Non frustra nec sine causa hominem plasmasti, inutilis ac superfluæ cujuspiam rei instar perire debeat; quinimo imagine illum tua honorasti, magnumque et honorabilem fecisti. Ne despicias igitur nos misere pereuntes. - VERS. 49. Quis est homo, qui vivet, et non videbit morlem? eruet manum suam de manu inferni ? Quis posuit pro nullus, et subaudienda est eadem dictio, in secundo versiculo, ac si diceret : quis est, qui eruet, etc. Per inferui vero manum, possessionem et tyrannidem mortis intelligit; et φuoniam necessario futurum est, ut moriamur, eo quod mortalem habemus naturam, opportune par- ticipari sibi optat Dei misericordiam in præsenti vita, dicens : Vers. 50. Ubi sunt misericordiæ tuæ antiquæ, Domine, quas jurasti David in veritate tua? Per misericordias, promissiones intelligit a Deo factas de semine et de regno David. Summa enim erga homines misericordia motus fuerat Deus, ut hu- jusmodi promissiones faceret. Antiquas autem has promissiones ideo'esse dicit, quod supplicanti olim populo factæ fuerant : quo populo beatus David mul- tis annis erat junior : vel, quia ante sæculum a Deo ita determinatum fuerat, ut ait Paulus de Christi mysterio ", absconditum inquiens fuisse id my- sterium ante sæcula. Isaias etiam has Dei miseri- cordias antiquum et verum consilium appellavit ”. Jurasti autem, hoc est, Constanter pollicitus es In veritate tua, hoc est, Quia verax es. VERS. 51. Memor esto, Domine, opprobrii servorunt tuorum, quod continui in sinu meo multarum gen- lium. Servorum tuorum, Hebræorum scilicet, quod opprobrium a multis gentibus sustinui, quæ "Coloss. 1, 26. 7ª Isa. xLvi, 10. - •
8 The Lord is compassionate and merciful, long-suffering and full of mercy. These things were interpreted in the eighty-fifth psalm at the verse, And you, O Lord my God, compassionate and merciful, long-suffering and full of mercy, and so on.
PG 128:1138α Οὐκ εἰς τέλος ὀργισθήσεται.
9α He will not be angry to the end.
PG 128:1013Εὐδιάλλακτος ὢν τοῖς μετανοοῦσιν. β Οὐδὲ εἰς τὸν αἰῶνα μηνιεῖ. Tὸ αὐτὸ λέγει σαφέστερον. 10 Οὐ κατὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐποίησεν ἡμῖν, οὐδὲ κατὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνταπέδωκεν ἡμῖν. Ὡς ἀνεξίκακος καὶ πολυέλεος· τὸν αὐτὸν δὲ περὶ τοῦ ἐλέους λόγον διαφόρως ἀνακυκλεῖ, θέλων ἐπιδεῖξαι τὴν ὑπερβολὴν τῆς τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίας. 11 Ὅτι κατὰ τὸ ὕψος τοῦ οὐρανοῦ ἀπὸ τῆς γῆς ἐκραταίωσε Κύριος τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἐπὶ τοὺς φοβουμένους αὐτόν. Ὅσον τὸ διάστημα τοῦ οὐρανοῦ ἀπὸ τῆς γῆς, τοσοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἐστήριξεν ἐπὶ τοὺς φοβουμένους αὐτὸν, τουτέστιν, ἄμετρον καὶ ἀνείκαστον· οὐχ εὗρε δὲ τούτου μεῖζον διάστημα αἰσθητὸν, ἵνα τούτῳ πρὸς παράδειγμα χρήσηται. 12 Καθόσον ἀπέχουσιν ἀνατολαὶ ἀπὸ δυσμῶν, ἐμάκρυνεν ἀφ’ ἡμῶν τὰς ἀνομίας ἡμῶν. Φοβουμένων αὐτὸν δηλονότι· οὗ γὰρ φόβος, ἐντολῶν τήρησις. PG36.344A 13 Καθὼς οἰκτείρει πατὴρ υἱοὺς, ᾠκτείρησε Κύριος τοὺς φοβουμένους αὐτόν. Οἰκτείρει πατὴρ υἱοὺς, προνοούμενος, πλημμελούντων ἀνεχόμενος, νουθετῶν, παρακαλῶν, ἀπειλῶν, μακροθυμῶν, μαστίζων, θεραπεύων, καὶ πάντα πρὸς παίδευσιν αὐτῶν καὶ σωτηρίαν πραγματευόμενος. α Ὅτι αὐτὸς ἔγνω τὸ πλάσμα ἡμῶν. | Εἰκότως ἀνέχεται καὶ φιλανθρωπεύεται· καὶ γὰρ οἶδε τὸ καθ’ ἡμᾶς πλάσμα, ὅτι ἀσθενές. β Ἐμνήσθη ὅτι χοῦς ἐσμεν. Ἐφερμηνευτικὸν τοῦτο τοῦ προῤῥηθέντος. Ἐμνήσθη, φησὶν, ὅτι ἀπὸ χοὸς ἐπλάσθημεν, αὐτόθεν ἀσθενοῦς. Ἔγνω δὲ καὶ ἐμνήσθη, ἀντὶ τοῦ, οἶδεν· ἰδίωμα δὲ καὶ τοῦτο τῆς Ἑβραΐδος διαλέκτου. α Ἄνθρωπος, ὡσεὶ χόρτος αἱ ἡμέραι αὐτοῦ. 115 τούτῳ PCBV : τοῦτο MSF.Τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἀναστρέψας. Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Εσμίκρυνας τὰς ἡμέρας τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Χρόνον λέγει τὸν ἐπαγγελθέντα τῷ σπέρματι τοῦ Δαβίδ, τὸν εἰς τὸν αἰῶνα αἰῶνος. Εσμίκρυνας δὲ, ἀντὶ τοῦ, Συνέτεμες, μακρὸν ὑποσχεθέντα. Και έχεις αὐτῷ αἰσχύνην. Αἱ γὰρ αἰσχύναι τῶν ἀπογόνων αἰσχύναι τοῦ προγόνου δοκοῦσιν. Ησχύνθησαν γὰρ ἐξανδραποδισθέντες καὶ παθόντες τὰ ἀτιμότατα. Εως πότε, Κύριε, ἀποστρέφῃ εἰς τέλος ; ἐκκαυ θήσεται ὡς πῦρ ἡ ὀργή σου; Ταῦτα εοίκασι τοῖς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ. Εἴρηται γὰρ κἀκεῖ· Εως πότε, Κύριε, ὀργισθήσῃ εἰς τέλος ; εκκαυθήσεται ὡς πῦρ ὁ ζῆ- λός σου ; Μνήσθητι τίς μου ἡ ὑπόστασις. Μνήσθητι διατί ὑπέστην, εἴτουν ἐπλάσθην· πάντως ἵνα ζῶν δοξάζω τὰ μεγαλεῖα σου. Διὰ τοῦτο ῥῦσαί με τοῦ θανάτου οὐ γὰρ οἱ νεκροὶ αἰνέσουσί σε, Κύριε. Μὴ γὰρ ματαίως ἔκτισας πάντας τοὺς υἱούς τῶν ἀνθρώπων. Οὐκ εἰκῇ καὶ μάτην ἔπλασας τὸν ἄνθρωπον, ἵνα δίκην ἀχρήστου καὶ περιττοῦ τινος, ὡς ἔτυχε, παραπολεῖται, ἀλλ᾽ εἰκόνι σου τοῦτον ἐτί- μησας, καὶ μέγαν καὶ τίμιον ἐποίησας. Διὸ μὴ πα ρίδῃς ἡμᾶς ἀθλίως ἀπολλυμένους. Τις ἐστιν ἄνθρωπος, ὃς ζήσεται καὶ οὐκ ὄψεται θάνατον ; ῥύσεται τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐκ χειρὸς ᾅδου ; Τὸ Τίς ἀντὶ τοῦ οὐδείς· ἐξακούεται δὲ καὶ ἐπὶ δευτέρου στίχου, τοῦ δώσεται. χεῖρα δὲ ᾅδου λέγει τὴν κατάσχεσιν, τὴν τυραννίδα. Ἐπεὶ καὶ ἀναγκαίως, φησὶν, ἀποθανεῖν μέλλομεν, ὡς θνη τὴν λαχόντες φύσιν, ζῶσιν ἡμῖν μετάδος φιλανθρω- πίας. Ποῦ εἰσι τὰ ἐλέη σου τὰ ἀρχαία, Κύριε, ὤμοσας τῷ Δαβὶδ ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου; Ελέη καλεί τὰς ἐπαγγελίας τὰς περὶ τοῦ σπέρματος καὶ τῆς βασιλείας Δαβίδ· ἐλεήσας γὰρ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώ πους, ταύτας ὑπέσχετο. ᾿Αρχαῖα δὲ πρὸς τὸν ἱκε τεύοντα λαόν· οὗ πολλοῖς ἔτεσι προγενέστερος ὁ Δαβίδ· Η ἀρχαῖα, διότι πρὸ τῶν αἰώνων ὠρίσθησαν τῷ Θεῷ· φησὶ γὰρ Παῦλος· Τὸ μυστήριον τὸ ἀπο- κεκρυμμένον πρὸ τῶν αἰώνων. Ησαΐας δὲ βουλὴν ἀρχαίαν ἀληθινὴν ἐκάλεσε ταῦτα. Όμοσας δὲ, ἀντὶ Βεβαίως ἐπηγγείλω. Ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐν τῷ ἀληθὴς εἶναι. Εt Μνήσθητι, Κύριε, τοῦ ὀνειδισμοῦ τῶν δούλων • σου, οὗ ὑπέσχον ἐν τῷ κόλπῳ μου πολλῶν ἐθνῶν.—Τῶν δούλων σου, τῶν Εβραίων, τοῦ παρὰ πολλῶν ἐθνῶν παρά τε τῶν αἰχμαλωτισθέντων καὶ τῶν - COMMENT. IN PSALMOS. .926 A ejus etiam evertisti. Est enim sermo metapho B C D ricus. VERS. 46. Minorasti dies temporis ejus. Tempus intelligit promissum semini David, quod scilicet futurum esse dixerat in sæculum sæculi, Minuisti autem illud, hoc est concidisti, tametsi diuturnius id fore promiseras. Perfudisti eum confusione. Ea namque quæ po- steris probro sunt, ipsis quoque progenitoribus videntur ignominiam infligere; ignominia autem affecti sunt ob captivitatem, et ob multa alia de- decora quæ passi sunt. VERS. 47. Usquequo, Domine, averteris in finem ? exardescet sicut ignis ira tua ? Hæc verba iis similia sunt, quæ habentur in psalmo Lxxvult, ibi : Usque- quo, Domine, irasceris in finem ? exardescet velut ignis zelus tuus? VERS. 43. Memor esto, quæ mea subsistentia. Me- mento quare ego substiterim, hoc est, cur pla- smatus fuerim. Ea autem prorsus, dicit, causa crea- tus sum ut vivens magnalia tua glorificarem. Eripe igitur, quæso, me a morte; neque enim mortui laudabunt te, Domine. ut Non enim vane creasti omnes filios hominum. Non frustra nec sine causa hominem plasmasti, inutilis ac superfluæ cujuspiam rei instar perire debeat; quinimo imagine illum tua honorasti, magnumque et honorabilem fecisti. Ne despicias igitur nos misere pereuntes. - VERS. 49. Quis est homo, qui vivet, et non videbit morlem? eruet manum suam de manu inferni ? Quis posuit pro nullus, et subaudienda est eadem dictio, in secundo versiculo, ac si diceret : quis est, qui eruet, etc. Per inferui vero manum, possessionem et tyrannidem mortis intelligit; et φuoniam necessario futurum est, ut moriamur, eo quod mortalem habemus naturam, opportune par- ticipari sibi optat Dei misericordiam in præsenti vita, dicens : Vers. 50. Ubi sunt misericordiæ tuæ antiquæ, Domine, quas jurasti David in veritate tua? Per misericordias, promissiones intelligit a Deo factas de semine et de regno David. Summa enim erga homines misericordia motus fuerat Deus, ut hu- jusmodi promissiones faceret. Antiquas autem has promissiones ideo'esse dicit, quod supplicanti olim populo factæ fuerant : quo populo beatus David mul- tis annis erat junior : vel, quia ante sæculum a Deo ita determinatum fuerat, ut ait Paulus de Christi mysterio ", absconditum inquiens fuisse id my- sterium ante sæcula. Isaias etiam has Dei miseri- cordias antiquum et verum consilium appellavit ”. Jurasti autem, hoc est, Constanter pollicitus es In veritate tua, hoc est, Quia verax es. VERS. 51. Memor esto, Domine, opprobrii servorunt tuorum, quod continui in sinu meo multarum gen- lium. Servorum tuorum, Hebræorum scilicet, quod opprobrium a multis gentibus sustinui, quæ "Coloss. 1, 26. 7ª Isa. xLvi, 10. - •
Being easy to reconcile for those who repent. 9β Nor will he cherish wrath to the age. He says the same more clearly. 10 He has not treated us according to our lawless acts, nor has he rewarded us according to our sins. Being forbearing and full of mercy. He reiterates the theme of mercy in various ways, wishing to display the excess of God’s benevolence. 11 For like the height of heaven from the earth, so the Lord has made his mercy prevail over those who fear him. For as is the distance of heaven from earth, so greatly has he fixed his mercy on those who fear him, that is, immeasurably and inconceivably. He did not find any sensible distance greater than this to use as an example. 12 As far as east is from west, so he has distanced from us our lawless acts. When fearing him, that is; for where there is fear there is keeping of commandments. PG36.344A 13 As a father has compassion on sons, so the Lord has had compassion on those who fear him. A father has compassion on sons, providing for them, accepting them when they err, admonishing them, comforting them, threatening them, forbearing with them, chastising them, serving them, and doing everything for their instruction and salvation. 14α For he has known our formation. He fittingly tolerates us and shows benevolence; for he knows the formation of our being, that it is weak. 14β He has remembered that we are dust. This is explanatory of the previous phrase. He has remembered that we were formed from dust, which is self-evidently weak. ‘He has known’ and ‘he has remembered’ in the sense of, ‘he knows’. This also is an idiom of the Hebrew dialect. 15α Man, his days are like grass.
Εὐμάραντοι καὶ πρόσκαιροι. Ἡμέρας δὲ λέγει, τὴν ζωήν. Εἰ δὲ ὁ Σολομὼν λέγει, Μέγα ἄνθρωπος καὶ τίμιον ἀνὴρ, μὴ θορυβηθῇς. Ἐπεὶ γὰρ διπλῆν ἔχει τὴν κατασκευὴν ὁ ἄνθρωπος, τὴν μὲν ἐξ εὐτελοῦς χοὸς, τὴν δὲ ἐκ ζωοποιοῦ ἐμφυσήματος, ἐξουδενοῦται μὲν διὰ τὸ τοῦ σώματος ἐπίκηρον, μεγαλύνεται δὲ διὰ τὸ ἀθάνατον τῆς ψυχῆς· καὶ ἀτιμάζεται μὲν διὰ τὸ ἐπίνοσον καὶ μοχθηρὸν, τιμᾶται δὲ διὰ τὰς ἀρετὰς καὶ τὰ κατορθώματα· καὶ ὅτι φυλάττων μὲν, εἰκών ἐστι Θεοῦ, καὶ βασιλείας οὐρανῶν κληρονόμος, παραβαίνων δὲ, δοῦλος ἁμαρτίας, καὶ βασάνοις ὑπεύθυνος.Τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἀναστρέψας. Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Εσμίκρυνας τὰς ἡμέρας τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Χρόνον λέγει τὸν ἐπαγγελθέντα τῷ σπέρματι τοῦ Δαβίδ, τὸν εἰς τὸν αἰῶνα αἰῶνος. Εσμίκρυνας δὲ, ἀντὶ τοῦ, Συνέτεμες, μακρὸν ὑποσχεθέντα. Και έχεις αὐτῷ αἰσχύνην. Αἱ γὰρ αἰσχύναι τῶν ἀπογόνων αἰσχύναι τοῦ προγόνου δοκοῦσιν. Ησχύνθησαν γὰρ ἐξανδραποδισθέντες καὶ παθόντες τὰ ἀτιμότατα. Εως πότε, Κύριε, ἀποστρέφῃ εἰς τέλος ; ἐκκαυ θήσεται ὡς πῦρ ἡ ὀργή σου; Ταῦτα εοίκασι τοῖς ἐν τῷ ση' ψαλμῷ. Εἴρηται γὰρ κἀκεῖ· Εως πότε, Κύριε, ὀργισθήσῃ εἰς τέλος ; εκκαυθήσεται ὡς πῦρ ὁ ζῆ- λός σου ; Μνήσθητι τίς μου ἡ ὑπόστασις. Μνήσθητι διατί ὑπέστην, εἴτουν ἐπλάσθην· πάντως ἵνα ζῶν δοξάζω τὰ μεγαλεῖα σου. Διὰ τοῦτο ῥῦσαί με τοῦ θανάτου οὐ γὰρ οἱ νεκροὶ αἰνέσουσί σε, Κύριε. Μὴ γὰρ ματαίως ἔκτισας πάντας τοὺς υἱούς τῶν ἀνθρώπων. Οὐκ εἰκῇ καὶ μάτην ἔπλασας τὸν ἄνθρωπον, ἵνα δίκην ἀχρήστου καὶ περιττοῦ τινος, ὡς ἔτυχε, παραπολεῖται, ἀλλ᾽ εἰκόνι σου τοῦτον ἐτί- μησας, καὶ μέγαν καὶ τίμιον ἐποίησας. Διὸ μὴ πα ρίδῃς ἡμᾶς ἀθλίως ἀπολλυμένους. Τις ἐστιν ἄνθρωπος, ὃς ζήσεται καὶ οὐκ ὄψεται θάνατον ; ῥύσεται τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐκ χειρὸς ᾅδου ; Τὸ Τίς ἀντὶ τοῦ οὐδείς· ἐξακούεται δὲ καὶ ἐπὶ δευτέρου στίχου, τοῦ δώσεται. χεῖρα δὲ ᾅδου λέγει τὴν κατάσχεσιν, τὴν τυραννίδα. Ἐπεὶ καὶ ἀναγκαίως, φησὶν, ἀποθανεῖν μέλλομεν, ὡς θνη τὴν λαχόντες φύσιν, ζῶσιν ἡμῖν μετάδος φιλανθρω- πίας. Ποῦ εἰσι τὰ ἐλέη σου τὰ ἀρχαία, Κύριε, ὤμοσας τῷ Δαβὶδ ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου; Ελέη καλεί τὰς ἐπαγγελίας τὰς περὶ τοῦ σπέρματος καὶ τῆς βασιλείας Δαβίδ· ἐλεήσας γὰρ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώ πους, ταύτας ὑπέσχετο. ᾿Αρχαῖα δὲ πρὸς τὸν ἱκε τεύοντα λαόν· οὗ πολλοῖς ἔτεσι προγενέστερος ὁ Δαβίδ· Η ἀρχαῖα, διότι πρὸ τῶν αἰώνων ὠρίσθησαν τῷ Θεῷ· φησὶ γὰρ Παῦλος· Τὸ μυστήριον τὸ ἀπο- κεκρυμμένον πρὸ τῶν αἰώνων. Ησαΐας δὲ βουλὴν ἀρχαίαν ἀληθινὴν ἐκάλεσε ταῦτα. Όμοσας δὲ, ἀντὶ Βεβαίως ἐπηγγείλω. Ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου δὲ, ἀντὶ τοῦ, Ἐν τῷ ἀληθὴς εἶναι. Εt Μνήσθητι, Κύριε, τοῦ ὀνειδισμοῦ τῶν δούλων • σου, οὗ ὑπέσχον ἐν τῷ κόλπῳ μου πολλῶν ἐθνῶν.—Τῶν δούλων σου, τῶν Εβραίων, τοῦ παρὰ πολλῶν ἐθνῶν παρά τε τῶν αἰχμαλωτισθέντων καὶ τῶν - COMMENT. IN PSALMOS. .926 A ejus etiam evertisti. Est enim sermo metapho B C D ricus. VERS. 46. Minorasti dies temporis ejus. Tempus intelligit promissum semini David, quod scilicet futurum esse dixerat in sæculum sæculi, Minuisti autem illud, hoc est concidisti, tametsi diuturnius id fore promiseras. Perfudisti eum confusione. Ea namque quæ po- steris probro sunt, ipsis quoque progenitoribus videntur ignominiam infligere; ignominia autem affecti sunt ob captivitatem, et ob multa alia de- decora quæ passi sunt. VERS. 47. Usquequo, Domine, averteris in finem ? exardescet sicut ignis ira tua ? Hæc verba iis similia sunt, quæ habentur in psalmo Lxxvult, ibi : Usque- quo, Domine, irasceris in finem ? exardescet velut ignis zelus tuus? VERS. 43. Memor esto, quæ mea subsistentia. Me- mento quare ego substiterim, hoc est, cur pla- smatus fuerim. Ea autem prorsus, dicit, causa crea- tus sum ut vivens magnalia tua glorificarem. Eripe igitur, quæso, me a morte; neque enim mortui laudabunt te, Domine. ut Non enim vane creasti omnes filios hominum. Non frustra nec sine causa hominem plasmasti, inutilis ac superfluæ cujuspiam rei instar perire debeat; quinimo imagine illum tua honorasti, magnumque et honorabilem fecisti. Ne despicias igitur nos misere pereuntes. - VERS. 49. Quis est homo, qui vivet, et non videbit morlem? eruet manum suam de manu inferni ? Quis posuit pro nullus, et subaudienda est eadem dictio, in secundo versiculo, ac si diceret : quis est, qui eruet, etc. Per inferui vero manum, possessionem et tyrannidem mortis intelligit; et φuoniam necessario futurum est, ut moriamur, eo quod mortalem habemus naturam, opportune par- ticipari sibi optat Dei misericordiam in præsenti vita, dicens : Vers. 50. Ubi sunt misericordiæ tuæ antiquæ, Domine, quas jurasti David in veritate tua? Per misericordias, promissiones intelligit a Deo factas de semine et de regno David. Summa enim erga homines misericordia motus fuerat Deus, ut hu- jusmodi promissiones faceret. Antiquas autem has promissiones ideo'esse dicit, quod supplicanti olim populo factæ fuerant : quo populo beatus David mul- tis annis erat junior : vel, quia ante sæculum a Deo ita determinatum fuerat, ut ait Paulus de Christi mysterio ", absconditum inquiens fuisse id my- sterium ante sæcula. Isaias etiam has Dei miseri- cordias antiquum et verum consilium appellavit ”. Jurasti autem, hoc est, Constanter pollicitus es In veritate tua, hoc est, Quia verax es. VERS. 51. Memor esto, Domine, opprobrii servorunt tuorum, quod continui in sinu meo multarum gen- lium. Servorum tuorum, Hebræorum scilicet, quod opprobrium a multis gentibus sustinui, quæ "Coloss. 1, 26. 7ª Isa. xLvi, 10. - •
Soon withering and fleeting. ‘Days’ is what he calls his life. If on the contrary Solomon says, Mankind is something great and man something precious, do not be troubled. For since man has a dual constitution, that from mean dust and that from life-giving breath, he is disparaged on account of the perishability of the body, but is magnified on account of the immortality of the soul, and he is dishonoured on account of his unwholesomeness and de- pravity, but honoured on account of his virtues and achievements, and because, when he preserves it, he is an image of God and heir to the kingdom of heaven, but when he offends against it he is a slave of sin and subject to torments.
PG 128:1015β Ὡσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ, οὕτως ἐξανθήσει. Νῦν μὲν ὡραῖος ὢν, ὕστερον δὲ μαραινόμενος καὶ φθειρόμενος κατὰ τὴν διάζευξιν.Α περιοίκων ἐθνῶν, ὅντινα ὀνειδισμὸν ὑπέσχον, είτουν ἐβάστασα ἐν τῇ καρδίᾳ μου· τὸ ὑπέσχον γὰρ ὁ μὲν Ἀκύλας Ηρα, ὁ δὲ Σύμμαχος 'Εβάστασα ἐκδεδώκασι. Κόλπον δὲ εἶπε τὴν καρδίαν, ὅτι ἐν ταύτῃ κόλπου δίκην καὶ τὰς λύπας καὶ τὰς εὐφρο σύνας θησαυρίζομεν. (6) Σημειωτέον δὲ τὸ, οὗ, ἀντὶ τοῦ, Οντινα. Πρὸς τὴν ἀκολουθίαν γὰρ τοῦ ὀνειδισμοῦ ἐπήνεγκε τὸ οὗ, κατὰ Ἀττικὴν συνή- θειαν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐν τοῖς ἐφεξῆς δυσὶ πεποίηκε στίχοις, ἀπὸ κοινοῦ, καὶ ἐπὶ τούτου λαμβανομένου τοῦ Μνήσθητι, Β τοῦ ἀνείδισαν ἐμφαντικός πάθους ἐστίν. Ο ωνείδισαν σε οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, οὗ ἀνείδι- σαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου. Χριστὸν μὲν Θεοῦ τὸν βασιλέα φησὶ Δαβίδ, ὡς ἀνωτέρω διείλη πται • ᾿Αντάλλαγμα δὲ τοῦ Δαβὶδ τὸν Ἰεχονίαν, ἢ τὸν Σεδεκίαν, ὡς ἀντ᾽ ἐκείνου βασιλεύσαντες, οἷς καὶ ὠνείδιζον τὴν αἰχμαλωσίαν. Ὁ δὲ διπλασιασμός η Εὐλογητός Κύριος εἰς τὸν αἰῶνα· γένοιτο, γέ νοιτο. Εἰς τὸ τέλος τοῦ ψαλμοῦ διδάσκει μὴ ἀπολυ σπετεῖν ἐν ταῖς θλίψεσιν, ἀλλὰ παρακαλεῖν τὸν Θεόν καὶ ἀναμιμνήσκει αὐτὸν τῆς αὐτοῦ χρηστότητος· καὶ τέλος εὐφημεῖν αὐτὸν ὡς πάντα τὰ καθ᾿ ἡμᾶς οίκος νομοῦντα πρὸς τὸ συμφέρον. Εύφημητός, φησίν, ὁ Θεὸς ἀεὶ γένοιτο, γένοιτο εὐφημητός. "Η γένοιτο, γένοιτο, ὅτα βούλεται· βούλεται δὲ, ὅσα συμφέρει τοῖς ἀνθρώποις. Προσευχή Μωϋσεῖ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΘ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου προδιελάβομεν. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς πῶς δεῖ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν ἐν καιρῷ θλίψεως. Κύριε, καταφυγὴ ἐγενήθης ἡμῖν ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ. - Εν γενεᾷ καὶ γενεᾷ, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ γενεᾷ. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Πρὸ τοῦ ὄρη γενηθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν, καὶ τὴν οἰκουμένην, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἐν πάσῃ γενεᾷ καταφυγὴ ἡμῶν εἴ, διότι καὶ ἀεὶ εἶ. Πρὸ τοῦ τὰ ὄρη, φησί, κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμέν νην σὺ εἴ. Προύντα δὲ τῶν κτισμάτων τὸν Κτίστην εἰπὼν, αὖθις καὶ ἄλλως αὐτὸν λέγει ἄναρχον καὶ ἀτελεύτητον. Τὸ γὰρ, Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ, ἀντὶ τοῦ, Ἀπὸ τοῦ ἀεὶ καὶ ἕως τοῦ ἀεὶ σὺ εἶ μόνος, καὶ οὐδεὶς ἕτερο;. Αἰῶνα γὰρ ἡ Γραφὴ τῆς Παλαιᾶς τὴ Δεὶ καλεῖ πολλαχοῦ· ται τολογία δὲ τὸν ὄρη κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν· ὥσπερ οὖν πάλιν καὶ τὸ Τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην. Ογκον δὲ τὰ τοιαῦτα καὶ μέγεθος τῷ λόγῳ περιτιθέασι. (β) EUTHYMII ZIGABENI obsidioni et captivitati interfuerunt. Sustinui au- tem, hoc est, gestavi in corde meo. Aquila enim Tuli, et Symmachus, Gestavi, reddiderunt, pro Sustinui. Per sinum vero ipsum cor intelligit, quia in eo latitiam aut dolorem veluti in sinu! quodam reponimus. Veas. 52. Quod exprobraverunt inimici tui, 00- mine, quod exprobraverunt commutationem christi tui. Per christum Domini ipsum intelligit regem David, ut superius tradidimus. Per commutatio. nem vero ipsius christi seu David, Jechoniam in- telligit, aut Sedeciam, qui loco ipsius David in populo regnaverunt, quibus Babylonii captivitatem exprobrabant. Repetitio autem verbi, Exprobrave- runt, vehementiam indicat doloris. VERS. 53. Benedictus Dominus in sæculum : fiat fat. Docet Propheta in Gne psalmi ne inter alli- ctiones animo consternemur, suadens rogandum Deum esse, et illius reminiscendum benignitatis : et postremo etiam eumdem esse laudandum, veluti qui nostra omnia recte administret et dirigat ad utiliora. Laudabilis igitur, inquit, semper est Deus ; Bal, flat laudabilis. Vel, lat, fiat semper ejus volun- tas. All ea enim semper dirigitur, quæ nobis magis conducunt. Oratio ipsi Moysi homini Dei. PSALMUS LXXXIX. De bac inscriptione diximus in proœm.o operis. Docemur autem boc psalmo, quo pacto in affli- ctionis et calamitatum tempore rogare Deum de- beamus. VERs. 1. Domine, refugium factus es nobis in ge- neratione et generatione. lioc est, In omni genera - tione. Ita enim reddidit Symmachus. Vers. 2. Priusquam montes fierent, et plasmare- tur terra, el orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es. Tu ideo es nobis refugium in omni genera- tione, quia semper tu es, etiam aute montium, aut terræ, aut totius prorsus orbis creationem. Et cum creatorem Deum creaturis omnibus priorem csse dixerit, alio deinceps modo eumdem æternum esse sine principio tradit, et sine Gue. Nam quod ait: A sæculo et usque in sæculum su es, idem sibi vult ac si dixisset : Ab æterno usque in æternum tu solus es, et non alius. Seculum enim pro Sem- per seu pro Alerno persæpe poni legimus apud Scripturam. Verba autem illa: Priusquam monies crearentur, et plasmaretur terra, et orbis, idem sque significant, et iterationem continent sermonis, tametsi magnitudinem quamdam ac fastum præ se ferre etiam videantur. C D Varia lectiones. Reliqua consulto omisit interpres. Nos quo- que omittimus quem secuti ut alia hujusmodi ; neque enim a Græcæ linguæ ignaris intelligi pos- sunt. Periti vero non indigent explicatione, et mi- nutiora ista fastidiunt. .
15β Like a flower of the field, so he will lose his blossom. Now being in the blossom of life, but later withering and passing away at the parting of soul from body.
α Ὅτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ. Πᾶν γὰρ τὸ σπῶν ἀέρα διαυλωνίζοντα, φθαρτόν ἐστιν· ἢ πνεῦμα, τὴν ψυχὴν ὑποληπτέον, διϊκνουμένην ὅλου τοῦ σώματος, καὶ κατὰ τὸν ὡρισμένον καιρὸν ἐξερχομένην.Α περιοίκων ἐθνῶν, ὅντινα ὀνειδισμὸν ὑπέσχον, είτουν ἐβάστασα ἐν τῇ καρδίᾳ μου· τὸ ὑπέσχον γὰρ ὁ μὲν Ἀκύλας Ηρα, ὁ δὲ Σύμμαχος 'Εβάστασα ἐκδεδώκασι. Κόλπον δὲ εἶπε τὴν καρδίαν, ὅτι ἐν ταύτῃ κόλπου δίκην καὶ τὰς λύπας καὶ τὰς εὐφρο σύνας θησαυρίζομεν. (6) Σημειωτέον δὲ τὸ, οὗ, ἀντὶ τοῦ, Οντινα. Πρὸς τὴν ἀκολουθίαν γὰρ τοῦ ὀνειδισμοῦ ἐπήνεγκε τὸ οὗ, κατὰ Ἀττικὴν συνή- θειαν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐν τοῖς ἐφεξῆς δυσὶ πεποίηκε στίχοις, ἀπὸ κοινοῦ, καὶ ἐπὶ τούτου λαμβανομένου τοῦ Μνήσθητι, Β τοῦ ἀνείδισαν ἐμφαντικός πάθους ἐστίν. Ο ωνείδισαν σε οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, οὗ ἀνείδι- σαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου. Χριστὸν μὲν Θεοῦ τὸν βασιλέα φησὶ Δαβίδ, ὡς ἀνωτέρω διείλη πται • ᾿Αντάλλαγμα δὲ τοῦ Δαβὶδ τὸν Ἰεχονίαν, ἢ τὸν Σεδεκίαν, ὡς ἀντ᾽ ἐκείνου βασιλεύσαντες, οἷς καὶ ὠνείδιζον τὴν αἰχμαλωσίαν. Ὁ δὲ διπλασιασμός η Εὐλογητός Κύριος εἰς τὸν αἰῶνα· γένοιτο, γέ νοιτο. Εἰς τὸ τέλος τοῦ ψαλμοῦ διδάσκει μὴ ἀπολυ σπετεῖν ἐν ταῖς θλίψεσιν, ἀλλὰ παρακαλεῖν τὸν Θεόν καὶ ἀναμιμνήσκει αὐτὸν τῆς αὐτοῦ χρηστότητος· καὶ τέλος εὐφημεῖν αὐτὸν ὡς πάντα τὰ καθ᾿ ἡμᾶς οίκος νομοῦντα πρὸς τὸ συμφέρον. Εύφημητός, φησίν, ὁ Θεὸς ἀεὶ γένοιτο, γένοιτο εὐφημητός. "Η γένοιτο, γένοιτο, ὅτα βούλεται· βούλεται δὲ, ὅσα συμφέρει τοῖς ἀνθρώποις. Προσευχή Μωϋσεῖ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΘ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου προδιελάβομεν. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς πῶς δεῖ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν ἐν καιρῷ θλίψεως. Κύριε, καταφυγὴ ἐγενήθης ἡμῖν ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ. - Εν γενεᾷ καὶ γενεᾷ, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ γενεᾷ. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Πρὸ τοῦ ὄρη γενηθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν, καὶ τὴν οἰκουμένην, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἐν πάσῃ γενεᾷ καταφυγὴ ἡμῶν εἴ, διότι καὶ ἀεὶ εἶ. Πρὸ τοῦ τὰ ὄρη, φησί, κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμέν νην σὺ εἴ. Προύντα δὲ τῶν κτισμάτων τὸν Κτίστην εἰπὼν, αὖθις καὶ ἄλλως αὐτὸν λέγει ἄναρχον καὶ ἀτελεύτητον. Τὸ γὰρ, Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ, ἀντὶ τοῦ, Ἀπὸ τοῦ ἀεὶ καὶ ἕως τοῦ ἀεὶ σὺ εἶ μόνος, καὶ οὐδεὶς ἕτερο;. Αἰῶνα γὰρ ἡ Γραφὴ τῆς Παλαιᾶς τὴ Δεὶ καλεῖ πολλαχοῦ· ται τολογία δὲ τὸν ὄρη κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν· ὥσπερ οὖν πάλιν καὶ τὸ Τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην. Ογκον δὲ τὰ τοιαῦτα καὶ μέγεθος τῷ λόγῳ περιτιθέασι. (β) EUTHYMII ZIGABENI obsidioni et captivitati interfuerunt. Sustinui au- tem, hoc est, gestavi in corde meo. Aquila enim Tuli, et Symmachus, Gestavi, reddiderunt, pro Sustinui. Per sinum vero ipsum cor intelligit, quia in eo latitiam aut dolorem veluti in sinu! quodam reponimus. Veas. 52. Quod exprobraverunt inimici tui, 00- mine, quod exprobraverunt commutationem christi tui. Per christum Domini ipsum intelligit regem David, ut superius tradidimus. Per commutatio. nem vero ipsius christi seu David, Jechoniam in- telligit, aut Sedeciam, qui loco ipsius David in populo regnaverunt, quibus Babylonii captivitatem exprobrabant. Repetitio autem verbi, Exprobrave- runt, vehementiam indicat doloris. VERS. 53. Benedictus Dominus in sæculum : fiat fat. Docet Propheta in Gne psalmi ne inter alli- ctiones animo consternemur, suadens rogandum Deum esse, et illius reminiscendum benignitatis : et postremo etiam eumdem esse laudandum, veluti qui nostra omnia recte administret et dirigat ad utiliora. Laudabilis igitur, inquit, semper est Deus ; Bal, flat laudabilis. Vel, lat, fiat semper ejus volun- tas. All ea enim semper dirigitur, quæ nobis magis conducunt. Oratio ipsi Moysi homini Dei. PSALMUS LXXXIX. De bac inscriptione diximus in proœm.o operis. Docemur autem boc psalmo, quo pacto in affli- ctionis et calamitatum tempore rogare Deum de- beamus. VERs. 1. Domine, refugium factus es nobis in ge- neratione et generatione. lioc est, In omni genera - tione. Ita enim reddidit Symmachus. Vers. 2. Priusquam montes fierent, et plasmare- tur terra, el orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es. Tu ideo es nobis refugium in omni genera- tione, quia semper tu es, etiam aute montium, aut terræ, aut totius prorsus orbis creationem. Et cum creatorem Deum creaturis omnibus priorem csse dixerit, alio deinceps modo eumdem æternum esse sine principio tradit, et sine Gue. Nam quod ait: A sæculo et usque in sæculum su es, idem sibi vult ac si dixisset : Ab æterno usque in æternum tu solus es, et non alius. Seculum enim pro Sem- per seu pro Alerno persæpe poni legimus apud Scripturam. Verba autem illa: Priusquam monies crearentur, et plasmaretur terra, et orbis, idem sque significant, et iterationem continent sermonis, tametsi magnitudinem quamdam ac fastum præ se ferre etiam videantur. C D Varia lectiones. Reliqua consulto omisit interpres. Nos quo- que omittimus quem secuti ut alia hujusmodi ; neque enim a Græcæ linguæ ignaris intelligi pos- sunt. Periti vero non indigent explicatione, et mi- nutiora ista fastidiunt. .
16α For breath has passed through in him. Everything that draws in channelled air is corruptible. Or else ‘breath’ is to be understood as the soul, penetrating the whole body and coming out at the ordained time.
β Καὶ οὐχ ὑπάρξει. Κατὰ τὸν παρόντα βίον, ἀποθνῄσκων ὁ ἄνθρωπος.Α περιοίκων ἐθνῶν, ὅντινα ὀνειδισμὸν ὑπέσχον, είτουν ἐβάστασα ἐν τῇ καρδίᾳ μου· τὸ ὑπέσχον γὰρ ὁ μὲν Ἀκύλας Ηρα, ὁ δὲ Σύμμαχος 'Εβάστασα ἐκδεδώκασι. Κόλπον δὲ εἶπε τὴν καρδίαν, ὅτι ἐν ταύτῃ κόλπου δίκην καὶ τὰς λύπας καὶ τὰς εὐφρο σύνας θησαυρίζομεν. (6) Σημειωτέον δὲ τὸ, οὗ, ἀντὶ τοῦ, Οντινα. Πρὸς τὴν ἀκολουθίαν γὰρ τοῦ ὀνειδισμοῦ ἐπήνεγκε τὸ οὗ, κατὰ Ἀττικὴν συνή- θειαν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐν τοῖς ἐφεξῆς δυσὶ πεποίηκε στίχοις, ἀπὸ κοινοῦ, καὶ ἐπὶ τούτου λαμβανομένου τοῦ Μνήσθητι, Β τοῦ ἀνείδισαν ἐμφαντικός πάθους ἐστίν. Ο ωνείδισαν σε οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, οὗ ἀνείδι- σαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου. Χριστὸν μὲν Θεοῦ τὸν βασιλέα φησὶ Δαβίδ, ὡς ἀνωτέρω διείλη πται • ᾿Αντάλλαγμα δὲ τοῦ Δαβὶδ τὸν Ἰεχονίαν, ἢ τὸν Σεδεκίαν, ὡς ἀντ᾽ ἐκείνου βασιλεύσαντες, οἷς καὶ ὠνείδιζον τὴν αἰχμαλωσίαν. Ὁ δὲ διπλασιασμός η Εὐλογητός Κύριος εἰς τὸν αἰῶνα· γένοιτο, γέ νοιτο. Εἰς τὸ τέλος τοῦ ψαλμοῦ διδάσκει μὴ ἀπολυ σπετεῖν ἐν ταῖς θλίψεσιν, ἀλλὰ παρακαλεῖν τὸν Θεόν καὶ ἀναμιμνήσκει αὐτὸν τῆς αὐτοῦ χρηστότητος· καὶ τέλος εὐφημεῖν αὐτὸν ὡς πάντα τὰ καθ᾿ ἡμᾶς οίκος νομοῦντα πρὸς τὸ συμφέρον. Εύφημητός, φησίν, ὁ Θεὸς ἀεὶ γένοιτο, γένοιτο εὐφημητός. "Η γένοιτο, γένοιτο, ὅτα βούλεται· βούλεται δὲ, ὅσα συμφέρει τοῖς ἀνθρώποις. Προσευχή Μωϋσεῖ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΘ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου προδιελάβομεν. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς πῶς δεῖ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν ἐν καιρῷ θλίψεως. Κύριε, καταφυγὴ ἐγενήθης ἡμῖν ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ. - Εν γενεᾷ καὶ γενεᾷ, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ γενεᾷ. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Πρὸ τοῦ ὄρη γενηθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν, καὶ τὴν οἰκουμένην, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἐν πάσῃ γενεᾷ καταφυγὴ ἡμῶν εἴ, διότι καὶ ἀεὶ εἶ. Πρὸ τοῦ τὰ ὄρη, φησί, κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμέν νην σὺ εἴ. Προύντα δὲ τῶν κτισμάτων τὸν Κτίστην εἰπὼν, αὖθις καὶ ἄλλως αὐτὸν λέγει ἄναρχον καὶ ἀτελεύτητον. Τὸ γὰρ, Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ, ἀντὶ τοῦ, Ἀπὸ τοῦ ἀεὶ καὶ ἕως τοῦ ἀεὶ σὺ εἶ μόνος, καὶ οὐδεὶς ἕτερο;. Αἰῶνα γὰρ ἡ Γραφὴ τῆς Παλαιᾶς τὴ Δεὶ καλεῖ πολλαχοῦ· ται τολογία δὲ τὸν ὄρη κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν· ὥσπερ οὖν πάλιν καὶ τὸ Τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην. Ογκον δὲ τὰ τοιαῦτα καὶ μέγεθος τῷ λόγῳ περιτιθέασι. (β) EUTHYMII ZIGABENI obsidioni et captivitati interfuerunt. Sustinui au- tem, hoc est, gestavi in corde meo. Aquila enim Tuli, et Symmachus, Gestavi, reddiderunt, pro Sustinui. Per sinum vero ipsum cor intelligit, quia in eo latitiam aut dolorem veluti in sinu! quodam reponimus. Veas. 52. Quod exprobraverunt inimici tui, 00- mine, quod exprobraverunt commutationem christi tui. Per christum Domini ipsum intelligit regem David, ut superius tradidimus. Per commutatio. nem vero ipsius christi seu David, Jechoniam in- telligit, aut Sedeciam, qui loco ipsius David in populo regnaverunt, quibus Babylonii captivitatem exprobrabant. Repetitio autem verbi, Exprobrave- runt, vehementiam indicat doloris. VERS. 53. Benedictus Dominus in sæculum : fiat fat. Docet Propheta in Gne psalmi ne inter alli- ctiones animo consternemur, suadens rogandum Deum esse, et illius reminiscendum benignitatis : et postremo etiam eumdem esse laudandum, veluti qui nostra omnia recte administret et dirigat ad utiliora. Laudabilis igitur, inquit, semper est Deus ; Bal, flat laudabilis. Vel, lat, fiat semper ejus volun- tas. All ea enim semper dirigitur, quæ nobis magis conducunt. Oratio ipsi Moysi homini Dei. PSALMUS LXXXIX. De bac inscriptione diximus in proœm.o operis. Docemur autem boc psalmo, quo pacto in affli- ctionis et calamitatum tempore rogare Deum de- beamus. VERs. 1. Domine, refugium factus es nobis in ge- neratione et generatione. lioc est, In omni genera - tione. Ita enim reddidit Symmachus. Vers. 2. Priusquam montes fierent, et plasmare- tur terra, el orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es. Tu ideo es nobis refugium in omni genera- tione, quia semper tu es, etiam aute montium, aut terræ, aut totius prorsus orbis creationem. Et cum creatorem Deum creaturis omnibus priorem csse dixerit, alio deinceps modo eumdem æternum esse sine principio tradit, et sine Gue. Nam quod ait: A sæculo et usque in sæculum su es, idem sibi vult ac si dixisset : Ab æterno usque in æternum tu solus es, et non alius. Seculum enim pro Sem- per seu pro Alerno persæpe poni legimus apud Scripturam. Verba autem illa: Priusquam monies crearentur, et plasmaretur terra, et orbis, idem sque significant, et iterationem continent sermonis, tametsi magnitudinem quamdam ac fastum præ se ferre etiam videantur. C D Varia lectiones. Reliqua consulto omisit interpres. Nos quo- que omittimus quem secuti ut alia hujusmodi ; neque enim a Græcæ linguæ ignaris intelligi pos- sunt. Periti vero non indigent explicatione, et mi- nutiora ista fastidiunt. .
16β And he will not exist. In the present life, the man dying.
γ Καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ. Πρὸς ἑτέραν κατοικίαν μεταναστεύων· ἀλλ’ οὐδὲ τὸ πνεῦμα, ἤγουν ἡ ψυχὴ, διελθὸν τὸν δεσμὸν τοῦ σώματος, ἐνυπάρξει τούτῳ, οὐδὲ κατασκηνώσει καθὼς τὸ πρότερον, οὐδ’ ἐπιγνώσεται τὸν τόπον τῆς κατοικίας αὐτοῦ, λέγω δὴ τὸ σῶμα· εἰ γὰρ καὶ κατὰ τὴν ἀνάστασιν ἀπολαμβάνουσιν αἱ ψυχαὶ τὰ ἴδια σώματα, ἀλλ’ οὐχ οἷα πρότερον ἦσαν, ὑποκείμενα φθορᾷ καὶ τροπαῖς· εἰκότως οὖν διὰ τὴν ἐναλλαγὴν οὐκ ἐπιγινώσκουσι ταῦτα.Α περιοίκων ἐθνῶν, ὅντινα ὀνειδισμὸν ὑπέσχον, είτουν ἐβάστασα ἐν τῇ καρδίᾳ μου· τὸ ὑπέσχον γὰρ ὁ μὲν Ἀκύλας Ηρα, ὁ δὲ Σύμμαχος 'Εβάστασα ἐκδεδώκασι. Κόλπον δὲ εἶπε τὴν καρδίαν, ὅτι ἐν ταύτῃ κόλπου δίκην καὶ τὰς λύπας καὶ τὰς εὐφρο σύνας θησαυρίζομεν. (6) Σημειωτέον δὲ τὸ, οὗ, ἀντὶ τοῦ, Οντινα. Πρὸς τὴν ἀκολουθίαν γὰρ τοῦ ὀνειδισμοῦ ἐπήνεγκε τὸ οὗ, κατὰ Ἀττικὴν συνή- θειαν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐν τοῖς ἐφεξῆς δυσὶ πεποίηκε στίχοις, ἀπὸ κοινοῦ, καὶ ἐπὶ τούτου λαμβανομένου τοῦ Μνήσθητι, Β τοῦ ἀνείδισαν ἐμφαντικός πάθους ἐστίν. Ο ωνείδισαν σε οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, οὗ ἀνείδι- σαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου. Χριστὸν μὲν Θεοῦ τὸν βασιλέα φησὶ Δαβίδ, ὡς ἀνωτέρω διείλη πται • ᾿Αντάλλαγμα δὲ τοῦ Δαβὶδ τὸν Ἰεχονίαν, ἢ τὸν Σεδεκίαν, ὡς ἀντ᾽ ἐκείνου βασιλεύσαντες, οἷς καὶ ὠνείδιζον τὴν αἰχμαλωσίαν. Ὁ δὲ διπλασιασμός η Εὐλογητός Κύριος εἰς τὸν αἰῶνα· γένοιτο, γέ νοιτο. Εἰς τὸ τέλος τοῦ ψαλμοῦ διδάσκει μὴ ἀπολυ σπετεῖν ἐν ταῖς θλίψεσιν, ἀλλὰ παρακαλεῖν τὸν Θεόν καὶ ἀναμιμνήσκει αὐτὸν τῆς αὐτοῦ χρηστότητος· καὶ τέλος εὐφημεῖν αὐτὸν ὡς πάντα τὰ καθ᾿ ἡμᾶς οίκος νομοῦντα πρὸς τὸ συμφέρον. Εύφημητός, φησίν, ὁ Θεὸς ἀεὶ γένοιτο, γένοιτο εὐφημητός. "Η γένοιτο, γένοιτο, ὅτα βούλεται· βούλεται δὲ, ὅσα συμφέρει τοῖς ἀνθρώποις. Προσευχή Μωϋσεῖ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΘ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου προδιελάβομεν. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς πῶς δεῖ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν ἐν καιρῷ θλίψεως. Κύριε, καταφυγὴ ἐγενήθης ἡμῖν ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ. - Εν γενεᾷ καὶ γενεᾷ, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ γενεᾷ. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Πρὸ τοῦ ὄρη γενηθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν, καὶ τὴν οἰκουμένην, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἐν πάσῃ γενεᾷ καταφυγὴ ἡμῶν εἴ, διότι καὶ ἀεὶ εἶ. Πρὸ τοῦ τὰ ὄρη, φησί, κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμέν νην σὺ εἴ. Προύντα δὲ τῶν κτισμάτων τὸν Κτίστην εἰπὼν, αὖθις καὶ ἄλλως αὐτὸν λέγει ἄναρχον καὶ ἀτελεύτητον. Τὸ γὰρ, Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ, ἀντὶ τοῦ, Ἀπὸ τοῦ ἀεὶ καὶ ἕως τοῦ ἀεὶ σὺ εἶ μόνος, καὶ οὐδεὶς ἕτερο;. Αἰῶνα γὰρ ἡ Γραφὴ τῆς Παλαιᾶς τὴ Δεὶ καλεῖ πολλαχοῦ· ται τολογία δὲ τὸν ὄρη κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν· ὥσπερ οὖν πάλιν καὶ τὸ Τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην. Ογκον δὲ τὰ τοιαῦτα καὶ μέγεθος τῷ λόγῳ περιτιθέασι. (β) EUTHYMII ZIGABENI obsidioni et captivitati interfuerunt. Sustinui au- tem, hoc est, gestavi in corde meo. Aquila enim Tuli, et Symmachus, Gestavi, reddiderunt, pro Sustinui. Per sinum vero ipsum cor intelligit, quia in eo latitiam aut dolorem veluti in sinu! quodam reponimus. Veas. 52. Quod exprobraverunt inimici tui, 00- mine, quod exprobraverunt commutationem christi tui. Per christum Domini ipsum intelligit regem David, ut superius tradidimus. Per commutatio. nem vero ipsius christi seu David, Jechoniam in- telligit, aut Sedeciam, qui loco ipsius David in populo regnaverunt, quibus Babylonii captivitatem exprobrabant. Repetitio autem verbi, Exprobrave- runt, vehementiam indicat doloris. VERS. 53. Benedictus Dominus in sæculum : fiat fat. Docet Propheta in Gne psalmi ne inter alli- ctiones animo consternemur, suadens rogandum Deum esse, et illius reminiscendum benignitatis : et postremo etiam eumdem esse laudandum, veluti qui nostra omnia recte administret et dirigat ad utiliora. Laudabilis igitur, inquit, semper est Deus ; Bal, flat laudabilis. Vel, lat, fiat semper ejus volun- tas. All ea enim semper dirigitur, quæ nobis magis conducunt. Oratio ipsi Moysi homini Dei. PSALMUS LXXXIX. De bac inscriptione diximus in proœm.o operis. Docemur autem boc psalmo, quo pacto in affli- ctionis et calamitatum tempore rogare Deum de- beamus. VERs. 1. Domine, refugium factus es nobis in ge- neratione et generatione. lioc est, In omni genera - tione. Ita enim reddidit Symmachus. Vers. 2. Priusquam montes fierent, et plasmare- tur terra, el orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es. Tu ideo es nobis refugium in omni genera- tione, quia semper tu es, etiam aute montium, aut terræ, aut totius prorsus orbis creationem. Et cum creatorem Deum creaturis omnibus priorem csse dixerit, alio deinceps modo eumdem æternum esse sine principio tradit, et sine Gue. Nam quod ait: A sæculo et usque in sæculum su es, idem sibi vult ac si dixisset : Ab æterno usque in æternum tu solus es, et non alius. Seculum enim pro Sem- per seu pro Alerno persæpe poni legimus apud Scripturam. Verba autem illa: Priusquam monies crearentur, et plasmaretur terra, et orbis, idem sque significant, et iterationem continent sermonis, tametsi magnitudinem quamdam ac fastum præ se ferre etiam videantur. C D Varia lectiones. Reliqua consulto omisit interpres. Nos quo- que omittimus quem secuti ut alia hujusmodi ; neque enim a Græcæ linguæ ignaris intelligi pos- sunt. Periti vero non indigent explicatione, et mi- nutiora ista fastidiunt. .
16γ And will recognize his place no longer. Moving to another dwelling place; But neither will the breath, that is, the soul, having passed through the bond of the body, exist within the body, nor with it dwell as previously, nor will it recognize the place of its dwelling, that is, the body. For even though the souls will regain their own bodies at the resurrection, but not as they were previously, subject to cor- ruption and changes; it is natural accordingly that they will not recognize them on account of the transformation.
α Tὸ δὲ ἔλεος τοῦ Κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Ἀπὸ τοῦ παρόντος αἰῶνος, καὶ ἕως τοῦ μέλλοντος, τουτέστι, καὶ ἐν τῷ παρόντι καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ ὧδε κἀκεῖ, διηνεκῶς, φησὶν, ἐλεεῖ, καὶ οὐδέποτε παύσεται· ἐνταῦθα μὲν, τῶν ἐνταῦθα κινδύνων ῥυόμενος, τότε δὲ, τῶν τότε κολαστηρίων ἐξαιρούμενος· ἔστι δὲ τὸ τοιοῦτον ἔλεος αὐτοῦ ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν.Α περιοίκων ἐθνῶν, ὅντινα ὀνειδισμὸν ὑπέσχον, είτουν ἐβάστασα ἐν τῇ καρδίᾳ μου· τὸ ὑπέσχον γὰρ ὁ μὲν Ἀκύλας Ηρα, ὁ δὲ Σύμμαχος 'Εβάστασα ἐκδεδώκασι. Κόλπον δὲ εἶπε τὴν καρδίαν, ὅτι ἐν ταύτῃ κόλπου δίκην καὶ τὰς λύπας καὶ τὰς εὐφρο σύνας θησαυρίζομεν. (6) Σημειωτέον δὲ τὸ, οὗ, ἀντὶ τοῦ, Οντινα. Πρὸς τὴν ἀκολουθίαν γὰρ τοῦ ὀνειδισμοῦ ἐπήνεγκε τὸ οὗ, κατὰ Ἀττικὴν συνή- θειαν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐν τοῖς ἐφεξῆς δυσὶ πεποίηκε στίχοις, ἀπὸ κοινοῦ, καὶ ἐπὶ τούτου λαμβανομένου τοῦ Μνήσθητι, Β τοῦ ἀνείδισαν ἐμφαντικός πάθους ἐστίν. Ο ωνείδισαν σε οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, οὗ ἀνείδι- σαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου. Χριστὸν μὲν Θεοῦ τὸν βασιλέα φησὶ Δαβίδ, ὡς ἀνωτέρω διείλη πται • ᾿Αντάλλαγμα δὲ τοῦ Δαβὶδ τὸν Ἰεχονίαν, ἢ τὸν Σεδεκίαν, ὡς ἀντ᾽ ἐκείνου βασιλεύσαντες, οἷς καὶ ὠνείδιζον τὴν αἰχμαλωσίαν. Ὁ δὲ διπλασιασμός η Εὐλογητός Κύριος εἰς τὸν αἰῶνα· γένοιτο, γέ νοιτο. Εἰς τὸ τέλος τοῦ ψαλμοῦ διδάσκει μὴ ἀπολυ σπετεῖν ἐν ταῖς θλίψεσιν, ἀλλὰ παρακαλεῖν τὸν Θεόν καὶ ἀναμιμνήσκει αὐτὸν τῆς αὐτοῦ χρηστότητος· καὶ τέλος εὐφημεῖν αὐτὸν ὡς πάντα τὰ καθ᾿ ἡμᾶς οίκος νομοῦντα πρὸς τὸ συμφέρον. Εύφημητός, φησίν, ὁ Θεὸς ἀεὶ γένοιτο, γένοιτο εὐφημητός. "Η γένοιτο, γένοιτο, ὅτα βούλεται· βούλεται δὲ, ὅσα συμφέρει τοῖς ἀνθρώποις. Προσευχή Μωϋσεῖ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΘ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου προδιελάβομεν. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς πῶς δεῖ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν ἐν καιρῷ θλίψεως. Κύριε, καταφυγὴ ἐγενήθης ἡμῖν ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ. - Εν γενεᾷ καὶ γενεᾷ, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ γενεᾷ. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Πρὸ τοῦ ὄρη γενηθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν, καὶ τὴν οἰκουμένην, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἐν πάσῃ γενεᾷ καταφυγὴ ἡμῶν εἴ, διότι καὶ ἀεὶ εἶ. Πρὸ τοῦ τὰ ὄρη, φησί, κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμέν νην σὺ εἴ. Προύντα δὲ τῶν κτισμάτων τὸν Κτίστην εἰπὼν, αὖθις καὶ ἄλλως αὐτὸν λέγει ἄναρχον καὶ ἀτελεύτητον. Τὸ γὰρ, Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ, ἀντὶ τοῦ, Ἀπὸ τοῦ ἀεὶ καὶ ἕως τοῦ ἀεὶ σὺ εἶ μόνος, καὶ οὐδεὶς ἕτερο;. Αἰῶνα γὰρ ἡ Γραφὴ τῆς Παλαιᾶς τὴ Δεὶ καλεῖ πολλαχοῦ· ται τολογία δὲ τὸν ὄρη κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν· ὥσπερ οὖν πάλιν καὶ τὸ Τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην. Ογκον δὲ τὰ τοιαῦτα καὶ μέγεθος τῷ λόγῳ περιτιθέασι. (β) EUTHYMII ZIGABENI obsidioni et captivitati interfuerunt. Sustinui au- tem, hoc est, gestavi in corde meo. Aquila enim Tuli, et Symmachus, Gestavi, reddiderunt, pro Sustinui. Per sinum vero ipsum cor intelligit, quia in eo latitiam aut dolorem veluti in sinu! quodam reponimus. Veas. 52. Quod exprobraverunt inimici tui, 00- mine, quod exprobraverunt commutationem christi tui. Per christum Domini ipsum intelligit regem David, ut superius tradidimus. Per commutatio. nem vero ipsius christi seu David, Jechoniam in- telligit, aut Sedeciam, qui loco ipsius David in populo regnaverunt, quibus Babylonii captivitatem exprobrabant. Repetitio autem verbi, Exprobrave- runt, vehementiam indicat doloris. VERS. 53. Benedictus Dominus in sæculum : fiat fat. Docet Propheta in Gne psalmi ne inter alli- ctiones animo consternemur, suadens rogandum Deum esse, et illius reminiscendum benignitatis : et postremo etiam eumdem esse laudandum, veluti qui nostra omnia recte administret et dirigat ad utiliora. Laudabilis igitur, inquit, semper est Deus ; Bal, flat laudabilis. Vel, lat, fiat semper ejus volun- tas. All ea enim semper dirigitur, quæ nobis magis conducunt. Oratio ipsi Moysi homini Dei. PSALMUS LXXXIX. De bac inscriptione diximus in proœm.o operis. Docemur autem boc psalmo, quo pacto in affli- ctionis et calamitatum tempore rogare Deum de- beamus. VERs. 1. Domine, refugium factus es nobis in ge- neratione et generatione. lioc est, In omni genera - tione. Ita enim reddidit Symmachus. Vers. 2. Priusquam montes fierent, et plasmare- tur terra, el orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es. Tu ideo es nobis refugium in omni genera- tione, quia semper tu es, etiam aute montium, aut terræ, aut totius prorsus orbis creationem. Et cum creatorem Deum creaturis omnibus priorem csse dixerit, alio deinceps modo eumdem æternum esse sine principio tradit, et sine Gue. Nam quod ait: A sæculo et usque in sæculum su es, idem sibi vult ac si dixisset : Ab æterno usque in æternum tu solus es, et non alius. Seculum enim pro Sem- per seu pro Alerno persæpe poni legimus apud Scripturam. Verba autem illa: Priusquam monies crearentur, et plasmaretur terra, et orbis, idem sque significant, et iterationem continent sermonis, tametsi magnitudinem quamdam ac fastum præ se ferre etiam videantur. C D Varia lectiones. Reliqua consulto omisit interpres. Nos quo- que omittimus quem secuti ut alia hujusmodi ; neque enim a Græcæ linguæ ignaris intelligi pos- sunt. Periti vero non indigent explicatione, et mi- nutiora ista fastidiunt. .
17α But the Lord’s mercy is from the age and to the age upon those who fear him. From the present age and until the age to come, that is, both in the present age and in the age to come. And both here and there he shows mercy continually and will never cease. Here, delivering from the dangers here, and then freeing from the places of punishment at that time. Such mercy of his is with those who fear him.
β Καὶ ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ ἐπὶ υἱοῖς υἱῶν.Α περιοίκων ἐθνῶν, ὅντινα ὀνειδισμὸν ὑπέσχον, είτουν ἐβάστασα ἐν τῇ καρδίᾳ μου· τὸ ὑπέσχον γὰρ ὁ μὲν Ἀκύλας Ηρα, ὁ δὲ Σύμμαχος 'Εβάστασα ἐκδεδώκασι. Κόλπον δὲ εἶπε τὴν καρδίαν, ὅτι ἐν ταύτῃ κόλπου δίκην καὶ τὰς λύπας καὶ τὰς εὐφρο σύνας θησαυρίζομεν. (6) Σημειωτέον δὲ τὸ, οὗ, ἀντὶ τοῦ, Οντινα. Πρὸς τὴν ἀκολουθίαν γὰρ τοῦ ὀνειδισμοῦ ἐπήνεγκε τὸ οὗ, κατὰ Ἀττικὴν συνή- θειαν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐν τοῖς ἐφεξῆς δυσὶ πεποίηκε στίχοις, ἀπὸ κοινοῦ, καὶ ἐπὶ τούτου λαμβανομένου τοῦ Μνήσθητι, Β τοῦ ἀνείδισαν ἐμφαντικός πάθους ἐστίν. Ο ωνείδισαν σε οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, οὗ ἀνείδι- σαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου. Χριστὸν μὲν Θεοῦ τὸν βασιλέα φησὶ Δαβίδ, ὡς ἀνωτέρω διείλη πται • ᾿Αντάλλαγμα δὲ τοῦ Δαβὶδ τὸν Ἰεχονίαν, ἢ τὸν Σεδεκίαν, ὡς ἀντ᾽ ἐκείνου βασιλεύσαντες, οἷς καὶ ὠνείδιζον τὴν αἰχμαλωσίαν. Ὁ δὲ διπλασιασμός η Εὐλογητός Κύριος εἰς τὸν αἰῶνα· γένοιτο, γέ νοιτο. Εἰς τὸ τέλος τοῦ ψαλμοῦ διδάσκει μὴ ἀπολυ σπετεῖν ἐν ταῖς θλίψεσιν, ἀλλὰ παρακαλεῖν τὸν Θεόν καὶ ἀναμιμνήσκει αὐτὸν τῆς αὐτοῦ χρηστότητος· καὶ τέλος εὐφημεῖν αὐτὸν ὡς πάντα τὰ καθ᾿ ἡμᾶς οίκος νομοῦντα πρὸς τὸ συμφέρον. Εύφημητός, φησίν, ὁ Θεὸς ἀεὶ γένοιτο, γένοιτο εὐφημητός. "Η γένοιτο, γένοιτο, ὅτα βούλεται· βούλεται δὲ, ὅσα συμφέρει τοῖς ἀνθρώποις. Προσευχή Μωϋσεῖ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΘ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου προδιελάβομεν. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς πῶς δεῖ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν ἐν καιρῷ θλίψεως. Κύριε, καταφυγὴ ἐγενήθης ἡμῖν ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ. - Εν γενεᾷ καὶ γενεᾷ, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ γενεᾷ. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Πρὸ τοῦ ὄρη γενηθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν, καὶ τὴν οἰκουμένην, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἐν πάσῃ γενεᾷ καταφυγὴ ἡμῶν εἴ, διότι καὶ ἀεὶ εἶ. Πρὸ τοῦ τὰ ὄρη, φησί, κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμέν νην σὺ εἴ. Προύντα δὲ τῶν κτισμάτων τὸν Κτίστην εἰπὼν, αὖθις καὶ ἄλλως αὐτὸν λέγει ἄναρχον καὶ ἀτελεύτητον. Τὸ γὰρ, Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ, ἀντὶ τοῦ, Ἀπὸ τοῦ ἀεὶ καὶ ἕως τοῦ ἀεὶ σὺ εἶ μόνος, καὶ οὐδεὶς ἕτερο;. Αἰῶνα γὰρ ἡ Γραφὴ τῆς Παλαιᾶς τὴ Δεὶ καλεῖ πολλαχοῦ· ται τολογία δὲ τὸν ὄρη κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν· ὥσπερ οὖν πάλιν καὶ τὸ Τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην. Ογκον δὲ τὰ τοιαῦτα καὶ μέγεθος τῷ λόγῳ περιτιθέασι. (β) EUTHYMII ZIGABENI obsidioni et captivitati interfuerunt. Sustinui au- tem, hoc est, gestavi in corde meo. Aquila enim Tuli, et Symmachus, Gestavi, reddiderunt, pro Sustinui. Per sinum vero ipsum cor intelligit, quia in eo latitiam aut dolorem veluti in sinu! quodam reponimus. Veas. 52. Quod exprobraverunt inimici tui, 00- mine, quod exprobraverunt commutationem christi tui. Per christum Domini ipsum intelligit regem David, ut superius tradidimus. Per commutatio. nem vero ipsius christi seu David, Jechoniam in- telligit, aut Sedeciam, qui loco ipsius David in populo regnaverunt, quibus Babylonii captivitatem exprobrabant. Repetitio autem verbi, Exprobrave- runt, vehementiam indicat doloris. VERS. 53. Benedictus Dominus in sæculum : fiat fat. Docet Propheta in Gne psalmi ne inter alli- ctiones animo consternemur, suadens rogandum Deum esse, et illius reminiscendum benignitatis : et postremo etiam eumdem esse laudandum, veluti qui nostra omnia recte administret et dirigat ad utiliora. Laudabilis igitur, inquit, semper est Deus ; Bal, flat laudabilis. Vel, lat, fiat semper ejus volun- tas. All ea enim semper dirigitur, quæ nobis magis conducunt. Oratio ipsi Moysi homini Dei. PSALMUS LXXXIX. De bac inscriptione diximus in proœm.o operis. Docemur autem boc psalmo, quo pacto in affli- ctionis et calamitatum tempore rogare Deum de- beamus. VERs. 1. Domine, refugium factus es nobis in ge- neratione et generatione. lioc est, In omni genera - tione. Ita enim reddidit Symmachus. Vers. 2. Priusquam montes fierent, et plasmare- tur terra, el orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es. Tu ideo es nobis refugium in omni genera- tione, quia semper tu es, etiam aute montium, aut terræ, aut totius prorsus orbis creationem. Et cum creatorem Deum creaturis omnibus priorem csse dixerit, alio deinceps modo eumdem æternum esse sine principio tradit, et sine Gue. Nam quod ait: A sæculo et usque in sæculum su es, idem sibi vult ac si dixisset : Ab æterno usque in æternum tu solus es, et non alius. Seculum enim pro Sem- per seu pro Alerno persæpe poni legimus apud Scripturam. Verba autem illa: Priusquam monies crearentur, et plasmaretur terra, et orbis, idem sque significant, et iterationem continent sermonis, tametsi magnitudinem quamdam ac fastum præ se ferre etiam videantur. C D Varia lectiones. Reliqua consulto omisit interpres. Nos quo- que omittimus quem secuti ut alia hujusmodi ; neque enim a Græcæ linguæ ignaris intelligi pos- sunt. Periti vero non indigent explicatione, et mi- nutiora ista fastidiunt. .
17β And his justice upon sons of sons.
Ἡ ἀμοιβὴ τῶν κατορθωμάτων· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λέγει τοίνυν, ὅτι καὶ ἡ τοιαύτη δικαιοσύνη ὁμοίως ἐστὶ διηνεκὴς, κατὰ διαδοχὴν παρεχομένη τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν, καὶ αὖθις τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν, καὶ οὕτως ἐφεξῆς ὁδεύουσα· καὶ ἐνταῦθα κἀκεῖ τοῦ Θεοῦ τούτους ἀμειβομένου. Εἶτα λέγει καὶ ἐπὶ τίσιν ἐστὶν ἡ ῥηθεῖσα δικαιοσύνη.Α περιοίκων ἐθνῶν, ὅντινα ὀνειδισμὸν ὑπέσχον, είτουν ἐβάστασα ἐν τῇ καρδίᾳ μου· τὸ ὑπέσχον γὰρ ὁ μὲν Ἀκύλας Ηρα, ὁ δὲ Σύμμαχος 'Εβάστασα ἐκδεδώκασι. Κόλπον δὲ εἶπε τὴν καρδίαν, ὅτι ἐν ταύτῃ κόλπου δίκην καὶ τὰς λύπας καὶ τὰς εὐφρο σύνας θησαυρίζομεν. (6) Σημειωτέον δὲ τὸ, οὗ, ἀντὶ τοῦ, Οντινα. Πρὸς τὴν ἀκολουθίαν γὰρ τοῦ ὀνειδισμοῦ ἐπήνεγκε τὸ οὗ, κατὰ Ἀττικὴν συνή- θειαν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐν τοῖς ἐφεξῆς δυσὶ πεποίηκε στίχοις, ἀπὸ κοινοῦ, καὶ ἐπὶ τούτου λαμβανομένου τοῦ Μνήσθητι, Β τοῦ ἀνείδισαν ἐμφαντικός πάθους ἐστίν. Ο ωνείδισαν σε οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, οὗ ἀνείδι- σαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου. Χριστὸν μὲν Θεοῦ τὸν βασιλέα φησὶ Δαβίδ, ὡς ἀνωτέρω διείλη πται • ᾿Αντάλλαγμα δὲ τοῦ Δαβὶδ τὸν Ἰεχονίαν, ἢ τὸν Σεδεκίαν, ὡς ἀντ᾽ ἐκείνου βασιλεύσαντες, οἷς καὶ ὠνείδιζον τὴν αἰχμαλωσίαν. Ὁ δὲ διπλασιασμός η Εὐλογητός Κύριος εἰς τὸν αἰῶνα· γένοιτο, γέ νοιτο. Εἰς τὸ τέλος τοῦ ψαλμοῦ διδάσκει μὴ ἀπολυ σπετεῖν ἐν ταῖς θλίψεσιν, ἀλλὰ παρακαλεῖν τὸν Θεόν καὶ ἀναμιμνήσκει αὐτὸν τῆς αὐτοῦ χρηστότητος· καὶ τέλος εὐφημεῖν αὐτὸν ὡς πάντα τὰ καθ᾿ ἡμᾶς οίκος νομοῦντα πρὸς τὸ συμφέρον. Εύφημητός, φησίν, ὁ Θεὸς ἀεὶ γένοιτο, γένοιτο εὐφημητός. "Η γένοιτο, γένοιτο, ὅτα βούλεται· βούλεται δὲ, ὅσα συμφέρει τοῖς ἀνθρώποις. Προσευχή Μωϋσεῖ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΘ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου προδιελάβομεν. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς πῶς δεῖ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν ἐν καιρῷ θλίψεως. Κύριε, καταφυγὴ ἐγενήθης ἡμῖν ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ. - Εν γενεᾷ καὶ γενεᾷ, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ γενεᾷ. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Πρὸ τοῦ ὄρη γενηθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν, καὶ τὴν οἰκουμένην, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἐν πάσῃ γενεᾷ καταφυγὴ ἡμῶν εἴ, διότι καὶ ἀεὶ εἶ. Πρὸ τοῦ τὰ ὄρη, φησί, κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμέν νην σὺ εἴ. Προύντα δὲ τῶν κτισμάτων τὸν Κτίστην εἰπὼν, αὖθις καὶ ἄλλως αὐτὸν λέγει ἄναρχον καὶ ἀτελεύτητον. Τὸ γὰρ, Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ, ἀντὶ τοῦ, Ἀπὸ τοῦ ἀεὶ καὶ ἕως τοῦ ἀεὶ σὺ εἶ μόνος, καὶ οὐδεὶς ἕτερο;. Αἰῶνα γὰρ ἡ Γραφὴ τῆς Παλαιᾶς τὴ Δεὶ καλεῖ πολλαχοῦ· ται τολογία δὲ τὸν ὄρη κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν· ὥσπερ οὖν πάλιν καὶ τὸ Τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην. Ογκον δὲ τὰ τοιαῦτα καὶ μέγεθος τῷ λόγῳ περιτιθέασι. (β) EUTHYMII ZIGABENI obsidioni et captivitati interfuerunt. Sustinui au- tem, hoc est, gestavi in corde meo. Aquila enim Tuli, et Symmachus, Gestavi, reddiderunt, pro Sustinui. Per sinum vero ipsum cor intelligit, quia in eo latitiam aut dolorem veluti in sinu! quodam reponimus. Veas. 52. Quod exprobraverunt inimici tui, 00- mine, quod exprobraverunt commutationem christi tui. Per christum Domini ipsum intelligit regem David, ut superius tradidimus. Per commutatio. nem vero ipsius christi seu David, Jechoniam in- telligit, aut Sedeciam, qui loco ipsius David in populo regnaverunt, quibus Babylonii captivitatem exprobrabant. Repetitio autem verbi, Exprobrave- runt, vehementiam indicat doloris. VERS. 53. Benedictus Dominus in sæculum : fiat fat. Docet Propheta in Gne psalmi ne inter alli- ctiones animo consternemur, suadens rogandum Deum esse, et illius reminiscendum benignitatis : et postremo etiam eumdem esse laudandum, veluti qui nostra omnia recte administret et dirigat ad utiliora. Laudabilis igitur, inquit, semper est Deus ; Bal, flat laudabilis. Vel, lat, fiat semper ejus volun- tas. All ea enim semper dirigitur, quæ nobis magis conducunt. Oratio ipsi Moysi homini Dei. PSALMUS LXXXIX. De bac inscriptione diximus in proœm.o operis. Docemur autem boc psalmo, quo pacto in affli- ctionis et calamitatum tempore rogare Deum de- beamus. VERs. 1. Domine, refugium factus es nobis in ge- neratione et generatione. lioc est, In omni genera - tione. Ita enim reddidit Symmachus. Vers. 2. Priusquam montes fierent, et plasmare- tur terra, el orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es. Tu ideo es nobis refugium in omni genera- tione, quia semper tu es, etiam aute montium, aut terræ, aut totius prorsus orbis creationem. Et cum creatorem Deum creaturis omnibus priorem csse dixerit, alio deinceps modo eumdem æternum esse sine principio tradit, et sine Gue. Nam quod ait: A sæculo et usque in sæculum su es, idem sibi vult ac si dixisset : Ab æterno usque in æternum tu solus es, et non alius. Seculum enim pro Sem- per seu pro Alerno persæpe poni legimus apud Scripturam. Verba autem illa: Priusquam monies crearentur, et plasmaretur terra, et orbis, idem sque significant, et iterationem continent sermonis, tametsi magnitudinem quamdam ac fastum præ se ferre etiam videantur. C D Varia lectiones. Reliqua consulto omisit interpres. Nos quo- que omittimus quem secuti ut alia hujusmodi ; neque enim a Græcæ linguæ ignaris intelligi pos- sunt. Periti vero non indigent explicatione, et mi- nutiora ista fastidiunt. .
The reward for achievements, for thus Symmachus rendered this. He is saying accordingly that such justice is similarly continuous, granted in succession to the sons of sons, and again to the sons of sons, and continuing thus in succession, and with God rewarding them both here and there. Then he says on whom this justice is.
α Τοῖς φυλάσσουσι τὴν διαθήκην αὐτοῦ. Τὴν διαθήκην τῶν ἐντολῶν, ἣν διέθετο ὑπὲρ τῶν υἱοποιηθέντων αὐτῷ, κληρονομίαν αὐτοῖς ἐπαγγειλάμενος δι’ αὐτῆς.Α περιοίκων ἐθνῶν, ὅντινα ὀνειδισμὸν ὑπέσχον, είτουν ἐβάστασα ἐν τῇ καρδίᾳ μου· τὸ ὑπέσχον γὰρ ὁ μὲν Ἀκύλας Ηρα, ὁ δὲ Σύμμαχος 'Εβάστασα ἐκδεδώκασι. Κόλπον δὲ εἶπε τὴν καρδίαν, ὅτι ἐν ταύτῃ κόλπου δίκην καὶ τὰς λύπας καὶ τὰς εὐφρο σύνας θησαυρίζομεν. (6) Σημειωτέον δὲ τὸ, οὗ, ἀντὶ τοῦ, Οντινα. Πρὸς τὴν ἀκολουθίαν γὰρ τοῦ ὀνειδισμοῦ ἐπήνεγκε τὸ οὗ, κατὰ Ἀττικὴν συνή- θειαν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐν τοῖς ἐφεξῆς δυσὶ πεποίηκε στίχοις, ἀπὸ κοινοῦ, καὶ ἐπὶ τούτου λαμβανομένου τοῦ Μνήσθητι, Β τοῦ ἀνείδισαν ἐμφαντικός πάθους ἐστίν. Ο ωνείδισαν σε οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, οὗ ἀνείδι- σαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου. Χριστὸν μὲν Θεοῦ τὸν βασιλέα φησὶ Δαβίδ, ὡς ἀνωτέρω διείλη πται • ᾿Αντάλλαγμα δὲ τοῦ Δαβὶδ τὸν Ἰεχονίαν, ἢ τὸν Σεδεκίαν, ὡς ἀντ᾽ ἐκείνου βασιλεύσαντες, οἷς καὶ ὠνείδιζον τὴν αἰχμαλωσίαν. Ὁ δὲ διπλασιασμός η Εὐλογητός Κύριος εἰς τὸν αἰῶνα· γένοιτο, γέ νοιτο. Εἰς τὸ τέλος τοῦ ψαλμοῦ διδάσκει μὴ ἀπολυ σπετεῖν ἐν ταῖς θλίψεσιν, ἀλλὰ παρακαλεῖν τὸν Θεόν καὶ ἀναμιμνήσκει αὐτὸν τῆς αὐτοῦ χρηστότητος· καὶ τέλος εὐφημεῖν αὐτὸν ὡς πάντα τὰ καθ᾿ ἡμᾶς οίκος νομοῦντα πρὸς τὸ συμφέρον. Εύφημητός, φησίν, ὁ Θεὸς ἀεὶ γένοιτο, γένοιτο εὐφημητός. "Η γένοιτο, γένοιτο, ὅτα βούλεται· βούλεται δὲ, ὅσα συμφέρει τοῖς ἀνθρώποις. Προσευχή Μωϋσεῖ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΘ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου προδιελάβομεν. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς πῶς δεῖ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν ἐν καιρῷ θλίψεως. Κύριε, καταφυγὴ ἐγενήθης ἡμῖν ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ. - Εν γενεᾷ καὶ γενεᾷ, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ γενεᾷ. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Πρὸ τοῦ ὄρη γενηθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν, καὶ τὴν οἰκουμένην, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἐν πάσῃ γενεᾷ καταφυγὴ ἡμῶν εἴ, διότι καὶ ἀεὶ εἶ. Πρὸ τοῦ τὰ ὄρη, φησί, κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμέν νην σὺ εἴ. Προύντα δὲ τῶν κτισμάτων τὸν Κτίστην εἰπὼν, αὖθις καὶ ἄλλως αὐτὸν λέγει ἄναρχον καὶ ἀτελεύτητον. Τὸ γὰρ, Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ, ἀντὶ τοῦ, Ἀπὸ τοῦ ἀεὶ καὶ ἕως τοῦ ἀεὶ σὺ εἶ μόνος, καὶ οὐδεὶς ἕτερο;. Αἰῶνα γὰρ ἡ Γραφὴ τῆς Παλαιᾶς τὴ Δεὶ καλεῖ πολλαχοῦ· ται τολογία δὲ τὸν ὄρη κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν· ὥσπερ οὖν πάλιν καὶ τὸ Τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην. Ογκον δὲ τὰ τοιαῦτα καὶ μέγεθος τῷ λόγῳ περιτιθέασι. (β) EUTHYMII ZIGABENI obsidioni et captivitati interfuerunt. Sustinui au- tem, hoc est, gestavi in corde meo. Aquila enim Tuli, et Symmachus, Gestavi, reddiderunt, pro Sustinui. Per sinum vero ipsum cor intelligit, quia in eo latitiam aut dolorem veluti in sinu! quodam reponimus. Veas. 52. Quod exprobraverunt inimici tui, 00- mine, quod exprobraverunt commutationem christi tui. Per christum Domini ipsum intelligit regem David, ut superius tradidimus. Per commutatio. nem vero ipsius christi seu David, Jechoniam in- telligit, aut Sedeciam, qui loco ipsius David in populo regnaverunt, quibus Babylonii captivitatem exprobrabant. Repetitio autem verbi, Exprobrave- runt, vehementiam indicat doloris. VERS. 53. Benedictus Dominus in sæculum : fiat fat. Docet Propheta in Gne psalmi ne inter alli- ctiones animo consternemur, suadens rogandum Deum esse, et illius reminiscendum benignitatis : et postremo etiam eumdem esse laudandum, veluti qui nostra omnia recte administret et dirigat ad utiliora. Laudabilis igitur, inquit, semper est Deus ; Bal, flat laudabilis. Vel, lat, fiat semper ejus volun- tas. All ea enim semper dirigitur, quæ nobis magis conducunt. Oratio ipsi Moysi homini Dei. PSALMUS LXXXIX. De bac inscriptione diximus in proœm.o operis. Docemur autem boc psalmo, quo pacto in affli- ctionis et calamitatum tempore rogare Deum de- beamus. VERs. 1. Domine, refugium factus es nobis in ge- neratione et generatione. lioc est, In omni genera - tione. Ita enim reddidit Symmachus. Vers. 2. Priusquam montes fierent, et plasmare- tur terra, el orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es. Tu ideo es nobis refugium in omni genera- tione, quia semper tu es, etiam aute montium, aut terræ, aut totius prorsus orbis creationem. Et cum creatorem Deum creaturis omnibus priorem csse dixerit, alio deinceps modo eumdem æternum esse sine principio tradit, et sine Gue. Nam quod ait: A sæculo et usque in sæculum su es, idem sibi vult ac si dixisset : Ab æterno usque in æternum tu solus es, et non alius. Seculum enim pro Sem- per seu pro Alerno persæpe poni legimus apud Scripturam. Verba autem illa: Priusquam monies crearentur, et plasmaretur terra, et orbis, idem sque significant, et iterationem continent sermonis, tametsi magnitudinem quamdam ac fastum præ se ferre etiam videantur. C D Varia lectiones. Reliqua consulto omisit interpres. Nos quo- que omittimus quem secuti ut alia hujusmodi ; neque enim a Græcæ linguæ ignaris intelligi pos- sunt. Periti vero non indigent explicatione, et mi- nutiora ista fastidiunt. .
18α On those who keep his covenant. The covenant of the commandments which he made as a will and testament for those who have been adopted by him, promising them an inheritance through it.
β Καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ τοῦ ποιῆσαι αὐτάς. Μεμνημένοις αὐτῶν, οὐκ ἐπὶ τῷ γινώσκειν ἁπλῶς, ἀλλ’ ἐπὶ τῷ πληρῶσαι αὐτάς. Υἱοὶ δὲ υἱῶν, οὐ μόνον οἱ κατὰ διαδοχὴν συγγενείας, ἀλλὰ καὶ οἱ κατὰ διαδοχὴν εὐσεβείας καὶ ἐναρέτου πολιτείας.Α περιοίκων ἐθνῶν, ὅντινα ὀνειδισμὸν ὑπέσχον, είτουν ἐβάστασα ἐν τῇ καρδίᾳ μου· τὸ ὑπέσχον γὰρ ὁ μὲν Ἀκύλας Ηρα, ὁ δὲ Σύμμαχος 'Εβάστασα ἐκδεδώκασι. Κόλπον δὲ εἶπε τὴν καρδίαν, ὅτι ἐν ταύτῃ κόλπου δίκην καὶ τὰς λύπας καὶ τὰς εὐφρο σύνας θησαυρίζομεν. (6) Σημειωτέον δὲ τὸ, οὗ, ἀντὶ τοῦ, Οντινα. Πρὸς τὴν ἀκολουθίαν γὰρ τοῦ ὀνειδισμοῦ ἐπήνεγκε τὸ οὗ, κατὰ Ἀττικὴν συνή- θειαν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐν τοῖς ἐφεξῆς δυσὶ πεποίηκε στίχοις, ἀπὸ κοινοῦ, καὶ ἐπὶ τούτου λαμβανομένου τοῦ Μνήσθητι, Β τοῦ ἀνείδισαν ἐμφαντικός πάθους ἐστίν. Ο ωνείδισαν σε οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, οὗ ἀνείδι- σαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου. Χριστὸν μὲν Θεοῦ τὸν βασιλέα φησὶ Δαβίδ, ὡς ἀνωτέρω διείλη πται • ᾿Αντάλλαγμα δὲ τοῦ Δαβὶδ τὸν Ἰεχονίαν, ἢ τὸν Σεδεκίαν, ὡς ἀντ᾽ ἐκείνου βασιλεύσαντες, οἷς καὶ ὠνείδιζον τὴν αἰχμαλωσίαν. Ὁ δὲ διπλασιασμός η Εὐλογητός Κύριος εἰς τὸν αἰῶνα· γένοιτο, γέ νοιτο. Εἰς τὸ τέλος τοῦ ψαλμοῦ διδάσκει μὴ ἀπολυ σπετεῖν ἐν ταῖς θλίψεσιν, ἀλλὰ παρακαλεῖν τὸν Θεόν καὶ ἀναμιμνήσκει αὐτὸν τῆς αὐτοῦ χρηστότητος· καὶ τέλος εὐφημεῖν αὐτὸν ὡς πάντα τὰ καθ᾿ ἡμᾶς οίκος νομοῦντα πρὸς τὸ συμφέρον. Εύφημητός, φησίν, ὁ Θεὸς ἀεὶ γένοιτο, γένοιτο εὐφημητός. "Η γένοιτο, γένοιτο, ὅτα βούλεται· βούλεται δὲ, ὅσα συμφέρει τοῖς ἀνθρώποις. Προσευχή Μωϋσεῖ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΘ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου προδιελάβομεν. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς πῶς δεῖ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν ἐν καιρῷ θλίψεως. Κύριε, καταφυγὴ ἐγενήθης ἡμῖν ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ. - Εν γενεᾷ καὶ γενεᾷ, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ γενεᾷ. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Πρὸ τοῦ ὄρη γενηθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν, καὶ τὴν οἰκουμένην, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἐν πάσῃ γενεᾷ καταφυγὴ ἡμῶν εἴ, διότι καὶ ἀεὶ εἶ. Πρὸ τοῦ τὰ ὄρη, φησί, κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμέν νην σὺ εἴ. Προύντα δὲ τῶν κτισμάτων τὸν Κτίστην εἰπὼν, αὖθις καὶ ἄλλως αὐτὸν λέγει ἄναρχον καὶ ἀτελεύτητον. Τὸ γὰρ, Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ, ἀντὶ τοῦ, Ἀπὸ τοῦ ἀεὶ καὶ ἕως τοῦ ἀεὶ σὺ εἶ μόνος, καὶ οὐδεὶς ἕτερο;. Αἰῶνα γὰρ ἡ Γραφὴ τῆς Παλαιᾶς τὴ Δεὶ καλεῖ πολλαχοῦ· ται τολογία δὲ τὸν ὄρη κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν· ὥσπερ οὖν πάλιν καὶ τὸ Τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην. Ογκον δὲ τὰ τοιαῦτα καὶ μέγεθος τῷ λόγῳ περιτιθέασι. (β) EUTHYMII ZIGABENI obsidioni et captivitati interfuerunt. Sustinui au- tem, hoc est, gestavi in corde meo. Aquila enim Tuli, et Symmachus, Gestavi, reddiderunt, pro Sustinui. Per sinum vero ipsum cor intelligit, quia in eo latitiam aut dolorem veluti in sinu! quodam reponimus. Veas. 52. Quod exprobraverunt inimici tui, 00- mine, quod exprobraverunt commutationem christi tui. Per christum Domini ipsum intelligit regem David, ut superius tradidimus. Per commutatio. nem vero ipsius christi seu David, Jechoniam in- telligit, aut Sedeciam, qui loco ipsius David in populo regnaverunt, quibus Babylonii captivitatem exprobrabant. Repetitio autem verbi, Exprobrave- runt, vehementiam indicat doloris. VERS. 53. Benedictus Dominus in sæculum : fiat fat. Docet Propheta in Gne psalmi ne inter alli- ctiones animo consternemur, suadens rogandum Deum esse, et illius reminiscendum benignitatis : et postremo etiam eumdem esse laudandum, veluti qui nostra omnia recte administret et dirigat ad utiliora. Laudabilis igitur, inquit, semper est Deus ; Bal, flat laudabilis. Vel, lat, fiat semper ejus volun- tas. All ea enim semper dirigitur, quæ nobis magis conducunt. Oratio ipsi Moysi homini Dei. PSALMUS LXXXIX. De bac inscriptione diximus in proœm.o operis. Docemur autem boc psalmo, quo pacto in affli- ctionis et calamitatum tempore rogare Deum de- beamus. VERs. 1. Domine, refugium factus es nobis in ge- neratione et generatione. lioc est, In omni genera - tione. Ita enim reddidit Symmachus. Vers. 2. Priusquam montes fierent, et plasmare- tur terra, el orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es. Tu ideo es nobis refugium in omni genera- tione, quia semper tu es, etiam aute montium, aut terræ, aut totius prorsus orbis creationem. Et cum creatorem Deum creaturis omnibus priorem csse dixerit, alio deinceps modo eumdem æternum esse sine principio tradit, et sine Gue. Nam quod ait: A sæculo et usque in sæculum su es, idem sibi vult ac si dixisset : Ab æterno usque in æternum tu solus es, et non alius. Seculum enim pro Sem- per seu pro Alerno persæpe poni legimus apud Scripturam. Verba autem illa: Priusquam monies crearentur, et plasmaretur terra, et orbis, idem sque significant, et iterationem continent sermonis, tametsi magnitudinem quamdam ac fastum præ se ferre etiam videantur. C D Varia lectiones. Reliqua consulto omisit interpres. Nos quo- que omittimus quem secuti ut alia hujusmodi ; neque enim a Græcæ linguæ ignaris intelligi pos- sunt. Periti vero non indigent explicatione, et mi- nutiora ista fastidiunt. .
18β And remember his commandments to do them. Who remember them not simply to know them, but to fulfil them. ‘Sons of sons’, not only those in succession of kinship, but also those in succession of piety and virtuous life.
α Κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμασε τὸν θρόνον αὐτοῦ. Λοιπὸν οἱ τῷ θρόνῳ αὐτοῦ παραστῆναι βουλόμενοι, οὐράνια φρονείτωσαν, τῶν γηΐνων καταφρονοῦντες. | Tὸ ὕψος δὲ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ τὸ ῥητὸν ἐμφαίνει. Ζήτησον καὶ ἐν τῷ β΄ ψαλμῷ τὴν παραγραφὴν τῆς ἐξηγήσεως τοῦ, Ὁ κατοικῶν ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς.Α περιοίκων ἐθνῶν, ὅντινα ὀνειδισμὸν ὑπέσχον, είτουν ἐβάστασα ἐν τῇ καρδίᾳ μου· τὸ ὑπέσχον γὰρ ὁ μὲν Ἀκύλας Ηρα, ὁ δὲ Σύμμαχος 'Εβάστασα ἐκδεδώκασι. Κόλπον δὲ εἶπε τὴν καρδίαν, ὅτι ἐν ταύτῃ κόλπου δίκην καὶ τὰς λύπας καὶ τὰς εὐφρο σύνας θησαυρίζομεν. (6) Σημειωτέον δὲ τὸ, οὗ, ἀντὶ τοῦ, Οντινα. Πρὸς τὴν ἀκολουθίαν γὰρ τοῦ ὀνειδισμοῦ ἐπήνεγκε τὸ οὗ, κατὰ Ἀττικὴν συνή- θειαν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐν τοῖς ἐφεξῆς δυσὶ πεποίηκε στίχοις, ἀπὸ κοινοῦ, καὶ ἐπὶ τούτου λαμβανομένου τοῦ Μνήσθητι, Β τοῦ ἀνείδισαν ἐμφαντικός πάθους ἐστίν. Ο ωνείδισαν σε οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, οὗ ἀνείδι- σαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου. Χριστὸν μὲν Θεοῦ τὸν βασιλέα φησὶ Δαβίδ, ὡς ἀνωτέρω διείλη πται • ᾿Αντάλλαγμα δὲ τοῦ Δαβὶδ τὸν Ἰεχονίαν, ἢ τὸν Σεδεκίαν, ὡς ἀντ᾽ ἐκείνου βασιλεύσαντες, οἷς καὶ ὠνείδιζον τὴν αἰχμαλωσίαν. Ὁ δὲ διπλασιασμός η Εὐλογητός Κύριος εἰς τὸν αἰῶνα· γένοιτο, γέ νοιτο. Εἰς τὸ τέλος τοῦ ψαλμοῦ διδάσκει μὴ ἀπολυ σπετεῖν ἐν ταῖς θλίψεσιν, ἀλλὰ παρακαλεῖν τὸν Θεόν καὶ ἀναμιμνήσκει αὐτὸν τῆς αὐτοῦ χρηστότητος· καὶ τέλος εὐφημεῖν αὐτὸν ὡς πάντα τὰ καθ᾿ ἡμᾶς οίκος νομοῦντα πρὸς τὸ συμφέρον. Εύφημητός, φησίν, ὁ Θεὸς ἀεὶ γένοιτο, γένοιτο εὐφημητός. "Η γένοιτο, γένοιτο, ὅτα βούλεται· βούλεται δὲ, ὅσα συμφέρει τοῖς ἀνθρώποις. Προσευχή Μωϋσεῖ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ. ΨΑΛΜΟΣ ΠΘ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου προδιελάβομεν. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς πῶς δεῖ παρακαλεῖν τὸν Θεὸν ἐν καιρῷ θλίψεως. Κύριε, καταφυγὴ ἐγενήθης ἡμῖν ἐν γενεᾷ καὶ γενεᾷ. - Εν γενεᾷ καὶ γενεᾷ, ἀντὶ τοῦ Ἐν πάσῃ γενεᾷ. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Πρὸ τοῦ ὄρη γενηθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν, καὶ τὴν οἰκουμένην, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Ἐν πάσῃ γενεᾷ καταφυγὴ ἡμῶν εἴ, διότι καὶ ἀεὶ εἶ. Πρὸ τοῦ τὰ ὄρη, φησί, κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμέν νην σὺ εἴ. Προύντα δὲ τῶν κτισμάτων τὸν Κτίστην εἰπὼν, αὖθις καὶ ἄλλως αὐτὸν λέγει ἄναρχον καὶ ἀτελεύτητον. Τὸ γὰρ, Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ, ἀντὶ τοῦ, Ἀπὸ τοῦ ἀεὶ καὶ ἕως τοῦ ἀεὶ σὺ εἶ μόνος, καὶ οὐδεὶς ἕτερο;. Αἰῶνα γὰρ ἡ Γραφὴ τῆς Παλαιᾶς τὴ Δεὶ καλεῖ πολλαχοῦ· ται τολογία δὲ τὸν ὄρη κτισθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν· ὥσπερ οὖν πάλιν καὶ τὸ Τὴν γῆν καὶ τὴν οἰκουμένην. Ογκον δὲ τὰ τοιαῦτα καὶ μέγεθος τῷ λόγῳ περιτιθέασι. (β) EUTHYMII ZIGABENI obsidioni et captivitati interfuerunt. Sustinui au- tem, hoc est, gestavi in corde meo. Aquila enim Tuli, et Symmachus, Gestavi, reddiderunt, pro Sustinui. Per sinum vero ipsum cor intelligit, quia in eo latitiam aut dolorem veluti in sinu! quodam reponimus. Veas. 52. Quod exprobraverunt inimici tui, 00- mine, quod exprobraverunt commutationem christi tui. Per christum Domini ipsum intelligit regem David, ut superius tradidimus. Per commutatio. nem vero ipsius christi seu David, Jechoniam in- telligit, aut Sedeciam, qui loco ipsius David in populo regnaverunt, quibus Babylonii captivitatem exprobrabant. Repetitio autem verbi, Exprobrave- runt, vehementiam indicat doloris. VERS. 53. Benedictus Dominus in sæculum : fiat fat. Docet Propheta in Gne psalmi ne inter alli- ctiones animo consternemur, suadens rogandum Deum esse, et illius reminiscendum benignitatis : et postremo etiam eumdem esse laudandum, veluti qui nostra omnia recte administret et dirigat ad utiliora. Laudabilis igitur, inquit, semper est Deus ; Bal, flat laudabilis. Vel, lat, fiat semper ejus volun- tas. All ea enim semper dirigitur, quæ nobis magis conducunt. Oratio ipsi Moysi homini Dei. PSALMUS LXXXIX. De bac inscriptione diximus in proœm.o operis. Docemur autem boc psalmo, quo pacto in affli- ctionis et calamitatum tempore rogare Deum de- beamus. VERs. 1. Domine, refugium factus es nobis in ge- neratione et generatione. lioc est, In omni genera - tione. Ita enim reddidit Symmachus. Vers. 2. Priusquam montes fierent, et plasmare- tur terra, el orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es. Tu ideo es nobis refugium in omni genera- tione, quia semper tu es, etiam aute montium, aut terræ, aut totius prorsus orbis creationem. Et cum creatorem Deum creaturis omnibus priorem csse dixerit, alio deinceps modo eumdem æternum esse sine principio tradit, et sine Gue. Nam quod ait: A sæculo et usque in sæculum su es, idem sibi vult ac si dixisset : Ab æterno usque in æternum tu solus es, et non alius. Seculum enim pro Sem- per seu pro Alerno persæpe poni legimus apud Scripturam. Verba autem illa: Priusquam monies crearentur, et plasmaretur terra, et orbis, idem sque significant, et iterationem continent sermonis, tametsi magnitudinem quamdam ac fastum præ se ferre etiam videantur. C D Varia lectiones. Reliqua consulto omisit interpres. Nos quo- que omittimus quem secuti ut alia hujusmodi ; neque enim a Græcæ linguæ ignaris intelligi pos- sunt. Periti vero non indigent explicatione, et mi- nutiora ista fastidiunt. .
19α The Lord has prepared his throne in heaven. Hence let those who wish to stand by his throne be heavenly minded, spurning earthly things. The verse signifies the height of God’s kingdom. Seek also in the second psalm the marginal note to the explanation of, He who dwells in heaven will richly deride them.
PG 128:1017β Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει. Ὡς ποιητοῦ· ἀλλὰ τῶν μὲν εὐσεβῶν, ἑκόντων μᾶλλον, τῶν δὲ ἀσεβῶν, ἀκόντων.ἀποπέσοι, σκληρυνθείη, καὶ ξηρανθείη. Ταύτα θυμὸς Β πρὸς τὸ τῆς χλόης ὠκύμορον ἀποτείνεται, ὅτι ἡ χλόη τὸ μὲν πρωί τῆς ἡμέρας ἀνθήσει, εἶτα παρέ λεύσεται ἀπὸ τοῦ ἀνθεῖν· τὸ δὲ ἑσπέρας ἀποπεσεί, εἴτουν κλιθήσεται εἰς γῆν· περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσ σις· εἶτα σκληρυνθήσεται, δαπανωμένης τῆς ἐν αὐ τῇ ἱκμάδος, καὶ οὕτω ξηρανθήσεται. Τὰ γὰρ εὐ κτικὰ νῦν ἀντὶ μελλόντων λαμβάνονται. Το πρωί δὲ καὶ τὸ ἑσπέρας ἀντὶ τοῦ Ἐν πρωΐᾳ, καὶ ἐν ἑσπέρα. Ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ πρὶν εἰκόνα τῆς ὠκυμο ρίας τῆς χλόης ιστόρησε, δεικνύων τὸ τάχος τῆς παραδρομῆς αὐτῆς. Αλλως τε δὲ καὶ ὅτι εἰσί τινες χλόαι ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἀνθοῦσαι καὶ ἀπανθοῦσαι, καὶ ἀπολλύμεναι · ταῦτα μὲν οὕτως. Τινὲς δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων προῤῥηθῆναι ταῦτά φησι· λέγοντες ἐπὶ χίλια ἔτη διαρκέσαι τὴν ἐν τῷ ναῷ λατρείαν αὐτῶν· τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ Σολομῶντος ἄχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ σταυρώσεως ἔτη συναριθμεῖται Φασὶν οὖν προαγο ρεύειν τὸν λόγον, ὅτι ταυτὶ τὰ χίλια ἔτη ὡς ἡ χθές ἡμέρα συλλελόγισται, διὰ τὴν παρανομίαν αὐτῶν. Διὸ τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, ἀεὶ προσεπιγινόμενα· καὶ δὴ βλέπου μεν αὐτοὺς οὐδέποτε παῦλαν τῆς ἐξουδενώσεως λαμβάνοντας. Καὶ τἄλλα δὲ ἀκολούθως νοοῦσιν, ὅτι τὸ πρωΐ αὐτῶν, ήγουν ή ευημερία αὐτῶν, ὡς χλόη παρελεύσεται· εὐημερία δὲ αὐτῶν ἡ ἐπὶ Σολομώντος μόνον βασιλεία· τὸ γὰρ ἑξῆς ἐκυμαίνοντο. Τὰ δὲ ἐφεξῆς ῥητὰ ὡς τὴν χλόην ἀποδώσεις, ώς προεί ρηται. - Ὅτι ἐξελίπομεν ἐν τῇ ὀργῇ σου, καὶ ἐν τῷ θυμῷ σου ἐταράχθημεν. — Εξελίπομεν, ἀντὶ τοῦ, ὡλι- γώθημεν, ἀπωλόμεθα, ἐν τῷ ὀργισθῆναι σε ἡμῖν ἁμαρτάνουσι. Περὶ δὲ τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ διαφόρως εἴρηται· καὶ μᾶλλον ἐν τῷ σ' ψαλμῷ. Εθου τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐναντίον σου. Εθου αὐτὰς γυμνὰς ἐνώπιόν σου, καὶ ἐρώμεναι οὐ δια- λανθάνουσιν, ἀλλὰ καὶ μάλιστα παροξύνουσί σε καθ' ἡμῶν. Ο αἰὼν ἡμῶν εἰς φωτισμὸν τοῦ προσώπου σου. Αἰῶνα νῦν τὸν βίον λέγει καὶ τὴν ζωήν. Ολο, φησὶν, ὁ βίος ἡμῶν, ὅλη ἡ ζωὴ εἰς τὸ ἐμφανὲς τῆς σῆς ἐπισκοπῆς κεῖται, τουτέστι πεφανέρωταί σοι. Ο δὲ νους ομοιος τοῦ προλαβόντος στίχου. Οτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι ἡμῶν ἐξέλιπον. Αἱ ἡμέ ραι τῆς ζωῆς ἡμῶν παρῆλθον. Τῇ τελευτῇ πεπλη- σιάκαμεν· οὕτω γὰρ με πείθει νοεῖν ἡ σφοδρότης τῶν συμφορῶν. Ἔθος δὲ καὶ ἄλλως τοῖς ἐν θλίψεσι λέγειν, ὅτι τεθνήκαμεν, ἀποπνιγέντες ταῖς θλίψεσι, καὶ ἀπεγνωκότες τὴν σωτηρίαν. Εἴρηται δὲ πολλάκις περὶ τοῦ, "Οτι, καὶ νῦν δὲ καθόλου ῥητέον, ὅτι ἔνθα διηγηματικὸν καὶ παρέλκον, ὡς καὶ νῦν. Τοῦτο δὲ εὑρίσκεται, ἢ ἀντιλογικὸν νοεῖται, ἢ βεβαιωτικόν, ἢ καὶ μᾶλλον πλεονάζει παρὰ τῷ Δαβίδ. Καὶ λοιπὸν ἔστω σοι τοῦτο, εἰς τὸ ἑξῆς, κανὼν ἀκριβέστατος. Περιττὸν γὰρ πολλάκις περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν τὰ αὐτά. EUTHYMII ZIGABENI !3! ret, et arescat. Hæc omnia ad celeren herba in- A teritum referuntur, quæ mane quidem diei florebit, et pertransibit a flore, et vespere decidet, hoc est, cadet in terram : atque ita consumpto eo humore, quem antea habebat, obdurcscet atque exsiccabitur. Omnia enim hæc verba licet optantis modum reti- neant, in futuri tamen significatione accipiuntur. Atque ut ostenderet Propheta quam cito herba pereat, uno atque eodem die florere eam descripsit, atque arescere. Vel forte ideo ita dixit, quia aliquæ sint herbæ, quæ uno atque eodem die florescant el pereant. Quidam hæc dicta esse asserunt de Judais, quorum religionem ac cultum in templo mille tantum annis dicunt perseverasse, a Salomone videlicet usque ad Christi passionem, ita ut sen- sus sit : quod hi mille anni, ob illorum scelera, non secus a Deo reputati sunt, quam dies hesterna, atque ideo quod contemptus eorum Judæorum ad- huc erunt, et semper magis augescent. Et videmus sane eos nunquam cessasse, quin semper magis contemptui sint et ludibrio. Et alia etiam conse- quenter ad prædicta intelligunt: quod scilicet mane eorum, hoc est felicitas eorum, pertransibit velut herba. Eorum autem felicitas tantum duravit, re- gnante Salomone. Nam postmoduin semper con- cussi sunt. Alia autem quæ sequuntur verba, ad berbam referes, eo modo quo jam prædiximus. VERS. 7. Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus. Defecimus, hoc est, diminuti sumus et perivimus, dum tu peccatis nostris ira- tus es. De ira autem et furore (seu potius, juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, de excandescentia) persæpe alibi dictum est, et præcipue in psalmo vi. VERS. 8. Posuisti iniquitates nostras in conspectu two. Manifestas nimirum ac conspicuas coram te. Et cum latere non possint, sed oculis assidue tuis pateant, te idcirco semper magis irritant adver- sumn nos. C Sæculum nostrum in illuminatione vultus tui. Sæculum nostrum, hoc est vitam et conversatio- nem nostram. Οmnis, inquit, vila et conversatio nostra manifesta est in conspectu tuo : et idem D est sensus, qui in præcedenti versiculo. VERS. 9. Quoniam omnes dies nostri defecerunt. Omnes vitæ nostræ dies pertransierunt. Jam morte proximi sumus ; ita enim, inquit, me sentire per- suadet calamitatum vehementia. Est autem mos iis qui in angustiis sunt, ut dicant se ab eis op- pressos esse, ac jam periisse, veluti desperata prorsus salute. Dictum etiam est persæpe, et de- nuo repetemus, quod dictio, Quoniam, seu Quia, alioquin ponitur ut confrmet, pro Vere, alioquin rationem reddit, et alioquin tantum narrat, et abundare quodammodo videtur, ut hic; et ita sæpe positaın eam invenimus apud beatum David. Sit igitur hæc tibi in futurum norma certissima. Su- perfluum enim est eadem semper repetere.
19β And his kingship rules over all. As their maker; but over the pious voluntarily rather, while over the impious against their will.
α Εὐλογεῖτε τὸν Κύριον, πάντες οἱ ἄγγελοι αὐτοῦ. Τοῦ ἐν οὐρανῷ θρόνου μνημονεύσας, εἰκότως καὶ τῶν παρισταμένων ἀγγέλων ἐμνημόνευσε, κἀκείνους ὡς ὁμοδούλους εὐλογεῖν τὸν κοινὸν Δεσπότην προτρεπόμενος, χαίροντας ὅτι τοιαῦτα τοὺς ἀνθρώπους εὐεργετεῖ.ἀποπέσοι, σκληρυνθείη, καὶ ξηρανθείη. Ταύτα θυμὸς Β πρὸς τὸ τῆς χλόης ὠκύμορον ἀποτείνεται, ὅτι ἡ χλόη τὸ μὲν πρωί τῆς ἡμέρας ἀνθήσει, εἶτα παρέ λεύσεται ἀπὸ τοῦ ἀνθεῖν· τὸ δὲ ἑσπέρας ἀποπεσεί, εἴτουν κλιθήσεται εἰς γῆν· περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσ σις· εἶτα σκληρυνθήσεται, δαπανωμένης τῆς ἐν αὐ τῇ ἱκμάδος, καὶ οὕτω ξηρανθήσεται. Τὰ γὰρ εὐ κτικὰ νῦν ἀντὶ μελλόντων λαμβάνονται. Το πρωί δὲ καὶ τὸ ἑσπέρας ἀντὶ τοῦ Ἐν πρωΐᾳ, καὶ ἐν ἑσπέρα. Ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ πρὶν εἰκόνα τῆς ὠκυμο ρίας τῆς χλόης ιστόρησε, δεικνύων τὸ τάχος τῆς παραδρομῆς αὐτῆς. Αλλως τε δὲ καὶ ὅτι εἰσί τινες χλόαι ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἀνθοῦσαι καὶ ἀπανθοῦσαι, καὶ ἀπολλύμεναι · ταῦτα μὲν οὕτως. Τινὲς δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων προῤῥηθῆναι ταῦτά φησι· λέγοντες ἐπὶ χίλια ἔτη διαρκέσαι τὴν ἐν τῷ ναῷ λατρείαν αὐτῶν· τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ Σολομῶντος ἄχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ σταυρώσεως ἔτη συναριθμεῖται Φασὶν οὖν προαγο ρεύειν τὸν λόγον, ὅτι ταυτὶ τὰ χίλια ἔτη ὡς ἡ χθές ἡμέρα συλλελόγισται, διὰ τὴν παρανομίαν αὐτῶν. Διὸ τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, ἀεὶ προσεπιγινόμενα· καὶ δὴ βλέπου μεν αὐτοὺς οὐδέποτε παῦλαν τῆς ἐξουδενώσεως λαμβάνοντας. Καὶ τἄλλα δὲ ἀκολούθως νοοῦσιν, ὅτι τὸ πρωΐ αὐτῶν, ήγουν ή ευημερία αὐτῶν, ὡς χλόη παρελεύσεται· εὐημερία δὲ αὐτῶν ἡ ἐπὶ Σολομώντος μόνον βασιλεία· τὸ γὰρ ἑξῆς ἐκυμαίνοντο. Τὰ δὲ ἐφεξῆς ῥητὰ ὡς τὴν χλόην ἀποδώσεις, ώς προεί ρηται. - Ὅτι ἐξελίπομεν ἐν τῇ ὀργῇ σου, καὶ ἐν τῷ θυμῷ σου ἐταράχθημεν. — Εξελίπομεν, ἀντὶ τοῦ, ὡλι- γώθημεν, ἀπωλόμεθα, ἐν τῷ ὀργισθῆναι σε ἡμῖν ἁμαρτάνουσι. Περὶ δὲ τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ διαφόρως εἴρηται· καὶ μᾶλλον ἐν τῷ σ' ψαλμῷ. Εθου τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐναντίον σου. Εθου αὐτὰς γυμνὰς ἐνώπιόν σου, καὶ ἐρώμεναι οὐ δια- λανθάνουσιν, ἀλλὰ καὶ μάλιστα παροξύνουσί σε καθ' ἡμῶν. Ο αἰὼν ἡμῶν εἰς φωτισμὸν τοῦ προσώπου σου. Αἰῶνα νῦν τὸν βίον λέγει καὶ τὴν ζωήν. Ολο, φησὶν, ὁ βίος ἡμῶν, ὅλη ἡ ζωὴ εἰς τὸ ἐμφανὲς τῆς σῆς ἐπισκοπῆς κεῖται, τουτέστι πεφανέρωταί σοι. Ο δὲ νους ομοιος τοῦ προλαβόντος στίχου. Οτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι ἡμῶν ἐξέλιπον. Αἱ ἡμέ ραι τῆς ζωῆς ἡμῶν παρῆλθον. Τῇ τελευτῇ πεπλη- σιάκαμεν· οὕτω γὰρ με πείθει νοεῖν ἡ σφοδρότης τῶν συμφορῶν. Ἔθος δὲ καὶ ἄλλως τοῖς ἐν θλίψεσι λέγειν, ὅτι τεθνήκαμεν, ἀποπνιγέντες ταῖς θλίψεσι, καὶ ἀπεγνωκότες τὴν σωτηρίαν. Εἴρηται δὲ πολλάκις περὶ τοῦ, "Οτι, καὶ νῦν δὲ καθόλου ῥητέον, ὅτι ἔνθα διηγηματικὸν καὶ παρέλκον, ὡς καὶ νῦν. Τοῦτο δὲ εὑρίσκεται, ἢ ἀντιλογικὸν νοεῖται, ἢ βεβαιωτικόν, ἢ καὶ μᾶλλον πλεονάζει παρὰ τῷ Δαβίδ. Καὶ λοιπὸν ἔστω σοι τοῦτο, εἰς τὸ ἑξῆς, κανὼν ἀκριβέστατος. Περιττὸν γὰρ πολλάκις περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν τὰ αὐτά. EUTHYMII ZIGABENI !3! ret, et arescat. Hæc omnia ad celeren herba in- A teritum referuntur, quæ mane quidem diei florebit, et pertransibit a flore, et vespere decidet, hoc est, cadet in terram : atque ita consumpto eo humore, quem antea habebat, obdurcscet atque exsiccabitur. Omnia enim hæc verba licet optantis modum reti- neant, in futuri tamen significatione accipiuntur. Atque ut ostenderet Propheta quam cito herba pereat, uno atque eodem die florere eam descripsit, atque arescere. Vel forte ideo ita dixit, quia aliquæ sint herbæ, quæ uno atque eodem die florescant el pereant. Quidam hæc dicta esse asserunt de Judais, quorum religionem ac cultum in templo mille tantum annis dicunt perseverasse, a Salomone videlicet usque ad Christi passionem, ita ut sen- sus sit : quod hi mille anni, ob illorum scelera, non secus a Deo reputati sunt, quam dies hesterna, atque ideo quod contemptus eorum Judæorum ad- huc erunt, et semper magis augescent. Et videmus sane eos nunquam cessasse, quin semper magis contemptui sint et ludibrio. Et alia etiam conse- quenter ad prædicta intelligunt: quod scilicet mane eorum, hoc est felicitas eorum, pertransibit velut herba. Eorum autem felicitas tantum duravit, re- gnante Salomone. Nam postmoduin semper con- cussi sunt. Alia autem quæ sequuntur verba, ad berbam referes, eo modo quo jam prædiximus. VERS. 7. Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus. Defecimus, hoc est, diminuti sumus et perivimus, dum tu peccatis nostris ira- tus es. De ira autem et furore (seu potius, juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, de excandescentia) persæpe alibi dictum est, et præcipue in psalmo vi. VERS. 8. Posuisti iniquitates nostras in conspectu two. Manifestas nimirum ac conspicuas coram te. Et cum latere non possint, sed oculis assidue tuis pateant, te idcirco semper magis irritant adver- sumn nos. C Sæculum nostrum in illuminatione vultus tui. Sæculum nostrum, hoc est vitam et conversatio- nem nostram. Οmnis, inquit, vila et conversatio nostra manifesta est in conspectu tuo : et idem D est sensus, qui in præcedenti versiculo. VERS. 9. Quoniam omnes dies nostri defecerunt. Omnes vitæ nostræ dies pertransierunt. Jam morte proximi sumus ; ita enim, inquit, me sentire per- suadet calamitatum vehementia. Est autem mos iis qui in angustiis sunt, ut dicant se ab eis op- pressos esse, ac jam periisse, veluti desperata prorsus salute. Dictum etiam est persæpe, et de- nuo repetemus, quod dictio, Quoniam, seu Quia, alioquin ponitur ut confrmet, pro Vere, alioquin rationem reddit, et alioquin tantum narrat, et abundare quodammodo videtur, ut hic; et ita sæpe positaın eam invenimus apud beatum David. Sit igitur hæc tibi in futurum norma certissima. Su- perfluum enim est eadem semper repetere.
20α Bless the Lord, O all you his angels. Having mentioned the throne in heaven, he naturally mentioned the attendant angels, urging them as fellow servants to bless their common Master, rejoicing that he does such good things for men.
β Δυνατοὶ ἰσχύϊ. Εὐσθενεῖς. Ἀγήρως γὰρ ἡ δύναμις αὐτῶν καὶ ἀνώλεθρος, ἐπεὶ καὶ Δυνάμεις λέγονται, παρὰ τὸ δύνασθαι πληροῦν τὰ ἐπιταττόμενα.ἀποπέσοι, σκληρυνθείη, καὶ ξηρανθείη. Ταύτα θυμὸς Β πρὸς τὸ τῆς χλόης ὠκύμορον ἀποτείνεται, ὅτι ἡ χλόη τὸ μὲν πρωί τῆς ἡμέρας ἀνθήσει, εἶτα παρέ λεύσεται ἀπὸ τοῦ ἀνθεῖν· τὸ δὲ ἑσπέρας ἀποπεσεί, εἴτουν κλιθήσεται εἰς γῆν· περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσ σις· εἶτα σκληρυνθήσεται, δαπανωμένης τῆς ἐν αὐ τῇ ἱκμάδος, καὶ οὕτω ξηρανθήσεται. Τὰ γὰρ εὐ κτικὰ νῦν ἀντὶ μελλόντων λαμβάνονται. Το πρωί δὲ καὶ τὸ ἑσπέρας ἀντὶ τοῦ Ἐν πρωΐᾳ, καὶ ἐν ἑσπέρα. Ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ πρὶν εἰκόνα τῆς ὠκυμο ρίας τῆς χλόης ιστόρησε, δεικνύων τὸ τάχος τῆς παραδρομῆς αὐτῆς. Αλλως τε δὲ καὶ ὅτι εἰσί τινες χλόαι ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἀνθοῦσαι καὶ ἀπανθοῦσαι, καὶ ἀπολλύμεναι · ταῦτα μὲν οὕτως. Τινὲς δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων προῤῥηθῆναι ταῦτά φησι· λέγοντες ἐπὶ χίλια ἔτη διαρκέσαι τὴν ἐν τῷ ναῷ λατρείαν αὐτῶν· τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ Σολομῶντος ἄχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ σταυρώσεως ἔτη συναριθμεῖται Φασὶν οὖν προαγο ρεύειν τὸν λόγον, ὅτι ταυτὶ τὰ χίλια ἔτη ὡς ἡ χθές ἡμέρα συλλελόγισται, διὰ τὴν παρανομίαν αὐτῶν. Διὸ τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, ἀεὶ προσεπιγινόμενα· καὶ δὴ βλέπου μεν αὐτοὺς οὐδέποτε παῦλαν τῆς ἐξουδενώσεως λαμβάνοντας. Καὶ τἄλλα δὲ ἀκολούθως νοοῦσιν, ὅτι τὸ πρωΐ αὐτῶν, ήγουν ή ευημερία αὐτῶν, ὡς χλόη παρελεύσεται· εὐημερία δὲ αὐτῶν ἡ ἐπὶ Σολομώντος μόνον βασιλεία· τὸ γὰρ ἑξῆς ἐκυμαίνοντο. Τὰ δὲ ἐφεξῆς ῥητὰ ὡς τὴν χλόην ἀποδώσεις, ώς προεί ρηται. - Ὅτι ἐξελίπομεν ἐν τῇ ὀργῇ σου, καὶ ἐν τῷ θυμῷ σου ἐταράχθημεν. — Εξελίπομεν, ἀντὶ τοῦ, ὡλι- γώθημεν, ἀπωλόμεθα, ἐν τῷ ὀργισθῆναι σε ἡμῖν ἁμαρτάνουσι. Περὶ δὲ τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ διαφόρως εἴρηται· καὶ μᾶλλον ἐν τῷ σ' ψαλμῷ. Εθου τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐναντίον σου. Εθου αὐτὰς γυμνὰς ἐνώπιόν σου, καὶ ἐρώμεναι οὐ δια- λανθάνουσιν, ἀλλὰ καὶ μάλιστα παροξύνουσί σε καθ' ἡμῶν. Ο αἰὼν ἡμῶν εἰς φωτισμὸν τοῦ προσώπου σου. Αἰῶνα νῦν τὸν βίον λέγει καὶ τὴν ζωήν. Ολο, φησὶν, ὁ βίος ἡμῶν, ὅλη ἡ ζωὴ εἰς τὸ ἐμφανὲς τῆς σῆς ἐπισκοπῆς κεῖται, τουτέστι πεφανέρωταί σοι. Ο δὲ νους ομοιος τοῦ προλαβόντος στίχου. Οτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι ἡμῶν ἐξέλιπον. Αἱ ἡμέ ραι τῆς ζωῆς ἡμῶν παρῆλθον. Τῇ τελευτῇ πεπλη- σιάκαμεν· οὕτω γὰρ με πείθει νοεῖν ἡ σφοδρότης τῶν συμφορῶν. Ἔθος δὲ καὶ ἄλλως τοῖς ἐν θλίψεσι λέγειν, ὅτι τεθνήκαμεν, ἀποπνιγέντες ταῖς θλίψεσι, καὶ ἀπεγνωκότες τὴν σωτηρίαν. Εἴρηται δὲ πολλάκις περὶ τοῦ, "Οτι, καὶ νῦν δὲ καθόλου ῥητέον, ὅτι ἔνθα διηγηματικὸν καὶ παρέλκον, ὡς καὶ νῦν. Τοῦτο δὲ εὑρίσκεται, ἢ ἀντιλογικὸν νοεῖται, ἢ βεβαιωτικόν, ἢ καὶ μᾶλλον πλεονάζει παρὰ τῷ Δαβίδ. Καὶ λοιπὸν ἔστω σοι τοῦτο, εἰς τὸ ἑξῆς, κανὼν ἀκριβέστατος. Περιττὸν γὰρ πολλάκις περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν τὰ αὐτά. EUTHYMII ZIGABENI !3! ret, et arescat. Hæc omnia ad celeren herba in- A teritum referuntur, quæ mane quidem diei florebit, et pertransibit a flore, et vespere decidet, hoc est, cadet in terram : atque ita consumpto eo humore, quem antea habebat, obdurcscet atque exsiccabitur. Omnia enim hæc verba licet optantis modum reti- neant, in futuri tamen significatione accipiuntur. Atque ut ostenderet Propheta quam cito herba pereat, uno atque eodem die florere eam descripsit, atque arescere. Vel forte ideo ita dixit, quia aliquæ sint herbæ, quæ uno atque eodem die florescant el pereant. Quidam hæc dicta esse asserunt de Judais, quorum religionem ac cultum in templo mille tantum annis dicunt perseverasse, a Salomone videlicet usque ad Christi passionem, ita ut sen- sus sit : quod hi mille anni, ob illorum scelera, non secus a Deo reputati sunt, quam dies hesterna, atque ideo quod contemptus eorum Judæorum ad- huc erunt, et semper magis augescent. Et videmus sane eos nunquam cessasse, quin semper magis contemptui sint et ludibrio. Et alia etiam conse- quenter ad prædicta intelligunt: quod scilicet mane eorum, hoc est felicitas eorum, pertransibit velut herba. Eorum autem felicitas tantum duravit, re- gnante Salomone. Nam postmoduin semper con- cussi sunt. Alia autem quæ sequuntur verba, ad berbam referes, eo modo quo jam prædiximus. VERS. 7. Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus. Defecimus, hoc est, diminuti sumus et perivimus, dum tu peccatis nostris ira- tus es. De ira autem et furore (seu potius, juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, de excandescentia) persæpe alibi dictum est, et præcipue in psalmo vi. VERS. 8. Posuisti iniquitates nostras in conspectu two. Manifestas nimirum ac conspicuas coram te. Et cum latere non possint, sed oculis assidue tuis pateant, te idcirco semper magis irritant adver- sumn nos. C Sæculum nostrum in illuminatione vultus tui. Sæculum nostrum, hoc est vitam et conversatio- nem nostram. Οmnis, inquit, vila et conversatio nostra manifesta est in conspectu tuo : et idem D est sensus, qui in præcedenti versiculo. VERS. 9. Quoniam omnes dies nostri defecerunt. Omnes vitæ nostræ dies pertransierunt. Jam morte proximi sumus ; ita enim, inquit, me sentire per- suadet calamitatum vehementia. Est autem mos iis qui in angustiis sunt, ut dicant se ab eis op- pressos esse, ac jam periisse, veluti desperata prorsus salute. Dictum etiam est persæpe, et de- nuo repetemus, quod dictio, Quoniam, seu Quia, alioquin ponitur ut confrmet, pro Vere, alioquin rationem reddit, et alioquin tantum narrat, et abundare quodammodo videtur, ut hic; et ita sæpe positaın eam invenimus apud beatum David. Sit igitur hæc tibi in futurum norma certissima. Su- perfluum enim est eadem semper repetere.
20β Powerful in strength. Strong. For their power is ageless and indestructible, and because they called ‘Powers’ on account of being able to fulfil what they are commanded.
γ Ποιοῦντες τὸν λόγον αὐτοῦ, τοῦ ἀκοῦσαι τῆς φωνῆς τῶν λόγων αὐτοῦ.ἀποπέσοι, σκληρυνθείη, καὶ ξηρανθείη. Ταύτα θυμὸς Β πρὸς τὸ τῆς χλόης ὠκύμορον ἀποτείνεται, ὅτι ἡ χλόη τὸ μὲν πρωί τῆς ἡμέρας ἀνθήσει, εἶτα παρέ λεύσεται ἀπὸ τοῦ ἀνθεῖν· τὸ δὲ ἑσπέρας ἀποπεσεί, εἴτουν κλιθήσεται εἰς γῆν· περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσ σις· εἶτα σκληρυνθήσεται, δαπανωμένης τῆς ἐν αὐ τῇ ἱκμάδος, καὶ οὕτω ξηρανθήσεται. Τὰ γὰρ εὐ κτικὰ νῦν ἀντὶ μελλόντων λαμβάνονται. Το πρωί δὲ καὶ τὸ ἑσπέρας ἀντὶ τοῦ Ἐν πρωΐᾳ, καὶ ἐν ἑσπέρα. Ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ πρὶν εἰκόνα τῆς ὠκυμο ρίας τῆς χλόης ιστόρησε, δεικνύων τὸ τάχος τῆς παραδρομῆς αὐτῆς. Αλλως τε δὲ καὶ ὅτι εἰσί τινες χλόαι ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἀνθοῦσαι καὶ ἀπανθοῦσαι, καὶ ἀπολλύμεναι · ταῦτα μὲν οὕτως. Τινὲς δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων προῤῥηθῆναι ταῦτά φησι· λέγοντες ἐπὶ χίλια ἔτη διαρκέσαι τὴν ἐν τῷ ναῷ λατρείαν αὐτῶν· τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ Σολομῶντος ἄχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ σταυρώσεως ἔτη συναριθμεῖται Φασὶν οὖν προαγο ρεύειν τὸν λόγον, ὅτι ταυτὶ τὰ χίλια ἔτη ὡς ἡ χθές ἡμέρα συλλελόγισται, διὰ τὴν παρανομίαν αὐτῶν. Διὸ τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, ἀεὶ προσεπιγινόμενα· καὶ δὴ βλέπου μεν αὐτοὺς οὐδέποτε παῦλαν τῆς ἐξουδενώσεως λαμβάνοντας. Καὶ τἄλλα δὲ ἀκολούθως νοοῦσιν, ὅτι τὸ πρωΐ αὐτῶν, ήγουν ή ευημερία αὐτῶν, ὡς χλόη παρελεύσεται· εὐημερία δὲ αὐτῶν ἡ ἐπὶ Σολομώντος μόνον βασιλεία· τὸ γὰρ ἑξῆς ἐκυμαίνοντο. Τὰ δὲ ἐφεξῆς ῥητὰ ὡς τὴν χλόην ἀποδώσεις, ώς προεί ρηται. - Ὅτι ἐξελίπομεν ἐν τῇ ὀργῇ σου, καὶ ἐν τῷ θυμῷ σου ἐταράχθημεν. — Εξελίπομεν, ἀντὶ τοῦ, ὡλι- γώθημεν, ἀπωλόμεθα, ἐν τῷ ὀργισθῆναι σε ἡμῖν ἁμαρτάνουσι. Περὶ δὲ τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ διαφόρως εἴρηται· καὶ μᾶλλον ἐν τῷ σ' ψαλμῷ. Εθου τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐναντίον σου. Εθου αὐτὰς γυμνὰς ἐνώπιόν σου, καὶ ἐρώμεναι οὐ δια- λανθάνουσιν, ἀλλὰ καὶ μάλιστα παροξύνουσί σε καθ' ἡμῶν. Ο αἰὼν ἡμῶν εἰς φωτισμὸν τοῦ προσώπου σου. Αἰῶνα νῦν τὸν βίον λέγει καὶ τὴν ζωήν. Ολο, φησὶν, ὁ βίος ἡμῶν, ὅλη ἡ ζωὴ εἰς τὸ ἐμφανὲς τῆς σῆς ἐπισκοπῆς κεῖται, τουτέστι πεφανέρωταί σοι. Ο δὲ νους ομοιος τοῦ προλαβόντος στίχου. Οτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι ἡμῶν ἐξέλιπον. Αἱ ἡμέ ραι τῆς ζωῆς ἡμῶν παρῆλθον. Τῇ τελευτῇ πεπλη- σιάκαμεν· οὕτω γὰρ με πείθει νοεῖν ἡ σφοδρότης τῶν συμφορῶν. Ἔθος δὲ καὶ ἄλλως τοῖς ἐν θλίψεσι λέγειν, ὅτι τεθνήκαμεν, ἀποπνιγέντες ταῖς θλίψεσι, καὶ ἀπεγνωκότες τὴν σωτηρίαν. Εἴρηται δὲ πολλάκις περὶ τοῦ, "Οτι, καὶ νῦν δὲ καθόλου ῥητέον, ὅτι ἔνθα διηγηματικὸν καὶ παρέλκον, ὡς καὶ νῦν. Τοῦτο δὲ εὑρίσκεται, ἢ ἀντιλογικὸν νοεῖται, ἢ βεβαιωτικόν, ἢ καὶ μᾶλλον πλεονάζει παρὰ τῷ Δαβίδ. Καὶ λοιπὸν ἔστω σοι τοῦτο, εἰς τὸ ἑξῆς, κανὼν ἀκριβέστατος. Περιττὸν γὰρ πολλάκις περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν τὰ αὐτά. EUTHYMII ZIGABENI !3! ret, et arescat. Hæc omnia ad celeren herba in- A teritum referuntur, quæ mane quidem diei florebit, et pertransibit a flore, et vespere decidet, hoc est, cadet in terram : atque ita consumpto eo humore, quem antea habebat, obdurcscet atque exsiccabitur. Omnia enim hæc verba licet optantis modum reti- neant, in futuri tamen significatione accipiuntur. Atque ut ostenderet Propheta quam cito herba pereat, uno atque eodem die florere eam descripsit, atque arescere. Vel forte ideo ita dixit, quia aliquæ sint herbæ, quæ uno atque eodem die florescant el pereant. Quidam hæc dicta esse asserunt de Judais, quorum religionem ac cultum in templo mille tantum annis dicunt perseverasse, a Salomone videlicet usque ad Christi passionem, ita ut sen- sus sit : quod hi mille anni, ob illorum scelera, non secus a Deo reputati sunt, quam dies hesterna, atque ideo quod contemptus eorum Judæorum ad- huc erunt, et semper magis augescent. Et videmus sane eos nunquam cessasse, quin semper magis contemptui sint et ludibrio. Et alia etiam conse- quenter ad prædicta intelligunt: quod scilicet mane eorum, hoc est felicitas eorum, pertransibit velut herba. Eorum autem felicitas tantum duravit, re- gnante Salomone. Nam postmoduin semper con- cussi sunt. Alia autem quæ sequuntur verba, ad berbam referes, eo modo quo jam prædiximus. VERS. 7. Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus. Defecimus, hoc est, diminuti sumus et perivimus, dum tu peccatis nostris ira- tus es. De ira autem et furore (seu potius, juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, de excandescentia) persæpe alibi dictum est, et præcipue in psalmo vi. VERS. 8. Posuisti iniquitates nostras in conspectu two. Manifestas nimirum ac conspicuas coram te. Et cum latere non possint, sed oculis assidue tuis pateant, te idcirco semper magis irritant adver- sumn nos. C Sæculum nostrum in illuminatione vultus tui. Sæculum nostrum, hoc est vitam et conversatio- nem nostram. Οmnis, inquit, vila et conversatio nostra manifesta est in conspectu tuo : et idem D est sensus, qui in præcedenti versiculo. VERS. 9. Quoniam omnes dies nostri defecerunt. Omnes vitæ nostræ dies pertransierunt. Jam morte proximi sumus ; ita enim, inquit, me sentire per- suadet calamitatum vehementia. Est autem mos iis qui in angustiis sunt, ut dicant se ab eis op- pressos esse, ac jam periisse, veluti desperata prorsus salute. Dictum etiam est persæpe, et de- nuo repetemus, quod dictio, Quoniam, seu Quia, alioquin ponitur ut confrmet, pro Vere, alioquin rationem reddit, et alioquin tantum narrat, et abundare quodammodo videtur, ut hic; et ita sæpe positaın eam invenimus apud beatum David. Sit igitur hæc tibi in futurum norma certissima. Su- perfluum enim est eadem semper repetere.
20γ Doing his word, on the hearing of the voice of his words.
Πληροῦντες τὸ πρόσταγμα αὐτοῦ, ἅμα τῷ ἀκοῦσαι τῆς φωνῆς τῶν λόγων αὐτοῦ, τῆς ἀκουστῆς αὐτοῖς.ἀποπέσοι, σκληρυνθείη, καὶ ξηρανθείη. Ταύτα θυμὸς Β πρὸς τὸ τῆς χλόης ὠκύμορον ἀποτείνεται, ὅτι ἡ χλόη τὸ μὲν πρωί τῆς ἡμέρας ἀνθήσει, εἶτα παρέ λεύσεται ἀπὸ τοῦ ἀνθεῖν· τὸ δὲ ἑσπέρας ἀποπεσεί, εἴτουν κλιθήσεται εἰς γῆν· περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσ σις· εἶτα σκληρυνθήσεται, δαπανωμένης τῆς ἐν αὐ τῇ ἱκμάδος, καὶ οὕτω ξηρανθήσεται. Τὰ γὰρ εὐ κτικὰ νῦν ἀντὶ μελλόντων λαμβάνονται. Το πρωί δὲ καὶ τὸ ἑσπέρας ἀντὶ τοῦ Ἐν πρωΐᾳ, καὶ ἐν ἑσπέρα. Ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ πρὶν εἰκόνα τῆς ὠκυμο ρίας τῆς χλόης ιστόρησε, δεικνύων τὸ τάχος τῆς παραδρομῆς αὐτῆς. Αλλως τε δὲ καὶ ὅτι εἰσί τινες χλόαι ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἀνθοῦσαι καὶ ἀπανθοῦσαι, καὶ ἀπολλύμεναι · ταῦτα μὲν οὕτως. Τινὲς δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων προῤῥηθῆναι ταῦτά φησι· λέγοντες ἐπὶ χίλια ἔτη διαρκέσαι τὴν ἐν τῷ ναῷ λατρείαν αὐτῶν· τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ Σολομῶντος ἄχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ σταυρώσεως ἔτη συναριθμεῖται Φασὶν οὖν προαγο ρεύειν τὸν λόγον, ὅτι ταυτὶ τὰ χίλια ἔτη ὡς ἡ χθές ἡμέρα συλλελόγισται, διὰ τὴν παρανομίαν αὐτῶν. Διὸ τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, ἀεὶ προσεπιγινόμενα· καὶ δὴ βλέπου μεν αὐτοὺς οὐδέποτε παῦλαν τῆς ἐξουδενώσεως λαμβάνοντας. Καὶ τἄλλα δὲ ἀκολούθως νοοῦσιν, ὅτι τὸ πρωΐ αὐτῶν, ήγουν ή ευημερία αὐτῶν, ὡς χλόη παρελεύσεται· εὐημερία δὲ αὐτῶν ἡ ἐπὶ Σολομώντος μόνον βασιλεία· τὸ γὰρ ἑξῆς ἐκυμαίνοντο. Τὰ δὲ ἐφεξῆς ῥητὰ ὡς τὴν χλόην ἀποδώσεις, ώς προεί ρηται. - Ὅτι ἐξελίπομεν ἐν τῇ ὀργῇ σου, καὶ ἐν τῷ θυμῷ σου ἐταράχθημεν. — Εξελίπομεν, ἀντὶ τοῦ, ὡλι- γώθημεν, ἀπωλόμεθα, ἐν τῷ ὀργισθῆναι σε ἡμῖν ἁμαρτάνουσι. Περὶ δὲ τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ διαφόρως εἴρηται· καὶ μᾶλλον ἐν τῷ σ' ψαλμῷ. Εθου τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐναντίον σου. Εθου αὐτὰς γυμνὰς ἐνώπιόν σου, καὶ ἐρώμεναι οὐ δια- λανθάνουσιν, ἀλλὰ καὶ μάλιστα παροξύνουσί σε καθ' ἡμῶν. Ο αἰὼν ἡμῶν εἰς φωτισμὸν τοῦ προσώπου σου. Αἰῶνα νῦν τὸν βίον λέγει καὶ τὴν ζωήν. Ολο, φησὶν, ὁ βίος ἡμῶν, ὅλη ἡ ζωὴ εἰς τὸ ἐμφανὲς τῆς σῆς ἐπισκοπῆς κεῖται, τουτέστι πεφανέρωταί σοι. Ο δὲ νους ομοιος τοῦ προλαβόντος στίχου. Οτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι ἡμῶν ἐξέλιπον. Αἱ ἡμέ ραι τῆς ζωῆς ἡμῶν παρῆλθον. Τῇ τελευτῇ πεπλη- σιάκαμεν· οὕτω γὰρ με πείθει νοεῖν ἡ σφοδρότης τῶν συμφορῶν. Ἔθος δὲ καὶ ἄλλως τοῖς ἐν θλίψεσι λέγειν, ὅτι τεθνήκαμεν, ἀποπνιγέντες ταῖς θλίψεσι, καὶ ἀπεγνωκότες τὴν σωτηρίαν. Εἴρηται δὲ πολλάκις περὶ τοῦ, "Οτι, καὶ νῦν δὲ καθόλου ῥητέον, ὅτι ἔνθα διηγηματικὸν καὶ παρέλκον, ὡς καὶ νῦν. Τοῦτο δὲ εὑρίσκεται, ἢ ἀντιλογικὸν νοεῖται, ἢ βεβαιωτικόν, ἢ καὶ μᾶλλον πλεονάζει παρὰ τῷ Δαβίδ. Καὶ λοιπὸν ἔστω σοι τοῦτο, εἰς τὸ ἑξῆς, κανὼν ἀκριβέστατος. Περιττὸν γὰρ πολλάκις περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν τὰ αὐτά. EUTHYMII ZIGABENI !3! ret, et arescat. Hæc omnia ad celeren herba in- A teritum referuntur, quæ mane quidem diei florebit, et pertransibit a flore, et vespere decidet, hoc est, cadet in terram : atque ita consumpto eo humore, quem antea habebat, obdurcscet atque exsiccabitur. Omnia enim hæc verba licet optantis modum reti- neant, in futuri tamen significatione accipiuntur. Atque ut ostenderet Propheta quam cito herba pereat, uno atque eodem die florere eam descripsit, atque arescere. Vel forte ideo ita dixit, quia aliquæ sint herbæ, quæ uno atque eodem die florescant el pereant. Quidam hæc dicta esse asserunt de Judais, quorum religionem ac cultum in templo mille tantum annis dicunt perseverasse, a Salomone videlicet usque ad Christi passionem, ita ut sen- sus sit : quod hi mille anni, ob illorum scelera, non secus a Deo reputati sunt, quam dies hesterna, atque ideo quod contemptus eorum Judæorum ad- huc erunt, et semper magis augescent. Et videmus sane eos nunquam cessasse, quin semper magis contemptui sint et ludibrio. Et alia etiam conse- quenter ad prædicta intelligunt: quod scilicet mane eorum, hoc est felicitas eorum, pertransibit velut herba. Eorum autem felicitas tantum duravit, re- gnante Salomone. Nam postmoduin semper con- cussi sunt. Alia autem quæ sequuntur verba, ad berbam referes, eo modo quo jam prædiximus. VERS. 7. Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus. Defecimus, hoc est, diminuti sumus et perivimus, dum tu peccatis nostris ira- tus es. De ira autem et furore (seu potius, juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, de excandescentia) persæpe alibi dictum est, et præcipue in psalmo vi. VERS. 8. Posuisti iniquitates nostras in conspectu two. Manifestas nimirum ac conspicuas coram te. Et cum latere non possint, sed oculis assidue tuis pateant, te idcirco semper magis irritant adver- sumn nos. C Sæculum nostrum in illuminatione vultus tui. Sæculum nostrum, hoc est vitam et conversatio- nem nostram. Οmnis, inquit, vila et conversatio nostra manifesta est in conspectu tuo : et idem D est sensus, qui in præcedenti versiculo. VERS. 9. Quoniam omnes dies nostri defecerunt. Omnes vitæ nostræ dies pertransierunt. Jam morte proximi sumus ; ita enim, inquit, me sentire per- suadet calamitatum vehementia. Est autem mos iis qui in angustiis sunt, ut dicant se ab eis op- pressos esse, ac jam periisse, veluti desperata prorsus salute. Dictum etiam est persæpe, et de- nuo repetemus, quod dictio, Quoniam, seu Quia, alioquin ponitur ut confrmet, pro Vere, alioquin rationem reddit, et alioquin tantum narrat, et abundare quodammodo videtur, ut hic; et ita sæpe positaın eam invenimus apud beatum David. Sit igitur hæc tibi in futurum norma certissima. Su- perfluum enim est eadem semper repetere.
Fulfilling his decree as soon as having heard the voice of his words made audible to them.
α Εὐλογεῖτε τὸν Κύριον, πᾶσαι αἱ δυνάμεις αὐτοῦ. Εἰπὼν τοὺς ἀγγέλους, λέγει καὶ τὰς ἄλλας τάξεις τῶν ἀσωμάτων δυνάμεων.ἀποπέσοι, σκληρυνθείη, καὶ ξηρανθείη. Ταύτα θυμὸς Β πρὸς τὸ τῆς χλόης ὠκύμορον ἀποτείνεται, ὅτι ἡ χλόη τὸ μὲν πρωί τῆς ἡμέρας ἀνθήσει, εἶτα παρέ λεύσεται ἀπὸ τοῦ ἀνθεῖν· τὸ δὲ ἑσπέρας ἀποπεσεί, εἴτουν κλιθήσεται εἰς γῆν· περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσ σις· εἶτα σκληρυνθήσεται, δαπανωμένης τῆς ἐν αὐ τῇ ἱκμάδος, καὶ οὕτω ξηρανθήσεται. Τὰ γὰρ εὐ κτικὰ νῦν ἀντὶ μελλόντων λαμβάνονται. Το πρωί δὲ καὶ τὸ ἑσπέρας ἀντὶ τοῦ Ἐν πρωΐᾳ, καὶ ἐν ἑσπέρα. Ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ πρὶν εἰκόνα τῆς ὠκυμο ρίας τῆς χλόης ιστόρησε, δεικνύων τὸ τάχος τῆς παραδρομῆς αὐτῆς. Αλλως τε δὲ καὶ ὅτι εἰσί τινες χλόαι ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἀνθοῦσαι καὶ ἀπανθοῦσαι, καὶ ἀπολλύμεναι · ταῦτα μὲν οὕτως. Τινὲς δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων προῤῥηθῆναι ταῦτά φησι· λέγοντες ἐπὶ χίλια ἔτη διαρκέσαι τὴν ἐν τῷ ναῷ λατρείαν αὐτῶν· τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ Σολομῶντος ἄχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ σταυρώσεως ἔτη συναριθμεῖται Φασὶν οὖν προαγο ρεύειν τὸν λόγον, ὅτι ταυτὶ τὰ χίλια ἔτη ὡς ἡ χθές ἡμέρα συλλελόγισται, διὰ τὴν παρανομίαν αὐτῶν. Διὸ τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, ἀεὶ προσεπιγινόμενα· καὶ δὴ βλέπου μεν αὐτοὺς οὐδέποτε παῦλαν τῆς ἐξουδενώσεως λαμβάνοντας. Καὶ τἄλλα δὲ ἀκολούθως νοοῦσιν, ὅτι τὸ πρωΐ αὐτῶν, ήγουν ή ευημερία αὐτῶν, ὡς χλόη παρελεύσεται· εὐημερία δὲ αὐτῶν ἡ ἐπὶ Σολομώντος μόνον βασιλεία· τὸ γὰρ ἑξῆς ἐκυμαίνοντο. Τὰ δὲ ἐφεξῆς ῥητὰ ὡς τὴν χλόην ἀποδώσεις, ώς προεί ρηται. - Ὅτι ἐξελίπομεν ἐν τῇ ὀργῇ σου, καὶ ἐν τῷ θυμῷ σου ἐταράχθημεν. — Εξελίπομεν, ἀντὶ τοῦ, ὡλι- γώθημεν, ἀπωλόμεθα, ἐν τῷ ὀργισθῆναι σε ἡμῖν ἁμαρτάνουσι. Περὶ δὲ τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ διαφόρως εἴρηται· καὶ μᾶλλον ἐν τῷ σ' ψαλμῷ. Εθου τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐναντίον σου. Εθου αὐτὰς γυμνὰς ἐνώπιόν σου, καὶ ἐρώμεναι οὐ δια- λανθάνουσιν, ἀλλὰ καὶ μάλιστα παροξύνουσί σε καθ' ἡμῶν. Ο αἰὼν ἡμῶν εἰς φωτισμὸν τοῦ προσώπου σου. Αἰῶνα νῦν τὸν βίον λέγει καὶ τὴν ζωήν. Ολο, φησὶν, ὁ βίος ἡμῶν, ὅλη ἡ ζωὴ εἰς τὸ ἐμφανὲς τῆς σῆς ἐπισκοπῆς κεῖται, τουτέστι πεφανέρωταί σοι. Ο δὲ νους ομοιος τοῦ προλαβόντος στίχου. Οτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι ἡμῶν ἐξέλιπον. Αἱ ἡμέ ραι τῆς ζωῆς ἡμῶν παρῆλθον. Τῇ τελευτῇ πεπλη- σιάκαμεν· οὕτω γὰρ με πείθει νοεῖν ἡ σφοδρότης τῶν συμφορῶν. Ἔθος δὲ καὶ ἄλλως τοῖς ἐν θλίψεσι λέγειν, ὅτι τεθνήκαμεν, ἀποπνιγέντες ταῖς θλίψεσι, καὶ ἀπεγνωκότες τὴν σωτηρίαν. Εἴρηται δὲ πολλάκις περὶ τοῦ, "Οτι, καὶ νῦν δὲ καθόλου ῥητέον, ὅτι ἔνθα διηγηματικὸν καὶ παρέλκον, ὡς καὶ νῦν. Τοῦτο δὲ εὑρίσκεται, ἢ ἀντιλογικὸν νοεῖται, ἢ βεβαιωτικόν, ἢ καὶ μᾶλλον πλεονάζει παρὰ τῷ Δαβίδ. Καὶ λοιπὸν ἔστω σοι τοῦτο, εἰς τὸ ἑξῆς, κανὼν ἀκριβέστατος. Περιττὸν γὰρ πολλάκις περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν τὰ αὐτά. EUTHYMII ZIGABENI !3! ret, et arescat. Hæc omnia ad celeren herba in- A teritum referuntur, quæ mane quidem diei florebit, et pertransibit a flore, et vespere decidet, hoc est, cadet in terram : atque ita consumpto eo humore, quem antea habebat, obdurcscet atque exsiccabitur. Omnia enim hæc verba licet optantis modum reti- neant, in futuri tamen significatione accipiuntur. Atque ut ostenderet Propheta quam cito herba pereat, uno atque eodem die florere eam descripsit, atque arescere. Vel forte ideo ita dixit, quia aliquæ sint herbæ, quæ uno atque eodem die florescant el pereant. Quidam hæc dicta esse asserunt de Judais, quorum religionem ac cultum in templo mille tantum annis dicunt perseverasse, a Salomone videlicet usque ad Christi passionem, ita ut sen- sus sit : quod hi mille anni, ob illorum scelera, non secus a Deo reputati sunt, quam dies hesterna, atque ideo quod contemptus eorum Judæorum ad- huc erunt, et semper magis augescent. Et videmus sane eos nunquam cessasse, quin semper magis contemptui sint et ludibrio. Et alia etiam conse- quenter ad prædicta intelligunt: quod scilicet mane eorum, hoc est felicitas eorum, pertransibit velut herba. Eorum autem felicitas tantum duravit, re- gnante Salomone. Nam postmoduin semper con- cussi sunt. Alia autem quæ sequuntur verba, ad berbam referes, eo modo quo jam prædiximus. VERS. 7. Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus. Defecimus, hoc est, diminuti sumus et perivimus, dum tu peccatis nostris ira- tus es. De ira autem et furore (seu potius, juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, de excandescentia) persæpe alibi dictum est, et præcipue in psalmo vi. VERS. 8. Posuisti iniquitates nostras in conspectu two. Manifestas nimirum ac conspicuas coram te. Et cum latere non possint, sed oculis assidue tuis pateant, te idcirco semper magis irritant adver- sumn nos. C Sæculum nostrum in illuminatione vultus tui. Sæculum nostrum, hoc est vitam et conversatio- nem nostram. Οmnis, inquit, vila et conversatio nostra manifesta est in conspectu tuo : et idem D est sensus, qui in præcedenti versiculo. VERS. 9. Quoniam omnes dies nostri defecerunt. Omnes vitæ nostræ dies pertransierunt. Jam morte proximi sumus ; ita enim, inquit, me sentire per- suadet calamitatum vehementia. Est autem mos iis qui in angustiis sunt, ut dicant se ab eis op- pressos esse, ac jam periisse, veluti desperata prorsus salute. Dictum etiam est persæpe, et de- nuo repetemus, quod dictio, Quoniam, seu Quia, alioquin ponitur ut confrmet, pro Vere, alioquin rationem reddit, et alioquin tantum narrat, et abundare quodammodo videtur, ut hic; et ita sæpe positaın eam invenimus apud beatum David. Sit igitur hæc tibi in futurum norma certissima. Su- perfluum enim est eadem semper repetere.
21α Bless the Lord, O all you his powers. Having said the angels, he also mentions the other orders of the bodiless powers.
β Λειτουργοὶ αὐτοῦ ποιοῦντες τὸ θέλημα αὐτοῦ. Oἱ ἐν διαφόροις τάξεσι λειτουργοῦντες αὐτῷ, ἤτοι ποιοῦντες τὸ θέλημα αὐτοῦ. Εἶτα προτρέπεται ἁπλῶς ἅπασαν κτίσιν.ἀποπέσοι, σκληρυνθείη, καὶ ξηρανθείη. Ταύτα θυμὸς Β πρὸς τὸ τῆς χλόης ὠκύμορον ἀποτείνεται, ὅτι ἡ χλόη τὸ μὲν πρωί τῆς ἡμέρας ἀνθήσει, εἶτα παρέ λεύσεται ἀπὸ τοῦ ἀνθεῖν· τὸ δὲ ἑσπέρας ἀποπεσεί, εἴτουν κλιθήσεται εἰς γῆν· περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσ σις· εἶτα σκληρυνθήσεται, δαπανωμένης τῆς ἐν αὐ τῇ ἱκμάδος, καὶ οὕτω ξηρανθήσεται. Τὰ γὰρ εὐ κτικὰ νῦν ἀντὶ μελλόντων λαμβάνονται. Το πρωί δὲ καὶ τὸ ἑσπέρας ἀντὶ τοῦ Ἐν πρωΐᾳ, καὶ ἐν ἑσπέρα. Ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ πρὶν εἰκόνα τῆς ὠκυμο ρίας τῆς χλόης ιστόρησε, δεικνύων τὸ τάχος τῆς παραδρομῆς αὐτῆς. Αλλως τε δὲ καὶ ὅτι εἰσί τινες χλόαι ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἀνθοῦσαι καὶ ἀπανθοῦσαι, καὶ ἀπολλύμεναι · ταῦτα μὲν οὕτως. Τινὲς δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων προῤῥηθῆναι ταῦτά φησι· λέγοντες ἐπὶ χίλια ἔτη διαρκέσαι τὴν ἐν τῷ ναῷ λατρείαν αὐτῶν· τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ Σολομῶντος ἄχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ σταυρώσεως ἔτη συναριθμεῖται Φασὶν οὖν προαγο ρεύειν τὸν λόγον, ὅτι ταυτὶ τὰ χίλια ἔτη ὡς ἡ χθές ἡμέρα συλλελόγισται, διὰ τὴν παρανομίαν αὐτῶν. Διὸ τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, ἀεὶ προσεπιγινόμενα· καὶ δὴ βλέπου μεν αὐτοὺς οὐδέποτε παῦλαν τῆς ἐξουδενώσεως λαμβάνοντας. Καὶ τἄλλα δὲ ἀκολούθως νοοῦσιν, ὅτι τὸ πρωΐ αὐτῶν, ήγουν ή ευημερία αὐτῶν, ὡς χλόη παρελεύσεται· εὐημερία δὲ αὐτῶν ἡ ἐπὶ Σολομώντος μόνον βασιλεία· τὸ γὰρ ἑξῆς ἐκυμαίνοντο. Τὰ δὲ ἐφεξῆς ῥητὰ ὡς τὴν χλόην ἀποδώσεις, ώς προεί ρηται. - Ὅτι ἐξελίπομεν ἐν τῇ ὀργῇ σου, καὶ ἐν τῷ θυμῷ σου ἐταράχθημεν. — Εξελίπομεν, ἀντὶ τοῦ, ὡλι- γώθημεν, ἀπωλόμεθα, ἐν τῷ ὀργισθῆναι σε ἡμῖν ἁμαρτάνουσι. Περὶ δὲ τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ διαφόρως εἴρηται· καὶ μᾶλλον ἐν τῷ σ' ψαλμῷ. Εθου τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐναντίον σου. Εθου αὐτὰς γυμνὰς ἐνώπιόν σου, καὶ ἐρώμεναι οὐ δια- λανθάνουσιν, ἀλλὰ καὶ μάλιστα παροξύνουσί σε καθ' ἡμῶν. Ο αἰὼν ἡμῶν εἰς φωτισμὸν τοῦ προσώπου σου. Αἰῶνα νῦν τὸν βίον λέγει καὶ τὴν ζωήν. Ολο, φησὶν, ὁ βίος ἡμῶν, ὅλη ἡ ζωὴ εἰς τὸ ἐμφανὲς τῆς σῆς ἐπισκοπῆς κεῖται, τουτέστι πεφανέρωταί σοι. Ο δὲ νους ομοιος τοῦ προλαβόντος στίχου. Οτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι ἡμῶν ἐξέλιπον. Αἱ ἡμέ ραι τῆς ζωῆς ἡμῶν παρῆλθον. Τῇ τελευτῇ πεπλη- σιάκαμεν· οὕτω γὰρ με πείθει νοεῖν ἡ σφοδρότης τῶν συμφορῶν. Ἔθος δὲ καὶ ἄλλως τοῖς ἐν θλίψεσι λέγειν, ὅτι τεθνήκαμεν, ἀποπνιγέντες ταῖς θλίψεσι, καὶ ἀπεγνωκότες τὴν σωτηρίαν. Εἴρηται δὲ πολλάκις περὶ τοῦ, "Οτι, καὶ νῦν δὲ καθόλου ῥητέον, ὅτι ἔνθα διηγηματικὸν καὶ παρέλκον, ὡς καὶ νῦν. Τοῦτο δὲ εὑρίσκεται, ἢ ἀντιλογικὸν νοεῖται, ἢ βεβαιωτικόν, ἢ καὶ μᾶλλον πλεονάζει παρὰ τῷ Δαβίδ. Καὶ λοιπὸν ἔστω σοι τοῦτο, εἰς τὸ ἑξῆς, κανὼν ἀκριβέστατος. Περιττὸν γὰρ πολλάκις περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν τὰ αὐτά. EUTHYMII ZIGABENI !3! ret, et arescat. Hæc omnia ad celeren herba in- A teritum referuntur, quæ mane quidem diei florebit, et pertransibit a flore, et vespere decidet, hoc est, cadet in terram : atque ita consumpto eo humore, quem antea habebat, obdurcscet atque exsiccabitur. Omnia enim hæc verba licet optantis modum reti- neant, in futuri tamen significatione accipiuntur. Atque ut ostenderet Propheta quam cito herba pereat, uno atque eodem die florere eam descripsit, atque arescere. Vel forte ideo ita dixit, quia aliquæ sint herbæ, quæ uno atque eodem die florescant el pereant. Quidam hæc dicta esse asserunt de Judais, quorum religionem ac cultum in templo mille tantum annis dicunt perseverasse, a Salomone videlicet usque ad Christi passionem, ita ut sen- sus sit : quod hi mille anni, ob illorum scelera, non secus a Deo reputati sunt, quam dies hesterna, atque ideo quod contemptus eorum Judæorum ad- huc erunt, et semper magis augescent. Et videmus sane eos nunquam cessasse, quin semper magis contemptui sint et ludibrio. Et alia etiam conse- quenter ad prædicta intelligunt: quod scilicet mane eorum, hoc est felicitas eorum, pertransibit velut herba. Eorum autem felicitas tantum duravit, re- gnante Salomone. Nam postmoduin semper con- cussi sunt. Alia autem quæ sequuntur verba, ad berbam referes, eo modo quo jam prædiximus. VERS. 7. Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus. Defecimus, hoc est, diminuti sumus et perivimus, dum tu peccatis nostris ira- tus es. De ira autem et furore (seu potius, juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, de excandescentia) persæpe alibi dictum est, et præcipue in psalmo vi. VERS. 8. Posuisti iniquitates nostras in conspectu two. Manifestas nimirum ac conspicuas coram te. Et cum latere non possint, sed oculis assidue tuis pateant, te idcirco semper magis irritant adver- sumn nos. C Sæculum nostrum in illuminatione vultus tui. Sæculum nostrum, hoc est vitam et conversatio- nem nostram. Οmnis, inquit, vila et conversatio nostra manifesta est in conspectu tuo : et idem D est sensus, qui in præcedenti versiculo. VERS. 9. Quoniam omnes dies nostri defecerunt. Omnes vitæ nostræ dies pertransierunt. Jam morte proximi sumus ; ita enim, inquit, me sentire per- suadet calamitatum vehementia. Est autem mos iis qui in angustiis sunt, ut dicant se ab eis op- pressos esse, ac jam periisse, veluti desperata prorsus salute. Dictum etiam est persæpe, et de- nuo repetemus, quod dictio, Quoniam, seu Quia, alioquin ponitur ut confrmet, pro Vere, alioquin rationem reddit, et alioquin tantum narrat, et abundare quodammodo videtur, ut hic; et ita sæpe positaın eam invenimus apud beatum David. Sit igitur hæc tibi in futurum norma certissima. Su- perfluum enim est eadem semper repetere.
21β His ministers doing his will. Those in various orders ministering to him, that is, doing what he wills. Then he urges simply all creation.
α Εὐλογεῖτε τὸν Κύριον, πάντα τὰ ἔργα αὐτοῦ. Καὶ πῶς εὐλογήσουσι τὰ ἄλογα καὶ τὰ ἄψυχα; ἦ πάντως ἀντὶ φωνῆς χρώμενα τῇ ὄψει, τῷ κάλλει, τῷ μεγέθει, τῇ θέσει, τῇ χρείᾳ, καὶ τοῖς τοιούτοις ἐμφαντικοῖς τῆς τοῦ Θεοῦ σοφίας καὶ δυνάμεως θαυμασίοις, ὑφ’ ὧν οἱ λογικοὶ κινοῦνται πρὸς εὐφημίαν τοῦ Κτίσαντος. Εἰώθασι δὲ καὶ ἄλλως οἱ προφῆται καὶ τὴν ἄλογον καὶ ἄψυχον φύσιν πολλάκις προσπαραλαμβάνειν εἰς εὐφημίαν τοῦ Θεοῦ, τοῦτο μὲν ἐμφαίνοντες ὡς οὐκ ἀρκεῖ πρὸς εὐφημίαν ἡ λογικὴ κτίσις, τοῦτο δὲ καὶ τοὺς λογικοὺς ἐπὶ πλέον διεγείροντες· εἰ γὰρ καλοῦνται πρὸς αἶνον τοῦ Πεποιηκότος τὰ ἄλογα, πολλῷ μᾶλλον οἱ λογικοί.ἀποπέσοι, σκληρυνθείη, καὶ ξηρανθείη. Ταύτα θυμὸς Β πρὸς τὸ τῆς χλόης ὠκύμορον ἀποτείνεται, ὅτι ἡ χλόη τὸ μὲν πρωί τῆς ἡμέρας ἀνθήσει, εἶτα παρέ λεύσεται ἀπὸ τοῦ ἀνθεῖν· τὸ δὲ ἑσπέρας ἀποπεσεί, εἴτουν κλιθήσεται εἰς γῆν· περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσ σις· εἶτα σκληρυνθήσεται, δαπανωμένης τῆς ἐν αὐ τῇ ἱκμάδος, καὶ οὕτω ξηρανθήσεται. Τὰ γὰρ εὐ κτικὰ νῦν ἀντὶ μελλόντων λαμβάνονται. Το πρωί δὲ καὶ τὸ ἑσπέρας ἀντὶ τοῦ Ἐν πρωΐᾳ, καὶ ἐν ἑσπέρα. Ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ πρὶν εἰκόνα τῆς ὠκυμο ρίας τῆς χλόης ιστόρησε, δεικνύων τὸ τάχος τῆς παραδρομῆς αὐτῆς. Αλλως τε δὲ καὶ ὅτι εἰσί τινες χλόαι ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἀνθοῦσαι καὶ ἀπανθοῦσαι, καὶ ἀπολλύμεναι · ταῦτα μὲν οὕτως. Τινὲς δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων προῤῥηθῆναι ταῦτά φησι· λέγοντες ἐπὶ χίλια ἔτη διαρκέσαι τὴν ἐν τῷ ναῷ λατρείαν αὐτῶν· τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ Σολομῶντος ἄχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ σταυρώσεως ἔτη συναριθμεῖται Φασὶν οὖν προαγο ρεύειν τὸν λόγον, ὅτι ταυτὶ τὰ χίλια ἔτη ὡς ἡ χθές ἡμέρα συλλελόγισται, διὰ τὴν παρανομίαν αὐτῶν. Διὸ τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, ἀεὶ προσεπιγινόμενα· καὶ δὴ βλέπου μεν αὐτοὺς οὐδέποτε παῦλαν τῆς ἐξουδενώσεως λαμβάνοντας. Καὶ τἄλλα δὲ ἀκολούθως νοοῦσιν, ὅτι τὸ πρωΐ αὐτῶν, ήγουν ή ευημερία αὐτῶν, ὡς χλόη παρελεύσεται· εὐημερία δὲ αὐτῶν ἡ ἐπὶ Σολομώντος μόνον βασιλεία· τὸ γὰρ ἑξῆς ἐκυμαίνοντο. Τὰ δὲ ἐφεξῆς ῥητὰ ὡς τὴν χλόην ἀποδώσεις, ώς προεί ρηται. - Ὅτι ἐξελίπομεν ἐν τῇ ὀργῇ σου, καὶ ἐν τῷ θυμῷ σου ἐταράχθημεν. — Εξελίπομεν, ἀντὶ τοῦ, ὡλι- γώθημεν, ἀπωλόμεθα, ἐν τῷ ὀργισθῆναι σε ἡμῖν ἁμαρτάνουσι. Περὶ δὲ τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ διαφόρως εἴρηται· καὶ μᾶλλον ἐν τῷ σ' ψαλμῷ. Εθου τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐναντίον σου. Εθου αὐτὰς γυμνὰς ἐνώπιόν σου, καὶ ἐρώμεναι οὐ δια- λανθάνουσιν, ἀλλὰ καὶ μάλιστα παροξύνουσί σε καθ' ἡμῶν. Ο αἰὼν ἡμῶν εἰς φωτισμὸν τοῦ προσώπου σου. Αἰῶνα νῦν τὸν βίον λέγει καὶ τὴν ζωήν. Ολο, φησὶν, ὁ βίος ἡμῶν, ὅλη ἡ ζωὴ εἰς τὸ ἐμφανὲς τῆς σῆς ἐπισκοπῆς κεῖται, τουτέστι πεφανέρωταί σοι. Ο δὲ νους ομοιος τοῦ προλαβόντος στίχου. Οτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι ἡμῶν ἐξέλιπον. Αἱ ἡμέ ραι τῆς ζωῆς ἡμῶν παρῆλθον. Τῇ τελευτῇ πεπλη- σιάκαμεν· οὕτω γὰρ με πείθει νοεῖν ἡ σφοδρότης τῶν συμφορῶν. Ἔθος δὲ καὶ ἄλλως τοῖς ἐν θλίψεσι λέγειν, ὅτι τεθνήκαμεν, ἀποπνιγέντες ταῖς θλίψεσι, καὶ ἀπεγνωκότες τὴν σωτηρίαν. Εἴρηται δὲ πολλάκις περὶ τοῦ, "Οτι, καὶ νῦν δὲ καθόλου ῥητέον, ὅτι ἔνθα διηγηματικὸν καὶ παρέλκον, ὡς καὶ νῦν. Τοῦτο δὲ εὑρίσκεται, ἢ ἀντιλογικὸν νοεῖται, ἢ βεβαιωτικόν, ἢ καὶ μᾶλλον πλεονάζει παρὰ τῷ Δαβίδ. Καὶ λοιπὸν ἔστω σοι τοῦτο, εἰς τὸ ἑξῆς, κανὼν ἀκριβέστατος. Περιττὸν γὰρ πολλάκις περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν τὰ αὐτά. EUTHYMII ZIGABENI !3! ret, et arescat. Hæc omnia ad celeren herba in- A teritum referuntur, quæ mane quidem diei florebit, et pertransibit a flore, et vespere decidet, hoc est, cadet in terram : atque ita consumpto eo humore, quem antea habebat, obdurcscet atque exsiccabitur. Omnia enim hæc verba licet optantis modum reti- neant, in futuri tamen significatione accipiuntur. Atque ut ostenderet Propheta quam cito herba pereat, uno atque eodem die florere eam descripsit, atque arescere. Vel forte ideo ita dixit, quia aliquæ sint herbæ, quæ uno atque eodem die florescant el pereant. Quidam hæc dicta esse asserunt de Judais, quorum religionem ac cultum in templo mille tantum annis dicunt perseverasse, a Salomone videlicet usque ad Christi passionem, ita ut sen- sus sit : quod hi mille anni, ob illorum scelera, non secus a Deo reputati sunt, quam dies hesterna, atque ideo quod contemptus eorum Judæorum ad- huc erunt, et semper magis augescent. Et videmus sane eos nunquam cessasse, quin semper magis contemptui sint et ludibrio. Et alia etiam conse- quenter ad prædicta intelligunt: quod scilicet mane eorum, hoc est felicitas eorum, pertransibit velut herba. Eorum autem felicitas tantum duravit, re- gnante Salomone. Nam postmoduin semper con- cussi sunt. Alia autem quæ sequuntur verba, ad berbam referes, eo modo quo jam prædiximus. VERS. 7. Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus. Defecimus, hoc est, diminuti sumus et perivimus, dum tu peccatis nostris ira- tus es. De ira autem et furore (seu potius, juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, de excandescentia) persæpe alibi dictum est, et præcipue in psalmo vi. VERS. 8. Posuisti iniquitates nostras in conspectu two. Manifestas nimirum ac conspicuas coram te. Et cum latere non possint, sed oculis assidue tuis pateant, te idcirco semper magis irritant adver- sumn nos. C Sæculum nostrum in illuminatione vultus tui. Sæculum nostrum, hoc est vitam et conversatio- nem nostram. Οmnis, inquit, vila et conversatio nostra manifesta est in conspectu tuo : et idem D est sensus, qui in præcedenti versiculo. VERS. 9. Quoniam omnes dies nostri defecerunt. Omnes vitæ nostræ dies pertransierunt. Jam morte proximi sumus ; ita enim, inquit, me sentire per- suadet calamitatum vehementia. Est autem mos iis qui in angustiis sunt, ut dicant se ab eis op- pressos esse, ac jam periisse, veluti desperata prorsus salute. Dictum etiam est persæpe, et de- nuo repetemus, quod dictio, Quoniam, seu Quia, alioquin ponitur ut confrmet, pro Vere, alioquin rationem reddit, et alioquin tantum narrat, et abundare quodammodo videtur, ut hic; et ita sæpe positaın eam invenimus apud beatum David. Sit igitur hæc tibi in futurum norma certissima. Su- perfluum enim est eadem semper repetere.
22α Bless the Lord, O all you his works. And how will the irrational creatures and the inanimate beings bless? Assuredly by using instead of a voice their appearance, their beauty, their magnitude, their position, their useful- ness and such wondrous things indicative of God’s wisdom and power, by which the rational beings are moved to the praise of the Creator. Moreover, the prophets are accustomed to often invite irrational and inanimate nature in addition to the praise of God, on the one hand indicating that rational creation is not suffi- cient for praise and on the other hand rousing rational beings even more, for if the irrational creatures and called on to praise their Maker, how much more are the rational creatures.
β Ἐν παντὶ τόπῳ τῆς δεσποτείας αὐτοῦ, εὐλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον. Καὶ ποῖος τόπος οὐκ ἔστι τῆς δεσποτείας αὐτοῦ; Λοιπὸν οὖν ἔνθα ἂν καὶ τύχωμεν ὄντες, ἀδιαστόλως εὐλογῶμεν τὸν Κύριον. Tί δ’ ἂν εἴποιεν οἱ μὴ δυνάμενοι ᾄδειν τὴν ᾠδὴν Κυρίου ἐπὶ γῆς ἀλλοτρίας ᾽Ιουδαῖοι, προδήλως τοῦ ῥητοῦ τὴν τῶν ἐθνῶν εὐαγγελικὴν λατρείαν προτιμῶντος;ἀποπέσοι, σκληρυνθείη, καὶ ξηρανθείη. Ταύτα θυμὸς Β πρὸς τὸ τῆς χλόης ὠκύμορον ἀποτείνεται, ὅτι ἡ χλόη τὸ μὲν πρωί τῆς ἡμέρας ἀνθήσει, εἶτα παρέ λεύσεται ἀπὸ τοῦ ἀνθεῖν· τὸ δὲ ἑσπέρας ἀποπεσεί, εἴτουν κλιθήσεται εἰς γῆν· περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσ σις· εἶτα σκληρυνθήσεται, δαπανωμένης τῆς ἐν αὐ τῇ ἱκμάδος, καὶ οὕτω ξηρανθήσεται. Τὰ γὰρ εὐ κτικὰ νῦν ἀντὶ μελλόντων λαμβάνονται. Το πρωί δὲ καὶ τὸ ἑσπέρας ἀντὶ τοῦ Ἐν πρωΐᾳ, καὶ ἐν ἑσπέρα. Ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ πρὶν εἰκόνα τῆς ὠκυμο ρίας τῆς χλόης ιστόρησε, δεικνύων τὸ τάχος τῆς παραδρομῆς αὐτῆς. Αλλως τε δὲ καὶ ὅτι εἰσί τινες χλόαι ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἀνθοῦσαι καὶ ἀπανθοῦσαι, καὶ ἀπολλύμεναι · ταῦτα μὲν οὕτως. Τινὲς δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων προῤῥηθῆναι ταῦτά φησι· λέγοντες ἐπὶ χίλια ἔτη διαρκέσαι τὴν ἐν τῷ ναῷ λατρείαν αὐτῶν· τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ Σολομῶντος ἄχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ σταυρώσεως ἔτη συναριθμεῖται Φασὶν οὖν προαγο ρεύειν τὸν λόγον, ὅτι ταυτὶ τὰ χίλια ἔτη ὡς ἡ χθές ἡμέρα συλλελόγισται, διὰ τὴν παρανομίαν αὐτῶν. Διὸ τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, ἀεὶ προσεπιγινόμενα· καὶ δὴ βλέπου μεν αὐτοὺς οὐδέποτε παῦλαν τῆς ἐξουδενώσεως λαμβάνοντας. Καὶ τἄλλα δὲ ἀκολούθως νοοῦσιν, ὅτι τὸ πρωΐ αὐτῶν, ήγουν ή ευημερία αὐτῶν, ὡς χλόη παρελεύσεται· εὐημερία δὲ αὐτῶν ἡ ἐπὶ Σολομώντος μόνον βασιλεία· τὸ γὰρ ἑξῆς ἐκυμαίνοντο. Τὰ δὲ ἐφεξῆς ῥητὰ ὡς τὴν χλόην ἀποδώσεις, ώς προεί ρηται. - Ὅτι ἐξελίπομεν ἐν τῇ ὀργῇ σου, καὶ ἐν τῷ θυμῷ σου ἐταράχθημεν. — Εξελίπομεν, ἀντὶ τοῦ, ὡλι- γώθημεν, ἀπωλόμεθα, ἐν τῷ ὀργισθῆναι σε ἡμῖν ἁμαρτάνουσι. Περὶ δὲ τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ διαφόρως εἴρηται· καὶ μᾶλλον ἐν τῷ σ' ψαλμῷ. Εθου τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐναντίον σου. Εθου αὐτὰς γυμνὰς ἐνώπιόν σου, καὶ ἐρώμεναι οὐ δια- λανθάνουσιν, ἀλλὰ καὶ μάλιστα παροξύνουσί σε καθ' ἡμῶν. Ο αἰὼν ἡμῶν εἰς φωτισμὸν τοῦ προσώπου σου. Αἰῶνα νῦν τὸν βίον λέγει καὶ τὴν ζωήν. Ολο, φησὶν, ὁ βίος ἡμῶν, ὅλη ἡ ζωὴ εἰς τὸ ἐμφανὲς τῆς σῆς ἐπισκοπῆς κεῖται, τουτέστι πεφανέρωταί σοι. Ο δὲ νους ομοιος τοῦ προλαβόντος στίχου. Οτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι ἡμῶν ἐξέλιπον. Αἱ ἡμέ ραι τῆς ζωῆς ἡμῶν παρῆλθον. Τῇ τελευτῇ πεπλη- σιάκαμεν· οὕτω γὰρ με πείθει νοεῖν ἡ σφοδρότης τῶν συμφορῶν. Ἔθος δὲ καὶ ἄλλως τοῖς ἐν θλίψεσι λέγειν, ὅτι τεθνήκαμεν, ἀποπνιγέντες ταῖς θλίψεσι, καὶ ἀπεγνωκότες τὴν σωτηρίαν. Εἴρηται δὲ πολλάκις περὶ τοῦ, "Οτι, καὶ νῦν δὲ καθόλου ῥητέον, ὅτι ἔνθα διηγηματικὸν καὶ παρέλκον, ὡς καὶ νῦν. Τοῦτο δὲ εὑρίσκεται, ἢ ἀντιλογικὸν νοεῖται, ἢ βεβαιωτικόν, ἢ καὶ μᾶλλον πλεονάζει παρὰ τῷ Δαβίδ. Καὶ λοιπὸν ἔστω σοι τοῦτο, εἰς τὸ ἑξῆς, κανὼν ἀκριβέστατος. Περιττὸν γὰρ πολλάκις περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν τὰ αὐτά. EUTHYMII ZIGABENI !3! ret, et arescat. Hæc omnia ad celeren herba in- A teritum referuntur, quæ mane quidem diei florebit, et pertransibit a flore, et vespere decidet, hoc est, cadet in terram : atque ita consumpto eo humore, quem antea habebat, obdurcscet atque exsiccabitur. Omnia enim hæc verba licet optantis modum reti- neant, in futuri tamen significatione accipiuntur. Atque ut ostenderet Propheta quam cito herba pereat, uno atque eodem die florere eam descripsit, atque arescere. Vel forte ideo ita dixit, quia aliquæ sint herbæ, quæ uno atque eodem die florescant el pereant. Quidam hæc dicta esse asserunt de Judais, quorum religionem ac cultum in templo mille tantum annis dicunt perseverasse, a Salomone videlicet usque ad Christi passionem, ita ut sen- sus sit : quod hi mille anni, ob illorum scelera, non secus a Deo reputati sunt, quam dies hesterna, atque ideo quod contemptus eorum Judæorum ad- huc erunt, et semper magis augescent. Et videmus sane eos nunquam cessasse, quin semper magis contemptui sint et ludibrio. Et alia etiam conse- quenter ad prædicta intelligunt: quod scilicet mane eorum, hoc est felicitas eorum, pertransibit velut herba. Eorum autem felicitas tantum duravit, re- gnante Salomone. Nam postmoduin semper con- cussi sunt. Alia autem quæ sequuntur verba, ad berbam referes, eo modo quo jam prædiximus. VERS. 7. Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus. Defecimus, hoc est, diminuti sumus et perivimus, dum tu peccatis nostris ira- tus es. De ira autem et furore (seu potius, juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, de excandescentia) persæpe alibi dictum est, et præcipue in psalmo vi. VERS. 8. Posuisti iniquitates nostras in conspectu two. Manifestas nimirum ac conspicuas coram te. Et cum latere non possint, sed oculis assidue tuis pateant, te idcirco semper magis irritant adver- sumn nos. C Sæculum nostrum in illuminatione vultus tui. Sæculum nostrum, hoc est vitam et conversatio- nem nostram. Οmnis, inquit, vila et conversatio nostra manifesta est in conspectu tuo : et idem D est sensus, qui in præcedenti versiculo. VERS. 9. Quoniam omnes dies nostri defecerunt. Omnes vitæ nostræ dies pertransierunt. Jam morte proximi sumus ; ita enim, inquit, me sentire per- suadet calamitatum vehementia. Est autem mos iis qui in angustiis sunt, ut dicant se ab eis op- pressos esse, ac jam periisse, veluti desperata prorsus salute. Dictum etiam est persæpe, et de- nuo repetemus, quod dictio, Quoniam, seu Quia, alioquin ponitur ut confrmet, pro Vere, alioquin rationem reddit, et alioquin tantum narrat, et abundare quodammodo videtur, ut hic; et ita sæpe positaın eam invenimus apud beatum David. Sit igitur hæc tibi in futurum norma certissima. Su- perfluum enim est eadem semper repetere.
22β In every place of his dominion, bless the Lord, O my soul. And what place is not of his dominion? Accordingly, wherever we may happen to be, let us bless the Lord without distinction. What might the Jews have to say, being unable to sing the Lord’s song in a foreign land, when this verse clearly prefers the Gospel worship of the nations?
PG 128:1144103 ργ΄
PG 128:1017α Ψαλμὸς τῷ Δαυίδ. Διὰ μὲν τοῦ προλαβόντος ψαλμοῦ εὐλογεῖ τὸν Κύριον, εὐχαριστῶν ὑπὲρ τῶν εἰς ἡμᾶς γινομένων εὐεργεσιῶν· διὰ δὲ τοῦ παρόντος εὐλογεῖ πάλιν αὐτὸν, ὑπερθαυμάζων μάλιστα τὴν ὑπ’ αὐτοῦ γενομένην κτίσιν.ἀποπέσοι, σκληρυνθείη, καὶ ξηρανθείη. Ταύτα θυμὸς Β πρὸς τὸ τῆς χλόης ὠκύμορον ἀποτείνεται, ὅτι ἡ χλόη τὸ μὲν πρωί τῆς ἡμέρας ἀνθήσει, εἶτα παρέ λεύσεται ἀπὸ τοῦ ἀνθεῖν· τὸ δὲ ἑσπέρας ἀποπεσεί, εἴτουν κλιθήσεται εἰς γῆν· περιττεύει δὲ ἡ πρόθεσ σις· εἶτα σκληρυνθήσεται, δαπανωμένης τῆς ἐν αὐ τῇ ἱκμάδος, καὶ οὕτω ξηρανθήσεται. Τὰ γὰρ εὐ κτικὰ νῦν ἀντὶ μελλόντων λαμβάνονται. Το πρωί δὲ καὶ τὸ ἑσπέρας ἀντὶ τοῦ Ἐν πρωΐᾳ, καὶ ἐν ἑσπέρα. Ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ πρὶν εἰκόνα τῆς ὠκυμο ρίας τῆς χλόης ιστόρησε, δεικνύων τὸ τάχος τῆς παραδρομῆς αὐτῆς. Αλλως τε δὲ καὶ ὅτι εἰσί τινες χλόαι ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἀνθοῦσαι καὶ ἀπανθοῦσαι, καὶ ἀπολλύμεναι · ταῦτα μὲν οὕτως. Τινὲς δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων προῤῥηθῆναι ταῦτά φησι· λέγοντες ἐπὶ χίλια ἔτη διαρκέσαι τὴν ἐν τῷ ναῷ λατρείαν αὐτῶν· τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ Σολομῶντος ἄχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ σταυρώσεως ἔτη συναριθμεῖται Φασὶν οὖν προαγο ρεύειν τὸν λόγον, ὅτι ταυτὶ τὰ χίλια ἔτη ὡς ἡ χθές ἡμέρα συλλελόγισται, διὰ τὴν παρανομίαν αὐτῶν. Διὸ τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων ἐπὶ πλεῖον ἔσονται, ἀεὶ προσεπιγινόμενα· καὶ δὴ βλέπου μεν αὐτοὺς οὐδέποτε παῦλαν τῆς ἐξουδενώσεως λαμβάνοντας. Καὶ τἄλλα δὲ ἀκολούθως νοοῦσιν, ὅτι τὸ πρωΐ αὐτῶν, ήγουν ή ευημερία αὐτῶν, ὡς χλόη παρελεύσεται· εὐημερία δὲ αὐτῶν ἡ ἐπὶ Σολομώντος μόνον βασιλεία· τὸ γὰρ ἑξῆς ἐκυμαίνοντο. Τὰ δὲ ἐφεξῆς ῥητὰ ὡς τὴν χλόην ἀποδώσεις, ώς προεί ρηται. - Ὅτι ἐξελίπομεν ἐν τῇ ὀργῇ σου, καὶ ἐν τῷ θυμῷ σου ἐταράχθημεν. — Εξελίπομεν, ἀντὶ τοῦ, ὡλι- γώθημεν, ἀπωλόμεθα, ἐν τῷ ὀργισθῆναι σε ἡμῖν ἁμαρτάνουσι. Περὶ δὲ τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ διαφόρως εἴρηται· καὶ μᾶλλον ἐν τῷ σ' ψαλμῷ. Εθου τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἐναντίον σου. Εθου αὐτὰς γυμνὰς ἐνώπιόν σου, καὶ ἐρώμεναι οὐ δια- λανθάνουσιν, ἀλλὰ καὶ μάλιστα παροξύνουσί σε καθ' ἡμῶν. Ο αἰὼν ἡμῶν εἰς φωτισμὸν τοῦ προσώπου σου. Αἰῶνα νῦν τὸν βίον λέγει καὶ τὴν ζωήν. Ολο, φησὶν, ὁ βίος ἡμῶν, ὅλη ἡ ζωὴ εἰς τὸ ἐμφανὲς τῆς σῆς ἐπισκοπῆς κεῖται, τουτέστι πεφανέρωταί σοι. Ο δὲ νους ομοιος τοῦ προλαβόντος στίχου. Οτι πᾶσαι αἱ ἡμέραι ἡμῶν ἐξέλιπον. Αἱ ἡμέ ραι τῆς ζωῆς ἡμῶν παρῆλθον. Τῇ τελευτῇ πεπλη- σιάκαμεν· οὕτω γὰρ με πείθει νοεῖν ἡ σφοδρότης τῶν συμφορῶν. Ἔθος δὲ καὶ ἄλλως τοῖς ἐν θλίψεσι λέγειν, ὅτι τεθνήκαμεν, ἀποπνιγέντες ταῖς θλίψεσι, καὶ ἀπεγνωκότες τὴν σωτηρίαν. Εἴρηται δὲ πολλάκις περὶ τοῦ, "Οτι, καὶ νῦν δὲ καθόλου ῥητέον, ὅτι ἔνθα διηγηματικὸν καὶ παρέλκον, ὡς καὶ νῦν. Τοῦτο δὲ εὑρίσκεται, ἢ ἀντιλογικὸν νοεῖται, ἢ βεβαιωτικόν, ἢ καὶ μᾶλλον πλεονάζει παρὰ τῷ Δαβίδ. Καὶ λοιπὸν ἔστω σοι τοῦτο, εἰς τὸ ἑξῆς, κανὼν ἀκριβέστατος. Περιττὸν γὰρ πολλάκις περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν τὰ αὐτά. EUTHYMII ZIGABENI !3! ret, et arescat. Hæc omnia ad celeren herba in- A teritum referuntur, quæ mane quidem diei florebit, et pertransibit a flore, et vespere decidet, hoc est, cadet in terram : atque ita consumpto eo humore, quem antea habebat, obdurcscet atque exsiccabitur. Omnia enim hæc verba licet optantis modum reti- neant, in futuri tamen significatione accipiuntur. Atque ut ostenderet Propheta quam cito herba pereat, uno atque eodem die florere eam descripsit, atque arescere. Vel forte ideo ita dixit, quia aliquæ sint herbæ, quæ uno atque eodem die florescant el pereant. Quidam hæc dicta esse asserunt de Judais, quorum religionem ac cultum in templo mille tantum annis dicunt perseverasse, a Salomone videlicet usque ad Christi passionem, ita ut sen- sus sit : quod hi mille anni, ob illorum scelera, non secus a Deo reputati sunt, quam dies hesterna, atque ideo quod contemptus eorum Judæorum ad- huc erunt, et semper magis augescent. Et videmus sane eos nunquam cessasse, quin semper magis contemptui sint et ludibrio. Et alia etiam conse- quenter ad prædicta intelligunt: quod scilicet mane eorum, hoc est felicitas eorum, pertransibit velut herba. Eorum autem felicitas tantum duravit, re- gnante Salomone. Nam postmoduin semper con- cussi sunt. Alia autem quæ sequuntur verba, ad berbam referes, eo modo quo jam prædiximus. VERS. 7. Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus. Defecimus, hoc est, diminuti sumus et perivimus, dum tu peccatis nostris ira- tus es. De ira autem et furore (seu potius, juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, de excandescentia) persæpe alibi dictum est, et præcipue in psalmo vi. VERS. 8. Posuisti iniquitates nostras in conspectu two. Manifestas nimirum ac conspicuas coram te. Et cum latere non possint, sed oculis assidue tuis pateant, te idcirco semper magis irritant adver- sumn nos. C Sæculum nostrum in illuminatione vultus tui. Sæculum nostrum, hoc est vitam et conversatio- nem nostram. Οmnis, inquit, vila et conversatio nostra manifesta est in conspectu tuo : et idem D est sensus, qui in præcedenti versiculo. VERS. 9. Quoniam omnes dies nostri defecerunt. Omnes vitæ nostræ dies pertransierunt. Jam morte proximi sumus ; ita enim, inquit, me sentire per- suadet calamitatum vehementia. Est autem mos iis qui in angustiis sunt, ut dicant se ab eis op- pressos esse, ac jam periisse, veluti desperata prorsus salute. Dictum etiam est persæpe, et de- nuo repetemus, quod dictio, Quoniam, seu Quia, alioquin ponitur ut confrmet, pro Vere, alioquin rationem reddit, et alioquin tantum narrat, et abundare quodammodo videtur, ut hic; et ita sæpe positaın eam invenimus apud beatum David. Sit igitur hæc tibi in futurum norma certissima. Su- perfluum enim est eadem semper repetere.
1α A psalm belonging to David. With the previous psalm he blesses the Lord, giving thanks for the benefactions per- formed for us, and with the present psalm he blesses him again, expressing boundless wonder at the creation brought about by him.
PG 128:1019β Εὐλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον· Κύριε ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα. Μέγας σφόδρα ἐγνωρίσθης ἡμῖν ἀπὸ τῆς μεγαλουργίας καὶ προνοίας τῶν κτισμάτων σου. α εὐλογήσουσι MPS2F : εὐλογοῦσι CBHV.Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου ἐξελίπομεν. Τοῦτο καὶ Α ἀνωτέρω εἴρηκε. Διττολογεῖ δὲ νόμῳ τῶν ἐλεεινο λογουμένων. Τὰ ἔτη ἡμῶν ὡσεὶ ἀράχνη ἐμελέτων. ᾿Αράχνη νῦν ὁ τῆς ἀράχνης ἱστό; · Ἐμελέτων δὲ, ἀντὶ τοῦ Εμελετῶντο, εἴτουν, ἐλογίζοντο · λέγει τοίνυν ὅτι τὰ ἔτη ἡμῶν ἐλογίζοντο, τουτέστι λογίζονται ἡμῖν, ὡσεὶ ἀράχνης ἱστὸς, ἐπίμοχθα καὶ ὀλιγοχρόνια. Ο γὰρ τοιοῦτος ἱστός πολλῷ μὲν ὑφαίνεται μόχθῳ διὰ τὴν ἄγαν λεπτότητα, θᾶττον δὲ φθείρεται διὰ τὴν ἀσθένειαν. • Αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκον· τα ἔτη ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα έτη. Ἐνταῦθα τὸν ἀριθμὸν ὁρίζεται τῶν ἐτῶν, πόσα μέν εἰσι τῆς δυνάμεως, πόσα δὲ τὰ τῆς βίας. Φησὶ γὰρ ὅτι αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν, ἤγουν τὰ ἔτη ἡμῶν, ἐν αὐτοῖς μὲν, ηγουν ἐν ἑαυτοῖς, ἑβδομήκοντα έτη εἰσίν. Ἐπὶ τοσοῦτον γὰρ ἑαυτῶν ἐσμεν, τουτέστιν, ἑαυτῶν κυριεύοντες ἐνδυνάμως κινούμεθα. Ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις τις μέλλῃ ζῆν, ὅ ἐστιν ἐν βίᾳ, διὰ τὸ μόγις τὸ δύνασθαι, ὀγδοήκοντα έτη τότε ζήσει. Τὸ δὲ πλεῖον αὐτῶν κόπος καὶ πόνος. Τὸ δὲ ἐπέκεινα τούτων, ὅσον ζήσει τις, κόπος καὶ πόνος ἔσται διὰ τὴν ἄγαν ἀσθένειαν. Κόπος μὲν οὖν ἡ ταλαιπωρία, πόνος δὲ τὸ ἄλγος. Τινὲς δὲ τὸ πλεῖον τῶν ἑβδομήκοντα ἢ ὀγδοήκοντα ἐτῶν νενήκασιν ὅτι ὀλίγη μὲν ἐν ἑαυτοῖς ἡ τέρψις, πλεῖον δὲ ἡ θλίψις διὰ τὰ συνεχή συμπτώματα. *Οτι ἐπῆλθε πραότης ἐφ' ἡμᾶς, καὶ παιδευθη σόμεθα. Πραότητα νῦν τὴν μετρίαν ἐκ Θεοῦ παι δείαν ὠνόμασε. Πραότητα δὲ αὐτὴν εἶπε, πρὸς σύγ κρισιν ἧς ἐσμεν ἄξιοι τιμωρίας, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Τίς γινώσκει τὸ κράτος τῆς ὀργῆς σου ; Ἐὰν ή μικρά σου παιδεία τοσαύτην ἡμῖν αἴσθησιν ένε ποίησε, τίς ἄρα γινώσκει πόση, καὶ ποία, καὶ τίς ἐστιν ἡ ἰσχὺς τῆς ὀργῆς σου; Ἐπὶ τοῖς ἀνεπιστρο φως ἔχουσιν ὄντως πολλή ἐστι καὶ ἀφόρητος. Καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου σου τὸν θυμόν σου ἐξαριθ μήσασθαι ; Καὶ τίς πάλιν γινώσκει μετρῆσαι τὸν θυμόν σου ; τουτέστι διαγνώναι πόσος ἐστιν. υγ τως οὐδεὶς τοῦτο δυνήσεται, διὰ τὸ εἶναί σε φοβερὸν ἄγαν. Την δεξιάν σου οὕτω γνώρισόν μοι. Οὕτως, ἤγουν ἐν πραότητι καὶ μετρίᾳ παιδεία ρυθμίζων με, γνώρισόν μοι την δεξιάν σου ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς κρίσ σεως. Γνωρίσεις μοι δὲ αὐτὴν, στήσας ἐν τῇ δεξιᾷ σου μετὰ τῶν προβάτων. Καὶ τοὺς πεπεδημένους τῇ καρδίᾳ ἐν σοφίᾳ. Καὶ ἔτι γνώρισόν μοι τότε τους δικαίους, συντάξας Β Ει ' COMMENT. IN PSALMOS. Et in ira tua defecimus. Idem etiam superius dixit, sed sernionem repetit, eorum more, qui mi- sericordiam implorant. VERS. 10. Anni nostri quasi aranea meditabantur. Araneam ponit pro araneæ tela. Verbum autent Meditabantur in passiva bic significatione positum est. pro Existimabantur, seu Reputabantur. sensus est, quod auni nostri a nobis existimaban- tur, pro Existimantur, quasi arancæ tela, qua summo fit cum labore, et modico durat tempore. Ob maximam enim earuin tenuitatem non me- diocri texuntur cum labore, et ob infirmitatem celeriter pereunt. Dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni : si autem in potentatibus, octoginta anni. Numerum annorum determinat, quot sint nimirum anni po- tentiæ, hoc est roboris, seu virium : et quot sint anni violentiæ. Ait igitur, quod dies annorum no- strorum, hoc est, quod anni nostri, in ipsis, pro, in nobis ipsis, sunt septuaginta anni. Eousque enim nos nostri sumus, hoc est, nostri domina- mur, roboreque ac viribus nostris movemur; si autem in potentatibus quis victurus sit, boc est, in violentia, eo quod tunc vix aliquid fieri potest, octoginta annis quis vivet. Et quod amplius eorum labor et dolor. Ultra hos annos si quis vixerit, labor ei erit et dolor, ob summam nimirum ætatis infirmitatem. Labo- rem autem hic posuit pro miseria. Aliqui ea verba: Et quod amplius corum, ita intellexerunt quod in C iis annis, qui sunt ultra dictos septuaginta vel octoginta annos, modica est in eis delectatio, sed major est amictio, propter frequentes casus. Quoniam supervenit mansuetudo in nos, et erudie- mur. Per mansuetudinem modicam Dei castiga - tionem intelligit. Ita enim mitiori nomine eam appellavit : quia si castigationi et correctioni illi comparetur, qua ob summa delicta nostra digni essemus, non castigatio, sed mansueludo potius videri poterit. VERS. 11. Quis novit robur iræ tuæ ? Si modica castigatio tantum nobis sensum præstitit, quis nosse poterit quantæ et quales sint iræ tuæ vi- res, quibus uteris adversus eos, qui cum multa per- D verse egerunt, converti nolunt ? Magnæ sane vires illæ esse debent, atque intolerabiles. Et præ timore tuo indignationem tuam dinume- rare ? Et quis rursus iram tuam novit metiri? hoc est, cognoscere, quanta sit. Vere nullus poterit ; quoniam tu valle terribilis ac timendus es. VERS. 12. Dexteram tuam sic notam fac mihi. Tu, inquit, sic dirigens me, in mansuetudine ni- mirum atque in modica correctione, notam ſac inihi dexteram tuam in die judicii. Notam vero eam mihi facies, si in dextera ovium tuarum parte me statueris. Et vinctos corde in sapientia. Et rursus indica mihi justos homines, illis videlicet me conjungens,
1β Bless the Lord, O my soul; O Lord my God, you have been greatly magnified. You have been made known to us as exceedingly great from the magnificence and provi- dence of your creations.
PG 128:1144Ψαλμός 103 — Psalm 103
PG 128:1019γ Ἐξομολόγησιν καὶ μεγαλοπρέπειαν ἐνεδύσω. Ἐξομολόγησιν μὲν λέγει νῦν, τὴν εὐχαριστίαν, μεγαλοπρέπειαν δὲ, τὴν ὡς μεγάλῳ πρέπουσαν τιμήν. Ταύτας, φησὶ, περιέθου σεαυτῷ διὰ τῆς μεγαλουργίας, ὡς εἴρηται, τῶν κτισμάτων, εὐχαριστούμενος μὲν, ὅτι δι’ ἡμᾶς τοιαῦτα πεποίηκας, τιμώμενος δὲ, ὡς τοιούτων κτίστης.Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου ἐξελίπομεν. Τοῦτο καὶ Α ἀνωτέρω εἴρηκε. Διττολογεῖ δὲ νόμῳ τῶν ἐλεεινο λογουμένων. Τὰ ἔτη ἡμῶν ὡσεὶ ἀράχνη ἐμελέτων. ᾿Αράχνη νῦν ὁ τῆς ἀράχνης ἱστό; · Ἐμελέτων δὲ, ἀντὶ τοῦ Εμελετῶντο, εἴτουν, ἐλογίζοντο · λέγει τοίνυν ὅτι τὰ ἔτη ἡμῶν ἐλογίζοντο, τουτέστι λογίζονται ἡμῖν, ὡσεὶ ἀράχνης ἱστὸς, ἐπίμοχθα καὶ ὀλιγοχρόνια. Ο γὰρ τοιοῦτος ἱστός πολλῷ μὲν ὑφαίνεται μόχθῳ διὰ τὴν ἄγαν λεπτότητα, θᾶττον δὲ φθείρεται διὰ τὴν ἀσθένειαν. • Αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκον· τα ἔτη ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα έτη. Ἐνταῦθα τὸν ἀριθμὸν ὁρίζεται τῶν ἐτῶν, πόσα μέν εἰσι τῆς δυνάμεως, πόσα δὲ τὰ τῆς βίας. Φησὶ γὰρ ὅτι αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν, ἤγουν τὰ ἔτη ἡμῶν, ἐν αὐτοῖς μὲν, ηγουν ἐν ἑαυτοῖς, ἑβδομήκοντα έτη εἰσίν. Ἐπὶ τοσοῦτον γὰρ ἑαυτῶν ἐσμεν, τουτέστιν, ἑαυτῶν κυριεύοντες ἐνδυνάμως κινούμεθα. Ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις τις μέλλῃ ζῆν, ὅ ἐστιν ἐν βίᾳ, διὰ τὸ μόγις τὸ δύνασθαι, ὀγδοήκοντα έτη τότε ζήσει. Τὸ δὲ πλεῖον αὐτῶν κόπος καὶ πόνος. Τὸ δὲ ἐπέκεινα τούτων, ὅσον ζήσει τις, κόπος καὶ πόνος ἔσται διὰ τὴν ἄγαν ἀσθένειαν. Κόπος μὲν οὖν ἡ ταλαιπωρία, πόνος δὲ τὸ ἄλγος. Τινὲς δὲ τὸ πλεῖον τῶν ἑβδομήκοντα ἢ ὀγδοήκοντα ἐτῶν νενήκασιν ὅτι ὀλίγη μὲν ἐν ἑαυτοῖς ἡ τέρψις, πλεῖον δὲ ἡ θλίψις διὰ τὰ συνεχή συμπτώματα. *Οτι ἐπῆλθε πραότης ἐφ' ἡμᾶς, καὶ παιδευθη σόμεθα. Πραότητα νῦν τὴν μετρίαν ἐκ Θεοῦ παι δείαν ὠνόμασε. Πραότητα δὲ αὐτὴν εἶπε, πρὸς σύγ κρισιν ἧς ἐσμεν ἄξιοι τιμωρίας, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Τίς γινώσκει τὸ κράτος τῆς ὀργῆς σου ; Ἐὰν ή μικρά σου παιδεία τοσαύτην ἡμῖν αἴσθησιν ένε ποίησε, τίς ἄρα γινώσκει πόση, καὶ ποία, καὶ τίς ἐστιν ἡ ἰσχὺς τῆς ὀργῆς σου; Ἐπὶ τοῖς ἀνεπιστρο φως ἔχουσιν ὄντως πολλή ἐστι καὶ ἀφόρητος. Καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου σου τὸν θυμόν σου ἐξαριθ μήσασθαι ; Καὶ τίς πάλιν γινώσκει μετρῆσαι τὸν θυμόν σου ; τουτέστι διαγνώναι πόσος ἐστιν. υγ τως οὐδεὶς τοῦτο δυνήσεται, διὰ τὸ εἶναί σε φοβερὸν ἄγαν. Την δεξιάν σου οὕτω γνώρισόν μοι. Οὕτως, ἤγουν ἐν πραότητι καὶ μετρίᾳ παιδεία ρυθμίζων με, γνώρισόν μοι την δεξιάν σου ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς κρίσ σεως. Γνωρίσεις μοι δὲ αὐτὴν, στήσας ἐν τῇ δεξιᾷ σου μετὰ τῶν προβάτων. Καὶ τοὺς πεπεδημένους τῇ καρδίᾳ ἐν σοφίᾳ. Καὶ ἔτι γνώρισόν μοι τότε τους δικαίους, συντάξας Β Ει ' COMMENT. IN PSALMOS. Et in ira tua defecimus. Idem etiam superius dixit, sed sernionem repetit, eorum more, qui mi- sericordiam implorant. VERS. 10. Anni nostri quasi aranea meditabantur. Araneam ponit pro araneæ tela. Verbum autent Meditabantur in passiva bic significatione positum est. pro Existimabantur, seu Reputabantur. sensus est, quod auni nostri a nobis existimaban- tur, pro Existimantur, quasi arancæ tela, qua summo fit cum labore, et modico durat tempore. Ob maximam enim earuin tenuitatem non me- diocri texuntur cum labore, et ob infirmitatem celeriter pereunt. Dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni : si autem in potentatibus, octoginta anni. Numerum annorum determinat, quot sint nimirum anni po- tentiæ, hoc est roboris, seu virium : et quot sint anni violentiæ. Ait igitur, quod dies annorum no- strorum, hoc est, quod anni nostri, in ipsis, pro, in nobis ipsis, sunt septuaginta anni. Eousque enim nos nostri sumus, hoc est, nostri domina- mur, roboreque ac viribus nostris movemur; si autem in potentatibus quis victurus sit, boc est, in violentia, eo quod tunc vix aliquid fieri potest, octoginta annis quis vivet. Et quod amplius eorum labor et dolor. Ultra hos annos si quis vixerit, labor ei erit et dolor, ob summam nimirum ætatis infirmitatem. Labo- rem autem hic posuit pro miseria. Aliqui ea verba: Et quod amplius corum, ita intellexerunt quod in C iis annis, qui sunt ultra dictos septuaginta vel octoginta annos, modica est in eis delectatio, sed major est amictio, propter frequentes casus. Quoniam supervenit mansuetudo in nos, et erudie- mur. Per mansuetudinem modicam Dei castiga - tionem intelligit. Ita enim mitiori nomine eam appellavit : quia si castigationi et correctioni illi comparetur, qua ob summa delicta nostra digni essemus, non castigatio, sed mansueludo potius videri poterit. VERS. 11. Quis novit robur iræ tuæ ? Si modica castigatio tantum nobis sensum præstitit, quis nosse poterit quantæ et quales sint iræ tuæ vi- res, quibus uteris adversus eos, qui cum multa per- D verse egerunt, converti nolunt ? Magnæ sane vires illæ esse debent, atque intolerabiles. Et præ timore tuo indignationem tuam dinume- rare ? Et quis rursus iram tuam novit metiri? hoc est, cognoscere, quanta sit. Vere nullus poterit ; quoniam tu valle terribilis ac timendus es. VERS. 12. Dexteram tuam sic notam fac mihi. Tu, inquit, sic dirigens me, in mansuetudine ni- mirum atque in modica correctione, notam ſac inihi dexteram tuam in die judicii. Notam vero eam mihi facies, si in dextera ovium tuarum parte me statueris. Et vinctos corde in sapientia. Et rursus indica mihi justos homines, illis videlicet me conjungens,
1γ You have clothed yourself in confession and in grandeur. ‘Confession’ is what he here calls thanksgiving, and ‘grandeur’ the honour fitting for one who is great. You have wrapped yourself with these, he says, through the magnificence of your creations, as was said, on the one hand being thanked because you made such things for us, and on the other hand being honoured as the creator of such things.
α Ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον. Ἐνδυόμενος φῶς, ἐγκαλυπτόμενος | φωτί. Ὅμοιον δὲ καὶ Παῦλος εἴρηκε, Φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον, ἀφ’ ὧν τὸ κατὰ φύσιν ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον τοῦ Θεοῦ διδάσκουσιν. Οὐκ εἰσὶ δὲ ταῦτα ἐναντία πρὸς τὸ, Ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ· τὸ γὰρ ἀπρόσιτον φῶς, ταὐτὸν ποιεῖ τῷ σκότει, μὴ συγχωροῦν ἐνορᾶν αὐτῷ· εἰ δὲ τὸ ἐκτὸς φῶς ἀπρόσιτον, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἐντὸς τοῦ τοιούτου φωτός. Ἄλλοι δὲ φῶς νῦν, τὴν καθαρότητα νενοήκασιν, ἕτεροι δὲ, τὴν γνῶσιν.Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου ἐξελίπομεν. Τοῦτο καὶ Α ἀνωτέρω εἴρηκε. Διττολογεῖ δὲ νόμῳ τῶν ἐλεεινο λογουμένων. Τὰ ἔτη ἡμῶν ὡσεὶ ἀράχνη ἐμελέτων. ᾿Αράχνη νῦν ὁ τῆς ἀράχνης ἱστό; · Ἐμελέτων δὲ, ἀντὶ τοῦ Εμελετῶντο, εἴτουν, ἐλογίζοντο · λέγει τοίνυν ὅτι τὰ ἔτη ἡμῶν ἐλογίζοντο, τουτέστι λογίζονται ἡμῖν, ὡσεὶ ἀράχνης ἱστὸς, ἐπίμοχθα καὶ ὀλιγοχρόνια. Ο γὰρ τοιοῦτος ἱστός πολλῷ μὲν ὑφαίνεται μόχθῳ διὰ τὴν ἄγαν λεπτότητα, θᾶττον δὲ φθείρεται διὰ τὴν ἀσθένειαν. • Αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκον· τα ἔτη ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα έτη. Ἐνταῦθα τὸν ἀριθμὸν ὁρίζεται τῶν ἐτῶν, πόσα μέν εἰσι τῆς δυνάμεως, πόσα δὲ τὰ τῆς βίας. Φησὶ γὰρ ὅτι αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν, ἤγουν τὰ ἔτη ἡμῶν, ἐν αὐτοῖς μὲν, ηγουν ἐν ἑαυτοῖς, ἑβδομήκοντα έτη εἰσίν. Ἐπὶ τοσοῦτον γὰρ ἑαυτῶν ἐσμεν, τουτέστιν, ἑαυτῶν κυριεύοντες ἐνδυνάμως κινούμεθα. Ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις τις μέλλῃ ζῆν, ὅ ἐστιν ἐν βίᾳ, διὰ τὸ μόγις τὸ δύνασθαι, ὀγδοήκοντα έτη τότε ζήσει. Τὸ δὲ πλεῖον αὐτῶν κόπος καὶ πόνος. Τὸ δὲ ἐπέκεινα τούτων, ὅσον ζήσει τις, κόπος καὶ πόνος ἔσται διὰ τὴν ἄγαν ἀσθένειαν. Κόπος μὲν οὖν ἡ ταλαιπωρία, πόνος δὲ τὸ ἄλγος. Τινὲς δὲ τὸ πλεῖον τῶν ἑβδομήκοντα ἢ ὀγδοήκοντα ἐτῶν νενήκασιν ὅτι ὀλίγη μὲν ἐν ἑαυτοῖς ἡ τέρψις, πλεῖον δὲ ἡ θλίψις διὰ τὰ συνεχή συμπτώματα. *Οτι ἐπῆλθε πραότης ἐφ' ἡμᾶς, καὶ παιδευθη σόμεθα. Πραότητα νῦν τὴν μετρίαν ἐκ Θεοῦ παι δείαν ὠνόμασε. Πραότητα δὲ αὐτὴν εἶπε, πρὸς σύγ κρισιν ἧς ἐσμεν ἄξιοι τιμωρίας, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Τίς γινώσκει τὸ κράτος τῆς ὀργῆς σου ; Ἐὰν ή μικρά σου παιδεία τοσαύτην ἡμῖν αἴσθησιν ένε ποίησε, τίς ἄρα γινώσκει πόση, καὶ ποία, καὶ τίς ἐστιν ἡ ἰσχὺς τῆς ὀργῆς σου; Ἐπὶ τοῖς ἀνεπιστρο φως ἔχουσιν ὄντως πολλή ἐστι καὶ ἀφόρητος. Καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου σου τὸν θυμόν σου ἐξαριθ μήσασθαι ; Καὶ τίς πάλιν γινώσκει μετρῆσαι τὸν θυμόν σου ; τουτέστι διαγνώναι πόσος ἐστιν. υγ τως οὐδεὶς τοῦτο δυνήσεται, διὰ τὸ εἶναί σε φοβερὸν ἄγαν. Την δεξιάν σου οὕτω γνώρισόν μοι. Οὕτως, ἤγουν ἐν πραότητι καὶ μετρίᾳ παιδεία ρυθμίζων με, γνώρισόν μοι την δεξιάν σου ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς κρίσ σεως. Γνωρίσεις μοι δὲ αὐτὴν, στήσας ἐν τῇ δεξιᾷ σου μετὰ τῶν προβάτων. Καὶ τοὺς πεπεδημένους τῇ καρδίᾳ ἐν σοφίᾳ. Καὶ ἔτι γνώρισόν μοι τότε τους δικαίους, συντάξας Β Ει ' COMMENT. IN PSALMOS. Et in ira tua defecimus. Idem etiam superius dixit, sed sernionem repetit, eorum more, qui mi- sericordiam implorant. VERS. 10. Anni nostri quasi aranea meditabantur. Araneam ponit pro araneæ tela. Verbum autent Meditabantur in passiva bic significatione positum est. pro Existimabantur, seu Reputabantur. sensus est, quod auni nostri a nobis existimaban- tur, pro Existimantur, quasi arancæ tela, qua summo fit cum labore, et modico durat tempore. Ob maximam enim earuin tenuitatem non me- diocri texuntur cum labore, et ob infirmitatem celeriter pereunt. Dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni : si autem in potentatibus, octoginta anni. Numerum annorum determinat, quot sint nimirum anni po- tentiæ, hoc est roboris, seu virium : et quot sint anni violentiæ. Ait igitur, quod dies annorum no- strorum, hoc est, quod anni nostri, in ipsis, pro, in nobis ipsis, sunt septuaginta anni. Eousque enim nos nostri sumus, hoc est, nostri domina- mur, roboreque ac viribus nostris movemur; si autem in potentatibus quis victurus sit, boc est, in violentia, eo quod tunc vix aliquid fieri potest, octoginta annis quis vivet. Et quod amplius eorum labor et dolor. Ultra hos annos si quis vixerit, labor ei erit et dolor, ob summam nimirum ætatis infirmitatem. Labo- rem autem hic posuit pro miseria. Aliqui ea verba: Et quod amplius corum, ita intellexerunt quod in C iis annis, qui sunt ultra dictos septuaginta vel octoginta annos, modica est in eis delectatio, sed major est amictio, propter frequentes casus. Quoniam supervenit mansuetudo in nos, et erudie- mur. Per mansuetudinem modicam Dei castiga - tionem intelligit. Ita enim mitiori nomine eam appellavit : quia si castigationi et correctioni illi comparetur, qua ob summa delicta nostra digni essemus, non castigatio, sed mansueludo potius videri poterit. VERS. 11. Quis novit robur iræ tuæ ? Si modica castigatio tantum nobis sensum præstitit, quis nosse poterit quantæ et quales sint iræ tuæ vi- res, quibus uteris adversus eos, qui cum multa per- D verse egerunt, converti nolunt ? Magnæ sane vires illæ esse debent, atque intolerabiles. Et præ timore tuo indignationem tuam dinume- rare ? Et quis rursus iram tuam novit metiri? hoc est, cognoscere, quanta sit. Vere nullus poterit ; quoniam tu valle terribilis ac timendus es. VERS. 12. Dexteram tuam sic notam fac mihi. Tu, inquit, sic dirigens me, in mansuetudine ni- mirum atque in modica correctione, notam ſac inihi dexteram tuam in die judicii. Notam vero eam mihi facies, si in dextera ovium tuarum parte me statueris. Et vinctos corde in sapientia. Et rursus indica mihi justos homines, illis videlicet me conjungens,
2α Wrapping yourself in light as a garment. Clothing yourself in light, veiling yourself in light. Paul said similarly, Dwelling in unap- proachable light, by which they teach that God is invisible and incomprehensible by nature. These words are not opposed to, He set darkness as his hiding-place, for unapproachable light effects the same as darkness, not allowing to see into it; and if what is outside of light is unapproachable, much more so is what is inside such light. Others have understood light here as purity and others as knowledge.
β Ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ δέῤῥιν. Κύριε, φησὶν, ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα, σὺ ὁ ποιήσας τάδε καὶ τάδε, ὁ ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐκτείνει τις δέρμα. Ἀλλὰ Δαυὶδ μὲν τὸ ῥᾴδιον τῆς τοῦ οὐρανοῦ παραγωγῆς οὕτως ἐδίδαξεν, Ἡσαΐας δὲ καὶ τὸ ἀκίνητον αὐτοῦ παρέστησε καὶ τὸ σχῆμα, λέγων, Ὁ στήσας τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ καμάραν. Εἰ δέ γε τὴν δέῤῥιν, σκηνὴν ἑρμηνεύσεις, ἐμφαίνει καὶ τὸ σχῆμα Δαυίδ· καμαροειδὴς γὰρ ἡ σκηνή. Ἀδιάφορον δὲ τὸ, ἐκτείνων, ἀντὶ τοῦ, ὁ ἐκτείνας· τοιαῦτα δὲ [κατ᾽ ἀντιχρονίαν] καὶ τὰ ἐφεξῆς.Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου ἐξελίπομεν. Τοῦτο καὶ Α ἀνωτέρω εἴρηκε. Διττολογεῖ δὲ νόμῳ τῶν ἐλεεινο λογουμένων. Τὰ ἔτη ἡμῶν ὡσεὶ ἀράχνη ἐμελέτων. ᾿Αράχνη νῦν ὁ τῆς ἀράχνης ἱστό; · Ἐμελέτων δὲ, ἀντὶ τοῦ Εμελετῶντο, εἴτουν, ἐλογίζοντο · λέγει τοίνυν ὅτι τὰ ἔτη ἡμῶν ἐλογίζοντο, τουτέστι λογίζονται ἡμῖν, ὡσεὶ ἀράχνης ἱστὸς, ἐπίμοχθα καὶ ὀλιγοχρόνια. Ο γὰρ τοιοῦτος ἱστός πολλῷ μὲν ὑφαίνεται μόχθῳ διὰ τὴν ἄγαν λεπτότητα, θᾶττον δὲ φθείρεται διὰ τὴν ἀσθένειαν. • Αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκον· τα ἔτη ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα έτη. Ἐνταῦθα τὸν ἀριθμὸν ὁρίζεται τῶν ἐτῶν, πόσα μέν εἰσι τῆς δυνάμεως, πόσα δὲ τὰ τῆς βίας. Φησὶ γὰρ ὅτι αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν, ἤγουν τὰ ἔτη ἡμῶν, ἐν αὐτοῖς μὲν, ηγουν ἐν ἑαυτοῖς, ἑβδομήκοντα έτη εἰσίν. Ἐπὶ τοσοῦτον γὰρ ἑαυτῶν ἐσμεν, τουτέστιν, ἑαυτῶν κυριεύοντες ἐνδυνάμως κινούμεθα. Ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις τις μέλλῃ ζῆν, ὅ ἐστιν ἐν βίᾳ, διὰ τὸ μόγις τὸ δύνασθαι, ὀγδοήκοντα έτη τότε ζήσει. Τὸ δὲ πλεῖον αὐτῶν κόπος καὶ πόνος. Τὸ δὲ ἐπέκεινα τούτων, ὅσον ζήσει τις, κόπος καὶ πόνος ἔσται διὰ τὴν ἄγαν ἀσθένειαν. Κόπος μὲν οὖν ἡ ταλαιπωρία, πόνος δὲ τὸ ἄλγος. Τινὲς δὲ τὸ πλεῖον τῶν ἑβδομήκοντα ἢ ὀγδοήκοντα ἐτῶν νενήκασιν ὅτι ὀλίγη μὲν ἐν ἑαυτοῖς ἡ τέρψις, πλεῖον δὲ ἡ θλίψις διὰ τὰ συνεχή συμπτώματα. *Οτι ἐπῆλθε πραότης ἐφ' ἡμᾶς, καὶ παιδευθη σόμεθα. Πραότητα νῦν τὴν μετρίαν ἐκ Θεοῦ παι δείαν ὠνόμασε. Πραότητα δὲ αὐτὴν εἶπε, πρὸς σύγ κρισιν ἧς ἐσμεν ἄξιοι τιμωρίας, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Τίς γινώσκει τὸ κράτος τῆς ὀργῆς σου ; Ἐὰν ή μικρά σου παιδεία τοσαύτην ἡμῖν αἴσθησιν ένε ποίησε, τίς ἄρα γινώσκει πόση, καὶ ποία, καὶ τίς ἐστιν ἡ ἰσχὺς τῆς ὀργῆς σου; Ἐπὶ τοῖς ἀνεπιστρο φως ἔχουσιν ὄντως πολλή ἐστι καὶ ἀφόρητος. Καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου σου τὸν θυμόν σου ἐξαριθ μήσασθαι ; Καὶ τίς πάλιν γινώσκει μετρῆσαι τὸν θυμόν σου ; τουτέστι διαγνώναι πόσος ἐστιν. υγ τως οὐδεὶς τοῦτο δυνήσεται, διὰ τὸ εἶναί σε φοβερὸν ἄγαν. Την δεξιάν σου οὕτω γνώρισόν μοι. Οὕτως, ἤγουν ἐν πραότητι καὶ μετρίᾳ παιδεία ρυθμίζων με, γνώρισόν μοι την δεξιάν σου ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς κρίσ σεως. Γνωρίσεις μοι δὲ αὐτὴν, στήσας ἐν τῇ δεξιᾷ σου μετὰ τῶν προβάτων. Καὶ τοὺς πεπεδημένους τῇ καρδίᾳ ἐν σοφίᾳ. Καὶ ἔτι γνώρισόν μοι τότε τους δικαίους, συντάξας Β Ει ' COMMENT. IN PSALMOS. Et in ira tua defecimus. Idem etiam superius dixit, sed sernionem repetit, eorum more, qui mi- sericordiam implorant. VERS. 10. Anni nostri quasi aranea meditabantur. Araneam ponit pro araneæ tela. Verbum autent Meditabantur in passiva bic significatione positum est. pro Existimabantur, seu Reputabantur. sensus est, quod auni nostri a nobis existimaban- tur, pro Existimantur, quasi arancæ tela, qua summo fit cum labore, et modico durat tempore. Ob maximam enim earuin tenuitatem non me- diocri texuntur cum labore, et ob infirmitatem celeriter pereunt. Dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni : si autem in potentatibus, octoginta anni. Numerum annorum determinat, quot sint nimirum anni po- tentiæ, hoc est roboris, seu virium : et quot sint anni violentiæ. Ait igitur, quod dies annorum no- strorum, hoc est, quod anni nostri, in ipsis, pro, in nobis ipsis, sunt septuaginta anni. Eousque enim nos nostri sumus, hoc est, nostri domina- mur, roboreque ac viribus nostris movemur; si autem in potentatibus quis victurus sit, boc est, in violentia, eo quod tunc vix aliquid fieri potest, octoginta annis quis vivet. Et quod amplius eorum labor et dolor. Ultra hos annos si quis vixerit, labor ei erit et dolor, ob summam nimirum ætatis infirmitatem. Labo- rem autem hic posuit pro miseria. Aliqui ea verba: Et quod amplius corum, ita intellexerunt quod in C iis annis, qui sunt ultra dictos septuaginta vel octoginta annos, modica est in eis delectatio, sed major est amictio, propter frequentes casus. Quoniam supervenit mansuetudo in nos, et erudie- mur. Per mansuetudinem modicam Dei castiga - tionem intelligit. Ita enim mitiori nomine eam appellavit : quia si castigationi et correctioni illi comparetur, qua ob summa delicta nostra digni essemus, non castigatio, sed mansueludo potius videri poterit. VERS. 11. Quis novit robur iræ tuæ ? Si modica castigatio tantum nobis sensum præstitit, quis nosse poterit quantæ et quales sint iræ tuæ vi- res, quibus uteris adversus eos, qui cum multa per- D verse egerunt, converti nolunt ? Magnæ sane vires illæ esse debent, atque intolerabiles. Et præ timore tuo indignationem tuam dinume- rare ? Et quis rursus iram tuam novit metiri? hoc est, cognoscere, quanta sit. Vere nullus poterit ; quoniam tu valle terribilis ac timendus es. VERS. 12. Dexteram tuam sic notam fac mihi. Tu, inquit, sic dirigens me, in mansuetudine ni- mirum atque in modica correctione, notam ſac inihi dexteram tuam in die judicii. Notam vero eam mihi facies, si in dextera ovium tuarum parte me statueris. Et vinctos corde in sapientia. Et rursus indica mihi justos homines, illis videlicet me conjungens,
2β Stretching out the heaven like a skin. O Lord my God, he says, you have been greatly magnified, you who have done this and that, who stretch out the heaven with the same ease as one stretches out a hide. But David thus taught the ease of the production of the sky while Isaiah also described its immobility and its shape, saying, Who has set up the sky like a vault. If, however, you will interpret the ‘skin’ as a tent, then David is also indicating the shape, for a tent is vault-shaped. ‘Stretching out’ is used indifferently for ‘who has stretched out’; such also are the follow- ing [using one tense for another].
α Ὁ στεγάζων ἐν ὕδασι τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ. Ὁ σκεπάζων τὰ ὑψηλὰ ἑαυτοῦ, ἤτοι τὸν δεύτερον οὐρανόν. Καὶ διεχώρισε, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος τοῦ ἐπάνω τοῦ στερεώματος. Ὑπερθαύμαστον οὖν καὶ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ῥυτὴν τοῦ ὕδατος φύσιν ἄνωθεν τοῦ κυρτοῦ στερεώματος ἀδιάχυτον· καμαροειδὲς γὰρ καὶ τοῦτο, καθὼς δείκνυσιν ἡ ὄψις.Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου ἐξελίπομεν. Τοῦτο καὶ Α ἀνωτέρω εἴρηκε. Διττολογεῖ δὲ νόμῳ τῶν ἐλεεινο λογουμένων. Τὰ ἔτη ἡμῶν ὡσεὶ ἀράχνη ἐμελέτων. ᾿Αράχνη νῦν ὁ τῆς ἀράχνης ἱστό; · Ἐμελέτων δὲ, ἀντὶ τοῦ Εμελετῶντο, εἴτουν, ἐλογίζοντο · λέγει τοίνυν ὅτι τὰ ἔτη ἡμῶν ἐλογίζοντο, τουτέστι λογίζονται ἡμῖν, ὡσεὶ ἀράχνης ἱστὸς, ἐπίμοχθα καὶ ὀλιγοχρόνια. Ο γὰρ τοιοῦτος ἱστός πολλῷ μὲν ὑφαίνεται μόχθῳ διὰ τὴν ἄγαν λεπτότητα, θᾶττον δὲ φθείρεται διὰ τὴν ἀσθένειαν. • Αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκον· τα ἔτη ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα έτη. Ἐνταῦθα τὸν ἀριθμὸν ὁρίζεται τῶν ἐτῶν, πόσα μέν εἰσι τῆς δυνάμεως, πόσα δὲ τὰ τῆς βίας. Φησὶ γὰρ ὅτι αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν, ἤγουν τὰ ἔτη ἡμῶν, ἐν αὐτοῖς μὲν, ηγουν ἐν ἑαυτοῖς, ἑβδομήκοντα έτη εἰσίν. Ἐπὶ τοσοῦτον γὰρ ἑαυτῶν ἐσμεν, τουτέστιν, ἑαυτῶν κυριεύοντες ἐνδυνάμως κινούμεθα. Ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις τις μέλλῃ ζῆν, ὅ ἐστιν ἐν βίᾳ, διὰ τὸ μόγις τὸ δύνασθαι, ὀγδοήκοντα έτη τότε ζήσει. Τὸ δὲ πλεῖον αὐτῶν κόπος καὶ πόνος. Τὸ δὲ ἐπέκεινα τούτων, ὅσον ζήσει τις, κόπος καὶ πόνος ἔσται διὰ τὴν ἄγαν ἀσθένειαν. Κόπος μὲν οὖν ἡ ταλαιπωρία, πόνος δὲ τὸ ἄλγος. Τινὲς δὲ τὸ πλεῖον τῶν ἑβδομήκοντα ἢ ὀγδοήκοντα ἐτῶν νενήκασιν ὅτι ὀλίγη μὲν ἐν ἑαυτοῖς ἡ τέρψις, πλεῖον δὲ ἡ θλίψις διὰ τὰ συνεχή συμπτώματα. *Οτι ἐπῆλθε πραότης ἐφ' ἡμᾶς, καὶ παιδευθη σόμεθα. Πραότητα νῦν τὴν μετρίαν ἐκ Θεοῦ παι δείαν ὠνόμασε. Πραότητα δὲ αὐτὴν εἶπε, πρὸς σύγ κρισιν ἧς ἐσμεν ἄξιοι τιμωρίας, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Τίς γινώσκει τὸ κράτος τῆς ὀργῆς σου ; Ἐὰν ή μικρά σου παιδεία τοσαύτην ἡμῖν αἴσθησιν ένε ποίησε, τίς ἄρα γινώσκει πόση, καὶ ποία, καὶ τίς ἐστιν ἡ ἰσχὺς τῆς ὀργῆς σου; Ἐπὶ τοῖς ἀνεπιστρο φως ἔχουσιν ὄντως πολλή ἐστι καὶ ἀφόρητος. Καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου σου τὸν θυμόν σου ἐξαριθ μήσασθαι ; Καὶ τίς πάλιν γινώσκει μετρῆσαι τὸν θυμόν σου ; τουτέστι διαγνώναι πόσος ἐστιν. υγ τως οὐδεὶς τοῦτο δυνήσεται, διὰ τὸ εἶναί σε φοβερὸν ἄγαν. Την δεξιάν σου οὕτω γνώρισόν μοι. Οὕτως, ἤγουν ἐν πραότητι καὶ μετρίᾳ παιδεία ρυθμίζων με, γνώρισόν μοι την δεξιάν σου ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς κρίσ σεως. Γνωρίσεις μοι δὲ αὐτὴν, στήσας ἐν τῇ δεξιᾷ σου μετὰ τῶν προβάτων. Καὶ τοὺς πεπεδημένους τῇ καρδίᾳ ἐν σοφίᾳ. Καὶ ἔτι γνώρισόν μοι τότε τους δικαίους, συντάξας Β Ει ' COMMENT. IN PSALMOS. Et in ira tua defecimus. Idem etiam superius dixit, sed sernionem repetit, eorum more, qui mi- sericordiam implorant. VERS. 10. Anni nostri quasi aranea meditabantur. Araneam ponit pro araneæ tela. Verbum autent Meditabantur in passiva bic significatione positum est. pro Existimabantur, seu Reputabantur. sensus est, quod auni nostri a nobis existimaban- tur, pro Existimantur, quasi arancæ tela, qua summo fit cum labore, et modico durat tempore. Ob maximam enim earuin tenuitatem non me- diocri texuntur cum labore, et ob infirmitatem celeriter pereunt. Dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni : si autem in potentatibus, octoginta anni. Numerum annorum determinat, quot sint nimirum anni po- tentiæ, hoc est roboris, seu virium : et quot sint anni violentiæ. Ait igitur, quod dies annorum no- strorum, hoc est, quod anni nostri, in ipsis, pro, in nobis ipsis, sunt septuaginta anni. Eousque enim nos nostri sumus, hoc est, nostri domina- mur, roboreque ac viribus nostris movemur; si autem in potentatibus quis victurus sit, boc est, in violentia, eo quod tunc vix aliquid fieri potest, octoginta annis quis vivet. Et quod amplius eorum labor et dolor. Ultra hos annos si quis vixerit, labor ei erit et dolor, ob summam nimirum ætatis infirmitatem. Labo- rem autem hic posuit pro miseria. Aliqui ea verba: Et quod amplius corum, ita intellexerunt quod in C iis annis, qui sunt ultra dictos septuaginta vel octoginta annos, modica est in eis delectatio, sed major est amictio, propter frequentes casus. Quoniam supervenit mansuetudo in nos, et erudie- mur. Per mansuetudinem modicam Dei castiga - tionem intelligit. Ita enim mitiori nomine eam appellavit : quia si castigationi et correctioni illi comparetur, qua ob summa delicta nostra digni essemus, non castigatio, sed mansueludo potius videri poterit. VERS. 11. Quis novit robur iræ tuæ ? Si modica castigatio tantum nobis sensum præstitit, quis nosse poterit quantæ et quales sint iræ tuæ vi- res, quibus uteris adversus eos, qui cum multa per- D verse egerunt, converti nolunt ? Magnæ sane vires illæ esse debent, atque intolerabiles. Et præ timore tuo indignationem tuam dinume- rare ? Et quis rursus iram tuam novit metiri? hoc est, cognoscere, quanta sit. Vere nullus poterit ; quoniam tu valle terribilis ac timendus es. VERS. 12. Dexteram tuam sic notam fac mihi. Tu, inquit, sic dirigens me, in mansuetudine ni- mirum atque in modica correctione, notam ſac inihi dexteram tuam in die judicii. Notam vero eam mihi facies, si in dextera ovium tuarum parte me statueris. Et vinctos corde in sapientia. Et rursus indica mihi justos homines, illis videlicet me conjungens,
3α Who with waters roofs his upper chambers. Who covers the high parts of himself, namely, the second heaven. And, it is written, God separated between the water that was beneath the firmament and between the water that was above the firmament. It is indeed beyond wonder for the fluid nature of water to be held above the curved firmament without pouring away, for the firmament is also vault-shaped as its appearance shows.
β Ὁ τιθεὶς νέφει τὴν ἐπίβασιν αὐτοῦ. Ὁ ἐπιβαίνων νέφους καὶ ὀχήματι τούτῳ χρώμενος, ὡς ἐπὶ τοῦ Σινᾶ.Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου ἐξελίπομεν. Τοῦτο καὶ Α ἀνωτέρω εἴρηκε. Διττολογεῖ δὲ νόμῳ τῶν ἐλεεινο λογουμένων. Τὰ ἔτη ἡμῶν ὡσεὶ ἀράχνη ἐμελέτων. ᾿Αράχνη νῦν ὁ τῆς ἀράχνης ἱστό; · Ἐμελέτων δὲ, ἀντὶ τοῦ Εμελετῶντο, εἴτουν, ἐλογίζοντο · λέγει τοίνυν ὅτι τὰ ἔτη ἡμῶν ἐλογίζοντο, τουτέστι λογίζονται ἡμῖν, ὡσεὶ ἀράχνης ἱστὸς, ἐπίμοχθα καὶ ὀλιγοχρόνια. Ο γὰρ τοιοῦτος ἱστός πολλῷ μὲν ὑφαίνεται μόχθῳ διὰ τὴν ἄγαν λεπτότητα, θᾶττον δὲ φθείρεται διὰ τὴν ἀσθένειαν. • Αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκον· τα ἔτη ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα έτη. Ἐνταῦθα τὸν ἀριθμὸν ὁρίζεται τῶν ἐτῶν, πόσα μέν εἰσι τῆς δυνάμεως, πόσα δὲ τὰ τῆς βίας. Φησὶ γὰρ ὅτι αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν, ἤγουν τὰ ἔτη ἡμῶν, ἐν αὐτοῖς μὲν, ηγουν ἐν ἑαυτοῖς, ἑβδομήκοντα έτη εἰσίν. Ἐπὶ τοσοῦτον γὰρ ἑαυτῶν ἐσμεν, τουτέστιν, ἑαυτῶν κυριεύοντες ἐνδυνάμως κινούμεθα. Ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις τις μέλλῃ ζῆν, ὅ ἐστιν ἐν βίᾳ, διὰ τὸ μόγις τὸ δύνασθαι, ὀγδοήκοντα έτη τότε ζήσει. Τὸ δὲ πλεῖον αὐτῶν κόπος καὶ πόνος. Τὸ δὲ ἐπέκεινα τούτων, ὅσον ζήσει τις, κόπος καὶ πόνος ἔσται διὰ τὴν ἄγαν ἀσθένειαν. Κόπος μὲν οὖν ἡ ταλαιπωρία, πόνος δὲ τὸ ἄλγος. Τινὲς δὲ τὸ πλεῖον τῶν ἑβδομήκοντα ἢ ὀγδοήκοντα ἐτῶν νενήκασιν ὅτι ὀλίγη μὲν ἐν ἑαυτοῖς ἡ τέρψις, πλεῖον δὲ ἡ θλίψις διὰ τὰ συνεχή συμπτώματα. *Οτι ἐπῆλθε πραότης ἐφ' ἡμᾶς, καὶ παιδευθη σόμεθα. Πραότητα νῦν τὴν μετρίαν ἐκ Θεοῦ παι δείαν ὠνόμασε. Πραότητα δὲ αὐτὴν εἶπε, πρὸς σύγ κρισιν ἧς ἐσμεν ἄξιοι τιμωρίας, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Τίς γινώσκει τὸ κράτος τῆς ὀργῆς σου ; Ἐὰν ή μικρά σου παιδεία τοσαύτην ἡμῖν αἴσθησιν ένε ποίησε, τίς ἄρα γινώσκει πόση, καὶ ποία, καὶ τίς ἐστιν ἡ ἰσχὺς τῆς ὀργῆς σου; Ἐπὶ τοῖς ἀνεπιστρο φως ἔχουσιν ὄντως πολλή ἐστι καὶ ἀφόρητος. Καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου σου τὸν θυμόν σου ἐξαριθ μήσασθαι ; Καὶ τίς πάλιν γινώσκει μετρῆσαι τὸν θυμόν σου ; τουτέστι διαγνώναι πόσος ἐστιν. υγ τως οὐδεὶς τοῦτο δυνήσεται, διὰ τὸ εἶναί σε φοβερὸν ἄγαν. Την δεξιάν σου οὕτω γνώρισόν μοι. Οὕτως, ἤγουν ἐν πραότητι καὶ μετρίᾳ παιδεία ρυθμίζων με, γνώρισόν μοι την δεξιάν σου ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς κρίσ σεως. Γνωρίσεις μοι δὲ αὐτὴν, στήσας ἐν τῇ δεξιᾷ σου μετὰ τῶν προβάτων. Καὶ τοὺς πεπεδημένους τῇ καρδίᾳ ἐν σοφίᾳ. Καὶ ἔτι γνώρισόν μοι τότε τους δικαίους, συντάξας Β Ει ' COMMENT. IN PSALMOS. Et in ira tua defecimus. Idem etiam superius dixit, sed sernionem repetit, eorum more, qui mi- sericordiam implorant. VERS. 10. Anni nostri quasi aranea meditabantur. Araneam ponit pro araneæ tela. Verbum autent Meditabantur in passiva bic significatione positum est. pro Existimabantur, seu Reputabantur. sensus est, quod auni nostri a nobis existimaban- tur, pro Existimantur, quasi arancæ tela, qua summo fit cum labore, et modico durat tempore. Ob maximam enim earuin tenuitatem non me- diocri texuntur cum labore, et ob infirmitatem celeriter pereunt. Dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni : si autem in potentatibus, octoginta anni. Numerum annorum determinat, quot sint nimirum anni po- tentiæ, hoc est roboris, seu virium : et quot sint anni violentiæ. Ait igitur, quod dies annorum no- strorum, hoc est, quod anni nostri, in ipsis, pro, in nobis ipsis, sunt septuaginta anni. Eousque enim nos nostri sumus, hoc est, nostri domina- mur, roboreque ac viribus nostris movemur; si autem in potentatibus quis victurus sit, boc est, in violentia, eo quod tunc vix aliquid fieri potest, octoginta annis quis vivet. Et quod amplius eorum labor et dolor. Ultra hos annos si quis vixerit, labor ei erit et dolor, ob summam nimirum ætatis infirmitatem. Labo- rem autem hic posuit pro miseria. Aliqui ea verba: Et quod amplius corum, ita intellexerunt quod in C iis annis, qui sunt ultra dictos septuaginta vel octoginta annos, modica est in eis delectatio, sed major est amictio, propter frequentes casus. Quoniam supervenit mansuetudo in nos, et erudie- mur. Per mansuetudinem modicam Dei castiga - tionem intelligit. Ita enim mitiori nomine eam appellavit : quia si castigationi et correctioni illi comparetur, qua ob summa delicta nostra digni essemus, non castigatio, sed mansueludo potius videri poterit. VERS. 11. Quis novit robur iræ tuæ ? Si modica castigatio tantum nobis sensum præstitit, quis nosse poterit quantæ et quales sint iræ tuæ vi- res, quibus uteris adversus eos, qui cum multa per- D verse egerunt, converti nolunt ? Magnæ sane vires illæ esse debent, atque intolerabiles. Et præ timore tuo indignationem tuam dinume- rare ? Et quis rursus iram tuam novit metiri? hoc est, cognoscere, quanta sit. Vere nullus poterit ; quoniam tu valle terribilis ac timendus es. VERS. 12. Dexteram tuam sic notam fac mihi. Tu, inquit, sic dirigens me, in mansuetudine ni- mirum atque in modica correctione, notam ſac inihi dexteram tuam in die judicii. Notam vero eam mihi facies, si in dextera ovium tuarum parte me statueris. Et vinctos corde in sapientia. Et rursus indica mihi justos homines, illis videlicet me conjungens,
3β Who has set his step on a cloud. Who mounts on a cloud and uses it as a vehicle, as on Sinai.
γ Ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων. α ἐκτὸς φῶς MPS2CFBH : ἐκτὸς φωτός V. β [κατὰ ἀντιχρονίαν] [MP in marg.]ABFHV : om. SC. β νέφει PSCAFHV[T] : νέφη MB[Ra].Καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου ἐξελίπομεν. Τοῦτο καὶ Α ἀνωτέρω εἴρηκε. Διττολογεῖ δὲ νόμῳ τῶν ἐλεεινο λογουμένων. Τὰ ἔτη ἡμῶν ὡσεὶ ἀράχνη ἐμελέτων. ᾿Αράχνη νῦν ὁ τῆς ἀράχνης ἱστό; · Ἐμελέτων δὲ, ἀντὶ τοῦ Εμελετῶντο, εἴτουν, ἐλογίζοντο · λέγει τοίνυν ὅτι τὰ ἔτη ἡμῶν ἐλογίζοντο, τουτέστι λογίζονται ἡμῖν, ὡσεὶ ἀράχνης ἱστὸς, ἐπίμοχθα καὶ ὀλιγοχρόνια. Ο γὰρ τοιοῦτος ἱστός πολλῷ μὲν ὑφαίνεται μόχθῳ διὰ τὴν ἄγαν λεπτότητα, θᾶττον δὲ φθείρεται διὰ τὴν ἀσθένειαν. • Αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκον· τα ἔτη ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις, ὀγδοήκοντα έτη. Ἐνταῦθα τὸν ἀριθμὸν ὁρίζεται τῶν ἐτῶν, πόσα μέν εἰσι τῆς δυνάμεως, πόσα δὲ τὰ τῆς βίας. Φησὶ γὰρ ὅτι αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν, ἤγουν τὰ ἔτη ἡμῶν, ἐν αὐτοῖς μὲν, ηγουν ἐν ἑαυτοῖς, ἑβδομήκοντα έτη εἰσίν. Ἐπὶ τοσοῦτον γὰρ ἑαυτῶν ἐσμεν, τουτέστιν, ἑαυτῶν κυριεύοντες ἐνδυνάμως κινούμεθα. Ἐὰν δὲ ἐν δυναστείαις τις μέλλῃ ζῆν, ὅ ἐστιν ἐν βίᾳ, διὰ τὸ μόγις τὸ δύνασθαι, ὀγδοήκοντα έτη τότε ζήσει. Τὸ δὲ πλεῖον αὐτῶν κόπος καὶ πόνος. Τὸ δὲ ἐπέκεινα τούτων, ὅσον ζήσει τις, κόπος καὶ πόνος ἔσται διὰ τὴν ἄγαν ἀσθένειαν. Κόπος μὲν οὖν ἡ ταλαιπωρία, πόνος δὲ τὸ ἄλγος. Τινὲς δὲ τὸ πλεῖον τῶν ἑβδομήκοντα ἢ ὀγδοήκοντα ἐτῶν νενήκασιν ὅτι ὀλίγη μὲν ἐν ἑαυτοῖς ἡ τέρψις, πλεῖον δὲ ἡ θλίψις διὰ τὰ συνεχή συμπτώματα. *Οτι ἐπῆλθε πραότης ἐφ' ἡμᾶς, καὶ παιδευθη σόμεθα. Πραότητα νῦν τὴν μετρίαν ἐκ Θεοῦ παι δείαν ὠνόμασε. Πραότητα δὲ αὐτὴν εἶπε, πρὸς σύγ κρισιν ἧς ἐσμεν ἄξιοι τιμωρίας, διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Τίς γινώσκει τὸ κράτος τῆς ὀργῆς σου ; Ἐὰν ή μικρά σου παιδεία τοσαύτην ἡμῖν αἴσθησιν ένε ποίησε, τίς ἄρα γινώσκει πόση, καὶ ποία, καὶ τίς ἐστιν ἡ ἰσχὺς τῆς ὀργῆς σου; Ἐπὶ τοῖς ἀνεπιστρο φως ἔχουσιν ὄντως πολλή ἐστι καὶ ἀφόρητος. Καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου σου τὸν θυμόν σου ἐξαριθ μήσασθαι ; Καὶ τίς πάλιν γινώσκει μετρῆσαι τὸν θυμόν σου ; τουτέστι διαγνώναι πόσος ἐστιν. υγ τως οὐδεὶς τοῦτο δυνήσεται, διὰ τὸ εἶναί σε φοβερὸν ἄγαν. Την δεξιάν σου οὕτω γνώρισόν μοι. Οὕτως, ἤγουν ἐν πραότητι καὶ μετρίᾳ παιδεία ρυθμίζων με, γνώρισόν μοι την δεξιάν σου ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς κρίσ σεως. Γνωρίσεις μοι δὲ αὐτὴν, στήσας ἐν τῇ δεξιᾷ σου μετὰ τῶν προβάτων. Καὶ τοὺς πεπεδημένους τῇ καρδίᾳ ἐν σοφίᾳ. Καὶ ἔτι γνώρισόν μοι τότε τους δικαίους, συντάξας Β Ει ' COMMENT. IN PSALMOS. Et in ira tua defecimus. Idem etiam superius dixit, sed sernionem repetit, eorum more, qui mi- sericordiam implorant. VERS. 10. Anni nostri quasi aranea meditabantur. Araneam ponit pro araneæ tela. Verbum autent Meditabantur in passiva bic significatione positum est. pro Existimabantur, seu Reputabantur. sensus est, quod auni nostri a nobis existimaban- tur, pro Existimantur, quasi arancæ tela, qua summo fit cum labore, et modico durat tempore. Ob maximam enim earuin tenuitatem non me- diocri texuntur cum labore, et ob infirmitatem celeriter pereunt. Dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni : si autem in potentatibus, octoginta anni. Numerum annorum determinat, quot sint nimirum anni po- tentiæ, hoc est roboris, seu virium : et quot sint anni violentiæ. Ait igitur, quod dies annorum no- strorum, hoc est, quod anni nostri, in ipsis, pro, in nobis ipsis, sunt septuaginta anni. Eousque enim nos nostri sumus, hoc est, nostri domina- mur, roboreque ac viribus nostris movemur; si autem in potentatibus quis victurus sit, boc est, in violentia, eo quod tunc vix aliquid fieri potest, octoginta annis quis vivet. Et quod amplius eorum labor et dolor. Ultra hos annos si quis vixerit, labor ei erit et dolor, ob summam nimirum ætatis infirmitatem. Labo- rem autem hic posuit pro miseria. Aliqui ea verba: Et quod amplius corum, ita intellexerunt quod in C iis annis, qui sunt ultra dictos septuaginta vel octoginta annos, modica est in eis delectatio, sed major est amictio, propter frequentes casus. Quoniam supervenit mansuetudo in nos, et erudie- mur. Per mansuetudinem modicam Dei castiga - tionem intelligit. Ita enim mitiori nomine eam appellavit : quia si castigationi et correctioni illi comparetur, qua ob summa delicta nostra digni essemus, non castigatio, sed mansueludo potius videri poterit. VERS. 11. Quis novit robur iræ tuæ ? Si modica castigatio tantum nobis sensum præstitit, quis nosse poterit quantæ et quales sint iræ tuæ vi- res, quibus uteris adversus eos, qui cum multa per- D verse egerunt, converti nolunt ? Magnæ sane vires illæ esse debent, atque intolerabiles. Et præ timore tuo indignationem tuam dinume- rare ? Et quis rursus iram tuam novit metiri? hoc est, cognoscere, quanta sit. Vere nullus poterit ; quoniam tu valle terribilis ac timendus es. VERS. 12. Dexteram tuam sic notam fac mihi. Tu, inquit, sic dirigens me, in mansuetudine ni- mirum atque in modica correctione, notam ſac inihi dexteram tuam in die judicii. Notam vero eam mihi facies, si in dextera ovium tuarum parte me statueris. Et vinctos corde in sapientia. Et rursus indica mihi justos homines, illis videlicet me conjungens,
3γ Who walks on the wings of the winds.
PG 128:1021Ὁ ταῖς πτέρυξι τῶν ἀνέμων ἐποχούμενος, δι’ οὗ τὸ πανταχοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Ὀξυκίνητον γὰρ ὁ ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα τοῦ κόσμου φθάνων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος.με αὐτοῖς, ὧν αἱ καρδίαι πρὸ θανάτου τῇ σοφία ἐπεπέδηντο. Ἀρχὴ γὰρ σοφίας φόβος Κυρίου· καὶ ἄλλως δὲ σοφία Θεοῦ ἡ διάκρισις τῆς ἀρετῆς καὶ κακίας. 'Αλλ' οὕτω μὲν ὑπὲρ τῆς μελλούσης κρίσεως. Νοεῖται δὲ καὶ νῦν, ὅτι Γνώρισόν μοι τὴν δεξιάν σου, δηλαδὴ τὴν ἀντιληπτικὴν δύναμίν σου, καὶ εὐεργετικὴν, καὶ φυλακτικὴν· καὶ μὴν καὶ τοὺς σοφοὺς τὰ θεῖα, ἵνα συνετισθῶ δι' αὐτῶν. 1η Επίστρεψον, Κύριε. Η σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπε στράφης διὰ τὰς ἡμαρτίας ἡμῶν, ἡ ἡμᾶς πρὸς σὲ τοὺς πλανωμένους τῇδε κἀκεῖσε. Έως πότε ; Δηλονότι, οὐκ ἐπιστρέφεις; Καὶ παρακλήθητι ἐπὶ τοῖς δούλοις σου. Τα λαιπωρουμένοις καὶ ἐπικαλουμένοις σε. Ενεπλήσθημεν τὸ πρωΐ τὸ ἔλεός σου, Κύριε, καὶ ἠγαλλιασάμεθα, καὶ εὐφρανθημεν. Ὁ μὲν παρὼν βίος εἴη ἂν ἑσπέρα καὶ νἱξ διὰ τὴν κεγν μένην αὐτοῦ πλάνην, καὶ διὰ τὸ καθεύδειν ἡμᾶς, ἐν τούτῳ θνήσκοντας· ὁ δὲ μέλλων εἴη ἂν πρωτ καὶ ἡμέρα διὰ τὴν λαμπρότητα, καὶ διὰ τὸ ἀνίπα» σθαι ἡμᾶς ἐκ γεκρῶν. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸ πρωί, τουτέστι τὸν μέλλοντα βίον, οἱ τῆς ἐπιστρο φῆς, ὡς εἴρηται, τυχόντες, ἐμπλησθησόμεθα του ἐλέους σου, καὶ ἀγαλλιασόμεθα, καὶ εὐφρανθησόμεθα. Αντιχρονίαν γὰρ ἐνταῦθα νενοήκαμεν, ὡς Ακύλας καὶ οἱ λοιποὶ ἐσημειώσαντο· περὶ δὲ τῆς ἀγαλλιά σεως καὶ τῆς εὐφροσύνης διαφόρως είρηται. Εν πάσαις ταῖς ἡμέραις ἡμῶν εὐφράσθημεν. Κανταῦθα ὁμοίως ἀντὶ τοῦ Εὐφρανθησόμεθα. Εν πάσαις δὲ ταῖς ἡμέραις, ἀντὶ τοῦ Διηνεκῶς· ἡ χαρά γὰρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ἀμεσολάβητός τε καὶ ἀκατάλυτος. ᾿Ανθ' ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς, ἐτῶν ὧν είδομεν κακά. Εταπείνωσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ κακο- παθείᾳ, ᾗ προσομιλοῦσιν οἱ δίκαιοι. Κακὰ δὲ λέγει τὰς θλίψει; καὶ τοὺς πειρασμούς. Καὶ ἴδε ἐπὶ τοὺς δούλους σου καὶ ἐπὶ τὰ ἔργα σου, καὶ ὁδήγησον τοὺς υἱοὺς αὐτῶν. δε ἐπὶ τοὺς δουλεύσαντάς σοι Πατέρας καὶ διδασκάλους ἡμῶν, καὶ δι' αὐτοὺς ὁδήγησον εἰς ἀρετὴν ἡμᾶς τοὺς υἱοὺς αὐτῶν· ἡ ἴδε ἐφ' ἡμᾶς τοὺς δούλους σου· καὶ μὴ μόνον ἡμᾶς, ἀλλὰ καὶ τοὺς σαρκικούς το καὶ πνευματικοὺς υἱοὺς ἡμῶν ὁδήγησον. Καὶ ἔστω ἡ λαμπρότης Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐφ' ἡμᾶς. Λαμπρότης Θεοῦ ἡ χάρις αὐτοῦ λαμπρύν νουσα τὸν μεταλαμβάνοντα. Λαμπρότης δὲ Θεοῦ ἡ ἀπὸ Θεοῦ. ῎Εστω δὲ ἀντὶ τοῦ, εἴη. Καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυνον ἐφ ἡμᾶς. Εφ' ἡμᾶς ἀντὶ τοῦ Ἐν ἡμῖν. Καὶ τὸ ἔργον τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυναν. Εργα χειρῶν πληθυντικῶς αἱ πράξεις ἁπλῶς αἱ διὰ EUTHYMII ZIGABENI quorum corda ante mortem vincta atque aligata A erant cum sapientia. Principium autem sapientia est timor Domini ***. Vel sapientia est discretio in- ter virtutem et vitia, et operatio per virtutem. Et hæc quidem ita præcedunt, intelligendo hæc verba de futuro judicio. Possumus etiam intelligere ut sit sensus Notam fac mihi dexteram tuam, hoc est illam potentiam, [quam in defendendo habes, atque in conservando: et eos etiam homines fac mihi notos, qui in iis rebus sapientes sunt, quæ pertinent ad divina. Cupio enim illorum consuetudine prudentior fieri. VERS. 13. Converte, Domine. Vel te ad nos, a quibus aversus es, ob maxima delicta nostra, vel nos ad te, qui passim aberramus via. Usquequo? Non convertis, scilicet : et cum in- terrogatione legendum est. El exorabilis esto in servis tuis. Qui amicti sunt atque invocant te. B VERS. 44. Repleli sumus mane misericordia luα, et exsullavimus, et l@tati sumus. Prrsens quidcm vita vesperæ ac nocti comparari potest, propter errorem ei immistum, et quia tandem in ea dor- mire dicimur, cum morimur. Contra, futura vita mane appellari potest et dies, propter claritatem et propter resurrectionem a mortuis. Ait igitur quod mane, hoc est in futura vita, nos qui con- versionem tuam consequemur, ut dictum est, hoc est, qui convertemur, a te replebimur misericor- dia tua, et exsultabimus, et lælabimur. Est enim & hic tempus pro tempore, quemadmodum Aquila et cæteri intépretes significarunt. De exsultatione au- tem et lætitia variis in locis tradidimus. VERS. 15. omnibus diebus nostris lætati sumus. Iloc in loco etiam, Lætati sumus dictum est, pro Lætabimur. Omnibus autem diebus nostris, hoc est, perpetuo. Foturi enim saeculi gaudia perpe- tua sunt, nec aliquando aut desinant aut inter- rumpuntur. Pro diebus quibus humiliastı nos, amnis quibus vidimas mala. Humiliasti nos omni carum affli- ctionum genere, in quibus justi versantur. Per mala autem tentationes atqne aflictiones in- telligit. VERS. 16. Et respice super filios tuos, et super opera tua, et dirige flios eorum. Respice, inquit, ad patres et ad doctores nostros, qui servierunt tibi, et propter eos dirige nos eorum filios ad virtutem; et respice in nos servos tuos, seu se- cundum carnem nobis sint filil, seu secundum spiritumn. VERS. 17. Et sit splendor Domini Dei nostri super nos. Splendor Dei, est divina gratia, quæ omnes sui participes illuminat. Splendorem vero Dei dixit, pro spendere, qui a Deo est. Et opera manuum tuarum dirige super nos. Su- per nos, pre In nolis. El opus manuum tuarum dirige. Ea quæ supe- rius opera manuum dixit in plurali numero, uni- *** Eccli. 1, 16. D
Who is borne by the wings of the winds, by which he signifies his being present every- where. For the wind is swiftly moving, both coming very quickly from end to end of the world and traversing everything rapidly.
4 Ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν κηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ τὸ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑποδηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν· πνεύματα δὲ, νοερὰ, καὶ πῦρ, ἄϋλον.με αὐτοῖς, ὧν αἱ καρδίαι πρὸ θανάτου τῇ σοφία ἐπεπέδηντο. Ἀρχὴ γὰρ σοφίας φόβος Κυρίου· καὶ ἄλλως δὲ σοφία Θεοῦ ἡ διάκρισις τῆς ἀρετῆς καὶ κακίας. 'Αλλ' οὕτω μὲν ὑπὲρ τῆς μελλούσης κρίσεως. Νοεῖται δὲ καὶ νῦν, ὅτι Γνώρισόν μοι τὴν δεξιάν σου, δηλαδὴ τὴν ἀντιληπτικὴν δύναμίν σου, καὶ εὐεργετικὴν, καὶ φυλακτικὴν· καὶ μὴν καὶ τοὺς σοφοὺς τὰ θεῖα, ἵνα συνετισθῶ δι' αὐτῶν. 1η Επίστρεψον, Κύριε. Η σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπε στράφης διὰ τὰς ἡμαρτίας ἡμῶν, ἡ ἡμᾶς πρὸς σὲ τοὺς πλανωμένους τῇδε κἀκεῖσε. Έως πότε ; Δηλονότι, οὐκ ἐπιστρέφεις; Καὶ παρακλήθητι ἐπὶ τοῖς δούλοις σου. Τα λαιπωρουμένοις καὶ ἐπικαλουμένοις σε. Ενεπλήσθημεν τὸ πρωΐ τὸ ἔλεός σου, Κύριε, καὶ ἠγαλλιασάμεθα, καὶ εὐφρανθημεν. Ὁ μὲν παρὼν βίος εἴη ἂν ἑσπέρα καὶ νἱξ διὰ τὴν κεγν μένην αὐτοῦ πλάνην, καὶ διὰ τὸ καθεύδειν ἡμᾶς, ἐν τούτῳ θνήσκοντας· ὁ δὲ μέλλων εἴη ἂν πρωτ καὶ ἡμέρα διὰ τὴν λαμπρότητα, καὶ διὰ τὸ ἀνίπα» σθαι ἡμᾶς ἐκ γεκρῶν. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸ πρωί, τουτέστι τὸν μέλλοντα βίον, οἱ τῆς ἐπιστρο φῆς, ὡς εἴρηται, τυχόντες, ἐμπλησθησόμεθα του ἐλέους σου, καὶ ἀγαλλιασόμεθα, καὶ εὐφρανθησόμεθα. Αντιχρονίαν γὰρ ἐνταῦθα νενοήκαμεν, ὡς Ακύλας καὶ οἱ λοιποὶ ἐσημειώσαντο· περὶ δὲ τῆς ἀγαλλιά σεως καὶ τῆς εὐφροσύνης διαφόρως είρηται. Εν πάσαις ταῖς ἡμέραις ἡμῶν εὐφράσθημεν. Κανταῦθα ὁμοίως ἀντὶ τοῦ Εὐφρανθησόμεθα. Εν πάσαις δὲ ταῖς ἡμέραις, ἀντὶ τοῦ Διηνεκῶς· ἡ χαρά γὰρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ἀμεσολάβητός τε καὶ ἀκατάλυτος. ᾿Ανθ' ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς, ἐτῶν ὧν είδομεν κακά. Εταπείνωσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ κακο- παθείᾳ, ᾗ προσομιλοῦσιν οἱ δίκαιοι. Κακὰ δὲ λέγει τὰς θλίψει; καὶ τοὺς πειρασμούς. Καὶ ἴδε ἐπὶ τοὺς δούλους σου καὶ ἐπὶ τὰ ἔργα σου, καὶ ὁδήγησον τοὺς υἱοὺς αὐτῶν. δε ἐπὶ τοὺς δουλεύσαντάς σοι Πατέρας καὶ διδασκάλους ἡμῶν, καὶ δι' αὐτοὺς ὁδήγησον εἰς ἀρετὴν ἡμᾶς τοὺς υἱοὺς αὐτῶν· ἡ ἴδε ἐφ' ἡμᾶς τοὺς δούλους σου· καὶ μὴ μόνον ἡμᾶς, ἀλλὰ καὶ τοὺς σαρκικούς το καὶ πνευματικοὺς υἱοὺς ἡμῶν ὁδήγησον. Καὶ ἔστω ἡ λαμπρότης Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐφ' ἡμᾶς. Λαμπρότης Θεοῦ ἡ χάρις αὐτοῦ λαμπρύν νουσα τὸν μεταλαμβάνοντα. Λαμπρότης δὲ Θεοῦ ἡ ἀπὸ Θεοῦ. ῎Εστω δὲ ἀντὶ τοῦ, εἴη. Καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυνον ἐφ ἡμᾶς. Εφ' ἡμᾶς ἀντὶ τοῦ Ἐν ἡμῖν. Καὶ τὸ ἔργον τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυναν. Εργα χειρῶν πληθυντικῶς αἱ πράξεις ἁπλῶς αἱ διὰ EUTHYMII ZIGABENI quorum corda ante mortem vincta atque aligata A erant cum sapientia. Principium autem sapientia est timor Domini ***. Vel sapientia est discretio in- ter virtutem et vitia, et operatio per virtutem. Et hæc quidem ita præcedunt, intelligendo hæc verba de futuro judicio. Possumus etiam intelligere ut sit sensus Notam fac mihi dexteram tuam, hoc est illam potentiam, [quam in defendendo habes, atque in conservando: et eos etiam homines fac mihi notos, qui in iis rebus sapientes sunt, quæ pertinent ad divina. Cupio enim illorum consuetudine prudentior fieri. VERS. 13. Converte, Domine. Vel te ad nos, a quibus aversus es, ob maxima delicta nostra, vel nos ad te, qui passim aberramus via. Usquequo? Non convertis, scilicet : et cum in- terrogatione legendum est. El exorabilis esto in servis tuis. Qui amicti sunt atque invocant te. B VERS. 44. Repleli sumus mane misericordia luα, et exsullavimus, et l@tati sumus. Prrsens quidcm vita vesperæ ac nocti comparari potest, propter errorem ei immistum, et quia tandem in ea dor- mire dicimur, cum morimur. Contra, futura vita mane appellari potest et dies, propter claritatem et propter resurrectionem a mortuis. Ait igitur quod mane, hoc est in futura vita, nos qui con- versionem tuam consequemur, ut dictum est, hoc est, qui convertemur, a te replebimur misericor- dia tua, et exsultabimus, et lælabimur. Est enim & hic tempus pro tempore, quemadmodum Aquila et cæteri intépretes significarunt. De exsultatione au- tem et lætitia variis in locis tradidimus. VERS. 15. omnibus diebus nostris lætati sumus. Iloc in loco etiam, Lætati sumus dictum est, pro Lætabimur. Omnibus autem diebus nostris, hoc est, perpetuo. Foturi enim saeculi gaudia perpe- tua sunt, nec aliquando aut desinant aut inter- rumpuntur. Pro diebus quibus humiliastı nos, amnis quibus vidimas mala. Humiliasti nos omni carum affli- ctionum genere, in quibus justi versantur. Per mala autem tentationes atqne aflictiones in- telligit. VERS. 16. Et respice super filios tuos, et super opera tua, et dirige flios eorum. Respice, inquit, ad patres et ad doctores nostros, qui servierunt tibi, et propter eos dirige nos eorum filios ad virtutem; et respice in nos servos tuos, seu se- cundum carnem nobis sint filil, seu secundum spiritumn. VERS. 17. Et sit splendor Domini Dei nostri super nos. Splendor Dei, est divina gratia, quæ omnes sui participes illuminat. Splendorem vero Dei dixit, pro spendere, qui a Deo est. Et opera manuum tuarum dirige super nos. Su- per nos, pre In nolis. El opus manuum tuarum dirige. Ea quæ supe- rius opera manuum dixit in plurali numero, uni- *** Eccli. 1, 16. D
4 Who makes spirits his messengers and flaming fire his ministers. He proclaims him as maker of invisible creation also. He called the same beings both spirits and fire, alluding thereby to their swiftness of movement and their vigorous energy, or else hinting at their nature: spirits are intelligible and fire is immaterial.
α Ὁ θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτῆς. Ἐπὶ ποίαν; ἦ δηλαδὴ, τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ, τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ’ ἑαυτῆς ἑδράζοντα.με αὐτοῖς, ὧν αἱ καρδίαι πρὸ θανάτου τῇ σοφία ἐπεπέδηντο. Ἀρχὴ γὰρ σοφίας φόβος Κυρίου· καὶ ἄλλως δὲ σοφία Θεοῦ ἡ διάκρισις τῆς ἀρετῆς καὶ κακίας. 'Αλλ' οὕτω μὲν ὑπὲρ τῆς μελλούσης κρίσεως. Νοεῖται δὲ καὶ νῦν, ὅτι Γνώρισόν μοι τὴν δεξιάν σου, δηλαδὴ τὴν ἀντιληπτικὴν δύναμίν σου, καὶ εὐεργετικὴν, καὶ φυλακτικὴν· καὶ μὴν καὶ τοὺς σοφοὺς τὰ θεῖα, ἵνα συνετισθῶ δι' αὐτῶν. 1η Επίστρεψον, Κύριε. Η σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπε στράφης διὰ τὰς ἡμαρτίας ἡμῶν, ἡ ἡμᾶς πρὸς σὲ τοὺς πλανωμένους τῇδε κἀκεῖσε. Έως πότε ; Δηλονότι, οὐκ ἐπιστρέφεις; Καὶ παρακλήθητι ἐπὶ τοῖς δούλοις σου. Τα λαιπωρουμένοις καὶ ἐπικαλουμένοις σε. Ενεπλήσθημεν τὸ πρωΐ τὸ ἔλεός σου, Κύριε, καὶ ἠγαλλιασάμεθα, καὶ εὐφρανθημεν. Ὁ μὲν παρὼν βίος εἴη ἂν ἑσπέρα καὶ νἱξ διὰ τὴν κεγν μένην αὐτοῦ πλάνην, καὶ διὰ τὸ καθεύδειν ἡμᾶς, ἐν τούτῳ θνήσκοντας· ὁ δὲ μέλλων εἴη ἂν πρωτ καὶ ἡμέρα διὰ τὴν λαμπρότητα, καὶ διὰ τὸ ἀνίπα» σθαι ἡμᾶς ἐκ γεκρῶν. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸ πρωί, τουτέστι τὸν μέλλοντα βίον, οἱ τῆς ἐπιστρο φῆς, ὡς εἴρηται, τυχόντες, ἐμπλησθησόμεθα του ἐλέους σου, καὶ ἀγαλλιασόμεθα, καὶ εὐφρανθησόμεθα. Αντιχρονίαν γὰρ ἐνταῦθα νενοήκαμεν, ὡς Ακύλας καὶ οἱ λοιποὶ ἐσημειώσαντο· περὶ δὲ τῆς ἀγαλλιά σεως καὶ τῆς εὐφροσύνης διαφόρως είρηται. Εν πάσαις ταῖς ἡμέραις ἡμῶν εὐφράσθημεν. Κανταῦθα ὁμοίως ἀντὶ τοῦ Εὐφρανθησόμεθα. Εν πάσαις δὲ ταῖς ἡμέραις, ἀντὶ τοῦ Διηνεκῶς· ἡ χαρά γὰρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ἀμεσολάβητός τε καὶ ἀκατάλυτος. ᾿Ανθ' ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς, ἐτῶν ὧν είδομεν κακά. Εταπείνωσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ κακο- παθείᾳ, ᾗ προσομιλοῦσιν οἱ δίκαιοι. Κακὰ δὲ λέγει τὰς θλίψει; καὶ τοὺς πειρασμούς. Καὶ ἴδε ἐπὶ τοὺς δούλους σου καὶ ἐπὶ τὰ ἔργα σου, καὶ ὁδήγησον τοὺς υἱοὺς αὐτῶν. δε ἐπὶ τοὺς δουλεύσαντάς σοι Πατέρας καὶ διδασκάλους ἡμῶν, καὶ δι' αὐτοὺς ὁδήγησον εἰς ἀρετὴν ἡμᾶς τοὺς υἱοὺς αὐτῶν· ἡ ἴδε ἐφ' ἡμᾶς τοὺς δούλους σου· καὶ μὴ μόνον ἡμᾶς, ἀλλὰ καὶ τοὺς σαρκικούς το καὶ πνευματικοὺς υἱοὺς ἡμῶν ὁδήγησον. Καὶ ἔστω ἡ λαμπρότης Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐφ' ἡμᾶς. Λαμπρότης Θεοῦ ἡ χάρις αὐτοῦ λαμπρύν νουσα τὸν μεταλαμβάνοντα. Λαμπρότης δὲ Θεοῦ ἡ ἀπὸ Θεοῦ. ῎Εστω δὲ ἀντὶ τοῦ, εἴη. Καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυνον ἐφ ἡμᾶς. Εφ' ἡμᾶς ἀντὶ τοῦ Ἐν ἡμῖν. Καὶ τὸ ἔργον τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυναν. Εργα χειρῶν πληθυντικῶς αἱ πράξεις ἁπλῶς αἱ διὰ EUTHYMII ZIGABENI quorum corda ante mortem vincta atque aligata A erant cum sapientia. Principium autem sapientia est timor Domini ***. Vel sapientia est discretio in- ter virtutem et vitia, et operatio per virtutem. Et hæc quidem ita præcedunt, intelligendo hæc verba de futuro judicio. Possumus etiam intelligere ut sit sensus Notam fac mihi dexteram tuam, hoc est illam potentiam, [quam in defendendo habes, atque in conservando: et eos etiam homines fac mihi notos, qui in iis rebus sapientes sunt, quæ pertinent ad divina. Cupio enim illorum consuetudine prudentior fieri. VERS. 13. Converte, Domine. Vel te ad nos, a quibus aversus es, ob maxima delicta nostra, vel nos ad te, qui passim aberramus via. Usquequo? Non convertis, scilicet : et cum in- terrogatione legendum est. El exorabilis esto in servis tuis. Qui amicti sunt atque invocant te. B VERS. 44. Repleli sumus mane misericordia luα, et exsullavimus, et l@tati sumus. Prrsens quidcm vita vesperæ ac nocti comparari potest, propter errorem ei immistum, et quia tandem in ea dor- mire dicimur, cum morimur. Contra, futura vita mane appellari potest et dies, propter claritatem et propter resurrectionem a mortuis. Ait igitur quod mane, hoc est in futura vita, nos qui con- versionem tuam consequemur, ut dictum est, hoc est, qui convertemur, a te replebimur misericor- dia tua, et exsultabimus, et lælabimur. Est enim & hic tempus pro tempore, quemadmodum Aquila et cæteri intépretes significarunt. De exsultatione au- tem et lætitia variis in locis tradidimus. VERS. 15. omnibus diebus nostris lætati sumus. Iloc in loco etiam, Lætati sumus dictum est, pro Lætabimur. Omnibus autem diebus nostris, hoc est, perpetuo. Foturi enim saeculi gaudia perpe- tua sunt, nec aliquando aut desinant aut inter- rumpuntur. Pro diebus quibus humiliastı nos, amnis quibus vidimas mala. Humiliasti nos omni carum affli- ctionum genere, in quibus justi versantur. Per mala autem tentationes atqne aflictiones in- telligit. VERS. 16. Et respice super filios tuos, et super opera tua, et dirige flios eorum. Respice, inquit, ad patres et ad doctores nostros, qui servierunt tibi, et propter eos dirige nos eorum filios ad virtutem; et respice in nos servos tuos, seu se- cundum carnem nobis sint filil, seu secundum spiritumn. VERS. 17. Et sit splendor Domini Dei nostri super nos. Splendor Dei, est divina gratia, quæ omnes sui participes illuminat. Splendorem vero Dei dixit, pro spendere, qui a Deo est. Et opera manuum tuarum dirige super nos. Su- per nos, pre In nolis. El opus manuum tuarum dirige. Ea quæ supe- rius opera manuum dixit in plurali numero, uni- *** Eccli. 1, 16. D
5α Who founds the earth on its surety. On which surety? On none other, that is, than on God’s decree, which decree took the place of a foundation for the earth and founds the earth on the earth itself.
β Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί ποτε, εἰ καὶ σαλευθήσεται.με αὐτοῖς, ὧν αἱ καρδίαι πρὸ θανάτου τῇ σοφία ἐπεπέδηντο. Ἀρχὴ γὰρ σοφίας φόβος Κυρίου· καὶ ἄλλως δὲ σοφία Θεοῦ ἡ διάκρισις τῆς ἀρετῆς καὶ κακίας. 'Αλλ' οὕτω μὲν ὑπὲρ τῆς μελλούσης κρίσεως. Νοεῖται δὲ καὶ νῦν, ὅτι Γνώρισόν μοι τὴν δεξιάν σου, δηλαδὴ τὴν ἀντιληπτικὴν δύναμίν σου, καὶ εὐεργετικὴν, καὶ φυλακτικὴν· καὶ μὴν καὶ τοὺς σοφοὺς τὰ θεῖα, ἵνα συνετισθῶ δι' αὐτῶν. 1η Επίστρεψον, Κύριε. Η σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπε στράφης διὰ τὰς ἡμαρτίας ἡμῶν, ἡ ἡμᾶς πρὸς σὲ τοὺς πλανωμένους τῇδε κἀκεῖσε. Έως πότε ; Δηλονότι, οὐκ ἐπιστρέφεις; Καὶ παρακλήθητι ἐπὶ τοῖς δούλοις σου. Τα λαιπωρουμένοις καὶ ἐπικαλουμένοις σε. Ενεπλήσθημεν τὸ πρωΐ τὸ ἔλεός σου, Κύριε, καὶ ἠγαλλιασάμεθα, καὶ εὐφρανθημεν. Ὁ μὲν παρὼν βίος εἴη ἂν ἑσπέρα καὶ νἱξ διὰ τὴν κεγν μένην αὐτοῦ πλάνην, καὶ διὰ τὸ καθεύδειν ἡμᾶς, ἐν τούτῳ θνήσκοντας· ὁ δὲ μέλλων εἴη ἂν πρωτ καὶ ἡμέρα διὰ τὴν λαμπρότητα, καὶ διὰ τὸ ἀνίπα» σθαι ἡμᾶς ἐκ γεκρῶν. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸ πρωί, τουτέστι τὸν μέλλοντα βίον, οἱ τῆς ἐπιστρο φῆς, ὡς εἴρηται, τυχόντες, ἐμπλησθησόμεθα του ἐλέους σου, καὶ ἀγαλλιασόμεθα, καὶ εὐφρανθησόμεθα. Αντιχρονίαν γὰρ ἐνταῦθα νενοήκαμεν, ὡς Ακύλας καὶ οἱ λοιποὶ ἐσημειώσαντο· περὶ δὲ τῆς ἀγαλλιά σεως καὶ τῆς εὐφροσύνης διαφόρως είρηται. Εν πάσαις ταῖς ἡμέραις ἡμῶν εὐφράσθημεν. Κανταῦθα ὁμοίως ἀντὶ τοῦ Εὐφρανθησόμεθα. Εν πάσαις δὲ ταῖς ἡμέραις, ἀντὶ τοῦ Διηνεκῶς· ἡ χαρά γὰρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ἀμεσολάβητός τε καὶ ἀκατάλυτος. ᾿Ανθ' ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς, ἐτῶν ὧν είδομεν κακά. Εταπείνωσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ κακο- παθείᾳ, ᾗ προσομιλοῦσιν οἱ δίκαιοι. Κακὰ δὲ λέγει τὰς θλίψει; καὶ τοὺς πειρασμούς. Καὶ ἴδε ἐπὶ τοὺς δούλους σου καὶ ἐπὶ τὰ ἔργα σου, καὶ ὁδήγησον τοὺς υἱοὺς αὐτῶν. δε ἐπὶ τοὺς δουλεύσαντάς σοι Πατέρας καὶ διδασκάλους ἡμῶν, καὶ δι' αὐτοὺς ὁδήγησον εἰς ἀρετὴν ἡμᾶς τοὺς υἱοὺς αὐτῶν· ἡ ἴδε ἐφ' ἡμᾶς τοὺς δούλους σου· καὶ μὴ μόνον ἡμᾶς, ἀλλὰ καὶ τοὺς σαρκικούς το καὶ πνευματικοὺς υἱοὺς ἡμῶν ὁδήγησον. Καὶ ἔστω ἡ λαμπρότης Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐφ' ἡμᾶς. Λαμπρότης Θεοῦ ἡ χάρις αὐτοῦ λαμπρύν νουσα τὸν μεταλαμβάνοντα. Λαμπρότης δὲ Θεοῦ ἡ ἀπὸ Θεοῦ. ῎Εστω δὲ ἀντὶ τοῦ, εἴη. Καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυνον ἐφ ἡμᾶς. Εφ' ἡμᾶς ἀντὶ τοῦ Ἐν ἡμῖν. Καὶ τὸ ἔργον τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυναν. Εργα χειρῶν πληθυντικῶς αἱ πράξεις ἁπλῶς αἱ διὰ EUTHYMII ZIGABENI quorum corda ante mortem vincta atque aligata A erant cum sapientia. Principium autem sapientia est timor Domini ***. Vel sapientia est discretio in- ter virtutem et vitia, et operatio per virtutem. Et hæc quidem ita præcedunt, intelligendo hæc verba de futuro judicio. Possumus etiam intelligere ut sit sensus Notam fac mihi dexteram tuam, hoc est illam potentiam, [quam in defendendo habes, atque in conservando: et eos etiam homines fac mihi notos, qui in iis rebus sapientes sunt, quæ pertinent ad divina. Cupio enim illorum consuetudine prudentior fieri. VERS. 13. Converte, Domine. Vel te ad nos, a quibus aversus es, ob maxima delicta nostra, vel nos ad te, qui passim aberramus via. Usquequo? Non convertis, scilicet : et cum in- terrogatione legendum est. El exorabilis esto in servis tuis. Qui amicti sunt atque invocant te. B VERS. 44. Repleli sumus mane misericordia luα, et exsullavimus, et l@tati sumus. Prrsens quidcm vita vesperæ ac nocti comparari potest, propter errorem ei immistum, et quia tandem in ea dor- mire dicimur, cum morimur. Contra, futura vita mane appellari potest et dies, propter claritatem et propter resurrectionem a mortuis. Ait igitur quod mane, hoc est in futura vita, nos qui con- versionem tuam consequemur, ut dictum est, hoc est, qui convertemur, a te replebimur misericor- dia tua, et exsultabimus, et lælabimur. Est enim & hic tempus pro tempore, quemadmodum Aquila et cæteri intépretes significarunt. De exsultatione au- tem et lætitia variis in locis tradidimus. VERS. 15. omnibus diebus nostris lætati sumus. Iloc in loco etiam, Lætati sumus dictum est, pro Lætabimur. Omnibus autem diebus nostris, hoc est, perpetuo. Foturi enim saeculi gaudia perpe- tua sunt, nec aliquando aut desinant aut inter- rumpuntur. Pro diebus quibus humiliastı nos, amnis quibus vidimas mala. Humiliasti nos omni carum affli- ctionum genere, in quibus justi versantur. Per mala autem tentationes atqne aflictiones in- telligit. VERS. 16. Et respice super filios tuos, et super opera tua, et dirige flios eorum. Respice, inquit, ad patres et ad doctores nostros, qui servierunt tibi, et propter eos dirige nos eorum filios ad virtutem; et respice in nos servos tuos, seu se- cundum carnem nobis sint filil, seu secundum spiritumn. VERS. 17. Et sit splendor Domini Dei nostri super nos. Splendor Dei, est divina gratia, quæ omnes sui participes illuminat. Splendorem vero Dei dixit, pro spendere, qui a Deo est. Et opera manuum tuarum dirige super nos. Su- per nos, pre In nolis. El opus manuum tuarum dirige. Ea quæ supe- rius opera manuum dixit in plurali numero, uni- *** Eccli. 1, 16. D
5β It will not be upturned to the age of the age. It will never be overturned, even though it will be shaken.
α Ἄβυσσος ὡς ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Tὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας καὶ δυνάμεως καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ. Ἐκπλαγεὶς γὰρ, φησὶν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς ἱμάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν.με αὐτοῖς, ὧν αἱ καρδίαι πρὸ θανάτου τῇ σοφία ἐπεπέδηντο. Ἀρχὴ γὰρ σοφίας φόβος Κυρίου· καὶ ἄλλως δὲ σοφία Θεοῦ ἡ διάκρισις τῆς ἀρετῆς καὶ κακίας. 'Αλλ' οὕτω μὲν ὑπὲρ τῆς μελλούσης κρίσεως. Νοεῖται δὲ καὶ νῦν, ὅτι Γνώρισόν μοι τὴν δεξιάν σου, δηλαδὴ τὴν ἀντιληπτικὴν δύναμίν σου, καὶ εὐεργετικὴν, καὶ φυλακτικὴν· καὶ μὴν καὶ τοὺς σοφοὺς τὰ θεῖα, ἵνα συνετισθῶ δι' αὐτῶν. 1η Επίστρεψον, Κύριε. Η σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπε στράφης διὰ τὰς ἡμαρτίας ἡμῶν, ἡ ἡμᾶς πρὸς σὲ τοὺς πλανωμένους τῇδε κἀκεῖσε. Έως πότε ; Δηλονότι, οὐκ ἐπιστρέφεις; Καὶ παρακλήθητι ἐπὶ τοῖς δούλοις σου. Τα λαιπωρουμένοις καὶ ἐπικαλουμένοις σε. Ενεπλήσθημεν τὸ πρωΐ τὸ ἔλεός σου, Κύριε, καὶ ἠγαλλιασάμεθα, καὶ εὐφρανθημεν. Ὁ μὲν παρὼν βίος εἴη ἂν ἑσπέρα καὶ νἱξ διὰ τὴν κεγν μένην αὐτοῦ πλάνην, καὶ διὰ τὸ καθεύδειν ἡμᾶς, ἐν τούτῳ θνήσκοντας· ὁ δὲ μέλλων εἴη ἂν πρωτ καὶ ἡμέρα διὰ τὴν λαμπρότητα, καὶ διὰ τὸ ἀνίπα» σθαι ἡμᾶς ἐκ γεκρῶν. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸ πρωί, τουτέστι τὸν μέλλοντα βίον, οἱ τῆς ἐπιστρο φῆς, ὡς εἴρηται, τυχόντες, ἐμπλησθησόμεθα του ἐλέους σου, καὶ ἀγαλλιασόμεθα, καὶ εὐφρανθησόμεθα. Αντιχρονίαν γὰρ ἐνταῦθα νενοήκαμεν, ὡς Ακύλας καὶ οἱ λοιποὶ ἐσημειώσαντο· περὶ δὲ τῆς ἀγαλλιά σεως καὶ τῆς εὐφροσύνης διαφόρως είρηται. Εν πάσαις ταῖς ἡμέραις ἡμῶν εὐφράσθημεν. Κανταῦθα ὁμοίως ἀντὶ τοῦ Εὐφρανθησόμεθα. Εν πάσαις δὲ ταῖς ἡμέραις, ἀντὶ τοῦ Διηνεκῶς· ἡ χαρά γὰρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ἀμεσολάβητός τε καὶ ἀκατάλυτος. ᾿Ανθ' ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς, ἐτῶν ὧν είδομεν κακά. Εταπείνωσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ κακο- παθείᾳ, ᾗ προσομιλοῦσιν οἱ δίκαιοι. Κακὰ δὲ λέγει τὰς θλίψει; καὶ τοὺς πειρασμούς. Καὶ ἴδε ἐπὶ τοὺς δούλους σου καὶ ἐπὶ τὰ ἔργα σου, καὶ ὁδήγησον τοὺς υἱοὺς αὐτῶν. δε ἐπὶ τοὺς δουλεύσαντάς σοι Πατέρας καὶ διδασκάλους ἡμῶν, καὶ δι' αὐτοὺς ὁδήγησον εἰς ἀρετὴν ἡμᾶς τοὺς υἱοὺς αὐτῶν· ἡ ἴδε ἐφ' ἡμᾶς τοὺς δούλους σου· καὶ μὴ μόνον ἡμᾶς, ἀλλὰ καὶ τοὺς σαρκικούς το καὶ πνευματικοὺς υἱοὺς ἡμῶν ὁδήγησον. Καὶ ἔστω ἡ λαμπρότης Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐφ' ἡμᾶς. Λαμπρότης Θεοῦ ἡ χάρις αὐτοῦ λαμπρύν νουσα τὸν μεταλαμβάνοντα. Λαμπρότης δὲ Θεοῦ ἡ ἀπὸ Θεοῦ. ῎Εστω δὲ ἀντὶ τοῦ, εἴη. Καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυνον ἐφ ἡμᾶς. Εφ' ἡμᾶς ἀντὶ τοῦ Ἐν ἡμῖν. Καὶ τὸ ἔργον τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυναν. Εργα χειρῶν πληθυντικῶς αἱ πράξεις ἁπλῶς αἱ διὰ EUTHYMII ZIGABENI quorum corda ante mortem vincta atque aligata A erant cum sapientia. Principium autem sapientia est timor Domini ***. Vel sapientia est discretio in- ter virtutem et vitia, et operatio per virtutem. Et hæc quidem ita præcedunt, intelligendo hæc verba de futuro judicio. Possumus etiam intelligere ut sit sensus Notam fac mihi dexteram tuam, hoc est illam potentiam, [quam in defendendo habes, atque in conservando: et eos etiam homines fac mihi notos, qui in iis rebus sapientes sunt, quæ pertinent ad divina. Cupio enim illorum consuetudine prudentior fieri. VERS. 13. Converte, Domine. Vel te ad nos, a quibus aversus es, ob maxima delicta nostra, vel nos ad te, qui passim aberramus via. Usquequo? Non convertis, scilicet : et cum in- terrogatione legendum est. El exorabilis esto in servis tuis. Qui amicti sunt atque invocant te. B VERS. 44. Repleli sumus mane misericordia luα, et exsullavimus, et l@tati sumus. Prrsens quidcm vita vesperæ ac nocti comparari potest, propter errorem ei immistum, et quia tandem in ea dor- mire dicimur, cum morimur. Contra, futura vita mane appellari potest et dies, propter claritatem et propter resurrectionem a mortuis. Ait igitur quod mane, hoc est in futura vita, nos qui con- versionem tuam consequemur, ut dictum est, hoc est, qui convertemur, a te replebimur misericor- dia tua, et exsultabimus, et lælabimur. Est enim & hic tempus pro tempore, quemadmodum Aquila et cæteri intépretes significarunt. De exsultatione au- tem et lætitia variis in locis tradidimus. VERS. 15. omnibus diebus nostris lætati sumus. Iloc in loco etiam, Lætati sumus dictum est, pro Lætabimur. Omnibus autem diebus nostris, hoc est, perpetuo. Foturi enim saeculi gaudia perpe- tua sunt, nec aliquando aut desinant aut inter- rumpuntur. Pro diebus quibus humiliastı nos, amnis quibus vidimas mala. Humiliasti nos omni carum affli- ctionum genere, in quibus justi versantur. Per mala autem tentationes atqne aflictiones in- telligit. VERS. 16. Et respice super filios tuos, et super opera tua, et dirige flios eorum. Respice, inquit, ad patres et ad doctores nostros, qui servierunt tibi, et propter eos dirige nos eorum filios ad virtutem; et respice in nos servos tuos, seu se- cundum carnem nobis sint filil, seu secundum spiritumn. VERS. 17. Et sit splendor Domini Dei nostri super nos. Splendor Dei, est divina gratia, quæ omnes sui participes illuminat. Splendorem vero Dei dixit, pro spendere, qui a Deo est. Et opera manuum tuarum dirige super nos. Su- per nos, pre In nolis. El opus manuum tuarum dirige. Ea quæ supe- rius opera manuum dixit in plurali numero, uni- *** Eccli. 1, 16. D
6α The abyss like a garment is its covering. The covering of this element, namely, of the earth, is the abyss, that is, an abundance of waters which is the sea, like a garment cast around and spread over it. It can also be understood about the incomprehensibility of the wisdom and power and providence of God. For having been struck with wonder, he says, that an abyss of incompre- hensibility like a garment is his covering, that is, he has covered himself with incomprehensi- bility like a garment, being incomprehensible on every side.
β Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται | καὶ πηγάσουσι, καίτοι πεφυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Ἢ ἐπίσης τοῖς ὄρεσιν ἀναστήσονται μετεωριζόμενα τὰ ὕδατα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ κύματα.με αὐτοῖς, ὧν αἱ καρδίαι πρὸ θανάτου τῇ σοφία ἐπεπέδηντο. Ἀρχὴ γὰρ σοφίας φόβος Κυρίου· καὶ ἄλλως δὲ σοφία Θεοῦ ἡ διάκρισις τῆς ἀρετῆς καὶ κακίας. 'Αλλ' οὕτω μὲν ὑπὲρ τῆς μελλούσης κρίσεως. Νοεῖται δὲ καὶ νῦν, ὅτι Γνώρισόν μοι τὴν δεξιάν σου, δηλαδὴ τὴν ἀντιληπτικὴν δύναμίν σου, καὶ εὐεργετικὴν, καὶ φυλακτικὴν· καὶ μὴν καὶ τοὺς σοφοὺς τὰ θεῖα, ἵνα συνετισθῶ δι' αὐτῶν. 1η Επίστρεψον, Κύριε. Η σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπε στράφης διὰ τὰς ἡμαρτίας ἡμῶν, ἡ ἡμᾶς πρὸς σὲ τοὺς πλανωμένους τῇδε κἀκεῖσε. Έως πότε ; Δηλονότι, οὐκ ἐπιστρέφεις; Καὶ παρακλήθητι ἐπὶ τοῖς δούλοις σου. Τα λαιπωρουμένοις καὶ ἐπικαλουμένοις σε. Ενεπλήσθημεν τὸ πρωΐ τὸ ἔλεός σου, Κύριε, καὶ ἠγαλλιασάμεθα, καὶ εὐφρανθημεν. Ὁ μὲν παρὼν βίος εἴη ἂν ἑσπέρα καὶ νἱξ διὰ τὴν κεγν μένην αὐτοῦ πλάνην, καὶ διὰ τὸ καθεύδειν ἡμᾶς, ἐν τούτῳ θνήσκοντας· ὁ δὲ μέλλων εἴη ἂν πρωτ καὶ ἡμέρα διὰ τὴν λαμπρότητα, καὶ διὰ τὸ ἀνίπα» σθαι ἡμᾶς ἐκ γεκρῶν. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸ πρωί, τουτέστι τὸν μέλλοντα βίον, οἱ τῆς ἐπιστρο φῆς, ὡς εἴρηται, τυχόντες, ἐμπλησθησόμεθα του ἐλέους σου, καὶ ἀγαλλιασόμεθα, καὶ εὐφρανθησόμεθα. Αντιχρονίαν γὰρ ἐνταῦθα νενοήκαμεν, ὡς Ακύλας καὶ οἱ λοιποὶ ἐσημειώσαντο· περὶ δὲ τῆς ἀγαλλιά σεως καὶ τῆς εὐφροσύνης διαφόρως είρηται. Εν πάσαις ταῖς ἡμέραις ἡμῶν εὐφράσθημεν. Κανταῦθα ὁμοίως ἀντὶ τοῦ Εὐφρανθησόμεθα. Εν πάσαις δὲ ταῖς ἡμέραις, ἀντὶ τοῦ Διηνεκῶς· ἡ χαρά γὰρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ἀμεσολάβητός τε καὶ ἀκατάλυτος. ᾿Ανθ' ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς, ἐτῶν ὧν είδομεν κακά. Εταπείνωσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ κακο- παθείᾳ, ᾗ προσομιλοῦσιν οἱ δίκαιοι. Κακὰ δὲ λέγει τὰς θλίψει; καὶ τοὺς πειρασμούς. Καὶ ἴδε ἐπὶ τοὺς δούλους σου καὶ ἐπὶ τὰ ἔργα σου, καὶ ὁδήγησον τοὺς υἱοὺς αὐτῶν. δε ἐπὶ τοὺς δουλεύσαντάς σοι Πατέρας καὶ διδασκάλους ἡμῶν, καὶ δι' αὐτοὺς ὁδήγησον εἰς ἀρετὴν ἡμᾶς τοὺς υἱοὺς αὐτῶν· ἡ ἴδε ἐφ' ἡμᾶς τοὺς δούλους σου· καὶ μὴ μόνον ἡμᾶς, ἀλλὰ καὶ τοὺς σαρκικούς το καὶ πνευματικοὺς υἱοὺς ἡμῶν ὁδήγησον. Καὶ ἔστω ἡ λαμπρότης Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐφ' ἡμᾶς. Λαμπρότης Θεοῦ ἡ χάρις αὐτοῦ λαμπρύν νουσα τὸν μεταλαμβάνοντα. Λαμπρότης δὲ Θεοῦ ἡ ἀπὸ Θεοῦ. ῎Εστω δὲ ἀντὶ τοῦ, εἴη. Καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυνον ἐφ ἡμᾶς. Εφ' ἡμᾶς ἀντὶ τοῦ Ἐν ἡμῖν. Καὶ τὸ ἔργον τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυναν. Εργα χειρῶν πληθυντικῶς αἱ πράξεις ἁπλῶς αἱ διὰ EUTHYMII ZIGABENI quorum corda ante mortem vincta atque aligata A erant cum sapientia. Principium autem sapientia est timor Domini ***. Vel sapientia est discretio in- ter virtutem et vitia, et operatio per virtutem. Et hæc quidem ita præcedunt, intelligendo hæc verba de futuro judicio. Possumus etiam intelligere ut sit sensus Notam fac mihi dexteram tuam, hoc est illam potentiam, [quam in defendendo habes, atque in conservando: et eos etiam homines fac mihi notos, qui in iis rebus sapientes sunt, quæ pertinent ad divina. Cupio enim illorum consuetudine prudentior fieri. VERS. 13. Converte, Domine. Vel te ad nos, a quibus aversus es, ob maxima delicta nostra, vel nos ad te, qui passim aberramus via. Usquequo? Non convertis, scilicet : et cum in- terrogatione legendum est. El exorabilis esto in servis tuis. Qui amicti sunt atque invocant te. B VERS. 44. Repleli sumus mane misericordia luα, et exsullavimus, et l@tati sumus. Prrsens quidcm vita vesperæ ac nocti comparari potest, propter errorem ei immistum, et quia tandem in ea dor- mire dicimur, cum morimur. Contra, futura vita mane appellari potest et dies, propter claritatem et propter resurrectionem a mortuis. Ait igitur quod mane, hoc est in futura vita, nos qui con- versionem tuam consequemur, ut dictum est, hoc est, qui convertemur, a te replebimur misericor- dia tua, et exsultabimus, et lælabimur. Est enim & hic tempus pro tempore, quemadmodum Aquila et cæteri intépretes significarunt. De exsultatione au- tem et lætitia variis in locis tradidimus. VERS. 15. omnibus diebus nostris lætati sumus. Iloc in loco etiam, Lætati sumus dictum est, pro Lætabimur. Omnibus autem diebus nostris, hoc est, perpetuo. Foturi enim saeculi gaudia perpe- tua sunt, nec aliquando aut desinant aut inter- rumpuntur. Pro diebus quibus humiliastı nos, amnis quibus vidimas mala. Humiliasti nos omni carum affli- ctionum genere, in quibus justi versantur. Per mala autem tentationes atqne aflictiones in- telligit. VERS. 16. Et respice super filios tuos, et super opera tua, et dirige flios eorum. Respice, inquit, ad patres et ad doctores nostros, qui servierunt tibi, et propter eos dirige nos eorum filios ad virtutem; et respice in nos servos tuos, seu se- cundum carnem nobis sint filil, seu secundum spiritumn. VERS. 17. Et sit splendor Domini Dei nostri super nos. Splendor Dei, est divina gratia, quæ omnes sui participes illuminat. Splendorem vero Dei dixit, pro spendere, qui a Deo est. Et opera manuum tuarum dirige super nos. Su- per nos, pre In nolis. El opus manuum tuarum dirige. Ea quæ supe- rius opera manuum dixit in plurali numero, uni- *** Eccli. 1, 16. D
6β Upon the mountains waters will stand. Upon the mountains they will be gathered and well up, even though naturally disposed to flow down from higher places. Or else the upsurging waters of the sea, that is, the waves, will stand up like mountains.
α Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Ἀπὸ σφοδρᾶς σου κελεύσεως, τὰ μὲν ἐπὶ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ ἐπετίμησε, φησὶ, τῇ Ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη.με αὐτοῖς, ὧν αἱ καρδίαι πρὸ θανάτου τῇ σοφία ἐπεπέδηντο. Ἀρχὴ γὰρ σοφίας φόβος Κυρίου· καὶ ἄλλως δὲ σοφία Θεοῦ ἡ διάκρισις τῆς ἀρετῆς καὶ κακίας. 'Αλλ' οὕτω μὲν ὑπὲρ τῆς μελλούσης κρίσεως. Νοεῖται δὲ καὶ νῦν, ὅτι Γνώρισόν μοι τὴν δεξιάν σου, δηλαδὴ τὴν ἀντιληπτικὴν δύναμίν σου, καὶ εὐεργετικὴν, καὶ φυλακτικὴν· καὶ μὴν καὶ τοὺς σοφοὺς τὰ θεῖα, ἵνα συνετισθῶ δι' αὐτῶν. 1η Επίστρεψον, Κύριε. Η σὺ πρὸς ἡμᾶς, οὓς ἀπε στράφης διὰ τὰς ἡμαρτίας ἡμῶν, ἡ ἡμᾶς πρὸς σὲ τοὺς πλανωμένους τῇδε κἀκεῖσε. Έως πότε ; Δηλονότι, οὐκ ἐπιστρέφεις; Καὶ παρακλήθητι ἐπὶ τοῖς δούλοις σου. Τα λαιπωρουμένοις καὶ ἐπικαλουμένοις σε. Ενεπλήσθημεν τὸ πρωΐ τὸ ἔλεός σου, Κύριε, καὶ ἠγαλλιασάμεθα, καὶ εὐφρανθημεν. Ὁ μὲν παρὼν βίος εἴη ἂν ἑσπέρα καὶ νἱξ διὰ τὴν κεγν μένην αὐτοῦ πλάνην, καὶ διὰ τὸ καθεύδειν ἡμᾶς, ἐν τούτῳ θνήσκοντας· ὁ δὲ μέλλων εἴη ἂν πρωτ καὶ ἡμέρα διὰ τὴν λαμπρότητα, καὶ διὰ τὸ ἀνίπα» σθαι ἡμᾶς ἐκ γεκρῶν. Λέγει τοίνυν, ὅτι κατὰ τὸ πρωί, τουτέστι τὸν μέλλοντα βίον, οἱ τῆς ἐπιστρο φῆς, ὡς εἴρηται, τυχόντες, ἐμπλησθησόμεθα του ἐλέους σου, καὶ ἀγαλλιασόμεθα, καὶ εὐφρανθησόμεθα. Αντιχρονίαν γὰρ ἐνταῦθα νενοήκαμεν, ὡς Ακύλας καὶ οἱ λοιποὶ ἐσημειώσαντο· περὶ δὲ τῆς ἀγαλλιά σεως καὶ τῆς εὐφροσύνης διαφόρως είρηται. Εν πάσαις ταῖς ἡμέραις ἡμῶν εὐφράσθημεν. Κανταῦθα ὁμοίως ἀντὶ τοῦ Εὐφρανθησόμεθα. Εν πάσαις δὲ ταῖς ἡμέραις, ἀντὶ τοῦ Διηνεκῶς· ἡ χαρά γὰρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ἀμεσολάβητός τε καὶ ἀκατάλυτος. ᾿Ανθ' ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς, ἐτῶν ὧν είδομεν κακά. Εταπείνωσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ κακο- παθείᾳ, ᾗ προσομιλοῦσιν οἱ δίκαιοι. Κακὰ δὲ λέγει τὰς θλίψει; καὶ τοὺς πειρασμούς. Καὶ ἴδε ἐπὶ τοὺς δούλους σου καὶ ἐπὶ τὰ ἔργα σου, καὶ ὁδήγησον τοὺς υἱοὺς αὐτῶν. δε ἐπὶ τοὺς δουλεύσαντάς σοι Πατέρας καὶ διδασκάλους ἡμῶν, καὶ δι' αὐτοὺς ὁδήγησον εἰς ἀρετὴν ἡμᾶς τοὺς υἱοὺς αὐτῶν· ἡ ἴδε ἐφ' ἡμᾶς τοὺς δούλους σου· καὶ μὴ μόνον ἡμᾶς, ἀλλὰ καὶ τοὺς σαρκικούς το καὶ πνευματικοὺς υἱοὺς ἡμῶν ὁδήγησον. Καὶ ἔστω ἡ λαμπρότης Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐφ' ἡμᾶς. Λαμπρότης Θεοῦ ἡ χάρις αὐτοῦ λαμπρύν νουσα τὸν μεταλαμβάνοντα. Λαμπρότης δὲ Θεοῦ ἡ ἀπὸ Θεοῦ. ῎Εστω δὲ ἀντὶ τοῦ, εἴη. Καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυνον ἐφ ἡμᾶς. Εφ' ἡμᾶς ἀντὶ τοῦ Ἐν ἡμῖν. Καὶ τὸ ἔργον τῶν χειρῶν ἡμῶν κατεύθυναν. Εργα χειρῶν πληθυντικῶς αἱ πράξεις ἁπλῶς αἱ διὰ EUTHYMII ZIGABENI quorum corda ante mortem vincta atque aligata A erant cum sapientia. Principium autem sapientia est timor Domini ***. Vel sapientia est discretio in- ter virtutem et vitia, et operatio per virtutem. Et hæc quidem ita præcedunt, intelligendo hæc verba de futuro judicio. Possumus etiam intelligere ut sit sensus Notam fac mihi dexteram tuam, hoc est illam potentiam, [quam in defendendo habes, atque in conservando: et eos etiam homines fac mihi notos, qui in iis rebus sapientes sunt, quæ pertinent ad divina. Cupio enim illorum consuetudine prudentior fieri. VERS. 13. Converte, Domine. Vel te ad nos, a quibus aversus es, ob maxima delicta nostra, vel nos ad te, qui passim aberramus via. Usquequo? Non convertis, scilicet : et cum in- terrogatione legendum est. El exorabilis esto in servis tuis. Qui amicti sunt atque invocant te. B VERS. 44. Repleli sumus mane misericordia luα, et exsullavimus, et l@tati sumus. Prrsens quidcm vita vesperæ ac nocti comparari potest, propter errorem ei immistum, et quia tandem in ea dor- mire dicimur, cum morimur. Contra, futura vita mane appellari potest et dies, propter claritatem et propter resurrectionem a mortuis. Ait igitur quod mane, hoc est in futura vita, nos qui con- versionem tuam consequemur, ut dictum est, hoc est, qui convertemur, a te replebimur misericor- dia tua, et exsultabimus, et lælabimur. Est enim & hic tempus pro tempore, quemadmodum Aquila et cæteri intépretes significarunt. De exsultatione au- tem et lætitia variis in locis tradidimus. VERS. 15. omnibus diebus nostris lætati sumus. Iloc in loco etiam, Lætati sumus dictum est, pro Lætabimur. Omnibus autem diebus nostris, hoc est, perpetuo. Foturi enim saeculi gaudia perpe- tua sunt, nec aliquando aut desinant aut inter- rumpuntur. Pro diebus quibus humiliastı nos, amnis quibus vidimas mala. Humiliasti nos omni carum affli- ctionum genere, in quibus justi versantur. Per mala autem tentationes atqne aflictiones in- telligit. VERS. 16. Et respice super filios tuos, et super opera tua, et dirige flios eorum. Respice, inquit, ad patres et ad doctores nostros, qui servierunt tibi, et propter eos dirige nos eorum filios ad virtutem; et respice in nos servos tuos, seu se- cundum carnem nobis sint filil, seu secundum spiritumn. VERS. 17. Et sit splendor Domini Dei nostri super nos. Splendor Dei, est divina gratia, quæ omnes sui participes illuminat. Splendorem vero Dei dixit, pro spendere, qui a Deo est. Et opera manuum tuarum dirige super nos. Su- per nos, pre In nolis. El opus manuum tuarum dirige. Ea quæ supe- rius opera manuum dixit in plurali numero, uni- *** Eccli. 1, 16. D
7α At your rebuke they will flee. At your vehement command the waters welling up on the mountains will be dried up and the upsurging waves of the sea will be calmed. It is written, And he rebuked the Red Sea and it was dried up.
PG 128:1023β Ἀπὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσι. Τρομάσουσι, φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι βροντῆς γινομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μᾶλλον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ καὶ συστέλλεσθαι. 8 Ἀναβαίνουσιν ὄρη καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Ὑψώθησαν τὰ ὄρη καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία εἰς τὸν τόπον ὃν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα νοήσεις, εἴη ἂν περὶ τῶν ὑδάτων τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ κύματα, ὡς ὄρη ὑψούμενα, καὶ καταβαίνουσιν, ὡς πεδία ταπεινούμενα, λείποντος τοῦ, ὡς. α Ὅριον ἔθου, ὃ οὐ παρελεύσονται. Tὰ ὄρη ἢ τὰ κύματα. Ὅριον δὲ, τὸ θεῖον πρόσταγμα συνέχον αὐτά. β Οὐδὲ ἐπιστρέψουσι καλύψαι τὴν γῆν. Οὐδὲ μετακινηθήσονται τῆς τάξεως, τὰ μὲν ὄρη κατακυλιόμενα, τὰ δὲ κύματα ἐκτρέχοντα. α Ὀ ἐξαποστέλλων πηγὰς ἐν φάραγξιν. Ὁ ἀναδιδοὺς εἰς χρείαν τῶν ἐν αὐταῖς ζῴων. β Ἀνὰ μέσον τῶν ὀρέων διελεύσεται ὕδατα. Διέρχονται ποταμοί. Εἶτα προστίθησι καὶ τίνος ἕνεκεν. α Ποτιοῦσι πάντα τὰ θηρία τοῦ ἀγροῦ. Τοῦ ὄρους· οὐ μάτην ῥέοντα, ἀλλ’ ἐπὶ προνοίᾳ καὶ τῶν εὐτελεστάτων. β Προσδέξονται ὄναγροι εἰς δίψαν αὐτῶν. Ἀποδέξονται ταῦτα διὰ τὴν δίψαν αὐτῶν· κατάξηρον γὰρ τὸ ζῷον τοῦτο καὶ διψῶδες. Δηλοῖ δὲ τοῦτο καὶ ᾽Ιερεμίας περὶ τῆς ἀνομβρίας διηγούμενος, Ὄνοι ἄγριοι, φησὶν, ἔστησαν ἐπὶ νάπας αὐτῶν, εἵλκυσαν ἄνεμον ἐμψύχεσθαι. α Ἐπ’ αὐτὰ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσει.χειρῶν, &, κατευθυνθῆναι δεόμεθα, ὡς μὴ παρεκ- κλίναι τῆς εὐθύτητος, ἤτοι τοῦ πρέποντος. Εργον δὲ χειρῶν ἰδιαζόντως τινὲς τὴν ἐλεημοσύνην ἐνόη- σαν, τῷ κεχωρίσθαι τιμηθεῖσαν, ὥσπερ πεφιλημένην μάλα Θεῷ. Ελεήμων δὲ οὐχ ὁ διδοὺς μόνον, ἀλλὰ καὶ ὁ συμπάσχων· ἐκ τῶν μὴ ἐχόντων γὰρ χρήματα συμπάθεια μόνον ἀπαιτεῖται καὶ παράκλησις. Αλλοι δὲ ἔργα χειρῶν εἶπον τὰ τῆς πρακτικῆς ὡς διάφορα · χεῖρες γὰρ ἡ πρακτική πολλάκις νοεῖται. Εργον δὲ χειρῶν τὸ τῆς θεωρητικῆς ὡς μονοειδές· χεῖρες γὰρ τρόπον τινὰ καὶ ὁ νοῦς, ὡς χειραγωγών καὶ ἀνάγων τὴν ψυχήν. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ ἀνεπίγραφος. ΨΑΛΜΟΣ 1'. Καὶ περὶ μὲν τῶν ἀνεπιγράφων εἴρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς τῆς εἰς Θεὸν ἐλπίδος τὸ ἄμαχον. Ο κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἐν σκέπῃ τοῦ Θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται. Ο χρώμα. νος ὡς οἰκήματι τῇ βοηθείᾳ τῇ ἀπὸ τοῦ Ὑψίστου, τουτέστιν, ὁ μὴ διάγων ἔξω ταύτης ὅσον ἐπὶ τῷ θαρ- ῥεῖν ἐπὶ ταύτῃ μόνῃ· οὗτος ἐν τῇ σκέπῃ διατηρη- θήσεται τοῦ Θεοῦ, ἤτοι σκεπασθήσεται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Θεὸς δὲ λέγεται τοῦ οὐρανοῦ ὡς Δεσπότης· εἰ δὲ Θεὸς τοῦ οὐρανοῦ, δηλονότι καὶ τῆς γῆς, καὶ πάντων ἁπλῶς. Νοεῖται δὲ βοήθεια τοῦ Θεοῦ καὶ ὁ νόμος τῶν θείων ἐντολῶν, ὃν δέδωκε τοῖς ἀνθρώποις εἰς βοήθειαν κατὰ τῶν δαιμόνων. Ερεῖ τῷ Κυρίῳ· Αντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ κατα- φυγή μου. Ερεῖ τῷ Κυρίῳ μετὰ παρρησίας, ὅτι Αντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ καταφυγή μου σὺ μόνος. Ο Θεός μου, καὶ ἐλπίσω ἐπ' αὐτόν. Αλλά καὶ ἐνώπιον ἄλλων ἐρεῖ, ὅτι Θεός μου ἐστιν οὗτος, καὶ ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν· τουτέστι, καὶ παρ' ἄλλοις όμο- λογήσει, ὅτι Θεὸς αὐτοῦ ἐστιν. δ *Οτι αὐτὸς ρύσεται σε ἐκ παγίδος θηρευτών, καὶ ἀπὸ λόγου ταραχώδους. Παγίδες τῶν αἰσθη- τῶν ἐχθρῶν τῶν θηρευόντων τὰ σώματα τῶν ἀν θρώπων αἱ ἐνέδραι καὶ οἱ λόχοι. Τῶν δὲ νοητῶν τῶν θηρευόντων τὰς ψυχὰς αἱ πρὸς τὰ φαῦλα συμβουλαί, αἱ ἐπιθυμίαι, καὶ αἱ διὰ τῶν παθῶν ἐπιβουλαί· τὸν δὲ ταραχώδη λόγον ἐπηρεαστικόν λόγον ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος, τουτέστι, συκοφαν- τικόν· ταράσσει γὰρ τὴν ψυχὴν τοῦ συκοφαντου- μένου. Επέστρεψε δὲ τὸν λόγον ὁ προφήτης πρὸς τὸν τοιοῦτον ἄνθρωπον, δηλονότι τὸν κατοικοῦντα ἐν τῇ βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, και παραθαρρύνει αὐτόν. Ἐν τοῖς μεταφρένοις αὐτοῦ ἐπισκιάσει σοι. Προασπιεί σου. Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Ο γὰρ COMMENT. IN PSALMOS. A versae actiones sunt, quæ pcr manus fiunt, ct quas dirigi precamur, ne declinent a rectitudine, hoc est, a decoro. Per opus autem manuum sin- gulari numero, quidam speciatim significari di- xerunt eleemosynam, cujus separatim, et quasi quodam cum honore meminisse Prophetam dicunt, veluti præcipuum quoddam opus sit, et Deo ma- xime gratum. Non tantum autem ille dicitur mi- sericors, qui largitur, sed etiam qui compatitur. Nam ab iis qui nullas habent facultates, sola pe - titur compassio et consolatio. Alii per manuum) - quidem opera, varia factivæ virtutis opera intet. lexerunt. Manus enim persæpe pro hujusmodi virtute accipiuntur. Per opus autem manuum singulari sermone, ipsam contemplationem, veluti quid in sua specie magis uniforme. Nam et ma- nus certo quodam modo pro ipso etiam capiuntur intellectu eo quod per ipsum, veluti quibus- dam manibus, anima nostra dirigatur ad virtutes, et ducatur ad Deum. B C Psalmus ipsi Darid sine inscriptione. PSALMUS XC. De Psalmis, qui inscriptionem nullam habent, dictum est in Proœmio operis. Docemur autem hoc Psalmo, quantæ et quam incomparabiles sint illius spei vires, quæ in Deo est. VERS. 1. Qui habitat in adjutorio Altissimi, in protectione Dei cali commorabitur. ille, qui divino auxilio ita utitur, veluti habitatione quadam, aut domo, hoc est, ille qui extra hoc divinum auxi- lium non moratur, sed in eo solum confdit, in custodia atque in protectione Dei servabitur, hoc est, protegetur a Deo. Deum autem coli dixit, ut Dominum. Quod si cœli Dominus est, claruin est quod et terræ et cæterorum omnium est Deus. Per auxilium autem, semper adjutorium Altissimi. divinorum mandatorum legem intellige, quam in auxilium hominibus dedit contra dæmones. VERS. 2. Dicet Domino : Adjutor meus es tu, et refugium meum. Is dicet Domino magna cum li- bertate Domine, tu es adjutor meus, et tu solus es refugium meum. Deus meus, sperabo in eum. Nec tantum ad ipsum Deum secum ipse ita dicet, sed coram aliis atte- stabitur fidem hanc suam, dicens: Hic est Deus meus, et sperabo in eum. VERS. 3. Quoniam ipse eripiet te de laqueo venan · tium, et a verbo perturbationum. Laquei nobis ten- duntur tam avisibilibus, quam ab inoisibilibus inimi- cis. Hujus quippe mundi hostes, qui humana venantur corpora, laqueos tendere dicuntur, cum insidias parant. Intellectuales autem hostes, qui non corpora venantur, sed animas, laqueos adversus nos struunt, cum aut prava suggerunt consilia, aut ad concu- piscentias nos atque ad passiones incitant. Sym- machus pro verbo perturbationis, calumniarum D PATROL, GR. CXXVIII. sermonem reddit; perturbant enim animanı calum- niæ. Convertit autem Propheta sermonein suum ad hujusmodi hominem, qui in Dei adjutorio ha- bitat, viresque atque animum præstans, confidere cum jubet, dicens : Vers. 4. Scapulis suis obumbrabit tibi. Hoc est, proteget te. Est autem hic sermo methaphoricus.
7β At the voice of your thunder they will be afraid. They will tremble in some natural way, or else for our benefit also. And if the waters quake when thunder happens as if sensing some divine wrath, how much more need we rational beings sense this and restrain ourselves. 8 Mountains, they rise up, and plains, they descend, to the place that you have founded for them. The mountains have been raised up and the plains have been brought down to the place that you have established for them. If you will understand these words not about the location of the mountains and of the plains, they may be interpreted as about the waters of the sea, that the waves ascend, raised up like mountains, and descend, brought low like plains, with the word ‘like’ missing. 9α You have set a boundary that they will not pass. That the mountains or the waves will not pass. The ‘boundary’ is the divine decree con- fining them. 9β Nor will they turn back to cover the earth. Nor will they be moved from their order, the mountains rolling down, and the waves running over. 10α Who sends out springs in valleys. Who gives forth for the use of the animals in them. 10β Between the mountains waters will pass. Rivers run through. He then adds for what purpose. 11α They will water all the beasts of the land. Of the mountain. Not flowing without reason, but out of providence for even the mean- est of beings. 11β Wild asses will receive them gladly for their thirst. They will accept them on account of their thirst, for this animal is parched and thirsty. Jeremiah also signifies this when telling of drought, Wild asses, he says, stood in their dells, they drew in wind to be refreshed.
Παρὰ τοῖς ὕδασι τῶν ποταμῶν, ἐν ταῖς ὄχθαις, τὰ πετεινὰ, ὅσα φίλυδρα, κατασκηνώσει.χειρῶν, &, κατευθυνθῆναι δεόμεθα, ὡς μὴ παρεκ- κλίναι τῆς εὐθύτητος, ἤτοι τοῦ πρέποντος. Εργον δὲ χειρῶν ἰδιαζόντως τινὲς τὴν ἐλεημοσύνην ἐνόη- σαν, τῷ κεχωρίσθαι τιμηθεῖσαν, ὥσπερ πεφιλημένην μάλα Θεῷ. Ελεήμων δὲ οὐχ ὁ διδοὺς μόνον, ἀλλὰ καὶ ὁ συμπάσχων· ἐκ τῶν μὴ ἐχόντων γὰρ χρήματα συμπάθεια μόνον ἀπαιτεῖται καὶ παράκλησις. Αλλοι δὲ ἔργα χειρῶν εἶπον τὰ τῆς πρακτικῆς ὡς διάφορα · χεῖρες γὰρ ἡ πρακτική πολλάκις νοεῖται. Εργον δὲ χειρῶν τὸ τῆς θεωρητικῆς ὡς μονοειδές· χεῖρες γὰρ τρόπον τινὰ καὶ ὁ νοῦς, ὡς χειραγωγών καὶ ἀνάγων τὴν ψυχήν. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ ἀνεπίγραφος. ΨΑΛΜΟΣ 1'. Καὶ περὶ μὲν τῶν ἀνεπιγράφων εἴρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς τῆς εἰς Θεὸν ἐλπίδος τὸ ἄμαχον. Ο κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἐν σκέπῃ τοῦ Θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται. Ο χρώμα. νος ὡς οἰκήματι τῇ βοηθείᾳ τῇ ἀπὸ τοῦ Ὑψίστου, τουτέστιν, ὁ μὴ διάγων ἔξω ταύτης ὅσον ἐπὶ τῷ θαρ- ῥεῖν ἐπὶ ταύτῃ μόνῃ· οὗτος ἐν τῇ σκέπῃ διατηρη- θήσεται τοῦ Θεοῦ, ἤτοι σκεπασθήσεται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Θεὸς δὲ λέγεται τοῦ οὐρανοῦ ὡς Δεσπότης· εἰ δὲ Θεὸς τοῦ οὐρανοῦ, δηλονότι καὶ τῆς γῆς, καὶ πάντων ἁπλῶς. Νοεῖται δὲ βοήθεια τοῦ Θεοῦ καὶ ὁ νόμος τῶν θείων ἐντολῶν, ὃν δέδωκε τοῖς ἀνθρώποις εἰς βοήθειαν κατὰ τῶν δαιμόνων. Ερεῖ τῷ Κυρίῳ· Αντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ κατα- φυγή μου. Ερεῖ τῷ Κυρίῳ μετὰ παρρησίας, ὅτι Αντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ καταφυγή μου σὺ μόνος. Ο Θεός μου, καὶ ἐλπίσω ἐπ' αὐτόν. Αλλά καὶ ἐνώπιον ἄλλων ἐρεῖ, ὅτι Θεός μου ἐστιν οὗτος, καὶ ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν· τουτέστι, καὶ παρ' ἄλλοις όμο- λογήσει, ὅτι Θεὸς αὐτοῦ ἐστιν. δ *Οτι αὐτὸς ρύσεται σε ἐκ παγίδος θηρευτών, καὶ ἀπὸ λόγου ταραχώδους. Παγίδες τῶν αἰσθη- τῶν ἐχθρῶν τῶν θηρευόντων τὰ σώματα τῶν ἀν θρώπων αἱ ἐνέδραι καὶ οἱ λόχοι. Τῶν δὲ νοητῶν τῶν θηρευόντων τὰς ψυχὰς αἱ πρὸς τὰ φαῦλα συμβουλαί, αἱ ἐπιθυμίαι, καὶ αἱ διὰ τῶν παθῶν ἐπιβουλαί· τὸν δὲ ταραχώδη λόγον ἐπηρεαστικόν λόγον ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος, τουτέστι, συκοφαν- τικόν· ταράσσει γὰρ τὴν ψυχὴν τοῦ συκοφαντου- μένου. Επέστρεψε δὲ τὸν λόγον ὁ προφήτης πρὸς τὸν τοιοῦτον ἄνθρωπον, δηλονότι τὸν κατοικοῦντα ἐν τῇ βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, και παραθαρρύνει αὐτόν. Ἐν τοῖς μεταφρένοις αὐτοῦ ἐπισκιάσει σοι. Προασπιεί σου. Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Ο γὰρ COMMENT. IN PSALMOS. A versae actiones sunt, quæ pcr manus fiunt, ct quas dirigi precamur, ne declinent a rectitudine, hoc est, a decoro. Per opus autem manuum sin- gulari numero, quidam speciatim significari di- xerunt eleemosynam, cujus separatim, et quasi quodam cum honore meminisse Prophetam dicunt, veluti præcipuum quoddam opus sit, et Deo ma- xime gratum. Non tantum autem ille dicitur mi- sericors, qui largitur, sed etiam qui compatitur. Nam ab iis qui nullas habent facultates, sola pe - titur compassio et consolatio. Alii per manuum) - quidem opera, varia factivæ virtutis opera intet. lexerunt. Manus enim persæpe pro hujusmodi virtute accipiuntur. Per opus autem manuum singulari sermone, ipsam contemplationem, veluti quid in sua specie magis uniforme. Nam et ma- nus certo quodam modo pro ipso etiam capiuntur intellectu eo quod per ipsum, veluti quibus- dam manibus, anima nostra dirigatur ad virtutes, et ducatur ad Deum. B C Psalmus ipsi Darid sine inscriptione. PSALMUS XC. De Psalmis, qui inscriptionem nullam habent, dictum est in Proœmio operis. Docemur autem hoc Psalmo, quantæ et quam incomparabiles sint illius spei vires, quæ in Deo est. VERS. 1. Qui habitat in adjutorio Altissimi, in protectione Dei cali commorabitur. ille, qui divino auxilio ita utitur, veluti habitatione quadam, aut domo, hoc est, ille qui extra hoc divinum auxi- lium non moratur, sed in eo solum confdit, in custodia atque in protectione Dei servabitur, hoc est, protegetur a Deo. Deum autem coli dixit, ut Dominum. Quod si cœli Dominus est, claruin est quod et terræ et cæterorum omnium est Deus. Per auxilium autem, semper adjutorium Altissimi. divinorum mandatorum legem intellige, quam in auxilium hominibus dedit contra dæmones. VERS. 2. Dicet Domino : Adjutor meus es tu, et refugium meum. Is dicet Domino magna cum li- bertate Domine, tu es adjutor meus, et tu solus es refugium meum. Deus meus, sperabo in eum. Nec tantum ad ipsum Deum secum ipse ita dicet, sed coram aliis atte- stabitur fidem hanc suam, dicens: Hic est Deus meus, et sperabo in eum. VERS. 3. Quoniam ipse eripiet te de laqueo venan · tium, et a verbo perturbationum. Laquei nobis ten- duntur tam avisibilibus, quam ab inoisibilibus inimi- cis. Hujus quippe mundi hostes, qui humana venantur corpora, laqueos tendere dicuntur, cum insidias parant. Intellectuales autem hostes, qui non corpora venantur, sed animas, laqueos adversus nos struunt, cum aut prava suggerunt consilia, aut ad concu- piscentias nos atque ad passiones incitant. Sym- machus pro verbo perturbationis, calumniarum D PATROL, GR. CXXVIII. sermonem reddit; perturbant enim animanı calum- niæ. Convertit autem Propheta sermonein suum ad hujusmodi hominem, qui in Dei adjutorio ha- bitat, viresque atque animum præstans, confidere cum jubet, dicens : Vers. 4. Scapulis suis obumbrabit tibi. Hoc est, proteget te. Est autem hic sermo methaphoricus.
12α By them the birds of the sky will dwell. Beside the waters of the rivers, on the banks, the birds such as love water will dwell.
β Ἐκ μέσου τῶν πετρῶν δώσουσι φωνήν. Tὰ ὕδατα δηλονότι· ἐκ πετρῶν γὰρ ἐκπορευόμενα μετὰ ῥύμης καὶ ἤχου, μονονουχὶ τὰ ζῷα μὲν καλοῦσιν εἰς πόσιν, τοὺς ἀνθρώπους δὲ κινοῦσιν εἰς ὕμνον τοῦ ἐκ πετρῶν ξηρῶν φύσιν ὑγρὰν εἰς πλῆθος προχέοντος.χειρῶν, &, κατευθυνθῆναι δεόμεθα, ὡς μὴ παρεκ- κλίναι τῆς εὐθύτητος, ἤτοι τοῦ πρέποντος. Εργον δὲ χειρῶν ἰδιαζόντως τινὲς τὴν ἐλεημοσύνην ἐνόη- σαν, τῷ κεχωρίσθαι τιμηθεῖσαν, ὥσπερ πεφιλημένην μάλα Θεῷ. Ελεήμων δὲ οὐχ ὁ διδοὺς μόνον, ἀλλὰ καὶ ὁ συμπάσχων· ἐκ τῶν μὴ ἐχόντων γὰρ χρήματα συμπάθεια μόνον ἀπαιτεῖται καὶ παράκλησις. Αλλοι δὲ ἔργα χειρῶν εἶπον τὰ τῆς πρακτικῆς ὡς διάφορα · χεῖρες γὰρ ἡ πρακτική πολλάκις νοεῖται. Εργον δὲ χειρῶν τὸ τῆς θεωρητικῆς ὡς μονοειδές· χεῖρες γὰρ τρόπον τινὰ καὶ ὁ νοῦς, ὡς χειραγωγών καὶ ἀνάγων τὴν ψυχήν. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ ἀνεπίγραφος. ΨΑΛΜΟΣ 1'. Καὶ περὶ μὲν τῶν ἀνεπιγράφων εἴρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς τῆς εἰς Θεὸν ἐλπίδος τὸ ἄμαχον. Ο κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἐν σκέπῃ τοῦ Θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται. Ο χρώμα. νος ὡς οἰκήματι τῇ βοηθείᾳ τῇ ἀπὸ τοῦ Ὑψίστου, τουτέστιν, ὁ μὴ διάγων ἔξω ταύτης ὅσον ἐπὶ τῷ θαρ- ῥεῖν ἐπὶ ταύτῃ μόνῃ· οὗτος ἐν τῇ σκέπῃ διατηρη- θήσεται τοῦ Θεοῦ, ἤτοι σκεπασθήσεται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Θεὸς δὲ λέγεται τοῦ οὐρανοῦ ὡς Δεσπότης· εἰ δὲ Θεὸς τοῦ οὐρανοῦ, δηλονότι καὶ τῆς γῆς, καὶ πάντων ἁπλῶς. Νοεῖται δὲ βοήθεια τοῦ Θεοῦ καὶ ὁ νόμος τῶν θείων ἐντολῶν, ὃν δέδωκε τοῖς ἀνθρώποις εἰς βοήθειαν κατὰ τῶν δαιμόνων. Ερεῖ τῷ Κυρίῳ· Αντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ κατα- φυγή μου. Ερεῖ τῷ Κυρίῳ μετὰ παρρησίας, ὅτι Αντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ καταφυγή μου σὺ μόνος. Ο Θεός μου, καὶ ἐλπίσω ἐπ' αὐτόν. Αλλά καὶ ἐνώπιον ἄλλων ἐρεῖ, ὅτι Θεός μου ἐστιν οὗτος, καὶ ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν· τουτέστι, καὶ παρ' ἄλλοις όμο- λογήσει, ὅτι Θεὸς αὐτοῦ ἐστιν. δ *Οτι αὐτὸς ρύσεται σε ἐκ παγίδος θηρευτών, καὶ ἀπὸ λόγου ταραχώδους. Παγίδες τῶν αἰσθη- τῶν ἐχθρῶν τῶν θηρευόντων τὰ σώματα τῶν ἀν θρώπων αἱ ἐνέδραι καὶ οἱ λόχοι. Τῶν δὲ νοητῶν τῶν θηρευόντων τὰς ψυχὰς αἱ πρὸς τὰ φαῦλα συμβουλαί, αἱ ἐπιθυμίαι, καὶ αἱ διὰ τῶν παθῶν ἐπιβουλαί· τὸν δὲ ταραχώδη λόγον ἐπηρεαστικόν λόγον ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος, τουτέστι, συκοφαν- τικόν· ταράσσει γὰρ τὴν ψυχὴν τοῦ συκοφαντου- μένου. Επέστρεψε δὲ τὸν λόγον ὁ προφήτης πρὸς τὸν τοιοῦτον ἄνθρωπον, δηλονότι τὸν κατοικοῦντα ἐν τῇ βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, και παραθαρρύνει αὐτόν. Ἐν τοῖς μεταφρένοις αὐτοῦ ἐπισκιάσει σοι. Προασπιεί σου. Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Ο γὰρ COMMENT. IN PSALMOS. A versae actiones sunt, quæ pcr manus fiunt, ct quas dirigi precamur, ne declinent a rectitudine, hoc est, a decoro. Per opus autem manuum sin- gulari numero, quidam speciatim significari di- xerunt eleemosynam, cujus separatim, et quasi quodam cum honore meminisse Prophetam dicunt, veluti præcipuum quoddam opus sit, et Deo ma- xime gratum. Non tantum autem ille dicitur mi- sericors, qui largitur, sed etiam qui compatitur. Nam ab iis qui nullas habent facultates, sola pe - titur compassio et consolatio. Alii per manuum) - quidem opera, varia factivæ virtutis opera intet. lexerunt. Manus enim persæpe pro hujusmodi virtute accipiuntur. Per opus autem manuum singulari sermone, ipsam contemplationem, veluti quid in sua specie magis uniforme. Nam et ma- nus certo quodam modo pro ipso etiam capiuntur intellectu eo quod per ipsum, veluti quibus- dam manibus, anima nostra dirigatur ad virtutes, et ducatur ad Deum. B C Psalmus ipsi Darid sine inscriptione. PSALMUS XC. De Psalmis, qui inscriptionem nullam habent, dictum est in Proœmio operis. Docemur autem hoc Psalmo, quantæ et quam incomparabiles sint illius spei vires, quæ in Deo est. VERS. 1. Qui habitat in adjutorio Altissimi, in protectione Dei cali commorabitur. ille, qui divino auxilio ita utitur, veluti habitatione quadam, aut domo, hoc est, ille qui extra hoc divinum auxi- lium non moratur, sed in eo solum confdit, in custodia atque in protectione Dei servabitur, hoc est, protegetur a Deo. Deum autem coli dixit, ut Dominum. Quod si cœli Dominus est, claruin est quod et terræ et cæterorum omnium est Deus. Per auxilium autem, semper adjutorium Altissimi. divinorum mandatorum legem intellige, quam in auxilium hominibus dedit contra dæmones. VERS. 2. Dicet Domino : Adjutor meus es tu, et refugium meum. Is dicet Domino magna cum li- bertate Domine, tu es adjutor meus, et tu solus es refugium meum. Deus meus, sperabo in eum. Nec tantum ad ipsum Deum secum ipse ita dicet, sed coram aliis atte- stabitur fidem hanc suam, dicens: Hic est Deus meus, et sperabo in eum. VERS. 3. Quoniam ipse eripiet te de laqueo venan · tium, et a verbo perturbationum. Laquei nobis ten- duntur tam avisibilibus, quam ab inoisibilibus inimi- cis. Hujus quippe mundi hostes, qui humana venantur corpora, laqueos tendere dicuntur, cum insidias parant. Intellectuales autem hostes, qui non corpora venantur, sed animas, laqueos adversus nos struunt, cum aut prava suggerunt consilia, aut ad concu- piscentias nos atque ad passiones incitant. Sym- machus pro verbo perturbationis, calumniarum D PATROL, GR. CXXVIII. sermonem reddit; perturbant enim animanı calum- niæ. Convertit autem Propheta sermonein suum ad hujusmodi hominem, qui in Dei adjutorio ha- bitat, viresque atque animum præstans, confidere cum jubet, dicens : Vers. 4. Scapulis suis obumbrabit tibi. Hoc est, proteget te. Est autem hic sermo methaphoricus.
12β From amidst the rocks they will give voice. The waters, that is. For passing through among the rocks with rushing force and sound, they summon as it were the animals to drink and move men to sing praise of the one who pours forth from dry rocks moist nature in abundance.
α Ποτίζων ὄρη ἐκ τῶν ὑπερῴων αὐτοῦ. Ἐκ τῶν νεφελῶν· ἐκεῖθεν γὰρ τὰ ὄρη ποτίζεται. Εἰ δὲ τὰ ὄρη, πάντως καὶ τὰ πεδία, καὶ ἁπλῶς πᾶσα ἡ γῆ, συμμέτρως ἄνωθεν ἐπιχορηγουμένων τῶν ὑετῶν.χειρῶν, &, κατευθυνθῆναι δεόμεθα, ὡς μὴ παρεκ- κλίναι τῆς εὐθύτητος, ἤτοι τοῦ πρέποντος. Εργον δὲ χειρῶν ἰδιαζόντως τινὲς τὴν ἐλεημοσύνην ἐνόη- σαν, τῷ κεχωρίσθαι τιμηθεῖσαν, ὥσπερ πεφιλημένην μάλα Θεῷ. Ελεήμων δὲ οὐχ ὁ διδοὺς μόνον, ἀλλὰ καὶ ὁ συμπάσχων· ἐκ τῶν μὴ ἐχόντων γὰρ χρήματα συμπάθεια μόνον ἀπαιτεῖται καὶ παράκλησις. Αλλοι δὲ ἔργα χειρῶν εἶπον τὰ τῆς πρακτικῆς ὡς διάφορα · χεῖρες γὰρ ἡ πρακτική πολλάκις νοεῖται. Εργον δὲ χειρῶν τὸ τῆς θεωρητικῆς ὡς μονοειδές· χεῖρες γὰρ τρόπον τινὰ καὶ ὁ νοῦς, ὡς χειραγωγών καὶ ἀνάγων τὴν ψυχήν. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ ἀνεπίγραφος. ΨΑΛΜΟΣ 1'. Καὶ περὶ μὲν τῶν ἀνεπιγράφων εἴρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς τῆς εἰς Θεὸν ἐλπίδος τὸ ἄμαχον. Ο κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἐν σκέπῃ τοῦ Θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται. Ο χρώμα. νος ὡς οἰκήματι τῇ βοηθείᾳ τῇ ἀπὸ τοῦ Ὑψίστου, τουτέστιν, ὁ μὴ διάγων ἔξω ταύτης ὅσον ἐπὶ τῷ θαρ- ῥεῖν ἐπὶ ταύτῃ μόνῃ· οὗτος ἐν τῇ σκέπῃ διατηρη- θήσεται τοῦ Θεοῦ, ἤτοι σκεπασθήσεται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Θεὸς δὲ λέγεται τοῦ οὐρανοῦ ὡς Δεσπότης· εἰ δὲ Θεὸς τοῦ οὐρανοῦ, δηλονότι καὶ τῆς γῆς, καὶ πάντων ἁπλῶς. Νοεῖται δὲ βοήθεια τοῦ Θεοῦ καὶ ὁ νόμος τῶν θείων ἐντολῶν, ὃν δέδωκε τοῖς ἀνθρώποις εἰς βοήθειαν κατὰ τῶν δαιμόνων. Ερεῖ τῷ Κυρίῳ· Αντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ κατα- φυγή μου. Ερεῖ τῷ Κυρίῳ μετὰ παρρησίας, ὅτι Αντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ καταφυγή μου σὺ μόνος. Ο Θεός μου, καὶ ἐλπίσω ἐπ' αὐτόν. Αλλά καὶ ἐνώπιον ἄλλων ἐρεῖ, ὅτι Θεός μου ἐστιν οὗτος, καὶ ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν· τουτέστι, καὶ παρ' ἄλλοις όμο- λογήσει, ὅτι Θεὸς αὐτοῦ ἐστιν. δ *Οτι αὐτὸς ρύσεται σε ἐκ παγίδος θηρευτών, καὶ ἀπὸ λόγου ταραχώδους. Παγίδες τῶν αἰσθη- τῶν ἐχθρῶν τῶν θηρευόντων τὰ σώματα τῶν ἀν θρώπων αἱ ἐνέδραι καὶ οἱ λόχοι. Τῶν δὲ νοητῶν τῶν θηρευόντων τὰς ψυχὰς αἱ πρὸς τὰ φαῦλα συμβουλαί, αἱ ἐπιθυμίαι, καὶ αἱ διὰ τῶν παθῶν ἐπιβουλαί· τὸν δὲ ταραχώδη λόγον ἐπηρεαστικόν λόγον ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος, τουτέστι, συκοφαν- τικόν· ταράσσει γὰρ τὴν ψυχὴν τοῦ συκοφαντου- μένου. Επέστρεψε δὲ τὸν λόγον ὁ προφήτης πρὸς τὸν τοιοῦτον ἄνθρωπον, δηλονότι τὸν κατοικοῦντα ἐν τῇ βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, και παραθαρρύνει αὐτόν. Ἐν τοῖς μεταφρένοις αὐτοῦ ἐπισκιάσει σοι. Προασπιεί σου. Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Ο γὰρ COMMENT. IN PSALMOS. A versae actiones sunt, quæ pcr manus fiunt, ct quas dirigi precamur, ne declinent a rectitudine, hoc est, a decoro. Per opus autem manuum sin- gulari numero, quidam speciatim significari di- xerunt eleemosynam, cujus separatim, et quasi quodam cum honore meminisse Prophetam dicunt, veluti præcipuum quoddam opus sit, et Deo ma- xime gratum. Non tantum autem ille dicitur mi- sericors, qui largitur, sed etiam qui compatitur. Nam ab iis qui nullas habent facultates, sola pe - titur compassio et consolatio. Alii per manuum) - quidem opera, varia factivæ virtutis opera intet. lexerunt. Manus enim persæpe pro hujusmodi virtute accipiuntur. Per opus autem manuum singulari sermone, ipsam contemplationem, veluti quid in sua specie magis uniforme. Nam et ma- nus certo quodam modo pro ipso etiam capiuntur intellectu eo quod per ipsum, veluti quibus- dam manibus, anima nostra dirigatur ad virtutes, et ducatur ad Deum. B C Psalmus ipsi Darid sine inscriptione. PSALMUS XC. De Psalmis, qui inscriptionem nullam habent, dictum est in Proœmio operis. Docemur autem hoc Psalmo, quantæ et quam incomparabiles sint illius spei vires, quæ in Deo est. VERS. 1. Qui habitat in adjutorio Altissimi, in protectione Dei cali commorabitur. ille, qui divino auxilio ita utitur, veluti habitatione quadam, aut domo, hoc est, ille qui extra hoc divinum auxi- lium non moratur, sed in eo solum confdit, in custodia atque in protectione Dei servabitur, hoc est, protegetur a Deo. Deum autem coli dixit, ut Dominum. Quod si cœli Dominus est, claruin est quod et terræ et cæterorum omnium est Deus. Per auxilium autem, semper adjutorium Altissimi. divinorum mandatorum legem intellige, quam in auxilium hominibus dedit contra dæmones. VERS. 2. Dicet Domino : Adjutor meus es tu, et refugium meum. Is dicet Domino magna cum li- bertate Domine, tu es adjutor meus, et tu solus es refugium meum. Deus meus, sperabo in eum. Nec tantum ad ipsum Deum secum ipse ita dicet, sed coram aliis atte- stabitur fidem hanc suam, dicens: Hic est Deus meus, et sperabo in eum. VERS. 3. Quoniam ipse eripiet te de laqueo venan · tium, et a verbo perturbationum. Laquei nobis ten- duntur tam avisibilibus, quam ab inoisibilibus inimi- cis. Hujus quippe mundi hostes, qui humana venantur corpora, laqueos tendere dicuntur, cum insidias parant. Intellectuales autem hostes, qui non corpora venantur, sed animas, laqueos adversus nos struunt, cum aut prava suggerunt consilia, aut ad concu- piscentias nos atque ad passiones incitant. Sym- machus pro verbo perturbationis, calumniarum D PATROL, GR. CXXVIII. sermonem reddit; perturbant enim animanı calum- niæ. Convertit autem Propheta sermonein suum ad hujusmodi hominem, qui in Dei adjutorio ha- bitat, viresque atque animum præstans, confidere cum jubet, dicens : Vers. 4. Scapulis suis obumbrabit tibi. Hoc est, proteget te. Est autem hic sermo methaphoricus.
13α Who waters mountains from his upper chambers. From the clouds, for from thence the mountains are watered. And if the mountains are watered, then so certainly are the plains and simply all the earth, the rains being giving from above in common measure.
β Ἀπὸ καρποῦ τῶν ἔργων σου χορτασθήσεται ἡ γῆ. Tὰ ἐκ τῆς γῆς ζῷα, ἤτοι τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. Καρποὶ δὲ τῶν ἔργων τοῦ Θεοῦ, οἱ καρποὶ σύμπαντες, οὐ μόνον ὡς τῷ προστάγματι τοῦ Θεοῦ γινόμενοι, ἀλλὰ καὶ ὡς τῶν φυόντων αὐτοὺς, ἐργασθέντων ὑπὸ Θεοῦ. Τινὲς δὲ, τὸ προηγούμενον ῥητὸν περὶ μόνων τῶν ὀρέων νοοῦντες, ἐκλαμβάνουσι τὸ παρὸν περὶ τῆς ἄλλης γῆς, ὅτι ἀρδευθήσεται ἀπὸ καρποῦ τῶν ἔργων σου, καρπὸν τῶν ἔργων αὐτοῦ, τὸν ὑετὸν ἐνταῦθα | προσαγορευθῆναι λέγοντες, ὡς καρπὸν τῶν οἰκονομιῶν αὐτοῦ, καθ’ ἃς ἐργάζεται τὰς νεφέλας. Εἶτα προστίθησι καὶ τὴν χρείαν τῶν ὑετῶν.χειρῶν, &, κατευθυνθῆναι δεόμεθα, ὡς μὴ παρεκ- κλίναι τῆς εὐθύτητος, ἤτοι τοῦ πρέποντος. Εργον δὲ χειρῶν ἰδιαζόντως τινὲς τὴν ἐλεημοσύνην ἐνόη- σαν, τῷ κεχωρίσθαι τιμηθεῖσαν, ὥσπερ πεφιλημένην μάλα Θεῷ. Ελεήμων δὲ οὐχ ὁ διδοὺς μόνον, ἀλλὰ καὶ ὁ συμπάσχων· ἐκ τῶν μὴ ἐχόντων γὰρ χρήματα συμπάθεια μόνον ἀπαιτεῖται καὶ παράκλησις. Αλλοι δὲ ἔργα χειρῶν εἶπον τὰ τῆς πρακτικῆς ὡς διάφορα · χεῖρες γὰρ ἡ πρακτική πολλάκις νοεῖται. Εργον δὲ χειρῶν τὸ τῆς θεωρητικῆς ὡς μονοειδές· χεῖρες γὰρ τρόπον τινὰ καὶ ὁ νοῦς, ὡς χειραγωγών καὶ ἀνάγων τὴν ψυχήν. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ ἀνεπίγραφος. ΨΑΛΜΟΣ 1'. Καὶ περὶ μὲν τῶν ἀνεπιγράφων εἴρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου. Διδάσκει δὲ ὁ ψαλμὸς τῆς εἰς Θεὸν ἐλπίδος τὸ ἄμαχον. Ο κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἐν σκέπῃ τοῦ Θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται. Ο χρώμα. νος ὡς οἰκήματι τῇ βοηθείᾳ τῇ ἀπὸ τοῦ Ὑψίστου, τουτέστιν, ὁ μὴ διάγων ἔξω ταύτης ὅσον ἐπὶ τῷ θαρ- ῥεῖν ἐπὶ ταύτῃ μόνῃ· οὗτος ἐν τῇ σκέπῃ διατηρη- θήσεται τοῦ Θεοῦ, ἤτοι σκεπασθήσεται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Θεὸς δὲ λέγεται τοῦ οὐρανοῦ ὡς Δεσπότης· εἰ δὲ Θεὸς τοῦ οὐρανοῦ, δηλονότι καὶ τῆς γῆς, καὶ πάντων ἁπλῶς. Νοεῖται δὲ βοήθεια τοῦ Θεοῦ καὶ ὁ νόμος τῶν θείων ἐντολῶν, ὃν δέδωκε τοῖς ἀνθρώποις εἰς βοήθειαν κατὰ τῶν δαιμόνων. Ερεῖ τῷ Κυρίῳ· Αντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ κατα- φυγή μου. Ερεῖ τῷ Κυρίῳ μετὰ παρρησίας, ὅτι Αντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ καταφυγή μου σὺ μόνος. Ο Θεός μου, καὶ ἐλπίσω ἐπ' αὐτόν. Αλλά καὶ ἐνώπιον ἄλλων ἐρεῖ, ὅτι Θεός μου ἐστιν οὗτος, καὶ ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν· τουτέστι, καὶ παρ' ἄλλοις όμο- λογήσει, ὅτι Θεὸς αὐτοῦ ἐστιν. δ *Οτι αὐτὸς ρύσεται σε ἐκ παγίδος θηρευτών, καὶ ἀπὸ λόγου ταραχώδους. Παγίδες τῶν αἰσθη- τῶν ἐχθρῶν τῶν θηρευόντων τὰ σώματα τῶν ἀν θρώπων αἱ ἐνέδραι καὶ οἱ λόχοι. Τῶν δὲ νοητῶν τῶν θηρευόντων τὰς ψυχὰς αἱ πρὸς τὰ φαῦλα συμβουλαί, αἱ ἐπιθυμίαι, καὶ αἱ διὰ τῶν παθῶν ἐπιβουλαί· τὸν δὲ ταραχώδη λόγον ἐπηρεαστικόν λόγον ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος, τουτέστι, συκοφαν- τικόν· ταράσσει γὰρ τὴν ψυχὴν τοῦ συκοφαντου- μένου. Επέστρεψε δὲ τὸν λόγον ὁ προφήτης πρὸς τὸν τοιοῦτον ἄνθρωπον, δηλονότι τὸν κατοικοῦντα ἐν τῇ βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, και παραθαρρύνει αὐτόν. Ἐν τοῖς μεταφρένοις αὐτοῦ ἐπισκιάσει σοι. Προασπιεί σου. Μεταφορικὸς δὲ ὁ λόγος. Ο γὰρ COMMENT. IN PSALMOS. A versae actiones sunt, quæ pcr manus fiunt, ct quas dirigi precamur, ne declinent a rectitudine, hoc est, a decoro. Per opus autem manuum sin- gulari numero, quidam speciatim significari di- xerunt eleemosynam, cujus separatim, et quasi quodam cum honore meminisse Prophetam dicunt, veluti præcipuum quoddam opus sit, et Deo ma- xime gratum. Non tantum autem ille dicitur mi- sericors, qui largitur, sed etiam qui compatitur. Nam ab iis qui nullas habent facultates, sola pe - titur compassio et consolatio. Alii per manuum) - quidem opera, varia factivæ virtutis opera intet. lexerunt. Manus enim persæpe pro hujusmodi virtute accipiuntur. Per opus autem manuum singulari sermone, ipsam contemplationem, veluti quid in sua specie magis uniforme. Nam et ma- nus certo quodam modo pro ipso etiam capiuntur intellectu eo quod per ipsum, veluti quibus- dam manibus, anima nostra dirigatur ad virtutes, et ducatur ad Deum. B C Psalmus ipsi Darid sine inscriptione. PSALMUS XC. De Psalmis, qui inscriptionem nullam habent, dictum est in Proœmio operis. Docemur autem hoc Psalmo, quantæ et quam incomparabiles sint illius spei vires, quæ in Deo est. VERS. 1. Qui habitat in adjutorio Altissimi, in protectione Dei cali commorabitur. ille, qui divino auxilio ita utitur, veluti habitatione quadam, aut domo, hoc est, ille qui extra hoc divinum auxi- lium non moratur, sed in eo solum confdit, in custodia atque in protectione Dei servabitur, hoc est, protegetur a Deo. Deum autem coli dixit, ut Dominum. Quod si cœli Dominus est, claruin est quod et terræ et cæterorum omnium est Deus. Per auxilium autem, semper adjutorium Altissimi. divinorum mandatorum legem intellige, quam in auxilium hominibus dedit contra dæmones. VERS. 2. Dicet Domino : Adjutor meus es tu, et refugium meum. Is dicet Domino magna cum li- bertate Domine, tu es adjutor meus, et tu solus es refugium meum. Deus meus, sperabo in eum. Nec tantum ad ipsum Deum secum ipse ita dicet, sed coram aliis atte- stabitur fidem hanc suam, dicens: Hic est Deus meus, et sperabo in eum. VERS. 3. Quoniam ipse eripiet te de laqueo venan · tium, et a verbo perturbationum. Laquei nobis ten- duntur tam avisibilibus, quam ab inoisibilibus inimi- cis. Hujus quippe mundi hostes, qui humana venantur corpora, laqueos tendere dicuntur, cum insidias parant. Intellectuales autem hostes, qui non corpora venantur, sed animas, laqueos adversus nos struunt, cum aut prava suggerunt consilia, aut ad concu- piscentias nos atque ad passiones incitant. Sym- machus pro verbo perturbationis, calumniarum D PATROL, GR. CXXVIII. sermonem reddit; perturbant enim animanı calum- niæ. Convertit autem Propheta sermonein suum ad hujusmodi hominem, qui in Dei adjutorio ha- bitat, viresque atque animum præstans, confidere cum jubet, dicens : Vers. 4. Scapulis suis obumbrabit tibi. Hoc est, proteget te. Est autem hic sermo methaphoricus.
13β From the fruit of your works the earth will be satiated. The animals from the earth, namely, the animals on the earth. The fruits of God’s work, are all fruits, not only as being brought about by God’s decree, but also as the [places] bring- ing them forth having been made by God. Some, understanding the previous verse about the mountains alone, take the present verse about the rest of the earth, that it will be watered by the fruit of your works, saying that the rain was here called the fruit of his works, as the fruit of his divine designs in accordance with which he makes the clouds. He then also adds the usefulness of the rains.
PG 128:1025α Ὁ ἐξανατέλλων χόρτον τοῖς κτήνεσι καὶ χλόην τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων. Χόρτον μέν τινές φασι, τὸν ἐν τοῖς ἀγεωργήτοις τόποις φυόμενον, χλόην δὲ, τὴν ἐν τοῖς γεωργουμένοις, ὧν τὸν μὲν τοῖς ἐλευθέροις κτήνεσιν ἀπονενεμῆσθαι, τοῖς ποηφάγοις, τὸν δὲ τοῖς δουλεύουσι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, οἷον βουσὶν, ἵπποις, ὄνοις, προβάτοις, αἰξὶ, καὶ τοῖς τοιούτοις, ἅπερ ὁμοῦ πάντα, δουλείαν τῶν ἀνθρώπων, ὡς δουλεύοντα, προσαγορευθῆναι. Τινὲς δὲ πάλιν, ἑτέρως ἡρμήνευσαν, χόρτον μὲν νοήσαντες, τὸν μὴ φέροντα καρπὸν χρήσιμον εἰς βρῶσιν ἀνθρώπου, χλόην δὲ, τὴν καρποφοροῦσαν εὔχρηστον· κἀκεῖνον μὲν ἐξανατέλλεσθαι τοῖς κτήνεσι, ταύτην δὲ τοῖς ἀνθρώποις· τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ὡς τῆς γῆς δουλευούσης τοῖς ἀνθρώποις, δι’ οὓς καὶ γέγονε.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
14α Who causes grass to spring up for the herds and green shoots for the service of men. Some say ‘grass’ is that which grows in uncultivated places, and ‘green shoots’ that in cul- tivated places, of which the one is allocated to the free-roaming grass-eating herds and the other to those serving the race of men, namely, cattle, horses, donkeys, sheep, goats, and such- like, all of which together are called ‘service of men’ as serving them. Others again interpreted in a different way, having understood ‘grass’ as that not bearing fruit useful for consumption by man, and ‘green shoots’ as that which bears a useful fruit. And the former springs up for the herds, the latter for men; ‘for the service of men’ as the earth working for men for whom it was made.
β Τοῦ ἐξαγαγεῖν ἄρτον ἐκ τῆς γῆς. Χορτασθήσεται, φησὶν, ἡ γῆ, ἕνεκα τοῦ ἐξαγαγεῖν ἄρτον ἐξ αὐτῆς, ἀπὸ τοῦ σίτου κατασκευαζόμενον.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
14β So as to bring out bread from the earth. The earth, he says, will be satiated for the sake of bringing bread out of it, being made from grain.
α Καὶ οἶνος εὐφραίνει καρδίαν ἀνθρώπου. Καὶ ὁ οἶνος, καρπὸς τῆς γῆς ὢν, καὶ ἐξ αὐτῆς ἀναδιδόμενος, εὐφραίνει καρδίαν ἀνθρώπου, θεραπεύων καὶ ἀνιεὶς αὐτήν.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
15α And wine gladdens man’s heart. And wine, being a fruit of the earth, and being given forth from it, gladdens man’s heart, healing and relaxing it.
β Τοῦ ἱλαρῦναι πρόσωπον ἐν ἐλαίῳ. Καὶ ἕνεκα πάλιν τοῦ ἁπαλῦναι καὶ φαιδρῦναι, ἐν ἐλαίῳ γεωργουμένῳ ἀπὸ φυτοῦ αὐτῆς, πρόσωπον ἀνθρώπου σκληραγωγηθέν.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
15β So as to brighten the face with oil. And once again for the sake of making the face of man, hardened with labour tender and bright, with oil cultivated from a plant of the earth.
γ Καὶ ἄρτος καρδίαν ἀνθρώπου στηρίζει. Ὁ μὲν οἶνος εὐφραίνει αὐτὴν, οὗτος δὲ δυναμοῖ κεκμηκυῖαν, καρπὸς ὢν καὶ αὐτὸς τῆς γῆς· πάντων γὰρ ἔθετο πρόνοιαν ὁ Δημιουργὸς, καὶ ἀλόγων καὶ λογικῶν, χορτάζων τὴν γῆν, ἵνα, πιανθεῖσα, τούτοις ἀνήσει τὰ ἐπιτήδεια.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
15γ And bread to uphold man’s heart. Wine gladdens it, and bread strengthens it when exhausted, it also being a fruit of the earth; for the Creator made provision for all, both irrational and rational, satiating the earth so that, made rich, it will send up the requisites for each.
α Χορτασθήσεται τὰ ξύλα τοῦ πεδίου. Ἀρδευθήσεται, πιανθήσεται τὰ φυτὰ τῆς γῆς, τὰ παντοῖα δένδρα.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
16α The trees of the plain will be given their fill. They will be watered, the plants of the earth, the trees of all kind, will be fattened.
β Aἱ κέδροι τοῦ Λιβάνου, ἃς ἐφύτευσας. Διὰ τούτων, ὡς ἐπισημοτέρων, πάσας ὑποδηλοῖ. Ἐφύτευσας δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀνῆκας προστάγματι.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
16β The cedars of Lebanon that you planted. By these, as the most distinguished, he implies all cedars. ‘You planted’, in the sense of, you sent up by your decree.
α Ἐκεῖ στρουθία ἐννοσσεύσουσιν. Ἐν τοῖς φυτοῖς, ἐν τοῖς δένδροις, ἐν ταῖς κέδροις. Διὰ δὲ τῶν στρουθίων, καὶ τἄλλα νόησον ὄρνεα. Οὐ μόνον γὰρ ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ τοῖς ὀρνέοις χρήσιμος ἡ ἀνάδοσις τῶν δένδρων.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
17α There sparrows will nest. In the plants, in the trees, in the cedars. By the sparrows, understand also the other birds. For the sprouting of the trees is useful not just for men, but also for the birds.
β Τοῦ ἐρωδιοῦ ἡ κατοικία ἡγεῖται αὐτῶν. Ἐρωδιὸς, εἶδος ὀρνέου, πρώτου πηγνύντος τὴν καλιάν.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
17β The heron’s home is first among them. The heron is a kind of bird, first in setting up its nest.
18 Ὄρη τὰ ὑψηλὰ ταῖς ἐλάφοις, πέτρα καταφυγὴ τοῖς λαγωοῖς. Ὅρα καὶ τῶν ὑψηλῶν ὀρέων καὶ τῶν πετρῶν τὸ χρήσιμον· πάντων γὰρ, ὡς εἴρηται, προνοεῖται, μέχρι καὶ τῶν σμικροτάτων ζῴων, ὁ Κτίστης. Εἰ γὰρ μὴ τὰ ὄρη μηδὲ αἱ πέτραι γεγόνασιν, ἐπέλειψαν ἂν πάλαι τὰ ῥηθέντα γένη τῶν ζῴων, ὑπὸ τῶν σαρκοφάγων ἐκδαπανηθέντα.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
18 The high mountains for the deer, the rock a refuge for the hares. Observe the usefulness of the high mountains and the rocks, for as has been said, the Cre- ator provides for all, even to the very smallest of animals. For if neither the mountains or the rocks had been made, the above-mentioned kinds of animals would long have disappeared, having been consumed by the carnivorous animals.
α Ἐποίησε σελήνην εἰς καιρούς. Τοὺς τῆς νυκτὸς δηλονότι· τὴν σελήνην γὰρ καὶ τοὺς ἀστέρας εἰς ἐξουσίαν τῆς νυκτὸς, ἐπὶ τῷ φωτίζειν αὐτήν.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
19α He made the moon for times. The times of the night, that is, the moon and the stars to rule the night, by illuminating it.
β Ὁ ἥλιος ἔγνω τὴν δύσιν αὐτοῦ. Ἔγνω ταύτην, οὐχ ὡς ἔμψυχος, ἀλλὰ κατὰ τὸν θεῖον ὅρον, ὃν οὐχ ὑπερβαίνει, καθάπερ τις λογικὸς, εἰδὼς τὸ προστεταγμένον. Μεταφορικὸν δὲ τὸ, ἔγνω· δηλοῖ δὲ τὸ, ἐνεργεῖ, ἢ τὸ, ἀσπάζεται.τον, εἴτουν ἀποκρύπτει τοῖς ὀπισθίοις αὐτοῦ μέρεσι· μετάφρενα δὲ ὁ μεταξὺ τῶν ὤμων τόπο;, ἔν τινες νῶτα καλοῦσι. Μετάφρενα δὲ τοῦ Θεοῦ ἡ φρουρη τικὴ αὐτοῦ δύναμις. Η αὐτὴ δὲ καὶ πτέρυγες Θεού. Α προπολεμῶν τινος, πρὸ αὐτοῦ ἑστὼς, σκιάζει τον Καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς. — Ελ πιεὶς ἀντὶ τοῦ, θαῤῥήσεις, δίκην νεοσσοῦ. *Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ.—Οπλφ, ἀντὶ τοῦ, δίκην ὅπλου - λέγει δὲ ὅτι, Ἐὰν ἔχῃς ἀλή θειαν, αὕτη δίκην ὅπλου κυκλώσει σε, τουτέστι πανταχόθεν σε φρουρήσει. Ορα δὲ καὶ τῆς ἀληθείας ἐγκώμιον· τοῦ Θεοῦ γὰρ ταύτην εἶπεν, ὡς οἰκείαν αὐτῷ. Εἰ γὰρ τὸ ψεῦδος οἰκεῖον τῷ δαίμονι, δήλον ὡς αὕτη τοὐναντίον ἐστίν. Ἔκι δὲ καὶ ἄλλως εἰπεῖν· ὅτι Ω, ὅπλῳ, δηλαδὴ τῷ σταυρῷ, κυκλώσει καὶ φρου ρήσει σε ὁ Χριστὸς, ὅς ἐστιν ἀλήθεια τοῦ Πατρός· Ο εωρακώς γὰρ, φησίν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πα τέρα. Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινου. Επάγο μένου εἴτε ἐκ δαιμόνων εἴτε ἐξ ἀνθρώπων. Ἀπὸ βέλους πετομένου ημέρας. Αφιεμένου ὁμοίως. Αφίενται γὰρ ἐξ ἀνθρώπων τὰ αἰσθητά, ἐκ δὲ τῶν δαιμόνων τὰ τῶν παθῶν βέλη. ᾿Απὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου. Εν σκότει διαπορεύεται κλέπτης, ἐπίβουλος, ἐμπρηστής, πορνεία, μοιχεία, δαίμων, καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινού. Σύμπτωμά ἐστι πᾶν ἀπροσδοκήτως συμβαίνον ἀδού λητον. Δαιμόνιον δὲ μεσημβρινὸν οἱ μὲν τὸν τῆς ακηδίας εἶπον δαίμονα, τότε μᾶλλον ἐπιτιθέμενον, οἱ δὲ τὸν τῶν αἰσχρῶν λογισμῶν, οἱ δὲ τὸν τῆς ἀκο- λασίας· καὶ οὗται γάρ, βαρυνομένης τῆς γαστρός, ἐπανίστανται τοῖς ἀνθρώποις. - Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς · Κλίτος ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. ἐπεὶ τὸ μέρος ἁπλῶς· νῦν δὲ τὸ ἀριστερὸν ἁπλῶς αἰνίττεται· λέγων ὅτι Κατοικοῦντός σου ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ὡς προείρηται, πετεῖται ἐκ μὲν τοῦ ἀριστεροῦ μέρους σου χιλιὰς βελῶν, ἐκ δὲ τοῦ δεξιοῦ μυριάς· σοῦ δὲ οὐχ ἄψεται. Κατὰ δὲ ὑψηλοτέρας θεωρίας φησὶν ὁ λόγος, ὅτι Τοξευθήτῃ μὲν πολλά, καὶ ἐκ τῶν ἀριστερῶν, πλεῖον δὲ ἐκ τῶν δεξιῶν. δ' ἂν ἀριστερὰ μὲν, ὅταν φανεροῖς πάθεσιν ἡ Εἶεν τις τοξευόμενος, δεξιὰ δὲ, ὅταν ἐπικρυπτομένοις. Εἰδὼς γὰρ ὁ ἐχθρὸς, ὅτι πολλοὶ γυμνὴν τὴν ἐμπαθῆ συμβουλὴν οὐ παραδέχονται, άρχεται μὲν ἀπὸ χρησ στοῦ, τελευτῇ δὲ εἰς πονηρόν, EUTRYMI ZIGABENI Nam qui pugnat pro aliquo, stare ante cum solet, atque hoe pacto illum tegit, atque obumbrat tergoribus suis. Scapulæ enim ille partes dicun- tur, quæ inter medios sunt humeros. Dei igitur scapulæ pro ea accipiuntur potentia, qua conser- vare nos solet ac tueri : quam potentiam, alio ctiam nomine, alas Dei appellavit, dicens : Et sub alis ejus sperabis. Pro, confides, instar pulli scilicet. VERS. 5. Sculo circumdabit le veritas ejus. Sculo pro, instar scuti. Sensus est : Si tecum veritatem kabueris, ipsa te scuti instar circumdabit, et ex omni undique parte custodiet. Hujus igitur virtu- tis laudes considera, quantæ sint, cum illam Dei esse dixerit, veluti ei familiarem ac domesticam. Jure autem veritas Dei esse dicitur, quia si men- dacium dæmoni ut quid proprium ascribitur, me- rito veritas Deo ut quid proprium applicatur. Possumus et aliter dicere: Scuto, hoc est, cruce circumdabit et custodiet te Christus, qui veritas est Patris : Qui vidit enim, inquit, me, vidit et Patrem meum". Non timebis a limore nocturno. Sive a dæmo- nibus, sive ab hominibus hic timor infera- 145. Vers. 6. A sagitta volante in die. A quocunque ea sagitta immissa sit. Immittuntur autem sagittar, materiales quidem ab hominibus, intellectuales vero a dæmonibus, quæ passionibus suis animam vulnerant. A re perambulante in tenebris. In tenebris au11- bulant fur, insidiator, incendiarius, fornicatio, adulterium, dæmon, et alia bujusmodi. Ab occursu et dæmonio meridiano. Quodcunque easu, inopinate aut involuntarie contingens, oc- cursus dici potest. Per dzmonium vero meridia. mura, aliqui acediæ denonem dixerunt, eo quod ilo tempore magis nos aggredi soleat. Aliqui vero dæn:onem illum qui turpibus cogitationibus præcest atque incontinentiæ; ingravescente enim ventre, vchementias insurgit, et in animas homi ham grassatur. VERS. 7. Cadent a latere tue mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non appropin- quabit. Dictio latere, tametsi indefinite sit posita, hoc tamen loco sinistram partem significa'. Si habitaveris, inquit, in Altissimi auxilio, cadent quidem a sinistra tui parte mille sagittæ, a dextra autem decem millia, et nihilominus te non attingent. Altius tamen contemplando, alius potest his verbis sensus accommodarl: Tu, inquit, multis quidem sagittis, a sinistra parte impeteris, sed multo pluribus a dextra. Sinistram autem in- telligere possumus tunc dici, quando apertis quis ac manifestis passionum `jaculis impetitur, dexte- ram vero, quando ab occultis. Sciens autem ini- micus quod multi pravas ejus suggestiones non * Joan, xiv. 9. B C D - Flεν suscipiunt, quibus ipse in aperto ac palam eus
19β The sun knew its setting. It knew this not as being animate, but in accordance with the divine decree that it does not transgress, just as some rational being, knowing what has been commanded. The ‘knew’ is metaphorical, and denotes ‘enacts’, or ‘embraces’.
PG 128:1027α Ἔθου σκότος, καὶ ἐγένετο νύξ. Ὥρισας σκότος παρυφιστάμενον, ὑποχωροῦντος τοῦ ἡμερινοῦ καὶ ἡλιακοῦ φωτὸς, καὶ ἐγένετο νύξ· Καὶ τὸ σκότος γὰρ, φησὶν, ἐκάλεσε νύκτα.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
20α You ordained darkness and it became night. You ordained co-related darkness, when the light of the day and of the sun withdraws, and night came to pass, for it is written, And the darkness he called night.
β Ἐν αὐτῇ διελεύσονται πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ. Σκόπει καὶ τῆς νυκτὸς τὸ χρήσιμον. Οὐ μόνον | γὰρ τοῖς ἀνθρώποις ἀνάπαυσιν ἐπάγει καὶ παραλαβοῦσα κεκμηκότας τοῖς μεθημερινοῖς πόνοις ἀκμαίους αὖθις ἐργάζεται, ἀλλὰ καὶ τοῖς θηρίοις παῤῥησίαν εἰς τὸ βαδίζειν χαρίζεται.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
20β In it all the beasts of the forest will go about. Note the usefulness of the night. Not only does it bring rest to men and having received them exhausted from their labours by day restores them to their prime, but it also gives bold- ness to the wild beasts to move.
21 Σκύμνοι ὠρυόμενοι τοῦ ἁρπάσαι καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς. Σκύμνοι λεόντων ὠρυόμενοι χάριν τοῦ ἁρπάσαι καὶ πορίσασθαι βρῶσιν ἑαυτοῖς, παρὰ τῷ Θεῷ οὖσαν, ἢ παρὰ τοῦ Θεοῦ χορηγουμένην· ἐκεῖθεν γὰρ ἡ τροφὴ πᾶσι τοῖς ζῴοις· Ὁ διδοὺς γὰρ, φησὶ, τροφὴν πάσῃ σαρκί· ἢ καὶ ζητῆσαι παρὰ τοῦ Θεοῦ. Πολλοὶ γὰρ πολλάκις πολλὰ τῶν ζῴων εἶδον, ἐν καιρῷ λιμοῦ καὶ δίψης, ἀνατεινόμενα πρὸς τὸν οὐρανὸν καὶ ἀποῤῥήτῳ λόγῳ τὸν Ποιητὴν ἐπικαλούμενα.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
21 Young lions roaring to seize and to seek with God food for themselves. Lion cubs roaring for the sake of capturing and acquiring for themselves food, which is with God or provided by God, for thence comes food for all animals, for its is written, Who gives food to all flesh; or else to seek from God. For many people have many times seen many animals at a time of famine and drought stretching out towards heaven and invoking their Maker with unspoken entreaty.
22 Ἀνέτειλεν ὁ ἥλιος καὶ συνήχθησαν, καὶ εἰς τὰς μάνδρας αὐτῶν κοιτασθήσονται. Φυσικῶς εἰδότα τὸν ἀποκεκληρωμένον αὐτοῖς εἰς τὸ διοδεύειν καιρόν.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
22 The sun arose and they gathered together and in their dens they will lie down. Knowing in a natural way the time allotted them for going about.
α Ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐπὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ. Τῆς ἡμέρας αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἡμέροις ζῴοις ἀπονεμηθείσης, ἵνα μὴ τὰ ἄγρια καὶ τὰ ἥμερα συνιόντα, λύμην ἀλλήλοις ἐργάζωνται.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
23α Man will go out to his work. The day having been assigned to him and to the tame animals, lest with the savage and the tame being together they bring destruction on one another.
β Καὶ ἐπὶ τὴν ἐργασίαν αὐτοῦ ἕως ἑσπέρας.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
23β And to his labour until evening.
Ἔργον καὶ ἐργασίαν, ἐκ παραλλήλου τὸ αὐτὸ καλεῖ. Εἶτα μεταξὺ τῶν λόγων ἐκπλαγεὶς, ἀνεβόησεν·σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
He calls work and labour the same thing in parallel. Then struck with wonder in the middle of his discourse he cried out:
α Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε. Λίαν ἐθαυμαστώθησαν, ἄλλου πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντος, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλήρωσιν.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
24α How your works have been magnified, O Lord. They have become exceedingly marvellous, one thing being well adjusted towards anoth- er, and all towards all, for the completion of one world.
β Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. Οὐδὲ τοῦ σμικροτάτου μάτην καὶ περιττῶς γεγονότος, ἀλλὰ πάντων λόγους ἐχόντων, δι’ οὓς παρήχθησαν, εἰ καὶ ἡμῖν τέως ἀκαταλήπτους.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
24β You have made all things in wisdom. Not even the smallest has come about without reason and superfluously, but all having the reasons for which they were produced, even if they are as yet incomprehensible to us.
γ Ἐπληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Ἐπληρώθη τῶν κτισμάτων σου.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
24γ The earth has been filled with your creation. It has been filled with the things you have made.
α Αὕτη ἡ θάλασσα ἡ μεγάλη καὶ εὐρύχωρος. Καὶ αὕτη ἡ θάλασσα.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
25α This sea, great and expansive. And the sea itself.
β Ἐκεῖ ἑρπετὰ ὧν οὐκ ἔστιν ἀριθμός. Ἐν αὐτῇ νηκτὰ ἀναρίθμητα.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
25β There move creeping things of which there is no number. In it are innumerable swimming creatures.
γ Ζῷα μικρὰ μετὰ μεγάλων. Τοῦτο δῆλον.σκουσιν. Αναγωγικῶς δὲ, διὰ τῆς ἐπιβάσεως και καταπατήσεως τῶν ἄγαν ἰσβόλων καὶ σαρκοβόρων θηρίων τὴν ἐπικράτειαν πάσης πονηρίας καὶ βλά 6ης ηνίξατο. Νοηθείη δ' ἂν ἀσπὶς μὲν ἡ διαβολή ο καὶ αὕτη γὰρ τὸν ἐναποπτύει τοῖς ὠσὶ τῶν ἀνθρώ- πων· βασιλίσκος δὲ ἡ βασκανία· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἔχει τὴν λύμην, οὕτω καὶ αὕτη διὰ τῶν ὀφθαλμῶν λυμαίνεται. Λέων δὲ ἡ ὠμότης δράκων δὲ ὁ θυμὸς διὰ τὸ θερμόν τε καὶ ὀξὺ καὶ δραστήριον, & πάντα καταπατήσει ὁ δίκαιος, καὶ ὑφ᾽ ὧν οὐδὲ ὅλως βλαβήσεται. Λέγεται δὲ ὁ δαίμων ἀσπὶς, καὶ βασιλίσκος, καὶ λέων καὶ δράκων, ὡς τὰς λύμας τούτων φέρων ἐν ἑαυτῷ. Α πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐξέβη, καθὼς οἱ ἱστορίαι διέπε Ο "Οτι ἐπ' ἐμὲ ἤλπισε, καὶ ῥύσομαι αὐτόν. Επει μεγάλα καὶ μικροῦ ἄπιστα ἐπηγγείλατο, καταπατεῖν τα χαλεπώτατα τῶν θηρίων καὶ μηδὲν ἐκεῖθεν βλά- πτεσθαι, εἰσάγει τὸν Θεὸν αὐτὸν βεβαιοῦντα τὰ εἶν ρημένα καὶ διδάσκοντα, τίς ὁ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος καρπός. Επ' ἐμὲ, φησὶν, ἤλπισεν ὁ τοιοῦτος, καὶ λοιπὸν ἐγὼ φύσομαι αὐτὸν ἐκ παντός κινδύνου. Σκεπάσω αὐτὸν, ὅτι ἔγνω τὸ ὄνομά μου. Ορε πῶς εἶπε τὸ ὄνομά μου. Τὴν γὰρ φύσιν αὐτοῦ οὐδεὶς τῶν ἁπάντων ἐννοῆσαι δύναται. Γινώσκει δὲ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ οὐχ ὁ ἁπλῶς γινώσκων ὅτι οὗτος Θεός, ἀλλ' ὁ ἀξίως αὐτῷ προσφερόμενος. Κεκράξεται πρός με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ Διότι οὐδὲν ζητήσει ἀνάξιον τοῦ Θεοῦ καὶ ἑαυτοῦ. Μετ' αὐτοῦ εἰμι ἐν θλίψει. Ἐν παντὶ πειρασμῷ, ὡς μετὰ τῶν τριῶν παίδων, ὡς μετὰ τῶν μαρτύ ρων ὕστερον. Εξελοῦμαι αὐτόν. Εκ πάσης ἀνάγκης· ζήτει ἐν τῷ λς' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Καὶ οὐκ εἶδον δί- καιον ἐγκαταλελειμμένον· καὶ τοῦ, Ο Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ. Καὶ δοξάσω αὐτόν. Οὐ μόνον ἐξελοῦμαι, ἀλλ καὶ περιφανῆ ποιήσω διὰ τὴν οἰκείωσιν. Μακρότητος ἡμερῶν ἐμπλήσω αὐτόν. Είγε ταύ την ζητήσει. "Η μακρότητα ἡμερῶν λέγει τὴν αἰώ νιον ζωήν, διότι μία ἐστὶν ἡμέρα ἐκείνη, μακρότης ἡμερῶν ὀνομαζομένη διὰ τὸ ἀκατάλυτόν τε καὶ ἀδιάδοχον. Αδιάφορος δὲ ἐνταῦθα ἡ τοῦ ἐμπλήσω σύνταξης. Καὶ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. Την παρ' ἐμοῦ σωτηρίαν, ὅτι δύναμαι σώζειν εἰς ἐμὲ ἐλπί ζοντα. Ψαλμὸς ᾠδῆς εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Τί μέν ἐστι Ψαλμὸς ᾠδῆς, προείρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου. Εστι δὲ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀνώνυμος μὲν, οὐκ ἀνεπίγραφος δέ. "Ονομα μὲν οὔτε τοῦ Δαβὶδ οὔτε τινός τῶν ἀρχῳδῶν ἐμφέ- ρει διὰ τὰ παρὰ πάντων κοινή τότε μελωδεῖσθαι. 9:3 EUTHYMII ZIGABENI sicuti legimus accidisse nuit's sanctorum. Jusia anagogicum vero sensum, per ascensum hunc, et per conculcationem venenatorum atque immitium animalium, potentiam illam intellige sanctis da- lam, adversus omnes malignitates et nocumenta ; per aspidem vero, calumniæ vitium intelligere possumus, eo quod more aspidis in aures homi- num venenum immittat ; et per basiliscum, invidia'n, quæ quasi basiliscus, perniciem ac virus in oculis gestat: leonem etiam pro crudelitate ac sævitia intelligere omnibus facillimum est; draconemque pro indignatione, ob summam nimirum illius vehementiam atque efficaciam. Hæc igitur omnia justus conculcabit, et minime ab eis lædetur. Ad hæc omnia addamus, quod damon dici potest illorum vitia in seipso solus complectatur. aspis, basiliscus, leo, et draco, veluti, qui omnia VERS. 14. Quoniam in me speravit, liberabo eum. B Quoniam magna ac fere incredibilia Propheta ei pollicitus est, qui in Deo speraverit, quod concul- caturus nimirum sit sævissimas atque immanis- s.mas feras, et nullam illinc ipse lesionem rela- turus, introdueit deinceps Deum ipsum ea confir- mantem, quæ dicta sunt, et docentem, quisnam fructus sit spei illius, quæ in Deo collocatur. In' ego illum a quocunque cripiam p "icu!o. Protegam eum, quoniam cognovit nomen meum. Vide quomodo dixit nomen meum. Naturam enim divinam nullus potest intelligere. Ille autem Dei nomen cognoscere dicitur, non qui tantum illum Deum esse cognoscit, sed is qui se illi virtute ac poribus dignum offert. Vas. 15. Clamabit ad me, et ego exaudiam eum. («a nihil seipso, aut Deo indignum petit. Cum ipso sum in tribulatione. In omni tentatione, Bt olim adfui tribus pueris, et postea omnibus aliis martyribus. Eripiam euin. Ex omni augustin. Vide in peal- no xxxvi, ibi : Non vidi justum derelictum. Item iLi : Dominus non derelinquet eum in manus ejus. Et glorificabo eum. Non tantum eripiam, sed insignem ac clarum reddam, ob summam illius in me benevolentiam. VERS. 16. Longitudine dierum repleto eum. Si hanc a me longitudinem perquisiverit. Vel, per longitudinem dierum, æternam vitam intelligit, quæ et una dies est, et longitudo dierum dicitur, eo quod nunquam cesset, et successiones non habeat. Et ostendam illi salutare meum. Salutem, quæ a me est, quod scilicet salvare omues possum, qui in me sperant. Psalmus cantici in diem sabbati. PSALMUS XCI. Quid sit Psalmus cantici in Procemio operis dictum est. Et hic quidem psalmus auctoris et cantoris caret nomine. Nullam enim nomen habet aut David, aut alicujus cantorum principis: quia scilicet ab omnibus, communi choro, fuit deca- C D me, inquit, hujusmodi homo speravit, cæterum
25γ Animals small and great. This is clear.
PG 128:1029α Ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύεται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δηλονότι.Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
26α There ships ply their course. In the sea, that is to say.
β Δράκων οὗτος, ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. Καὶ ὁ δράκων οὗτος, ἤτοι τὸ κῆτος, ὃν ἔκτισας ἐνσκιρτᾶν αὐτῷ, φημὶ δὴ τῷ ὕδατι. Δράκοντα δὲ τὸ κῆτος ὠνόμασεν, ὡς ὑπερμεγεθέστατον ἐν τοῖς ἐναλίοις, ὥσπερ αὖ καὶ ὁ δράκων ἐν τοῖς χερσαίοις.Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
26β This dragon that you fashioned to make play in it. And this dragon, that is, the whale, that you made to sport in it, namely, in the water. He the whale a ‘dragon’ as by far the largest among sea creatures as again the dragon is among land animals.
27 Πάντα πρὸς σὲ προσδοκῶσι δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτῶν εἰς εὔκαιρον. α διαπορεύεται MPC[T] : διαπορεύονται BFV[Ra].Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
27 All look to you to give them their food at due time.
Πάντα τὰ ζῷα εἰς σὲ ἐλπίζουσιν, ἀλλὰ τὰ ἄλογα, φυσικῷ τινι λόγῳ, καθὼς ἀνωτέρω δεδήλωται, ἔνθα τὸ, Καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς. Προσδοκῶσι δὲ δοῦναι αὐτοῖς τὴν τροφὴν αὐτῶν ἐν καιρῷ χρείας.Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
All the animals hope in you, but the irrational ones in some natural way as was stated above at the verse, And to seek with God food for themselves. They look to give them their food at time of need.
α Δόντος σου αὐτοῖς συλλέξουσι. Τὴν τροφήν.Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
28α When you have given them they will gather. The food.
β Ἀνοίξαντός σου τὴν χεῖρα τὰ σύμπαντα πλησθήσεται χρηστότητος. Χεῖρα μὲν λέγει, τὴν χορηγὸν δύναμιν, χρηστότητα δὲ, τὴν πρόνοιαν.Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
28β When you have opened your hand all will be filled with goodness. ‘Hand’ is what he calls the power of bestowing and ‘goodness’ his providence.
α Ἀποστρέψαντος δέ σου τὸ πρόσωπον ταραχθήσονται. Πρόσωπον, τὴν ἐπισκοπήν.Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
29α But when you have turned away your face they will be troubled. ‘Face’, your oversight.
β Ἀντανελεῖς τὸ πνεῦμα αὐτῶν, καὶ ἐκλείψουσι καὶ εἰς τὸν χοῦν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. Ἀφελεῖς τὴν ψυχὴν αὐτῶν, καὶ ἀποθανοῦνται, καὶ εἰς τὴν γῆν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν ἀναλυόμενοι, ἀφ’ ἧς ἐλήφθησαν· περὶ τῶν ἀνθρώπων δὲ ὁ λόγος.Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
29β You will take back their spirit and they will cease to be and will turn back to their dust. You will take away their soul and they will die and being dissolved they will return to their earth from which they were taken. The verse is about mankind.
α Ἐξαποστελεῖς τὸ πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσονται. Tὸ Πνεῦμά σου τὸ ζωοποιὸν, καὶ κτισθήσονται ἐκ γῆς ἀνιστάμενοι, ἢ τὸ Πνεῦμά σου, τὸ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ἐπιφοιτῶν, καὶ κτισθήσονται εἰς καινὴν κτίσιν, εἰς νέον λαὸν, ὡς νοεῖσθαι τὸ μὲν περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, τὸ δὲ περὶ τῆς ἐκ βαπτίσματος παλιγγενεσίας.Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
30α You will send forth your spirit and they will be created. Your life-giving Spirit and they will be created being raised up from the earth, or else your Spirit which visits through holy baptism, and they will be created as a new creation, as a new people, so as to be understood on the one hand as about the resurrection from the dead and on the other hand as about the regeneration from baptism.
β Καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς. Tὸ κάλλος τῆς γῆς, ὅπερ εἰσὶν οἱ ἄνθρωποι. Καὶ | ἄλλως δε, ἡ γῆ ἀπαλλαγήσεται τῆς φθορᾶς, κατὰ τὸν Ἀπόστολον.Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
30β And you will renew the face of the earth. The beauty of the earth, which is mankind. And in a different way, the earth will be freed from corruption according to the Apostle.
α Ἤτω ἡ δόξα Κυρίου εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦ τὰ μὲν τῶν εἰρημένων ποιήσαντος, τὰ δὲ ποιοῦντος, τὰ δὲ ποιήσοντος.Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
31α Let the glory of the Lord be to the ages. Who of the things mentioned has done some, is doing others and will do yet others.
β Εὐφρανθήσεται Κύριος ἐπὶ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ. Τοῖς διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ κατορθωθησομένοις, ἢ τοῖς διὰ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου. β πλησθήσεται MSCB[RaB] : πλησθήσονται PAFHV[TRaA].Ἐπιγέγραπται δὲ, Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, ὡς μέν τινές φασιν, ὅτι τῷ Σαββάτῳ τοῦτον μόνον ἀπεκλήρωσεν ὁ Δαβὶδ χαριστήριον τῷ Θεῷ· καὶ τηνικαῦτα πάντες οἱ ἀρχῳδοί συνιόντες ᾄδον αὐτόν· ὡς δὲ λέγουσιν οἱ θεωρήσαντες ὑψηλότερον, εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀφορᾷ, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ διδάσκει· λέγω δὴ τὴν τῶν ἁμαρτω‐ λῶν τιμωρίαν καὶ τὴν τῶν δικαίων τιμήν. Ωσπερ γὰρ τὸ Σάββατον, κατάπαυσις ἑρμηνευόμενον, άρ- γίαν εἶχε παντὸς ἔργου βιωτικοῦ· οὕτω δὴ καὶ ἡμέρα ἐκείνη, κατάπαυσις οὖσα τοῦ παρόντος βίου, πάσης βιωτικῆς ἠλευθέρωται φροντίδος, καὶ Σάββατον ὀνομάζεται. ᾿Αγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ. Όντως Β ἀγαθὸν τὸ εὐχαριστεῖν Θεῷ. - Καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε· τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωὶ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλή θειάν σου κατὰ νύκτα. Καὶ ᾄδειν σοι χαριστήρια. Τινὲς δὲ οὕτως ἡρμήνευσαν, ὅτι ἀγαθὸν τὸ ἐξαγο- ρεύειν πρῶτον τῷ Θεῷ τὰς ἁμαρτίας, εἶτα ᾄδειν αὐτῷ, ἵνα καθαρά γένηται ή ψαλμῳδία. Εἰπὼν δὲ ἁπλῶς ὅτι ἀγαθὸν τόδε καὶ τόδε, εἶτα ἀφορίζει τῷ ἀγαθῷ τούτῳ πράγματι καὶ καιρούς, καί φησιν, ὅτι Αγαθόν ἐστιν ὥστε ἀναγγέλλειν, εἴτουν ἀναλογί- ζεσθαι καὶ ἐκφωνεῖν, τὸ πρωΐ μὲν, ἀρχομένης τῆς ἡμέρας, τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐλεήσας ἡμᾶς, οὐ σεισμῷ κατέχωσεν, οὐ πυρὶ κατέκαυσεν, οὐχ ὑδατι κατεβάπτισεν, οὐ θηρίοις, οὐ πολεμίοις, οὐ φονεῦσιν ἄλλοις παραδοθῆναι παρεχώρησεν· ἅπερ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις ὡς ἐπίπαν ἐν νυκτὶ πεφύκασι γίνεσθαι· καὶ τὸ μέγιστον, οὐκ ἐπιβουλευθῆναι παρὰ δαιμόνων εἴασε· κατὰ τὴν νύκτα δὲ ὁμοίως ἀναγγέλλειν τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ. 'Αλήθειαν δὲ τοῦ Θεοῦ νόησον ἐν- ταῦθα τὸ ἀλάθητον αὐτοῦ· ἵνα, τοῦτο ἀναγγέλο λοντες, κατὰ τὸν νυχτερινὸν καιρὸν, ὅτε μᾶλλον πως ήδονας σαρκὸς καὶ κακοβουλίας κινούμε θα, συστελλώμεθα, ὑπομιμνήσκοντες ἑαυτοὺς ὅτι οὐ λανθάνομεν αὐτὸν, εἴτι καὶ πράξομεν, ἢ μελετή σομεν. Δυνάμεθα δὲ λέγειν ὅτι διὰ τῆς πρωΐας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐνέφηνεν, ὡς ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. Εν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, μετ' ᾠδῆς, ἐν κι· θάρα. Τάς τε πέντε τοῦ σώματος αἰσθήσεις, καὶ τὰς πέντε τῆς ψυχῆς δυνάμεις, συμφώνους ἀλλήλαις ἀπεργασάμενοι, διὰ πασῶν τούτων άδοντες τῷ Κυ ρίῳ· ζήτει τὴν ἐξήγησιν του τρίτου στίχου, τοῦ λβ' ψαλμοῦ, σφόδρα τῷ παρόντι συνάδουσαν. "Οτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου· καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι. Ποίημα μὲν εἶπόν τινες καθολικῶς τὴν αἰσθητὴν κτῆσιν, ἔργα δὲ χειρῶν τὰ κατὰ μέρος τῆς τοιαύτης κτίσεως, ὧν ὁρῶν τὸ μέγεθος, τὸ κάλλος, τὴν ποικι λίαν, τὴν εὐαρμοστίαν, την χρησιμότητα καὶ εἴτι τοιοῦτον, ἐμοῦ καὶ ἰδίᾳ εὐφραίνομαι, καὶ ἔτι COMMENT. IN PSALMOS. A latus. Inscriptione tamen prorsus G C caret. Inscribitur enim : In diem Sabbati, ea ratione, ut quidam dicunt, quod beatus David, solis Sabbatis in gratiarum actionem, Deo canendum esse cum destinaverat. Tunc etenim omnes chororum prin- cipes una convenire solebant, ut eum canerent. Verum ii qui divina sublimius contemplantur, pertinere dicunt hunc psalmum ad futuri judicii diem, et de delinquentium penis, et justorum pr miis tractare; et quemadmodum Sabbati dies ab omni prorsus opere vacabat, ita illa futuri judicii dies, quæ requies est præsentis vitæ, ab omni mundana cura homines liberat; atque ideo juru Sabbatum, hoc est, requies appellatur. VERS. 2, 3. Bonum est confiteri Domino. Vere bonum est agere Deo gratias. Et psallere nomini tuo, 'Altissime, ut annuntiemus mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem. Et canere bonum est gratiarum actiones. Quidam ita exposuerunt quod bonum est counteri et annuntiare primum Deo peccata, deinde canere ei, ita ut psalmodia nostra, quæ ei canitur, munda ac pura sit. Et cum dixerit: Bonum est facere hoc atque illud, tunc demum buic bono operi »ptum atque idoneum etiam præſigit tempus, dicens quod bonum est, ut mane, hoc est, ut in principio diet annuntiemus, hoc est, ut meditemur, atque elle- ramus misericordiam Dei; quod scilicet miseri- cordia nostri permotus, nec terræmotu nos obrui permisit, nec æstu exstingui, aut aquis nccari, nec a feris, neque ab inimicis, aut ab aliis malis nos lædi permisit. Quæ omnia in nocte accidere su- lent. Et, quod omnium maximum est, non con- cessit, ut dæmonum insidiis vinceremur. Similiter et per noctem bonum est Dei veritatem annul- tiare, lioc est, prædicare, aut extollere illius cognitionem ac scientiam, quam nihil latere potest. Atque hoc facere ideo bonum est, ut noctis tempore, quando ad corporis voluptates moveri mag'a solemnus, annuntiando has divinas laudes, coinpri- mamur a vitiis, in memoriam revocantes quomodo etiam meditatum fuerit. Possumus etiam intelli, latere eum nihil poterit, quod a nobis gestum aut gere, quod per mane, totum diem significet, veluti a parte totum. D VERS. 4. In decachordo psalterio, cum cantico, in citkara. Quinque nimirum corporis sensus, et quinque animæ potentias, consonas atque cow- cinnas mutuo inter se reddentes, et per hæc omnia Christo Domino canentes, nt diximus in tertio versiculo psalmi xxx+, ubi fere similia habentur verba. VERS. 5. Quoniam latificasti me in factura tua, et in operibus manuum tuarum exsultabo. Per faciu- ram, quidam universam hanc totius mundi machi- mam intelligunt; et per manuum opera, particulares. hujus creaturæ species, quarum magnitudinem, inquit, et pulchritudinem, varietaten, concinni- tatem utilitatemque, et cætera hujusmedi tam in
31β The Lord will rejoice in his works. The works that will be accomplished through his incarnation, or else the works through the creation of the world.
PG 128:1031α Ὁ ἐπιβλέπων ἐπὶ τὴν γῆν καὶ ποιῶν αὐτὴν τρέμειν. Ὡς ἐπὶ τῶν σεισμῶν· ἐπιβλέπει γὰρ ὀργίλον· ἡ δὲ, μὴ φέρουσα, τρέμει κατά τινα φυσικὴν ἢ μᾶλλον ἀπόῤῥητον συναίσθησιν.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
32α Who looks upon the earth and makes it tremble. As with earthquakes, for he looks on angrily. And the earth, unable to bear it, trembles by some natural or rather ineffable sense.
β Ὁ ἁπτόμενος τῶν ὀρέων καὶ καπνίζονται. Ὡς ἐπὶ τοῦ Σινᾶ. Καπνίζονται γὰρ δίκην χόρτου πλησιάσαντος πυρί· θεοπρεπῶς δὲ νοητέον καὶ τὸ, ὁ ἐπιβλέπων, καὶ τὸ, ὁ ἁπτόμενος.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
32β Who touches the mountains and they smoke. As with Sinai. For they smoke like grass approaching fire. ‘Looking on’ and ‘touching’ are to be understood in a manner befitting God.
α ᾌσω τῷ Κυρίῳ ἐν τῇ ζωῇ μου. Ἕως ἂν ζῶ.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
33α I shall sing to the Lord in my life. As long as I live.
β Ψαλῶ τῷ Θεῷ μου, ἕως ὑπάρχω. Παλιλλογεῖ, σαφηνείας ἕνεκεν ἢ ἐπιτάσεως.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
33β I shall praise my God with psaltery as long as I exist. He repeats himself for the sake of clarity or intensity.
α Ἡδυνθείη αὐτῷ ἡ διαλογή μου. Ἀρέσοι αὐτῷ ἡ διάλεξίς μου, ἡ διὰ τῶν ᾠδῶν καὶ τῶν ψαλμῶν, ἤγουν ἡ πρὸς αὐτὸν ὁμιλία μου ἢ οἱ διαλογισμοί μου.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
34α May my speech be gratifying to him. May my discourse through the odes and the psalms be pleasing to him, that is, my con- verse with him or the movements of my thoughts.
β Ἐγὼ δὲ εὐφρανθήσομαι ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Ἡδυνθείσης αὐτῷ τῆς διαλογῆς μου, καθὼς εἴρηται.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
34β And I shall rejoice in the Lord. When my discourse has been gratifying to him, as was said.
α Ἐκλείποιεν ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ τῆς γῆς καὶ ἄνομοι ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς. Ἐκλείποιεν, γινόμενοι οἱ μὲν ἁμαρτωλοὶ, δίκαιοι, οἱ δὲ ἄνομοι, ἔννομοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτοὺς οἷοί εἰσιν, ἀλλὰ μεταβληθῆναι. Εὔχεται οὖν οὐ τοὺς ἀνθρώπους ἀφανισθῆναι, ἀλλὰ τὴν κακίαν αὐτῶν· ἢ ἁμαρτωλοὺς καὶ ἀνόμους, τοὺς δαίμονάς φησιν, ἢ καὶ τοὺς ἀνίατον τὴν κακίαν ἔχοντας, ὡς λύμην τῶν ὑγιαινόντων.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
35α May sinners cease from the earth and lawless men so that they do not exist. May they cease, with sinners becoming just and lawless men becoming law-abiding, so that they no longer exist as they are but as having been changed. Accordingly, he is praying not for the people, but for their wickedness to be made to disappear. Or else he is calling the demons sinners and lawless, or those whose wickedness in incurable, as being a mortal danger to those who are healthy.
β Εὐλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον. Ἐοικὸς τῇ ἀρχῇ τὸ τέλος ἐπέθηκεν. Οὐκ ἠγνόησα δὲ τάς τινων εἰς τὸν παρόντα ψαλμὸν ἀλληγορίας, ἀλλ’ ἑκὼν παρῆκα ταύτας, ὡς βεβιασμένας τε καὶ δυσπαραδέκτους.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
35β Bless the Lord, O my soul. He placed the end fitting to the beginning. I am not ignorant of the allegorical interpretations of the present psalm proposed by some, but I have deliberately disregarded them as both forced and difficult to accept.
PG 128:1156Ψαλμός 104 — Psalm 104
104 ρδ΄
PG 128:1031α Ἀλληλούϊα. Εἴρηται μὲν ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν ψαλμῶν περὶ τῶν ἐχόντων ἐπιγραφὴν τὸ, ἀλληλούϊα· ἑρμηνεύει δὲ τοῦτο, αἰνεῖτε τὸν Ὄντα, ἤτοι τὸν Κύριον. §§ 57-58 Προτρέπεται δὲ ὁ ψαλμὸς ὑμνεῖν τὸν Θεὸν, καὶ διδάσκει τὰ ἔθνη περὶ ὧν εὐηργέτησεν ὁ Θεὸς τὸν πάλαι λαὸν, καὶ οἷον ἀφ’ οἵου τοῦτον ἐποίησεν.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
1α Alleluia. In the preamble to the book of psalms those having the superscription Alleluia were spo- ken about; this word translates as ‘praise the one who is’, namely, the Lord. §§ 57-58 The psalm urges to hymn God and teaches the nations about the things whereby God gave benefactions to the people of old, and to what state from what state he led them.
β Ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ καὶ ἐπικαλεῖσθε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Ὅμοιόν ἐστι τῷ, Ἐξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ὅπερ ἡρμηνεύσαμεν ἐν τῷ ϟθ΄ ψαλμῷ.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
1β Confess to the Lord and call upon his name. This is similar to, Confess to him, praise his name, which we interpreted in the ninety-ninth psalm.
γ Ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ἐν δὲ τῷ ϟε΄ ψαλμῷ φησιν, Ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ, τὸ αὐτὸ λέγων. Δόξα γὰρ αὐτοῦ, ἃ προϊὼν ἐρεῖ.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
1γ Proclaim his works among the nations. In the ninety-fifth psalm he says, Proclaim his glory among the nations, saying the same thing. His glory indeed is what he will say in what follows.
α ᾌσατε αὐτῷ καὶ ψάλατε αὐτῷ. Καὶ ἐν τῷ ῥηθέντι προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου καὶ ἐν πολλοῖς τῶν ψαλμῶν εἴρηται περὶ διαφορᾶς ᾠδῆς καὶ ψαλμοῦ· ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον δὲ, τὸ αὐτὸ σημαίνουσιν, § 62 ἐπιτάσεως ἕνεκεν.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
2α Sing to him and praise him with psaltery. And in the previously mentioned preamble to the present book and in many of the psalms the difference between an ode and a psalm has been spoken of. For the most part, however, § 62 they mean the same, for the sake of intensification.
β Διηγήσασθε πάντα τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Καὶ ἐν τῷ προμνημονευθέντι ϟε΄ ψαλμῷ εἴρηκεν, Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
2β Tell of all his wonders. And in the above mentioned ninety-fifth psalm he said, His wonders among all peoples.
α Ἐπαινεῖσθε ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ. Μεγαλοφρονεῖτε, καυχᾶσθε ἐν τῷ ὀνομάζεσθαι Χριστιανοί. Πρὸς γὰρ τοὺς ἀποστόλους ὁ λόγος καὶ τοὺς διαδόχους αὐτῶν.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
3α Be praised in his holy name. Be filled with pride, boast in being called Christians. The verse is addressed to the Apos- tles and their successors.
β Εὐφρανθήτω καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Τῶν ἐπικαλουμένων αὐτὸν εἰς βοήθειαν· βοηθηθήσονται γάρ. Ἢ τῶν ὁδευόντων πρὸς αὐτὸν διὰ τῆς ὁδοῦ τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, αἳ φέρουσιν εἰς αὐτόν· εὑρήσουσι γὰρ αὐτόν.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
3β Let the heart of those who seek the Lord be glad. Of those who call upon him for help, for they will be helped. Or else of those who are making their way towards him along the way of his command- ments which lead to him, for they will find him.
α Ζητήσατε τὸν Κύριον καὶ κραταιώθητε. | γ ἀναγγείλατε MPACBFH : ἀπαγγείλατε V[TRa]. β βοηθηθήσονται MPABFH(cf. Isa 44.2) : βοηθήσονται S2CV.Πεφυτευμένοι ἐν τῷ οἴκῳ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐτ λαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Πεφυτευμένοι οἱ δίκαιοι ἐν τῇ κάτω Ἐκκλησίᾳ, ἐν ᾗ οἰκεῖ ἡ τοῦ appare-Χριστοῦ χάρις, καὶ ἐῤῥιζωμένοι ἐν τῇ πίστει, ἐξαν Εt θήσουσιν ἐν ταῖς οὐρανίαις αὐλαῖς· εἴτουν φανής σονται κεκοσμημένοι τοῖς ἄνθεσι τῶν ἀρετῶν. Νοεῖται δὲ καὶ ἄλλως, οἶκος μὲν Κυρίου ἡ γνῶσις τῶν θείων Γραφῶν, ἐν ᾗ εὑρίσκομεν τὸν Κύριον, αὐλαὶ δὲ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. *Ετι πληθυνθήσονται εν γήρα πίονι. Πῖον γῆς ρας τὸ βαθύτατον. Οἱ τοιοῦτοι, φησὶ, καὶ ἄγαν γηράσαντες, οὐκ ἀτονήσουσιν εἰς προκοπὴν ἀρετῆς, ἀλλ᾽ ἔτι μᾶλλον πληθυνθήσονται ταῖς ἀρεταῖς. Καὶ εὐπαθοῦντες ἔσονται. Καὶ λοιπὸν εὐπαθοῦν- τες ἔσονται ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, τουτέστι, τρυ φῶντες καὶ ἀγαλλιώμενοι. Τοῦ ἀναγγείλαι, ὅτι εὐθὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ. Ὥστε χαίροντας ἀναγγεῖλαι ἀλλήλοις, ὅτι δίκαιος ὁ Κύριος, ἀντὶ τῶν ἐν βίῳ καμάτων ἀνάπαυσιν τοῖς δούλοις αὐτοῦ παρέχων. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἀδικία ἐν αὐτῷ, ἀνάπτυξις καὶ διπλασιασμός ἐστι τοῦ δικαίου. Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, ὅτε κατέρ κιστο ἡ γῆ. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ανεπίγραφος παρ' Εβραίοις ὁ ψαλμὸς οὗτος. Πλήν τινα τῶν ἀντιγράφων φέρουσιν ἐπιγραφὴν ὡς ἀπὸ τῆς ἐξηγήσεως τῶν Ἑβδομήκοντα, οὕτως ἔχου- σαν· Εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ προσαββάτου, στε κατῴκιστο ἡ γῆ. Καὶ ἐξηγήσαντό τινες· ὅτι ἡμέ ραν μὲν Σαββάτου ἐν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ νενοή καμεν τὴν τῆς παγκοσμίου ἀναστάσεως, ἡμέραν δὲ προσαββάτου ἐν τῷ παρόντι, τὴν τῆς Χριστοῦ ἀνα- στάσεως, ἥτις προοίμιον ἦν τῆς παγκοσμίου· ὅτε - κατῳκίσθη ἡ γῆ ὑπὸ τῶν μεταπλασθέντων καὶ ἀναγεννηθέντων διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τοῦ βαπτί σματος. Όμως οὐκ ἔχουσι τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην, τὰ ἀκριβέστερα αντίγραφα. Ο Κύριος ἐβασίλευσεν. Ὁ Υἱὸς μέν ἐστι βα- σιλεὺς ὡς Θεός· οὐκ ἀεὶ δὲ τοῖς ἀνθρώποις τοῦτο εγνωρίζετο· πρότερον γὰρ ἀγνοοῦντες αὐτὸν, ὕστε ρον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπληροφορήθη σαν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι βασιλεύς ἐστιν, ὡς Θεός. Τοῦτο τοίνυν προαναφωνῶν ὁ Δαβίδ, φησίν· ὅτι Εβασίλευσε, τουτέστι Βασιλεύς εγνωρίσθη. Η καὶ ἄλλως Βασιλεὺς μὲν ὧν ὡς Θεός, ἐβασίλευσε καὶ ὡς ἄνθρωπος· 'Εδόθη μοι γάρ, φησὶν, ἐξου σία ἐν οὐρανῶ καὶ ἐπὶ γῆς· καὶ πάλιν· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοῦ. • Εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Τὴν πρέπουσαν αὐτῷ, ὡς Θεῷ, δόξαν καὶ ἐξουσίαν ἐφανέρωσε· τοῦτο γὰρ EUTUYMII ZIGABENI VERS.14. Plantati in domo Domini in aulis Dei nostri A efflorebunt. Plantati in inferiori Ecclesia, in qua habitat gratia Domini, et radicati in fide, florebunt in supernis aulis celestibus, hoc est, illic bunt virtutum floribus ornati. Vel aliter: Domus Domini scientia est divinarum Scripturarum, in qua scientia Dominum invenimus; aulæ vero sunt illius mandata. VERS. 15, 16. Adhuc multiplicabuntur in senecta pingui. Per pinguem senectam, plenam intelligit senectutem. Tametsi, inquit, justi homines se- nuerint, non deficient tamen in profectu virtutum, quinimo magis ac magis semper virtutibus mul- tiplicabuntur. Et bene eis accidet. Bene illis eveniet, inquit, in futuro sæculo : quia scilicet delectabuntur atque exsultabunt. Ut annuntient quod rectus Dominus Deus noster, et non est injustitia in eo. Ita ut læti mutuo annun- tient, quod Dominus justus est, qui servis suis requiem præstat, pro iis laboribus, quos in vita sustinuerunt. Quod vero ait : non est injustitia in eo, repetitio est sententiæ, et idem sibi vult, ac si justum eum appellaret. In diem ante Sabbatum, quando habitata fueral terra. PSALMUS XCII. Hic psalmus apud Hebræos omni prorsus caret hscriptione. Quædam exemplaria editionis LXX interpretum, inseriptionem illam habent, quam superius retulimus, et quidam exponunt, quod dies Sabbati accipitur, pro die universalis judicii, ut in præcedenti psalmo diximus: dies vero aute Sabbatum, dies sit resurrectionis Domini. Fait enim ita dies, veluti præladium quoddam universalis resurrectionis. In illa autem die habi- tata est terra, ab iis nimirum hominibus qui per Evangelium et baptismum regenerati, et quodam- modo replasmati sunt. Verum castigatiora exem- · plaria (etiam juxta editionem LXX) carent hujus- modi inscriptione. VERS. 1. Dominus regnavit. Dei quidem Filius, ab æterno semper rex fuit, id tamen non semper - B fuit ab hominibus cognitum, quinimo eum olim D ignorabant homines; verum ubi Christus a mor- tuis resurrexit, fdeles omnes, et qui in eum cre- diderc, certiores effecti sunt, Dei Filium et regem esse et Deum. Hoc est igitur, quod nunc nobis praedicit beatus David, dicens: Dominus regnavit, hoc est, Cognitus est ut rex. Vel aliter : Rex quidem olim erat Christus ut Deus, sed post re- surrectionem regnat, ut homo: Data est, inquit, mihi omnis potestas in cœlo, et in terra. Et rur- sus : Ego autem constitutus sum rex ab eoº. Decorem indutus est. Hoc est, gloriam et po- testatem ejusmodi demonstravit, que decentissima * Matth. xxvi, 18. ss Psal. 11, 6.
4α Seek the Lord and keep strong.
PG 128:1033Κραταιώθητε εἰς τὸ ζητῆσαι αὐτὸν, καὶ μὴ χαυνοῦσθε.σημαίνει, οἶμαι, τὸ ἐνεδύσατο· ἢ καὶ ἄλλως Νεκρωθεὶς μὲν τῇ σαρκὶ, οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλ- λος κατὰ τὸν προφήτην· ἀναστὰς δὲ, εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Ενεδύσατο Κύριος δύναμιν, καὶ περιεζώσατο. Ομοίως κανταῦθα νοητέον τὸ ἐνεδύσατο. Είχε μὲν γὰρ ὡς Θεό; τὴν θείαν εὐπρέπειαν ἀεὶ, καὶ τὴν θείαν δύναμιν κρυπτομένα; · ὕστερον δὲ ἐφα νέρωσε ταύτας, ἀποκαταστὰς εἰς οὐρανούς· οὐ μὴν ἔξωθεν αὐτὰς περιεβάλετο· καὶ τὸ περιεζώσατο δὲ εὐσεβῶς νοητέον, ἀντὶ τοῦ, ηὐτρεπίσθη· συμβο- λον γὰρ εὐτρεπισμοῦ ἐστι τὸ ζωννύεσθαι. Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Σαλευομένην τῇ ἀπάτῃ ἐστερέωσεν αὐτὴν ἤδη τῇ ἀληθείᾳ, ὥστε μὴ σαλευθῆναι λοιπὸν ὑπὸ τῆς πλάνης, ἐπὶ πέτραν τῆς πίστεως στερεω θεῖσαν. Νοεῖται δὲ καὶ ἰδικῶς οἰκουμένη ἡ Ἐκκλη σία, ἢν οἰκοῦσιν οἱ πιστοὶ, ἧς οὐ κατισχύσουσι πύ και ᾅδου, κατὰ τὴν Δεσποτικὴν ἀπόφασιν. Έτοιμος ὁ θρόνος σου ἀπὸ τότε. - Έτοιμος Εt ἀντὶ τοῦ, ἕδραῖος, ὡς ἐν τῷ πε' ψαλμῷ παρασεση- μείωται· ἀπὸ τότε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπ' ἀρχῆς· τὸ δὲ ἀπ' ἀρχῆς ἐπὶ τῆς θείας φύσεως οὐκ εἰς ἀρχὴν ἀνά. γεται χρονικὴν, ἀλλὰ τῆς αἰωνίου ἐστὶν ἐμφαντικόν, παλαιότητος. Τοιοῦτον δὲ ἐστιν ἐπὶ Θεοῦ καὶ τὸ, ἀπ' αἰῶνος. Λέγει δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ὅτι Εἰ καὶ δούλου μορφὴν ἐνδύει, ἀλλ᾽ οὖν ἑδραία σοι ἡ βασιλεία σου ἀπ' ἀρχῆς, καὶ οὐδέποτε ταύτης ἐξέπεσας. Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Εδραία δέ σοι ἀπ' ἀρχῆς · ἡ βασιλεία, διότι καὶ σὺ ἀπ' αἰῶνος εἶ, τουτέστιν ὁμοίως ἀπ' ἀρχῆς, ὡς εἴρηται. Επῆραν οι ποταμοί, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. Ποταμοὺς καλεῖ τοὺς ἀποστόλους, ὡς ἀρδεύοντας τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τοῖς πνευ- ματικοῖς νάμασι τοῦ Εὐαγγελίου λέγει δὲ, ὅτι ὕψωσαν τὰς φωνὰς αὐτῶν, τουτέστι, διαῤῥήδην καὶ φανερῶς καὶ ἀνεπαισχύντως ἐκήρυξαν. Είρη- ται δὲ ἡμῖν πολλάκις, ὅτι ὡς ἤδη γεγενημένα προ- αγορεύει τα μέλλοντα. Ο διπλασιασμὸς δὲ τοῦ ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ ἐμφαντικός ἐστι χαρᾶς. ᾿Αροῦσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίψεις αὐτῶν. Οἱ μετ' αὐτοὺς ποταμοὶ λήψονται τὰς χαραχθείσας καὶ τμηθείσας ὑπ' αὐτῶν ἐδούς· ἐπιτρέψεις γὰρ εἰσιν αἱ τομαι, ἃς χαράττουσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίβοντες τὴν γῆν ἐν τῷ φέρεσθαι. Φησὶ δὲ ὅτι οἱ μετ᾿ αὐτοὺς διδάσκαλοι ταῖς ὁδοῖς τῆς διδασκαλία; αὐτῶν ἀκο- λούθως χρήσονται. i COMMENT. IN PSALMOS. A illi erat, etiam ut Deo. Vel aliter : Dominus carne appellaverit) Ecclesiam intelligi dicunt, in qua sententiam“, inferni portæ non prævalebunt. B quidem mortuus, decorem non habebat nec spe- ciem, juxta prophetæ testimonium, verum re surgens decorem, quem antea non habebat, in- dutus est. Indutus est potentiam, et accinxit se. Eodem modo intelliges hunc versiculum. Habuit præterea Christus semper et decorem, et potentiam, verum olim id homines latebat; manifestum autem fieri coepit postquam in calum ascendit, tametsi by juscemodi indumentum exterius nullum induerit. Pie elenim hoc intelligendum est, ut diximus, quemadmodum et verbum, accinxit; idem enim significat, quod aplavit, seu ornavit, cingulum quippe, ornamenti cujusdamn signum est. Etenim stabilivit orbem terræ, qui non commo- vebitur. Orbem, damnonum fraude luctuantem, ac pene concussum, veritate sua Christus ita stabi- livit, ut erroribus amodo huc atque illuc non ab❤ ducator : quia in fidei petra fundatus ac stabilitus est. Per orbem autem terræ (quem juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, habitabilem quis fideles habitant, adversus quam, iuxta Domini - Para- VERS. 2. Paratus thronus tuus ex lunc. tus, hoc est, Grmus et stabilis, ut diximus in psalmo Less. quod ait: ex tunc, expone, pro a principio. Illud tamen seniper animadvertendum, quod hujusmodi sermo: ab initio nimirum seu, a · c principio, nullum tempus inducit in divina natura, sed æternam quaındam antiquitatem tantum signi- ficat. Tale quiddam est, quod paulo post subdit, diceus : A seculo tu es. Tametsi, inquit, tu servi C personam indueris, stabile tamen ac firmuin tibi est ab initio regnum tuum. Neque enim unquam ab eo decidisti, aut illine pulsus es. A saculo tu es. Stabile, inquit, tibi ideo est re- gnum tuum ab initio, quia tu es a seculo, hoc est, a principio, ut diximus. Vers. 3. Eleraverunt flumina, Domine, elerave- rënɩ flumina roces suas. Per flumina, apostolos intelligit, veluti qui spiritualibus Evangelii Quentis humanas irrigant animas; et dicit quod exaltave runt voces suas, hoc est, clare et aperte, palam- que, ac sine ulla verecundia, evangelicam doctri nam prædicaverunt. Illud tamen animadverte, quod D alibi persæpe diximus, Prophetam frequentissime præterito tempore uti pro futuro, vel futura narrare, quasi jam præterita. Illa etiam repetitio verbi, elevaverunt, gaudii intensionem significat. VERS. 4. Tollent fumina autritiones eorum. Illa fumina, quæ post fumina paulo ante dicta, hoc est, post apostolos ventura sunt, tollent, hoc est, capient, seu sequentur eas vias, quae ab illis trilm fuerint et formatæ. Per attritiones etenim, semitas illas ac sectioncs, alvei cujusdam instar formatas, intelligit, quas flumina, cum per terram feruntur, lambendo ac terendo incidere solent, ac formare. Et sensus est, quod doctores, qui post apostolus venturi sunt, eas vias atque casdem sequentur disciplinas, quibus ipsi etiam apostoli usi fueriut. *³ [‚a. LIII, 2. es Matth. xvi. 18.
Keep strong in seeking him and do not become lax.
β Ζητήσατε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ διὰ παντός. Tὸ πρόσωπον αὐτοῦ, τουτέστιν, αὐτὸν περιφραστικῶς, ἢ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ, ἢ τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, τὸν Χριστὸν, ὅς ἐστιν ἀπαράλλακτος εἰκὼν τοῦ Πατρὸς, καὶ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ· Ὁ ἑωρακὼς γὰρ, φησὶν, ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα.σημαίνει, οἶμαι, τὸ ἐνεδύσατο· ἢ καὶ ἄλλως Νεκρωθεὶς μὲν τῇ σαρκὶ, οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλ- λος κατὰ τὸν προφήτην· ἀναστὰς δὲ, εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Ενεδύσατο Κύριος δύναμιν, καὶ περιεζώσατο. Ομοίως κανταῦθα νοητέον τὸ ἐνεδύσατο. Είχε μὲν γὰρ ὡς Θεό; τὴν θείαν εὐπρέπειαν ἀεὶ, καὶ τὴν θείαν δύναμιν κρυπτομένα; · ὕστερον δὲ ἐφα νέρωσε ταύτας, ἀποκαταστὰς εἰς οὐρανούς· οὐ μὴν ἔξωθεν αὐτὰς περιεβάλετο· καὶ τὸ περιεζώσατο δὲ εὐσεβῶς νοητέον, ἀντὶ τοῦ, ηὐτρεπίσθη· συμβο- λον γὰρ εὐτρεπισμοῦ ἐστι τὸ ζωννύεσθαι. Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Σαλευομένην τῇ ἀπάτῃ ἐστερέωσεν αὐτὴν ἤδη τῇ ἀληθείᾳ, ὥστε μὴ σαλευθῆναι λοιπὸν ὑπὸ τῆς πλάνης, ἐπὶ πέτραν τῆς πίστεως στερεω θεῖσαν. Νοεῖται δὲ καὶ ἰδικῶς οἰκουμένη ἡ Ἐκκλη σία, ἢν οἰκοῦσιν οἱ πιστοὶ, ἧς οὐ κατισχύσουσι πύ και ᾅδου, κατὰ τὴν Δεσποτικὴν ἀπόφασιν. Έτοιμος ὁ θρόνος σου ἀπὸ τότε. - Έτοιμος Εt ἀντὶ τοῦ, ἕδραῖος, ὡς ἐν τῷ πε' ψαλμῷ παρασεση- μείωται· ἀπὸ τότε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπ' ἀρχῆς· τὸ δὲ ἀπ' ἀρχῆς ἐπὶ τῆς θείας φύσεως οὐκ εἰς ἀρχὴν ἀνά. γεται χρονικὴν, ἀλλὰ τῆς αἰωνίου ἐστὶν ἐμφαντικόν, παλαιότητος. Τοιοῦτον δὲ ἐστιν ἐπὶ Θεοῦ καὶ τὸ, ἀπ' αἰῶνος. Λέγει δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ὅτι Εἰ καὶ δούλου μορφὴν ἐνδύει, ἀλλ᾽ οὖν ἑδραία σοι ἡ βασιλεία σου ἀπ' ἀρχῆς, καὶ οὐδέποτε ταύτης ἐξέπεσας. Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Εδραία δέ σοι ἀπ' ἀρχῆς · ἡ βασιλεία, διότι καὶ σὺ ἀπ' αἰῶνος εἶ, τουτέστιν ὁμοίως ἀπ' ἀρχῆς, ὡς εἴρηται. Επῆραν οι ποταμοί, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. Ποταμοὺς καλεῖ τοὺς ἀποστόλους, ὡς ἀρδεύοντας τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τοῖς πνευ- ματικοῖς νάμασι τοῦ Εὐαγγελίου λέγει δὲ, ὅτι ὕψωσαν τὰς φωνὰς αὐτῶν, τουτέστι, διαῤῥήδην καὶ φανερῶς καὶ ἀνεπαισχύντως ἐκήρυξαν. Είρη- ται δὲ ἡμῖν πολλάκις, ὅτι ὡς ἤδη γεγενημένα προ- αγορεύει τα μέλλοντα. Ο διπλασιασμὸς δὲ τοῦ ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ ἐμφαντικός ἐστι χαρᾶς. ᾿Αροῦσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίψεις αὐτῶν. Οἱ μετ' αὐτοὺς ποταμοὶ λήψονται τὰς χαραχθείσας καὶ τμηθείσας ὑπ' αὐτῶν ἐδούς· ἐπιτρέψεις γὰρ εἰσιν αἱ τομαι, ἃς χαράττουσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίβοντες τὴν γῆν ἐν τῷ φέρεσθαι. Φησὶ δὲ ὅτι οἱ μετ᾿ αὐτοὺς διδάσκαλοι ταῖς ὁδοῖς τῆς διδασκαλία; αὐτῶν ἀκο- λούθως χρήσονται. i COMMENT. IN PSALMOS. A illi erat, etiam ut Deo. Vel aliter : Dominus carne appellaverit) Ecclesiam intelligi dicunt, in qua sententiam“, inferni portæ non prævalebunt. B quidem mortuus, decorem non habebat nec spe- ciem, juxta prophetæ testimonium, verum re surgens decorem, quem antea non habebat, in- dutus est. Indutus est potentiam, et accinxit se. Eodem modo intelliges hunc versiculum. Habuit præterea Christus semper et decorem, et potentiam, verum olim id homines latebat; manifestum autem fieri coepit postquam in calum ascendit, tametsi by juscemodi indumentum exterius nullum induerit. Pie elenim hoc intelligendum est, ut diximus, quemadmodum et verbum, accinxit; idem enim significat, quod aplavit, seu ornavit, cingulum quippe, ornamenti cujusdamn signum est. Etenim stabilivit orbem terræ, qui non commo- vebitur. Orbem, damnonum fraude luctuantem, ac pene concussum, veritate sua Christus ita stabi- livit, ut erroribus amodo huc atque illuc non ab❤ ducator : quia in fidei petra fundatus ac stabilitus est. Per orbem autem terræ (quem juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, habitabilem quis fideles habitant, adversus quam, iuxta Domini - Para- VERS. 2. Paratus thronus tuus ex lunc. tus, hoc est, Grmus et stabilis, ut diximus in psalmo Less. quod ait: ex tunc, expone, pro a principio. Illud tamen seniper animadvertendum, quod hujusmodi sermo: ab initio nimirum seu, a · c principio, nullum tempus inducit in divina natura, sed æternam quaındam antiquitatem tantum signi- ficat. Tale quiddam est, quod paulo post subdit, diceus : A seculo tu es. Tametsi, inquit, tu servi C personam indueris, stabile tamen ac firmuin tibi est ab initio regnum tuum. Neque enim unquam ab eo decidisti, aut illine pulsus es. A saculo tu es. Stabile, inquit, tibi ideo est re- gnum tuum ab initio, quia tu es a seculo, hoc est, a principio, ut diximus. Vers. 3. Eleraverunt flumina, Domine, elerave- rënɩ flumina roces suas. Per flumina, apostolos intelligit, veluti qui spiritualibus Evangelii Quentis humanas irrigant animas; et dicit quod exaltave runt voces suas, hoc est, clare et aperte, palam- que, ac sine ulla verecundia, evangelicam doctri nam prædicaverunt. Illud tamen animadverte, quod D alibi persæpe diximus, Prophetam frequentissime præterito tempore uti pro futuro, vel futura narrare, quasi jam præterita. Illa etiam repetitio verbi, elevaverunt, gaudii intensionem significat. VERS. 4. Tollent fumina autritiones eorum. Illa fumina, quæ post fumina paulo ante dicta, hoc est, post apostolos ventura sunt, tollent, hoc est, capient, seu sequentur eas vias, quae ab illis trilm fuerint et formatæ. Per attritiones etenim, semitas illas ac sectioncs, alvei cujusdam instar formatas, intelligit, quas flumina, cum per terram feruntur, lambendo ac terendo incidere solent, ac formare. Et sensus est, quod doctores, qui post apostolus venturi sunt, eas vias atque casdem sequentur disciplinas, quibus ipsi etiam apostoli usi fueriut. *³ [‚a. LIII, 2. es Matth. xvi. 18.
4β Seek his face continually. ‘His face’, that is, ‘him’, by circumlocution, or else his oversight, or his Son, Christ, who is the indistinguishable image of the Father and the very stamp of his nature, for as is written, He who has seen me has seen the Father.
α Μνήσθητε τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε. Μνήσθητε τούτων, διδάσκοντες τὰ ἔθνη, καὶ ἀναγγείλατε αὐτά.σημαίνει, οἶμαι, τὸ ἐνεδύσατο· ἢ καὶ ἄλλως Νεκρωθεὶς μὲν τῇ σαρκὶ, οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλ- λος κατὰ τὸν προφήτην· ἀναστὰς δὲ, εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Ενεδύσατο Κύριος δύναμιν, καὶ περιεζώσατο. Ομοίως κανταῦθα νοητέον τὸ ἐνεδύσατο. Είχε μὲν γὰρ ὡς Θεό; τὴν θείαν εὐπρέπειαν ἀεὶ, καὶ τὴν θείαν δύναμιν κρυπτομένα; · ὕστερον δὲ ἐφα νέρωσε ταύτας, ἀποκαταστὰς εἰς οὐρανούς· οὐ μὴν ἔξωθεν αὐτὰς περιεβάλετο· καὶ τὸ περιεζώσατο δὲ εὐσεβῶς νοητέον, ἀντὶ τοῦ, ηὐτρεπίσθη· συμβο- λον γὰρ εὐτρεπισμοῦ ἐστι τὸ ζωννύεσθαι. Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Σαλευομένην τῇ ἀπάτῃ ἐστερέωσεν αὐτὴν ἤδη τῇ ἀληθείᾳ, ὥστε μὴ σαλευθῆναι λοιπὸν ὑπὸ τῆς πλάνης, ἐπὶ πέτραν τῆς πίστεως στερεω θεῖσαν. Νοεῖται δὲ καὶ ἰδικῶς οἰκουμένη ἡ Ἐκκλη σία, ἢν οἰκοῦσιν οἱ πιστοὶ, ἧς οὐ κατισχύσουσι πύ και ᾅδου, κατὰ τὴν Δεσποτικὴν ἀπόφασιν. Έτοιμος ὁ θρόνος σου ἀπὸ τότε. - Έτοιμος Εt ἀντὶ τοῦ, ἕδραῖος, ὡς ἐν τῷ πε' ψαλμῷ παρασεση- μείωται· ἀπὸ τότε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπ' ἀρχῆς· τὸ δὲ ἀπ' ἀρχῆς ἐπὶ τῆς θείας φύσεως οὐκ εἰς ἀρχὴν ἀνά. γεται χρονικὴν, ἀλλὰ τῆς αἰωνίου ἐστὶν ἐμφαντικόν, παλαιότητος. Τοιοῦτον δὲ ἐστιν ἐπὶ Θεοῦ καὶ τὸ, ἀπ' αἰῶνος. Λέγει δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ὅτι Εἰ καὶ δούλου μορφὴν ἐνδύει, ἀλλ᾽ οὖν ἑδραία σοι ἡ βασιλεία σου ἀπ' ἀρχῆς, καὶ οὐδέποτε ταύτης ἐξέπεσας. Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Εδραία δέ σοι ἀπ' ἀρχῆς · ἡ βασιλεία, διότι καὶ σὺ ἀπ' αἰῶνος εἶ, τουτέστιν ὁμοίως ἀπ' ἀρχῆς, ὡς εἴρηται. Επῆραν οι ποταμοί, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. Ποταμοὺς καλεῖ τοὺς ἀποστόλους, ὡς ἀρδεύοντας τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τοῖς πνευ- ματικοῖς νάμασι τοῦ Εὐαγγελίου λέγει δὲ, ὅτι ὕψωσαν τὰς φωνὰς αὐτῶν, τουτέστι, διαῤῥήδην καὶ φανερῶς καὶ ἀνεπαισχύντως ἐκήρυξαν. Είρη- ται δὲ ἡμῖν πολλάκις, ὅτι ὡς ἤδη γεγενημένα προ- αγορεύει τα μέλλοντα. Ο διπλασιασμὸς δὲ τοῦ ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ ἐμφαντικός ἐστι χαρᾶς. ᾿Αροῦσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίψεις αὐτῶν. Οἱ μετ' αὐτοὺς ποταμοὶ λήψονται τὰς χαραχθείσας καὶ τμηθείσας ὑπ' αὐτῶν ἐδούς· ἐπιτρέψεις γὰρ εἰσιν αἱ τομαι, ἃς χαράττουσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίβοντες τὴν γῆν ἐν τῷ φέρεσθαι. Φησὶ δὲ ὅτι οἱ μετ᾿ αὐτοὺς διδάσκαλοι ταῖς ὁδοῖς τῆς διδασκαλία; αὐτῶν ἀκο- λούθως χρήσονται. i COMMENT. IN PSALMOS. A illi erat, etiam ut Deo. Vel aliter : Dominus carne appellaverit) Ecclesiam intelligi dicunt, in qua sententiam“, inferni portæ non prævalebunt. B quidem mortuus, decorem non habebat nec spe- ciem, juxta prophetæ testimonium, verum re surgens decorem, quem antea non habebat, in- dutus est. Indutus est potentiam, et accinxit se. Eodem modo intelliges hunc versiculum. Habuit præterea Christus semper et decorem, et potentiam, verum olim id homines latebat; manifestum autem fieri coepit postquam in calum ascendit, tametsi by juscemodi indumentum exterius nullum induerit. Pie elenim hoc intelligendum est, ut diximus, quemadmodum et verbum, accinxit; idem enim significat, quod aplavit, seu ornavit, cingulum quippe, ornamenti cujusdamn signum est. Etenim stabilivit orbem terræ, qui non commo- vebitur. Orbem, damnonum fraude luctuantem, ac pene concussum, veritate sua Christus ita stabi- livit, ut erroribus amodo huc atque illuc non ab❤ ducator : quia in fidei petra fundatus ac stabilitus est. Per orbem autem terræ (quem juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, habitabilem quis fideles habitant, adversus quam, iuxta Domini - Para- VERS. 2. Paratus thronus tuus ex lunc. tus, hoc est, Grmus et stabilis, ut diximus in psalmo Less. quod ait: ex tunc, expone, pro a principio. Illud tamen seniper animadvertendum, quod hujusmodi sermo: ab initio nimirum seu, a · c principio, nullum tempus inducit in divina natura, sed æternam quaındam antiquitatem tantum signi- ficat. Tale quiddam est, quod paulo post subdit, diceus : A seculo tu es. Tametsi, inquit, tu servi C personam indueris, stabile tamen ac firmuin tibi est ab initio regnum tuum. Neque enim unquam ab eo decidisti, aut illine pulsus es. A saculo tu es. Stabile, inquit, tibi ideo est re- gnum tuum ab initio, quia tu es a seculo, hoc est, a principio, ut diximus. Vers. 3. Eleraverunt flumina, Domine, elerave- rënɩ flumina roces suas. Per flumina, apostolos intelligit, veluti qui spiritualibus Evangelii Quentis humanas irrigant animas; et dicit quod exaltave runt voces suas, hoc est, clare et aperte, palam- que, ac sine ulla verecundia, evangelicam doctri nam prædicaverunt. Illud tamen animadverte, quod D alibi persæpe diximus, Prophetam frequentissime præterito tempore uti pro futuro, vel futura narrare, quasi jam præterita. Illa etiam repetitio verbi, elevaverunt, gaudii intensionem significat. VERS. 4. Tollent fumina autritiones eorum. Illa fumina, quæ post fumina paulo ante dicta, hoc est, post apostolos ventura sunt, tollent, hoc est, capient, seu sequentur eas vias, quae ab illis trilm fuerint et formatæ. Per attritiones etenim, semitas illas ac sectioncs, alvei cujusdam instar formatas, intelligit, quas flumina, cum per terram feruntur, lambendo ac terendo incidere solent, ac formare. Et sensus est, quod doctores, qui post apostolus venturi sunt, eas vias atque casdem sequentur disciplinas, quibus ipsi etiam apostoli usi fueriut. *³ [‚a. LIII, 2. es Matth. xvi. 18.
5α Remember his wonders that he has done. Remember them, teaching the nations and proclaim them.
β Tὰ τέρατα αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα τοῦ στόματος αὐτοῦ. Μνήσθητε δηλονότι· ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις. Τέρατα μὲν οὖν, αἱ ὑπερφυεῖς θεοσημεῖαι, κρίματα δὲ, αἱ ἀποφάσεις αὐτοῦ αἱ διὰ τοῦ νόμου.σημαίνει, οἶμαι, τὸ ἐνεδύσατο· ἢ καὶ ἄλλως Νεκρωθεὶς μὲν τῇ σαρκὶ, οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλ- λος κατὰ τὸν προφήτην· ἀναστὰς δὲ, εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Ενεδύσατο Κύριος δύναμιν, καὶ περιεζώσατο. Ομοίως κανταῦθα νοητέον τὸ ἐνεδύσατο. Είχε μὲν γὰρ ὡς Θεό; τὴν θείαν εὐπρέπειαν ἀεὶ, καὶ τὴν θείαν δύναμιν κρυπτομένα; · ὕστερον δὲ ἐφα νέρωσε ταύτας, ἀποκαταστὰς εἰς οὐρανούς· οὐ μὴν ἔξωθεν αὐτὰς περιεβάλετο· καὶ τὸ περιεζώσατο δὲ εὐσεβῶς νοητέον, ἀντὶ τοῦ, ηὐτρεπίσθη· συμβο- λον γὰρ εὐτρεπισμοῦ ἐστι τὸ ζωννύεσθαι. Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Σαλευομένην τῇ ἀπάτῃ ἐστερέωσεν αὐτὴν ἤδη τῇ ἀληθείᾳ, ὥστε μὴ σαλευθῆναι λοιπὸν ὑπὸ τῆς πλάνης, ἐπὶ πέτραν τῆς πίστεως στερεω θεῖσαν. Νοεῖται δὲ καὶ ἰδικῶς οἰκουμένη ἡ Ἐκκλη σία, ἢν οἰκοῦσιν οἱ πιστοὶ, ἧς οὐ κατισχύσουσι πύ και ᾅδου, κατὰ τὴν Δεσποτικὴν ἀπόφασιν. Έτοιμος ὁ θρόνος σου ἀπὸ τότε. - Έτοιμος Εt ἀντὶ τοῦ, ἕδραῖος, ὡς ἐν τῷ πε' ψαλμῷ παρασεση- μείωται· ἀπὸ τότε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπ' ἀρχῆς· τὸ δὲ ἀπ' ἀρχῆς ἐπὶ τῆς θείας φύσεως οὐκ εἰς ἀρχὴν ἀνά. γεται χρονικὴν, ἀλλὰ τῆς αἰωνίου ἐστὶν ἐμφαντικόν, παλαιότητος. Τοιοῦτον δὲ ἐστιν ἐπὶ Θεοῦ καὶ τὸ, ἀπ' αἰῶνος. Λέγει δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ὅτι Εἰ καὶ δούλου μορφὴν ἐνδύει, ἀλλ᾽ οὖν ἑδραία σοι ἡ βασιλεία σου ἀπ' ἀρχῆς, καὶ οὐδέποτε ταύτης ἐξέπεσας. Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Εδραία δέ σοι ἀπ' ἀρχῆς · ἡ βασιλεία, διότι καὶ σὺ ἀπ' αἰῶνος εἶ, τουτέστιν ὁμοίως ἀπ' ἀρχῆς, ὡς εἴρηται. Επῆραν οι ποταμοί, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. Ποταμοὺς καλεῖ τοὺς ἀποστόλους, ὡς ἀρδεύοντας τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τοῖς πνευ- ματικοῖς νάμασι τοῦ Εὐαγγελίου λέγει δὲ, ὅτι ὕψωσαν τὰς φωνὰς αὐτῶν, τουτέστι, διαῤῥήδην καὶ φανερῶς καὶ ἀνεπαισχύντως ἐκήρυξαν. Είρη- ται δὲ ἡμῖν πολλάκις, ὅτι ὡς ἤδη γεγενημένα προ- αγορεύει τα μέλλοντα. Ο διπλασιασμὸς δὲ τοῦ ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ ἐμφαντικός ἐστι χαρᾶς. ᾿Αροῦσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίψεις αὐτῶν. Οἱ μετ' αὐτοὺς ποταμοὶ λήψονται τὰς χαραχθείσας καὶ τμηθείσας ὑπ' αὐτῶν ἐδούς· ἐπιτρέψεις γὰρ εἰσιν αἱ τομαι, ἃς χαράττουσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίβοντες τὴν γῆν ἐν τῷ φέρεσθαι. Φησὶ δὲ ὅτι οἱ μετ᾿ αὐτοὺς διδάσκαλοι ταῖς ὁδοῖς τῆς διδασκαλία; αὐτῶν ἀκο- λούθως χρήσονται. i COMMENT. IN PSALMOS. A illi erat, etiam ut Deo. Vel aliter : Dominus carne appellaverit) Ecclesiam intelligi dicunt, in qua sententiam“, inferni portæ non prævalebunt. B quidem mortuus, decorem non habebat nec spe- ciem, juxta prophetæ testimonium, verum re surgens decorem, quem antea non habebat, in- dutus est. Indutus est potentiam, et accinxit se. Eodem modo intelliges hunc versiculum. Habuit præterea Christus semper et decorem, et potentiam, verum olim id homines latebat; manifestum autem fieri coepit postquam in calum ascendit, tametsi by juscemodi indumentum exterius nullum induerit. Pie elenim hoc intelligendum est, ut diximus, quemadmodum et verbum, accinxit; idem enim significat, quod aplavit, seu ornavit, cingulum quippe, ornamenti cujusdamn signum est. Etenim stabilivit orbem terræ, qui non commo- vebitur. Orbem, damnonum fraude luctuantem, ac pene concussum, veritate sua Christus ita stabi- livit, ut erroribus amodo huc atque illuc non ab❤ ducator : quia in fidei petra fundatus ac stabilitus est. Per orbem autem terræ (quem juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, habitabilem quis fideles habitant, adversus quam, iuxta Domini - Para- VERS. 2. Paratus thronus tuus ex lunc. tus, hoc est, Grmus et stabilis, ut diximus in psalmo Less. quod ait: ex tunc, expone, pro a principio. Illud tamen seniper animadvertendum, quod hujusmodi sermo: ab initio nimirum seu, a · c principio, nullum tempus inducit in divina natura, sed æternam quaındam antiquitatem tantum signi- ficat. Tale quiddam est, quod paulo post subdit, diceus : A seculo tu es. Tametsi, inquit, tu servi C personam indueris, stabile tamen ac firmuin tibi est ab initio regnum tuum. Neque enim unquam ab eo decidisti, aut illine pulsus es. A saculo tu es. Stabile, inquit, tibi ideo est re- gnum tuum ab initio, quia tu es a seculo, hoc est, a principio, ut diximus. Vers. 3. Eleraverunt flumina, Domine, elerave- rënɩ flumina roces suas. Per flumina, apostolos intelligit, veluti qui spiritualibus Evangelii Quentis humanas irrigant animas; et dicit quod exaltave runt voces suas, hoc est, clare et aperte, palam- que, ac sine ulla verecundia, evangelicam doctri nam prædicaverunt. Illud tamen animadverte, quod D alibi persæpe diximus, Prophetam frequentissime præterito tempore uti pro futuro, vel futura narrare, quasi jam præterita. Illa etiam repetitio verbi, elevaverunt, gaudii intensionem significat. VERS. 4. Tollent fumina autritiones eorum. Illa fumina, quæ post fumina paulo ante dicta, hoc est, post apostolos ventura sunt, tollent, hoc est, capient, seu sequentur eas vias, quae ab illis trilm fuerint et formatæ. Per attritiones etenim, semitas illas ac sectioncs, alvei cujusdam instar formatas, intelligit, quas flumina, cum per terram feruntur, lambendo ac terendo incidere solent, ac formare. Et sensus est, quod doctores, qui post apostolus venturi sunt, eas vias atque casdem sequentur disciplinas, quibus ipsi etiam apostoli usi fueriut. *³ [‚a. LIII, 2. es Matth. xvi. 18.
5β His marvels and the judgements of his mouth. Remember, that is to say, but the syntax is indifferent [accusative for genitive]. ‘Marvels’ accordingly are the extraordinary divine signs and ‘judgements’ his verdicts through the law.
α Σπέρμα Ἀβραὰμ δοῦλοι αὐτοῦ. Ὦ σπέρμα Ἀβραάμ! Καλεῖ δὲ τοὺς ἀποστόλους.σημαίνει, οἶμαι, τὸ ἐνεδύσατο· ἢ καὶ ἄλλως Νεκρωθεὶς μὲν τῇ σαρκὶ, οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλ- λος κατὰ τὸν προφήτην· ἀναστὰς δὲ, εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Ενεδύσατο Κύριος δύναμιν, καὶ περιεζώσατο. Ομοίως κανταῦθα νοητέον τὸ ἐνεδύσατο. Είχε μὲν γὰρ ὡς Θεό; τὴν θείαν εὐπρέπειαν ἀεὶ, καὶ τὴν θείαν δύναμιν κρυπτομένα; · ὕστερον δὲ ἐφα νέρωσε ταύτας, ἀποκαταστὰς εἰς οὐρανούς· οὐ μὴν ἔξωθεν αὐτὰς περιεβάλετο· καὶ τὸ περιεζώσατο δὲ εὐσεβῶς νοητέον, ἀντὶ τοῦ, ηὐτρεπίσθη· συμβο- λον γὰρ εὐτρεπισμοῦ ἐστι τὸ ζωννύεσθαι. Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Σαλευομένην τῇ ἀπάτῃ ἐστερέωσεν αὐτὴν ἤδη τῇ ἀληθείᾳ, ὥστε μὴ σαλευθῆναι λοιπὸν ὑπὸ τῆς πλάνης, ἐπὶ πέτραν τῆς πίστεως στερεω θεῖσαν. Νοεῖται δὲ καὶ ἰδικῶς οἰκουμένη ἡ Ἐκκλη σία, ἢν οἰκοῦσιν οἱ πιστοὶ, ἧς οὐ κατισχύσουσι πύ και ᾅδου, κατὰ τὴν Δεσποτικὴν ἀπόφασιν. Έτοιμος ὁ θρόνος σου ἀπὸ τότε. - Έτοιμος Εt ἀντὶ τοῦ, ἕδραῖος, ὡς ἐν τῷ πε' ψαλμῷ παρασεση- μείωται· ἀπὸ τότε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπ' ἀρχῆς· τὸ δὲ ἀπ' ἀρχῆς ἐπὶ τῆς θείας φύσεως οὐκ εἰς ἀρχὴν ἀνά. γεται χρονικὴν, ἀλλὰ τῆς αἰωνίου ἐστὶν ἐμφαντικόν, παλαιότητος. Τοιοῦτον δὲ ἐστιν ἐπὶ Θεοῦ καὶ τὸ, ἀπ' αἰῶνος. Λέγει δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ὅτι Εἰ καὶ δούλου μορφὴν ἐνδύει, ἀλλ᾽ οὖν ἑδραία σοι ἡ βασιλεία σου ἀπ' ἀρχῆς, καὶ οὐδέποτε ταύτης ἐξέπεσας. Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Εδραία δέ σοι ἀπ' ἀρχῆς · ἡ βασιλεία, διότι καὶ σὺ ἀπ' αἰῶνος εἶ, τουτέστιν ὁμοίως ἀπ' ἀρχῆς, ὡς εἴρηται. Επῆραν οι ποταμοί, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. Ποταμοὺς καλεῖ τοὺς ἀποστόλους, ὡς ἀρδεύοντας τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τοῖς πνευ- ματικοῖς νάμασι τοῦ Εὐαγγελίου λέγει δὲ, ὅτι ὕψωσαν τὰς φωνὰς αὐτῶν, τουτέστι, διαῤῥήδην καὶ φανερῶς καὶ ἀνεπαισχύντως ἐκήρυξαν. Είρη- ται δὲ ἡμῖν πολλάκις, ὅτι ὡς ἤδη γεγενημένα προ- αγορεύει τα μέλλοντα. Ο διπλασιασμὸς δὲ τοῦ ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ ἐμφαντικός ἐστι χαρᾶς. ᾿Αροῦσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίψεις αὐτῶν. Οἱ μετ' αὐτοὺς ποταμοὶ λήψονται τὰς χαραχθείσας καὶ τμηθείσας ὑπ' αὐτῶν ἐδούς· ἐπιτρέψεις γὰρ εἰσιν αἱ τομαι, ἃς χαράττουσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίβοντες τὴν γῆν ἐν τῷ φέρεσθαι. Φησὶ δὲ ὅτι οἱ μετ᾿ αὐτοὺς διδάσκαλοι ταῖς ὁδοῖς τῆς διδασκαλία; αὐτῶν ἀκο- λούθως χρήσονται. i COMMENT. IN PSALMOS. A illi erat, etiam ut Deo. Vel aliter : Dominus carne appellaverit) Ecclesiam intelligi dicunt, in qua sententiam“, inferni portæ non prævalebunt. B quidem mortuus, decorem non habebat nec spe- ciem, juxta prophetæ testimonium, verum re surgens decorem, quem antea non habebat, in- dutus est. Indutus est potentiam, et accinxit se. Eodem modo intelliges hunc versiculum. Habuit præterea Christus semper et decorem, et potentiam, verum olim id homines latebat; manifestum autem fieri coepit postquam in calum ascendit, tametsi by juscemodi indumentum exterius nullum induerit. Pie elenim hoc intelligendum est, ut diximus, quemadmodum et verbum, accinxit; idem enim significat, quod aplavit, seu ornavit, cingulum quippe, ornamenti cujusdamn signum est. Etenim stabilivit orbem terræ, qui non commo- vebitur. Orbem, damnonum fraude luctuantem, ac pene concussum, veritate sua Christus ita stabi- livit, ut erroribus amodo huc atque illuc non ab❤ ducator : quia in fidei petra fundatus ac stabilitus est. Per orbem autem terræ (quem juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, habitabilem quis fideles habitant, adversus quam, iuxta Domini - Para- VERS. 2. Paratus thronus tuus ex lunc. tus, hoc est, Grmus et stabilis, ut diximus in psalmo Less. quod ait: ex tunc, expone, pro a principio. Illud tamen seniper animadvertendum, quod hujusmodi sermo: ab initio nimirum seu, a · c principio, nullum tempus inducit in divina natura, sed æternam quaındam antiquitatem tantum signi- ficat. Tale quiddam est, quod paulo post subdit, diceus : A seculo tu es. Tametsi, inquit, tu servi C personam indueris, stabile tamen ac firmuin tibi est ab initio regnum tuum. Neque enim unquam ab eo decidisti, aut illine pulsus es. A saculo tu es. Stabile, inquit, tibi ideo est re- gnum tuum ab initio, quia tu es a seculo, hoc est, a principio, ut diximus. Vers. 3. Eleraverunt flumina, Domine, elerave- rënɩ flumina roces suas. Per flumina, apostolos intelligit, veluti qui spiritualibus Evangelii Quentis humanas irrigant animas; et dicit quod exaltave runt voces suas, hoc est, clare et aperte, palam- que, ac sine ulla verecundia, evangelicam doctri nam prædicaverunt. Illud tamen animadverte, quod D alibi persæpe diximus, Prophetam frequentissime præterito tempore uti pro futuro, vel futura narrare, quasi jam præterita. Illa etiam repetitio verbi, elevaverunt, gaudii intensionem significat. VERS. 4. Tollent fumina autritiones eorum. Illa fumina, quæ post fumina paulo ante dicta, hoc est, post apostolos ventura sunt, tollent, hoc est, capient, seu sequentur eas vias, quae ab illis trilm fuerint et formatæ. Per attritiones etenim, semitas illas ac sectioncs, alvei cujusdam instar formatas, intelligit, quas flumina, cum per terram feruntur, lambendo ac terendo incidere solent, ac formare. Et sensus est, quod doctores, qui post apostolus venturi sunt, eas vias atque casdem sequentur disciplinas, quibus ipsi etiam apostoli usi fueriut. *³ [‚a. LIII, 2. es Matth. xvi. 18.
6α Seed of Abraham, his servants. O seed of Abraham! He is calling the Apostles this.
β Υἱοὶ ᾽Ιακὼβ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ. Οὗτοι ταῦτα πάντα· καὶ δοῦλοι μὲν, κατὰ τὸ, Εἰ οὖν ἐγὼ ὁ Κύριος καὶ ὁ διδάσκαλος ἔνιψα ὑμῶν τοὺς πόδας, ἐκλεκτοὶ δὲ, κατὰ τὸ, Οὐχ ὑμεῖς με ἐξελέξασθε, ἀλλ’ ἐγὼ ἐξελεξάμην ὑμᾶς.σημαίνει, οἶμαι, τὸ ἐνεδύσατο· ἢ καὶ ἄλλως Νεκρωθεὶς μὲν τῇ σαρκὶ, οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλ- λος κατὰ τὸν προφήτην· ἀναστὰς δὲ, εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Ενεδύσατο Κύριος δύναμιν, καὶ περιεζώσατο. Ομοίως κανταῦθα νοητέον τὸ ἐνεδύσατο. Είχε μὲν γὰρ ὡς Θεό; τὴν θείαν εὐπρέπειαν ἀεὶ, καὶ τὴν θείαν δύναμιν κρυπτομένα; · ὕστερον δὲ ἐφα νέρωσε ταύτας, ἀποκαταστὰς εἰς οὐρανούς· οὐ μὴν ἔξωθεν αὐτὰς περιεβάλετο· καὶ τὸ περιεζώσατο δὲ εὐσεβῶς νοητέον, ἀντὶ τοῦ, ηὐτρεπίσθη· συμβο- λον γὰρ εὐτρεπισμοῦ ἐστι τὸ ζωννύεσθαι. Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Σαλευομένην τῇ ἀπάτῃ ἐστερέωσεν αὐτὴν ἤδη τῇ ἀληθείᾳ, ὥστε μὴ σαλευθῆναι λοιπὸν ὑπὸ τῆς πλάνης, ἐπὶ πέτραν τῆς πίστεως στερεω θεῖσαν. Νοεῖται δὲ καὶ ἰδικῶς οἰκουμένη ἡ Ἐκκλη σία, ἢν οἰκοῦσιν οἱ πιστοὶ, ἧς οὐ κατισχύσουσι πύ και ᾅδου, κατὰ τὴν Δεσποτικὴν ἀπόφασιν. Έτοιμος ὁ θρόνος σου ἀπὸ τότε. - Έτοιμος Εt ἀντὶ τοῦ, ἕδραῖος, ὡς ἐν τῷ πε' ψαλμῷ παρασεση- μείωται· ἀπὸ τότε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπ' ἀρχῆς· τὸ δὲ ἀπ' ἀρχῆς ἐπὶ τῆς θείας φύσεως οὐκ εἰς ἀρχὴν ἀνά. γεται χρονικὴν, ἀλλὰ τῆς αἰωνίου ἐστὶν ἐμφαντικόν, παλαιότητος. Τοιοῦτον δὲ ἐστιν ἐπὶ Θεοῦ καὶ τὸ, ἀπ' αἰῶνος. Λέγει δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ὅτι Εἰ καὶ δούλου μορφὴν ἐνδύει, ἀλλ᾽ οὖν ἑδραία σοι ἡ βασιλεία σου ἀπ' ἀρχῆς, καὶ οὐδέποτε ταύτης ἐξέπεσας. Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Εδραία δέ σοι ἀπ' ἀρχῆς · ἡ βασιλεία, διότι καὶ σὺ ἀπ' αἰῶνος εἶ, τουτέστιν ὁμοίως ἀπ' ἀρχῆς, ὡς εἴρηται. Επῆραν οι ποταμοί, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. Ποταμοὺς καλεῖ τοὺς ἀποστόλους, ὡς ἀρδεύοντας τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τοῖς πνευ- ματικοῖς νάμασι τοῦ Εὐαγγελίου λέγει δὲ, ὅτι ὕψωσαν τὰς φωνὰς αὐτῶν, τουτέστι, διαῤῥήδην καὶ φανερῶς καὶ ἀνεπαισχύντως ἐκήρυξαν. Είρη- ται δὲ ἡμῖν πολλάκις, ὅτι ὡς ἤδη γεγενημένα προ- αγορεύει τα μέλλοντα. Ο διπλασιασμὸς δὲ τοῦ ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ ἐμφαντικός ἐστι χαρᾶς. ᾿Αροῦσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίψεις αὐτῶν. Οἱ μετ' αὐτοὺς ποταμοὶ λήψονται τὰς χαραχθείσας καὶ τμηθείσας ὑπ' αὐτῶν ἐδούς· ἐπιτρέψεις γὰρ εἰσιν αἱ τομαι, ἃς χαράττουσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίβοντες τὴν γῆν ἐν τῷ φέρεσθαι. Φησὶ δὲ ὅτι οἱ μετ᾿ αὐτοὺς διδάσκαλοι ταῖς ὁδοῖς τῆς διδασκαλία; αὐτῶν ἀκο- λούθως χρήσονται. i COMMENT. IN PSALMOS. A illi erat, etiam ut Deo. Vel aliter : Dominus carne appellaverit) Ecclesiam intelligi dicunt, in qua sententiam“, inferni portæ non prævalebunt. B quidem mortuus, decorem non habebat nec spe- ciem, juxta prophetæ testimonium, verum re surgens decorem, quem antea non habebat, in- dutus est. Indutus est potentiam, et accinxit se. Eodem modo intelliges hunc versiculum. Habuit præterea Christus semper et decorem, et potentiam, verum olim id homines latebat; manifestum autem fieri coepit postquam in calum ascendit, tametsi by juscemodi indumentum exterius nullum induerit. Pie elenim hoc intelligendum est, ut diximus, quemadmodum et verbum, accinxit; idem enim significat, quod aplavit, seu ornavit, cingulum quippe, ornamenti cujusdamn signum est. Etenim stabilivit orbem terræ, qui non commo- vebitur. Orbem, damnonum fraude luctuantem, ac pene concussum, veritate sua Christus ita stabi- livit, ut erroribus amodo huc atque illuc non ab❤ ducator : quia in fidei petra fundatus ac stabilitus est. Per orbem autem terræ (quem juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, habitabilem quis fideles habitant, adversus quam, iuxta Domini - Para- VERS. 2. Paratus thronus tuus ex lunc. tus, hoc est, Grmus et stabilis, ut diximus in psalmo Less. quod ait: ex tunc, expone, pro a principio. Illud tamen seniper animadvertendum, quod hujusmodi sermo: ab initio nimirum seu, a · c principio, nullum tempus inducit in divina natura, sed æternam quaındam antiquitatem tantum signi- ficat. Tale quiddam est, quod paulo post subdit, diceus : A seculo tu es. Tametsi, inquit, tu servi C personam indueris, stabile tamen ac firmuin tibi est ab initio regnum tuum. Neque enim unquam ab eo decidisti, aut illine pulsus es. A saculo tu es. Stabile, inquit, tibi ideo est re- gnum tuum ab initio, quia tu es a seculo, hoc est, a principio, ut diximus. Vers. 3. Eleraverunt flumina, Domine, elerave- rënɩ flumina roces suas. Per flumina, apostolos intelligit, veluti qui spiritualibus Evangelii Quentis humanas irrigant animas; et dicit quod exaltave runt voces suas, hoc est, clare et aperte, palam- que, ac sine ulla verecundia, evangelicam doctri nam prædicaverunt. Illud tamen animadverte, quod D alibi persæpe diximus, Prophetam frequentissime præterito tempore uti pro futuro, vel futura narrare, quasi jam præterita. Illa etiam repetitio verbi, elevaverunt, gaudii intensionem significat. VERS. 4. Tollent fumina autritiones eorum. Illa fumina, quæ post fumina paulo ante dicta, hoc est, post apostolos ventura sunt, tollent, hoc est, capient, seu sequentur eas vias, quae ab illis trilm fuerint et formatæ. Per attritiones etenim, semitas illas ac sectioncs, alvei cujusdam instar formatas, intelligit, quas flumina, cum per terram feruntur, lambendo ac terendo incidere solent, ac formare. Et sensus est, quod doctores, qui post apostolus venturi sunt, eas vias atque casdem sequentur disciplinas, quibus ipsi etiam apostoli usi fueriut. *³ [‚a. LIII, 2. es Matth. xvi. 18.
6β Sons of Jacob, his chosen ones. The Apostles are all these things. ‘Servants’ according to, If I then, your Lord and Teacher, have washed your feet, and ‘chosen ones’, according to, You did not choose me, but I chose you.
α Αὐτὸς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ὁ Χριστός.σημαίνει, οἶμαι, τὸ ἐνεδύσατο· ἢ καὶ ἄλλως Νεκρωθεὶς μὲν τῇ σαρκὶ, οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλ- λος κατὰ τὸν προφήτην· ἀναστὰς δὲ, εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Ενεδύσατο Κύριος δύναμιν, καὶ περιεζώσατο. Ομοίως κανταῦθα νοητέον τὸ ἐνεδύσατο. Είχε μὲν γὰρ ὡς Θεό; τὴν θείαν εὐπρέπειαν ἀεὶ, καὶ τὴν θείαν δύναμιν κρυπτομένα; · ὕστερον δὲ ἐφα νέρωσε ταύτας, ἀποκαταστὰς εἰς οὐρανούς· οὐ μὴν ἔξωθεν αὐτὰς περιεβάλετο· καὶ τὸ περιεζώσατο δὲ εὐσεβῶς νοητέον, ἀντὶ τοῦ, ηὐτρεπίσθη· συμβο- λον γὰρ εὐτρεπισμοῦ ἐστι τὸ ζωννύεσθαι. Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Σαλευομένην τῇ ἀπάτῃ ἐστερέωσεν αὐτὴν ἤδη τῇ ἀληθείᾳ, ὥστε μὴ σαλευθῆναι λοιπὸν ὑπὸ τῆς πλάνης, ἐπὶ πέτραν τῆς πίστεως στερεω θεῖσαν. Νοεῖται δὲ καὶ ἰδικῶς οἰκουμένη ἡ Ἐκκλη σία, ἢν οἰκοῦσιν οἱ πιστοὶ, ἧς οὐ κατισχύσουσι πύ και ᾅδου, κατὰ τὴν Δεσποτικὴν ἀπόφασιν. Έτοιμος ὁ θρόνος σου ἀπὸ τότε. - Έτοιμος Εt ἀντὶ τοῦ, ἕδραῖος, ὡς ἐν τῷ πε' ψαλμῷ παρασεση- μείωται· ἀπὸ τότε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπ' ἀρχῆς· τὸ δὲ ἀπ' ἀρχῆς ἐπὶ τῆς θείας φύσεως οὐκ εἰς ἀρχὴν ἀνά. γεται χρονικὴν, ἀλλὰ τῆς αἰωνίου ἐστὶν ἐμφαντικόν, παλαιότητος. Τοιοῦτον δὲ ἐστιν ἐπὶ Θεοῦ καὶ τὸ, ἀπ' αἰῶνος. Λέγει δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ὅτι Εἰ καὶ δούλου μορφὴν ἐνδύει, ἀλλ᾽ οὖν ἑδραία σοι ἡ βασιλεία σου ἀπ' ἀρχῆς, καὶ οὐδέποτε ταύτης ἐξέπεσας. Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Εδραία δέ σοι ἀπ' ἀρχῆς · ἡ βασιλεία, διότι καὶ σὺ ἀπ' αἰῶνος εἶ, τουτέστιν ὁμοίως ἀπ' ἀρχῆς, ὡς εἴρηται. Επῆραν οι ποταμοί, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. Ποταμοὺς καλεῖ τοὺς ἀποστόλους, ὡς ἀρδεύοντας τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τοῖς πνευ- ματικοῖς νάμασι τοῦ Εὐαγγελίου λέγει δὲ, ὅτι ὕψωσαν τὰς φωνὰς αὐτῶν, τουτέστι, διαῤῥήδην καὶ φανερῶς καὶ ἀνεπαισχύντως ἐκήρυξαν. Είρη- ται δὲ ἡμῖν πολλάκις, ὅτι ὡς ἤδη γεγενημένα προ- αγορεύει τα μέλλοντα. Ο διπλασιασμὸς δὲ τοῦ ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ ἐμφαντικός ἐστι χαρᾶς. ᾿Αροῦσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίψεις αὐτῶν. Οἱ μετ' αὐτοὺς ποταμοὶ λήψονται τὰς χαραχθείσας καὶ τμηθείσας ὑπ' αὐτῶν ἐδούς· ἐπιτρέψεις γὰρ εἰσιν αἱ τομαι, ἃς χαράττουσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίβοντες τὴν γῆν ἐν τῷ φέρεσθαι. Φησὶ δὲ ὅτι οἱ μετ᾿ αὐτοὺς διδάσκαλοι ταῖς ὁδοῖς τῆς διδασκαλία; αὐτῶν ἀκο- λούθως χρήσονται. i COMMENT. IN PSALMOS. A illi erat, etiam ut Deo. Vel aliter : Dominus carne appellaverit) Ecclesiam intelligi dicunt, in qua sententiam“, inferni portæ non prævalebunt. B quidem mortuus, decorem non habebat nec spe- ciem, juxta prophetæ testimonium, verum re surgens decorem, quem antea non habebat, in- dutus est. Indutus est potentiam, et accinxit se. Eodem modo intelliges hunc versiculum. Habuit præterea Christus semper et decorem, et potentiam, verum olim id homines latebat; manifestum autem fieri coepit postquam in calum ascendit, tametsi by juscemodi indumentum exterius nullum induerit. Pie elenim hoc intelligendum est, ut diximus, quemadmodum et verbum, accinxit; idem enim significat, quod aplavit, seu ornavit, cingulum quippe, ornamenti cujusdamn signum est. Etenim stabilivit orbem terræ, qui non commo- vebitur. Orbem, damnonum fraude luctuantem, ac pene concussum, veritate sua Christus ita stabi- livit, ut erroribus amodo huc atque illuc non ab❤ ducator : quia in fidei petra fundatus ac stabilitus est. Per orbem autem terræ (quem juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, habitabilem quis fideles habitant, adversus quam, iuxta Domini - Para- VERS. 2. Paratus thronus tuus ex lunc. tus, hoc est, Grmus et stabilis, ut diximus in psalmo Less. quod ait: ex tunc, expone, pro a principio. Illud tamen seniper animadvertendum, quod hujusmodi sermo: ab initio nimirum seu, a · c principio, nullum tempus inducit in divina natura, sed æternam quaındam antiquitatem tantum signi- ficat. Tale quiddam est, quod paulo post subdit, diceus : A seculo tu es. Tametsi, inquit, tu servi C personam indueris, stabile tamen ac firmuin tibi est ab initio regnum tuum. Neque enim unquam ab eo decidisti, aut illine pulsus es. A saculo tu es. Stabile, inquit, tibi ideo est re- gnum tuum ab initio, quia tu es a seculo, hoc est, a principio, ut diximus. Vers. 3. Eleraverunt flumina, Domine, elerave- rënɩ flumina roces suas. Per flumina, apostolos intelligit, veluti qui spiritualibus Evangelii Quentis humanas irrigant animas; et dicit quod exaltave runt voces suas, hoc est, clare et aperte, palam- que, ac sine ulla verecundia, evangelicam doctri nam prædicaverunt. Illud tamen animadverte, quod D alibi persæpe diximus, Prophetam frequentissime præterito tempore uti pro futuro, vel futura narrare, quasi jam præterita. Illa etiam repetitio verbi, elevaverunt, gaudii intensionem significat. VERS. 4. Tollent fumina autritiones eorum. Illa fumina, quæ post fumina paulo ante dicta, hoc est, post apostolos ventura sunt, tollent, hoc est, capient, seu sequentur eas vias, quae ab illis trilm fuerint et formatæ. Per attritiones etenim, semitas illas ac sectioncs, alvei cujusdam instar formatas, intelligit, quas flumina, cum per terram feruntur, lambendo ac terendo incidere solent, ac formare. Et sensus est, quod doctores, qui post apostolus venturi sunt, eas vias atque casdem sequentur disciplinas, quibus ipsi etiam apostoli usi fueriut. *³ [‚a. LIII, 2. es Matth. xvi. 18.
7α The Lord himself is our God. Christ himself.
β Ἐν πάσῃ τῇ γῇ τὰ κρίματα αὐτοῦ. Οὐκ ἐν ᾽Ιουδαίοις μόνον, πανταχοῦ γὰρ διεδόθησαν.σημαίνει, οἶμαι, τὸ ἐνεδύσατο· ἢ καὶ ἄλλως Νεκρωθεὶς μὲν τῇ σαρκὶ, οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλ- λος κατὰ τὸν προφήτην· ἀναστὰς δὲ, εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Ενεδύσατο Κύριος δύναμιν, καὶ περιεζώσατο. Ομοίως κανταῦθα νοητέον τὸ ἐνεδύσατο. Είχε μὲν γὰρ ὡς Θεό; τὴν θείαν εὐπρέπειαν ἀεὶ, καὶ τὴν θείαν δύναμιν κρυπτομένα; · ὕστερον δὲ ἐφα νέρωσε ταύτας, ἀποκαταστὰς εἰς οὐρανούς· οὐ μὴν ἔξωθεν αὐτὰς περιεβάλετο· καὶ τὸ περιεζώσατο δὲ εὐσεβῶς νοητέον, ἀντὶ τοῦ, ηὐτρεπίσθη· συμβο- λον γὰρ εὐτρεπισμοῦ ἐστι τὸ ζωννύεσθαι. Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Σαλευομένην τῇ ἀπάτῃ ἐστερέωσεν αὐτὴν ἤδη τῇ ἀληθείᾳ, ὥστε μὴ σαλευθῆναι λοιπὸν ὑπὸ τῆς πλάνης, ἐπὶ πέτραν τῆς πίστεως στερεω θεῖσαν. Νοεῖται δὲ καὶ ἰδικῶς οἰκουμένη ἡ Ἐκκλη σία, ἢν οἰκοῦσιν οἱ πιστοὶ, ἧς οὐ κατισχύσουσι πύ και ᾅδου, κατὰ τὴν Δεσποτικὴν ἀπόφασιν. Έτοιμος ὁ θρόνος σου ἀπὸ τότε. - Έτοιμος Εt ἀντὶ τοῦ, ἕδραῖος, ὡς ἐν τῷ πε' ψαλμῷ παρασεση- μείωται· ἀπὸ τότε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπ' ἀρχῆς· τὸ δὲ ἀπ' ἀρχῆς ἐπὶ τῆς θείας φύσεως οὐκ εἰς ἀρχὴν ἀνά. γεται χρονικὴν, ἀλλὰ τῆς αἰωνίου ἐστὶν ἐμφαντικόν, παλαιότητος. Τοιοῦτον δὲ ἐστιν ἐπὶ Θεοῦ καὶ τὸ, ἀπ' αἰῶνος. Λέγει δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ὅτι Εἰ καὶ δούλου μορφὴν ἐνδύει, ἀλλ᾽ οὖν ἑδραία σοι ἡ βασιλεία σου ἀπ' ἀρχῆς, καὶ οὐδέποτε ταύτης ἐξέπεσας. Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Εδραία δέ σοι ἀπ' ἀρχῆς · ἡ βασιλεία, διότι καὶ σὺ ἀπ' αἰῶνος εἶ, τουτέστιν ὁμοίως ἀπ' ἀρχῆς, ὡς εἴρηται. Επῆραν οι ποταμοί, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. Ποταμοὺς καλεῖ τοὺς ἀποστόλους, ὡς ἀρδεύοντας τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τοῖς πνευ- ματικοῖς νάμασι τοῦ Εὐαγγελίου λέγει δὲ, ὅτι ὕψωσαν τὰς φωνὰς αὐτῶν, τουτέστι, διαῤῥήδην καὶ φανερῶς καὶ ἀνεπαισχύντως ἐκήρυξαν. Είρη- ται δὲ ἡμῖν πολλάκις, ὅτι ὡς ἤδη γεγενημένα προ- αγορεύει τα μέλλοντα. Ο διπλασιασμὸς δὲ τοῦ ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ ἐμφαντικός ἐστι χαρᾶς. ᾿Αροῦσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίψεις αὐτῶν. Οἱ μετ' αὐτοὺς ποταμοὶ λήψονται τὰς χαραχθείσας καὶ τμηθείσας ὑπ' αὐτῶν ἐδούς· ἐπιτρέψεις γὰρ εἰσιν αἱ τομαι, ἃς χαράττουσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίβοντες τὴν γῆν ἐν τῷ φέρεσθαι. Φησὶ δὲ ὅτι οἱ μετ᾿ αὐτοὺς διδάσκαλοι ταῖς ὁδοῖς τῆς διδασκαλία; αὐτῶν ἀκο- λούθως χρήσονται. i COMMENT. IN PSALMOS. A illi erat, etiam ut Deo. Vel aliter : Dominus carne appellaverit) Ecclesiam intelligi dicunt, in qua sententiam“, inferni portæ non prævalebunt. B quidem mortuus, decorem non habebat nec spe- ciem, juxta prophetæ testimonium, verum re surgens decorem, quem antea non habebat, in- dutus est. Indutus est potentiam, et accinxit se. Eodem modo intelliges hunc versiculum. Habuit præterea Christus semper et decorem, et potentiam, verum olim id homines latebat; manifestum autem fieri coepit postquam in calum ascendit, tametsi by juscemodi indumentum exterius nullum induerit. Pie elenim hoc intelligendum est, ut diximus, quemadmodum et verbum, accinxit; idem enim significat, quod aplavit, seu ornavit, cingulum quippe, ornamenti cujusdamn signum est. Etenim stabilivit orbem terræ, qui non commo- vebitur. Orbem, damnonum fraude luctuantem, ac pene concussum, veritate sua Christus ita stabi- livit, ut erroribus amodo huc atque illuc non ab❤ ducator : quia in fidei petra fundatus ac stabilitus est. Per orbem autem terræ (quem juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, habitabilem quis fideles habitant, adversus quam, iuxta Domini - Para- VERS. 2. Paratus thronus tuus ex lunc. tus, hoc est, Grmus et stabilis, ut diximus in psalmo Less. quod ait: ex tunc, expone, pro a principio. Illud tamen seniper animadvertendum, quod hujusmodi sermo: ab initio nimirum seu, a · c principio, nullum tempus inducit in divina natura, sed æternam quaındam antiquitatem tantum signi- ficat. Tale quiddam est, quod paulo post subdit, diceus : A seculo tu es. Tametsi, inquit, tu servi C personam indueris, stabile tamen ac firmuin tibi est ab initio regnum tuum. Neque enim unquam ab eo decidisti, aut illine pulsus es. A saculo tu es. Stabile, inquit, tibi ideo est re- gnum tuum ab initio, quia tu es a seculo, hoc est, a principio, ut diximus. Vers. 3. Eleraverunt flumina, Domine, elerave- rënɩ flumina roces suas. Per flumina, apostolos intelligit, veluti qui spiritualibus Evangelii Quentis humanas irrigant animas; et dicit quod exaltave runt voces suas, hoc est, clare et aperte, palam- que, ac sine ulla verecundia, evangelicam doctri nam prædicaverunt. Illud tamen animadverte, quod D alibi persæpe diximus, Prophetam frequentissime præterito tempore uti pro futuro, vel futura narrare, quasi jam præterita. Illa etiam repetitio verbi, elevaverunt, gaudii intensionem significat. VERS. 4. Tollent fumina autritiones eorum. Illa fumina, quæ post fumina paulo ante dicta, hoc est, post apostolos ventura sunt, tollent, hoc est, capient, seu sequentur eas vias, quae ab illis trilm fuerint et formatæ. Per attritiones etenim, semitas illas ac sectioncs, alvei cujusdam instar formatas, intelligit, quas flumina, cum per terram feruntur, lambendo ac terendo incidere solent, ac formare. Et sensus est, quod doctores, qui post apostolus venturi sunt, eas vias atque casdem sequentur disciplinas, quibus ipsi etiam apostoli usi fueriut. *³ [‚a. LIII, 2. es Matth. xvi. 18.
7β In all the earth are his judgements. Not among the Jews only, for they were spread abroad everywhere.
α Ἐμνήσθη εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ Τῆς εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ, τῆς αἰωνίου, ἤτοι τῆς ἀμετακινήτου καὶ ἀναλλοιώτου. Καταλέγει δὲ λοιπὸν ἐντεῦθεν ὁ προφήτης τὰς εἰς τοὺς Ἑβραίους εὐεργεσίας, ἄνωθεν ἀπὸ Ἀβραὰμ ἀρξάμενος.σημαίνει, οἶμαι, τὸ ἐνεδύσατο· ἢ καὶ ἄλλως Νεκρωθεὶς μὲν τῇ σαρκὶ, οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλ- λος κατὰ τὸν προφήτην· ἀναστὰς δὲ, εὐπρέπειαν ἐνεδύσατο. Ενεδύσατο Κύριος δύναμιν, καὶ περιεζώσατο. Ομοίως κανταῦθα νοητέον τὸ ἐνεδύσατο. Είχε μὲν γὰρ ὡς Θεό; τὴν θείαν εὐπρέπειαν ἀεὶ, καὶ τὴν θείαν δύναμιν κρυπτομένα; · ὕστερον δὲ ἐφα νέρωσε ταύτας, ἀποκαταστὰς εἰς οὐρανούς· οὐ μὴν ἔξωθεν αὐτὰς περιεβάλετο· καὶ τὸ περιεζώσατο δὲ εὐσεβῶς νοητέον, ἀντὶ τοῦ, ηὐτρεπίσθη· συμβο- λον γὰρ εὐτρεπισμοῦ ἐστι τὸ ζωννύεσθαι. Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. Σαλευομένην τῇ ἀπάτῃ ἐστερέωσεν αὐτὴν ἤδη τῇ ἀληθείᾳ, ὥστε μὴ σαλευθῆναι λοιπὸν ὑπὸ τῆς πλάνης, ἐπὶ πέτραν τῆς πίστεως στερεω θεῖσαν. Νοεῖται δὲ καὶ ἰδικῶς οἰκουμένη ἡ Ἐκκλη σία, ἢν οἰκοῦσιν οἱ πιστοὶ, ἧς οὐ κατισχύσουσι πύ και ᾅδου, κατὰ τὴν Δεσποτικὴν ἀπόφασιν. Έτοιμος ὁ θρόνος σου ἀπὸ τότε. - Έτοιμος Εt ἀντὶ τοῦ, ἕδραῖος, ὡς ἐν τῷ πε' ψαλμῷ παρασεση- μείωται· ἀπὸ τότε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀπ' ἀρχῆς· τὸ δὲ ἀπ' ἀρχῆς ἐπὶ τῆς θείας φύσεως οὐκ εἰς ἀρχὴν ἀνά. γεται χρονικὴν, ἀλλὰ τῆς αἰωνίου ἐστὶν ἐμφαντικόν, παλαιότητος. Τοιοῦτον δὲ ἐστιν ἐπὶ Θεοῦ καὶ τὸ, ἀπ' αἰῶνος. Λέγει δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ὅτι Εἰ καὶ δούλου μορφὴν ἐνδύει, ἀλλ᾽ οὖν ἑδραία σοι ἡ βασιλεία σου ἀπ' ἀρχῆς, καὶ οὐδέποτε ταύτης ἐξέπεσας. Ἀπὸ τοῦ αἰῶνος σὺ εἶ. Εδραία δέ σοι ἀπ' ἀρχῆς · ἡ βασιλεία, διότι καὶ σὺ ἀπ' αἰῶνος εἶ, τουτέστιν ὁμοίως ἀπ' ἀρχῆς, ὡς εἴρηται. Επῆραν οι ποταμοί, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. Ποταμοὺς καλεῖ τοὺς ἀποστόλους, ὡς ἀρδεύοντας τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τοῖς πνευ- ματικοῖς νάμασι τοῦ Εὐαγγελίου λέγει δὲ, ὅτι ὕψωσαν τὰς φωνὰς αὐτῶν, τουτέστι, διαῤῥήδην καὶ φανερῶς καὶ ἀνεπαισχύντως ἐκήρυξαν. Είρη- ται δὲ ἡμῖν πολλάκις, ὅτι ὡς ἤδη γεγενημένα προ- αγορεύει τα μέλλοντα. Ο διπλασιασμὸς δὲ τοῦ ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ ἐμφαντικός ἐστι χαρᾶς. ᾿Αροῦσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίψεις αὐτῶν. Οἱ μετ' αὐτοὺς ποταμοὶ λήψονται τὰς χαραχθείσας καὶ τμηθείσας ὑπ' αὐτῶν ἐδούς· ἐπιτρέψεις γὰρ εἰσιν αἱ τομαι, ἃς χαράττουσιν οἱ ποταμοὶ ἐπιτρίβοντες τὴν γῆν ἐν τῷ φέρεσθαι. Φησὶ δὲ ὅτι οἱ μετ᾿ αὐτοὺς διδάσκαλοι ταῖς ὁδοῖς τῆς διδασκαλία; αὐτῶν ἀκο- λούθως χρήσονται. i COMMENT. IN PSALMOS. A illi erat, etiam ut Deo. Vel aliter : Dominus carne appellaverit) Ecclesiam intelligi dicunt, in qua sententiam“, inferni portæ non prævalebunt. B quidem mortuus, decorem non habebat nec spe- ciem, juxta prophetæ testimonium, verum re surgens decorem, quem antea non habebat, in- dutus est. Indutus est potentiam, et accinxit se. Eodem modo intelliges hunc versiculum. Habuit præterea Christus semper et decorem, et potentiam, verum olim id homines latebat; manifestum autem fieri coepit postquam in calum ascendit, tametsi by juscemodi indumentum exterius nullum induerit. Pie elenim hoc intelligendum est, ut diximus, quemadmodum et verbum, accinxit; idem enim significat, quod aplavit, seu ornavit, cingulum quippe, ornamenti cujusdamn signum est. Etenim stabilivit orbem terræ, qui non commo- vebitur. Orbem, damnonum fraude luctuantem, ac pene concussum, veritate sua Christus ita stabi- livit, ut erroribus amodo huc atque illuc non ab❤ ducator : quia in fidei petra fundatus ac stabilitus est. Per orbem autem terræ (quem juxta veriorem Græcæ dictionis significationem, habitabilem quis fideles habitant, adversus quam, iuxta Domini - Para- VERS. 2. Paratus thronus tuus ex lunc. tus, hoc est, Grmus et stabilis, ut diximus in psalmo Less. quod ait: ex tunc, expone, pro a principio. Illud tamen seniper animadvertendum, quod hujusmodi sermo: ab initio nimirum seu, a · c principio, nullum tempus inducit in divina natura, sed æternam quaındam antiquitatem tantum signi- ficat. Tale quiddam est, quod paulo post subdit, diceus : A seculo tu es. Tametsi, inquit, tu servi C personam indueris, stabile tamen ac firmuin tibi est ab initio regnum tuum. Neque enim unquam ab eo decidisti, aut illine pulsus es. A saculo tu es. Stabile, inquit, tibi ideo est re- gnum tuum ab initio, quia tu es a seculo, hoc est, a principio, ut diximus. Vers. 3. Eleraverunt flumina, Domine, elerave- rënɩ flumina roces suas. Per flumina, apostolos intelligit, veluti qui spiritualibus Evangelii Quentis humanas irrigant animas; et dicit quod exaltave runt voces suas, hoc est, clare et aperte, palam- que, ac sine ulla verecundia, evangelicam doctri nam prædicaverunt. Illud tamen animadverte, quod D alibi persæpe diximus, Prophetam frequentissime præterito tempore uti pro futuro, vel futura narrare, quasi jam præterita. Illa etiam repetitio verbi, elevaverunt, gaudii intensionem significat. VERS. 4. Tollent fumina autritiones eorum. Illa fumina, quæ post fumina paulo ante dicta, hoc est, post apostolos ventura sunt, tollent, hoc est, capient, seu sequentur eas vias, quae ab illis trilm fuerint et formatæ. Per attritiones etenim, semitas illas ac sectioncs, alvei cujusdam instar formatas, intelligit, quas flumina, cum per terram feruntur, lambendo ac terendo incidere solent, ac formare. Et sensus est, quod doctores, qui post apostolus venturi sunt, eas vias atque casdem sequentur disciplinas, quibus ipsi etiam apostoli usi fueriut. *³ [‚a. LIII, 2. es Matth. xvi. 18.
8α He has remembered his covenant to the age. His covenant that is to the age, his eternal covenant, namely, which is immoveable and unchangeable. The prophet then lists the benefactions to the Hebrews, beginning from Abraham.
PG 128:1035β Λόγου, οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς. Tὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, διαθήκην καὶ λόγον, τὴν ὑπόσχεσιν τῆς εἰρημένης γῆς ὀνομάζων. Ἐμνήσθη, φησὶ, τοῦ λόγου, οὗ ἐνετείλατο, τοῦ εἰς χιλίας γενεὰς, τοῦ μέχρι πολλῶν γενεῶν ἐξικνουμένου· χιλίας γὰρ νῦν ἁπλῶς, τὰς πολλὰς καλεῖ, καὶ τὸ, ἐνετείλατο δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἐπηγγείλατο τέθεικεν.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
8β The word that he has commanded for a thousand generations. He says the same again, naming ‘covenant’ and ‘word’ the promise of the land mentioned. He has remembered, he says, the word that he has commanded, the word for a thousand generations, the word that reaches to many generations, for now ‘a thousand’ is simply what he calls ‘many’, and he placed ‘he has commanded’ in the sense of, ‘he has promised’.
α Ὃν διέθετο τῷ Ἀβραάμ. Ὃν λόγον δηλονότι.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
9α That he compacted with Abraham. The word, that is to say.
β Καὶ τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τῷ ᾽Ισαάκ. Καὶ ἐμνήσθη πάλιν τοῦ ὅρκου αὐτοῦ, τοῦ ὀμοσθέντος τῷ ᾽Ισαάκ. Tὸ αὐτὸ γὰρ καὶ τῷ ᾽Ισαὰκ ἐπηγγείλατο, περί τε τῆς γῆς καὶ περὶ τοῦ πληθυσμοῦ τοῦ σπέρματος. Tί δέ ἐστιν ὅρκος Θεοῦ εἴρηται ἐν τῷ πη΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Ὤμοσα Δαυὶδ τῷ δούλῳ μου.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
9β And his oath to Isaac. And he has remembered again the oath he swore to Isaac, for he promised the same thing to Isaac about both the land and about the multiplication of his seed. What an oath of God is was said in the eighty-eighth psalm at the verse, I have sworn to David my servant.
α Καὶ ἔστησεν αὐτὸν τῷ ᾽Ιακὼβ εἰς πρόσταγμα. Εἰς τὸ εἶναι πρόσταγμα ἀπαράβατον.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
10α And he established it for Jacob as a decree. To be an inviolable decree.
β Καὶ τῷ ᾽Ισραὴλ εἰς διαθήκην αἰώνιον. Εἰς τὸ εἶναι διαθήκην ἀμετακίνητον, ἀναλλοίωτον, ὡς εἴρηται.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
10β And for Israel as an eternal covenant. To be an immoveable, unalterable covenant, as was said.
α Λέγων, Σοὶ δώσω τὴν γῆν Χαναάν. Τὴν Παλαιστίνην, ἣν κατῴκουν οἱ Χαναναῖοι.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
11α Saying, ‘I shall give you the land of Canaan’. Palestine in which the Canaanites were dwelling.
β Σχοίνισμα κληρονομίας ὑμῶν. Μέτρημα, μέρισμα.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
11β The measured lot of your inheritance. The measured part, the portion.
α Ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς. Λέγων ταῦτα καὶ διατιθέμενος καὶ ὑπισχνούμενος ὅτε ἦσαν ἀριθμῷ βραχεῖς οἱ περὶ τὸν Ἀβραὰμ καὶ ᾽Ισαὰκ καὶ ᾽Ιακώβ.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
12α When they were few in number. Saying these things and making the covenant and promising when those around Abraham and Isaac and Jacob were few in number.
β Ὀλιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
12β A small company and strangers in the land.
Μετανάσται γὰρ παρῴκησαν ἐν τῇ γῇ τῶν Χαναναίων οἱ περὶ τὸν Ἀβραάμ· Καὶ Ἀβραὰμ γὰρ, φησὶ, παρῴκησεν ἐν γῇ Χαναάν.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
For those about Abraham dwelt in the land of the Canaanites as immigrants, for it is written, And Abraham dwelt in the land of Canaan as an alien.
α Καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος. Πολλὰ ἔθνη διερχόμενοι, καὶ τόπους ἐκ τόπων ἀμείβοντες, περὶ ὧν ἁπάντων ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως ἱστορεῖ.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
13α And they passed through from nation to nation. Passing through many nations and going about from place to place, about all of which the book of Genesis tells.
β Καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον. Τινὲς μὲν γὰρ χῶραι ἐβασιλεύοντο, τινὲς δὲ ἐδημοκρατοῦντο.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
13β And from a kingdom to another people. Some countries were ruled as kingdoms and some as democracies.
α Οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτούς. Ἄνθρωπον, ἤτοι τινά. Τὸν μὲν γὰρ Φαραὼ ἤτασεν ἐτασμοῖς μεγάλοις καὶ πονηροῖς καὶ τὸν οἶκον αὐτοῦ, διὰ Σάῤῥαν τὴν γυναῖκα Ἀβραάμ· τῷ δὲ Ἀβιμέλεχ, ἐπιστὰς νυκτὸς, εἶπεν ἄλλα τε φοβερὰ, καὶ ὅτι Ἀπόδος τὴν | γυναῖκα τῷ ἀνθρώπῳ· εἶτα ἐπήγαγεν ὅτι Προφήτης ἐστὶ, καὶ εὔξεται περὶ σοῦ, καὶ ζήσῃ. Τὸν ᾽Ησαῦ δὲ καὶ τὸν Λάβαν οὐκ ἀφῆκεν ἀδικῆσαι τὸν ᾽Ιακὼβ, καὶ ἄλλους πολλοὺς οὐ συνεχώρησε Gen 32-33 βλάψαι τοὺς εἰρημένους τρεῖς πατριάρχας. Gen 31Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
14α He did not allow any man to wrong them. ‘Any man’, that is, anyone. For he tried Pharaoh and his house with great and grievous tri- als on account of Sarah Abraham’s wife, and having appeared to Abimelech by night he said among other fearsome things, Return the woman to the man, then he added, He is a prophet and will pray for you and you will live. And he did not allow Esau and Laban to wrong Jacob, Gen 32-33 and he did not permit for many others to harm the three patriarchs mentioned. Gen 31
β Καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς. Ἤλεγξεν αὐτοὺς ἀδίκους, ᾔσχυνεν, ἐφόβησεν, ὡς τὸν Φαραὼ βασιλέα Αἰγύπτου, καὶ τὸν Ἀβιμέλεχ βασιλέα Γεράρων.Ἀπὸ φωνῶν ὑδάτων πολλών θαυμαστοί μετεωρισμοὶ τῆς θαλάσσης. Υδατα πολλὰ καούν ται τὰ κατὰ πᾶσαν Ἐκκλησίαν βαπτίσματα τῶν πιστῶν. Φωναὶ δὲ τούτων τῶν ὑδάτων αἱ γινόμεν ναι ἐπ' αὐτοῖς ἐπικλήσει; τῆς ἁγίας Τριάδος καὶ τῆς ἄνωθεν χάριτος. Θάλασσαν δὲ πάλιν ἐνικῶ: αὐτὸ τὸ πανταχοῦ τῆς γῆς βάπτισμα, ὡς ἐν τῷ οἴ ψαλμῷ προείρηται· πληθύνεται μὲν γὰρ ταῖς χρείαι:, ἐνίζεται δὲ τῇ δυνάμει. Μετεωρισμοὶ δὲ αὐτῆς τὰ αποτελούμενα κύματα ἐκ τῆς καταδύσεως καὶ ἀναδύσεως τῶν βαπτιζομένων. Τούτους τοίνυν τους μετεωρισμούς θαυμαστοὺς εἶναί φησι πρὸς σύγχρο σιν τῶν μετεωρισμῶν τῆς αἰσθητῆς θαλάσσης ἐκεῖνα μὲν γὰρ τὰ κύματα φοβερὰ τοῖς ἀνθρώ ποις, ἥδιστα δὲ τοῖς δαίμοσι· ταῦτα δὲ τοὐναντίον, φοβερὰ μὲν τοῖς δαίμοσιν, ήδιστα δὲ τοῖς ἀνθρώ ποις. Καὶ ἐκεῖνα μὲν ἀπόλλυσι τοὺς ἐμπλέοντας ταῦτα δὲ σώζει. Γεγόνασι δὲ θαυμαστὰ ἀπὸ τῆς δηλωθείσης ἐπικλήσεως καὶ τῆς ἐκεῖθεν τελετής. θαυμαστὸς ἐν ὑψηλοῖς ὁ Κύριος. Θαυμαστός δ μᾶλλον ἐν τοῖς ὑψηλοῖς τούτοις καὶ μεγάλοις πράγμα. σιν ὁ Θεὸς, ὁ τοιαῦτα ποιῶν θαυμάσια. Η καὶ ἄλο λως ἡ σύνταξις· ὅτι θαυμαστὸς μᾶλλον ὁ ἐν ὑψηλοῖ; ὢν Κύριος κατ' ἀντιστροφήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν, καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορών. Τα μαρτύριά σου επιστώθησαν σφόδρα. Δί περὶ σοῦ μαρτυρίαι σφόδρα εἰσὶ πισταί· τουτέστιν ἀληθεῖ;. Λέγει δὲ τὰς βήσεις τῶν προφητών, όσας περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Χριστοῦ, καὶ τῆς ενσάρκου οικονομίας καὶ πολιτείας αὐτοῦ, διαφό ρως ἐξεφώνησαν. Τῷ οἴκῳ σου πρέπει αγίασμα, Κύριε, εἰς μας κρότητα ἡμερῶν. Οἶκος Θεοῦ ἡ καθόλου Εκκλη σία τῶν πιστῶν, ὡς πολλάκις είρηται. Τούτο, φησί, τῷ οἴκῳ πρέπει ἁγιασμός· ήγουν τὸ εἶναι ἅγιον, ὡς οἶκον ἁγίου. Εσται δὲ τοῦτο, ἀγνεία; εμπολιτευομένης τοῖς ἐν αὐτῷ καὶ καθαρότητες ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Πρέπει δὲ αὐτῷ τὸ τοιοῦτον ἁγίασμα ἀεί. Λέγεται δὲ οἶκος Θεοῦ καὶ ναδ; Θεοῦ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, πᾶς πιστός, ᾧ πρέπει ἁγία- αμα, εἰς μακρότητα ἡμερῶν. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ, τετράδι σαββάτου, ἀνεπίγρα φος παρ' 'Εβραίοις. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Τὸ δὲ τετράδι Σαββάτου, προστεθείκασί τινες ευρόντες, ὅτι ἐν τετράδι ἡμέρᾳ τῆς ἑβδομάδες ἀμελῳδήθη Σέδρα τον γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἑβδομάδα ἐκάλεσεν. Εισάγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ψαλμού παραμυθίαν ὁ Δαβὶδ τοῖς καταδυναστευομένοις ὑπὸ τῶν ἀδίκων. EUTHYMII ZIGABENI A vocibus aquarum multarum, mirabiles elevationes A maris. Per aquas multas, baptismui lavacra intellige, quæ ubique in Ecclesiis perficiuntur. Voces autem hujusmodi aquarum, invocationes sunt sanctæ Trinitatis, et supernæ gratiæ, quæ in baptismatis sacramento fieri sole. Per mare etiam singulari sermone, ipsum baptisma significavit, quod ubique terrarum cell ratur, quemadmodum dictum est in psalmo lxxin. Gerto etenim merito multiplex vi- detur, quia variis in locis et innumerabilibus pene personis celebratur: virtute tamen unum atque idem est sarramentum. Elevationes autem hujuscemodi maris, luctus illi sunt, qui ex im- mersione atque emersione eorum funt, qui bapti- zantur. Has igitur spiritualis ac mystici maris elevationes admirandas adinodum esse dicit, si elementalis maris elevationibus comparentur. Hujus enim maris fluctus hominibus quidem ti- mendi sunt, verum dæmonibus jucundi: contra autem illi baptismatis fluctus, timendi quidem sunt demanibus, jucundi autem ac suaves sunl hominibus. Et illi quidem in patriam navigantes perdunt, isti vero submersas servant. Effectæ autem sunt hæ elevationes mirabiles, ab invocatione illa divina, ut dietum est, et ab illo, quod illic inest mysterio. Mirabilis in altıs Dominus. Admirabilis vero Deus potissimum est hujuscemoli allis ac subli- mibus rebus. Vel ordo sit : Mirabilis est Dominus, qui în altis est. Unde alibi ait : Qui in attis ha- bilat, et humilia respicit in:celo et in derre 40. VERS. 5. Testimonia twa credibilia facta sunt ralde. Testimonia de te valde sunt fidelia, hoc est vera. Ea autem intelligit, quæ de Christi incarna- tione, de dispensatione in carne, ac de ejus cun- versatione, a prophetis varie prædicta sunt. B C Domam tram decel sanchilado, Domine, in longitudine dierum. Domus Dei est universalis Ecclesia fidelium, ut sæpius dictum est. Hanc, inquit, donum decet sanctitudo, hoc est, unt sit saneta, ea nimirum ratione, quia Dei saneti domus est : verum hoc ita demum det, si in iis qui illud templum habitant, munditia exstiterit ab omni prorsus - inquinatione. Ilujusmodi vero munditia et sanctitas semper decet domum Domini. Domus cliam Domini est templum Dei, quod, secundum Apostolum, delis quilibet repræsentat; alque ideo cos omnes decet sanctitudo in longitudine dierum. Psalmus ipsi David quarta Sabbati, sine inscriptione apnd llebræos. PSALMUS XCHI. Est et præsens psalmus sine inscriptione apod Hebræos. Ea autem verba: quarta Sabbali, a quopiam fuere apposita, cum quarta hebilomadæ · die psalmum hunc decantari invenisset. Per Sab- tatim enim hoc in loco, quemadmodum et sape D alibi, ipsa hebdomada significatur. Volvit autem hoc psalmo beatus David omnibus hominibus solanten primuntur hominibus. ** Psal. cx11, 6. præstare, qui ab injustis, atque a praxis opo
14β And for their sake he rebuked kings. He rebuked them as unjust, he shamed them, he instilled fear in them, as with Pharaoh the king of Egypt and Abimelech the king of Gerar.
PG 128:103715 Mὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. Λέγων καὶ ταῦτα δηλονότι. Χριστοὺς μὲν οὖν αὐτοὺς ὠνόμασεν, ὡς κεχρισμένους τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, ἢ τῷ προφητικῷ χαρίσματι. Προφήτας δὲ, ὡς πολλὰ προφητεύσαντας· καὶ γὰρ καὶ πρὸς τὸν Ἀβιμέλεχ εἶπεν ὁ Θεὸς, ὡς εἴρηται, περὶ τοῦ Ἀβραὰμ, ὅτι προφήτης ἐστί. ῾Ρητῶς μὲν οὖν οὐ κεῖνται ταῦτα ἐν τῇ προῤῥηθείσῃ βίβλῳ, τὸ Mὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ τὰ ἑξῆς, ἕτερα δὲ, εἰς τὴν αὐτὴν διάνοιαν τείνοντα.Οὐ γὰρ ἂν τοιαῦτα ἐτόλμων, εἰ μὴ τοιαῦτα τοῖς κα γισμοῖς ὑπέγραφον. Συνήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀκούσει, γνώσεται. Ει Συνίετε δὴ, ἄφρονες ἐν τῷ λαῷ, καὶ μωροί ποτε φρονήσατε. Ἐπίγνωτε τὰ πᾶσι γνώριμα, καί ποτε καὶ αὐτοὶ φρονήσατε. Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει ; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ ; Οὐχ ὁρᾷ ; Καὶ πῶς εἰκὸς ἀναισθητεῖν τὸν Ποιητὴν τῶν αἰσθήσεων ; Αἰσχύνει δὲ τούτους διὰ τοιούτων ὁμολογουμένων επερωτήσεων. Ο παιδεύων ἔθνη οὐχὶ ἐλέγξη; Ο παιδεύων ἔθνη διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς νόμων, ὧν τὴν γνῶσιν αὐτ τοῖς αὐτὸς ἐχαρίσατο, καὶ διὰ τῆς αὐστηρίας αὐτῶν κολάζων τοὺς ἁμαρτάνοντας, πῶς οὐχὶ καὶ τοὺς οὔτ τω παρανομοῦντας ἐλέγξει, τουτέστι κολάσει ; Ο διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν· Ο χορηγὸς τῆς γνώσεως δηλονότι πῶς οὐ γνώσεται ; Κύριος γινώσκει τους διαλογισμοὺς τῶν ἀνθρώ πων, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Τῶν οὕτω διαλογιζομένων ὅτι οὐκ ἐφορᾷ τὰ ἀνθρώπινα. Γινώσκει μὲν αὐτοὺς, ὅτι εἰσὶ ἐσφαλμένοι· μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις δι' οικονομίαν τινά. "Η καὶ διαλογισμοὺς λέγει τῶν ἐκ κοιλίας διαλογιζομένων, καὶ μὴ ἀπὸ θείας διδάσκετα λίας. Μακάριος ἄνθρωπος, ὃν ἂν παιδεύσης, Κύριε. Ον ἂν συνετίσῃς τῇ παρὰ σοῦ διδασκαλία. Καὶ ἐκ τοῦ νόμου σου διδάξῃς αὐτόν. Είτε τοῦ φυσικοῦ εἴτε τοῦ γραπτοῦ, ἡ καὶ ἀμφοτέρων. Πηγαὶ γὰρ οὗτοι συνέσεως καὶ σοφίας. Τοῦ προῦναι αὐτὸν ἀφ' ἡμερῶν πονηρῶν. Ὥστε πρᾶον αὐτὸν γενέσθαι καὶ ἀνεξίκακον ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πειρασμῶν, μὴ σχετλιάζοντα, μηδὲ ἀγανακτοῦντα πρὸς τοὺς πόνους, ἀλλ' ἐκ τοῦ νόμου σου γινώσκοντα, ὅτι καὶ οἱ πάσχοντες ἐπὶ συμφέ- ροντι πάσχουσι, καὶ οἱ κακοποιοῦντες δώσουσιν ἀξίαν τὴν δίκην. "Εως οὗ ὀρυγῇ τῷ ἁμαρτωλῷ βόθρος. Ἕως εὐτ τρεπισθῇ τοῖς παρανόμοις κίνδυνος· ἕως ἂν ἐμπέ- σωσι. Τότε γὰρ καὶ ἐλεεῖ τοὺς ἀδικοῦντας αὐτόν. Οτι οὐκ ἀπώσεται Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ οὐκ ἐγκαταλείψει. Εἰ καὶ πρὸ; καιρὸν παραχωροῦνται πάσχειν καὶ κακουχεῖ σθαι, καὶ τοῦτο ποιήσει μέχρι συντελείας, νῦν μὲν παραχωρῶν τοῖς πονηροῖς ἐκθλίβειν αὐτοὺς, νῦν δὲ ἀν- τιλαμβανόμενος αὐτῶν· καὶ τοῦτο δὲ κἀκεῖνο λυσι- τελῶς. Λαὸς δὲ αὐτοῦ καὶ κληρονομία πάλαι μὲν οἱ Ἰουδαῖοι, νῦν δὲ ἀντ᾽ ἐκείνων εἰσποιηθέντες Χρι στιανοί, καθώς πολλάκις ειρήκαμεν. EUTHYMI ZIGABENI intra se revolvunt iniqui homines. Neque enim A tanta unquam auderent, nisi hujuscemodi senten- tiis, vel cogitatione saltem se subscriberent. Et quod ait, intelliget, posuit pro, audiet, seu co- gnoscet. Vers. 8. Intelligite sane, insipientes in populo, et stulli aliquando sapite. Ea animadvertite, quæ jam diu omnibus nota sunt, atque aliquando, sero saltem, prudentes estote. - VERS. 9. Qui plantarit aurem non audiet ? et qui plasmavit oculum non considerat? Non consideral, dixit, pro, non videt. At quomodo verisimile est, illum esse sine sensu, qui sensus in aliis creavit ? Confundit eos igitur Propheta hujusmodi interro- gationibus, quæ apud omnes in confesso sunt. Vens. 10. Qui corrigit gentes non arguet? Ille, inquit, qui gentes erudit ac corrigit, iis nimirum legibus, quæ apud eas sunt; harum etenim legum scientiam Deus ipsis etiam gentibus præstitit, ut earum severitate delinquentes coercerentur : quo- modo non arguet etiam et castigabit eos omnes, qui scelera aliqua, aut iniquitates commisei int ? Qui docet hominem scientiam. Is, qui aliis scien - tiam et cognitionem præstat, quomodo ipse non cognoscet, aut quomodo ignorabit? B VERS. 11. Dominus cognoscit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt. Hominum dico talia cogitan- tium, quod Deus scilicet humana non curet. Co- gnoscit eos igitur Dominus, quod errant, sed paiirns est persæpe et longanimis, ex quadamn C dispensatione. Vel, cogitationes eorum hominum dicit, qui, quæ ventris sunt, cogitant, et non quæ sunt Dei. VERS. 12. Bealus homo, quem erudieris, Domine. Quem prudentem feceris doctrina tua. de lege tua docueris eum. Lege tua, naturali, vel scripta, vel etiam utraque; sunt etenim hæ legės prudentiæ ac sapientiæ fontes. VERS. 13. Ut mitigetur a diebus malis. Ita ut in diebus afflictionis, mitis fiat et patiens, et non ægre ferat, neque indignetur adversus labores, sed ex tua lege cognoscat, quod ii qui calamitates sustinent, ad propriam utilitatem et commodum vexantur, quodque contra, ¡i qui eos affligunt, condignas aliquando criminibus suis pœnas dabunt. Donec effossa sit peccatori fovea. Donec iniquis paratum sit periculum, seu donec in illud incide- rint. Tunc etenim iis etiam miserebitnr, qui se injuria affecerint. VERS. 14. Quoniam non repellet Dominus populum suum, et hæreditatem suam non derelinquet. Non repellet eos, tametsi afligi eos ad tempus persæpe permittat, sicuti ad ipsam usque sæculi consumma- Lionem in futurum etiam permissurus est, modo sinens ut pravi justos viros opprimant, modo etiam opem atque auxilium suum probis impertiens, et utrumque ad eorum commodum dispensans. Po- pulus autem, et hæreditas Domini, olim Judæi D eŕant, verum illis expulsis, Christiaui ac fideles in corum locum adoptati sunt, quemadmodum alibi sæpe diximus
15 Do not touch my anointed ones and do not act wickedly towards my prophets. And saying these things namely. He called them ‘anointed ones’ as anointed by the holy Spirit or by the grace of prophecy, and ‘prophets’ as having prophesied many things. And indeed, as mentioned, God said to Abimelech about Abraham that He is a prophet. These words, namely, Do not touch my anointed ones, and so on, are not found explicitly in the above-mentioned book, but others tending to the same meaning.
α Καὶ ἐκάλεσε λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν. Ἔταξεν, ἔπεμψε, προοδοποιῶν εὐμηχάνως τοῖς περὶ τὸν ᾽Ιακὼβ τὴν εἰς Αἴγυπτον κάθοδον, ὅτε τὰ ἑπτὰ ἔτη τῆς εὐθηνίας ἑπτὰ ἕτερα τοῦ λιμοῦ διεδέξαντο.Οὐ γὰρ ἂν τοιαῦτα ἐτόλμων, εἰ μὴ τοιαῦτα τοῖς κα γισμοῖς ὑπέγραφον. Συνήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀκούσει, γνώσεται. Ει Συνίετε δὴ, ἄφρονες ἐν τῷ λαῷ, καὶ μωροί ποτε φρονήσατε. Ἐπίγνωτε τὰ πᾶσι γνώριμα, καί ποτε καὶ αὐτοὶ φρονήσατε. Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει ; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ ; Οὐχ ὁρᾷ ; Καὶ πῶς εἰκὸς ἀναισθητεῖν τὸν Ποιητὴν τῶν αἰσθήσεων ; Αἰσχύνει δὲ τούτους διὰ τοιούτων ὁμολογουμένων επερωτήσεων. Ο παιδεύων ἔθνη οὐχὶ ἐλέγξη; Ο παιδεύων ἔθνη διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς νόμων, ὧν τὴν γνῶσιν αὐτ τοῖς αὐτὸς ἐχαρίσατο, καὶ διὰ τῆς αὐστηρίας αὐτῶν κολάζων τοὺς ἁμαρτάνοντας, πῶς οὐχὶ καὶ τοὺς οὔτ τω παρανομοῦντας ἐλέγξει, τουτέστι κολάσει ; Ο διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν· Ο χορηγὸς τῆς γνώσεως δηλονότι πῶς οὐ γνώσεται ; Κύριος γινώσκει τους διαλογισμοὺς τῶν ἀνθρώ πων, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Τῶν οὕτω διαλογιζομένων ὅτι οὐκ ἐφορᾷ τὰ ἀνθρώπινα. Γινώσκει μὲν αὐτοὺς, ὅτι εἰσὶ ἐσφαλμένοι· μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις δι' οικονομίαν τινά. "Η καὶ διαλογισμοὺς λέγει τῶν ἐκ κοιλίας διαλογιζομένων, καὶ μὴ ἀπὸ θείας διδάσκετα λίας. Μακάριος ἄνθρωπος, ὃν ἂν παιδεύσης, Κύριε. Ον ἂν συνετίσῃς τῇ παρὰ σοῦ διδασκαλία. Καὶ ἐκ τοῦ νόμου σου διδάξῃς αὐτόν. Είτε τοῦ φυσικοῦ εἴτε τοῦ γραπτοῦ, ἡ καὶ ἀμφοτέρων. Πηγαὶ γὰρ οὗτοι συνέσεως καὶ σοφίας. Τοῦ προῦναι αὐτὸν ἀφ' ἡμερῶν πονηρῶν. Ὥστε πρᾶον αὐτὸν γενέσθαι καὶ ἀνεξίκακον ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πειρασμῶν, μὴ σχετλιάζοντα, μηδὲ ἀγανακτοῦντα πρὸς τοὺς πόνους, ἀλλ' ἐκ τοῦ νόμου σου γινώσκοντα, ὅτι καὶ οἱ πάσχοντες ἐπὶ συμφέ- ροντι πάσχουσι, καὶ οἱ κακοποιοῦντες δώσουσιν ἀξίαν τὴν δίκην. "Εως οὗ ὀρυγῇ τῷ ἁμαρτωλῷ βόθρος. Ἕως εὐτ τρεπισθῇ τοῖς παρανόμοις κίνδυνος· ἕως ἂν ἐμπέ- σωσι. Τότε γὰρ καὶ ἐλεεῖ τοὺς ἀδικοῦντας αὐτόν. Οτι οὐκ ἀπώσεται Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ οὐκ ἐγκαταλείψει. Εἰ καὶ πρὸ; καιρὸν παραχωροῦνται πάσχειν καὶ κακουχεῖ σθαι, καὶ τοῦτο ποιήσει μέχρι συντελείας, νῦν μὲν παραχωρῶν τοῖς πονηροῖς ἐκθλίβειν αὐτοὺς, νῦν δὲ ἀν- τιλαμβανόμενος αὐτῶν· καὶ τοῦτο δὲ κἀκεῖνο λυσι- τελῶς. Λαὸς δὲ αὐτοῦ καὶ κληρονομία πάλαι μὲν οἱ Ἰουδαῖοι, νῦν δὲ ἀντ᾽ ἐκείνων εἰσποιηθέντες Χρι στιανοί, καθώς πολλάκις ειρήκαμεν. EUTHYMI ZIGABENI intra se revolvunt iniqui homines. Neque enim A tanta unquam auderent, nisi hujuscemodi senten- tiis, vel cogitatione saltem se subscriberent. Et quod ait, intelliget, posuit pro, audiet, seu co- gnoscet. Vers. 8. Intelligite sane, insipientes in populo, et stulli aliquando sapite. Ea animadvertite, quæ jam diu omnibus nota sunt, atque aliquando, sero saltem, prudentes estote. - VERS. 9. Qui plantarit aurem non audiet ? et qui plasmavit oculum non considerat? Non consideral, dixit, pro, non videt. At quomodo verisimile est, illum esse sine sensu, qui sensus in aliis creavit ? Confundit eos igitur Propheta hujusmodi interro- gationibus, quæ apud omnes in confesso sunt. Vens. 10. Qui corrigit gentes non arguet? Ille, inquit, qui gentes erudit ac corrigit, iis nimirum legibus, quæ apud eas sunt; harum etenim legum scientiam Deus ipsis etiam gentibus præstitit, ut earum severitate delinquentes coercerentur : quo- modo non arguet etiam et castigabit eos omnes, qui scelera aliqua, aut iniquitates commisei int ? Qui docet hominem scientiam. Is, qui aliis scien - tiam et cognitionem præstat, quomodo ipse non cognoscet, aut quomodo ignorabit? B VERS. 11. Dominus cognoscit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt. Hominum dico talia cogitan- tium, quod Deus scilicet humana non curet. Co- gnoscit eos igitur Dominus, quod errant, sed paiirns est persæpe et longanimis, ex quadamn C dispensatione. Vel, cogitationes eorum hominum dicit, qui, quæ ventris sunt, cogitant, et non quæ sunt Dei. VERS. 12. Bealus homo, quem erudieris, Domine. Quem prudentem feceris doctrina tua. de lege tua docueris eum. Lege tua, naturali, vel scripta, vel etiam utraque; sunt etenim hæ legės prudentiæ ac sapientiæ fontes. VERS. 13. Ut mitigetur a diebus malis. Ita ut in diebus afflictionis, mitis fiat et patiens, et non ægre ferat, neque indignetur adversus labores, sed ex tua lege cognoscat, quod ii qui calamitates sustinent, ad propriam utilitatem et commodum vexantur, quodque contra, ¡i qui eos affligunt, condignas aliquando criminibus suis pœnas dabunt. Donec effossa sit peccatori fovea. Donec iniquis paratum sit periculum, seu donec in illud incide- rint. Tunc etenim iis etiam miserebitnr, qui se injuria affecerint. VERS. 14. Quoniam non repellet Dominus populum suum, et hæreditatem suam non derelinquet. Non repellet eos, tametsi afligi eos ad tempus persæpe permittat, sicuti ad ipsam usque sæculi consumma- Lionem in futurum etiam permissurus est, modo sinens ut pravi justos viros opprimant, modo etiam opem atque auxilium suum probis impertiens, et utrumque ad eorum commodum dispensans. Po- pulus autem, et hæreditas Domini, olim Judæi D eŕant, verum illis expulsis, Christiaui ac fideles in corum locum adoptati sunt, quemadmodum alibi sæpe diximus
16α And he called a famine on the earth. He ordained, he sent, preparing in a skilfully contrived way the descent to Egypt for those around Jacob when another seven years of famine succeeded the seven years of abundance.
β Πᾶν στήριγμα ἄρτου συνέτριψε.Οὐ γὰρ ἂν τοιαῦτα ἐτόλμων, εἰ μὴ τοιαῦτα τοῖς κα γισμοῖς ὑπέγραφον. Συνήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀκούσει, γνώσεται. Ει Συνίετε δὴ, ἄφρονες ἐν τῷ λαῷ, καὶ μωροί ποτε φρονήσατε. Ἐπίγνωτε τὰ πᾶσι γνώριμα, καί ποτε καὶ αὐτοὶ φρονήσατε. Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει ; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ ; Οὐχ ὁρᾷ ; Καὶ πῶς εἰκὸς ἀναισθητεῖν τὸν Ποιητὴν τῶν αἰσθήσεων ; Αἰσχύνει δὲ τούτους διὰ τοιούτων ὁμολογουμένων επερωτήσεων. Ο παιδεύων ἔθνη οὐχὶ ἐλέγξη; Ο παιδεύων ἔθνη διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς νόμων, ὧν τὴν γνῶσιν αὐτ τοῖς αὐτὸς ἐχαρίσατο, καὶ διὰ τῆς αὐστηρίας αὐτῶν κολάζων τοὺς ἁμαρτάνοντας, πῶς οὐχὶ καὶ τοὺς οὔτ τω παρανομοῦντας ἐλέγξει, τουτέστι κολάσει ; Ο διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν· Ο χορηγὸς τῆς γνώσεως δηλονότι πῶς οὐ γνώσεται ; Κύριος γινώσκει τους διαλογισμοὺς τῶν ἀνθρώ πων, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Τῶν οὕτω διαλογιζομένων ὅτι οὐκ ἐφορᾷ τὰ ἀνθρώπινα. Γινώσκει μὲν αὐτοὺς, ὅτι εἰσὶ ἐσφαλμένοι· μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις δι' οικονομίαν τινά. "Η καὶ διαλογισμοὺς λέγει τῶν ἐκ κοιλίας διαλογιζομένων, καὶ μὴ ἀπὸ θείας διδάσκετα λίας. Μακάριος ἄνθρωπος, ὃν ἂν παιδεύσης, Κύριε. Ον ἂν συνετίσῃς τῇ παρὰ σοῦ διδασκαλία. Καὶ ἐκ τοῦ νόμου σου διδάξῃς αὐτόν. Είτε τοῦ φυσικοῦ εἴτε τοῦ γραπτοῦ, ἡ καὶ ἀμφοτέρων. Πηγαὶ γὰρ οὗτοι συνέσεως καὶ σοφίας. Τοῦ προῦναι αὐτὸν ἀφ' ἡμερῶν πονηρῶν. Ὥστε πρᾶον αὐτὸν γενέσθαι καὶ ἀνεξίκακον ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πειρασμῶν, μὴ σχετλιάζοντα, μηδὲ ἀγανακτοῦντα πρὸς τοὺς πόνους, ἀλλ' ἐκ τοῦ νόμου σου γινώσκοντα, ὅτι καὶ οἱ πάσχοντες ἐπὶ συμφέ- ροντι πάσχουσι, καὶ οἱ κακοποιοῦντες δώσουσιν ἀξίαν τὴν δίκην. "Εως οὗ ὀρυγῇ τῷ ἁμαρτωλῷ βόθρος. Ἕως εὐτ τρεπισθῇ τοῖς παρανόμοις κίνδυνος· ἕως ἂν ἐμπέ- σωσι. Τότε γὰρ καὶ ἐλεεῖ τοὺς ἀδικοῦντας αὐτόν. Οτι οὐκ ἀπώσεται Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ οὐκ ἐγκαταλείψει. Εἰ καὶ πρὸ; καιρὸν παραχωροῦνται πάσχειν καὶ κακουχεῖ σθαι, καὶ τοῦτο ποιήσει μέχρι συντελείας, νῦν μὲν παραχωρῶν τοῖς πονηροῖς ἐκθλίβειν αὐτοὺς, νῦν δὲ ἀν- τιλαμβανόμενος αὐτῶν· καὶ τοῦτο δὲ κἀκεῖνο λυσι- τελῶς. Λαὸς δὲ αὐτοῦ καὶ κληρονομία πάλαι μὲν οἱ Ἰουδαῖοι, νῦν δὲ ἀντ᾽ ἐκείνων εἰσποιηθέντες Χρι στιανοί, καθώς πολλάκις ειρήκαμεν. EUTHYMI ZIGABENI intra se revolvunt iniqui homines. Neque enim A tanta unquam auderent, nisi hujuscemodi senten- tiis, vel cogitatione saltem se subscriberent. Et quod ait, intelliget, posuit pro, audiet, seu co- gnoscet. Vers. 8. Intelligite sane, insipientes in populo, et stulli aliquando sapite. Ea animadvertite, quæ jam diu omnibus nota sunt, atque aliquando, sero saltem, prudentes estote. - VERS. 9. Qui plantarit aurem non audiet ? et qui plasmavit oculum non considerat? Non consideral, dixit, pro, non videt. At quomodo verisimile est, illum esse sine sensu, qui sensus in aliis creavit ? Confundit eos igitur Propheta hujusmodi interro- gationibus, quæ apud omnes in confesso sunt. Vens. 10. Qui corrigit gentes non arguet? Ille, inquit, qui gentes erudit ac corrigit, iis nimirum legibus, quæ apud eas sunt; harum etenim legum scientiam Deus ipsis etiam gentibus præstitit, ut earum severitate delinquentes coercerentur : quo- modo non arguet etiam et castigabit eos omnes, qui scelera aliqua, aut iniquitates commisei int ? Qui docet hominem scientiam. Is, qui aliis scien - tiam et cognitionem præstat, quomodo ipse non cognoscet, aut quomodo ignorabit? B VERS. 11. Dominus cognoscit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt. Hominum dico talia cogitan- tium, quod Deus scilicet humana non curet. Co- gnoscit eos igitur Dominus, quod errant, sed paiirns est persæpe et longanimis, ex quadamn C dispensatione. Vel, cogitationes eorum hominum dicit, qui, quæ ventris sunt, cogitant, et non quæ sunt Dei. VERS. 12. Bealus homo, quem erudieris, Domine. Quem prudentem feceris doctrina tua. de lege tua docueris eum. Lege tua, naturali, vel scripta, vel etiam utraque; sunt etenim hæ legės prudentiæ ac sapientiæ fontes. VERS. 13. Ut mitigetur a diebus malis. Ita ut in diebus afflictionis, mitis fiat et patiens, et non ægre ferat, neque indignetur adversus labores, sed ex tua lege cognoscat, quod ii qui calamitates sustinent, ad propriam utilitatem et commodum vexantur, quodque contra, ¡i qui eos affligunt, condignas aliquando criminibus suis pœnas dabunt. Donec effossa sit peccatori fovea. Donec iniquis paratum sit periculum, seu donec in illud incide- rint. Tunc etenim iis etiam miserebitnr, qui se injuria affecerint. VERS. 14. Quoniam non repellet Dominus populum suum, et hæreditatem suam non derelinquet. Non repellet eos, tametsi afligi eos ad tempus persæpe permittat, sicuti ad ipsam usque sæculi consumma- Lionem in futurum etiam permissurus est, modo sinens ut pravi justos viros opprimant, modo etiam opem atque auxilium suum probis impertiens, et utrumque ad eorum commodum dispensans. Po- pulus autem, et hæreditas Domini, olim Judæi D eŕant, verum illis expulsis, Christiaui ac fideles in corum locum adoptati sunt, quemadmodum alibi sæpe diximus
16β Every support of bread he crushed.
Πᾶσαν ἰσχὺν τροφῆς ἠφάνισε, πᾶσαν ὑπόστασιν βρώσεως ἐξέτριψεν.Οὐ γὰρ ἂν τοιαῦτα ἐτόλμων, εἰ μὴ τοιαῦτα τοῖς κα γισμοῖς ὑπέγραφον. Συνήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀκούσει, γνώσεται. Ει Συνίετε δὴ, ἄφρονες ἐν τῷ λαῷ, καὶ μωροί ποτε φρονήσατε. Ἐπίγνωτε τὰ πᾶσι γνώριμα, καί ποτε καὶ αὐτοὶ φρονήσατε. Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει ; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ ; Οὐχ ὁρᾷ ; Καὶ πῶς εἰκὸς ἀναισθητεῖν τὸν Ποιητὴν τῶν αἰσθήσεων ; Αἰσχύνει δὲ τούτους διὰ τοιούτων ὁμολογουμένων επερωτήσεων. Ο παιδεύων ἔθνη οὐχὶ ἐλέγξη; Ο παιδεύων ἔθνη διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς νόμων, ὧν τὴν γνῶσιν αὐτ τοῖς αὐτὸς ἐχαρίσατο, καὶ διὰ τῆς αὐστηρίας αὐτῶν κολάζων τοὺς ἁμαρτάνοντας, πῶς οὐχὶ καὶ τοὺς οὔτ τω παρανομοῦντας ἐλέγξει, τουτέστι κολάσει ; Ο διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν· Ο χορηγὸς τῆς γνώσεως δηλονότι πῶς οὐ γνώσεται ; Κύριος γινώσκει τους διαλογισμοὺς τῶν ἀνθρώ πων, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Τῶν οὕτω διαλογιζομένων ὅτι οὐκ ἐφορᾷ τὰ ἀνθρώπινα. Γινώσκει μὲν αὐτοὺς, ὅτι εἰσὶ ἐσφαλμένοι· μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις δι' οικονομίαν τινά. "Η καὶ διαλογισμοὺς λέγει τῶν ἐκ κοιλίας διαλογιζομένων, καὶ μὴ ἀπὸ θείας διδάσκετα λίας. Μακάριος ἄνθρωπος, ὃν ἂν παιδεύσης, Κύριε. Ον ἂν συνετίσῃς τῇ παρὰ σοῦ διδασκαλία. Καὶ ἐκ τοῦ νόμου σου διδάξῃς αὐτόν. Είτε τοῦ φυσικοῦ εἴτε τοῦ γραπτοῦ, ἡ καὶ ἀμφοτέρων. Πηγαὶ γὰρ οὗτοι συνέσεως καὶ σοφίας. Τοῦ προῦναι αὐτὸν ἀφ' ἡμερῶν πονηρῶν. Ὥστε πρᾶον αὐτὸν γενέσθαι καὶ ἀνεξίκακον ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πειρασμῶν, μὴ σχετλιάζοντα, μηδὲ ἀγανακτοῦντα πρὸς τοὺς πόνους, ἀλλ' ἐκ τοῦ νόμου σου γινώσκοντα, ὅτι καὶ οἱ πάσχοντες ἐπὶ συμφέ- ροντι πάσχουσι, καὶ οἱ κακοποιοῦντες δώσουσιν ἀξίαν τὴν δίκην. "Εως οὗ ὀρυγῇ τῷ ἁμαρτωλῷ βόθρος. Ἕως εὐτ τρεπισθῇ τοῖς παρανόμοις κίνδυνος· ἕως ἂν ἐμπέ- σωσι. Τότε γὰρ καὶ ἐλεεῖ τοὺς ἀδικοῦντας αὐτόν. Οτι οὐκ ἀπώσεται Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ οὐκ ἐγκαταλείψει. Εἰ καὶ πρὸ; καιρὸν παραχωροῦνται πάσχειν καὶ κακουχεῖ σθαι, καὶ τοῦτο ποιήσει μέχρι συντελείας, νῦν μὲν παραχωρῶν τοῖς πονηροῖς ἐκθλίβειν αὐτοὺς, νῦν δὲ ἀν- τιλαμβανόμενος αὐτῶν· καὶ τοῦτο δὲ κἀκεῖνο λυσι- τελῶς. Λαὸς δὲ αὐτοῦ καὶ κληρονομία πάλαι μὲν οἱ Ἰουδαῖοι, νῦν δὲ ἀντ᾽ ἐκείνων εἰσποιηθέντες Χρι στιανοί, καθώς πολλάκις ειρήκαμεν. EUTHYMI ZIGABENI intra se revolvunt iniqui homines. Neque enim A tanta unquam auderent, nisi hujuscemodi senten- tiis, vel cogitatione saltem se subscriberent. Et quod ait, intelliget, posuit pro, audiet, seu co- gnoscet. Vers. 8. Intelligite sane, insipientes in populo, et stulli aliquando sapite. Ea animadvertite, quæ jam diu omnibus nota sunt, atque aliquando, sero saltem, prudentes estote. - VERS. 9. Qui plantarit aurem non audiet ? et qui plasmavit oculum non considerat? Non consideral, dixit, pro, non videt. At quomodo verisimile est, illum esse sine sensu, qui sensus in aliis creavit ? Confundit eos igitur Propheta hujusmodi interro- gationibus, quæ apud omnes in confesso sunt. Vens. 10. Qui corrigit gentes non arguet? Ille, inquit, qui gentes erudit ac corrigit, iis nimirum legibus, quæ apud eas sunt; harum etenim legum scientiam Deus ipsis etiam gentibus præstitit, ut earum severitate delinquentes coercerentur : quo- modo non arguet etiam et castigabit eos omnes, qui scelera aliqua, aut iniquitates commisei int ? Qui docet hominem scientiam. Is, qui aliis scien - tiam et cognitionem præstat, quomodo ipse non cognoscet, aut quomodo ignorabit? B VERS. 11. Dominus cognoscit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt. Hominum dico talia cogitan- tium, quod Deus scilicet humana non curet. Co- gnoscit eos igitur Dominus, quod errant, sed paiirns est persæpe et longanimis, ex quadamn C dispensatione. Vel, cogitationes eorum hominum dicit, qui, quæ ventris sunt, cogitant, et non quæ sunt Dei. VERS. 12. Bealus homo, quem erudieris, Domine. Quem prudentem feceris doctrina tua. de lege tua docueris eum. Lege tua, naturali, vel scripta, vel etiam utraque; sunt etenim hæ legės prudentiæ ac sapientiæ fontes. VERS. 13. Ut mitigetur a diebus malis. Ita ut in diebus afflictionis, mitis fiat et patiens, et non ægre ferat, neque indignetur adversus labores, sed ex tua lege cognoscat, quod ii qui calamitates sustinent, ad propriam utilitatem et commodum vexantur, quodque contra, ¡i qui eos affligunt, condignas aliquando criminibus suis pœnas dabunt. Donec effossa sit peccatori fovea. Donec iniquis paratum sit periculum, seu donec in illud incide- rint. Tunc etenim iis etiam miserebitnr, qui se injuria affecerint. VERS. 14. Quoniam non repellet Dominus populum suum, et hæreditatem suam non derelinquet. Non repellet eos, tametsi afligi eos ad tempus persæpe permittat, sicuti ad ipsam usque sæculi consumma- Lionem in futurum etiam permissurus est, modo sinens ut pravi justos viros opprimant, modo etiam opem atque auxilium suum probis impertiens, et utrumque ad eorum commodum dispensans. Po- pulus autem, et hæreditas Domini, olim Judæi D eŕant, verum illis expulsis, Christiaui ac fideles in corum locum adoptati sunt, quemadmodum alibi sæpe diximus
He made away with every fortification of sustenance, he extirpated every substance of food.
α Ἀπέστειλεν ἔμπροσθεν αὐτῶν ἄνθρωπον. Ἔμπροσθεν τῶν περὶ τὸν ᾽Ιακὼβ, τὸν ᾽Ιωσὴφ, τῇ πονηρίᾳ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ χρησάμενος εἰς δέον, καὶ τὴν εἰς δουλείαν ἀπαγωγὴν, ἀποστολὴν ποιησάμενος. Διὸ καὶ πρὸς αὐτοὺς εἴρηκεν, ὅτι Εἰς ζωὴν ἀπέσταλκέ με ὁ Θεὸς ἔμπροσθεν ὑμῶν.Οὐ γὰρ ἂν τοιαῦτα ἐτόλμων, εἰ μὴ τοιαῦτα τοῖς κα γισμοῖς ὑπέγραφον. Συνήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀκούσει, γνώσεται. Ει Συνίετε δὴ, ἄφρονες ἐν τῷ λαῷ, καὶ μωροί ποτε φρονήσατε. Ἐπίγνωτε τὰ πᾶσι γνώριμα, καί ποτε καὶ αὐτοὶ φρονήσατε. Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει ; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ ; Οὐχ ὁρᾷ ; Καὶ πῶς εἰκὸς ἀναισθητεῖν τὸν Ποιητὴν τῶν αἰσθήσεων ; Αἰσχύνει δὲ τούτους διὰ τοιούτων ὁμολογουμένων επερωτήσεων. Ο παιδεύων ἔθνη οὐχὶ ἐλέγξη; Ο παιδεύων ἔθνη διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς νόμων, ὧν τὴν γνῶσιν αὐτ τοῖς αὐτὸς ἐχαρίσατο, καὶ διὰ τῆς αὐστηρίας αὐτῶν κολάζων τοὺς ἁμαρτάνοντας, πῶς οὐχὶ καὶ τοὺς οὔτ τω παρανομοῦντας ἐλέγξει, τουτέστι κολάσει ; Ο διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν· Ο χορηγὸς τῆς γνώσεως δηλονότι πῶς οὐ γνώσεται ; Κύριος γινώσκει τους διαλογισμοὺς τῶν ἀνθρώ πων, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Τῶν οὕτω διαλογιζομένων ὅτι οὐκ ἐφορᾷ τὰ ἀνθρώπινα. Γινώσκει μὲν αὐτοὺς, ὅτι εἰσὶ ἐσφαλμένοι· μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις δι' οικονομίαν τινά. "Η καὶ διαλογισμοὺς λέγει τῶν ἐκ κοιλίας διαλογιζομένων, καὶ μὴ ἀπὸ θείας διδάσκετα λίας. Μακάριος ἄνθρωπος, ὃν ἂν παιδεύσης, Κύριε. Ον ἂν συνετίσῃς τῇ παρὰ σοῦ διδασκαλία. Καὶ ἐκ τοῦ νόμου σου διδάξῃς αὐτόν. Είτε τοῦ φυσικοῦ εἴτε τοῦ γραπτοῦ, ἡ καὶ ἀμφοτέρων. Πηγαὶ γὰρ οὗτοι συνέσεως καὶ σοφίας. Τοῦ προῦναι αὐτὸν ἀφ' ἡμερῶν πονηρῶν. Ὥστε πρᾶον αὐτὸν γενέσθαι καὶ ἀνεξίκακον ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πειρασμῶν, μὴ σχετλιάζοντα, μηδὲ ἀγανακτοῦντα πρὸς τοὺς πόνους, ἀλλ' ἐκ τοῦ νόμου σου γινώσκοντα, ὅτι καὶ οἱ πάσχοντες ἐπὶ συμφέ- ροντι πάσχουσι, καὶ οἱ κακοποιοῦντες δώσουσιν ἀξίαν τὴν δίκην. "Εως οὗ ὀρυγῇ τῷ ἁμαρτωλῷ βόθρος. Ἕως εὐτ τρεπισθῇ τοῖς παρανόμοις κίνδυνος· ἕως ἂν ἐμπέ- σωσι. Τότε γὰρ καὶ ἐλεεῖ τοὺς ἀδικοῦντας αὐτόν. Οτι οὐκ ἀπώσεται Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ οὐκ ἐγκαταλείψει. Εἰ καὶ πρὸ; καιρὸν παραχωροῦνται πάσχειν καὶ κακουχεῖ σθαι, καὶ τοῦτο ποιήσει μέχρι συντελείας, νῦν μὲν παραχωρῶν τοῖς πονηροῖς ἐκθλίβειν αὐτοὺς, νῦν δὲ ἀν- τιλαμβανόμενος αὐτῶν· καὶ τοῦτο δὲ κἀκεῖνο λυσι- τελῶς. Λαὸς δὲ αὐτοῦ καὶ κληρονομία πάλαι μὲν οἱ Ἰουδαῖοι, νῦν δὲ ἀντ᾽ ἐκείνων εἰσποιηθέντες Χρι στιανοί, καθώς πολλάκις ειρήκαμεν. EUTHYMI ZIGABENI intra se revolvunt iniqui homines. Neque enim A tanta unquam auderent, nisi hujuscemodi senten- tiis, vel cogitatione saltem se subscriberent. Et quod ait, intelliget, posuit pro, audiet, seu co- gnoscet. Vers. 8. Intelligite sane, insipientes in populo, et stulli aliquando sapite. Ea animadvertite, quæ jam diu omnibus nota sunt, atque aliquando, sero saltem, prudentes estote. - VERS. 9. Qui plantarit aurem non audiet ? et qui plasmavit oculum non considerat? Non consideral, dixit, pro, non videt. At quomodo verisimile est, illum esse sine sensu, qui sensus in aliis creavit ? Confundit eos igitur Propheta hujusmodi interro- gationibus, quæ apud omnes in confesso sunt. Vens. 10. Qui corrigit gentes non arguet? Ille, inquit, qui gentes erudit ac corrigit, iis nimirum legibus, quæ apud eas sunt; harum etenim legum scientiam Deus ipsis etiam gentibus præstitit, ut earum severitate delinquentes coercerentur : quo- modo non arguet etiam et castigabit eos omnes, qui scelera aliqua, aut iniquitates commisei int ? Qui docet hominem scientiam. Is, qui aliis scien - tiam et cognitionem præstat, quomodo ipse non cognoscet, aut quomodo ignorabit? B VERS. 11. Dominus cognoscit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt. Hominum dico talia cogitan- tium, quod Deus scilicet humana non curet. Co- gnoscit eos igitur Dominus, quod errant, sed paiirns est persæpe et longanimis, ex quadamn C dispensatione. Vel, cogitationes eorum hominum dicit, qui, quæ ventris sunt, cogitant, et non quæ sunt Dei. VERS. 12. Bealus homo, quem erudieris, Domine. Quem prudentem feceris doctrina tua. de lege tua docueris eum. Lege tua, naturali, vel scripta, vel etiam utraque; sunt etenim hæ legės prudentiæ ac sapientiæ fontes. VERS. 13. Ut mitigetur a diebus malis. Ita ut in diebus afflictionis, mitis fiat et patiens, et non ægre ferat, neque indignetur adversus labores, sed ex tua lege cognoscat, quod ii qui calamitates sustinent, ad propriam utilitatem et commodum vexantur, quodque contra, ¡i qui eos affligunt, condignas aliquando criminibus suis pœnas dabunt. Donec effossa sit peccatori fovea. Donec iniquis paratum sit periculum, seu donec in illud incide- rint. Tunc etenim iis etiam miserebitnr, qui se injuria affecerint. VERS. 14. Quoniam non repellet Dominus populum suum, et hæreditatem suam non derelinquet. Non repellet eos, tametsi afligi eos ad tempus persæpe permittat, sicuti ad ipsam usque sæculi consumma- Lionem in futurum etiam permissurus est, modo sinens ut pravi justos viros opprimant, modo etiam opem atque auxilium suum probis impertiens, et utrumque ad eorum commodum dispensans. Po- pulus autem, et hæreditas Domini, olim Judæi D eŕant, verum illis expulsis, Christiaui ac fideles in corum locum adoptati sunt, quemadmodum alibi sæpe diximus
17α He sent a man before them. He sent Joseph before those around Jacob, using the wickedness of his brothers for his purpose and making the carrying off into slavery a mission. And hence he said to them, For life God sent me before you.
β Εἰς δοῦλον ἐπράθη ᾽Ιωσήφ. Παρὰ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ, τοῖς ᾽Ισμαηλίταις, καὶ παρὰ τῶν ᾽Ισμαηλιτῶν, αὖθις εἰς Αἴγυπτον, τῷ Πεντεφρῇ. Gen 37.28, 36Οὐ γὰρ ἂν τοιαῦτα ἐτόλμων, εἰ μὴ τοιαῦτα τοῖς κα γισμοῖς ὑπέγραφον. Συνήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀκούσει, γνώσεται. Ει Συνίετε δὴ, ἄφρονες ἐν τῷ λαῷ, καὶ μωροί ποτε φρονήσατε. Ἐπίγνωτε τὰ πᾶσι γνώριμα, καί ποτε καὶ αὐτοὶ φρονήσατε. Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει ; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ ; Οὐχ ὁρᾷ ; Καὶ πῶς εἰκὸς ἀναισθητεῖν τὸν Ποιητὴν τῶν αἰσθήσεων ; Αἰσχύνει δὲ τούτους διὰ τοιούτων ὁμολογουμένων επερωτήσεων. Ο παιδεύων ἔθνη οὐχὶ ἐλέγξη; Ο παιδεύων ἔθνη διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς νόμων, ὧν τὴν γνῶσιν αὐτ τοῖς αὐτὸς ἐχαρίσατο, καὶ διὰ τῆς αὐστηρίας αὐτῶν κολάζων τοὺς ἁμαρτάνοντας, πῶς οὐχὶ καὶ τοὺς οὔτ τω παρανομοῦντας ἐλέγξει, τουτέστι κολάσει ; Ο διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν· Ο χορηγὸς τῆς γνώσεως δηλονότι πῶς οὐ γνώσεται ; Κύριος γινώσκει τους διαλογισμοὺς τῶν ἀνθρώ πων, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Τῶν οὕτω διαλογιζομένων ὅτι οὐκ ἐφορᾷ τὰ ἀνθρώπινα. Γινώσκει μὲν αὐτοὺς, ὅτι εἰσὶ ἐσφαλμένοι· μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις δι' οικονομίαν τινά. "Η καὶ διαλογισμοὺς λέγει τῶν ἐκ κοιλίας διαλογιζομένων, καὶ μὴ ἀπὸ θείας διδάσκετα λίας. Μακάριος ἄνθρωπος, ὃν ἂν παιδεύσης, Κύριε. Ον ἂν συνετίσῃς τῇ παρὰ σοῦ διδασκαλία. Καὶ ἐκ τοῦ νόμου σου διδάξῃς αὐτόν. Είτε τοῦ φυσικοῦ εἴτε τοῦ γραπτοῦ, ἡ καὶ ἀμφοτέρων. Πηγαὶ γὰρ οὗτοι συνέσεως καὶ σοφίας. Τοῦ προῦναι αὐτὸν ἀφ' ἡμερῶν πονηρῶν. Ὥστε πρᾶον αὐτὸν γενέσθαι καὶ ἀνεξίκακον ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πειρασμῶν, μὴ σχετλιάζοντα, μηδὲ ἀγανακτοῦντα πρὸς τοὺς πόνους, ἀλλ' ἐκ τοῦ νόμου σου γινώσκοντα, ὅτι καὶ οἱ πάσχοντες ἐπὶ συμφέ- ροντι πάσχουσι, καὶ οἱ κακοποιοῦντες δώσουσιν ἀξίαν τὴν δίκην. "Εως οὗ ὀρυγῇ τῷ ἁμαρτωλῷ βόθρος. Ἕως εὐτ τρεπισθῇ τοῖς παρανόμοις κίνδυνος· ἕως ἂν ἐμπέ- σωσι. Τότε γὰρ καὶ ἐλεεῖ τοὺς ἀδικοῦντας αὐτόν. Οτι οὐκ ἀπώσεται Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ οὐκ ἐγκαταλείψει. Εἰ καὶ πρὸ; καιρὸν παραχωροῦνται πάσχειν καὶ κακουχεῖ σθαι, καὶ τοῦτο ποιήσει μέχρι συντελείας, νῦν μὲν παραχωρῶν τοῖς πονηροῖς ἐκθλίβειν αὐτοὺς, νῦν δὲ ἀν- τιλαμβανόμενος αὐτῶν· καὶ τοῦτο δὲ κἀκεῖνο λυσι- τελῶς. Λαὸς δὲ αὐτοῦ καὶ κληρονομία πάλαι μὲν οἱ Ἰουδαῖοι, νῦν δὲ ἀντ᾽ ἐκείνων εἰσποιηθέντες Χρι στιανοί, καθώς πολλάκις ειρήκαμεν. EUTHYMI ZIGABENI intra se revolvunt iniqui homines. Neque enim A tanta unquam auderent, nisi hujuscemodi senten- tiis, vel cogitatione saltem se subscriberent. Et quod ait, intelliget, posuit pro, audiet, seu co- gnoscet. Vers. 8. Intelligite sane, insipientes in populo, et stulli aliquando sapite. Ea animadvertite, quæ jam diu omnibus nota sunt, atque aliquando, sero saltem, prudentes estote. - VERS. 9. Qui plantarit aurem non audiet ? et qui plasmavit oculum non considerat? Non consideral, dixit, pro, non videt. At quomodo verisimile est, illum esse sine sensu, qui sensus in aliis creavit ? Confundit eos igitur Propheta hujusmodi interro- gationibus, quæ apud omnes in confesso sunt. Vens. 10. Qui corrigit gentes non arguet? Ille, inquit, qui gentes erudit ac corrigit, iis nimirum legibus, quæ apud eas sunt; harum etenim legum scientiam Deus ipsis etiam gentibus præstitit, ut earum severitate delinquentes coercerentur : quo- modo non arguet etiam et castigabit eos omnes, qui scelera aliqua, aut iniquitates commisei int ? Qui docet hominem scientiam. Is, qui aliis scien - tiam et cognitionem præstat, quomodo ipse non cognoscet, aut quomodo ignorabit? B VERS. 11. Dominus cognoscit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt. Hominum dico talia cogitan- tium, quod Deus scilicet humana non curet. Co- gnoscit eos igitur Dominus, quod errant, sed paiirns est persæpe et longanimis, ex quadamn C dispensatione. Vel, cogitationes eorum hominum dicit, qui, quæ ventris sunt, cogitant, et non quæ sunt Dei. VERS. 12. Bealus homo, quem erudieris, Domine. Quem prudentem feceris doctrina tua. de lege tua docueris eum. Lege tua, naturali, vel scripta, vel etiam utraque; sunt etenim hæ legės prudentiæ ac sapientiæ fontes. VERS. 13. Ut mitigetur a diebus malis. Ita ut in diebus afflictionis, mitis fiat et patiens, et non ægre ferat, neque indignetur adversus labores, sed ex tua lege cognoscat, quod ii qui calamitates sustinent, ad propriam utilitatem et commodum vexantur, quodque contra, ¡i qui eos affligunt, condignas aliquando criminibus suis pœnas dabunt. Donec effossa sit peccatori fovea. Donec iniquis paratum sit periculum, seu donec in illud incide- rint. Tunc etenim iis etiam miserebitnr, qui se injuria affecerint. VERS. 14. Quoniam non repellet Dominus populum suum, et hæreditatem suam non derelinquet. Non repellet eos, tametsi afligi eos ad tempus persæpe permittat, sicuti ad ipsam usque sæculi consumma- Lionem in futurum etiam permissurus est, modo sinens ut pravi justos viros opprimant, modo etiam opem atque auxilium suum probis impertiens, et utrumque ad eorum commodum dispensans. Po- pulus autem, et hæreditas Domini, olim Judæi D eŕant, verum illis expulsis, Christiaui ac fideles in corum locum adoptati sunt, quemadmodum alibi sæpe diximus
17β Joseph was sold as a slave. By his brothers to the Ishmaelites, and by the Ishmaelites in turn in Egypt to Potiphar. Gen 37.28, 36
α Ἐταπείνωσαν ἐν πέδαις τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ἐκάκωσαν οἱ περὶ τὸν κύριον αὐτοῦ, βαλόντες εἰς τὸ δεσμωτήριον.Οὐ γὰρ ἂν τοιαῦτα ἐτόλμων, εἰ μὴ τοιαῦτα τοῖς κα γισμοῖς ὑπέγραφον. Συνήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀκούσει, γνώσεται. Ει Συνίετε δὴ, ἄφρονες ἐν τῷ λαῷ, καὶ μωροί ποτε φρονήσατε. Ἐπίγνωτε τὰ πᾶσι γνώριμα, καί ποτε καὶ αὐτοὶ φρονήσατε. Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει ; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ ; Οὐχ ὁρᾷ ; Καὶ πῶς εἰκὸς ἀναισθητεῖν τὸν Ποιητὴν τῶν αἰσθήσεων ; Αἰσχύνει δὲ τούτους διὰ τοιούτων ὁμολογουμένων επερωτήσεων. Ο παιδεύων ἔθνη οὐχὶ ἐλέγξη; Ο παιδεύων ἔθνη διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς νόμων, ὧν τὴν γνῶσιν αὐτ τοῖς αὐτὸς ἐχαρίσατο, καὶ διὰ τῆς αὐστηρίας αὐτῶν κολάζων τοὺς ἁμαρτάνοντας, πῶς οὐχὶ καὶ τοὺς οὔτ τω παρανομοῦντας ἐλέγξει, τουτέστι κολάσει ; Ο διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν· Ο χορηγὸς τῆς γνώσεως δηλονότι πῶς οὐ γνώσεται ; Κύριος γινώσκει τους διαλογισμοὺς τῶν ἀνθρώ πων, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Τῶν οὕτω διαλογιζομένων ὅτι οὐκ ἐφορᾷ τὰ ἀνθρώπινα. Γινώσκει μὲν αὐτοὺς, ὅτι εἰσὶ ἐσφαλμένοι· μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις δι' οικονομίαν τινά. "Η καὶ διαλογισμοὺς λέγει τῶν ἐκ κοιλίας διαλογιζομένων, καὶ μὴ ἀπὸ θείας διδάσκετα λίας. Μακάριος ἄνθρωπος, ὃν ἂν παιδεύσης, Κύριε. Ον ἂν συνετίσῃς τῇ παρὰ σοῦ διδασκαλία. Καὶ ἐκ τοῦ νόμου σου διδάξῃς αὐτόν. Είτε τοῦ φυσικοῦ εἴτε τοῦ γραπτοῦ, ἡ καὶ ἀμφοτέρων. Πηγαὶ γὰρ οὗτοι συνέσεως καὶ σοφίας. Τοῦ προῦναι αὐτὸν ἀφ' ἡμερῶν πονηρῶν. Ὥστε πρᾶον αὐτὸν γενέσθαι καὶ ἀνεξίκακον ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πειρασμῶν, μὴ σχετλιάζοντα, μηδὲ ἀγανακτοῦντα πρὸς τοὺς πόνους, ἀλλ' ἐκ τοῦ νόμου σου γινώσκοντα, ὅτι καὶ οἱ πάσχοντες ἐπὶ συμφέ- ροντι πάσχουσι, καὶ οἱ κακοποιοῦντες δώσουσιν ἀξίαν τὴν δίκην. "Εως οὗ ὀρυγῇ τῷ ἁμαρτωλῷ βόθρος. Ἕως εὐτ τρεπισθῇ τοῖς παρανόμοις κίνδυνος· ἕως ἂν ἐμπέ- σωσι. Τότε γὰρ καὶ ἐλεεῖ τοὺς ἀδικοῦντας αὐτόν. Οτι οὐκ ἀπώσεται Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ οὐκ ἐγκαταλείψει. Εἰ καὶ πρὸ; καιρὸν παραχωροῦνται πάσχειν καὶ κακουχεῖ σθαι, καὶ τοῦτο ποιήσει μέχρι συντελείας, νῦν μὲν παραχωρῶν τοῖς πονηροῖς ἐκθλίβειν αὐτοὺς, νῦν δὲ ἀν- τιλαμβανόμενος αὐτῶν· καὶ τοῦτο δὲ κἀκεῖνο λυσι- τελῶς. Λαὸς δὲ αὐτοῦ καὶ κληρονομία πάλαι μὲν οἱ Ἰουδαῖοι, νῦν δὲ ἀντ᾽ ἐκείνων εἰσποιηθέντες Χρι στιανοί, καθώς πολλάκις ειρήκαμεν. EUTHYMI ZIGABENI intra se revolvunt iniqui homines. Neque enim A tanta unquam auderent, nisi hujuscemodi senten- tiis, vel cogitatione saltem se subscriberent. Et quod ait, intelliget, posuit pro, audiet, seu co- gnoscet. Vers. 8. Intelligite sane, insipientes in populo, et stulli aliquando sapite. Ea animadvertite, quæ jam diu omnibus nota sunt, atque aliquando, sero saltem, prudentes estote. - VERS. 9. Qui plantarit aurem non audiet ? et qui plasmavit oculum non considerat? Non consideral, dixit, pro, non videt. At quomodo verisimile est, illum esse sine sensu, qui sensus in aliis creavit ? Confundit eos igitur Propheta hujusmodi interro- gationibus, quæ apud omnes in confesso sunt. Vens. 10. Qui corrigit gentes non arguet? Ille, inquit, qui gentes erudit ac corrigit, iis nimirum legibus, quæ apud eas sunt; harum etenim legum scientiam Deus ipsis etiam gentibus præstitit, ut earum severitate delinquentes coercerentur : quo- modo non arguet etiam et castigabit eos omnes, qui scelera aliqua, aut iniquitates commisei int ? Qui docet hominem scientiam. Is, qui aliis scien - tiam et cognitionem præstat, quomodo ipse non cognoscet, aut quomodo ignorabit? B VERS. 11. Dominus cognoscit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt. Hominum dico talia cogitan- tium, quod Deus scilicet humana non curet. Co- gnoscit eos igitur Dominus, quod errant, sed paiirns est persæpe et longanimis, ex quadamn C dispensatione. Vel, cogitationes eorum hominum dicit, qui, quæ ventris sunt, cogitant, et non quæ sunt Dei. VERS. 12. Bealus homo, quem erudieris, Domine. Quem prudentem feceris doctrina tua. de lege tua docueris eum. Lege tua, naturali, vel scripta, vel etiam utraque; sunt etenim hæ legės prudentiæ ac sapientiæ fontes. VERS. 13. Ut mitigetur a diebus malis. Ita ut in diebus afflictionis, mitis fiat et patiens, et non ægre ferat, neque indignetur adversus labores, sed ex tua lege cognoscat, quod ii qui calamitates sustinent, ad propriam utilitatem et commodum vexantur, quodque contra, ¡i qui eos affligunt, condignas aliquando criminibus suis pœnas dabunt. Donec effossa sit peccatori fovea. Donec iniquis paratum sit periculum, seu donec in illud incide- rint. Tunc etenim iis etiam miserebitnr, qui se injuria affecerint. VERS. 14. Quoniam non repellet Dominus populum suum, et hæreditatem suam non derelinquet. Non repellet eos, tametsi afligi eos ad tempus persæpe permittat, sicuti ad ipsam usque sæculi consumma- Lionem in futurum etiam permissurus est, modo sinens ut pravi justos viros opprimant, modo etiam opem atque auxilium suum probis impertiens, et utrumque ad eorum commodum dispensans. Po- pulus autem, et hæreditas Domini, olim Judæi D eŕant, verum illis expulsis, Christiaui ac fideles in corum locum adoptati sunt, quemadmodum alibi sæpe diximus
18α They humbled his feet in fetters. Those around his master maltreated him, casting him in prison.
β Σίδηρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ αὐτοῦ. Τουτέστιν, αὐτός. Σίδηρον δὲ λέγει, τὸν σιδηροῦν κλοιόν· ἢ σίδηρον, ἤτοι τὸ ξίφος διέφυγεν, ἄχρι τούτου ἐλθοῦσα.Οὐ γὰρ ἂν τοιαῦτα ἐτόλμων, εἰ μὴ τοιαῦτα τοῖς κα γισμοῖς ὑπέγραφον. Συνήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀκούσει, γνώσεται. Ει Συνίετε δὴ, ἄφρονες ἐν τῷ λαῷ, καὶ μωροί ποτε φρονήσατε. Ἐπίγνωτε τὰ πᾶσι γνώριμα, καί ποτε καὶ αὐτοὶ φρονήσατε. Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει ; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ ; Οὐχ ὁρᾷ ; Καὶ πῶς εἰκὸς ἀναισθητεῖν τὸν Ποιητὴν τῶν αἰσθήσεων ; Αἰσχύνει δὲ τούτους διὰ τοιούτων ὁμολογουμένων επερωτήσεων. Ο παιδεύων ἔθνη οὐχὶ ἐλέγξη; Ο παιδεύων ἔθνη διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς νόμων, ὧν τὴν γνῶσιν αὐτ τοῖς αὐτὸς ἐχαρίσατο, καὶ διὰ τῆς αὐστηρίας αὐτῶν κολάζων τοὺς ἁμαρτάνοντας, πῶς οὐχὶ καὶ τοὺς οὔτ τω παρανομοῦντας ἐλέγξει, τουτέστι κολάσει ; Ο διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν· Ο χορηγὸς τῆς γνώσεως δηλονότι πῶς οὐ γνώσεται ; Κύριος γινώσκει τους διαλογισμοὺς τῶν ἀνθρώ πων, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Τῶν οὕτω διαλογιζομένων ὅτι οὐκ ἐφορᾷ τὰ ἀνθρώπινα. Γινώσκει μὲν αὐτοὺς, ὅτι εἰσὶ ἐσφαλμένοι· μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις δι' οικονομίαν τινά. "Η καὶ διαλογισμοὺς λέγει τῶν ἐκ κοιλίας διαλογιζομένων, καὶ μὴ ἀπὸ θείας διδάσκετα λίας. Μακάριος ἄνθρωπος, ὃν ἂν παιδεύσης, Κύριε. Ον ἂν συνετίσῃς τῇ παρὰ σοῦ διδασκαλία. Καὶ ἐκ τοῦ νόμου σου διδάξῃς αὐτόν. Είτε τοῦ φυσικοῦ εἴτε τοῦ γραπτοῦ, ἡ καὶ ἀμφοτέρων. Πηγαὶ γὰρ οὗτοι συνέσεως καὶ σοφίας. Τοῦ προῦναι αὐτὸν ἀφ' ἡμερῶν πονηρῶν. Ὥστε πρᾶον αὐτὸν γενέσθαι καὶ ἀνεξίκακον ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πειρασμῶν, μὴ σχετλιάζοντα, μηδὲ ἀγανακτοῦντα πρὸς τοὺς πόνους, ἀλλ' ἐκ τοῦ νόμου σου γινώσκοντα, ὅτι καὶ οἱ πάσχοντες ἐπὶ συμφέ- ροντι πάσχουσι, καὶ οἱ κακοποιοῦντες δώσουσιν ἀξίαν τὴν δίκην. "Εως οὗ ὀρυγῇ τῷ ἁμαρτωλῷ βόθρος. Ἕως εὐτ τρεπισθῇ τοῖς παρανόμοις κίνδυνος· ἕως ἂν ἐμπέ- σωσι. Τότε γὰρ καὶ ἐλεεῖ τοὺς ἀδικοῦντας αὐτόν. Οτι οὐκ ἀπώσεται Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ οὐκ ἐγκαταλείψει. Εἰ καὶ πρὸ; καιρὸν παραχωροῦνται πάσχειν καὶ κακουχεῖ σθαι, καὶ τοῦτο ποιήσει μέχρι συντελείας, νῦν μὲν παραχωρῶν τοῖς πονηροῖς ἐκθλίβειν αὐτοὺς, νῦν δὲ ἀν- τιλαμβανόμενος αὐτῶν· καὶ τοῦτο δὲ κἀκεῖνο λυσι- τελῶς. Λαὸς δὲ αὐτοῦ καὶ κληρονομία πάλαι μὲν οἱ Ἰουδαῖοι, νῦν δὲ ἀντ᾽ ἐκείνων εἰσποιηθέντες Χρι στιανοί, καθώς πολλάκις ειρήκαμεν. EUTHYMI ZIGABENI intra se revolvunt iniqui homines. Neque enim A tanta unquam auderent, nisi hujuscemodi senten- tiis, vel cogitatione saltem se subscriberent. Et quod ait, intelliget, posuit pro, audiet, seu co- gnoscet. Vers. 8. Intelligite sane, insipientes in populo, et stulli aliquando sapite. Ea animadvertite, quæ jam diu omnibus nota sunt, atque aliquando, sero saltem, prudentes estote. - VERS. 9. Qui plantarit aurem non audiet ? et qui plasmavit oculum non considerat? Non consideral, dixit, pro, non videt. At quomodo verisimile est, illum esse sine sensu, qui sensus in aliis creavit ? Confundit eos igitur Propheta hujusmodi interro- gationibus, quæ apud omnes in confesso sunt. Vens. 10. Qui corrigit gentes non arguet? Ille, inquit, qui gentes erudit ac corrigit, iis nimirum legibus, quæ apud eas sunt; harum etenim legum scientiam Deus ipsis etiam gentibus præstitit, ut earum severitate delinquentes coercerentur : quo- modo non arguet etiam et castigabit eos omnes, qui scelera aliqua, aut iniquitates commisei int ? Qui docet hominem scientiam. Is, qui aliis scien - tiam et cognitionem præstat, quomodo ipse non cognoscet, aut quomodo ignorabit? B VERS. 11. Dominus cognoscit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt. Hominum dico talia cogitan- tium, quod Deus scilicet humana non curet. Co- gnoscit eos igitur Dominus, quod errant, sed paiirns est persæpe et longanimis, ex quadamn C dispensatione. Vel, cogitationes eorum hominum dicit, qui, quæ ventris sunt, cogitant, et non quæ sunt Dei. VERS. 12. Bealus homo, quem erudieris, Domine. Quem prudentem feceris doctrina tua. de lege tua docueris eum. Lege tua, naturali, vel scripta, vel etiam utraque; sunt etenim hæ legės prudentiæ ac sapientiæ fontes. VERS. 13. Ut mitigetur a diebus malis. Ita ut in diebus afflictionis, mitis fiat et patiens, et non ægre ferat, neque indignetur adversus labores, sed ex tua lege cognoscat, quod ii qui calamitates sustinent, ad propriam utilitatem et commodum vexantur, quodque contra, ¡i qui eos affligunt, condignas aliquando criminibus suis pœnas dabunt. Donec effossa sit peccatori fovea. Donec iniquis paratum sit periculum, seu donec in illud incide- rint. Tunc etenim iis etiam miserebitnr, qui se injuria affecerint. VERS. 14. Quoniam non repellet Dominus populum suum, et hæreditatem suam non derelinquet. Non repellet eos, tametsi afligi eos ad tempus persæpe permittat, sicuti ad ipsam usque sæculi consumma- Lionem in futurum etiam permissurus est, modo sinens ut pravi justos viros opprimant, modo etiam opem atque auxilium suum probis impertiens, et utrumque ad eorum commodum dispensans. Po- pulus autem, et hæreditas Domini, olim Judæi D eŕant, verum illis expulsis, Christiaui ac fideles in corum locum adoptati sunt, quemadmodum alibi sæpe diximus
18β His soul passed through iron. That is ‘he’. ‘Iron’ is what he calls the iron collar, or else he escaped iron, that is, the sword, his soul having come even to that.
α Μέχρι τοῦ ἐλθεῖν τὸν λόγον αὐτοῦ. Τὴν σοφίαν αὐτοῦ, καθ’ ἣν ἔλυσε τοὺς ὀνείρους τῶν συνδεσμίων· ἢ τὴν φροντίδα, ἣν ἐφρόντισεν αὐτοῦ ὁ Θεὸς, θέλων αὐτὸν δοξάσαι, καὶ τὸ γένος αὐτοῦ.Οὐ γὰρ ἂν τοιαῦτα ἐτόλμων, εἰ μὴ τοιαῦτα τοῖς κα γισμοῖς ὑπέγραφον. Συνήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀκούσει, γνώσεται. Ει Συνίετε δὴ, ἄφρονες ἐν τῷ λαῷ, καὶ μωροί ποτε φρονήσατε. Ἐπίγνωτε τὰ πᾶσι γνώριμα, καί ποτε καὶ αὐτοὶ φρονήσατε. Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει ; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ ; Οὐχ ὁρᾷ ; Καὶ πῶς εἰκὸς ἀναισθητεῖν τὸν Ποιητὴν τῶν αἰσθήσεων ; Αἰσχύνει δὲ τούτους διὰ τοιούτων ὁμολογουμένων επερωτήσεων. Ο παιδεύων ἔθνη οὐχὶ ἐλέγξη; Ο παιδεύων ἔθνη διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς νόμων, ὧν τὴν γνῶσιν αὐτ τοῖς αὐτὸς ἐχαρίσατο, καὶ διὰ τῆς αὐστηρίας αὐτῶν κολάζων τοὺς ἁμαρτάνοντας, πῶς οὐχὶ καὶ τοὺς οὔτ τω παρανομοῦντας ἐλέγξει, τουτέστι κολάσει ; Ο διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν· Ο χορηγὸς τῆς γνώσεως δηλονότι πῶς οὐ γνώσεται ; Κύριος γινώσκει τους διαλογισμοὺς τῶν ἀνθρώ πων, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Τῶν οὕτω διαλογιζομένων ὅτι οὐκ ἐφορᾷ τὰ ἀνθρώπινα. Γινώσκει μὲν αὐτοὺς, ὅτι εἰσὶ ἐσφαλμένοι· μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις δι' οικονομίαν τινά. "Η καὶ διαλογισμοὺς λέγει τῶν ἐκ κοιλίας διαλογιζομένων, καὶ μὴ ἀπὸ θείας διδάσκετα λίας. Μακάριος ἄνθρωπος, ὃν ἂν παιδεύσης, Κύριε. Ον ἂν συνετίσῃς τῇ παρὰ σοῦ διδασκαλία. Καὶ ἐκ τοῦ νόμου σου διδάξῃς αὐτόν. Είτε τοῦ φυσικοῦ εἴτε τοῦ γραπτοῦ, ἡ καὶ ἀμφοτέρων. Πηγαὶ γὰρ οὗτοι συνέσεως καὶ σοφίας. Τοῦ προῦναι αὐτὸν ἀφ' ἡμερῶν πονηρῶν. Ὥστε πρᾶον αὐτὸν γενέσθαι καὶ ἀνεξίκακον ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πειρασμῶν, μὴ σχετλιάζοντα, μηδὲ ἀγανακτοῦντα πρὸς τοὺς πόνους, ἀλλ' ἐκ τοῦ νόμου σου γινώσκοντα, ὅτι καὶ οἱ πάσχοντες ἐπὶ συμφέ- ροντι πάσχουσι, καὶ οἱ κακοποιοῦντες δώσουσιν ἀξίαν τὴν δίκην. "Εως οὗ ὀρυγῇ τῷ ἁμαρτωλῷ βόθρος. Ἕως εὐτ τρεπισθῇ τοῖς παρανόμοις κίνδυνος· ἕως ἂν ἐμπέ- σωσι. Τότε γὰρ καὶ ἐλεεῖ τοὺς ἀδικοῦντας αὐτόν. Οτι οὐκ ἀπώσεται Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ οὐκ ἐγκαταλείψει. Εἰ καὶ πρὸ; καιρὸν παραχωροῦνται πάσχειν καὶ κακουχεῖ σθαι, καὶ τοῦτο ποιήσει μέχρι συντελείας, νῦν μὲν παραχωρῶν τοῖς πονηροῖς ἐκθλίβειν αὐτοὺς, νῦν δὲ ἀν- τιλαμβανόμενος αὐτῶν· καὶ τοῦτο δὲ κἀκεῖνο λυσι- τελῶς. Λαὸς δὲ αὐτοῦ καὶ κληρονομία πάλαι μὲν οἱ Ἰουδαῖοι, νῦν δὲ ἀντ᾽ ἐκείνων εἰσποιηθέντες Χρι στιανοί, καθώς πολλάκις ειρήκαμεν. EUTHYMI ZIGABENI intra se revolvunt iniqui homines. Neque enim A tanta unquam auderent, nisi hujuscemodi senten- tiis, vel cogitatione saltem se subscriberent. Et quod ait, intelliget, posuit pro, audiet, seu co- gnoscet. Vers. 8. Intelligite sane, insipientes in populo, et stulli aliquando sapite. Ea animadvertite, quæ jam diu omnibus nota sunt, atque aliquando, sero saltem, prudentes estote. - VERS. 9. Qui plantarit aurem non audiet ? et qui plasmavit oculum non considerat? Non consideral, dixit, pro, non videt. At quomodo verisimile est, illum esse sine sensu, qui sensus in aliis creavit ? Confundit eos igitur Propheta hujusmodi interro- gationibus, quæ apud omnes in confesso sunt. Vens. 10. Qui corrigit gentes non arguet? Ille, inquit, qui gentes erudit ac corrigit, iis nimirum legibus, quæ apud eas sunt; harum etenim legum scientiam Deus ipsis etiam gentibus præstitit, ut earum severitate delinquentes coercerentur : quo- modo non arguet etiam et castigabit eos omnes, qui scelera aliqua, aut iniquitates commisei int ? Qui docet hominem scientiam. Is, qui aliis scien - tiam et cognitionem præstat, quomodo ipse non cognoscet, aut quomodo ignorabit? B VERS. 11. Dominus cognoscit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt. Hominum dico talia cogitan- tium, quod Deus scilicet humana non curet. Co- gnoscit eos igitur Dominus, quod errant, sed paiirns est persæpe et longanimis, ex quadamn C dispensatione. Vel, cogitationes eorum hominum dicit, qui, quæ ventris sunt, cogitant, et non quæ sunt Dei. VERS. 12. Bealus homo, quem erudieris, Domine. Quem prudentem feceris doctrina tua. de lege tua docueris eum. Lege tua, naturali, vel scripta, vel etiam utraque; sunt etenim hæ legės prudentiæ ac sapientiæ fontes. VERS. 13. Ut mitigetur a diebus malis. Ita ut in diebus afflictionis, mitis fiat et patiens, et non ægre ferat, neque indignetur adversus labores, sed ex tua lege cognoscat, quod ii qui calamitates sustinent, ad propriam utilitatem et commodum vexantur, quodque contra, ¡i qui eos affligunt, condignas aliquando criminibus suis pœnas dabunt. Donec effossa sit peccatori fovea. Donec iniquis paratum sit periculum, seu donec in illud incide- rint. Tunc etenim iis etiam miserebitnr, qui se injuria affecerint. VERS. 14. Quoniam non repellet Dominus populum suum, et hæreditatem suam non derelinquet. Non repellet eos, tametsi afligi eos ad tempus persæpe permittat, sicuti ad ipsam usque sæculi consumma- Lionem in futurum etiam permissurus est, modo sinens ut pravi justos viros opprimant, modo etiam opem atque auxilium suum probis impertiens, et utrumque ad eorum commodum dispensans. Po- pulus autem, et hæreditas Domini, olim Judæi D eŕant, verum illis expulsis, Christiaui ac fideles in corum locum adoptati sunt, quemadmodum alibi sæpe diximus
19α Until his word came. His wisdom according to which he solved the dreams of his co-prisoners; or else the care with which God cared for him, wishing to glorify him and his race.
β Tὸ λόγιον Κυρίου ἐπύρωσεν αὐτόν. Ὁ ἐνδιάθετος λόγος, ὁ παρὰ Θεοῦ δοθεὶς ἡμῖν, καθ’ ὃν λογικοὶ λεγόμεθα. Ὁ φυσικὸς νόμος πυρωθῆναι αὐτὸν παρεσκεύασεν ἐν τῇ καμίνῳ τῶν πειρασμῶν, καὶ ἔδειξε καθαρὸν καὶ δόκιμον, ὡς χρυσόν· ἐδίδασκε γὰρ αὐτὸν ὁ λόγος οὗτος, ὅτι οὐ χρὴ γυναικὸς ἀλλοτρίας ἅπτεσθαι.Οὐ γὰρ ἂν τοιαῦτα ἐτόλμων, εἰ μὴ τοιαῦτα τοῖς κα γισμοῖς ὑπέγραφον. Συνήσει δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἀκούσει, γνώσεται. Ει Συνίετε δὴ, ἄφρονες ἐν τῷ λαῷ, καὶ μωροί ποτε φρονήσατε. Ἐπίγνωτε τὰ πᾶσι γνώριμα, καί ποτε καὶ αὐτοὶ φρονήσατε. Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει ; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ ; Οὐχ ὁρᾷ ; Καὶ πῶς εἰκὸς ἀναισθητεῖν τὸν Ποιητὴν τῶν αἰσθήσεων ; Αἰσχύνει δὲ τούτους διὰ τοιούτων ὁμολογουμένων επερωτήσεων. Ο παιδεύων ἔθνη οὐχὶ ἐλέγξη; Ο παιδεύων ἔθνη διὰ τῶν παρ' αὐτοῖς νόμων, ὧν τὴν γνῶσιν αὐτ τοῖς αὐτὸς ἐχαρίσατο, καὶ διὰ τῆς αὐστηρίας αὐτῶν κολάζων τοὺς ἁμαρτάνοντας, πῶς οὐχὶ καὶ τοὺς οὔτ τω παρανομοῦντας ἐλέγξει, τουτέστι κολάσει ; Ο διδάσκων ἄνθρωπον γνῶσιν· Ο χορηγὸς τῆς γνώσεως δηλονότι πῶς οὐ γνώσεται ; Κύριος γινώσκει τους διαλογισμοὺς τῶν ἀνθρώ πων, ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Τῶν οὕτω διαλογιζομένων ὅτι οὐκ ἐφορᾷ τὰ ἀνθρώπινα. Γινώσκει μὲν αὐτοὺς, ὅτι εἰσὶ ἐσφαλμένοι· μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις δι' οικονομίαν τινά. "Η καὶ διαλογισμοὺς λέγει τῶν ἐκ κοιλίας διαλογιζομένων, καὶ μὴ ἀπὸ θείας διδάσκετα λίας. Μακάριος ἄνθρωπος, ὃν ἂν παιδεύσης, Κύριε. Ον ἂν συνετίσῃς τῇ παρὰ σοῦ διδασκαλία. Καὶ ἐκ τοῦ νόμου σου διδάξῃς αὐτόν. Είτε τοῦ φυσικοῦ εἴτε τοῦ γραπτοῦ, ἡ καὶ ἀμφοτέρων. Πηγαὶ γὰρ οὗτοι συνέσεως καὶ σοφίας. Τοῦ προῦναι αὐτὸν ἀφ' ἡμερῶν πονηρῶν. Ὥστε πρᾶον αὐτὸν γενέσθαι καὶ ἀνεξίκακον ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πειρασμῶν, μὴ σχετλιάζοντα, μηδὲ ἀγανακτοῦντα πρὸς τοὺς πόνους, ἀλλ' ἐκ τοῦ νόμου σου γινώσκοντα, ὅτι καὶ οἱ πάσχοντες ἐπὶ συμφέ- ροντι πάσχουσι, καὶ οἱ κακοποιοῦντες δώσουσιν ἀξίαν τὴν δίκην. "Εως οὗ ὀρυγῇ τῷ ἁμαρτωλῷ βόθρος. Ἕως εὐτ τρεπισθῇ τοῖς παρανόμοις κίνδυνος· ἕως ἂν ἐμπέ- σωσι. Τότε γὰρ καὶ ἐλεεῖ τοὺς ἀδικοῦντας αὐτόν. Οτι οὐκ ἀπώσεται Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ οὐκ ἐγκαταλείψει. Εἰ καὶ πρὸ; καιρὸν παραχωροῦνται πάσχειν καὶ κακουχεῖ σθαι, καὶ τοῦτο ποιήσει μέχρι συντελείας, νῦν μὲν παραχωρῶν τοῖς πονηροῖς ἐκθλίβειν αὐτοὺς, νῦν δὲ ἀν- τιλαμβανόμενος αὐτῶν· καὶ τοῦτο δὲ κἀκεῖνο λυσι- τελῶς. Λαὸς δὲ αὐτοῦ καὶ κληρονομία πάλαι μὲν οἱ Ἰουδαῖοι, νῦν δὲ ἀντ᾽ ἐκείνων εἰσποιηθέντες Χρι στιανοί, καθώς πολλάκις ειρήκαμεν. EUTHYMI ZIGABENI intra se revolvunt iniqui homines. Neque enim A tanta unquam auderent, nisi hujuscemodi senten- tiis, vel cogitatione saltem se subscriberent. Et quod ait, intelliget, posuit pro, audiet, seu co- gnoscet. Vers. 8. Intelligite sane, insipientes in populo, et stulli aliquando sapite. Ea animadvertite, quæ jam diu omnibus nota sunt, atque aliquando, sero saltem, prudentes estote. - VERS. 9. Qui plantarit aurem non audiet ? et qui plasmavit oculum non considerat? Non consideral, dixit, pro, non videt. At quomodo verisimile est, illum esse sine sensu, qui sensus in aliis creavit ? Confundit eos igitur Propheta hujusmodi interro- gationibus, quæ apud omnes in confesso sunt. Vens. 10. Qui corrigit gentes non arguet? Ille, inquit, qui gentes erudit ac corrigit, iis nimirum legibus, quæ apud eas sunt; harum etenim legum scientiam Deus ipsis etiam gentibus præstitit, ut earum severitate delinquentes coercerentur : quo- modo non arguet etiam et castigabit eos omnes, qui scelera aliqua, aut iniquitates commisei int ? Qui docet hominem scientiam. Is, qui aliis scien - tiam et cognitionem præstat, quomodo ipse non cognoscet, aut quomodo ignorabit? B VERS. 11. Dominus cognoscit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt. Hominum dico talia cogitan- tium, quod Deus scilicet humana non curet. Co- gnoscit eos igitur Dominus, quod errant, sed paiirns est persæpe et longanimis, ex quadamn C dispensatione. Vel, cogitationes eorum hominum dicit, qui, quæ ventris sunt, cogitant, et non quæ sunt Dei. VERS. 12. Bealus homo, quem erudieris, Domine. Quem prudentem feceris doctrina tua. de lege tua docueris eum. Lege tua, naturali, vel scripta, vel etiam utraque; sunt etenim hæ legės prudentiæ ac sapientiæ fontes. VERS. 13. Ut mitigetur a diebus malis. Ita ut in diebus afflictionis, mitis fiat et patiens, et non ægre ferat, neque indignetur adversus labores, sed ex tua lege cognoscat, quod ii qui calamitates sustinent, ad propriam utilitatem et commodum vexantur, quodque contra, ¡i qui eos affligunt, condignas aliquando criminibus suis pœnas dabunt. Donec effossa sit peccatori fovea. Donec iniquis paratum sit periculum, seu donec in illud incide- rint. Tunc etenim iis etiam miserebitnr, qui se injuria affecerint. VERS. 14. Quoniam non repellet Dominus populum suum, et hæreditatem suam non derelinquet. Non repellet eos, tametsi afligi eos ad tempus persæpe permittat, sicuti ad ipsam usque sæculi consumma- Lionem in futurum etiam permissurus est, modo sinens ut pravi justos viros opprimant, modo etiam opem atque auxilium suum probis impertiens, et utrumque ad eorum commodum dispensans. Po- pulus autem, et hæreditas Domini, olim Judæi D eŕant, verum illis expulsis, Christiaui ac fideles in corum locum adoptati sunt, quemadmodum alibi sæpe diximus
19β The oracle of the Lord inflamed him. The innate word given to us by God, according to which we are called rational. The natu- ral law prepared him to be burned in the furnace of temptations and showed him to be pure and tried like gold, for this word taught him that one ought not to lay hands on a woman not your own.
PG 128:1039α Ἀπέστειλε βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν. Ὁ Φαραώ. Ἐν τῇ δηλωθείσῃ δὲ βίβλῳ τῆς Γενέσεως πάντα σαφῶς ἱστόρηται.Α λέγει καὶ τὴν αἰτίαν, δι' ἦν αὐτὸν ἐπεύχεται συμπα ρεῖναι. θηρεύσουσιν ἐπὶ ψυχὴν δικαίου. Διότι οἱ περι τὸν διάβολον θήρας ἄρξονται, εἰ κατὰ τοῦ τυχόντες δικαίου ή συμπαρέσονται κατηγοροῦντες αὐτοῦ τi ἐν ἀγνοίᾳ καὶ παρὰ γνώμην ἁμαρτήματα διὰ πονη ρίας καὶ μισανθρωπίας ὑπερβολήν. Εt Εt Καὶ αἷμα ἀθῶον καταδικάσονται. Τότε ἐπ' αὐτοῖς. Αἷμα δὲ ἀθῶν, ὁ ἀθῶος περιφραστικώς ή κόλασις ἡ ἀκαταδίκαστος, ὅσον πρὸς τοὺς θείους νόμους, ἵνα καὶ νοηθείη ὅτι κόλασιν ἄδικον ἀποφαί νονται· διὸ πάντως οὐ συμπαρέσονται. Καὶ ἐγένετο γιοι Κύριος εἰς καταφυγήν. Πολε μουμένῳ καὶ διωκομένῳ κατὰ τὸν παρόντα βίον. Καὶ ὁ Θεός μου εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου. Πλ. πιζον μὲν γὰρ ἀντέχειν· καταπονευμένου δέ μου, λοιπὸν ὑπέρρεεν ἡ ἐλπίς μου· ἐβοήθησε δὲ ταύτῃ ὁ Θεός, ἐπανασώσας μοι πάλιν αὐτὴν, καὶ τοὺς ἐλπί ζειν χρηστότερα. Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος τὴν ἀνομίαν αὐ τῶν. Τὴν καταδίκην τῆς ἀνομίας αὐτῶν. Καὶ κατὰ τὴν πονηρίας αὐτῶν ἀρανιεῖ αὐ τοὺς Κύριος ὁ Θεός. Αφανισμὸν ἐνταῦθά φησι τὴν ἐκ μέσου ἄρσιν αὐτῶν, μηδαμοῦ φαινομένων ἔτι, διὰ τὸ κατακεχῶσθαι τῷ ἡτοιμασμένῳ τούτοις πυρί. Νοηθείεν δ᾽ ἂν τὰ εἰρημένα καὶ περὶ τῶν πονηρῶν ἀνθρώπων. οἷον, οὐ συμπροτέσται· οὐ προσεγγίσει ἄρχων ἄνομος· ὁ τιθεὶς κόπον, καὶ μὴ συγχωρῶν ἡμῖν ἀπόνως ἐκπληροῦν τὰ προστάγματά σου. Θη- ρεύσουσιν οἱ παράνομοι τους δικαίους, καὶ τοὺς αθώους καταδικάσουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ δὲ, εἰς βοη· Οὲν ἐλπίδος μου, ἀντὶ τοῦ, εἰς στήριγμα τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος μου, σαλευομένης ὡς ἐγκαταλειπομέν νου· ἀντιλαβόμενος μου γὰρ, ἐστήριξεν αὐτήν. Καὶ ἀποδώσει Κύριος ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι· καὶ ἀφι- νιεῖ αὐτοὺς ἐν τῷ παρόντι διὰ καταστροφῆς καὶ θανάτου. Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ανεπίγραφος και ουτος παρ' Εβραίοις. Οἱ Εβόν μήκοντα δὲ τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην ἔγραψαν, αἶνον μὲν εἰπόντες, ὅτι αἰνεῖ τὸν Θεὸν, ᾠδῆς δὲ, ὅτι μετά μέλους ᾔσθη· καὶ ἐν ψαλμοῖς γὰρ, φησὶν, ἀλαλά· ζωμεν αὐτῷ. Οὗτος τοὺς μὲν πιστεύσαντας ἤδη τῷ Χριστῷ συγκαλεῖ πρὸς ἀγαλλίασιν, τοῖς δὲ μήπω πεπιστευκόσιν Ἰουδαίοις συμβουλεύει, έως καιρὸν ἔχουσι μετανοίας, ἐπιστρέψαι καὶ προσπεσεῖν αὐτῷ Συντάττει δὲ καὶ τούτοις κακείνοις ὁ Δαβὶδ ἑαυτόν· τοῖς μὲν, ὡς οἰκείοις ἀπὸ τῆς εὐσεβείας, τοῖς δὲ, ὡς ἰδίοις ἀπὸ τοῦ γένους. EUIHYMI ZIGABENI ut tanquam aliquid laboriosum illud pertranseamus. Deinde causam etiam reddit, cur dæmonem oplet Deo non assistere. Vens. 21. Venabuntur adversus animam justi. Quia si damnon, inquit, et socii ejus tibi astiterint, statim ceu laqueos quosdam ac veuatorias plagas tendere incipient adversus jus'os quoslibet, accu. santes nimirum eos de peccatis quæ aut ignoran- ter, aut præter sententiam commiserint, atque hoc, ob immensam eorum malignitatem atque inhuma. nitatem. Et sanguinem innocentem condemnabunt. Quan- tum in eis fuerit. Sanguinem vero innocentem cir- cumloquendo dixit, pro innocentes homines. Vel bujusmodi sermone eos damnat, quod indicta causa pœnas inferant, ut sit sensus quod immeritis ho- minibus infligent supplicia, atque ideo tibi, inquit, non adherebunt. VERS. 22. factus est mihi Dominus in refugium. Mihi, inquam, oppresso, et persecutionem in hac vita sustinenti. B Et Deus meus in adjutorium spei meæ. Sperabam equidem resistere, verum cum opprimerer ac fati- garer, defluebam, ac labebar concepta spe, Deus autem mihi præsto fuit, et spem meam rursum confirmavit, tribuitque, ut meliora adhuc sperarem. VERS. 23. reddel illis iniquitatem ipsorum. Condemnationem scilicet pro eorum iniquitatem. Et secunduin malitiam eorum delebit eos Dominus Tiews. -- Delebit, hoc est, tollet eos de medio. Amplius quippe non apparebunt, tecti nimirum C atque obruti igne jamdiu eis parato. Possunt tamen prædicta de pravis hominibus intelligi. Non adhæ rebit, inquit, tibi thronus iniquitatis, hoc est, nullus injustus princeps tibi appropinquabit. Po- vere autem solent hujusmodi injusti principes la- Lorem in præcepto, eo quod fideles non permittunt divina mandata sine labore observare. Veuantur ctiam adversus justos omnes, et innocentes con- deinnant, et quæ sequuntur consequenter intelligo. Quod vero ait: in adjutorium spei mea, idem est, ac si dixisset ; ad confirmationem illius spei, quain antea Auctuantem habebam cum viderer derelictus. Illico enim eam Deus confirmavit, ut mibi præsto fwit. Reddet autem illis in futuro sæculo, destruens nimirum cos atque interimens. Luus cantici ipsi David, PSALMUS XCIV. Iste etiam psalmius apud Hebræos inscriptione caret, verum LXX et laudem David inscripserunt, eo quod praesenti psalmo Propheta Deum laudave- rit, et canticum, quia cum melodia, humana voce, canebatur. Atque iuo in eo dicitur : la psalmis ju- bilemus ei. Convocantur autem hoc psalmo ad ex- sultationem fideles omnes in Christum, et Judæi, D qui nondum credi lerunt, universi admouentur, ut donec idoneum pœnitentiæ tempus habent, conver- tantur ad Dominum, et adorent cum. Utrique au- tem populo beatus David veluti suo populo seipsum conjungit, Christianis quidem ob pietatem et fidem, Judæis vero ob generis originem.
20α A king sent and freed him Pharaoh. In the book of Genesis all this is clearly recounted.
β Ἄρχων λαοῦ, καὶ ἀφῆκεν αὐτόν. Tὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὡς εἴωθε πολλάκις ποιεῖν.Α λέγει καὶ τὴν αἰτίαν, δι' ἦν αὐτὸν ἐπεύχεται συμπα ρεῖναι. θηρεύσουσιν ἐπὶ ψυχὴν δικαίου. Διότι οἱ περι τὸν διάβολον θήρας ἄρξονται, εἰ κατὰ τοῦ τυχόντες δικαίου ή συμπαρέσονται κατηγοροῦντες αὐτοῦ τi ἐν ἀγνοίᾳ καὶ παρὰ γνώμην ἁμαρτήματα διὰ πονη ρίας καὶ μισανθρωπίας ὑπερβολήν. Εt Εt Καὶ αἷμα ἀθῶον καταδικάσονται. Τότε ἐπ' αὐτοῖς. Αἷμα δὲ ἀθῶν, ὁ ἀθῶος περιφραστικώς ή κόλασις ἡ ἀκαταδίκαστος, ὅσον πρὸς τοὺς θείους νόμους, ἵνα καὶ νοηθείη ὅτι κόλασιν ἄδικον ἀποφαί νονται· διὸ πάντως οὐ συμπαρέσονται. Καὶ ἐγένετο γιοι Κύριος εἰς καταφυγήν. Πολε μουμένῳ καὶ διωκομένῳ κατὰ τὸν παρόντα βίον. Καὶ ὁ Θεός μου εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου. Πλ. πιζον μὲν γὰρ ἀντέχειν· καταπονευμένου δέ μου, λοιπὸν ὑπέρρεεν ἡ ἐλπίς μου· ἐβοήθησε δὲ ταύτῃ ὁ Θεός, ἐπανασώσας μοι πάλιν αὐτὴν, καὶ τοὺς ἐλπί ζειν χρηστότερα. Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος τὴν ἀνομίαν αὐ τῶν. Τὴν καταδίκην τῆς ἀνομίας αὐτῶν. Καὶ κατὰ τὴν πονηρίας αὐτῶν ἀρανιεῖ αὐ τοὺς Κύριος ὁ Θεός. Αφανισμὸν ἐνταῦθά φησι τὴν ἐκ μέσου ἄρσιν αὐτῶν, μηδαμοῦ φαινομένων ἔτι, διὰ τὸ κατακεχῶσθαι τῷ ἡτοιμασμένῳ τούτοις πυρί. Νοηθείεν δ᾽ ἂν τὰ εἰρημένα καὶ περὶ τῶν πονηρῶν ἀνθρώπων. οἷον, οὐ συμπροτέσται· οὐ προσεγγίσει ἄρχων ἄνομος· ὁ τιθεὶς κόπον, καὶ μὴ συγχωρῶν ἡμῖν ἀπόνως ἐκπληροῦν τὰ προστάγματά σου. Θη- ρεύσουσιν οἱ παράνομοι τους δικαίους, καὶ τοὺς αθώους καταδικάσουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ δὲ, εἰς βοη· Οὲν ἐλπίδος μου, ἀντὶ τοῦ, εἰς στήριγμα τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος μου, σαλευομένης ὡς ἐγκαταλειπομέν νου· ἀντιλαβόμενος μου γὰρ, ἐστήριξεν αὐτήν. Καὶ ἀποδώσει Κύριος ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι· καὶ ἀφι- νιεῖ αὐτοὺς ἐν τῷ παρόντι διὰ καταστροφῆς καὶ θανάτου. Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ανεπίγραφος και ουτος παρ' Εβραίοις. Οἱ Εβόν μήκοντα δὲ τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην ἔγραψαν, αἶνον μὲν εἰπόντες, ὅτι αἰνεῖ τὸν Θεὸν, ᾠδῆς δὲ, ὅτι μετά μέλους ᾔσθη· καὶ ἐν ψαλμοῖς γὰρ, φησὶν, ἀλαλά· ζωμεν αὐτῷ. Οὗτος τοὺς μὲν πιστεύσαντας ἤδη τῷ Χριστῷ συγκαλεῖ πρὸς ἀγαλλίασιν, τοῖς δὲ μήπω πεπιστευκόσιν Ἰουδαίοις συμβουλεύει, έως καιρὸν ἔχουσι μετανοίας, ἐπιστρέψαι καὶ προσπεσεῖν αὐτῷ Συντάττει δὲ καὶ τούτοις κακείνοις ὁ Δαβὶδ ἑαυτόν· τοῖς μὲν, ὡς οἰκείοις ἀπὸ τῆς εὐσεβείας, τοῖς δὲ, ὡς ἰδίοις ἀπὸ τοῦ γένους. EUIHYMI ZIGABENI ut tanquam aliquid laboriosum illud pertranseamus. Deinde causam etiam reddit, cur dæmonem oplet Deo non assistere. Vens. 21. Venabuntur adversus animam justi. Quia si damnon, inquit, et socii ejus tibi astiterint, statim ceu laqueos quosdam ac veuatorias plagas tendere incipient adversus jus'os quoslibet, accu. santes nimirum eos de peccatis quæ aut ignoran- ter, aut præter sententiam commiserint, atque hoc, ob immensam eorum malignitatem atque inhuma. nitatem. Et sanguinem innocentem condemnabunt. Quan- tum in eis fuerit. Sanguinem vero innocentem cir- cumloquendo dixit, pro innocentes homines. Vel bujusmodi sermone eos damnat, quod indicta causa pœnas inferant, ut sit sensus quod immeritis ho- minibus infligent supplicia, atque ideo tibi, inquit, non adherebunt. VERS. 22. factus est mihi Dominus in refugium. Mihi, inquam, oppresso, et persecutionem in hac vita sustinenti. B Et Deus meus in adjutorium spei meæ. Sperabam equidem resistere, verum cum opprimerer ac fati- garer, defluebam, ac labebar concepta spe, Deus autem mihi præsto fuit, et spem meam rursum confirmavit, tribuitque, ut meliora adhuc sperarem. VERS. 23. reddel illis iniquitatem ipsorum. Condemnationem scilicet pro eorum iniquitatem. Et secunduin malitiam eorum delebit eos Dominus Tiews. -- Delebit, hoc est, tollet eos de medio. Amplius quippe non apparebunt, tecti nimirum C atque obruti igne jamdiu eis parato. Possunt tamen prædicta de pravis hominibus intelligi. Non adhæ rebit, inquit, tibi thronus iniquitatis, hoc est, nullus injustus princeps tibi appropinquabit. Po- vere autem solent hujusmodi injusti principes la- Lorem in præcepto, eo quod fideles non permittunt divina mandata sine labore observare. Veuantur ctiam adversus justos omnes, et innocentes con- deinnant, et quæ sequuntur consequenter intelligo. Quod vero ait: in adjutorium spei mea, idem est, ac si dixisset ; ad confirmationem illius spei, quain antea Auctuantem habebam cum viderer derelictus. Illico enim eam Deus confirmavit, ut mibi præsto fwit. Reddet autem illis in futuro sæculo, destruens nimirum cos atque interimens. Luus cantici ipsi David, PSALMUS XCIV. Iste etiam psalmius apud Hebræos inscriptione caret, verum LXX et laudem David inscripserunt, eo quod praesenti psalmo Propheta Deum laudave- rit, et canticum, quia cum melodia, humana voce, canebatur. Atque iuo in eo dicitur : la psalmis ju- bilemus ei. Convocantur autem hoc psalmo ad ex- sultationem fideles omnes in Christum, et Judæi, D qui nondum credi lerunt, universi admouentur, ut donec idoneum pœnitentiæ tempus habent, conver- tantur ad Dominum, et adorent cum. Utrique au- tem populo beatus David veluti suo populo seipsum conjungit, Christianis quidem ob pietatem et fidem, Judæis vero ob generis originem.
20β A ruler of the people and let him go. He says the same again as he is often accustomed to do.
21-22 Κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ, καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ, τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι. Τοῦ Θεοῦ ταῦτα οἰκονομοῦντος.Α λέγει καὶ τὴν αἰτίαν, δι' ἦν αὐτὸν ἐπεύχεται συμπα ρεῖναι. θηρεύσουσιν ἐπὶ ψυχὴν δικαίου. Διότι οἱ περι τὸν διάβολον θήρας ἄρξονται, εἰ κατὰ τοῦ τυχόντες δικαίου ή συμπαρέσονται κατηγοροῦντες αὐτοῦ τi ἐν ἀγνοίᾳ καὶ παρὰ γνώμην ἁμαρτήματα διὰ πονη ρίας καὶ μισανθρωπίας ὑπερβολήν. Εt Εt Καὶ αἷμα ἀθῶον καταδικάσονται. Τότε ἐπ' αὐτοῖς. Αἷμα δὲ ἀθῶν, ὁ ἀθῶος περιφραστικώς ή κόλασις ἡ ἀκαταδίκαστος, ὅσον πρὸς τοὺς θείους νόμους, ἵνα καὶ νοηθείη ὅτι κόλασιν ἄδικον ἀποφαί νονται· διὸ πάντως οὐ συμπαρέσονται. Καὶ ἐγένετο γιοι Κύριος εἰς καταφυγήν. Πολε μουμένῳ καὶ διωκομένῳ κατὰ τὸν παρόντα βίον. Καὶ ὁ Θεός μου εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου. Πλ. πιζον μὲν γὰρ ἀντέχειν· καταπονευμένου δέ μου, λοιπὸν ὑπέρρεεν ἡ ἐλπίς μου· ἐβοήθησε δὲ ταύτῃ ὁ Θεός, ἐπανασώσας μοι πάλιν αὐτὴν, καὶ τοὺς ἐλπί ζειν χρηστότερα. Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος τὴν ἀνομίαν αὐ τῶν. Τὴν καταδίκην τῆς ἀνομίας αὐτῶν. Καὶ κατὰ τὴν πονηρίας αὐτῶν ἀρανιεῖ αὐ τοὺς Κύριος ὁ Θεός. Αφανισμὸν ἐνταῦθά φησι τὴν ἐκ μέσου ἄρσιν αὐτῶν, μηδαμοῦ φαινομένων ἔτι, διὰ τὸ κατακεχῶσθαι τῷ ἡτοιμασμένῳ τούτοις πυρί. Νοηθείεν δ᾽ ἂν τὰ εἰρημένα καὶ περὶ τῶν πονηρῶν ἀνθρώπων. οἷον, οὐ συμπροτέσται· οὐ προσεγγίσει ἄρχων ἄνομος· ὁ τιθεὶς κόπον, καὶ μὴ συγχωρῶν ἡμῖν ἀπόνως ἐκπληροῦν τὰ προστάγματά σου. Θη- ρεύσουσιν οἱ παράνομοι τους δικαίους, καὶ τοὺς αθώους καταδικάσουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ δὲ, εἰς βοη· Οὲν ἐλπίδος μου, ἀντὶ τοῦ, εἰς στήριγμα τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος μου, σαλευομένης ὡς ἐγκαταλειπομέν νου· ἀντιλαβόμενος μου γὰρ, ἐστήριξεν αὐτήν. Καὶ ἀποδώσει Κύριος ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι· καὶ ἀφι- νιεῖ αὐτοὺς ἐν τῷ παρόντι διὰ καταστροφῆς καὶ θανάτου. Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ανεπίγραφος και ουτος παρ' Εβραίοις. Οἱ Εβόν μήκοντα δὲ τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην ἔγραψαν, αἶνον μὲν εἰπόντες, ὅτι αἰνεῖ τὸν Θεὸν, ᾠδῆς δὲ, ὅτι μετά μέλους ᾔσθη· καὶ ἐν ψαλμοῖς γὰρ, φησὶν, ἀλαλά· ζωμεν αὐτῷ. Οὗτος τοὺς μὲν πιστεύσαντας ἤδη τῷ Χριστῷ συγκαλεῖ πρὸς ἀγαλλίασιν, τοῖς δὲ μήπω πεπιστευκόσιν Ἰουδαίοις συμβουλεύει, έως καιρὸν ἔχουσι μετανοίας, ἐπιστρέψαι καὶ προσπεσεῖν αὐτῷ Συντάττει δὲ καὶ τούτοις κακείνοις ὁ Δαβὶδ ἑαυτόν· τοῖς μὲν, ὡς οἰκείοις ἀπὸ τῆς εὐσεβείας, τοῖς δὲ, ὡς ἰδίοις ἀπὸ τοῦ γένους. EUIHYMI ZIGABENI ut tanquam aliquid laboriosum illud pertranseamus. Deinde causam etiam reddit, cur dæmonem oplet Deo non assistere. Vens. 21. Venabuntur adversus animam justi. Quia si damnon, inquit, et socii ejus tibi astiterint, statim ceu laqueos quosdam ac veuatorias plagas tendere incipient adversus jus'os quoslibet, accu. santes nimirum eos de peccatis quæ aut ignoran- ter, aut præter sententiam commiserint, atque hoc, ob immensam eorum malignitatem atque inhuma. nitatem. Et sanguinem innocentem condemnabunt. Quan- tum in eis fuerit. Sanguinem vero innocentem cir- cumloquendo dixit, pro innocentes homines. Vel bujusmodi sermone eos damnat, quod indicta causa pœnas inferant, ut sit sensus quod immeritis ho- minibus infligent supplicia, atque ideo tibi, inquit, non adherebunt. VERS. 22. factus est mihi Dominus in refugium. Mihi, inquam, oppresso, et persecutionem in hac vita sustinenti. B Et Deus meus in adjutorium spei meæ. Sperabam equidem resistere, verum cum opprimerer ac fati- garer, defluebam, ac labebar concepta spe, Deus autem mihi præsto fuit, et spem meam rursum confirmavit, tribuitque, ut meliora adhuc sperarem. VERS. 23. reddel illis iniquitatem ipsorum. Condemnationem scilicet pro eorum iniquitatem. Et secunduin malitiam eorum delebit eos Dominus Tiews. -- Delebit, hoc est, tollet eos de medio. Amplius quippe non apparebunt, tecti nimirum C atque obruti igne jamdiu eis parato. Possunt tamen prædicta de pravis hominibus intelligi. Non adhæ rebit, inquit, tibi thronus iniquitatis, hoc est, nullus injustus princeps tibi appropinquabit. Po- vere autem solent hujusmodi injusti principes la- Lorem in præcepto, eo quod fideles non permittunt divina mandata sine labore observare. Veuantur ctiam adversus justos omnes, et innocentes con- deinnant, et quæ sequuntur consequenter intelligo. Quod vero ait: in adjutorium spei mea, idem est, ac si dixisset ; ad confirmationem illius spei, quain antea Auctuantem habebam cum viderer derelictus. Illico enim eam Deus confirmavit, ut mibi præsto fwit. Reddet autem illis in futuro sæculo, destruens nimirum cos atque interimens. Luus cantici ipsi David, PSALMUS XCIV. Iste etiam psalmius apud Hebræos inscriptione caret, verum LXX et laudem David inscripserunt, eo quod praesenti psalmo Propheta Deum laudave- rit, et canticum, quia cum melodia, humana voce, canebatur. Atque iuo in eo dicitur : la psalmis ju- bilemus ei. Convocantur autem hoc psalmo ad ex- sultationem fideles omnes in Christum, et Judæi, D qui nondum credi lerunt, universi admouentur, ut donec idoneum pœnitentiæ tempus habent, conver- tantur ad Dominum, et adorent cum. Utrique au- tem populo beatus David veluti suo populo seipsum conjungit, Christianis quidem ob pietatem et fidem, Judæis vero ob generis originem.
21-22 He established him as lord of his household and ruler over all he possessed, to instruct his rulers like himself and give wisdom to his elders. With God arranging these things.
α Καὶ εἰσῆλθεν ᾽Ισραὴλ εἰς Αἴγυπτον. Κατ’ ἐπιτομὴν τὴν ἱστορίαν διέξεισι.Α λέγει καὶ τὴν αἰτίαν, δι' ἦν αὐτὸν ἐπεύχεται συμπα ρεῖναι. θηρεύσουσιν ἐπὶ ψυχὴν δικαίου. Διότι οἱ περι τὸν διάβολον θήρας ἄρξονται, εἰ κατὰ τοῦ τυχόντες δικαίου ή συμπαρέσονται κατηγοροῦντες αὐτοῦ τi ἐν ἀγνοίᾳ καὶ παρὰ γνώμην ἁμαρτήματα διὰ πονη ρίας καὶ μισανθρωπίας ὑπερβολήν. Εt Εt Καὶ αἷμα ἀθῶον καταδικάσονται. Τότε ἐπ' αὐτοῖς. Αἷμα δὲ ἀθῶν, ὁ ἀθῶος περιφραστικώς ή κόλασις ἡ ἀκαταδίκαστος, ὅσον πρὸς τοὺς θείους νόμους, ἵνα καὶ νοηθείη ὅτι κόλασιν ἄδικον ἀποφαί νονται· διὸ πάντως οὐ συμπαρέσονται. Καὶ ἐγένετο γιοι Κύριος εἰς καταφυγήν. Πολε μουμένῳ καὶ διωκομένῳ κατὰ τὸν παρόντα βίον. Καὶ ὁ Θεός μου εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου. Πλ. πιζον μὲν γὰρ ἀντέχειν· καταπονευμένου δέ μου, λοιπὸν ὑπέρρεεν ἡ ἐλπίς μου· ἐβοήθησε δὲ ταύτῃ ὁ Θεός, ἐπανασώσας μοι πάλιν αὐτὴν, καὶ τοὺς ἐλπί ζειν χρηστότερα. Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος τὴν ἀνομίαν αὐ τῶν. Τὴν καταδίκην τῆς ἀνομίας αὐτῶν. Καὶ κατὰ τὴν πονηρίας αὐτῶν ἀρανιεῖ αὐ τοὺς Κύριος ὁ Θεός. Αφανισμὸν ἐνταῦθά φησι τὴν ἐκ μέσου ἄρσιν αὐτῶν, μηδαμοῦ φαινομένων ἔτι, διὰ τὸ κατακεχῶσθαι τῷ ἡτοιμασμένῳ τούτοις πυρί. Νοηθείεν δ᾽ ἂν τὰ εἰρημένα καὶ περὶ τῶν πονηρῶν ἀνθρώπων. οἷον, οὐ συμπροτέσται· οὐ προσεγγίσει ἄρχων ἄνομος· ὁ τιθεὶς κόπον, καὶ μὴ συγχωρῶν ἡμῖν ἀπόνως ἐκπληροῦν τὰ προστάγματά σου. Θη- ρεύσουσιν οἱ παράνομοι τους δικαίους, καὶ τοὺς αθώους καταδικάσουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ δὲ, εἰς βοη· Οὲν ἐλπίδος μου, ἀντὶ τοῦ, εἰς στήριγμα τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος μου, σαλευομένης ὡς ἐγκαταλειπομέν νου· ἀντιλαβόμενος μου γὰρ, ἐστήριξεν αὐτήν. Καὶ ἀποδώσει Κύριος ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι· καὶ ἀφι- νιεῖ αὐτοὺς ἐν τῷ παρόντι διὰ καταστροφῆς καὶ θανάτου. Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ανεπίγραφος και ουτος παρ' Εβραίοις. Οἱ Εβόν μήκοντα δὲ τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην ἔγραψαν, αἶνον μὲν εἰπόντες, ὅτι αἰνεῖ τὸν Θεὸν, ᾠδῆς δὲ, ὅτι μετά μέλους ᾔσθη· καὶ ἐν ψαλμοῖς γὰρ, φησὶν, ἀλαλά· ζωμεν αὐτῷ. Οὗτος τοὺς μὲν πιστεύσαντας ἤδη τῷ Χριστῷ συγκαλεῖ πρὸς ἀγαλλίασιν, τοῖς δὲ μήπω πεπιστευκόσιν Ἰουδαίοις συμβουλεύει, έως καιρὸν ἔχουσι μετανοίας, ἐπιστρέψαι καὶ προσπεσεῖν αὐτῷ Συντάττει δὲ καὶ τούτοις κακείνοις ὁ Δαβὶδ ἑαυτόν· τοῖς μὲν, ὡς οἰκείοις ἀπὸ τῆς εὐσεβείας, τοῖς δὲ, ὡς ἰδίοις ἀπὸ τοῦ γένους. EUIHYMI ZIGABENI ut tanquam aliquid laboriosum illud pertranseamus. Deinde causam etiam reddit, cur dæmonem oplet Deo non assistere. Vens. 21. Venabuntur adversus animam justi. Quia si damnon, inquit, et socii ejus tibi astiterint, statim ceu laqueos quosdam ac veuatorias plagas tendere incipient adversus jus'os quoslibet, accu. santes nimirum eos de peccatis quæ aut ignoran- ter, aut præter sententiam commiserint, atque hoc, ob immensam eorum malignitatem atque inhuma. nitatem. Et sanguinem innocentem condemnabunt. Quan- tum in eis fuerit. Sanguinem vero innocentem cir- cumloquendo dixit, pro innocentes homines. Vel bujusmodi sermone eos damnat, quod indicta causa pœnas inferant, ut sit sensus quod immeritis ho- minibus infligent supplicia, atque ideo tibi, inquit, non adherebunt. VERS. 22. factus est mihi Dominus in refugium. Mihi, inquam, oppresso, et persecutionem in hac vita sustinenti. B Et Deus meus in adjutorium spei meæ. Sperabam equidem resistere, verum cum opprimerer ac fati- garer, defluebam, ac labebar concepta spe, Deus autem mihi præsto fuit, et spem meam rursum confirmavit, tribuitque, ut meliora adhuc sperarem. VERS. 23. reddel illis iniquitatem ipsorum. Condemnationem scilicet pro eorum iniquitatem. Et secunduin malitiam eorum delebit eos Dominus Tiews. -- Delebit, hoc est, tollet eos de medio. Amplius quippe non apparebunt, tecti nimirum C atque obruti igne jamdiu eis parato. Possunt tamen prædicta de pravis hominibus intelligi. Non adhæ rebit, inquit, tibi thronus iniquitatis, hoc est, nullus injustus princeps tibi appropinquabit. Po- vere autem solent hujusmodi injusti principes la- Lorem in præcepto, eo quod fideles non permittunt divina mandata sine labore observare. Veuantur ctiam adversus justos omnes, et innocentes con- deinnant, et quæ sequuntur consequenter intelligo. Quod vero ait: in adjutorium spei mea, idem est, ac si dixisset ; ad confirmationem illius spei, quain antea Auctuantem habebam cum viderer derelictus. Illico enim eam Deus confirmavit, ut mibi præsto fwit. Reddet autem illis in futuro sæculo, destruens nimirum cos atque interimens. Luus cantici ipsi David, PSALMUS XCIV. Iste etiam psalmius apud Hebræos inscriptione caret, verum LXX et laudem David inscripserunt, eo quod praesenti psalmo Propheta Deum laudave- rit, et canticum, quia cum melodia, humana voce, canebatur. Atque iuo in eo dicitur : la psalmis ju- bilemus ei. Convocantur autem hoc psalmo ad ex- sultationem fideles omnes in Christum, et Judæi, D qui nondum credi lerunt, universi admouentur, ut donec idoneum pœnitentiæ tempus habent, conver- tantur ad Dominum, et adorent cum. Utrique au- tem populo beatus David veluti suo populo seipsum conjungit, Christianis quidem ob pietatem et fidem, Judæis vero ob generis originem.
23α And Israel entered into Egypt. He recounts the history in brief.
β Καὶ ᾽Ιακὼβ παρῴκησεν ἐν γῇ Χάμ. Tὸ αὐτὸ λέγει πάλιν· γῆ γὰρ Χὰμ, ἡ Αἴγυπτος, ἐπεὶ ὁ Αἴγυπτος, ἔκγονος ἦν τοῦ Χὰμ, ὧν καὶ ἄμφω τὰς κλήσεις αὕτη ἔσχεν ἡ γῆ.Α λέγει καὶ τὴν αἰτίαν, δι' ἦν αὐτὸν ἐπεύχεται συμπα ρεῖναι. θηρεύσουσιν ἐπὶ ψυχὴν δικαίου. Διότι οἱ περι τὸν διάβολον θήρας ἄρξονται, εἰ κατὰ τοῦ τυχόντες δικαίου ή συμπαρέσονται κατηγοροῦντες αὐτοῦ τi ἐν ἀγνοίᾳ καὶ παρὰ γνώμην ἁμαρτήματα διὰ πονη ρίας καὶ μισανθρωπίας ὑπερβολήν. Εt Εt Καὶ αἷμα ἀθῶον καταδικάσονται. Τότε ἐπ' αὐτοῖς. Αἷμα δὲ ἀθῶν, ὁ ἀθῶος περιφραστικώς ή κόλασις ἡ ἀκαταδίκαστος, ὅσον πρὸς τοὺς θείους νόμους, ἵνα καὶ νοηθείη ὅτι κόλασιν ἄδικον ἀποφαί νονται· διὸ πάντως οὐ συμπαρέσονται. Καὶ ἐγένετο γιοι Κύριος εἰς καταφυγήν. Πολε μουμένῳ καὶ διωκομένῳ κατὰ τὸν παρόντα βίον. Καὶ ὁ Θεός μου εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου. Πλ. πιζον μὲν γὰρ ἀντέχειν· καταπονευμένου δέ μου, λοιπὸν ὑπέρρεεν ἡ ἐλπίς μου· ἐβοήθησε δὲ ταύτῃ ὁ Θεός, ἐπανασώσας μοι πάλιν αὐτὴν, καὶ τοὺς ἐλπί ζειν χρηστότερα. Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος τὴν ἀνομίαν αὐ τῶν. Τὴν καταδίκην τῆς ἀνομίας αὐτῶν. Καὶ κατὰ τὴν πονηρίας αὐτῶν ἀρανιεῖ αὐ τοὺς Κύριος ὁ Θεός. Αφανισμὸν ἐνταῦθά φησι τὴν ἐκ μέσου ἄρσιν αὐτῶν, μηδαμοῦ φαινομένων ἔτι, διὰ τὸ κατακεχῶσθαι τῷ ἡτοιμασμένῳ τούτοις πυρί. Νοηθείεν δ᾽ ἂν τὰ εἰρημένα καὶ περὶ τῶν πονηρῶν ἀνθρώπων. οἷον, οὐ συμπροτέσται· οὐ προσεγγίσει ἄρχων ἄνομος· ὁ τιθεὶς κόπον, καὶ μὴ συγχωρῶν ἡμῖν ἀπόνως ἐκπληροῦν τὰ προστάγματά σου. Θη- ρεύσουσιν οἱ παράνομοι τους δικαίους, καὶ τοὺς αθώους καταδικάσουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ δὲ, εἰς βοη· Οὲν ἐλπίδος μου, ἀντὶ τοῦ, εἰς στήριγμα τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος μου, σαλευομένης ὡς ἐγκαταλειπομέν νου· ἀντιλαβόμενος μου γὰρ, ἐστήριξεν αὐτήν. Καὶ ἀποδώσει Κύριος ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι· καὶ ἀφι- νιεῖ αὐτοὺς ἐν τῷ παρόντι διὰ καταστροφῆς καὶ θανάτου. Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ανεπίγραφος και ουτος παρ' Εβραίοις. Οἱ Εβόν μήκοντα δὲ τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην ἔγραψαν, αἶνον μὲν εἰπόντες, ὅτι αἰνεῖ τὸν Θεὸν, ᾠδῆς δὲ, ὅτι μετά μέλους ᾔσθη· καὶ ἐν ψαλμοῖς γὰρ, φησὶν, ἀλαλά· ζωμεν αὐτῷ. Οὗτος τοὺς μὲν πιστεύσαντας ἤδη τῷ Χριστῷ συγκαλεῖ πρὸς ἀγαλλίασιν, τοῖς δὲ μήπω πεπιστευκόσιν Ἰουδαίοις συμβουλεύει, έως καιρὸν ἔχουσι μετανοίας, ἐπιστρέψαι καὶ προσπεσεῖν αὐτῷ Συντάττει δὲ καὶ τούτοις κακείνοις ὁ Δαβὶδ ἑαυτόν· τοῖς μὲν, ὡς οἰκείοις ἀπὸ τῆς εὐσεβείας, τοῖς δὲ, ὡς ἰδίοις ἀπὸ τοῦ γένους. EUIHYMI ZIGABENI ut tanquam aliquid laboriosum illud pertranseamus. Deinde causam etiam reddit, cur dæmonem oplet Deo non assistere. Vens. 21. Venabuntur adversus animam justi. Quia si damnon, inquit, et socii ejus tibi astiterint, statim ceu laqueos quosdam ac veuatorias plagas tendere incipient adversus jus'os quoslibet, accu. santes nimirum eos de peccatis quæ aut ignoran- ter, aut præter sententiam commiserint, atque hoc, ob immensam eorum malignitatem atque inhuma. nitatem. Et sanguinem innocentem condemnabunt. Quan- tum in eis fuerit. Sanguinem vero innocentem cir- cumloquendo dixit, pro innocentes homines. Vel bujusmodi sermone eos damnat, quod indicta causa pœnas inferant, ut sit sensus quod immeritis ho- minibus infligent supplicia, atque ideo tibi, inquit, non adherebunt. VERS. 22. factus est mihi Dominus in refugium. Mihi, inquam, oppresso, et persecutionem in hac vita sustinenti. B Et Deus meus in adjutorium spei meæ. Sperabam equidem resistere, verum cum opprimerer ac fati- garer, defluebam, ac labebar concepta spe, Deus autem mihi præsto fuit, et spem meam rursum confirmavit, tribuitque, ut meliora adhuc sperarem. VERS. 23. reddel illis iniquitatem ipsorum. Condemnationem scilicet pro eorum iniquitatem. Et secunduin malitiam eorum delebit eos Dominus Tiews. -- Delebit, hoc est, tollet eos de medio. Amplius quippe non apparebunt, tecti nimirum C atque obruti igne jamdiu eis parato. Possunt tamen prædicta de pravis hominibus intelligi. Non adhæ rebit, inquit, tibi thronus iniquitatis, hoc est, nullus injustus princeps tibi appropinquabit. Po- vere autem solent hujusmodi injusti principes la- Lorem in præcepto, eo quod fideles non permittunt divina mandata sine labore observare. Veuantur ctiam adversus justos omnes, et innocentes con- deinnant, et quæ sequuntur consequenter intelligo. Quod vero ait: in adjutorium spei mea, idem est, ac si dixisset ; ad confirmationem illius spei, quain antea Auctuantem habebam cum viderer derelictus. Illico enim eam Deus confirmavit, ut mibi præsto fwit. Reddet autem illis in futuro sæculo, destruens nimirum cos atque interimens. Luus cantici ipsi David, PSALMUS XCIV. Iste etiam psalmius apud Hebræos inscriptione caret, verum LXX et laudem David inscripserunt, eo quod praesenti psalmo Propheta Deum laudave- rit, et canticum, quia cum melodia, humana voce, canebatur. Atque iuo in eo dicitur : la psalmis ju- bilemus ei. Convocantur autem hoc psalmo ad ex- sultationem fideles omnes in Christum, et Judæi, D qui nondum credi lerunt, universi admouentur, ut donec idoneum pœnitentiæ tempus habent, conver- tantur ad Dominum, et adorent cum. Utrique au- tem populo beatus David veluti suo populo seipsum conjungit, Christianis quidem ob pietatem et fidem, Judæis vero ob generis originem.
23β And Jacob dwelt as a stranger in the land of Ham. He says the same again, for the land of Ham is Egypt, since Aigyptos was the grandson of Ham, and this land had both names.
α Καὶ ηὔξησε τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα. Τὸν τοῦ ᾽Ισραὴλ, ὁ Θεὸς, ἢ τὸν ἑαυτοῦ· μόνοι γὰρ οὗτοι τὸν Θεὸν ἐσέβοντο. |Α λέγει καὶ τὴν αἰτίαν, δι' ἦν αὐτὸν ἐπεύχεται συμπα ρεῖναι. θηρεύσουσιν ἐπὶ ψυχὴν δικαίου. Διότι οἱ περι τὸν διάβολον θήρας ἄρξονται, εἰ κατὰ τοῦ τυχόντες δικαίου ή συμπαρέσονται κατηγοροῦντες αὐτοῦ τi ἐν ἀγνοίᾳ καὶ παρὰ γνώμην ἁμαρτήματα διὰ πονη ρίας καὶ μισανθρωπίας ὑπερβολήν. Εt Εt Καὶ αἷμα ἀθῶον καταδικάσονται. Τότε ἐπ' αὐτοῖς. Αἷμα δὲ ἀθῶν, ὁ ἀθῶος περιφραστικώς ή κόλασις ἡ ἀκαταδίκαστος, ὅσον πρὸς τοὺς θείους νόμους, ἵνα καὶ νοηθείη ὅτι κόλασιν ἄδικον ἀποφαί νονται· διὸ πάντως οὐ συμπαρέσονται. Καὶ ἐγένετο γιοι Κύριος εἰς καταφυγήν. Πολε μουμένῳ καὶ διωκομένῳ κατὰ τὸν παρόντα βίον. Καὶ ὁ Θεός μου εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου. Πλ. πιζον μὲν γὰρ ἀντέχειν· καταπονευμένου δέ μου, λοιπὸν ὑπέρρεεν ἡ ἐλπίς μου· ἐβοήθησε δὲ ταύτῃ ὁ Θεός, ἐπανασώσας μοι πάλιν αὐτὴν, καὶ τοὺς ἐλπί ζειν χρηστότερα. Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος τὴν ἀνομίαν αὐ τῶν. Τὴν καταδίκην τῆς ἀνομίας αὐτῶν. Καὶ κατὰ τὴν πονηρίας αὐτῶν ἀρανιεῖ αὐ τοὺς Κύριος ὁ Θεός. Αφανισμὸν ἐνταῦθά φησι τὴν ἐκ μέσου ἄρσιν αὐτῶν, μηδαμοῦ φαινομένων ἔτι, διὰ τὸ κατακεχῶσθαι τῷ ἡτοιμασμένῳ τούτοις πυρί. Νοηθείεν δ᾽ ἂν τὰ εἰρημένα καὶ περὶ τῶν πονηρῶν ἀνθρώπων. οἷον, οὐ συμπροτέσται· οὐ προσεγγίσει ἄρχων ἄνομος· ὁ τιθεὶς κόπον, καὶ μὴ συγχωρῶν ἡμῖν ἀπόνως ἐκπληροῦν τὰ προστάγματά σου. Θη- ρεύσουσιν οἱ παράνομοι τους δικαίους, καὶ τοὺς αθώους καταδικάσουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ δὲ, εἰς βοη· Οὲν ἐλπίδος μου, ἀντὶ τοῦ, εἰς στήριγμα τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος μου, σαλευομένης ὡς ἐγκαταλειπομέν νου· ἀντιλαβόμενος μου γὰρ, ἐστήριξεν αὐτήν. Καὶ ἀποδώσει Κύριος ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι· καὶ ἀφι- νιεῖ αὐτοὺς ἐν τῷ παρόντι διὰ καταστροφῆς καὶ θανάτου. Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ανεπίγραφος και ουτος παρ' Εβραίοις. Οἱ Εβόν μήκοντα δὲ τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην ἔγραψαν, αἶνον μὲν εἰπόντες, ὅτι αἰνεῖ τὸν Θεὸν, ᾠδῆς δὲ, ὅτι μετά μέλους ᾔσθη· καὶ ἐν ψαλμοῖς γὰρ, φησὶν, ἀλαλά· ζωμεν αὐτῷ. Οὗτος τοὺς μὲν πιστεύσαντας ἤδη τῷ Χριστῷ συγκαλεῖ πρὸς ἀγαλλίασιν, τοῖς δὲ μήπω πεπιστευκόσιν Ἰουδαίοις συμβουλεύει, έως καιρὸν ἔχουσι μετανοίας, ἐπιστρέψαι καὶ προσπεσεῖν αὐτῷ Συντάττει δὲ καὶ τούτοις κακείνοις ὁ Δαβὶδ ἑαυτόν· τοῖς μὲν, ὡς οἰκείοις ἀπὸ τῆς εὐσεβείας, τοῖς δὲ, ὡς ἰδίοις ἀπὸ τοῦ γένους. EUIHYMI ZIGABENI ut tanquam aliquid laboriosum illud pertranseamus. Deinde causam etiam reddit, cur dæmonem oplet Deo non assistere. Vens. 21. Venabuntur adversus animam justi. Quia si damnon, inquit, et socii ejus tibi astiterint, statim ceu laqueos quosdam ac veuatorias plagas tendere incipient adversus jus'os quoslibet, accu. santes nimirum eos de peccatis quæ aut ignoran- ter, aut præter sententiam commiserint, atque hoc, ob immensam eorum malignitatem atque inhuma. nitatem. Et sanguinem innocentem condemnabunt. Quan- tum in eis fuerit. Sanguinem vero innocentem cir- cumloquendo dixit, pro innocentes homines. Vel bujusmodi sermone eos damnat, quod indicta causa pœnas inferant, ut sit sensus quod immeritis ho- minibus infligent supplicia, atque ideo tibi, inquit, non adherebunt. VERS. 22. factus est mihi Dominus in refugium. Mihi, inquam, oppresso, et persecutionem in hac vita sustinenti. B Et Deus meus in adjutorium spei meæ. Sperabam equidem resistere, verum cum opprimerer ac fati- garer, defluebam, ac labebar concepta spe, Deus autem mihi præsto fuit, et spem meam rursum confirmavit, tribuitque, ut meliora adhuc sperarem. VERS. 23. reddel illis iniquitatem ipsorum. Condemnationem scilicet pro eorum iniquitatem. Et secunduin malitiam eorum delebit eos Dominus Tiews. -- Delebit, hoc est, tollet eos de medio. Amplius quippe non apparebunt, tecti nimirum C atque obruti igne jamdiu eis parato. Possunt tamen prædicta de pravis hominibus intelligi. Non adhæ rebit, inquit, tibi thronus iniquitatis, hoc est, nullus injustus princeps tibi appropinquabit. Po- vere autem solent hujusmodi injusti principes la- Lorem in præcepto, eo quod fideles non permittunt divina mandata sine labore observare. Veuantur ctiam adversus justos omnes, et innocentes con- deinnant, et quæ sequuntur consequenter intelligo. Quod vero ait: in adjutorium spei mea, idem est, ac si dixisset ; ad confirmationem illius spei, quain antea Auctuantem habebam cum viderer derelictus. Illico enim eam Deus confirmavit, ut mibi præsto fwit. Reddet autem illis in futuro sæculo, destruens nimirum cos atque interimens. Luus cantici ipsi David, PSALMUS XCIV. Iste etiam psalmius apud Hebræos inscriptione caret, verum LXX et laudem David inscripserunt, eo quod praesenti psalmo Propheta Deum laudave- rit, et canticum, quia cum melodia, humana voce, canebatur. Atque iuo in eo dicitur : la psalmis ju- bilemus ei. Convocantur autem hoc psalmo ad ex- sultationem fideles omnes in Christum, et Judæi, D qui nondum credi lerunt, universi admouentur, ut donec idoneum pœnitentiæ tempus habent, conver- tantur ad Dominum, et adorent cum. Utrique au- tem populo beatus David veluti suo populo seipsum conjungit, Christianis quidem ob pietatem et fidem, Judæis vero ob generis originem.
24α And he increased his people greatly. God increased the people of Israel, or his own people, for they alone revered God.
β Καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοὺς Αἰγυπτίους, οἵτινες ἐμίσουν καὶ τοὺς ᾽Ισραηλίτας καὶ τὸν Θεόν.Α λέγει καὶ τὴν αἰτίαν, δι' ἦν αὐτὸν ἐπεύχεται συμπα ρεῖναι. θηρεύσουσιν ἐπὶ ψυχὴν δικαίου. Διότι οἱ περι τὸν διάβολον θήρας ἄρξονται, εἰ κατὰ τοῦ τυχόντες δικαίου ή συμπαρέσονται κατηγοροῦντες αὐτοῦ τi ἐν ἀγνοίᾳ καὶ παρὰ γνώμην ἁμαρτήματα διὰ πονη ρίας καὶ μισανθρωπίας ὑπερβολήν. Εt Εt Καὶ αἷμα ἀθῶον καταδικάσονται. Τότε ἐπ' αὐτοῖς. Αἷμα δὲ ἀθῶν, ὁ ἀθῶος περιφραστικώς ή κόλασις ἡ ἀκαταδίκαστος, ὅσον πρὸς τοὺς θείους νόμους, ἵνα καὶ νοηθείη ὅτι κόλασιν ἄδικον ἀποφαί νονται· διὸ πάντως οὐ συμπαρέσονται. Καὶ ἐγένετο γιοι Κύριος εἰς καταφυγήν. Πολε μουμένῳ καὶ διωκομένῳ κατὰ τὸν παρόντα βίον. Καὶ ὁ Θεός μου εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου. Πλ. πιζον μὲν γὰρ ἀντέχειν· καταπονευμένου δέ μου, λοιπὸν ὑπέρρεεν ἡ ἐλπίς μου· ἐβοήθησε δὲ ταύτῃ ὁ Θεός, ἐπανασώσας μοι πάλιν αὐτὴν, καὶ τοὺς ἐλπί ζειν χρηστότερα. Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος τὴν ἀνομίαν αὐ τῶν. Τὴν καταδίκην τῆς ἀνομίας αὐτῶν. Καὶ κατὰ τὴν πονηρίας αὐτῶν ἀρανιεῖ αὐ τοὺς Κύριος ὁ Θεός. Αφανισμὸν ἐνταῦθά φησι τὴν ἐκ μέσου ἄρσιν αὐτῶν, μηδαμοῦ φαινομένων ἔτι, διὰ τὸ κατακεχῶσθαι τῷ ἡτοιμασμένῳ τούτοις πυρί. Νοηθείεν δ᾽ ἂν τὰ εἰρημένα καὶ περὶ τῶν πονηρῶν ἀνθρώπων. οἷον, οὐ συμπροτέσται· οὐ προσεγγίσει ἄρχων ἄνομος· ὁ τιθεὶς κόπον, καὶ μὴ συγχωρῶν ἡμῖν ἀπόνως ἐκπληροῦν τὰ προστάγματά σου. Θη- ρεύσουσιν οἱ παράνομοι τους δικαίους, καὶ τοὺς αθώους καταδικάσουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ δὲ, εἰς βοη· Οὲν ἐλπίδος μου, ἀντὶ τοῦ, εἰς στήριγμα τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος μου, σαλευομένης ὡς ἐγκαταλειπομέν νου· ἀντιλαβόμενος μου γὰρ, ἐστήριξεν αὐτήν. Καὶ ἀποδώσει Κύριος ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι· καὶ ἀφι- νιεῖ αὐτοὺς ἐν τῷ παρόντι διὰ καταστροφῆς καὶ θανάτου. Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ανεπίγραφος και ουτος παρ' Εβραίοις. Οἱ Εβόν μήκοντα δὲ τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην ἔγραψαν, αἶνον μὲν εἰπόντες, ὅτι αἰνεῖ τὸν Θεὸν, ᾠδῆς δὲ, ὅτι μετά μέλους ᾔσθη· καὶ ἐν ψαλμοῖς γὰρ, φησὶν, ἀλαλά· ζωμεν αὐτῷ. Οὗτος τοὺς μὲν πιστεύσαντας ἤδη τῷ Χριστῷ συγκαλεῖ πρὸς ἀγαλλίασιν, τοῖς δὲ μήπω πεπιστευκόσιν Ἰουδαίοις συμβουλεύει, έως καιρὸν ἔχουσι μετανοίας, ἐπιστρέψαι καὶ προσπεσεῖν αὐτῷ Συντάττει δὲ καὶ τούτοις κακείνοις ὁ Δαβὶδ ἑαυτόν· τοῖς μὲν, ὡς οἰκείοις ἀπὸ τῆς εὐσεβείας, τοῖς δὲ, ὡς ἰδίοις ἀπὸ τοῦ γένους. EUIHYMI ZIGABENI ut tanquam aliquid laboriosum illud pertranseamus. Deinde causam etiam reddit, cur dæmonem oplet Deo non assistere. Vens. 21. Venabuntur adversus animam justi. Quia si damnon, inquit, et socii ejus tibi astiterint, statim ceu laqueos quosdam ac veuatorias plagas tendere incipient adversus jus'os quoslibet, accu. santes nimirum eos de peccatis quæ aut ignoran- ter, aut præter sententiam commiserint, atque hoc, ob immensam eorum malignitatem atque inhuma. nitatem. Et sanguinem innocentem condemnabunt. Quan- tum in eis fuerit. Sanguinem vero innocentem cir- cumloquendo dixit, pro innocentes homines. Vel bujusmodi sermone eos damnat, quod indicta causa pœnas inferant, ut sit sensus quod immeritis ho- minibus infligent supplicia, atque ideo tibi, inquit, non adherebunt. VERS. 22. factus est mihi Dominus in refugium. Mihi, inquam, oppresso, et persecutionem in hac vita sustinenti. B Et Deus meus in adjutorium spei meæ. Sperabam equidem resistere, verum cum opprimerer ac fati- garer, defluebam, ac labebar concepta spe, Deus autem mihi præsto fuit, et spem meam rursum confirmavit, tribuitque, ut meliora adhuc sperarem. VERS. 23. reddel illis iniquitatem ipsorum. Condemnationem scilicet pro eorum iniquitatem. Et secunduin malitiam eorum delebit eos Dominus Tiews. -- Delebit, hoc est, tollet eos de medio. Amplius quippe non apparebunt, tecti nimirum C atque obruti igne jamdiu eis parato. Possunt tamen prædicta de pravis hominibus intelligi. Non adhæ rebit, inquit, tibi thronus iniquitatis, hoc est, nullus injustus princeps tibi appropinquabit. Po- vere autem solent hujusmodi injusti principes la- Lorem in præcepto, eo quod fideles non permittunt divina mandata sine labore observare. Veuantur ctiam adversus justos omnes, et innocentes con- deinnant, et quæ sequuntur consequenter intelligo. Quod vero ait: in adjutorium spei mea, idem est, ac si dixisset ; ad confirmationem illius spei, quain antea Auctuantem habebam cum viderer derelictus. Illico enim eam Deus confirmavit, ut mibi præsto fwit. Reddet autem illis in futuro sæculo, destruens nimirum cos atque interimens. Luus cantici ipsi David, PSALMUS XCIV. Iste etiam psalmius apud Hebræos inscriptione caret, verum LXX et laudem David inscripserunt, eo quod praesenti psalmo Propheta Deum laudave- rit, et canticum, quia cum melodia, humana voce, canebatur. Atque iuo in eo dicitur : la psalmis ju- bilemus ei. Convocantur autem hoc psalmo ad ex- sultationem fideles omnes in Christum, et Judæi, D qui nondum credi lerunt, universi admouentur, ut donec idoneum pœnitentiæ tempus habent, conver- tantur ad Dominum, et adorent cum. Utrique au- tem populo beatus David veluti suo populo seipsum conjungit, Christianis quidem ob pietatem et fidem, Judæis vero ob generis originem.
24β And made him strong above his enemies. Above the Egyptians who hated both the Israelites and God.
α Μετέστρεψε τὴν καρδίαν αὐτοῦ τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τὴν καρδίαν τοῦ Φαραὼ, οὐ τοῦ φιλοῦντος τὸν ᾽Ιωσὴφ, ἀλλ’ ἑτέρου μὴ εἰδότος αὐτόν· Ἐσκλήρυνε γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς τὴν καρδίαν Φαραὼ, τουτέστι, σκληρυνθῆναι παρεχώρησεν, ἵνα, κακούμενοι οἱ ᾽Ισραηλῖται, θερμῶς ἐπιθυμήσωσιν ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ φυγεῖν τὴν λύμην αὐτῶν.Α λέγει καὶ τὴν αἰτίαν, δι' ἦν αὐτὸν ἐπεύχεται συμπα ρεῖναι. θηρεύσουσιν ἐπὶ ψυχὴν δικαίου. Διότι οἱ περι τὸν διάβολον θήρας ἄρξονται, εἰ κατὰ τοῦ τυχόντες δικαίου ή συμπαρέσονται κατηγοροῦντες αὐτοῦ τi ἐν ἀγνοίᾳ καὶ παρὰ γνώμην ἁμαρτήματα διὰ πονη ρίας καὶ μισανθρωπίας ὑπερβολήν. Εt Εt Καὶ αἷμα ἀθῶον καταδικάσονται. Τότε ἐπ' αὐτοῖς. Αἷμα δὲ ἀθῶν, ὁ ἀθῶος περιφραστικώς ή κόλασις ἡ ἀκαταδίκαστος, ὅσον πρὸς τοὺς θείους νόμους, ἵνα καὶ νοηθείη ὅτι κόλασιν ἄδικον ἀποφαί νονται· διὸ πάντως οὐ συμπαρέσονται. Καὶ ἐγένετο γιοι Κύριος εἰς καταφυγήν. Πολε μουμένῳ καὶ διωκομένῳ κατὰ τὸν παρόντα βίον. Καὶ ὁ Θεός μου εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου. Πλ. πιζον μὲν γὰρ ἀντέχειν· καταπονευμένου δέ μου, λοιπὸν ὑπέρρεεν ἡ ἐλπίς μου· ἐβοήθησε δὲ ταύτῃ ὁ Θεός, ἐπανασώσας μοι πάλιν αὐτὴν, καὶ τοὺς ἐλπί ζειν χρηστότερα. Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος τὴν ἀνομίαν αὐ τῶν. Τὴν καταδίκην τῆς ἀνομίας αὐτῶν. Καὶ κατὰ τὴν πονηρίας αὐτῶν ἀρανιεῖ αὐ τοὺς Κύριος ὁ Θεός. Αφανισμὸν ἐνταῦθά φησι τὴν ἐκ μέσου ἄρσιν αὐτῶν, μηδαμοῦ φαινομένων ἔτι, διὰ τὸ κατακεχῶσθαι τῷ ἡτοιμασμένῳ τούτοις πυρί. Νοηθείεν δ᾽ ἂν τὰ εἰρημένα καὶ περὶ τῶν πονηρῶν ἀνθρώπων. οἷον, οὐ συμπροτέσται· οὐ προσεγγίσει ἄρχων ἄνομος· ὁ τιθεὶς κόπον, καὶ μὴ συγχωρῶν ἡμῖν ἀπόνως ἐκπληροῦν τὰ προστάγματά σου. Θη- ρεύσουσιν οἱ παράνομοι τους δικαίους, καὶ τοὺς αθώους καταδικάσουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ δὲ, εἰς βοη· Οὲν ἐλπίδος μου, ἀντὶ τοῦ, εἰς στήριγμα τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος μου, σαλευομένης ὡς ἐγκαταλειπομέν νου· ἀντιλαβόμενος μου γὰρ, ἐστήριξεν αὐτήν. Καὶ ἀποδώσει Κύριος ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι· καὶ ἀφι- νιεῖ αὐτοὺς ἐν τῷ παρόντι διὰ καταστροφῆς καὶ θανάτου. Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ανεπίγραφος και ουτος παρ' Εβραίοις. Οἱ Εβόν μήκοντα δὲ τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην ἔγραψαν, αἶνον μὲν εἰπόντες, ὅτι αἰνεῖ τὸν Θεὸν, ᾠδῆς δὲ, ὅτι μετά μέλους ᾔσθη· καὶ ἐν ψαλμοῖς γὰρ, φησὶν, ἀλαλά· ζωμεν αὐτῷ. Οὗτος τοὺς μὲν πιστεύσαντας ἤδη τῷ Χριστῷ συγκαλεῖ πρὸς ἀγαλλίασιν, τοῖς δὲ μήπω πεπιστευκόσιν Ἰουδαίοις συμβουλεύει, έως καιρὸν ἔχουσι μετανοίας, ἐπιστρέψαι καὶ προσπεσεῖν αὐτῷ Συντάττει δὲ καὶ τούτοις κακείνοις ὁ Δαβὶδ ἑαυτόν· τοῖς μὲν, ὡς οἰκείοις ἀπὸ τῆς εὐσεβείας, τοῖς δὲ, ὡς ἰδίοις ἀπὸ τοῦ γένους. EUIHYMI ZIGABENI ut tanquam aliquid laboriosum illud pertranseamus. Deinde causam etiam reddit, cur dæmonem oplet Deo non assistere. Vens. 21. Venabuntur adversus animam justi. Quia si damnon, inquit, et socii ejus tibi astiterint, statim ceu laqueos quosdam ac veuatorias plagas tendere incipient adversus jus'os quoslibet, accu. santes nimirum eos de peccatis quæ aut ignoran- ter, aut præter sententiam commiserint, atque hoc, ob immensam eorum malignitatem atque inhuma. nitatem. Et sanguinem innocentem condemnabunt. Quan- tum in eis fuerit. Sanguinem vero innocentem cir- cumloquendo dixit, pro innocentes homines. Vel bujusmodi sermone eos damnat, quod indicta causa pœnas inferant, ut sit sensus quod immeritis ho- minibus infligent supplicia, atque ideo tibi, inquit, non adherebunt. VERS. 22. factus est mihi Dominus in refugium. Mihi, inquam, oppresso, et persecutionem in hac vita sustinenti. B Et Deus meus in adjutorium spei meæ. Sperabam equidem resistere, verum cum opprimerer ac fati- garer, defluebam, ac labebar concepta spe, Deus autem mihi præsto fuit, et spem meam rursum confirmavit, tribuitque, ut meliora adhuc sperarem. VERS. 23. reddel illis iniquitatem ipsorum. Condemnationem scilicet pro eorum iniquitatem. Et secunduin malitiam eorum delebit eos Dominus Tiews. -- Delebit, hoc est, tollet eos de medio. Amplius quippe non apparebunt, tecti nimirum C atque obruti igne jamdiu eis parato. Possunt tamen prædicta de pravis hominibus intelligi. Non adhæ rebit, inquit, tibi thronus iniquitatis, hoc est, nullus injustus princeps tibi appropinquabit. Po- vere autem solent hujusmodi injusti principes la- Lorem in præcepto, eo quod fideles non permittunt divina mandata sine labore observare. Veuantur ctiam adversus justos omnes, et innocentes con- deinnant, et quæ sequuntur consequenter intelligo. Quod vero ait: in adjutorium spei mea, idem est, ac si dixisset ; ad confirmationem illius spei, quain antea Auctuantem habebam cum viderer derelictus. Illico enim eam Deus confirmavit, ut mibi præsto fwit. Reddet autem illis in futuro sæculo, destruens nimirum cos atque interimens. Luus cantici ipsi David, PSALMUS XCIV. Iste etiam psalmius apud Hebræos inscriptione caret, verum LXX et laudem David inscripserunt, eo quod praesenti psalmo Propheta Deum laudave- rit, et canticum, quia cum melodia, humana voce, canebatur. Atque iuo in eo dicitur : la psalmis ju- bilemus ei. Convocantur autem hoc psalmo ad ex- sultationem fideles omnes in Christum, et Judæi, D qui nondum credi lerunt, universi admouentur, ut donec idoneum pœnitentiæ tempus habent, conver- tantur ad Dominum, et adorent cum. Utrique au- tem populo beatus David veluti suo populo seipsum conjungit, Christianis quidem ob pietatem et fidem, Judæis vero ob generis originem.
25α And he changed his heart so as to hate his people. The heart of Pharaoh, not of the one who loved Joseph, but of another who had not known him, for as is written, God hardened Pharaoh’s heart, that is, he permitted for it to be hardened, so that the Israelites by being subject to maltreatment might fervently desire to leave from Egypt and escape from their mortal danger.
β Τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ. Τοῦ ἐπιβουλεύειν. Εἴρηκε γὰρ ὁ Φαραὼ πρὸς τοὺς Αἰγυπτίους, ᾽Ιδοὺ νῦν πολυπληθεῖ τὸ ἔθνος, καὶ ἰσχύει ὑπὲρ ἡμᾶς, καὶ λοιπὸν προσέταξεν ἀναιρεῖσθαι τὰ ἄῤῥενα τῶν τικτομένων βρεφῶν.Α λέγει καὶ τὴν αἰτίαν, δι' ἦν αὐτὸν ἐπεύχεται συμπα ρεῖναι. θηρεύσουσιν ἐπὶ ψυχὴν δικαίου. Διότι οἱ περι τὸν διάβολον θήρας ἄρξονται, εἰ κατὰ τοῦ τυχόντες δικαίου ή συμπαρέσονται κατηγοροῦντες αὐτοῦ τi ἐν ἀγνοίᾳ καὶ παρὰ γνώμην ἁμαρτήματα διὰ πονη ρίας καὶ μισανθρωπίας ὑπερβολήν. Εt Εt Καὶ αἷμα ἀθῶον καταδικάσονται. Τότε ἐπ' αὐτοῖς. Αἷμα δὲ ἀθῶν, ὁ ἀθῶος περιφραστικώς ή κόλασις ἡ ἀκαταδίκαστος, ὅσον πρὸς τοὺς θείους νόμους, ἵνα καὶ νοηθείη ὅτι κόλασιν ἄδικον ἀποφαί νονται· διὸ πάντως οὐ συμπαρέσονται. Καὶ ἐγένετο γιοι Κύριος εἰς καταφυγήν. Πολε μουμένῳ καὶ διωκομένῳ κατὰ τὸν παρόντα βίον. Καὶ ὁ Θεός μου εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου. Πλ. πιζον μὲν γὰρ ἀντέχειν· καταπονευμένου δέ μου, λοιπὸν ὑπέρρεεν ἡ ἐλπίς μου· ἐβοήθησε δὲ ταύτῃ ὁ Θεός, ἐπανασώσας μοι πάλιν αὐτὴν, καὶ τοὺς ἐλπί ζειν χρηστότερα. Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος τὴν ἀνομίαν αὐ τῶν. Τὴν καταδίκην τῆς ἀνομίας αὐτῶν. Καὶ κατὰ τὴν πονηρίας αὐτῶν ἀρανιεῖ αὐ τοὺς Κύριος ὁ Θεός. Αφανισμὸν ἐνταῦθά φησι τὴν ἐκ μέσου ἄρσιν αὐτῶν, μηδαμοῦ φαινομένων ἔτι, διὰ τὸ κατακεχῶσθαι τῷ ἡτοιμασμένῳ τούτοις πυρί. Νοηθείεν δ᾽ ἂν τὰ εἰρημένα καὶ περὶ τῶν πονηρῶν ἀνθρώπων. οἷον, οὐ συμπροτέσται· οὐ προσεγγίσει ἄρχων ἄνομος· ὁ τιθεὶς κόπον, καὶ μὴ συγχωρῶν ἡμῖν ἀπόνως ἐκπληροῦν τὰ προστάγματά σου. Θη- ρεύσουσιν οἱ παράνομοι τους δικαίους, καὶ τοὺς αθώους καταδικάσουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ δὲ, εἰς βοη· Οὲν ἐλπίδος μου, ἀντὶ τοῦ, εἰς στήριγμα τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος μου, σαλευομένης ὡς ἐγκαταλειπομέν νου· ἀντιλαβόμενος μου γὰρ, ἐστήριξεν αὐτήν. Καὶ ἀποδώσει Κύριος ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι· καὶ ἀφι- νιεῖ αὐτοὺς ἐν τῷ παρόντι διὰ καταστροφῆς καὶ θανάτου. Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ανεπίγραφος και ουτος παρ' Εβραίοις. Οἱ Εβόν μήκοντα δὲ τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην ἔγραψαν, αἶνον μὲν εἰπόντες, ὅτι αἰνεῖ τὸν Θεὸν, ᾠδῆς δὲ, ὅτι μετά μέλους ᾔσθη· καὶ ἐν ψαλμοῖς γὰρ, φησὶν, ἀλαλά· ζωμεν αὐτῷ. Οὗτος τοὺς μὲν πιστεύσαντας ἤδη τῷ Χριστῷ συγκαλεῖ πρὸς ἀγαλλίασιν, τοῖς δὲ μήπω πεπιστευκόσιν Ἰουδαίοις συμβουλεύει, έως καιρὸν ἔχουσι μετανοίας, ἐπιστρέψαι καὶ προσπεσεῖν αὐτῷ Συντάττει δὲ καὶ τούτοις κακείνοις ὁ Δαβὶδ ἑαυτόν· τοῖς μὲν, ὡς οἰκείοις ἀπὸ τῆς εὐσεβείας, τοῖς δὲ, ὡς ἰδίοις ἀπὸ τοῦ γένους. EUIHYMI ZIGABENI ut tanquam aliquid laboriosum illud pertranseamus. Deinde causam etiam reddit, cur dæmonem oplet Deo non assistere. Vens. 21. Venabuntur adversus animam justi. Quia si damnon, inquit, et socii ejus tibi astiterint, statim ceu laqueos quosdam ac veuatorias plagas tendere incipient adversus jus'os quoslibet, accu. santes nimirum eos de peccatis quæ aut ignoran- ter, aut præter sententiam commiserint, atque hoc, ob immensam eorum malignitatem atque inhuma. nitatem. Et sanguinem innocentem condemnabunt. Quan- tum in eis fuerit. Sanguinem vero innocentem cir- cumloquendo dixit, pro innocentes homines. Vel bujusmodi sermone eos damnat, quod indicta causa pœnas inferant, ut sit sensus quod immeritis ho- minibus infligent supplicia, atque ideo tibi, inquit, non adherebunt. VERS. 22. factus est mihi Dominus in refugium. Mihi, inquam, oppresso, et persecutionem in hac vita sustinenti. B Et Deus meus in adjutorium spei meæ. Sperabam equidem resistere, verum cum opprimerer ac fati- garer, defluebam, ac labebar concepta spe, Deus autem mihi præsto fuit, et spem meam rursum confirmavit, tribuitque, ut meliora adhuc sperarem. VERS. 23. reddel illis iniquitatem ipsorum. Condemnationem scilicet pro eorum iniquitatem. Et secunduin malitiam eorum delebit eos Dominus Tiews. -- Delebit, hoc est, tollet eos de medio. Amplius quippe non apparebunt, tecti nimirum C atque obruti igne jamdiu eis parato. Possunt tamen prædicta de pravis hominibus intelligi. Non adhæ rebit, inquit, tibi thronus iniquitatis, hoc est, nullus injustus princeps tibi appropinquabit. Po- vere autem solent hujusmodi injusti principes la- Lorem in præcepto, eo quod fideles non permittunt divina mandata sine labore observare. Veuantur ctiam adversus justos omnes, et innocentes con- deinnant, et quæ sequuntur consequenter intelligo. Quod vero ait: in adjutorium spei mea, idem est, ac si dixisset ; ad confirmationem illius spei, quain antea Auctuantem habebam cum viderer derelictus. Illico enim eam Deus confirmavit, ut mibi præsto fwit. Reddet autem illis in futuro sæculo, destruens nimirum cos atque interimens. Luus cantici ipsi David, PSALMUS XCIV. Iste etiam psalmius apud Hebræos inscriptione caret, verum LXX et laudem David inscripserunt, eo quod praesenti psalmo Propheta Deum laudave- rit, et canticum, quia cum melodia, humana voce, canebatur. Atque iuo in eo dicitur : la psalmis ju- bilemus ei. Convocantur autem hoc psalmo ad ex- sultationem fideles omnes in Christum, et Judæi, D qui nondum credi lerunt, universi admouentur, ut donec idoneum pœnitentiæ tempus habent, conver- tantur ad Dominum, et adorent cum. Utrique au- tem populo beatus David veluti suo populo seipsum conjungit, Christianis quidem ob pietatem et fidem, Judæis vero ob generis originem.
25β So as to deal perfidiously with his servants. So as to purpose against them. For Pharaoh said to the Egyptians, See now the nation is multiplying and becoming stronger than us, and so he ordered for the males among the babies being born to be killed.
α Ἐξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Ὁ Θεός.Α λέγει καὶ τὴν αἰτίαν, δι' ἦν αὐτὸν ἐπεύχεται συμπα ρεῖναι. θηρεύσουσιν ἐπὶ ψυχὴν δικαίου. Διότι οἱ περι τὸν διάβολον θήρας ἄρξονται, εἰ κατὰ τοῦ τυχόντες δικαίου ή συμπαρέσονται κατηγοροῦντες αὐτοῦ τi ἐν ἀγνοίᾳ καὶ παρὰ γνώμην ἁμαρτήματα διὰ πονη ρίας καὶ μισανθρωπίας ὑπερβολήν. Εt Εt Καὶ αἷμα ἀθῶον καταδικάσονται. Τότε ἐπ' αὐτοῖς. Αἷμα δὲ ἀθῶν, ὁ ἀθῶος περιφραστικώς ή κόλασις ἡ ἀκαταδίκαστος, ὅσον πρὸς τοὺς θείους νόμους, ἵνα καὶ νοηθείη ὅτι κόλασιν ἄδικον ἀποφαί νονται· διὸ πάντως οὐ συμπαρέσονται. Καὶ ἐγένετο γιοι Κύριος εἰς καταφυγήν. Πολε μουμένῳ καὶ διωκομένῳ κατὰ τὸν παρόντα βίον. Καὶ ὁ Θεός μου εἰς βοηθὸν ἐλπίδος μου. Πλ. πιζον μὲν γὰρ ἀντέχειν· καταπονευμένου δέ μου, λοιπὸν ὑπέρρεεν ἡ ἐλπίς μου· ἐβοήθησε δὲ ταύτῃ ὁ Θεός, ἐπανασώσας μοι πάλιν αὐτὴν, καὶ τοὺς ἐλπί ζειν χρηστότερα. Καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς Κύριος τὴν ἀνομίαν αὐ τῶν. Τὴν καταδίκην τῆς ἀνομίας αὐτῶν. Καὶ κατὰ τὴν πονηρίας αὐτῶν ἀρανιεῖ αὐ τοὺς Κύριος ὁ Θεός. Αφανισμὸν ἐνταῦθά φησι τὴν ἐκ μέσου ἄρσιν αὐτῶν, μηδαμοῦ φαινομένων ἔτι, διὰ τὸ κατακεχῶσθαι τῷ ἡτοιμασμένῳ τούτοις πυρί. Νοηθείεν δ᾽ ἂν τὰ εἰρημένα καὶ περὶ τῶν πονηρῶν ἀνθρώπων. οἷον, οὐ συμπροτέσται· οὐ προσεγγίσει ἄρχων ἄνομος· ὁ τιθεὶς κόπον, καὶ μὴ συγχωρῶν ἡμῖν ἀπόνως ἐκπληροῦν τὰ προστάγματά σου. Θη- ρεύσουσιν οἱ παράνομοι τους δικαίους, καὶ τοὺς αθώους καταδικάσουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸ δὲ, εἰς βοη· Οὲν ἐλπίδος μου, ἀντὶ τοῦ, εἰς στήριγμα τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος μου, σαλευομένης ὡς ἐγκαταλειπομέν νου· ἀντιλαβόμενος μου γὰρ, ἐστήριξεν αὐτήν. Καὶ ἀποδώσει Κύριος ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι· καὶ ἀφι- νιεῖ αὐτοὺς ἐν τῷ παρόντι διὰ καταστροφῆς καὶ θανάτου. Αἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ανεπίγραφος και ουτος παρ' Εβραίοις. Οἱ Εβόν μήκοντα δὲ τὴν ἐπιγραφὴν ταύτην ἔγραψαν, αἶνον μὲν εἰπόντες, ὅτι αἰνεῖ τὸν Θεὸν, ᾠδῆς δὲ, ὅτι μετά μέλους ᾔσθη· καὶ ἐν ψαλμοῖς γὰρ, φησὶν, ἀλαλά· ζωμεν αὐτῷ. Οὗτος τοὺς μὲν πιστεύσαντας ἤδη τῷ Χριστῷ συγκαλεῖ πρὸς ἀγαλλίασιν, τοῖς δὲ μήπω πεπιστευκόσιν Ἰουδαίοις συμβουλεύει, έως καιρὸν ἔχουσι μετανοίας, ἐπιστρέψαι καὶ προσπεσεῖν αὐτῷ Συντάττει δὲ καὶ τούτοις κακείνοις ὁ Δαβὶδ ἑαυτόν· τοῖς μὲν, ὡς οἰκείοις ἀπὸ τῆς εὐσεβείας, τοῖς δὲ, ὡς ἰδίοις ἀπὸ τοῦ γένους. EUIHYMI ZIGABENI ut tanquam aliquid laboriosum illud pertranseamus. Deinde causam etiam reddit, cur dæmonem oplet Deo non assistere. Vens. 21. Venabuntur adversus animam justi. Quia si damnon, inquit, et socii ejus tibi astiterint, statim ceu laqueos quosdam ac veuatorias plagas tendere incipient adversus jus'os quoslibet, accu. santes nimirum eos de peccatis quæ aut ignoran- ter, aut præter sententiam commiserint, atque hoc, ob immensam eorum malignitatem atque inhuma. nitatem. Et sanguinem innocentem condemnabunt. Quan- tum in eis fuerit. Sanguinem vero innocentem cir- cumloquendo dixit, pro innocentes homines. Vel bujusmodi sermone eos damnat, quod indicta causa pœnas inferant, ut sit sensus quod immeritis ho- minibus infligent supplicia, atque ideo tibi, inquit, non adherebunt. VERS. 22. factus est mihi Dominus in refugium. Mihi, inquam, oppresso, et persecutionem in hac vita sustinenti. B Et Deus meus in adjutorium spei meæ. Sperabam equidem resistere, verum cum opprimerer ac fati- garer, defluebam, ac labebar concepta spe, Deus autem mihi præsto fuit, et spem meam rursum confirmavit, tribuitque, ut meliora adhuc sperarem. VERS. 23. reddel illis iniquitatem ipsorum. Condemnationem scilicet pro eorum iniquitatem. Et secunduin malitiam eorum delebit eos Dominus Tiews. -- Delebit, hoc est, tollet eos de medio. Amplius quippe non apparebunt, tecti nimirum C atque obruti igne jamdiu eis parato. Possunt tamen prædicta de pravis hominibus intelligi. Non adhæ rebit, inquit, tibi thronus iniquitatis, hoc est, nullus injustus princeps tibi appropinquabit. Po- vere autem solent hujusmodi injusti principes la- Lorem in præcepto, eo quod fideles non permittunt divina mandata sine labore observare. Veuantur ctiam adversus justos omnes, et innocentes con- deinnant, et quæ sequuntur consequenter intelligo. Quod vero ait: in adjutorium spei mea, idem est, ac si dixisset ; ad confirmationem illius spei, quain antea Auctuantem habebam cum viderer derelictus. Illico enim eam Deus confirmavit, ut mibi præsto fwit. Reddet autem illis in futuro sæculo, destruens nimirum cos atque interimens. Luus cantici ipsi David, PSALMUS XCIV. Iste etiam psalmius apud Hebræos inscriptione caret, verum LXX et laudem David inscripserunt, eo quod praesenti psalmo Propheta Deum laudave- rit, et canticum, quia cum melodia, humana voce, canebatur. Atque iuo in eo dicitur : la psalmis ju- bilemus ei. Convocantur autem hoc psalmo ad ex- sultationem fideles omnes in Christum, et Judæi, D qui nondum credi lerunt, universi admouentur, ut donec idoneum pœnitentiæ tempus habent, conver- tantur ad Dominum, et adorent cum. Utrique au- tem populo beatus David veluti suo populo seipsum conjungit, Christianis quidem ob pietatem et fidem, Judæis vero ob generis originem.
26α He sent forth Moses his servant. God.
PG 128:1166β Ἀαρὼν, ὃν ἐξελέξατο ἑαυτῷ.
26β Aaron, whom he had chosen for himself.
PG 128:1041Τὸν ἀδελφὸν Μωυσέως. α Ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ. Tὰ προστάγματα τὰ περὶ τῶν σημείων αὐτοῦ, ὥστε δι’ αὐτῶν ἐνεργεῖσθαι ταῦτα· ἢ ἐγνώρισεν αὐτοῖς τὰς αἰτίας τῶν σημείων αὐτοῦ, ἢ τοὺς τρόπους αὐτῶν. β Καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Περὶ σημείων καὶ τεράτων εἴρηται ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Ὡς ἔθετο ἐν Aἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τὰ τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως. Καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς ᾽Ισραηλίτας εὐεργεσίας ἱστόρησεν, ἀλλ’ ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου, καὶ τρόπον ἕτερον. α Ἐξαπέστειλε σκότος, καὶ ἐσκότασε. Καὶ μὴν καὶ πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγὰς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε. Τέθεικε δὲ νῦν τοῦτο πρῶτον ὁ Δαυὶδ ἀδιαφόρως, ἢ καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιότατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μάστιγας, ὡς εἰρήκαμεν ἔνθα τὸ, Ἐξαπέσειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. β Ὅτι παρεπίκραναν τοὺς λόγους αὐτοῦ. Ὅτι, φησὶν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τὰ προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαόν. Παρεπίκραναν δὲ αὐτοὺς, ἀπειθοῦντες· καταχρηστικὸν δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ, παρεπίκραναν. Ἢ καὶ ἄλλως, διὰ τῶν λόγων, τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ, παρεπίκραναν, παρέβησαν ἑρμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ’ Ἑβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων, οὐ παρεπίκραναν, γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωυσῆν καὶ Ἀαρών. 29 Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ τὸ, Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. α Ἐξεῖρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους. Ἐν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται. β λαόν MAS2CBF : λαὸν αὐτοῦ PHV. α Add. [MPAS2F in marg.]BHV: Ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι [Gen 1.]· τὸ δ’ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ, ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνεργητικὸν, παθητικὸν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατράχους, ἀντὶ τοῦ, βατράχοις, ἀντίπτωσις. : om. C.Δεῦτε ἀγαλλιασώμεθα τῷ Κυρίῳ. Ἐν τῷ Δε- σπότῃ Χριστῷ · ὑπὸ τοιοῦτον Κύριον ἀξιωθέντες ὑπου · ταγῆναι, σφόδρα φιλανθρωπότατον. ' Αλαλάξωμεν τῷ Θεῷ τῷ Σωτῆρι ἡμῶν. 'Αλαλά ξωμεν αὐτῷ, ὡς νικητῇ τῶν τυραννούντων, καὶ ῥυσαμένῳ ἡμᾶ, ἀπὸ τῆς ἐκείνων αἰχμαλωσίας. Βοή γὰρ ἐπινίκιο; ὁ ἀλαλαγμός. Προφθάσωμεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἐν ἐξομολο γήσει. Προλάβωμεν τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ τὴν δευ τέραν· δηλονότι πρὸ τοῦ φανῆναι αὖθις, εξομολογη σώμεθα, τουτέστι μετανοήσωμεν. Σημεῖον γὰρ μετανοίας ἡ ἐξαγόρευσις τῶν πλημμελημάτων. Καὶ ἐν ψαλμῷ ἀλαλάξωμεν αὐτῷ. Καὶ ἡμεῖς Β ὁμοίως μετὰ τὰ πιστεῦσαι, μετὰ ψαλμῶν ἀλαλάξω μεν αὐτῷ ἐπινίκια, τῷ εἰπάντι· θαρσεῖτε· ἐγὼ ν8· νίκηκα τὸν κόσμον. Οτι Θεὸς μέγας Κύριος, καὶ βασιλεὺς μέγας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. "Οτι, εἰ καὶ ἄνθρωπος ἐφάνη καὶ πέπονθεν, ἀλλά γε Θεός μέγας καὶ Κύριος, καὶ τὰ ἑξῆς. Ηδέως δὲ ἐνδιατρίβει διηγούμενο; το μέγε- 6ος, καὶ τὴν ἐξουσίαν, καὶ τὴν δύναμιν αὐτοῦ. Ὅτι ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ τὰ πέρατα τῆς γῆς. Ἐν τῇ χειρὶ, ήγουν τῇ ἐξουσίᾳ σύμπασα ἡ γῆ. Η καὶ ἄλλως τουτὶ τὸ ῥητὸν συμφωνεῖ τῷ τοῦ Ἡσαΐου λέ γοντος· 'Ο κατέχων τὸν γύρον τῆς γῆς δρακί. Καὶ τὰ ὕψη τῶν ὀρέων αὐτοῦ εἰσι. Κτίσματα εκτήματα. Οτι αὐτοῦ ἐστιν ἡ θάλασσα, καὶ αὐτὸς ἐποίη σεν αὐτήν. Οὐ μόνον γὰρ αὐτῆς ἐστι Κύριος, ἀλλὰ καὶ ποιητής. Καὶ τὴν ξηρὰν αἱ χεῖρες αὐτοῦ ἔπλασαν. Διά τῶν στοιχείων καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς ἐδήλωσεν. Τὰ ὕψη δὲ τῶν ὀρέων ὡς θαύματος άξια παρέλαβε. Δεῦτε προσκυνήσωμεν, καὶ προσπέσωμεν αὐ τῷ, καὶ κλαύσωμεν ἐναντίον Κυρίου τοῦ ποιή σαντος ἡμᾶς. Προσκυνήσωμεν ὡς δοῦλοι, προστ πέσωμεν ὡς βοηθείας τῆς αὐτοῦ δεόμενοι· κλαύσω μεν ὡς ἁμαρτωλοί. *Οτι αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ ἡμεῖς λαὸς νομῆς αὐτοῦ καὶ πρόβατα χειρὸς αὐτοῦ. Λαὸς μὲν οι συνετώτεροι, πρόβατα δὲ οἱ ἀσυνετώτεροι· καὶ λαὸς μὲν, ὡς βασιλέως, πρόβατα δὲ, ὡς ποιμένος· καὶ λαὸς μὲν νομῆς, ὡς παρ' αὐτοῦ τρεφόμενοι καὶ προνοούμενοι, πρόβατα δὲ χειρὸς αὐτοῦ, ὡς παρ' αὐτοῦ ἰθυνόμενοι καὶ διεξαγόμενοι. Σήμερον ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, μὴ σκληρύνετε τὰς καρδίας ἡμῶν, ὡς ἐν τῷ παρα πικρασμῷ. Τὸ σήμερον οὐχ ὡρισμένην ἡμέραν *7 COMMENT. IN PSALMOS. C D vero manus ejus, tanquam qui ab eo dirigimur, et cimur. Joan. xvs, 33. ** Isa. x.!, 12. Vens. 1. Venise, exsullemus Domino. Domino 1.0- stro scilicet Jesu Christo. Ea autem ratione nobis exsultandum est, quia digni effecti sumus ut tam benignum ac tam misericordem Dominum conse- quereniur. Jubilemus Deo salutari nostro. Jubilemus ei tan- quam tyrannorum victori, ac tanquam liberatori, qui ab illorum uos captivitate eripuit. Est autem jubilatio, qum.lam militum vociferatio, quæ feri solet in via toria. Vers. 2. Præveniamus faciem ejus in confessione. Præveniamus, inquit, secundum Christi adventum, et antequam rursus nobis appareat, confiteamur, hoc est, pœnitentiam agamus. Signum autem pœ- nitentiæ maximum est peccatorum confessio. Et in psalmis jubilemus ei. Et nos quoque post fidem, in victoriæ signum, psalmis ei jubilemus ; ei, inquam, qui dicit : Confidite, ego vici mun- dum VERS. 3. Quoniam Deus magnus Dominus, et rex magnus super omnem terram. Nam etsi hominem esse cum constiterit, et multiplices sustinuisse corporis passiones, attamen Deus est magnus et Dominus, et quæ sequuntur. Cum delectatione au- tem Propheta în divinæ magnitudinis ac potentiæ narratione immoratur. VERS. 4. Quia in manu ejns sunt omnes fines terræ. In illius facultate est universa terra. Vel aliter intellige, ut Propheta idem fere dicat, quod alibi legimus dici de Deo, apud Isaiam : Qui conti- net, inquit, gyram terræ pugno 8ª. • · Et altitudines montium ipsius sunt, Ipsius nimi- rum creaturæ, atque ipsius bona, VERS. 5. Quoniam ipsins est mare, et ipse fecit illud. Non solum enim ipse est maris Dominus, sed ilius etian creator. Et aridam manus ejus finxerunt. Per ipsa autem elementa, quæ commenorat, en eliam significavit, quæ in eis sunt. Montium vere altitudines dixit, ut condigna admirandis operibus verba proferret. VERS. 6. Venite, adoremus, et procidamus ei et plo- remus coram Domino, qui fecit nos. Adoremus ut servi, et procidamus ut supplices atque ejus opcm implorantes, et ploremus ut peccatores. Vens. 7. Quia ipse est Deus noster, et nos populus pascua ejus et oves manus ejus. Per populum, pru- dentiores quosque intelligit, et per oves, eos qui minus prudentes sunt. Et populus quidem dicitur, ut regis, oves autem, ut pastoris. Appellamur au- tem populus pascuæ, veluti qui ab co educamur, et pascimur, et illius regimur providentia. Oves manu quodammodo e periculis în tutum edu- VERS. 8, 9. Hodie si vocem ejus audiveritis, nolite obdurare corda vestra sicut in exacerbatione. Dictio hodie non determinatam diem aliquam designat,
Moses’s brother. 27α He placed in them the words of his signs. The ordinances about his signs, so that they be brought about through them; or else he made known to them the causes of his signs, or their modes of action. 27β And of his marvels in the land of Ham. The signs and marvels were spoken about in the seventy-seventh psalm at the verse, How he set his signs in Egypt and his marvels in the plain of Tanis. For in that psalm he also recounted the benefactions to the Israelites, but starting only from the exodus from Egypt and in a different way. 28α He sent forth darkness and it became dark. And certainly before the darkness he brought other plagues on the Egyptians, but David now set this one first indifferently or, because light is both what is best and most necessary for people, he placed the punishment of darkness first as being most grievous. And in the seventy-seventh he recounts these scourges without observing their order as we said at the verse, He sent the dog-fly against them. 28β Because they embittered his words. Because, he says, the Egyptians provoked his ordinances, when he had ordered them to release the people. They embittered his words by disobeying. The verb ‘they embittered’ is used improperly in relation to words. Or else by the words he indicated the one who spoke them. Some interpret ‘they embittered’ as ‘they transgressed’, in that on occasion this verb also has this meaning among the Hebrews. Some of the copies write ‘they did not embitter’, with this referring to Moses and Aaron. 29 He turned their waters to blood and killed their fish. Look in the psalm mentioned at, And turned their rivers into blood. 30α Their land crawled frogs. In that psalm this is also interpreted. 30α: The frogs were brought forth from the waters as the book of Genesis tells [Gen 1.20]; ‘the land crawled’ is is the sense of ‘it was crawled over’, ‘it was covered’ in frogs [an active verb with passive meaning] or else ‘frogs’ in the sense of ‘with frogs [one case for another, i.e., accusative for dative].
PG 128:1043Ἐξεῖρψε δὲ, ἀντὶ τοῦ, ἐξέδωκεν ἑρπυστικά. β Ἐν τοῖς ταμιείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμιείοις, ἔνθα πολλὴ καὶ φυλακὴ καὶ ἀσφάλεια. 31 Εἶπε, καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων ἐῤῥήθη, ἔνθα τὸ, Ἐξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. 32-33 Ἔθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ καταφλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν, καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμπέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συνέτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Ὁμοίως καὶ περὶ τούτων. 34-35 Εἶπε, καὶ ἦλθεν | ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμὸς, καὶ κατέφαγε πάντα χόρτον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν, καὶ κατέφαγε πάντα τὸν καρπὸν τῆς γῆς αὐτῶν. Ἔτι καὶ περὶ τούτων. 36 Καὶ ἐπάταξε πᾶν πρωτότοκον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν, ἀπαρχὴν παντὸς πόνου αὐτῶν. Ὡσαύτως καὶ περὶ τούτων. α Καὶ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ἐν ἀργυρίῳ καὶ χρυσίῳ. Ἃ ἐχρήσαντο παρὰ τῶν Αἰγυπτίων, οὕτω τοῦ Θεοῦ κελεύσαντος, ὥστε λογισθῆναι ταῦτα μισθὸν τῆς πλινθοποιΐας καὶ τῆς ἄλλης ὑπηρεσίας. β Καὶ οὐκ ἦν ἐν ταῖς φυλαῖς αὐτῶν ὁ ἀσθενῶν. Ἵνα μηδεὶς ὑπολειφθείη διὰ νόσον. Τοῦτο δὲ Μωυσῆς μὲν ῥητῶς οὐκ ἀνέγραψε, νοεῖται δὲ διὰ τὸ μηδαμοῦ μνημονευθῆναί τινα νοσήσαντα. Ἴσως δὲ καὶ ἑτέρωθεν ἐδιδάχθη περὶ τούτου Δαυὶδ, ἢ ἐξ ἀποκρύφου βίβλου, ἢ ἐκ παραδόσεως, ἢ ἐκ τοῦ θείου Πνεύματος, ὡς καὶ περὶ ἑτέρων πολλῶν. 38 Εὐφράνθη Αἴγυπτος ἐν τῇ ἐξόδῳ αὐτῶν, ὅτι ἐπέπεσεν ὁ φόβος αὐτῶν ἐπ’ αὐτούς. Ἐπέπεσεν ὁ φόβος διὰ τὰς ὑπὲρ αὐτῶν θεηλάτους μάστιγας. Αἴγυπτον δὲ λέγει, τοὺς ὑπολειφθέντας Αἰγυπτίους. β Add. [MFB in marg.]PAHV: Καὶ ἑτέρως δέ· οἱ ἀκολουθοῦντες τῷ Θεῷ οὐκ ἀσθενοῦσι, πάντα ἰσχύοντες ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντι αὐτοὺς Χριστῷ [Php 4.]. : om. CS2.ἐνταῦθα παρίστησιν, ἀλλὰ πᾶσαν ἐν ᾗ τὸ σήμερον δύναται λέγεσθαι. Οὕτω γὰρ αὐτὸ καὶ Παῦλος ἡρμή νευσε, τουτέστιν, ἐν οἰῳδήποτε καιρῷ· Ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, καλοῦντος ἡμᾶς διὰ τῶν θείων Γραφῶν, καὶ μάλιστα διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, μὴ σκληρύνετε τας καρδίας ὑμῶν, παρακούον- τες, καὶ μὴ παραδεχόμενοι αὐτὴν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ γέγονεν. Κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ, ὅτι Παρεπίκραναν αὐτὸν Υψιστον ἐν ἀνύδρῳ· καὶ ἐξεπείρασαν τὸν θε ν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς ἀκολούθως. Καὶ τότε γὰρ ἐσκλήρυναν αὐτῶν τὰς καρδίας, ἀπο- πεμψάμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ φωνὴν, ἣν ἤκουσαν ἐν Σινᾷ, καὶ ἐκλαθόμενοι τὰς εὐεργεσίας αὐτοῦ, καὶ ἀπιστήσαντες, ὅτι πάντα δύναται. Οὗ ἐπείρασάν με οι πατέρες ἡμῶν. Οὗ · ὅπου ; Ἐν τῇ ἐρήμῳ. Η οὗ πειρασμοῦ. Ἀπὸ δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ λόγος, Εδοκίμασαν με καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσα ράκοντα ἔτη. Τὰ θαυμάσια καὶ τὰς εὐεργεσίας περὶ ὧν διέξεισιν ὁ οζ' ψαλμός. Τὸ δὲ τεσσαράκον· τα ἔτη τινὲς μὲν τῷ παρόντι στίχῳ συνάπτουσι, τις νὲς δὲ ἐφεξῆς, ἀναγινώσκοντες οὕτως · Τεσσαράκοντα έτη προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκεί. νῃ. Τουτέστιν, ἐπαχθῶς ἔσχον αὐτήν· δυσηρε στήθην ἐκεῖνοις διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ σκληροκαρδία, αὐτῶν. Καὶ εἶπα· Αεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ. Αστα τοῦσι. Γενεὰ γὰρ, φησὶν, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Οδούς πολλάκις ή Γραφή καθάπερ καὶ νῦν τὰς ἐντολὰς ὀνομάζει, διὰ τὸ φέρειν εἰς Θεόν. Γνῶσιν δὲ αὐτῶν, οὐ τὴν διὰ γνώσεως καὶ μελέτης, ἀλλὰ τὴν δε ἐνεργείας καὶ πράξεως. Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τὸ ῾Ως βεβαιωτικόν. Βεβαίως, φησίν, ἀπεφηνάμην, ἐν τῷ ὀργισθῆναι με, οὐκ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τί μὲν οὖν ἐστιν ὅρκος ἐπὶ Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ τὴ ψαλμῷ. Ενθα τό, αμεσα Δαβίδ τῷ δούλῳ μου Περὶ δὲ ὀργῆς πάλιν ἐξηγησάμεθα ἐν τῷ δ' ψαλμῷ. Οπου τό, Κύριε μὴ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Οτι δὲ τὸ εἰ τὸ Οὐ σημαίνει πολλάκις παρ' Ἑβραίοις, καὶ ἐν ἄλλοις ειρήκαμεν. Κατάπαυσις δὲ ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας, ὡς παύσασα τοὺς εἰσελθόντας Ἰσραηλίτας ἀπὸ τῆς ἐν μ' ἔτεσι πλάνης καὶ μεταβάσεως. καὶ ἀνάπαυσις αὐτοῖς γενομένη· λοιπὸν οὖν οὐδὲ οἱ παρακούοντες τῆς φωνῆς τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυ σιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. EUTHYMII ZIGABENI sed quamcuuque diem, in qua dici potest hodie. A Ita enim nobis declaravit magnus Paulus : Quv- cunque, inquit, tempore audieritis vocem ejus, ejus, dico, vocantis vos per divinas Scripturas, et præsertim per Evangelium. nolite obdurare corda vestra obaudiendo; et non suscipiendo eam vocem, quemadmodum in exacerbatione factum est. In die tentationis in deserto. Dictum est in psalmo Lxxvii quod exacerbaverunt Altissimum in inaquoso, et quod tentaverunt Deum in cordibus suis. Tunc enim obdurarunt corda sua, vocem illam Dei re- pellentes quam audiverant in monte Sina, et obliti sunt beneficiorum ejus, non credentes, quod Deus posset omnia. Ubi tentaverunt me patres vestri. Verum ubinam id accidit ? In deserto nimirum ; vel (7) co tempore quo me tentastis. Est autem hic sermo ex sancti Spiritus persona. Probaverunt me, et viderunt opera mea quadra- ginta annis. Admiranda nimirum opera illa ac be- neficia, quæ plenius connumerantur in psalmo LXAVII. Et quod ait: quadraginta annis, aliqui su perioribus verbis conjungunt, aliqui vero subse- quentibus, dicentes : VERS. 10. Quadraginta annis infensus fui genera- tioni illi. lloc est, inimicus ci eram atque implaca- bilis, ob duritiam nimirum cordis, atque ob infi- delitatem eorum. Et dixi : Semper errant corde. Instabiles sunt. Generatio enim, alībi inquit, quæ non direxit cor Suum. VERS. 11. Ipsi vero non cognoverunt vias meas. Per vias Dei, sæpenumero apud Scripturam, divina invenimus præcepta significari : eo quod iter nobis sunt, quo perveniamus ad Deum. Cognitionem vero bic non eam dicit, quæ legendo paratur, aut me- ditando, sed illam, quæ per opera ipsa demon- stratur. B C Qroniam juravi in ira mea, Si introibunt in requiem meam. Dictio, Quoniam, confirmantis est. Magna, inquit, cum stabilitate deliberavi, cum illis iras- cerer, quod non introibunt in requiem meam. Quid autem sibi velit Scriptura, cum jurare Deum in- D troducit, diximus in psalmo lxxxvılı, ibi ; Juravi David servo meo. De ira etiam Dei dictum est in psalmo vi, ibi : Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Multis etiam in locis ja declaravimus, quod dictio si persæpe apud Hebræos idem significat quod non. Per requiem vero, promissionis terram intellige, in qua Israe- liticus populus post quadraginta annorum pere- grinationem lassus quievit. Facta est etenim ei requies illa regio. Cæteruín qui Dei vocem obau- diverint, in regni calorum requiein non in- gredientur. » llebr. v, 7. Varia lectiones. (7) Rectius : Vel οὗ refer:ur ad superiorem dictionem πειρασμού, hoc est qua tentatione me lentastis.
‘It crawled’, in the sense of, it brought forth creeping creatures. 30β In the treasuries of their palaces. Not only in all the other places, but even in the treasuries in the palaces where there is intense guarding and security. 31 He spoke, and there came dog-flies and gnats in all their borders. In that psalm these were also spoken about at the verse, He sent the dog-fly against them. 32-33 He made their rains hail, he set consuming fire in their land, and he struck their vines and their fig-trees, and crushed every tree of their frontier. And similarly about these. 34-35 He spoke, and there came locust and locust larva beyond number, and it devoured all grass in their land and devoured all the fruit of their land. And also about these. 36 And he struck every first-born in their land, the firstling of their every labour. And similarly about these. 37α And he led them out with silver and gold. Which they borrowed from the Egyptians, God having so commanded, so as for these to be reckoned as wages for their brick-making and other service. 37β And there was none among their tribes who was ill. So that none might be left behind on account of illness. Moses did not explicitly write this, but it is implied on account of no mention having been made anywhere of anyone who was sick. David, however, was perhaps taught about this from elsewhere, either from a secret book or from tradition or from the holy Spirit, as with many other things. 38 Egypt was glad at their departure, for fear of them had fallen on them. Fear had fallen on account of the God-driven scourges on their behalf. ‘Egypt’ is what he calls the Egyptians left behind. 37β: And in a different way: those who follow God do not become weak, being able to all things in Christ who strengthens them [Php 4.13].
Διεξελθὼν δὲ τὰς κατὰ τῶν Αἰγυπτίων πληγὰς ἐπιτομώτερον, ἤδη μεταβαίνει καὶ ἐπὶ τὰς εἰς τοὺς Ἑβραίους εὐεργεσίας.ἐνταῦθα παρίστησιν, ἀλλὰ πᾶσαν ἐν ᾗ τὸ σήμερον δύναται λέγεσθαι. Οὕτω γὰρ αὐτὸ καὶ Παῦλος ἡρμή νευσε, τουτέστιν, ἐν οἰῳδήποτε καιρῷ· Ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, καλοῦντος ἡμᾶς διὰ τῶν θείων Γραφῶν, καὶ μάλιστα διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, μὴ σκληρύνετε τας καρδίας ὑμῶν, παρακούον- τες, καὶ μὴ παραδεχόμενοι αὐτὴν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ γέγονεν. Κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ, ὅτι Παρεπίκραναν αὐτὸν Υψιστον ἐν ἀνύδρῳ· καὶ ἐξεπείρασαν τὸν θε ν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς ἀκολούθως. Καὶ τότε γὰρ ἐσκλήρυναν αὐτῶν τὰς καρδίας, ἀπο- πεμψάμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ φωνὴν, ἣν ἤκουσαν ἐν Σινᾷ, καὶ ἐκλαθόμενοι τὰς εὐεργεσίας αὐτοῦ, καὶ ἀπιστήσαντες, ὅτι πάντα δύναται. Οὗ ἐπείρασάν με οι πατέρες ἡμῶν. Οὗ · ὅπου ; Ἐν τῇ ἐρήμῳ. Η οὗ πειρασμοῦ. Ἀπὸ δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ λόγος, Εδοκίμασαν με καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσα ράκοντα ἔτη. Τὰ θαυμάσια καὶ τὰς εὐεργεσίας περὶ ὧν διέξεισιν ὁ οζ' ψαλμός. Τὸ δὲ τεσσαράκον· τα ἔτη τινὲς μὲν τῷ παρόντι στίχῳ συνάπτουσι, τις νὲς δὲ ἐφεξῆς, ἀναγινώσκοντες οὕτως · Τεσσαράκοντα έτη προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκεί. νῃ. Τουτέστιν, ἐπαχθῶς ἔσχον αὐτήν· δυσηρε στήθην ἐκεῖνοις διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ σκληροκαρδία, αὐτῶν. Καὶ εἶπα· Αεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ. Αστα τοῦσι. Γενεὰ γὰρ, φησὶν, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Οδούς πολλάκις ή Γραφή καθάπερ καὶ νῦν τὰς ἐντολὰς ὀνομάζει, διὰ τὸ φέρειν εἰς Θεόν. Γνῶσιν δὲ αὐτῶν, οὐ τὴν διὰ γνώσεως καὶ μελέτης, ἀλλὰ τὴν δε ἐνεργείας καὶ πράξεως. Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τὸ ῾Ως βεβαιωτικόν. Βεβαίως, φησίν, ἀπεφηνάμην, ἐν τῷ ὀργισθῆναι με, οὐκ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τί μὲν οὖν ἐστιν ὅρκος ἐπὶ Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ τὴ ψαλμῷ. Ενθα τό, αμεσα Δαβίδ τῷ δούλῳ μου Περὶ δὲ ὀργῆς πάλιν ἐξηγησάμεθα ἐν τῷ δ' ψαλμῷ. Οπου τό, Κύριε μὴ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Οτι δὲ τὸ εἰ τὸ Οὐ σημαίνει πολλάκις παρ' Ἑβραίοις, καὶ ἐν ἄλλοις ειρήκαμεν. Κατάπαυσις δὲ ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας, ὡς παύσασα τοὺς εἰσελθόντας Ἰσραηλίτας ἀπὸ τῆς ἐν μ' ἔτεσι πλάνης καὶ μεταβάσεως. καὶ ἀνάπαυσις αὐτοῖς γενομένη· λοιπὸν οὖν οὐδὲ οἱ παρακούοντες τῆς φωνῆς τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυ σιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. EUTHYMII ZIGABENI sed quamcuuque diem, in qua dici potest hodie. A Ita enim nobis declaravit magnus Paulus : Quv- cunque, inquit, tempore audieritis vocem ejus, ejus, dico, vocantis vos per divinas Scripturas, et præsertim per Evangelium. nolite obdurare corda vestra obaudiendo; et non suscipiendo eam vocem, quemadmodum in exacerbatione factum est. In die tentationis in deserto. Dictum est in psalmo Lxxvii quod exacerbaverunt Altissimum in inaquoso, et quod tentaverunt Deum in cordibus suis. Tunc enim obdurarunt corda sua, vocem illam Dei re- pellentes quam audiverant in monte Sina, et obliti sunt beneficiorum ejus, non credentes, quod Deus posset omnia. Ubi tentaverunt me patres vestri. Verum ubinam id accidit ? In deserto nimirum ; vel (7) co tempore quo me tentastis. Est autem hic sermo ex sancti Spiritus persona. Probaverunt me, et viderunt opera mea quadra- ginta annis. Admiranda nimirum opera illa ac be- neficia, quæ plenius connumerantur in psalmo LXAVII. Et quod ait: quadraginta annis, aliqui su perioribus verbis conjungunt, aliqui vero subse- quentibus, dicentes : VERS. 10. Quadraginta annis infensus fui genera- tioni illi. lloc est, inimicus ci eram atque implaca- bilis, ob duritiam nimirum cordis, atque ob infi- delitatem eorum. Et dixi : Semper errant corde. Instabiles sunt. Generatio enim, alībi inquit, quæ non direxit cor Suum. VERS. 11. Ipsi vero non cognoverunt vias meas. Per vias Dei, sæpenumero apud Scripturam, divina invenimus præcepta significari : eo quod iter nobis sunt, quo perveniamus ad Deum. Cognitionem vero bic non eam dicit, quæ legendo paratur, aut me- ditando, sed illam, quæ per opera ipsa demon- stratur. B C Qroniam juravi in ira mea, Si introibunt in requiem meam. Dictio, Quoniam, confirmantis est. Magna, inquit, cum stabilitate deliberavi, cum illis iras- cerer, quod non introibunt in requiem meam. Quid autem sibi velit Scriptura, cum jurare Deum in- D troducit, diximus in psalmo lxxxvılı, ibi ; Juravi David servo meo. De ira etiam Dei dictum est in psalmo vi, ibi : Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Multis etiam in locis ja declaravimus, quod dictio si persæpe apud Hebræos idem significat quod non. Per requiem vero, promissionis terram intellige, in qua Israe- liticus populus post quadraginta annorum pere- grinationem lassus quievit. Facta est etenim ei requies illa regio. Cæteruín qui Dei vocem obau- diverint, in regni calorum requiein non in- gredientur. » llebr. v, 7. Varia lectiones. (7) Rectius : Vel οὗ refer:ur ad superiorem dictionem πειρασμού, hoc est qua tentatione me lentastis.
Having gone through the plagues against the Egyptians very briefly, he now moves on to the benefactions towards the Hebrews.
39 Διεπέτασε νεφέλην εἰς σκέπην αὐτοῖς, καὶ πῦρ τοῦ φωτίσαι αὐτοῖς τὴν νύκτα. Ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ καὶ περὶ τούτων ἐῤῥήθη, ὅπου τὸ, Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας, καὶ τὰ ἑξῆς.ἐνταῦθα παρίστησιν, ἀλλὰ πᾶσαν ἐν ᾗ τὸ σήμερον δύναται λέγεσθαι. Οὕτω γὰρ αὐτὸ καὶ Παῦλος ἡρμή νευσε, τουτέστιν, ἐν οἰῳδήποτε καιρῷ· Ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, καλοῦντος ἡμᾶς διὰ τῶν θείων Γραφῶν, καὶ μάλιστα διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, μὴ σκληρύνετε τας καρδίας ὑμῶν, παρακούον- τες, καὶ μὴ παραδεχόμενοι αὐτὴν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ γέγονεν. Κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ, ὅτι Παρεπίκραναν αὐτὸν Υψιστον ἐν ἀνύδρῳ· καὶ ἐξεπείρασαν τὸν θε ν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς ἀκολούθως. Καὶ τότε γὰρ ἐσκλήρυναν αὐτῶν τὰς καρδίας, ἀπο- πεμψάμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ φωνὴν, ἣν ἤκουσαν ἐν Σινᾷ, καὶ ἐκλαθόμενοι τὰς εὐεργεσίας αὐτοῦ, καὶ ἀπιστήσαντες, ὅτι πάντα δύναται. Οὗ ἐπείρασάν με οι πατέρες ἡμῶν. Οὗ · ὅπου ; Ἐν τῇ ἐρήμῳ. Η οὗ πειρασμοῦ. Ἀπὸ δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ λόγος, Εδοκίμασαν με καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσα ράκοντα ἔτη. Τὰ θαυμάσια καὶ τὰς εὐεργεσίας περὶ ὧν διέξεισιν ὁ οζ' ψαλμός. Τὸ δὲ τεσσαράκον· τα ἔτη τινὲς μὲν τῷ παρόντι στίχῳ συνάπτουσι, τις νὲς δὲ ἐφεξῆς, ἀναγινώσκοντες οὕτως · Τεσσαράκοντα έτη προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκεί. νῃ. Τουτέστιν, ἐπαχθῶς ἔσχον αὐτήν· δυσηρε στήθην ἐκεῖνοις διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ σκληροκαρδία, αὐτῶν. Καὶ εἶπα· Αεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ. Αστα τοῦσι. Γενεὰ γὰρ, φησὶν, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Οδούς πολλάκις ή Γραφή καθάπερ καὶ νῦν τὰς ἐντολὰς ὀνομάζει, διὰ τὸ φέρειν εἰς Θεόν. Γνῶσιν δὲ αὐτῶν, οὐ τὴν διὰ γνώσεως καὶ μελέτης, ἀλλὰ τὴν δε ἐνεργείας καὶ πράξεως. Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τὸ ῾Ως βεβαιωτικόν. Βεβαίως, φησίν, ἀπεφηνάμην, ἐν τῷ ὀργισθῆναι με, οὐκ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τί μὲν οὖν ἐστιν ὅρκος ἐπὶ Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ τὴ ψαλμῷ. Ενθα τό, αμεσα Δαβίδ τῷ δούλῳ μου Περὶ δὲ ὀργῆς πάλιν ἐξηγησάμεθα ἐν τῷ δ' ψαλμῷ. Οπου τό, Κύριε μὴ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Οτι δὲ τὸ εἰ τὸ Οὐ σημαίνει πολλάκις παρ' Ἑβραίοις, καὶ ἐν ἄλλοις ειρήκαμεν. Κατάπαυσις δὲ ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας, ὡς παύσασα τοὺς εἰσελθόντας Ἰσραηλίτας ἀπὸ τῆς ἐν μ' ἔτεσι πλάνης καὶ μεταβάσεως. καὶ ἀνάπαυσις αὐτοῖς γενομένη· λοιπὸν οὖν οὐδὲ οἱ παρακούοντες τῆς φωνῆς τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυ σιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. EUTHYMII ZIGABENI sed quamcuuque diem, in qua dici potest hodie. A Ita enim nobis declaravit magnus Paulus : Quv- cunque, inquit, tempore audieritis vocem ejus, ejus, dico, vocantis vos per divinas Scripturas, et præsertim per Evangelium. nolite obdurare corda vestra obaudiendo; et non suscipiendo eam vocem, quemadmodum in exacerbatione factum est. In die tentationis in deserto. Dictum est in psalmo Lxxvii quod exacerbaverunt Altissimum in inaquoso, et quod tentaverunt Deum in cordibus suis. Tunc enim obdurarunt corda sua, vocem illam Dei re- pellentes quam audiverant in monte Sina, et obliti sunt beneficiorum ejus, non credentes, quod Deus posset omnia. Ubi tentaverunt me patres vestri. Verum ubinam id accidit ? In deserto nimirum ; vel (7) co tempore quo me tentastis. Est autem hic sermo ex sancti Spiritus persona. Probaverunt me, et viderunt opera mea quadra- ginta annis. Admiranda nimirum opera illa ac be- neficia, quæ plenius connumerantur in psalmo LXAVII. Et quod ait: quadraginta annis, aliqui su perioribus verbis conjungunt, aliqui vero subse- quentibus, dicentes : VERS. 10. Quadraginta annis infensus fui genera- tioni illi. lloc est, inimicus ci eram atque implaca- bilis, ob duritiam nimirum cordis, atque ob infi- delitatem eorum. Et dixi : Semper errant corde. Instabiles sunt. Generatio enim, alībi inquit, quæ non direxit cor Suum. VERS. 11. Ipsi vero non cognoverunt vias meas. Per vias Dei, sæpenumero apud Scripturam, divina invenimus præcepta significari : eo quod iter nobis sunt, quo perveniamus ad Deum. Cognitionem vero bic non eam dicit, quæ legendo paratur, aut me- ditando, sed illam, quæ per opera ipsa demon- stratur. B C Qroniam juravi in ira mea, Si introibunt in requiem meam. Dictio, Quoniam, confirmantis est. Magna, inquit, cum stabilitate deliberavi, cum illis iras- cerer, quod non introibunt in requiem meam. Quid autem sibi velit Scriptura, cum jurare Deum in- D troducit, diximus in psalmo lxxxvılı, ibi ; Juravi David servo meo. De ira etiam Dei dictum est in psalmo vi, ibi : Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Multis etiam in locis ja declaravimus, quod dictio si persæpe apud Hebræos idem significat quod non. Per requiem vero, promissionis terram intellige, in qua Israe- liticus populus post quadraginta annorum pere- grinationem lassus quievit. Facta est etenim ei requies illa regio. Cæteruín qui Dei vocem obau- diverint, in regni calorum requiein non in- gredientur. » llebr. v, 7. Varia lectiones. (7) Rectius : Vel οὗ refer:ur ad superiorem dictionem πειρασμού, hoc est qua tentatione me lentastis.
39 He spread out a cloud as a cover for them, and fire to give them light by night. In that psalm these things were also spoken about at the verse, And by day he led them in a cloud, and so on.
α ᾜτησαν καὶ ἦλθεν ὀρτυγομήτρα. Ἐκεῖ καὶ περὶ ταύτης, ἔνθα τὸ, Καὶ ἔβρεξεν ἐπ’ αὐτοὺς ὡσεὶ χνοῦν σάρκας.ἐνταῦθα παρίστησιν, ἀλλὰ πᾶσαν ἐν ᾗ τὸ σήμερον δύναται λέγεσθαι. Οὕτω γὰρ αὐτὸ καὶ Παῦλος ἡρμή νευσε, τουτέστιν, ἐν οἰῳδήποτε καιρῷ· Ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, καλοῦντος ἡμᾶς διὰ τῶν θείων Γραφῶν, καὶ μάλιστα διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, μὴ σκληρύνετε τας καρδίας ὑμῶν, παρακούον- τες, καὶ μὴ παραδεχόμενοι αὐτὴν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ γέγονεν. Κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ, ὅτι Παρεπίκραναν αὐτὸν Υψιστον ἐν ἀνύδρῳ· καὶ ἐξεπείρασαν τὸν θε ν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς ἀκολούθως. Καὶ τότε γὰρ ἐσκλήρυναν αὐτῶν τὰς καρδίας, ἀπο- πεμψάμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ φωνὴν, ἣν ἤκουσαν ἐν Σινᾷ, καὶ ἐκλαθόμενοι τὰς εὐεργεσίας αὐτοῦ, καὶ ἀπιστήσαντες, ὅτι πάντα δύναται. Οὗ ἐπείρασάν με οι πατέρες ἡμῶν. Οὗ · ὅπου ; Ἐν τῇ ἐρήμῳ. Η οὗ πειρασμοῦ. Ἀπὸ δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ λόγος, Εδοκίμασαν με καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσα ράκοντα ἔτη. Τὰ θαυμάσια καὶ τὰς εὐεργεσίας περὶ ὧν διέξεισιν ὁ οζ' ψαλμός. Τὸ δὲ τεσσαράκον· τα ἔτη τινὲς μὲν τῷ παρόντι στίχῳ συνάπτουσι, τις νὲς δὲ ἐφεξῆς, ἀναγινώσκοντες οὕτως · Τεσσαράκοντα έτη προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκεί. νῃ. Τουτέστιν, ἐπαχθῶς ἔσχον αὐτήν· δυσηρε στήθην ἐκεῖνοις διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ σκληροκαρδία, αὐτῶν. Καὶ εἶπα· Αεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ. Αστα τοῦσι. Γενεὰ γὰρ, φησὶν, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Οδούς πολλάκις ή Γραφή καθάπερ καὶ νῦν τὰς ἐντολὰς ὀνομάζει, διὰ τὸ φέρειν εἰς Θεόν. Γνῶσιν δὲ αὐτῶν, οὐ τὴν διὰ γνώσεως καὶ μελέτης, ἀλλὰ τὴν δε ἐνεργείας καὶ πράξεως. Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τὸ ῾Ως βεβαιωτικόν. Βεβαίως, φησίν, ἀπεφηνάμην, ἐν τῷ ὀργισθῆναι με, οὐκ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τί μὲν οὖν ἐστιν ὅρκος ἐπὶ Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ τὴ ψαλμῷ. Ενθα τό, αμεσα Δαβίδ τῷ δούλῳ μου Περὶ δὲ ὀργῆς πάλιν ἐξηγησάμεθα ἐν τῷ δ' ψαλμῷ. Οπου τό, Κύριε μὴ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Οτι δὲ τὸ εἰ τὸ Οὐ σημαίνει πολλάκις παρ' Ἑβραίοις, καὶ ἐν ἄλλοις ειρήκαμεν. Κατάπαυσις δὲ ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας, ὡς παύσασα τοὺς εἰσελθόντας Ἰσραηλίτας ἀπὸ τῆς ἐν μ' ἔτεσι πλάνης καὶ μεταβάσεως. καὶ ἀνάπαυσις αὐτοῖς γενομένη· λοιπὸν οὖν οὐδὲ οἱ παρακούοντες τῆς φωνῆς τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυ σιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. EUTHYMII ZIGABENI sed quamcuuque diem, in qua dici potest hodie. A Ita enim nobis declaravit magnus Paulus : Quv- cunque, inquit, tempore audieritis vocem ejus, ejus, dico, vocantis vos per divinas Scripturas, et præsertim per Evangelium. nolite obdurare corda vestra obaudiendo; et non suscipiendo eam vocem, quemadmodum in exacerbatione factum est. In die tentationis in deserto. Dictum est in psalmo Lxxvii quod exacerbaverunt Altissimum in inaquoso, et quod tentaverunt Deum in cordibus suis. Tunc enim obdurarunt corda sua, vocem illam Dei re- pellentes quam audiverant in monte Sina, et obliti sunt beneficiorum ejus, non credentes, quod Deus posset omnia. Ubi tentaverunt me patres vestri. Verum ubinam id accidit ? In deserto nimirum ; vel (7) co tempore quo me tentastis. Est autem hic sermo ex sancti Spiritus persona. Probaverunt me, et viderunt opera mea quadra- ginta annis. Admiranda nimirum opera illa ac be- neficia, quæ plenius connumerantur in psalmo LXAVII. Et quod ait: quadraginta annis, aliqui su perioribus verbis conjungunt, aliqui vero subse- quentibus, dicentes : VERS. 10. Quadraginta annis infensus fui genera- tioni illi. lloc est, inimicus ci eram atque implaca- bilis, ob duritiam nimirum cordis, atque ob infi- delitatem eorum. Et dixi : Semper errant corde. Instabiles sunt. Generatio enim, alībi inquit, quæ non direxit cor Suum. VERS. 11. Ipsi vero non cognoverunt vias meas. Per vias Dei, sæpenumero apud Scripturam, divina invenimus præcepta significari : eo quod iter nobis sunt, quo perveniamus ad Deum. Cognitionem vero bic non eam dicit, quæ legendo paratur, aut me- ditando, sed illam, quæ per opera ipsa demon- stratur. B C Qroniam juravi in ira mea, Si introibunt in requiem meam. Dictio, Quoniam, confirmantis est. Magna, inquit, cum stabilitate deliberavi, cum illis iras- cerer, quod non introibunt in requiem meam. Quid autem sibi velit Scriptura, cum jurare Deum in- D troducit, diximus in psalmo lxxxvılı, ibi ; Juravi David servo meo. De ira etiam Dei dictum est in psalmo vi, ibi : Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Multis etiam in locis ja declaravimus, quod dictio si persæpe apud Hebræos idem significat quod non. Per requiem vero, promissionis terram intellige, in qua Israe- liticus populus post quadraginta annorum pere- grinationem lassus quievit. Facta est etenim ei requies illa regio. Cæteruín qui Dei vocem obau- diverint, in regni calorum requiein non in- gredientur. » llebr. v, 7. Varia lectiones. (7) Rectius : Vel οὗ refer:ur ad superiorem dictionem πειρασμού, hoc est qua tentatione me lentastis.
40α They asked and quail arrived. There this was also spoken of at the verse, And he rained flesh upon them like dust.
β Καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἐνέπλησεν αὐτούς. Ἐν δὲ τῷ οζ΄ ψαλμῷ γέγραπται, Καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς.ἐνταῦθα παρίστησιν, ἀλλὰ πᾶσαν ἐν ᾗ τὸ σήμερον δύναται λέγεσθαι. Οὕτω γὰρ αὐτὸ καὶ Παῦλος ἡρμή νευσε, τουτέστιν, ἐν οἰῳδήποτε καιρῷ· Ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, καλοῦντος ἡμᾶς διὰ τῶν θείων Γραφῶν, καὶ μάλιστα διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, μὴ σκληρύνετε τας καρδίας ὑμῶν, παρακούον- τες, καὶ μὴ παραδεχόμενοι αὐτὴν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ γέγονεν. Κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ, ὅτι Παρεπίκραναν αὐτὸν Υψιστον ἐν ἀνύδρῳ· καὶ ἐξεπείρασαν τὸν θε ν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς ἀκολούθως. Καὶ τότε γὰρ ἐσκλήρυναν αὐτῶν τὰς καρδίας, ἀπο- πεμψάμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ φωνὴν, ἣν ἤκουσαν ἐν Σινᾷ, καὶ ἐκλαθόμενοι τὰς εὐεργεσίας αὐτοῦ, καὶ ἀπιστήσαντες, ὅτι πάντα δύναται. Οὗ ἐπείρασάν με οι πατέρες ἡμῶν. Οὗ · ὅπου ; Ἐν τῇ ἐρήμῳ. Η οὗ πειρασμοῦ. Ἀπὸ δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ λόγος, Εδοκίμασαν με καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσα ράκοντα ἔτη. Τὰ θαυμάσια καὶ τὰς εὐεργεσίας περὶ ὧν διέξεισιν ὁ οζ' ψαλμός. Τὸ δὲ τεσσαράκον· τα ἔτη τινὲς μὲν τῷ παρόντι στίχῳ συνάπτουσι, τις νὲς δὲ ἐφεξῆς, ἀναγινώσκοντες οὕτως · Τεσσαράκοντα έτη προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκεί. νῃ. Τουτέστιν, ἐπαχθῶς ἔσχον αὐτήν· δυσηρε στήθην ἐκεῖνοις διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ σκληροκαρδία, αὐτῶν. Καὶ εἶπα· Αεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ. Αστα τοῦσι. Γενεὰ γὰρ, φησὶν, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Οδούς πολλάκις ή Γραφή καθάπερ καὶ νῦν τὰς ἐντολὰς ὀνομάζει, διὰ τὸ φέρειν εἰς Θεόν. Γνῶσιν δὲ αὐτῶν, οὐ τὴν διὰ γνώσεως καὶ μελέτης, ἀλλὰ τὴν δε ἐνεργείας καὶ πράξεως. Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τὸ ῾Ως βεβαιωτικόν. Βεβαίως, φησίν, ἀπεφηνάμην, ἐν τῷ ὀργισθῆναι με, οὐκ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τί μὲν οὖν ἐστιν ὅρκος ἐπὶ Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ τὴ ψαλμῷ. Ενθα τό, αμεσα Δαβίδ τῷ δούλῳ μου Περὶ δὲ ὀργῆς πάλιν ἐξηγησάμεθα ἐν τῷ δ' ψαλμῷ. Οπου τό, Κύριε μὴ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Οτι δὲ τὸ εἰ τὸ Οὐ σημαίνει πολλάκις παρ' Ἑβραίοις, καὶ ἐν ἄλλοις ειρήκαμεν. Κατάπαυσις δὲ ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας, ὡς παύσασα τοὺς εἰσελθόντας Ἰσραηλίτας ἀπὸ τῆς ἐν μ' ἔτεσι πλάνης καὶ μεταβάσεως. καὶ ἀνάπαυσις αὐτοῖς γενομένη· λοιπὸν οὖν οὐδὲ οἱ παρακούοντες τῆς φωνῆς τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυ σιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. EUTHYMII ZIGABENI sed quamcuuque diem, in qua dici potest hodie. A Ita enim nobis declaravit magnus Paulus : Quv- cunque, inquit, tempore audieritis vocem ejus, ejus, dico, vocantis vos per divinas Scripturas, et præsertim per Evangelium. nolite obdurare corda vestra obaudiendo; et non suscipiendo eam vocem, quemadmodum in exacerbatione factum est. In die tentationis in deserto. Dictum est in psalmo Lxxvii quod exacerbaverunt Altissimum in inaquoso, et quod tentaverunt Deum in cordibus suis. Tunc enim obdurarunt corda sua, vocem illam Dei re- pellentes quam audiverant in monte Sina, et obliti sunt beneficiorum ejus, non credentes, quod Deus posset omnia. Ubi tentaverunt me patres vestri. Verum ubinam id accidit ? In deserto nimirum ; vel (7) co tempore quo me tentastis. Est autem hic sermo ex sancti Spiritus persona. Probaverunt me, et viderunt opera mea quadra- ginta annis. Admiranda nimirum opera illa ac be- neficia, quæ plenius connumerantur in psalmo LXAVII. Et quod ait: quadraginta annis, aliqui su perioribus verbis conjungunt, aliqui vero subse- quentibus, dicentes : VERS. 10. Quadraginta annis infensus fui genera- tioni illi. lloc est, inimicus ci eram atque implaca- bilis, ob duritiam nimirum cordis, atque ob infi- delitatem eorum. Et dixi : Semper errant corde. Instabiles sunt. Generatio enim, alībi inquit, quæ non direxit cor Suum. VERS. 11. Ipsi vero non cognoverunt vias meas. Per vias Dei, sæpenumero apud Scripturam, divina invenimus præcepta significari : eo quod iter nobis sunt, quo perveniamus ad Deum. Cognitionem vero bic non eam dicit, quæ legendo paratur, aut me- ditando, sed illam, quæ per opera ipsa demon- stratur. B C Qroniam juravi in ira mea, Si introibunt in requiem meam. Dictio, Quoniam, confirmantis est. Magna, inquit, cum stabilitate deliberavi, cum illis iras- cerer, quod non introibunt in requiem meam. Quid autem sibi velit Scriptura, cum jurare Deum in- D troducit, diximus in psalmo lxxxvılı, ibi ; Juravi David servo meo. De ira etiam Dei dictum est in psalmo vi, ibi : Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Multis etiam in locis ja declaravimus, quod dictio si persæpe apud Hebræos idem significat quod non. Per requiem vero, promissionis terram intellige, in qua Israe- liticus populus post quadraginta annorum pere- grinationem lassus quievit. Facta est etenim ei requies illa regio. Cæteruín qui Dei vocem obau- diverint, in regni calorum requiein non in- gredientur. » llebr. v, 7. Varia lectiones. (7) Rectius : Vel οὗ refer:ur ad superiorem dictionem πειρασμού, hoc est qua tentatione me lentastis.
40β And he filled them with bread of heaven. And the in seventy-seventh psalm is written, And he gave them bread of heaven.
41 Διέῤῥηξε πέτραν καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα, ἐπορεύθησαν ἐν ἀνύδροις ποταμοί. Ὁμοίως καὶ περὶ τούτων, ὅπου τὸ, Καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας, καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα. Ἐπορεύθησαν, φησὶν, ἐν ἀνύδροις τόποις ποταμοὶ ῥέοντες ἀπὸ τῆς διαῤῥαγείσης ἐκείνης πέτρας. Ποταμοὺς δὲ, τοὺς ὀχετοὺς ἐκάλεσε διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων.ἐνταῦθα παρίστησιν, ἀλλὰ πᾶσαν ἐν ᾗ τὸ σήμερον δύναται λέγεσθαι. Οὕτω γὰρ αὐτὸ καὶ Παῦλος ἡρμή νευσε, τουτέστιν, ἐν οἰῳδήποτε καιρῷ· Ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, καλοῦντος ἡμᾶς διὰ τῶν θείων Γραφῶν, καὶ μάλιστα διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, μὴ σκληρύνετε τας καρδίας ὑμῶν, παρακούον- τες, καὶ μὴ παραδεχόμενοι αὐτὴν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ γέγονεν. Κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ, ὅτι Παρεπίκραναν αὐτὸν Υψιστον ἐν ἀνύδρῳ· καὶ ἐξεπείρασαν τὸν θε ν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς ἀκολούθως. Καὶ τότε γὰρ ἐσκλήρυναν αὐτῶν τὰς καρδίας, ἀπο- πεμψάμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ φωνὴν, ἣν ἤκουσαν ἐν Σινᾷ, καὶ ἐκλαθόμενοι τὰς εὐεργεσίας αὐτοῦ, καὶ ἀπιστήσαντες, ὅτι πάντα δύναται. Οὗ ἐπείρασάν με οι πατέρες ἡμῶν. Οὗ · ὅπου ; Ἐν τῇ ἐρήμῳ. Η οὗ πειρασμοῦ. Ἀπὸ δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ λόγος, Εδοκίμασαν με καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσα ράκοντα ἔτη. Τὰ θαυμάσια καὶ τὰς εὐεργεσίας περὶ ὧν διέξεισιν ὁ οζ' ψαλμός. Τὸ δὲ τεσσαράκον· τα ἔτη τινὲς μὲν τῷ παρόντι στίχῳ συνάπτουσι, τις νὲς δὲ ἐφεξῆς, ἀναγινώσκοντες οὕτως · Τεσσαράκοντα έτη προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκεί. νῃ. Τουτέστιν, ἐπαχθῶς ἔσχον αὐτήν· δυσηρε στήθην ἐκεῖνοις διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ σκληροκαρδία, αὐτῶν. Καὶ εἶπα· Αεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ. Αστα τοῦσι. Γενεὰ γὰρ, φησὶν, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Οδούς πολλάκις ή Γραφή καθάπερ καὶ νῦν τὰς ἐντολὰς ὀνομάζει, διὰ τὸ φέρειν εἰς Θεόν. Γνῶσιν δὲ αὐτῶν, οὐ τὴν διὰ γνώσεως καὶ μελέτης, ἀλλὰ τὴν δε ἐνεργείας καὶ πράξεως. Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τὸ ῾Ως βεβαιωτικόν. Βεβαίως, φησίν, ἀπεφηνάμην, ἐν τῷ ὀργισθῆναι με, οὐκ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τί μὲν οὖν ἐστιν ὅρκος ἐπὶ Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ τὴ ψαλμῷ. Ενθα τό, αμεσα Δαβίδ τῷ δούλῳ μου Περὶ δὲ ὀργῆς πάλιν ἐξηγησάμεθα ἐν τῷ δ' ψαλμῷ. Οπου τό, Κύριε μὴ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Οτι δὲ τὸ εἰ τὸ Οὐ σημαίνει πολλάκις παρ' Ἑβραίοις, καὶ ἐν ἄλλοις ειρήκαμεν. Κατάπαυσις δὲ ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας, ὡς παύσασα τοὺς εἰσελθόντας Ἰσραηλίτας ἀπὸ τῆς ἐν μ' ἔτεσι πλάνης καὶ μεταβάσεως. καὶ ἀνάπαυσις αὐτοῖς γενομένη· λοιπὸν οὖν οὐδὲ οἱ παρακούοντες τῆς φωνῆς τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυ σιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. EUTHYMII ZIGABENI sed quamcuuque diem, in qua dici potest hodie. A Ita enim nobis declaravit magnus Paulus : Quv- cunque, inquit, tempore audieritis vocem ejus, ejus, dico, vocantis vos per divinas Scripturas, et præsertim per Evangelium. nolite obdurare corda vestra obaudiendo; et non suscipiendo eam vocem, quemadmodum in exacerbatione factum est. In die tentationis in deserto. Dictum est in psalmo Lxxvii quod exacerbaverunt Altissimum in inaquoso, et quod tentaverunt Deum in cordibus suis. Tunc enim obdurarunt corda sua, vocem illam Dei re- pellentes quam audiverant in monte Sina, et obliti sunt beneficiorum ejus, non credentes, quod Deus posset omnia. Ubi tentaverunt me patres vestri. Verum ubinam id accidit ? In deserto nimirum ; vel (7) co tempore quo me tentastis. Est autem hic sermo ex sancti Spiritus persona. Probaverunt me, et viderunt opera mea quadra- ginta annis. Admiranda nimirum opera illa ac be- neficia, quæ plenius connumerantur in psalmo LXAVII. Et quod ait: quadraginta annis, aliqui su perioribus verbis conjungunt, aliqui vero subse- quentibus, dicentes : VERS. 10. Quadraginta annis infensus fui genera- tioni illi. lloc est, inimicus ci eram atque implaca- bilis, ob duritiam nimirum cordis, atque ob infi- delitatem eorum. Et dixi : Semper errant corde. Instabiles sunt. Generatio enim, alībi inquit, quæ non direxit cor Suum. VERS. 11. Ipsi vero non cognoverunt vias meas. Per vias Dei, sæpenumero apud Scripturam, divina invenimus præcepta significari : eo quod iter nobis sunt, quo perveniamus ad Deum. Cognitionem vero bic non eam dicit, quæ legendo paratur, aut me- ditando, sed illam, quæ per opera ipsa demon- stratur. B C Qroniam juravi in ira mea, Si introibunt in requiem meam. Dictio, Quoniam, confirmantis est. Magna, inquit, cum stabilitate deliberavi, cum illis iras- cerer, quod non introibunt in requiem meam. Quid autem sibi velit Scriptura, cum jurare Deum in- D troducit, diximus in psalmo lxxxvılı, ibi ; Juravi David servo meo. De ira etiam Dei dictum est in psalmo vi, ibi : Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Multis etiam in locis ja declaravimus, quod dictio si persæpe apud Hebræos idem significat quod non. Per requiem vero, promissionis terram intellige, in qua Israe- liticus populus post quadraginta annorum pere- grinationem lassus quievit. Facta est etenim ei requies illa regio. Cæteruín qui Dei vocem obau- diverint, in regni calorum requiein non in- gredientur. » llebr. v, 7. Varia lectiones. (7) Rectius : Vel οὗ refer:ur ad superiorem dictionem πειρασμού, hoc est qua tentatione me lentastis.
41 He broke open a rock and waters gushed forth, rivers made their path in waterless wastes. And similarly about these things at, And he brought forth water from a rock and brought down waters like rivers. Rivers flowing from that broken open rock made their path, he says, in waterless places. He called the streams ‘rivers’ on account of the abundance of the waters.
42 Ὅτι ἐμνήσθη τοῦ λόγου τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, τοῦ πρὸς Ἀβραὰμ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τοῦ λόγου τῆς ἐπαγγελίας, ὅτι πληθυνεῖ τὸ σπέρμα αὐτοῦ, καὶ ὅτι δώσει αὐτῷ τὴν γῆν Χαναὰν, ἤτοι τὴν Παλαιστίνην.ἐνταῦθα παρίστησιν, ἀλλὰ πᾶσαν ἐν ᾗ τὸ σήμερον δύναται λέγεσθαι. Οὕτω γὰρ αὐτὸ καὶ Παῦλος ἡρμή νευσε, τουτέστιν, ἐν οἰῳδήποτε καιρῷ· Ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, καλοῦντος ἡμᾶς διὰ τῶν θείων Γραφῶν, καὶ μάλιστα διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, μὴ σκληρύνετε τας καρδίας ὑμῶν, παρακούον- τες, καὶ μὴ παραδεχόμενοι αὐτὴν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ γέγονεν. Κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ, ὅτι Παρεπίκραναν αὐτὸν Υψιστον ἐν ἀνύδρῳ· καὶ ἐξεπείρασαν τὸν θε ν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς ἀκολούθως. Καὶ τότε γὰρ ἐσκλήρυναν αὐτῶν τὰς καρδίας, ἀπο- πεμψάμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ φωνὴν, ἣν ἤκουσαν ἐν Σινᾷ, καὶ ἐκλαθόμενοι τὰς εὐεργεσίας αὐτοῦ, καὶ ἀπιστήσαντες, ὅτι πάντα δύναται. Οὗ ἐπείρασάν με οι πατέρες ἡμῶν. Οὗ · ὅπου ; Ἐν τῇ ἐρήμῳ. Η οὗ πειρασμοῦ. Ἀπὸ δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ λόγος, Εδοκίμασαν με καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσα ράκοντα ἔτη. Τὰ θαυμάσια καὶ τὰς εὐεργεσίας περὶ ὧν διέξεισιν ὁ οζ' ψαλμός. Τὸ δὲ τεσσαράκον· τα ἔτη τινὲς μὲν τῷ παρόντι στίχῳ συνάπτουσι, τις νὲς δὲ ἐφεξῆς, ἀναγινώσκοντες οὕτως · Τεσσαράκοντα έτη προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκεί. νῃ. Τουτέστιν, ἐπαχθῶς ἔσχον αὐτήν· δυσηρε στήθην ἐκεῖνοις διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ σκληροκαρδία, αὐτῶν. Καὶ εἶπα· Αεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ. Αστα τοῦσι. Γενεὰ γὰρ, φησὶν, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Οδούς πολλάκις ή Γραφή καθάπερ καὶ νῦν τὰς ἐντολὰς ὀνομάζει, διὰ τὸ φέρειν εἰς Θεόν. Γνῶσιν δὲ αὐτῶν, οὐ τὴν διὰ γνώσεως καὶ μελέτης, ἀλλὰ τὴν δε ἐνεργείας καὶ πράξεως. Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τὸ ῾Ως βεβαιωτικόν. Βεβαίως, φησίν, ἀπεφηνάμην, ἐν τῷ ὀργισθῆναι με, οὐκ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τί μὲν οὖν ἐστιν ὅρκος ἐπὶ Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ τὴ ψαλμῷ. Ενθα τό, αμεσα Δαβίδ τῷ δούλῳ μου Περὶ δὲ ὀργῆς πάλιν ἐξηγησάμεθα ἐν τῷ δ' ψαλμῷ. Οπου τό, Κύριε μὴ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Οτι δὲ τὸ εἰ τὸ Οὐ σημαίνει πολλάκις παρ' Ἑβραίοις, καὶ ἐν ἄλλοις ειρήκαμεν. Κατάπαυσις δὲ ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας, ὡς παύσασα τοὺς εἰσελθόντας Ἰσραηλίτας ἀπὸ τῆς ἐν μ' ἔτεσι πλάνης καὶ μεταβάσεως. καὶ ἀνάπαυσις αὐτοῖς γενομένη· λοιπὸν οὖν οὐδὲ οἱ παρακούοντες τῆς φωνῆς τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυ σιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. EUTHYMII ZIGABENI sed quamcuuque diem, in qua dici potest hodie. A Ita enim nobis declaravit magnus Paulus : Quv- cunque, inquit, tempore audieritis vocem ejus, ejus, dico, vocantis vos per divinas Scripturas, et præsertim per Evangelium. nolite obdurare corda vestra obaudiendo; et non suscipiendo eam vocem, quemadmodum in exacerbatione factum est. In die tentationis in deserto. Dictum est in psalmo Lxxvii quod exacerbaverunt Altissimum in inaquoso, et quod tentaverunt Deum in cordibus suis. Tunc enim obdurarunt corda sua, vocem illam Dei re- pellentes quam audiverant in monte Sina, et obliti sunt beneficiorum ejus, non credentes, quod Deus posset omnia. Ubi tentaverunt me patres vestri. Verum ubinam id accidit ? In deserto nimirum ; vel (7) co tempore quo me tentastis. Est autem hic sermo ex sancti Spiritus persona. Probaverunt me, et viderunt opera mea quadra- ginta annis. Admiranda nimirum opera illa ac be- neficia, quæ plenius connumerantur in psalmo LXAVII. Et quod ait: quadraginta annis, aliqui su perioribus verbis conjungunt, aliqui vero subse- quentibus, dicentes : VERS. 10. Quadraginta annis infensus fui genera- tioni illi. lloc est, inimicus ci eram atque implaca- bilis, ob duritiam nimirum cordis, atque ob infi- delitatem eorum. Et dixi : Semper errant corde. Instabiles sunt. Generatio enim, alībi inquit, quæ non direxit cor Suum. VERS. 11. Ipsi vero non cognoverunt vias meas. Per vias Dei, sæpenumero apud Scripturam, divina invenimus præcepta significari : eo quod iter nobis sunt, quo perveniamus ad Deum. Cognitionem vero bic non eam dicit, quæ legendo paratur, aut me- ditando, sed illam, quæ per opera ipsa demon- stratur. B C Qroniam juravi in ira mea, Si introibunt in requiem meam. Dictio, Quoniam, confirmantis est. Magna, inquit, cum stabilitate deliberavi, cum illis iras- cerer, quod non introibunt in requiem meam. Quid autem sibi velit Scriptura, cum jurare Deum in- D troducit, diximus in psalmo lxxxvılı, ibi ; Juravi David servo meo. De ira etiam Dei dictum est in psalmo vi, ibi : Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Multis etiam in locis ja declaravimus, quod dictio si persæpe apud Hebræos idem significat quod non. Per requiem vero, promissionis terram intellige, in qua Israe- liticus populus post quadraginta annorum pere- grinationem lassus quievit. Facta est etenim ei requies illa regio. Cæteruín qui Dei vocem obau- diverint, in regni calorum requiein non in- gredientur. » llebr. v, 7. Varia lectiones. (7) Rectius : Vel οὗ refer:ur ad superiorem dictionem πειρασμού, hoc est qua tentatione me lentastis.
42 For he remembered his holy word towards Abraham his servant. The word of his promise, that he will multiply his seed and that he will give him the land of Canaan, that is, Palestine.
α Καὶ ἐξήγαγε τὸν λαὸν αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Χαίροντα μετὰ τὴν τῶν Αἰγυπτίων καταπόντισιν.ἐνταῦθα παρίστησιν, ἀλλὰ πᾶσαν ἐν ᾗ τὸ σήμερον δύναται λέγεσθαι. Οὕτω γὰρ αὐτὸ καὶ Παῦλος ἡρμή νευσε, τουτέστιν, ἐν οἰῳδήποτε καιρῷ· Ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, καλοῦντος ἡμᾶς διὰ τῶν θείων Γραφῶν, καὶ μάλιστα διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, μὴ σκληρύνετε τας καρδίας ὑμῶν, παρακούον- τες, καὶ μὴ παραδεχόμενοι αὐτὴν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ γέγονεν. Κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ, ὅτι Παρεπίκραναν αὐτὸν Υψιστον ἐν ἀνύδρῳ· καὶ ἐξεπείρασαν τὸν θε ν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς ἀκολούθως. Καὶ τότε γὰρ ἐσκλήρυναν αὐτῶν τὰς καρδίας, ἀπο- πεμψάμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ φωνὴν, ἣν ἤκουσαν ἐν Σινᾷ, καὶ ἐκλαθόμενοι τὰς εὐεργεσίας αὐτοῦ, καὶ ἀπιστήσαντες, ὅτι πάντα δύναται. Οὗ ἐπείρασάν με οι πατέρες ἡμῶν. Οὗ · ὅπου ; Ἐν τῇ ἐρήμῳ. Η οὗ πειρασμοῦ. Ἀπὸ δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ λόγος, Εδοκίμασαν με καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσα ράκοντα ἔτη. Τὰ θαυμάσια καὶ τὰς εὐεργεσίας περὶ ὧν διέξεισιν ὁ οζ' ψαλμός. Τὸ δὲ τεσσαράκον· τα ἔτη τινὲς μὲν τῷ παρόντι στίχῳ συνάπτουσι, τις νὲς δὲ ἐφεξῆς, ἀναγινώσκοντες οὕτως · Τεσσαράκοντα έτη προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκεί. νῃ. Τουτέστιν, ἐπαχθῶς ἔσχον αὐτήν· δυσηρε στήθην ἐκεῖνοις διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ σκληροκαρδία, αὐτῶν. Καὶ εἶπα· Αεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ. Αστα τοῦσι. Γενεὰ γὰρ, φησὶν, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Οδούς πολλάκις ή Γραφή καθάπερ καὶ νῦν τὰς ἐντολὰς ὀνομάζει, διὰ τὸ φέρειν εἰς Θεόν. Γνῶσιν δὲ αὐτῶν, οὐ τὴν διὰ γνώσεως καὶ μελέτης, ἀλλὰ τὴν δε ἐνεργείας καὶ πράξεως. Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τὸ ῾Ως βεβαιωτικόν. Βεβαίως, φησίν, ἀπεφηνάμην, ἐν τῷ ὀργισθῆναι με, οὐκ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τί μὲν οὖν ἐστιν ὅρκος ἐπὶ Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ τὴ ψαλμῷ. Ενθα τό, αμεσα Δαβίδ τῷ δούλῳ μου Περὶ δὲ ὀργῆς πάλιν ἐξηγησάμεθα ἐν τῷ δ' ψαλμῷ. Οπου τό, Κύριε μὴ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Οτι δὲ τὸ εἰ τὸ Οὐ σημαίνει πολλάκις παρ' Ἑβραίοις, καὶ ἐν ἄλλοις ειρήκαμεν. Κατάπαυσις δὲ ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας, ὡς παύσασα τοὺς εἰσελθόντας Ἰσραηλίτας ἀπὸ τῆς ἐν μ' ἔτεσι πλάνης καὶ μεταβάσεως. καὶ ἀνάπαυσις αὐτοῖς γενομένη· λοιπὸν οὖν οὐδὲ οἱ παρακούοντες τῆς φωνῆς τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυ σιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. EUTHYMII ZIGABENI sed quamcuuque diem, in qua dici potest hodie. A Ita enim nobis declaravit magnus Paulus : Quv- cunque, inquit, tempore audieritis vocem ejus, ejus, dico, vocantis vos per divinas Scripturas, et præsertim per Evangelium. nolite obdurare corda vestra obaudiendo; et non suscipiendo eam vocem, quemadmodum in exacerbatione factum est. In die tentationis in deserto. Dictum est in psalmo Lxxvii quod exacerbaverunt Altissimum in inaquoso, et quod tentaverunt Deum in cordibus suis. Tunc enim obdurarunt corda sua, vocem illam Dei re- pellentes quam audiverant in monte Sina, et obliti sunt beneficiorum ejus, non credentes, quod Deus posset omnia. Ubi tentaverunt me patres vestri. Verum ubinam id accidit ? In deserto nimirum ; vel (7) co tempore quo me tentastis. Est autem hic sermo ex sancti Spiritus persona. Probaverunt me, et viderunt opera mea quadra- ginta annis. Admiranda nimirum opera illa ac be- neficia, quæ plenius connumerantur in psalmo LXAVII. Et quod ait: quadraginta annis, aliqui su perioribus verbis conjungunt, aliqui vero subse- quentibus, dicentes : VERS. 10. Quadraginta annis infensus fui genera- tioni illi. lloc est, inimicus ci eram atque implaca- bilis, ob duritiam nimirum cordis, atque ob infi- delitatem eorum. Et dixi : Semper errant corde. Instabiles sunt. Generatio enim, alībi inquit, quæ non direxit cor Suum. VERS. 11. Ipsi vero non cognoverunt vias meas. Per vias Dei, sæpenumero apud Scripturam, divina invenimus præcepta significari : eo quod iter nobis sunt, quo perveniamus ad Deum. Cognitionem vero bic non eam dicit, quæ legendo paratur, aut me- ditando, sed illam, quæ per opera ipsa demon- stratur. B C Qroniam juravi in ira mea, Si introibunt in requiem meam. Dictio, Quoniam, confirmantis est. Magna, inquit, cum stabilitate deliberavi, cum illis iras- cerer, quod non introibunt in requiem meam. Quid autem sibi velit Scriptura, cum jurare Deum in- D troducit, diximus in psalmo lxxxvılı, ibi ; Juravi David servo meo. De ira etiam Dei dictum est in psalmo vi, ibi : Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Multis etiam in locis ja declaravimus, quod dictio si persæpe apud Hebræos idem significat quod non. Per requiem vero, promissionis terram intellige, in qua Israe- liticus populus post quadraginta annorum pere- grinationem lassus quievit. Facta est etenim ei requies illa regio. Cæteruín qui Dei vocem obau- diverint, in regni calorum requiein non in- gredientur. » llebr. v, 7. Varia lectiones. (7) Rectius : Vel οὗ refer:ur ad superiorem dictionem πειρασμού, hoc est qua tentatione me lentastis.
43α And he led his people forth with rejoicing. Rejoicing after the drowning of the Egyptians.
β Καὶ τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ ἐν εὐφροσύνῃ. Τὸν αὐτὸν λαὸν, λέγει καὶ ἐκλεκτοὺς, ὡς ἐξῃρημένον Θεῷ.ἐνταῦθα παρίστησιν, ἀλλὰ πᾶσαν ἐν ᾗ τὸ σήμερον δύναται λέγεσθαι. Οὕτω γὰρ αὐτὸ καὶ Παῦλος ἡρμή νευσε, τουτέστιν, ἐν οἰῳδήποτε καιρῷ· Ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, καλοῦντος ἡμᾶς διὰ τῶν θείων Γραφῶν, καὶ μάλιστα διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, μὴ σκληρύνετε τας καρδίας ὑμῶν, παρακούον- τες, καὶ μὴ παραδεχόμενοι αὐτὴν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ γέγονεν. Κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ, ὅτι Παρεπίκραναν αὐτὸν Υψιστον ἐν ἀνύδρῳ· καὶ ἐξεπείρασαν τὸν θε ν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς ἀκολούθως. Καὶ τότε γὰρ ἐσκλήρυναν αὐτῶν τὰς καρδίας, ἀπο- πεμψάμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ φωνὴν, ἣν ἤκουσαν ἐν Σινᾷ, καὶ ἐκλαθόμενοι τὰς εὐεργεσίας αὐτοῦ, καὶ ἀπιστήσαντες, ὅτι πάντα δύναται. Οὗ ἐπείρασάν με οι πατέρες ἡμῶν. Οὗ · ὅπου ; Ἐν τῇ ἐρήμῳ. Η οὗ πειρασμοῦ. Ἀπὸ δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ λόγος, Εδοκίμασαν με καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσα ράκοντα ἔτη. Τὰ θαυμάσια καὶ τὰς εὐεργεσίας περὶ ὧν διέξεισιν ὁ οζ' ψαλμός. Τὸ δὲ τεσσαράκον· τα ἔτη τινὲς μὲν τῷ παρόντι στίχῳ συνάπτουσι, τις νὲς δὲ ἐφεξῆς, ἀναγινώσκοντες οὕτως · Τεσσαράκοντα έτη προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκεί. νῃ. Τουτέστιν, ἐπαχθῶς ἔσχον αὐτήν· δυσηρε στήθην ἐκεῖνοις διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ σκληροκαρδία, αὐτῶν. Καὶ εἶπα· Αεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ. Αστα τοῦσι. Γενεὰ γὰρ, φησὶν, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Οδούς πολλάκις ή Γραφή καθάπερ καὶ νῦν τὰς ἐντολὰς ὀνομάζει, διὰ τὸ φέρειν εἰς Θεόν. Γνῶσιν δὲ αὐτῶν, οὐ τὴν διὰ γνώσεως καὶ μελέτης, ἀλλὰ τὴν δε ἐνεργείας καὶ πράξεως. Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τὸ ῾Ως βεβαιωτικόν. Βεβαίως, φησίν, ἀπεφηνάμην, ἐν τῷ ὀργισθῆναι με, οὐκ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τί μὲν οὖν ἐστιν ὅρκος ἐπὶ Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ τὴ ψαλμῷ. Ενθα τό, αμεσα Δαβίδ τῷ δούλῳ μου Περὶ δὲ ὀργῆς πάλιν ἐξηγησάμεθα ἐν τῷ δ' ψαλμῷ. Οπου τό, Κύριε μὴ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Οτι δὲ τὸ εἰ τὸ Οὐ σημαίνει πολλάκις παρ' Ἑβραίοις, καὶ ἐν ἄλλοις ειρήκαμεν. Κατάπαυσις δὲ ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας, ὡς παύσασα τοὺς εἰσελθόντας Ἰσραηλίτας ἀπὸ τῆς ἐν μ' ἔτεσι πλάνης καὶ μεταβάσεως. καὶ ἀνάπαυσις αὐτοῖς γενομένη· λοιπὸν οὖν οὐδὲ οἱ παρακούοντες τῆς φωνῆς τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυ σιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. EUTHYMII ZIGABENI sed quamcuuque diem, in qua dici potest hodie. A Ita enim nobis declaravit magnus Paulus : Quv- cunque, inquit, tempore audieritis vocem ejus, ejus, dico, vocantis vos per divinas Scripturas, et præsertim per Evangelium. nolite obdurare corda vestra obaudiendo; et non suscipiendo eam vocem, quemadmodum in exacerbatione factum est. In die tentationis in deserto. Dictum est in psalmo Lxxvii quod exacerbaverunt Altissimum in inaquoso, et quod tentaverunt Deum in cordibus suis. Tunc enim obdurarunt corda sua, vocem illam Dei re- pellentes quam audiverant in monte Sina, et obliti sunt beneficiorum ejus, non credentes, quod Deus posset omnia. Ubi tentaverunt me patres vestri. Verum ubinam id accidit ? In deserto nimirum ; vel (7) co tempore quo me tentastis. Est autem hic sermo ex sancti Spiritus persona. Probaverunt me, et viderunt opera mea quadra- ginta annis. Admiranda nimirum opera illa ac be- neficia, quæ plenius connumerantur in psalmo LXAVII. Et quod ait: quadraginta annis, aliqui su perioribus verbis conjungunt, aliqui vero subse- quentibus, dicentes : VERS. 10. Quadraginta annis infensus fui genera- tioni illi. lloc est, inimicus ci eram atque implaca- bilis, ob duritiam nimirum cordis, atque ob infi- delitatem eorum. Et dixi : Semper errant corde. Instabiles sunt. Generatio enim, alībi inquit, quæ non direxit cor Suum. VERS. 11. Ipsi vero non cognoverunt vias meas. Per vias Dei, sæpenumero apud Scripturam, divina invenimus præcepta significari : eo quod iter nobis sunt, quo perveniamus ad Deum. Cognitionem vero bic non eam dicit, quæ legendo paratur, aut me- ditando, sed illam, quæ per opera ipsa demon- stratur. B C Qroniam juravi in ira mea, Si introibunt in requiem meam. Dictio, Quoniam, confirmantis est. Magna, inquit, cum stabilitate deliberavi, cum illis iras- cerer, quod non introibunt in requiem meam. Quid autem sibi velit Scriptura, cum jurare Deum in- D troducit, diximus in psalmo lxxxvılı, ibi ; Juravi David servo meo. De ira etiam Dei dictum est in psalmo vi, ibi : Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Multis etiam in locis ja declaravimus, quod dictio si persæpe apud Hebræos idem significat quod non. Per requiem vero, promissionis terram intellige, in qua Israe- liticus populus post quadraginta annorum pere- grinationem lassus quievit. Facta est etenim ei requies illa regio. Cæteruín qui Dei vocem obau- diverint, in regni calorum requiein non in- gredientur. » llebr. v, 7. Varia lectiones. (7) Rectius : Vel οὗ refer:ur ad superiorem dictionem πειρασμού, hoc est qua tentatione me lentastis.
43β And his chosen ones with gladness. He also calls the same people ‘chosen ones’ as set apart for God.
α Καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς χώρας ἐθνῶν. Τῶν κατοικούντων τὴν Παλαιστίνην.ἐνταῦθα παρίστησιν, ἀλλὰ πᾶσαν ἐν ᾗ τὸ σήμερον δύναται λέγεσθαι. Οὕτω γὰρ αὐτὸ καὶ Παῦλος ἡρμή νευσε, τουτέστιν, ἐν οἰῳδήποτε καιρῷ· Ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, καλοῦντος ἡμᾶς διὰ τῶν θείων Γραφῶν, καὶ μάλιστα διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, μὴ σκληρύνετε τας καρδίας ὑμῶν, παρακούον- τες, καὶ μὴ παραδεχόμενοι αὐτὴν, ὡς ἐν τῷ παρα- πικρασμῷ γέγονεν. Κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ, ὅτι Παρεπίκραναν αὐτὸν Υψιστον ἐν ἀνύδρῳ· καὶ ἐξεπείρασαν τὸν θε ν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς ἀκολούθως. Καὶ τότε γὰρ ἐσκλήρυναν αὐτῶν τὰς καρδίας, ἀπο- πεμψάμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ φωνὴν, ἣν ἤκουσαν ἐν Σινᾷ, καὶ ἐκλαθόμενοι τὰς εὐεργεσίας αὐτοῦ, καὶ ἀπιστήσαντες, ὅτι πάντα δύναται. Οὗ ἐπείρασάν με οι πατέρες ἡμῶν. Οὗ · ὅπου ; Ἐν τῇ ἐρήμῳ. Η οὗ πειρασμοῦ. Ἀπὸ δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ λόγος, Εδοκίμασαν με καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσα ράκοντα ἔτη. Τὰ θαυμάσια καὶ τὰς εὐεργεσίας περὶ ὧν διέξεισιν ὁ οζ' ψαλμός. Τὸ δὲ τεσσαράκον· τα ἔτη τινὲς μὲν τῷ παρόντι στίχῳ συνάπτουσι, τις νὲς δὲ ἐφεξῆς, ἀναγινώσκοντες οὕτως · Τεσσαράκοντα έτη προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκεί. νῃ. Τουτέστιν, ἐπαχθῶς ἔσχον αὐτήν· δυσηρε στήθην ἐκεῖνοις διὰ τὴν ἀπιστίαν καὶ σκληροκαρδία, αὐτῶν. Καὶ εἶπα· Αεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ. Αστα τοῦσι. Γενεὰ γὰρ, φησὶν, ἥτις οὐ κατεύθυνε τὴν καρδίαν ἑαυτῆς. Αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Οδούς πολλάκις ή Γραφή καθάπερ καὶ νῦν τὰς ἐντολὰς ὀνομάζει, διὰ τὸ φέρειν εἰς Θεόν. Γνῶσιν δὲ αὐτῶν, οὐ τὴν διὰ γνώσεως καὶ μελέτης, ἀλλὰ τὴν δε ἐνεργείας καὶ πράξεως. Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τὸ ῾Ως βεβαιωτικόν. Βεβαίως, φησίν, ἀπεφηνάμην, ἐν τῷ ὀργισθῆναι με, οὐκ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Τί μὲν οὖν ἐστιν ὅρκος ἐπὶ Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ τὴ ψαλμῷ. Ενθα τό, αμεσα Δαβίδ τῷ δούλῳ μου Περὶ δὲ ὀργῆς πάλιν ἐξηγησάμεθα ἐν τῷ δ' ψαλμῷ. Οπου τό, Κύριε μὴ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Οτι δὲ τὸ εἰ τὸ Οὐ σημαίνει πολλάκις παρ' Ἑβραίοις, καὶ ἐν ἄλλοις ειρήκαμεν. Κατάπαυσις δὲ ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας, ὡς παύσασα τοὺς εἰσελθόντας Ἰσραηλίτας ἀπὸ τῆς ἐν μ' ἔτεσι πλάνης καὶ μεταβάσεως. καὶ ἀνάπαυσις αὐτοῖς γενομένη· λοιπὸν οὖν οὐδὲ οἱ παρακούοντες τῆς φωνῆς τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυ σιν τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. EUTHYMII ZIGABENI sed quamcuuque diem, in qua dici potest hodie. A Ita enim nobis declaravit magnus Paulus : Quv- cunque, inquit, tempore audieritis vocem ejus, ejus, dico, vocantis vos per divinas Scripturas, et præsertim per Evangelium. nolite obdurare corda vestra obaudiendo; et non suscipiendo eam vocem, quemadmodum in exacerbatione factum est. In die tentationis in deserto. Dictum est in psalmo Lxxvii quod exacerbaverunt Altissimum in inaquoso, et quod tentaverunt Deum in cordibus suis. Tunc enim obdurarunt corda sua, vocem illam Dei re- pellentes quam audiverant in monte Sina, et obliti sunt beneficiorum ejus, non credentes, quod Deus posset omnia. Ubi tentaverunt me patres vestri. Verum ubinam id accidit ? In deserto nimirum ; vel (7) co tempore quo me tentastis. Est autem hic sermo ex sancti Spiritus persona. Probaverunt me, et viderunt opera mea quadra- ginta annis. Admiranda nimirum opera illa ac be- neficia, quæ plenius connumerantur in psalmo LXAVII. Et quod ait: quadraginta annis, aliqui su perioribus verbis conjungunt, aliqui vero subse- quentibus, dicentes : VERS. 10. Quadraginta annis infensus fui genera- tioni illi. lloc est, inimicus ci eram atque implaca- bilis, ob duritiam nimirum cordis, atque ob infi- delitatem eorum. Et dixi : Semper errant corde. Instabiles sunt. Generatio enim, alībi inquit, quæ non direxit cor Suum. VERS. 11. Ipsi vero non cognoverunt vias meas. Per vias Dei, sæpenumero apud Scripturam, divina invenimus præcepta significari : eo quod iter nobis sunt, quo perveniamus ad Deum. Cognitionem vero bic non eam dicit, quæ legendo paratur, aut me- ditando, sed illam, quæ per opera ipsa demon- stratur. B C Qroniam juravi in ira mea, Si introibunt in requiem meam. Dictio, Quoniam, confirmantis est. Magna, inquit, cum stabilitate deliberavi, cum illis iras- cerer, quod non introibunt in requiem meam. Quid autem sibi velit Scriptura, cum jurare Deum in- D troducit, diximus in psalmo lxxxvılı, ibi ; Juravi David servo meo. De ira etiam Dei dictum est in psalmo vi, ibi : Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Multis etiam in locis ja declaravimus, quod dictio si persæpe apud Hebræos idem significat quod non. Per requiem vero, promissionis terram intellige, in qua Israe- liticus populus post quadraginta annorum pere- grinationem lassus quievit. Facta est etenim ei requies illa regio. Cæteruín qui Dei vocem obau- diverint, in regni calorum requiein non in- gredientur. » llebr. v, 7. Varia lectiones. (7) Rectius : Vel οὗ refer:ur ad superiorem dictionem πειρασμού, hoc est qua tentatione me lentastis.
44α And he gave them lands of the nations. Of the nations dwelling in Palestine.
PG 128:1045β Καὶ πόνους λαῶν κατεκληρονόμησαν. β Θεῷ MPAS2BF : τῷ Θεῷ CHV.Δἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ, ὅτε οἶκος ᾠκοδόμητο μετά η τὴν αἰχμαλωσίαν. ΨΑΛΜΟΣ ΚΕ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Διατί αἶνος ᾠδῆς παρὰ τῶν Ἑβδομήκοντα επιγέγραπται, προείρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Οἴκου δὲ οι- κοδομὴν μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, καθ' ἱστορίαν μὲν, ἡ παρὰ Ζοροβάβελ ἀνέγερσις τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ναοῦ. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἡ κατασκευὴ τοῦ προσ- λήμματος, ἐν ᾧ ᾤκησεν ὁ Υἱὸς καὶ Θεὸς, μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, ἣν ᾐχμαλώτευσεν ὁ διάβολος· περὶ ἧς εἴρηται· Ανέβης εἰς ὕψος, ᾐχμαλώτευσας αιχμα λωσίαν· ἡ σύστασις τῆς Ἐκκλησίας, ἣν ὁ μέγας καὶ σοφὸς ἀρχιτέκτων ᾠκοδόμησε. Πάντα γὰρ ταυτί προϊδὼν ὁ Δαβὶδ ᾄδειν προτρέπεται χαριστήρια. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Τί ἐστιν ᾆσμα Β καινὸν εἰρήκαμεν τῷ λβ' ψαλμῷ. Ενθα τό, Ασατε αὐτῷ ᾆσμα καινόν, εἴη δ' ἂν ᾆσμα καινὸν, καὶ ὅπερ ἦσαν οἱ ἄγγελοι γεννηθέντος τοῦ Χριστοῦ· τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ασατε τῷ Κυρίῳ, πᾶσα ἡ γῆ. Ηκε γὰρ ἐλευθε ρώσων πᾶσαν τὴν γῆν ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου. Τοῦτο δὲ τῇ κατ᾽ ἱστορίαν οἰκοδομῇ τοῦ ναοῦ πῶς ἂν ἁρμόσῃ, μηδὲν ἐνταῦθα τῶν ἄλλων ἐθνῶν ὠφελουμένων ; ' Ασατε τῷ Κυρίῳ, εὐλογήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Εὐφημήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ὅτι σωτήριον Ἰησοῦς γὰρ ο Σωτήρ· ἢ ὅτι παντοδύναμον ἐκ πίστεως όνο- μαζόμενον. Τρὶς δὲ τὸ αὐτὸ, ήγουν τό, Ασατε τῷ Κυρίῳ· ὅτι καὶ τρισὶ προσώποις ἡ αὐτὴ θεότης, καὶ ἡ αὐτὴ πρέπει λατρεία τῇ ἁγία Τριάδι. Εὐαγγελίζεσθε ἡμέραν ἐξ ἡμέρας τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Διαγγέλλετε ἀεὶ τὸ σωτήριον κήρυγμα τοῦ Εὐαγγελίου· πρὸς τοὺς ἀποστόλους δὲ καὶ τοὺς τῶν ἀποστόλων διαδόχου; ὁ λόγο;· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Την αλήθειάν σου καὶ τὸ σωτήριόν σου εἶπα. Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτ τοῦ. Τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ δι' ἡμᾶς πάθη. Δόξα γὰρ τῷ Δεσπότῃ τὸ παθεῖν ὑπὲρ τῆς τῶν δού- λων σωτηρίας. Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια έργα, ο ἐποίησε συναναστρεφόμενος τοῖς ἀνθρώποις. Οτι μέγας Κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα. Μέγας μὲν, ὡς παντοδύναμος· αἰνετὸς δὲ, ὡς φιλάνθρω πος. Φοβερός ἐστιν ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Οὗτος μὲν γὰρ ἐν τῷ παρόντι αἰῶνι δύναται κολάζειν, • ↓ COMMENT. IN PSALMOS. Laus cantici, ipsi David, quando conus adificata est post captivitatem. PSALMUS XCV. Caret etiam hic psalmus inscriptione apud He- bræos. Quare autem a LXX inscriptus fuerit, Laus cantici, in superiori psalmo tradidimus. Et per ædificationem domus, quæ facta est post captivita - tem, juxta historiam, templi renovationem intel- ligimus, quæ facta est a rege Zorobabel. Juxta anagogem vero assumptæ humanitatis habitaculum, in quo Del Filius post captivitatem illam habitavit, qua diabolus hominem olim captivaverat, et de qua alibi dictum est : Ascendisti in altum, captivasti captivitatem ". Vel ipsam etiam Ecclesiæ consti- tutionem, quam magnus ac sapiens ille Archite- ctus ædificavit. Cum enim hæc omnia futura esse prævidisset beatus David, exhortatur, ac mandat, ut condignas pro tantis beneficiis gratiarum actiones Psal. LXVII, 14. PATROL. GR. CXXVIII. G D cananius Deo. VERS. 1. Cantate Domino canticum notum. Quid sit novum canticum, diximus in psalmo XLII. Ibi : Cantate ei canticum novum. Et sane intelligere pos- sumus, illud esse novum canticum, quod nato Do- mino angeli vigilantibus pastoribus cecinerunt : Gloria in altissimis Deo", etc. Cantate Domino, omnis terra. Veuit etenim libe- raturus omnem terram a dæmonum captivitate. Hæc autem verba quo pacto juxta historiam ædifi- cationi templi possint accommodari, prorsus non video, cum alia gentes, præter Judzoruin genus, ex hujuscemodi ædificatione omnino nihil juva- rentur. VERS. 2. Cantate Domino, benedicite nomini ejus. Laudate nomen ejus, quoniam salutare est. Jesus elenim interpretatur Salvator. Vel quia omnipo- tens est illius nomen, si cum fide nominetur. Et considera quomodo ter dixerit: Cantate Domino, quia nimirum tribus divinis personis eadem est di- vinitas: unde idem merito cultus ipsi præstari debet Trinitati. Evangelizate de die in diem salutare ejus. Salu- tarem, inquit, Evangelii prædicationem semper annuntiate. Loquitur autem ad apostolos, et ad illorum successores. Vide quæ dicta sunt in psal- mo XXXIX, in expositione illius versiculi : Verita- tem tuam, et salutare tuum dixi. VERS. 3. Annuntiate inter gentes gloriam ejus. Incarnationem nimirum, et passiones omnes, quas ob salutem nostram sustinuit. Fuit quippe illi glo- ria, ut pro servorum suorum redemptione atque salute tanta siť passus. In omnibus populis mirabilia ejus. Mirabilia ni- mirum opera, quæ fecit cum inter homines ver- saretur. VERS. 4. Quoniam magnus Dominus, et laudabilis valde. Magnus quidem ut omnipotens, laudabili» vero ut misericors. Timendus est super omnes deos. Nam et in præ- senti sæculo punire potest et in futuro: nec cor- 19. οι Luc. II,
44β And they securely inherited the labours of the peoples.
Τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. 45 Ὅπως ἂν φυλάξωσι τὰ δικαιώματα αὐτοῦ, καὶ τὸν νόμον αὐτοῦ ἐκζητήσωσι. Ταῦτα δὲ ἐποίησεν αὐτοῖς, προτρεπόμενος αὐτοὺς εἰς φυλακὴν τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, ἤτοι πρὸς ἐκζήτησιν τοῦ νόμου αὐτοῦ. Ἐκζήτησιν δὲ νόει, τὸν πόθον· ὃ γάρ τις ποθεῖ, τοῦτο καὶ ζητεῖ. 105 ρε΄ α Ἀλληλούϊα. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς, ὁμοίως τῷ προλαβόντι τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος, ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. β Ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Ἐξομολογεῖσθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθός ἐστι | καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. γ Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον, τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς μετανοοῦσιν, εἰς δὲ τὸν μέλλοντα, ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. Ἢ ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. α Τίς λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ· ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους. Ἢ ἁπλῶς τὰς μεγαλουργίας· Ὁ Θεὸς γὰρ, φησὶν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα ὅσα ἠθέλησεν ἐποίησεν. Ἢ τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολιτευόμενος ἐν σαρκὶ, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. β Ἀκουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αὐτοῦ; Τίς ἀπαγγελεῖ τὰς ἐφ’ ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας αἰνέσεις; α Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. 451 φυλάξωσι Mcorr.S2BV[TRa] : φυλάξωνται MPCAFH [cf. Ps 131.].Δἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ, ὅτε οἶκος ᾠκοδόμητο μετά η τὴν αἰχμαλωσίαν. ΨΑΛΜΟΣ ΚΕ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Διατί αἶνος ᾠδῆς παρὰ τῶν Ἑβδομήκοντα επιγέγραπται, προείρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Οἴκου δὲ οι- κοδομὴν μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, καθ' ἱστορίαν μὲν, ἡ παρὰ Ζοροβάβελ ἀνέγερσις τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ναοῦ. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἡ κατασκευὴ τοῦ προσ- λήμματος, ἐν ᾧ ᾤκησεν ὁ Υἱὸς καὶ Θεὸς, μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, ἣν ᾐχμαλώτευσεν ὁ διάβολος· περὶ ἧς εἴρηται· Ανέβης εἰς ὕψος, ᾐχμαλώτευσας αιχμα λωσίαν· ἡ σύστασις τῆς Ἐκκλησίας, ἣν ὁ μέγας καὶ σοφὸς ἀρχιτέκτων ᾠκοδόμησε. Πάντα γὰρ ταυτί προϊδὼν ὁ Δαβὶδ ᾄδειν προτρέπεται χαριστήρια. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Τί ἐστιν ᾆσμα Β καινὸν εἰρήκαμεν τῷ λβ' ψαλμῷ. Ενθα τό, Ασατε αὐτῷ ᾆσμα καινόν, εἴη δ' ἂν ᾆσμα καινὸν, καὶ ὅπερ ἦσαν οἱ ἄγγελοι γεννηθέντος τοῦ Χριστοῦ· τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ασατε τῷ Κυρίῳ, πᾶσα ἡ γῆ. Ηκε γὰρ ἐλευθε ρώσων πᾶσαν τὴν γῆν ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου. Τοῦτο δὲ τῇ κατ᾽ ἱστορίαν οἰκοδομῇ τοῦ ναοῦ πῶς ἂν ἁρμόσῃ, μηδὲν ἐνταῦθα τῶν ἄλλων ἐθνῶν ὠφελουμένων ; ' Ασατε τῷ Κυρίῳ, εὐλογήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Εὐφημήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ὅτι σωτήριον Ἰησοῦς γὰρ ο Σωτήρ· ἢ ὅτι παντοδύναμον ἐκ πίστεως όνο- μαζόμενον. Τρὶς δὲ τὸ αὐτὸ, ήγουν τό, Ασατε τῷ Κυρίῳ· ὅτι καὶ τρισὶ προσώποις ἡ αὐτὴ θεότης, καὶ ἡ αὐτὴ πρέπει λατρεία τῇ ἁγία Τριάδι. Εὐαγγελίζεσθε ἡμέραν ἐξ ἡμέρας τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Διαγγέλλετε ἀεὶ τὸ σωτήριον κήρυγμα τοῦ Εὐαγγελίου· πρὸς τοὺς ἀποστόλους δὲ καὶ τοὺς τῶν ἀποστόλων διαδόχου; ὁ λόγο;· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Την αλήθειάν σου καὶ τὸ σωτήριόν σου εἶπα. Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτ τοῦ. Τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ δι' ἡμᾶς πάθη. Δόξα γὰρ τῷ Δεσπότῃ τὸ παθεῖν ὑπὲρ τῆς τῶν δού- λων σωτηρίας. Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια έργα, ο ἐποίησε συναναστρεφόμενος τοῖς ἀνθρώποις. Οτι μέγας Κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα. Μέγας μὲν, ὡς παντοδύναμος· αἰνετὸς δὲ, ὡς φιλάνθρω πος. Φοβερός ἐστιν ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Οὗτος μὲν γὰρ ἐν τῷ παρόντι αἰῶνι δύναται κολάζειν, • ↓ COMMENT. IN PSALMOS. Laus cantici, ipsi David, quando conus adificata est post captivitatem. PSALMUS XCV. Caret etiam hic psalmus inscriptione apud He- bræos. Quare autem a LXX inscriptus fuerit, Laus cantici, in superiori psalmo tradidimus. Et per ædificationem domus, quæ facta est post captivita - tem, juxta historiam, templi renovationem intel- ligimus, quæ facta est a rege Zorobabel. Juxta anagogem vero assumptæ humanitatis habitaculum, in quo Del Filius post captivitatem illam habitavit, qua diabolus hominem olim captivaverat, et de qua alibi dictum est : Ascendisti in altum, captivasti captivitatem ". Vel ipsam etiam Ecclesiæ consti- tutionem, quam magnus ac sapiens ille Archite- ctus ædificavit. Cum enim hæc omnia futura esse prævidisset beatus David, exhortatur, ac mandat, ut condignas pro tantis beneficiis gratiarum actiones Psal. LXVII, 14. PATROL. GR. CXXVIII. G D cananius Deo. VERS. 1. Cantate Domino canticum notum. Quid sit novum canticum, diximus in psalmo XLII. Ibi : Cantate ei canticum novum. Et sane intelligere pos- sumus, illud esse novum canticum, quod nato Do- mino angeli vigilantibus pastoribus cecinerunt : Gloria in altissimis Deo", etc. Cantate Domino, omnis terra. Veuit etenim libe- raturus omnem terram a dæmonum captivitate. Hæc autem verba quo pacto juxta historiam ædifi- cationi templi possint accommodari, prorsus non video, cum alia gentes, præter Judzoruin genus, ex hujuscemodi ædificatione omnino nihil juva- rentur. VERS. 2. Cantate Domino, benedicite nomini ejus. Laudate nomen ejus, quoniam salutare est. Jesus elenim interpretatur Salvator. Vel quia omnipo- tens est illius nomen, si cum fide nominetur. Et considera quomodo ter dixerit: Cantate Domino, quia nimirum tribus divinis personis eadem est di- vinitas: unde idem merito cultus ipsi præstari debet Trinitati. Evangelizate de die in diem salutare ejus. Salu- tarem, inquit, Evangelii prædicationem semper annuntiate. Loquitur autem ad apostolos, et ad illorum successores. Vide quæ dicta sunt in psal- mo XXXIX, in expositione illius versiculi : Verita- tem tuam, et salutare tuum dixi. VERS. 3. Annuntiate inter gentes gloriam ejus. Incarnationem nimirum, et passiones omnes, quas ob salutem nostram sustinuit. Fuit quippe illi glo- ria, ut pro servorum suorum redemptione atque salute tanta siť passus. In omnibus populis mirabilia ejus. Mirabilia ni- mirum opera, quæ fecit cum inter homines ver- saretur. VERS. 4. Quoniam magnus Dominus, et laudabilis valde. Magnus quidem ut omnipotens, laudabili» vero ut misericors. Timendus est super omnes deos. Nam et in præ- senti sæculo punire potest et in futuro: nec cor- 19. οι Luc. II,
Of the nations mentioned. 45 So that they might keep his statutes and seek for his law. He did these things for them, urging them to keep his commandments, namely to seek out his law. Understand ‘seeking for’ as longing for, because what one longs for that also one seeks. 105 Psalm 105 1α Alleluia. And this psalm, telling like the previous one of God’s wonders and also of the ingratitude and wickedness of the Hebrews but of his long-suffering and benevolence, bears the same superscription as that one. 1β Confess to the Lord for he is good. Confess to him your sins for he is good and forgiving to those who confess. 1γ For his mercy is to the age. His mercy towards those who repent is for this age, and his judgement for the age to come, hence one ought to confess in this age. Or else that he is always merciful and it is fitting to confess always; or that his mercy is eternal for those who are worthy. 2α Who will tell the mighty acts of the Lord? His very powerful benefactions towards his people. Truly no one as they are beyond reach. Or else simply his great works, for it is written, Our God in heaven and on the earth has done all that he has willed. Or else the powerful acts befitting God that he will work when living in the flesh, with this being a prophecy about them. 2β Make heard all his praises? Who will proclaim the praises fitting for each of these acts? 3α Blessed are those who keep judgement.
PG 128:1170Ψαλμός 105 — Psalm 105
PG 128:1045Oἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ, ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν ὀρθῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυτοῖς, ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. β Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Ἑαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις. α Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαυὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκονομίαν καὶ τὸν νέον λαὸν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων, τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ· μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συντάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ. Ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι, Ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. β Ἐπίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Tὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτηρίῳ, φησὶ, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ὅπερ ἐστὶν ἡ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησὶ, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. α Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν σου. Τοῦ ἰδεῖν καὶ ἡμᾶς ἐν τῇ εὐεργεσίᾳ τοῦ λαοῦ σου, ἃ κἀκεῖνοι. Διὸ καὶ ὁ Χριστὸς ἔλεγε πρὸς τοὺς μαθητὰς, ὅτι Πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύμησαν ἰδεῖν, ἃ εἴδετε. β Τοῦ εὐφρανθῆναι ἐν τῇ εὐφροσύνῃ τοῦ ἔθνους σου. Τοῦ τῶν Χριστιανῶν. Περὶ ἧς εὐφρονσύνης εἶπε πάλιν ὁ ἄγγελος, ὅτι Καὶ ἰδοὺ εὐαγγελίζομαι ἡμῖν χαρὰν μεγάλην. γ Τοῦ ἐπαινεῖσθαι μετὰ τῆς κληρονομίας σου. Διὰ τῶν εἰρημένων πάντων, ἱκετεύει κοινωνίαν ἔχειν καὶ αὐτὸν ἐν τῷ κλήρῳ τοῦ νέου λαοῦ, ὡς ἤδη πιστεύσαντα. 6 Ἡμάρτομεν μετὰ τῶν πατέρων ἡμῶν, ἠνομήσαμεν, ἠδικήσαμεν. Νοηθεῖεν ἂν τά τε ῥηθέντα, τά τε προκείμενα, καὶ προσώπῳ τῶν ἐκ περιτομῆς πιστεῦσαι μελλόντων εἰς Χριστὸν, ὡς ἀπὸ τούτων, τοῦ Δαυὶδ ταῦτα δεομένου, κατὰ 63 δεομένου MS2CB(F) : φθεγγομένου PV.Δἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ, ὅτε οἶκος ᾠκοδόμητο μετά η τὴν αἰχμαλωσίαν. ΨΑΛΜΟΣ ΚΕ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Διατί αἶνος ᾠδῆς παρὰ τῶν Ἑβδομήκοντα επιγέγραπται, προείρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Οἴκου δὲ οι- κοδομὴν μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, καθ' ἱστορίαν μὲν, ἡ παρὰ Ζοροβάβελ ἀνέγερσις τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ναοῦ. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἡ κατασκευὴ τοῦ προσ- λήμματος, ἐν ᾧ ᾤκησεν ὁ Υἱὸς καὶ Θεὸς, μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, ἣν ᾐχμαλώτευσεν ὁ διάβολος· περὶ ἧς εἴρηται· Ανέβης εἰς ὕψος, ᾐχμαλώτευσας αιχμα λωσίαν· ἡ σύστασις τῆς Ἐκκλησίας, ἣν ὁ μέγας καὶ σοφὸς ἀρχιτέκτων ᾠκοδόμησε. Πάντα γὰρ ταυτί προϊδὼν ὁ Δαβὶδ ᾄδειν προτρέπεται χαριστήρια. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Τί ἐστιν ᾆσμα Β καινὸν εἰρήκαμεν τῷ λβ' ψαλμῷ. Ενθα τό, Ασατε αὐτῷ ᾆσμα καινόν, εἴη δ' ἂν ᾆσμα καινὸν, καὶ ὅπερ ἦσαν οἱ ἄγγελοι γεννηθέντος τοῦ Χριστοῦ· τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ασατε τῷ Κυρίῳ, πᾶσα ἡ γῆ. Ηκε γὰρ ἐλευθε ρώσων πᾶσαν τὴν γῆν ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου. Τοῦτο δὲ τῇ κατ᾽ ἱστορίαν οἰκοδομῇ τοῦ ναοῦ πῶς ἂν ἁρμόσῃ, μηδὲν ἐνταῦθα τῶν ἄλλων ἐθνῶν ὠφελουμένων ; ' Ασατε τῷ Κυρίῳ, εὐλογήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Εὐφημήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ὅτι σωτήριον Ἰησοῦς γὰρ ο Σωτήρ· ἢ ὅτι παντοδύναμον ἐκ πίστεως όνο- μαζόμενον. Τρὶς δὲ τὸ αὐτὸ, ήγουν τό, Ασατε τῷ Κυρίῳ· ὅτι καὶ τρισὶ προσώποις ἡ αὐτὴ θεότης, καὶ ἡ αὐτὴ πρέπει λατρεία τῇ ἁγία Τριάδι. Εὐαγγελίζεσθε ἡμέραν ἐξ ἡμέρας τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Διαγγέλλετε ἀεὶ τὸ σωτήριον κήρυγμα τοῦ Εὐαγγελίου· πρὸς τοὺς ἀποστόλους δὲ καὶ τοὺς τῶν ἀποστόλων διαδόχου; ὁ λόγο;· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Την αλήθειάν σου καὶ τὸ σωτήριόν σου εἶπα. Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτ τοῦ. Τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ δι' ἡμᾶς πάθη. Δόξα γὰρ τῷ Δεσπότῃ τὸ παθεῖν ὑπὲρ τῆς τῶν δού- λων σωτηρίας. Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια έργα, ο ἐποίησε συναναστρεφόμενος τοῖς ἀνθρώποις. Οτι μέγας Κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα. Μέγας μὲν, ὡς παντοδύναμος· αἰνετὸς δὲ, ὡς φιλάνθρω πος. Φοβερός ἐστιν ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Οὗτος μὲν γὰρ ἐν τῷ παρόντι αἰῶνι δύναται κολάζειν, • ↓ COMMENT. IN PSALMOS. Laus cantici, ipsi David, quando conus adificata est post captivitatem. PSALMUS XCV. Caret etiam hic psalmus inscriptione apud He- bræos. Quare autem a LXX inscriptus fuerit, Laus cantici, in superiori psalmo tradidimus. Et per ædificationem domus, quæ facta est post captivita - tem, juxta historiam, templi renovationem intel- ligimus, quæ facta est a rege Zorobabel. Juxta anagogem vero assumptæ humanitatis habitaculum, in quo Del Filius post captivitatem illam habitavit, qua diabolus hominem olim captivaverat, et de qua alibi dictum est : Ascendisti in altum, captivasti captivitatem ". Vel ipsam etiam Ecclesiæ consti- tutionem, quam magnus ac sapiens ille Archite- ctus ædificavit. Cum enim hæc omnia futura esse prævidisset beatus David, exhortatur, ac mandat, ut condignas pro tantis beneficiis gratiarum actiones Psal. LXVII, 14. PATROL. GR. CXXVIII. G D cananius Deo. VERS. 1. Cantate Domino canticum notum. Quid sit novum canticum, diximus in psalmo XLII. Ibi : Cantate ei canticum novum. Et sane intelligere pos- sumus, illud esse novum canticum, quod nato Do- mino angeli vigilantibus pastoribus cecinerunt : Gloria in altissimis Deo", etc. Cantate Domino, omnis terra. Veuit etenim libe- raturus omnem terram a dæmonum captivitate. Hæc autem verba quo pacto juxta historiam ædifi- cationi templi possint accommodari, prorsus non video, cum alia gentes, præter Judzoruin genus, ex hujuscemodi ædificatione omnino nihil juva- rentur. VERS. 2. Cantate Domino, benedicite nomini ejus. Laudate nomen ejus, quoniam salutare est. Jesus elenim interpretatur Salvator. Vel quia omnipo- tens est illius nomen, si cum fide nominetur. Et considera quomodo ter dixerit: Cantate Domino, quia nimirum tribus divinis personis eadem est di- vinitas: unde idem merito cultus ipsi præstari debet Trinitati. Evangelizate de die in diem salutare ejus. Salu- tarem, inquit, Evangelii prædicationem semper annuntiate. Loquitur autem ad apostolos, et ad illorum successores. Vide quæ dicta sunt in psal- mo XXXIX, in expositione illius versiculi : Verita- tem tuam, et salutare tuum dixi. VERS. 3. Annuntiate inter gentes gloriam ejus. Incarnationem nimirum, et passiones omnes, quas ob salutem nostram sustinuit. Fuit quippe illi glo- ria, ut pro servorum suorum redemptione atque salute tanta siť passus. In omnibus populis mirabilia ejus. Mirabilia ni- mirum opera, quæ fecit cum inter homines ver- saretur. VERS. 4. Quoniam magnus Dominus, et laudabilis valde. Magnus quidem ut omnipotens, laudabili» vero ut misericors. Timendus est super omnes deos. Nam et in præ- senti sæculo punire potest et in futuro: nec cor- 19. οι Luc. II,
Those who observe God’s law or those who possess judgement to judge correctly not only others, but also above all themselves, so as not to allow the worse to rise up against the better nor what is good to be defeated by what is evil. 3β And do justice at all time. In regard to themselves, as was said, and in regard to others. 4α Remember us, O Lord, in the good will of your people. David, foreseeing the things at the time of the incarnate disposition and of the new peo- ple, entreats that he also may be remembered at that time, calling the election of this people ‘good will’. Remember us, he says, to place us also together with it. Or else he is calling ‘good will’ that about which the angels said, Good will among men. 4β Visit us in your salvation. He says the same again intensifying the request. In the salvation which will be from you in the world which is the incarnation, for it is written, He will save his people. 5α So as to see in the goodness of your chosen ones. So that in the benefaction of your people we also may see what they will see. Hence Christ said to his disciples that, Many prophets and just men desired to see what you have seen. 5β So as to be gladdened in the gladness of your nation. The nation of Christians. About which gladness the angel again said, And, see, I bring you tidings of great joy. 5γ So as to be praised along with your inheritance. Through all those things here said he is entreating that he also may have communion with the lot of the new people, as having already believed. 6 We have sinned along with our fathers, we have acted lawlessly, we have done wrong. Both what has preceded and what is said here may also be interpreted in the person of those from the circumcision who will believe in Christ, as being from them, with David
τὴν ὑφήγησιν τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ τὰς πρὸ τοῦ πιστεῦσαι αὐτοὺς ἁμαρτίας ἐξομολογουμένου.Δἶνος ᾠδῆς τῷ Δαβίδ, ὅτε οἶκος ᾠκοδόμητο μετά η τὴν αἰχμαλωσίαν. ΨΑΛΜΟΣ ΚΕ. Ανεπίγραφος καὶ οὗτος παρ' Εβραίοις. Διατί αἶνος ᾠδῆς παρὰ τῶν Ἑβδομήκοντα επιγέγραπται, προείρηται ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ. Οἴκου δὲ οι- κοδομὴν μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, καθ' ἱστορίαν μὲν, ἡ παρὰ Ζοροβάβελ ἀνέγερσις τοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ναοῦ. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἡ κατασκευὴ τοῦ προσ- λήμματος, ἐν ᾧ ᾤκησεν ὁ Υἱὸς καὶ Θεὸς, μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, ἣν ᾐχμαλώτευσεν ὁ διάβολος· περὶ ἧς εἴρηται· Ανέβης εἰς ὕψος, ᾐχμαλώτευσας αιχμα λωσίαν· ἡ σύστασις τῆς Ἐκκλησίας, ἣν ὁ μέγας καὶ σοφὸς ἀρχιτέκτων ᾠκοδόμησε. Πάντα γὰρ ταυτί προϊδὼν ὁ Δαβὶδ ᾄδειν προτρέπεται χαριστήρια. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Τί ἐστιν ᾆσμα Β καινὸν εἰρήκαμεν τῷ λβ' ψαλμῷ. Ενθα τό, Ασατε αὐτῷ ᾆσμα καινόν, εἴη δ' ἂν ᾆσμα καινὸν, καὶ ὅπερ ἦσαν οἱ ἄγγελοι γεννηθέντος τοῦ Χριστοῦ· τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ασατε τῷ Κυρίῳ, πᾶσα ἡ γῆ. Ηκε γὰρ ἐλευθε ρώσων πᾶσαν τὴν γῆν ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου. Τοῦτο δὲ τῇ κατ᾽ ἱστορίαν οἰκοδομῇ τοῦ ναοῦ πῶς ἂν ἁρμόσῃ, μηδὲν ἐνταῦθα τῶν ἄλλων ἐθνῶν ὠφελουμένων ; ' Ασατε τῷ Κυρίῳ, εὐλογήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Εὐφημήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ὅτι σωτήριον Ἰησοῦς γὰρ ο Σωτήρ· ἢ ὅτι παντοδύναμον ἐκ πίστεως όνο- μαζόμενον. Τρὶς δὲ τὸ αὐτὸ, ήγουν τό, Ασατε τῷ Κυρίῳ· ὅτι καὶ τρισὶ προσώποις ἡ αὐτὴ θεότης, καὶ ἡ αὐτὴ πρέπει λατρεία τῇ ἁγία Τριάδι. Εὐαγγελίζεσθε ἡμέραν ἐξ ἡμέρας τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Διαγγέλλετε ἀεὶ τὸ σωτήριον κήρυγμα τοῦ Εὐαγγελίου· πρὸς τοὺς ἀποστόλους δὲ καὶ τοὺς τῶν ἀποστόλων διαδόχου; ὁ λόγο;· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Την αλήθειάν σου καὶ τὸ σωτήριόν σου εἶπα. Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτ τοῦ. Τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ δι' ἡμᾶς πάθη. Δόξα γὰρ τῷ Δεσπότῃ τὸ παθεῖν ὑπὲρ τῆς τῶν δού- λων σωτηρίας. Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια έργα, ο ἐποίησε συναναστρεφόμενος τοῖς ἀνθρώποις. Οτι μέγας Κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα. Μέγας μὲν, ὡς παντοδύναμος· αἰνετὸς δὲ, ὡς φιλάνθρω πος. Φοβερός ἐστιν ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Οὗτος μὲν γὰρ ἐν τῷ παρόντι αἰῶνι δύναται κολάζειν, • ↓ COMMENT. IN PSALMOS. Laus cantici, ipsi David, quando conus adificata est post captivitatem. PSALMUS XCV. Caret etiam hic psalmus inscriptione apud He- bræos. Quare autem a LXX inscriptus fuerit, Laus cantici, in superiori psalmo tradidimus. Et per ædificationem domus, quæ facta est post captivita - tem, juxta historiam, templi renovationem intel- ligimus, quæ facta est a rege Zorobabel. Juxta anagogem vero assumptæ humanitatis habitaculum, in quo Del Filius post captivitatem illam habitavit, qua diabolus hominem olim captivaverat, et de qua alibi dictum est : Ascendisti in altum, captivasti captivitatem ". Vel ipsam etiam Ecclesiæ consti- tutionem, quam magnus ac sapiens ille Archite- ctus ædificavit. Cum enim hæc omnia futura esse prævidisset beatus David, exhortatur, ac mandat, ut condignas pro tantis beneficiis gratiarum actiones Psal. LXVII, 14. PATROL. GR. CXXVIII. G D cananius Deo. VERS. 1. Cantate Domino canticum notum. Quid sit novum canticum, diximus in psalmo XLII. Ibi : Cantate ei canticum novum. Et sane intelligere pos- sumus, illud esse novum canticum, quod nato Do- mino angeli vigilantibus pastoribus cecinerunt : Gloria in altissimis Deo", etc. Cantate Domino, omnis terra. Veuit etenim libe- raturus omnem terram a dæmonum captivitate. Hæc autem verba quo pacto juxta historiam ædifi- cationi templi possint accommodari, prorsus non video, cum alia gentes, præter Judzoruin genus, ex hujuscemodi ædificatione omnino nihil juva- rentur. VERS. 2. Cantate Domino, benedicite nomini ejus. Laudate nomen ejus, quoniam salutare est. Jesus elenim interpretatur Salvator. Vel quia omnipo- tens est illius nomen, si cum fide nominetur. Et considera quomodo ter dixerit: Cantate Domino, quia nimirum tribus divinis personis eadem est di- vinitas: unde idem merito cultus ipsi præstari debet Trinitati. Evangelizate de die in diem salutare ejus. Salu- tarem, inquit, Evangelii prædicationem semper annuntiate. Loquitur autem ad apostolos, et ad illorum successores. Vide quæ dicta sunt in psal- mo XXXIX, in expositione illius versiculi : Verita- tem tuam, et salutare tuum dixi. VERS. 3. Annuntiate inter gentes gloriam ejus. Incarnationem nimirum, et passiones omnes, quas ob salutem nostram sustinuit. Fuit quippe illi glo- ria, ut pro servorum suorum redemptione atque salute tanta siť passus. In omnibus populis mirabilia ejus. Mirabilia ni- mirum opera, quæ fecit cum inter homines ver- saretur. VERS. 4. Quoniam magnus Dominus, et laudabilis valde. Magnus quidem ut omnipotens, laudabili» vero ut misericors. Timendus est super omnes deos. Nam et in præ- senti sæculo punire potest et in futuro: nec cor- 19. οι Luc. II,
praying these things under the guidance of the holy Spirit and confessing their sins before they believed.
PG 128:1047α Oἱ πατέρες ἡμῶν ἐν Αἰγύπτῳ οὐ συνῆκαν τὰ θαυμάσιά σου. Οὐ συνῆκαν τὰ ἐκεῖ τερατουργηθέντα.καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
7α Our fathers in Egypt did not understand your wonders. They did not understand the marvels worked there.
β Οὐκ ἐμνήσθησαν τοῦ πλήθους τοῦ ἐλέους σου. Τοῦ εἰς αὐτοὺς γενομένου τότε. Οὐ συνῆκαν δὲ, καὶ οὐκ ἐμνήσθησαν, τουτέστιν, ἐπελάθοντο πάντων. Πότε; Ὅτε δηλαδὴ, πλησιάσαντες τῇ Ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ, εἶδον τοὺς Αἰγυπτίους στρατοπεδεύσαντας ὀπίσω αὐτῶν. Τότε γὰρ, φησὶ, φοβηθέντες σφόδρα, εἶπον πρὸς Μωυσῆν, Παρὰ τὸ μὴ ὑπάρχειν μνήματα ἐν Αἰγύπτῳ ἐξήγαγες ἡμᾶς ἀποκτεῖναι ἐν τῇ ἐρήμῳ; καὶ ὅτι, Πάρες ἡμᾶς, ὅπως δουλεύσωμεν τοῖς Αἰγυπτίοις· κρεῖσσον γὰρ ἦν ἡμᾶς δουλεύειν τοῖς Αἰγυπτίοις ἢ ἀποθανεῖν ἐν τῇ ἐρήμῳ ταύτῃ.καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
7β Nor did they remember the abundance of your mercy. That was shown to them at that time. They did not understand and they did not remem- ber, that is, they forgot everything. When? When namely having approached the Red Sea they saw the Egyptians encamped behind them. For then, as is written, having been struck with great alarm, they said to Moses, Because there were no graves in Egypt did you bring us out to be slain in the wilderness? And, Leave us so that we may serve the Egyptians, for it was better for us to be enslaved to the Egyptians than to die in this desert.
γ Καὶ παρεπίκραναν ἀναβαίνοντες ἐν τῇ Ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ. Καὶ τοιαῦτα λέγοντες, παρώργισαν αὐτὸν παρὰ τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν· πλησίον γὰρ | αὐτῆς ἡ ἔρημος, ὅπου στρατοπεδεύσαντες τοιαῦτα ἐγόγγυζον· ἢ ἀναβαίνοντες πρὸς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν· ἀναβαίνοντες δὲ εἶπε, διότι χθαμαλή ἐστιν ἡ Αἴγυπτος, ὅθεν ἀνέβαινον.καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
7γ And they embittered going up at the Red Sea. And saying such things, they provoked him to anger beside the Red Sea, for next to it is the desert where having encamped they murmured such things, Or else going up towards the Red Sea; he said ‘going up’ because Egypt from whence they went up is low lying.
α Καὶ ἔσωσεν αὐτοὺς ἕνεκεν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ. Οὐ συνέκλεισεν αὐτοὺς εἰς τὰς χεῖρας τῶν καταδιωκόντων Αἰγυπτίων, ἵνα μὴ βλασφημηθῇ, ὡς ἀσθενὴς ἢ ἀπατεών· αὐτοὶ γὰρ ἀνάξιοι ἦσαν σωτηρίας, ὡς ἀγνώμονες.καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
8α And he saved them for the sake of his name. He did not consign them into the hands of the pursuing Egyptians so that he would not be blasphemed as weak or deceitful, for they were unworthy of salvation as ungrateful.
β Τοῦ γνωρίσαι τὴν δυναστείαν αὐτοῦ. Τοῦ γνωσθῆναι τὸ μεγαλοδύναμον αὐτοῦ, οὐ μόνον Ἑβραίοις καὶ Αἰγυπτίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι.καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
8β So as to make known his mighty power. So that his great power might be made known not only by Hebrews and Egyptians, but also by all the nations.
α Καὶ ἐπετίμησε τῇ Ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. Ἐπέταξεν αὐτῇ, καὶ ἐξηράνθη κατὰ τὸ μέσον.καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
9α And he rebuked the Red Sea and it was dried up. He commanded it and it dried up in the middle.
β Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν ἀβύσσῳ ὡς ἐν ἐρήμῳ. Ὡς ἐν ξηρᾷ. Ἐν ἀβύσσῳ δὲ εἶπε, διὰ τὸ μέσον ὁδεύειν τῆς θαλάσσης.καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
9β And he guided them in the abyss as in the desert. As on dry land. He said ‘in the abyss’ on account of their walking in the midst of the sea.
α Καὶ ἔσωσεν αὐτοὺς ἐκ χειρὸς μισοῦντος. Τοῦ Φαραώ.καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
10α And he saved them from the hand of one who hates. Of Pharaoh.
β Καὶ ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν. Τῶν Αἰγυπτίων.καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
10β And redeemed them from the hand of enemies. Of the Egyptians.
11 Ἐκάλυψεν ὕδωρ τοὺς θλίβοντας αὐτοὺς, εἷς ἐξ αὐτῶν οὐχ ὑπελείφθη. Ὕδωρ, τὸ τῆς θαλάσσης.καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
11 Water covered their oppressors, not one of them was left. The water of the sea.
α Καὶ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ταῖς ἐπαγγελίαις αὐτοῦ.καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ οὐ σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ψυχήν· ἐκεῖνοι δὲ, οὐδαμῶς. Καὶ οὗτος μὲν ἀλη θεία φοβερό; ἐκεῖνοι δὲ, φαντασία. Θεοὺς δὲ λέγα, τοὺς τῶν ἐθνῶν. "Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια. Έλληνες μὲν δαίμονας τοὺς θεοὺς αὐτῶν ὠνόματ ζον, ὡς δαίμονας καὶ ἐπιστήμονας τοῦ καλοῦ· ἡμεῖς δὲ προσαγορεύομεν αὐτοὺς δαίμονας, ὡς ἐπιστήμο νας τοῦ κακοῦ. 'Ο δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησε. Καὶ μὴν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Πάντα γὰρ, φησὶν, δι' αὐτοῦ ἐγένετο. ᾿Αλλὰ γὰρ τὰ μεγαλοπρεπέστερα παρέλα δεν, ὡς θαυμασιώτερα. Εξομολόγησις, καὶ ὡραιότης ἐνώπιον αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔξεων τοὺς ἔχοντας ὑποδηλοῖ· ἐξομολόγησ σιν μὲν λέγων, τοὺς ἐξομολογουμένους τὰς ἁμαρτ τίας αὐτῶν· ὡραιότητα δὲ, τοὺς ὡραίους ἐντεῦθεν γινομένους, ὡς διὰ μετανοίας ἀπολουομένους. Οι το: οὖν ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ τό· Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ, εἰς δέησιν αὐτῶν. Αγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια ἐν τῷ ἁγιάσματι αὐτοῦ. ῾Αγίασμα αὐτοῦ, οἱ κατὰ τόπους ναοί, ὡς ἁγιαζόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ ἁγιάζοντες τοὺς μετά πίστεως εἰσερχομένους εἰς αὐτούς. Ἐν τούτῳ, φησί, τῷ ἁγιάσματι, ἁγιοσύνη καὶ μεγαλοπρέπεια πολι τεύονται· τουτέστι καθαρότης, καὶ τὰ μεγάλοις πρέσ ποντα ἔργα. ἁγιάσματι πατρια) Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν. Πατρια τὰ γένη. Η πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, οἱ πατέρες αὐτῶν, ἤγουν οἱ ἱερεῖς, καὶ διδάσκαλοι. Ποίαν δὲ λέγει δ ξαν καὶ τιμὴν, εἰρήκαμεν ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· κἀκεῖσε γὰρ κεῖται τὸν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. "Η καὶ ἄλλως δόξαν μὲν, ὡς Θεῷ, τιμὴν εἰ, ὡς Πατρί· Τίμα γάρ, φησί, τὸν πατέρα σου" καὶ γὰρ καὶ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν, ὡς δημιουργός· καὶ Πατὴρ, ὡς διὰ τοῦ βαπτίσματος υιοθετήσας ἡμᾶς. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ ἡρμηνεύθη τοῦτο. Η καὶ ἄλλως· προτρέπεται τοὺς περικειμένου; τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, καὶ Χριστιανοὺς καλουμένους δοξάζειν αὐτὸ διὰ πολιτείας ἐπαινουμένης· τρίτον δὲ κάνε ταῦθα τὸ, Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ, κατὰ τὴν ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ ῥηθεῖσαν ἐξήγησιν. . "Αρατε θυσίαν καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ. Θυσίας πνευματικάς Πνεῦμα γάρ, φησίν, ὁ Θεός· καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύ ματος καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· Ουσίαι δὲ τοιαύ EUTHYMII ZIGABENI pus tantum, sed ipsam etiam animam, quod illi A minime possunt : et hic quidem vere timendus, illi autem hominum potius opinione atque imagio natione formidantur. Deos vero improprie hic gentium deos appellavit, ideo sequitur: VERS. 5. Quoniam omnes dit gentium dæmonia. Gentiles olim deos suos appellabant dæmones, tanquam scientes, ac cujuscunque boni gnaros : nos vero damones eos appellamus, tanquam peri- lus ad malum. Dominus autem cælos fecit. Atqui fecit et cætera omnia : Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt ss : Propheta autem hoc loco ad majorem iltius admi- rationem et gloriam, ea tantum commemoravit, quæ digniora sunt et magnificentiora. B Tales igitur viri sunt in conspectu Domini, juxta preces corum”, VERS. 6. Confessio, et pulchritudo in conspectu ejus. Per ipsas virtutum habitudines, homines illos significare voluit, qui hujuscemodi virtutibus sunt præditi : per confessionem nimirum, eos qui pro- pria delicta confitentur; et per pulchritudinem, eos qui ipsa confessione pulchriores atque ornatio- res efficiuntur, quique per bujusmodi poenitentiam antiquas quodammodo peccatorum sordes abluunt. ikud : Oculi Domini super justos, et aures ejus in Sanctimonia et magnificentia in sanctificatione cjus. (Grece pro sanctificatione legiinus, quæ dictio non tantum sanctificationem, sed san- ctuarium etiam significat.) Per sanctuarium igitur, quodlibet templum intellige Deo dicatum : quod ideo sanctuarium appellat, quia a Deo sanctilica- tuin est, et quia omnes eos homines sanctificet, qui illuc cum fide ingrediantur. In hoc igitur sanctuario, magnificentia et sanctimonia conversan- tur, hoc est, munditia et puritas, et opera omnia quæ magnos viros decent. VERS. 7. Afferte Domino, parentela gentium, af- C ferte Domino gloriam et honorem. Per gentium pa- rentelas nationes orbis varias intelligit. Vel (quia Greca dicio non parentelas lautum, sed paternitates quodammodo significat), bujusmodi nomine gentium patres forte intelligit, quos esse dieimus tam sacerdotes corum quam doctores. Quam vero gloriam, et quem honorem Deo afferri jubeat, diximus in psalmo xxvi, ubi eadem fere habentur verba. Vel aliter: Afferte ei gloriam, ut Deo, cui vere ac proprie debetur gloria, honorem Est autem Christus omnium hominum Deus, ut nos adoptavit. Afferie Domino gloriam nomini ejus. Hujusmodi etiam verba habentur in illo psalmo xxvii, ubi ea exposuimus. Vel aliter : omnibus mandat, qui Christi nomine induti sunt, et Christiani appellan- tur, ut laudabili conversatione illum glorificent; eademque hæc verba ter repetit, juxta rationcm, quam superius in principio psalmi reddidimus. VERS. 8. Tollite hostias, el introite in aulas ejus. Hostias nimirum spirituales tolli jubet. Spiritus eitim Deus est, et eos qui eum adorant, adorare oportej in spiritu et veritate. Hostiæ autem huius- * Joan. 1, 3. ” Psal. xxx11, 16. vero ut Patri : Honora enim, inquit, patrem tuum. creator, et fidelium pater. Per baptismum etenim D
12α And they believed in his word. In his promises.
PG 128:1049β Καὶ ᾖσαν τὴν αἴνεσιν αὐτοῦ. ᾞσαν τὴν ἐπινίκιον ᾠδὴν, ἣν ὑπηγόρευσεν αὐτοῖς Μωυσῆς.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
12β And they sang his praise. And they sang the victory ode that Moses dictated to them.
α Ἐτάχυναν, ἐπελάθοντο τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ταχέως ἐπελάθοντο πάλιν τῶν εἰς αὐτοὺς εὐεργεσιῶν, ὅτε, πεινάσαντες καὶ μνησθέντες τῶν λεβήτων τῶν κρεῶν καὶ τῆς πλησμονῆς τῶν ἄρτων τῶν ἐν Αἰγύπτῳ, διεγόγγυζον.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
13α They made quickly, they forgot his works. Swiftly they forgot again the benefactions on their behalf when, having become hungry and having remembered the cauldrons of meat and the abundance of bread in Egypt, they murmured.
β Οὐχ ὑπέμειναν τὴν βουλὴν αὐτοῦ. Οὐκ ἀνέμειναν αὐτὴν, βουλομένου οἰκονομῆσαί τι, καὶ διὰ τοῦτο παραχωρήσαντος πεινᾶσαι αὐτούς.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
13β They did not abide his purpose. They did not await this purpose when he was wishing to achieve something and when on this account had allowed for them to become hungry.
α Καὶ ἐπεθύμησαν ἐπιθυμίαν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Ἐπιθυμίαν κρεῶν, ὡς εἴρηται, καὶ ἄρτων.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
14α And they desired a desire in the wilderness. A desire of meat, as was said, and of bread.
β Καὶ ἐπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ἀνύδρῳ. Ζήτησον ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ τὸ, Παρεπίκραναν τὸν Ὕψιστον ἐν ἀνύδρῳ, καὶ ἐξεπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
14β And tempted God in a waterless land. Seek in the seventy-seventh psalm, They embittered the Most High in a waterless land and tempted God in their hearts.
α Καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς τὸ αἴτημα αὐτῶν.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
15α And he gave them their request.
Tὸ περὶ βρωμάτων, ἔτι δὲ καὶ τὸ περὶ ὕδατος. Αἴτημα δὲ λέγει, τὴν ἐπιθυμίαν· οὐ γὰρ ᾐτήσαντο, ἀλλ’ ἐπεθύμησαν καὶ ἐγόγγυσαν.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
Their request for food and also the request for water. ‘Request’ is what he calls their desire, for they did not request, but desired and murmured.
β Ἐξαπέστειλε πλησμονὴν εἰς τὰς ψυχὰς αὐτῶν. Οὐχ ἁπλῶς αὐτοῖς ἔδωκε, κρέας μὲν τὴν ὀρτυγομήτραν, ἄρτον δὲ τὸ μάννα, ὕδωρ δὲ τὸ ἐν Μεῤῥᾷ γλυκανθὲν καὶ τὸ ἐκ πέτρας ῥυὲν, ἀλλ’ ἄχρι καὶ κόρου.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
15β He sent forth satiety to their souls. Not only did he give them the quail for meat, the manna for bread and for water that which was sweetened at Marah and that which flowed from the rock, but he did so to satiety.
α Καὶ παρώργισαν τὸν Μωυσῆν ἐν τῇ παρεμβολῇ. Oἱ περὶ Δαθὰν καὶ Ἀβειρών· ἀντέστησαν γὰρ αὐτῷ, καθὼς ἡ τῶν Ἀριθμῶν βίβλος ἱστορεῖ.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
16α And they provoked Moses to anger in the camp. Those around Dathan and Abiram, for they opposed him, as the book of Numbers re- counts.
β Τὸν Ἀαρὼν τὸν ἅγιον Κυρίου. Τὸν καθιερωμένον Κυρίῳ· οἱ περὶ Κορὲ Λευῖται, φιλονεικοῦντες ἱερατεύειν.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
16β Aaron the holy one of the Lord. The one dedicated to the Lord. The Levites around Kore contending to serve as priests.
α ᾽Ηνοίχθη ἡ γῆ καὶ κατέπιε Δαθάν. Ζῶντα.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
17α The earth opened up and swallowed Dathan. Alive.
β Καὶ ἐκάλυψεν ἐπὶ τὴν συναγωγὴν Ἀβειρών. Καὶ ἐκάλυψε τὴν συναγωγὴν Ἀβειρών· περιττὴ γὰρ ἡ πρόθεσις. Ἡ μὲν οὖν εἰρημένη βίβλος, ἅμα καὶ τὸν Δαθὰν καὶ τὸν Ἀβειρὼν, καὶ τὴν περὶ αὐτοὺς συναγωγὴν, καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ τὰς σκηνὰς αὐτῶν, καὶ πάντα ὅσα ἦν αὐτοῖς, φησὶ συγκαταποθῆναι· Δαυὶδ δὲ διεῖλεν αὐτοὺς, αὔξων τὴν συμφορὰν αὐτῶν.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
17β And covered over the congregation of Abiram. And covered the congregation of Abiram, for the preposition ‘over’ is redundant. The book mentioned says that Dathan and Abiram were swallowed up together at once, along with the congregation around them and their cattle and their tents and all their belong- ings. David, however, divided them, increasing their misadventure.
α Καὶ ἐξεκαύθη πῦρ ἐν τῇ συναγωγῇ αὐτῶν. Τῶν περὶ Κορέ· πῦρ γὰρ ἐξελθὸν παρὰ Κυρίου, κατέκαυσε τοὺς πεντήκοντα καὶ διακοσίους ἄνδρας, τοὺς προσφέροντας τὸ θυμίαμα.ται, αἱ ἀρεταῖ· αὐλαὶ δὲ αὐτοῦ νῦν, αἱ κατὰ τόπους εκκλησίας. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ηρμηνεύθη καὶ οὗτος ὁ στίχος ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ. Πρόσχες δὲ, πως εἰπὼν αὐλὰς, εἶπε πάλιν αὐλὴν, διδάσκων, ὅτι πολλαὶ μὲν εἰσι τῷ ἀριθμῷ, μία δὲ τῇ πίστει. Διήρηνται μὲν γὰρ τοῖς τόποις· ἤνωνται δὲ τῇ ὁμοδοξία. Σαλευθήτω ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Τῇ ἐπιφανείᾳ αὐτοῦ, μετακινηθήτω ἀπὸ τῆς πλάνης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· σεισμὸν γὰρ τοῦτο καὶ προφήτης ἕτερος ἐκάλεσεν. Εἴποι δ' ἄν τις, καὶ τὸν κλόνον τῆς γῆς, τὸν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ· καὶ ὅτι τοῦ Κυρίου φανέντος διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως, εσείσθη- " σαν λαοί· ἐταράχθησαν ἔθνη, διὰ τὸ κήρυγμα. Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσεν. Ἡρμηνεύθη καὶ τοῦτο ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ 46' ψαλμοῦ. Η καὶ ἄλλως· ὅτι μέχρι τότε ὁ διάβολος ἐβασίλευε, καὶ ἡ ἁμαρτία. Εἴη δ' ἂν καὶ ἑτέρως βασιλεία τοῦ Χριστοῦ, ἡ κατὰ πίστιν ὑποταγὴ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην. Ορθοπο δεῖν εἰς εὐσέβειαν παρεσκεύασεν· ἡ έδρασεν εἰς θεογνωσίαν. Οἰκουμένην δὲ λέγει, τὴν ἀπανταχοῦ τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν· καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν· περιτο τὸν δὲ τὸ γάρ. Ητις οὐ σαλευθήσεται. Τῶν σαλευόντων αὐτὴν δαιμόνων ἀπαλλαγεῖσα, καὶ ἐπὶ τῆς ἀῤῥαγούς πέτρας τῆς πίστεως θεμελιωθεῖσα. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ' ψαλμῷ · Καὶ γὰρ ἐστερέωσε τὴν οἰκου μένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται, καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐκεῖ ἐξήγησιν. Κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Κατὰ τὴν ἡμέραν δη- λαδὴ τῆς κρίσεως. Εἶπε δὲ τοῦτο ἵνα γνῶμεν ότι οὗτος κρινεῖ πάντας. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Διὰ τὸν οὐράνιον, εἶτα ἐπίγειαν. Τοῦ Χριστοῦ γὰρ, τὸ μὲν ἄνωθεν κατῆλθε· τὸ ἐὸ κάτωθεν ἀ- νῆλθε. Σαλευθήτω ἡ θάλασσα, καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς. Σάλευσιν ἐνταῦθα τὴν σκίρτησιν λέγει. Πλή ρωμα δὲ τῆς θαλάσσης τὰ πέρατα αὐτῆς, ἢ οἱ που ταμοί, αἱ λίμναι, αἱ πηγαί· καὶ ἁπλῶς πᾶσα φύσις ὑδάτων · σκιρτησάτω δὲ αὕτη, διὰ τὸ βάπτισμα τοῦ Σωτῆρος. • Χαρήσεται τὰ πεδία, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Οτι μέλλει δι' αὐτῶν ὁδεύειν ὁ ἁγιάζων Χριστό;. Πάντα δὲ τὰ ἐν αὐτοῖς, φυτὰ δηλονότι. » COMMENT IN PSALMOS. modi, virtutes sunt; oule vero ejus, variæ per orbem ecelesiæ. Adorate Dominum in aula sancta ejus. Hic ver- siculus expositus etiam a nobis fuit in eodem psalmo xxviii, Illud autem animadvertendum duci- mus, quod cum superius plurali numero aulas dixerüt, nunc singulari sermone rursus aulam no - minavit : docens nimirum,quod multæ quidem nu- mero ecclesiæ sunt, fide vero una est omnium mater Ecclesia. Divisæ siquidem sunt locis, quæ conjunctæ sunt unitate opinionis. • Vars. 9. Commoveatur a facie ejus universa terra• Πllius, inquit, adventu, universus orbis ab errore ad veritatem commoveatur. Unde alius propheta Christi adventum, terræmotum appellavit. Illam etiam terræ commotionem fortassis Propheta bic intelligit, qum passionis tempore lacta est. Vel commovendam esse terram prædicit, quia ad Evan- B gelii prædicationem quo adventus atque incarnatio Dei annuntiatur, universi populi ac gentes contur- batæ sunt. tariam illam credentium subjectiouem, quam, fides pios atque invitos regnat. Psal. xviii, 5. Dicite in gentibus quia Dominus regnavit. Hujus- modi etiam verba exposita fuerupt in psalmo xcii ; vel: Dicite quod Dominus regnavit, hactenus namque diabolus et peccatum regnaverant. Vel aliter, regnare hic Christus dicitur, propter volun- præstat. Nam alioqui ab æterno etiam super im- C D VERS. 10. Etenim direxit orbem terræ. Modum, inquit, præparavit Christus, quo humanum genus universum recta ad pietatem atque ad virtutes posset incedere; vel stabilivit eos Christus in co- gnitione Dei; et per orbem terra, universam Ec- clesiam in toto orbe exsistentem intelligit. In om- nem enim terram, inquit, exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum”. Superflua est autem dictio enim. Qui non commovebitur. Ex quo enim liberatus est a dæmonum servitute, qui antea illum commove - bant, consequenter fundatus fuit super inconcus sam fidei petram. Similem pene sententiam vidi- mus in psalmo xcu, ibi: Etenim firmavit orbem terra, qui non commovebitur, ubi exposuimus. Judicabit populos in rectitudine. In die scilicet judicii. lloc autem dicit, ut sciamus quod Christus omnes judicaturus est. VERS. 11. Latentur cali, et exsullet terra. Ob cmlestem nimirum et deinde terrestrem Christum. Altera quippe ejus natura superne descendit, al- tera vero inferius e terra ortum habuit. Commoveatur mare, et plenitudo ejus. Commoveri hoc in loco posuit, pro exsultare. Plenitudo autem maris, sunt illius lues, vel lumina, stagna, fontes, ac tota denique' aquarum materia. Exsultet autem Ιujuscemodi aquarum plenitudo, ou sacrum Christi baptisma, quod in eis celebratum est. Gaudebunt campi et omnia quæ in eis sunt. Quia scilicet illinc transiturus est Christus, atque hoc pacto ea omnia sanctificabit. Per oninia vero, quæ in eis sunt, ipsas plantas intelligis.
18α And fire burned up in their congregation. Of those around Kore. For fire having gone out from the Lord burned up the two hun- dred and fifty men who were offering the incense.
PG 128:1051β Φλὸξ κατέφλεξεν ἁμαρτωλούς. Τοὺς ῥηθέντας, ὡς ἀναξίως ἁρπάζειν τὴν ἱερωσύνην ἐπιχειροῦντας.ἀνελὼν τὴν βασιλεύουσαν ἁμαρτίαν. Καὶ περὶ τῆς Α ἀγαλλιάσεως δὲ τῆς γῆς ἐν ἐκείνῳ εἴρηται. Εὐφρανθήτωσαν νῆσοι πολλοί. Αἱ κατὰ χώ ραν ἐκκλησίαι τῆς ἁλμυρᾶς ἀπιστίας ἀνακύψασαι· καὶ πανταχόθεν μὲν περικλυζόμεναι τοῖς κύμασι τῶν πειρασμῶν, πήξιν δὲ ἐν τῷ Χριστῷ βάσιμον κεκτημέναι. Η καὶ ἁπλῶς νοήσωμεν τὰς πεπιστευ- κυίας ψυχάς· ὥσπερ καὶ γῆν, τὴν κτίσιν τὴν καινήν. Νεφέλη καὶ γνόφος κύκλῳ αὐτοῦ. Νεφέλη καὶ γνόφος, ή προσληφθεῖσα σαρξ, ὡς ὑποκρύπτουσα τὴν θεότητα· ἔοικε δὲ τοῦτο τοῖς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ ῥητοῖς· Καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ. Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Τῆς βασιλείας αὐτοῦ· ταῦτα γὰρ κατώρ θωσε βασιλεύσας. Καὶ ὄντως δικαία κρίσις, τὸ τὸν μὲν τυραννοῦντα διάβολον καθελεῖν, τοὺς δὲ τυραν νουμένους ἀνθρώπους ἐλευθερῶσαι. Η καὶ ἄλλως• Δικαιοσύνην, ἤτοι καθόλου πᾶσαν ἀρετὴν, καὶ κρί- σιν ὀρθὴν, εἴτουν διάκρισιν ἐδίδαξεν ή βασιλεία αὐτοῦ. xΨΗ: Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύσεται, καὶ φλο γιεῖ κύκλῳ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ταῦτα τοῦ καὶ ροῦ τῆς παγκοσμίου κρίσεως. Τοῦτο καὶ Δανιήλ θεασάμενος έγραψεν, ὅτι Ποταμὸς πυρὸς εἶλκεν ἔμπροσθεν αὐτοῦ. Εχθροὶ δὲ αὐτοῦ κοινῶς πάντες οἱ τῷ ἐχθρῷ αὐτοῦ διαβόλῳ πειθόμενοι. Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ, πανταχόθεν. Εφαγαν αἱ ἀστραπαὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ. Οἱ ἀπόστολοι · τοῦ ἀληθινοῦ γὰρ μετασχόντες φωτός, ἤστραψαν καὶ αὐτοὶ, πρὸς οὓς καὶ ὁ Χριστὸς ἔλεγεν Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. Τοῦτο συνάδει τῷ ῥητῷ τοῦ εἰρημένου ψαλμοῦ, τῷ· Ανθρακες ἀνήφθησαν ἀπ' αὐτοῦ. Εἶδε καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ. Εἶδε τὰς ἀστραπὰς ταύτας καὶ ἐσκίρτησεν. "Η μετεκινήθη ἀπὸ τῆς πλά νης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· καὶ ἀπὸ τοῦ σκότους, ἐπὶ τὸ φῶς. Η ἐσαλεύθη, ἵνα κρείττον εδραιωθῇ. Καὶ τέκτονες γὰρ τὰ παλαιωθέντα θέλοντες ἀνακαινίσαι, σαλεύουσιν αὐτὰ πρότερον. Διὸ περὶ Παύλου καὶ Σίλα τινὲς ἔλεγον· Οἱ τὴν οἰκουμένην ἀναστατώ σαντες, οὕτω καὶ ἐνθάδε πάρεισι. Τὰ ὄρη ὡσεὶ κηρός ετάκησαν ἀπὸ προσώπου Κυρίου· ἀπὸ προσώπου Κυρίου πάσης τῆς γῆς. Ορη τροπικῶς, οἱ δαίμονες, διὰ τὸ ἐπηρμένον, καὶ ἀλαζονικὸν, καὶ ἄκαρπον, καὶ σκληρὸν, καὶ κρημνώ- δες · εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ ἐξ' ψαλμῷ· Ως τήκεται κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, οὕτως ἀπολοῦνται οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐξήγησιν αὐτοῦ. COMMENT. IN PSALMOS. peccato, qui antea in orbe regnabant. De ex- sultatione terræ ibi etiam dictum est. Lætentur insula multæ. Ecclesiæ nimirum quæ in variis sunt mundi partibus, quæque ab amara et salsuginosa, ut ita dicam, infidelitate, insula - rum instar elevatæ sunt ; quæque licet assiduis tentationum fluctibus impellantur, fundamentum tamen ac solidam in rege suo Christo stabili- tatem habent. Vel per insulas, simpliciter fidelium omnium animas intellige; et per terram novam creaturam. VERS. 2. Nubes el caligo in circuitu ejus. Per nubem et per caliginem, assumptam carnem in- tellige, quæ divinitatem occultabat. Similia pene verba ea sunt, quæ habentur in psalmo Posuit tenebras latibulum suum, in circuitu ejus B tabernaculum ejus. ` C D Justitia et judicium directio throni ejus. - Thro- ni ejus, pro regni ejus dixit, quod regnum ipse Christus regnans direxit. Illud autem vere fuit jastum judicium, quo et tyrannum dæmonem destruxit, et oppressum tyrannide humanum genus salvavit. Vel aliter: Per justitiam, in uni versum, omne virtutis genus intellige, et per judicium, rectitudinem ac discretionem, quæ om- nia regnante Christo didicimus. VERS. 3. Ignis ante ipsum præcedet, et inflam- mabit in circuitu inimicos ejus. Hæc verba per. tinent ad tempus universalis judicii, quod et propheta Daniel prospiciens dixit : Fluvius ignis trahebat gradiens ante eum W. Christi vero inimici omnes sunt, qui inimico ejus diabolo obtemperant. In circuitu autem ejus, hoc est: undique, atque ex omni parte. VERs. 4. Illuxerunt fulgura ejus orbi terræ. Apostoli nimirum, qui veræ lucis participes effe- eti sunt, ac veluti astra quædam coruscantia omnibus apparuere, et ad quos a Christo dictum legimus: Vos estis lux mundi ". Suntque consona hæc verba iis quæ in præallegato psalmo haben- tur, ibi : Carbones succensi sunt ab eo. Vidit, et commota est terra. Vidit bujnscemodi fulgura, et exsultavit. Vel, commota, id est, commutata est, ab errore nimirum ad veritatem, et a tonebris ad lucem: vel commota est, ut melius stabiliretur. Siquidem artifces prius com. movere omuia ea solent, quæ volunt renovarc. Ideo de Paulo et Sila in Actis dictum legimus, ex impiorum persona: Hi concusso universo orbe huc veniunt . VERS. 5. Montes quasi cera, liquefacti sunt a facie Domini, a facie Domini totius terra. Per montes figurate ipsos dæmones intelligit, quia elati atque in altum quodammodo elevati suut, et arrogantes ; steriles item ac rigidi, et præci- pitiis ac praeruptis locis referti. Dictum est etiam in psalmo LXVI, quod Quemadmodum liquescit cera a facie ignis, sic pereunt peccatores a facie Dei. Ibi vide. "Dan. vii, 9, 10. se Matth. v, 14. of Act. xvii, 6.
18β A flame consumed sinners. Those mentioned, as attempting unworthily to seize the priesthood.
α Καὶ ἐποίησαν μόσχον ἐν Χωρήβ. Ὡς ἡ βίβλος τῆς Ἐξόδου παρίστησιν. Οὐ κέχρηται δὲ τάξει περὶ τὴν ἱστορίαν, ἀλλ’ ὡς ἔτυχε, καταλέγει τὰς ἁμαρτίας καὶ ἀσεβείας αὐτῶν.ἀνελὼν τὴν βασιλεύουσαν ἁμαρτίαν. Καὶ περὶ τῆς Α ἀγαλλιάσεως δὲ τῆς γῆς ἐν ἐκείνῳ εἴρηται. Εὐφρανθήτωσαν νῆσοι πολλοί. Αἱ κατὰ χώ ραν ἐκκλησίαι τῆς ἁλμυρᾶς ἀπιστίας ἀνακύψασαι· καὶ πανταχόθεν μὲν περικλυζόμεναι τοῖς κύμασι τῶν πειρασμῶν, πήξιν δὲ ἐν τῷ Χριστῷ βάσιμον κεκτημέναι. Η καὶ ἁπλῶς νοήσωμεν τὰς πεπιστευ- κυίας ψυχάς· ὥσπερ καὶ γῆν, τὴν κτίσιν τὴν καινήν. Νεφέλη καὶ γνόφος κύκλῳ αὐτοῦ. Νεφέλη καὶ γνόφος, ή προσληφθεῖσα σαρξ, ὡς ὑποκρύπτουσα τὴν θεότητα· ἔοικε δὲ τοῦτο τοῖς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ ῥητοῖς· Καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ. Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Τῆς βασιλείας αὐτοῦ· ταῦτα γὰρ κατώρ θωσε βασιλεύσας. Καὶ ὄντως δικαία κρίσις, τὸ τὸν μὲν τυραννοῦντα διάβολον καθελεῖν, τοὺς δὲ τυραν νουμένους ἀνθρώπους ἐλευθερῶσαι. Η καὶ ἄλλως• Δικαιοσύνην, ἤτοι καθόλου πᾶσαν ἀρετὴν, καὶ κρί- σιν ὀρθὴν, εἴτουν διάκρισιν ἐδίδαξεν ή βασιλεία αὐτοῦ. xΨΗ: Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύσεται, καὶ φλο γιεῖ κύκλῳ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ταῦτα τοῦ καὶ ροῦ τῆς παγκοσμίου κρίσεως. Τοῦτο καὶ Δανιήλ θεασάμενος έγραψεν, ὅτι Ποταμὸς πυρὸς εἶλκεν ἔμπροσθεν αὐτοῦ. Εχθροὶ δὲ αὐτοῦ κοινῶς πάντες οἱ τῷ ἐχθρῷ αὐτοῦ διαβόλῳ πειθόμενοι. Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ, πανταχόθεν. Εφαγαν αἱ ἀστραπαὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ. Οἱ ἀπόστολοι · τοῦ ἀληθινοῦ γὰρ μετασχόντες φωτός, ἤστραψαν καὶ αὐτοὶ, πρὸς οὓς καὶ ὁ Χριστὸς ἔλεγεν Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. Τοῦτο συνάδει τῷ ῥητῷ τοῦ εἰρημένου ψαλμοῦ, τῷ· Ανθρακες ἀνήφθησαν ἀπ' αὐτοῦ. Εἶδε καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ. Εἶδε τὰς ἀστραπὰς ταύτας καὶ ἐσκίρτησεν. "Η μετεκινήθη ἀπὸ τῆς πλά νης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· καὶ ἀπὸ τοῦ σκότους, ἐπὶ τὸ φῶς. Η ἐσαλεύθη, ἵνα κρείττον εδραιωθῇ. Καὶ τέκτονες γὰρ τὰ παλαιωθέντα θέλοντες ἀνακαινίσαι, σαλεύουσιν αὐτὰ πρότερον. Διὸ περὶ Παύλου καὶ Σίλα τινὲς ἔλεγον· Οἱ τὴν οἰκουμένην ἀναστατώ σαντες, οὕτω καὶ ἐνθάδε πάρεισι. Τὰ ὄρη ὡσεὶ κηρός ετάκησαν ἀπὸ προσώπου Κυρίου· ἀπὸ προσώπου Κυρίου πάσης τῆς γῆς. Ορη τροπικῶς, οἱ δαίμονες, διὰ τὸ ἐπηρμένον, καὶ ἀλαζονικὸν, καὶ ἄκαρπον, καὶ σκληρὸν, καὶ κρημνώ- δες · εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ ἐξ' ψαλμῷ· Ως τήκεται κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, οὕτως ἀπολοῦνται οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐξήγησιν αὐτοῦ. COMMENT. IN PSALMOS. peccato, qui antea in orbe regnabant. De ex- sultatione terræ ibi etiam dictum est. Lætentur insula multæ. Ecclesiæ nimirum quæ in variis sunt mundi partibus, quæque ab amara et salsuginosa, ut ita dicam, infidelitate, insula - rum instar elevatæ sunt ; quæque licet assiduis tentationum fluctibus impellantur, fundamentum tamen ac solidam in rege suo Christo stabili- tatem habent. Vel per insulas, simpliciter fidelium omnium animas intellige; et per terram novam creaturam. VERS. 2. Nubes el caligo in circuitu ejus. Per nubem et per caliginem, assumptam carnem in- tellige, quæ divinitatem occultabat. Similia pene verba ea sunt, quæ habentur in psalmo Posuit tenebras latibulum suum, in circuitu ejus B tabernaculum ejus. ` C D Justitia et judicium directio throni ejus. - Thro- ni ejus, pro regni ejus dixit, quod regnum ipse Christus regnans direxit. Illud autem vere fuit jastum judicium, quo et tyrannum dæmonem destruxit, et oppressum tyrannide humanum genus salvavit. Vel aliter: Per justitiam, in uni versum, omne virtutis genus intellige, et per judicium, rectitudinem ac discretionem, quæ om- nia regnante Christo didicimus. VERS. 3. Ignis ante ipsum præcedet, et inflam- mabit in circuitu inimicos ejus. Hæc verba per. tinent ad tempus universalis judicii, quod et propheta Daniel prospiciens dixit : Fluvius ignis trahebat gradiens ante eum W. Christi vero inimici omnes sunt, qui inimico ejus diabolo obtemperant. In circuitu autem ejus, hoc est: undique, atque ex omni parte. VERs. 4. Illuxerunt fulgura ejus orbi terræ. Apostoli nimirum, qui veræ lucis participes effe- eti sunt, ac veluti astra quædam coruscantia omnibus apparuere, et ad quos a Christo dictum legimus: Vos estis lux mundi ". Suntque consona hæc verba iis quæ in præallegato psalmo haben- tur, ibi : Carbones succensi sunt ab eo. Vidit, et commota est terra. Vidit bujnscemodi fulgura, et exsultavit. Vel, commota, id est, commutata est, ab errore nimirum ad veritatem, et a tonebris ad lucem: vel commota est, ut melius stabiliretur. Siquidem artifces prius com. movere omuia ea solent, quæ volunt renovarc. Ideo de Paulo et Sila in Actis dictum legimus, ex impiorum persona: Hi concusso universo orbe huc veniunt . VERS. 5. Montes quasi cera, liquefacti sunt a facie Domini, a facie Domini totius terra. Per montes figurate ipsos dæmones intelligit, quia elati atque in altum quodammodo elevati suut, et arrogantes ; steriles item ac rigidi, et præci- pitiis ac praeruptis locis referti. Dictum est etiam in psalmo LXVI, quod Quemadmodum liquescit cera a facie ignis, sic pereunt peccatores a facie Dei. Ibi vide. "Dan. vii, 9, 10. se Matth. v, 14. of Act. xvii, 6.
19α And they made a calf in Horeb. As the book of Exodus describes. He does not employ order in respect of the history, but randomly he lists their sins and impieties.
β Καὶ προσεκύνησαν τῷ γλυπτῷ. | Tῷ μόσχῳ δηλονότι. 20 Καὶ ἠλλάξαντο τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐν ὁμοιώματι μόσχου ἐσθίοντος χόρτον. Καὶ μετέστησαν τὴν τιμὴν τοῦ Θεοῦ ἐπὶ ὁμοίωμα μόσχου, εἰς εἴδωλον μόσχου. Tὸ δὲ, ἐσθίοντος χόρτον, προσέθηκε, διασύρων μάλα τὴν ἄνοιαν αὐτῶν, ὅτι λογικοὶ ὄντες, ξόανον ἀλόγου ἐδόξαζον. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων τὴν δόξαν αὐτῶν γράφουσιν, ὡς νοεῖσθαι δόξαν αὐτῶν, τὸν Θεὸν, τὸν δοξάσαντα αὐτοὺς διὰ τῶν προειρημένων εὐεργεσιῶν. ᾽Ηλλάξαντο οὖν, φησὶ, τὸν Θεὸν, εἰς ὁμοίωμα μόσχου. 21- Ἐπελάθοντο τοῦ Θεοῦ τοῦ σῴζοντος αὐτοὺς, τοῦ ποιήσαντος μεγάλα ἐν Αἰγύπτῳ, α θαυμάσια ἐν γῇ Χὰμ, φοβερὰ ἐπὶ θαλάσσης Ἐρυθρᾶς, καὶ εἶπε τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν ὁ Θεὸς δηλονότι περὶ τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπε γὰρ πρὸς Μωυσῆν, Ἔασόν με, καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ εἰς αὐτοὺς, ἐκτρίψω αὐτούς. β Εἰ μὴ Μωυσῆς ὁ ἐκλεκτὸς αὐτοῦ ἔστη ἐν τῇ θραύσει ἐνώπιον αὐτοῦ, τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυμὸν αὐτοῦ, τοῦ μὴ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Ὅτε δυσωπῶν ἔλεγε, Δέομαι, Κύριε, ἡμάρτηκεν ὁ λαὸς οὗτος ἁμαρτίαν μεγάλην καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς θεοὺς χρυσοῦς· καὶ νῦν εἰ μὲν ἀφῇς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν, ἄφες· εἰ δὲ μὴ, ἐξάλειψόν με ἐκ τῆς βίβλου, ἧς ἔγραψας. Φασὶ δέ τινες ὅτι, εἰ καὶ μόσχον ἕνα φησὶν ἡ Γραφὴ, ἀλλ’ οὖν πλείονες γεγόνασι· διὸ καὶ οἱ Ἑβραῖοι ἔλεγον, Οὗτοι οἱ θεοί σου, ᾽Ισραὴλ, οἵτινες ἀνεβίβασάν σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου· καὶ ὁ Μωυσῆς δὲ, θεοὺς χρυσοῦς, εἴρηκεν, ὡς εἴρηται. Ἄλλοι δὲ πάλιν καθ’ Ἑβραΐδα συνήθειαν, ἀντὶ ἑνικοῦ, τὸ πληθυντικὸν ἐνόησαν. α Καὶ ἐξουδένωσαν γῆν ἐπιθυμητήν. Ἀπεπέμψαντο γῆν ἀγαθὴν, τὴν τῆς ἐπαγγελίας, ὡς εὑρήσεις ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Ἀριθμῶν. Εἶτα λέγει πῶς αὐτὴν ἐξουδένωσαν. β Οὐκ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ὅτι δώσει αὐτοῖς αὐτήν· τοῦτο γὰρ αὐτοῖς ἐπηγγείλατο. α Καὶ ἐγόγγυσαν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν. 204 ξόανον ἀλόγου MAS2CBF : ξόανα ἀλόγων PV. β ἀφῇς MPASCFBHV : ἀφεῖς [Ra]. α Add. [MF in marg.]PABHV: Καὶ μὴν ἐθαύμαζον αὐτὴν, ἀλλὰ τῷ μαλακισθῆναι καὶ μὴ θελῆσαι πόνους ὑπὲρ αὐτῆς ἀναδέξασθαι, τούτῳ πάντως ἐξουδένωσαν. : CS2 om.ἀνελὼν τὴν βασιλεύουσαν ἁμαρτίαν. Καὶ περὶ τῆς Α ἀγαλλιάσεως δὲ τῆς γῆς ἐν ἐκείνῳ εἴρηται. Εὐφρανθήτωσαν νῆσοι πολλοί. Αἱ κατὰ χώ ραν ἐκκλησίαι τῆς ἁλμυρᾶς ἀπιστίας ἀνακύψασαι· καὶ πανταχόθεν μὲν περικλυζόμεναι τοῖς κύμασι τῶν πειρασμῶν, πήξιν δὲ ἐν τῷ Χριστῷ βάσιμον κεκτημέναι. Η καὶ ἁπλῶς νοήσωμεν τὰς πεπιστευ- κυίας ψυχάς· ὥσπερ καὶ γῆν, τὴν κτίσιν τὴν καινήν. Νεφέλη καὶ γνόφος κύκλῳ αὐτοῦ. Νεφέλη καὶ γνόφος, ή προσληφθεῖσα σαρξ, ὡς ὑποκρύπτουσα τὴν θεότητα· ἔοικε δὲ τοῦτο τοῖς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ ῥητοῖς· Καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ. Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Τῆς βασιλείας αὐτοῦ· ταῦτα γὰρ κατώρ θωσε βασιλεύσας. Καὶ ὄντως δικαία κρίσις, τὸ τὸν μὲν τυραννοῦντα διάβολον καθελεῖν, τοὺς δὲ τυραν νουμένους ἀνθρώπους ἐλευθερῶσαι. Η καὶ ἄλλως• Δικαιοσύνην, ἤτοι καθόλου πᾶσαν ἀρετὴν, καὶ κρί- σιν ὀρθὴν, εἴτουν διάκρισιν ἐδίδαξεν ή βασιλεία αὐτοῦ. xΨΗ: Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύσεται, καὶ φλο γιεῖ κύκλῳ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ταῦτα τοῦ καὶ ροῦ τῆς παγκοσμίου κρίσεως. Τοῦτο καὶ Δανιήλ θεασάμενος έγραψεν, ὅτι Ποταμὸς πυρὸς εἶλκεν ἔμπροσθεν αὐτοῦ. Εχθροὶ δὲ αὐτοῦ κοινῶς πάντες οἱ τῷ ἐχθρῷ αὐτοῦ διαβόλῳ πειθόμενοι. Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ, πανταχόθεν. Εφαγαν αἱ ἀστραπαὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ. Οἱ ἀπόστολοι · τοῦ ἀληθινοῦ γὰρ μετασχόντες φωτός, ἤστραψαν καὶ αὐτοὶ, πρὸς οὓς καὶ ὁ Χριστὸς ἔλεγεν Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. Τοῦτο συνάδει τῷ ῥητῷ τοῦ εἰρημένου ψαλμοῦ, τῷ· Ανθρακες ἀνήφθησαν ἀπ' αὐτοῦ. Εἶδε καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ. Εἶδε τὰς ἀστραπὰς ταύτας καὶ ἐσκίρτησεν. "Η μετεκινήθη ἀπὸ τῆς πλά νης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· καὶ ἀπὸ τοῦ σκότους, ἐπὶ τὸ φῶς. Η ἐσαλεύθη, ἵνα κρείττον εδραιωθῇ. Καὶ τέκτονες γὰρ τὰ παλαιωθέντα θέλοντες ἀνακαινίσαι, σαλεύουσιν αὐτὰ πρότερον. Διὸ περὶ Παύλου καὶ Σίλα τινὲς ἔλεγον· Οἱ τὴν οἰκουμένην ἀναστατώ σαντες, οὕτω καὶ ἐνθάδε πάρεισι. Τὰ ὄρη ὡσεὶ κηρός ετάκησαν ἀπὸ προσώπου Κυρίου· ἀπὸ προσώπου Κυρίου πάσης τῆς γῆς. Ορη τροπικῶς, οἱ δαίμονες, διὰ τὸ ἐπηρμένον, καὶ ἀλαζονικὸν, καὶ ἄκαρπον, καὶ σκληρὸν, καὶ κρημνώ- δες · εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ ἐξ' ψαλμῷ· Ως τήκεται κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, οὕτως ἀπολοῦνται οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐξήγησιν αὐτοῦ. COMMENT. IN PSALMOS. peccato, qui antea in orbe regnabant. De ex- sultatione terræ ibi etiam dictum est. Lætentur insula multæ. Ecclesiæ nimirum quæ in variis sunt mundi partibus, quæque ab amara et salsuginosa, ut ita dicam, infidelitate, insula - rum instar elevatæ sunt ; quæque licet assiduis tentationum fluctibus impellantur, fundamentum tamen ac solidam in rege suo Christo stabili- tatem habent. Vel per insulas, simpliciter fidelium omnium animas intellige; et per terram novam creaturam. VERS. 2. Nubes el caligo in circuitu ejus. Per nubem et per caliginem, assumptam carnem in- tellige, quæ divinitatem occultabat. Similia pene verba ea sunt, quæ habentur in psalmo Posuit tenebras latibulum suum, in circuitu ejus B tabernaculum ejus. ` C D Justitia et judicium directio throni ejus. - Thro- ni ejus, pro regni ejus dixit, quod regnum ipse Christus regnans direxit. Illud autem vere fuit jastum judicium, quo et tyrannum dæmonem destruxit, et oppressum tyrannide humanum genus salvavit. Vel aliter: Per justitiam, in uni versum, omne virtutis genus intellige, et per judicium, rectitudinem ac discretionem, quæ om- nia regnante Christo didicimus. VERS. 3. Ignis ante ipsum præcedet, et inflam- mabit in circuitu inimicos ejus. Hæc verba per. tinent ad tempus universalis judicii, quod et propheta Daniel prospiciens dixit : Fluvius ignis trahebat gradiens ante eum W. Christi vero inimici omnes sunt, qui inimico ejus diabolo obtemperant. In circuitu autem ejus, hoc est: undique, atque ex omni parte. VERs. 4. Illuxerunt fulgura ejus orbi terræ. Apostoli nimirum, qui veræ lucis participes effe- eti sunt, ac veluti astra quædam coruscantia omnibus apparuere, et ad quos a Christo dictum legimus: Vos estis lux mundi ". Suntque consona hæc verba iis quæ in præallegato psalmo haben- tur, ibi : Carbones succensi sunt ab eo. Vidit, et commota est terra. Vidit bujnscemodi fulgura, et exsultavit. Vel, commota, id est, commutata est, ab errore nimirum ad veritatem, et a tonebris ad lucem: vel commota est, ut melius stabiliretur. Siquidem artifces prius com. movere omuia ea solent, quæ volunt renovarc. Ideo de Paulo et Sila in Actis dictum legimus, ex impiorum persona: Hi concusso universo orbe huc veniunt . VERS. 5. Montes quasi cera, liquefacti sunt a facie Domini, a facie Domini totius terra. Per montes figurate ipsos dæmones intelligit, quia elati atque in altum quodammodo elevati suut, et arrogantes ; steriles item ac rigidi, et præci- pitiis ac praeruptis locis referti. Dictum est etiam in psalmo LXVI, quod Quemadmodum liquescit cera a facie ignis, sic pereunt peccatores a facie Dei. Ibi vide. "Dan. vii, 9, 10. se Matth. v, 14. of Act. xvii, 6.
19β And they worshipped the carved image. The calf, that is to say. 20 And they exchanged his glory for the likeness of a grass-eating calf. And they transferred God’s honour onto the likeness of a calf, onto the idol of a calf. He added ‘grass-eating’ disparaging even more their folly, for being rational they were glorifying the statue of an irrational being. Some of the copies write ‘their glory’ so that their glory be understood as God who had glorified them through the afore-mentioned benefactions. They exchanged God, he says, for the likeness of a calf. 21- They forgot the God who was saving them, who had done great things in Egypt, wonders 23α in the land of Ham, fearsome things at the Red Sea, and he said he would destroy them. God, that is, spoke about destroying them, for he said to Moses, Allow me, and enraged with anger against them, I shall wipe them out. 23β If Moses his chosen one had not stood in the breach before him so as to avert his rage, so as not to destroy them. When in entreaty he said, I beg, O Lord. This people has sinned a great sin and they have made for themselves gods of gold. And now, if you will forgive them the sin, forgive, but if not, erase me from the book that you have written. Some say that even though Scripture speaks of one calf, but in fact more were made, and hence the Hebrews said, These are your gods, O Israel, who brought you up from the land of Egypt. And, as was said, Moses said ‘gods of gold’. Others again have understood the plural being used for the singular in accordance with the custom of the Hebrew language. 24α And they spurned the longed for land. They dismissed the good land, the promised land, as you will find in the book of Num- bers. Then he says how they spurned it. 24β They did not believe his word. That he would give it to them, for he had promised this to them. 25α And they murmured in their tent-dwellings. 24α: They certainly looked on it with wonder, but by displaying feebleness and cowardice and not showing willingness to accept suffering for its sake, in this respect they surely spurned it.
Ἐν ταῖς σκηναῖς αὐτῶν. Πᾶσα γὰρ, φησὶν, ἡ συναγωγὴ ἔδωκε φωνὴν, καὶ ἔκλαιεν ὁ λαὸς ὅλην τὴν νύκτα ἐκείνην, καὶ διεγόγγυζον. Ὅτε δηλονότι οἱ ἀποσταλέντες εἰς τὴν εἰρημένην γῆν κατάσκοποι ὑποστρέψαντες ἀνήγγειλαν περὶ τῆς ἰσχύος τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ διαφόρων ἐθνῶν.ἀνελὼν τὴν βασιλεύουσαν ἁμαρτίαν. Καὶ περὶ τῆς Α ἀγαλλιάσεως δὲ τῆς γῆς ἐν ἐκείνῳ εἴρηται. Εὐφρανθήτωσαν νῆσοι πολλοί. Αἱ κατὰ χώ ραν ἐκκλησίαι τῆς ἁλμυρᾶς ἀπιστίας ἀνακύψασαι· καὶ πανταχόθεν μὲν περικλυζόμεναι τοῖς κύμασι τῶν πειρασμῶν, πήξιν δὲ ἐν τῷ Χριστῷ βάσιμον κεκτημέναι. Η καὶ ἁπλῶς νοήσωμεν τὰς πεπιστευ- κυίας ψυχάς· ὥσπερ καὶ γῆν, τὴν κτίσιν τὴν καινήν. Νεφέλη καὶ γνόφος κύκλῳ αὐτοῦ. Νεφέλη καὶ γνόφος, ή προσληφθεῖσα σαρξ, ὡς ὑποκρύπτουσα τὴν θεότητα· ἔοικε δὲ τοῦτο τοῖς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ ῥητοῖς· Καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ. Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Τῆς βασιλείας αὐτοῦ· ταῦτα γὰρ κατώρ θωσε βασιλεύσας. Καὶ ὄντως δικαία κρίσις, τὸ τὸν μὲν τυραννοῦντα διάβολον καθελεῖν, τοὺς δὲ τυραν νουμένους ἀνθρώπους ἐλευθερῶσαι. Η καὶ ἄλλως• Δικαιοσύνην, ἤτοι καθόλου πᾶσαν ἀρετὴν, καὶ κρί- σιν ὀρθὴν, εἴτουν διάκρισιν ἐδίδαξεν ή βασιλεία αὐτοῦ. xΨΗ: Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύσεται, καὶ φλο γιεῖ κύκλῳ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ταῦτα τοῦ καὶ ροῦ τῆς παγκοσμίου κρίσεως. Τοῦτο καὶ Δανιήλ θεασάμενος έγραψεν, ὅτι Ποταμὸς πυρὸς εἶλκεν ἔμπροσθεν αὐτοῦ. Εχθροὶ δὲ αὐτοῦ κοινῶς πάντες οἱ τῷ ἐχθρῷ αὐτοῦ διαβόλῳ πειθόμενοι. Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ, πανταχόθεν. Εφαγαν αἱ ἀστραπαὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ. Οἱ ἀπόστολοι · τοῦ ἀληθινοῦ γὰρ μετασχόντες φωτός, ἤστραψαν καὶ αὐτοὶ, πρὸς οὓς καὶ ὁ Χριστὸς ἔλεγεν Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. Τοῦτο συνάδει τῷ ῥητῷ τοῦ εἰρημένου ψαλμοῦ, τῷ· Ανθρακες ἀνήφθησαν ἀπ' αὐτοῦ. Εἶδε καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ. Εἶδε τὰς ἀστραπὰς ταύτας καὶ ἐσκίρτησεν. "Η μετεκινήθη ἀπὸ τῆς πλά νης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· καὶ ἀπὸ τοῦ σκότους, ἐπὶ τὸ φῶς. Η ἐσαλεύθη, ἵνα κρείττον εδραιωθῇ. Καὶ τέκτονες γὰρ τὰ παλαιωθέντα θέλοντες ἀνακαινίσαι, σαλεύουσιν αὐτὰ πρότερον. Διὸ περὶ Παύλου καὶ Σίλα τινὲς ἔλεγον· Οἱ τὴν οἰκουμένην ἀναστατώ σαντες, οὕτω καὶ ἐνθάδε πάρεισι. Τὰ ὄρη ὡσεὶ κηρός ετάκησαν ἀπὸ προσώπου Κυρίου· ἀπὸ προσώπου Κυρίου πάσης τῆς γῆς. Ορη τροπικῶς, οἱ δαίμονες, διὰ τὸ ἐπηρμένον, καὶ ἀλαζονικὸν, καὶ ἄκαρπον, καὶ σκληρὸν, καὶ κρημνώ- δες · εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ ἐξ' ψαλμῷ· Ως τήκεται κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, οὕτως ἀπολοῦνται οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐξήγησιν αὐτοῦ. COMMENT. IN PSALMOS. peccato, qui antea in orbe regnabant. De ex- sultatione terræ ibi etiam dictum est. Lætentur insula multæ. Ecclesiæ nimirum quæ in variis sunt mundi partibus, quæque ab amara et salsuginosa, ut ita dicam, infidelitate, insula - rum instar elevatæ sunt ; quæque licet assiduis tentationum fluctibus impellantur, fundamentum tamen ac solidam in rege suo Christo stabili- tatem habent. Vel per insulas, simpliciter fidelium omnium animas intellige; et per terram novam creaturam. VERS. 2. Nubes el caligo in circuitu ejus. Per nubem et per caliginem, assumptam carnem in- tellige, quæ divinitatem occultabat. Similia pene verba ea sunt, quæ habentur in psalmo Posuit tenebras latibulum suum, in circuitu ejus B tabernaculum ejus. ` C D Justitia et judicium directio throni ejus. - Thro- ni ejus, pro regni ejus dixit, quod regnum ipse Christus regnans direxit. Illud autem vere fuit jastum judicium, quo et tyrannum dæmonem destruxit, et oppressum tyrannide humanum genus salvavit. Vel aliter: Per justitiam, in uni versum, omne virtutis genus intellige, et per judicium, rectitudinem ac discretionem, quæ om- nia regnante Christo didicimus. VERS. 3. Ignis ante ipsum præcedet, et inflam- mabit in circuitu inimicos ejus. Hæc verba per. tinent ad tempus universalis judicii, quod et propheta Daniel prospiciens dixit : Fluvius ignis trahebat gradiens ante eum W. Christi vero inimici omnes sunt, qui inimico ejus diabolo obtemperant. In circuitu autem ejus, hoc est: undique, atque ex omni parte. VERs. 4. Illuxerunt fulgura ejus orbi terræ. Apostoli nimirum, qui veræ lucis participes effe- eti sunt, ac veluti astra quædam coruscantia omnibus apparuere, et ad quos a Christo dictum legimus: Vos estis lux mundi ". Suntque consona hæc verba iis quæ in præallegato psalmo haben- tur, ibi : Carbones succensi sunt ab eo. Vidit, et commota est terra. Vidit bujnscemodi fulgura, et exsultavit. Vel, commota, id est, commutata est, ab errore nimirum ad veritatem, et a tonebris ad lucem: vel commota est, ut melius stabiliretur. Siquidem artifces prius com. movere omuia ea solent, quæ volunt renovarc. Ideo de Paulo et Sila in Actis dictum legimus, ex impiorum persona: Hi concusso universo orbe huc veniunt . VERS. 5. Montes quasi cera, liquefacti sunt a facie Domini, a facie Domini totius terra. Per montes figurate ipsos dæmones intelligit, quia elati atque in altum quodammodo elevati suut, et arrogantes ; steriles item ac rigidi, et præci- pitiis ac praeruptis locis referti. Dictum est etiam in psalmo LXVI, quod Quemadmodum liquescit cera a facie ignis, sic pereunt peccatores a facie Dei. Ibi vide. "Dan. vii, 9, 10. se Matth. v, 14. of Act. xvii, 6.
In their tents. And, it is written, the whole congregation gave voice and the people wept throughout that whole night and murmured complaint. When, that is, the spies who had been sent to the land in question reported on return about the strength of the various nations dwelling in it.
β Οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου. Τῆς ὅτι δίδωσιν αὐτοῖς τὴν εἰρημένην γῆν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῇ τοιαύτῃ φωνῇ.ἀνελὼν τὴν βασιλεύουσαν ἁμαρτίαν. Καὶ περὶ τῆς Α ἀγαλλιάσεως δὲ τῆς γῆς ἐν ἐκείνῳ εἴρηται. Εὐφρανθήτωσαν νῆσοι πολλοί. Αἱ κατὰ χώ ραν ἐκκλησίαι τῆς ἁλμυρᾶς ἀπιστίας ἀνακύψασαι· καὶ πανταχόθεν μὲν περικλυζόμεναι τοῖς κύμασι τῶν πειρασμῶν, πήξιν δὲ ἐν τῷ Χριστῷ βάσιμον κεκτημέναι. Η καὶ ἁπλῶς νοήσωμεν τὰς πεπιστευ- κυίας ψυχάς· ὥσπερ καὶ γῆν, τὴν κτίσιν τὴν καινήν. Νεφέλη καὶ γνόφος κύκλῳ αὐτοῦ. Νεφέλη καὶ γνόφος, ή προσληφθεῖσα σαρξ, ὡς ὑποκρύπτουσα τὴν θεότητα· ἔοικε δὲ τοῦτο τοῖς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ ῥητοῖς· Καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ. Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Τῆς βασιλείας αὐτοῦ· ταῦτα γὰρ κατώρ θωσε βασιλεύσας. Καὶ ὄντως δικαία κρίσις, τὸ τὸν μὲν τυραννοῦντα διάβολον καθελεῖν, τοὺς δὲ τυραν νουμένους ἀνθρώπους ἐλευθερῶσαι. Η καὶ ἄλλως• Δικαιοσύνην, ἤτοι καθόλου πᾶσαν ἀρετὴν, καὶ κρί- σιν ὀρθὴν, εἴτουν διάκρισιν ἐδίδαξεν ή βασιλεία αὐτοῦ. xΨΗ: Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύσεται, καὶ φλο γιεῖ κύκλῳ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ταῦτα τοῦ καὶ ροῦ τῆς παγκοσμίου κρίσεως. Τοῦτο καὶ Δανιήλ θεασάμενος έγραψεν, ὅτι Ποταμὸς πυρὸς εἶλκεν ἔμπροσθεν αὐτοῦ. Εχθροὶ δὲ αὐτοῦ κοινῶς πάντες οἱ τῷ ἐχθρῷ αὐτοῦ διαβόλῳ πειθόμενοι. Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ, πανταχόθεν. Εφαγαν αἱ ἀστραπαὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ. Οἱ ἀπόστολοι · τοῦ ἀληθινοῦ γὰρ μετασχόντες φωτός, ἤστραψαν καὶ αὐτοὶ, πρὸς οὓς καὶ ὁ Χριστὸς ἔλεγεν Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. Τοῦτο συνάδει τῷ ῥητῷ τοῦ εἰρημένου ψαλμοῦ, τῷ· Ανθρακες ἀνήφθησαν ἀπ' αὐτοῦ. Εἶδε καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ. Εἶδε τὰς ἀστραπὰς ταύτας καὶ ἐσκίρτησεν. "Η μετεκινήθη ἀπὸ τῆς πλά νης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· καὶ ἀπὸ τοῦ σκότους, ἐπὶ τὸ φῶς. Η ἐσαλεύθη, ἵνα κρείττον εδραιωθῇ. Καὶ τέκτονες γὰρ τὰ παλαιωθέντα θέλοντες ἀνακαινίσαι, σαλεύουσιν αὐτὰ πρότερον. Διὸ περὶ Παύλου καὶ Σίλα τινὲς ἔλεγον· Οἱ τὴν οἰκουμένην ἀναστατώ σαντες, οὕτω καὶ ἐνθάδε πάρεισι. Τὰ ὄρη ὡσεὶ κηρός ετάκησαν ἀπὸ προσώπου Κυρίου· ἀπὸ προσώπου Κυρίου πάσης τῆς γῆς. Ορη τροπικῶς, οἱ δαίμονες, διὰ τὸ ἐπηρμένον, καὶ ἀλαζονικὸν, καὶ ἄκαρπον, καὶ σκληρὸν, καὶ κρημνώ- δες · εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ ἐξ' ψαλμῷ· Ως τήκεται κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, οὕτως ἀπολοῦνται οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐξήγησιν αὐτοῦ. COMMENT. IN PSALMOS. peccato, qui antea in orbe regnabant. De ex- sultatione terræ ibi etiam dictum est. Lætentur insula multæ. Ecclesiæ nimirum quæ in variis sunt mundi partibus, quæque ab amara et salsuginosa, ut ita dicam, infidelitate, insula - rum instar elevatæ sunt ; quæque licet assiduis tentationum fluctibus impellantur, fundamentum tamen ac solidam in rege suo Christo stabili- tatem habent. Vel per insulas, simpliciter fidelium omnium animas intellige; et per terram novam creaturam. VERS. 2. Nubes el caligo in circuitu ejus. Per nubem et per caliginem, assumptam carnem in- tellige, quæ divinitatem occultabat. Similia pene verba ea sunt, quæ habentur in psalmo Posuit tenebras latibulum suum, in circuitu ejus B tabernaculum ejus. ` C D Justitia et judicium directio throni ejus. - Thro- ni ejus, pro regni ejus dixit, quod regnum ipse Christus regnans direxit. Illud autem vere fuit jastum judicium, quo et tyrannum dæmonem destruxit, et oppressum tyrannide humanum genus salvavit. Vel aliter: Per justitiam, in uni versum, omne virtutis genus intellige, et per judicium, rectitudinem ac discretionem, quæ om- nia regnante Christo didicimus. VERS. 3. Ignis ante ipsum præcedet, et inflam- mabit in circuitu inimicos ejus. Hæc verba per. tinent ad tempus universalis judicii, quod et propheta Daniel prospiciens dixit : Fluvius ignis trahebat gradiens ante eum W. Christi vero inimici omnes sunt, qui inimico ejus diabolo obtemperant. In circuitu autem ejus, hoc est: undique, atque ex omni parte. VERs. 4. Illuxerunt fulgura ejus orbi terræ. Apostoli nimirum, qui veræ lucis participes effe- eti sunt, ac veluti astra quædam coruscantia omnibus apparuere, et ad quos a Christo dictum legimus: Vos estis lux mundi ". Suntque consona hæc verba iis quæ in præallegato psalmo haben- tur, ibi : Carbones succensi sunt ab eo. Vidit, et commota est terra. Vidit bujnscemodi fulgura, et exsultavit. Vel, commota, id est, commutata est, ab errore nimirum ad veritatem, et a tonebris ad lucem: vel commota est, ut melius stabiliretur. Siquidem artifces prius com. movere omuia ea solent, quæ volunt renovarc. Ideo de Paulo et Sila in Actis dictum legimus, ex impiorum persona: Hi concusso universo orbe huc veniunt . VERS. 5. Montes quasi cera, liquefacti sunt a facie Domini, a facie Domini totius terra. Per montes figurate ipsos dæmones intelligit, quia elati atque in altum quodammodo elevati suut, et arrogantes ; steriles item ac rigidi, et præci- pitiis ac praeruptis locis referti. Dictum est etiam in psalmo LXVI, quod Quemadmodum liquescit cera a facie ignis, sic pereunt peccatores a facie Dei. Ibi vide. "Dan. vii, 9, 10. se Matth. v, 14. of Act. xvii, 6.
25β They did not listen to the voice of the Lord. The voice saying that he is giving them the land in question. They did not believe in this voice.
α Καὶ ἐπῆρε τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ᾽ αὐτούς. Ἐκίνησε τὴν χεῖρα αὐτοῦ κατ’ αὐτῶν, ἤτοι τὴν κολαστικὴν δύναμιν.ἀνελὼν τὴν βασιλεύουσαν ἁμαρτίαν. Καὶ περὶ τῆς Α ἀγαλλιάσεως δὲ τῆς γῆς ἐν ἐκείνῳ εἴρηται. Εὐφρανθήτωσαν νῆσοι πολλοί. Αἱ κατὰ χώ ραν ἐκκλησίαι τῆς ἁλμυρᾶς ἀπιστίας ἀνακύψασαι· καὶ πανταχόθεν μὲν περικλυζόμεναι τοῖς κύμασι τῶν πειρασμῶν, πήξιν δὲ ἐν τῷ Χριστῷ βάσιμον κεκτημέναι. Η καὶ ἁπλῶς νοήσωμεν τὰς πεπιστευ- κυίας ψυχάς· ὥσπερ καὶ γῆν, τὴν κτίσιν τὴν καινήν. Νεφέλη καὶ γνόφος κύκλῳ αὐτοῦ. Νεφέλη καὶ γνόφος, ή προσληφθεῖσα σαρξ, ὡς ὑποκρύπτουσα τὴν θεότητα· ἔοικε δὲ τοῦτο τοῖς ἐν τῷ ιζ' ψαλμῷ ῥητοῖς· Καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ. Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ. Τῆς βασιλείας αὐτοῦ· ταῦτα γὰρ κατώρ θωσε βασιλεύσας. Καὶ ὄντως δικαία κρίσις, τὸ τὸν μὲν τυραννοῦντα διάβολον καθελεῖν, τοὺς δὲ τυραν νουμένους ἀνθρώπους ἐλευθερῶσαι. Η καὶ ἄλλως• Δικαιοσύνην, ἤτοι καθόλου πᾶσαν ἀρετὴν, καὶ κρί- σιν ὀρθὴν, εἴτουν διάκρισιν ἐδίδαξεν ή βασιλεία αὐτοῦ. xΨΗ: Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύσεται, καὶ φλο γιεῖ κύκλῳ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ταῦτα τοῦ καὶ ροῦ τῆς παγκοσμίου κρίσεως. Τοῦτο καὶ Δανιήλ θεασάμενος έγραψεν, ὅτι Ποταμὸς πυρὸς εἶλκεν ἔμπροσθεν αὐτοῦ. Εχθροὶ δὲ αὐτοῦ κοινῶς πάντες οἱ τῷ ἐχθρῷ αὐτοῦ διαβόλῳ πειθόμενοι. Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ, ἀντὶ τοῦ, πανταχόθεν. Εφαγαν αἱ ἀστραπαὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ. Οἱ ἀπόστολοι · τοῦ ἀληθινοῦ γὰρ μετασχόντες φωτός, ἤστραψαν καὶ αὐτοὶ, πρὸς οὓς καὶ ὁ Χριστὸς ἔλεγεν Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. Τοῦτο συνάδει τῷ ῥητῷ τοῦ εἰρημένου ψαλμοῦ, τῷ· Ανθρακες ἀνήφθησαν ἀπ' αὐτοῦ. Εἶδε καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ. Εἶδε τὰς ἀστραπὰς ταύτας καὶ ἐσκίρτησεν. "Η μετεκινήθη ἀπὸ τῆς πλά νης ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν· καὶ ἀπὸ τοῦ σκότους, ἐπὶ τὸ φῶς. Η ἐσαλεύθη, ἵνα κρείττον εδραιωθῇ. Καὶ τέκτονες γὰρ τὰ παλαιωθέντα θέλοντες ἀνακαινίσαι, σαλεύουσιν αὐτὰ πρότερον. Διὸ περὶ Παύλου καὶ Σίλα τινὲς ἔλεγον· Οἱ τὴν οἰκουμένην ἀναστατώ σαντες, οὕτω καὶ ἐνθάδε πάρεισι. Τὰ ὄρη ὡσεὶ κηρός ετάκησαν ἀπὸ προσώπου Κυρίου· ἀπὸ προσώπου Κυρίου πάσης τῆς γῆς. Ορη τροπικῶς, οἱ δαίμονες, διὰ τὸ ἐπηρμένον, καὶ ἀλαζονικὸν, καὶ ἄκαρπον, καὶ σκληρὸν, καὶ κρημνώ- δες · εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ ἐξ' ψαλμῷ· Ως τήκεται κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, οὕτως ἀπολοῦνται οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἀνάγνωθι τὴν ἐξήγησιν αὐτοῦ. COMMENT. IN PSALMOS. peccato, qui antea in orbe regnabant. De ex- sultatione terræ ibi etiam dictum est. Lætentur insula multæ. Ecclesiæ nimirum quæ in variis sunt mundi partibus, quæque ab amara et salsuginosa, ut ita dicam, infidelitate, insula - rum instar elevatæ sunt ; quæque licet assiduis tentationum fluctibus impellantur, fundamentum tamen ac solidam in rege suo Christo stabili- tatem habent. Vel per insulas, simpliciter fidelium omnium animas intellige; et per terram novam creaturam. VERS. 2. Nubes el caligo in circuitu ejus. Per nubem et per caliginem, assumptam carnem in- tellige, quæ divinitatem occultabat. Similia pene verba ea sunt, quæ habentur in psalmo Posuit tenebras latibulum suum, in circuitu ejus B tabernaculum ejus. ` C D Justitia et judicium directio throni ejus. - Thro- ni ejus, pro regni ejus dixit, quod regnum ipse Christus regnans direxit. Illud autem vere fuit jastum judicium, quo et tyrannum dæmonem destruxit, et oppressum tyrannide humanum genus salvavit. Vel aliter: Per justitiam, in uni versum, omne virtutis genus intellige, et per judicium, rectitudinem ac discretionem, quæ om- nia regnante Christo didicimus. VERS. 3. Ignis ante ipsum præcedet, et inflam- mabit in circuitu inimicos ejus. Hæc verba per. tinent ad tempus universalis judicii, quod et propheta Daniel prospiciens dixit : Fluvius ignis trahebat gradiens ante eum W. Christi vero inimici omnes sunt, qui inimico ejus diabolo obtemperant. In circuitu autem ejus, hoc est: undique, atque ex omni parte. VERs. 4. Illuxerunt fulgura ejus orbi terræ. Apostoli nimirum, qui veræ lucis participes effe- eti sunt, ac veluti astra quædam coruscantia omnibus apparuere, et ad quos a Christo dictum legimus: Vos estis lux mundi ". Suntque consona hæc verba iis quæ in præallegato psalmo haben- tur, ibi : Carbones succensi sunt ab eo. Vidit, et commota est terra. Vidit bujnscemodi fulgura, et exsultavit. Vel, commota, id est, commutata est, ab errore nimirum ad veritatem, et a tonebris ad lucem: vel commota est, ut melius stabiliretur. Siquidem artifces prius com. movere omuia ea solent, quæ volunt renovarc. Ideo de Paulo et Sila in Actis dictum legimus, ex impiorum persona: Hi concusso universo orbe huc veniunt . VERS. 5. Montes quasi cera, liquefacti sunt a facie Domini, a facie Domini totius terra. Per montes figurate ipsos dæmones intelligit, quia elati atque in altum quodammodo elevati suut, et arrogantes ; steriles item ac rigidi, et præci- pitiis ac praeruptis locis referti. Dictum est etiam in psalmo LXVI, quod Quemadmodum liquescit cera a facie ignis, sic pereunt peccatores a facie Dei. Ibi vide. "Dan. vii, 9, 10. se Matth. v, 14. of Act. xvii, 6.
26α And he lifted up his hand against them. He moved his hand against them, namely his punishing power.
PG 128:1053β Τοῦ καταβαλεῖν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τοῦ θανατῶσαι αὐτούς.Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
26β So as to cast them down in the wilderness. So as to slay them.
α Καὶ τοῦ καταβαλεῖν τὸ σπέρμα αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσι. Τοῦ καταφυτεῦσαι τὰ τέκνα αὐτῶν ἐν τῇ γῇ τῶν ἐθνῶν, τῶν Χαναναίων καὶ τῶν ἄλλων. Εἶπε γὰρ, φησὶ, Κύριος πρὸς Μωυσῆν, ὅτι πάντες οἱ ἄνδρες, οἳ ἐπείρασάν με τοῦτο δέκατον, καὶ οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς μου, ἦ μὴν οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν Nu 14.20, ὤμοσα τοῖς πατράσιν αὐτῶν, ἀλλ’ ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν, ἅ ἐστι μετ’ ἐμοῦ ὧδε. 22-23Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
27α And to cast down their seed among the nations. To plant their children in the land of the nations, of the Canaanites and of the others, for it is written, The Lord said to Moses that all the men who tested me this tenth time and did not listen to my voice, surely they shall not see the land that I swore to their fathers, but rather their Nu 14.20, children who are with me here. 22-23
β Καὶ διασκορπίσαι αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις. Ταῖς τῶν εἰρημένων ἐθνῶν.Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
27β And to scatter them in the lands. The lands of the nations mentioned.
α Καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ. Τελετὴ γεγόνασι, καὶ οἷον ἑορτὴ τῷ Βεελφεγώρ· ἢ ἐμυήθησαν τῷ Βεελφεγὼρ, εἰδώλῳ τῶν Μωαβιτῶν, ἤτοι Μαδιανιτῶν, ὡς ἐν τῇ προμνημονευθείσῃ βίβλῳ τῶν Ἀριθμῶν ἱστόρηται, ὅτε, ἐπιθυμήσαντες τῶν θυγατέρων Μωὰβ, ἀνεπείσθησαν ὑπ’ αὐτῶν τοῦ προσκυνῆσαι τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν.Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
28α And they were made consecrate to Beelphagor. They became a consecration and as it were a festival for Beelphagor. Or else they were initiated to Beelphagor, an idol of the Moabites or Madianites, as the afore-mentioned book of Numbers recounts, when, having desired the daughters of Moab, they were persuaded by them to worship their idols.
β Καὶ ἔφαγον θυσίας νεκρῶν. | Νεκρὰ λέγει, τὰ εἴδωλα, ὡς ἀναίσθητα καὶ ἀνενέργητα.Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
28β And they ate sacrifices of the dead. ‘Dead’ is what he calls the idols, as senseless and without energy.
α Καὶ παρώξυναν αὐτὸν ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν. α τελετή MPACBFHV : τελετῇ S2. α ἑορτὴ PAcorr.BV : ἑορτῇ MS2CAF.Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
29α And they provoked him with their practices.
Ἐν τοῖς τοιούτοις ἔργοις αὐτῶν.Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
In their works of such kind.
β Καὶ ἐπληθύνθη ἐν αὐτοῖς ἡ πτῶσις. Ἀποθνῃσκόντων πολλῶν.Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
29β And falling was multiplied among them. With many dying.
30 Καὶ ἔστη Φινεὲς καὶ ἐξιλάσατο, καὶ ἐκόπασεν ἡ θραῦσις. Ἀνέστη ἐκ μέσου τῆς συναγωγῆς, καὶ ἐξιλεώσατο τὸν Θεὸν ἐν τῷ λαβεῖν σειρομάστην, εἴτουν δόρυ, καὶ ἀποκεντῆσαι τὸν ᾽Ισραηλίτην ἅμα καὶ τὴν Μαδιανῖτιν· καὶ ἐκόπασεν ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν ἡ πτῶσις τοῦ λαοῦ. Ἦν δὲ Φινεὲς, υἱὸς Ἐλεάζαρ τοῦ υἱοῦ Ἀαρών.Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
30 And Phineas stood and made atonement, and the slaughter abated. He stood up from the midst of the congregation and appeased God by taking a barbed lance, that is, a spear, and by stabbing through both the Israelite man and the Madianite woman, and God’s anger abated, namely, the falling of the people. Phineas was the son of Eleazar the son of Aaron.
α Καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Εἰς ἀρετήν· διὸ καὶ ἆθλον ἔλαβεν ἐκ Θεοῦ, ἱερωσύνην αἰώνιον, ἑαυτῷ καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ.Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
31α And it was reckoned to him as justice. As virtue. And hence he received a prize from God, everlasting priesthood, for himself and for his seed.
β Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἕως τοῦ αἰῶνος. Ἀεὶ γὰρ διὰ τὸν φόνον ἐκεῖνον εὐφημεῖται, τὸν ὑπὲρ εὐσεβείας γενόμενον.Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
31β To generation and generation until the age. For he is ever praised on account of that murder carried out on behalf of piety.
α Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδης. Ἐκεῖ γὰρ διψήσας ὁ λαὸς, ἐδεινοπάθει, καὶ διεγόγγυζε, καὶ ἀντέλεγε. Διὸ τὸ ἐκ πέτρας καὶ τότε ῥυὲν ὕδωρ ἐκλήθη ὕδωρ ἀντιλογίας.Ἀνήγγειλαν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Οἱ οὐρανοί, οἱ προφῆται, οἱ ἀπόστολοι, ὡς οὐράνιο, πολιτείαν ἐπιδεδειγμένοι. Δικαιοσύνην δὲ λέγει το μὴ μόνοις τοῖς Ἰουδαίοις περικλείσαι τὴν θεογνω σίαν, ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη καλέσαι πρὸς ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Η καθώς εἰρήκαμεν, ερμηνεύοντες τὸ, Δικαιοσύνη καὶ κρίμα κατόρθωσις τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ λθ' ψαλμῷ τὴν ἐξή- γησιν τοῦ, ἐπηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ᾿Εκ κλησία μεγάλη. Καὶ εἶδοσαν πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ. Τὰ θαυμάσια ἔργα αὐτοῦ, δι᾿ ὁ ἐδοξάσθη. Αἰσχυνθήτωσαν πάντες οἱ προσκυνοῦντες τοῖς γλυπτοῖς οἱ ἐγκαυχώμενοι ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτ τῶν. Αἰσχυνθήτωσαν τοιούτων ἔργων ὑπ' αὐτοῦ τελουμένων, ἢ τῆς εἰδωλικής πλάνης ελεγχομέν νης. Προσκυνήσατε αὐτῷ, πάντες άγγελοι Θεοῦ. Οἱ μὲν ὅτι ἐγεννήθη κατὰ σάρκα, ὑμνολογούντες, καὶ τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις, λέγοντες· οἱ δὲ μετά τοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ πειρασμούς, δουλοπρεπώς δια κονοῦντες αὐτῷ· οἱ δὲ ἀναλαμβανομένου πρὸς ούριο νὸν, δορυφορικῶς } πορευόμενοι, καὶ τὸ, "Αρατε πύλας, κράζοντες. "Ηκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών. Ἤκουσε τῶν οὐ ρανῶν, ὡς εἴρηται, ἀναγγελλόντων τὰ περὶ αὐτ του. Η νέα Σιὼν ἡ καθολική Εκκλησία, καὶ ηύ φράνθη. Καὶ ἠγαλλιάσαντο αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. Πάλαι μὲν θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας, αἱ κατὰ τὰς ὑπ' αὐτὴν πόλεις μερικαί συναγωγαί. Νῦν δὲ θυ- γατέρες τῆς Ἐκκλησίας τῆς καθολικῆς, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν, ἐκκλησίαι ὡς ἐξ αὐτῆς προελθοῦσαι. Ἐπεὶ γὰρ Σιὼν μὲν ἑρμηνεύεται σκοπευτήριον, Ἰουδαία δὲ ἐξομολόγησις, ἀμφοτέρα ἂν εἴη ἡ Ἐκ κλησία· οἷα σκοπευτικὴ καὶ θεωρητικὴ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐξομολογουμένη καὶ εὐχαριστοῦσα τῷ Κυρίῳ. Ευφράνθη δὲ αὕτη καὶ ἠγαλλιάσαντο αὗται, χάριν τίνος; *Ενεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε. Οτι ἀπο- δώσεις ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· τοῖς μὲν πιστοῖς, αἰώνιον ἀνάπαυσιν· τοῖς δὲ ἀπίστοις, αιών γιον κόλασιν. Οτι σὺ Κύριος ὕψιστος, ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Κύριος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υψηλός Δεσπότης πάσης τῆς γῆς, ὥσπερ καὶ τοῦ οὐρανοῦ. Σφόδρα υπερυψώθης ὑπὲρ πάντας τοὺς θεούς. Τοὺς νομιζομένους. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ ὑψώθησαν ἀπὸ πλάνης· σὺ δὲ ἀπὸ ἀληθείας, ἀπὸ τῆς παναθε νοῦς δυνάμεως· ὅσον οὖν μεῖζον ἀλήθεια πλάνης, τοσοῦτον καὶ τὸ σὸν ὕψος τοῦ ἐκείνων. Υψώθης δὲ, EUTHYMII ZIGABENI VERS. 6. Annuntiaverunt cœli justitiam ejus. A Per coelos prophetas aut apostolos intellige, qui cœlestem vitam ac conversationem optime colebant ; et dum ait annuntiasse eos justitiam ejus, hoc intelligit, quod non solis Judæis aperta sit Dei cognitio, quinimo quod ipsæ etiam gentes ad veritatis cognitionem vocata sint. Vel justitiam aliter expone, prout superius di- ximus, exponendo illa verba: Justitia et judicium directio throni ejus. Vide etiam in psalmo XXXIX, ibi: Evangelizavi justitiam in Ecclesia magna. Et videant omnes populi gloriam ejus. Admiranda nimirum illius opera, propter quæ glorificatus es . VERS. 7. Confundantur omnes, qui adorant scul- ptilia, qui gloriantur in idolis ejus. Erubescant. cum tanta ac talia opera a Deo sint gesta. Vel erubescant, dum de idolatriæ errore redar- gauntur. , VERS. 8. Adorate eum, omnes angeli Dei. Et alii quidem Domino, secundum carnem nato, laudent eum dicentes: Gloria in altissimis Deo 98, -alii vero servíliter ei ministrent, quemadmodum in deserto ministrarunt postquam tentatus fnit a diabolo : et alii ascendenti illi in cœlum præ- euntes inserviant, et clainent: Tollite portas prin- cipes vestras”, elc. Audivit et letala est Sion. Audivit Sion cœlos B annuntiantes ea quæ ad Christum pertinebant; vel nova Sion, universalis nimirum Ecclesia au- C divit, et laetata est. Et exsultaverunt filiæ Judææ. Filiæ Judææ olim dicebantur esse particulares illæ synagogæ, quæ In variis erant oppidis ac civitatibus provinciæ Judææ et Judæorum imperio subditis: nunc autem per filias universalis Ecclesiæ, omnes et singulas intelligimus ecclesias, quæ in variis sunt mundi Jocis, tanquam ab universali illa matre procreatas. Et quia Sion interpretatur specula, et Judæa confessio, recte possumus tam per Sion, quam per Judæam Ecclesiam ipsam intelligere: quia speculationibus vacal, et veritatem contemplatur, et quia confitetur et condignas Deo gratias agit. Verum si quæris cujus rei gratia lætata sit Sion, et quam ob causam filiæ Judææ exsultaverint, audi quæ sequantur : Propter judicia tua, Domine. Quia scilicet justo D tuo judicio unicuique reddes juxta opera propria, fidelibus nimirum requiem, infidelibus vero æterna supplicia. VERS. 9. Quoniam tu Dominus altissimus super omnem terram. Dominus super omnem terram. Vel altissimus super terram, quemadmodum etiam super cœlumn Valde exaltatus es super omnes deos. Eos scili- cet qui dii reputantur. Et illi quidem falso ex- altati sunt, atque ob errorem: tu autem vere exaltatus es, ob summam tuam potentiam. Quanto igitur veritas errore major est, tanto etiam tua ** Luc 11, 14. " Psal. xx111, 7, 9.
32α And they provoked him at the water of gainsaying. In the wilderness of Kadesh. For there, overtaken by thirst, the people were suffering greatly and were murmuring and disputing. Hence the water that flowed at that time from the rock was called the Water of Gainsaying.
PG 128:1055β Καὶ ἐκακώθη Μωυσῆς δι’ αὐτούς. Παρὰ Θεοῦ γὰρ κελευσθεὶς λαβεῖν τὴν ῥάβδον αὐτοῦ καὶ ἐκκλησιάσαι τὴν συναγωγὴν καὶ λαλῆσαι πρὸς τὴν ἀπέναντι πέτραν ὅπως δώσει ὕδωρ, λαβὼν τὴν ῥάβδον καὶ ἐκκλησιάσας, εἶπεν· Ἀκούσατέ μου, οἱ ἀπειθεῖς· μὴ ἐκ τῆς πέτρας ταύτης ἐξάξομεν ὑμῖν ὕδωρ; εἶτα ἐπάταξε τὴν πέτραν τῇ ῥάβδῳ δὶς, καὶ ἐξῆλθεν ὕδωρ πολύ. Ἐπεὶ οὖν οὐκ ἐλάλησε πρὸς τὴν πέτραν, ὡς εἶπεν αὐτῷ Κύριος, εἰς δόξαν Θεοῦ, ἀλλὰ πρὸς τὸν λαὸν μετ’ ἀγανακτήσεως κατ’ ὀλιγωρίαν, ἐκακώθη παρὰ Θεοῦ, εἰπόντος πρὸς αὐτόν τε καὶ τὸν Ἀαρών· Ἐπεὶ οὐκ ἐπιστεύσατέ μοι ἁγιάσαι με ἐναντίον τῶν υἱῶν ᾽Ισραὴλ, διὰ τοῦτο οὐκ εἰσάξετε ὑμεῖς τὴν συναγωγὴν ταύτην εἰς τὴν γῆν, ἣν ἔδωκα αὐτοῖς. Ἁγιάσαι λέγων, τὸ δοξάσαι.ἀντὶ τοῦ, Ὑψηλὸς ἐγνωρίσθης· εἰπὼν δὲ ὅτι σφόδρα, καὶ δὶς χρησάμενος τὸ ὑπὲρ, επέτεινε τὴν ἐπίτα σιν τοῦ ὕψους. Οἱ ἀγαπῶντες τὸν Κύριον, μισεῖτε πονηρά. Μισοπόνηρος γὰρ ὁ Κύριος, καὶ φιλάγαθος. Φυλάσσει Κύριος τὰς ψυχὰς τῶν ὁσίων αὐτοῦ. Τῶν ἀφωσιωμένων καὶ ἀνακειμένων αὐτῷ. Ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλοῦ ῥύσεται αὐτούς. Επη ρεαζομένους. Αμαρτωλὸς δὲ κυρίως ὁ διάβολος, ὡς καὶ πάσης ἁμαρτίας δημιουργός. Φῶς ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ. Φῶς, τὸ τοῦ ἀληθινοῦ Β φωτός, φῶς πνευματικὸν ὁδηγοῦν αὐτὸν εἰς πᾶσαν ἀλήθειαν. "Η φῶς, τὸ τῆς θεωρητικῆς, ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ τὴν πρακτικήν. Καὶ τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ εὐφροσύνη. Πνευ ματική παράκλησις. Εὐφράνθητε, δίκαιοι, ἐν τῷ Κυρίῳ. Τὰς βιωτικὰς πάσας εὐφροσύνας, ως ψευδομένας, ἀποσειόμενοι . Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ λ6' ψαλμοῦ· Εὐα φράνθητε ἐπὶ Κύριον καὶ ἀγαλλιᾶσθε, δίκαιοι καὶ ζήτησον ἐκεῖ τὴν ἐξήγησιν. Καὶ ἐξομολογεῖσθε τῇ μνήμῃ τῆς ἁγιωσύνης αὐτοῦ. Εὐχαριστεῖτε ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς ἁγιω. σύνης αὐτοῦ· ὅτι ἡγιάσθητε· ἢ ἐξομολογεῖσθε τὰ οἷα δήποτε μολύσματα, ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς καθα ρότητος αὐτοῦ. Οὐδεὶς γὰρ καθαρὸς παντάπασιν. Δύνανται δὲ καὶ πάντα τὰ ἀπὸ τοῦ, Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύεται, ῥητά, μέχρι τοῦ, Ἤκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών, περὶ τῆς δευτέρας τοῦ Χριστοῦ παρουσίας νοείσθαι. Εφαναν γὰρ, φησὶν, αἱ ἀστρα- παὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ, κατιόντος αὖθιῖ, ἐξ οὐρα νοῦ, δηλαδή. Ωσπερ γὰρ, φησὶν, ἡ ἀστραπὴ ἐξέρω χεται ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ φαίνεται ἕως δυσμών, οὕτως ἔσται καὶ ἡ παρουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώ που. Καὶ τότε, 'Ο ήλιος, φησί, σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες πεσοῦνται ἐξ οὐρανοῦ. Πίθεν ἄλλοθεν φωτισθή σεται ὁ κόσμος; Εἶδε γὰρ τὴν κάθοδον αὐτοῦ καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ τῷ φόβῳ· ἢ τῶν νεκρῶν ἀνισταμέ- νων μετὰ σπουδῆς. Τὰ ὄρη δὲ ὡσεὶ κηρὸς ἐτάκησαν, η διαλυόμενα τῶν στοιχείων ἀλλοιουμένων. Είρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ · ἔνθα τό, 'Ετάκη ή γῆ. 'Ανήγγειλαν δὲ οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ πάλαι, τουτέστιν, οἱ ὑψηλοὶ προφῆται· ὅτι δίκαιός ἐστι κριτής· τότε δὲ, ἐν τῷ καιρῷ τῆς πρὸς τὸ κρί- νειν ἀφίξεως, εἶδον πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐρχομένου, ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, ὡς αὐτὸς ἐδίδαξεν. Εἶτα ἐγκελεύεται, τοῖς μὲν εἰδωλοθύταις αἰσχύνεσθαι τότε, τοῖς δὲ ἀγγέλοις προσκυνεῖν αὐτὸν, εἰδὼς καὶ ἄμφω γενησόμενα. Τῶν ἀγγέλων δὲ προσ- κυνησάντων, πάντες εὐθὺς οἱ λοιποὶ προσκυνήσου σιν· ὅτι Αὐτῷ πᾶν γόνυ κάμψει, ἐπουρανίων, καὶ ἐπιγείων, καὶ καταχθονίων, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον. COMMENT. IN PSALMOS. A sublimitas illorum altitudinem superat. Exaltatus es auten, hoc est, cognitus es altus esse. Conatur autem his verbis Propheta summam Dei altitudi- nem exprimere, valde exaltatum eum esse dicens super omnem terram, et super omnes deos. Vens. 10. Qui diligitis Dominum, odite mala. Odit enim Deus malos, et diligit bonos. Custodit Dominus animas sanctorum suorum, Eorum nimirum, qui Deo dicati atque ei sancti- ficati sunt. De manu peccatoris liberabit eos. Quoties nimi- rum oppressi fuerint et læsi. Peccator autem proprie est diabolus, veluti delictorum omnium auctor. VERS. 11. Lux orta est justo. Lux vera lucis, lux, inquam, spiritualis, dirigens eum in omnem veritatem. Vel, lux contemplationis ei orta est qui in actionibus suis justitiam servat. Et rectis corde lætitia. Lætitia, hoc est, spiritua- lis consolatio. Vers. 12. Lælamini, justi, in Domino. Omnibus aliis mundi voluptatibus expulsis, veluti falsis. Similis fere sententia habetur in fine psalmi xxx]}, ibi : Latamini in Domino et exsultate, justi, ubi vide. Et confitemini memoriæ sanctificationis ejus. 99+ Gratias, inquit, ei agite, memoria repetentes di- vinam illam sanctificationem, qua sanctificati estis. Vel confitemini antiquas omnes inquinationes C vestras, dum tantam Dei munditiam ac puri- tatem animo revolvitis, cum inter homines nullus omnino mundus sit. Possunt et prædicta omnia a versiculo illo : Ignis ante ipsum præcedet, usque ad verba illa : Audivit et lætata est Sion, de se- cundo Christi adventu intelligi. Illuxerunt, inquit, fulgura ejus orbi terra, Christo nimirum rursus e cœlo descendente. Nam quemadmodum fulgur exit ab oriente, et venit usque in occidentem, sic erit adventus Filii hominis. Quod si solem tunc obtenebrandum esse affirmamus, et lunam non daturam lucem suam stellasque casuras e cœlo, undenam aliunde illuminabitur mundus, quam a Christo ? Vidit autem terra ejus de- scensum, et commota est ob timorem. Vel com- mota est, mortuis illico resurgentibus. Montes autem sicut cera liquefacti sunt et dissoluti, commutatis elementis. De his etiam verbis dixi- mus in psalmo lxxiv, ibi : Liquefacta est terra. Annuntiaverunt etiam coeli justitiam ejus ®", hoc est, sublimes atque alti, cœlorum instar, prophetæ olim annuntiaverunt, quod Deus justus est judex : et tunc, hoc est, in illo judicii tem. pore, viderunt omnes populi gloriam ejus, ex- euntis nimirum in gloria Patris, sicuti et ipse nos docuit. Deinde omnibus, qui idola colunt, mandat, ut pudore suffundantur, atque erubescant; angelis etiam jubet, ut adorent eum, sciens ni mirum utrumque futurum esse. Ipsis etenim angelis Christum adorantibus, cæteri ones *** Matth. xxiv, 29. 9. Psal. xLIS, 6.
32β And Moses suffered ill on their account. For having been commanded by God to take his staff and hold an assembly of the congre- gation and to speak to the rock opposite so it will give water, having taken his staff and having called the assembly, he said, Listen to me, you disobedient people, shall we bring water out of this rock for you or not? Then he struck the rock twice with the staff and much water came out. Because, however, he did not speak to the rock, as the Lord had said to him, to the glory of God, but to the people, with exasperation and contempt, he suffered ill from God who said to both him and to Aaron, Because you did not believe me to sanctify me before the sons of Israel, on this account you will not be the ones to lead this congregation into the land that I have given them. Using ‘to sanctify’ in the sense of ‘to glorify’.
α Ὅτι παρεπίκραναν τὸ πνεῦμα αὐτοῦ. α ἐκ Θεοῦ MΑS2CBF : ἀπὸ τοῦ Θεοῦ P : ἀπὸ Θεοῦ HV.ἀντὶ τοῦ, Ὑψηλὸς ἐγνωρίσθης· εἰπὼν δὲ ὅτι σφόδρα, καὶ δὶς χρησάμενος τὸ ὑπὲρ, επέτεινε τὴν ἐπίτα σιν τοῦ ὕψους. Οἱ ἀγαπῶντες τὸν Κύριον, μισεῖτε πονηρά. Μισοπόνηρος γὰρ ὁ Κύριος, καὶ φιλάγαθος. Φυλάσσει Κύριος τὰς ψυχὰς τῶν ὁσίων αὐτοῦ. Τῶν ἀφωσιωμένων καὶ ἀνακειμένων αὐτῷ. Ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλοῦ ῥύσεται αὐτούς. Επη ρεαζομένους. Αμαρτωλὸς δὲ κυρίως ὁ διάβολος, ὡς καὶ πάσης ἁμαρτίας δημιουργός. Φῶς ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ. Φῶς, τὸ τοῦ ἀληθινοῦ Β φωτός, φῶς πνευματικὸν ὁδηγοῦν αὐτὸν εἰς πᾶσαν ἀλήθειαν. "Η φῶς, τὸ τῆς θεωρητικῆς, ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ τὴν πρακτικήν. Καὶ τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ εὐφροσύνη. Πνευ ματική παράκλησις. Εὐφράνθητε, δίκαιοι, ἐν τῷ Κυρίῳ. Τὰς βιωτικὰς πάσας εὐφροσύνας, ως ψευδομένας, ἀποσειόμενοι . Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ λ6' ψαλμοῦ· Εὐα φράνθητε ἐπὶ Κύριον καὶ ἀγαλλιᾶσθε, δίκαιοι καὶ ζήτησον ἐκεῖ τὴν ἐξήγησιν. Καὶ ἐξομολογεῖσθε τῇ μνήμῃ τῆς ἁγιωσύνης αὐτοῦ. Εὐχαριστεῖτε ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς ἁγιω. σύνης αὐτοῦ· ὅτι ἡγιάσθητε· ἢ ἐξομολογεῖσθε τὰ οἷα δήποτε μολύσματα, ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς καθα ρότητος αὐτοῦ. Οὐδεὶς γὰρ καθαρὸς παντάπασιν. Δύνανται δὲ καὶ πάντα τὰ ἀπὸ τοῦ, Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύεται, ῥητά, μέχρι τοῦ, Ἤκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών, περὶ τῆς δευτέρας τοῦ Χριστοῦ παρουσίας νοείσθαι. Εφαναν γὰρ, φησὶν, αἱ ἀστρα- παὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ, κατιόντος αὖθιῖ, ἐξ οὐρα νοῦ, δηλαδή. Ωσπερ γὰρ, φησὶν, ἡ ἀστραπὴ ἐξέρω χεται ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ φαίνεται ἕως δυσμών, οὕτως ἔσται καὶ ἡ παρουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώ που. Καὶ τότε, 'Ο ήλιος, φησί, σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες πεσοῦνται ἐξ οὐρανοῦ. Πίθεν ἄλλοθεν φωτισθή σεται ὁ κόσμος; Εἶδε γὰρ τὴν κάθοδον αὐτοῦ καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ τῷ φόβῳ· ἢ τῶν νεκρῶν ἀνισταμέ- νων μετὰ σπουδῆς. Τὰ ὄρη δὲ ὡσεὶ κηρὸς ἐτάκησαν, η διαλυόμενα τῶν στοιχείων ἀλλοιουμένων. Είρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ · ἔνθα τό, 'Ετάκη ή γῆ. 'Ανήγγειλαν δὲ οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ πάλαι, τουτέστιν, οἱ ὑψηλοὶ προφῆται· ὅτι δίκαιός ἐστι κριτής· τότε δὲ, ἐν τῷ καιρῷ τῆς πρὸς τὸ κρί- νειν ἀφίξεως, εἶδον πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐρχομένου, ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, ὡς αὐτὸς ἐδίδαξεν. Εἶτα ἐγκελεύεται, τοῖς μὲν εἰδωλοθύταις αἰσχύνεσθαι τότε, τοῖς δὲ ἀγγέλοις προσκυνεῖν αὐτὸν, εἰδὼς καὶ ἄμφω γενησόμενα. Τῶν ἀγγέλων δὲ προσ- κυνησάντων, πάντες εὐθὺς οἱ λοιποὶ προσκυνήσου σιν· ὅτι Αὐτῷ πᾶν γόνυ κάμψει, ἐπουρανίων, καὶ ἐπιγείων, καὶ καταχθονίων, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον. COMMENT. IN PSALMOS. A sublimitas illorum altitudinem superat. Exaltatus es auten, hoc est, cognitus es altus esse. Conatur autem his verbis Propheta summam Dei altitudi- nem exprimere, valde exaltatum eum esse dicens super omnem terram, et super omnes deos. Vens. 10. Qui diligitis Dominum, odite mala. Odit enim Deus malos, et diligit bonos. Custodit Dominus animas sanctorum suorum, Eorum nimirum, qui Deo dicati atque ei sancti- ficati sunt. De manu peccatoris liberabit eos. Quoties nimi- rum oppressi fuerint et læsi. Peccator autem proprie est diabolus, veluti delictorum omnium auctor. VERS. 11. Lux orta est justo. Lux vera lucis, lux, inquam, spiritualis, dirigens eum in omnem veritatem. Vel, lux contemplationis ei orta est qui in actionibus suis justitiam servat. Et rectis corde lætitia. Lætitia, hoc est, spiritua- lis consolatio. Vers. 12. Lælamini, justi, in Domino. Omnibus aliis mundi voluptatibus expulsis, veluti falsis. Similis fere sententia habetur in fine psalmi xxx]}, ibi : Latamini in Domino et exsultate, justi, ubi vide. Et confitemini memoriæ sanctificationis ejus. 99+ Gratias, inquit, ei agite, memoria repetentes di- vinam illam sanctificationem, qua sanctificati estis. Vel confitemini antiquas omnes inquinationes C vestras, dum tantam Dei munditiam ac puri- tatem animo revolvitis, cum inter homines nullus omnino mundus sit. Possunt et prædicta omnia a versiculo illo : Ignis ante ipsum præcedet, usque ad verba illa : Audivit et lætata est Sion, de se- cundo Christi adventu intelligi. Illuxerunt, inquit, fulgura ejus orbi terra, Christo nimirum rursus e cœlo descendente. Nam quemadmodum fulgur exit ab oriente, et venit usque in occidentem, sic erit adventus Filii hominis. Quod si solem tunc obtenebrandum esse affirmamus, et lunam non daturam lucem suam stellasque casuras e cœlo, undenam aliunde illuminabitur mundus, quam a Christo ? Vidit autem terra ejus de- scensum, et commota est ob timorem. Vel com- mota est, mortuis illico resurgentibus. Montes autem sicut cera liquefacti sunt et dissoluti, commutatis elementis. De his etiam verbis dixi- mus in psalmo lxxiv, ibi : Liquefacta est terra. Annuntiaverunt etiam coeli justitiam ejus ®", hoc est, sublimes atque alti, cœlorum instar, prophetæ olim annuntiaverunt, quod Deus justus est judex : et tunc, hoc est, in illo judicii tem. pore, viderunt omnes populi gloriam ejus, ex- euntis nimirum in gloria Patris, sicuti et ipse nos docuit. Deinde omnibus, qui idola colunt, mandat, ut pudore suffundantur, atque erubescant; angelis etiam jubet, ut adorent eum, sciens ni mirum utrumque futurum esse. Ipsis etenim angelis Christum adorantibus, cæteri ones *** Matth. xxiv, 29. 9. Psal. xLIS, 6.
33α For they embittered his spirit.
Τὴν ψυχὴν τοῦ Μωυσέως οἱ ᾽Ισραηλῖται, γογγύζοντες καὶ διαλοιδορούμενοι αὐτῷ. Δείκνυσι δὲ ὅτι ἀναγκασθεὶς, ὠλιγώρησε. β Καὶ διέστειλεν ἐν τοῖς χείλεσιν αὐτοῦ. Διέστειλεν, ἤτοι διστακτικῶς ἐλάλησεν. Ἀμφιβόλως εἶπε, καὶ οὐ πιστεύων ὅτι ῥυήσεται ὕδωρ. Οἶμαι γὰρ, ὑπέλαβεν ὅτι διὰ τὸ συνεχῶς αὐτοὺς ἀγνωμονεῖν περὶ τὸν πυκνῶς εὐεργετοῦντα, οὐκ ἐξενεχθήσεται ὕδωρ. 34 Οὐκ ἐξωλόθρευσαν τὰ ἔθνη, ἃ εἶπε Κύριος αὐτοῖς. Περὶ τούτων ἡ βίβλος τῶν Κριτῶν ἱστορεῖ. Jdc 1 35- Καὶ ἐμίγησαν ἐν τοῖς ἔθνεσι καὶ ἔμαθον τὰ ἔργα αὐτῶν, καὶ ἐδούλευσαν τοῖς α γλυπτοῖς αὐτῶν. Ἔργα, τὰ παράνομα καὶ ἀσεβῆ. Ζήτησον ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ τὸ, Καὶ ἀπέστρεψαν, καὶ ἠθέτησαν, καθὼς καὶ οἱ πατέρες αὐτῶν. β Καὶ ἐγενήθη αὐτοῖς εἰς σκάνδαλον. Ἐγενήθη τὰ γλυπτὰ, ἢ τὸ δουλεῦσαι τοῖς γλυπτοῖς· ἐγένετο, φησὶν, αὐτοῖς εἰς ἐμπόδιον τῆς θείας ἐπισκοπῆς, εἰς πρόσκομμα καὶ πτῶσιν. 37- Καὶ ἔθυσαν τοὺς υἱοὺς αὐτῶν καὶ τὰς θυγατέρας αὐτῶν τοῖς δαιμονίοις· καὶ ἐξέχεαν α αἷμα ἀθῷον, αἷμα υἱῶν αὐτῶν καὶ θυγατέρων, ὧν ἔθυσαν τοῖς γλυπτοῖς Χαναάν. Ὡς τοὺς μαθόντας τὰ ἔργα τῶν ἐθνῶν εἰκός. Εἰργάζοντο γὰρ καὶ τοῦτο τὰ ἔθνη κατά τινας καιρούς. β- Καὶ ἐφονοκτονήθη ἡ γῆ ἐν τοῖς αἵμασι, καὶ ἐμιάνθη ἐν τοῖς ἔργοις αὐτῶν. Ἐφερμηνευτικὸν τὸ, ἐμιάνθη, τοῦ, ἐφονοκτονήθη. β Καὶ ἐπόρνευσαν ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν. Ἀποστάντες τοῦ Θεοῦ, ἐκολλήθησαν τοῖς δαίμοσι· τοῦτο γὰρ καὶ ἄλλοι προφῆται, πορνείαν καὶ μοιχείαν ὠνόμασαν. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκολασίας αὐτῶν ὁ λόγος. 40- Καὶ ὠργίσθη θυμῷ Κύριος ἐπὶ | τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐβδελύξατο τὴν κληρονομίαν α αὐτοῦ, καὶ παρέδωκεν αὐτοὺς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν. 374 μαθόντας MACBF : μανθάνοντας PV.ἀντὶ τοῦ, Ὑψηλὸς ἐγνωρίσθης· εἰπὼν δὲ ὅτι σφόδρα, καὶ δὶς χρησάμενος τὸ ὑπὲρ, επέτεινε τὴν ἐπίτα σιν τοῦ ὕψους. Οἱ ἀγαπῶντες τὸν Κύριον, μισεῖτε πονηρά. Μισοπόνηρος γὰρ ὁ Κύριος, καὶ φιλάγαθος. Φυλάσσει Κύριος τὰς ψυχὰς τῶν ὁσίων αὐτοῦ. Τῶν ἀφωσιωμένων καὶ ἀνακειμένων αὐτῷ. Ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλοῦ ῥύσεται αὐτούς. Επη ρεαζομένους. Αμαρτωλὸς δὲ κυρίως ὁ διάβολος, ὡς καὶ πάσης ἁμαρτίας δημιουργός. Φῶς ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ. Φῶς, τὸ τοῦ ἀληθινοῦ Β φωτός, φῶς πνευματικὸν ὁδηγοῦν αὐτὸν εἰς πᾶσαν ἀλήθειαν. "Η φῶς, τὸ τῆς θεωρητικῆς, ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ τὴν πρακτικήν. Καὶ τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ εὐφροσύνη. Πνευ ματική παράκλησις. Εὐφράνθητε, δίκαιοι, ἐν τῷ Κυρίῳ. Τὰς βιωτικὰς πάσας εὐφροσύνας, ως ψευδομένας, ἀποσειόμενοι . Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ λ6' ψαλμοῦ· Εὐα φράνθητε ἐπὶ Κύριον καὶ ἀγαλλιᾶσθε, δίκαιοι καὶ ζήτησον ἐκεῖ τὴν ἐξήγησιν. Καὶ ἐξομολογεῖσθε τῇ μνήμῃ τῆς ἁγιωσύνης αὐτοῦ. Εὐχαριστεῖτε ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς ἁγιω. σύνης αὐτοῦ· ὅτι ἡγιάσθητε· ἢ ἐξομολογεῖσθε τὰ οἷα δήποτε μολύσματα, ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς καθα ρότητος αὐτοῦ. Οὐδεὶς γὰρ καθαρὸς παντάπασιν. Δύνανται δὲ καὶ πάντα τὰ ἀπὸ τοῦ, Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύεται, ῥητά, μέχρι τοῦ, Ἤκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών, περὶ τῆς δευτέρας τοῦ Χριστοῦ παρουσίας νοείσθαι. Εφαναν γὰρ, φησὶν, αἱ ἀστρα- παὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ, κατιόντος αὖθιῖ, ἐξ οὐρα νοῦ, δηλαδή. Ωσπερ γὰρ, φησὶν, ἡ ἀστραπὴ ἐξέρω χεται ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ φαίνεται ἕως δυσμών, οὕτως ἔσται καὶ ἡ παρουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώ που. Καὶ τότε, 'Ο ήλιος, φησί, σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες πεσοῦνται ἐξ οὐρανοῦ. Πίθεν ἄλλοθεν φωτισθή σεται ὁ κόσμος; Εἶδε γὰρ τὴν κάθοδον αὐτοῦ καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ τῷ φόβῳ· ἢ τῶν νεκρῶν ἀνισταμέ- νων μετὰ σπουδῆς. Τὰ ὄρη δὲ ὡσεὶ κηρὸς ἐτάκησαν, η διαλυόμενα τῶν στοιχείων ἀλλοιουμένων. Είρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ · ἔνθα τό, 'Ετάκη ή γῆ. 'Ανήγγειλαν δὲ οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ πάλαι, τουτέστιν, οἱ ὑψηλοὶ προφῆται· ὅτι δίκαιός ἐστι κριτής· τότε δὲ, ἐν τῷ καιρῷ τῆς πρὸς τὸ κρί- νειν ἀφίξεως, εἶδον πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐρχομένου, ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, ὡς αὐτὸς ἐδίδαξεν. Εἶτα ἐγκελεύεται, τοῖς μὲν εἰδωλοθύταις αἰσχύνεσθαι τότε, τοῖς δὲ ἀγγέλοις προσκυνεῖν αὐτὸν, εἰδὼς καὶ ἄμφω γενησόμενα. Τῶν ἀγγέλων δὲ προσ- κυνησάντων, πάντες εὐθὺς οἱ λοιποὶ προσκυνήσου σιν· ὅτι Αὐτῷ πᾶν γόνυ κάμψει, ἐπουρανίων, καὶ ἐπιγείων, καὶ καταχθονίων, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον. COMMENT. IN PSALMOS. A sublimitas illorum altitudinem superat. Exaltatus es auten, hoc est, cognitus es altus esse. Conatur autem his verbis Propheta summam Dei altitudi- nem exprimere, valde exaltatum eum esse dicens super omnem terram, et super omnes deos. Vens. 10. Qui diligitis Dominum, odite mala. Odit enim Deus malos, et diligit bonos. Custodit Dominus animas sanctorum suorum, Eorum nimirum, qui Deo dicati atque ei sancti- ficati sunt. De manu peccatoris liberabit eos. Quoties nimi- rum oppressi fuerint et læsi. Peccator autem proprie est diabolus, veluti delictorum omnium auctor. VERS. 11. Lux orta est justo. Lux vera lucis, lux, inquam, spiritualis, dirigens eum in omnem veritatem. Vel, lux contemplationis ei orta est qui in actionibus suis justitiam servat. Et rectis corde lætitia. Lætitia, hoc est, spiritua- lis consolatio. Vers. 12. Lælamini, justi, in Domino. Omnibus aliis mundi voluptatibus expulsis, veluti falsis. Similis fere sententia habetur in fine psalmi xxx]}, ibi : Latamini in Domino et exsultate, justi, ubi vide. Et confitemini memoriæ sanctificationis ejus. 99+ Gratias, inquit, ei agite, memoria repetentes di- vinam illam sanctificationem, qua sanctificati estis. Vel confitemini antiquas omnes inquinationes C vestras, dum tantam Dei munditiam ac puri- tatem animo revolvitis, cum inter homines nullus omnino mundus sit. Possunt et prædicta omnia a versiculo illo : Ignis ante ipsum præcedet, usque ad verba illa : Audivit et lætata est Sion, de se- cundo Christi adventu intelligi. Illuxerunt, inquit, fulgura ejus orbi terra, Christo nimirum rursus e cœlo descendente. Nam quemadmodum fulgur exit ab oriente, et venit usque in occidentem, sic erit adventus Filii hominis. Quod si solem tunc obtenebrandum esse affirmamus, et lunam non daturam lucem suam stellasque casuras e cœlo, undenam aliunde illuminabitur mundus, quam a Christo ? Vidit autem terra ejus de- scensum, et commota est ob timorem. Vel com- mota est, mortuis illico resurgentibus. Montes autem sicut cera liquefacti sunt et dissoluti, commutatis elementis. De his etiam verbis dixi- mus in psalmo lxxiv, ibi : Liquefacta est terra. Annuntiaverunt etiam coeli justitiam ejus ®", hoc est, sublimes atque alti, cœlorum instar, prophetæ olim annuntiaverunt, quod Deus justus est judex : et tunc, hoc est, in illo judicii tem. pore, viderunt omnes populi gloriam ejus, ex- euntis nimirum in gloria Patris, sicuti et ipse nos docuit. Deinde omnibus, qui idola colunt, mandat, ut pudore suffundantur, atque erubescant; angelis etiam jubet, ut adorent eum, sciens ni mirum utrumque futurum esse. Ipsis etenim angelis Christum adorantibus, cæteri ones *** Matth. xxiv, 29. 9. Psal. xLIS, 6.
The Israelites embittered Moses’ soul, by murmuring against him and railing furiously at him. It shows that under the strain he showed contempt. 33β And he vacillated in his lips. ‘He vacillated’, that is, he spoke hesitantly. He spoke doubtingly and not believing that water will flow. For, I believe, he assumed that, on account of their being constantly ungrate- ful in respect of the one who was showering them with benefactions, water would not be brought forth. 34 They did not destroy the nations that the Lord had said to them. The book of Judges tells about these things. Jdc 1 35- And they mingled among the nations and learned their works and served their graven images. Their unlawful and impious works. Seek in the seventy-seventh psalm, And they turned away and reneged just like their fathers. 36β And it became a snare for them. The graven images or their serving the graven images; it became for them, he says, an impediment to divine oversight, a cause of stumbling and falling. 37- And they sacrificed their sons and their daughters to the demons, and they poured out 38α innocent blood, the blood of their sons and daughters whom the sacrificed to the graven images of Canaan. As was natural for those who had learned the works of the nations, for the nations did this also at certain times. 38β- And the earth was polluted by the blood of murder and was defiled by their works. ‘Defiled’ is a clarification of ‘polluted by murder’. 39β And they whored in their practices. Having detached themselves from God, they joined themselves to the demons. Other prophets indeed also called this whoring and adultery. The verse can also be understood as about licentiousness. 40- And the Lord was angered with rage at his people and felt loathing for his inheritance and 41α gave them over to the hands of enemies.
Ὡς ἡ τῶν Κριτῶν βίβλος διδάσκει. β- Καὶ ἐκυρίευσαν αὐτῶν οἱ μισοῦντες αὐτοὺς, καὶ ἔθλιψαν αὐτοὺς οἱ ἐχθροὶ αὐτῶν,ἀντὶ τοῦ, Ὑψηλὸς ἐγνωρίσθης· εἰπὼν δὲ ὅτι σφόδρα, καὶ δὶς χρησάμενος τὸ ὑπὲρ, επέτεινε τὴν ἐπίτα σιν τοῦ ὕψους. Οἱ ἀγαπῶντες τὸν Κύριον, μισεῖτε πονηρά. Μισοπόνηρος γὰρ ὁ Κύριος, καὶ φιλάγαθος. Φυλάσσει Κύριος τὰς ψυχὰς τῶν ὁσίων αὐτοῦ. Τῶν ἀφωσιωμένων καὶ ἀνακειμένων αὐτῷ. Ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλοῦ ῥύσεται αὐτούς. Επη ρεαζομένους. Αμαρτωλὸς δὲ κυρίως ὁ διάβολος, ὡς καὶ πάσης ἁμαρτίας δημιουργός. Φῶς ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ. Φῶς, τὸ τοῦ ἀληθινοῦ Β φωτός, φῶς πνευματικὸν ὁδηγοῦν αὐτὸν εἰς πᾶσαν ἀλήθειαν. "Η φῶς, τὸ τῆς θεωρητικῆς, ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ τὴν πρακτικήν. Καὶ τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ εὐφροσύνη. Πνευ ματική παράκλησις. Εὐφράνθητε, δίκαιοι, ἐν τῷ Κυρίῳ. Τὰς βιωτικὰς πάσας εὐφροσύνας, ως ψευδομένας, ἀποσειόμενοι . Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ λ6' ψαλμοῦ· Εὐα φράνθητε ἐπὶ Κύριον καὶ ἀγαλλιᾶσθε, δίκαιοι καὶ ζήτησον ἐκεῖ τὴν ἐξήγησιν. Καὶ ἐξομολογεῖσθε τῇ μνήμῃ τῆς ἁγιωσύνης αὐτοῦ. Εὐχαριστεῖτε ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς ἁγιω. σύνης αὐτοῦ· ὅτι ἡγιάσθητε· ἢ ἐξομολογεῖσθε τὰ οἷα δήποτε μολύσματα, ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς καθα ρότητος αὐτοῦ. Οὐδεὶς γὰρ καθαρὸς παντάπασιν. Δύνανται δὲ καὶ πάντα τὰ ἀπὸ τοῦ, Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύεται, ῥητά, μέχρι τοῦ, Ἤκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών, περὶ τῆς δευτέρας τοῦ Χριστοῦ παρουσίας νοείσθαι. Εφαναν γὰρ, φησὶν, αἱ ἀστρα- παὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ, κατιόντος αὖθιῖ, ἐξ οὐρα νοῦ, δηλαδή. Ωσπερ γὰρ, φησὶν, ἡ ἀστραπὴ ἐξέρω χεται ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ φαίνεται ἕως δυσμών, οὕτως ἔσται καὶ ἡ παρουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώ που. Καὶ τότε, 'Ο ήλιος, φησί, σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες πεσοῦνται ἐξ οὐρανοῦ. Πίθεν ἄλλοθεν φωτισθή σεται ὁ κόσμος; Εἶδε γὰρ τὴν κάθοδον αὐτοῦ καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ τῷ φόβῳ· ἢ τῶν νεκρῶν ἀνισταμέ- νων μετὰ σπουδῆς. Τὰ ὄρη δὲ ὡσεὶ κηρὸς ἐτάκησαν, η διαλυόμενα τῶν στοιχείων ἀλλοιουμένων. Είρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ · ἔνθα τό, 'Ετάκη ή γῆ. 'Ανήγγειλαν δὲ οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ πάλαι, τουτέστιν, οἱ ὑψηλοὶ προφῆται· ὅτι δίκαιός ἐστι κριτής· τότε δὲ, ἐν τῷ καιρῷ τῆς πρὸς τὸ κρί- νειν ἀφίξεως, εἶδον πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐρχομένου, ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, ὡς αὐτὸς ἐδίδαξεν. Εἶτα ἐγκελεύεται, τοῖς μὲν εἰδωλοθύταις αἰσχύνεσθαι τότε, τοῖς δὲ ἀγγέλοις προσκυνεῖν αὐτὸν, εἰδὼς καὶ ἄμφω γενησόμενα. Τῶν ἀγγέλων δὲ προσ- κυνησάντων, πάντες εὐθὺς οἱ λοιποὶ προσκυνήσου σιν· ὅτι Αὐτῷ πᾶν γόνυ κάμψει, ἐπουρανίων, καὶ ἐπιγείων, καὶ καταχθονίων, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον. COMMENT. IN PSALMOS. A sublimitas illorum altitudinem superat. Exaltatus es auten, hoc est, cognitus es altus esse. Conatur autem his verbis Propheta summam Dei altitudi- nem exprimere, valde exaltatum eum esse dicens super omnem terram, et super omnes deos. Vens. 10. Qui diligitis Dominum, odite mala. Odit enim Deus malos, et diligit bonos. Custodit Dominus animas sanctorum suorum, Eorum nimirum, qui Deo dicati atque ei sancti- ficati sunt. De manu peccatoris liberabit eos. Quoties nimi- rum oppressi fuerint et læsi. Peccator autem proprie est diabolus, veluti delictorum omnium auctor. VERS. 11. Lux orta est justo. Lux vera lucis, lux, inquam, spiritualis, dirigens eum in omnem veritatem. Vel, lux contemplationis ei orta est qui in actionibus suis justitiam servat. Et rectis corde lætitia. Lætitia, hoc est, spiritua- lis consolatio. Vers. 12. Lælamini, justi, in Domino. Omnibus aliis mundi voluptatibus expulsis, veluti falsis. Similis fere sententia habetur in fine psalmi xxx]}, ibi : Latamini in Domino et exsultate, justi, ubi vide. Et confitemini memoriæ sanctificationis ejus. 99+ Gratias, inquit, ei agite, memoria repetentes di- vinam illam sanctificationem, qua sanctificati estis. Vel confitemini antiquas omnes inquinationes C vestras, dum tantam Dei munditiam ac puri- tatem animo revolvitis, cum inter homines nullus omnino mundus sit. Possunt et prædicta omnia a versiculo illo : Ignis ante ipsum præcedet, usque ad verba illa : Audivit et lætata est Sion, de se- cundo Christi adventu intelligi. Illuxerunt, inquit, fulgura ejus orbi terra, Christo nimirum rursus e cœlo descendente. Nam quemadmodum fulgur exit ab oriente, et venit usque in occidentem, sic erit adventus Filii hominis. Quod si solem tunc obtenebrandum esse affirmamus, et lunam non daturam lucem suam stellasque casuras e cœlo, undenam aliunde illuminabitur mundus, quam a Christo ? Vidit autem terra ejus de- scensum, et commota est ob timorem. Vel com- mota est, mortuis illico resurgentibus. Montes autem sicut cera liquefacti sunt et dissoluti, commutatis elementis. De his etiam verbis dixi- mus in psalmo lxxiv, ibi : Liquefacta est terra. Annuntiaverunt etiam coeli justitiam ejus ®", hoc est, sublimes atque alti, cœlorum instar, prophetæ olim annuntiaverunt, quod Deus justus est judex : et tunc, hoc est, in illo judicii tem. pore, viderunt omnes populi gloriam ejus, ex- euntis nimirum in gloria Patris, sicuti et ipse nos docuit. Deinde omnibus, qui idola colunt, mandat, ut pudore suffundantur, atque erubescant; angelis etiam jubet, ut adorent eum, sciens ni mirum utrumque futurum esse. Ipsis etenim angelis Christum adorantibus, cæteri ones *** Matth. xxiv, 29. 9. Psal. xLIS, 6.
As the book of Judges teaches. 41β- And those hating them became lords over them, and their enemies afflicted them, and they
α καὶ ἐταπεινώθησαν ὑπὸ τὰς χεῖρας αὐτῶν. Πλεονάκις ἐῤῥύσατο αὐτοὺς, αὐτοὶ δὲ παρεπίκραναν αὐτὸν ἐν τῇ βουλῇ αὐτῶν. Ἐν τῇ βουλῇ αὐτῶν, τῇ πονηρᾷ· ἐν τῇ γνώμῃ αὐτῶν, τῇ ἀχαρίστῳ καὶ ἀγνώμονι.ἀντὶ τοῦ, Ὑψηλὸς ἐγνωρίσθης· εἰπὼν δὲ ὅτι σφόδρα, καὶ δὶς χρησάμενος τὸ ὑπὲρ, επέτεινε τὴν ἐπίτα σιν τοῦ ὕψους. Οἱ ἀγαπῶντες τὸν Κύριον, μισεῖτε πονηρά. Μισοπόνηρος γὰρ ὁ Κύριος, καὶ φιλάγαθος. Φυλάσσει Κύριος τὰς ψυχὰς τῶν ὁσίων αὐτοῦ. Τῶν ἀφωσιωμένων καὶ ἀνακειμένων αὐτῷ. Ἐκ χειρὸς ἁμαρτωλοῦ ῥύσεται αὐτούς. Επη ρεαζομένους. Αμαρτωλὸς δὲ κυρίως ὁ διάβολος, ὡς καὶ πάσης ἁμαρτίας δημιουργός. Φῶς ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ. Φῶς, τὸ τοῦ ἀληθινοῦ Β φωτός, φῶς πνευματικὸν ὁδηγοῦν αὐτὸν εἰς πᾶσαν ἀλήθειαν. "Η φῶς, τὸ τῆς θεωρητικῆς, ἀνέτειλε τῷ δικαίῳ τὴν πρακτικήν. Καὶ τοῖς εὐθέσι τῇ καρδίᾳ εὐφροσύνη. Πνευ ματική παράκλησις. Εὐφράνθητε, δίκαιοι, ἐν τῷ Κυρίῳ. Τὰς βιωτικὰς πάσας εὐφροσύνας, ως ψευδομένας, ἀποσειόμενοι . Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ λ6' ψαλμοῦ· Εὐα φράνθητε ἐπὶ Κύριον καὶ ἀγαλλιᾶσθε, δίκαιοι καὶ ζήτησον ἐκεῖ τὴν ἐξήγησιν. Καὶ ἐξομολογεῖσθε τῇ μνήμῃ τῆς ἁγιωσύνης αὐτοῦ. Εὐχαριστεῖτε ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς ἁγιω. σύνης αὐτοῦ· ὅτι ἡγιάσθητε· ἢ ἐξομολογεῖσθε τὰ οἷα δήποτε μολύσματα, ἐν τῷ μνημονεύειν τῆς καθα ρότητος αὐτοῦ. Οὐδεὶς γὰρ καθαρὸς παντάπασιν. Δύνανται δὲ καὶ πάντα τὰ ἀπὸ τοῦ, Πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ προπορεύεται, ῥητά, μέχρι τοῦ, Ἤκουσε καὶ ηυφράνθη Σιών, περὶ τῆς δευτέρας τοῦ Χριστοῦ παρουσίας νοείσθαι. Εφαναν γὰρ, φησὶν, αἱ ἀστρα- παὶ αὐτοῦ τῇ οἰκουμένῃ, κατιόντος αὖθιῖ, ἐξ οὐρα νοῦ, δηλαδή. Ωσπερ γὰρ, φησὶν, ἡ ἀστραπὴ ἐξέρω χεται ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ φαίνεται ἕως δυσμών, οὕτως ἔσται καὶ ἡ παρουσία τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώ που. Καὶ τότε, 'Ο ήλιος, φησί, σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες πεσοῦνται ἐξ οὐρανοῦ. Πίθεν ἄλλοθεν φωτισθή σεται ὁ κόσμος; Εἶδε γὰρ τὴν κάθοδον αὐτοῦ καὶ ἐσαλεύθη ἡ γῆ τῷ φόβῳ· ἢ τῶν νεκρῶν ἀνισταμέ- νων μετὰ σπουδῆς. Τὰ ὄρη δὲ ὡσεὶ κηρὸς ἐτάκησαν, η διαλυόμενα τῶν στοιχείων ἀλλοιουμένων. Είρηται δὲ περὶ τούτου καὶ ἐν τῷ οδ' ψαλμῷ · ἔνθα τό, 'Ετάκη ή γῆ. 'Ανήγγειλαν δὲ οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ πάλαι, τουτέστιν, οἱ ὑψηλοὶ προφῆται· ὅτι δίκαιός ἐστι κριτής· τότε δὲ, ἐν τῷ καιρῷ τῆς πρὸς τὸ κρί- νειν ἀφίξεως, εἶδον πάντες οἱ λαοὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐρχομένου, ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, ὡς αὐτὸς ἐδίδαξεν. Εἶτα ἐγκελεύεται, τοῖς μὲν εἰδωλοθύταις αἰσχύνεσθαι τότε, τοῖς δὲ ἀγγέλοις προσκυνεῖν αὐτὸν, εἰδὼς καὶ ἄμφω γενησόμενα. Τῶν ἀγγέλων δὲ προσ- κυνησάντων, πάντες εὐθὺς οἱ λοιποὶ προσκυνήσου σιν· ὅτι Αὐτῷ πᾶν γόνυ κάμψει, ἐπουρανίων, καὶ ἐπιγείων, καὶ καταχθονίων, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον. COMMENT. IN PSALMOS. A sublimitas illorum altitudinem superat. Exaltatus es auten, hoc est, cognitus es altus esse. Conatur autem his verbis Propheta summam Dei altitudi- nem exprimere, valde exaltatum eum esse dicens super omnem terram, et super omnes deos. Vens. 10. Qui diligitis Dominum, odite mala. Odit enim Deus malos, et diligit bonos. Custodit Dominus animas sanctorum suorum, Eorum nimirum, qui Deo dicati atque ei sancti- ficati sunt. De manu peccatoris liberabit eos. Quoties nimi- rum oppressi fuerint et læsi. Peccator autem proprie est diabolus, veluti delictorum omnium auctor. VERS. 11. Lux orta est justo. Lux vera lucis, lux, inquam, spiritualis, dirigens eum in omnem veritatem. Vel, lux contemplationis ei orta est qui in actionibus suis justitiam servat. Et rectis corde lætitia. Lætitia, hoc est, spiritua- lis consolatio. Vers. 12. Lælamini, justi, in Domino. Omnibus aliis mundi voluptatibus expulsis, veluti falsis. Similis fere sententia habetur in fine psalmi xxx]}, ibi : Latamini in Domino et exsultate, justi, ubi vide. Et confitemini memoriæ sanctificationis ejus. 99+ Gratias, inquit, ei agite, memoria repetentes di- vinam illam sanctificationem, qua sanctificati estis. Vel confitemini antiquas omnes inquinationes C vestras, dum tantam Dei munditiam ac puri- tatem animo revolvitis, cum inter homines nullus omnino mundus sit. Possunt et prædicta omnia a versiculo illo : Ignis ante ipsum præcedet, usque ad verba illa : Audivit et lætata est Sion, de se- cundo Christi adventu intelligi. Illuxerunt, inquit, fulgura ejus orbi terra, Christo nimirum rursus e cœlo descendente. Nam quemadmodum fulgur exit ab oriente, et venit usque in occidentem, sic erit adventus Filii hominis. Quod si solem tunc obtenebrandum esse affirmamus, et lunam non daturam lucem suam stellasque casuras e cœlo, undenam aliunde illuminabitur mundus, quam a Christo ? Vidit autem terra ejus de- scensum, et commota est ob timorem. Vel com- mota est, mortuis illico resurgentibus. Montes autem sicut cera liquefacti sunt et dissoluti, commutatis elementis. De his etiam verbis dixi- mus in psalmo lxxiv, ibi : Liquefacta est terra. Annuntiaverunt etiam coeli justitiam ejus ®", hoc est, sublimes atque alti, cœlorum instar, prophetæ olim annuntiaverunt, quod Deus justus est judex : et tunc, hoc est, in illo judicii tem. pore, viderunt omnes populi gloriam ejus, ex- euntis nimirum in gloria Patris, sicuti et ipse nos docuit. Deinde omnibus, qui idola colunt, mandat, ut pudore suffundantur, atque erubescant; angelis etiam jubet, ut adorent eum, sciens ni mirum utrumque futurum esse. Ipsis etenim angelis Christum adorantibus, cæteri ones *** Matth. xxiv, 29. 9. Psal. xLIS, 6.
43α were humbled at their hands. Many times he delivered them, but they embittered him in their purpose. In their wicked purpose, in their ungrateful and ill-judging judgement.
PG 128:1057β Καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίαις αὐτῶν. Κατεπτώθησαν, ἠσθένησαν. 44- Καὶ εἶδε Κύριος ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, ἐν τῷ αὐτὸν εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεωςΒ Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
43β And they were humbled in their lawless deeds. They were brought down, they became weak. 44- And the Lord saw as they were being afflicted, even as he heard their entreaty, and he re-
α αὐτῶν, καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς πρὸς Ἀβραὰμ καὶ ᾽Ισαὰκ καὶ ᾽Ιακώβ.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
45α membered his covenant. His covenant to Abraham and Isaac and Jacob.
β Καὶ μετεμελήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Μετέβαλε τὴν ὀργὴν εἰς οἶκτον, ὡς πολυέλεος.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
45β And he repented according to the abundance of his mercy. He changed his anger to pity, as being full of mercy.
α Καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμούς. ᾬκτειρεν αὐτούς.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
46α And gave them over to compassion. He had compassion on them.
β Ἐναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτευσάντων αὐτούς. Περιφανῶς, ὥστε πάντας τοῦτο μαθεῖν τοὺς αἰχμαλωτεύσαντας αὐτούς. Διάφορα γὰρ ἔθνη κατὰ διαφόρους καιροὺς ᾐχμαλώτευσαν αὐτοὺς, ὡς ἡ δηλωθεῖσα βίβλος ἱστορεῖ. Jdc 3-13 Γέγονε δὲ τοῦτο ἐπὶ Κύρου, καὶ Δαρείου, καὶ Ἀρταξέρξου τῶν βασιλέων, ὡς Ἔσδρας ἔγραψεν.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
46β Before all those who had taken them captive. Conspicuously, so that all those who had taken them captive would learn this. For various nations had at various times taken them captive, as the afore-mentioned book tells. Jdc 3-13 This happened at the time of the kings Cyrus and Darius and Artaxerxes, as Ezra wrote.
α Σῶσον ἡμᾶς, Κύριε ὁ Θεὸς ἡμῶν. Εἰς τὴν προτέραν αὖθις ἀνέδραμεν ἱκεσίαν.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
47α Save us, O Lord our God. He returned again to the previous entreaty.
β Καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν. Οἶμαι, προσώπῳ τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας ἡ παράκλησις· ἴσως δὲ καὶ τῶν διασπαρέντων μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
47β And gather us together from the nations. The entreaty, I surmise, is in the person of the Church from the nations, but perhaps also of those scattered abroad after the captivity by the Babylonians.
γ Τοῦ ἐξομολογήσασθαι τῷ ὀνόματί σου τῷ ἁγίῳ. Τοῦ εὐχαριστῆσαι, ὡς Σωτῆρι καὶ ἐλευθερωτῇ.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
47γ So as to confess to your holy name. So as to give thanks as to a Saviour and liberator.
δ Τοῦ ἐγκαυχᾶσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου. Μέγα γὰρ καὶ τὸ αἰνεῖν σε, καὶ καύχησις ὄντως τοῖς αἰνοῦσιν, ὅτι ἀξιοῦνται ὑμνολόγοι γίνεσθαι τοιούτου Θεοῦ.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
47δ So as to boast in your praise. For praising you is also a great thing, and truly a boast for those praising, that they are being made worthy to become hymn-singers to such a God.
α Εὐλογητὸς Κύριος ὁ Θεὸς ᾽Ισραὴλ, ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εὐφημητὸς, αἰνετὸς ἀεί.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
48α The Lord God of Israel is to be blessed from the age and to the age. To be praised, to be lauded forever.
β Καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαὸς, Γένοιτο, γένοιτο. Ἐρεῖ τὸ, Εὐλογητὸς Κύριος· ἢ τὸ, Γένοιτο εὐλογητός.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
48β And all the people will say: So be it, so be it. They will say, ‘The Lord is to be blessed’, or else, ‘May he be blessed’.
Psalmus CXIXPsalmus CXXPsalmus CXXIPsalmus CXXII, CXXIIIPsalmus CXXIVPsalmus CXXV
PG 128:1198106 ρϛ΄
PG 128:1057α Ἀλληλούϊα. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς, διεξιὼν εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ, τὴν αὐτὴν τῷ προλαβόντι δικαίως ἔλαχεν ἐπιγραφήν.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
1α Alleluia. And this psalm, detailing benefactions by God, was justly allotted the same superscrip- tion as the previous one.
β Ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Τοιοῦτον ἔχει προοίμιον καὶ ὁ πρὸ τούτου ψαλμός.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
1β Confess to the Lord for he is good, for his mercy is to the age. The psalm before this also has such an introduction.
α Εἰπάτωσαν οἱ λελυτρωμένοι ὑπὸ Κυρίου. Εἰπάτωσαν ὅτι χρηστὸς καὶ τὰ ἑξῆς.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
2α Let those being redeemed by the Lord say. Let them say that he is good, and so on.
β Οὓς ἐλυτρώσατο ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ. Τοῦ διαβόλου. Περὶ γὰρ τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν ὁ λόγος, εἰ καὶ ᾽Ιουδαῖοι φιλονεικοῦσι νοεῖσθαι τὸν ψαλμὸν περὶ τῶν μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν ἀνακληθέντων. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, γράφουσιν, ἤτοι τῶν δαιμόνων.Β Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ'. Καὶ οὗτος περὶ τῶν δύο τοῦ Χριστοῦ παρουσιῶν διαλαμβάνων, οἰκείωσιν ἔχει πρὸς τὴν προλαβόντα, καθάπερ κἀκεῖνος πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν. Εἴρηται τοῦτο καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ με' ψαλμοῦ. Οτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Δεῖ γὰρ ᾄσματος καινοῦ ἐπὶ καινοῖς πράγμασιν. Τί δὲ θαυ μαστότερον τοῦ τὸν Θεὸν ἐνανθρωπήσαι, καὶ τ᾿ ἄλλα ποιῆσαι, καὶ παθεῖν ὅσα τὸ θεῖον διέξεισιν Εὐαγγέ λιον ; Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐπενεσώσατο αὐτῷ ἡ οἰκεία ἀντί ληψις τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπὸ τοῦ ἐχθροῦ δού λους· ἥτις δεξιὰ μὲν λέγοιτ' ἂν ὡς ἐπιτήδεια βραχίων δὲ, ὡς ἰσχυρά. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ μι ψαλμῷ· Αλλ' ή δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου. Τινὲς δὲ, Εσωσεν αὐτὸν, ἑρμηνεύουσι, τὸν ἀπολα λότα ἄνθρωπον, καὶ τοῦτο γὰρ θαυμαστὸν ἔργων, τὸ, τὸν Δεσπότην τοῖς ἰδίοις πάθεσι σῶσαι τὸν ἀφη- νιάσαντα καὶ ἀπολωλότα δοῦλον. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἐφανέ. ρωσε τὴν σωτηρίαν τὴν παρ' αὐτοῦ. Λέγω δὴ τὴν ενανθρώπησιν· ἢ τὸ σωτήριον αὐτοῦ βούλημα· Οὐκ ἦλθον γὰρ, φησίν, κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλὰ σῶσαι τὸν κόσμον. Εναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ. Τοῦτο ἐφερμηνευτικὸν τοῦ ῥηθέντος. Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν σε τηρίαν, ἣν εἰργάσατο, καὶ τὴν δικαιοσύνην, ὡς ἐν τῷ 16' ψαλμῷ προειρήκαμεν. Νοεῖται δὲ καὶ ὅτι μὲν ἐγνώρισε τὸ σωτήριον· αὐτοῦ τοῖς προφήταις, οὐκ ἀπεκάλυψε δὲ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ τοῖς ἔθνεσιν. Εμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ισραήλ. Πάλαι τῷ 'Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ἐλεῆσαι τὸ γένος αὐτοῦ, καὶ δι᾿ ὅρκου βεβαιώτας ὅτι ἀληθεύσει, ὕστερον εμνήσθη τοῦ ἐπαγγελθέντος ἐλέους, καὶ τῆς βεβαια- θείσης ἀληθείας· τουτέστιν, εἰς ἔργον αὐτὰ ἐξήγα- γεν, ἐν τῷ νέῳ Ἰακὼ ἤτοι τῷ οἴκῳ τοῦ νέου Ισραήλ ὅς ἐστι τὸ γένος τῶν Χριστιανῶν. Οὗτοι γὰρ Ιακώβ μὲν λέγοιντ' ἂν ὡς πτερνισταὶ τοῦ πονηροῦ, ὑποσκε λίζοντες καὶ καταβάλλοντες, καὶ νικῶντες αὐτόν. Ἰσραὴλ δὲ, ὡς θεωροῦντες Θεὸν τοῖς ὄμμασι τῆς ψυχῆς, ὅσον ἐγχωρεῖ· Ἰακὼν μὲν γὰρ, πτερνιστής ἑρμηνεύεται· Ἰσραὴλ δὲ τοῖς ὁρῶν EUTHYMII ZIGABENI etiam facile adorabunt; quin, justa Apostolum, omne genu ei flectitur, cœlestium, terrestris: et infernorum 1. Psalmus ipsi Dnvid. PSALMUS XCVII. Hic psalmus qui atrumque simili modo Christi adventum pertractat, cognationem quandam, seu familiaritatem retinet cum proxime præcedenti, quemadmodum et ille ad alium qui præcesserat. VERS. 1. Cantate Domino canticum novum. Consimilis versiculus habetur in psalmo xcv, ubi exposuimus. Quia mirabilia fecit Dominus. In novis rebus novo cantu opus est: sed quid novum magis aut aðmirandum est quam quod Deus carnem assum- pserit, quod pati voluerit, atque alia fecerit, quæ ex sacro docemur Evangelio? A Salvavit eum dextera ejus, et brachium sanctum ejus. Illius dextera atque illius brachium, hoc est, divinum illud auxilium, quod et dextrum et acerm - modum omnibus esse solet, et polens, salvavit, hoc est, recuperavit eum populum, sive eos omnes, qui ab inimico olim captivi ac servi te- nebantur. Dexteram enim et brachium ita exponi alibi diximus in psalmo xLiu. ibi: Sed dextera tua et brachium tuum. Aliqui vero intelligunt, quod Deus salvavit ipsum bominem qui perierat : atque hoc adaxirandom” illud opus esse dicunt, quod morte sua salvaverit. rebellem ac perditum servum Dominus passione ac VERS. 2. Novum fecit Dominus salutare suum. Manifestam fecit Deus illam salutem, quæ ab eo cet: incarnalionem nimirum suam, vel, salutare – consilium suum. Non veni enim, inquit, ut judicem mundum, sed ut salvem mundum *. In conspectu gentium revelavit justitiam suam. Verba hæc ad prioris dicti declarationem dicta sunt. In omnem enim terram exivit sonus aposto- lorum, qui universis gentibus salutem illam præ- dicaverunt, quam Christus operatus est. Justitiam autem hoc in loco expone, quemadmodum diximus in psalmo xc; possumus etiam intelligere, quod Dominus notum fecerit salu'are suum prophetis, et quod revelaverit justitiam suam gen- tibus. VERS. 3. Memor fuit misericordiæ suæ ipsi Ja- cob, et veritatis suæ domui Israel. Cum olim Deus patriarcha Abraham promisisset, illius sc gene- D rationis miserturam esse, et juramento se vera dicere confirmasset, voluit deinceps promissa hujus misericordiæ ac confirmatæ veritatis ratio- nem habere, dum re ipsa promissam misericor- diam exhibuit novo Jacob, atque erga domum novi Israel, erga generationem dico Christianorum. Fi- delis etenim populus merito Jacob dicitur, et Israel, veluti maligni dæmonis supplantator et victor, 'et tanquam is qui interioribus animæ ocu.is, quantuin humana patitur fragilitas, Deum contemplando intuetur. Jacob quippe interpretatur supplantator, et Israel, mens videns Deum. Ger. ‘Philipp. 11, 10. Joan. xit, 17.
2β Those whom he has redeemed from the hand of an enemy. From the devil. The words are about those who have believed in Christ, even though Jews contend that the psalm is to be understood about those recalled after the captivity by the Babylonians. Some of the copies write ‘from the hand of enemies’, namely, from the demons’.
PG 128:1059α Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ἐκ τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν, εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
3α And he gathered them together from the lands. From the lands of the nations into one Church and faith.
PG 128:1200Ψαλμός 106 — Psalm 106
PG 128:1059β Ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν καὶ βοῤῥᾶ καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ τοῦ κόσμου περάτων συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γὰρ, φησὶ, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
3β From east and west and north and sea. From the four ends of the world they were gathered together, for as is written, Their sound has gone out into all the earth, and their words to the ends of the inhabited world.
α Ἐπλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Ἐπλανήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπῶν ἀρετῆς καὶ μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
4α They wandered in the wilderness in a waterless land. The wandered previously in a way of life barren of the fruits of virtue and not having a draught of divine teaching.
β Ὁδὸν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εὗρον. Πόλις κατοικητηρίου κυρίως, ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον, οἷα πλανώμενοι· εἴη δ’ ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
4β The way to a city of habitation they did not find. A city of habitation, most eminently, is heaven, the way to which they did not find as wandering astray; it may also be interpreted as knowledge of God and piety and the virtues.
α Πεινῶντες καὶ διψῶντες. Ἦσαν | δηλονότι· οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ἢ διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
5α Hungering and thirsting. They were, that is; for they did not have knowledge of God or teaching that nourishes and gives drink to souls.
β Ἡ ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Ἐν ἁμαρτίαις κατετρίβη, ἐξησθένησε.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
5β Their soul within them grew faint. It was worn out in sins, it grew weak.
α Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Ἐκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ οἱ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
6α And they cried to the Lord as they were being afflicted. The prophets cried on their behalf, and the divine angels set over the nations.
β Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αὐτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
6β And he delivered them from their constraints. From the tyranny of the demons.
α Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Τὴν ἀνάγουσαν εἰς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εὗρον, ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ, ἐδίδαξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
7α And he guided them to a straight way. The way leading to heaven that they preciously did not find, living in error; for having become incarnate, he taught them the truth.
β Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητηρίου. Περὶ οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. β ἐν αὐτοῖς P[AF in marg.]V[TRa] : ἐν κακοῖς MSCABF (cf. Ps 106.β) : ἐν κακοῖς ἐν αὐτοῖς H.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
7β So as to make their path to a city of habitation. About which we spoke a little earlier.
α Ἐξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐτοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αὐτοῦ.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
8α Let them make confession to the Lord of his mercies. Let them confess his mercies towards them.
β Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων. Tὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι’ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησάσθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
8β And of his wonders for the sons of men. Let them tell of his wonders to them or on their behalf to those ignorant of them.
α Ὅτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ἐνέπλησεν ἄρτου θείου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου, λέγω δὴ, τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
9α For he satisfied an empty soul. He filled hungry souls with divine bread and life-flowing drink, namely, with the Gospel teaching.
β Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Tὸ αὐτὸ λέγει πάλιν.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
9β And he filled a hungry soul with good things. He says the same again.
α Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Ἐν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρίζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θάνατος τῆς παρούσης.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
10α When they sat in darkness and in the shadow of death. In the darkness of error which is an image of death, separating from true life as death does from the present life.
β Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Ἐν πτωχείᾳ ἀρετῶν καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεῖ ἁμαρτημάτων· Σειραῖς γὰρ, φησὶ, τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτημάτων ἕκαστος σφίγγεται.ἀγαλλιάσονται δὲ, τῆς προφητείας αὐτῶν εἰς ἔργον εξερχομένης. Β "Οτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν, πρινεῖ τὴν οἰκουμε την ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Ταῦτα πάντα καθεξῆς ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ τέλει τοῦ ῥη- θέντος μεν ψαλμοῦ. 'Αλλ' ἐκεῖ μὲν εἴρηται· καὶ λαὸς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ· ἐνταῦθα δὲ, καὶ λαούς ἐν εὐθύτητι· ὡς νοεῖσθαι ταὐτὸν ἀλήθειαν καὶ εὐ θύτητα· ὅ τε γὰρ ἀληθής, εὐθὺς, καὶ ὁ εὐθὺς ἀλη θής. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΣΗ'. Ανεπίγραφος μὲν καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς παρ' Εβραίοις. Τῷ Δαβὶδ δὲ ὑπὸ τῶν Εβδομήκοντα ἐπι γέγραπται, ὡς ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ ὡς παρεση- μειωσάμεθα. Ὁ Κύριος ἐβασίλευσεν, ὀργιζέσθωσαν λαοί. Φησὶ Ματθαῖος ὅτι τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ γεννηθέντος, καὶ τὰ ἑξῆς, Ἰδοὺ μάγοι ἐξ ἀνατολῶν παρεφαί- νοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; καὶ τὰ ἐπὶ τού τοις · εἶτα ὅτι ᾿Ακούσας Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐτα ράχθη, καὶ πᾶσα Ιεροσόλυμα μετ᾿ αὐτοῦ. Ταῦτα τοίνυν προϊδὼν ὁ Δαβίδ φησιν· Ὁ Θεὸς ἐγεννήθη βα- σιλεύς. Καὶ αὐτὸς γὰρ εἶπεν, ὅτι Εἰς τοῦτο γεγε νημαι. Οργιζέσθωσαν λαοὶ τῶν Ἰουδαίων. Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ. "Ο Κύριος ἐκεῖνος ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ὡς ἐν τῷ οθ' ψαλμῷ διείληπται· ἔνθα τὸ ῾Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Σαλευθήτω ἡ γῆ. Η τῶν Ἰουδαίων. Εταράχθη γὰρ, ὡς δεδήλωται· ἢ καὶ πᾶσα ἡ γῆ, τῶν μὲν τα ρασσομένων, τῶν δὲ μετατιθεμένων εἰς εὐτέ βειαν. Κύριος ἐκ Σιών μέγας καὶ ὑψηλός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς λαούς. Ιστορικῶς μὲν, ἐν τῇ Ἱερου- σαλὴμ μέγας ἦν ὁ Χριστὸς διδάσκων, καὶ θαυμάσια ἐκτελῶν. Εξεπορεύετο γάρ, φησὶν, ἦχος περὶ αὐτ τοῦ. Καὶ αὖθις· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας· καὶ πά λιν· Εξῆλθε δὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συ- 'Αναγωγικῶς δὲ, μέγας ἐστὶν, ἐν τῇ Ἐκκλη σίᾳ· ἐπεὶ γὰρ ἡ Σιὼν σκοπευτήριον ἑρμηνεύεται, αὕτη ἐστὶ τοῦτο· σκοπούντων ἡμῶν, ὡς φησι Παῦ λος, οὐ τὰ ἐπίγεια, ἀλλὰ τὰ ἐπουράνια, ἐν ᾗ καὶ ὑψηλός ἐστιν ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, ὡς μὴ μόνον ἄνθρωπος, ἀλλὰ καὶ Θεός. Η μέγας μὲν ἐν Σιών ὑψηλὸς δὲ ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τῶν ἐθνῶν· δηλοῦντος οὕτω τοῦ λόγου, ὅτι καὶ ἐν Ἰουδαίοις καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσι μεγαλυνθήσεται, τουτέστι καὶ ἐν τοῖς ἐκ περ ριτομῆς καὶ ἐν τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Τὸ γὰρ, ἐπὶ πάν τας, οὐ μόνον σημαίνει νῦν τὸ πάντας, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν πᾶσιν. • EUTHYMII ZIGABENI Sunt, ob contemplationum nimirum sublimitatem. A Exsultabunt autem videntes quod omnia ea quæ prædixerunt re ipsa eventum suum consecuta sunt. VERS. 9. Quoniam venit julicare terram, orbem terræ in justitia, et populos in rectitudine. Omnia hæc exposita sunt in psalmo xcv, ubi tamen non in rectitudine legimus, sed in veritate tua: ita ut idem intelligatur esse rectitudo, quod veritas. Quicunque euim verax fuerit, rectus etiam erit, et contra, quicunque rectus, verax. Ipsi David Psalmus. PSALMUS XCVIII. Est etiam hic psalmus apud Hebræos absque B inscriptione. Illa enim verba Ipsi David, addita fuerunt a Septuaginta, ut adnotavimus in inscri- ptione psalmi xcvi. VERS. 1. Dominus regnavit, irascantur populi. Scribit Matthæus, quod nato Domino, magi ab oriente venerunt Hierosolymam, dicentes.: Ubi est, ´qui natus est rex Judæorum ? quodque audiens ea Herodes rex turbatus est, et universa Hierosolyma cum eo. Hoc igitur mysterium prævidens beatus David, dicit : Dominus rex natus est. Etenim Do- minus de se dicebat: Tu dicis quia rex sum ego, ego in hoc natus sum *, clc. Irascantur igitur Ju- dæorum populi. Qui sedet super Cherubim. Ille, inquam, Dominus regnavit, qui sedet super Cherubim, ut in LxxıX psalmo declaratum est, ibi : Qui sedes super Che- rubim, manifestare. Commoveatur terra. Judæorum nimirum regio, ‚quæ turbata est, ut jam diximus. Vel commovea- tur omnis terra, aliis quidem ob metum pertur- Įbatis, aliis vero ad pietatem atque ad religionem commutatis. C VERS. 2. Dominus in Sion magnus, et excelsus est super omnes populos. Juxta historian Christus magnus fuit in Jerusalem, docens, et efficiens mi- racula. Egrediebatur enim, inquit, fama de eo‘. Item alibi: Exiit fama ejus statim in omnes fini- timas regiones". Et rursus: Exiit fama ejus in totam Syriam *. Juxta anagogen vero, magnus est D Dominus in Ecclesia. Sion quippe interpretatur specula. Fidelium autem Ecclesia non immerito specula appellatur, cum fideles, qui in ea versan- tur (ut ait Apostolus ") non terrena solum, sed coelestia contemplentur. In hac igitur Ecclesiæ specula Christus excelsus est super omnes ho- mines, utpote, qui non tantum homo est, sed etiam Deus. Vel, magnus in Sion, excelsus autem in omnibus gentium populis, ut sit sensus, quod Christus magnificatur inter Judæos, et inter gentes, hoc est, in iis fidelibus, qui ex circumci- sione sunt, atque in iis qui ex gentibus. Nam quod ail : super omnes. non solum significat supra omnes, sed etiam in omnibus. • Juan. xviii,37, • Luc. iv, 37. Matth. 18, plaν. Matth. 11, !-3. 111, 13. 26. • Matth iv 24. Digitized by • Philipp. Google
10β Fettered in poverty and iron. In poverty of virtues and in a strong and heavy collar of sins, for it is written, Each man is bound tightly with the bonds of his own sins.
PG 128:1061α Ὅτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. Ἤτοι τὸν λέγοντα περὶ τῆς σωτηρίας αὐτῶν Θεόν· λέγοντα δὲ διὰ λόγου τοῦ ἐμφύτου πᾶσιν ἀνθρώποις, καὶ νόμου τοῦ δοθέντος ᾽Ιουδαίοις, καὶ προφητῶν, καὶ εὐεργεσιῶν, καὶ ἀπειλῶν, καὶ πληγῶν, καὶ λοιπῶν, ὑφ’ ὧν ἐκτριβῆναι τὴν κακίαν τὸ σπουδαζόμενον ἦν, ὡς ὁ Θεολόγος φησὶ Γρηγόριος. PG36.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
11α For they embittered the oracles of God. Namely God who speaks about their salvation, speaking through the reason innate in all men, and the law given to the Jews, and prophets and benefactions and threats and plagues, and the rest, the object of which was for wickedness to be eradicated, as Gregory the Theologian says. PG36.325
β Καὶ τὴν βουλὴν τοῦ Ὑψίστου παρώξυναν. Εἴτουν τὸν βουλόμενον τὴν σωτηρίαν αὐτῶν Ὕψιστον· λόγια γὰρ Θεοῦ, τὸν Θεὸν, κατὰ περίφρασιν, καὶ βουλὴν Ὑψίστου, τὸν Ὕψιστον ἐνταῦθα χρὴ νοεῖν.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
11β And they provoked the purpose of the Most High. Namely, the Most High who has their salvation as his purpose, for one ought here to understand ‘the oracles of God’ as ‘God’ by circumlocution, and ‘the purpose of the Most High’ as ‘the Most High’.
α Καὶ ἐταπεινώθη ἐν κόποις ἡ καρδία αὐτῶν.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
12α And their heart was humbled in labours.
Ἐταλαιπώρησεν ἡ ψυχὴ αὐτῶν ἐν κακοῖς τῆς ἁμαρτίας.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
Their soul endured distress in the evils of sin.
β ᾽Ησθένησαν, καὶ οὐκ ἦν ὁ βοηθῶν. Ὁ ῥυόμενος αὐτοὺς τῆς τυραννίδος τοῦ διαβόλου.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
12β They grew weak and there was no helper. No one delivering them from the tyranny of the devil.
13 Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἔσωσεν αὐτούς. Εἴρηται περὶ τούτων ἀνωτέρω· τετράκις γὰρ ἐν ὅλῳ τῷ ψαλμῷ ταῦτα τέθεικεν, Ps 106.6, 13, ἐμφαίνων τὸ μέγεθος τῆς εὐεργεσίας. 19, 28σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
13 And they cried to the Lord as they were being afflicted and he saved them from their con- straints. These words were discussed above. He placed these words four times in the whole psalm, Ps 106.6, 13, displaying the magnitude of the benefaction. 19, 28
α Καὶ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ἐκ σκότους καὶ σκιᾶς θανάτου. Εἴρηται καὶ περὶ τοῦ σκότους καὶ τῆς σκιᾶς τοῦ θανάτου.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
14α And he led them out from darkness and the shadow of death. Darkness and the shadow of death have been spoken about.
β Καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διέῤῥηξε. Τοὺς δεσμοὺς τῆς ἁμαρτίας, οὓς ἐπέβαλεν αὐτοῖς ὁ διάβολος, τοὺς δεσμοὺς τῆς δουλείας τῶν δαιμόνων.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
14β And he broke their bonds asunder. The bonds of sin that the devil had placed on them, the bonds of slavery to the demons.
15 Ἐξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων. Ἐῤῥήθη καὶ περὶ τούτων· ὁμοίως γὰρ τετράκις ἐν ὅλῳ τῷ ψαλμῷ καὶ ταῦτα Ps 106.8, 15, τέθεικεν, ἐπιτείνων τὴν εὐχαριστίαν. 21, 31σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
15 Let them make confession to the Lord of his mercies and of his wonders for the sons of men. These words were also spoken of; similarly, he placed these words also four times in the Ps 106.8, 15, whole psalm, intensifying the thanksgiving. 21, 31
α Ὅτι συνέτριψε πύλας χαλκᾶς. Πύλας ἰσχυρὰς, πύλας ἀῤῥήκτους, τὰς τοῦ ᾅδου· κατέλυσε γὰρ αὐτὰς, ἐκεῖ κατελθὼν, καὶ τὰς κατεχομένας ψυχὰς ἐξήγαγε.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
16α For he crushed gates of brass. Strong gates, unbreakable gates, the gates of Hades; for he destroyed them, having de- scended there, and led out the imprisoned souls.
β Καὶ μοχλοὺς σιδηροῦς συνέθλασε. Τοὺς τῶν τοιούτων πυλῶν· εἶεν δ’ ἂν πύλαι ᾅδου καὶ μοχλοὶ, τὸ ἄφυκτον αὐτοῦ καὶ ἀδιεξόδευτον.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
16β And shattered iron bars. The bars of these gates; the gates and bars of Hades may be interpreted as its inexorability and inescapability.
α Ἀντελάβετο αὐτῶν | ἐξ ὁδοῦ ἀνομίας αὐτῶν. Ἔτι ὁδευόντων ἐν ἀνομίᾳ.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
17α He helped them out from the way of their lawlessness. While still walking in lawlessness.
β Διὰ γὰρ τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐταπεινώθησαν. Ἐταλαιπώρησαν, καὶ ἐφάνησαν ἐλέους καὶ ἀντιλήψεως ἄξιοι.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
17β For on account of their lawless ways they had been humbled. They had suffered distress and appeared worthy of mercy and succour.
α Πᾶν βρῶμα ἐβδελύξατο ἡ ψυχὴ αὐτῶν. Πᾶν βρῶμα ψυχικὸν, λογικὸν, διδασκαλικόν· δι’ ὑπερβολὴν καχεξίας. Καὶ αὐτοῖς γὰρ τοῖς Ἑλληνικοῖς δόγμασιν ἐδυσηρεστοῦντο.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
18α Their soul felt loathing for all food. All food, whether spiritual, rational, or didactic; on account of their excessive distress. Indeed, even the Greek doctrines were displeasing to them.
β Καὶ ἤγγισαν ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου. Τοῦ ψυχικοῦ, τοῦ παραδιδοῦντος ταῖς αἰωνίαις κολάσεσι. Πύλας δὲ θανάτου λέγει, τὰς μεγάλας καὶ χαλεπὰς ἁμαρτίας, τὰς εἰσαγούσας εἰς αὐτὸν, ἢ περιφραστικῶς, τὸν θάνατον. Περὶ δὲ τῶν πιστευσάντων ὁ λόγος.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
18β And they approached even to the gates of death. The death of the soul which surrenders to eternal punishments. ‘Gates of death’ is what he calls the great and grievous sins that lead into death, or death itself, by way of circumlocution. The verse is about those who have believed.
19 Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἔσωσεν αὐτούς. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
19 And they cried to the Lord as they were being afflicted and he saved them from their con- straints. These words have been discussed.
α Ἀπέστειλε τὸν λόγον αὐτοῦ καὶ ἰάσατο αὐτούς. Τὸν Λόγον τὸν ἐνυπόστατον, ἤτοι τὸν Υἱὸν αὐτοῦ· ὑφεστῶτος γὰρ καὶ ζῶντος τὸ ἀποστέλλεσθαι, διὸ καὶ συνεχῶς οὗτος ἔλεγεν, ὅτι Ὁ Πατὴρ ἀπέσταλκέ με· ὃς καὶ ἰάσατο πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
20α He sent his word and healed them. The Word incarnate, namely, his Son, for sending is said of something existent and living, hence he would constantly say that, The Father has sent me, who healed every disease and every infirmity.
β Καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. Ἐκ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
20β And he delivered them from their corruptions. From their sins.
21 Ἐξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
21 Let them make confession to the Lord of his mercies and of his wonders for the sons of men. This also has been spoken about.
α Καὶ θυσάτωσαν αὐτῷ θυσίαν αἰνέσεως. Θυσίαν λογικὴν, εὐαγγελικὴν, αἰνοῦντες, εὐλογοῦντες, εὐχαριστοῦντες αὐτῷ.σαντι. Ἐν εὐφροσύνῃ δὲ, ὅτι ἀπηλλάγητε τυραννί- Α δος, καὶ ὅτι τοιοῦτον ἔχειν Δεσπότην κατηξιώθητε. Εισελεύσετε ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Γντ σίως αὐτῷ λατρεύετε χαίροντες. Γνώτε ότι Κύριος αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Γνῶτε ἀπό τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητῶν, ἀπό τε τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς αὐτός ἐστιν ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς. Εἰ γὰρ καὶ δοκοῦσιν οἱ πατέρες ποιεῖν τὰ τέκνα, ἀλλ᾽ οὖν δ Θεὸς ταῦτα ποιεῖ. Αὐτὸς μὲν οὖν αἴτιος· οἱ δὲ πα- τέρες, συναίτιοι, ὡς τῷ ἐξ ἀρχῆς προστάγματι αυτ τοῦ διακονοῦντες. Διὰ τοῦτο πολλοὶ πολλὰ θέλοντες παιδοποιεῖν, οὐ δ' ὅλως ἰσχύουσιν. Ὅθεν καὶ πρὸς τὴν λέγουσαν τῷ ἀνδρὶ, Δός μοι τέκνον, δογματικῶς ἐκεῖνος ἀπεκρίνατο· Μὴ ἀντὶ Θεοῦ σοί εἰμι ἐγώ, δς ἐστέρησε σε καρπὸν κοιλίας; Ἡμεῖς δὲ λαὸς αὐτοῦ καὶ πρόβατα νομῆς αὐτ τοῦ. Είρηται καὶ τοῦτο ἐν τῷ ἐδ' ψαλμῷ· εἰ δ' ἐκεῖ λαὸς νομῆς ἐπιγέγραπται, καὶ πρόβατα χει ρός, οὐδὲ παρὰ ταῦτα. Εἰσέλθετε εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ἐξομολογή σει, εἰς τὰς πύλας αὐτοῦ ἐν ὕμνοις. Ωσπερ εἰσο είναι δεῖ πρῶτον εἰς τὰς πύλας, εἶτα εἰς αὐλὰς, οὕτως ἐξομολογεῖσθαι δεῖ πρῶτον τὰ ἡμαρτημένα, εἶτα ὑμνεῖν τὸν Θεόν· ἵνα τῇ ἐξομολογήσει καθαρ- θείσης τῆς γλώττης, καθαρὸς ὁ ὕμνος προσενεχθείη. Πύλαι δὲ καὶ αὐλαὶ τοῦ Χριστοῦ, αἱ κατὰ πᾶσαν γῆν ἐκκλησίαι, ὡς οἶκος αὐτοῦ “ περὶ τῶν αὐτῶν δὲ καὶ ἐν τῷ πγ' ψαλμῷ προείρηται. Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τὰ αὐτὰ δοκεῖ πάλιν λέγειν, ἐπιτείνων καὶ κατ επείγων. Η εξομολόγησιν ἐνταῦθα νόει τὴν εὐχαρι- στίαν. Εὐχαριστεῖτε, φησίν, τηλικαῦτα εὐεργετης θέντες· εὐφημεῖτε τὸ ὄνομα τοῦ Λυτρωτοῦ καὶ Δεσπότου. Οτι χρηστὸς Κύριος· εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Χρηστὸς, ὡς συμπαθής· αἰώνιον δὲ τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ οὐ πρόσκαιρον, οἷον τὸ τῶν ἀν- θρώπων. Β Καὶ ἕως γεννᾶς καὶ γονεῖς ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. Διηνεκής αλήθεια τῶν λόγων αὐτοῦ· ἢ οὐ μόνον ἐν τῇ γενεᾷ τοῦ παλαιοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ τοῦ νέου. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ Ρ. «Ο μακάριος Ιωσίας μεγάλας κατώρθωσεν ἀρε τὰς, ἐν τῷ βασιλεύειν, ἃς προϊδὼν ὁ Δαβίδ, τὸν παρόντα ψαλμὸν συνέγραψε, τὸν ἐνάρετον ἐκείνου βίον προσώπῳ αὐτοῦ διηγούμενος· καὶ προτιθεὶς τοῖς ἀνθρώποις ὀρθῆς πολιτείας χαρακτήρα, καὶ παράδειγμα τελειότητος. COMMENT. IN PSALMOS. tanta erepti estis tyrannide, et electi digni, qui C tɔntum Dominum habeatis. VERS. 2. Introite in conspectu ejus in exsultatione. Ingenue illum colite cum gaudio et lætitia. VERS. 3. Scitote quoniam Dominus ipse est Deus noster. Cognoscite, inquit, a prophetis ea, quæ de illo scripta sunt: et ab ipsis etiam operibus addi- scite, quod Dominus Jesus ipse est Deus noster. D "Gen. xxx, 2. Ipse fecit nos, et non ipsi nos. Tametsi patres ii esse videantur, qui filios faciunt, revera tamen Deus est, qui eos facit. Ipse etenim illorum est causa, parentes vero coadjutores tantum, veluti qui divino illi inserviunt mandatɔ, quod est a prin- - cipio. Atque ideo multos videmus optantes pro- creare flios, qui tamen minime id possunt. Ead m etiam ratione ad mulierem illam, quæ viro suo di- cebat: Da mihi filium, prudenter ac dogmatice maritus respondit: Numquid ego sum tibi pro Deo, qui privavit te fructu ventris ¼ ? VERS. 4. Nos aulem populus ejus, et oves pascua ejus. Vidimus etiam hujusmodi verba in psalmo xcıv, et licet ibi populus pascuæ scriptum sit, et oves manus ejus, nulla hinc tamen sensus differen- tia constituitur. Introite in portas ejus in confessione, in aulas ejus in hymnis. Quemadmodum primo ingredi oportet portas, et deinde aulas, ita etiam primo confiteri oportet peccata, et deinceps laudare Deum : ut lingua per confessionem expurgata; puræ ac mundæ laudes offerantur Deo. Portæ autem et aulæ Christi, variæ sunt, quæ in universo haben- tur orbe, ecclesiæ, veluti propriæ quædam illius domus de aulis etiam diximus in psalmo LXXXIII, VERS. 5. Confitemini illi, et laudate nomen ejus. Eamdem videtur repetere sententiain, sermonem- que suum magis intendere, ac fere lectorem ur- gere. Vel, per confessionem gratiarum actionem Intellige : Gratias Deo, luquit, condignas'agite, pro tantis ab eo in vos collatis beneficiis, et illius no- men laudate, qui redemit vos. Quoniam bonus Dominus, in sæculum misericordia eius. Bonus utpote compatiens. Aternam vero esse dicit illius misericordiam, et non tantum ad hu- manæ vitæ tempus, sed perpetuo durare. Et usque in generationem et generationem veritas ejus. Veritas, inquit, sermonum ejus perpetua est. Vel, non tantum in antiqui popuii generationem, sed in generationem quoque novi populi. Psalmus ipsi David. PSALMUS C. Beatus Josias summa virtute præditus fuit, et summa pariter cum virtute regnum administra- vit: quod prævidens Propheta noster David, præ- sentem psalmum conscripsit, quo probatissimam tanti regis vitam, ex ejus persona narrans, illam tanquam rectæ cujusdam conversationis exem- plar, omnibus imitandam proponit.
22α And let them sacrifice to him a sacrifice of praise. A rational, Gospel sacrifice, praising, blessing and giving thanks to him.
PG 128:1063β Καὶ ἐξαγγειλάτωσαν τὰ ἔργα αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. β παραδιδοῦντος MASCBF : παραδιδόντος PHV.τοῦ στόματος· κραυγὴν δὲ τῆς καρδίας. Ὁ δὲ Σύμ μαχος ἀντὶ κραυγῆς, οιμωγήν ἐξέδωκεν. Ερχεται δὲ εἰς Θεὸν ἡ τοιαύτη κραυγή, ὅταν ἀκουστῇ γένη- ται. Γίνεται δὲ ἀκουστή, ὅταν ἀρέσκῃ Θεῷ. κραυγή μου πρὸς σὲ ἐλθέτω. Προσευχὴν δὲ λέγει Νe Μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπ᾿ ἐμοῦ. Μὴ ἀποστραφῇς με ὡς ἀνάξιον, ὅπερ ειώθασι ποιεῖν οἱ μὴ θέλοντες ἀκούειν τοῦ ἱκετεύοντας. "1 Ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ θλίβωμαι, κλίνον πρός με τὸ οὖς σου. Εν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλέσωμαι σε, ταχύ ἐπάκουσόν μου. Μὴ νῦν μόνον, ἀλλὰ παρ' ὅλην ζωήν· περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς εἴρηται ἐν τῷ ις ψαλμῷ· ἔνθα τό Κλῖνον τὸ οὖς σου ἐμοὶ, εἰσάκουσον τῶν ῥημάτων μου. • Ὅτι ἐξέλιπον ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου. Τα χύ, φησὶν, ἐπάκουσόν μου, ὅτι ἐκλείπει ἤδη ἡ ψυχή μου. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ, ὁμοίως λέγει· Ταχὺ εἰσ ἀκουσόν μου, Κύριε, ἐξέλιπε τὸ πνεῦμά μου. — Εξέλιπον, φησὶν, ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου διῆλθον, ἡφανίσθησαν, δίκην καπνοῦ, τὰ ἔτη της ζωής μου. - Καὶ τὰ ὀστᾶ μου, ὡσεὶ φρύγιον, συνετρύγη σαν. 'Αντὶ τοῦ φρυγίου, δαλὸν ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε· καὶ αὐτὰ τὰ ὀστᾶ μου, ὡς δαλός συνεφρύγησαν, φλεγόμενα τῷ πυρὶ τῶν πειρασμῶν. Κατὰ δὲ ἀνα- γωγὴν ὀστᾶ, οἱ στερεοῦντες καὶ ἀνέχοντες τὴν ψυ χὴν λογισμοί· οἱ καὶ αὐτοὶ πυρποληθέντες, εύθραυστος γεγόνασιν. Ἐπλήγην ὡσεὶ χόρτος, καὶ ἐξηράνθη ἡ καρδία μου. Ωσπερ ὁ χόρτος πληγείς μαραίνεται, οὕτω κἀγὼ πληγεὶς τοῖς πάθεσιν, ἐμαράνθην τὴν καρδίαν μου · μὴ τυχών παρακλήσεως δροσιζούσης και μας ραινούσης τὴν φλόγα τούτων. Ὅτι ἐπελαθόμην τοῦ φαγεῖν τὸν ἄρτον μου. Απέβαλον καὶ τὴν ὄρεξιν τῆς τροφῆς, ὑπὸ ἀθυμίας. Οἱ παλαιοὶ τὴν μὲν ὄρεξιν μνήμην τροφῆς καλοῦσι· τὴν δὲ ἀνορεξίαν, λήθην τροφῆς. ᾿Απὸ φωνῆς τοῦ στεναγμοῦ μου, ἐκολλήθη τὸ ὀστοῦν μου τῇ σαρκί μου. Ο γὰρ ἀληθής στε ναγμός τήκει πᾶσαν πιμελὴν μεσάζουσαν ὀστῷ καὶ σαρκί. Τινὲς δὲ, σάρκα μὲν τὸ δέρμα νοοῦσιν, ὡς τῶν ὀστῶν τῷ δέρματι κολληθέντων, ἀναλωθέντων ὑπὸ λύπης τῶν μεσαζόντων κρεών. Ωμοιώθην πελεκάνι ἐρημικῷ. Φεύγων τὴν ἐν ὄχλῳ διατριβήν, καὶ ζητῶν τὴν μόνωσιν. Φιλέρημον γὰρ ζῶον, ὁ πελεκάν. Εγενήθην ὡσεὶ νυχτοκόραξ, ἐν οικοπέδῳ. Καὶ τοῦτο πάλιν τὸ ζῶον δειλόν· διὸ φεύγων πανταχό θεν, τοῖς ἐρειπίοις τῶν οἰκημάτων ἐναυλίζεται. Κάγώ, φησί, ταῖς ἐρημικαῖς καλύβαις ἐνδιαιτῶμαι· ἢ καὶ ἄλλως φασὶ τοῦτον τοῖς οἰκοπεδίοις ἐνδιαιτώ· μενον, ἐν νυκτὶ κράζειν, ὑπὸ δειλίας, διὸ καὶ νυ- κτικόρακα ονομάζεσθαι, παρὰ τὸ ἐν τῇ νυκτὶ κράτ EUTHYMI ZIGABENI clamor meus ad te veniat. Per orationum, oris A verba intelligit, et per clamorem, ipsius cordis propositum. Symmachus pro clamore, fletum dixit. Venire autem ad Deum dicitor hujusmodi clamor, quando ab eo auditus fuerit. Auditur au- tem, quando placet. VERS. 3. avertas faciem tuam a me. Ne me avertas, quæ30, ut indignum : quod facere solent, qui supplicantium petitiones audire nolunt. In quacunque die tribulor, inclina ad me aurem luam: in quacunque die invocavero te, velociter exaudi me. Non tantum nunc, sed per totam vi- tam. De inclinatione vero auris Dei dictum est in psalmo xvi, ibig: Inclina aurem tuam mihi, etc. VERS. 4. Quoniam defecerunt sicut fumus dies mei. Cito, inquit, exaudi me, quoniam anima mea jam defecit. Alibi etiam dicit: Velociter exaudi me, quia defecit spiritus meus ". Defecerunt, in- quit, sicut fumus dies mei, et anni vitæ meæ, fumi instar, cito pertransierunt, et jam trans- acti sunt. Et ossa mea sicut cremium aruerunt. Symma- chus pro cremio, torrem dixit. Ossa, inquit, mea instar torris aruerunt, tentationum nimirum igne combusta. Juxta anagogen, ossa, sanctiores illæ cogitationes sunt, quæ animam fortificant et re- gunt : quæ si tentationum igne accensæ sint, de- biles Giunt. VERS. E. Percussus sum, ut herba, et aruit cor meum. Quemadmodum herba percussa tabescit, ila ego flagellis percussus, in corde meo conta- bui, nulla consolatione inventa, quæ fammam meam irrorando ac refrigerando mitigaret. Quia oblitus sum comedere panem meum. Præ hujusmodi, inquit, mœstitia omnem cibi appeti- tum abjeci. Antiqui enim appetitum, cibi memo- riam appellabant, et appetitus privationem, cibi oblivionein. B VERS, 6. A voce gemitus mei adhæsit os meum carni meæ. Verus gemitus omuem illam tollit pin- guedinem, quæ est iuter carnem et ossa. Aliqui carnem dictam esse intelligunt pro cute; ac si diceret, quod consumpta præ morore omni carne, D quæ intermedia erat, cutis ossibus conjuncta sit. VERS. 7. Similis factus sum pelicano solitario. Fugiens nimirum multitudinis conversationem, et solitudinem quærens. Est autem pelicanus animał quoddam, quod solitudine delectatur. Factus sum sicut nyctocorax in domicilio. Huc animal natura timidissimum est: atque ideo un- decunque fugiens in domorum ruinis commoratur. Ego, inquit, veluti nycticoras, in desertis ac solitariis locis versor. Aiunt nycticoracem in do- miciliis, seu tuguriis degere, ac nocte clamare præ formidine, atque ideo hoc nomine a Græcis Psal. CXLII, 7.
22β And let them tell out his works with rejoicing.
Oἱ γινώσκοντες, τοῖς ἀγνοοῦσιν, οἱ παλαιότεροι, τοῖς νεωτέροις. Ἔργα δὲ νόει, τὰς εὐεργεσίας, τὸν ἔλεον, τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ ἑξῆς τῆς σωτηρίου οἰκονομίας. 23- Oἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασι πολλοῖς,τοῦ στόματος· κραυγὴν δὲ τῆς καρδίας. Ὁ δὲ Σύμ μαχος ἀντὶ κραυγῆς, οιμωγήν ἐξέδωκεν. Ερχεται δὲ εἰς Θεὸν ἡ τοιαύτη κραυγή, ὅταν ἀκουστῇ γένη- ται. Γίνεται δὲ ἀκουστή, ὅταν ἀρέσκῃ Θεῷ. κραυγή μου πρὸς σὲ ἐλθέτω. Προσευχὴν δὲ λέγει Νe Μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπ᾿ ἐμοῦ. Μὴ ἀποστραφῇς με ὡς ἀνάξιον, ὅπερ ειώθασι ποιεῖν οἱ μὴ θέλοντες ἀκούειν τοῦ ἱκετεύοντας. "1 Ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ θλίβωμαι, κλίνον πρός με τὸ οὖς σου. Εν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλέσωμαι σε, ταχύ ἐπάκουσόν μου. Μὴ νῦν μόνον, ἀλλὰ παρ' ὅλην ζωήν· περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς εἴρηται ἐν τῷ ις ψαλμῷ· ἔνθα τό Κλῖνον τὸ οὖς σου ἐμοὶ, εἰσάκουσον τῶν ῥημάτων μου. • Ὅτι ἐξέλιπον ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου. Τα χύ, φησὶν, ἐπάκουσόν μου, ὅτι ἐκλείπει ἤδη ἡ ψυχή μου. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ, ὁμοίως λέγει· Ταχὺ εἰσ ἀκουσόν μου, Κύριε, ἐξέλιπε τὸ πνεῦμά μου. — Εξέλιπον, φησὶν, ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου διῆλθον, ἡφανίσθησαν, δίκην καπνοῦ, τὰ ἔτη της ζωής μου. - Καὶ τὰ ὀστᾶ μου, ὡσεὶ φρύγιον, συνετρύγη σαν. 'Αντὶ τοῦ φρυγίου, δαλὸν ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε· καὶ αὐτὰ τὰ ὀστᾶ μου, ὡς δαλός συνεφρύγησαν, φλεγόμενα τῷ πυρὶ τῶν πειρασμῶν. Κατὰ δὲ ἀνα- γωγὴν ὀστᾶ, οἱ στερεοῦντες καὶ ἀνέχοντες τὴν ψυ χὴν λογισμοί· οἱ καὶ αὐτοὶ πυρποληθέντες, εύθραυστος γεγόνασιν. Ἐπλήγην ὡσεὶ χόρτος, καὶ ἐξηράνθη ἡ καρδία μου. Ωσπερ ὁ χόρτος πληγείς μαραίνεται, οὕτω κἀγὼ πληγεὶς τοῖς πάθεσιν, ἐμαράνθην τὴν καρδίαν μου · μὴ τυχών παρακλήσεως δροσιζούσης και μας ραινούσης τὴν φλόγα τούτων. Ὅτι ἐπελαθόμην τοῦ φαγεῖν τὸν ἄρτον μου. Απέβαλον καὶ τὴν ὄρεξιν τῆς τροφῆς, ὑπὸ ἀθυμίας. Οἱ παλαιοὶ τὴν μὲν ὄρεξιν μνήμην τροφῆς καλοῦσι· τὴν δὲ ἀνορεξίαν, λήθην τροφῆς. ᾿Απὸ φωνῆς τοῦ στεναγμοῦ μου, ἐκολλήθη τὸ ὀστοῦν μου τῇ σαρκί μου. Ο γὰρ ἀληθής στε ναγμός τήκει πᾶσαν πιμελὴν μεσάζουσαν ὀστῷ καὶ σαρκί. Τινὲς δὲ, σάρκα μὲν τὸ δέρμα νοοῦσιν, ὡς τῶν ὀστῶν τῷ δέρματι κολληθέντων, ἀναλωθέντων ὑπὸ λύπης τῶν μεσαζόντων κρεών. Ωμοιώθην πελεκάνι ἐρημικῷ. Φεύγων τὴν ἐν ὄχλῳ διατριβήν, καὶ ζητῶν τὴν μόνωσιν. Φιλέρημον γὰρ ζῶον, ὁ πελεκάν. Εγενήθην ὡσεὶ νυχτοκόραξ, ἐν οικοπέδῳ. Καὶ τοῦτο πάλιν τὸ ζῶον δειλόν· διὸ φεύγων πανταχό θεν, τοῖς ἐρειπίοις τῶν οἰκημάτων ἐναυλίζεται. Κάγώ, φησί, ταῖς ἐρημικαῖς καλύβαις ἐνδιαιτῶμαι· ἢ καὶ ἄλλως φασὶ τοῦτον τοῖς οἰκοπεδίοις ἐνδιαιτώ· μενον, ἐν νυκτὶ κράζειν, ὑπὸ δειλίας, διὸ καὶ νυ- κτικόρακα ονομάζεσθαι, παρὰ τὸ ἐν τῇ νυκτὶ κράτ EUTHYMI ZIGABENI clamor meus ad te veniat. Per orationum, oris A verba intelligit, et per clamorem, ipsius cordis propositum. Symmachus pro clamore, fletum dixit. Venire autem ad Deum dicitor hujusmodi clamor, quando ab eo auditus fuerit. Auditur au- tem, quando placet. VERS. 3. avertas faciem tuam a me. Ne me avertas, quæ30, ut indignum : quod facere solent, qui supplicantium petitiones audire nolunt. In quacunque die tribulor, inclina ad me aurem luam: in quacunque die invocavero te, velociter exaudi me. Non tantum nunc, sed per totam vi- tam. De inclinatione vero auris Dei dictum est in psalmo xvi, ibig: Inclina aurem tuam mihi, etc. VERS. 4. Quoniam defecerunt sicut fumus dies mei. Cito, inquit, exaudi me, quoniam anima mea jam defecit. Alibi etiam dicit: Velociter exaudi me, quia defecit spiritus meus ". Defecerunt, in- quit, sicut fumus dies mei, et anni vitæ meæ, fumi instar, cito pertransierunt, et jam trans- acti sunt. Et ossa mea sicut cremium aruerunt. Symma- chus pro cremio, torrem dixit. Ossa, inquit, mea instar torris aruerunt, tentationum nimirum igne combusta. Juxta anagogen, ossa, sanctiores illæ cogitationes sunt, quæ animam fortificant et re- gunt : quæ si tentationum igne accensæ sint, de- biles Giunt. VERS. E. Percussus sum, ut herba, et aruit cor meum. Quemadmodum herba percussa tabescit, ila ego flagellis percussus, in corde meo conta- bui, nulla consolatione inventa, quæ fammam meam irrorando ac refrigerando mitigaret. Quia oblitus sum comedere panem meum. Præ hujusmodi, inquit, mœstitia omnem cibi appeti- tum abjeci. Antiqui enim appetitum, cibi memo- riam appellabant, et appetitus privationem, cibi oblivionein. B VERS, 6. A voce gemitus mei adhæsit os meum carni meæ. Verus gemitus omuem illam tollit pin- guedinem, quæ est iuter carnem et ossa. Aliqui carnem dictam esse intelligunt pro cute; ac si diceret, quod consumpta præ morore omni carne, D quæ intermedia erat, cutis ossibus conjuncta sit. VERS. 7. Similis factus sum pelicano solitario. Fugiens nimirum multitudinis conversationem, et solitudinem quærens. Est autem pelicanus animał quoddam, quod solitudine delectatur. Factus sum sicut nyctocorax in domicilio. Huc animal natura timidissimum est: atque ideo un- decunque fugiens in domorum ruinis commoratur. Ego, inquit, veluti nycticoras, in desertis ac solitariis locis versor. Aiunt nycticoracem in do- miciliis, seu tuguriis degere, ac nocte clamare præ formidine, atque ideo hoc nomine a Græcis Psal. CXLII, 7.
Those who know to those who do not, the older to the younger. Understand works as his benefactions, his mercy, his incarnation, and the rest of his sav- ing dispensation. 23- Those who go down to the sea in ships, doing work in many waters, they saw the works of
α αὐτοὶ εἶδον τὰ ἔργα Κυρίου. Περὶ τῶν ἀποστόλων, τῶν πρὶν ἁλιέων, ὁ λόγος. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, καὶ ποιοῦντες ἐργασίαν ἁλείας ἐν ὕδασι πολλοῖς τῆς θαλάσσης, οἳ καὶ εἶδον μᾶλλον τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου ἡμῶν ᾽Ιησοῦ Χριστοῦ.τοῦ στόματος· κραυγὴν δὲ τῆς καρδίας. Ὁ δὲ Σύμ μαχος ἀντὶ κραυγῆς, οιμωγήν ἐξέδωκεν. Ερχεται δὲ εἰς Θεὸν ἡ τοιαύτη κραυγή, ὅταν ἀκουστῇ γένη- ται. Γίνεται δὲ ἀκουστή, ὅταν ἀρέσκῃ Θεῷ. κραυγή μου πρὸς σὲ ἐλθέτω. Προσευχὴν δὲ λέγει Νe Μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπ᾿ ἐμοῦ. Μὴ ἀποστραφῇς με ὡς ἀνάξιον, ὅπερ ειώθασι ποιεῖν οἱ μὴ θέλοντες ἀκούειν τοῦ ἱκετεύοντας. "1 Ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ θλίβωμαι, κλίνον πρός με τὸ οὖς σου. Εν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλέσωμαι σε, ταχύ ἐπάκουσόν μου. Μὴ νῦν μόνον, ἀλλὰ παρ' ὅλην ζωήν· περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς εἴρηται ἐν τῷ ις ψαλμῷ· ἔνθα τό Κλῖνον τὸ οὖς σου ἐμοὶ, εἰσάκουσον τῶν ῥημάτων μου. • Ὅτι ἐξέλιπον ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου. Τα χύ, φησὶν, ἐπάκουσόν μου, ὅτι ἐκλείπει ἤδη ἡ ψυχή μου. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ, ὁμοίως λέγει· Ταχὺ εἰσ ἀκουσόν μου, Κύριε, ἐξέλιπε τὸ πνεῦμά μου. — Εξέλιπον, φησὶν, ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου διῆλθον, ἡφανίσθησαν, δίκην καπνοῦ, τὰ ἔτη της ζωής μου. - Καὶ τὰ ὀστᾶ μου, ὡσεὶ φρύγιον, συνετρύγη σαν. 'Αντὶ τοῦ φρυγίου, δαλὸν ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε· καὶ αὐτὰ τὰ ὀστᾶ μου, ὡς δαλός συνεφρύγησαν, φλεγόμενα τῷ πυρὶ τῶν πειρασμῶν. Κατὰ δὲ ἀνα- γωγὴν ὀστᾶ, οἱ στερεοῦντες καὶ ἀνέχοντες τὴν ψυ χὴν λογισμοί· οἱ καὶ αὐτοὶ πυρποληθέντες, εύθραυστος γεγόνασιν. Ἐπλήγην ὡσεὶ χόρτος, καὶ ἐξηράνθη ἡ καρδία μου. Ωσπερ ὁ χόρτος πληγείς μαραίνεται, οὕτω κἀγὼ πληγεὶς τοῖς πάθεσιν, ἐμαράνθην τὴν καρδίαν μου · μὴ τυχών παρακλήσεως δροσιζούσης και μας ραινούσης τὴν φλόγα τούτων. Ὅτι ἐπελαθόμην τοῦ φαγεῖν τὸν ἄρτον μου. Απέβαλον καὶ τὴν ὄρεξιν τῆς τροφῆς, ὑπὸ ἀθυμίας. Οἱ παλαιοὶ τὴν μὲν ὄρεξιν μνήμην τροφῆς καλοῦσι· τὴν δὲ ἀνορεξίαν, λήθην τροφῆς. ᾿Απὸ φωνῆς τοῦ στεναγμοῦ μου, ἐκολλήθη τὸ ὀστοῦν μου τῇ σαρκί μου. Ο γὰρ ἀληθής στε ναγμός τήκει πᾶσαν πιμελὴν μεσάζουσαν ὀστῷ καὶ σαρκί. Τινὲς δὲ, σάρκα μὲν τὸ δέρμα νοοῦσιν, ὡς τῶν ὀστῶν τῷ δέρματι κολληθέντων, ἀναλωθέντων ὑπὸ λύπης τῶν μεσαζόντων κρεών. Ωμοιώθην πελεκάνι ἐρημικῷ. Φεύγων τὴν ἐν ὄχλῳ διατριβήν, καὶ ζητῶν τὴν μόνωσιν. Φιλέρημον γὰρ ζῶον, ὁ πελεκάν. Εγενήθην ὡσεὶ νυχτοκόραξ, ἐν οικοπέδῳ. Καὶ τοῦτο πάλιν τὸ ζῶον δειλόν· διὸ φεύγων πανταχό θεν, τοῖς ἐρειπίοις τῶν οἰκημάτων ἐναυλίζεται. Κάγώ, φησί, ταῖς ἐρημικαῖς καλύβαις ἐνδιαιτῶμαι· ἢ καὶ ἄλλως φασὶ τοῦτον τοῖς οἰκοπεδίοις ἐνδιαιτώ· μενον, ἐν νυκτὶ κράζειν, ὑπὸ δειλίας, διὸ καὶ νυ- κτικόρακα ονομάζεσθαι, παρὰ τὸ ἐν τῇ νυκτὶ κράτ EUTHYMI ZIGABENI clamor meus ad te veniat. Per orationum, oris A verba intelligit, et per clamorem, ipsius cordis propositum. Symmachus pro clamore, fletum dixit. Venire autem ad Deum dicitor hujusmodi clamor, quando ab eo auditus fuerit. Auditur au- tem, quando placet. VERS. 3. avertas faciem tuam a me. Ne me avertas, quæ30, ut indignum : quod facere solent, qui supplicantium petitiones audire nolunt. In quacunque die tribulor, inclina ad me aurem luam: in quacunque die invocavero te, velociter exaudi me. Non tantum nunc, sed per totam vi- tam. De inclinatione vero auris Dei dictum est in psalmo xvi, ibig: Inclina aurem tuam mihi, etc. VERS. 4. Quoniam defecerunt sicut fumus dies mei. Cito, inquit, exaudi me, quoniam anima mea jam defecit. Alibi etiam dicit: Velociter exaudi me, quia defecit spiritus meus ". Defecerunt, in- quit, sicut fumus dies mei, et anni vitæ meæ, fumi instar, cito pertransierunt, et jam trans- acti sunt. Et ossa mea sicut cremium aruerunt. Symma- chus pro cremio, torrem dixit. Ossa, inquit, mea instar torris aruerunt, tentationum nimirum igne combusta. Juxta anagogen, ossa, sanctiores illæ cogitationes sunt, quæ animam fortificant et re- gunt : quæ si tentationum igne accensæ sint, de- biles Giunt. VERS. E. Percussus sum, ut herba, et aruit cor meum. Quemadmodum herba percussa tabescit, ila ego flagellis percussus, in corde meo conta- bui, nulla consolatione inventa, quæ fammam meam irrorando ac refrigerando mitigaret. Quia oblitus sum comedere panem meum. Præ hujusmodi, inquit, mœstitia omnem cibi appeti- tum abjeci. Antiqui enim appetitum, cibi memo- riam appellabant, et appetitus privationem, cibi oblivionein. B VERS, 6. A voce gemitus mei adhæsit os meum carni meæ. Verus gemitus omuem illam tollit pin- guedinem, quæ est iuter carnem et ossa. Aliqui carnem dictam esse intelligunt pro cute; ac si diceret, quod consumpta præ morore omni carne, D quæ intermedia erat, cutis ossibus conjuncta sit. VERS. 7. Similis factus sum pelicano solitario. Fugiens nimirum multitudinis conversationem, et solitudinem quærens. Est autem pelicanus animał quoddam, quod solitudine delectatur. Factus sum sicut nyctocorax in domicilio. Huc animal natura timidissimum est: atque ideo un- decunque fugiens in domorum ruinis commoratur. Ego, inquit, veluti nycticoras, in desertis ac solitariis locis versor. Aiunt nycticoracem in do- miciliis, seu tuguriis degere, ac nocte clamare præ formidine, atque ideo hoc nomine a Græcis Psal. CXLII, 7.
24α the Lord. The verse is about the Apostles who were formerly fishermen. For they are the one who go down to the sea in ships and do the work of fishing in many waters of the sea and who saw most eminently the works of our Lord Jesus Christ.
β Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ ἐν τῷ βυθῷ. Ποῖα; Διὰ τῶν ἑξῆς, ἄκουσον.τοῦ στόματος· κραυγὴν δὲ τῆς καρδίας. Ὁ δὲ Σύμ μαχος ἀντὶ κραυγῆς, οιμωγήν ἐξέδωκεν. Ερχεται δὲ εἰς Θεὸν ἡ τοιαύτη κραυγή, ὅταν ἀκουστῇ γένη- ται. Γίνεται δὲ ἀκουστή, ὅταν ἀρέσκῃ Θεῷ. κραυγή μου πρὸς σὲ ἐλθέτω. Προσευχὴν δὲ λέγει Νe Μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπ᾿ ἐμοῦ. Μὴ ἀποστραφῇς με ὡς ἀνάξιον, ὅπερ ειώθασι ποιεῖν οἱ μὴ θέλοντες ἀκούειν τοῦ ἱκετεύοντας. "1 Ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ θλίβωμαι, κλίνον πρός με τὸ οὖς σου. Εν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλέσωμαι σε, ταχύ ἐπάκουσόν μου. Μὴ νῦν μόνον, ἀλλὰ παρ' ὅλην ζωήν· περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς εἴρηται ἐν τῷ ις ψαλμῷ· ἔνθα τό Κλῖνον τὸ οὖς σου ἐμοὶ, εἰσάκουσον τῶν ῥημάτων μου. • Ὅτι ἐξέλιπον ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου. Τα χύ, φησὶν, ἐπάκουσόν μου, ὅτι ἐκλείπει ἤδη ἡ ψυχή μου. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ, ὁμοίως λέγει· Ταχὺ εἰσ ἀκουσόν μου, Κύριε, ἐξέλιπε τὸ πνεῦμά μου. — Εξέλιπον, φησὶν, ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου διῆλθον, ἡφανίσθησαν, δίκην καπνοῦ, τὰ ἔτη της ζωής μου. - Καὶ τὰ ὀστᾶ μου, ὡσεὶ φρύγιον, συνετρύγη σαν. 'Αντὶ τοῦ φρυγίου, δαλὸν ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε· καὶ αὐτὰ τὰ ὀστᾶ μου, ὡς δαλός συνεφρύγησαν, φλεγόμενα τῷ πυρὶ τῶν πειρασμῶν. Κατὰ δὲ ἀνα- γωγὴν ὀστᾶ, οἱ στερεοῦντες καὶ ἀνέχοντες τὴν ψυ χὴν λογισμοί· οἱ καὶ αὐτοὶ πυρποληθέντες, εύθραυστος γεγόνασιν. Ἐπλήγην ὡσεὶ χόρτος, καὶ ἐξηράνθη ἡ καρδία μου. Ωσπερ ὁ χόρτος πληγείς μαραίνεται, οὕτω κἀγὼ πληγεὶς τοῖς πάθεσιν, ἐμαράνθην τὴν καρδίαν μου · μὴ τυχών παρακλήσεως δροσιζούσης και μας ραινούσης τὴν φλόγα τούτων. Ὅτι ἐπελαθόμην τοῦ φαγεῖν τὸν ἄρτον μου. Απέβαλον καὶ τὴν ὄρεξιν τῆς τροφῆς, ὑπὸ ἀθυμίας. Οἱ παλαιοὶ τὴν μὲν ὄρεξιν μνήμην τροφῆς καλοῦσι· τὴν δὲ ἀνορεξίαν, λήθην τροφῆς. ᾿Απὸ φωνῆς τοῦ στεναγμοῦ μου, ἐκολλήθη τὸ ὀστοῦν μου τῇ σαρκί μου. Ο γὰρ ἀληθής στε ναγμός τήκει πᾶσαν πιμελὴν μεσάζουσαν ὀστῷ καὶ σαρκί. Τινὲς δὲ, σάρκα μὲν τὸ δέρμα νοοῦσιν, ὡς τῶν ὀστῶν τῷ δέρματι κολληθέντων, ἀναλωθέντων ὑπὸ λύπης τῶν μεσαζόντων κρεών. Ωμοιώθην πελεκάνι ἐρημικῷ. Φεύγων τὴν ἐν ὄχλῳ διατριβήν, καὶ ζητῶν τὴν μόνωσιν. Φιλέρημον γὰρ ζῶον, ὁ πελεκάν. Εγενήθην ὡσεὶ νυχτοκόραξ, ἐν οικοπέδῳ. Καὶ τοῦτο πάλιν τὸ ζῶον δειλόν· διὸ φεύγων πανταχό θεν, τοῖς ἐρειπίοις τῶν οἰκημάτων ἐναυλίζεται. Κάγώ, φησί, ταῖς ἐρημικαῖς καλύβαις ἐνδιαιτῶμαι· ἢ καὶ ἄλλως φασὶ τοῦτον τοῖς οἰκοπεδίοις ἐνδιαιτώ· μενον, ἐν νυκτὶ κράζειν, ὑπὸ δειλίας, διὸ καὶ νυ- κτικόρακα ονομάζεσθαι, παρὰ τὸ ἐν τῇ νυκτὶ κράτ EUTHYMI ZIGABENI clamor meus ad te veniat. Per orationum, oris A verba intelligit, et per clamorem, ipsius cordis propositum. Symmachus pro clamore, fletum dixit. Venire autem ad Deum dicitor hujusmodi clamor, quando ab eo auditus fuerit. Auditur au- tem, quando placet. VERS. 3. avertas faciem tuam a me. Ne me avertas, quæ30, ut indignum : quod facere solent, qui supplicantium petitiones audire nolunt. In quacunque die tribulor, inclina ad me aurem luam: in quacunque die invocavero te, velociter exaudi me. Non tantum nunc, sed per totam vi- tam. De inclinatione vero auris Dei dictum est in psalmo xvi, ibig: Inclina aurem tuam mihi, etc. VERS. 4. Quoniam defecerunt sicut fumus dies mei. Cito, inquit, exaudi me, quoniam anima mea jam defecit. Alibi etiam dicit: Velociter exaudi me, quia defecit spiritus meus ". Defecerunt, in- quit, sicut fumus dies mei, et anni vitæ meæ, fumi instar, cito pertransierunt, et jam trans- acti sunt. Et ossa mea sicut cremium aruerunt. Symma- chus pro cremio, torrem dixit. Ossa, inquit, mea instar torris aruerunt, tentationum nimirum igne combusta. Juxta anagogen, ossa, sanctiores illæ cogitationes sunt, quæ animam fortificant et re- gunt : quæ si tentationum igne accensæ sint, de- biles Giunt. VERS. E. Percussus sum, ut herba, et aruit cor meum. Quemadmodum herba percussa tabescit, ila ego flagellis percussus, in corde meo conta- bui, nulla consolatione inventa, quæ fammam meam irrorando ac refrigerando mitigaret. Quia oblitus sum comedere panem meum. Præ hujusmodi, inquit, mœstitia omnem cibi appeti- tum abjeci. Antiqui enim appetitum, cibi memo- riam appellabant, et appetitus privationem, cibi oblivionein. B VERS, 6. A voce gemitus mei adhæsit os meum carni meæ. Verus gemitus omuem illam tollit pin- guedinem, quæ est iuter carnem et ossa. Aliqui carnem dictam esse intelligunt pro cute; ac si diceret, quod consumpta præ morore omni carne, D quæ intermedia erat, cutis ossibus conjuncta sit. VERS. 7. Similis factus sum pelicano solitario. Fugiens nimirum multitudinis conversationem, et solitudinem quærens. Est autem pelicanus animał quoddam, quod solitudine delectatur. Factus sum sicut nyctocorax in domicilio. Huc animal natura timidissimum est: atque ideo un- decunque fugiens in domorum ruinis commoratur. Ego, inquit, veluti nycticoras, in desertis ac solitariis locis versor. Aiunt nycticoracem in do- miciliis, seu tuguriis degere, ac nocte clamare præ formidine, atque ideo hoc nomine a Græcis Psal. CXLII, 7.
24β And his wonders in the deep. Which wonders? Listen through what follows.
25 Εἶπε, καὶ ἔστη πνεῦμα καταιγίδος, καὶ ὑψώθη τὰ κύματα αὐτῆς. Προσέταξε, καὶ ἠγέρθη κλύδων. Γίνεται γὰρ, φησὶ, λαῖλαψ ἀνέμου μεγάλη· τὰ δὲ κύματα ἐπέβαλλεν εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε αὐτὸ ἤδη γεμίζεσθαι.τοῦ στόματος· κραυγὴν δὲ τῆς καρδίας. Ὁ δὲ Σύμ μαχος ἀντὶ κραυγῆς, οιμωγήν ἐξέδωκεν. Ερχεται δὲ εἰς Θεὸν ἡ τοιαύτη κραυγή, ὅταν ἀκουστῇ γένη- ται. Γίνεται δὲ ἀκουστή, ὅταν ἀρέσκῃ Θεῷ. κραυγή μου πρὸς σὲ ἐλθέτω. Προσευχὴν δὲ λέγει Νe Μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπ᾿ ἐμοῦ. Μὴ ἀποστραφῇς με ὡς ἀνάξιον, ὅπερ ειώθασι ποιεῖν οἱ μὴ θέλοντες ἀκούειν τοῦ ἱκετεύοντας. "1 Ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ θλίβωμαι, κλίνον πρός με τὸ οὖς σου. Εν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλέσωμαι σε, ταχύ ἐπάκουσόν μου. Μὴ νῦν μόνον, ἀλλὰ παρ' ὅλην ζωήν· περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς εἴρηται ἐν τῷ ις ψαλμῷ· ἔνθα τό Κλῖνον τὸ οὖς σου ἐμοὶ, εἰσάκουσον τῶν ῥημάτων μου. • Ὅτι ἐξέλιπον ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου. Τα χύ, φησὶν, ἐπάκουσόν μου, ὅτι ἐκλείπει ἤδη ἡ ψυχή μου. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ, ὁμοίως λέγει· Ταχὺ εἰσ ἀκουσόν μου, Κύριε, ἐξέλιπε τὸ πνεῦμά μου. — Εξέλιπον, φησὶν, ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου διῆλθον, ἡφανίσθησαν, δίκην καπνοῦ, τὰ ἔτη της ζωής μου. - Καὶ τὰ ὀστᾶ μου, ὡσεὶ φρύγιον, συνετρύγη σαν. 'Αντὶ τοῦ φρυγίου, δαλὸν ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε· καὶ αὐτὰ τὰ ὀστᾶ μου, ὡς δαλός συνεφρύγησαν, φλεγόμενα τῷ πυρὶ τῶν πειρασμῶν. Κατὰ δὲ ἀνα- γωγὴν ὀστᾶ, οἱ στερεοῦντες καὶ ἀνέχοντες τὴν ψυ χὴν λογισμοί· οἱ καὶ αὐτοὶ πυρποληθέντες, εύθραυστος γεγόνασιν. Ἐπλήγην ὡσεὶ χόρτος, καὶ ἐξηράνθη ἡ καρδία μου. Ωσπερ ὁ χόρτος πληγείς μαραίνεται, οὕτω κἀγὼ πληγεὶς τοῖς πάθεσιν, ἐμαράνθην τὴν καρδίαν μου · μὴ τυχών παρακλήσεως δροσιζούσης και μας ραινούσης τὴν φλόγα τούτων. Ὅτι ἐπελαθόμην τοῦ φαγεῖν τὸν ἄρτον μου. Απέβαλον καὶ τὴν ὄρεξιν τῆς τροφῆς, ὑπὸ ἀθυμίας. Οἱ παλαιοὶ τὴν μὲν ὄρεξιν μνήμην τροφῆς καλοῦσι· τὴν δὲ ἀνορεξίαν, λήθην τροφῆς. ᾿Απὸ φωνῆς τοῦ στεναγμοῦ μου, ἐκολλήθη τὸ ὀστοῦν μου τῇ σαρκί μου. Ο γὰρ ἀληθής στε ναγμός τήκει πᾶσαν πιμελὴν μεσάζουσαν ὀστῷ καὶ σαρκί. Τινὲς δὲ, σάρκα μὲν τὸ δέρμα νοοῦσιν, ὡς τῶν ὀστῶν τῷ δέρματι κολληθέντων, ἀναλωθέντων ὑπὸ λύπης τῶν μεσαζόντων κρεών. Ωμοιώθην πελεκάνι ἐρημικῷ. Φεύγων τὴν ἐν ὄχλῳ διατριβήν, καὶ ζητῶν τὴν μόνωσιν. Φιλέρημον γὰρ ζῶον, ὁ πελεκάν. Εγενήθην ὡσεὶ νυχτοκόραξ, ἐν οικοπέδῳ. Καὶ τοῦτο πάλιν τὸ ζῶον δειλόν· διὸ φεύγων πανταχό θεν, τοῖς ἐρειπίοις τῶν οἰκημάτων ἐναυλίζεται. Κάγώ, φησί, ταῖς ἐρημικαῖς καλύβαις ἐνδιαιτῶμαι· ἢ καὶ ἄλλως φασὶ τοῦτον τοῖς οἰκοπεδίοις ἐνδιαιτώ· μενον, ἐν νυκτὶ κράζειν, ὑπὸ δειλίας, διὸ καὶ νυ- κτικόρακα ονομάζεσθαι, παρὰ τὸ ἐν τῇ νυκτὶ κράτ EUTHYMI ZIGABENI clamor meus ad te veniat. Per orationum, oris A verba intelligit, et per clamorem, ipsius cordis propositum. Symmachus pro clamore, fletum dixit. Venire autem ad Deum dicitor hujusmodi clamor, quando ab eo auditus fuerit. Auditur au- tem, quando placet. VERS. 3. avertas faciem tuam a me. Ne me avertas, quæ30, ut indignum : quod facere solent, qui supplicantium petitiones audire nolunt. In quacunque die tribulor, inclina ad me aurem luam: in quacunque die invocavero te, velociter exaudi me. Non tantum nunc, sed per totam vi- tam. De inclinatione vero auris Dei dictum est in psalmo xvi, ibig: Inclina aurem tuam mihi, etc. VERS. 4. Quoniam defecerunt sicut fumus dies mei. Cito, inquit, exaudi me, quoniam anima mea jam defecit. Alibi etiam dicit: Velociter exaudi me, quia defecit spiritus meus ". Defecerunt, in- quit, sicut fumus dies mei, et anni vitæ meæ, fumi instar, cito pertransierunt, et jam trans- acti sunt. Et ossa mea sicut cremium aruerunt. Symma- chus pro cremio, torrem dixit. Ossa, inquit, mea instar torris aruerunt, tentationum nimirum igne combusta. Juxta anagogen, ossa, sanctiores illæ cogitationes sunt, quæ animam fortificant et re- gunt : quæ si tentationum igne accensæ sint, de- biles Giunt. VERS. E. Percussus sum, ut herba, et aruit cor meum. Quemadmodum herba percussa tabescit, ila ego flagellis percussus, in corde meo conta- bui, nulla consolatione inventa, quæ fammam meam irrorando ac refrigerando mitigaret. Quia oblitus sum comedere panem meum. Præ hujusmodi, inquit, mœstitia omnem cibi appeti- tum abjeci. Antiqui enim appetitum, cibi memo- riam appellabant, et appetitus privationem, cibi oblivionein. B VERS, 6. A voce gemitus mei adhæsit os meum carni meæ. Verus gemitus omuem illam tollit pin- guedinem, quæ est iuter carnem et ossa. Aliqui carnem dictam esse intelligunt pro cute; ac si diceret, quod consumpta præ morore omni carne, D quæ intermedia erat, cutis ossibus conjuncta sit. VERS. 7. Similis factus sum pelicano solitario. Fugiens nimirum multitudinis conversationem, et solitudinem quærens. Est autem pelicanus animał quoddam, quod solitudine delectatur. Factus sum sicut nyctocorax in domicilio. Huc animal natura timidissimum est: atque ideo un- decunque fugiens in domorum ruinis commoratur. Ego, inquit, veluti nycticoras, in desertis ac solitariis locis versor. Aiunt nycticoracem in do- miciliis, seu tuguriis degere, ac nocte clamare præ formidine, atque ideo hoc nomine a Græcis Psal. CXLII, 7.
25 He spoke, and there arose a blast of tempest and the waves of the sea were raised up. He commanded and a sea storm arose, for it is written, A great storm of wind arose, and the waves beat into the boat, so that the boat was already filling.
α Ἀναβαίνουσιν ἕως τῶν οὐρανῶν, καὶ καταβαίνουσιν ἕως τῶν ἀβύσσων. Tὰ τότε κύματα, νῦν μὲν λίαν ὑψούμενα, νῦν δὲ σφόδρα ταπεινούμενα, καθὼς ἐπὶ τῶν σάλων εἴωθε γίνεσθαι. Καθ’ ὑπερβολὴν δὲ ὁ λόγος, ὡς τὸ, Καὶ ὑπὲρ χιόνα λευκανθήσομαι, καὶ τὸ, Αἱ πόλεις δὲ τετειχισμέναι ἦσαν ἕως τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ πολλὰ παρὰ τῇ Γραφῇ παραδείγματα τοῦ τοιούτου τρόπου.τοῦ στόματος· κραυγὴν δὲ τῆς καρδίας. Ὁ δὲ Σύμ μαχος ἀντὶ κραυγῆς, οιμωγήν ἐξέδωκεν. Ερχεται δὲ εἰς Θεὸν ἡ τοιαύτη κραυγή, ὅταν ἀκουστῇ γένη- ται. Γίνεται δὲ ἀκουστή, ὅταν ἀρέσκῃ Θεῷ. κραυγή μου πρὸς σὲ ἐλθέτω. Προσευχὴν δὲ λέγει Νe Μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπ᾿ ἐμοῦ. Μὴ ἀποστραφῇς με ὡς ἀνάξιον, ὅπερ ειώθασι ποιεῖν οἱ μὴ θέλοντες ἀκούειν τοῦ ἱκετεύοντας. "1 Ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ θλίβωμαι, κλίνον πρός με τὸ οὖς σου. Εν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλέσωμαι σε, ταχύ ἐπάκουσόν μου. Μὴ νῦν μόνον, ἀλλὰ παρ' ὅλην ζωήν· περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς εἴρηται ἐν τῷ ις ψαλμῷ· ἔνθα τό Κλῖνον τὸ οὖς σου ἐμοὶ, εἰσάκουσον τῶν ῥημάτων μου. • Ὅτι ἐξέλιπον ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου. Τα χύ, φησὶν, ἐπάκουσόν μου, ὅτι ἐκλείπει ἤδη ἡ ψυχή μου. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ, ὁμοίως λέγει· Ταχὺ εἰσ ἀκουσόν μου, Κύριε, ἐξέλιπε τὸ πνεῦμά μου. — Εξέλιπον, φησὶν, ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου διῆλθον, ἡφανίσθησαν, δίκην καπνοῦ, τὰ ἔτη της ζωής μου. - Καὶ τὰ ὀστᾶ μου, ὡσεὶ φρύγιον, συνετρύγη σαν. 'Αντὶ τοῦ φρυγίου, δαλὸν ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε· καὶ αὐτὰ τὰ ὀστᾶ μου, ὡς δαλός συνεφρύγησαν, φλεγόμενα τῷ πυρὶ τῶν πειρασμῶν. Κατὰ δὲ ἀνα- γωγὴν ὀστᾶ, οἱ στερεοῦντες καὶ ἀνέχοντες τὴν ψυ χὴν λογισμοί· οἱ καὶ αὐτοὶ πυρποληθέντες, εύθραυστος γεγόνασιν. Ἐπλήγην ὡσεὶ χόρτος, καὶ ἐξηράνθη ἡ καρδία μου. Ωσπερ ὁ χόρτος πληγείς μαραίνεται, οὕτω κἀγὼ πληγεὶς τοῖς πάθεσιν, ἐμαράνθην τὴν καρδίαν μου · μὴ τυχών παρακλήσεως δροσιζούσης και μας ραινούσης τὴν φλόγα τούτων. Ὅτι ἐπελαθόμην τοῦ φαγεῖν τὸν ἄρτον μου. Απέβαλον καὶ τὴν ὄρεξιν τῆς τροφῆς, ὑπὸ ἀθυμίας. Οἱ παλαιοὶ τὴν μὲν ὄρεξιν μνήμην τροφῆς καλοῦσι· τὴν δὲ ἀνορεξίαν, λήθην τροφῆς. ᾿Απὸ φωνῆς τοῦ στεναγμοῦ μου, ἐκολλήθη τὸ ὀστοῦν μου τῇ σαρκί μου. Ο γὰρ ἀληθής στε ναγμός τήκει πᾶσαν πιμελὴν μεσάζουσαν ὀστῷ καὶ σαρκί. Τινὲς δὲ, σάρκα μὲν τὸ δέρμα νοοῦσιν, ὡς τῶν ὀστῶν τῷ δέρματι κολληθέντων, ἀναλωθέντων ὑπὸ λύπης τῶν μεσαζόντων κρεών. Ωμοιώθην πελεκάνι ἐρημικῷ. Φεύγων τὴν ἐν ὄχλῳ διατριβήν, καὶ ζητῶν τὴν μόνωσιν. Φιλέρημον γὰρ ζῶον, ὁ πελεκάν. Εγενήθην ὡσεὶ νυχτοκόραξ, ἐν οικοπέδῳ. Καὶ τοῦτο πάλιν τὸ ζῶον δειλόν· διὸ φεύγων πανταχό θεν, τοῖς ἐρειπίοις τῶν οἰκημάτων ἐναυλίζεται. Κάγώ, φησί, ταῖς ἐρημικαῖς καλύβαις ἐνδιαιτῶμαι· ἢ καὶ ἄλλως φασὶ τοῦτον τοῖς οἰκοπεδίοις ἐνδιαιτώ· μενον, ἐν νυκτὶ κράζειν, ὑπὸ δειλίας, διὸ καὶ νυ- κτικόρακα ονομάζεσθαι, παρὰ τὸ ἐν τῇ νυκτὶ κράτ EUTHYMI ZIGABENI clamor meus ad te veniat. Per orationum, oris A verba intelligit, et per clamorem, ipsius cordis propositum. Symmachus pro clamore, fletum dixit. Venire autem ad Deum dicitor hujusmodi clamor, quando ab eo auditus fuerit. Auditur au- tem, quando placet. VERS. 3. avertas faciem tuam a me. Ne me avertas, quæ30, ut indignum : quod facere solent, qui supplicantium petitiones audire nolunt. In quacunque die tribulor, inclina ad me aurem luam: in quacunque die invocavero te, velociter exaudi me. Non tantum nunc, sed per totam vi- tam. De inclinatione vero auris Dei dictum est in psalmo xvi, ibig: Inclina aurem tuam mihi, etc. VERS. 4. Quoniam defecerunt sicut fumus dies mei. Cito, inquit, exaudi me, quoniam anima mea jam defecit. Alibi etiam dicit: Velociter exaudi me, quia defecit spiritus meus ". Defecerunt, in- quit, sicut fumus dies mei, et anni vitæ meæ, fumi instar, cito pertransierunt, et jam trans- acti sunt. Et ossa mea sicut cremium aruerunt. Symma- chus pro cremio, torrem dixit. Ossa, inquit, mea instar torris aruerunt, tentationum nimirum igne combusta. Juxta anagogen, ossa, sanctiores illæ cogitationes sunt, quæ animam fortificant et re- gunt : quæ si tentationum igne accensæ sint, de- biles Giunt. VERS. E. Percussus sum, ut herba, et aruit cor meum. Quemadmodum herba percussa tabescit, ila ego flagellis percussus, in corde meo conta- bui, nulla consolatione inventa, quæ fammam meam irrorando ac refrigerando mitigaret. Quia oblitus sum comedere panem meum. Præ hujusmodi, inquit, mœstitia omnem cibi appeti- tum abjeci. Antiqui enim appetitum, cibi memo- riam appellabant, et appetitus privationem, cibi oblivionein. B VERS, 6. A voce gemitus mei adhæsit os meum carni meæ. Verus gemitus omuem illam tollit pin- guedinem, quæ est iuter carnem et ossa. Aliqui carnem dictam esse intelligunt pro cute; ac si diceret, quod consumpta præ morore omni carne, D quæ intermedia erat, cutis ossibus conjuncta sit. VERS. 7. Similis factus sum pelicano solitario. Fugiens nimirum multitudinis conversationem, et solitudinem quærens. Est autem pelicanus animał quoddam, quod solitudine delectatur. Factus sum sicut nyctocorax in domicilio. Huc animal natura timidissimum est: atque ideo un- decunque fugiens in domorum ruinis commoratur. Ego, inquit, veluti nycticoras, in desertis ac solitariis locis versor. Aiunt nycticoracem in do- miciliis, seu tuguriis degere, ac nocte clamare præ formidine, atque ideo hoc nomine a Græcis Psal. CXLII, 7.
26α They go up to the heavens and down to the depths. The waves at that time, now greatly raised up, now greatly brought low, as is customary with storms tossing the sea. The verse employs the figure of hyperbole as with, I shall be made whiter than snow, and The cities were fortified up to the sky. And in Scripture there are many examples of this figure.
β Ἡ ψυχὴ αὐτῶν ἐν κακοῖς ἐτήκετο. Ἐν φόβοις, ἐν κινδύνοις ἐξελίμπανεν. Ὅτε αὐτὸς μὲν ἐκάθευδεν, αὐτοὶ δὲ, προσελθόντες, ἤγειραν αὐτὸν λέγοντες, Κύριε, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα.τοῦ στόματος· κραυγὴν δὲ τῆς καρδίας. Ὁ δὲ Σύμ μαχος ἀντὶ κραυγῆς, οιμωγήν ἐξέδωκεν. Ερχεται δὲ εἰς Θεὸν ἡ τοιαύτη κραυγή, ὅταν ἀκουστῇ γένη- ται. Γίνεται δὲ ἀκουστή, ὅταν ἀρέσκῃ Θεῷ. κραυγή μου πρὸς σὲ ἐλθέτω. Προσευχὴν δὲ λέγει Νe Μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπ᾿ ἐμοῦ. Μὴ ἀποστραφῇς με ὡς ἀνάξιον, ὅπερ ειώθασι ποιεῖν οἱ μὴ θέλοντες ἀκούειν τοῦ ἱκετεύοντας. "1 Ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ θλίβωμαι, κλίνον πρός με τὸ οὖς σου. Εν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλέσωμαι σε, ταχύ ἐπάκουσόν μου. Μὴ νῦν μόνον, ἀλλὰ παρ' ὅλην ζωήν· περὶ δὲ τῆς κλίσεως τοῦ θείου ὠτὸς εἴρηται ἐν τῷ ις ψαλμῷ· ἔνθα τό Κλῖνον τὸ οὖς σου ἐμοὶ, εἰσάκουσον τῶν ῥημάτων μου. • Ὅτι ἐξέλιπον ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου. Τα χύ, φησὶν, ἐπάκουσόν μου, ὅτι ἐκλείπει ἤδη ἡ ψυχή μου. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ, ὁμοίως λέγει· Ταχὺ εἰσ ἀκουσόν μου, Κύριε, ἐξέλιπε τὸ πνεῦμά μου. — Εξέλιπον, φησὶν, ὡσεὶ καπνός αἱ ἡμέραι μου διῆλθον, ἡφανίσθησαν, δίκην καπνοῦ, τὰ ἔτη της ζωής μου. - Καὶ τὰ ὀστᾶ μου, ὡσεὶ φρύγιον, συνετρύγη σαν. 'Αντὶ τοῦ φρυγίου, δαλὸν ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε· καὶ αὐτὰ τὰ ὀστᾶ μου, ὡς δαλός συνεφρύγησαν, φλεγόμενα τῷ πυρὶ τῶν πειρασμῶν. Κατὰ δὲ ἀνα- γωγὴν ὀστᾶ, οἱ στερεοῦντες καὶ ἀνέχοντες τὴν ψυ χὴν λογισμοί· οἱ καὶ αὐτοὶ πυρποληθέντες, εύθραυστος γεγόνασιν. Ἐπλήγην ὡσεὶ χόρτος, καὶ ἐξηράνθη ἡ καρδία μου. Ωσπερ ὁ χόρτος πληγείς μαραίνεται, οὕτω κἀγὼ πληγεὶς τοῖς πάθεσιν, ἐμαράνθην τὴν καρδίαν μου · μὴ τυχών παρακλήσεως δροσιζούσης και μας ραινούσης τὴν φλόγα τούτων. Ὅτι ἐπελαθόμην τοῦ φαγεῖν τὸν ἄρτον μου. Απέβαλον καὶ τὴν ὄρεξιν τῆς τροφῆς, ὑπὸ ἀθυμίας. Οἱ παλαιοὶ τὴν μὲν ὄρεξιν μνήμην τροφῆς καλοῦσι· τὴν δὲ ἀνορεξίαν, λήθην τροφῆς. ᾿Απὸ φωνῆς τοῦ στεναγμοῦ μου, ἐκολλήθη τὸ ὀστοῦν μου τῇ σαρκί μου. Ο γὰρ ἀληθής στε ναγμός τήκει πᾶσαν πιμελὴν μεσάζουσαν ὀστῷ καὶ σαρκί. Τινὲς δὲ, σάρκα μὲν τὸ δέρμα νοοῦσιν, ὡς τῶν ὀστῶν τῷ δέρματι κολληθέντων, ἀναλωθέντων ὑπὸ λύπης τῶν μεσαζόντων κρεών. Ωμοιώθην πελεκάνι ἐρημικῷ. Φεύγων τὴν ἐν ὄχλῳ διατριβήν, καὶ ζητῶν τὴν μόνωσιν. Φιλέρημον γὰρ ζῶον, ὁ πελεκάν. Εγενήθην ὡσεὶ νυχτοκόραξ, ἐν οικοπέδῳ. Καὶ τοῦτο πάλιν τὸ ζῶον δειλόν· διὸ φεύγων πανταχό θεν, τοῖς ἐρειπίοις τῶν οἰκημάτων ἐναυλίζεται. Κάγώ, φησί, ταῖς ἐρημικαῖς καλύβαις ἐνδιαιτῶμαι· ἢ καὶ ἄλλως φασὶ τοῦτον τοῖς οἰκοπεδίοις ἐνδιαιτώ· μενον, ἐν νυκτὶ κράζειν, ὑπὸ δειλίας, διὸ καὶ νυ- κτικόρακα ονομάζεσθαι, παρὰ τὸ ἐν τῇ νυκτὶ κράτ EUTHYMI ZIGABENI clamor meus ad te veniat. Per orationum, oris A verba intelligit, et per clamorem, ipsius cordis propositum. Symmachus pro clamore, fletum dixit. Venire autem ad Deum dicitor hujusmodi clamor, quando ab eo auditus fuerit. Auditur au- tem, quando placet. VERS. 3. avertas faciem tuam a me. Ne me avertas, quæ30, ut indignum : quod facere solent, qui supplicantium petitiones audire nolunt. In quacunque die tribulor, inclina ad me aurem luam: in quacunque die invocavero te, velociter exaudi me. Non tantum nunc, sed per totam vi- tam. De inclinatione vero auris Dei dictum est in psalmo xvi, ibig: Inclina aurem tuam mihi, etc. VERS. 4. Quoniam defecerunt sicut fumus dies mei. Cito, inquit, exaudi me, quoniam anima mea jam defecit. Alibi etiam dicit: Velociter exaudi me, quia defecit spiritus meus ". Defecerunt, in- quit, sicut fumus dies mei, et anni vitæ meæ, fumi instar, cito pertransierunt, et jam trans- acti sunt. Et ossa mea sicut cremium aruerunt. Symma- chus pro cremio, torrem dixit. Ossa, inquit, mea instar torris aruerunt, tentationum nimirum igne combusta. Juxta anagogen, ossa, sanctiores illæ cogitationes sunt, quæ animam fortificant et re- gunt : quæ si tentationum igne accensæ sint, de- biles Giunt. VERS. E. Percussus sum, ut herba, et aruit cor meum. Quemadmodum herba percussa tabescit, ila ego flagellis percussus, in corde meo conta- bui, nulla consolatione inventa, quæ fammam meam irrorando ac refrigerando mitigaret. Quia oblitus sum comedere panem meum. Præ hujusmodi, inquit, mœstitia omnem cibi appeti- tum abjeci. Antiqui enim appetitum, cibi memo- riam appellabant, et appetitus privationem, cibi oblivionein. B VERS, 6. A voce gemitus mei adhæsit os meum carni meæ. Verus gemitus omuem illam tollit pin- guedinem, quæ est iuter carnem et ossa. Aliqui carnem dictam esse intelligunt pro cute; ac si diceret, quod consumpta præ morore omni carne, D quæ intermedia erat, cutis ossibus conjuncta sit. VERS. 7. Similis factus sum pelicano solitario. Fugiens nimirum multitudinis conversationem, et solitudinem quærens. Est autem pelicanus animał quoddam, quod solitudine delectatur. Factus sum sicut nyctocorax in domicilio. Huc animal natura timidissimum est: atque ideo un- decunque fugiens in domorum ruinis commoratur. Ego, inquit, veluti nycticoras, in desertis ac solitariis locis versor. Aiunt nycticoracem in do- miciliis, seu tuguriis degere, ac nocte clamare præ formidine, atque ideo hoc nomine a Græcis Psal. CXLII, 7.
26β Their soul was melting away amid evils. Their soul was fainting in fears, in dangers. When he was sleeping, They went and woke him, saying, ‘Save us, O Lord, we are perishing’.
PG 128:1065α Ἐταράχθησαν, ἐσαλεύθησαν ὡς ὁ μεθύων. Ἐσαλεύθησαν τὰς φρένας. Ἀλλ’ ὁ μὲν μεθύων σαλεύεται ὑπὸ οἴνου, οὗτοι δὲ ὑπὸ φόβου.ζειν. Οὕτως οὖν, φησί, κἀγὼ ἐν νυκτὶ κράζω πρός σὲ τὸν Θεὸν, τὴν ἐπίθεσιν δειλιῶν τῶν πολεμίων. γρύπνησα, καὶ ἐγενόμην ὡς στρουθίον μου νάζον ἐπὶ δώματος. Καὶ τοῦτο γὰρ ὁμοίως ὑπὸ δειλίας ἀγρυπνεῖ, καὶ μονάζει ἐπὶ δώματός τινος εἴτουν μόνον μένει. Δῶμα δὲ τὴν στέγην νοήσεις. Ολην τὴν ἡμέραν ωνείδιζόν με οἱ ἐχθροί μου. Ωνείδιζόν μοι δειλίαν καὶ ταλαιπωρίαν οἱ διώκοντ τές με. Καὶ οἱ ἐπαινοῦντές με κατ' ἐμοῦ ὤμνυον. Ὅρο κους ἐπιβουλῆς· ἢ ὅρκον τὰς ἐμᾶς ἐποιοῦντο συμ φοράς, οἷον Μη πάθοιμεν ὡς ὁ δείνα, μὴ γενοίμεθα ὡς ἐκεῖνος. Η καὶ ἄλλως, τοῦτο τὸ ῥητόν τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ περὶ Πέτρου προῤῥηθῆναι νενοή- κασιν, ὁμόσαντος ὕστερον, ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄy- θρωπον. Οτι σποδόν, ὡσεὶ ἄρτον ἔφαγον, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων. Εἴποτε τροφής ἐμνήσθην, σποδὲν ἔπαττον ἐπὶ τὸν ἄρτον μου, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων οὕτω γὰρ ἐποίουν οἱ ἐν ὑπερβολῇ συμφορῶν, μηδ' αὐτὴν ἄλυ- πον τὴν τροφὴν προσφέρεσθαι ἀνεχόμενοι. "Η σποδόν μὲν ἀντὶ τοῦ ἄρτου ἔφαγον· ποτὴν δὲ ἐν κλαυθμῷ ἑκίρνων· ἦγουν, δάκρυα εκίρνων, ἀντὶ ποτοῦ. Ἐγία νετο δὲ τοῦτο, ὅτε πάντες τροφῆς μεταλαμβάνοντες καὶ ἱλαρύνοντες. Τότε γὰρ αὐτὸς ἐπὶ πρόσωπον κείμενος καὶ πενθῶν ἔπασσε μὲν κόνιν, τῇ ὁλκῇ τοῦ πνεύματος συνεισπίπτουσαν, ἐφύρετο δὲ τοῖς δά- κρυσι. Διὰ μέν τοι τῶν ῥημάτων τούτων τὴν ὀδυνη ρὰν ζωὴν ἐνέφηνεν· εἴρηται δὲ πολλάκις ὅτι τὸ ὅτι ποτὲ μὲν αἰτιολογικόν ἐστι, ποτὲ δὲ βεβαιωτικόν, ποτὲ δὲ παρέλκον, ἢ διηγηματικόν, ὡς καὶ νῦν. Ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ σου. Ταῦτά μοι συνέβησαν ἀπὸ τῆς ὀργῆς σου, ὅτι ὠργίσθης μοι· ὠργίσθης μοι δὲ, ὅτι παρεπίκρανα σε ἁμαρτήσας, Πρόσωπον δὲ ὀργῆς ἡ ὀργὴ περιφρα στιχώς. "Οτι ἐπάρας κατέῤῥαξάς με. "Υψωσάς με πρό τερον, ὅτε καλῶς εἶχον, ὕστερον δὲ κατέῤῥαξάς με, παραχωρήσας καταπεσεῖν με. Ομοιον δέ ἐστι τοῦτο τῷ, Ὑψωθεὶς δὲ ἐταπεινώθην, Α' ἡμέραι μου ὡσεὶ σκιὰ ἐκλίθησαν. Ταχέως παρῆλθον· καὶ ἀλλαχοῦ δέ φησιν · "Ανθρωπος μας ταιότητι ώμοιώθη· αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὡσεὶ σκιὰ παράγουσιν. Ταχέως γὰρ ἡ σκιὰ ἀφανίζεται. Κἀγὼ ὡσεὶ χόρτος ἐξηράνθην. Εἴρηκε ταῦτα καὶ ἀνωτέρω. Αλλ' ἐκεῖ μὲν τὴν καρδίαν ἑαυτοῦ ξηραν θῆναι εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ ὅλον ἑαυτὸν ὑπὸ τηκεδόνης μαρανθῆναι. Σὺ δὲ, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα μένεις. Τὰ μὲν κατ' ἐμὲ, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα, τοιαῦτα εὐμετάβολα COMMENT, IN PSALMOS. A appellatur, quod nocte c'amet. Non secus igitur de nocte ad Deum se clamare dicit, dum hostium incursum reformidat. VERS. 8. Vigilari et factus sum sicut passer soli- tarius in tecto. Vigilat namque et ipse passer præ formidine, et solus in tecto degit; vel tantum in tectis manel. VERS. 9. Tota die exprobrabant mihi inimici mei. Exprobrabant mihi formidinem et miseriam, omnes ii qui persequebantur me. Et qui laudabant me, adversum me jurabant, Qui prius me admirabantur, aut laudabant me, post- modum jurarunt adversum me, juramento scilicet confirmantes conspirationes atque insidias illas quas in me moliebantur; vel, calamitates meas in B juramentum redigebant, verbi gratia : Sic nos non patiamur ea quæ ille patitur, neque efficiamur ut ipse est. Quidam vero hæc verba dicta esse intelligunt ex persona Christi, ita ut sit prophetia Petro, qui juravit se non novisse hominem. • C de VERS. 10. Quia cinerem tanquam panem man" ducabam, et potum meum cum fetu miscebam. Si aliquando cibi memineram, et panem' cinere a- spergeban, et potum meum miscebani fetu, ut fa- cere solent ii qui in summis constituti sunt calami- tatibus, et non sustinent vel cibum ipsum sibi abs- que tristitia afferri. Vel, cinerem quidem pro pane manducabam, potum vero in fetu miscebam, loc est, lacrymas miscebam pro potu : hoc autem fa- ciebam, cum alii omnes cibum sumerent, atque hilares essent. Tunc etenim ego in faciem pro- cumbens, et lugens, ore ipso pulverem attrahe· bam, qui vento, aut spiritu attollebatur; atque hoc pacto miscebam eum lacrymis. Iluju scemod autem verbis, vitam suam mœstitia plenam esse indicavit. Dictum est autem sæpius, quod dictio♥ mes, quia et quoniam, aliquando causam reddunt, aliquando confirmant, et aliquando prorsus abun- dant, seu per modum quemdam ponuntur narrationis, ut hic. Psal. LXXXVII, 16. Psal. cxcΙΙΙ, PATROL. GR. CXXVIII. 4. D VERS. 11. A facie iræ tuæ et indignationis tua. Hæc mihi contigerunt ab ira tua, quoniam mihi iratus fuisti; es autem iratus, quia peccatis te meis irritavi. Per faciem vero iræ ipsam iram circumloquendo dixit. Quoniam elevans confregisti me. Olim me in al- tuin elevasti, cum mea omnia bene se baberent, sed postea confregisti me, a pristino me statu de- cidere permittens. Simile illud est: Exaltatus autem humiliatus sum 18. Dies mei sicut umbra declinaverunt. Cito per- transierunt. Alibi etiam ait: Homo vanitati simi- lis factus est, dies ejus sicut umbra prætereuul 18. Umbra etenim brevi exstinguitur. Et ego quasi herba exarui. Hujusmodi verba etiam superius vidimus, verum illic quidem cor suum, hic vero totum se ait exaruisse. Vers. 13. Tu autem, Domine, in sæculam permą- nes. Ea quidem quæ ad me pertinent, hoc es', hu- Digitized to Google by
27α They were troubled, they were rocked like a drunkard. They were rocked in their senses. But the drunkard is rocked by wine, while they were rocked by fear.
β Καὶ πᾶσα ἡ σοφία αὐτῶν κατεπόθη. Ἡ περὶ τὸ θαλαττεύειν σοφία, ἡ περὶ τὸ πλεῖν ἐμπειρία, ἠφανίσθη τότε.ζειν. Οὕτως οὖν, φησί, κἀγὼ ἐν νυκτὶ κράζω πρός σὲ τὸν Θεὸν, τὴν ἐπίθεσιν δειλιῶν τῶν πολεμίων. γρύπνησα, καὶ ἐγενόμην ὡς στρουθίον μου νάζον ἐπὶ δώματος. Καὶ τοῦτο γὰρ ὁμοίως ὑπὸ δειλίας ἀγρυπνεῖ, καὶ μονάζει ἐπὶ δώματός τινος εἴτουν μόνον μένει. Δῶμα δὲ τὴν στέγην νοήσεις. Ολην τὴν ἡμέραν ωνείδιζόν με οἱ ἐχθροί μου. Ωνείδιζόν μοι δειλίαν καὶ ταλαιπωρίαν οἱ διώκοντ τές με. Καὶ οἱ ἐπαινοῦντές με κατ' ἐμοῦ ὤμνυον. Ὅρο κους ἐπιβουλῆς· ἢ ὅρκον τὰς ἐμᾶς ἐποιοῦντο συμ φοράς, οἷον Μη πάθοιμεν ὡς ὁ δείνα, μὴ γενοίμεθα ὡς ἐκεῖνος. Η καὶ ἄλλως, τοῦτο τὸ ῥητόν τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ περὶ Πέτρου προῤῥηθῆναι νενοή- κασιν, ὁμόσαντος ὕστερον, ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄy- θρωπον. Οτι σποδόν, ὡσεὶ ἄρτον ἔφαγον, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων. Εἴποτε τροφής ἐμνήσθην, σποδὲν ἔπαττον ἐπὶ τὸν ἄρτον μου, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων οὕτω γὰρ ἐποίουν οἱ ἐν ὑπερβολῇ συμφορῶν, μηδ' αὐτὴν ἄλυ- πον τὴν τροφὴν προσφέρεσθαι ἀνεχόμενοι. "Η σποδόν μὲν ἀντὶ τοῦ ἄρτου ἔφαγον· ποτὴν δὲ ἐν κλαυθμῷ ἑκίρνων· ἦγουν, δάκρυα εκίρνων, ἀντὶ ποτοῦ. Ἐγία νετο δὲ τοῦτο, ὅτε πάντες τροφῆς μεταλαμβάνοντες καὶ ἱλαρύνοντες. Τότε γὰρ αὐτὸς ἐπὶ πρόσωπον κείμενος καὶ πενθῶν ἔπασσε μὲν κόνιν, τῇ ὁλκῇ τοῦ πνεύματος συνεισπίπτουσαν, ἐφύρετο δὲ τοῖς δά- κρυσι. Διὰ μέν τοι τῶν ῥημάτων τούτων τὴν ὀδυνη ρὰν ζωὴν ἐνέφηνεν· εἴρηται δὲ πολλάκις ὅτι τὸ ὅτι ποτὲ μὲν αἰτιολογικόν ἐστι, ποτὲ δὲ βεβαιωτικόν, ποτὲ δὲ παρέλκον, ἢ διηγηματικόν, ὡς καὶ νῦν. Ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ σου. Ταῦτά μοι συνέβησαν ἀπὸ τῆς ὀργῆς σου, ὅτι ὠργίσθης μοι· ὠργίσθης μοι δὲ, ὅτι παρεπίκρανα σε ἁμαρτήσας, Πρόσωπον δὲ ὀργῆς ἡ ὀργὴ περιφρα στιχώς. "Οτι ἐπάρας κατέῤῥαξάς με. "Υψωσάς με πρό τερον, ὅτε καλῶς εἶχον, ὕστερον δὲ κατέῤῥαξάς με, παραχωρήσας καταπεσεῖν με. Ομοιον δέ ἐστι τοῦτο τῷ, Ὑψωθεὶς δὲ ἐταπεινώθην, Α' ἡμέραι μου ὡσεὶ σκιὰ ἐκλίθησαν. Ταχέως παρῆλθον· καὶ ἀλλαχοῦ δέ φησιν · "Ανθρωπος μας ταιότητι ώμοιώθη· αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὡσεὶ σκιὰ παράγουσιν. Ταχέως γὰρ ἡ σκιὰ ἀφανίζεται. Κἀγὼ ὡσεὶ χόρτος ἐξηράνθην. Εἴρηκε ταῦτα καὶ ἀνωτέρω. Αλλ' ἐκεῖ μὲν τὴν καρδίαν ἑαυτοῦ ξηραν θῆναι εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ ὅλον ἑαυτὸν ὑπὸ τηκεδόνης μαρανθῆναι. Σὺ δὲ, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα μένεις. Τὰ μὲν κατ' ἐμὲ, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα, τοιαῦτα εὐμετάβολα COMMENT, IN PSALMOS. A appellatur, quod nocte c'amet. Non secus igitur de nocte ad Deum se clamare dicit, dum hostium incursum reformidat. VERS. 8. Vigilari et factus sum sicut passer soli- tarius in tecto. Vigilat namque et ipse passer præ formidine, et solus in tecto degit; vel tantum in tectis manel. VERS. 9. Tota die exprobrabant mihi inimici mei. Exprobrabant mihi formidinem et miseriam, omnes ii qui persequebantur me. Et qui laudabant me, adversum me jurabant, Qui prius me admirabantur, aut laudabant me, post- modum jurarunt adversum me, juramento scilicet confirmantes conspirationes atque insidias illas quas in me moliebantur; vel, calamitates meas in B juramentum redigebant, verbi gratia : Sic nos non patiamur ea quæ ille patitur, neque efficiamur ut ipse est. Quidam vero hæc verba dicta esse intelligunt ex persona Christi, ita ut sit prophetia Petro, qui juravit se non novisse hominem. • C de VERS. 10. Quia cinerem tanquam panem man" ducabam, et potum meum cum fetu miscebam. Si aliquando cibi memineram, et panem' cinere a- spergeban, et potum meum miscebani fetu, ut fa- cere solent ii qui in summis constituti sunt calami- tatibus, et non sustinent vel cibum ipsum sibi abs- que tristitia afferri. Vel, cinerem quidem pro pane manducabam, potum vero in fetu miscebam, loc est, lacrymas miscebam pro potu : hoc autem fa- ciebam, cum alii omnes cibum sumerent, atque hilares essent. Tunc etenim ego in faciem pro- cumbens, et lugens, ore ipso pulverem attrahe· bam, qui vento, aut spiritu attollebatur; atque hoc pacto miscebam eum lacrymis. Iluju scemod autem verbis, vitam suam mœstitia plenam esse indicavit. Dictum est autem sæpius, quod dictio♥ mes, quia et quoniam, aliquando causam reddunt, aliquando confirmant, et aliquando prorsus abun- dant, seu per modum quemdam ponuntur narrationis, ut hic. Psal. LXXXVII, 16. Psal. cxcΙΙΙ, PATROL. GR. CXXVIII. 4. D VERS. 11. A facie iræ tuæ et indignationis tua. Hæc mihi contigerunt ab ira tua, quoniam mihi iratus fuisti; es autem iratus, quia peccatis te meis irritavi. Per faciem vero iræ ipsam iram circumloquendo dixit. Quoniam elevans confregisti me. Olim me in al- tuin elevasti, cum mea omnia bene se baberent, sed postea confregisti me, a pristino me statu de- cidere permittens. Simile illud est: Exaltatus autem humiliatus sum 18. Dies mei sicut umbra declinaverunt. Cito per- transierunt. Alibi etiam ait: Homo vanitati simi- lis factus est, dies ejus sicut umbra prætereuul 18. Umbra etenim brevi exstinguitur. Et ego quasi herba exarui. Hujusmodi verba etiam superius vidimus, verum illic quidem cor suum, hic vero totum se ait exaruisse. Vers. 13. Tu autem, Domine, in sæculam permą- nes. Ea quidem quæ ad me pertinent, hoc es', hu- Digitized to Google by
27β And all their wisdom was swallowed up. Their wisdom relating to sea-faring, or their sailing experience, vanished at that moment.
α Καὶ ἐκέ | κραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Ἐν τῷ χειμάζεσθαι, ὡς εἴρηται. β Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐξήγαγεν αὐτούς. Ἐκ τῶν φόβων ἐκείνων, ἐκ τοῦ κινδύνου· εἶτα λέγει καὶ τὸ πῶς. 29 Καὶ ἐπέταξε τῇ καταιγίδι, καὶ ἔστη εἰς αὔραν, καὶ ἐσίγησε τὰ κύματα αὐτῆς. Ἐπετίμησε γὰρ, φησὶ, τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Αὔρα γὰρ, τὸ πρᾶον καὶ γαληναῖον πνεῦμα. α Καὶ εὐφράνθησαν, ὅτι ἡσύχασαν. Ὅτι ἡσύχασαν τὰ κύματα. β Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐπὶ λιμένα θελήματος αὐτοῦ. Λιμὴν γὰρ ὄντως, αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ, παντὸς ψυχικοῦ ναυαγίου τηροῦσαι τὸν ἐν αὐταῖς ἀνώτερον. 31 Ἐξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων. Κηρυξάτωσαν πάντα οἱ ἀπόστολοι. α Ὑψωσάτωσαν αὐτὸν ἐν ἐκκλησίᾳ λαῶν. Ἐν συναγωγῇ λαῶν. β Καὶ ἐν καθέδρᾳ πρεσβυτέρων αἰνεσάτωσαν αὐτόν. Ἐν συνεδρίῳ ὑπερεχόντων. α Ἔθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον. Ἔθετο τοὺς ποταμηδὸν εὐροοῦντας ἐν λόγοις Ἕλληνας, εἰς ἐρημίαν σοφίας, ἐπιστομιζόντων αὐτοὺς τῶν ἁλιέων καὶ ἀγραμμάτων ἀποστόλων. β Καὶ διεξόδους ὑδάτων εἰς δίψαν. 291 ἐσίγησε MPAS2CBFH : ἐσίγησαν V[Ra].ζειν. Οὕτως οὖν, φησί, κἀγὼ ἐν νυκτὶ κράζω πρός σὲ τὸν Θεὸν, τὴν ἐπίθεσιν δειλιῶν τῶν πολεμίων. γρύπνησα, καὶ ἐγενόμην ὡς στρουθίον μου νάζον ἐπὶ δώματος. Καὶ τοῦτο γὰρ ὁμοίως ὑπὸ δειλίας ἀγρυπνεῖ, καὶ μονάζει ἐπὶ δώματός τινος εἴτουν μόνον μένει. Δῶμα δὲ τὴν στέγην νοήσεις. Ολην τὴν ἡμέραν ωνείδιζόν με οἱ ἐχθροί μου. Ωνείδιζόν μοι δειλίαν καὶ ταλαιπωρίαν οἱ διώκοντ τές με. Καὶ οἱ ἐπαινοῦντές με κατ' ἐμοῦ ὤμνυον. Ὅρο κους ἐπιβουλῆς· ἢ ὅρκον τὰς ἐμᾶς ἐποιοῦντο συμ φοράς, οἷον Μη πάθοιμεν ὡς ὁ δείνα, μὴ γενοίμεθα ὡς ἐκεῖνος. Η καὶ ἄλλως, τοῦτο τὸ ῥητόν τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ περὶ Πέτρου προῤῥηθῆναι νενοή- κασιν, ὁμόσαντος ὕστερον, ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄy- θρωπον. Οτι σποδόν, ὡσεὶ ἄρτον ἔφαγον, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων. Εἴποτε τροφής ἐμνήσθην, σποδὲν ἔπαττον ἐπὶ τὸν ἄρτον μου, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων οὕτω γὰρ ἐποίουν οἱ ἐν ὑπερβολῇ συμφορῶν, μηδ' αὐτὴν ἄλυ- πον τὴν τροφὴν προσφέρεσθαι ἀνεχόμενοι. "Η σποδόν μὲν ἀντὶ τοῦ ἄρτου ἔφαγον· ποτὴν δὲ ἐν κλαυθμῷ ἑκίρνων· ἦγουν, δάκρυα εκίρνων, ἀντὶ ποτοῦ. Ἐγία νετο δὲ τοῦτο, ὅτε πάντες τροφῆς μεταλαμβάνοντες καὶ ἱλαρύνοντες. Τότε γὰρ αὐτὸς ἐπὶ πρόσωπον κείμενος καὶ πενθῶν ἔπασσε μὲν κόνιν, τῇ ὁλκῇ τοῦ πνεύματος συνεισπίπτουσαν, ἐφύρετο δὲ τοῖς δά- κρυσι. Διὰ μέν τοι τῶν ῥημάτων τούτων τὴν ὀδυνη ρὰν ζωὴν ἐνέφηνεν· εἴρηται δὲ πολλάκις ὅτι τὸ ὅτι ποτὲ μὲν αἰτιολογικόν ἐστι, ποτὲ δὲ βεβαιωτικόν, ποτὲ δὲ παρέλκον, ἢ διηγηματικόν, ὡς καὶ νῦν. Ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ σου. Ταῦτά μοι συνέβησαν ἀπὸ τῆς ὀργῆς σου, ὅτι ὠργίσθης μοι· ὠργίσθης μοι δὲ, ὅτι παρεπίκρανα σε ἁμαρτήσας, Πρόσωπον δὲ ὀργῆς ἡ ὀργὴ περιφρα στιχώς. "Οτι ἐπάρας κατέῤῥαξάς με. "Υψωσάς με πρό τερον, ὅτε καλῶς εἶχον, ὕστερον δὲ κατέῤῥαξάς με, παραχωρήσας καταπεσεῖν με. Ομοιον δέ ἐστι τοῦτο τῷ, Ὑψωθεὶς δὲ ἐταπεινώθην, Α' ἡμέραι μου ὡσεὶ σκιὰ ἐκλίθησαν. Ταχέως παρῆλθον· καὶ ἀλλαχοῦ δέ φησιν · "Ανθρωπος μας ταιότητι ώμοιώθη· αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὡσεὶ σκιὰ παράγουσιν. Ταχέως γὰρ ἡ σκιὰ ἀφανίζεται. Κἀγὼ ὡσεὶ χόρτος ἐξηράνθην. Εἴρηκε ταῦτα καὶ ἀνωτέρω. Αλλ' ἐκεῖ μὲν τὴν καρδίαν ἑαυτοῦ ξηραν θῆναι εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ ὅλον ἑαυτὸν ὑπὸ τηκεδόνης μαρανθῆναι. Σὺ δὲ, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα μένεις. Τὰ μὲν κατ' ἐμὲ, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα, τοιαῦτα εὐμετάβολα COMMENT, IN PSALMOS. A appellatur, quod nocte c'amet. Non secus igitur de nocte ad Deum se clamare dicit, dum hostium incursum reformidat. VERS. 8. Vigilari et factus sum sicut passer soli- tarius in tecto. Vigilat namque et ipse passer præ formidine, et solus in tecto degit; vel tantum in tectis manel. VERS. 9. Tota die exprobrabant mihi inimici mei. Exprobrabant mihi formidinem et miseriam, omnes ii qui persequebantur me. Et qui laudabant me, adversum me jurabant, Qui prius me admirabantur, aut laudabant me, post- modum jurarunt adversum me, juramento scilicet confirmantes conspirationes atque insidias illas quas in me moliebantur; vel, calamitates meas in B juramentum redigebant, verbi gratia : Sic nos non patiamur ea quæ ille patitur, neque efficiamur ut ipse est. Quidam vero hæc verba dicta esse intelligunt ex persona Christi, ita ut sit prophetia Petro, qui juravit se non novisse hominem. • C de VERS. 10. Quia cinerem tanquam panem man" ducabam, et potum meum cum fetu miscebam. Si aliquando cibi memineram, et panem' cinere a- spergeban, et potum meum miscebani fetu, ut fa- cere solent ii qui in summis constituti sunt calami- tatibus, et non sustinent vel cibum ipsum sibi abs- que tristitia afferri. Vel, cinerem quidem pro pane manducabam, potum vero in fetu miscebam, loc est, lacrymas miscebam pro potu : hoc autem fa- ciebam, cum alii omnes cibum sumerent, atque hilares essent. Tunc etenim ego in faciem pro- cumbens, et lugens, ore ipso pulverem attrahe· bam, qui vento, aut spiritu attollebatur; atque hoc pacto miscebam eum lacrymis. Iluju scemod autem verbis, vitam suam mœstitia plenam esse indicavit. Dictum est autem sæpius, quod dictio♥ mes, quia et quoniam, aliquando causam reddunt, aliquando confirmant, et aliquando prorsus abun- dant, seu per modum quemdam ponuntur narrationis, ut hic. Psal. LXXXVII, 16. Psal. cxcΙΙΙ, PATROL. GR. CXXVIII. 4. D VERS. 11. A facie iræ tuæ et indignationis tua. Hæc mihi contigerunt ab ira tua, quoniam mihi iratus fuisti; es autem iratus, quia peccatis te meis irritavi. Per faciem vero iræ ipsam iram circumloquendo dixit. Quoniam elevans confregisti me. Olim me in al- tuin elevasti, cum mea omnia bene se baberent, sed postea confregisti me, a pristino me statu de- cidere permittens. Simile illud est: Exaltatus autem humiliatus sum 18. Dies mei sicut umbra declinaverunt. Cito per- transierunt. Alibi etiam ait: Homo vanitati simi- lis factus est, dies ejus sicut umbra prætereuul 18. Umbra etenim brevi exstinguitur. Et ego quasi herba exarui. Hujusmodi verba etiam superius vidimus, verum illic quidem cor suum, hic vero totum se ait exaruisse. Vers. 13. Tu autem, Domine, in sæculam permą- nes. Ea quidem quæ ad me pertinent, hoc es', hu- Digitized to Google by
28α And they cried to the Lord as they were being afflicted. As they were being storm-tossed, as was said. 28β And he brought them out from their constraints. From those fears, from the danger. Then he says how. 29 And he rebuked the storm and it dropped to a breeze and its waves were hushed. For it is written, He rebuked the winds and the sea and there was a great calm. A breeze is a gentle and calm wind. 30α And they were glad that they had become still. The the waves had become still. 30β And he guided them to the harbour of his will. His commandments are truly a harbour which keep the one who is within them safe from every shipwreck of soul. 31 Let them make confession to the Lord of his mercies and of his wonders for the sons of men. Let the Apostles proclaim them all. 32α Let them exalt him in the assembly of peoples. In the congregation of peoples. 32β And on the seat of the elders let them praise him. In the council of the preeminent. 33α He made rivers into a desert. He made the Greeks, who were flowing abundantly with words like a river, into a waste- land of wisdom, when the fishermen and unlettered Apostles put a bit in their mouth. 33β And passagings of waters into thirst.
Καὶ τὰς πλημμύρας τῶν λόγων αὐτῶν εἰς ξηρασίαν.ζειν. Οὕτως οὖν, φησί, κἀγὼ ἐν νυκτὶ κράζω πρός σὲ τὸν Θεὸν, τὴν ἐπίθεσιν δειλιῶν τῶν πολεμίων. γρύπνησα, καὶ ἐγενόμην ὡς στρουθίον μου νάζον ἐπὶ δώματος. Καὶ τοῦτο γὰρ ὁμοίως ὑπὸ δειλίας ἀγρυπνεῖ, καὶ μονάζει ἐπὶ δώματός τινος εἴτουν μόνον μένει. Δῶμα δὲ τὴν στέγην νοήσεις. Ολην τὴν ἡμέραν ωνείδιζόν με οἱ ἐχθροί μου. Ωνείδιζόν μοι δειλίαν καὶ ταλαιπωρίαν οἱ διώκοντ τές με. Καὶ οἱ ἐπαινοῦντές με κατ' ἐμοῦ ὤμνυον. Ὅρο κους ἐπιβουλῆς· ἢ ὅρκον τὰς ἐμᾶς ἐποιοῦντο συμ φοράς, οἷον Μη πάθοιμεν ὡς ὁ δείνα, μὴ γενοίμεθα ὡς ἐκεῖνος. Η καὶ ἄλλως, τοῦτο τὸ ῥητόν τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ περὶ Πέτρου προῤῥηθῆναι νενοή- κασιν, ὁμόσαντος ὕστερον, ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄy- θρωπον. Οτι σποδόν, ὡσεὶ ἄρτον ἔφαγον, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων. Εἴποτε τροφής ἐμνήσθην, σποδὲν ἔπαττον ἐπὶ τὸν ἄρτον μου, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων οὕτω γὰρ ἐποίουν οἱ ἐν ὑπερβολῇ συμφορῶν, μηδ' αὐτὴν ἄλυ- πον τὴν τροφὴν προσφέρεσθαι ἀνεχόμενοι. "Η σποδόν μὲν ἀντὶ τοῦ ἄρτου ἔφαγον· ποτὴν δὲ ἐν κλαυθμῷ ἑκίρνων· ἦγουν, δάκρυα εκίρνων, ἀντὶ ποτοῦ. Ἐγία νετο δὲ τοῦτο, ὅτε πάντες τροφῆς μεταλαμβάνοντες καὶ ἱλαρύνοντες. Τότε γὰρ αὐτὸς ἐπὶ πρόσωπον κείμενος καὶ πενθῶν ἔπασσε μὲν κόνιν, τῇ ὁλκῇ τοῦ πνεύματος συνεισπίπτουσαν, ἐφύρετο δὲ τοῖς δά- κρυσι. Διὰ μέν τοι τῶν ῥημάτων τούτων τὴν ὀδυνη ρὰν ζωὴν ἐνέφηνεν· εἴρηται δὲ πολλάκις ὅτι τὸ ὅτι ποτὲ μὲν αἰτιολογικόν ἐστι, ποτὲ δὲ βεβαιωτικόν, ποτὲ δὲ παρέλκον, ἢ διηγηματικόν, ὡς καὶ νῦν. Ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ σου. Ταῦτά μοι συνέβησαν ἀπὸ τῆς ὀργῆς σου, ὅτι ὠργίσθης μοι· ὠργίσθης μοι δὲ, ὅτι παρεπίκρανα σε ἁμαρτήσας, Πρόσωπον δὲ ὀργῆς ἡ ὀργὴ περιφρα στιχώς. "Οτι ἐπάρας κατέῤῥαξάς με. "Υψωσάς με πρό τερον, ὅτε καλῶς εἶχον, ὕστερον δὲ κατέῤῥαξάς με, παραχωρήσας καταπεσεῖν με. Ομοιον δέ ἐστι τοῦτο τῷ, Ὑψωθεὶς δὲ ἐταπεινώθην, Α' ἡμέραι μου ὡσεὶ σκιὰ ἐκλίθησαν. Ταχέως παρῆλθον· καὶ ἀλλαχοῦ δέ φησιν · "Ανθρωπος μας ταιότητι ώμοιώθη· αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὡσεὶ σκιὰ παράγουσιν. Ταχέως γὰρ ἡ σκιὰ ἀφανίζεται. Κἀγὼ ὡσεὶ χόρτος ἐξηράνθην. Εἴρηκε ταῦτα καὶ ἀνωτέρω. Αλλ' ἐκεῖ μὲν τὴν καρδίαν ἑαυτοῦ ξηραν θῆναι εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ ὅλον ἑαυτὸν ὑπὸ τηκεδόνης μαρανθῆναι. Σὺ δὲ, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα μένεις. Τὰ μὲν κατ' ἐμὲ, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα, τοιαῦτα εὐμετάβολα COMMENT, IN PSALMOS. A appellatur, quod nocte c'amet. Non secus igitur de nocte ad Deum se clamare dicit, dum hostium incursum reformidat. VERS. 8. Vigilari et factus sum sicut passer soli- tarius in tecto. Vigilat namque et ipse passer præ formidine, et solus in tecto degit; vel tantum in tectis manel. VERS. 9. Tota die exprobrabant mihi inimici mei. Exprobrabant mihi formidinem et miseriam, omnes ii qui persequebantur me. Et qui laudabant me, adversum me jurabant, Qui prius me admirabantur, aut laudabant me, post- modum jurarunt adversum me, juramento scilicet confirmantes conspirationes atque insidias illas quas in me moliebantur; vel, calamitates meas in B juramentum redigebant, verbi gratia : Sic nos non patiamur ea quæ ille patitur, neque efficiamur ut ipse est. Quidam vero hæc verba dicta esse intelligunt ex persona Christi, ita ut sit prophetia Petro, qui juravit se non novisse hominem. • C de VERS. 10. Quia cinerem tanquam panem man" ducabam, et potum meum cum fetu miscebam. Si aliquando cibi memineram, et panem' cinere a- spergeban, et potum meum miscebani fetu, ut fa- cere solent ii qui in summis constituti sunt calami- tatibus, et non sustinent vel cibum ipsum sibi abs- que tristitia afferri. Vel, cinerem quidem pro pane manducabam, potum vero in fetu miscebam, loc est, lacrymas miscebam pro potu : hoc autem fa- ciebam, cum alii omnes cibum sumerent, atque hilares essent. Tunc etenim ego in faciem pro- cumbens, et lugens, ore ipso pulverem attrahe· bam, qui vento, aut spiritu attollebatur; atque hoc pacto miscebam eum lacrymis. Iluju scemod autem verbis, vitam suam mœstitia plenam esse indicavit. Dictum est autem sæpius, quod dictio♥ mes, quia et quoniam, aliquando causam reddunt, aliquando confirmant, et aliquando prorsus abun- dant, seu per modum quemdam ponuntur narrationis, ut hic. Psal. LXXXVII, 16. Psal. cxcΙΙΙ, PATROL. GR. CXXVIII. 4. D VERS. 11. A facie iræ tuæ et indignationis tua. Hæc mihi contigerunt ab ira tua, quoniam mihi iratus fuisti; es autem iratus, quia peccatis te meis irritavi. Per faciem vero iræ ipsam iram circumloquendo dixit. Quoniam elevans confregisti me. Olim me in al- tuin elevasti, cum mea omnia bene se baberent, sed postea confregisti me, a pristino me statu de- cidere permittens. Simile illud est: Exaltatus autem humiliatus sum 18. Dies mei sicut umbra declinaverunt. Cito per- transierunt. Alibi etiam ait: Homo vanitati simi- lis factus est, dies ejus sicut umbra prætereuul 18. Umbra etenim brevi exstinguitur. Et ego quasi herba exarui. Hujusmodi verba etiam superius vidimus, verum illic quidem cor suum, hic vero totum se ait exaruisse. Vers. 13. Tu autem, Domine, in sæculam permą- nes. Ea quidem quæ ad me pertinent, hoc es', hu- Digitized to Google by
And the floods of their words into drought.
34 Γῆν καρποφόρον εἰς ἅλμην, ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. Καὶ τὴν γῆν τῶν ᾽Ιουδαίων, τὴν καρποφοροῦσαν τοὺς προφήτας, εἰς ἀκαρπίαν· ἄκαρπος γὰρ ἡ ἁλμυρὰ γῆ. Αἴτιον δὲ, ἡ κακία τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ, δι’ ἣν οὐκέτι τοιούτους ἄνδρας καρποφορεῖ.ζειν. Οὕτως οὖν, φησί, κἀγὼ ἐν νυκτὶ κράζω πρός σὲ τὸν Θεὸν, τὴν ἐπίθεσιν δειλιῶν τῶν πολεμίων. γρύπνησα, καὶ ἐγενόμην ὡς στρουθίον μου νάζον ἐπὶ δώματος. Καὶ τοῦτο γὰρ ὁμοίως ὑπὸ δειλίας ἀγρυπνεῖ, καὶ μονάζει ἐπὶ δώματός τινος εἴτουν μόνον μένει. Δῶμα δὲ τὴν στέγην νοήσεις. Ολην τὴν ἡμέραν ωνείδιζόν με οἱ ἐχθροί μου. Ωνείδιζόν μοι δειλίαν καὶ ταλαιπωρίαν οἱ διώκοντ τές με. Καὶ οἱ ἐπαινοῦντές με κατ' ἐμοῦ ὤμνυον. Ὅρο κους ἐπιβουλῆς· ἢ ὅρκον τὰς ἐμᾶς ἐποιοῦντο συμ φοράς, οἷον Μη πάθοιμεν ὡς ὁ δείνα, μὴ γενοίμεθα ὡς ἐκεῖνος. Η καὶ ἄλλως, τοῦτο τὸ ῥητόν τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ περὶ Πέτρου προῤῥηθῆναι νενοή- κασιν, ὁμόσαντος ὕστερον, ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄy- θρωπον. Οτι σποδόν, ὡσεὶ ἄρτον ἔφαγον, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων. Εἴποτε τροφής ἐμνήσθην, σποδὲν ἔπαττον ἐπὶ τὸν ἄρτον μου, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων οὕτω γὰρ ἐποίουν οἱ ἐν ὑπερβολῇ συμφορῶν, μηδ' αὐτὴν ἄλυ- πον τὴν τροφὴν προσφέρεσθαι ἀνεχόμενοι. "Η σποδόν μὲν ἀντὶ τοῦ ἄρτου ἔφαγον· ποτὴν δὲ ἐν κλαυθμῷ ἑκίρνων· ἦγουν, δάκρυα εκίρνων, ἀντὶ ποτοῦ. Ἐγία νετο δὲ τοῦτο, ὅτε πάντες τροφῆς μεταλαμβάνοντες καὶ ἱλαρύνοντες. Τότε γὰρ αὐτὸς ἐπὶ πρόσωπον κείμενος καὶ πενθῶν ἔπασσε μὲν κόνιν, τῇ ὁλκῇ τοῦ πνεύματος συνεισπίπτουσαν, ἐφύρετο δὲ τοῖς δά- κρυσι. Διὰ μέν τοι τῶν ῥημάτων τούτων τὴν ὀδυνη ρὰν ζωὴν ἐνέφηνεν· εἴρηται δὲ πολλάκις ὅτι τὸ ὅτι ποτὲ μὲν αἰτιολογικόν ἐστι, ποτὲ δὲ βεβαιωτικόν, ποτὲ δὲ παρέλκον, ἢ διηγηματικόν, ὡς καὶ νῦν. Ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ σου. Ταῦτά μοι συνέβησαν ἀπὸ τῆς ὀργῆς σου, ὅτι ὠργίσθης μοι· ὠργίσθης μοι δὲ, ὅτι παρεπίκρανα σε ἁμαρτήσας, Πρόσωπον δὲ ὀργῆς ἡ ὀργὴ περιφρα στιχώς. "Οτι ἐπάρας κατέῤῥαξάς με. "Υψωσάς με πρό τερον, ὅτε καλῶς εἶχον, ὕστερον δὲ κατέῤῥαξάς με, παραχωρήσας καταπεσεῖν με. Ομοιον δέ ἐστι τοῦτο τῷ, Ὑψωθεὶς δὲ ἐταπεινώθην, Α' ἡμέραι μου ὡσεὶ σκιὰ ἐκλίθησαν. Ταχέως παρῆλθον· καὶ ἀλλαχοῦ δέ φησιν · "Ανθρωπος μας ταιότητι ώμοιώθη· αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὡσεὶ σκιὰ παράγουσιν. Ταχέως γὰρ ἡ σκιὰ ἀφανίζεται. Κἀγὼ ὡσεὶ χόρτος ἐξηράνθην. Εἴρηκε ταῦτα καὶ ἀνωτέρω. Αλλ' ἐκεῖ μὲν τὴν καρδίαν ἑαυτοῦ ξηραν θῆναι εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ ὅλον ἑαυτὸν ὑπὸ τηκεδόνης μαρανθῆναι. Σὺ δὲ, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα μένεις. Τὰ μὲν κατ' ἐμὲ, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα, τοιαῦτα εὐμετάβολα COMMENT, IN PSALMOS. A appellatur, quod nocte c'amet. Non secus igitur de nocte ad Deum se clamare dicit, dum hostium incursum reformidat. VERS. 8. Vigilari et factus sum sicut passer soli- tarius in tecto. Vigilat namque et ipse passer præ formidine, et solus in tecto degit; vel tantum in tectis manel. VERS. 9. Tota die exprobrabant mihi inimici mei. Exprobrabant mihi formidinem et miseriam, omnes ii qui persequebantur me. Et qui laudabant me, adversum me jurabant, Qui prius me admirabantur, aut laudabant me, post- modum jurarunt adversum me, juramento scilicet confirmantes conspirationes atque insidias illas quas in me moliebantur; vel, calamitates meas in B juramentum redigebant, verbi gratia : Sic nos non patiamur ea quæ ille patitur, neque efficiamur ut ipse est. Quidam vero hæc verba dicta esse intelligunt ex persona Christi, ita ut sit prophetia Petro, qui juravit se non novisse hominem. • C de VERS. 10. Quia cinerem tanquam panem man" ducabam, et potum meum cum fetu miscebam. Si aliquando cibi memineram, et panem' cinere a- spergeban, et potum meum miscebani fetu, ut fa- cere solent ii qui in summis constituti sunt calami- tatibus, et non sustinent vel cibum ipsum sibi abs- que tristitia afferri. Vel, cinerem quidem pro pane manducabam, potum vero in fetu miscebam, loc est, lacrymas miscebam pro potu : hoc autem fa- ciebam, cum alii omnes cibum sumerent, atque hilares essent. Tunc etenim ego in faciem pro- cumbens, et lugens, ore ipso pulverem attrahe· bam, qui vento, aut spiritu attollebatur; atque hoc pacto miscebam eum lacrymis. Iluju scemod autem verbis, vitam suam mœstitia plenam esse indicavit. Dictum est autem sæpius, quod dictio♥ mes, quia et quoniam, aliquando causam reddunt, aliquando confirmant, et aliquando prorsus abun- dant, seu per modum quemdam ponuntur narrationis, ut hic. Psal. LXXXVII, 16. Psal. cxcΙΙΙ, PATROL. GR. CXXVIII. 4. D VERS. 11. A facie iræ tuæ et indignationis tua. Hæc mihi contigerunt ab ira tua, quoniam mihi iratus fuisti; es autem iratus, quia peccatis te meis irritavi. Per faciem vero iræ ipsam iram circumloquendo dixit. Quoniam elevans confregisti me. Olim me in al- tuin elevasti, cum mea omnia bene se baberent, sed postea confregisti me, a pristino me statu de- cidere permittens. Simile illud est: Exaltatus autem humiliatus sum 18. Dies mei sicut umbra declinaverunt. Cito per- transierunt. Alibi etiam ait: Homo vanitati simi- lis factus est, dies ejus sicut umbra prætereuul 18. Umbra etenim brevi exstinguitur. Et ego quasi herba exarui. Hujusmodi verba etiam superius vidimus, verum illic quidem cor suum, hic vero totum se ait exaruisse. Vers. 13. Tu autem, Domine, in sæculam permą- nes. Ea quidem quæ ad me pertinent, hoc es', hu- Digitized to Google by
34 Fruit-bearing land into salt soil, from the evils of those dwelling in it. And the land of the Jews which bore the fruit of the prophets into barrenness, for salty land is fruitless. And the cause was the evil of those dwelling in it, on account of which evil it no longer bears fruit with such men.
α Ἔθετο ἔρημον εἰς λίμνας ὑδάτων. Τὴν πρὶν ἔρημον καρπῶν ἀρετῆς Ἐκκλησίαν, εἰς λίμνας ὑδάτων τοῦ θείου βαπτίσματος, εἰς τὸ λιμνάζειν ὕδασι τοιούτοις.ζειν. Οὕτως οὖν, φησί, κἀγὼ ἐν νυκτὶ κράζω πρός σὲ τὸν Θεὸν, τὴν ἐπίθεσιν δειλιῶν τῶν πολεμίων. γρύπνησα, καὶ ἐγενόμην ὡς στρουθίον μου νάζον ἐπὶ δώματος. Καὶ τοῦτο γὰρ ὁμοίως ὑπὸ δειλίας ἀγρυπνεῖ, καὶ μονάζει ἐπὶ δώματός τινος εἴτουν μόνον μένει. Δῶμα δὲ τὴν στέγην νοήσεις. Ολην τὴν ἡμέραν ωνείδιζόν με οἱ ἐχθροί μου. Ωνείδιζόν μοι δειλίαν καὶ ταλαιπωρίαν οἱ διώκοντ τές με. Καὶ οἱ ἐπαινοῦντές με κατ' ἐμοῦ ὤμνυον. Ὅρο κους ἐπιβουλῆς· ἢ ὅρκον τὰς ἐμᾶς ἐποιοῦντο συμ φοράς, οἷον Μη πάθοιμεν ὡς ὁ δείνα, μὴ γενοίμεθα ὡς ἐκεῖνος. Η καὶ ἄλλως, τοῦτο τὸ ῥητόν τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ περὶ Πέτρου προῤῥηθῆναι νενοή- κασιν, ὁμόσαντος ὕστερον, ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄy- θρωπον. Οτι σποδόν, ὡσεὶ ἄρτον ἔφαγον, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων. Εἴποτε τροφής ἐμνήσθην, σποδὲν ἔπαττον ἐπὶ τὸν ἄρτον μου, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων οὕτω γὰρ ἐποίουν οἱ ἐν ὑπερβολῇ συμφορῶν, μηδ' αὐτὴν ἄλυ- πον τὴν τροφὴν προσφέρεσθαι ἀνεχόμενοι. "Η σποδόν μὲν ἀντὶ τοῦ ἄρτου ἔφαγον· ποτὴν δὲ ἐν κλαυθμῷ ἑκίρνων· ἦγουν, δάκρυα εκίρνων, ἀντὶ ποτοῦ. Ἐγία νετο δὲ τοῦτο, ὅτε πάντες τροφῆς μεταλαμβάνοντες καὶ ἱλαρύνοντες. Τότε γὰρ αὐτὸς ἐπὶ πρόσωπον κείμενος καὶ πενθῶν ἔπασσε μὲν κόνιν, τῇ ὁλκῇ τοῦ πνεύματος συνεισπίπτουσαν, ἐφύρετο δὲ τοῖς δά- κρυσι. Διὰ μέν τοι τῶν ῥημάτων τούτων τὴν ὀδυνη ρὰν ζωὴν ἐνέφηνεν· εἴρηται δὲ πολλάκις ὅτι τὸ ὅτι ποτὲ μὲν αἰτιολογικόν ἐστι, ποτὲ δὲ βεβαιωτικόν, ποτὲ δὲ παρέλκον, ἢ διηγηματικόν, ὡς καὶ νῦν. Ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ σου. Ταῦτά μοι συνέβησαν ἀπὸ τῆς ὀργῆς σου, ὅτι ὠργίσθης μοι· ὠργίσθης μοι δὲ, ὅτι παρεπίκρανα σε ἁμαρτήσας, Πρόσωπον δὲ ὀργῆς ἡ ὀργὴ περιφρα στιχώς. "Οτι ἐπάρας κατέῤῥαξάς με. "Υψωσάς με πρό τερον, ὅτε καλῶς εἶχον, ὕστερον δὲ κατέῤῥαξάς με, παραχωρήσας καταπεσεῖν με. Ομοιον δέ ἐστι τοῦτο τῷ, Ὑψωθεὶς δὲ ἐταπεινώθην, Α' ἡμέραι μου ὡσεὶ σκιὰ ἐκλίθησαν. Ταχέως παρῆλθον· καὶ ἀλλαχοῦ δέ φησιν · "Ανθρωπος μας ταιότητι ώμοιώθη· αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὡσεὶ σκιὰ παράγουσιν. Ταχέως γὰρ ἡ σκιὰ ἀφανίζεται. Κἀγὼ ὡσεὶ χόρτος ἐξηράνθην. Εἴρηκε ταῦτα καὶ ἀνωτέρω. Αλλ' ἐκεῖ μὲν τὴν καρδίαν ἑαυτοῦ ξηραν θῆναι εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ ὅλον ἑαυτὸν ὑπὸ τηκεδόνης μαρανθῆναι. Σὺ δὲ, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα μένεις. Τὰ μὲν κατ' ἐμὲ, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα, τοιαῦτα εὐμετάβολα COMMENT, IN PSALMOS. A appellatur, quod nocte c'amet. Non secus igitur de nocte ad Deum se clamare dicit, dum hostium incursum reformidat. VERS. 8. Vigilari et factus sum sicut passer soli- tarius in tecto. Vigilat namque et ipse passer præ formidine, et solus in tecto degit; vel tantum in tectis manel. VERS. 9. Tota die exprobrabant mihi inimici mei. Exprobrabant mihi formidinem et miseriam, omnes ii qui persequebantur me. Et qui laudabant me, adversum me jurabant, Qui prius me admirabantur, aut laudabant me, post- modum jurarunt adversum me, juramento scilicet confirmantes conspirationes atque insidias illas quas in me moliebantur; vel, calamitates meas in B juramentum redigebant, verbi gratia : Sic nos non patiamur ea quæ ille patitur, neque efficiamur ut ipse est. Quidam vero hæc verba dicta esse intelligunt ex persona Christi, ita ut sit prophetia Petro, qui juravit se non novisse hominem. • C de VERS. 10. Quia cinerem tanquam panem man" ducabam, et potum meum cum fetu miscebam. Si aliquando cibi memineram, et panem' cinere a- spergeban, et potum meum miscebani fetu, ut fa- cere solent ii qui in summis constituti sunt calami- tatibus, et non sustinent vel cibum ipsum sibi abs- que tristitia afferri. Vel, cinerem quidem pro pane manducabam, potum vero in fetu miscebam, loc est, lacrymas miscebam pro potu : hoc autem fa- ciebam, cum alii omnes cibum sumerent, atque hilares essent. Tunc etenim ego in faciem pro- cumbens, et lugens, ore ipso pulverem attrahe· bam, qui vento, aut spiritu attollebatur; atque hoc pacto miscebam eum lacrymis. Iluju scemod autem verbis, vitam suam mœstitia plenam esse indicavit. Dictum est autem sæpius, quod dictio♥ mes, quia et quoniam, aliquando causam reddunt, aliquando confirmant, et aliquando prorsus abun- dant, seu per modum quemdam ponuntur narrationis, ut hic. Psal. LXXXVII, 16. Psal. cxcΙΙΙ, PATROL. GR. CXXVIII. 4. D VERS. 11. A facie iræ tuæ et indignationis tua. Hæc mihi contigerunt ab ira tua, quoniam mihi iratus fuisti; es autem iratus, quia peccatis te meis irritavi. Per faciem vero iræ ipsam iram circumloquendo dixit. Quoniam elevans confregisti me. Olim me in al- tuin elevasti, cum mea omnia bene se baberent, sed postea confregisti me, a pristino me statu de- cidere permittens. Simile illud est: Exaltatus autem humiliatus sum 18. Dies mei sicut umbra declinaverunt. Cito per- transierunt. Alibi etiam ait: Homo vanitati simi- lis factus est, dies ejus sicut umbra prætereuul 18. Umbra etenim brevi exstinguitur. Et ego quasi herba exarui. Hujusmodi verba etiam superius vidimus, verum illic quidem cor suum, hic vero totum se ait exaruisse. Vers. 13. Tu autem, Domine, in sæculam permą- nes. Ea quidem quæ ad me pertinent, hoc es', hu- Digitized to Google by
35α He made the desert into pools of waters. He made the Church formerly barren of the fruits of virtue into pools of the waters of divine baptism, being flooded with such waters.
β Καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους ὑδάτων. Τὴν Ἐκκλησίαν τῶν πιστῶν αὖθις, τὴν ἄνυδρον πρὶν ἐν ἀγονίᾳ θείου λόγου, ἔθετο εἰς τὸ πηγάζειν ὕδατα δογμάτων ζωήῤῥυτα.ζειν. Οὕτως οὖν, φησί, κἀγὼ ἐν νυκτὶ κράζω πρός σὲ τὸν Θεὸν, τὴν ἐπίθεσιν δειλιῶν τῶν πολεμίων. γρύπνησα, καὶ ἐγενόμην ὡς στρουθίον μου νάζον ἐπὶ δώματος. Καὶ τοῦτο γὰρ ὁμοίως ὑπὸ δειλίας ἀγρυπνεῖ, καὶ μονάζει ἐπὶ δώματός τινος εἴτουν μόνον μένει. Δῶμα δὲ τὴν στέγην νοήσεις. Ολην τὴν ἡμέραν ωνείδιζόν με οἱ ἐχθροί μου. Ωνείδιζόν μοι δειλίαν καὶ ταλαιπωρίαν οἱ διώκοντ τές με. Καὶ οἱ ἐπαινοῦντές με κατ' ἐμοῦ ὤμνυον. Ὅρο κους ἐπιβουλῆς· ἢ ὅρκον τὰς ἐμᾶς ἐποιοῦντο συμ φοράς, οἷον Μη πάθοιμεν ὡς ὁ δείνα, μὴ γενοίμεθα ὡς ἐκεῖνος. Η καὶ ἄλλως, τοῦτο τὸ ῥητόν τινες ὡς ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ περὶ Πέτρου προῤῥηθῆναι νενοή- κασιν, ὁμόσαντος ὕστερον, ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄy- θρωπον. Οτι σποδόν, ὡσεὶ ἄρτον ἔφαγον, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων. Εἴποτε τροφής ἐμνήσθην, σποδὲν ἔπαττον ἐπὶ τὸν ἄρτον μου, καὶ τὸ πόμα μου μετὰ κλαυθμοῦ ἐκίρνων οὕτω γὰρ ἐποίουν οἱ ἐν ὑπερβολῇ συμφορῶν, μηδ' αὐτὴν ἄλυ- πον τὴν τροφὴν προσφέρεσθαι ἀνεχόμενοι. "Η σποδόν μὲν ἀντὶ τοῦ ἄρτου ἔφαγον· ποτὴν δὲ ἐν κλαυθμῷ ἑκίρνων· ἦγουν, δάκρυα εκίρνων, ἀντὶ ποτοῦ. Ἐγία νετο δὲ τοῦτο, ὅτε πάντες τροφῆς μεταλαμβάνοντες καὶ ἱλαρύνοντες. Τότε γὰρ αὐτὸς ἐπὶ πρόσωπον κείμενος καὶ πενθῶν ἔπασσε μὲν κόνιν, τῇ ὁλκῇ τοῦ πνεύματος συνεισπίπτουσαν, ἐφύρετο δὲ τοῖς δά- κρυσι. Διὰ μέν τοι τῶν ῥημάτων τούτων τὴν ὀδυνη ρὰν ζωὴν ἐνέφηνεν· εἴρηται δὲ πολλάκις ὅτι τὸ ὅτι ποτὲ μὲν αἰτιολογικόν ἐστι, ποτὲ δὲ βεβαιωτικόν, ποτὲ δὲ παρέλκον, ἢ διηγηματικόν, ὡς καὶ νῦν. Ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου καὶ τοῦ θυμοῦ σου. Ταῦτά μοι συνέβησαν ἀπὸ τῆς ὀργῆς σου, ὅτι ὠργίσθης μοι· ὠργίσθης μοι δὲ, ὅτι παρεπίκρανα σε ἁμαρτήσας, Πρόσωπον δὲ ὀργῆς ἡ ὀργὴ περιφρα στιχώς. "Οτι ἐπάρας κατέῤῥαξάς με. "Υψωσάς με πρό τερον, ὅτε καλῶς εἶχον, ὕστερον δὲ κατέῤῥαξάς με, παραχωρήσας καταπεσεῖν με. Ομοιον δέ ἐστι τοῦτο τῷ, Ὑψωθεὶς δὲ ἐταπεινώθην, Α' ἡμέραι μου ὡσεὶ σκιὰ ἐκλίθησαν. Ταχέως παρῆλθον· καὶ ἀλλαχοῦ δέ φησιν · "Ανθρωπος μας ταιότητι ώμοιώθη· αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὡσεὶ σκιὰ παράγουσιν. Ταχέως γὰρ ἡ σκιὰ ἀφανίζεται. Κἀγὼ ὡσεὶ χόρτος ἐξηράνθην. Εἴρηκε ταῦτα καὶ ἀνωτέρω. Αλλ' ἐκεῖ μὲν τὴν καρδίαν ἑαυτοῦ ξηραν θῆναι εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ ὅλον ἑαυτὸν ὑπὸ τηκεδόνης μαρανθῆναι. Σὺ δὲ, Κύριε, εἰς τὸν αἰῶνα μένεις. Τὰ μὲν κατ' ἐμὲ, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα, τοιαῦτα εὐμετάβολα COMMENT, IN PSALMOS. A appellatur, quod nocte c'amet. Non secus igitur de nocte ad Deum se clamare dicit, dum hostium incursum reformidat. VERS. 8. Vigilari et factus sum sicut passer soli- tarius in tecto. Vigilat namque et ipse passer præ formidine, et solus in tecto degit; vel tantum in tectis manel. VERS. 9. Tota die exprobrabant mihi inimici mei. Exprobrabant mihi formidinem et miseriam, omnes ii qui persequebantur me. Et qui laudabant me, adversum me jurabant, Qui prius me admirabantur, aut laudabant me, post- modum jurarunt adversum me, juramento scilicet confirmantes conspirationes atque insidias illas quas in me moliebantur; vel, calamitates meas in B juramentum redigebant, verbi gratia : Sic nos non patiamur ea quæ ille patitur, neque efficiamur ut ipse est. Quidam vero hæc verba dicta esse intelligunt ex persona Christi, ita ut sit prophetia Petro, qui juravit se non novisse hominem. • C de VERS. 10. Quia cinerem tanquam panem man" ducabam, et potum meum cum fetu miscebam. Si aliquando cibi memineram, et panem' cinere a- spergeban, et potum meum miscebani fetu, ut fa- cere solent ii qui in summis constituti sunt calami- tatibus, et non sustinent vel cibum ipsum sibi abs- que tristitia afferri. Vel, cinerem quidem pro pane manducabam, potum vero in fetu miscebam, loc est, lacrymas miscebam pro potu : hoc autem fa- ciebam, cum alii omnes cibum sumerent, atque hilares essent. Tunc etenim ego in faciem pro- cumbens, et lugens, ore ipso pulverem attrahe· bam, qui vento, aut spiritu attollebatur; atque hoc pacto miscebam eum lacrymis. Iluju scemod autem verbis, vitam suam mœstitia plenam esse indicavit. Dictum est autem sæpius, quod dictio♥ mes, quia et quoniam, aliquando causam reddunt, aliquando confirmant, et aliquando prorsus abun- dant, seu per modum quemdam ponuntur narrationis, ut hic. Psal. LXXXVII, 16. Psal. cxcΙΙΙ, PATROL. GR. CXXVIII. 4. D VERS. 11. A facie iræ tuæ et indignationis tua. Hæc mihi contigerunt ab ira tua, quoniam mihi iratus fuisti; es autem iratus, quia peccatis te meis irritavi. Per faciem vero iræ ipsam iram circumloquendo dixit. Quoniam elevans confregisti me. Olim me in al- tuin elevasti, cum mea omnia bene se baberent, sed postea confregisti me, a pristino me statu de- cidere permittens. Simile illud est: Exaltatus autem humiliatus sum 18. Dies mei sicut umbra declinaverunt. Cito per- transierunt. Alibi etiam ait: Homo vanitati simi- lis factus est, dies ejus sicut umbra prætereuul 18. Umbra etenim brevi exstinguitur. Et ego quasi herba exarui. Hujusmodi verba etiam superius vidimus, verum illic quidem cor suum, hic vero totum se ait exaruisse. Vers. 13. Tu autem, Domine, in sæculam permą- nes. Ea quidem quæ ad me pertinent, hoc es', hu- Digitized to Google by
35β And waterless land into passagings of waters. He made again the Church of the faithful, formerly waterless in the sterility of divine words, to well up waters of life-flowing doctrines.
PG 128:1067α Καὶ κατῴκισεν ἐκεῖ πεινῶντας. Τοὺς πρὶν ἐνδεεῖς βρώσεως πνευματικῆς.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
36α And he settled the hungry there. Those who were formerly lacking in spiritual nourishment.
β Καὶ συνεστήσαντο πόλεις κατοικεσίας. Πόλεις κατοικίας πνευματικῆς· λέγει δὲ, τὰς κατὰ τόπους Ἐκκλησίας. Οὕτως ἐναργῶς προφητεύει πάντα.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
36β And they established for themselves cities of habitation. Cities of spiritual dwelling, namely, the local Churches. Thus he clearly prophesies everything.
α Καὶ ἔσπειραν ἀγρούς. Ἔσπειραν οἱ ἀπόστολοι τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τῷ σπόρῳ τοῦ κηρύγματος, ἠγριωμένας πρότερον.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
37α And they sowed fields. The Apostles sowed the formerly uncultivated souls of men with the seed of their preaching.
β Καὶ ἐφύτευσαν ἀμπελῶνας. Τὰς ψυχὰς αὖθις νόησον ἀμπελῶνας, καρποφορούσας βότρυας ἀρετῶν.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
37β And they planted vineyards. Understand again the vineyards as the souls bearing clusters of the virtues as fruit.
γ Καὶ ἐποίησαν καρπὸν γενήματος. Γενήματος μυστικοῦ, προσφερομένου τῷ Δεσπότῃ Χριστῷ, καὶ τοῦτον εὐφραίνοντος. α κατῴκισεν B[TRa] : κατῴκησεν MPASCFHV.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
37γ And they brought forth fruit of produce. Of mystical produce offered to Christ the overlord and gladdening him.
α Καὶ εὐλόγησεν αὐτούς. Φησὶ γὰρ ὁ Λουκᾶς περὶ τῶν ἀποστόλων ὅτι, Ἐπάρας τὰς χεῖρας αὐτοῦ, εὐλόγησεν αὐτούς· δῆλον δὲ ὅτι δι’ αὐτῶν ἄρα, καὶ τοὺς διαδόχους τῆς πίστεως αὐτῶν.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
38α And he blessed them. For Luke says about the Apostles that, Having lifted up his hands he blessed them. And it is manifest that through them, he then blessed the successors of their faith.
β Καὶ ἐπληθύνθησαν σφόδρα. Ἀπὸ δώδεκα γὰρ καὶ ἑβδομήκοντα, εἰς ἀναριθμήτους μυριάδας ἐξήνθησαν.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
38β And they were multiplied greatly. For from twelve and seventy, they blossomed into countless myriads.
γ Καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν οὐκ ἐσμίκρυνε. Κτήνη νόησον, τοὺς ἀλογωτέρους ἐν αὐτοῖς· ἢ καὶ ἄλλως, κτήνη τῶν ἀποστόλων, οἱ μαθηταὶ αὐτῶν, ὡς δίκην κτηνῶν ἑπόμενοι τούτοις, ὅπουπερ ἄγουσι, καὶ τροφὴν πνευματικὴν παρ’ αὐτῶν λαμβάνοντες, καὶ ὡς πρόβατα λογικὰ, οἳ καὶ αὐτοὶ πολλοὶ γεγόνασι. Προαγορεύσας δὲ τὴν προκοπὴν καὶ αὔξησιν τῆς Ἐκκλησίας, ἔτι προλέγει καὶ τοὺς ἐπισυμβῆναι μέλλοντας αὐτῇ διωγμούς.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
38γ And he did not lessen their flocks. Understand flocks as the less rational among them; or else understand the flocks of the Apostles as their disciples, as following them like flocks wherever they lead and as receiving spiritual food from them and as rational sheep, and these disciples of the Apostles also be- came many. Having foretold the advancement and growth of the Church, he also predicts the perse- cutions destined to occur to the Church later.
39 Καὶ ὠλιγώθησαν καὶ ἐκακώθησαν ἀπὸ θλίψεως κακῶν καὶ ὀδύνης. ᾽Ωλιγώθησαν μὲν οἱ εὐσεβεῖς, μυριάδων πολλῶν ποικίλοις τρόποις ἀναιρεθεισῶν ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ· ἐκακώθησαν δὲ ὑπὸ θλίψεως, | πειρασμῶν καὶ ὀδύνης τῆς ἐντεῦθεν, ἀφαιρούμενοι τὰς οὐσίας, ἐλαυνόμενοι, μαστιζόμενοι, καὶ μυρία πάσχοντες.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
39 And they were diminished and ill treated by an affliction of evils and pain. The pious were diminished with many myriads having been slain in various ways for the sake of Christ; and they were ill treated by an affliction of trials and pain therefrom, being stripped of their property, being driven out, being scourged and suffering in countless ways.
α Ἐξεχύθη ἐξουδένωσις ἐπ’ ἄρχοντας αὐτῶν. Ἄρχοντες αὐτῶν, οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, ὑφ’ οὓς ἐτέλουν καὶ ὑφ’ ὧν ἐδιώκοντο, οἵτινες ἐξουδενώθησαν παρὰ τοῦ Θεοῦ, ὡς ἀχρεῖοι.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
40α Disdain was poured out on their rulers. Their rulers, namely, the kings and governors to whom they were subject and by whom they were persecuted, and who were disdained by God as unprofitable.
β Καὶ ἐπλάνησεν αὐτοὺς ἐν ἀβάτῳ καὶ οὐχ ὁδῷ. Πλανηθῆναι παρεχώρησεν, ὡς ἀνιάτους· ἰδίωμα δὲ τοῦτο τῆς Γραφῆς, περὶ οὗ πολλάκις εἰρήκαμεν. Ἄβατος δὲ καὶ οὐχ ὁδὸς, τὰ δυσσεβῆ δόγματα καὶ ὀλέθρια.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
40β And he caused them to go astray in a place impassable and pathless. He permitted for them to go astray as being incurable; this is an idiom of Scripture about which we have often spoken. ‘A place impassable and pathless’ are the impious and ruinous doctrines.
α Καὶ ἐβοήθησε πένητι ἐκ πτωχείας. Tῷ πένητι λαῷ, τῷ πένητι ἐκ πτωχείας τῆς διὰ Χριστόν.ν καὶ ἀνώμαλα. Σὺ δὲ, Κύριε, αΐδιος καὶ ἀναλλοίω Τu τος εξ. Καὶ τὸ μνημόσυνόν σου εἰς γενεὰν καὶ γε- νεάν. Αϊδιον. Ἢ εἰς τε τὴν τοῦ παλαιοῦ λαοῦ καὶ εἰς τὴν τοῦ νέου. Σύ, ἀναστὰς, οίκτειρήσεις τὴν Σιών. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον, περὶ τῆς αἰσθητῆς Ἱερουσαλήμ ἡ προφητεία νοεῖται, ὅτι, πληρωθέντος τοῦ ἐρισθέντος καιροῦ τῆς αἰχμαλωσίας, οικτειρήσει τὴν Σιὼν ὁ Θεός, ὅτι ἥκει καιρὸς ἐπισκοπῆς προφητευθεὶς καὶ αὐτὸς, καὶ τὰ ἐξῆς ἀκολούθως τῷ σκοπῷ· κατὰ δὲ τὸ βαθύτερον, περὶ τῆς νέας Σιών, ἤτοι τῆς Ἐκκλη- σίας τῶν πιστῶν ἡ προφητεία, ὅτι, ᾿Αναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν, οἰκτειρήσεις τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἀποστ λων, καὶ ἀντιλήψῃ αὐτῆς. Εt Ὅτι καιρὸς τοῦ οἰκτειρῆσαι αὐτὴν, ὅτι ἤχει καιρός. Καιρὸς ἀπαιτῶν ἀντίληψιν, διὰ τὸ πάντας συνεπιτίθεσθαι καὶ πολεμεῖν αὐτῇ. Οτι εὐδόκησαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς οἰκτειρήσουσιν. Ὅτι οἱ ἀπόστολοι ἡτοίμασαν τοὺς λίθους τῆς οἰκοδομῆς αὐτῆς, τοὺς στερεωτέρους καὶ δοκιμωτέρους εἰς εὐσέβειαν καὶ ἀρετήν· ὧν ἡ συμφυΐα καὶ πρὸς ἀλο λήλους ἁρμογὴ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἐκκλησίας ἀπερ- γάζεται· ἀλλὰ καὶ τὸν χοῦν αὐτῆς ἀξιώσουσιν ἐπι- μελείας· ἤτοι τοὺς ἀσθενεστέρου; καὶ χοϊκώτερον ζῶντας ἐν αὐτῇ. Καὶ φοβηθήσονται τὰ ἔθνη τὸ ὄνομα Κυρίου. Τοῦ Χριστοῦ, διὰ τὰ τελούμενα σημεῖα καὶ τέρατα ἐκ μόνης τῆς ἐπικλήσεως αὐτοῦ. Καὶ πάντες οἱ βασιλεῖς τὴν δόξαν σου. Την ἀπὸ τῆς δυνάμεως δόξαν σου. Νοοῦνται δὲ καὶ ἔθνη μὲν οἱ ἐξ ἐθνῶν πεπιστευκότες, βασιλεῖς δὲ, οἱ καὶ αὐτοὶ πιστεύσαντε;. *Οτι οἰκοδομήσει Κύριος την Σιών. Οντως οἰκοδομήσει· συστήσεται. Καὶ ὀφθήσεται ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. οφθήσεται αὖθις ἐν τῇ ἐνδόξῳ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ὅτε ἥξει κατὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς, ὡς αὐτὸς εἴρηκεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις. Επέβλεψεν ἐπὶ τὴν προσευχὴν τῶν ταπεινῶν. Τῶν ταπεινοφρόνων. Καὶ οὐκ ἐξουδένωσε τὴν δέησιν αὐτῶν. Οὐ παρεῖδεν, οὐκ ἀπώσατο. Γραφήτω αὕτη εἰς γενεὰν ἑτέραν. Αφορισθήτω αὕτη ἡ προσευχή, ήγουν ὁ παρών ψαλμός, ᾧ ἐπι- γέγραπται, Προσευχὴ τῷ πτωχῷ, ἀφορισθήτω, παραδοθήτω, φησὶν, εἰς γενεὰν ἑτέραν, ἤτοι τὴν τοῦ νέου λαοῦ· ἐπειδὴ ταῖς ἐγκειμέναις περὶ Χριστοῦ προφητείαις ὁ παλαιὸς οὐκ ἐπίστευσε. EUTHYMII ZIGABENI 100% mana omnia hujuscemodi sunt, mutabiiia nimi· rum atqueinæqualia. autem, Domine, æterrus rs atque immutabilis. Et memoriale tuum in generationem et generalio- nem. Hoc est, æternum, vel in generationem ve- teris populi, et in generationem novi populi. Vers. 14. Tu exsurgens misereberis Sion. Juxta sensum qui magis præ manibus videtur esse, hæc est prophetia de terrestri Jerusalem, qua pradici- tur quod impleto illo tempore, quod a Deo capti- vitati Judæorum determinatum est, Deus rursum miserebitur Sion, quando temȚus divinæ prote- elionis advenerit : tempus, inquam, quod etiam fuerat prædictum. Et quæ sequuntur pari conse- quentia intelligenda sunt. Sed juxta altiorem sen- sum, prophetia hæc est de nova Sion, id est, de Ecclesia fidelium: vel quia tu resurgens a mortuis misereberis Ecclesiæ apostolorum, atque ei auxiliaberis. Quia tempus miserendi ejus, quia venit tempus. Tem- B pus, inquam, quod auxilium expostulat, cum omnes jam adversum eam insurgant et bellum moveant. VERS. 15. Quoniam probaverunt servi tui lapides ejus, et pulverem ejus miserebuntur. Quia apostoli paraverunt lapides ad ædificationem ipsius Jerusa- lem, eos nimirum lapides, qui stabiliores et pro- latiores fuere ad religionem, et ad virtutem, et quorum mutua etiam aptitudo et convenientia, spiritualis Ecclesiæ constructionem effecit. lidem etiam apostoli cura ac studio digniorem reddent pulverem ipsins Jerusalem: quippe qui infir- miores quosque ac magis terrenos homines suo fovebunt auxilio. VERS. 46. timebunt gentes nomen Domini. Propter signa et miraeula, quæ sola nominis Christi invocatione fient in ea. Et omnes reges gloriam tuam. Gloriam tuam, quæ nascitur a potentia. Intelligere etiam possu- inus per gentes, eos fideles, qui ex gentibus cre- diderunt, et simili modo per reges, ess reges qui fideles fuerunt. VERS. 17. Quia ædificabit Dominus Sion. lloc est, vere ædificabit. Et videbitur in glòria sua. Videbitur rursum in glorioso ejus adventu quando veniet cum poten- tia et gloria multa, quemadmodum ipse dixit in Evangeliis 10. C VERS. 18. Respexit in orationem humilium. Eo- rum scilicet qui humilia sentiunt, et veram animi D humilitatem sectantur. Et non sprevit preces eorum. Non despexit, non repulit. VERS. 19. Scribantur hæc in generationem alle- ram. Accipiatur, inquit, præsens oratio, seu hic praesens psalmus, qui inscriptus est, Oratio ipsi pauperi, et tradatur in generationem alteram, hoc est, in generationem novi populi, postquam anti- quus populus prophetarum verbis, quæ de Christo prædicta fuerant, credere noluit. so Luc. xx: 27.
41α And he helped the poor from penury. The poor people, poor from penury for the sake of Christ.
PG 128:1069β Καὶ ἔθετο ὡς πρόβατα πατριάς.Καὶ λαὶς ὁ κτιζόμενος αινέσει τὸν Κύριον. Α Τὸν Χριστόν. Λαὸς δὲ ὁ κτιζόμενος ὁ νέος, περὶ οὗ φησι Παῦλος, ὅτι Εν Χριστῷ καινὴ κτίσις. Οὐκ εἶπε δὲ, ὁ κτισθεὶς, ἀλλ' ὁ κτιζόμενος, διὰ τὴν ἄχρι συντελείας ἐπίδοσιν τῶν πιστευόντων. Κτίσιν δὲ νόει μὴ οὐσίωσιν, ἀλλὰ μεταβολὴν ἐπὶ τὸ κρεῖτ του. *Οτι ἐξέκυψεν ἐξ ὕψους ἁγίου αὐτοῦ. Ἐξέχυ- ψεν ἄνω μείνας, καὶ κάτω φανείς· ἴδιον γὰρ τῶν ἐκκυπτόντων ἄνω μένειν, καὶ κάτω φαίνεσθαι. Ἐφάνη δὲ διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως. Ὕψος δὲ ἅγιον ὁ οὐρανός· ἢ τὸ ὕψος τῆς θεότητος. Κύριος ἐξ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν. Β Ἐξ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν κατῆλθε· διὰ τῆς ἐπισκο τῆς γὰρ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ ἐνέφηνε. Τοῦ ἀκοῦσαι τοῦ στεναγμοῦ τῶν πεπεδημένων. Χάριν τοῦ ἐπακοῦσαι τοῦ στεναγμοῦ, τοῦ ὑπὲρ τῶν πεπεδημένων ταῖς σειραῖς τῶν ἁμαρτημάτων, δν ἑστέναξον ὑπὲρ ἐκείνων οἱ δίκαιοι. Τοῦ λῦσαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Καὶ τοῦ λύσαι τοῦ δεσμοῦ τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς δουλείας τῶν δαιμόνων, τοὺς υἱοὺς τῶν ἀπολωλότων ἐν ἁμαρτίαις. Τοῦ ἀναγγεῖλαι ἐν Σιὼν τὸ ὄνομα Κυρίου. Το Πατρικόν· ὅτι ἔστι Πατήρ Υἱοῦ γνησίου, περὶ οὗ καὶ αὐτὸς εἴρηκεν· Εφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις. Καὶ τὴν αἴνεσιν αὐτοῦ ἐν Ἱερουσαλήμ. Καὶ τὴν τιμὴν αὐτοῦ, ἥτις ἦν αὐτὸ δὴ τὸ ὄνομα. “Η καὶ ἄλλως, αίνεσιν, ἣν ᾔνει τὸν Πατέρα συνεχῶς, αὐτῷ πάντα ἀνατιθεὶς, καὶ παρ' ἐκείνου λέγων ἀποστα λῆναι· εἶτα λέγει καὶ πότε τοῦτο ἐποίει. Οι Ἐν τῷ ἐπισυναχθῆναι λαοὺς ἐπὶ τὸ αὐτό, καὶ βασιλεῖς τοῦ δουλεύειν τῷ Κυρίῳ. "Οτε δηλονότι συνήγοντο πρὸς αὐτὸν οἱ λαοὶ καὶ οἱ βασιλεῖς, ἐπὶ τῷ πιστεύσαντας δουλεῦσαι αὐτῷ Κυρίῳ ὄντι κατὰ τὴν θεότητα. Ἐν μέσῳ γὰρ, φησὶν, Εκκλησίας ὑμνήσω σε. Βασιλεῖς δὲ λέγει νῦν τοὺς ἀποστόλους, οὐ μόνον ὡς βασιλεύσαντας τῶν παθῶν, καὶ κυριεύ- σαντας τῶν δαιμόνων, ἀλλὰ καὶ ὡς τιμηθέντας ὕστερον ὑπὸ πάσης τῆς οἰκουμένης καὶ ὑπὲρ βασι- λεῖς, καὶ ὑπὸ βασιλέων αὐτῶν, περὶ ὧν καὶ ἐν τῷ με ψαλμῷ προείρηται · Καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Συμπεράνας δὲ τὴν προφητείαν ταύτην, ἔχεται πάλιν τῆς προτέρας ἀκολουθίας. Απεκρίθη αὐτῷ ἐν ὁδῷ ἰσχύος αὐτοῦ. Ἐλάλησε I 16:05 COMMENT. IN PSALMOS. Et populus, qui creatur, laudabit Dominum, Christum dico, populus autem, qui crcatur, novus est populus; de quo dixit Paulus : Si quis in Christo est, nova creatura”. Et non dixit, Qui crea, tus est, sed, qui creatur, propter credentium in- crementum, quod ad ipsam usque consummatio- nem perseverabit. Creari autem dixit, pro immu- țari. Neque enim novus populus creandus erat, sed in melius inmutandus. VERS. 20. Quoniam prospexit de excelso sancio suo. Prospexit superius quidem in cœlo perna- nens, inferne tamen in terra visus. Proprium enim est iis qui desuper prospiciunt, manere in alto, et videri ab iis qui inferius sunt. Visus est autem per incarnationem. Per excelsum autem sanctum, cœlum ipsum intelligit, vel ipsam divie nitatis celsitudinem. C Dominus de cœlo in terram aspexit. De cœlo in terram descendit. Per aspectum enim illius ade ventum denotavit. VERS. 21. Ut audiret gemitus compeditorum. Ut audiret, inquit, gemitum, quem justi homines emittunt, pro iis qui peccatorum suorum innexi sunt calenis. Ut solveret filios interemptorum. Atque ut solve- ret a peccati vinculis, et a dæmonum servituţe eorum filios, qui in peccatis perierant.“ VERS. 22. annuntiaret in Sion nomen Domini, Nomen nimirum Patris, hoc est, quod Dominus Deus, Pater suus esset, et verus Pater : atque ideo Christus etiam dicebat: Manifestavi nomen tuum hominibus ss. Et laudem ejus in Jerusalem. Hoc est honorem ejus. Patris vero honor esse dicitur ipsum nomen paternum. Vel aliter, laudem illam intellige, qua Christus semper Patrem laudabat, omnia illi per- petuo ascribens, et ab illo dicens se missum esse. Deinde dicit, quando hoc factum siţ. VERS. 23. Dum convenirent populi in unum, et reges ut servirent Domino. Tunc, inquam, cum reges et populi ad eum convenirent, ut per ſidem ei servitutem et obsequium præstarent: ei dico, qui secundum divinitatem vere ac proprie Dominus est. (Tunc etenim Christus aununtiavit nomen Patris in Sion, et laudem ejus in Jerusalem, D quando isti omnes convenerunt. Unde alibi con- sequenter ex Christi persona dicitur : In medio Ecclesiæ laudabo te s. Ecclesia etenim congreg- tionem et cætum hominum significat. Per reges autem, ipsos apostolos intelligit, non solum, quia animi passionibus atque affectibus regnarent, ct quia dominarentur dæmonibus, sed etiam quia ab universo orbe supra ipsos reges honorati sunt, et quia de eis dictum est, in psalmo XLIV : Constitues eos principes super omnem terram. Completa autem hujuscemodi prophetia, redit iterum Propheta a priorem consequentiam. II Cor. v, 17. VERS. 24. Respondit ei in via fortitudinis sum. » Joan. xvit, 6. » Psal. xxı, 23.
41β And made paternal kinships like sheep.
Ὡς πρόβατα οἰκεῖα, τὰς πατριὰς, ἤγουν ἔταξεν ὡς πρόβατα ἑαυτοῦ, τὰς ἐν ταῖς χώραις πατριάς· πατριὰς δὲ λέγει νῦν, τὰ συστήματα ἑκάστης Ἐκκλησίας· πατριὰς δὲ, διὰ τὴν ἐκ πίστεως συγγένειαν, ἕνα πατέρα τὸν Θεὸν ἐχούσας· ἐπεὶ καὶ Ποιμὴν ὀνομάζεται καλὸς, καὶ τὴν ψυχὴν τιθεὶς ὑπὲρ τῶν προβάτων. α Ὄψονται εὐθεῖς καὶ εὐφρανθήσονται. Ὄψονται τὰ ἤδη προφητευθέντα· εὐθεῖς δὲ, οἱ τὴν εὐθεῖαν ὁδεύοντες εὐσεβεῖς. β Καὶ πᾶσα ἀνομία ἐμφράξει τὸ στόμα αὐτῆς. Τοῦ κηρύγματος πλατυνθέντος ἄχρι καὶ βασιλέων· ἀνομία δὲ, οἱ ἄνομοι καὶ ἀσεβεῖς. α Τίς σοφὸς καὶ φυλάξει ταῦτα; Καὶ παρατηρήσει ταῦτα πιστεύων ὅτι γενήσονται. β Καὶ συνήσουσι τὰ ἐλέη τοῦ Κυρίου. Γνώσονται ταῦτα, ὅταν λάβωσι πέρας. 107 ρζ΄ 1 ᾨδὴ ψαλμοῦ τῷ Δαυίδ. Περὶ τῆς ἐπιγραφῆς ταύτης, καὶ ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου, καὶ ἐν ψαλμοῖς ἑτέροις εἰρήκαμεν. § 65 2-6 Ἑτοίμη ἡ καρδία μου, ὁ Θεὸς, ἑτοίμη ἡ καρδία μου, ᾄσομαι καὶ ψαλῶ ἐν τῇ δόξῃ μου. Ἐξεγέρθητι, ἡ δόξα μου, ἐξεγέρθητι, ψαλτήριον καὶ κιθάρα, ἐξεγερθήσομαι ὄρθρου. Ἐξομολογήσομαί σοι ἐν λαοῖς, Κύριε· ψαλῶ σοι ἐν ἔθνεσιν, ὅτι μέγα ἐπάνω τῶν οὐρανῶν τὸ ἔλεός σου, καὶ ἕως τῶν νεφελῶν ἡ ἀλήθειά σου. Ὑψώθητι ἐπὶ τοὺς οὐρανοὺς, ὁ Θεὸς, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἡ δόξα σου. Ταῦτα πάντα καθεξῆς καὶ ἐν τῷ νϛ΄ ψαλμῷ κείμενα, τῆς καθηκούσης ἐξηγήσεως τετυχήκασιν ἐν ἐκείνῳ· ταὐτὸν δὲ τὸ, Ἐμεγαλύνθη ἕως τῶν οὐρανῶν, καὶ τὸ, Μέγα ἐπάνω τῶν οὐρανῶν. Νοηθεῖεν δ’ ἂν καὶ περὶ τῆς ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ ταυτὶ τὰ ῥητὰ, τὸ Ἐξεγέρθητι, καὶ τὸ, Ἐξεγερθήσομαι, τοῦ μὲν Δαυὶδ ἱκετεύοντος, τοῦ δὲ Χριστοῦ ὑπισχνουμένου καὶ προστιθέντος καὶ τὸν καιρόν· ὄρθρου γὰρ βαθέος ἐξηγέρθη κατὰ τὸν Λουκᾶν. 22 Ἐξεγέρθητι, ἡ δόξα μου MPACBV[T] : om. SFH[Ra].Καὶ λαὶς ὁ κτιζόμενος αινέσει τὸν Κύριον. Α Τὸν Χριστόν. Λαὸς δὲ ὁ κτιζόμενος ὁ νέος, περὶ οὗ φησι Παῦλος, ὅτι Εν Χριστῷ καινὴ κτίσις. Οὐκ εἶπε δὲ, ὁ κτισθεὶς, ἀλλ' ὁ κτιζόμενος, διὰ τὴν ἄχρι συντελείας ἐπίδοσιν τῶν πιστευόντων. Κτίσιν δὲ νόει μὴ οὐσίωσιν, ἀλλὰ μεταβολὴν ἐπὶ τὸ κρεῖτ του. *Οτι ἐξέκυψεν ἐξ ὕψους ἁγίου αὐτοῦ. Ἐξέχυ- ψεν ἄνω μείνας, καὶ κάτω φανείς· ἴδιον γὰρ τῶν ἐκκυπτόντων ἄνω μένειν, καὶ κάτω φαίνεσθαι. Ἐφάνη δὲ διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως. Ὕψος δὲ ἅγιον ὁ οὐρανός· ἢ τὸ ὕψος τῆς θεότητος. Κύριος ἐξ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν. Β Ἐξ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν κατῆλθε· διὰ τῆς ἐπισκο τῆς γὰρ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ ἐνέφηνε. Τοῦ ἀκοῦσαι τοῦ στεναγμοῦ τῶν πεπεδημένων. Χάριν τοῦ ἐπακοῦσαι τοῦ στεναγμοῦ, τοῦ ὑπὲρ τῶν πεπεδημένων ταῖς σειραῖς τῶν ἁμαρτημάτων, δν ἑστέναξον ὑπὲρ ἐκείνων οἱ δίκαιοι. Τοῦ λῦσαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Καὶ τοῦ λύσαι τοῦ δεσμοῦ τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς δουλείας τῶν δαιμόνων, τοὺς υἱοὺς τῶν ἀπολωλότων ἐν ἁμαρτίαις. Τοῦ ἀναγγεῖλαι ἐν Σιὼν τὸ ὄνομα Κυρίου. Το Πατρικόν· ὅτι ἔστι Πατήρ Υἱοῦ γνησίου, περὶ οὗ καὶ αὐτὸς εἴρηκεν· Εφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις. Καὶ τὴν αἴνεσιν αὐτοῦ ἐν Ἱερουσαλήμ. Καὶ τὴν τιμὴν αὐτοῦ, ἥτις ἦν αὐτὸ δὴ τὸ ὄνομα. “Η καὶ ἄλλως, αίνεσιν, ἣν ᾔνει τὸν Πατέρα συνεχῶς, αὐτῷ πάντα ἀνατιθεὶς, καὶ παρ' ἐκείνου λέγων ἀποστα λῆναι· εἶτα λέγει καὶ πότε τοῦτο ἐποίει. Οι Ἐν τῷ ἐπισυναχθῆναι λαοὺς ἐπὶ τὸ αὐτό, καὶ βασιλεῖς τοῦ δουλεύειν τῷ Κυρίῳ. "Οτε δηλονότι συνήγοντο πρὸς αὐτὸν οἱ λαοὶ καὶ οἱ βασιλεῖς, ἐπὶ τῷ πιστεύσαντας δουλεῦσαι αὐτῷ Κυρίῳ ὄντι κατὰ τὴν θεότητα. Ἐν μέσῳ γὰρ, φησὶν, Εκκλησίας ὑμνήσω σε. Βασιλεῖς δὲ λέγει νῦν τοὺς ἀποστόλους, οὐ μόνον ὡς βασιλεύσαντας τῶν παθῶν, καὶ κυριεύ- σαντας τῶν δαιμόνων, ἀλλὰ καὶ ὡς τιμηθέντας ὕστερον ὑπὸ πάσης τῆς οἰκουμένης καὶ ὑπὲρ βασι- λεῖς, καὶ ὑπὸ βασιλέων αὐτῶν, περὶ ὧν καὶ ἐν τῷ με ψαλμῷ προείρηται · Καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Συμπεράνας δὲ τὴν προφητείαν ταύτην, ἔχεται πάλιν τῆς προτέρας ἀκολουθίας. Απεκρίθη αὐτῷ ἐν ὁδῷ ἰσχύος αὐτοῦ. Ἐλάλησε I 16:05 COMMENT. IN PSALMOS. Et populus, qui creatur, laudabit Dominum, Christum dico, populus autem, qui crcatur, novus est populus; de quo dixit Paulus : Si quis in Christo est, nova creatura”. Et non dixit, Qui crea, tus est, sed, qui creatur, propter credentium in- crementum, quod ad ipsam usque consummatio- nem perseverabit. Creari autem dixit, pro immu- țari. Neque enim novus populus creandus erat, sed in melius inmutandus. VERS. 20. Quoniam prospexit de excelso sancio suo. Prospexit superius quidem in cœlo perna- nens, inferne tamen in terra visus. Proprium enim est iis qui desuper prospiciunt, manere in alto, et videri ab iis qui inferius sunt. Visus est autem per incarnationem. Per excelsum autem sanctum, cœlum ipsum intelligit, vel ipsam divie nitatis celsitudinem. C Dominus de cœlo in terram aspexit. De cœlo in terram descendit. Per aspectum enim illius ade ventum denotavit. VERS. 21. Ut audiret gemitus compeditorum. Ut audiret, inquit, gemitum, quem justi homines emittunt, pro iis qui peccatorum suorum innexi sunt calenis. Ut solveret filios interemptorum. Atque ut solve- ret a peccati vinculis, et a dæmonum servituţe eorum filios, qui in peccatis perierant.“ VERS. 22. annuntiaret in Sion nomen Domini, Nomen nimirum Patris, hoc est, quod Dominus Deus, Pater suus esset, et verus Pater : atque ideo Christus etiam dicebat: Manifestavi nomen tuum hominibus ss. Et laudem ejus in Jerusalem. Hoc est honorem ejus. Patris vero honor esse dicitur ipsum nomen paternum. Vel aliter, laudem illam intellige, qua Christus semper Patrem laudabat, omnia illi per- petuo ascribens, et ab illo dicens se missum esse. Deinde dicit, quando hoc factum siţ. VERS. 23. Dum convenirent populi in unum, et reges ut servirent Domino. Tunc, inquam, cum reges et populi ad eum convenirent, ut per ſidem ei servitutem et obsequium præstarent: ei dico, qui secundum divinitatem vere ac proprie Dominus est. (Tunc etenim Christus aununtiavit nomen Patris in Sion, et laudem ejus in Jerusalem, D quando isti omnes convenerunt. Unde alibi con- sequenter ex Christi persona dicitur : In medio Ecclesiæ laudabo te s. Ecclesia etenim congreg- tionem et cætum hominum significat. Per reges autem, ipsos apostolos intelligit, non solum, quia animi passionibus atque affectibus regnarent, ct quia dominarentur dæmonibus, sed etiam quia ab universo orbe supra ipsos reges honorati sunt, et quia de eis dictum est, in psalmo XLIV : Constitues eos principes super omnem terram. Completa autem hujuscemodi prophetia, redit iterum Propheta a priorem consequentiam. II Cor. v, 17. VERS. 24. Respondit ei in via fortitudinis sum. » Joan. xvit, 6. » Psal. xxı, 23.
He made the paternal kinships like sheep of his own, that is, he appointed the paternal kinships in the lands as his own sheep; ‘paternal kinships’ is what he now calls the flocks of each Church. ‘Paternal kinships’ on account of their kinship in faith having God as their one father, and because he is called the Good Shepherd who lays down his life for the sheep. 42α The straight will see and will be glad. They will see what has already been prophesied; ‘the straight’ are the pious who walk on the straight way. 42β And every lawlessness will stop its mouth. When the preaching of the Gospel has spread out even as far as kings; ‘lawlessness’, name- ly, the lawless and impious. 43α Who is wise and will observe these things? And will observe them, believing that they will come to pass. 43β And they will understand the mercies of the Lord. They will know them when they come to fulfilment. 107 Psalm 107 1 An ode of a psalm belonging to David. We have spoken about this superscription both in the preamble to the present book and § 65 in other psalms. 2-6 My heart is ready, O God, my heart is ready. In my glory I shall sing and praise with psal- tery. Awake, O my glory, awake, O psaltery and cithara. I shall awake before dawn. Among peoples I shall confess to you, O Lord, among nations I shall praise you with psaltery. For your mercy is great above the heavens and your truth is to the clouds. Be exalted upon the heavens, O God, and let your glory be upon all the earth. All these verses being found in order in the fifty-sixth psalm also, they received fitting explanation there. ‘Has been magnified to the heavens’ and ‘Is great above the heavens’ have the same meaning. These words may also be interpreted as about Christ’s resurrection, namely, the words ‘Awake’ and ‘I shall awake’, with David entreating on the one hand and on the other hand with Christ promising and even adding the time, for according to Luke he arose at early dawn.
Psalmus CXXVIPsalmus CXXVIIPsalmus CXXVIIIPsalmus CXXIX
PG 128:1211Ψαλμός 107 — Psalm 107Β Α ἐξ ἑκατέρας αὐτοῦ πλευρᾶς συνδῆσαι τοὺς δύο τοίχους εἰς μίαν γωνίαν δυνάμενος. Πῶς δὲ ὁ Χριστὸς ἐγέ- νετο ἀκρογωνιαίος ; ὡς ἐφ' ἑαυτοῦ συνάψας τοὺς δύο λαοὺς εἰς μίαν πίστιν · τόν τε ἐκ περιτομῆς πιστεύ σαντα, καὶ τὸν ἐξ ἐθνῶν. Φησὶν ὁ Παῦλος, ὅτι Α ύ τός ἐστιν ἡ εἰρήνῃ ἡμῶν, ὁ ποιήσας τὰ ἀμφότερα ἔν. Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Χριστὸς εἴρηκε· Καὶ ἄλλα πρόβατα ἔχω, ἃ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης κἀκεῖνά μοι δεῖ ἀγαγεῖν, Καὶ γενήσεται μία ποί- μνη, εἷς ποιμήν ἢ γωνίαν λέγει τὴν Ἐκκλησίαν τῶν πιστῶν. Ωσπερ γὰρ ἡ γωνία δύο τοίχων δι' εαυ- τῆς ποιεῖται εἰς μίαν συνάφειαν, οὕτω καὶ ἡ τοῦ Θεοῦ ᾿Εκκλησία δύο λαῶν, τοῦτε ἐξ Ἰουδαίων, καὶ τοῦ ἐξ ἐθνῶν ἔνωσιν ἀπεργάζεται· ταύτης δὲ κε- φαλὴ ὁ Χριστὸς, ὡς ἑνὸς λοιπὸν σώματος· καὶ οὐ κεφαλὴ δὲ μόνον, ἀλλὰ καὶ σύνδεσμος καὶ θεμέ λιος. Παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστη θαυμα στὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν. Αὕτη ἡ γωνία, αὕτη ἡ σύνοδος τῶν δύο λαῶν. Οὗτος ὁ σύνδεσμος παρά Θεοῦ ἐγένετο, καὶ οὐ παρὰ ἀνθρώπου ψιλοῦ. Καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν, τῶν ἰδεῖν αὐτὴν ἀξιωθέντων· καὶ πῶς γὰρ οὐ θαυμαστὸν τοιοῦτον ἔργον; Αὕτη ἡ ἡμέρα ἣν ἐποίησεν ὁ Κύριος. Ἡμέραν λέγει τὴν εὐημερίαν τῆς οἰκουμένης. Ὥσπερ γὰρ ἡμέραν λέγοντες πονηράν, οὐ τὸν ἡλιακὸν λέγομεν δρόμον, ἀλλὰ τὰ ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ κακά, οὕτως καὶ ἡμέραν ὀνομάζοντες ἀγαθήν, τὰ ἐν αὐτῇ δηλού μεν κατορθώματα. Καὶ νῦν οὖν τὰ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ κατορθώματα προαγο ρεύει, ἃ ἐποίησεν ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός. Κατήλλαξε γὰρ τὸν Θεὸν πρὸς ἀνθρώπους, κατέλυσε τὴν τυραννίδα τοῦ διαβόλου, κατήργησε τὴν δύναμιν τοῦ θανάτου, τοὺς ἀναξίους τῆς γῆς ἐποίησεν ἀξίους τοῦ οὐρανοῦ, ἔλυσε τὸ σκότος τῆς πλάνης, ἀπήλασε τὴν ἁμαρτίαν, ἐφύτευσε τὴν ἀρετὴν, καὶ ἄλλων μυρίων ἀγαθῶν ἐνέπλησε τὴν οἰκουμένην. Αγαλλιασώμεθα καὶ εὐφρανθώμεν ἐν αὐτῇ. Πνευματικῶς. Προτρέπεται δὲ εἰς τοῦτο τοὺς πιο στοὺς, ὡς τοιούτων ἀξιωθέντας. Το Κύριε, σῶσον δή. Τὸν λαόν σου. Τα Κύριε, ευόδωσον δή. Τὸν αὐτὸν καὶ τὴν πί στιν τοῦ κηρύγματος. Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Καὶ τοῦτο περὶ τοῦ Χριστοῦ· οὗτος γὰρ ἦλθεν ἐν ὀνόματι Κυρίου, τουτέστιν ἀπὸ Κυρίου καὶ ἀπὸ τῆς οὐσίας τοῦ Κυρίου. Διὸ καὶ πρὸς Ἰουδαίους ἔλεγεν Ἐγὼ ἐλήλυθα ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Πατρός μου, EUTHYMII ZIGABENI 11:2 iste, qui ab illis reprobatus est, ita approbatus fuit, ut factus sit in caput anguli, ef- fectus nimirum angularis lapis. Neque enim omnis lapis esse potest angularis lapis, sed ille tantum, qui aliis probabilior est, et ex utroque latere po- test in unum angulum duos parietes colligare. Christus vero effectus est lapis angularis, quia in seipso duos populos in unam fidem conjunxit : fidelem nimirum populum ex circumcisione, et illum qui ex gentibus. Quocirca apostolus Paulus de eo dixit: quod Christus est pax vestra, qui fecit ex utroque unum *. Præterea ipse etiam Dominus ad Judæos dicebat, se alias oves habere quæ non erant ex illo ovili, et quas adauci etiam oportebat, ut feret unum ouile, atque unus pastors. Vel per angulum intelligit Ecclesiam fdelium : quia quem- admodum angulus facit duos parietes in se con- jungi, ita etiam Ecclesia duorum populorum, ut diximus, conjunctionem, atque unitatem operatur. Ilujus autem Ecclesiæ, quam lapidi angulari comparari diximus, Christus caput est, tanquam unius corporis præcipuum ac principale membrum, nec tantum caput, sed conjunctio, et vinculum, et postmodum fundamentum. VERS. 23. A Domino factus est iste, et est mira- bilis in oculis nostris. Iste angulus nimirum, hoc cst, ita duorum parietum, seu potius duorum po- pulorum conjunctio a Deo ipso, et non a simplici quopiam homine, facta est; et est mirabilis in oculis nostris, eo quod digni effecti sumus, ut con- junctionem hanc oculis nostris videamus. Que- modo igitur opus hoc non est'admirabile ? C VERS. 24. Hac dies quam fecit Dominus. Per diem, mundi felicitatem intelligit. Nam quemad- modum Scriptura sæpe diem malum dicit, non ut solarem diei cursum aliquem malum designet, sed mala illa quæ in eo die sunt, ita etiam per bonum diem, bona illa intelligit, quæ in eo die perfici contingit. Prædicare vult igitur Propheta boc in libro, summa illa bona, quæ in die resur- rectionis Domini futura erant, et quæ Christus ipse operatus est. Nam et iratum hominibus Deum conciliavit et dæmonis tyrannidem dissolvit, et mortis potentiam exinanivit, eos qui vel ipsius terra habitatione indigni erant, fecit esse dignos caelo, erroris tenebras dissolvit, fugavit peccata, plantavit virtutes, et innumerabilibus denique bonis mundum replevit. Exsullemus, et lælemur in ea. Spirituali scilicet gaudio. Exhortatur autem fideles omnes ad hanc lætitiam, tanquam dignos tantis bonis effectos. Vens. 25. O Domine,.salva sane. Populum tuum scilicet. O Domine, bene prospera. Populum tuum nimi- rum, aut evangelicæ prædicationis fidem. VERS. 26. Benedictus qui venit in nomine Domi. ni. Hoc etiam ad Christum pertinet, qui venire dicitur in nomine Domini, hoc est, a Domino Patre, atque ab ejus substantia. Quocirca ad Judæos dicebat: Ego veni in nomine Patris, et ** Ephes. 11, 14. Joan. x, 16. D
PG 128:1069Δόξα δὲ αὐτοῦ, ὁ Χριστὸς, ὡς ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ γεννηθείς.Καὶ λαὶς ὁ κτιζόμενος αινέσει τὸν Κύριον. Α Τὸν Χριστόν. Λαὸς δὲ ὁ κτιζόμενος ὁ νέος, περὶ οὗ φησι Παῦλος, ὅτι Εν Χριστῷ καινὴ κτίσις. Οὐκ εἶπε δὲ, ὁ κτισθεὶς, ἀλλ' ὁ κτιζόμενος, διὰ τὴν ἄχρι συντελείας ἐπίδοσιν τῶν πιστευόντων. Κτίσιν δὲ νόει μὴ οὐσίωσιν, ἀλλὰ μεταβολὴν ἐπὶ τὸ κρεῖτ του. *Οτι ἐξέκυψεν ἐξ ὕψους ἁγίου αὐτοῦ. Ἐξέχυ- ψεν ἄνω μείνας, καὶ κάτω φανείς· ἴδιον γὰρ τῶν ἐκκυπτόντων ἄνω μένειν, καὶ κάτω φαίνεσθαι. Ἐφάνη δὲ διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως. Ὕψος δὲ ἅγιον ὁ οὐρανός· ἢ τὸ ὕψος τῆς θεότητος. Κύριος ἐξ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν. Β Ἐξ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν κατῆλθε· διὰ τῆς ἐπισκο τῆς γὰρ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ ἐνέφηνε. Τοῦ ἀκοῦσαι τοῦ στεναγμοῦ τῶν πεπεδημένων. Χάριν τοῦ ἐπακοῦσαι τοῦ στεναγμοῦ, τοῦ ὑπὲρ τῶν πεπεδημένων ταῖς σειραῖς τῶν ἁμαρτημάτων, δν ἑστέναξον ὑπὲρ ἐκείνων οἱ δίκαιοι. Τοῦ λῦσαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Καὶ τοῦ λύσαι τοῦ δεσμοῦ τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς δουλείας τῶν δαιμόνων, τοὺς υἱοὺς τῶν ἀπολωλότων ἐν ἁμαρτίαις. Τοῦ ἀναγγεῖλαι ἐν Σιὼν τὸ ὄνομα Κυρίου. Το Πατρικόν· ὅτι ἔστι Πατήρ Υἱοῦ γνησίου, περὶ οὗ καὶ αὐτὸς εἴρηκεν· Εφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις. Καὶ τὴν αἴνεσιν αὐτοῦ ἐν Ἱερουσαλήμ. Καὶ τὴν τιμὴν αὐτοῦ, ἥτις ἦν αὐτὸ δὴ τὸ ὄνομα. “Η καὶ ἄλλως, αίνεσιν, ἣν ᾔνει τὸν Πατέρα συνεχῶς, αὐτῷ πάντα ἀνατιθεὶς, καὶ παρ' ἐκείνου λέγων ἀποστα λῆναι· εἶτα λέγει καὶ πότε τοῦτο ἐποίει. Οι Ἐν τῷ ἐπισυναχθῆναι λαοὺς ἐπὶ τὸ αὐτό, καὶ βασιλεῖς τοῦ δουλεύειν τῷ Κυρίῳ. "Οτε δηλονότι συνήγοντο πρὸς αὐτὸν οἱ λαοὶ καὶ οἱ βασιλεῖς, ἐπὶ τῷ πιστεύσαντας δουλεῦσαι αὐτῷ Κυρίῳ ὄντι κατὰ τὴν θεότητα. Ἐν μέσῳ γὰρ, φησὶν, Εκκλησίας ὑμνήσω σε. Βασιλεῖς δὲ λέγει νῦν τοὺς ἀποστόλους, οὐ μόνον ὡς βασιλεύσαντας τῶν παθῶν, καὶ κυριεύ- σαντας τῶν δαιμόνων, ἀλλὰ καὶ ὡς τιμηθέντας ὕστερον ὑπὸ πάσης τῆς οἰκουμένης καὶ ὑπὲρ βασι- λεῖς, καὶ ὑπὸ βασιλέων αὐτῶν, περὶ ὧν καὶ ἐν τῷ με ψαλμῷ προείρηται · Καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Συμπεράνας δὲ τὴν προφητείαν ταύτην, ἔχεται πάλιν τῆς προτέρας ἀκολουθίας. Απεκρίθη αὐτῷ ἐν ὁδῷ ἰσχύος αὐτοῦ. Ἐλάλησε I 16:05 COMMENT. IN PSALMOS. Et populus, qui creatur, laudabit Dominum, Christum dico, populus autem, qui crcatur, novus est populus; de quo dixit Paulus : Si quis in Christo est, nova creatura”. Et non dixit, Qui crea, tus est, sed, qui creatur, propter credentium in- crementum, quod ad ipsam usque consummatio- nem perseverabit. Creari autem dixit, pro immu- țari. Neque enim novus populus creandus erat, sed in melius inmutandus. VERS. 20. Quoniam prospexit de excelso sancio suo. Prospexit superius quidem in cœlo perna- nens, inferne tamen in terra visus. Proprium enim est iis qui desuper prospiciunt, manere in alto, et videri ab iis qui inferius sunt. Visus est autem per incarnationem. Per excelsum autem sanctum, cœlum ipsum intelligit, vel ipsam divie nitatis celsitudinem. C Dominus de cœlo in terram aspexit. De cœlo in terram descendit. Per aspectum enim illius ade ventum denotavit. VERS. 21. Ut audiret gemitus compeditorum. Ut audiret, inquit, gemitum, quem justi homines emittunt, pro iis qui peccatorum suorum innexi sunt calenis. Ut solveret filios interemptorum. Atque ut solve- ret a peccati vinculis, et a dæmonum servituţe eorum filios, qui in peccatis perierant.“ VERS. 22. annuntiaret in Sion nomen Domini, Nomen nimirum Patris, hoc est, quod Dominus Deus, Pater suus esset, et verus Pater : atque ideo Christus etiam dicebat: Manifestavi nomen tuum hominibus ss. Et laudem ejus in Jerusalem. Hoc est honorem ejus. Patris vero honor esse dicitur ipsum nomen paternum. Vel aliter, laudem illam intellige, qua Christus semper Patrem laudabat, omnia illi per- petuo ascribens, et ab illo dicens se missum esse. Deinde dicit, quando hoc factum siţ. VERS. 23. Dum convenirent populi in unum, et reges ut servirent Domino. Tunc, inquam, cum reges et populi ad eum convenirent, ut per ſidem ei servitutem et obsequium præstarent: ei dico, qui secundum divinitatem vere ac proprie Dominus est. (Tunc etenim Christus aununtiavit nomen Patris in Sion, et laudem ejus in Jerusalem, D quando isti omnes convenerunt. Unde alibi con- sequenter ex Christi persona dicitur : In medio Ecclesiæ laudabo te s. Ecclesia etenim congreg- tionem et cætum hominum significat. Per reges autem, ipsos apostolos intelligit, non solum, quia animi passionibus atque affectibus regnarent, ct quia dominarentur dæmonibus, sed etiam quia ab universo orbe supra ipsos reges honorati sunt, et quia de eis dictum est, in psalmo XLIV : Constitues eos principes super omnem terram. Completa autem hujuscemodi prophetia, redit iterum Propheta a priorem consequentiam. II Cor. v, 17. VERS. 24. Respondit ei in via fortitudinis sum. » Joan. xvit, 6. » Psal. xxı, 23.
Christ is his glory as having been born from his seed.
α Ὅπως ἂν ῥυσθῶσιν οἱ ἀγαπητοί σου. Ὁ νέος λαός σου. Ἀγαπήσας γὰρ, φησὶ, τοὺς ἰδίους τοὺς ἐν τῷ κόσμῳ, εἰς τέλος ἠγάπησεν αὐτούς. β-14 Σῶσον τῇ δεξιᾷ σου, καὶ ἐπάκουσόν μου. Ὁ Θεὸς ἐλάλησεν ἐν τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ· Ὑψωθήσομαι καὶ διαμεριῶ Σίκιμα, καὶ τὴν κοιλάδα τῶν σκηνῶν διαμετρήσω. Ἐμός ἐστι Γαλαὰδ, καὶ ἐμός ἐστι Μανασσῆς, καὶ Ἐφραὶμ ἀντίληψις τῆς κεφαλῆς μου. ᾽Ιούδας βασιλεύς μου, Μωὰβ λέβης τῆς ἐλπίδος μου. Ἐπὶ τὴν ᾽Ιδουμαίαν ἐπιβαλῶ τὸ ὑπόδημά μου, ἐμοὶ ἀλλόφυλοι ὑπετάγησαν. Τίς ἀπάξει με εἰς πόλιν περιοχῆς; ἢ τίς ὁδηγήσει με ἕως τῆς ᾽Ιδουμαίας; Οὐχὶ σὺ, ὁ Θεὸς, ὁ ἀπωσάμενος ἡμᾶς; καὶ οὐκ ἐξελεύσῃ, ὁ Θεὸς, ἐν ταῖς δυ | νάμεσιν ἡμῶν; Δὸς ἡμῖν βοήθειαν ἐκ θλίψεως, καὶ ματαία σωτηρία ἀνθρώπου. Ἐν τῷ Θεῷ ποιήσομεν δύναμιν, καὶ αὐτὸς ἐξουδενώσει τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν. Καὶ ταῦτα πάντα καθεξῆς εὑρήσεις ἐν τῷ νθ΄ ψαλμῷ, καὶ ζήτησον ἐκεῖ· εἰ δὲ κατά τινας λέξεις μικρόν τι παραλλάττουσιν, ἀλλά γε τὴν αὐτὴν ἔχουσι διάνοιαν. Mὴ θαυμάσῃς δὲ, εἰ τὰ αὐτὰ καὶ ἐν ἑτέροις τίθησι πολλάκις ψαλμοῖς· ἔθος γὰρ καὶ τοῦτο τοῖς Ἑβραίοις, καὶ μάλιστα τοῖς προφήταις.Καὶ λαὶς ὁ κτιζόμενος αινέσει τὸν Κύριον. Α Τὸν Χριστόν. Λαὸς δὲ ὁ κτιζόμενος ὁ νέος, περὶ οὗ φησι Παῦλος, ὅτι Εν Χριστῷ καινὴ κτίσις. Οὐκ εἶπε δὲ, ὁ κτισθεὶς, ἀλλ' ὁ κτιζόμενος, διὰ τὴν ἄχρι συντελείας ἐπίδοσιν τῶν πιστευόντων. Κτίσιν δὲ νόει μὴ οὐσίωσιν, ἀλλὰ μεταβολὴν ἐπὶ τὸ κρεῖτ του. *Οτι ἐξέκυψεν ἐξ ὕψους ἁγίου αὐτοῦ. Ἐξέχυ- ψεν ἄνω μείνας, καὶ κάτω φανείς· ἴδιον γὰρ τῶν ἐκκυπτόντων ἄνω μένειν, καὶ κάτω φαίνεσθαι. Ἐφάνη δὲ διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως. Ὕψος δὲ ἅγιον ὁ οὐρανός· ἢ τὸ ὕψος τῆς θεότητος. Κύριος ἐξ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπέβλεψεν. Β Ἐξ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν κατῆλθε· διὰ τῆς ἐπισκο τῆς γὰρ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ ἐνέφηνε. Τοῦ ἀκοῦσαι τοῦ στεναγμοῦ τῶν πεπεδημένων. Χάριν τοῦ ἐπακοῦσαι τοῦ στεναγμοῦ, τοῦ ὑπὲρ τῶν πεπεδημένων ταῖς σειραῖς τῶν ἁμαρτημάτων, δν ἑστέναξον ὑπὲρ ἐκείνων οἱ δίκαιοι. Τοῦ λῦσαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Καὶ τοῦ λύσαι τοῦ δεσμοῦ τῆς ἁμαρτίας, ἢ τῆς δουλείας τῶν δαιμόνων, τοὺς υἱοὺς τῶν ἀπολωλότων ἐν ἁμαρτίαις. Τοῦ ἀναγγεῖλαι ἐν Σιὼν τὸ ὄνομα Κυρίου. Το Πατρικόν· ὅτι ἔστι Πατήρ Υἱοῦ γνησίου, περὶ οὗ καὶ αὐτὸς εἴρηκεν· Εφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις. Καὶ τὴν αἴνεσιν αὐτοῦ ἐν Ἱερουσαλήμ. Καὶ τὴν τιμὴν αὐτοῦ, ἥτις ἦν αὐτὸ δὴ τὸ ὄνομα. “Η καὶ ἄλλως, αίνεσιν, ἣν ᾔνει τὸν Πατέρα συνεχῶς, αὐτῷ πάντα ἀνατιθεὶς, καὶ παρ' ἐκείνου λέγων ἀποστα λῆναι· εἶτα λέγει καὶ πότε τοῦτο ἐποίει. Οι Ἐν τῷ ἐπισυναχθῆναι λαοὺς ἐπὶ τὸ αὐτό, καὶ βασιλεῖς τοῦ δουλεύειν τῷ Κυρίῳ. "Οτε δηλονότι συνήγοντο πρὸς αὐτὸν οἱ λαοὶ καὶ οἱ βασιλεῖς, ἐπὶ τῷ πιστεύσαντας δουλεῦσαι αὐτῷ Κυρίῳ ὄντι κατὰ τὴν θεότητα. Ἐν μέσῳ γὰρ, φησὶν, Εκκλησίας ὑμνήσω σε. Βασιλεῖς δὲ λέγει νῦν τοὺς ἀποστόλους, οὐ μόνον ὡς βασιλεύσαντας τῶν παθῶν, καὶ κυριεύ- σαντας τῶν δαιμόνων, ἀλλὰ καὶ ὡς τιμηθέντας ὕστερον ὑπὸ πάσης τῆς οἰκουμένης καὶ ὑπὲρ βασι- λεῖς, καὶ ὑπὸ βασιλέων αὐτῶν, περὶ ὧν καὶ ἐν τῷ με ψαλμῷ προείρηται · Καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Συμπεράνας δὲ τὴν προφητείαν ταύτην, ἔχεται πάλιν τῆς προτέρας ἀκολουθίας. Απεκρίθη αὐτῷ ἐν ὁδῷ ἰσχύος αὐτοῦ. Ἐλάλησε I 16:05 COMMENT. IN PSALMOS. Et populus, qui creatur, laudabit Dominum, Christum dico, populus autem, qui crcatur, novus est populus; de quo dixit Paulus : Si quis in Christo est, nova creatura”. Et non dixit, Qui crea, tus est, sed, qui creatur, propter credentium in- crementum, quod ad ipsam usque consummatio- nem perseverabit. Creari autem dixit, pro immu- țari. Neque enim novus populus creandus erat, sed in melius inmutandus. VERS. 20. Quoniam prospexit de excelso sancio suo. Prospexit superius quidem in cœlo perna- nens, inferne tamen in terra visus. Proprium enim est iis qui desuper prospiciunt, manere in alto, et videri ab iis qui inferius sunt. Visus est autem per incarnationem. Per excelsum autem sanctum, cœlum ipsum intelligit, vel ipsam divie nitatis celsitudinem. C Dominus de cœlo in terram aspexit. De cœlo in terram descendit. Per aspectum enim illius ade ventum denotavit. VERS. 21. Ut audiret gemitus compeditorum. Ut audiret, inquit, gemitum, quem justi homines emittunt, pro iis qui peccatorum suorum innexi sunt calenis. Ut solveret filios interemptorum. Atque ut solve- ret a peccati vinculis, et a dæmonum servituţe eorum filios, qui in peccatis perierant.“ VERS. 22. annuntiaret in Sion nomen Domini, Nomen nimirum Patris, hoc est, quod Dominus Deus, Pater suus esset, et verus Pater : atque ideo Christus etiam dicebat: Manifestavi nomen tuum hominibus ss. Et laudem ejus in Jerusalem. Hoc est honorem ejus. Patris vero honor esse dicitur ipsum nomen paternum. Vel aliter, laudem illam intellige, qua Christus semper Patrem laudabat, omnia illi per- petuo ascribens, et ab illo dicens se missum esse. Deinde dicit, quando hoc factum siţ. VERS. 23. Dum convenirent populi in unum, et reges ut servirent Domino. Tunc, inquam, cum reges et populi ad eum convenirent, ut per ſidem ei servitutem et obsequium præstarent: ei dico, qui secundum divinitatem vere ac proprie Dominus est. (Tunc etenim Christus aununtiavit nomen Patris in Sion, et laudem ejus in Jerusalem, D quando isti omnes convenerunt. Unde alibi con- sequenter ex Christi persona dicitur : In medio Ecclesiæ laudabo te s. Ecclesia etenim congreg- tionem et cætum hominum significat. Per reges autem, ipsos apostolos intelligit, non solum, quia animi passionibus atque affectibus regnarent, ct quia dominarentur dæmonibus, sed etiam quia ab universo orbe supra ipsos reges honorati sunt, et quia de eis dictum est, in psalmo XLIV : Constitues eos principes super omnem terram. Completa autem hujuscemodi prophetia, redit iterum Propheta a priorem consequentiam. II Cor. v, 17. VERS. 24. Respondit ei in via fortitudinis sum. » Joan. xvit, 6. » Psal. xxı, 23.
7α So that your beloved may be delivered. Your new people, for it is written, Having loved his own who were in the world, he loved them to the end. 7β-14 Save by your right hand and hear me. God has spoken in his holy one. I shall be exalted and I shall divide Sikima, and the Valley of the Tents I shall measure out. Gilead is mine and Manasseh is mine, and Ephraim is the succouring of my head. Judas is my king. Moab is the cauldron of my hope. Over Idumaea I shall impose my shoe. Alien tribes have been subject- ed to me. Who will bring me to a fortified city? Or who will guide me as far as Idumaea? Will it not be you, O God, who have thrust us away? And will not you, O God, march out with our forces? Give us help from affliction and human salvation is vain. In God we shall produce power, and he will set our enemies at naught. And you will find all these words in order in the fifty-ninth psalm and look there. And even though there are some minor variations in some words, but they have the same meaning. Do not be surprised if he often places the same words in other psalms, for this also is a custom among the Hebrews and especially among the prophets.
Psalmus CXXXPsalmus CXXXI
PG 128:1216108 ρη΄
PG 128:1071α Εἰς τὸ τέλος· τῷ Δαυὶδ ψαλμός. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς εἴρηται διαφόρως ἐν ἑτέροις ψαλμοῖς. Ὁ δὲ παρὼν ψαλμὸς ἐσχημάτισται μὲν εἰς ἀρὰν, ἔστι δὲ προφητεία μελλόντων καταλήψεσθαι κακῶν τόν τε προδότην ᾽Ιούδαν καὶ ἑτέρους τινάς. Καὶ γὰρ ἔστι τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς προφητείαις, καὶ μυρία τούτου παρὰ τῇ Γραφῇ παραδείγματα. Καὶ γὰρ καὶ ᾽Ιησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ, διαιρῶν τὰς δώδεκα φυλὰς, ὅτε εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας εἰσῄεσαν, ἐκελεύσθη παρὰ Θεοῦ, τὰς μὲν εὐλογῆσαι, ταῖς δὲ ἀράσασθαι· καὶ ἦσαν προφητεῖαι καὶ τὰ τῶν εὐλογιῶν καὶ τὰ τῶν ἀρῶν. Jos 9.2eΑ πρὸς αὐτὸν, πρὸς ἐν ἡ προσευχὴ τοῦ παρόντος Β ψαλμοῦ, ὁ πτωχὸς ὁ ἀκηδιάσας, ὡς ἀνωτέρω δεδή- λωται. Απόκρισιν γὰρ νῦν τὸν ἁπλῶς λόγον τὸν χωρὶς ἐρωτήσεως ὑποληπτέον· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς σημασίαις τῆς ἀποκρίσεω . Οδὸν δὲ ἰσχύος νόει τὸν καιρόν, ἐν ᾧ ἔτι δύναται, καὶ οὐ τέλεον ἐξησθένησεν, οὔπω κατεβλήθη παντε- λῶς ὑπὸ τῆς ἀκηδίας. Τὴν ὀλιγότητα τῶν ἡμερῶν μου ἀνάγγειλόν μοι. Ὅμοιον τοῦτο τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ λη' ψαλμῷ Γνώρισόν μοι, Κύριε, τὸ πέρας μου, καὶ τὸν ἀρι θμὸν τῶν ἡμερῶν μου, τίς ἐστιν· ἵνα γνῶ, εί ὑστερῶ ἐγώ. Βλέπων, φησίν, ἐμαυτὸν ἀτονοῦντα καὶ βαρυνόμενον, ὑπολαμβάνω καιρὸν ὀλίγον ὑπολελεῖ φθαί μοι ζωῆς, ὃν γνωρισθήναί μοι παρακαλῶ, ἵνα συντονωτέραν θήσω τὴν ἐπιμέλειαν τῆς ψυχῆς. Μὴ ἀναγάγης με ἐν ἡμίσει ἡμερῶν μου. Ανα- γωγὴν ἐνταῦθα λέγει τὴν ἐκδημίαν τῆς ψυχῆς ἀνα - γομένης διὰ τοῦ ἀέρος, ἢ ἀναγομένης διὰ τοῦ σώμα της. Ήμισυ δὲ ἡμερῶν τὸ ἀτελές, ἤτοι τὸ ἀκαρκι φόρητον τῶν ἡμερῶν τῶν ἀποκληρουμένων αὐτῷ εἰς καρποφορίαν. Διὰ τοῦτο γὰρ ἡμέραι ζωῆς ἀποκλη ροῦνται τοῖς ἀνθρώποις, ἵνα καρποφορῶσιν. Εὔχεται οὖν μὴ ἐν τῇ ἀκαρποφορήτῳ τῶν ἡμερῶν τῆς ζωῆς ἀποθανεῖν· ἀλλ᾽ ἔτι ζῇν ἄχρι καρποφορήσει· ἢ διὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῷ νδ' ψαλμῷ, ὅτι "Ανδρες αἱμάτων καὶ δολιότητος οὐ μὴ ἡμισεύσουσι τὰς ἡμέρας αὐτῶν. Οὗ τὴν ἐξήγησιν ζητήσας, ἀνάγνωθι. Ἐν γενεᾷ γενεῶν τὰ ἔτη σου. Γενεά γενεῶν τὸ ἀεὶ δηλοῖ παρ' Εβραίοις. Παραπλέκει δὲ τῇ προστ ευχῇ καὶ δόγματα. Σὺ δὲ, φησὶν, ἀΐδιος εἶ, καὶ αἰώνιος, καὶ ὑπεραιώνιος κατὰ τὴν θεότητα. Κατ' ἀρχὰς σύ, Κύριε, τὴν γῆν ἐθεμελίωσας. Ηδρασας, ἐποίησας. Ει εκάλεσεν ὁ Θεὸς τὸ στερέωμα οὐρανόν. Καὶ ἔργα τῶν χειρῶν σου εἰσὶν οἱ οὐρανοί. Τῆς ενεργητικῆς σου δυνάμεως. Οὐρανοὶ δὲ ὁ πρῶτος, καὶ τὸ στερέωμα. Ἐν ἀρχῇ γὰρ, φησὶν, ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Καὶ αὖθις · Καὶ Αὐτοὶ ἀπολοῦνται. Αλλοιούμενοι, ὡς ποιή ματα. Σὺ διαμένεις. Αναλλοίωτος, ὡς ποιητής. Καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται. Πάνω τες, εἴτουν ἀμφότεροι. "Η καὶ ἡ γῆ μετ᾿ αὐτῶν τῇ συνεχεστέρα χρήσει καὶ τῷ χρόνῳ παλαιωθήσονται, δίκην ἱματίου ταύτῃ (8) παλαιουμένου. Καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἐλίξεις αὐτοὺς, καὶ ἀλ EUTHYMI ZIGABENI 10'8 Inops ille et pauper, de quo in inscriptione psalmi dictum est, respondit, pro Loctus est, ci ad quem oratio presentis psalmi dirigitur. Respondere cnim hoc in loco posuit simpliciter pro dicere extra interrogationem, sicuti alias sæpe ponitur apud Scripturam sacram. Per viam vero fortitu- dinis illud tempus intelligit, quo vires adhuc aliquas habebat, necdum eas amittere cuperal, tanta oppressus ac dejectus mostilia. Paucitatem dierum meorum annuntia mihi. llæc similis videtur sententia ei que habetur in psal- mo xxxvmi : Notum fac mihi, Domine, finem meum, et numerum dierum meorum, quis est, ut sciam quid desit mihi. Cernens, inquit, me jam debilitatum esse, et malum hoc ingravescere, suspicor modi- cum mihi tempus vila superesse, quocirca indi- cari mihi illud oplo, ut animæ meæ majorem curam ac sollicitudinem habeam. VERS. 25. Ne cducas me in dimidio dierum meo- rum. Eductionem hoc in loco peregrinationem animæ appellavit, eductæ scilicet per aerem, vel educta a corpore. Per dimidium vero dierum, imperfectionem, hoc est, infructuositatem dierum illorum appellat, qui sibi ad ferendos virtutum fructus statuti fuerant. Ilac enim de causa certi dies vitæ hominum statuuntur, ut fructus ferant; precatur igitur non mori in infructuositate, ut ita dicam, seu sterilitate vitæ suæ, sed diutius vivere, donec fructum aliquem afferat. Vel fortas- sis ita dicit, propter illud quod traditur in psal- mo Liv, ubi habetur, quod viri sanguinum et dolosi non dimidiabunt dies suos, ubi vide expositionem. In generatione generationum anni tui. Fer gene · rationem generationum Hebrai idem intelligunt, quod perpetuo. Complicat autem Propheta inter crandum etiam dogmata de Deo : Tu enim, inquit, divinitate tua æternus es, quinimo et supra ipsam æternitatem ac sempiternus. VERS. 26. Initio tu, Domine, terram fundasti. Sta- bilisti, fecisti. C Et opera manuum tuarum sunt cæli. Coeli, inquit, efficacis potentiæ tuæ opus sunt. Per cœlos autem ipsum primum cœlum intellige et firmamentum. In principio, enim inquit, fecit Deus cœlum et ler- ram ; et rursus: vocavit Deus firmamentum D calum 38. Vers. 27. Ipsi peribunt. Immutabuntur enim utpote creaturæ. Tu autem permanes. Immutabilis ut creator. Et omnes sicut vestimentum velerascent. Omnes, hoc est, utrumque column: vel ipsa terra simul cum cœlis, assiduo usu et tempore, vestimentorum instar veterascent. Usu enim et tempore vestes consumuntur. VERS. 28. Et sicut opertorium involves eos, et mu- st Gen. 1, 1. ss Ibid. 8. Varia lectiones. (8) Nimirum χρήσει.
1α Towards fulfilment; belonging to David; a psalm. And in other psalms this superscription has been spoken about variously. The present psalm is cast as a curse, but it is a prophecy of the future evils that will over- take both the traitor Judas and certain others. And indeed there is something of such kind among the prophecies and there are count- less examples of this in Scripture. And indeed Joshua the son of Nun, on dividing the twelve tribes when they were entering into the promised land was commanded by God to bless the ones and to curse the others and the words of both his blessings and of his curses were prophecies. Jos 9.2e
β Ὁ Θεὸς, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσῃς. Τὸν παρόντα ψαλμὸν εἰς πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ συντεθεῖσθαι λέγομεν, ἱκετεύοντος ὡς ἀνθρώπου ζῆν ἔτι, καὶ τὰ προκείμενα λέγοντος. Ὁ Θεὸς, τὴν αἴνεσιν, τὴν δι’ ἐμοῦ προσφερομένην σοι παρὰ τῶν ὁρώντων ἃ ἐργάζομαι θαυμάσια καὶ δοξαζόντων σε, μὴ καταπαύσῃς· ἢ τὴν αἴνεσίν μου, ἣν αἰνῶ σε αὐτὸς, πάντα ὅσα κατορθῶ σοὶ ἐπιγραφόμενος εἰς δόξαν σὴν, ἢ τὴν μετὰ αἰνέσεως δέησίν μου, μὴ παρέλθῃς ἐν σιωπῇ.Α πρὸς αὐτὸν, πρὸς ἐν ἡ προσευχὴ τοῦ παρόντος Β ψαλμοῦ, ὁ πτωχὸς ὁ ἀκηδιάσας, ὡς ἀνωτέρω δεδή- λωται. Απόκρισιν γὰρ νῦν τὸν ἁπλῶς λόγον τὸν χωρὶς ἐρωτήσεως ὑποληπτέον· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς σημασίαις τῆς ἀποκρίσεω . Οδὸν δὲ ἰσχύος νόει τὸν καιρόν, ἐν ᾧ ἔτι δύναται, καὶ οὐ τέλεον ἐξησθένησεν, οὔπω κατεβλήθη παντε- λῶς ὑπὸ τῆς ἀκηδίας. Τὴν ὀλιγότητα τῶν ἡμερῶν μου ἀνάγγειλόν μοι. Ὅμοιον τοῦτο τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ λη' ψαλμῷ Γνώρισόν μοι, Κύριε, τὸ πέρας μου, καὶ τὸν ἀρι θμὸν τῶν ἡμερῶν μου, τίς ἐστιν· ἵνα γνῶ, εί ὑστερῶ ἐγώ. Βλέπων, φησίν, ἐμαυτὸν ἀτονοῦντα καὶ βαρυνόμενον, ὑπολαμβάνω καιρὸν ὀλίγον ὑπολελεῖ φθαί μοι ζωῆς, ὃν γνωρισθήναί μοι παρακαλῶ, ἵνα συντονωτέραν θήσω τὴν ἐπιμέλειαν τῆς ψυχῆς. Μὴ ἀναγάγης με ἐν ἡμίσει ἡμερῶν μου. Ανα- γωγὴν ἐνταῦθα λέγει τὴν ἐκδημίαν τῆς ψυχῆς ἀνα - γομένης διὰ τοῦ ἀέρος, ἢ ἀναγομένης διὰ τοῦ σώμα της. Ήμισυ δὲ ἡμερῶν τὸ ἀτελές, ἤτοι τὸ ἀκαρκι φόρητον τῶν ἡμερῶν τῶν ἀποκληρουμένων αὐτῷ εἰς καρποφορίαν. Διὰ τοῦτο γὰρ ἡμέραι ζωῆς ἀποκλη ροῦνται τοῖς ἀνθρώποις, ἵνα καρποφορῶσιν. Εὔχεται οὖν μὴ ἐν τῇ ἀκαρποφορήτῳ τῶν ἡμερῶν τῆς ζωῆς ἀποθανεῖν· ἀλλ᾽ ἔτι ζῇν ἄχρι καρποφορήσει· ἢ διὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῷ νδ' ψαλμῷ, ὅτι "Ανδρες αἱμάτων καὶ δολιότητος οὐ μὴ ἡμισεύσουσι τὰς ἡμέρας αὐτῶν. Οὗ τὴν ἐξήγησιν ζητήσας, ἀνάγνωθι. Ἐν γενεᾷ γενεῶν τὰ ἔτη σου. Γενεά γενεῶν τὸ ἀεὶ δηλοῖ παρ' Εβραίοις. Παραπλέκει δὲ τῇ προστ ευχῇ καὶ δόγματα. Σὺ δὲ, φησὶν, ἀΐδιος εἶ, καὶ αἰώνιος, καὶ ὑπεραιώνιος κατὰ τὴν θεότητα. Κατ' ἀρχὰς σύ, Κύριε, τὴν γῆν ἐθεμελίωσας. Ηδρασας, ἐποίησας. Ει εκάλεσεν ὁ Θεὸς τὸ στερέωμα οὐρανόν. Καὶ ἔργα τῶν χειρῶν σου εἰσὶν οἱ οὐρανοί. Τῆς ενεργητικῆς σου δυνάμεως. Οὐρανοὶ δὲ ὁ πρῶτος, καὶ τὸ στερέωμα. Ἐν ἀρχῇ γὰρ, φησὶν, ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Καὶ αὖθις · Καὶ Αὐτοὶ ἀπολοῦνται. Αλλοιούμενοι, ὡς ποιή ματα. Σὺ διαμένεις. Αναλλοίωτος, ὡς ποιητής. Καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται. Πάνω τες, εἴτουν ἀμφότεροι. "Η καὶ ἡ γῆ μετ᾿ αὐτῶν τῇ συνεχεστέρα χρήσει καὶ τῷ χρόνῳ παλαιωθήσονται, δίκην ἱματίου ταύτῃ (8) παλαιουμένου. Καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἐλίξεις αὐτοὺς, καὶ ἀλ EUTHYMI ZIGABENI 10'8 Inops ille et pauper, de quo in inscriptione psalmi dictum est, respondit, pro Loctus est, ci ad quem oratio presentis psalmi dirigitur. Respondere cnim hoc in loco posuit simpliciter pro dicere extra interrogationem, sicuti alias sæpe ponitur apud Scripturam sacram. Per viam vero fortitu- dinis illud tempus intelligit, quo vires adhuc aliquas habebat, necdum eas amittere cuperal, tanta oppressus ac dejectus mostilia. Paucitatem dierum meorum annuntia mihi. llæc similis videtur sententia ei que habetur in psal- mo xxxvmi : Notum fac mihi, Domine, finem meum, et numerum dierum meorum, quis est, ut sciam quid desit mihi. Cernens, inquit, me jam debilitatum esse, et malum hoc ingravescere, suspicor modi- cum mihi tempus vila superesse, quocirca indi- cari mihi illud oplo, ut animæ meæ majorem curam ac sollicitudinem habeam. VERS. 25. Ne cducas me in dimidio dierum meo- rum. Eductionem hoc in loco peregrinationem animæ appellavit, eductæ scilicet per aerem, vel educta a corpore. Per dimidium vero dierum, imperfectionem, hoc est, infructuositatem dierum illorum appellat, qui sibi ad ferendos virtutum fructus statuti fuerant. Ilac enim de causa certi dies vitæ hominum statuuntur, ut fructus ferant; precatur igitur non mori in infructuositate, ut ita dicam, seu sterilitate vitæ suæ, sed diutius vivere, donec fructum aliquem afferat. Vel fortas- sis ita dicit, propter illud quod traditur in psal- mo Liv, ubi habetur, quod viri sanguinum et dolosi non dimidiabunt dies suos, ubi vide expositionem. In generatione generationum anni tui. Fer gene · rationem generationum Hebrai idem intelligunt, quod perpetuo. Complicat autem Propheta inter crandum etiam dogmata de Deo : Tu enim, inquit, divinitate tua æternus es, quinimo et supra ipsam æternitatem ac sempiternus. VERS. 26. Initio tu, Domine, terram fundasti. Sta- bilisti, fecisti. C Et opera manuum tuarum sunt cæli. Coeli, inquit, efficacis potentiæ tuæ opus sunt. Per cœlos autem ipsum primum cœlum intellige et firmamentum. In principio, enim inquit, fecit Deus cœlum et ler- ram ; et rursus: vocavit Deus firmamentum D calum 38. Vers. 27. Ipsi peribunt. Immutabuntur enim utpote creaturæ. Tu autem permanes. Immutabilis ut creator. Et omnes sicut vestimentum velerascent. Omnes, hoc est, utrumque column: vel ipsa terra simul cum cœlis, assiduo usu et tempore, vestimentorum instar veterascent. Usu enim et tempore vestes consumuntur. VERS. 28. Et sicut opertorium involves eos, et mu- st Gen. 1, 1. ss Ibid. 8. Varia lectiones. (8) Nimirum χρήσει.
1β O God, do not pass over my praise in silence. We say the present psalm to have been composed in the person of Christ, entreating as a man to live further and saying the words here set forth. O God, do not put an end to the praise being offered to you through me by those seeing the wonders I am working and who are glorifying me; or else, do not pass over in silence my praise that I myself offer in praise to you, attributing to you for your glory all that I accom- plish, or else my entreaty offered with praise.
PG 128:1216Ψαλμός 108 — Psalm 108
PG 128:1071α Ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ’ ἐμὲ ἠνοίχθη. Ἁμαρτωλὸν καὶ δόλιον, τὸν ᾽Ιούδαν νόησον, ὃς ἤνοιξε στόμα κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ὅτε συνελάλησε τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ πρεσβυτέροις τοῦ λαοῦ περὶ τῆς προδοσίας.Α πρὸς αὐτὸν, πρὸς ἐν ἡ προσευχὴ τοῦ παρόντος Β ψαλμοῦ, ὁ πτωχὸς ὁ ἀκηδιάσας, ὡς ἀνωτέρω δεδή- λωται. Απόκρισιν γὰρ νῦν τὸν ἁπλῶς λόγον τὸν χωρὶς ἐρωτήσεως ὑποληπτέον· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς σημασίαις τῆς ἀποκρίσεω . Οδὸν δὲ ἰσχύος νόει τὸν καιρόν, ἐν ᾧ ἔτι δύναται, καὶ οὐ τέλεον ἐξησθένησεν, οὔπω κατεβλήθη παντε- λῶς ὑπὸ τῆς ἀκηδίας. Τὴν ὀλιγότητα τῶν ἡμερῶν μου ἀνάγγειλόν μοι. Ὅμοιον τοῦτο τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ λη' ψαλμῷ Γνώρισόν μοι, Κύριε, τὸ πέρας μου, καὶ τὸν ἀρι θμὸν τῶν ἡμερῶν μου, τίς ἐστιν· ἵνα γνῶ, εί ὑστερῶ ἐγώ. Βλέπων, φησίν, ἐμαυτὸν ἀτονοῦντα καὶ βαρυνόμενον, ὑπολαμβάνω καιρὸν ὀλίγον ὑπολελεῖ φθαί μοι ζωῆς, ὃν γνωρισθήναί μοι παρακαλῶ, ἵνα συντονωτέραν θήσω τὴν ἐπιμέλειαν τῆς ψυχῆς. Μὴ ἀναγάγης με ἐν ἡμίσει ἡμερῶν μου. Ανα- γωγὴν ἐνταῦθα λέγει τὴν ἐκδημίαν τῆς ψυχῆς ἀνα - γομένης διὰ τοῦ ἀέρος, ἢ ἀναγομένης διὰ τοῦ σώμα της. Ήμισυ δὲ ἡμερῶν τὸ ἀτελές, ἤτοι τὸ ἀκαρκι φόρητον τῶν ἡμερῶν τῶν ἀποκληρουμένων αὐτῷ εἰς καρποφορίαν. Διὰ τοῦτο γὰρ ἡμέραι ζωῆς ἀποκλη ροῦνται τοῖς ἀνθρώποις, ἵνα καρποφορῶσιν. Εὔχεται οὖν μὴ ἐν τῇ ἀκαρποφορήτῳ τῶν ἡμερῶν τῆς ζωῆς ἀποθανεῖν· ἀλλ᾽ ἔτι ζῇν ἄχρι καρποφορήσει· ἢ διὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῷ νδ' ψαλμῷ, ὅτι "Ανδρες αἱμάτων καὶ δολιότητος οὐ μὴ ἡμισεύσουσι τὰς ἡμέρας αὐτῶν. Οὗ τὴν ἐξήγησιν ζητήσας, ἀνάγνωθι. Ἐν γενεᾷ γενεῶν τὰ ἔτη σου. Γενεά γενεῶν τὸ ἀεὶ δηλοῖ παρ' Εβραίοις. Παραπλέκει δὲ τῇ προστ ευχῇ καὶ δόγματα. Σὺ δὲ, φησὶν, ἀΐδιος εἶ, καὶ αἰώνιος, καὶ ὑπεραιώνιος κατὰ τὴν θεότητα. Κατ' ἀρχὰς σύ, Κύριε, τὴν γῆν ἐθεμελίωσας. Ηδρασας, ἐποίησας. Ει εκάλεσεν ὁ Θεὸς τὸ στερέωμα οὐρανόν. Καὶ ἔργα τῶν χειρῶν σου εἰσὶν οἱ οὐρανοί. Τῆς ενεργητικῆς σου δυνάμεως. Οὐρανοὶ δὲ ὁ πρῶτος, καὶ τὸ στερέωμα. Ἐν ἀρχῇ γὰρ, φησὶν, ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Καὶ αὖθις · Καὶ Αὐτοὶ ἀπολοῦνται. Αλλοιούμενοι, ὡς ποιή ματα. Σὺ διαμένεις. Αναλλοίωτος, ὡς ποιητής. Καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται. Πάνω τες, εἴτουν ἀμφότεροι. "Η καὶ ἡ γῆ μετ᾿ αὐτῶν τῇ συνεχεστέρα χρήσει καὶ τῷ χρόνῳ παλαιωθήσονται, δίκην ἱματίου ταύτῃ (8) παλαιουμένου. Καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἐλίξεις αὐτοὺς, καὶ ἀλ EUTHYMI ZIGABENI 10'8 Inops ille et pauper, de quo in inscriptione psalmi dictum est, respondit, pro Loctus est, ci ad quem oratio presentis psalmi dirigitur. Respondere cnim hoc in loco posuit simpliciter pro dicere extra interrogationem, sicuti alias sæpe ponitur apud Scripturam sacram. Per viam vero fortitu- dinis illud tempus intelligit, quo vires adhuc aliquas habebat, necdum eas amittere cuperal, tanta oppressus ac dejectus mostilia. Paucitatem dierum meorum annuntia mihi. llæc similis videtur sententia ei que habetur in psal- mo xxxvmi : Notum fac mihi, Domine, finem meum, et numerum dierum meorum, quis est, ut sciam quid desit mihi. Cernens, inquit, me jam debilitatum esse, et malum hoc ingravescere, suspicor modi- cum mihi tempus vila superesse, quocirca indi- cari mihi illud oplo, ut animæ meæ majorem curam ac sollicitudinem habeam. VERS. 25. Ne cducas me in dimidio dierum meo- rum. Eductionem hoc in loco peregrinationem animæ appellavit, eductæ scilicet per aerem, vel educta a corpore. Per dimidium vero dierum, imperfectionem, hoc est, infructuositatem dierum illorum appellat, qui sibi ad ferendos virtutum fructus statuti fuerant. Ilac enim de causa certi dies vitæ hominum statuuntur, ut fructus ferant; precatur igitur non mori in infructuositate, ut ita dicam, seu sterilitate vitæ suæ, sed diutius vivere, donec fructum aliquem afferat. Vel fortas- sis ita dicit, propter illud quod traditur in psal- mo Liv, ubi habetur, quod viri sanguinum et dolosi non dimidiabunt dies suos, ubi vide expositionem. In generatione generationum anni tui. Fer gene · rationem generationum Hebrai idem intelligunt, quod perpetuo. Complicat autem Propheta inter crandum etiam dogmata de Deo : Tu enim, inquit, divinitate tua æternus es, quinimo et supra ipsam æternitatem ac sempiternus. VERS. 26. Initio tu, Domine, terram fundasti. Sta- bilisti, fecisti. C Et opera manuum tuarum sunt cæli. Coeli, inquit, efficacis potentiæ tuæ opus sunt. Per cœlos autem ipsum primum cœlum intellige et firmamentum. In principio, enim inquit, fecit Deus cœlum et ler- ram ; et rursus: vocavit Deus firmamentum D calum 38. Vers. 27. Ipsi peribunt. Immutabuntur enim utpote creaturæ. Tu autem permanes. Immutabilis ut creator. Et omnes sicut vestimentum velerascent. Omnes, hoc est, utrumque column: vel ipsa terra simul cum cœlis, assiduo usu et tempore, vestimentorum instar veterascent. Usu enim et tempore vestes consumuntur. VERS. 28. Et sicut opertorium involves eos, et mu- st Gen. 1, 1. ss Ibid. 8. Varia lectiones. (8) Nimirum χρήσει.
2α For the mouth of a sinner and the mouth of a deceiver has been opened against me. By the sinner and deceiver understand Judas, who opened his mouth against the Saviour when he spoke with the chief priests and elders of the people about the betrayal.
β Ἐλάλησαν κατ’ ἐμοῦ γλώσσῃ δολίᾳ. Οὗτός τε κἀκεῖνοι, ῥάπτοντες δόλους καὶ ἐπιβουλάς.Α πρὸς αὐτὸν, πρὸς ἐν ἡ προσευχὴ τοῦ παρόντος Β ψαλμοῦ, ὁ πτωχὸς ὁ ἀκηδιάσας, ὡς ἀνωτέρω δεδή- λωται. Απόκρισιν γὰρ νῦν τὸν ἁπλῶς λόγον τὸν χωρὶς ἐρωτήσεως ὑποληπτέον· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς σημασίαις τῆς ἀποκρίσεω . Οδὸν δὲ ἰσχύος νόει τὸν καιρόν, ἐν ᾧ ἔτι δύναται, καὶ οὐ τέλεον ἐξησθένησεν, οὔπω κατεβλήθη παντε- λῶς ὑπὸ τῆς ἀκηδίας. Τὴν ὀλιγότητα τῶν ἡμερῶν μου ἀνάγγειλόν μοι. Ὅμοιον τοῦτο τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ λη' ψαλμῷ Γνώρισόν μοι, Κύριε, τὸ πέρας μου, καὶ τὸν ἀρι θμὸν τῶν ἡμερῶν μου, τίς ἐστιν· ἵνα γνῶ, εί ὑστερῶ ἐγώ. Βλέπων, φησίν, ἐμαυτὸν ἀτονοῦντα καὶ βαρυνόμενον, ὑπολαμβάνω καιρὸν ὀλίγον ὑπολελεῖ φθαί μοι ζωῆς, ὃν γνωρισθήναί μοι παρακαλῶ, ἵνα συντονωτέραν θήσω τὴν ἐπιμέλειαν τῆς ψυχῆς. Μὴ ἀναγάγης με ἐν ἡμίσει ἡμερῶν μου. Ανα- γωγὴν ἐνταῦθα λέγει τὴν ἐκδημίαν τῆς ψυχῆς ἀνα - γομένης διὰ τοῦ ἀέρος, ἢ ἀναγομένης διὰ τοῦ σώμα της. Ήμισυ δὲ ἡμερῶν τὸ ἀτελές, ἤτοι τὸ ἀκαρκι φόρητον τῶν ἡμερῶν τῶν ἀποκληρουμένων αὐτῷ εἰς καρποφορίαν. Διὰ τοῦτο γὰρ ἡμέραι ζωῆς ἀποκλη ροῦνται τοῖς ἀνθρώποις, ἵνα καρποφορῶσιν. Εὔχεται οὖν μὴ ἐν τῇ ἀκαρποφορήτῳ τῶν ἡμερῶν τῆς ζωῆς ἀποθανεῖν· ἀλλ᾽ ἔτι ζῇν ἄχρι καρποφορήσει· ἢ διὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῷ νδ' ψαλμῷ, ὅτι "Ανδρες αἱμάτων καὶ δολιότητος οὐ μὴ ἡμισεύσουσι τὰς ἡμέρας αὐτῶν. Οὗ τὴν ἐξήγησιν ζητήσας, ἀνάγνωθι. Ἐν γενεᾷ γενεῶν τὰ ἔτη σου. Γενεά γενεῶν τὸ ἀεὶ δηλοῖ παρ' Εβραίοις. Παραπλέκει δὲ τῇ προστ ευχῇ καὶ δόγματα. Σὺ δὲ, φησὶν, ἀΐδιος εἶ, καὶ αἰώνιος, καὶ ὑπεραιώνιος κατὰ τὴν θεότητα. Κατ' ἀρχὰς σύ, Κύριε, τὴν γῆν ἐθεμελίωσας. Ηδρασας, ἐποίησας. Ει εκάλεσεν ὁ Θεὸς τὸ στερέωμα οὐρανόν. Καὶ ἔργα τῶν χειρῶν σου εἰσὶν οἱ οὐρανοί. Τῆς ενεργητικῆς σου δυνάμεως. Οὐρανοὶ δὲ ὁ πρῶτος, καὶ τὸ στερέωμα. Ἐν ἀρχῇ γὰρ, φησὶν, ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Καὶ αὖθις · Καὶ Αὐτοὶ ἀπολοῦνται. Αλλοιούμενοι, ὡς ποιή ματα. Σὺ διαμένεις. Αναλλοίωτος, ὡς ποιητής. Καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται. Πάνω τες, εἴτουν ἀμφότεροι. "Η καὶ ἡ γῆ μετ᾿ αὐτῶν τῇ συνεχεστέρα χρήσει καὶ τῷ χρόνῳ παλαιωθήσονται, δίκην ἱματίου ταύτῃ (8) παλαιουμένου. Καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἐλίξεις αὐτοὺς, καὶ ἀλ EUTHYMI ZIGABENI 10'8 Inops ille et pauper, de quo in inscriptione psalmi dictum est, respondit, pro Loctus est, ci ad quem oratio presentis psalmi dirigitur. Respondere cnim hoc in loco posuit simpliciter pro dicere extra interrogationem, sicuti alias sæpe ponitur apud Scripturam sacram. Per viam vero fortitu- dinis illud tempus intelligit, quo vires adhuc aliquas habebat, necdum eas amittere cuperal, tanta oppressus ac dejectus mostilia. Paucitatem dierum meorum annuntia mihi. llæc similis videtur sententia ei que habetur in psal- mo xxxvmi : Notum fac mihi, Domine, finem meum, et numerum dierum meorum, quis est, ut sciam quid desit mihi. Cernens, inquit, me jam debilitatum esse, et malum hoc ingravescere, suspicor modi- cum mihi tempus vila superesse, quocirca indi- cari mihi illud oplo, ut animæ meæ majorem curam ac sollicitudinem habeam. VERS. 25. Ne cducas me in dimidio dierum meo- rum. Eductionem hoc in loco peregrinationem animæ appellavit, eductæ scilicet per aerem, vel educta a corpore. Per dimidium vero dierum, imperfectionem, hoc est, infructuositatem dierum illorum appellat, qui sibi ad ferendos virtutum fructus statuti fuerant. Ilac enim de causa certi dies vitæ hominum statuuntur, ut fructus ferant; precatur igitur non mori in infructuositate, ut ita dicam, seu sterilitate vitæ suæ, sed diutius vivere, donec fructum aliquem afferat. Vel fortas- sis ita dicit, propter illud quod traditur in psal- mo Liv, ubi habetur, quod viri sanguinum et dolosi non dimidiabunt dies suos, ubi vide expositionem. In generatione generationum anni tui. Fer gene · rationem generationum Hebrai idem intelligunt, quod perpetuo. Complicat autem Propheta inter crandum etiam dogmata de Deo : Tu enim, inquit, divinitate tua æternus es, quinimo et supra ipsam æternitatem ac sempiternus. VERS. 26. Initio tu, Domine, terram fundasti. Sta- bilisti, fecisti. C Et opera manuum tuarum sunt cæli. Coeli, inquit, efficacis potentiæ tuæ opus sunt. Per cœlos autem ipsum primum cœlum intellige et firmamentum. In principio, enim inquit, fecit Deus cœlum et ler- ram ; et rursus: vocavit Deus firmamentum D calum 38. Vers. 27. Ipsi peribunt. Immutabuntur enim utpote creaturæ. Tu autem permanes. Immutabilis ut creator. Et omnes sicut vestimentum velerascent. Omnes, hoc est, utrumque column: vel ipsa terra simul cum cœlis, assiduo usu et tempore, vestimentorum instar veterascent. Usu enim et tempore vestes consumuntur. VERS. 28. Et sicut opertorium involves eos, et mu- st Gen. 1, 1. ss Ibid. 8. Varia lectiones. (8) Nimirum χρήσει.
2β They have spoken against me with a deceitful tongue. Both Judas and the others, weaving deceits and treacheries.
α Καὶ λόγοις μίσους ἐκύκλωσάν με. Λέγοντες ῥήματα μίσους· πολλάκις γὰρ ᾽Ιουδαῖοι, κυκλοῦντες αὐτὸν, ἐλάλουν τοιαῦτα, διασύροντες, ὑβρίζοντες, ἐρωτῶντες κακοήθως.Α πρὸς αὐτὸν, πρὸς ἐν ἡ προσευχὴ τοῦ παρόντος Β ψαλμοῦ, ὁ πτωχὸς ὁ ἀκηδιάσας, ὡς ἀνωτέρω δεδή- λωται. Απόκρισιν γὰρ νῦν τὸν ἁπλῶς λόγον τὸν χωρὶς ἐρωτήσεως ὑποληπτέον· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς σημασίαις τῆς ἀποκρίσεω . Οδὸν δὲ ἰσχύος νόει τὸν καιρόν, ἐν ᾧ ἔτι δύναται, καὶ οὐ τέλεον ἐξησθένησεν, οὔπω κατεβλήθη παντε- λῶς ὑπὸ τῆς ἀκηδίας. Τὴν ὀλιγότητα τῶν ἡμερῶν μου ἀνάγγειλόν μοι. Ὅμοιον τοῦτο τοῖς ῥηθεῖσιν ἐν τῷ λη' ψαλμῷ Γνώρισόν μοι, Κύριε, τὸ πέρας μου, καὶ τὸν ἀρι θμὸν τῶν ἡμερῶν μου, τίς ἐστιν· ἵνα γνῶ, εί ὑστερῶ ἐγώ. Βλέπων, φησίν, ἐμαυτὸν ἀτονοῦντα καὶ βαρυνόμενον, ὑπολαμβάνω καιρὸν ὀλίγον ὑπολελεῖ φθαί μοι ζωῆς, ὃν γνωρισθήναί μοι παρακαλῶ, ἵνα συντονωτέραν θήσω τὴν ἐπιμέλειαν τῆς ψυχῆς. Μὴ ἀναγάγης με ἐν ἡμίσει ἡμερῶν μου. Ανα- γωγὴν ἐνταῦθα λέγει τὴν ἐκδημίαν τῆς ψυχῆς ἀνα - γομένης διὰ τοῦ ἀέρος, ἢ ἀναγομένης διὰ τοῦ σώμα της. Ήμισυ δὲ ἡμερῶν τὸ ἀτελές, ἤτοι τὸ ἀκαρκι φόρητον τῶν ἡμερῶν τῶν ἀποκληρουμένων αὐτῷ εἰς καρποφορίαν. Διὰ τοῦτο γὰρ ἡμέραι ζωῆς ἀποκλη ροῦνται τοῖς ἀνθρώποις, ἵνα καρποφορῶσιν. Εὔχεται οὖν μὴ ἐν τῇ ἀκαρποφορήτῳ τῶν ἡμερῶν τῆς ζωῆς ἀποθανεῖν· ἀλλ᾽ ἔτι ζῇν ἄχρι καρποφορήσει· ἢ διὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῷ νδ' ψαλμῷ, ὅτι "Ανδρες αἱμάτων καὶ δολιότητος οὐ μὴ ἡμισεύσουσι τὰς ἡμέρας αὐτῶν. Οὗ τὴν ἐξήγησιν ζητήσας, ἀνάγνωθι. Ἐν γενεᾷ γενεῶν τὰ ἔτη σου. Γενεά γενεῶν τὸ ἀεὶ δηλοῖ παρ' Εβραίοις. Παραπλέκει δὲ τῇ προστ ευχῇ καὶ δόγματα. Σὺ δὲ, φησὶν, ἀΐδιος εἶ, καὶ αἰώνιος, καὶ ὑπεραιώνιος κατὰ τὴν θεότητα. Κατ' ἀρχὰς σύ, Κύριε, τὴν γῆν ἐθεμελίωσας. Ηδρασας, ἐποίησας. Ει εκάλεσεν ὁ Θεὸς τὸ στερέωμα οὐρανόν. Καὶ ἔργα τῶν χειρῶν σου εἰσὶν οἱ οὐρανοί. Τῆς ενεργητικῆς σου δυνάμεως. Οὐρανοὶ δὲ ὁ πρῶτος, καὶ τὸ στερέωμα. Ἐν ἀρχῇ γὰρ, φησὶν, ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Καὶ αὖθις · Καὶ Αὐτοὶ ἀπολοῦνται. Αλλοιούμενοι, ὡς ποιή ματα. Σὺ διαμένεις. Αναλλοίωτος, ὡς ποιητής. Καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται. Πάνω τες, εἴτουν ἀμφότεροι. "Η καὶ ἡ γῆ μετ᾿ αὐτῶν τῇ συνεχεστέρα χρήσει καὶ τῷ χρόνῳ παλαιωθήσονται, δίκην ἱματίου ταύτῃ (8) παλαιουμένου. Καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἐλίξεις αὐτοὺς, καὶ ἀλ EUTHYMI ZIGABENI 10'8 Inops ille et pauper, de quo in inscriptione psalmi dictum est, respondit, pro Loctus est, ci ad quem oratio presentis psalmi dirigitur. Respondere cnim hoc in loco posuit simpliciter pro dicere extra interrogationem, sicuti alias sæpe ponitur apud Scripturam sacram. Per viam vero fortitu- dinis illud tempus intelligit, quo vires adhuc aliquas habebat, necdum eas amittere cuperal, tanta oppressus ac dejectus mostilia. Paucitatem dierum meorum annuntia mihi. llæc similis videtur sententia ei que habetur in psal- mo xxxvmi : Notum fac mihi, Domine, finem meum, et numerum dierum meorum, quis est, ut sciam quid desit mihi. Cernens, inquit, me jam debilitatum esse, et malum hoc ingravescere, suspicor modi- cum mihi tempus vila superesse, quocirca indi- cari mihi illud oplo, ut animæ meæ majorem curam ac sollicitudinem habeam. VERS. 25. Ne cducas me in dimidio dierum meo- rum. Eductionem hoc in loco peregrinationem animæ appellavit, eductæ scilicet per aerem, vel educta a corpore. Per dimidium vero dierum, imperfectionem, hoc est, infructuositatem dierum illorum appellat, qui sibi ad ferendos virtutum fructus statuti fuerant. Ilac enim de causa certi dies vitæ hominum statuuntur, ut fructus ferant; precatur igitur non mori in infructuositate, ut ita dicam, seu sterilitate vitæ suæ, sed diutius vivere, donec fructum aliquem afferat. Vel fortas- sis ita dicit, propter illud quod traditur in psal- mo Liv, ubi habetur, quod viri sanguinum et dolosi non dimidiabunt dies suos, ubi vide expositionem. In generatione generationum anni tui. Fer gene · rationem generationum Hebrai idem intelligunt, quod perpetuo. Complicat autem Propheta inter crandum etiam dogmata de Deo : Tu enim, inquit, divinitate tua æternus es, quinimo et supra ipsam æternitatem ac sempiternus. VERS. 26. Initio tu, Domine, terram fundasti. Sta- bilisti, fecisti. C Et opera manuum tuarum sunt cæli. Coeli, inquit, efficacis potentiæ tuæ opus sunt. Per cœlos autem ipsum primum cœlum intellige et firmamentum. In principio, enim inquit, fecit Deus cœlum et ler- ram ; et rursus: vocavit Deus firmamentum D calum 38. Vers. 27. Ipsi peribunt. Immutabuntur enim utpote creaturæ. Tu autem permanes. Immutabilis ut creator. Et omnes sicut vestimentum velerascent. Omnes, hoc est, utrumque column: vel ipsa terra simul cum cœlis, assiduo usu et tempore, vestimentorum instar veterascent. Usu enim et tempore vestes consumuntur. VERS. 28. Et sicut opertorium involves eos, et mu- st Gen. 1, 1. ss Ibid. 8. Varia lectiones. (8) Nimirum χρήσει.
3α And they have encircled me with words of hatred. Uttering words of hatred. For many times, encircling him, the Jews would say such things, mocking, insulting and questioning with malicious intent.
PG 128:1073β Καὶ ἐπολέμησάν με δωρεάν. Μάτην, ἀνευλόγως.Παγήσονται. 'Ελίξεις, συστελεῖς· οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐλίσσει τις περιβόλαιον. Διά τούτου δὲ τὸ μεγα- λοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Οπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται τοῦτο νῦν ἀλλαγήσονται φησιν, έφερμηνεύων αὐτὸ καὶ δηλῶν, ἔτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Παρά γει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ελιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. "Αλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ελίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανός, κρείττονος χρείας γενομένης, εἰς τὸ κρεῖτε τον ἀλλαγήσεται καὶ αὐτός. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ. ᾿Αμετάτρεπτος, ἀμετάβλητος. Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. "Ωσπερ γὰρ εἶ άναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητο;. Στη δὲ ἐπὶ Θεοῦ τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον. Οἱ υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω είρηκεν, ὅτι Εὐδόκη σαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμά- των καὶ πολιτείας. Οὗτος οὖν, φησί, κατασκηνώσου- σιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένη παρὰ σοῦ Σιών, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησία. Β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυν θήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου · ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν καὶ εὐσε Γείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο γὰρ οὖν αιωνίως κατευ θυνθήσεται ευοδούμενον . Πύλαι γάρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΒ'. Ευχαριστήριος καὶ οὗτος, ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώ- ριμος. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τον Κύριον. Ευχαριστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα μὲν εὐεργετήσαντα. Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμούς· ἢ μετὰ τούτων καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη και μέλη. Πάντα γὰρ αυ τὸν καθολόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εύλο γοῦντας αὐτό. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον. Επίτασις προς τροπῆς ἡ παλιλλογία. - Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. — 'Ανταποδόσεις τὰς εὐεργεσίας ὠνόμα σεν· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γάρ καλά, ἀποδεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς COMMENT. IN PSALMOS. A tabuntur.Involves dixit, pro, coercebis, et contra. hes ; quod tanta, inquit, facilitate ellicics, quanta quis opertorium aut pallium aliquod involvit. Mis autem verbis summam Christi potentia n ac robur constituit. Quod autem superius dixit, peribunt, nunc ait mutabuntur, exponens nimirum et decla- rans priora illa verba, et significans, quod ipsi etiam cœli immutabuntur ac renovabuntur in incorruptionem. Atque ideo in bujusnodi senten tiam Paulus dicebat, quod Præterit figura hujus mundi s; et Isaias, quod Calum revolvitur, ut liber 37. Sunt qui dicant, ita exponendum esse hunc ver siculum, quod sicut opertorium, seu amictus completo usu destinato, involvitur, sic etiam et cœlum, meliori usu adveniente, in melius et ipsum murabitur. B Tu autem idem ipse es. Immutabilis scilicet. Et anni tui non deficient. Nam quemadmodum secundum divinitatem cares principio, ita etiam line. Per anuos autem Dei, intelligere delenius perpetuitatem divinæ essentiæ. VERS. 29. Filii servorum tuorum habitabunt. Ser- vorum tuorum, de quibus superius dictum est, quod Probaverunt servi tni lapides ejus, apostolurum nimirum. Filii autem apostolorum ii sunt, quos per Evangelium genuerunt : qui eorum filii ideo dicuntur, quia simili morum ac dogmatum erudi. tione illis conjunguntur. Hi igitur habitabunt in Sion, hoc est, in Ecclesia, cujus tu misertas es. Et semen eorum in sæculum dirigetur. Eorum servorum tuorum, vel semen filiorum servorum GC tuorum. Semen vero non secundum carnem dixit, D sed secundu:n virtutis ac pietatis snecessionem. Hoc igitur semen in æternum dirigetur et præpa- rabitur. Porta enin, inquit, inferui, non pravate- bunt adversus cam 18. Psalmus ipsi David. PSALMUS CII. Ilic psalmus gratiarum actiones continet, quod ab ejus principio facile dignoscitur. VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Gratias, inquit, ei age, cum lauda et glorifca, qui me tautis ac talibus affecit beneficiis. Et omnia, qua intra me sunt, nomini sando ejus. Dum ait : Omnia quæ intra me sunt, animæ virtutes intelligit, considerationes nimirum et cogitationes omnes : vel simul cum his omnia ac singula sui corporis membra, hoc est, seipsum ex omni pror- sus parte, jubet Deo benedicere, insuper et nomini saneto ejus, cum hoc nomen omnes eos sanctificet, qui digno illi benedixerint. VERS. 2. Benedic, anima mea Domino. Initentio est exhortationis, vel etiam simplex sermonis repe- titio. - Et noli oblivisci omnes retributiones ejus. Retributiones dixit pro beneficia; atque ita Sym- machus reddidit. Nam cum a Deo nnilta accepe- rimus bona, et inobedientia nostra ei reddiderimus [ Cor. vni, 31. 15a. xxxiv. 4. Matth. XVI. 18.
3β And have made war on me without a cause. Idly, for no reason.
α Ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾶν με ἐνδιέβαλλόν με. Δέον ἀγαπᾶν με, καθεκάστην αὐτοὺς εὐεργετοῦντα καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ· οἱ δὲ τοὐναντίον διεκωμῴδουν με, πλάνον, καὶ παράνομον, καὶ ἀντίθεον ἀποκαλοῦντες.Παγήσονται. 'Ελίξεις, συστελεῖς· οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐλίσσει τις περιβόλαιον. Διά τούτου δὲ τὸ μεγα- λοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Οπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται τοῦτο νῦν ἀλλαγήσονται φησιν, έφερμηνεύων αὐτὸ καὶ δηλῶν, ἔτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Παρά γει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ελιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. "Αλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ελίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανός, κρείττονος χρείας γενομένης, εἰς τὸ κρεῖτε τον ἀλλαγήσεται καὶ αὐτός. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ. ᾿Αμετάτρεπτος, ἀμετάβλητος. Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. "Ωσπερ γὰρ εἶ άναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητο;. Στη δὲ ἐπὶ Θεοῦ τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον. Οἱ υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω είρηκεν, ὅτι Εὐδόκη σαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμά- των καὶ πολιτείας. Οὗτος οὖν, φησί, κατασκηνώσου- σιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένη παρὰ σοῦ Σιών, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησία. Β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυν θήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου · ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν καὶ εὐσε Γείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο γὰρ οὖν αιωνίως κατευ θυνθήσεται ευοδούμενον . Πύλαι γάρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΒ'. Ευχαριστήριος καὶ οὗτος, ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώ- ριμος. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τον Κύριον. Ευχαριστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα μὲν εὐεργετήσαντα. Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμούς· ἢ μετὰ τούτων καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη και μέλη. Πάντα γὰρ αυ τὸν καθολόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εύλο γοῦντας αὐτό. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον. Επίτασις προς τροπῆς ἡ παλιλλογία. - Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. — 'Ανταποδόσεις τὰς εὐεργεσίας ὠνόμα σεν· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γάρ καλά, ἀποδεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς COMMENT. IN PSALMOS. A tabuntur.Involves dixit, pro, coercebis, et contra. hes ; quod tanta, inquit, facilitate ellicics, quanta quis opertorium aut pallium aliquod involvit. Mis autem verbis summam Christi potentia n ac robur constituit. Quod autem superius dixit, peribunt, nunc ait mutabuntur, exponens nimirum et decla- rans priora illa verba, et significans, quod ipsi etiam cœli immutabuntur ac renovabuntur in incorruptionem. Atque ideo in bujusnodi senten tiam Paulus dicebat, quod Præterit figura hujus mundi s; et Isaias, quod Calum revolvitur, ut liber 37. Sunt qui dicant, ita exponendum esse hunc ver siculum, quod sicut opertorium, seu amictus completo usu destinato, involvitur, sic etiam et cœlum, meliori usu adveniente, in melius et ipsum murabitur. B Tu autem idem ipse es. Immutabilis scilicet. Et anni tui non deficient. Nam quemadmodum secundum divinitatem cares principio, ita etiam line. Per anuos autem Dei, intelligere delenius perpetuitatem divinæ essentiæ. VERS. 29. Filii servorum tuorum habitabunt. Ser- vorum tuorum, de quibus superius dictum est, quod Probaverunt servi tni lapides ejus, apostolurum nimirum. Filii autem apostolorum ii sunt, quos per Evangelium genuerunt : qui eorum filii ideo dicuntur, quia simili morum ac dogmatum erudi. tione illis conjunguntur. Hi igitur habitabunt in Sion, hoc est, in Ecclesia, cujus tu misertas es. Et semen eorum in sæculum dirigetur. Eorum servorum tuorum, vel semen filiorum servorum GC tuorum. Semen vero non secundum carnem dixit, D sed secundu:n virtutis ac pietatis snecessionem. Hoc igitur semen in æternum dirigetur et præpa- rabitur. Porta enin, inquit, inferui, non pravate- bunt adversus cam 18. Psalmus ipsi David. PSALMUS CII. Ilic psalmus gratiarum actiones continet, quod ab ejus principio facile dignoscitur. VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Gratias, inquit, ei age, cum lauda et glorifca, qui me tautis ac talibus affecit beneficiis. Et omnia, qua intra me sunt, nomini sando ejus. Dum ait : Omnia quæ intra me sunt, animæ virtutes intelligit, considerationes nimirum et cogitationes omnes : vel simul cum his omnia ac singula sui corporis membra, hoc est, seipsum ex omni pror- sus parte, jubet Deo benedicere, insuper et nomini saneto ejus, cum hoc nomen omnes eos sanctificet, qui digno illi benedixerint. VERS. 2. Benedic, anima mea Domino. Initentio est exhortationis, vel etiam simplex sermonis repe- titio. - Et noli oblivisci omnes retributiones ejus. Retributiones dixit pro beneficia; atque ita Sym- machus reddidit. Nam cum a Deo nnilta accepe- rimus bona, et inobedientia nostra ei reddiderimus [ Cor. vni, 31. 15a. xxxiv. 4. Matth. XVI. 18.
4α Instead of loving me they would accuse me falsely. They had every reason to love me, since I was bestowing benefactions on them every day in both word and deed, but they on the contrary would mock me, calling me a deceiver and a transgressor and contrary to God.
β Ἐγὼ δὲ προσηυχόμην. Προσηυχόμην ὑπὲρ αὐτῶν· καὶ γὰρ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ἐνομοθέτησεν· ἢ προσηυχόμην, ἐπικαλούμενος τὴν παρὰ σοῦ βοήθειαν· διαφόρως γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα προσευχόμενον αὐτὸν δηλοῦσιν οἱ εὐαγγελισταί.Παγήσονται. 'Ελίξεις, συστελεῖς· οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐλίσσει τις περιβόλαιον. Διά τούτου δὲ τὸ μεγα- λοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Οπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται τοῦτο νῦν ἀλλαγήσονται φησιν, έφερμηνεύων αὐτὸ καὶ δηλῶν, ἔτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Παρά γει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ελιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. "Αλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ελίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανός, κρείττονος χρείας γενομένης, εἰς τὸ κρεῖτε τον ἀλλαγήσεται καὶ αὐτός. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ. ᾿Αμετάτρεπτος, ἀμετάβλητος. Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. "Ωσπερ γὰρ εἶ άναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητο;. Στη δὲ ἐπὶ Θεοῦ τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον. Οἱ υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω είρηκεν, ὅτι Εὐδόκη σαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμά- των καὶ πολιτείας. Οὗτος οὖν, φησί, κατασκηνώσου- σιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένη παρὰ σοῦ Σιών, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησία. Β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυν θήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου · ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν καὶ εὐσε Γείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο γὰρ οὖν αιωνίως κατευ θυνθήσεται ευοδούμενον . Πύλαι γάρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΒ'. Ευχαριστήριος καὶ οὗτος, ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώ- ριμος. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τον Κύριον. Ευχαριστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα μὲν εὐεργετήσαντα. Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμούς· ἢ μετὰ τούτων καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη και μέλη. Πάντα γὰρ αυ τὸν καθολόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εύλο γοῦντας αὐτό. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον. Επίτασις προς τροπῆς ἡ παλιλλογία. - Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. — 'Ανταποδόσεις τὰς εὐεργεσίας ὠνόμα σεν· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γάρ καλά, ἀποδεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς COMMENT. IN PSALMOS. A tabuntur.Involves dixit, pro, coercebis, et contra. hes ; quod tanta, inquit, facilitate ellicics, quanta quis opertorium aut pallium aliquod involvit. Mis autem verbis summam Christi potentia n ac robur constituit. Quod autem superius dixit, peribunt, nunc ait mutabuntur, exponens nimirum et decla- rans priora illa verba, et significans, quod ipsi etiam cœli immutabuntur ac renovabuntur in incorruptionem. Atque ideo in bujusnodi senten tiam Paulus dicebat, quod Præterit figura hujus mundi s; et Isaias, quod Calum revolvitur, ut liber 37. Sunt qui dicant, ita exponendum esse hunc ver siculum, quod sicut opertorium, seu amictus completo usu destinato, involvitur, sic etiam et cœlum, meliori usu adveniente, in melius et ipsum murabitur. B Tu autem idem ipse es. Immutabilis scilicet. Et anni tui non deficient. Nam quemadmodum secundum divinitatem cares principio, ita etiam line. Per anuos autem Dei, intelligere delenius perpetuitatem divinæ essentiæ. VERS. 29. Filii servorum tuorum habitabunt. Ser- vorum tuorum, de quibus superius dictum est, quod Probaverunt servi tni lapides ejus, apostolurum nimirum. Filii autem apostolorum ii sunt, quos per Evangelium genuerunt : qui eorum filii ideo dicuntur, quia simili morum ac dogmatum erudi. tione illis conjunguntur. Hi igitur habitabunt in Sion, hoc est, in Ecclesia, cujus tu misertas es. Et semen eorum in sæculum dirigetur. Eorum servorum tuorum, vel semen filiorum servorum GC tuorum. Semen vero non secundum carnem dixit, D sed secundu:n virtutis ac pietatis snecessionem. Hoc igitur semen in æternum dirigetur et præpa- rabitur. Porta enin, inquit, inferui, non pravate- bunt adversus cam 18. Psalmus ipsi David. PSALMUS CII. Ilic psalmus gratiarum actiones continet, quod ab ejus principio facile dignoscitur. VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Gratias, inquit, ei age, cum lauda et glorifca, qui me tautis ac talibus affecit beneficiis. Et omnia, qua intra me sunt, nomini sando ejus. Dum ait : Omnia quæ intra me sunt, animæ virtutes intelligit, considerationes nimirum et cogitationes omnes : vel simul cum his omnia ac singula sui corporis membra, hoc est, seipsum ex omni pror- sus parte, jubet Deo benedicere, insuper et nomini saneto ejus, cum hoc nomen omnes eos sanctificet, qui digno illi benedixerint. VERS. 2. Benedic, anima mea Domino. Initentio est exhortationis, vel etiam simplex sermonis repe- titio. - Et noli oblivisci omnes retributiones ejus. Retributiones dixit pro beneficia; atque ita Sym- machus reddidit. Nam cum a Deo nnilta accepe- rimus bona, et inobedientia nostra ei reddiderimus [ Cor. vni, 31. 15a. xxxiv. 4. Matth. XVI. 18.
4β But I would offer prayers. I would offer prayers for them; and indeed in the Gospels he laid down as a law to pray for those besetting one. Or else I would offer prayers invoking help from you, for the evangelists present him at various times as praying to the Father.
α Καὶ ἔθεντο κατ’ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν. Εἰργάσαντο κατ’ ἐμοῦ κακὰ, ἀνθ’ ὧν εὐηργετήθησαν παρ’ ἐμοῦ.Παγήσονται. 'Ελίξεις, συστελεῖς· οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐλίσσει τις περιβόλαιον. Διά τούτου δὲ τὸ μεγα- λοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Οπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται τοῦτο νῦν ἀλλαγήσονται φησιν, έφερμηνεύων αὐτὸ καὶ δηλῶν, ἔτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Παρά γει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ελιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. "Αλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ελίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανός, κρείττονος χρείας γενομένης, εἰς τὸ κρεῖτε τον ἀλλαγήσεται καὶ αὐτός. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ. ᾿Αμετάτρεπτος, ἀμετάβλητος. Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. "Ωσπερ γὰρ εἶ άναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητο;. Στη δὲ ἐπὶ Θεοῦ τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον. Οἱ υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω είρηκεν, ὅτι Εὐδόκη σαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμά- των καὶ πολιτείας. Οὗτος οὖν, φησί, κατασκηνώσου- σιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένη παρὰ σοῦ Σιών, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησία. Β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυν θήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου · ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν καὶ εὐσε Γείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο γὰρ οὖν αιωνίως κατευ θυνθήσεται ευοδούμενον . Πύλαι γάρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΒ'. Ευχαριστήριος καὶ οὗτος, ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώ- ριμος. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τον Κύριον. Ευχαριστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα μὲν εὐεργετήσαντα. Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμούς· ἢ μετὰ τούτων καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη και μέλη. Πάντα γὰρ αυ τὸν καθολόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εύλο γοῦντας αὐτό. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον. Επίτασις προς τροπῆς ἡ παλιλλογία. - Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. — 'Ανταποδόσεις τὰς εὐεργεσίας ὠνόμα σεν· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γάρ καλά, ἀποδεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς COMMENT. IN PSALMOS. A tabuntur.Involves dixit, pro, coercebis, et contra. hes ; quod tanta, inquit, facilitate ellicics, quanta quis opertorium aut pallium aliquod involvit. Mis autem verbis summam Christi potentia n ac robur constituit. Quod autem superius dixit, peribunt, nunc ait mutabuntur, exponens nimirum et decla- rans priora illa verba, et significans, quod ipsi etiam cœli immutabuntur ac renovabuntur in incorruptionem. Atque ideo in bujusnodi senten tiam Paulus dicebat, quod Præterit figura hujus mundi s; et Isaias, quod Calum revolvitur, ut liber 37. Sunt qui dicant, ita exponendum esse hunc ver siculum, quod sicut opertorium, seu amictus completo usu destinato, involvitur, sic etiam et cœlum, meliori usu adveniente, in melius et ipsum murabitur. B Tu autem idem ipse es. Immutabilis scilicet. Et anni tui non deficient. Nam quemadmodum secundum divinitatem cares principio, ita etiam line. Per anuos autem Dei, intelligere delenius perpetuitatem divinæ essentiæ. VERS. 29. Filii servorum tuorum habitabunt. Ser- vorum tuorum, de quibus superius dictum est, quod Probaverunt servi tni lapides ejus, apostolurum nimirum. Filii autem apostolorum ii sunt, quos per Evangelium genuerunt : qui eorum filii ideo dicuntur, quia simili morum ac dogmatum erudi. tione illis conjunguntur. Hi igitur habitabunt in Sion, hoc est, in Ecclesia, cujus tu misertas es. Et semen eorum in sæculum dirigetur. Eorum servorum tuorum, vel semen filiorum servorum GC tuorum. Semen vero non secundum carnem dixit, D sed secundu:n virtutis ac pietatis snecessionem. Hoc igitur semen in æternum dirigetur et præpa- rabitur. Porta enin, inquit, inferui, non pravate- bunt adversus cam 18. Psalmus ipsi David. PSALMUS CII. Ilic psalmus gratiarum actiones continet, quod ab ejus principio facile dignoscitur. VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Gratias, inquit, ei age, cum lauda et glorifca, qui me tautis ac talibus affecit beneficiis. Et omnia, qua intra me sunt, nomini sando ejus. Dum ait : Omnia quæ intra me sunt, animæ virtutes intelligit, considerationes nimirum et cogitationes omnes : vel simul cum his omnia ac singula sui corporis membra, hoc est, seipsum ex omni pror- sus parte, jubet Deo benedicere, insuper et nomini saneto ejus, cum hoc nomen omnes eos sanctificet, qui digno illi benedixerint. VERS. 2. Benedic, anima mea Domino. Initentio est exhortationis, vel etiam simplex sermonis repe- titio. - Et noli oblivisci omnes retributiones ejus. Retributiones dixit pro beneficia; atque ita Sym- machus reddidit. Nam cum a Deo nnilta accepe- rimus bona, et inobedientia nostra ei reddiderimus [ Cor. vni, 31. 15a. xxxiv. 4. Matth. XVI. 18.
5α And they have set evils against me in return for good. They have worked evils against me in return for the kindnesses they have received from me.
β Καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Ἀντὶ τῆς ἀγάπης, ἣν ἠγάπων αὐτούς.Παγήσονται. 'Ελίξεις, συστελεῖς· οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐλίσσει τις περιβόλαιον. Διά τούτου δὲ τὸ μεγα- λοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Οπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται τοῦτο νῦν ἀλλαγήσονται φησιν, έφερμηνεύων αὐτὸ καὶ δηλῶν, ἔτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Παρά γει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ελιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. "Αλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ελίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανός, κρείττονος χρείας γενομένης, εἰς τὸ κρεῖτε τον ἀλλαγήσεται καὶ αὐτός. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ. ᾿Αμετάτρεπτος, ἀμετάβλητος. Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. "Ωσπερ γὰρ εἶ άναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητο;. Στη δὲ ἐπὶ Θεοῦ τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον. Οἱ υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω είρηκεν, ὅτι Εὐδόκη σαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμά- των καὶ πολιτείας. Οὗτος οὖν, φησί, κατασκηνώσου- σιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένη παρὰ σοῦ Σιών, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησία. Β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυν θήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου · ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν καὶ εὐσε Γείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο γὰρ οὖν αιωνίως κατευ θυνθήσεται ευοδούμενον . Πύλαι γάρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΒ'. Ευχαριστήριος καὶ οὗτος, ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώ- ριμος. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τον Κύριον. Ευχαριστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα μὲν εὐεργετήσαντα. Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμούς· ἢ μετὰ τούτων καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη και μέλη. Πάντα γὰρ αυ τὸν καθολόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εύλο γοῦντας αὐτό. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον. Επίτασις προς τροπῆς ἡ παλιλλογία. - Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. — 'Ανταποδόσεις τὰς εὐεργεσίας ὠνόμα σεν· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γάρ καλά, ἀποδεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς COMMENT. IN PSALMOS. A tabuntur.Involves dixit, pro, coercebis, et contra. hes ; quod tanta, inquit, facilitate ellicics, quanta quis opertorium aut pallium aliquod involvit. Mis autem verbis summam Christi potentia n ac robur constituit. Quod autem superius dixit, peribunt, nunc ait mutabuntur, exponens nimirum et decla- rans priora illa verba, et significans, quod ipsi etiam cœli immutabuntur ac renovabuntur in incorruptionem. Atque ideo in bujusnodi senten tiam Paulus dicebat, quod Præterit figura hujus mundi s; et Isaias, quod Calum revolvitur, ut liber 37. Sunt qui dicant, ita exponendum esse hunc ver siculum, quod sicut opertorium, seu amictus completo usu destinato, involvitur, sic etiam et cœlum, meliori usu adveniente, in melius et ipsum murabitur. B Tu autem idem ipse es. Immutabilis scilicet. Et anni tui non deficient. Nam quemadmodum secundum divinitatem cares principio, ita etiam line. Per anuos autem Dei, intelligere delenius perpetuitatem divinæ essentiæ. VERS. 29. Filii servorum tuorum habitabunt. Ser- vorum tuorum, de quibus superius dictum est, quod Probaverunt servi tni lapides ejus, apostolurum nimirum. Filii autem apostolorum ii sunt, quos per Evangelium genuerunt : qui eorum filii ideo dicuntur, quia simili morum ac dogmatum erudi. tione illis conjunguntur. Hi igitur habitabunt in Sion, hoc est, in Ecclesia, cujus tu misertas es. Et semen eorum in sæculum dirigetur. Eorum servorum tuorum, vel semen filiorum servorum GC tuorum. Semen vero non secundum carnem dixit, D sed secundu:n virtutis ac pietatis snecessionem. Hoc igitur semen in æternum dirigetur et præpa- rabitur. Porta enin, inquit, inferui, non pravate- bunt adversus cam 18. Psalmus ipsi David. PSALMUS CII. Ilic psalmus gratiarum actiones continet, quod ab ejus principio facile dignoscitur. VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Gratias, inquit, ei age, cum lauda et glorifca, qui me tautis ac talibus affecit beneficiis. Et omnia, qua intra me sunt, nomini sando ejus. Dum ait : Omnia quæ intra me sunt, animæ virtutes intelligit, considerationes nimirum et cogitationes omnes : vel simul cum his omnia ac singula sui corporis membra, hoc est, seipsum ex omni pror- sus parte, jubet Deo benedicere, insuper et nomini saneto ejus, cum hoc nomen omnes eos sanctificet, qui digno illi benedixerint. VERS. 2. Benedic, anima mea Domino. Initentio est exhortationis, vel etiam simplex sermonis repe- titio. - Et noli oblivisci omnes retributiones ejus. Retributiones dixit pro beneficia; atque ita Sym- machus reddidit. Nam cum a Deo nnilta accepe- rimus bona, et inobedientia nostra ei reddiderimus [ Cor. vni, 31. 15a. xxxiv. 4. Matth. XVI. 18.
5β And hatred in return for my loving. In return for the love with which I loved them.
α Κατάστησον ἐπ’ αὐτὸν ἁμαρτωλόν. Tὸ κατάστησον, καὶ τὰ ἑξῆς προστακτικά τε καὶ εὐκτικὰ, σχῆμα μὲν ἔχουσι τοιοῦτον, σημασίαν δὲ μέλλοντος καὶ προφητικὴν, ἀντὶ τοῦ, καταστήσεται, καὶ στήσεται, α ἐνδιέβαλλον ΗV[TRa] : ἐνδιέβαλον MPAS2CBF. β καὶ γὰρ MS2FΗV : καὶ γὰρ καί PΑCB.Παγήσονται. 'Ελίξεις, συστελεῖς· οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐλίσσει τις περιβόλαιον. Διά τούτου δὲ τὸ μεγα- λοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Οπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται τοῦτο νῦν ἀλλαγήσονται φησιν, έφερμηνεύων αὐτὸ καὶ δηλῶν, ἔτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Παρά γει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ελιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. "Αλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ελίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανός, κρείττονος χρείας γενομένης, εἰς τὸ κρεῖτε τον ἀλλαγήσεται καὶ αὐτός. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ. ᾿Αμετάτρεπτος, ἀμετάβλητος. Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. "Ωσπερ γὰρ εἶ άναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητο;. Στη δὲ ἐπὶ Θεοῦ τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον. Οἱ υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω είρηκεν, ὅτι Εὐδόκη σαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμά- των καὶ πολιτείας. Οὗτος οὖν, φησί, κατασκηνώσου- σιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένη παρὰ σοῦ Σιών, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησία. Β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυν θήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου · ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν καὶ εὐσε Γείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο γὰρ οὖν αιωνίως κατευ θυνθήσεται ευοδούμενον . Πύλαι γάρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΒ'. Ευχαριστήριος καὶ οὗτος, ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώ- ριμος. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τον Κύριον. Ευχαριστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα μὲν εὐεργετήσαντα. Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμούς· ἢ μετὰ τούτων καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη και μέλη. Πάντα γὰρ αυ τὸν καθολόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εύλο γοῦντας αὐτό. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον. Επίτασις προς τροπῆς ἡ παλιλλογία. - Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. — 'Ανταποδόσεις τὰς εὐεργεσίας ὠνόμα σεν· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γάρ καλά, ἀποδεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς COMMENT. IN PSALMOS. A tabuntur.Involves dixit, pro, coercebis, et contra. hes ; quod tanta, inquit, facilitate ellicics, quanta quis opertorium aut pallium aliquod involvit. Mis autem verbis summam Christi potentia n ac robur constituit. Quod autem superius dixit, peribunt, nunc ait mutabuntur, exponens nimirum et decla- rans priora illa verba, et significans, quod ipsi etiam cœli immutabuntur ac renovabuntur in incorruptionem. Atque ideo in bujusnodi senten tiam Paulus dicebat, quod Præterit figura hujus mundi s; et Isaias, quod Calum revolvitur, ut liber 37. Sunt qui dicant, ita exponendum esse hunc ver siculum, quod sicut opertorium, seu amictus completo usu destinato, involvitur, sic etiam et cœlum, meliori usu adveniente, in melius et ipsum murabitur. B Tu autem idem ipse es. Immutabilis scilicet. Et anni tui non deficient. Nam quemadmodum secundum divinitatem cares principio, ita etiam line. Per anuos autem Dei, intelligere delenius perpetuitatem divinæ essentiæ. VERS. 29. Filii servorum tuorum habitabunt. Ser- vorum tuorum, de quibus superius dictum est, quod Probaverunt servi tni lapides ejus, apostolurum nimirum. Filii autem apostolorum ii sunt, quos per Evangelium genuerunt : qui eorum filii ideo dicuntur, quia simili morum ac dogmatum erudi. tione illis conjunguntur. Hi igitur habitabunt in Sion, hoc est, in Ecclesia, cujus tu misertas es. Et semen eorum in sæculum dirigetur. Eorum servorum tuorum, vel semen filiorum servorum GC tuorum. Semen vero non secundum carnem dixit, D sed secundu:n virtutis ac pietatis snecessionem. Hoc igitur semen in æternum dirigetur et præpa- rabitur. Porta enin, inquit, inferui, non pravate- bunt adversus cam 18. Psalmus ipsi David. PSALMUS CII. Ilic psalmus gratiarum actiones continet, quod ab ejus principio facile dignoscitur. VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Gratias, inquit, ei age, cum lauda et glorifca, qui me tautis ac talibus affecit beneficiis. Et omnia, qua intra me sunt, nomini sando ejus. Dum ait : Omnia quæ intra me sunt, animæ virtutes intelligit, considerationes nimirum et cogitationes omnes : vel simul cum his omnia ac singula sui corporis membra, hoc est, seipsum ex omni pror- sus parte, jubet Deo benedicere, insuper et nomini saneto ejus, cum hoc nomen omnes eos sanctificet, qui digno illi benedixerint. VERS. 2. Benedic, anima mea Domino. Initentio est exhortationis, vel etiam simplex sermonis repe- titio. - Et noli oblivisci omnes retributiones ejus. Retributiones dixit pro beneficia; atque ita Sym- machus reddidit. Nam cum a Deo nnilta accepe- rimus bona, et inobedientia nostra ei reddiderimus [ Cor. vni, 31. 15a. xxxiv. 4. Matth. XVI. 18.
6α Place a sinner over him. ‘Place’ and the following imperatives and optatives have such a grammatical form, but have a future and prophetic meaning, in the sense of, ‘will be placed’, and ‘will be made to
καὶ ἐξελεύσεται, καὶ τὰ τοιαῦτα. Τάξον, φησὶν, ἐπὶ τὸν ᾽Ιούδαν, τὸν διάβολον· Εἰσῆλθε | γὰρ, φησὶν, εἰς αὐτὸν ὁ Σατανᾶς. Tὸ δὲ, κατάστησον, ἀντὶ τοῦ, παραχώρησον καταστῆναι, κατὰ τὸ τῆς Γραφῆς ἰδίωμα, περὶ οὗ πολλάκις εἰρήκαμεν.Παγήσονται. 'Ελίξεις, συστελεῖς· οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐλίσσει τις περιβόλαιον. Διά τούτου δὲ τὸ μεγα- λοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Οπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται τοῦτο νῦν ἀλλαγήσονται φησιν, έφερμηνεύων αὐτὸ καὶ δηλῶν, ἔτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Παρά γει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ελιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. "Αλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ελίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανός, κρείττονος χρείας γενομένης, εἰς τὸ κρεῖτε τον ἀλλαγήσεται καὶ αὐτός. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ. ᾿Αμετάτρεπτος, ἀμετάβλητος. Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. "Ωσπερ γὰρ εἶ άναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητο;. Στη δὲ ἐπὶ Θεοῦ τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον. Οἱ υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω είρηκεν, ὅτι Εὐδόκη σαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμά- των καὶ πολιτείας. Οὗτος οὖν, φησί, κατασκηνώσου- σιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένη παρὰ σοῦ Σιών, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησία. Β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυν θήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου · ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν καὶ εὐσε Γείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο γὰρ οὖν αιωνίως κατευ θυνθήσεται ευοδούμενον . Πύλαι γάρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΒ'. Ευχαριστήριος καὶ οὗτος, ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώ- ριμος. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τον Κύριον. Ευχαριστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα μὲν εὐεργετήσαντα. Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμούς· ἢ μετὰ τούτων καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη και μέλη. Πάντα γὰρ αυ τὸν καθολόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εύλο γοῦντας αὐτό. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον. Επίτασις προς τροπῆς ἡ παλιλλογία. - Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. — 'Ανταποδόσεις τὰς εὐεργεσίας ὠνόμα σεν· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γάρ καλά, ἀποδεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς COMMENT. IN PSALMOS. A tabuntur.Involves dixit, pro, coercebis, et contra. hes ; quod tanta, inquit, facilitate ellicics, quanta quis opertorium aut pallium aliquod involvit. Mis autem verbis summam Christi potentia n ac robur constituit. Quod autem superius dixit, peribunt, nunc ait mutabuntur, exponens nimirum et decla- rans priora illa verba, et significans, quod ipsi etiam cœli immutabuntur ac renovabuntur in incorruptionem. Atque ideo in bujusnodi senten tiam Paulus dicebat, quod Præterit figura hujus mundi s; et Isaias, quod Calum revolvitur, ut liber 37. Sunt qui dicant, ita exponendum esse hunc ver siculum, quod sicut opertorium, seu amictus completo usu destinato, involvitur, sic etiam et cœlum, meliori usu adveniente, in melius et ipsum murabitur. B Tu autem idem ipse es. Immutabilis scilicet. Et anni tui non deficient. Nam quemadmodum secundum divinitatem cares principio, ita etiam line. Per anuos autem Dei, intelligere delenius perpetuitatem divinæ essentiæ. VERS. 29. Filii servorum tuorum habitabunt. Ser- vorum tuorum, de quibus superius dictum est, quod Probaverunt servi tni lapides ejus, apostolurum nimirum. Filii autem apostolorum ii sunt, quos per Evangelium genuerunt : qui eorum filii ideo dicuntur, quia simili morum ac dogmatum erudi. tione illis conjunguntur. Hi igitur habitabunt in Sion, hoc est, in Ecclesia, cujus tu misertas es. Et semen eorum in sæculum dirigetur. Eorum servorum tuorum, vel semen filiorum servorum GC tuorum. Semen vero non secundum carnem dixit, D sed secundu:n virtutis ac pietatis snecessionem. Hoc igitur semen in æternum dirigetur et præpa- rabitur. Porta enin, inquit, inferui, non pravate- bunt adversus cam 18. Psalmus ipsi David. PSALMUS CII. Ilic psalmus gratiarum actiones continet, quod ab ejus principio facile dignoscitur. VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Gratias, inquit, ei age, cum lauda et glorifca, qui me tautis ac talibus affecit beneficiis. Et omnia, qua intra me sunt, nomini sando ejus. Dum ait : Omnia quæ intra me sunt, animæ virtutes intelligit, considerationes nimirum et cogitationes omnes : vel simul cum his omnia ac singula sui corporis membra, hoc est, seipsum ex omni pror- sus parte, jubet Deo benedicere, insuper et nomini saneto ejus, cum hoc nomen omnes eos sanctificet, qui digno illi benedixerint. VERS. 2. Benedic, anima mea Domino. Initentio est exhortationis, vel etiam simplex sermonis repe- titio. - Et noli oblivisci omnes retributiones ejus. Retributiones dixit pro beneficia; atque ita Sym- machus reddidit. Nam cum a Deo nnilta accepe- rimus bona, et inobedientia nostra ei reddiderimus [ Cor. vni, 31. 15a. xxxiv. 4. Matth. XVI. 18.
stand’, and ‘will come out’, and so on. Appoint the devil over Judas, he says, for it is written, Satan entered into him. ‘Place’, in the sense of, ‘permit to be placed’, according to the idiom of Scripture, about which we have spoken many times.
β Καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστιν, οἰκειωθήσεται αὐτῷ ὁ Σατανᾶς. Τῶν οἰκείων γὰρ, ἡ δεξιὰ στάσις· διὸ καὶ οἱ δίκαιοι παρὰ Θεῷ τῆς δεξιᾶς ἀξιοῦνται στάσεως. Καὶ ἑτέρως δὲ, στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τὰς δεξιὰς αὐτοῦ πράξεις ἀποσυλῶν. Εἰ δὲ περὶ ᾽Ιησοῦ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως γέγραπται, ὅτι Καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, ἀλλ’ ἐκεῖ πρόσκειται ὅτι τοῦ ἀντιστῆναι αὐτῷ· ἔστη γὰρ ἐκ τῶν δεξιῶν, μαχόμενος ταῖς δεξιαῖς αὐτοῦ πράξεσιν.Παγήσονται. 'Ελίξεις, συστελεῖς· οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐλίσσει τις περιβόλαιον. Διά τούτου δὲ τὸ μεγα- λοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Οπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται τοῦτο νῦν ἀλλαγήσονται φησιν, έφερμηνεύων αὐτὸ καὶ δηλῶν, ἔτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Παρά γει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ελιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. "Αλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ελίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανός, κρείττονος χρείας γενομένης, εἰς τὸ κρεῖτε τον ἀλλαγήσεται καὶ αὐτός. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ. ᾿Αμετάτρεπτος, ἀμετάβλητος. Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. "Ωσπερ γὰρ εἶ άναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητο;. Στη δὲ ἐπὶ Θεοῦ τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον. Οἱ υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω είρηκεν, ὅτι Εὐδόκη σαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμά- των καὶ πολιτείας. Οὗτος οὖν, φησί, κατασκηνώσου- σιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένη παρὰ σοῦ Σιών, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησία. Β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυν θήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου · ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν καὶ εὐσε Γείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο γὰρ οὖν αιωνίως κατευ θυνθήσεται ευοδούμενον . Πύλαι γάρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΒ'. Ευχαριστήριος καὶ οὗτος, ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώ- ριμος. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τον Κύριον. Ευχαριστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα μὲν εὐεργετήσαντα. Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμούς· ἢ μετὰ τούτων καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη και μέλη. Πάντα γὰρ αυ τὸν καθολόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εύλο γοῦντας αὐτό. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον. Επίτασις προς τροπῆς ἡ παλιλλογία. - Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. — 'Ανταποδόσεις τὰς εὐεργεσίας ὠνόμα σεν· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γάρ καλά, ἀποδεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς COMMENT. IN PSALMOS. A tabuntur.Involves dixit, pro, coercebis, et contra. hes ; quod tanta, inquit, facilitate ellicics, quanta quis opertorium aut pallium aliquod involvit. Mis autem verbis summam Christi potentia n ac robur constituit. Quod autem superius dixit, peribunt, nunc ait mutabuntur, exponens nimirum et decla- rans priora illa verba, et significans, quod ipsi etiam cœli immutabuntur ac renovabuntur in incorruptionem. Atque ideo in bujusnodi senten tiam Paulus dicebat, quod Præterit figura hujus mundi s; et Isaias, quod Calum revolvitur, ut liber 37. Sunt qui dicant, ita exponendum esse hunc ver siculum, quod sicut opertorium, seu amictus completo usu destinato, involvitur, sic etiam et cœlum, meliori usu adveniente, in melius et ipsum murabitur. B Tu autem idem ipse es. Immutabilis scilicet. Et anni tui non deficient. Nam quemadmodum secundum divinitatem cares principio, ita etiam line. Per anuos autem Dei, intelligere delenius perpetuitatem divinæ essentiæ. VERS. 29. Filii servorum tuorum habitabunt. Ser- vorum tuorum, de quibus superius dictum est, quod Probaverunt servi tni lapides ejus, apostolurum nimirum. Filii autem apostolorum ii sunt, quos per Evangelium genuerunt : qui eorum filii ideo dicuntur, quia simili morum ac dogmatum erudi. tione illis conjunguntur. Hi igitur habitabunt in Sion, hoc est, in Ecclesia, cujus tu misertas es. Et semen eorum in sæculum dirigetur. Eorum servorum tuorum, vel semen filiorum servorum GC tuorum. Semen vero non secundum carnem dixit, D sed secundu:n virtutis ac pietatis snecessionem. Hoc igitur semen in æternum dirigetur et præpa- rabitur. Porta enin, inquit, inferui, non pravate- bunt adversus cam 18. Psalmus ipsi David. PSALMUS CII. Ilic psalmus gratiarum actiones continet, quod ab ejus principio facile dignoscitur. VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Gratias, inquit, ei age, cum lauda et glorifca, qui me tautis ac talibus affecit beneficiis. Et omnia, qua intra me sunt, nomini sando ejus. Dum ait : Omnia quæ intra me sunt, animæ virtutes intelligit, considerationes nimirum et cogitationes omnes : vel simul cum his omnia ac singula sui corporis membra, hoc est, seipsum ex omni pror- sus parte, jubet Deo benedicere, insuper et nomini saneto ejus, cum hoc nomen omnes eos sanctificet, qui digno illi benedixerint. VERS. 2. Benedic, anima mea Domino. Initentio est exhortationis, vel etiam simplex sermonis repe- titio. - Et noli oblivisci omnes retributiones ejus. Retributiones dixit pro beneficia; atque ita Sym- machus reddidit. Nam cum a Deo nnilta accepe- rimus bona, et inobedientia nostra ei reddiderimus [ Cor. vni, 31. 15a. xxxiv. 4. Matth. XVI. 18.
6β And let the devil be made to stand at his right hand. Satan will be made to stand at his right hand, that is, he will become a familiar to him, for the position at the right hand belongs to familiars, and hence the just will be made worthy of standing at the right hand of God. And in a different way, he will be made to stand at his right hand, despoiling him of his right actions. And though it is written about Joshua the great high priest that, And the devil had taken stand at his right hand, but there it is added ‘in order to oppose him’, for he stood at his right hand fighting against his right actions.
α Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ἐξέλθοι καταδεδικασμένος. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ ἰδίου συνειδότος, ἐξελεύσεται ἀπὸ τοῦ συνεδρίου κατακεκριμένος· Μεταμεληθεὶς γὰρ, φησὶν, ἀπέστρεψε τὰ τριάκοντα ἀργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγων, Ἥμαρτον παραδοὺς αἷμα ἀθῷον. Oἱ δὲ εἶπον, Tί πρὸς ἡμᾶς; σὺ ὄψῃ. Καὶ ὑφ’ ἑαυτοῦ γὰρ κατεκρίθη, καὶ ὑπ’ ἐκείνων· καταγνώσεως γὰρ, τὸ, σὺ ὄψῃ.Παγήσονται. 'Ελίξεις, συστελεῖς· οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐλίσσει τις περιβόλαιον. Διά τούτου δὲ τὸ μεγα- λοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Οπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται τοῦτο νῦν ἀλλαγήσονται φησιν, έφερμηνεύων αὐτὸ καὶ δηλῶν, ἔτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Παρά γει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ελιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. "Αλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ελίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανός, κρείττονος χρείας γενομένης, εἰς τὸ κρεῖτε τον ἀλλαγήσεται καὶ αὐτός. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ. ᾿Αμετάτρεπτος, ἀμετάβλητος. Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. "Ωσπερ γὰρ εἶ άναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητο;. Στη δὲ ἐπὶ Θεοῦ τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον. Οἱ υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω είρηκεν, ὅτι Εὐδόκη σαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμά- των καὶ πολιτείας. Οὗτος οὖν, φησί, κατασκηνώσου- σιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένη παρὰ σοῦ Σιών, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησία. Β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυν θήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου · ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν καὶ εὐσε Γείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο γὰρ οὖν αιωνίως κατευ θυνθήσεται ευοδούμενον . Πύλαι γάρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΒ'. Ευχαριστήριος καὶ οὗτος, ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώ- ριμος. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τον Κύριον. Ευχαριστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα μὲν εὐεργετήσαντα. Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμούς· ἢ μετὰ τούτων καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη και μέλη. Πάντα γὰρ αυ τὸν καθολόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εύλο γοῦντας αὐτό. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον. Επίτασις προς τροπῆς ἡ παλιλλογία. - Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. — 'Ανταποδόσεις τὰς εὐεργεσίας ὠνόμα σεν· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γάρ καλά, ἀποδεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς COMMENT. IN PSALMOS. A tabuntur.Involves dixit, pro, coercebis, et contra. hes ; quod tanta, inquit, facilitate ellicics, quanta quis opertorium aut pallium aliquod involvit. Mis autem verbis summam Christi potentia n ac robur constituit. Quod autem superius dixit, peribunt, nunc ait mutabuntur, exponens nimirum et decla- rans priora illa verba, et significans, quod ipsi etiam cœli immutabuntur ac renovabuntur in incorruptionem. Atque ideo in bujusnodi senten tiam Paulus dicebat, quod Præterit figura hujus mundi s; et Isaias, quod Calum revolvitur, ut liber 37. Sunt qui dicant, ita exponendum esse hunc ver siculum, quod sicut opertorium, seu amictus completo usu destinato, involvitur, sic etiam et cœlum, meliori usu adveniente, in melius et ipsum murabitur. B Tu autem idem ipse es. Immutabilis scilicet. Et anni tui non deficient. Nam quemadmodum secundum divinitatem cares principio, ita etiam line. Per anuos autem Dei, intelligere delenius perpetuitatem divinæ essentiæ. VERS. 29. Filii servorum tuorum habitabunt. Ser- vorum tuorum, de quibus superius dictum est, quod Probaverunt servi tni lapides ejus, apostolurum nimirum. Filii autem apostolorum ii sunt, quos per Evangelium genuerunt : qui eorum filii ideo dicuntur, quia simili morum ac dogmatum erudi. tione illis conjunguntur. Hi igitur habitabunt in Sion, hoc est, in Ecclesia, cujus tu misertas es. Et semen eorum in sæculum dirigetur. Eorum servorum tuorum, vel semen filiorum servorum GC tuorum. Semen vero non secundum carnem dixit, D sed secundu:n virtutis ac pietatis snecessionem. Hoc igitur semen in æternum dirigetur et præpa- rabitur. Porta enin, inquit, inferui, non pravate- bunt adversus cam 18. Psalmus ipsi David. PSALMUS CII. Ilic psalmus gratiarum actiones continet, quod ab ejus principio facile dignoscitur. VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Gratias, inquit, ei age, cum lauda et glorifca, qui me tautis ac talibus affecit beneficiis. Et omnia, qua intra me sunt, nomini sando ejus. Dum ait : Omnia quæ intra me sunt, animæ virtutes intelligit, considerationes nimirum et cogitationes omnes : vel simul cum his omnia ac singula sui corporis membra, hoc est, seipsum ex omni pror- sus parte, jubet Deo benedicere, insuper et nomini saneto ejus, cum hoc nomen omnes eos sanctificet, qui digno illi benedixerint. VERS. 2. Benedic, anima mea Domino. Initentio est exhortationis, vel etiam simplex sermonis repe- titio. - Et noli oblivisci omnes retributiones ejus. Retributiones dixit pro beneficia; atque ita Sym- machus reddidit. Nam cum a Deo nnilta accepe- rimus bona, et inobedientia nostra ei reddiderimus [ Cor. vni, 31. 15a. xxxiv. 4. Matth. XVI. 18.
7α When he is being judged may he come out condemned. When he is being judged by his own conscience he will come out of the Sanhedrin con- demned, for it is written, Having repented, he returned the thirty pieces of silver to the chief priests and the elders, saying, ‘I have sinned in betraying innocent blood.’ They said, ‘What is that to us? See to it yourself.’ He was condemned indeed both by himself and by them, for, ‘See to it yourself ’, are words of condemnation.
β Καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν. Εἰς ἀποτυχίαν. Ὅτε γὰρ ἀπέκλινε πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ, πάντως που καὶ προσηύχετο μετ’ αὐτῶν ἐξολοθρευθῆναι καὶ τὸν Χριστὸν καὶ τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ. Ἢ ἁπλῶς, ἀποτεύξεται ὧν αἰτεῖ, διὰ τὴν δυστροπίαν αὐτοῦ.Παγήσονται. 'Ελίξεις, συστελεῖς· οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐλίσσει τις περιβόλαιον. Διά τούτου δὲ τὸ μεγα- λοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Οπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται τοῦτο νῦν ἀλλαγήσονται φησιν, έφερμηνεύων αὐτὸ καὶ δηλῶν, ἔτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Παρά γει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ελιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. "Αλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ελίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανός, κρείττονος χρείας γενομένης, εἰς τὸ κρεῖτε τον ἀλλαγήσεται καὶ αὐτός. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ. ᾿Αμετάτρεπτος, ἀμετάβλητος. Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. "Ωσπερ γὰρ εἶ άναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητο;. Στη δὲ ἐπὶ Θεοῦ τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον. Οἱ υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω είρηκεν, ὅτι Εὐδόκη σαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμά- των καὶ πολιτείας. Οὗτος οὖν, φησί, κατασκηνώσου- σιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένη παρὰ σοῦ Σιών, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησία. Β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυν θήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου · ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν καὶ εὐσε Γείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο γὰρ οὖν αιωνίως κατευ θυνθήσεται ευοδούμενον . Πύλαι γάρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΒ'. Ευχαριστήριος καὶ οὗτος, ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώ- ριμος. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τον Κύριον. Ευχαριστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα μὲν εὐεργετήσαντα. Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμούς· ἢ μετὰ τούτων καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη και μέλη. Πάντα γὰρ αυ τὸν καθολόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εύλο γοῦντας αὐτό. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον. Επίτασις προς τροπῆς ἡ παλιλλογία. - Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. — 'Ανταποδόσεις τὰς εὐεργεσίας ὠνόμα σεν· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γάρ καλά, ἀποδεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς COMMENT. IN PSALMOS. A tabuntur.Involves dixit, pro, coercebis, et contra. hes ; quod tanta, inquit, facilitate ellicics, quanta quis opertorium aut pallium aliquod involvit. Mis autem verbis summam Christi potentia n ac robur constituit. Quod autem superius dixit, peribunt, nunc ait mutabuntur, exponens nimirum et decla- rans priora illa verba, et significans, quod ipsi etiam cœli immutabuntur ac renovabuntur in incorruptionem. Atque ideo in bujusnodi senten tiam Paulus dicebat, quod Præterit figura hujus mundi s; et Isaias, quod Calum revolvitur, ut liber 37. Sunt qui dicant, ita exponendum esse hunc ver siculum, quod sicut opertorium, seu amictus completo usu destinato, involvitur, sic etiam et cœlum, meliori usu adveniente, in melius et ipsum murabitur. B Tu autem idem ipse es. Immutabilis scilicet. Et anni tui non deficient. Nam quemadmodum secundum divinitatem cares principio, ita etiam line. Per anuos autem Dei, intelligere delenius perpetuitatem divinæ essentiæ. VERS. 29. Filii servorum tuorum habitabunt. Ser- vorum tuorum, de quibus superius dictum est, quod Probaverunt servi tni lapides ejus, apostolurum nimirum. Filii autem apostolorum ii sunt, quos per Evangelium genuerunt : qui eorum filii ideo dicuntur, quia simili morum ac dogmatum erudi. tione illis conjunguntur. Hi igitur habitabunt in Sion, hoc est, in Ecclesia, cujus tu misertas es. Et semen eorum in sæculum dirigetur. Eorum servorum tuorum, vel semen filiorum servorum GC tuorum. Semen vero non secundum carnem dixit, D sed secundu:n virtutis ac pietatis snecessionem. Hoc igitur semen in æternum dirigetur et præpa- rabitur. Porta enin, inquit, inferui, non pravate- bunt adversus cam 18. Psalmus ipsi David. PSALMUS CII. Ilic psalmus gratiarum actiones continet, quod ab ejus principio facile dignoscitur. VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Gratias, inquit, ei age, cum lauda et glorifca, qui me tautis ac talibus affecit beneficiis. Et omnia, qua intra me sunt, nomini sando ejus. Dum ait : Omnia quæ intra me sunt, animæ virtutes intelligit, considerationes nimirum et cogitationes omnes : vel simul cum his omnia ac singula sui corporis membra, hoc est, seipsum ex omni pror- sus parte, jubet Deo benedicere, insuper et nomini saneto ejus, cum hoc nomen omnes eos sanctificet, qui digno illi benedixerint. VERS. 2. Benedic, anima mea Domino. Initentio est exhortationis, vel etiam simplex sermonis repe- titio. - Et noli oblivisci omnes retributiones ejus. Retributiones dixit pro beneficia; atque ita Sym- machus reddidit. Nam cum a Deo nnilta accepe- rimus bona, et inobedientia nostra ei reddiderimus [ Cor. vni, 31. 15a. xxxiv. 4. Matth. XVI. 18.
7β And let his prayer become a sin. Let it become a failure. For when he turned to the enemies of Christ he would certainly at times have prayed with them for Christ and his memory to be destroyed. Or simply, it will fail in what it requests on account of his peevishness.
α Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι. Τελευτήσει ταχέως. Μετὰ γὰρ τὴν προδοσίαν ὀλίγον ἐπέζησε καὶ εὐθὺς ἀπήγξατο.Παγήσονται. 'Ελίξεις, συστελεῖς· οὕτως εὐχερῶς, ὡς ἐλίσσει τις περιβόλαιον. Διά τούτου δὲ τὸ μεγα- λοδύναμον καὶ πανσθενὲς τοῦ Χριστοῦ ἐμφαίνει. Οπερ δὲ εἶπεν ἀνωτέρω, ἀπολοῦνται τοῦτο νῦν ἀλλαγήσονται φησιν, έφερμηνεύων αὐτὸ καὶ δηλῶν, ἔτι καὶ αὐτοὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀλλαγήσονται, ἀνακαινιζόμενοι. Φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Παρά γει τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· καὶ ὁ Ἡσαΐας, ὅτι Ελιγήσεται ὁ οὐρανὸς ὡς βιβλίον. "Αλλοι δὲ ἑρμηνεύουσιν, ὅτι ὥσπερ τὸ περιβόλαιον πληρῶσαν τὴν ἀποτεταγμένην χρείαν ελίσσεται, οὕτω καὶ ὁ οὐρανός, κρείττονος χρείας γενομένης, εἰς τὸ κρεῖτε τον ἀλλαγήσεται καὶ αὐτός. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ. ᾿Αμετάτρεπτος, ἀμετάβλητος. Καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν. "Ωσπερ γὰρ εἶ άναρχος κατὰ τὴν θεότητα, οὕτω καὶ ἀτελεύτητο;. Στη δὲ ἐπὶ Θεοῦ τὴν παράτασιν τοῦ εἶναι νοητέον. Οἱ υἱοὶ τῶν δούλων σου κατασκηνώσουσι. Τῶν δούλων σου, περὶ ὧν ἀνωτέρω είρηκεν, ὅτι Εὐδόκη σαν οἱ δοῦλοι σου τοὺς λίθους αὐτῆς· υἱοὶ δὲ τῶν ἀποστόλων, οὓς ἐκεῖνοι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγέννησαν· υἱοὶ κατὰ παίδευσιν καὶ ὁμοίωσιν δογμά- των καὶ πολιτείας. Οὗτος οὖν, φησί, κατασκηνώσου- σιν ἐν τῇ οἰκτειρηθησομένη παρὰ σοῦ Σιών, εἴτουν ἐν τῇ Ἐκκλησία. Β Καὶ τὸ σπέρμα αὐτῶν εἰς τὸν αἰῶνα κατευθυν θήσεται. Αὐτῶν τῶν δούλων σου · ἢ τῶν υἱῶν τῶν δούλων σου. Σπέρμα δὲ πάλιν, οὐ τὸ κατὰ σάρκα, ἀλλὰ τὸ κατὰ διαδοχὴν καὶ κληρονομίαν καὶ εὐσε Γείας καὶ ἀρετῆς. Τοῦτο γὰρ οὖν αιωνίως κατευ θυνθήσεται ευοδούμενον . Πύλαι γάρ, φησὶν, ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΒ'. Ευχαριστήριος καὶ οὗτος, ἀπὸ τοῦ προοιμίου γνώ- ριμος. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τον Κύριον. Ευχαριστει, ὕμνει, δοξολόγει τὸν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα μὲν εὐεργετήσαντα. Καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἐντὸς λέγει τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, τὰς ἐνθυμήσεις, τοὺς λογισμούς· ἢ μετὰ τούτων καὶ πάντα τὰ ἐν ἑαυτῷ μέρη και μέλη. Πάντα γὰρ αυ τὸν καθολόκληρον προτρέπεται εὐλογεῖν τὸν Κύριον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, τὸ ἁγιάζον τοὺς ἀξίως εύλο γοῦντας αὐτό. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον. Επίτασις προς τροπῆς ἡ παλιλλογία. - Καὶ μὴ ἐπιλανθάνου πάσας τὰς ἀνταποδόσεις αὐτοῦ. — 'Ανταποδόσεις τὰς εὐεργεσίας ὠνόμα σεν· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λαβόντες γάρ καλά, ἀποδεδώκαμεν πονηρὰ διὰ τῆς παρακοῆς COMMENT. IN PSALMOS. A tabuntur.Involves dixit, pro, coercebis, et contra. hes ; quod tanta, inquit, facilitate ellicics, quanta quis opertorium aut pallium aliquod involvit. Mis autem verbis summam Christi potentia n ac robur constituit. Quod autem superius dixit, peribunt, nunc ait mutabuntur, exponens nimirum et decla- rans priora illa verba, et significans, quod ipsi etiam cœli immutabuntur ac renovabuntur in incorruptionem. Atque ideo in bujusnodi senten tiam Paulus dicebat, quod Præterit figura hujus mundi s; et Isaias, quod Calum revolvitur, ut liber 37. Sunt qui dicant, ita exponendum esse hunc ver siculum, quod sicut opertorium, seu amictus completo usu destinato, involvitur, sic etiam et cœlum, meliori usu adveniente, in melius et ipsum murabitur. B Tu autem idem ipse es. Immutabilis scilicet. Et anni tui non deficient. Nam quemadmodum secundum divinitatem cares principio, ita etiam line. Per anuos autem Dei, intelligere delenius perpetuitatem divinæ essentiæ. VERS. 29. Filii servorum tuorum habitabunt. Ser- vorum tuorum, de quibus superius dictum est, quod Probaverunt servi tni lapides ejus, apostolurum nimirum. Filii autem apostolorum ii sunt, quos per Evangelium genuerunt : qui eorum filii ideo dicuntur, quia simili morum ac dogmatum erudi. tione illis conjunguntur. Hi igitur habitabunt in Sion, hoc est, in Ecclesia, cujus tu misertas es. Et semen eorum in sæculum dirigetur. Eorum servorum tuorum, vel semen filiorum servorum GC tuorum. Semen vero non secundum carnem dixit, D sed secundu:n virtutis ac pietatis snecessionem. Hoc igitur semen in æternum dirigetur et præpa- rabitur. Porta enin, inquit, inferui, non pravate- bunt adversus cam 18. Psalmus ipsi David. PSALMUS CII. Ilic psalmus gratiarum actiones continet, quod ab ejus principio facile dignoscitur. VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Gratias, inquit, ei age, cum lauda et glorifca, qui me tautis ac talibus affecit beneficiis. Et omnia, qua intra me sunt, nomini sando ejus. Dum ait : Omnia quæ intra me sunt, animæ virtutes intelligit, considerationes nimirum et cogitationes omnes : vel simul cum his omnia ac singula sui corporis membra, hoc est, seipsum ex omni pror- sus parte, jubet Deo benedicere, insuper et nomini saneto ejus, cum hoc nomen omnes eos sanctificet, qui digno illi benedixerint. VERS. 2. Benedic, anima mea Domino. Initentio est exhortationis, vel etiam simplex sermonis repe- titio. - Et noli oblivisci omnes retributiones ejus. Retributiones dixit pro beneficia; atque ita Sym- machus reddidit. Nam cum a Deo nnilta accepe- rimus bona, et inobedientia nostra ei reddiderimus [ Cor. vni, 31. 15a. xxxiv. 4. Matth. XVI. 18.
8α Let his days become few. He will die swiftly. For after the betrayal he survived but a short time and immediately hanged himself.
PG 128:1075β Καὶ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ λάβοι ἕτερος. Τὴν ἀποστολικὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ λήψεται ἕτερος· ὁ Ματθίας δηλονότι, ὁ ἀντ’ αὐτοῦ κληρωθείς. Oἱ ἀπόστολοι γὰρ, ἐπίσκοποι τῶν πιστευόντων ἦσαν καὶ Ac 1.20, 26 ποιμένες.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
8β And may another take over his supervision. Another will take over his apostolic office of supervision, namely, Matthias, who was chosen by lot in his place, for the Apostles were supervisors [bishops] of the believers and Ac 1.20, 26 shepherds.
9 Γενηθήτωσαν οἱ υἱοὶ αὐτοῦ ὀρφανοὶ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ χήρα. α καταγνώσεως MS2CFV : κατακρίσεως P.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
9 Let his sons become orphans and his wife a widow.
Τοῦτο καὶ τὰ ἑξῆς οὐκ ἀφορῶσι πρὸς τὸν ᾽Ιούδαν· οὐδὲν γὰρ περὶ γυναικὸς αὐτοῦ καὶ τέκνων ἱστόρηται. Διό φησιν ὁ Χρυσόστομος, περὶ ἑτέρου ταῦτα προφητεῦσαι PG55.262 τὸν Δαυὶδ, ἐπιβουλεύσαντος τῇ ἱεροσύνῃ μετὰ τοὺς χρόνους τῆς ἐκ Βαβυλῶνος ἐπανόδου, εἰς ὃν καὶ προδήλως πεπληρῶσθαι πάντα.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
This and the following verses do not relate to Judas, for nothing is recorded about his wife and children. Hence Chrysostomos says that David prophesied these things about someone PG55.262 else who had plotted against the priesthood after the years of the return from Babylon, in whom all these things were manifestly fulfilled.
α Σαλευόμενοι μεταναστήτωσαν οἱ υἱοὶ αὐτοῦ καὶ ἐπαιτησάτωσαν. Διασειόμενοι, μεταναστήσονται ἀπὸ τοῦ ἰδίου οἴκου, καὶ ἐπαιτήσουσι, πρὸς τῇ ὀρφανίᾳ, καὶ μετανάστευσιν καὶ πενίαν ὑφιστάμενοι.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
10α Shocked and shaken, let his sons be removed from their home and become beggars. Being violently unsettled, they will be removed from their own house and will beg, suffer- ing in addition to orphanhood, also dislocation and penury.
β Ἐκβληθήτωσαν ἐκ τῶν οἰκοπέδων αὐτῶν. Ἐκβληθήσονται καὶ ἐξ αὐτῶν, μηδ’ ἐν αὐτοῖς οἰκεῖν συγχωρούμενοι. Οἰκόπεδα δὲ, τὰ ἐρείπια τῶν οἰκιῶν. Τοιαύτην δὲ καὶ οὗτοι δώσουσι δίκην, ὡς κοινωνήσαντες τῆς τοῦ πατρὸς μοχθηρίας.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
10β Let them be cast out from the sites of their houses. They will be cast out from them also, not being allowed to live even in them. ‘Sites of houses’ are the ruins of houses. They, too, will pay such a penalty as having participated in the depravity of their father.
α Ἐξερευνησάτω δανειστὴς πάντα ὅσα ὑπάρχει αὐτῷ. Ἐξερευνήσει, ζητῶν ἱκάνωσιν τῶν χρεῶν, οἷς ἔτι ζῶν περιπέπτωκε.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
11α Let the money-lender search out all that belongs to him. He will search out seeking satisfaction for the debts into which he had fallen while still alive.
β Καὶ διαρπασάτωσαν ἀλλότριοι τοὺς πόνους αὐτοῦ. Διαρπάσουσι μετὰ τὸν δανειστὴν τὰ ὑπολειφθέντα.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
11β And let strangers seize his labours. After the money-lender they will seize what is left.
α Mὴ ὑπαρξάτω αὐτῷ ἀντιλήπτωρ. Οὐχ ὑπάρξει· μετὰ θάνατον δηλονότι.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
12α Let there be no helper for him. There will be no helper; after death, that is.
β Μηδὲ γενηθήτω οἰκτίρμων τοῖς ὀρφανοῖς αὐτοῦ. Οὐ γενηθήσεται διὰ τὴν ἀνωτέρω ῥηθεῖσαν αἰτίαν.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
12β Nor let there be any with compassion for his orphans. There will not be for the reason mentioned above.
α Γενηθήτω τὰ τέκνα αὐτοῦ εἰς ἐξολόθρευσιν. Ἐξολοθρευθήσονται, καὶ οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ ἄγονα· ἐπήγαγε γάρ·Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
13α Let his children be given over to destruction. They will be destroyed and not simply so, but without offspring, for he added:
β Ἐν γενεᾷ μιᾷ ἐξαλειφθείη τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Ἐξαλειφθήσεται τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ, ἐν γενεᾷ | μιᾷ συγκλειόμενον, τῇ τῶν τέκνων μόνων, μὴ ὑπολιμπανομένων ἐκγόνων. [] ἐπιβουλεύσαντος CFV : ἐπιβουλεύσαντα MPΑSΗ [cf. PG.55.262: αἰνίττεται δέ τινα, ἱεροσύνῃ ἐπιβουλεύσαντα].Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
13β May his name be wiped out in a single generation. His memory will be extinguished, being closed off in a single generation, that of his chil- dren alone, grandchildren not being left behind.
α Ἀναμνησθείη ἡ ἀνομία τῶν πατέρων αὐτοῦ ἔναντι Κυρίου. Τοῦ πατρὸς καὶ τοῦ πάππου, ὡς κἀκείνων ἢ συμπραξάντων αὐτῷ ἢ παιδοτριβησάντων εἰς κακίαν. Ἀναμνησθήσεται δὲ, ἀντὶ τοῦ, οὐ παροραθήσεται, οὐ συγχωρηθήσεται αὐτοῖς.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
14α May the lawlessness of his fathers be brought to mind before the Lord. Of his father and grandfather, they also having either acted with him or educated him into evil. ‘It will be brought to mind’, in the sense of, ‘it will not be overlooked’, ‘it will not be for- given them’.
β Καὶ ἡ ἁμαρτία τῆς μητρὸς αὐτοῦ μὴ ἐξαλειφθείη. Οὐκ ἐξαλειφθήσεται, κἀκείνης ὁμοίως τοῖς πατράσιν αὐτοῦ κατακρινομένης. Ἀνομίαν δὲ καὶ ἁμαρτίαν λέγει, τὴν ἐπὶ τῷ συμπρᾶξαι ἢ παιδοτριβῆσαι πρὸς κακίαν, ὡς εἴρηται.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
14β And may the sin of his mother not be obliterated. It will not be obliterated, she also like his fathers being condemned. ‘Lawlessness’ and ‘sin’ are what he calls the sin of having acted with or of having educated into evil as was said.
α Γενηθήτωσαν ἐναντίον Κυρίου διὰ παντός. Γενήσονται ἡ ἀνομία καὶ ἡ ἁμαρτία αὐτῶν· ἤγουν ἀνεπίληστοι ἀεὶ ἔσονται παρὰ Θεῷ.Α αὐτὸς δὲ ἀνταπέδωκε πάλιν ἀγαθά. Εἶτα καταλέγει ο ο τῆς ἀνταποδόσεις ἐφεξῆς. Τὸν εὐλατεύοντα πάσας τὰς ἀνομίας σου. Τὸν ἵλεων ἑκάστη τούτων γινόμενον· ὅταν ἐφ' ἑκάστῃ μετανοήσης. Τὸν ἰώμενον πάσας τὰς νόσους σου. Τάς τε ψυχικάς και σωματικάς, ὅτε θερμώς ὑπὲρ αὐτῶν ἱκετεύεις. Τὸν λυτρούμενον ἐκ φθορᾶς τὴν ζωήν σου. Ἐκ κινδύνου ψυχικοῦ καὶ σωματικοῦ· ἢ τὴν ἄφθαρτόν σοι ζωὴν δωρούμενον ἐν τῇ ἀναστάσει. Τὸν στεφανοῦντά σε ἐν ἐλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Τὸν δρόμον τετελεκυίαν καὶ τὴν πίστιν τετηρηκυίαν· ἐν ἐλέει δὲ καὶ οἰκτιρμοῖς, ὅτι οὐδεὶς ἐξ ἔργων δι καιοῦται. Ἐὰν ἀνομίας γάρ, φησί, παρατηρή σης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; ὅτι παρὰ σοὶ ὁ ἱλασμός ἐστι· καὶ αὖθις· "Οτι παρὰ τῷ Κυ ρίῳ τὸ ἔλεος, καὶ πολλὴ παρ' αὐτῷ λύτρωσις · καὶ αὐτὸς λυτρώσεται τὸν Ἰσραὴλ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ. Παραμιγνὺς γὰρ ταῖς ἀγα θοεργίαις ἑκάστου τὸν οἰκεῖον ἔλεον καὶ τὴν φιλαν θρωπίαν, τὸ ἐλλείπον ἀναπληροί. Τὸν ἐμπιμπλῶντα ἐν ἀγαθοῖς τὴν ἐπιθυμίαν σου. Τουτέστι, τον κορεννύοντά σε ἀγαθῶν πεινῶ- σαν. ᾿Αγαθῶν τινες δὲ ἐπιθυμίαν ἐνταῦθα τὴν τῆς θεώσεως ἐνόησαν, ἧς ἐπιθυμήσας ὁ Ἀδὰμ ἐσπού- δασεν ἐμπλῆσαι τὴν τοιαύτην ἐπιθυμίαν ἐν κακοῖς διὰ τῆς παρακοῆς. Σοῦ δὲ ἐμπιμπλᾷ τὴν ἐπιθυμίαν ταύτην ὁ Θεὸς ἐν ἀγαθοῖς δι᾿ ὑπακοῆς · τούτων ὁμοῦ πασῶν τῶν εὐεργεσιῶν, ὦ ψυχή, διὰ παντὸς μιμνησκομένη, εὐλόγει τὸν τοσαῦτά σε εύεργε τοῦντα. Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου. Το ἐκ τῶν παθῶν γῆρας καὶ τὴν ἐντεῦθεν ἀσθένεια, ἀποῤῥιπτούσης, ὡς ἐκεῖνος τὸ ἐκ τῶν πτερῶν· καὶ διὰ μετανοίας ἀνανεουμένης ὡς ἐκεῖνος διὰ παλιμ - φυΐας πτερῶν. Ποιῶν ἐλεημοσύνας ὁ Κύριος. Λείπει τὸ ἔστι. Καὶ κρίμα πᾶσι τοῖς ἀδικουμένοις. Κρίμα έχει δικήσεως. Εγνώρισε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ τῷ Μωυσῇ. Δια τοῦ ὑπαγορευθέντος αὐτῷ νόμου. Οδοὺς δὲ λέγει τὰ θελήματα αὐτοῦ. Εἴρηται δὲ περὶ τούτων ἀκρι βέστερον ἐν τῷ κδ' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι. Τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ τὰ θελήματα αὐτοῦ. Προ- ηγουμένως μὲν τῷ Μωϋσῇ, διὰ αὐτοῦ δὲ παντί τῷ λαῷ. Οικτίρμων καὶ ἐλεήμων ὁ Κύριος, μακρόθυ μος καὶ πολυέλεος. Ταῦτα ἡρμηνεύθησαν ἐν τῷ πε' ψαλμῷ· ἔνθὰ τὸ, Καὶ σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς. EUTHYMII ZIGABENI mala, ipse tamen rursus bona nolls retribuit. Deinde ipsa connumerat beneficia. VERS. 3. Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis. Qui in unoquoque tuo delicto placatur, et propitius fit, si tamen singulorum delictorum pœnitentiam egeris. Qui sanat omnes infirmitates tuas. Animæ sci- licet et corporis, quando ardenti pectore pro illis rogas. Vers. 4. Qui redimit de corruptione vitam tuam. Ex animæ nimirum et corporis periculis. Vel, qui incorruptam vitam donat in resurrectione. Qui coronat te in misericordia et miserationibus. Te dico qui cursum consummasti, et fidem ser- vasti. In misericordia autem et miserationibus ideo dixit, quia nullus ex operibus suis justifica- tur. Si iniquitates enim, inquit, observaveris, Do- mine, Domine, quis sustinebit? quia apud te propi- tiatio est ”. Et rursum : Quia apud Dominum mi- sericordia et copiosa apud eum redemptio: et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus ejus s. Commiscet enim Deus misericordiam suam bonis nperibus nostris, atque hoc pacto omnia supplet, in quibus nos defecinus. VERS. 5. Qui replet in bonis desiderium tuum, Hoc est, qui te bona sitientem bonis satial. Qui- dəm desiderium hic tale intelligendum esse dicunt, quale habuit Adam ut eficeretur deus : quod desiderium ipse Adam studuit explere in malis dum Deo obediens non fuit. Tuum vero, inquit, hujuscemodi desiderium implebit Deus in bonis, propter tuam nimirum obedientiam. Horum igitur omnium donorum memor, inquit, anima, benedic Deo qui tanta in te contulit beneficia. Renovabitur ut aquila juventus tua. Juventus, inquit, seu adolescentia tua omnem illam sene- ctutein depellet, omnemque illum languorem atque infirmitatem, quæ ab animi passionibus obvenerat : nec secus ea omnia depellet, atque aquilæ veteres pennas dejiciunt. Et eodem pacto per pœnitentiam renascuntur. VERS. 6. Faciens misericordias Dominus. Subin- L. lligitur verbum est. Et judicium omnibus injuriam patientibus. Judi- cium ultionis. Vers. 7. Notas fecit vias suas Moysi. Per legem, quam ei mandavit. Per vias autem divinam vo- luntatem ac mandata ejus intelligit ; abunde au- tem diximus de his in psalmo xxiv, ibi: Vias tuas, Domine, demonstra mihi. Filiis Israel voluntates suas. Primum ipɛi Moysi, et per illum consequenter universo populo. VERS. 8. Misericors et miserator Dominus, longa- nimis) et multum misericors. Hæc exposita fuerunt in psalmo Lxxxv, ibi : Et tu, Domine Deus, misera- tor, et misericors, et quæ sequuntur. »» Psal. exxix, 3, 4. 3o Ibid. 7, 8. B renovaberis, ut aquila renovatur, cui novæ pennæ D
15α Let them be before the Lord continually. Their lawlessness and sin will be; namely, they will be unforgotten always with God.
PG 128:1077β Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ γῆς τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ ᾽Ιούδα προφητείαν ἀνέδραμεν· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο προφητείας, μεταξὺ διακόπτειν, καὶ ὑπόθεσιν ἑτέραν ἐμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθὼς ἂν ὑφηγήσηται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Ἐξολοθρευθήσεται, φησὶ, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γένους κατὰ διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σῳζούσης.'Ωσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ οὕτως ἐξανθήσει. Νῦν μὲν ὡραῖος ὤν, ὕστερον δὲ μαραινόμενος καὶ δια φθειρόμενος κατὰ τὴν διάζευξιν. Β Εt Εt "Οτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ. Πᾶν γὰρ τὸ σπῶν ἀέρα διαυλωνίζοντα φθαρτόν ἐστίν· ἡ πνεῦ μα τὴν ψυχὴν ὑποληπτέον, διηθουμένην όλου τοῦ σώματος, καὶ κατὰ τὸν ὡρισμένον καιρὸν ἐξερ χομένην. Καὶ οὐχ ὑπάρξει. Κατὰ τὸν παρόντα βίον, ἀπό θνήσκων ὁ ἄνθρωπος. Καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ. Πρὸς ἑτέραν κατοικίαν μεταναστεύων· ἀλλ' οὐδὲ τὸ πνεῦμα, ήγουν ἡ ψυχὴ, διελθὸν τὸν δεσμὸν τοῦ σώ ματος, ἐνυπάρξει τούτῳ, οὐδὲ κατασκηνώσει, καθώς καὶ πρότερον· οὐδὲ ἐπιγνώσεται τὸν τόπον τῆς κατα οικίας αὐτοῦ, λέγω δὲ τὸ σῶμα· εἰ γὰρ καὶ κατὰ τὴν ἀνάστασιν ἀπολαμβάνουσιν αἱ ψυχαὶ τὰ ἴδια σώματα, ἀλλ' οὐχ οἷα πρότερον ἦσαν, ὑποκείμενα φθορᾷ, καὶ τροπαῖ;· εἰκότως οὖν διὰ τὴν ἐναλλαγὴν οὐκ ἐπιγινώσκουσι ταῦτα. Τὸ δὲ ἔλεος τοῦ Κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Από τοῦ παρόντος αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ μέλλοντος, τουτέστι καὶ ἐν τῷ παρόντι, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ ὧδε. κἀκεῖ διηνεκῶς ἐλεεῖ, καὶ οὐδέποτε παύσεται· ἕνα ταῦθα μὲν τῶν ἐνταῦθα κινδύνων ῥυόμενος, τότε δὲ τῶν τότε κολαστηρίων ἐξαιρούμενος· ἔστι δὲ τὸ τοιοῦτον ἔλεος αὐτοῦ ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ ἡ δικαιοσύνῃ αὐτοῦ ἐπὶ υἱοῖς υἱῶν. Καὶ ἀμοιβὴ τῶν κατορθωμάτων· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λέγει τοίνυν, ὅτι καὶ ἡ τοιαύτη δικαιοσύνη ὁμοίως ἐστὶ διηνεκής, κατά διαδοχήν παρεχομένη τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν· καὶ οὕτως ἐφεξῆς ἐδεύουσα - καὶ ἐνταῦθα κἀκεῖ τούτους τοῦ Θεοῦ ἀμειβομένου · εἶτα λέγει καὶ ἐπὶ τίσιν ἐστὶν ἡ ῥηθεῖσα δικαιο- σύνη. Τοῖς φυλάσσουσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Τὴν διαθήκην τῶν ἐντολῶν, ἣν διέθετο ὑπὲρ τῶν υἱοποιηθέντων αὐτῷ κληρονομίαν, αὐτοῖς ἐπαγγεί λάμενος δι' αὐτῆς. Καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι αὐτάς. Μεμνημένοις αὐτῶν, οὐκ ἐπὶ τῷ γινώσκειν ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ πληρῶσαι αὐτάς. Υἱοὶ δὲ υἱῶν οὐ μόνον οἱ κατὰ διαδοχὴν συγγενείας, ἀλλὰ καὶ οἱ κατὰ διαδοχὴν εὐσεβείας καὶ ἐναρέτου πολιτείας. Κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμισε τὸν θρόνον αὐτοῦ. Λοιπὸν οἱ τῷ θρόνῳ αὐτοῦ παραστῆναι βου- λόμενοι οὐράνια φρονείτωσαν, τῶν γηίνων και ταφρονοῦντες· τὸ ὕψος δὲ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ τὸ ῥητὸν ἐμφαίνει. Ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ β' ψαλμῷ, τὴν παραγραφὴν τῆς ἐξηγήσεως τοῦ, Ο κατοικών ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς. Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει. Ως EUTHYMII ZIGABENI Tanquam flos agri sic efflorebit. Modo formosus, A et pulchra specie, mox separatione animæ tabela- ctus et corruptus. VERS. 15. Quoniam spiritus pertransitit in illo. Quaecunque aerem, seu spiritum trahunt, et remit- tunt, corruptibilia sunt. Vel per spiritum, aui- mam intellige, quæ in universum corpus per- transit, et statuto ac determinato tempore ab eo exit. Et non subsistet. In præsenti scilicet vita moriens, ut homo. Et non cognoscet amplius locum surm. Ad aliam demigrans habitationem. Sed neque ipse, inquit, spiritus, hoc est, ipsa anima, simul ac hujus cor- poris vincula pertransierit, subsistet amplius in ipso corpore, aut illic amplius habitabit, nec co- gnoscet locum habitationis sum, ipsum nimirum corpus. Nam, etsi animæ resurrectionis tempore propria corpora sint recepturæ, non tamen eadem recipient corruptioni amplius subjecta, aut muta- tionibus obnoxia : unde merito ob hujusmodi im- mutationem ea amplius non cognoscent. VERS. 16. Misericordia autem Domini a sæculo in sæculum super timentes eum. A præsenti sæculo usque in futurum, hoc est, in præsenti et in futuro sæculo. Perpetua enim hic atque illic est Dei misericordla, et nunquam cessabit. Nam et hic præsentibus nos eripit periculis, et illie a suppli- ciis liberat æternis. Est autem hæc misericordia super eos, qui tinent Dominum. VERS. 17. Et justitia illius in flius fliorum. Ju stitiam dixit, pro retributione bonorum operum. C Ad hunc enim sensum Symmachus transtulit. Di- cit igitur quod hujusmodi justitia perpetua est, et quod per temporum successioues, filiis filiorum retribuet, iis, inquam, filiis, qui juxta patrum viam ambulaverint. Deinde eos ponit, apud quos hujus- modi justitia reperitur. Iis qui servant testamentum ejus. Testamentum dico divinorum mandatorum, quod disposuit pro adoptatis sibi filiis, pollicitus per illud eis hæredi- tatem. VERS. 18. memores sunt mandatorum ipsius, ut faciant ea. Qui, inquit, memores sunt, non ut ea sciant simpliciter, sed ut opere perficiant. Filii autem filiorum, non tantum ii sunt, qui per co- gnationis successionem generantur, sed illi etiam, qui pietatis ac religionis hæredes sunt, ac succes- sores. VERS. 19. Dominus in calo paravit thronum suum. Qui igitur illius throno assistere cupiunt, cogitent cœlestia, et terrena despiciant. Denotatur autem his verbis summa Dei celsitudo. vide in secundo pзalmo expositionem illius versiculi: Qui habitat in cœlis irridebil. Et regnum ipsius omnibus dominabitur. Veluti D
15β And may his memory be destroyed from the earth. Once again he reverted to the prophecy about Judas, for this, too, is a style of prophecy, to break off in the middle and to insert a different subject then to come back to the former topic in whatever way the holy Spirit may dictate. It will be destroyed, he says, with neither any possessions nor offspring in succession pre- serving his memory.
α Ἀνθ’ ὧν οὐκ ἐμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ, ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι ἔλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι.'Ωσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ οὕτως ἐξανθήσει. Νῦν μὲν ὡραῖος ὤν, ὕστερον δὲ μαραινόμενος καὶ δια φθειρόμενος κατὰ τὴν διάζευξιν. Β Εt Εt "Οτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ. Πᾶν γὰρ τὸ σπῶν ἀέρα διαυλωνίζοντα φθαρτόν ἐστίν· ἡ πνεῦ μα τὴν ψυχὴν ὑποληπτέον, διηθουμένην όλου τοῦ σώματος, καὶ κατὰ τὸν ὡρισμένον καιρὸν ἐξερ χομένην. Καὶ οὐχ ὑπάρξει. Κατὰ τὸν παρόντα βίον, ἀπό θνήσκων ὁ ἄνθρωπος. Καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ. Πρὸς ἑτέραν κατοικίαν μεταναστεύων· ἀλλ' οὐδὲ τὸ πνεῦμα, ήγουν ἡ ψυχὴ, διελθὸν τὸν δεσμὸν τοῦ σώ ματος, ἐνυπάρξει τούτῳ, οὐδὲ κατασκηνώσει, καθώς καὶ πρότερον· οὐδὲ ἐπιγνώσεται τὸν τόπον τῆς κατα οικίας αὐτοῦ, λέγω δὲ τὸ σῶμα· εἰ γὰρ καὶ κατὰ τὴν ἀνάστασιν ἀπολαμβάνουσιν αἱ ψυχαὶ τὰ ἴδια σώματα, ἀλλ' οὐχ οἷα πρότερον ἦσαν, ὑποκείμενα φθορᾷ, καὶ τροπαῖ;· εἰκότως οὖν διὰ τὴν ἐναλλαγὴν οὐκ ἐπιγινώσκουσι ταῦτα. Τὸ δὲ ἔλεος τοῦ Κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Από τοῦ παρόντος αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ μέλλοντος, τουτέστι καὶ ἐν τῷ παρόντι, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ ὧδε. κἀκεῖ διηνεκῶς ἐλεεῖ, καὶ οὐδέποτε παύσεται· ἕνα ταῦθα μὲν τῶν ἐνταῦθα κινδύνων ῥυόμενος, τότε δὲ τῶν τότε κολαστηρίων ἐξαιρούμενος· ἔστι δὲ τὸ τοιοῦτον ἔλεος αὐτοῦ ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ ἡ δικαιοσύνῃ αὐτοῦ ἐπὶ υἱοῖς υἱῶν. Καὶ ἀμοιβὴ τῶν κατορθωμάτων· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λέγει τοίνυν, ὅτι καὶ ἡ τοιαύτη δικαιοσύνη ὁμοίως ἐστὶ διηνεκής, κατά διαδοχήν παρεχομένη τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν· καὶ οὕτως ἐφεξῆς ἐδεύουσα - καὶ ἐνταῦθα κἀκεῖ τούτους τοῦ Θεοῦ ἀμειβομένου · εἶτα λέγει καὶ ἐπὶ τίσιν ἐστὶν ἡ ῥηθεῖσα δικαιο- σύνη. Τοῖς φυλάσσουσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Τὴν διαθήκην τῶν ἐντολῶν, ἣν διέθετο ὑπὲρ τῶν υἱοποιηθέντων αὐτῷ κληρονομίαν, αὐτοῖς ἐπαγγεί λάμενος δι' αὐτῆς. Καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι αὐτάς. Μεμνημένοις αὐτῶν, οὐκ ἐπὶ τῷ γινώσκειν ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ πληρῶσαι αὐτάς. Υἱοὶ δὲ υἱῶν οὐ μόνον οἱ κατὰ διαδοχὴν συγγενείας, ἀλλὰ καὶ οἱ κατὰ διαδοχὴν εὐσεβείας καὶ ἐναρέτου πολιτείας. Κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμισε τὸν θρόνον αὐτοῦ. Λοιπὸν οἱ τῷ θρόνῳ αὐτοῦ παραστῆναι βου- λόμενοι οὐράνια φρονείτωσαν, τῶν γηίνων και ταφρονοῦντες· τὸ ὕψος δὲ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ τὸ ῥητὸν ἐμφαίνει. Ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ β' ψαλμῷ, τὴν παραγραφὴν τῆς ἐξηγήσεως τοῦ, Ο κατοικών ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς. Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει. Ως EUTHYMII ZIGABENI Tanquam flos agri sic efflorebit. Modo formosus, A et pulchra specie, mox separatione animæ tabela- ctus et corruptus. VERS. 15. Quoniam spiritus pertransitit in illo. Quaecunque aerem, seu spiritum trahunt, et remit- tunt, corruptibilia sunt. Vel per spiritum, aui- mam intellige, quæ in universum corpus per- transit, et statuto ac determinato tempore ab eo exit. Et non subsistet. In præsenti scilicet vita moriens, ut homo. Et non cognoscet amplius locum surm. Ad aliam demigrans habitationem. Sed neque ipse, inquit, spiritus, hoc est, ipsa anima, simul ac hujus cor- poris vincula pertransierit, subsistet amplius in ipso corpore, aut illic amplius habitabit, nec co- gnoscet locum habitationis sum, ipsum nimirum corpus. Nam, etsi animæ resurrectionis tempore propria corpora sint recepturæ, non tamen eadem recipient corruptioni amplius subjecta, aut muta- tionibus obnoxia : unde merito ob hujusmodi im- mutationem ea amplius non cognoscent. VERS. 16. Misericordia autem Domini a sæculo in sæculum super timentes eum. A præsenti sæculo usque in futurum, hoc est, in præsenti et in futuro sæculo. Perpetua enim hic atque illic est Dei misericordla, et nunquam cessabit. Nam et hic præsentibus nos eripit periculis, et illie a suppli- ciis liberat æternis. Est autem hæc misericordia super eos, qui tinent Dominum. VERS. 17. Et justitia illius in flius fliorum. Ju stitiam dixit, pro retributione bonorum operum. C Ad hunc enim sensum Symmachus transtulit. Di- cit igitur quod hujusmodi justitia perpetua est, et quod per temporum successioues, filiis filiorum retribuet, iis, inquam, filiis, qui juxta patrum viam ambulaverint. Deinde eos ponit, apud quos hujus- modi justitia reperitur. Iis qui servant testamentum ejus. Testamentum dico divinorum mandatorum, quod disposuit pro adoptatis sibi filiis, pollicitus per illud eis hæredi- tatem. VERS. 18. memores sunt mandatorum ipsius, ut faciant ea. Qui, inquit, memores sunt, non ut ea sciant simpliciter, sed ut opere perficiant. Filii autem filiorum, non tantum ii sunt, qui per co- gnationis successionem generantur, sed illi etiam, qui pietatis ac religionis hæredes sunt, ac succes- sores. VERS. 19. Dominus in calo paravit thronum suum. Qui igitur illius throno assistere cupiunt, cogitent cœlestia, et terrena despiciant. Denotatur autem his verbis summa Dei celsitudo. vide in secundo pзalmo expositionem illius versiculi: Qui habitat in cœlis irridebil. Et regnum ipsius omnibus dominabitur. Veluti D
16α Because he did not remember to show mercy. Because, he says, he did not wish to show mercy to the one being unjustly plotted against, but rather worked together with the plotters. Because he did not remember the things where- in he had been benefited by Christ so as, having remembered them, to show mercy, that is, to be merciful.
β Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχὸν καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ τοῦ θανατῶσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν, ὅτε λαβὼν ὄχλον πολὺν μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ· ἀνάγνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α΄ στίχου τοῦ μ΄ ψαλμοῦ. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι πρᾶός εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ.'Ωσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ οὕτως ἐξανθήσει. Νῦν μὲν ὡραῖος ὤν, ὕστερον δὲ μαραινόμενος καὶ δια φθειρόμενος κατὰ τὴν διάζευξιν. Β Εt Εt "Οτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ. Πᾶν γὰρ τὸ σπῶν ἀέρα διαυλωνίζοντα φθαρτόν ἐστίν· ἡ πνεῦ μα τὴν ψυχὴν ὑποληπτέον, διηθουμένην όλου τοῦ σώματος, καὶ κατὰ τὸν ὡρισμένον καιρὸν ἐξερ χομένην. Καὶ οὐχ ὑπάρξει. Κατὰ τὸν παρόντα βίον, ἀπό θνήσκων ὁ ἄνθρωπος. Καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ. Πρὸς ἑτέραν κατοικίαν μεταναστεύων· ἀλλ' οὐδὲ τὸ πνεῦμα, ήγουν ἡ ψυχὴ, διελθὸν τὸν δεσμὸν τοῦ σώ ματος, ἐνυπάρξει τούτῳ, οὐδὲ κατασκηνώσει, καθώς καὶ πρότερον· οὐδὲ ἐπιγνώσεται τὸν τόπον τῆς κατα οικίας αὐτοῦ, λέγω δὲ τὸ σῶμα· εἰ γὰρ καὶ κατὰ τὴν ἀνάστασιν ἀπολαμβάνουσιν αἱ ψυχαὶ τὰ ἴδια σώματα, ἀλλ' οὐχ οἷα πρότερον ἦσαν, ὑποκείμενα φθορᾷ, καὶ τροπαῖ;· εἰκότως οὖν διὰ τὴν ἐναλλαγὴν οὐκ ἐπιγινώσκουσι ταῦτα. Τὸ δὲ ἔλεος τοῦ Κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Από τοῦ παρόντος αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ μέλλοντος, τουτέστι καὶ ἐν τῷ παρόντι, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ ὧδε. κἀκεῖ διηνεκῶς ἐλεεῖ, καὶ οὐδέποτε παύσεται· ἕνα ταῦθα μὲν τῶν ἐνταῦθα κινδύνων ῥυόμενος, τότε δὲ τῶν τότε κολαστηρίων ἐξαιρούμενος· ἔστι δὲ τὸ τοιοῦτον ἔλεος αὐτοῦ ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ ἡ δικαιοσύνῃ αὐτοῦ ἐπὶ υἱοῖς υἱῶν. Καὶ ἀμοιβὴ τῶν κατορθωμάτων· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λέγει τοίνυν, ὅτι καὶ ἡ τοιαύτη δικαιοσύνη ὁμοίως ἐστὶ διηνεκής, κατά διαδοχήν παρεχομένη τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν· καὶ οὕτως ἐφεξῆς ἐδεύουσα - καὶ ἐνταῦθα κἀκεῖ τούτους τοῦ Θεοῦ ἀμειβομένου · εἶτα λέγει καὶ ἐπὶ τίσιν ἐστὶν ἡ ῥηθεῖσα δικαιο- σύνη. Τοῖς φυλάσσουσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Τὴν διαθήκην τῶν ἐντολῶν, ἣν διέθετο ὑπὲρ τῶν υἱοποιηθέντων αὐτῷ κληρονομίαν, αὐτοῖς ἐπαγγεί λάμενος δι' αὐτῆς. Καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι αὐτάς. Μεμνημένοις αὐτῶν, οὐκ ἐπὶ τῷ γινώσκειν ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ πληρῶσαι αὐτάς. Υἱοὶ δὲ υἱῶν οὐ μόνον οἱ κατὰ διαδοχὴν συγγενείας, ἀλλὰ καὶ οἱ κατὰ διαδοχὴν εὐσεβείας καὶ ἐναρέτου πολιτείας. Κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμισε τὸν θρόνον αὐτοῦ. Λοιπὸν οἱ τῷ θρόνῳ αὐτοῦ παραστῆναι βου- λόμενοι οὐράνια φρονείτωσαν, τῶν γηίνων και ταφρονοῦντες· τὸ ὕψος δὲ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ τὸ ῥητὸν ἐμφαίνει. Ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ β' ψαλμῷ, τὴν παραγραφὴν τῆς ἐξηγήσεως τοῦ, Ο κατοικών ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς. Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει. Ως EUTHYMII ZIGABENI Tanquam flos agri sic efflorebit. Modo formosus, A et pulchra specie, mox separatione animæ tabela- ctus et corruptus. VERS. 15. Quoniam spiritus pertransitit in illo. Quaecunque aerem, seu spiritum trahunt, et remit- tunt, corruptibilia sunt. Vel per spiritum, aui- mam intellige, quæ in universum corpus per- transit, et statuto ac determinato tempore ab eo exit. Et non subsistet. In præsenti scilicet vita moriens, ut homo. Et non cognoscet amplius locum surm. Ad aliam demigrans habitationem. Sed neque ipse, inquit, spiritus, hoc est, ipsa anima, simul ac hujus cor- poris vincula pertransierit, subsistet amplius in ipso corpore, aut illic amplius habitabit, nec co- gnoscet locum habitationis sum, ipsum nimirum corpus. Nam, etsi animæ resurrectionis tempore propria corpora sint recepturæ, non tamen eadem recipient corruptioni amplius subjecta, aut muta- tionibus obnoxia : unde merito ob hujusmodi im- mutationem ea amplius non cognoscent. VERS. 16. Misericordia autem Domini a sæculo in sæculum super timentes eum. A præsenti sæculo usque in futurum, hoc est, in præsenti et in futuro sæculo. Perpetua enim hic atque illic est Dei misericordla, et nunquam cessabit. Nam et hic præsentibus nos eripit periculis, et illie a suppli- ciis liberat æternis. Est autem hæc misericordia super eos, qui tinent Dominum. VERS. 17. Et justitia illius in flius fliorum. Ju stitiam dixit, pro retributione bonorum operum. C Ad hunc enim sensum Symmachus transtulit. Di- cit igitur quod hujusmodi justitia perpetua est, et quod per temporum successioues, filiis filiorum retribuet, iis, inquam, filiis, qui juxta patrum viam ambulaverint. Deinde eos ponit, apud quos hujus- modi justitia reperitur. Iis qui servant testamentum ejus. Testamentum dico divinorum mandatorum, quod disposuit pro adoptatis sibi filiis, pollicitus per illud eis hæredi- tatem. VERS. 18. memores sunt mandatorum ipsius, ut faciant ea. Qui, inquit, memores sunt, non ut ea sciant simpliciter, sed ut opere perficiant. Filii autem filiorum, non tantum ii sunt, qui per co- gnationis successionem generantur, sed illi etiam, qui pietatis ac religionis hæredes sunt, ac succes- sores. VERS. 19. Dominus in calo paravit thronum suum. Qui igitur illius throno assistere cupiunt, cogitent cœlestia, et terrena despiciant. Denotatur autem his verbis summa Dei celsitudo. vide in secundo pзalmo expositionem illius versiculi: Qui habitat in cœlis irridebil. Et regnum ipsius omnibus dominabitur. Veluti D
16β And he pursued a man needy and poor and pierced at heart so as to put him to death. He pursued him when, having taken a great crowd with swords and clubs, from the chief priests and the elders of the people, he came in search of him. Christ is needy and poor on account of the meanness of the flesh and of his having no- where to lay his head. Read also the explanation of the first verse of the fortieth psalm. ‘Pierced at heart’ according to, Learn from me that I am gentle and lowly in heart.
17 Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλογεῖ δὲ οὐδείς.'Ωσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ οὕτως ἐξανθήσει. Νῦν μὲν ὡραῖος ὤν, ὕστερον δὲ μαραινόμενος καὶ δια φθειρόμενος κατὰ τὴν διάζευξιν. Β Εt Εt "Οτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ. Πᾶν γὰρ τὸ σπῶν ἀέρα διαυλωνίζοντα φθαρτόν ἐστίν· ἡ πνεῦ μα τὴν ψυχὴν ὑποληπτέον, διηθουμένην όλου τοῦ σώματος, καὶ κατὰ τὸν ὡρισμένον καιρὸν ἐξερ χομένην. Καὶ οὐχ ὑπάρξει. Κατὰ τὸν παρόντα βίον, ἀπό θνήσκων ὁ ἄνθρωπος. Καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ. Πρὸς ἑτέραν κατοικίαν μεταναστεύων· ἀλλ' οὐδὲ τὸ πνεῦμα, ήγουν ἡ ψυχὴ, διελθὸν τὸν δεσμὸν τοῦ σώ ματος, ἐνυπάρξει τούτῳ, οὐδὲ κατασκηνώσει, καθώς καὶ πρότερον· οὐδὲ ἐπιγνώσεται τὸν τόπον τῆς κατα οικίας αὐτοῦ, λέγω δὲ τὸ σῶμα· εἰ γὰρ καὶ κατὰ τὴν ἀνάστασιν ἀπολαμβάνουσιν αἱ ψυχαὶ τὰ ἴδια σώματα, ἀλλ' οὐχ οἷα πρότερον ἦσαν, ὑποκείμενα φθορᾷ, καὶ τροπαῖ;· εἰκότως οὖν διὰ τὴν ἐναλλαγὴν οὐκ ἐπιγινώσκουσι ταῦτα. Τὸ δὲ ἔλεος τοῦ Κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Από τοῦ παρόντος αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ μέλλοντος, τουτέστι καὶ ἐν τῷ παρόντι, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ ὧδε. κἀκεῖ διηνεκῶς ἐλεεῖ, καὶ οὐδέποτε παύσεται· ἕνα ταῦθα μὲν τῶν ἐνταῦθα κινδύνων ῥυόμενος, τότε δὲ τῶν τότε κολαστηρίων ἐξαιρούμενος· ἔστι δὲ τὸ τοιοῦτον ἔλεος αὐτοῦ ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ ἡ δικαιοσύνῃ αὐτοῦ ἐπὶ υἱοῖς υἱῶν. Καὶ ἀμοιβὴ τῶν κατορθωμάτων· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λέγει τοίνυν, ὅτι καὶ ἡ τοιαύτη δικαιοσύνη ὁμοίως ἐστὶ διηνεκής, κατά διαδοχήν παρεχομένη τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν· καὶ οὕτως ἐφεξῆς ἐδεύουσα - καὶ ἐνταῦθα κἀκεῖ τούτους τοῦ Θεοῦ ἀμειβομένου · εἶτα λέγει καὶ ἐπὶ τίσιν ἐστὶν ἡ ῥηθεῖσα δικαιο- σύνη. Τοῖς φυλάσσουσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Τὴν διαθήκην τῶν ἐντολῶν, ἣν διέθετο ὑπὲρ τῶν υἱοποιηθέντων αὐτῷ κληρονομίαν, αὐτοῖς ἐπαγγεί λάμενος δι' αὐτῆς. Καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι αὐτάς. Μεμνημένοις αὐτῶν, οὐκ ἐπὶ τῷ γινώσκειν ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ πληρῶσαι αὐτάς. Υἱοὶ δὲ υἱῶν οὐ μόνον οἱ κατὰ διαδοχὴν συγγενείας, ἀλλὰ καὶ οἱ κατὰ διαδοχὴν εὐσεβείας καὶ ἐναρέτου πολιτείας. Κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμισε τὸν θρόνον αὐτοῦ. Λοιπὸν οἱ τῷ θρόνῳ αὐτοῦ παραστῆναι βου- λόμενοι οὐράνια φρονείτωσαν, τῶν γηίνων και ταφρονοῦντες· τὸ ὕψος δὲ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ τὸ ῥητὸν ἐμφαίνει. Ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ β' ψαλμῷ, τὴν παραγραφὴν τῆς ἐξηγήσεως τοῦ, Ο κατοικών ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς. Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει. Ως EUTHYMII ZIGABENI Tanquam flos agri sic efflorebit. Modo formosus, A et pulchra specie, mox separatione animæ tabela- ctus et corruptus. VERS. 15. Quoniam spiritus pertransitit in illo. Quaecunque aerem, seu spiritum trahunt, et remit- tunt, corruptibilia sunt. Vel per spiritum, aui- mam intellige, quæ in universum corpus per- transit, et statuto ac determinato tempore ab eo exit. Et non subsistet. In præsenti scilicet vita moriens, ut homo. Et non cognoscet amplius locum surm. Ad aliam demigrans habitationem. Sed neque ipse, inquit, spiritus, hoc est, ipsa anima, simul ac hujus cor- poris vincula pertransierit, subsistet amplius in ipso corpore, aut illic amplius habitabit, nec co- gnoscet locum habitationis sum, ipsum nimirum corpus. Nam, etsi animæ resurrectionis tempore propria corpora sint recepturæ, non tamen eadem recipient corruptioni amplius subjecta, aut muta- tionibus obnoxia : unde merito ob hujusmodi im- mutationem ea amplius non cognoscent. VERS. 16. Misericordia autem Domini a sæculo in sæculum super timentes eum. A præsenti sæculo usque in futurum, hoc est, in præsenti et in futuro sæculo. Perpetua enim hic atque illic est Dei misericordla, et nunquam cessabit. Nam et hic præsentibus nos eripit periculis, et illie a suppli- ciis liberat æternis. Est autem hæc misericordia super eos, qui tinent Dominum. VERS. 17. Et justitia illius in flius fliorum. Ju stitiam dixit, pro retributione bonorum operum. C Ad hunc enim sensum Symmachus transtulit. Di- cit igitur quod hujusmodi justitia perpetua est, et quod per temporum successioues, filiis filiorum retribuet, iis, inquam, filiis, qui juxta patrum viam ambulaverint. Deinde eos ponit, apud quos hujus- modi justitia reperitur. Iis qui servant testamentum ejus. Testamentum dico divinorum mandatorum, quod disposuit pro adoptatis sibi filiis, pollicitus per illud eis hæredi- tatem. VERS. 18. memores sunt mandatorum ipsius, ut faciant ea. Qui, inquit, memores sunt, non ut ea sciant simpliciter, sed ut opere perficiant. Filii autem filiorum, non tantum ii sunt, qui per co- gnationis successionem generantur, sed illi etiam, qui pietatis ac religionis hæredes sunt, ac succes- sores. VERS. 19. Dominus in calo paravit thronum suum. Qui igitur illius throno assistere cupiunt, cogitent cœlestia, et terrena despiciant. Denotatur autem his verbis summa Dei celsitudo. vide in secundo pзalmo expositionem illius versiculi: Qui habitat in cœlis irridebil. Et regnum ipsius omnibus dominabitur. Veluti D
17 And he loved cursing and it will come upon him, and did not wish for blessing and it will be removed far from him. For through his actions he attracted the one and rejected the other, and all the pious curse him while none bless him.
α Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν ὡς ἱμάτιον. Ὅλον αὐτὸν δι’ ὅλου συνέχουσαν καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν διὰ τοῦ μύσους τῆς προδοσίας.'Ωσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ οὕτως ἐξανθήσει. Νῦν μὲν ὡραῖος ὤν, ὕστερον δὲ μαραινόμενος καὶ δια φθειρόμενος κατὰ τὴν διάζευξιν. Β Εt Εt "Οτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ. Πᾶν γὰρ τὸ σπῶν ἀέρα διαυλωνίζοντα φθαρτόν ἐστίν· ἡ πνεῦ μα τὴν ψυχὴν ὑποληπτέον, διηθουμένην όλου τοῦ σώματος, καὶ κατὰ τὸν ὡρισμένον καιρὸν ἐξερ χομένην. Καὶ οὐχ ὑπάρξει. Κατὰ τὸν παρόντα βίον, ἀπό θνήσκων ὁ ἄνθρωπος. Καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ. Πρὸς ἑτέραν κατοικίαν μεταναστεύων· ἀλλ' οὐδὲ τὸ πνεῦμα, ήγουν ἡ ψυχὴ, διελθὸν τὸν δεσμὸν τοῦ σώ ματος, ἐνυπάρξει τούτῳ, οὐδὲ κατασκηνώσει, καθώς καὶ πρότερον· οὐδὲ ἐπιγνώσεται τὸν τόπον τῆς κατα οικίας αὐτοῦ, λέγω δὲ τὸ σῶμα· εἰ γὰρ καὶ κατὰ τὴν ἀνάστασιν ἀπολαμβάνουσιν αἱ ψυχαὶ τὰ ἴδια σώματα, ἀλλ' οὐχ οἷα πρότερον ἦσαν, ὑποκείμενα φθορᾷ, καὶ τροπαῖ;· εἰκότως οὖν διὰ τὴν ἐναλλαγὴν οὐκ ἐπιγινώσκουσι ταῦτα. Τὸ δὲ ἔλεος τοῦ Κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Από τοῦ παρόντος αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ μέλλοντος, τουτέστι καὶ ἐν τῷ παρόντι, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ ὧδε. κἀκεῖ διηνεκῶς ἐλεεῖ, καὶ οὐδέποτε παύσεται· ἕνα ταῦθα μὲν τῶν ἐνταῦθα κινδύνων ῥυόμενος, τότε δὲ τῶν τότε κολαστηρίων ἐξαιρούμενος· ἔστι δὲ τὸ τοιοῦτον ἔλεος αὐτοῦ ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ ἡ δικαιοσύνῃ αὐτοῦ ἐπὶ υἱοῖς υἱῶν. Καὶ ἀμοιβὴ τῶν κατορθωμάτων· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λέγει τοίνυν, ὅτι καὶ ἡ τοιαύτη δικαιοσύνη ὁμοίως ἐστὶ διηνεκής, κατά διαδοχήν παρεχομένη τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν· καὶ οὕτως ἐφεξῆς ἐδεύουσα - καὶ ἐνταῦθα κἀκεῖ τούτους τοῦ Θεοῦ ἀμειβομένου · εἶτα λέγει καὶ ἐπὶ τίσιν ἐστὶν ἡ ῥηθεῖσα δικαιο- σύνη. Τοῖς φυλάσσουσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Τὴν διαθήκην τῶν ἐντολῶν, ἣν διέθετο ὑπὲρ τῶν υἱοποιηθέντων αὐτῷ κληρονομίαν, αὐτοῖς ἐπαγγεί λάμενος δι' αὐτῆς. Καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι αὐτάς. Μεμνημένοις αὐτῶν, οὐκ ἐπὶ τῷ γινώσκειν ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ πληρῶσαι αὐτάς. Υἱοὶ δὲ υἱῶν οὐ μόνον οἱ κατὰ διαδοχὴν συγγενείας, ἀλλὰ καὶ οἱ κατὰ διαδοχὴν εὐσεβείας καὶ ἐναρέτου πολιτείας. Κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμισε τὸν θρόνον αὐτοῦ. Λοιπὸν οἱ τῷ θρόνῳ αὐτοῦ παραστῆναι βου- λόμενοι οὐράνια φρονείτωσαν, τῶν γηίνων και ταφρονοῦντες· τὸ ὕψος δὲ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ τὸ ῥητὸν ἐμφαίνει. Ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ β' ψαλμῷ, τὴν παραγραφὴν τῆς ἐξηγήσεως τοῦ, Ο κατοικών ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς. Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει. Ως EUTHYMII ZIGABENI Tanquam flos agri sic efflorebit. Modo formosus, A et pulchra specie, mox separatione animæ tabela- ctus et corruptus. VERS. 15. Quoniam spiritus pertransitit in illo. Quaecunque aerem, seu spiritum trahunt, et remit- tunt, corruptibilia sunt. Vel per spiritum, aui- mam intellige, quæ in universum corpus per- transit, et statuto ac determinato tempore ab eo exit. Et non subsistet. In præsenti scilicet vita moriens, ut homo. Et non cognoscet amplius locum surm. Ad aliam demigrans habitationem. Sed neque ipse, inquit, spiritus, hoc est, ipsa anima, simul ac hujus cor- poris vincula pertransierit, subsistet amplius in ipso corpore, aut illic amplius habitabit, nec co- gnoscet locum habitationis sum, ipsum nimirum corpus. Nam, etsi animæ resurrectionis tempore propria corpora sint recepturæ, non tamen eadem recipient corruptioni amplius subjecta, aut muta- tionibus obnoxia : unde merito ob hujusmodi im- mutationem ea amplius non cognoscent. VERS. 16. Misericordia autem Domini a sæculo in sæculum super timentes eum. A præsenti sæculo usque in futurum, hoc est, in præsenti et in futuro sæculo. Perpetua enim hic atque illic est Dei misericordla, et nunquam cessabit. Nam et hic præsentibus nos eripit periculis, et illie a suppli- ciis liberat æternis. Est autem hæc misericordia super eos, qui tinent Dominum. VERS. 17. Et justitia illius in flius fliorum. Ju stitiam dixit, pro retributione bonorum operum. C Ad hunc enim sensum Symmachus transtulit. Di- cit igitur quod hujusmodi justitia perpetua est, et quod per temporum successioues, filiis filiorum retribuet, iis, inquam, filiis, qui juxta patrum viam ambulaverint. Deinde eos ponit, apud quos hujus- modi justitia reperitur. Iis qui servant testamentum ejus. Testamentum dico divinorum mandatorum, quod disposuit pro adoptatis sibi filiis, pollicitus per illud eis hæredi- tatem. VERS. 18. memores sunt mandatorum ipsius, ut faciant ea. Qui, inquit, memores sunt, non ut ea sciant simpliciter, sed ut opere perficiant. Filii autem filiorum, non tantum ii sunt, qui per co- gnationis successionem generantur, sed illi etiam, qui pietatis ac religionis hæredes sunt, ac succes- sores. VERS. 19. Dominus in calo paravit thronum suum. Qui igitur illius throno assistere cupiunt, cogitent cœlestia, et terrena despiciant. Denotatur autem his verbis summa Dei celsitudo. vide in secundo pзalmo expositionem illius versiculi: Qui habitat in cœlis irridebil. Et regnum ipsius omnibus dominabitur. Veluti D
18α And he clothed himself in cursing like a garment. Enclosing his whole self entirely and not separating from him. He clothed himself in it through the defilement of the betrayal.
β Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτὸν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε.'Ωσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ οὕτως ἐξανθήσει. Νῦν μὲν ὡραῖος ὤν, ὕστερον δὲ μαραινόμενος καὶ δια φθειρόμενος κατὰ τὴν διάζευξιν. Β Εt Εt "Οτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ. Πᾶν γὰρ τὸ σπῶν ἀέρα διαυλωνίζοντα φθαρτόν ἐστίν· ἡ πνεῦ μα τὴν ψυχὴν ὑποληπτέον, διηθουμένην όλου τοῦ σώματος, καὶ κατὰ τὸν ὡρισμένον καιρὸν ἐξερ χομένην. Καὶ οὐχ ὑπάρξει. Κατὰ τὸν παρόντα βίον, ἀπό θνήσκων ὁ ἄνθρωπος. Καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ. Πρὸς ἑτέραν κατοικίαν μεταναστεύων· ἀλλ' οὐδὲ τὸ πνεῦμα, ήγουν ἡ ψυχὴ, διελθὸν τὸν δεσμὸν τοῦ σώ ματος, ἐνυπάρξει τούτῳ, οὐδὲ κατασκηνώσει, καθώς καὶ πρότερον· οὐδὲ ἐπιγνώσεται τὸν τόπον τῆς κατα οικίας αὐτοῦ, λέγω δὲ τὸ σῶμα· εἰ γὰρ καὶ κατὰ τὴν ἀνάστασιν ἀπολαμβάνουσιν αἱ ψυχαὶ τὰ ἴδια σώματα, ἀλλ' οὐχ οἷα πρότερον ἦσαν, ὑποκείμενα φθορᾷ, καὶ τροπαῖ;· εἰκότως οὖν διὰ τὴν ἐναλλαγὴν οὐκ ἐπιγινώσκουσι ταῦτα. Τὸ δὲ ἔλεος τοῦ Κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Από τοῦ παρόντος αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ μέλλοντος, τουτέστι καὶ ἐν τῷ παρόντι, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ ὧδε. κἀκεῖ διηνεκῶς ἐλεεῖ, καὶ οὐδέποτε παύσεται· ἕνα ταῦθα μὲν τῶν ἐνταῦθα κινδύνων ῥυόμενος, τότε δὲ τῶν τότε κολαστηρίων ἐξαιρούμενος· ἔστι δὲ τὸ τοιοῦτον ἔλεος αὐτοῦ ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ ἡ δικαιοσύνῃ αὐτοῦ ἐπὶ υἱοῖς υἱῶν. Καὶ ἀμοιβὴ τῶν κατορθωμάτων· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λέγει τοίνυν, ὅτι καὶ ἡ τοιαύτη δικαιοσύνη ὁμοίως ἐστὶ διηνεκής, κατά διαδοχήν παρεχομένη τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν· καὶ οὕτως ἐφεξῆς ἐδεύουσα - καὶ ἐνταῦθα κἀκεῖ τούτους τοῦ Θεοῦ ἀμειβομένου · εἶτα λέγει καὶ ἐπὶ τίσιν ἐστὶν ἡ ῥηθεῖσα δικαιο- σύνη. Τοῖς φυλάσσουσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Τὴν διαθήκην τῶν ἐντολῶν, ἣν διέθετο ὑπὲρ τῶν υἱοποιηθέντων αὐτῷ κληρονομίαν, αὐτοῖς ἐπαγγεί λάμενος δι' αὐτῆς. Καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι αὐτάς. Μεμνημένοις αὐτῶν, οὐκ ἐπὶ τῷ γινώσκειν ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ πληρῶσαι αὐτάς. Υἱοὶ δὲ υἱῶν οὐ μόνον οἱ κατὰ διαδοχὴν συγγενείας, ἀλλὰ καὶ οἱ κατὰ διαδοχὴν εὐσεβείας καὶ ἐναρέτου πολιτείας. Κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμισε τὸν θρόνον αὐτοῦ. Λοιπὸν οἱ τῷ θρόνῳ αὐτοῦ παραστῆναι βου- λόμενοι οὐράνια φρονείτωσαν, τῶν γηίνων και ταφρονοῦντες· τὸ ὕψος δὲ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ τὸ ῥητὸν ἐμφαίνει. Ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ β' ψαλμῷ, τὴν παραγραφὴν τῆς ἐξηγήσεως τοῦ, Ο κατοικών ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς. Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει. Ως EUTHYMII ZIGABENI Tanquam flos agri sic efflorebit. Modo formosus, A et pulchra specie, mox separatione animæ tabela- ctus et corruptus. VERS. 15. Quoniam spiritus pertransitit in illo. Quaecunque aerem, seu spiritum trahunt, et remit- tunt, corruptibilia sunt. Vel per spiritum, aui- mam intellige, quæ in universum corpus per- transit, et statuto ac determinato tempore ab eo exit. Et non subsistet. In præsenti scilicet vita moriens, ut homo. Et non cognoscet amplius locum surm. Ad aliam demigrans habitationem. Sed neque ipse, inquit, spiritus, hoc est, ipsa anima, simul ac hujus cor- poris vincula pertransierit, subsistet amplius in ipso corpore, aut illic amplius habitabit, nec co- gnoscet locum habitationis sum, ipsum nimirum corpus. Nam, etsi animæ resurrectionis tempore propria corpora sint recepturæ, non tamen eadem recipient corruptioni amplius subjecta, aut muta- tionibus obnoxia : unde merito ob hujusmodi im- mutationem ea amplius non cognoscent. VERS. 16. Misericordia autem Domini a sæculo in sæculum super timentes eum. A præsenti sæculo usque in futurum, hoc est, in præsenti et in futuro sæculo. Perpetua enim hic atque illic est Dei misericordla, et nunquam cessabit. Nam et hic præsentibus nos eripit periculis, et illie a suppli- ciis liberat æternis. Est autem hæc misericordia super eos, qui tinent Dominum. VERS. 17. Et justitia illius in flius fliorum. Ju stitiam dixit, pro retributione bonorum operum. C Ad hunc enim sensum Symmachus transtulit. Di- cit igitur quod hujusmodi justitia perpetua est, et quod per temporum successioues, filiis filiorum retribuet, iis, inquam, filiis, qui juxta patrum viam ambulaverint. Deinde eos ponit, apud quos hujus- modi justitia reperitur. Iis qui servant testamentum ejus. Testamentum dico divinorum mandatorum, quod disposuit pro adoptatis sibi filiis, pollicitus per illud eis hæredi- tatem. VERS. 18. memores sunt mandatorum ipsius, ut faciant ea. Qui, inquit, memores sunt, non ut ea sciant simpliciter, sed ut opere perficiant. Filii autem filiorum, non tantum ii sunt, qui per co- gnationis successionem generantur, sed illi etiam, qui pietatis ac religionis hæredes sunt, ac succes- sores. VERS. 19. Dominus in calo paravit thronum suum. Qui igitur illius throno assistere cupiunt, cogitent cœlestia, et terrena despiciant. Denotatur autem his verbis summa Dei celsitudo. vide in secundo pзalmo expositionem illius versiculi: Qui habitat in cœlis irridebil. Et regnum ipsius omnibus dominabitur. Veluti D
18β And it entered like water into his entrails. Not only did it surround him outwardly, but also permeated within.
γ Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔνδον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αἰνιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς, διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου, τὸ δυσέκνιπτον καὶ μόνιμον.'Ωσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ οὕτως ἐξανθήσει. Νῦν μὲν ὡραῖος ὤν, ὕστερον δὲ μαραινόμενος καὶ δια φθειρόμενος κατὰ τὴν διάζευξιν. Β Εt Εt "Οτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ. Πᾶν γὰρ τὸ σπῶν ἀέρα διαυλωνίζοντα φθαρτόν ἐστίν· ἡ πνεῦ μα τὴν ψυχὴν ὑποληπτέον, διηθουμένην όλου τοῦ σώματος, καὶ κατὰ τὸν ὡρισμένον καιρὸν ἐξερ χομένην. Καὶ οὐχ ὑπάρξει. Κατὰ τὸν παρόντα βίον, ἀπό θνήσκων ὁ ἄνθρωπος. Καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ. Πρὸς ἑτέραν κατοικίαν μεταναστεύων· ἀλλ' οὐδὲ τὸ πνεῦμα, ήγουν ἡ ψυχὴ, διελθὸν τὸν δεσμὸν τοῦ σώ ματος, ἐνυπάρξει τούτῳ, οὐδὲ κατασκηνώσει, καθώς καὶ πρότερον· οὐδὲ ἐπιγνώσεται τὸν τόπον τῆς κατα οικίας αὐτοῦ, λέγω δὲ τὸ σῶμα· εἰ γὰρ καὶ κατὰ τὴν ἀνάστασιν ἀπολαμβάνουσιν αἱ ψυχαὶ τὰ ἴδια σώματα, ἀλλ' οὐχ οἷα πρότερον ἦσαν, ὑποκείμενα φθορᾷ, καὶ τροπαῖ;· εἰκότως οὖν διὰ τὴν ἐναλλαγὴν οὐκ ἐπιγινώσκουσι ταῦτα. Τὸ δὲ ἔλεος τοῦ Κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Από τοῦ παρόντος αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ μέλλοντος, τουτέστι καὶ ἐν τῷ παρόντι, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ ὧδε. κἀκεῖ διηνεκῶς ἐλεεῖ, καὶ οὐδέποτε παύσεται· ἕνα ταῦθα μὲν τῶν ἐνταῦθα κινδύνων ῥυόμενος, τότε δὲ τῶν τότε κολαστηρίων ἐξαιρούμενος· ἔστι δὲ τὸ τοιοῦτον ἔλεος αὐτοῦ ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ ἡ δικαιοσύνῃ αὐτοῦ ἐπὶ υἱοῖς υἱῶν. Καὶ ἀμοιβὴ τῶν κατορθωμάτων· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λέγει τοίνυν, ὅτι καὶ ἡ τοιαύτη δικαιοσύνη ὁμοίως ἐστὶ διηνεκής, κατά διαδοχήν παρεχομένη τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν· καὶ οὕτως ἐφεξῆς ἐδεύουσα - καὶ ἐνταῦθα κἀκεῖ τούτους τοῦ Θεοῦ ἀμειβομένου · εἶτα λέγει καὶ ἐπὶ τίσιν ἐστὶν ἡ ῥηθεῖσα δικαιο- σύνη. Τοῖς φυλάσσουσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Τὴν διαθήκην τῶν ἐντολῶν, ἣν διέθετο ὑπὲρ τῶν υἱοποιηθέντων αὐτῷ κληρονομίαν, αὐτοῖς ἐπαγγεί λάμενος δι' αὐτῆς. Καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι αὐτάς. Μεμνημένοις αὐτῶν, οὐκ ἐπὶ τῷ γινώσκειν ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ πληρῶσαι αὐτάς. Υἱοὶ δὲ υἱῶν οὐ μόνον οἱ κατὰ διαδοχὴν συγγενείας, ἀλλὰ καὶ οἱ κατὰ διαδοχὴν εὐσεβείας καὶ ἐναρέτου πολιτείας. Κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμισε τὸν θρόνον αὐτοῦ. Λοιπὸν οἱ τῷ θρόνῳ αὐτοῦ παραστῆναι βου- λόμενοι οὐράνια φρονείτωσαν, τῶν γηίνων και ταφρονοῦντες· τὸ ὕψος δὲ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ τὸ ῥητὸν ἐμφαίνει. Ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ β' ψαλμῷ, τὴν παραγραφὴν τῆς ἐξηγήσεως τοῦ, Ο κατοικών ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς. Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει. Ως EUTHYMII ZIGABENI Tanquam flos agri sic efflorebit. Modo formosus, A et pulchra specie, mox separatione animæ tabela- ctus et corruptus. VERS. 15. Quoniam spiritus pertransitit in illo. Quaecunque aerem, seu spiritum trahunt, et remit- tunt, corruptibilia sunt. Vel per spiritum, aui- mam intellige, quæ in universum corpus per- transit, et statuto ac determinato tempore ab eo exit. Et non subsistet. In præsenti scilicet vita moriens, ut homo. Et non cognoscet amplius locum surm. Ad aliam demigrans habitationem. Sed neque ipse, inquit, spiritus, hoc est, ipsa anima, simul ac hujus cor- poris vincula pertransierit, subsistet amplius in ipso corpore, aut illic amplius habitabit, nec co- gnoscet locum habitationis sum, ipsum nimirum corpus. Nam, etsi animæ resurrectionis tempore propria corpora sint recepturæ, non tamen eadem recipient corruptioni amplius subjecta, aut muta- tionibus obnoxia : unde merito ob hujusmodi im- mutationem ea amplius non cognoscent. VERS. 16. Misericordia autem Domini a sæculo in sæculum super timentes eum. A præsenti sæculo usque in futurum, hoc est, in præsenti et in futuro sæculo. Perpetua enim hic atque illic est Dei misericordla, et nunquam cessabit. Nam et hic præsentibus nos eripit periculis, et illie a suppli- ciis liberat æternis. Est autem hæc misericordia super eos, qui tinent Dominum. VERS. 17. Et justitia illius in flius fliorum. Ju stitiam dixit, pro retributione bonorum operum. C Ad hunc enim sensum Symmachus transtulit. Di- cit igitur quod hujusmodi justitia perpetua est, et quod per temporum successioues, filiis filiorum retribuet, iis, inquam, filiis, qui juxta patrum viam ambulaverint. Deinde eos ponit, apud quos hujus- modi justitia reperitur. Iis qui servant testamentum ejus. Testamentum dico divinorum mandatorum, quod disposuit pro adoptatis sibi filiis, pollicitus per illud eis hæredi- tatem. VERS. 18. memores sunt mandatorum ipsius, ut faciant ea. Qui, inquit, memores sunt, non ut ea sciant simpliciter, sed ut opere perficiant. Filii autem filiorum, non tantum ii sunt, qui per co- gnationis successionem generantur, sed illi etiam, qui pietatis ac religionis hæredes sunt, ac succes- sores. VERS. 19. Dominus in calo paravit thronum suum. Qui igitur illius throno assistere cupiunt, cogitent cœlestia, et terrena despiciant. Denotatur autem his verbis summa Dei celsitudo. vide in secundo pзalmo expositionem illius versiculi: Qui habitat in cœlis irridebil. Et regnum ipsius omnibus dominabitur. Veluti D
18γ And like oil into his bones. Not only within, but penetrating even more deeply. He amplifies the matter indicating the magnitude of the curse, and through the water alluding to its force and through the oil to its resistance to removal and permanence.
19 Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γενήσεται ὥστε συνέχειν καὶ διασφίγγειν αὐτόν.'Ωσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ οὕτως ἐξανθήσει. Νῦν μὲν ὡραῖος ὤν, ὕστερον δὲ μαραινόμενος καὶ δια φθειρόμενος κατὰ τὴν διάζευξιν. Β Εt Εt "Οτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ. Πᾶν γὰρ τὸ σπῶν ἀέρα διαυλωνίζοντα φθαρτόν ἐστίν· ἡ πνεῦ μα τὴν ψυχὴν ὑποληπτέον, διηθουμένην όλου τοῦ σώματος, καὶ κατὰ τὸν ὡρισμένον καιρὸν ἐξερ χομένην. Καὶ οὐχ ὑπάρξει. Κατὰ τὸν παρόντα βίον, ἀπό θνήσκων ὁ ἄνθρωπος. Καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ. Πρὸς ἑτέραν κατοικίαν μεταναστεύων· ἀλλ' οὐδὲ τὸ πνεῦμα, ήγουν ἡ ψυχὴ, διελθὸν τὸν δεσμὸν τοῦ σώ ματος, ἐνυπάρξει τούτῳ, οὐδὲ κατασκηνώσει, καθώς καὶ πρότερον· οὐδὲ ἐπιγνώσεται τὸν τόπον τῆς κατα οικίας αὐτοῦ, λέγω δὲ τὸ σῶμα· εἰ γὰρ καὶ κατὰ τὴν ἀνάστασιν ἀπολαμβάνουσιν αἱ ψυχαὶ τὰ ἴδια σώματα, ἀλλ' οὐχ οἷα πρότερον ἦσαν, ὑποκείμενα φθορᾷ, καὶ τροπαῖ;· εἰκότως οὖν διὰ τὴν ἐναλλαγὴν οὐκ ἐπιγινώσκουσι ταῦτα. Τὸ δὲ ἔλεος τοῦ Κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Από τοῦ παρόντος αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ μέλλοντος, τουτέστι καὶ ἐν τῷ παρόντι, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ ὧδε. κἀκεῖ διηνεκῶς ἐλεεῖ, καὶ οὐδέποτε παύσεται· ἕνα ταῦθα μὲν τῶν ἐνταῦθα κινδύνων ῥυόμενος, τότε δὲ τῶν τότε κολαστηρίων ἐξαιρούμενος· ἔστι δὲ τὸ τοιοῦτον ἔλεος αὐτοῦ ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ ἡ δικαιοσύνῃ αὐτοῦ ἐπὶ υἱοῖς υἱῶν. Καὶ ἀμοιβὴ τῶν κατορθωμάτων· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λέγει τοίνυν, ὅτι καὶ ἡ τοιαύτη δικαιοσύνη ὁμοίως ἐστὶ διηνεκής, κατά διαδοχήν παρεχομένη τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν· καὶ οὕτως ἐφεξῆς ἐδεύουσα - καὶ ἐνταῦθα κἀκεῖ τούτους τοῦ Θεοῦ ἀμειβομένου · εἶτα λέγει καὶ ἐπὶ τίσιν ἐστὶν ἡ ῥηθεῖσα δικαιο- σύνη. Τοῖς φυλάσσουσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Τὴν διαθήκην τῶν ἐντολῶν, ἣν διέθετο ὑπὲρ τῶν υἱοποιηθέντων αὐτῷ κληρονομίαν, αὐτοῖς ἐπαγγεί λάμενος δι' αὐτῆς. Καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι αὐτάς. Μεμνημένοις αὐτῶν, οὐκ ἐπὶ τῷ γινώσκειν ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ πληρῶσαι αὐτάς. Υἱοὶ δὲ υἱῶν οὐ μόνον οἱ κατὰ διαδοχὴν συγγενείας, ἀλλὰ καὶ οἱ κατὰ διαδοχὴν εὐσεβείας καὶ ἐναρέτου πολιτείας. Κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμισε τὸν θρόνον αὐτοῦ. Λοιπὸν οἱ τῷ θρόνῳ αὐτοῦ παραστῆναι βου- λόμενοι οὐράνια φρονείτωσαν, τῶν γηίνων και ταφρονοῦντες· τὸ ὕψος δὲ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ τὸ ῥητὸν ἐμφαίνει. Ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ β' ψαλμῷ, τὴν παραγραφὴν τῆς ἐξηγήσεως τοῦ, Ο κατοικών ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς. Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει. Ως EUTHYMII ZIGABENI Tanquam flos agri sic efflorebit. Modo formosus, A et pulchra specie, mox separatione animæ tabela- ctus et corruptus. VERS. 15. Quoniam spiritus pertransitit in illo. Quaecunque aerem, seu spiritum trahunt, et remit- tunt, corruptibilia sunt. Vel per spiritum, aui- mam intellige, quæ in universum corpus per- transit, et statuto ac determinato tempore ab eo exit. Et non subsistet. In præsenti scilicet vita moriens, ut homo. Et non cognoscet amplius locum surm. Ad aliam demigrans habitationem. Sed neque ipse, inquit, spiritus, hoc est, ipsa anima, simul ac hujus cor- poris vincula pertransierit, subsistet amplius in ipso corpore, aut illic amplius habitabit, nec co- gnoscet locum habitationis sum, ipsum nimirum corpus. Nam, etsi animæ resurrectionis tempore propria corpora sint recepturæ, non tamen eadem recipient corruptioni amplius subjecta, aut muta- tionibus obnoxia : unde merito ob hujusmodi im- mutationem ea amplius non cognoscent. VERS. 16. Misericordia autem Domini a sæculo in sæculum super timentes eum. A præsenti sæculo usque in futurum, hoc est, in præsenti et in futuro sæculo. Perpetua enim hic atque illic est Dei misericordla, et nunquam cessabit. Nam et hic præsentibus nos eripit periculis, et illie a suppli- ciis liberat æternis. Est autem hæc misericordia super eos, qui tinent Dominum. VERS. 17. Et justitia illius in flius fliorum. Ju stitiam dixit, pro retributione bonorum operum. C Ad hunc enim sensum Symmachus transtulit. Di- cit igitur quod hujusmodi justitia perpetua est, et quod per temporum successioues, filiis filiorum retribuet, iis, inquam, filiis, qui juxta patrum viam ambulaverint. Deinde eos ponit, apud quos hujus- modi justitia reperitur. Iis qui servant testamentum ejus. Testamentum dico divinorum mandatorum, quod disposuit pro adoptatis sibi filiis, pollicitus per illud eis hæredi- tatem. VERS. 18. memores sunt mandatorum ipsius, ut faciant ea. Qui, inquit, memores sunt, non ut ea sciant simpliciter, sed ut opere perficiant. Filii autem filiorum, non tantum ii sunt, qui per co- gnationis successionem generantur, sed illi etiam, qui pietatis ac religionis hæredes sunt, ac succes- sores. VERS. 19. Dominus in calo paravit thronum suum. Qui igitur illius throno assistere cupiunt, cogitent cœlestia, et terrena despiciant. Denotatur autem his verbis summa Dei celsitudo. vide in secundo pзalmo expositionem illius versiculi: Qui habitat in cœlis irridebil. Et regnum ipsius omnibus dominabitur. Veluti D
19 Let it become for him like a garment that invests him and like a girdle that engirds him forever. It will become so as to surround and constrict him.
α Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρὰ Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν ᾽Ιουδαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ ᾽Ιούδα καὶ τῶν κατ’ αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περὶ οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τόδε καὶ τόδε. Ἢ τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρὰ Κυρίῳ, ἐν τῷ λέγειν με ἀντίθεον.'Ωσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ οὕτως ἐξανθήσει. Νῦν μὲν ὡραῖος ὤν, ὕστερον δὲ μαραινόμενος καὶ δια φθειρόμενος κατὰ τὴν διάζευξιν. Β Εt Εt "Οτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ. Πᾶν γὰρ τὸ σπῶν ἀέρα διαυλωνίζοντα φθαρτόν ἐστίν· ἡ πνεῦ μα τὴν ψυχὴν ὑποληπτέον, διηθουμένην όλου τοῦ σώματος, καὶ κατὰ τὸν ὡρισμένον καιρὸν ἐξερ χομένην. Καὶ οὐχ ὑπάρξει. Κατὰ τὸν παρόντα βίον, ἀπό θνήσκων ὁ ἄνθρωπος. Καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ. Πρὸς ἑτέραν κατοικίαν μεταναστεύων· ἀλλ' οὐδὲ τὸ πνεῦμα, ήγουν ἡ ψυχὴ, διελθὸν τὸν δεσμὸν τοῦ σώ ματος, ἐνυπάρξει τούτῳ, οὐδὲ κατασκηνώσει, καθώς καὶ πρότερον· οὐδὲ ἐπιγνώσεται τὸν τόπον τῆς κατα οικίας αὐτοῦ, λέγω δὲ τὸ σῶμα· εἰ γὰρ καὶ κατὰ τὴν ἀνάστασιν ἀπολαμβάνουσιν αἱ ψυχαὶ τὰ ἴδια σώματα, ἀλλ' οὐχ οἷα πρότερον ἦσαν, ὑποκείμενα φθορᾷ, καὶ τροπαῖ;· εἰκότως οὖν διὰ τὴν ἐναλλαγὴν οὐκ ἐπιγινώσκουσι ταῦτα. Τὸ δὲ ἔλεος τοῦ Κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Από τοῦ παρόντος αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ μέλλοντος, τουτέστι καὶ ἐν τῷ παρόντι, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ ὧδε. κἀκεῖ διηνεκῶς ἐλεεῖ, καὶ οὐδέποτε παύσεται· ἕνα ταῦθα μὲν τῶν ἐνταῦθα κινδύνων ῥυόμενος, τότε δὲ τῶν τότε κολαστηρίων ἐξαιρούμενος· ἔστι δὲ τὸ τοιοῦτον ἔλεος αὐτοῦ ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ ἡ δικαιοσύνῃ αὐτοῦ ἐπὶ υἱοῖς υἱῶν. Καὶ ἀμοιβὴ τῶν κατορθωμάτων· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λέγει τοίνυν, ὅτι καὶ ἡ τοιαύτη δικαιοσύνη ὁμοίως ἐστὶ διηνεκής, κατά διαδοχήν παρεχομένη τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν· καὶ οὕτως ἐφεξῆς ἐδεύουσα - καὶ ἐνταῦθα κἀκεῖ τούτους τοῦ Θεοῦ ἀμειβομένου · εἶτα λέγει καὶ ἐπὶ τίσιν ἐστὶν ἡ ῥηθεῖσα δικαιο- σύνη. Τοῖς φυλάσσουσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Τὴν διαθήκην τῶν ἐντολῶν, ἣν διέθετο ὑπὲρ τῶν υἱοποιηθέντων αὐτῷ κληρονομίαν, αὐτοῖς ἐπαγγεί λάμενος δι' αὐτῆς. Καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι αὐτάς. Μεμνημένοις αὐτῶν, οὐκ ἐπὶ τῷ γινώσκειν ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ πληρῶσαι αὐτάς. Υἱοὶ δὲ υἱῶν οὐ μόνον οἱ κατὰ διαδοχὴν συγγενείας, ἀλλὰ καὶ οἱ κατὰ διαδοχὴν εὐσεβείας καὶ ἐναρέτου πολιτείας. Κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμισε τὸν θρόνον αὐτοῦ. Λοιπὸν οἱ τῷ θρόνῳ αὐτοῦ παραστῆναι βου- λόμενοι οὐράνια φρονείτωσαν, τῶν γηίνων και ταφρονοῦντες· τὸ ὕψος δὲ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ τὸ ῥητὸν ἐμφαίνει. Ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ β' ψαλμῷ, τὴν παραγραφὴν τῆς ἐξηγήσεως τοῦ, Ο κατοικών ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς. Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει. Ως EUTHYMII ZIGABENI Tanquam flos agri sic efflorebit. Modo formosus, A et pulchra specie, mox separatione animæ tabela- ctus et corruptus. VERS. 15. Quoniam spiritus pertransitit in illo. Quaecunque aerem, seu spiritum trahunt, et remit- tunt, corruptibilia sunt. Vel per spiritum, aui- mam intellige, quæ in universum corpus per- transit, et statuto ac determinato tempore ab eo exit. Et non subsistet. In præsenti scilicet vita moriens, ut homo. Et non cognoscet amplius locum surm. Ad aliam demigrans habitationem. Sed neque ipse, inquit, spiritus, hoc est, ipsa anima, simul ac hujus cor- poris vincula pertransierit, subsistet amplius in ipso corpore, aut illic amplius habitabit, nec co- gnoscet locum habitationis sum, ipsum nimirum corpus. Nam, etsi animæ resurrectionis tempore propria corpora sint recepturæ, non tamen eadem recipient corruptioni amplius subjecta, aut muta- tionibus obnoxia : unde merito ob hujusmodi im- mutationem ea amplius non cognoscent. VERS. 16. Misericordia autem Domini a sæculo in sæculum super timentes eum. A præsenti sæculo usque in futurum, hoc est, in præsenti et in futuro sæculo. Perpetua enim hic atque illic est Dei misericordla, et nunquam cessabit. Nam et hic præsentibus nos eripit periculis, et illie a suppli- ciis liberat æternis. Est autem hæc misericordia super eos, qui tinent Dominum. VERS. 17. Et justitia illius in flius fliorum. Ju stitiam dixit, pro retributione bonorum operum. C Ad hunc enim sensum Symmachus transtulit. Di- cit igitur quod hujusmodi justitia perpetua est, et quod per temporum successioues, filiis filiorum retribuet, iis, inquam, filiis, qui juxta patrum viam ambulaverint. Deinde eos ponit, apud quos hujus- modi justitia reperitur. Iis qui servant testamentum ejus. Testamentum dico divinorum mandatorum, quod disposuit pro adoptatis sibi filiis, pollicitus per illud eis hæredi- tatem. VERS. 18. memores sunt mandatorum ipsius, ut faciant ea. Qui, inquit, memores sunt, non ut ea sciant simpliciter, sed ut opere perficiant. Filii autem filiorum, non tantum ii sunt, qui per co- gnationis successionem generantur, sed illi etiam, qui pietatis ac religionis hæredes sunt, ac succes- sores. VERS. 19. Dominus in calo paravit thronum suum. Qui igitur illius throno assistere cupiunt, cogitent cœlestia, et terrena despiciant. Denotatur autem his verbis summa Dei celsitudo. vide in secundo pзalmo expositionem illius versiculi: Qui habitat in cœlis irridebil. Et regnum ipsius omnibus dominabitur. Veluti D
20α This is the work of those who accuse me falsely from the Lord. This is the punishment from the Lord for those among the Jews who slander me, that is, for Judas and those like him. This is the work of punishment about which is was previously said that he will suffer this and that. Or else of those who accuse me falsely ‘before the Lord’ in calling me contrary to God.
β Καὶ τῶν λαλούντων πονηρὰ κατὰ τῆς ψυχῆς μου. Εἴρηται ἐν τῷ δηλωθέντι μ΄ ψαλμῷ, Κατ’ ἐμοῦ ἐλογίζοντο κακά μοι, καὶ ζήτησον τὴν ἐξήγησιν αὐτοῦ.'Ωσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ οὕτως ἐξανθήσει. Νῦν μὲν ὡραῖος ὤν, ὕστερον δὲ μαραινόμενος καὶ δια φθειρόμενος κατὰ τὴν διάζευξιν. Β Εt Εt "Οτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ. Πᾶν γὰρ τὸ σπῶν ἀέρα διαυλωνίζοντα φθαρτόν ἐστίν· ἡ πνεῦ μα τὴν ψυχὴν ὑποληπτέον, διηθουμένην όλου τοῦ σώματος, καὶ κατὰ τὸν ὡρισμένον καιρὸν ἐξερ χομένην. Καὶ οὐχ ὑπάρξει. Κατὰ τὸν παρόντα βίον, ἀπό θνήσκων ὁ ἄνθρωπος. Καὶ οὐκ ἐπιγνώσεται ἔτι τὸν τόπον αὐτοῦ. Πρὸς ἑτέραν κατοικίαν μεταναστεύων· ἀλλ' οὐδὲ τὸ πνεῦμα, ήγουν ἡ ψυχὴ, διελθὸν τὸν δεσμὸν τοῦ σώ ματος, ἐνυπάρξει τούτῳ, οὐδὲ κατασκηνώσει, καθώς καὶ πρότερον· οὐδὲ ἐπιγνώσεται τὸν τόπον τῆς κατα οικίας αὐτοῦ, λέγω δὲ τὸ σῶμα· εἰ γὰρ καὶ κατὰ τὴν ἀνάστασιν ἀπολαμβάνουσιν αἱ ψυχαὶ τὰ ἴδια σώματα, ἀλλ' οὐχ οἷα πρότερον ἦσαν, ὑποκείμενα φθορᾷ, καὶ τροπαῖ;· εἰκότως οὖν διὰ τὴν ἐναλλαγὴν οὐκ ἐπιγινώσκουσι ταῦτα. Τὸ δὲ ἔλεος τοῦ Κυρίου ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος ἐπὶ τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Από τοῦ παρόντος αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ μέλλοντος, τουτέστι καὶ ἐν τῷ παρόντι, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ ὧδε. κἀκεῖ διηνεκῶς ἐλεεῖ, καὶ οὐδέποτε παύσεται· ἕνα ταῦθα μὲν τῶν ἐνταῦθα κινδύνων ῥυόμενος, τότε δὲ τῶν τότε κολαστηρίων ἐξαιρούμενος· ἔστι δὲ τὸ τοιοῦτον ἔλεος αὐτοῦ ἐν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ ἡ δικαιοσύνῃ αὐτοῦ ἐπὶ υἱοῖς υἱῶν. Καὶ ἀμοιβὴ τῶν κατορθωμάτων· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκε. Λέγει τοίνυν, ὅτι καὶ ἡ τοιαύτη δικαιοσύνη ὁμοίως ἐστὶ διηνεκής, κατά διαδοχήν παρεχομένη τοῖς υἱοῖς τῶν υἱῶν· καὶ οὕτως ἐφεξῆς ἐδεύουσα - καὶ ἐνταῦθα κἀκεῖ τούτους τοῦ Θεοῦ ἀμειβομένου · εἶτα λέγει καὶ ἐπὶ τίσιν ἐστὶν ἡ ῥηθεῖσα δικαιο- σύνη. Τοῖς φυλάσσουσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. Τὴν διαθήκην τῶν ἐντολῶν, ἣν διέθετο ὑπὲρ τῶν υἱοποιηθέντων αὐτῷ κληρονομίαν, αὐτοῖς ἐπαγγεί λάμενος δι' αὐτῆς. Καὶ μεμνημένοις τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι αὐτάς. Μεμνημένοις αὐτῶν, οὐκ ἐπὶ τῷ γινώσκειν ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ πληρῶσαι αὐτάς. Υἱοὶ δὲ υἱῶν οὐ μόνον οἱ κατὰ διαδοχὴν συγγενείας, ἀλλὰ καὶ οἱ κατὰ διαδοχὴν εὐσεβείας καὶ ἐναρέτου πολιτείας. Κύριος ἐν τῷ οὐρανῷ ἡτοίμισε τὸν θρόνον αὐτοῦ. Λοιπὸν οἱ τῷ θρόνῳ αὐτοῦ παραστῆναι βου- λόμενοι οὐράνια φρονείτωσαν, τῶν γηίνων και ταφρονοῦντες· τὸ ὕψος δὲ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ τὸ ῥητὸν ἐμφαίνει. Ζήτησον δὲ καὶ ἐν τῷ β' ψαλμῷ, τὴν παραγραφὴν τῆς ἐξηγήσεως τοῦ, Ο κατοικών ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς. Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ πάντων δεσπόζει. Ως EUTHYMII ZIGABENI Tanquam flos agri sic efflorebit. Modo formosus, A et pulchra specie, mox separatione animæ tabela- ctus et corruptus. VERS. 15. Quoniam spiritus pertransitit in illo. Quaecunque aerem, seu spiritum trahunt, et remit- tunt, corruptibilia sunt. Vel per spiritum, aui- mam intellige, quæ in universum corpus per- transit, et statuto ac determinato tempore ab eo exit. Et non subsistet. In præsenti scilicet vita moriens, ut homo. Et non cognoscet amplius locum surm. Ad aliam demigrans habitationem. Sed neque ipse, inquit, spiritus, hoc est, ipsa anima, simul ac hujus cor- poris vincula pertransierit, subsistet amplius in ipso corpore, aut illic amplius habitabit, nec co- gnoscet locum habitationis sum, ipsum nimirum corpus. Nam, etsi animæ resurrectionis tempore propria corpora sint recepturæ, non tamen eadem recipient corruptioni amplius subjecta, aut muta- tionibus obnoxia : unde merito ob hujusmodi im- mutationem ea amplius non cognoscent. VERS. 16. Misericordia autem Domini a sæculo in sæculum super timentes eum. A præsenti sæculo usque in futurum, hoc est, in præsenti et in futuro sæculo. Perpetua enim hic atque illic est Dei misericordla, et nunquam cessabit. Nam et hic præsentibus nos eripit periculis, et illie a suppli- ciis liberat æternis. Est autem hæc misericordia super eos, qui tinent Dominum. VERS. 17. Et justitia illius in flius fliorum. Ju stitiam dixit, pro retributione bonorum operum. C Ad hunc enim sensum Symmachus transtulit. Di- cit igitur quod hujusmodi justitia perpetua est, et quod per temporum successioues, filiis filiorum retribuet, iis, inquam, filiis, qui juxta patrum viam ambulaverint. Deinde eos ponit, apud quos hujus- modi justitia reperitur. Iis qui servant testamentum ejus. Testamentum dico divinorum mandatorum, quod disposuit pro adoptatis sibi filiis, pollicitus per illud eis hæredi- tatem. VERS. 18. memores sunt mandatorum ipsius, ut faciant ea. Qui, inquit, memores sunt, non ut ea sciant simpliciter, sed ut opere perficiant. Filii autem filiorum, non tantum ii sunt, qui per co- gnationis successionem generantur, sed illi etiam, qui pietatis ac religionis hæredes sunt, ac succes- sores. VERS. 19. Dominus in calo paravit thronum suum. Qui igitur illius throno assistere cupiunt, cogitent cœlestia, et terrena despiciant. Denotatur autem his verbis summa Dei celsitudo. vide in secundo pзalmo expositionem illius versiculi: Qui habitat in cœlis irridebil. Et regnum ipsius omnibus dominabitur. Veluti D
20β And who speak evils against my soul. In the above-mentioned fortieth psalm is was said, They would calculate evils against me, and look for the exposition there.
PG 128:1079α Καὶ σὺ, Κύριε Κύριε, ποίησον μετ’ ἐμοῦ ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου. | Ποίησον εἰς ἐμὲ ἔλεος δηλονότι, οὐκ ἐπειδὴ ἄξιός εἰμι, ἀλλὰ διὰ σαυτὸν, ὅτι α-2-5 ἐνδιαβαλλόντων HV[Ra] : ἐνδιαβαλόντων MPASCFB[T].Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον· Κύριε ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα. Μέγας σφόδρα ἐγνωρίσθης ἡμῖν ἀπὸ τῆς μεγαλουργίας καὶ προ- νοίας τῶν κτισμάτων. Εξομολόγησιν καὶ μεγαλοπρέπειαν ἐνεδύσω. Ἐξομολόγησιν μὲν λέγει νῦν τὴν εὐχαριστίαν, μεγαλοπρέπειαν δὲ τὴν μεγαλοπρέπουσαν τιμήν. Ταύτας, φησί, περιέθου σεαυτῷ διὰ τῆς μεγαλουρ γίας, ὡς εἴρηται, τῶν κτισμάτων, εὐχαριστούμενος μὲν ὅτι τοιαῦτα δι' ἡμᾶς πεποίηκας, τιμώμενος δὲ, ὡς τοιοῦτος κτίστης. ῾Ο ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον. Ἐνδυόμενος φῶς, ἐγκαλυπτόμενος φωτί. "Ομοιον δὲ καὶ Παῦλος εἴρηκε· Φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον. Αφ᾽ ὧν τὸ κατὰ φύσιν ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον τοῦ Θεοῦ διδάσκου- σιν. Οὐκ εἰσὶ δὲ ταῦτα ἐναντία πρὸς τὸ, Ελετο σκότος αποκρυφὴν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ ἀπρόσιτον φως ταυτὸν ποιεῖ τῷ σκότει, μὴ συγχωροῦν ἐνορᾶν αὐτ τῷ· εἰ δὲ τὸ ἐκτὸς φωτὸς ἀπρόσιτον, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἐντὸς τοῦ τοιούτου φωτός· ἄλλοι δὲ φῶς νῦν τὴν καθαρότητα νενήκασιν· ἕτεροι δὲ τὴν γνῶσιν. ῾Ο ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ δέῤῥιν. Κύριε, φησὶν, ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα· σὺ ὁ ποι ήσας τάδε καὶ τάδε· ὁ ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν οὕτω εὐχερῶς, ὡς ἐκτείνει τις δέρμα. Αλλὰ Δαβὶδ μὲν τὸ ῥᾴδιον τῆς τοῦ οὐρανοῦ παραγωγής οὕτως ἐδίδα- ξεν. Ησαΐας δὲ τὸ ἀκίνητον αὐτοῦ παρέστησε, καὶ τὸ σχῆμα, λέγων· Ο στήσας τὸν οὐρανὶν καμάραν. Εἰ δέ γε τὴν δέῤῥιν σκηνὴν ἑρμηνεύσεις, ἐμφαίνε: τὸ σχῆμα Δαβίδ· καμαροειδής γὰρ ἡ σκηνή. 'Αδιά- φορον δὲ τὸ ἐκτείνων, ἀντὶ, ὁ ἐκτείνας· τοιαῦτα δὲ καὶ τὰ ἐφεξῆς, κατὰ ἀντιχρονίαν. Εt Ὁ στεγάζων ἐν ὕδασι τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ. Ο σκεπάζων τὰ ὑψηλὰ ἑαυτοῦ, ἤτοι τὸν δεύτερον οὐ βανόν . Καὶ διεχώρισε, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ἄνωθεν τοῦ στερεώ ματος. Υπερθαύμαστον οὖν καὶ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ῥυτὴν τοῦ ὕδατος φύσιν ἄνωθεν τοῦ κυρτοῦ στερεώ ματος ἀδιάλυτον. Καμαροειδὲς δὲ καὶ τοῦτο, καθὼς δείκνυσιν ἡ ὄψις. ῾Ο τιθεὶς νέφει τὴν ἐπίβασιν αὐτοῦ. ῾Ο ἐπιβαί νων νέφους, καὶ ὀχήματι τούτῳ χρώμενος ἐπὶ τοῦ Σινά. Ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ανέμων. Ο ταῖς πτέρυξι τῶν ἀνέμων ἐποχούμενος, δι᾿ οὗ τὸ παντα- EUTHYMII ZIGABENI VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Domine A Deus meus, magnificatus es vehementer. Magnus valde omnibus apparuisti, ob tuorum nimirum operum magnitudinem et ob summam providen- tiam, quam erga creaturam tuam Indesinenter ostendis. Confessionem et magnificentiam induisti. Per confessionem quidem gratiarum actiones signifi- cat ; per magnificentiain vero, honorem illum, qui magno atque excelso cuipiam debetur. Hæc duo, inquit, tibi circumposuisti. Ob magnitudinem quippe operum et creaturarum, ut dictum est, gratiæ Deo juges aguntur, quod propter humanum genus tot bona creaverit : honorque ei etiam summus habe- tur, tanquam rerum omnium opifici. VERS. 2. Amicius lumine, quasi vestimento. Ille, B qui amictus est luce, legitur a luce. Simile quid- dam de Deo ipse etiam Paulus dicit : Qui habitat, inquiens, lucem inaccessibilent. Ex his vero doce- mur, Deum invisibilem esse, et intellectu humano comprehendi non posse. Huic autem versículo non adversatur, quod alibi Propheta dixit: Qui posuit tenebras latibulum suum : quippe cum inacces- sibilis lux idem efficiat quod efficiunt tenebræ ; utrumque enim oculorum aciem non admittit. Quod si exterior Dei lux, et qua circumdatur inaccessibilis est, quanto magis id quod in ea trgi tur, videri non poterit ? Cæterum alii per lucem, munditiam, alii cogitationem et scientiam intelle- xerunt. C Vers. 3. Extendens cœlum quasi pellem. Domine, inquit, Deus neus, magnificatus es vehementer, tu hæc atque illa operatus es; tu facile cœlum extendi- sti, nec secus ac si quis pellemn extendat. David quidem hoc pacto nos docet, quam facile Deo fuerit colum creare. Isaias autem alia quadam atque eleganti translatione usus, illius etiam immobilita- tem ac figuram demonstravit, dicens: Qui statuit cœlum quasi cameram ". Quod si pellem pro ta- bernaculo intellexeris, dicemus figuram cœli hoc sermone significari. Erat quippe tabernaculum in- star fornicis. Dictio autem, extendens, quamvis præsentis sit temporis, tamen pro præterito posita est. Sæpenumero enim apud Scripturam tempus ponitur pro tempore, quemadmodum etiam in Sc quentibus fieri videbis. • Qui legis aquis superiora ejus. Qui tegis, inquit, et cooperis ejus coeli excelsa: ipsum scilicet se- cundum caelum. Et divisit, inquit, Deus inter me- dium aquæ quæ erat infra firmamentum, et inter me- dium aquæ, quæ erat supra firmamentum "3. Admirandum est igitur, quod fluida aquæ natura contineri potuerit supra firmamentum, quod cur- vum est, et non effluxerit. Nam et ipsum firma- mentuma fornicis figuram habet, quemadmodum aspectus docet. Qui ponis nubi ascensum tuum. Qui ascensis su- per nubein, caque ut vehiculo uteris : sicuti olim in monte Sina. Qui ambulas, super alas ventorum. Qui alis ven- torum veheris : quibus verbis denotare videtur, D 3. Psal. xvII, 12. 84 Isa. XL, 22. 33 Gen. 1, 7.
21α And you, O Lord, O Lord, show with me for the sake of your name. Show mercy on me, that is to say, not because I am worthy, but on your own account, for
φιλάνθρωπος εἶ καὶ ἐλεήμων. Ὡς ἄνθρωπος δὲ καθικετεύει, παιδεύων ἡμᾶς, ἀδικουμένους, μετριοφρονεῖν, καὶ οὕτω τὴν θείαν ἐπισπᾶσθαι βοήθειαν. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δηλωθέντι ψαλμῷ, Σὺ δὲ, Κύριε, ἐλέησόν με, καὶ ἐν τῷ εἰκοστῷ δὲ πρώτῳ, πολλὰ τοιαῦτα γέγραπται.Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον· Κύριε ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα. Μέγας σφόδρα ἐγνωρίσθης ἡμῖν ἀπὸ τῆς μεγαλουργίας καὶ προ- νοίας τῶν κτισμάτων. Εξομολόγησιν καὶ μεγαλοπρέπειαν ἐνεδύσω. Ἐξομολόγησιν μὲν λέγει νῦν τὴν εὐχαριστίαν, μεγαλοπρέπειαν δὲ τὴν μεγαλοπρέπουσαν τιμήν. Ταύτας, φησί, περιέθου σεαυτῷ διὰ τῆς μεγαλουρ γίας, ὡς εἴρηται, τῶν κτισμάτων, εὐχαριστούμενος μὲν ὅτι τοιαῦτα δι' ἡμᾶς πεποίηκας, τιμώμενος δὲ, ὡς τοιοῦτος κτίστης. ῾Ο ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον. Ἐνδυόμενος φῶς, ἐγκαλυπτόμενος φωτί. "Ομοιον δὲ καὶ Παῦλος εἴρηκε· Φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον. Αφ᾽ ὧν τὸ κατὰ φύσιν ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον τοῦ Θεοῦ διδάσκου- σιν. Οὐκ εἰσὶ δὲ ταῦτα ἐναντία πρὸς τὸ, Ελετο σκότος αποκρυφὴν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ ἀπρόσιτον φως ταυτὸν ποιεῖ τῷ σκότει, μὴ συγχωροῦν ἐνορᾶν αὐτ τῷ· εἰ δὲ τὸ ἐκτὸς φωτὸς ἀπρόσιτον, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἐντὸς τοῦ τοιούτου φωτός· ἄλλοι δὲ φῶς νῦν τὴν καθαρότητα νενήκασιν· ἕτεροι δὲ τὴν γνῶσιν. ῾Ο ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ δέῤῥιν. Κύριε, φησὶν, ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα· σὺ ὁ ποι ήσας τάδε καὶ τάδε· ὁ ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν οὕτω εὐχερῶς, ὡς ἐκτείνει τις δέρμα. Αλλὰ Δαβὶδ μὲν τὸ ῥᾴδιον τῆς τοῦ οὐρανοῦ παραγωγής οὕτως ἐδίδα- ξεν. Ησαΐας δὲ τὸ ἀκίνητον αὐτοῦ παρέστησε, καὶ τὸ σχῆμα, λέγων· Ο στήσας τὸν οὐρανὶν καμάραν. Εἰ δέ γε τὴν δέῤῥιν σκηνὴν ἑρμηνεύσεις, ἐμφαίνε: τὸ σχῆμα Δαβίδ· καμαροειδής γὰρ ἡ σκηνή. 'Αδιά- φορον δὲ τὸ ἐκτείνων, ἀντὶ, ὁ ἐκτείνας· τοιαῦτα δὲ καὶ τὰ ἐφεξῆς, κατὰ ἀντιχρονίαν. Εt Ὁ στεγάζων ἐν ὕδασι τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ. Ο σκεπάζων τὰ ὑψηλὰ ἑαυτοῦ, ἤτοι τὸν δεύτερον οὐ βανόν . Καὶ διεχώρισε, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ἄνωθεν τοῦ στερεώ ματος. Υπερθαύμαστον οὖν καὶ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ῥυτὴν τοῦ ὕδατος φύσιν ἄνωθεν τοῦ κυρτοῦ στερεώ ματος ἀδιάλυτον. Καμαροειδὲς δὲ καὶ τοῦτο, καθὼς δείκνυσιν ἡ ὄψις. ῾Ο τιθεὶς νέφει τὴν ἐπίβασιν αὐτοῦ. ῾Ο ἐπιβαί νων νέφους, καὶ ὀχήματι τούτῳ χρώμενος ἐπὶ τοῦ Σινά. Ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ανέμων. Ο ταῖς πτέρυξι τῶν ἀνέμων ἐποχούμενος, δι᾿ οὗ τὸ παντα- EUTHYMII ZIGABENI VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Domine A Deus meus, magnificatus es vehementer. Magnus valde omnibus apparuisti, ob tuorum nimirum operum magnitudinem et ob summam providen- tiam, quam erga creaturam tuam Indesinenter ostendis. Confessionem et magnificentiam induisti. Per confessionem quidem gratiarum actiones signifi- cat ; per magnificentiain vero, honorem illum, qui magno atque excelso cuipiam debetur. Hæc duo, inquit, tibi circumposuisti. Ob magnitudinem quippe operum et creaturarum, ut dictum est, gratiæ Deo juges aguntur, quod propter humanum genus tot bona creaverit : honorque ei etiam summus habe- tur, tanquam rerum omnium opifici. VERS. 2. Amicius lumine, quasi vestimento. Ille, B qui amictus est luce, legitur a luce. Simile quid- dam de Deo ipse etiam Paulus dicit : Qui habitat, inquiens, lucem inaccessibilent. Ex his vero doce- mur, Deum invisibilem esse, et intellectu humano comprehendi non posse. Huic autem versículo non adversatur, quod alibi Propheta dixit: Qui posuit tenebras latibulum suum : quippe cum inacces- sibilis lux idem efficiat quod efficiunt tenebræ ; utrumque enim oculorum aciem non admittit. Quod si exterior Dei lux, et qua circumdatur inaccessibilis est, quanto magis id quod in ea trgi tur, videri non poterit ? Cæterum alii per lucem, munditiam, alii cogitationem et scientiam intelle- xerunt. C Vers. 3. Extendens cœlum quasi pellem. Domine, inquit, Deus neus, magnificatus es vehementer, tu hæc atque illa operatus es; tu facile cœlum extendi- sti, nec secus ac si quis pellemn extendat. David quidem hoc pacto nos docet, quam facile Deo fuerit colum creare. Isaias autem alia quadam atque eleganti translatione usus, illius etiam immobilita- tem ac figuram demonstravit, dicens: Qui statuit cœlum quasi cameram ". Quod si pellem pro ta- bernaculo intellexeris, dicemus figuram cœli hoc sermone significari. Erat quippe tabernaculum in- star fornicis. Dictio autem, extendens, quamvis præsentis sit temporis, tamen pro præterito posita est. Sæpenumero enim apud Scripturam tempus ponitur pro tempore, quemadmodum etiam in Sc quentibus fieri videbis. • Qui legis aquis superiora ejus. Qui tegis, inquit, et cooperis ejus coeli excelsa: ipsum scilicet se- cundum caelum. Et divisit, inquit, Deus inter me- dium aquæ quæ erat infra firmamentum, et inter me- dium aquæ, quæ erat supra firmamentum "3. Admirandum est igitur, quod fluida aquæ natura contineri potuerit supra firmamentum, quod cur- vum est, et non effluxerit. Nam et ipsum firma- mentuma fornicis figuram habet, quemadmodum aspectus docet. Qui ponis nubi ascensum tuum. Qui ascensis su- per nubein, caque ut vehiculo uteris : sicuti olim in monte Sina. Qui ambulas, super alas ventorum. Qui alis ven- torum veheris : quibus verbis denotare videtur, D 3. Psal. xvII, 12. 84 Isa. XL, 22. 33 Gen. 1, 7.
you are benevolent and merciful. As a man he makes entreaty, teaching us when wronged to be restrained and so to attract divine help. In the previously mentioned psalm it was said, But you, O Lord, have mercy on me, and in the twenty-first psalm many such things are written.
β Ὅτι χρηστὸν τὸ ἔλεός σου. Ὅτι χρήσιμον ἀεὶ, ὅτι ἐνεργόν· τὸ δὲ τῶν ἀνθρώπων ἔστιν ὅτε βλαβερὸν ἢ καὶ ἀνενέργητον.Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον· Κύριε ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα. Μέγας σφόδρα ἐγνωρίσθης ἡμῖν ἀπὸ τῆς μεγαλουργίας καὶ προ- νοίας τῶν κτισμάτων. Εξομολόγησιν καὶ μεγαλοπρέπειαν ἐνεδύσω. Ἐξομολόγησιν μὲν λέγει νῦν τὴν εὐχαριστίαν, μεγαλοπρέπειαν δὲ τὴν μεγαλοπρέπουσαν τιμήν. Ταύτας, φησί, περιέθου σεαυτῷ διὰ τῆς μεγαλουρ γίας, ὡς εἴρηται, τῶν κτισμάτων, εὐχαριστούμενος μὲν ὅτι τοιαῦτα δι' ἡμᾶς πεποίηκας, τιμώμενος δὲ, ὡς τοιοῦτος κτίστης. ῾Ο ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον. Ἐνδυόμενος φῶς, ἐγκαλυπτόμενος φωτί. "Ομοιον δὲ καὶ Παῦλος εἴρηκε· Φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον. Αφ᾽ ὧν τὸ κατὰ φύσιν ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον τοῦ Θεοῦ διδάσκου- σιν. Οὐκ εἰσὶ δὲ ταῦτα ἐναντία πρὸς τὸ, Ελετο σκότος αποκρυφὴν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ ἀπρόσιτον φως ταυτὸν ποιεῖ τῷ σκότει, μὴ συγχωροῦν ἐνορᾶν αὐτ τῷ· εἰ δὲ τὸ ἐκτὸς φωτὸς ἀπρόσιτον, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἐντὸς τοῦ τοιούτου φωτός· ἄλλοι δὲ φῶς νῦν τὴν καθαρότητα νενήκασιν· ἕτεροι δὲ τὴν γνῶσιν. ῾Ο ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ δέῤῥιν. Κύριε, φησὶν, ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα· σὺ ὁ ποι ήσας τάδε καὶ τάδε· ὁ ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν οὕτω εὐχερῶς, ὡς ἐκτείνει τις δέρμα. Αλλὰ Δαβὶδ μὲν τὸ ῥᾴδιον τῆς τοῦ οὐρανοῦ παραγωγής οὕτως ἐδίδα- ξεν. Ησαΐας δὲ τὸ ἀκίνητον αὐτοῦ παρέστησε, καὶ τὸ σχῆμα, λέγων· Ο στήσας τὸν οὐρανὶν καμάραν. Εἰ δέ γε τὴν δέῤῥιν σκηνὴν ἑρμηνεύσεις, ἐμφαίνε: τὸ σχῆμα Δαβίδ· καμαροειδής γὰρ ἡ σκηνή. 'Αδιά- φορον δὲ τὸ ἐκτείνων, ἀντὶ, ὁ ἐκτείνας· τοιαῦτα δὲ καὶ τὰ ἐφεξῆς, κατὰ ἀντιχρονίαν. Εt Ὁ στεγάζων ἐν ὕδασι τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ. Ο σκεπάζων τὰ ὑψηλὰ ἑαυτοῦ, ἤτοι τὸν δεύτερον οὐ βανόν . Καὶ διεχώρισε, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ἄνωθεν τοῦ στερεώ ματος. Υπερθαύμαστον οὖν καὶ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ῥυτὴν τοῦ ὕδατος φύσιν ἄνωθεν τοῦ κυρτοῦ στερεώ ματος ἀδιάλυτον. Καμαροειδὲς δὲ καὶ τοῦτο, καθὼς δείκνυσιν ἡ ὄψις. ῾Ο τιθεὶς νέφει τὴν ἐπίβασιν αὐτοῦ. ῾Ο ἐπιβαί νων νέφους, καὶ ὀχήματι τούτῳ χρώμενος ἐπὶ τοῦ Σινά. Ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ανέμων. Ο ταῖς πτέρυξι τῶν ἀνέμων ἐποχούμενος, δι᾿ οὗ τὸ παντα- EUTHYMII ZIGABENI VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Domine A Deus meus, magnificatus es vehementer. Magnus valde omnibus apparuisti, ob tuorum nimirum operum magnitudinem et ob summam providen- tiam, quam erga creaturam tuam Indesinenter ostendis. Confessionem et magnificentiam induisti. Per confessionem quidem gratiarum actiones signifi- cat ; per magnificentiain vero, honorem illum, qui magno atque excelso cuipiam debetur. Hæc duo, inquit, tibi circumposuisti. Ob magnitudinem quippe operum et creaturarum, ut dictum est, gratiæ Deo juges aguntur, quod propter humanum genus tot bona creaverit : honorque ei etiam summus habe- tur, tanquam rerum omnium opifici. VERS. 2. Amicius lumine, quasi vestimento. Ille, B qui amictus est luce, legitur a luce. Simile quid- dam de Deo ipse etiam Paulus dicit : Qui habitat, inquiens, lucem inaccessibilent. Ex his vero doce- mur, Deum invisibilem esse, et intellectu humano comprehendi non posse. Huic autem versículo non adversatur, quod alibi Propheta dixit: Qui posuit tenebras latibulum suum : quippe cum inacces- sibilis lux idem efficiat quod efficiunt tenebræ ; utrumque enim oculorum aciem non admittit. Quod si exterior Dei lux, et qua circumdatur inaccessibilis est, quanto magis id quod in ea trgi tur, videri non poterit ? Cæterum alii per lucem, munditiam, alii cogitationem et scientiam intelle- xerunt. C Vers. 3. Extendens cœlum quasi pellem. Domine, inquit, Deus neus, magnificatus es vehementer, tu hæc atque illa operatus es; tu facile cœlum extendi- sti, nec secus ac si quis pellemn extendat. David quidem hoc pacto nos docet, quam facile Deo fuerit colum creare. Isaias autem alia quadam atque eleganti translatione usus, illius etiam immobilita- tem ac figuram demonstravit, dicens: Qui statuit cœlum quasi cameram ". Quod si pellem pro ta- bernaculo intellexeris, dicemus figuram cœli hoc sermone significari. Erat quippe tabernaculum in- star fornicis. Dictio autem, extendens, quamvis præsentis sit temporis, tamen pro præterito posita est. Sæpenumero enim apud Scripturam tempus ponitur pro tempore, quemadmodum etiam in Sc quentibus fieri videbis. • Qui legis aquis superiora ejus. Qui tegis, inquit, et cooperis ejus coeli excelsa: ipsum scilicet se- cundum caelum. Et divisit, inquit, Deus inter me- dium aquæ quæ erat infra firmamentum, et inter me- dium aquæ, quæ erat supra firmamentum "3. Admirandum est igitur, quod fluida aquæ natura contineri potuerit supra firmamentum, quod cur- vum est, et non effluxerit. Nam et ipsum firma- mentuma fornicis figuram habet, quemadmodum aspectus docet. Qui ponis nubi ascensum tuum. Qui ascensis su- per nubein, caque ut vehiculo uteris : sicuti olim in monte Sina. Qui ambulas, super alas ventorum. Qui alis ven- torum veheris : quibus verbis denotare videtur, D 3. Psal. xvII, 12. 84 Isa. XL, 22. 33 Gen. 1, 7.
21β For your mercy is good. For it is ever beneficial, for it is efficacious. Whereas the mercy of men is at times harmful or else inefficacious.
α ῾Ρῦσαί με, ὅτι πτωχὸς καὶ πένης εἰμὶ ἐγώ. Περὶ πτωχοῦ καὶ πένητος ἀνωτέρω δεδήλωται. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ κα΄ ψαλμῷ, ῾Ρῦσαι ἀπὸ ῥομφαίας τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ δὲ γέγραπται, Πάτερ, σῶσόν με ἐκ τῆς ὥρας ταύτης.Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον· Κύριε ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα. Μέγας σφόδρα ἐγνωρίσθης ἡμῖν ἀπὸ τῆς μεγαλουργίας καὶ προ- νοίας τῶν κτισμάτων. Εξομολόγησιν καὶ μεγαλοπρέπειαν ἐνεδύσω. Ἐξομολόγησιν μὲν λέγει νῦν τὴν εὐχαριστίαν, μεγαλοπρέπειαν δὲ τὴν μεγαλοπρέπουσαν τιμήν. Ταύτας, φησί, περιέθου σεαυτῷ διὰ τῆς μεγαλουρ γίας, ὡς εἴρηται, τῶν κτισμάτων, εὐχαριστούμενος μὲν ὅτι τοιαῦτα δι' ἡμᾶς πεποίηκας, τιμώμενος δὲ, ὡς τοιοῦτος κτίστης. ῾Ο ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον. Ἐνδυόμενος φῶς, ἐγκαλυπτόμενος φωτί. "Ομοιον δὲ καὶ Παῦλος εἴρηκε· Φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον. Αφ᾽ ὧν τὸ κατὰ φύσιν ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον τοῦ Θεοῦ διδάσκου- σιν. Οὐκ εἰσὶ δὲ ταῦτα ἐναντία πρὸς τὸ, Ελετο σκότος αποκρυφὴν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ ἀπρόσιτον φως ταυτὸν ποιεῖ τῷ σκότει, μὴ συγχωροῦν ἐνορᾶν αὐτ τῷ· εἰ δὲ τὸ ἐκτὸς φωτὸς ἀπρόσιτον, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἐντὸς τοῦ τοιούτου φωτός· ἄλλοι δὲ φῶς νῦν τὴν καθαρότητα νενήκασιν· ἕτεροι δὲ τὴν γνῶσιν. ῾Ο ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ δέῤῥιν. Κύριε, φησὶν, ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα· σὺ ὁ ποι ήσας τάδε καὶ τάδε· ὁ ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν οὕτω εὐχερῶς, ὡς ἐκτείνει τις δέρμα. Αλλὰ Δαβὶδ μὲν τὸ ῥᾴδιον τῆς τοῦ οὐρανοῦ παραγωγής οὕτως ἐδίδα- ξεν. Ησαΐας δὲ τὸ ἀκίνητον αὐτοῦ παρέστησε, καὶ τὸ σχῆμα, λέγων· Ο στήσας τὸν οὐρανὶν καμάραν. Εἰ δέ γε τὴν δέῤῥιν σκηνὴν ἑρμηνεύσεις, ἐμφαίνε: τὸ σχῆμα Δαβίδ· καμαροειδής γὰρ ἡ σκηνή. 'Αδιά- φορον δὲ τὸ ἐκτείνων, ἀντὶ, ὁ ἐκτείνας· τοιαῦτα δὲ καὶ τὰ ἐφεξῆς, κατὰ ἀντιχρονίαν. Εt Ὁ στεγάζων ἐν ὕδασι τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ. Ο σκεπάζων τὰ ὑψηλὰ ἑαυτοῦ, ἤτοι τὸν δεύτερον οὐ βανόν . Καὶ διεχώρισε, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ἄνωθεν τοῦ στερεώ ματος. Υπερθαύμαστον οὖν καὶ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ῥυτὴν τοῦ ὕδατος φύσιν ἄνωθεν τοῦ κυρτοῦ στερεώ ματος ἀδιάλυτον. Καμαροειδὲς δὲ καὶ τοῦτο, καθὼς δείκνυσιν ἡ ὄψις. ῾Ο τιθεὶς νέφει τὴν ἐπίβασιν αὐτοῦ. ῾Ο ἐπιβαί νων νέφους, καὶ ὀχήματι τούτῳ χρώμενος ἐπὶ τοῦ Σινά. Ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ανέμων. Ο ταῖς πτέρυξι τῶν ἀνέμων ἐποχούμενος, δι᾿ οὗ τὸ παντα- EUTHYMII ZIGABENI VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Domine A Deus meus, magnificatus es vehementer. Magnus valde omnibus apparuisti, ob tuorum nimirum operum magnitudinem et ob summam providen- tiam, quam erga creaturam tuam Indesinenter ostendis. Confessionem et magnificentiam induisti. Per confessionem quidem gratiarum actiones signifi- cat ; per magnificentiain vero, honorem illum, qui magno atque excelso cuipiam debetur. Hæc duo, inquit, tibi circumposuisti. Ob magnitudinem quippe operum et creaturarum, ut dictum est, gratiæ Deo juges aguntur, quod propter humanum genus tot bona creaverit : honorque ei etiam summus habe- tur, tanquam rerum omnium opifici. VERS. 2. Amicius lumine, quasi vestimento. Ille, B qui amictus est luce, legitur a luce. Simile quid- dam de Deo ipse etiam Paulus dicit : Qui habitat, inquiens, lucem inaccessibilent. Ex his vero doce- mur, Deum invisibilem esse, et intellectu humano comprehendi non posse. Huic autem versículo non adversatur, quod alibi Propheta dixit: Qui posuit tenebras latibulum suum : quippe cum inacces- sibilis lux idem efficiat quod efficiunt tenebræ ; utrumque enim oculorum aciem non admittit. Quod si exterior Dei lux, et qua circumdatur inaccessibilis est, quanto magis id quod in ea trgi tur, videri non poterit ? Cæterum alii per lucem, munditiam, alii cogitationem et scientiam intelle- xerunt. C Vers. 3. Extendens cœlum quasi pellem. Domine, inquit, Deus neus, magnificatus es vehementer, tu hæc atque illa operatus es; tu facile cœlum extendi- sti, nec secus ac si quis pellemn extendat. David quidem hoc pacto nos docet, quam facile Deo fuerit colum creare. Isaias autem alia quadam atque eleganti translatione usus, illius etiam immobilita- tem ac figuram demonstravit, dicens: Qui statuit cœlum quasi cameram ". Quod si pellem pro ta- bernaculo intellexeris, dicemus figuram cœli hoc sermone significari. Erat quippe tabernaculum in- star fornicis. Dictio autem, extendens, quamvis præsentis sit temporis, tamen pro præterito posita est. Sæpenumero enim apud Scripturam tempus ponitur pro tempore, quemadmodum etiam in Sc quentibus fieri videbis. • Qui legis aquis superiora ejus. Qui tegis, inquit, et cooperis ejus coeli excelsa: ipsum scilicet se- cundum caelum. Et divisit, inquit, Deus inter me- dium aquæ quæ erat infra firmamentum, et inter me- dium aquæ, quæ erat supra firmamentum "3. Admirandum est igitur, quod fluida aquæ natura contineri potuerit supra firmamentum, quod cur- vum est, et non effluxerit. Nam et ipsum firma- mentuma fornicis figuram habet, quemadmodum aspectus docet. Qui ponis nubi ascensum tuum. Qui ascensis su- per nubein, caque ut vehiculo uteris : sicuti olim in monte Sina. Qui ambulas, super alas ventorum. Qui alis ven- torum veheris : quibus verbis denotare videtur, D 3. Psal. xvII, 12. 84 Isa. XL, 22. 33 Gen. 1, 7.
22α Deliver me, for I am poor and needy. It was explained above about the poor and needy man. And in the twenty-first psalm is was said, Deliver my soul from the sword, and in the Gos- pel it is written, Father, save me from this hour.
β Καὶ ἡ καρδία μου τετάρακται ἐντός μου. Καὶ τοῦτο ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ γέγραπται, Νῦν γὰρ, φησὶν, ἡ ψυχή μου τετάρακται, καὶ, Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου, ἕως θανάτου.Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον· Κύριε ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα. Μέγας σφόδρα ἐγνωρίσθης ἡμῖν ἀπὸ τῆς μεγαλουργίας καὶ προ- νοίας τῶν κτισμάτων. Εξομολόγησιν καὶ μεγαλοπρέπειαν ἐνεδύσω. Ἐξομολόγησιν μὲν λέγει νῦν τὴν εὐχαριστίαν, μεγαλοπρέπειαν δὲ τὴν μεγαλοπρέπουσαν τιμήν. Ταύτας, φησί, περιέθου σεαυτῷ διὰ τῆς μεγαλουρ γίας, ὡς εἴρηται, τῶν κτισμάτων, εὐχαριστούμενος μὲν ὅτι τοιαῦτα δι' ἡμᾶς πεποίηκας, τιμώμενος δὲ, ὡς τοιοῦτος κτίστης. ῾Ο ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον. Ἐνδυόμενος φῶς, ἐγκαλυπτόμενος φωτί. "Ομοιον δὲ καὶ Παῦλος εἴρηκε· Φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον. Αφ᾽ ὧν τὸ κατὰ φύσιν ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον τοῦ Θεοῦ διδάσκου- σιν. Οὐκ εἰσὶ δὲ ταῦτα ἐναντία πρὸς τὸ, Ελετο σκότος αποκρυφὴν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ ἀπρόσιτον φως ταυτὸν ποιεῖ τῷ σκότει, μὴ συγχωροῦν ἐνορᾶν αὐτ τῷ· εἰ δὲ τὸ ἐκτὸς φωτὸς ἀπρόσιτον, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἐντὸς τοῦ τοιούτου φωτός· ἄλλοι δὲ φῶς νῦν τὴν καθαρότητα νενήκασιν· ἕτεροι δὲ τὴν γνῶσιν. ῾Ο ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ δέῤῥιν. Κύριε, φησὶν, ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα· σὺ ὁ ποι ήσας τάδε καὶ τάδε· ὁ ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν οὕτω εὐχερῶς, ὡς ἐκτείνει τις δέρμα. Αλλὰ Δαβὶδ μὲν τὸ ῥᾴδιον τῆς τοῦ οὐρανοῦ παραγωγής οὕτως ἐδίδα- ξεν. Ησαΐας δὲ τὸ ἀκίνητον αὐτοῦ παρέστησε, καὶ τὸ σχῆμα, λέγων· Ο στήσας τὸν οὐρανὶν καμάραν. Εἰ δέ γε τὴν δέῤῥιν σκηνὴν ἑρμηνεύσεις, ἐμφαίνε: τὸ σχῆμα Δαβίδ· καμαροειδής γὰρ ἡ σκηνή. 'Αδιά- φορον δὲ τὸ ἐκτείνων, ἀντὶ, ὁ ἐκτείνας· τοιαῦτα δὲ καὶ τὰ ἐφεξῆς, κατὰ ἀντιχρονίαν. Εt Ὁ στεγάζων ἐν ὕδασι τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ. Ο σκεπάζων τὰ ὑψηλὰ ἑαυτοῦ, ἤτοι τὸν δεύτερον οὐ βανόν . Καὶ διεχώρισε, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ἄνωθεν τοῦ στερεώ ματος. Υπερθαύμαστον οὖν καὶ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ῥυτὴν τοῦ ὕδατος φύσιν ἄνωθεν τοῦ κυρτοῦ στερεώ ματος ἀδιάλυτον. Καμαροειδὲς δὲ καὶ τοῦτο, καθὼς δείκνυσιν ἡ ὄψις. ῾Ο τιθεὶς νέφει τὴν ἐπίβασιν αὐτοῦ. ῾Ο ἐπιβαί νων νέφους, καὶ ὀχήματι τούτῳ χρώμενος ἐπὶ τοῦ Σινά. Ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ανέμων. Ο ταῖς πτέρυξι τῶν ἀνέμων ἐποχούμενος, δι᾿ οὗ τὸ παντα- EUTHYMII ZIGABENI VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Domine A Deus meus, magnificatus es vehementer. Magnus valde omnibus apparuisti, ob tuorum nimirum operum magnitudinem et ob summam providen- tiam, quam erga creaturam tuam Indesinenter ostendis. Confessionem et magnificentiam induisti. Per confessionem quidem gratiarum actiones signifi- cat ; per magnificentiain vero, honorem illum, qui magno atque excelso cuipiam debetur. Hæc duo, inquit, tibi circumposuisti. Ob magnitudinem quippe operum et creaturarum, ut dictum est, gratiæ Deo juges aguntur, quod propter humanum genus tot bona creaverit : honorque ei etiam summus habe- tur, tanquam rerum omnium opifici. VERS. 2. Amicius lumine, quasi vestimento. Ille, B qui amictus est luce, legitur a luce. Simile quid- dam de Deo ipse etiam Paulus dicit : Qui habitat, inquiens, lucem inaccessibilent. Ex his vero doce- mur, Deum invisibilem esse, et intellectu humano comprehendi non posse. Huic autem versículo non adversatur, quod alibi Propheta dixit: Qui posuit tenebras latibulum suum : quippe cum inacces- sibilis lux idem efficiat quod efficiunt tenebræ ; utrumque enim oculorum aciem non admittit. Quod si exterior Dei lux, et qua circumdatur inaccessibilis est, quanto magis id quod in ea trgi tur, videri non poterit ? Cæterum alii per lucem, munditiam, alii cogitationem et scientiam intelle- xerunt. C Vers. 3. Extendens cœlum quasi pellem. Domine, inquit, Deus neus, magnificatus es vehementer, tu hæc atque illa operatus es; tu facile cœlum extendi- sti, nec secus ac si quis pellemn extendat. David quidem hoc pacto nos docet, quam facile Deo fuerit colum creare. Isaias autem alia quadam atque eleganti translatione usus, illius etiam immobilita- tem ac figuram demonstravit, dicens: Qui statuit cœlum quasi cameram ". Quod si pellem pro ta- bernaculo intellexeris, dicemus figuram cœli hoc sermone significari. Erat quippe tabernaculum in- star fornicis. Dictio autem, extendens, quamvis præsentis sit temporis, tamen pro præterito posita est. Sæpenumero enim apud Scripturam tempus ponitur pro tempore, quemadmodum etiam in Sc quentibus fieri videbis. • Qui legis aquis superiora ejus. Qui tegis, inquit, et cooperis ejus coeli excelsa: ipsum scilicet se- cundum caelum. Et divisit, inquit, Deus inter me- dium aquæ quæ erat infra firmamentum, et inter me- dium aquæ, quæ erat supra firmamentum "3. Admirandum est igitur, quod fluida aquæ natura contineri potuerit supra firmamentum, quod cur- vum est, et non effluxerit. Nam et ipsum firma- mentuma fornicis figuram habet, quemadmodum aspectus docet. Qui ponis nubi ascensum tuum. Qui ascensis su- per nubein, caque ut vehiculo uteris : sicuti olim in monte Sina. Qui ambulas, super alas ventorum. Qui alis ven- torum veheris : quibus verbis denotare videtur, D 3. Psal. xvII, 12. 84 Isa. XL, 22. 33 Gen. 1, 7.
22β And my heart is troubled within me. And this is written in the Gospel, for it says, Now is my soul troubled, and, My soul is very sorrowful, even to death.
α Ὡσεὶ σκιὰ ἐν τῷ ἐκκλῖναι αὐτὴν ἀντανῃρέθην. Ἀνῃρέθην οὕτω ταχέως ὡσεὶ σκιὰ ἐν τῷ ἀφανισθῆναι αὐτήν. Ἢ τοίνυν περιττὴ ἡ πρόθεσις κατὰ τὸ ἰδίωμα τῆς Ἑβραΐδος διαλέκτου, ἢ ἀντὶ τῶν ἀγαθῶν ὧν ἐποίησα αὐτοῖς ἀνῃρέθην.Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον· Κύριε ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα. Μέγας σφόδρα ἐγνωρίσθης ἡμῖν ἀπὸ τῆς μεγαλουργίας καὶ προ- νοίας τῶν κτισμάτων. Εξομολόγησιν καὶ μεγαλοπρέπειαν ἐνεδύσω. Ἐξομολόγησιν μὲν λέγει νῦν τὴν εὐχαριστίαν, μεγαλοπρέπειαν δὲ τὴν μεγαλοπρέπουσαν τιμήν. Ταύτας, φησί, περιέθου σεαυτῷ διὰ τῆς μεγαλουρ γίας, ὡς εἴρηται, τῶν κτισμάτων, εὐχαριστούμενος μὲν ὅτι τοιαῦτα δι' ἡμᾶς πεποίηκας, τιμώμενος δὲ, ὡς τοιοῦτος κτίστης. ῾Ο ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον. Ἐνδυόμενος φῶς, ἐγκαλυπτόμενος φωτί. "Ομοιον δὲ καὶ Παῦλος εἴρηκε· Φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον. Αφ᾽ ὧν τὸ κατὰ φύσιν ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον τοῦ Θεοῦ διδάσκου- σιν. Οὐκ εἰσὶ δὲ ταῦτα ἐναντία πρὸς τὸ, Ελετο σκότος αποκρυφὴν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ ἀπρόσιτον φως ταυτὸν ποιεῖ τῷ σκότει, μὴ συγχωροῦν ἐνορᾶν αὐτ τῷ· εἰ δὲ τὸ ἐκτὸς φωτὸς ἀπρόσιτον, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἐντὸς τοῦ τοιούτου φωτός· ἄλλοι δὲ φῶς νῦν τὴν καθαρότητα νενήκασιν· ἕτεροι δὲ τὴν γνῶσιν. ῾Ο ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ δέῤῥιν. Κύριε, φησὶν, ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα· σὺ ὁ ποι ήσας τάδε καὶ τάδε· ὁ ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν οὕτω εὐχερῶς, ὡς ἐκτείνει τις δέρμα. Αλλὰ Δαβὶδ μὲν τὸ ῥᾴδιον τῆς τοῦ οὐρανοῦ παραγωγής οὕτως ἐδίδα- ξεν. Ησαΐας δὲ τὸ ἀκίνητον αὐτοῦ παρέστησε, καὶ τὸ σχῆμα, λέγων· Ο στήσας τὸν οὐρανὶν καμάραν. Εἰ δέ γε τὴν δέῤῥιν σκηνὴν ἑρμηνεύσεις, ἐμφαίνε: τὸ σχῆμα Δαβίδ· καμαροειδής γὰρ ἡ σκηνή. 'Αδιά- φορον δὲ τὸ ἐκτείνων, ἀντὶ, ὁ ἐκτείνας· τοιαῦτα δὲ καὶ τὰ ἐφεξῆς, κατὰ ἀντιχρονίαν. Εt Ὁ στεγάζων ἐν ὕδασι τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ. Ο σκεπάζων τὰ ὑψηλὰ ἑαυτοῦ, ἤτοι τὸν δεύτερον οὐ βανόν . Καὶ διεχώρισε, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ἄνωθεν τοῦ στερεώ ματος. Υπερθαύμαστον οὖν καὶ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ῥυτὴν τοῦ ὕδατος φύσιν ἄνωθεν τοῦ κυρτοῦ στερεώ ματος ἀδιάλυτον. Καμαροειδὲς δὲ καὶ τοῦτο, καθὼς δείκνυσιν ἡ ὄψις. ῾Ο τιθεὶς νέφει τὴν ἐπίβασιν αὐτοῦ. ῾Ο ἐπιβαί νων νέφους, καὶ ὀχήματι τούτῳ χρώμενος ἐπὶ τοῦ Σινά. Ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ανέμων. Ο ταῖς πτέρυξι τῶν ἀνέμων ἐποχούμενος, δι᾿ οὗ τὸ παντα- EUTHYMII ZIGABENI VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Domine A Deus meus, magnificatus es vehementer. Magnus valde omnibus apparuisti, ob tuorum nimirum operum magnitudinem et ob summam providen- tiam, quam erga creaturam tuam Indesinenter ostendis. Confessionem et magnificentiam induisti. Per confessionem quidem gratiarum actiones signifi- cat ; per magnificentiain vero, honorem illum, qui magno atque excelso cuipiam debetur. Hæc duo, inquit, tibi circumposuisti. Ob magnitudinem quippe operum et creaturarum, ut dictum est, gratiæ Deo juges aguntur, quod propter humanum genus tot bona creaverit : honorque ei etiam summus habe- tur, tanquam rerum omnium opifici. VERS. 2. Amicius lumine, quasi vestimento. Ille, B qui amictus est luce, legitur a luce. Simile quid- dam de Deo ipse etiam Paulus dicit : Qui habitat, inquiens, lucem inaccessibilent. Ex his vero doce- mur, Deum invisibilem esse, et intellectu humano comprehendi non posse. Huic autem versículo non adversatur, quod alibi Propheta dixit: Qui posuit tenebras latibulum suum : quippe cum inacces- sibilis lux idem efficiat quod efficiunt tenebræ ; utrumque enim oculorum aciem non admittit. Quod si exterior Dei lux, et qua circumdatur inaccessibilis est, quanto magis id quod in ea trgi tur, videri non poterit ? Cæterum alii per lucem, munditiam, alii cogitationem et scientiam intelle- xerunt. C Vers. 3. Extendens cœlum quasi pellem. Domine, inquit, Deus neus, magnificatus es vehementer, tu hæc atque illa operatus es; tu facile cœlum extendi- sti, nec secus ac si quis pellemn extendat. David quidem hoc pacto nos docet, quam facile Deo fuerit colum creare. Isaias autem alia quadam atque eleganti translatione usus, illius etiam immobilita- tem ac figuram demonstravit, dicens: Qui statuit cœlum quasi cameram ". Quod si pellem pro ta- bernaculo intellexeris, dicemus figuram cœli hoc sermone significari. Erat quippe tabernaculum in- star fornicis. Dictio autem, extendens, quamvis præsentis sit temporis, tamen pro præterito posita est. Sæpenumero enim apud Scripturam tempus ponitur pro tempore, quemadmodum etiam in Sc quentibus fieri videbis. • Qui legis aquis superiora ejus. Qui tegis, inquit, et cooperis ejus coeli excelsa: ipsum scilicet se- cundum caelum. Et divisit, inquit, Deus inter me- dium aquæ quæ erat infra firmamentum, et inter me- dium aquæ, quæ erat supra firmamentum "3. Admirandum est igitur, quod fluida aquæ natura contineri potuerit supra firmamentum, quod cur- vum est, et non effluxerit. Nam et ipsum firma- mentuma fornicis figuram habet, quemadmodum aspectus docet. Qui ponis nubi ascensum tuum. Qui ascensis su- per nubein, caque ut vehiculo uteris : sicuti olim in monte Sina. Qui ambulas, super alas ventorum. Qui alis ven- torum veheris : quibus verbis denotare videtur, D 3. Psal. xvII, 12. 84 Isa. XL, 22. 33 Gen. 1, 7.
23α Like a shadow at its moment of decline I have been done away with in return. I have been done away with as quickly as a shadow as it vanishes. Either therefore the preposition ‘in return’ is redundant in accordance with the idiom of the Hebrew dialect, or I have been done away with in return for the good things which I have done for them.
β Καὶ ἐξετινάχθην ὡσεὶ ἀκρίδες. Οὕτως εὐκόλως ὡσεὶ ἀκρίδες· ἐξετινάχθην δὲ τῆς παρούσης ζωῆς ὑπὸ τοῦ φθόνου, ὡσεὶ ἀκρίδες τοῦ τυχόντος τόπου ὑπὸ ἀνέμου.Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον· Κύριε ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα. Μέγας σφόδρα ἐγνωρίσθης ἡμῖν ἀπὸ τῆς μεγαλουργίας καὶ προ- νοίας τῶν κτισμάτων. Εξομολόγησιν καὶ μεγαλοπρέπειαν ἐνεδύσω. Ἐξομολόγησιν μὲν λέγει νῦν τὴν εὐχαριστίαν, μεγαλοπρέπειαν δὲ τὴν μεγαλοπρέπουσαν τιμήν. Ταύτας, φησί, περιέθου σεαυτῷ διὰ τῆς μεγαλουρ γίας, ὡς εἴρηται, τῶν κτισμάτων, εὐχαριστούμενος μὲν ὅτι τοιαῦτα δι' ἡμᾶς πεποίηκας, τιμώμενος δὲ, ὡς τοιοῦτος κτίστης. ῾Ο ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον. Ἐνδυόμενος φῶς, ἐγκαλυπτόμενος φωτί. "Ομοιον δὲ καὶ Παῦλος εἴρηκε· Φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον. Αφ᾽ ὧν τὸ κατὰ φύσιν ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον τοῦ Θεοῦ διδάσκου- σιν. Οὐκ εἰσὶ δὲ ταῦτα ἐναντία πρὸς τὸ, Ελετο σκότος αποκρυφὴν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ ἀπρόσιτον φως ταυτὸν ποιεῖ τῷ σκότει, μὴ συγχωροῦν ἐνορᾶν αὐτ τῷ· εἰ δὲ τὸ ἐκτὸς φωτὸς ἀπρόσιτον, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἐντὸς τοῦ τοιούτου φωτός· ἄλλοι δὲ φῶς νῦν τὴν καθαρότητα νενήκασιν· ἕτεροι δὲ τὴν γνῶσιν. ῾Ο ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ δέῤῥιν. Κύριε, φησὶν, ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα· σὺ ὁ ποι ήσας τάδε καὶ τάδε· ὁ ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν οὕτω εὐχερῶς, ὡς ἐκτείνει τις δέρμα. Αλλὰ Δαβὶδ μὲν τὸ ῥᾴδιον τῆς τοῦ οὐρανοῦ παραγωγής οὕτως ἐδίδα- ξεν. Ησαΐας δὲ τὸ ἀκίνητον αὐτοῦ παρέστησε, καὶ τὸ σχῆμα, λέγων· Ο στήσας τὸν οὐρανὶν καμάραν. Εἰ δέ γε τὴν δέῤῥιν σκηνὴν ἑρμηνεύσεις, ἐμφαίνε: τὸ σχῆμα Δαβίδ· καμαροειδής γὰρ ἡ σκηνή. 'Αδιά- φορον δὲ τὸ ἐκτείνων, ἀντὶ, ὁ ἐκτείνας· τοιαῦτα δὲ καὶ τὰ ἐφεξῆς, κατὰ ἀντιχρονίαν. Εt Ὁ στεγάζων ἐν ὕδασι τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ. Ο σκεπάζων τὰ ὑψηλὰ ἑαυτοῦ, ἤτοι τὸν δεύτερον οὐ βανόν . Καὶ διεχώρισε, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ἄνωθεν τοῦ στερεώ ματος. Υπερθαύμαστον οὖν καὶ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ῥυτὴν τοῦ ὕδατος φύσιν ἄνωθεν τοῦ κυρτοῦ στερεώ ματος ἀδιάλυτον. Καμαροειδὲς δὲ καὶ τοῦτο, καθὼς δείκνυσιν ἡ ὄψις. ῾Ο τιθεὶς νέφει τὴν ἐπίβασιν αὐτοῦ. ῾Ο ἐπιβαί νων νέφους, καὶ ὀχήματι τούτῳ χρώμενος ἐπὶ τοῦ Σινά. Ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ανέμων. Ο ταῖς πτέρυξι τῶν ἀνέμων ἐποχούμενος, δι᾿ οὗ τὸ παντα- EUTHYMII ZIGABENI VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Domine A Deus meus, magnificatus es vehementer. Magnus valde omnibus apparuisti, ob tuorum nimirum operum magnitudinem et ob summam providen- tiam, quam erga creaturam tuam Indesinenter ostendis. Confessionem et magnificentiam induisti. Per confessionem quidem gratiarum actiones signifi- cat ; per magnificentiain vero, honorem illum, qui magno atque excelso cuipiam debetur. Hæc duo, inquit, tibi circumposuisti. Ob magnitudinem quippe operum et creaturarum, ut dictum est, gratiæ Deo juges aguntur, quod propter humanum genus tot bona creaverit : honorque ei etiam summus habe- tur, tanquam rerum omnium opifici. VERS. 2. Amicius lumine, quasi vestimento. Ille, B qui amictus est luce, legitur a luce. Simile quid- dam de Deo ipse etiam Paulus dicit : Qui habitat, inquiens, lucem inaccessibilent. Ex his vero doce- mur, Deum invisibilem esse, et intellectu humano comprehendi non posse. Huic autem versículo non adversatur, quod alibi Propheta dixit: Qui posuit tenebras latibulum suum : quippe cum inacces- sibilis lux idem efficiat quod efficiunt tenebræ ; utrumque enim oculorum aciem non admittit. Quod si exterior Dei lux, et qua circumdatur inaccessibilis est, quanto magis id quod in ea trgi tur, videri non poterit ? Cæterum alii per lucem, munditiam, alii cogitationem et scientiam intelle- xerunt. C Vers. 3. Extendens cœlum quasi pellem. Domine, inquit, Deus neus, magnificatus es vehementer, tu hæc atque illa operatus es; tu facile cœlum extendi- sti, nec secus ac si quis pellemn extendat. David quidem hoc pacto nos docet, quam facile Deo fuerit colum creare. Isaias autem alia quadam atque eleganti translatione usus, illius etiam immobilita- tem ac figuram demonstravit, dicens: Qui statuit cœlum quasi cameram ". Quod si pellem pro ta- bernaculo intellexeris, dicemus figuram cœli hoc sermone significari. Erat quippe tabernaculum in- star fornicis. Dictio autem, extendens, quamvis præsentis sit temporis, tamen pro præterito posita est. Sæpenumero enim apud Scripturam tempus ponitur pro tempore, quemadmodum etiam in Sc quentibus fieri videbis. • Qui legis aquis superiora ejus. Qui tegis, inquit, et cooperis ejus coeli excelsa: ipsum scilicet se- cundum caelum. Et divisit, inquit, Deus inter me- dium aquæ quæ erat infra firmamentum, et inter me- dium aquæ, quæ erat supra firmamentum "3. Admirandum est igitur, quod fluida aquæ natura contineri potuerit supra firmamentum, quod cur- vum est, et non effluxerit. Nam et ipsum firma- mentuma fornicis figuram habet, quemadmodum aspectus docet. Qui ponis nubi ascensum tuum. Qui ascensis su- per nubein, caque ut vehiculo uteris : sicuti olim in monte Sina. Qui ambulas, super alas ventorum. Qui alis ven- torum veheris : quibus verbis denotare videtur, D 3. Psal. xvII, 12. 84 Isa. XL, 22. 33 Gen. 1, 7.
23β And I have been blown away like locusts. So easily like locusts; I have been blown away from the present life by jealousy like locusts are from any chance place by the wind.
24 Tὰ γόνατά μου ἠσθένησαν ἀπὸ νηστείας, καὶ ἡ σάρξ μου ἠλλοιώθη δι’ ἔλαιον. Ἐστενωμένον γὰρ καὶ κατεσκληκότα καὶ αὐχμηρὸν βίον ἔζησε, καὶ μάρτυς ἡ τεσσαρακονθήμερος νηστεία, καὶ οἱ κρίθινοι ἄρτοι, καὶ οἱ τιλλόμενοι παρὰ τῶν μαθητῶν στάχυες, εἰ καὶ κατ’ οἰκονομίαν ἔστιν ὅτε μετελάμβανεν ἱλαρωτέρας τραπέζης. Καὶ ἡ σάρξ μου, φησὶν, ἠλλοιώθη πρὸς σκληρότητα καὶ δυσμορφίαν, δι’ ἔνδειαν ἐλαίου δι’ ἀναλειψίαν· οἱ παλαιοὶ γὰρ λουόμενοι, ἠλείφοντο.Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον· Κύριε ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα. Μέγας σφόδρα ἐγνωρίσθης ἡμῖν ἀπὸ τῆς μεγαλουργίας καὶ προ- νοίας τῶν κτισμάτων. Εξομολόγησιν καὶ μεγαλοπρέπειαν ἐνεδύσω. Ἐξομολόγησιν μὲν λέγει νῦν τὴν εὐχαριστίαν, μεγαλοπρέπειαν δὲ τὴν μεγαλοπρέπουσαν τιμήν. Ταύτας, φησί, περιέθου σεαυτῷ διὰ τῆς μεγαλουρ γίας, ὡς εἴρηται, τῶν κτισμάτων, εὐχαριστούμενος μὲν ὅτι τοιαῦτα δι' ἡμᾶς πεποίηκας, τιμώμενος δὲ, ὡς τοιοῦτος κτίστης. ῾Ο ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον. Ἐνδυόμενος φῶς, ἐγκαλυπτόμενος φωτί. "Ομοιον δὲ καὶ Παῦλος εἴρηκε· Φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον. Αφ᾽ ὧν τὸ κατὰ φύσιν ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον τοῦ Θεοῦ διδάσκου- σιν. Οὐκ εἰσὶ δὲ ταῦτα ἐναντία πρὸς τὸ, Ελετο σκότος αποκρυφὴν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ ἀπρόσιτον φως ταυτὸν ποιεῖ τῷ σκότει, μὴ συγχωροῦν ἐνορᾶν αὐτ τῷ· εἰ δὲ τὸ ἐκτὸς φωτὸς ἀπρόσιτον, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἐντὸς τοῦ τοιούτου φωτός· ἄλλοι δὲ φῶς νῦν τὴν καθαρότητα νενήκασιν· ἕτεροι δὲ τὴν γνῶσιν. ῾Ο ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ δέῤῥιν. Κύριε, φησὶν, ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα· σὺ ὁ ποι ήσας τάδε καὶ τάδε· ὁ ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν οὕτω εὐχερῶς, ὡς ἐκτείνει τις δέρμα. Αλλὰ Δαβὶδ μὲν τὸ ῥᾴδιον τῆς τοῦ οὐρανοῦ παραγωγής οὕτως ἐδίδα- ξεν. Ησαΐας δὲ τὸ ἀκίνητον αὐτοῦ παρέστησε, καὶ τὸ σχῆμα, λέγων· Ο στήσας τὸν οὐρανὶν καμάραν. Εἰ δέ γε τὴν δέῤῥιν σκηνὴν ἑρμηνεύσεις, ἐμφαίνε: τὸ σχῆμα Δαβίδ· καμαροειδής γὰρ ἡ σκηνή. 'Αδιά- φορον δὲ τὸ ἐκτείνων, ἀντὶ, ὁ ἐκτείνας· τοιαῦτα δὲ καὶ τὰ ἐφεξῆς, κατὰ ἀντιχρονίαν. Εt Ὁ στεγάζων ἐν ὕδασι τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ. Ο σκεπάζων τὰ ὑψηλὰ ἑαυτοῦ, ἤτοι τὸν δεύτερον οὐ βανόν . Καὶ διεχώρισε, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ἄνωθεν τοῦ στερεώ ματος. Υπερθαύμαστον οὖν καὶ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ῥυτὴν τοῦ ὕδατος φύσιν ἄνωθεν τοῦ κυρτοῦ στερεώ ματος ἀδιάλυτον. Καμαροειδὲς δὲ καὶ τοῦτο, καθὼς δείκνυσιν ἡ ὄψις. ῾Ο τιθεὶς νέφει τὴν ἐπίβασιν αὐτοῦ. ῾Ο ἐπιβαί νων νέφους, καὶ ὀχήματι τούτῳ χρώμενος ἐπὶ τοῦ Σινά. Ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ανέμων. Ο ταῖς πτέρυξι τῶν ἀνέμων ἐποχούμενος, δι᾿ οὗ τὸ παντα- EUTHYMII ZIGABENI VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Domine A Deus meus, magnificatus es vehementer. Magnus valde omnibus apparuisti, ob tuorum nimirum operum magnitudinem et ob summam providen- tiam, quam erga creaturam tuam Indesinenter ostendis. Confessionem et magnificentiam induisti. Per confessionem quidem gratiarum actiones signifi- cat ; per magnificentiain vero, honorem illum, qui magno atque excelso cuipiam debetur. Hæc duo, inquit, tibi circumposuisti. Ob magnitudinem quippe operum et creaturarum, ut dictum est, gratiæ Deo juges aguntur, quod propter humanum genus tot bona creaverit : honorque ei etiam summus habe- tur, tanquam rerum omnium opifici. VERS. 2. Amicius lumine, quasi vestimento. Ille, B qui amictus est luce, legitur a luce. Simile quid- dam de Deo ipse etiam Paulus dicit : Qui habitat, inquiens, lucem inaccessibilent. Ex his vero doce- mur, Deum invisibilem esse, et intellectu humano comprehendi non posse. Huic autem versículo non adversatur, quod alibi Propheta dixit: Qui posuit tenebras latibulum suum : quippe cum inacces- sibilis lux idem efficiat quod efficiunt tenebræ ; utrumque enim oculorum aciem non admittit. Quod si exterior Dei lux, et qua circumdatur inaccessibilis est, quanto magis id quod in ea trgi tur, videri non poterit ? Cæterum alii per lucem, munditiam, alii cogitationem et scientiam intelle- xerunt. C Vers. 3. Extendens cœlum quasi pellem. Domine, inquit, Deus neus, magnificatus es vehementer, tu hæc atque illa operatus es; tu facile cœlum extendi- sti, nec secus ac si quis pellemn extendat. David quidem hoc pacto nos docet, quam facile Deo fuerit colum creare. Isaias autem alia quadam atque eleganti translatione usus, illius etiam immobilita- tem ac figuram demonstravit, dicens: Qui statuit cœlum quasi cameram ". Quod si pellem pro ta- bernaculo intellexeris, dicemus figuram cœli hoc sermone significari. Erat quippe tabernaculum in- star fornicis. Dictio autem, extendens, quamvis præsentis sit temporis, tamen pro præterito posita est. Sæpenumero enim apud Scripturam tempus ponitur pro tempore, quemadmodum etiam in Sc quentibus fieri videbis. • Qui legis aquis superiora ejus. Qui tegis, inquit, et cooperis ejus coeli excelsa: ipsum scilicet se- cundum caelum. Et divisit, inquit, Deus inter me- dium aquæ quæ erat infra firmamentum, et inter me- dium aquæ, quæ erat supra firmamentum "3. Admirandum est igitur, quod fluida aquæ natura contineri potuerit supra firmamentum, quod cur- vum est, et non effluxerit. Nam et ipsum firma- mentuma fornicis figuram habet, quemadmodum aspectus docet. Qui ponis nubi ascensum tuum. Qui ascensis su- per nubein, caque ut vehiculo uteris : sicuti olim in monte Sina. Qui ambulas, super alas ventorum. Qui alis ven- torum veheris : quibus verbis denotare videtur, D 3. Psal. xvII, 12. 84 Isa. XL, 22. 33 Gen. 1, 7.
24 My knees have grown weak from fasting, and my flesh has become distorted for oil. For he lived a straitened and austere and parched life, and witness to this is the forty day fast and the barley loaves and the heads of grain plucked by the disciples, even if at times by dispensation he would partake of a more cheerful table. And my flesh, he says, has become distorted with hardness and disfigurement for want of oil for anointing, for the ancients used to anoint themselves when bathing.
α Κἀγὼ ἐγενήθην ὄνειδος αὐτοῖς. Τοῖς μιαιφόνοις ᾽Ιουδαίοις· ὠνείδιζον γὰρ καὶ ἐνέπαιζον αὐτῷ, ὡς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ἱστόρηται.Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον· Κύριε ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα. Μέγας σφόδρα ἐγνωρίσθης ἡμῖν ἀπὸ τῆς μεγαλουργίας καὶ προ- νοίας τῶν κτισμάτων. Εξομολόγησιν καὶ μεγαλοπρέπειαν ἐνεδύσω. Ἐξομολόγησιν μὲν λέγει νῦν τὴν εὐχαριστίαν, μεγαλοπρέπειαν δὲ τὴν μεγαλοπρέπουσαν τιμήν. Ταύτας, φησί, περιέθου σεαυτῷ διὰ τῆς μεγαλουρ γίας, ὡς εἴρηται, τῶν κτισμάτων, εὐχαριστούμενος μὲν ὅτι τοιαῦτα δι' ἡμᾶς πεποίηκας, τιμώμενος δὲ, ὡς τοιοῦτος κτίστης. ῾Ο ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον. Ἐνδυόμενος φῶς, ἐγκαλυπτόμενος φωτί. "Ομοιον δὲ καὶ Παῦλος εἴρηκε· Φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον. Αφ᾽ ὧν τὸ κατὰ φύσιν ἀόρατον καὶ ἀκατάληπτον τοῦ Θεοῦ διδάσκου- σιν. Οὐκ εἰσὶ δὲ ταῦτα ἐναντία πρὸς τὸ, Ελετο σκότος αποκρυφὴν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ ἀπρόσιτον φως ταυτὸν ποιεῖ τῷ σκότει, μὴ συγχωροῦν ἐνορᾶν αὐτ τῷ· εἰ δὲ τὸ ἐκτὸς φωτὸς ἀπρόσιτον, πολλῷ μᾶλλον τὸ ἐντὸς τοῦ τοιούτου φωτός· ἄλλοι δὲ φῶς νῦν τὴν καθαρότητα νενήκασιν· ἕτεροι δὲ τὴν γνῶσιν. ῾Ο ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ δέῤῥιν. Κύριε, φησὶν, ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα· σὺ ὁ ποι ήσας τάδε καὶ τάδε· ὁ ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν οὕτω εὐχερῶς, ὡς ἐκτείνει τις δέρμα. Αλλὰ Δαβὶδ μὲν τὸ ῥᾴδιον τῆς τοῦ οὐρανοῦ παραγωγής οὕτως ἐδίδα- ξεν. Ησαΐας δὲ τὸ ἀκίνητον αὐτοῦ παρέστησε, καὶ τὸ σχῆμα, λέγων· Ο στήσας τὸν οὐρανὶν καμάραν. Εἰ δέ γε τὴν δέῤῥιν σκηνὴν ἑρμηνεύσεις, ἐμφαίνε: τὸ σχῆμα Δαβίδ· καμαροειδής γὰρ ἡ σκηνή. 'Αδιά- φορον δὲ τὸ ἐκτείνων, ἀντὶ, ὁ ἐκτείνας· τοιαῦτα δὲ καὶ τὰ ἐφεξῆς, κατὰ ἀντιχρονίαν. Εt Ὁ στεγάζων ἐν ὕδασι τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ. Ο σκεπάζων τὰ ὑψηλὰ ἑαυτοῦ, ἤτοι τὸν δεύτερον οὐ βανόν . Καὶ διεχώρισε, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος, ὃ ἦν ἄνωθεν τοῦ στερεώ ματος. Υπερθαύμαστον οὖν καὶ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ῥυτὴν τοῦ ὕδατος φύσιν ἄνωθεν τοῦ κυρτοῦ στερεώ ματος ἀδιάλυτον. Καμαροειδὲς δὲ καὶ τοῦτο, καθὼς δείκνυσιν ἡ ὄψις. ῾Ο τιθεὶς νέφει τὴν ἐπίβασιν αὐτοῦ. ῾Ο ἐπιβαί νων νέφους, καὶ ὀχήματι τούτῳ χρώμενος ἐπὶ τοῦ Σινά. Ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ανέμων. Ο ταῖς πτέρυξι τῶν ἀνέμων ἐποχούμενος, δι᾿ οὗ τὸ παντα- EUTHYMII ZIGABENI VERS. 1. Benedic, anima mea, Domino. Domine A Deus meus, magnificatus es vehementer. Magnus valde omnibus apparuisti, ob tuorum nimirum operum magnitudinem et ob summam providen- tiam, quam erga creaturam tuam Indesinenter ostendis. Confessionem et magnificentiam induisti. Per confessionem quidem gratiarum actiones signifi- cat ; per magnificentiain vero, honorem illum, qui magno atque excelso cuipiam debetur. Hæc duo, inquit, tibi circumposuisti. Ob magnitudinem quippe operum et creaturarum, ut dictum est, gratiæ Deo juges aguntur, quod propter humanum genus tot bona creaverit : honorque ei etiam summus habe- tur, tanquam rerum omnium opifici. VERS. 2. Amicius lumine, quasi vestimento. Ille, B qui amictus est luce, legitur a luce. Simile quid- dam de Deo ipse etiam Paulus dicit : Qui habitat, inquiens, lucem inaccessibilent. Ex his vero doce- mur, Deum invisibilem esse, et intellectu humano comprehendi non posse. Huic autem versículo non adversatur, quod alibi Propheta dixit: Qui posuit tenebras latibulum suum : quippe cum inacces- sibilis lux idem efficiat quod efficiunt tenebræ ; utrumque enim oculorum aciem non admittit. Quod si exterior Dei lux, et qua circumdatur inaccessibilis est, quanto magis id quod in ea trgi tur, videri non poterit ? Cæterum alii per lucem, munditiam, alii cogitationem et scientiam intelle- xerunt. C Vers. 3. Extendens cœlum quasi pellem. Domine, inquit, Deus neus, magnificatus es vehementer, tu hæc atque illa operatus es; tu facile cœlum extendi- sti, nec secus ac si quis pellemn extendat. David quidem hoc pacto nos docet, quam facile Deo fuerit colum creare. Isaias autem alia quadam atque eleganti translatione usus, illius etiam immobilita- tem ac figuram demonstravit, dicens: Qui statuit cœlum quasi cameram ". Quod si pellem pro ta- bernaculo intellexeris, dicemus figuram cœli hoc sermone significari. Erat quippe tabernaculum in- star fornicis. Dictio autem, extendens, quamvis præsentis sit temporis, tamen pro præterito posita est. Sæpenumero enim apud Scripturam tempus ponitur pro tempore, quemadmodum etiam in Sc quentibus fieri videbis. • Qui legis aquis superiora ejus. Qui tegis, inquit, et cooperis ejus coeli excelsa: ipsum scilicet se- cundum caelum. Et divisit, inquit, Deus inter me- dium aquæ quæ erat infra firmamentum, et inter me- dium aquæ, quæ erat supra firmamentum "3. Admirandum est igitur, quod fluida aquæ natura contineri potuerit supra firmamentum, quod cur- vum est, et non effluxerit. Nam et ipsum firma- mentuma fornicis figuram habet, quemadmodum aspectus docet. Qui ponis nubi ascensum tuum. Qui ascensis su- per nubein, caque ut vehiculo uteris : sicuti olim in monte Sina. Qui ambulas, super alas ventorum. Qui alis ven- torum veheris : quibus verbis denotare videtur, D 3. Psal. xvII, 12. 84 Isa. XL, 22. 33 Gen. 1, 7.
25α And I have become a reproach for them. For the murderous Jews; for they would reproach and mock him as is told in the Gospels.
PG 128:1081β Εἴδοσάν με, ἐσάλευσαν κεφαλὰς αὐτῶν. Εἶδόν με κρεμάμενον ἐπὶ τοῦ σταυροῦ· Oἱ δὲ παραπορευόμενοι, φησὶν, ἐβλασφήμουν αὐτὸν, κινοῦντες τὰς κεφαλὰς αὐτῶν, καὶ λέγοντες, Ὁ καταλύων τὸν ναὸν καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῶν, σῶσον σεαυτόν.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
25β They saw me, they shook their heads. They saw me hanging on the Cross. Those who passed by, it is said, would deride him, wag- ging their heads and saying, ‘You who would destroy the temple and build it in three days, save yourself.’
26 Βοήθησόν μοι, Κύριε ὁ Θεός μου, καὶ σῶσόν με κατὰ τὸ ἔλεός σου. Ὥσπερ ὡς ἄνθρωπος ἔπαθεν, οὕτω καὶ ὡς ἄνθρωπος παρακαλεῖ τὸν Θεόν. Tὸ δὲ, κατὰ τὸ ἔλεός σου, ἀντὶ τοῦ, ἐν τῷ ἐλέει σου, ἢ ὡς ἐλεήμων.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
26 Help me, O Lord my God, and save me according to your mercy. Just as he suffered as a man, so as a man he makes supplication to God. ‘According to your mercy’ is in the sense of, ‘in your mercy’, or ‘as merciful’.
27 Καὶ γνώτωσαν ὅτι ἡ χείρ σου αὕτη, καὶ σὺ, Κύριε, ἐποίησας αὐτήν. Ὅτι ἡ βοήθειά σου, αὕτη ἡ βοήθεια· τουτέστιν, ὅτι σὴ ἡ βοήθεια καὶ ἀντίληψις, βοηθοῦντος ὡς ἠγαπημένῳ υἱῷ, καὶ οὐ παρορῶντος ὡς ἀντίθεον.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
27 And let them know that this your hand, and you, O Lord, have done this. That your help, this help, that is, that the help and succour is yours, giving help as to a beloved son and not overlooking him as one opposed to God.
α Καταράσονται αὐτοὶ, καὶ σὺ εὐλογήσεις. Ἔλεγον γὰρ οἱ θεομάχοι, Mή τις τῶν ἀρχόντων ἐπίστευσεν εἰς αὐτὸν ἢ ἐκ τῶν Φαρισαίων; ἀλλ’ ὁ ὄχλος οὗτος ὁ μὴ γινώσκων τὸν νόμον ἐπικατάρατοί εἰσι. Κατάρα δὲ ἄλλως, καὶ ἡ βλασφημία.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
28α They will call down curses and you will bless. For the ones fighting against God said, Have any of the rulers or of the Pharisees believed in him? But this crowd, who do not know the law, they are accursed. And otherwise a curse also indicates blasphemy.
β Oἱ ἐπανιστάμενοί μοι αἰσχυνθήτωσαν. Αἰσχυνθήσονται, ἢ μετὰ τὴν ἐμὴν ἀνάστασιν ἢ μετὰ τὴν παγκόσμιον.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
28β Let those rising up against me be shamed. Let them be shamed either after my resurrection or after the universal resurrection.
γ Ὁ δὲ δοῦλός σου εὐφρανθήσεται. Ἐπὶ τοῖς σεσωσμένοις τῶν ἀνθρώπων.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
28γ But your servant will be glad. In regard to those saved among men.
α Ἐνδυσάσθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντές με ἐντροπήν. Ἐνδύσονται αἰσχύνην, εἰς πάντα τὰ ἔθνη διασκορπιζόμενοι, καὶ δουλεύοντες καὶ ἀτιμαζόμενοι.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
29α Let those who accuse me falsely be clothed in disgrace. They will be clothed in disgrace, being scattered into all the nations and in servitude and dishonoured.
β Καὶ περιβαλέσθωσαν ὡς διπλοΐδα αἰσχύνην αὐτῶν. |χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
29β And let them be wrapped in their shame as in a double-folded mantle.
Περιβαλοῦνται· τὸ αὐτὸ δὲ λέγει καὶ νῦν. Διπλοῒς δὲ, τὸ διπλοῦν ἱμάτιον.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
They will be wrapped; he says the same here also. A double-folded mantle is a double cloak.
α Ἐξομολογήσομαι τῷ Κυρίῳ σφόδρα ἐν τῷ στόματί μου. Εὐχαριστήσω, ὡς ῾Ρύστῃ καὶ Σωτῆρι.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
30α I shall confess to the Lord most fervently with my mouth. I shall give thanks to him as deliverer and saviour.
β Καὶ ἐν μέσῳ πολλῶν αἰνέσω αὐτόν. Καὶ ὄντως εὐχαριστεῖ καὶ αἰνεῖ αὐτὸν ἐν μέσῳ πολλῶν, ἀναγινωσκομένων τῶν Εὐαγγελίων, ἐν οἷς πανταχοῦ δοξάζει τὸν Πατέρα.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
30β And in the midst of many I shall praise him. And truly he will give thanks to him and praise him in the midst of many when the Gos- pels are read in which he glorifies the Father everywhere.
31 Ὅτι παρέστη ἐκ δεξιῶν πένητος, τοῦ σῶσαι ἐκ τῶν καταδιωκόντων τὴν ψυχήν μου. Ἐκ τοῦ δεξιοῦ γὰρ μέρους οἱ συμμαχοῦντες παρίστανται. Ἢ καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν δεξιῶν πράξεων παρέστη, ὑπὸ τῶν ἀρετῶν ἐπισπώμενος εἰς ἀντίληψιν, καὶ ἔσωσεν αὐτὸν, ἀναστήσας ἐκ νεκρῶν.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
31 For he has stood in support at the right hand of a pauper to save my soul from those pursuing. For those who assist in battle stand at the right hand side. Or else in a different way, he has stood in support as a result of his right-handed actions, namely, being drawn to help by his virtues, and he saved him, having raised him from the dead.
Psalmus CXXXIIPsalmus CXXXIII, CXXXIV
PG 128:1230109 ρθ΄
PG 128:1081α Ψαλμὸς τῷ Δαυίδ. Εἴρηται περὶ τῆς τοιαύτης ἐπιγραφῆς πολλάκις. Εἰς τὸν Χριστὸν δὲ καὶ ὁ ψαλμὸς οὗτος ἀναγέγραπται.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
1α A psalm belonging to David. The superscription of this kind has been spoken about often. This psalm is also composed about Christ.
β Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου. Ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Υἱὸν, μετὰ τὴν ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανοὺς ἀνάληψιν. Εἰ δὲ καὶ γέγραπται, Κύριος ὁ Θεός σου, Κύριος εἷς ἐστιν, οὐ πρὸς ἀθέτησιν τοῦτο τοῦ Μονογενοῦς, ἀλλὰ πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῶν οὐκ ὄντων θεῶν. Εἶπε δὲ θεοπρεπῶς. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἐμφράττει τὰ στόματα τῶν ᾽Ιουδαίων. Τίνες γὰρ οἱ δύο κύριοι τοῦ Δαυὶδ, ὧν ἅτερος ἐκ γαστρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγεννήθη καὶ ἱερωσύνῃ κεκόσμηται κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ, οὐκ ἔχουσιν ὅλως εἰπεῖν.χοῦ παρεῖναι τοῦτον ἐμφαίνει. Οξυκίνητον γὰρ ὁ Α ἄνεμος, καὶ θᾶττον ἀπὸ περάτων εἰς πέρατα φθάν νων, καὶ ταχέως τὸ πᾶν ἐπιπορευόμενος. Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα και τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πῦρ φλέγον. Καὶ τῆς ἀοράτου κτίσεως ποιητὴν αὐτὸν ἀνακηρύττει. Τοὺς αὐτοὺς δὲ καὶ πνεύματα καὶ πῦρ προσηγόρευσε, τὸ ὀξυκίνητον αὐτῶν καὶ δραστήριον ἐντεῦθεν ὑπου δηλῶν, ἢ καὶ ὑπογράφων αὐτῶν τὴν φύσιν πνεύματα δὲ νοερά, καὶ πῦρ ἄθλον. ῾Ο θεμελιῶν τὴν γῆν ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτ τῆς. Ἐπὶ ποίαν ; "Η δηλαδὴ τὸν ὅρον τοῦ Θεοῦ τὸν ἀντὶ ἕδρας αὐτῇ γενόμενον, καὶ αὐτὴν ἐφ' ἑαυτῆς ἑδράζοντα. Οὐ κλιθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Οὐ περιτραπήσεταί πότε, εἰ καὶ σαλευθήσεται, Άβυσσος ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ τοῦ στοιχείου, ἤτοι τῆς γῆς, ἄβυσσός ἐστιν, ἤγουν πλῆθος ὑδάτων, ὅ ἐστι θάλασσα, ὡς ἱμάτιον περιβεβληκυῖα, καὶ ἐφηπλωμένη αὐτῷ. Νοεῖται δὲ καὶ περὶ τῆς ἀκαταληψίας τῆς σοφίας, καὶ δυνάμεως, καὶ προνοίας τοῦ Θεοῦ· ἐκπλαγείς γὰρ, φησίν, ὅτι ἄβυσσος ἀκαταληψίας, ὡς ἱμάτιον, ἡ περιβολὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, ἀκαταληψίαν ὡς {μάτιον περιεβάλετο, πανταχόθεν ἀκατάληπτος ὤν. Ἐπὶ τῶν ὀρέων στήσονται ὕδατα. Ἐπὶ τῶν ὀρέων συναχθήσονται καὶ πηγάσουσι, καίτοι πε- φυκότα καταῤῥέειν ἀπὸ τῶν ὑψηλοτέρων τόπων. Η Επίσης τοῖς ὄρεσιν· ἀντιστήσονται μετεωριζόμενα τὰ κύματα τῆς θαλάσσης, ἤτοι τὰ ὕδατα. Ἀπὸ ἐπιτιμήσεώς σου φεύξονται. Τὰ μὲν ἀπὸ τῶν ὀρέων πηγάζοντα ἀπὸ σφοδράς σου κελεύσεως ξηρανθήσονται, τὰ δὲ μετεωριζόμενα κύματα τῆς θαλάσσης κατασταλήσονται. Καὶ Ἐπετίμησε, φησί, τῇ 'Ερυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐξηράνθη. ᾿Απὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν. Τρο- μάζουσι φυσικῷ τινι λόγῳ, ἢ καὶ πρὸς ὠφέλειαν ἡμῶν. Εἰ δὲ τὰ ὕδατα τρέμουσι φωνῆς γενομένης, οἷον ἀγανακτήσεώς τινος αἰσθανόμενα, πολλῷ μάλ. λον τοὺς λογικοὺς ἡμᾶς τοῦτο πάσχειν χρὴ, καὶ συστέλλεσθαι. Αναβαίνουσιν ὄρη, καὶ καταβαίνουσι πεδία εἰς τὸν τόπον, ὃν ἐθεμελίωσας αὐτοῖς. Υψώθησαν τὰ ὄρη, καὶ ἐταπεινώθησαν τὰ πεδία, εἰς τὸν τόπον ὂν ἥδρασας αὐτοῖς. Εἰ δὲ μὴ περὶ τῆς θέσεως τῶν ὀρέων καὶ τῶν πεδιάδων ταῦτα μὴ νοήσεις, εἴη ἂν τῶν ὑδά των τῆς θαλάσσης, ὅτι ἀναβαίνουσι τὰ ὄρη ὑψού - μενα, καὶ καταβαίνουσι τὰ πεδία ταπεινούμενα λείποντος τοῦ ὡς. • ! COMMENT.'IN PSALMOS. illum ubique esse : quippe cumn venti motu velo- B cissimi sint, et citissime ab extremis terræ Anibus ad alios fines perveniant, et totum orbem quəsi momento circumeant. VERS. 4. Qui facis angelos tuos spiritus, et mini- stros tuos ignem urentem. Illum etiam invisibilis naturæ factorem esse prædicat. Eosdem vero an- gelos et spiritus, et ignis nomine appellat, ut ve- locem illorum motum atque efficaciam exprimat, vel eorum naturam etiam hoc pacto describens. Angeli etenim spiritus intellectuales sunt, et ignis quidam immaterialis. VeRs. 5. Qui fundasti terram super stabilitatem suam. Sed quamnam intelligit terræ stabilita- tem ? Dic quod divina dispositio pro stabilitate ei effecta est. Super seipsam enim eam stabilivit Deus. Non inclinabitur in sæculum sæculi. Non perver- tetur, etsi commovebitur aliquando. Vers. 6. Abyssus quasi vestimentum amictus ejus. Amictus elementi ejus terrestris, abyssus est : ipsa videlicet aquarum moles, quam mare appellamus : quæ instar cujusdam vestimenti terram complecti- tur, atque expanditur super cam. Possunt etiam hæc Prophetæ verba intelligi de incomprehensibi- litate sapientia, potenti, ac providentia Dei, cujus immensitatem admiratus, dicit, quod abyss sus divinæ incomprehensibilitatis est quasi quod- dam vestimentum. Nam cum ex omni parte Deus incomprehensibilis sit, incomprehensibilitate illa veluti indumento quodam amictus esse quodammodo videtur et circumdatus. Psal. cv, 9. D Super montes stabunt aquæ. Aquæ, inquit, in ipsis montibus congregantur, et fontes illie scatn- riunt, quanquam alioqui suapte natura ab alto soleant ad inferiora defuere. Vel aliter : Aquæ ac fluctus adeo in altum tollentur, ut ipsa etiam mou- tium æquent cacumina. VERS. 7. Ab increpatione tua fugient. Ob ancto- ritatem et efficaciam mandatorum tuorum, aquæ que in montibus scaturiunt, exsiccabuntur, et su- blimes etiam maris fluctus comprimentur. Incre- pavit enim, inquit, Dominus, mare Rubrum, et ex- siccatum est 8. A voce tonitrui tui formidabunt. Contremiscent naturali quadam ratione, vel ad utilitatem nostram. Quod si aquæ quæ ipso etiam sensu carent, facto tonitruo formidabunt, quanto magis nobis, qui ra- tionales sumus, id accidere debet ? ut scilicet ti- more corripiamur. VERS. 8. Ascendunt montes, et descendunt campi in locum, quem fundlasti eis. Exaltati sunt montes, et depressi sunt campi in locum, quem illis stabi- listi. Quod si de montium el camporum situ hæc intelligenda non censeas, dici etiam potest de aquis naris, quod fuctus ejus ascendunt, atque extolluntur in altum, quasi montes, et de- pressi, camporum instar, humiles descendunt. Juxta quem sensum subintelligenda est dictio, veluti.
1β The Lord said to my Lord. God the Father said to God the Son after his assumption from earth to the heavens. And even though it is written, The Lord your God is one Lord, this does not negate the Only-be- gotten, but is in contradistinction to non-existent gods. He said in a manner befitting God. And this verse stops the mouths of the Jews, for they have no answer at all as to who Da- vid’s two Lords are, the one of whom was born from the womb before the morning star and is adorned with priesthood according to the order of Melchisedek.
PG 128:1083γ Κάθου ἐκ δεξιῶν μου. Ὥσπερ διὰ τοῦ, Κύριος καὶ Κύριος, τὸ ἰσότιμον δείκνυται, οὕτω καὶ διὰ τῆς ἐκ δεξιῶν καθέδρας ἐπὶ τοῦ βασιλικοῦ θρόνου· ὧν γὰρ ἡ καθέδρα κοινὴ, τούτων καὶ ἡ βασιλεία κοινή. Ἐπιστομιζέσθωσαν οἱ ἄνισον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱὸν ληροῦντες, Ἄρειος καὶ Εὐνόμιος.
1γ Sit at my right hand. Just as the equality of honour is shown through the Lord and Lord, so it is through the sitting at the right hand on the royal throne, for those who share a common throne also share a common kingship. Let a curb then be placed in the mouths of Arius and Eunomius who foolishly speak of the inequality of the Son with the Father.
Psalmus CXXXV
PG 128:1237Ψαλμός 109 — Psalm 109τὸν λόγον σου, ἀντὶ τοῦ Κατὰ τὸ πρέπον σοι. Β Εὐχαριστεῖ δὲ, ἐφ᾽ οἷς εὐηργέτηται. λόγος, Χρηστότητα, καὶ παιδείαν, καὶ γνῶσιν διδα ξόν με, ὅτι ταῖς ἐντολαῖς σου ἐπίστευσα. Χρη στότητα μὲν πρὸς τοὺς ὁμογενεῖς, παιδείαν δὲ, τὴν ἐν τῇ πρακτικῇ, γνῶσιν δὲ, τὴν ἐν τῇ θεωρητική. Συνέτισόν με, φησί, πρὸς ταύτας, ἀνθ' ὧν ἐπείσθην ταῖς ἐντολαῖς σου· ἢ διότι ἐπίστευσα αὐταῖς, ὅτι συνετίσουσί με. Πρὸ τοῦ με ταπεινωθῆναι, ἐγὼ ἐπλημμέλησα, διὰ τοῦτο τὸ λόγιόν σου ἐφύλαξα. Πρὸ τοῦ και κοπαθῆσαί με ημαρτον· ἁμαρτήσας πρότερον, εἶτα Β ἐπαιδεύθην. Διὰ τοῦτο τὸν νόμον σου ἐφύλαξα, ἵνα μὴ πάλιν ἁμαρτήσας, πειρασθώ. Επεται γὰρ τῇ πλημμελείᾳ ταπείνωσις ἐκ πειρασμού. Η καὶ τα πείνωσιν υποληπτέον, τὴν ἐνάρετον, τὴν ἐκ συν - αισθήσεως ἁμαρτίας, τοῖς προσέχουσιν ἐπιγινομέ νην, ἵνα καὶ νοήσωμεν ὅτι ἡ πλημμέλεια γέγονεν αὐτῷ πρόξενος ταπεινοφροσύνης. Χρηστὸς εἶ σύ, Κύριε, καὶ ἐν τῇ χρηστότητί σου δίδαξόν με τὰ δικαιώματά σου. Ὡς ἀγαθὸς, καὶ φιλάνθρωπος, καὶ φιλάγαθος, δίδαξόν με τρα νώτερον, ἵνα κἀγὼ τοῦτο γένωμαι· τὸ αὐτὸ δὲ λέγει πολλάκις ἐπιτείνων τε τὴν δέησιν, καὶ σφόδρα τῆς παρὰ Θεοῦ διδασκαλίας ὀρεγόμενος. Επληθύνθη ἐπ' ἐμὲ ἀδικία ὑπερηφάνων, ἐγὼ δὲ ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου ἐξερευνήσω τὰς ἐντολάς σου. Ἐκεῖνοι μὲν ἀδικοῦσί με, ἐγὼ δὲ, οὐδ' οὕτως ἀποστήσομαι ἀπὸ τῶν ἐντολῶν σου, οὐδὲ μιμήσομαι τούτους, ἀλλ᾽ ἐξερευνήσω ταύτας, καὶ τὴν παραμυ θίαν ἐκεῖθεν ἀρύσομαι. Υπερηφάνους δὲ νόησον, καὶ τοὺς δαίμονας, καὶ τοὺς ὑπερόπτας τοῦ νόμου. Ετυρώθη ὡς γάλα ἡ καρδία αὐτῶν, ἐγὼ δὲ τὸν νόμον σου ἐμελέτησα. Ἐσκληρύνθη κατ' ἐμοῦ. Τὸ γάλα γὰρ εἰς τυρὸν πησσόμενον, σκληρύνεται. "Η ελιπάνθη ἐνευθηνουμένη ταῖς ἀδικίαις. Τὸ γάλα γὰρ εἰς τυρόν πησσόμενον λιπωδέστερον γί. για γεται. Αγαθόν μοι ὅτι ἐταπείνωσάς με· ὅπως ἂν μάθω τὰ δικαιώματά σου. Συμφέρον, ὠφέλιμόν μοι γέγονεν, ὅτι ἐπαίδευσάς με πειρασμοῖς, ἵνα μάθω τὸ δίκαιόν σου, ὅτι κολάζεις τοὺς ἁμαρτά νοντας· καὶ ὅτι εἰ ἐνταῦθα κολάζεις, πολλῷ μᾶλλον ἐκεῖ. ᾿Αγαθός μοι ὁ νόμος τοῦ στόματός σου, ὑπὲρ χιλιάδας χρυσίου καὶ ἀργυρίου. Ο νόμος ὃν ὑπο ηγόρευσας τῷ Μωϋσῃ, ἀγαθός μοι, ὥσπερ παιδαγω γῶν τὸ σῶμα, καὶ ῥυθμίζων τὰ ἤθη, καὶ συνετίζων τὴν ψυχήν. Αἱ χεῖρές σου ἐποίησάν με καὶ ἔπλασάν με, συνέτισόν με, καὶ μαθήσομαι τὰς ἐντολάς σου. ἑτυρώθη, COMMENT. IN PSALMOS. ! te affecturum beneficio eos, qui tibi placere stu- duerint. Vel aliter (quia Græca dictio non Verbum tantum, sed rationem etiam significat): Secundum rationem, inquit, fecisti banc bodita- tem, hoc est, secundum id quod divinitatem tuam decet. Continet autem hic sermo gratiarum actio- nes, pro acceptis beneficiis. C VERS. 66. Bonitatem et disciplinam, et scientian doce me, quia mandatis tuis credidi. Doce me, in- quit, bonitatem erga amicos et cognatos, discipli- nam in actionibus, et scientiam in contemplando. Inst rue me igitur in his omnibus, quia mandatis tuis obtemperavi, vel quia credidi, quod instrui deberem a mandatis tuis, atque ab illis sapientior redili. VERS. 67. Priusquam humiliarer ego deliqui : pro- pterea eloquium tuum custodivi. Antequam amigerer ego peccavi; et quia post peccatum castigatus sum, de cætero legem tuam custodivi : timens ne, si rursus mihi peccare contingeret, rursus pari modo afflictione aliqua castigandus essem. Solet enim post peccatum amictio consequi, atque hu- miliatio. Fortassis etiam, de ea loquitur humilita- tis virtute, quæ cordatis hominibus de conscientia innascitur peccati, ita ut sensus sit, quod pecca- tum sibi fuit causa humilitatis. VERS. 68. Bonus es tu, et in bonitate tua doce me justificationes tuas. Tanquain bonus, et misericors doce me sincerius, ut ego etiam bonus flam. Sæ- plus vero idem repetit, orationem intendens, ac veluti divinæ doctrinæ avidus. VERS. 69. Multiplicata est super me injustitia su- perborum, ego aulem in toto corde meo scrulabor mandala tua. Illi, inquit, summa me aficiunt inju- ria, ego tamen propterea a mandatis tuis non re- cedam, nec superbos imitabor : quinimo scrutabor mandata tua, in quibus consolationem capio. Per superbos autem et dæmones intellige, et legis con- temptores. VERS. 70. Coagulatum est sicut lac cor eorum, ego vero legem tuam meditatus sum. Induratum est, inquit, eorum cor adversum me. Lac enim coagu latum in caseum obdurescit. Vel (quia Græca di- clio, non tam coagulatum quam cascatum significat ) : Cascatum est, inquit, hoc est, pingue D effectum, et abundans iniquitatibus. Effici enim so- let pinguins, lac, ubi in caseum concreverit. VERS. 71. Bonum mihi, quia humiliasti me, ut discam justificationes tuas. Utile quidem mihi fuit corripi a te, variis afflictionibus, ut justitiam tuam addiscerem: quod scilicet tu peccantes ca- stigas. Quod si in præsenti vita punis peccatores, quanto magis id facies in futura ? VERS. 72. Bona mihi lex oris tui, super millia auri et argenti. Lex, quam Moysi tradidisti, bona mihi est, eo quod instruit, atque erudit me. Nain et corpus castigat, et mores dirigit, et sapientie- rem animam reddit. VERS. 73. Manus tuæ fecerunt me et plasmave- runt me, da mihi intellectum, ut discam mandata
PG 128:1083Ἐπεὶ δὲ ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, ἀσώματος ὢν, οὐκ ἔχει δεξιὰ καὶ ἀριστερὰ ― τῶν σωμάτων γὰρ ταῦτα ― λοιπὸν τὸ μὲν καθῆσθαι, τὴν ἀνάπαυσιν δηλοῖ καὶ ἀπόλαυσιν τῆς θείας βασιλείας, τὸ δὲ ἐκ δεξιῶν, τὴν γνησιότητα καὶ οἰκείωσιν καὶ ὁμοτιμίαν.
And since God the Father, being bodiless, has no right or left – these things belong to bodies – the sitting therefore signifies the rest and enjoyment of divine kingship while the right hand signifies the legitimacy and kinship and equality of honour.
δ Ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Τοὺς ᾽Ιουδαίους, τοὺς Ἕλληνας, καὶ τοὺς αἱρετικοὺς καὶ τοὺς δαίμονας. Tὸ δὲ, ἕως, οὐ πάντοτε ἀντιδιαστέλλεται τῷ μέλλοντι, ἀλλὰ πολλάκις, τὸ μέχρι μὲν τοῦδε δηλοῖ, τὸ δ’ ἐφεξῆς οὐκ ἀναίνεται, καθάπερ καὶ νῦν, περὶ οὗ καὶ ὁ Θεολόγος PG36.108B Γρηγόριος ἐν τῷ Περὶ Υἱοῦ πρώτῳ λόγῳ πεφιλοσόφηκε, καὶ ἡμεῖς ἐν τῷ Εὐαγγελικῷ ῥητῷ, τῷ, Ἕως οὗ ἔτεκε τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν πρωτότοκον, ἡρμηνεύσαμεν, τοῖς PG129.133 Πατράσιν ἀκολουθήσαντες. Πῶς γὰρ ἂν καὶ φυλαχθείη τὸ, Καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ, βασιλεία ἥτις οὐ διαφθαρήσεται, καὶ τὸ, Καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος; Εἰ δ’ ἐνταῦθα μὲν ἀκούεις ὅτι ὁ Πατὴρ τίθησι τοὺς ἐχθροὺς ὑποπόδιον, παρὰ δὲ Παύλῳ ὅτι ὁ Υἱὸς ― Δεῖ γὰρ, φησὶν, αὐτὸν βασιλεύειν ἄχρις ἂν θῇ πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ ― μὴ θορυβηθῇς· κοινὴ γὰρ ἀμφοῖν ἡ ἐνέργεια, καὶ κοινὰ τὰ κατορθώματα. Πάντες δὲ ὑποταγήσονται, οἱ μὲν ἑκόντες, οἱ δὲ ἄκοντες, ὅταν αὐτὸν ἴδωσιν ἐξ οὐρανοῦ κατερχόμενον, περὶ οὗ σαφέστερον ἐδίδαξε Παῦλος. Ὑποπόδιον δὲ, ἀντὶ τοῦ, ὑποτεταγμένους.
1δ Until I make your enemies a footstool for your feet. The Jews, the Greeks and the heretics and the demons. The word ‘until’ is not always used in contradistinction to the future, but often it indicates up to some point but does not negate what comes thereafter, as in the present case. Gregory PG36.108B the Theologian reflected about this in his first homily Concerning the Son, and we interpreted it following the Fathers in the Gospel saying, Until she bore her first-born son. How otherwise PG129.133 could the sayings be preserved, And his kingship is a kingship that will not be destroyed, and, And of his kingship there will be no end? If you hear in this verse that the Father makes the enemies a footstool while in Paul that it is the Son – For he must reign, he says, until he has put all his enemies under his feet – do not be perplexed, for the energy is common to both and the achievements are common. For all will be subordinated, the ones voluntarily, the others involuntarily, when they see him coming down from heaven, about which Paul taught more clearly. ‘Footstool’ is in the sense of, ‘subordinated’.
α ῾Ράβδον δυνάμεως ἐξαποστελεῖ σοι Κύριος ἐκ Σιών. Ἡ ῥάβδος ποτὲ μὲν εἰς σύμβολον κολάσεως παραλαμβάνεται, ὡς τὸ, Tί θέλετε; ἐν ῥάβδῳ ἔλθω πρὸς ὑμᾶς, ἢ ἐν ἀγάπῃ; ποτὲ δὲ εἰς ποιμαντικὴν, ὡς τὸ, Ποιμανεῖς αὐτοὺς ἐν ῥάβδῳ σιδηρᾷ, | ποτὲ δὲ εἰς βασιλείαν, ὡς τὸ, Ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης ᾽Ιεσσαὶ, ποτὲ δὲ εἰς δύναμιν, ὡς τὸ προκείμενον ῥητόν. Ἐξαπέστειλε γὰρ Κύριος τῷ Χριστῷ, ὡς ἀνθρώπῳ, δύναμιν ἐκ Σιὼν, τῆς ἐν οὐρανοῖς, ἢ ἐκ Σιὼν, τῆς ἐν Ἱεροσολύμοις. Ἐκεῖθεν γὰρ ἤρξατο καὶ ἡ τῶν κατορθωμάτων δύναμις καὶ ἡ τοῦ κηρύγματος. Νοηθείη δ’ ἂν ῥάβδος δυνάμεως, καὶ ὁ σταυρός· τί γὰρ αὐτοῦ δυνατώτερον, οὕτως εὐχερῶς τροπουμένου τοὺς ἐχθρούς.
2α The Lord will send out to you a rod of power from Zion. The rod is sometimes taken as a symbol of punishment, as in, What do you wish? Shall I come to you with a rod, or with love? and sometimes in regard to shepherding, as in, You will shepherd them with an iron rod, and sometimes in regard to kingship, as in, A rod will come forth from Jesse, and sometimes in regard to power, as in the present verse. For the Lord sent out to Christ as a man power from Zion, the Zion in the heavens or the Zion in Jerusalem, because from there the power of his deeds and of his preaching began. The rod of power may also be understood as the Cross, for what is more powerful than it, putting enemies to flight so easily.
PG 128:1085β Καὶ κατακυρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου. Ὑποτάττων αὐτοὺς καὶ κατεξουσιάζων, καὶ τῇ ζεύγλῃ τῶν εὐαγγελικῶν σου νόμων ὑπάγων. Τοῦτο γὰρ ἦν τὸ παράδοξον, ὅτι μέσον τῶν ἐχθρῶν ἐναπειλημμένοι, πανταχόθεν οἱ ἀπόστολοι περιεγίνοντο, καὶ οὐχ ἁπλῶς ἐκράτουν, ἀλλ’ ἐπιτατικώτερον κατεκράτουν. [γ] καθῆσθαι PCV : καθίσθαι MS2 : καθέζεσθαι B : καθίσασθαι F.καὶ τοῖς τοιούτοις, ἅπερ ἐμοῦ πάντα δουλείαν τῶν χλόην ἀνθρώπων, ὡς ἀνθρώποις δουλεύοντα προσαγορευ θῆναι. Τινὲς δὲ πάλιν ἑτέρως ἡρμήνευσαν, χόρτον μὲν νοήσαντες τὸν μὴ φέροντα καρπὸν χρήσιμον εἰς βρῶσιν ἀνθρώπων, χλόην δὲ τὴν καρποφορού. σαν εύχρηστον· κἀκεῖνον μὲν ἐξανατέλλεσθαι τοῖς κτήνεσι, ταύτην δὲ τοῖς ἀνθρώποις · τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ὡς τῆς γῆς δουλευούσης τοῖς ἀνθρώποις, δι' οὓς καὶ γέγονε. χλόην οιι- Τοῦ ἐξαγαγεῖν ἄρτον ἐκ τῆς γῆς. Χορτασθήσε ται, φησίν, ἡ γῆ, ἕνεκα τοῦ ἐξαγαγεῖν ἄρτον ἐξ αὐτῆς, ἀπὸ σίτου κατασκευαζόμενον. Καὶ οἶνος εὐφραίνει καρδίαν ἀνθρώπου. Καὶ ὁ οἶνος καρπὸς τῆς γῆς ὤν, καὶ ἐξ αὐτῆς ἀναδιδόμε νος, εὐφραίνει καρδίαν ἀνθρώπων, θεραπεύων, καὶ ἀνεῖς αὐτήν. Τοῦ ἱλαρῦναι πρόσωπον ἐν ἐλαίῳ. Καὶ ἔνεκα πάλιν τοῦ ἁπαλῦναι, καὶ φαιδρῦναι ἐν ἐλαίῳ γεωρ γουμένῳ ἀπὸ φυτοῦ αὐτῆς πρόσωπον σκληραγωγη θὲν ἀνθρώπου. Καὶ ἄρτος καρδίαν ἀνθρώπου στηρίζει. Ο μὲν οἶνος εὐφραίνει αὐτήν. Οὗτος δὲ δυναμοί κεκμη κυίαν, καρπὸς ὢν καὶ αὐτὸς τῆς γῆς πάντων γὰρ ἔθετο πρόνοιαν ὁ Δημιουργὸς, καὶ ἀλόγων, καὶ λογικῶν, χορτάζων τὴν γῆν, ἵνα πιανθεῖσα, τούτοις ἀνήσει τὰ ἐπιτήδεια. Χορτασθήσεται τὰ ξύλα τοῦ πεδίου. Αρδευθή. σεται, πιανθήσεται τὰ φυτὰ τῆς γῆς, τὰ παντοῖα δένδρα. Αν κέδροι τοῦ Λιβάνου, ἃς ἐφύτευσας. Δια τούτων ὡς ἐπισημοτέρων πάσας υποδηλοί· Ἐφύ- τευσας δὲ ἀντὶ τοῦ, ἐξανέτειλας προστάγματι. Εκεί στρουθία ἐννοσσεύσουσιν. Ἐν τοῖς φυ τοῖς, ἐν τοῖς δένδροις, ἐν ταῖς κέδροις. Διὰ δὲ τῶν στρουθίων καὶ τἆλλα νόησον ὄρνεα. Οὐ μόνον γὰρ ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ τοῖς ὀρνέοις χρήσιμος ἡ ἀνά- δοσις τῶν δένδρων. Τοῦ ἐρωδιοῦ ἡ κατοικία ἡγεῖται αὐτά. Ο έρω διὸς εἶδος ὀρνέου πρώτου πηγνύντος τὴν καλιά». Ορη τὰ ὑψηλὰ ταῖς ἐλάφοις· πέτρα καταφυγή τοῖς λαγωοῖς. Ὅρα καὶ τῶν ὑψηλῶν ὀρέων, τῶν πετρῶν τὸ χρήσιμον· πάντων γάρ, ὡς εἴρηται, προνοείται, μέχρι καὶ τῶν σμικροτάτων ζώων, ὁ Κτίστης. Εἰ γὰρ μὴ τὰ ὄρη μηδ' αἱ πέτραι γεγό- νασιν, ἐπέλειψαν ἂν πάλαι τὰ ῥηθέντα γένη τῶν ζώων, ὑπὸ τῶν σαρκοφάγων ἐκδαπανηθέντα. Εποίησε σελήνην εἰς καιρούς. Τοὺς τῆς νυ κτὸς δηλονότι. Την σελήνην γὰρ καὶ τοὺς ἀστέρας, εἰς ἐξουσίαν τῆς νυκτὸς, ἐπὶ τῷ φωτίζειν αὐτήν. Ὁ ἥλιος ἔγνω τὴν δύσιν αὐτοῦ. Εγνω ταύτην, οὐχ ὡς ἔμψυχος, ἀλλὰ κατὰ τὸν θεῖον ὅμον, ἐν οὐχ ὑπερβαίνει, καθάπερ τις λογικός, εἰδὼς τὸ προστε‐ COMMENT. IN PSALMOS. A nascitur; per vero illam quam nos, tametsi minus proprie, vocabuli inopia olus diximus, et ex cultis percipitur locis: quorum alterain datam esse dicunt beris pecoribus quæ herbis vescan- tur, alterum iis quæ humano generi deserviunt, veluti bobus, equis, ovibus, et similibus, quæ ani- malia Propheta servitutem hominum appellavit, quod hominibus serviunt. Alii vero per nem herbam intellexerunt, quæ humano usui in cibum deservit, qua ratione olus eam appellavimus: et per berbam, quidquid hominibus in cibi usum non venit. Hanc igitur pecoribus productam dicit 'Propheta, illud vero hominibus. tuti etiam hominum dixit, quia terra hominum usibus inservit, ob quos a Deo ſuit creata. B G D Servi- VERS. 15. Ad educendum panem de terra. Satia- bitur, inquit, terra ut educatur ex ea pauis, qui de frumento in terra nato conficitur. Et vinum lætificat cor hominis. Ipsum etiam vi- num terra fructus est, et lætificat cor homin's : quippe cum et robur præstet, et sollicitudines re- mittat. Ad exhilarandum faciem in oleo. Et rursus ea ratione, ut aridam antea atque asperam hominis faciem bilarem reddat, idque efficiat in oleo, quod a terræ planta producitur. Et panis cor hominis confirmat. Vinum quidem lelificat cor, panis autem vires fatigatis præstat, et ipsius etiam terræ fructus est. Omnium igitur creaturarum providentiam habuit Deus, tam irra- tionalium, quam ratione præditarum : terramque ipsam satiavit, ut pinguefacta, opportuna omni- bus alimenta tribueret et necessaria. VERS. 16. Saturabuntur ligna campi. Irrigabun- tur et pinguescent plantæ omnnes terre, et uni- versæ arbores. Cedri Libani quas plantasti. Per cedros, veluti in- signiores arbores, cæleras etiam significavit. Plan. tasti autem, hoc est, e terra eduxisti mandato tuo. Ibi passeres nidificabunt. Ibi, in plantis scilicet, et arboribus, in cedris. Per passeres simili modo omne aliud volucrum genus intellige. Neque enim hominibus tantum, sed ipsis etiam avibus utilis- sima fuit arborum creatio. VERS. 18. Erodii domus præcedit eas. Erodius genus est avis, quæ prima avium omnium nidum figit. Montes excelsi cervis, petra refugium leporibus. Vide ipsorum etiam montium ac petrarum utilita- tem, et quomodo vel infirmorum etiam animan- tium summus Opifex curam habeat. Nam si mon- tes nulli essent, nec ullæ petræ, defecissent game olim omnia, quæ diximus animantia, et ab immitio- ribus feris fuissent consumpta. VERS. 19. Fecit lunam in tempora. In tempora scilicet noctis. Lunam enim et stellas in præfectu- ras noctis creavit, ut eam illuminarent. Sul cognovit occasum suum. Cognovit occasum suum sol, non veluti is qui animam aut sensum habeat, sed veluti is qui divinam determinationem
2β And gain full dominion in the midst of your enemies. Subjecting them and exercising authority over them and bringing them under the yoke of your Gospel commandments. For this was what was extraordinary, namely, that while being cut off amid enemies the Apostles would prevail on every side, and not only would they prevail but would do so utterly.
α Μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου. Ἐν ἡμέρᾳ ὅτε ἡ δύναμίς σου δείκνυται, τότε μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ, τουτέστιν, ἐν σοὶ ἡ βασιλεία, οὐκ ἔξωθεν ἐπιγενομένη, ἀλλ’ ἐνοῦσα τῇ φύσει τῆς θεότητός σου. Ἡμέρα δὲ δυνάμεως, ἡ τῆς πρώτης αὐτοῦ παρουσίας καὶ τῶν ἀπείρων θαυμάτων, ἢ ἡ τῆς δευτέρας καὶ τῆς ἐσχάτης σάλπιγγος, τῆς ἀνιστώσης τοὺς νεκρούς. β Ἐν ταῖς λαμπρότησι τῶν ἁγίων σου. Ὅτε λάμψουσιν οἱ ἅγιοί σου. Tί γὰρ λαμπρότερον τῶν ἀποστόλων, οἳ περιέτρεχον τὴν οἰκουμένην, λάμποντες ὡς ὁ ἥλιος ταῖς τῶν ἀρετῶν ἀκτῖσιν; εἰ δὲ ἐνταῦθα τοιοῦτοι, ποταποὶ ἐν τῇ ἀναστάσει ἔσονται, ὅτε Oἱ δίκαιοι λάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος, κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου φωνήν; Εἴτε γὰρ ἐπὶ τῆς παρελθούσης ἡμέρας, εἴτε ἐπὶ τῆς μελλούσης, ὡς εἴρηται, τοῦτο νοήσεις, οὐχ ἁμαρτήσεις. γ Ἐκ γαστρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε. Tὸ μὲν, Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, καὶ τὸ, Ἐκ γαστρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε, προσώπῳ τοῦ Πατρὸς εἴρηται πρὸς τὸν Υἱόν· τὸ δὲ, ῾Ράβδον δυνάμεως, καὶ τὸ, Μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ, προσώπῳ τοῦ προφήτου. Καὶ τὸ μὲν, ἐκ γαστρὸς, τὸ γνήσιον δηλοῖ τῆς γεννήσεως καὶ τὸ ταὐτὸν τῆς οὐσίας. Τὸ δὲ, πρὸ ἑωσφόρου, τὸ πρὸ τοῦ γενέσθαι τὸν ἥλιον. Καὶ ἐν τῷ οα΄ δὲ ψαλμῷ φησι, Πρὸ τοῦ ἡλίου διαμένει τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τί οὖν; πρὸ τοῦ ἡλίου μόνον ἐγέννησεν αὐτόν; Οὐδαμῶς, ἐπεὶ καὶ ἀλλαχοῦ φησι, Καὶ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος, σὺ εἶ· καίτοι οὐκ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος μόνον, ἀλλὰ καὶ πρὸ τοῦ αἰῶνος· καὶ οὐχ ἕως τοῦ αἰῶνος μόνον, ἀλλ’ ἀπεράντως. Θεοπρεπῶς οὖν χρὴ τὰ τοιαῦτα δέχεσθαι, καὶ τὸ πρὸ πάντων νοεῖν ἐκ τούτων καὶ τὸ προαιώνιον. Oἱ δὲ νοοῦντες, πρὸ ἑωσφόρου, τὴν νύκτα καθ’ ἣν τὸν Χριστὸν ἐγέννησεν ἡ Παρθένος εὐδοκίᾳ Πατρὸς καὶ συνεργίᾳ Πνεύματος ἁγίου, κακῶς ἄρα νοοῦσιν· ἔδει γὰρ εἰρῆσθαι, πρὸ ἀνατολῆς ἑωσφόρου, καὶ μὴ, πρὸ ἑωσφόρου, μόνον· ἀεὶ γὰρ τὸ πρὸ ἡλίου ἁπλῶς, τὸ πρὸ τῆς ὑπάρξεως αὐτοῦ βούλεται σημαίνειν, ὥσπερ καὶ τὸ, πρὸ ἀνατολῆς αὐτοῦ, τὸν ὄρθρον. α Ὤμοσε Κύριος. Ὥσπερ ὁ θυμὸς ἐπὶ Θεοῦ λεγόμενος οὐ σημαίνει πάθος, ἀλλὰ τὴν κίνησιν τῆς τιμωρητικῆς δυνάμεως, οὕτω καὶ ὁ ὅρκος αὐτοῦ τὴν βεβαίωσιν δηλοῖ, καὶ οὐ τὸν παρ’ ἡμῖν γινόμενον ὅρκον. α Add. [MΑ in marg.]PBΗV : Εἴη δ’ ἂν ἀρχὴ, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὡς αἴτιος πάντων, ἤτοι Δημιουργὸς, ὅς ἐστι μετὰ τοῦ Πατρός. : om. CS2F. γ Add. [MPΑ in marg.]BV : Τὰ γνήσια γὰρ γεννήματα, ἐκ γαστρὸς τῶν γονέων ἀπογεννῶνται. : om. CS2FΗ.καὶ τοῖς τοιούτοις, ἅπερ ἐμοῦ πάντα δουλείαν τῶν χλόην ἀνθρώπων, ὡς ἀνθρώποις δουλεύοντα προσαγορευ θῆναι. Τινὲς δὲ πάλιν ἑτέρως ἡρμήνευσαν, χόρτον μὲν νοήσαντες τὸν μὴ φέροντα καρπὸν χρήσιμον εἰς βρῶσιν ἀνθρώπων, χλόην δὲ τὴν καρποφορού. σαν εύχρηστον· κἀκεῖνον μὲν ἐξανατέλλεσθαι τοῖς κτήνεσι, ταύτην δὲ τοῖς ἀνθρώποις · τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ὡς τῆς γῆς δουλευούσης τοῖς ἀνθρώποις, δι' οὓς καὶ γέγονε. χλόην οιι- Τοῦ ἐξαγαγεῖν ἄρτον ἐκ τῆς γῆς. Χορτασθήσε ται, φησίν, ἡ γῆ, ἕνεκα τοῦ ἐξαγαγεῖν ἄρτον ἐξ αὐτῆς, ἀπὸ σίτου κατασκευαζόμενον. Καὶ οἶνος εὐφραίνει καρδίαν ἀνθρώπου. Καὶ ὁ οἶνος καρπὸς τῆς γῆς ὤν, καὶ ἐξ αὐτῆς ἀναδιδόμε νος, εὐφραίνει καρδίαν ἀνθρώπων, θεραπεύων, καὶ ἀνεῖς αὐτήν. Τοῦ ἱλαρῦναι πρόσωπον ἐν ἐλαίῳ. Καὶ ἔνεκα πάλιν τοῦ ἁπαλῦναι, καὶ φαιδρῦναι ἐν ἐλαίῳ γεωρ γουμένῳ ἀπὸ φυτοῦ αὐτῆς πρόσωπον σκληραγωγη θὲν ἀνθρώπου. Καὶ ἄρτος καρδίαν ἀνθρώπου στηρίζει. Ο μὲν οἶνος εὐφραίνει αὐτήν. Οὗτος δὲ δυναμοί κεκμη κυίαν, καρπὸς ὢν καὶ αὐτὸς τῆς γῆς πάντων γὰρ ἔθετο πρόνοιαν ὁ Δημιουργὸς, καὶ ἀλόγων, καὶ λογικῶν, χορτάζων τὴν γῆν, ἵνα πιανθεῖσα, τούτοις ἀνήσει τὰ ἐπιτήδεια. Χορτασθήσεται τὰ ξύλα τοῦ πεδίου. Αρδευθή. σεται, πιανθήσεται τὰ φυτὰ τῆς γῆς, τὰ παντοῖα δένδρα. Αν κέδροι τοῦ Λιβάνου, ἃς ἐφύτευσας. Δια τούτων ὡς ἐπισημοτέρων πάσας υποδηλοί· Ἐφύ- τευσας δὲ ἀντὶ τοῦ, ἐξανέτειλας προστάγματι. Εκεί στρουθία ἐννοσσεύσουσιν. Ἐν τοῖς φυ τοῖς, ἐν τοῖς δένδροις, ἐν ταῖς κέδροις. Διὰ δὲ τῶν στρουθίων καὶ τἆλλα νόησον ὄρνεα. Οὐ μόνον γὰρ ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ τοῖς ὀρνέοις χρήσιμος ἡ ἀνά- δοσις τῶν δένδρων. Τοῦ ἐρωδιοῦ ἡ κατοικία ἡγεῖται αὐτά. Ο έρω διὸς εἶδος ὀρνέου πρώτου πηγνύντος τὴν καλιά». Ορη τὰ ὑψηλὰ ταῖς ἐλάφοις· πέτρα καταφυγή τοῖς λαγωοῖς. Ὅρα καὶ τῶν ὑψηλῶν ὀρέων, τῶν πετρῶν τὸ χρήσιμον· πάντων γάρ, ὡς εἴρηται, προνοείται, μέχρι καὶ τῶν σμικροτάτων ζώων, ὁ Κτίστης. Εἰ γὰρ μὴ τὰ ὄρη μηδ' αἱ πέτραι γεγό- νασιν, ἐπέλειψαν ἂν πάλαι τὰ ῥηθέντα γένη τῶν ζώων, ὑπὸ τῶν σαρκοφάγων ἐκδαπανηθέντα. Εποίησε σελήνην εἰς καιρούς. Τοὺς τῆς νυ κτὸς δηλονότι. Την σελήνην γὰρ καὶ τοὺς ἀστέρας, εἰς ἐξουσίαν τῆς νυκτὸς, ἐπὶ τῷ φωτίζειν αὐτήν. Ὁ ἥλιος ἔγνω τὴν δύσιν αὐτοῦ. Εγνω ταύτην, οὐχ ὡς ἔμψυχος, ἀλλὰ κατὰ τὸν θεῖον ὅμον, ἐν οὐχ ὑπερβαίνει, καθάπερ τις λογικός, εἰδὼς τὸ προστε‐ COMMENT. IN PSALMOS. A nascitur; per vero illam quam nos, tametsi minus proprie, vocabuli inopia olus diximus, et ex cultis percipitur locis: quorum alterain datam esse dicunt beris pecoribus quæ herbis vescan- tur, alterum iis quæ humano generi deserviunt, veluti bobus, equis, ovibus, et similibus, quæ ani- malia Propheta servitutem hominum appellavit, quod hominibus serviunt. Alii vero per nem herbam intellexerunt, quæ humano usui in cibum deservit, qua ratione olus eam appellavimus: et per berbam, quidquid hominibus in cibi usum non venit. Hanc igitur pecoribus productam dicit 'Propheta, illud vero hominibus. tuti etiam hominum dixit, quia terra hominum usibus inservit, ob quos a Deo ſuit creata. B G D Servi- VERS. 15. Ad educendum panem de terra. Satia- bitur, inquit, terra ut educatur ex ea pauis, qui de frumento in terra nato conficitur. Et vinum lætificat cor hominis. Ipsum etiam vi- num terra fructus est, et lætificat cor homin's : quippe cum et robur præstet, et sollicitudines re- mittat. Ad exhilarandum faciem in oleo. Et rursus ea ratione, ut aridam antea atque asperam hominis faciem bilarem reddat, idque efficiat in oleo, quod a terræ planta producitur. Et panis cor hominis confirmat. Vinum quidem lelificat cor, panis autem vires fatigatis præstat, et ipsius etiam terræ fructus est. Omnium igitur creaturarum providentiam habuit Deus, tam irra- tionalium, quam ratione præditarum : terramque ipsam satiavit, ut pinguefacta, opportuna omni- bus alimenta tribueret et necessaria. VERS. 16. Saturabuntur ligna campi. Irrigabun- tur et pinguescent plantæ omnnes terre, et uni- versæ arbores. Cedri Libani quas plantasti. Per cedros, veluti in- signiores arbores, cæleras etiam significavit. Plan. tasti autem, hoc est, e terra eduxisti mandato tuo. Ibi passeres nidificabunt. Ibi, in plantis scilicet, et arboribus, in cedris. Per passeres simili modo omne aliud volucrum genus intellige. Neque enim hominibus tantum, sed ipsis etiam avibus utilis- sima fuit arborum creatio. VERS. 18. Erodii domus præcedit eas. Erodius genus est avis, quæ prima avium omnium nidum figit. Montes excelsi cervis, petra refugium leporibus. Vide ipsorum etiam montium ac petrarum utilita- tem, et quomodo vel infirmorum etiam animan- tium summus Opifex curam habeat. Nam si mon- tes nulli essent, nec ullæ petræ, defecissent game olim omnia, quæ diximus animantia, et ab immitio- ribus feris fuissent consumpta. VERS. 19. Fecit lunam in tempora. In tempora scilicet noctis. Lunam enim et stellas in præfectu- ras noctis creavit, ut eam illuminarent. Sul cognovit occasum suum. Cognovit occasum suum sol, non veluti is qui animam aut sensum habeat, sed veluti is qui divinam determinationem
3α With you is sovereignty on the day of your power. On the day when your power is shown forth, then with you is sovereignty, that is, king- ship is in you, not something added from outside, but innate in the nature of your divinity. The day of power is that of his first coming and of the countless miracles or else that of his second coming and of the last trumpet that raises the dead. 3β Amid the splendours of your saints. When your saints will shine. For what is more brilliant than the Apostles who circumam- bulated the inhabited world, shining like the sun with the rays of their virtues? And if they are such in this world, what will they be like at the resurrection when The just will shine like the sun, according to the words of the Lord? Whether you will understand this in relation to the day past or the day to come, as has been said, you will not go wrong. 3γ From the womb before the morning star I have begotten you. The words, Sit at my right hand, and, From the womb before the morning star I have begot- ten you, are spoken in the person of the Father to the Son, while, The Lord will send out to you a rod of power, and With you is sovereignty, are spoken in the person of the prophet. The phrase ‘from the womb’ indicates the legitimacy of the birth and the identity of es- sence. “Before the morning star’ signifies before the sun came to be. And in the seventy-sev- enth psalm he says, Before the sun his name remains. What then? Did he beget him only before the sun? In no way, since elsewhere he says, And from the age and to the age you are. And indeed he is not ‘from the age’ only, but also before the age, and not only ‘to the age’, but boundlessly. We need accordingly to take such expressions in a manner befitting God and above all to understand from them the pre-eternal also. Those who understand ‘before the morning star’ as the night in which the Virgin gave birth to Christ by the good pleasure of the Father and with the co-operation of the holy Spir- it are therefore mistaken. It would need to have said, ‘before the rising of the morning star’ and not simply ‘before the morning star’, for ‘before the sun’ simply always means ‘before its existence’, just as ‘before its rising’ means the time before dawn. 4α The Lord has sworn. Just as rage when said in relation to God does not mean a passion, but the movement of his punishing power, so also his oath signifies an affirmation and not the oath that is taken by us. 3α: ‘Sovereignty’ may be taken in the sense of ‘origin’ and interpreted as the Son of God as the origin and cause, that is, Creator, of all things, who is with the Father. 3γ: For the legitimate offspring are generated from the belly of their parents.
PG 128:1087β Καὶ οὐ μεταμεληθήσεται. Οὐ μεταβαλεῖ τὸ δεδογμένον, οὐκ ἀλλοιώσει, καθάπερ ποιεῖ πολλάκις ἐπ’ ἄλλων, δι’ οἰκονομίας τινας. Tί δὲ ὤμοσεν, ἤτοι βεβαίως ἀπεφήνατο, ἄκουσον·
4β And he will not repent. He will not change what he has ordained, as he often does in other things for certain purposes of economy. As to what he swore, that is, declared with certainty, listen now:
γ Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. Ἱερεὺς μὲν, ὡς ἄρτου καὶ οἴνου μεταδοὺς τοῖς ἀποστόλοις ἐν τῷ μυστικῷ δείπνῳ, κα | θάπερ ὁ Μελχισεδὲκ τοῖς περὶ τὸν Ἀβραὰμ, ὅτε ὑπέστρεψεν ἀπὸ τοῦ πολέμου. Αἰώνιος δὲ, ὡς μήτε ἀρχὴν ἡμερῶν, μήτε ζωῆς τέλος ἔχων, κατὰ τὴν θεότητα, ὥσπερ ὁ Μελχισεδὲκ, κατὰ τὴν ἱστορίαν. Ἀλλὰ Μελχισεδὲκ μὲν οὐκ ἔχει ταῦτα, διὰ τὸ παρασιωπηθῆναι τῇ ἱστορίᾳ τῆς Γραφῆς, ὁ δὲ Χριστὸς, διὰ τὴν ἀλήθειαν. Τοῦτο δὲ τὸ ῥητὸν ἡρμήνευσε σοφῶς ἅμα καὶ σαφῶς ὁ μέγας Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Ἑβραίους ἐπιστολῇ, ἔνθα καὶ ἄλλας εὑρήσεις ὁμοιότητας.
4γ You are a priest to the age according the the order of Melchisedek. You are a priest, as having given out bread and wine to the Apostles at the mystical supper, just as Melchisedek did to those around Abraham when he returned from the war. And you are eternal, as having neither a beginning of days nor an end to life, in accordance with his divinity, just in the case of Melchisedek according to the story. But Melchisedek has these characteristics on account of their having been passed over in silence in the story of Scripture, while Christ has them in truth. The great Paul interpreted this verse both wisely and clearly in the letter to the Hebrews in which you will also find other similarities.
α Κύριος ἐκ δεξιῶν σου. Βοηθῶν ὡς ἀνθρώπῳ. Καὶ ἐν τῷ ιε΄ δὲ ψαλμῷ γέγραπται, Προωρώμην τὸν Κύριον ἐνώπιόν μου διὰ παντὸς, ὅτι ἐκ δεξιῶν μού ἐστιν, ἵνα μὴ σαλευθῶ.
5α The Lord is at your right hand. Helping him as a man. And in the fifteenth psalm it is written, I would see the Lord before me at all times, for he is at my right hand that I may not be swayed.
β Συνέθλασεν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς αὐτοῦ βασιλεῖς. Περὶ τῆς ἡμέρας τῆς κρίσεως ὁ λόγος, ὅτι συντρίψει τοὺς ἀσεβεῖς βασιλεῖς ἐν ταῖς ἀποτεταγμέναις κολάσεσιν. Εἰ δὲ τοὺς βασιλεῖς, δῆλον ὡς καὶ τοὺς ἄλλους πάντας.
5β He has shattered kings on the day of his anger. The verse is about the day of judgement, that he will crush the impious kings in the ap- pointed punishments. And if kings, then manifestly also all others.
PG 128:1089α Κρινεῖ ἐν τοῖς ἔθνεσι. Κρινεῖ τὰ ἔθνη· ἢ κρινεῖ ἐν τοῖς ἔθνεσιν τοὺς ἀξίους κρίσεως.Α ταγμένον. Μεταφορικὸν δὲ τὸ ἔγνω· δηλοῖ δὲ τὴ ἐνεργεῖ, ἢ τὸ ἀσπάζεται. Ἔθου σκέτος, καὶ ἐγένετο νύξ. Ὥρισας σκό τος, παρυφιστάμενον, ὑποχωροῦντος τοῦ ἡμερινοῦ καὶ ἡλιακοῦ φωτὸς, καὶ ἐγένετο νύξ· Καὶ τὸ σκέτος γὰρ, φησίν, ἐκάλεσε νύκτα. Ἐν αὐτῇ διελεύσονται πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ. Σκόπει καὶ τῆς νυκτὸς τὸ χρήσιμον. Οὐ μόνον γὰρ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγει (11), καὶ παρισ λαβοῦσα κεκμηκότας τοῖς μεθημερινοίς πόνοι ἀκμαίους ἐργάζεται, ἀλλὰ καὶ τοῖς θηρίοις παίζε σίαν εἰς τὸ βαδίζειν χαρίζεται. Σκύμνοι ωρυόμενοι τοῦ ἁρπάσαι, καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς. Σκύμνοι λεόντων ὠρυόμενοι, χάριν τοῦ ἁρπάσαι καὶ πορίσασθαι βρε σιν αὐτοῖς, παρὰ τῷ Θεῷ οὖσαν, ἢ παρὰ τοῦ Θεοδ χορηγουμένην· ἐκεῖθεν γὰρ ἡ τροφὴ πᾶσι τοῖς ζώοις · 'Ο διδοὺς γὰρ τροφὴν πάσῃ σαρκί· ἢ καὶ ζητῆσαι παρὰ τοῦ Θεοῦ. Πολλοὶ γὰρ πολλάκις πολύ λὰ τῶν ζώων εἶδον, ἐν καιρῷ λιμοῦ καὶ δίψης ἀνα τεινόμενα πρὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἀποῤῥήτῳ λόγῳ τὸν Ποιητὴν ἐπικαλούμενα Ανέτειλεν ὁ ἥλιος, καὶ συνήχθησαν, καὶ εἰς τὰς μάνδρας αὐτῶν κοιτασθήσονται. Φυσικῶς εἰδότα τὸν ἀποκεκληρωμένον αὐτοῖς εἰς τὸ διοδεύειν χαιρόν. Εξελεύσεται ἄνθρωπος ἐπὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ. Τῆς ἡμέρας αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἡμέροις ζώοις άπανα- μηθείσης, ἵνα μὴ τὰ ἄγρια συνελθόντα λύμην ἀλλήλοις ἐργάζωνται. Καὶ ἐπὶ τὴν ἐργασίας αὐτοῦ ἕως ἑσπέρας. Εργον καὶ έργασίαν ἐκ παραλλήλου τὸ αὐτὸ δη λοῖ· εἶτα μεταξὺ τῶν λόγων ἐκπλαγεὶς ἀνεβόησεν Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε! Λίαν ἐθαυμαστώθησαν, ἄλλο πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντα, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλή ρωσιν. Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. Οὐδὲ τοῦ σμικροτά του μάτην και περιττῶς γεγονότος, ἀλλὰ πάντων λόγους ἐχόντων, δι᾽ οὔς παρήχθησαν, εἰ καὶ ἡμῖν τέως ἀκαταλήπτους. Επληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Επληρώθη τῶν κτισμάτων σου. Αὕτη ἡ θάλασσα μεγάλη καὶ εὐρύχωρος. Καὶ αὐτὴ ἡ θάλασσα. Ἐκεῖ ἑρπετὰ, ὧν οὐκ ἔστι ἀριθμός. Ἐν αὐτῇ νηκτὰ ἀναρίθμητα. COMMENT. IN PSALMOS. non transgreditur. Quocirca Creatoris mandatum non secus videtur cognovisse, ac si rationem ha- beret. Est autem sermo hic metaphoricus, et significat quod ipse etiam sol mandato Dei operatur, el constitutum ab eo occasus sui ordinem observat. VERS. 20). Posuisti tenebras, et facta est now, Determinasti, inquit, tenebras, quæ post solis et diei lucem succedunt, et facta est nox. Tenebras enim, inquit, appellavit noctem. In ipsa pertransibunt omnes feræ silvæ. Consi- dlera etiam noctis utilitatem: quæ non tantum ho- minibus requiem adducit, et diurnis fessos tabo- ribus fortiores reddit, sed ipsis etiam feris liberam prodeundi facultatem præstat. VERS. 21. Catuli leonum rugientes, ut rapiant, et quærant a Deo escum sibi. Catuli leonum fren- dentes, ut rapiant et parent sibi cibos, qui a Deo eis ministrantur. Ab eo etenim cunctis cibus præ- betur animantibus: Qui dat enim, inquit, escam omni carni s. Vel, ut quærant et petant cibos a Deo. Nam et multi homines sæpenumero, famis aut sitis tempore, animalia conspexerunt cœlum ipsum intueri, et ineffabili quodam quasi sermone Factorem suum invocare. B VERS. 29. Orlus est sol et congregala sunt, et in cubilibus suis decumbent. Naturali enim quodam instinctu fèræ omnes cognoscere videntur illud tempus, quod eís ad perambulandum tributum est. VERS. 23. Eribit homo ad opus suum. Ad opus scilicet diurnum. Dies namque homini et aliis C mansuetis animalibus destinata est, ne immitia simul et mitia in unum convenientia, mutuo læderentur. Et ad operationem suam usque ad vesperam. Per opus et operationem Propheta æque idem appellat, Inter bujusmodi autem sermones dum potentiam Dei admiratur, veluti stupore quodam correptus exclamavit, dicens : VERS. 24. Quam magnificata sunt opera tua, De- mine! Valde admirabilia esse apparuerunt, alio nimirum opere ad aliud optime se habente, et omnibus in universum inter se ad unius mundi perfectionem tendentibus. Omnia in sapientia perfecisti. Cum nihil, vel minimum, sit frustra aut superflue a te creatum, sed omnia rationem habeant, ob quam facta sunt, tametsi interea a nobis ea percipi non possint, veluti incomprehensibilia. Impleta est terra.creatione tua. Hoc est, rebus a te creatis. VERS. 25. Hoc mare magnum et spatiosum. Ipsum etiam mare creatione tua plenum est. Ibi reptilia, quorum non est numerus. In ipso mari, inquit, nantia atque aquatilia degunt ani- mantia, quæ numerum pene excedunt. Gen. 1, 5. Psal. cxxxv, 25. D Variæ lectiones. (11) Videtur deesse aliquid, puta ἡσυχίαν.
6α He will judge among the nations. He will judge the nations; or else he will judge among the nations those worthy of judge- ment.
β Πληρώσει πτώματα. Πληθυνεῖ πτώσεις, πολλοὺς καταβάλλων, ὅσοι κακῶς ἵσταντο.Α ταγμένον. Μεταφορικὸν δὲ τὸ ἔγνω· δηλοῖ δὲ τὴ ἐνεργεῖ, ἢ τὸ ἀσπάζεται. Ἔθου σκέτος, καὶ ἐγένετο νύξ. Ὥρισας σκό τος, παρυφιστάμενον, ὑποχωροῦντος τοῦ ἡμερινοῦ καὶ ἡλιακοῦ φωτὸς, καὶ ἐγένετο νύξ· Καὶ τὸ σκέτος γὰρ, φησίν, ἐκάλεσε νύκτα. Ἐν αὐτῇ διελεύσονται πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ. Σκόπει καὶ τῆς νυκτὸς τὸ χρήσιμον. Οὐ μόνον γὰρ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγει (11), καὶ παρισ λαβοῦσα κεκμηκότας τοῖς μεθημερινοίς πόνοι ἀκμαίους ἐργάζεται, ἀλλὰ καὶ τοῖς θηρίοις παίζε σίαν εἰς τὸ βαδίζειν χαρίζεται. Σκύμνοι ωρυόμενοι τοῦ ἁρπάσαι, καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς. Σκύμνοι λεόντων ὠρυόμενοι, χάριν τοῦ ἁρπάσαι καὶ πορίσασθαι βρε σιν αὐτοῖς, παρὰ τῷ Θεῷ οὖσαν, ἢ παρὰ τοῦ Θεοδ χορηγουμένην· ἐκεῖθεν γὰρ ἡ τροφὴ πᾶσι τοῖς ζώοις · 'Ο διδοὺς γὰρ τροφὴν πάσῃ σαρκί· ἢ καὶ ζητῆσαι παρὰ τοῦ Θεοῦ. Πολλοὶ γὰρ πολλάκις πολύ λὰ τῶν ζώων εἶδον, ἐν καιρῷ λιμοῦ καὶ δίψης ἀνα τεινόμενα πρὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἀποῤῥήτῳ λόγῳ τὸν Ποιητὴν ἐπικαλούμενα Ανέτειλεν ὁ ἥλιος, καὶ συνήχθησαν, καὶ εἰς τὰς μάνδρας αὐτῶν κοιτασθήσονται. Φυσικῶς εἰδότα τὸν ἀποκεκληρωμένον αὐτοῖς εἰς τὸ διοδεύειν χαιρόν. Εξελεύσεται ἄνθρωπος ἐπὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ. Τῆς ἡμέρας αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἡμέροις ζώοις άπανα- μηθείσης, ἵνα μὴ τὰ ἄγρια συνελθόντα λύμην ἀλλήλοις ἐργάζωνται. Καὶ ἐπὶ τὴν ἐργασίας αὐτοῦ ἕως ἑσπέρας. Εργον καὶ έργασίαν ἐκ παραλλήλου τὸ αὐτὸ δη λοῖ· εἶτα μεταξὺ τῶν λόγων ἐκπλαγεὶς ἀνεβόησεν Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε! Λίαν ἐθαυμαστώθησαν, ἄλλο πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντα, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλή ρωσιν. Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. Οὐδὲ τοῦ σμικροτά του μάτην και περιττῶς γεγονότος, ἀλλὰ πάντων λόγους ἐχόντων, δι᾽ οὔς παρήχθησαν, εἰ καὶ ἡμῖν τέως ἀκαταλήπτους. Επληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Επληρώθη τῶν κτισμάτων σου. Αὕτη ἡ θάλασσα μεγάλη καὶ εὐρύχωρος. Καὶ αὐτὴ ἡ θάλασσα. Ἐκεῖ ἑρπετὰ, ὧν οὐκ ἔστι ἀριθμός. Ἐν αὐτῇ νηκτὰ ἀναρίθμητα. COMMENT. IN PSALMOS. non transgreditur. Quocirca Creatoris mandatum non secus videtur cognovisse, ac si rationem ha- beret. Est autem sermo hic metaphoricus, et significat quod ipse etiam sol mandato Dei operatur, el constitutum ab eo occasus sui ordinem observat. VERS. 20). Posuisti tenebras, et facta est now, Determinasti, inquit, tenebras, quæ post solis et diei lucem succedunt, et facta est nox. Tenebras enim, inquit, appellavit noctem. In ipsa pertransibunt omnes feræ silvæ. Consi- dlera etiam noctis utilitatem: quæ non tantum ho- minibus requiem adducit, et diurnis fessos tabo- ribus fortiores reddit, sed ipsis etiam feris liberam prodeundi facultatem præstat. VERS. 21. Catuli leonum rugientes, ut rapiant, et quærant a Deo escum sibi. Catuli leonum fren- dentes, ut rapiant et parent sibi cibos, qui a Deo eis ministrantur. Ab eo etenim cunctis cibus præ- betur animantibus: Qui dat enim, inquit, escam omni carni s. Vel, ut quærant et petant cibos a Deo. Nam et multi homines sæpenumero, famis aut sitis tempore, animalia conspexerunt cœlum ipsum intueri, et ineffabili quodam quasi sermone Factorem suum invocare. B VERS. 29. Orlus est sol et congregala sunt, et in cubilibus suis decumbent. Naturali enim quodam instinctu fèræ omnes cognoscere videntur illud tempus, quod eís ad perambulandum tributum est. VERS. 23. Eribit homo ad opus suum. Ad opus scilicet diurnum. Dies namque homini et aliis C mansuetis animalibus destinata est, ne immitia simul et mitia in unum convenientia, mutuo læderentur. Et ad operationem suam usque ad vesperam. Per opus et operationem Propheta æque idem appellat, Inter bujusmodi autem sermones dum potentiam Dei admiratur, veluti stupore quodam correptus exclamavit, dicens : VERS. 24. Quam magnificata sunt opera tua, De- mine! Valde admirabilia esse apparuerunt, alio nimirum opere ad aliud optime se habente, et omnibus in universum inter se ad unius mundi perfectionem tendentibus. Omnia in sapientia perfecisti. Cum nihil, vel minimum, sit frustra aut superflue a te creatum, sed omnia rationem habeant, ob quam facta sunt, tametsi interea a nobis ea percipi non possint, veluti incomprehensibilia. Impleta est terra.creatione tua. Hoc est, rebus a te creatis. VERS. 25. Hoc mare magnum et spatiosum. Ipsum etiam mare creatione tua plenum est. Ibi reptilia, quorum non est numerus. In ipso mari, inquit, nantia atque aquatilia degunt ani- mantia, quæ numerum pene excedunt. Gen. 1, 5. Psal. cxxxv, 25. D Variæ lectiones. (11) Videtur deesse aliquid, puta ἡσυχίαν.
6β He will make full with the fallen. He will multiply downfalls, overthrowing many, namely, those who were standing poorly.
γ Συνθλάσει κεφαλὰς ἐπὶ γῆς πολλῶν. Κεφαλὰς πολλῶν, τουτέστι, πολλούς. Ὃ γὰρ εἶπεν ἀνωτέρω περὶ τῶν βασιλέων εἰδικῶς, τοῦτο λέγει νῦν καθολικώτερον καὶ περὶ τῶν ἄλλων. Οὐ μόνον δὲ ταῦτα νοοῦνται περὶ τῆς μελλούσης κρίσεως, ἀλλὰ καὶ ἄλλως διδάσκουσι τὴν ἀνυπόστατον ἰσχὺν αὐτοῦ, ὅτι ὅταν ὀργισθῇ, συνθλάσει βασιλεῖς, καὶ τ’ ἄλλα ποιήσει.Α ταγμένον. Μεταφορικὸν δὲ τὸ ἔγνω· δηλοῖ δὲ τὴ ἐνεργεῖ, ἢ τὸ ἀσπάζεται. Ἔθου σκέτος, καὶ ἐγένετο νύξ. Ὥρισας σκό τος, παρυφιστάμενον, ὑποχωροῦντος τοῦ ἡμερινοῦ καὶ ἡλιακοῦ φωτὸς, καὶ ἐγένετο νύξ· Καὶ τὸ σκέτος γὰρ, φησίν, ἐκάλεσε νύκτα. Ἐν αὐτῇ διελεύσονται πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ. Σκόπει καὶ τῆς νυκτὸς τὸ χρήσιμον. Οὐ μόνον γὰρ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγει (11), καὶ παρισ λαβοῦσα κεκμηκότας τοῖς μεθημερινοίς πόνοι ἀκμαίους ἐργάζεται, ἀλλὰ καὶ τοῖς θηρίοις παίζε σίαν εἰς τὸ βαδίζειν χαρίζεται. Σκύμνοι ωρυόμενοι τοῦ ἁρπάσαι, καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς. Σκύμνοι λεόντων ὠρυόμενοι, χάριν τοῦ ἁρπάσαι καὶ πορίσασθαι βρε σιν αὐτοῖς, παρὰ τῷ Θεῷ οὖσαν, ἢ παρὰ τοῦ Θεοδ χορηγουμένην· ἐκεῖθεν γὰρ ἡ τροφὴ πᾶσι τοῖς ζώοις · 'Ο διδοὺς γὰρ τροφὴν πάσῃ σαρκί· ἢ καὶ ζητῆσαι παρὰ τοῦ Θεοῦ. Πολλοὶ γὰρ πολλάκις πολύ λὰ τῶν ζώων εἶδον, ἐν καιρῷ λιμοῦ καὶ δίψης ἀνα τεινόμενα πρὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἀποῤῥήτῳ λόγῳ τὸν Ποιητὴν ἐπικαλούμενα Ανέτειλεν ὁ ἥλιος, καὶ συνήχθησαν, καὶ εἰς τὰς μάνδρας αὐτῶν κοιτασθήσονται. Φυσικῶς εἰδότα τὸν ἀποκεκληρωμένον αὐτοῖς εἰς τὸ διοδεύειν χαιρόν. Εξελεύσεται ἄνθρωπος ἐπὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ. Τῆς ἡμέρας αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἡμέροις ζώοις άπανα- μηθείσης, ἵνα μὴ τὰ ἄγρια συνελθόντα λύμην ἀλλήλοις ἐργάζωνται. Καὶ ἐπὶ τὴν ἐργασίας αὐτοῦ ἕως ἑσπέρας. Εργον καὶ έργασίαν ἐκ παραλλήλου τὸ αὐτὸ δη λοῖ· εἶτα μεταξὺ τῶν λόγων ἐκπλαγεὶς ἀνεβόησεν Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε! Λίαν ἐθαυμαστώθησαν, ἄλλο πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντα, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλή ρωσιν. Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. Οὐδὲ τοῦ σμικροτά του μάτην και περιττῶς γεγονότος, ἀλλὰ πάντων λόγους ἐχόντων, δι᾽ οὔς παρήχθησαν, εἰ καὶ ἡμῖν τέως ἀκαταλήπτους. Επληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Επληρώθη τῶν κτισμάτων σου. Αὕτη ἡ θάλασσα μεγάλη καὶ εὐρύχωρος. Καὶ αὐτὴ ἡ θάλασσα. Ἐκεῖ ἑρπετὰ, ὧν οὐκ ἔστι ἀριθμός. Ἐν αὐτῇ νηκτὰ ἀναρίθμητα. COMMENT. IN PSALMOS. non transgreditur. Quocirca Creatoris mandatum non secus videtur cognovisse, ac si rationem ha- beret. Est autem sermo hic metaphoricus, et significat quod ipse etiam sol mandato Dei operatur, el constitutum ab eo occasus sui ordinem observat. VERS. 20). Posuisti tenebras, et facta est now, Determinasti, inquit, tenebras, quæ post solis et diei lucem succedunt, et facta est nox. Tenebras enim, inquit, appellavit noctem. In ipsa pertransibunt omnes feræ silvæ. Consi- dlera etiam noctis utilitatem: quæ non tantum ho- minibus requiem adducit, et diurnis fessos tabo- ribus fortiores reddit, sed ipsis etiam feris liberam prodeundi facultatem præstat. VERS. 21. Catuli leonum rugientes, ut rapiant, et quærant a Deo escum sibi. Catuli leonum fren- dentes, ut rapiant et parent sibi cibos, qui a Deo eis ministrantur. Ab eo etenim cunctis cibus præ- betur animantibus: Qui dat enim, inquit, escam omni carni s. Vel, ut quærant et petant cibos a Deo. Nam et multi homines sæpenumero, famis aut sitis tempore, animalia conspexerunt cœlum ipsum intueri, et ineffabili quodam quasi sermone Factorem suum invocare. B VERS. 29. Orlus est sol et congregala sunt, et in cubilibus suis decumbent. Naturali enim quodam instinctu fèræ omnes cognoscere videntur illud tempus, quod eís ad perambulandum tributum est. VERS. 23. Eribit homo ad opus suum. Ad opus scilicet diurnum. Dies namque homini et aliis C mansuetis animalibus destinata est, ne immitia simul et mitia in unum convenientia, mutuo læderentur. Et ad operationem suam usque ad vesperam. Per opus et operationem Propheta æque idem appellat, Inter bujusmodi autem sermones dum potentiam Dei admiratur, veluti stupore quodam correptus exclamavit, dicens : VERS. 24. Quam magnificata sunt opera tua, De- mine! Valde admirabilia esse apparuerunt, alio nimirum opere ad aliud optime se habente, et omnibus in universum inter se ad unius mundi perfectionem tendentibus. Omnia in sapientia perfecisti. Cum nihil, vel minimum, sit frustra aut superflue a te creatum, sed omnia rationem habeant, ob quam facta sunt, tametsi interea a nobis ea percipi non possint, veluti incomprehensibilia. Impleta est terra.creatione tua. Hoc est, rebus a te creatis. VERS. 25. Hoc mare magnum et spatiosum. Ipsum etiam mare creatione tua plenum est. Ibi reptilia, quorum non est numerus. In ipso mari, inquit, nantia atque aquatilia degunt ani- mantia, quæ numerum pene excedunt. Gen. 1, 5. Psal. cxxxv, 25. D Variæ lectiones. (11) Videtur deesse aliquid, puta ἡσυχίαν.
6γ He will shatter the heads of many on the earth. The heads of many, that is, many. What he said above about the kings specifically he he now says more generally about the others. And these things are not only understood about the last judgement, but they also tell moreover of his irresistible strength, that when he will be angered he will shatter kings and also do the other things.
α Ἐκ χειμάῤῥου ἐν ὁδῷ πίεται. Ἐνταῦθα τὴν εὐτέλειαν προαγορεύει τῆς διαίτης αὐτοῦ, ὅτι λιτὸν βίον μετιὼν, ἐκ χειμάῤῥου πίεται· ἐκ χειμάῤῥου τοῦ ἐν ὁδῷ ῥέοντος, ἢ ἐν ὁδῷ ὁδεύων, πίεται. Ἀναγωγικῶς δὲ, χείμαῤῥον μὲν νοήσεις, τὸν χειμῶνα καὶ τὴν σύῤῥοιαν καὶ πλημμύραν τῶν πειρασμῶν· ὁδὸν δὲ, τὸν παροδικὸν τοῦτον βίον· πόσιν δὲ, τὴν μέθεξιν, ὅτι πειρασθήσεται.Α ταγμένον. Μεταφορικὸν δὲ τὸ ἔγνω· δηλοῖ δὲ τὴ ἐνεργεῖ, ἢ τὸ ἀσπάζεται. Ἔθου σκέτος, καὶ ἐγένετο νύξ. Ὥρισας σκό τος, παρυφιστάμενον, ὑποχωροῦντος τοῦ ἡμερινοῦ καὶ ἡλιακοῦ φωτὸς, καὶ ἐγένετο νύξ· Καὶ τὸ σκέτος γὰρ, φησίν, ἐκάλεσε νύκτα. Ἐν αὐτῇ διελεύσονται πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ. Σκόπει καὶ τῆς νυκτὸς τὸ χρήσιμον. Οὐ μόνον γὰρ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγει (11), καὶ παρισ λαβοῦσα κεκμηκότας τοῖς μεθημερινοίς πόνοι ἀκμαίους ἐργάζεται, ἀλλὰ καὶ τοῖς θηρίοις παίζε σίαν εἰς τὸ βαδίζειν χαρίζεται. Σκύμνοι ωρυόμενοι τοῦ ἁρπάσαι, καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς. Σκύμνοι λεόντων ὠρυόμενοι, χάριν τοῦ ἁρπάσαι καὶ πορίσασθαι βρε σιν αὐτοῖς, παρὰ τῷ Θεῷ οὖσαν, ἢ παρὰ τοῦ Θεοδ χορηγουμένην· ἐκεῖθεν γὰρ ἡ τροφὴ πᾶσι τοῖς ζώοις · 'Ο διδοὺς γὰρ τροφὴν πάσῃ σαρκί· ἢ καὶ ζητῆσαι παρὰ τοῦ Θεοῦ. Πολλοὶ γὰρ πολλάκις πολύ λὰ τῶν ζώων εἶδον, ἐν καιρῷ λιμοῦ καὶ δίψης ἀνα τεινόμενα πρὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἀποῤῥήτῳ λόγῳ τὸν Ποιητὴν ἐπικαλούμενα Ανέτειλεν ὁ ἥλιος, καὶ συνήχθησαν, καὶ εἰς τὰς μάνδρας αὐτῶν κοιτασθήσονται. Φυσικῶς εἰδότα τὸν ἀποκεκληρωμένον αὐτοῖς εἰς τὸ διοδεύειν χαιρόν. Εξελεύσεται ἄνθρωπος ἐπὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ. Τῆς ἡμέρας αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἡμέροις ζώοις άπανα- μηθείσης, ἵνα μὴ τὰ ἄγρια συνελθόντα λύμην ἀλλήλοις ἐργάζωνται. Καὶ ἐπὶ τὴν ἐργασίας αὐτοῦ ἕως ἑσπέρας. Εργον καὶ έργασίαν ἐκ παραλλήλου τὸ αὐτὸ δη λοῖ· εἶτα μεταξὺ τῶν λόγων ἐκπλαγεὶς ἀνεβόησεν Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε! Λίαν ἐθαυμαστώθησαν, ἄλλο πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντα, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλή ρωσιν. Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. Οὐδὲ τοῦ σμικροτά του μάτην και περιττῶς γεγονότος, ἀλλὰ πάντων λόγους ἐχόντων, δι᾽ οὔς παρήχθησαν, εἰ καὶ ἡμῖν τέως ἀκαταλήπτους. Επληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Επληρώθη τῶν κτισμάτων σου. Αὕτη ἡ θάλασσα μεγάλη καὶ εὐρύχωρος. Καὶ αὐτὴ ἡ θάλασσα. Ἐκεῖ ἑρπετὰ, ὧν οὐκ ἔστι ἀριθμός. Ἐν αὐτῇ νηκτὰ ἀναρίθμητα. COMMENT. IN PSALMOS. non transgreditur. Quocirca Creatoris mandatum non secus videtur cognovisse, ac si rationem ha- beret. Est autem sermo hic metaphoricus, et significat quod ipse etiam sol mandato Dei operatur, el constitutum ab eo occasus sui ordinem observat. VERS. 20). Posuisti tenebras, et facta est now, Determinasti, inquit, tenebras, quæ post solis et diei lucem succedunt, et facta est nox. Tenebras enim, inquit, appellavit noctem. In ipsa pertransibunt omnes feræ silvæ. Consi- dlera etiam noctis utilitatem: quæ non tantum ho- minibus requiem adducit, et diurnis fessos tabo- ribus fortiores reddit, sed ipsis etiam feris liberam prodeundi facultatem præstat. VERS. 21. Catuli leonum rugientes, ut rapiant, et quærant a Deo escum sibi. Catuli leonum fren- dentes, ut rapiant et parent sibi cibos, qui a Deo eis ministrantur. Ab eo etenim cunctis cibus præ- betur animantibus: Qui dat enim, inquit, escam omni carni s. Vel, ut quærant et petant cibos a Deo. Nam et multi homines sæpenumero, famis aut sitis tempore, animalia conspexerunt cœlum ipsum intueri, et ineffabili quodam quasi sermone Factorem suum invocare. B VERS. 29. Orlus est sol et congregala sunt, et in cubilibus suis decumbent. Naturali enim quodam instinctu fèræ omnes cognoscere videntur illud tempus, quod eís ad perambulandum tributum est. VERS. 23. Eribit homo ad opus suum. Ad opus scilicet diurnum. Dies namque homini et aliis C mansuetis animalibus destinata est, ne immitia simul et mitia in unum convenientia, mutuo læderentur. Et ad operationem suam usque ad vesperam. Per opus et operationem Propheta æque idem appellat, Inter bujusmodi autem sermones dum potentiam Dei admiratur, veluti stupore quodam correptus exclamavit, dicens : VERS. 24. Quam magnificata sunt opera tua, De- mine! Valde admirabilia esse apparuerunt, alio nimirum opere ad aliud optime se habente, et omnibus in universum inter se ad unius mundi perfectionem tendentibus. Omnia in sapientia perfecisti. Cum nihil, vel minimum, sit frustra aut superflue a te creatum, sed omnia rationem habeant, ob quam facta sunt, tametsi interea a nobis ea percipi non possint, veluti incomprehensibilia. Impleta est terra.creatione tua. Hoc est, rebus a te creatis. VERS. 25. Hoc mare magnum et spatiosum. Ipsum etiam mare creatione tua plenum est. Ibi reptilia, quorum non est numerus. In ipso mari, inquit, nantia atque aquatilia degunt ani- mantia, quæ numerum pene excedunt. Gen. 1, 5. Psal. cxxxv, 25. D Variæ lectiones. (11) Videtur deesse aliquid, puta ἡσυχίαν.
7α He will drink from a winter torrent on the way. Here he foretells the frugality of his way of life, that following an austere life, he will drink from a winter torrent; he will drink from a torrent flowing on the path, or while walking on the path. In an anagogical sense you will understand ‘winter torrent’ as the wintry storm and con- fluence and flood of temptations, and the ‘way’ as this passing life, and the ‘drinking’ his participation, for he will be tempted.
β Διὰ τοῦτο ὑψώσει κεφαλήν. Διὰ τὴν εὐτέλειαν καὶ ταπείνωσιν ὑψωθήσεται καὶ δοξασθήσεται, εἰς οὐρανοὺς ἀνελθὼν καὶ καθίσας ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ. Οὐ μόνον γὰρ οὐδὲν αὐτὸν ταῦτα παρέβλαψεν, ἀλλὰ καὶ εἰς ὕψος ἄφατον ἀνήγαγεν.Α ταγμένον. Μεταφορικὸν δὲ τὸ ἔγνω· δηλοῖ δὲ τὴ ἐνεργεῖ, ἢ τὸ ἀσπάζεται. Ἔθου σκέτος, καὶ ἐγένετο νύξ. Ὥρισας σκό τος, παρυφιστάμενον, ὑποχωροῦντος τοῦ ἡμερινοῦ καὶ ἡλιακοῦ φωτὸς, καὶ ἐγένετο νύξ· Καὶ τὸ σκέτος γὰρ, φησίν, ἐκάλεσε νύκτα. Ἐν αὐτῇ διελεύσονται πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ. Σκόπει καὶ τῆς νυκτὸς τὸ χρήσιμον. Οὐ μόνον γὰρ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγει (11), καὶ παρισ λαβοῦσα κεκμηκότας τοῖς μεθημερινοίς πόνοι ἀκμαίους ἐργάζεται, ἀλλὰ καὶ τοῖς θηρίοις παίζε σίαν εἰς τὸ βαδίζειν χαρίζεται. Σκύμνοι ωρυόμενοι τοῦ ἁρπάσαι, καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς. Σκύμνοι λεόντων ὠρυόμενοι, χάριν τοῦ ἁρπάσαι καὶ πορίσασθαι βρε σιν αὐτοῖς, παρὰ τῷ Θεῷ οὖσαν, ἢ παρὰ τοῦ Θεοδ χορηγουμένην· ἐκεῖθεν γὰρ ἡ τροφὴ πᾶσι τοῖς ζώοις · 'Ο διδοὺς γὰρ τροφὴν πάσῃ σαρκί· ἢ καὶ ζητῆσαι παρὰ τοῦ Θεοῦ. Πολλοὶ γὰρ πολλάκις πολύ λὰ τῶν ζώων εἶδον, ἐν καιρῷ λιμοῦ καὶ δίψης ἀνα τεινόμενα πρὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἀποῤῥήτῳ λόγῳ τὸν Ποιητὴν ἐπικαλούμενα Ανέτειλεν ὁ ἥλιος, καὶ συνήχθησαν, καὶ εἰς τὰς μάνδρας αὐτῶν κοιτασθήσονται. Φυσικῶς εἰδότα τὸν ἀποκεκληρωμένον αὐτοῖς εἰς τὸ διοδεύειν χαιρόν. Εξελεύσεται ἄνθρωπος ἐπὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ. Τῆς ἡμέρας αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἡμέροις ζώοις άπανα- μηθείσης, ἵνα μὴ τὰ ἄγρια συνελθόντα λύμην ἀλλήλοις ἐργάζωνται. Καὶ ἐπὶ τὴν ἐργασίας αὐτοῦ ἕως ἑσπέρας. Εργον καὶ έργασίαν ἐκ παραλλήλου τὸ αὐτὸ δη λοῖ· εἶτα μεταξὺ τῶν λόγων ἐκπλαγεὶς ἀνεβόησεν Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε! Λίαν ἐθαυμαστώθησαν, ἄλλο πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντα, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλή ρωσιν. Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. Οὐδὲ τοῦ σμικροτά του μάτην και περιττῶς γεγονότος, ἀλλὰ πάντων λόγους ἐχόντων, δι᾽ οὔς παρήχθησαν, εἰ καὶ ἡμῖν τέως ἀκαταλήπτους. Επληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Επληρώθη τῶν κτισμάτων σου. Αὕτη ἡ θάλασσα μεγάλη καὶ εὐρύχωρος. Καὶ αὐτὴ ἡ θάλασσα. Ἐκεῖ ἑρπετὰ, ὧν οὐκ ἔστι ἀριθμός. Ἐν αὐτῇ νηκτὰ ἀναρίθμητα. COMMENT. IN PSALMOS. non transgreditur. Quocirca Creatoris mandatum non secus videtur cognovisse, ac si rationem ha- beret. Est autem sermo hic metaphoricus, et significat quod ipse etiam sol mandato Dei operatur, el constitutum ab eo occasus sui ordinem observat. VERS. 20). Posuisti tenebras, et facta est now, Determinasti, inquit, tenebras, quæ post solis et diei lucem succedunt, et facta est nox. Tenebras enim, inquit, appellavit noctem. In ipsa pertransibunt omnes feræ silvæ. Consi- dlera etiam noctis utilitatem: quæ non tantum ho- minibus requiem adducit, et diurnis fessos tabo- ribus fortiores reddit, sed ipsis etiam feris liberam prodeundi facultatem præstat. VERS. 21. Catuli leonum rugientes, ut rapiant, et quærant a Deo escum sibi. Catuli leonum fren- dentes, ut rapiant et parent sibi cibos, qui a Deo eis ministrantur. Ab eo etenim cunctis cibus præ- betur animantibus: Qui dat enim, inquit, escam omni carni s. Vel, ut quærant et petant cibos a Deo. Nam et multi homines sæpenumero, famis aut sitis tempore, animalia conspexerunt cœlum ipsum intueri, et ineffabili quodam quasi sermone Factorem suum invocare. B VERS. 29. Orlus est sol et congregala sunt, et in cubilibus suis decumbent. Naturali enim quodam instinctu fèræ omnes cognoscere videntur illud tempus, quod eís ad perambulandum tributum est. VERS. 23. Eribit homo ad opus suum. Ad opus scilicet diurnum. Dies namque homini et aliis C mansuetis animalibus destinata est, ne immitia simul et mitia in unum convenientia, mutuo læderentur. Et ad operationem suam usque ad vesperam. Per opus et operationem Propheta æque idem appellat, Inter bujusmodi autem sermones dum potentiam Dei admiratur, veluti stupore quodam correptus exclamavit, dicens : VERS. 24. Quam magnificata sunt opera tua, De- mine! Valde admirabilia esse apparuerunt, alio nimirum opere ad aliud optime se habente, et omnibus in universum inter se ad unius mundi perfectionem tendentibus. Omnia in sapientia perfecisti. Cum nihil, vel minimum, sit frustra aut superflue a te creatum, sed omnia rationem habeant, ob quam facta sunt, tametsi interea a nobis ea percipi non possint, veluti incomprehensibilia. Impleta est terra.creatione tua. Hoc est, rebus a te creatis. VERS. 25. Hoc mare magnum et spatiosum. Ipsum etiam mare creatione tua plenum est. Ibi reptilia, quorum non est numerus. In ipso mari, inquit, nantia atque aquatilia degunt ani- mantia, quæ numerum pene excedunt. Gen. 1, 5. Psal. cxxxv, 25. D Variæ lectiones. (11) Videtur deesse aliquid, puta ἡσυχίαν.
7β On this account he will raise up his head. On account of his frugality and humility he will be exalted and glorified, having gone up to the heavens and having sat at the right hand of God. For not only did these things not harm him at all, but they brought him up to an ineffable height.
PG 128:1240110 ρι΄
PG 128:1089α Ἀλληλούϊα. Εὐχαριστήριος γὰρ καὶ οὗτος ὁ ψαλμός.Α ταγμένον. Μεταφορικὸν δὲ τὸ ἔγνω· δηλοῖ δὲ τὴ ἐνεργεῖ, ἢ τὸ ἀσπάζεται. Ἔθου σκέτος, καὶ ἐγένετο νύξ. Ὥρισας σκό τος, παρυφιστάμενον, ὑποχωροῦντος τοῦ ἡμερινοῦ καὶ ἡλιακοῦ φωτὸς, καὶ ἐγένετο νύξ· Καὶ τὸ σκέτος γὰρ, φησίν, ἐκάλεσε νύκτα. Ἐν αὐτῇ διελεύσονται πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ. Σκόπει καὶ τῆς νυκτὸς τὸ χρήσιμον. Οὐ μόνον γὰρ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγει (11), καὶ παρισ λαβοῦσα κεκμηκότας τοῖς μεθημερινοίς πόνοι ἀκμαίους ἐργάζεται, ἀλλὰ καὶ τοῖς θηρίοις παίζε σίαν εἰς τὸ βαδίζειν χαρίζεται. Σκύμνοι ωρυόμενοι τοῦ ἁρπάσαι, καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς. Σκύμνοι λεόντων ὠρυόμενοι, χάριν τοῦ ἁρπάσαι καὶ πορίσασθαι βρε σιν αὐτοῖς, παρὰ τῷ Θεῷ οὖσαν, ἢ παρὰ τοῦ Θεοδ χορηγουμένην· ἐκεῖθεν γὰρ ἡ τροφὴ πᾶσι τοῖς ζώοις · 'Ο διδοὺς γὰρ τροφὴν πάσῃ σαρκί· ἢ καὶ ζητῆσαι παρὰ τοῦ Θεοῦ. Πολλοὶ γὰρ πολλάκις πολύ λὰ τῶν ζώων εἶδον, ἐν καιρῷ λιμοῦ καὶ δίψης ἀνα τεινόμενα πρὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἀποῤῥήτῳ λόγῳ τὸν Ποιητὴν ἐπικαλούμενα Ανέτειλεν ὁ ἥλιος, καὶ συνήχθησαν, καὶ εἰς τὰς μάνδρας αὐτῶν κοιτασθήσονται. Φυσικῶς εἰδότα τὸν ἀποκεκληρωμένον αὐτοῖς εἰς τὸ διοδεύειν χαιρόν. Εξελεύσεται ἄνθρωπος ἐπὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ. Τῆς ἡμέρας αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἡμέροις ζώοις άπανα- μηθείσης, ἵνα μὴ τὰ ἄγρια συνελθόντα λύμην ἀλλήλοις ἐργάζωνται. Καὶ ἐπὶ τὴν ἐργασίας αὐτοῦ ἕως ἑσπέρας. Εργον καὶ έργασίαν ἐκ παραλλήλου τὸ αὐτὸ δη λοῖ· εἶτα μεταξὺ τῶν λόγων ἐκπλαγεὶς ἀνεβόησεν Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε! Λίαν ἐθαυμαστώθησαν, ἄλλο πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντα, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλή ρωσιν. Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. Οὐδὲ τοῦ σμικροτά του μάτην και περιττῶς γεγονότος, ἀλλὰ πάντων λόγους ἐχόντων, δι᾽ οὔς παρήχθησαν, εἰ καὶ ἡμῖν τέως ἀκαταλήπτους. Επληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Επληρώθη τῶν κτισμάτων σου. Αὕτη ἡ θάλασσα μεγάλη καὶ εὐρύχωρος. Καὶ αὐτὴ ἡ θάλασσα. Ἐκεῖ ἑρπετὰ, ὧν οὐκ ἔστι ἀριθμός. Ἐν αὐτῇ νηκτὰ ἀναρίθμητα. COMMENT. IN PSALMOS. non transgreditur. Quocirca Creatoris mandatum non secus videtur cognovisse, ac si rationem ha- beret. Est autem sermo hic metaphoricus, et significat quod ipse etiam sol mandato Dei operatur, el constitutum ab eo occasus sui ordinem observat. VERS. 20). Posuisti tenebras, et facta est now, Determinasti, inquit, tenebras, quæ post solis et diei lucem succedunt, et facta est nox. Tenebras enim, inquit, appellavit noctem. In ipsa pertransibunt omnes feræ silvæ. Consi- dlera etiam noctis utilitatem: quæ non tantum ho- minibus requiem adducit, et diurnis fessos tabo- ribus fortiores reddit, sed ipsis etiam feris liberam prodeundi facultatem præstat. VERS. 21. Catuli leonum rugientes, ut rapiant, et quærant a Deo escum sibi. Catuli leonum fren- dentes, ut rapiant et parent sibi cibos, qui a Deo eis ministrantur. Ab eo etenim cunctis cibus præ- betur animantibus: Qui dat enim, inquit, escam omni carni s. Vel, ut quærant et petant cibos a Deo. Nam et multi homines sæpenumero, famis aut sitis tempore, animalia conspexerunt cœlum ipsum intueri, et ineffabili quodam quasi sermone Factorem suum invocare. B VERS. 29. Orlus est sol et congregala sunt, et in cubilibus suis decumbent. Naturali enim quodam instinctu fèræ omnes cognoscere videntur illud tempus, quod eís ad perambulandum tributum est. VERS. 23. Eribit homo ad opus suum. Ad opus scilicet diurnum. Dies namque homini et aliis C mansuetis animalibus destinata est, ne immitia simul et mitia in unum convenientia, mutuo læderentur. Et ad operationem suam usque ad vesperam. Per opus et operationem Propheta æque idem appellat, Inter bujusmodi autem sermones dum potentiam Dei admiratur, veluti stupore quodam correptus exclamavit, dicens : VERS. 24. Quam magnificata sunt opera tua, De- mine! Valde admirabilia esse apparuerunt, alio nimirum opere ad aliud optime se habente, et omnibus in universum inter se ad unius mundi perfectionem tendentibus. Omnia in sapientia perfecisti. Cum nihil, vel minimum, sit frustra aut superflue a te creatum, sed omnia rationem habeant, ob quam facta sunt, tametsi interea a nobis ea percipi non possint, veluti incomprehensibilia. Impleta est terra.creatione tua. Hoc est, rebus a te creatis. VERS. 25. Hoc mare magnum et spatiosum. Ipsum etiam mare creatione tua plenum est. Ibi reptilia, quorum non est numerus. In ipso mari, inquit, nantia atque aquatilia degunt ani- mantia, quæ numerum pene excedunt. Gen. 1, 5. Psal. cxxxv, 25. D Variæ lectiones. (11) Videtur deesse aliquid, puta ἡσυχίαν.
1α Alleluia. For this psalm also is a psalm of thanksgiving.
β Ἐξομολογήσομαί σοι, Κύριε, ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου. Εὐχαριστήσω σοι, οὐ μόνον ἐν ῥήμασιν, οὐδ’ ἁπλῶς ἐν γλώσσῃ καὶ στόματι, ἀλλ’ ἐν ὅλῃ καρδίᾳ, ἐν συντεταμένῃ ψυχῇ, ἐν προσεχούσῃ διανοίᾳ, πάσης βιωτικῆς φροντίδος ἀπαλλαγεὶς καὶ μετάρσιος ἤδη πρὸς σὲ γενόμενος. Εὐχαριστήσω δὲ ὑπέρ τε τῶν εἰς ἐμὲ γινομένων εὐεργεσιῶν ἀεὶ, καὶ ὑπὲρ τῶν εἰς τοὺς ἄλλους ἀνθρώπους. Τοῦτο, θυσία πρόχειρος· τοῦτο, εὐπόριστος προσφορά· τοῦτο, ἀναγκαῖον ἔργον, καὶ διηνεκῶς ἀπαιτούμενον. γ-α Ἐν βουλῇ εὐθέων καὶ συναγωγῇ, μεγάλα τὰ ἔργα Κυρίου. Ἐν βουλῇ καὶ συναγωγῇ τῶν ὀρθὰ φρονούντων, μεγάλα τὰ ἔργα Κυρίου πάντα, ὅσα τε θαυματουργῶν ἐργάζεται, καὶ πάλαι καὶ νῦν καὶ μετέπειτα, καὶ ὅσα παράγων τὸν κόσμον ἔκτισε. Καὶ ἐπὶ θαυμάτων γὰρ καὶ ἐπὶ κτισμάτων λαμβάνεται τὸ ῥητόν· βουλευομένων γὰρ καὶ συναγομένων τῶν εἰρημένων, εἴτουν διασκεπτομένων περὶ τῶν τοιούτων ἔργων, οὐδὲν τούτων φαίνεται μικρὸν, οὐδ’ ἀνάξιον τοῦ ποιήσαντος· πάντα δὲ μεγάλα καὶ λόγου τινὸς ἐχόμενα, κἂν μὴ τοῖς ἄλλοις τοιαῦτα πολλάκις δοκῇ διὰ τὸ διεστραμμένον τῆς φρονήσεως αὐτῶν. |Α ταγμένον. Μεταφορικὸν δὲ τὸ ἔγνω· δηλοῖ δὲ τὴ ἐνεργεῖ, ἢ τὸ ἀσπάζεται. Ἔθου σκέτος, καὶ ἐγένετο νύξ. Ὥρισας σκό τος, παρυφιστάμενον, ὑποχωροῦντος τοῦ ἡμερινοῦ καὶ ἡλιακοῦ φωτὸς, καὶ ἐγένετο νύξ· Καὶ τὸ σκέτος γὰρ, φησίν, ἐκάλεσε νύκτα. Ἐν αὐτῇ διελεύσονται πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ. Σκόπει καὶ τῆς νυκτὸς τὸ χρήσιμον. Οὐ μόνον γὰρ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγει (11), καὶ παρισ λαβοῦσα κεκμηκότας τοῖς μεθημερινοίς πόνοι ἀκμαίους ἐργάζεται, ἀλλὰ καὶ τοῖς θηρίοις παίζε σίαν εἰς τὸ βαδίζειν χαρίζεται. Σκύμνοι ωρυόμενοι τοῦ ἁρπάσαι, καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς. Σκύμνοι λεόντων ὠρυόμενοι, χάριν τοῦ ἁρπάσαι καὶ πορίσασθαι βρε σιν αὐτοῖς, παρὰ τῷ Θεῷ οὖσαν, ἢ παρὰ τοῦ Θεοδ χορηγουμένην· ἐκεῖθεν γὰρ ἡ τροφὴ πᾶσι τοῖς ζώοις · 'Ο διδοὺς γὰρ τροφὴν πάσῃ σαρκί· ἢ καὶ ζητῆσαι παρὰ τοῦ Θεοῦ. Πολλοὶ γὰρ πολλάκις πολύ λὰ τῶν ζώων εἶδον, ἐν καιρῷ λιμοῦ καὶ δίψης ἀνα τεινόμενα πρὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἀποῤῥήτῳ λόγῳ τὸν Ποιητὴν ἐπικαλούμενα Ανέτειλεν ὁ ἥλιος, καὶ συνήχθησαν, καὶ εἰς τὰς μάνδρας αὐτῶν κοιτασθήσονται. Φυσικῶς εἰδότα τὸν ἀποκεκληρωμένον αὐτοῖς εἰς τὸ διοδεύειν χαιρόν. Εξελεύσεται ἄνθρωπος ἐπὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ. Τῆς ἡμέρας αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἡμέροις ζώοις άπανα- μηθείσης, ἵνα μὴ τὰ ἄγρια συνελθόντα λύμην ἀλλήλοις ἐργάζωνται. Καὶ ἐπὶ τὴν ἐργασίας αὐτοῦ ἕως ἑσπέρας. Εργον καὶ έργασίαν ἐκ παραλλήλου τὸ αὐτὸ δη λοῖ· εἶτα μεταξὺ τῶν λόγων ἐκπλαγεὶς ἀνεβόησεν Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε! Λίαν ἐθαυμαστώθησαν, ἄλλο πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντα, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλή ρωσιν. Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. Οὐδὲ τοῦ σμικροτά του μάτην και περιττῶς γεγονότος, ἀλλὰ πάντων λόγους ἐχόντων, δι᾽ οὔς παρήχθησαν, εἰ καὶ ἡμῖν τέως ἀκαταλήπτους. Επληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Επληρώθη τῶν κτισμάτων σου. Αὕτη ἡ θάλασσα μεγάλη καὶ εὐρύχωρος. Καὶ αὐτὴ ἡ θάλασσα. Ἐκεῖ ἑρπετὰ, ὧν οὐκ ἔστι ἀριθμός. Ἐν αὐτῇ νηκτὰ ἀναρίθμητα. COMMENT. IN PSALMOS. non transgreditur. Quocirca Creatoris mandatum non secus videtur cognovisse, ac si rationem ha- beret. Est autem sermo hic metaphoricus, et significat quod ipse etiam sol mandato Dei operatur, el constitutum ab eo occasus sui ordinem observat. VERS. 20). Posuisti tenebras, et facta est now, Determinasti, inquit, tenebras, quæ post solis et diei lucem succedunt, et facta est nox. Tenebras enim, inquit, appellavit noctem. In ipsa pertransibunt omnes feræ silvæ. Consi- dlera etiam noctis utilitatem: quæ non tantum ho- minibus requiem adducit, et diurnis fessos tabo- ribus fortiores reddit, sed ipsis etiam feris liberam prodeundi facultatem præstat. VERS. 21. Catuli leonum rugientes, ut rapiant, et quærant a Deo escum sibi. Catuli leonum fren- dentes, ut rapiant et parent sibi cibos, qui a Deo eis ministrantur. Ab eo etenim cunctis cibus præ- betur animantibus: Qui dat enim, inquit, escam omni carni s. Vel, ut quærant et petant cibos a Deo. Nam et multi homines sæpenumero, famis aut sitis tempore, animalia conspexerunt cœlum ipsum intueri, et ineffabili quodam quasi sermone Factorem suum invocare. B VERS. 29. Orlus est sol et congregala sunt, et in cubilibus suis decumbent. Naturali enim quodam instinctu fèræ omnes cognoscere videntur illud tempus, quod eís ad perambulandum tributum est. VERS. 23. Eribit homo ad opus suum. Ad opus scilicet diurnum. Dies namque homini et aliis C mansuetis animalibus destinata est, ne immitia simul et mitia in unum convenientia, mutuo læderentur. Et ad operationem suam usque ad vesperam. Per opus et operationem Propheta æque idem appellat, Inter bujusmodi autem sermones dum potentiam Dei admiratur, veluti stupore quodam correptus exclamavit, dicens : VERS. 24. Quam magnificata sunt opera tua, De- mine! Valde admirabilia esse apparuerunt, alio nimirum opere ad aliud optime se habente, et omnibus in universum inter se ad unius mundi perfectionem tendentibus. Omnia in sapientia perfecisti. Cum nihil, vel minimum, sit frustra aut superflue a te creatum, sed omnia rationem habeant, ob quam facta sunt, tametsi interea a nobis ea percipi non possint, veluti incomprehensibilia. Impleta est terra.creatione tua. Hoc est, rebus a te creatis. VERS. 25. Hoc mare magnum et spatiosum. Ipsum etiam mare creatione tua plenum est. Ibi reptilia, quorum non est numerus. In ipso mari, inquit, nantia atque aquatilia degunt ani- mantia, quæ numerum pene excedunt. Gen. 1, 5. Psal. cxxxv, 25. D Variæ lectiones. (11) Videtur deesse aliquid, puta ἡσυχίαν.
1β I shall confess to you, O Lord, with my whole heart. I shall give thanks to you, not only with words, nor simply with my tongue and mouth, but with my whole heart, with an earnestly striving soul, with an attentive intellect, having freed myself from all earthly care and having already raised myself up towards you. And I shall thank you for both the benefactions being ever performed for me, and for those towards other people. This is a sacrifice ever accessible; this is an offering easy to pro- cure; this is a necessary work and one continuously demanded. 1γ-2α In the deliberation of the upright and congregation the works of the Lord are great. In the deliberation and congregation of the right minded, all the works of the Lord are great, both such as he does in working wonders, both in the past and now and hereafter, and such as he produced in creating the world. For the verse is taken both in respect of miracles and in respect of creations. For in de- liberating on and gathering these things together, that is, in considering such works, none of them appears small or unworthy of the Maker, all being great and having some reason, even if often it does not seem so to other people on account of the perversion of their thinking.
β Ἐξεζητημένα εἰς πάντα τὰ θελήματα αὐτοῦ.Α ταγμένον. Μεταφορικὸν δὲ τὸ ἔγνω· δηλοῖ δὲ τὴ ἐνεργεῖ, ἢ τὸ ἀσπάζεται. Ἔθου σκέτος, καὶ ἐγένετο νύξ. Ὥρισας σκό τος, παρυφιστάμενον, ὑποχωροῦντος τοῦ ἡμερινοῦ καὶ ἡλιακοῦ φωτὸς, καὶ ἐγένετο νύξ· Καὶ τὸ σκέτος γὰρ, φησίν, ἐκάλεσε νύκτα. Ἐν αὐτῇ διελεύσονται πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ. Σκόπει καὶ τῆς νυκτὸς τὸ χρήσιμον. Οὐ μόνον γὰρ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγει (11), καὶ παρισ λαβοῦσα κεκμηκότας τοῖς μεθημερινοίς πόνοι ἀκμαίους ἐργάζεται, ἀλλὰ καὶ τοῖς θηρίοις παίζε σίαν εἰς τὸ βαδίζειν χαρίζεται. Σκύμνοι ωρυόμενοι τοῦ ἁρπάσαι, καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς. Σκύμνοι λεόντων ὠρυόμενοι, χάριν τοῦ ἁρπάσαι καὶ πορίσασθαι βρε σιν αὐτοῖς, παρὰ τῷ Θεῷ οὖσαν, ἢ παρὰ τοῦ Θεοδ χορηγουμένην· ἐκεῖθεν γὰρ ἡ τροφὴ πᾶσι τοῖς ζώοις · 'Ο διδοὺς γὰρ τροφὴν πάσῃ σαρκί· ἢ καὶ ζητῆσαι παρὰ τοῦ Θεοῦ. Πολλοὶ γὰρ πολλάκις πολύ λὰ τῶν ζώων εἶδον, ἐν καιρῷ λιμοῦ καὶ δίψης ἀνα τεινόμενα πρὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἀποῤῥήτῳ λόγῳ τὸν Ποιητὴν ἐπικαλούμενα Ανέτειλεν ὁ ἥλιος, καὶ συνήχθησαν, καὶ εἰς τὰς μάνδρας αὐτῶν κοιτασθήσονται. Φυσικῶς εἰδότα τὸν ἀποκεκληρωμένον αὐτοῖς εἰς τὸ διοδεύειν χαιρόν. Εξελεύσεται ἄνθρωπος ἐπὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ. Τῆς ἡμέρας αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἡμέροις ζώοις άπανα- μηθείσης, ἵνα μὴ τὰ ἄγρια συνελθόντα λύμην ἀλλήλοις ἐργάζωνται. Καὶ ἐπὶ τὴν ἐργασίας αὐτοῦ ἕως ἑσπέρας. Εργον καὶ έργασίαν ἐκ παραλλήλου τὸ αὐτὸ δη λοῖ· εἶτα μεταξὺ τῶν λόγων ἐκπλαγεὶς ἀνεβόησεν Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε! Λίαν ἐθαυμαστώθησαν, ἄλλο πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντα, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλή ρωσιν. Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. Οὐδὲ τοῦ σμικροτά του μάτην και περιττῶς γεγονότος, ἀλλὰ πάντων λόγους ἐχόντων, δι᾽ οὔς παρήχθησαν, εἰ καὶ ἡμῖν τέως ἀκαταλήπτους. Επληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Επληρώθη τῶν κτισμάτων σου. Αὕτη ἡ θάλασσα μεγάλη καὶ εὐρύχωρος. Καὶ αὐτὴ ἡ θάλασσα. Ἐκεῖ ἑρπετὰ, ὧν οὐκ ἔστι ἀριθμός. Ἐν αὐτῇ νηκτὰ ἀναρίθμητα. COMMENT. IN PSALMOS. non transgreditur. Quocirca Creatoris mandatum non secus videtur cognovisse, ac si rationem ha- beret. Est autem sermo hic metaphoricus, et significat quod ipse etiam sol mandato Dei operatur, el constitutum ab eo occasus sui ordinem observat. VERS. 20). Posuisti tenebras, et facta est now, Determinasti, inquit, tenebras, quæ post solis et diei lucem succedunt, et facta est nox. Tenebras enim, inquit, appellavit noctem. In ipsa pertransibunt omnes feræ silvæ. Consi- dlera etiam noctis utilitatem: quæ non tantum ho- minibus requiem adducit, et diurnis fessos tabo- ribus fortiores reddit, sed ipsis etiam feris liberam prodeundi facultatem præstat. VERS. 21. Catuli leonum rugientes, ut rapiant, et quærant a Deo escum sibi. Catuli leonum fren- dentes, ut rapiant et parent sibi cibos, qui a Deo eis ministrantur. Ab eo etenim cunctis cibus præ- betur animantibus: Qui dat enim, inquit, escam omni carni s. Vel, ut quærant et petant cibos a Deo. Nam et multi homines sæpenumero, famis aut sitis tempore, animalia conspexerunt cœlum ipsum intueri, et ineffabili quodam quasi sermone Factorem suum invocare. B VERS. 29. Orlus est sol et congregala sunt, et in cubilibus suis decumbent. Naturali enim quodam instinctu fèræ omnes cognoscere videntur illud tempus, quod eís ad perambulandum tributum est. VERS. 23. Eribit homo ad opus suum. Ad opus scilicet diurnum. Dies namque homini et aliis C mansuetis animalibus destinata est, ne immitia simul et mitia in unum convenientia, mutuo læderentur. Et ad operationem suam usque ad vesperam. Per opus et operationem Propheta æque idem appellat, Inter bujusmodi autem sermones dum potentiam Dei admiratur, veluti stupore quodam correptus exclamavit, dicens : VERS. 24. Quam magnificata sunt opera tua, De- mine! Valde admirabilia esse apparuerunt, alio nimirum opere ad aliud optime se habente, et omnibus in universum inter se ad unius mundi perfectionem tendentibus. Omnia in sapientia perfecisti. Cum nihil, vel minimum, sit frustra aut superflue a te creatum, sed omnia rationem habeant, ob quam facta sunt, tametsi interea a nobis ea percipi non possint, veluti incomprehensibilia. Impleta est terra.creatione tua. Hoc est, rebus a te creatis. VERS. 25. Hoc mare magnum et spatiosum. Ipsum etiam mare creatione tua plenum est. Ibi reptilia, quorum non est numerus. In ipso mari, inquit, nantia atque aquatilia degunt ani- mantia, quæ numerum pene excedunt. Gen. 1, 5. Psal. cxxxv, 25. D Variæ lectiones. (11) Videtur deesse aliquid, puta ἡσυχίαν.
2β Sought out for all his desires.
Psalmus CXXXVIPsalmus CXXXVII
PG 128:1248Ψαλμός 110 — Psalm 110
PG 128:1091Ἐξηκριβωμένα, καθὼς ἕτερος ἑρμηνευτὴς ἐξέδωκεν· ἀπηρτισμένα τὰ ῥηθέντα ἔργα, τουτέστιν, ἐπιτήδεια εἰς πάντα τὰ θελήματα αὐτοῦ, παρασκευάζοντα τοὺς συνετοὺς ποιεῖν αὐτά. Τίς γὰρ ὁρῶν καὶ ἀκούων τὰ τοιαῦτα ἔργα, οὐ δι’ αὐτῶν ἀναχθήσεται πρὸς ἀποπλήρωσιν τῶν θελημάτων τοῦ ἐργασαμένου αὐτὰ, συνιεὶς ὅτι Θεός ἐστιν ὄντως, καὶ φιλάνθρωπος ὄντως; Θελήματα δὲ αὐτοῦ, αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ.Ζώα μικρὰ μετὰ μεγάλων. Τοῦτο δῆλον. Ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύονται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δηλονότι. Δράκων οὗτος ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. . Καὶ ὁ δράκων οὗτος, ἤτοι τὸ κῆτος, ὃν ἔκτισας, ἐνσκιρτᾷν αὐτῷ, φημὶ δὲ τῷ ὕδατι. Δράκοντα δὲ τὸ κῆτος ὠνόμασεν, ὡς ὑπερμεγεθέστατον ἐν τοῖς ἐναλίοις· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ δράκων ἐν τοῖς χερ σαίοις. Πάντα πρὸς σὲ προσδοκῶσι δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτῶν εἰς εὔκαιρον. Πάντα τὰ ζῶα εἰς σὲ ἐλπί- ζουσιν· ἀλλὰ τὰ ἄλογα, φυσικῷ τινι λόγῳ, καθώς ἀνωτέρω δεδήλωται. Ενθα τὸ, Καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς· προσδοκῶσι δὲ δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτοῖς ἐν καιρῷ χρείας. Δόντος σου αὐτοῖς συλλέξουσι. Την τροφήν. Ανοίξαντος δέ σου τὴν χεῖρα, τὰ σύμπαντα πλησθήσονται χρηστότητος. Χεῖρα μὲν λέγει χορηγόν δύναμιν χρηστότητα δὲ τὴν πρόνοιαν. Αποστρέψαντος δέ σου τὸ πρόσωπον, ταρα χθήσονται. Πρόσωπον τὴν ἐπισκοπήν φησιν. Ἀντανελεῖς τὸ πνεῦμα αὐτῶν, καὶ ἐκλείψουσι, καὶ εἰς τὸν χοῦν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. Αρ ελεῖς. Περὶ δὲ τῶν ἀνθρώπων ὁ λόγος., Εξαποστελεῖς τὸ πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσον ται. Τὸ πνεῦμά σου ζωοποιόν, καὶ κτισθήσονται ἐκ γῆς ἀναστήσοντες. Η τὸ Πνεῦμά σου, τὸ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ἐπιφοιτῶν, καὶ κτισθήσονται εἰς και νὴν κτίσιν, εἰς νέον λαόν, ὡς νοεῖσθαι τὸ μὲν περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, τὸ δὲ περὶ τῆς ἐκ βα πτίσματος παλιγγενεσίας. Καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς. Τὸ κάλλος τῆς γῆς, ὅπερ εἰσὶν οἱ ἄνθρωποι. Καὶ ἄλο έως εξ· Η γῆ ἀπαλλαγήσεται, κατὰ τὸν Ἀπό στολου. ῎Ητω ἡ δόξα Κυρίου εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦ τὰ μὲν τῶν εἰρημένων ποιήσαντος, τὰ δὲ ποιοῦντος, τὰ δὲ ποιήσοντος. Εὐφρανθήσεται Κύριος ἐπὶ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ. Τοῖς διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ κατορθωθησο- μένοις· ἦ, τοῖς διὰ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου. ῾Ο ἐπιβλέπων ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ ποιῶν αὐτὴν τρέμειν. Ὡς ἐπὶ τῶν σεισμῶν· ἐπιβλέπει γὰρ τὸ ὀργίλον· ἡ δὲ μὴ φέρουσα, τρέμει κατά τινα 'φυσι κήν, ἢ μᾶλλον ἀπόῤῥητο, συναίσθησιν. Ὁ ἀπτόμενος τῶν ὀρέων, καὶ καπνίζονται. Ως *** Α I EUTHYMII ZIGABENI Rom., viii. 21. B VERS. 26. Animalia pusilla cum magnis. lioc per sc clarum est. Ibi naves pertranseunt. In mari scilicet. Draco iste quem plasmasti ad ludendum in eo. ipsum etian cete quod creasti, ad subsitiendum in mari. Draconem enim cete appellavit. Veluti inter pelagi animantia vastæ cujusdam magnitudinis animal, quemadmodum draco inter terrena. VERS. 27. Omnia a te exspectant, ut des eis cibum in tempore. Omnia animalia, inquit, in te sperant, tametsi bruta ipsa, nulla animi ratione, cujus ex- pertia sunt, sed naturali quodam instinctu id fa- ciunt, quemadmodum supra diximus in versiculo: Quærunt a Deo escam sibi. Exspectant autem ut des eis cibum, in tempore scilicet indigentiæ. VERS. 28. Dante te eis, colligent. Cibum sci- licet. Aperiente te manum tuam, omnia implebuntur bonitate. Per manum, tribuendi potentiam, et per bonitatem, providentiam intellige. VERS. 29. Avertente autem te faciem tuam, tur- babuntur. Faciem Dei, custodiam et protectioncm divinam appellat. Auferes spiritum eorum, et deficient, et in pul- verem suum convertentur. Auferes (12) animam eo- rum, et morientur, atque ita demum ¡resoluti, re- vertentur in terram suam, a qua desumpti sunt. C Est autem sermo de hominibus. D VERS. 30. Emilles spiritum tuum, et creabuntur. Emittes, inquit, vitalem spiritum tuum, et creabun- tur iterum, resurgentes e terra; vel, Emilles Spiritum tuum, qui per sanctum baptisma venturus est, et creabuntur, in novam nimirum creaturam, atque in novum populum. Intelligi enim hoc potest de resurrectione a mortuis, vel de regeneratione baptismalis. El renovabis faciem terra. Hoc est, pulchritudi- nem terræ, per quam ipsos homines intelligere possumus, vel ipsum etiam terræ elementum; quia terra tunc, ut inquit Apostolus, liberabitur a corruptione "*. VERS. 51. Sit gloria Domini in sacula. Cum alia eorum, quæ dicta sunt, jam effecerit Deus, alia nunc efficiat, alia deinceps effecturus sit. Lætabitur Dominus in operibus suis. In operibus, inquam, quæ divinæ incarnationis gratia effecta fuerint, vel in operibus creationis mundi. VERS. 32. Qui respicit terram,et facil eam tremere. Terræ motu nimirum. Iracunde enim terram aspi- cit, cum libet: quæ illius aspectum ferre non valens, contremiscit, naturali, vel potius ineffa- bili quodam sensu. Qui langit montes, et fumigant. Quemadmodum Varia lectiones. (12) Explanatio non necessaria, ut animadversio.
‘Precisely contrived’, as another translator rendered it; the works mentioned are perfectly fashioned, that is, fitting for all his desires and preparing the wise to do them. For who on seeing or hearing of such works will not be led through them to fulfil the desires of the one who has performed them, having understood that he is truly God and truly benevolent to man? His desires are his commandments.
α Ἐξομολόγησις καὶ μεγαλοπρέπεια τὸ ἔργον αὐτοῦ. Εὐχαριστία καὶ μεγαλοπρεπὴς αἴνεσις τὸ ἔργον αὐτοῦ· οὐχὶ τόδε ἢ τόδε, ἀλλ’ ἁπλῶς πᾶν, ὡς ἱκανὸν κινεῖν εἰς εὐχαριστίαν καὶ μεγαλοπρεπῆ αἴνεσιν τοῦ κτίσαντος αὐτὸ τὸν ὁρῶντα καὶ ἀκούοντα. Νοεῖται δὲ καὶ εἰδικῶς ἔργον τοιοῦτον, ἡ ἐνανθρώπησις αὐτοῦ.Ζώα μικρὰ μετὰ μεγάλων. Τοῦτο δῆλον. Ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύονται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δηλονότι. Δράκων οὗτος ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. . Καὶ ὁ δράκων οὗτος, ἤτοι τὸ κῆτος, ὃν ἔκτισας, ἐνσκιρτᾷν αὐτῷ, φημὶ δὲ τῷ ὕδατι. Δράκοντα δὲ τὸ κῆτος ὠνόμασεν, ὡς ὑπερμεγεθέστατον ἐν τοῖς ἐναλίοις· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ δράκων ἐν τοῖς χερ σαίοις. Πάντα πρὸς σὲ προσδοκῶσι δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτῶν εἰς εὔκαιρον. Πάντα τὰ ζῶα εἰς σὲ ἐλπί- ζουσιν· ἀλλὰ τὰ ἄλογα, φυσικῷ τινι λόγῳ, καθώς ἀνωτέρω δεδήλωται. Ενθα τὸ, Καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς· προσδοκῶσι δὲ δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτοῖς ἐν καιρῷ χρείας. Δόντος σου αὐτοῖς συλλέξουσι. Την τροφήν. Ανοίξαντος δέ σου τὴν χεῖρα, τὰ σύμπαντα πλησθήσονται χρηστότητος. Χεῖρα μὲν λέγει χορηγόν δύναμιν χρηστότητα δὲ τὴν πρόνοιαν. Αποστρέψαντος δέ σου τὸ πρόσωπον, ταρα χθήσονται. Πρόσωπον τὴν ἐπισκοπήν φησιν. Ἀντανελεῖς τὸ πνεῦμα αὐτῶν, καὶ ἐκλείψουσι, καὶ εἰς τὸν χοῦν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. Αρ ελεῖς. Περὶ δὲ τῶν ἀνθρώπων ὁ λόγος., Εξαποστελεῖς τὸ πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσον ται. Τὸ πνεῦμά σου ζωοποιόν, καὶ κτισθήσονται ἐκ γῆς ἀναστήσοντες. Η τὸ Πνεῦμά σου, τὸ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ἐπιφοιτῶν, καὶ κτισθήσονται εἰς και νὴν κτίσιν, εἰς νέον λαόν, ὡς νοεῖσθαι τὸ μὲν περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, τὸ δὲ περὶ τῆς ἐκ βα πτίσματος παλιγγενεσίας. Καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς. Τὸ κάλλος τῆς γῆς, ὅπερ εἰσὶν οἱ ἄνθρωποι. Καὶ ἄλο έως εξ· Η γῆ ἀπαλλαγήσεται, κατὰ τὸν Ἀπό στολου. ῎Ητω ἡ δόξα Κυρίου εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦ τὰ μὲν τῶν εἰρημένων ποιήσαντος, τὰ δὲ ποιοῦντος, τὰ δὲ ποιήσοντος. Εὐφρανθήσεται Κύριος ἐπὶ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ. Τοῖς διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ κατορθωθησο- μένοις· ἦ, τοῖς διὰ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου. ῾Ο ἐπιβλέπων ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ ποιῶν αὐτὴν τρέμειν. Ὡς ἐπὶ τῶν σεισμῶν· ἐπιβλέπει γὰρ τὸ ὀργίλον· ἡ δὲ μὴ φέρουσα, τρέμει κατά τινα 'φυσι κήν, ἢ μᾶλλον ἀπόῤῥητο, συναίσθησιν. Ὁ ἀπτόμενος τῶν ὀρέων, καὶ καπνίζονται. Ως *** Α I EUTHYMII ZIGABENI Rom., viii. 21. B VERS. 26. Animalia pusilla cum magnis. lioc per sc clarum est. Ibi naves pertranseunt. In mari scilicet. Draco iste quem plasmasti ad ludendum in eo. ipsum etian cete quod creasti, ad subsitiendum in mari. Draconem enim cete appellavit. Veluti inter pelagi animantia vastæ cujusdam magnitudinis animal, quemadmodum draco inter terrena. VERS. 27. Omnia a te exspectant, ut des eis cibum in tempore. Omnia animalia, inquit, in te sperant, tametsi bruta ipsa, nulla animi ratione, cujus ex- pertia sunt, sed naturali quodam instinctu id fa- ciunt, quemadmodum supra diximus in versiculo: Quærunt a Deo escam sibi. Exspectant autem ut des eis cibum, in tempore scilicet indigentiæ. VERS. 28. Dante te eis, colligent. Cibum sci- licet. Aperiente te manum tuam, omnia implebuntur bonitate. Per manum, tribuendi potentiam, et per bonitatem, providentiam intellige. VERS. 29. Avertente autem te faciem tuam, tur- babuntur. Faciem Dei, custodiam et protectioncm divinam appellat. Auferes spiritum eorum, et deficient, et in pul- verem suum convertentur. Auferes (12) animam eo- rum, et morientur, atque ita demum ¡resoluti, re- vertentur in terram suam, a qua desumpti sunt. C Est autem sermo de hominibus. D VERS. 30. Emilles spiritum tuum, et creabuntur. Emittes, inquit, vitalem spiritum tuum, et creabun- tur iterum, resurgentes e terra; vel, Emilles Spiritum tuum, qui per sanctum baptisma venturus est, et creabuntur, in novam nimirum creaturam, atque in novum populum. Intelligi enim hoc potest de resurrectione a mortuis, vel de regeneratione baptismalis. El renovabis faciem terra. Hoc est, pulchritudi- nem terræ, per quam ipsos homines intelligere possumus, vel ipsum etiam terræ elementum; quia terra tunc, ut inquit Apostolus, liberabitur a corruptione "*. VERS. 51. Sit gloria Domini in sacula. Cum alia eorum, quæ dicta sunt, jam effecerit Deus, alia nunc efficiat, alia deinceps effecturus sit. Lætabitur Dominus in operibus suis. In operibus, inquam, quæ divinæ incarnationis gratia effecta fuerint, vel in operibus creationis mundi. VERS. 32. Qui respicit terram,et facil eam tremere. Terræ motu nimirum. Iracunde enim terram aspi- cit, cum libet: quæ illius aspectum ferre non valens, contremiscit, naturali, vel potius ineffa- bili quodam sensu. Qui langit montes, et fumigant. Quemadmodum Varia lectiones. (12) Explanatio non necessaria, ut animadversio.
3α Confession and magnificence are his work. Thanksgiving and magnificent praise are his work; not this work or that, but simply every work, as able to move the one seeing and hearing to thanksgiving and magnificent praise of the one who produced it. His incarnation is understood in particular as such a work.
β Καὶ ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Τοῦτο, πρὸς παραμυθίαν μὲν τῶν ἀδικουμένων, σωφρονισμὸν δὲ τῶν ἀδικούντων· ὅτι ἡ δικαία κρίσις αὐτοῦ μένει αὐτοὺς, ἀΐδιος οὖσα, καὶ τοῖς μὲν, ἄνεσιν, τοῖς δὲ, κόλασιν ἐπάξει· ἢ ὅτι ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ διηνεκής ἐστιν, εἴτουν ἀμετακίνητος.Ζώα μικρὰ μετὰ μεγάλων. Τοῦτο δῆλον. Ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύονται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δηλονότι. Δράκων οὗτος ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. . Καὶ ὁ δράκων οὗτος, ἤτοι τὸ κῆτος, ὃν ἔκτισας, ἐνσκιρτᾷν αὐτῷ, φημὶ δὲ τῷ ὕδατι. Δράκοντα δὲ τὸ κῆτος ὠνόμασεν, ὡς ὑπερμεγεθέστατον ἐν τοῖς ἐναλίοις· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ δράκων ἐν τοῖς χερ σαίοις. Πάντα πρὸς σὲ προσδοκῶσι δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτῶν εἰς εὔκαιρον. Πάντα τὰ ζῶα εἰς σὲ ἐλπί- ζουσιν· ἀλλὰ τὰ ἄλογα, φυσικῷ τινι λόγῳ, καθώς ἀνωτέρω δεδήλωται. Ενθα τὸ, Καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς· προσδοκῶσι δὲ δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτοῖς ἐν καιρῷ χρείας. Δόντος σου αὐτοῖς συλλέξουσι. Την τροφήν. Ανοίξαντος δέ σου τὴν χεῖρα, τὰ σύμπαντα πλησθήσονται χρηστότητος. Χεῖρα μὲν λέγει χορηγόν δύναμιν χρηστότητα δὲ τὴν πρόνοιαν. Αποστρέψαντος δέ σου τὸ πρόσωπον, ταρα χθήσονται. Πρόσωπον τὴν ἐπισκοπήν φησιν. Ἀντανελεῖς τὸ πνεῦμα αὐτῶν, καὶ ἐκλείψουσι, καὶ εἰς τὸν χοῦν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. Αρ ελεῖς. Περὶ δὲ τῶν ἀνθρώπων ὁ λόγος., Εξαποστελεῖς τὸ πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσον ται. Τὸ πνεῦμά σου ζωοποιόν, καὶ κτισθήσονται ἐκ γῆς ἀναστήσοντες. Η τὸ Πνεῦμά σου, τὸ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ἐπιφοιτῶν, καὶ κτισθήσονται εἰς και νὴν κτίσιν, εἰς νέον λαόν, ὡς νοεῖσθαι τὸ μὲν περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, τὸ δὲ περὶ τῆς ἐκ βα πτίσματος παλιγγενεσίας. Καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς. Τὸ κάλλος τῆς γῆς, ὅπερ εἰσὶν οἱ ἄνθρωποι. Καὶ ἄλο έως εξ· Η γῆ ἀπαλλαγήσεται, κατὰ τὸν Ἀπό στολου. ῎Ητω ἡ δόξα Κυρίου εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦ τὰ μὲν τῶν εἰρημένων ποιήσαντος, τὰ δὲ ποιοῦντος, τὰ δὲ ποιήσοντος. Εὐφρανθήσεται Κύριος ἐπὶ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ. Τοῖς διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ κατορθωθησο- μένοις· ἦ, τοῖς διὰ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου. ῾Ο ἐπιβλέπων ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ ποιῶν αὐτὴν τρέμειν. Ὡς ἐπὶ τῶν σεισμῶν· ἐπιβλέπει γὰρ τὸ ὀργίλον· ἡ δὲ μὴ φέρουσα, τρέμει κατά τινα 'φυσι κήν, ἢ μᾶλλον ἀπόῤῥητο, συναίσθησιν. Ὁ ἀπτόμενος τῶν ὀρέων, καὶ καπνίζονται. Ως *** Α I EUTHYMII ZIGABENI Rom., viii. 21. B VERS. 26. Animalia pusilla cum magnis. lioc per sc clarum est. Ibi naves pertranseunt. In mari scilicet. Draco iste quem plasmasti ad ludendum in eo. ipsum etian cete quod creasti, ad subsitiendum in mari. Draconem enim cete appellavit. Veluti inter pelagi animantia vastæ cujusdam magnitudinis animal, quemadmodum draco inter terrena. VERS. 27. Omnia a te exspectant, ut des eis cibum in tempore. Omnia animalia, inquit, in te sperant, tametsi bruta ipsa, nulla animi ratione, cujus ex- pertia sunt, sed naturali quodam instinctu id fa- ciunt, quemadmodum supra diximus in versiculo: Quærunt a Deo escam sibi. Exspectant autem ut des eis cibum, in tempore scilicet indigentiæ. VERS. 28. Dante te eis, colligent. Cibum sci- licet. Aperiente te manum tuam, omnia implebuntur bonitate. Per manum, tribuendi potentiam, et per bonitatem, providentiam intellige. VERS. 29. Avertente autem te faciem tuam, tur- babuntur. Faciem Dei, custodiam et protectioncm divinam appellat. Auferes spiritum eorum, et deficient, et in pul- verem suum convertentur. Auferes (12) animam eo- rum, et morientur, atque ita demum ¡resoluti, re- vertentur in terram suam, a qua desumpti sunt. C Est autem sermo de hominibus. D VERS. 30. Emilles spiritum tuum, et creabuntur. Emittes, inquit, vitalem spiritum tuum, et creabun- tur iterum, resurgentes e terra; vel, Emilles Spiritum tuum, qui per sanctum baptisma venturus est, et creabuntur, in novam nimirum creaturam, atque in novum populum. Intelligi enim hoc potest de resurrectione a mortuis, vel de regeneratione baptismalis. El renovabis faciem terra. Hoc est, pulchritudi- nem terræ, per quam ipsos homines intelligere possumus, vel ipsum etiam terræ elementum; quia terra tunc, ut inquit Apostolus, liberabitur a corruptione "*. VERS. 51. Sit gloria Domini in sacula. Cum alia eorum, quæ dicta sunt, jam effecerit Deus, alia nunc efficiat, alia deinceps effecturus sit. Lætabitur Dominus in operibus suis. In operibus, inquam, quæ divinæ incarnationis gratia effecta fuerint, vel in operibus creationis mundi. VERS. 32. Qui respicit terram,et facil eam tremere. Terræ motu nimirum. Iracunde enim terram aspi- cit, cum libet: quæ illius aspectum ferre non valens, contremiscit, naturali, vel potius ineffa- bili quodam sensu. Qui langit montes, et fumigant. Quemadmodum Varia lectiones. (12) Explanatio non necessaria, ut animadversio.
3β And his justice awaits to the age of the age. This is for the comfort of those suffering injustice and the correction of those perpetrating injustice, for his just judgement awaits them, being eternal, and will bring to the ones relief and to the others punishment; or else that his justice is continuous, namely, immovable.
α Μνείαν ἐποιήσατο τῶν θαυμασίων αὐτοῦ. Tὸ, ἐμνήσθη, καὶ τὸ, μνείαν ἐποιήσατο, καὶ τὰ τοιαῦτα, ἐπὶ τῆς ἐνεργείας οἱ προφῆται λαμβάνουσι πολλάκις, ὡς καὶ ἐν ἄλλοις εἰρήκαμεν. Λέγει γοῦν ὅτι ἐνεργεῖ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ, καὶ οὐ παύεται θαυματουργῶν διὰ πάσης γενεᾶς, ἵνα τοὺς παχυτέρους ἐπαγάγηται διὰ τῶν τεραστίων, οἷα τὰ ἐπὶ τοῦ κατακλυσμοῦ, τὰ ἐπὶ τῆς συγχύσεως τῶν γλωσσῶν, τὰ ἐπὶ τῶν Σοδόμων, τὰ ἐπὶ Ἀβραὰμ καὶ ᾽Ισαὰκ καὶ ᾽Ιακὼβ, τὰ ἐν Αἰγύπτῳ, τὰ ἐν τῇ ἐξόδῳ τῶν ᾽Ιουδαίων, τὰ ἐν τῇ ἐρήμῳ, τὰ ἐν τῇ γῇ τῆς ἐπαγγελίας, τὰ ἐν Βαβυλῶνι, τὰ μετὰ τὴν ἐπάνοδον, τὰ ἐπὶ τῶν Μακκαβαίων, τὰ ἐπὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας, τὰ μετ’ αὐτὴν ἄχρι καὶ νῦν, ἰδίᾳ καὶ δημοσίᾳ, ἐπί τε τῶν ἀποστόλων καὶ τῶν μαρτύρων καὶ τῶν ἄλλων ἁγίων, καὶ ἐν οἰκίαις καὶ ἐν πόλεσι καὶ πανταχοῦ τερατουργούμενα.Ζώα μικρὰ μετὰ μεγάλων. Τοῦτο δῆλον. Ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύονται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δηλονότι. Δράκων οὗτος ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. . Καὶ ὁ δράκων οὗτος, ἤτοι τὸ κῆτος, ὃν ἔκτισας, ἐνσκιρτᾷν αὐτῷ, φημὶ δὲ τῷ ὕδατι. Δράκοντα δὲ τὸ κῆτος ὠνόμασεν, ὡς ὑπερμεγεθέστατον ἐν τοῖς ἐναλίοις· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ δράκων ἐν τοῖς χερ σαίοις. Πάντα πρὸς σὲ προσδοκῶσι δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτῶν εἰς εὔκαιρον. Πάντα τὰ ζῶα εἰς σὲ ἐλπί- ζουσιν· ἀλλὰ τὰ ἄλογα, φυσικῷ τινι λόγῳ, καθώς ἀνωτέρω δεδήλωται. Ενθα τὸ, Καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς· προσδοκῶσι δὲ δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτοῖς ἐν καιρῷ χρείας. Δόντος σου αὐτοῖς συλλέξουσι. Την τροφήν. Ανοίξαντος δέ σου τὴν χεῖρα, τὰ σύμπαντα πλησθήσονται χρηστότητος. Χεῖρα μὲν λέγει χορηγόν δύναμιν χρηστότητα δὲ τὴν πρόνοιαν. Αποστρέψαντος δέ σου τὸ πρόσωπον, ταρα χθήσονται. Πρόσωπον τὴν ἐπισκοπήν φησιν. Ἀντανελεῖς τὸ πνεῦμα αὐτῶν, καὶ ἐκλείψουσι, καὶ εἰς τὸν χοῦν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. Αρ ελεῖς. Περὶ δὲ τῶν ἀνθρώπων ὁ λόγος., Εξαποστελεῖς τὸ πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσον ται. Τὸ πνεῦμά σου ζωοποιόν, καὶ κτισθήσονται ἐκ γῆς ἀναστήσοντες. Η τὸ Πνεῦμά σου, τὸ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ἐπιφοιτῶν, καὶ κτισθήσονται εἰς και νὴν κτίσιν, εἰς νέον λαόν, ὡς νοεῖσθαι τὸ μὲν περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, τὸ δὲ περὶ τῆς ἐκ βα πτίσματος παλιγγενεσίας. Καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς. Τὸ κάλλος τῆς γῆς, ὅπερ εἰσὶν οἱ ἄνθρωποι. Καὶ ἄλο έως εξ· Η γῆ ἀπαλλαγήσεται, κατὰ τὸν Ἀπό στολου. ῎Ητω ἡ δόξα Κυρίου εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦ τὰ μὲν τῶν εἰρημένων ποιήσαντος, τὰ δὲ ποιοῦντος, τὰ δὲ ποιήσοντος. Εὐφρανθήσεται Κύριος ἐπὶ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ. Τοῖς διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ κατορθωθησο- μένοις· ἦ, τοῖς διὰ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου. ῾Ο ἐπιβλέπων ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ ποιῶν αὐτὴν τρέμειν. Ὡς ἐπὶ τῶν σεισμῶν· ἐπιβλέπει γὰρ τὸ ὀργίλον· ἡ δὲ μὴ φέρουσα, τρέμει κατά τινα 'φυσι κήν, ἢ μᾶλλον ἀπόῤῥητο, συναίσθησιν. Ὁ ἀπτόμενος τῶν ὀρέων, καὶ καπνίζονται. Ως *** Α I EUTHYMII ZIGABENI Rom., viii. 21. B VERS. 26. Animalia pusilla cum magnis. lioc per sc clarum est. Ibi naves pertranseunt. In mari scilicet. Draco iste quem plasmasti ad ludendum in eo. ipsum etian cete quod creasti, ad subsitiendum in mari. Draconem enim cete appellavit. Veluti inter pelagi animantia vastæ cujusdam magnitudinis animal, quemadmodum draco inter terrena. VERS. 27. Omnia a te exspectant, ut des eis cibum in tempore. Omnia animalia, inquit, in te sperant, tametsi bruta ipsa, nulla animi ratione, cujus ex- pertia sunt, sed naturali quodam instinctu id fa- ciunt, quemadmodum supra diximus in versiculo: Quærunt a Deo escam sibi. Exspectant autem ut des eis cibum, in tempore scilicet indigentiæ. VERS. 28. Dante te eis, colligent. Cibum sci- licet. Aperiente te manum tuam, omnia implebuntur bonitate. Per manum, tribuendi potentiam, et per bonitatem, providentiam intellige. VERS. 29. Avertente autem te faciem tuam, tur- babuntur. Faciem Dei, custodiam et protectioncm divinam appellat. Auferes spiritum eorum, et deficient, et in pul- verem suum convertentur. Auferes (12) animam eo- rum, et morientur, atque ita demum ¡resoluti, re- vertentur in terram suam, a qua desumpti sunt. C Est autem sermo de hominibus. D VERS. 30. Emilles spiritum tuum, et creabuntur. Emittes, inquit, vitalem spiritum tuum, et creabun- tur iterum, resurgentes e terra; vel, Emilles Spiritum tuum, qui per sanctum baptisma venturus est, et creabuntur, in novam nimirum creaturam, atque in novum populum. Intelligi enim hoc potest de resurrectione a mortuis, vel de regeneratione baptismalis. El renovabis faciem terra. Hoc est, pulchritudi- nem terræ, per quam ipsos homines intelligere possumus, vel ipsum etiam terræ elementum; quia terra tunc, ut inquit Apostolus, liberabitur a corruptione "*. VERS. 51. Sit gloria Domini in sacula. Cum alia eorum, quæ dicta sunt, jam effecerit Deus, alia nunc efficiat, alia deinceps effecturus sit. Lætabitur Dominus in operibus suis. In operibus, inquam, quæ divinæ incarnationis gratia effecta fuerint, vel in operibus creationis mundi. VERS. 32. Qui respicit terram,et facil eam tremere. Terræ motu nimirum. Iracunde enim terram aspi- cit, cum libet: quæ illius aspectum ferre non valens, contremiscit, naturali, vel potius ineffa- bili quodam sensu. Qui langit montes, et fumigant. Quemadmodum Varia lectiones. (12) Explanatio non necessaria, ut animadversio.
4α He has made remembrance of his wonders. The prophets very often take the expressions ‘he has remembered’ and ‘he has made re- membrance’ and suchlike, in respect of the activation, as we have said elsewhere. He says accordingly that he activates his wonders and does not cease working wonders through every generation, so that he may win over the more dull minded through marvels, such as the marvels worked at the time of the flood, at the time of the confusion of tongues, at the time of Sodom, at the time of Abraham and Isaac and Jacob, the marvels in Egypt, those at the exodus of the Jews, those in the wilderness, those in the promised land, those in Babylon, those after the return, those at the time of the Maccabees, those at the time of Christ’s appearance, those thereafter and until the present, privately and publicly, both at the time of the Apostles and of the martyrs and of the other saints, and in homes and in cities and everywhere.
β Ἐλεήμων καὶ οἰκτίρμων ὁ Κύριος. Ὁ τὰ ῥηθέντα ποιῶν, ἐλεῶν γὰρ καὶ οἰκτείρων ταῦτα ποιεῖ, καὶ θέλων τὴν σωτηρίαν τῶν ἀνθρώπων.Ζώα μικρὰ μετὰ μεγάλων. Τοῦτο δῆλον. Ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύονται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δηλονότι. Δράκων οὗτος ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. . Καὶ ὁ δράκων οὗτος, ἤτοι τὸ κῆτος, ὃν ἔκτισας, ἐνσκιρτᾷν αὐτῷ, φημὶ δὲ τῷ ὕδατι. Δράκοντα δὲ τὸ κῆτος ὠνόμασεν, ὡς ὑπερμεγεθέστατον ἐν τοῖς ἐναλίοις· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ δράκων ἐν τοῖς χερ σαίοις. Πάντα πρὸς σὲ προσδοκῶσι δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτῶν εἰς εὔκαιρον. Πάντα τὰ ζῶα εἰς σὲ ἐλπί- ζουσιν· ἀλλὰ τὰ ἄλογα, φυσικῷ τινι λόγῳ, καθώς ἀνωτέρω δεδήλωται. Ενθα τὸ, Καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς· προσδοκῶσι δὲ δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτοῖς ἐν καιρῷ χρείας. Δόντος σου αὐτοῖς συλλέξουσι. Την τροφήν. Ανοίξαντος δέ σου τὴν χεῖρα, τὰ σύμπαντα πλησθήσονται χρηστότητος. Χεῖρα μὲν λέγει χορηγόν δύναμιν χρηστότητα δὲ τὴν πρόνοιαν. Αποστρέψαντος δέ σου τὸ πρόσωπον, ταρα χθήσονται. Πρόσωπον τὴν ἐπισκοπήν φησιν. Ἀντανελεῖς τὸ πνεῦμα αὐτῶν, καὶ ἐκλείψουσι, καὶ εἰς τὸν χοῦν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. Αρ ελεῖς. Περὶ δὲ τῶν ἀνθρώπων ὁ λόγος., Εξαποστελεῖς τὸ πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσον ται. Τὸ πνεῦμά σου ζωοποιόν, καὶ κτισθήσονται ἐκ γῆς ἀναστήσοντες. Η τὸ Πνεῦμά σου, τὸ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ἐπιφοιτῶν, καὶ κτισθήσονται εἰς και νὴν κτίσιν, εἰς νέον λαόν, ὡς νοεῖσθαι τὸ μὲν περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, τὸ δὲ περὶ τῆς ἐκ βα πτίσματος παλιγγενεσίας. Καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς. Τὸ κάλλος τῆς γῆς, ὅπερ εἰσὶν οἱ ἄνθρωποι. Καὶ ἄλο έως εξ· Η γῆ ἀπαλλαγήσεται, κατὰ τὸν Ἀπό στολου. ῎Ητω ἡ δόξα Κυρίου εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦ τὰ μὲν τῶν εἰρημένων ποιήσαντος, τὰ δὲ ποιοῦντος, τὰ δὲ ποιήσοντος. Εὐφρανθήσεται Κύριος ἐπὶ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ. Τοῖς διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ κατορθωθησο- μένοις· ἦ, τοῖς διὰ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου. ῾Ο ἐπιβλέπων ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ ποιῶν αὐτὴν τρέμειν. Ὡς ἐπὶ τῶν σεισμῶν· ἐπιβλέπει γὰρ τὸ ὀργίλον· ἡ δὲ μὴ φέρουσα, τρέμει κατά τινα 'φυσι κήν, ἢ μᾶλλον ἀπόῤῥητο, συναίσθησιν. Ὁ ἀπτόμενος τῶν ὀρέων, καὶ καπνίζονται. Ως *** Α I EUTHYMII ZIGABENI Rom., viii. 21. B VERS. 26. Animalia pusilla cum magnis. lioc per sc clarum est. Ibi naves pertranseunt. In mari scilicet. Draco iste quem plasmasti ad ludendum in eo. ipsum etian cete quod creasti, ad subsitiendum in mari. Draconem enim cete appellavit. Veluti inter pelagi animantia vastæ cujusdam magnitudinis animal, quemadmodum draco inter terrena. VERS. 27. Omnia a te exspectant, ut des eis cibum in tempore. Omnia animalia, inquit, in te sperant, tametsi bruta ipsa, nulla animi ratione, cujus ex- pertia sunt, sed naturali quodam instinctu id fa- ciunt, quemadmodum supra diximus in versiculo: Quærunt a Deo escam sibi. Exspectant autem ut des eis cibum, in tempore scilicet indigentiæ. VERS. 28. Dante te eis, colligent. Cibum sci- licet. Aperiente te manum tuam, omnia implebuntur bonitate. Per manum, tribuendi potentiam, et per bonitatem, providentiam intellige. VERS. 29. Avertente autem te faciem tuam, tur- babuntur. Faciem Dei, custodiam et protectioncm divinam appellat. Auferes spiritum eorum, et deficient, et in pul- verem suum convertentur. Auferes (12) animam eo- rum, et morientur, atque ita demum ¡resoluti, re- vertentur in terram suam, a qua desumpti sunt. C Est autem sermo de hominibus. D VERS. 30. Emilles spiritum tuum, et creabuntur. Emittes, inquit, vitalem spiritum tuum, et creabun- tur iterum, resurgentes e terra; vel, Emilles Spiritum tuum, qui per sanctum baptisma venturus est, et creabuntur, in novam nimirum creaturam, atque in novum populum. Intelligi enim hoc potest de resurrectione a mortuis, vel de regeneratione baptismalis. El renovabis faciem terra. Hoc est, pulchritudi- nem terræ, per quam ipsos homines intelligere possumus, vel ipsum etiam terræ elementum; quia terra tunc, ut inquit Apostolus, liberabitur a corruptione "*. VERS. 51. Sit gloria Domini in sacula. Cum alia eorum, quæ dicta sunt, jam effecerit Deus, alia nunc efficiat, alia deinceps effecturus sit. Lætabitur Dominus in operibus suis. In operibus, inquam, quæ divinæ incarnationis gratia effecta fuerint, vel in operibus creationis mundi. VERS. 32. Qui respicit terram,et facil eam tremere. Terræ motu nimirum. Iracunde enim terram aspi- cit, cum libet: quæ illius aspectum ferre non valens, contremiscit, naturali, vel potius ineffa- bili quodam sensu. Qui langit montes, et fumigant. Quemadmodum Varia lectiones. (12) Explanatio non necessaria, ut animadversio.
4β The Lord is merciful and compassionate. Who does the things mentioned, for he does them showing mercy and having compas- sion and desiring the salvation of men.
α Τροφὴν ἔδωκε τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. [β]-3 τουτέστιν... αὐτά MPΑBH[F in marg.]V : om. CS. [β] ἀναχθήσεται MCBHV : ἐναχθήσεται PAS2F.Ζώα μικρὰ μετὰ μεγάλων. Τοῦτο δῆλον. Ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύονται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δηλονότι. Δράκων οὗτος ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. . Καὶ ὁ δράκων οὗτος, ἤτοι τὸ κῆτος, ὃν ἔκτισας, ἐνσκιρτᾷν αὐτῷ, φημὶ δὲ τῷ ὕδατι. Δράκοντα δὲ τὸ κῆτος ὠνόμασεν, ὡς ὑπερμεγεθέστατον ἐν τοῖς ἐναλίοις· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ δράκων ἐν τοῖς χερ σαίοις. Πάντα πρὸς σὲ προσδοκῶσι δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτῶν εἰς εὔκαιρον. Πάντα τὰ ζῶα εἰς σὲ ἐλπί- ζουσιν· ἀλλὰ τὰ ἄλογα, φυσικῷ τινι λόγῳ, καθώς ἀνωτέρω δεδήλωται. Ενθα τὸ, Καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς· προσδοκῶσι δὲ δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτοῖς ἐν καιρῷ χρείας. Δόντος σου αὐτοῖς συλλέξουσι. Την τροφήν. Ανοίξαντος δέ σου τὴν χεῖρα, τὰ σύμπαντα πλησθήσονται χρηστότητος. Χεῖρα μὲν λέγει χορηγόν δύναμιν χρηστότητα δὲ τὴν πρόνοιαν. Αποστρέψαντος δέ σου τὸ πρόσωπον, ταρα χθήσονται. Πρόσωπον τὴν ἐπισκοπήν φησιν. Ἀντανελεῖς τὸ πνεῦμα αὐτῶν, καὶ ἐκλείψουσι, καὶ εἰς τὸν χοῦν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. Αρ ελεῖς. Περὶ δὲ τῶν ἀνθρώπων ὁ λόγος., Εξαποστελεῖς τὸ πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσον ται. Τὸ πνεῦμά σου ζωοποιόν, καὶ κτισθήσονται ἐκ γῆς ἀναστήσοντες. Η τὸ Πνεῦμά σου, τὸ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ἐπιφοιτῶν, καὶ κτισθήσονται εἰς και νὴν κτίσιν, εἰς νέον λαόν, ὡς νοεῖσθαι τὸ μὲν περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, τὸ δὲ περὶ τῆς ἐκ βα πτίσματος παλιγγενεσίας. Καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς. Τὸ κάλλος τῆς γῆς, ὅπερ εἰσὶν οἱ ἄνθρωποι. Καὶ ἄλο έως εξ· Η γῆ ἀπαλλαγήσεται, κατὰ τὸν Ἀπό στολου. ῎Ητω ἡ δόξα Κυρίου εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦ τὰ μὲν τῶν εἰρημένων ποιήσαντος, τὰ δὲ ποιοῦντος, τὰ δὲ ποιήσοντος. Εὐφρανθήσεται Κύριος ἐπὶ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ. Τοῖς διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ κατορθωθησο- μένοις· ἦ, τοῖς διὰ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου. ῾Ο ἐπιβλέπων ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ ποιῶν αὐτὴν τρέμειν. Ὡς ἐπὶ τῶν σεισμῶν· ἐπιβλέπει γὰρ τὸ ὀργίλον· ἡ δὲ μὴ φέρουσα, τρέμει κατά τινα 'φυσι κήν, ἢ μᾶλλον ἀπόῤῥητο, συναίσθησιν. Ὁ ἀπτόμενος τῶν ὀρέων, καὶ καπνίζονται. Ως *** Α I EUTHYMII ZIGABENI Rom., viii. 21. B VERS. 26. Animalia pusilla cum magnis. lioc per sc clarum est. Ibi naves pertranseunt. In mari scilicet. Draco iste quem plasmasti ad ludendum in eo. ipsum etian cete quod creasti, ad subsitiendum in mari. Draconem enim cete appellavit. Veluti inter pelagi animantia vastæ cujusdam magnitudinis animal, quemadmodum draco inter terrena. VERS. 27. Omnia a te exspectant, ut des eis cibum in tempore. Omnia animalia, inquit, in te sperant, tametsi bruta ipsa, nulla animi ratione, cujus ex- pertia sunt, sed naturali quodam instinctu id fa- ciunt, quemadmodum supra diximus in versiculo: Quærunt a Deo escam sibi. Exspectant autem ut des eis cibum, in tempore scilicet indigentiæ. VERS. 28. Dante te eis, colligent. Cibum sci- licet. Aperiente te manum tuam, omnia implebuntur bonitate. Per manum, tribuendi potentiam, et per bonitatem, providentiam intellige. VERS. 29. Avertente autem te faciem tuam, tur- babuntur. Faciem Dei, custodiam et protectioncm divinam appellat. Auferes spiritum eorum, et deficient, et in pul- verem suum convertentur. Auferes (12) animam eo- rum, et morientur, atque ita demum ¡resoluti, re- vertentur in terram suam, a qua desumpti sunt. C Est autem sermo de hominibus. D VERS. 30. Emilles spiritum tuum, et creabuntur. Emittes, inquit, vitalem spiritum tuum, et creabun- tur iterum, resurgentes e terra; vel, Emilles Spiritum tuum, qui per sanctum baptisma venturus est, et creabuntur, in novam nimirum creaturam, atque in novum populum. Intelligi enim hoc potest de resurrectione a mortuis, vel de regeneratione baptismalis. El renovabis faciem terra. Hoc est, pulchritudi- nem terræ, per quam ipsos homines intelligere possumus, vel ipsum etiam terræ elementum; quia terra tunc, ut inquit Apostolus, liberabitur a corruptione "*. VERS. 51. Sit gloria Domini in sacula. Cum alia eorum, quæ dicta sunt, jam effecerit Deus, alia nunc efficiat, alia deinceps effecturus sit. Lætabitur Dominus in operibus suis. In operibus, inquam, quæ divinæ incarnationis gratia effecta fuerint, vel in operibus creationis mundi. VERS. 32. Qui respicit terram,et facil eam tremere. Terræ motu nimirum. Iracunde enim terram aspi- cit, cum libet: quæ illius aspectum ferre non valens, contremiscit, naturali, vel potius ineffa- bili quodam sensu. Qui langit montes, et fumigant. Quemadmodum Varia lectiones. (12) Explanatio non necessaria, ut animadversio.
5α He has given food to those who fear him.
Καὶ μὴν καὶ τοῖς μὴ φοβουμένοις αὐτόν· ἀλλὰ τροφὴν ἐνταῦθα, τὴν ψυχικὴν λέγει, τὴν λογικὴν, τὴν πνευματικὴν, τὸν οὐράνιον ἄρτον, ἣν ἐξαιρέτως δίδωσι μόνοις τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Νοηθείη δ’ ἂν καὶ ὁ μυστικὸς δεῖπνος, ἢ καὶ ὅτι τρέφει πολλάκις ἀπορουμένους 3Rg 17.6, τοὺς αὐτοῦ, ὡς τὸν ᾽Ηλίαν καὶ τὸν Δανιὴλ καὶ ἄλλους πολλούς. 19. Dan 1Ζώα μικρὰ μετὰ μεγάλων. Τοῦτο δῆλον. Ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύονται. Ἐν τῇ θαλάσσῃ δηλονότι. Δράκων οὗτος ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. . Καὶ ὁ δράκων οὗτος, ἤτοι τὸ κῆτος, ὃν ἔκτισας, ἐνσκιρτᾷν αὐτῷ, φημὶ δὲ τῷ ὕδατι. Δράκοντα δὲ τὸ κῆτος ὠνόμασεν, ὡς ὑπερμεγεθέστατον ἐν τοῖς ἐναλίοις· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ δράκων ἐν τοῖς χερ σαίοις. Πάντα πρὸς σὲ προσδοκῶσι δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτῶν εἰς εὔκαιρον. Πάντα τὰ ζῶα εἰς σὲ ἐλπί- ζουσιν· ἀλλὰ τὰ ἄλογα, φυσικῷ τινι λόγῳ, καθώς ἀνωτέρω δεδήλωται. Ενθα τὸ, Καὶ ζητῆσαι παρὰ τῷ Θεῷ βρῶσιν αὐτοῖς· προσδοκῶσι δὲ δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτοῖς ἐν καιρῷ χρείας. Δόντος σου αὐτοῖς συλλέξουσι. Την τροφήν. Ανοίξαντος δέ σου τὴν χεῖρα, τὰ σύμπαντα πλησθήσονται χρηστότητος. Χεῖρα μὲν λέγει χορηγόν δύναμιν χρηστότητα δὲ τὴν πρόνοιαν. Αποστρέψαντος δέ σου τὸ πρόσωπον, ταρα χθήσονται. Πρόσωπον τὴν ἐπισκοπήν φησιν. Ἀντανελεῖς τὸ πνεῦμα αὐτῶν, καὶ ἐκλείψουσι, καὶ εἰς τὸν χοῦν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. Αρ ελεῖς. Περὶ δὲ τῶν ἀνθρώπων ὁ λόγος., Εξαποστελεῖς τὸ πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσον ται. Τὸ πνεῦμά σου ζωοποιόν, καὶ κτισθήσονται ἐκ γῆς ἀναστήσοντες. Η τὸ Πνεῦμά σου, τὸ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ἐπιφοιτῶν, καὶ κτισθήσονται εἰς και νὴν κτίσιν, εἰς νέον λαόν, ὡς νοεῖσθαι τὸ μὲν περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, τὸ δὲ περὶ τῆς ἐκ βα πτίσματος παλιγγενεσίας. Καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς. Τὸ κάλλος τῆς γῆς, ὅπερ εἰσὶν οἱ ἄνθρωποι. Καὶ ἄλο έως εξ· Η γῆ ἀπαλλαγήσεται, κατὰ τὸν Ἀπό στολου. ῎Ητω ἡ δόξα Κυρίου εἰς τοὺς αἰῶνας. Τοῦ τὰ μὲν τῶν εἰρημένων ποιήσαντος, τὰ δὲ ποιοῦντος, τὰ δὲ ποιήσοντος. Εὐφρανθήσεται Κύριος ἐπὶ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ. Τοῖς διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ κατορθωθησο- μένοις· ἦ, τοῖς διὰ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου. ῾Ο ἐπιβλέπων ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ ποιῶν αὐτὴν τρέμειν. Ὡς ἐπὶ τῶν σεισμῶν· ἐπιβλέπει γὰρ τὸ ὀργίλον· ἡ δὲ μὴ φέρουσα, τρέμει κατά τινα 'φυσι κήν, ἢ μᾶλλον ἀπόῤῥητο, συναίσθησιν. Ὁ ἀπτόμενος τῶν ὀρέων, καὶ καπνίζονται. Ως *** Α I EUTHYMII ZIGABENI Rom., viii. 21. B VERS. 26. Animalia pusilla cum magnis. lioc per sc clarum est. Ibi naves pertranseunt. In mari scilicet. Draco iste quem plasmasti ad ludendum in eo. ipsum etian cete quod creasti, ad subsitiendum in mari. Draconem enim cete appellavit. Veluti inter pelagi animantia vastæ cujusdam magnitudinis animal, quemadmodum draco inter terrena. VERS. 27. Omnia a te exspectant, ut des eis cibum in tempore. Omnia animalia, inquit, in te sperant, tametsi bruta ipsa, nulla animi ratione, cujus ex- pertia sunt, sed naturali quodam instinctu id fa- ciunt, quemadmodum supra diximus in versiculo: Quærunt a Deo escam sibi. Exspectant autem ut des eis cibum, in tempore scilicet indigentiæ. VERS. 28. Dante te eis, colligent. Cibum sci- licet. Aperiente te manum tuam, omnia implebuntur bonitate. Per manum, tribuendi potentiam, et per bonitatem, providentiam intellige. VERS. 29. Avertente autem te faciem tuam, tur- babuntur. Faciem Dei, custodiam et protectioncm divinam appellat. Auferes spiritum eorum, et deficient, et in pul- verem suum convertentur. Auferes (12) animam eo- rum, et morientur, atque ita demum ¡resoluti, re- vertentur in terram suam, a qua desumpti sunt. C Est autem sermo de hominibus. D VERS. 30. Emilles spiritum tuum, et creabuntur. Emittes, inquit, vitalem spiritum tuum, et creabun- tur iterum, resurgentes e terra; vel, Emilles Spiritum tuum, qui per sanctum baptisma venturus est, et creabuntur, in novam nimirum creaturam, atque in novum populum. Intelligi enim hoc potest de resurrectione a mortuis, vel de regeneratione baptismalis. El renovabis faciem terra. Hoc est, pulchritudi- nem terræ, per quam ipsos homines intelligere possumus, vel ipsum etiam terræ elementum; quia terra tunc, ut inquit Apostolus, liberabitur a corruptione "*. VERS. 51. Sit gloria Domini in sacula. Cum alia eorum, quæ dicta sunt, jam effecerit Deus, alia nunc efficiat, alia deinceps effecturus sit. Lætabitur Dominus in operibus suis. In operibus, inquam, quæ divinæ incarnationis gratia effecta fuerint, vel in operibus creationis mundi. VERS. 32. Qui respicit terram,et facil eam tremere. Terræ motu nimirum. Iracunde enim terram aspi- cit, cum libet: quæ illius aspectum ferre non valens, contremiscit, naturali, vel potius ineffa- bili quodam sensu. Qui langit montes, et fumigant. Quemadmodum Varia lectiones. (12) Explanatio non necessaria, ut animadversio.
And indeed even to those who do not fear him, but ‘food’ here is what he calls food for the soul, rational, spiritual food, the heavenly bread that he gives especially only to those who fear him. This may also be understood as the mystical supper, or also that he often feeds his own 3Rg 17.6, when in want, such as Elijah and Daniel and many others. 19.6 Dan 1
PG 128:1093β Μνησθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ. ᾽Ιουδαῖοι μέν φασιν, ἐμνήσθη αἰωνίου διαθήκης αὐτοῦ, ἐνήργησεν ἀμετάβλητον διαθήκην αὐτοῦ, τὴν περὶ τοῦ πληθυσμοῦ τοῦ σπέρματος Ἀβραὰμ καὶ τὴν περὶ τῆς ἐπαγγελθείσης γῆς. Ἡμεῖς δὲ λέγομεν, ὅτι προφητεία ἐστὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ· μνησθήσεται γὰρ, φησὶν, εἰς τὸν αἰῶνα τὸν πρέποντα τῆς πρὸς τοὺς πατριάρχας διαθήκης, ὅτι τῷ σπέρματι αὐτῶν ἐνευλογηθήσονται πάντα τὰ ἔθνη, καὶ πληρώσει αὐτήν.σιάσαντος πυρί· θεοπρεπῶς δὲ νοητέον, καὶ τὸ ἐπιβλέπων, καὶ τὸ ῾ὁ ἀπτόμενος. η ἐπὶ τοῦ Σινᾶ. Καπνίζονται γὰρ δίκην χόρτου; πλη- Ασω τῷ Κυρίῳ ἐν τῇ ζωῇ μου. Εως ἂν ζῶ Ψαλῶ τῷ Θεῷ μου ἕως ὑπάρχω. Παλιλλογεί, σαφηνείας ἕνεκεν. Ηδυνθείη αὐτῷ ἡ διαλογή μου. Αρέσει αὐτῷ ἡ διάλεξίς μου, ἡ διὰ τῶν ᾠδῶν καὶ τῶν ψαλμῶν, ἤγουν, ἡ πρὸς αὐτὴν ὁμιλία μου, οι διαλογισμοί μου. Ἐγὼ δὲ εὐφρανθήσομαι ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Ηδυν θείσης αὐτῷ τῆς διαλογής μου, καθὼς εἴρηται. Εκλίποιεν ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ τῆς γῆς, καὶ μοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς. Ἐκλίποιεν, γιν μένοι οἱ μὲν ἁμαρτωλοὶ δίκαιοι, οἱ δὲ ἄνομοι εὖν, μοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς, οἷοί εἰσιν, ἀλλὰ μεταβληθῆναι. Εὔχεται οὖν οὐ τοὺς ἀνθρώπους ἀφανισθῆναι, ἀλλὰ τὴν κακίαν αὐτῶν. Ἡ ἁμαρτω λοὺς καὶ ἀνόμους τοὺς δαίμονάς φησιν, ἢ τοὺς ἀνιάτου; τὴν κακίαν ἔχοντας, ὡς λύμην τῶν ὑγια: νόντων. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον. Ἐοινὸς τῇ ἀρχῇ τὸ τέλος ἐπέθηκεν. Οὐκ ἠγνόητα δὲ τάς τινων εἰς τὸν παρόντα ψαλμὸν ἀλληγορίας· ἀλλ᾽ ἑκὼν παρ- ἧκα ταύτας, ὡς βεβιασμένας τε καὶ δυσπαρα δέκτους. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΑ'. Εἴρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν ψαλμῶν περὶ τῶν ἐχόντων ἐπιγραφὴν τὸ ἀλληλούϊα. Ερ μηνεύει δὲ τοῦτο, Αἰνεῖτε τὸν ὄντα, ἤτοι τὴν ριον. Προτρέπεται δὲ ὁ ψαλμὸς ὑμνεῖν τὸν Θεὸν, καὶ διδάσκει τὰ ἔθνη περὶ ὧν εὐηργέτησεν ὁ Θεὸς τὴν πάλαι λαόν· καὶ οἷον ἀφ᾽ οἷου τοῦτον ἐποίησεν. Ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐπικαλεῖσθε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Ομοιόν ἐστι τὸ, Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ἵπερ ἡρμηνεύσε μεν ἐν τῷ ιθ' ψαλμῳ. Απαγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ἐν δὲ τῷ με ψαλμῷ φησιν· 'Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ· τὸ αὐτὸ λέγων. Δόξα γὰρ αὐτοῦ, Ἡ προϊὼν ἐρεῖ. *Ασατε αὐτῷ, καὶ ψάλατε αὐτῷ. Καὶ ἐν τῷ ῥη- θέντι προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου καὶ ἐν πολλοῖς τῶν ψαλμῶν εἴρηται περὶ διαφορᾶς ᾠδῆς καὶ ψαλ μου. Διηγήσασθε πάντα τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Καὶ ἐν EUTHYMII ZIGABENI accidit in monte Sina. Tacli autem a Domino montes fumigant, instar herbæ, quæ igni pro- pinquior sit facta. Illud vero animadvertendumi est, ne verba illa, qui respicit, et, qui tangit, hu- mano more, sed digne Deo intelligamus. VERS. 33. Cantubo Domino in mila mea. Donec vixero. Psallam Deo meo, quandiu sum. Eumdem repetit sermonem, clarioris intelligentiæ gratia, VERS. 34. Jucundum sit ei eloquium meum. Pla- cebit ei sermo meus, quem offeram in psalmis et canticis; vel, Sermo meus et conversatio mea illi erit grata. Ego vero lætabor in Domino. Quod sermo meus ac conversatio mea, ut diximus, ei placeat. B ἂrc VERS. 55. Deficiant peccatores a terra, et iniqui, ita ut non sint. Deficiant, inquam, effecti pro pec- catoribus justi, pro iniquis æqui, ita ut amplius non sint quales fuere, sed mutentur. Optat itaque Propheta, non ut homines, sed ut vitia delcantur. Vel, iniquos et peccatores, ipsos appellat dæmo- nes, aut. eos qui immedicabili vitio laborant, quique alios non secus ac pestis quædam inficiunt et laedunt. (illud prædictis addi potest, quod quemn. admodum is qui proces ad Deum fundit, petens nullos esse ægrotos, nullos pauperes, non minum, sed ægritudinum et paupertatis interitum cupit, ita et beatus David his verbis, nan ko - minum, sed vitiorum ac scelerum expetivit interitum.) Benedic, anima mea, Domino. Finem psalmo appo- nit consimilem principio. Non me latet præterea, quosdam allegorice hunc psalmum exposuisse : c verum hujusmodi expositionem libenter omisi, tanquam violentam quodammodo, et quæ non facile ab omnibus recipiatur. Alleluia. PSALMUS CIV. ho Kυ Abunde dictum est in Proœmio operis de psal- mis, quibus inscriptum est, Alleluia. Significat autem hæc dictio, Laudate eum qui est, vel, Lau- dale Dominum. Hortatur itaque nos in praesenti psalmo Propheta, ut hymnos et laudes Deo conci- namus. Privatim vero multa connumerat beneficia in priorem populum Dei olim collata, atque inter cætera, quomodo pro exiguo ac tenui populo, ut olim erant, amplum ac numerosissimum constituerit, VERS. 1. Conflemini Domino, et invocate nomen D ejus. Simile est dictum illud Prophetæ : Confite- mini ei, laudate nomen ejus, quod exposuimus in psalmo xcix. Annuntiate in gentibus opera ejus. In psalmo xcv dixit : Annuntiate in gentibus gloriam ejus, idem æque dicens, quod nunc. Gloria enim Dei ea est, quam in consequentibus declarabit. Cantate et psallite ei. In Proœmio operis, et multis aliis in locis abunde docuimus de diffe- rentia inter canticum et psalmum (quodque sæpe- numero idem significant, quanquam hujusmodi dictiones geminatæ, aut invicem conjunctæ inten- tionem quamdam sermonis efficere soleant). Narrate omnia mirabilia ejus. In prædicto ctiam
5β He will remember his covenant to the age. Jews say he remembered his eternal covenant, he activated his immutable covenant, name- ly the covenant about the multiplication of the seed of Abraham and the covenant about the promised land. We say that it is a prophecy about Christ, for he will remember, he says, to the fitting age his covenant towards the patriarchs that in their seed all nations will be blessed, and he will fulfil it.
α ᾽Ισχὺν ἔργων αὐτοῦ ἀνήγγειλε τῷ λαῷ αὐτοῦ. Tῷ μὲν παλαιῷ λαῷ ἔδειξεν ἰσχὺν ἔργων αὐτοῦ, τουτέστι, δύναμιν ἐν ἔργοις, διὰ τῶν τότε γεγονότων τεραστίων· τῷ δὲ νέῳ, | διὰ τῶν μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ τελουμένων ἑκάστοτε.σιάσαντος πυρί· θεοπρεπῶς δὲ νοητέον, καὶ τὸ ἐπιβλέπων, καὶ τὸ ῾ὁ ἀπτόμενος. η ἐπὶ τοῦ Σινᾶ. Καπνίζονται γὰρ δίκην χόρτου; πλη- Ασω τῷ Κυρίῳ ἐν τῇ ζωῇ μου. Εως ἂν ζῶ Ψαλῶ τῷ Θεῷ μου ἕως ὑπάρχω. Παλιλλογεί, σαφηνείας ἕνεκεν. Ηδυνθείη αὐτῷ ἡ διαλογή μου. Αρέσει αὐτῷ ἡ διάλεξίς μου, ἡ διὰ τῶν ᾠδῶν καὶ τῶν ψαλμῶν, ἤγουν, ἡ πρὸς αὐτὴν ὁμιλία μου, οι διαλογισμοί μου. Ἐγὼ δὲ εὐφρανθήσομαι ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Ηδυν θείσης αὐτῷ τῆς διαλογής μου, καθὼς εἴρηται. Εκλίποιεν ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ τῆς γῆς, καὶ μοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς. Ἐκλίποιεν, γιν μένοι οἱ μὲν ἁμαρτωλοὶ δίκαιοι, οἱ δὲ ἄνομοι εὖν, μοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς, οἷοί εἰσιν, ἀλλὰ μεταβληθῆναι. Εὔχεται οὖν οὐ τοὺς ἀνθρώπους ἀφανισθῆναι, ἀλλὰ τὴν κακίαν αὐτῶν. Ἡ ἁμαρτω λοὺς καὶ ἀνόμους τοὺς δαίμονάς φησιν, ἢ τοὺς ἀνιάτου; τὴν κακίαν ἔχοντας, ὡς λύμην τῶν ὑγια: νόντων. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον. Ἐοινὸς τῇ ἀρχῇ τὸ τέλος ἐπέθηκεν. Οὐκ ἠγνόητα δὲ τάς τινων εἰς τὸν παρόντα ψαλμὸν ἀλληγορίας· ἀλλ᾽ ἑκὼν παρ- ἧκα ταύτας, ὡς βεβιασμένας τε καὶ δυσπαρα δέκτους. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΑ'. Εἴρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν ψαλμῶν περὶ τῶν ἐχόντων ἐπιγραφὴν τὸ ἀλληλούϊα. Ερ μηνεύει δὲ τοῦτο, Αἰνεῖτε τὸν ὄντα, ἤτοι τὴν ριον. Προτρέπεται δὲ ὁ ψαλμὸς ὑμνεῖν τὸν Θεὸν, καὶ διδάσκει τὰ ἔθνη περὶ ὧν εὐηργέτησεν ὁ Θεὸς τὴν πάλαι λαόν· καὶ οἷον ἀφ᾽ οἷου τοῦτον ἐποίησεν. Ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐπικαλεῖσθε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Ομοιόν ἐστι τὸ, Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ἵπερ ἡρμηνεύσε μεν ἐν τῷ ιθ' ψαλμῳ. Απαγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ἐν δὲ τῷ με ψαλμῷ φησιν· 'Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ· τὸ αὐτὸ λέγων. Δόξα γὰρ αὐτοῦ, Ἡ προϊὼν ἐρεῖ. *Ασατε αὐτῷ, καὶ ψάλατε αὐτῷ. Καὶ ἐν τῷ ῥη- θέντι προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου καὶ ἐν πολλοῖς τῶν ψαλμῶν εἴρηται περὶ διαφορᾶς ᾠδῆς καὶ ψαλ μου. Διηγήσασθε πάντα τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Καὶ ἐν EUTHYMII ZIGABENI accidit in monte Sina. Tacli autem a Domino montes fumigant, instar herbæ, quæ igni pro- pinquior sit facta. Illud vero animadvertendumi est, ne verba illa, qui respicit, et, qui tangit, hu- mano more, sed digne Deo intelligamus. VERS. 33. Cantubo Domino in mila mea. Donec vixero. Psallam Deo meo, quandiu sum. Eumdem repetit sermonem, clarioris intelligentiæ gratia, VERS. 34. Jucundum sit ei eloquium meum. Pla- cebit ei sermo meus, quem offeram in psalmis et canticis; vel, Sermo meus et conversatio mea illi erit grata. Ego vero lætabor in Domino. Quod sermo meus ac conversatio mea, ut diximus, ei placeat. B ἂrc VERS. 55. Deficiant peccatores a terra, et iniqui, ita ut non sint. Deficiant, inquam, effecti pro pec- catoribus justi, pro iniquis æqui, ita ut amplius non sint quales fuere, sed mutentur. Optat itaque Propheta, non ut homines, sed ut vitia delcantur. Vel, iniquos et peccatores, ipsos appellat dæmo- nes, aut. eos qui immedicabili vitio laborant, quique alios non secus ac pestis quædam inficiunt et laedunt. (illud prædictis addi potest, quod quemn. admodum is qui proces ad Deum fundit, petens nullos esse ægrotos, nullos pauperes, non minum, sed ægritudinum et paupertatis interitum cupit, ita et beatus David his verbis, nan ko - minum, sed vitiorum ac scelerum expetivit interitum.) Benedic, anima mea, Domino. Finem psalmo appo- nit consimilem principio. Non me latet præterea, quosdam allegorice hunc psalmum exposuisse : c verum hujusmodi expositionem libenter omisi, tanquam violentam quodammodo, et quæ non facile ab omnibus recipiatur. Alleluia. PSALMUS CIV. ho Kυ Abunde dictum est in Proœmio operis de psal- mis, quibus inscriptum est, Alleluia. Significat autem hæc dictio, Laudate eum qui est, vel, Lau- dale Dominum. Hortatur itaque nos in praesenti psalmo Propheta, ut hymnos et laudes Deo conci- namus. Privatim vero multa connumerat beneficia in priorem populum Dei olim collata, atque inter cætera, quomodo pro exiguo ac tenui populo, ut olim erant, amplum ac numerosissimum constituerit, VERS. 1. Conflemini Domino, et invocate nomen D ejus. Simile est dictum illud Prophetæ : Confite- mini ei, laudate nomen ejus, quod exposuimus in psalmo xcix. Annuntiate in gentibus opera ejus. In psalmo xcv dixit : Annuntiate in gentibus gloriam ejus, idem æque dicens, quod nunc. Gloria enim Dei ea est, quam in consequentibus declarabit. Cantate et psallite ei. In Proœmio operis, et multis aliis in locis abunde docuimus de diffe- rentia inter canticum et psalmum (quodque sæpe- numero idem significant, quanquam hujusmodi dictiones geminatæ, aut invicem conjunctæ inten- tionem quamdam sermonis efficere soleant). Narrate omnia mirabilia ejus. In prædicto ctiam
6α He has proclaimed the strength of his works to his people. To the old people he displayed the strength of his works, that is, his power in works, through the marvels that took place then. To the new people he has shown it through the works being performed at each time after his incarnation.
β Τοῦ δοῦναι αὐτοῖς κληρονομίαν ἐθνῶν. Τοῖς μὲν ᾽Ιουδαίοις, τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας, ἣν ἔθνη κατῴκουν πρότερον· ἡμῖν δὲ, ταύτην τε, καὶ τὴν τῶν ἄλλων, ὅσης ἐκυρίευσαν οἱ πιστοί.σιάσαντος πυρί· θεοπρεπῶς δὲ νοητέον, καὶ τὸ ἐπιβλέπων, καὶ τὸ ῾ὁ ἀπτόμενος. η ἐπὶ τοῦ Σινᾶ. Καπνίζονται γὰρ δίκην χόρτου; πλη- Ασω τῷ Κυρίῳ ἐν τῇ ζωῇ μου. Εως ἂν ζῶ Ψαλῶ τῷ Θεῷ μου ἕως ὑπάρχω. Παλιλλογεί, σαφηνείας ἕνεκεν. Ηδυνθείη αὐτῷ ἡ διαλογή μου. Αρέσει αὐτῷ ἡ διάλεξίς μου, ἡ διὰ τῶν ᾠδῶν καὶ τῶν ψαλμῶν, ἤγουν, ἡ πρὸς αὐτὴν ὁμιλία μου, οι διαλογισμοί μου. Ἐγὼ δὲ εὐφρανθήσομαι ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Ηδυν θείσης αὐτῷ τῆς διαλογής μου, καθὼς εἴρηται. Εκλίποιεν ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ τῆς γῆς, καὶ μοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς. Ἐκλίποιεν, γιν μένοι οἱ μὲν ἁμαρτωλοὶ δίκαιοι, οἱ δὲ ἄνομοι εὖν, μοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς, οἷοί εἰσιν, ἀλλὰ μεταβληθῆναι. Εὔχεται οὖν οὐ τοὺς ἀνθρώπους ἀφανισθῆναι, ἀλλὰ τὴν κακίαν αὐτῶν. Ἡ ἁμαρτω λοὺς καὶ ἀνόμους τοὺς δαίμονάς φησιν, ἢ τοὺς ἀνιάτου; τὴν κακίαν ἔχοντας, ὡς λύμην τῶν ὑγια: νόντων. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον. Ἐοινὸς τῇ ἀρχῇ τὸ τέλος ἐπέθηκεν. Οὐκ ἠγνόητα δὲ τάς τινων εἰς τὸν παρόντα ψαλμὸν ἀλληγορίας· ἀλλ᾽ ἑκὼν παρ- ἧκα ταύτας, ὡς βεβιασμένας τε καὶ δυσπαρα δέκτους. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΑ'. Εἴρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν ψαλμῶν περὶ τῶν ἐχόντων ἐπιγραφὴν τὸ ἀλληλούϊα. Ερ μηνεύει δὲ τοῦτο, Αἰνεῖτε τὸν ὄντα, ἤτοι τὴν ριον. Προτρέπεται δὲ ὁ ψαλμὸς ὑμνεῖν τὸν Θεὸν, καὶ διδάσκει τὰ ἔθνη περὶ ὧν εὐηργέτησεν ὁ Θεὸς τὴν πάλαι λαόν· καὶ οἷον ἀφ᾽ οἷου τοῦτον ἐποίησεν. Ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐπικαλεῖσθε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Ομοιόν ἐστι τὸ, Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ἵπερ ἡρμηνεύσε μεν ἐν τῷ ιθ' ψαλμῳ. Απαγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ἐν δὲ τῷ με ψαλμῷ φησιν· 'Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ· τὸ αὐτὸ λέγων. Δόξα γὰρ αὐτοῦ, Ἡ προϊὼν ἐρεῖ. *Ασατε αὐτῷ, καὶ ψάλατε αὐτῷ. Καὶ ἐν τῷ ῥη- θέντι προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου καὶ ἐν πολλοῖς τῶν ψαλμῶν εἴρηται περὶ διαφορᾶς ᾠδῆς καὶ ψαλ μου. Διηγήσασθε πάντα τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Καὶ ἐν EUTHYMII ZIGABENI accidit in monte Sina. Tacli autem a Domino montes fumigant, instar herbæ, quæ igni pro- pinquior sit facta. Illud vero animadvertendumi est, ne verba illa, qui respicit, et, qui tangit, hu- mano more, sed digne Deo intelligamus. VERS. 33. Cantubo Domino in mila mea. Donec vixero. Psallam Deo meo, quandiu sum. Eumdem repetit sermonem, clarioris intelligentiæ gratia, VERS. 34. Jucundum sit ei eloquium meum. Pla- cebit ei sermo meus, quem offeram in psalmis et canticis; vel, Sermo meus et conversatio mea illi erit grata. Ego vero lætabor in Domino. Quod sermo meus ac conversatio mea, ut diximus, ei placeat. B ἂrc VERS. 55. Deficiant peccatores a terra, et iniqui, ita ut non sint. Deficiant, inquam, effecti pro pec- catoribus justi, pro iniquis æqui, ita ut amplius non sint quales fuere, sed mutentur. Optat itaque Propheta, non ut homines, sed ut vitia delcantur. Vel, iniquos et peccatores, ipsos appellat dæmo- nes, aut. eos qui immedicabili vitio laborant, quique alios non secus ac pestis quædam inficiunt et laedunt. (illud prædictis addi potest, quod quemn. admodum is qui proces ad Deum fundit, petens nullos esse ægrotos, nullos pauperes, non minum, sed ægritudinum et paupertatis interitum cupit, ita et beatus David his verbis, nan ko - minum, sed vitiorum ac scelerum expetivit interitum.) Benedic, anima mea, Domino. Finem psalmo appo- nit consimilem principio. Non me latet præterea, quosdam allegorice hunc psalmum exposuisse : c verum hujusmodi expositionem libenter omisi, tanquam violentam quodammodo, et quæ non facile ab omnibus recipiatur. Alleluia. PSALMUS CIV. ho Kυ Abunde dictum est in Proœmio operis de psal- mis, quibus inscriptum est, Alleluia. Significat autem hæc dictio, Laudate eum qui est, vel, Lau- dale Dominum. Hortatur itaque nos in praesenti psalmo Propheta, ut hymnos et laudes Deo conci- namus. Privatim vero multa connumerat beneficia in priorem populum Dei olim collata, atque inter cætera, quomodo pro exiguo ac tenui populo, ut olim erant, amplum ac numerosissimum constituerit, VERS. 1. Conflemini Domino, et invocate nomen D ejus. Simile est dictum illud Prophetæ : Confite- mini ei, laudate nomen ejus, quod exposuimus in psalmo xcix. Annuntiate in gentibus opera ejus. In psalmo xcv dixit : Annuntiate in gentibus gloriam ejus, idem æque dicens, quod nunc. Gloria enim Dei ea est, quam in consequentibus declarabit. Cantate et psallite ei. In Proœmio operis, et multis aliis in locis abunde docuimus de diffe- rentia inter canticum et psalmum (quodque sæpe- numero idem significant, quanquam hujusmodi dictiones geminatæ, aut invicem conjunctæ inten- tionem quamdam sermonis efficere soleant). Narrate omnia mirabilia ejus. In prædicto ctiam
6β So as to give to them an inheritance of nations. To the Jews, the promised land, in which nations formerly dwelt. To us, both this land and the others such as the faithful came to rule over.
α Ἔργα χειρῶν αὐτοῦ ἀλήθεια καὶ κρίσις. Χεῖρας τοῦ Πατρὸς, τινὲς τὸν Υἱὸν καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα νενοήκασιν, ὡς συνδημιουργοὺς, ὧν φασιν ἔργα τοῦ μὲν ἁγίου Πνεύματος, ἀλήθεια ― Ἐκεῖνος γὰρ, φησὶν, ὑμᾶς ὁδηγήσει εἰς πᾶσαν τὴν ἀλήθειαν ― τοῦ δὲ Υἱοῦ, κρίσις ― Πᾶσαν γὰρ, φησὶ, τὴν κρίσιν δέδωκε τῷ Υἱῷ. Ταῦτα δὲ μάλιστα τούτοις πολλάκις ἡ Γραφὴ προσανατίθησιν. Ἢ τὰ ἔργα φησὶ τοῦ Χριστοῦ, ἀληθινὰ, καὶ οὐ κατὰ φαντασίαν, καὶ δίκαια, ἢ διακριτικὰ καὶ οἰκονομικά. Ὁ δὲ Χρυσόστομος ἑρμηνεύων τὸ προκείμενον ῥητὸν, λέγει τὴν Γραφὴν πολλάκις PG55.287 ἀλήθειαν ὀνομάζειν τὴν φιλανθρωπίαν, καθ’ ὃ σημαινόμενον χρὴ νοεῖν, ὅτι τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίας μεστὰ καὶ δικαιοσύνης, πανταχοῦ μιγνῦντος ἀμφοτέρας· εἴτε γὰρ φιλανθρωπίᾳ μόνον ἐκέχρητο, πάντες ἂν ἐῤῥᾳθυμήσαμεν, εἴτε δικαιοσύνῃ μόνῃ, πάντες ἂν ἀπωλώλεισαν.σιάσαντος πυρί· θεοπρεπῶς δὲ νοητέον, καὶ τὸ ἐπιβλέπων, καὶ τὸ ῾ὁ ἀπτόμενος. η ἐπὶ τοῦ Σινᾶ. Καπνίζονται γὰρ δίκην χόρτου; πλη- Ασω τῷ Κυρίῳ ἐν τῇ ζωῇ μου. Εως ἂν ζῶ Ψαλῶ τῷ Θεῷ μου ἕως ὑπάρχω. Παλιλλογεί, σαφηνείας ἕνεκεν. Ηδυνθείη αὐτῷ ἡ διαλογή μου. Αρέσει αὐτῷ ἡ διάλεξίς μου, ἡ διὰ τῶν ᾠδῶν καὶ τῶν ψαλμῶν, ἤγουν, ἡ πρὸς αὐτὴν ὁμιλία μου, οι διαλογισμοί μου. Ἐγὼ δὲ εὐφρανθήσομαι ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Ηδυν θείσης αὐτῷ τῆς διαλογής μου, καθὼς εἴρηται. Εκλίποιεν ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ τῆς γῆς, καὶ μοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς. Ἐκλίποιεν, γιν μένοι οἱ μὲν ἁμαρτωλοὶ δίκαιοι, οἱ δὲ ἄνομοι εὖν, μοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς, οἷοί εἰσιν, ἀλλὰ μεταβληθῆναι. Εὔχεται οὖν οὐ τοὺς ἀνθρώπους ἀφανισθῆναι, ἀλλὰ τὴν κακίαν αὐτῶν. Ἡ ἁμαρτω λοὺς καὶ ἀνόμους τοὺς δαίμονάς φησιν, ἢ τοὺς ἀνιάτου; τὴν κακίαν ἔχοντας, ὡς λύμην τῶν ὑγια: νόντων. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον. Ἐοινὸς τῇ ἀρχῇ τὸ τέλος ἐπέθηκεν. Οὐκ ἠγνόητα δὲ τάς τινων εἰς τὸν παρόντα ψαλμὸν ἀλληγορίας· ἀλλ᾽ ἑκὼν παρ- ἧκα ταύτας, ὡς βεβιασμένας τε καὶ δυσπαρα δέκτους. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΑ'. Εἴρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν ψαλμῶν περὶ τῶν ἐχόντων ἐπιγραφὴν τὸ ἀλληλούϊα. Ερ μηνεύει δὲ τοῦτο, Αἰνεῖτε τὸν ὄντα, ἤτοι τὴν ριον. Προτρέπεται δὲ ὁ ψαλμὸς ὑμνεῖν τὸν Θεὸν, καὶ διδάσκει τὰ ἔθνη περὶ ὧν εὐηργέτησεν ὁ Θεὸς τὴν πάλαι λαόν· καὶ οἷον ἀφ᾽ οἷου τοῦτον ἐποίησεν. Ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐπικαλεῖσθε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Ομοιόν ἐστι τὸ, Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ἵπερ ἡρμηνεύσε μεν ἐν τῷ ιθ' ψαλμῳ. Απαγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ἐν δὲ τῷ με ψαλμῷ φησιν· 'Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ· τὸ αὐτὸ λέγων. Δόξα γὰρ αὐτοῦ, Ἡ προϊὼν ἐρεῖ. *Ασατε αὐτῷ, καὶ ψάλατε αὐτῷ. Καὶ ἐν τῷ ῥη- θέντι προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου καὶ ἐν πολλοῖς τῶν ψαλμῶν εἴρηται περὶ διαφορᾶς ᾠδῆς καὶ ψαλ μου. Διηγήσασθε πάντα τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Καὶ ἐν EUTHYMII ZIGABENI accidit in monte Sina. Tacli autem a Domino montes fumigant, instar herbæ, quæ igni pro- pinquior sit facta. Illud vero animadvertendumi est, ne verba illa, qui respicit, et, qui tangit, hu- mano more, sed digne Deo intelligamus. VERS. 33. Cantubo Domino in mila mea. Donec vixero. Psallam Deo meo, quandiu sum. Eumdem repetit sermonem, clarioris intelligentiæ gratia, VERS. 34. Jucundum sit ei eloquium meum. Pla- cebit ei sermo meus, quem offeram in psalmis et canticis; vel, Sermo meus et conversatio mea illi erit grata. Ego vero lætabor in Domino. Quod sermo meus ac conversatio mea, ut diximus, ei placeat. B ἂrc VERS. 55. Deficiant peccatores a terra, et iniqui, ita ut non sint. Deficiant, inquam, effecti pro pec- catoribus justi, pro iniquis æqui, ita ut amplius non sint quales fuere, sed mutentur. Optat itaque Propheta, non ut homines, sed ut vitia delcantur. Vel, iniquos et peccatores, ipsos appellat dæmo- nes, aut. eos qui immedicabili vitio laborant, quique alios non secus ac pestis quædam inficiunt et laedunt. (illud prædictis addi potest, quod quemn. admodum is qui proces ad Deum fundit, petens nullos esse ægrotos, nullos pauperes, non minum, sed ægritudinum et paupertatis interitum cupit, ita et beatus David his verbis, nan ko - minum, sed vitiorum ac scelerum expetivit interitum.) Benedic, anima mea, Domino. Finem psalmo appo- nit consimilem principio. Non me latet præterea, quosdam allegorice hunc psalmum exposuisse : c verum hujusmodi expositionem libenter omisi, tanquam violentam quodammodo, et quæ non facile ab omnibus recipiatur. Alleluia. PSALMUS CIV. ho Kυ Abunde dictum est in Proœmio operis de psal- mis, quibus inscriptum est, Alleluia. Significat autem hæc dictio, Laudate eum qui est, vel, Lau- dale Dominum. Hortatur itaque nos in praesenti psalmo Propheta, ut hymnos et laudes Deo conci- namus. Privatim vero multa connumerat beneficia in priorem populum Dei olim collata, atque inter cætera, quomodo pro exiguo ac tenui populo, ut olim erant, amplum ac numerosissimum constituerit, VERS. 1. Conflemini Domino, et invocate nomen D ejus. Simile est dictum illud Prophetæ : Confite- mini ei, laudate nomen ejus, quod exposuimus in psalmo xcix. Annuntiate in gentibus opera ejus. In psalmo xcv dixit : Annuntiate in gentibus gloriam ejus, idem æque dicens, quod nunc. Gloria enim Dei ea est, quam in consequentibus declarabit. Cantate et psallite ei. In Proœmio operis, et multis aliis in locis abunde docuimus de diffe- rentia inter canticum et psalmum (quodque sæpe- numero idem significant, quanquam hujusmodi dictiones geminatæ, aut invicem conjunctæ inten- tionem quamdam sermonis efficere soleant). Narrate omnia mirabilia ejus. In prædicto ctiam
7α The works of his hands are truth and judgement. Some have understood the hands of the Father as the Son and the holy Spirit, as co-crea- tors, whose works they say are, of the the holy Spirit, truth (for it is written, He will guide you into all the truth), and of the Son, judgement (for it is written, All judgement he has given to the Son). Scripture often attributes these things most particularly to them. Or else, he says, the works of Christ are true and not imaginary, and just, or discriminating and dispensatory. Chrysostom in interpreting the present verse says that Scripture often calls benevolence PG55.287 ‘truth’, according to which meaning one would understand that God’s works are full of be- nevolence and justice, everywhere intermingling both, for if he had employed benevolence only we would all have become careless, and if justice only we would all have perished.
β Πισταὶ πᾶσαι αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ. Πιστεύεσθαι ἄξιαι· ἢ ἐπειδὴ πᾶσαι εἶπε, νόει μοι πρῶτα μὲν τὰς τῆς κτίσεως, ἃς διατηροῦσι φυσικῶς, οὐρανὸς, καὶ ἥλιος, καὶ σελήνη, καὶ ἄστρα, καὶ ἡμέρα, καὶ νὺξ, καὶ ὧραι, καὶ γῆ, καὶ ποταμοὶ, καὶ λίμναι, καὶ πηγαὶ, καὶ φυτὰ, καὶ βοτάναι, καὶ ἁπλῶς ὅσα τε τῆς ἀψύχου φύσεως, καὶ ὅσα τῆς ἐμψύχου μὲν, ἀλόγου δέ· ἔπειτα καὶ τὰς συγκαταβληθείσας ἐξ ἀρχῆς τῇ φύσει τῶν ἀνθρώπων, ἃς φυλάττουσι καὶ οἱ μὴ νόμον ἔγγραφον εἰληφότες· εἶθ’ οὕτως καὶ τὰς γραπτὰς ἐντολὰς τοῦ διὰ Μωυσέως δοθέντος νόμου· καὶ τελευταῖον, τὰς εὐαγγελικὰς, αἳ πᾶσαι, φησὶ, πισταὶ, τουτέστι, βέβαιαι, ἀμετακίνητοι. Εἰ γὰρ καί τινες τοῦ Μωσαϊκοῦ νόμου κατελύθησαν, ἀλλ’ ἐπὶ τὸ βέλτιον, ἐπὶ τὸ ὑψηλότερον. Οὐδεὶς οὖν δύναται ταύτας ἀφανίσαι· Ὁ οὐρανὸς γὰρ, φησὶ, καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρέλθωσιν.σιάσαντος πυρί· θεοπρεπῶς δὲ νοητέον, καὶ τὸ ἐπιβλέπων, καὶ τὸ ῾ὁ ἀπτόμενος. η ἐπὶ τοῦ Σινᾶ. Καπνίζονται γὰρ δίκην χόρτου; πλη- Ασω τῷ Κυρίῳ ἐν τῇ ζωῇ μου. Εως ἂν ζῶ Ψαλῶ τῷ Θεῷ μου ἕως ὑπάρχω. Παλιλλογεί, σαφηνείας ἕνεκεν. Ηδυνθείη αὐτῷ ἡ διαλογή μου. Αρέσει αὐτῷ ἡ διάλεξίς μου, ἡ διὰ τῶν ᾠδῶν καὶ τῶν ψαλμῶν, ἤγουν, ἡ πρὸς αὐτὴν ὁμιλία μου, οι διαλογισμοί μου. Ἐγὼ δὲ εὐφρανθήσομαι ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Ηδυν θείσης αὐτῷ τῆς διαλογής μου, καθὼς εἴρηται. Εκλίποιεν ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ τῆς γῆς, καὶ μοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς. Ἐκλίποιεν, γιν μένοι οἱ μὲν ἁμαρτωλοὶ δίκαιοι, οἱ δὲ ἄνομοι εὖν, μοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς, οἷοί εἰσιν, ἀλλὰ μεταβληθῆναι. Εὔχεται οὖν οὐ τοὺς ἀνθρώπους ἀφανισθῆναι, ἀλλὰ τὴν κακίαν αὐτῶν. Ἡ ἁμαρτω λοὺς καὶ ἀνόμους τοὺς δαίμονάς φησιν, ἢ τοὺς ἀνιάτου; τὴν κακίαν ἔχοντας, ὡς λύμην τῶν ὑγια: νόντων. Ευλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον. Ἐοινὸς τῇ ἀρχῇ τὸ τέλος ἐπέθηκεν. Οὐκ ἠγνόητα δὲ τάς τινων εἰς τὸν παρόντα ψαλμὸν ἀλληγορίας· ἀλλ᾽ ἑκὼν παρ- ἧκα ταύτας, ὡς βεβιασμένας τε καὶ δυσπαρα δέκτους. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΑ'. Εἴρηται ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς βίβλου τῶν ψαλμῶν περὶ τῶν ἐχόντων ἐπιγραφὴν τὸ ἀλληλούϊα. Ερ μηνεύει δὲ τοῦτο, Αἰνεῖτε τὸν ὄντα, ἤτοι τὴν ριον. Προτρέπεται δὲ ὁ ψαλμὸς ὑμνεῖν τὸν Θεὸν, καὶ διδάσκει τὰ ἔθνη περὶ ὧν εὐηργέτησεν ὁ Θεὸς τὴν πάλαι λαόν· καὶ οἷον ἀφ᾽ οἷου τοῦτον ἐποίησεν. Ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐπικαλεῖσθε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Ομοιόν ἐστι τὸ, Εξομολογεῖσθε αὐτῷ, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ἵπερ ἡρμηνεύσε μεν ἐν τῷ ιθ' ψαλμῳ. Απαγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ἐν δὲ τῷ με ψαλμῷ φησιν· 'Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ· τὸ αὐτὸ λέγων. Δόξα γὰρ αὐτοῦ, Ἡ προϊὼν ἐρεῖ. *Ασατε αὐτῷ, καὶ ψάλατε αὐτῷ. Καὶ ἐν τῷ ῥη- θέντι προοιμίῳ τῆς παρούσης βίβλου καὶ ἐν πολλοῖς τῶν ψαλμῶν εἴρηται περὶ διαφορᾶς ᾠδῆς καὶ ψαλ μου. Διηγήσασθε πάντα τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Καὶ ἐν EUTHYMII ZIGABENI accidit in monte Sina. Tacli autem a Domino montes fumigant, instar herbæ, quæ igni pro- pinquior sit facta. Illud vero animadvertendumi est, ne verba illa, qui respicit, et, qui tangit, hu- mano more, sed digne Deo intelligamus. VERS. 33. Cantubo Domino in mila mea. Donec vixero. Psallam Deo meo, quandiu sum. Eumdem repetit sermonem, clarioris intelligentiæ gratia, VERS. 34. Jucundum sit ei eloquium meum. Pla- cebit ei sermo meus, quem offeram in psalmis et canticis; vel, Sermo meus et conversatio mea illi erit grata. Ego vero lætabor in Domino. Quod sermo meus ac conversatio mea, ut diximus, ei placeat. B ἂrc VERS. 55. Deficiant peccatores a terra, et iniqui, ita ut non sint. Deficiant, inquam, effecti pro pec- catoribus justi, pro iniquis æqui, ita ut amplius non sint quales fuere, sed mutentur. Optat itaque Propheta, non ut homines, sed ut vitia delcantur. Vel, iniquos et peccatores, ipsos appellat dæmo- nes, aut. eos qui immedicabili vitio laborant, quique alios non secus ac pestis quædam inficiunt et laedunt. (illud prædictis addi potest, quod quemn. admodum is qui proces ad Deum fundit, petens nullos esse ægrotos, nullos pauperes, non minum, sed ægritudinum et paupertatis interitum cupit, ita et beatus David his verbis, nan ko - minum, sed vitiorum ac scelerum expetivit interitum.) Benedic, anima mea, Domino. Finem psalmo appo- nit consimilem principio. Non me latet præterea, quosdam allegorice hunc psalmum exposuisse : c verum hujusmodi expositionem libenter omisi, tanquam violentam quodammodo, et quæ non facile ab omnibus recipiatur. Alleluia. PSALMUS CIV. ho Kυ Abunde dictum est in Proœmio operis de psal- mis, quibus inscriptum est, Alleluia. Significat autem hæc dictio, Laudate eum qui est, vel, Lau- dale Dominum. Hortatur itaque nos in praesenti psalmo Propheta, ut hymnos et laudes Deo conci- namus. Privatim vero multa connumerat beneficia in priorem populum Dei olim collata, atque inter cætera, quomodo pro exiguo ac tenui populo, ut olim erant, amplum ac numerosissimum constituerit, VERS. 1. Conflemini Domino, et invocate nomen D ejus. Simile est dictum illud Prophetæ : Confite- mini ei, laudate nomen ejus, quod exposuimus in psalmo xcix. Annuntiate in gentibus opera ejus. In psalmo xcv dixit : Annuntiate in gentibus gloriam ejus, idem æque dicens, quod nunc. Gloria enim Dei ea est, quam in consequentibus declarabit. Cantate et psallite ei. In Proœmio operis, et multis aliis in locis abunde docuimus de diffe- rentia inter canticum et psalmum (quodque sæpe- numero idem significant, quanquam hujusmodi dictiones geminatæ, aut invicem conjunctæ inten- tionem quamdam sermonis efficere soleant). Narrate omnia mirabilia ejus. In prædicto ctiam
7β All his commandments are sure. Worthy to be trusted; or because he said ‘all’, understand first the commandments of na- ture that are observed in a natural way by sky and sun and moon and stars and day and night and seasons and earth and rivers and lakes and springs and plants and herbs and simply all of both inanimate nature and of nature that is animate but irrational; then the commandments deposited from the beginning in the nature of men, that even those who have not received the written law observe; then the written commandments of the law given through Moses; and finally, the Gospel commandments, all of which he says are sure, that is, certain, immova- ble. For if some commandments of the Mosaic law were abolished, it was for what was better, what was higher. No one accordingly is able to do away with these, for it is written, Heaven and earth will pass away, but my words will not pass away.
PG 128:1095α Ἐστηριγμέναι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Ἑδραῖαι, διηνεκεῖς, μόνιμοι.τῷ προερμηνευθέντι με ψαλμῷ εἴρηκεν· Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Ἐπαινεῖσθε ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ. Μέγα φρονεῖτε καὶ καυχᾶσθε ἐν τῷ ὀνομάζεσθα: Χριστιανοί. Πρὸς γὰρ τοὺς ἀποστόλους ὁ λόγος, καὶ τοὺς διαδόχους αὐτῶν. • Εὐφρανθήτω καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Τῶν ἐπικαλουμένων αὐτὸν εἰς βοήθειαν βοηθήσον- και γάρ. Ζητήσατε τὸν Κύριον, καὶ κραταιώθητε. Κρα ταιώθητε εἰς τὸ ζητῆσαι αὐτὸν, καὶ μὴ χαυνοῦσθε. Ζητήσατε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ διὰ παντός. Τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, τουτέστιν αὐτὸν περιφραστικῶς· ἢ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ· ἡ τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, τὸν Χρι- στὸν, ὅς ἐστιν ἀπαράλλακτος εἰκὼν τοῦ Πατρὸς, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ· Ὁ ἑωρακώς γάρ, φησὶ, μὲ ἑώρακε καὶ τὸν Πατέρα. Μνήσθητε τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε. Μνήσθητε τούτων, διδάσκοντες τὰ ἔθνη, καὶ ἀναγ- γείλατε αὐτά. Τα τέρατα αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα του στόματ τος αὐτοῦ. Μνήσθητε δηλονότι. 'Αδιάφορος δὲ ἡ σύν- ταξις. Τέρατα μὲν οὖν αἱ ὑπερφυείς θεοσημείαι, κρίματα δὲ αἱ ἀποφάσεις αὐτοῦ αἱ διὰ τοῦ νόμου αὐτοῦ. Σπέρμα Αβραὰμ, δοῦλοι αὐτου. Ο σπέρμα ᾿Αβραάμ. Καλεῖ δὲ τοὺς ἀποστόλους. Υἱοὶ Ἰακὼβ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ. Οὗ τοιαῦτα πάν τα (13). Καὶ δοῦλοι μὲν κατὰ τὸ, Εἰ οὖν ἐγὼ ὁ Κύ- Γιος καὶ ὁ διδάσκαλος ἔνιψα ὑμῶν τοὺς πόδας· ἐκλεκτοὶ δὲ κατὰ τὸ, Οὐχ ὑμεῖς μὲν ἐξελέξασθε, ἀλλ' ἐγὼ ἐξελεξάμην ὑμᾶς. Αὐτὸς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ὁ Χριστό; Εν πάσῃ τῇ γῇ τὰ κρίματα αὐτοῦ. Οὐκ ἐν Ἰου- δαίοις μόνον πανταχοῦ γὰρ διαδόθησαν. Εμνήσθη εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ, τῆς αἰωνίου, ἤτοι τῆς ἀμετακινήτου καὶ ἀναλλοιώτου. Καταλέγει δὲ λοι τὸν ἐντεῦθεν ὁ προφήτης τὰς εἰς Εβραίους εὐερ γεσίας, ἄνωθεν ἀπὸ ᾽Αβραὰμ ἀρξάμενος. Λόγου οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς. Τὸ αὐτὸ λυπι, χιν, 9. » COMMENT. IN PSALMOS, A psalmo scr legimus : In omnibus gentibus mira- bilia ejus. B C D VERS. 3. Laudamini in nomine sancto ejus. Exsultate, inquit, ac valde gloriamini in hoc Christiano nomine. Ad apostolos enim est sermo, et ad eorum successores. Lalelur cor quarenlium Dominum. lioc eat, in. vocantium eum in auxilium præsto quippe eis aderit. Vel, lætetur cor hominum accedentium ad Deum per mandatorum semitam, quæ illuc per- ducit : invenient enim eun. VERS. 4. Quærite Dominum et roboramini. Con- stantes estote et fortes in perquirendo eum, omnemque animi mollitiem ac languorem depcl- lite. Querite faciem ejus. Per faciem Dei, Deum ipsum circumloquitur, vel divinam indicat custo- diam ac protectionem erga homines : aut ipsum fortassis unigenitum Dei Filium, Christum intel.. ligit, qui incommutabilis est imago Patris, et character substantiæ ejus : Qui enim, inquit, vidit me, vidit et Patrem meum 38. VERS. 5. Mementote mirabilium ejus quæ fecit. Quando salutarem ejus doctrinam aquuntiabitis, tunc admirabilia etiam cuncta quæ fecerit, prædi- cate. Prodigia ejus et judicia oris ejus. Repete ver- Mementote. Abutitur autem hic quarto casu, pro secundo; quem loquendi modum dicţio esiam Graca servavit. Prodigia autem, qa sunt quæ a Deo præter omnem naturæ legem Hunt; judicia vero ea quæ Deus, data per Moysem lege, decre- vil. VERS. 6. Semen Abrahæ servi ejus. Vos, inquit, o semen Abrabæ, qui servi cjus estis. Ad aposto- los autem sermo est. Filii Jacob electi ejus. Apostoli nimirum, qui duobus his a Deo insigniti sunt nominibus. Nam servi ex eo videri possunt, quod dixit ad eas Chri stus : Si ego Dominus et magister lavi pedes ve- stros 33; et electi, quia idem alibi ait : Non vos elegistis me, sed ego elegi vos *º. VERS. 7. Ipse Dominus Deus vester. Ipse scilicet Christus. In omni terra judicia ejus. Non in Judæa tantum, sed ubique locorum divulgata sunt ejus judicia. Universo quippe orbi sunt tradita. Joan. Joan. x❗, 14. Joan. xv, 16. VERS. 8. Memor fuit in saculum testamenti sui. Testamenti sui, quod in saculum est, hoc est. æterni atque incommutabilis. Incipit autem Pro- pheta ex hoc loco connumerare beneficia in He- bræorum populum collata, et ab ipso exorditur Abraham. Verbi quod mandavit in mille generationes. Idem Varia lectiones. tasse minus exacta, certe commodior. PATROL. CXXVIII. Digitized Google (13) Græce cujus sunt hæc omnia : quæ porro ? an, prodigia et judicia ? Latina interpretatio for
8α Firmly established to the age of the age. Steadfast, continuous, permanent.
β Πεποιημέναι ἐν ἀληθείᾳ καὶ εὐθύτητι. Οὐδὲν, φησὶν, ἐν αὐταῖς ψευδὲς, οὐδὲ σκολιόν. Ἢ καὶ ἄλλως, ἀλήθειαν μὲν νόησον, τὴν σαφήνειαν, εὐθύτητα δὲ, τὴν ὀρθοτομίαν, ὅτι πᾶσαι ἀληθεῖς καὶ σαφεῖς καὶ ὀρθὰ βαίνειν διδάσκουσαι.τῷ προερμηνευθέντι με ψαλμῷ εἴρηκεν· Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Ἐπαινεῖσθε ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ. Μέγα φρονεῖτε καὶ καυχᾶσθε ἐν τῷ ὀνομάζεσθα: Χριστιανοί. Πρὸς γὰρ τοὺς ἀποστόλους ὁ λόγος, καὶ τοὺς διαδόχους αὐτῶν. • Εὐφρανθήτω καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Τῶν ἐπικαλουμένων αὐτὸν εἰς βοήθειαν βοηθήσον- και γάρ. Ζητήσατε τὸν Κύριον, καὶ κραταιώθητε. Κρα ταιώθητε εἰς τὸ ζητῆσαι αὐτὸν, καὶ μὴ χαυνοῦσθε. Ζητήσατε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ διὰ παντός. Τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, τουτέστιν αὐτὸν περιφραστικῶς· ἢ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ· ἡ τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, τὸν Χρι- στὸν, ὅς ἐστιν ἀπαράλλακτος εἰκὼν τοῦ Πατρὸς, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ· Ὁ ἑωρακώς γάρ, φησὶ, μὲ ἑώρακε καὶ τὸν Πατέρα. Μνήσθητε τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε. Μνήσθητε τούτων, διδάσκοντες τὰ ἔθνη, καὶ ἀναγ- γείλατε αὐτά. Τα τέρατα αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα του στόματ τος αὐτοῦ. Μνήσθητε δηλονότι. 'Αδιάφορος δὲ ἡ σύν- ταξις. Τέρατα μὲν οὖν αἱ ὑπερφυείς θεοσημείαι, κρίματα δὲ αἱ ἀποφάσεις αὐτοῦ αἱ διὰ τοῦ νόμου αὐτοῦ. Σπέρμα Αβραὰμ, δοῦλοι αὐτου. Ο σπέρμα ᾿Αβραάμ. Καλεῖ δὲ τοὺς ἀποστόλους. Υἱοὶ Ἰακὼβ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ. Οὗ τοιαῦτα πάν τα (13). Καὶ δοῦλοι μὲν κατὰ τὸ, Εἰ οὖν ἐγὼ ὁ Κύ- Γιος καὶ ὁ διδάσκαλος ἔνιψα ὑμῶν τοὺς πόδας· ἐκλεκτοὶ δὲ κατὰ τὸ, Οὐχ ὑμεῖς μὲν ἐξελέξασθε, ἀλλ' ἐγὼ ἐξελεξάμην ὑμᾶς. Αὐτὸς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ὁ Χριστό; Εν πάσῃ τῇ γῇ τὰ κρίματα αὐτοῦ. Οὐκ ἐν Ἰου- δαίοις μόνον πανταχοῦ γὰρ διαδόθησαν. Εμνήσθη εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ, τῆς αἰωνίου, ἤτοι τῆς ἀμετακινήτου καὶ ἀναλλοιώτου. Καταλέγει δὲ λοι τὸν ἐντεῦθεν ὁ προφήτης τὰς εἰς Εβραίους εὐερ γεσίας, ἄνωθεν ἀπὸ ᾽Αβραὰμ ἀρξάμενος. Λόγου οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς. Τὸ αὐτὸ λυπι, χιν, 9. » COMMENT. IN PSALMOS, A psalmo scr legimus : In omnibus gentibus mira- bilia ejus. B C D VERS. 3. Laudamini in nomine sancto ejus. Exsultate, inquit, ac valde gloriamini in hoc Christiano nomine. Ad apostolos enim est sermo, et ad eorum successores. Lalelur cor quarenlium Dominum. lioc eat, in. vocantium eum in auxilium præsto quippe eis aderit. Vel, lætetur cor hominum accedentium ad Deum per mandatorum semitam, quæ illuc per- ducit : invenient enim eun. VERS. 4. Quærite Dominum et roboramini. Con- stantes estote et fortes in perquirendo eum, omnemque animi mollitiem ac languorem depcl- lite. Querite faciem ejus. Per faciem Dei, Deum ipsum circumloquitur, vel divinam indicat custo- diam ac protectionem erga homines : aut ipsum fortassis unigenitum Dei Filium, Christum intel.. ligit, qui incommutabilis est imago Patris, et character substantiæ ejus : Qui enim, inquit, vidit me, vidit et Patrem meum 38. VERS. 5. Mementote mirabilium ejus quæ fecit. Quando salutarem ejus doctrinam aquuntiabitis, tunc admirabilia etiam cuncta quæ fecerit, prædi- cate. Prodigia ejus et judicia oris ejus. Repete ver- Mementote. Abutitur autem hic quarto casu, pro secundo; quem loquendi modum dicţio esiam Graca servavit. Prodigia autem, qa sunt quæ a Deo præter omnem naturæ legem Hunt; judicia vero ea quæ Deus, data per Moysem lege, decre- vil. VERS. 6. Semen Abrahæ servi ejus. Vos, inquit, o semen Abrabæ, qui servi cjus estis. Ad aposto- los autem sermo est. Filii Jacob electi ejus. Apostoli nimirum, qui duobus his a Deo insigniti sunt nominibus. Nam servi ex eo videri possunt, quod dixit ad eas Chri stus : Si ego Dominus et magister lavi pedes ve- stros 33; et electi, quia idem alibi ait : Non vos elegistis me, sed ego elegi vos *º. VERS. 7. Ipse Dominus Deus vester. Ipse scilicet Christus. In omni terra judicia ejus. Non in Judæa tantum, sed ubique locorum divulgata sunt ejus judicia. Universo quippe orbi sunt tradita. Joan. Joan. x❗, 14. Joan. xv, 16. VERS. 8. Memor fuit in saculum testamenti sui. Testamenti sui, quod in saculum est, hoc est. æterni atque incommutabilis. Incipit autem Pro- pheta ex hoc loco connumerare beneficia in He- bræorum populum collata, et ab ipso exorditur Abraham. Verbi quod mandavit in mille generationes. Idem Varia lectiones. tasse minus exacta, certe commodior. PATROL. CXXVIII. Digitized Google (13) Græce cujus sunt hæc omnia : quæ porro ? an, prodigia et judicia ? Latina interpretatio for
8β Made in truth and directness. Nothing in them, he says, is false or crooked. Or in a different way, understand truth as clarity and directness as cutting a straight path, for all are true and clear and teach to walk straight.
α Λύτρωσιν ἀπέστειλε τῷ λαῷ αὐτοῦ. Ὁ Πατὴρ, τὸν Υἱὸν, ἤτοι τὸν Χριστόν· Ἀπέσταλκε γάρ με, φησὶ, κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, καὶ πάλιν, Αὐτὸς γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ· καὶ ὃς ἐδόθη ἡμῖν τά τε ἄλλα ἀπὸ Θεοῦ, καὶ ἀπολύτρωσις, κατὰ τὸν Ἀπόστολον.τῷ προερμηνευθέντι με ψαλμῷ εἴρηκεν· Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Ἐπαινεῖσθε ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ. Μέγα φρονεῖτε καὶ καυχᾶσθε ἐν τῷ ὀνομάζεσθα: Χριστιανοί. Πρὸς γὰρ τοὺς ἀποστόλους ὁ λόγος, καὶ τοὺς διαδόχους αὐτῶν. • Εὐφρανθήτω καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Τῶν ἐπικαλουμένων αὐτὸν εἰς βοήθειαν βοηθήσον- και γάρ. Ζητήσατε τὸν Κύριον, καὶ κραταιώθητε. Κρα ταιώθητε εἰς τὸ ζητῆσαι αὐτὸν, καὶ μὴ χαυνοῦσθε. Ζητήσατε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ διὰ παντός. Τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, τουτέστιν αὐτὸν περιφραστικῶς· ἢ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ· ἡ τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, τὸν Χρι- στὸν, ὅς ἐστιν ἀπαράλλακτος εἰκὼν τοῦ Πατρὸς, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ· Ὁ ἑωρακώς γάρ, φησὶ, μὲ ἑώρακε καὶ τὸν Πατέρα. Μνήσθητε τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε. Μνήσθητε τούτων, διδάσκοντες τὰ ἔθνη, καὶ ἀναγ- γείλατε αὐτά. Τα τέρατα αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα του στόματ τος αὐτοῦ. Μνήσθητε δηλονότι. 'Αδιάφορος δὲ ἡ σύν- ταξις. Τέρατα μὲν οὖν αἱ ὑπερφυείς θεοσημείαι, κρίματα δὲ αἱ ἀποφάσεις αὐτοῦ αἱ διὰ τοῦ νόμου αὐτοῦ. Σπέρμα Αβραὰμ, δοῦλοι αὐτου. Ο σπέρμα ᾿Αβραάμ. Καλεῖ δὲ τοὺς ἀποστόλους. Υἱοὶ Ἰακὼβ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ. Οὗ τοιαῦτα πάν τα (13). Καὶ δοῦλοι μὲν κατὰ τὸ, Εἰ οὖν ἐγὼ ὁ Κύ- Γιος καὶ ὁ διδάσκαλος ἔνιψα ὑμῶν τοὺς πόδας· ἐκλεκτοὶ δὲ κατὰ τὸ, Οὐχ ὑμεῖς μὲν ἐξελέξασθε, ἀλλ' ἐγὼ ἐξελεξάμην ὑμᾶς. Αὐτὸς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ὁ Χριστό; Εν πάσῃ τῇ γῇ τὰ κρίματα αὐτοῦ. Οὐκ ἐν Ἰου- δαίοις μόνον πανταχοῦ γὰρ διαδόθησαν. Εμνήσθη εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ, τῆς αἰωνίου, ἤτοι τῆς ἀμετακινήτου καὶ ἀναλλοιώτου. Καταλέγει δὲ λοι τὸν ἐντεῦθεν ὁ προφήτης τὰς εἰς Εβραίους εὐερ γεσίας, ἄνωθεν ἀπὸ ᾽Αβραὰμ ἀρξάμενος. Λόγου οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς. Τὸ αὐτὸ λυπι, χιν, 9. » COMMENT. IN PSALMOS, A psalmo scr legimus : In omnibus gentibus mira- bilia ejus. B C D VERS. 3. Laudamini in nomine sancto ejus. Exsultate, inquit, ac valde gloriamini in hoc Christiano nomine. Ad apostolos enim est sermo, et ad eorum successores. Lalelur cor quarenlium Dominum. lioc eat, in. vocantium eum in auxilium præsto quippe eis aderit. Vel, lætetur cor hominum accedentium ad Deum per mandatorum semitam, quæ illuc per- ducit : invenient enim eun. VERS. 4. Quærite Dominum et roboramini. Con- stantes estote et fortes in perquirendo eum, omnemque animi mollitiem ac languorem depcl- lite. Querite faciem ejus. Per faciem Dei, Deum ipsum circumloquitur, vel divinam indicat custo- diam ac protectionem erga homines : aut ipsum fortassis unigenitum Dei Filium, Christum intel.. ligit, qui incommutabilis est imago Patris, et character substantiæ ejus : Qui enim, inquit, vidit me, vidit et Patrem meum 38. VERS. 5. Mementote mirabilium ejus quæ fecit. Quando salutarem ejus doctrinam aquuntiabitis, tunc admirabilia etiam cuncta quæ fecerit, prædi- cate. Prodigia ejus et judicia oris ejus. Repete ver- Mementote. Abutitur autem hic quarto casu, pro secundo; quem loquendi modum dicţio esiam Graca servavit. Prodigia autem, qa sunt quæ a Deo præter omnem naturæ legem Hunt; judicia vero ea quæ Deus, data per Moysem lege, decre- vil. VERS. 6. Semen Abrahæ servi ejus. Vos, inquit, o semen Abrabæ, qui servi cjus estis. Ad aposto- los autem sermo est. Filii Jacob electi ejus. Apostoli nimirum, qui duobus his a Deo insigniti sunt nominibus. Nam servi ex eo videri possunt, quod dixit ad eas Chri stus : Si ego Dominus et magister lavi pedes ve- stros 33; et electi, quia idem alibi ait : Non vos elegistis me, sed ego elegi vos *º. VERS. 7. Ipse Dominus Deus vester. Ipse scilicet Christus. In omni terra judicia ejus. Non in Judæa tantum, sed ubique locorum divulgata sunt ejus judicia. Universo quippe orbi sunt tradita. Joan. Joan. x❗, 14. Joan. xv, 16. VERS. 8. Memor fuit in saculum testamenti sui. Testamenti sui, quod in saculum est, hoc est. æterni atque incommutabilis. Incipit autem Pro- pheta ex hoc loco connumerare beneficia in He- bræorum populum collata, et ab ipso exorditur Abraham. Verbi quod mandavit in mille generationes. Idem Varia lectiones. tasse minus exacta, certe commodior. PATROL. CXXVIII. Digitized Google (13) Græce cujus sunt hæc omnia : quæ porro ? an, prodigia et judicia ? Latina interpretatio for
9α He has sent redemption to his people. The Father has sent the Son, namely, Christ, for it is written, He has sent me to proclaim release to the captives, and again, For he will save his people; and who, according to the Apostle, has been given to us from God as both other things and as redemption.
β Ἐνετείλατο εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκην αὐτοῦ. Ἐνετείλατο εἰς τὸν αἰῶνα τὸν πρέποντα διαθήκην αὐτοῦ τὴν νέαν· ἢ αἰώνιον διαθήκην αὐτοῦ, τὴν εὐαγγελικήν· Δώσω γὰρ, φησὶν, ὑμῖν διαθήκην αἰώνιον· ἡ γὰρ Μωσαϊκὴ, πρόσκαιρος ἦν, τό γε φαινόμενον αὐτῆς, καὶ ὅσον τυπικὸν καὶ σκιῶδες.τῷ προερμηνευθέντι με ψαλμῷ εἴρηκεν· Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Ἐπαινεῖσθε ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ. Μέγα φρονεῖτε καὶ καυχᾶσθε ἐν τῷ ὀνομάζεσθα: Χριστιανοί. Πρὸς γὰρ τοὺς ἀποστόλους ὁ λόγος, καὶ τοὺς διαδόχους αὐτῶν. • Εὐφρανθήτω καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Τῶν ἐπικαλουμένων αὐτὸν εἰς βοήθειαν βοηθήσον- και γάρ. Ζητήσατε τὸν Κύριον, καὶ κραταιώθητε. Κρα ταιώθητε εἰς τὸ ζητῆσαι αὐτὸν, καὶ μὴ χαυνοῦσθε. Ζητήσατε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ διὰ παντός. Τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, τουτέστιν αὐτὸν περιφραστικῶς· ἢ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ· ἡ τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, τὸν Χρι- στὸν, ὅς ἐστιν ἀπαράλλακτος εἰκὼν τοῦ Πατρὸς, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ· Ὁ ἑωρακώς γάρ, φησὶ, μὲ ἑώρακε καὶ τὸν Πατέρα. Μνήσθητε τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε. Μνήσθητε τούτων, διδάσκοντες τὰ ἔθνη, καὶ ἀναγ- γείλατε αὐτά. Τα τέρατα αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα του στόματ τος αὐτοῦ. Μνήσθητε δηλονότι. 'Αδιάφορος δὲ ἡ σύν- ταξις. Τέρατα μὲν οὖν αἱ ὑπερφυείς θεοσημείαι, κρίματα δὲ αἱ ἀποφάσεις αὐτοῦ αἱ διὰ τοῦ νόμου αὐτοῦ. Σπέρμα Αβραὰμ, δοῦλοι αὐτου. Ο σπέρμα ᾿Αβραάμ. Καλεῖ δὲ τοὺς ἀποστόλους. Υἱοὶ Ἰακὼβ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ. Οὗ τοιαῦτα πάν τα (13). Καὶ δοῦλοι μὲν κατὰ τὸ, Εἰ οὖν ἐγὼ ὁ Κύ- Γιος καὶ ὁ διδάσκαλος ἔνιψα ὑμῶν τοὺς πόδας· ἐκλεκτοὶ δὲ κατὰ τὸ, Οὐχ ὑμεῖς μὲν ἐξελέξασθε, ἀλλ' ἐγὼ ἐξελεξάμην ὑμᾶς. Αὐτὸς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ὁ Χριστό; Εν πάσῃ τῇ γῇ τὰ κρίματα αὐτοῦ. Οὐκ ἐν Ἰου- δαίοις μόνον πανταχοῦ γὰρ διαδόθησαν. Εμνήσθη εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ, τῆς αἰωνίου, ἤτοι τῆς ἀμετακινήτου καὶ ἀναλλοιώτου. Καταλέγει δὲ λοι τὸν ἐντεῦθεν ὁ προφήτης τὰς εἰς Εβραίους εὐερ γεσίας, ἄνωθεν ἀπὸ ᾽Αβραὰμ ἀρξάμενος. Λόγου οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς. Τὸ αὐτὸ λυπι, χιν, 9. » COMMENT. IN PSALMOS, A psalmo scr legimus : In omnibus gentibus mira- bilia ejus. B C D VERS. 3. Laudamini in nomine sancto ejus. Exsultate, inquit, ac valde gloriamini in hoc Christiano nomine. Ad apostolos enim est sermo, et ad eorum successores. Lalelur cor quarenlium Dominum. lioc eat, in. vocantium eum in auxilium præsto quippe eis aderit. Vel, lætetur cor hominum accedentium ad Deum per mandatorum semitam, quæ illuc per- ducit : invenient enim eun. VERS. 4. Quærite Dominum et roboramini. Con- stantes estote et fortes in perquirendo eum, omnemque animi mollitiem ac languorem depcl- lite. Querite faciem ejus. Per faciem Dei, Deum ipsum circumloquitur, vel divinam indicat custo- diam ac protectionem erga homines : aut ipsum fortassis unigenitum Dei Filium, Christum intel.. ligit, qui incommutabilis est imago Patris, et character substantiæ ejus : Qui enim, inquit, vidit me, vidit et Patrem meum 38. VERS. 5. Mementote mirabilium ejus quæ fecit. Quando salutarem ejus doctrinam aquuntiabitis, tunc admirabilia etiam cuncta quæ fecerit, prædi- cate. Prodigia ejus et judicia oris ejus. Repete ver- Mementote. Abutitur autem hic quarto casu, pro secundo; quem loquendi modum dicţio esiam Graca servavit. Prodigia autem, qa sunt quæ a Deo præter omnem naturæ legem Hunt; judicia vero ea quæ Deus, data per Moysem lege, decre- vil. VERS. 6. Semen Abrahæ servi ejus. Vos, inquit, o semen Abrabæ, qui servi cjus estis. Ad aposto- los autem sermo est. Filii Jacob electi ejus. Apostoli nimirum, qui duobus his a Deo insigniti sunt nominibus. Nam servi ex eo videri possunt, quod dixit ad eas Chri stus : Si ego Dominus et magister lavi pedes ve- stros 33; et electi, quia idem alibi ait : Non vos elegistis me, sed ego elegi vos *º. VERS. 7. Ipse Dominus Deus vester. Ipse scilicet Christus. In omni terra judicia ejus. Non in Judæa tantum, sed ubique locorum divulgata sunt ejus judicia. Universo quippe orbi sunt tradita. Joan. Joan. x❗, 14. Joan. xv, 16. VERS. 8. Memor fuit in saculum testamenti sui. Testamenti sui, quod in saculum est, hoc est. æterni atque incommutabilis. Incipit autem Pro- pheta ex hoc loco connumerare beneficia in He- bræorum populum collata, et ab ipso exorditur Abraham. Verbi quod mandavit in mille generationes. Idem Varia lectiones. tasse minus exacta, certe commodior. PATROL. CXXVIII. Digitized Google (13) Græce cujus sunt hæc omnia : quæ porro ? an, prodigia et judicia ? Latina interpretatio for
9β He has commanded his covenant to the age. He has commanded to the fitting age his new covenant, or his eternal covenant, the Gos- pel covenant, for it is written, I shall give to you an everlasting covenant, for the Mosaic cov- enant was temporary, at least in its outward appearance and in what was prefiguration and foreshadowing.
γ Ἅγιον καὶ φοβερὸν τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Tὸ, Χριστός· ἅγιον μὲν, ὡς μυρία θαύματα ἐργαζόμενον, φοβερὸν δὲ, ὡς ἐλαῦνον δαίμονας καὶ νόσους. Εἰ δὲ ἅγιον, ἁγίων ἄρα δεῖται στομάτων εἰς ὑμνολογίαν.τῷ προερμηνευθέντι με ψαλμῷ εἴρηκεν· Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Ἐπαινεῖσθε ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ. Μέγα φρονεῖτε καὶ καυχᾶσθε ἐν τῷ ὀνομάζεσθα: Χριστιανοί. Πρὸς γὰρ τοὺς ἀποστόλους ὁ λόγος, καὶ τοὺς διαδόχους αὐτῶν. • Εὐφρανθήτω καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Τῶν ἐπικαλουμένων αὐτὸν εἰς βοήθειαν βοηθήσον- και γάρ. Ζητήσατε τὸν Κύριον, καὶ κραταιώθητε. Κρα ταιώθητε εἰς τὸ ζητῆσαι αὐτὸν, καὶ μὴ χαυνοῦσθε. Ζητήσατε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ διὰ παντός. Τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, τουτέστιν αὐτὸν περιφραστικῶς· ἢ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ· ἡ τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, τὸν Χρι- στὸν, ὅς ἐστιν ἀπαράλλακτος εἰκὼν τοῦ Πατρὸς, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ· Ὁ ἑωρακώς γάρ, φησὶ, μὲ ἑώρακε καὶ τὸν Πατέρα. Μνήσθητε τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε. Μνήσθητε τούτων, διδάσκοντες τὰ ἔθνη, καὶ ἀναγ- γείλατε αὐτά. Τα τέρατα αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα του στόματ τος αὐτοῦ. Μνήσθητε δηλονότι. 'Αδιάφορος δὲ ἡ σύν- ταξις. Τέρατα μὲν οὖν αἱ ὑπερφυείς θεοσημείαι, κρίματα δὲ αἱ ἀποφάσεις αὐτοῦ αἱ διὰ τοῦ νόμου αὐτοῦ. Σπέρμα Αβραὰμ, δοῦλοι αὐτου. Ο σπέρμα ᾿Αβραάμ. Καλεῖ δὲ τοὺς ἀποστόλους. Υἱοὶ Ἰακὼβ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ. Οὗ τοιαῦτα πάν τα (13). Καὶ δοῦλοι μὲν κατὰ τὸ, Εἰ οὖν ἐγὼ ὁ Κύ- Γιος καὶ ὁ διδάσκαλος ἔνιψα ὑμῶν τοὺς πόδας· ἐκλεκτοὶ δὲ κατὰ τὸ, Οὐχ ὑμεῖς μὲν ἐξελέξασθε, ἀλλ' ἐγὼ ἐξελεξάμην ὑμᾶς. Αὐτὸς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ὁ Χριστό; Εν πάσῃ τῇ γῇ τὰ κρίματα αὐτοῦ. Οὐκ ἐν Ἰου- δαίοις μόνον πανταχοῦ γὰρ διαδόθησαν. Εμνήσθη εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ, τῆς αἰωνίου, ἤτοι τῆς ἀμετακινήτου καὶ ἀναλλοιώτου. Καταλέγει δὲ λοι τὸν ἐντεῦθεν ὁ προφήτης τὰς εἰς Εβραίους εὐερ γεσίας, ἄνωθεν ἀπὸ ᾽Αβραὰμ ἀρξάμενος. Λόγου οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς. Τὸ αὐτὸ λυπι, χιν, 9. » COMMENT. IN PSALMOS, A psalmo scr legimus : In omnibus gentibus mira- bilia ejus. B C D VERS. 3. Laudamini in nomine sancto ejus. Exsultate, inquit, ac valde gloriamini in hoc Christiano nomine. Ad apostolos enim est sermo, et ad eorum successores. Lalelur cor quarenlium Dominum. lioc eat, in. vocantium eum in auxilium præsto quippe eis aderit. Vel, lætetur cor hominum accedentium ad Deum per mandatorum semitam, quæ illuc per- ducit : invenient enim eun. VERS. 4. Quærite Dominum et roboramini. Con- stantes estote et fortes in perquirendo eum, omnemque animi mollitiem ac languorem depcl- lite. Querite faciem ejus. Per faciem Dei, Deum ipsum circumloquitur, vel divinam indicat custo- diam ac protectionem erga homines : aut ipsum fortassis unigenitum Dei Filium, Christum intel.. ligit, qui incommutabilis est imago Patris, et character substantiæ ejus : Qui enim, inquit, vidit me, vidit et Patrem meum 38. VERS. 5. Mementote mirabilium ejus quæ fecit. Quando salutarem ejus doctrinam aquuntiabitis, tunc admirabilia etiam cuncta quæ fecerit, prædi- cate. Prodigia ejus et judicia oris ejus. Repete ver- Mementote. Abutitur autem hic quarto casu, pro secundo; quem loquendi modum dicţio esiam Graca servavit. Prodigia autem, qa sunt quæ a Deo præter omnem naturæ legem Hunt; judicia vero ea quæ Deus, data per Moysem lege, decre- vil. VERS. 6. Semen Abrahæ servi ejus. Vos, inquit, o semen Abrabæ, qui servi cjus estis. Ad aposto- los autem sermo est. Filii Jacob electi ejus. Apostoli nimirum, qui duobus his a Deo insigniti sunt nominibus. Nam servi ex eo videri possunt, quod dixit ad eas Chri stus : Si ego Dominus et magister lavi pedes ve- stros 33; et electi, quia idem alibi ait : Non vos elegistis me, sed ego elegi vos *º. VERS. 7. Ipse Dominus Deus vester. Ipse scilicet Christus. In omni terra judicia ejus. Non in Judæa tantum, sed ubique locorum divulgata sunt ejus judicia. Universo quippe orbi sunt tradita. Joan. Joan. x❗, 14. Joan. xv, 16. VERS. 8. Memor fuit in saculum testamenti sui. Testamenti sui, quod in saculum est, hoc est. æterni atque incommutabilis. Incipit autem Pro- pheta ex hoc loco connumerare beneficia in He- bræorum populum collata, et ab ipso exorditur Abraham. Verbi quod mandavit in mille generationes. Idem Varia lectiones. tasse minus exacta, certe commodior. PATROL. CXXVIII. Digitized Google (13) Græce cujus sunt hæc omnia : quæ porro ? an, prodigia et judicia ? Latina interpretatio for
9γ Holy and fearful is his name. The name ‘Christ’; it is holy as working countless miracles and fearful as driving out de- mons and illnesses. And if it is holy, it accordingly needs holy mouths for the singing of its praise.
α Ἀρχὴ σοφίας, φόβος Κυρίου. Πηγὴ σοφίας, ῥίζα, ὑπόθεσις. Oὗ γὰρ φόβος, ἐντολῶν τήρησις, οὗ δὲ αὕτη, PG36.344A κάθαρσις, οὗ δὲ κάθαρσις, ἔλλαμψις. β Σύνεσις δὲ ἀγαθὴ πᾶσι | τοῖς ποιοῦσιν αὐτήν. Τοῖς ποιοῦσι τὴν σοφίαν, τοῖς ἐργαζομένοις ταύτην, τοῖς εὐποροῦσιν αὐτῆς, σύνεσις ἀγαθὴ προσγίνεται. Ἔστι γὰρ καὶ σύνεσις πονηρά· Σοφοὶ γὰρ, φησὶ, τοῦ κακοποιῆσαι. Ἢ καὶ ἑτέρως, ἡ σύνεσις ἀγαθή ἐστιν, εἴτουν ὠφέλιμος, οὐ τοῖς ἁπλῶς ἔχουσιν αὐτὴν, ἀλλὰ τοῖς καὶ χρωμένοις αὐτῇ πρὸς ἔργα καὶ λόγους. γ Ἡ αἴνεσις αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Ἡ αἴνεσις τοῦ Χριστοῦ μένει ἀτελεύτητος, παρά τε ἀγγέλοις καὶ ἀνθρώποις· δεῖ οὖν αἰνεῖν αὐτὸν διὰ παντὸς καὶ εὐχαριστεῖν. 111 ρια΄ α Ἀλληλούϊα. Σφόδρα μοι δοκεῖ τῷ τέλει τοῦ πρὸ τούτου ψαλμοῦ ἕπεσθαι τὸ τοῦ παρόντος προοίμιον· διὸ τὴν αὐτὴν καὶ οὗτος εἴληχεν ἐπιγραφὴν, ὡς ἐκείνου μέρος. Ἐκεῖ μὲν γάρ φησιν, Ἀρχὴ σοφίας, φόβος Κυρίου, ἐνταῦθα δὲ, Μακάριος ἀνὴρ ὁ φοβούμενος τὸν Κύριον. Φασὶ δέ τινες τὸν προκείμενον ψαλμὸν, δύο τε καὶ εἴκοσι στίχους ἔχειν, κατὰ τὸν ἀριθμὸν τῶν Ἑβραϊκῶν γραμμάτων, καὶ τὰς ἀρχὰς τῶν στίχων ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ, τὰς ἀρχὰς τῶν Ἑβραϊκῶν φέρειν γραμμάτων. β Μακάριος ἀνὴρ ὁ φοβούμενος τὸν Κύριον. Ἐν τῷ προλαβόντι μὲν ψαλμῷ, τὸν φόβον τοῦ Κυρίου, σοφὸν ποιεῖν εἶπεν, ἐν τούτῳ δὲ, μακάριον. Μακάριος ὁ φοβούμενος τὸν Κύριον, οὐχ ἁπλῶς, καθάπερ οἱ δαίμονες, ἀλλ’ ὥστε φυλάττειν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ· ἐκεῖνος μὲν γὰρ, φόβος ψιλὸς, τοῦτο δὲ, φόβος ἐνεργός. γ Ἐν ταῖς ἐντολαῖς αὐτοῦ θελήσει σφόδρα. Ὁ τοιοῦτος ἐν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Κυρίου αὐτοῦ χαιρήσει, εὐφρανθήσεται· τοῦτο γὰρ τὸ, θελήσει σφόδρα. Καὶ ἀλλαχοῦ γὰρ, δεικνὺς τὴν ἡδονὴν ἣν ἔχει περὶ τὰ προστάγματα τοῦ Θεοῦ, φησὶν, Ὡς γλυκέα τῷ λάρυγγί μου τὰ λόγιά σου, ὑπὲρ μέλι τῷ στόματί μου.τῷ προερμηνευθέντι με ψαλμῷ εἴρηκεν· Ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Ἐπαινεῖσθε ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ. Μέγα φρονεῖτε καὶ καυχᾶσθε ἐν τῷ ὀνομάζεσθα: Χριστιανοί. Πρὸς γὰρ τοὺς ἀποστόλους ὁ λόγος, καὶ τοὺς διαδόχους αὐτῶν. • Εὐφρανθήτω καρδία ζητούντων τὸν Κύριον. Τῶν ἐπικαλουμένων αὐτὸν εἰς βοήθειαν βοηθήσον- και γάρ. Ζητήσατε τὸν Κύριον, καὶ κραταιώθητε. Κρα ταιώθητε εἰς τὸ ζητῆσαι αὐτὸν, καὶ μὴ χαυνοῦσθε. Ζητήσατε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ διὰ παντός. Τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, τουτέστιν αὐτὸν περιφραστικῶς· ἢ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ· ἡ τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, τὸν Χρι- στὸν, ὅς ἐστιν ἀπαράλλακτος εἰκὼν τοῦ Πατρὸς, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ· Ὁ ἑωρακώς γάρ, φησὶ, μὲ ἑώρακε καὶ τὸν Πατέρα. Μνήσθητε τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε. Μνήσθητε τούτων, διδάσκοντες τὰ ἔθνη, καὶ ἀναγ- γείλατε αὐτά. Τα τέρατα αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα του στόματ τος αὐτοῦ. Μνήσθητε δηλονότι. 'Αδιάφορος δὲ ἡ σύν- ταξις. Τέρατα μὲν οὖν αἱ ὑπερφυείς θεοσημείαι, κρίματα δὲ αἱ ἀποφάσεις αὐτοῦ αἱ διὰ τοῦ νόμου αὐτοῦ. Σπέρμα Αβραὰμ, δοῦλοι αὐτου. Ο σπέρμα ᾿Αβραάμ. Καλεῖ δὲ τοὺς ἀποστόλους. Υἱοὶ Ἰακὼβ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ. Οὗ τοιαῦτα πάν τα (13). Καὶ δοῦλοι μὲν κατὰ τὸ, Εἰ οὖν ἐγὼ ὁ Κύ- Γιος καὶ ὁ διδάσκαλος ἔνιψα ὑμῶν τοὺς πόδας· ἐκλεκτοὶ δὲ κατὰ τὸ, Οὐχ ὑμεῖς μὲν ἐξελέξασθε, ἀλλ' ἐγὼ ἐξελεξάμην ὑμᾶς. Αὐτὸς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν. Αὐτὸς ὁ Χριστό; Εν πάσῃ τῇ γῇ τὰ κρίματα αὐτοῦ. Οὐκ ἐν Ἰου- δαίοις μόνον πανταχοῦ γὰρ διαδόθησαν. Εμνήσθη εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ, τῆς αἰωνίου, ἤτοι τῆς ἀμετακινήτου καὶ ἀναλλοιώτου. Καταλέγει δὲ λοι τὸν ἐντεῦθεν ὁ προφήτης τὰς εἰς Εβραίους εὐερ γεσίας, ἄνωθεν ἀπὸ ᾽Αβραὰμ ἀρξάμενος. Λόγου οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς. Τὸ αὐτὸ λυπι, χιν, 9. » COMMENT. IN PSALMOS, A psalmo scr legimus : In omnibus gentibus mira- bilia ejus. B C D VERS. 3. Laudamini in nomine sancto ejus. Exsultate, inquit, ac valde gloriamini in hoc Christiano nomine. Ad apostolos enim est sermo, et ad eorum successores. Lalelur cor quarenlium Dominum. lioc eat, in. vocantium eum in auxilium præsto quippe eis aderit. Vel, lætetur cor hominum accedentium ad Deum per mandatorum semitam, quæ illuc per- ducit : invenient enim eun. VERS. 4. Quærite Dominum et roboramini. Con- stantes estote et fortes in perquirendo eum, omnemque animi mollitiem ac languorem depcl- lite. Querite faciem ejus. Per faciem Dei, Deum ipsum circumloquitur, vel divinam indicat custo- diam ac protectionem erga homines : aut ipsum fortassis unigenitum Dei Filium, Christum intel.. ligit, qui incommutabilis est imago Patris, et character substantiæ ejus : Qui enim, inquit, vidit me, vidit et Patrem meum 38. VERS. 5. Mementote mirabilium ejus quæ fecit. Quando salutarem ejus doctrinam aquuntiabitis, tunc admirabilia etiam cuncta quæ fecerit, prædi- cate. Prodigia ejus et judicia oris ejus. Repete ver- Mementote. Abutitur autem hic quarto casu, pro secundo; quem loquendi modum dicţio esiam Graca servavit. Prodigia autem, qa sunt quæ a Deo præter omnem naturæ legem Hunt; judicia vero ea quæ Deus, data per Moysem lege, decre- vil. VERS. 6. Semen Abrahæ servi ejus. Vos, inquit, o semen Abrabæ, qui servi cjus estis. Ad aposto- los autem sermo est. Filii Jacob electi ejus. Apostoli nimirum, qui duobus his a Deo insigniti sunt nominibus. Nam servi ex eo videri possunt, quod dixit ad eas Chri stus : Si ego Dominus et magister lavi pedes ve- stros 33; et electi, quia idem alibi ait : Non vos elegistis me, sed ego elegi vos *º. VERS. 7. Ipse Dominus Deus vester. Ipse scilicet Christus. In omni terra judicia ejus. Non in Judæa tantum, sed ubique locorum divulgata sunt ejus judicia. Universo quippe orbi sunt tradita. Joan. Joan. x❗, 14. Joan. xv, 16. VERS. 8. Memor fuit in saculum testamenti sui. Testamenti sui, quod in saculum est, hoc est. æterni atque incommutabilis. Incipit autem Pro- pheta ex hoc loco connumerare beneficia in He- bræorum populum collata, et ab ipso exorditur Abraham. Verbi quod mandavit in mille generationes. Idem Varia lectiones. tasse minus exacta, certe commodior. PATROL. CXXVIII. Digitized Google (13) Græce cujus sunt hæc omnia : quæ porro ? an, prodigia et judicia ? Latina interpretatio for
10α Fear of the Lord is the beginning of wisdom. The source of wisdom, the root the presupposition, for Where there is fear, there is keeping of commandments, and where there is this, there is purification, and where there is purifica- PG36.344A tion, there is illumination. 10β And understanding is good for all who enact it. To those who enact wisdom, to those who cultivate it, to those who attain it, good under- standing accrues. For there is also evil understanding, for it is written, They are wise in doing evil. Or else in a different way, understanding is good, that is, beneficial, not for those who simply possess it, but for those who use it for actions and words. 10γ His praise remains to the age of the age. The praise of Christ remains without end among both angels and men, and so we ought to praise and give thanks to him always. 1α Psalm 111 Alleluia. The introduction to the present psalm seems to me to follow very closely the end of the previous psalm, and hence this psalm has been allotted the same superscription, as being part of the previous one, for there he says, The fear of the Lord is the beginning of wisdom, and here, Blessed is the man who fears the Lord. Some say that the present psalm has twenty-two verses according to the number of the Hebrew letters, and that the beginnings of the verses in the Hebrew bear the beginnings of the Hebrew letters. 1β Blessed is the man who fears the Lord. In the previous psalm he said that the fear of the Lord makes wise, in this psalm, that is makes blessed. Blessed is the one who fears the Lord, not simply as do the demons, but so as to keep his commandments, for the former is bare fear, the latter is active fear. 1γ In his commandments he will delight greatly. Such a man will take pleasure in, he will be joyful in, the commandments of his Lord, for this is what ‘he will delight greatly’ means. And elsewhere indeed, displaying the pleasure he had in regard to the ordinances of God, he says, How sweet to my throat are your oracles, above honey to my mouth.
Psalmus CXXXVIII
PG 128:1253Ψαλμός 111 — Psalm 111Α ψυχήν. Οὐκ ἔχω δὲ τὸ σῶμα τῷ τοιούτῳ φόβῳ συστελλόμενον· καθήλωσον οὖν καὶ αὐτὸ, πρὸς τὸ μὴ μετακινεῖσθαι εἰς ἀτάκτους ὁρμᾶς καὶ πράξεις ἀτόπους. ἀδικοῦσε, Εποίησα κρίμα καὶ δικαιοσύνην· μὴ παρα δῷς με τοῖς ἀδικοῦσί με. Εποίησα κρισιν δικαίαν· τοῦτο γὰρ εἶπεν ἐκ παραλλήλου.. Διὸ μὴ παρα- δως με, δίκαια κρίνοντα, τοῖς ἀδίκως ἐπιβουλεύου σι, μηδὲ κατακυριευσάτωσαν τοῦ ἐννόμου οἱ τα ράνομοι. *Εκδεξαι τὸν δοῦλον σου εις αγαθόν· μὴ συ κοφαντησάτωσάν με υπερήφανοι. Μακροθύμησον τῷ δούλῳ σου ὑπὲρ ἀγαθοῦ, ὥστε διὰ μετανοίας είν λικρινοῦς ἀπολούσασθαι τὸν ἐπιγενόμενόν μοι μου λυσμὸν τῆς ἁμαρτίας, μὴ συκοφαντησάτωσάν με ὑπερήφανοι, τουτέστιν, ὑπερόπται τοῦ νόμου, ὡς καθ᾽ εἰμαρμένην πειρασμοῖς ταλαιπωρούμενον, καὶ οὐ διὰ τὴν πλημμεληθεῖσαν ἁμαρτίαν· ἡ ὡς εἰκῇ μεταμελόμενον· ἢ ὡς μάτην ἐλπίζοντα σωτηρίαν. Οἱ ὀφθαλμοί μου ἐξέλιπον εἰς τὸ σωτήριόν σου, καὶ εἰς τὸ λόγιον τῆς δικαιοσύνης σου. Εξελύθησαν, ἡτόνησαν οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς ψυχῆς μου, εἰς τὴν παρὰ σοῦ σωτηρίαν ἀτενίζοντες, καὶ εἰς τὴν ἐπαγγελίαν τῆς δικαιοσύνης σου. Ποίησον μετὰ τοῦ δούλου σου κατὰ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὰ δικαιώματά σου δίδαξόν με. Ποιτ σον εἰς τὸν δοῦλόν σου ἔλεος, ὡς ἐλεήμων· ἡ, Ποίησον εὐποιίαν ἐν τῷ ἐλέει σου, καὶ ἐλεήσας με, δίδαξεν με τὰ δικαιώματά σου. Δουλός σου εἰμι ἐγώ, συνέτισόν με, καὶ γνώ ρισόν με τὰ μαρτύριά σου. Καὶ εἰ συνετίσεις με, γνώσομαι ταῦτα. Καιρὸς τοῦ ποιῆσαι τῷ Κυρίῳ · διεσκέδασαν τὸν νόμον σου. Καιρός σοι τῷ Κυρίῳ τοῦ ποιῆσαι, ἐκδίκησιν δηλονότι. Κατέλυσαν, ἠθέτησαν τὸν νόμον σου οἱ παράνομοι. Διὰ τοῦτο ἠγάπησα τὰς ἐντολάς σου ὑπὲρ χρυσίον καὶ τοπάζιον. Διότι διεσκέδασαν αὐτὸν ἐκεῖνοι· ἐγὼ μᾶλλον ἠγάπησα τοῦτον, ὑπὲρ χρυσίον καὶ λίθον τίμιον, ὑπὲρ πλοῦτον πολύν. ' Διὰ τοῦτο πρὸς πάσας τὰς ἐντολάς σου κατο ωρθούμην. Οὐ πρὸς ταύτην ἢ ἐκείνην, ἀλλὰ πρὸς πᾶσαν· τοῦτο γὰρ τελειότητος. Ἰθυνόμην δὲ πρὸς πάσας, ἵνα αὐτὸς θεραπεύω σε, τὸν ἐντειλάμενον ταύτας, ἐκείνων παροργιζόντων. Πᾶσαν ἐδὲν ἄδικον ἐμίσησα. Ὁ γὰρ τὰς ἐντο λὰς ἀγαπῶν τοῦ Θεοῦ μισεῖ πᾶσαν κακίαν, ὡς ἀντικειμένην αὐταῖς. Ασύμβατα γὰρ ἀρετὴ καὶ και κία, φῶς καὶ σκότος, ὑγεία καὶ νόσος. Θαυμαστὰ τὰ μαρτύριά σου, διὰ τοῦτο ἐξηρεύ νησεν αὐτὰ ἡ ψυχή μου. Θαυμαστά, πἂν εἶδος ἀρετῆς παιδεύοντα, πᾶσαν κακίαν ἐλαύνοντα. Διὰ EUTHYMII ZIGABENI tamen corpus hujuscemodi Hmore non castigatur. Tu igitur confige et ipsum corpus hoc timore, ita et ad immoderata desideria, aut ad minus honesta opera, amplius non feratur. VERS. 121. Feci judicium et justitiam : non tra- das me calumniantibus me. Justum, inquit, judicium feci. Me igitur, quod justum est, judicantem ne tradas, quæso, iis, qui injuste mihi insidiantur. Nec dominentur mei iniqui bomines, cum ego æqua et justa semper sectatus sim. (Dictio autem Græca, non tam calumniantes quam injuriam set injustitiam facientes significat.) VERS. 122. Suscipe servum tuum in bonum: non calumnientur me superbi, Longanimis esto servo tuo pro bono, ita ut per sinceram pœnitentiam super- venientes peccati sordes possit abluere, nec superbi, hoc est, nec legis contemptores calumnientur me, quasi fato quopiam, et non delicto meo in calami- tatem hujusmodi inciderim. Vel : Non calumnien- tur me, ut teinere pœnitentem aut tanquam fru• stra sperantem ullam salutem. VERS. 123. Oculi mei defecerunt in salutare luum, ∙et in eloquium justitiæ tuæ. Animæ, inquit, meæ oculi non mediocriter debilitati sunt, dum ad sa- lutem illam assidue aspiciunt, quæ ex te pendet : et ad promissionem justitiæ tuæ. B & VERS. 124. Fac cum servo tuo, Domine, secun- dum misericordiam tuam, et justificationes tuas doce me. Fac misericordiam tuam in servum tuum, tan- quam misericors. Vel : Fac beneficium in miseri- C cordia tua : et misertus mei, doce me justificatio- nes luas. VERS. 125. Servus tuus sum ego, da mihi intel. lectum, ut cognoscam testimonia tua. Et si intel- lectum mihi præstiteris, cognoscam ea. VERS. 126. Tempus faciendi Domino : dissipave- runt legem tuam. Tempus est tibi Domino faciendi, scilicet ultionem, cum iniqui legem tuam spreve- rint et destruxerint. VERS. 127. Propterea dilexi mandata tua, super aurum et topazion. Quia illi legem tuam dissipave- runt, ego idcirco eam magis dilexi, quam aurum aut pretiosos lapides, aut omnes denique divi- las. VERS. 128. Propterea ad omnia mandata tua dirigebar. Non ad hoc tantum, aut ad illud man- datum, sed ad omnia mandata tua : quod majoris perfectionis signum est. Ad id vero dirigebar, ut tibi inservirem, utque tibi parerem, qui mandata ea observari jusseras, cum illi contra te ad iram excitarent. Omnem viam injustam odio habui. Qui mandata Dei diligit, omne vitium odit, veluti eis contrarium. Neque enim inter se conveniunt vitium et virtus, lux et tenebra, agritudo et sanitas. VERS. 129. Μirabilia testimonia tua, ideo per scrutala est ea anima mea. Mirabilia sunt: quia et omne virtutis genus docent, et omne vitium arcent. D
PG 128:1097α Δυνατὸν ἐν τῇ γῇ ἔσται τὸ σπέρμα αὐτοῦ. Δυναμούμενον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κατὰ τῶν ἐπηρεαζόντων. Σπέρμα δὲ αὐτοῦ, οἱ μαθηταὶ καὶ μιμηταὶ, καὶ τὴν ὁμοιότητα καὶ τὸ γνήσιον ἀπὸ τῶν χαρακτήρων τῆς πολιτείας σῴζοντες, καὶ καθάπερ τινὰ κλῆρον ἐκ πατρὸς, τὰς ἀρετὰς τοῦ διδασκάλου διαδεξάμενοι.Α λέγει πάλιν, διαθήκην ή λόγον τὴν ὑπόσχεσιν της Εt Εt εἰρημένης γῆς ὀνομάζων. Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ λόγου, οὗ ἐνετείλατο, τοῦ εἰς χιλίας γενεάς, τοῦ μέχρι πολλῶν γενεῶν ἐξικνουμένου· χιλίας γὰρ νῦν ἁπλῶς τὰς πολλὰς καλεῖ, καὶ τὸ ἐνετείλατο δὲ ἀντὶ τοῦ ἐπηγγείλατο τέθεικεν. Ον διέθετο τῷ Ἀβραάμ. Ον λόγον δηλονότι. Καὶ τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τῷ Ἰσαάκ. Καὶ ἐμνήσθη πάλιν τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τοῦ ὁμοσθέντος τῷ Ἰσαάκ. Τὸ αὐτὸ γὰρ καὶ τῷ Ἰσαὰκ ἐπηγγείλατο περί τε τῆς γῆς καὶ τοῦ πληθυσμοῦ τοῦ σπέρματος. Τί δέ ἐστιν ὅρκος Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ πη' ψαλμῷ· ἔνθα τὴ, Ομοσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου. Καὶ ἔστησεν αὐτὸν τῷ Ἰακὼβ εἰς πρόσταγμα. Τὸ εἶναι πρόσταγμα ἀπαράβατον. Καὶ τῷ Ἰσραὴλ εἰς διαθήκην αιώνιον. Εἰς τὸ εἶναι διαθήκην ἀμετακίνητον, ἀναλλοίωτον, ὡς εἴ- ρηται. Λέγων· Σοὶ δώσω τὴν γῆν Χαναάν. Την Παλαι στίνην, ἣν κατῴκουν οἱ Χαναναίοι. Σχοίνισμα κληρονομίας ὑμῶν. Μέτρημα, μέσ ρισμα. Ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς. Λέγων ταῦτα καὶ διατιθέμενος, καὶ ὑπισχνούμενος, ότε ἦσαν ἀριθμῷ βραχεῖς οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ, καὶ Ἰσαάκ, καὶ Ἰακώβ. Ολιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ. Μετανά σται γὰρ παρώκησαν εἰς τὴν γῆν τῶν Χαναναίων οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραάμ καὶ 'Ο 'Αβραὰμ γάρ, φησί, παρώκησεν ἐν γῇ Χαναάν. Καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος. Πολλὰ ἔθνη διερχόμενοι, καὶ τόπους ἐκ τόπων ἀμείβοντες, περί ὧν ἁπάντων ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως ἱστορεῖ. Καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον. Τινὲς μὲν γὰρ χῶραι ἐβασιλεύοντο, τινὲς δὲ ἐδημοκρατοῦντο. Οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτούς. Αν θρωπον, ήτοι τινά· τὸν μὲν γὰρ Φαραώ ήτασεν ἑτασμοῖς μεγάλοις καὶ πονηροῖς, καὶ τὸν οἶκον αὐ τοῦ διὰ Σάλβαν γυναῖκα Αβραάμ· τῷ δὲ ᾿Αβιμέλεχ ἐπιστὰς νυκτὸς, εἶπεν ἄλλα τε φοβερά, καὶ ὅτι Από- δος τὴν γυναῖκα τῷ ἀνθρώπῳ. Εἶτα ἐπήγαγεν ότι Προφήτης ἐστι, καὶ εὔξεται περὶ σοῦ, καὶ ζήση. Τὸν Ἡσαῦ δὲ καὶ τὸν Λάβαν οὐκ ἀφῆκεν ἀδικήσει τὸν Ἰακώβ, καὶ ἄλλους πολλοὺς οὐ συνεχώρησε βλάψαι τοὺς εἰρημένους τρεῖς πατριάρχας. Καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς. Ελεγξεν αὐτοὺς τοὺς ἀδίκους, ᾔσχυνεν, ἐφόβησεν· ὡς τὸν Φαραῶ βασιλέα Αἰγύπτου, καὶ τὸν ᾿Αβιμέλεχ βασι- λέα Γεράκων. EUTHYMII ZIGABENI repetit. Per testamentum enim et per verbun, promissionem a Deo Abrahæ factam intelligit. Memor etiam, inquit, fuit Deus, sermonis quem mandavit in mille generationes, hoc est, qui ad multas nationes pervenit. Hille enim posuit pro Multis, et Mandavit pro Pollicitus est. VERS. 9. Quod disposuit ad Abraham. Quod ver- bum scilicet. Et juramenti sui ad Isaac. Memor item fuit ju- ramenti sui, quod juravit filio Abrahæ Isaac. Eadem elenim promissio filio, quæ patri facta est, tain de regione, quam de multitudine seminis. Quid autem sit juramentum Dei, diximus in psalmo LXXXVII, ibi : Juravi David servo meo. VERS. 10. statuit illud Jacob in præceptum. Adeo ut ipse Jacob certus jam esset, mandatum) illud Dei violari non debere. Et Israel in testamentum æternum. Ut esset ipsi Israel incommutabile æque ac sempiternum testa- mentum. VERS. 11. Dicens : Tibi dabo terram Chanaan. Palæstinam scilicet, quam Chananæi populi habi- cabant. Funiculum hæreditatis vestræ. Hoc est mensu- ram ac portionem vestram. VERS. 12. Cum essent numero breves. Hæc, in- quam, ita disposuit et pollicitus est Deus, cum adhuc pauci essent, Abraham nimirum, Isaac et Jacob atque eorum liberi. B Paucissimi et peregrini in ea. Quin imo paucis-c simi cum essent et derelicto paulo ante patrio solo, in Chananæorum terra, veluti hospites atque extranei morarentur: Abraham enim, ut inquit Scriptura, peregrinatus est in terra Chanaan ”, VERS. 13. pertransierunt de gente in gentem. Per multas nationes vagati sunt, et plurimas se- des commutarunt, quæ omnia in libro Geneseos exponuntur. Et de regno in populum alterum. Aliæ enim re- giones ad regis imperium adıninistrabantur, aliæ vero communi populorum concilio, more reipu- blicæ. Vers. 14. Nɔn permisit hominem nocere eis. Ne- minem, inquit, permisit injuria eos afficere. Pharaonem quippe ob Sarram uxorem magnis D cruciatibus torsit; ipsi quoque Abimelech, Palæ- stiuorum regi, consimili de causa iratus, et noctu imminens, horrenda quædam comminatus est sup- plicia, nisi Sarram restitueret : illud etiam addens : Quoniam propheta est Abraham, et si pro te ora- verit, vives **. Ab iratis præterea atque infensis animis Esau, et Laban dilectum sibi protexit Jacob, multosque alios simili modo prohibuit, ne patriarchis injuriam inferrent. Et redarguit pro eis reges. Redarguit eos, con- fuditque ac perterruit cum injusti essent, ve. luti Pharaonem Ægypti, et Abimelech Palæstinæ reges. * Gen. xxxv, 27. * Gen. xx,
2α His seed will be powerful on the earth. Empowered by God against those assailing them. His seed are his disciples and emulators and those who preserve the likeness and legiti- mate descent from the marks of their way of life, and who have succeeded to the virtues of the teacher as if to some inheritance from their father.
β Γενεᾷ εὐθέων εὐλογηθήσεται. Ὑπὸ τῆς γενεᾶς τῶν μὴ διεστραμμένων, ἀλλ’ ὀρθὰ φρονούντων, εὐλογηθήσεται.Α λέγει πάλιν, διαθήκην ή λόγον τὴν ὑπόσχεσιν της Εt Εt εἰρημένης γῆς ὀνομάζων. Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ λόγου, οὗ ἐνετείλατο, τοῦ εἰς χιλίας γενεάς, τοῦ μέχρι πολλῶν γενεῶν ἐξικνουμένου· χιλίας γὰρ νῦν ἁπλῶς τὰς πολλὰς καλεῖ, καὶ τὸ ἐνετείλατο δὲ ἀντὶ τοῦ ἐπηγγείλατο τέθεικεν. Ον διέθετο τῷ Ἀβραάμ. Ον λόγον δηλονότι. Καὶ τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τῷ Ἰσαάκ. Καὶ ἐμνήσθη πάλιν τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τοῦ ὁμοσθέντος τῷ Ἰσαάκ. Τὸ αὐτὸ γὰρ καὶ τῷ Ἰσαὰκ ἐπηγγείλατο περί τε τῆς γῆς καὶ τοῦ πληθυσμοῦ τοῦ σπέρματος. Τί δέ ἐστιν ὅρκος Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ πη' ψαλμῷ· ἔνθα τὴ, Ομοσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου. Καὶ ἔστησεν αὐτὸν τῷ Ἰακὼβ εἰς πρόσταγμα. Τὸ εἶναι πρόσταγμα ἀπαράβατον. Καὶ τῷ Ἰσραὴλ εἰς διαθήκην αιώνιον. Εἰς τὸ εἶναι διαθήκην ἀμετακίνητον, ἀναλλοίωτον, ὡς εἴ- ρηται. Λέγων· Σοὶ δώσω τὴν γῆν Χαναάν. Την Παλαι στίνην, ἣν κατῴκουν οἱ Χαναναίοι. Σχοίνισμα κληρονομίας ὑμῶν. Μέτρημα, μέσ ρισμα. Ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς. Λέγων ταῦτα καὶ διατιθέμενος, καὶ ὑπισχνούμενος, ότε ἦσαν ἀριθμῷ βραχεῖς οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ, καὶ Ἰσαάκ, καὶ Ἰακώβ. Ολιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ. Μετανά σται γὰρ παρώκησαν εἰς τὴν γῆν τῶν Χαναναίων οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραάμ καὶ 'Ο 'Αβραὰμ γάρ, φησί, παρώκησεν ἐν γῇ Χαναάν. Καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος. Πολλὰ ἔθνη διερχόμενοι, καὶ τόπους ἐκ τόπων ἀμείβοντες, περί ὧν ἁπάντων ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως ἱστορεῖ. Καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον. Τινὲς μὲν γὰρ χῶραι ἐβασιλεύοντο, τινὲς δὲ ἐδημοκρατοῦντο. Οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτούς. Αν θρωπον, ήτοι τινά· τὸν μὲν γὰρ Φαραώ ήτασεν ἑτασμοῖς μεγάλοις καὶ πονηροῖς, καὶ τὸν οἶκον αὐ τοῦ διὰ Σάλβαν γυναῖκα Αβραάμ· τῷ δὲ ᾿Αβιμέλεχ ἐπιστὰς νυκτὸς, εἶπεν ἄλλα τε φοβερά, καὶ ὅτι Από- δος τὴν γυναῖκα τῷ ἀνθρώπῳ. Εἶτα ἐπήγαγεν ότι Προφήτης ἐστι, καὶ εὔξεται περὶ σοῦ, καὶ ζήση. Τὸν Ἡσαῦ δὲ καὶ τὸν Λάβαν οὐκ ἀφῆκεν ἀδικήσει τὸν Ἰακώβ, καὶ ἄλλους πολλοὺς οὐ συνεχώρησε βλάψαι τοὺς εἰρημένους τρεῖς πατριάρχας. Καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς. Ελεγξεν αὐτοὺς τοὺς ἀδίκους, ᾔσχυνεν, ἐφόβησεν· ὡς τὸν Φαραῶ βασιλέα Αἰγύπτου, καὶ τὸν ᾿Αβιμέλεχ βασι- λέα Γεράκων. EUTHYMII ZIGABENI repetit. Per testamentum enim et per verbun, promissionem a Deo Abrahæ factam intelligit. Memor etiam, inquit, fuit Deus, sermonis quem mandavit in mille generationes, hoc est, qui ad multas nationes pervenit. Hille enim posuit pro Multis, et Mandavit pro Pollicitus est. VERS. 9. Quod disposuit ad Abraham. Quod ver- bum scilicet. Et juramenti sui ad Isaac. Memor item fuit ju- ramenti sui, quod juravit filio Abrahæ Isaac. Eadem elenim promissio filio, quæ patri facta est, tain de regione, quam de multitudine seminis. Quid autem sit juramentum Dei, diximus in psalmo LXXXVII, ibi : Juravi David servo meo. VERS. 10. statuit illud Jacob in præceptum. Adeo ut ipse Jacob certus jam esset, mandatum) illud Dei violari non debere. Et Israel in testamentum æternum. Ut esset ipsi Israel incommutabile æque ac sempiternum testa- mentum. VERS. 11. Dicens : Tibi dabo terram Chanaan. Palæstinam scilicet, quam Chananæi populi habi- cabant. Funiculum hæreditatis vestræ. Hoc est mensu- ram ac portionem vestram. VERS. 12. Cum essent numero breves. Hæc, in- quam, ita disposuit et pollicitus est Deus, cum adhuc pauci essent, Abraham nimirum, Isaac et Jacob atque eorum liberi. B Paucissimi et peregrini in ea. Quin imo paucis-c simi cum essent et derelicto paulo ante patrio solo, in Chananæorum terra, veluti hospites atque extranei morarentur: Abraham enim, ut inquit Scriptura, peregrinatus est in terra Chanaan ”, VERS. 13. pertransierunt de gente in gentem. Per multas nationes vagati sunt, et plurimas se- des commutarunt, quæ omnia in libro Geneseos exponuntur. Et de regno in populum alterum. Aliæ enim re- giones ad regis imperium adıninistrabantur, aliæ vero communi populorum concilio, more reipu- blicæ. Vers. 14. Nɔn permisit hominem nocere eis. Ne- minem, inquit, permisit injuria eos afficere. Pharaonem quippe ob Sarram uxorem magnis D cruciatibus torsit; ipsi quoque Abimelech, Palæ- stiuorum regi, consimili de causa iratus, et noctu imminens, horrenda quædam comminatus est sup- plicia, nisi Sarram restitueret : illud etiam addens : Quoniam propheta est Abraham, et si pro te ora- verit, vives **. Ab iratis præterea atque infensis animis Esau, et Laban dilectum sibi protexit Jacob, multosque alios simili modo prohibuit, ne patriarchis injuriam inferrent. Et redarguit pro eis reges. Redarguit eos, con- fuditque ac perterruit cum injusti essent, ve. luti Pharaonem Ægypti, et Abimelech Palæstinæ reges. * Gen. xxxv, 27. * Gen. xx,
2β The generation of the straight will be blessed. It will be blessed by the generation of those who are not perverted but right minded.
α Δόξα καὶ πλοῦτος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ. Δόξα παρὰ Θεοῦ, καὶ πλοῦτος ἐν ἔργοις ἀγαθοῖς· ἢ καὶ δόξα παρὰ ἀνθρώπων, τιμώντων αὐτὸν διὰ τὰς ἀρετὰς αὐτοῦ, καὶ πλοῦτος, τὸ εὐπορεῖν ὧν ἂν βούλοιτο, ὅτε καὶ θελήσει, διὰ τὴν εἰς Θεὸν πίστιν καὶ παῤῥησίαν αὐτοῦ.Α λέγει πάλιν, διαθήκην ή λόγον τὴν ὑπόσχεσιν της Εt Εt εἰρημένης γῆς ὀνομάζων. Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ λόγου, οὗ ἐνετείλατο, τοῦ εἰς χιλίας γενεάς, τοῦ μέχρι πολλῶν γενεῶν ἐξικνουμένου· χιλίας γὰρ νῦν ἁπλῶς τὰς πολλὰς καλεῖ, καὶ τὸ ἐνετείλατο δὲ ἀντὶ τοῦ ἐπηγγείλατο τέθεικεν. Ον διέθετο τῷ Ἀβραάμ. Ον λόγον δηλονότι. Καὶ τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τῷ Ἰσαάκ. Καὶ ἐμνήσθη πάλιν τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τοῦ ὁμοσθέντος τῷ Ἰσαάκ. Τὸ αὐτὸ γὰρ καὶ τῷ Ἰσαὰκ ἐπηγγείλατο περί τε τῆς γῆς καὶ τοῦ πληθυσμοῦ τοῦ σπέρματος. Τί δέ ἐστιν ὅρκος Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ πη' ψαλμῷ· ἔνθα τὴ, Ομοσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου. Καὶ ἔστησεν αὐτὸν τῷ Ἰακὼβ εἰς πρόσταγμα. Τὸ εἶναι πρόσταγμα ἀπαράβατον. Καὶ τῷ Ἰσραὴλ εἰς διαθήκην αιώνιον. Εἰς τὸ εἶναι διαθήκην ἀμετακίνητον, ἀναλλοίωτον, ὡς εἴ- ρηται. Λέγων· Σοὶ δώσω τὴν γῆν Χαναάν. Την Παλαι στίνην, ἣν κατῴκουν οἱ Χαναναίοι. Σχοίνισμα κληρονομίας ὑμῶν. Μέτρημα, μέσ ρισμα. Ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς. Λέγων ταῦτα καὶ διατιθέμενος, καὶ ὑπισχνούμενος, ότε ἦσαν ἀριθμῷ βραχεῖς οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ, καὶ Ἰσαάκ, καὶ Ἰακώβ. Ολιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ. Μετανά σται γὰρ παρώκησαν εἰς τὴν γῆν τῶν Χαναναίων οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραάμ καὶ 'Ο 'Αβραὰμ γάρ, φησί, παρώκησεν ἐν γῇ Χαναάν. Καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος. Πολλὰ ἔθνη διερχόμενοι, καὶ τόπους ἐκ τόπων ἀμείβοντες, περί ὧν ἁπάντων ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως ἱστορεῖ. Καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον. Τινὲς μὲν γὰρ χῶραι ἐβασιλεύοντο, τινὲς δὲ ἐδημοκρατοῦντο. Οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτούς. Αν θρωπον, ήτοι τινά· τὸν μὲν γὰρ Φαραώ ήτασεν ἑτασμοῖς μεγάλοις καὶ πονηροῖς, καὶ τὸν οἶκον αὐ τοῦ διὰ Σάλβαν γυναῖκα Αβραάμ· τῷ δὲ ᾿Αβιμέλεχ ἐπιστὰς νυκτὸς, εἶπεν ἄλλα τε φοβερά, καὶ ὅτι Από- δος τὴν γυναῖκα τῷ ἀνθρώπῳ. Εἶτα ἐπήγαγεν ότι Προφήτης ἐστι, καὶ εὔξεται περὶ σοῦ, καὶ ζήση. Τὸν Ἡσαῦ δὲ καὶ τὸν Λάβαν οὐκ ἀφῆκεν ἀδικήσει τὸν Ἰακώβ, καὶ ἄλλους πολλοὺς οὐ συνεχώρησε βλάψαι τοὺς εἰρημένους τρεῖς πατριάρχας. Καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς. Ελεγξεν αὐτοὺς τοὺς ἀδίκους, ᾔσχυνεν, ἐφόβησεν· ὡς τὸν Φαραῶ βασιλέα Αἰγύπτου, καὶ τὸν ᾿Αβιμέλεχ βασι- λέα Γεράκων. EUTHYMII ZIGABENI repetit. Per testamentum enim et per verbun, promissionem a Deo Abrahæ factam intelligit. Memor etiam, inquit, fuit Deus, sermonis quem mandavit in mille generationes, hoc est, qui ad multas nationes pervenit. Hille enim posuit pro Multis, et Mandavit pro Pollicitus est. VERS. 9. Quod disposuit ad Abraham. Quod ver- bum scilicet. Et juramenti sui ad Isaac. Memor item fuit ju- ramenti sui, quod juravit filio Abrahæ Isaac. Eadem elenim promissio filio, quæ patri facta est, tain de regione, quam de multitudine seminis. Quid autem sit juramentum Dei, diximus in psalmo LXXXVII, ibi : Juravi David servo meo. VERS. 10. statuit illud Jacob in præceptum. Adeo ut ipse Jacob certus jam esset, mandatum) illud Dei violari non debere. Et Israel in testamentum æternum. Ut esset ipsi Israel incommutabile æque ac sempiternum testa- mentum. VERS. 11. Dicens : Tibi dabo terram Chanaan. Palæstinam scilicet, quam Chananæi populi habi- cabant. Funiculum hæreditatis vestræ. Hoc est mensu- ram ac portionem vestram. VERS. 12. Cum essent numero breves. Hæc, in- quam, ita disposuit et pollicitus est Deus, cum adhuc pauci essent, Abraham nimirum, Isaac et Jacob atque eorum liberi. B Paucissimi et peregrini in ea. Quin imo paucis-c simi cum essent et derelicto paulo ante patrio solo, in Chananæorum terra, veluti hospites atque extranei morarentur: Abraham enim, ut inquit Scriptura, peregrinatus est in terra Chanaan ”, VERS. 13. pertransierunt de gente in gentem. Per multas nationes vagati sunt, et plurimas se- des commutarunt, quæ omnia in libro Geneseos exponuntur. Et de regno in populum alterum. Aliæ enim re- giones ad regis imperium adıninistrabantur, aliæ vero communi populorum concilio, more reipu- blicæ. Vers. 14. Nɔn permisit hominem nocere eis. Ne- minem, inquit, permisit injuria eos afficere. Pharaonem quippe ob Sarram uxorem magnis D cruciatibus torsit; ipsi quoque Abimelech, Palæ- stiuorum regi, consimili de causa iratus, et noctu imminens, horrenda quædam comminatus est sup- plicia, nisi Sarram restitueret : illud etiam addens : Quoniam propheta est Abraham, et si pro te ora- verit, vives **. Ab iratis præterea atque infensis animis Esau, et Laban dilectum sibi protexit Jacob, multosque alios simili modo prohibuit, ne patriarchis injuriam inferrent. Et redarguit pro eis reges. Redarguit eos, con- fuditque ac perterruit cum injusti essent, ve. luti Pharaonem Ægypti, et Abimelech Palæstinæ reges. * Gen. xxxv, 27. * Gen. xx,
3α Glory and riches will be in his house. Glory from God and riches in good works; or else glory from men, honouring him on account of his virtues, and riches in his abounding in whatsoever he may desire whenever he will so wish on account of his faith in God and freedom of speech before him.
β Καὶ ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Ἡ ἀρετὴ ἡ δικαιοῦσα αὐτὸν μένει ἀνώλεθρος εἰς τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα, συναποδημοῦσα τούτῳ.Α λέγει πάλιν, διαθήκην ή λόγον τὴν ὑπόσχεσιν της Εt Εt εἰρημένης γῆς ὀνομάζων. Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ λόγου, οὗ ἐνετείλατο, τοῦ εἰς χιλίας γενεάς, τοῦ μέχρι πολλῶν γενεῶν ἐξικνουμένου· χιλίας γὰρ νῦν ἁπλῶς τὰς πολλὰς καλεῖ, καὶ τὸ ἐνετείλατο δὲ ἀντὶ τοῦ ἐπηγγείλατο τέθεικεν. Ον διέθετο τῷ Ἀβραάμ. Ον λόγον δηλονότι. Καὶ τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τῷ Ἰσαάκ. Καὶ ἐμνήσθη πάλιν τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τοῦ ὁμοσθέντος τῷ Ἰσαάκ. Τὸ αὐτὸ γὰρ καὶ τῷ Ἰσαὰκ ἐπηγγείλατο περί τε τῆς γῆς καὶ τοῦ πληθυσμοῦ τοῦ σπέρματος. Τί δέ ἐστιν ὅρκος Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ πη' ψαλμῷ· ἔνθα τὴ, Ομοσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου. Καὶ ἔστησεν αὐτὸν τῷ Ἰακὼβ εἰς πρόσταγμα. Τὸ εἶναι πρόσταγμα ἀπαράβατον. Καὶ τῷ Ἰσραὴλ εἰς διαθήκην αιώνιον. Εἰς τὸ εἶναι διαθήκην ἀμετακίνητον, ἀναλλοίωτον, ὡς εἴ- ρηται. Λέγων· Σοὶ δώσω τὴν γῆν Χαναάν. Την Παλαι στίνην, ἣν κατῴκουν οἱ Χαναναίοι. Σχοίνισμα κληρονομίας ὑμῶν. Μέτρημα, μέσ ρισμα. Ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς. Λέγων ταῦτα καὶ διατιθέμενος, καὶ ὑπισχνούμενος, ότε ἦσαν ἀριθμῷ βραχεῖς οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ, καὶ Ἰσαάκ, καὶ Ἰακώβ. Ολιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ. Μετανά σται γὰρ παρώκησαν εἰς τὴν γῆν τῶν Χαναναίων οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραάμ καὶ 'Ο 'Αβραὰμ γάρ, φησί, παρώκησεν ἐν γῇ Χαναάν. Καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος. Πολλὰ ἔθνη διερχόμενοι, καὶ τόπους ἐκ τόπων ἀμείβοντες, περί ὧν ἁπάντων ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως ἱστορεῖ. Καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον. Τινὲς μὲν γὰρ χῶραι ἐβασιλεύοντο, τινὲς δὲ ἐδημοκρατοῦντο. Οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτούς. Αν θρωπον, ήτοι τινά· τὸν μὲν γὰρ Φαραώ ήτασεν ἑτασμοῖς μεγάλοις καὶ πονηροῖς, καὶ τὸν οἶκον αὐ τοῦ διὰ Σάλβαν γυναῖκα Αβραάμ· τῷ δὲ ᾿Αβιμέλεχ ἐπιστὰς νυκτὸς, εἶπεν ἄλλα τε φοβερά, καὶ ὅτι Από- δος τὴν γυναῖκα τῷ ἀνθρώπῳ. Εἶτα ἐπήγαγεν ότι Προφήτης ἐστι, καὶ εὔξεται περὶ σοῦ, καὶ ζήση. Τὸν Ἡσαῦ δὲ καὶ τὸν Λάβαν οὐκ ἀφῆκεν ἀδικήσει τὸν Ἰακώβ, καὶ ἄλλους πολλοὺς οὐ συνεχώρησε βλάψαι τοὺς εἰρημένους τρεῖς πατριάρχας. Καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς. Ελεγξεν αὐτοὺς τοὺς ἀδίκους, ᾔσχυνεν, ἐφόβησεν· ὡς τὸν Φαραῶ βασιλέα Αἰγύπτου, καὶ τὸν ᾿Αβιμέλεχ βασι- λέα Γεράκων. EUTHYMII ZIGABENI repetit. Per testamentum enim et per verbun, promissionem a Deo Abrahæ factam intelligit. Memor etiam, inquit, fuit Deus, sermonis quem mandavit in mille generationes, hoc est, qui ad multas nationes pervenit. Hille enim posuit pro Multis, et Mandavit pro Pollicitus est. VERS. 9. Quod disposuit ad Abraham. Quod ver- bum scilicet. Et juramenti sui ad Isaac. Memor item fuit ju- ramenti sui, quod juravit filio Abrahæ Isaac. Eadem elenim promissio filio, quæ patri facta est, tain de regione, quam de multitudine seminis. Quid autem sit juramentum Dei, diximus in psalmo LXXXVII, ibi : Juravi David servo meo. VERS. 10. statuit illud Jacob in præceptum. Adeo ut ipse Jacob certus jam esset, mandatum) illud Dei violari non debere. Et Israel in testamentum æternum. Ut esset ipsi Israel incommutabile æque ac sempiternum testa- mentum. VERS. 11. Dicens : Tibi dabo terram Chanaan. Palæstinam scilicet, quam Chananæi populi habi- cabant. Funiculum hæreditatis vestræ. Hoc est mensu- ram ac portionem vestram. VERS. 12. Cum essent numero breves. Hæc, in- quam, ita disposuit et pollicitus est Deus, cum adhuc pauci essent, Abraham nimirum, Isaac et Jacob atque eorum liberi. B Paucissimi et peregrini in ea. Quin imo paucis-c simi cum essent et derelicto paulo ante patrio solo, in Chananæorum terra, veluti hospites atque extranei morarentur: Abraham enim, ut inquit Scriptura, peregrinatus est in terra Chanaan ”, VERS. 13. pertransierunt de gente in gentem. Per multas nationes vagati sunt, et plurimas se- des commutarunt, quæ omnia in libro Geneseos exponuntur. Et de regno in populum alterum. Aliæ enim re- giones ad regis imperium adıninistrabantur, aliæ vero communi populorum concilio, more reipu- blicæ. Vers. 14. Nɔn permisit hominem nocere eis. Ne- minem, inquit, permisit injuria eos afficere. Pharaonem quippe ob Sarram uxorem magnis D cruciatibus torsit; ipsi quoque Abimelech, Palæ- stiuorum regi, consimili de causa iratus, et noctu imminens, horrenda quædam comminatus est sup- plicia, nisi Sarram restitueret : illud etiam addens : Quoniam propheta est Abraham, et si pro te ora- verit, vives **. Ab iratis præterea atque infensis animis Esau, et Laban dilectum sibi protexit Jacob, multosque alios simili modo prohibuit, ne patriarchis injuriam inferrent. Et redarguit pro eis reges. Redarguit eos, con- fuditque ac perterruit cum injusti essent, ve. luti Pharaonem Ægypti, et Abimelech Palæstinæ reges. * Gen. xxxv, 27. * Gen. xx,
3β And his justice remains to the age of the age. The virtue justifying him remains indestructible in the age to come, passing over with him to that age.
α Ἐξανέτειλεν ἐν σκότει φῶς τοῖς εὐθέσιν. Ἐξανέτειλεν ὁ Θεὸς τοῖς ἐν σκότει πειρασμῶν καὶ θλίψεων φῶς ἀπαλλαγῆς καὶ ψυχαγωγίας. Ἢ ἐκ γῆς ἀνέτειλεν ἐν σκότει τῆς πλάνης φῶς ἀληθείας, ὁ Χριστός· Ἐγὼ γὰρ, φησὶν, εἰμὶ τὸ φῶς τοῦ κόσμου. Ἐξανέτειλε δὲ τοῖς εὐθέσι, τοῖς ὀρθὰ φρονεῖν δυναμένοις· οὗτοι μὲν γὰρ εἶδον αὐτό· οἱ δὲ σκολιοὶ καὶ διεστραμμένοι ἔμυσαν πρὸς αὐτό.Α λέγει πάλιν, διαθήκην ή λόγον τὴν ὑπόσχεσιν της Εt Εt εἰρημένης γῆς ὀνομάζων. Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ λόγου, οὗ ἐνετείλατο, τοῦ εἰς χιλίας γενεάς, τοῦ μέχρι πολλῶν γενεῶν ἐξικνουμένου· χιλίας γὰρ νῦν ἁπλῶς τὰς πολλὰς καλεῖ, καὶ τὸ ἐνετείλατο δὲ ἀντὶ τοῦ ἐπηγγείλατο τέθεικεν. Ον διέθετο τῷ Ἀβραάμ. Ον λόγον δηλονότι. Καὶ τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τῷ Ἰσαάκ. Καὶ ἐμνήσθη πάλιν τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τοῦ ὁμοσθέντος τῷ Ἰσαάκ. Τὸ αὐτὸ γὰρ καὶ τῷ Ἰσαὰκ ἐπηγγείλατο περί τε τῆς γῆς καὶ τοῦ πληθυσμοῦ τοῦ σπέρματος. Τί δέ ἐστιν ὅρκος Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ πη' ψαλμῷ· ἔνθα τὴ, Ομοσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου. Καὶ ἔστησεν αὐτὸν τῷ Ἰακὼβ εἰς πρόσταγμα. Τὸ εἶναι πρόσταγμα ἀπαράβατον. Καὶ τῷ Ἰσραὴλ εἰς διαθήκην αιώνιον. Εἰς τὸ εἶναι διαθήκην ἀμετακίνητον, ἀναλλοίωτον, ὡς εἴ- ρηται. Λέγων· Σοὶ δώσω τὴν γῆν Χαναάν. Την Παλαι στίνην, ἣν κατῴκουν οἱ Χαναναίοι. Σχοίνισμα κληρονομίας ὑμῶν. Μέτρημα, μέσ ρισμα. Ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς. Λέγων ταῦτα καὶ διατιθέμενος, καὶ ὑπισχνούμενος, ότε ἦσαν ἀριθμῷ βραχεῖς οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ, καὶ Ἰσαάκ, καὶ Ἰακώβ. Ολιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ. Μετανά σται γὰρ παρώκησαν εἰς τὴν γῆν τῶν Χαναναίων οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραάμ καὶ 'Ο 'Αβραὰμ γάρ, φησί, παρώκησεν ἐν γῇ Χαναάν. Καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος. Πολλὰ ἔθνη διερχόμενοι, καὶ τόπους ἐκ τόπων ἀμείβοντες, περί ὧν ἁπάντων ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως ἱστορεῖ. Καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον. Τινὲς μὲν γὰρ χῶραι ἐβασιλεύοντο, τινὲς δὲ ἐδημοκρατοῦντο. Οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτούς. Αν θρωπον, ήτοι τινά· τὸν μὲν γὰρ Φαραώ ήτασεν ἑτασμοῖς μεγάλοις καὶ πονηροῖς, καὶ τὸν οἶκον αὐ τοῦ διὰ Σάλβαν γυναῖκα Αβραάμ· τῷ δὲ ᾿Αβιμέλεχ ἐπιστὰς νυκτὸς, εἶπεν ἄλλα τε φοβερά, καὶ ὅτι Από- δος τὴν γυναῖκα τῷ ἀνθρώπῳ. Εἶτα ἐπήγαγεν ότι Προφήτης ἐστι, καὶ εὔξεται περὶ σοῦ, καὶ ζήση. Τὸν Ἡσαῦ δὲ καὶ τὸν Λάβαν οὐκ ἀφῆκεν ἀδικήσει τὸν Ἰακώβ, καὶ ἄλλους πολλοὺς οὐ συνεχώρησε βλάψαι τοὺς εἰρημένους τρεῖς πατριάρχας. Καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς. Ελεγξεν αὐτοὺς τοὺς ἀδίκους, ᾔσχυνεν, ἐφόβησεν· ὡς τὸν Φαραῶ βασιλέα Αἰγύπτου, καὶ τὸν ᾿Αβιμέλεχ βασι- λέα Γεράκων. EUTHYMII ZIGABENI repetit. Per testamentum enim et per verbun, promissionem a Deo Abrahæ factam intelligit. Memor etiam, inquit, fuit Deus, sermonis quem mandavit in mille generationes, hoc est, qui ad multas nationes pervenit. Hille enim posuit pro Multis, et Mandavit pro Pollicitus est. VERS. 9. Quod disposuit ad Abraham. Quod ver- bum scilicet. Et juramenti sui ad Isaac. Memor item fuit ju- ramenti sui, quod juravit filio Abrahæ Isaac. Eadem elenim promissio filio, quæ patri facta est, tain de regione, quam de multitudine seminis. Quid autem sit juramentum Dei, diximus in psalmo LXXXVII, ibi : Juravi David servo meo. VERS. 10. statuit illud Jacob in præceptum. Adeo ut ipse Jacob certus jam esset, mandatum) illud Dei violari non debere. Et Israel in testamentum æternum. Ut esset ipsi Israel incommutabile æque ac sempiternum testa- mentum. VERS. 11. Dicens : Tibi dabo terram Chanaan. Palæstinam scilicet, quam Chananæi populi habi- cabant. Funiculum hæreditatis vestræ. Hoc est mensu- ram ac portionem vestram. VERS. 12. Cum essent numero breves. Hæc, in- quam, ita disposuit et pollicitus est Deus, cum adhuc pauci essent, Abraham nimirum, Isaac et Jacob atque eorum liberi. B Paucissimi et peregrini in ea. Quin imo paucis-c simi cum essent et derelicto paulo ante patrio solo, in Chananæorum terra, veluti hospites atque extranei morarentur: Abraham enim, ut inquit Scriptura, peregrinatus est in terra Chanaan ”, VERS. 13. pertransierunt de gente in gentem. Per multas nationes vagati sunt, et plurimas se- des commutarunt, quæ omnia in libro Geneseos exponuntur. Et de regno in populum alterum. Aliæ enim re- giones ad regis imperium adıninistrabantur, aliæ vero communi populorum concilio, more reipu- blicæ. Vers. 14. Nɔn permisit hominem nocere eis. Ne- minem, inquit, permisit injuria eos afficere. Pharaonem quippe ob Sarram uxorem magnis D cruciatibus torsit; ipsi quoque Abimelech, Palæ- stiuorum regi, consimili de causa iratus, et noctu imminens, horrenda quædam comminatus est sup- plicia, nisi Sarram restitueret : illud etiam addens : Quoniam propheta est Abraham, et si pro te ora- verit, vives **. Ab iratis præterea atque infensis animis Esau, et Laban dilectum sibi protexit Jacob, multosque alios simili modo prohibuit, ne patriarchis injuriam inferrent. Et redarguit pro eis reges. Redarguit eos, con- fuditque ac perterruit cum injusti essent, ve. luti Pharaonem Ægypti, et Abimelech Palæstinæ reges. * Gen. xxxv, 27. * Gen. xx,
4α He has made light spring up in darkness on the upright. God has caused the light of liberation and relief to spring up on those in the darkness of temptations and afflictions. Or else Christ, the light of truth, has risen up from the earth in the darkness of error, for it is written, I am the light of the world. The light has risen up on the upright, those able to think straight, for they saw it, while the crooked and perverted were blind to it.
β Ἐλεήμων καὶ οἰκτίρμων καὶ δίκαιος. Περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦτο· ἐλεήμων μὲν γὰρ καὶ οἰκτίρμων ἐστὶν ὡς ἀγαθὸς, δίκαιος δὲ, ὡς κριτής. Ζήτησον καὶ ἐν τῷ ρ΄ ψαλμῷ τὸ, Ἔλεον καὶ κρίσιν ᾄσομαί σοι, Κύριε. |Α λέγει πάλιν, διαθήκην ή λόγον τὴν ὑπόσχεσιν της Εt Εt εἰρημένης γῆς ὀνομάζων. Εμνήσθη γάρ, φησί, τοῦ λόγου, οὗ ἐνετείλατο, τοῦ εἰς χιλίας γενεάς, τοῦ μέχρι πολλῶν γενεῶν ἐξικνουμένου· χιλίας γὰρ νῦν ἁπλῶς τὰς πολλὰς καλεῖ, καὶ τὸ ἐνετείλατο δὲ ἀντὶ τοῦ ἐπηγγείλατο τέθεικεν. Ον διέθετο τῷ Ἀβραάμ. Ον λόγον δηλονότι. Καὶ τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τῷ Ἰσαάκ. Καὶ ἐμνήσθη πάλιν τοῦ ὅρκου αὐτοῦ τοῦ ὁμοσθέντος τῷ Ἰσαάκ. Τὸ αὐτὸ γὰρ καὶ τῷ Ἰσαὰκ ἐπηγγείλατο περί τε τῆς γῆς καὶ τοῦ πληθυσμοῦ τοῦ σπέρματος. Τί δέ ἐστιν ὅρκος Θεοῦ, εἴρηται ἐν τῷ πη' ψαλμῷ· ἔνθα τὴ, Ομοσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου. Καὶ ἔστησεν αὐτὸν τῷ Ἰακὼβ εἰς πρόσταγμα. Τὸ εἶναι πρόσταγμα ἀπαράβατον. Καὶ τῷ Ἰσραὴλ εἰς διαθήκην αιώνιον. Εἰς τὸ εἶναι διαθήκην ἀμετακίνητον, ἀναλλοίωτον, ὡς εἴ- ρηται. Λέγων· Σοὶ δώσω τὴν γῆν Χαναάν. Την Παλαι στίνην, ἣν κατῴκουν οἱ Χαναναίοι. Σχοίνισμα κληρονομίας ὑμῶν. Μέτρημα, μέσ ρισμα. Ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς. Λέγων ταῦτα καὶ διατιθέμενος, καὶ ὑπισχνούμενος, ότε ἦσαν ἀριθμῷ βραχεῖς οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ, καὶ Ἰσαάκ, καὶ Ἰακώβ. Ολιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ. Μετανά σται γὰρ παρώκησαν εἰς τὴν γῆν τῶν Χαναναίων οἱ περὶ τὸν ᾿Αβραάμ καὶ 'Ο 'Αβραὰμ γάρ, φησί, παρώκησεν ἐν γῇ Χαναάν. Καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος. Πολλὰ ἔθνη διερχόμενοι, καὶ τόπους ἐκ τόπων ἀμείβοντες, περί ὧν ἁπάντων ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως ἱστορεῖ. Καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον. Τινὲς μὲν γὰρ χῶραι ἐβασιλεύοντο, τινὲς δὲ ἐδημοκρατοῦντο. Οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτούς. Αν θρωπον, ήτοι τινά· τὸν μὲν γὰρ Φαραώ ήτασεν ἑτασμοῖς μεγάλοις καὶ πονηροῖς, καὶ τὸν οἶκον αὐ τοῦ διὰ Σάλβαν γυναῖκα Αβραάμ· τῷ δὲ ᾿Αβιμέλεχ ἐπιστὰς νυκτὸς, εἶπεν ἄλλα τε φοβερά, καὶ ὅτι Από- δος τὴν γυναῖκα τῷ ἀνθρώπῳ. Εἶτα ἐπήγαγεν ότι Προφήτης ἐστι, καὶ εὔξεται περὶ σοῦ, καὶ ζήση. Τὸν Ἡσαῦ δὲ καὶ τὸν Λάβαν οὐκ ἀφῆκεν ἀδικήσει τὸν Ἰακώβ, καὶ ἄλλους πολλοὺς οὐ συνεχώρησε βλάψαι τοὺς εἰρημένους τρεῖς πατριάρχας. Καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς. Ελεγξεν αὐτοὺς τοὺς ἀδίκους, ᾔσχυνεν, ἐφόβησεν· ὡς τὸν Φαραῶ βασιλέα Αἰγύπτου, καὶ τὸν ᾿Αβιμέλεχ βασι- λέα Γεράκων. EUTHYMII ZIGABENI repetit. Per testamentum enim et per verbun, promissionem a Deo Abrahæ factam intelligit. Memor etiam, inquit, fuit Deus, sermonis quem mandavit in mille generationes, hoc est, qui ad multas nationes pervenit. Hille enim posuit pro Multis, et Mandavit pro Pollicitus est. VERS. 9. Quod disposuit ad Abraham. Quod ver- bum scilicet. Et juramenti sui ad Isaac. Memor item fuit ju- ramenti sui, quod juravit filio Abrahæ Isaac. Eadem elenim promissio filio, quæ patri facta est, tain de regione, quam de multitudine seminis. Quid autem sit juramentum Dei, diximus in psalmo LXXXVII, ibi : Juravi David servo meo. VERS. 10. statuit illud Jacob in præceptum. Adeo ut ipse Jacob certus jam esset, mandatum) illud Dei violari non debere. Et Israel in testamentum æternum. Ut esset ipsi Israel incommutabile æque ac sempiternum testa- mentum. VERS. 11. Dicens : Tibi dabo terram Chanaan. Palæstinam scilicet, quam Chananæi populi habi- cabant. Funiculum hæreditatis vestræ. Hoc est mensu- ram ac portionem vestram. VERS. 12. Cum essent numero breves. Hæc, in- quam, ita disposuit et pollicitus est Deus, cum adhuc pauci essent, Abraham nimirum, Isaac et Jacob atque eorum liberi. B Paucissimi et peregrini in ea. Quin imo paucis-c simi cum essent et derelicto paulo ante patrio solo, in Chananæorum terra, veluti hospites atque extranei morarentur: Abraham enim, ut inquit Scriptura, peregrinatus est in terra Chanaan ”, VERS. 13. pertransierunt de gente in gentem. Per multas nationes vagati sunt, et plurimas se- des commutarunt, quæ omnia in libro Geneseos exponuntur. Et de regno in populum alterum. Aliæ enim re- giones ad regis imperium adıninistrabantur, aliæ vero communi populorum concilio, more reipu- blicæ. Vers. 14. Nɔn permisit hominem nocere eis. Ne- minem, inquit, permisit injuria eos afficere. Pharaonem quippe ob Sarram uxorem magnis D cruciatibus torsit; ipsi quoque Abimelech, Palæ- stiuorum regi, consimili de causa iratus, et noctu imminens, horrenda quædam comminatus est sup- plicia, nisi Sarram restitueret : illud etiam addens : Quoniam propheta est Abraham, et si pro te ora- verit, vives **. Ab iratis præterea atque infensis animis Esau, et Laban dilectum sibi protexit Jacob, multosque alios simili modo prohibuit, ne patriarchis injuriam inferrent. Et redarguit pro eis reges. Redarguit eos, con- fuditque ac perterruit cum injusti essent, ve. luti Pharaonem Ægypti, et Abimelech Palæstinæ reges. * Gen. xxxv, 27. * Gen. xx,
4β Merciful and compassionate and just. This also is about God, for he is merciful and compassionate as good and just as a judge. See also in the one hundredth psalm, I shall sing to you, O Lord, of mercy and judgement.
PG 128:1099α Χρηστὸς ἀνὴρ ὁ οἰκτείρων καὶ κιχρῶν. Ὁ οἰκτείρων μὲν, τοὺς ἐν ἀνάγκαις, κιχρῶν δὲ, τοῖς δανείου χρῄζουσι. Γέγραπται δὲ καὶ ἐν τῷ λϛ΄ ψαλμῷ, Ὅλην τὴν ἡμέραν ἐλεεῖ καὶ δανείζει ὁ δίκαιος. β γενεᾷ MB : γενεα S2C : γενεὰ PFV[RaT]. β ὑπό MPS2BFV : ὑπέρ C.Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστών μου, καὶ ἐν τοῖς Δ προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. Λέγων καὶ ταῦτα δηλονότι. Χριστοὺς μὲν αὐτοὺς ὠνόμασεν, ὡς κει χρισμένους τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, ἢ τῷ προφητικῷ χαρίσματι· προφήτας δὲ, ὡς πολλὰ προφητεύσαν τας. Καὶ γὰρ καὶ πρὸς τὸν ᾿Αβιμέλεχ εἶπεν ὁ Θεός, ὡς εἴρηται, περὶ τοῦ ᾿Αβραάμ, ότι προφήτης έστίν. Ῥητῶς μὲν οὐ κεῖνται ταῦτα ἐν τῇ προῤῥηθείσῃ βίβλῳ, τὸ Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ τὰ ἑξῆς· ἕτερα δὲ εἰς τὴν αὐτὴν διάνοιαν τείνονται. Καὶ ἐκάλεσε λιμίν ἐπὶ τὴν γῆν. Έταξεν, ἔπεμψε, προοδοποιῶν εὐμηχάνως περὶ τὸν Ἰακὼβ εἰς τὴν Αἴγυπτον κάθοδον, ὅτε τὰ ἑπτὰ ἔτη τῆς εὐ θῆνίας ἑπτὰ ἕτερα διεδέξαντο. Πᾶν στήριγμα άρτου συνέτριψε. Πᾶσαν ἰσχύν τροφῆς συνέτριψε, πᾶσαν ὑπόστασιν βρώσεως ἡφά- νισεν. Απέστειλεν ἔμπροσθεν αὐτῶν ἄνθρωπον. Εμπροσθεν τῶν περὶ τὸν Ἰακὼβ τὸν Ἰωσήφ, τῇ πονηρίᾳ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ χρησάμενος εἰς δέον, καὶ τὴν εἰς δουλείαν ἀπαγωγὴν ἀποστολὴν ποιησά- μενος. Διότι καὶ πρὸς αὐτοὺς εἴρηκεν· ὅτι Εἰς ζωὴν ἀπέσταλκέ με ὁ Θεὸς ἔμπροσθεν ὑμῶν. Εt Εἰς δοῦλον ἐπράθη Ιωσήφ. Παρὰ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ τοῖς Ισμαηλίταις, καὶ παρὰ τῶν Ἰσμαηλιτῶν αὖθις εἰς Αἴγυπτον τῷ Πεντεφρά. Εταπείνωσαν ἐν πέδαις τοὺς πόδας αὐτοῦ. Εκάκωσαν οἱ περὶ τὸν κύριον αὐτοῦ, βάλλοντες εἰς τὸ δεσμωτήριον. Σίδηρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ αὐτοῦ. Τουτέστιν αὐτός. Σίδηρον δὲ λέγει τὸν σιδηροῦν κλοιόν· ἡ σίδηρον, ἤτοι τὸ ξίφος διέφυγεν, ἄχρι τοῦ ἐλθοῦσα. Μέχρι τοῦ ἐλθεῖν τὸν λόγον αὐτοῦ. "Η τὴν σου φίαν αὐτοῦ, καθ᾽ ἦν ἔλυσε τοὺς ὀνείρους τῶν συν δεσμίων· ἢ τὴν φροντίδα, ἣν ἐφρόντισεν αὐτοῦ ὁ Θεός, θέλων αὐτὸν δοξάσαι, καὶ τὸ γένος αὐτοῦ. Το λόγιον (14) Κυρίου επύρωσεν αὐτόν. Ὁ ἐν- διάθετος λόγος ὁ παρὰ Θεοῦ δοθεὶς ἡμῖν, καθ᾽ ἄν λογικο! λεγόμεθα. Ο φυσικός νόμος πυρωθῆναι αὐ τὴν παρεσκεύασεν ἐν τῇ καμίνῳ τῶν πειρασμῶν, καὶ ἔδειξε καθαρὸν καὶ δόκιμον, ὡς χρυσόν· ἐδίδασκεν γὰρ αὐτὸν ὁ λόγος οὗτος, ὅτι οὐ χρὴ γυναικό; ἀλλο τρίας ἅπτεσθαι. λόγιον λόγος, λόγιον λόγιον, ! COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 15. Nolile tangere christos meos, et in pro - phelis meis nolite malignari. Redarguit, inquam, cos, dicens hujusmodi verba. Christos aulem pa- triarchas appellavit, veluti sancto Spiritu vel gra- tia prophetandi unctos; prophetas vero, quia futura multa prædixerunt. Quocirca Deus ipse, cum loqueretur, ut diximus, ad Abimelech, atte- status est de Abraham, quod propheta esset. Quod si quis dicat verba præsentis versiculi, ut hic ja- cent, in libro Geneseos non haberi satis esse ar- bitramur, quod quæ ibi dicuntur ad hujusmodi sensum tendant. Vaus. 16. vocavit famem super terram. Hoc est, ordinavit, seu misit, summo ipse artificio iter præparans Jacob et filiis ejus, ut descenderent B in Ægyptum, quando septem fertilitatis annos, et totidem ſamis sustinuerunt. Et omne firmamentum panis contrivit. Esculenta omnia consumpsit, et quidquid ſamis solatium est, delevit. VERS. 17. Misit ante eos nominem. Fecit Deus ut Joseph præiret familiam Jacob, et impioruus fra- trum malignitate ipse usus est in bonum. Unde nefarium eorum delictum, quo ille in servitutem actus est, Propheta hic mitiori vocabulo Dei mis- sionem atque apostolatum nuncupat, dicens quod Deus eum præmiserit. Quamobrem ipse etiam Joseph fratribus suis dicebat: In vitam misit me Deus ante vos C D In servum venundatus est Joseph. A fratribus ve- nundatus est Ismaelitis, et ab Ismaelitis rursus in Ægypto, Pentephræ Pharaonis eunucho - Vers. 18, 19. Humiliaverunt in compedibus pedes ejus. Amicius quippe fuit Joseph a domino suo in Ægypto, missusque ab eo in carcerein. Ferrum pertransiit anima ejus. Anime ejus, hoc est, ipse Joseph pertransiit ferrum. Per fer- rum vero ferreum quoddam supplicii genus intel- ligit. Vel, Periransiit ferrum, pro Edugit gladiu: Ad ipsum enim pene gladium devenerat. Donec veniret verbum ejus. Hoc est, donec ve- piret sapientia illa, qua somuia convinctoruni co- mitum dissolvit ; vel, donec veniret consilium quod disposuerat Deus de Joseph, volens eum et genus ejus clarum ac celebre reddere apud omnes. . Eloquium Domini infamavit eum. (Græca lectio pro eloquio, habet, quæ dictio a dictione deducitur, quæ non verbum tantum aut sermonem, sed rationem etiam significat. Unde et non eloquium simpliciter, sed rationale elo quium significabit.) Sensus erit igitur quod intima illa atque innata cuique homini ratio, quam Deus nobis largitus est, ut per eam rationales et dicamur, et simus, quod hæc, inquam, natura homini Gell. XLV, 5. Varia lectiones. data est unde rationales dicimur, naturalis nimi- rum lex, effecit ut is se velut igne explorandum præberet in tentationum fornace, utque inde purus probatusque, tanquam aurum egrederetur. Edocuit enim eum hæc ipsa rutio, nefas esse alienam mulie- rem contingere. Latinus interpres explicuit dictio- nem in qua vis est, sensuumque concinnio- rem reddidit. Quod satagit fere semper, (14) Ad verbum : Ingenita ratio quæ a Deo nobis
5α A good man is one who is compassionate and lends freely. Who is compassionate to those in constraints and who lends freely to those requiring a loan. And in the thirty-sixth psalm it is written, All day long the just man shows mercy and lends.
β Οἰκονομήσει τοὺς λόγους αὐτοῦ ἐν κρίσει. Οὗτος εὖ χρήσεται τοῖς λόγοις αὐτοῦ, ἐν διακρίσει λέγων, καὶ οὐχ ὡς ἔτυχεν, οὐδ’ ἀπερισκέπτως. Ἢ εὖ διαθήσει τὰ κατ’ αὐτὸν πράγματα, μετὰ διακρίσεως· οὕτω γὰρ ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκεν. Ἢ εὖ διαθήσει τὰς ἀπολογίας αὐτοῦ, ἐν κρίσει τῇ μελλούσῃ, τουτέστι, συνηγορίαν ἑαυτῷ παρασκευάσει, κατὰ τὸν πιστὸν καὶ φρόνιμον οἰκονόμον.Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστών μου, καὶ ἐν τοῖς Δ προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. Λέγων καὶ ταῦτα δηλονότι. Χριστοὺς μὲν αὐτοὺς ὠνόμασεν, ὡς κει χρισμένους τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, ἢ τῷ προφητικῷ χαρίσματι· προφήτας δὲ, ὡς πολλὰ προφητεύσαν τας. Καὶ γὰρ καὶ πρὸς τὸν ᾿Αβιμέλεχ εἶπεν ὁ Θεός, ὡς εἴρηται, περὶ τοῦ ᾿Αβραάμ, ότι προφήτης έστίν. Ῥητῶς μὲν οὐ κεῖνται ταῦτα ἐν τῇ προῤῥηθείσῃ βίβλῳ, τὸ Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ τὰ ἑξῆς· ἕτερα δὲ εἰς τὴν αὐτὴν διάνοιαν τείνονται. Καὶ ἐκάλεσε λιμίν ἐπὶ τὴν γῆν. Έταξεν, ἔπεμψε, προοδοποιῶν εὐμηχάνως περὶ τὸν Ἰακὼβ εἰς τὴν Αἴγυπτον κάθοδον, ὅτε τὰ ἑπτὰ ἔτη τῆς εὐ θῆνίας ἑπτὰ ἕτερα διεδέξαντο. Πᾶν στήριγμα άρτου συνέτριψε. Πᾶσαν ἰσχύν τροφῆς συνέτριψε, πᾶσαν ὑπόστασιν βρώσεως ἡφά- νισεν. Απέστειλεν ἔμπροσθεν αὐτῶν ἄνθρωπον. Εμπροσθεν τῶν περὶ τὸν Ἰακὼβ τὸν Ἰωσήφ, τῇ πονηρίᾳ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ χρησάμενος εἰς δέον, καὶ τὴν εἰς δουλείαν ἀπαγωγὴν ἀποστολὴν ποιησά- μενος. Διότι καὶ πρὸς αὐτοὺς εἴρηκεν· ὅτι Εἰς ζωὴν ἀπέσταλκέ με ὁ Θεὸς ἔμπροσθεν ὑμῶν. Εt Εἰς δοῦλον ἐπράθη Ιωσήφ. Παρὰ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ τοῖς Ισμαηλίταις, καὶ παρὰ τῶν Ἰσμαηλιτῶν αὖθις εἰς Αἴγυπτον τῷ Πεντεφρά. Εταπείνωσαν ἐν πέδαις τοὺς πόδας αὐτοῦ. Εκάκωσαν οἱ περὶ τὸν κύριον αὐτοῦ, βάλλοντες εἰς τὸ δεσμωτήριον. Σίδηρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ αὐτοῦ. Τουτέστιν αὐτός. Σίδηρον δὲ λέγει τὸν σιδηροῦν κλοιόν· ἡ σίδηρον, ἤτοι τὸ ξίφος διέφυγεν, ἄχρι τοῦ ἐλθοῦσα. Μέχρι τοῦ ἐλθεῖν τὸν λόγον αὐτοῦ. "Η τὴν σου φίαν αὐτοῦ, καθ᾽ ἦν ἔλυσε τοὺς ὀνείρους τῶν συν δεσμίων· ἢ τὴν φροντίδα, ἣν ἐφρόντισεν αὐτοῦ ὁ Θεός, θέλων αὐτὸν δοξάσαι, καὶ τὸ γένος αὐτοῦ. Το λόγιον (14) Κυρίου επύρωσεν αὐτόν. Ὁ ἐν- διάθετος λόγος ὁ παρὰ Θεοῦ δοθεὶς ἡμῖν, καθ᾽ ἄν λογικο! λεγόμεθα. Ο φυσικός νόμος πυρωθῆναι αὐ τὴν παρεσκεύασεν ἐν τῇ καμίνῳ τῶν πειρασμῶν, καὶ ἔδειξε καθαρὸν καὶ δόκιμον, ὡς χρυσόν· ἐδίδασκεν γὰρ αὐτὸν ὁ λόγος οὗτος, ὅτι οὐ χρὴ γυναικό; ἀλλο τρίας ἅπτεσθαι. λόγιον λόγος, λόγιον λόγιον, ! COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 15. Nolile tangere christos meos, et in pro - phelis meis nolite malignari. Redarguit, inquam, cos, dicens hujusmodi verba. Christos aulem pa- triarchas appellavit, veluti sancto Spiritu vel gra- tia prophetandi unctos; prophetas vero, quia futura multa prædixerunt. Quocirca Deus ipse, cum loqueretur, ut diximus, ad Abimelech, atte- status est de Abraham, quod propheta esset. Quod si quis dicat verba præsentis versiculi, ut hic ja- cent, in libro Geneseos non haberi satis esse ar- bitramur, quod quæ ibi dicuntur ad hujusmodi sensum tendant. Vaus. 16. vocavit famem super terram. Hoc est, ordinavit, seu misit, summo ipse artificio iter præparans Jacob et filiis ejus, ut descenderent B in Ægyptum, quando septem fertilitatis annos, et totidem ſamis sustinuerunt. Et omne firmamentum panis contrivit. Esculenta omnia consumpsit, et quidquid ſamis solatium est, delevit. VERS. 17. Misit ante eos nominem. Fecit Deus ut Joseph præiret familiam Jacob, et impioruus fra- trum malignitate ipse usus est in bonum. Unde nefarium eorum delictum, quo ille in servitutem actus est, Propheta hic mitiori vocabulo Dei mis- sionem atque apostolatum nuncupat, dicens quod Deus eum præmiserit. Quamobrem ipse etiam Joseph fratribus suis dicebat: In vitam misit me Deus ante vos C D In servum venundatus est Joseph. A fratribus ve- nundatus est Ismaelitis, et ab Ismaelitis rursus in Ægypto, Pentephræ Pharaonis eunucho - Vers. 18, 19. Humiliaverunt in compedibus pedes ejus. Amicius quippe fuit Joseph a domino suo in Ægypto, missusque ab eo in carcerein. Ferrum pertransiit anima ejus. Anime ejus, hoc est, ipse Joseph pertransiit ferrum. Per fer- rum vero ferreum quoddam supplicii genus intel- ligit. Vel, Periransiit ferrum, pro Edugit gladiu: Ad ipsum enim pene gladium devenerat. Donec veniret verbum ejus. Hoc est, donec ve- piret sapientia illa, qua somuia convinctoruni co- mitum dissolvit ; vel, donec veniret consilium quod disposuerat Deus de Joseph, volens eum et genus ejus clarum ac celebre reddere apud omnes. . Eloquium Domini infamavit eum. (Græca lectio pro eloquio, habet, quæ dictio a dictione deducitur, quæ non verbum tantum aut sermonem, sed rationem etiam significat. Unde et non eloquium simpliciter, sed rationale elo quium significabit.) Sensus erit igitur quod intima illa atque innata cuique homini ratio, quam Deus nobis largitus est, ut per eam rationales et dicamur, et simus, quod hæc, inquam, natura homini Gell. XLV, 5. Varia lectiones. data est unde rationales dicimur, naturalis nimi- rum lex, effecit ut is se velut igne explorandum præberet in tentationum fornace, utque inde purus probatusque, tanquam aurum egrederetur. Edocuit enim eum hæc ipsa rutio, nefas esse alienam mulie- rem contingere. Latinus interpres explicuit dictio- nem in qua vis est, sensuumque concinnio- rem reddidit. Quod satagit fere semper, (14) Ad verbum : Ingenita ratio quæ a Deo nobis
5β He will manage well his words in judgement. He will employ his words well, speaking with discrimination and not at random or thoughtlessly. Or else he will dispose well the matters concerning himself, with discrimination, for this is how Symmachus rendered it. Or else he will manage well his defence at the last judgement, that is, he will prepare an advocacy for himself, following the example of the trusty and wise manager.
α Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα οὐ σαλευθήσεται. Εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον οὐ σαλευθήσεται πειρασμοῖς, ἀσφαλῶς τεθεμελιωμένος ἐπὶ τὴν πέτραν τῆς εἰς Θεὸν πίστεως καὶ ἀγάπης καὶ ἐλπίδος, καὶ τὸ συνειδὸς ἔχων ἀπερίτρεπτον ἄγκυραν. Οὐκ εἶπε δὲ ὅτι οὐκ ἐπιβουλευθήσεται ― Πολλὰ γὰρ, φησὶν, αἱ θλίψεις τῶν δικαίων ― ἀλλ’ ὅτι οὐ σαλευθήσεται. Τοῦτο γὰρ τὸ θαυμαστὸν, ὅτι μυρία πάσχοντες οἱ ἅγιοι, οὐ περιετρέποντο, ἀλλ’ ἀκλινὲς ἄχρι τέλους ἔσῳζον τὸ φρόνημα· τοῦτο περιφανὴς νίκη, τοῦτο λαμπρὰ τῶν ἀριστέων ἀνάῤῥησις. Ἢ καὶ εἰς τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα οὐ σαλευθήσεται· Ἡτοιμάσθην γὰρ, φησὶ, καὶ οὐκ ἐταράχθην, οὐδὲν ἑαυτῷ φαῦλον συνειδώς.Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστών μου, καὶ ἐν τοῖς Δ προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. Λέγων καὶ ταῦτα δηλονότι. Χριστοὺς μὲν αὐτοὺς ὠνόμασεν, ὡς κει χρισμένους τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, ἢ τῷ προφητικῷ χαρίσματι· προφήτας δὲ, ὡς πολλὰ προφητεύσαν τας. Καὶ γὰρ καὶ πρὸς τὸν ᾿Αβιμέλεχ εἶπεν ὁ Θεός, ὡς εἴρηται, περὶ τοῦ ᾿Αβραάμ, ότι προφήτης έστίν. Ῥητῶς μὲν οὐ κεῖνται ταῦτα ἐν τῇ προῤῥηθείσῃ βίβλῳ, τὸ Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ τὰ ἑξῆς· ἕτερα δὲ εἰς τὴν αὐτὴν διάνοιαν τείνονται. Καὶ ἐκάλεσε λιμίν ἐπὶ τὴν γῆν. Έταξεν, ἔπεμψε, προοδοποιῶν εὐμηχάνως περὶ τὸν Ἰακὼβ εἰς τὴν Αἴγυπτον κάθοδον, ὅτε τὰ ἑπτὰ ἔτη τῆς εὐ θῆνίας ἑπτὰ ἕτερα διεδέξαντο. Πᾶν στήριγμα άρτου συνέτριψε. Πᾶσαν ἰσχύν τροφῆς συνέτριψε, πᾶσαν ὑπόστασιν βρώσεως ἡφά- νισεν. Απέστειλεν ἔμπροσθεν αὐτῶν ἄνθρωπον. Εμπροσθεν τῶν περὶ τὸν Ἰακὼβ τὸν Ἰωσήφ, τῇ πονηρίᾳ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ χρησάμενος εἰς δέον, καὶ τὴν εἰς δουλείαν ἀπαγωγὴν ἀποστολὴν ποιησά- μενος. Διότι καὶ πρὸς αὐτοὺς εἴρηκεν· ὅτι Εἰς ζωὴν ἀπέσταλκέ με ὁ Θεὸς ἔμπροσθεν ὑμῶν. Εt Εἰς δοῦλον ἐπράθη Ιωσήφ. Παρὰ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ τοῖς Ισμαηλίταις, καὶ παρὰ τῶν Ἰσμαηλιτῶν αὖθις εἰς Αἴγυπτον τῷ Πεντεφρά. Εταπείνωσαν ἐν πέδαις τοὺς πόδας αὐτοῦ. Εκάκωσαν οἱ περὶ τὸν κύριον αὐτοῦ, βάλλοντες εἰς τὸ δεσμωτήριον. Σίδηρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ αὐτοῦ. Τουτέστιν αὐτός. Σίδηρον δὲ λέγει τὸν σιδηροῦν κλοιόν· ἡ σίδηρον, ἤτοι τὸ ξίφος διέφυγεν, ἄχρι τοῦ ἐλθοῦσα. Μέχρι τοῦ ἐλθεῖν τὸν λόγον αὐτοῦ. "Η τὴν σου φίαν αὐτοῦ, καθ᾽ ἦν ἔλυσε τοὺς ὀνείρους τῶν συν δεσμίων· ἢ τὴν φροντίδα, ἣν ἐφρόντισεν αὐτοῦ ὁ Θεός, θέλων αὐτὸν δοξάσαι, καὶ τὸ γένος αὐτοῦ. Το λόγιον (14) Κυρίου επύρωσεν αὐτόν. Ὁ ἐν- διάθετος λόγος ὁ παρὰ Θεοῦ δοθεὶς ἡμῖν, καθ᾽ ἄν λογικο! λεγόμεθα. Ο φυσικός νόμος πυρωθῆναι αὐ τὴν παρεσκεύασεν ἐν τῇ καμίνῳ τῶν πειρασμῶν, καὶ ἔδειξε καθαρὸν καὶ δόκιμον, ὡς χρυσόν· ἐδίδασκεν γὰρ αὐτὸν ὁ λόγος οὗτος, ὅτι οὐ χρὴ γυναικό; ἀλλο τρίας ἅπτεσθαι. λόγιον λόγος, λόγιον λόγιον, ! COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 15. Nolile tangere christos meos, et in pro - phelis meis nolite malignari. Redarguit, inquam, cos, dicens hujusmodi verba. Christos aulem pa- triarchas appellavit, veluti sancto Spiritu vel gra- tia prophetandi unctos; prophetas vero, quia futura multa prædixerunt. Quocirca Deus ipse, cum loqueretur, ut diximus, ad Abimelech, atte- status est de Abraham, quod propheta esset. Quod si quis dicat verba præsentis versiculi, ut hic ja- cent, in libro Geneseos non haberi satis esse ar- bitramur, quod quæ ibi dicuntur ad hujusmodi sensum tendant. Vaus. 16. vocavit famem super terram. Hoc est, ordinavit, seu misit, summo ipse artificio iter præparans Jacob et filiis ejus, ut descenderent B in Ægyptum, quando septem fertilitatis annos, et totidem ſamis sustinuerunt. Et omne firmamentum panis contrivit. Esculenta omnia consumpsit, et quidquid ſamis solatium est, delevit. VERS. 17. Misit ante eos nominem. Fecit Deus ut Joseph præiret familiam Jacob, et impioruus fra- trum malignitate ipse usus est in bonum. Unde nefarium eorum delictum, quo ille in servitutem actus est, Propheta hic mitiori vocabulo Dei mis- sionem atque apostolatum nuncupat, dicens quod Deus eum præmiserit. Quamobrem ipse etiam Joseph fratribus suis dicebat: In vitam misit me Deus ante vos C D In servum venundatus est Joseph. A fratribus ve- nundatus est Ismaelitis, et ab Ismaelitis rursus in Ægypto, Pentephræ Pharaonis eunucho - Vers. 18, 19. Humiliaverunt in compedibus pedes ejus. Amicius quippe fuit Joseph a domino suo in Ægypto, missusque ab eo in carcerein. Ferrum pertransiit anima ejus. Anime ejus, hoc est, ipse Joseph pertransiit ferrum. Per fer- rum vero ferreum quoddam supplicii genus intel- ligit. Vel, Periransiit ferrum, pro Edugit gladiu: Ad ipsum enim pene gladium devenerat. Donec veniret verbum ejus. Hoc est, donec ve- piret sapientia illa, qua somuia convinctoruni co- mitum dissolvit ; vel, donec veniret consilium quod disposuerat Deus de Joseph, volens eum et genus ejus clarum ac celebre reddere apud omnes. . Eloquium Domini infamavit eum. (Græca lectio pro eloquio, habet, quæ dictio a dictione deducitur, quæ non verbum tantum aut sermonem, sed rationem etiam significat. Unde et non eloquium simpliciter, sed rationale elo quium significabit.) Sensus erit igitur quod intima illa atque innata cuique homini ratio, quam Deus nobis largitus est, ut per eam rationales et dicamur, et simus, quod hæc, inquam, natura homini Gell. XLV, 5. Varia lectiones. data est unde rationales dicimur, naturalis nimi- rum lex, effecit ut is se velut igne explorandum præberet in tentationum fornace, utque inde purus probatusque, tanquam aurum egrederetur. Edocuit enim eum hæc ipsa rutio, nefas esse alienam mulie- rem contingere. Latinus interpres explicuit dictio- nem in qua vis est, sensuumque concinnio- rem reddidit. Quod satagit fere semper, (14) Ad verbum : Ingenita ratio quæ a Deo nobis
6α For to the age he will not be shaken. In this age he will not be shaken by temptations, being securely founded on the rock of faith in God and of love and hope and having his conscience as an unmoveable anchor. He did not say that he will not be subject to attack – for it is written, Many are the af- flictions of the just – but that he will not be shaken. For this is what is wondrous, namely, that while suffering countless afflictions the saints were not deflected, but preserved their spirit unswerving. This is a conspicuous victory; this is a brilliant public proclamation of the champions. Or else he will not be shaken in the age to come, for it is written, I have prepared myself and have not been troubled, having nothing evil on his conscience.
β Εἰς μνημόσυνον αἰώνιον ἔσται δίκαιος. Διὰ τὰς ἀρετὰς αὐτοῦ μνημονευόμενος, οὐ μόνον ζῶν, ἀλλὰ καὶ θανών.Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστών μου, καὶ ἐν τοῖς Δ προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. Λέγων καὶ ταῦτα δηλονότι. Χριστοὺς μὲν αὐτοὺς ὠνόμασεν, ὡς κει χρισμένους τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, ἢ τῷ προφητικῷ χαρίσματι· προφήτας δὲ, ὡς πολλὰ προφητεύσαν τας. Καὶ γὰρ καὶ πρὸς τὸν ᾿Αβιμέλεχ εἶπεν ὁ Θεός, ὡς εἴρηται, περὶ τοῦ ᾿Αβραάμ, ότι προφήτης έστίν. Ῥητῶς μὲν οὐ κεῖνται ταῦτα ἐν τῇ προῤῥηθείσῃ βίβλῳ, τὸ Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ τὰ ἑξῆς· ἕτερα δὲ εἰς τὴν αὐτὴν διάνοιαν τείνονται. Καὶ ἐκάλεσε λιμίν ἐπὶ τὴν γῆν. Έταξεν, ἔπεμψε, προοδοποιῶν εὐμηχάνως περὶ τὸν Ἰακὼβ εἰς τὴν Αἴγυπτον κάθοδον, ὅτε τὰ ἑπτὰ ἔτη τῆς εὐ θῆνίας ἑπτὰ ἕτερα διεδέξαντο. Πᾶν στήριγμα άρτου συνέτριψε. Πᾶσαν ἰσχύν τροφῆς συνέτριψε, πᾶσαν ὑπόστασιν βρώσεως ἡφά- νισεν. Απέστειλεν ἔμπροσθεν αὐτῶν ἄνθρωπον. Εμπροσθεν τῶν περὶ τὸν Ἰακὼβ τὸν Ἰωσήφ, τῇ πονηρίᾳ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ χρησάμενος εἰς δέον, καὶ τὴν εἰς δουλείαν ἀπαγωγὴν ἀποστολὴν ποιησά- μενος. Διότι καὶ πρὸς αὐτοὺς εἴρηκεν· ὅτι Εἰς ζωὴν ἀπέσταλκέ με ὁ Θεὸς ἔμπροσθεν ὑμῶν. Εt Εἰς δοῦλον ἐπράθη Ιωσήφ. Παρὰ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ τοῖς Ισμαηλίταις, καὶ παρὰ τῶν Ἰσμαηλιτῶν αὖθις εἰς Αἴγυπτον τῷ Πεντεφρά. Εταπείνωσαν ἐν πέδαις τοὺς πόδας αὐτοῦ. Εκάκωσαν οἱ περὶ τὸν κύριον αὐτοῦ, βάλλοντες εἰς τὸ δεσμωτήριον. Σίδηρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ αὐτοῦ. Τουτέστιν αὐτός. Σίδηρον δὲ λέγει τὸν σιδηροῦν κλοιόν· ἡ σίδηρον, ἤτοι τὸ ξίφος διέφυγεν, ἄχρι τοῦ ἐλθοῦσα. Μέχρι τοῦ ἐλθεῖν τὸν λόγον αὐτοῦ. "Η τὴν σου φίαν αὐτοῦ, καθ᾽ ἦν ἔλυσε τοὺς ὀνείρους τῶν συν δεσμίων· ἢ τὴν φροντίδα, ἣν ἐφρόντισεν αὐτοῦ ὁ Θεός, θέλων αὐτὸν δοξάσαι, καὶ τὸ γένος αὐτοῦ. Το λόγιον (14) Κυρίου επύρωσεν αὐτόν. Ὁ ἐν- διάθετος λόγος ὁ παρὰ Θεοῦ δοθεὶς ἡμῖν, καθ᾽ ἄν λογικο! λεγόμεθα. Ο φυσικός νόμος πυρωθῆναι αὐ τὴν παρεσκεύασεν ἐν τῇ καμίνῳ τῶν πειρασμῶν, καὶ ἔδειξε καθαρὸν καὶ δόκιμον, ὡς χρυσόν· ἐδίδασκεν γὰρ αὐτὸν ὁ λόγος οὗτος, ὅτι οὐ χρὴ γυναικό; ἀλλο τρίας ἅπτεσθαι. λόγιον λόγος, λόγιον λόγιον, ! COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 15. Nolile tangere christos meos, et in pro - phelis meis nolite malignari. Redarguit, inquam, cos, dicens hujusmodi verba. Christos aulem pa- triarchas appellavit, veluti sancto Spiritu vel gra- tia prophetandi unctos; prophetas vero, quia futura multa prædixerunt. Quocirca Deus ipse, cum loqueretur, ut diximus, ad Abimelech, atte- status est de Abraham, quod propheta esset. Quod si quis dicat verba præsentis versiculi, ut hic ja- cent, in libro Geneseos non haberi satis esse ar- bitramur, quod quæ ibi dicuntur ad hujusmodi sensum tendant. Vaus. 16. vocavit famem super terram. Hoc est, ordinavit, seu misit, summo ipse artificio iter præparans Jacob et filiis ejus, ut descenderent B in Ægyptum, quando septem fertilitatis annos, et totidem ſamis sustinuerunt. Et omne firmamentum panis contrivit. Esculenta omnia consumpsit, et quidquid ſamis solatium est, delevit. VERS. 17. Misit ante eos nominem. Fecit Deus ut Joseph præiret familiam Jacob, et impioruus fra- trum malignitate ipse usus est in bonum. Unde nefarium eorum delictum, quo ille in servitutem actus est, Propheta hic mitiori vocabulo Dei mis- sionem atque apostolatum nuncupat, dicens quod Deus eum præmiserit. Quamobrem ipse etiam Joseph fratribus suis dicebat: In vitam misit me Deus ante vos C D In servum venundatus est Joseph. A fratribus ve- nundatus est Ismaelitis, et ab Ismaelitis rursus in Ægypto, Pentephræ Pharaonis eunucho - Vers. 18, 19. Humiliaverunt in compedibus pedes ejus. Amicius quippe fuit Joseph a domino suo in Ægypto, missusque ab eo in carcerein. Ferrum pertransiit anima ejus. Anime ejus, hoc est, ipse Joseph pertransiit ferrum. Per fer- rum vero ferreum quoddam supplicii genus intel- ligit. Vel, Periransiit ferrum, pro Edugit gladiu: Ad ipsum enim pene gladium devenerat. Donec veniret verbum ejus. Hoc est, donec ve- piret sapientia illa, qua somuia convinctoruni co- mitum dissolvit ; vel, donec veniret consilium quod disposuerat Deus de Joseph, volens eum et genus ejus clarum ac celebre reddere apud omnes. . Eloquium Domini infamavit eum. (Græca lectio pro eloquio, habet, quæ dictio a dictione deducitur, quæ non verbum tantum aut sermonem, sed rationem etiam significat. Unde et non eloquium simpliciter, sed rationale elo quium significabit.) Sensus erit igitur quod intima illa atque innata cuique homini ratio, quam Deus nobis largitus est, ut per eam rationales et dicamur, et simus, quod hæc, inquam, natura homini Gell. XLV, 5. Varia lectiones. data est unde rationales dicimur, naturalis nimi- rum lex, effecit ut is se velut igne explorandum præberet in tentationum fornace, utque inde purus probatusque, tanquam aurum egrederetur. Edocuit enim eum hæc ipsa rutio, nefas esse alienam mulie- rem contingere. Latinus interpres explicuit dictio- nem in qua vis est, sensuumque concinnio- rem reddidit. Quod satagit fere semper, (14) Ad verbum : Ingenita ratio quæ a Deo nobis
6β In eternal remembrance he will be just. Being remembered on account of his virtues, not only when alive, but also when having died.
α Ἀπὸ ἀκοῆς πονηρᾶς οὐ φοβηθήσεται. Ἀπὸ ἀγγελίας φοβερᾶς οὐ δειλιάσει. Οὐκ εἶπε δὲ καὶ νῦν ὅτι οὐκ ἀκούσεται, ἀλλ’ ὅτι οὐ φοβηθήσεται· προαπέθετο γὰρ αὐτοῦ τὸν πλοῦτον ἐν ἀσύλῳ χωρίῳ, καὶ σπεύδει μᾶλλον ἀπελθεῖν ἐκεῖ. Ὅπου γάρ ἐστι, φησὶν, ὁ θησαυρὸς ὑμῶν, ἐκεῖ ἔσται καὶ ἡ καρδία ὑμῶν· καὶ διὰ τοῦτο οὐ φοβεῖται, οὐδὲ τοὺς ἀποκτένοντας τὸ σῶμα, τὴν δὲ ψυχὴν μὴ δυναμένους ἀποκτεῖναι.Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστών μου, καὶ ἐν τοῖς Δ προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. Λέγων καὶ ταῦτα δηλονότι. Χριστοὺς μὲν αὐτοὺς ὠνόμασεν, ὡς κει χρισμένους τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, ἢ τῷ προφητικῷ χαρίσματι· προφήτας δὲ, ὡς πολλὰ προφητεύσαν τας. Καὶ γὰρ καὶ πρὸς τὸν ᾿Αβιμέλεχ εἶπεν ὁ Θεός, ὡς εἴρηται, περὶ τοῦ ᾿Αβραάμ, ότι προφήτης έστίν. Ῥητῶς μὲν οὐ κεῖνται ταῦτα ἐν τῇ προῤῥηθείσῃ βίβλῳ, τὸ Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ τὰ ἑξῆς· ἕτερα δὲ εἰς τὴν αὐτὴν διάνοιαν τείνονται. Καὶ ἐκάλεσε λιμίν ἐπὶ τὴν γῆν. Έταξεν, ἔπεμψε, προοδοποιῶν εὐμηχάνως περὶ τὸν Ἰακὼβ εἰς τὴν Αἴγυπτον κάθοδον, ὅτε τὰ ἑπτὰ ἔτη τῆς εὐ θῆνίας ἑπτὰ ἕτερα διεδέξαντο. Πᾶν στήριγμα άρτου συνέτριψε. Πᾶσαν ἰσχύν τροφῆς συνέτριψε, πᾶσαν ὑπόστασιν βρώσεως ἡφά- νισεν. Απέστειλεν ἔμπροσθεν αὐτῶν ἄνθρωπον. Εμπροσθεν τῶν περὶ τὸν Ἰακὼβ τὸν Ἰωσήφ, τῇ πονηρίᾳ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ χρησάμενος εἰς δέον, καὶ τὴν εἰς δουλείαν ἀπαγωγὴν ἀποστολὴν ποιησά- μενος. Διότι καὶ πρὸς αὐτοὺς εἴρηκεν· ὅτι Εἰς ζωὴν ἀπέσταλκέ με ὁ Θεὸς ἔμπροσθεν ὑμῶν. Εt Εἰς δοῦλον ἐπράθη Ιωσήφ. Παρὰ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ τοῖς Ισμαηλίταις, καὶ παρὰ τῶν Ἰσμαηλιτῶν αὖθις εἰς Αἴγυπτον τῷ Πεντεφρά. Εταπείνωσαν ἐν πέδαις τοὺς πόδας αὐτοῦ. Εκάκωσαν οἱ περὶ τὸν κύριον αὐτοῦ, βάλλοντες εἰς τὸ δεσμωτήριον. Σίδηρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ αὐτοῦ. Τουτέστιν αὐτός. Σίδηρον δὲ λέγει τὸν σιδηροῦν κλοιόν· ἡ σίδηρον, ἤτοι τὸ ξίφος διέφυγεν, ἄχρι τοῦ ἐλθοῦσα. Μέχρι τοῦ ἐλθεῖν τὸν λόγον αὐτοῦ. "Η τὴν σου φίαν αὐτοῦ, καθ᾽ ἦν ἔλυσε τοὺς ὀνείρους τῶν συν δεσμίων· ἢ τὴν φροντίδα, ἣν ἐφρόντισεν αὐτοῦ ὁ Θεός, θέλων αὐτὸν δοξάσαι, καὶ τὸ γένος αὐτοῦ. Το λόγιον (14) Κυρίου επύρωσεν αὐτόν. Ὁ ἐν- διάθετος λόγος ὁ παρὰ Θεοῦ δοθεὶς ἡμῖν, καθ᾽ ἄν λογικο! λεγόμεθα. Ο φυσικός νόμος πυρωθῆναι αὐ τὴν παρεσκεύασεν ἐν τῇ καμίνῳ τῶν πειρασμῶν, καὶ ἔδειξε καθαρὸν καὶ δόκιμον, ὡς χρυσόν· ἐδίδασκεν γὰρ αὐτὸν ὁ λόγος οὗτος, ὅτι οὐ χρὴ γυναικό; ἀλλο τρίας ἅπτεσθαι. λόγιον λόγος, λόγιον λόγιον, ! COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 15. Nolile tangere christos meos, et in pro - phelis meis nolite malignari. Redarguit, inquam, cos, dicens hujusmodi verba. Christos aulem pa- triarchas appellavit, veluti sancto Spiritu vel gra- tia prophetandi unctos; prophetas vero, quia futura multa prædixerunt. Quocirca Deus ipse, cum loqueretur, ut diximus, ad Abimelech, atte- status est de Abraham, quod propheta esset. Quod si quis dicat verba præsentis versiculi, ut hic ja- cent, in libro Geneseos non haberi satis esse ar- bitramur, quod quæ ibi dicuntur ad hujusmodi sensum tendant. Vaus. 16. vocavit famem super terram. Hoc est, ordinavit, seu misit, summo ipse artificio iter præparans Jacob et filiis ejus, ut descenderent B in Ægyptum, quando septem fertilitatis annos, et totidem ſamis sustinuerunt. Et omne firmamentum panis contrivit. Esculenta omnia consumpsit, et quidquid ſamis solatium est, delevit. VERS. 17. Misit ante eos nominem. Fecit Deus ut Joseph præiret familiam Jacob, et impioruus fra- trum malignitate ipse usus est in bonum. Unde nefarium eorum delictum, quo ille in servitutem actus est, Propheta hic mitiori vocabulo Dei mis- sionem atque apostolatum nuncupat, dicens quod Deus eum præmiserit. Quamobrem ipse etiam Joseph fratribus suis dicebat: In vitam misit me Deus ante vos C D In servum venundatus est Joseph. A fratribus ve- nundatus est Ismaelitis, et ab Ismaelitis rursus in Ægypto, Pentephræ Pharaonis eunucho - Vers. 18, 19. Humiliaverunt in compedibus pedes ejus. Amicius quippe fuit Joseph a domino suo in Ægypto, missusque ab eo in carcerein. Ferrum pertransiit anima ejus. Anime ejus, hoc est, ipse Joseph pertransiit ferrum. Per fer- rum vero ferreum quoddam supplicii genus intel- ligit. Vel, Periransiit ferrum, pro Edugit gladiu: Ad ipsum enim pene gladium devenerat. Donec veniret verbum ejus. Hoc est, donec ve- piret sapientia illa, qua somuia convinctoruni co- mitum dissolvit ; vel, donec veniret consilium quod disposuerat Deus de Joseph, volens eum et genus ejus clarum ac celebre reddere apud omnes. . Eloquium Domini infamavit eum. (Græca lectio pro eloquio, habet, quæ dictio a dictione deducitur, quæ non verbum tantum aut sermonem, sed rationem etiam significat. Unde et non eloquium simpliciter, sed rationale elo quium significabit.) Sensus erit igitur quod intima illa atque innata cuique homini ratio, quam Deus nobis largitus est, ut per eam rationales et dicamur, et simus, quod hæc, inquam, natura homini Gell. XLV, 5. Varia lectiones. data est unde rationales dicimur, naturalis nimi- rum lex, effecit ut is se velut igne explorandum præberet in tentationum fornace, utque inde purus probatusque, tanquam aurum egrederetur. Edocuit enim eum hæc ipsa rutio, nefas esse alienam mulie- rem contingere. Latinus interpres explicuit dictio- nem in qua vis est, sensuumque concinnio- rem reddidit. Quod satagit fere semper, (14) Ad verbum : Ingenita ratio quæ a Deo nobis
7α He will not fear evil tidings. He will not be afraid of fearful news. Here also he did not say that he will not hear, but that he will not be afraid. For he has already deposited his wealth in an inviolable place, and has his mind set rather on going there, for it is written, Where your treasure is, there will your heart be also. And for this reason he is not afraid either of those who kill the body but cannot kill the soul.
β Ἑτοίμη ἡ καρδία αὐτοῦ ἐλπίζειν ἐπὶ Κύριον. Ἑδραία ἐλπίζειν, ἀμετακίνητος ἀπὸ τῆς ἐπὶ Κύριον ἐλπίδος, ἐλπίζων ὅτι νικήσει δι’ αὐτοῦ καὶ τεύξεται σωτηρίας.Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστών μου, καὶ ἐν τοῖς Δ προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. Λέγων καὶ ταῦτα δηλονότι. Χριστοὺς μὲν αὐτοὺς ὠνόμασεν, ὡς κει χρισμένους τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, ἢ τῷ προφητικῷ χαρίσματι· προφήτας δὲ, ὡς πολλὰ προφητεύσαν τας. Καὶ γὰρ καὶ πρὸς τὸν ᾿Αβιμέλεχ εἶπεν ὁ Θεός, ὡς εἴρηται, περὶ τοῦ ᾿Αβραάμ, ότι προφήτης έστίν. Ῥητῶς μὲν οὐ κεῖνται ταῦτα ἐν τῇ προῤῥηθείσῃ βίβλῳ, τὸ Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ τὰ ἑξῆς· ἕτερα δὲ εἰς τὴν αὐτὴν διάνοιαν τείνονται. Καὶ ἐκάλεσε λιμίν ἐπὶ τὴν γῆν. Έταξεν, ἔπεμψε, προοδοποιῶν εὐμηχάνως περὶ τὸν Ἰακὼβ εἰς τὴν Αἴγυπτον κάθοδον, ὅτε τὰ ἑπτὰ ἔτη τῆς εὐ θῆνίας ἑπτὰ ἕτερα διεδέξαντο. Πᾶν στήριγμα άρτου συνέτριψε. Πᾶσαν ἰσχύν τροφῆς συνέτριψε, πᾶσαν ὑπόστασιν βρώσεως ἡφά- νισεν. Απέστειλεν ἔμπροσθεν αὐτῶν ἄνθρωπον. Εμπροσθεν τῶν περὶ τὸν Ἰακὼβ τὸν Ἰωσήφ, τῇ πονηρίᾳ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ χρησάμενος εἰς δέον, καὶ τὴν εἰς δουλείαν ἀπαγωγὴν ἀποστολὴν ποιησά- μενος. Διότι καὶ πρὸς αὐτοὺς εἴρηκεν· ὅτι Εἰς ζωὴν ἀπέσταλκέ με ὁ Θεὸς ἔμπροσθεν ὑμῶν. Εt Εἰς δοῦλον ἐπράθη Ιωσήφ. Παρὰ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ τοῖς Ισμαηλίταις, καὶ παρὰ τῶν Ἰσμαηλιτῶν αὖθις εἰς Αἴγυπτον τῷ Πεντεφρά. Εταπείνωσαν ἐν πέδαις τοὺς πόδας αὐτοῦ. Εκάκωσαν οἱ περὶ τὸν κύριον αὐτοῦ, βάλλοντες εἰς τὸ δεσμωτήριον. Σίδηρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ αὐτοῦ. Τουτέστιν αὐτός. Σίδηρον δὲ λέγει τὸν σιδηροῦν κλοιόν· ἡ σίδηρον, ἤτοι τὸ ξίφος διέφυγεν, ἄχρι τοῦ ἐλθοῦσα. Μέχρι τοῦ ἐλθεῖν τὸν λόγον αὐτοῦ. "Η τὴν σου φίαν αὐτοῦ, καθ᾽ ἦν ἔλυσε τοὺς ὀνείρους τῶν συν δεσμίων· ἢ τὴν φροντίδα, ἣν ἐφρόντισεν αὐτοῦ ὁ Θεός, θέλων αὐτὸν δοξάσαι, καὶ τὸ γένος αὐτοῦ. Το λόγιον (14) Κυρίου επύρωσεν αὐτόν. Ὁ ἐν- διάθετος λόγος ὁ παρὰ Θεοῦ δοθεὶς ἡμῖν, καθ᾽ ἄν λογικο! λεγόμεθα. Ο φυσικός νόμος πυρωθῆναι αὐ τὴν παρεσκεύασεν ἐν τῇ καμίνῳ τῶν πειρασμῶν, καὶ ἔδειξε καθαρὸν καὶ δόκιμον, ὡς χρυσόν· ἐδίδασκεν γὰρ αὐτὸν ὁ λόγος οὗτος, ὅτι οὐ χρὴ γυναικό; ἀλλο τρίας ἅπτεσθαι. λόγιον λόγος, λόγιον λόγιον, ! COMMENT. IN PSALMOS. VERS. 15. Nolile tangere christos meos, et in pro - phelis meis nolite malignari. Redarguit, inquam, cos, dicens hujusmodi verba. Christos aulem pa- triarchas appellavit, veluti sancto Spiritu vel gra- tia prophetandi unctos; prophetas vero, quia futura multa prædixerunt. Quocirca Deus ipse, cum loqueretur, ut diximus, ad Abimelech, atte- status est de Abraham, quod propheta esset. Quod si quis dicat verba præsentis versiculi, ut hic ja- cent, in libro Geneseos non haberi satis esse ar- bitramur, quod quæ ibi dicuntur ad hujusmodi sensum tendant. Vaus. 16. vocavit famem super terram. Hoc est, ordinavit, seu misit, summo ipse artificio iter præparans Jacob et filiis ejus, ut descenderent B in Ægyptum, quando septem fertilitatis annos, et totidem ſamis sustinuerunt. Et omne firmamentum panis contrivit. Esculenta omnia consumpsit, et quidquid ſamis solatium est, delevit. VERS. 17. Misit ante eos nominem. Fecit Deus ut Joseph præiret familiam Jacob, et impioruus fra- trum malignitate ipse usus est in bonum. Unde nefarium eorum delictum, quo ille in servitutem actus est, Propheta hic mitiori vocabulo Dei mis- sionem atque apostolatum nuncupat, dicens quod Deus eum præmiserit. Quamobrem ipse etiam Joseph fratribus suis dicebat: In vitam misit me Deus ante vos C D In servum venundatus est Joseph. A fratribus ve- nundatus est Ismaelitis, et ab Ismaelitis rursus in Ægypto, Pentephræ Pharaonis eunucho - Vers. 18, 19. Humiliaverunt in compedibus pedes ejus. Amicius quippe fuit Joseph a domino suo in Ægypto, missusque ab eo in carcerein. Ferrum pertransiit anima ejus. Anime ejus, hoc est, ipse Joseph pertransiit ferrum. Per fer- rum vero ferreum quoddam supplicii genus intel- ligit. Vel, Periransiit ferrum, pro Edugit gladiu: Ad ipsum enim pene gladium devenerat. Donec veniret verbum ejus. Hoc est, donec ve- piret sapientia illa, qua somuia convinctoruni co- mitum dissolvit ; vel, donec veniret consilium quod disposuerat Deus de Joseph, volens eum et genus ejus clarum ac celebre reddere apud omnes. . Eloquium Domini infamavit eum. (Græca lectio pro eloquio, habet, quæ dictio a dictione deducitur, quæ non verbum tantum aut sermonem, sed rationem etiam significat. Unde et non eloquium simpliciter, sed rationale elo quium significabit.) Sensus erit igitur quod intima illa atque innata cuique homini ratio, quam Deus nobis largitus est, ut per eam rationales et dicamur, et simus, quod hæc, inquam, natura homini Gell. XLV, 5. Varia lectiones. data est unde rationales dicimur, naturalis nimi- rum lex, effecit ut is se velut igne explorandum præberet in tentationum fornace, utque inde purus probatusque, tanquam aurum egrederetur. Edocuit enim eum hæc ipsa rutio, nefas esse alienam mulie- rem contingere. Latinus interpres explicuit dictio- nem in qua vis est, sensuumque concinnio- rem reddidit. Quod satagit fere semper, (14) Ad verbum : Ingenita ratio quæ a Deo nobis
7β His heart is ready to hope in the Lord. To hope firmly, being immovable from his hope in the Lord, hoping that he will be victo- rious through him and will attain salvation.
PG 128:1101α Ἐστήρικται ἡ καρδία αὐτοῦ· οὐ μὴ φοβηθῇ. Ὡς ἀνωτέρω δεδήλωται.Εt Απέστειλεν βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν. Ὁ Φαραώ. Ἐν τῇ δηλωθείσῃ δὲ βίβλῳ τῆς Γενέσεως πάντα σαφῶς ιστόρηται. Ἄρχων λαοῦ καὶ ἀφῆκεν αὐτόν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὡς εἴωθε πολλάκις ποιεῖν. Κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ, καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ, τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ, ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι. Τοῦ Θεοῦ ταῦτα οἰκονομοῦντος. Καὶ εἰσῆλθεν Ἰσραὴλ εἰς Αἴγυπτον. Κατ' ἐπιο τομὴν τὴν ἱστορίαν διέξεισι. Καὶ Ἰακὼβ παρώκησεν ἐν γῇ Χάμ. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν· γῆ γὰρ Χάμ ἡ Αἴγυπτος· ἐπεὶ ὁ Αίγυπτος ἔκγονος ἦν τοῦ Χάμ, ὧν καὶ ἄμφω τὰς κλήσεις αὕτη ἔσχεν ἡ γῆ. Καὶ ηύξησε τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα. Του Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ἢ, τὸν ἑαυτοῦ (15) · μόνοι γὰρ οὗτοι τὸν Θεὸν ἐσέβοντο. Καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοὺς Αἰγυπτίους, οἵτινες ἐμίσουν καὶ τοὺς Ἰσραηλίτας καὶ τὸν Θεόν. Μετέστρεψε την καρδίαν αὐτοῦ, τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τὴν καρδίαν τοῦ Φαραώ, οὐ τοῦ φιλοῦντος τὸν Ἰωσήφ, ἀλλ᾽ ἑτέρου μὴ εἰδότος αὐτόν· Εσκλήρυνε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὴν καρδίαν Φαραώ· τουτέστι σκληρυνθῆναι παρεχώρησεν, ἵνα, κακούμενοι οἱ Ἰσραηλῖται, θερμῶς ἐπιθυμήσουσιν Ει λόγους, ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ φυγεῖν τὴν λύμην αὐτῶν. Τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ. Τοῦ ἐπιβουλεύειν. Εἴρηκε γὰρ ὁ Φαραὼ πρὸς τοὺς Δια γυπτίους· Ἰδοὺ νῦν πολυπληθεῖ τὸ ἔθνος, καὶ ισχύει ὑπὲρ ἡμᾶς· καὶ λοιπὸν προσέταξεν ἀναι- μεῖσθαι τὰ ἄρρενα τῶν τικτομένων βρεφῶν. Εξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Ο Θεός. Ααρών ὃν ἐξελέξατο ἑαυτῷ. Τὸν ἀδελφὸν Μωϋ- σέως. Ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ. Τὰ προστάγματα τὰ περὶ τῶν σημείων αὐτ τοῦ, ὥστε διὰ αὐτῶν ἐνεργεῖσθαι ταῦτα· ἢ ἐγνώ ρισεν αὐτοῖς τὰς αἰτίας τῶν σημείων αὐτοῦ, καὶ τοὺς τρόπους αὐτῶν. Καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Περί ση μείων καὶ τεράτων εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ· ἔνθα EUTHYMII ZIGABENI insita rationis flammula, eum in afflictionum, et calamitatum fornace tentatum, constantem atque invictum reddidit, ac veluti igne examinatum purgatissimi auri instar summa eum munditia el puritate conspicuum demonstravit, atque effecit ut castitatis zelo succensus, non modo alienaın uxorem non appeteret, sed ut dominæ euni etiam appetentis, laqueos relicta veste proterfu- gerel. VERS. 20. Misit rex, et solvit eum. Pharao scili- A cet, quemadmodum in libro Geneseos omnia aperte sunt tradita. Princeps populi et dimisit eum. Idem repetit, facit sæpenumero. ut VERS. 21. Constituit eum dominum domus suæ et principem omnis possessionis suæ, ut erudiret prin- cipes ejus sicut seipsum, et seniores ejus sapien- tiam doceret. Deo scilicet omnia hæc ita dispen- sante. VERS. 23. Et ingressus est Israel in Egyptum. Per modum autem compendii, brevibus verbis historiam narrat. Et Jacob peregrinatus est in terra Cham. Iden rursus repetit. Per terram vero Cham, Ægyptum intelligit : Ægyptus enim fuit alius Cham : unde ab utroque eorum nomen desumpsit. VERS. 24. auxit populum suum vehementer. Deus nimirum, qui auxit populum Israel. Populum vero Dei ideo eos appellavit, quia soli Judæi rite Deum colere videbantur. Et roboravit eum super inimicos ejus. Supra Ægyptios scilicet, qui Israelitas pariter, et ipsum Deum oderant. B VERS. 25. Convertit cor ejus, ut odio haberet po- pulum ejus. Cor scilicet Pharaonis, non illius dico qui amabat Joseph, sed alterius qui eum non no- verat. Induravit enim inquit, Deus cor Pharao- nis“, hoc est, obdurari permisit ut afflicti scilicet Israelite cum ardore animi ad Ægypti exitum G contenderent, et acerbissimam Ægyptiorum pressu- ram evaderent. dotum faceret in servis ejus. Ut scilicet strue- ret insidias. Dixit enim Pharao Ægyptiis: Ecce nunc gens ista valde multiplicatur, et invalescit su- per nos. Quapropter universos, qui ex Judæis mares nascerentur, occidi jussit, aut necari. Vers. 26. Misil Moysem servum suum. Deus sci- licet niisit. Aaron, quem elegit sibi. Fratrem Moysi. VERS. 27. Posuit in eis verba signorum suorum. Mandata scilicet divina, quibus efficerent miracula. Vel, docuit eos causas signorum suorum, atque eorum modos. (Græca enim dictio ut dixi- mus, non solum verba sed rationes etiam et cau- sas significat.) Et prodigiorum suorum in terra Chám. De signis et prodigiis dictum est psalmo LXXVII ibi: Quem- * Exod. IX, et passimi. * Εxod. 1, 10. D Varia lectiones. Deum colebant. (15) Fidelius auxit Deus populum ejus, hoc est populum suum (αὐτοῦ pro ἑαυτοῦ) soli enim Judai
8α His heart is firmly established; he will not fear. As stated above.
β Ἕως οὗ ἐπίδῃ ἐπὶ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Κυρίως τοὺς δαίμονας· ἕως οὗ ἐπίδῃ ἐπ’ αὐτοὺς ἃ βούλεται, ἢ ἃ πείσονται, ὡς εἴρηται καὶ ἐν τῷ τέλει τοῦ νγ΄ ψαλμοῦ, ἔνθα τὸ, Καὶ ἐν τοῖς ἐχθροῖς μου ἐπεῖδεν ὁ ὀφθαλμός μου. Εἰ δ’ οὐ μὴ φοβηθῇ μέχρι τῆς πτώσεως τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ, πολλῷ μᾶλλον, οὐδὲ μετὰ ταύτην. Περὶ γὰρ τοῦ ἀμφιβόλου διδάξας, τὸ ἑξῆς, ὡς ἀναμφίβολον, παρεσιώπησεν· ἰδίωμα δὲ καὶ τοῦτο τοῦ, ἕως οὗ. Ps 109.δΕt Απέστειλεν βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν. Ὁ Φαραώ. Ἐν τῇ δηλωθείσῃ δὲ βίβλῳ τῆς Γενέσεως πάντα σαφῶς ιστόρηται. Ἄρχων λαοῦ καὶ ἀφῆκεν αὐτόν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὡς εἴωθε πολλάκις ποιεῖν. Κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ, καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ, τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ, ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι. Τοῦ Θεοῦ ταῦτα οἰκονομοῦντος. Καὶ εἰσῆλθεν Ἰσραὴλ εἰς Αἴγυπτον. Κατ' ἐπιο τομὴν τὴν ἱστορίαν διέξεισι. Καὶ Ἰακὼβ παρώκησεν ἐν γῇ Χάμ. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν· γῆ γὰρ Χάμ ἡ Αἴγυπτος· ἐπεὶ ὁ Αίγυπτος ἔκγονος ἦν τοῦ Χάμ, ὧν καὶ ἄμφω τὰς κλήσεις αὕτη ἔσχεν ἡ γῆ. Καὶ ηύξησε τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα. Του Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ἢ, τὸν ἑαυτοῦ (15) · μόνοι γὰρ οὗτοι τὸν Θεὸν ἐσέβοντο. Καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοὺς Αἰγυπτίους, οἵτινες ἐμίσουν καὶ τοὺς Ἰσραηλίτας καὶ τὸν Θεόν. Μετέστρεψε την καρδίαν αὐτοῦ, τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τὴν καρδίαν τοῦ Φαραώ, οὐ τοῦ φιλοῦντος τὸν Ἰωσήφ, ἀλλ᾽ ἑτέρου μὴ εἰδότος αὐτόν· Εσκλήρυνε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὴν καρδίαν Φαραώ· τουτέστι σκληρυνθῆναι παρεχώρησεν, ἵνα, κακούμενοι οἱ Ἰσραηλῖται, θερμῶς ἐπιθυμήσουσιν Ει λόγους, ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ φυγεῖν τὴν λύμην αὐτῶν. Τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ. Τοῦ ἐπιβουλεύειν. Εἴρηκε γὰρ ὁ Φαραὼ πρὸς τοὺς Δια γυπτίους· Ἰδοὺ νῦν πολυπληθεῖ τὸ ἔθνος, καὶ ισχύει ὑπὲρ ἡμᾶς· καὶ λοιπὸν προσέταξεν ἀναι- μεῖσθαι τὰ ἄρρενα τῶν τικτομένων βρεφῶν. Εξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Ο Θεός. Ααρών ὃν ἐξελέξατο ἑαυτῷ. Τὸν ἀδελφὸν Μωϋ- σέως. Ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ. Τὰ προστάγματα τὰ περὶ τῶν σημείων αὐτ τοῦ, ὥστε διὰ αὐτῶν ἐνεργεῖσθαι ταῦτα· ἢ ἐγνώ ρισεν αὐτοῖς τὰς αἰτίας τῶν σημείων αὐτοῦ, καὶ τοὺς τρόπους αὐτῶν. Καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Περί ση μείων καὶ τεράτων εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ· ἔνθα EUTHYMII ZIGABENI insita rationis flammula, eum in afflictionum, et calamitatum fornace tentatum, constantem atque invictum reddidit, ac veluti igne examinatum purgatissimi auri instar summa eum munditia el puritate conspicuum demonstravit, atque effecit ut castitatis zelo succensus, non modo alienaın uxorem non appeteret, sed ut dominæ euni etiam appetentis, laqueos relicta veste proterfu- gerel. VERS. 20. Misit rex, et solvit eum. Pharao scili- A cet, quemadmodum in libro Geneseos omnia aperte sunt tradita. Princeps populi et dimisit eum. Idem repetit, facit sæpenumero. ut VERS. 21. Constituit eum dominum domus suæ et principem omnis possessionis suæ, ut erudiret prin- cipes ejus sicut seipsum, et seniores ejus sapien- tiam doceret. Deo scilicet omnia hæc ita dispen- sante. VERS. 23. Et ingressus est Israel in Egyptum. Per modum autem compendii, brevibus verbis historiam narrat. Et Jacob peregrinatus est in terra Cham. Iden rursus repetit. Per terram vero Cham, Ægyptum intelligit : Ægyptus enim fuit alius Cham : unde ab utroque eorum nomen desumpsit. VERS. 24. auxit populum suum vehementer. Deus nimirum, qui auxit populum Israel. Populum vero Dei ideo eos appellavit, quia soli Judæi rite Deum colere videbantur. Et roboravit eum super inimicos ejus. Supra Ægyptios scilicet, qui Israelitas pariter, et ipsum Deum oderant. B VERS. 25. Convertit cor ejus, ut odio haberet po- pulum ejus. Cor scilicet Pharaonis, non illius dico qui amabat Joseph, sed alterius qui eum non no- verat. Induravit enim inquit, Deus cor Pharao- nis“, hoc est, obdurari permisit ut afflicti scilicet Israelite cum ardore animi ad Ægypti exitum G contenderent, et acerbissimam Ægyptiorum pressu- ram evaderent. dotum faceret in servis ejus. Ut scilicet strue- ret insidias. Dixit enim Pharao Ægyptiis: Ecce nunc gens ista valde multiplicatur, et invalescit su- per nos. Quapropter universos, qui ex Judæis mares nascerentur, occidi jussit, aut necari. Vers. 26. Misil Moysem servum suum. Deus sci- licet niisit. Aaron, quem elegit sibi. Fratrem Moysi. VERS. 27. Posuit in eis verba signorum suorum. Mandata scilicet divina, quibus efficerent miracula. Vel, docuit eos causas signorum suorum, atque eorum modos. (Græca enim dictio ut dixi- mus, non solum verba sed rationes etiam et cau- sas significat.) Et prodigiorum suorum in terra Chám. De signis et prodigiis dictum est psalmo LXXVII ibi: Quem- * Exod. IX, et passimi. * Εxod. 1, 10. D Varia lectiones. Deum colebant. (15) Fidelius auxit Deus populum ejus, hoc est populum suum (αὐτοῦ pro ἑαυτοῦ) soli enim Judai
8β Until he will look upon his enemies. Primarily on the demons; until he will see on them what he desires, or what they will suf- fer, as was said at the end of the fifty-third psalm, at the the verse, And my eye has seen among my enemies. If he will not fear until the fall of his enemies, much less will he fear thereafter, for having taught about what was in doubt, he passed over in silence what follows thereon, as being beyond doubt; and this is an idiom of the use of ‘until’. Ps 109.1δ
α Ἐσκόρπισεν, ἔδωκε τοῖς πένησιν. Ἐσκόρπισε τὰ ὄντα. Διὰ τοῦ ἐσκόρπισε δὲ, τὴν δαψίλειάν τε τοῦ παρέχοντος ἐνέφηνε καὶ σπόρον τινὰ τὸ πρᾶγμα ὑπεδήλωσε· σκορπίζουσι γὰρ οἱ σπείροντες.Εt Απέστειλεν βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν. Ὁ Φαραώ. Ἐν τῇ δηλωθείσῃ δὲ βίβλῳ τῆς Γενέσεως πάντα σαφῶς ιστόρηται. Ἄρχων λαοῦ καὶ ἀφῆκεν αὐτόν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὡς εἴωθε πολλάκις ποιεῖν. Κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ, καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ, τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ, ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι. Τοῦ Θεοῦ ταῦτα οἰκονομοῦντος. Καὶ εἰσῆλθεν Ἰσραὴλ εἰς Αἴγυπτον. Κατ' ἐπιο τομὴν τὴν ἱστορίαν διέξεισι. Καὶ Ἰακὼβ παρώκησεν ἐν γῇ Χάμ. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν· γῆ γὰρ Χάμ ἡ Αἴγυπτος· ἐπεὶ ὁ Αίγυπτος ἔκγονος ἦν τοῦ Χάμ, ὧν καὶ ἄμφω τὰς κλήσεις αὕτη ἔσχεν ἡ γῆ. Καὶ ηύξησε τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα. Του Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ἢ, τὸν ἑαυτοῦ (15) · μόνοι γὰρ οὗτοι τὸν Θεὸν ἐσέβοντο. Καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοὺς Αἰγυπτίους, οἵτινες ἐμίσουν καὶ τοὺς Ἰσραηλίτας καὶ τὸν Θεόν. Μετέστρεψε την καρδίαν αὐτοῦ, τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τὴν καρδίαν τοῦ Φαραώ, οὐ τοῦ φιλοῦντος τὸν Ἰωσήφ, ἀλλ᾽ ἑτέρου μὴ εἰδότος αὐτόν· Εσκλήρυνε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὴν καρδίαν Φαραώ· τουτέστι σκληρυνθῆναι παρεχώρησεν, ἵνα, κακούμενοι οἱ Ἰσραηλῖται, θερμῶς ἐπιθυμήσουσιν Ει λόγους, ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ φυγεῖν τὴν λύμην αὐτῶν. Τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ. Τοῦ ἐπιβουλεύειν. Εἴρηκε γὰρ ὁ Φαραὼ πρὸς τοὺς Δια γυπτίους· Ἰδοὺ νῦν πολυπληθεῖ τὸ ἔθνος, καὶ ισχύει ὑπὲρ ἡμᾶς· καὶ λοιπὸν προσέταξεν ἀναι- μεῖσθαι τὰ ἄρρενα τῶν τικτομένων βρεφῶν. Εξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Ο Θεός. Ααρών ὃν ἐξελέξατο ἑαυτῷ. Τὸν ἀδελφὸν Μωϋ- σέως. Ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ. Τὰ προστάγματα τὰ περὶ τῶν σημείων αὐτ τοῦ, ὥστε διὰ αὐτῶν ἐνεργεῖσθαι ταῦτα· ἢ ἐγνώ ρισεν αὐτοῖς τὰς αἰτίας τῶν σημείων αὐτοῦ, καὶ τοὺς τρόπους αὐτῶν. Καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Περί ση μείων καὶ τεράτων εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ· ἔνθα EUTHYMII ZIGABENI insita rationis flammula, eum in afflictionum, et calamitatum fornace tentatum, constantem atque invictum reddidit, ac veluti igne examinatum purgatissimi auri instar summa eum munditia el puritate conspicuum demonstravit, atque effecit ut castitatis zelo succensus, non modo alienaın uxorem non appeteret, sed ut dominæ euni etiam appetentis, laqueos relicta veste proterfu- gerel. VERS. 20. Misit rex, et solvit eum. Pharao scili- A cet, quemadmodum in libro Geneseos omnia aperte sunt tradita. Princeps populi et dimisit eum. Idem repetit, facit sæpenumero. ut VERS. 21. Constituit eum dominum domus suæ et principem omnis possessionis suæ, ut erudiret prin- cipes ejus sicut seipsum, et seniores ejus sapien- tiam doceret. Deo scilicet omnia hæc ita dispen- sante. VERS. 23. Et ingressus est Israel in Egyptum. Per modum autem compendii, brevibus verbis historiam narrat. Et Jacob peregrinatus est in terra Cham. Iden rursus repetit. Per terram vero Cham, Ægyptum intelligit : Ægyptus enim fuit alius Cham : unde ab utroque eorum nomen desumpsit. VERS. 24. auxit populum suum vehementer. Deus nimirum, qui auxit populum Israel. Populum vero Dei ideo eos appellavit, quia soli Judæi rite Deum colere videbantur. Et roboravit eum super inimicos ejus. Supra Ægyptios scilicet, qui Israelitas pariter, et ipsum Deum oderant. B VERS. 25. Convertit cor ejus, ut odio haberet po- pulum ejus. Cor scilicet Pharaonis, non illius dico qui amabat Joseph, sed alterius qui eum non no- verat. Induravit enim inquit, Deus cor Pharao- nis“, hoc est, obdurari permisit ut afflicti scilicet Israelite cum ardore animi ad Ægypti exitum G contenderent, et acerbissimam Ægyptiorum pressu- ram evaderent. dotum faceret in servis ejus. Ut scilicet strue- ret insidias. Dixit enim Pharao Ægyptiis: Ecce nunc gens ista valde multiplicatur, et invalescit su- per nos. Quapropter universos, qui ex Judæis mares nascerentur, occidi jussit, aut necari. Vers. 26. Misil Moysem servum suum. Deus sci- licet niisit. Aaron, quem elegit sibi. Fratrem Moysi. VERS. 27. Posuit in eis verba signorum suorum. Mandata scilicet divina, quibus efficerent miracula. Vel, docuit eos causas signorum suorum, atque eorum modos. (Græca enim dictio ut dixi- mus, non solum verba sed rationes etiam et cau- sas significat.) Et prodigiorum suorum in terra Chám. De signis et prodigiis dictum est psalmo LXXVII ibi: Quem- * Exod. IX, et passimi. * Εxod. 1, 10. D Varia lectiones. Deum colebant. (15) Fidelius auxit Deus populum ejus, hoc est populum suum (αὐτοῦ pro ἑαυτοῦ) soli enim Judai
9α He has scattered abroad; he has given to the poor. He has dispersed his belongings. By the use of ‘he scattered abroad’ he indicated both the profusion of the giver and implied that what was given was a kind of seed, for those who are sowing scatter abroad.
β Ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Ἀνωτέρω περὶ ταύτης εἰρήκαμεν· παλιλλογεῖ γὰρ εἰς βεβαίωσιν τῶν τοιούτων λόγων· ἢ καὶ εἰδικῶς δικαιοσύνην ἐνταῦθα λέγει, τὴν ἐκ τῆς ἐλεημοσύνης.Εt Απέστειλεν βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν. Ὁ Φαραώ. Ἐν τῇ δηλωθείσῃ δὲ βίβλῳ τῆς Γενέσεως πάντα σαφῶς ιστόρηται. Ἄρχων λαοῦ καὶ ἀφῆκεν αὐτόν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὡς εἴωθε πολλάκις ποιεῖν. Κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ, καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ, τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ, ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι. Τοῦ Θεοῦ ταῦτα οἰκονομοῦντος. Καὶ εἰσῆλθεν Ἰσραὴλ εἰς Αἴγυπτον. Κατ' ἐπιο τομὴν τὴν ἱστορίαν διέξεισι. Καὶ Ἰακὼβ παρώκησεν ἐν γῇ Χάμ. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν· γῆ γὰρ Χάμ ἡ Αἴγυπτος· ἐπεὶ ὁ Αίγυπτος ἔκγονος ἦν τοῦ Χάμ, ὧν καὶ ἄμφω τὰς κλήσεις αὕτη ἔσχεν ἡ γῆ. Καὶ ηύξησε τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα. Του Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ἢ, τὸν ἑαυτοῦ (15) · μόνοι γὰρ οὗτοι τὸν Θεὸν ἐσέβοντο. Καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοὺς Αἰγυπτίους, οἵτινες ἐμίσουν καὶ τοὺς Ἰσραηλίτας καὶ τὸν Θεόν. Μετέστρεψε την καρδίαν αὐτοῦ, τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τὴν καρδίαν τοῦ Φαραώ, οὐ τοῦ φιλοῦντος τὸν Ἰωσήφ, ἀλλ᾽ ἑτέρου μὴ εἰδότος αὐτόν· Εσκλήρυνε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὴν καρδίαν Φαραώ· τουτέστι σκληρυνθῆναι παρεχώρησεν, ἵνα, κακούμενοι οἱ Ἰσραηλῖται, θερμῶς ἐπιθυμήσουσιν Ει λόγους, ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ φυγεῖν τὴν λύμην αὐτῶν. Τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ. Τοῦ ἐπιβουλεύειν. Εἴρηκε γὰρ ὁ Φαραὼ πρὸς τοὺς Δια γυπτίους· Ἰδοὺ νῦν πολυπληθεῖ τὸ ἔθνος, καὶ ισχύει ὑπὲρ ἡμᾶς· καὶ λοιπὸν προσέταξεν ἀναι- μεῖσθαι τὰ ἄρρενα τῶν τικτομένων βρεφῶν. Εξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Ο Θεός. Ααρών ὃν ἐξελέξατο ἑαυτῷ. Τὸν ἀδελφὸν Μωϋ- σέως. Ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ. Τὰ προστάγματα τὰ περὶ τῶν σημείων αὐτ τοῦ, ὥστε διὰ αὐτῶν ἐνεργεῖσθαι ταῦτα· ἢ ἐγνώ ρισεν αὐτοῖς τὰς αἰτίας τῶν σημείων αὐτοῦ, καὶ τοὺς τρόπους αὐτῶν. Καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Περί ση μείων καὶ τεράτων εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ· ἔνθα EUTHYMII ZIGABENI insita rationis flammula, eum in afflictionum, et calamitatum fornace tentatum, constantem atque invictum reddidit, ac veluti igne examinatum purgatissimi auri instar summa eum munditia el puritate conspicuum demonstravit, atque effecit ut castitatis zelo succensus, non modo alienaın uxorem non appeteret, sed ut dominæ euni etiam appetentis, laqueos relicta veste proterfu- gerel. VERS. 20. Misit rex, et solvit eum. Pharao scili- A cet, quemadmodum in libro Geneseos omnia aperte sunt tradita. Princeps populi et dimisit eum. Idem repetit, facit sæpenumero. ut VERS. 21. Constituit eum dominum domus suæ et principem omnis possessionis suæ, ut erudiret prin- cipes ejus sicut seipsum, et seniores ejus sapien- tiam doceret. Deo scilicet omnia hæc ita dispen- sante. VERS. 23. Et ingressus est Israel in Egyptum. Per modum autem compendii, brevibus verbis historiam narrat. Et Jacob peregrinatus est in terra Cham. Iden rursus repetit. Per terram vero Cham, Ægyptum intelligit : Ægyptus enim fuit alius Cham : unde ab utroque eorum nomen desumpsit. VERS. 24. auxit populum suum vehementer. Deus nimirum, qui auxit populum Israel. Populum vero Dei ideo eos appellavit, quia soli Judæi rite Deum colere videbantur. Et roboravit eum super inimicos ejus. Supra Ægyptios scilicet, qui Israelitas pariter, et ipsum Deum oderant. B VERS. 25. Convertit cor ejus, ut odio haberet po- pulum ejus. Cor scilicet Pharaonis, non illius dico qui amabat Joseph, sed alterius qui eum non no- verat. Induravit enim inquit, Deus cor Pharao- nis“, hoc est, obdurari permisit ut afflicti scilicet Israelite cum ardore animi ad Ægypti exitum G contenderent, et acerbissimam Ægyptiorum pressu- ram evaderent. dotum faceret in servis ejus. Ut scilicet strue- ret insidias. Dixit enim Pharao Ægyptiis: Ecce nunc gens ista valde multiplicatur, et invalescit su- per nos. Quapropter universos, qui ex Judæis mares nascerentur, occidi jussit, aut necari. Vers. 26. Misil Moysem servum suum. Deus sci- licet niisit. Aaron, quem elegit sibi. Fratrem Moysi. VERS. 27. Posuit in eis verba signorum suorum. Mandata scilicet divina, quibus efficerent miracula. Vel, docuit eos causas signorum suorum, atque eorum modos. (Græca enim dictio ut dixi- mus, non solum verba sed rationes etiam et cau- sas significat.) Et prodigiorum suorum in terra Chám. De signis et prodigiis dictum est psalmo LXXVII ibi: Quem- * Exod. IX, et passimi. * Εxod. 1, 10. D Varia lectiones. Deum colebant. (15) Fidelius auxit Deus populum ejus, hoc est populum suum (αὐτοῦ pro ἑαυτοῦ) soli enim Judai
9β His justice remains to the age of the age. We spoke about this above, for he repeats himself in confirmation of such words, or else here he is calling justice in a specific sense that which comes from alms-giving.
γ Tὸ κέρας αὐτοῦ ὑψωθήσεται ἐν δόξῃ. Ἡ τιμὴ αὐτοῦ μεγαλυνθήσεται. Περὶ δὲ τοῦ μεταφορικοῦ κέρατος εἴρηται σαφῶς ἐν τῷ πη΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτοῦ.Εt Απέστειλεν βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν. Ὁ Φαραώ. Ἐν τῇ δηλωθείσῃ δὲ βίβλῳ τῆς Γενέσεως πάντα σαφῶς ιστόρηται. Ἄρχων λαοῦ καὶ ἀφῆκεν αὐτόν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὡς εἴωθε πολλάκις ποιεῖν. Κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ, καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ, τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ, ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι. Τοῦ Θεοῦ ταῦτα οἰκονομοῦντος. Καὶ εἰσῆλθεν Ἰσραὴλ εἰς Αἴγυπτον. Κατ' ἐπιο τομὴν τὴν ἱστορίαν διέξεισι. Καὶ Ἰακὼβ παρώκησεν ἐν γῇ Χάμ. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν· γῆ γὰρ Χάμ ἡ Αἴγυπτος· ἐπεὶ ὁ Αίγυπτος ἔκγονος ἦν τοῦ Χάμ, ὧν καὶ ἄμφω τὰς κλήσεις αὕτη ἔσχεν ἡ γῆ. Καὶ ηύξησε τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα. Του Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ἢ, τὸν ἑαυτοῦ (15) · μόνοι γὰρ οὗτοι τὸν Θεὸν ἐσέβοντο. Καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοὺς Αἰγυπτίους, οἵτινες ἐμίσουν καὶ τοὺς Ἰσραηλίτας καὶ τὸν Θεόν. Μετέστρεψε την καρδίαν αὐτοῦ, τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τὴν καρδίαν τοῦ Φαραώ, οὐ τοῦ φιλοῦντος τὸν Ἰωσήφ, ἀλλ᾽ ἑτέρου μὴ εἰδότος αὐτόν· Εσκλήρυνε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὴν καρδίαν Φαραώ· τουτέστι σκληρυνθῆναι παρεχώρησεν, ἵνα, κακούμενοι οἱ Ἰσραηλῖται, θερμῶς ἐπιθυμήσουσιν Ει λόγους, ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ φυγεῖν τὴν λύμην αὐτῶν. Τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ. Τοῦ ἐπιβουλεύειν. Εἴρηκε γὰρ ὁ Φαραὼ πρὸς τοὺς Δια γυπτίους· Ἰδοὺ νῦν πολυπληθεῖ τὸ ἔθνος, καὶ ισχύει ὑπὲρ ἡμᾶς· καὶ λοιπὸν προσέταξεν ἀναι- μεῖσθαι τὰ ἄρρενα τῶν τικτομένων βρεφῶν. Εξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Ο Θεός. Ααρών ὃν ἐξελέξατο ἑαυτῷ. Τὸν ἀδελφὸν Μωϋ- σέως. Ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ. Τὰ προστάγματα τὰ περὶ τῶν σημείων αὐτ τοῦ, ὥστε διὰ αὐτῶν ἐνεργεῖσθαι ταῦτα· ἢ ἐγνώ ρισεν αὐτοῖς τὰς αἰτίας τῶν σημείων αὐτοῦ, καὶ τοὺς τρόπους αὐτῶν. Καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Περί ση μείων καὶ τεράτων εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ· ἔνθα EUTHYMII ZIGABENI insita rationis flammula, eum in afflictionum, et calamitatum fornace tentatum, constantem atque invictum reddidit, ac veluti igne examinatum purgatissimi auri instar summa eum munditia el puritate conspicuum demonstravit, atque effecit ut castitatis zelo succensus, non modo alienaın uxorem non appeteret, sed ut dominæ euni etiam appetentis, laqueos relicta veste proterfu- gerel. VERS. 20. Misit rex, et solvit eum. Pharao scili- A cet, quemadmodum in libro Geneseos omnia aperte sunt tradita. Princeps populi et dimisit eum. Idem repetit, facit sæpenumero. ut VERS. 21. Constituit eum dominum domus suæ et principem omnis possessionis suæ, ut erudiret prin- cipes ejus sicut seipsum, et seniores ejus sapien- tiam doceret. Deo scilicet omnia hæc ita dispen- sante. VERS. 23. Et ingressus est Israel in Egyptum. Per modum autem compendii, brevibus verbis historiam narrat. Et Jacob peregrinatus est in terra Cham. Iden rursus repetit. Per terram vero Cham, Ægyptum intelligit : Ægyptus enim fuit alius Cham : unde ab utroque eorum nomen desumpsit. VERS. 24. auxit populum suum vehementer. Deus nimirum, qui auxit populum Israel. Populum vero Dei ideo eos appellavit, quia soli Judæi rite Deum colere videbantur. Et roboravit eum super inimicos ejus. Supra Ægyptios scilicet, qui Israelitas pariter, et ipsum Deum oderant. B VERS. 25. Convertit cor ejus, ut odio haberet po- pulum ejus. Cor scilicet Pharaonis, non illius dico qui amabat Joseph, sed alterius qui eum non no- verat. Induravit enim inquit, Deus cor Pharao- nis“, hoc est, obdurari permisit ut afflicti scilicet Israelite cum ardore animi ad Ægypti exitum G contenderent, et acerbissimam Ægyptiorum pressu- ram evaderent. dotum faceret in servis ejus. Ut scilicet strue- ret insidias. Dixit enim Pharao Ægyptiis: Ecce nunc gens ista valde multiplicatur, et invalescit su- per nos. Quapropter universos, qui ex Judæis mares nascerentur, occidi jussit, aut necari. Vers. 26. Misil Moysem servum suum. Deus sci- licet niisit. Aaron, quem elegit sibi. Fratrem Moysi. VERS. 27. Posuit in eis verba signorum suorum. Mandata scilicet divina, quibus efficerent miracula. Vel, docuit eos causas signorum suorum, atque eorum modos. (Græca enim dictio ut dixi- mus, non solum verba sed rationes etiam et cau- sas significat.) Et prodigiorum suorum in terra Chám. De signis et prodigiis dictum est psalmo LXXVII ibi: Quem- * Exod. IX, et passimi. * Εxod. 1, 10. D Varia lectiones. Deum colebant. (15) Fidelius auxit Deus populum ejus, hoc est populum suum (αὐτοῦ pro ἑαυτοῦ) soli enim Judai
9γ His horn will be exalted in glory. His honour will be magnified. The metaphorical horn was spoken about clearly in the eighty-eighth psalm at the verse, And in my name his horn will be exalted.
α Ἁμαρτωλὸς ὄψεται καὶ ὀργισθήσεται. Ἔλεγχον τῆς ἀπανθρωπίας ἑαυτοῦ, τὴν φιλανθρωπίαν τοῦ δικαίου νομίζων. Τοιοῦτον γὰρ ἡ ἀρετὴ, φορτικὸν καὶ ἐπαχθὲς ἀεὶ τῇ κακίᾳ.Εt Απέστειλεν βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν. Ὁ Φαραώ. Ἐν τῇ δηλωθείσῃ δὲ βίβλῳ τῆς Γενέσεως πάντα σαφῶς ιστόρηται. Ἄρχων λαοῦ καὶ ἀφῆκεν αὐτόν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὡς εἴωθε πολλάκις ποιεῖν. Κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ, καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ, τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ, ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι. Τοῦ Θεοῦ ταῦτα οἰκονομοῦντος. Καὶ εἰσῆλθεν Ἰσραὴλ εἰς Αἴγυπτον. Κατ' ἐπιο τομὴν τὴν ἱστορίαν διέξεισι. Καὶ Ἰακὼβ παρώκησεν ἐν γῇ Χάμ. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν· γῆ γὰρ Χάμ ἡ Αἴγυπτος· ἐπεὶ ὁ Αίγυπτος ἔκγονος ἦν τοῦ Χάμ, ὧν καὶ ἄμφω τὰς κλήσεις αὕτη ἔσχεν ἡ γῆ. Καὶ ηύξησε τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα. Του Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ἢ, τὸν ἑαυτοῦ (15) · μόνοι γὰρ οὗτοι τὸν Θεὸν ἐσέβοντο. Καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοὺς Αἰγυπτίους, οἵτινες ἐμίσουν καὶ τοὺς Ἰσραηλίτας καὶ τὸν Θεόν. Μετέστρεψε την καρδίαν αὐτοῦ, τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τὴν καρδίαν τοῦ Φαραώ, οὐ τοῦ φιλοῦντος τὸν Ἰωσήφ, ἀλλ᾽ ἑτέρου μὴ εἰδότος αὐτόν· Εσκλήρυνε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὴν καρδίαν Φαραώ· τουτέστι σκληρυνθῆναι παρεχώρησεν, ἵνα, κακούμενοι οἱ Ἰσραηλῖται, θερμῶς ἐπιθυμήσουσιν Ει λόγους, ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ φυγεῖν τὴν λύμην αὐτῶν. Τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ. Τοῦ ἐπιβουλεύειν. Εἴρηκε γὰρ ὁ Φαραὼ πρὸς τοὺς Δια γυπτίους· Ἰδοὺ νῦν πολυπληθεῖ τὸ ἔθνος, καὶ ισχύει ὑπὲρ ἡμᾶς· καὶ λοιπὸν προσέταξεν ἀναι- μεῖσθαι τὰ ἄρρενα τῶν τικτομένων βρεφῶν. Εξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Ο Θεός. Ααρών ὃν ἐξελέξατο ἑαυτῷ. Τὸν ἀδελφὸν Μωϋ- σέως. Ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ. Τὰ προστάγματα τὰ περὶ τῶν σημείων αὐτ τοῦ, ὥστε διὰ αὐτῶν ἐνεργεῖσθαι ταῦτα· ἢ ἐγνώ ρισεν αὐτοῖς τὰς αἰτίας τῶν σημείων αὐτοῦ, καὶ τοὺς τρόπους αὐτῶν. Καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Περί ση μείων καὶ τεράτων εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ· ἔνθα EUTHYMII ZIGABENI insita rationis flammula, eum in afflictionum, et calamitatum fornace tentatum, constantem atque invictum reddidit, ac veluti igne examinatum purgatissimi auri instar summa eum munditia el puritate conspicuum demonstravit, atque effecit ut castitatis zelo succensus, non modo alienaın uxorem non appeteret, sed ut dominæ euni etiam appetentis, laqueos relicta veste proterfu- gerel. VERS. 20. Misit rex, et solvit eum. Pharao scili- A cet, quemadmodum in libro Geneseos omnia aperte sunt tradita. Princeps populi et dimisit eum. Idem repetit, facit sæpenumero. ut VERS. 21. Constituit eum dominum domus suæ et principem omnis possessionis suæ, ut erudiret prin- cipes ejus sicut seipsum, et seniores ejus sapien- tiam doceret. Deo scilicet omnia hæc ita dispen- sante. VERS. 23. Et ingressus est Israel in Egyptum. Per modum autem compendii, brevibus verbis historiam narrat. Et Jacob peregrinatus est in terra Cham. Iden rursus repetit. Per terram vero Cham, Ægyptum intelligit : Ægyptus enim fuit alius Cham : unde ab utroque eorum nomen desumpsit. VERS. 24. auxit populum suum vehementer. Deus nimirum, qui auxit populum Israel. Populum vero Dei ideo eos appellavit, quia soli Judæi rite Deum colere videbantur. Et roboravit eum super inimicos ejus. Supra Ægyptios scilicet, qui Israelitas pariter, et ipsum Deum oderant. B VERS. 25. Convertit cor ejus, ut odio haberet po- pulum ejus. Cor scilicet Pharaonis, non illius dico qui amabat Joseph, sed alterius qui eum non no- verat. Induravit enim inquit, Deus cor Pharao- nis“, hoc est, obdurari permisit ut afflicti scilicet Israelite cum ardore animi ad Ægypti exitum G contenderent, et acerbissimam Ægyptiorum pressu- ram evaderent. dotum faceret in servis ejus. Ut scilicet strue- ret insidias. Dixit enim Pharao Ægyptiis: Ecce nunc gens ista valde multiplicatur, et invalescit su- per nos. Quapropter universos, qui ex Judæis mares nascerentur, occidi jussit, aut necari. Vers. 26. Misil Moysem servum suum. Deus sci- licet niisit. Aaron, quem elegit sibi. Fratrem Moysi. VERS. 27. Posuit in eis verba signorum suorum. Mandata scilicet divina, quibus efficerent miracula. Vel, docuit eos causas signorum suorum, atque eorum modos. (Græca enim dictio ut dixi- mus, non solum verba sed rationes etiam et cau- sas significat.) Et prodigiorum suorum in terra Chám. De signis et prodigiis dictum est psalmo LXXVII ibi: Quem- * Exod. IX, et passimi. * Εxod. 1, 10. D Varia lectiones. Deum colebant. (15) Fidelius auxit Deus populum ejus, hoc est populum suum (αὐτοῦ pro ἑαυτοῦ) soli enim Judai
10α The sinner will see and will be provoked to anger. Considering the benevolence of the just man as a rebuke to his inhumanity, for such is virtue, being ever something burdensome and invidious to wickedness.
β Τοὺς ὀδόντας αὐτοῦ βρύξει καὶ τακήσεται. Βρύξει μὲν, τὴν ἔνδον ὀδύνην | διὰ τῶν ὀδόντων ἐπιδεικνύμενος, οὐ τολμήσει δὲ φθέγξασθαι, τῆς ἀρετῆς ἐμφραττούσης αὐτοῦ τὸ στόμα· διὸ καὶ τακήσεται δακνόμενος τοῖς ἐκείνου κατορθώμασι, καὶ κατατεινόμενος τῷ φθόνῳ, καὶ δήμιος αὐτὸς ἑαυτοῦ γινόμενος.Εt Απέστειλεν βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν. Ὁ Φαραώ. Ἐν τῇ δηλωθείσῃ δὲ βίβλῳ τῆς Γενέσεως πάντα σαφῶς ιστόρηται. Ἄρχων λαοῦ καὶ ἀφῆκεν αὐτόν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὡς εἴωθε πολλάκις ποιεῖν. Κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ, καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ, τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ, ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι. Τοῦ Θεοῦ ταῦτα οἰκονομοῦντος. Καὶ εἰσῆλθεν Ἰσραὴλ εἰς Αἴγυπτον. Κατ' ἐπιο τομὴν τὴν ἱστορίαν διέξεισι. Καὶ Ἰακὼβ παρώκησεν ἐν γῇ Χάμ. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν· γῆ γὰρ Χάμ ἡ Αἴγυπτος· ἐπεὶ ὁ Αίγυπτος ἔκγονος ἦν τοῦ Χάμ, ὧν καὶ ἄμφω τὰς κλήσεις αὕτη ἔσχεν ἡ γῆ. Καὶ ηύξησε τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα. Του Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ἢ, τὸν ἑαυτοῦ (15) · μόνοι γὰρ οὗτοι τὸν Θεὸν ἐσέβοντο. Καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοὺς Αἰγυπτίους, οἵτινες ἐμίσουν καὶ τοὺς Ἰσραηλίτας καὶ τὸν Θεόν. Μετέστρεψε την καρδίαν αὐτοῦ, τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τὴν καρδίαν τοῦ Φαραώ, οὐ τοῦ φιλοῦντος τὸν Ἰωσήφ, ἀλλ᾽ ἑτέρου μὴ εἰδότος αὐτόν· Εσκλήρυνε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὴν καρδίαν Φαραώ· τουτέστι σκληρυνθῆναι παρεχώρησεν, ἵνα, κακούμενοι οἱ Ἰσραηλῖται, θερμῶς ἐπιθυμήσουσιν Ει λόγους, ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ φυγεῖν τὴν λύμην αὐτῶν. Τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ. Τοῦ ἐπιβουλεύειν. Εἴρηκε γὰρ ὁ Φαραὼ πρὸς τοὺς Δια γυπτίους· Ἰδοὺ νῦν πολυπληθεῖ τὸ ἔθνος, καὶ ισχύει ὑπὲρ ἡμᾶς· καὶ λοιπὸν προσέταξεν ἀναι- μεῖσθαι τὰ ἄρρενα τῶν τικτομένων βρεφῶν. Εξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Ο Θεός. Ααρών ὃν ἐξελέξατο ἑαυτῷ. Τὸν ἀδελφὸν Μωϋ- σέως. Ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ. Τὰ προστάγματα τὰ περὶ τῶν σημείων αὐτ τοῦ, ὥστε διὰ αὐτῶν ἐνεργεῖσθαι ταῦτα· ἢ ἐγνώ ρισεν αὐτοῖς τὰς αἰτίας τῶν σημείων αὐτοῦ, καὶ τοὺς τρόπους αὐτῶν. Καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Περί ση μείων καὶ τεράτων εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ· ἔνθα EUTHYMII ZIGABENI insita rationis flammula, eum in afflictionum, et calamitatum fornace tentatum, constantem atque invictum reddidit, ac veluti igne examinatum purgatissimi auri instar summa eum munditia el puritate conspicuum demonstravit, atque effecit ut castitatis zelo succensus, non modo alienaın uxorem non appeteret, sed ut dominæ euni etiam appetentis, laqueos relicta veste proterfu- gerel. VERS. 20. Misit rex, et solvit eum. Pharao scili- A cet, quemadmodum in libro Geneseos omnia aperte sunt tradita. Princeps populi et dimisit eum. Idem repetit, facit sæpenumero. ut VERS. 21. Constituit eum dominum domus suæ et principem omnis possessionis suæ, ut erudiret prin- cipes ejus sicut seipsum, et seniores ejus sapien- tiam doceret. Deo scilicet omnia hæc ita dispen- sante. VERS. 23. Et ingressus est Israel in Egyptum. Per modum autem compendii, brevibus verbis historiam narrat. Et Jacob peregrinatus est in terra Cham. Iden rursus repetit. Per terram vero Cham, Ægyptum intelligit : Ægyptus enim fuit alius Cham : unde ab utroque eorum nomen desumpsit. VERS. 24. auxit populum suum vehementer. Deus nimirum, qui auxit populum Israel. Populum vero Dei ideo eos appellavit, quia soli Judæi rite Deum colere videbantur. Et roboravit eum super inimicos ejus. Supra Ægyptios scilicet, qui Israelitas pariter, et ipsum Deum oderant. B VERS. 25. Convertit cor ejus, ut odio haberet po- pulum ejus. Cor scilicet Pharaonis, non illius dico qui amabat Joseph, sed alterius qui eum non no- verat. Induravit enim inquit, Deus cor Pharao- nis“, hoc est, obdurari permisit ut afflicti scilicet Israelite cum ardore animi ad Ægypti exitum G contenderent, et acerbissimam Ægyptiorum pressu- ram evaderent. dotum faceret in servis ejus. Ut scilicet strue- ret insidias. Dixit enim Pharao Ægyptiis: Ecce nunc gens ista valde multiplicatur, et invalescit su- per nos. Quapropter universos, qui ex Judæis mares nascerentur, occidi jussit, aut necari. Vers. 26. Misil Moysem servum suum. Deus sci- licet niisit. Aaron, quem elegit sibi. Fratrem Moysi. VERS. 27. Posuit in eis verba signorum suorum. Mandata scilicet divina, quibus efficerent miracula. Vel, docuit eos causas signorum suorum, atque eorum modos. (Græca enim dictio ut dixi- mus, non solum verba sed rationes etiam et cau- sas significat.) Et prodigiorum suorum in terra Chám. De signis et prodigiis dictum est psalmo LXXVII ibi: Quem- * Exod. IX, et passimi. * Εxod. 1, 10. D Varia lectiones. Deum colebant. (15) Fidelius auxit Deus populum ejus, hoc est populum suum (αὐτοῦ pro ἑαυτοῦ) soli enim Judai
10β He will grit his teeth and melt away. He will clench his teeth, exhibiting with his teeth his inner pain, but he will not dare to speak, with virtue stopping his mouth, and hence he will melt away, being stung by the achievements of the just man, and racked by envy, and himself becoming his own executioner.
γ Ἐπιθυμία ἁμαρτωλοῦ ἀπολεῖται. Ἀπολλυμένων καὶ φθαρτῶν πραγμάτων ἐπιθυμοῦντος, ὧν ἀπολλυμένων, συναπόλλυται καὶ αὐτή. α ἑαυτοῦ MPAF : αὐτοῦ SCBHV.Εt Απέστειλεν βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν. Ὁ Φαραώ. Ἐν τῇ δηλωθείσῃ δὲ βίβλῳ τῆς Γενέσεως πάντα σαφῶς ιστόρηται. Ἄρχων λαοῦ καὶ ἀφῆκεν αὐτόν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὡς εἴωθε πολλάκις ποιεῖν. Κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ, καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ, τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ, ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι. Τοῦ Θεοῦ ταῦτα οἰκονομοῦντος. Καὶ εἰσῆλθεν Ἰσραὴλ εἰς Αἴγυπτον. Κατ' ἐπιο τομὴν τὴν ἱστορίαν διέξεισι. Καὶ Ἰακὼβ παρώκησεν ἐν γῇ Χάμ. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν· γῆ γὰρ Χάμ ἡ Αἴγυπτος· ἐπεὶ ὁ Αίγυπτος ἔκγονος ἦν τοῦ Χάμ, ὧν καὶ ἄμφω τὰς κλήσεις αὕτη ἔσχεν ἡ γῆ. Καὶ ηύξησε τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα. Του Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ἢ, τὸν ἑαυτοῦ (15) · μόνοι γὰρ οὗτοι τὸν Θεὸν ἐσέβοντο. Καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοὺς Αἰγυπτίους, οἵτινες ἐμίσουν καὶ τοὺς Ἰσραηλίτας καὶ τὸν Θεόν. Μετέστρεψε την καρδίαν αὐτοῦ, τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τὴν καρδίαν τοῦ Φαραώ, οὐ τοῦ φιλοῦντος τὸν Ἰωσήφ, ἀλλ᾽ ἑτέρου μὴ εἰδότος αὐτόν· Εσκλήρυνε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὴν καρδίαν Φαραώ· τουτέστι σκληρυνθῆναι παρεχώρησεν, ἵνα, κακούμενοι οἱ Ἰσραηλῖται, θερμῶς ἐπιθυμήσουσιν Ει λόγους, ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ φυγεῖν τὴν λύμην αὐτῶν. Τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ. Τοῦ ἐπιβουλεύειν. Εἴρηκε γὰρ ὁ Φαραὼ πρὸς τοὺς Δια γυπτίους· Ἰδοὺ νῦν πολυπληθεῖ τὸ ἔθνος, καὶ ισχύει ὑπὲρ ἡμᾶς· καὶ λοιπὸν προσέταξεν ἀναι- μεῖσθαι τὰ ἄρρενα τῶν τικτομένων βρεφῶν. Εξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Ο Θεός. Ααρών ὃν ἐξελέξατο ἑαυτῷ. Τὸν ἀδελφὸν Μωϋ- σέως. Ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ. Τὰ προστάγματα τὰ περὶ τῶν σημείων αὐτ τοῦ, ὥστε διὰ αὐτῶν ἐνεργεῖσθαι ταῦτα· ἢ ἐγνώ ρισεν αὐτοῖς τὰς αἰτίας τῶν σημείων αὐτοῦ, καὶ τοὺς τρόπους αὐτῶν. Καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Περί ση μείων καὶ τεράτων εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ· ἔνθα EUTHYMII ZIGABENI insita rationis flammula, eum in afflictionum, et calamitatum fornace tentatum, constantem atque invictum reddidit, ac veluti igne examinatum purgatissimi auri instar summa eum munditia el puritate conspicuum demonstravit, atque effecit ut castitatis zelo succensus, non modo alienaın uxorem non appeteret, sed ut dominæ euni etiam appetentis, laqueos relicta veste proterfu- gerel. VERS. 20. Misit rex, et solvit eum. Pharao scili- A cet, quemadmodum in libro Geneseos omnia aperte sunt tradita. Princeps populi et dimisit eum. Idem repetit, facit sæpenumero. ut VERS. 21. Constituit eum dominum domus suæ et principem omnis possessionis suæ, ut erudiret prin- cipes ejus sicut seipsum, et seniores ejus sapien- tiam doceret. Deo scilicet omnia hæc ita dispen- sante. VERS. 23. Et ingressus est Israel in Egyptum. Per modum autem compendii, brevibus verbis historiam narrat. Et Jacob peregrinatus est in terra Cham. Iden rursus repetit. Per terram vero Cham, Ægyptum intelligit : Ægyptus enim fuit alius Cham : unde ab utroque eorum nomen desumpsit. VERS. 24. auxit populum suum vehementer. Deus nimirum, qui auxit populum Israel. Populum vero Dei ideo eos appellavit, quia soli Judæi rite Deum colere videbantur. Et roboravit eum super inimicos ejus. Supra Ægyptios scilicet, qui Israelitas pariter, et ipsum Deum oderant. B VERS. 25. Convertit cor ejus, ut odio haberet po- pulum ejus. Cor scilicet Pharaonis, non illius dico qui amabat Joseph, sed alterius qui eum non no- verat. Induravit enim inquit, Deus cor Pharao- nis“, hoc est, obdurari permisit ut afflicti scilicet Israelite cum ardore animi ad Ægypti exitum G contenderent, et acerbissimam Ægyptiorum pressu- ram evaderent. dotum faceret in servis ejus. Ut scilicet strue- ret insidias. Dixit enim Pharao Ægyptiis: Ecce nunc gens ista valde multiplicatur, et invalescit su- per nos. Quapropter universos, qui ex Judæis mares nascerentur, occidi jussit, aut necari. Vers. 26. Misil Moysem servum suum. Deus sci- licet niisit. Aaron, quem elegit sibi. Fratrem Moysi. VERS. 27. Posuit in eis verba signorum suorum. Mandata scilicet divina, quibus efficerent miracula. Vel, docuit eos causas signorum suorum, atque eorum modos. (Græca enim dictio ut dixi- mus, non solum verba sed rationes etiam et cau- sas significat.) Et prodigiorum suorum in terra Chám. De signis et prodigiis dictum est psalmo LXXVII ibi: Quem- * Exod. IX, et passimi. * Εxod. 1, 10. D Varia lectiones. Deum colebant. (15) Fidelius auxit Deus populum ejus, hoc est populum suum (αὐτοῦ pro ἑαυτοῦ) soli enim Judai
10γ The desire of the sinner will perish. Desiring things that perish and are corruptible, when they perish his desire perishes along with them.
Τινὲς δὲ καὶ τὸ, Ἐξανέτειλεν ἐν σκότει φῶς τοῖς εὐθέσι, τῷ μακαρισθέντι ἀνδρὶ προσνέμουσιν, ὅτι φωτίσει τὰς ἐσκοτισμένας ψυχὰς τῶν εὐπειθῶν. Ὁμοίως δὲ καὶ τὸν ἐφεξῆς στίχον, ὅτι ἐλεεῖ καὶ οἰκτείρει καὶ δίκαια κρίνει.Εt Απέστειλεν βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν. Ὁ Φαραώ. Ἐν τῇ δηλωθείσῃ δὲ βίβλῳ τῆς Γενέσεως πάντα σαφῶς ιστόρηται. Ἄρχων λαοῦ καὶ ἀφῆκεν αὐτόν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὡς εἴωθε πολλάκις ποιεῖν. Κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ, καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ, τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ, ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι. Τοῦ Θεοῦ ταῦτα οἰκονομοῦντος. Καὶ εἰσῆλθεν Ἰσραὴλ εἰς Αἴγυπτον. Κατ' ἐπιο τομὴν τὴν ἱστορίαν διέξεισι. Καὶ Ἰακὼβ παρώκησεν ἐν γῇ Χάμ. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν· γῆ γὰρ Χάμ ἡ Αἴγυπτος· ἐπεὶ ὁ Αίγυπτος ἔκγονος ἦν τοῦ Χάμ, ὧν καὶ ἄμφω τὰς κλήσεις αὕτη ἔσχεν ἡ γῆ. Καὶ ηύξησε τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα. Του Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ἢ, τὸν ἑαυτοῦ (15) · μόνοι γὰρ οὗτοι τὸν Θεὸν ἐσέβοντο. Καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοὺς Αἰγυπτίους, οἵτινες ἐμίσουν καὶ τοὺς Ἰσραηλίτας καὶ τὸν Θεόν. Μετέστρεψε την καρδίαν αὐτοῦ, τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τὴν καρδίαν τοῦ Φαραώ, οὐ τοῦ φιλοῦντος τὸν Ἰωσήφ, ἀλλ᾽ ἑτέρου μὴ εἰδότος αὐτόν· Εσκλήρυνε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὴν καρδίαν Φαραώ· τουτέστι σκληρυνθῆναι παρεχώρησεν, ἵνα, κακούμενοι οἱ Ἰσραηλῖται, θερμῶς ἐπιθυμήσουσιν Ει λόγους, ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ φυγεῖν τὴν λύμην αὐτῶν. Τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ. Τοῦ ἐπιβουλεύειν. Εἴρηκε γὰρ ὁ Φαραὼ πρὸς τοὺς Δια γυπτίους· Ἰδοὺ νῦν πολυπληθεῖ τὸ ἔθνος, καὶ ισχύει ὑπὲρ ἡμᾶς· καὶ λοιπὸν προσέταξεν ἀναι- μεῖσθαι τὰ ἄρρενα τῶν τικτομένων βρεφῶν. Εξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Ο Θεός. Ααρών ὃν ἐξελέξατο ἑαυτῷ. Τὸν ἀδελφὸν Μωϋ- σέως. Ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ. Τὰ προστάγματα τὰ περὶ τῶν σημείων αὐτ τοῦ, ὥστε διὰ αὐτῶν ἐνεργεῖσθαι ταῦτα· ἢ ἐγνώ ρισεν αὐτοῖς τὰς αἰτίας τῶν σημείων αὐτοῦ, καὶ τοὺς τρόπους αὐτῶν. Καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Περί ση μείων καὶ τεράτων εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ· ἔνθα EUTHYMII ZIGABENI insita rationis flammula, eum in afflictionum, et calamitatum fornace tentatum, constantem atque invictum reddidit, ac veluti igne examinatum purgatissimi auri instar summa eum munditia el puritate conspicuum demonstravit, atque effecit ut castitatis zelo succensus, non modo alienaın uxorem non appeteret, sed ut dominæ euni etiam appetentis, laqueos relicta veste proterfu- gerel. VERS. 20. Misit rex, et solvit eum. Pharao scili- A cet, quemadmodum in libro Geneseos omnia aperte sunt tradita. Princeps populi et dimisit eum. Idem repetit, facit sæpenumero. ut VERS. 21. Constituit eum dominum domus suæ et principem omnis possessionis suæ, ut erudiret prin- cipes ejus sicut seipsum, et seniores ejus sapien- tiam doceret. Deo scilicet omnia hæc ita dispen- sante. VERS. 23. Et ingressus est Israel in Egyptum. Per modum autem compendii, brevibus verbis historiam narrat. Et Jacob peregrinatus est in terra Cham. Iden rursus repetit. Per terram vero Cham, Ægyptum intelligit : Ægyptus enim fuit alius Cham : unde ab utroque eorum nomen desumpsit. VERS. 24. auxit populum suum vehementer. Deus nimirum, qui auxit populum Israel. Populum vero Dei ideo eos appellavit, quia soli Judæi rite Deum colere videbantur. Et roboravit eum super inimicos ejus. Supra Ægyptios scilicet, qui Israelitas pariter, et ipsum Deum oderant. B VERS. 25. Convertit cor ejus, ut odio haberet po- pulum ejus. Cor scilicet Pharaonis, non illius dico qui amabat Joseph, sed alterius qui eum non no- verat. Induravit enim inquit, Deus cor Pharao- nis“, hoc est, obdurari permisit ut afflicti scilicet Israelite cum ardore animi ad Ægypti exitum G contenderent, et acerbissimam Ægyptiorum pressu- ram evaderent. dotum faceret in servis ejus. Ut scilicet strue- ret insidias. Dixit enim Pharao Ægyptiis: Ecce nunc gens ista valde multiplicatur, et invalescit su- per nos. Quapropter universos, qui ex Judæis mares nascerentur, occidi jussit, aut necari. Vers. 26. Misil Moysem servum suum. Deus sci- licet niisit. Aaron, quem elegit sibi. Fratrem Moysi. VERS. 27. Posuit in eis verba signorum suorum. Mandata scilicet divina, quibus efficerent miracula. Vel, docuit eos causas signorum suorum, atque eorum modos. (Græca enim dictio ut dixi- mus, non solum verba sed rationes etiam et cau- sas significat.) Et prodigiorum suorum in terra Chám. De signis et prodigiis dictum est psalmo LXXVII ibi: Quem- * Exod. IX, et passimi. * Εxod. 1, 10. D Varia lectiones. Deum colebant. (15) Fidelius auxit Deus populum ejus, hoc est populum suum (αὐτοῦ pro ἑαυτοῦ) soli enim Judai
Some assign the verse, He has made light spring up in darkness on the upright, to the man called blessed, namely, that he will give light to the darkened souls of those disposed to obe- dience. Just as similarly the following verse that he shows mercy and is compassionate and judges justly.
PG 128:1259112 ριβ΄Καὶ ὁ νόμος σου ἀλήθεια. Αὐτόχρημα ἀλήθεια · Α σφόδρα ἀληθεύων ἐν πᾶσι. Νοεῖται δὲ ἀλήθεια καὶ ἡ ὀρθότης, κατὰ τὸ, Δίκαιος εἶ, Κύριε, καὶ εὐθεῖς αἱ κρίσεις σου. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ ις' ψαλμῷ· Τὰ κρίματα τοῦ Κυρίον ἀληθινά, δεδικαιωμένα ἐπὶ τὸ αὐτό. Θλίψεις καὶ ἀνάγκαι εὔροσαν με· αἱ ἐντολαί σου μελέτη μου. Ἐν ταῖς θλίψεσιν αἱ ἐντολαί σου μελέτη μου ἦσαν, παρηγοροῦσαι, καὶ τὸ ἄλγος ἐπισ κουφίζουσαι. Δικαιοσύνη τὰ μαρτύριά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Δικαιοσύνη αιώνιος, ὡς προείρηται· ἐνδιατρίβει γὰρ τῇ ὑμνολογία τοῦ νόμου. Συνέτισόν με, καὶ ζήσομαι. Καὶ ζήσομαι ὄντως οἱ γὰρ μὴ συνετισθέντες οὐκ ὄντως ζῶσιν, ὡς φαύ λως ζώντες. Εκέκραξα ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου, ἐπάκουσόν μου, Κύριε, τὰ δικαιώματά σου ἐκζητήσω. Ἐν τῷ θλί- βεσθαί με ἐκέκραξα πρὸς σέ· καὶ οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου · διὰ τοῦτο ἐπάκουσόν μου· τὰ δικαιώματά σου ἐκζητήσω, εἰ ἐπακούσεις μου. 'Εκέκραξά σοι, σῶσόν με, καὶ φυλάξω τὰ μαρ- τύριά σου. Τὸ αὐτὸ λέγει καὶ νῦν, ἐπιτείνων τὴν δέησιν, καὶ βεβαιῶν τὴν ὑπόσχεσιν. Σωσόν με κιν- δυνεύοντα. Προέφθασα ἐν ἀωρίᾳ, καὶ ἐκέκραξα, εἰς τοὺς λόγους σου ἐπήλπισα. Προέλαβον τὸν ὄρθρον, ἐν ἀωρίᾳ τῆς νυκτός· μήπω τῆς ὥρας ἐπιστάσης, καθ᾽ ἦν ἀνίστανται οἱ ἄνθρωποι· καὶ ἐκέκραξα πρὸς σέ· εἰς τοὺς λόγους σου τεθάῤῥηκα, οὓς ἐνήχησάς μας διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Κεκράξεται προς με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ. Προέφθασαν οἱ ὀφθαλμοί μου πρὸς ὄρθρον, τοῦ μελετᾷν τὰ λόγια σου. Προέλαβον οἱ ὀφθαλμοί μου τὴν ἡμέραν πρὸς καιρὸν ὄρθρου, ὥστε μελετᾶν τὸν νόμον σου. Ἐν ἀωρίᾳ μὲν γὰρ προσηύχετο· κατὰ τὸν ὄρθρον δὲ ἐμελέτα τὸν νόμον. Τῆς φωνῆς μου άκουσον, Κύριε, κατὰ τὸ ἔλεός σου. Ἐν τῷ ἐλέει σου, ὡς ἐλεήμων. Κατὰ τὸ κρῖμά σου ζῆσόν με. Κατὰ τὸν νόμον σου ζήν ποίησον, ἐννόμως βιοῦν. Προσήγγισαν οἱ καταδιώκοντές με ἀνομίᾳ, ἀπὸ δὲ τοῦ νόμου σου ἐμακρύνθησαν. Οσον γὰρ τῇ ἀνομίᾳ ἐγγίζουσι, τοσοῦτον μακρύνουσιν ἀπὸ τοῦ νόμου. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων ἀνομίαν γράφου- σιν, ὡς νοεῖσθαι ὅτι Προσεπέλασάν μοι ἀνομίαν · εγγύς μου ήγαγον τὴν ἀνομίαν αὐτῶν, παρ' ὀλίγον ἐθήρευσάν με, ἀπὸ δὲ τοῦ νόμου σου ἐμακρύνθησαν, τοιαῦτα σκαιωροῦντες. ... συνέτισον, Et lex tua veritas. Lex tua idem fere est, quod veritas, cum in omnibus vera dicat. Vel veritatem COMMENT. IN PSALMOS. prudentiam mihi dederis, vivam et vere eorum etenim vita inanis est. vivam. B C dixit, pro rectitudine, juxta illud : Justus es, Do- mine, et recta judicia tua. De hoc etiam dictum est in psalmo xvu11, ibi : Judicia Domini vera simul et justificata. VERS. 143. Tribulationes et angustia invenerunt me : mandala tua melitalio mea est. Inter tot cala- mitates meas illud mihi unicum fuit solamen, quo dolorem levabam, quod in mandatis tuis assiduus meditabar. VERS. 144. Justitia testimonia tua in sæculum. Hoc est, Justitia æterna, at praediximus. Intellectum da mihi, et vivam. (Græca dictio, non solum significat intellectum da, sed etiam prudentem facito.) Sl igitur intellectum et Nam qui prudentes non sunt, vere non vivunt. VERS. 145. Clamavi in toto corde meo, exaudi ne, Domine, justificationes tuas exquiram. Dum tribu - larer, inquit, clamavi ad te; nec simpliciter, seď in toto corde meo, ideo exaudi me, nam si exau- diveris, justißrationes tuas perquiram. VERS. 146. Clamavi ad te, salvum me fac, el cu- stodiam mandata tua. Eamdem repetit sententiam, preces suas magis intendens, et promissionem confirmari cupiens. Salvum autem fac me, pericli- tantem scilicet. VERS. 147. Preveni ante tempus, et clamavi, quia in verba tua supersperavi. Præveni, inquit, dilucu- lum, in ipsa etiam intempesta nocte, cum tempus. adhuc non esset quo exsurgere homines solent : et clamavi ad te confidens in verbis tuis, quæ per sanctum mihi Spiritum manifestasti. Clamabit enim, inquit, ad me, et ego exaudiam eum s. VERS. 148. Prævenerunt oculi mei diluculo, ut meditarer eloquia tua. Ipsum etiam diem præoc- cupaverunt oculi mei, diluculi nimirum tempore ; atque hoc ut legem tuam meditarer. Orabat autem beatus David ante tempus, hoc est, ante dilucutum. In ipso vero diluculo meditationibus atque contem- plationibus vacabat, VERS. 149. Vocem meam audi, Domine, secundum misericordiam tuam. In tua scilicet misericordia, ac tanquam misericors. Secundum judicium tuum vivifica me. Secundum legem tuam fac, ut vivam, atque ut legitime vivanı, VERS. 150. Appropinquaverunt persequentes me iniquitati, a lege autem tua longe facti sunt. Quanto illi magis iniquitati appropinquant, tanto magis a lege tua se elongant. In quibusdam vero exempla - ribus iniquitatem in quarto casu scriptum est, ut sit sensus, quod Persequentes me appropinquave- runt iniquitatem-mihi, hoc est, iniquitatem suam prope me adduxerunt, ac pene comprehenderunt me. Ilujusmodi vero homines tam prava operantes. longe facti sunt a lege tua. Psal. xc, 15.
PG 128:1101α Ἀλληλούϊα. Εὐχαριστήριος καὶ οὗτος, διὸ τοιαύτην ἔσχεν ἐπιγραφήν.Εt Απέστειλεν βασιλεὺς καὶ ἔλυσεν αὐτόν. Ὁ Φαραώ. Ἐν τῇ δηλωθείσῃ δὲ βίβλῳ τῆς Γενέσεως πάντα σαφῶς ιστόρηται. Ἄρχων λαοῦ καὶ ἀφῆκεν αὐτόν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὡς εἴωθε πολλάκις ποιεῖν. Κατέστησεν αὐτὸν κύριον τοῦ οἴκου αὐτοῦ, καὶ ἄρχοντα πάσης τῆς κτήσεως αὐτοῦ, τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας αὐτοῦ, ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτοῦ σοφίσαι. Τοῦ Θεοῦ ταῦτα οἰκονομοῦντος. Καὶ εἰσῆλθεν Ἰσραὴλ εἰς Αἴγυπτον. Κατ' ἐπιο τομὴν τὴν ἱστορίαν διέξεισι. Καὶ Ἰακὼβ παρώκησεν ἐν γῇ Χάμ. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν· γῆ γὰρ Χάμ ἡ Αἴγυπτος· ἐπεὶ ὁ Αίγυπτος ἔκγονος ἦν τοῦ Χάμ, ὧν καὶ ἄμφω τὰς κλήσεις αὕτη ἔσχεν ἡ γῆ. Καὶ ηύξησε τὸν λαὸν αὐτοῦ σφόδρα. Του Ἰσραὴλ ὁ Θεὸς, ἢ, τὸν ἑαυτοῦ (15) · μόνοι γὰρ οὗτοι τὸν Θεὸν ἐσέβοντο. Καὶ ἐκραταίωσεν αὐτὸν ὑπὲρ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοὺς Αἰγυπτίους, οἵτινες ἐμίσουν καὶ τοὺς Ἰσραηλίτας καὶ τὸν Θεόν. Μετέστρεψε την καρδίαν αὐτοῦ, τοῦ μισῆσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τὴν καρδίαν τοῦ Φαραώ, οὐ τοῦ φιλοῦντος τὸν Ἰωσήφ, ἀλλ᾽ ἑτέρου μὴ εἰδότος αὐτόν· Εσκλήρυνε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὴν καρδίαν Φαραώ· τουτέστι σκληρυνθῆναι παρεχώρησεν, ἵνα, κακούμενοι οἱ Ἰσραηλῖται, θερμῶς ἐπιθυμήσουσιν Ει λόγους, ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ φυγεῖν τὴν λύμην αὐτῶν. Τοῦ δολιοῦσθαι ἐν τοῖς δούλοις αὐτοῦ. Τοῦ ἐπιβουλεύειν. Εἴρηκε γὰρ ὁ Φαραὼ πρὸς τοὺς Δια γυπτίους· Ἰδοὺ νῦν πολυπληθεῖ τὸ ἔθνος, καὶ ισχύει ὑπὲρ ἡμᾶς· καὶ λοιπὸν προσέταξεν ἀναι- μεῖσθαι τὰ ἄρρενα τῶν τικτομένων βρεφῶν. Εξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Ο Θεός. Ααρών ὃν ἐξελέξατο ἑαυτῷ. Τὸν ἀδελφὸν Μωϋ- σέως. Ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ. Τὰ προστάγματα τὰ περὶ τῶν σημείων αὐτ τοῦ, ὥστε διὰ αὐτῶν ἐνεργεῖσθαι ταῦτα· ἢ ἐγνώ ρισεν αὐτοῖς τὰς αἰτίας τῶν σημείων αὐτοῦ, καὶ τοὺς τρόπους αὐτῶν. Καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Περί ση μείων καὶ τεράτων εἴρηται ἐν τῷ οζ' ψαλμῷ· ἔνθα EUTHYMII ZIGABENI insita rationis flammula, eum in afflictionum, et calamitatum fornace tentatum, constantem atque invictum reddidit, ac veluti igne examinatum purgatissimi auri instar summa eum munditia el puritate conspicuum demonstravit, atque effecit ut castitatis zelo succensus, non modo alienaın uxorem non appeteret, sed ut dominæ euni etiam appetentis, laqueos relicta veste proterfu- gerel. VERS. 20. Misit rex, et solvit eum. Pharao scili- A cet, quemadmodum in libro Geneseos omnia aperte sunt tradita. Princeps populi et dimisit eum. Idem repetit, facit sæpenumero. ut VERS. 21. Constituit eum dominum domus suæ et principem omnis possessionis suæ, ut erudiret prin- cipes ejus sicut seipsum, et seniores ejus sapien- tiam doceret. Deo scilicet omnia hæc ita dispen- sante. VERS. 23. Et ingressus est Israel in Egyptum. Per modum autem compendii, brevibus verbis historiam narrat. Et Jacob peregrinatus est in terra Cham. Iden rursus repetit. Per terram vero Cham, Ægyptum intelligit : Ægyptus enim fuit alius Cham : unde ab utroque eorum nomen desumpsit. VERS. 24. auxit populum suum vehementer. Deus nimirum, qui auxit populum Israel. Populum vero Dei ideo eos appellavit, quia soli Judæi rite Deum colere videbantur. Et roboravit eum super inimicos ejus. Supra Ægyptios scilicet, qui Israelitas pariter, et ipsum Deum oderant. B VERS. 25. Convertit cor ejus, ut odio haberet po- pulum ejus. Cor scilicet Pharaonis, non illius dico qui amabat Joseph, sed alterius qui eum non no- verat. Induravit enim inquit, Deus cor Pharao- nis“, hoc est, obdurari permisit ut afflicti scilicet Israelite cum ardore animi ad Ægypti exitum G contenderent, et acerbissimam Ægyptiorum pressu- ram evaderent. dotum faceret in servis ejus. Ut scilicet strue- ret insidias. Dixit enim Pharao Ægyptiis: Ecce nunc gens ista valde multiplicatur, et invalescit su- per nos. Quapropter universos, qui ex Judæis mares nascerentur, occidi jussit, aut necari. Vers. 26. Misil Moysem servum suum. Deus sci- licet niisit. Aaron, quem elegit sibi. Fratrem Moysi. VERS. 27. Posuit in eis verba signorum suorum. Mandata scilicet divina, quibus efficerent miracula. Vel, docuit eos causas signorum suorum, atque eorum modos. (Græca enim dictio ut dixi- mus, non solum verba sed rationes etiam et cau- sas significat.) Et prodigiorum suorum in terra Chám. De signis et prodigiis dictum est psalmo LXXVII ibi: Quem- * Exod. IX, et passimi. * Εxod. 1, 10. D Varia lectiones. Deum colebant. (15) Fidelius auxit Deus populum ejus, hoc est populum suum (αὐτοῦ pro ἑαυτοῦ) soli enim Judai
1α Alleluia. This also is a psalm of thanksgiving, whence it has such a superscription.
PG 128:1103β Αἰνεῖτε, παῖδες, Κύριον, αἰνεῖτε τὸ ὄνομα Κυρίου. Παῖδας ἐνταῦθα, τοὺς δούλους ὠνόμασε, καὶ γὰρ ἐν τῷ ρλδ΄ ψαλμῷ φησιν, Αἰνεῖτε τὸ ὄνομα Κυρίου, αἰνεῖτε, δοῦλοι, Κύριον, τὸ αὐτὸ λέγων κατ’ ἐναλλαγὴν τῶν στίχων. Τινὲς δὲ παῖδας ἐνόησαν, τοὺς ἀκάκους, ἢ τοὺς μαθητὰς τοῦ Χριστοῦ, ἢ τοὺς τῶν ἀποστόλων. Αἰνεῖτε δὲ αὐτὸν, οὐ διὰ λόγων μόνον, ἀλλὰ καὶ δι’ ἔργων· Ὅπως γὰρ, φησὶν, ἴδωσι τὰ καλὰ ἔργα ὑμῶν καὶ δοξάσωσι τὸν Πατέρα ὑμῶν τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς.τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
1β Praise the Lord, O you children, praise the name of the Lord. ‘Children’ here is what he called the servants, and indeed in the one hundred and thir- ty-fourth psalm he says, Praise the name of the Lord, O you servants, praise the Lord, by an interchange of the phrases. Some have understood ‘children’ here as the innocents, or as Christ’s disciples, or as those of the Apostles. Praise him not only through words, but also through works, for it is written, That they may see your good works and glorify your Father in the heavens.
2 Εἴη τὸ ὄνομα Κυρίου εὐλογημένον ἀπὸ τοῦ νῦν καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εἴη εὐλογημένον ἐν ἡμῖν καὶ μὴ βεβλασφημημένον, ἀεὶ εὐλογούντων ἡμῶν αὐτὸ, διὰ παντὸς ὑμνούντων, πάντοτε δοξαζόντων, καὶ λόγοις καὶ ἔργοις, ὡς ἀνωτέρω δεδήλωται. Καθ’ ἑαυτὸ μὲν γὰρ, εὐλογημένον ἐστί· γίνεται δὲ καὶ ἐν ἡμῖν εὐλογημένον, ὅταν μὴ λόγοις μόνον, ἀλλὰ καὶ ἔργοις εὐλογῶμεν αὐτὸ, τῶν ὁρώντων αὐτὰ δοξαζόντων τὸν Δεσπότην ἡμῶν.τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
2 May the name of the Lord be blessed from now and until the age. May it be blessed among us and not blasphemed, as we bless it at all times, continually singing praise and ever glorifying it with both words and works, as was stated above. And indeed it is blessed in itself, but it becomes blessed also among us when we bless it not only with words, but also with works, with those seeing them glorifying our Master.
3 Ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν αἰνετὸν τὸ ὄνομα Κυρίου. Οὐκ ἐν Παλαιστίνῃ μόνον, ἀλλὰ καὶ πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης, αἰνετὸν τὸ ὄνομα Κυρίου. Προαγορεύει δὲ τὸν εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξελθόντα φθόγγον τοῦ κηρύγματος.τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
3 From the rising of the sun to its setting the name of the Lord is to be praised. Not in Palestine only, but throughout the inhabited world the name of the Lord is to be praised. He foretells the sound of the Gospel preaching that went out into all the earth.
α Ὑψηλὸς ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη ὁ Κύριος. Ὑψηλὸς ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἔσται, οὐ τότε τοῦτο γινόμενος, ἀλλὰ τότε τοῦτο φαινόμενος αὐτοῖς, ὑψηλὰ περὶ αὐτοῦ δογματιζόντων καὶ ὑψούντων αὐτὸν ταῖς θεοπρεπέσι δοξολογίαις.τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
4α The Lord is high over all the nations. He will be high among the nations, not at that time becoming such, but at that time appearing to them as such, as they express high doctrines concerning him and exalt him in doxologies befitting God.
β Ἐπὶ τοὺς οὐρανοὺς ἡ δόξα αὐτοῦ.τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
4β His glory is upon the heavens.
PG 128:1259Ψαλμός 112 — Psalm 112Καὶ ὁ νόμος σου ἀλήθεια. Αὐτόχρημα ἀλήθεια · Α σφόδρα ἀληθεύων ἐν πᾶσι. Νοεῖται δὲ ἀλήθεια καὶ ἡ ὀρθότης, κατὰ τὸ, Δίκαιος εἶ, Κύριε, καὶ εὐθεῖς αἱ κρίσεις σου. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ ις' ψαλμῷ· Τὰ κρίματα τοῦ Κυρίον ἀληθινά, δεδικαιωμένα ἐπὶ τὸ αὐτό. Θλίψεις καὶ ἀνάγκαι εὔροσαν με· αἱ ἐντολαί σου μελέτη μου. Ἐν ταῖς θλίψεσιν αἱ ἐντολαί σου μελέτη μου ἦσαν, παρηγοροῦσαι, καὶ τὸ ἄλγος ἐπισ κουφίζουσαι. Δικαιοσύνη τὰ μαρτύριά σου εἰς τὸν αἰῶνα. Δικαιοσύνη αιώνιος, ὡς προείρηται· ἐνδιατρίβει γὰρ τῇ ὑμνολογία τοῦ νόμου. Συνέτισόν με, καὶ ζήσομαι. Καὶ ζήσομαι ὄντως οἱ γὰρ μὴ συνετισθέντες οὐκ ὄντως ζῶσιν, ὡς φαύ λως ζώντες. Εκέκραξα ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου, ἐπάκουσόν μου, Κύριε, τὰ δικαιώματά σου ἐκζητήσω. Ἐν τῷ θλί- βεσθαί με ἐκέκραξα πρὸς σέ· καὶ οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου · διὰ τοῦτο ἐπάκουσόν μου· τὰ δικαιώματά σου ἐκζητήσω, εἰ ἐπακούσεις μου. 'Εκέκραξά σοι, σῶσόν με, καὶ φυλάξω τὰ μαρ- τύριά σου. Τὸ αὐτὸ λέγει καὶ νῦν, ἐπιτείνων τὴν δέησιν, καὶ βεβαιῶν τὴν ὑπόσχεσιν. Σωσόν με κιν- δυνεύοντα. Προέφθασα ἐν ἀωρίᾳ, καὶ ἐκέκραξα, εἰς τοὺς λόγους σου ἐπήλπισα. Προέλαβον τὸν ὄρθρον, ἐν ἀωρίᾳ τῆς νυκτός· μήπω τῆς ὥρας ἐπιστάσης, καθ᾽ ἦν ἀνίστανται οἱ ἄνθρωποι· καὶ ἐκέκραξα πρὸς σέ· εἰς τοὺς λόγους σου τεθάῤῥηκα, οὓς ἐνήχησάς μας διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Κεκράξεται προς με, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ. Προέφθασαν οἱ ὀφθαλμοί μου πρὸς ὄρθρον, τοῦ μελετᾷν τὰ λόγια σου. Προέλαβον οἱ ὀφθαλμοί μου τὴν ἡμέραν πρὸς καιρὸν ὄρθρου, ὥστε μελετᾶν τὸν νόμον σου. Ἐν ἀωρίᾳ μὲν γὰρ προσηύχετο· κατὰ τὸν ὄρθρον δὲ ἐμελέτα τὸν νόμον. Τῆς φωνῆς μου άκουσον, Κύριε, κατὰ τὸ ἔλεός σου. Ἐν τῷ ἐλέει σου, ὡς ἐλεήμων. Κατὰ τὸ κρῖμά σου ζῆσόν με. Κατὰ τὸν νόμον σου ζήν ποίησον, ἐννόμως βιοῦν. Προσήγγισαν οἱ καταδιώκοντές με ἀνομίᾳ, ἀπὸ δὲ τοῦ νόμου σου ἐμακρύνθησαν. Οσον γὰρ τῇ ἀνομίᾳ ἐγγίζουσι, τοσοῦτον μακρύνουσιν ἀπὸ τοῦ νόμου. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων ἀνομίαν γράφου- σιν, ὡς νοεῖσθαι ὅτι Προσεπέλασάν μοι ἀνομίαν · εγγύς μου ήγαγον τὴν ἀνομίαν αὐτῶν, παρ' ὀλίγον ἐθήρευσάν με, ἀπὸ δὲ τοῦ νόμου σου ἐμακρύνθησαν, τοιαῦτα σκαιωροῦντες. ... συνέτισον, Et lex tua veritas. Lex tua idem fere est, quod veritas, cum in omnibus vera dicat. Vel veritatem COMMENT. IN PSALMOS. prudentiam mihi dederis, vivam et vere eorum etenim vita inanis est. vivam. B C dixit, pro rectitudine, juxta illud : Justus es, Do- mine, et recta judicia tua. De hoc etiam dictum est in psalmo xvu11, ibi : Judicia Domini vera simul et justificata. VERS. 143. Tribulationes et angustia invenerunt me : mandala tua melitalio mea est. Inter tot cala- mitates meas illud mihi unicum fuit solamen, quo dolorem levabam, quod in mandatis tuis assiduus meditabar. VERS. 144. Justitia testimonia tua in sæculum. Hoc est, Justitia æterna, at praediximus. Intellectum da mihi, et vivam. (Græca dictio, non solum significat intellectum da, sed etiam prudentem facito.) Sl igitur intellectum et Nam qui prudentes non sunt, vere non vivunt. VERS. 145. Clamavi in toto corde meo, exaudi ne, Domine, justificationes tuas exquiram. Dum tribu - larer, inquit, clamavi ad te; nec simpliciter, seď in toto corde meo, ideo exaudi me, nam si exau- diveris, justißrationes tuas perquiram. VERS. 146. Clamavi ad te, salvum me fac, el cu- stodiam mandata tua. Eamdem repetit sententiam, preces suas magis intendens, et promissionem confirmari cupiens. Salvum autem fac me, pericli- tantem scilicet. VERS. 147. Preveni ante tempus, et clamavi, quia in verba tua supersperavi. Præveni, inquit, dilucu- lum, in ipsa etiam intempesta nocte, cum tempus. adhuc non esset quo exsurgere homines solent : et clamavi ad te confidens in verbis tuis, quæ per sanctum mihi Spiritum manifestasti. Clamabit enim, inquit, ad me, et ego exaudiam eum s. VERS. 148. Prævenerunt oculi mei diluculo, ut meditarer eloquia tua. Ipsum etiam diem præoc- cupaverunt oculi mei, diluculi nimirum tempore ; atque hoc ut legem tuam meditarer. Orabat autem beatus David ante tempus, hoc est, ante dilucutum. In ipso vero diluculo meditationibus atque contem- plationibus vacabat, VERS. 149. Vocem meam audi, Domine, secundum misericordiam tuam. In tua scilicet misericordia, ac tanquam misericors. Secundum judicium tuum vivifica me. Secundum legem tuam fac, ut vivam, atque ut legitime vivanı, VERS. 150. Appropinquaverunt persequentes me iniquitati, a lege autem tua longe facti sunt. Quanto illi magis iniquitati appropinquant, tanto magis a lege tua se elongant. In quibusdam vero exempla - ribus iniquitatem in quarto casu scriptum est, ut sit sensus, quod Persequentes me appropinquave- runt iniquitatem-mihi, hoc est, iniquitatem suam prope me adduxerunt, ac pene comprehenderunt me. Ilujusmodi vero homines tam prava operantes. longe facti sunt a lege tua. Psal. xc, 15.
PG 128:1103Ἐν τοῖς οὐρανοῖς δοξαζομένου παρὰ τῶν ἀγγέλων. Νοηθεῖεν δ’ ἂν ταῦτα καὶ εἰδικῶς περὶ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν ἀγγέλων τῶν ἐπὶ τῇ γεννήσει αὐτοῦ αἰνούντων τὸν Θεὸν καὶ λεγόντων, Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ τὰ ἑξῆς.τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
Being glorified in the heavens by the angels. These words may be also understood particularly about Christ and the angels praising God at his birth and saying, Glory to God in the highest, and so on.
α Τίς ὡς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν; Τοῦτο πρὸς διασυρμὸν καὶ χλεύην εἶπε τῶν παρὰ τοῖς ἔθνεσι ψευδωνύμων θεῶν. β-α Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν καὶ τὰ ταπεινὰ ἐφορῶν. Καὶ μὴν ἐμέτρησε τὸν οὐρανὸν σπιθαμῇ καὶ τὴν γῆν δρακὶ, καὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν πληροῖ, καὶ πανταχοῦ πάρεστι, καὶ ἀχώρητός ἐστι καὶ ἀπερίγραπτος. Καὶ πῶς ἐν οὐρανῷ κατοικεῖ καὶ τὴν γῆν ἐφορᾷ; ἦ δῆλον ὅτι συγκαταβὰς πρῶτον ὁ Δαυὶδ τῇ παχύτητι τῶν ᾽Ιουδαίων, εἶτα κατὰ μικρὸν ἀνάγει τὴν διάνοιαν αὐτῶν· ἐπήγαγε γάρ·τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
5α Who is like the Lord our God? He said this in disparagement and mockery of the gods falsely so-called found among the nations. 5β-6α Who dwells in the heights and watches over the lowly. And yet He has measured the heaven with a span and the earth with a fist, and he fills both heaven and earth and is everywhere present and can neither be contained nor circumscribed. How then does he dwell in heaven and look upon the earth? It is clear that David having con- descended first to the dullness of the Jews, then raised up their mind a little, for he continues:
β Ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ. Καὶ ἄνω καὶ κάτω ὢν δηλαδὴ, τουτέστι, πανταχοῦ. Ζήτησον καὶ ἐν τῷ β΄ ψαλμῷ τὸ, Ὁ κατοικῶν ἐν οὐρανοῖς. Ἄλλοι δὲ καὶ συντάττουσι, Τίς ὡς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ;τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
6β In heaven and upon the earth. Being both above and below, that is, everywhere. Seek also in the second psalm the verse, He who dwells in the heavens. Others read the syntax as, Who is like the Lord our God in heaven and on earth?
7 Ὁ ἐγείρων ἀπὸ γῆς πτωχὸν, καὶ ἀπὸ κοπρίας ἀνυψῶν πένητα. Γῆν καὶ κοπρίαν, τὴν εὐτέλειαν ὀνομάζει· καὶ ὑμνεῖ τὴν δύναμιν τοῦ Θεοῦ, ῥᾳδίως μεταβάλλουσαν | ἃ βούλεται.τὸ, Ος ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ, καὶ τα τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως· καὶ ἐν ἐκείνῳ γὰρ τῷ ψαλμῷ τὰς εἰς τοὺς Ἰσραηλίτας εὐεργεσίας ἐστέρησεν, ἀλλ' ἀπὸ τῆς ἐξόδου μόνον ἀρξάμενος τῆς ἐξ Αἰγύπτου καὶ τρόπον ἕτερον. Εξαπέστειλε σκότος καὶ ἐσκότασεν. Καὶ μὴν πρὸ τοῦ σκότους ἑτέρας πληγάς τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπήγαγε· τέθεικε δὲ τοῦτο πρῶτον ὁ Δαβὶδ ἀδια- φόρως. Η καὶ ἐπεὶ κάλλιστον ὁμοῦ καὶ ἀναγκαιό. τατον τοῖς ἀνθρώποις τὸ φῶς, τὴν διὰ τοῦ σκότους τιμωρίαν ὡς βαρυτάτην προέταξε. Καὶ ἐν τῷ οξι ψαλμῷ ἀπαρατηρήτως διηγεῖται τὰς τοιαύτας μά- στιγας, ὡς εἰρήκαμεν· ἔνθα τὸ, Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. Β *Οτι παρεπίκραναν τους λόγους αὐτοῦ. "Οτι, φησίν, οἱ Αἰγύπτιοι παρώξυναν τα προστάγματα αὐτοῦ, κελεύσαντος ἀπολῦσαι τὸν λαὸν αὐτοῦ· παρ- επίκραναν δὲ αὐτοὺς ἀπειθοῦντες. Καταχρηστικών δὲ ἐπὶ τῶν λόγων τὸ παρεπίκραναν. Η καὶ ἄλο λως· διὰ τῶν λόγων τὸν λαλήσαντα ἐνέφηνε. Τινὲς δὲ τὸ παρεπίκραναν, παρέβησαν ερμηνεύουσιν, ὡς καὶ τοῦτο δηλούσης παρ' Εβραίοις ἔστιν ὅτε τῆς τοιαύτης λέξεως. Ἔνια δὲ τῶν ἀντιγράφων οὐ παρ επίκραναν γράφουσιν, ὡς ἀναφέρεσθαι τοῦτο πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα. Καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ζήτησον ἐν τῷ εἰρημένῳ ψαλμῷ· Καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν. Εξείρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους (16). Έν ἐκείνῳ καὶ περὶ τούτων ἡρμήνευται· Ἐξεῖρψε, ἀντὶ ἐξέδωκεν ερπυστικά. Η καὶ ἄλλως· ἐκ τῶν ὑδάτων μὲν οἱ βάτραχοι γεγόνασιν, ὡς ἡ βίβλος τῆς Γενέσεως παρίστησι · τὸ δὲ ἐξεῖρψεν ἡ γῆ, ἀντὶ τοῦ Ἐξείρφθη, ἐκαλύφθη κατὰ βατράχους· ἐνερ- γητικὸν παθητικὴν ἔχον σημασίαν· ἢ καὶ βατρά χους· ἀντὶ τοῦ βατράχοις ἀντίπτωσις. Εt ἐξεῖοψεν, Ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλείων αὐτῶν. Οὐ μόνον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις τόποις, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς εἰς τὰ βασίλεια ταμείοις, ἔνθα πολλὴ φυλακή και ἀσφαλής. Εἶπε καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖπες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Ἐκεῖ καὶ περὶ τούτων εῤῥήθη, ἔνθα τό, 'Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν. *Εθετο τὰς βροχὰς αὐτῶν χάλαζαν, πῦρ κατα- φλέγον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν. Καὶ ἐπάταξε τὰς ἀμ- πέλους αὐτῶν καὶ τὰς συκᾶς αὐτῶν, καὶ συν έτριψε πᾶν ξύλον ὁρίου αὐτῶν. Εἶπε καὶ ἦλθεν ἀκρὶς καὶ βροῦχος, οὗ οὐκ ἦν ἀριθμός· καὶ i COMMENT. IN PSALMOS. A admodum posuit in Ægypto signa sua, el prodigia sua in campo Taneos; in quo psalmo etiam beneficia Dei in Israeliticum populum commemoravit, quan- quam illic ab exitu Ægypti tantum initium faciat, et diverso ordine ea prosequatur. VERS. 28. Misit tenebras, et obscuravit. Atqui ante tenebras, alias Ægyptiis plagas intulit : sed bea- tus David indifferenter hanc plagam primo loco commemorat. Vel, ut gravissimam omnium præ. posuit, cum lux, quæ per tenebras aufertur, rerum omnium sit pulcherrima et in hominibus maxime opportuna. In praedicto etiam psalmo Lxxvit, nullo ordine hujusmodi plagas commemoravit, ut ibi diximus, in versiculo : Misil cynomyiam. Quoniam exacerbaverunt sermones ejus. Quoniam, B inquit, Ægyptii irritaverant ejus mandala, eo C tempore, quo jusserat dimitti eorum populum. Exacerbaverunt autem sermones Dei, eis non cre- dentes. Improprie aufem atque abusive dictum est de sermonibus Dei, quod exacerbaverint eos. Vel aliter, per sermones ejus illum significat, qui ser- mones protulerat. Aliqui etiam verbum Exacerba- verunt, exponunt pro Transgressi sunt, quod apud Hebræos aliquando hujusmodi significationem ha- beat. Quædam vero exemplaria negandi dictionem habent: Et non exacerbaverunt, ita ut referatur ad Moysem et Aaron. Vers. 29. Convertit aquas eorum in sanguinem, et occidit pisces eorum. Ville in prædicto psalmno, ili : Et convertit in sanguinem flumina eorum. VERS. 30. ebullivit terra eorum ranas. Ibi etiam de hoc dictum est. Ebullivit autem, hoc est, Repente ranas edidit. Ex aquis enim ortæ sunt ran:e ut in Genesi legimus “, quarum tanta fuit copia, ut ranarum quasi fontes emittere terra videretur : et quanquam Græca dictio, quae huc in loco habet, proprie, non tam ebullire, quam repen - tes edere significet, quod verbum reptili ranarum naturæ convenientissimum fuit; tamen hoc pacto, satis commode sensum reddi arbitrati sumus, postquam unico Latino verbo, ut par erat, sensum apte reddere non sperabamus. Gen. 1, D In penetralibus regiarum ipsorum. Non tantum omnibus aliis in locis sed in ipsis quoque regiis domibus, atque in penitioribus eorum locis, quo tutissimum solet esse confugium. VERS. 31. Dixit et venit cynomyia et sciniphes in omnibus finibus eorum. Illic etiam de his dictum est, ibi : Misit in eos cynomyiam. VERS. 32-36. Posuit pluvias eorum grandinem, ignem comburentem in terra ipsorum, et percussil vineas eorum, et ficulneas eorum, et contrivit omne lignum finium eorum. Dixit et venit locasta, et bru chus cujus non erat numerus : et comedit omnem Varia lectiones. culo, cujus verba ita sonant : Prorepsit terra eo- rum ranas. His autem verbis Græcus interpres consonai animadversionem addidit, Grammaticum agens, more suo. Latinus, retento sensu, aptissime reddidit Ebullivit; quocirca Græca animadversione nihil opus habuit. (16) Graca interpretatio pendet ab ipso versi-
7 Who raises up the pauper from the earth and the poor man from the dunghill. Earth and dunghill is what he calls destitution, and he hymns the power of God, easily transforming whatever he wishes.
PG 128:11058 Τοῦ καθίσαι αὐτὸν μετὰ ἀρχόντων, μετὰ ἀρχόντων λαοῦ αὐτοῦ. Οὐ μόνον πλουτίζων αὐτὸν καὶ δοξάζων, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἄρχουσι τοῦ λαοῦ αὐτοῦ συγκαθίζων, καὶ εἰς ἀρχὴν καὶ τοῦτον ἀνάγων. Νοεῖται δὲ καὶ ὁ ἐξ ἐθνῶν λαὸς, πτωχὸς καὶ πένης, ὃν ὁ Χριστὸς ἀπὸ τῆς ἀτιμίας τῶν παθῶν ἐγείρας, καὶ ὑψώσας διὰ τοῦ Εὐαγγελίου, ἰσότιμον ἐποίησε τοῖς ἀποστόλοις, οὓς κατέστησεν ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, ὡς ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ δεδήλωται. Εἶτα ὑμνεῖ καὶ μείζονα δύναμιν αὐτοῦ, μεταβάλλοντος οὐ πράγματα μόνον ἁπλῶς, ἀλλὰ καὶ φύσεις.Α κατέφαγε πάντα χόρτον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν, καὶ Εt κατέφαγε πάντα καρπὸν τῆς γῆς αὐτῶν. Καὶ επάταξε πᾶν πρωτότοκον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν, ἀπαρ χὴν παντὸς πόνου αὐτῶν. Ομοίως καὶ περὶ τούτων ἐκεῖ. Καὶ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ἐν ἀργυρίῳ καὶ χρυσίῳ. "Α ἐχρήσαντο παρὰ τῶν Αἰγυπτίων, οὕτω τοῦ Θεοῦ κελεύσαντος, ὥστε λογισθῆναι ταῦτα μισθὸν τῆς πλινθοποιίας καὶ τῆς ἄλλης ὑπηρεσίας. Καὶ οὐκ ἦν ἐν ταῖς φυλαῖς αὐτῶν ὁ ἀσθενῶν. Ἵνα μηδεὶς ἀπολειφθείη διὰ νόσον. Μωσῆς μὲν ῥητῶς οὐκ ἀνέγραψεν, νυεῖται δὲ διὰ τὸ μηδαμοῦ μνημονευθῆναι τινα νοσήσαντα. Καὶ ἑτέρως δέ· Οι ἀκολουθοῦντες τῷ Θεῷ οὐκ ἀσθενοῦσι, πάντα ἰσχύ οντες ἐν τῷ δυναμοῦντι αὐτοὺς Χριστῷ· ἴσως δὲ καὶ ἑτέρωθεν ἐδιδάχθη περὶ τοῦ Δαβίδ, ἢ ἐξ ἀπο κρύφου βιβλίου, ἢ ἐκ παραδόσεως, ἢ ἐκ τοῦ θείου Πνεύματος, ὡς περὶ ἑτέρων πολλῶν. Ευφράνθη Αίγυπτος ἐν τῇ ἐξόδῳ αὐτῶν, ὅτι ἐπέπεσεν ὁ φόβος αὐτῶν ἐπ' αὐτούς. Ἐπέπεσεν ὁ φόβος αὐτῶν διὰ τὰς ὑπὲρ αὐτῶν θεηλάτους μάτ στιγας. Αίγυπτον δὲ λέγει τοὺς ὑπολειφθέντας Αιγυπτίους. Διεξελθὼν δὲ τὰς κατὰ τῶν Αἰγυπτίων πληγὰς ἐπιτομώτερον, ἤδη μεταβαίνει καὶ ἐπὶ τὰς εἰς τοὺς Εβραίους εὐεργεσίας. Διεπέτασεν νεφέλην εἰς σκέπην αὐτοῖς, καὶ πῦρ τοῦ φωτίσαι αὐτοῖς τὴν νύκτα. ᾕτησαν καὶ ἦλθεν ὀρτυγομήτρα, καὶ ἄρτος οὐρανοῦ ἐνέπλη σεν αὐτούς. Διέρρηξε πέτραν, καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα, καὶ ἐπορεύθησαν ἐν ἀνύδροις ποταμοί. Ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ καὶ περὶ τούτων ἐῤῥήθη. Ἐπορεύθησαν, φησίν, ἐν ἀνύδροις τόποις ποταμοί ῥέοντες ἀπὸ τῆς διαρραγείσης εκείνης πέτρας, Ποταμοὺς δὲ τοὺς ὀχετοὺς ἐκάλεσε διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. *Οτι εμνήσθη του λόγου τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, τοῦ πρὸς Ἀβραὰμ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τοῦ λόγου τῆς ἐπαγγελίας, ὅτι πληθυνεῖ τὸ σπέρμα αὐτοῦ, καὶ ὅτι δώσει αὐτῷ τὴν γῆν Χαναάν, ἤτοι την Παλαιστί νην. Καὶ ἐξήγαγε τὸν λαὸν αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Χαίροντα μετὰ τὴν τῶν Αἰγυπτίων καταπόντισιν. Οι Καὶ τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ ἐν εὐφροσύνῃ. Τόν αὐτὸν λαὸν λέγει καὶ ἐκλεκτούς, ὡς ἐξῃρημένον τῷ Θεῷ. Καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς χώρας ἐθνῶν. Τῶν κατοι κούντων τὴν Παλαιστίνην. Καὶ πόνους λαών κατεκληρονόμησαν. Τῶν εἰ ρημένων ἐθνῶν. Οπως ἂν φυλάξωσι τὰ δικαιώματα αὐτοῦ, καὶ τὸν νόμον αὐτοῦ ἐκζητήσωσι. Ταῦια δὲ ἐποίησεν αὐτοῖς, προτρεπόμενος αὐτοὺς εἰς φυλακὴν τῶν ἐν- τολῶν αὐτοῦ, ἤτοι πρὸς ἐκζήτησιν τοῦ νόμου αυτ τοῦ. Ω; ἐκζήτησιν δὲ νόει τὸν πόθον· δ γάρ τις ποθεῖ, τοῦτο καὶ ἐκζητεῖ. EUTHYMII ZIGABENJ herbam in terra eorum, et comedit omnem fructum terra eorum. percussit omne primogenitum in terra eorum, primitias omnis laboris eorum. De his etiam illic dictum est. Vers. 37. Et eduxit eos in argento et auro. Quod mutuo acceperant ab Ægyptiis, Deo id jubente, et reputatum est hoc in mercedem ministerii, quod impenderant fabricando lateres, et aliis operibus inserviendo. Et non erat in tribubus eorum infirmus. Ea au- tem ratione ita a Deo provisum est, ne aliquis ob ægritudinem in itinere relinqueretur, et quanquam Moyses id specialiter non scripserit, satis tamen ex eo intelligi potest, quod aliquem eorum ægro- tasse nusquam traditur; et fortassis beatus David B aliunde hoc didicit. Vel aliter: Qui Deum sequun- tur, non infirmantur ; quin imo omnia possunt in Christo, qui eis vires ac robur suggerit. Potuit etiam beatus David id scivisse, ex aliquo non celebrato libro, veluti ex his quos apocryphos nouii- rant, aut ex seniorum sermone, aut etiam a divino Spiritu edoctus, a quo multa perdidicit VERS. 38. Lætata est Ægyptus in profectione eo- rum, quia incubuit timor eorum super eos. Incubue- rat timor, ob flagella a Deo Ægyptiis immissa, Ju- daorum gratia. Per Ægyptum autem, Ægyptios homines intelligit. Cum autem hujusmodi flagella compendio quodam percurrerit, redit rursum ad beneficia in Hebræos collata. C Vers. 39-41. Expandit nubem in protectione eo- rum, et ignem ut luceret eis per noctem : petierunt – et venit coturnix, et pane cali saluravit eos : dirupit " petram, et fluxerunt aquæ, et abierunt in sicco flu- mina. De his omnibus etiam in prædicto psalmo dictum est. Abiisse autem dicit in sicco flumina, quia aquæ, quæ a petra manarunt, per aridas re- giones devolutæ sunt. Hujusmodi vero aquæ rivu- los, flumina appellavit, ob aquarum copiam. Vers. 42. Quoniam memor fuit verbi sui, quod habuit ad Abraham puerum suum. lius nimirum promissionis, quod multiplicaturus esset semen ejus, et quod daturus eis esset terram Chanaan, hoc est, Palestinam regionem. VERS. 43.Et eduxit populum suum in exsultatione. Gaudentem, scilicet, et lætantemn post Ægyptiorum D demersionem. Et electos suos in lætitia. Eumdem populum ele- ctos appellat, tanquam Deo dicatum. VERS. 44. Et dedit illis regiones gentium. Eorum quæ incolebant Palæstinam. Et labores populorum hæreditarunt. Gentium ni- mirum illarum quas jam commemoravimus. VERS. 45. custodiant justificationes ejus, et legem ejus exquirant. Hæc autem fecit exhortans ad observationem mandatorum suorum, atque ad ex- quisitionem legis suæ. Per exquisitionem autem, summum desiderium intellige. Nam quod quis valde desiderat, illud etiam summo studio ex- quirit.
8 So as to make him sit alongside rulers, alongside rulers of his people. Not only enriching and glorifying him, but also sitting him along with those ruling his people, and raising him also to a position of power. The people from the nations may also be understood as the pauper and poor man: Christ, having raised them from the dishonour of the passions and having exalted them through the Gospel, made them equal in honour with the Apostles, whom he established as ‘rulers over all the earth’ as was stated in another psalm. He then hymns an even greater power of his, transforming not only things, but even natures.
9 Ὁ κατοικίζων στείραν ἐν οἴκῳ, μητέρα ἐπὶ τέκνοις εὐφραινομένην. Τὴν στείραν ποιῶν οἰκεῖν ἐν οἴκῳ, μητέρα ἐπὶ τέκνοις εὐφραινομένην, ὡς ἐπὶ πολλῶν γέγονε. Τινὲς δὲ οἶκον, τὴν φαμιλίαν τῶν παίδων ἐνόησαν.Α κατέφαγε πάντα χόρτον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν, καὶ Εt κατέφαγε πάντα καρπὸν τῆς γῆς αὐτῶν. Καὶ επάταξε πᾶν πρωτότοκον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν, ἀπαρ χὴν παντὸς πόνου αὐτῶν. Ομοίως καὶ περὶ τούτων ἐκεῖ. Καὶ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ἐν ἀργυρίῳ καὶ χρυσίῳ. "Α ἐχρήσαντο παρὰ τῶν Αἰγυπτίων, οὕτω τοῦ Θεοῦ κελεύσαντος, ὥστε λογισθῆναι ταῦτα μισθὸν τῆς πλινθοποιίας καὶ τῆς ἄλλης ὑπηρεσίας. Καὶ οὐκ ἦν ἐν ταῖς φυλαῖς αὐτῶν ὁ ἀσθενῶν. Ἵνα μηδεὶς ἀπολειφθείη διὰ νόσον. Μωσῆς μὲν ῥητῶς οὐκ ἀνέγραψεν, νυεῖται δὲ διὰ τὸ μηδαμοῦ μνημονευθῆναι τινα νοσήσαντα. Καὶ ἑτέρως δέ· Οι ἀκολουθοῦντες τῷ Θεῷ οὐκ ἀσθενοῦσι, πάντα ἰσχύ οντες ἐν τῷ δυναμοῦντι αὐτοὺς Χριστῷ· ἴσως δὲ καὶ ἑτέρωθεν ἐδιδάχθη περὶ τοῦ Δαβίδ, ἢ ἐξ ἀπο κρύφου βιβλίου, ἢ ἐκ παραδόσεως, ἢ ἐκ τοῦ θείου Πνεύματος, ὡς περὶ ἑτέρων πολλῶν. Ευφράνθη Αίγυπτος ἐν τῇ ἐξόδῳ αὐτῶν, ὅτι ἐπέπεσεν ὁ φόβος αὐτῶν ἐπ' αὐτούς. Ἐπέπεσεν ὁ φόβος αὐτῶν διὰ τὰς ὑπὲρ αὐτῶν θεηλάτους μάτ στιγας. Αίγυπτον δὲ λέγει τοὺς ὑπολειφθέντας Αιγυπτίους. Διεξελθὼν δὲ τὰς κατὰ τῶν Αἰγυπτίων πληγὰς ἐπιτομώτερον, ἤδη μεταβαίνει καὶ ἐπὶ τὰς εἰς τοὺς Εβραίους εὐεργεσίας. Διεπέτασεν νεφέλην εἰς σκέπην αὐτοῖς, καὶ πῦρ τοῦ φωτίσαι αὐτοῖς τὴν νύκτα. ᾕτησαν καὶ ἦλθεν ὀρτυγομήτρα, καὶ ἄρτος οὐρανοῦ ἐνέπλη σεν αὐτούς. Διέρρηξε πέτραν, καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα, καὶ ἐπορεύθησαν ἐν ἀνύδροις ποταμοί. Ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ καὶ περὶ τούτων ἐῤῥήθη. Ἐπορεύθησαν, φησίν, ἐν ἀνύδροις τόποις ποταμοί ῥέοντες ἀπὸ τῆς διαρραγείσης εκείνης πέτρας, Ποταμοὺς δὲ τοὺς ὀχετοὺς ἐκάλεσε διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. *Οτι εμνήσθη του λόγου τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, τοῦ πρὸς Ἀβραὰμ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τοῦ λόγου τῆς ἐπαγγελίας, ὅτι πληθυνεῖ τὸ σπέρμα αὐτοῦ, καὶ ὅτι δώσει αὐτῷ τὴν γῆν Χαναάν, ἤτοι την Παλαιστί νην. Καὶ ἐξήγαγε τὸν λαὸν αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Χαίροντα μετὰ τὴν τῶν Αἰγυπτίων καταπόντισιν. Οι Καὶ τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ ἐν εὐφροσύνῃ. Τόν αὐτὸν λαὸν λέγει καὶ ἐκλεκτούς, ὡς ἐξῃρημένον τῷ Θεῷ. Καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς χώρας ἐθνῶν. Τῶν κατοι κούντων τὴν Παλαιστίνην. Καὶ πόνους λαών κατεκληρονόμησαν. Τῶν εἰ ρημένων ἐθνῶν. Οπως ἂν φυλάξωσι τὰ δικαιώματα αὐτοῦ, καὶ τὸν νόμον αὐτοῦ ἐκζητήσωσι. Ταῦια δὲ ἐποίησεν αὐτοῖς, προτρεπόμενος αὐτοὺς εἰς φυλακὴν τῶν ἐν- τολῶν αὐτοῦ, ἤτοι πρὸς ἐκζήτησιν τοῦ νόμου αυτ τοῦ. Ω; ἐκζήτησιν δὲ νόει τὸν πόθον· δ γάρ τις ποθεῖ, τοῦτο καὶ ἐκζητεῖ. EUTHYMII ZIGABENJ herbam in terra eorum, et comedit omnem fructum terra eorum. percussit omne primogenitum in terra eorum, primitias omnis laboris eorum. De his etiam illic dictum est. Vers. 37. Et eduxit eos in argento et auro. Quod mutuo acceperant ab Ægyptiis, Deo id jubente, et reputatum est hoc in mercedem ministerii, quod impenderant fabricando lateres, et aliis operibus inserviendo. Et non erat in tribubus eorum infirmus. Ea au- tem ratione ita a Deo provisum est, ne aliquis ob ægritudinem in itinere relinqueretur, et quanquam Moyses id specialiter non scripserit, satis tamen ex eo intelligi potest, quod aliquem eorum ægro- tasse nusquam traditur; et fortassis beatus David B aliunde hoc didicit. Vel aliter: Qui Deum sequun- tur, non infirmantur ; quin imo omnia possunt in Christo, qui eis vires ac robur suggerit. Potuit etiam beatus David id scivisse, ex aliquo non celebrato libro, veluti ex his quos apocryphos nouii- rant, aut ex seniorum sermone, aut etiam a divino Spiritu edoctus, a quo multa perdidicit VERS. 38. Lætata est Ægyptus in profectione eo- rum, quia incubuit timor eorum super eos. Incubue- rat timor, ob flagella a Deo Ægyptiis immissa, Ju- daorum gratia. Per Ægyptum autem, Ægyptios homines intelligit. Cum autem hujusmodi flagella compendio quodam percurrerit, redit rursum ad beneficia in Hebræos collata. C Vers. 39-41. Expandit nubem in protectione eo- rum, et ignem ut luceret eis per noctem : petierunt – et venit coturnix, et pane cali saluravit eos : dirupit " petram, et fluxerunt aquæ, et abierunt in sicco flu- mina. De his omnibus etiam in prædicto psalmo dictum est. Abiisse autem dicit in sicco flumina, quia aquæ, quæ a petra manarunt, per aridas re- giones devolutæ sunt. Hujusmodi vero aquæ rivu- los, flumina appellavit, ob aquarum copiam. Vers. 42. Quoniam memor fuit verbi sui, quod habuit ad Abraham puerum suum. lius nimirum promissionis, quod multiplicaturus esset semen ejus, et quod daturus eis esset terram Chanaan, hoc est, Palestinam regionem. VERS. 43.Et eduxit populum suum in exsultatione. Gaudentem, scilicet, et lætantemn post Ægyptiorum D demersionem. Et electos suos in lætitia. Eumdem populum ele- ctos appellat, tanquam Deo dicatum. VERS. 44. Et dedit illis regiones gentium. Eorum quæ incolebant Palæstinam. Et labores populorum hæreditarunt. Gentium ni- mirum illarum quas jam commemoravimus. VERS. 45. custodiant justificationes ejus, et legem ejus exquirant. Hæc autem fecit exhortans ad observationem mandatorum suorum, atque ad ex- quisitionem legis suæ. Per exquisitionem autem, summum desiderium intellige. Nam quod quis valde desiderat, illud etiam summo studio ex- quirit.
9 Who settles a barren woman in a home as a mother rejoicing in children. Who makes the barren woman dwell in a house as a mother rejoicing in children, as has happened with many. Some have understood the ‘home’ as the household of children.
PG 128:1263Ψαλμός 113 — Psalm 113ἢ καὶ ἐνταῦθα ζην με ποίησον κατὰ τὸν νόμον σου, συνεργῶν μοι προθυμουμένω. Πολλοὶ οἱ ἐκδιώκοντές με, καὶ θλίβοντές με, ἐκ των μαρτυρίων σου,οὐκ ἐξέκλινα. Πολλοὶ ὁρατοὶ καὶ ἀόρατοι ζητοῦντες ἐλεῖν με, καὶ πᾶν εἶδος ἐπεγεί- ροντες πειρασμῶν· ἀλλ᾽ ἐγώ σοι μόνῳ θαῤῥῶν ἐκ τῶν μαρτυρίων του οὐκ ἐξέκλινα. Διαφόρως δὲ λέγει τὰ προῤῥηθέντα, ἃ καὶ κατὰ διαφόρους είρηκε και ρούς. Εἶδον ἀσυνετοῦντας καὶ ἐξετηκόμην, ὅτι τὰ λόγια σου οὐκ ἐφυλάξαντο. Καὶ ἀνωτέρω εἴρηκεν • 'Εξέτηξέ με ὁ ζῆλός, σου ὅτι ἐπελάθοντο τῶν λό- των σου οἱ ἐχθροί μου. . ' "Ιδε ὅτι τὰς ἐντολάς σου ἠγάπησα, Κύριε, εν τῷ ἐλέει σου ζησόν με. Ποτὲ μὲν ἱκετεύει ζωοποι- ηθῆναι διὰ τὴν φυλακὴν τῶν ἐντολῶν σου ποτέ δε διὰ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ· ἐκεῖνο μὲν δικαιολογούμενος, τοῦτο δὲ μετριοφρονῶν· τελειότερον δὲ τὸ δεύτερον. Οὐδεὶς γὰρ ἐξ ἔργων νόμου δικαιοῦται. Ζήτησον καὶ ἐν τῷ ρβ' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Τὸν στε φανοῦντά σε ἐν ἑλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Ἀρχὴ τῶν λόγων ἀλήθεια. Βούλεται λέγειν ὅτι οἱ λόγοι σου ἀληθεῖς. Εἰ γὰρ ἡ ἀρχὴ αὐτῶν ἀλήθεια, καὶ τὰ ἑξῆς πάντως ἀλήθεια, επόμενα τῇ ἀρχῇ. Ἴσως δὲ περὶ τοῦ πρώτου λέγει τοῦ λαληθέντος πρὸς τὸν ᾿Αδάμ· ᾿Απὸ παντὸς γάρ, φησί, ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ, βρώσει φάγον, ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρὸν, οὐ φάγεσθε ἀπ' αὐτοῦ. Η δ' ἂν ἡμέρᾳ φάγησθε, θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Αρχή τε γὰρ οὗτος ὁ λόγος πάντων τῶν πρὸς τὸν ἄνθρωπον τοῦ Θεοῦ λόγων • καὶ τοσοῦτον ἀληθής, ὥστε καὶ κατὰ παντὸς τοῦ γένους ἡμῖν κατὰ διαδοχὴν ἐκράτησεν ὁ θάνατος. Καὶ εἰς τὸν αἰῶνα πάντα τὰ κρίματα τῆς διο καιοσύνης σου. Αἰώνια, ἀσάλευτα. Καὶ ἀνω τέρω γὰρ εἶπεν· “Οτι εἰς τὸν αἰῶνα ἐθεμελίωσας αὐτά. "Αρχοντες κατεδίωξάν με δωρεὶν, καὶ ἀπὸ τῶν λόγων σου ἐδειλίασεν ἡ καρδία μου. Οὐκ ἐδειλίασεν ἀπ' ἐκείνων τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, ἀλλὰ ἀπὸ τῶν λόγων σου, τῶν δυναμένων καὶ ψυ χὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννη. Τουτέστι, Τὰς σὰς ἐντολὰς πλέον εφοβήθην ἢ ἐκείνους, καὶ οὐ διὰ τὸν φόβον ἐκείνων ἔπραξά τι παρὰ ταύτας. Νοοῦνται δὲ ἄρχοντες καὶ οἱ περὶ τὸν Σαούλ, ὃν πολ- λάκις δυνάμενος ἀνελεῖν ἐφείσατο, εὐλαβηθεὶς τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ. "Αρχοντα γάρ, φησί, τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς. Εἰ δ᾽ οὐ κακολογήσεις, πολλῶ μᾶλλον οὐκ ἀποκτενεῖς. 'Αγαλλιάσομαι ἐγὼ ἐπὶ τὰ λόγια σου, ὡς εὐρία COMMENT. IN PSALMOS. A tam abibunt æternam. Vel, Fac me in hac vita vi- B vere secundum legem tuam, adjuvans promptitu- dinem meam, et simul cooperans. VERS. 157. Multi qui persequuntur me, et tribulant me, a testimoniis tuis non declinavi. Complures vi- sibiles atque invisibiles persecutores sunt, qui quæ runt me comprehendere, et omne tentationum ge- nus excitant ; verum ego in te solo fretus a testi- moniis tuis aversus non sum. Variis autem modis repetit Propheta ea quæ sæpe ab eo dicta sunt, et diversis prolata temporibus. VERS. 158. Vidi insipientes et tabescebam, quia eloquia tua non custodierunt. Superius etiam dixisse eum legimus : Tabescere me fecit zelus meus, quia obliti sunt verba tua inimici mei. VERS. 159. Vide quoniam mandala tua dilexi, Domine, in misericordia tua vivifca me. Aliquando viviflcari petit propter mandatorum observantiam, et aliquando, propter misericordiam Dei : illud quidem ut se justificet, hoc vero ut modestiam atque humilitatem suam in exemplum cæteris pro- ponat. Perfectioris autem animæ est quod secundo loco eum facere diximus : Nemo enim, ut inquit Apostolus, ex operibus legis justificatur ". Vide psalmo cut quæ dicta sint in illo versiculo: Qui coronat te misericordia et miserationibus. C D VERS. 160. Principium verborum tuorum verilas Omnia, inquit, verba tua veritate nituntur; nam si earum principia suut vera, consequenter et re- liqua etiam vera sunt, et principio suo correspon- deut. Fortasse etiam de primis verbis loquitur, quæ locutus est Dominus ad Adam : Ab omni, in- quiens, ligno, quod in paradiso est, comede, de ligno autem scientia boni et mali non comedelis. In qua- cunque autem die comederitis, morte moriemini “. Principium enim est hic sermo verborum omnium, quæ a Deo ad hominem dicta sunt: qui adeo etiam fuit verus, ut in universum humanum genus mors imperium sumpserit. Et in sæculum omnia judicia justitiæ tuæ. Iloc est, æterna sunt atque inconcussa. Nam et supe- rius dixit : Quia in sæculum fundasti ea. VERS. 161. Principes persecuti sunt me gratis, et a verbis tuis formidavit cor meum. Non ab illis for- midavit qui occidunt corpus, sed a verbis tuis : quia tu non corpus tantum, sed animam occidere potes in gehenna. Hoc est, Mandata ego tua ma- gis timui, quan sæculi hujus principes, ob quo- rum timorem nunquam ego aliquid adversus tua commisi mandǝta. Intelligere etiam possumus principum nomine, ipsun Saul regem, quem cum beatus David occidere sæpius potuisset, ob venerationem tamen mandatorum Dei abstinuit. Principi enim, inquit, populi tui non maledices". Quod si maledicere prohibemur, quanto magis lædere, aut occidere? • Rom. 111, 20. Gen..15, 16, 17. Exod. xxΙΙ, 48. VERS. 162. Exsultabo ego super eloquia tua, sic-
113 ριγ΄ἢ καὶ ἐνταῦθα ζην με ποίησον κατὰ τὸν νόμον σου, συνεργῶν μοι προθυμουμένω. Πολλοὶ οἱ ἐκδιώκοντές με, καὶ θλίβοντές με, ἐκ των μαρτυρίων σου,οὐκ ἐξέκλινα. Πολλοὶ ὁρατοὶ καὶ ἀόρατοι ζητοῦντες ἐλεῖν με, καὶ πᾶν εἶδος ἐπεγεί- ροντες πειρασμῶν· ἀλλ᾽ ἐγώ σοι μόνῳ θαῤῥῶν ἐκ τῶν μαρτυρίων του οὐκ ἐξέκλινα. Διαφόρως δὲ λέγει τὰ προῤῥηθέντα, ἃ καὶ κατὰ διαφόρους είρηκε και ρούς. Εἶδον ἀσυνετοῦντας καὶ ἐξετηκόμην, ὅτι τὰ λόγια σου οὐκ ἐφυλάξαντο. Καὶ ἀνωτέρω εἴρηκεν • 'Εξέτηξέ με ὁ ζῆλός, σου ὅτι ἐπελάθοντο τῶν λό- των σου οἱ ἐχθροί μου. . ' "Ιδε ὅτι τὰς ἐντολάς σου ἠγάπησα, Κύριε, εν τῷ ἐλέει σου ζησόν με. Ποτὲ μὲν ἱκετεύει ζωοποι- ηθῆναι διὰ τὴν φυλακὴν τῶν ἐντολῶν σου ποτέ δε διὰ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ· ἐκεῖνο μὲν δικαιολογούμενος, τοῦτο δὲ μετριοφρονῶν· τελειότερον δὲ τὸ δεύτερον. Οὐδεὶς γὰρ ἐξ ἔργων νόμου δικαιοῦται. Ζήτησον καὶ ἐν τῷ ρβ' ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Τὸν στε φανοῦντά σε ἐν ἑλέει καὶ οἰκτιρμοῖς. Ἀρχὴ τῶν λόγων ἀλήθεια. Βούλεται λέγειν ὅτι οἱ λόγοι σου ἀληθεῖς. Εἰ γὰρ ἡ ἀρχὴ αὐτῶν ἀλήθεια, καὶ τὰ ἑξῆς πάντως ἀλήθεια, επόμενα τῇ ἀρχῇ. Ἴσως δὲ περὶ τοῦ πρώτου λέγει τοῦ λαληθέντος πρὸς τὸν ᾿Αδάμ· ᾿Απὸ παντὸς γάρ, φησί, ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ, βρώσει φάγον, ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρὸν, οὐ φάγεσθε ἀπ' αὐτοῦ. Η δ' ἂν ἡμέρᾳ φάγησθε, θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Αρχή τε γὰρ οὗτος ὁ λόγος πάντων τῶν πρὸς τὸν ἄνθρωπον τοῦ Θεοῦ λόγων • καὶ τοσοῦτον ἀληθής, ὥστε καὶ κατὰ παντὸς τοῦ γένους ἡμῖν κατὰ διαδοχὴν ἐκράτησεν ὁ θάνατος. Καὶ εἰς τὸν αἰῶνα πάντα τὰ κρίματα τῆς διο καιοσύνης σου. Αἰώνια, ἀσάλευτα. Καὶ ἀνω τέρω γὰρ εἶπεν· “Οτι εἰς τὸν αἰῶνα ἐθεμελίωσας αὐτά. "Αρχοντες κατεδίωξάν με δωρεὶν, καὶ ἀπὸ τῶν λόγων σου ἐδειλίασεν ἡ καρδία μου. Οὐκ ἐδειλίασεν ἀπ' ἐκείνων τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, ἀλλὰ ἀπὸ τῶν λόγων σου, τῶν δυναμένων καὶ ψυ χὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννη. Τουτέστι, Τὰς σὰς ἐντολὰς πλέον εφοβήθην ἢ ἐκείνους, καὶ οὐ διὰ τὸν φόβον ἐκείνων ἔπραξά τι παρὰ ταύτας. Νοοῦνται δὲ ἄρχοντες καὶ οἱ περὶ τὸν Σαούλ, ὃν πολ- λάκις δυνάμενος ἀνελεῖν ἐφείσατο, εὐλαβηθεὶς τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ. "Αρχοντα γάρ, φησί, τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς. Εἰ δ᾽ οὐ κακολογήσεις, πολλῶ μᾶλλον οὐκ ἀποκτενεῖς. 'Αγαλλιάσομαι ἐγὼ ἐπὶ τὰ λόγια σου, ὡς εὐρία COMMENT. IN PSALMOS. A tam abibunt æternam. Vel, Fac me in hac vita vi- B vere secundum legem tuam, adjuvans promptitu- dinem meam, et simul cooperans. VERS. 157. Multi qui persequuntur me, et tribulant me, a testimoniis tuis non declinavi. Complures vi- sibiles atque invisibiles persecutores sunt, qui quæ runt me comprehendere, et omne tentationum ge- nus excitant ; verum ego in te solo fretus a testi- moniis tuis aversus non sum. Variis autem modis repetit Propheta ea quæ sæpe ab eo dicta sunt, et diversis prolata temporibus. VERS. 158. Vidi insipientes et tabescebam, quia eloquia tua non custodierunt. Superius etiam dixisse eum legimus : Tabescere me fecit zelus meus, quia obliti sunt verba tua inimici mei. VERS. 159. Vide quoniam mandala tua dilexi, Domine, in misericordia tua vivifca me. Aliquando viviflcari petit propter mandatorum observantiam, et aliquando, propter misericordiam Dei : illud quidem ut se justificet, hoc vero ut modestiam atque humilitatem suam in exemplum cæteris pro- ponat. Perfectioris autem animæ est quod secundo loco eum facere diximus : Nemo enim, ut inquit Apostolus, ex operibus legis justificatur ". Vide psalmo cut quæ dicta sint in illo versiculo: Qui coronat te misericordia et miserationibus. C D VERS. 160. Principium verborum tuorum verilas Omnia, inquit, verba tua veritate nituntur; nam si earum principia suut vera, consequenter et re- liqua etiam vera sunt, et principio suo correspon- deut. Fortasse etiam de primis verbis loquitur, quæ locutus est Dominus ad Adam : Ab omni, in- quiens, ligno, quod in paradiso est, comede, de ligno autem scientia boni et mali non comedelis. In qua- cunque autem die comederitis, morte moriemini “. Principium enim est hic sermo verborum omnium, quæ a Deo ad hominem dicta sunt: qui adeo etiam fuit verus, ut in universum humanum genus mors imperium sumpserit. Et in sæculum omnia judicia justitiæ tuæ. Iloc est, æterna sunt atque inconcussa. Nam et supe- rius dixit : Quia in sæculum fundasti ea. VERS. 161. Principes persecuti sunt me gratis, et a verbis tuis formidavit cor meum. Non ab illis for- midavit qui occidunt corpus, sed a verbis tuis : quia tu non corpus tantum, sed animam occidere potes in gehenna. Hoc est, Mandata ego tua ma- gis timui, quan sæculi hujus principes, ob quo- rum timorem nunquam ego aliquid adversus tua commisi mandǝta. Intelligere etiam possumus principum nomine, ipsun Saul regem, quem cum beatus David occidere sæpius potuisset, ob venerationem tamen mandatorum Dei abstinuit. Principi enim, inquit, populi tui non maledices". Quod si maledicere prohibemur, quanto magis lædere, aut occidere? • Rom. 111, 20. Gen..15, 16, 17. Exod. xxΙΙ, 48. VERS. 162. Exsultabo ego super eloquia tua, sic-
PG 128:1105α Ἀλληλούϊα. Εὐχαριστήριος καὶ οὗτός ἐστι, τὰς ᾽Ιουδαίοις ὑπὸ τοῦ Θεοῦ πάλαι παρασχεθείσας εὐεργεσίας διεξιὼν, καὶ τὴν θείαν δύναμιν ὑμνῶν, καὶ τῶν εἰδώλων κωμῳδῶν τὴν ἀσθένειαν. β-2 Ἐν ἐξόδῳ ᾽Ισραὴλ ἐξ Αἰγύπτου, οἴκου ᾽Ιακὼβ ἐκ λαοῦ βαρβάρου, ἐγενήθη ᾽Ιουδαία ἁγίασμα αὐτοῦ, ᾽Ισραὴλ ἐξουσία αὐτοῦ. ᾽Ισραὴλ μὲν καὶ οἶκον ᾽Ιακὼβ, τὸ γένος λέγει τῶν ᾽Ισραηλιτῶν· Αἴγυπτον δὲ καὶ λαὸν βάρβαρον, τὸ ἔθνος τῶν Αἰγυπτίων. Ἐν τῇ ἐξόδῳ τῶν ᾽Ισραηλιτῶν, φησὶ, τῇ ἐκ τοῦ ἔθνους τῶν Αἰγυπτίων, τουτέστι, μετὰ τὸ ἐξελθεῖν τοὺς Ἑβραίους ἐξ Αἰγύπτου, ἐγένετο ἡ νῦν ᾽Ιουδαία χώρα, ἁγίασμα αὐτοῦ, ἀφωρισμένον ἀνάθημα, καὶ ὁ ᾽Ισραηλίτης λαὸς, κλῆρος αὐτοῦ, ἐξουσιαζόμενος καὶ στρατηγούμενος καὶ διαταττόμενος ὑπ’ αὐτοῦ· οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι πάντες κατὰ φύσιν ἦσαν ἐξουσία αὐτοῦ, οὗτοι δὲ μόνοι κατ’ οἰκείωσιν, ὡς περιούσιος λαός.Α κατέφαγε πάντα χόρτον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν, καὶ Εt κατέφαγε πάντα καρπὸν τῆς γῆς αὐτῶν. Καὶ επάταξε πᾶν πρωτότοκον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν, ἀπαρ χὴν παντὸς πόνου αὐτῶν. Ομοίως καὶ περὶ τούτων ἐκεῖ. Καὶ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ἐν ἀργυρίῳ καὶ χρυσίῳ. "Α ἐχρήσαντο παρὰ τῶν Αἰγυπτίων, οὕτω τοῦ Θεοῦ κελεύσαντος, ὥστε λογισθῆναι ταῦτα μισθὸν τῆς πλινθοποιίας καὶ τῆς ἄλλης ὑπηρεσίας. Καὶ οὐκ ἦν ἐν ταῖς φυλαῖς αὐτῶν ὁ ἀσθενῶν. Ἵνα μηδεὶς ἀπολειφθείη διὰ νόσον. Μωσῆς μὲν ῥητῶς οὐκ ἀνέγραψεν, νυεῖται δὲ διὰ τὸ μηδαμοῦ μνημονευθῆναι τινα νοσήσαντα. Καὶ ἑτέρως δέ· Οι ἀκολουθοῦντες τῷ Θεῷ οὐκ ἀσθενοῦσι, πάντα ἰσχύ οντες ἐν τῷ δυναμοῦντι αὐτοὺς Χριστῷ· ἴσως δὲ καὶ ἑτέρωθεν ἐδιδάχθη περὶ τοῦ Δαβίδ, ἢ ἐξ ἀπο κρύφου βιβλίου, ἢ ἐκ παραδόσεως, ἢ ἐκ τοῦ θείου Πνεύματος, ὡς περὶ ἑτέρων πολλῶν. Ευφράνθη Αίγυπτος ἐν τῇ ἐξόδῳ αὐτῶν, ὅτι ἐπέπεσεν ὁ φόβος αὐτῶν ἐπ' αὐτούς. Ἐπέπεσεν ὁ φόβος αὐτῶν διὰ τὰς ὑπὲρ αὐτῶν θεηλάτους μάτ στιγας. Αίγυπτον δὲ λέγει τοὺς ὑπολειφθέντας Αιγυπτίους. Διεξελθὼν δὲ τὰς κατὰ τῶν Αἰγυπτίων πληγὰς ἐπιτομώτερον, ἤδη μεταβαίνει καὶ ἐπὶ τὰς εἰς τοὺς Εβραίους εὐεργεσίας. Διεπέτασεν νεφέλην εἰς σκέπην αὐτοῖς, καὶ πῦρ τοῦ φωτίσαι αὐτοῖς τὴν νύκτα. ᾕτησαν καὶ ἦλθεν ὀρτυγομήτρα, καὶ ἄρτος οὐρανοῦ ἐνέπλη σεν αὐτούς. Διέρρηξε πέτραν, καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα, καὶ ἐπορεύθησαν ἐν ἀνύδροις ποταμοί. Ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ καὶ περὶ τούτων ἐῤῥήθη. Ἐπορεύθησαν, φησίν, ἐν ἀνύδροις τόποις ποταμοί ῥέοντες ἀπὸ τῆς διαρραγείσης εκείνης πέτρας, Ποταμοὺς δὲ τοὺς ὀχετοὺς ἐκάλεσε διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. *Οτι εμνήσθη του λόγου τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, τοῦ πρὸς Ἀβραὰμ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τοῦ λόγου τῆς ἐπαγγελίας, ὅτι πληθυνεῖ τὸ σπέρμα αὐτοῦ, καὶ ὅτι δώσει αὐτῷ τὴν γῆν Χαναάν, ἤτοι την Παλαιστί νην. Καὶ ἐξήγαγε τὸν λαὸν αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Χαίροντα μετὰ τὴν τῶν Αἰγυπτίων καταπόντισιν. Οι Καὶ τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ ἐν εὐφροσύνῃ. Τόν αὐτὸν λαὸν λέγει καὶ ἐκλεκτούς, ὡς ἐξῃρημένον τῷ Θεῷ. Καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς χώρας ἐθνῶν. Τῶν κατοι κούντων τὴν Παλαιστίνην. Καὶ πόνους λαών κατεκληρονόμησαν. Τῶν εἰ ρημένων ἐθνῶν. Οπως ἂν φυλάξωσι τὰ δικαιώματα αὐτοῦ, καὶ τὸν νόμον αὐτοῦ ἐκζητήσωσι. Ταῦια δὲ ἐποίησεν αὐτοῖς, προτρεπόμενος αὐτοὺς εἰς φυλακὴν τῶν ἐν- τολῶν αὐτοῦ, ἤτοι πρὸς ἐκζήτησιν τοῦ νόμου αυτ τοῦ. Ω; ἐκζήτησιν δὲ νόει τὸν πόθον· δ γάρ τις ποθεῖ, τοῦτο καὶ ἐκζητεῖ. EUTHYMII ZIGABENJ herbam in terra eorum, et comedit omnem fructum terra eorum. percussit omne primogenitum in terra eorum, primitias omnis laboris eorum. De his etiam illic dictum est. Vers. 37. Et eduxit eos in argento et auro. Quod mutuo acceperant ab Ægyptiis, Deo id jubente, et reputatum est hoc in mercedem ministerii, quod impenderant fabricando lateres, et aliis operibus inserviendo. Et non erat in tribubus eorum infirmus. Ea au- tem ratione ita a Deo provisum est, ne aliquis ob ægritudinem in itinere relinqueretur, et quanquam Moyses id specialiter non scripserit, satis tamen ex eo intelligi potest, quod aliquem eorum ægro- tasse nusquam traditur; et fortassis beatus David B aliunde hoc didicit. Vel aliter: Qui Deum sequun- tur, non infirmantur ; quin imo omnia possunt in Christo, qui eis vires ac robur suggerit. Potuit etiam beatus David id scivisse, ex aliquo non celebrato libro, veluti ex his quos apocryphos nouii- rant, aut ex seniorum sermone, aut etiam a divino Spiritu edoctus, a quo multa perdidicit VERS. 38. Lætata est Ægyptus in profectione eo- rum, quia incubuit timor eorum super eos. Incubue- rat timor, ob flagella a Deo Ægyptiis immissa, Ju- daorum gratia. Per Ægyptum autem, Ægyptios homines intelligit. Cum autem hujusmodi flagella compendio quodam percurrerit, redit rursum ad beneficia in Hebræos collata. C Vers. 39-41. Expandit nubem in protectione eo- rum, et ignem ut luceret eis per noctem : petierunt – et venit coturnix, et pane cali saluravit eos : dirupit " petram, et fluxerunt aquæ, et abierunt in sicco flu- mina. De his omnibus etiam in prædicto psalmo dictum est. Abiisse autem dicit in sicco flumina, quia aquæ, quæ a petra manarunt, per aridas re- giones devolutæ sunt. Hujusmodi vero aquæ rivu- los, flumina appellavit, ob aquarum copiam. Vers. 42. Quoniam memor fuit verbi sui, quod habuit ad Abraham puerum suum. lius nimirum promissionis, quod multiplicaturus esset semen ejus, et quod daturus eis esset terram Chanaan, hoc est, Palestinam regionem. VERS. 43.Et eduxit populum suum in exsultatione. Gaudentem, scilicet, et lætantemn post Ægyptiorum D demersionem. Et electos suos in lætitia. Eumdem populum ele- ctos appellat, tanquam Deo dicatum. VERS. 44. Et dedit illis regiones gentium. Eorum quæ incolebant Palæstinam. Et labores populorum hæreditarunt. Gentium ni- mirum illarum quas jam commemoravimus. VERS. 45. custodiant justificationes ejus, et legem ejus exquirant. Hæc autem fecit exhortans ad observationem mandatorum suorum, atque ad ex- quisitionem legis suæ. Per exquisitionem autem, summum desiderium intellige. Nam quod quis valde desiderat, illud etiam summo studio ex- quirit.
1α Alleluia. This is also a psalm of thanksgiving, recounting the benefactions bestowed in the past by God on the Jews and hymning the divine power and mocking the weakness of the idols. 1β-2 At the exodus of Israel from Egypt, of the house of Jacob from a barbarous people, Judea became his place of sanctification, Israel his authority. Israel and the house of Jacob is what he calls the race of Israelites, and Egypt and a barba- rous people what he calls the nation of the Egyptians. At the exodus of the Israelites, he says, from the nation of the Egyptians, that is, after the Hebrews had come out from Egypt, the present land of Judea became his place of sanctifica- tion, the place set up and consecrated to him, and the Israelite people became his inheritance, held under his authority and commanded and organised by him, for all the other peoples were by nature under his authority, but they alone by adoption as kin, as his peculiar people.
α Ἡ θάλασσα εἶδε καὶ ἔφυγεν. Ἔγνω τὴν δύναμιν αὐτοῦ· ᾔσθετο ἀποῤῥήτως καθάπερ τις λογικὴ τοῦ θείου θελήματος, καὶ διαιρεθεῖσα, ἔφυγεν ἐκ τοῦ μέσου, καὶ παρέσχε δίοδον ξηρὰν τοῖς ᾽Ισραηλίταις. Λέγει δὲ περὶ τῆς Ἐρυθρᾶς, ὁπότε Μωυσῆς ἐξῆγε τὸν λαόν. Ἔφυγε δὲ εἰπὼν, τὸν φόβον καὶ τὸ τάχος τῆς διαιρέσεως αὐτῆς ἐνέφηνεν.Α κατέφαγε πάντα χόρτον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν, καὶ Εt κατέφαγε πάντα καρπὸν τῆς γῆς αὐτῶν. Καὶ επάταξε πᾶν πρωτότοκον ἐν τῇ γῇ αὐτῶν, ἀπαρ χὴν παντὸς πόνου αὐτῶν. Ομοίως καὶ περὶ τούτων ἐκεῖ. Καὶ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ἐν ἀργυρίῳ καὶ χρυσίῳ. "Α ἐχρήσαντο παρὰ τῶν Αἰγυπτίων, οὕτω τοῦ Θεοῦ κελεύσαντος, ὥστε λογισθῆναι ταῦτα μισθὸν τῆς πλινθοποιίας καὶ τῆς ἄλλης ὑπηρεσίας. Καὶ οὐκ ἦν ἐν ταῖς φυλαῖς αὐτῶν ὁ ἀσθενῶν. Ἵνα μηδεὶς ἀπολειφθείη διὰ νόσον. Μωσῆς μὲν ῥητῶς οὐκ ἀνέγραψεν, νυεῖται δὲ διὰ τὸ μηδαμοῦ μνημονευθῆναι τινα νοσήσαντα. Καὶ ἑτέρως δέ· Οι ἀκολουθοῦντες τῷ Θεῷ οὐκ ἀσθενοῦσι, πάντα ἰσχύ οντες ἐν τῷ δυναμοῦντι αὐτοὺς Χριστῷ· ἴσως δὲ καὶ ἑτέρωθεν ἐδιδάχθη περὶ τοῦ Δαβίδ, ἢ ἐξ ἀπο κρύφου βιβλίου, ἢ ἐκ παραδόσεως, ἢ ἐκ τοῦ θείου Πνεύματος, ὡς περὶ ἑτέρων πολλῶν. Ευφράνθη Αίγυπτος ἐν τῇ ἐξόδῳ αὐτῶν, ὅτι ἐπέπεσεν ὁ φόβος αὐτῶν ἐπ' αὐτούς. Ἐπέπεσεν ὁ φόβος αὐτῶν διὰ τὰς ὑπὲρ αὐτῶν θεηλάτους μάτ στιγας. Αίγυπτον δὲ λέγει τοὺς ὑπολειφθέντας Αιγυπτίους. Διεξελθὼν δὲ τὰς κατὰ τῶν Αἰγυπτίων πληγὰς ἐπιτομώτερον, ἤδη μεταβαίνει καὶ ἐπὶ τὰς εἰς τοὺς Εβραίους εὐεργεσίας. Διεπέτασεν νεφέλην εἰς σκέπην αὐτοῖς, καὶ πῦρ τοῦ φωτίσαι αὐτοῖς τὴν νύκτα. ᾕτησαν καὶ ἦλθεν ὀρτυγομήτρα, καὶ ἄρτος οὐρανοῦ ἐνέπλη σεν αὐτούς. Διέρρηξε πέτραν, καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα, καὶ ἐπορεύθησαν ἐν ἀνύδροις ποταμοί. Ἐν ἐκείνῳ τῷ ψαλμῷ καὶ περὶ τούτων ἐῤῥήθη. Ἐπορεύθησαν, φησίν, ἐν ἀνύδροις τόποις ποταμοί ῥέοντες ἀπὸ τῆς διαρραγείσης εκείνης πέτρας, Ποταμοὺς δὲ τοὺς ὀχετοὺς ἐκάλεσε διὰ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων. *Οτι εμνήσθη του λόγου τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, τοῦ πρὸς Ἀβραὰμ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. Τοῦ λόγου τῆς ἐπαγγελίας, ὅτι πληθυνεῖ τὸ σπέρμα αὐτοῦ, καὶ ὅτι δώσει αὐτῷ τὴν γῆν Χαναάν, ἤτοι την Παλαιστί νην. Καὶ ἐξήγαγε τὸν λαὸν αὐτοῦ ἐν ἀγαλλιάσει. Χαίροντα μετὰ τὴν τῶν Αἰγυπτίων καταπόντισιν. Οι Καὶ τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ ἐν εὐφροσύνῃ. Τόν αὐτὸν λαὸν λέγει καὶ ἐκλεκτούς, ὡς ἐξῃρημένον τῷ Θεῷ. Καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς χώρας ἐθνῶν. Τῶν κατοι κούντων τὴν Παλαιστίνην. Καὶ πόνους λαών κατεκληρονόμησαν. Τῶν εἰ ρημένων ἐθνῶν. Οπως ἂν φυλάξωσι τὰ δικαιώματα αὐτοῦ, καὶ τὸν νόμον αὐτοῦ ἐκζητήσωσι. Ταῦια δὲ ἐποίησεν αὐτοῖς, προτρεπόμενος αὐτοὺς εἰς φυλακὴν τῶν ἐν- τολῶν αὐτοῦ, ἤτοι πρὸς ἐκζήτησιν τοῦ νόμου αυτ τοῦ. Ω; ἐκζήτησιν δὲ νόει τὸν πόθον· δ γάρ τις ποθεῖ, τοῦτο καὶ ἐκζητεῖ. EUTHYMII ZIGABENJ herbam in terra eorum, et comedit omnem fructum terra eorum. percussit omne primogenitum in terra eorum, primitias omnis laboris eorum. De his etiam illic dictum est. Vers. 37. Et eduxit eos in argento et auro. Quod mutuo acceperant ab Ægyptiis, Deo id jubente, et reputatum est hoc in mercedem ministerii, quod impenderant fabricando lateres, et aliis operibus inserviendo. Et non erat in tribubus eorum infirmus. Ea au- tem ratione ita a Deo provisum est, ne aliquis ob ægritudinem in itinere relinqueretur, et quanquam Moyses id specialiter non scripserit, satis tamen ex eo intelligi potest, quod aliquem eorum ægro- tasse nusquam traditur; et fortassis beatus David B aliunde hoc didicit. Vel aliter: Qui Deum sequun- tur, non infirmantur ; quin imo omnia possunt in Christo, qui eis vires ac robur suggerit. Potuit etiam beatus David id scivisse, ex aliquo non celebrato libro, veluti ex his quos apocryphos nouii- rant, aut ex seniorum sermone, aut etiam a divino Spiritu edoctus, a quo multa perdidicit VERS. 38. Lætata est Ægyptus in profectione eo- rum, quia incubuit timor eorum super eos. Incubue- rat timor, ob flagella a Deo Ægyptiis immissa, Ju- daorum gratia. Per Ægyptum autem, Ægyptios homines intelligit. Cum autem hujusmodi flagella compendio quodam percurrerit, redit rursum ad beneficia in Hebræos collata. C Vers. 39-41. Expandit nubem in protectione eo- rum, et ignem ut luceret eis per noctem : petierunt – et venit coturnix, et pane cali saluravit eos : dirupit " petram, et fluxerunt aquæ, et abierunt in sicco flu- mina. De his omnibus etiam in prædicto psalmo dictum est. Abiisse autem dicit in sicco flumina, quia aquæ, quæ a petra manarunt, per aridas re- giones devolutæ sunt. Hujusmodi vero aquæ rivu- los, flumina appellavit, ob aquarum copiam. Vers. 42. Quoniam memor fuit verbi sui, quod habuit ad Abraham puerum suum. lius nimirum promissionis, quod multiplicaturus esset semen ejus, et quod daturus eis esset terram Chanaan, hoc est, Palestinam regionem. VERS. 43.Et eduxit populum suum in exsultatione. Gaudentem, scilicet, et lætantemn post Ægyptiorum D demersionem. Et electos suos in lætitia. Eumdem populum ele- ctos appellat, tanquam Deo dicatum. VERS. 44. Et dedit illis regiones gentium. Eorum quæ incolebant Palæstinam. Et labores populorum hæreditarunt. Gentium ni- mirum illarum quas jam commemoravimus. VERS. 45. custodiant justificationes ejus, et legem ejus exquirant. Hæc autem fecit exhortans ad observationem mandatorum suorum, atque ad ex- quisitionem legis suæ. Per exquisitionem autem, summum desiderium intellige. Nam quod quis valde desiderat, illud etiam summo studio ex- quirit.
3α The sea saw and fled. It recognized his power; like a rational being of some kind it sensed ineffably the divine will, and having been parted, it fled from the middle and granted a dry passage to the Israel- ites. He is speaking about the Red Sea when Moses was leading out the people. In saying that it fled, he indicated the fear and the speed of its parting.
PG 128:1107β Ὁ ᾽Ιορδάνης ἐστράφη εἰς τὰ ὀπίσω. Ἐπὶ ᾽Ιησοῦ τοῦ Ναυῆ, ὅτε ἀνεχαίτισε τὸ ῥεῦμα ἑαυτοῦ, παρέχων καὶ αὐτὸς δίοδον ἄβροχον τῇ κιβωτῷ τοῦ Θεοῦ. Ὁμοίως δὲ καὶ ἐν τῷ ξε΄ ψαλμῷ τὰ δύο ταῦτα θαύματα ὁμοῦ τέθειται· Ὁ μεταστρέφων γὰρ, φησὶ, τὴν θάλασσαν εἰς ξηρὰν, ἐν ποταμῷ διελεύσονται ποδί.Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
3β Jordan was turned back. At the time of Joshua the son of Nun when it checked its flow, granting in turn unwetted passage to the ark of God. In the same way in the sixty-fifth psalm also he placed these two miracles together, for it is written, Who converts the sea into dry land, through a river they will pass on foot.
4 Tὰ ὄρη ἐσκίρτησαν ὡσεὶ κριοὶ, καὶ οἱ βουνοὶ ὡς ἀρνία προβάτων. Τὴν ὑπερβολὴν τῆς τηνικαῦτα χαρᾶς ἐμφῆναι βουλόμενος, περιτίθησι καὶ τοῖς ἀψύχοις αἴσθησιν αὐτῆς καὶ ἀγαλλίασιν, λέγων ὅτι καὶ αὐτὰ τὰ ὄρη καὶ οἱ βουνοὶ τῆς ᾽Ιουδαίας ἐσκίρτησαν, ἤγουν ἐχάρησαν. Oἱ κριοὶ γὰρ καὶ τὰ ἀρνία ὅτε εὐφραίνονται τοῖς σκιρτήμασι δηλοῦσι τὴν ἡδονήν. Εἴρηται δὲ ἡμῖν καὶ ἐν τῷ ϟε΄ ψαλμῷ περὶ χαρᾶς τῶν ἀψύχων, ἔνθα τὸ, Ἀπὸ προσώπου Κυρίου, ὅτι ἔρχεται· ἐν ἐκείνῳ γὰρ γέγραπται τὸ, Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ πολλὰ τοιαῦτα.Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
4 The mountains skipped like rams and the hills like lambs in the flock. Wishing to indicate the excess of joy at that time, he confers on inanimate things a sense of this joy and exultation, saying that the very mountains and hills of Judea skipped, that is, rejoiced, for rams and lambs when they are happy display their pleasure by skipping. We also spoke in the ninety-fifth psalm about the joy of inanimate beings at the verse, Before the face of the Lord, for he is coming, for in that psalm is written, Let the heavens be glad, and many such things.
5-6 Tί σοί ἐστι, θάλασσα, ὅτι ἔφυγες, καὶ σοὶ, ᾽Ιορδάνη, ὅτι ἐστράφης εἰς τὰ ὀπίσω; τὰ ὄρη, ὅτι ἐσκιρτήσατε ὡσεὶ κριοὶ, καὶ οἱ βουνοὶ ὡς ἀρνία προβάτων; Προσωποποιῶν, διαλέγεται τοῖς στοιχείοις, ἐρωτῶν, διατί οὕτω πεποιήκασιν, ὡς παραδόξου καὶ ὑπερφυοῦς πράγματος γεγονότος· εἶτα αὐτὸς ἀντ’ ἐκείνων ἀποκρίνεται, λέγων·Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
5-6 What is with you, O sea, that you fled, and with you, O Jordan, that you were turned back? O you mountains, that you skipped like rams, and you hills like lambs in the flock? Personifying them, he holds dialogue with the elements, asking, why did they do thus, as when a strange and most extraordinary thing has happened; then in their stead he himself replies, saying:
α Ἀπὸ προσώπου Κυρίου ἐσαλεύθη ἡ γῆ. Ἀπὸ τῆς ἐπιφανείας τοῦ Κυρίου ἐσκίρτησεν ἡ γῆ, τὰ ὄρη | δηλαδὴ καὶ οἱ βουνοί. Ἐπιφάνειαν δὲ νόει μοι, τὴν ἐν ᾽Ιουδαίᾳ παρουσίαν τοῦ Θεοῦ· ἢ τοῦτο νοήσεις κατὰ τὸ λεχθὲν ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ, τὸ, Τότε ἀγαλλιάσεται πάντα τὰ ξύλα τοῦ δρυμοῦ, ἀπὸ προσώπου Κυρίου, ὅτι ἔρχεται. Περὶ μέντοι τῆς θαλάσσης καὶ τοῦ ᾽Ιορδάνου, οὐδὲν εἶπε πλέον, ὡς ἐγνωσμένης τῆς αἰτίας.Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
7α Before the face of the Lord the earth was shaken. At the epiphany of the Lord the earth skipped, namely, the mountains and the hills. Un- derstand by epiphany the appearance of God in Judea; or else you will understand this in accordance with what was said in the above-mentioned psalm, namely, Then all the trees of the wood will rejoice before the face of the Lord, for he is coming. About the sea and the Jordan he said no more, as the reason being already well known.
β Ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ ᾽Ιακώβ. Τοῦ Θεοῦ τοῦ ᾽Ιακώβ· γέγραπται γὰρ, Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ καὶ ὁ Θεὸς ᾽Ισαὰκ καὶ ὁ Θεὸς ᾽Ιακώβ.Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
7β Before the face of the God of Jacob. The God of Jacob, for it is written, I am the God of Abraham and the God of Isaac and the God of Jacob.
α Τοῦ στρέψαντος τὴν πέτραν εἰς λίμνας ὑδάτων. Τοῦ μεταβαλόντος τὴν πέτραν ἀπὸ τῆς κατὰ φύσιν σκληρότητος εἰς τὸ λιμνάζειν ὕδασιν, ὡς ἐν τῷ οζ΄ ψαλμῷ δεδήλωται.Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
8α Who turned the rock into pools of waters. Who changed the rock from its natural hardness into bringing forth pools of waters, as was stated in the seventy-seventh psalm.
β Καὶ τὴν ἀκρότομον εἰς πηγὰς ὑδάτων. Tὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Ἀκρότομον δὲ τὴν πέτραν εἶπεν, ὡς ἐκ τῶν ἄκρων μόλις ἀποθραυομένην σιδήρῳ, διὰ τὴν ἄγαν ἀντιτυπίαν, ἵνα τὸ θαῦμα πλέον ἐπιτείνῃ. Διηγησάμενος οὖν τὰς παλαιὰς εὐεργεσίας, δεῖται καὶ ὑπὲρ τῶν παρόντων.Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
8β And the top-cut rock into springs of waters. He says the same again. He called the rock ‘top-cut’, as being broken off just at the top points by iron, on account of its extreme hardness, so as to increase the miracle even more. Having recounted accordingly the benefactions of old, he entreats also about those of the present.
α Mὴ ἡμῖν, Κύριε, μὴ ἡμῖν. Mὴ δι’ ἡμᾶς ποιήσῃς ἔλεος· ἀνάξιοι γάρ ἐσμεν ὥσπερ καὶ οἱ τῶν εἰρημένων εὐεργεσιῶν ἀπολαύσαντες.Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
9α Not for us, O Lord, not for us. Do not show mercy on our account, for we are unworthy as were those who enjoyed the benefactions already mentioned.
β Ἀλλ’ ἢ τῷ ὀνόματί σου δὸς δόξαν. Ἀλλὰ τὸ ὄνομά σου δόξασον.Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
9β But rather to your name give glory. But glorify your name.
γ Ἐπὶ τῷ ἐλέει σου καὶ τῇ ἀληθείᾳ σου.Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
9γ In the power of your mercy and your truth.
Δόξασον αὐτὸ ἐν τῷ ἐλέει σου καὶ τῷ ἀληθεῖ σου ἐλέει, τουτέστιν, ἐλεήσας ἡμᾶς καὶ ἀληθῶς ἐλεήσας. Ἔλεος γὰρ καὶ ἀλήθειαν πολλάκις, τὸν ἔλεον τὸν ἀληθῆ φησιν ὁ προφήτης, τὸν κυρίως, ὅσον πρὸς τὸν ἀνθρώπινον.Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμὸς ὅμοιος τῷ προλαβόντι, τὰ τοῦ Θεοῦ θαυμάσια διηγούμενος· ἔτι δὲ καὶ τὴν τῶν Ἑβραίων μὲν ἀχαριστίαν καὶ πονηρίαν, αὐτοῦ δὲ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν, ὁμοίαν. ἐκείνῳ φέρει καὶ τὴν ἐπιγραφήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι χρηστός. Εξ- ομολογεῖαθε αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν, ὅτι ἀγαθὸς καὶ ἀμνησίκακος τοῖς ἐξομολογουμένοις. "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον τὸ ἔλεος αὐτοῦ, τοῖς μετανοοῦσιν· εἰς δὲ τὸν μέλλοντα ἡ κρίσις αὐτοῦ· διὸ χρὴ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦτον ἐξομολογεῖσθαι. "Η ὅτι ἀεὶ ἐλεεῖ, καὶ προσῆκον ἀεὶ ἐξομολογεῖσθαι· ἢ ὅτι αἰώνιον τὸ ἔλεος αὐτοῦ τοῖς ἀξίοις. Τις λαλήσει τὰς δυναστείας τοῦ Κυρίου; Τὰς μεγαλοδυνάμους εὐεργεσίας, τὰς εἰς τὸν λαὸν αὐτοῦ - ὄντως οὐδεὶς, ὡς ἀνεφίκτους· ἡ ἁπλῶς τὰς μεγαλουρ- γίας· 'Ο Θεός γάρ, φησίν, ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα όσα· ἠθέλησεν, ἐποίησεν. Η τὰς θεοπρεπεῖς δυνάμεις, ἃς ἐργάσεται πολι- τευόμενος ἐν σαρκί, ὡς εἶναι τοῦτο προφητείαν περὶ αὐτῶν. Ακουστὰς ποιήσει πάσας τὰς αἰνέσεις αυτου; Τίς ἐπαγγελεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ τούτων ἁρμοζούσας. αἰνέσεις; Μακάριοι οἱ φυλάσσοντες κρίσιν. Οἱ τηροῦντες νόμον Θεοῦ· ἢ οἱ ἔχοντες κρίσιν εἰς τὸ κρίνειν όρο θῶς, μὴ μόνον ἑτέροις, ἀλλὰ καὶ πρὸ τούτων ἑαυ τοῖς· ὥστε μὴ παραχωρεῖν κατεξανίστασθαι τὸ χεῖρον ὑπὸ τοῦ κρείττονος, μηδὲ νικᾶσθαι τὸ καλὸν ὑπὸ τοῦ κακοῦ. Καὶ ποιοῦντες δικαιοσύνην ἐν παντὶ καιρῷ. Βαυτοῖς, ὡς εἴρηται, καὶ ἑτέροις Μνήσθητι ἡμῶν, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου. Προϊδὼν ὁ Δαβὶδ τὰ κατὰ τὴν ἔνσαρκον οἰκο- Α νομίαν, καὶ τὸν νέον λαόν, ἱκετεύει μνημονευθῆναι τότε καὶ αὐτὸν, εὐδοκίαν λέγων τὴν ἐκλογὴν τοῦ τοιούτου λαοῦ · Μνήσθητι, φησὶν, ἡμῶν εἰς τὸ συν- τάξαι καὶ ἡμᾶς ἐκείνῳ ἢ εὐδοκίαν, περὶ ἧς ἔλεγον οἱ ἄγγελοι· 'Εν ἀνθρώποις εὐδοκία. Επίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν ἐπιτείνων τὴν αἴτησιν. Ἐν τῷ σωτη- μίῳ, φησί, τῷ παρὰ σοῦ γενησομένῳ ἐν τῷ κόσμῳ, ἅπερ ἐστὶνὴ ἐνανθρώπησις· Αὐτὸς γὰρ, φησί, σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν • ΧΑΝΕΙ i COMMENT. IN PSALMOS. B Alleluia. PSALMUS CV. Hic Psalmus similiter, ut proxime præcedens, mirabilia Dei opera narrat, multaque in Jud:ro- rum populum collata a Deo beneficia : rursusque summam istorum ingratitudinem ac malignitatem, Deique ineffabilem longanimitatem et misericor- diam exponit : similemque priori inscriptioneni sortitus est. VERS. 1. Confitemini Domino, quoniam bonus. Gratias agite ei, ut alibi dictum est. Vel confitemi- ni ei peccata vestra, quoniam bonus est, injuria- rumque ac delictorum immemor, si, qui ea perpe- trarunt, scelus illi suum fateantur. Quoniam in sæculum misericordia ejus. In præ- senti sæculo misericordia ejus pœnitentibus præsto est, in futuro autem judicium reservatur : atque ideo oportet in hoc sæculo ei confiteri. Vel : Quia Deus semper miseretur, decet, ut nos etiam semi- per ei confiteamur. Vel: In sæculum misericordia ejus est, quia iis qui ea digni sunt, misericordia Dei semper patet. VERs. 2. Quis loquetur potentias Domini ? Hoc est, maxima ac potentissima ejus beneficia, quæ in populum suum contulit. Nemo quippe ea unquam narrabit. Ineffabilia enim sunt. Vel, simpliciter potentias expone, pro Magna ejus opera, Deus enim noster, alibi inquit, in cœlo, omnia; quæcunque vo- luit, fecit "'. Vel potentias ejus divinas, quas ope- “. C ratus est, cum versaretur in carne, ita ut sit pro- phetia de operibus Christi. Auditas faciet omnes laudes ejus ? Quis in una- quaque re meritas ejus laudes annuntiabit? VERS. 5. Beati qui custodiunt judicium. Qui ser.. vant legem Dei : vel, qui habent judicium ad recte judicandum, non solum aliis, sed sibi ipsis in pri- mis, ita ut non permittant ea quæ deteriora sunt insurgere adversus potiora, neque bonum vinci a malo. Et faciunt justitiam in omni tempore In seipsis, ut dixi, et in aliis. VERS. 4. Memento nostri, Domine, in beneplacito populi tui. Prævidens beatus David incarnationis D dispensationem, et futurum novum populum, sup- Psal, cun, 3. plicat sui tunc memoriam haberi, beneplacitum. appellans hujusmodi populi electionem a Deo fa- ciendam. Memnor esto, inquit, nostri, ut cum eli- gendo illo a te populo, nos simul conjungas. Vel beneplacitum appellat bonam voluntatem, de qua angeli dicebant : Hominibus bona voluntas **. Visita nos in salutari tuo. Idem rursus repetit, petitioneın suam magis intendens. In salutari, in- quit, quod per te in mundo futurum est, hoc est, in incarnatione tua: Ipse enim inquit salvabit po- pulum suum ". * Luc. 11. 14. 152. VERS. 5. Ut videamus in bonitate electorum lua.
Glorify it in the power of your mercy and of your true mercy, that is, having shown mercy on us and having truly shown mercy, for the prophet often calls mercy and truth true mercy, namely, mercy in the eminent sense, as opposed to human mercy.
PG 128:110910 Μήποτε εἴπωσι τὰ ἔθνη, Ποῦ ἐστιν ὁ Θεὸς αὐτῶν; Μήποτε, κατακυριευθέντων ἡμῶν, ἀσθένειαν ὀνειδίσωσι τὰ ἔθνη.
10 Lest the nations say, ‘Where is their God?’ Lest, we having been overpowered, the nations reproach [God] with weakness.
11 Ὁ δὲ Θεὸς ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα ὅσα ἠθέλησεν ἐποίησε. Tὰ ἔθνη μὲν ἴσως τοιαῦτα ληρήσουσιν· ὁ δὲ Θεὸς ἡμῶν ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐν τῇ γῇ πάντα δύναται, θελήσας μόνον· μακροθυμεῖ δὲ πολλάκις καὶ ἀνεξικακεῖ κατ’ οἰκονομίαν. 12-15 Tὰ εἴδωλα τῶν ἐθνῶν ἀργύριον καὶ χρυσίον, ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων· στόμα ἔχουσι καὶ οὐ λαλήσουσιν· ὀφθαλμοὺς ἔχουσι καὶ οὐκ ὄψονται· ὦτα ἔχουσι καὶ οὐκ ἀκούσονται· ῥῖνας ἔχουσι καὶ οὐκ ὀσφρανθήσονται· χεῖρας ἔχουσι καὶ οὐ ψηλαφήσουσι· πόδας ἔχουσι καὶ οὐ περιπατήσουσιν· οὐ φωνήσουσιν ἐν τῷ λάρυγγι αὐτῶν. Πάντα αὐτῶν ἔπεισι τὰ μέρη, πλατύνων τὴν κωμῳδίαν. Καὶ πρῶτα μὲν τοὺς τύπους τῶν αἰσθητηρίων, εἶτα τὰς χεῖρας καὶ τοὺς πόδας αὐτῶν διέβαλεν εἰς ἀναισθησίαν, ὡς ὕλην ἄψυχον. Ζητήσαι δ’ ἄν τις, πῶς ἐπὶ τοῦ στόματος αὐτῶν οὐκ εἶπεν ὅτι οὐ γεύσονται, ἵνα κἀνταῦθα τῆς καταλλήλου αἰσθήσεως ἐπιμνησθῇ. Δοκεῖ μοι γὰρ διότι τὸ μὲν ὁρᾶν καὶ ἀκούειν καὶ ὀσφραίνεσθαι, καὶ τὰ λοιπὰ, λέγονται πολλάκις ἐπὶ Θεοῦ, τὸ δὲ ἐσθίειν οὐ λέγεται, διὸ ἀντὶ τῆς γεύσεως, τὸν λόγον παρέλαβε, καὶ πρῶτον καὶ ὕστερον, ὡς ἀπόδειξιν ζωῆς ἐναργεστάτην.
11 But our God in heaven and on earth has done all that he willed. The nations will perhaps speak such delirious nonsense, but our God in heaven and on the earth is able to do everything, by willing alone; but he is often long-suffering and shows forbearance for reasons of divine economy. 12-15 The idols of the nations are silver and gold, works of human hands; they have a mouth and will not speak; eyes and will not see; ears and will not hear; noses and will not smell; hands and will not feel; feet and will not walk; nor will they have voice in their throat. He goes through all their parts, amplifying the mockery. And first he reproached the forms of the organs of sense, then their hands and feet for their lack of sensation as inanimate matter. One might ask how in relation to their mouth he did not say that they will not taste, so that here, too, he would make mention of the appropriate sense. It seems to me that because seeing and hearing and smelling and the rest are often spoken of in relation to God, while eating is not, he therefore, instead of taste, cited speech both first and last as a very palpable proof of life.
16 Ὅμοιοι αὐτοῖς γένοιντο οἱ ποιοῦντες αὐτὰ καὶ πάντες οἱ πεποιθότες ἐπ’ αὐτοῖς. Ὅμοιοι αὐτοῖς, κωφοὶ καὶ ἀναίσθητοι καὶ ἀνενέργητοι. Ἀλλὰ τὰ μὲν εἴδωλα τῶν ἐθνῶν, τοιαῦτα, καὶ οἱ τιμῶντες αὐτὰ, οὕτως ἀνόητοι, μηδεμιᾶς ἐπικουρίας αὐτῶν ἀπολαύοντες, ἡμεῖς δὲ, οὐχ οὕτως. 17-19 Οἶκος ᾽Ισραὴλ ἤλπισεν ἐπὶ Κύριον· βοηθὸς καὶ ὑπερασπιστὴς αὐτῶν ἐστιν. Οἶκος Ἀαρὼν ἤλπισεν ἐπὶ Κύριον· βοηθὸς καὶ ὑπερασπιστὴς αὐτῶν ἐστιν. Oἱ φοβούμενοι τὸν Κύριον ἤλπισαν | ἐπὶ Κύριον· βοηθὸς καὶ ὑπερασπιστὴς αὐτῶν ἐστιν. Οὐ μάτην, φησὶν, ἠλπίσαμεν ἐπὶ Κύριον· βοηθεῖ γὰρ καὶ ὑπερασπίζει ἡμῶν. Διαιρεῖ δὲ τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ εἴς τε τὸν ἁπλῶς ᾽Ισραὴλ, καὶ εἰς τὸ ἱερατικὸν γένος, καὶ εἰς τοὺς προσηλύτους· οἶκον μὲν ᾽Ισραὴλ ὀνομάζων, τοὺς ἁπλῶς ᾽Ισραηλίτας,
16 May those who make them and all who trust in them become like them. Like them, deaf and without sensation and inefficacious. But the idols of the nations are such and those who honour them are in this way foolish, enjoying no help from them at all, but we are not so. 17-19 The house of Israel has hoped in the Lord; he is their helper and defender. The house of Aaron has hoped in the Lord; he is their helper and defender. Those who fear the Lord have hoped in the Lord; he is their helper and defender. Not in vain, he says, have we hoped in the Lord, for he helps and defends us. He divides the people of God into Israel in general, and the priestly line and the prose- lytes, calling those simply Israelites ‘the house of Israel’, whom he places first on account of
PG 128:1111οὓς καὶ προτάττει διὰ τὸ πλῆθος αὐτῶν· οἶκον δὲ Ἀαρὼν, τὸ ἱερατικὸν γένος, πρὸ πάντων γὰρ οὗτος ἱεράτευσε καὶ γέγονε ῥίζα τῶν μετ’ αὐτόν· φοβουμένους δὲ τὸν Κύριον, τοὺς προσηλύτους, ὡς ἐξ ἐθνῶν προσελθόντας καὶ φοβουμένους αὐτόν. α Κύριος μνησθεὶς ἡμῶν εὐλόγησεν ἡμᾶς. Tί ἐστιν, εὐλόγησεν ἡμᾶς; Μυρίων ἐνέπλησεν ἀγαθῶν, ἄνωθεν ἐκ προγόνων καὶ μέχρις ἡμῶν εὐεργετῶν τὸ ἔθνος ἡμῶν. β- Εὐλόγησε τὸν οἶκον ᾽Ισραὴλ, εὐλόγησε τὸν οἶκον Ἀαρὼν, εὐλόγησε τοὺς φοβουα μένους τὸν Κύριον. Tῇ αὐτῇ διαιρέσει καὶ νῦν ἐχρήσατο. β Τοὺς μικροὺς μετὰ τῶν μεγάλων. Τοῦτο, κοινῶς περὶ πάντων. Μικροὺς δὲ καὶ μεγάλους, μὴ καθ’ ἡλικίαν μόνον ὑποληπτέον, ἀλλὰ καὶ κατ’ ἀδυναμίαν καὶ δύναμιν, καὶ πενίαν καὶ πλοῦτον, καὶ ἀδοξίαν καὶ δόξαν, καὶ δουλείαν καὶ ἐλευθερίαν. 22 Προσθείη Κύριος ἐφ’ ἡμᾶς, ἐφ’ ἡμᾶς καὶ ἐπὶ τοὺς υἱοὺς ἡμῶν. Αὐξήσαι Κύριος ἡμᾶς καὶ τοὺς υἱοὺς ἡμῶν· προσθείη ἀγαθά. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, Ἐφ’ ὑμᾶς καὶ ἐπὶ τοὺς υἱοὺς ὑμῶν γράφουσιν, ὡς εἶναι δῆλον ἐντεῦθεν ὅτι τῶν Χριστιανῶν ὑπερεύχεται καὶ τοῦ γένους αὐτῶν, οἳ καὶ μᾶλλον ηὐξήθησαν, καὶ οἷς προσετέθη τὰ ὄντως ἀγαθὰ, τὰ οὐράνια. 23 Εὐλογημένοι ὑμεῖς τῷ Κυρίῳ, τῷ ποιήσαντι τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Καὶ τοῦτο περὶ τούτων ὑποληπτέον, οὓς εὐλόγησεν ὁ Χριστὸς, μέλλων εἰς οὐρανὸν ἀναληφθῆναι, καθὼς ἱστόρησεν ὁ Λουκᾶς· διὰ γὰρ τῶν ἀποστόλων πάντας ηὐλόγησεν. α Ὁ οὐρανὸς τοῦ οὐρανοῦ τῷ Κυρίῳ. Ὁ πρῶτος οὐρανὸς, οἰκητήριον δηλονότι τῷ Κυρίῳ. Ζήτησον καὶ ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ τὴν ἐξήγησιν τοῦ, Ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν. β Τὴν δὲ γῆν ἔδωκε τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων. Εἰς κατοικίαν καὶ ἀπόλαυσιν, δι’ οὓς καὶ πεποίηκεν αὐτήν. 224 καὶ τοῦ γένους αὐτῶν MAS2CBFHV : om. P. 234 ηὐλόγησεν MAS2BFH : εὐλόγησεν PV.Ως ἐν ξηρᾷ. Ἐν ἀθύσσῳ δὲ εἶπε, διὰ τὸ ὁδεύειν Α μέσον τῆς θαλάσσης. Καὶ ἔσωσεν αὐτοὺς ἐκ χειρὸς μισοῦντος. Τοῦ Φαραώ. Καὶ ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν. Τῶν Αἰγυπτίων. Εκάλυψεν ὕδωρ τοὺς θλίβοντας αὐτοὺς, εἰς ἐξ αὐτῶν οὐχ ὑπελείφθη. Υδωρ τὸ τῆς θαλάσσης. Καὶ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ταῖς ἐπαγγε λίαις αὐτοῦ. Καὶ ἦσαν τὴν αἴνεσιν αὐτοῦ. "Ησαν τὴν ἐπινί- κιον ᾠδὴν, ἣν ὑπηγόρευσεν αὐτοῖς Μωϋσῆς. . Ετάχυναν, ἐπελάθοντο τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ταχέως ἐπελάθοντο πάλιν τῶν εἰς αὐτοὺς εὐεργε Ει} σιῶν· ὅτε, πεινάσαντες καὶ μνησθέντες τῶν λεβήτων τῶν χρεῶν, καὶ τῆς πλησμονῆς τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἄρτων, διεγόγγυζον. Οὐχ ὑπέμειναν την βουλήν αὐτοῦ. Οὐκ ἀνέ μειναν τὴν βουλὴν αὐτοῦ, βουλομένου οἰκονομῆσαι ει. καὶ διὰ τοῦτο παραχωρήσαντος πεινάσαι αὐτούς. Καὶ ἐπεθύμησαν ἐπιθυμίαν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Ἐπιθυμίαν, ὡς εἴρηται, κρεῶν καὶ ἄρτων. Καὶ ἐπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ἀνδρῳ. Ζήτησαν ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ τὸ, Παρεπίκραναν τὸν Ὕψιστον ἐν ἀνύδρῳ, καὶ ἐξεπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν. Καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς τὸ αἴτημα αὐτῶν. Τὸ περὶ βρωμάτων· ἔτι δὲ καὶ τὸ περὶ ὕδατος. Αίτημα δὲ λέγει τὴν ἐπιθυμίαν· οὐ γὰρ ᾐτήσαντο, ἀλλ᾽ ἐπεθύ μησαν καὶ ἐγόγγυσαν. Εξαπέστειλε πλησμονην εἰς τὰς ψυχὰς αὐ . Οὐχ ἁπλῶς αὐτοῖς ἔδωκε κρέας μὲν τὴν ὀρτυ γομήτραν, ἄρτον δὲ τὸ μάννα, ὕδωρ δὲ τὸ ἐν μεριά γλυκανθὲν καὶ τὸ ἐκ πέτρας ῥυὲν, ἀλλ᾽ ἄχρι κόρου. Καὶ παρώργισαν τὸν Μωϋσῆν ἐν τῇ παρεμβολῇ. Τῇ περὶ Δαθὰν καὶ ᾿Αβειρών· ἀντέστησαν γὰρ αὐ τῷ, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμῶν βίβλος ἱστορεῖ, Τὸν 'Ααρὼν τὸν ἅγιον Κυρίου. Τὸν καθιερω μένον Κυρίῳ. Οἱ περὶ Κορὲ Λευίται, φιλονεικοῦντες ξερατεύειν. Ηνοίχθη ἡ γῆ, καὶ κατέπιε Δαθάν. Ζῶντα. Καὶ ἐκάλυψεν ἐπὶ τὴν συναγωγὴν ᾿Αβειρών. Καὶ ἐκάλυψε τὴν συναγωγὴν ᾿Αβειρών. Περιττή γὰρ ἡ πρόθεσις. Η μὲν οὖν εἰρημένη βίβλος ἅμα καὶ τὸν Δαθὰν καὶ τὸν ᾿Αβειρών, καὶ τὴν περὶ αὐτ τοὺς συναγωγὴν, καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ τὰς σκηνὰς αὐτῶν, καὶ πάντα ὅσα ἦν αὐτοῖς, φησὶ συγ καταποθῆναι· Δαβὶδ δὲ διεῖλεν αὐτοὺς, αύξων τὴν συμφορὰν αὐτῶν. Καὶ ἐξεκαύθη πῦρ ἐπὶ τῇ συναγωγῇ αὐτῶν. Τῶν περὶ Κορέ· πῦρ γὰρ ἐξελθὼν παρὰ Κυρίου κατέκαυσε τοὺς διακοσίους καὶ πεντήκοντα ἄνδρας τοὺς προσφέροντας τὸ θυμίαμα. Ει Εt i COMMENT. IN PSALMOS. in arido aliquo solo. In abysso, autem dixit, quod per medium maris iter facerent. VERS. 10. Et salvavit eos de manu inimici. Pba- raonis scilicet, persequentis odio. Et redimit eos de manu inimicorum. Ægyptiorum scilicet. VERS. 11. Et operuit aqua tribulantes eos, unus ex eis non remansit. Aqua maris scilicet. VERS. 12. Et crediderunt verbo ejus. Id est, pro- missionibus divinis. laudaverunt laudem ejus. Cecinerunt enim canticum pro victoria, quod mandavit illis Moyses. VERS. 13. Acceleraverunt, obliti sunt operum ejus. Cito iterum obliti sunt beneficiorum, quæ contu- y lerat in eos Deus. Quando scilicet esurientes et C reminiscentes lebetum, carnium, et saturitatis pro num, quos in Ægypto habuerant, murmurarunt. Non sustinuerunt consilium ejus. Non exspecta- runt exitum divini consilii, quo mira providentia, ob eorum salutem auxilium a Deo serius demitte- batur, et esurire permittebantur. VERS. 14. Et concupierunt concupiscentiam in de- serto. Concupiscentiam carnium et panum, ut di- ctum est. Et tentaverunt Deum in inaquoso. Vide in psalmo Lxxvii, ibi : Exacerbaverunt in inaquoso, et tenta- verunt Deum in cordibus suis. VERS. 15. dedit illis petitionem ipsorum. Cibos quippe, et aquam largissime prabuit. Per petitio- nem vero, desiderium hic intellige. Nihil enim aperte petierunt, sed secum taciti murmurantes ea concupiscebant. Misil saturitatem in animas eorum. Non tenuiter eos alnit, sed ad satietatem alimentum exhibnit, pro carnibus quidem coturnices, et pro panibus manna : aquam præterea, tnm eain quæ ex amara dulcis effecta est, tam eam quæ ex petra defluxit. VERS. 16. Et irritaverunt Moysem in castris. Da- than nimirum et Abiron, qui restiterunt ei, ut in libro Numerorum traditur. Aaron sanctum Domini. Sanctificatum et dedi- catum Deo. Irritaverunt autem eum Gore, et alii D ambientes fungi sacerdotio. VERS. 17. Aperta est terra, et deglutivit Dathan. Eum quippe vivum absorbuit. Et operuit super congregationem Abiron. Et ope- ruit congregationem ipsius Abiron, superfua eninι est præpositio super. In Numerorum autem libro ipsum Dathan, pariter et Abiron congregationem- que et jumenta corum et tabernacula, et omnia de- nique eorum bona una absorpta fuisse scriptum est : quæ beatus David disjunxisse arbitror, eorum calamitatem magis amplificaret. VERS. 18. exarsil ignis in congregatione eorum. In congregatione Core scilicet et complicum. Ignis enim egressus a Domino, incendit cci viros, qui oferebant incensum.
their number, the priestly line ‘the house of Aaron’, for he above all fulfilled the office of priest and became the root of those after him, and the proselytes ‘those who fear the Lord’, as having come from the nations and fearing him. 20α The Lord having remembered us has blessed us. What is, ‘he has blessed us’? He has filled us with countless good things, benefitting our nation from the beginning, from our forefathers up until ourselves. 20β- He has blessed the house of Israel, he has blessed the house of Aaron, he has blessed those 21α who fear the Lord. He used the same division here also. 21β The small and the great. This is in common about all. Small and great is not to be understood only in terms of age, but also in terms of weakness and strength, poverty and wealth, disregard and glory, and slavery and freedom. 22 May the Lord add to us, to us and to our sons. May the Lord increase us and our sons; may he add blessings. A number of copies write, ‘to you and to your sons’, as being clear from this that he is praying for the Christians and their race, who were increased most especially and to whom the true, heavenly blessings were added. 23 You are blessed by the Lord who has made heaven and earth. This also is to be understood about those whom Christ blessed as he was about to be taken up to heaven, as Luke related, for through the Apostles he blessed all. 24α The heaven of the heaven is the Lord’s. That is to say the first heaven is the dwelling place of the Lord. See also in the previous psalm the explanation of, Who dwells in the heights. 24β He has given the earth to the sons of men. As a dwelling place and for enjoyment, for whom also he made it.
25-26 Οὐχ οἱ νεκροὶ αἰνέσουσί σε, Κύριε, οὐδὲ πάντες οἱ καταβαίνοντες εἰς ᾅδου· ἀλλ’ ἡμεῖς οἱ ζῶντες εὐλογήσομεν τὸν Κύριον, ἀπὸ τοῦ νῦν καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Ὅμοιον τοῦτο δοκεῖ τῷ, Mὴ ἐξομολογήσεταί σοι χοῦς, ἢ ἀναγγελεῖ τὴν ἀλήθειάν σου; καὶ τῷ, Mὴ διηγήσεταί τις ἐν τῷ τάφῳ τὸ ἔλεός σου, καὶ τὴν ἀλήθειάν σου ἐν τῇ ἀπωλείᾳ; Τοῖς δὲ βαθύτερον ἐπισκεπτομένοις, νεκροὺς μὲν λέγει, τοὺς νεκρωθέντας εἰς ἐργασίαν ἀρετῆς, καὶ πρὸ τοῦ φυσικοῦ θανάτου φθαρέντας ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας· ζῶντας δὲ, τοὺς ζῶντας ἐναρέτως, καὶ ἀπὸ τῆς ζωῆς ταύτης εἰς τὴν ὑψηλοτέραν καὶ θείαν μεταβαίνοντας. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ, οὔτε ἐνταῦθα αἰνέσουσιν (Οὐχ ὡραῖος γὰρ αἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλοῦ), οὔτε ἐκεῖ, ὡς διηνεκῶς βασανιζόμενοι. Οὗτοι δὲ, καὶ ὧδε κἀκεῖ· ἀπὸ τοῦ νῦν γὰρ, φησὶ, καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Κἀκεῖνοι μὲν καταβαίνουσιν εἰς ᾅδου, οὗτοι δὲ ἀναβαίνουσιν εἰς οὐρανόν. Ἡμεῖς δὲ εἰπὼν, ὑπεδήλωσε τοὺς κατ’ αὐτὸν, τοὺς ἐναρέτους.Ως ἐν ξηρᾷ. Ἐν ἀθύσσῳ δὲ εἶπε, διὰ τὸ ὁδεύειν Α μέσον τῆς θαλάσσης. Καὶ ἔσωσεν αὐτοὺς ἐκ χειρὸς μισοῦντος. Τοῦ Φαραώ. Καὶ ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν. Τῶν Αἰγυπτίων. Εκάλυψεν ὕδωρ τοὺς θλίβοντας αὐτοὺς, εἰς ἐξ αὐτῶν οὐχ ὑπελείφθη. Υδωρ τὸ τῆς θαλάσσης. Καὶ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ταῖς ἐπαγγε λίαις αὐτοῦ. Καὶ ἦσαν τὴν αἴνεσιν αὐτοῦ. "Ησαν τὴν ἐπινί- κιον ᾠδὴν, ἣν ὑπηγόρευσεν αὐτοῖς Μωϋσῆς. . Ετάχυναν, ἐπελάθοντο τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ταχέως ἐπελάθοντο πάλιν τῶν εἰς αὐτοὺς εὐεργε Ει} σιῶν· ὅτε, πεινάσαντες καὶ μνησθέντες τῶν λεβήτων τῶν χρεῶν, καὶ τῆς πλησμονῆς τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἄρτων, διεγόγγυζον. Οὐχ ὑπέμειναν την βουλήν αὐτοῦ. Οὐκ ἀνέ μειναν τὴν βουλὴν αὐτοῦ, βουλομένου οἰκονομῆσαι ει. καὶ διὰ τοῦτο παραχωρήσαντος πεινάσαι αὐτούς. Καὶ ἐπεθύμησαν ἐπιθυμίαν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Ἐπιθυμίαν, ὡς εἴρηται, κρεῶν καὶ ἄρτων. Καὶ ἐπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ἀνδρῳ. Ζήτησαν ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ τὸ, Παρεπίκραναν τὸν Ὕψιστον ἐν ἀνύδρῳ, καὶ ἐξεπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν. Καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς τὸ αἴτημα αὐτῶν. Τὸ περὶ βρωμάτων· ἔτι δὲ καὶ τὸ περὶ ὕδατος. Αίτημα δὲ λέγει τὴν ἐπιθυμίαν· οὐ γὰρ ᾐτήσαντο, ἀλλ᾽ ἐπεθύ μησαν καὶ ἐγόγγυσαν. Εξαπέστειλε πλησμονην εἰς τὰς ψυχὰς αὐ . Οὐχ ἁπλῶς αὐτοῖς ἔδωκε κρέας μὲν τὴν ὀρτυ γομήτραν, ἄρτον δὲ τὸ μάννα, ὕδωρ δὲ τὸ ἐν μεριά γλυκανθὲν καὶ τὸ ἐκ πέτρας ῥυὲν, ἀλλ᾽ ἄχρι κόρου. Καὶ παρώργισαν τὸν Μωϋσῆν ἐν τῇ παρεμβολῇ. Τῇ περὶ Δαθὰν καὶ ᾿Αβειρών· ἀντέστησαν γὰρ αὐ τῷ, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμῶν βίβλος ἱστορεῖ, Τὸν 'Ααρὼν τὸν ἅγιον Κυρίου. Τὸν καθιερω μένον Κυρίῳ. Οἱ περὶ Κορὲ Λευίται, φιλονεικοῦντες ξερατεύειν. Ηνοίχθη ἡ γῆ, καὶ κατέπιε Δαθάν. Ζῶντα. Καὶ ἐκάλυψεν ἐπὶ τὴν συναγωγὴν ᾿Αβειρών. Καὶ ἐκάλυψε τὴν συναγωγὴν ᾿Αβειρών. Περιττή γὰρ ἡ πρόθεσις. Η μὲν οὖν εἰρημένη βίβλος ἅμα καὶ τὸν Δαθὰν καὶ τὸν ᾿Αβειρών, καὶ τὴν περὶ αὐτ τοὺς συναγωγὴν, καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ τὰς σκηνὰς αὐτῶν, καὶ πάντα ὅσα ἦν αὐτοῖς, φησὶ συγ καταποθῆναι· Δαβὶδ δὲ διεῖλεν αὐτοὺς, αύξων τὴν συμφορὰν αὐτῶν. Καὶ ἐξεκαύθη πῦρ ἐπὶ τῇ συναγωγῇ αὐτῶν. Τῶν περὶ Κορέ· πῦρ γὰρ ἐξελθὼν παρὰ Κυρίου κατέκαυσε τοὺς διακοσίους καὶ πεντήκοντα ἄνδρας τοὺς προσφέροντας τὸ θυμίαμα. Ει Εt i COMMENT. IN PSALMOS. in arido aliquo solo. In abysso, autem dixit, quod per medium maris iter facerent. VERS. 10. Et salvavit eos de manu inimici. Pba- raonis scilicet, persequentis odio. Et redimit eos de manu inimicorum. Ægyptiorum scilicet. VERS. 11. Et operuit aqua tribulantes eos, unus ex eis non remansit. Aqua maris scilicet. VERS. 12. Et crediderunt verbo ejus. Id est, pro- missionibus divinis. laudaverunt laudem ejus. Cecinerunt enim canticum pro victoria, quod mandavit illis Moyses. VERS. 13. Acceleraverunt, obliti sunt operum ejus. Cito iterum obliti sunt beneficiorum, quæ contu- y lerat in eos Deus. Quando scilicet esurientes et C reminiscentes lebetum, carnium, et saturitatis pro num, quos in Ægypto habuerant, murmurarunt. Non sustinuerunt consilium ejus. Non exspecta- runt exitum divini consilii, quo mira providentia, ob eorum salutem auxilium a Deo serius demitte- batur, et esurire permittebantur. VERS. 14. Et concupierunt concupiscentiam in de- serto. Concupiscentiam carnium et panum, ut di- ctum est. Et tentaverunt Deum in inaquoso. Vide in psalmo Lxxvii, ibi : Exacerbaverunt in inaquoso, et tenta- verunt Deum in cordibus suis. VERS. 15. dedit illis petitionem ipsorum. Cibos quippe, et aquam largissime prabuit. Per petitio- nem vero, desiderium hic intellige. Nihil enim aperte petierunt, sed secum taciti murmurantes ea concupiscebant. Misil saturitatem in animas eorum. Non tenuiter eos alnit, sed ad satietatem alimentum exhibnit, pro carnibus quidem coturnices, et pro panibus manna : aquam præterea, tnm eain quæ ex amara dulcis effecta est, tam eam quæ ex petra defluxit. VERS. 16. Et irritaverunt Moysem in castris. Da- than nimirum et Abiron, qui restiterunt ei, ut in libro Numerorum traditur. Aaron sanctum Domini. Sanctificatum et dedi- catum Deo. Irritaverunt autem eum Gore, et alii D ambientes fungi sacerdotio. VERS. 17. Aperta est terra, et deglutivit Dathan. Eum quippe vivum absorbuit. Et operuit super congregationem Abiron. Et ope- ruit congregationem ipsius Abiron, superfua eninι est præpositio super. In Numerorum autem libro ipsum Dathan, pariter et Abiron congregationem- que et jumenta corum et tabernacula, et omnia de- nique eorum bona una absorpta fuisse scriptum est : quæ beatus David disjunxisse arbitror, eorum calamitatem magis amplificaret. VERS. 18. exarsil ignis in congregatione eorum. In congregatione Core scilicet et complicum. Ignis enim egressus a Domino, incendit cci viros, qui oferebant incensum.
25-26 The dead, O Lord, will not praise you, nor all who go down to Hades, but we the living will bless the Lord, from now and until the age. This seems similar to, Shall dust confess you or shall it proclaim your truth? and to, Shall any in the grave tell of your mercy and of your truth in destruction? For those who reflect more deeply on the words, he is calling ‘the dead’ those who have become dead to cultivating virtue and who before their natural death have been corrupted by sin, and ‘the living’ those who are living virtuously and are passing over from this life to the higher and divine life. For the former will neither praise here (For praise is not seasonable in the mouth of a sinner) nor there, as being continually tortured. The latter, however, will praise both here and there, for the verse says, ‘from now and until the age’. And the former descend into Hades, while the latter ascend into heaven. In saying ‘we’, he implied those like him, namely, the virtuous.
Psalmus CXLI
PG 128:1273114 ριδ΄τοντα ἀγαθά · ἦ, σκέπη σοι διά πράξεις σου δε- Α ξιάς. Ημέρας ὁ ἥλιος οὐ συγκαύσει σε, οὐδὲ ἡ σε- λήνη τὴν νύκτα. Τοσαύτην του ποιήσεται πρόνοιαν, ὡς μηδὲ ταῦτα ἐᾶται παρενοχλῆσαί σοι. Πρὸς ἔμτα- σιν δὲ τοῦτο εἶπε τῆς ἄκρας ἐπιμελείας. Εἰκὸς δὲ αὐτοὺς καὶ τοιαύτης ἀπολαῦσαι χάριτος. Συγκαίειν δὲ λέγουσι καὶ τὴν σελήνην τὰ σώματα, οὐ μόνον ὑγρὰν οὖσαν, ἀλλὰ καὶ θερμήν· ῆ, ὁ ἥλιος οὐ συγ καύσει σε, οὐδὲ ἡ σελήνη, βλάψει δηλονότι. Κύριος φυλάξει σε ἀπὸ παντὸς κακού, φυλάξει τὴν ψυχήν σου ὁ Κύριος. Πολλάκις τοῦτο λέγει, Β βεβαιῶν τὸν λόγον καὶ ὑποτρεπόμενος εἰς τὸ βαίνειν ὀρθῶς πόθῳ τῆς ἐκ Θεοῦ φυλακῆς· ἦ, φυλάξει τὸ σῶμά σου ἀπὸ παντὸς κινδύνου, καὶ τὴν ψυχήν σου, Κύριος φυλάξει τὴν εἰσοδόν σου καὶ τὴν ἔξο δόν σου. Τὴν ἀναστροφήν σου, τὴν πολιτείαν σου, τὸν βίον σου· ἢ καὶ ἄλλως, τήν τε εἰς τὸν βίον τοῦ τον εἴσοδον, καὶ τὴν ἐξ αὐτοῦ ἐξοδον· ἢ καὶ πάντα τὸν βίον. Ἐν εἰσόδοις γὰρ οὗτος καὶ ἐξόδοις καθο μᾶται. Ἀπὸ τοῦ νῦν καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Καὶ εἰς τὸ ἑξῆς· ἢ καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος τῆς ζωῆς σου. δὴ τῶν ᾿Αναβαθμών. ΨΑΛΜΟΣ ΡΚΑ'. Εὐφράνθην ἐπὶ τοῖς εἰρηκόσι μοι, Εἰς οἶκον Κυ- ρίου πορευσόμεθα. Τοῦτο ἔλεγον ὁδεύοντες, καὶ προ κόπτοντες μετὰ περιχαρείας. Εστῶτες ησαν οἱ πόδες ἡμῶν ἐν ταῖς αὐλαῖς σου, Ιερουσαλήμ. ᾿Ακουσάντων ἡμῶν, εὐθὺς ἑστῶ τες ἦσαν ἐν ταῖς αὐλαῖς σου τῇ δοκήσει· ἔδοξα μὲν γὰρ ἐστάναι ἐν αὐταῖς, οὕτω τῆς σφοδρᾶς ἐπιθυμίας παρασκευασθείσης. Ἱερουσαλήμ οικοδομουμένη ὡς πόλις. Ο Ἱερουσαλὴμ οἰκοδομουμένη ὡς πόλις πάλαι κυ ρίως. Ης ἡ μετοχὴ αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό. Καθ' ἕτερον δὲ ἑρμηνευτὴν, "Ης ἡ συνάφεια ὁμοῦ, τουτέστιν, Ης τὰ μετόχια, τὰ συναφῇ οἰκοδομήματα ὁμοῦ, διὰ τὸ πλῆθος τῶν οἰκούντων. Ἐκεῖ γὰρ ἀνέβησαν αἱ φυλαί, φυλαὶ Κυρίου. Τοῦτο μέγιστον ἐγκώμιον αὐτοῦ ποιεῖται. Οὐχ οὕτω γὰρ ἐκοσμεῖτο τῷ μεγέθει καὶ τοῖς οἰκοδομήμασιν, ὡς τῷ πάσας τὰς φυλὰς Ἰσραὴλ τρὶς ἐκεῖ συλλέγε σθαι ἑκάστου έτους ἐν ταῖς δημοτελέσι πανηγύ ρεσιν, ἐν τῷ Πάσχα, ἐν τῇ Πεντηκοστῇ, καὶ ἐν τῇ Σκηνοπηγία. Εκεί γάρ, φησ ν, ἀνέβησαν πάλαι προ τῆς αἰχμαλωσίας, ἐκεῖ συνελέγοντο. Φυλὰς δὲ Κυρίου COMMENT. IN PSALMOS. adjutor tibi erit in bello. (Solent enim, qui aliquem protegunt illius dexteræ assistere.) Vel: Protectio tua ad dexteras actiones tuas : protegens nimirum te bona opera facientem. VERS. 6. Per diem sol non uret te, neque luna per noclem. Tantam tui curam habebit, ut neque so- lem, aut lunam permittat tibi perturbationem ali- quam inferre : quod dixit, ut summum erga homi- nem Dei studium esse demonstraret. Verisimile est autem antiquum populum prædicto tempore hanc gratiam a Deo fuisse consecutum. Lunam autem urere dixit, juxta aliquos, co quod non bu- mida sit tantum, sed etiam calida. Vel sol non uret te, neque etiam luna lædet te. Urere enim di- xit pro lædere. VERS. 7. Dominus custodiet te ab omni malo, cu- slodiet animam tuam Dominus. Eamdem sæpius D repetit sententiam, sermonem confirmans, et diving protectionis desiderio nos exhortans, ut per re- ctam, quam diximus, virtutum semitan incedamus. Vel Custodiet corpus tuum et animam tuam ab omni periculo. VERS. 8. Dominus custodiet introitum tuum et exitum tuum. Hoc est, conversationem et vitam tuam. Vel ingressum in hanc vitam, et exitum ex ea. Vel omnem vitam, quæ in ingressu atque in exitu perspicitur. Ex nunc et usque in sæculum. Hoc est et in futu- rum vel usque in sæculum vitæ tuæ. Canticum ascensuum. PSALMUS CXXI. VER. 1. Lalatus sum in his, qua aucta sunt mim, In domum Domini ibimus. Hujusmodi verba dice- bant, cum incederent, et proficiscerentur cum gaudio. VERS. 2. Stantes erant pedes nostri in aulis tuis, Jerusalem. Cum prædicta audissemus verba, pedes nostri illico stantes erant in aulis Jerusalem, opinione scilicet, scu reputatione nostra. Visua enim mihi sum illic consistere, ita animo imagina- tus, ob velenens patriæ desiderium. VERS. 3. Jerusalem ædificata, ut civitas. O Je- rusalem, quæ olim, ut vera civitas constru- cla es. Cujus participatio ejus in idipsum. Vel justa alium interpretem: Cujus contiguitas simul ess, boc est, Cujus participationes atque habitationes ob inhabitantium multitudinem contiguæ atque in unum connexæ sunt. (Nam quod ait: in idipsum, idem est, quod una, aut simul.) VERS. 4. illuc enim ascenderunt tribus, tribus Domini. Hoc ad maximam Jerusalem laudem di- ctum est. Neque enim adeo magnitudine sua, aut ædificiorum structuris ornata erat, quantum una hac re, quod universæ tribus populi Israel, ter in anno, illuc congregabantur, quando totus populus in unum conveniebat; in Paschate nimirum, in Pentecoste, atque in Scenopegils. Illuc igitur olim
PG 128:1111α Ἀλληλούϊα. Καὶ οὗτος εὐχαριστήριος ὁ ψαλμός.Ως ἐν ξηρᾷ. Ἐν ἀθύσσῳ δὲ εἶπε, διὰ τὸ ὁδεύειν Α μέσον τῆς θαλάσσης. Καὶ ἔσωσεν αὐτοὺς ἐκ χειρὸς μισοῦντος. Τοῦ Φαραώ. Καὶ ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν. Τῶν Αἰγυπτίων. Εκάλυψεν ὕδωρ τοὺς θλίβοντας αὐτοὺς, εἰς ἐξ αὐτῶν οὐχ ὑπελείφθη. Υδωρ τὸ τῆς θαλάσσης. Καὶ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ταῖς ἐπαγγε λίαις αὐτοῦ. Καὶ ἦσαν τὴν αἴνεσιν αὐτοῦ. "Ησαν τὴν ἐπινί- κιον ᾠδὴν, ἣν ὑπηγόρευσεν αὐτοῖς Μωϋσῆς. . Ετάχυναν, ἐπελάθοντο τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ταχέως ἐπελάθοντο πάλιν τῶν εἰς αὐτοὺς εὐεργε Ει} σιῶν· ὅτε, πεινάσαντες καὶ μνησθέντες τῶν λεβήτων τῶν χρεῶν, καὶ τῆς πλησμονῆς τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἄρτων, διεγόγγυζον. Οὐχ ὑπέμειναν την βουλήν αὐτοῦ. Οὐκ ἀνέ μειναν τὴν βουλὴν αὐτοῦ, βουλομένου οἰκονομῆσαι ει. καὶ διὰ τοῦτο παραχωρήσαντος πεινάσαι αὐτούς. Καὶ ἐπεθύμησαν ἐπιθυμίαν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Ἐπιθυμίαν, ὡς εἴρηται, κρεῶν καὶ ἄρτων. Καὶ ἐπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ἀνδρῳ. Ζήτησαν ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ τὸ, Παρεπίκραναν τὸν Ὕψιστον ἐν ἀνύδρῳ, καὶ ἐξεπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν. Καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς τὸ αἴτημα αὐτῶν. Τὸ περὶ βρωμάτων· ἔτι δὲ καὶ τὸ περὶ ὕδατος. Αίτημα δὲ λέγει τὴν ἐπιθυμίαν· οὐ γὰρ ᾐτήσαντο, ἀλλ᾽ ἐπεθύ μησαν καὶ ἐγόγγυσαν. Εξαπέστειλε πλησμονην εἰς τὰς ψυχὰς αὐ . Οὐχ ἁπλῶς αὐτοῖς ἔδωκε κρέας μὲν τὴν ὀρτυ γομήτραν, ἄρτον δὲ τὸ μάννα, ὕδωρ δὲ τὸ ἐν μεριά γλυκανθὲν καὶ τὸ ἐκ πέτρας ῥυὲν, ἀλλ᾽ ἄχρι κόρου. Καὶ παρώργισαν τὸν Μωϋσῆν ἐν τῇ παρεμβολῇ. Τῇ περὶ Δαθὰν καὶ ᾿Αβειρών· ἀντέστησαν γὰρ αὐ τῷ, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμῶν βίβλος ἱστορεῖ, Τὸν 'Ααρὼν τὸν ἅγιον Κυρίου. Τὸν καθιερω μένον Κυρίῳ. Οἱ περὶ Κορὲ Λευίται, φιλονεικοῦντες ξερατεύειν. Ηνοίχθη ἡ γῆ, καὶ κατέπιε Δαθάν. Ζῶντα. Καὶ ἐκάλυψεν ἐπὶ τὴν συναγωγὴν ᾿Αβειρών. Καὶ ἐκάλυψε τὴν συναγωγὴν ᾿Αβειρών. Περιττή γὰρ ἡ πρόθεσις. Η μὲν οὖν εἰρημένη βίβλος ἅμα καὶ τὸν Δαθὰν καὶ τὸν ᾿Αβειρών, καὶ τὴν περὶ αὐτ τοὺς συναγωγὴν, καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ τὰς σκηνὰς αὐτῶν, καὶ πάντα ὅσα ἦν αὐτοῖς, φησὶ συγ καταποθῆναι· Δαβὶδ δὲ διεῖλεν αὐτοὺς, αύξων τὴν συμφορὰν αὐτῶν. Καὶ ἐξεκαύθη πῦρ ἐπὶ τῇ συναγωγῇ αὐτῶν. Τῶν περὶ Κορέ· πῦρ γὰρ ἐξελθὼν παρὰ Κυρίου κατέκαυσε τοὺς διακοσίους καὶ πεντήκοντα ἄνδρας τοὺς προσφέροντας τὸ θυμίαμα. Ει Εt i COMMENT. IN PSALMOS. in arido aliquo solo. In abysso, autem dixit, quod per medium maris iter facerent. VERS. 10. Et salvavit eos de manu inimici. Pba- raonis scilicet, persequentis odio. Et redimit eos de manu inimicorum. Ægyptiorum scilicet. VERS. 11. Et operuit aqua tribulantes eos, unus ex eis non remansit. Aqua maris scilicet. VERS. 12. Et crediderunt verbo ejus. Id est, pro- missionibus divinis. laudaverunt laudem ejus. Cecinerunt enim canticum pro victoria, quod mandavit illis Moyses. VERS. 13. Acceleraverunt, obliti sunt operum ejus. Cito iterum obliti sunt beneficiorum, quæ contu- y lerat in eos Deus. Quando scilicet esurientes et C reminiscentes lebetum, carnium, et saturitatis pro num, quos in Ægypto habuerant, murmurarunt. Non sustinuerunt consilium ejus. Non exspecta- runt exitum divini consilii, quo mira providentia, ob eorum salutem auxilium a Deo serius demitte- batur, et esurire permittebantur. VERS. 14. Et concupierunt concupiscentiam in de- serto. Concupiscentiam carnium et panum, ut di- ctum est. Et tentaverunt Deum in inaquoso. Vide in psalmo Lxxvii, ibi : Exacerbaverunt in inaquoso, et tenta- verunt Deum in cordibus suis. VERS. 15. dedit illis petitionem ipsorum. Cibos quippe, et aquam largissime prabuit. Per petitio- nem vero, desiderium hic intellige. Nihil enim aperte petierunt, sed secum taciti murmurantes ea concupiscebant. Misil saturitatem in animas eorum. Non tenuiter eos alnit, sed ad satietatem alimentum exhibnit, pro carnibus quidem coturnices, et pro panibus manna : aquam præterea, tnm eain quæ ex amara dulcis effecta est, tam eam quæ ex petra defluxit. VERS. 16. Et irritaverunt Moysem in castris. Da- than nimirum et Abiron, qui restiterunt ei, ut in libro Numerorum traditur. Aaron sanctum Domini. Sanctificatum et dedi- catum Deo. Irritaverunt autem eum Gore, et alii D ambientes fungi sacerdotio. VERS. 17. Aperta est terra, et deglutivit Dathan. Eum quippe vivum absorbuit. Et operuit super congregationem Abiron. Et ope- ruit congregationem ipsius Abiron, superfua eninι est præpositio super. In Numerorum autem libro ipsum Dathan, pariter et Abiron congregationem- que et jumenta corum et tabernacula, et omnia de- nique eorum bona una absorpta fuisse scriptum est : quæ beatus David disjunxisse arbitror, eorum calamitatem magis amplificaret. VERS. 18. exarsil ignis in congregatione eorum. In congregatione Core scilicet et complicum. Ignis enim egressus a Domino, incendit cci viros, qui oferebant incensum.
1α Alleluia. This psalm also is one of thanksgiving.
β ᾽Ηγάπησα, ὅτι εἰσακούσεται Κύριος τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου. Ηὐφράνθην ἐν τούτῳ.Ως ἐν ξηρᾷ. Ἐν ἀθύσσῳ δὲ εἶπε, διὰ τὸ ὁδεύειν Α μέσον τῆς θαλάσσης. Καὶ ἔσωσεν αὐτοὺς ἐκ χειρὸς μισοῦντος. Τοῦ Φαραώ. Καὶ ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν. Τῶν Αἰγυπτίων. Εκάλυψεν ὕδωρ τοὺς θλίβοντας αὐτοὺς, εἰς ἐξ αὐτῶν οὐχ ὑπελείφθη. Υδωρ τὸ τῆς θαλάσσης. Καὶ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ταῖς ἐπαγγε λίαις αὐτοῦ. Καὶ ἦσαν τὴν αἴνεσιν αὐτοῦ. "Ησαν τὴν ἐπινί- κιον ᾠδὴν, ἣν ὑπηγόρευσεν αὐτοῖς Μωϋσῆς. . Ετάχυναν, ἐπελάθοντο τῶν ἔργων αὐτοῦ. Ταχέως ἐπελάθοντο πάλιν τῶν εἰς αὐτοὺς εὐεργε Ει} σιῶν· ὅτε, πεινάσαντες καὶ μνησθέντες τῶν λεβήτων τῶν χρεῶν, καὶ τῆς πλησμονῆς τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἄρτων, διεγόγγυζον. Οὐχ ὑπέμειναν την βουλήν αὐτοῦ. Οὐκ ἀνέ μειναν τὴν βουλὴν αὐτοῦ, βουλομένου οἰκονομῆσαι ει. καὶ διὰ τοῦτο παραχωρήσαντος πεινάσαι αὐτούς. Καὶ ἐπεθύμησαν ἐπιθυμίαν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Ἐπιθυμίαν, ὡς εἴρηται, κρεῶν καὶ ἄρτων. Καὶ ἐπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ἀνδρῳ. Ζήτησαν ἐν τῷ οξ' ψαλμῷ τὸ, Παρεπίκραναν τὸν Ὕψιστον ἐν ἀνύδρῳ, καὶ ἐξεπείρασαν τὸν Θεὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν. Καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς τὸ αἴτημα αὐτῶν. Τὸ περὶ βρωμάτων· ἔτι δὲ καὶ τὸ περὶ ὕδατος. Αίτημα δὲ λέγει τὴν ἐπιθυμίαν· οὐ γὰρ ᾐτήσαντο, ἀλλ᾽ ἐπεθύ μησαν καὶ ἐγόγγυσαν. Εξαπέστειλε πλησμονην εἰς τὰς ψυχὰς αὐ . Οὐχ ἁπλῶς αὐτοῖς ἔδωκε κρέας μὲν τὴν ὀρτυ γομήτραν, ἄρτον δὲ τὸ μάννα, ὕδωρ δὲ τὸ ἐν μεριά γλυκανθὲν καὶ τὸ ἐκ πέτρας ῥυὲν, ἀλλ᾽ ἄχρι κόρου. Καὶ παρώργισαν τὸν Μωϋσῆν ἐν τῇ παρεμβολῇ. Τῇ περὶ Δαθὰν καὶ ᾿Αβειρών· ἀντέστησαν γὰρ αὐ τῷ, ὡς ἡ τῶν ᾿Αριθμῶν βίβλος ἱστορεῖ, Τὸν 'Ααρὼν τὸν ἅγιον Κυρίου. Τὸν καθιερω μένον Κυρίῳ. Οἱ περὶ Κορὲ Λευίται, φιλονεικοῦντες ξερατεύειν. Ηνοίχθη ἡ γῆ, καὶ κατέπιε Δαθάν. Ζῶντα. Καὶ ἐκάλυψεν ἐπὶ τὴν συναγωγὴν ᾿Αβειρών. Καὶ ἐκάλυψε τὴν συναγωγὴν ᾿Αβειρών. Περιττή γὰρ ἡ πρόθεσις. Η μὲν οὖν εἰρημένη βίβλος ἅμα καὶ τὸν Δαθὰν καὶ τὸν ᾿Αβειρών, καὶ τὴν περὶ αὐτ τοὺς συναγωγὴν, καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ τὰς σκηνὰς αὐτῶν, καὶ πάντα ὅσα ἦν αὐτοῖς, φησὶ συγ καταποθῆναι· Δαβὶδ δὲ διεῖλεν αὐτοὺς, αύξων τὴν συμφορὰν αὐτῶν. Καὶ ἐξεκαύθη πῦρ ἐπὶ τῇ συναγωγῇ αὐτῶν. Τῶν περὶ Κορέ· πῦρ γὰρ ἐξελθὼν παρὰ Κυρίου κατέκαυσε τοὺς διακοσίους καὶ πεντήκοντα ἄνδρας τοὺς προσφέροντας τὸ θυμίαμα. Ει Εt i COMMENT. IN PSALMOS. in arido aliquo solo. In abysso, autem dixit, quod per medium maris iter facerent. VERS. 10. Et salvavit eos de manu inimici. Pba- raonis scilicet, persequentis odio. Et redimit eos de manu inimicorum. Ægyptiorum scilicet. VERS. 11. Et operuit aqua tribulantes eos, unus ex eis non remansit. Aqua maris scilicet. VERS. 12. Et crediderunt verbo ejus. Id est, pro- missionibus divinis. laudaverunt laudem ejus. Cecinerunt enim canticum pro victoria, quod mandavit illis Moyses. VERS. 13. Acceleraverunt, obliti sunt operum ejus. Cito iterum obliti sunt beneficiorum, quæ contu- y lerat in eos Deus. Quando scilicet esurientes et C reminiscentes lebetum, carnium, et saturitatis pro num, quos in Ægypto habuerant, murmurarunt. Non sustinuerunt consilium ejus. Non exspecta- runt exitum divini consilii, quo mira providentia, ob eorum salutem auxilium a Deo serius demitte- batur, et esurire permittebantur. VERS. 14. Et concupierunt concupiscentiam in de- serto. Concupiscentiam carnium et panum, ut di- ctum est. Et tentaverunt Deum in inaquoso. Vide in psalmo Lxxvii, ibi : Exacerbaverunt in inaquoso, et tenta- verunt Deum in cordibus suis. VERS. 15. dedit illis petitionem ipsorum. Cibos quippe, et aquam largissime prabuit. Per petitio- nem vero, desiderium hic intellige. Nihil enim aperte petierunt, sed secum taciti murmurantes ea concupiscebant. Misil saturitatem in animas eorum. Non tenuiter eos alnit, sed ad satietatem alimentum exhibnit, pro carnibus quidem coturnices, et pro panibus manna : aquam præterea, tnm eain quæ ex amara dulcis effecta est, tam eam quæ ex petra defluxit. VERS. 16. Et irritaverunt Moysem in castris. Da- than nimirum et Abiron, qui restiterunt ei, ut in libro Numerorum traditur. Aaron sanctum Domini. Sanctificatum et dedi- catum Deo. Irritaverunt autem eum Gore, et alii D ambientes fungi sacerdotio. VERS. 17. Aperta est terra, et deglutivit Dathan. Eum quippe vivum absorbuit. Et operuit super congregationem Abiron. Et ope- ruit congregationem ipsius Abiron, superfua eninι est præpositio super. In Numerorum autem libro ipsum Dathan, pariter et Abiron congregationem- que et jumenta corum et tabernacula, et omnia de- nique eorum bona una absorpta fuisse scriptum est : quæ beatus David disjunxisse arbitror, eorum calamitatem magis amplificaret. VERS. 18. exarsil ignis in congregatione eorum. In congregatione Core scilicet et complicum. Ignis enim egressus a Domino, incendit cci viros, qui oferebant incensum.
1β I have loved, for the Lord will hear the voice of my entreaty. I have been glad in this.
PG 128:1113α Ὅτι ἔκλινε τὸ οὖς αὐτοῦ ἐμοί. Περὶ κλίσεως ὠτὸς, εἰρήκαμεν ἐν τῷ ιϛ΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Κλῖνον τὸ οὖς σου ἐμοί.Φλόξ κατέφλεξεν αμαρτωλούς. Τους ρηθέντας, ὡς ἀναξίως ἁρπάζειν τὴν ἱερωσύνην ἐπιχειροῦντας. Καὶ ἐποίησαν μόσχον ἐν Χωρήβ. Ὡς ή βίβλος της Εξόδου παρίστησιν. Οὐ κέχρηται δὲ τάξει περὶ τὴν ἱστορίαν· ἀλλ' ὡς ἔτυχε, καταλέγει τὰς ἁμαρ τίας καὶ ἀσεβείας αὐτῶν. Καὶ προσεκύνησαν τῷ γλυπτῷ. Τῷ μόσχος δη λονότι. Καὶ ἡλλάξαντο τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐν ὁμοιωματι μόσχου ἐσθίοντος χόρτον. Καὶ μετέστησαν την τιμὴν τοῦ Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι μόσχου, εἰς εἴδωλον μόσχου. Τὸ δὲ ἐσθίοντος χόρτον προσέθηκε, δια σύρων μάλιστα τὴν ἄνοιαν αὐτῶν· ὅτι λογικοὶ ὄντες, ξόανα ἀλόγων ἑδόξαζον. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων τὴν δόξαν αὐτῶν γράφουσιν, ὡς νοεῖσθαι δόξαν αὐτ τῶν τὸν Θεόν, τὸν δοξάσαντα αὐτοὺς διὰ τῶν προειρημένων εὐεργεσιών. Ἠλλάξαντο οὖν, φησί, τὸν Θεὸν εἰς ὁμοίωμα μόσχου. Επελάθοντο τοῦ Θεοῦ, τοῦ σώζοντος αὐτοὺς, τοῦ ποιήσαντος ἐν Αἰγύπτῳ μεγάλα, θαυμάσια ἐν γῇ Χάμ, φοβερὰ ἐπὶ θαλάσσης Ερυθρᾶς, καὶ εἶπε, τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν ὁ Θεὸς δη λονότι περὶ τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν γάρ πρὸς Μωϋσῆν· Εασίν με, καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ εἰς αὐτοὺς, ἐκτρίψω αὐτούς. Εἰ μὴ Μωϋσῆς ὁ ἐκλεκτὸς αὐτοῦ ἔστη ἐν τῇ θραύσει ἐνώπιον αὐτοῦ, τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυ μὸν αὐτοῦ, τοῦ μὴ ἐξολοθρεύσαι αὐτούς. Ὅτε δυσωπῶν ἔλεγε· Δέομαι, Κύριε· ἡμάρτηκεν ὁ λαὸς οὗτος ἁμαρτίαν μεγάλην· καὶ ἐποίησαν εαυ· τοῖς θεοὺς χρυσοῦς· καὶ νῦν εἰ μὲν ἀφῇς αὐτ τοῖς τὴν ἁμαρτίαν, ἄφες· εἰ δὲ μὴ· ἐξάλειψόν με ἐκ τῆς βίβλου ἧς ἔγραψας. Φασὶ δέ τινες ὅτι, εἰ καὶ μόσχον ἕνα φησὶν ἡ Γραφή, ἀλλ᾽ οὖν πλείο νες γεγόνασι· διὸ καὶ οἱ Ἑβραῖοι ἔλεγον· Οὗτοι οἱ θεοί σου, Ισραήλ, οἵτινες ἀνεβίβασαν σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου· καὶ ὁ Μωϋσῆς δὲ χρυσούς θεούς είρηκεν, ὡς εἴρηται. "Αλλοι δὲ πάλιν καθ᾽ Ἑβραῖδα συνήθειαν τὸ πληθυντικὸν ἀντὶ ἐνικοῦ ἐνόησαν. Καὶ ἐξουδένωσαν γῆν ἐπιθυμητήν. Απεπέμ- ψαντο τὴν ἀγαθὴν γῆν τὴν τῆς ἐπαγγελίας, ὡς εὖ ρήσεις ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ᾿Αριθμῶν. Εἶτα λέγει, πως αὐτὴν ἐξουδένωσαν. Καὶ μὴν ἐθαύμαζον αὐτὴν, ἀλλὰ τῷ μαλακισθῆναι καὶ μὴ θελῆσαι πόνους ὑπὲρ αὐτῆς ἀναδέξασθαι, τούτῳ πάντως ἐξουδένωσαν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ὅτι δώσει αὐτοῖς αὐτήν· τοῦτο γὰρ αὐτοῖς ἐπηγγείλατο. Καὶ ἐγόγγυσαν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν. Ἐν ταῖς σκηναῖς αὐτῶν. Πᾶσα γὰρ, φησίν, ἡ συναγ γὴ ἔδωκε φωνὴν, καὶ ἔκλαιεν ὁ λαὸς τὴν νύκτα έκείνην, καὶ διεγόγγυζον. Ὅτε δηλονότι οἱ ἀπο- » EUTHYMII ZIGABENI. Flamma combuscit peccatores. Superius comme- A' moratos : atque hoc, quia indigne sacerdotium ar- ripere conabantur. VERS. 19. Et fecerunt vitulum in Choreb. Ut tra- ditur in Exodo. Ordinem autem historiæ Propheta nullum servavit, sed omnia antiqui illius populi scelera atque impietates, ut sese offerebant, nar- ravit. Et adoraverunt sculptile. Ipsum scilicet vitu.um. VERS. 20. Et commutaverunt gloriam ejus in simili- tudinem vituli comedentis fenum. Commutaverunt ho- noren Dei in similitudinem vituli, hoc est, in simula- crum atque in idolum vituli. Addidit autem Comedentis fenum (seu herbam, ut Græca dictio xóptoç verius significat), carpens Judæorum amentiam, qui ir- rationalia colerent animantia, cum ipsi ratione præditi viderentur. Quædam vero exemplaria ha- bent : Gloriam suam, ita ut gloria eorum intelliga- tur Deus esse, qui per beneficia superius connu- eos glorificaverat; ut sit sensus, quod vituli simulacrum. merata Vers. 21-23. Obliti sunt Dei, qui salvavit eos, qui fecit magnifica în Ægypto, mirabilia in terra Cham, terribilia in mari Rubro, et dixit, ut exterminaret cos. Dixit enim Deus ad Moysen : Dimitte me el indignatus conleram eos 6. Nisi Moyses electus ejus stetisset in confractione in conspectu ejus, ut averteret iram ejus, ne exter- minaret eos. Quando scilicet placalurus Dominum dicebat : Precor, Domine, peccavit populus hic pec- calum grande, et fecit sibi deos aureus : et nunc, si quidem dimittis eis peccatum, dimille, si minus, dele ms de libro quem scripsisti". Et aliqui dicunt, quod licet Scriptura de uno tantum vitulo loquatur, quod tamen plures tunc vitulos confecerant : quod- que ideo Hebræi dicebant : Hi sunt dii tui, Israel, qui deduxerunt le de terra Ægypti ** ; et Moyses autem etiam deos dixit, ut dictum est. Alii vero B verum Deum deserentes, loco ejus assumpserant C pluralem numerum positum etiam dicunt pro sin- gulari, more Hebraici idiomatis. VERS. 24. Et spreverunt terram desiderabilem. Promissam regionem spreverunt, quamvis optima esset, ut in libro Numerorum legitur. Deinde nare rat, quo pacto eam spreverint. Verum, dices non sprevisse eos banc terram, quin imo admiratos esse, sed Propheta intelligit quod, dum molles ac languidi fuere, et laborare noluerunt ut illam reci- perent, sprevisse eam videantur. p VERS. 25. Non crediderunt verbo ejus. Quod datu- rus eam esset populo, quemadmodum promiserat. Et murmuraverunt in tabernaculis suis. Omnis enim, inquit, congregatio dedit vocem, et flebat popu- us nocte illa et murmurabant ** : quoniam scilicet exploratores reversi sunt, et annuntiarunt, quod Exod xxx, 10. . ** Ibid. 3: ** Ibid. 4. " Num. xiv, 1.
2α For he has inclined his ear to me. About inclining of the ear we spoke in the sixteenth psalm at the verse, Incline your ear to me.
β Καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις μου ἐπικαλέσομαι. | Καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις πάσαις τῆς ζωῆς μου. 3-α Περιέσχον με ὠδῖνες θανάτου, κίνδυνοι ᾅδου εὕροσάν με, θλῖψιν καὶ ὀδύνην εὗρον, καὶ τὸ ὄνομα Κυρίου ἐπεκαλεσάμην. Ὑπολαμβάνω συνῳδὰ ταῦτα εἶναι τοῖς ἐν τῷ ιζ΄ ψαλμῷ ῥηθεῖσι. Φησὶ γὰρ ἐκεῖ μὲν, Ἀγαπήσω σὲ, Κύριε· εἶτα καὶ τὴν αἰτίαν προστίθησι δι’ ἣν αὐτὸν ἀγαπήσει. Λέγει γὰρ, ὅτι ἐνισχύεις με, ὅτι στερεοῖς με, ὅτι καταφυγή μου εἶ, ὅτι ῥύστης μου, καὶ τὰ τοιαῦτα. Ἔπειτα ἐπάγει ὅτι καὶ ἔτι ἐπικαλέσομαι τὸν Κύριον. Εἶθ’ οὕτως διηγεῖται τὰς συμφορὰς, αἷς περιπεσὼν καὶ θλιβεὶς, ἐπεκαλέσατο τὸν Κύριον καὶ εἰσηκούσθη.Φλόξ κατέφλεξεν αμαρτωλούς. Τους ρηθέντας, ὡς ἀναξίως ἁρπάζειν τὴν ἱερωσύνην ἐπιχειροῦντας. Καὶ ἐποίησαν μόσχον ἐν Χωρήβ. Ὡς ή βίβλος της Εξόδου παρίστησιν. Οὐ κέχρηται δὲ τάξει περὶ τὴν ἱστορίαν· ἀλλ' ὡς ἔτυχε, καταλέγει τὰς ἁμαρ τίας καὶ ἀσεβείας αὐτῶν. Καὶ προσεκύνησαν τῷ γλυπτῷ. Τῷ μόσχος δη λονότι. Καὶ ἡλλάξαντο τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐν ὁμοιωματι μόσχου ἐσθίοντος χόρτον. Καὶ μετέστησαν την τιμὴν τοῦ Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι μόσχου, εἰς εἴδωλον μόσχου. Τὸ δὲ ἐσθίοντος χόρτον προσέθηκε, δια σύρων μάλιστα τὴν ἄνοιαν αὐτῶν· ὅτι λογικοὶ ὄντες, ξόανα ἀλόγων ἑδόξαζον. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων τὴν δόξαν αὐτῶν γράφουσιν, ὡς νοεῖσθαι δόξαν αὐτ τῶν τὸν Θεόν, τὸν δοξάσαντα αὐτοὺς διὰ τῶν προειρημένων εὐεργεσιών. Ἠλλάξαντο οὖν, φησί, τὸν Θεὸν εἰς ὁμοίωμα μόσχου. Επελάθοντο τοῦ Θεοῦ, τοῦ σώζοντος αὐτοὺς, τοῦ ποιήσαντος ἐν Αἰγύπτῳ μεγάλα, θαυμάσια ἐν γῇ Χάμ, φοβερὰ ἐπὶ θαλάσσης Ερυθρᾶς, καὶ εἶπε, τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν ὁ Θεὸς δη λονότι περὶ τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν γάρ πρὸς Μωϋσῆν· Εασίν με, καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ εἰς αὐτοὺς, ἐκτρίψω αὐτούς. Εἰ μὴ Μωϋσῆς ὁ ἐκλεκτὸς αὐτοῦ ἔστη ἐν τῇ θραύσει ἐνώπιον αὐτοῦ, τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυ μὸν αὐτοῦ, τοῦ μὴ ἐξολοθρεύσαι αὐτούς. Ὅτε δυσωπῶν ἔλεγε· Δέομαι, Κύριε· ἡμάρτηκεν ὁ λαὸς οὗτος ἁμαρτίαν μεγάλην· καὶ ἐποίησαν εαυ· τοῖς θεοὺς χρυσοῦς· καὶ νῦν εἰ μὲν ἀφῇς αὐτ τοῖς τὴν ἁμαρτίαν, ἄφες· εἰ δὲ μὴ· ἐξάλειψόν με ἐκ τῆς βίβλου ἧς ἔγραψας. Φασὶ δέ τινες ὅτι, εἰ καὶ μόσχον ἕνα φησὶν ἡ Γραφή, ἀλλ᾽ οὖν πλείο νες γεγόνασι· διὸ καὶ οἱ Ἑβραῖοι ἔλεγον· Οὗτοι οἱ θεοί σου, Ισραήλ, οἵτινες ἀνεβίβασαν σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου· καὶ ὁ Μωϋσῆς δὲ χρυσούς θεούς είρηκεν, ὡς εἴρηται. "Αλλοι δὲ πάλιν καθ᾽ Ἑβραῖδα συνήθειαν τὸ πληθυντικὸν ἀντὶ ἐνικοῦ ἐνόησαν. Καὶ ἐξουδένωσαν γῆν ἐπιθυμητήν. Απεπέμ- ψαντο τὴν ἀγαθὴν γῆν τὴν τῆς ἐπαγγελίας, ὡς εὖ ρήσεις ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ᾿Αριθμῶν. Εἶτα λέγει, πως αὐτὴν ἐξουδένωσαν. Καὶ μὴν ἐθαύμαζον αὐτὴν, ἀλλὰ τῷ μαλακισθῆναι καὶ μὴ θελῆσαι πόνους ὑπὲρ αὐτῆς ἀναδέξασθαι, τούτῳ πάντως ἐξουδένωσαν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ὅτι δώσει αὐτοῖς αὐτήν· τοῦτο γὰρ αὐτοῖς ἐπηγγείλατο. Καὶ ἐγόγγυσαν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν. Ἐν ταῖς σκηναῖς αὐτῶν. Πᾶσα γὰρ, φησίν, ἡ συναγ γὴ ἔδωκε φωνὴν, καὶ ἔκλαιεν ὁ λαὸς τὴν νύκτα έκείνην, καὶ διεγόγγυζον. Ὅτε δηλονότι οἱ ἀπο- » EUTHYMII ZIGABENI. Flamma combuscit peccatores. Superius comme- A' moratos : atque hoc, quia indigne sacerdotium ar- ripere conabantur. VERS. 19. Et fecerunt vitulum in Choreb. Ut tra- ditur in Exodo. Ordinem autem historiæ Propheta nullum servavit, sed omnia antiqui illius populi scelera atque impietates, ut sese offerebant, nar- ravit. Et adoraverunt sculptile. Ipsum scilicet vitu.um. VERS. 20. Et commutaverunt gloriam ejus in simili- tudinem vituli comedentis fenum. Commutaverunt ho- noren Dei in similitudinem vituli, hoc est, in simula- crum atque in idolum vituli. Addidit autem Comedentis fenum (seu herbam, ut Græca dictio xóptoç verius significat), carpens Judæorum amentiam, qui ir- rationalia colerent animantia, cum ipsi ratione præditi viderentur. Quædam vero exemplaria ha- bent : Gloriam suam, ita ut gloria eorum intelliga- tur Deus esse, qui per beneficia superius connu- eos glorificaverat; ut sit sensus, quod vituli simulacrum. merata Vers. 21-23. Obliti sunt Dei, qui salvavit eos, qui fecit magnifica în Ægypto, mirabilia in terra Cham, terribilia in mari Rubro, et dixit, ut exterminaret cos. Dixit enim Deus ad Moysen : Dimitte me el indignatus conleram eos 6. Nisi Moyses electus ejus stetisset in confractione in conspectu ejus, ut averteret iram ejus, ne exter- minaret eos. Quando scilicet placalurus Dominum dicebat : Precor, Domine, peccavit populus hic pec- calum grande, et fecit sibi deos aureus : et nunc, si quidem dimittis eis peccatum, dimille, si minus, dele ms de libro quem scripsisti". Et aliqui dicunt, quod licet Scriptura de uno tantum vitulo loquatur, quod tamen plures tunc vitulos confecerant : quod- que ideo Hebræi dicebant : Hi sunt dii tui, Israel, qui deduxerunt le de terra Ægypti ** ; et Moyses autem etiam deos dixit, ut dictum est. Alii vero B verum Deum deserentes, loco ejus assumpserant C pluralem numerum positum etiam dicunt pro sin- gulari, more Hebraici idiomatis. VERS. 24. Et spreverunt terram desiderabilem. Promissam regionem spreverunt, quamvis optima esset, ut in libro Numerorum legitur. Deinde nare rat, quo pacto eam spreverint. Verum, dices non sprevisse eos banc terram, quin imo admiratos esse, sed Propheta intelligit quod, dum molles ac languidi fuere, et laborare noluerunt ut illam reci- perent, sprevisse eam videantur. p VERS. 25. Non crediderunt verbo ejus. Quod datu- rus eam esset populo, quemadmodum promiserat. Et murmuraverunt in tabernaculis suis. Omnis enim, inquit, congregatio dedit vocem, et flebat popu- us nocte illa et murmurabant ** : quoniam scilicet exploratores reversi sunt, et annuntiarunt, quod Exod xxx, 10. . ** Ibid. 3: ** Ibid. 4. " Num. xiv, 1.
2β And in my days I shall make invocation. And in all the days of my life. 3-4α Pangs of death encompassed me, dangers of Hades befell me, affliction and pain I found, and I called upon the name of the Lord. I conceive these words to be very much in accord with those spoken in the seventeenth psalm, for there he says, I shall love you, O Lord, then he adds the reason for which he will love him, namely, because you strengthen me, because you support me, because you are my refuge, because you are my deliverer, and suchlike. Then he adds that yet again I shall call upon the Lord. Then in this way he relates the misfortunes into which he had fallen and been afflicted and how he had called on the Lord and had been heard.
PG 128:1273Ψαλμός 114 — Psalm 114τοντα ἀγαθά · ἦ, σκέπη σοι διά πράξεις σου δε- Α ξιάς. Ημέρας ὁ ἥλιος οὐ συγκαύσει σε, οὐδὲ ἡ σε- λήνη τὴν νύκτα. Τοσαύτην του ποιήσεται πρόνοιαν, ὡς μηδὲ ταῦτα ἐᾶται παρενοχλῆσαί σοι. Πρὸς ἔμτα- σιν δὲ τοῦτο εἶπε τῆς ἄκρας ἐπιμελείας. Εἰκὸς δὲ αὐτοὺς καὶ τοιαύτης ἀπολαῦσαι χάριτος. Συγκαίειν δὲ λέγουσι καὶ τὴν σελήνην τὰ σώματα, οὐ μόνον ὑγρὰν οὖσαν, ἀλλὰ καὶ θερμήν· ῆ, ὁ ἥλιος οὐ συγ καύσει σε, οὐδὲ ἡ σελήνη, βλάψει δηλονότι. Κύριος φυλάξει σε ἀπὸ παντὸς κακού, φυλάξει τὴν ψυχήν σου ὁ Κύριος. Πολλάκις τοῦτο λέγει, Β βεβαιῶν τὸν λόγον καὶ ὑποτρεπόμενος εἰς τὸ βαίνειν ὀρθῶς πόθῳ τῆς ἐκ Θεοῦ φυλακῆς· ἦ, φυλάξει τὸ σῶμά σου ἀπὸ παντὸς κινδύνου, καὶ τὴν ψυχήν σου, Κύριος φυλάξει τὴν εἰσοδόν σου καὶ τὴν ἔξο δόν σου. Τὴν ἀναστροφήν σου, τὴν πολιτείαν σου, τὸν βίον σου· ἢ καὶ ἄλλως, τήν τε εἰς τὸν βίον τοῦ τον εἴσοδον, καὶ τὴν ἐξ αὐτοῦ ἐξοδον· ἢ καὶ πάντα τὸν βίον. Ἐν εἰσόδοις γὰρ οὗτος καὶ ἐξόδοις καθο μᾶται. Ἀπὸ τοῦ νῦν καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Καὶ εἰς τὸ ἑξῆς· ἢ καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος τῆς ζωῆς σου. δὴ τῶν ᾿Αναβαθμών. ΨΑΛΜΟΣ ΡΚΑ'. Εὐφράνθην ἐπὶ τοῖς εἰρηκόσι μοι, Εἰς οἶκον Κυ- ρίου πορευσόμεθα. Τοῦτο ἔλεγον ὁδεύοντες, καὶ προ κόπτοντες μετὰ περιχαρείας. Εστῶτες ησαν οἱ πόδες ἡμῶν ἐν ταῖς αὐλαῖς σου, Ιερουσαλήμ. ᾿Ακουσάντων ἡμῶν, εὐθὺς ἑστῶ τες ἦσαν ἐν ταῖς αὐλαῖς σου τῇ δοκήσει· ἔδοξα μὲν γὰρ ἐστάναι ἐν αὐταῖς, οὕτω τῆς σφοδρᾶς ἐπιθυμίας παρασκευασθείσης. Ἱερουσαλήμ οικοδομουμένη ὡς πόλις. Ο Ἱερουσαλὴμ οἰκοδομουμένη ὡς πόλις πάλαι κυ ρίως. Ης ἡ μετοχὴ αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό. Καθ' ἕτερον δὲ ἑρμηνευτὴν, "Ης ἡ συνάφεια ὁμοῦ, τουτέστιν, Ης τὰ μετόχια, τὰ συναφῇ οἰκοδομήματα ὁμοῦ, διὰ τὸ πλῆθος τῶν οἰκούντων. Ἐκεῖ γὰρ ἀνέβησαν αἱ φυλαί, φυλαὶ Κυρίου. Τοῦτο μέγιστον ἐγκώμιον αὐτοῦ ποιεῖται. Οὐχ οὕτω γὰρ ἐκοσμεῖτο τῷ μεγέθει καὶ τοῖς οἰκοδομήμασιν, ὡς τῷ πάσας τὰς φυλὰς Ἰσραὴλ τρὶς ἐκεῖ συλλέγε σθαι ἑκάστου έτους ἐν ταῖς δημοτελέσι πανηγύ ρεσιν, ἐν τῷ Πάσχα, ἐν τῇ Πεντηκοστῇ, καὶ ἐν τῇ Σκηνοπηγία. Εκεί γάρ, φησ ν, ἀνέβησαν πάλαι προ τῆς αἰχμαλωσίας, ἐκεῖ συνελέγοντο. Φυλὰς δὲ Κυρίου COMMENT. IN PSALMOS. adjutor tibi erit in bello. (Solent enim, qui aliquem protegunt illius dexteræ assistere.) Vel: Protectio tua ad dexteras actiones tuas : protegens nimirum te bona opera facientem. VERS. 6. Per diem sol non uret te, neque luna per noclem. Tantam tui curam habebit, ut neque so- lem, aut lunam permittat tibi perturbationem ali- quam inferre : quod dixit, ut summum erga homi- nem Dei studium esse demonstraret. Verisimile est autem antiquum populum prædicto tempore hanc gratiam a Deo fuisse consecutum. Lunam autem urere dixit, juxta aliquos, co quod non bu- mida sit tantum, sed etiam calida. Vel sol non uret te, neque etiam luna lædet te. Urere enim di- xit pro lædere. VERS. 7. Dominus custodiet te ab omni malo, cu- slodiet animam tuam Dominus. Eamdem sæpius D repetit sententiam, sermonem confirmans, et diving protectionis desiderio nos exhortans, ut per re- ctam, quam diximus, virtutum semitan incedamus. Vel Custodiet corpus tuum et animam tuam ab omni periculo. VERS. 8. Dominus custodiet introitum tuum et exitum tuum. Hoc est, conversationem et vitam tuam. Vel ingressum in hanc vitam, et exitum ex ea. Vel omnem vitam, quæ in ingressu atque in exitu perspicitur. Ex nunc et usque in sæculum. Hoc est et in futu- rum vel usque in sæculum vitæ tuæ. Canticum ascensuum. PSALMUS CXXI. VER. 1. Lalatus sum in his, qua aucta sunt mim, In domum Domini ibimus. Hujusmodi verba dice- bant, cum incederent, et proficiscerentur cum gaudio. VERS. 2. Stantes erant pedes nostri in aulis tuis, Jerusalem. Cum prædicta audissemus verba, pedes nostri illico stantes erant in aulis Jerusalem, opinione scilicet, scu reputatione nostra. Visua enim mihi sum illic consistere, ita animo imagina- tus, ob velenens patriæ desiderium. VERS. 3. Jerusalem ædificata, ut civitas. O Je- rusalem, quæ olim, ut vera civitas constru- cla es. Cujus participatio ejus in idipsum. Vel justa alium interpretem: Cujus contiguitas simul ess, boc est, Cujus participationes atque habitationes ob inhabitantium multitudinem contiguæ atque in unum connexæ sunt. (Nam quod ait: in idipsum, idem est, quod una, aut simul.) VERS. 4. illuc enim ascenderunt tribus, tribus Domini. Hoc ad maximam Jerusalem laudem di- ctum est. Neque enim adeo magnitudine sua, aut ædificiorum structuris ornata erat, quantum una hac re, quod universæ tribus populi Israel, ter in anno, illuc congregabantur, quando totus populus in unum conveniebat; in Paschate nimirum, in Pentecoste, atque in Scenopegils. Illuc igitur olim
PG 128:1113Ἐνταῦθα δὲ, τὰ αὐτὰ πάλιν. ᾽Ηγάπησα ὅτι εἰσακούσεται, ἀντὶ τοῦ, ὅτι εἰσήκουσε δεηθέντος μου, ἢ ὅτι εἰσακούσεται καὶ ἔτι, εἰσήκουσε γὰρ νῦν. Αἰτία δὲ τῆς ἀγάπης, τὸ, ὅτι εἰσακούσεται. Ἔπειτα ὁμοίως ἐπάγει ὅτι καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις μου ταῖς ἑξῆς, ἐπικαλέσομαι. Εἶθ’ οὕτως, καθάπερ ἐποίησεν ἐκεῖ, διηγεῖται τὰς συμφορὰς, αἷς περιπεσὼν καὶ θλιβεὶς, ἐπεκαλέσατο πάλιν τὸν Κύριον, καὶ ἐῤῥύσθη δηλονότι· διὰ τοῦτο γὰρ καὶ εἶπεν ὅτι ἠγάπησα. Ὀνομάσας δὲ ὠδῖνας θανάτου καὶ κινδύνους ᾅδου, ἐφηρμήνευσεν αὐτὰ, ἐπάγων, θλῖψιν καὶ ὀδύνην εὗρον. Εἴρηται δὲ καὶ περὶ αὐτῶν πλατύτερον ἐν τῷ ῥηθέντι ψαλμῷ.Φλόξ κατέφλεξεν αμαρτωλούς. Τους ρηθέντας, ὡς ἀναξίως ἁρπάζειν τὴν ἱερωσύνην ἐπιχειροῦντας. Καὶ ἐποίησαν μόσχον ἐν Χωρήβ. Ὡς ή βίβλος της Εξόδου παρίστησιν. Οὐ κέχρηται δὲ τάξει περὶ τὴν ἱστορίαν· ἀλλ' ὡς ἔτυχε, καταλέγει τὰς ἁμαρ τίας καὶ ἀσεβείας αὐτῶν. Καὶ προσεκύνησαν τῷ γλυπτῷ. Τῷ μόσχος δη λονότι. Καὶ ἡλλάξαντο τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐν ὁμοιωματι μόσχου ἐσθίοντος χόρτον. Καὶ μετέστησαν την τιμὴν τοῦ Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι μόσχου, εἰς εἴδωλον μόσχου. Τὸ δὲ ἐσθίοντος χόρτον προσέθηκε, δια σύρων μάλιστα τὴν ἄνοιαν αὐτῶν· ὅτι λογικοὶ ὄντες, ξόανα ἀλόγων ἑδόξαζον. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων τὴν δόξαν αὐτῶν γράφουσιν, ὡς νοεῖσθαι δόξαν αὐτ τῶν τὸν Θεόν, τὸν δοξάσαντα αὐτοὺς διὰ τῶν προειρημένων εὐεργεσιών. Ἠλλάξαντο οὖν, φησί, τὸν Θεὸν εἰς ὁμοίωμα μόσχου. Επελάθοντο τοῦ Θεοῦ, τοῦ σώζοντος αὐτοὺς, τοῦ ποιήσαντος ἐν Αἰγύπτῳ μεγάλα, θαυμάσια ἐν γῇ Χάμ, φοβερὰ ἐπὶ θαλάσσης Ερυθρᾶς, καὶ εἶπε, τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν ὁ Θεὸς δη λονότι περὶ τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν γάρ πρὸς Μωϋσῆν· Εασίν με, καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ εἰς αὐτοὺς, ἐκτρίψω αὐτούς. Εἰ μὴ Μωϋσῆς ὁ ἐκλεκτὸς αὐτοῦ ἔστη ἐν τῇ θραύσει ἐνώπιον αὐτοῦ, τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυ μὸν αὐτοῦ, τοῦ μὴ ἐξολοθρεύσαι αὐτούς. Ὅτε δυσωπῶν ἔλεγε· Δέομαι, Κύριε· ἡμάρτηκεν ὁ λαὸς οὗτος ἁμαρτίαν μεγάλην· καὶ ἐποίησαν εαυ· τοῖς θεοὺς χρυσοῦς· καὶ νῦν εἰ μὲν ἀφῇς αὐτ τοῖς τὴν ἁμαρτίαν, ἄφες· εἰ δὲ μὴ· ἐξάλειψόν με ἐκ τῆς βίβλου ἧς ἔγραψας. Φασὶ δέ τινες ὅτι, εἰ καὶ μόσχον ἕνα φησὶν ἡ Γραφή, ἀλλ᾽ οὖν πλείο νες γεγόνασι· διὸ καὶ οἱ Ἑβραῖοι ἔλεγον· Οὗτοι οἱ θεοί σου, Ισραήλ, οἵτινες ἀνεβίβασαν σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου· καὶ ὁ Μωϋσῆς δὲ χρυσούς θεούς είρηκεν, ὡς εἴρηται. "Αλλοι δὲ πάλιν καθ᾽ Ἑβραῖδα συνήθειαν τὸ πληθυντικὸν ἀντὶ ἐνικοῦ ἐνόησαν. Καὶ ἐξουδένωσαν γῆν ἐπιθυμητήν. Απεπέμ- ψαντο τὴν ἀγαθὴν γῆν τὴν τῆς ἐπαγγελίας, ὡς εὖ ρήσεις ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ᾿Αριθμῶν. Εἶτα λέγει, πως αὐτὴν ἐξουδένωσαν. Καὶ μὴν ἐθαύμαζον αὐτὴν, ἀλλὰ τῷ μαλακισθῆναι καὶ μὴ θελῆσαι πόνους ὑπὲρ αὐτῆς ἀναδέξασθαι, τούτῳ πάντως ἐξουδένωσαν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ὅτι δώσει αὐτοῖς αὐτήν· τοῦτο γὰρ αὐτοῖς ἐπηγγείλατο. Καὶ ἐγόγγυσαν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν. Ἐν ταῖς σκηναῖς αὐτῶν. Πᾶσα γὰρ, φησίν, ἡ συναγ γὴ ἔδωκε φωνὴν, καὶ ἔκλαιεν ὁ λαὸς τὴν νύκτα έκείνην, καὶ διεγόγγυζον. Ὅτε δηλονότι οἱ ἀπο- » EUTHYMII ZIGABENI. Flamma combuscit peccatores. Superius comme- A' moratos : atque hoc, quia indigne sacerdotium ar- ripere conabantur. VERS. 19. Et fecerunt vitulum in Choreb. Ut tra- ditur in Exodo. Ordinem autem historiæ Propheta nullum servavit, sed omnia antiqui illius populi scelera atque impietates, ut sese offerebant, nar- ravit. Et adoraverunt sculptile. Ipsum scilicet vitu.um. VERS. 20. Et commutaverunt gloriam ejus in simili- tudinem vituli comedentis fenum. Commutaverunt ho- noren Dei in similitudinem vituli, hoc est, in simula- crum atque in idolum vituli. Addidit autem Comedentis fenum (seu herbam, ut Græca dictio xóptoç verius significat), carpens Judæorum amentiam, qui ir- rationalia colerent animantia, cum ipsi ratione præditi viderentur. Quædam vero exemplaria ha- bent : Gloriam suam, ita ut gloria eorum intelliga- tur Deus esse, qui per beneficia superius connu- eos glorificaverat; ut sit sensus, quod vituli simulacrum. merata Vers. 21-23. Obliti sunt Dei, qui salvavit eos, qui fecit magnifica în Ægypto, mirabilia in terra Cham, terribilia in mari Rubro, et dixit, ut exterminaret cos. Dixit enim Deus ad Moysen : Dimitte me el indignatus conleram eos 6. Nisi Moyses electus ejus stetisset in confractione in conspectu ejus, ut averteret iram ejus, ne exter- minaret eos. Quando scilicet placalurus Dominum dicebat : Precor, Domine, peccavit populus hic pec- calum grande, et fecit sibi deos aureus : et nunc, si quidem dimittis eis peccatum, dimille, si minus, dele ms de libro quem scripsisti". Et aliqui dicunt, quod licet Scriptura de uno tantum vitulo loquatur, quod tamen plures tunc vitulos confecerant : quod- que ideo Hebræi dicebant : Hi sunt dii tui, Israel, qui deduxerunt le de terra Ægypti ** ; et Moyses autem etiam deos dixit, ut dictum est. Alii vero B verum Deum deserentes, loco ejus assumpserant C pluralem numerum positum etiam dicunt pro sin- gulari, more Hebraici idiomatis. VERS. 24. Et spreverunt terram desiderabilem. Promissam regionem spreverunt, quamvis optima esset, ut in libro Numerorum legitur. Deinde nare rat, quo pacto eam spreverint. Verum, dices non sprevisse eos banc terram, quin imo admiratos esse, sed Propheta intelligit quod, dum molles ac languidi fuere, et laborare noluerunt ut illam reci- perent, sprevisse eam videantur. p VERS. 25. Non crediderunt verbo ejus. Quod datu- rus eam esset populo, quemadmodum promiserat. Et murmuraverunt in tabernaculis suis. Omnis enim, inquit, congregatio dedit vocem, et flebat popu- us nocte illa et murmurabant ** : quoniam scilicet exploratores reversi sunt, et annuntiarunt, quod Exod xxx, 10. . ** Ibid. 3: ** Ibid. 4. " Num. xiv, 1.
And here he says the same again. I have loved, for he will hear, in the sense of, for he has heard me making entreaty, or for he will hear me yet again, for he has heard now. The reason for the love is that he will hear. He then similarly adds, and in my remaining days I shall make invocation. Then in this way, just as he did there, he relates the misfortunes into which he had fallen and been afflicted and how he had called again on the Lord, and had evidently been delivered, for on this account he said that I have loved. Having mentioned pangs of death and dangers of Hades, he interpreted them by adding, affliction and and pain I found. In the psalm mentioned these things are discussed more extensively.
β Ὦ Κύριε, ῥῦσαι τὴν ψυχήν μου. Ἔτι καὶ ἔτι ἀπὸ τῶν μελλόντων κακῶν.Φλόξ κατέφλεξεν αμαρτωλούς. Τους ρηθέντας, ὡς ἀναξίως ἁρπάζειν τὴν ἱερωσύνην ἐπιχειροῦντας. Καὶ ἐποίησαν μόσχον ἐν Χωρήβ. Ὡς ή βίβλος της Εξόδου παρίστησιν. Οὐ κέχρηται δὲ τάξει περὶ τὴν ἱστορίαν· ἀλλ' ὡς ἔτυχε, καταλέγει τὰς ἁμαρ τίας καὶ ἀσεβείας αὐτῶν. Καὶ προσεκύνησαν τῷ γλυπτῷ. Τῷ μόσχος δη λονότι. Καὶ ἡλλάξαντο τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐν ὁμοιωματι μόσχου ἐσθίοντος χόρτον. Καὶ μετέστησαν την τιμὴν τοῦ Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι μόσχου, εἰς εἴδωλον μόσχου. Τὸ δὲ ἐσθίοντος χόρτον προσέθηκε, δια σύρων μάλιστα τὴν ἄνοιαν αὐτῶν· ὅτι λογικοὶ ὄντες, ξόανα ἀλόγων ἑδόξαζον. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων τὴν δόξαν αὐτῶν γράφουσιν, ὡς νοεῖσθαι δόξαν αὐτ τῶν τὸν Θεόν, τὸν δοξάσαντα αὐτοὺς διὰ τῶν προειρημένων εὐεργεσιών. Ἠλλάξαντο οὖν, φησί, τὸν Θεὸν εἰς ὁμοίωμα μόσχου. Επελάθοντο τοῦ Θεοῦ, τοῦ σώζοντος αὐτοὺς, τοῦ ποιήσαντος ἐν Αἰγύπτῳ μεγάλα, θαυμάσια ἐν γῇ Χάμ, φοβερὰ ἐπὶ θαλάσσης Ερυθρᾶς, καὶ εἶπε, τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν ὁ Θεὸς δη λονότι περὶ τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν γάρ πρὸς Μωϋσῆν· Εασίν με, καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ εἰς αὐτοὺς, ἐκτρίψω αὐτούς. Εἰ μὴ Μωϋσῆς ὁ ἐκλεκτὸς αὐτοῦ ἔστη ἐν τῇ θραύσει ἐνώπιον αὐτοῦ, τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυ μὸν αὐτοῦ, τοῦ μὴ ἐξολοθρεύσαι αὐτούς. Ὅτε δυσωπῶν ἔλεγε· Δέομαι, Κύριε· ἡμάρτηκεν ὁ λαὸς οὗτος ἁμαρτίαν μεγάλην· καὶ ἐποίησαν εαυ· τοῖς θεοὺς χρυσοῦς· καὶ νῦν εἰ μὲν ἀφῇς αὐτ τοῖς τὴν ἁμαρτίαν, ἄφες· εἰ δὲ μὴ· ἐξάλειψόν με ἐκ τῆς βίβλου ἧς ἔγραψας. Φασὶ δέ τινες ὅτι, εἰ καὶ μόσχον ἕνα φησὶν ἡ Γραφή, ἀλλ᾽ οὖν πλείο νες γεγόνασι· διὸ καὶ οἱ Ἑβραῖοι ἔλεγον· Οὗτοι οἱ θεοί σου, Ισραήλ, οἵτινες ἀνεβίβασαν σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου· καὶ ὁ Μωϋσῆς δὲ χρυσούς θεούς είρηκεν, ὡς εἴρηται. "Αλλοι δὲ πάλιν καθ᾽ Ἑβραῖδα συνήθειαν τὸ πληθυντικὸν ἀντὶ ἐνικοῦ ἐνόησαν. Καὶ ἐξουδένωσαν γῆν ἐπιθυμητήν. Απεπέμ- ψαντο τὴν ἀγαθὴν γῆν τὴν τῆς ἐπαγγελίας, ὡς εὖ ρήσεις ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ᾿Αριθμῶν. Εἶτα λέγει, πως αὐτὴν ἐξουδένωσαν. Καὶ μὴν ἐθαύμαζον αὐτὴν, ἀλλὰ τῷ μαλακισθῆναι καὶ μὴ θελῆσαι πόνους ὑπὲρ αὐτῆς ἀναδέξασθαι, τούτῳ πάντως ἐξουδένωσαν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ὅτι δώσει αὐτοῖς αὐτήν· τοῦτο γὰρ αὐτοῖς ἐπηγγείλατο. Καὶ ἐγόγγυσαν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν. Ἐν ταῖς σκηναῖς αὐτῶν. Πᾶσα γὰρ, φησίν, ἡ συναγ γὴ ἔδωκε φωνὴν, καὶ ἔκλαιεν ὁ λαὸς τὴν νύκτα έκείνην, καὶ διεγόγγυζον. Ὅτε δηλονότι οἱ ἀπο- » EUTHYMII ZIGABENI. Flamma combuscit peccatores. Superius comme- A' moratos : atque hoc, quia indigne sacerdotium ar- ripere conabantur. VERS. 19. Et fecerunt vitulum in Choreb. Ut tra- ditur in Exodo. Ordinem autem historiæ Propheta nullum servavit, sed omnia antiqui illius populi scelera atque impietates, ut sese offerebant, nar- ravit. Et adoraverunt sculptile. Ipsum scilicet vitu.um. VERS. 20. Et commutaverunt gloriam ejus in simili- tudinem vituli comedentis fenum. Commutaverunt ho- noren Dei in similitudinem vituli, hoc est, in simula- crum atque in idolum vituli. Addidit autem Comedentis fenum (seu herbam, ut Græca dictio xóptoç verius significat), carpens Judæorum amentiam, qui ir- rationalia colerent animantia, cum ipsi ratione præditi viderentur. Quædam vero exemplaria ha- bent : Gloriam suam, ita ut gloria eorum intelliga- tur Deus esse, qui per beneficia superius connu- eos glorificaverat; ut sit sensus, quod vituli simulacrum. merata Vers. 21-23. Obliti sunt Dei, qui salvavit eos, qui fecit magnifica în Ægypto, mirabilia in terra Cham, terribilia in mari Rubro, et dixit, ut exterminaret cos. Dixit enim Deus ad Moysen : Dimitte me el indignatus conleram eos 6. Nisi Moyses electus ejus stetisset in confractione in conspectu ejus, ut averteret iram ejus, ne exter- minaret eos. Quando scilicet placalurus Dominum dicebat : Precor, Domine, peccavit populus hic pec- calum grande, et fecit sibi deos aureus : et nunc, si quidem dimittis eis peccatum, dimille, si minus, dele ms de libro quem scripsisti". Et aliqui dicunt, quod licet Scriptura de uno tantum vitulo loquatur, quod tamen plures tunc vitulos confecerant : quod- que ideo Hebræi dicebant : Hi sunt dii tui, Israel, qui deduxerunt le de terra Ægypti ** ; et Moyses autem etiam deos dixit, ut dictum est. Alii vero B verum Deum deserentes, loco ejus assumpserant C pluralem numerum positum etiam dicunt pro sin- gulari, more Hebraici idiomatis. VERS. 24. Et spreverunt terram desiderabilem. Promissam regionem spreverunt, quamvis optima esset, ut in libro Numerorum legitur. Deinde nare rat, quo pacto eam spreverint. Verum, dices non sprevisse eos banc terram, quin imo admiratos esse, sed Propheta intelligit quod, dum molles ac languidi fuere, et laborare noluerunt ut illam reci- perent, sprevisse eam videantur. p VERS. 25. Non crediderunt verbo ejus. Quod datu- rus eam esset populo, quemadmodum promiserat. Et murmuraverunt in tabernaculis suis. Omnis enim, inquit, congregatio dedit vocem, et flebat popu- us nocte illa et murmurabant ** : quoniam scilicet exploratores reversi sunt, et annuntiarunt, quod Exod xxx, 10. . ** Ibid. 3: ** Ibid. 4. " Num. xiv, 1.
4β O Lord, deliver my soul. Again and again from future evils.
5 Ἐλεήμων ὁ Κύριος καὶ δίκαιος, καὶ ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐλεεῖ. Ὅρα πῶς παιδεύει τὸν ἀκροατήν. Ἐλεήμων, φησὶν, ὁ Κύριος, μὴ ἀπογνῷς ἁμαρτήσας, ἀλλὰ καὶ δίκαιος, μὴ τῷ ἐλέει αὐτοῦ θαῤῥήσας ἀναπέσῃς. Εἶτα δεικνὺς τὸν Θεὸν ἐπιῤῥεπέστερον εἰς φιλανθρωπίαν, προσέθηκεν ὅτι Καὶ ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐλεεῖ. Tὸ δὲ, ὁ Θεὸς ἡμῶν, πρὸς ἀντιδιαστολὴν εἴρηται τῶν παρὰ τοῖς ἔθνεσι θεῶν.Φλόξ κατέφλεξεν αμαρτωλούς. Τους ρηθέντας, ὡς ἀναξίως ἁρπάζειν τὴν ἱερωσύνην ἐπιχειροῦντας. Καὶ ἐποίησαν μόσχον ἐν Χωρήβ. Ὡς ή βίβλος της Εξόδου παρίστησιν. Οὐ κέχρηται δὲ τάξει περὶ τὴν ἱστορίαν· ἀλλ' ὡς ἔτυχε, καταλέγει τὰς ἁμαρ τίας καὶ ἀσεβείας αὐτῶν. Καὶ προσεκύνησαν τῷ γλυπτῷ. Τῷ μόσχος δη λονότι. Καὶ ἡλλάξαντο τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐν ὁμοιωματι μόσχου ἐσθίοντος χόρτον. Καὶ μετέστησαν την τιμὴν τοῦ Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι μόσχου, εἰς εἴδωλον μόσχου. Τὸ δὲ ἐσθίοντος χόρτον προσέθηκε, δια σύρων μάλιστα τὴν ἄνοιαν αὐτῶν· ὅτι λογικοὶ ὄντες, ξόανα ἀλόγων ἑδόξαζον. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων τὴν δόξαν αὐτῶν γράφουσιν, ὡς νοεῖσθαι δόξαν αὐτ τῶν τὸν Θεόν, τὸν δοξάσαντα αὐτοὺς διὰ τῶν προειρημένων εὐεργεσιών. Ἠλλάξαντο οὖν, φησί, τὸν Θεὸν εἰς ὁμοίωμα μόσχου. Επελάθοντο τοῦ Θεοῦ, τοῦ σώζοντος αὐτοὺς, τοῦ ποιήσαντος ἐν Αἰγύπτῳ μεγάλα, θαυμάσια ἐν γῇ Χάμ, φοβερὰ ἐπὶ θαλάσσης Ερυθρᾶς, καὶ εἶπε, τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν ὁ Θεὸς δη λονότι περὶ τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν γάρ πρὸς Μωϋσῆν· Εασίν με, καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ εἰς αὐτοὺς, ἐκτρίψω αὐτούς. Εἰ μὴ Μωϋσῆς ὁ ἐκλεκτὸς αὐτοῦ ἔστη ἐν τῇ θραύσει ἐνώπιον αὐτοῦ, τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυ μὸν αὐτοῦ, τοῦ μὴ ἐξολοθρεύσαι αὐτούς. Ὅτε δυσωπῶν ἔλεγε· Δέομαι, Κύριε· ἡμάρτηκεν ὁ λαὸς οὗτος ἁμαρτίαν μεγάλην· καὶ ἐποίησαν εαυ· τοῖς θεοὺς χρυσοῦς· καὶ νῦν εἰ μὲν ἀφῇς αὐτ τοῖς τὴν ἁμαρτίαν, ἄφες· εἰ δὲ μὴ· ἐξάλειψόν με ἐκ τῆς βίβλου ἧς ἔγραψας. Φασὶ δέ τινες ὅτι, εἰ καὶ μόσχον ἕνα φησὶν ἡ Γραφή, ἀλλ᾽ οὖν πλείο νες γεγόνασι· διὸ καὶ οἱ Ἑβραῖοι ἔλεγον· Οὗτοι οἱ θεοί σου, Ισραήλ, οἵτινες ἀνεβίβασαν σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου· καὶ ὁ Μωϋσῆς δὲ χρυσούς θεούς είρηκεν, ὡς εἴρηται. "Αλλοι δὲ πάλιν καθ᾽ Ἑβραῖδα συνήθειαν τὸ πληθυντικὸν ἀντὶ ἐνικοῦ ἐνόησαν. Καὶ ἐξουδένωσαν γῆν ἐπιθυμητήν. Απεπέμ- ψαντο τὴν ἀγαθὴν γῆν τὴν τῆς ἐπαγγελίας, ὡς εὖ ρήσεις ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ᾿Αριθμῶν. Εἶτα λέγει, πως αὐτὴν ἐξουδένωσαν. Καὶ μὴν ἐθαύμαζον αὐτὴν, ἀλλὰ τῷ μαλακισθῆναι καὶ μὴ θελῆσαι πόνους ὑπὲρ αὐτῆς ἀναδέξασθαι, τούτῳ πάντως ἐξουδένωσαν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ὅτι δώσει αὐτοῖς αὐτήν· τοῦτο γὰρ αὐτοῖς ἐπηγγείλατο. Καὶ ἐγόγγυσαν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν. Ἐν ταῖς σκηναῖς αὐτῶν. Πᾶσα γὰρ, φησίν, ἡ συναγ γὴ ἔδωκε φωνὴν, καὶ ἔκλαιεν ὁ λαὸς τὴν νύκτα έκείνην, καὶ διεγόγγυζον. Ὅτε δηλονότι οἱ ἀπο- » EUTHYMII ZIGABENI. Flamma combuscit peccatores. Superius comme- A' moratos : atque hoc, quia indigne sacerdotium ar- ripere conabantur. VERS. 19. Et fecerunt vitulum in Choreb. Ut tra- ditur in Exodo. Ordinem autem historiæ Propheta nullum servavit, sed omnia antiqui illius populi scelera atque impietates, ut sese offerebant, nar- ravit. Et adoraverunt sculptile. Ipsum scilicet vitu.um. VERS. 20. Et commutaverunt gloriam ejus in simili- tudinem vituli comedentis fenum. Commutaverunt ho- noren Dei in similitudinem vituli, hoc est, in simula- crum atque in idolum vituli. Addidit autem Comedentis fenum (seu herbam, ut Græca dictio xóptoç verius significat), carpens Judæorum amentiam, qui ir- rationalia colerent animantia, cum ipsi ratione præditi viderentur. Quædam vero exemplaria ha- bent : Gloriam suam, ita ut gloria eorum intelliga- tur Deus esse, qui per beneficia superius connu- eos glorificaverat; ut sit sensus, quod vituli simulacrum. merata Vers. 21-23. Obliti sunt Dei, qui salvavit eos, qui fecit magnifica în Ægypto, mirabilia in terra Cham, terribilia in mari Rubro, et dixit, ut exterminaret cos. Dixit enim Deus ad Moysen : Dimitte me el indignatus conleram eos 6. Nisi Moyses electus ejus stetisset in confractione in conspectu ejus, ut averteret iram ejus, ne exter- minaret eos. Quando scilicet placalurus Dominum dicebat : Precor, Domine, peccavit populus hic pec- calum grande, et fecit sibi deos aureus : et nunc, si quidem dimittis eis peccatum, dimille, si minus, dele ms de libro quem scripsisti". Et aliqui dicunt, quod licet Scriptura de uno tantum vitulo loquatur, quod tamen plures tunc vitulos confecerant : quod- que ideo Hebræi dicebant : Hi sunt dii tui, Israel, qui deduxerunt le de terra Ægypti ** ; et Moyses autem etiam deos dixit, ut dictum est. Alii vero B verum Deum deserentes, loco ejus assumpserant C pluralem numerum positum etiam dicunt pro sin- gulari, more Hebraici idiomatis. VERS. 24. Et spreverunt terram desiderabilem. Promissam regionem spreverunt, quamvis optima esset, ut in libro Numerorum legitur. Deinde nare rat, quo pacto eam spreverint. Verum, dices non sprevisse eos banc terram, quin imo admiratos esse, sed Propheta intelligit quod, dum molles ac languidi fuere, et laborare noluerunt ut illam reci- perent, sprevisse eam videantur. p VERS. 25. Non crediderunt verbo ejus. Quod datu- rus eam esset populo, quemadmodum promiserat. Et murmuraverunt in tabernaculis suis. Omnis enim, inquit, congregatio dedit vocem, et flebat popu- us nocte illa et murmurabant ** : quoniam scilicet exploratores reversi sunt, et annuntiarunt, quod Exod xxx, 10. . ** Ibid. 3: ** Ibid. 4. " Num. xiv, 1.
5 The Lord is merciful and just and our God shows mercy. Observe how he instructs the listener. The Lord, he says, is merciful, so do not despair when having sinned, but also just, so do not relapse, having trusted in his mercy. Then show- ing God to be more inclined to benevolence, he added that And our God shows mercy. ‘Our God’ is said in contradistinction to the gods among the nations.
α Φυλάσσων τὰ νήπια ὁ Κύριος. Συνεξακούεται, τὸ, ἐστίν. Ὑμνεῖ γὰρ καὶ ταύτην αὐτοῦ τὴν μεγίστην πρόνοιαν. Εἰ γὰρ μὴ αὐτὸς ἐφύλασσεν ἕκαστον, ῥᾳδίως ἂν καὶ ὄφις ἀνεῖλε καὶ σκορπίος καὶ πολλὰ τῶν ἑρπόντων ἰοβόλων, καὶ ταχέως ἂν ἀπωλώλεισαν, εἰς βόθρους καὶ κρημνοὺς καὶ πολλὰ τοιαῦτα κατενεχθέντα. Τινὲς δὲ περὶ τῶν ἐμβρύων ἐνόησαν τὸν λόγον, ἅπερ ἐν σκοτεινοῖς καὶ ὑγροῖς χωρίοις, δίκην ἰχθύων, φερόμενα, καὶ μηδὲ ἀναπνεῖν κατ’ ἄνθρωπον ἔχοντα, εἶτα ἀπὸ τῆς ἐν τῇ μήτρᾳ θερμότητος ἐπὶ τὸν ἀέρα τὸν ψυχρὸν καὶ ἀσυνήθη τοῦτον ἐξολισθαίνοντα, οὐδὲ πρὸς βραχὺ διήρκεσεν ἂν, εἰ μὴ παρὰ τῆς θείας προνοίας ἐφυλάττετο. Ἢ καὶ ἑτέρως, νήπια νοήσεις, τοὺς ἀρτιπαγεῖς εἰς ἀρετὴν, οὓς φυλάσσει διὰ τὴν αὐτῶν ἀπειρίαν, ἄχρις ἂν γένωνται πρὸς τοὺς ἐχθροὺς ἀξιόμαχοι.Φλόξ κατέφλεξεν αμαρτωλούς. Τους ρηθέντας, ὡς ἀναξίως ἁρπάζειν τὴν ἱερωσύνην ἐπιχειροῦντας. Καὶ ἐποίησαν μόσχον ἐν Χωρήβ. Ὡς ή βίβλος της Εξόδου παρίστησιν. Οὐ κέχρηται δὲ τάξει περὶ τὴν ἱστορίαν· ἀλλ' ὡς ἔτυχε, καταλέγει τὰς ἁμαρ τίας καὶ ἀσεβείας αὐτῶν. Καὶ προσεκύνησαν τῷ γλυπτῷ. Τῷ μόσχος δη λονότι. Καὶ ἡλλάξαντο τὴν δόξαν αὐτοῦ ἐν ὁμοιωματι μόσχου ἐσθίοντος χόρτον. Καὶ μετέστησαν την τιμὴν τοῦ Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι μόσχου, εἰς εἴδωλον μόσχου. Τὸ δὲ ἐσθίοντος χόρτον προσέθηκε, δια σύρων μάλιστα τὴν ἄνοιαν αὐτῶν· ὅτι λογικοὶ ὄντες, ξόανα ἀλόγων ἑδόξαζον. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων τὴν δόξαν αὐτῶν γράφουσιν, ὡς νοεῖσθαι δόξαν αὐτ τῶν τὸν Θεόν, τὸν δοξάσαντα αὐτοὺς διὰ τῶν προειρημένων εὐεργεσιών. Ἠλλάξαντο οὖν, φησί, τὸν Θεὸν εἰς ὁμοίωμα μόσχου. Επελάθοντο τοῦ Θεοῦ, τοῦ σώζοντος αὐτοὺς, τοῦ ποιήσαντος ἐν Αἰγύπτῳ μεγάλα, θαυμάσια ἐν γῇ Χάμ, φοβερὰ ἐπὶ θαλάσσης Ερυθρᾶς, καὶ εἶπε, τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν ὁ Θεὸς δη λονότι περὶ τοῦ ἐξολοθρεῦσαι αὐτούς. Εἶπεν γάρ πρὸς Μωϋσῆν· Εασίν με, καὶ θυμωθεὶς ὀργῇ εἰς αὐτοὺς, ἐκτρίψω αὐτούς. Εἰ μὴ Μωϋσῆς ὁ ἐκλεκτὸς αὐτοῦ ἔστη ἐν τῇ θραύσει ἐνώπιον αὐτοῦ, τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυ μὸν αὐτοῦ, τοῦ μὴ ἐξολοθρεύσαι αὐτούς. Ὅτε δυσωπῶν ἔλεγε· Δέομαι, Κύριε· ἡμάρτηκεν ὁ λαὸς οὗτος ἁμαρτίαν μεγάλην· καὶ ἐποίησαν εαυ· τοῖς θεοὺς χρυσοῦς· καὶ νῦν εἰ μὲν ἀφῇς αὐτ τοῖς τὴν ἁμαρτίαν, ἄφες· εἰ δὲ μὴ· ἐξάλειψόν με ἐκ τῆς βίβλου ἧς ἔγραψας. Φασὶ δέ τινες ὅτι, εἰ καὶ μόσχον ἕνα φησὶν ἡ Γραφή, ἀλλ᾽ οὖν πλείο νες γεγόνασι· διὸ καὶ οἱ Ἑβραῖοι ἔλεγον· Οὗτοι οἱ θεοί σου, Ισραήλ, οἵτινες ἀνεβίβασαν σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου· καὶ ὁ Μωϋσῆς δὲ χρυσούς θεούς είρηκεν, ὡς εἴρηται. "Αλλοι δὲ πάλιν καθ᾽ Ἑβραῖδα συνήθειαν τὸ πληθυντικὸν ἀντὶ ἐνικοῦ ἐνόησαν. Καὶ ἐξουδένωσαν γῆν ἐπιθυμητήν. Απεπέμ- ψαντο τὴν ἀγαθὴν γῆν τὴν τῆς ἐπαγγελίας, ὡς εὖ ρήσεις ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ᾿Αριθμῶν. Εἶτα λέγει, πως αὐτὴν ἐξουδένωσαν. Καὶ μὴν ἐθαύμαζον αὐτὴν, ἀλλὰ τῷ μαλακισθῆναι καὶ μὴ θελῆσαι πόνους ὑπὲρ αὐτῆς ἀναδέξασθαι, τούτῳ πάντως ἐξουδένωσαν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῷ λόγῳ αὐτοῦ. Ὅτι δώσει αὐτοῖς αὐτήν· τοῦτο γὰρ αὐτοῖς ἐπηγγείλατο. Καὶ ἐγόγγυσαν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν. Ἐν ταῖς σκηναῖς αὐτῶν. Πᾶσα γὰρ, φησίν, ἡ συναγ γὴ ἔδωκε φωνὴν, καὶ ἔκλαιεν ὁ λαὸς τὴν νύκτα έκείνην, καὶ διεγόγγυζον. Ὅτε δηλονότι οἱ ἀπο- » EUTHYMII ZIGABENI. Flamma combuscit peccatores. Superius comme- A' moratos : atque hoc, quia indigne sacerdotium ar- ripere conabantur. VERS. 19. Et fecerunt vitulum in Choreb. Ut tra- ditur in Exodo. Ordinem autem historiæ Propheta nullum servavit, sed omnia antiqui illius populi scelera atque impietates, ut sese offerebant, nar- ravit. Et adoraverunt sculptile. Ipsum scilicet vitu.um. VERS. 20. Et commutaverunt gloriam ejus in simili- tudinem vituli comedentis fenum. Commutaverunt ho- noren Dei in similitudinem vituli, hoc est, in simula- crum atque in idolum vituli. Addidit autem Comedentis fenum (seu herbam, ut Græca dictio xóptoç verius significat), carpens Judæorum amentiam, qui ir- rationalia colerent animantia, cum ipsi ratione præditi viderentur. Quædam vero exemplaria ha- bent : Gloriam suam, ita ut gloria eorum intelliga- tur Deus esse, qui per beneficia superius connu- eos glorificaverat; ut sit sensus, quod vituli simulacrum. merata Vers. 21-23. Obliti sunt Dei, qui salvavit eos, qui fecit magnifica în Ægypto, mirabilia in terra Cham, terribilia in mari Rubro, et dixit, ut exterminaret cos. Dixit enim Deus ad Moysen : Dimitte me el indignatus conleram eos 6. Nisi Moyses electus ejus stetisset in confractione in conspectu ejus, ut averteret iram ejus, ne exter- minaret eos. Quando scilicet placalurus Dominum dicebat : Precor, Domine, peccavit populus hic pec- calum grande, et fecit sibi deos aureus : et nunc, si quidem dimittis eis peccatum, dimille, si minus, dele ms de libro quem scripsisti". Et aliqui dicunt, quod licet Scriptura de uno tantum vitulo loquatur, quod tamen plures tunc vitulos confecerant : quod- que ideo Hebræi dicebant : Hi sunt dii tui, Israel, qui deduxerunt le de terra Ægypti ** ; et Moyses autem etiam deos dixit, ut dictum est. Alii vero B verum Deum deserentes, loco ejus assumpserant C pluralem numerum positum etiam dicunt pro sin- gulari, more Hebraici idiomatis. VERS. 24. Et spreverunt terram desiderabilem. Promissam regionem spreverunt, quamvis optima esset, ut in libro Numerorum legitur. Deinde nare rat, quo pacto eam spreverint. Verum, dices non sprevisse eos banc terram, quin imo admiratos esse, sed Propheta intelligit quod, dum molles ac languidi fuere, et laborare noluerunt ut illam reci- perent, sprevisse eam videantur. p VERS. 25. Non crediderunt verbo ejus. Quod datu- rus eam esset populo, quemadmodum promiserat. Et murmuraverunt in tabernaculis suis. Omnis enim, inquit, congregatio dedit vocem, et flebat popu- us nocte illa et murmurabant ** : quoniam scilicet exploratores reversi sunt, et annuntiarunt, quod Exod xxx, 10. . ** Ibid. 3: ** Ibid. 4. " Num. xiv, 1.
6α The Lord [is] keeping watch over the infants. The copula ‘is’ is understood. For he hymns also this very great providence of his. For if he were not keeping watch over each, a snake and scorpion and many of the venomous reptiles would easily have killed them, and they would swiftly have perished, having been brought down into pits and precipices and many suchlike. Some have understood the verse as about the embryos, which being carried in dark and moist places like fish and not even able to breathe in a human way, then sliding out from the warmth of the womb into the cold and unaccustomed air, would not have survived even for a little, if they were not being watched over by divine providence. Or else in a different way you will understand ‘infants’ as those freshly formed in virtue whom he guards on account of their inexperience until they become ready for battle with the enemies.
PG 128:1115β Ἐταπεινώθην, καὶ ἔσωσέ με. Ἐταλαιπωρήθην τοῖς πειρασμοῖς, καὶ ἐῤῥύσατό με τούτων. Εἴασε μὲν γάρ με κακοπαθῆσαι, ἵνα φιλοσοφώτερος γένωμαι· ἔλυσε δέ μοι τοὺς πειρασμοὺς, ἵνα γνῶ τὴν χάριν αὐτοῦ, καὶ ἑκατέρωθεν εὐηργέτησε. Καὶ ἄλλως δὲ, τὸν κατορθώσαντα τὴν ἀρετὴν τῆς ταπεινώσεως οἶδε σῴζειν ὁ Θεός.
6β I was humbled and he saved me. I was distressed by temptations and he delivered me from them. For he allowed me to be distressed so that I might become wiser, and he put an end to the temptations for me so that I might know his grace, and in each case he benefited me. And in another way, God knows how to save the one who has achieved the virtue of humility.
7-α Ἐπίστρεψον, ψυχή μου, εἰς τὴν ἀνάπαυσίν σου, ὅτι Κύριος εὐηργέτησέ σε, ὅτι ἐξείλετο τὴν ψυχήν μου ἐκ θανάτου, τοὺς ὀφθαλμούς μου ἀπὸ δακρύων, καὶ τοὺς πόδας μου ἀπὸ ὀλισθήματος. Δοκεῖ μέν τισι, προτρέπειν ἑαυτὸν εἰς ἀνάπαυσιν καὶ ἐλευθερίαν τῶν ἄχρι τότε πειρασμῶν, ὡς εὐεργετηθέντα ἤδη, καὶ ἐξαιρεθέντα τοῦ προσδοκωμένου θανάτου, ἤτοι τῆς διαζεύξεως, | καὶ τῶν ἀπὸ τῆς θλίψεως δακρύων καὶ τῶν παγίδων, ἃς ἔπησσον αὐτῷ οἱ ἐχθροὶ, εἰς ἃς πολλάκις ὠλίσθαινεν. Εἰ δέ τις κατὰ ἀναγωγὴν ἐκλάβοι ταῦτα, ἀνάπαυσιν μὲν ἐρεῖ, τὴν ἐντεῦθεν τῆς τοῦ δικαίου ψυχῆς ἐκδημίαν, ἀπαλλάττουσαν παντὸς ἀνιαροῦ λοιπὸν, ὃ καὶ εὐεργεσία Θεοῦ τούτοις ἐστὶν, ἐλευθερουμένοις τοῦ βάρους τοῦ σώματος καὶ τῶν ἐκ τούτου κακῶν. Φησὶ γὰρ ὁ Παῦλος, ὅτι, Oἱ ὄντες ἐν τῷ σκήνει τούτῳ στενάζομεν βαρούμενοι, καὶ πάλιν, Tὸ ἀναλῦσαι καὶ σὺν Χριστῷ εἶναι, πολλῷ μᾶλλον κρεῖσσον. Ἁρμόζουσι δὲ ταυτὶ τὰ ῥητὰ τοῖς ἐξερχομένοις ἤδη τοῦ σώματος δικαίοις. Εἰπὼν γοῦν ὅτι Κύριος εὐηργέτησέ σε, προσέθηκεν, ὅτι ἐξείλετο λοιπὸν τὴν ψυχήν μου ἐκ τῆς ἁμαρτίας, ἥτις ἐστὶ θάνατος, νεκροῦσα τὰς εἰς ἀρετὴν ἐνεργείας τῆς ψυχῆς, τοὺς ὀφθαλμούς μου ἀπὸ δακρύων, μηκέτι δακρυόντων ὑπὸ τῶν συνεχῶν θλίψεων, καὶ τοὺς πόδας μου ἀπὸ ὑποσκελίσματος τοῦ παρὰ τῶν ἐπιβουλευόντων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων ἐχθρῶν.
7-8α Return, O my soul, to your rest, for the Lord has been good to you, for he has delivered my soul from death, my eyes from tears and my feet from slipping. It seems to some that he is urging himself to find rest and release from his trials up to that time as having already received God’s benefaction and having been delivered from his expect- ed death, namely, from the parting of soul and body, and from the affliction of tears and from the snares that his enemies were setting for him, into which he would often slip. If one is to take these words in an anagogical sense, one will call rest the departure of the just man’s soul from this world, setting it free henceforth from all grievous pain, which for them is also a benefaction of God, being freed from the weight of the body and of the evils flowing therefrom. For Paul says, We who are in this tent groan as we are weighed down, and again, Departing and being with Christ is very much better. These words are fitting for the just who are already exiting the body. So having said that the Lord has been good to you, he added that he has delivered my soul henceforth from sin, which is death, mortifying the energies of the soul for virtue, my eyes from tears, no longer weeping at continuous afflictions, and my feet from being tripped up by the visible and invis- ible enemies assailing me.
β Εὐαρεστήσω ἐνώπιον Κυρίου ἐν χώρᾳ ζώντων. Χώρα ζώντων, ὁ οὐρανὸς ἢ ὁ μέλλων κόσμος, ἔνθα οὐδείς ἐστιν ἀποθνῄσκων· ὁ δὲ παρὼν κόσμος, χώρα ἐστὶν ἀποθνῃσκόντων, ἐν ᾧ οὐδείς ἐστι μὴ ἀποθνῄσκων. Εὐαρεστήσω, φησὶν, ἐν ἐκείνῃ τῇ χώρᾳ, μετὰ τῶν ἀγγέλων λατρεύων ἀνεμποδίστως, οὐδενὸς ἐνεδρεύοντος. Ἢ εὐαρεστήσω, ἀντὶ τοῦ, εὐάρεστος κριθήσομαι. Tὰ παρόντα δὲ ῥητὰ ἐν τῷ νε΄ ψαλμῷ καθ’ ἑτέραν ἔννοιαν ἡρμηνεύθησαν.
8β I shall be well pleasing before the Lord in the land of the living. ‘The land of the living’ is heaven or the world to come, in which there is none who dies; the present world is the land of the dying, in which there is none who does not die. I shall be well pleasing, he says, in that land, worshipping along with the angels unimpeded, with none laying ambush. Or else, I shall be well pleasing, in the sense of, I shall be judged well pleasing. The present words were interpreted in a different sense in the fifty-fifth psalm.
Psalmus CXLII
PG 128:1277115 ριε΄Α Εθνη τούτων ἐπεστράτευσαν, μήπω τειχισθείσης της Ἱερουσαλήμ · εἰ μὴ, διότι Κύριος ἦν ἐν ἡμῖν, ἐῤῥύ- σθημεν, ἄρα ζῶντας ἂν ἡμᾶς κατέπιον ὑπὸ φθόνου. Ἐμφαίνει δὲ ὁ λόγος τὴν ἄγαν ταχύτητα τῆς πανω λεθρίας· τινὲς δὲ τὸ, ὅτι παρέλκον ἑρμηνεύουσιν. Ἐν τῷ οργισθῆναι τὸν θυμὸν αὐτῶν ἐφ' ἡμᾶς, ἄρα τὸ ὕδωρ ἂν κατεπόντισεν ἡμᾶς. Υδωρ λέγει τὴν ῥύμην αὐτῶν, καὶ σφοδρὰν κίνησιν ὀργισθέντων, διότι πάλιν ἀπέλαβον τὴν πατρίδα. Τὸ δὲ ἄρα, συλ- λογιστικὸν ἀντὶ τοῦ λοιπὸν, ἢ ὄντως. Χείμαρρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν. Χειμάρρα παρεικάζει τὴν ὀξεῖαν καὶ ἄτακτον καὶ πᾶν τὸ προσ- τυχόν παρασύρουσαν καὶ πρόσκαιρον φθορὰν αὐτ τῶν, ὥσπερ καὶ ἀνωτέρω ὕδατι. Διῆλθε δέ, ἀντὶ Διεπέρασε, διέφυγεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν, ήγουν ἡμεῖς, ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον. "Αρα διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν τὸ ὕδωρ τὸ ἀνυ πόστατον. Οντως διεπεράσαμεν, ἐν ἀσφαλεῖ γεγό ναμεν. Εὐλογητός Κύριος, ὃς οὐκ ἔδωκεν ἡμᾶς εἰς θήραν τοῖς ὁδοῦσιν αὐτῶν. Διὰ τῶν ἐδόντων τὴν θηριωδίαν καὶ δύναμιν αὐτῶν ἐνέφηνε, μονονουχί καταπιεῖν ζώντας γλιχομένων. Ἡ ψυχὴ ἡμῶν ὡς στρουθίον ἐῤῥύσθη ἐκ τῆς παγίδος τῶν θηρευόντων· ἡ παγὶς συνετρίβη, καὶ ἡμεῖς ἐῤῥυσθημεν. "Ωσπερ ἐκείνων ἐνέφηνε την ἰσχὺν, καὶ θηριωδίαν, θυμῷ καὶ δυνάμει καθωπλι- σμένων, οὕτω καὶ τὴν τούτων ἀσθένειαν. Ασθενὲς γὰρ καὶ εὐάλωτον τὸ στρουθίον. Παγίδα δὲ λέγει τὰς ἐνέδρας καὶ μηχανὰς αἱ συνετρίβησαν, καὶ διε- λύθησαν. Η βοήθεια ἡμῶν ἐν ὀνόματι Κυρίου, του ποιή σαντος τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Οὐκ ἐν ἅρμασ σι, καὶ ἵπποις, καὶ τοιαύτῃ δυνάμει, ὡς ἐν τῷ ις' ψαλμῷ προείρηται, ἀλλ' ἐν τῷ ὀνόματι Θεοῦ, τοῦ ὄντως Θεοῦ, ἐν τῷ ὀνομάζειν καὶ ἐπικαλεῖσθαι αὐτ Ο τόν· ἢ ἐν τῷ Κυρίῳ κατὰ περίφρασιν. Αρμόζει δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ πᾶσι τοῖς κατὰ θείαν πρόνοιαν ἐλευθε ρουμένοις πειρασμῶν. Ὠδὴ ὁμοίως. ΨΑΛΜΟΣ ΡΚΔ', Οἱ πεποιθότες ἐπὶ Κύριον, ὡς ὄρος Σιών. "Ακά- λουθα τοῖς προλαβοῦσι τὰ τοῦ παρόντος ψαλμοῦ καὶ ὑπὲρ τῆς ἀπαλλαγῆς τῶν πολεμίων εὐχαριστήρια. Ὡς τὸ ὄρος τὸ Σιών, ἀπερίτρεπτοι, ἀκαθαίρεται ἀσφαλεῖς. Οὐ σαλευθήσεται εἰς τὴν αἰῶνα ὁ κατοικών EUTHIYMII ZIGABENI stes adversus eos, modo ex captivitate reversus, consurrexissent (vicinæ enim gentes contra eos bellum moverant, cum nondum munita esset Je- rusalem), Nisi erepti, inquiunt, fuissemus a peri- culo, ea ratione quia Dominus erat in nobis, præ summa sane tunc invidia, vivos nos omnes deglutissent. Hoc autem figurato sermone Propheta summam imminentis ruinæ celeritatem denotavit. Quidam etiam aiunt dictionem, quia, hoc in loco abundare. Cum irasceretur furor eorum in nos, sane aqua demersissel nos. Per aquam vehementem hostium impetum intelligit, qui idcirco ira ac furore per- citi erant, quod Judæorum populus fuisset in pa- trian restitutus. Dictionem autem sane, posuit, pro cæterum, seu etiam pro vere. VERS. 5. Torrentem pertransivit anima nostra. Vehementem atque inordinatum hostium impetum momentaneumque et omne obvium secum rapien- tem, turgido torrenti comparat, quemadmodum et superius aquæ comparavit. Pertransisse autem dixit pro Prætergressam esse atque effugisse. Anima etiam nostra dixit, pro Ipsi nos, veluti a parte totum significans. Sane pertransiit anima nostra aquam intolera- bilem. Vere eam prætergressi sumus, atque in se- curitate nunc consistimus. VERS. 6. Benedictus Dominus, qui non dedit nos in prædam dentibus eorum. Per dentes, et feritateni et potentiam hostium denotavit; quasi avidi viderentur, ut ipsos etiam vivos homines deglu- tirent. B VERS. 7. Anima nostra, sicut passer, erepta est de C laqueo venantium : laqueus contritus est, et nos liberali sumus. Quemadmodum hostium vires ac feritatem denotavit, indignationeque et potentia armatos cos esse docuit, ita etiam populi debili- talem declarat, passeri illum comparaus. Est el- enim passer infirmissimum quoddam animal, et captu facillimum. Per laqueos vero insidias eorum varias, ac machinationes intelligit, quas omnes contritas esse dicit ac dissolutas. - Vers. 8. Adjutorium nostrum in nomine Domini, qui fecit cœlum et terram. - Non in curribus, ne- que in equis, aut in hujusmodi viribus, quemad- modum in psalmo xix prædictum est, sed in no- mine Domini, qui vere Deus est. Hoc est, adju:orium nostrum in sola Dei invocatione consistit : dum scilicet vel Deum illum appellamus, aut alio modo eum invocamus. Vel, in nomine Domini circumn- loquendo dixit, pro In Domino. Congruit etiam hic a tentationibus et a calamitatibus fuerint liberati. Canticum ascensuum. PSALMUS CXXIV. VERS. 1, 2. Qui confidunt in Domino, sicut mons Sion. Hic psalmus optime consequitur ad præce- dentes, et gratiarum actiones continet, pro libe- ratione ab inimicis. li, inquit, qui confidunt in Domino, erunt sicut mons Sion : constantes nimi- rum, incommutabiles, et securi. Non commovebitur in sæculum, qui habitat in psalmus iis omnibus qui divina providential L
PG 128:1115α Ἀλληλούϊα. Καὶ οὗτος ὁμοίως εὐχαριστήριος.
1α Alleluia. And this similarly is a psalm of thanksgiving.
PG 128:1117β Ἐπίστευσα, διὸ ἐλάλησα. Φησὶν ὁ μέγας Βασίλειος, ὅτι εἰπὼν ὁ προφήτης ἐν τῷ τέλει τοῦ προλαβόντος PG30.105BC ψαλμοῦ, Εὐαρεστήσω ἐνώπιον Κυρίου ἐν χώρᾳ ζώντων, αὖθις ἐν ἀρχῇ τοῦ παρόντος λέγει, Ἐπίστευσα, περὶ οὗ προεφήτευσα ἐκεῖ, ὅτι εὐαρεστήσω ἐνώπιον Κυρίου ἐν χώρᾳ ζώντων, διὸ καὶ ἐλάλησα τοῦτο. Καὶ γὰρ καὶ ἐν τῷ κϛ΄ ψαλμῷ πάλιν εἴρηκε, Πιστεύω τοῦ ἰδεῖν τὰ ἀγαθὰ Κυρίου ἐν γῇ ζώντων· εἰ καὶ καθ’ ἑτέραν ἐπιβολὴν ἐκεῖ τοῦτο διηρμήνευται.σταλέντες εἰς τὴν εἰρημένην γῆν κατάσκοποι ὑπο- στρέψαντες ἀνήγγειλαν περὶ τῆς ἰσχύος τῶν κατοι- κούντων ἐν αὐτῇ διαφόρων ἐθνῶν. Οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου. Τῆς, ὅτι δίδωσιν αὐτοῖς την εἰρημένην γῆν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῇ τοιαύτῃ φωνῇ. Καὶ ἐπῆρε τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ' αὐτούς. Εκί- νησε τὴν χεῖρα αὐτοῦ κατ' αὐτῶν, ἤτοι τὴν κολαστι κὴν δύναμιν. Τοῦ καταβαλεῖν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τοῦ θανα τῶσαι αὐτούς. Καὶ τοῦ καταβαλεῖν τὸ σπέρμα αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσι. Τοῦ καταφυτεῦσαι τὰ τέκνα αὐτῶν ἐν τῇ γῇ τῶν ἐθνῶν, τῶν Χαναναίων καὶ τῶν ἄλλων. Είπε γάρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσήν, ὅτι Πάν τες οἱ ἄνδρες οἱ ἐπείρασαν με τοῦτο τὸ δέκατον, καὶ οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς μου, ἦ μὴν οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν ὤμοσα τοῖς πατράσιν αὐτ τῶν, ἀλλ' ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν ὅ ἐστι μετ᾿ ἐμοῦ ὧδε. Καὶ διασκορπίσαι αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις. Ταῖς τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. Καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ. Τελετή γεγό- νασι καὶ οἷον ἑορτὴ τῷ Βεελφεγώρ. Ἡ ἐμυνήθησαν τῷ Βεελφεγώρ, εἰδώλῳ τῶν Μωαβιτών, ἤτοι τῶν Μαδιανιτῶν· ὡς ἐν τῇ προμνημονευθείσῃ βίβλῳ τῶν Αριθμῶν ἱστόρηται, ὅτι, ἐπιθυμήσαντες τῶν θυ- γατέρων Μωάβ, ἀνεπείσθησαν ὑπ' αὐτῶν τοῦ προσκυ- νῆσαι τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον θυσίας νεκρών. Νεκρὰ λέγει τὰ εἴ- δωλα, ὡς ἀναίσθητα καὶ ἀνενέργητα. Καὶ παρώξυναν αὐτὸν ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν. Ἐν τοῖς τοιούτοις ἔργοις αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθη ἐν αὐτοῖς ἡ πτῶσις. Αποθνησ σκόντων πολλῶν. Καὶ ἔστη Φινεὲς καὶ ἐξιλάσατε, καὶ ἐκόπασεν ἡ θραῦσις. ᾿Ανέστη ἐκ μέσου τῆς συναγωγῆς, καὶ ἐξιλεώσατο τὸν Θεὸν, ἐν τῷ λαβεῖν σειρομάστην, εξο του, δόρυ, καὶ ἀποκεντῆσαι τὸν Ἰσραηλίτην ἅμα καὶ τὴν Μαδιανίτιν· καὶ ἐκόπασεν ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν ἡ πτῶσις τοῦ λαοῦ. "Ην δὲ Φινεές υἱὸς Ελεα - ζάρου τοῦ υἱοῦ ᾿Ααρών. Καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Εἰς ἀρε τήν. Διὸ καὶ ἄθλον ἔλαβεν ἀπὸ Θεοῦ τὴν ἱερωσύνην, αἰώνιον ἑαυτῷ καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἕως τοῦ αἰῶνος. Λεί γὰρ διὰ τὸν φόνον ἐκεῖνον εὐφημείται, τὸν ὑπὲρ εύσ σεβείας γενόμενον. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδης. Ἐκεῖ γὰρ διψήσας ὁ λαὸς, ἐδεινοπάθει, καὶ διεγόγγυζε, καὶ ἀντέλεγε. Διὸ τὸ ἐκ πέτρας καὶ τότε ῥυὲν ὕδωρ ἐκλήθη ὕδωρ ἀντι- λογίας. Καὶ ἐκακώθη Μωϋσῆς δι' αὐτούς. Παρὰ Θεοῦ γὰρ κελευσθείς λαβεῖν τὴν δάβδον αὐτοῦ καὶ ἐκκλη- χιν, 22, Εt i COMMENT. IN PSALMOS. terram incolerent. 105$ A potentissimi essent illi populi, qui promissionis B C er Num, D . Non exauaerunt vocem Domini. Vocem illam scilicet, qua dixerat daturum se eis illam terram. Hujusmodi quippe voci non crediderunt. VERS. 26. Et elevavit manum suam super eos. Mo- vit manum suam adversus eos, hoc est, puniendi ac castigandi potentia in eos commotus est. Ut destrueret eos in deserto. Ut eos scilicet oc- cideret. * VERS. 27. Ut constitueret semen eorum in genti- bus. Ut plantaret filios eorum in terra gentium. Chananæorum scilicet et aliorum populorum: Di- xit enim, inquit, Dominus ad Moysem: Omnes viri, qui jam decies tentaverunt me, et non audiveruni vo- cem meam, certe non videbunt terram, quam juravi patribus eorum sed filii eorum, qui sunt mecum hic st . Et dispergeret eos in regionibus. Prædictarum geulium. Vans. 28. Et initiati sunt Beelphegor. Beelphegor Moabitarum seu Madianitarum idolo, initiasse sese Judæi ac dicasse visi sunt, dum solemnes ac festi- vos ei dies celebrarent, ut in Numerorum libro traditur, quando Moabitidarum puellarum pulchri- tudine deliniti, persuasi sunt, ut illorum colerent simulacra. Vers. 29. Et comederunt sacrificia mortuorum. Mortua appellat idola, tanquam quæ sine sensu sunt, et sine aliqua operandi potestate. Et irritarerunt eum in adinventionibus suis. In bujusmodi eorum operibus. Et multiplicata est in eis ruina. Multi quippe corum perierunt VERS. 30. Et stetit Prinees et placavit, et cessa- vil quassatio. Surrexit de media congregatione, et placavit Deum, quando accepto jaculo Israeli - tem, virum, una cum Madianitide muliere trans- fixit : quam ob causam cessavit ira Dei, id est, populi ruina. Erat autem Phinees filins Eleazari, filii Aaron. VERS. 31. reputatum est ei ad justitiam. Hoc est, in virtutem. Atque ideo præmium a Deo ei et semini ejus datum est, sacerdotium æternum. In generationem et generationem usque in sæcu- lum. Perpetuo quippe ab omnibus laudatur, pro illata illa nece, quam religionis ac pietatis zelo patravit. Vers. 52. Et irritaverunt eum ad aquas contra- dictionis. In deserto Cades. Illic enim populus si- tim perpeti ægre tulit. Quocirca murmuravit, et contradixit : unde aqua, quæ de petra illa eMuxit, contradictionis aqua appellata est. Et affictus est Moyses propter eos. A Deo enim jussus est accipere virgam suam et congregare.
1β I have believed, hence I have spoken. Basil the Great says that the prophet having said, I shall be well pleasing before the Lord PG30.105BC in the land of the living, at the end of the previous psalm, says again at the beginning of the present psalm, I have believed about which I prophesied there, namely, that I shall be well pleasing before the Lord in the land of the living, and hence I have spoken this. And indeed in the twenty-sixth psalm also he said again, I believe that I shall see the good things of the Lord in the land of the living, even it this was interpreted from a different point of view there.
PG 128:1279Ψαλμός 115 — Psalm 115Τότε επλήσθη χαρᾶς τὸ στόμα ἡμῶν. Χαρμο- σύνων βημάτων, δηλούντων τὴν χαρὰν τῆς ψυχῆς. Καὶ ἡ γλῶσσα ἡμῶν αγαλλιάσεως. Τὸ αὐτὴ λέγει· προαγορεύει δὲ τὰ μέλλοντα, ὡς ήδη γεις. μενα. Τότε ἐροῦσιν ἐν τοῖς ἔθνεσι. Ἐροῦσιν οἱ ἐν τοῖς ἔθνεσιν. Ἡ ἁπλῶς ἐροῦσι τὰ ἔθνη, έωρακότα την παράδοξον ἀποκατάστασιν ἡμῶν, καὶ θαυμάσαντι. Ἐμεγάλυνε Κύριος τοῦ ποιῆσαι μετ᾿ αὐτῶν. Ἐροῦσιν ὅτι 'Εμεγαλούργησεν ὁ Θεὸς, διὰ τοῦ ποιῆσαι ἔλεος ἐν αὐτοῖς· περὶ ἡμῶν ταῦτα λέγων. τες· εἶτα τρέπει τὸν λόγον προσώπῳ τῶν τὰ προ βηθέντα λεγόντων. . Ἐμεγάλυνε Κύριος τοῦ ποιῆσαι μεθ' ἡμῶν. Οντως ἐμεγαλούργησεν, ὡς εἰρήκαμεν ιδίωμα δε τοῦτο τῆς Ἑβραΐδος, τὸ λέγειν· Ἐποίησαν μετά τοῦ δεῖνος· λείπει γὰρ τὸ ἔλεος. Εγενήθημεν εὐφραινόμενοι. Ὅτι ἀποκατέστη - μεν εἰς τὴν πατρίδα, καὶ ὅτι ἐγνώσθη τοῖς πέριξ ἔθνεσιν ἡ τοῦ Θεοῦ δύναμις. Επίστρεψον, Κύριε, τὴν αἰχμαλωσίαν ἡμῶν, ὡς χειμάρρους ἐν τῷ Νότῳ. Περὶ τῶν ἐναπομεινάν των τῇ αἰχμαλωτίᾳ λοιπὸν ἡ δέησις. Πολλοὶ γὰρ ὑπελείφθησαν, οὓς καὶ αὐτοὺς ἐπανελθεῖν ἱκετεύου- σιν· Ἐπίστρεψον, Κύριε, τὴν ὑπολειφθεῖσαν αἰχμα λωσίαν ἡμῶν, οὕτως ὠθῶν καὶ κατεπείγων αὐτήν, ὡς τοὺς χειμάρρους διὰ τοῦ Νότου. Οὗτος γὰρ ὁ ἄνεμος τήκων τὰς ταχύτητας των νεφῶν, καὶ ὑετούς κατάγων, κινεῖ τοὺς χειμάρρους μετὰ πολλῆς ζύμης καὶ σφοδρότητος. "Η ὡς χειμάρρους εἶπεν, εὐχόμ-- νος χειμάρροις αὐτὴν φέρεσθαι παραπλησίως, ἵνα καὶ ταχέως παυθῇ, πᾶσα ἐκκενωθεῖσα, μηδενὸς ἔτι ὑπολειφθέντος ἐν Βαβυλῶνι · ταχέως γὰρ οἱ χεί- μαρροι ξηραίνονται. "Η Νότον λέγει τὴν Ἱερουσα- λήμ, οὕτω πολλάκις ὑπὸ προφητῶν καλουμένην, ὡς ἐν τῷ Νότῳ κειμένην. Επίστρεψον αὐτὴν, φτ σίν, ἐν τῷ Νότῳ, ήγουν εἰς Ἱεροσόλυμα. Οι σπείροντες ἐν δάκρυσιν ἐν ἀγαλλιάσει θεριοῦσι. Οἱ σπείροντες ἐλπίδα σωτηρίας ἐν δάκρυ σιν ἱκεσίας ἐν ἀγαλλιάσει θεριοῦσι τὸν καρπὸν αὐτῆς, ὅστις ἐστὶν ἡ ἀπαλλαγὴ τοῦ πιέζοντος. Και θολικὸς δὲ ὁ λόγος, πᾶσι τοῖς ἐν πειρασμοῖς ἁρμός ζων. Πορευόμενοι ἐπορεύοντο, καὶ ἔκλαιον βάλλον. τες τὰ σπέρματα αὐτῶν. Ἀπὸ τοῦ καθολικοῦ πρὸς τὸ μερικὸν μετέβη, περὶ τῶν ἐν τῇ αἰχμαλωσία λέγων, ὅτι, πορευόμενοι εἰς τὴν αἰχμαλωσίαν, ἐπου ρεύοντο, καὶ ἔκλαιον, σπείροντες, ὡς εἴρηται, τὴν ἐλπίδα. Ερχόμενοι δὲ ἦξουσιν ἐν ἀγαλλιάσει, αίροντες τὰ δι άγματα αὐτῶν. Ερχόμενοι δὲ ἐκεῖθεν, ἥξουσιν EUTHYMII ZIGABENI utrobique enim cadem habetur dictio. Vel, Facti sumus quemadmodum consolati, boc est, in gaudio fuimus atque in latitia. VERS. 9. Tunc repletum est gaudio os nostrum. A Hoc est, jucundis ac lætis verbis, quæ summum ani- mæ gaudium significabant. Et lingua nostra exsultatione. Idem repetit; prædicit autem quæ futura erant, veluti jam fa- cla. Tunc dicent inter gentes. Tunc ii qui in gentibus sunt, dicent; vel simpliciter, gentes visa ad. miranda populi restitutione cum admiratione di- cent : Magnificavit Dominus facere cum eis. Hæc sunt verba quæ finitimæ gentes dicent, loquentes de nobis Judacis : Magnificavit Dominus facere cum eis, eo quod magnam in eis fecit misericordiam. Deinde iterum sermonem profert ex populi persona, dicens : VERS. 3. Magnificavit Dominus facere nobiscum. Verum magnificavit, ut diximus; est etiam pro- prium hoc idioma Hebraice linguæ, dicere : Do- minus fecit cum illo ; subintelligitur enim dictio, misericordiam. Facti sumus lætantes. Et quia restituti sumus in patriam, et quia Dei potentia nota facta est vici- nis gentibus. B VERS. 4. Converte, Domine, captivitatem nostram sicut torrentes in Austro. Supplicant deinceps pro iis qui in captivitate remanserant; multi enim in Babylone relicti fuerant, quibus pari modo reditum in patriam præstari petunt : Converte, inquit, Domine, reliquias musiræ captivitatis, ipsamque captivitatem urge atque impelle, non secus ac urgere atque impellere soles torrentem per Au- strum. Solet enim hic ventus, disjecta ac lique- facta nubiam densitate, pluviam adducere, et tor- ientes magno cum impetu movere. Vel hujusmodi metaphora usus est, optans captivitatem, torrentis instar, cito ferri, ita ut quam primum cesset, et tola prorsus evacuetur, Judæorum nemine in Baby- lone amplius relicto. Cito etenim exsiccantur tor- rentes. Vel per Austrum, seu Notum, ipsam intel- ligit Jerusalem, hoc nomine a prophetis persæpe alībi appellatam, tanquam situ suo vergentem ad Austrum. Converte, inquit, eam captivitatem in Au˜ stro, hoc est, in Jerusalem. C VERS. 5. Qui seminant in lucrymis, in exsulta D tione metent. Qui seminant spem salutis in oratio- num lacrymis, hujusmodi spei fructum metent in exsultatione. Fructus autem erit liberatio a pres sura. Totus autem hic sermo iis congruit, qui in tentationibus sunt. VERS. 6. Euntes ibant, et flebant, mittentes se. mina sua. Ab universalibus ad particularia per- transiit, de iis loquens, qui in captivitate fuerant, et dicit quod, cum irent in captivitatem, in itinere ibant, et debant, spem illam seminantes, ut dixi- mus. Venientes autem venient in exsultatione, tollentes manipulos suos. Verum in eorum reditu venient
PG 128:1117γ Ἐγὼ δὲ ἐταπεινώθην σφόδρα. Τυχὼν προγνώσεως τοιαύτης, ἐταπεινώθην σφόδρα, ἀνάξιον ἐμαυτὸν ἡγησάμενος, ἵνα μὴ ἐπαρθεὶς ἀπολέσω τὴν χάριν.σταλέντες εἰς τὴν εἰρημένην γῆν κατάσκοποι ὑπο- στρέψαντες ἀνήγγειλαν περὶ τῆς ἰσχύος τῶν κατοι- κούντων ἐν αὐτῇ διαφόρων ἐθνῶν. Οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου. Τῆς, ὅτι δίδωσιν αὐτοῖς την εἰρημένην γῆν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῇ τοιαύτῃ φωνῇ. Καὶ ἐπῆρε τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ' αὐτούς. Εκί- νησε τὴν χεῖρα αὐτοῦ κατ' αὐτῶν, ἤτοι τὴν κολαστι κὴν δύναμιν. Τοῦ καταβαλεῖν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τοῦ θανα τῶσαι αὐτούς. Καὶ τοῦ καταβαλεῖν τὸ σπέρμα αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσι. Τοῦ καταφυτεῦσαι τὰ τέκνα αὐτῶν ἐν τῇ γῇ τῶν ἐθνῶν, τῶν Χαναναίων καὶ τῶν ἄλλων. Είπε γάρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσήν, ὅτι Πάν τες οἱ ἄνδρες οἱ ἐπείρασαν με τοῦτο τὸ δέκατον, καὶ οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς μου, ἦ μὴν οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν ὤμοσα τοῖς πατράσιν αὐτ τῶν, ἀλλ' ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν ὅ ἐστι μετ᾿ ἐμοῦ ὧδε. Καὶ διασκορπίσαι αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις. Ταῖς τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. Καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ. Τελετή γεγό- νασι καὶ οἷον ἑορτὴ τῷ Βεελφεγώρ. Ἡ ἐμυνήθησαν τῷ Βεελφεγώρ, εἰδώλῳ τῶν Μωαβιτών, ἤτοι τῶν Μαδιανιτῶν· ὡς ἐν τῇ προμνημονευθείσῃ βίβλῳ τῶν Αριθμῶν ἱστόρηται, ὅτι, ἐπιθυμήσαντες τῶν θυ- γατέρων Μωάβ, ἀνεπείσθησαν ὑπ' αὐτῶν τοῦ προσκυ- νῆσαι τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον θυσίας νεκρών. Νεκρὰ λέγει τὰ εἴ- δωλα, ὡς ἀναίσθητα καὶ ἀνενέργητα. Καὶ παρώξυναν αὐτὸν ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν. Ἐν τοῖς τοιούτοις ἔργοις αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθη ἐν αὐτοῖς ἡ πτῶσις. Αποθνησ σκόντων πολλῶν. Καὶ ἔστη Φινεὲς καὶ ἐξιλάσατε, καὶ ἐκόπασεν ἡ θραῦσις. ᾿Ανέστη ἐκ μέσου τῆς συναγωγῆς, καὶ ἐξιλεώσατο τὸν Θεὸν, ἐν τῷ λαβεῖν σειρομάστην, εξο του, δόρυ, καὶ ἀποκεντῆσαι τὸν Ἰσραηλίτην ἅμα καὶ τὴν Μαδιανίτιν· καὶ ἐκόπασεν ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν ἡ πτῶσις τοῦ λαοῦ. "Ην δὲ Φινεές υἱὸς Ελεα - ζάρου τοῦ υἱοῦ ᾿Ααρών. Καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Εἰς ἀρε τήν. Διὸ καὶ ἄθλον ἔλαβεν ἀπὸ Θεοῦ τὴν ἱερωσύνην, αἰώνιον ἑαυτῷ καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἕως τοῦ αἰῶνος. Λεί γὰρ διὰ τὸν φόνον ἐκεῖνον εὐφημείται, τὸν ὑπὲρ εύσ σεβείας γενόμενον. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδης. Ἐκεῖ γὰρ διψήσας ὁ λαὸς, ἐδεινοπάθει, καὶ διεγόγγυζε, καὶ ἀντέλεγε. Διὸ τὸ ἐκ πέτρας καὶ τότε ῥυὲν ὕδωρ ἐκλήθη ὕδωρ ἀντι- λογίας. Καὶ ἐκακώθη Μωϋσῆς δι' αὐτούς. Παρὰ Θεοῦ γὰρ κελευσθείς λαβεῖν τὴν δάβδον αὐτοῦ καὶ ἐκκλη- χιν, 22, Εt i COMMENT. IN PSALMOS. terram incolerent. 105$ A potentissimi essent illi populi, qui promissionis B C er Num, D . Non exauaerunt vocem Domini. Vocem illam scilicet, qua dixerat daturum se eis illam terram. Hujusmodi quippe voci non crediderunt. VERS. 26. Et elevavit manum suam super eos. Mo- vit manum suam adversus eos, hoc est, puniendi ac castigandi potentia in eos commotus est. Ut destrueret eos in deserto. Ut eos scilicet oc- cideret. * VERS. 27. Ut constitueret semen eorum in genti- bus. Ut plantaret filios eorum in terra gentium. Chananæorum scilicet et aliorum populorum: Di- xit enim, inquit, Dominus ad Moysem: Omnes viri, qui jam decies tentaverunt me, et non audiveruni vo- cem meam, certe non videbunt terram, quam juravi patribus eorum sed filii eorum, qui sunt mecum hic st . Et dispergeret eos in regionibus. Prædictarum geulium. Vans. 28. Et initiati sunt Beelphegor. Beelphegor Moabitarum seu Madianitarum idolo, initiasse sese Judæi ac dicasse visi sunt, dum solemnes ac festi- vos ei dies celebrarent, ut in Numerorum libro traditur, quando Moabitidarum puellarum pulchri- tudine deliniti, persuasi sunt, ut illorum colerent simulacra. Vers. 29. Et comederunt sacrificia mortuorum. Mortua appellat idola, tanquam quæ sine sensu sunt, et sine aliqua operandi potestate. Et irritarerunt eum in adinventionibus suis. In bujusmodi eorum operibus. Et multiplicata est in eis ruina. Multi quippe corum perierunt VERS. 30. Et stetit Prinees et placavit, et cessa- vil quassatio. Surrexit de media congregatione, et placavit Deum, quando accepto jaculo Israeli - tem, virum, una cum Madianitide muliere trans- fixit : quam ob causam cessavit ira Dei, id est, populi ruina. Erat autem Phinees filins Eleazari, filii Aaron. VERS. 31. reputatum est ei ad justitiam. Hoc est, in virtutem. Atque ideo præmium a Deo ei et semini ejus datum est, sacerdotium æternum. In generationem et generationem usque in sæcu- lum. Perpetuo quippe ab omnibus laudatur, pro illata illa nece, quam religionis ac pietatis zelo patravit. Vers. 52. Et irritaverunt eum ad aquas contra- dictionis. In deserto Cades. Illic enim populus si- tim perpeti ægre tulit. Quocirca murmuravit, et contradixit : unde aqua, quæ de petra illa eMuxit, contradictionis aqua appellata est. Et affictus est Moyses propter eos. A Deo enim jussus est accipere virgam suam et congregare.
1γ But I have been greatly humbled. Having acquired such foreknowledge, I have been greatly humbled, having regarded my- self as unworthy, so that I may not lose the grace by having become elated.
2 Ἐγὼ δὲ εἶπα ἐν τῇ ἐκστάσει μου, Πᾶς ἄνθρωπος ψεύστης. Ἔκστασιν, τὴν ἔκπληξιν ὑποληπτέον. Ἐκπλαγεὶς, φησὶν, ἐκείνην τὴν χώραν τῶν ζώντων, ἣν ἐφαντάσθην διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, εἶπον διαῤῥήδην, ὅτι πᾶς ἄνθρωπος ψεύστης ἐνταῦθα, κατὰ τὴν ἀνθρωπίνην μακαριότητα, ἣν καὶ ὁ μέγας Γρηγόριος, ψευδομένην εὐημερίαν ὠνόμασεν, ὡς μὴ παραμένουσαν, ἀλλὰ δίκην PG35.1048 ὀνείρων ταχέως ἀφιπταμένην. Πάντα γὰρ τὰ ἀνθρώπινα ματαιότης ματαιοτήτων, μεταβαλλόμενα καὶ φθειρόμενα· τὰ δὲ τῶν ἐν ἐκείνῃ τῇ χώρᾳ, ἀληθῆ ὄντως, ὡς μόνιμα καὶ ἀμετάβλητα καὶ ἄφθαρτα.σταλέντες εἰς τὴν εἰρημένην γῆν κατάσκοποι ὑπο- στρέψαντες ἀνήγγειλαν περὶ τῆς ἰσχύος τῶν κατοι- κούντων ἐν αὐτῇ διαφόρων ἐθνῶν. Οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου. Τῆς, ὅτι δίδωσιν αὐτοῖς την εἰρημένην γῆν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῇ τοιαύτῃ φωνῇ. Καὶ ἐπῆρε τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ' αὐτούς. Εκί- νησε τὴν χεῖρα αὐτοῦ κατ' αὐτῶν, ἤτοι τὴν κολαστι κὴν δύναμιν. Τοῦ καταβαλεῖν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τοῦ θανα τῶσαι αὐτούς. Καὶ τοῦ καταβαλεῖν τὸ σπέρμα αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσι. Τοῦ καταφυτεῦσαι τὰ τέκνα αὐτῶν ἐν τῇ γῇ τῶν ἐθνῶν, τῶν Χαναναίων καὶ τῶν ἄλλων. Είπε γάρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσήν, ὅτι Πάν τες οἱ ἄνδρες οἱ ἐπείρασαν με τοῦτο τὸ δέκατον, καὶ οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς μου, ἦ μὴν οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν ὤμοσα τοῖς πατράσιν αὐτ τῶν, ἀλλ' ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν ὅ ἐστι μετ᾿ ἐμοῦ ὧδε. Καὶ διασκορπίσαι αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις. Ταῖς τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. Καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ. Τελετή γεγό- νασι καὶ οἷον ἑορτὴ τῷ Βεελφεγώρ. Ἡ ἐμυνήθησαν τῷ Βεελφεγώρ, εἰδώλῳ τῶν Μωαβιτών, ἤτοι τῶν Μαδιανιτῶν· ὡς ἐν τῇ προμνημονευθείσῃ βίβλῳ τῶν Αριθμῶν ἱστόρηται, ὅτι, ἐπιθυμήσαντες τῶν θυ- γατέρων Μωάβ, ἀνεπείσθησαν ὑπ' αὐτῶν τοῦ προσκυ- νῆσαι τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον θυσίας νεκρών. Νεκρὰ λέγει τὰ εἴ- δωλα, ὡς ἀναίσθητα καὶ ἀνενέργητα. Καὶ παρώξυναν αὐτὸν ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν. Ἐν τοῖς τοιούτοις ἔργοις αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθη ἐν αὐτοῖς ἡ πτῶσις. Αποθνησ σκόντων πολλῶν. Καὶ ἔστη Φινεὲς καὶ ἐξιλάσατε, καὶ ἐκόπασεν ἡ θραῦσις. ᾿Ανέστη ἐκ μέσου τῆς συναγωγῆς, καὶ ἐξιλεώσατο τὸν Θεὸν, ἐν τῷ λαβεῖν σειρομάστην, εξο του, δόρυ, καὶ ἀποκεντῆσαι τὸν Ἰσραηλίτην ἅμα καὶ τὴν Μαδιανίτιν· καὶ ἐκόπασεν ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν ἡ πτῶσις τοῦ λαοῦ. "Ην δὲ Φινεές υἱὸς Ελεα - ζάρου τοῦ υἱοῦ ᾿Ααρών. Καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Εἰς ἀρε τήν. Διὸ καὶ ἄθλον ἔλαβεν ἀπὸ Θεοῦ τὴν ἱερωσύνην, αἰώνιον ἑαυτῷ καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἕως τοῦ αἰῶνος. Λεί γὰρ διὰ τὸν φόνον ἐκεῖνον εὐφημείται, τὸν ὑπὲρ εύσ σεβείας γενόμενον. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδης. Ἐκεῖ γὰρ διψήσας ὁ λαὸς, ἐδεινοπάθει, καὶ διεγόγγυζε, καὶ ἀντέλεγε. Διὸ τὸ ἐκ πέτρας καὶ τότε ῥυὲν ὕδωρ ἐκλήθη ὕδωρ ἀντι- λογίας. Καὶ ἐκακώθη Μωϋσῆς δι' αὐτούς. Παρὰ Θεοῦ γὰρ κελευσθείς λαβεῖν τὴν δάβδον αὐτοῦ καὶ ἐκκλη- χιν, 22, Εt i COMMENT. IN PSALMOS. terram incolerent. 105$ A potentissimi essent illi populi, qui promissionis B C er Num, D . Non exauaerunt vocem Domini. Vocem illam scilicet, qua dixerat daturum se eis illam terram. Hujusmodi quippe voci non crediderunt. VERS. 26. Et elevavit manum suam super eos. Mo- vit manum suam adversus eos, hoc est, puniendi ac castigandi potentia in eos commotus est. Ut destrueret eos in deserto. Ut eos scilicet oc- cideret. * VERS. 27. Ut constitueret semen eorum in genti- bus. Ut plantaret filios eorum in terra gentium. Chananæorum scilicet et aliorum populorum: Di- xit enim, inquit, Dominus ad Moysem: Omnes viri, qui jam decies tentaverunt me, et non audiveruni vo- cem meam, certe non videbunt terram, quam juravi patribus eorum sed filii eorum, qui sunt mecum hic st . Et dispergeret eos in regionibus. Prædictarum geulium. Vans. 28. Et initiati sunt Beelphegor. Beelphegor Moabitarum seu Madianitarum idolo, initiasse sese Judæi ac dicasse visi sunt, dum solemnes ac festi- vos ei dies celebrarent, ut in Numerorum libro traditur, quando Moabitidarum puellarum pulchri- tudine deliniti, persuasi sunt, ut illorum colerent simulacra. Vers. 29. Et comederunt sacrificia mortuorum. Mortua appellat idola, tanquam quæ sine sensu sunt, et sine aliqua operandi potestate. Et irritarerunt eum in adinventionibus suis. In bujusmodi eorum operibus. Et multiplicata est in eis ruina. Multi quippe corum perierunt VERS. 30. Et stetit Prinees et placavit, et cessa- vil quassatio. Surrexit de media congregatione, et placavit Deum, quando accepto jaculo Israeli - tem, virum, una cum Madianitide muliere trans- fixit : quam ob causam cessavit ira Dei, id est, populi ruina. Erat autem Phinees filins Eleazari, filii Aaron. VERS. 31. reputatum est ei ad justitiam. Hoc est, in virtutem. Atque ideo præmium a Deo ei et semini ejus datum est, sacerdotium æternum. In generationem et generationem usque in sæcu- lum. Perpetuo quippe ab omnibus laudatur, pro illata illa nece, quam religionis ac pietatis zelo patravit. Vers. 52. Et irritaverunt eum ad aquas contra- dictionis. In deserto Cades. Illic enim populus si- tim perpeti ægre tulit. Quocirca murmuravit, et contradixit : unde aqua, quæ de petra illa eMuxit, contradictionis aqua appellata est. Et affictus est Moyses propter eos. A Deo enim jussus est accipere virgam suam et congregare.
2 And I said in my ecstasy, ‘Every man is a liar’. ‘Ecstasy’ is to be understood as consternation. Having been amazed by that land of the living which I pictured to myself through the holy Spirit, I said unequivocally that every man is a liar here in regard to human blessedness, which the great Gregory called ‘deceptive prosperity’, as not enduring, but like dreams swiftly flitting away. For all human things are PG35.1048 vanity of vanities, changeable and corruptible, but the things in that land are really true, as permanent and unchangeable and incorruptible.
3 Tί ἀνταποδώσω τῷ Κυρίῳ περὶ πάντων, ὧν ἀνταπέδωκέ μοι; Μυρίων γὰρ ἄλλων ἐμπλήσας εὐεργεσιῶν, ἔτι καὶ τὴν εἰρημένην χάριν ἐδωρήσατο. Tὸ δὲ, ἀνταπέδωκεν, ἀντὶ τοῦ, ἀπέδωκεν ἁπλῶς, ὡς καὶ ἐν τῷ ζ΄ ψαλμῷ παρεσημειωσάμεθα, ἔνθα τὸ, Εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδιδοῦσί μοι κακά. Εἶτα μηδὲν ἀντάξιον εὑρὼν, φησί·σταλέντες εἰς τὴν εἰρημένην γῆν κατάσκοποι ὑπο- στρέψαντες ἀνήγγειλαν περὶ τῆς ἰσχύος τῶν κατοι- κούντων ἐν αὐτῇ διαφόρων ἐθνῶν. Οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου. Τῆς, ὅτι δίδωσιν αὐτοῖς την εἰρημένην γῆν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῇ τοιαύτῃ φωνῇ. Καὶ ἐπῆρε τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ' αὐτούς. Εκί- νησε τὴν χεῖρα αὐτοῦ κατ' αὐτῶν, ἤτοι τὴν κολαστι κὴν δύναμιν. Τοῦ καταβαλεῖν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τοῦ θανα τῶσαι αὐτούς. Καὶ τοῦ καταβαλεῖν τὸ σπέρμα αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσι. Τοῦ καταφυτεῦσαι τὰ τέκνα αὐτῶν ἐν τῇ γῇ τῶν ἐθνῶν, τῶν Χαναναίων καὶ τῶν ἄλλων. Είπε γάρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσήν, ὅτι Πάν τες οἱ ἄνδρες οἱ ἐπείρασαν με τοῦτο τὸ δέκατον, καὶ οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς μου, ἦ μὴν οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν ὤμοσα τοῖς πατράσιν αὐτ τῶν, ἀλλ' ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν ὅ ἐστι μετ᾿ ἐμοῦ ὧδε. Καὶ διασκορπίσαι αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις. Ταῖς τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. Καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ. Τελετή γεγό- νασι καὶ οἷον ἑορτὴ τῷ Βεελφεγώρ. Ἡ ἐμυνήθησαν τῷ Βεελφεγώρ, εἰδώλῳ τῶν Μωαβιτών, ἤτοι τῶν Μαδιανιτῶν· ὡς ἐν τῇ προμνημονευθείσῃ βίβλῳ τῶν Αριθμῶν ἱστόρηται, ὅτι, ἐπιθυμήσαντες τῶν θυ- γατέρων Μωάβ, ἀνεπείσθησαν ὑπ' αὐτῶν τοῦ προσκυ- νῆσαι τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον θυσίας νεκρών. Νεκρὰ λέγει τὰ εἴ- δωλα, ὡς ἀναίσθητα καὶ ἀνενέργητα. Καὶ παρώξυναν αὐτὸν ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν. Ἐν τοῖς τοιούτοις ἔργοις αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθη ἐν αὐτοῖς ἡ πτῶσις. Αποθνησ σκόντων πολλῶν. Καὶ ἔστη Φινεὲς καὶ ἐξιλάσατε, καὶ ἐκόπασεν ἡ θραῦσις. ᾿Ανέστη ἐκ μέσου τῆς συναγωγῆς, καὶ ἐξιλεώσατο τὸν Θεὸν, ἐν τῷ λαβεῖν σειρομάστην, εξο του, δόρυ, καὶ ἀποκεντῆσαι τὸν Ἰσραηλίτην ἅμα καὶ τὴν Μαδιανίτιν· καὶ ἐκόπασεν ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν ἡ πτῶσις τοῦ λαοῦ. "Ην δὲ Φινεές υἱὸς Ελεα - ζάρου τοῦ υἱοῦ ᾿Ααρών. Καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Εἰς ἀρε τήν. Διὸ καὶ ἄθλον ἔλαβεν ἀπὸ Θεοῦ τὴν ἱερωσύνην, αἰώνιον ἑαυτῷ καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἕως τοῦ αἰῶνος. Λεί γὰρ διὰ τὸν φόνον ἐκεῖνον εὐφημείται, τὸν ὑπὲρ εύσ σεβείας γενόμενον. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδης. Ἐκεῖ γὰρ διψήσας ὁ λαὸς, ἐδεινοπάθει, καὶ διεγόγγυζε, καὶ ἀντέλεγε. Διὸ τὸ ἐκ πέτρας καὶ τότε ῥυὲν ὕδωρ ἐκλήθη ὕδωρ ἀντι- λογίας. Καὶ ἐκακώθη Μωϋσῆς δι' αὐτούς. Παρὰ Θεοῦ γὰρ κελευσθείς λαβεῖν τὴν δάβδον αὐτοῦ καὶ ἐκκλη- χιν, 22, Εt i COMMENT. IN PSALMOS. terram incolerent. 105$ A potentissimi essent illi populi, qui promissionis B C er Num, D . Non exauaerunt vocem Domini. Vocem illam scilicet, qua dixerat daturum se eis illam terram. Hujusmodi quippe voci non crediderunt. VERS. 26. Et elevavit manum suam super eos. Mo- vit manum suam adversus eos, hoc est, puniendi ac castigandi potentia in eos commotus est. Ut destrueret eos in deserto. Ut eos scilicet oc- cideret. * VERS. 27. Ut constitueret semen eorum in genti- bus. Ut plantaret filios eorum in terra gentium. Chananæorum scilicet et aliorum populorum: Di- xit enim, inquit, Dominus ad Moysem: Omnes viri, qui jam decies tentaverunt me, et non audiveruni vo- cem meam, certe non videbunt terram, quam juravi patribus eorum sed filii eorum, qui sunt mecum hic st . Et dispergeret eos in regionibus. Prædictarum geulium. Vans. 28. Et initiati sunt Beelphegor. Beelphegor Moabitarum seu Madianitarum idolo, initiasse sese Judæi ac dicasse visi sunt, dum solemnes ac festi- vos ei dies celebrarent, ut in Numerorum libro traditur, quando Moabitidarum puellarum pulchri- tudine deliniti, persuasi sunt, ut illorum colerent simulacra. Vers. 29. Et comederunt sacrificia mortuorum. Mortua appellat idola, tanquam quæ sine sensu sunt, et sine aliqua operandi potestate. Et irritarerunt eum in adinventionibus suis. In bujusmodi eorum operibus. Et multiplicata est in eis ruina. Multi quippe corum perierunt VERS. 30. Et stetit Prinees et placavit, et cessa- vil quassatio. Surrexit de media congregatione, et placavit Deum, quando accepto jaculo Israeli - tem, virum, una cum Madianitide muliere trans- fixit : quam ob causam cessavit ira Dei, id est, populi ruina. Erat autem Phinees filins Eleazari, filii Aaron. VERS. 31. reputatum est ei ad justitiam. Hoc est, in virtutem. Atque ideo præmium a Deo ei et semini ejus datum est, sacerdotium æternum. In generationem et generationem usque in sæcu- lum. Perpetuo quippe ab omnibus laudatur, pro illata illa nece, quam religionis ac pietatis zelo patravit. Vers. 52. Et irritaverunt eum ad aquas contra- dictionis. In deserto Cades. Illic enim populus si- tim perpeti ægre tulit. Quocirca murmuravit, et contradixit : unde aqua, quæ de petra illa eMuxit, contradictionis aqua appellata est. Et affictus est Moyses propter eos. A Deo enim jussus est accipere virgam suam et congregare.
3 What shall I repay the Lord in return for all that he in return has repaid me. Having filled me with countless other benefactions, he has also given me the afore-men- tioned gift. ‘Has repaid in return’, in the sense of ‘has repaid’ simply, as we also noted in the seventh psalm at the verse, If I have repaid in return those who repaid me in return with evils. Then having found nothing of equal worth, he says:
α Ποτήριον σωτηρίου λήψομαι. Ποτήριον σωτηρίου, τὸν ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ θάνατον ὠνόμασε, τὸν διὰ μαρτυρίου. | Καὶ γὰρ ὁ Χριστὸς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις, ποτήριον αὐτὸν ὠνόμασε· Δύνασθε γὰρ, φησὶ πρὸς τοὺς υἱοὺς Ζεβεδαίου, πιεῖν τὸ ποτήριον; Σωτηρίου δὲ τοῦτον εἶπεν οὗτος, ὡς σῴζοντα καὶ ζωοποιοῦντα πολλῷ κρεῖττον τοὺς ἀποθνῄσκοντας δι’ αὐτοῦ. Ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ, φησὶν, ἀποθανοῦμαι, διψῶν τὸν ὑπὲρ αὐτοῦ θάνατον, τοῦ τοσούτων εὐεργεσιῶν με καταξιώσαντος, ὡς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ.σταλέντες εἰς τὴν εἰρημένην γῆν κατάσκοποι ὑπο- στρέψαντες ἀνήγγειλαν περὶ τῆς ἰσχύος τῶν κατοι- κούντων ἐν αὐτῇ διαφόρων ἐθνῶν. Οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου. Τῆς, ὅτι δίδωσιν αὐτοῖς την εἰρημένην γῆν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῇ τοιαύτῃ φωνῇ. Καὶ ἐπῆρε τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ' αὐτούς. Εκί- νησε τὴν χεῖρα αὐτοῦ κατ' αὐτῶν, ἤτοι τὴν κολαστι κὴν δύναμιν. Τοῦ καταβαλεῖν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τοῦ θανα τῶσαι αὐτούς. Καὶ τοῦ καταβαλεῖν τὸ σπέρμα αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσι. Τοῦ καταφυτεῦσαι τὰ τέκνα αὐτῶν ἐν τῇ γῇ τῶν ἐθνῶν, τῶν Χαναναίων καὶ τῶν ἄλλων. Είπε γάρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσήν, ὅτι Πάν τες οἱ ἄνδρες οἱ ἐπείρασαν με τοῦτο τὸ δέκατον, καὶ οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς μου, ἦ μὴν οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν ὤμοσα τοῖς πατράσιν αὐτ τῶν, ἀλλ' ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν ὅ ἐστι μετ᾿ ἐμοῦ ὧδε. Καὶ διασκορπίσαι αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις. Ταῖς τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. Καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ. Τελετή γεγό- νασι καὶ οἷον ἑορτὴ τῷ Βεελφεγώρ. Ἡ ἐμυνήθησαν τῷ Βεελφεγώρ, εἰδώλῳ τῶν Μωαβιτών, ἤτοι τῶν Μαδιανιτῶν· ὡς ἐν τῇ προμνημονευθείσῃ βίβλῳ τῶν Αριθμῶν ἱστόρηται, ὅτι, ἐπιθυμήσαντες τῶν θυ- γατέρων Μωάβ, ἀνεπείσθησαν ὑπ' αὐτῶν τοῦ προσκυ- νῆσαι τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον θυσίας νεκρών. Νεκρὰ λέγει τὰ εἴ- δωλα, ὡς ἀναίσθητα καὶ ἀνενέργητα. Καὶ παρώξυναν αὐτὸν ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν. Ἐν τοῖς τοιούτοις ἔργοις αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθη ἐν αὐτοῖς ἡ πτῶσις. Αποθνησ σκόντων πολλῶν. Καὶ ἔστη Φινεὲς καὶ ἐξιλάσατε, καὶ ἐκόπασεν ἡ θραῦσις. ᾿Ανέστη ἐκ μέσου τῆς συναγωγῆς, καὶ ἐξιλεώσατο τὸν Θεὸν, ἐν τῷ λαβεῖν σειρομάστην, εξο του, δόρυ, καὶ ἀποκεντῆσαι τὸν Ἰσραηλίτην ἅμα καὶ τὴν Μαδιανίτιν· καὶ ἐκόπασεν ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν ἡ πτῶσις τοῦ λαοῦ. "Ην δὲ Φινεές υἱὸς Ελεα - ζάρου τοῦ υἱοῦ ᾿Ααρών. Καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Εἰς ἀρε τήν. Διὸ καὶ ἄθλον ἔλαβεν ἀπὸ Θεοῦ τὴν ἱερωσύνην, αἰώνιον ἑαυτῷ καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἕως τοῦ αἰῶνος. Λεί γὰρ διὰ τὸν φόνον ἐκεῖνον εὐφημείται, τὸν ὑπὲρ εύσ σεβείας γενόμενον. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδης. Ἐκεῖ γὰρ διψήσας ὁ λαὸς, ἐδεινοπάθει, καὶ διεγόγγυζε, καὶ ἀντέλεγε. Διὸ τὸ ἐκ πέτρας καὶ τότε ῥυὲν ὕδωρ ἐκλήθη ὕδωρ ἀντι- λογίας. Καὶ ἐκακώθη Μωϋσῆς δι' αὐτούς. Παρὰ Θεοῦ γὰρ κελευσθείς λαβεῖν τὴν δάβδον αὐτοῦ καὶ ἐκκλη- χιν, 22, Εt i COMMENT. IN PSALMOS. terram incolerent. 105$ A potentissimi essent illi populi, qui promissionis B C er Num, D . Non exauaerunt vocem Domini. Vocem illam scilicet, qua dixerat daturum se eis illam terram. Hujusmodi quippe voci non crediderunt. VERS. 26. Et elevavit manum suam super eos. Mo- vit manum suam adversus eos, hoc est, puniendi ac castigandi potentia in eos commotus est. Ut destrueret eos in deserto. Ut eos scilicet oc- cideret. * VERS. 27. Ut constitueret semen eorum in genti- bus. Ut plantaret filios eorum in terra gentium. Chananæorum scilicet et aliorum populorum: Di- xit enim, inquit, Dominus ad Moysem: Omnes viri, qui jam decies tentaverunt me, et non audiveruni vo- cem meam, certe non videbunt terram, quam juravi patribus eorum sed filii eorum, qui sunt mecum hic st . Et dispergeret eos in regionibus. Prædictarum geulium. Vans. 28. Et initiati sunt Beelphegor. Beelphegor Moabitarum seu Madianitarum idolo, initiasse sese Judæi ac dicasse visi sunt, dum solemnes ac festi- vos ei dies celebrarent, ut in Numerorum libro traditur, quando Moabitidarum puellarum pulchri- tudine deliniti, persuasi sunt, ut illorum colerent simulacra. Vers. 29. Et comederunt sacrificia mortuorum. Mortua appellat idola, tanquam quæ sine sensu sunt, et sine aliqua operandi potestate. Et irritarerunt eum in adinventionibus suis. In bujusmodi eorum operibus. Et multiplicata est in eis ruina. Multi quippe corum perierunt VERS. 30. Et stetit Prinees et placavit, et cessa- vil quassatio. Surrexit de media congregatione, et placavit Deum, quando accepto jaculo Israeli - tem, virum, una cum Madianitide muliere trans- fixit : quam ob causam cessavit ira Dei, id est, populi ruina. Erat autem Phinees filins Eleazari, filii Aaron. VERS. 31. reputatum est ei ad justitiam. Hoc est, in virtutem. Atque ideo præmium a Deo ei et semini ejus datum est, sacerdotium æternum. In generationem et generationem usque in sæcu- lum. Perpetuo quippe ab omnibus laudatur, pro illata illa nece, quam religionis ac pietatis zelo patravit. Vers. 52. Et irritaverunt eum ad aquas contra- dictionis. In deserto Cades. Illic enim populus si- tim perpeti ægre tulit. Quocirca murmuravit, et contradixit : unde aqua, quæ de petra illa eMuxit, contradictionis aqua appellata est. Et affictus est Moyses propter eos. A Deo enim jussus est accipere virgam suam et congregare.
4α I shall take the cup of salvation. The ‘cup of salvation’ is what he called death for Christ, namely, death through martyr- dom. And Christ in the Gospels called this a ‘cup’, for he says to the sons of Zebedee, Are you able to drink the cup? He called this ‘of salvation’ as saving and giving life far better to those who die through it. For Christ, he says, I shall die, thirsting for death for the sake of him, who has granted me so many benefits as Son of God.
β Καὶ τὸ ὄνομα Κυρίου ἐπικαλέσομαι. Καὶ αὐτὸν ἐπικαλέσομαι δωρήσασθαί μοι καὶ τοῦτο· λοιπὸν οὖν, τόγε εἰς αὐτὸν ἧκον, ὑπὲρ Χριστοῦ τέθνηκεν, ὅσον ἐπὶ τῇ προαιρέσει.σταλέντες εἰς τὴν εἰρημένην γῆν κατάσκοποι ὑπο- στρέψαντες ἀνήγγειλαν περὶ τῆς ἰσχύος τῶν κατοι- κούντων ἐν αὐτῇ διαφόρων ἐθνῶν. Οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου. Τῆς, ὅτι δίδωσιν αὐτοῖς την εἰρημένην γῆν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῇ τοιαύτῃ φωνῇ. Καὶ ἐπῆρε τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ' αὐτούς. Εκί- νησε τὴν χεῖρα αὐτοῦ κατ' αὐτῶν, ἤτοι τὴν κολαστι κὴν δύναμιν. Τοῦ καταβαλεῖν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τοῦ θανα τῶσαι αὐτούς. Καὶ τοῦ καταβαλεῖν τὸ σπέρμα αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσι. Τοῦ καταφυτεῦσαι τὰ τέκνα αὐτῶν ἐν τῇ γῇ τῶν ἐθνῶν, τῶν Χαναναίων καὶ τῶν ἄλλων. Είπε γάρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσήν, ὅτι Πάν τες οἱ ἄνδρες οἱ ἐπείρασαν με τοῦτο τὸ δέκατον, καὶ οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς μου, ἦ μὴν οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν ὤμοσα τοῖς πατράσιν αὐτ τῶν, ἀλλ' ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν ὅ ἐστι μετ᾿ ἐμοῦ ὧδε. Καὶ διασκορπίσαι αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις. Ταῖς τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. Καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ. Τελετή γεγό- νασι καὶ οἷον ἑορτὴ τῷ Βεελφεγώρ. Ἡ ἐμυνήθησαν τῷ Βεελφεγώρ, εἰδώλῳ τῶν Μωαβιτών, ἤτοι τῶν Μαδιανιτῶν· ὡς ἐν τῇ προμνημονευθείσῃ βίβλῳ τῶν Αριθμῶν ἱστόρηται, ὅτι, ἐπιθυμήσαντες τῶν θυ- γατέρων Μωάβ, ἀνεπείσθησαν ὑπ' αὐτῶν τοῦ προσκυ- νῆσαι τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον θυσίας νεκρών. Νεκρὰ λέγει τὰ εἴ- δωλα, ὡς ἀναίσθητα καὶ ἀνενέργητα. Καὶ παρώξυναν αὐτὸν ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν. Ἐν τοῖς τοιούτοις ἔργοις αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθη ἐν αὐτοῖς ἡ πτῶσις. Αποθνησ σκόντων πολλῶν. Καὶ ἔστη Φινεὲς καὶ ἐξιλάσατε, καὶ ἐκόπασεν ἡ θραῦσις. ᾿Ανέστη ἐκ μέσου τῆς συναγωγῆς, καὶ ἐξιλεώσατο τὸν Θεὸν, ἐν τῷ λαβεῖν σειρομάστην, εξο του, δόρυ, καὶ ἀποκεντῆσαι τὸν Ἰσραηλίτην ἅμα καὶ τὴν Μαδιανίτιν· καὶ ἐκόπασεν ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν ἡ πτῶσις τοῦ λαοῦ. "Ην δὲ Φινεές υἱὸς Ελεα - ζάρου τοῦ υἱοῦ ᾿Ααρών. Καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Εἰς ἀρε τήν. Διὸ καὶ ἄθλον ἔλαβεν ἀπὸ Θεοῦ τὴν ἱερωσύνην, αἰώνιον ἑαυτῷ καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἕως τοῦ αἰῶνος. Λεί γὰρ διὰ τὸν φόνον ἐκεῖνον εὐφημείται, τὸν ὑπὲρ εύσ σεβείας γενόμενον. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδης. Ἐκεῖ γὰρ διψήσας ὁ λαὸς, ἐδεινοπάθει, καὶ διεγόγγυζε, καὶ ἀντέλεγε. Διὸ τὸ ἐκ πέτρας καὶ τότε ῥυὲν ὕδωρ ἐκλήθη ὕδωρ ἀντι- λογίας. Καὶ ἐκακώθη Μωϋσῆς δι' αὐτούς. Παρὰ Θεοῦ γὰρ κελευσθείς λαβεῖν τὴν δάβδον αὐτοῦ καὶ ἐκκλη- χιν, 22, Εt i COMMENT. IN PSALMOS. terram incolerent. 105$ A potentissimi essent illi populi, qui promissionis B C er Num, D . Non exauaerunt vocem Domini. Vocem illam scilicet, qua dixerat daturum se eis illam terram. Hujusmodi quippe voci non crediderunt. VERS. 26. Et elevavit manum suam super eos. Mo- vit manum suam adversus eos, hoc est, puniendi ac castigandi potentia in eos commotus est. Ut destrueret eos in deserto. Ut eos scilicet oc- cideret. * VERS. 27. Ut constitueret semen eorum in genti- bus. Ut plantaret filios eorum in terra gentium. Chananæorum scilicet et aliorum populorum: Di- xit enim, inquit, Dominus ad Moysem: Omnes viri, qui jam decies tentaverunt me, et non audiveruni vo- cem meam, certe non videbunt terram, quam juravi patribus eorum sed filii eorum, qui sunt mecum hic st . Et dispergeret eos in regionibus. Prædictarum geulium. Vans. 28. Et initiati sunt Beelphegor. Beelphegor Moabitarum seu Madianitarum idolo, initiasse sese Judæi ac dicasse visi sunt, dum solemnes ac festi- vos ei dies celebrarent, ut in Numerorum libro traditur, quando Moabitidarum puellarum pulchri- tudine deliniti, persuasi sunt, ut illorum colerent simulacra. Vers. 29. Et comederunt sacrificia mortuorum. Mortua appellat idola, tanquam quæ sine sensu sunt, et sine aliqua operandi potestate. Et irritarerunt eum in adinventionibus suis. In bujusmodi eorum operibus. Et multiplicata est in eis ruina. Multi quippe corum perierunt VERS. 30. Et stetit Prinees et placavit, et cessa- vil quassatio. Surrexit de media congregatione, et placavit Deum, quando accepto jaculo Israeli - tem, virum, una cum Madianitide muliere trans- fixit : quam ob causam cessavit ira Dei, id est, populi ruina. Erat autem Phinees filins Eleazari, filii Aaron. VERS. 31. reputatum est ei ad justitiam. Hoc est, in virtutem. Atque ideo præmium a Deo ei et semini ejus datum est, sacerdotium æternum. In generationem et generationem usque in sæcu- lum. Perpetuo quippe ab omnibus laudatur, pro illata illa nece, quam religionis ac pietatis zelo patravit. Vers. 52. Et irritaverunt eum ad aquas contra- dictionis. In deserto Cades. Illic enim populus si- tim perpeti ægre tulit. Quocirca murmuravit, et contradixit : unde aqua, quæ de petra illa eMuxit, contradictionis aqua appellata est. Et affictus est Moyses propter eos. A Deo enim jussus est accipere virgam suam et congregare.
4β And I shall call upon the name of the Lord. And I shall call upon him to give me this also; henceforth, therefore, as far as it depended on him, he died for Christ, at least in terms of his predisposition.
5 Τὰς εὐχάς μου τῷ Κυρίῳ ἀποδώσω ἐναντίον παντὸς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Τὰς ὑποσχέσεις, ὅσας ὑπεσχόμην· ὅσον οὔπω γὰρ ἐκδημήσω τοῦ παρόντος βίου.σταλέντες εἰς τὴν εἰρημένην γῆν κατάσκοποι ὑπο- στρέψαντες ἀνήγγειλαν περὶ τῆς ἰσχύος τῶν κατοι- κούντων ἐν αὐτῇ διαφόρων ἐθνῶν. Οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου. Τῆς, ὅτι δίδωσιν αὐτοῖς την εἰρημένην γῆν. Οὐκ ἐπίστευσαν τῇ τοιαύτῃ φωνῇ. Καὶ ἐπῆρε τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ' αὐτούς. Εκί- νησε τὴν χεῖρα αὐτοῦ κατ' αὐτῶν, ἤτοι τὴν κολαστι κὴν δύναμιν. Τοῦ καταβαλεῖν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ. Τοῦ θανα τῶσαι αὐτούς. Καὶ τοῦ καταβαλεῖν τὸ σπέρμα αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσι. Τοῦ καταφυτεῦσαι τὰ τέκνα αὐτῶν ἐν τῇ γῇ τῶν ἐθνῶν, τῶν Χαναναίων καὶ τῶν ἄλλων. Είπε γάρ, φησί, Κύριος πρὸς Μωυσήν, ὅτι Πάν τες οἱ ἄνδρες οἱ ἐπείρασαν με τοῦτο τὸ δέκατον, καὶ οὐκ εἰσήκουσαν τῆς φωνῆς μου, ἦ μὴν οὐκ ὄψονται τὴν γῆν, ἣν ὤμοσα τοῖς πατράσιν αὐτ τῶν, ἀλλ' ἢ τὰ τέκνα αὐτῶν ὅ ἐστι μετ᾿ ἐμοῦ ὧδε. Καὶ διασκορπίσαι αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις. Ταῖς τῶν εἰρημένων ἐθνῶν. Καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ. Τελετή γεγό- νασι καὶ οἷον ἑορτὴ τῷ Βεελφεγώρ. Ἡ ἐμυνήθησαν τῷ Βεελφεγώρ, εἰδώλῳ τῶν Μωαβιτών, ἤτοι τῶν Μαδιανιτῶν· ὡς ἐν τῇ προμνημονευθείσῃ βίβλῳ τῶν Αριθμῶν ἱστόρηται, ὅτι, ἐπιθυμήσαντες τῶν θυ- γατέρων Μωάβ, ἀνεπείσθησαν ὑπ' αὐτῶν τοῦ προσκυ- νῆσαι τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν. Καὶ ἔφαγον θυσίας νεκρών. Νεκρὰ λέγει τὰ εἴ- δωλα, ὡς ἀναίσθητα καὶ ἀνενέργητα. Καὶ παρώξυναν αὐτὸν ἐν τοῖς ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν. Ἐν τοῖς τοιούτοις ἔργοις αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθη ἐν αὐτοῖς ἡ πτῶσις. Αποθνησ σκόντων πολλῶν. Καὶ ἔστη Φινεὲς καὶ ἐξιλάσατε, καὶ ἐκόπασεν ἡ θραῦσις. ᾿Ανέστη ἐκ μέσου τῆς συναγωγῆς, καὶ ἐξιλεώσατο τὸν Θεὸν, ἐν τῷ λαβεῖν σειρομάστην, εξο του, δόρυ, καὶ ἀποκεντῆσαι τὸν Ἰσραηλίτην ἅμα καὶ τὴν Μαδιανίτιν· καὶ ἐκόπασεν ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ, εἴτουν ἡ πτῶσις τοῦ λαοῦ. "Ην δὲ Φινεές υἱὸς Ελεα - ζάρου τοῦ υἱοῦ ᾿Ααρών. Καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Εἰς ἀρε τήν. Διὸ καὶ ἄθλον ἔλαβεν ἀπὸ Θεοῦ τὴν ἱερωσύνην, αἰώνιον ἑαυτῷ καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ. Εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν ἕως τοῦ αἰῶνος. Λεί γὰρ διὰ τὸν φόνον ἐκεῖνον εὐφημείται, τὸν ὑπὲρ εύσ σεβείας γενόμενον. Καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐπὶ ὕδατος ἀντιλογίας. Ἐν τῇ ἐρήμῳ Κάδης. Ἐκεῖ γὰρ διψήσας ὁ λαὸς, ἐδεινοπάθει, καὶ διεγόγγυζε, καὶ ἀντέλεγε. Διὸ τὸ ἐκ πέτρας καὶ τότε ῥυὲν ὕδωρ ἐκλήθη ὕδωρ ἀντι- λογίας. Καὶ ἐκακώθη Μωϋσῆς δι' αὐτούς. Παρὰ Θεοῦ γὰρ κελευσθείς λαβεῖν τὴν δάβδον αὐτοῦ καὶ ἐκκλη- χιν, 22, Εt i COMMENT. IN PSALMOS. terram incolerent. 105$ A potentissimi essent illi populi, qui promissionis B C er Num, D . Non exauaerunt vocem Domini. Vocem illam scilicet, qua dixerat daturum se eis illam terram. Hujusmodi quippe voci non crediderunt. VERS. 26. Et elevavit manum suam super eos. Mo- vit manum suam adversus eos, hoc est, puniendi ac castigandi potentia in eos commotus est. Ut destrueret eos in deserto. Ut eos scilicet oc- cideret. * VERS. 27. Ut constitueret semen eorum in genti- bus. Ut plantaret filios eorum in terra gentium. Chananæorum scilicet et aliorum populorum: Di- xit enim, inquit, Dominus ad Moysem: Omnes viri, qui jam decies tentaverunt me, et non audiveruni vo- cem meam, certe non videbunt terram, quam juravi patribus eorum sed filii eorum, qui sunt mecum hic st . Et dispergeret eos in regionibus. Prædictarum geulium. Vans. 28. Et initiati sunt Beelphegor. Beelphegor Moabitarum seu Madianitarum idolo, initiasse sese Judæi ac dicasse visi sunt, dum solemnes ac festi- vos ei dies celebrarent, ut in Numerorum libro traditur, quando Moabitidarum puellarum pulchri- tudine deliniti, persuasi sunt, ut illorum colerent simulacra. Vers. 29. Et comederunt sacrificia mortuorum. Mortua appellat idola, tanquam quæ sine sensu sunt, et sine aliqua operandi potestate. Et irritarerunt eum in adinventionibus suis. In bujusmodi eorum operibus. Et multiplicata est in eis ruina. Multi quippe corum perierunt VERS. 30. Et stetit Prinees et placavit, et cessa- vil quassatio. Surrexit de media congregatione, et placavit Deum, quando accepto jaculo Israeli - tem, virum, una cum Madianitide muliere trans- fixit : quam ob causam cessavit ira Dei, id est, populi ruina. Erat autem Phinees filins Eleazari, filii Aaron. VERS. 31. reputatum est ei ad justitiam. Hoc est, in virtutem. Atque ideo præmium a Deo ei et semini ejus datum est, sacerdotium æternum. In generationem et generationem usque in sæcu- lum. Perpetuo quippe ab omnibus laudatur, pro illata illa nece, quam religionis ac pietatis zelo patravit. Vers. 52. Et irritaverunt eum ad aquas contra- dictionis. In deserto Cades. Illic enim populus si- tim perpeti ægre tulit. Quocirca murmuravit, et contradixit : unde aqua, quæ de petra illa eMuxit, contradictionis aqua appellata est. Et affictus est Moyses propter eos. A Deo enim jussus est accipere virgam suam et congregare.
5 I shall repay my vows to the Lord before all his people. My promises, as many as I promised, for very soon I shall depart from the present life.
PG 128:11196 Τίμιος ἐναντίον Κυρίου ὁ θάνατος τῶν ὁσίων αὐτοῦ. α δι’ αὐτοῦ MPACFH : δι’ αὐτόν SBV.Καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίας αὐτῶν. Α Κατεπτώθησαν, ἠσθένησαν. Καὶ εἶδε Κύριος ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, ἐν τῷ εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεως αὐτῶν, καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς πρὸς Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Καὶ ἐμελετήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Μετέβαλε τὴν ὀργὴν εἰς οἶκτον, ὡς πολυ- έλεος. Καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμούς. Ακτειρεν αὐτούς. Εναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτευσάντων αὐτούς. Περιφραστικῶς, ὥστε πάντας τοῦτο μα θεῖν τοὺς αἰχμαλωτεύσαντας αὐτούς. Διάφορα γὰρ ἔθνη κατὰ διαφόρους καιρούς ᾐχμαλώτευσαν αύ- Β τοὺς, ὡς ἡ δηλωθεῖσα βίβλος ἱστορεῖ. Γέγονε δὲ τοῦτο ἐπὶ Κύρου, καὶ Δαρείου, καὶ ᾿Αρταξέρξου τῶν βασιλέων, ως Εσδρας έγραψε. Σῶσον ἡμᾶς, Κύριε, ὁ Θεὸς ἡμῶν. Εἰς την προ- τέραν αὖθις ἀνέδραμε ἱκεσίαν. Καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν. Οἶμαι προσώπῳ τῆς ἐξ ἐθνῶν ᾿Εκκλησίας ἡ παράκλησις· ἴσως δὲ καὶ τῶν διασπαρέντων μετὰ τὴν παρὰ Βαβυ- λωνίων αἰχμαλωσίαν. Τοῦ ἐξομολογήσασθαι εν τῷ ὀνόματί σου τῷ ἁγίῳ. Τοῦ εὐχαριστήσαι, ὡς Σωτῆρι καὶ ἐλευ- θερωτῇ. Τοῦ ἐγκαυχάσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου. Μέγα γὰρ τὸ αἰνεῖν σε· καὶ καύχησις τοῖς αἰνοῦσιν ὄντως, ὅτι ἀξιοῦνται ὑμνολόγοι γενέσθαι τοιούτου Θεοῦ. Εὐλογητὸς Κύριος ο Θεός Ισραὴλ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εὐφημητὸς, αἰνετὸς ἀεί. Καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαός· Γένοιτο, γένοιτο. Ἐρεῖ τὸ, Εὐλογητὸς ὁ Κύριος· ἢ τὸ, Γένοιτο εὐλογητός. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΓ'. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, διεξιών εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ, τὴν αὐτὴν τῷ προλαβόντι δικαίως ἔλαχεν ἐπιγρα φήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ὅτι χρηστὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Τοιοῦτον ἔχει προοίμιον καὶ ὁ πρὸ τούτου ψαλμός. Ειπάτωσαν οἱ λελυτρωμένοι ὑπὸ Κυρίου. Εἰπά τωσαν ὅτι χρηστὸς καὶ τὸ ἑξῆς. Οὓς ἐλυτρώσατο ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ. Τοῦ διαβόλου. Περὶ γὰρ τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαῖοι φιλονεικοῦσι νοεῖσθαι τὸν ψαλμὸν περὶ τῶν μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν ἀνακληθέντων. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, γράφουσιν, ἤτοι τῶν δαιμόνων. Ει COMMENT. IN PSALMOS. C D Et humiliați sunt in iniquitatibus suis. Deciderunt enim ab adeptis viribus, infrmique ac debiles ef- fecti sunt. Vers. 44, 45. Et vidit Dominus cum tribularen- tur, dum exaudivit orationem eorum, et memor ſuit testamenti sui. Testamenti, inquam,ad Abraham, Isaac et Jacob. Et pœnituit eum secundum multitudinem miseri- cordiæ suæ. Commutavit enim iram in misericor- dian. Est etenim valde misericors. VERS. 46. dedit eos in misericordias. Eorum misertus est. In conspectu omnium, qui ceperant eos. Adeo palam atque adeo manifeste eorum misertus est, ut omnes, qui fecerant eos captivos, perspicue id cognoverint. Variæ enim gentes, variis tempori bus eos in servitutem redegerunt, quemadmodum in prædicto Judicum libro traditur. Factum est autem hoc, tempore Cyri, Darii et Artaxerxis, ut Esdras scribit. VERS. 47. Salvos fac nos, Domine Deus noster. Iterum ad preces recurrit. Et congrega nos de nationibus. Puto petitionem banc proferri ex persona Ecclesiæ, quæ de centi- bus congregata est : vel forte ex persona Judæo- rum, qui post Babylonicam captivitatem dispersi sunt. Ut confiteamur nomini tuo sancto. Ut gratias tibi agamus, tanquam Salvatori ac liberatori nostro. Et gloriemur in laude tua. Magnum etenim quid est, Deum laudare. Vera etiam ac sumpa gloria- tio est omnibus, qui eum laudant; ea ratione videlicet, quod digui effecti sunt tanto ministerio. VERS. 48. Benedictus Dominus Deus Israel, seculo et usque in sæculum. Benedicendus enim semper est, et laudandus. Et dicet omnis populus : Fiat, fiat. Dicet omnis populus Benedictus Dominus ; vel dicet omnis populus : Fiat, inquam, fiat benedictus Dominus. Alleluia, PSALMUS CVI. Cum hic psalmus simili modo beneficia Dei narret in humanum genus collata, eamdem mo- rito cum præcedentibus psalmis inscriptionem sortitus est. VERS. 1. Conftemini Domino, quoniam bonus, quoniam in sæculum misericordia ejus. Eisdemn verbis Propheta in præcedenti psalmo exorsus est, VERS. 2. Dicant qui redempti sunt a Domino Di cant, inquam, quod bonus est, et quæ sequuntur. Quos redemit de manu inimici. Diaboli scilicet. Est enim sermo de fidelibus Christianis; quan- quam Judæi contendant psalmum bune intelligi debere de iis qui ex Babylonica captivitate revor cati sunt in patriam. Quædam vero exemplaria habent : De manu inimicorum, hoc est, De pote- state dæmonum.
6 Precious before the Lord is the death of his devoted servants.
Χαίρω, φησὶν, ἀποθνῄσκων· τίμιος γὰρ παρὰ Θεῷ ὁ θάνατος τῶν ὡσιωμένων αὐτῷ. Εἰ γὰρ ἡ ζωὴ τούτων τιμία, πολλῷ μᾶλλον ὁ θάνατος, ὡς εἰς τὸν Δεσπότην αὐτῶν διαβιβάζων αὐτοὺς, τιμωμένους διὰ προπομπῆς ἁγίων ἀγγέλων.Καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίας αὐτῶν. Α Κατεπτώθησαν, ἠσθένησαν. Καὶ εἶδε Κύριος ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, ἐν τῷ εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεως αὐτῶν, καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς πρὸς Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Καὶ ἐμελετήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Μετέβαλε τὴν ὀργὴν εἰς οἶκτον, ὡς πολυ- έλεος. Καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμούς. Ακτειρεν αὐτούς. Εναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτευσάντων αὐτούς. Περιφραστικῶς, ὥστε πάντας τοῦτο μα θεῖν τοὺς αἰχμαλωτεύσαντας αὐτούς. Διάφορα γὰρ ἔθνη κατὰ διαφόρους καιρούς ᾐχμαλώτευσαν αύ- Β τοὺς, ὡς ἡ δηλωθεῖσα βίβλος ἱστορεῖ. Γέγονε δὲ τοῦτο ἐπὶ Κύρου, καὶ Δαρείου, καὶ ᾿Αρταξέρξου τῶν βασιλέων, ως Εσδρας έγραψε. Σῶσον ἡμᾶς, Κύριε, ὁ Θεὸς ἡμῶν. Εἰς την προ- τέραν αὖθις ἀνέδραμε ἱκεσίαν. Καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν. Οἶμαι προσώπῳ τῆς ἐξ ἐθνῶν ᾿Εκκλησίας ἡ παράκλησις· ἴσως δὲ καὶ τῶν διασπαρέντων μετὰ τὴν παρὰ Βαβυ- λωνίων αἰχμαλωσίαν. Τοῦ ἐξομολογήσασθαι εν τῷ ὀνόματί σου τῷ ἁγίῳ. Τοῦ εὐχαριστήσαι, ὡς Σωτῆρι καὶ ἐλευ- θερωτῇ. Τοῦ ἐγκαυχάσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου. Μέγα γὰρ τὸ αἰνεῖν σε· καὶ καύχησις τοῖς αἰνοῦσιν ὄντως, ὅτι ἀξιοῦνται ὑμνολόγοι γενέσθαι τοιούτου Θεοῦ. Εὐλογητὸς Κύριος ο Θεός Ισραὴλ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εὐφημητὸς, αἰνετὸς ἀεί. Καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαός· Γένοιτο, γένοιτο. Ἐρεῖ τὸ, Εὐλογητὸς ὁ Κύριος· ἢ τὸ, Γένοιτο εὐλογητός. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΓ'. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, διεξιών εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ, τὴν αὐτὴν τῷ προλαβόντι δικαίως ἔλαχεν ἐπιγρα φήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ὅτι χρηστὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Τοιοῦτον ἔχει προοίμιον καὶ ὁ πρὸ τούτου ψαλμός. Ειπάτωσαν οἱ λελυτρωμένοι ὑπὸ Κυρίου. Εἰπά τωσαν ὅτι χρηστὸς καὶ τὸ ἑξῆς. Οὓς ἐλυτρώσατο ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ. Τοῦ διαβόλου. Περὶ γὰρ τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαῖοι φιλονεικοῦσι νοεῖσθαι τὸν ψαλμὸν περὶ τῶν μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν ἀνακληθέντων. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, γράφουσιν, ἤτοι τῶν δαιμόνων. Ει COMMENT. IN PSALMOS. C D Et humiliați sunt in iniquitatibus suis. Deciderunt enim ab adeptis viribus, infrmique ac debiles ef- fecti sunt. Vers. 44, 45. Et vidit Dominus cum tribularen- tur, dum exaudivit orationem eorum, et memor ſuit testamenti sui. Testamenti, inquam,ad Abraham, Isaac et Jacob. Et pœnituit eum secundum multitudinem miseri- cordiæ suæ. Commutavit enim iram in misericor- dian. Est etenim valde misericors. VERS. 46. dedit eos in misericordias. Eorum misertus est. In conspectu omnium, qui ceperant eos. Adeo palam atque adeo manifeste eorum misertus est, ut omnes, qui fecerant eos captivos, perspicue id cognoverint. Variæ enim gentes, variis tempori bus eos in servitutem redegerunt, quemadmodum in prædicto Judicum libro traditur. Factum est autem hoc, tempore Cyri, Darii et Artaxerxis, ut Esdras scribit. VERS. 47. Salvos fac nos, Domine Deus noster. Iterum ad preces recurrit. Et congrega nos de nationibus. Puto petitionem banc proferri ex persona Ecclesiæ, quæ de centi- bus congregata est : vel forte ex persona Judæo- rum, qui post Babylonicam captivitatem dispersi sunt. Ut confiteamur nomini tuo sancto. Ut gratias tibi agamus, tanquam Salvatori ac liberatori nostro. Et gloriemur in laude tua. Magnum etenim quid est, Deum laudare. Vera etiam ac sumpa gloria- tio est omnibus, qui eum laudant; ea ratione videlicet, quod digui effecti sunt tanto ministerio. VERS. 48. Benedictus Dominus Deus Israel, seculo et usque in sæculum. Benedicendus enim semper est, et laudandus. Et dicet omnis populus : Fiat, fiat. Dicet omnis populus Benedictus Dominus ; vel dicet omnis populus : Fiat, inquam, fiat benedictus Dominus. Alleluia, PSALMUS CVI. Cum hic psalmus simili modo beneficia Dei narret in humanum genus collata, eamdem mo- rito cum præcedentibus psalmis inscriptionem sortitus est. VERS. 1. Conftemini Domino, quoniam bonus, quoniam in sæculum misericordia ejus. Eisdemn verbis Propheta in præcedenti psalmo exorsus est, VERS. 2. Dicant qui redempti sunt a Domino Di cant, inquam, quod bonus est, et quæ sequuntur. Quos redemit de manu inimici. Diaboli scilicet. Est enim sermo de fidelibus Christianis; quan- quam Judæi contendant psalmum bune intelligi debere de iis qui ex Babylonica captivitate revor cati sunt in patriam. Quædam vero exemplaria habent : De manu inimicorum, hoc est, De pote- state dæmonum.
I rejoice in dying, he says, for with God the death of those devoted in purity to him is precious. For if the life of these is precious, much more so is their death, as transporting them to their Master, honoured by an escort of holy angels going before.
α Ὦ Κύριε, ἐγὼ δοῦλος σός. Ὡσιωμένος σοὶ, ἀνακείμενος τῇ σῇ δεσποτείᾳ.Καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίας αὐτῶν. Α Κατεπτώθησαν, ἠσθένησαν. Καὶ εἶδε Κύριος ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, ἐν τῷ εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεως αὐτῶν, καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς πρὸς Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Καὶ ἐμελετήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Μετέβαλε τὴν ὀργὴν εἰς οἶκτον, ὡς πολυ- έλεος. Καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμούς. Ακτειρεν αὐτούς. Εναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτευσάντων αὐτούς. Περιφραστικῶς, ὥστε πάντας τοῦτο μα θεῖν τοὺς αἰχμαλωτεύσαντας αὐτούς. Διάφορα γὰρ ἔθνη κατὰ διαφόρους καιρούς ᾐχμαλώτευσαν αύ- Β τοὺς, ὡς ἡ δηλωθεῖσα βίβλος ἱστορεῖ. Γέγονε δὲ τοῦτο ἐπὶ Κύρου, καὶ Δαρείου, καὶ ᾿Αρταξέρξου τῶν βασιλέων, ως Εσδρας έγραψε. Σῶσον ἡμᾶς, Κύριε, ὁ Θεὸς ἡμῶν. Εἰς την προ- τέραν αὖθις ἀνέδραμε ἱκεσίαν. Καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν. Οἶμαι προσώπῳ τῆς ἐξ ἐθνῶν ᾿Εκκλησίας ἡ παράκλησις· ἴσως δὲ καὶ τῶν διασπαρέντων μετὰ τὴν παρὰ Βαβυ- λωνίων αἰχμαλωσίαν. Τοῦ ἐξομολογήσασθαι εν τῷ ὀνόματί σου τῷ ἁγίῳ. Τοῦ εὐχαριστήσαι, ὡς Σωτῆρι καὶ ἐλευ- θερωτῇ. Τοῦ ἐγκαυχάσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου. Μέγα γὰρ τὸ αἰνεῖν σε· καὶ καύχησις τοῖς αἰνοῦσιν ὄντως, ὅτι ἀξιοῦνται ὑμνολόγοι γενέσθαι τοιούτου Θεοῦ. Εὐλογητὸς Κύριος ο Θεός Ισραὴλ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εὐφημητὸς, αἰνετὸς ἀεί. Καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαός· Γένοιτο, γένοιτο. Ἐρεῖ τὸ, Εὐλογητὸς ὁ Κύριος· ἢ τὸ, Γένοιτο εὐλογητός. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΓ'. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, διεξιών εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ, τὴν αὐτὴν τῷ προλαβόντι δικαίως ἔλαχεν ἐπιγρα φήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ὅτι χρηστὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Τοιοῦτον ἔχει προοίμιον καὶ ὁ πρὸ τούτου ψαλμός. Ειπάτωσαν οἱ λελυτρωμένοι ὑπὸ Κυρίου. Εἰπά τωσαν ὅτι χρηστὸς καὶ τὸ ἑξῆς. Οὓς ἐλυτρώσατο ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ. Τοῦ διαβόλου. Περὶ γὰρ τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαῖοι φιλονεικοῦσι νοεῖσθαι τὸν ψαλμὸν περὶ τῶν μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν ἀνακληθέντων. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, γράφουσιν, ἤτοι τῶν δαιμόνων. Ει COMMENT. IN PSALMOS. C D Et humiliați sunt in iniquitatibus suis. Deciderunt enim ab adeptis viribus, infrmique ac debiles ef- fecti sunt. Vers. 44, 45. Et vidit Dominus cum tribularen- tur, dum exaudivit orationem eorum, et memor ſuit testamenti sui. Testamenti, inquam,ad Abraham, Isaac et Jacob. Et pœnituit eum secundum multitudinem miseri- cordiæ suæ. Commutavit enim iram in misericor- dian. Est etenim valde misericors. VERS. 46. dedit eos in misericordias. Eorum misertus est. In conspectu omnium, qui ceperant eos. Adeo palam atque adeo manifeste eorum misertus est, ut omnes, qui fecerant eos captivos, perspicue id cognoverint. Variæ enim gentes, variis tempori bus eos in servitutem redegerunt, quemadmodum in prædicto Judicum libro traditur. Factum est autem hoc, tempore Cyri, Darii et Artaxerxis, ut Esdras scribit. VERS. 47. Salvos fac nos, Domine Deus noster. Iterum ad preces recurrit. Et congrega nos de nationibus. Puto petitionem banc proferri ex persona Ecclesiæ, quæ de centi- bus congregata est : vel forte ex persona Judæo- rum, qui post Babylonicam captivitatem dispersi sunt. Ut confiteamur nomini tuo sancto. Ut gratias tibi agamus, tanquam Salvatori ac liberatori nostro. Et gloriemur in laude tua. Magnum etenim quid est, Deum laudare. Vera etiam ac sumpa gloria- tio est omnibus, qui eum laudant; ea ratione videlicet, quod digui effecti sunt tanto ministerio. VERS. 48. Benedictus Dominus Deus Israel, seculo et usque in sæculum. Benedicendus enim semper est, et laudandus. Et dicet omnis populus : Fiat, fiat. Dicet omnis populus Benedictus Dominus ; vel dicet omnis populus : Fiat, inquam, fiat benedictus Dominus. Alleluia, PSALMUS CVI. Cum hic psalmus simili modo beneficia Dei narret in humanum genus collata, eamdem mo- rito cum præcedentibus psalmis inscriptionem sortitus est. VERS. 1. Conftemini Domino, quoniam bonus, quoniam in sæculum misericordia ejus. Eisdemn verbis Propheta in præcedenti psalmo exorsus est, VERS. 2. Dicant qui redempti sunt a Domino Di cant, inquam, quod bonus est, et quæ sequuntur. Quos redemit de manu inimici. Diaboli scilicet. Est enim sermo de fidelibus Christianis; quan- quam Judæi contendant psalmum bune intelligi debere de iis qui ex Babylonica captivitate revor cati sunt in patriam. Quædam vero exemplaria habent : De manu inimicorum, hoc est, De pote- state dæmonum.
7α O Lord, I am your servant. Devoted in purity to you, dedicated to your lordship.
β Ἐγὼ δοῦλος σὸς καὶ υἱὸς τῆς παιδίσκης σου. Ἐδιττολόγησε μὲν, ἐμφαίνων ὅτι χαίρει τοῦτο καλούμενος, καὶ ἀνεπαισχύντως ὁμολογεῖ τοῦτο καὶ κηρύττει. Υἱὸς δὲ, φησὶ, τῆς παιδίσκης σου, δηλῶν ὅτι ἐκ προγόνων δοῦλός ἐστι τοῦ Θεοῦ. Ἀδιαφόρως δὲ τῆς μητρὸς μόνης ἐμνημόνευσεν· ἢ καὶ διότι τότε τὰ ἐκ τῶν θεραπαινίδων οἰκογενῆ, τιμιώτερα τοῖς δεσπόταις ἦσαν.Καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίας αὐτῶν. Α Κατεπτώθησαν, ἠσθένησαν. Καὶ εἶδε Κύριος ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, ἐν τῷ εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεως αὐτῶν, καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς πρὸς Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Καὶ ἐμελετήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Μετέβαλε τὴν ὀργὴν εἰς οἶκτον, ὡς πολυ- έλεος. Καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμούς. Ακτειρεν αὐτούς. Εναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτευσάντων αὐτούς. Περιφραστικῶς, ὥστε πάντας τοῦτο μα θεῖν τοὺς αἰχμαλωτεύσαντας αὐτούς. Διάφορα γὰρ ἔθνη κατὰ διαφόρους καιρούς ᾐχμαλώτευσαν αύ- Β τοὺς, ὡς ἡ δηλωθεῖσα βίβλος ἱστορεῖ. Γέγονε δὲ τοῦτο ἐπὶ Κύρου, καὶ Δαρείου, καὶ ᾿Αρταξέρξου τῶν βασιλέων, ως Εσδρας έγραψε. Σῶσον ἡμᾶς, Κύριε, ὁ Θεὸς ἡμῶν. Εἰς την προ- τέραν αὖθις ἀνέδραμε ἱκεσίαν. Καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν. Οἶμαι προσώπῳ τῆς ἐξ ἐθνῶν ᾿Εκκλησίας ἡ παράκλησις· ἴσως δὲ καὶ τῶν διασπαρέντων μετὰ τὴν παρὰ Βαβυ- λωνίων αἰχμαλωσίαν. Τοῦ ἐξομολογήσασθαι εν τῷ ὀνόματί σου τῷ ἁγίῳ. Τοῦ εὐχαριστήσαι, ὡς Σωτῆρι καὶ ἐλευ- θερωτῇ. Τοῦ ἐγκαυχάσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου. Μέγα γὰρ τὸ αἰνεῖν σε· καὶ καύχησις τοῖς αἰνοῦσιν ὄντως, ὅτι ἀξιοῦνται ὑμνολόγοι γενέσθαι τοιούτου Θεοῦ. Εὐλογητὸς Κύριος ο Θεός Ισραὴλ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εὐφημητὸς, αἰνετὸς ἀεί. Καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαός· Γένοιτο, γένοιτο. Ἐρεῖ τὸ, Εὐλογητὸς ὁ Κύριος· ἢ τὸ, Γένοιτο εὐλογητός. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΓ'. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, διεξιών εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ, τὴν αὐτὴν τῷ προλαβόντι δικαίως ἔλαχεν ἐπιγρα φήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ὅτι χρηστὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Τοιοῦτον ἔχει προοίμιον καὶ ὁ πρὸ τούτου ψαλμός. Ειπάτωσαν οἱ λελυτρωμένοι ὑπὸ Κυρίου. Εἰπά τωσαν ὅτι χρηστὸς καὶ τὸ ἑξῆς. Οὓς ἐλυτρώσατο ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ. Τοῦ διαβόλου. Περὶ γὰρ τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαῖοι φιλονεικοῦσι νοεῖσθαι τὸν ψαλμὸν περὶ τῶν μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν ἀνακληθέντων. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, γράφουσιν, ἤτοι τῶν δαιμόνων. Ει COMMENT. IN PSALMOS. C D Et humiliați sunt in iniquitatibus suis. Deciderunt enim ab adeptis viribus, infrmique ac debiles ef- fecti sunt. Vers. 44, 45. Et vidit Dominus cum tribularen- tur, dum exaudivit orationem eorum, et memor ſuit testamenti sui. Testamenti, inquam,ad Abraham, Isaac et Jacob. Et pœnituit eum secundum multitudinem miseri- cordiæ suæ. Commutavit enim iram in misericor- dian. Est etenim valde misericors. VERS. 46. dedit eos in misericordias. Eorum misertus est. In conspectu omnium, qui ceperant eos. Adeo palam atque adeo manifeste eorum misertus est, ut omnes, qui fecerant eos captivos, perspicue id cognoverint. Variæ enim gentes, variis tempori bus eos in servitutem redegerunt, quemadmodum in prædicto Judicum libro traditur. Factum est autem hoc, tempore Cyri, Darii et Artaxerxis, ut Esdras scribit. VERS. 47. Salvos fac nos, Domine Deus noster. Iterum ad preces recurrit. Et congrega nos de nationibus. Puto petitionem banc proferri ex persona Ecclesiæ, quæ de centi- bus congregata est : vel forte ex persona Judæo- rum, qui post Babylonicam captivitatem dispersi sunt. Ut confiteamur nomini tuo sancto. Ut gratias tibi agamus, tanquam Salvatori ac liberatori nostro. Et gloriemur in laude tua. Magnum etenim quid est, Deum laudare. Vera etiam ac sumpa gloria- tio est omnibus, qui eum laudant; ea ratione videlicet, quod digui effecti sunt tanto ministerio. VERS. 48. Benedictus Dominus Deus Israel, seculo et usque in sæculum. Benedicendus enim semper est, et laudandus. Et dicet omnis populus : Fiat, fiat. Dicet omnis populus Benedictus Dominus ; vel dicet omnis populus : Fiat, inquam, fiat benedictus Dominus. Alleluia, PSALMUS CVI. Cum hic psalmus simili modo beneficia Dei narret in humanum genus collata, eamdem mo- rito cum præcedentibus psalmis inscriptionem sortitus est. VERS. 1. Conftemini Domino, quoniam bonus, quoniam in sæculum misericordia ejus. Eisdemn verbis Propheta in præcedenti psalmo exorsus est, VERS. 2. Dicant qui redempti sunt a Domino Di cant, inquam, quod bonus est, et quæ sequuntur. Quos redemit de manu inimici. Diaboli scilicet. Est enim sermo de fidelibus Christianis; quan- quam Judæi contendant psalmum bune intelligi debere de iis qui ex Babylonica captivitate revor cati sunt in patriam. Quædam vero exemplaria habent : De manu inimicorum, hoc est, De pote- state dæmonum.
7β I am your servant and son of your handmaiden. He repeated the words, showing that he delights in this appellation and he confesses and proclaims this without shame. He says ‘son of your handmaiden’ indicating that he is a serv- ant of God from his forebears. He mentioned his mother only indifferently, or else because at that time those born in the household from serving girls were more precious to their masters.
γ Διέῤῥηξας τοὺς δεσμούς μου. Τοὺς ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας, τῷ ξίφει τῆς μετανοίας.Καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίας αὐτῶν. Α Κατεπτώθησαν, ἠσθένησαν. Καὶ εἶδε Κύριος ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, ἐν τῷ εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεως αὐτῶν, καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς πρὸς Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Καὶ ἐμελετήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Μετέβαλε τὴν ὀργὴν εἰς οἶκτον, ὡς πολυ- έλεος. Καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμούς. Ακτειρεν αὐτούς. Εναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτευσάντων αὐτούς. Περιφραστικῶς, ὥστε πάντας τοῦτο μα θεῖν τοὺς αἰχμαλωτεύσαντας αὐτούς. Διάφορα γὰρ ἔθνη κατὰ διαφόρους καιρούς ᾐχμαλώτευσαν αύ- Β τοὺς, ὡς ἡ δηλωθεῖσα βίβλος ἱστορεῖ. Γέγονε δὲ τοῦτο ἐπὶ Κύρου, καὶ Δαρείου, καὶ ᾿Αρταξέρξου τῶν βασιλέων, ως Εσδρας έγραψε. Σῶσον ἡμᾶς, Κύριε, ὁ Θεὸς ἡμῶν. Εἰς την προ- τέραν αὖθις ἀνέδραμε ἱκεσίαν. Καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν. Οἶμαι προσώπῳ τῆς ἐξ ἐθνῶν ᾿Εκκλησίας ἡ παράκλησις· ἴσως δὲ καὶ τῶν διασπαρέντων μετὰ τὴν παρὰ Βαβυ- λωνίων αἰχμαλωσίαν. Τοῦ ἐξομολογήσασθαι εν τῷ ὀνόματί σου τῷ ἁγίῳ. Τοῦ εὐχαριστήσαι, ὡς Σωτῆρι καὶ ἐλευ- θερωτῇ. Τοῦ ἐγκαυχάσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου. Μέγα γὰρ τὸ αἰνεῖν σε· καὶ καύχησις τοῖς αἰνοῦσιν ὄντως, ὅτι ἀξιοῦνται ὑμνολόγοι γενέσθαι τοιούτου Θεοῦ. Εὐλογητὸς Κύριος ο Θεός Ισραὴλ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εὐφημητὸς, αἰνετὸς ἀεί. Καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαός· Γένοιτο, γένοιτο. Ἐρεῖ τὸ, Εὐλογητὸς ὁ Κύριος· ἢ τὸ, Γένοιτο εὐλογητός. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΓ'. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, διεξιών εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ, τὴν αὐτὴν τῷ προλαβόντι δικαίως ἔλαχεν ἐπιγρα φήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ὅτι χρηστὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Τοιοῦτον ἔχει προοίμιον καὶ ὁ πρὸ τούτου ψαλμός. Ειπάτωσαν οἱ λελυτρωμένοι ὑπὸ Κυρίου. Εἰπά τωσαν ὅτι χρηστὸς καὶ τὸ ἑξῆς. Οὓς ἐλυτρώσατο ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ. Τοῦ διαβόλου. Περὶ γὰρ τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαῖοι φιλονεικοῦσι νοεῖσθαι τὸν ψαλμὸν περὶ τῶν μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν ἀνακληθέντων. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, γράφουσιν, ἤτοι τῶν δαιμόνων. Ει COMMENT. IN PSALMOS. C D Et humiliați sunt in iniquitatibus suis. Deciderunt enim ab adeptis viribus, infrmique ac debiles ef- fecti sunt. Vers. 44, 45. Et vidit Dominus cum tribularen- tur, dum exaudivit orationem eorum, et memor ſuit testamenti sui. Testamenti, inquam,ad Abraham, Isaac et Jacob. Et pœnituit eum secundum multitudinem miseri- cordiæ suæ. Commutavit enim iram in misericor- dian. Est etenim valde misericors. VERS. 46. dedit eos in misericordias. Eorum misertus est. In conspectu omnium, qui ceperant eos. Adeo palam atque adeo manifeste eorum misertus est, ut omnes, qui fecerant eos captivos, perspicue id cognoverint. Variæ enim gentes, variis tempori bus eos in servitutem redegerunt, quemadmodum in prædicto Judicum libro traditur. Factum est autem hoc, tempore Cyri, Darii et Artaxerxis, ut Esdras scribit. VERS. 47. Salvos fac nos, Domine Deus noster. Iterum ad preces recurrit. Et congrega nos de nationibus. Puto petitionem banc proferri ex persona Ecclesiæ, quæ de centi- bus congregata est : vel forte ex persona Judæo- rum, qui post Babylonicam captivitatem dispersi sunt. Ut confiteamur nomini tuo sancto. Ut gratias tibi agamus, tanquam Salvatori ac liberatori nostro. Et gloriemur in laude tua. Magnum etenim quid est, Deum laudare. Vera etiam ac sumpa gloria- tio est omnibus, qui eum laudant; ea ratione videlicet, quod digui effecti sunt tanto ministerio. VERS. 48. Benedictus Dominus Deus Israel, seculo et usque in sæculum. Benedicendus enim semper est, et laudandus. Et dicet omnis populus : Fiat, fiat. Dicet omnis populus Benedictus Dominus ; vel dicet omnis populus : Fiat, inquam, fiat benedictus Dominus. Alleluia, PSALMUS CVI. Cum hic psalmus simili modo beneficia Dei narret in humanum genus collata, eamdem mo- rito cum præcedentibus psalmis inscriptionem sortitus est. VERS. 1. Conftemini Domino, quoniam bonus, quoniam in sæculum misericordia ejus. Eisdemn verbis Propheta in præcedenti psalmo exorsus est, VERS. 2. Dicant qui redempti sunt a Domino Di cant, inquam, quod bonus est, et quæ sequuntur. Quos redemit de manu inimici. Diaboli scilicet. Est enim sermo de fidelibus Christianis; quan- quam Judæi contendant psalmum bune intelligi debere de iis qui ex Babylonica captivitate revor cati sunt in patriam. Quædam vero exemplaria habent : De manu inimicorum, hoc est, De pote- state dæmonum.
7γ Your have broken my bonds asunder. Those of sin, by the sword of repentance.
α Σοὶ θύσω θυσίαν αἰνέσεως. Θυσίαν λογικὴν, θυσίαν οἰκείαν, γέννημα τῆς ἐμῆς καρδίας· σοὶ θύσω θυσίαν αἰνέσεως ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου τῆς ἐμαυτοῦ ψυχῆς.Καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίας αὐτῶν. Α Κατεπτώθησαν, ἠσθένησαν. Καὶ εἶδε Κύριος ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, ἐν τῷ εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεως αὐτῶν, καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς πρὸς Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Καὶ ἐμελετήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Μετέβαλε τὴν ὀργὴν εἰς οἶκτον, ὡς πολυ- έλεος. Καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμούς. Ακτειρεν αὐτούς. Εναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτευσάντων αὐτούς. Περιφραστικῶς, ὥστε πάντας τοῦτο μα θεῖν τοὺς αἰχμαλωτεύσαντας αὐτούς. Διάφορα γὰρ ἔθνη κατὰ διαφόρους καιρούς ᾐχμαλώτευσαν αύ- Β τοὺς, ὡς ἡ δηλωθεῖσα βίβλος ἱστορεῖ. Γέγονε δὲ τοῦτο ἐπὶ Κύρου, καὶ Δαρείου, καὶ ᾿Αρταξέρξου τῶν βασιλέων, ως Εσδρας έγραψε. Σῶσον ἡμᾶς, Κύριε, ὁ Θεὸς ἡμῶν. Εἰς την προ- τέραν αὖθις ἀνέδραμε ἱκεσίαν. Καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν. Οἶμαι προσώπῳ τῆς ἐξ ἐθνῶν ᾿Εκκλησίας ἡ παράκλησις· ἴσως δὲ καὶ τῶν διασπαρέντων μετὰ τὴν παρὰ Βαβυ- λωνίων αἰχμαλωσίαν. Τοῦ ἐξομολογήσασθαι εν τῷ ὀνόματί σου τῷ ἁγίῳ. Τοῦ εὐχαριστήσαι, ὡς Σωτῆρι καὶ ἐλευ- θερωτῇ. Τοῦ ἐγκαυχάσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου. Μέγα γὰρ τὸ αἰνεῖν σε· καὶ καύχησις τοῖς αἰνοῦσιν ὄντως, ὅτι ἀξιοῦνται ὑμνολόγοι γενέσθαι τοιούτου Θεοῦ. Εὐλογητὸς Κύριος ο Θεός Ισραὴλ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εὐφημητὸς, αἰνετὸς ἀεί. Καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαός· Γένοιτο, γένοιτο. Ἐρεῖ τὸ, Εὐλογητὸς ὁ Κύριος· ἢ τὸ, Γένοιτο εὐλογητός. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΓ'. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, διεξιών εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ, τὴν αὐτὴν τῷ προλαβόντι δικαίως ἔλαχεν ἐπιγρα φήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ὅτι χρηστὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Τοιοῦτον ἔχει προοίμιον καὶ ὁ πρὸ τούτου ψαλμός. Ειπάτωσαν οἱ λελυτρωμένοι ὑπὸ Κυρίου. Εἰπά τωσαν ὅτι χρηστὸς καὶ τὸ ἑξῆς. Οὓς ἐλυτρώσατο ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ. Τοῦ διαβόλου. Περὶ γὰρ τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαῖοι φιλονεικοῦσι νοεῖσθαι τὸν ψαλμὸν περὶ τῶν μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν ἀνακληθέντων. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, γράφουσιν, ἤτοι τῶν δαιμόνων. Ει COMMENT. IN PSALMOS. C D Et humiliați sunt in iniquitatibus suis. Deciderunt enim ab adeptis viribus, infrmique ac debiles ef- fecti sunt. Vers. 44, 45. Et vidit Dominus cum tribularen- tur, dum exaudivit orationem eorum, et memor ſuit testamenti sui. Testamenti, inquam,ad Abraham, Isaac et Jacob. Et pœnituit eum secundum multitudinem miseri- cordiæ suæ. Commutavit enim iram in misericor- dian. Est etenim valde misericors. VERS. 46. dedit eos in misericordias. Eorum misertus est. In conspectu omnium, qui ceperant eos. Adeo palam atque adeo manifeste eorum misertus est, ut omnes, qui fecerant eos captivos, perspicue id cognoverint. Variæ enim gentes, variis tempori bus eos in servitutem redegerunt, quemadmodum in prædicto Judicum libro traditur. Factum est autem hoc, tempore Cyri, Darii et Artaxerxis, ut Esdras scribit. VERS. 47. Salvos fac nos, Domine Deus noster. Iterum ad preces recurrit. Et congrega nos de nationibus. Puto petitionem banc proferri ex persona Ecclesiæ, quæ de centi- bus congregata est : vel forte ex persona Judæo- rum, qui post Babylonicam captivitatem dispersi sunt. Ut confiteamur nomini tuo sancto. Ut gratias tibi agamus, tanquam Salvatori ac liberatori nostro. Et gloriemur in laude tua. Magnum etenim quid est, Deum laudare. Vera etiam ac sumpa gloria- tio est omnibus, qui eum laudant; ea ratione videlicet, quod digui effecti sunt tanto ministerio. VERS. 48. Benedictus Dominus Deus Israel, seculo et usque in sæculum. Benedicendus enim semper est, et laudandus. Et dicet omnis populus : Fiat, fiat. Dicet omnis populus Benedictus Dominus ; vel dicet omnis populus : Fiat, inquam, fiat benedictus Dominus. Alleluia, PSALMUS CVI. Cum hic psalmus simili modo beneficia Dei narret in humanum genus collata, eamdem mo- rito cum præcedentibus psalmis inscriptionem sortitus est. VERS. 1. Conftemini Domino, quoniam bonus, quoniam in sæculum misericordia ejus. Eisdemn verbis Propheta in præcedenti psalmo exorsus est, VERS. 2. Dicant qui redempti sunt a Domino Di cant, inquam, quod bonus est, et quæ sequuntur. Quos redemit de manu inimici. Diaboli scilicet. Est enim sermo de fidelibus Christianis; quan- quam Judæi contendant psalmum bune intelligi debere de iis qui ex Babylonica captivitate revor cati sunt in patriam. Quædam vero exemplaria habent : De manu inimicorum, hoc est, De pote- state dæmonum.
8α To you I shall sacrifice a sacrifice of praise. A sacrifice in word, a sacrifice of my own, the product of my heart. To you I shall sacrifice a sacrifice of praise on the altar of my soul.
β Καὶ ἐν ὀνόματι Κυρίου ἐπικαλέσομαι. Καὶ τὸ ὄνομα Κυρίου ἐπικαλέσομαι εἰς χορηγίαν τῆς τοιαύτης θυσίας καὶ συνεργίαν.Καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίας αὐτῶν. Α Κατεπτώθησαν, ἠσθένησαν. Καὶ εἶδε Κύριος ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, ἐν τῷ εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεως αὐτῶν, καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς πρὸς Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Καὶ ἐμελετήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Μετέβαλε τὴν ὀργὴν εἰς οἶκτον, ὡς πολυ- έλεος. Καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμούς. Ακτειρεν αὐτούς. Εναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτευσάντων αὐτούς. Περιφραστικῶς, ὥστε πάντας τοῦτο μα θεῖν τοὺς αἰχμαλωτεύσαντας αὐτούς. Διάφορα γὰρ ἔθνη κατὰ διαφόρους καιρούς ᾐχμαλώτευσαν αύ- Β τοὺς, ὡς ἡ δηλωθεῖσα βίβλος ἱστορεῖ. Γέγονε δὲ τοῦτο ἐπὶ Κύρου, καὶ Δαρείου, καὶ ᾿Αρταξέρξου τῶν βασιλέων, ως Εσδρας έγραψε. Σῶσον ἡμᾶς, Κύριε, ὁ Θεὸς ἡμῶν. Εἰς την προ- τέραν αὖθις ἀνέδραμε ἱκεσίαν. Καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν. Οἶμαι προσώπῳ τῆς ἐξ ἐθνῶν ᾿Εκκλησίας ἡ παράκλησις· ἴσως δὲ καὶ τῶν διασπαρέντων μετὰ τὴν παρὰ Βαβυ- λωνίων αἰχμαλωσίαν. Τοῦ ἐξομολογήσασθαι εν τῷ ὀνόματί σου τῷ ἁγίῳ. Τοῦ εὐχαριστήσαι, ὡς Σωτῆρι καὶ ἐλευ- θερωτῇ. Τοῦ ἐγκαυχάσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου. Μέγα γὰρ τὸ αἰνεῖν σε· καὶ καύχησις τοῖς αἰνοῦσιν ὄντως, ὅτι ἀξιοῦνται ὑμνολόγοι γενέσθαι τοιούτου Θεοῦ. Εὐλογητὸς Κύριος ο Θεός Ισραὴλ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εὐφημητὸς, αἰνετὸς ἀεί. Καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαός· Γένοιτο, γένοιτο. Ἐρεῖ τὸ, Εὐλογητὸς ὁ Κύριος· ἢ τὸ, Γένοιτο εὐλογητός. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΓ'. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, διεξιών εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ, τὴν αὐτὴν τῷ προλαβόντι δικαίως ἔλαχεν ἐπιγρα φήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ὅτι χρηστὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Τοιοῦτον ἔχει προοίμιον καὶ ὁ πρὸ τούτου ψαλμός. Ειπάτωσαν οἱ λελυτρωμένοι ὑπὸ Κυρίου. Εἰπά τωσαν ὅτι χρηστὸς καὶ τὸ ἑξῆς. Οὓς ἐλυτρώσατο ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ. Τοῦ διαβόλου. Περὶ γὰρ τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαῖοι φιλονεικοῦσι νοεῖσθαι τὸν ψαλμὸν περὶ τῶν μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν ἀνακληθέντων. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, γράφουσιν, ἤτοι τῶν δαιμόνων. Ει COMMENT. IN PSALMOS. C D Et humiliați sunt in iniquitatibus suis. Deciderunt enim ab adeptis viribus, infrmique ac debiles ef- fecti sunt. Vers. 44, 45. Et vidit Dominus cum tribularen- tur, dum exaudivit orationem eorum, et memor ſuit testamenti sui. Testamenti, inquam,ad Abraham, Isaac et Jacob. Et pœnituit eum secundum multitudinem miseri- cordiæ suæ. Commutavit enim iram in misericor- dian. Est etenim valde misericors. VERS. 46. dedit eos in misericordias. Eorum misertus est. In conspectu omnium, qui ceperant eos. Adeo palam atque adeo manifeste eorum misertus est, ut omnes, qui fecerant eos captivos, perspicue id cognoverint. Variæ enim gentes, variis tempori bus eos in servitutem redegerunt, quemadmodum in prædicto Judicum libro traditur. Factum est autem hoc, tempore Cyri, Darii et Artaxerxis, ut Esdras scribit. VERS. 47. Salvos fac nos, Domine Deus noster. Iterum ad preces recurrit. Et congrega nos de nationibus. Puto petitionem banc proferri ex persona Ecclesiæ, quæ de centi- bus congregata est : vel forte ex persona Judæo- rum, qui post Babylonicam captivitatem dispersi sunt. Ut confiteamur nomini tuo sancto. Ut gratias tibi agamus, tanquam Salvatori ac liberatori nostro. Et gloriemur in laude tua. Magnum etenim quid est, Deum laudare. Vera etiam ac sumpa gloria- tio est omnibus, qui eum laudant; ea ratione videlicet, quod digui effecti sunt tanto ministerio. VERS. 48. Benedictus Dominus Deus Israel, seculo et usque in sæculum. Benedicendus enim semper est, et laudandus. Et dicet omnis populus : Fiat, fiat. Dicet omnis populus Benedictus Dominus ; vel dicet omnis populus : Fiat, inquam, fiat benedictus Dominus. Alleluia, PSALMUS CVI. Cum hic psalmus simili modo beneficia Dei narret in humanum genus collata, eamdem mo- rito cum præcedentibus psalmis inscriptionem sortitus est. VERS. 1. Conftemini Domino, quoniam bonus, quoniam in sæculum misericordia ejus. Eisdemn verbis Propheta in præcedenti psalmo exorsus est, VERS. 2. Dicant qui redempti sunt a Domino Di cant, inquam, quod bonus est, et quæ sequuntur. Quos redemit de manu inimici. Diaboli scilicet. Est enim sermo de fidelibus Christianis; quan- quam Judæi contendant psalmum bune intelligi debere de iis qui ex Babylonica captivitate revor cati sunt in patriam. Quædam vero exemplaria habent : De manu inimicorum, hoc est, De pote- state dæmonum.
8β And I shall call on the name of the Lord. And I shall call on the name of the Lord to provide such a sacrifice and to work together in it.
9 Τὰς εὐχάς μου τῷ Κυρίῳ ἀποδώσω ἐναντίον παντὸς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Εἶπε τοῦτο καὶ ἀνωτέρω, καὶ παλιλλογεῖ, βεβαιῶν τὸν λόγον αὐτοῦ.Καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίας αὐτῶν. Α Κατεπτώθησαν, ἠσθένησαν. Καὶ εἶδε Κύριος ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, ἐν τῷ εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεως αὐτῶν, καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς πρὸς Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Καὶ ἐμελετήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Μετέβαλε τὴν ὀργὴν εἰς οἶκτον, ὡς πολυ- έλεος. Καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμούς. Ακτειρεν αὐτούς. Εναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτευσάντων αὐτούς. Περιφραστικῶς, ὥστε πάντας τοῦτο μα θεῖν τοὺς αἰχμαλωτεύσαντας αὐτούς. Διάφορα γὰρ ἔθνη κατὰ διαφόρους καιρούς ᾐχμαλώτευσαν αύ- Β τοὺς, ὡς ἡ δηλωθεῖσα βίβλος ἱστορεῖ. Γέγονε δὲ τοῦτο ἐπὶ Κύρου, καὶ Δαρείου, καὶ ᾿Αρταξέρξου τῶν βασιλέων, ως Εσδρας έγραψε. Σῶσον ἡμᾶς, Κύριε, ὁ Θεὸς ἡμῶν. Εἰς την προ- τέραν αὖθις ἀνέδραμε ἱκεσίαν. Καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν. Οἶμαι προσώπῳ τῆς ἐξ ἐθνῶν ᾿Εκκλησίας ἡ παράκλησις· ἴσως δὲ καὶ τῶν διασπαρέντων μετὰ τὴν παρὰ Βαβυ- λωνίων αἰχμαλωσίαν. Τοῦ ἐξομολογήσασθαι εν τῷ ὀνόματί σου τῷ ἁγίῳ. Τοῦ εὐχαριστήσαι, ὡς Σωτῆρι καὶ ἐλευ- θερωτῇ. Τοῦ ἐγκαυχάσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου. Μέγα γὰρ τὸ αἰνεῖν σε· καὶ καύχησις τοῖς αἰνοῦσιν ὄντως, ὅτι ἀξιοῦνται ὑμνολόγοι γενέσθαι τοιούτου Θεοῦ. Εὐλογητὸς Κύριος ο Θεός Ισραὴλ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εὐφημητὸς, αἰνετὸς ἀεί. Καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαός· Γένοιτο, γένοιτο. Ἐρεῖ τὸ, Εὐλογητὸς ὁ Κύριος· ἢ τὸ, Γένοιτο εὐλογητός. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΓ'. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, διεξιών εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ, τὴν αὐτὴν τῷ προλαβόντι δικαίως ἔλαχεν ἐπιγρα φήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ὅτι χρηστὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Τοιοῦτον ἔχει προοίμιον καὶ ὁ πρὸ τούτου ψαλμός. Ειπάτωσαν οἱ λελυτρωμένοι ὑπὸ Κυρίου. Εἰπά τωσαν ὅτι χρηστὸς καὶ τὸ ἑξῆς. Οὓς ἐλυτρώσατο ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ. Τοῦ διαβόλου. Περὶ γὰρ τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαῖοι φιλονεικοῦσι νοεῖσθαι τὸν ψαλμὸν περὶ τῶν μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν ἀνακληθέντων. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, γράφουσιν, ἤτοι τῶν δαιμόνων. Ει COMMENT. IN PSALMOS. C D Et humiliați sunt in iniquitatibus suis. Deciderunt enim ab adeptis viribus, infrmique ac debiles ef- fecti sunt. Vers. 44, 45. Et vidit Dominus cum tribularen- tur, dum exaudivit orationem eorum, et memor ſuit testamenti sui. Testamenti, inquam,ad Abraham, Isaac et Jacob. Et pœnituit eum secundum multitudinem miseri- cordiæ suæ. Commutavit enim iram in misericor- dian. Est etenim valde misericors. VERS. 46. dedit eos in misericordias. Eorum misertus est. In conspectu omnium, qui ceperant eos. Adeo palam atque adeo manifeste eorum misertus est, ut omnes, qui fecerant eos captivos, perspicue id cognoverint. Variæ enim gentes, variis tempori bus eos in servitutem redegerunt, quemadmodum in prædicto Judicum libro traditur. Factum est autem hoc, tempore Cyri, Darii et Artaxerxis, ut Esdras scribit. VERS. 47. Salvos fac nos, Domine Deus noster. Iterum ad preces recurrit. Et congrega nos de nationibus. Puto petitionem banc proferri ex persona Ecclesiæ, quæ de centi- bus congregata est : vel forte ex persona Judæo- rum, qui post Babylonicam captivitatem dispersi sunt. Ut confiteamur nomini tuo sancto. Ut gratias tibi agamus, tanquam Salvatori ac liberatori nostro. Et gloriemur in laude tua. Magnum etenim quid est, Deum laudare. Vera etiam ac sumpa gloria- tio est omnibus, qui eum laudant; ea ratione videlicet, quod digui effecti sunt tanto ministerio. VERS. 48. Benedictus Dominus Deus Israel, seculo et usque in sæculum. Benedicendus enim semper est, et laudandus. Et dicet omnis populus : Fiat, fiat. Dicet omnis populus Benedictus Dominus ; vel dicet omnis populus : Fiat, inquam, fiat benedictus Dominus. Alleluia, PSALMUS CVI. Cum hic psalmus simili modo beneficia Dei narret in humanum genus collata, eamdem mo- rito cum præcedentibus psalmis inscriptionem sortitus est. VERS. 1. Conftemini Domino, quoniam bonus, quoniam in sæculum misericordia ejus. Eisdemn verbis Propheta in præcedenti psalmo exorsus est, VERS. 2. Dicant qui redempti sunt a Domino Di cant, inquam, quod bonus est, et quæ sequuntur. Quos redemit de manu inimici. Diaboli scilicet. Est enim sermo de fidelibus Christianis; quan- quam Judæi contendant psalmum bune intelligi debere de iis qui ex Babylonica captivitate revor cati sunt in patriam. Quædam vero exemplaria habent : De manu inimicorum, hoc est, De pote- state dæmonum.
9 I shall repay my vows to the Lord before all his people. He said this above also, and he repeats himself, confirming his word.
10 Ἐν αὐλαῖς οἴκου Κυρίου, ἐν μέσῳ σου, ᾽Ιερουσαλήμ. Λέγει καὶ τὸν τόπον ἔνθα τὰς εὐχὰς ἀποδώσει, ὅτι ἐν αὐλαῖς οἴκου Κυρίου· διαφόρους γὰρ εἶχεν αὐλὰς ἡ σκηνὴ, ἥτις τότε ἦν ἐν μέσῳ τῆς ᾽Ιερουσαλήμ. Ταῦτα μὲν κατὰ τὴν ἀκολουθίαν ἡρμηνεύσαμεν τοῦ προλαβόντος ψαλμοῦ. Λοιπὸν οὖν παραθώμεθα καὶ τὴν ἑρμηνείαν τοῦ Χρυσοστόμου. PG55.319-27Καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίας αὐτῶν. Α Κατεπτώθησαν, ἠσθένησαν. Καὶ εἶδε Κύριος ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, ἐν τῷ εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεως αὐτῶν, καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς πρὸς Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Καὶ ἐμελετήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Μετέβαλε τὴν ὀργὴν εἰς οἶκτον, ὡς πολυ- έλεος. Καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμούς. Ακτειρεν αὐτούς. Εναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτευσάντων αὐτούς. Περιφραστικῶς, ὥστε πάντας τοῦτο μα θεῖν τοὺς αἰχμαλωτεύσαντας αὐτούς. Διάφορα γὰρ ἔθνη κατὰ διαφόρους καιρούς ᾐχμαλώτευσαν αύ- Β τοὺς, ὡς ἡ δηλωθεῖσα βίβλος ἱστορεῖ. Γέγονε δὲ τοῦτο ἐπὶ Κύρου, καὶ Δαρείου, καὶ ᾿Αρταξέρξου τῶν βασιλέων, ως Εσδρας έγραψε. Σῶσον ἡμᾶς, Κύριε, ὁ Θεὸς ἡμῶν. Εἰς την προ- τέραν αὖθις ἀνέδραμε ἱκεσίαν. Καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν. Οἶμαι προσώπῳ τῆς ἐξ ἐθνῶν ᾿Εκκλησίας ἡ παράκλησις· ἴσως δὲ καὶ τῶν διασπαρέντων μετὰ τὴν παρὰ Βαβυ- λωνίων αἰχμαλωσίαν. Τοῦ ἐξομολογήσασθαι εν τῷ ὀνόματί σου τῷ ἁγίῳ. Τοῦ εὐχαριστήσαι, ὡς Σωτῆρι καὶ ἐλευ- θερωτῇ. Τοῦ ἐγκαυχάσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου. Μέγα γὰρ τὸ αἰνεῖν σε· καὶ καύχησις τοῖς αἰνοῦσιν ὄντως, ὅτι ἀξιοῦνται ὑμνολόγοι γενέσθαι τοιούτου Θεοῦ. Εὐλογητὸς Κύριος ο Θεός Ισραὴλ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εὐφημητὸς, αἰνετὸς ἀεί. Καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαός· Γένοιτο, γένοιτο. Ἐρεῖ τὸ, Εὐλογητὸς ὁ Κύριος· ἢ τὸ, Γένοιτο εὐλογητός. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΓ'. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, διεξιών εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ, τὴν αὐτὴν τῷ προλαβόντι δικαίως ἔλαχεν ἐπιγρα φήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ὅτι χρηστὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Τοιοῦτον ἔχει προοίμιον καὶ ὁ πρὸ τούτου ψαλμός. Ειπάτωσαν οἱ λελυτρωμένοι ὑπὸ Κυρίου. Εἰπά τωσαν ὅτι χρηστὸς καὶ τὸ ἑξῆς. Οὓς ἐλυτρώσατο ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ. Τοῦ διαβόλου. Περὶ γὰρ τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαῖοι φιλονεικοῦσι νοεῖσθαι τὸν ψαλμὸν περὶ τῶν μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν ἀνακληθέντων. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, γράφουσιν, ἤτοι τῶν δαιμόνων. Ει COMMENT. IN PSALMOS. C D Et humiliați sunt in iniquitatibus suis. Deciderunt enim ab adeptis viribus, infrmique ac debiles ef- fecti sunt. Vers. 44, 45. Et vidit Dominus cum tribularen- tur, dum exaudivit orationem eorum, et memor ſuit testamenti sui. Testamenti, inquam,ad Abraham, Isaac et Jacob. Et pœnituit eum secundum multitudinem miseri- cordiæ suæ. Commutavit enim iram in misericor- dian. Est etenim valde misericors. VERS. 46. dedit eos in misericordias. Eorum misertus est. In conspectu omnium, qui ceperant eos. Adeo palam atque adeo manifeste eorum misertus est, ut omnes, qui fecerant eos captivos, perspicue id cognoverint. Variæ enim gentes, variis tempori bus eos in servitutem redegerunt, quemadmodum in prædicto Judicum libro traditur. Factum est autem hoc, tempore Cyri, Darii et Artaxerxis, ut Esdras scribit. VERS. 47. Salvos fac nos, Domine Deus noster. Iterum ad preces recurrit. Et congrega nos de nationibus. Puto petitionem banc proferri ex persona Ecclesiæ, quæ de centi- bus congregata est : vel forte ex persona Judæo- rum, qui post Babylonicam captivitatem dispersi sunt. Ut confiteamur nomini tuo sancto. Ut gratias tibi agamus, tanquam Salvatori ac liberatori nostro. Et gloriemur in laude tua. Magnum etenim quid est, Deum laudare. Vera etiam ac sumpa gloria- tio est omnibus, qui eum laudant; ea ratione videlicet, quod digui effecti sunt tanto ministerio. VERS. 48. Benedictus Dominus Deus Israel, seculo et usque in sæculum. Benedicendus enim semper est, et laudandus. Et dicet omnis populus : Fiat, fiat. Dicet omnis populus Benedictus Dominus ; vel dicet omnis populus : Fiat, inquam, fiat benedictus Dominus. Alleluia, PSALMUS CVI. Cum hic psalmus simili modo beneficia Dei narret in humanum genus collata, eamdem mo- rito cum præcedentibus psalmis inscriptionem sortitus est. VERS. 1. Conftemini Domino, quoniam bonus, quoniam in sæculum misericordia ejus. Eisdemn verbis Propheta in præcedenti psalmo exorsus est, VERS. 2. Dicant qui redempti sunt a Domino Di cant, inquam, quod bonus est, et quæ sequuntur. Quos redemit de manu inimici. Diaboli scilicet. Est enim sermo de fidelibus Christianis; quan- quam Judæi contendant psalmum bune intelligi debere de iis qui ex Babylonica captivitate revor cati sunt in patriam. Quædam vero exemplaria habent : De manu inimicorum, hoc est, De pote- state dæmonum.
10 In the enclosures of the house of the Lord, in the midst of you, O Jerusalem. He says also the place in which he will repay his vows, namely, in the enclosures of the house of the Lord, for the tent-shrine, which at that time was in the midst of Jerusalem, had various enclosures. We have interpreted these things in conformity with the meaning following from the previous psalm. Let us now then set out Chrysostom’s interpretation. PG55.319-27
Λέγει γὰρ ὅτι προϊδὼν ὁ Δαυὶδ ὅσα μέλλουσι παθεῖν ᾽Ιουδαῖοι, πολιορκηθέντες καὶ ἀπαχθέντες εἰς Βαβυλῶνα αἰχμάλωτοι, εἶτα μνησθεὶς καὶ περὶ τῆς ἀνακλήσεως [β] αὐτῶν καὶ αὖθις ἀποκαταστάσεως, φησὶν ἐν τῷ παρόντι ψαλμῷ· Ἐπίστευσα ὅτι καὶ αἰχμαλωτισθήσονται καὶ ἐπανελεύσονται, διδαχθεὶς ταῦτα διὰ τοῦ προφητικοῦ χαρίσματος, διὸ ἐλάλησα περὶ τούτων ἐν διαφόροις ψαλμοῖς. [γ] Ἐγὼ δὲ ἐταπεινώθην σφόδρα. Ἐκακώθην σφόδρα, περιαλγήσας ἐπὶ τῇ αἰχμαλωσίᾳ. [] Ἐγὼ δὲ εἶπα ἐν τῇ ἐκστάσει μου, Πᾶς ἄνθρωπος ψεύστης. Ἐν τῇ λύπῃ μου ἐκείνῃ· ἐξιστᾷ γὰρ τοῦ καθεστηκότος πολλάκις ἡ λύπη, σφοδρότερον δὲ καταχεθεῖσα, καὶ ἀναισθησίαν ἐργάζεται. ᾽Ιδὼν γὰρ μάλιστα τὸ ἀβέβαιον τῆς ἀνθρωπίνης εὐημερίας ἐν τῇ μεταβολῇ τῆς εὐετηρίας τῶν ᾽Ιουδαίων, εἶπον ὅτι ὄντως πᾶν ἀνθρώπινον ἀγαθὸν, ψευδὲς, | μὴ πεφυκὸς παραμένειν, ἀλλ’ ἐπεὶ πάλιν ἀνάκλησις, πάλιν ἐπάνοδος, ὑπερχαίρω, διὸ καὶ λέγω· [] Tί ἀνταποδώσω τῷ Κυρίῳ περὶ πάντων, ὧν ἀνταπέδωκέ μοι; Οἰκείαν εὐεργεσίαν τοῦτο λογίζεται διὰ τὸ γένος. Πολλά με, φησὶν, εὐηργέτησεν ὁ Κύριος· τί οὖν ἀντὶ πάντων ἀνταποδώσω αὐτῷ; Πολλῆς περιχαρείας καὶ εὐγνωμοσύνης ὁ λόγος. [α] Ποτήριον σωτηρίου λήψομαι. Σπονδεῖον λήψομαι· σπείσω τῷ Θεῷ ὑπὲρ σωτηρίας τοῦ λαοῦ. Ἦσαν γὰρ παρ’ ᾽Ιουδαίοις διάφοροι τρόποι θυσιῶν, ὧν εἷς ἦν, σπονδὴ σωτηρίου· σπονδεῖον δὲ, τὸ ποτήριον, δι’ οὗ ἔσπενδον. [β] Καὶ τὸ ὄνομα Κυρίου ἐπικαλέσομαι. Εἰς σωτηρίαν τοῦ λαοῦ. [] Τὰς εὐχάς μου τῷ Κυρίῳ ἀποδώσω ἐναντίον παντὸς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Τὰς ὑποσχέσεις ἃς ἐν περιστάσεσιν ὢν, ὑπὲρ σωτηρίας ἐπηγγειλάμην. [] Τίμιος ἐναντίον Κυρίου ὁ θάνατος τῶν ὁσίων αὐτοῦ. Τοῦτο, καθολικὴ διδασκαλία περὶ τοῦ τιμᾶσθαι παρὰ Θεοῦ καὶ τὸν θάνατον τῶν [] καταχεθεῖσα PFH : κατασχεθεῖσα ΜACV.Καὶ ἐταπεινώθησαν ἐν ταῖς ἀνομίας αὐτῶν. Α Κατεπτώθησαν, ἠσθένησαν. Καὶ εἶδε Κύριος ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, ἐν τῷ εἰσακοῦσαι τῆς δεήσεως αὐτῶν, καὶ ἐμνήσθη τῆς διαθήκης αὐτοῦ. Τῆς πρὸς Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Καὶ ἐμελετήθη κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Μετέβαλε τὴν ὀργὴν εἰς οἶκτον, ὡς πολυ- έλεος. Καὶ ἔδωκεν αὐτοὺς εἰς οἰκτιρμούς. Ακτειρεν αὐτούς. Εναντίον πάντων τῶν αἰχμαλωτευσάντων αὐτούς. Περιφραστικῶς, ὥστε πάντας τοῦτο μα θεῖν τοὺς αἰχμαλωτεύσαντας αὐτούς. Διάφορα γὰρ ἔθνη κατὰ διαφόρους καιρούς ᾐχμαλώτευσαν αύ- Β τοὺς, ὡς ἡ δηλωθεῖσα βίβλος ἱστορεῖ. Γέγονε δὲ τοῦτο ἐπὶ Κύρου, καὶ Δαρείου, καὶ ᾿Αρταξέρξου τῶν βασιλέων, ως Εσδρας έγραψε. Σῶσον ἡμᾶς, Κύριε, ὁ Θεὸς ἡμῶν. Εἰς την προ- τέραν αὖθις ἀνέδραμε ἱκεσίαν. Καὶ ἐπισυνάγαγε ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐθνῶν. Οἶμαι προσώπῳ τῆς ἐξ ἐθνῶν ᾿Εκκλησίας ἡ παράκλησις· ἴσως δὲ καὶ τῶν διασπαρέντων μετὰ τὴν παρὰ Βαβυ- λωνίων αἰχμαλωσίαν. Τοῦ ἐξομολογήσασθαι εν τῷ ὀνόματί σου τῷ ἁγίῳ. Τοῦ εὐχαριστήσαι, ὡς Σωτῆρι καὶ ἐλευ- θερωτῇ. Τοῦ ἐγκαυχάσθαι ἐν τῇ αἰνέσει σου. Μέγα γὰρ τὸ αἰνεῖν σε· καὶ καύχησις τοῖς αἰνοῦσιν ὄντως, ὅτι ἀξιοῦνται ὑμνολόγοι γενέσθαι τοιούτου Θεοῦ. Εὐλογητὸς Κύριος ο Θεός Ισραὴλ ἀπὸ τοῦ αἰῶνος καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος. Εὐφημητὸς, αἰνετὸς ἀεί. Καὶ ἐρεῖ πᾶς ὁ λαός· Γένοιτο, γένοιτο. Ἐρεῖ τὸ, Εὐλογητὸς ὁ Κύριος· ἢ τὸ, Γένοιτο εὐλογητός. Αλληλούϊα. ΨΑΛΜΟΣ ΡΓ'. Καὶ οὗτος ὁ ψαλμός, διεξιών εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ, τὴν αὐτὴν τῷ προλαβόντι δικαίως ἔλαχεν ἐπιγρα φήν. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ὅτι χρηστὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Τοιοῦτον ἔχει προοίμιον καὶ ὁ πρὸ τούτου ψαλμός. Ειπάτωσαν οἱ λελυτρωμένοι ὑπὸ Κυρίου. Εἰπά τωσαν ὅτι χρηστὸς καὶ τὸ ἑξῆς. Οὓς ἐλυτρώσατο ἐκ χειρὸς ἐχθροῦ. Τοῦ διαβόλου. Περὶ γὰρ τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν ὁ λόγος, εἰ καὶ Ἰουδαῖοι φιλονεικοῦσι νοεῖσθαι τὸν ψαλμὸν περὶ τῶν μετὰ τὴν παρὰ Βαβυλωνίων αἰχμαλωσίαν ἀνακληθέντων. Τινὰ δὲ τῶν ἀντιγράφων, ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, γράφουσιν, ἤτοι τῶν δαιμόνων. Ει COMMENT. IN PSALMOS. C D Et humiliați sunt in iniquitatibus suis. Deciderunt enim ab adeptis viribus, infrmique ac debiles ef- fecti sunt. Vers. 44, 45. Et vidit Dominus cum tribularen- tur, dum exaudivit orationem eorum, et memor ſuit testamenti sui. Testamenti, inquam,ad Abraham, Isaac et Jacob. Et pœnituit eum secundum multitudinem miseri- cordiæ suæ. Commutavit enim iram in misericor- dian. Est etenim valde misericors. VERS. 46. dedit eos in misericordias. Eorum misertus est. In conspectu omnium, qui ceperant eos. Adeo palam atque adeo manifeste eorum misertus est, ut omnes, qui fecerant eos captivos, perspicue id cognoverint. Variæ enim gentes, variis tempori bus eos in servitutem redegerunt, quemadmodum in prædicto Judicum libro traditur. Factum est autem hoc, tempore Cyri, Darii et Artaxerxis, ut Esdras scribit. VERS. 47. Salvos fac nos, Domine Deus noster. Iterum ad preces recurrit. Et congrega nos de nationibus. Puto petitionem banc proferri ex persona Ecclesiæ, quæ de centi- bus congregata est : vel forte ex persona Judæo- rum, qui post Babylonicam captivitatem dispersi sunt. Ut confiteamur nomini tuo sancto. Ut gratias tibi agamus, tanquam Salvatori ac liberatori nostro. Et gloriemur in laude tua. Magnum etenim quid est, Deum laudare. Vera etiam ac sumpa gloria- tio est omnibus, qui eum laudant; ea ratione videlicet, quod digui effecti sunt tanto ministerio. VERS. 48. Benedictus Dominus Deus Israel, seculo et usque in sæculum. Benedicendus enim semper est, et laudandus. Et dicet omnis populus : Fiat, fiat. Dicet omnis populus Benedictus Dominus ; vel dicet omnis populus : Fiat, inquam, fiat benedictus Dominus. Alleluia, PSALMUS CVI. Cum hic psalmus simili modo beneficia Dei narret in humanum genus collata, eamdem mo- rito cum præcedentibus psalmis inscriptionem sortitus est. VERS. 1. Conftemini Domino, quoniam bonus, quoniam in sæculum misericordia ejus. Eisdemn verbis Propheta in præcedenti psalmo exorsus est, VERS. 2. Dicant qui redempti sunt a Domino Di cant, inquam, quod bonus est, et quæ sequuntur. Quos redemit de manu inimici. Diaboli scilicet. Est enim sermo de fidelibus Christianis; quan- quam Judæi contendant psalmum bune intelligi debere de iis qui ex Babylonica captivitate revor cati sunt in patriam. Quædam vero exemplaria habent : De manu inimicorum, hoc est, De pote- state dæmonum.
For he says that, having foreseen what the Jews were destined to suffer, having been be- sieged and carried off to Babylon, and then having remembered about their recall and resto- [1β] ration again, David says in the present psalm, I have believed that they will be both taken into captivity and will return again, having been taught these things through the prophetic gift, hence I have spoken about these things in various psalms. [1γ] But I have been greatly humbled. I have been sorely distressed, having been greatly pained about the captivity. [2] And I said in my ecstasy, ‘Every man is a liar’. In that sorrow of mine, for sorrow very often displaces from one’s normal state, and when poured out on one more intensely causes insensibility. For having seen most clearly the uncer- tainty of human prosperity in the transformation of the fortune of the Jews, I said that truly every human good is false, not of a nature that endures, but because there is a recalling once again and once again a return, I am filled with joy, and hence I say: [3] What shall I repay the Lord in return for all that he in return has repaid me. He regards this as a benefaction to himself on account of the race. The Lord, he says, has done many good things for me, so what shall I repay him in return for them all? The verse is an expression of great joy and gratitude. [4α] I shall take the cup of salvation. I shall take a libation cup; I shall make a libation to God for the salvation of the people. For among the Jews there were various modes of sacrifice, one of which was the libation of salvation. The ‘libation cup’ is the cup by which they would make libation. [4β] And I shall call upon the name of the Lord. For the salvation of the people. [5] I shall repay my vows to the Lord before all his people. The promises that, being in dangerous circumstances, I promised for salvation. [6] Precious before the Lord is the death of his devoted servants. This is a general teaching about the death of his servants being honoured by God through
PG 128:1121δούλων αὐτοῦ διὰ παρουσίας ἀγγέλων καὶ λοιπῶν πολλάκις ἁγίων εἰς τιμὴν τῶν ἀποθνῃσκόντων. Ὧν δὲ ὁ θάνατος τίμιος, τούτων ἡ ζωὴ τιμιωτέρα, ἐν ᾗ τὰς ἀρετὰς ἐργαζόμενοι, τὸν ἑαυτῶν ἐθεράπευον δεσπότην. [α] Ὦ Κύριε, ἐγὼ δοῦλος σὸς, ἐγὼ δοῦλος σὸς καὶ υἱὸς τῆς παιδίσκης σου. Οὐ τὴν κοινὴν λέγων δουλείαν, καθ’ ἣν πάντες δοῦλοί εἰσι Θεοῦ ― Tὰ σύμπαντα, γὰρ, φησὶ, δοῦλα σά ― ἀλλὰ τὴν ἐκ προαιρέσεως καὶ πόθου καὶ στοργῆς. Τίθησι δὲ τοῦτο ἀντὶ παντὸς ἀξιώματος, ἐγκαλλωπιζόμενος τῇ τοιαύτῃ δουλείᾳ μᾶλλον ἢ τῇ βασιλείᾳ. Tὸ δὲ, καὶ υἱὸς τῆς παιδίσκης σου, κατὰ τὴν προαποδοθεῖσαν ἐξήγησιν. [β] Διέῤῥηξας τοὺς δεσμούς μου. Τοὺς τῆς λύπης τῆς ἀπὸ τῶν πειρασμῶν, οἳ σφόδρα με συνεῖχον καὶ συσφίγγοντες ἐπίεζον. Ἢ καὶ κατὰ τὴν ἀνωτέρω ῥηθεῖσαν ἑρμηνείαν. [α] Σοὶ θύσω θυσίαν αἰνέσεως. Ὑπὲρ τῆς διαῤῥήξεως αὐτῶν, οὓς διέῤῥηξας τῷ ξίφει τῆς φιλανθρωπίας. Θυσίαν δὲ αἰνέσεως λέγει, τὴν ὑμνολογίαν καὶ εὐχαριστίαν. [β] Καὶ ἐν ὀνόματι Κυρίου ἐπικαλέσομαι. Ἀντὶ τοῦ, τὸ ὄνομα Κυρίου ἐπικαλέσομαι καὶ εἰς τοὺς ἑξῆς πειρασμοὺς, πεῖραν λαβὼν τῆς δυνάμεως τοῦ τοιούτου ὀνόματος. Tὰ δὲ λοιπὰ, κατὰ τὴν προεξηγηθεῖσαν διάνοιαν. Ἐνώπιον δὲ παντὸς τοῦ λαοῦ ἀπεδίδου τὰς εὐχὰς, οὐκ ἐπιδεικνύμενος, ἀλλὰ πάντας εἰς τὸν ἑαυτοῦ ζῆλον ἐνάγων, καὶ κοινωνοὺς λαμβάνων τοῦ πράγματος. Πάσης δὲ θυσίας εὐαποδεκτοτέρα Θεῷ, ἡ εὐχαριστία, καὶ πρᾶγμά ἐστιν εὐπόριστον, καὶ οὗπερ εὐπορεῖ κατὰ πάντα καιρὸν καὶ ὁ πάντων ἀπορώτατος.
the presence of angels and often of other saints in honour of those dying. And those whose death is precious, their life is even more precious in which, cultivating the virtues, they would serve their master. [7α] O Lord, I am your servant; I am your servant and son of your handmaiden. Not speaking about the common servitude whereby all people are servants of God (for it is written, All things are your servants), but the servitude from inner disposition and desire and love. And he places this above every dignity, taking pride in such servitude more than in kingship. ‘Son of your handmaiden’ in accordance with the exposition previously given. [7β] Your have broken my bonds asunder. Those of sorrow from the trials which were everywhere encompassing me and pressing in on me with a tight grip. Or else, in accordance with the explanation given above. [8α] To you I shall sacrifice a sacrifice of praise. For the breaking asunder of these bonds which you broke with the sword of benevolence. ‘A sacrifice of praise’ is what he calls the singing of hymns and thanksgiving. [8β] And I shall call upon the name of the Lord. In the sense of, I shall call upon the name of the Lord also in the trials to come, having had experience of the power of this name. The rest is in accordance with the meaning explained previously. And he would repay his vows before all the people, not making a show, but leading all to his own zeal and making them partners in the matter. Of all sacrifices, thanksgiving is the most acceptable to God and is something easy to fur- nish and something that even the most indigent of all can furnish at all times.
Psalmus CXLIII
PG 128:1283116 ριϛ΄
PG 128:1123α Ἀλληλούϊα. Ὁμοίως εὐχαριστήριος καὶ οὗτος· καλεῖ γὰρ πάντα τὰ ἔθνη πρὸς ὑμνολογίαν καὶ εὐχαριστίαν Χριστοῦ, τηλικαῦτα τούτους εὐεργετήσαντος.Β Ει Ο Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ε τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν. Ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ δυσμων, καὶ βοῤῥᾷ, καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ περάτων τοῦ κόσμου συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γάρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Επλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Επλα νήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπών ἀρετῆς, μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας. 'Οδόν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εύρον. Πόλις κατοικητηρίου ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον οἱ πλανώμενοι· εἴη δ' ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί. Πεινώντες καὶ διψώντες. Ησαν δηλονότι οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ή διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς. Η ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Εν ἁμαρ τία κατετρίβη, ἐξησθένησε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Εκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αυτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Την ἀνάγουσαν πρὸς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εἶ ρον ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ ἐδίδα - ξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν. Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητήριον. Περ. οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αυτού. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώ πων. Τὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι᾽ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησά- σθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά. *Οτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ενέπλησε θείου ἄρτου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου· λέγω δὴ τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας. Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Έν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρί ζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θανάτος τῆς παρού σης. Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Εν πτωχείᾳ ἀρετῶν, καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεί ἁμαρτημάτων. Σειραῖς γὰρ, φησὶν, ἕκαστος ἑαυ τῶν ἁμαρτημάτων περισφίγγεται. *Οτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. "Ητοι EUTHYMII ZIGABENI Et de regionibus congregavit eos. De regionibus A gentium congregatos, in unam Ecclesiam, atque in unicam fidem conjunxit. VERS. 3. A solis ortu, et occasu, ab aquilone, el mari. Ex quatuor enim mundi partibus in unum congregati sunt: quia in omnem terram exivit so- nus apostolorum, et in fines orbis terræ verba eo- Tum VERS. 4. Erraverunt in solitudine, in inaquoso. Errabant olim gentes omnes ambulantes in conver- satione quadam deserta solitariaque ac viduata vir- tutum fructibus, et omni sacræ doctrinæ potu prorsus carente. Viam civitatis habitaculi non invenerunt. Civitas habitaculi proprie cœlum est: cujus viam non in- venerant, veluti errabundi : vel ipsa etiam cogni- tiq Dei, virtusque, et religio. VERS. 5. Esurientes et sitientes. Erant scilicet : neque enim cognitionem Dei aut doctrinam ul- lam habebant, qua cibum aut potum animabus suis præstarent. Anima eorum in ipsis defecit. In peccatis nimi- rum contrita, atque imo etiam effecta debilis et infirma. VERS. 6. Et clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Ciamabant prophetæ ad Dominum, sa- lutem ac redemptionem gentium optantes ; ipsique angeli pariter, qui universis sortito nationibus præsunt. Et de omnibus necessitatibus eorum eripuit eos. De multiplici scilicet dæmonum tyrannide. VERS. 7. deduxit eos in viam rectam. Quæ ad cœlum ducit, quam antea non invenerunt, cum in errore degerent: incarnatus vero Deus docuit eos omnem veritatem. Ut irent in civitatem habitaculi. De qua paulo su- perius diximus. VERS. 8. Confiteantur Domino misericordiæ ejus. Annuntient, inquit, misericordias Dei erga se. ·Et mirabilia ejus filiis hominum. Et narrent, in- quit, filiis hominum id nescientibus, mirabilia Dei opera in eos, seu propter eos facta. VERS. 9. Quia satiavit animam inanem. Vacuas ac esurientes animas divino pane implevit potuque vivifico : evangelica nimirum doctrina. Et animam esurientem satiavit bonis. Idem re- petit aliis verbis. VERS. 10. Sedentes in tenebris et umbra mortis. Hoc est in tenebris erroris. Error etenim umbra est, atque imago corporeæ hujus mortis, dum a vera ac perpetua cœlesti vita nos separat, quemad- modum illa a præsenti. Vinctos in mendicitate et ferro. In mendicitate, hoc est, inopia virtutum in forti praeterea ac gravi calena peccatoruin : Calenis enim, inquit, peccato- rum suorum unusquisque constringitur. TERS. 11. Quia exacerbaverunt eloquia Dei. Hoc « Psal. xvm, 5. D 106) oἱ
1α Alleluia. This psalm is similarly one of thanksgiving, for it summons all the nations to offer hymns and thanksgiving to Christ, who has benefited them so greatly.
β Αἰνεῖτε τὸν Κύριον, πάντα τὰ ἔθνη.Β Ει Ο Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ε τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν. Ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ δυσμων, καὶ βοῤῥᾷ, καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ περάτων τοῦ κόσμου συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γάρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Επλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Επλα νήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπών ἀρετῆς, μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας. 'Οδόν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εύρον. Πόλις κατοικητηρίου ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον οἱ πλανώμενοι· εἴη δ' ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί. Πεινώντες καὶ διψώντες. Ησαν δηλονότι οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ή διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς. Η ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Εν ἁμαρ τία κατετρίβη, ἐξησθένησε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Εκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αυτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Την ἀνάγουσαν πρὸς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εἶ ρον ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ ἐδίδα - ξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν. Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητήριον. Περ. οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αυτού. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώ πων. Τὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι᾽ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησά- σθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά. *Οτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ενέπλησε θείου ἄρτου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου· λέγω δὴ τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας. Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Έν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρί ζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θανάτος τῆς παρού σης. Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Εν πτωχείᾳ ἀρετῶν, καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεί ἁμαρτημάτων. Σειραῖς γὰρ, φησὶν, ἕκαστος ἑαυ τῶν ἁμαρτημάτων περισφίγγεται. *Οτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. "Ητοι EUTHYMII ZIGABENI Et de regionibus congregavit eos. De regionibus A gentium congregatos, in unam Ecclesiam, atque in unicam fidem conjunxit. VERS. 3. A solis ortu, et occasu, ab aquilone, el mari. Ex quatuor enim mundi partibus in unum congregati sunt: quia in omnem terram exivit so- nus apostolorum, et in fines orbis terræ verba eo- Tum VERS. 4. Erraverunt in solitudine, in inaquoso. Errabant olim gentes omnes ambulantes in conver- satione quadam deserta solitariaque ac viduata vir- tutum fructibus, et omni sacræ doctrinæ potu prorsus carente. Viam civitatis habitaculi non invenerunt. Civitas habitaculi proprie cœlum est: cujus viam non in- venerant, veluti errabundi : vel ipsa etiam cogni- tiq Dei, virtusque, et religio. VERS. 5. Esurientes et sitientes. Erant scilicet : neque enim cognitionem Dei aut doctrinam ul- lam habebant, qua cibum aut potum animabus suis præstarent. Anima eorum in ipsis defecit. In peccatis nimi- rum contrita, atque imo etiam effecta debilis et infirma. VERS. 6. Et clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Ciamabant prophetæ ad Dominum, sa- lutem ac redemptionem gentium optantes ; ipsique angeli pariter, qui universis sortito nationibus præsunt. Et de omnibus necessitatibus eorum eripuit eos. De multiplici scilicet dæmonum tyrannide. VERS. 7. deduxit eos in viam rectam. Quæ ad cœlum ducit, quam antea non invenerunt, cum in errore degerent: incarnatus vero Deus docuit eos omnem veritatem. Ut irent in civitatem habitaculi. De qua paulo su- perius diximus. VERS. 8. Confiteantur Domino misericordiæ ejus. Annuntient, inquit, misericordias Dei erga se. ·Et mirabilia ejus filiis hominum. Et narrent, in- quit, filiis hominum id nescientibus, mirabilia Dei opera in eos, seu propter eos facta. VERS. 9. Quia satiavit animam inanem. Vacuas ac esurientes animas divino pane implevit potuque vivifico : evangelica nimirum doctrina. Et animam esurientem satiavit bonis. Idem re- petit aliis verbis. VERS. 10. Sedentes in tenebris et umbra mortis. Hoc est in tenebris erroris. Error etenim umbra est, atque imago corporeæ hujus mortis, dum a vera ac perpetua cœlesti vita nos separat, quemad- modum illa a præsenti. Vinctos in mendicitate et ferro. In mendicitate, hoc est, inopia virtutum in forti praeterea ac gravi calena peccatoruin : Calenis enim, inquit, peccato- rum suorum unusquisque constringitur. TERS. 11. Quia exacerbaverunt eloquia Dei. Hoc « Psal. xvm, 5. D 106) oἱ
1β Praise the Lord, O all you nations.
Psalmus CXLIV
PG 128:1290Ψαλμός 116 — Psalm 116
PG 128:1123Ἀπὸ τοῦ σκότους τῆς πλάνης ἐπὶ τὸ φῶς τῆς ἀληθείας ὁδηγηθέντα δι’ αὐτοῦ.Β Ει Ο Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ε τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν. Ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ δυσμων, καὶ βοῤῥᾷ, καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ περάτων τοῦ κόσμου συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γάρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Επλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Επλα νήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπών ἀρετῆς, μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας. 'Οδόν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εύρον. Πόλις κατοικητηρίου ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον οἱ πλανώμενοι· εἴη δ' ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί. Πεινώντες καὶ διψώντες. Ησαν δηλονότι οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ή διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς. Η ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Εν ἁμαρ τία κατετρίβη, ἐξησθένησε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Εκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αυτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Την ἀνάγουσαν πρὸς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εἶ ρον ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ ἐδίδα - ξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν. Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητήριον. Περ. οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αυτού. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώ πων. Τὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι᾽ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησά- σθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά. *Οτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ενέπλησε θείου ἄρτου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου· λέγω δὴ τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας. Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Έν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρί ζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θανάτος τῆς παρού σης. Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Εν πτωχείᾳ ἀρετῶν, καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεί ἁμαρτημάτων. Σειραῖς γὰρ, φησὶν, ἕκαστος ἑαυ τῶν ἁμαρτημάτων περισφίγγεται. *Οτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. "Ητοι EUTHYMII ZIGABENI Et de regionibus congregavit eos. De regionibus A gentium congregatos, in unam Ecclesiam, atque in unicam fidem conjunxit. VERS. 3. A solis ortu, et occasu, ab aquilone, el mari. Ex quatuor enim mundi partibus in unum congregati sunt: quia in omnem terram exivit so- nus apostolorum, et in fines orbis terræ verba eo- Tum VERS. 4. Erraverunt in solitudine, in inaquoso. Errabant olim gentes omnes ambulantes in conver- satione quadam deserta solitariaque ac viduata vir- tutum fructibus, et omni sacræ doctrinæ potu prorsus carente. Viam civitatis habitaculi non invenerunt. Civitas habitaculi proprie cœlum est: cujus viam non in- venerant, veluti errabundi : vel ipsa etiam cogni- tiq Dei, virtusque, et religio. VERS. 5. Esurientes et sitientes. Erant scilicet : neque enim cognitionem Dei aut doctrinam ul- lam habebant, qua cibum aut potum animabus suis præstarent. Anima eorum in ipsis defecit. In peccatis nimi- rum contrita, atque imo etiam effecta debilis et infirma. VERS. 6. Et clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Ciamabant prophetæ ad Dominum, sa- lutem ac redemptionem gentium optantes ; ipsique angeli pariter, qui universis sortito nationibus præsunt. Et de omnibus necessitatibus eorum eripuit eos. De multiplici scilicet dæmonum tyrannide. VERS. 7. deduxit eos in viam rectam. Quæ ad cœlum ducit, quam antea non invenerunt, cum in errore degerent: incarnatus vero Deus docuit eos omnem veritatem. Ut irent in civitatem habitaculi. De qua paulo su- perius diximus. VERS. 8. Confiteantur Domino misericordiæ ejus. Annuntient, inquit, misericordias Dei erga se. ·Et mirabilia ejus filiis hominum. Et narrent, in- quit, filiis hominum id nescientibus, mirabilia Dei opera in eos, seu propter eos facta. VERS. 9. Quia satiavit animam inanem. Vacuas ac esurientes animas divino pane implevit potuque vivifico : evangelica nimirum doctrina. Et animam esurientem satiavit bonis. Idem re- petit aliis verbis. VERS. 10. Sedentes in tenebris et umbra mortis. Hoc est in tenebris erroris. Error etenim umbra est, atque imago corporeæ hujus mortis, dum a vera ac perpetua cœlesti vita nos separat, quemad- modum illa a præsenti. Vinctos in mendicitate et ferro. In mendicitate, hoc est, inopia virtutum in forti praeterea ac gravi calena peccatoruin : Calenis enim, inquit, peccato- rum suorum unusquisque constringitur. TERS. 11. Quia exacerbaverunt eloquia Dei. Hoc « Psal. xvm, 5. D 106) oἱ
Who have been led through him from the darkness of error to the light of truth.
γ Ἐπαινέσατε αὐτὸν, πάντες οἱ λαοί. Tὸ αὐτὸ λέγει, τὴν αἴνεσιν ἐπιτείνων· ἢ λαοὺς νόει, τοὺς ᾽Ιουδαίους, ὅσοι προσῆλθον τῇ πίστει, ἢ καὶ πάντας ἁπλῶς. Δεῖ γὰρ κοινῶς πάντας ἀνθρώπους εὐχαριστεῖν αὐτῷ, ὡς ὑπὲρ τῆς πάντων σωτηρίας φιλανθρώπως ἐνανθρωπήσαντι καὶ τὰ σωτήρια πάθη καταδεξαμένῳ, μάλιστα δὲ πάντων, ᾽Ιουδαίους πάντας· Οὐκ ἀπεστάλην γὰρ, φησὶν, εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου ᾽Ισραήλ. |Β Ει Ο Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ε τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν. Ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ δυσμων, καὶ βοῤῥᾷ, καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ περάτων τοῦ κόσμου συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γάρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Επλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Επλα νήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπών ἀρετῆς, μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας. 'Οδόν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εύρον. Πόλις κατοικητηρίου ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον οἱ πλανώμενοι· εἴη δ' ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί. Πεινώντες καὶ διψώντες. Ησαν δηλονότι οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ή διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς. Η ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Εν ἁμαρ τία κατετρίβη, ἐξησθένησε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Εκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αυτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Την ἀνάγουσαν πρὸς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εἶ ρον ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ ἐδίδα - ξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν. Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητήριον. Περ. οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αυτού. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώ πων. Τὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι᾽ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησά- σθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά. *Οτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ενέπλησε θείου ἄρτου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου· λέγω δὴ τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας. Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Έν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρί ζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θανάτος τῆς παρού σης. Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Εν πτωχείᾳ ἀρετῶν, καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεί ἁμαρτημάτων. Σειραῖς γὰρ, φησὶν, ἕκαστος ἑαυ τῶν ἁμαρτημάτων περισφίγγεται. *Οτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. "Ητοι EUTHYMII ZIGABENI Et de regionibus congregavit eos. De regionibus A gentium congregatos, in unam Ecclesiam, atque in unicam fidem conjunxit. VERS. 3. A solis ortu, et occasu, ab aquilone, el mari. Ex quatuor enim mundi partibus in unum congregati sunt: quia in omnem terram exivit so- nus apostolorum, et in fines orbis terræ verba eo- Tum VERS. 4. Erraverunt in solitudine, in inaquoso. Errabant olim gentes omnes ambulantes in conver- satione quadam deserta solitariaque ac viduata vir- tutum fructibus, et omni sacræ doctrinæ potu prorsus carente. Viam civitatis habitaculi non invenerunt. Civitas habitaculi proprie cœlum est: cujus viam non in- venerant, veluti errabundi : vel ipsa etiam cogni- tiq Dei, virtusque, et religio. VERS. 5. Esurientes et sitientes. Erant scilicet : neque enim cognitionem Dei aut doctrinam ul- lam habebant, qua cibum aut potum animabus suis præstarent. Anima eorum in ipsis defecit. In peccatis nimi- rum contrita, atque imo etiam effecta debilis et infirma. VERS. 6. Et clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Ciamabant prophetæ ad Dominum, sa- lutem ac redemptionem gentium optantes ; ipsique angeli pariter, qui universis sortito nationibus præsunt. Et de omnibus necessitatibus eorum eripuit eos. De multiplici scilicet dæmonum tyrannide. VERS. 7. deduxit eos in viam rectam. Quæ ad cœlum ducit, quam antea non invenerunt, cum in errore degerent: incarnatus vero Deus docuit eos omnem veritatem. Ut irent in civitatem habitaculi. De qua paulo su- perius diximus. VERS. 8. Confiteantur Domino misericordiæ ejus. Annuntient, inquit, misericordias Dei erga se. ·Et mirabilia ejus filiis hominum. Et narrent, in- quit, filiis hominum id nescientibus, mirabilia Dei opera in eos, seu propter eos facta. VERS. 9. Quia satiavit animam inanem. Vacuas ac esurientes animas divino pane implevit potuque vivifico : evangelica nimirum doctrina. Et animam esurientem satiavit bonis. Idem re- petit aliis verbis. VERS. 10. Sedentes in tenebris et umbra mortis. Hoc est in tenebris erroris. Error etenim umbra est, atque imago corporeæ hujus mortis, dum a vera ac perpetua cœlesti vita nos separat, quemad- modum illa a præsenti. Vinctos in mendicitate et ferro. In mendicitate, hoc est, inopia virtutum in forti praeterea ac gravi calena peccatoruin : Calenis enim, inquit, peccato- rum suorum unusquisque constringitur. TERS. 11. Quia exacerbaverunt eloquia Dei. Hoc « Psal. xvm, 5. D 106) oἱ
1γ Applaud him, O all you peoples. He says the same again, intensifying the praise. Or understand ‘peoples’ as those Jews who came to the faith, or else simply all peoples. For all people in common ought to give thanks to him, as having become incarnate and having undergone the saving passion out of love for mankind and for the salvation of all, and most of all, all Jews, for it is written, I have not been sent except for the lost sheep of the house of Israel.
α Ὅτι ἐκραταιώθη τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἐφ’ ἡμᾶς. ᾽Ισχυρὸν γέγονε, στερεὸν πολὺ, ἐῤῥύη σφοδρὸν ἐπὶ πάντας ἀνθρώπους δι’ ὑπερβολὴν φιλανθρωπίας, εἰ καί τινες ἀπώσαντο τοῦτο. Καὶ ἑαυτὸν δὲ συντάττει, καθὼς ἐν πολλοῖς εἴωθε ποιεῖν, ἕνα καὶ αὐτὸν ἡγούμενος τῶν εἰς Χριστὸν πεπιστευκότων.Β Ει Ο Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ε τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν. Ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ δυσμων, καὶ βοῤῥᾷ, καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ περάτων τοῦ κόσμου συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γάρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Επλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Επλα νήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπών ἀρετῆς, μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας. 'Οδόν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εύρον. Πόλις κατοικητηρίου ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον οἱ πλανώμενοι· εἴη δ' ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί. Πεινώντες καὶ διψώντες. Ησαν δηλονότι οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ή διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς. Η ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Εν ἁμαρ τία κατετρίβη, ἐξησθένησε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Εκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αυτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Την ἀνάγουσαν πρὸς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εἶ ρον ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ ἐδίδα - ξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν. Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητήριον. Περ. οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αυτού. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώ πων. Τὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι᾽ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησά- σθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά. *Οτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ενέπλησε θείου ἄρτου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου· λέγω δὴ τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας. Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Έν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρί ζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θανάτος τῆς παρού σης. Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Εν πτωχείᾳ ἀρετῶν, καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεί ἁμαρτημάτων. Σειραῖς γὰρ, φησὶν, ἕκαστος ἑαυ τῶν ἁμαρτημάτων περισφίγγεται. *Οτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. "Ητοι EUTHYMII ZIGABENI Et de regionibus congregavit eos. De regionibus A gentium congregatos, in unam Ecclesiam, atque in unicam fidem conjunxit. VERS. 3. A solis ortu, et occasu, ab aquilone, el mari. Ex quatuor enim mundi partibus in unum congregati sunt: quia in omnem terram exivit so- nus apostolorum, et in fines orbis terræ verba eo- Tum VERS. 4. Erraverunt in solitudine, in inaquoso. Errabant olim gentes omnes ambulantes in conver- satione quadam deserta solitariaque ac viduata vir- tutum fructibus, et omni sacræ doctrinæ potu prorsus carente. Viam civitatis habitaculi non invenerunt. Civitas habitaculi proprie cœlum est: cujus viam non in- venerant, veluti errabundi : vel ipsa etiam cogni- tiq Dei, virtusque, et religio. VERS. 5. Esurientes et sitientes. Erant scilicet : neque enim cognitionem Dei aut doctrinam ul- lam habebant, qua cibum aut potum animabus suis præstarent. Anima eorum in ipsis defecit. In peccatis nimi- rum contrita, atque imo etiam effecta debilis et infirma. VERS. 6. Et clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Ciamabant prophetæ ad Dominum, sa- lutem ac redemptionem gentium optantes ; ipsique angeli pariter, qui universis sortito nationibus præsunt. Et de omnibus necessitatibus eorum eripuit eos. De multiplici scilicet dæmonum tyrannide. VERS. 7. deduxit eos in viam rectam. Quæ ad cœlum ducit, quam antea non invenerunt, cum in errore degerent: incarnatus vero Deus docuit eos omnem veritatem. Ut irent in civitatem habitaculi. De qua paulo su- perius diximus. VERS. 8. Confiteantur Domino misericordiæ ejus. Annuntient, inquit, misericordias Dei erga se. ·Et mirabilia ejus filiis hominum. Et narrent, in- quit, filiis hominum id nescientibus, mirabilia Dei opera in eos, seu propter eos facta. VERS. 9. Quia satiavit animam inanem. Vacuas ac esurientes animas divino pane implevit potuque vivifico : evangelica nimirum doctrina. Et animam esurientem satiavit bonis. Idem re- petit aliis verbis. VERS. 10. Sedentes in tenebris et umbra mortis. Hoc est in tenebris erroris. Error etenim umbra est, atque imago corporeæ hujus mortis, dum a vera ac perpetua cœlesti vita nos separat, quemad- modum illa a præsenti. Vinctos in mendicitate et ferro. In mendicitate, hoc est, inopia virtutum in forti praeterea ac gravi calena peccatoruin : Calenis enim, inquit, peccato- rum suorum unusquisque constringitur. TERS. 11. Quia exacerbaverunt eloquia Dei. Hoc « Psal. xvm, 5. D 106) oἱ
2α For his mercy has prevailed mightily upon us. It has become strong, exceedingly firm, it has rushed forcefully over all people on account of his excessive love for mankind, even if some have rejected it. And he includes himself as he was accustomed to do in many cases, regarding himself as one of those who has believed in Christ.
β Καὶ ἡ ἀλήθεια τοῦ Κυρίου μένει εἰς τὸν αἰῶνα. Ἡ τοῦ Εὐαγγελίου, ἡ διὰ τοῦ Χριστοῦ παραδοθεῖσα τοῖς ἀποστόλοις. Tὰ μὲν γὰρ τοῦ νόμου, σκιαγραφία τις ἦσαν τῆς ἀληθείας, διὸ ταύτης ἐλθούσης, ἐπαύθη, καθάπερ ἡ σκιαγραφία τῶν ζωγράφων, τῶν ἀληθῶν χρωμάτων ἐπιβληθέντων αὐτῇ· Ἡ χάρις δὲ, φησὶ, καὶ ἡ ἀλήθεια διὰ ᾽Ιησοῦ Χριστοῦ ἐγένετο.Β Ει Ο Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ε τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν. Ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ δυσμων, καὶ βοῤῥᾷ, καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ περάτων τοῦ κόσμου συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γάρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Επλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Επλα νήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπών ἀρετῆς, μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας. 'Οδόν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εύρον. Πόλις κατοικητηρίου ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον οἱ πλανώμενοι· εἴη δ' ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί. Πεινώντες καὶ διψώντες. Ησαν δηλονότι οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ή διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς. Η ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Εν ἁμαρ τία κατετρίβη, ἐξησθένησε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Εκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αυτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Την ἀνάγουσαν πρὸς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εἶ ρον ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ ἐδίδα - ξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν. Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητήριον. Περ. οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αυτού. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώ πων. Τὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι᾽ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησά- σθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά. *Οτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ενέπλησε θείου ἄρτου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου· λέγω δὴ τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας. Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Έν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρί ζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θανάτος τῆς παρού σης. Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Εν πτωχείᾳ ἀρετῶν, καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεί ἁμαρτημάτων. Σειραῖς γὰρ, φησὶν, ἕκαστος ἑαυ τῶν ἁμαρτημάτων περισφίγγεται. *Οτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. "Ητοι EUTHYMII ZIGABENI Et de regionibus congregavit eos. De regionibus A gentium congregatos, in unam Ecclesiam, atque in unicam fidem conjunxit. VERS. 3. A solis ortu, et occasu, ab aquilone, el mari. Ex quatuor enim mundi partibus in unum congregati sunt: quia in omnem terram exivit so- nus apostolorum, et in fines orbis terræ verba eo- Tum VERS. 4. Erraverunt in solitudine, in inaquoso. Errabant olim gentes omnes ambulantes in conver- satione quadam deserta solitariaque ac viduata vir- tutum fructibus, et omni sacræ doctrinæ potu prorsus carente. Viam civitatis habitaculi non invenerunt. Civitas habitaculi proprie cœlum est: cujus viam non in- venerant, veluti errabundi : vel ipsa etiam cogni- tiq Dei, virtusque, et religio. VERS. 5. Esurientes et sitientes. Erant scilicet : neque enim cognitionem Dei aut doctrinam ul- lam habebant, qua cibum aut potum animabus suis præstarent. Anima eorum in ipsis defecit. In peccatis nimi- rum contrita, atque imo etiam effecta debilis et infirma. VERS. 6. Et clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Ciamabant prophetæ ad Dominum, sa- lutem ac redemptionem gentium optantes ; ipsique angeli pariter, qui universis sortito nationibus præsunt. Et de omnibus necessitatibus eorum eripuit eos. De multiplici scilicet dæmonum tyrannide. VERS. 7. deduxit eos in viam rectam. Quæ ad cœlum ducit, quam antea non invenerunt, cum in errore degerent: incarnatus vero Deus docuit eos omnem veritatem. Ut irent in civitatem habitaculi. De qua paulo su- perius diximus. VERS. 8. Confiteantur Domino misericordiæ ejus. Annuntient, inquit, misericordias Dei erga se. ·Et mirabilia ejus filiis hominum. Et narrent, in- quit, filiis hominum id nescientibus, mirabilia Dei opera in eos, seu propter eos facta. VERS. 9. Quia satiavit animam inanem. Vacuas ac esurientes animas divino pane implevit potuque vivifico : evangelica nimirum doctrina. Et animam esurientem satiavit bonis. Idem re- petit aliis verbis. VERS. 10. Sedentes in tenebris et umbra mortis. Hoc est in tenebris erroris. Error etenim umbra est, atque imago corporeæ hujus mortis, dum a vera ac perpetua cœlesti vita nos separat, quemad- modum illa a præsenti. Vinctos in mendicitate et ferro. In mendicitate, hoc est, inopia virtutum in forti praeterea ac gravi calena peccatoruin : Calenis enim, inquit, peccato- rum suorum unusquisque constringitur. TERS. 11. Quia exacerbaverunt eloquia Dei. Hoc « Psal. xvm, 5. D 106) oἱ
2β And the truth of the Lord remains to the age. The truth of the Gospel that was transmitted through Christ to the Apostles. For the things of the law were a kind of rough draft of the truth, hence when the truth it- self had come it was brought to an end, as is the rough draft of painters when the true colours have been superimposed on it, for it is written, Grace and truth came through Jesus Christ.
PG 128:1290117 ριζ΄
PG 128:1123α Ἀλληλούϊα. Καὶ οὗτος πάλιν εὐχαριστήριος ὑπὲρ ὧν ἀπήλαυσεν εὐεργεσιῶν.Β Ει Ο Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ε τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν. Ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ δυσμων, καὶ βοῤῥᾷ, καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ περάτων τοῦ κόσμου συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γάρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Επλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Επλα νήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπών ἀρετῆς, μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας. 'Οδόν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εύρον. Πόλις κατοικητηρίου ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον οἱ πλανώμενοι· εἴη δ' ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί. Πεινώντες καὶ διψώντες. Ησαν δηλονότι οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ή διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς. Η ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Εν ἁμαρ τία κατετρίβη, ἐξησθένησε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Εκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αυτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Την ἀνάγουσαν πρὸς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εἶ ρον ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ ἐδίδα - ξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν. Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητήριον. Περ. οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αυτού. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώ πων. Τὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι᾽ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησά- σθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά. *Οτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ενέπλησε θείου ἄρτου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου· λέγω δὴ τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας. Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Έν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρί ζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θανάτος τῆς παρού σης. Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Εν πτωχείᾳ ἀρετῶν, καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεί ἁμαρτημάτων. Σειραῖς γὰρ, φησὶν, ἕκαστος ἑαυ τῶν ἁμαρτημάτων περισφίγγεται. *Οτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. "Ητοι EUTHYMII ZIGABENI Et de regionibus congregavit eos. De regionibus A gentium congregatos, in unam Ecclesiam, atque in unicam fidem conjunxit. VERS. 3. A solis ortu, et occasu, ab aquilone, el mari. Ex quatuor enim mundi partibus in unum congregati sunt: quia in omnem terram exivit so- nus apostolorum, et in fines orbis terræ verba eo- Tum VERS. 4. Erraverunt in solitudine, in inaquoso. Errabant olim gentes omnes ambulantes in conver- satione quadam deserta solitariaque ac viduata vir- tutum fructibus, et omni sacræ doctrinæ potu prorsus carente. Viam civitatis habitaculi non invenerunt. Civitas habitaculi proprie cœlum est: cujus viam non in- venerant, veluti errabundi : vel ipsa etiam cogni- tiq Dei, virtusque, et religio. VERS. 5. Esurientes et sitientes. Erant scilicet : neque enim cognitionem Dei aut doctrinam ul- lam habebant, qua cibum aut potum animabus suis præstarent. Anima eorum in ipsis defecit. In peccatis nimi- rum contrita, atque imo etiam effecta debilis et infirma. VERS. 6. Et clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Ciamabant prophetæ ad Dominum, sa- lutem ac redemptionem gentium optantes ; ipsique angeli pariter, qui universis sortito nationibus præsunt. Et de omnibus necessitatibus eorum eripuit eos. De multiplici scilicet dæmonum tyrannide. VERS. 7. deduxit eos in viam rectam. Quæ ad cœlum ducit, quam antea non invenerunt, cum in errore degerent: incarnatus vero Deus docuit eos omnem veritatem. Ut irent in civitatem habitaculi. De qua paulo su- perius diximus. VERS. 8. Confiteantur Domino misericordiæ ejus. Annuntient, inquit, misericordias Dei erga se. ·Et mirabilia ejus filiis hominum. Et narrent, in- quit, filiis hominum id nescientibus, mirabilia Dei opera in eos, seu propter eos facta. VERS. 9. Quia satiavit animam inanem. Vacuas ac esurientes animas divino pane implevit potuque vivifico : evangelica nimirum doctrina. Et animam esurientem satiavit bonis. Idem re- petit aliis verbis. VERS. 10. Sedentes in tenebris et umbra mortis. Hoc est in tenebris erroris. Error etenim umbra est, atque imago corporeæ hujus mortis, dum a vera ac perpetua cœlesti vita nos separat, quemad- modum illa a præsenti. Vinctos in mendicitate et ferro. In mendicitate, hoc est, inopia virtutum in forti praeterea ac gravi calena peccatoruin : Calenis enim, inquit, peccato- rum suorum unusquisque constringitur. TERS. 11. Quia exacerbaverunt eloquia Dei. Hoc « Psal. xvm, 5. D 106) oἱ
1α Alleluia. And this once again is a psalm of thanksgiving for the benefactions he enjoyed.
β Ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι ἀγαθὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Εἶπε ταῦτα ἐν τῷ ρε΄ ψαλμῷ, καὶ ἡρμηνεύθησαν ἐκεῖ. 2-4 Εἰπάτω δὴ οἶκος ᾽Ισραὴλ, ὅτι ἀγαθὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Εἰπάτω δὴ οἶκος Ἀαρὼν, ὅτι ἀγαθὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Εἰπάτωσαν δὴ πάντες οἱ φοβούμενοι τὸν Κύριον, ὅτι ἀγαθὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Πάντες γὰρ διαφόρως ἀπήλαυσαν τῆς χρηστότητος καὶ τοῦ ἐλέους αὐτοῦ. Ἐποιήσατο δὲ κἀνταῦθα τὴν διαίρεσιν τοῦ ἔθνους τῶν ᾽Ιουδαίων, οἵαν καὶ ἐν τῷ ριγ΄ ψαλμῷ, ἔνθα τὸ, Οἶκος ᾽Ισραὴλ ἤλπισεν ἐπὶ Κύριον, καὶ τὰ ἑξῆς.Β Ει Ο Καὶ ἐκ τῶν χωρῶν συνήγαγεν αὐτούς. Ε τῶν χωρῶν τῶν ἐθνῶν εἰς μίαν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν. Ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ δυσμων, καὶ βοῤῥᾷ, καὶ θαλάσσης. Ἐκ τῶν τεσσάρων γὰρ περάτων τοῦ κόσμου συνήχθησαν. Εἰς πᾶσαν γάρ, φησί, τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἀποστόλων, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Επλανήθησαν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐν ἀνύδρῳ. Επλα νήθησαν πρότερον ἐν τῇ πολιτείᾳ τῇ ἐρήμῳ καρπών ἀρετῆς, μὴ ἐχούσῃ πόμα διδασκαλίας θείας. 'Οδόν πόλεως κατοικητηρίου οὐχ εύρον. Πόλις κατοικητηρίου ὁ οὐρανὸς, οὗ τὴν ὁδὸν οὐχ εὗρον οἱ πλανώμενοι· εἴη δ' ἂν ἡ θεογνωσία, καὶ ἡ εὐσέβεια, καὶ αἱ ἀρεταί. Πεινώντες καὶ διψώντες. Ησαν δηλονότι οὐκ εἶχον γὰρ θεογνωσίαν ή διδασκαλίαν τρέφουσαν καὶ ποτίζουσαν ψυχάς. Η ψυχὴ αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ἐξέλιπεν. Εν ἁμαρ τία κατετρίβη, ἐξησθένησε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Εκέκραξαν οἱ προφῆται ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ θεῖοι ἄγγελοι, οἱ προεστηκότες τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αυτούς. Ἐκ τῶν τυραννίδων τῶν δαιμόνων. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς εἰς ὁδὸν εὐθεῖαν. Την ἀνάγουσαν πρὸς τὸν οὐρανὸν, ἣν πρότερον οὐχ εἶ ρον ἐν πλάνῃ διάγοντες· ἐνανθρωπήσας γὰρ ἐδίδα - ξεν αὐτοὺς τὴν ἀλήθειαν. Τοῦ πορευθῆναι εἰς πόλιν κατοικητήριον. Περ. οὗ μικρὸν ἀνωτέρω διελάβομεν. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ. Ἐξαγορευσάτωσαν τὰ εἰς αὐτοὺς ἐλέη αυτού. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώ πων. Τὰ εἰς αὐτοὺς ἢ δι᾽ αὐτοὺς θαυμάσια διηγησά- σθωσαν τοῖς ἀγνοοῦσιν αὐτά. *Οτι ἐχόρτασε ψυχὴν κενήν. Ψυχὰς πεινώσας ενέπλησε θείου ἄρτου καὶ πόματος ζωηῤῥύτου· λέγω δὴ τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας. Καὶ ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησεν ἀγαθῶν. Τὸ αὐτὸ λέγει πάλιν. Καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου. Έν σκότει πλάνης, ἥτις ἐστὶν εἰκὼν θανάτου, χωρί ζουσα τῆς ἀληθινῆς ζωῆς, ὡς ὁ θανάτος τῆς παρού σης. Πεπεδημένους ἐν πτωχείᾳ καὶ σιδήρῳ. Εν πτωχείᾳ ἀρετῶν, καὶ κλοιῷ ἰσχυρῷ καὶ βαρεί ἁμαρτημάτων. Σειραῖς γὰρ, φησὶν, ἕκαστος ἑαυ τῶν ἁμαρτημάτων περισφίγγεται. *Οτι παρεπίκραναν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ. "Ητοι EUTHYMII ZIGABENI Et de regionibus congregavit eos. De regionibus A gentium congregatos, in unam Ecclesiam, atque in unicam fidem conjunxit. VERS. 3. A solis ortu, et occasu, ab aquilone, el mari. Ex quatuor enim mundi partibus in unum congregati sunt: quia in omnem terram exivit so- nus apostolorum, et in fines orbis terræ verba eo- Tum VERS. 4. Erraverunt in solitudine, in inaquoso. Errabant olim gentes omnes ambulantes in conver- satione quadam deserta solitariaque ac viduata vir- tutum fructibus, et omni sacræ doctrinæ potu prorsus carente. Viam civitatis habitaculi non invenerunt. Civitas habitaculi proprie cœlum est: cujus viam non in- venerant, veluti errabundi : vel ipsa etiam cogni- tiq Dei, virtusque, et religio. VERS. 5. Esurientes et sitientes. Erant scilicet : neque enim cognitionem Dei aut doctrinam ul- lam habebant, qua cibum aut potum animabus suis præstarent. Anima eorum in ipsis defecit. In peccatis nimi- rum contrita, atque imo etiam effecta debilis et infirma. VERS. 6. Et clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Ciamabant prophetæ ad Dominum, sa- lutem ac redemptionem gentium optantes ; ipsique angeli pariter, qui universis sortito nationibus præsunt. Et de omnibus necessitatibus eorum eripuit eos. De multiplici scilicet dæmonum tyrannide. VERS. 7. deduxit eos in viam rectam. Quæ ad cœlum ducit, quam antea non invenerunt, cum in errore degerent: incarnatus vero Deus docuit eos omnem veritatem. Ut irent in civitatem habitaculi. De qua paulo su- perius diximus. VERS. 8. Confiteantur Domino misericordiæ ejus. Annuntient, inquit, misericordias Dei erga se. ·Et mirabilia ejus filiis hominum. Et narrent, in- quit, filiis hominum id nescientibus, mirabilia Dei opera in eos, seu propter eos facta. VERS. 9. Quia satiavit animam inanem. Vacuas ac esurientes animas divino pane implevit potuque vivifico : evangelica nimirum doctrina. Et animam esurientem satiavit bonis. Idem re- petit aliis verbis. VERS. 10. Sedentes in tenebris et umbra mortis. Hoc est in tenebris erroris. Error etenim umbra est, atque imago corporeæ hujus mortis, dum a vera ac perpetua cœlesti vita nos separat, quemad- modum illa a præsenti. Vinctos in mendicitate et ferro. In mendicitate, hoc est, inopia virtutum in forti praeterea ac gravi calena peccatoruin : Calenis enim, inquit, peccato- rum suorum unusquisque constringitur. TERS. 11. Quia exacerbaverunt eloquia Dei. Hoc « Psal. xvm, 5. D 106) oἱ
1β Confess to the Lord for he is good, for his mercy is to the age. He spoke these words in the one hundred and fifth psalm and they were interpreted there. 2-4 Let the house of Israel say, that he is good, that his mercy is to the age. Let the house of Aaron say, that he is good, that his mercy is to the age. Let all those who fear the Lord say, that he is good, that his mercy is to the age. For all have variously enjoyed his goodness and his mercy. Here also he made the division of the nation of the Jews such as he made in the one hun- dred and thirteenth psalm at the verse, The house of Israel has hoped in the Lord, and so on.
PG 128:1290Ψαλμός 117 — Psalm 117
PG 128:1125Ἕνα δὲ χορὸν πάντας ἀπεργασάμενος καὶ παρακελευσάμενος εὐχαριστεῖν τῷ Θεῷ καὶ λέγειν, ὅτι ἀγαθὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ, διηγεῖται τὰ καθ’ ἑαυτόν. Ἔδει γὰρ αὐτοὺς τοῦτο ποιεῖν ὑπὲρ τοῦ βασιλέως αὐτῶν, ὑπὲρ αὐτῶν πολεμοῦντος, καὶ πειρασμοῖς περιπίπτοντος, καὶ παραδόξως ῥυομένου παρὰ Θεοῦ. 5 Ἐκ θλίψεως ἐπεκαλεσάμην τὸν Κύριον, καὶ ἐπήκουσέ μου εἰς πλατυσμόν. Οὐχ ἁπλῶς ἐπήκουσέ μου, φησὶν, ἀλλὰ καὶ εἰς πλατυσμὸν, τουτέστιν, εἰς ἐλευθερίαν, ἀπὸ στενοχωρίας εἰς εὐρυχωρίαν με καταστήσας. Εἴρηται δὲ καὶ ἐν τῷ δ΄ ψαλμῷ, Ἐν θλίψει ἐπλάτυνάς με, καὶ ζήτησον καὶ τὴν ἐκείνου ἐξήγησιν. 6 Κύριος ἐμοὶ βοηθὸς, καὶ οὐ φοβηθήσομαι τί ποιήσει μοι ἄνθρωπος. Ὅμοιόν ἐστι τοῦτο τῷ ἐν τῷ κϛ΄ ψαλμῷ, Κύριος φωτισμός μου καὶ σωτήρ μου, τίνα φοβηθήσομαι; Σκόπει δὲ πῶς οὐκ εἶπεν, ὅτι οὐδὲν ὑπὸ ἀνθρώπου πάθω, ἀλλ’ ὅτι οὐ φοβηθήσομαι, εἴ τι καὶ πάθω· καὶ γὰρ εἰ πάθω, οὐκ ἐξ ἀσθενείας ἔσται τοῦ βοηθοῦντός μοι, ἀλλὰ κατὰ παραχώρησιν, εἰς παίδευσιν ἐμὴν καὶ διόρθωσιν. 7 Κύριος ἐμοὶ βοηθὸς, κἀγὼ ἐπόψομαι τοὺς ἐχθρούς μου. Ἐκεῖνος πολεμήσει, κἀγὼ ἐπόψομαι τοὺς ἐχθρούς μου πίπτοντας· τοὺς μὲν αἰσθητοὺς ἐπόψομαι τοῖς αἰσθητοῖς ὀφθαλμοῖς, τοὺς δὲ νοητοὺς, τοῖς νοητοῖς. Ἁρμόζουσι δὲ τὰ ῥητὰ καὶ πᾶσι τοῖς ἀδιστάκτως ἐλπίζουσιν ἐπὶ Κύριον. 8-9 Ἀγαθὸν πεποιθέναι ἐπὶ Κύριον ἢ πεποιθέναι ἐπ’ ἄνθρωπον· ἀγαθὸν ἐλπίζειν ἐπὶ Κύριον ἢ ἐλπίζειν ἐπ’ ἄρχουσι. Μακάριος γὰρ, φησὶν, ἄνθρωπος ὁ ἐλπίζων ἐπὶ Κύριον. Καὶ ἀλλαχοῦ, Ἐπικατάρατος πᾶς ὁ ἐλπίζων ἐπ’ ἄνθρωπον. Καὶ ἄλλος δέ τις λέγει σοφὸς, Ἐμβλέψατε εἰς ἀρχαίας γενεὰς καὶ ἴδετε· τίς ἤλπισεν ἐπὶ Κύριον καὶ κατῃσχύνθη; | Εἰ δὲ καὶ κατῃσχύνθη τις, οὐκ ἤλπισεν ὡς ἐχρῆν. Διὸ καὶ ὁ Παῦλος, βεβαιῶν τὸν λόγον, εἴρηκεν, Ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει. Οὐ συγκρίνων δὲ εἶπεν, ἀγαθὸν τόδε παρὰ τόδε, ἀλλὰ συγκαταβατικῶς λέγων πρὸς τὴν ἀσθένειαν τῶν ἀκροωμένων. 10-11 Πάντα τὰ ἔθνη ἐκύκλωσάν με, καὶ τῷ ὀνόματι Κυρίου ἠμυνάμην αὐτούς· κυκλώσαντες ἐκύκλωσάν με, καὶ τῷ ὀνόματι Κυρίου ἠμυνάμην αὐτούς. Πάντα τὰ ἔθνη τὰ πέριξ τῆς Παλαιστίνης ὁμοῦ ποτε συνεπιθέμενα καὶ ὥσπερ ἐν σαγήνῃ μέσον ἐναπολαβόντα. 52 ἐπήκουσε PACBFV : ἐπήκουσας MS2. 53 με καταστήσας MPAS2BF(V) : μεταστήσας CH. 65 εἰ πάθω MΑS2CFΗV : εἰ καὶ πάθω PB.τὴν λέγοντα περὶ τῆς σωτηρίας αὐτῶν Θεόν · λέ- κο γοντα δὲ διὰ τοῦ ἐμφύτου λόγου πᾶσιν ἀνθρώ ποις, καὶ νόμου τοῦ δοθέντος Ἰουδαίοις, καὶ προ- φητῶν, καὶ εὐεργεσιῶν, καὶ ἀπειλῶν, καὶ πλησ γῶν, καὶ λοιπῶν, ὑφ' ὧν ἐκτριβῆναι τὴν κακίαν τὸ σπουδαζόμενον ἦν, ὡς ὁ Θεολόγος φησὶ Γρη- γόριος. Καὶ τὴν βουλὴν τοῦ 'Υψίστου παρώξυναν. Ηγουν τὸν βουλόμενον τὴν σωτηρίαν αὐτῶν Ὕψι- στον λόγια γάρ Θεοῦ τὸν Θεὸν, κατὰ περίφρα- σιν, καὶ βουλὴν Ὑψίστου τὸν Ὕψιστον ἐνταῦθα χρὴ νοεῖν. • Καὶ ἐταπεινώθη ἐν κόποις ἡ καρδία αὐτῶν. Εταλαιπώρησεν ἡ ψυχὴ αὐτῶν ἐν κόποις τῆς ἁμαρτ τίας. Ησθένησαν, καὶ οὐκ ἦν ὁ βοηθῶν. Ο βυόμενος αὐτοὺς τῆς τυραννίδος τοῦ διαβόλου. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον, ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἔσωσεν αὐτούς. Είρηται περὶ τούτων ἀνωτέρω. Τετράκις γὰρ ἐν ὅλῳ τῷ ψαλμῷ ταῦτα τέθεικεν, ἐμφαίνων τὸ μέγεθος τῆς εὐεργεσίας. Καὶ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ἐκ σκότους καὶ σκιας θανάτου. Εἴρηται περὶ τοῦ σκότους καὶ τῆς σκιᾶς τοῦ θανάτου. Καὶ τοὺς δεσμούς αὐτῶν διέρρηξεν. Τους δεν σμοὺς τῆς ἁμαρτίας, οὓς ἐπέβαλεν αὐτοῖς ὁ διάβολος, τοὺς δεσμούς τῆς δουλείας τῶν δαιμόνων. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐ· τοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν- θρώπων. Ερρήθη καὶ περὶ τούτων· ὁμοίως γὰρ τετράκις ἐν ὅλῳ τῷ ψαλμῷ καὶ ταῦτα τέθεικεν, ἐπιτείνων τὴν εὐχαριστίαν. Ότι συνέτριψε πύλας χαλκᾶς. Πύλας ἰσχυ ράς, πύλας ἀῤῥήκτους, τὰς τοῦ ᾅδου· κατέλυσε γὰρ αὐτὰς ἐκεῖ κατελθὼν, καὶ τὰς κατεχομένας ψυχὰς ἐξήγαγε. Καὶ μοχλούς σιδηρούς συνέθλασεν. Τοὺς τῶν τοιούτων πυλῶν· εἶεν δ᾽ ἂν πύλαι ᾅδου καὶ μοχλοί τὸ ἄφυκτον αὐτοῦ καὶ ἀδιεξέλευτον. Αντελάβετο αὐτῶν ἐξ ὁδοῦ ἀνομίας αὐτῶν. Ετι ὁδευόντων ἐν ἀνομίᾳ. Διὰ γὰρ τὰς ἀνομίας αὐτῶν έταπεινώθησαν. Εταλαιπώρησαν, καὶ ἐφάνησαν ἐλέους καὶ ἀντιλή- ψεως ἄξιοι. Πᾶν βρῶμα ἑβδελύξατο ἡ ψυχὴ αὐτῶν. Πάν βρώμα ψυχικόν, λογικών, διδασκαλικόν · δι' ύπερ- βολὴν καχεξίας. Καὶ αὐτοῖς γὰρ τοῖς Ἑλληνικοῖς δόγμασιν δυσηρετοῦντο. Καὶ ἤγγισαν ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου. Τοῦ ψυχικοῦ, τοῦ παραδιδόντος ταῖς αἰωνίοις κολά σεσι. Πύλας δὲ θανάτου λέγει τας μεγάλας καὶ χαλεπὰς ἁμαρτίας τὰς εἰσαγούσας εἰς αὐτόν· ἡ Εt Εt Εt COMMENT. IN PSALMOS. A est, Deum ipsum loquentem de eorum salute, B C D quentem, inquam, per cam rationem, quæ omni- bus hominibas insita est: vel per legem datam, per prophetas, per beneficia, per minas, per ple gas, et per cætera omnia, quibus, ut inquit Gri- gorius Theologus, studuit Deus vitis hominum con- terere. Et consilium Altissimi irritaverunt. Ipsum scilicet Altissimum, eorum saluti consulentem, per elo- quia enim Dei, et per consilium Altissimi, Deum ipsum circumloquitur. VERS. 12. Et humiliatum est in laboribus cor 20- rum. Afflicta est miseriis anima eorum iu malis et peccatis. Infrmati sunt, et non erat, qui adjuvaret. Qui eriperet eos a tyrannide diaboli. VERS. 13. clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur et de necessitatibus eorum salvarit eos. Μæc verba, quibus Propheta divinorum beneficiorun magnitudinem exprimere salagens, in præsenti psalmo sæpius, hoc est, quater repetit, jam a no- bis superius exposita sunt. VERS. 14. eduxit eos ue tenebris, et umbra mortis. Atque hæc verba etiam superius expo- suimus. Et vincula eorum dirupit. Vincula videlicet pec- cati, quibus dæmon eos involverat, vel vincula servitutis dæmonum. VERS. 15. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. Hæc verba, quæ ut sermonem de gratiarum actionibus inten- sionem redderet, simili modo a Propheta quater in hoc psalmo de industria repetuntur, paulo su- perius a nobis satis declarata sunt. VERS. 16. Quia contrivil portas areas. Occlusas diu olim, et valide obfirmatas inferni januas in- fregit Dominus, quoniam illuc descendens carceri emancipatos patres eripuit. vecles ferrcos confregil. Vecles, inquam, hu- jusmodi portarum. Per portas etiam æreas, et per vectes ferreos intelligere possumus significari, quam difficile esset evadere loca illa. VERS. 17. Adjuvit eos in via iniquitatis eorum. Hoc est, cum adhuc in iniquis ac pravis eorum operibus perseverando procederent. Propter iniquitates enim suas humiliati sunt, Valde enim afflicti sunt, ob quod misericordia et auxilio divino dignos se ostenderunt. VERS. 18. Omnem cibum abominata est anima corum. Omnem, inquam, cibum animæ rationabi lein et omnem doctrinam. Adeo enim depravatis erant animis, ut ipsa etiam gentilium studia fasti- dirent. Et appropinquarunt usque ad portas mortis. Mor- tem animæ intelligit, quæ perpetuis suppliciis họ- minem obnoxium reddit. Per portas autem mortis, magna ac gravia nuncupat delicts, que morti
Having made all into one choir and having enjoined them to give thanks to God and to say that he is good, that his mercy is to the age, he recounts the matters relating to himself. For it was incumbent on them to do this on behalf of their king, waging war on their behalf, and falling into temptations and being strangely delivered by God. 5 From out of affliction I called upon the Lord and he heard me for expansion. Not only did he hear me, he says, but for expansion, that is, for deliverance, having placed me out of narrow constraint into wide expansiveness. And in the fourth psalm it was said, In affliction you have expanded me, and seek the ex- planation of that verse. 6 The Lord to me is a helper and I shall not fear what any man will do to me. This is like the verse in the twenty-sixth psalm, The Lord is my illumination and my sav- iour, whom shall I fear? Note how he did not say that I shall not suffer anything from any man, but that I shall not fear, whatever I may suffer, and if I suffer it will not be from the weakness of the one helping me, but by permission, for my instruction and correction. 7 The Lord to me is a helper, and I shall look upon my enemies. He will wage war and I shall look upon my enemies falling; I shall look upon the sensible enemies with my sensible eyes and the intelligible enemies with my intelligible eyes. The words are fitting for all who hope unhesitatingly on the Lord. 8-9 It is good to have trust in the Lord rather than to have trust in man; it is good to hope in the Lord rather than to hope in rulers. For it is written, Blessed is the man who hopes in the Lord. And elsewhere, Accursed is every- one that hopes in man. And another wise man says, Look to the ancient generations and see: Who had faith in the Lord and was put to shame? And if anyone was put to shame, he did not hope as he ought. And hence Paul, confirming the words, said, Hope does not put to shame. He did not say, ‘this is good rather than that’ by way of making a comparison, but speaking condescendingly to the infirmity of his listeners. 10-11 All the nations encircled me, and by the name of the Lord I warded them off; having encir- cled they encircled me and by the name of the Lord I warded them off. All the nations around Palestine having at some time attacked together and enclosed him as in a net in the middle.
Ἢ καὶ τὰ διάφορα πλήθη τῶν δαιμόνων δηλοῖ· ἔστιν ὅτε γὰρ ὁμοῦ πάντες ἐπιστρατεύουσι καθ’ ἑνὸς δικαίου, παντοίως αὐτῷ πολεμοῦντες καὶ πολυειδῶς ἐκδειματοῦντες. Πολλάκις δὲ καὶ περὶ τῆς κυκλώσεως καὶ περὶ τῆς ἀμύνης εἰπὼν, ἔδειξε τῆς μὲν τὸ ἄφυκτον, τῆς δὲ τὸ παράδοξον, καὶ οἵαν ἔχει δύναμιν τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ.τὴν λέγοντα περὶ τῆς σωτηρίας αὐτῶν Θεόν · λέ- κο γοντα δὲ διὰ τοῦ ἐμφύτου λόγου πᾶσιν ἀνθρώ ποις, καὶ νόμου τοῦ δοθέντος Ἰουδαίοις, καὶ προ- φητῶν, καὶ εὐεργεσιῶν, καὶ ἀπειλῶν, καὶ πλησ γῶν, καὶ λοιπῶν, ὑφ' ὧν ἐκτριβῆναι τὴν κακίαν τὸ σπουδαζόμενον ἦν, ὡς ὁ Θεολόγος φησὶ Γρη- γόριος. Καὶ τὴν βουλὴν τοῦ 'Υψίστου παρώξυναν. Ηγουν τὸν βουλόμενον τὴν σωτηρίαν αὐτῶν Ὕψι- στον λόγια γάρ Θεοῦ τὸν Θεὸν, κατὰ περίφρα- σιν, καὶ βουλὴν Ὑψίστου τὸν Ὕψιστον ἐνταῦθα χρὴ νοεῖν. • Καὶ ἐταπεινώθη ἐν κόποις ἡ καρδία αὐτῶν. Εταλαιπώρησεν ἡ ψυχὴ αὐτῶν ἐν κόποις τῆς ἁμαρτ τίας. Ησθένησαν, καὶ οὐκ ἦν ὁ βοηθῶν. Ο βυόμενος αὐτοὺς τῆς τυραννίδος τοῦ διαβόλου. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον, ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἔσωσεν αὐτούς. Είρηται περὶ τούτων ἀνωτέρω. Τετράκις γὰρ ἐν ὅλῳ τῷ ψαλμῷ ταῦτα τέθεικεν, ἐμφαίνων τὸ μέγεθος τῆς εὐεργεσίας. Καὶ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ἐκ σκότους καὶ σκιας θανάτου. Εἴρηται περὶ τοῦ σκότους καὶ τῆς σκιᾶς τοῦ θανάτου. Καὶ τοὺς δεσμούς αὐτῶν διέρρηξεν. Τους δεν σμοὺς τῆς ἁμαρτίας, οὓς ἐπέβαλεν αὐτοῖς ὁ διάβολος, τοὺς δεσμούς τῆς δουλείας τῶν δαιμόνων. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐ· τοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν- θρώπων. Ερρήθη καὶ περὶ τούτων· ὁμοίως γὰρ τετράκις ἐν ὅλῳ τῷ ψαλμῷ καὶ ταῦτα τέθεικεν, ἐπιτείνων τὴν εὐχαριστίαν. Ότι συνέτριψε πύλας χαλκᾶς. Πύλας ἰσχυ ράς, πύλας ἀῤῥήκτους, τὰς τοῦ ᾅδου· κατέλυσε γὰρ αὐτὰς ἐκεῖ κατελθὼν, καὶ τὰς κατεχομένας ψυχὰς ἐξήγαγε. Καὶ μοχλούς σιδηρούς συνέθλασεν. Τοὺς τῶν τοιούτων πυλῶν· εἶεν δ᾽ ἂν πύλαι ᾅδου καὶ μοχλοί τὸ ἄφυκτον αὐτοῦ καὶ ἀδιεξέλευτον. Αντελάβετο αὐτῶν ἐξ ὁδοῦ ἀνομίας αὐτῶν. Ετι ὁδευόντων ἐν ἀνομίᾳ. Διὰ γὰρ τὰς ἀνομίας αὐτῶν έταπεινώθησαν. Εταλαιπώρησαν, καὶ ἐφάνησαν ἐλέους καὶ ἀντιλή- ψεως ἄξιοι. Πᾶν βρῶμα ἑβδελύξατο ἡ ψυχὴ αὐτῶν. Πάν βρώμα ψυχικόν, λογικών, διδασκαλικόν · δι' ύπερ- βολὴν καχεξίας. Καὶ αὐτοῖς γὰρ τοῖς Ἑλληνικοῖς δόγμασιν δυσηρετοῦντο. Καὶ ἤγγισαν ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου. Τοῦ ψυχικοῦ, τοῦ παραδιδόντος ταῖς αἰωνίοις κολά σεσι. Πύλας δὲ θανάτου λέγει τας μεγάλας καὶ χαλεπὰς ἁμαρτίας τὰς εἰσαγούσας εἰς αὐτόν· ἡ Εt Εt Εt COMMENT. IN PSALMOS. A est, Deum ipsum loquentem de eorum salute, B C D quentem, inquam, per cam rationem, quæ omni- bus hominibas insita est: vel per legem datam, per prophetas, per beneficia, per minas, per ple gas, et per cætera omnia, quibus, ut inquit Gri- gorius Theologus, studuit Deus vitis hominum con- terere. Et consilium Altissimi irritaverunt. Ipsum scilicet Altissimum, eorum saluti consulentem, per elo- quia enim Dei, et per consilium Altissimi, Deum ipsum circumloquitur. VERS. 12. Et humiliatum est in laboribus cor 20- rum. Afflicta est miseriis anima eorum iu malis et peccatis. Infrmati sunt, et non erat, qui adjuvaret. Qui eriperet eos a tyrannide diaboli. VERS. 13. clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur et de necessitatibus eorum salvarit eos. Μæc verba, quibus Propheta divinorum beneficiorun magnitudinem exprimere salagens, in præsenti psalmo sæpius, hoc est, quater repetit, jam a no- bis superius exposita sunt. VERS. 14. eduxit eos ue tenebris, et umbra mortis. Atque hæc verba etiam superius expo- suimus. Et vincula eorum dirupit. Vincula videlicet pec- cati, quibus dæmon eos involverat, vel vincula servitutis dæmonum. VERS. 15. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. Hæc verba, quæ ut sermonem de gratiarum actionibus inten- sionem redderet, simili modo a Propheta quater in hoc psalmo de industria repetuntur, paulo su- perius a nobis satis declarata sunt. VERS. 16. Quia contrivil portas areas. Occlusas diu olim, et valide obfirmatas inferni januas in- fregit Dominus, quoniam illuc descendens carceri emancipatos patres eripuit. vecles ferrcos confregil. Vecles, inquam, hu- jusmodi portarum. Per portas etiam æreas, et per vectes ferreos intelligere possumus significari, quam difficile esset evadere loca illa. VERS. 17. Adjuvit eos in via iniquitatis eorum. Hoc est, cum adhuc in iniquis ac pravis eorum operibus perseverando procederent. Propter iniquitates enim suas humiliati sunt, Valde enim afflicti sunt, ob quod misericordia et auxilio divino dignos se ostenderunt. VERS. 18. Omnem cibum abominata est anima corum. Omnem, inquam, cibum animæ rationabi lein et omnem doctrinam. Adeo enim depravatis erant animis, ut ipsa etiam gentilium studia fasti- dirent. Et appropinquarunt usque ad portas mortis. Mor- tem animæ intelligit, quæ perpetuis suppliciis họ- minem obnoxium reddit. Per portas autem mortis, magna ac gravia nuncupat delicts, que morti
Or else he is indicating the various multitudes of the demons, for at times all together make war on a just man fighting him in every possible way and terrifying him in many forms. Having spoken many times about encirclement and warding off, he showed on the one hand the inescapability of the encirclement, and on the other hand the paradox of the ward- ing off and what power the name of God possesses.
PG 128:112712 Ἐκύκλωσάν με ὡσεὶ μέλισσαι κηρίον, καὶ ἐξεκαύθησαν ὡς πῦρ ἐν ἀκάνθαις, καὶ τῷ ὀνόματι Κυρίου ἠμυνάμην αὐτούς. Διαγράφει τὸ μέγεθος τῶν δεινῶν, καὶ διὰ μὲν τῆς εἰκόνος τῶν μελισσῶν, τὸ σφοδρὸν τῆς προθυμίας αὐτῶν αἰνίττεται, διὰ δὲ τοῦ πυρὸς, τὸ ἀκάθεκτον τῆς ὀργῆς. Aἱ μέλισσαι μὲν γὰρ, εὑροῦσαι κηρίον μέλιτος, μετὰ σφοδρᾶς προθυμίας κυκλοῦσιν αὐτὸ, τὴν ἰκμάδα τοῦ μέλιτος ἐκμυζῶσαι· καὶ τὸ πῦρ ἀκανθῶν δραξάμενον, ἀκάθεκτον γίνεται.Α περιφραστικῶς τὸν θάνατον. Περὶ δὲ τῶν πιστευσάν των ὁ λόγος. Ει Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αὐτούς. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν θρώπων. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Θυσάτωσαν αὐτῷ θυσίαν αἰνέσεως. Θυσίαν γικὴν, εὐαγγελικὴν, αἰνοῦντες, εὐλογοῦντες, εὐχα ριστοῦντες αὐτῷ. Καὶ ἐξαγγειλάτωσαν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Οἱ γινώ σκοντες τοῖς ἀγνοοῦσιν, σε παλαιότεροι τοῖς νεωτέ- ροις. Εργα δὲ νόει τὰς εὐεργεσίας, τὸν ἔλεον, τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ ἑξῆς τῆς σωτηρίου οἶκο- νομίας. Οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασι πολλοῖς, αὐτοὶ εἶ- δον τὰ ἔργα Κυρίου. Περὶ τῶν ἀποστόλων ὁ λόγος, τῶν πρὶν ἁλιέων. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, καὶ ποιοῦντες εργασίαν ἁλιείαν ἐν ὕδασι πολλοῖς τῆς θαλάσσης· οἱ καὶ εἶδον μᾶλλον τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι στοῦ. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ ἐν τῷ βυθῷ. Ποια; Διὰ τῶν ἑξῆς ἄκουσον. Εἶπε, καὶ ἔστη πνεῦμα καταιγίδας, καὶ ὑψώθη καὶ κύματα αὐτῆς. Προσέταξε, καὶ ἠγέρθη κλύδων. · Γίνεται γάρ, φησί, λαίλαψ ἀνέμου μεγάλη τὰ δὲ κύματα ἐπέβαλε εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε καὶ αὐτὸ ήδη γεμίζεσθαι. Αναβαίνουσιν ἕως των οὐρανῶν, καὶ καταβαί- νουσιν ἕως τῶν ἀβύσσων. Τὰ τότε κύματα, νῦν μὲν λίαν ἀνυψούμενα, νῦν δὲ σφόδρα ταπεινούμενα, καθὼς καὶ ἐπὶ τῶν σάλων είωθε γίνεσθαι. Καθ' ὑπερβολὴν δὲ ὁ λόγος· ὡς τὸ, Υπέρ χιόνα λευκαν θήσομαι· καὶ τὸ, Α' πόλεις δὲ τετειχισμένοι ἦσαν ἕως τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ πολλὰ παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα τοιούτου τρόπου. 'Η ψυχὴ αὐτοῦ ἐν κακοῖς ἐτήκετο. Ἐν φόβοις, ἐν κινδύνοις ἐξελίμπανεν, ὅτε αὐτὸς μὲν ἐκάθευδεν, αὐτοὶ δὲ, προσελθόντες, ήγειραν αὐτὸν λέγοντες Κύριε, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. ** EUTHYMII ZIGABENI hominem addicunt : vel ipsam circuniloquitur mortem. Est autem sermo de fidelibus. VERS. 19. Et clamarerunt ad Lominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum salvavit eos. Dictum est superius. . VERS. 20. Misit Verbum suum, et sanavit eos. lis verbis personarum distinctio in divinitate de- monstrator, dum dicitur: Misit Verbum suum loc est, Filium suum. Neque enim dicere possu- mns missum, nisi missi persona subsistat, et vi- vat. Unde consona propheta nostro Dominus lo- quens, dicebat, quod Pater eum misit. Hoc igitur Verbum quod a Patre missum est, omnem languo- rem, atque omnem infirmitatem sanavit. Et eripuit eos de corruptionibus eorum. Hoc est, a peccatis. VERS. 21. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. De his verbis superius dictum est. Vens. 22. sacrificent ei sacrifcium laudis. Sacrifcium, inquam, rationabile atque evangeli- cum, laudantes, benedicentes, et gratias agen- tes. Et annuntient opera ejus in exsultatione. Scientes ignorantibus annuntient, senes junioribus. Per opera autem Dei, illius beneficia, misericordiam et incarnationem intellige, et cætera omnia quæ ad salutarem dispensationem pertinent. B VERS. 23, 24. Qui descendunt in mare navibus, C facientes operationem in aquis multis, ipsi viderunt opera Domini. Sermo est de apostolis, qui antea piscatores fuere qui in mare navibus descende- runt, et piscatorum munus in aquis maris exer- centes, præcipue, ac supra omnes viderunt opera Domini nostri Jesu Christi. Et mirabilia ejus in profundo. Sed quænam Bint hæc mirabilia, audi ex sequentibus. VERS. 25. Dixit, et stetil spiritus procella, et exaltati sunt fluctus ejus. Dixit et surrexit pro- cella: Facta est enim, inquit, tempestes venti magna et fluckus irruebant in navim, ita ut operiretur **¸. Vas. 26. Ascendunt usque ad culos, et deacen- dunt usque in abyssos. Fluctus maris qui tempore illius procellæ excitati sunt, tollebantur modo quasi in cœlos, modo autem in ima descendebant. Quemadmodum in bujusmodi fluctuationibus, al. que atrocibus tempestatibus fieri solet. Est autem sermo hyperbolicus, quo loquendi modo sæpenu- mero Scriptura utitur ; ut illud est: Super nivem de- a.babuniur "; item illud: Civitates munita erant xsque ad cœlum ", et cætera hujusmodi. Anima corum in malis tabescebat. In timore at- que in periculis defecerat. Ipse enim Dominus dormiebat, apostoli vero accedentes excitaverunt, eum dicentes: Domine, ontva nos, quia perimus ™ª. D « Acl. x, 56. * Matth. vin, 24. Isa. 1, 18. (Bujus et sequentis versiculi Græca interpretatio nɔn apparel in Codice.) Deut. 1, 28. cs Matth. vi, Digitized by 25. Google
12 They encircled me like bees around a honeycomb, and burned like fire among thorns, and by the name of the Lord I warded them off. He delineates the magnitude of his sufferings, and through the image of the bees he al- ludes to the intensity of their eager desire, and through that of the fire to the incontrollable fury of their anger, for when bees find a honeycomb of honey they encircle it with intense eagerness to suck out the moisture of the honey, and when fire has caught thorns it becomes incontrollable.
13 ᾽Ωσθεὶς ἀνετράπην τοῦ πεσεῖν, καὶ ὁ Κύριος ἀντελάβετό μου. ᾽Ωσθεὶς παρ’ αὐτῶν, ἔκλινα τοῦ πεσεῖν, τουτέστιν, ἐγγὺς ἐγενόμην τοῦ πεσεῖν, καὶ ὁ Κύριος ἀντελάβετό μου, ἵνα καὶ μᾶλλον αὐτοῦ δείξῃ τὴν ἰσχὺν καὶ κηδεμονίαν, ἀφαρπάσας ἐκ στόματος τοῦ θανάτου τὸν ἀπεγνωσμένον πανταχόθεν ἑτέρωθεν.Α περιφραστικῶς τὸν θάνατον. Περὶ δὲ τῶν πιστευσάν των ὁ λόγος. Ει Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αὐτούς. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν θρώπων. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Θυσάτωσαν αὐτῷ θυσίαν αἰνέσεως. Θυσίαν γικὴν, εὐαγγελικὴν, αἰνοῦντες, εὐλογοῦντες, εὐχα ριστοῦντες αὐτῷ. Καὶ ἐξαγγειλάτωσαν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Οἱ γινώ σκοντες τοῖς ἀγνοοῦσιν, σε παλαιότεροι τοῖς νεωτέ- ροις. Εργα δὲ νόει τὰς εὐεργεσίας, τὸν ἔλεον, τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ ἑξῆς τῆς σωτηρίου οἶκο- νομίας. Οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασι πολλοῖς, αὐτοὶ εἶ- δον τὰ ἔργα Κυρίου. Περὶ τῶν ἀποστόλων ὁ λόγος, τῶν πρὶν ἁλιέων. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, καὶ ποιοῦντες εργασίαν ἁλιείαν ἐν ὕδασι πολλοῖς τῆς θαλάσσης· οἱ καὶ εἶδον μᾶλλον τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι στοῦ. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ ἐν τῷ βυθῷ. Ποια; Διὰ τῶν ἑξῆς ἄκουσον. Εἶπε, καὶ ἔστη πνεῦμα καταιγίδας, καὶ ὑψώθη καὶ κύματα αὐτῆς. Προσέταξε, καὶ ἠγέρθη κλύδων. · Γίνεται γάρ, φησί, λαίλαψ ἀνέμου μεγάλη τὰ δὲ κύματα ἐπέβαλε εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε καὶ αὐτὸ ήδη γεμίζεσθαι. Αναβαίνουσιν ἕως των οὐρανῶν, καὶ καταβαί- νουσιν ἕως τῶν ἀβύσσων. Τὰ τότε κύματα, νῦν μὲν λίαν ἀνυψούμενα, νῦν δὲ σφόδρα ταπεινούμενα, καθὼς καὶ ἐπὶ τῶν σάλων είωθε γίνεσθαι. Καθ' ὑπερβολὴν δὲ ὁ λόγος· ὡς τὸ, Υπέρ χιόνα λευκαν θήσομαι· καὶ τὸ, Α' πόλεις δὲ τετειχισμένοι ἦσαν ἕως τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ πολλὰ παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα τοιούτου τρόπου. 'Η ψυχὴ αὐτοῦ ἐν κακοῖς ἐτήκετο. Ἐν φόβοις, ἐν κινδύνοις ἐξελίμπανεν, ὅτε αὐτὸς μὲν ἐκάθευδεν, αὐτοὶ δὲ, προσελθόντες, ήγειραν αὐτὸν λέγοντες Κύριε, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. ** EUTHYMII ZIGABENI hominem addicunt : vel ipsam circuniloquitur mortem. Est autem sermo de fidelibus. VERS. 19. Et clamarerunt ad Lominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum salvavit eos. Dictum est superius. . VERS. 20. Misit Verbum suum, et sanavit eos. lis verbis personarum distinctio in divinitate de- monstrator, dum dicitur: Misit Verbum suum loc est, Filium suum. Neque enim dicere possu- mns missum, nisi missi persona subsistat, et vi- vat. Unde consona propheta nostro Dominus lo- quens, dicebat, quod Pater eum misit. Hoc igitur Verbum quod a Patre missum est, omnem languo- rem, atque omnem infirmitatem sanavit. Et eripuit eos de corruptionibus eorum. Hoc est, a peccatis. VERS. 21. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. De his verbis superius dictum est. Vens. 22. sacrificent ei sacrifcium laudis. Sacrifcium, inquam, rationabile atque evangeli- cum, laudantes, benedicentes, et gratias agen- tes. Et annuntient opera ejus in exsultatione. Scientes ignorantibus annuntient, senes junioribus. Per opera autem Dei, illius beneficia, misericordiam et incarnationem intellige, et cætera omnia quæ ad salutarem dispensationem pertinent. B VERS. 23, 24. Qui descendunt in mare navibus, C facientes operationem in aquis multis, ipsi viderunt opera Domini. Sermo est de apostolis, qui antea piscatores fuere qui in mare navibus descende- runt, et piscatorum munus in aquis maris exer- centes, præcipue, ac supra omnes viderunt opera Domini nostri Jesu Christi. Et mirabilia ejus in profundo. Sed quænam Bint hæc mirabilia, audi ex sequentibus. VERS. 25. Dixit, et stetil spiritus procella, et exaltati sunt fluctus ejus. Dixit et surrexit pro- cella: Facta est enim, inquit, tempestes venti magna et fluckus irruebant in navim, ita ut operiretur **¸. Vas. 26. Ascendunt usque ad culos, et deacen- dunt usque in abyssos. Fluctus maris qui tempore illius procellæ excitati sunt, tollebantur modo quasi in cœlos, modo autem in ima descendebant. Quemadmodum in bujusmodi fluctuationibus, al. que atrocibus tempestatibus fieri solet. Est autem sermo hyperbolicus, quo loquendi modo sæpenu- mero Scriptura utitur ; ut illud est: Super nivem de- a.babuniur "; item illud: Civitates munita erant xsque ad cœlum ", et cætera hujusmodi. Anima corum in malis tabescebat. In timore at- que in periculis defecerat. Ipse enim Dominus dormiebat, apostoli vero accedentes excitaverunt, eum dicentes: Domine, ontva nos, quia perimus ™ª. D « Acl. x, 56. * Matth. vin, 24. Isa. 1, 18. (Bujus et sequentis versiculi Græca interpretatio nɔn apparel in Codice.) Deut. 1, 28. cs Matth. vi, Digitized by 25. Google
13 Thronged around, I was toppled so as to fall and the Lord came to my aid. Having been thronged around by them I tipped over ready to fall, that is, I came very near to falling, and the Lord came to my aid so that he might show his strength and care even more impressively, by snatching from the mouth of death one forlorn of hope on every side for help from anywhere else.
14 ᾽Ισχύς μου καὶ ὕμνησίς μου ὁ Κύριος, καὶ ἐγένετό μοι εἰς σωτηρίαν. Καὶ ἰσχύς μού ἐστιν, ἐν αὐτῷ γὰρ ἰσχύω· καὶ ὕμνησίς μου, δι’ αὐτὸν γὰρ ὑμνοῦμαι καὶ δοξάζομαι παρὰ πάντων, ὡς τοιοῦτον βοηθὸν πεπλουτηκὼς, ἢ καὶ αὐτὸν ὑμνῶ διὰ παντός· καὶ ἐγένετό μοι Σωτήρ.Α περιφραστικῶς τὸν θάνατον. Περὶ δὲ τῶν πιστευσάν των ὁ λόγος. Ει Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αὐτούς. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν θρώπων. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Θυσάτωσαν αὐτῷ θυσίαν αἰνέσεως. Θυσίαν γικὴν, εὐαγγελικὴν, αἰνοῦντες, εὐλογοῦντες, εὐχα ριστοῦντες αὐτῷ. Καὶ ἐξαγγειλάτωσαν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Οἱ γινώ σκοντες τοῖς ἀγνοοῦσιν, σε παλαιότεροι τοῖς νεωτέ- ροις. Εργα δὲ νόει τὰς εὐεργεσίας, τὸν ἔλεον, τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ ἑξῆς τῆς σωτηρίου οἶκο- νομίας. Οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασι πολλοῖς, αὐτοὶ εἶ- δον τὰ ἔργα Κυρίου. Περὶ τῶν ἀποστόλων ὁ λόγος, τῶν πρὶν ἁλιέων. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, καὶ ποιοῦντες εργασίαν ἁλιείαν ἐν ὕδασι πολλοῖς τῆς θαλάσσης· οἱ καὶ εἶδον μᾶλλον τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι στοῦ. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ ἐν τῷ βυθῷ. Ποια; Διὰ τῶν ἑξῆς ἄκουσον. Εἶπε, καὶ ἔστη πνεῦμα καταιγίδας, καὶ ὑψώθη καὶ κύματα αὐτῆς. Προσέταξε, καὶ ἠγέρθη κλύδων. · Γίνεται γάρ, φησί, λαίλαψ ἀνέμου μεγάλη τὰ δὲ κύματα ἐπέβαλε εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε καὶ αὐτὸ ήδη γεμίζεσθαι. Αναβαίνουσιν ἕως των οὐρανῶν, καὶ καταβαί- νουσιν ἕως τῶν ἀβύσσων. Τὰ τότε κύματα, νῦν μὲν λίαν ἀνυψούμενα, νῦν δὲ σφόδρα ταπεινούμενα, καθὼς καὶ ἐπὶ τῶν σάλων είωθε γίνεσθαι. Καθ' ὑπερβολὴν δὲ ὁ λόγος· ὡς τὸ, Υπέρ χιόνα λευκαν θήσομαι· καὶ τὸ, Α' πόλεις δὲ τετειχισμένοι ἦσαν ἕως τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ πολλὰ παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα τοιούτου τρόπου. 'Η ψυχὴ αὐτοῦ ἐν κακοῖς ἐτήκετο. Ἐν φόβοις, ἐν κινδύνοις ἐξελίμπανεν, ὅτε αὐτὸς μὲν ἐκάθευδεν, αὐτοὶ δὲ, προσελθόντες, ήγειραν αὐτὸν λέγοντες Κύριε, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. ** EUTHYMII ZIGABENI hominem addicunt : vel ipsam circuniloquitur mortem. Est autem sermo de fidelibus. VERS. 19. Et clamarerunt ad Lominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum salvavit eos. Dictum est superius. . VERS. 20. Misit Verbum suum, et sanavit eos. lis verbis personarum distinctio in divinitate de- monstrator, dum dicitur: Misit Verbum suum loc est, Filium suum. Neque enim dicere possu- mns missum, nisi missi persona subsistat, et vi- vat. Unde consona propheta nostro Dominus lo- quens, dicebat, quod Pater eum misit. Hoc igitur Verbum quod a Patre missum est, omnem languo- rem, atque omnem infirmitatem sanavit. Et eripuit eos de corruptionibus eorum. Hoc est, a peccatis. VERS. 21. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. De his verbis superius dictum est. Vens. 22. sacrificent ei sacrifcium laudis. Sacrifcium, inquam, rationabile atque evangeli- cum, laudantes, benedicentes, et gratias agen- tes. Et annuntient opera ejus in exsultatione. Scientes ignorantibus annuntient, senes junioribus. Per opera autem Dei, illius beneficia, misericordiam et incarnationem intellige, et cætera omnia quæ ad salutarem dispensationem pertinent. B VERS. 23, 24. Qui descendunt in mare navibus, C facientes operationem in aquis multis, ipsi viderunt opera Domini. Sermo est de apostolis, qui antea piscatores fuere qui in mare navibus descende- runt, et piscatorum munus in aquis maris exer- centes, præcipue, ac supra omnes viderunt opera Domini nostri Jesu Christi. Et mirabilia ejus in profundo. Sed quænam Bint hæc mirabilia, audi ex sequentibus. VERS. 25. Dixit, et stetil spiritus procella, et exaltati sunt fluctus ejus. Dixit et surrexit pro- cella: Facta est enim, inquit, tempestes venti magna et fluckus irruebant in navim, ita ut operiretur **¸. Vas. 26. Ascendunt usque ad culos, et deacen- dunt usque in abyssos. Fluctus maris qui tempore illius procellæ excitati sunt, tollebantur modo quasi in cœlos, modo autem in ima descendebant. Quemadmodum in bujusmodi fluctuationibus, al. que atrocibus tempestatibus fieri solet. Est autem sermo hyperbolicus, quo loquendi modo sæpenu- mero Scriptura utitur ; ut illud est: Super nivem de- a.babuniur "; item illud: Civitates munita erant xsque ad cœlum ", et cætera hujusmodi. Anima corum in malis tabescebat. In timore at- que in periculis defecerat. Ipse enim Dominus dormiebat, apostoli vero accedentes excitaverunt, eum dicentes: Domine, ontva nos, quia perimus ™ª. D « Acl. x, 56. * Matth. vin, 24. Isa. 1, 18. (Bujus et sequentis versiculi Græca interpretatio nɔn apparel in Codice.) Deut. 1, 28. cs Matth. vi, Digitized by 25. Google
14 The Lord is my strength and my praise and he has become salvation for me. He is both my strength, for in him I am strong, and my praise, for on his account I am praised and glorified by all, as having become rich with such a helper, or else I praise him continually and he became a Saviour for me.
α Φωνὴ ἀγαλλιάσεως καὶ σωτηρίας ἐν σκηναῖς δικαίων. Καὶ ἐγένετό μοι πάλιν φωνὴ ἀγαλλιάσεως καὶ σωτηρίας, τουτέστιν, αἴτιος φωνῆς ἀγαλλιάσεως καὶ σωτηρίας, ᾀδομένης ἐν σκηναῖς δικαίων. Παραδόξως γὰρ ὑπ’ αὐτοῦ σωθεὶς, ἐκινήθην εἰς τὸ ὑμνεῖν τὴν ἀγαλλίασιν καὶ τὴν σωτηρίαν ἥν μοι δεδώρηται, ἢ εἰς τὸ ὑμνεῖν αὐτὸν ἐν ἀγαλλιάσει καὶ σωτηρίᾳ. Σκηνὰς δὲ δικαίων οἶμαι προφητικῶς λέγειν αὐτὸν, τὰς καλύβας τῶν ἀσκητῶν, ἐν αἷς μᾶλλον ᾄδονται τὰ Δαυϊτικὰ, ἢ τὰς κατὰ τόπον Ἐκκλησίας.Α περιφραστικῶς τὸν θάνατον. Περὶ δὲ τῶν πιστευσάν των ὁ λόγος. Ει Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αὐτούς. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν θρώπων. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Θυσάτωσαν αὐτῷ θυσίαν αἰνέσεως. Θυσίαν γικὴν, εὐαγγελικὴν, αἰνοῦντες, εὐλογοῦντες, εὐχα ριστοῦντες αὐτῷ. Καὶ ἐξαγγειλάτωσαν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Οἱ γινώ σκοντες τοῖς ἀγνοοῦσιν, σε παλαιότεροι τοῖς νεωτέ- ροις. Εργα δὲ νόει τὰς εὐεργεσίας, τὸν ἔλεον, τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ ἑξῆς τῆς σωτηρίου οἶκο- νομίας. Οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασι πολλοῖς, αὐτοὶ εἶ- δον τὰ ἔργα Κυρίου. Περὶ τῶν ἀποστόλων ὁ λόγος, τῶν πρὶν ἁλιέων. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, καὶ ποιοῦντες εργασίαν ἁλιείαν ἐν ὕδασι πολλοῖς τῆς θαλάσσης· οἱ καὶ εἶδον μᾶλλον τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι στοῦ. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ ἐν τῷ βυθῷ. Ποια; Διὰ τῶν ἑξῆς ἄκουσον. Εἶπε, καὶ ἔστη πνεῦμα καταιγίδας, καὶ ὑψώθη καὶ κύματα αὐτῆς. Προσέταξε, καὶ ἠγέρθη κλύδων. · Γίνεται γάρ, φησί, λαίλαψ ἀνέμου μεγάλη τὰ δὲ κύματα ἐπέβαλε εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε καὶ αὐτὸ ήδη γεμίζεσθαι. Αναβαίνουσιν ἕως των οὐρανῶν, καὶ καταβαί- νουσιν ἕως τῶν ἀβύσσων. Τὰ τότε κύματα, νῦν μὲν λίαν ἀνυψούμενα, νῦν δὲ σφόδρα ταπεινούμενα, καθὼς καὶ ἐπὶ τῶν σάλων είωθε γίνεσθαι. Καθ' ὑπερβολὴν δὲ ὁ λόγος· ὡς τὸ, Υπέρ χιόνα λευκαν θήσομαι· καὶ τὸ, Α' πόλεις δὲ τετειχισμένοι ἦσαν ἕως τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ πολλὰ παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα τοιούτου τρόπου. 'Η ψυχὴ αὐτοῦ ἐν κακοῖς ἐτήκετο. Ἐν φόβοις, ἐν κινδύνοις ἐξελίμπανεν, ὅτε αὐτὸς μὲν ἐκάθευδεν, αὐτοὶ δὲ, προσελθόντες, ήγειραν αὐτὸν λέγοντες Κύριε, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. ** EUTHYMII ZIGABENI hominem addicunt : vel ipsam circuniloquitur mortem. Est autem sermo de fidelibus. VERS. 19. Et clamarerunt ad Lominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum salvavit eos. Dictum est superius. . VERS. 20. Misit Verbum suum, et sanavit eos. lis verbis personarum distinctio in divinitate de- monstrator, dum dicitur: Misit Verbum suum loc est, Filium suum. Neque enim dicere possu- mns missum, nisi missi persona subsistat, et vi- vat. Unde consona propheta nostro Dominus lo- quens, dicebat, quod Pater eum misit. Hoc igitur Verbum quod a Patre missum est, omnem languo- rem, atque omnem infirmitatem sanavit. Et eripuit eos de corruptionibus eorum. Hoc est, a peccatis. VERS. 21. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. De his verbis superius dictum est. Vens. 22. sacrificent ei sacrifcium laudis. Sacrifcium, inquam, rationabile atque evangeli- cum, laudantes, benedicentes, et gratias agen- tes. Et annuntient opera ejus in exsultatione. Scientes ignorantibus annuntient, senes junioribus. Per opera autem Dei, illius beneficia, misericordiam et incarnationem intellige, et cætera omnia quæ ad salutarem dispensationem pertinent. B VERS. 23, 24. Qui descendunt in mare navibus, C facientes operationem in aquis multis, ipsi viderunt opera Domini. Sermo est de apostolis, qui antea piscatores fuere qui in mare navibus descende- runt, et piscatorum munus in aquis maris exer- centes, præcipue, ac supra omnes viderunt opera Domini nostri Jesu Christi. Et mirabilia ejus in profundo. Sed quænam Bint hæc mirabilia, audi ex sequentibus. VERS. 25. Dixit, et stetil spiritus procella, et exaltati sunt fluctus ejus. Dixit et surrexit pro- cella: Facta est enim, inquit, tempestes venti magna et fluckus irruebant in navim, ita ut operiretur **¸. Vas. 26. Ascendunt usque ad culos, et deacen- dunt usque in abyssos. Fluctus maris qui tempore illius procellæ excitati sunt, tollebantur modo quasi in cœlos, modo autem in ima descendebant. Quemadmodum in bujusmodi fluctuationibus, al. que atrocibus tempestatibus fieri solet. Est autem sermo hyperbolicus, quo loquendi modo sæpenu- mero Scriptura utitur ; ut illud est: Super nivem de- a.babuniur "; item illud: Civitates munita erant xsque ad cœlum ", et cætera hujusmodi. Anima corum in malis tabescebat. In timore at- que in periculis defecerat. Ipse enim Dominus dormiebat, apostoli vero accedentes excitaverunt, eum dicentes: Domine, ontva nos, quia perimus ™ª. D « Acl. x, 56. * Matth. vin, 24. Isa. 1, 18. (Bujus et sequentis versiculi Græca interpretatio nɔn apparel in Codice.) Deut. 1, 28. cs Matth. vi, Digitized by 25. Google
15α A voice of rejoicing and of salvation in the tents of the just. And again he has become for me a voice of rejoicing and of salvation, that is, the cause of a voice of rejoicing and salvation singing in the tents of the just. For having been saved by him against all expectation, I have been moved to praise the joy and salvation that was given to me, or else to praise him in rejoicing and salvation. ‘The tents of the just’ are, I believe, what he calls in a prophetic way the huts of the ascetics in which most especially the words of David are sung, or else the local Churches.
β Δεξιὰ Κυρίου ἐποίησε δύναμιν. Ἡ συμμαχία τοῦ Κυρίου εἰργάσατο τὴν νίκην, ἔστησε τὸ τρόπαιον.Α περιφραστικῶς τὸν θάνατον. Περὶ δὲ τῶν πιστευσάν των ὁ λόγος. Ει Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αὐτούς. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν θρώπων. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Θυσάτωσαν αὐτῷ θυσίαν αἰνέσεως. Θυσίαν γικὴν, εὐαγγελικὴν, αἰνοῦντες, εὐλογοῦντες, εὐχα ριστοῦντες αὐτῷ. Καὶ ἐξαγγειλάτωσαν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Οἱ γινώ σκοντες τοῖς ἀγνοοῦσιν, σε παλαιότεροι τοῖς νεωτέ- ροις. Εργα δὲ νόει τὰς εὐεργεσίας, τὸν ἔλεον, τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ ἑξῆς τῆς σωτηρίου οἶκο- νομίας. Οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασι πολλοῖς, αὐτοὶ εἶ- δον τὰ ἔργα Κυρίου. Περὶ τῶν ἀποστόλων ὁ λόγος, τῶν πρὶν ἁλιέων. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, καὶ ποιοῦντες εργασίαν ἁλιείαν ἐν ὕδασι πολλοῖς τῆς θαλάσσης· οἱ καὶ εἶδον μᾶλλον τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι στοῦ. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ ἐν τῷ βυθῷ. Ποια; Διὰ τῶν ἑξῆς ἄκουσον. Εἶπε, καὶ ἔστη πνεῦμα καταιγίδας, καὶ ὑψώθη καὶ κύματα αὐτῆς. Προσέταξε, καὶ ἠγέρθη κλύδων. · Γίνεται γάρ, φησί, λαίλαψ ἀνέμου μεγάλη τὰ δὲ κύματα ἐπέβαλε εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε καὶ αὐτὸ ήδη γεμίζεσθαι. Αναβαίνουσιν ἕως των οὐρανῶν, καὶ καταβαί- νουσιν ἕως τῶν ἀβύσσων. Τὰ τότε κύματα, νῦν μὲν λίαν ἀνυψούμενα, νῦν δὲ σφόδρα ταπεινούμενα, καθὼς καὶ ἐπὶ τῶν σάλων είωθε γίνεσθαι. Καθ' ὑπερβολὴν δὲ ὁ λόγος· ὡς τὸ, Υπέρ χιόνα λευκαν θήσομαι· καὶ τὸ, Α' πόλεις δὲ τετειχισμένοι ἦσαν ἕως τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ πολλὰ παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα τοιούτου τρόπου. 'Η ψυχὴ αὐτοῦ ἐν κακοῖς ἐτήκετο. Ἐν φόβοις, ἐν κινδύνοις ἐξελίμπανεν, ὅτε αὐτὸς μὲν ἐκάθευδεν, αὐτοὶ δὲ, προσελθόντες, ήγειραν αὐτὸν λέγοντες Κύριε, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. ** EUTHYMII ZIGABENI hominem addicunt : vel ipsam circuniloquitur mortem. Est autem sermo de fidelibus. VERS. 19. Et clamarerunt ad Lominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum salvavit eos. Dictum est superius. . VERS. 20. Misit Verbum suum, et sanavit eos. lis verbis personarum distinctio in divinitate de- monstrator, dum dicitur: Misit Verbum suum loc est, Filium suum. Neque enim dicere possu- mns missum, nisi missi persona subsistat, et vi- vat. Unde consona propheta nostro Dominus lo- quens, dicebat, quod Pater eum misit. Hoc igitur Verbum quod a Patre missum est, omnem languo- rem, atque omnem infirmitatem sanavit. Et eripuit eos de corruptionibus eorum. Hoc est, a peccatis. VERS. 21. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. De his verbis superius dictum est. Vens. 22. sacrificent ei sacrifcium laudis. Sacrifcium, inquam, rationabile atque evangeli- cum, laudantes, benedicentes, et gratias agen- tes. Et annuntient opera ejus in exsultatione. Scientes ignorantibus annuntient, senes junioribus. Per opera autem Dei, illius beneficia, misericordiam et incarnationem intellige, et cætera omnia quæ ad salutarem dispensationem pertinent. B VERS. 23, 24. Qui descendunt in mare navibus, C facientes operationem in aquis multis, ipsi viderunt opera Domini. Sermo est de apostolis, qui antea piscatores fuere qui in mare navibus descende- runt, et piscatorum munus in aquis maris exer- centes, præcipue, ac supra omnes viderunt opera Domini nostri Jesu Christi. Et mirabilia ejus in profundo. Sed quænam Bint hæc mirabilia, audi ex sequentibus. VERS. 25. Dixit, et stetil spiritus procella, et exaltati sunt fluctus ejus. Dixit et surrexit pro- cella: Facta est enim, inquit, tempestes venti magna et fluckus irruebant in navim, ita ut operiretur **¸. Vas. 26. Ascendunt usque ad culos, et deacen- dunt usque in abyssos. Fluctus maris qui tempore illius procellæ excitati sunt, tollebantur modo quasi in cœlos, modo autem in ima descendebant. Quemadmodum in bujusmodi fluctuationibus, al. que atrocibus tempestatibus fieri solet. Est autem sermo hyperbolicus, quo loquendi modo sæpenu- mero Scriptura utitur ; ut illud est: Super nivem de- a.babuniur "; item illud: Civitates munita erant xsque ad cœlum ", et cætera hujusmodi. Anima corum in malis tabescebat. In timore at- que in periculis defecerat. Ipse enim Dominus dormiebat, apostoli vero accedentes excitaverunt, eum dicentes: Domine, ontva nos, quia perimus ™ª. D « Acl. x, 56. * Matth. vin, 24. Isa. 1, 18. (Bujus et sequentis versiculi Græca interpretatio nɔn apparel in Codice.) Deut. 1, 28. cs Matth. vi, Digitized by 25. Google
15β The right hand of the Lord has wrought power. Alliance with the Lord has brought about victory, it has set up the victory trophy.
α Δεξιὰ Κυρίου ὕψωσέ με. [-]-5 ἔδειξε τῆς μὲν... τῆς δὲ MPAFBH : ἔδειξε τοῖς μὲν... τοῖς δὲ SV.Α περιφραστικῶς τὸν θάνατον. Περὶ δὲ τῶν πιστευσάν των ὁ λόγος. Ει Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αὐτούς. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν θρώπων. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Θυσάτωσαν αὐτῷ θυσίαν αἰνέσεως. Θυσίαν γικὴν, εὐαγγελικὴν, αἰνοῦντες, εὐλογοῦντες, εὐχα ριστοῦντες αὐτῷ. Καὶ ἐξαγγειλάτωσαν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Οἱ γινώ σκοντες τοῖς ἀγνοοῦσιν, σε παλαιότεροι τοῖς νεωτέ- ροις. Εργα δὲ νόει τὰς εὐεργεσίας, τὸν ἔλεον, τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ ἑξῆς τῆς σωτηρίου οἶκο- νομίας. Οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασι πολλοῖς, αὐτοὶ εἶ- δον τὰ ἔργα Κυρίου. Περὶ τῶν ἀποστόλων ὁ λόγος, τῶν πρὶν ἁλιέων. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, καὶ ποιοῦντες εργασίαν ἁλιείαν ἐν ὕδασι πολλοῖς τῆς θαλάσσης· οἱ καὶ εἶδον μᾶλλον τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι στοῦ. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ ἐν τῷ βυθῷ. Ποια; Διὰ τῶν ἑξῆς ἄκουσον. Εἶπε, καὶ ἔστη πνεῦμα καταιγίδας, καὶ ὑψώθη καὶ κύματα αὐτῆς. Προσέταξε, καὶ ἠγέρθη κλύδων. · Γίνεται γάρ, φησί, λαίλαψ ἀνέμου μεγάλη τὰ δὲ κύματα ἐπέβαλε εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε καὶ αὐτὸ ήδη γεμίζεσθαι. Αναβαίνουσιν ἕως των οὐρανῶν, καὶ καταβαί- νουσιν ἕως τῶν ἀβύσσων. Τὰ τότε κύματα, νῦν μὲν λίαν ἀνυψούμενα, νῦν δὲ σφόδρα ταπεινούμενα, καθὼς καὶ ἐπὶ τῶν σάλων είωθε γίνεσθαι. Καθ' ὑπερβολὴν δὲ ὁ λόγος· ὡς τὸ, Υπέρ χιόνα λευκαν θήσομαι· καὶ τὸ, Α' πόλεις δὲ τετειχισμένοι ἦσαν ἕως τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ πολλὰ παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα τοιούτου τρόπου. 'Η ψυχὴ αὐτοῦ ἐν κακοῖς ἐτήκετο. Ἐν φόβοις, ἐν κινδύνοις ἐξελίμπανεν, ὅτε αὐτὸς μὲν ἐκάθευδεν, αὐτοὶ δὲ, προσελθόντες, ήγειραν αὐτὸν λέγοντες Κύριε, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. ** EUTHYMII ZIGABENI hominem addicunt : vel ipsam circuniloquitur mortem. Est autem sermo de fidelibus. VERS. 19. Et clamarerunt ad Lominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum salvavit eos. Dictum est superius. . VERS. 20. Misit Verbum suum, et sanavit eos. lis verbis personarum distinctio in divinitate de- monstrator, dum dicitur: Misit Verbum suum loc est, Filium suum. Neque enim dicere possu- mns missum, nisi missi persona subsistat, et vi- vat. Unde consona propheta nostro Dominus lo- quens, dicebat, quod Pater eum misit. Hoc igitur Verbum quod a Patre missum est, omnem languo- rem, atque omnem infirmitatem sanavit. Et eripuit eos de corruptionibus eorum. Hoc est, a peccatis. VERS. 21. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. De his verbis superius dictum est. Vens. 22. sacrificent ei sacrifcium laudis. Sacrifcium, inquam, rationabile atque evangeli- cum, laudantes, benedicentes, et gratias agen- tes. Et annuntient opera ejus in exsultatione. Scientes ignorantibus annuntient, senes junioribus. Per opera autem Dei, illius beneficia, misericordiam et incarnationem intellige, et cætera omnia quæ ad salutarem dispensationem pertinent. B VERS. 23, 24. Qui descendunt in mare navibus, C facientes operationem in aquis multis, ipsi viderunt opera Domini. Sermo est de apostolis, qui antea piscatores fuere qui in mare navibus descende- runt, et piscatorum munus in aquis maris exer- centes, præcipue, ac supra omnes viderunt opera Domini nostri Jesu Christi. Et mirabilia ejus in profundo. Sed quænam Bint hæc mirabilia, audi ex sequentibus. VERS. 25. Dixit, et stetil spiritus procella, et exaltati sunt fluctus ejus. Dixit et surrexit pro- cella: Facta est enim, inquit, tempestes venti magna et fluckus irruebant in navim, ita ut operiretur **¸. Vas. 26. Ascendunt usque ad culos, et deacen- dunt usque in abyssos. Fluctus maris qui tempore illius procellæ excitati sunt, tollebantur modo quasi in cœlos, modo autem in ima descendebant. Quemadmodum in bujusmodi fluctuationibus, al. que atrocibus tempestatibus fieri solet. Est autem sermo hyperbolicus, quo loquendi modo sæpenu- mero Scriptura utitur ; ut illud est: Super nivem de- a.babuniur "; item illud: Civitates munita erant xsque ad cœlum ", et cætera hujusmodi. Anima corum in malis tabescebat. In timore at- que in periculis defecerat. Ipse enim Dominus dormiebat, apostoli vero accedentes excitaverunt, eum dicentes: Domine, ontva nos, quia perimus ™ª. D « Acl. x, 56. * Matth. vin, 24. Isa. 1, 18. (Bujus et sequentis versiculi Græca interpretatio nɔn apparel in Codice.) Deut. 1, 28. cs Matth. vi, Digitized by 25. Google
16α The right hand of the Lord has exalted me.
Ἀνέστησε κλιθέντα, ἢ ἐδόξασε τροπωσάμενον τοὺς ἐχθρούς.Α περιφραστικῶς τὸν θάνατον. Περὶ δὲ τῶν πιστευσάν των ὁ λόγος. Ει Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αὐτούς. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν θρώπων. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Θυσάτωσαν αὐτῷ θυσίαν αἰνέσεως. Θυσίαν γικὴν, εὐαγγελικὴν, αἰνοῦντες, εὐλογοῦντες, εὐχα ριστοῦντες αὐτῷ. Καὶ ἐξαγγειλάτωσαν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Οἱ γινώ σκοντες τοῖς ἀγνοοῦσιν, σε παλαιότεροι τοῖς νεωτέ- ροις. Εργα δὲ νόει τὰς εὐεργεσίας, τὸν ἔλεον, τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ ἑξῆς τῆς σωτηρίου οἶκο- νομίας. Οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασι πολλοῖς, αὐτοὶ εἶ- δον τὰ ἔργα Κυρίου. Περὶ τῶν ἀποστόλων ὁ λόγος, τῶν πρὶν ἁλιέων. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, καὶ ποιοῦντες εργασίαν ἁλιείαν ἐν ὕδασι πολλοῖς τῆς θαλάσσης· οἱ καὶ εἶδον μᾶλλον τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι στοῦ. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ ἐν τῷ βυθῷ. Ποια; Διὰ τῶν ἑξῆς ἄκουσον. Εἶπε, καὶ ἔστη πνεῦμα καταιγίδας, καὶ ὑψώθη καὶ κύματα αὐτῆς. Προσέταξε, καὶ ἠγέρθη κλύδων. · Γίνεται γάρ, φησί, λαίλαψ ἀνέμου μεγάλη τὰ δὲ κύματα ἐπέβαλε εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε καὶ αὐτὸ ήδη γεμίζεσθαι. Αναβαίνουσιν ἕως των οὐρανῶν, καὶ καταβαί- νουσιν ἕως τῶν ἀβύσσων. Τὰ τότε κύματα, νῦν μὲν λίαν ἀνυψούμενα, νῦν δὲ σφόδρα ταπεινούμενα, καθὼς καὶ ἐπὶ τῶν σάλων είωθε γίνεσθαι. Καθ' ὑπερβολὴν δὲ ὁ λόγος· ὡς τὸ, Υπέρ χιόνα λευκαν θήσομαι· καὶ τὸ, Α' πόλεις δὲ τετειχισμένοι ἦσαν ἕως τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ πολλὰ παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα τοιούτου τρόπου. 'Η ψυχὴ αὐτοῦ ἐν κακοῖς ἐτήκετο. Ἐν φόβοις, ἐν κινδύνοις ἐξελίμπανεν, ὅτε αὐτὸς μὲν ἐκάθευδεν, αὐτοὶ δὲ, προσελθόντες, ήγειραν αὐτὸν λέγοντες Κύριε, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. ** EUTHYMII ZIGABENI hominem addicunt : vel ipsam circuniloquitur mortem. Est autem sermo de fidelibus. VERS. 19. Et clamarerunt ad Lominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum salvavit eos. Dictum est superius. . VERS. 20. Misit Verbum suum, et sanavit eos. lis verbis personarum distinctio in divinitate de- monstrator, dum dicitur: Misit Verbum suum loc est, Filium suum. Neque enim dicere possu- mns missum, nisi missi persona subsistat, et vi- vat. Unde consona propheta nostro Dominus lo- quens, dicebat, quod Pater eum misit. Hoc igitur Verbum quod a Patre missum est, omnem languo- rem, atque omnem infirmitatem sanavit. Et eripuit eos de corruptionibus eorum. Hoc est, a peccatis. VERS. 21. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. De his verbis superius dictum est. Vens. 22. sacrificent ei sacrifcium laudis. Sacrifcium, inquam, rationabile atque evangeli- cum, laudantes, benedicentes, et gratias agen- tes. Et annuntient opera ejus in exsultatione. Scientes ignorantibus annuntient, senes junioribus. Per opera autem Dei, illius beneficia, misericordiam et incarnationem intellige, et cætera omnia quæ ad salutarem dispensationem pertinent. B VERS. 23, 24. Qui descendunt in mare navibus, C facientes operationem in aquis multis, ipsi viderunt opera Domini. Sermo est de apostolis, qui antea piscatores fuere qui in mare navibus descende- runt, et piscatorum munus in aquis maris exer- centes, præcipue, ac supra omnes viderunt opera Domini nostri Jesu Christi. Et mirabilia ejus in profundo. Sed quænam Bint hæc mirabilia, audi ex sequentibus. VERS. 25. Dixit, et stetil spiritus procella, et exaltati sunt fluctus ejus. Dixit et surrexit pro- cella: Facta est enim, inquit, tempestes venti magna et fluckus irruebant in navim, ita ut operiretur **¸. Vas. 26. Ascendunt usque ad culos, et deacen- dunt usque in abyssos. Fluctus maris qui tempore illius procellæ excitati sunt, tollebantur modo quasi in cœlos, modo autem in ima descendebant. Quemadmodum in bujusmodi fluctuationibus, al. que atrocibus tempestatibus fieri solet. Est autem sermo hyperbolicus, quo loquendi modo sæpenu- mero Scriptura utitur ; ut illud est: Super nivem de- a.babuniur "; item illud: Civitates munita erant xsque ad cœlum ", et cætera hujusmodi. Anima corum in malis tabescebat. In timore at- que in periculis defecerat. Ipse enim Dominus dormiebat, apostoli vero accedentes excitaverunt, eum dicentes: Domine, ontva nos, quia perimus ™ª. D « Acl. x, 56. * Matth. vin, 24. Isa. 1, 18. (Bujus et sequentis versiculi Græca interpretatio nɔn apparel in Codice.) Deut. 1, 28. cs Matth. vi, Digitized by 25. Google
He has raised me up having been toppled, or else he has glorified me now I have put my enemies to flight.
β Δεξιὰ Κυρίου ἐποίησε δύναμιν. Tὸ αὐτὸ λέγει πάλιν, ὑφ’ ἡδονῆς ἐπιτείνων τὴν εὐχαριστίαν. Ἢ καὶ τρεῖς δεξιὰς εἰπὼν Κυρίου, τὴν τριπλῆν συμμαχίαν τῆς τρισυποστάτου θεότητος ὑπέφηνεν.Α περιφραστικῶς τὸν θάνατον. Περὶ δὲ τῶν πιστευσάν των ὁ λόγος. Ει Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αὐτούς. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν θρώπων. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Θυσάτωσαν αὐτῷ θυσίαν αἰνέσεως. Θυσίαν γικὴν, εὐαγγελικὴν, αἰνοῦντες, εὐλογοῦντες, εὐχα ριστοῦντες αὐτῷ. Καὶ ἐξαγγειλάτωσαν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Οἱ γινώ σκοντες τοῖς ἀγνοοῦσιν, σε παλαιότεροι τοῖς νεωτέ- ροις. Εργα δὲ νόει τὰς εὐεργεσίας, τὸν ἔλεον, τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ ἑξῆς τῆς σωτηρίου οἶκο- νομίας. Οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασι πολλοῖς, αὐτοὶ εἶ- δον τὰ ἔργα Κυρίου. Περὶ τῶν ἀποστόλων ὁ λόγος, τῶν πρὶν ἁλιέων. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, καὶ ποιοῦντες εργασίαν ἁλιείαν ἐν ὕδασι πολλοῖς τῆς θαλάσσης· οἱ καὶ εἶδον μᾶλλον τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι στοῦ. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ ἐν τῷ βυθῷ. Ποια; Διὰ τῶν ἑξῆς ἄκουσον. Εἶπε, καὶ ἔστη πνεῦμα καταιγίδας, καὶ ὑψώθη καὶ κύματα αὐτῆς. Προσέταξε, καὶ ἠγέρθη κλύδων. · Γίνεται γάρ, φησί, λαίλαψ ἀνέμου μεγάλη τὰ δὲ κύματα ἐπέβαλε εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε καὶ αὐτὸ ήδη γεμίζεσθαι. Αναβαίνουσιν ἕως των οὐρανῶν, καὶ καταβαί- νουσιν ἕως τῶν ἀβύσσων. Τὰ τότε κύματα, νῦν μὲν λίαν ἀνυψούμενα, νῦν δὲ σφόδρα ταπεινούμενα, καθὼς καὶ ἐπὶ τῶν σάλων είωθε γίνεσθαι. Καθ' ὑπερβολὴν δὲ ὁ λόγος· ὡς τὸ, Υπέρ χιόνα λευκαν θήσομαι· καὶ τὸ, Α' πόλεις δὲ τετειχισμένοι ἦσαν ἕως τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ πολλὰ παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα τοιούτου τρόπου. 'Η ψυχὴ αὐτοῦ ἐν κακοῖς ἐτήκετο. Ἐν φόβοις, ἐν κινδύνοις ἐξελίμπανεν, ὅτε αὐτὸς μὲν ἐκάθευδεν, αὐτοὶ δὲ, προσελθόντες, ήγειραν αὐτὸν λέγοντες Κύριε, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. ** EUTHYMII ZIGABENI hominem addicunt : vel ipsam circuniloquitur mortem. Est autem sermo de fidelibus. VERS. 19. Et clamarerunt ad Lominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum salvavit eos. Dictum est superius. . VERS. 20. Misit Verbum suum, et sanavit eos. lis verbis personarum distinctio in divinitate de- monstrator, dum dicitur: Misit Verbum suum loc est, Filium suum. Neque enim dicere possu- mns missum, nisi missi persona subsistat, et vi- vat. Unde consona propheta nostro Dominus lo- quens, dicebat, quod Pater eum misit. Hoc igitur Verbum quod a Patre missum est, omnem languo- rem, atque omnem infirmitatem sanavit. Et eripuit eos de corruptionibus eorum. Hoc est, a peccatis. VERS. 21. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. De his verbis superius dictum est. Vens. 22. sacrificent ei sacrifcium laudis. Sacrifcium, inquam, rationabile atque evangeli- cum, laudantes, benedicentes, et gratias agen- tes. Et annuntient opera ejus in exsultatione. Scientes ignorantibus annuntient, senes junioribus. Per opera autem Dei, illius beneficia, misericordiam et incarnationem intellige, et cætera omnia quæ ad salutarem dispensationem pertinent. B VERS. 23, 24. Qui descendunt in mare navibus, C facientes operationem in aquis multis, ipsi viderunt opera Domini. Sermo est de apostolis, qui antea piscatores fuere qui in mare navibus descende- runt, et piscatorum munus in aquis maris exer- centes, præcipue, ac supra omnes viderunt opera Domini nostri Jesu Christi. Et mirabilia ejus in profundo. Sed quænam Bint hæc mirabilia, audi ex sequentibus. VERS. 25. Dixit, et stetil spiritus procella, et exaltati sunt fluctus ejus. Dixit et surrexit pro- cella: Facta est enim, inquit, tempestes venti magna et fluckus irruebant in navim, ita ut operiretur **¸. Vas. 26. Ascendunt usque ad culos, et deacen- dunt usque in abyssos. Fluctus maris qui tempore illius procellæ excitati sunt, tollebantur modo quasi in cœlos, modo autem in ima descendebant. Quemadmodum in bujusmodi fluctuationibus, al. que atrocibus tempestatibus fieri solet. Est autem sermo hyperbolicus, quo loquendi modo sæpenu- mero Scriptura utitur ; ut illud est: Super nivem de- a.babuniur "; item illud: Civitates munita erant xsque ad cœlum ", et cætera hujusmodi. Anima corum in malis tabescebat. In timore at- que in periculis defecerat. Ipse enim Dominus dormiebat, apostoli vero accedentes excitaverunt, eum dicentes: Domine, ontva nos, quia perimus ™ª. D « Acl. x, 56. * Matth. vin, 24. Isa. 1, 18. (Bujus et sequentis versiculi Græca interpretatio nɔn apparel in Codice.) Deut. 1, 28. cs Matth. vi, Digitized by 25. Google
16β The right hand of the Lord has wrought power. He says the same again, intensifying his thanksgiving out of delight. Or else having spoken of three right hands of the Lord, he indicated the triple alliance of the godhead in three hypostases.
17 Οὐκ ἀποθανοῦμαι, ἀλλὰ ζήσομαι καὶ διηγήσομαι τὰ ἔργα Κυρίου. Οὐκ ἀποθανοῦμαι λοιπὸν ἀπὸ τῶν κυκλωσάντων με, καθὼς ἐκείνοις ἐδόκει, τοὐναντίον μᾶλλον αὐτῶν ἀπολωλότων· ἀλλὰ ζήσομαι καὶ ὑμνήσω τὰ θαυμάσια τοῦ Θεοῦ. Ἢ οὐκ ἀποθανοῦμαι τὸν ψυχικὸν θάνατον, | ἀλλὰ ζήσομαι τὴν κατὰ Θεὸν ζωήν. Ἢ οὐκ ἀποθανοῦμαι, ἀλλὰ ζήσομαι, τουτέστιν, ἀθάνατος ἔσομαι, διὰ τοῦ διηνεκῶς ᾄδειν παρὰ τοῖς ψάλλουσι τὰς ἐμὰς ᾠδὰς, καὶ μηδέποτε παύεσθαι μέχρι παντὸς αἰῶνος. Ἢ καὶ περὶ τῆς ἀναστάσεως ὁ λόγος, προφητεύοντος ὅτι οὐκ ἀποθανοῦμαι εἰς τὸ μηκέτι ἀναστῆναι, ἀλλὰ ζήσομαι πάλιν μετὰ πάντων ἀνθρώπων· διὸ καὶ διηγήσομαι νῦν τὰ ἔργα Κυρίου, μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὴν ἀνάστασίν μοι χαρισαμένου.Α περιφραστικῶς τὸν θάνατον. Περὶ δὲ τῶν πιστευσάν των ὁ λόγος. Ει Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐῤῥύσατο αὐτούς. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη απ τοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν θρώπων. Εἴρηται καὶ περὶ τούτων. Θυσάτωσαν αὐτῷ θυσίαν αἰνέσεως. Θυσίαν γικὴν, εὐαγγελικὴν, αἰνοῦντες, εὐλογοῦντες, εὐχα ριστοῦντες αὐτῷ. Καὶ ἐξαγγειλάτωσαν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Οἱ γινώ σκοντες τοῖς ἀγνοοῦσιν, σε παλαιότεροι τοῖς νεωτέ- ροις. Εργα δὲ νόει τὰς εὐεργεσίας, τὸν ἔλεον, τὴν ἐνανθρώπησιν, καὶ τὰ ἑξῆς τῆς σωτηρίου οἶκο- νομίας. Οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασι πολλοῖς, αὐτοὶ εἶ- δον τὰ ἔργα Κυρίου. Περὶ τῶν ἀποστόλων ὁ λόγος, τῶν πρὶν ἁλιέων. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ καταβαίνοντες εἰς θάλασσαν ἐν πλοίοις, καὶ ποιοῦντες εργασίαν ἁλιείαν ἐν ὕδασι πολλοῖς τῆς θαλάσσης· οἱ καὶ εἶδον μᾶλλον τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι στοῦ. Καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ ἐν τῷ βυθῷ. Ποια; Διὰ τῶν ἑξῆς ἄκουσον. Εἶπε, καὶ ἔστη πνεῦμα καταιγίδας, καὶ ὑψώθη καὶ κύματα αὐτῆς. Προσέταξε, καὶ ἠγέρθη κλύδων. · Γίνεται γάρ, φησί, λαίλαψ ἀνέμου μεγάλη τὰ δὲ κύματα ἐπέβαλε εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε καὶ αὐτὸ ήδη γεμίζεσθαι. Αναβαίνουσιν ἕως των οὐρανῶν, καὶ καταβαί- νουσιν ἕως τῶν ἀβύσσων. Τὰ τότε κύματα, νῦν μὲν λίαν ἀνυψούμενα, νῦν δὲ σφόδρα ταπεινούμενα, καθὼς καὶ ἐπὶ τῶν σάλων είωθε γίνεσθαι. Καθ' ὑπερβολὴν δὲ ὁ λόγος· ὡς τὸ, Υπέρ χιόνα λευκαν θήσομαι· καὶ τὸ, Α' πόλεις δὲ τετειχισμένοι ἦσαν ἕως τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ πολλὰ παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα τοιούτου τρόπου. 'Η ψυχὴ αὐτοῦ ἐν κακοῖς ἐτήκετο. Ἐν φόβοις, ἐν κινδύνοις ἐξελίμπανεν, ὅτε αὐτὸς μὲν ἐκάθευδεν, αὐτοὶ δὲ, προσελθόντες, ήγειραν αὐτὸν λέγοντες Κύριε, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. ** EUTHYMII ZIGABENI hominem addicunt : vel ipsam circuniloquitur mortem. Est autem sermo de fidelibus. VERS. 19. Et clamarerunt ad Lominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum salvavit eos. Dictum est superius. . VERS. 20. Misit Verbum suum, et sanavit eos. lis verbis personarum distinctio in divinitate de- monstrator, dum dicitur: Misit Verbum suum loc est, Filium suum. Neque enim dicere possu- mns missum, nisi missi persona subsistat, et vi- vat. Unde consona propheta nostro Dominus lo- quens, dicebat, quod Pater eum misit. Hoc igitur Verbum quod a Patre missum est, omnem languo- rem, atque omnem infirmitatem sanavit. Et eripuit eos de corruptionibus eorum. Hoc est, a peccatis. VERS. 21. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. De his verbis superius dictum est. Vens. 22. sacrificent ei sacrifcium laudis. Sacrifcium, inquam, rationabile atque evangeli- cum, laudantes, benedicentes, et gratias agen- tes. Et annuntient opera ejus in exsultatione. Scientes ignorantibus annuntient, senes junioribus. Per opera autem Dei, illius beneficia, misericordiam et incarnationem intellige, et cætera omnia quæ ad salutarem dispensationem pertinent. B VERS. 23, 24. Qui descendunt in mare navibus, C facientes operationem in aquis multis, ipsi viderunt opera Domini. Sermo est de apostolis, qui antea piscatores fuere qui in mare navibus descende- runt, et piscatorum munus in aquis maris exer- centes, præcipue, ac supra omnes viderunt opera Domini nostri Jesu Christi. Et mirabilia ejus in profundo. Sed quænam Bint hæc mirabilia, audi ex sequentibus. VERS. 25. Dixit, et stetil spiritus procella, et exaltati sunt fluctus ejus. Dixit et surrexit pro- cella: Facta est enim, inquit, tempestes venti magna et fluckus irruebant in navim, ita ut operiretur **¸. Vas. 26. Ascendunt usque ad culos, et deacen- dunt usque in abyssos. Fluctus maris qui tempore illius procellæ excitati sunt, tollebantur modo quasi in cœlos, modo autem in ima descendebant. Quemadmodum in bujusmodi fluctuationibus, al. que atrocibus tempestatibus fieri solet. Est autem sermo hyperbolicus, quo loquendi modo sæpenu- mero Scriptura utitur ; ut illud est: Super nivem de- a.babuniur "; item illud: Civitates munita erant xsque ad cœlum ", et cætera hujusmodi. Anima corum in malis tabescebat. In timore at- que in periculis defecerat. Ipse enim Dominus dormiebat, apostoli vero accedentes excitaverunt, eum dicentes: Domine, ontva nos, quia perimus ™ª. D « Acl. x, 56. * Matth. vin, 24. Isa. 1, 18. (Bujus et sequentis versiculi Græca interpretatio nɔn apparel in Codice.) Deut. 1, 28. cs Matth. vi, Digitized by 25. Google
17 I shall not die, but I shall live and will tell of the works of the Lord. I shall not now die at the hands of those who surrounded me as they were expecting, with they on the contrary being the ones destroyed, but I shall live and will praise the wonders of God. Or else, I shall not die a death of the soul, but I shall live the life according to God. Or else, I shall not die, but I shall live, that is, I shall be immortal through the continual singing of my songs by those who sing the psalms and their never ceasing to every age. Or else the verse is about the resurrection, prophesying that I shall not die to be no more raised up, but I shall live again along with all people, and hence I shall tell now of the works of the Lord who amongst all the other things has bestowed resurrection on me.
PG 128:112918 Παιδεύων ἐπαίδευσέ με ὁ Κύριος, τῷ δὲ θανάτῳ οὐ παρέδωκέ με. Ἐπαίδευσέ με, συγχωρήσας ἐμπεσεῖν τοῖς δεινοῖς, ἵνα τῷ φόβῳ τοῦ χαλεποῦ κινδύνου καὶ τῆς ἀνάγκης ἐκείνης βελτιωθῶ καὶ σωφρονέστερος γένωμαι. Οὐκ ἀφῆκε με δὲ ἀποθανεῖν, ἐξαρπάσας, καθὼς ἀνωτέρω δεδήλωται, ἵνα δείξῃ τὴν ἰσχὺν αὐτοῦ καὶ κηδεμονίαν.Εταράχθησαν, ἐσαλεύθησαν ὡς ὁ μεθύων. Α Ἐσαλεύθησαν τὰς φρένας. Αλλ' ὁ μὲν μεθύων σαλεύεται ἀπὸ οἴνου, οὗτοι δὲ, ὑπὸ φόβου. Καὶ πᾶσα ἡ σοφία αὐτῶν κατεπόθη. Η περί τὸ θαλαττεύειν σοφία, ἡ περὶ τὸ πλεῖν ἐμπειρία ἠφανίσθη τότε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Ἐν τῷ χειμάζεσθαι, ὡς εἴρηται. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐξήγαγεν αὐτούς. Ἐκ τῶν φέσων ἐκείνων, ἐκ τοῦ κινδύνου· εἶτα λέγει καὶ τὸ πῶς. - Καὶ ἐπέταξε τῇ καταιγίδι, καὶ ἔστη εἰς αὖ- ραν, καὶ ἐσίγησε τὰ κύματα αὐτῆς. Επετί- μησε γάρ, φησί, τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, " καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Αύρα γὰρ τὸ πρᾶον καὶ γαληναῖον πνεῦμα. Καὶ εὐφράνθησαν, ὅτι ἡσύχασαν. Οτι ησύχα- σαν τα κύματα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐπὶ λιμένα θελήματος αὐτοῦ. Λιμὴν γὰρ ὄντως αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ, παντὸς ναυαγίου τηροῦσαι τὸν ἐν αὐταῖς (17) ἀνώτερον. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐ τοῦ· καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν- θρώπων. Κηρυξάτωσαν πάντα οἱ ἀπόστολοι. Υψωσάτωσαν αὐτὸν ἐν Εκκλησίᾳ λαῶν. Ἐν συναγωγῇ λαῶν. Καὶ ἐν καθέδρα πρεσβυτέρων, αινεσάτωσαν αὐτόν. Εν συνεδρίῳ ὑπερεχόντων. *Εθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον. Ἔθετο τους που ταμηδὲν εὑροῦντας ἐν λόγος Ἕλληνας, εἰς ἐρη μίαν σοφίας· ἐπιστομιζόντων αὐτοὺς τῶν ἁλιέων, καὶ ἀγραμμάτων ἀποστόλων. Καὶ διεξόδους υδάτων εἰς δίψαν. Καὶ τὰς πλημμύρας τῶν λόγων αὐτῶν εἰς ξηρανσίαν. Την καρποφόρον εἰς ἄλμην, ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. Καὶ τὴν γῆν τῶν Ἰουδαίων τὴν καρποφοροῦσαν τοὺς προφήτας, εἰς ἀκαρπίαν· ἄκαρπος γὰρ ἡ ἁλμυρά γῆ. Αίτιον δὲ ἡ κακία τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ, δι᾿ ἣν οὐκ ἔτι τοιούτους ἄνα έρας καρποφορεί. Εθετο ἔρημον εἰς λίμνας ὑδάτων. Τὴν πρὶν ἔρημον καρπῶν ἀρετῆς Ἐκκλησίαν, εἰς λίμνας ὑδάτων τοῦ θείου βαπτίσματος. Εἰς τὸ λιμνάζειν ὕδασι τοιούτοις. Καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους υδάτων. Την Εκκλησίαν τῶν πιστῶν αὖθις τὴν πρὶν ἄνυδρον ἐν ἀγονίᾳ λόγου θείου, ἔθετη εἰς τὸ πηγάζειν ὕδατα δογμάτων ζωήῤῥητα. Εt ανώτερον COMMENT. IN PSALMOS. B se Matth. viii, 26. D 106€ VERS. 27. Turbati sunt, et commoti sunt sicut ebrins. Commoti sunt in præcordiis suis : quan- quam ebrius quideın a vino commovetur, apostoli vero timore perturbati sunt. Et omnis sapientia eorum devorata est. Sapientia, hoc est, peritia remigandi, tunc omnis defece- ral. VERS. 28. clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Dum tempestate agitarentur, ut dixi- mus. Et de omnibus necessitatibus eorum eduxit eos. Es timore illo videlicet atque ex periculo. Deinde, quo pacto id factum fuerit, narrat. VERS. 29. Et mandavit procellæ, et stetit in au ram, et siluerunt factus ejus. Increparit enim, in- quit, Dominus ventos et mare: et facta est tranquil litas magna “. Aura quippe, mitis ac placida est et tranquilla quædam spiratio. Vers. 50. Et lætati sunt, quoniam quieverunt. Vastissimi scilicet illi fluctus. Et deduxit eos in portum voluntatis suæ. Per portum divina mandata intellige, quæ illic com- morantem ab omni animæ naufragio tutum ser. vant. VERS. 31. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. Hæc omnia apo stoli annuntiabunt. VERS. 32. Extollent eum in Ecclesia populorum. In uationum omnium congregatione. Et in cathedra seniorum laudent eum. Eorum scilicet qui cæteris in concilio supereminent. VERS. 53. Posuit fumina in desertum. Græcos et gentiles scilicet qui cum eloquentiæ quasi nu- minibus, et omnis generis disciplinis redundarent. omini demum sapientia deserti esse visi sunt, cum illitterati ac piscatores homines eos represserint. Et exitus aquarum in sitim. Dum hujusmodi re dundantiam ariditate damnavit. VERS. 34. Terram fructiferam in salsuginem, a malitia kabitantium in ea. Judæa regio quæ pro. phe:is, quasi speciosissimis fructibus, olim referta erat, in omnimodam sterilitatem versa est. Salsu- ginosa enim humus, est frugibus prorsus Infecunda, Incolarum autem vitio, id effectum est, ut scilicet ejusmodi viros. ea terra amplius¡non produceret. VERS. 33. Posuit desertum in stagna aquarum. Ecclesian de gentibus congregatam, quæ prius virtutum frugibus vacua erat, sacri baptismalis fluentis esse fecit irriguam: quæ abunde adeo emuxerunt, ut ingentis stagni speciem præ se tu- lerint. Et terram maquosam in exitus aquarum. Eamdemn Ecclesiam fidelium, quæ antea inaquosa fuerat, et arida, divinique Verbi inops, effecit, ut vitæ do- gmata scaturiret. Varia lectiones. quæ verba cuium nulla cognatione junguntur. PATROL. GR. CXXVIII. + i (17) Corrupta, ut apparet, lectio : sensus postularet ένοικοῦντα, aut ἐμμένοντα, aut auid simile ;
18 With chastisement the Lord has corrected me, but has not given me over to death. He has corrected me by having allowed me to fall into dire sufferings so that out of fear for the extreme danger and that necessity I may become better and wiser. But he did not leave me to die, having snatched me away, as was stated above, so that he might show his strength and his care.
α Ἀνοίξατέ μοι πύλας δικαιοσύνης. Τὰς τῆς σκηνῆς, ἐν ᾗ ἀπέκειτο ἡ νομικὴ δικαιοσύνη, τὰ δικαιώματα τοῦ νόμου.Εταράχθησαν, ἐσαλεύθησαν ὡς ὁ μεθύων. Α Ἐσαλεύθησαν τὰς φρένας. Αλλ' ὁ μὲν μεθύων σαλεύεται ἀπὸ οἴνου, οὗτοι δὲ, ὑπὸ φόβου. Καὶ πᾶσα ἡ σοφία αὐτῶν κατεπόθη. Η περί τὸ θαλαττεύειν σοφία, ἡ περὶ τὸ πλεῖν ἐμπειρία ἠφανίσθη τότε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Ἐν τῷ χειμάζεσθαι, ὡς εἴρηται. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐξήγαγεν αὐτούς. Ἐκ τῶν φέσων ἐκείνων, ἐκ τοῦ κινδύνου· εἶτα λέγει καὶ τὸ πῶς. - Καὶ ἐπέταξε τῇ καταιγίδι, καὶ ἔστη εἰς αὖ- ραν, καὶ ἐσίγησε τὰ κύματα αὐτῆς. Επετί- μησε γάρ, φησί, τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, " καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Αύρα γὰρ τὸ πρᾶον καὶ γαληναῖον πνεῦμα. Καὶ εὐφράνθησαν, ὅτι ἡσύχασαν. Οτι ησύχα- σαν τα κύματα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐπὶ λιμένα θελήματος αὐτοῦ. Λιμὴν γὰρ ὄντως αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ, παντὸς ναυαγίου τηροῦσαι τὸν ἐν αὐταῖς (17) ἀνώτερον. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐ τοῦ· καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν- θρώπων. Κηρυξάτωσαν πάντα οἱ ἀπόστολοι. Υψωσάτωσαν αὐτὸν ἐν Εκκλησίᾳ λαῶν. Ἐν συναγωγῇ λαῶν. Καὶ ἐν καθέδρα πρεσβυτέρων, αινεσάτωσαν αὐτόν. Εν συνεδρίῳ ὑπερεχόντων. *Εθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον. Ἔθετο τους που ταμηδὲν εὑροῦντας ἐν λόγος Ἕλληνας, εἰς ἐρη μίαν σοφίας· ἐπιστομιζόντων αὐτοὺς τῶν ἁλιέων, καὶ ἀγραμμάτων ἀποστόλων. Καὶ διεξόδους υδάτων εἰς δίψαν. Καὶ τὰς πλημμύρας τῶν λόγων αὐτῶν εἰς ξηρανσίαν. Την καρποφόρον εἰς ἄλμην, ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. Καὶ τὴν γῆν τῶν Ἰουδαίων τὴν καρποφοροῦσαν τοὺς προφήτας, εἰς ἀκαρπίαν· ἄκαρπος γὰρ ἡ ἁλμυρά γῆ. Αίτιον δὲ ἡ κακία τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ, δι᾿ ἣν οὐκ ἔτι τοιούτους ἄνα έρας καρποφορεί. Εθετο ἔρημον εἰς λίμνας ὑδάτων. Τὴν πρὶν ἔρημον καρπῶν ἀρετῆς Ἐκκλησίαν, εἰς λίμνας ὑδάτων τοῦ θείου βαπτίσματος. Εἰς τὸ λιμνάζειν ὕδασι τοιούτοις. Καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους υδάτων. Την Εκκλησίαν τῶν πιστῶν αὖθις τὴν πρὶν ἄνυδρον ἐν ἀγονίᾳ λόγου θείου, ἔθετη εἰς τὸ πηγάζειν ὕδατα δογμάτων ζωήῤῥητα. Εt ανώτερον COMMENT. IN PSALMOS. B se Matth. viii, 26. D 106€ VERS. 27. Turbati sunt, et commoti sunt sicut ebrins. Commoti sunt in præcordiis suis : quan- quam ebrius quideın a vino commovetur, apostoli vero timore perturbati sunt. Et omnis sapientia eorum devorata est. Sapientia, hoc est, peritia remigandi, tunc omnis defece- ral. VERS. 28. clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Dum tempestate agitarentur, ut dixi- mus. Et de omnibus necessitatibus eorum eduxit eos. Es timore illo videlicet atque ex periculo. Deinde, quo pacto id factum fuerit, narrat. VERS. 29. Et mandavit procellæ, et stetit in au ram, et siluerunt factus ejus. Increparit enim, in- quit, Dominus ventos et mare: et facta est tranquil litas magna “. Aura quippe, mitis ac placida est et tranquilla quædam spiratio. Vers. 50. Et lætati sunt, quoniam quieverunt. Vastissimi scilicet illi fluctus. Et deduxit eos in portum voluntatis suæ. Per portum divina mandata intellige, quæ illic com- morantem ab omni animæ naufragio tutum ser. vant. VERS. 31. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. Hæc omnia apo stoli annuntiabunt. VERS. 32. Extollent eum in Ecclesia populorum. In uationum omnium congregatione. Et in cathedra seniorum laudent eum. Eorum scilicet qui cæteris in concilio supereminent. VERS. 53. Posuit fumina in desertum. Græcos et gentiles scilicet qui cum eloquentiæ quasi nu- minibus, et omnis generis disciplinis redundarent. omini demum sapientia deserti esse visi sunt, cum illitterati ac piscatores homines eos represserint. Et exitus aquarum in sitim. Dum hujusmodi re dundantiam ariditate damnavit. VERS. 34. Terram fructiferam in salsuginem, a malitia kabitantium in ea. Judæa regio quæ pro. phe:is, quasi speciosissimis fructibus, olim referta erat, in omnimodam sterilitatem versa est. Salsu- ginosa enim humus, est frugibus prorsus Infecunda, Incolarum autem vitio, id effectum est, ut scilicet ejusmodi viros. ea terra amplius¡non produceret. VERS. 33. Posuit desertum in stagna aquarum. Ecclesian de gentibus congregatam, quæ prius virtutum frugibus vacua erat, sacri baptismalis fluentis esse fecit irriguam: quæ abunde adeo emuxerunt, ut ingentis stagni speciem præ se tu- lerint. Et terram maquosam in exitus aquarum. Eamdemn Ecclesiam fidelium, quæ antea inaquosa fuerat, et arida, divinique Verbi inops, effecit, ut vitæ do- gmata scaturiret. Varia lectiones. quæ verba cuium nulla cognatione junguntur. PATROL. GR. CXXVIII. + i (17) Corrupta, ut apparet, lectio : sensus postularet ένοικοῦντα, aut ἐμμένοντα, aut auid simile ;
19α Open to me the gates of justice. The gates of the tent-shrine in which was deposited the justice of the law, the statutes of the law.
β Εἰσελθὼν ἐν αὐταῖς ἐξομολογήσομαι τῷ Κυρίῳ. Εἰσελθὼν ἔνδον αὐτῶν, εὐχαριστήσω τῷ Κυρίῳ, ὑμνολογήσω αὐτὸν, ὡς ἐπηγγειλάμην. Νοήσεις δὲ πύλας δικαιοσύνης, καὶ τὰς τῶν ἀνωτέρω ῥηθεισῶν σκηνῶν δικαίων, καὶ τὰς τῶν πανταχοῦ Ἐκκλησιῶν, ἐν αἷς δικαιοσύνη καὶ πᾶσα ἀρετὴ πολιτεύεται, ὧν ἔνδον γενόμενος, διὰ τῶν ψαλμῶν αὐτοῦ ὁ Δαυὶδ εὐχαριστήσει τῷ Κυρίῳ.Εταράχθησαν, ἐσαλεύθησαν ὡς ὁ μεθύων. Α Ἐσαλεύθησαν τὰς φρένας. Αλλ' ὁ μὲν μεθύων σαλεύεται ἀπὸ οἴνου, οὗτοι δὲ, ὑπὸ φόβου. Καὶ πᾶσα ἡ σοφία αὐτῶν κατεπόθη. Η περί τὸ θαλαττεύειν σοφία, ἡ περὶ τὸ πλεῖν ἐμπειρία ἠφανίσθη τότε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Ἐν τῷ χειμάζεσθαι, ὡς εἴρηται. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐξήγαγεν αὐτούς. Ἐκ τῶν φέσων ἐκείνων, ἐκ τοῦ κινδύνου· εἶτα λέγει καὶ τὸ πῶς. - Καὶ ἐπέταξε τῇ καταιγίδι, καὶ ἔστη εἰς αὖ- ραν, καὶ ἐσίγησε τὰ κύματα αὐτῆς. Επετί- μησε γάρ, φησί, τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, " καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Αύρα γὰρ τὸ πρᾶον καὶ γαληναῖον πνεῦμα. Καὶ εὐφράνθησαν, ὅτι ἡσύχασαν. Οτι ησύχα- σαν τα κύματα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐπὶ λιμένα θελήματος αὐτοῦ. Λιμὴν γὰρ ὄντως αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ, παντὸς ναυαγίου τηροῦσαι τὸν ἐν αὐταῖς (17) ἀνώτερον. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐ τοῦ· καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν- θρώπων. Κηρυξάτωσαν πάντα οἱ ἀπόστολοι. Υψωσάτωσαν αὐτὸν ἐν Εκκλησίᾳ λαῶν. Ἐν συναγωγῇ λαῶν. Καὶ ἐν καθέδρα πρεσβυτέρων, αινεσάτωσαν αὐτόν. Εν συνεδρίῳ ὑπερεχόντων. *Εθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον. Ἔθετο τους που ταμηδὲν εὑροῦντας ἐν λόγος Ἕλληνας, εἰς ἐρη μίαν σοφίας· ἐπιστομιζόντων αὐτοὺς τῶν ἁλιέων, καὶ ἀγραμμάτων ἀποστόλων. Καὶ διεξόδους υδάτων εἰς δίψαν. Καὶ τὰς πλημμύρας τῶν λόγων αὐτῶν εἰς ξηρανσίαν. Την καρποφόρον εἰς ἄλμην, ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. Καὶ τὴν γῆν τῶν Ἰουδαίων τὴν καρποφοροῦσαν τοὺς προφήτας, εἰς ἀκαρπίαν· ἄκαρπος γὰρ ἡ ἁλμυρά γῆ. Αίτιον δὲ ἡ κακία τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ, δι᾿ ἣν οὐκ ἔτι τοιούτους ἄνα έρας καρποφορεί. Εθετο ἔρημον εἰς λίμνας ὑδάτων. Τὴν πρὶν ἔρημον καρπῶν ἀρετῆς Ἐκκλησίαν, εἰς λίμνας ὑδάτων τοῦ θείου βαπτίσματος. Εἰς τὸ λιμνάζειν ὕδασι τοιούτοις. Καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους υδάτων. Την Εκκλησίαν τῶν πιστῶν αὖθις τὴν πρὶν ἄνυδρον ἐν ἀγονίᾳ λόγου θείου, ἔθετη εἰς τὸ πηγάζειν ὕδατα δογμάτων ζωήῤῥητα. Εt ανώτερον COMMENT. IN PSALMOS. B se Matth. viii, 26. D 106€ VERS. 27. Turbati sunt, et commoti sunt sicut ebrins. Commoti sunt in præcordiis suis : quan- quam ebrius quideın a vino commovetur, apostoli vero timore perturbati sunt. Et omnis sapientia eorum devorata est. Sapientia, hoc est, peritia remigandi, tunc omnis defece- ral. VERS. 28. clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Dum tempestate agitarentur, ut dixi- mus. Et de omnibus necessitatibus eorum eduxit eos. Es timore illo videlicet atque ex periculo. Deinde, quo pacto id factum fuerit, narrat. VERS. 29. Et mandavit procellæ, et stetit in au ram, et siluerunt factus ejus. Increparit enim, in- quit, Dominus ventos et mare: et facta est tranquil litas magna “. Aura quippe, mitis ac placida est et tranquilla quædam spiratio. Vers. 50. Et lætati sunt, quoniam quieverunt. Vastissimi scilicet illi fluctus. Et deduxit eos in portum voluntatis suæ. Per portum divina mandata intellige, quæ illic com- morantem ab omni animæ naufragio tutum ser. vant. VERS. 31. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. Hæc omnia apo stoli annuntiabunt. VERS. 32. Extollent eum in Ecclesia populorum. In uationum omnium congregatione. Et in cathedra seniorum laudent eum. Eorum scilicet qui cæteris in concilio supereminent. VERS. 53. Posuit fumina in desertum. Græcos et gentiles scilicet qui cum eloquentiæ quasi nu- minibus, et omnis generis disciplinis redundarent. omini demum sapientia deserti esse visi sunt, cum illitterati ac piscatores homines eos represserint. Et exitus aquarum in sitim. Dum hujusmodi re dundantiam ariditate damnavit. VERS. 34. Terram fructiferam in salsuginem, a malitia kabitantium in ea. Judæa regio quæ pro. phe:is, quasi speciosissimis fructibus, olim referta erat, in omnimodam sterilitatem versa est. Salsu- ginosa enim humus, est frugibus prorsus Infecunda, Incolarum autem vitio, id effectum est, ut scilicet ejusmodi viros. ea terra amplius¡non produceret. VERS. 33. Posuit desertum in stagna aquarum. Ecclesian de gentibus congregatam, quæ prius virtutum frugibus vacua erat, sacri baptismalis fluentis esse fecit irriguam: quæ abunde adeo emuxerunt, ut ingentis stagni speciem præ se tu- lerint. Et terram maquosam in exitus aquarum. Eamdemn Ecclesiam fidelium, quæ antea inaquosa fuerat, et arida, divinique Verbi inops, effecit, ut vitæ do- gmata scaturiret. Varia lectiones. quæ verba cuium nulla cognatione junguntur. PATROL. GR. CXXVIII. + i (17) Corrupta, ut apparet, lectio : sensus postularet ένοικοῦντα, aut ἐμμένοντα, aut auid simile ;
19β Having entered within them I shall confess to the Lord. Having entered within them I shall give thanks to the Lord, I shall praise him with hymns as I have promised. You will understand the ‘gates of justice’ also as the ‘tents of the just’ mentioned above and as the gates of the Churches everywhere in which justice and every virtue dwells, having entered within which David will give thanks to the Lord through his psalms.
20 Αὕτη ἡ πύλη τοῦ Κυρίου, δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ.Εταράχθησαν, ἐσαλεύθησαν ὡς ὁ μεθύων. Α Ἐσαλεύθησαν τὰς φρένας. Αλλ' ὁ μὲν μεθύων σαλεύεται ἀπὸ οἴνου, οὗτοι δὲ, ὑπὸ φόβου. Καὶ πᾶσα ἡ σοφία αὐτῶν κατεπόθη. Η περί τὸ θαλαττεύειν σοφία, ἡ περὶ τὸ πλεῖν ἐμπειρία ἠφανίσθη τότε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Ἐν τῷ χειμάζεσθαι, ὡς εἴρηται. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐξήγαγεν αὐτούς. Ἐκ τῶν φέσων ἐκείνων, ἐκ τοῦ κινδύνου· εἶτα λέγει καὶ τὸ πῶς. - Καὶ ἐπέταξε τῇ καταιγίδι, καὶ ἔστη εἰς αὖ- ραν, καὶ ἐσίγησε τὰ κύματα αὐτῆς. Επετί- μησε γάρ, φησί, τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, " καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Αύρα γὰρ τὸ πρᾶον καὶ γαληναῖον πνεῦμα. Καὶ εὐφράνθησαν, ὅτι ἡσύχασαν. Οτι ησύχα- σαν τα κύματα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐπὶ λιμένα θελήματος αὐτοῦ. Λιμὴν γὰρ ὄντως αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ, παντὸς ναυαγίου τηροῦσαι τὸν ἐν αὐταῖς (17) ἀνώτερον. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐ τοῦ· καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν- θρώπων. Κηρυξάτωσαν πάντα οἱ ἀπόστολοι. Υψωσάτωσαν αὐτὸν ἐν Εκκλησίᾳ λαῶν. Ἐν συναγωγῇ λαῶν. Καὶ ἐν καθέδρα πρεσβυτέρων, αινεσάτωσαν αὐτόν. Εν συνεδρίῳ ὑπερεχόντων. *Εθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον. Ἔθετο τους που ταμηδὲν εὑροῦντας ἐν λόγος Ἕλληνας, εἰς ἐρη μίαν σοφίας· ἐπιστομιζόντων αὐτοὺς τῶν ἁλιέων, καὶ ἀγραμμάτων ἀποστόλων. Καὶ διεξόδους υδάτων εἰς δίψαν. Καὶ τὰς πλημμύρας τῶν λόγων αὐτῶν εἰς ξηρανσίαν. Την καρποφόρον εἰς ἄλμην, ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. Καὶ τὴν γῆν τῶν Ἰουδαίων τὴν καρποφοροῦσαν τοὺς προφήτας, εἰς ἀκαρπίαν· ἄκαρπος γὰρ ἡ ἁλμυρά γῆ. Αίτιον δὲ ἡ κακία τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ, δι᾿ ἣν οὐκ ἔτι τοιούτους ἄνα έρας καρποφορεί. Εθετο ἔρημον εἰς λίμνας ὑδάτων. Τὴν πρὶν ἔρημον καρπῶν ἀρετῆς Ἐκκλησίαν, εἰς λίμνας ὑδάτων τοῦ θείου βαπτίσματος. Εἰς τὸ λιμνάζειν ὕδασι τοιούτοις. Καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους υδάτων. Την Εκκλησίαν τῶν πιστῶν αὖθις τὴν πρὶν ἄνυδρον ἐν ἀγονίᾳ λόγου θείου, ἔθετη εἰς τὸ πηγάζειν ὕδατα δογμάτων ζωήῤῥητα. Εt ανώτερον COMMENT. IN PSALMOS. B se Matth. viii, 26. D 106€ VERS. 27. Turbati sunt, et commoti sunt sicut ebrins. Commoti sunt in præcordiis suis : quan- quam ebrius quideın a vino commovetur, apostoli vero timore perturbati sunt. Et omnis sapientia eorum devorata est. Sapientia, hoc est, peritia remigandi, tunc omnis defece- ral. VERS. 28. clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Dum tempestate agitarentur, ut dixi- mus. Et de omnibus necessitatibus eorum eduxit eos. Es timore illo videlicet atque ex periculo. Deinde, quo pacto id factum fuerit, narrat. VERS. 29. Et mandavit procellæ, et stetit in au ram, et siluerunt factus ejus. Increparit enim, in- quit, Dominus ventos et mare: et facta est tranquil litas magna “. Aura quippe, mitis ac placida est et tranquilla quædam spiratio. Vers. 50. Et lætati sunt, quoniam quieverunt. Vastissimi scilicet illi fluctus. Et deduxit eos in portum voluntatis suæ. Per portum divina mandata intellige, quæ illic com- morantem ab omni animæ naufragio tutum ser. vant. VERS. 31. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. Hæc omnia apo stoli annuntiabunt. VERS. 32. Extollent eum in Ecclesia populorum. In uationum omnium congregatione. Et in cathedra seniorum laudent eum. Eorum scilicet qui cæteris in concilio supereminent. VERS. 53. Posuit fumina in desertum. Græcos et gentiles scilicet qui cum eloquentiæ quasi nu- minibus, et omnis generis disciplinis redundarent. omini demum sapientia deserti esse visi sunt, cum illitterati ac piscatores homines eos represserint. Et exitus aquarum in sitim. Dum hujusmodi re dundantiam ariditate damnavit. VERS. 34. Terram fructiferam in salsuginem, a malitia kabitantium in ea. Judæa regio quæ pro. phe:is, quasi speciosissimis fructibus, olim referta erat, in omnimodam sterilitatem versa est. Salsu- ginosa enim humus, est frugibus prorsus Infecunda, Incolarum autem vitio, id effectum est, ut scilicet ejusmodi viros. ea terra amplius¡non produceret. VERS. 33. Posuit desertum in stagna aquarum. Ecclesian de gentibus congregatam, quæ prius virtutum frugibus vacua erat, sacri baptismalis fluentis esse fecit irriguam: quæ abunde adeo emuxerunt, ut ingentis stagni speciem præ se tu- lerint. Et terram maquosam in exitus aquarum. Eamdemn Ecclesiam fidelium, quæ antea inaquosa fuerat, et arida, divinique Verbi inops, effecit, ut vitæ do- gmata scaturiret. Varia lectiones. quæ verba cuium nulla cognatione junguntur. PATROL. GR. CXXVIII. + i (17) Corrupta, ut apparet, lectio : sensus postularet ένοικοῦντα, aut ἐμμένοντα, aut auid simile ;
20 This is the gate of the Lord, the just will enter within it.
Δοκεῖ μοι τὴν στενὴν λέγειν, περὶ ἧς εἴρηκεν ὁ Χριστὸς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις, Εἰσέλθετε διὰ τῆς στενῆς πύλης· διὸ καὶ προϊδὼν αὐτὴν οὗτος, ἐβόησεν, Αὕτη ἡ πύλη τοῦ Κυρίου, τουτέστι, περὶ ἧς ὁ Κύριος ᾽Ιησοῦς Χριστὸς διδάξει, ἢ ἡ πρὸς Κύριον ἄγουσα. Εἶτα προσέθηκε, δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ, ἤτοι δι’ αὐτῆς. Καὶ γὰρ ὁ Χριστὸς εἶπεν, ὅτι Ὀλίγοι εἰσὶν οἱ εὑρίσκοντες αὐτήν.Εταράχθησαν, ἐσαλεύθησαν ὡς ὁ μεθύων. Α Ἐσαλεύθησαν τὰς φρένας. Αλλ' ὁ μὲν μεθύων σαλεύεται ἀπὸ οἴνου, οὗτοι δὲ, ὑπὸ φόβου. Καὶ πᾶσα ἡ σοφία αὐτῶν κατεπόθη. Η περί τὸ θαλαττεύειν σοφία, ἡ περὶ τὸ πλεῖν ἐμπειρία ἠφανίσθη τότε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Ἐν τῷ χειμάζεσθαι, ὡς εἴρηται. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐξήγαγεν αὐτούς. Ἐκ τῶν φέσων ἐκείνων, ἐκ τοῦ κινδύνου· εἶτα λέγει καὶ τὸ πῶς. - Καὶ ἐπέταξε τῇ καταιγίδι, καὶ ἔστη εἰς αὖ- ραν, καὶ ἐσίγησε τὰ κύματα αὐτῆς. Επετί- μησε γάρ, φησί, τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, " καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Αύρα γὰρ τὸ πρᾶον καὶ γαληναῖον πνεῦμα. Καὶ εὐφράνθησαν, ὅτι ἡσύχασαν. Οτι ησύχα- σαν τα κύματα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐπὶ λιμένα θελήματος αὐτοῦ. Λιμὴν γὰρ ὄντως αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ, παντὸς ναυαγίου τηροῦσαι τὸν ἐν αὐταῖς (17) ἀνώτερον. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐ τοῦ· καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν- θρώπων. Κηρυξάτωσαν πάντα οἱ ἀπόστολοι. Υψωσάτωσαν αὐτὸν ἐν Εκκλησίᾳ λαῶν. Ἐν συναγωγῇ λαῶν. Καὶ ἐν καθέδρα πρεσβυτέρων, αινεσάτωσαν αὐτόν. Εν συνεδρίῳ ὑπερεχόντων. *Εθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον. Ἔθετο τους που ταμηδὲν εὑροῦντας ἐν λόγος Ἕλληνας, εἰς ἐρη μίαν σοφίας· ἐπιστομιζόντων αὐτοὺς τῶν ἁλιέων, καὶ ἀγραμμάτων ἀποστόλων. Καὶ διεξόδους υδάτων εἰς δίψαν. Καὶ τὰς πλημμύρας τῶν λόγων αὐτῶν εἰς ξηρανσίαν. Την καρποφόρον εἰς ἄλμην, ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. Καὶ τὴν γῆν τῶν Ἰουδαίων τὴν καρποφοροῦσαν τοὺς προφήτας, εἰς ἀκαρπίαν· ἄκαρπος γὰρ ἡ ἁλμυρά γῆ. Αίτιον δὲ ἡ κακία τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ, δι᾿ ἣν οὐκ ἔτι τοιούτους ἄνα έρας καρποφορεί. Εθετο ἔρημον εἰς λίμνας ὑδάτων. Τὴν πρὶν ἔρημον καρπῶν ἀρετῆς Ἐκκλησίαν, εἰς λίμνας ὑδάτων τοῦ θείου βαπτίσματος. Εἰς τὸ λιμνάζειν ὕδασι τοιούτοις. Καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους υδάτων. Την Εκκλησίαν τῶν πιστῶν αὖθις τὴν πρὶν ἄνυδρον ἐν ἀγονίᾳ λόγου θείου, ἔθετη εἰς τὸ πηγάζειν ὕδατα δογμάτων ζωήῤῥητα. Εt ανώτερον COMMENT. IN PSALMOS. B se Matth. viii, 26. D 106€ VERS. 27. Turbati sunt, et commoti sunt sicut ebrins. Commoti sunt in præcordiis suis : quan- quam ebrius quideın a vino commovetur, apostoli vero timore perturbati sunt. Et omnis sapientia eorum devorata est. Sapientia, hoc est, peritia remigandi, tunc omnis defece- ral. VERS. 28. clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Dum tempestate agitarentur, ut dixi- mus. Et de omnibus necessitatibus eorum eduxit eos. Es timore illo videlicet atque ex periculo. Deinde, quo pacto id factum fuerit, narrat. VERS. 29. Et mandavit procellæ, et stetit in au ram, et siluerunt factus ejus. Increparit enim, in- quit, Dominus ventos et mare: et facta est tranquil litas magna “. Aura quippe, mitis ac placida est et tranquilla quædam spiratio. Vers. 50. Et lætati sunt, quoniam quieverunt. Vastissimi scilicet illi fluctus. Et deduxit eos in portum voluntatis suæ. Per portum divina mandata intellige, quæ illic com- morantem ab omni animæ naufragio tutum ser. vant. VERS. 31. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. Hæc omnia apo stoli annuntiabunt. VERS. 32. Extollent eum in Ecclesia populorum. In uationum omnium congregatione. Et in cathedra seniorum laudent eum. Eorum scilicet qui cæteris in concilio supereminent. VERS. 53. Posuit fumina in desertum. Græcos et gentiles scilicet qui cum eloquentiæ quasi nu- minibus, et omnis generis disciplinis redundarent. omini demum sapientia deserti esse visi sunt, cum illitterati ac piscatores homines eos represserint. Et exitus aquarum in sitim. Dum hujusmodi re dundantiam ariditate damnavit. VERS. 34. Terram fructiferam in salsuginem, a malitia kabitantium in ea. Judæa regio quæ pro. phe:is, quasi speciosissimis fructibus, olim referta erat, in omnimodam sterilitatem versa est. Salsu- ginosa enim humus, est frugibus prorsus Infecunda, Incolarum autem vitio, id effectum est, ut scilicet ejusmodi viros. ea terra amplius¡non produceret. VERS. 33. Posuit desertum in stagna aquarum. Ecclesian de gentibus congregatam, quæ prius virtutum frugibus vacua erat, sacri baptismalis fluentis esse fecit irriguam: quæ abunde adeo emuxerunt, ut ingentis stagni speciem præ se tu- lerint. Et terram maquosam in exitus aquarum. Eamdemn Ecclesiam fidelium, quæ antea inaquosa fuerat, et arida, divinique Verbi inops, effecit, ut vitæ do- gmata scaturiret. Varia lectiones. quæ verba cuium nulla cognatione junguntur. PATROL. GR. CXXVIII. + i (17) Corrupta, ut apparet, lectio : sensus postularet ένοικοῦντα, aut ἐμμένοντα, aut auid simile ;
It seems to me that he is speaking of the narrow gate about which Christ spoke in the Gos- pels, Enter by the narrow gate. And hence, having foreseen it, David cried out, ‘This is the gate of the Lord’, that is, about which the Lord Jesus Christ will teach, or which leads to the Lord. He then added, ‘the just will enter within it’, namely, through it, and indeed Christ said that, Few are those that find it.
21 Ἐξομολογήσομαί σοι, ὅτι ἐπήκουσάς μου καὶ ἐγένου μοι εἰς σωτηρίαν. Πάλιν εὐχαριστεῖν ἐπαγγέλλεται τῷ Σωτῆρι.Εταράχθησαν, ἐσαλεύθησαν ὡς ὁ μεθύων. Α Ἐσαλεύθησαν τὰς φρένας. Αλλ' ὁ μὲν μεθύων σαλεύεται ἀπὸ οἴνου, οὗτοι δὲ, ὑπὸ φόβου. Καὶ πᾶσα ἡ σοφία αὐτῶν κατεπόθη. Η περί τὸ θαλαττεύειν σοφία, ἡ περὶ τὸ πλεῖν ἐμπειρία ἠφανίσθη τότε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Ἐν τῷ χειμάζεσθαι, ὡς εἴρηται. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐξήγαγεν αὐτούς. Ἐκ τῶν φέσων ἐκείνων, ἐκ τοῦ κινδύνου· εἶτα λέγει καὶ τὸ πῶς. - Καὶ ἐπέταξε τῇ καταιγίδι, καὶ ἔστη εἰς αὖ- ραν, καὶ ἐσίγησε τὰ κύματα αὐτῆς. Επετί- μησε γάρ, φησί, τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, " καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Αύρα γὰρ τὸ πρᾶον καὶ γαληναῖον πνεῦμα. Καὶ εὐφράνθησαν, ὅτι ἡσύχασαν. Οτι ησύχα- σαν τα κύματα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐπὶ λιμένα θελήματος αὐτοῦ. Λιμὴν γὰρ ὄντως αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ, παντὸς ναυαγίου τηροῦσαι τὸν ἐν αὐταῖς (17) ἀνώτερον. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐ τοῦ· καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν- θρώπων. Κηρυξάτωσαν πάντα οἱ ἀπόστολοι. Υψωσάτωσαν αὐτὸν ἐν Εκκλησίᾳ λαῶν. Ἐν συναγωγῇ λαῶν. Καὶ ἐν καθέδρα πρεσβυτέρων, αινεσάτωσαν αὐτόν. Εν συνεδρίῳ ὑπερεχόντων. *Εθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον. Ἔθετο τους που ταμηδὲν εὑροῦντας ἐν λόγος Ἕλληνας, εἰς ἐρη μίαν σοφίας· ἐπιστομιζόντων αὐτοὺς τῶν ἁλιέων, καὶ ἀγραμμάτων ἀποστόλων. Καὶ διεξόδους υδάτων εἰς δίψαν. Καὶ τὰς πλημμύρας τῶν λόγων αὐτῶν εἰς ξηρανσίαν. Την καρποφόρον εἰς ἄλμην, ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. Καὶ τὴν γῆν τῶν Ἰουδαίων τὴν καρποφοροῦσαν τοὺς προφήτας, εἰς ἀκαρπίαν· ἄκαρπος γὰρ ἡ ἁλμυρά γῆ. Αίτιον δὲ ἡ κακία τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ, δι᾿ ἣν οὐκ ἔτι τοιούτους ἄνα έρας καρποφορεί. Εθετο ἔρημον εἰς λίμνας ὑδάτων. Τὴν πρὶν ἔρημον καρπῶν ἀρετῆς Ἐκκλησίαν, εἰς λίμνας ὑδάτων τοῦ θείου βαπτίσματος. Εἰς τὸ λιμνάζειν ὕδασι τοιούτοις. Καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους υδάτων. Την Εκκλησίαν τῶν πιστῶν αὖθις τὴν πρὶν ἄνυδρον ἐν ἀγονίᾳ λόγου θείου, ἔθετη εἰς τὸ πηγάζειν ὕδατα δογμάτων ζωήῤῥητα. Εt ανώτερον COMMENT. IN PSALMOS. B se Matth. viii, 26. D 106€ VERS. 27. Turbati sunt, et commoti sunt sicut ebrins. Commoti sunt in præcordiis suis : quan- quam ebrius quideın a vino commovetur, apostoli vero timore perturbati sunt. Et omnis sapientia eorum devorata est. Sapientia, hoc est, peritia remigandi, tunc omnis defece- ral. VERS. 28. clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Dum tempestate agitarentur, ut dixi- mus. Et de omnibus necessitatibus eorum eduxit eos. Es timore illo videlicet atque ex periculo. Deinde, quo pacto id factum fuerit, narrat. VERS. 29. Et mandavit procellæ, et stetit in au ram, et siluerunt factus ejus. Increparit enim, in- quit, Dominus ventos et mare: et facta est tranquil litas magna “. Aura quippe, mitis ac placida est et tranquilla quædam spiratio. Vers. 50. Et lætati sunt, quoniam quieverunt. Vastissimi scilicet illi fluctus. Et deduxit eos in portum voluntatis suæ. Per portum divina mandata intellige, quæ illic com- morantem ab omni animæ naufragio tutum ser. vant. VERS. 31. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. Hæc omnia apo stoli annuntiabunt. VERS. 32. Extollent eum in Ecclesia populorum. In uationum omnium congregatione. Et in cathedra seniorum laudent eum. Eorum scilicet qui cæteris in concilio supereminent. VERS. 53. Posuit fumina in desertum. Græcos et gentiles scilicet qui cum eloquentiæ quasi nu- minibus, et omnis generis disciplinis redundarent. omini demum sapientia deserti esse visi sunt, cum illitterati ac piscatores homines eos represserint. Et exitus aquarum in sitim. Dum hujusmodi re dundantiam ariditate damnavit. VERS. 34. Terram fructiferam in salsuginem, a malitia kabitantium in ea. Judæa regio quæ pro. phe:is, quasi speciosissimis fructibus, olim referta erat, in omnimodam sterilitatem versa est. Salsu- ginosa enim humus, est frugibus prorsus Infecunda, Incolarum autem vitio, id effectum est, ut scilicet ejusmodi viros. ea terra amplius¡non produceret. VERS. 33. Posuit desertum in stagna aquarum. Ecclesian de gentibus congregatam, quæ prius virtutum frugibus vacua erat, sacri baptismalis fluentis esse fecit irriguam: quæ abunde adeo emuxerunt, ut ingentis stagni speciem præ se tu- lerint. Et terram maquosam in exitus aquarum. Eamdemn Ecclesiam fidelium, quæ antea inaquosa fuerat, et arida, divinique Verbi inops, effecit, ut vitæ do- gmata scaturiret. Varia lectiones. quæ verba cuium nulla cognatione junguntur. PATROL. GR. CXXVIII. + i (17) Corrupta, ut apparet, lectio : sensus postularet ένοικοῦντα, aut ἐμμένοντα, aut auid simile ;
21 I shall confess to you, for you have heard me and have become salvation for me. Again he promises to give thanks to the Saviour.
22 Λίθον, ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας. Καὶ τοῦτο, προφητεία περὶ τοῦ Χριστοῦ· τὸ συνεχὲς γὰρ τοῦ λόγου διακόπτουσιν ἐν πολλοῖς αἱ προφητεῖαι, διὰ τὸ δεῖν αὐτὰς συσκιάζεσθαι τέως, ἵνα μὴ καὶ τὰ βιβλία παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐξαλειφθῶσι. Καὶ οἰκοδομοῦντας μὲν λέγει, τοὺς ἀρχιερεῖς, τοὺς γραμματεῖς, τοὺς διδασκάλους τῶν ᾽Ιουδαίων, ὡς προκεχειρισμένους οἰκοδομεῖν καὶ καταρτίζειν τὸν λαὸν ἐπὶ τῷ θεμελίῳ τοῦ νόμου. Λίθον δὲ ἀποδοκιμασθέντα, τὸν Χριστόν. Λίθον μὲν, διὰ τὸ στεῤῥὸν καὶ ἀνένδοτον πρὸς κακίαν· Ἁμαρτίαν γὰρ, φησὶν, οὐκ ἐποίησεν. Ἀπεδοκίμασαν δὲ αὐτὸν, ὡς ἄχρηστον εἰς οἰκοδομήν· ἔλεγον γὰρ, ὅτι Σαμαρείτης εἶ σὺ, καὶ ὅτι, Οὗτος ὁ ἄνθρωπος οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ πλανᾷ τὸν ὄχλον. Jn 9.16, 7.12 Ἀλλ’ ὅμως οὗτος ὁ παρ’ αὐτῶν ἀποδοκιμασθεὶς, οὕτως ἐφάνη δόκιμος, ὡς γενέσθαι εἰς κεφαλὴν γωνίας, ἤγουν ἀκρογωνιαῖος. Οὐ πᾶς δὲ λίθος γίνεται ἀκρογωνιαῖος, ἀλλ’ ὁ τῶν ἄλλων δοκιμώτερος, καὶ ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς αὐτοῦ συνδῆσαι τοὺς δύο τοίχους εἰς μίαν γωνίαν δυνάμενος. Πῶς δὲ ὁ Χριστὸς ἐγένετο ἀκρογωνιαῖος; ὡς ἐφ’ ἑαυτοῦ συνάψας τοὺς δύο λαοὺς εἰς μίαν πίστιν, τόν τε ἐκ περιτομῆς πιστεύσαντα, καὶ τὸν ἐξ ἐθνῶν. Φησὶ γὰρ ὁ Παῦλος, ὅτι Αὐτός ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν, ὁ ποιήσας τὰ ἀμφότερα ἕν. Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Χριστὸς εἴρηκε, Καὶ ἄλλα πρόβατα ἔχω, | ἃ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης· κἀκεῖνά με δεῖ ἀγαγεῖν, καὶ γενήσεται μία ποίμνη, εἷς ποιμήν.Εταράχθησαν, ἐσαλεύθησαν ὡς ὁ μεθύων. Α Ἐσαλεύθησαν τὰς φρένας. Αλλ' ὁ μὲν μεθύων σαλεύεται ἀπὸ οἴνου, οὗτοι δὲ, ὑπὸ φόβου. Καὶ πᾶσα ἡ σοφία αὐτῶν κατεπόθη. Η περί τὸ θαλαττεύειν σοφία, ἡ περὶ τὸ πλεῖν ἐμπειρία ἠφανίσθη τότε. Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς. Ἐν τῷ χειμάζεσθαι, ὡς εἴρηται. Καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἐξήγαγεν αὐτούς. Ἐκ τῶν φέσων ἐκείνων, ἐκ τοῦ κινδύνου· εἶτα λέγει καὶ τὸ πῶς. - Καὶ ἐπέταξε τῇ καταιγίδι, καὶ ἔστη εἰς αὖ- ραν, καὶ ἐσίγησε τὰ κύματα αὐτῆς. Επετί- μησε γάρ, φησί, τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, " καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Αύρα γὰρ τὸ πρᾶον καὶ γαληναῖον πνεῦμα. Καὶ εὐφράνθησαν, ὅτι ἡσύχασαν. Οτι ησύχα- σαν τα κύματα. Καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐπὶ λιμένα θελήματος αὐτοῦ. Λιμὴν γὰρ ὄντως αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ, παντὸς ναυαγίου τηροῦσαι τὸν ἐν αὐταῖς (17) ἀνώτερον. Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐ τοῦ· καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀν- θρώπων. Κηρυξάτωσαν πάντα οἱ ἀπόστολοι. Υψωσάτωσαν αὐτὸν ἐν Εκκλησίᾳ λαῶν. Ἐν συναγωγῇ λαῶν. Καὶ ἐν καθέδρα πρεσβυτέρων, αινεσάτωσαν αὐτόν. Εν συνεδρίῳ ὑπερεχόντων. *Εθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον. Ἔθετο τους που ταμηδὲν εὑροῦντας ἐν λόγος Ἕλληνας, εἰς ἐρη μίαν σοφίας· ἐπιστομιζόντων αὐτοὺς τῶν ἁλιέων, καὶ ἀγραμμάτων ἀποστόλων. Καὶ διεξόδους υδάτων εἰς δίψαν. Καὶ τὰς πλημμύρας τῶν λόγων αὐτῶν εἰς ξηρανσίαν. Την καρποφόρον εἰς ἄλμην, ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. Καὶ τὴν γῆν τῶν Ἰουδαίων τὴν καρποφοροῦσαν τοὺς προφήτας, εἰς ἀκαρπίαν· ἄκαρπος γὰρ ἡ ἁλμυρά γῆ. Αίτιον δὲ ἡ κακία τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ, δι᾿ ἣν οὐκ ἔτι τοιούτους ἄνα έρας καρποφορεί. Εθετο ἔρημον εἰς λίμνας ὑδάτων. Τὴν πρὶν ἔρημον καρπῶν ἀρετῆς Ἐκκλησίαν, εἰς λίμνας ὑδάτων τοῦ θείου βαπτίσματος. Εἰς τὸ λιμνάζειν ὕδασι τοιούτοις. Καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους υδάτων. Την Εκκλησίαν τῶν πιστῶν αὖθις τὴν πρὶν ἄνυδρον ἐν ἀγονίᾳ λόγου θείου, ἔθετη εἰς τὸ πηγάζειν ὕδατα δογμάτων ζωήῤῥητα. Εt ανώτερον COMMENT. IN PSALMOS. B se Matth. viii, 26. D 106€ VERS. 27. Turbati sunt, et commoti sunt sicut ebrins. Commoti sunt in præcordiis suis : quan- quam ebrius quideın a vino commovetur, apostoli vero timore perturbati sunt. Et omnis sapientia eorum devorata est. Sapientia, hoc est, peritia remigandi, tunc omnis defece- ral. VERS. 28. clamaverunt ad Dominum cum tri- bularentur. Dum tempestate agitarentur, ut dixi- mus. Et de omnibus necessitatibus eorum eduxit eos. Es timore illo videlicet atque ex periculo. Deinde, quo pacto id factum fuerit, narrat. VERS. 29. Et mandavit procellæ, et stetit in au ram, et siluerunt factus ejus. Increparit enim, in- quit, Dominus ventos et mare: et facta est tranquil litas magna “. Aura quippe, mitis ac placida est et tranquilla quædam spiratio. Vers. 50. Et lætati sunt, quoniam quieverunt. Vastissimi scilicet illi fluctus. Et deduxit eos in portum voluntatis suæ. Per portum divina mandata intellige, quæ illic com- morantem ab omni animæ naufragio tutum ser. vant. VERS. 31. Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mirabilia ejus filiis hominum. Hæc omnia apo stoli annuntiabunt. VERS. 32. Extollent eum in Ecclesia populorum. In uationum omnium congregatione. Et in cathedra seniorum laudent eum. Eorum scilicet qui cæteris in concilio supereminent. VERS. 53. Posuit fumina in desertum. Græcos et gentiles scilicet qui cum eloquentiæ quasi nu- minibus, et omnis generis disciplinis redundarent. omini demum sapientia deserti esse visi sunt, cum illitterati ac piscatores homines eos represserint. Et exitus aquarum in sitim. Dum hujusmodi re dundantiam ariditate damnavit. VERS. 34. Terram fructiferam in salsuginem, a malitia kabitantium in ea. Judæa regio quæ pro. phe:is, quasi speciosissimis fructibus, olim referta erat, in omnimodam sterilitatem versa est. Salsu- ginosa enim humus, est frugibus prorsus Infecunda, Incolarum autem vitio, id effectum est, ut scilicet ejusmodi viros. ea terra amplius¡non produceret. VERS. 33. Posuit desertum in stagna aquarum. Ecclesian de gentibus congregatam, quæ prius virtutum frugibus vacua erat, sacri baptismalis fluentis esse fecit irriguam: quæ abunde adeo emuxerunt, ut ingentis stagni speciem præ se tu- lerint. Et terram maquosam in exitus aquarum. Eamdemn Ecclesiam fidelium, quæ antea inaquosa fuerat, et arida, divinique Verbi inops, effecit, ut vitæ do- gmata scaturiret. Varia lectiones. quæ verba cuium nulla cognatione junguntur. PATROL. GR. CXXVIII. + i (17) Corrupta, ut apparet, lectio : sensus postularet ένοικοῦντα, aut ἐμμένοντα, aut auid simile ;
22 The stone that the builders rejected, this has become the head angle stone. This also is a prophecy about Christ, for the prophecies often interrupt the constant flow of the discourse on account of the need for them to be obscured for a time so that the books would not be obliterated by the enemies. The ‘builders’ are what he calls the chief priests, the scribes and the teachers of the Jews, as appointed to build up and perfect the people on the foundation of the law. The rejected stone is what he calls Christ, a stone on account of his firmness and intransigence to sin, for it is written, He committed no sin. And they rejected him as useless for building, for they would say that, You are a Samaritan, and that, This man is not from God, but leads the people astray. Jn 9.16, 7.12 Yet he who had been rejected by them, proved so excellent as to become the head angle stone, that is, the cornerstone. Not every stone becomes the head cornerstone, but the one which is proved more excellent than the others, and which is able to connect on each of its sides the two walls into one angle. How did Christ become the head cornerstone? By uniting by himself the two peoples into one faith, both the people from the circumcision who believed and the people from the nations. For Paul says, For he is our peace, who has made both one. And Christ himself said, And I have other sheep, that are not of this fold; them also I must bring, and there will be one flock, one shepherd.
PG 128:113123 Παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν. Αὕτη ἡ γωνία, αὕτη ἡ σύνοδος τῶν δύο λαῶν, οὗτος ὁ σύνδεσμος παρὰ Θεοῦ ἐγένετο, καὶ οὐ παρ’ ἀνθρώπου ψιλοῦ. Καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν, τῶν ἰδεῖν αὐτὴν ἀξιωθέντων· καὶ πῶς γὰρ οὐ θαυμαστὸν τοιοῦτον ἔργον;
23 By the Lord this has come to be and it is wondrous in our eyes. This angle stone, this conjunction of the two peoples, this union came about by God and not by a bare man. And it is wondrous in our eyes, in the eyes of those of us who have been granted to see it. And how could such a work not be wondrous?
α Αὕτη ἡ ἡμέρα, ἣν ἐποίησεν ὁ Κύριος. Ἡμέραν λέγει, τὴν εὐημερίαν τῆς οἰκουμένης. Ὥσπερ γὰρ ἡμέραν λέγοντες πονηρὰν,
24α This is the day that the Lord has made. ‘Day’ is what he calls the well-being of the inhabited world, for just as in saying ‘a grievous day’ we are not speaking about the course of the sun, but about the evils in that day, so in speaking about a good day we indicate the achievements in that day.
22 Add. [M in marg.]PABV: Ἢ γωνίαν λέγει, τὴν ἐκκλησίαν τῶν πιστῶν, ὥσπερ γὰρ ἡ γωνία δύο τοίχων δι᾽ ἑαυτῆς ποιεῖται πρὸς ἀλλήλους συνάφειαν, οὕτω καὶ ἡ τοῦ Θεοῦ ἐκκλησία δύο λαῶν, τοῦ τε ἐξ Ἰουδαίων καὶ τοῦ ἐξ ἐθνῶν, ἕνωσιν ἀπεργάζεται· ταύτης δὲ κεφαλὴ, ὁ Χριστὸς, ὡς ἑνὸς λοιπὸν σώματος, οὐ κεφαλὴ δὲ μόνον, ἀλλὰ καὶ σύνδεσμος καὶ θεμέλιον. : om. CSFH.
22 Or else he is calling the Church of the faithful the ‘angle stone’, for just as the angle stone brings the two walls into contact with one another, so the Church of God brings about the union of the two peoples, the people from the Jews and the people from the nations. The head of this Church is Christ, as henceforth head of one body, and not only the head, but also the bond of union and foundation.
οὐ τὸν ἡλιακὸν λέγομεν δρόμον, ἀλλὰ τὰ ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ κακὰ, οὕτω καὶ ἡμέραν ὀνομάζοντες ἀγαθὴν, τὰ ἐν αὐτῇ δηλοῦμεν κατορθώματα. Καὶ νῦν οὖν τὰ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ κατορθωθέντα προαγορεύει, ἃ ἐποίησεν ὁ Κύριος ἡμῶν ᾽Ιησοῦς Χριστός. Κατήλλαξε γὰρ τὸν Θεὸν πρὸς ἀνθρώπους, κατέλυσε τὴν τυραννίδα τοῦ διαβόλου, κατήργησε τὴν δύναμιν τοῦ θανάτου, τοὺς ἀναξίους τῆς γῆς ἐποίησεν ἀξίους τοῦ οὐρανοῦ, ἔλυσε τὸ σκότος τῆς πλάνης, ἀπήλασε τὴν ἁμαρτίαν, ἐφύτευσε τὴν ἀρετὴν, καὶ ἄλλων μυρίων ἀγαθῶν ἐνέπλησε τὴν οἰκουμένην. β Ἀγαλλιασώμεθα καὶ εὐφρανθῶμεν ἐν αὐτῇ. Πνευματικῶς. Προτρέπεται δὲ εἰς τοῦτο τοὺς πιστοὺς, ὡς τοιούτων ἀξιωθέντας. α Ὦ Κύριε, σῶσον δή. Τὸν λαόν σου. β Ὦ Κύριε, εὐόδωσον δή. Τὸν αὐτὸν, καὶ τὴν πίστιν τοῦ κηρύγματος. α Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Καὶ τοῦτο περὶ τοῦ Χριστοῦ· οὗτος γὰρ ἦλθεν ἐν ὀνόματι Κυρίου, τουτέστιν, ἀπὸ Κυρίου, ἀπὸ τῆς οὐσίας Κυρίου. Διὸ καὶ πρὸς ᾽Ιουδαίους ἔλεγεν· Ἐγὼ ἐλήλυθα ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Πατρός μου, καὶ οὐ λαμβάνετέ με. Ἢ, ἐν ὀνόματι Κυρίου, ἤτοι ἐν ὀνόματι Θεοῦ, τουτέστιν, ὄνομα Θεοῦ ἔχων. β Εὐλογήκαμεν ὑμᾶς ἐξ οἴκου Κυρίου. Ἡμεῖς οἱ προϊδόντες ταῦτα εὐλογήκαμεν ὑμᾶς, ὦ ἐξ οἴκου Κυρίου ἄνθρωποι, ὦ τῆς Ἐκκλησίας θρέμματα, ὡς τοιούτων ἀξιωθέντας· ἢ ὑμᾶς ἐξ οἴκου Κυρίου ὄντας. Οἶκος δὲ Κυρίου, ἡ Ἐκκλησία τῶν πιστῶν. α Θεὸς Κύριος καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν. Θεός ἐστιν ὁ Χριστὸς, Κύριός ἐστιν ὁ Χριστός· καὶ ἐπέφανε τοῖς ἀνθρώποις διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως. Ὡς γεγονότα δὲ λέγει τὰ μέλλοντα, νόμῳ προφητείας. β Συστήσασθε ἑορτὴν ἐν τοῖς πυκάζουσιν ἕως τῶν κεράτων τοῦ θυσιαστηρίου. α Ἰουδαίους PAS2CFHV : τοὺς Ἰουδαίους MB. β Add. [M in marg.]AB: Τὰς τῶν ἀποστόλων καὶ προφητῶν σάλπιγγας, ἃς κερατίνας ὁ νόμος φησὶ, διὰ τὸ εἶναι τὴν κατασκευὴν ἐκ τοῦ ἀληθινοῦ μονοκέρωτος, καλεῖ ὁ λόγος συστῆσαι σύμφωνον ἑορτὴν διὰ τοῦ πυκασμοῦ τῆς σκηνοπηγίας τῆς κάτω κτίσεως πρὸς τὰς ἐξαρχούσας καὶ προβεβλημένας περὶ τὸ ἄνω θυσιαστήριον δυνάμεις·
And now therefore he is foretelling the achievements in the day of Christ’s resurrection. For it reconciled God towards men, it destroyed the tyranny of the devil, it abolished the power of death, it made those unworthy of the earth worthy of heaven, it dissolved the dark- ness of error, it banished sin, it planted virtue and filled the inhabited world with countless goods. 24β Let us rejoice and be glad in it. Spiritually. He urges the faithful to this as having been made worthy of such things. 25α O Lord, save most surely. Your people. 25β O Lord, expedite most surely. Your people and the faith of the preaching. 26α Blessed is he who comes in the name of the Lord. This also is about Christ, for he came in the name of the Lord, that is, from the Lord, from the very being of the Lord, and hence he would say to the Jews, I have come in my Father’s name, and you do not receive me. Or else, ‘in the name of the Lord’, to wit, in the name of God, that is, having the name of God. 26β We have blessed you from the house of the Lord. We who have foreseen these things have blessed you, O you people from the house of the Lord, O nurslings of the Church, as having been made worthy of such things. Or else you who are from the house of the Lord. The house of the Lord is the Church of the faithful. 27α The Lord is God and has appeared to us. Christ is God, Christ is Lord, and he has appeared to men through the incarnation. He speaks of things to come as having already happened according to the custom of prophecy. 27β Appoint a festival with garlands up to the horns of the altar. 27β: The verse is calling on the trumpets of the Apostles and Prophets (which the law calls ‘trumpets of horn’, on account of their being fashioned from the true Unicorn) to appoint, through the garlanding of the tabernacle of earthly creation, a festival in harmony with the sublime and pre-eminent powers around the heavenly altar, for the horns of the intelligible altar are the sublime and pre-eminent powers of noetic nature, the Principalities
PG 128:1133Εἷς μὲν ἑρμηνευτής φησιν, ἑορτάσατε ἐν τοῖς καλύπτουσιν, ἤγουν ἐν θυσίαις καλυπτούσαις τὸ θυσιαστήριον ἄχρι τῶν κεράτων αὐτοῦ· κέρατα δὲ αὐτοῦ, τὰ ἀκρότατα. Ἕτερος δὲ, ἑορτάσατε ἐν τοῖς βλαστάνουσι, τουτέστιν, ἐν στεφάνοις ἀνθέων καὶ κλάδοις. Πυκάζειν γὰρ, κατὰ μέν τινας, τὸ, καλύπτειν, κατὰ δέ τινας, τὸ, βλαστάνειν. Προτρέπεται δὲ ὁ λόγος ἑορτάζειν λαμπρῶς· καθ’ Ἑβραίους μὲν, ὡς εἴρηται, καθ’ ἡμᾶς δὲ, θυσίαις πνευματικαῖς καλυπτούσαις τῷ πλήθει τὸ θυσιαστήριον τῆς ψυχῆς, καὶ στεφάνοις ἀρετῶν καὶ κλάδοις ἀγαθοεργίας.Καὶ κατῴκησεν ἐκεῖ πεινῶντας. Τοὺς πρὶν ἐν- δεείς βρώσεως πνευματικῆς. Εt Β Ει Καὶ συνεστήσατο πόλεις κατοικεσίας. Πόλεις κατοικίας πνευματικῆς· λέγει δὲ, τάς κατὰ τόπους Εκκλησίας. Οὕτως ἐναργώς προφητεύει πάντα. Καὶ ἔσπειραν ἀγρούς. Έσπειραν οἱ ἀπόστολοι τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τῷ σπόρῳ τοῦ κηρύγμα τος, ἡγριωμένας πρότερον. Καὶ ἐφύτευσαν ἀμπελῶνα. Τὰς ψυχὰς αὖθις νόησον ἀμπελῶνα;, καρποφορούσας βότρυον ἀρε τῶν. Καὶ ἐποίησαν καρπούς γεννήματος. Γεννήματ τος μυστικοῦ, προσφερομένου τῷ Δεσπότῃ Χριστῷ, καὶ τοῦτον εὐφραίνοντας. Καὶ εὐλόγησεν αὐτούς. Φησὶ γὰρ ὁ Λουκᾶς περὶ τῶν ἀποστόλων, ὅτι, Ἐπάρας τὰς χεῖρας αὐτοῦ, εὐλόγησεν αὐτούς· δῆλον δὲ ὅτι δι' αὐτῶν ἄρα καὶ τοὺς διαδόχους τῆς πίστεως αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθησαν σφόδρα. Από δώδεκα γὰρ καὶ ἑβδομήκοντα, εἰς ἀναριθμήτους μυριάδας ἐξήν θησαν. Καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν, οὐκ ἐσμίκρυνε. Κτήνη νόησον, τοὺς ἀλογωτέρους ἐν αὐτοῖς· ἢ καὶ ἄλλως, κτήνη τῶν ἀποστόλων, οἱ μαθηταὶ αὐτῶν, ὡς δίκην κτηνῶν ἑπόμενοι τούτοις ὅποιπερ ἄγουσι, καὶ τρο φὴν πνευματικὴν παρ' αὐτῶν λαμβάνοντες, ὡς πρόβατα λογικά· οἳ καὶ αὐτοὶ πολλοὶ γεγόνασι. Προαγορεύσας δὲ τὴν προκοπὴν καὶ αὔξησιν τῆς Εκκλησίας, ἔτι προλέγει καὶ τοὺς ἐπισυμβῆναι μέλλοντας αὐτῇ διωγμούς. Ει Εt Και ώλιγώθησαν καὶ ἐκακώθησαν ἀπὸ θλίψεως κακῶν καὶ ὀδύνης. Ολιγώθησαν μὲν οἱ εὐσεβεῖς, μυριάδων πολλῶν ποικίλοις τρόποις ἀναιρεθεισῶν ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ· ἐκακώθησαν δὲ ὑπὸ θλίψεως πει- ρασμῶν καὶ ὀδύνης τῆς ἐντεῦθεν, ἀφαιρούμενοι τὰς οὐσίας, ἐλαυνόμενοι, μαστιζόμενοι, καὶ μυρία πάσχοντες. Εξεχύθη εξουδένωσις ἐπ' ἄρχοντας αὐτῶν. Αρχοντες αὐτῶν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, ὑφ᾽ οὖς ετέλουν, καὶ ὑφ᾽ ὧν ἐδιώκοντο, οἵτινες ἐξουδενώνη- σαν τῷ θεῷ ὡς ἀχρεῖοι. Καὶ ἐπλάνησεν αὐτοὺς ἐν ἀβάτῳ, καὶ οὐχ ὁδῷ. Πλανηθήναι παρεχώρησεν αὐτούς· ἰδίωμα δὲ τοῦτο τῆς Γραφῆς, ὡς πολλάκις εἰρήκαμεν. Αβατον δὲ καὶ Οὐχ ὁδὸς, τὰ δυσσεβῆ δόγματα, καὶ ὀλέο θρια. Καὶ ἐβοήθησε πένητι ἐκ πτωχείας. Τῷ πένητι λαῷ, τῷ πένητι ἐκ πτωχείας τῆς διὰ Χριστόν. Καὶ ἔθετο ὡς πρόβατα πατριάς. Ως πρόβατα οἰκεῖα τὰς πατριάς· ήγουν ἔταξεν ὡς πρόβατα ἑαυ τοῦ, τὰς ἐν ταῖς χώραις πατριάς· πατριὰς δὲ λέγει EUTHYMII ZIGABENI VERS. 36. Et collocavit illic esurientes. Eos qui A spirituali cibo diu olim caruerant. El constituit civilales habitaculi. Habitationis, in- quam, spiritualis. Intelligit autem varias ac par- ticulares ecclesias fidelium, quæ per universum orbem constitutæ sunt: tam aperte adeo omnia prædicit. VERS. 37. seminaverunt agros. Evangelica prædicationis semine seminarunt apostoli homi- num animas, quæ antea agrestes erant atque in- cuite. Et plantaverunt vineas. Rursus per vineas, ani- mas fidelium intelligit, ferentes virtutum race- mos. Et fecerunt fructum germinis. Germinis, inquam, mystici, Christo Domnino oblati eumque latin. Caulis. VERS. 38. benedixit eis. Ait enim Lucas de apostolis, quod extollens Dominus manus suas be- nedixit eis ". Manifestum est igitur, quod propter apostolos, et eorum successores học dictum est. Et multiplicati sunt valde. Nam ex duodecim, et septuaginta viris, in numerosissimum populum propagati sunt. Et pecora eorum non sunt minorata. Per pecora eos intellige, qui inter Christianos simpliciores sunt, nec tam solerti ingenio sunt præditi. Vel aliter: pecora apostolorum, discipuli eorum sunt, qui iustar pecorum, eos sequuntur, quocunque duxerint, quique veluti rationales oves cibum ab C eis capiunt, et numerosissimi etiam fuerunt. Cum autem Ecclesiæ augmenta prædixerit, futuras etiam illius persecutiones, et calamitates annuntiat. VERS. 39. pauci facti sunt, et afflicti sunt, a tribulatione malorum et dolore. Pauci facti sunt fideles, cum multa millia eorum pro Christo variis cruciatibus interierint. Afflicti autem sunt a tribu- latione tentationum et dolore, dum præsentibus bonis spoliati, expulsi, verberati atque iunumera- bilia alia passi sunt. VERS. 40. Efusa est contemptio super principes corum. Per principes, didelium reges ac duces il- los intelligit, quibus suberant, et a quibus multas persecutiones sustinuerunt: qui principes tanquam inutiles a Christo contempti sunt. Et errare fecit eos in invio, et non in via. Seduci eos permisit tanquam immedicabiles. Est modus hic loquendi frequens apud Scripturam, ut facere quempiam dicat, qui permittit. Invium vero et Sine via appellat, perversa atque impia eorum dogmata. VERS. 41. adjuvit pauperem ex inopia. Popu- lum qui pauper crat adjuvit, ex inopia quæ est propter Christum. Et posuit quasi oves familias. Eas quippe ut proprias oves, in ordinem redegit. Per familias au- tem (quas, juxta Græci nominis significationem, Luc. XXIV, D
One translator says, ‘celebrate with coverings’, namely, with sacrifices covering the altar up to its horns. Its ‘horns’ are its extremities. Another says, ‘celebrate with blossomings’, that is, with garlands of flowers and branches. The verb πυκάζω, according to some, means ‘to cover’, and according to others, ‘to bud forth’. The verse urges to celebrate splendidly, according to the Hebrews in the manner said, according to us, with spiritual sacrifices covering in their multitude the altar of the soul and with garlands of virtues and branches of good works.
α Θεός μου εἶ σὺ, καὶ ἐξομολογήσομαί σοι· Θεός μου εἶ σὺ, καὶ ὑψώσω σε. Θεός μου εἶ σὺ, διὸ καὶ χωρὶς ὧν εὐηργετήθην, εὐχαριστήσω σοι καὶ δοξάσω σε. Χρὴ γὰρ εὐχαριστεῖν τῷ Κτίσαντι, καὶ διὰ τὸ κτίσαι μόνον καὶ προνοεῖσθαι.Καὶ κατῴκησεν ἐκεῖ πεινῶντας. Τοὺς πρὶν ἐν- δεείς βρώσεως πνευματικῆς. Εt Β Ει Καὶ συνεστήσατο πόλεις κατοικεσίας. Πόλεις κατοικίας πνευματικῆς· λέγει δὲ, τάς κατὰ τόπους Εκκλησίας. Οὕτως ἐναργώς προφητεύει πάντα. Καὶ ἔσπειραν ἀγρούς. Έσπειραν οἱ ἀπόστολοι τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τῷ σπόρῳ τοῦ κηρύγμα τος, ἡγριωμένας πρότερον. Καὶ ἐφύτευσαν ἀμπελῶνα. Τὰς ψυχὰς αὖθις νόησον ἀμπελῶνα;, καρποφορούσας βότρυον ἀρε τῶν. Καὶ ἐποίησαν καρπούς γεννήματος. Γεννήματ τος μυστικοῦ, προσφερομένου τῷ Δεσπότῃ Χριστῷ, καὶ τοῦτον εὐφραίνοντας. Καὶ εὐλόγησεν αὐτούς. Φησὶ γὰρ ὁ Λουκᾶς περὶ τῶν ἀποστόλων, ὅτι, Ἐπάρας τὰς χεῖρας αὐτοῦ, εὐλόγησεν αὐτούς· δῆλον δὲ ὅτι δι' αὐτῶν ἄρα καὶ τοὺς διαδόχους τῆς πίστεως αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθησαν σφόδρα. Από δώδεκα γὰρ καὶ ἑβδομήκοντα, εἰς ἀναριθμήτους μυριάδας ἐξήν θησαν. Καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν, οὐκ ἐσμίκρυνε. Κτήνη νόησον, τοὺς ἀλογωτέρους ἐν αὐτοῖς· ἢ καὶ ἄλλως, κτήνη τῶν ἀποστόλων, οἱ μαθηταὶ αὐτῶν, ὡς δίκην κτηνῶν ἑπόμενοι τούτοις ὅποιπερ ἄγουσι, καὶ τρο φὴν πνευματικὴν παρ' αὐτῶν λαμβάνοντες, ὡς πρόβατα λογικά· οἳ καὶ αὐτοὶ πολλοὶ γεγόνασι. Προαγορεύσας δὲ τὴν προκοπὴν καὶ αὔξησιν τῆς Εκκλησίας, ἔτι προλέγει καὶ τοὺς ἐπισυμβῆναι μέλλοντας αὐτῇ διωγμούς. Ει Εt Και ώλιγώθησαν καὶ ἐκακώθησαν ἀπὸ θλίψεως κακῶν καὶ ὀδύνης. Ολιγώθησαν μὲν οἱ εὐσεβεῖς, μυριάδων πολλῶν ποικίλοις τρόποις ἀναιρεθεισῶν ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ· ἐκακώθησαν δὲ ὑπὸ θλίψεως πει- ρασμῶν καὶ ὀδύνης τῆς ἐντεῦθεν, ἀφαιρούμενοι τὰς οὐσίας, ἐλαυνόμενοι, μαστιζόμενοι, καὶ μυρία πάσχοντες. Εξεχύθη εξουδένωσις ἐπ' ἄρχοντας αὐτῶν. Αρχοντες αὐτῶν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, ὑφ᾽ οὖς ετέλουν, καὶ ὑφ᾽ ὧν ἐδιώκοντο, οἵτινες ἐξουδενώνη- σαν τῷ θεῷ ὡς ἀχρεῖοι. Καὶ ἐπλάνησεν αὐτοὺς ἐν ἀβάτῳ, καὶ οὐχ ὁδῷ. Πλανηθήναι παρεχώρησεν αὐτούς· ἰδίωμα δὲ τοῦτο τῆς Γραφῆς, ὡς πολλάκις εἰρήκαμεν. Αβατον δὲ καὶ Οὐχ ὁδὸς, τὰ δυσσεβῆ δόγματα, καὶ ὀλέο θρια. Καὶ ἐβοήθησε πένητι ἐκ πτωχείας. Τῷ πένητι λαῷ, τῷ πένητι ἐκ πτωχείας τῆς διὰ Χριστόν. Καὶ ἔθετο ὡς πρόβατα πατριάς. Ως πρόβατα οἰκεῖα τὰς πατριάς· ήγουν ἔταξεν ὡς πρόβατα ἑαυ τοῦ, τὰς ἐν ταῖς χώραις πατριάς· πατριὰς δὲ λέγει EUTHYMII ZIGABENI VERS. 36. Et collocavit illic esurientes. Eos qui A spirituali cibo diu olim caruerant. El constituit civilales habitaculi. Habitationis, in- quam, spiritualis. Intelligit autem varias ac par- ticulares ecclesias fidelium, quæ per universum orbem constitutæ sunt: tam aperte adeo omnia prædicit. VERS. 37. seminaverunt agros. Evangelica prædicationis semine seminarunt apostoli homi- num animas, quæ antea agrestes erant atque in- cuite. Et plantaverunt vineas. Rursus per vineas, ani- mas fidelium intelligit, ferentes virtutum race- mos. Et fecerunt fructum germinis. Germinis, inquam, mystici, Christo Domnino oblati eumque latin. Caulis. VERS. 38. benedixit eis. Ait enim Lucas de apostolis, quod extollens Dominus manus suas be- nedixit eis ". Manifestum est igitur, quod propter apostolos, et eorum successores học dictum est. Et multiplicati sunt valde. Nam ex duodecim, et septuaginta viris, in numerosissimum populum propagati sunt. Et pecora eorum non sunt minorata. Per pecora eos intellige, qui inter Christianos simpliciores sunt, nec tam solerti ingenio sunt præditi. Vel aliter: pecora apostolorum, discipuli eorum sunt, qui iustar pecorum, eos sequuntur, quocunque duxerint, quique veluti rationales oves cibum ab C eis capiunt, et numerosissimi etiam fuerunt. Cum autem Ecclesiæ augmenta prædixerit, futuras etiam illius persecutiones, et calamitates annuntiat. VERS. 39. pauci facti sunt, et afflicti sunt, a tribulatione malorum et dolore. Pauci facti sunt fideles, cum multa millia eorum pro Christo variis cruciatibus interierint. Afflicti autem sunt a tribu- latione tentationum et dolore, dum præsentibus bonis spoliati, expulsi, verberati atque iunumera- bilia alia passi sunt. VERS. 40. Efusa est contemptio super principes corum. Per principes, didelium reges ac duces il- los intelligit, quibus suberant, et a quibus multas persecutiones sustinuerunt: qui principes tanquam inutiles a Christo contempti sunt. Et errare fecit eos in invio, et non in via. Seduci eos permisit tanquam immedicabiles. Est modus hic loquendi frequens apud Scripturam, ut facere quempiam dicat, qui permittit. Invium vero et Sine via appellat, perversa atque impia eorum dogmata. VERS. 41. adjuvit pauperem ex inopia. Popu- lum qui pauper crat adjuvit, ex inopia quæ est propter Christum. Et posuit quasi oves familias. Eas quippe ut proprias oves, in ordinem redegit. Per familias au- tem (quas, juxta Græci nominis significationem, Luc. XXIV, D
28α You are my God and I shall confess to you. You are my God and will exalt you. You are my God and hence, quite apart from the benefactions I have received, I shall give thanks to you and glorify you, for it behoves to give thanks to the Creator on account of his creating alone and his providence.
β Ἐξομολογήσομαί σοι, ὅτι ἐπήκουσάς μου καὶ ἐγένου μοι εἰς σωτηρίαν. Εὐχαριστήσω διὰ παντὸς, ὡς εὐεργέτῃ.Καὶ κατῴκησεν ἐκεῖ πεινῶντας. Τοὺς πρὶν ἐν- δεείς βρώσεως πνευματικῆς. Εt Β Ει Καὶ συνεστήσατο πόλεις κατοικεσίας. Πόλεις κατοικίας πνευματικῆς· λέγει δὲ, τάς κατὰ τόπους Εκκλησίας. Οὕτως ἐναργώς προφητεύει πάντα. Καὶ ἔσπειραν ἀγρούς. Έσπειραν οἱ ἀπόστολοι τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τῷ σπόρῳ τοῦ κηρύγμα τος, ἡγριωμένας πρότερον. Καὶ ἐφύτευσαν ἀμπελῶνα. Τὰς ψυχὰς αὖθις νόησον ἀμπελῶνα;, καρποφορούσας βότρυον ἀρε τῶν. Καὶ ἐποίησαν καρπούς γεννήματος. Γεννήματ τος μυστικοῦ, προσφερομένου τῷ Δεσπότῃ Χριστῷ, καὶ τοῦτον εὐφραίνοντας. Καὶ εὐλόγησεν αὐτούς. Φησὶ γὰρ ὁ Λουκᾶς περὶ τῶν ἀποστόλων, ὅτι, Ἐπάρας τὰς χεῖρας αὐτοῦ, εὐλόγησεν αὐτούς· δῆλον δὲ ὅτι δι' αὐτῶν ἄρα καὶ τοὺς διαδόχους τῆς πίστεως αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθησαν σφόδρα. Από δώδεκα γὰρ καὶ ἑβδομήκοντα, εἰς ἀναριθμήτους μυριάδας ἐξήν θησαν. Καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν, οὐκ ἐσμίκρυνε. Κτήνη νόησον, τοὺς ἀλογωτέρους ἐν αὐτοῖς· ἢ καὶ ἄλλως, κτήνη τῶν ἀποστόλων, οἱ μαθηταὶ αὐτῶν, ὡς δίκην κτηνῶν ἑπόμενοι τούτοις ὅποιπερ ἄγουσι, καὶ τρο φὴν πνευματικὴν παρ' αὐτῶν λαμβάνοντες, ὡς πρόβατα λογικά· οἳ καὶ αὐτοὶ πολλοὶ γεγόνασι. Προαγορεύσας δὲ τὴν προκοπὴν καὶ αὔξησιν τῆς Εκκλησίας, ἔτι προλέγει καὶ τοὺς ἐπισυμβῆναι μέλλοντας αὐτῇ διωγμούς. Ει Εt Και ώλιγώθησαν καὶ ἐκακώθησαν ἀπὸ θλίψεως κακῶν καὶ ὀδύνης. Ολιγώθησαν μὲν οἱ εὐσεβεῖς, μυριάδων πολλῶν ποικίλοις τρόποις ἀναιρεθεισῶν ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ· ἐκακώθησαν δὲ ὑπὸ θλίψεως πει- ρασμῶν καὶ ὀδύνης τῆς ἐντεῦθεν, ἀφαιρούμενοι τὰς οὐσίας, ἐλαυνόμενοι, μαστιζόμενοι, καὶ μυρία πάσχοντες. Εξεχύθη εξουδένωσις ἐπ' ἄρχοντας αὐτῶν. Αρχοντες αὐτῶν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, ὑφ᾽ οὖς ετέλουν, καὶ ὑφ᾽ ὧν ἐδιώκοντο, οἵτινες ἐξουδενώνη- σαν τῷ θεῷ ὡς ἀχρεῖοι. Καὶ ἐπλάνησεν αὐτοὺς ἐν ἀβάτῳ, καὶ οὐχ ὁδῷ. Πλανηθήναι παρεχώρησεν αὐτούς· ἰδίωμα δὲ τοῦτο τῆς Γραφῆς, ὡς πολλάκις εἰρήκαμεν. Αβατον δὲ καὶ Οὐχ ὁδὸς, τὰ δυσσεβῆ δόγματα, καὶ ὀλέο θρια. Καὶ ἐβοήθησε πένητι ἐκ πτωχείας. Τῷ πένητι λαῷ, τῷ πένητι ἐκ πτωχείας τῆς διὰ Χριστόν. Καὶ ἔθετο ὡς πρόβατα πατριάς. Ως πρόβατα οἰκεῖα τὰς πατριάς· ήγουν ἔταξεν ὡς πρόβατα ἑαυ τοῦ, τὰς ἐν ταῖς χώραις πατριάς· πατριὰς δὲ λέγει EUTHYMII ZIGABENI VERS. 36. Et collocavit illic esurientes. Eos qui A spirituali cibo diu olim caruerant. El constituit civilales habitaculi. Habitationis, in- quam, spiritualis. Intelligit autem varias ac par- ticulares ecclesias fidelium, quæ per universum orbem constitutæ sunt: tam aperte adeo omnia prædicit. VERS. 37. seminaverunt agros. Evangelica prædicationis semine seminarunt apostoli homi- num animas, quæ antea agrestes erant atque in- cuite. Et plantaverunt vineas. Rursus per vineas, ani- mas fidelium intelligit, ferentes virtutum race- mos. Et fecerunt fructum germinis. Germinis, inquam, mystici, Christo Domnino oblati eumque latin. Caulis. VERS. 38. benedixit eis. Ait enim Lucas de apostolis, quod extollens Dominus manus suas be- nedixit eis ". Manifestum est igitur, quod propter apostolos, et eorum successores học dictum est. Et multiplicati sunt valde. Nam ex duodecim, et septuaginta viris, in numerosissimum populum propagati sunt. Et pecora eorum non sunt minorata. Per pecora eos intellige, qui inter Christianos simpliciores sunt, nec tam solerti ingenio sunt præditi. Vel aliter: pecora apostolorum, discipuli eorum sunt, qui iustar pecorum, eos sequuntur, quocunque duxerint, quique veluti rationales oves cibum ab C eis capiunt, et numerosissimi etiam fuerunt. Cum autem Ecclesiæ augmenta prædixerit, futuras etiam illius persecutiones, et calamitates annuntiat. VERS. 39. pauci facti sunt, et afflicti sunt, a tribulatione malorum et dolore. Pauci facti sunt fideles, cum multa millia eorum pro Christo variis cruciatibus interierint. Afflicti autem sunt a tribu- latione tentationum et dolore, dum præsentibus bonis spoliati, expulsi, verberati atque iunumera- bilia alia passi sunt. VERS. 40. Efusa est contemptio super principes corum. Per principes, didelium reges ac duces il- los intelligit, quibus suberant, et a quibus multas persecutiones sustinuerunt: qui principes tanquam inutiles a Christo contempti sunt. Et errare fecit eos in invio, et non in via. Seduci eos permisit tanquam immedicabiles. Est modus hic loquendi frequens apud Scripturam, ut facere quempiam dicat, qui permittit. Invium vero et Sine via appellat, perversa atque impia eorum dogmata. VERS. 41. adjuvit pauperem ex inopia. Popu- lum qui pauper crat adjuvit, ex inopia quæ est propter Christum. Et posuit quasi oves familias. Eas quippe ut proprias oves, in ordinem redegit. Per familias au- tem (quas, juxta Græci nominis significationem, Luc. XXIV, D
28β I shall confess to you, for you have heard me and become salvation for me. I shall give thanks continually as to a benefactor.
29 Ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ, ὅτι ἀγαθὸς, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Εἰς τὸν ἐν ἀρχῇ στίχον ἀποπερατωθεὶς ὁ ψαλμὸς, κύκλον μιμεῖται, προτρεπόμενος αὖθις τὸν λαὸν εἰς ὃ καὶ κατ’ ἀρχάς.Καὶ κατῴκησεν ἐκεῖ πεινῶντας. Τοὺς πρὶν ἐν- δεείς βρώσεως πνευματικῆς. Εt Β Ει Καὶ συνεστήσατο πόλεις κατοικεσίας. Πόλεις κατοικίας πνευματικῆς· λέγει δὲ, τάς κατὰ τόπους Εκκλησίας. Οὕτως ἐναργώς προφητεύει πάντα. Καὶ ἔσπειραν ἀγρούς. Έσπειραν οἱ ἀπόστολοι τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τῷ σπόρῳ τοῦ κηρύγμα τος, ἡγριωμένας πρότερον. Καὶ ἐφύτευσαν ἀμπελῶνα. Τὰς ψυχὰς αὖθις νόησον ἀμπελῶνα;, καρποφορούσας βότρυον ἀρε τῶν. Καὶ ἐποίησαν καρπούς γεννήματος. Γεννήματ τος μυστικοῦ, προσφερομένου τῷ Δεσπότῃ Χριστῷ, καὶ τοῦτον εὐφραίνοντας. Καὶ εὐλόγησεν αὐτούς. Φησὶ γὰρ ὁ Λουκᾶς περὶ τῶν ἀποστόλων, ὅτι, Ἐπάρας τὰς χεῖρας αὐτοῦ, εὐλόγησεν αὐτούς· δῆλον δὲ ὅτι δι' αὐτῶν ἄρα καὶ τοὺς διαδόχους τῆς πίστεως αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθησαν σφόδρα. Από δώδεκα γὰρ καὶ ἑβδομήκοντα, εἰς ἀναριθμήτους μυριάδας ἐξήν θησαν. Καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν, οὐκ ἐσμίκρυνε. Κτήνη νόησον, τοὺς ἀλογωτέρους ἐν αὐτοῖς· ἢ καὶ ἄλλως, κτήνη τῶν ἀποστόλων, οἱ μαθηταὶ αὐτῶν, ὡς δίκην κτηνῶν ἑπόμενοι τούτοις ὅποιπερ ἄγουσι, καὶ τρο φὴν πνευματικὴν παρ' αὐτῶν λαμβάνοντες, ὡς πρόβατα λογικά· οἳ καὶ αὐτοὶ πολλοὶ γεγόνασι. Προαγορεύσας δὲ τὴν προκοπὴν καὶ αὔξησιν τῆς Εκκλησίας, ἔτι προλέγει καὶ τοὺς ἐπισυμβῆναι μέλλοντας αὐτῇ διωγμούς. Ει Εt Και ώλιγώθησαν καὶ ἐκακώθησαν ἀπὸ θλίψεως κακῶν καὶ ὀδύνης. Ολιγώθησαν μὲν οἱ εὐσεβεῖς, μυριάδων πολλῶν ποικίλοις τρόποις ἀναιρεθεισῶν ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ· ἐκακώθησαν δὲ ὑπὸ θλίψεως πει- ρασμῶν καὶ ὀδύνης τῆς ἐντεῦθεν, ἀφαιρούμενοι τὰς οὐσίας, ἐλαυνόμενοι, μαστιζόμενοι, καὶ μυρία πάσχοντες. Εξεχύθη εξουδένωσις ἐπ' ἄρχοντας αὐτῶν. Αρχοντες αὐτῶν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, ὑφ᾽ οὖς ετέλουν, καὶ ὑφ᾽ ὧν ἐδιώκοντο, οἵτινες ἐξουδενώνη- σαν τῷ θεῷ ὡς ἀχρεῖοι. Καὶ ἐπλάνησεν αὐτοὺς ἐν ἀβάτῳ, καὶ οὐχ ὁδῷ. Πλανηθήναι παρεχώρησεν αὐτούς· ἰδίωμα δὲ τοῦτο τῆς Γραφῆς, ὡς πολλάκις εἰρήκαμεν. Αβατον δὲ καὶ Οὐχ ὁδὸς, τὰ δυσσεβῆ δόγματα, καὶ ὀλέο θρια. Καὶ ἐβοήθησε πένητι ἐκ πτωχείας. Τῷ πένητι λαῷ, τῷ πένητι ἐκ πτωχείας τῆς διὰ Χριστόν. Καὶ ἔθετο ὡς πρόβατα πατριάς. Ως πρόβατα οἰκεῖα τὰς πατριάς· ήγουν ἔταξεν ὡς πρόβατα ἑαυ τοῦ, τὰς ἐν ταῖς χώραις πατριάς· πατριὰς δὲ λέγει EUTHYMII ZIGABENI VERS. 36. Et collocavit illic esurientes. Eos qui A spirituali cibo diu olim caruerant. El constituit civilales habitaculi. Habitationis, in- quam, spiritualis. Intelligit autem varias ac par- ticulares ecclesias fidelium, quæ per universum orbem constitutæ sunt: tam aperte adeo omnia prædicit. VERS. 37. seminaverunt agros. Evangelica prædicationis semine seminarunt apostoli homi- num animas, quæ antea agrestes erant atque in- cuite. Et plantaverunt vineas. Rursus per vineas, ani- mas fidelium intelligit, ferentes virtutum race- mos. Et fecerunt fructum germinis. Germinis, inquam, mystici, Christo Domnino oblati eumque latin. Caulis. VERS. 38. benedixit eis. Ait enim Lucas de apostolis, quod extollens Dominus manus suas be- nedixit eis ". Manifestum est igitur, quod propter apostolos, et eorum successores học dictum est. Et multiplicati sunt valde. Nam ex duodecim, et septuaginta viris, in numerosissimum populum propagati sunt. Et pecora eorum non sunt minorata. Per pecora eos intellige, qui inter Christianos simpliciores sunt, nec tam solerti ingenio sunt præditi. Vel aliter: pecora apostolorum, discipuli eorum sunt, qui iustar pecorum, eos sequuntur, quocunque duxerint, quique veluti rationales oves cibum ab C eis capiunt, et numerosissimi etiam fuerunt. Cum autem Ecclesiæ augmenta prædixerit, futuras etiam illius persecutiones, et calamitates annuntiat. VERS. 39. pauci facti sunt, et afflicti sunt, a tribulatione malorum et dolore. Pauci facti sunt fideles, cum multa millia eorum pro Christo variis cruciatibus interierint. Afflicti autem sunt a tribu- latione tentationum et dolore, dum præsentibus bonis spoliati, expulsi, verberati atque iunumera- bilia alia passi sunt. VERS. 40. Efusa est contemptio super principes corum. Per principes, didelium reges ac duces il- los intelligit, quibus suberant, et a quibus multas persecutiones sustinuerunt: qui principes tanquam inutiles a Christo contempti sunt. Et errare fecit eos in invio, et non in via. Seduci eos permisit tanquam immedicabiles. Est modus hic loquendi frequens apud Scripturam, ut facere quempiam dicat, qui permittit. Invium vero et Sine via appellat, perversa atque impia eorum dogmata. VERS. 41. adjuvit pauperem ex inopia. Popu- lum qui pauper crat adjuvit, ex inopia quæ est propter Christum. Et posuit quasi oves familias. Eas quippe ut proprias oves, in ordinem redegit. Per familias au- tem (quas, juxta Græci nominis significationem, Luc. XXIV, D
29 Confess to the Lord, for he is good, for his mercy is to the age. The psalm, having been brought to and end with the verse from the beginning, imitates a circle, urging again the people to what it did at the outset.
Psalmus CXLV
PG 128:1300118 ριη΄
PG 128:1133α Ἀλληλούϊα. Πολλὰς πραγμάτων ἔσχε μεταβολὰς ὁ θεῖος Δαυὶδ, ὡς καὶ ἐν τῷ προοιμίῳ τῆς | παρούσης βίβλου διηγησάμεθα· καὶ γὰρ ποτὲ μὲν ἔφευγε πολεμίους, ποτὲ δὲ περι- § 29 έπιπτε συμφοραῖς, ποτὲ δὲ θυμηρεστέραν εἶχε ζωήν· καὶ νῦν μὲν ὥδευε τὴν θείαν ὁδὸν, νῦν δὲ ταύτῃ προσέπταιεν, ἅπερ ἅπαντα συνελὼν, ἤθροισεν εἰς τὸν παρόντα ψαλμὸν, ἐντάξας καὶ τὰς ἀγράφως ἑκάστοτε προσαχθείσας παρ’ αὐτοῦ τῷ Θεῷ δεήσεις πρὸς παιδαγωγίαν καὶ ὠφέλειαν τῶν ἐντυγχανόντων. Ἀρκεῖ δὲ οὗτος ὁ ψαλμὸς τοὺς μὲν ἀρετὴν μετιόντας τελειοῦν, τοὺς δὲ ζῶντας ῥᾳθύμως διεγείρειν. Ἐπεὶ δὲ συνεχῶς ἐν τῷ παρόντι ψαλμῷ, νόμου, καὶ μαρτυρίων, καὶ ἐντολῶν, καὶ δικαιωμάτων, καὶ κριμάτων, καὶ λογίων μέμνηται, καὶ σχεδὸν ἐν ἑκάστῳ στίχῳ ― περὶ τούτων γὰρ, ὡς εἰπεῖν, ἡ σύμπασα πραγματεία τοῦ ψαλμοῦ τούτου, καὶ τούτοις εἰδικῶς ἀνέθηκε τοῦτον ― ζήτησον ἐν τῷ ιζ΄ ψαλμῷ τὸ, Ὅτι πάντα τὰ κρίματα αὐτοῦ ἐνώπιόν μου, καὶ περὶ πάντων εὑρήσεις τὴν ἐξήγησιν ἐκείνου διαλαμβάνουσαν. Καὶ λοιπὸν οὐ χρεία πάλιν ἑρμηνεύειν ἔνθα τι τούτων εὑρίσκομεν. τὰ γὰρ κέρατα τοῦ νοητοῦ θυσιαστηρίου, αἱ προβεβλημέναι τε καὶ ἐξέχουσαι τῆς νοερᾶς φύσεως δυνάμεις εἰσὶν, Ἀρχαί τε καὶ Ἐξουσίαι καὶ Θρόνοι καὶ Κυριότητες, πρὸς ἃς τῇ κοινωνίᾳ τῆς ἑορτῆς συνάπτεται διὰ τῆς κατὰ τὴν ἀνάστασιν σκηνοπηγίας, ἡ ἀνθρωπίνη φύσις τῇ ἀνακαινίσει τῶν σωμάτων πυκαζομένη· τὸ γὰρ πυκάζεσθαι ἴσον ἐστιν τοῦ κοσμεῖσθαι ἢ περιβάλλεσθαι, καθὼς ἑρμηνεύουσιν οἱ ταῦτα γινώσκοντες. : om. PSCFHV. α ἔφευγε PS2ABΗ : ἔφυγε MCFV. α εὑρίσκομεν MPABFHV : εὑρίσκωμεν SC.Καὶ κατῴκησεν ἐκεῖ πεινῶντας. Τοὺς πρὶν ἐν- δεείς βρώσεως πνευματικῆς. Εt Β Ει Καὶ συνεστήσατο πόλεις κατοικεσίας. Πόλεις κατοικίας πνευματικῆς· λέγει δὲ, τάς κατὰ τόπους Εκκλησίας. Οὕτως ἐναργώς προφητεύει πάντα. Καὶ ἔσπειραν ἀγρούς. Έσπειραν οἱ ἀπόστολοι τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τῷ σπόρῳ τοῦ κηρύγμα τος, ἡγριωμένας πρότερον. Καὶ ἐφύτευσαν ἀμπελῶνα. Τὰς ψυχὰς αὖθις νόησον ἀμπελῶνα;, καρποφορούσας βότρυον ἀρε τῶν. Καὶ ἐποίησαν καρπούς γεννήματος. Γεννήματ τος μυστικοῦ, προσφερομένου τῷ Δεσπότῃ Χριστῷ, καὶ τοῦτον εὐφραίνοντας. Καὶ εὐλόγησεν αὐτούς. Φησὶ γὰρ ὁ Λουκᾶς περὶ τῶν ἀποστόλων, ὅτι, Ἐπάρας τὰς χεῖρας αὐτοῦ, εὐλόγησεν αὐτούς· δῆλον δὲ ὅτι δι' αὐτῶν ἄρα καὶ τοὺς διαδόχους τῆς πίστεως αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθησαν σφόδρα. Από δώδεκα γὰρ καὶ ἑβδομήκοντα, εἰς ἀναριθμήτους μυριάδας ἐξήν θησαν. Καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν, οὐκ ἐσμίκρυνε. Κτήνη νόησον, τοὺς ἀλογωτέρους ἐν αὐτοῖς· ἢ καὶ ἄλλως, κτήνη τῶν ἀποστόλων, οἱ μαθηταὶ αὐτῶν, ὡς δίκην κτηνῶν ἑπόμενοι τούτοις ὅποιπερ ἄγουσι, καὶ τρο φὴν πνευματικὴν παρ' αὐτῶν λαμβάνοντες, ὡς πρόβατα λογικά· οἳ καὶ αὐτοὶ πολλοὶ γεγόνασι. Προαγορεύσας δὲ τὴν προκοπὴν καὶ αὔξησιν τῆς Εκκλησίας, ἔτι προλέγει καὶ τοὺς ἐπισυμβῆναι μέλλοντας αὐτῇ διωγμούς. Ει Εt Και ώλιγώθησαν καὶ ἐκακώθησαν ἀπὸ θλίψεως κακῶν καὶ ὀδύνης. Ολιγώθησαν μὲν οἱ εὐσεβεῖς, μυριάδων πολλῶν ποικίλοις τρόποις ἀναιρεθεισῶν ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ· ἐκακώθησαν δὲ ὑπὸ θλίψεως πει- ρασμῶν καὶ ὀδύνης τῆς ἐντεῦθεν, ἀφαιρούμενοι τὰς οὐσίας, ἐλαυνόμενοι, μαστιζόμενοι, καὶ μυρία πάσχοντες. Εξεχύθη εξουδένωσις ἐπ' ἄρχοντας αὐτῶν. Αρχοντες αὐτῶν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, ὑφ᾽ οὖς ετέλουν, καὶ ὑφ᾽ ὧν ἐδιώκοντο, οἵτινες ἐξουδενώνη- σαν τῷ θεῷ ὡς ἀχρεῖοι. Καὶ ἐπλάνησεν αὐτοὺς ἐν ἀβάτῳ, καὶ οὐχ ὁδῷ. Πλανηθήναι παρεχώρησεν αὐτούς· ἰδίωμα δὲ τοῦτο τῆς Γραφῆς, ὡς πολλάκις εἰρήκαμεν. Αβατον δὲ καὶ Οὐχ ὁδὸς, τὰ δυσσεβῆ δόγματα, καὶ ὀλέο θρια. Καὶ ἐβοήθησε πένητι ἐκ πτωχείας. Τῷ πένητι λαῷ, τῷ πένητι ἐκ πτωχείας τῆς διὰ Χριστόν. Καὶ ἔθετο ὡς πρόβατα πατριάς. Ως πρόβατα οἰκεῖα τὰς πατριάς· ήγουν ἔταξεν ὡς πρόβατα ἑαυ τοῦ, τὰς ἐν ταῖς χώραις πατριάς· πατριὰς δὲ λέγει EUTHYMII ZIGABENI VERS. 36. Et collocavit illic esurientes. Eos qui A spirituali cibo diu olim caruerant. El constituit civilales habitaculi. Habitationis, in- quam, spiritualis. Intelligit autem varias ac par- ticulares ecclesias fidelium, quæ per universum orbem constitutæ sunt: tam aperte adeo omnia prædicit. VERS. 37. seminaverunt agros. Evangelica prædicationis semine seminarunt apostoli homi- num animas, quæ antea agrestes erant atque in- cuite. Et plantaverunt vineas. Rursus per vineas, ani- mas fidelium intelligit, ferentes virtutum race- mos. Et fecerunt fructum germinis. Germinis, inquam, mystici, Christo Domnino oblati eumque latin. Caulis. VERS. 38. benedixit eis. Ait enim Lucas de apostolis, quod extollens Dominus manus suas be- nedixit eis ". Manifestum est igitur, quod propter apostolos, et eorum successores học dictum est. Et multiplicati sunt valde. Nam ex duodecim, et septuaginta viris, in numerosissimum populum propagati sunt. Et pecora eorum non sunt minorata. Per pecora eos intellige, qui inter Christianos simpliciores sunt, nec tam solerti ingenio sunt præditi. Vel aliter: pecora apostolorum, discipuli eorum sunt, qui iustar pecorum, eos sequuntur, quocunque duxerint, quique veluti rationales oves cibum ab C eis capiunt, et numerosissimi etiam fuerunt. Cum autem Ecclesiæ augmenta prædixerit, futuras etiam illius persecutiones, et calamitates annuntiat. VERS. 39. pauci facti sunt, et afflicti sunt, a tribulatione malorum et dolore. Pauci facti sunt fideles, cum multa millia eorum pro Christo variis cruciatibus interierint. Afflicti autem sunt a tribu- latione tentationum et dolore, dum præsentibus bonis spoliati, expulsi, verberati atque iunumera- bilia alia passi sunt. VERS. 40. Efusa est contemptio super principes corum. Per principes, didelium reges ac duces il- los intelligit, quibus suberant, et a quibus multas persecutiones sustinuerunt: qui principes tanquam inutiles a Christo contempti sunt. Et errare fecit eos in invio, et non in via. Seduci eos permisit tanquam immedicabiles. Est modus hic loquendi frequens apud Scripturam, ut facere quempiam dicat, qui permittit. Invium vero et Sine via appellat, perversa atque impia eorum dogmata. VERS. 41. adjuvit pauperem ex inopia. Popu- lum qui pauper crat adjuvit, ex inopia quæ est propter Christum. Et posuit quasi oves familias. Eas quippe ut proprias oves, in ordinem redegit. Per familias au- tem (quas, juxta Græci nominis significationem, Luc. XXIV, D
1α Alleluia. The divine David underwent many vicissitudes of fortune as we recounted in the pre- amble to the present book. At times he would flee from enemies, at times he would fall into § 29 misfortunes and at times he would have a more heart-pleasing life; here he would walk on the divine way, and there would offend against it. Having brought all these things together, he collected them in the present psalm, having inserted also for the instruction and profit of the readers the prayers not in any book offered by him to God on each occasion. This psalm is sufficient to bring to perfection those in search of virtue and to awaken those living carelessly. Since in the present psalm he constantly and virtually in every verse makes mention of the law and testimonies and commandments and statutes and judgements and oracles – for the entire subject of this psalm is, as it were, about these things, and he devoted this psalm specifically to them – seek in the seventeenth psalm the verse, For all his judgements are before me, and you will find the exposition of that verse treating of all of these. And henceforth it is not necessary to offer interpretation wherever we encounter any of these terms. and Authorities and Thrones and Dominions, to which powers human nature is joined by participation in the feast through the tabernacle-pitching at the resurrection, being then garlanded by the renewal of the bodies, for ‘to be garlanded’ is the same as ‘to be adorned‘ or ‘to be wrapped about’, as those who understand these matters interpret it. [PG46.1129AB]
PG 128:1300Ψαλμός 118 — Psalm 118
PG 128:1133Χρὴ δὲ γινώσκειν, ὡς εἰ καὶ διαφέρουσιν ἀλλήλων, ἀλλ’ ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον τοῖς τοιούτοις ὀνόμασι τὸν νόμον δηλοῖ· ἀπὸ τῶν περιεχομένων, τὸν περιέχοντα.Καὶ κατῴκησεν ἐκεῖ πεινῶντας. Τοὺς πρὶν ἐν- δεείς βρώσεως πνευματικῆς. Εt Β Ει Καὶ συνεστήσατο πόλεις κατοικεσίας. Πόλεις κατοικίας πνευματικῆς· λέγει δὲ, τάς κατὰ τόπους Εκκλησίας. Οὕτως ἐναργώς προφητεύει πάντα. Καὶ ἔσπειραν ἀγρούς. Έσπειραν οἱ ἀπόστολοι τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων τῷ σπόρῳ τοῦ κηρύγμα τος, ἡγριωμένας πρότερον. Καὶ ἐφύτευσαν ἀμπελῶνα. Τὰς ψυχὰς αὖθις νόησον ἀμπελῶνα;, καρποφορούσας βότρυον ἀρε τῶν. Καὶ ἐποίησαν καρπούς γεννήματος. Γεννήματ τος μυστικοῦ, προσφερομένου τῷ Δεσπότῃ Χριστῷ, καὶ τοῦτον εὐφραίνοντας. Καὶ εὐλόγησεν αὐτούς. Φησὶ γὰρ ὁ Λουκᾶς περὶ τῶν ἀποστόλων, ὅτι, Ἐπάρας τὰς χεῖρας αὐτοῦ, εὐλόγησεν αὐτούς· δῆλον δὲ ὅτι δι' αὐτῶν ἄρα καὶ τοὺς διαδόχους τῆς πίστεως αὐτῶν. Καὶ ἐπληθύνθησαν σφόδρα. Από δώδεκα γὰρ καὶ ἑβδομήκοντα, εἰς ἀναριθμήτους μυριάδας ἐξήν θησαν. Καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν, οὐκ ἐσμίκρυνε. Κτήνη νόησον, τοὺς ἀλογωτέρους ἐν αὐτοῖς· ἢ καὶ ἄλλως, κτήνη τῶν ἀποστόλων, οἱ μαθηταὶ αὐτῶν, ὡς δίκην κτηνῶν ἑπόμενοι τούτοις ὅποιπερ ἄγουσι, καὶ τρο φὴν πνευματικὴν παρ' αὐτῶν λαμβάνοντες, ὡς πρόβατα λογικά· οἳ καὶ αὐτοὶ πολλοὶ γεγόνασι. Προαγορεύσας δὲ τὴν προκοπὴν καὶ αὔξησιν τῆς Εκκλησίας, ἔτι προλέγει καὶ τοὺς ἐπισυμβῆναι μέλλοντας αὐτῇ διωγμούς. Ει Εt Και ώλιγώθησαν καὶ ἐκακώθησαν ἀπὸ θλίψεως κακῶν καὶ ὀδύνης. Ολιγώθησαν μὲν οἱ εὐσεβεῖς, μυριάδων πολλῶν ποικίλοις τρόποις ἀναιρεθεισῶν ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ· ἐκακώθησαν δὲ ὑπὸ θλίψεως πει- ρασμῶν καὶ ὀδύνης τῆς ἐντεῦθεν, ἀφαιρούμενοι τὰς οὐσίας, ἐλαυνόμενοι, μαστιζόμενοι, καὶ μυρία πάσχοντες. Εξεχύθη εξουδένωσις ἐπ' ἄρχοντας αὐτῶν. Αρχοντες αὐτῶν οἱ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνες, ὑφ᾽ οὖς ετέλουν, καὶ ὑφ᾽ ὧν ἐδιώκοντο, οἵτινες ἐξουδενώνη- σαν τῷ θεῷ ὡς ἀχρεῖοι. Καὶ ἐπλάνησεν αὐτοὺς ἐν ἀβάτῳ, καὶ οὐχ ὁδῷ. Πλανηθήναι παρεχώρησεν αὐτούς· ἰδίωμα δὲ τοῦτο τῆς Γραφῆς, ὡς πολλάκις εἰρήκαμεν. Αβατον δὲ καὶ Οὐχ ὁδὸς, τὰ δυσσεβῆ δόγματα, καὶ ὀλέο θρια. Καὶ ἐβοήθησε πένητι ἐκ πτωχείας. Τῷ πένητι λαῷ, τῷ πένητι ἐκ πτωχείας τῆς διὰ Χριστόν. Καὶ ἔθετο ὡς πρόβατα πατριάς. Ως πρόβατα οἰκεῖα τὰς πατριάς· ήγουν ἔταξεν ὡς πρόβατα ἑαυ τοῦ, τὰς ἐν ταῖς χώραις πατριάς· πατριὰς δὲ λέγει EUTHYMII ZIGABENI VERS. 36. Et collocavit illic esurientes. Eos qui A spirituali cibo diu olim caruerant. El constituit civilales habitaculi. Habitationis, in- quam, spiritualis. Intelligit autem varias ac par- ticulares ecclesias fidelium, quæ per universum orbem constitutæ sunt: tam aperte adeo omnia prædicit. VERS. 37. seminaverunt agros. Evangelica prædicationis semine seminarunt apostoli homi- num animas, quæ antea agrestes erant atque in- cuite. Et plantaverunt vineas. Rursus per vineas, ani- mas fidelium intelligit, ferentes virtutum race- mos. Et fecerunt fructum germinis. Germinis, inquam, mystici, Christo Domnino oblati eumque latin. Caulis. VERS. 38. benedixit eis. Ait enim Lucas de apostolis, quod extollens Dominus manus suas be- nedixit eis ". Manifestum est igitur, quod propter apostolos, et eorum successores học dictum est. Et multiplicati sunt valde. Nam ex duodecim, et septuaginta viris, in numerosissimum populum propagati sunt. Et pecora eorum non sunt minorata. Per pecora eos intellige, qui inter Christianos simpliciores sunt, nec tam solerti ingenio sunt præditi. Vel aliter: pecora apostolorum, discipuli eorum sunt, qui iustar pecorum, eos sequuntur, quocunque duxerint, quique veluti rationales oves cibum ab C eis capiunt, et numerosissimi etiam fuerunt. Cum autem Ecclesiæ augmenta prædixerit, futuras etiam illius persecutiones, et calamitates annuntiat. VERS. 39. pauci facti sunt, et afflicti sunt, a tribulatione malorum et dolore. Pauci facti sunt fideles, cum multa millia eorum pro Christo variis cruciatibus interierint. Afflicti autem sunt a tribu- latione tentationum et dolore, dum præsentibus bonis spoliati, expulsi, verberati atque iunumera- bilia alia passi sunt. VERS. 40. Efusa est contemptio super principes corum. Per principes, didelium reges ac duces il- los intelligit, quibus suberant, et a quibus multas persecutiones sustinuerunt: qui principes tanquam inutiles a Christo contempti sunt. Et errare fecit eos in invio, et non in via. Seduci eos permisit tanquam immedicabiles. Est modus hic loquendi frequens apud Scripturam, ut facere quempiam dicat, qui permittit. Invium vero et Sine via appellat, perversa atque impia eorum dogmata. VERS. 41. adjuvit pauperem ex inopia. Popu- lum qui pauper crat adjuvit, ex inopia quæ est propter Christum. Et posuit quasi oves familias. Eas quippe ut proprias oves, in ordinem redegit. Per familias au- tem (quas, juxta Græci nominis significationem, Luc. XXIV, D
It is necessary to know that, even though they differ from one another, for the most part, however, he denotes the law by these words, by the contents indicating that which contains them.
PG 128:1135β Μακάριοι οἱ ἄμωμοι ἐν ὁδῷ. Ὁδὸν, τὸν παροδικὸν βίον τοῦτον ὀνομάζει, μακαρίζων τοὺς ἀμέμπτως ὁδεύοντας αὐτὸν, τοὺς ὀρθῶς βιοῦντας.
1β Blessed are the blameless on the way. ‘The way’ is what he calls this passing life, acclaiming as blessed those who pass through it blamelessly, those who live rightly.
γ Oἱ πορευόμενοι ἐν νόμῳ Κυρίου. Oἱ βιοῦντες ἐννόμως, οἱ πολιτευόμενοι κατὰ νόμον Θεοῦ, καὶ μὴ βαίνοντες ἔξω τούτου.
1γ Those who are making their path in the law of the Lord. Those who are passing their life within the law, those who are living in accordance with the law of God and not straying outside it.
α Μακάριοι οἱ ἐξερευνῶντες τὰ μαρτύρια αὐτοῦ. Oἱ μετ’ ἐπιστασίας καὶ προσοχῆς ἀναγινώσκοντες αὐτὰ, καὶ τὸν ἐγκεκρυμμένον θησαυρὸν κατοπτεύοντες.
2α Blessed are those who are searching out his testimonies. Those who are reading them with care and attention and are spying out the treasure hid- den within.
β Ἐν ὅλῃ καρδίᾳ ἐκζητήσουσιν αὐτόν. Οὗτοι ἐν ὅλῃ καρδίᾳ ἐκζητήσουσι τὸν Θεὸν, ἤδη τοῦ κάλλους αὐτοῦ καὶ τοῦ φωτὸς, ὡς ἐφικτὸν, ἀπολαύσαντες· διὸ καὶ ὅλον τὸν πόθον τείναντες πρὸς αὐτὸν, τὰ μὲν βιωτικὰ πάντα παραδραμοῦνται, τοῦτον δὲ μόνον ἐκζητήσουσιν, ἐπειγόμενοι συνεῖναι αὐτῷ δι’ εὐαρεστήσεως. Ἐκζητεῖ δέ τις τὸν Θεὸν, ὁδεύων πρὸς αὐτὸν διὰ τῆς τρίβου τῶν ἐντολῶν, αἳ φέρουσιν εἰς αὐτόν.
2β They will seek him out with all their heart. They will seek out God with all their heart, already having enjoyment of his beauty and his light as far as is possible. And hence directing all their desire towards him, they will pass over all the things of daily life and will seek out him alone, eager to be with him through being pleasing to him. One seeks out God by walking towards him through the path of the commandments that lead to him.
3 Οὐ γὰρ οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ ἐπορεύθησαν. Ὅταν μὲν ὁδὸν ἀπολύτως λέγῃ, τὸν παρόντα βίον ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον αἰνίττεται· ὅταν δὲ, ὁδὸν τοῦ Θεοῦ ἢ ὁδοὺς αὐτοῦ, τὸν νόμον καὶ τὰς ἐντολάς. Φησὶ γοῦν ὡς οἱ κατά τι παρανομοῦντες οὐκ ἐν ταῖς ὁδοῖς τοῦ Θεοῦ πορεύονται, κατ’ ἐκεῖνο γὰρ ἐξέκλιναν ἀπ’ αὐτῶν.
3 For those who work lawlessness have not made their path in his ways. When he says ‘way’ unqualifiedly, he is alluding for the most part to the present life, but when he says the ‘way of God’ or ‘his ways’ he is alluding to the law and to the command- ments. He is saying therefore that those who in some regard are transgressing the law are not walking in the ways of God, for in that respect they have strayed from them.
4 Σὺ ἐνετείλω τὰς ἐντολάς σου φυλάξασθαι σφόδρα. Σὺ τοῦτο προσέταξας ἐν τῷ νόμῳ, καὶ κατάραν ἐπήγαγες τοῖς ἀμελοῦσιν αὐτῶν. Καὶ χρὴ, δεδιότας τὸν ἐντειλάμενον, μὴ παραβαίνειν αὐτὰς ἐν μηδενί.
4 You have commanded to keep your commandments assiduously. You ordained this in the law and added a curse for those neglecting them. And it is neces- sary, fearing the one who gave the commandments, not to transgress them in any way.
5 Ὄφελον κατευθυνθείησαν αἱ ὁδοί μου τοῦ φυλάξασθαι τὰ δικαιώματά σου.
5 Would that my ways might be directed so as to keep your statutes.
PG 128:1137Εἴθε κατευθυνθείησαν αἱ ὁδοὶ τῆς πολιτείας μου, ὥστε πληρῶσαι τὰς ἐντολάς σου. Εὔχεται γὰρ τοῦτο, γινώσκων μηδὲν δύνασθαι κατορθοῦν χωρὶς τῆς ἄνωθεν συνεργίας, Οὐ γὰρ τοῦ θέλοντος, οὐδὲ τοῦ τρέχοντος, φησὶ Παῦλος, ἀλλὰ τοῦ ἐλεοῦντος Θεοῦ. 6 Τότε οὐ μὴ αἰσχυνθῶ ἐν τῷ με ἐπιβλέπειν ἐπὶ πάσας τὰς ἐντολάς σου. Ὅτε κατευθυνθῶσιν αἱ ὁδοί μου, καθὼς εἴρηται, τότε οὐ μὴ αἰσχυνθῶ· καὶ γὰρ ἐπέβλεψα λοιπὸν ἐπὶ πάσας τὰς ἐντολάς σου, καὶ πάσας ἤδη | κατώρθωσα. Ἢ καὶ ἑτέρως, τότε οὐ μὴ αἰσχυνθῶ, ὅτε ἐπιβλέψω ἐπὶ πάσας τὰς ἐντολάς σου, ὅτε μετέλθω πάσας· τὸ γάρ τινας παριδεῖν αἰσχύνην φέρει καὶ καταδίκην. 7 Ἐξομολογήσομαί σοι ἐν εὐθύτητι καρδίας ἐν τῷ μεμαθηκέναι με τὰ κρίματα τῆς δικαιοσύνης σου. Ἐν τῷ μεμαθηκέναι τὸν νόμον σου εὐχαριστήσω σοι δικαίως, ἐν ὀρθῇ καρδίᾳ, ἐν ὅλῃ ψυχῇ, ὅτι ἔμαθον, ὅτι ἐφωτίσθην τὸν νοῦν, ὅτι μεγάλα ἐντεῦθεν εὐηργετήθην. 8 Tὰ δικαιώματά σου φυλάξω· μή με ἐγκαταλίπῃς ἕως σφόδρα. Τὸν νόμον σου φυλάξω, μεμαθηκὼς αὐτόν· διὸ παρακαλῶ, μή με ἐγκαταλίπῃς ἐπὶ πολὺ ― τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ, ἕως σφόδρα ― εἴγε κέκρικας ἐγκαταλιπεῖν με δι’ οἰκονομίας τινὰς, ὡς εἴωθας πολλάκις ποιεῖν, πρὸς ὠφέλειαν τῶν ἐγκαταλιμπανομένων. 9 Ἐν τίνι κατορθώσει νεώτερος τὴν ὁδὸν αὐτοῦ; ἐν τῷ φυλάξασθαι τοὺς λόγους σου. Καὶ ἐρωτᾷ, καὶ ἀποκρίνεται. Ἐπειδὴ γὰρ ἡ νεότης κούφη καὶ εὐπαράγωγος καὶ ῥᾳδίως ὑποσκελιζομένη, χρεία ταύτῃ τῆς φυλακῆς τῶν θείων ἐντολῶν· αὕτη γὰρ ὀρθοῖ τὸν βίον τοῦ νέου καὶ φυλάττει. 10 Ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου ἐξεζήτησά σε· μὴ ἀπώσῃ με ἀπὸ τῶν ἐντολῶν σου. Ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου, μὴ μερίζων εἰς φροντίδας βιωτικὰς τὴν διάνοιαν. Ὅθεν ἱκετεύω, μὴ ἀπώσῃ με ἀπὸ τῶν ἐντολῶν σου, ὡς ἀνάξιον. Ταπεινοφροσύνης δὲ ὁ λόγος, τῆς φυλαττούσης τὰ κατορθώματα. Ἢ μὴ ἀπώσῃ με, ψυχρανθέντα ποτὲ περὶ αὐτάς· ἀλλ’ εἰ καί τι πάθοιμι τοιοῦτον, ἄναψον τὴν θέρμην. 11 Ἐν τῇ καρδίᾳ μου ἔκρυψα τὰ λόγιά σου, ὅπως ἂν μὴ ἁμάρτω σοι. 83 εἴγε PCHV : εἴτε MASBF.Α σάμενος ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἐξελεύσῃ ὁ θεὸς ἐν ταῖς δυνάμεσιν ἡμῶν; Δὸς ἡμῖν βοήθειαν ἐκ θλί- ψεως, καὶ ματαία σωτηρία ἀνθρώπου. Ἐν τῷ Θεῷ ποιήσομεν δύναμιν, καὶ αὐτὸς ἐξουδενώσει τοὺς έχθροὺς ἡμῶν. Καὶ ταῦτα πάντα καθεξῆς εὑρήσεις ἐν τῷ νθ' ψαλμῷ. Καὶ ζήτησον ἐκεῖ· εἰ δὲ κατά τινας λέξεις μικρόν τι παραλλάττουσιν, ἀλλά γε τὴν αὐτὴν έχουσι διάνοιαν. Μὴ θαυμάσῃς δὲ, εἰ τὰ αὐτὰ καὶ ἐν ἑτέροις τίθησι πολλάκις ψαλμοῖς· ἔθος γὰρ καὶ τοῦτο τοῖς Ἑβραίοις, καὶ μάλιστα τοῖς προςήτας. Εἰς τὸ τέλος ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς εἴρηται διαφο ρως ἐν ἑτέροις ψαλμοῖς. Ὁ δὲ παρών ψαλμὸς ἐσχε μάτισται μὲν εἰς ἀρὰν, ἔστι δὲ προφητεία μελλόν των καταλήψεσθαι κακῶν τόν τε προδότην Ἰούδαν, καὶ ἑτέρους τινάς. Καὶ γάρ ἐστι καὶ τοιοῦτον είδος ἐν ταῖς προφητείαις, καὶ μυρία τούτου παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα. Καὶ γὰρ καὶ Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ διαιρῶν τὰς δώδεκα φυλὰς ὅτε εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας εἰσῄεισαν, ἐκελεύσθη παρὰ τοῦ Θεοῦ τὰς μὲν εὐλογῆσαι, τὰς δὲ ἀράσασθαι· καὶ ἦσαν προφητείαι καὶ τὰ τῶν εὐλογιῶν, καὶ τὰ τῶν ἀρῶν. Ο Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσης. Τὸν παρόντα ψαλμὸν εἰς πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ συντεθεῖσθαι λέγομεν, ἱκετεύοντος ὡς ἀνθρώπου ζῇν ἔτι, καὶ τὰ προκείμενα λέγοντος· Ὁ Θεός, τὴν αἴνεσιν τὴν δι' ἐμοῦ μὴ παρασιωπήσῃς, σοὶ (19) παρὰ τῶν δρώντων ἃ ἐργάζομαι θαυμάσια, καὶ δοξαζόντων σε, μὴ καταπαύσῃς· ή, Τὴν αἴνεσίν μου, ἣν αἰνω σε αὐτὸς, πάντα ὅσα κατορθώ σοι ἐπι- γραφόμενος εἰς δόξαν σήν· ἡ, Τὴν μετὰ αἰνέσεως δέησίν μου μὴ παρέλθῃς ἐν σιωπῇ. *Ότι στόμα ἁμαρτωλοῦ, καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. Τὸν Ἰούδαν νόησον ἁμαρτωλὸν καὶ δόλιον, ὃς ήνοιξε στόμα, κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ὅτι συνελάλησε τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ πρεσβυτέροις τοῦ λαοῦ περὶ τῆς προδοσίας. Ελάλησαν κατ' ἐμοῦ γλώσσῃ δολία. Οὗτός τε κἀκεῖνοι ράπτοντες δόλους καὶ ἐπιβουλάς. Καὶ λόγοις μίσους ἐκύκλωσαν με. Λέγοντες βήματα μίσους· πολλάκις γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι, κυκλοῦν τες αὐτὸν, ἔλεγον τοιαῦτα, διασύροντες, ὑβρίζοντες, ἐρωτῶντες κακοήθως. Καὶ ἐπολέμησαν με δωρεάν. Μάτην, ἀνευλόγως, ἀναφερομένην, ή. EUTHYMII ZIGABENI de tribulatione, et vana salus hominis. In Deo fa- ciemus virtutem, et ipse ad nihilum deducet inimicos nostros. Hæc omnia etiam eodem ordine reperies in psalmo Lux, ubi ea exposuimus. Et licet in ali- quibus dictionibus modicum quid hæc ab illis dilfe rant, eumdem tamen sensum habent. Nec admi- reris, si cadem verba, atque easdem sententias Propheta saepius repetit in aliis psalmis, cum hic mos apud Hebræos habeatur, et apud prophetas praecipue. In finem ipsi David. PSALMUS CVIII. De hac inscriptione sæpe alibi dictum est. Illud animadvertendum est, quod Propheta in hoc psalmo imprecantis quidem personam induere vi- detur: revera tamen prophetiam corum malorum B contexit, quæ proditorem Judam, atque ejus com- plices manebant. Est enim hic dicendi motus fre- quens in prophetis, et plurima exempla apud Scripturam inveniri possunt. Unde et Jesus Nave duodecim tribus dividens, quando in terram pro missionis ingressi sunt, visus est jussu Dei quibus- dam benedicere, et quibusdam mala imprecari. Benedictiones autem illæ, et maledictiones, futuro- runį prophetias continebant. C Vans. 2. Deus, laudem meam ne lacueris. Præsen- tem psalmum in persona Christi supplicantis cre- dimus fuisse conscriptum : qui cum hominis per- sonam induisset, omnium hominum more, diutius etiam vivere cupiebat. Deum igitur alloqui intro- ducitur Christus, in lioc psalmo, et dicere : Noli, Deus, exstinguere aut silentio tradere laudem illam, quæ propter me, Filium tuum, tibi jugiter offertur ab iis qui mirabilia opera mea inspicientes, sum- mis te propterea glorificant laudibus. Vel : Nol Deus, exstinguere laudem meam, qua assidue te laudo. Quæcunque enim operor, tibi ascribo, at- que ad gloriam tuam refero. Silentio itaque non prætereas preces meas, quaseum laude offero (20). Quia os peccatoris, et os dolosi super me apertum est. Peccatorem et dolosum, Judam intellige, qui os suum adversus Salvatorem aperuit, quando cum principibus sacerdotum, et senioribus populi locutus est, ut Christum proderet. Vans. 3. Locuti sunt adversum me lingua dolosa. Judas nimirum et principes sacerdotum, ac senio- res populi, dolos, atque insidias adversum ne si- mul struentes. D El sermonibus odii circumdederunt me. Plena odio in me verba vomentes. Sæpenumero enim Judæi; qui Christo circumaderant, hujusmodi sermones proferebant, summo studio contendentes, ut ei ali- quo pacto detraherent : quippe qui aut expresse contumelia eum afficiebant, aut perverse interroga- bant. Et impugnaverunt me gralis. lioc est temere, et absque ulla causa. Varia lectiones. aut quid sinile. aliquid, puta sensum effi- ciunt, sed distinctum. culam Vertendum prat., etc. Efertur enim per parti. itaque : Vel silentio noΝ (19) Ita codex : sed videtur deesse (20) Græca verba non continentem
Would that the ways of my life might be directed so as to fulfil your commandments. He prays this indeed knowing that it is not possible to achieve anything without co-operation from above, for Paul says, It is not a matter of the one who wills or makes effort, but of God who shows mercy. 6 Then I shall not be shamed when looking on all your commandments. When my ways will be directed, as was said, then I shall not be shamed, and indeed I have looked henceforward on all your commandments and have already carried them out. Or in a different way, I shall not then be shamed when I shall look on all your command- ments, when I shall follow them all, for overlooking some brings shame and condemnation. 7 I shall confess to you in straightness of heart when having learned the judgements of your justice. When I have learned your law, I shall give thanks to you justly, with an upright heart, with all my soul, because I have learned, because I have been illumined in mind, because I have received great benefits therefrom. 8 I shall keep your statutes; do not abandon me till greatly. I shall keep your law, having learned it, hence, I pray, do not abandon me for long – for this is what ‘till greatly’ signifies – even if you have judged to abandon me for some reasons of divine economy, as you are often accustomed to do for the benefit of those abandoned. 9 Wherewith will a young man keep straight his way? By keeping your words. He both asks and replies. For since youth is easy-going and easily led astray and readily tripped up, it has need of the keeping of the divine commandments, for this sets straight and guards the young man’s life. 10 With all my heart I have sought you out; do not drive me from your commandments. With all my heart, not dividing my attention with worldly cares. Hence I entreat, do not drive me from your commandments as unworthy. The words are those of humility which guards the achievements. Or else, do not drive me away if on occasion Ι have cooled towards them, but if I should suffer any such thing, ignite fervour in me. 11 In my heart I have hidden your oracles so that I may not sin against you.
Λόγια, τὰς ἐντολὰς λέγει. Ἐν τῷ ταμείῳ τῆς καρδίας μου ἔκρυψα ταύτας, ἀνεξάλειπτον ἐγκολάψας τὴν μνήμην αὐτῶν, ὅπως ἂν ἀεὶ ταύτας ὁρῶν καὶ μνημονεύων, μὴ ἁμάρτω σοι· καὶ γὰρ οὐκ ἐῶσιν ἁμαρτάνειν τὸν οὕτως ἔχοντα.Α σάμενος ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἐξελεύσῃ ὁ θεὸς ἐν ταῖς δυνάμεσιν ἡμῶν; Δὸς ἡμῖν βοήθειαν ἐκ θλί- ψεως, καὶ ματαία σωτηρία ἀνθρώπου. Ἐν τῷ Θεῷ ποιήσομεν δύναμιν, καὶ αὐτὸς ἐξουδενώσει τοὺς έχθροὺς ἡμῶν. Καὶ ταῦτα πάντα καθεξῆς εὑρήσεις ἐν τῷ νθ' ψαλμῷ. Καὶ ζήτησον ἐκεῖ· εἰ δὲ κατά τινας λέξεις μικρόν τι παραλλάττουσιν, ἀλλά γε τὴν αὐτὴν έχουσι διάνοιαν. Μὴ θαυμάσῃς δὲ, εἰ τὰ αὐτὰ καὶ ἐν ἑτέροις τίθησι πολλάκις ψαλμοῖς· ἔθος γὰρ καὶ τοῦτο τοῖς Ἑβραίοις, καὶ μάλιστα τοῖς προςήτας. Εἰς τὸ τέλος ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς εἴρηται διαφο ρως ἐν ἑτέροις ψαλμοῖς. Ὁ δὲ παρών ψαλμὸς ἐσχε μάτισται μὲν εἰς ἀρὰν, ἔστι δὲ προφητεία μελλόν των καταλήψεσθαι κακῶν τόν τε προδότην Ἰούδαν, καὶ ἑτέρους τινάς. Καὶ γάρ ἐστι καὶ τοιοῦτον είδος ἐν ταῖς προφητείαις, καὶ μυρία τούτου παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα. Καὶ γὰρ καὶ Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ διαιρῶν τὰς δώδεκα φυλὰς ὅτε εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας εἰσῄεισαν, ἐκελεύσθη παρὰ τοῦ Θεοῦ τὰς μὲν εὐλογῆσαι, τὰς δὲ ἀράσασθαι· καὶ ἦσαν προφητείαι καὶ τὰ τῶν εὐλογιῶν, καὶ τὰ τῶν ἀρῶν. Ο Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσης. Τὸν παρόντα ψαλμὸν εἰς πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ συντεθεῖσθαι λέγομεν, ἱκετεύοντος ὡς ἀνθρώπου ζῇν ἔτι, καὶ τὰ προκείμενα λέγοντος· Ὁ Θεός, τὴν αἴνεσιν τὴν δι' ἐμοῦ μὴ παρασιωπήσῃς, σοὶ (19) παρὰ τῶν δρώντων ἃ ἐργάζομαι θαυμάσια, καὶ δοξαζόντων σε, μὴ καταπαύσῃς· ή, Τὴν αἴνεσίν μου, ἣν αἰνω σε αὐτὸς, πάντα ὅσα κατορθώ σοι ἐπι- γραφόμενος εἰς δόξαν σήν· ἡ, Τὴν μετὰ αἰνέσεως δέησίν μου μὴ παρέλθῃς ἐν σιωπῇ. *Ότι στόμα ἁμαρτωλοῦ, καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. Τὸν Ἰούδαν νόησον ἁμαρτωλὸν καὶ δόλιον, ὃς ήνοιξε στόμα, κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ὅτι συνελάλησε τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ πρεσβυτέροις τοῦ λαοῦ περὶ τῆς προδοσίας. Ελάλησαν κατ' ἐμοῦ γλώσσῃ δολία. Οὗτός τε κἀκεῖνοι ράπτοντες δόλους καὶ ἐπιβουλάς. Καὶ λόγοις μίσους ἐκύκλωσαν με. Λέγοντες βήματα μίσους· πολλάκις γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι, κυκλοῦν τες αὐτὸν, ἔλεγον τοιαῦτα, διασύροντες, ὑβρίζοντες, ἐρωτῶντες κακοήθως. Καὶ ἐπολέμησαν με δωρεάν. Μάτην, ἀνευλόγως, ἀναφερομένην, ή. EUTHYMII ZIGABENI de tribulatione, et vana salus hominis. In Deo fa- ciemus virtutem, et ipse ad nihilum deducet inimicos nostros. Hæc omnia etiam eodem ordine reperies in psalmo Lux, ubi ea exposuimus. Et licet in ali- quibus dictionibus modicum quid hæc ab illis dilfe rant, eumdem tamen sensum habent. Nec admi- reris, si cadem verba, atque easdem sententias Propheta saepius repetit in aliis psalmis, cum hic mos apud Hebræos habeatur, et apud prophetas praecipue. In finem ipsi David. PSALMUS CVIII. De hac inscriptione sæpe alibi dictum est. Illud animadvertendum est, quod Propheta in hoc psalmo imprecantis quidem personam induere vi- detur: revera tamen prophetiam corum malorum B contexit, quæ proditorem Judam, atque ejus com- plices manebant. Est enim hic dicendi motus fre- quens in prophetis, et plurima exempla apud Scripturam inveniri possunt. Unde et Jesus Nave duodecim tribus dividens, quando in terram pro missionis ingressi sunt, visus est jussu Dei quibus- dam benedicere, et quibusdam mala imprecari. Benedictiones autem illæ, et maledictiones, futuro- runį prophetias continebant. C Vans. 2. Deus, laudem meam ne lacueris. Præsen- tem psalmum in persona Christi supplicantis cre- dimus fuisse conscriptum : qui cum hominis per- sonam induisset, omnium hominum more, diutius etiam vivere cupiebat. Deum igitur alloqui intro- ducitur Christus, in lioc psalmo, et dicere : Noli, Deus, exstinguere aut silentio tradere laudem illam, quæ propter me, Filium tuum, tibi jugiter offertur ab iis qui mirabilia opera mea inspicientes, sum- mis te propterea glorificant laudibus. Vel : Nol Deus, exstinguere laudem meam, qua assidue te laudo. Quæcunque enim operor, tibi ascribo, at- que ad gloriam tuam refero. Silentio itaque non prætereas preces meas, quaseum laude offero (20). Quia os peccatoris, et os dolosi super me apertum est. Peccatorem et dolosum, Judam intellige, qui os suum adversus Salvatorem aperuit, quando cum principibus sacerdotum, et senioribus populi locutus est, ut Christum proderet. Vans. 3. Locuti sunt adversum me lingua dolosa. Judas nimirum et principes sacerdotum, ac senio- res populi, dolos, atque insidias adversum ne si- mul struentes. D El sermonibus odii circumdederunt me. Plena odio in me verba vomentes. Sæpenumero enim Judæi; qui Christo circumaderant, hujusmodi sermones proferebant, summo studio contendentes, ut ei ali- quo pacto detraherent : quippe qui aut expresse contumelia eum afficiebant, aut perverse interroga- bant. Et impugnaverunt me gralis. lioc est temere, et absque ulla causa. Varia lectiones. aut quid sinile. aliquid, puta sensum effi- ciunt, sed distinctum. culam Vertendum prat., etc. Efertur enim per parti. itaque : Vel silentio noΝ (19) Ita codex : sed videtur deesse (20) Græca verba non continentem
‘Oracles’ is what he calls the commandments. I have hidden these in the treasury of my heart, having engraved their memory there indelibly, so that seeing and remembering them con- tinually I may not sin against you; and indeed they do not allow a person who does this to sin.
12 Εὐλογητὸς εἶ, Κύριε, δίδαξόν με τὰ δικαιώματά σου. Εὐλογεῖ μὲν τὸν Θεὸν, ὑμνολογῶν αὐτὸν ἐφ’ οἷς ὠφελήθη παρὰ τοῦ νόμου· παρακαλεῖ δὲ μαθεῖν τοῦτον ἔτι βεβαιότερόν τε καὶ ὑψηλότερον.Α σάμενος ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἐξελεύσῃ ὁ θεὸς ἐν ταῖς δυνάμεσιν ἡμῶν; Δὸς ἡμῖν βοήθειαν ἐκ θλί- ψεως, καὶ ματαία σωτηρία ἀνθρώπου. Ἐν τῷ Θεῷ ποιήσομεν δύναμιν, καὶ αὐτὸς ἐξουδενώσει τοὺς έχθροὺς ἡμῶν. Καὶ ταῦτα πάντα καθεξῆς εὑρήσεις ἐν τῷ νθ' ψαλμῷ. Καὶ ζήτησον ἐκεῖ· εἰ δὲ κατά τινας λέξεις μικρόν τι παραλλάττουσιν, ἀλλά γε τὴν αὐτὴν έχουσι διάνοιαν. Μὴ θαυμάσῃς δὲ, εἰ τὰ αὐτὰ καὶ ἐν ἑτέροις τίθησι πολλάκις ψαλμοῖς· ἔθος γὰρ καὶ τοῦτο τοῖς Ἑβραίοις, καὶ μάλιστα τοῖς προςήτας. Εἰς τὸ τέλος ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς εἴρηται διαφο ρως ἐν ἑτέροις ψαλμοῖς. Ὁ δὲ παρών ψαλμὸς ἐσχε μάτισται μὲν εἰς ἀρὰν, ἔστι δὲ προφητεία μελλόν των καταλήψεσθαι κακῶν τόν τε προδότην Ἰούδαν, καὶ ἑτέρους τινάς. Καὶ γάρ ἐστι καὶ τοιοῦτον είδος ἐν ταῖς προφητείαις, καὶ μυρία τούτου παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα. Καὶ γὰρ καὶ Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ διαιρῶν τὰς δώδεκα φυλὰς ὅτε εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας εἰσῄεισαν, ἐκελεύσθη παρὰ τοῦ Θεοῦ τὰς μὲν εὐλογῆσαι, τὰς δὲ ἀράσασθαι· καὶ ἦσαν προφητείαι καὶ τὰ τῶν εὐλογιῶν, καὶ τὰ τῶν ἀρῶν. Ο Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσης. Τὸν παρόντα ψαλμὸν εἰς πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ συντεθεῖσθαι λέγομεν, ἱκετεύοντος ὡς ἀνθρώπου ζῇν ἔτι, καὶ τὰ προκείμενα λέγοντος· Ὁ Θεός, τὴν αἴνεσιν τὴν δι' ἐμοῦ μὴ παρασιωπήσῃς, σοὶ (19) παρὰ τῶν δρώντων ἃ ἐργάζομαι θαυμάσια, καὶ δοξαζόντων σε, μὴ καταπαύσῃς· ή, Τὴν αἴνεσίν μου, ἣν αἰνω σε αὐτὸς, πάντα ὅσα κατορθώ σοι ἐπι- γραφόμενος εἰς δόξαν σήν· ἡ, Τὴν μετὰ αἰνέσεως δέησίν μου μὴ παρέλθῃς ἐν σιωπῇ. *Ότι στόμα ἁμαρτωλοῦ, καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. Τὸν Ἰούδαν νόησον ἁμαρτωλὸν καὶ δόλιον, ὃς ήνοιξε στόμα, κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ὅτι συνελάλησε τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ πρεσβυτέροις τοῦ λαοῦ περὶ τῆς προδοσίας. Ελάλησαν κατ' ἐμοῦ γλώσσῃ δολία. Οὗτός τε κἀκεῖνοι ράπτοντες δόλους καὶ ἐπιβουλάς. Καὶ λόγοις μίσους ἐκύκλωσαν με. Λέγοντες βήματα μίσους· πολλάκις γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι, κυκλοῦν τες αὐτὸν, ἔλεγον τοιαῦτα, διασύροντες, ὑβρίζοντες, ἐρωτῶντες κακοήθως. Καὶ ἐπολέμησαν με δωρεάν. Μάτην, ἀνευλόγως, ἀναφερομένην, ή. EUTHYMII ZIGABENI de tribulatione, et vana salus hominis. In Deo fa- ciemus virtutem, et ipse ad nihilum deducet inimicos nostros. Hæc omnia etiam eodem ordine reperies in psalmo Lux, ubi ea exposuimus. Et licet in ali- quibus dictionibus modicum quid hæc ab illis dilfe rant, eumdem tamen sensum habent. Nec admi- reris, si cadem verba, atque easdem sententias Propheta saepius repetit in aliis psalmis, cum hic mos apud Hebræos habeatur, et apud prophetas praecipue. In finem ipsi David. PSALMUS CVIII. De hac inscriptione sæpe alibi dictum est. Illud animadvertendum est, quod Propheta in hoc psalmo imprecantis quidem personam induere vi- detur: revera tamen prophetiam corum malorum B contexit, quæ proditorem Judam, atque ejus com- plices manebant. Est enim hic dicendi motus fre- quens in prophetis, et plurima exempla apud Scripturam inveniri possunt. Unde et Jesus Nave duodecim tribus dividens, quando in terram pro missionis ingressi sunt, visus est jussu Dei quibus- dam benedicere, et quibusdam mala imprecari. Benedictiones autem illæ, et maledictiones, futuro- runį prophetias continebant. C Vans. 2. Deus, laudem meam ne lacueris. Præsen- tem psalmum in persona Christi supplicantis cre- dimus fuisse conscriptum : qui cum hominis per- sonam induisset, omnium hominum more, diutius etiam vivere cupiebat. Deum igitur alloqui intro- ducitur Christus, in lioc psalmo, et dicere : Noli, Deus, exstinguere aut silentio tradere laudem illam, quæ propter me, Filium tuum, tibi jugiter offertur ab iis qui mirabilia opera mea inspicientes, sum- mis te propterea glorificant laudibus. Vel : Nol Deus, exstinguere laudem meam, qua assidue te laudo. Quæcunque enim operor, tibi ascribo, at- que ad gloriam tuam refero. Silentio itaque non prætereas preces meas, quaseum laude offero (20). Quia os peccatoris, et os dolosi super me apertum est. Peccatorem et dolosum, Judam intellige, qui os suum adversus Salvatorem aperuit, quando cum principibus sacerdotum, et senioribus populi locutus est, ut Christum proderet. Vans. 3. Locuti sunt adversum me lingua dolosa. Judas nimirum et principes sacerdotum, ac senio- res populi, dolos, atque insidias adversum ne si- mul struentes. D El sermonibus odii circumdederunt me. Plena odio in me verba vomentes. Sæpenumero enim Judæi; qui Christo circumaderant, hujusmodi sermones proferebant, summo studio contendentes, ut ei ali- quo pacto detraherent : quippe qui aut expresse contumelia eum afficiebant, aut perverse interroga- bant. Et impugnaverunt me gralis. lioc est temere, et absque ulla causa. Varia lectiones. aut quid sinile. aliquid, puta sensum effi- ciunt, sed distinctum. culam Vertendum prat., etc. Efertur enim per parti. itaque : Vel silentio noΝ (19) Ita codex : sed videtur deesse (20) Græca verba non continentem
12 You are to be blessed, O Lord, teach me your statutes. He blesses God, praising him for the ways he has been profited by the law, and he entreats to learn this law still more certainly and more sublimely.
13 Ἐν τοῖς χείλεσί μου ἐξήγγειλα πάντα τὰ κρίματα τοῦ στόματός σου. Οὐ μόνον αὐτὸς ἔμαθον αὐτὰ, ἀλλὰ καὶ ἄλλοις ταῦτα ἀπήγγειλα.Α σάμενος ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἐξελεύσῃ ὁ θεὸς ἐν ταῖς δυνάμεσιν ἡμῶν; Δὸς ἡμῖν βοήθειαν ἐκ θλί- ψεως, καὶ ματαία σωτηρία ἀνθρώπου. Ἐν τῷ Θεῷ ποιήσομεν δύναμιν, καὶ αὐτὸς ἐξουδενώσει τοὺς έχθροὺς ἡμῶν. Καὶ ταῦτα πάντα καθεξῆς εὑρήσεις ἐν τῷ νθ' ψαλμῷ. Καὶ ζήτησον ἐκεῖ· εἰ δὲ κατά τινας λέξεις μικρόν τι παραλλάττουσιν, ἀλλά γε τὴν αὐτὴν έχουσι διάνοιαν. Μὴ θαυμάσῃς δὲ, εἰ τὰ αὐτὰ καὶ ἐν ἑτέροις τίθησι πολλάκις ψαλμοῖς· ἔθος γὰρ καὶ τοῦτο τοῖς Ἑβραίοις, καὶ μάλιστα τοῖς προςήτας. Εἰς τὸ τέλος ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ΨΑΛΜΟΣ ΡΕ. Καὶ περὶ ταύτης τῆς ἐπιγραφῆς εἴρηται διαφο ρως ἐν ἑτέροις ψαλμοῖς. Ὁ δὲ παρών ψαλμὸς ἐσχε μάτισται μὲν εἰς ἀρὰν, ἔστι δὲ προφητεία μελλόν των καταλήψεσθαι κακῶν τόν τε προδότην Ἰούδαν, καὶ ἑτέρους τινάς. Καὶ γάρ ἐστι καὶ τοιοῦτον είδος ἐν ταῖς προφητείαις, καὶ μυρία τούτου παρὰ τῇ Γραφή παραδείγματα. Καὶ γὰρ καὶ Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ διαιρῶν τὰς δώδεκα φυλὰς ὅτε εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας εἰσῄεισαν, ἐκελεύσθη παρὰ τοῦ Θεοῦ τὰς μὲν εὐλογῆσαι, τὰς δὲ ἀράσασθαι· καὶ ἦσαν προφητείαι καὶ τὰ τῶν εὐλογιῶν, καὶ τὰ τῶν ἀρῶν. Ο Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσης. Τὸν παρόντα ψαλμὸν εἰς πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ συντεθεῖσθαι λέγομεν, ἱκετεύοντος ὡς ἀνθρώπου ζῇν ἔτι, καὶ τὰ προκείμενα λέγοντος· Ὁ Θεός, τὴν αἴνεσιν τὴν δι' ἐμοῦ μὴ παρασιωπήσῃς, σοὶ (19) παρὰ τῶν δρώντων ἃ ἐργάζομαι θαυμάσια, καὶ δοξαζόντων σε, μὴ καταπαύσῃς· ή, Τὴν αἴνεσίν μου, ἣν αἰνω σε αὐτὸς, πάντα ὅσα κατορθώ σοι ἐπι- γραφόμενος εἰς δόξαν σήν· ἡ, Τὴν μετὰ αἰνέσεως δέησίν μου μὴ παρέλθῃς ἐν σιωπῇ. *Ότι στόμα ἁμαρτωλοῦ, καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. Τὸν Ἰούδαν νόησον ἁμαρτωλὸν καὶ δόλιον, ὃς ήνοιξε στόμα, κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ὅτι συνελάλησε τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ πρεσβυτέροις τοῦ λαοῦ περὶ τῆς προδοσίας. Ελάλησαν κατ' ἐμοῦ γλώσσῃ δολία. Οὗτός τε κἀκεῖνοι ράπτοντες δόλους καὶ ἐπιβουλάς. Καὶ λόγοις μίσους ἐκύκλωσαν με. Λέγοντες βήματα μίσους· πολλάκις γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι, κυκλοῦν τες αὐτὸν, ἔλεγον τοιαῦτα, διασύροντες, ὑβρίζοντες, ἐρωτῶντες κακοήθως. Καὶ ἐπολέμησαν με δωρεάν. Μάτην, ἀνευλόγως, ἀναφερομένην, ή. EUTHYMII ZIGABENI de tribulatione, et vana salus hominis. In Deo fa- ciemus virtutem, et ipse ad nihilum deducet inimicos nostros. Hæc omnia etiam eodem ordine reperies in psalmo Lux, ubi ea exposuimus. Et licet in ali- quibus dictionibus modicum quid hæc ab illis dilfe rant, eumdem tamen sensum habent. Nec admi- reris, si cadem verba, atque easdem sententias Propheta saepius repetit in aliis psalmis, cum hic mos apud Hebræos habeatur, et apud prophetas praecipue. In finem ipsi David. PSALMUS CVIII. De hac inscriptione sæpe alibi dictum est. Illud animadvertendum est, quod Propheta in hoc psalmo imprecantis quidem personam induere vi- detur: revera tamen prophetiam corum malorum B contexit, quæ proditorem Judam, atque ejus com- plices manebant. Est enim hic dicendi motus fre- quens in prophetis, et plurima exempla apud Scripturam inveniri possunt. Unde et Jesus Nave duodecim tribus dividens, quando in terram pro missionis ingressi sunt, visus est jussu Dei quibus- dam benedicere, et quibusdam mala imprecari. Benedictiones autem illæ, et maledictiones, futuro- runį prophetias continebant. C Vans. 2. Deus, laudem meam ne lacueris. Præsen- tem psalmum in persona Christi supplicantis cre- dimus fuisse conscriptum : qui cum hominis per- sonam induisset, omnium hominum more, diutius etiam vivere cupiebat. Deum igitur alloqui intro- ducitur Christus, in lioc psalmo, et dicere : Noli, Deus, exstinguere aut silentio tradere laudem illam, quæ propter me, Filium tuum, tibi jugiter offertur ab iis qui mirabilia opera mea inspicientes, sum- mis te propterea glorificant laudibus. Vel : Nol Deus, exstinguere laudem meam, qua assidue te laudo. Quæcunque enim operor, tibi ascribo, at- que ad gloriam tuam refero. Silentio itaque non prætereas preces meas, quaseum laude offero (20). Quia os peccatoris, et os dolosi super me apertum est. Peccatorem et dolosum, Judam intellige, qui os suum adversus Salvatorem aperuit, quando cum principibus sacerdotum, et senioribus populi locutus est, ut Christum proderet. Vans. 3. Locuti sunt adversum me lingua dolosa. Judas nimirum et principes sacerdotum, ac senio- res populi, dolos, atque insidias adversum ne si- mul struentes. D El sermonibus odii circumdederunt me. Plena odio in me verba vomentes. Sæpenumero enim Judæi; qui Christo circumaderant, hujusmodi sermones proferebant, summo studio contendentes, ut ei ali- quo pacto detraherent : quippe qui aut expresse contumelia eum afficiebant, aut perverse interroga- bant. Et impugnaverunt me gralis. lioc est temere, et absque ulla causa. Varia lectiones. aut quid sinile. aliquid, puta sensum effi- ciunt, sed distinctum. culam Vertendum prat., etc. Efertur enim per parti. itaque : Vel silentio noΝ (19) Ita codex : sed videtur deesse (20) Græca verba non continentem
13 With my lips I have proclaimed all the judgements of your mouth. Not only did I learn them myself, but I also announced them to others.
PG 128:113914 Ἐν τῇ ὁδῷ τῶν μαρτυρίων σου ἐτέρφθην ὡς ἐπὶ παντὶ πλούτῳ. Οὐκ εἶπεν ὡς ἐπὶ πλούτῳ ἁπλῶς, ἀλλ’ ὡς ἐπὶ παντὶ πλούτῳ. Βαδίζων, φησὶ, τὴν ὁδὸν τῶν ἐντολῶν σου, οὕτως ἐτέρφθην, ὡς πάντα πλοῦτον ἤδη κτησάμενος, ἢ ὡς ἐπὶ παντὶ πλούτῳ τῷ ἐν ἀνθρώποις ἕτερος.᾿Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με. Δέον Α ἀγαπᾷν με, καθεκάστην αὐτοὺς εὐεργετοῦντα καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ· οἱ δὲ τοὐναντίον διεκωμωδούν με, πλάνον, καὶ παράνομον, καὶ ἀντίθεον ἀποκαλοῦν τές με. Ἐγὼ δὲ προσηυχόμην. Προσευχόμην ὑπὲρ αὐτ τῶν· καὶ γὰρ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ἐνομοθέτησεν. "Η προσευχό- μην ἐπικαλούμενος τὴν παρὰ σοῦ βοήθειαν· διαφό ρως γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα προσευχόμενον αὐτὸν δηλοῦσιν οἱ εὐαγγελισταί. Καὶ ἔθεντο κατ' ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν. Εἰργά σαντο κατ' ἐμοῦ κακά, ἀνθ' ὧν εὐηργετήθησαν. Καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Αντί τῆς ἀγάπης, ἣν ἠγάπων αὐτούς. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλόν. Το κατάστη σον καὶ τὰ ἑξῆς, προστακτικά τε καὶ εὐκτικά, ἔχουσι μὲν σχῆμα τοιοῦτον, σημασίαν δὲ μέλλοντος, ἀντὶ τοῦ Καταστήσεται, καὶ στήσεται, καὶ ἐξελεύ- σεται, καὶ τὰ τοιαῦτα. Τάξον, φησὶν ἐπὶ τὴν Ἰου- δείαν τὸν διάβολον. Εἰσῆλθε γὰρ, φησὶν, εἰς αὐτὸν ὁ Σατανᾶς. Τὸ δὲ Κατάστησον, ἀντὶ τοῦ Παραχώ ρησον καταστῆναι, κατὰ τὸ τῆς Γραφῆς ἰδίωμα, περὶ οὗ πολλάκις ειρήκαμεν. Καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Στήσε ται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστιν, οἰκειωθήσεται ὁ Σα- τανᾶς αὐτῷ. Τῶν οἰκείων γὰρ ἡ δεξιά στάσις. Διὸ καὶ οἱ δίκαιοι παρὰ τῷ Θεῷ τῆς δεξιᾶς ἀξιοῦνται στάσεως· καὶ ἑτέρως δὲ, Στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστι δεξιὰς πράξεις ἀποτελῶν. Εἰ δὲ καὶ περὶ Ἰησοῦ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως γέγραπται, ὅτι καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἀλλ' ἐκεῖ πρόκειται ὅτι τοῦ ἀντιστῆναι αὐτῷ · ἔστη γὰρ ἐκ τῶν δεξιῶν αὐτοῦ μαχόμενος ταῖς δεξιαῖς αὐτοῦ πράξεσιν. Β Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν, ἐξέλθοι καταδεδικα σμένος. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ ἰδίου συνειδότος, ἐξελεύσεται ἀπὸ τοῦ συνεδρίου κατα- κεκριμένος· καὶ Μεταμεληθεὶς γὰρ, φησὶν, ἀπέ. στρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα ἀθῶον. Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ δίψει· ὑφ' ἑαυτοῦ γὰρ κατεκρίθη, καὶ ὑπ' ἐκείνων· καταγνώσεως γὰρ τὸ, Σὺ ὄψει. Καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν. Εἰς ἀποτυχίαν. Οτε γὰρ ἀπέκλινε πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ, προσηύχετο μετ' αὐτῶν ἐξολοθρευθήναι καὶ τὸν Χριστὸν, καὶ τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ· ἢ ἁπλῶς ἀποτεύξεται ὧν αἰτεῖ, διὰ τὴν δυστροπίαν αὐτῶν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι. Τελευτή- σει ταχέως. Μετὰ γὰρ τὴν προδοσίαν ὀλίγον ἐπέζησε, καὶ εὐθὺς ἀπήγξατο. COMMENT. IN PSALMOS. c C VERS. 4. Pro eo, ut me diligerent, detrahebant mihi. Cum diligere me debuissent, qui assidue verbo et opere beneticia in eos contuleram, hi con- tra deridebant me, seductorem, iniquum, et Deo adversarium appellantes”. Ego autem orabam. Oraham pro eis. In Evangeliis quippe orari jussit Christus pro calumniantibus. Vel: Orabam invocans auxilium tuum. Sæpenumero enim orasse cum ad Patrem, ibidem legimus. VERS. 5. Et posuerunt adversum me mala pro bo- nis. Ipsi, inquit, contra operati sunt in me mala, pro benfici¡is a me in eos collatis. Et odium pro dilectione mea. Pro dilectione, qua eos prosequebar. VERS. G. Constitue super eum peccatorem. Verbum Constitue, et alia verba impetrativi et optativi modi, quæ sequuntur, quanquam sub ejusmodi figura lo- quendi sint posita, habent tamen significationem futuri temporis, ac si dixisset : Constituel, stabil, exibit, et sic de singulis : Constitue, inquit, dia- bolum super Judam : intravit enim, ut legimus in Evangelio, in eum Satanas *. Constitue vero posuit, pro Permitte constitui, juxta peculiare illud Scri- pturæ idioma, de quo sape diximus. Et diabolus stet a dexteris ejus. lloc est, fiet ei Satanas familiaris : volent enim ſamiliares ac do- mestici alicujus stare ei a dextris. Atque ideo justis Deus dextram regionem in futuro judicio assigna- vit. Et aliter : Diabolus stabit a dextris ejus, dex- tras illius operationes rapiens. Quod si apud Za- chariam prophetam scriptum legimus de Jesu Magno pontifice, quod diabolus steterit a dex- tris ejus 's, animadvertendum est, illic addi cau- sam, ut adversaretur ei. Stetit enim a dextris ejus, ut bona, ac dextera illius opera impugna- ret. VERS. 7. Cum judicetur, exeat condemnatus. Cumn a morsu propriæ conscientiæ condemnatus fuerit, exibit de Judæorum concilio condemnatus: Peeni- tentia enim ductus retulit triginta argenteos prin- cipibus sacerdotum, et senioribus, dicens : Peccavi tradens sanguinem innocentem. Illi autem dixerunt, D Quid ad nos? tu videbis ". A seipso itaque atque ab illis pariter condemnatus est: condemnantium enim verba sunt : Tu videbis. Et oratio ejus fiat in errorem. Aberret, inquit, cjus oratio et non consequatur, quod postulat. Optabat enim Judas, votisque ac precibus ipse pa- riter, ac Christi inimici, quibus se conjunxerat, il unum petebant, ut exterminaretur Christus, et ejus memoria deleretur. Inanis igitur fuit hujusmodi eorum oratio, et votum. Vel, generaliter etiam di. cit, quod omnis ejus oratio aberrabit, quod non fructur optatis rebus, ob pravos ac perversos sci- licet ejus mores. ri Maulb. v, VERS. 8. Fiant dies ejus pauci. Cito post proditio - nem morietur. Molico enim tempore supervixit, cum paulo post suffocatus sit. Joan. xii. 27, Zachar. 11, 1. 44. * Matth. xxv❗, 3,tized by Google
14 I have taken delight in the way of your testimonies as in all riches. He did not say as in riches simply, but as in all riches. Walking on the way of your com- mandments, he says, I have taken such delight as having already acquired all riches, or as another man takes delight in all riches among men.
15 Ἐν ταῖς ἐντολαῖς σου ἀδολεσχήσω καὶ κατανοήσω τὰς ὁδούς σου. Περὶ ἀδολεσχίας εἰρήκαμεν ἐν τῷ νδ΄ ψαλμῷ ἔνθα τὸ, Ἐλυπήθην ἐν τῇ ἀδολεσχίᾳ μου. Φησὶν οὖν ὅτι συνεχέστερον ἐμμελετήσω ταῖς ἐντολαῖς σου, κἀντεῦθεν ἀκριβέστερον κατανοήσω ταύτας, ἤτοι τὰ θελήματά σου.᾿Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με. Δέον Α ἀγαπᾷν με, καθεκάστην αὐτοὺς εὐεργετοῦντα καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ· οἱ δὲ τοὐναντίον διεκωμωδούν με, πλάνον, καὶ παράνομον, καὶ ἀντίθεον ἀποκαλοῦν τές με. Ἐγὼ δὲ προσηυχόμην. Προσευχόμην ὑπὲρ αὐτ τῶν· καὶ γὰρ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ἐνομοθέτησεν. "Η προσευχό- μην ἐπικαλούμενος τὴν παρὰ σοῦ βοήθειαν· διαφό ρως γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα προσευχόμενον αὐτὸν δηλοῦσιν οἱ εὐαγγελισταί. Καὶ ἔθεντο κατ' ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν. Εἰργά σαντο κατ' ἐμοῦ κακά, ἀνθ' ὧν εὐηργετήθησαν. Καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Αντί τῆς ἀγάπης, ἣν ἠγάπων αὐτούς. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλόν. Το κατάστη σον καὶ τὰ ἑξῆς, προστακτικά τε καὶ εὐκτικά, ἔχουσι μὲν σχῆμα τοιοῦτον, σημασίαν δὲ μέλλοντος, ἀντὶ τοῦ Καταστήσεται, καὶ στήσεται, καὶ ἐξελεύ- σεται, καὶ τὰ τοιαῦτα. Τάξον, φησὶν ἐπὶ τὴν Ἰου- δείαν τὸν διάβολον. Εἰσῆλθε γὰρ, φησὶν, εἰς αὐτὸν ὁ Σατανᾶς. Τὸ δὲ Κατάστησον, ἀντὶ τοῦ Παραχώ ρησον καταστῆναι, κατὰ τὸ τῆς Γραφῆς ἰδίωμα, περὶ οὗ πολλάκις ειρήκαμεν. Καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Στήσε ται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστιν, οἰκειωθήσεται ὁ Σα- τανᾶς αὐτῷ. Τῶν οἰκείων γὰρ ἡ δεξιά στάσις. Διὸ καὶ οἱ δίκαιοι παρὰ τῷ Θεῷ τῆς δεξιᾶς ἀξιοῦνται στάσεως· καὶ ἑτέρως δὲ, Στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστι δεξιὰς πράξεις ἀποτελῶν. Εἰ δὲ καὶ περὶ Ἰησοῦ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως γέγραπται, ὅτι καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἀλλ' ἐκεῖ πρόκειται ὅτι τοῦ ἀντιστῆναι αὐτῷ · ἔστη γὰρ ἐκ τῶν δεξιῶν αὐτοῦ μαχόμενος ταῖς δεξιαῖς αὐτοῦ πράξεσιν. Β Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν, ἐξέλθοι καταδεδικα σμένος. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ ἰδίου συνειδότος, ἐξελεύσεται ἀπὸ τοῦ συνεδρίου κατα- κεκριμένος· καὶ Μεταμεληθεὶς γὰρ, φησὶν, ἀπέ. στρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα ἀθῶον. Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ δίψει· ὑφ' ἑαυτοῦ γὰρ κατεκρίθη, καὶ ὑπ' ἐκείνων· καταγνώσεως γὰρ τὸ, Σὺ ὄψει. Καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν. Εἰς ἀποτυχίαν. Οτε γὰρ ἀπέκλινε πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ, προσηύχετο μετ' αὐτῶν ἐξολοθρευθήναι καὶ τὸν Χριστὸν, καὶ τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ· ἢ ἁπλῶς ἀποτεύξεται ὧν αἰτεῖ, διὰ τὴν δυστροπίαν αὐτῶν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι. Τελευτή- σει ταχέως. Μετὰ γὰρ τὴν προδοσίαν ὀλίγον ἐπέζησε, καὶ εὐθὺς ἀπήγξατο. COMMENT. IN PSALMOS. c C VERS. 4. Pro eo, ut me diligerent, detrahebant mihi. Cum diligere me debuissent, qui assidue verbo et opere beneticia in eos contuleram, hi con- tra deridebant me, seductorem, iniquum, et Deo adversarium appellantes”. Ego autem orabam. Oraham pro eis. In Evangeliis quippe orari jussit Christus pro calumniantibus. Vel: Orabam invocans auxilium tuum. Sæpenumero enim orasse cum ad Patrem, ibidem legimus. VERS. 5. Et posuerunt adversum me mala pro bo- nis. Ipsi, inquit, contra operati sunt in me mala, pro benfici¡is a me in eos collatis. Et odium pro dilectione mea. Pro dilectione, qua eos prosequebar. VERS. G. Constitue super eum peccatorem. Verbum Constitue, et alia verba impetrativi et optativi modi, quæ sequuntur, quanquam sub ejusmodi figura lo- quendi sint posita, habent tamen significationem futuri temporis, ac si dixisset : Constituel, stabil, exibit, et sic de singulis : Constitue, inquit, dia- bolum super Judam : intravit enim, ut legimus in Evangelio, in eum Satanas *. Constitue vero posuit, pro Permitte constitui, juxta peculiare illud Scri- pturæ idioma, de quo sape diximus. Et diabolus stet a dexteris ejus. lloc est, fiet ei Satanas familiaris : volent enim ſamiliares ac do- mestici alicujus stare ei a dextris. Atque ideo justis Deus dextram regionem in futuro judicio assigna- vit. Et aliter : Diabolus stabit a dextris ejus, dex- tras illius operationes rapiens. Quod si apud Za- chariam prophetam scriptum legimus de Jesu Magno pontifice, quod diabolus steterit a dex- tris ejus 's, animadvertendum est, illic addi cau- sam, ut adversaretur ei. Stetit enim a dextris ejus, ut bona, ac dextera illius opera impugna- ret. VERS. 7. Cum judicetur, exeat condemnatus. Cumn a morsu propriæ conscientiæ condemnatus fuerit, exibit de Judæorum concilio condemnatus: Peeni- tentia enim ductus retulit triginta argenteos prin- cipibus sacerdotum, et senioribus, dicens : Peccavi tradens sanguinem innocentem. Illi autem dixerunt, D Quid ad nos? tu videbis ". A seipso itaque atque ab illis pariter condemnatus est: condemnantium enim verba sunt : Tu videbis. Et oratio ejus fiat in errorem. Aberret, inquit, cjus oratio et non consequatur, quod postulat. Optabat enim Judas, votisque ac precibus ipse pa- riter, ac Christi inimici, quibus se conjunxerat, il unum petebant, ut exterminaretur Christus, et ejus memoria deleretur. Inanis igitur fuit hujusmodi eorum oratio, et votum. Vel, generaliter etiam di. cit, quod omnis ejus oratio aberrabit, quod non fructur optatis rebus, ob pravos ac perversos sci- licet ejus mores. ri Maulb. v, VERS. 8. Fiant dies ejus pauci. Cito post proditio - nem morietur. Molico enim tempore supervixit, cum paulo post suffocatus sit. Joan. xii. 27, Zachar. 11, 1. 44. * Matth. xxv❗, 3,tized by Google
15 I shall ruminate on your commandments and will understand your ways. We spoke about rumination in the fifty-fourth psalm at the verse, I have been grieved in my rumination. He is saying accordingly that I shall meditate more persistently on your commandments and thence I shall understand them, namely, your desires, more precisely.
16 Ἐν τοῖς δικαιώμασί σου μελετήσω, οὐκ ἐπιλήσομαι τῶν λόγων σου. Ἐμμελετήσω αὐτοῖς καὶ οὐκ ἐπιλήσομαι· ἡ γὰρ ἐμμελέτησις συνέχει τὴν μνήμην.᾿Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με. Δέον Α ἀγαπᾷν με, καθεκάστην αὐτοὺς εὐεργετοῦντα καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ· οἱ δὲ τοὐναντίον διεκωμωδούν με, πλάνον, καὶ παράνομον, καὶ ἀντίθεον ἀποκαλοῦν τές με. Ἐγὼ δὲ προσηυχόμην. Προσευχόμην ὑπὲρ αὐτ τῶν· καὶ γὰρ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ἐνομοθέτησεν. "Η προσευχό- μην ἐπικαλούμενος τὴν παρὰ σοῦ βοήθειαν· διαφό ρως γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα προσευχόμενον αὐτὸν δηλοῦσιν οἱ εὐαγγελισταί. Καὶ ἔθεντο κατ' ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν. Εἰργά σαντο κατ' ἐμοῦ κακά, ἀνθ' ὧν εὐηργετήθησαν. Καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Αντί τῆς ἀγάπης, ἣν ἠγάπων αὐτούς. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλόν. Το κατάστη σον καὶ τὰ ἑξῆς, προστακτικά τε καὶ εὐκτικά, ἔχουσι μὲν σχῆμα τοιοῦτον, σημασίαν δὲ μέλλοντος, ἀντὶ τοῦ Καταστήσεται, καὶ στήσεται, καὶ ἐξελεύ- σεται, καὶ τὰ τοιαῦτα. Τάξον, φησὶν ἐπὶ τὴν Ἰου- δείαν τὸν διάβολον. Εἰσῆλθε γὰρ, φησὶν, εἰς αὐτὸν ὁ Σατανᾶς. Τὸ δὲ Κατάστησον, ἀντὶ τοῦ Παραχώ ρησον καταστῆναι, κατὰ τὸ τῆς Γραφῆς ἰδίωμα, περὶ οὗ πολλάκις ειρήκαμεν. Καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Στήσε ται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστιν, οἰκειωθήσεται ὁ Σα- τανᾶς αὐτῷ. Τῶν οἰκείων γὰρ ἡ δεξιά στάσις. Διὸ καὶ οἱ δίκαιοι παρὰ τῷ Θεῷ τῆς δεξιᾶς ἀξιοῦνται στάσεως· καὶ ἑτέρως δὲ, Στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστι δεξιὰς πράξεις ἀποτελῶν. Εἰ δὲ καὶ περὶ Ἰησοῦ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως γέγραπται, ὅτι καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἀλλ' ἐκεῖ πρόκειται ὅτι τοῦ ἀντιστῆναι αὐτῷ · ἔστη γὰρ ἐκ τῶν δεξιῶν αὐτοῦ μαχόμενος ταῖς δεξιαῖς αὐτοῦ πράξεσιν. Β Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν, ἐξέλθοι καταδεδικα σμένος. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ ἰδίου συνειδότος, ἐξελεύσεται ἀπὸ τοῦ συνεδρίου κατα- κεκριμένος· καὶ Μεταμεληθεὶς γὰρ, φησὶν, ἀπέ. στρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα ἀθῶον. Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ δίψει· ὑφ' ἑαυτοῦ γὰρ κατεκρίθη, καὶ ὑπ' ἐκείνων· καταγνώσεως γὰρ τὸ, Σὺ ὄψει. Καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν. Εἰς ἀποτυχίαν. Οτε γὰρ ἀπέκλινε πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ, προσηύχετο μετ' αὐτῶν ἐξολοθρευθήναι καὶ τὸν Χριστὸν, καὶ τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ· ἢ ἁπλῶς ἀποτεύξεται ὧν αἰτεῖ, διὰ τὴν δυστροπίαν αὐτῶν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι. Τελευτή- σει ταχέως. Μετὰ γὰρ τὴν προδοσίαν ὀλίγον ἐπέζησε, καὶ εὐθὺς ἀπήγξατο. COMMENT. IN PSALMOS. c C VERS. 4. Pro eo, ut me diligerent, detrahebant mihi. Cum diligere me debuissent, qui assidue verbo et opere beneticia in eos contuleram, hi con- tra deridebant me, seductorem, iniquum, et Deo adversarium appellantes”. Ego autem orabam. Oraham pro eis. In Evangeliis quippe orari jussit Christus pro calumniantibus. Vel: Orabam invocans auxilium tuum. Sæpenumero enim orasse cum ad Patrem, ibidem legimus. VERS. 5. Et posuerunt adversum me mala pro bo- nis. Ipsi, inquit, contra operati sunt in me mala, pro benfici¡is a me in eos collatis. Et odium pro dilectione mea. Pro dilectione, qua eos prosequebar. VERS. G. Constitue super eum peccatorem. Verbum Constitue, et alia verba impetrativi et optativi modi, quæ sequuntur, quanquam sub ejusmodi figura lo- quendi sint posita, habent tamen significationem futuri temporis, ac si dixisset : Constituel, stabil, exibit, et sic de singulis : Constitue, inquit, dia- bolum super Judam : intravit enim, ut legimus in Evangelio, in eum Satanas *. Constitue vero posuit, pro Permitte constitui, juxta peculiare illud Scri- pturæ idioma, de quo sape diximus. Et diabolus stet a dexteris ejus. lloc est, fiet ei Satanas familiaris : volent enim ſamiliares ac do- mestici alicujus stare ei a dextris. Atque ideo justis Deus dextram regionem in futuro judicio assigna- vit. Et aliter : Diabolus stabit a dextris ejus, dex- tras illius operationes rapiens. Quod si apud Za- chariam prophetam scriptum legimus de Jesu Magno pontifice, quod diabolus steterit a dex- tris ejus 's, animadvertendum est, illic addi cau- sam, ut adversaretur ei. Stetit enim a dextris ejus, ut bona, ac dextera illius opera impugna- ret. VERS. 7. Cum judicetur, exeat condemnatus. Cumn a morsu propriæ conscientiæ condemnatus fuerit, exibit de Judæorum concilio condemnatus: Peeni- tentia enim ductus retulit triginta argenteos prin- cipibus sacerdotum, et senioribus, dicens : Peccavi tradens sanguinem innocentem. Illi autem dixerunt, D Quid ad nos? tu videbis ". A seipso itaque atque ab illis pariter condemnatus est: condemnantium enim verba sunt : Tu videbis. Et oratio ejus fiat in errorem. Aberret, inquit, cjus oratio et non consequatur, quod postulat. Optabat enim Judas, votisque ac precibus ipse pa- riter, ac Christi inimici, quibus se conjunxerat, il unum petebant, ut exterminaretur Christus, et ejus memoria deleretur. Inanis igitur fuit hujusmodi eorum oratio, et votum. Vel, generaliter etiam di. cit, quod omnis ejus oratio aberrabit, quod non fructur optatis rebus, ob pravos ac perversos sci- licet ejus mores. ri Maulb. v, VERS. 8. Fiant dies ejus pauci. Cito post proditio - nem morietur. Molico enim tempore supervixit, cum paulo post suffocatus sit. Joan. xii. 27, Zachar. 11, 1. 44. * Matth. xxv❗, 3,tized by Google
16 I shall meditate on your statutes; I shall not forget your words. I shall meditate on them and will not forget, for meditation gathers the memory.
α Ἀνταπόδος τῷ δούλῳ σου. Ἀντὶ τῆς ἐν ταῖς ἐντολαῖς σου ἀδολεσχίας | καὶ τῆς ἐν τοῖς δικαιώμασί σου μελέτης, ἀπόδος ἀμοιβὴν τῷ δούλῳ σου.᾿Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με. Δέον Α ἀγαπᾷν με, καθεκάστην αὐτοὺς εὐεργετοῦντα καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ· οἱ δὲ τοὐναντίον διεκωμωδούν με, πλάνον, καὶ παράνομον, καὶ ἀντίθεον ἀποκαλοῦν τές με. Ἐγὼ δὲ προσηυχόμην. Προσευχόμην ὑπὲρ αὐτ τῶν· καὶ γὰρ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ἐνομοθέτησεν. "Η προσευχό- μην ἐπικαλούμενος τὴν παρὰ σοῦ βοήθειαν· διαφό ρως γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα προσευχόμενον αὐτὸν δηλοῦσιν οἱ εὐαγγελισταί. Καὶ ἔθεντο κατ' ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν. Εἰργά σαντο κατ' ἐμοῦ κακά, ἀνθ' ὧν εὐηργετήθησαν. Καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Αντί τῆς ἀγάπης, ἣν ἠγάπων αὐτούς. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλόν. Το κατάστη σον καὶ τὰ ἑξῆς, προστακτικά τε καὶ εὐκτικά, ἔχουσι μὲν σχῆμα τοιοῦτον, σημασίαν δὲ μέλλοντος, ἀντὶ τοῦ Καταστήσεται, καὶ στήσεται, καὶ ἐξελεύ- σεται, καὶ τὰ τοιαῦτα. Τάξον, φησὶν ἐπὶ τὴν Ἰου- δείαν τὸν διάβολον. Εἰσῆλθε γὰρ, φησὶν, εἰς αὐτὸν ὁ Σατανᾶς. Τὸ δὲ Κατάστησον, ἀντὶ τοῦ Παραχώ ρησον καταστῆναι, κατὰ τὸ τῆς Γραφῆς ἰδίωμα, περὶ οὗ πολλάκις ειρήκαμεν. Καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Στήσε ται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστιν, οἰκειωθήσεται ὁ Σα- τανᾶς αὐτῷ. Τῶν οἰκείων γὰρ ἡ δεξιά στάσις. Διὸ καὶ οἱ δίκαιοι παρὰ τῷ Θεῷ τῆς δεξιᾶς ἀξιοῦνται στάσεως· καὶ ἑτέρως δὲ, Στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστι δεξιὰς πράξεις ἀποτελῶν. Εἰ δὲ καὶ περὶ Ἰησοῦ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως γέγραπται, ὅτι καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἀλλ' ἐκεῖ πρόκειται ὅτι τοῦ ἀντιστῆναι αὐτῷ · ἔστη γὰρ ἐκ τῶν δεξιῶν αὐτοῦ μαχόμενος ταῖς δεξιαῖς αὐτοῦ πράξεσιν. Β Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν, ἐξέλθοι καταδεδικα σμένος. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ ἰδίου συνειδότος, ἐξελεύσεται ἀπὸ τοῦ συνεδρίου κατα- κεκριμένος· καὶ Μεταμεληθεὶς γὰρ, φησὶν, ἀπέ. στρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα ἀθῶον. Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ δίψει· ὑφ' ἑαυτοῦ γὰρ κατεκρίθη, καὶ ὑπ' ἐκείνων· καταγνώσεως γὰρ τὸ, Σὺ ὄψει. Καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν. Εἰς ἀποτυχίαν. Οτε γὰρ ἀπέκλινε πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ, προσηύχετο μετ' αὐτῶν ἐξολοθρευθήναι καὶ τὸν Χριστὸν, καὶ τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ· ἢ ἁπλῶς ἀποτεύξεται ὧν αἰτεῖ, διὰ τὴν δυστροπίαν αὐτῶν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι. Τελευτή- σει ταχέως. Μετὰ γὰρ τὴν προδοσίαν ὀλίγον ἐπέζησε, καὶ εὐθὺς ἀπήγξατο. COMMENT. IN PSALMOS. c C VERS. 4. Pro eo, ut me diligerent, detrahebant mihi. Cum diligere me debuissent, qui assidue verbo et opere beneticia in eos contuleram, hi con- tra deridebant me, seductorem, iniquum, et Deo adversarium appellantes”. Ego autem orabam. Oraham pro eis. In Evangeliis quippe orari jussit Christus pro calumniantibus. Vel: Orabam invocans auxilium tuum. Sæpenumero enim orasse cum ad Patrem, ibidem legimus. VERS. 5. Et posuerunt adversum me mala pro bo- nis. Ipsi, inquit, contra operati sunt in me mala, pro benfici¡is a me in eos collatis. Et odium pro dilectione mea. Pro dilectione, qua eos prosequebar. VERS. G. Constitue super eum peccatorem. Verbum Constitue, et alia verba impetrativi et optativi modi, quæ sequuntur, quanquam sub ejusmodi figura lo- quendi sint posita, habent tamen significationem futuri temporis, ac si dixisset : Constituel, stabil, exibit, et sic de singulis : Constitue, inquit, dia- bolum super Judam : intravit enim, ut legimus in Evangelio, in eum Satanas *. Constitue vero posuit, pro Permitte constitui, juxta peculiare illud Scri- pturæ idioma, de quo sape diximus. Et diabolus stet a dexteris ejus. lloc est, fiet ei Satanas familiaris : volent enim ſamiliares ac do- mestici alicujus stare ei a dextris. Atque ideo justis Deus dextram regionem in futuro judicio assigna- vit. Et aliter : Diabolus stabit a dextris ejus, dex- tras illius operationes rapiens. Quod si apud Za- chariam prophetam scriptum legimus de Jesu Magno pontifice, quod diabolus steterit a dex- tris ejus 's, animadvertendum est, illic addi cau- sam, ut adversaretur ei. Stetit enim a dextris ejus, ut bona, ac dextera illius opera impugna- ret. VERS. 7. Cum judicetur, exeat condemnatus. Cumn a morsu propriæ conscientiæ condemnatus fuerit, exibit de Judæorum concilio condemnatus: Peeni- tentia enim ductus retulit triginta argenteos prin- cipibus sacerdotum, et senioribus, dicens : Peccavi tradens sanguinem innocentem. Illi autem dixerunt, D Quid ad nos? tu videbis ". A seipso itaque atque ab illis pariter condemnatus est: condemnantium enim verba sunt : Tu videbis. Et oratio ejus fiat in errorem. Aberret, inquit, cjus oratio et non consequatur, quod postulat. Optabat enim Judas, votisque ac precibus ipse pa- riter, ac Christi inimici, quibus se conjunxerat, il unum petebant, ut exterminaretur Christus, et ejus memoria deleretur. Inanis igitur fuit hujusmodi eorum oratio, et votum. Vel, generaliter etiam di. cit, quod omnis ejus oratio aberrabit, quod non fructur optatis rebus, ob pravos ac perversos sci- licet ejus mores. ri Maulb. v, VERS. 8. Fiant dies ejus pauci. Cito post proditio - nem morietur. Molico enim tempore supervixit, cum paulo post suffocatus sit. Joan. xii. 27, Zachar. 11, 1. 44. * Matth. xxv❗, 3,tized by Google
17α Repay your servant in return. In return for his rumination on your commandments and his meditation on your statutes, repay a reward to your servant.
β Ζήσομαι καὶ φυλάξω τοὺς λόγους σου. Λαβὼν ἀμοιβὴν, ζήσομαι κρείττονα ζωὴν, ἐπεκτεινόμενος τοῖς ἔμπροσθεν.᾿Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με. Δέον Α ἀγαπᾷν με, καθεκάστην αὐτοὺς εὐεργετοῦντα καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ· οἱ δὲ τοὐναντίον διεκωμωδούν με, πλάνον, καὶ παράνομον, καὶ ἀντίθεον ἀποκαλοῦν τές με. Ἐγὼ δὲ προσηυχόμην. Προσευχόμην ὑπὲρ αὐτ τῶν· καὶ γὰρ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ἐνομοθέτησεν. "Η προσευχό- μην ἐπικαλούμενος τὴν παρὰ σοῦ βοήθειαν· διαφό ρως γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα προσευχόμενον αὐτὸν δηλοῦσιν οἱ εὐαγγελισταί. Καὶ ἔθεντο κατ' ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν. Εἰργά σαντο κατ' ἐμοῦ κακά, ἀνθ' ὧν εὐηργετήθησαν. Καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Αντί τῆς ἀγάπης, ἣν ἠγάπων αὐτούς. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλόν. Το κατάστη σον καὶ τὰ ἑξῆς, προστακτικά τε καὶ εὐκτικά, ἔχουσι μὲν σχῆμα τοιοῦτον, σημασίαν δὲ μέλλοντος, ἀντὶ τοῦ Καταστήσεται, καὶ στήσεται, καὶ ἐξελεύ- σεται, καὶ τὰ τοιαῦτα. Τάξον, φησὶν ἐπὶ τὴν Ἰου- δείαν τὸν διάβολον. Εἰσῆλθε γὰρ, φησὶν, εἰς αὐτὸν ὁ Σατανᾶς. Τὸ δὲ Κατάστησον, ἀντὶ τοῦ Παραχώ ρησον καταστῆναι, κατὰ τὸ τῆς Γραφῆς ἰδίωμα, περὶ οὗ πολλάκις ειρήκαμεν. Καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Στήσε ται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστιν, οἰκειωθήσεται ὁ Σα- τανᾶς αὐτῷ. Τῶν οἰκείων γὰρ ἡ δεξιά στάσις. Διὸ καὶ οἱ δίκαιοι παρὰ τῷ Θεῷ τῆς δεξιᾶς ἀξιοῦνται στάσεως· καὶ ἑτέρως δὲ, Στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστι δεξιὰς πράξεις ἀποτελῶν. Εἰ δὲ καὶ περὶ Ἰησοῦ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως γέγραπται, ὅτι καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἀλλ' ἐκεῖ πρόκειται ὅτι τοῦ ἀντιστῆναι αὐτῷ · ἔστη γὰρ ἐκ τῶν δεξιῶν αὐτοῦ μαχόμενος ταῖς δεξιαῖς αὐτοῦ πράξεσιν. Β Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν, ἐξέλθοι καταδεδικα σμένος. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ ἰδίου συνειδότος, ἐξελεύσεται ἀπὸ τοῦ συνεδρίου κατα- κεκριμένος· καὶ Μεταμεληθεὶς γὰρ, φησὶν, ἀπέ. στρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα ἀθῶον. Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ δίψει· ὑφ' ἑαυτοῦ γὰρ κατεκρίθη, καὶ ὑπ' ἐκείνων· καταγνώσεως γὰρ τὸ, Σὺ ὄψει. Καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν. Εἰς ἀποτυχίαν. Οτε γὰρ ἀπέκλινε πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ, προσηύχετο μετ' αὐτῶν ἐξολοθρευθήναι καὶ τὸν Χριστὸν, καὶ τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ· ἢ ἁπλῶς ἀποτεύξεται ὧν αἰτεῖ, διὰ τὴν δυστροπίαν αὐτῶν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι. Τελευτή- σει ταχέως. Μετὰ γὰρ τὴν προδοσίαν ὀλίγον ἐπέζησε, καὶ εὐθὺς ἀπήγξατο. COMMENT. IN PSALMOS. c C VERS. 4. Pro eo, ut me diligerent, detrahebant mihi. Cum diligere me debuissent, qui assidue verbo et opere beneticia in eos contuleram, hi con- tra deridebant me, seductorem, iniquum, et Deo adversarium appellantes”. Ego autem orabam. Oraham pro eis. In Evangeliis quippe orari jussit Christus pro calumniantibus. Vel: Orabam invocans auxilium tuum. Sæpenumero enim orasse cum ad Patrem, ibidem legimus. VERS. 5. Et posuerunt adversum me mala pro bo- nis. Ipsi, inquit, contra operati sunt in me mala, pro benfici¡is a me in eos collatis. Et odium pro dilectione mea. Pro dilectione, qua eos prosequebar. VERS. G. Constitue super eum peccatorem. Verbum Constitue, et alia verba impetrativi et optativi modi, quæ sequuntur, quanquam sub ejusmodi figura lo- quendi sint posita, habent tamen significationem futuri temporis, ac si dixisset : Constituel, stabil, exibit, et sic de singulis : Constitue, inquit, dia- bolum super Judam : intravit enim, ut legimus in Evangelio, in eum Satanas *. Constitue vero posuit, pro Permitte constitui, juxta peculiare illud Scri- pturæ idioma, de quo sape diximus. Et diabolus stet a dexteris ejus. lloc est, fiet ei Satanas familiaris : volent enim ſamiliares ac do- mestici alicujus stare ei a dextris. Atque ideo justis Deus dextram regionem in futuro judicio assigna- vit. Et aliter : Diabolus stabit a dextris ejus, dex- tras illius operationes rapiens. Quod si apud Za- chariam prophetam scriptum legimus de Jesu Magno pontifice, quod diabolus steterit a dex- tris ejus 's, animadvertendum est, illic addi cau- sam, ut adversaretur ei. Stetit enim a dextris ejus, ut bona, ac dextera illius opera impugna- ret. VERS. 7. Cum judicetur, exeat condemnatus. Cumn a morsu propriæ conscientiæ condemnatus fuerit, exibit de Judæorum concilio condemnatus: Peeni- tentia enim ductus retulit triginta argenteos prin- cipibus sacerdotum, et senioribus, dicens : Peccavi tradens sanguinem innocentem. Illi autem dixerunt, D Quid ad nos? tu videbis ". A seipso itaque atque ab illis pariter condemnatus est: condemnantium enim verba sunt : Tu videbis. Et oratio ejus fiat in errorem. Aberret, inquit, cjus oratio et non consequatur, quod postulat. Optabat enim Judas, votisque ac precibus ipse pa- riter, ac Christi inimici, quibus se conjunxerat, il unum petebant, ut exterminaretur Christus, et ejus memoria deleretur. Inanis igitur fuit hujusmodi eorum oratio, et votum. Vel, generaliter etiam di. cit, quod omnis ejus oratio aberrabit, quod non fructur optatis rebus, ob pravos ac perversos sci- licet ejus mores. ri Maulb. v, VERS. 8. Fiant dies ejus pauci. Cito post proditio - nem morietur. Molico enim tempore supervixit, cum paulo post suffocatus sit. Joan. xii. 27, Zachar. 11, 1. 44. * Matth. xxv❗, 3,tized by Google
17β I shall live and will keep your words. Having received a reward, I shall live a better life, straining forward to what lies ahead.
18 Ἀποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσια ἐκ τοῦ νόμου σου.᾿Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με. Δέον Α ἀγαπᾷν με, καθεκάστην αὐτοὺς εὐεργετοῦντα καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ· οἱ δὲ τοὐναντίον διεκωμωδούν με, πλάνον, καὶ παράνομον, καὶ ἀντίθεον ἀποκαλοῦν τές με. Ἐγὼ δὲ προσηυχόμην. Προσευχόμην ὑπὲρ αὐτ τῶν· καὶ γὰρ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ἐνομοθέτησεν. "Η προσευχό- μην ἐπικαλούμενος τὴν παρὰ σοῦ βοήθειαν· διαφό ρως γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα προσευχόμενον αὐτὸν δηλοῦσιν οἱ εὐαγγελισταί. Καὶ ἔθεντο κατ' ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν. Εἰργά σαντο κατ' ἐμοῦ κακά, ἀνθ' ὧν εὐηργετήθησαν. Καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Αντί τῆς ἀγάπης, ἣν ἠγάπων αὐτούς. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλόν. Το κατάστη σον καὶ τὰ ἑξῆς, προστακτικά τε καὶ εὐκτικά, ἔχουσι μὲν σχῆμα τοιοῦτον, σημασίαν δὲ μέλλοντος, ἀντὶ τοῦ Καταστήσεται, καὶ στήσεται, καὶ ἐξελεύ- σεται, καὶ τὰ τοιαῦτα. Τάξον, φησὶν ἐπὶ τὴν Ἰου- δείαν τὸν διάβολον. Εἰσῆλθε γὰρ, φησὶν, εἰς αὐτὸν ὁ Σατανᾶς. Τὸ δὲ Κατάστησον, ἀντὶ τοῦ Παραχώ ρησον καταστῆναι, κατὰ τὸ τῆς Γραφῆς ἰδίωμα, περὶ οὗ πολλάκις ειρήκαμεν. Καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Στήσε ται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστιν, οἰκειωθήσεται ὁ Σα- τανᾶς αὐτῷ. Τῶν οἰκείων γὰρ ἡ δεξιά στάσις. Διὸ καὶ οἱ δίκαιοι παρὰ τῷ Θεῷ τῆς δεξιᾶς ἀξιοῦνται στάσεως· καὶ ἑτέρως δὲ, Στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστι δεξιὰς πράξεις ἀποτελῶν. Εἰ δὲ καὶ περὶ Ἰησοῦ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως γέγραπται, ὅτι καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἀλλ' ἐκεῖ πρόκειται ὅτι τοῦ ἀντιστῆναι αὐτῷ · ἔστη γὰρ ἐκ τῶν δεξιῶν αὐτοῦ μαχόμενος ταῖς δεξιαῖς αὐτοῦ πράξεσιν. Β Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν, ἐξέλθοι καταδεδικα σμένος. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ ἰδίου συνειδότος, ἐξελεύσεται ἀπὸ τοῦ συνεδρίου κατα- κεκριμένος· καὶ Μεταμεληθεὶς γὰρ, φησὶν, ἀπέ. στρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα ἀθῶον. Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ δίψει· ὑφ' ἑαυτοῦ γὰρ κατεκρίθη, καὶ ὑπ' ἐκείνων· καταγνώσεως γὰρ τὸ, Σὺ ὄψει. Καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν. Εἰς ἀποτυχίαν. Οτε γὰρ ἀπέκλινε πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ, προσηύχετο μετ' αὐτῶν ἐξολοθρευθήναι καὶ τὸν Χριστὸν, καὶ τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ· ἢ ἁπλῶς ἀποτεύξεται ὧν αἰτεῖ, διὰ τὴν δυστροπίαν αὐτῶν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι. Τελευτή- σει ταχέως. Μετὰ γὰρ τὴν προδοσίαν ὀλίγον ἐπέζησε, καὶ εὐθὺς ἀπήγξατο. COMMENT. IN PSALMOS. c C VERS. 4. Pro eo, ut me diligerent, detrahebant mihi. Cum diligere me debuissent, qui assidue verbo et opere beneticia in eos contuleram, hi con- tra deridebant me, seductorem, iniquum, et Deo adversarium appellantes”. Ego autem orabam. Oraham pro eis. In Evangeliis quippe orari jussit Christus pro calumniantibus. Vel: Orabam invocans auxilium tuum. Sæpenumero enim orasse cum ad Patrem, ibidem legimus. VERS. 5. Et posuerunt adversum me mala pro bo- nis. Ipsi, inquit, contra operati sunt in me mala, pro benfici¡is a me in eos collatis. Et odium pro dilectione mea. Pro dilectione, qua eos prosequebar. VERS. G. Constitue super eum peccatorem. Verbum Constitue, et alia verba impetrativi et optativi modi, quæ sequuntur, quanquam sub ejusmodi figura lo- quendi sint posita, habent tamen significationem futuri temporis, ac si dixisset : Constituel, stabil, exibit, et sic de singulis : Constitue, inquit, dia- bolum super Judam : intravit enim, ut legimus in Evangelio, in eum Satanas *. Constitue vero posuit, pro Permitte constitui, juxta peculiare illud Scri- pturæ idioma, de quo sape diximus. Et diabolus stet a dexteris ejus. lloc est, fiet ei Satanas familiaris : volent enim ſamiliares ac do- mestici alicujus stare ei a dextris. Atque ideo justis Deus dextram regionem in futuro judicio assigna- vit. Et aliter : Diabolus stabit a dextris ejus, dex- tras illius operationes rapiens. Quod si apud Za- chariam prophetam scriptum legimus de Jesu Magno pontifice, quod diabolus steterit a dex- tris ejus 's, animadvertendum est, illic addi cau- sam, ut adversaretur ei. Stetit enim a dextris ejus, ut bona, ac dextera illius opera impugna- ret. VERS. 7. Cum judicetur, exeat condemnatus. Cumn a morsu propriæ conscientiæ condemnatus fuerit, exibit de Judæorum concilio condemnatus: Peeni- tentia enim ductus retulit triginta argenteos prin- cipibus sacerdotum, et senioribus, dicens : Peccavi tradens sanguinem innocentem. Illi autem dixerunt, D Quid ad nos? tu videbis ". A seipso itaque atque ab illis pariter condemnatus est: condemnantium enim verba sunt : Tu videbis. Et oratio ejus fiat in errorem. Aberret, inquit, cjus oratio et non consequatur, quod postulat. Optabat enim Judas, votisque ac precibus ipse pa- riter, ac Christi inimici, quibus se conjunxerat, il unum petebant, ut exterminaretur Christus, et ejus memoria deleretur. Inanis igitur fuit hujusmodi eorum oratio, et votum. Vel, generaliter etiam di. cit, quod omnis ejus oratio aberrabit, quod non fructur optatis rebus, ob pravos ac perversos sci- licet ejus mores. ri Maulb. v, VERS. 8. Fiant dies ejus pauci. Cito post proditio - nem morietur. Molico enim tempore supervixit, cum paulo post suffocatus sit. Joan. xii. 27, Zachar. 11, 1. 44. * Matth. xxv❗, 3,tized by Google
18 Unveil my eyes and I shall perceive the wonders from your law.
Περίελε τὸ κάλυμμα τῶν ὀφθαλμῶν τῆς ψυχῆς μου, τὴν τοῦ νομικοῦ γράμματος παχύτητα καὶ ἐπιπρόσθησιν, καὶ κατανοήσω τὰ ἐγκεκρυμμένα θαυμάσια νοήματα, τὰ περὶ τῆς ἐνσάρκου οἰκονομίας σου.᾿Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με. Δέον Α ἀγαπᾷν με, καθεκάστην αὐτοὺς εὐεργετοῦντα καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ· οἱ δὲ τοὐναντίον διεκωμωδούν με, πλάνον, καὶ παράνομον, καὶ ἀντίθεον ἀποκαλοῦν τές με. Ἐγὼ δὲ προσηυχόμην. Προσευχόμην ὑπὲρ αὐτ τῶν· καὶ γὰρ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ἐνομοθέτησεν. "Η προσευχό- μην ἐπικαλούμενος τὴν παρὰ σοῦ βοήθειαν· διαφό ρως γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα προσευχόμενον αὐτὸν δηλοῦσιν οἱ εὐαγγελισταί. Καὶ ἔθεντο κατ' ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν. Εἰργά σαντο κατ' ἐμοῦ κακά, ἀνθ' ὧν εὐηργετήθησαν. Καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Αντί τῆς ἀγάπης, ἣν ἠγάπων αὐτούς. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλόν. Το κατάστη σον καὶ τὰ ἑξῆς, προστακτικά τε καὶ εὐκτικά, ἔχουσι μὲν σχῆμα τοιοῦτον, σημασίαν δὲ μέλλοντος, ἀντὶ τοῦ Καταστήσεται, καὶ στήσεται, καὶ ἐξελεύ- σεται, καὶ τὰ τοιαῦτα. Τάξον, φησὶν ἐπὶ τὴν Ἰου- δείαν τὸν διάβολον. Εἰσῆλθε γὰρ, φησὶν, εἰς αὐτὸν ὁ Σατανᾶς. Τὸ δὲ Κατάστησον, ἀντὶ τοῦ Παραχώ ρησον καταστῆναι, κατὰ τὸ τῆς Γραφῆς ἰδίωμα, περὶ οὗ πολλάκις ειρήκαμεν. Καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Στήσε ται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστιν, οἰκειωθήσεται ὁ Σα- τανᾶς αὐτῷ. Τῶν οἰκείων γὰρ ἡ δεξιά στάσις. Διὸ καὶ οἱ δίκαιοι παρὰ τῷ Θεῷ τῆς δεξιᾶς ἀξιοῦνται στάσεως· καὶ ἑτέρως δὲ, Στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστι δεξιὰς πράξεις ἀποτελῶν. Εἰ δὲ καὶ περὶ Ἰησοῦ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως γέγραπται, ὅτι καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἀλλ' ἐκεῖ πρόκειται ὅτι τοῦ ἀντιστῆναι αὐτῷ · ἔστη γὰρ ἐκ τῶν δεξιῶν αὐτοῦ μαχόμενος ταῖς δεξιαῖς αὐτοῦ πράξεσιν. Β Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν, ἐξέλθοι καταδεδικα σμένος. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ ἰδίου συνειδότος, ἐξελεύσεται ἀπὸ τοῦ συνεδρίου κατα- κεκριμένος· καὶ Μεταμεληθεὶς γὰρ, φησὶν, ἀπέ. στρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα ἀθῶον. Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ δίψει· ὑφ' ἑαυτοῦ γὰρ κατεκρίθη, καὶ ὑπ' ἐκείνων· καταγνώσεως γὰρ τὸ, Σὺ ὄψει. Καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν. Εἰς ἀποτυχίαν. Οτε γὰρ ἀπέκλινε πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ, προσηύχετο μετ' αὐτῶν ἐξολοθρευθήναι καὶ τὸν Χριστὸν, καὶ τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ· ἢ ἁπλῶς ἀποτεύξεται ὧν αἰτεῖ, διὰ τὴν δυστροπίαν αὐτῶν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι. Τελευτή- σει ταχέως. Μετὰ γὰρ τὴν προδοσίαν ὀλίγον ἐπέζησε, καὶ εὐθὺς ἀπήγξατο. COMMENT. IN PSALMOS. c C VERS. 4. Pro eo, ut me diligerent, detrahebant mihi. Cum diligere me debuissent, qui assidue verbo et opere beneticia in eos contuleram, hi con- tra deridebant me, seductorem, iniquum, et Deo adversarium appellantes”. Ego autem orabam. Oraham pro eis. In Evangeliis quippe orari jussit Christus pro calumniantibus. Vel: Orabam invocans auxilium tuum. Sæpenumero enim orasse cum ad Patrem, ibidem legimus. VERS. 5. Et posuerunt adversum me mala pro bo- nis. Ipsi, inquit, contra operati sunt in me mala, pro benfici¡is a me in eos collatis. Et odium pro dilectione mea. Pro dilectione, qua eos prosequebar. VERS. G. Constitue super eum peccatorem. Verbum Constitue, et alia verba impetrativi et optativi modi, quæ sequuntur, quanquam sub ejusmodi figura lo- quendi sint posita, habent tamen significationem futuri temporis, ac si dixisset : Constituel, stabil, exibit, et sic de singulis : Constitue, inquit, dia- bolum super Judam : intravit enim, ut legimus in Evangelio, in eum Satanas *. Constitue vero posuit, pro Permitte constitui, juxta peculiare illud Scri- pturæ idioma, de quo sape diximus. Et diabolus stet a dexteris ejus. lloc est, fiet ei Satanas familiaris : volent enim ſamiliares ac do- mestici alicujus stare ei a dextris. Atque ideo justis Deus dextram regionem in futuro judicio assigna- vit. Et aliter : Diabolus stabit a dextris ejus, dex- tras illius operationes rapiens. Quod si apud Za- chariam prophetam scriptum legimus de Jesu Magno pontifice, quod diabolus steterit a dex- tris ejus 's, animadvertendum est, illic addi cau- sam, ut adversaretur ei. Stetit enim a dextris ejus, ut bona, ac dextera illius opera impugna- ret. VERS. 7. Cum judicetur, exeat condemnatus. Cumn a morsu propriæ conscientiæ condemnatus fuerit, exibit de Judæorum concilio condemnatus: Peeni- tentia enim ductus retulit triginta argenteos prin- cipibus sacerdotum, et senioribus, dicens : Peccavi tradens sanguinem innocentem. Illi autem dixerunt, D Quid ad nos? tu videbis ". A seipso itaque atque ab illis pariter condemnatus est: condemnantium enim verba sunt : Tu videbis. Et oratio ejus fiat in errorem. Aberret, inquit, cjus oratio et non consequatur, quod postulat. Optabat enim Judas, votisque ac precibus ipse pa- riter, ac Christi inimici, quibus se conjunxerat, il unum petebant, ut exterminaretur Christus, et ejus memoria deleretur. Inanis igitur fuit hujusmodi eorum oratio, et votum. Vel, generaliter etiam di. cit, quod omnis ejus oratio aberrabit, quod non fructur optatis rebus, ob pravos ac perversos sci- licet ejus mores. ri Maulb. v, VERS. 8. Fiant dies ejus pauci. Cito post proditio - nem morietur. Molico enim tempore supervixit, cum paulo post suffocatus sit. Joan. xii. 27, Zachar. 11, 1. 44. * Matth. xxv❗, 3,tized by Google
Remove the covering from the eyes of my soul, namely, the density and occultation of the letter of the law, and I shall perceive the hidden wondrous meanings concerning your incarnate disposition.
19 Πάροικος ἐγώ εἰμι ἐν τῇ γῇ, μὴ ἀποκρύψῃς ἀπ᾽ ἐμοῦ τὰς ἐντολάς σου. Παροδικῶς κέχρημαι τῷ παρόντι βίῳ, πρὸς ἑτέραν ζωὴν ἐπειγόμενος· διὸ γνώρισόν μοι βαθύτερον τὰς ἐντολάς σου, ἵνα σπουδαιότερον ἐργάζωμαι καὶ συντονώτερον τρέχω.᾿Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με. Δέον Α ἀγαπᾷν με, καθεκάστην αὐτοὺς εὐεργετοῦντα καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ· οἱ δὲ τοὐναντίον διεκωμωδούν με, πλάνον, καὶ παράνομον, καὶ ἀντίθεον ἀποκαλοῦν τές με. Ἐγὼ δὲ προσηυχόμην. Προσευχόμην ὑπὲρ αὐτ τῶν· καὶ γὰρ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ἐνομοθέτησεν. "Η προσευχό- μην ἐπικαλούμενος τὴν παρὰ σοῦ βοήθειαν· διαφό ρως γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα προσευχόμενον αὐτὸν δηλοῦσιν οἱ εὐαγγελισταί. Καὶ ἔθεντο κατ' ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν. Εἰργά σαντο κατ' ἐμοῦ κακά, ἀνθ' ὧν εὐηργετήθησαν. Καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Αντί τῆς ἀγάπης, ἣν ἠγάπων αὐτούς. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλόν. Το κατάστη σον καὶ τὰ ἑξῆς, προστακτικά τε καὶ εὐκτικά, ἔχουσι μὲν σχῆμα τοιοῦτον, σημασίαν δὲ μέλλοντος, ἀντὶ τοῦ Καταστήσεται, καὶ στήσεται, καὶ ἐξελεύ- σεται, καὶ τὰ τοιαῦτα. Τάξον, φησὶν ἐπὶ τὴν Ἰου- δείαν τὸν διάβολον. Εἰσῆλθε γὰρ, φησὶν, εἰς αὐτὸν ὁ Σατανᾶς. Τὸ δὲ Κατάστησον, ἀντὶ τοῦ Παραχώ ρησον καταστῆναι, κατὰ τὸ τῆς Γραφῆς ἰδίωμα, περὶ οὗ πολλάκις ειρήκαμεν. Καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Στήσε ται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστιν, οἰκειωθήσεται ὁ Σα- τανᾶς αὐτῷ. Τῶν οἰκείων γὰρ ἡ δεξιά στάσις. Διὸ καὶ οἱ δίκαιοι παρὰ τῷ Θεῷ τῆς δεξιᾶς ἀξιοῦνται στάσεως· καὶ ἑτέρως δὲ, Στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστι δεξιὰς πράξεις ἀποτελῶν. Εἰ δὲ καὶ περὶ Ἰησοῦ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως γέγραπται, ὅτι καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἀλλ' ἐκεῖ πρόκειται ὅτι τοῦ ἀντιστῆναι αὐτῷ · ἔστη γὰρ ἐκ τῶν δεξιῶν αὐτοῦ μαχόμενος ταῖς δεξιαῖς αὐτοῦ πράξεσιν. Β Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν, ἐξέλθοι καταδεδικα σμένος. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ ἰδίου συνειδότος, ἐξελεύσεται ἀπὸ τοῦ συνεδρίου κατα- κεκριμένος· καὶ Μεταμεληθεὶς γὰρ, φησὶν, ἀπέ. στρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα ἀθῶον. Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ δίψει· ὑφ' ἑαυτοῦ γὰρ κατεκρίθη, καὶ ὑπ' ἐκείνων· καταγνώσεως γὰρ τὸ, Σὺ ὄψει. Καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν. Εἰς ἀποτυχίαν. Οτε γὰρ ἀπέκλινε πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ, προσηύχετο μετ' αὐτῶν ἐξολοθρευθήναι καὶ τὸν Χριστὸν, καὶ τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ· ἢ ἁπλῶς ἀποτεύξεται ὧν αἰτεῖ, διὰ τὴν δυστροπίαν αὐτῶν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι. Τελευτή- σει ταχέως. Μετὰ γὰρ τὴν προδοσίαν ὀλίγον ἐπέζησε, καὶ εὐθὺς ἀπήγξατο. COMMENT. IN PSALMOS. c C VERS. 4. Pro eo, ut me diligerent, detrahebant mihi. Cum diligere me debuissent, qui assidue verbo et opere beneticia in eos contuleram, hi con- tra deridebant me, seductorem, iniquum, et Deo adversarium appellantes”. Ego autem orabam. Oraham pro eis. In Evangeliis quippe orari jussit Christus pro calumniantibus. Vel: Orabam invocans auxilium tuum. Sæpenumero enim orasse cum ad Patrem, ibidem legimus. VERS. 5. Et posuerunt adversum me mala pro bo- nis. Ipsi, inquit, contra operati sunt in me mala, pro benfici¡is a me in eos collatis. Et odium pro dilectione mea. Pro dilectione, qua eos prosequebar. VERS. G. Constitue super eum peccatorem. Verbum Constitue, et alia verba impetrativi et optativi modi, quæ sequuntur, quanquam sub ejusmodi figura lo- quendi sint posita, habent tamen significationem futuri temporis, ac si dixisset : Constituel, stabil, exibit, et sic de singulis : Constitue, inquit, dia- bolum super Judam : intravit enim, ut legimus in Evangelio, in eum Satanas *. Constitue vero posuit, pro Permitte constitui, juxta peculiare illud Scri- pturæ idioma, de quo sape diximus. Et diabolus stet a dexteris ejus. lloc est, fiet ei Satanas familiaris : volent enim ſamiliares ac do- mestici alicujus stare ei a dextris. Atque ideo justis Deus dextram regionem in futuro judicio assigna- vit. Et aliter : Diabolus stabit a dextris ejus, dex- tras illius operationes rapiens. Quod si apud Za- chariam prophetam scriptum legimus de Jesu Magno pontifice, quod diabolus steterit a dex- tris ejus 's, animadvertendum est, illic addi cau- sam, ut adversaretur ei. Stetit enim a dextris ejus, ut bona, ac dextera illius opera impugna- ret. VERS. 7. Cum judicetur, exeat condemnatus. Cumn a morsu propriæ conscientiæ condemnatus fuerit, exibit de Judæorum concilio condemnatus: Peeni- tentia enim ductus retulit triginta argenteos prin- cipibus sacerdotum, et senioribus, dicens : Peccavi tradens sanguinem innocentem. Illi autem dixerunt, D Quid ad nos? tu videbis ". A seipso itaque atque ab illis pariter condemnatus est: condemnantium enim verba sunt : Tu videbis. Et oratio ejus fiat in errorem. Aberret, inquit, cjus oratio et non consequatur, quod postulat. Optabat enim Judas, votisque ac precibus ipse pa- riter, ac Christi inimici, quibus se conjunxerat, il unum petebant, ut exterminaretur Christus, et ejus memoria deleretur. Inanis igitur fuit hujusmodi eorum oratio, et votum. Vel, generaliter etiam di. cit, quod omnis ejus oratio aberrabit, quod non fructur optatis rebus, ob pravos ac perversos sci- licet ejus mores. ri Maulb. v, VERS. 8. Fiant dies ejus pauci. Cito post proditio - nem morietur. Molico enim tempore supervixit, cum paulo post suffocatus sit. Joan. xii. 27, Zachar. 11, 1. 44. * Matth. xxv❗, 3,tized by Google
19 I am a stranger on the earth, do not conceal from me your commandments. I treat the present life as a passage, hastening on to another life, hence make known to me more deeply your commandments so that I may work more earnestly and race more intently.
20 Ἐπεπόθησεν ἡ ψυχή μου τοῦ ἐπιθυμῆσαι τὰ κρίματά σου ἐν παντὶ καιρῷ. Ἐπεπόθησε σφόδρα. Ἐπεπόθησεν ἡ ψυχή μου τὸ ἐπιθυμεῖν ἀεὶ τῶν κριμάτων σου· ἀδιάφορος δὲ ἡ σύνταξις ἐνταῦθα καὶ τοῦ, ἐπεπόθησε, καὶ τοῦ, ἐπιθυμῆσαι. Λίαν ἠγάπησα, φησὶ, τὴν ἐπιθυμίαν τῶν κριμάτων σου, διὸ καὶ ἐπεθύμουν αὐτῶν ἐν παντὶ καιρῷ, τουτέστιν, ἐπιθυμητικῶς αὐτῶν εἶχον, θερμῶς ἐφίλουν. Ἢ ἐπεπόθησεν ἡ ψυχή μου τὰ κρίματά σου ἐν παντὶ καιρῷ, ὥστε ἐπιθυμητικῶς ἔχειν αὐτῶν, ἢ διὰ τὸ ἐπιθυμῆσαι αὐτῶν.᾿Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με. Δέον Α ἀγαπᾷν με, καθεκάστην αὐτοὺς εὐεργετοῦντα καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ· οἱ δὲ τοὐναντίον διεκωμωδούν με, πλάνον, καὶ παράνομον, καὶ ἀντίθεον ἀποκαλοῦν τές με. Ἐγὼ δὲ προσηυχόμην. Προσευχόμην ὑπὲρ αὐτ τῶν· καὶ γὰρ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ἐνομοθέτησεν. "Η προσευχό- μην ἐπικαλούμενος τὴν παρὰ σοῦ βοήθειαν· διαφό ρως γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα προσευχόμενον αὐτὸν δηλοῦσιν οἱ εὐαγγελισταί. Καὶ ἔθεντο κατ' ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν. Εἰργά σαντο κατ' ἐμοῦ κακά, ἀνθ' ὧν εὐηργετήθησαν. Καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Αντί τῆς ἀγάπης, ἣν ἠγάπων αὐτούς. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλόν. Το κατάστη σον καὶ τὰ ἑξῆς, προστακτικά τε καὶ εὐκτικά, ἔχουσι μὲν σχῆμα τοιοῦτον, σημασίαν δὲ μέλλοντος, ἀντὶ τοῦ Καταστήσεται, καὶ στήσεται, καὶ ἐξελεύ- σεται, καὶ τὰ τοιαῦτα. Τάξον, φησὶν ἐπὶ τὴν Ἰου- δείαν τὸν διάβολον. Εἰσῆλθε γὰρ, φησὶν, εἰς αὐτὸν ὁ Σατανᾶς. Τὸ δὲ Κατάστησον, ἀντὶ τοῦ Παραχώ ρησον καταστῆναι, κατὰ τὸ τῆς Γραφῆς ἰδίωμα, περὶ οὗ πολλάκις ειρήκαμεν. Καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Στήσε ται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστιν, οἰκειωθήσεται ὁ Σα- τανᾶς αὐτῷ. Τῶν οἰκείων γὰρ ἡ δεξιά στάσις. Διὸ καὶ οἱ δίκαιοι παρὰ τῷ Θεῷ τῆς δεξιᾶς ἀξιοῦνται στάσεως· καὶ ἑτέρως δὲ, Στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστι δεξιὰς πράξεις ἀποτελῶν. Εἰ δὲ καὶ περὶ Ἰησοῦ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως γέγραπται, ὅτι καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἀλλ' ἐκεῖ πρόκειται ὅτι τοῦ ἀντιστῆναι αὐτῷ · ἔστη γὰρ ἐκ τῶν δεξιῶν αὐτοῦ μαχόμενος ταῖς δεξιαῖς αὐτοῦ πράξεσιν. Β Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν, ἐξέλθοι καταδεδικα σμένος. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ ἰδίου συνειδότος, ἐξελεύσεται ἀπὸ τοῦ συνεδρίου κατα- κεκριμένος· καὶ Μεταμεληθεὶς γὰρ, φησὶν, ἀπέ. στρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα ἀθῶον. Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ δίψει· ὑφ' ἑαυτοῦ γὰρ κατεκρίθη, καὶ ὑπ' ἐκείνων· καταγνώσεως γὰρ τὸ, Σὺ ὄψει. Καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν. Εἰς ἀποτυχίαν. Οτε γὰρ ἀπέκλινε πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ, προσηύχετο μετ' αὐτῶν ἐξολοθρευθήναι καὶ τὸν Χριστὸν, καὶ τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ· ἢ ἁπλῶς ἀποτεύξεται ὧν αἰτεῖ, διὰ τὴν δυστροπίαν αὐτῶν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι. Τελευτή- σει ταχέως. Μετὰ γὰρ τὴν προδοσίαν ὀλίγον ἐπέζησε, καὶ εὐθὺς ἀπήγξατο. COMMENT. IN PSALMOS. c C VERS. 4. Pro eo, ut me diligerent, detrahebant mihi. Cum diligere me debuissent, qui assidue verbo et opere beneticia in eos contuleram, hi con- tra deridebant me, seductorem, iniquum, et Deo adversarium appellantes”. Ego autem orabam. Oraham pro eis. In Evangeliis quippe orari jussit Christus pro calumniantibus. Vel: Orabam invocans auxilium tuum. Sæpenumero enim orasse cum ad Patrem, ibidem legimus. VERS. 5. Et posuerunt adversum me mala pro bo- nis. Ipsi, inquit, contra operati sunt in me mala, pro benfici¡is a me in eos collatis. Et odium pro dilectione mea. Pro dilectione, qua eos prosequebar. VERS. G. Constitue super eum peccatorem. Verbum Constitue, et alia verba impetrativi et optativi modi, quæ sequuntur, quanquam sub ejusmodi figura lo- quendi sint posita, habent tamen significationem futuri temporis, ac si dixisset : Constituel, stabil, exibit, et sic de singulis : Constitue, inquit, dia- bolum super Judam : intravit enim, ut legimus in Evangelio, in eum Satanas *. Constitue vero posuit, pro Permitte constitui, juxta peculiare illud Scri- pturæ idioma, de quo sape diximus. Et diabolus stet a dexteris ejus. lloc est, fiet ei Satanas familiaris : volent enim ſamiliares ac do- mestici alicujus stare ei a dextris. Atque ideo justis Deus dextram regionem in futuro judicio assigna- vit. Et aliter : Diabolus stabit a dextris ejus, dex- tras illius operationes rapiens. Quod si apud Za- chariam prophetam scriptum legimus de Jesu Magno pontifice, quod diabolus steterit a dex- tris ejus 's, animadvertendum est, illic addi cau- sam, ut adversaretur ei. Stetit enim a dextris ejus, ut bona, ac dextera illius opera impugna- ret. VERS. 7. Cum judicetur, exeat condemnatus. Cumn a morsu propriæ conscientiæ condemnatus fuerit, exibit de Judæorum concilio condemnatus: Peeni- tentia enim ductus retulit triginta argenteos prin- cipibus sacerdotum, et senioribus, dicens : Peccavi tradens sanguinem innocentem. Illi autem dixerunt, D Quid ad nos? tu videbis ". A seipso itaque atque ab illis pariter condemnatus est: condemnantium enim verba sunt : Tu videbis. Et oratio ejus fiat in errorem. Aberret, inquit, cjus oratio et non consequatur, quod postulat. Optabat enim Judas, votisque ac precibus ipse pa- riter, ac Christi inimici, quibus se conjunxerat, il unum petebant, ut exterminaretur Christus, et ejus memoria deleretur. Inanis igitur fuit hujusmodi eorum oratio, et votum. Vel, generaliter etiam di. cit, quod omnis ejus oratio aberrabit, quod non fructur optatis rebus, ob pravos ac perversos sci- licet ejus mores. ri Maulb. v, VERS. 8. Fiant dies ejus pauci. Cito post proditio - nem morietur. Molico enim tempore supervixit, cum paulo post suffocatus sit. Joan. xii. 27, Zachar. 11, 1. 44. * Matth. xxv❗, 3,tized by Google
20 My soul has longed to desire your judgements at all times. It has longed fervently. My soul has longed to ever desire your judgements. The syntax is indifferent here both for the verb ‘to long’ [genitive instead of accusative] and for the verb ‘to desire’ [accusative instead of genitive]. I have loved exceedingly, he says, the desire of your judgements, and hence I would desire them at all times, that is, I was very desirous of them, I would cherish them fervently. Or else, my soul longed for your judgements at all times so as to be desirous of them or on account of having desired them.
α Ἐπετίμησας ὑπερηφάνοις. ᾽Ηπείλησας κόλασιν ἐν τῷ βιβλίῳ τοῦ νόμου τοῖς ὑπερόπταις τοῦ νόμου, ἢ ἐπικατηράσω αὐτοῖς, ὡς ἐφεξῆς δῆλον.᾿Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με. Δέον Α ἀγαπᾷν με, καθεκάστην αὐτοὺς εὐεργετοῦντα καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ· οἱ δὲ τοὐναντίον διεκωμωδούν με, πλάνον, καὶ παράνομον, καὶ ἀντίθεον ἀποκαλοῦν τές με. Ἐγὼ δὲ προσηυχόμην. Προσευχόμην ὑπὲρ αὐτ τῶν· καὶ γὰρ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ἐνομοθέτησεν. "Η προσευχό- μην ἐπικαλούμενος τὴν παρὰ σοῦ βοήθειαν· διαφό ρως γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα προσευχόμενον αὐτὸν δηλοῦσιν οἱ εὐαγγελισταί. Καὶ ἔθεντο κατ' ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν. Εἰργά σαντο κατ' ἐμοῦ κακά, ἀνθ' ὧν εὐηργετήθησαν. Καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Αντί τῆς ἀγάπης, ἣν ἠγάπων αὐτούς. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλόν. Το κατάστη σον καὶ τὰ ἑξῆς, προστακτικά τε καὶ εὐκτικά, ἔχουσι μὲν σχῆμα τοιοῦτον, σημασίαν δὲ μέλλοντος, ἀντὶ τοῦ Καταστήσεται, καὶ στήσεται, καὶ ἐξελεύ- σεται, καὶ τὰ τοιαῦτα. Τάξον, φησὶν ἐπὶ τὴν Ἰου- δείαν τὸν διάβολον. Εἰσῆλθε γὰρ, φησὶν, εἰς αὐτὸν ὁ Σατανᾶς. Τὸ δὲ Κατάστησον, ἀντὶ τοῦ Παραχώ ρησον καταστῆναι, κατὰ τὸ τῆς Γραφῆς ἰδίωμα, περὶ οὗ πολλάκις ειρήκαμεν. Καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Στήσε ται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστιν, οἰκειωθήσεται ὁ Σα- τανᾶς αὐτῷ. Τῶν οἰκείων γὰρ ἡ δεξιά στάσις. Διὸ καὶ οἱ δίκαιοι παρὰ τῷ Θεῷ τῆς δεξιᾶς ἀξιοῦνται στάσεως· καὶ ἑτέρως δὲ, Στήσεται ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τουτέστι δεξιὰς πράξεις ἀποτελῶν. Εἰ δὲ καὶ περὶ Ἰησοῦ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως γέγραπται, ὅτι καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἀλλ' ἐκεῖ πρόκειται ὅτι τοῦ ἀντιστῆναι αὐτῷ · ἔστη γὰρ ἐκ τῶν δεξιῶν αὐτοῦ μαχόμενος ταῖς δεξιαῖς αὐτοῦ πράξεσιν. Β Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν, ἐξέλθοι καταδεδικα σμένος. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ ἰδίου συνειδότος, ἐξελεύσεται ἀπὸ τοῦ συνεδρίου κατα- κεκριμένος· καὶ Μεταμεληθεὶς γὰρ, φησὶν, ἀπέ. στρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα ἀθῶον. Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ δίψει· ὑφ' ἑαυτοῦ γὰρ κατεκρίθη, καὶ ὑπ' ἐκείνων· καταγνώσεως γὰρ τὸ, Σὺ ὄψει. Καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν. Εἰς ἀποτυχίαν. Οτε γὰρ ἀπέκλινε πρὸς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ, προσηύχετο μετ' αὐτῶν ἐξολοθρευθήναι καὶ τὸν Χριστὸν, καὶ τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ· ἢ ἁπλῶς ἀποτεύξεται ὧν αἰτεῖ, διὰ τὴν δυστροπίαν αὐτῶν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι. Τελευτή- σει ταχέως. Μετὰ γὰρ τὴν προδοσίαν ὀλίγον ἐπέζησε, καὶ εὐθὺς ἀπήγξατο. COMMENT. IN PSALMOS. c C VERS. 4. Pro eo, ut me diligerent, detrahebant mihi. Cum diligere me debuissent, qui assidue verbo et opere beneticia in eos contuleram, hi con- tra deridebant me, seductorem, iniquum, et Deo adversarium appellantes”. Ego autem orabam. Oraham pro eis. In Evangeliis quippe orari jussit Christus pro calumniantibus. Vel: Orabam invocans auxilium tuum. Sæpenumero enim orasse cum ad Patrem, ibidem legimus. VERS. 5. Et posuerunt adversum me mala pro bo- nis. Ipsi, inquit, contra operati sunt in me mala, pro benfici¡is a me in eos collatis. Et odium pro dilectione mea. Pro dilectione, qua eos prosequebar. VERS. G. Constitue super eum peccatorem. Verbum Constitue, et alia verba impetrativi et optativi modi, quæ sequuntur, quanquam sub ejusmodi figura lo- quendi sint posita, habent tamen significationem futuri temporis, ac si dixisset : Constituel, stabil, exibit, et sic de singulis : Constitue, inquit, dia- bolum super Judam : intravit enim, ut legimus in Evangelio, in eum Satanas *. Constitue vero posuit, pro Permitte constitui, juxta peculiare illud Scri- pturæ idioma, de quo sape diximus. Et diabolus stet a dexteris ejus. lloc est, fiet ei Satanas familiaris : volent enim ſamiliares ac do- mestici alicujus stare ei a dextris. Atque ideo justis Deus dextram regionem in futuro judicio assigna- vit. Et aliter : Diabolus stabit a dextris ejus, dex- tras illius operationes rapiens. Quod si apud Za- chariam prophetam scriptum legimus de Jesu Magno pontifice, quod diabolus steterit a dex- tris ejus 's, animadvertendum est, illic addi cau- sam, ut adversaretur ei. Stetit enim a dextris ejus, ut bona, ac dextera illius opera impugna- ret. VERS. 7. Cum judicetur, exeat condemnatus. Cumn a morsu propriæ conscientiæ condemnatus fuerit, exibit de Judæorum concilio condemnatus: Peeni- tentia enim ductus retulit triginta argenteos prin- cipibus sacerdotum, et senioribus, dicens : Peccavi tradens sanguinem innocentem. Illi autem dixerunt, D Quid ad nos? tu videbis ". A seipso itaque atque ab illis pariter condemnatus est: condemnantium enim verba sunt : Tu videbis. Et oratio ejus fiat in errorem. Aberret, inquit, cjus oratio et non consequatur, quod postulat. Optabat enim Judas, votisque ac precibus ipse pa- riter, ac Christi inimici, quibus se conjunxerat, il unum petebant, ut exterminaretur Christus, et ejus memoria deleretur. Inanis igitur fuit hujusmodi eorum oratio, et votum. Vel, generaliter etiam di. cit, quod omnis ejus oratio aberrabit, quod non fructur optatis rebus, ob pravos ac perversos sci- licet ejus mores. ri Maulb. v, VERS. 8. Fiant dies ejus pauci. Cito post proditio - nem morietur. Molico enim tempore supervixit, cum paulo post suffocatus sit. Joan. xii. 27, Zachar. 11, 1. 44. * Matth. xxv❗, 3,tized by Google
21α You have rebuked the proud. You have threatened punishment in the book of the law for those who show contempt for the law, or you have called down curses on them as is clear in what follows.
PG 128:1141β Ἐπικατάρατοι οἱ ἐκκλίνοντες ἀπὸ τῶν ἐντολῶν σου. Γέγραπται γὰρ, Ἐπικατάρατος ὃς οὐκ ἐμμένει πᾶσι τοῖς γεγραμμένοις ἐν τῷ βιβλίῳ τοῦ νόμου τοῦ ποιῆσαι αὐτά.Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ τῆς γῆς τὸ μνημόσυ. Α νον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα προφη τείαν ἀνέδραμε· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο, προφητείας μεταξύ διακόπτειν, ὑπόθεσιν ἑτέραν εμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθώς ἂν ὑφηγήσεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Εξολοθρευθήσε ται, φησί, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γενεάς κατά διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σωζούσης. Ανθ' ὧν, οὐκ εμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος, εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι, οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ· ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι Έλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι. Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν, καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ, τοῦ θανατώσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν ὅτε λαβὼν ὄχλον πολλὸν μετά μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσ δυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς, ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνειν· ἀνά γνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α' στίχου τοῦ μ' ψαλ μου. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. . Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ, τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλόγει δὲ οὐδείς. Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν, ὡς ἱμάτιον. Ολον αὐτὸν δι᾿ ὅλου συνέχουσαν, καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν, διὰ τοῦ μίσους τῆς προδο σίας. Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε. Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔν- δον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αινιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς· διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου τὸ δυσέκνιπτον, καὶ μόνιμον. Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γε- νήσεται ὥστε συνέχειν, καὶ διασφίγγειν αὐτόν. Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρά Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν Ἰου δαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ Ἰούδα, καὶ τῶν κατ' αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περί οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τάδε, καὶ τόδε· ἢ τῶν ” Ει COMMENT. IN PSALMOS. Et exterminetur de lerra memoria ejus. Rursus ad prophetiam revertitur de Juda, et est modus hic quidam, consuetus aliquando apud prophetas, quo prophetias intercidunt, et alia in medio po- nunt, ac rursus ad primum argumentum redeunt, sicuti subministraverit sanctus Spiritus. Extermi- nabitur vero memoria ejus, quia nec bona ejus, nec generatio per successiones, illius memoriam servabunt. VERS. 16. Eo quod non recordatus est facere miseri- cordiam. Quoniam, inquit, noluit facere misericor- diam erga eum, qui summis impetitus injuriis, et multiplicibus oppressus fuit insidiis. Quinimo cum ipsis etiam insidiatoribus conspiravit, beneficiorum sibi a Christo collatorum immemor. Nam si me- B minisset, verisimile est facturum eum fuisse mise- ricordiam, boc est, illius miserturum fuisse. C Matth. x1, 29. D VERS. 17. persecutus est hominem pauperent, et inopem, et compunctum corde, ut mortificaret. Persecutus vero cum est, quando accepta turba multa a principibus sacerdotum et senioribus po- puli, cum gladiis et liguis venit, ut eum quære- ret. Inops autem et pauper Christus dicitur, ob tenuitatem assumptæ carnis, et quia adeo inops eral, ut non haberet, ubi caput reclinaret, ut dixi- mus in principio psalmi XL. Compunctum vero corde dixit, juxta illud : Discite a me, quia mitis sum, et humilis corde 18. Vers. 18. Et dilexit maledictionem, et veniet ei, et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Pro- priis enim operibus alteram attraxit, et alteram repulit : et maledicent quidem ei pii ac fideles om- nes, benedicet autem nemo. Et indutus est maledictione, quasi- vestimento. Maledictione, inquam, qua prorsus semper deti- nebatur, quæ nunquam ab eo aberat. Indutus est autem ea, proditione intercedente. Et ingressa est quasi aqua interiora ejus. Non exterius tantum hujusmodi maledictio eum cir- cumdedit, sed ea etiam, non secus atque aqua, intrinsecus imbutus est. Et quasi oleum in ossibus ejus. Nec tantum intro ingressa est, sed ultra etiam interius magis pene- travit. Auget autem sermone sun hoc factum Pro- pheta, grandem esse indicans maledictionis cumu- lum. Et per aquam quidem, ejus vehementiam ostendit, per oleum vero difficultatem in abluendo, et consequenter illius diuturnitatem. circum- Vers. 19. Fiat ei quasi vestimentum, dalur, et quasi zona, qua semper accingitur. Ea scilicet ratione, ut perpetuo eum contineat et perstringat. VERS. 20. Hoc opus detrahentium mihi a Domino. Hoc opus, id est, hæc pœna, seu hoc opus pœna- rum, quas supra commemoravimus Judam et com- plices passuros esse: bæc, inquam, pœna, Judæ et sociorum. mihi detrahentium, a Domino erit.
21β Accursed are those who turn away from your law. For it is written, Cursed be whoever does not remain in all the words written in the book of the law to do them.
22 Περίελε ἀπ᾽ ἐμοῦ ὄνειδος καὶ ἐξουδένωσιν, ὅτι τὰ μαρτύριά σου ἐξεζήτησα. Ὄνειδος καὶ ἐξουδένωσιν, ἅπερ ἡ προλαβοῦσα ῥᾳθυμία μοι προσετρίψατο, ὀνειδιζόντων καὶ ἐξουδενούντων με τῶν νοητῶν ἐχθρῶν. Ἢ περίελε, ἀντὶ τοῦ, ἀπέλασον, μὴ συγχωρήσας ὅλως προστριβῆναί μοι ταῦτα, περιγινομένῳ τῶν ἐπιβουλευόντων.Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ τῆς γῆς τὸ μνημόσυ. Α νον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα προφη τείαν ἀνέδραμε· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο, προφητείας μεταξύ διακόπτειν, ὑπόθεσιν ἑτέραν εμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθώς ἂν ὑφηγήσεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Εξολοθρευθήσε ται, φησί, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γενεάς κατά διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σωζούσης. Ανθ' ὧν, οὐκ εμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος, εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι, οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ· ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι Έλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι. Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν, καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ, τοῦ θανατώσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν ὅτε λαβὼν ὄχλον πολλὸν μετά μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσ δυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς, ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνειν· ἀνά γνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α' στίχου τοῦ μ' ψαλ μου. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. . Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ, τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλόγει δὲ οὐδείς. Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν, ὡς ἱμάτιον. Ολον αὐτὸν δι᾿ ὅλου συνέχουσαν, καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν, διὰ τοῦ μίσους τῆς προδο σίας. Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε. Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔν- δον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αινιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς· διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου τὸ δυσέκνιπτον, καὶ μόνιμον. Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γε- νήσεται ὥστε συνέχειν, καὶ διασφίγγειν αὐτόν. Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρά Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν Ἰου δαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ Ἰούδα, καὶ τῶν κατ' αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περί οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τάδε, καὶ τόδε· ἢ τῶν ” Ει COMMENT. IN PSALMOS. Et exterminetur de lerra memoria ejus. Rursus ad prophetiam revertitur de Juda, et est modus hic quidam, consuetus aliquando apud prophetas, quo prophetias intercidunt, et alia in medio po- nunt, ac rursus ad primum argumentum redeunt, sicuti subministraverit sanctus Spiritus. Extermi- nabitur vero memoria ejus, quia nec bona ejus, nec generatio per successiones, illius memoriam servabunt. VERS. 16. Eo quod non recordatus est facere miseri- cordiam. Quoniam, inquit, noluit facere misericor- diam erga eum, qui summis impetitus injuriis, et multiplicibus oppressus fuit insidiis. Quinimo cum ipsis etiam insidiatoribus conspiravit, beneficiorum sibi a Christo collatorum immemor. Nam si me- B minisset, verisimile est facturum eum fuisse mise- ricordiam, boc est, illius miserturum fuisse. C Matth. x1, 29. D VERS. 17. persecutus est hominem pauperent, et inopem, et compunctum corde, ut mortificaret. Persecutus vero cum est, quando accepta turba multa a principibus sacerdotum et senioribus po- puli, cum gladiis et liguis venit, ut eum quære- ret. Inops autem et pauper Christus dicitur, ob tenuitatem assumptæ carnis, et quia adeo inops eral, ut non haberet, ubi caput reclinaret, ut dixi- mus in principio psalmi XL. Compunctum vero corde dixit, juxta illud : Discite a me, quia mitis sum, et humilis corde 18. Vers. 18. Et dilexit maledictionem, et veniet ei, et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Pro- priis enim operibus alteram attraxit, et alteram repulit : et maledicent quidem ei pii ac fideles om- nes, benedicet autem nemo. Et indutus est maledictione, quasi- vestimento. Maledictione, inquam, qua prorsus semper deti- nebatur, quæ nunquam ab eo aberat. Indutus est autem ea, proditione intercedente. Et ingressa est quasi aqua interiora ejus. Non exterius tantum hujusmodi maledictio eum cir- cumdedit, sed ea etiam, non secus atque aqua, intrinsecus imbutus est. Et quasi oleum in ossibus ejus. Nec tantum intro ingressa est, sed ultra etiam interius magis pene- travit. Auget autem sermone sun hoc factum Pro- pheta, grandem esse indicans maledictionis cumu- lum. Et per aquam quidem, ejus vehementiam ostendit, per oleum vero difficultatem in abluendo, et consequenter illius diuturnitatem. circum- Vers. 19. Fiat ei quasi vestimentum, dalur, et quasi zona, qua semper accingitur. Ea scilicet ratione, ut perpetuo eum contineat et perstringat. VERS. 20. Hoc opus detrahentium mihi a Domino. Hoc opus, id est, hæc pœna, seu hoc opus pœna- rum, quas supra commemoravimus Judam et com- plices passuros esse: bæc, inquam, pœna, Judæ et sociorum. mihi detrahentium, a Domino erit.
22 Remove from me reproach and disparagement for I have sought out your testimonies. The reproach and disparagement which my previous heedlessness inflicted on me, with my intelligible enemies reproaching and disparaging me. Or else, ‘remove’, in the sense of, expel from me, not having allowed in any way for these things to attach to me, having prevailed over my assailants.
23 Καὶ γὰρ ἐκάθισαν ἄρχοντες καὶ κατ᾽ ἐμοῦ κατελάλουν, ὁ δὲ δοῦλός σου ἠδολέσχει ἐν τοῖς δικαιώμασί σου. Ἐκεῖνοι μὲν διέβαλλόν με, τὴν ἐν τῷ νόμῳ σου μελέτην μου χλευάζοντες, ἐγὼ δὲ ἐπέτεινον ταύτην, εἰδὼς τὸ ἐντεῦθεν κέρδος.Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ τῆς γῆς τὸ μνημόσυ. Α νον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα προφη τείαν ἀνέδραμε· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο, προφητείας μεταξύ διακόπτειν, ὑπόθεσιν ἑτέραν εμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθώς ἂν ὑφηγήσεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Εξολοθρευθήσε ται, φησί, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γενεάς κατά διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σωζούσης. Ανθ' ὧν, οὐκ εμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος, εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι, οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ· ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι Έλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι. Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν, καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ, τοῦ θανατώσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν ὅτε λαβὼν ὄχλον πολλὸν μετά μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσ δυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς, ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνειν· ἀνά γνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α' στίχου τοῦ μ' ψαλ μου. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. . Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ, τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλόγει δὲ οὐδείς. Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν, ὡς ἱμάτιον. Ολον αὐτὸν δι᾿ ὅλου συνέχουσαν, καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν, διὰ τοῦ μίσους τῆς προδο σίας. Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε. Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔν- δον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αινιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς· διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου τὸ δυσέκνιπτον, καὶ μόνιμον. Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γε- νήσεται ὥστε συνέχειν, καὶ διασφίγγειν αὐτόν. Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρά Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν Ἰου δαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ Ἰούδα, καὶ τῶν κατ' αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περί οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τάδε, καὶ τόδε· ἢ τῶν ” Ει COMMENT. IN PSALMOS. Et exterminetur de lerra memoria ejus. Rursus ad prophetiam revertitur de Juda, et est modus hic quidam, consuetus aliquando apud prophetas, quo prophetias intercidunt, et alia in medio po- nunt, ac rursus ad primum argumentum redeunt, sicuti subministraverit sanctus Spiritus. Extermi- nabitur vero memoria ejus, quia nec bona ejus, nec generatio per successiones, illius memoriam servabunt. VERS. 16. Eo quod non recordatus est facere miseri- cordiam. Quoniam, inquit, noluit facere misericor- diam erga eum, qui summis impetitus injuriis, et multiplicibus oppressus fuit insidiis. Quinimo cum ipsis etiam insidiatoribus conspiravit, beneficiorum sibi a Christo collatorum immemor. Nam si me- B minisset, verisimile est facturum eum fuisse mise- ricordiam, boc est, illius miserturum fuisse. C Matth. x1, 29. D VERS. 17. persecutus est hominem pauperent, et inopem, et compunctum corde, ut mortificaret. Persecutus vero cum est, quando accepta turba multa a principibus sacerdotum et senioribus po- puli, cum gladiis et liguis venit, ut eum quære- ret. Inops autem et pauper Christus dicitur, ob tenuitatem assumptæ carnis, et quia adeo inops eral, ut non haberet, ubi caput reclinaret, ut dixi- mus in principio psalmi XL. Compunctum vero corde dixit, juxta illud : Discite a me, quia mitis sum, et humilis corde 18. Vers. 18. Et dilexit maledictionem, et veniet ei, et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Pro- priis enim operibus alteram attraxit, et alteram repulit : et maledicent quidem ei pii ac fideles om- nes, benedicet autem nemo. Et indutus est maledictione, quasi- vestimento. Maledictione, inquam, qua prorsus semper deti- nebatur, quæ nunquam ab eo aberat. Indutus est autem ea, proditione intercedente. Et ingressa est quasi aqua interiora ejus. Non exterius tantum hujusmodi maledictio eum cir- cumdedit, sed ea etiam, non secus atque aqua, intrinsecus imbutus est. Et quasi oleum in ossibus ejus. Nec tantum intro ingressa est, sed ultra etiam interius magis pene- travit. Auget autem sermone sun hoc factum Pro- pheta, grandem esse indicans maledictionis cumu- lum. Et per aquam quidem, ejus vehementiam ostendit, per oleum vero difficultatem in abluendo, et consequenter illius diuturnitatem. circum- Vers. 19. Fiat ei quasi vestimentum, dalur, et quasi zona, qua semper accingitur. Ea scilicet ratione, ut perpetuo eum contineat et perstringat. VERS. 20. Hoc opus detrahentium mihi a Domino. Hoc opus, id est, hæc pœna, seu hoc opus pœna- rum, quas supra commemoravimus Judam et com- plices passuros esse: bæc, inquam, pœna, Judæ et sociorum. mihi detrahentium, a Domino erit.
23 And rulers indeed took their seat and would speak against me, but your servant would ruminate on your statutes. They would speak slanderously about me, mocking my meditation on your law, but I would intensify it, knowing the profit therefrom.
Εἶεν δ’ ἂν ἄρχοντες, καὶ αἱ ἀρχαὶ καὶ ἐξουσίαι καὶ οἱ κοσμοκράτορες τοῦ σκότους τοῦ αἰῶνος τούτου.Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ τῆς γῆς τὸ μνημόσυ. Α νον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα προφη τείαν ἀνέδραμε· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο, προφητείας μεταξύ διακόπτειν, ὑπόθεσιν ἑτέραν εμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθώς ἂν ὑφηγήσεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Εξολοθρευθήσε ται, φησί, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γενεάς κατά διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σωζούσης. Ανθ' ὧν, οὐκ εμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος, εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι, οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ· ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι Έλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι. Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν, καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ, τοῦ θανατώσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν ὅτε λαβὼν ὄχλον πολλὸν μετά μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσ δυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς, ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνειν· ἀνά γνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α' στίχου τοῦ μ' ψαλ μου. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. . Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ, τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλόγει δὲ οὐδείς. Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν, ὡς ἱμάτιον. Ολον αὐτὸν δι᾿ ὅλου συνέχουσαν, καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν, διὰ τοῦ μίσους τῆς προδο σίας. Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε. Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔν- δον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αινιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς· διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου τὸ δυσέκνιπτον, καὶ μόνιμον. Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γε- νήσεται ὥστε συνέχειν, καὶ διασφίγγειν αὐτόν. Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρά Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν Ἰου δαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ Ἰούδα, καὶ τῶν κατ' αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περί οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τάδε, καὶ τόδε· ἢ τῶν ” Ει COMMENT. IN PSALMOS. Et exterminetur de lerra memoria ejus. Rursus ad prophetiam revertitur de Juda, et est modus hic quidam, consuetus aliquando apud prophetas, quo prophetias intercidunt, et alia in medio po- nunt, ac rursus ad primum argumentum redeunt, sicuti subministraverit sanctus Spiritus. Extermi- nabitur vero memoria ejus, quia nec bona ejus, nec generatio per successiones, illius memoriam servabunt. VERS. 16. Eo quod non recordatus est facere miseri- cordiam. Quoniam, inquit, noluit facere misericor- diam erga eum, qui summis impetitus injuriis, et multiplicibus oppressus fuit insidiis. Quinimo cum ipsis etiam insidiatoribus conspiravit, beneficiorum sibi a Christo collatorum immemor. Nam si me- B minisset, verisimile est facturum eum fuisse mise- ricordiam, boc est, illius miserturum fuisse. C Matth. x1, 29. D VERS. 17. persecutus est hominem pauperent, et inopem, et compunctum corde, ut mortificaret. Persecutus vero cum est, quando accepta turba multa a principibus sacerdotum et senioribus po- puli, cum gladiis et liguis venit, ut eum quære- ret. Inops autem et pauper Christus dicitur, ob tenuitatem assumptæ carnis, et quia adeo inops eral, ut non haberet, ubi caput reclinaret, ut dixi- mus in principio psalmi XL. Compunctum vero corde dixit, juxta illud : Discite a me, quia mitis sum, et humilis corde 18. Vers. 18. Et dilexit maledictionem, et veniet ei, et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Pro- priis enim operibus alteram attraxit, et alteram repulit : et maledicent quidem ei pii ac fideles om- nes, benedicet autem nemo. Et indutus est maledictione, quasi- vestimento. Maledictione, inquam, qua prorsus semper deti- nebatur, quæ nunquam ab eo aberat. Indutus est autem ea, proditione intercedente. Et ingressa est quasi aqua interiora ejus. Non exterius tantum hujusmodi maledictio eum cir- cumdedit, sed ea etiam, non secus atque aqua, intrinsecus imbutus est. Et quasi oleum in ossibus ejus. Nec tantum intro ingressa est, sed ultra etiam interius magis pene- travit. Auget autem sermone sun hoc factum Pro- pheta, grandem esse indicans maledictionis cumu- lum. Et per aquam quidem, ejus vehementiam ostendit, per oleum vero difficultatem in abluendo, et consequenter illius diuturnitatem. circum- Vers. 19. Fiat ei quasi vestimentum, dalur, et quasi zona, qua semper accingitur. Ea scilicet ratione, ut perpetuo eum contineat et perstringat. VERS. 20. Hoc opus detrahentium mihi a Domino. Hoc opus, id est, hæc pœna, seu hoc opus pœna- rum, quas supra commemoravimus Judam et com- plices passuros esse: bæc, inquam, pœna, Judæ et sociorum. mihi detrahentium, a Domino erit.
‘Rulers’ may also be interpreted as the Principalities and powers and world rulers of the darkness of this age.
24 Καὶ γὰρ τὰ μαρτύριά σου μελέτη μού ἐστι, καὶ αἱ συμβουλίαι μου τὰ δικαιώματά σου. Ἐκείνοις μὲν, ἄλλα μελέτη, ἐμοὶ δὲ καὶ μελέτη καὶ σύμβουλος, ὁ νόμος σου.Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ τῆς γῆς τὸ μνημόσυ. Α νον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα προφη τείαν ἀνέδραμε· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο, προφητείας μεταξύ διακόπτειν, ὑπόθεσιν ἑτέραν εμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθώς ἂν ὑφηγήσεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Εξολοθρευθήσε ται, φησί, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γενεάς κατά διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σωζούσης. Ανθ' ὧν, οὐκ εμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος, εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι, οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ· ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι Έλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι. Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν, καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ, τοῦ θανατώσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν ὅτε λαβὼν ὄχλον πολλὸν μετά μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσ δυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς, ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνειν· ἀνά γνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α' στίχου τοῦ μ' ψαλ μου. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. . Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ, τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλόγει δὲ οὐδείς. Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν, ὡς ἱμάτιον. Ολον αὐτὸν δι᾿ ὅλου συνέχουσαν, καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν, διὰ τοῦ μίσους τῆς προδο σίας. Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε. Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔν- δον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αινιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς· διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου τὸ δυσέκνιπτον, καὶ μόνιμον. Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γε- νήσεται ὥστε συνέχειν, καὶ διασφίγγειν αὐτόν. Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρά Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν Ἰου δαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ Ἰούδα, καὶ τῶν κατ' αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περί οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τάδε, καὶ τόδε· ἢ τῶν ” Ει COMMENT. IN PSALMOS. Et exterminetur de lerra memoria ejus. Rursus ad prophetiam revertitur de Juda, et est modus hic quidam, consuetus aliquando apud prophetas, quo prophetias intercidunt, et alia in medio po- nunt, ac rursus ad primum argumentum redeunt, sicuti subministraverit sanctus Spiritus. Extermi- nabitur vero memoria ejus, quia nec bona ejus, nec generatio per successiones, illius memoriam servabunt. VERS. 16. Eo quod non recordatus est facere miseri- cordiam. Quoniam, inquit, noluit facere misericor- diam erga eum, qui summis impetitus injuriis, et multiplicibus oppressus fuit insidiis. Quinimo cum ipsis etiam insidiatoribus conspiravit, beneficiorum sibi a Christo collatorum immemor. Nam si me- B minisset, verisimile est facturum eum fuisse mise- ricordiam, boc est, illius miserturum fuisse. C Matth. x1, 29. D VERS. 17. persecutus est hominem pauperent, et inopem, et compunctum corde, ut mortificaret. Persecutus vero cum est, quando accepta turba multa a principibus sacerdotum et senioribus po- puli, cum gladiis et liguis venit, ut eum quære- ret. Inops autem et pauper Christus dicitur, ob tenuitatem assumptæ carnis, et quia adeo inops eral, ut non haberet, ubi caput reclinaret, ut dixi- mus in principio psalmi XL. Compunctum vero corde dixit, juxta illud : Discite a me, quia mitis sum, et humilis corde 18. Vers. 18. Et dilexit maledictionem, et veniet ei, et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Pro- priis enim operibus alteram attraxit, et alteram repulit : et maledicent quidem ei pii ac fideles om- nes, benedicet autem nemo. Et indutus est maledictione, quasi- vestimento. Maledictione, inquam, qua prorsus semper deti- nebatur, quæ nunquam ab eo aberat. Indutus est autem ea, proditione intercedente. Et ingressa est quasi aqua interiora ejus. Non exterius tantum hujusmodi maledictio eum cir- cumdedit, sed ea etiam, non secus atque aqua, intrinsecus imbutus est. Et quasi oleum in ossibus ejus. Nec tantum intro ingressa est, sed ultra etiam interius magis pene- travit. Auget autem sermone sun hoc factum Pro- pheta, grandem esse indicans maledictionis cumu- lum. Et per aquam quidem, ejus vehementiam ostendit, per oleum vero difficultatem in abluendo, et consequenter illius diuturnitatem. circum- Vers. 19. Fiat ei quasi vestimentum, dalur, et quasi zona, qua semper accingitur. Ea scilicet ratione, ut perpetuo eum contineat et perstringat. VERS. 20. Hoc opus detrahentium mihi a Domino. Hoc opus, id est, hæc pœna, seu hoc opus pœna- rum, quas supra commemoravimus Judam et com- plices passuros esse: bæc, inquam, pœna, Judæ et sociorum. mihi detrahentium, a Domino erit.
24 And indeed your testimonies are my meditation, and your statutes my counsels. For them other things are their meditation, but for me your law is my meditation and counsellor.
25 Ἐκολλήθη τῷ ἐδάφει ἡ ψυχή μου, ζῆσόν με κατὰ τὸν λόγον σου. Σχεδὸν ἐκολλήθην τῷ ἐδάφει, τουτέστιν, ἐταπεινώθην σφόδρα, διὸ ζῆν με ποίησον κατὰ τὸν νόμον σου· ἢ ἐκολλήθην τοῖς γηΐνοις, προσηλώθην αὐτοῖς.Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ τῆς γῆς τὸ μνημόσυ. Α νον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα προφη τείαν ἀνέδραμε· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο, προφητείας μεταξύ διακόπτειν, ὑπόθεσιν ἑτέραν εμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθώς ἂν ὑφηγήσεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Εξολοθρευθήσε ται, φησί, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γενεάς κατά διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σωζούσης. Ανθ' ὧν, οὐκ εμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος, εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι, οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ· ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι Έλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι. Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν, καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ, τοῦ θανατώσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν ὅτε λαβὼν ὄχλον πολλὸν μετά μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσ δυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς, ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνειν· ἀνά γνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α' στίχου τοῦ μ' ψαλ μου. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. . Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ, τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλόγει δὲ οὐδείς. Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν, ὡς ἱμάτιον. Ολον αὐτὸν δι᾿ ὅλου συνέχουσαν, καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν, διὰ τοῦ μίσους τῆς προδο σίας. Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε. Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔν- δον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αινιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς· διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου τὸ δυσέκνιπτον, καὶ μόνιμον. Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γε- νήσεται ὥστε συνέχειν, καὶ διασφίγγειν αὐτόν. Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρά Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν Ἰου δαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ Ἰούδα, καὶ τῶν κατ' αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περί οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τάδε, καὶ τόδε· ἢ τῶν ” Ει COMMENT. IN PSALMOS. Et exterminetur de lerra memoria ejus. Rursus ad prophetiam revertitur de Juda, et est modus hic quidam, consuetus aliquando apud prophetas, quo prophetias intercidunt, et alia in medio po- nunt, ac rursus ad primum argumentum redeunt, sicuti subministraverit sanctus Spiritus. Extermi- nabitur vero memoria ejus, quia nec bona ejus, nec generatio per successiones, illius memoriam servabunt. VERS. 16. Eo quod non recordatus est facere miseri- cordiam. Quoniam, inquit, noluit facere misericor- diam erga eum, qui summis impetitus injuriis, et multiplicibus oppressus fuit insidiis. Quinimo cum ipsis etiam insidiatoribus conspiravit, beneficiorum sibi a Christo collatorum immemor. Nam si me- B minisset, verisimile est facturum eum fuisse mise- ricordiam, boc est, illius miserturum fuisse. C Matth. x1, 29. D VERS. 17. persecutus est hominem pauperent, et inopem, et compunctum corde, ut mortificaret. Persecutus vero cum est, quando accepta turba multa a principibus sacerdotum et senioribus po- puli, cum gladiis et liguis venit, ut eum quære- ret. Inops autem et pauper Christus dicitur, ob tenuitatem assumptæ carnis, et quia adeo inops eral, ut non haberet, ubi caput reclinaret, ut dixi- mus in principio psalmi XL. Compunctum vero corde dixit, juxta illud : Discite a me, quia mitis sum, et humilis corde 18. Vers. 18. Et dilexit maledictionem, et veniet ei, et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Pro- priis enim operibus alteram attraxit, et alteram repulit : et maledicent quidem ei pii ac fideles om- nes, benedicet autem nemo. Et indutus est maledictione, quasi- vestimento. Maledictione, inquam, qua prorsus semper deti- nebatur, quæ nunquam ab eo aberat. Indutus est autem ea, proditione intercedente. Et ingressa est quasi aqua interiora ejus. Non exterius tantum hujusmodi maledictio eum cir- cumdedit, sed ea etiam, non secus atque aqua, intrinsecus imbutus est. Et quasi oleum in ossibus ejus. Nec tantum intro ingressa est, sed ultra etiam interius magis pene- travit. Auget autem sermone sun hoc factum Pro- pheta, grandem esse indicans maledictionis cumu- lum. Et per aquam quidem, ejus vehementiam ostendit, per oleum vero difficultatem in abluendo, et consequenter illius diuturnitatem. circum- Vers. 19. Fiat ei quasi vestimentum, dalur, et quasi zona, qua semper accingitur. Ea scilicet ratione, ut perpetuo eum contineat et perstringat. VERS. 20. Hoc opus detrahentium mihi a Domino. Hoc opus, id est, hæc pœna, seu hoc opus pœna- rum, quas supra commemoravimus Judam et com- plices passuros esse: bæc, inquam, pœna, Judæ et sociorum. mihi detrahentium, a Domino erit.
25 My soul has been stuck fast to the ground, make me live according to your word. I have nearly been stuck fast to the ground, that is, I have been humbled greatly, hence make me live according to your law; or else, I have become stuck fast to earthly things, I have become riveted to them.
α Τὰς ὁδούς μου ἐξήγγειλα. Τὰς ἁμαρτίας μου ἐξήγγειλά σοι.Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ τῆς γῆς τὸ μνημόσυ. Α νον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα προφη τείαν ἀνέδραμε· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο, προφητείας μεταξύ διακόπτειν, ὑπόθεσιν ἑτέραν εμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθώς ἂν ὑφηγήσεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Εξολοθρευθήσε ται, φησί, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γενεάς κατά διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σωζούσης. Ανθ' ὧν, οὐκ εμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος, εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι, οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ· ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι Έλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι. Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν, καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ, τοῦ θανατώσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν ὅτε λαβὼν ὄχλον πολλὸν μετά μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσ δυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς, ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνειν· ἀνά γνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α' στίχου τοῦ μ' ψαλ μου. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. . Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ, τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλόγει δὲ οὐδείς. Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν, ὡς ἱμάτιον. Ολον αὐτὸν δι᾿ ὅλου συνέχουσαν, καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν, διὰ τοῦ μίσους τῆς προδο σίας. Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε. Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔν- δον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αινιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς· διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου τὸ δυσέκνιπτον, καὶ μόνιμον. Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γε- νήσεται ὥστε συνέχειν, καὶ διασφίγγειν αὐτόν. Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρά Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν Ἰου δαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ Ἰούδα, καὶ τῶν κατ' αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περί οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τάδε, καὶ τόδε· ἢ τῶν ” Ει COMMENT. IN PSALMOS. Et exterminetur de lerra memoria ejus. Rursus ad prophetiam revertitur de Juda, et est modus hic quidam, consuetus aliquando apud prophetas, quo prophetias intercidunt, et alia in medio po- nunt, ac rursus ad primum argumentum redeunt, sicuti subministraverit sanctus Spiritus. Extermi- nabitur vero memoria ejus, quia nec bona ejus, nec generatio per successiones, illius memoriam servabunt. VERS. 16. Eo quod non recordatus est facere miseri- cordiam. Quoniam, inquit, noluit facere misericor- diam erga eum, qui summis impetitus injuriis, et multiplicibus oppressus fuit insidiis. Quinimo cum ipsis etiam insidiatoribus conspiravit, beneficiorum sibi a Christo collatorum immemor. Nam si me- B minisset, verisimile est facturum eum fuisse mise- ricordiam, boc est, illius miserturum fuisse. C Matth. x1, 29. D VERS. 17. persecutus est hominem pauperent, et inopem, et compunctum corde, ut mortificaret. Persecutus vero cum est, quando accepta turba multa a principibus sacerdotum et senioribus po- puli, cum gladiis et liguis venit, ut eum quære- ret. Inops autem et pauper Christus dicitur, ob tenuitatem assumptæ carnis, et quia adeo inops eral, ut non haberet, ubi caput reclinaret, ut dixi- mus in principio psalmi XL. Compunctum vero corde dixit, juxta illud : Discite a me, quia mitis sum, et humilis corde 18. Vers. 18. Et dilexit maledictionem, et veniet ei, et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Pro- priis enim operibus alteram attraxit, et alteram repulit : et maledicent quidem ei pii ac fideles om- nes, benedicet autem nemo. Et indutus est maledictione, quasi- vestimento. Maledictione, inquam, qua prorsus semper deti- nebatur, quæ nunquam ab eo aberat. Indutus est autem ea, proditione intercedente. Et ingressa est quasi aqua interiora ejus. Non exterius tantum hujusmodi maledictio eum cir- cumdedit, sed ea etiam, non secus atque aqua, intrinsecus imbutus est. Et quasi oleum in ossibus ejus. Nec tantum intro ingressa est, sed ultra etiam interius magis pene- travit. Auget autem sermone sun hoc factum Pro- pheta, grandem esse indicans maledictionis cumu- lum. Et per aquam quidem, ejus vehementiam ostendit, per oleum vero difficultatem in abluendo, et consequenter illius diuturnitatem. circum- Vers. 19. Fiat ei quasi vestimentum, dalur, et quasi zona, qua semper accingitur. Ea scilicet ratione, ut perpetuo eum contineat et perstringat. VERS. 20. Hoc opus detrahentium mihi a Domino. Hoc opus, id est, hæc pœna, seu hoc opus pœna- rum, quas supra commemoravimus Judam et com- plices passuros esse: bæc, inquam, pœna, Judæ et sociorum. mihi detrahentium, a Domino erit.
26α I have proclaimed my ways. I have proclaimed to you my sins.
β Καὶ ἐπήκουσάς μου. Ζητήσαντος ἄφεσιν τῶν ἡμαρτημένων. Λέγε γὰρ, φησὶ, σὺ τὰς ἀνομίας σου πρῶτος, ἵνα δικαιωθῇς.Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ τῆς γῆς τὸ μνημόσυ. Α νον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα προφη τείαν ἀνέδραμε· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο, προφητείας μεταξύ διακόπτειν, ὑπόθεσιν ἑτέραν εμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθώς ἂν ὑφηγήσεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Εξολοθρευθήσε ται, φησί, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γενεάς κατά διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σωζούσης. Ανθ' ὧν, οὐκ εμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος, εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι, οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ· ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι Έλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι. Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν, καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ, τοῦ θανατώσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν ὅτε λαβὼν ὄχλον πολλὸν μετά μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσ δυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς, ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνειν· ἀνά γνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α' στίχου τοῦ μ' ψαλ μου. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. . Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ, τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλόγει δὲ οὐδείς. Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν, ὡς ἱμάτιον. Ολον αὐτὸν δι᾿ ὅλου συνέχουσαν, καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν, διὰ τοῦ μίσους τῆς προδο σίας. Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε. Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔν- δον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αινιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς· διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου τὸ δυσέκνιπτον, καὶ μόνιμον. Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γε- νήσεται ὥστε συνέχειν, καὶ διασφίγγειν αὐτόν. Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρά Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν Ἰου δαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ Ἰούδα, καὶ τῶν κατ' αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περί οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τάδε, καὶ τόδε· ἢ τῶν ” Ει COMMENT. IN PSALMOS. Et exterminetur de lerra memoria ejus. Rursus ad prophetiam revertitur de Juda, et est modus hic quidam, consuetus aliquando apud prophetas, quo prophetias intercidunt, et alia in medio po- nunt, ac rursus ad primum argumentum redeunt, sicuti subministraverit sanctus Spiritus. Extermi- nabitur vero memoria ejus, quia nec bona ejus, nec generatio per successiones, illius memoriam servabunt. VERS. 16. Eo quod non recordatus est facere miseri- cordiam. Quoniam, inquit, noluit facere misericor- diam erga eum, qui summis impetitus injuriis, et multiplicibus oppressus fuit insidiis. Quinimo cum ipsis etiam insidiatoribus conspiravit, beneficiorum sibi a Christo collatorum immemor. Nam si me- B minisset, verisimile est facturum eum fuisse mise- ricordiam, boc est, illius miserturum fuisse. C Matth. x1, 29. D VERS. 17. persecutus est hominem pauperent, et inopem, et compunctum corde, ut mortificaret. Persecutus vero cum est, quando accepta turba multa a principibus sacerdotum et senioribus po- puli, cum gladiis et liguis venit, ut eum quære- ret. Inops autem et pauper Christus dicitur, ob tenuitatem assumptæ carnis, et quia adeo inops eral, ut non haberet, ubi caput reclinaret, ut dixi- mus in principio psalmi XL. Compunctum vero corde dixit, juxta illud : Discite a me, quia mitis sum, et humilis corde 18. Vers. 18. Et dilexit maledictionem, et veniet ei, et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Pro- priis enim operibus alteram attraxit, et alteram repulit : et maledicent quidem ei pii ac fideles om- nes, benedicet autem nemo. Et indutus est maledictione, quasi- vestimento. Maledictione, inquam, qua prorsus semper deti- nebatur, quæ nunquam ab eo aberat. Indutus est autem ea, proditione intercedente. Et ingressa est quasi aqua interiora ejus. Non exterius tantum hujusmodi maledictio eum cir- cumdedit, sed ea etiam, non secus atque aqua, intrinsecus imbutus est. Et quasi oleum in ossibus ejus. Nec tantum intro ingressa est, sed ultra etiam interius magis pene- travit. Auget autem sermone sun hoc factum Pro- pheta, grandem esse indicans maledictionis cumu- lum. Et per aquam quidem, ejus vehementiam ostendit, per oleum vero difficultatem in abluendo, et consequenter illius diuturnitatem. circum- Vers. 19. Fiat ei quasi vestimentum, dalur, et quasi zona, qua semper accingitur. Ea scilicet ratione, ut perpetuo eum contineat et perstringat. VERS. 20. Hoc opus detrahentium mihi a Domino. Hoc opus, id est, hæc pœna, seu hoc opus pœna- rum, quas supra commemoravimus Judam et com- plices passuros esse: bæc, inquam, pœna, Judæ et sociorum. mihi detrahentium, a Domino erit.
28β And you have heard me. Having asked for remission of my sins. For it is written, Tell first your lawless acts so that you may be justified.
γ Δίδαξόν με τὰ δικαιώματά σου. Ἀκριβέστερον, βαθύτερον.Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ τῆς γῆς τὸ μνημόσυ. Α νον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα προφη τείαν ἀνέδραμε· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο, προφητείας μεταξύ διακόπτειν, ὑπόθεσιν ἑτέραν εμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθώς ἂν ὑφηγήσεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Εξολοθρευθήσε ται, φησί, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γενεάς κατά διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σωζούσης. Ανθ' ὧν, οὐκ εμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος, εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι, οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ· ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι Έλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι. Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν, καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ, τοῦ θανατώσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν ὅτε λαβὼν ὄχλον πολλὸν μετά μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσ δυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς, ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνειν· ἀνά γνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α' στίχου τοῦ μ' ψαλ μου. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. . Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ, τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλόγει δὲ οὐδείς. Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν, ὡς ἱμάτιον. Ολον αὐτὸν δι᾿ ὅλου συνέχουσαν, καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν, διὰ τοῦ μίσους τῆς προδο σίας. Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε. Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔν- δον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αινιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς· διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου τὸ δυσέκνιπτον, καὶ μόνιμον. Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γε- νήσεται ὥστε συνέχειν, καὶ διασφίγγειν αὐτόν. Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρά Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν Ἰου δαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ Ἰούδα, καὶ τῶν κατ' αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περί οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τάδε, καὶ τόδε· ἢ τῶν ” Ει COMMENT. IN PSALMOS. Et exterminetur de lerra memoria ejus. Rursus ad prophetiam revertitur de Juda, et est modus hic quidam, consuetus aliquando apud prophetas, quo prophetias intercidunt, et alia in medio po- nunt, ac rursus ad primum argumentum redeunt, sicuti subministraverit sanctus Spiritus. Extermi- nabitur vero memoria ejus, quia nec bona ejus, nec generatio per successiones, illius memoriam servabunt. VERS. 16. Eo quod non recordatus est facere miseri- cordiam. Quoniam, inquit, noluit facere misericor- diam erga eum, qui summis impetitus injuriis, et multiplicibus oppressus fuit insidiis. Quinimo cum ipsis etiam insidiatoribus conspiravit, beneficiorum sibi a Christo collatorum immemor. Nam si me- B minisset, verisimile est facturum eum fuisse mise- ricordiam, boc est, illius miserturum fuisse. C Matth. x1, 29. D VERS. 17. persecutus est hominem pauperent, et inopem, et compunctum corde, ut mortificaret. Persecutus vero cum est, quando accepta turba multa a principibus sacerdotum et senioribus po- puli, cum gladiis et liguis venit, ut eum quære- ret. Inops autem et pauper Christus dicitur, ob tenuitatem assumptæ carnis, et quia adeo inops eral, ut non haberet, ubi caput reclinaret, ut dixi- mus in principio psalmi XL. Compunctum vero corde dixit, juxta illud : Discite a me, quia mitis sum, et humilis corde 18. Vers. 18. Et dilexit maledictionem, et veniet ei, et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Pro- priis enim operibus alteram attraxit, et alteram repulit : et maledicent quidem ei pii ac fideles om- nes, benedicet autem nemo. Et indutus est maledictione, quasi- vestimento. Maledictione, inquam, qua prorsus semper deti- nebatur, quæ nunquam ab eo aberat. Indutus est autem ea, proditione intercedente. Et ingressa est quasi aqua interiora ejus. Non exterius tantum hujusmodi maledictio eum cir- cumdedit, sed ea etiam, non secus atque aqua, intrinsecus imbutus est. Et quasi oleum in ossibus ejus. Nec tantum intro ingressa est, sed ultra etiam interius magis pene- travit. Auget autem sermone sun hoc factum Pro- pheta, grandem esse indicans maledictionis cumu- lum. Et per aquam quidem, ejus vehementiam ostendit, per oleum vero difficultatem in abluendo, et consequenter illius diuturnitatem. circum- Vers. 19. Fiat ei quasi vestimentum, dalur, et quasi zona, qua semper accingitur. Ea scilicet ratione, ut perpetuo eum contineat et perstringat. VERS. 20. Hoc opus detrahentium mihi a Domino. Hoc opus, id est, hæc pœna, seu hoc opus pœna- rum, quas supra commemoravimus Judam et com- plices passuros esse: bæc, inquam, pœna, Judæ et sociorum. mihi detrahentium, a Domino erit.
26γ Teach me your statutes. More precisely, more deeply.
27 Ὁδὸν δικαιωμάτων σου συνέτισόν με, καὶ ἀδολεσχήσω ἐν τοῖς θαυμασίοις σου. Τὴν ὁδὸν | τοῦ νόμου σου συνιέναι με ποίησον, θέλοντα βαδίζειν ἐν αὐτῇ, καὶ λοιπὸν ἐμμελετήσω καὶ ἐνδιατρίψω τοῖς θαυματουργηθεῖσι παρὰ σοῦ, μελέτην ταῦτα ποιούμενος.Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ τῆς γῆς τὸ μνημόσυ. Α νον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα προφη τείαν ἀνέδραμε· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο, προφητείας μεταξύ διακόπτειν, ὑπόθεσιν ἑτέραν εμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθώς ἂν ὑφηγήσεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Εξολοθρευθήσε ται, φησί, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γενεάς κατά διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σωζούσης. Ανθ' ὧν, οὐκ εμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος, εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι, οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ· ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι Έλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι. Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν, καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ, τοῦ θανατώσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν ὅτε λαβὼν ὄχλον πολλὸν μετά μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσ δυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς, ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνειν· ἀνά γνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α' στίχου τοῦ μ' ψαλ μου. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. . Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ, τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλόγει δὲ οὐδείς. Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν, ὡς ἱμάτιον. Ολον αὐτὸν δι᾿ ὅλου συνέχουσαν, καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν, διὰ τοῦ μίσους τῆς προδο σίας. Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε. Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔν- δον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αινιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς· διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου τὸ δυσέκνιπτον, καὶ μόνιμον. Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γε- νήσεται ὥστε συνέχειν, καὶ διασφίγγειν αὐτόν. Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρά Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν Ἰου δαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ Ἰούδα, καὶ τῶν κατ' αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περί οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τάδε, καὶ τόδε· ἢ τῶν ” Ει COMMENT. IN PSALMOS. Et exterminetur de lerra memoria ejus. Rursus ad prophetiam revertitur de Juda, et est modus hic quidam, consuetus aliquando apud prophetas, quo prophetias intercidunt, et alia in medio po- nunt, ac rursus ad primum argumentum redeunt, sicuti subministraverit sanctus Spiritus. Extermi- nabitur vero memoria ejus, quia nec bona ejus, nec generatio per successiones, illius memoriam servabunt. VERS. 16. Eo quod non recordatus est facere miseri- cordiam. Quoniam, inquit, noluit facere misericor- diam erga eum, qui summis impetitus injuriis, et multiplicibus oppressus fuit insidiis. Quinimo cum ipsis etiam insidiatoribus conspiravit, beneficiorum sibi a Christo collatorum immemor. Nam si me- B minisset, verisimile est facturum eum fuisse mise- ricordiam, boc est, illius miserturum fuisse. C Matth. x1, 29. D VERS. 17. persecutus est hominem pauperent, et inopem, et compunctum corde, ut mortificaret. Persecutus vero cum est, quando accepta turba multa a principibus sacerdotum et senioribus po- puli, cum gladiis et liguis venit, ut eum quære- ret. Inops autem et pauper Christus dicitur, ob tenuitatem assumptæ carnis, et quia adeo inops eral, ut non haberet, ubi caput reclinaret, ut dixi- mus in principio psalmi XL. Compunctum vero corde dixit, juxta illud : Discite a me, quia mitis sum, et humilis corde 18. Vers. 18. Et dilexit maledictionem, et veniet ei, et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Pro- priis enim operibus alteram attraxit, et alteram repulit : et maledicent quidem ei pii ac fideles om- nes, benedicet autem nemo. Et indutus est maledictione, quasi- vestimento. Maledictione, inquam, qua prorsus semper deti- nebatur, quæ nunquam ab eo aberat. Indutus est autem ea, proditione intercedente. Et ingressa est quasi aqua interiora ejus. Non exterius tantum hujusmodi maledictio eum cir- cumdedit, sed ea etiam, non secus atque aqua, intrinsecus imbutus est. Et quasi oleum in ossibus ejus. Nec tantum intro ingressa est, sed ultra etiam interius magis pene- travit. Auget autem sermone sun hoc factum Pro- pheta, grandem esse indicans maledictionis cumu- lum. Et per aquam quidem, ejus vehementiam ostendit, per oleum vero difficultatem in abluendo, et consequenter illius diuturnitatem. circum- Vers. 19. Fiat ei quasi vestimentum, dalur, et quasi zona, qua semper accingitur. Ea scilicet ratione, ut perpetuo eum contineat et perstringat. VERS. 20. Hoc opus detrahentium mihi a Domino. Hoc opus, id est, hæc pœna, seu hoc opus pœna- rum, quas supra commemoravimus Judam et com- plices passuros esse: bæc, inquam, pœna, Judæ et sociorum. mihi detrahentium, a Domino erit.
27 Give me to understand the way of your statutes and I shall ruminate on your wonders. Make me understand the way of your law, as I wish to walk therein, and henceforward I shall meditate and linger on the wonders worked by you, making them my meditation.
28 Ἐνύσταξεν ἡ ψυχή μου ἀπὸ ἀκηδίας, βεβαίωσόν με ἐν τοῖς λόγοις σου. Ἐχαυνώθην ἀπὸ ἀκηδίας, ἣν ἐμποιεῖν εἴωθεν ἡ μέριμνα τῶν βιωτικῶν πραγμάτων, ἢ καὶ ὁ συνεχὴς πόλεμος τῶν δαιμόνων. Στήριξόν με ἐν τοῖς λόγοις σου, τουτέστιν, εἰς τὴν μελέτην τῶν ἐντολῶν σου, ἵνα μὴ ἀποστῶ ταύτης, δι’ ἧς ἀποῤῥῖψαι δυνήσομαι τὸν νυσταγμὸν τῆς ἀκηδίας.Καὶ ἐξολοθρευθείη ἐκ τῆς γῆς τὸ μνημόσυ. Α νον αὐτοῦ. Πάλιν εἰς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα προφη τείαν ἀνέδραμε· εἶδος γὰρ καὶ τοῦτο, προφητείας μεταξύ διακόπτειν, ὑπόθεσιν ἑτέραν εμβάλλειν, εἶτα πάλιν ἐπὶ τὴν προτέραν ἀνάγεσθαι, καθώς ἂν ὑφηγήσεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Εξολοθρευθήσε ται, φησί, μήτε κτήσεώς τινος, μήτε γενεάς κατά διαδοχὴν τὸ μνημόσυνον αὐτοῦ σωζούσης. Ανθ' ὧν, οὐκ εμνήσθη ποιῆσαι ἔλεος. Διότι, φησὶν, οὐκ ἠθέλησε ποιῆσαι ἔλεος, εἰς τὸν ἀδίκως ἐπιβουλευόμενον· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον συνέπραξε τοῖς ἐπιβουλεύουσι. Διότι, οὐκ ἐμνήσθη ὧν εὐηργετήθη παρὰ τοῦ Χριστοῦ· ὥστε μνησθεὶς αὐτῶν, ποιῆσαι Έλεος, εἴτουν ἐλεῆσαι. Καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν, καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ, τοῦ θανατώσαι. Κατεδίωξεν αὐτὸν ὅτε λαβὼν ὄχλον πολλὸν μετά μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσ δυτέρων τοῦ λαοῦ, ἦλθε ζητῶν αὐτόν. Πένης δὲ καὶ πτωχὸς, ὁ Χριστὸς, διὰ τὴν εὐτέλειαν τῆς σαρκὸς, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνειν· ἀνά γνωθι καὶ τὴν ἐξήγησιν τοῦ α' στίχου τοῦ μ' ψαλ μου. Κατανενυγμένος δὲ τῇ καρδίᾳ, κατὰ τὸ, Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. . Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ, καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. Διὰ τῶν ἔργων γὰρ, τὴν μὲν ἐπεσπάσατο, τὴν δὲ ἀπεκρούσατο· καὶ καταρῶνται μὲν αὐτῷ πάντες οἱ εὐσεβεῖς, εὐλόγει δὲ οὐδείς. Καὶ ἐνεδύσατο κατάραν, ὡς ἱμάτιον. Ολον αὐτὸν δι᾿ ὅλου συνέχουσαν, καὶ μὴ χωριζομένην· ἐνεδύσατο δὲ αὐτὴν, διὰ τοῦ μίσους τῆς προδο σίας. Καὶ εἰσῆλθεν ὡσεὶ ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ. Οὐκ ἔξω μόνον περιέσχεν αὐτόν, ἀλλὰ καὶ ἔνδον ἐχώρησε. Καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ. Οὐκ ἔν- δον μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐνδοτέρω. Αὔξει δὲ τὸ πρᾶγμα, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς κατάρας· καὶ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος, αινιττόμενος τὸ σφοδρὸν αὐτῆς· διὰ δὲ τοῦ ἐλαίου τὸ δυσέκνιπτον, καὶ μόνιμον. Γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται. Γε- νήσεται ὥστε συνέχειν, καὶ διασφίγγειν αὐτόν. Τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρά Κυρίου. Αὕτη ἡ τιμωρία παρὰ Κυρίου τῶν ἐν Ἰου δαίοις διαβαλλόντων με, τουτέστι, τοῦ Ἰούδα, καὶ τῶν κατ' αὐτόν. Τοῦτο τὸ κολαστικὸν ἔργον, περί οὗ προείρηται, ὅτι πείσεται τάδε, καὶ τόδε· ἢ τῶν ” Ει COMMENT. IN PSALMOS. Et exterminetur de lerra memoria ejus. Rursus ad prophetiam revertitur de Juda, et est modus hic quidam, consuetus aliquando apud prophetas, quo prophetias intercidunt, et alia in medio po- nunt, ac rursus ad primum argumentum redeunt, sicuti subministraverit sanctus Spiritus. Extermi- nabitur vero memoria ejus, quia nec bona ejus, nec generatio per successiones, illius memoriam servabunt. VERS. 16. Eo quod non recordatus est facere miseri- cordiam. Quoniam, inquit, noluit facere misericor- diam erga eum, qui summis impetitus injuriis, et multiplicibus oppressus fuit insidiis. Quinimo cum ipsis etiam insidiatoribus conspiravit, beneficiorum sibi a Christo collatorum immemor. Nam si me- B minisset, verisimile est facturum eum fuisse mise- ricordiam, boc est, illius miserturum fuisse. C Matth. x1, 29. D VERS. 17. persecutus est hominem pauperent, et inopem, et compunctum corde, ut mortificaret. Persecutus vero cum est, quando accepta turba multa a principibus sacerdotum et senioribus po- puli, cum gladiis et liguis venit, ut eum quære- ret. Inops autem et pauper Christus dicitur, ob tenuitatem assumptæ carnis, et quia adeo inops eral, ut non haberet, ubi caput reclinaret, ut dixi- mus in principio psalmi XL. Compunctum vero corde dixit, juxta illud : Discite a me, quia mitis sum, et humilis corde 18. Vers. 18. Et dilexit maledictionem, et veniet ei, et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Pro- priis enim operibus alteram attraxit, et alteram repulit : et maledicent quidem ei pii ac fideles om- nes, benedicet autem nemo. Et indutus est maledictione, quasi- vestimento. Maledictione, inquam, qua prorsus semper deti- nebatur, quæ nunquam ab eo aberat. Indutus est autem ea, proditione intercedente. Et ingressa est quasi aqua interiora ejus. Non exterius tantum hujusmodi maledictio eum cir- cumdedit, sed ea etiam, non secus atque aqua, intrinsecus imbutus est. Et quasi oleum in ossibus ejus. Nec tantum intro ingressa est, sed ultra etiam interius magis pene- travit. Auget autem sermone sun hoc factum Pro- pheta, grandem esse indicans maledictionis cumu- lum. Et per aquam quidem, ejus vehementiam ostendit, per oleum vero difficultatem in abluendo, et consequenter illius diuturnitatem. circum- Vers. 19. Fiat ei quasi vestimentum, dalur, et quasi zona, qua semper accingitur. Ea scilicet ratione, ut perpetuo eum contineat et perstringat. VERS. 20. Hoc opus detrahentium mihi a Domino. Hoc opus, id est, hæc pœna, seu hoc opus pœna- rum, quas supra commemoravimus Judam et com- plices passuros esse: bæc, inquam, pœna, Judæ et sociorum. mihi detrahentium, a Domino erit.
28 My soul has become drowsy from languor, confirm me in your words. I have become limp from the languor which care for earthly things is accustomed to pro- duce, or else as does also the constant warfare of the demons. Support me in your words, that is, in the study of your commandments, so that I may not desist from this study through which I shall be able to cast off the drowsiness of languor.
PG 128:114329 Ὁδὸν ἀδικίας ἀπόστησον ἀπ᾽ ἐμοῦ, καὶ τῷ νόμῳ σου ἐλέησόν με.
29 Remove from me the way injustice and by your law have mercy on me.
Ὁδὸς ἀδικίας, ἡ πρᾶξις ἡ ἄδικος, ἡ πρὸς ἀδικίαν φέρουσα, ἣν ὁδεύουσιν οἱ ἄδικοι, ἣν ἀπέλασον ἀπ’ ἐμοῦ, καὶ τῷ νόμῳ τῆς φιλανθρωπίας σου ἐλέησόν με· νόμος γὰρ αὐτῆς, ἐλεεῖν τὸν ἐκ ψυχῆς δεόμενον. 30 Ὁδὸν ἀληθείας ᾑρετισάμην, τὰ κρίματά σου οὐκ ἐπελαθόμην. Ὁδὸς ἀληθείας, τὰ ἀληθῆ δόγματα, δι’ ὧν ὁδεύει τις ὀρθῶς. Ἢ ἐπεὶ ἀλήθεια μὲν ὁ Χριστὸς, Ἐγὼ γὰρ, φησὶν, εἰμὶ ἡ ἀλήθεια, ὁδὸς δὲ αὐτοῦ, ἡ εὐαγγελικὴ πολιτεία, ἣν ἔτεμε τοῖς πιστοῖς, ταύτην λέγει τὴν ὁδὸν ἀγαπῆσαι, προγνωσθεῖσαν αὐτῷ· ὁμοίως δὲ καὶ κρίματα, τὰς εὐαγγελικὰς ἐντολὰς, ἃς, φησὶν, οὐκ ἠγνόησα. 31 Ἐκολλήθην τοῖς μαρτυρίοις σου, Κύριε, μὴ με καταισχύνῃς. Δυσαποσπάστως ἔχω τούτων, τρόπον τινὰ προσηλώθην αὐτοῖς, διὸ μή με καταισχύνῃς, παραχωρήσας ἡττηθῆναι τῶν ἐχθρῶν. 32 Ὁδὸν ἐντολῶν σου ἔδραμον, ὅταν ἐπλάτυνας τὴν καρδίαν μου. Ὅταν ἀπήλλαξας τὴν ψυχήν μου τῆς ἀπὸ τῶν πειρασμῶν στενοχωρίας, τότε τὴν ὁδὸν τῶν ἐντολῶν σου ἔδραμον, ἤτοι σπουδαίως ἐβάδισα, βαίνων ἐν αὐταῖς, καὶ πολιτευόμενος ἐν τῷ νόμῳ σου. 33 Νομοθέτησόν με, Κύριε, τὴν ὁδὸν τῶν δικαιωμάτων σου, καὶ ἐκζητήσω αὐτὴν διὰ παντός. Καὶ μὴν αὕτη νενομοθετημένη ἦν, ὥστε τὸ, νομοθέτησον, ἀντὶ τοῦ, δίδαξον· καὶ γὰρ καὶ ὁ Σύμμαχος, ὑπόδειξον, ἐξέδωκεν. Ὁ γὰρ διδάσκων νομοθετεῖ τρόπον τινὰ, προτρέπων ἐπὶ τὰ χρηστὰ καὶ τῶν φαύλων ἀποτρέπων· καὶ γὰρ καὶ προλαβὼν εἴρηκε, Δίδαξόν με τὰ δικαιώματά σου. Ἢ φανέρωσόν μοι τὴν ὁδὸν τῶν δικαιωμάτων σου, καὶ ἐκζητήσω αὐτὴν διὰ παντός· κέκρυπται γὰρ τοῖς πολλοῖς, ἀσαφὴς αὐτοῖς φαινομένη. 34 Συνέτισόν με καὶ ἐξερευνήσω τὸν νόμον σου, καὶ φυλάξω αὐτὸν ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου. Ἐξερευνήσω μετ’ ἐπιστασίας, καὶ ἀκριβῶς κατανοήσας, φυλάξω. Εἴρηται δὲ ἡμῖν καὶ ἐν ἄλλοις ὅτι φυλακὴ νόμου ἐστὶ τὸ ποιεῖν τὰ τοῦ νόμου, τὸ Pss 16.β, πληροῦν αὐτόν. 18.α 35 Ὁδήγησόν με ἐν τῇ τρίβῳ τῶν ἐντολῶν σου, ὅτι αὐτὴν ἠθέλησα. 301 τὰ κρίματά σου οὐκ ἐπελαθόμην HV[TRa] : om. MASCBF[P]. 312 ἔχω MPAS2BFV : ἔχων HC.