Chapter IIICaput III
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
τάχα δ’ ἂν καὶ διεπεραιώθησαν, καὶ τὰ ἔσχατα τῆς ἀπωλείας τοῖς ἐπιλοίποις Ῥωμαίοις ἐπήνεγκαν, εἰ μὴ καθάπερ ἦχος μεγάλης βροντῆς ἐξαίφνης ἡ Βουλγαρικὴ φήμη καταῤῥαγεῖσα, τούτους ἐξέπληξέ τε καὶ τὴν τούτων ὁρμὴν ἀνεχαίτισεν. (Δ.) Ὁ γάρ τοι τοῦ πρώτου Ἀσὰν ἀδελφὸς καὶ διάδοχος Ἰωάννης πάντας τοὺς ὑπὸ χεῖρα Βουλγάρους στρατολογήσας, ἐπαγόμενος δὲ καὶ μισθοφορικὸν οὐκ ὀλίγον ἐκ τῶν παρὰ τὰ βόρεια μέρη τοῦ Ἴστρου Σκυθῶν, καιρὸν ἔχειν ἔκρινεν ἐπιθέσθαι ταῖς Θρᾳκικαῖς κώμαις καὶ πόλεσιν, ἐν ζάλῃ καὶ θορύβῳ μακρῷ τῶν Ῥωμαϊκῶν τηνικαῦτα πραγμάτων ὄντων, καὶ τῶν Λατίνων ἐν ἄλλοις σπουδαιοτέροις περισπωμένων. ὅθεν ἀνάγκῃ συνειλημμένοι τοιαύτῃ, τὴν οὖσαν Λατινικὴν ἀναλαβεῖν ἔγνωσαν δύναμιν ἅπασαν Βαλδουῖνός τε καὶ οἱ σύν γε αὐτῷ τὴν ἡγεμονίαν διαλαχόντες, καὶ μέχρι καὶ ἐς τὰ τῆς Ὀρεστιάδος ἱππήλατα κατεσπουδασμένην τινὰ τὴν ἐκστρατείαν ποιήσασθαι. οὗ γενομένου, πρὸς μάχην ἑκατέρωθεν ἐκεῖ περιφανῆ τὰ στρατεύματα συνεῤῥάγη, καὶ πολὺς ἀμφοτέρωθεν ἐγίνετο φόνος, εὐρώστως ἀγωνιζομένων ἁπάντων μέχρι καὶ ἐς πολύν τινα χρόνον·[a. c. 1204 ad 1222]
BYZANTINE HISTORIÆ LIB I. [IMP. THEOD. LASC. 1 134
τὴν βασιλεύουσαν ἐξεπόρθησαν. Τριχή δ' αὐτὴν δ.- expugnassent, imperium tripartito inter se diviseελόμενοι, διενείμαντο κατά σφάς, ὅ τε κόμη; Φλάν
ἄρας Βαλδουίνος, καὶ ὁ κόμης Πλέης Δολόϊκος
μόνος δὲ Μοντησφεράντας μαρκέσιος τῆς ἀποδέδε -
και Θεσσαλονίκης καὶ τῶν ἐπέκεινα· βασιλεύς δ'
ἐξ αὐτῶν ἀνηγόρευτο Βυζαντίδος ή Βαλδουίνος· ἐς
εὐθὺς καὶ κατὰ τῶν ἐσπερίων ἐξώρμησε· πόλεων,
ὅσαι περὶ Θράκην σποράδες εἰσί. Καὶ ταύτας μὲν
τὴν ταχίστην ἀπάσας αὐτὸς παρεστήσατο. Ο δὲ
Μοντηςφεράντης μαρκέσιος μέχρι Θεσσαλονίκης
τὴν ἔφοδον ποιησάμενος, καὶ ταύτης γενόμενος ἐγω
κρατής, βάστα καθάπερ φλόξ ἐκεῖθεν ἐπενέμετο
πάσας τὰς πρόσω κώμας καὶ πόλεις, ἕως καὶ αὐτῆς
ἐπέβη τῆς νήσου του Πέλοπος. Τὸν μὲν δὴ ἐνιαυτὸν
ἐκεῖνον εὔδρομα τὰ Λατίνων ἐχώρει. Ονειροπόλουν
γε μὴν ἐς τοὺπιὸν ἔτος καὶ αὐτῆς ἐπιδῆναι τῆς ἕω,
καὶ υποχείρια πάντα ποιήσασθαι τὰ ἐκεῖσε, ὡς
μηδὲν ἔτι Ρωμαίοις ἀρχῆς ὑπέκκαυμα λείπεσθαι.
Καὶ μὲν δὴ ἦρας ἐπιστάντος, [P. 8] Λατινικά στρα
τεύματα διαπεραιούσθαι πρὸς ἕω διὰ μελέτης εἶχον
ἅμα αὐτῷ Βαλδουίνῃ. Τάχα δ' ἂν καὶ διεπεραιώθησαν,
καὶ τὰ ἔσχατα τῆς ἀπωλείας τοῖς ἐπιλοίποις 'Ρωμαίοις ἐπήνεγκαν, εἰ μὴ καθάπερ ήχος μεγάλης
βροντῆς ἐξαίφνης ἡ Βουλγαρική φήμη καταρραγείσα, τούτους εξέπληξε τε καὶ τὴν τούτων ὁρμὴν ἀνεχείς
runt Balduinus comes Flandriæ, Ludovicus comes
Blesensis, et Montisferrati marchio. Atque hic solus
Thessalonicæ et a djacentium locorum rex est de
claratus. Imperator autem Byzantli ex iis creatus
Balduinus statim contra Occidentales urbes, quæ
circum Thraciam sparsim occurrunt, movit, easque
omnes celerrime deditione cepit. Montisferrati autem Marchio Thessalonicam usque progressus, caque potitus, facillime instar incendii inde omnes
ulteriores pagos et urbes est pervagatus, donec
ipsam Peloponnesum ingrederetur. Ac illo quidem
anno res Latinorum secundo cursu processernnt.
At vero in annum sequentem somniabant se Orientem ipsum invasuros, et omnia illic in potestatem
suam redacturus, adeo ut nulla Romanis imperii
recuperandi spes relinqueretur. Itaque vere appetente Latinorum copiæ in Orientem trajicere una
cum ipso Balduino parabant. Ac forsitan trajecissent et Romanorum reliquias internecione delevissent, nisi derepente, veluti magni tonitrus fragor,
Bulgarici motus terror impetum illorum retardassel.
IV. Nam primi Asanis frater et successor Joannes, 15 delectu ex omnitus Bulgaris habito, et
non parvis Scytharum copiis, qui Boreales Istri
partes accolunt, conductis, occasionem sibi o!·łatam ratus est Thracios pagos et urbes opprimendi,
re Romana vehementer turbata et afflicta, Latinis
autem rebus gravioribus distractis. Unde necessitate coacti, suas omnes copias revocare decreverunt
Balduinus et qui cum eo partiti erant imperiam,
ac usque ad Oresꞌiadis planitiem celeriter progredi.
Quo facto exercitus illustri pugna conflixerunt, et
mulla utrinque strages edita est, omnibus fortiter
longo temporis spatio dimicantibus, donec tandem
Bulgari cesserunt, haud scio an quod Latinorum
gravem arınaturam sustinere non possent, an vero
quod de industria illos in insidias pertrahere vellent: id quod probabilius est. Nam cum eus Latini
longissime persecuti essent, Scythis ex insidiis
consurgunt: et Bulgari velut ex composito converΔ'. Ὁ γάρ τοι τοῦ πρώτου Ασὰν ἀδελφὸς καὶ
διάδοχος Ιωάννης πάντας τοὺς ὑπὸ χεῖρα Βουλγάρους
στρατολογήσας, επαγόμενος δὲ καὶ μισθοφορικὸν οὐκ
ὀλίγον ἐκ τῶν παρὰ τὰ βόρεια μέρη του Ιστρου
Σκυθών, καιρὸν ἔχειν ἔκρινεν ἐπιθέσθαι ταῖς Θρα
πιπαῖς χώμαις καὶ πόλεσιν, ἐν ζάλη και θορύβω
μικρῷ τῶν Ῥωμαϊκῶν τηνικαῦτα πραγμάτων όντων,
καὶ τῶν Λατίνων ἐν ἄλλος σπουδαιοτέροις περισπων
μένων. Οθεν ἀνάγκῃ συνειλημμένα τοιαύτῃ, τὴν
οὖσαν Λατινικὴν ἀναλαβεῖν ἔγνωσαν δύναμιν ἅπασαν
Βαλδουίνός τε καὶ οἱ σύν γε αὐτῷ τὴν ἡγεμονίαν
διαλαχόντες, καὶ μέχρι καὶ ἐς τὰ τῆς Ορεστιάδος
Ιππήλατα κατεσπουδασμένην τινὰ τὴν ἐκστρατείαν
σκήσεσθαι. Οὗ γενομένου, πρὸς μάχην ἑκατέρωθεν
ἐκεῖ περιφανὴ τὰ στρατεύματα συνερράγη, καὶ
πολὺς ἀμφοτέρωθεν ἐγίνετο φόνο;, εὐρώστως άγωνιζομένων απάντων μέχρι καὶ ἐς πολύν τινα χρόνον
ὀψὲ δ' ἐγκλίναι τοῖς Βουλγάροις συνεπεπτώκει, οὐκ
οἶδ᾽ ἐπότερον, εἴτε τὴν τῶν Λατίνων οὐ μάλα γενναίως
ἐνεγκεῖν δυνηθεῖσι βαρείαν ἔπλισιν ει:' ἐξεπ:- si, hostes præter omnem exspectationem circumτηδες παρεξάγειν σφᾶς βουληθεῖσι περὶ τὰ ἔνεδρα
καὶ τοὺς λόγους· ᾧ καὶ μᾶλλον τίθεσθαι άξιον.
Είδη γὰρ ὡς πορρωτάτω που τῆς διώξεως γινομένης,
ἀνίστανται τῶν λόχων οι Σκύθαι· ἐπαναστρέ
ventos sagittis et jaculis strenue confixerunt, et
terra sanguine et cadaveribus repleta, ingentem
Latinorum stragem ediderunt: qui ob pondus armorum continentes Scytharum incursiones et eirVariorum uola.
Postea Λοδόϊκος: eadem μεταθέσει, qua Νι
κόλαος οι Λαόνικος, et apud nostrates Bolgangus et
Gangolins. WoLries. Καὶ ὁ κόμης Πλέης Δολάϊκος.
Wolňus interpres, et Plea Comes Dolericus, quem
errorem erravit etiam apud Nicetam Chouiaten, in
Balduino, N. IV., ubi pariter indigitatur Ludovicus
Comes Blesensis, utroque scriptore vocem Blois,
sea potius Blès, quomodo ea tempestate urbis Blesensis nomen efferebatur, ita effingente. De Ludorico porro, ut et de Balduino Comite Flandrensi,
et Bonifacio Montferratensi marchione, egimus in
notis ad Historiam Gaufredi de Villa-llarduini.
DUCANG.
Acropolita,n. 12: Ἰταλοῖς μὲν οὖν τὸ ἔθος ἐφ'
ἵπποις ὑψαύχεσιν ἐποχεῖσθαι, καταφράκτοις τε δι'
ὅλου εἶναι τοῖς ὅπλοις τοῦ σώματος, καντεῦθεν δυσκινήτως κατά τῶν ἐναντίων ὁρμῶσι. ld notavit
idem Gregoras, lib. iv, cap. 7, et alii, quos lauda
mus in notis ad Villharduinum, N. CCXII, quibus
addendi Ingulfus, p. 899 prioris Edit. et Walsinghamnus an. 1301, pag. 78. DecANG.
Eusmodi insidiis circumventos Latinos scri-
PG 148:135ὀψὲ δ’ ἐγκλῖναι τοῖς Βουλγάροις συνεπεπτώκει, οὐκ οἰδ’ ὁπότερον, εἴτε τὴν τῶν Λατίνων οὐ μάλα γενναίως ἐνεγκεῖν δυνηθεῖσι βαρεῖαν ὅπλισιν, εἴτ’ ἐξεπίτηδες παρεξάγειν σφᾶς βουληθεῖσι περὶ τὰ ἔνεδρα καὶ τοὺς λόχους· ᾧ καὶ μᾶλλον τίθεσθαι ἄξιον. ἤδη γὰρ ὡς ποῤῥωτάτω που τῆς διώξεως γινομένης, ἀνίστανται τῶν λόχων οἱ Σκύθαι· ἐπαναστρέφουσι δ’ ὥσπερ ἀπὸ συνθήματος καὶ οἱ Βούλγαροι, καὶ τοὺς πολεμίους παρὰ πᾶσαν ὁμοῦ κυκλωσάμενοι προσδοκίαν, ἐτόξευον, ἠκόντιζον, ἔσφαττον ἀφειδῶς, αἱμάτων καὶ νεκρῶν ἐπλήρουν τὴν γῆν· καὶ πολὺς ἦν τῶν Λατίνων ὁ φόνος, οὐκ ἐχόντων διὰ τὸ βάρος τῆς ὁπλίσεως ἀντέχειν πρὸς τὰς συνεχεῖς ἀντεμβολὰς καὶ ἑλίξεις καὶ κουφοτάτας ἐξελάσεις τῶν Σκυθῶν. ἦσαν δ’ οὓς καὶ ζῶντας ἐλάμβανον, μεθ’ ὧν ἑάλω ζῶν καὶ ὁ Βαλδουῖνος. ὁ δὲ Πλέης κόμης Δολόϊκος ἐπεπτώκει παρὰ τὴν μάχην. ὁ δὲ τῆς Βενετίας δοὺξ Ἐρίκος Δάνδουλος μετ’ ὀλίγων πάνυ φυγὰς ᾤχετο, μετὰ μικρὸν δὲ τετελεύτηκε καὶ αὐτὸς ὑπὸ τῶν ἐκ τοῦ πολέμου τραυμάτων.[A. M. 6712 AD 6730]
NICEPHORI GREGORA
[INT. THEOD. LASC.]
καὶ τοὺς πολεμίους παρὰ πᾶσαν ομού κυκλωσάμενοι
προσδοκίαν, ετόξευον, ηκόντιζον, ἔσφαττον ἀφειδώς,
αἱμάτων καὶ νεκρῶν ἐπλήρουν τὴν γῆν· καὶ πολὺς
ἦν τῶν Λατίνων ὁ φόνος, οὐκ ἐχόντων διὰ τὸ βάρος
τῆς ὁπλίσεως ἀντέχειν πρὸς τὶς συνεχεῖς ἀντεμβολές
καὶ ἐλίξεις καὶ κουφοτάτας ἐξελάσεις τῶν Σκυθῶν,
cuitus, et expeditissimas excursiones tolerare non φουσι δ' ὥσπερ ἀπὸ συνθήματο; καὶ οἱ Βούλγαρ»,
poterant. Nonnullos etiam vivos ceperunt: inꞌer
quos et Balduinus fuit. Nam Ludovicus comes Blesensis in acie ceriderat. 16 Venetiarum vero dur
Henricus Dandulus, cum perpaucis fuga elapsus,
non multo post ev acceptis in pugna vulneribus
decessit.
Ησαν δ' οὓς καὶ ζῶντας ἐλάμβανον, μεθ' ὧν βάλω ζῶν καὶ ὁ Βαλδουίνος. Ο δὲ Πλέης κόμης Δια
λόϊκος ἐπεπτώκει παρὰ τὴν μάχην. Ὁ δὲ τῆς Βενετίας δουξ Ερίκος Δάνδουλος μετ' ὀλίγων πάνω
φυγὰς ᾤχετο, μετὰ μικρὸν δὲ τετελευτηκε καὶ αὐτὸς ὑπὸ τῶν ἐκ τοῦ πολέμου τραυμάτων.
V. Bulgarorum vero Scy:barunuue multitudo,
Latinorum opulentis gustata, equisque et curribus
splendidis potiti, alacriter ad ulteriora pergebant,
resistente nemine. Quare Thraciarum urbium alive
ultro ad Joannem se conferebant: pleræque vero
vi expugnatæ et direptæ sunt, manibus solo æquxtis. Sic Joannes omnia facile Thessalonicam et in
Macedoniam usque pervagatus, pagus, oppida, castella, propemodum Scytharum, quod aiunt, solitudinem effecit.
Ε'. Τὸ μέν τοι Βουλγαρικόν τε καὶ Σκυθικὸν πλῆθος
κέρδους ήδη καὶ πλούτου Λατινικού γευσάμενοι,
ἵππων τε καὶ ἀρμάτων λαμπρών, ήλαυνον εἰς τὰ
πρόσω προθύμως, μηδένα έχοντες ἤδη τὸν ἀντιπαρα
ταξόμενον· ὡς τὰς μὲν τῶν Θρακικῶν πόλεων έχοντὶ
προσχωρεῖν Ἰωάννη, τὰς δὲ πλείους βία αλίσκεσθαι,
αὐτάς τε ἀνδραποδιζομένας, καὶ ἄχρι θεμελίων τά
αὐτῶν ἀποβεβλημένας τείχη. Καὶ οὕτω πάντα ῥᾳδίως
ὁ Ἰωάννης κατέδραμεν ἄχρι Θεσσαλονίκης καὶ
Μακεδονίας, όπόσα ἐν κώμαις καὶ πόλεσι καὶ φρουρίοις, μικροῦ Σκυθῶν ἐρημίαν τὸ δὲ λεγόμενον,
ἀποδείξας.
CAPUT III.
Alezins Angelus, antea Byzantii imperator, a marchione Montisferrati captus; mes dimissus; genero suo
Theodoro Lascari invidet. Iathatinem Turcum socium sibi adjungit. Antiochia a Turcis obsessa. Theodori
celeritas.
1. Cæterum Alexius imperator cum Latinorum
metu clam Byzantio profugisset, dum in Thracia
vagatur, et ipse a Montisferrali marchione capitur,
et opibus quas secum ferebat, spoliatus, nudusque
dimissus, longo tempore circa Achaiam et Peloponnesum oberravit. Tandem audito, generum
suum Theodorum Lascarim in Oriente rerum potiri, qua Romanæ ditionis essent: nec Bithyniæ
tantum et oræ maritimæ provinciarum, quæ non
late paterent, sed jam in mediterranea quoque
multum progredi, ac tenere longissima terrarum
spatia, quæ initio versus meridiem sumpto a Caria
et Mæandro Quvio, versus septentrionem ad GalaLicum Potum, et 17 ipsam usque Cappadociam
pertinerent: non gratias egit humanitati et benefi entiæ divinæ, quæ imperii divisi tempestates sedasset, et in salutarem portum præter omnem ex-
(Ρ. 9] Δ'. Ο μέν τον βασιλεύς Αλέξιος, ἐπειδὴ
φόβῳ τῶν Λατίνων άφθη τῆς Βυζαντίδος λάθρα φυγών
καὶ περὶ τὴν Θράκην πλανώμενος, κάνω καὶ
αὐτὸς τῷ Μοντησφεράντας μαρκεσίῳ, καὶ ἂν ἐπεφέ.
με το πλοῦτον ἀφῄρηται, γυμνὸς τοῦ λοιποῦ πορεύεο
σθαι ἀφεθείς, περί τε Αχαΐαν καὶ Πελοπόννησιν
συχνόν παρήλλαξε χρόνον πλανώμενος. Ότι δὲ
ἀκούσας βασιλεύειν ἤδη τῶν περὶ τὴν ἕω Ῥωμαϊκών
πραγμάτων τὸν ἐπὶ τῇ θυγατρὶ γαμβρόν Θεόδωρον
τὸν Λάσκαριν, οὐ μόνον Βιθυνίας καὶ ὅσαι παράλιοι
τῶν ἐπαρχιῶν ἐπὶ βραχὺ μῆκος ἐκτείνονται, ἀλλ'
ἤδη καὶ ἐς πολλήν τε ανιέναι μεσόγειον, καὶ ἐπὶ
μάλα του πλεῖστον μῆκος ἐκτεταμένην κεκτῆσθαι,
ἀρχομένην ἀπὸ Καρίας τι καὶ Μαιάνδρου τοῦ ποτα
μοῦ κατὰ νότον, καὶ διήκουσαν προς βορέαν ἄχρι
Γαλατικοῦ πόντου καὶ Καππαδοκίας αὐτῆς· οὐ χεῖρα;
εὐχαριστηρίους ἐξέτεινε πρὸς τὸν εὐεργέτην Θεὸν
Variorum notæ.
bunt pariter Nicetas et Gregoras. id ipsum de Tartaris narrat Vincentius Belvacensis lib. xxx, cap.
81: Cum adversariorum fortitudini se prævuiere
posse non credunt, ante illus fugiunt, et quasi με αυ
illis fugari faciunt. Cumque illi armati Tartaros inermes diu insecuti fuerint, ac præ gravitate armorum
et viæ longitudine lassuli jam non amplius sequi potuerint, tunc Tartari super equos recentes ascendenles, se super ill & convertunt, et in eos capiendo et
occidendo insiliunt. Ducang,
Villharduin. n. 190. DUCANG.
Auqui Henricus Dandulus commisso cum
Bulgaris praelio non interfuit, quod scribit N.celas,
neque proinde ex acceptis in eo vulneribus interiit,
quod Gregoras tradit. Rectius Acropolita, n. 13,
και τον τόπον τοῦ Δουκὸς ἐπέχοντα Βενετίας ἐν τῇ
Κωνσταντινουπόλει interfuisse duntaxat observat.
V.de Villarduin. p. 195. Reete porro Gregoras huc
loco vocem Henricus extulit, quam lib. ut, cap.
Nicetas in Ball. et Henrico, et Pachymeres lib. vi
cap. 27, per "E¿¿ŋ; ellerunt, quomodo nostri Herri
olun dicebant, ut ex Villharduino liquet. Perperam
vero doctus Pachymeris interpres Εῤῥη ἐξ Εγγε
λίνων, Errem es Englimis vertit, cum scribere debuisset, llenricum ex Anglis. Wolfius etiam Herricas po Henricus male vertit diito cap. 1. DUCANG.
Quos Scythas Nicelas et Gregoras, hos Lomanus vocat Villbarduinus. Ubi vero habitarint
Seyinæ Comani, exponit idems Gregoras tib. 1,
cap. 8. DUCANG.
Proverbium, cujus meminit Appendix Veti
cana, Zenobius, praeterea Acropolita n. 35 et ali
passim. DucaxG.
Út Alexius Angelus imp. a Ronifacio Monlisterrati March one captus fuerit, narrat etiam preter Nicelaus Vullbarduinus, n. 104. DucΑΝΑ.
(Ε.) Τὸ μέντοι Βουλγαρικόν τε καὶ Σκυθικὸν πλῆθος, κέρδους ἤδη καὶ πλούτου Λατινικοῦ γευσάμενοι, ἵππων τε καὶ ἁρμάτων λαμπρῶν, ἤλαυνον εἰς τὰ πρόσω προθύμως, μηδένα ἔχοντες ἤδη τὸν ἀντιπαραταξόμενον· ὡς τὰς μὲν τῶν Θρᾳκικῶν πόλεων ἑκοντὶ προςχωρεῖν Ἰωάννῃ, τὰς δὲ πλείους βίᾳ ἁλίσκεσθαι, αὐτάς τε ἀνδραποδιζομένας, καὶ ἄχρι θεμελίων τὰ αὐτῶν ἀποβεβλημένας τείχη. καὶ οὕτω πάντα ῥᾳδίως ὁ Ἰωάννης κατέδραμεν ἄχρι Θεςσαλονίκης καὶ Μακεδονίας, ὁπόσα ἐν κώμαις καὶ πόλεσι καὶ φρουρίοις, μικροῦ Σκυθῶν ἐρημίαν, τὸ δὴ λεγόμενον, ἀποδείξας. γ. Ὁ μέντοι βασιλεὺς Ἀλέξιος, ἐπειδὴ φόβῳ τῶν Λατίνων ἔφθη τῆς Βυζαντίδος λάθρα φυγὼν καὶ περὶ τὴν Θρᾴκην πλανώμενος, ἑάλω καὶ αὐτὸς τῷ Μοντησφεράντας μαρκεσίῳ, καὶ ὃν ἐπεφέρετο πλοῦτον ἀφῄρηται, γυμνὸς τοῦ λοιποῦ πορεύεσθαι ἀφεθεὶς, περί τε Ἀχαί̈αν καὶ Πελοπόννησον συχνὸν παρήλλαξε χρόνον πλανώμενος.[A. M. 6712 AD 6730]
NICEPHORI GREGORA
[INT. THEOD. LASC.]
καὶ τοὺς πολεμίους παρὰ πᾶσαν ομού κυκλωσάμενοι
προσδοκίαν, ετόξευον, ηκόντιζον, ἔσφαττον ἀφειδώς,
αἱμάτων καὶ νεκρῶν ἐπλήρουν τὴν γῆν· καὶ πολὺς
ἦν τῶν Λατίνων ὁ φόνος, οὐκ ἐχόντων διὰ τὸ βάρος
τῆς ὁπλίσεως ἀντέχειν πρὸς τὶς συνεχεῖς ἀντεμβολές
καὶ ἐλίξεις καὶ κουφοτάτας ἐξελάσεις τῶν Σκυθῶν,
cuitus, et expeditissimas excursiones tolerare non φουσι δ' ὥσπερ ἀπὸ συνθήματο; καὶ οἱ Βούλγαρ»,
poterant. Nonnullos etiam vivos ceperunt: inꞌer
quos et Balduinus fuit. Nam Ludovicus comes Blesensis in acie ceriderat. 16 Venetiarum vero dur
Henricus Dandulus, cum perpaucis fuga elapsus,
non multo post ev acceptis in pugna vulneribus
decessit.
Ησαν δ' οὓς καὶ ζῶντας ἐλάμβανον, μεθ' ὧν βάλω ζῶν καὶ ὁ Βαλδουίνος. Ο δὲ Πλέης κόμης Δια
λόϊκος ἐπεπτώκει παρὰ τὴν μάχην. Ὁ δὲ τῆς Βενετίας δουξ Ερίκος Δάνδουλος μετ' ὀλίγων πάνω
φυγὰς ᾤχετο, μετὰ μικρὸν δὲ τετελευτηκε καὶ αὐτὸς ὑπὸ τῶν ἐκ τοῦ πολέμου τραυμάτων.
V. Bulgarorum vero Scy:barunuue multitudo,
Latinorum opulentis gustata, equisque et curribus
splendidis potiti, alacriter ad ulteriora pergebant,
resistente nemine. Quare Thraciarum urbium alive
ultro ad Joannem se conferebant: pleræque vero
vi expugnatæ et direptæ sunt, manibus solo æquxtis. Sic Joannes omnia facile Thessalonicam et in
Macedoniam usque pervagatus, pagus, oppida, castella, propemodum Scytharum, quod aiunt, solitudinem effecit.
Ε'. Τὸ μέν τοι Βουλγαρικόν τε καὶ Σκυθικὸν πλῆθος
κέρδους ήδη καὶ πλούτου Λατινικού γευσάμενοι,
ἵππων τε καὶ ἀρμάτων λαμπρών, ήλαυνον εἰς τὰ
πρόσω προθύμως, μηδένα έχοντες ἤδη τὸν ἀντιπαρα
ταξόμενον· ὡς τὰς μὲν τῶν Θρακικῶν πόλεων έχοντὶ
προσχωρεῖν Ἰωάννη, τὰς δὲ πλείους βία αλίσκεσθαι,
αὐτάς τε ἀνδραποδιζομένας, καὶ ἄχρι θεμελίων τά
αὐτῶν ἀποβεβλημένας τείχη. Καὶ οὕτω πάντα ῥᾳδίως
ὁ Ἰωάννης κατέδραμεν ἄχρι Θεσσαλονίκης καὶ
Μακεδονίας, όπόσα ἐν κώμαις καὶ πόλεσι καὶ φρουρίοις, μικροῦ Σκυθῶν ἐρημίαν τὸ δὲ λεγόμενον,
ἀποδείξας.
CAPUT III.
Alezins Angelus, antea Byzantii imperator, a marchione Montisferrati captus; mes dimissus; genero suo
Theodoro Lascari invidet. Iathatinem Turcum socium sibi adjungit. Antiochia a Turcis obsessa. Theodori
celeritas.
1. Cæterum Alexius imperator cum Latinorum
metu clam Byzantio profugisset, dum in Thracia
vagatur, et ipse a Montisferrali marchione capitur,
et opibus quas secum ferebat, spoliatus, nudusque
dimissus, longo tempore circa Achaiam et Peloponnesum oberravit. Tandem audito, generum
suum Theodorum Lascarim in Oriente rerum potiri, qua Romanæ ditionis essent: nec Bithyniæ
tantum et oræ maritimæ provinciarum, quæ non
late paterent, sed jam in mediterranea quoque
multum progredi, ac tenere longissima terrarum
spatia, quæ initio versus meridiem sumpto a Caria
et Mæandro Quvio, versus septentrionem ad GalaLicum Potum, et 17 ipsam usque Cappadociam
pertinerent: non gratias egit humanitati et benefi entiæ divinæ, quæ imperii divisi tempestates sedasset, et in salutarem portum præter omnem ex-
(Ρ. 9] Δ'. Ο μέν τον βασιλεύς Αλέξιος, ἐπειδὴ
φόβῳ τῶν Λατίνων άφθη τῆς Βυζαντίδος λάθρα φυγών
καὶ περὶ τὴν Θράκην πλανώμενος, κάνω καὶ
αὐτὸς τῷ Μοντησφεράντας μαρκεσίῳ, καὶ ἂν ἐπεφέ.
με το πλοῦτον ἀφῄρηται, γυμνὸς τοῦ λοιποῦ πορεύεο
σθαι ἀφεθείς, περί τε Αχαΐαν καὶ Πελοπόννησιν
συχνόν παρήλλαξε χρόνον πλανώμενος. Ότι δὲ
ἀκούσας βασιλεύειν ἤδη τῶν περὶ τὴν ἕω Ῥωμαϊκών
πραγμάτων τὸν ἐπὶ τῇ θυγατρὶ γαμβρόν Θεόδωρον
τὸν Λάσκαριν, οὐ μόνον Βιθυνίας καὶ ὅσαι παράλιοι
τῶν ἐπαρχιῶν ἐπὶ βραχὺ μῆκος ἐκτείνονται, ἀλλ'
ἤδη καὶ ἐς πολλήν τε ανιέναι μεσόγειον, καὶ ἐπὶ
μάλα του πλεῖστον μῆκος ἐκτεταμένην κεκτῆσθαι,
ἀρχομένην ἀπὸ Καρίας τι καὶ Μαιάνδρου τοῦ ποτα
μοῦ κατὰ νότον, καὶ διήκουσαν προς βορέαν ἄχρι
Γαλατικοῦ πόντου καὶ Καππαδοκίας αὐτῆς· οὐ χεῖρα;
εὐχαριστηρίους ἐξέτεινε πρὸς τὸν εὐεργέτην Θεὸν
Variorum notæ.
bunt pariter Nicetas et Gregoras. id ipsum de Tartaris narrat Vincentius Belvacensis lib. xxx, cap.
81: Cum adversariorum fortitudini se prævuiere
posse non credunt, ante illus fugiunt, et quasi με αυ
illis fugari faciunt. Cumque illi armati Tartaros inermes diu insecuti fuerint, ac præ gravitate armorum
et viæ longitudine lassuli jam non amplius sequi potuerint, tunc Tartari super equos recentes ascendenles, se super ill & convertunt, et in eos capiendo et
occidendo insiliunt. Ducang,
Villharduin. n. 190. DUCANG.
Auqui Henricus Dandulus commisso cum
Bulgaris praelio non interfuit, quod scribit N.celas,
neque proinde ex acceptis in eo vulneribus interiit,
quod Gregoras tradit. Rectius Acropolita, n. 13,
και τον τόπον τοῦ Δουκὸς ἐπέχοντα Βενετίας ἐν τῇ
Κωνσταντινουπόλει interfuisse duntaxat observat.
V.de Villarduin. p. 195. Reete porro Gregoras huc
loco vocem Henricus extulit, quam lib. ut, cap.
Nicetas in Ball. et Henrico, et Pachymeres lib. vi
cap. 27, per "E¿¿ŋ; ellerunt, quomodo nostri Herri
olun dicebant, ut ex Villharduino liquet. Perperam
vero doctus Pachymeris interpres Εῤῥη ἐξ Εγγε
λίνων, Errem es Englimis vertit, cum scribere debuisset, llenricum ex Anglis. Wolfius etiam Herricas po Henricus male vertit diito cap. 1. DUCANG.
Quos Scythas Nicelas et Gregoras, hos Lomanus vocat Villbarduinus. Ubi vero habitarint
Seyinæ Comani, exponit idems Gregoras tib. 1,
cap. 8. DUCANG.
Proverbium, cujus meminit Appendix Veti
cana, Zenobius, praeterea Acropolita n. 35 et ali
passim. DucaxG.
Út Alexius Angelus imp. a Ronifacio Monlisterrati March one captus fuerit, narrat etiam preter Nicelaus Vullbarduinus, n. 104. DucΑΝΑ.
ὀψὲ δὲ ἀκούσας βασιλεύειν ἤδη τῶν περὶ τὴν ἕω Ῥωμαϊκῶν πραγμάτων τὸν ἐπὶ τῇ θυγατρὶ γαμβρὸν Θεόδωρον τὸν Λάσκαριν, οὐ μόνον Βιθυνίας καὶ ὅσαι παράλιοι τῶν ἐπαρχιῶν ἐπὶ βραχὺ μῆκος ἐκτείνονται, ἀλλ’ ἤδη καὶ ἐς πολλήν τε ἀνιέναι μεσόγειον, καὶ ἐπὶ μάλα τοι πλεῖστον μῆκος ἐκτεταμένην κεκτῆσθαι, ἀρχομένην ἀπὸ Καρίας τε καὶ Μαιάνδρου τοῦ ποταμοῦ κατὰ νότον, καὶ διήκουσαν πρὸς βορέαν ἄχρι Γαλατικοῦ πόντου καὶ Καππαδοκίας αὐτῆς· οὐ χεῖρας εὐχαριστηρίους ἐξέτεινε πρὸς τὸν εὐεργέτην θεὸν καὶ φιλάνθρωπον, ὃς τῆς πολυαρχίας τὸν σάλον διεσκέδασε, λιμένα τε σωτήριον παρὰ πᾶσαν ἐδεδώκει προσδοκίαν τοῖς ὅσοι Ῥωμαίων ἐξάντεις τοῦ Λατινικοῦ χειμῶνος ἐκείνου καὶ κλύδωνος ἐγεγένηντο, καὶ αὐτῷ παραμυθίας μεγίστης ἐλπίδα, καὶ τῆς μακρᾶς πλάνης καὶ τῶν πολλῶν πόνων ἀνάπαυσιν· ἀλλ’ ἐν δεινῷ τὸ πρᾶγμα ἐτίθετο, καὶ πρὸς φθόνου καὶ ζηλοτυπίας ὁδοὺς ἔτρεπε τὸν θυμόν· καὶ ὅλως εἰπεῖν, ἐς μάχας καὶ φόνους αἱμάτων συγγενικῶν ἐπέῤῥωσεν ἑαυτόν.[A. M. 6712 AD 6730]
NICEPHORI GREGORA
[INT. THEOD. LASC.]
καὶ τοὺς πολεμίους παρὰ πᾶσαν ομού κυκλωσάμενοι
προσδοκίαν, ετόξευον, ηκόντιζον, ἔσφαττον ἀφειδώς,
αἱμάτων καὶ νεκρῶν ἐπλήρουν τὴν γῆν· καὶ πολὺς
ἦν τῶν Λατίνων ὁ φόνος, οὐκ ἐχόντων διὰ τὸ βάρος
τῆς ὁπλίσεως ἀντέχειν πρὸς τὶς συνεχεῖς ἀντεμβολές
καὶ ἐλίξεις καὶ κουφοτάτας ἐξελάσεις τῶν Σκυθῶν,
cuitus, et expeditissimas excursiones tolerare non φουσι δ' ὥσπερ ἀπὸ συνθήματο; καὶ οἱ Βούλγαρ»,
poterant. Nonnullos etiam vivos ceperunt: inꞌer
quos et Balduinus fuit. Nam Ludovicus comes Blesensis in acie ceriderat. 16 Venetiarum vero dur
Henricus Dandulus, cum perpaucis fuga elapsus,
non multo post ev acceptis in pugna vulneribus
decessit.
Ησαν δ' οὓς καὶ ζῶντας ἐλάμβανον, μεθ' ὧν βάλω ζῶν καὶ ὁ Βαλδουίνος. Ο δὲ Πλέης κόμης Δια
λόϊκος ἐπεπτώκει παρὰ τὴν μάχην. Ὁ δὲ τῆς Βενετίας δουξ Ερίκος Δάνδουλος μετ' ὀλίγων πάνω
φυγὰς ᾤχετο, μετὰ μικρὸν δὲ τετελευτηκε καὶ αὐτὸς ὑπὸ τῶν ἐκ τοῦ πολέμου τραυμάτων.
V. Bulgarorum vero Scy:barunuue multitudo,
Latinorum opulentis gustata, equisque et curribus
splendidis potiti, alacriter ad ulteriora pergebant,
resistente nemine. Quare Thraciarum urbium alive
ultro ad Joannem se conferebant: pleræque vero
vi expugnatæ et direptæ sunt, manibus solo æquxtis. Sic Joannes omnia facile Thessalonicam et in
Macedoniam usque pervagatus, pagus, oppida, castella, propemodum Scytharum, quod aiunt, solitudinem effecit.
Ε'. Τὸ μέν τοι Βουλγαρικόν τε καὶ Σκυθικὸν πλῆθος
κέρδους ήδη καὶ πλούτου Λατινικού γευσάμενοι,
ἵππων τε καὶ ἀρμάτων λαμπρών, ήλαυνον εἰς τὰ
πρόσω προθύμως, μηδένα έχοντες ἤδη τὸν ἀντιπαρα
ταξόμενον· ὡς τὰς μὲν τῶν Θρακικῶν πόλεων έχοντὶ
προσχωρεῖν Ἰωάννη, τὰς δὲ πλείους βία αλίσκεσθαι,
αὐτάς τε ἀνδραποδιζομένας, καὶ ἄχρι θεμελίων τά
αὐτῶν ἀποβεβλημένας τείχη. Καὶ οὕτω πάντα ῥᾳδίως
ὁ Ἰωάννης κατέδραμεν ἄχρι Θεσσαλονίκης καὶ
Μακεδονίας, όπόσα ἐν κώμαις καὶ πόλεσι καὶ φρουρίοις, μικροῦ Σκυθῶν ἐρημίαν τὸ δὲ λεγόμενον,
ἀποδείξας.
CAPUT III.
Alezins Angelus, antea Byzantii imperator, a marchione Montisferrati captus; mes dimissus; genero suo
Theodoro Lascari invidet. Iathatinem Turcum socium sibi adjungit. Antiochia a Turcis obsessa. Theodori
celeritas.
1. Cæterum Alexius imperator cum Latinorum
metu clam Byzantio profugisset, dum in Thracia
vagatur, et ipse a Montisferrali marchione capitur,
et opibus quas secum ferebat, spoliatus, nudusque
dimissus, longo tempore circa Achaiam et Peloponnesum oberravit. Tandem audito, generum
suum Theodorum Lascarim in Oriente rerum potiri, qua Romanæ ditionis essent: nec Bithyniæ
tantum et oræ maritimæ provinciarum, quæ non
late paterent, sed jam in mediterranea quoque
multum progredi, ac tenere longissima terrarum
spatia, quæ initio versus meridiem sumpto a Caria
et Mæandro Quvio, versus septentrionem ad GalaLicum Potum, et 17 ipsam usque Cappadociam
pertinerent: non gratias egit humanitati et benefi entiæ divinæ, quæ imperii divisi tempestates sedasset, et in salutarem portum præter omnem ex-
(Ρ. 9] Δ'. Ο μέν τον βασιλεύς Αλέξιος, ἐπειδὴ
φόβῳ τῶν Λατίνων άφθη τῆς Βυζαντίδος λάθρα φυγών
καὶ περὶ τὴν Θράκην πλανώμενος, κάνω καὶ
αὐτὸς τῷ Μοντησφεράντας μαρκεσίῳ, καὶ ἂν ἐπεφέ.
με το πλοῦτον ἀφῄρηται, γυμνὸς τοῦ λοιποῦ πορεύεο
σθαι ἀφεθείς, περί τε Αχαΐαν καὶ Πελοπόννησιν
συχνόν παρήλλαξε χρόνον πλανώμενος. Ότι δὲ
ἀκούσας βασιλεύειν ἤδη τῶν περὶ τὴν ἕω Ῥωμαϊκών
πραγμάτων τὸν ἐπὶ τῇ θυγατρὶ γαμβρόν Θεόδωρον
τὸν Λάσκαριν, οὐ μόνον Βιθυνίας καὶ ὅσαι παράλιοι
τῶν ἐπαρχιῶν ἐπὶ βραχὺ μῆκος ἐκτείνονται, ἀλλ'
ἤδη καὶ ἐς πολλήν τε ανιέναι μεσόγειον, καὶ ἐπὶ
μάλα του πλεῖστον μῆκος ἐκτεταμένην κεκτῆσθαι,
ἀρχομένην ἀπὸ Καρίας τι καὶ Μαιάνδρου τοῦ ποτα
μοῦ κατὰ νότον, καὶ διήκουσαν προς βορέαν ἄχρι
Γαλατικοῦ πόντου καὶ Καππαδοκίας αὐτῆς· οὐ χεῖρα;
εὐχαριστηρίους ἐξέτεινε πρὸς τὸν εὐεργέτην Θεὸν
Variorum notæ.
bunt pariter Nicetas et Gregoras. id ipsum de Tartaris narrat Vincentius Belvacensis lib. xxx, cap.
81: Cum adversariorum fortitudini se prævuiere
posse non credunt, ante illus fugiunt, et quasi με αυ
illis fugari faciunt. Cumque illi armati Tartaros inermes diu insecuti fuerint, ac præ gravitate armorum
et viæ longitudine lassuli jam non amplius sequi potuerint, tunc Tartari super equos recentes ascendenles, se super ill & convertunt, et in eos capiendo et
occidendo insiliunt. Ducang,
Villharduin. n. 190. DUCANG.
Auqui Henricus Dandulus commisso cum
Bulgaris praelio non interfuit, quod scribit N.celas,
neque proinde ex acceptis in eo vulneribus interiit,
quod Gregoras tradit. Rectius Acropolita, n. 13,
και τον τόπον τοῦ Δουκὸς ἐπέχοντα Βενετίας ἐν τῇ
Κωνσταντινουπόλει interfuisse duntaxat observat.
V.de Villarduin. p. 195. Reete porro Gregoras huc
loco vocem Henricus extulit, quam lib. ut, cap.
Nicetas in Ball. et Henrico, et Pachymeres lib. vi
cap. 27, per "E¿¿ŋ; ellerunt, quomodo nostri Herri
olun dicebant, ut ex Villharduino liquet. Perperam
vero doctus Pachymeris interpres Εῤῥη ἐξ Εγγε
λίνων, Errem es Englimis vertit, cum scribere debuisset, llenricum ex Anglis. Wolfius etiam Herricas po Henricus male vertit diito cap. 1. DUCANG.
Quos Scythas Nicelas et Gregoras, hos Lomanus vocat Villbarduinus. Ubi vero habitarint
Seyinæ Comani, exponit idems Gregoras tib. 1,
cap. 8. DUCANG.
Proverbium, cujus meminit Appendix Veti
cana, Zenobius, praeterea Acropolita n. 35 et ali
passim. DucaxG.
Út Alexius Angelus imp. a Ronifacio Monlisterrati March one captus fuerit, narrat etiam preter Nicelaus Vullbarduinus, n. 104. DucΑΝΑ.
(Β.) Καὶ δὴ περαιοῦται διὰ τοῦ Αἰγαίου πρὸς τὴν Ἀσίαν, καὶ ἄπεισι λαθὼν ἐς τὸν ἄρχοντα τῶν Τούρκων Ἰαθατίνην περὶ τὴν Ἀττάλου τηνικαῦτα διάγοντα, καὶ ἱκέτην ἑαυτὸν ἐκείνῳ καθίζει οἰκτρὸν, ἐπανασώσασθαί οἱ τὴν βασιλείαν δεόμενος, παλαιάς τε ἀναμιμνήσκει φιλίας, ὁποῖαί ποτε πάλαι σφίσιν ἐγένοντο, καὶ τὰ νέα μετὰ συχνῶν τῶν δακρύων δυστυχήματα ἐκτραγῳδεῖ προδεικνύς· καὶ ἐπὶ τούτοις χρημάτων ὑπισχνεῖται σωρούς. ὁ δὲ βάρβαρος ἐνδοὺς μὲν καὶ πρὸς τὰς τῶν χρημάτων ὑποσχέσεις, ὀνειροπολήσας δὲ τά τε ἄλλα, καὶ ὅσα ἐκ τῆς λείας περιγίνεται κέρδη τοῖς ἐπιστρατεύουσι κατὰ τῶν ἀλλογενῶν, ὁμοῦ τάς τε ἑαυτοῦ συναθροίζει δυνάμεις, καὶ τοὺς τὰς μεγίστας ἀπειλὰς κομίσοντας τῷ βασιλεῖ Θεοδώρῳ πρέσβεις ἐξαποστέλλει, εἰ μὴ αὐτίκα τῷ πενθερῷ Ἀλεξίῳ τῶν βασιλικῶν ὑπεκσταίη θρόνων. ὁ δὲ πρῶτα μὲν πρὸς τὴν ἀκοὴν διαταραχθεὶς, τάχιστα δ’ ἑαυτὸν αὖθις ἀνειληφὼς, πρὸς τὸν τὰ πάντα δυνάμενον τὰς ἐλπίδας ἀναρτᾷ· καὶ τοὺς μὲν πρέσβεις ἀπράκτους ἐπανιέναι ἀφίησιν·[A. M. 6712 AD 6730]
NICEPHORI GREGORA
[INT. THEOD. LASC.]
καὶ τοὺς πολεμίους παρὰ πᾶσαν ομού κυκλωσάμενοι
προσδοκίαν, ετόξευον, ηκόντιζον, ἔσφαττον ἀφειδώς,
αἱμάτων καὶ νεκρῶν ἐπλήρουν τὴν γῆν· καὶ πολὺς
ἦν τῶν Λατίνων ὁ φόνος, οὐκ ἐχόντων διὰ τὸ βάρος
τῆς ὁπλίσεως ἀντέχειν πρὸς τὶς συνεχεῖς ἀντεμβολές
καὶ ἐλίξεις καὶ κουφοτάτας ἐξελάσεις τῶν Σκυθῶν,
cuitus, et expeditissimas excursiones tolerare non φουσι δ' ὥσπερ ἀπὸ συνθήματο; καὶ οἱ Βούλγαρ»,
poterant. Nonnullos etiam vivos ceperunt: inꞌer
quos et Balduinus fuit. Nam Ludovicus comes Blesensis in acie ceriderat. 16 Venetiarum vero dur
Henricus Dandulus, cum perpaucis fuga elapsus,
non multo post ev acceptis in pugna vulneribus
decessit.
Ησαν δ' οὓς καὶ ζῶντας ἐλάμβανον, μεθ' ὧν βάλω ζῶν καὶ ὁ Βαλδουίνος. Ο δὲ Πλέης κόμης Δια
λόϊκος ἐπεπτώκει παρὰ τὴν μάχην. Ὁ δὲ τῆς Βενετίας δουξ Ερίκος Δάνδουλος μετ' ὀλίγων πάνω
φυγὰς ᾤχετο, μετὰ μικρὸν δὲ τετελευτηκε καὶ αὐτὸς ὑπὸ τῶν ἐκ τοῦ πολέμου τραυμάτων.
V. Bulgarorum vero Scy:barunuue multitudo,
Latinorum opulentis gustata, equisque et curribus
splendidis potiti, alacriter ad ulteriora pergebant,
resistente nemine. Quare Thraciarum urbium alive
ultro ad Joannem se conferebant: pleræque vero
vi expugnatæ et direptæ sunt, manibus solo æquxtis. Sic Joannes omnia facile Thessalonicam et in
Macedoniam usque pervagatus, pagus, oppida, castella, propemodum Scytharum, quod aiunt, solitudinem effecit.
Ε'. Τὸ μέν τοι Βουλγαρικόν τε καὶ Σκυθικὸν πλῆθος
κέρδους ήδη καὶ πλούτου Λατινικού γευσάμενοι,
ἵππων τε καὶ ἀρμάτων λαμπρών, ήλαυνον εἰς τὰ
πρόσω προθύμως, μηδένα έχοντες ἤδη τὸν ἀντιπαρα
ταξόμενον· ὡς τὰς μὲν τῶν Θρακικῶν πόλεων έχοντὶ
προσχωρεῖν Ἰωάννη, τὰς δὲ πλείους βία αλίσκεσθαι,
αὐτάς τε ἀνδραποδιζομένας, καὶ ἄχρι θεμελίων τά
αὐτῶν ἀποβεβλημένας τείχη. Καὶ οὕτω πάντα ῥᾳδίως
ὁ Ἰωάννης κατέδραμεν ἄχρι Θεσσαλονίκης καὶ
Μακεδονίας, όπόσα ἐν κώμαις καὶ πόλεσι καὶ φρουρίοις, μικροῦ Σκυθῶν ἐρημίαν τὸ δὲ λεγόμενον,
ἀποδείξας.
CAPUT III.
Alezins Angelus, antea Byzantii imperator, a marchione Montisferrati captus; mes dimissus; genero suo
Theodoro Lascari invidet. Iathatinem Turcum socium sibi adjungit. Antiochia a Turcis obsessa. Theodori
celeritas.
1. Cæterum Alexius imperator cum Latinorum
metu clam Byzantio profugisset, dum in Thracia
vagatur, et ipse a Montisferrali marchione capitur,
et opibus quas secum ferebat, spoliatus, nudusque
dimissus, longo tempore circa Achaiam et Peloponnesum oberravit. Tandem audito, generum
suum Theodorum Lascarim in Oriente rerum potiri, qua Romanæ ditionis essent: nec Bithyniæ
tantum et oræ maritimæ provinciarum, quæ non
late paterent, sed jam in mediterranea quoque
multum progredi, ac tenere longissima terrarum
spatia, quæ initio versus meridiem sumpto a Caria
et Mæandro Quvio, versus septentrionem ad GalaLicum Potum, et 17 ipsam usque Cappadociam
pertinerent: non gratias egit humanitati et benefi entiæ divinæ, quæ imperii divisi tempestates sedasset, et in salutarem portum præter omnem ex-
(Ρ. 9] Δ'. Ο μέν τον βασιλεύς Αλέξιος, ἐπειδὴ
φόβῳ τῶν Λατίνων άφθη τῆς Βυζαντίδος λάθρα φυγών
καὶ περὶ τὴν Θράκην πλανώμενος, κάνω καὶ
αὐτὸς τῷ Μοντησφεράντας μαρκεσίῳ, καὶ ἂν ἐπεφέ.
με το πλοῦτον ἀφῄρηται, γυμνὸς τοῦ λοιποῦ πορεύεο
σθαι ἀφεθείς, περί τε Αχαΐαν καὶ Πελοπόννησιν
συχνόν παρήλλαξε χρόνον πλανώμενος. Ότι δὲ
ἀκούσας βασιλεύειν ἤδη τῶν περὶ τὴν ἕω Ῥωμαϊκών
πραγμάτων τὸν ἐπὶ τῇ θυγατρὶ γαμβρόν Θεόδωρον
τὸν Λάσκαριν, οὐ μόνον Βιθυνίας καὶ ὅσαι παράλιοι
τῶν ἐπαρχιῶν ἐπὶ βραχὺ μῆκος ἐκτείνονται, ἀλλ'
ἤδη καὶ ἐς πολλήν τε ανιέναι μεσόγειον, καὶ ἐπὶ
μάλα του πλεῖστον μῆκος ἐκτεταμένην κεκτῆσθαι,
ἀρχομένην ἀπὸ Καρίας τι καὶ Μαιάνδρου τοῦ ποτα
μοῦ κατὰ νότον, καὶ διήκουσαν προς βορέαν ἄχρι
Γαλατικοῦ πόντου καὶ Καππαδοκίας αὐτῆς· οὐ χεῖρα;
εὐχαριστηρίους ἐξέτεινε πρὸς τὸν εὐεργέτην Θεὸν
Variorum notæ.
bunt pariter Nicetas et Gregoras. id ipsum de Tartaris narrat Vincentius Belvacensis lib. xxx, cap.
81: Cum adversariorum fortitudini se prævuiere
posse non credunt, ante illus fugiunt, et quasi με αυ
illis fugari faciunt. Cumque illi armati Tartaros inermes diu insecuti fuerint, ac præ gravitate armorum
et viæ longitudine lassuli jam non amplius sequi potuerint, tunc Tartari super equos recentes ascendenles, se super ill & convertunt, et in eos capiendo et
occidendo insiliunt. Ducang,
Villharduin. n. 190. DUCANG.
Auqui Henricus Dandulus commisso cum
Bulgaris praelio non interfuit, quod scribit N.celas,
neque proinde ex acceptis in eo vulneribus interiit,
quod Gregoras tradit. Rectius Acropolita, n. 13,
και τον τόπον τοῦ Δουκὸς ἐπέχοντα Βενετίας ἐν τῇ
Κωνσταντινουπόλει interfuisse duntaxat observat.
V.de Villarduin. p. 195. Reete porro Gregoras huc
loco vocem Henricus extulit, quam lib. ut, cap.
Nicetas in Ball. et Henrico, et Pachymeres lib. vi
cap. 27, per "E¿¿ŋ; ellerunt, quomodo nostri Herri
olun dicebant, ut ex Villharduino liquet. Perperam
vero doctus Pachymeris interpres Εῤῥη ἐξ Εγγε
λίνων, Errem es Englimis vertit, cum scribere debuisset, llenricum ex Anglis. Wolfius etiam Herricas po Henricus male vertit diito cap. 1. DUCANG.
Quos Scythas Nicelas et Gregoras, hos Lomanus vocat Villbarduinus. Ubi vero habitarint
Seyinæ Comani, exponit idems Gregoras tib. 1,
cap. 8. DUCANG.
Proverbium, cujus meminit Appendix Veti
cana, Zenobius, praeterea Acropolita n. 35 et ali
passim. DucaxG.
Út Alexius Angelus imp. a Ronifacio Monlisterrati March one captus fuerit, narrat etiam preter Nicelaus Vullbarduinus, n. 104. DucΑΝΑ.
PG 148:137ὁ δὲ ἔργου εἴχετο, καὶ τὸ ἑαυτοῦ συγκροτεῖ στράτευμα, πολλοστὸν μὲν εἴ τις πρὸς τὰ Περσικὰ στρατεύματα βούλοιτο παρατιθέναι, καὶ οὐκ ἄξιον ἐς ἀντίπαλον ἐκείνοις μοῖραν κεκρίσθαι· προστιθεμένης δὲ καὶ τῆς ἄνωθεν θείας ἐπικουρίας, πολλῷ τῶν Περσικῶν ὂν πολλαπλάσιον. (Γ.) Ὁ μὲν οὖν βάρβαρος ἄρας τὰς πεζικὰς δυνάμεις, καὶ ὅσαι τῶν ἱππέων, ἧκεν εἰς τὴν παρὰ Μαίανδρον Ἀντιόχειαν, καὶ περικαθίσας ταύτην ἐπολιόρκει, λογισάμενος, ὡς εἰ ταύτης ἐγκρατὴς γένοιτο, ῥᾷστα ἂν ἐκεῖθεν καὶ τὰς ἄλλας παραστήσαιτο πόλεις, ὁπόσαι τὴν Ῥωμαίων διαμετροῦσιν ἀρχήν. ἦγε μέντοι μεθ’ ἑαυτοῦ καὶ τὸν βασιλέα Ἀλέξιον, ἐφόδιον εἰς ῥᾳδίαν κατόρθωσιν ὧν ἐβούλετο. ὁ δὲ βασιλεὺς οὐκ ἔκρινε δεῖν κατὰ χώραν μένων περιμένειν τὴν τῶν βαρβάρων ἔφοδον, καὶ ἐς τὸν ἐκείνων καιρὸν μετεωρίζειν τὸν ἑαυτοῦ· θρασυνθῆναι γὰρ ἂν μᾶλλον αὐτοὺς, εἰ τὴν Ἀντιόχειαν καταστρεψάμενοι τῶν ἐκεῖθεν λαφύρων ἐμπλήσαιεν ἑαυτοὺς, καὶ ἅμα ἀμηχάνῳ κατὰ τῆς Ῥωμαίων ὁρμητηρίῳ τῇ τοιαύτῃ χρήσασθαι πόλει·[IMP. 1μεν. Lasc.]
[4. c. 1204 AD 1272] BYZANTINE HISTORIE LIB I.
καὶ φιλάνθρωπον, δς τῆς πολυαρχίας τον σάλου spectationem perduxisset eos Romanorum, qui e
διεσκέδασε, λιμένα τε σωτήριον παρὰ πᾶσαν ἐξεδώκει
προσδοκίαν τοῖς ὅσοι Ῥωμαίων ἐξάντεις του Λατινι
ποῦ χειμῶνος ἐκείνου καὶ κλύδωνος ἐγεγένηντο, καὶ
αὐτῷ παραμυθίας μεγίστης ἐλπίδα, καὶ τῆς μακράς
πλάνης καὶ τῶν πολλῶν πόνων ἀνάπαυσιν· ἀλλ᾽ ἐν
δεινῷ τὸ πρᾶγμα ἐτίθετο, καὶ πρὸς φθόνου καὶ
ζηλοτυπίας ὁδοὺς ἔτρεπε τον θυμόν· καὶ ὅλως εἰπεῖν, ἐς μάχας καὶ φόνους αἱμάτων συγγενικῶν ἐπέῤῥω
σεν ἑαυτόν.
Latinorum Quctibus enatassent, ipsique maximi
solatii spem ac diuturni erroris multorumque labo -
rum requiem ostendisset: sed rem graviter ferebat, animo invidia et æmulatione æstuante: et, ut
paucis complectar, ad pugnam et cognati sangui..
nis effusionem sese obfirmabat.
II. Itaque per mare Ægæum Asiam ingressus,
clam Turcarum principem latbatinem, qui tum
apud Attali urbem degebat, supplex miserabili habitu adit; orat, ut imperium sibi restituat; veteres
amicitias, quæcunque olim inter ipsos fuerant, int
memoriam revocat; nova infortunia multis cum.
lacrymis exponit ac tragice lamentatur; acervos
denique pecuniarum promittit. At Barbarus, cum
et istis pecunia pollicitationibus facile alioqui
fecleretur, et emolumenta tum alia sibi fugeret,
tum ea quæ externos hostes oppugnantibus ex
præda obveniunt, simul et copias suas convocal,
et legatos qui atrocissima quæque minarentur ad
Theodorum imperatorem mittit, nisi Alexio socero
statim solio imperatorio cederet. Is autem principio eo nuntio perturbatus est, sed statin resumpta fiducia, et spe sua in Deo omnipoteuto
collocata, legatos infecta re dimittit: ac operi se
accingens, 18 exercitum contrabil, longe sate
Persico minorem, si numerum species, et ad configendum imparem: divina vero ope adjuncta,
maximo intervallo majorem.
Β. Καὶ δὴ περαιοῦται διὰ τοῦ Αἰγαίου πρὸς τὴν
Ασίαν, καὶ ἔπεισι λαβὼν ἐς τὸν ἄρχοντα τῶν
Τούρκων αθατίνην περὶ τὴν Αττάλου τηνι
καῦτα διάγοντα, καὶ ἱκέτην ἑαυτὸν ἐκείνῳ καθίζει
οἰκτρὸν, ἐπανασώσασθαί οἱ τὴν βασιλείαν δεόμενος,
παλαιάς τε ἀναμιμνήσκει φιλίας, ὁποῖαί ποτε πάλαι
σφίσιν ἐγένοντο, καὶ τὰ νέα μετὰ συχνῶν τῶν δακρύων
δυστυχήματα Εκτραγωδεί προδεικνύ;· καὶ ἐπὶ τούτους χρημάτων ὑπισχνείται σωρούς. Ο δὲ βάρβαρος
ἐνδοὺς μὲν καὶ πρὸς τὰς τῶν χρημάτων ὑποσχέσεις,
ἐνειροπολήσας δὲ τά τε ἄλλα, καὶ ὅσα ἐκ τῆς λείας
περιγίνεται κέρδη τοῖς ἐπιστρατεύουσι κατὰ τῶν
ὀλλογενῶν, ἐμοῦ τάς τε ἑαυτοῦ συναθροίζει δυνάμεις,
καὶ τοὺς τὰς μεγίστας ἀπειλὲς κομίσοντας τῷ βασι
λεῖ Θεοδώρῳ πρέσβεις ἐξαποστέλλει, εἰ μὴ αὐτίκα
τῷ πενθερῷ Αλεξίῳ τῶν βασιλικῶν ὑπεκαταίη
θρόνων. Ὁ δὲ πρῶτα μὲν πρὸς τὴν ἀκοὴν διαταραχνείς, [Ρ. 10] τάχιστα δ' ἑαυτὸν αὖθις ἀνειληφώς,
πρὸς τὸν τὰ πάντα δυνάμενον τὰς ἐλπίδας ἀναρτᾷ,
καὶ τοὺς μὲν πρέσβεις ἀπράκτους ἐπανιέναι ἀφίησιν ο
ὁ δὲ έργου είχετο, καὶ τὸ ἑαυτοῦ συγκροτεί στρατευμα, πολλοστὸν μὲν εἴ τις πρὸς τὰ Περσικά στρατεύματα βούλοιτο παρατιθέναι, καὶ οὐκ ἄξιον ἐς ἀντίπαλον ἐκείνοις μοίραν κεκρίσθαι· προστιθεμέ
νης δὲ καὶ τῆς ἄνωθεν θείας ἐπικουρίας, πολλῷ τῶν Περσικῶν ἐν πολλαπλάσιον.
Γ. Ὁ μὲν οὖν βάρβαρος ἄρας τὰς πεζικὰς
δυνάμεις, καὶ ὅσαι τῶν ἱππέων, ἧκεν εἰς τὴν παρά
Μαίανδρον ᾿Αντιόχειαν καὶ περικαθίσας ταύ
την επολιόρκει, λογισάμενος, ὡς εἰ ταύτης ἐγκρατής
γίνοιτο, ῥᾷστα ἂν ἐκεῖθεν καὶ τὰς ἄλλας παραστής
σαιτο πόλεις, οπόσαι τὴν Ῥωμαίων διαμετροῦσιν
ἀρχήν. Ηγε μέντοι μεθ' ἑαυτοῦ καὶ καὶ τὸν βασιλέα
Αλέξιον, ἐφόδιον εἰς ῥᾳδίαν κατόρθωσιν ὧν ἐβούλετο.
Ὁ δὲ βασιλεὺς οὐκ ἔκρινε δεῖν κατά χώραν μένων
περιμένειν τὴν τῶν βαρβάρων ἔφοδον, καὶ ἐς τὸν
ἐκείνων καιρὸν μετεωρίζειν τὸν ἑαυτοῦ· θρασυνθή- η
καὶ γὰρ ἂν μᾶλλον αὐτούς, εἰ την Αντιόχειαν
καταστρεψάμενοι τῶν ἐκεῖθεν λαφύρων ἐμπλήσαιεν
ἑαυτοὺς, καὶ ἅμα ἀμηχάνῳ κατὰ τῆς Ῥωμαίων
ἐρμητηρίῳ τῇ τοιαύτῃ χρήσασθαι πόλει· ταῦτ' ἄρα
καὶ πάσῃ ταχύνας σπουδή, κατ' ἐκείνων ἐκεῖσε χωρεί,
μηδὲν πλέον ἐπαγόμενος στράτευμα ή δισχιλίους
ἱππέας, ὧν τοὺς οκτακοσίους μισθοφόρους εἶναι
Λατίνους φασὶν, ἄνδρας λογάδας καὶ μάχην ὡς
Variorum
{29) lconiensem Sultanum, de quo sat multis
egimus in Familiis Turcicis, n. 10. DUCANG.
130) Cariz urbem, de qua Phlegon Trallianus el
gengrapbi. DUCANG.
Pachymeres, lib. 1, cap. 3 de Græcis post
captam a nostris urbem in arctum redactis, ut qui
Patrol. Gr. CXLVIII.
II. Barbarus igitur cum omnibus et pedestribus
et equestribus copiis Antiochiam ad Mærandrum
sitain petit, et eam circumsessam oppugnat, ca spe,
illa capta cæteris totius imperii Romani urbibus
facile se potiturum esse: adducto secum imperatore Alexio, quo facilius ea quæ vellet consequeretur. Imperator vero sibi non cessandum ratus,
nec Barbarorum in pressionem exspectandam, illorumve potius quam suæ copimoditati serviendum
(audaciores enim fore, si illa subacta spoliis dilarentur, simulque invicta arce contra Romanos illa
urbe usuros), sumina celeritate adversus illos ducit, cun bis mille equitibus nihil amplius haberet,
quorum octingentos fuisse Latinos ferunt, viros
lectissimos et bellicosissimos. Superatis autent
tertio die montis Olympi angustiis, quæ in maximani porrectæ longitudinem Bithyniam et Phrygiam ulrante disterminant, illam versus septentrionem positam, has versus mcridiem et austrum
notæ.
tres solummodo urbes obtinerent, Niczam, Prusam et Philadelphiam, cum ab oriente a Persis seu
Turcis Iconiensibus, ab occasu a nostris impeterentur, τῇ μὲν Ιταλικὸν ἔχοντες συμμαχικὴν ἐπῄεσαν
Πέρσαις, τῇ δὲ Σκυθική, προσλαβόμενοι ἄρτι ποτὲ
φανέν τε, καὶ προσληφθέν, ἀνώθουν τους Ιταλούς.
ταῦτ’ ἄρα καὶ πάσῃ ταχύνας σπουδῇ, κατ’ ἐκείνων ἐκεῖσε χωρεῖ, μηδὲν πλέον ἐπαγόμενος στράτευμα ἢ δισχιλίους ἱππέας, ὧν τοὺς ὀκτακοσίους μισθοφόρους εἶναι Λατίνους φασὶν, ἄνδρας λογάδας καὶ μάχην ὡς ἀληθῶς πνέοντας. καὶ τριταῖος μὲν τὰς περὶ τὸν Ὄλυμπον ὀρεινὰς δυσχωρίας ἀμείβει, αἳ πρὸς πολὺ παρατείνουσαι μῆκος, Βιθυνίαν ὁρίζουσι καὶ ἄμφω τὰς Φρυγίας, τὴν μὲν ἀρκτικωτέραν ποιοῦσαι, τὰς δὲ πρὸς μεσημβρίαν καὶ νότον ἄνεμον βλέπειν παρέχουσαι· ἑνδεκαταῖος δ’ ἐκεῖθεν ἐλθὼν, διαπεραιοῦται τὸν Κάϋστρον, ὥστε τὸ ἀπροσδόκητον τῆς ἐφόδου καταπλήξεως γέμον τῷ βαρβάρῳ φανῆναι καὶ πάνυ δυσείκαστον, οὐκ ἔχοντι συμβαλεῖν πότερον καθεύδοντι τὰ τοιαῦτα συμβαίνει ἀκούειν ἢ γρηγοροῦντι. ὅμοιον γὰρ ἦν ὥσπερ ἂν εἴ τις λέων ἀφῃρημένος ὀνύχων τε καὶ ὀδόντων, ἔπειτα προθύμως ἐφέρετο κατὰ πλήθους ἄρκτων καὶ λύκων. ᾔδει γὰρ ὁ Πέρσης, ὅτι τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς οὔπω πέρυσιν εἰς μυρία διασχισθείσης μέρη, καὶ τῶν μὲν ἄλλων ἄλλοθι διασπαρέντων, τῶν δὲ ξίφους ἔργον Λατινικοῦ γενομένων, τὸ λειπόμενόν ἐστιν ἢ τὸ παράπαν οὐδὲν, ἢ λίαν βραχὺ, καὶ ὅσον μόλις εἰς ἑνὸς ταξιάρχου σύστημα συμπεραίνεσθαι.[IMP. 1μεν. Lasc.]
[4. c. 1204 AD 1272] BYZANTINE HISTORIE LIB I.
καὶ φιλάνθρωπον, δς τῆς πολυαρχίας τον σάλου spectationem perduxisset eos Romanorum, qui e
διεσκέδασε, λιμένα τε σωτήριον παρὰ πᾶσαν ἐξεδώκει
προσδοκίαν τοῖς ὅσοι Ῥωμαίων ἐξάντεις του Λατινι
ποῦ χειμῶνος ἐκείνου καὶ κλύδωνος ἐγεγένηντο, καὶ
αὐτῷ παραμυθίας μεγίστης ἐλπίδα, καὶ τῆς μακράς
πλάνης καὶ τῶν πολλῶν πόνων ἀνάπαυσιν· ἀλλ᾽ ἐν
δεινῷ τὸ πρᾶγμα ἐτίθετο, καὶ πρὸς φθόνου καὶ
ζηλοτυπίας ὁδοὺς ἔτρεπε τον θυμόν· καὶ ὅλως εἰπεῖν, ἐς μάχας καὶ φόνους αἱμάτων συγγενικῶν ἐπέῤῥω
σεν ἑαυτόν.
Latinorum Quctibus enatassent, ipsique maximi
solatii spem ac diuturni erroris multorumque labo -
rum requiem ostendisset: sed rem graviter ferebat, animo invidia et æmulatione æstuante: et, ut
paucis complectar, ad pugnam et cognati sangui..
nis effusionem sese obfirmabat.
II. Itaque per mare Ægæum Asiam ingressus,
clam Turcarum principem latbatinem, qui tum
apud Attali urbem degebat, supplex miserabili habitu adit; orat, ut imperium sibi restituat; veteres
amicitias, quæcunque olim inter ipsos fuerant, int
memoriam revocat; nova infortunia multis cum.
lacrymis exponit ac tragice lamentatur; acervos
denique pecuniarum promittit. At Barbarus, cum
et istis pecunia pollicitationibus facile alioqui
fecleretur, et emolumenta tum alia sibi fugeret,
tum ea quæ externos hostes oppugnantibus ex
præda obveniunt, simul et copias suas convocal,
et legatos qui atrocissima quæque minarentur ad
Theodorum imperatorem mittit, nisi Alexio socero
statim solio imperatorio cederet. Is autem principio eo nuntio perturbatus est, sed statin resumpta fiducia, et spe sua in Deo omnipoteuto
collocata, legatos infecta re dimittit: ac operi se
accingens, 18 exercitum contrabil, longe sate
Persico minorem, si numerum species, et ad configendum imparem: divina vero ope adjuncta,
maximo intervallo majorem.
Β. Καὶ δὴ περαιοῦται διὰ τοῦ Αἰγαίου πρὸς τὴν
Ασίαν, καὶ ἔπεισι λαβὼν ἐς τὸν ἄρχοντα τῶν
Τούρκων αθατίνην περὶ τὴν Αττάλου τηνι
καῦτα διάγοντα, καὶ ἱκέτην ἑαυτὸν ἐκείνῳ καθίζει
οἰκτρὸν, ἐπανασώσασθαί οἱ τὴν βασιλείαν δεόμενος,
παλαιάς τε ἀναμιμνήσκει φιλίας, ὁποῖαί ποτε πάλαι
σφίσιν ἐγένοντο, καὶ τὰ νέα μετὰ συχνῶν τῶν δακρύων
δυστυχήματα Εκτραγωδεί προδεικνύ;· καὶ ἐπὶ τούτους χρημάτων ὑπισχνείται σωρούς. Ο δὲ βάρβαρος
ἐνδοὺς μὲν καὶ πρὸς τὰς τῶν χρημάτων ὑποσχέσεις,
ἐνειροπολήσας δὲ τά τε ἄλλα, καὶ ὅσα ἐκ τῆς λείας
περιγίνεται κέρδη τοῖς ἐπιστρατεύουσι κατὰ τῶν
ὀλλογενῶν, ἐμοῦ τάς τε ἑαυτοῦ συναθροίζει δυνάμεις,
καὶ τοὺς τὰς μεγίστας ἀπειλὲς κομίσοντας τῷ βασι
λεῖ Θεοδώρῳ πρέσβεις ἐξαποστέλλει, εἰ μὴ αὐτίκα
τῷ πενθερῷ Αλεξίῳ τῶν βασιλικῶν ὑπεκαταίη
θρόνων. Ὁ δὲ πρῶτα μὲν πρὸς τὴν ἀκοὴν διαταραχνείς, [Ρ. 10] τάχιστα δ' ἑαυτὸν αὖθις ἀνειληφώς,
πρὸς τὸν τὰ πάντα δυνάμενον τὰς ἐλπίδας ἀναρτᾷ,
καὶ τοὺς μὲν πρέσβεις ἀπράκτους ἐπανιέναι ἀφίησιν ο
ὁ δὲ έργου είχετο, καὶ τὸ ἑαυτοῦ συγκροτεί στρατευμα, πολλοστὸν μὲν εἴ τις πρὸς τὰ Περσικά στρατεύματα βούλοιτο παρατιθέναι, καὶ οὐκ ἄξιον ἐς ἀντίπαλον ἐκείνοις μοίραν κεκρίσθαι· προστιθεμέ
νης δὲ καὶ τῆς ἄνωθεν θείας ἐπικουρίας, πολλῷ τῶν Περσικῶν ἐν πολλαπλάσιον.
Γ. Ὁ μὲν οὖν βάρβαρος ἄρας τὰς πεζικὰς
δυνάμεις, καὶ ὅσαι τῶν ἱππέων, ἧκεν εἰς τὴν παρά
Μαίανδρον ᾿Αντιόχειαν καὶ περικαθίσας ταύ
την επολιόρκει, λογισάμενος, ὡς εἰ ταύτης ἐγκρατής
γίνοιτο, ῥᾷστα ἂν ἐκεῖθεν καὶ τὰς ἄλλας παραστής
σαιτο πόλεις, οπόσαι τὴν Ῥωμαίων διαμετροῦσιν
ἀρχήν. Ηγε μέντοι μεθ' ἑαυτοῦ καὶ καὶ τὸν βασιλέα
Αλέξιον, ἐφόδιον εἰς ῥᾳδίαν κατόρθωσιν ὧν ἐβούλετο.
Ὁ δὲ βασιλεὺς οὐκ ἔκρινε δεῖν κατά χώραν μένων
περιμένειν τὴν τῶν βαρβάρων ἔφοδον, καὶ ἐς τὸν
ἐκείνων καιρὸν μετεωρίζειν τὸν ἑαυτοῦ· θρασυνθή- η
καὶ γὰρ ἂν μᾶλλον αὐτούς, εἰ την Αντιόχειαν
καταστρεψάμενοι τῶν ἐκεῖθεν λαφύρων ἐμπλήσαιεν
ἑαυτοὺς, καὶ ἅμα ἀμηχάνῳ κατὰ τῆς Ῥωμαίων
ἐρμητηρίῳ τῇ τοιαύτῃ χρήσασθαι πόλει· ταῦτ' ἄρα
καὶ πάσῃ ταχύνας σπουδή, κατ' ἐκείνων ἐκεῖσε χωρεί,
μηδὲν πλέον ἐπαγόμενος στράτευμα ή δισχιλίους
ἱππέας, ὧν τοὺς οκτακοσίους μισθοφόρους εἶναι
Λατίνους φασὶν, ἄνδρας λογάδας καὶ μάχην ὡς
Variorum
{29) lconiensem Sultanum, de quo sat multis
egimus in Familiis Turcicis, n. 10. DUCANG.
130) Cariz urbem, de qua Phlegon Trallianus el
gengrapbi. DUCANG.
Pachymeres, lib. 1, cap. 3 de Græcis post
captam a nostris urbem in arctum redactis, ut qui
Patrol. Gr. CXLVIII.
II. Barbarus igitur cum omnibus et pedestribus
et equestribus copiis Antiochiam ad Mærandrum
sitain petit, et eam circumsessam oppugnat, ca spe,
illa capta cæteris totius imperii Romani urbibus
facile se potiturum esse: adducto secum imperatore Alexio, quo facilius ea quæ vellet consequeretur. Imperator vero sibi non cessandum ratus,
nec Barbarorum in pressionem exspectandam, illorumve potius quam suæ copimoditati serviendum
(audaciores enim fore, si illa subacta spoliis dilarentur, simulque invicta arce contra Romanos illa
urbe usuros), sumina celeritate adversus illos ducit, cun bis mille equitibus nihil amplius haberet,
quorum octingentos fuisse Latinos ferunt, viros
lectissimos et bellicosissimos. Superatis autent
tertio die montis Olympi angustiis, quæ in maximani porrectæ longitudinem Bithyniam et Phrygiam ulrante disterminant, illam versus septentrionem positam, has versus mcridiem et austrum
notæ.
tres solummodo urbes obtinerent, Niczam, Prusam et Philadelphiam, cum ab oriente a Persis seu
Turcis Iconiensibus, ab occasu a nostris impeterentur, τῇ μὲν Ιταλικὸν ἔχοντες συμμαχικὴν ἐπῄεσαν
Πέρσαις, τῇ δὲ Σκυθική, προσλαβόμενοι ἄρτι ποτὲ
φανέν τε, καὶ προσληφθέν, ἀνώθουν τους Ιταλούς.
PG 148:139κἀντεῦθεν οὑτωσί πως γνωσιμαχεῖν αὐτὸν ἐφ’ ἑαυτοῦ συνέβαινε, καὶ νῦν μὲν εἰς ὀνείρατος λόγον ἀπάγειν τὴν τῆς βασιλικῆς ἐπελεύσεως φήμην, νῦν δ’ εἰς ἀνοίας καὶ κουφότητος ὑποθήκην τῆς τόλμης ἅμα καὶ τῆς ὁρμῆς τὴν ὀξύτητα. ὅμως οὐκ ἀμελητέον ἔδοξεν εἶναί οἱ τὸ πρᾶγμα. ἔφησε γὰρ, ὡς ἔστιν ὅτε καὶ τὸ βραχὺ δεινὸν παρορώμενον μέγαν ἀπέτεκε κίνδυνον, καὶ βραχεῖαι δυνάμεις πολλάκις ὀξύτητι καὶ σπουδῇ χρησάμεναι μεγάλας ὁμοῦ καὶ πολλαπλασίους ῥᾷστα κατηγωνίσαντο, διὰ ῥᾳστώνην καὶ περιφρόνησιν τοῦ καθήκοντος. δ. Καὶ μὲν δὴ ὅσα ἐν σφενδόναις καὶ βέλεσι, καὶ ὅσα ἐν ἀγχεμάχοις δόρασί τε καὶ ξίφεσι στρατεύματα πάντα συνηθροικὼς δυοῖν μυριάδων οὐ μάλα ἐλάττω, καὶ οὕτω παραταξάμενος, ἐδέχετο τὴν τοῦ βασιλέως ὁρμὴν, ἀχθόμενος μὲν τῇ ξυντυχίᾳ, ὅτι στενός τε καὶ δύσιππος ἦν ὁ χῶρος, ἔνθα συῤῥήγνυσθαι τὴν μάχην ξυνέπιπτε, καὶ τοσοῦτον πλήθεσι στρατοῦ πολέμιος, ὅσον ὀλίγοις σύμμαχος· ἐδέχετο δ’ οὖν ὅμως.A. M. 6712 AD 6750]
[IMP. THEOD. LA C.]
sitas, inde digressus, die undecimo Caystrum tra- ἀληθῶς πνέοντας. Καὶ τριταίο; μὲν τὰς περὶ τὸν
jicit. Quare adventus ejus minime exspectatus Bar- Ολυμπον ὀρεινὰς δυσχωρίας ἀμείνει, αἱ πρὸς πολύ
barum maxime perculit ambiguumque reddidit, παρατείνουσαι μήκος, Βιθυνίαν ὁρίζουσι καὶ ἄμφω
somnians 19 an vigilans hæc audiret. Perinde τὰς Φρυγίας, τὴν μὲν ἀρχτικωτέραν ποιοῦσαι, τι;
enim erat, ac si leo unguibus et dentibus exarma- δὲ πρὸς μεσημβρίαν καὶ νότον ἄνεμον βλέπειν παρtus suopte impetu in turbam ursorum et luporum έχουσαι· ἐνδεκαταίος δ᾽ ἐκεῖθεν ἐλθὼν, διαπεραιού
irrueret. Norat scilicet Persa, Romano imperio non ται τὸν Κάστρον, ὥστε τὸ ἀπροσδόκητον τῆς ἐφόδου
it pridem in sexcenta frusta discerpto, aliisque καταπλήξεως γέμον τῷ βαρβάρῳ φανῆναι καὶ πάνω
dissipatis, aliis a Latinis cæsis, reliquias aut pror- δυσείκαστον, οὐκ ἔχοντι συμβαλεῖν πότερον καθεύ
bus esse nullas, aut perexiguas, quæ vix color- δοντι τὰ τοιαῦτα συμβαίνει ἀκούειν ἢ γρηγοροῦντι,
fem unam complerent. Unde factum, ut anceps Ομοιον γὰρ ἦν ὥσπερ ἂν εἴ τις λέων αφηρημένος
animi expeditionis imperatorice famam nunc [ro ὀνύχων τε καὶ ὀδόντων, ἔπειτα προθύμως εφέρετο
somnio haberet, nunc audaciae simul et impetus κατὰ πλήθους άρκτων καὶ λύκων. Ηδει γὰρ ὁ Πέρ
celeritatem levitati ac dementiæ tribueret. Tamen σης, ότι τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς οὔπω πέρυσιν εἰς
res non negligenda visa est, quod exiguum inter- μυρία διασχισθείσης μέρη, καὶ τῶν μὲν ἄλλων
dum malum neglectum ingens periculum peperis. Β. άλλοθι διασπαρέντων, τῶν δὲ ξίφους ἔργον Λατινικού
set, et parvæ copiæ celeritate et festinatione sæpe γενομένων, τὸ λειπόμενόν ἐστιν ἡ τὸ παράπαν οὐδὲν,
magnos et multo numerosiores exercitus, ob so- ή λίαν βραχύ, καὶ ὅσαν μόλις εἰς ἑνὸς ταξιάρχων
cordiam officiique neglectum, superassent.
σύστημα συμπεραίνεσθαι. Καντεῦθεν ούτωσί πως
γνωσιμαχεῖν αὐτὸν ἐφ' ἑαυτοῦ συνέβαινε, καὶ νῦν μὲν εἰς ὀνείρατος λόγον ἀπάγειν τὴν τῆς βασιλικῆς
ἐπελεύσεως φήμην, νῦν δ᾽ εἰς ἀνοίας καὶ κουφότητος ὑποθήκην τῆς τόλμη; ἅμα καὶ τῆς ἐρμῆς τὴν ὀξύς
τητα. Όμως οὐκ ἀμελητέον ἔδοξεν εἶναι οἱ τὸ πρᾶγμα. Ἔφησε γάρ, ὡς ἔστιν ὅτι καὶ τὸ βραχύ
δεινὸν παρορώμενον μέγαν ἀπέτεχε κίνδυνον, καὶ βραχείαι δυνάμεις πολλάκις οξύτητι καὶ σπουδή
χρησόμεναι μεγάλας ὁμοῦ καὶ πολλαπλασίους βαστα κατηγωνίσαντο, διὰ βαστώνην καὶ περιφρόνησιν τοῦ
καθήκοντος.
CAPUT IV.
Turcus aciem instruit. Pugnatur. Latinorum equitum infeliz virtus. Jathatines a Lascare occisus. Victio
Turcis par concessa. Alexius capius, Victoris clementia. Uzores Theodori Legaris.
1. Itaque cum universos milites seu fundis ac
missilibus telis, seu idoneis ad cominus feriendum
lastis et gladiis armatos, non multo pauciores G
viginti millibus collegisset, instructa acie imperaforis aggressionem exspectabat: ægre quidem ille
ſerens ita cecidisse, ut angustus et equis incommodus esset prælii committendi locus, magnoque
exercitui tam infestus, quam paucis opportunus,
exspectabat tamen. Ac octingenti quidcm Latini,
qui cum imperatore erant, conglobati, mediam
hostium phalangem 20 insigni fortitudine primum
perruperunt, cæsisque resistentibus ad extremum
usque agmen penetrarunt: rursusque conversi
adeo strenuć rem gesserunt, ut jam et funditores
et sagittari Persarum, quod cominus pugnabatur,
inutiles essent. Sed nec imperatorii milites cessabant: quin et ipsi hostiles legiones seorsim aggressi fortia facinora edebant: donec hostes unanimi consensu, clamore sublato, impetum in Latinos fecerunt, atque in medio circumventos, multitudine freti, non sine magna strage suorum
ceciderunt. Deinde nostros aggressi, alios occiderunt, alios in fugam verterunt.
[Ρ. 11]. Α'. Καὶ μὲν δὴ ὅσα ἐν σφενδόναις κα
βέλεσι, καὶ ὅσα ἐν ἀγχεμάχοις δόρασι τε καὶ ξίφεσι
στρατεύματα πάντα συνηθροικώς δυοῖν μυριάδων
οὐ μάλα ἐλάττω, καὶ οὕτω παραταξάμενος, εδέχετο
τὴν τοῦ βασιλέω; ὁρμὴν, ἀχθόμενος μὲν τῇ ξυνευχία, ότι στενός τε καὶ δύσιππος ἦν ὁ χῶρος, ἔνθε
συῤῥήγνυσθαι την μάχην ξυνέπιπτε, καὶ τοσοῦτον
πλήθεσι στρατοῦ πολέμιος, ὅσον ὀλίγοις σύμμαχος -
ἐδέχετο δ' οὖν ὅμως. Καὶ οἱ μὲν ὀκτακόσιοι τοῦ βασιλέως Λατίνοι συνασπισμόν ποιησάμενοι, πρῶτον
τὸ μέσον διέρρηξαν τῆς τῶν πολεμίων φάλαγγος,
λίαν εὐρώστως ἀγωνιζόμενοι καὶ κατακόπτοντες
τοὺς ἀνθισταμένους, έως διήλασαν καὶ ἐς αὐτὴν τὴν
τῶν πολεμίων οὐραγίαν· καὶ συστρέψαντες αὖθις,
πάντ᾽ ἕδρων τὰ κράτιστα, ὡς ἀπράκτους ήδη φαίνεσθαι καὶ τοὺς τῶν Περσῶν σφενδονήτας τε καὶ
τοξότας διὰ τὴν ἀπὸ χειρῶν συμπλοκήν. Οἱ δὲ περὶ
τὸν βασιλέα ἀλλ' οὐδὲ αὐτοί γε ἡμέλουν, ἀλλὰ καὶ
αὐτοί γε κατὰ μέρη ταῖς τῶν πολεμίων συμπλεκό
μενοι τάξεσιν, έργα γενναία καὶ ἀνδρικὰ ἐπεδείκνυντο· ἕως οι πολέμιοι συμφρονήσαντες, αὐτο.
βοεί τε κατὰ τῶν Λατίνων ὁρμήσαντες καὶ κατὰ
κύκλον περιελθόντες, οὐκ ἄνευ οἰκείων πολλῶν
Variorum nolæ.
Enimvero incertum an illa tempestate Lascari militarint Latini seu Galli, pactis forte tum induciis,
cujusmodi cum eodem Lascari initas memoras Villharduinus, n. 249, vel post fœdus inter Robertum
imp. Constantinopolitanum et Lascarim initum, de
quo egimus in Historia Franco-Ryzantina, lib, ut,
n. 3, cum scilicet Roberti sororem Mariam idem
Lascaris in uxorem accepit, ati mox cap. seq. narrat Gregoras, Petri scilicet comitis Autissi lorcusis
et imp. Constantinopolitani filiam. Vide Famil. Bysami, pag. 219. DUCANG.
Chapter IVCaput IV
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 148:153τούτους γαλακτοφάγους μὲν καὶ ἀβίους καὶ δικαιοτάτους ἀνθρώπων Ὅμηρος ἔφησεν· ἐν τούτοις γὰρ οὐ μαγείρων μαγγανεία, οὐδὲ τραπέζης ἐπινενόηται πολυτέλεια. φυτηκομίαι δὲ καὶ ἀρόσεις γῆς, οὐδ’ ἐν ὀνείροις, ὅ τί ποτέ εἰσιν, ἐφαντάσθησαν. ἀλλὰ τροφὴ μὲν αὐτοῖς ἡ τῆς γῆς αὐτοφυὴς πόα, καὶ τὰ τῶν ὑποζυγίων καὶ τῶν ἄλλων βοσκημάτων αἵματά τε καὶ σώματα. καὶ εἴ τι δὲ τῶν ἀγρίων ζώων καὶ πετεινῶν ἁλωτὸν αὐτοῖς γένοιτο, καὶ τοῦτο δ’ αὐτοῖς αὐτοσχέδιός ἐστι τροφή. ἔνδυμα δ’ ἀποίητον, τὰ τῶν ζώων δέρματα. ἄργυρος δὲ καὶ χρυσὸς καὶ μάργαρος καὶ λίθος λυχνίτης, ἴσα καὶ κόνις ἐκείνοις ἐστίν. οὐ πανηγύρεις ἐκεῖ καὶ φιλοτιμίας θέατρα, οὐδὲ βουλευτήρια περὶ ναυστάθμων καὶ τριηραρχιῶν καὶ ἀγορανομιῶν· ἀλλ’ εἰρήνη πᾶσα τὸ ἀπὸ τούτων, καὶ βίος πάμπαν ἀστασίαστος. ὥσπερ γὰρ οἱ τοῖς τῶν ἀνθρώπων σώμασιν ἐπισυμβαίνοντες πυρετοὶ τὰς ἀφορμὰς ἐκ τῆς ὕλης ἔχουσι, καὶ παρὰ τοσοῦτον φλεγμαίνουσι, παρ’ ὅσον καὶ ἡ τῆς ὕλης πέφυκε χορηγία· ἐπειδὰν δ’ ἀσιτίαι μακραὶ, καὶ ἰατρῶν φαρμακοποσίαι παραλαβοῦσαι τὸ σῶμα, τὴν ὕλην πᾶσαν ἐξαναλώσωσιν, αὐτίκα πέπαυται μὲν ὁ πυρετὸς, ἠσθένησε δ’ ἡ τοῦ σώματος ἀσθένεια·[A. c. 1222 ad 1251]
ΒΥΖΑΝΤΙΝΑ HISTORIA LIB. II.
[IMP. JOAN. DUCAS]
μὴ αὐτοί γε εἰδότες, εἶτα ἐπὶ τῶν οὐκ εἰδότων ὡς qui nesciunt, quasi scirent, narrando, eliciamus
εἰδότων διεξιόντες, ἁμαρτάνειν ποιῶμεν αὐτοὺς ταῖς
ἐπιβολαῖς τῶν ἐννοιῶν, καὶ συχνά μεταβαίνειν ἐξ
ἑτέρων εἰς ἑτέρας ἀναφοράς, ὥσπερ αἱ κυνηγετικαὶ
κύνες, οπότε τὰς τῶν λαγωῶν ἰχνηλατούσε νομάς,
συχνὰ τὴν είνα πρὸς ἕτερα ἐξ ἑτέρων ίχνη μετά
γουσας.
ut ii adhibitis commentis a vero aberrent, et alias
ex aliis conjecturas sequantur, veluti canes venatici, qui leporibus vestigandis nares ad alia atque
alia vestigia transferunt.
Β. Εθνος ἐστὶ πολυανθρωπότατον, βορειοτέραν
πολλῷ τὴν οἰκησιν ἔχον ἢ κατὰ πᾶσαν τὴν καθ'
ἡμᾶς οἰκουμένη", οὐδαμῶς μὲν ἐς ἀκρίβειαν ὑπὸ
τὴν ἀρχικὴν πόλον, παρὰ τοὺς ἀρκτικωτάτους δ'
οὖν ὅμως ἐνδιαιτώμενον παραλλήλων ἁπάντων,
ἐπόσοι τὴν οἰκουμένην ἅπασαν περιγράφουσιν, ὡς
οἱ τὰς παλαιάς τε ιστορίας συνθέντες παρέδοσαν
τοῖς ἐπιγενομένοις ἡμῖν, καὶ αἱ ἡμεῖς, καθόσον
ἐξῆν, ἐκ τῆς τοῦ χρόνου ξυνήκαμεν πείρας. Τούτους γαλακτοφάγους μὲν καὶ ἀβίους καὶ δικαιοτά
τους ανθρώπων Ομηρος ἔφησεν ἐν τούτοις
γὰρ οὐ μαγείρων μαγγανεία, οὐδὲ τραπέζης ἐπιο
νενόηται πολυτέλεια. Φυτηκομίαι δὲ καὶ ἀρέσεις
γῆς οὐδ᾽ ἐν ὀνείροις, δ τί ποτέ εἰσιν, εφαντάσθησαν.
Αλλά τροφὴ μὲν αὐτοῖς ἡ τῆς γῆς αὐτοφυής πόλ
καὶ τὰ τῶν ὑποζυγίων καὶ τῶν ἄλλων βοσκημάτων
αἷματά τε καὶ σώματα. Καὶ εἴ τι δὲ τῶν ἀγρίων
ζώων καὶ πετεινῶν ἁλωτὸν αὐτοῖς γένοιτο, καὶ
τοῦτο δ' αὐτοῖς αὐτοσχέδιος ἐστι τροφή. "Ενδυμα δ'
ἀποίητον, τὰ τῶν ζώων δέρματα. Αργυρος δὲ καὶ
χρυσὸς καὶ μάργαρος καὶ λίθος λυχνίτης ἴσα καὶ
πόνις ἐκείνοις ἐστίν. Οὐ πανηγύρεις ἐκεῖ καὶ φιλοτιμίας θέατρα, οὐδὲ βουλευτήρια περὶ ναυστάθμων
καὶ τριηραρχιών [Ρ 18] καὶ ἀγορανομιών
ἀλλ' εἰρήνη πᾶσα τὸ ἀπὸ τούτων καὶ βίος
πάμπαν ἀστασίαστος. Ωσπερ γὰρ οἱ τοῖς τῶν ἀν
θρώπων σώμασιν ἐπισυμβαίνοντες πυρετοὶ τὰς
ἀφορμὰς ἐκ τῆς ὕλης ἔχουσι, καὶ παρὰ τοσοῦτον
φλεγμαίνουσι, παρ' ὅσον καὶ ἡ τῆς ὕλης πέφυκε
χορηγία, ἐπειδὰν δ' ασιτίαι μακραί, καὶ ἰατρῶν
φαρμακοποσία: παραλαβοῦσαι τὸ σῶμα, τὴν ὕλην
πᾶσαν ἐξαναλώσωσιν, αὐτίκα πέπαυται μὲν ὁ πυρετές, ἠσθένησε δ' ἡ τοῦ σώματος ἀσθένεια· οὕτω
πάν τοῖς ἀνθρώποις ἐκείνοις, τῶν πραγμάτων οὐκ
ὄντων, ἐξ ὧν φιλονεικίαι καὶ ἔριδες φύονται καὶ
κατ' ἀλλήλων ἐπιβουλαὶ καὶ χύσεις αἱμάτων ἐπινοῦνται, οὐδὲ δικαστήρια συγκροτούνται λοιπόν,
οὐδὲ βουλευτήρια καὶ ἀναγνώσεις νομίμων, οὐδὲ lium justissimos nominavit.
II. Gens est populosissima, 31 magis versus
septentrionem habitans quain ullæ aliæ nostri orbis:
et quamvis non prorsus Arctico polo subjecta, in
eo tamen sita parallelo, qui maxime omnium, quotquot universum orbem circumscribunt, versus
septentrionem porrigitur: ut et veterum historiarum scriptores nobis tradiderunt, et nos quantum
licuit diuturna experientia comperimus. Hos galaεtoplagos et alios et mortalium justissimus appellavit llomerus. Apud eos enim neque coquorum lenocinia excogitata, neque sumptuosus mensarum
apparatus. Plantatio autem el aratio quid sit, ne
per somnium quidem unquam viderunt, Illis victus
est herba sponte e terra nascens, et sanguis ac
carnes jumentorum, aliarumque pecudum, feræque
volucres, si quos capere possunt, id quoque ipsis
~
alimentum est fortuitum. Vestimentum nulla arte
confectum, animalium pelles. Argentum vero, aurum, margarita et lapis lychnites non pluris fiunt
quam pulvis. Nulli ibi sunt solemines ludi, nulla
ambitiosa spectacula, nullæ deliberationes de navalibus, trierarchiis et ædilitiis functionibus: sed,
quod ad hæc quidem attinet, pacata omnia et vita
seditionum omnino expers. Ut enim febres, quæ
humanis corporibus superveniunt, e materia oriuntur, ac tandiu vigent, quandiu illa præsto est: cuni
vero et inedia diuturna et potiones a medicis corpori adhibita materiam omnem consumpserint, 32
statim et febris desinit et morbus elanguescit: sic
etiam apud illam gentem, cum eæ res non sint,
e quibus lites et contentiones oriuntur, mutuæque
insidia et caedes suscipiuntur, neque judiciis, ucque curfus, neque legum recitationibus est opus;
ac ne eloquentia quidem verborumque argutiæ ac
perplexæ inventiones locum habent: sed innata
quædamn justitia illos regit et minime invidiosa libertas. Quibus de causis et Homerus eos mioriaπιθαναὶ γλῶσσαι, καὶ λόγων διαστροφαί, καὶ ἐννοιῶν λαβύρινθοι· ἀλλὰ δικαιοσύνη τις αὐτοφυής
επινέμεται τούτους καὶ ἀνεπίφθονος αὐτονομία. Διὰ μὲν δὴ ταῦτα δικαιοτάτους ἀνθρώπων καὶ
Όμηρος τούτους ὠνόμασε.
Γ. Τήν γε μὴν προσηγορίαν αὐτῶν διαφόρως
ἡμῖν οἱ πάλαι σοφοί διεπόρθμευσαν. Ομηρος μὲν
γὰρ Κιμμερίους αὐτοὺς καλεῖ, Ηρόδοτος δὲ ὁ τὰ
Περσικά συγγραψάμενος Σκύθας πολυειδεῖς, ὁ δὲ
Χαιρωνεύς Πλούταρχος Κίμβρους καὶ Τεύτονας,
Iliad. xiit, 6. Boivin.
III. Eorum vero appellationem scriptores veteres
nobis varie tradiderunt. Nam Homerus Cimmerios
eos vocal, Herodotus vero, Persica historize auctor,
Scythas diversos, Plutarchus Charoneus Cimbros
et Teutonas: non ille quidem suapte auctoritate,
Variorum notæ.
Wolfo αγορανομίαι sunt leges agraria. Videat lelor an is sensus esse possit ejus vocabuli.
Ego verti Edilitias functiones. BOIVIN.
ferinde accipio, ac si essel, τούτων γε
ἕνεκα: quod ad hæc quidem attinet. Sic enim malo,
quam, fis de causis. WoLFIUS.
Reineccius ad cap. 16 Haytonis hunc Gregorae locum laudat, ubi ille consulendus. DUCANG.
οὕτω κἀν τοῖς ἀνθρώποις ἐκείνοις, τῶν πραγμάτων οὐκ ὄντων, ἐξ ὧν φιλονεικίαι καὶ ἔριδες φύονται καὶ κατ’ ἀλλήλων ἐπιβουλαὶ καὶ χύσεις αἱμάτων ἐπινοοῦνται, οὐδὲ δικαστήρια συγκροτοῦνται λοιπὸν, οὐδὲ βουλευτήρια καὶ ἀναγνώσεις νομίμων, οὐδὲ πιθαναὶ γλῶςσαι, καὶ λόγων διαστροφαὶ, καὶ ἐννοιῶν λαβύρινθοι· ἀλλὰ δικαιοσύνη τις αὐτοφυὴς ἐπινέμεται τούτους καὶ ἀνεπίφθονος αὐτονομία. διὰ μὲν δὴ ταῦτα δικαιοτάτους ἀνθρώπων καὶ Ὅμηρος τούτους ὠνόμασε. (Γ.) Τήν γε μὴν προσηγορίαν αὐτῶν διαφόρως ἡμῖν οἱ πάλαι σοφοὶ διεπόρθμευσαν. Ὅμηρος μὲν γὰρ Κιμμερίους αὐτοὺς καλεῖ, Ἡρόδοτος δὲ ὁ τὰ Περσικὰ συγγραψάμενος Σκύθας πολυειδεῖς, ὁ δὲ Χαιρωνεὺς Πλούταρχος Κίμβρους καὶ Τεύτονας, οὐκ οἴκοθεν μὲν, ὀνομάζει δ’ οὖν, ὥσπερ ἀμφιβάλλων καὶ ἀπιστῶν αὐτὸς ἑαυτῷ. τὴν μὲν γὰρ κυρίαν αὐτῶν προσηγορίαν αὐτοὶ ἂν κατὰ τὴν σφῶν αὐτῶν εἰδεῖεν διάλεκτον. οἱ δ’ Ἑλληνικοῖς ὀνόμασιν ἐπ’ αὐτῶν χρώμενοι, ἄλλοτε ἄλλως, ὡς ἕκαστοι βούλοιντο, τούτους προσαγορεύουσιν, ὁπόσοι ἐκεῖθεν χειμάῤῥου δίκην ἐς τὴν καθ’ ἡμᾶς οἰκουμένην ἐπιῤῥέοντες, ἄλλοτε ἄλλους ἐπιλαμβάνουσι τόπους.[A. c. 1222 ad 1251]
ΒΥΖΑΝΤΙΝΑ HISTORIA LIB. II.
[IMP. JOAN. DUCAS]
μὴ αὐτοί γε εἰδότες, εἶτα ἐπὶ τῶν οὐκ εἰδότων ὡς qui nesciunt, quasi scirent, narrando, eliciamus
εἰδότων διεξιόντες, ἁμαρτάνειν ποιῶμεν αὐτοὺς ταῖς
ἐπιβολαῖς τῶν ἐννοιῶν, καὶ συχνά μεταβαίνειν ἐξ
ἑτέρων εἰς ἑτέρας ἀναφοράς, ὥσπερ αἱ κυνηγετικαὶ
κύνες, οπότε τὰς τῶν λαγωῶν ἰχνηλατούσε νομάς,
συχνὰ τὴν είνα πρὸς ἕτερα ἐξ ἑτέρων ίχνη μετά
γουσας.
ut ii adhibitis commentis a vero aberrent, et alias
ex aliis conjecturas sequantur, veluti canes venatici, qui leporibus vestigandis nares ad alia atque
alia vestigia transferunt.
Β. Εθνος ἐστὶ πολυανθρωπότατον, βορειοτέραν
πολλῷ τὴν οἰκησιν ἔχον ἢ κατὰ πᾶσαν τὴν καθ'
ἡμᾶς οἰκουμένη", οὐδαμῶς μὲν ἐς ἀκρίβειαν ὑπὸ
τὴν ἀρχικὴν πόλον, παρὰ τοὺς ἀρκτικωτάτους δ'
οὖν ὅμως ἐνδιαιτώμενον παραλλήλων ἁπάντων,
ἐπόσοι τὴν οἰκουμένην ἅπασαν περιγράφουσιν, ὡς
οἱ τὰς παλαιάς τε ιστορίας συνθέντες παρέδοσαν
τοῖς ἐπιγενομένοις ἡμῖν, καὶ αἱ ἡμεῖς, καθόσον
ἐξῆν, ἐκ τῆς τοῦ χρόνου ξυνήκαμεν πείρας. Τούτους γαλακτοφάγους μὲν καὶ ἀβίους καὶ δικαιοτά
τους ανθρώπων Ομηρος ἔφησεν ἐν τούτοις
γὰρ οὐ μαγείρων μαγγανεία, οὐδὲ τραπέζης ἐπιο
νενόηται πολυτέλεια. Φυτηκομίαι δὲ καὶ ἀρέσεις
γῆς οὐδ᾽ ἐν ὀνείροις, δ τί ποτέ εἰσιν, εφαντάσθησαν.
Αλλά τροφὴ μὲν αὐτοῖς ἡ τῆς γῆς αὐτοφυής πόλ
καὶ τὰ τῶν ὑποζυγίων καὶ τῶν ἄλλων βοσκημάτων
αἷματά τε καὶ σώματα. Καὶ εἴ τι δὲ τῶν ἀγρίων
ζώων καὶ πετεινῶν ἁλωτὸν αὐτοῖς γένοιτο, καὶ
τοῦτο δ' αὐτοῖς αὐτοσχέδιος ἐστι τροφή. "Ενδυμα δ'
ἀποίητον, τὰ τῶν ζώων δέρματα. Αργυρος δὲ καὶ
χρυσὸς καὶ μάργαρος καὶ λίθος λυχνίτης ἴσα καὶ
πόνις ἐκείνοις ἐστίν. Οὐ πανηγύρεις ἐκεῖ καὶ φιλοτιμίας θέατρα, οὐδὲ βουλευτήρια περὶ ναυστάθμων
καὶ τριηραρχιών [Ρ 18] καὶ ἀγορανομιών
ἀλλ' εἰρήνη πᾶσα τὸ ἀπὸ τούτων καὶ βίος
πάμπαν ἀστασίαστος. Ωσπερ γὰρ οἱ τοῖς τῶν ἀν
θρώπων σώμασιν ἐπισυμβαίνοντες πυρετοὶ τὰς
ἀφορμὰς ἐκ τῆς ὕλης ἔχουσι, καὶ παρὰ τοσοῦτον
φλεγμαίνουσι, παρ' ὅσον καὶ ἡ τῆς ὕλης πέφυκε
χορηγία, ἐπειδὰν δ' ασιτίαι μακραί, καὶ ἰατρῶν
φαρμακοποσία: παραλαβοῦσαι τὸ σῶμα, τὴν ὕλην
πᾶσαν ἐξαναλώσωσιν, αὐτίκα πέπαυται μὲν ὁ πυρετές, ἠσθένησε δ' ἡ τοῦ σώματος ἀσθένεια· οὕτω
πάν τοῖς ἀνθρώποις ἐκείνοις, τῶν πραγμάτων οὐκ
ὄντων, ἐξ ὧν φιλονεικίαι καὶ ἔριδες φύονται καὶ
κατ' ἀλλήλων ἐπιβουλαὶ καὶ χύσεις αἱμάτων ἐπινοῦνται, οὐδὲ δικαστήρια συγκροτούνται λοιπόν,
οὐδὲ βουλευτήρια καὶ ἀναγνώσεις νομίμων, οὐδὲ lium justissimos nominavit.
II. Gens est populosissima, 31 magis versus
septentrionem habitans quain ullæ aliæ nostri orbis:
et quamvis non prorsus Arctico polo subjecta, in
eo tamen sita parallelo, qui maxime omnium, quotquot universum orbem circumscribunt, versus
septentrionem porrigitur: ut et veterum historiarum scriptores nobis tradiderunt, et nos quantum
licuit diuturna experientia comperimus. Hos galaεtoplagos et alios et mortalium justissimus appellavit llomerus. Apud eos enim neque coquorum lenocinia excogitata, neque sumptuosus mensarum
apparatus. Plantatio autem el aratio quid sit, ne
per somnium quidem unquam viderunt, Illis victus
est herba sponte e terra nascens, et sanguis ac
carnes jumentorum, aliarumque pecudum, feræque
volucres, si quos capere possunt, id quoque ipsis
~
alimentum est fortuitum. Vestimentum nulla arte
confectum, animalium pelles. Argentum vero, aurum, margarita et lapis lychnites non pluris fiunt
quam pulvis. Nulli ibi sunt solemines ludi, nulla
ambitiosa spectacula, nullæ deliberationes de navalibus, trierarchiis et ædilitiis functionibus: sed,
quod ad hæc quidem attinet, pacata omnia et vita
seditionum omnino expers. Ut enim febres, quæ
humanis corporibus superveniunt, e materia oriuntur, ac tandiu vigent, quandiu illa præsto est: cuni
vero et inedia diuturna et potiones a medicis corpori adhibita materiam omnem consumpserint, 32
statim et febris desinit et morbus elanguescit: sic
etiam apud illam gentem, cum eæ res non sint,
e quibus lites et contentiones oriuntur, mutuæque
insidia et caedes suscipiuntur, neque judiciis, ucque curfus, neque legum recitationibus est opus;
ac ne eloquentia quidem verborumque argutiæ ac
perplexæ inventiones locum habent: sed innata
quædamn justitia illos regit et minime invidiosa libertas. Quibus de causis et Homerus eos mioriaπιθαναὶ γλῶσσαι, καὶ λόγων διαστροφαί, καὶ ἐννοιῶν λαβύρινθοι· ἀλλὰ δικαιοσύνη τις αὐτοφυής
επινέμεται τούτους καὶ ἀνεπίφθονος αὐτονομία. Διὰ μὲν δὴ ταῦτα δικαιοτάτους ἀνθρώπων καὶ
Όμηρος τούτους ὠνόμασε.
Γ. Τήν γε μὴν προσηγορίαν αὐτῶν διαφόρως
ἡμῖν οἱ πάλαι σοφοί διεπόρθμευσαν. Ομηρος μὲν
γὰρ Κιμμερίους αὐτοὺς καλεῖ, Ηρόδοτος δὲ ὁ τὰ
Περσικά συγγραψάμενος Σκύθας πολυειδεῖς, ὁ δὲ
Χαιρωνεύς Πλούταρχος Κίμβρους καὶ Τεύτονας,
Iliad. xiit, 6. Boivin.
III. Eorum vero appellationem scriptores veteres
nobis varie tradiderunt. Nam Homerus Cimmerios
eos vocal, Herodotus vero, Persica historize auctor,
Scythas diversos, Plutarchus Charoneus Cimbros
et Teutonas: non ille quidem suapte auctoritate,
Variorum notæ.
Wolfo αγορανομίαι sunt leges agraria. Videat lelor an is sensus esse possit ejus vocabuli.
Ego verti Edilitias functiones. BOIVIN.
ferinde accipio, ac si essel, τούτων γε
ἕνεκα: quod ad hæc quidem attinet. Sic enim malo,
quam, fis de causis. WoLFIUS.
Reineccius ad cap. 16 Haytonis hunc Gregorae locum laudat, ubi ille consulendus. DUCANG.
ὥσπερ γάρ εἰσιν οὐράνια μὲν δείματα θεόθεν τοῖς ἀνθρώποις ἐπισειόμενα πολλάκις, κεραυνοὶ καὶ πρηστῆρες καὶ ὑετῶν πλῆθος, ἐπίγεια δὲ, σεισμοὶ καὶ ῥήγματα γῆς, ἀέρια δὲ, τυφῶνες καὶ λαίλαπες· οὕτω καὶ οὗτοι ταμιεύονται τῷ θεῷ, ἀρκτικά τινα, ὡς εἰπεῖν, καὶ ὑπερβόρεια δείματα, ὥστ’ ἀνθ’ ἑτέρας μάστιγος στέλλεσθαι καθ’ ὧν ἂν καὶ ὁπότε ἡ πρόνοια βούλοιτο. τούτων τινὲς πολλάκις ἐκεῖθεν ἀποσπασθέντες, πολλοὺς ἐλυμήναντο χώρους, καὶ πλείστοις ἔθνεσι ζυγὸν δουλείας ἐπήνεγκαν· ὥσπερ ἂν εἰ μεγάλου πελάγους ἀποτομὴ χεθεῖσα κατὰ πρανοῦς πάντ’ ἐπικλύζοι καὶ παρασύροι ὁπόσοις ἂν ἐπιδράμοι. (Δ.) Ἀλλ’ ἐκεῖθεν μὲν γυμνῆταί τε καὶ ἄσκευοι ἐξιόντες, εἶτα ἀμείβουσι τὴν δίαιταν, μεταλαμβάνοντες τὴν τῶν τόπων ἐκείνων, ἐν οἷς ἱδρύουσιν ἑαυτούς.[A. c. 1222 ad 1251]
ΒΥΖΑΝΤΙΝΑ HISTORIA LIB. II.
[IMP. JOAN. DUCAS]
μὴ αὐτοί γε εἰδότες, εἶτα ἐπὶ τῶν οὐκ εἰδότων ὡς qui nesciunt, quasi scirent, narrando, eliciamus
εἰδότων διεξιόντες, ἁμαρτάνειν ποιῶμεν αὐτοὺς ταῖς
ἐπιβολαῖς τῶν ἐννοιῶν, καὶ συχνά μεταβαίνειν ἐξ
ἑτέρων εἰς ἑτέρας ἀναφοράς, ὥσπερ αἱ κυνηγετικαὶ
κύνες, οπότε τὰς τῶν λαγωῶν ἰχνηλατούσε νομάς,
συχνὰ τὴν είνα πρὸς ἕτερα ἐξ ἑτέρων ίχνη μετά
γουσας.
ut ii adhibitis commentis a vero aberrent, et alias
ex aliis conjecturas sequantur, veluti canes venatici, qui leporibus vestigandis nares ad alia atque
alia vestigia transferunt.
Β. Εθνος ἐστὶ πολυανθρωπότατον, βορειοτέραν
πολλῷ τὴν οἰκησιν ἔχον ἢ κατὰ πᾶσαν τὴν καθ'
ἡμᾶς οἰκουμένη", οὐδαμῶς μὲν ἐς ἀκρίβειαν ὑπὸ
τὴν ἀρχικὴν πόλον, παρὰ τοὺς ἀρκτικωτάτους δ'
οὖν ὅμως ἐνδιαιτώμενον παραλλήλων ἁπάντων,
ἐπόσοι τὴν οἰκουμένην ἅπασαν περιγράφουσιν, ὡς
οἱ τὰς παλαιάς τε ιστορίας συνθέντες παρέδοσαν
τοῖς ἐπιγενομένοις ἡμῖν, καὶ αἱ ἡμεῖς, καθόσον
ἐξῆν, ἐκ τῆς τοῦ χρόνου ξυνήκαμεν πείρας. Τούτους γαλακτοφάγους μὲν καὶ ἀβίους καὶ δικαιοτά
τους ανθρώπων Ομηρος ἔφησεν ἐν τούτοις
γὰρ οὐ μαγείρων μαγγανεία, οὐδὲ τραπέζης ἐπιο
νενόηται πολυτέλεια. Φυτηκομίαι δὲ καὶ ἀρέσεις
γῆς οὐδ᾽ ἐν ὀνείροις, δ τί ποτέ εἰσιν, εφαντάσθησαν.
Αλλά τροφὴ μὲν αὐτοῖς ἡ τῆς γῆς αὐτοφυής πόλ
καὶ τὰ τῶν ὑποζυγίων καὶ τῶν ἄλλων βοσκημάτων
αἷματά τε καὶ σώματα. Καὶ εἴ τι δὲ τῶν ἀγρίων
ζώων καὶ πετεινῶν ἁλωτὸν αὐτοῖς γένοιτο, καὶ
τοῦτο δ' αὐτοῖς αὐτοσχέδιος ἐστι τροφή. "Ενδυμα δ'
ἀποίητον, τὰ τῶν ζώων δέρματα. Αργυρος δὲ καὶ
χρυσὸς καὶ μάργαρος καὶ λίθος λυχνίτης ἴσα καὶ
πόνις ἐκείνοις ἐστίν. Οὐ πανηγύρεις ἐκεῖ καὶ φιλοτιμίας θέατρα, οὐδὲ βουλευτήρια περὶ ναυστάθμων
καὶ τριηραρχιών [Ρ 18] καὶ ἀγορανομιών
ἀλλ' εἰρήνη πᾶσα τὸ ἀπὸ τούτων καὶ βίος
πάμπαν ἀστασίαστος. Ωσπερ γὰρ οἱ τοῖς τῶν ἀν
θρώπων σώμασιν ἐπισυμβαίνοντες πυρετοὶ τὰς
ἀφορμὰς ἐκ τῆς ὕλης ἔχουσι, καὶ παρὰ τοσοῦτον
φλεγμαίνουσι, παρ' ὅσον καὶ ἡ τῆς ὕλης πέφυκε
χορηγία, ἐπειδὰν δ' ασιτίαι μακραί, καὶ ἰατρῶν
φαρμακοποσία: παραλαβοῦσαι τὸ σῶμα, τὴν ὕλην
πᾶσαν ἐξαναλώσωσιν, αὐτίκα πέπαυται μὲν ὁ πυρετές, ἠσθένησε δ' ἡ τοῦ σώματος ἀσθένεια· οὕτω
πάν τοῖς ἀνθρώποις ἐκείνοις, τῶν πραγμάτων οὐκ
ὄντων, ἐξ ὧν φιλονεικίαι καὶ ἔριδες φύονται καὶ
κατ' ἀλλήλων ἐπιβουλαὶ καὶ χύσεις αἱμάτων ἐπινοῦνται, οὐδὲ δικαστήρια συγκροτούνται λοιπόν,
οὐδὲ βουλευτήρια καὶ ἀναγνώσεις νομίμων, οὐδὲ lium justissimos nominavit.
II. Gens est populosissima, 31 magis versus
septentrionem habitans quain ullæ aliæ nostri orbis:
et quamvis non prorsus Arctico polo subjecta, in
eo tamen sita parallelo, qui maxime omnium, quotquot universum orbem circumscribunt, versus
septentrionem porrigitur: ut et veterum historiarum scriptores nobis tradiderunt, et nos quantum
licuit diuturna experientia comperimus. Hos galaεtoplagos et alios et mortalium justissimus appellavit llomerus. Apud eos enim neque coquorum lenocinia excogitata, neque sumptuosus mensarum
apparatus. Plantatio autem el aratio quid sit, ne
per somnium quidem unquam viderunt, Illis victus
est herba sponte e terra nascens, et sanguis ac
carnes jumentorum, aliarumque pecudum, feræque
volucres, si quos capere possunt, id quoque ipsis
~
alimentum est fortuitum. Vestimentum nulla arte
confectum, animalium pelles. Argentum vero, aurum, margarita et lapis lychnites non pluris fiunt
quam pulvis. Nulli ibi sunt solemines ludi, nulla
ambitiosa spectacula, nullæ deliberationes de navalibus, trierarchiis et ædilitiis functionibus: sed,
quod ad hæc quidem attinet, pacata omnia et vita
seditionum omnino expers. Ut enim febres, quæ
humanis corporibus superveniunt, e materia oriuntur, ac tandiu vigent, quandiu illa præsto est: cuni
vero et inedia diuturna et potiones a medicis corpori adhibita materiam omnem consumpserint, 32
statim et febris desinit et morbus elanguescit: sic
etiam apud illam gentem, cum eæ res non sint,
e quibus lites et contentiones oriuntur, mutuæque
insidia et caedes suscipiuntur, neque judiciis, ucque curfus, neque legum recitationibus est opus;
ac ne eloquentia quidem verborumque argutiæ ac
perplexæ inventiones locum habent: sed innata
quædamn justitia illos regit et minime invidiosa libertas. Quibus de causis et Homerus eos mioriaπιθαναὶ γλῶσσαι, καὶ λόγων διαστροφαί, καὶ ἐννοιῶν λαβύρινθοι· ἀλλὰ δικαιοσύνη τις αὐτοφυής
επινέμεται τούτους καὶ ἀνεπίφθονος αὐτονομία. Διὰ μὲν δὴ ταῦτα δικαιοτάτους ἀνθρώπων καὶ
Όμηρος τούτους ὠνόμασε.
Γ. Τήν γε μὴν προσηγορίαν αὐτῶν διαφόρως
ἡμῖν οἱ πάλαι σοφοί διεπόρθμευσαν. Ομηρος μὲν
γὰρ Κιμμερίους αὐτοὺς καλεῖ, Ηρόδοτος δὲ ὁ τὰ
Περσικά συγγραψάμενος Σκύθας πολυειδεῖς, ὁ δὲ
Χαιρωνεύς Πλούταρχος Κίμβρους καὶ Τεύτονας,
Iliad. xiit, 6. Boivin.
III. Eorum vero appellationem scriptores veteres
nobis varie tradiderunt. Nam Homerus Cimmerios
eos vocal, Herodotus vero, Persica historize auctor,
Scythas diversos, Plutarchus Charoneus Cimbros
et Teutonas: non ille quidem suapte auctoritate,
Variorum notæ.
Wolfo αγορανομίαι sunt leges agraria. Videat lelor an is sensus esse possit ejus vocabuli.
Ego verti Edilitias functiones. BOIVIN.
ferinde accipio, ac si essel, τούτων γε
ἕνεκα: quod ad hæc quidem attinet. Sic enim malo,
quam, fis de causis. WoLFIUS.
Reineccius ad cap. 16 Haytonis hunc Gregorae locum laudat, ubi ille consulendus. DUCANG.
PG 148:155ὥσπερ γε μὴν οἱ ἐξ ὀρῶν τῶν μεγίστων ἀναῤῥηγνύμενοι ποταμοὶ, καὶ τὸ ῥεῖθρον εἰς τὴν θάλασσαν ἀποπτύοντες, οὐκ εὐθὺς παρὰ τὴν αἰγιαλίτιδα ψάμμον ἐς ἅλμην τὸ πότιμον αὐτῶν ἐξαλλάττουσιν, ἀλλὰ μέχρι πολλοῦ τῆς θαλάττης εἰσρέοντες ἀκοινώνητοι, ἔπειτα ἐσπείσαντο, καὶ τοῦ κράτους τοῖς πλουσιωτέροις παρεχώρησαν ὕδασιν, οὕτω καὶ τούτων οἱ τὴν ἔγγιστα τῆς πρώτης οἰκήσαντες Σκυθικῆς, ἀφ’ ἧς τὸ πρῶτον ἐῤῥύησαν, τὴν προτέραν προσηγορίαν ἐφύλαξαν ἔτι ἀκήρατον, αὐτοί γε ὀνομαζόμενοι Σκύθαι, καὶ ἡ τούτους τρέφουσα γῆ Σκυθική. οὗτοι δ’ εἰσὶν, ὅσοι τε τὴν ὑπὲρ τὰς πηγὰς τοῦ Τανάϊδος ᾤκησαν γῆν, καὶ ὅσοι τὸν Τάναϊν· ἔπειτα διαβάντες ἐκεῖθεν, ἐξεχύθησαν ἐς Εὐρώπην, τὰ ἐς ζέφυρον ἄνεμον βλέποντα πλευρὰ τῆς μεγίστης Μαιώτιδος διανεμηθέντες. (Ε.) Μετὰ δὲ μακρὰν μακρῶν αὖθις ἐνιαυτῶν περίοδον ἕτεροι, καθάπερ ἐκ μεγάλης πηγῆς τῆς πρώτης ἀποῤῥαγέντες Σκυθικῆς, ἐς δύο σχίζονται μοίρας· καὶ ἡ μὲν, τοὺς πρὸς τῇ Ἀσίᾳ Σαυρομάτας καταστρέψασα, ἔδραμε μέχρι καὶ ἐς θάλασσαν τὴν Κασπίαν, οἳ καὶ τὴν πάτριον ἤδη ἐκλαθόμενοι κλῆσιν Σαυρομάται καὶ Μασσαγέται ἐκαλοῦντο καὶ Μελάγχλαινοι καὶ Ἀμαζόνες·155 [A M. 6750 ad 6763}
[IMP. JOAN, DUCAS]
sed tauen nominat velut ambigens ac ipse sibi dif- οὐκ οἴκοθεν μὲν, ονομάζει δ' οὖν, ὥσπερ ἀμφιβάλ
tidens. Nam propriam suam appellationem ipsi utique sua lingua norunt. Qui vero Græcis nominibus cos appellant, alias aliter suo quique arbitratu
illos vocant, quicunque torrentis instar in nostras
provincias irruentes alias alia loco occupant. Ut
enim terrores sepe hominibus a Deo incutiuntur,
de cœlo quidem, ut fulmina, incendia et crebri imbres; e terra autem, ut telluris biatos et quassationes; item ex acre, ut typhones et nimbi: ita hi
a Deo asservantur Septentrionales et Hyperborei
quodammodo terrores, ut 33 pro alia plaga, quando
et in quos Providentiæ visum fuerit, immittantur,
florum aliqui patriis sedibus relictis, multas provincias vastarunt plurimasque gentes jugo servitutis subdiderunt: non secus ac magni maris sinus
per declivia effusus, omnia suo cursui obvia inundaret ac prosterneret.
λων καὶ ἀπιστῶν αὐτὸς ἑαυτῷ. Τὴν μὲν γὰρ κυρίεν
αὐτῶν προσηγορίαν αὐτοὶ ἂν κατὰ τὴν σφῶν αὐτῶν
εἰδεῖεν διάλεκτον. Οἱ δ' Ελληνικοῖς ὀνόμασιν ἐπ'
αὐτῶν χρώμενος άλλοτε άλλως, ὡς ἕκαστοι βού
λέντο, τούτους προσαγορεύουσιν, ἐπόσοι ἐκεῖθεν
χειμάρρου δίκην ἐς τὴν καθ᾿ ἡμᾶς οἰκουμένην επιρ
μέοντες, άλλοτε ἄλλους ἐπιλαμβάνουσι τόπους.
Ὥσπερ γάρ εἰσιν οὐράνια μὲν δείματα θεόθεν
τοῖς ἀνθρώποις επισειόμενα πολλάκις, κεραυνο
καὶ πρηστήρες καὶ ὑετῶν πλῆθος, ἐπίγεια δε,
σεισμοί και ρήγματα γῆς, ἀέρια δὲ, τυφώνες και
λαίλαπες· οὕτω καὶ οὗτοι ταμιεύονται τῷ Θεῷ,
ἀρχτικά τινα, ὡς εἰπεῖν, καὶ ὑπερβόρεια δείματα,
ὥστ᾽ ἀνθ' ἑτέρας μάστιγος στέλλεσθαι καθ' ὧν ἂν
καὶ ὁπότε ἡ Πρόνοια βούλοιτο. Τούτων τινὲς πολ
λάκις ἐκεῖθεν ἀποσπασθέντες, πολλούς ελυμήναντο
χώρους, καὶ πλείστοις έθνεσι ζυγὸν δουλείας ἐπ
ἤνεγκαν· ὥσπερ ἂν εἰ μεγάλου πελάγους ἀποτομὴ χυθεῖσα κατὰ πρανούς πάντ' ἐπικλύζοι καὶ παρα
σύροι ὁπόσοις ἂν ἐπιδράμοι.
IV. Cæterum cum inde nudi atque inopes exierint,
mutala victus ratione mores eorum imitantur, apud
quos consederint. Quemadmodum tamen e maximis
montibus prorumpentia Bumina, et in mare influentia, potabilem suam aquam non in ipsa statiın
arena littoris in salsuginem convertunt, sed pura
et maris expertia longe profluunt, deinde sociantur, et ab aquis copiosioribus vinci se patiuntur,
sic ii qui proxime veterem Scythiam, ex qua primum egressi erant, consederunt, nomen pristinum
integrum servant. Nam et ipsi Scythæ appellantur,
et terra quæ eos alit Scythia dicitur. Ejusmodi sunt
¡¡ qui ultra Tanaidis fontes, et ad ipsum Tanaim
olim habitarunt; postea eo flumine trajecto in Europam effusi, Mæotidis maximæ paludis latera ad occasum spectantia occuparunt.
Δ'. 'Αλλ' ἐκεῖθεν μὲν γυμνῆταί τε καὶ ἄσκευος
εξιόντες, εἶτα ἀμείβουσι τὴν δίαιταν, μεταλαμβάνοντες τὴν τῶν τύπων ἐκείνων, ἐν οἷς ιδρύουσιν
ἑαυτούς. Ωσπερ γε μὴν εἰ ἐξ ὁρῶν τῶν μεγίστων
ἀναρξηγνύμενοι ποταμοί, καὶ τὸ ῥεῖθρον εἰς τὴν
θάλασσαν ἀποπτύοντες, οὐκ εὐθὺς παρὰ τὴν αίγιαλίτιδα ψάμμον ἐς ἄλμην τὸ πότιμον αὐτῶν ἐξαλο
λάττουσιν, ἀλλὰ μέχρι πολλοῦ τῆς θαλάττης [Ρ. 19]
εἰσρέοντες ἀκοινώνητοι, ἔπειτα εσπείσαντο, καὶ τοῦ
κράτους τοῖς πλουσιωτέροις παρεχώρησεν ύδασινο
οὕτω καὶ τούτων οἱ τὴν ἔγγιστα της πρώτης οἰκή -
σαντες Σκυθικῆς, ἀφ᾿ ἧς τὸ πρῶτον ἐῤῥύησαν, τὴν
προτέραν προσηγορίαν ἐφύλαξαν ὅτι ἀκήρατον
αὐτοί γε όνομαζόμενοι Σκύθαι, καὶ ἡ τούτου; τρέ
φουσα γή Σκυθική. Οὗτοι δ' εἰσὶν, ὅσοι τε την
ὑπὲρ τὰς πηγὰς τοῦ Τανάϊδος ᾤκησαν γῆν, καὶ
ὅσοι τὸν Τάναϊν· ἔπειτα διαβάντες ἐκεῖθεν, ἐξεχύθησαν ἐς Εὐρώπην, τὰ ἐς ζέφυρον ἄνεμον βλέποντε
πλευρά τῆς μεγίστης Μαιώτιδος διανεμηθέντες.
Ε΄. Μετὰ δὲ μακρὰν μακρῶν αὖθις ἐνιαυτῶν πε
ρίοδον έτεροι, καθάπερ ἐκ μεγάλης πηγῆς τῆς
πρώτης απορραγέντες Σκυθικῆς, ἐς δύο σχίζοντας
μοίρας· καὶ ἡ μὲν, τοὺς πρὸς τῇ Ἀσίᾳ Σαυρομάτα;
καταστρέψασα, έδραμε μέχρι καὶ ἐς θάλασσαν τὴν
Κασπίαν, οἳ καὶ τὴν πάτριον ἤδη ἐκλαθόμενος κλήσ
σιν Σαυρομάται καὶ Μασσαγέτει ἐκαλοῦντο κ.
Μελάγχλαινοι καὶ Αμαζόνε; καὶ ὅσα αἱ ξυλωθεί
σαι φυλοὶ κατά διαίρεσιν εἶχον ἐνύματα, πάντων και
V. Post multa deindo sæcula alii e prima Scythia
veluti ex magno fonte erumpentes, in duas partes
sunt divisi: quarum una, Sarmatis Asianis eversis,
ad Caspiuni usque mare excurrit: qui patrii nominis etiam oblati, Sauromate, Massagete, 34 Melachlani et Amazones vocabantur: et quæ singulæ
ab eis domitæ gentes nomina sortitæ fuerant, eadem et ipsi assumpserunt, suo vitæ genere ad illarum mores translato, quasi tinctu quodam profundo et iudelebili expressos. Alteri vero versus Euro- οὗτοι κεκοινωνήκασι τούτοις, διὰ τὴν ἐς τὰ ἐκείνων
pam profecti, et oimnem Oceani oram pervagati,
Sarmalarımı et Germanorum nomina sibi vindicarunt. Denique in Galliam quoque impressione
facta, caque subacta, Celtæ et Galatæ sunt appellati: ut Cimbros et Teutones taceam, qui multo
post Alpibus superatis cum innumerabili multitudine, uxoribus et liberis etiam adductis, Italiam
ingressi, vix illi quidem, sed tamen cæsi sunt a Roἤθη δευσοποιόν τε καὶ ἀναπάνιπτον μεταδιαίτης».
Οἱ δ' ἐς τὴν Εὐρώπην ἀποκλίναντες, τὴν παρακ:
νειον πᾶσαν καταδραμόντες ήπειρον, Ε; τε Σαρ
τας καὶ Γερμανούς τὰ ὀνόματα ἥμειναν καὶ αὐτο.
Χρόνῳ δὲ ὕστερον καὶ ἐς τὴν Κελτικὴν ἐμβαλόντες
καὶ ταύτην οίχειωσάμενοι, Κελτοί τε ἤδη καὶ Γα
λάται ἐκλήθησαν. Ἐν λέγειν τοὺς ὀψὲ τοῦ χρόνου
τῆς ᾿Αλπεις ὑπερβαλόντας καὶ κατὰ τῆς Ιταλίας
Variorum nola.
Vide notata ad Chronicon Paschale pag. 310 B. Dugang.
καὶ ὅσα αἱ δουλωθεῖσαι φυλαὶ κατὰ διαίρεσιν εἶχον ὀνόματα, πάντων καὶ οὗτοι κεκοινωνήκασι τούτοις, διὰ τὴν ἐς τὰ ἐκείνων ἤθη δευσοποιόν τε καὶ ἀναπόνιπτον μεταδιαίτησιν. οἱ δ’ ἐς τὴν Εὐρώπην ἀποκλίναντες, τὴν παρωκεάνειον πᾶσαν καταδραμόντες ἤπειρον, ἔς τε Σαρμάτας καὶ Γερμανοὺς τὰ ὀνόματα ἤμειψαν καὶ αὐτοί. χρόνῳ δὲ ὕστερον καὶ ἐς τὴν Κελτικὴν ἐμβαλόντες καὶ ταύτην οἰκειωσάμενοι, Κελτοί τε ἤδη καὶ Γαλάται ἐκλήθησαν. ἐῶ λέγειν τοὺς ὀψὲ τοῦ χρόνου τὰς Ἄλπεις ὑπερβαλόντας καὶ κατὰ τῆς Ἰταλίας αὖθις μυριάσιν ἐκστρατεύσαντας πολλαῖς, Τεύτονάς τε καὶ Κίμβρους, αὐταῖς γυναιξί τε καὶ τέκνοις, οἳ καὶ μόλις μὲν, κατεκόπησαν δ’ οὖν ὑπὸ τῶν Ῥωμαϊκῶν δυνάμεων, ὑπάτων τηνικαῦτα καὶ στρατηγῶν τυγχανόντων τοῦ τε Μαρίου Γαί̈ου καὶ τοῦ Κάτλου Λουτατίου. (2.) Καὶ τί δεῖ λέγοντας διατρίβειν, ὅπου γε καὶ Λιβύης αὐτῆς πολλάκις ἐπέβησαν, τούς τε ἑσπερίους καταστρεψάμενοι Ἴβηρας καὶ τὸν κατὰ τὰς Ἡρακλείους στήλας πορθμὸν διαβάντες; αὐτοὶ μὲν γὰρ, ἐφ’ οὓς ἂν ἐπελάσωσι, πάντας ὡς τὰ πολλὰ κατατροποῦνται, καὶ τῶν ἄλλων κυριεύουσι τόπων.155 [A M. 6750 ad 6763}
[IMP. JOAN, DUCAS]
sed tauen nominat velut ambigens ac ipse sibi dif- οὐκ οἴκοθεν μὲν, ονομάζει δ' οὖν, ὥσπερ ἀμφιβάλ
tidens. Nam propriam suam appellationem ipsi utique sua lingua norunt. Qui vero Græcis nominibus cos appellant, alias aliter suo quique arbitratu
illos vocant, quicunque torrentis instar in nostras
provincias irruentes alias alia loco occupant. Ut
enim terrores sepe hominibus a Deo incutiuntur,
de cœlo quidem, ut fulmina, incendia et crebri imbres; e terra autem, ut telluris biatos et quassationes; item ex acre, ut typhones et nimbi: ita hi
a Deo asservantur Septentrionales et Hyperborei
quodammodo terrores, ut 33 pro alia plaga, quando
et in quos Providentiæ visum fuerit, immittantur,
florum aliqui patriis sedibus relictis, multas provincias vastarunt plurimasque gentes jugo servitutis subdiderunt: non secus ac magni maris sinus
per declivia effusus, omnia suo cursui obvia inundaret ac prosterneret.
λων καὶ ἀπιστῶν αὐτὸς ἑαυτῷ. Τὴν μὲν γὰρ κυρίεν
αὐτῶν προσηγορίαν αὐτοὶ ἂν κατὰ τὴν σφῶν αὐτῶν
εἰδεῖεν διάλεκτον. Οἱ δ' Ελληνικοῖς ὀνόμασιν ἐπ'
αὐτῶν χρώμενος άλλοτε άλλως, ὡς ἕκαστοι βού
λέντο, τούτους προσαγορεύουσιν, ἐπόσοι ἐκεῖθεν
χειμάρρου δίκην ἐς τὴν καθ᾿ ἡμᾶς οἰκουμένην επιρ
μέοντες, άλλοτε ἄλλους ἐπιλαμβάνουσι τόπους.
Ὥσπερ γάρ εἰσιν οὐράνια μὲν δείματα θεόθεν
τοῖς ἀνθρώποις επισειόμενα πολλάκις, κεραυνο
καὶ πρηστήρες καὶ ὑετῶν πλῆθος, ἐπίγεια δε,
σεισμοί και ρήγματα γῆς, ἀέρια δὲ, τυφώνες και
λαίλαπες· οὕτω καὶ οὗτοι ταμιεύονται τῷ Θεῷ,
ἀρχτικά τινα, ὡς εἰπεῖν, καὶ ὑπερβόρεια δείματα,
ὥστ᾽ ἀνθ' ἑτέρας μάστιγος στέλλεσθαι καθ' ὧν ἂν
καὶ ὁπότε ἡ Πρόνοια βούλοιτο. Τούτων τινὲς πολ
λάκις ἐκεῖθεν ἀποσπασθέντες, πολλούς ελυμήναντο
χώρους, καὶ πλείστοις έθνεσι ζυγὸν δουλείας ἐπ
ἤνεγκαν· ὥσπερ ἂν εἰ μεγάλου πελάγους ἀποτομὴ χυθεῖσα κατὰ πρανούς πάντ' ἐπικλύζοι καὶ παρα
σύροι ὁπόσοις ἂν ἐπιδράμοι.
IV. Cæterum cum inde nudi atque inopes exierint,
mutala victus ratione mores eorum imitantur, apud
quos consederint. Quemadmodum tamen e maximis
montibus prorumpentia Bumina, et in mare influentia, potabilem suam aquam non in ipsa statiın
arena littoris in salsuginem convertunt, sed pura
et maris expertia longe profluunt, deinde sociantur, et ab aquis copiosioribus vinci se patiuntur,
sic ii qui proxime veterem Scythiam, ex qua primum egressi erant, consederunt, nomen pristinum
integrum servant. Nam et ipsi Scythæ appellantur,
et terra quæ eos alit Scythia dicitur. Ejusmodi sunt
¡¡ qui ultra Tanaidis fontes, et ad ipsum Tanaim
olim habitarunt; postea eo flumine trajecto in Europam effusi, Mæotidis maximæ paludis latera ad occasum spectantia occuparunt.
Δ'. 'Αλλ' ἐκεῖθεν μὲν γυμνῆταί τε καὶ ἄσκευος
εξιόντες, εἶτα ἀμείβουσι τὴν δίαιταν, μεταλαμβάνοντες τὴν τῶν τύπων ἐκείνων, ἐν οἷς ιδρύουσιν
ἑαυτούς. Ωσπερ γε μὴν εἰ ἐξ ὁρῶν τῶν μεγίστων
ἀναρξηγνύμενοι ποταμοί, καὶ τὸ ῥεῖθρον εἰς τὴν
θάλασσαν ἀποπτύοντες, οὐκ εὐθὺς παρὰ τὴν αίγιαλίτιδα ψάμμον ἐς ἄλμην τὸ πότιμον αὐτῶν ἐξαλο
λάττουσιν, ἀλλὰ μέχρι πολλοῦ τῆς θαλάττης [Ρ. 19]
εἰσρέοντες ἀκοινώνητοι, ἔπειτα εσπείσαντο, καὶ τοῦ
κράτους τοῖς πλουσιωτέροις παρεχώρησεν ύδασινο
οὕτω καὶ τούτων οἱ τὴν ἔγγιστα της πρώτης οἰκή -
σαντες Σκυθικῆς, ἀφ᾿ ἧς τὸ πρῶτον ἐῤῥύησαν, τὴν
προτέραν προσηγορίαν ἐφύλαξαν ὅτι ἀκήρατον
αὐτοί γε όνομαζόμενοι Σκύθαι, καὶ ἡ τούτου; τρέ
φουσα γή Σκυθική. Οὗτοι δ' εἰσὶν, ὅσοι τε την
ὑπὲρ τὰς πηγὰς τοῦ Τανάϊδος ᾤκησαν γῆν, καὶ
ὅσοι τὸν Τάναϊν· ἔπειτα διαβάντες ἐκεῖθεν, ἐξεχύθησαν ἐς Εὐρώπην, τὰ ἐς ζέφυρον ἄνεμον βλέποντε
πλευρά τῆς μεγίστης Μαιώτιδος διανεμηθέντες.
Ε΄. Μετὰ δὲ μακρὰν μακρῶν αὖθις ἐνιαυτῶν πε
ρίοδον έτεροι, καθάπερ ἐκ μεγάλης πηγῆς τῆς
πρώτης απορραγέντες Σκυθικῆς, ἐς δύο σχίζοντας
μοίρας· καὶ ἡ μὲν, τοὺς πρὸς τῇ Ἀσίᾳ Σαυρομάτα;
καταστρέψασα, έδραμε μέχρι καὶ ἐς θάλασσαν τὴν
Κασπίαν, οἳ καὶ τὴν πάτριον ἤδη ἐκλαθόμενος κλήσ
σιν Σαυρομάται καὶ Μασσαγέτει ἐκαλοῦντο κ.
Μελάγχλαινοι καὶ Αμαζόνε; καὶ ὅσα αἱ ξυλωθεί
σαι φυλοὶ κατά διαίρεσιν εἶχον ἐνύματα, πάντων και
V. Post multa deindo sæcula alii e prima Scythia
veluti ex magno fonte erumpentes, in duas partes
sunt divisi: quarum una, Sarmatis Asianis eversis,
ad Caspiuni usque mare excurrit: qui patrii nominis etiam oblati, Sauromate, Massagete, 34 Melachlani et Amazones vocabantur: et quæ singulæ
ab eis domitæ gentes nomina sortitæ fuerant, eadem et ipsi assumpserunt, suo vitæ genere ad illarum mores translato, quasi tinctu quodam profundo et iudelebili expressos. Alteri vero versus Euro- οὗτοι κεκοινωνήκασι τούτοις, διὰ τὴν ἐς τὰ ἐκείνων
pam profecti, et oimnem Oceani oram pervagati,
Sarmalarımı et Germanorum nomina sibi vindicarunt. Denique in Galliam quoque impressione
facta, caque subacta, Celtæ et Galatæ sunt appellati: ut Cimbros et Teutones taceam, qui multo
post Alpibus superatis cum innumerabili multitudine, uxoribus et liberis etiam adductis, Italiam
ingressi, vix illi quidem, sed tamen cæsi sunt a Roἤθη δευσοποιόν τε καὶ ἀναπάνιπτον μεταδιαίτης».
Οἱ δ' ἐς τὴν Εὐρώπην ἀποκλίναντες, τὴν παρακ:
νειον πᾶσαν καταδραμόντες ήπειρον, Ε; τε Σαρ
τας καὶ Γερμανούς τὰ ὀνόματα ἥμειναν καὶ αὐτο.
Χρόνῳ δὲ ὕστερον καὶ ἐς τὴν Κελτικὴν ἐμβαλόντες
καὶ ταύτην οίχειωσάμενοι, Κελτοί τε ἤδη καὶ Γα
λάται ἐκλήθησαν. Ἐν λέγειν τοὺς ὀψὲ τοῦ χρόνου
τῆς ᾿Αλπεις ὑπερβαλόντας καὶ κατὰ τῆς Ιταλίας
Variorum nola.
Vide notata ad Chronicon Paschale pag. 310 B. Dugang.
PG 148:157τὴν δ’ αὐτῶν Σκυθικὴν τῶν πάντων οὐδεὶς ἐξ αἰῶνος φαίνεται δουλωσάμενος. τὸ δ’ αἴτιον, ὅτι ἐκεῖνοι τὸν ἁβρὸν καὶ ἐμβριθῆ βίον ἀρχῆθεν ἐξομοσάμενοι, οὔτε σῖτον ἔδουσιν, οὔτ’ αἴθοπα οἶνον πίνουσιν, οὗ χάριν οὔτε γῆν ἀροῦσιν, οὔτε ἄμπελον ἐγεώργησαν πώποτε, οὔτε τῶν ἄλλων σπορίμων ἐπιτηδεύουσιν, ὧν οἱ τῆς ἐνδοτέρας οἰκουμένης καθεστήκασι τρόφιμοι. ἃ τοῖς μὲν Σκύθαις ἐθάσιν οὖσιν ἡδέα καὶ ἥκιστα ἐπαχθῆ, τοῖς δὲ πολεμίοις καὶ μάλα πολέμια, οἳ τὰ σκευοφόρα πλείω τῶν μαχίμων ἐπάγονται, καὶ ὅπη στρατοπεδεύσειαν, πολλῆς καὶ παντοδαπῆς δέονται τῆς ἀγορᾶς, ἵν’ αὐτοῖς τε καὶ τοῖς ὑποζυγίοις ἀνενδεῶς χορηγοῖεν τὰ χρήσιμα. οἱ δὲ τὸν ἄσκευον καὶ κοῦφον ἀσκοῦντες βίον ἀεὶ, ῥᾳδίως τὰς ἐκστρατείας ποιοῦνται, καὶ τριῶν διὰ μιᾶς ἡμέρας πολλάκις δίκην πτηνῶν αἰθερίων περιτρέχουσι γῆν, ἄλλην ἐξ ἄλλης πρὶν ἀκουσθῆναι καταλαμβάνοντες, μηδὲν μὲν ἐπαγόμενοι, πάντα δ’ οὖν ἔχοντες, ὅσα πρὸς τὸ νικᾷν ῥᾳδίως ἐφόδια κράτιστα.157 [A. c. 1222 AD 1254]
ΒΥΖΑΝΤΙΝΕ HISTORIE LIB. II [IMP. JOAN. DUCas] 158
αὖθις μυριάσιν εκστρατεύσαντας πολλαῖς, Τεύτονας sanis exercitibus, Caii Marii et Luctatii Catuli eonτε καὶ Κίμβρους, αὐταῖς γυναιξί τε καὶ τέκνοις, οι sulum ductu atque auspiciis.
καὶ μόλις μὲν, κατεκόπησαν δ' οὖν ὑπὸ τῶν Ῥωμαϊκών δυνάμεων, ὑπάτων τηνικαῦτα καὶ στρατη
γῶν τυγχανόντων τοῦ τε Μαρίου Γαΐου καὶ τοῦ Κάτλου Λουτατίου.
Γ. Καὶ τί δεῖ λέγοντας διατρίβειν, ὅπου γε καὶ VI. Quid multa, cum in ipsam Africam sæpe
Λιβύης αὐτῆς πολλάκις ἐπέβησαν, τούς τε εσπε penetrarint, Iberis occidentalibus subactis, et freto
ρίους καταστρεψάμενοι Ιβηρας καὶ τὸν κατὰ τὰς Herculis trajecto? Nam quibus arma inferunt, cos
Ηρακλείους στήλας πορθμόν διαβάντες; Αὐτοὶ oames plerumque vincunt, et alienis regionibus
μὲν γὰρ, ἐφ' οὓς ἂν ἐπελάτωσι, πάντα, ὡς τὰ πολλά dominantur. Eorum vero patriam Scythiam nemo
κατατροπούνται, καὶ τῶν ἄλλων κυριεύουσι τόπων. unquam ab omni ævo videtur domuisse. In causa
Γὴν δ' αὐτῶν Σκυθικὴν τῶν πάντων οὐδεὶς ἐξ αἰῶ est, quod delicatam et luxu dimuentem vitæ ratioνος φαίνεται δουλωσάμενος. Τὸ δ' αἴτιον, ὅτι ἐκεῖ. nem ab initio perosi, nec frumentnin edunt, nec
να τὸν ἀδρὸν καὶ ἐμβριθῆ βίον ἀρχῆθεν ἐξομοσά- vinum bibunt. Quamobrem neque terram arant,
μενοι, οὔτε σἶτον ἔδουσιν οὔτ᾽ αίθοπα οίνον peque vineam unquam coluerunt, neque alias fruπίνουσιν, οὗ χάριν οὔτε γῆν ἀροῦσιν, οὔτε ἄμπελον ges serunt, unde interioris orbis incolæ victitant.
ἐγεώργησαν πώποτε, οὔτε τῶν ἄλλων σπορίμων Quæ cum Scythis, quippe assumtis, 35 minime
ἐπιτηδεύουσιν, ὧν οἱ τῆς ἐνδοτέρας οικουμένης gravia ac potius jucunda sint, hostibus corum acer
καθεστήκασι τρόφιμοι. "Α τοῖς μὲν Σκύθαις ἐθάσιν bissina sunt, impedimenta plura quam bellica inοὖσιν ἡδέα καὶ ἥκιστα επαχθῆ [Ρ. 20], τοῖς δὲ πολε- strumenta adducentibus, et ubi castrametati sunt,
μίοις καὶ μάλα πολέμια, οἱ τὰ σκευοφόρα πλείω mercatum omnis generis requirentibus, ne quid
τῶν μαχίμων ἐπάγονται, καὶ ὅπη στρατοπεδεύσειαν, vel ipsis vel jumentis desit. At illi expedite ac leπολλῆς καὶ παντοδαπῆς δέονται τῆς ἀγορᾶς, ἵν' nui vitæ semper assueti, facile bella suscipiunt, ac
αὐτοῖς τε καὶ τοῖς ὑποζυγίοις ἀνενδεῶς χορηγοίεν tridui iter sæpe uno die volucrum instar conficiunt:
τὰ χρήσιμα. Οἱ δὲ τὸν ἄσκευον καὶ κούφον ἀσκοῦν- et alias atque alias ante famam adventus sui terras
τις βίον ἀεὶ ῥᾳδίως τὰς ἐκστρατείας ποιοῦνται, occupant, nihil quidem secum adducentes, sed is
καὶ τριῶν διὰ μιᾶς ἡμέρας πολλάκις δίκην πτηνών rebus omnibus instructi, quibus victoria facile pareαιθερίων περιτρέχουσι γῆν, ἄλλην ἐξ ἄλλης πρὶν tur. Eæ sunt multitudo eorum pene innumerabilis,
ἀκουσθῆναι καταλαμβάνοντες, μηδὲν μὲν ἐπαγόμε- agilitas corporum ac celerrimæ progressiones, et
ναι, πάντα δ' οὖν ἔχοντε;, ὅσα πρὸς τὸ νικαν όπ- (quod his majus est) animus vitæ omnino proligus,
δίως εφόδια κράτιστα. Εἶναι γὰρ ταυτί τότε κατά et ferarum more rectus in adversum hostem impetus.
πλῆθος ἐξιέναι μικροῦ καὶ ἀριθμὸν ὑπερβαίνον, τό τε τῆς κινήσεως εύστροφον καὶ ὀξύτατον, καὶ δ
τούτων μείζον, τὸ τελέως ἀφειδεῖν ἑαυτῶν καὶ κατὰ πρόσωπον δίκην ἀγρίων θηρῶν ἀπαντᾶν ἐς τὰς
μάχας.
CAPUT V.
Hyperborei Scythæ ad Caspium mare descendunt. Mors Sitzischanis eorum ducis. Ilujus ‹ filii Cha.aus
et Telepugas exercitum dividunt. Telepugas in Europam suos ducit. Plurimas gentes subigit. Scythe
Comani Scytharum Hyperboreorum metu Istrum trajiciunt. Joanne Duca benigne excepti. În Romanas
legiones referuntur. Fisdem sedes in Europa et in Asia assignatæ. Altera pars Hyperboreorum Seytharum, secula Chalaum ducem, ad Taxrum montem hibernat. Ejus montis descriptio. Scythæ in
Indiam usque penetrant. Hinc retro conversi citeriores provincias pervadunt. Demum in Mesopotamia
sedem figunt. Eorum imperator quietis impatiens Persus, Parthos et Medos per satrapas subigit. Imperium littoribus maris terminare constituit. Scythe aurum ac delicias primo negligunt: deinde
communi naturæ humanæ vitio degenerant. Victis tributa imponunt. Assyriorum ac Persarum consuetadine mansuescunt. Lorum religionem, habitum ac riius omnes amplectuntur.
Δ'. 'Αλλ' ἐπανιτέον, ὅπη τὸ πρότερον ίχνος τοῦ
λόγου καταλελοίπει μεν. Ηδη γὰρ καὶ Ἰωάννου τοῦ
Δούκα τὰ 'Ρωμαίων σκήπτρα διέποντος, μοίρα
Σκυθών παμπληθὴς καὶ ἐς πολλὰς ἀναφέροντα
τὸν ἀριθμὸν μυριάδας, ἄνωθεν ἐξ Υπερβορέων
ἀποσπασθεῖσα κάτεισι μὲν ἀδρέα μέχρι καὶ Και
σπίας θαλάττης. Εν τούτοις δὲ τοῦ ἡγουμένου Σ::
ζεσχάν τετελευτηκότος, διείλοντο τὴν ἡγεμονία,
1. Sed ad historiæ seriem redeundum 'est.
Nam cum Joannes Ducas rerum jam potiretur, Scytharum portio numerosa, quæ multis hominum millibus constabat, ab Hyperboreis eſſusa
Dad Caspium mare protinus descendit. Interim vero
due: corun Sitzischane defuncto, amimo ejus filii,
Chalans et Telepugas, exercituum principatum diviserunt. Ac Chalaus Caspia et Jaxarte Aluvio lato
note.
Variorum
flamerus de Diis, Iliad. lib. V. 341. Borivin.
Pachymeri. lib. v. cap. 4. Ducang.
Scytharuin voce Tartaros hic intelligit, qui
Fac tempestate in varias Europe et Asia regiones
edusi bas omnino vastarunt: de qua quidem irruptuone agunt passim historici, atque in iis Acropoh.a cap. 35. Ducang.
lo7, Pachymeri lib. V. cap. 4. Τζιγκισκα dicitur, ubi is hæc addit: Τζίγγις γὰρ ὄνομα· τὴ δὲ
Κόνις, βασιλεύς, cujus vocis vim ac signidicatum
prodit etiam Vincentius Belvacensis lib. x**,
cap. 69; et lib. xxxii, cap. 36, a quo Chingis
nude, omisso Cham epitheto, interdum appellatur,
ut eod. lil. cap. 8. Latini vero scriptores Chingischam hunc vulgo vocant, ut idem Brivacensis d.
cap. 69, et aliis locis, qui Tartarorum ab tudiæ
PG 148:159εἶναι γὰρ ταυτὶ τότε κατὰ πλῆθος ἐξιέναι μικροῦ καὶ ἀριθμὸν ὑπερβαῖνον, τό τε τῆς κινήσεως εὔστροφον καὶ ὀξύτατον, καὶ ὃ τούτων μεῖζον, τὸ τελέως ἀφειδεῖν ἑαυτῶν καὶ κατὰ πρόσωπον δίκην ἀγρίων θηρῶν ἀπαντᾷν ἐς τὰς μάχας. ε. Ἀλλ’ ἐπανιτέον, ὅπη τὸ πρότερον ἴχνος τοῦ λόγου καταλελοίπειμεν. ἤδη γὰρ καὶ Ἰωάννου τοῦ Δούκα τὰ Ῥωμαίων σκῆπτρα διέποντος, μοῖρα Σκυθῶν παμπληθὴς καὶ ἐς πολλὰς ἀναφέρουσα τὸν ἀριθμὸν μυριάδας, ἄνωθεν ἐξ Ὑπερβορέων ἀποσπασθεῖσα κάτεισι μὲν ἀθρόα μέχρι καὶ Κασπίας θαλάττης. ἐν τούτοις δὲ τοῦ ἡγουμένου Σιτζισχᾶν τετελευτηκότος, διείλοντο τὴν ἡγεμονίαν τῶν στρατευμάτων ἄμφω αὐτοῦ τὼ υἱέε, ὅ τε Χαλαοῦ καὶ ὁ Τελεπουγᾶς. καὶ ὁ μὲν Χαλαοῦ πρὸς ἄρκτον ἀφεὶς τήν τε Κασπίαν καὶ Ἰαξάρτην ποταμὸν, ὃς ἐκ τῶν Σκυθικῶν ῥηγνύμενος ὀρῶν, πλατύς τε καὶ βαθύῤῥους διὰ τῆς τῶν Σογδιανῶν χώρας κατιὼν, ἐς τὴν Κασπίαν ποιεῖται τὰς ἐκβολὰς, κατῄει διὰ τῆς κάτω Ἀσίας. ἀλλ’ ὁ μὲν περὶ τούτων λόγος ἀναμεινάτω· ἀνθέλκει γὰρ ἡμᾶς ἐκεῖθεν ὁ τῆς Εὐρώπης.(4. M. 6750 AD 67C3]
λαοῦ καὶ ὁ Τελεπουγάς Καὶ ὁ μὲν Χαλαοῦ τους
ἄρχον ἀφεὶς τήν τε Κασπίαν καὶ Ιαξάρτη, που
μὲν δ; ἐκ τῶν Σκυθικῶν ῥηγνύμενος ὁμῶν,
πλατύς τε καὶ βαθύρρους διὰ τῆς τῶν Σογδιανών
χώρας κατιών, ἐς τὴν Κασπίαν ποιεῖται τὰς ἐκδο
λὰς, κατῄει διὰ τῆς κάτω Ασίας. Αλλ' ὁ μὲν περὶ
τούτων λόγος ἀναμεινάτω· ἀνθέλκει γὰρ ἡμᾶς ἐκεῖν
θεν ὁ τῆς Εὐρώπης. Ο γὰρ ἔτερος τῶν υἱέων του
Σιεξισχάν, ὁ Τελεπουράς όρους τῆς οἰκείας
ἀρχῆς ποιησάμενος προς μεσημβρίαν μὲν τὰς τοῦ
Καυκάσου ὑπερβολὰς καὶ ἐφεξῆς τὰ τῆς Κασπίας
θαλάσσης πελάγη, ἐπορεύετο δια τῆς τῶν Μασσαγετών
καὶ Σκοροματῶν γῆς, πᾶσαν ὑποποιούμενο; αὐτήν
τε καὶ ὅσα Μαιώτιδά τε καὶ Τάναϊν τῶν ἐθνῶν καὶ
[IMP. JOAN. PUCas]
et profundo, qui e Scythicis montibus ortus. sog- τῶν στρατευμάτων ἄμφω αὐτοῦ τῷ υἱέε, δ τε Χαdianam perfluens, in mare Caspium irrumpit, ad
septentrionem relictis, 36 per inferiorem Asiam descendit. Sed de his loqni supersedeamus; nam de
- Europa prius est dicendum. Alter enim Sitzischanis filius Telepuga. limitibus imperii sui constituris, meridem versu Caucasi cacuminibus et deinceps mari Caspio, per Massagetarum et Sauromatiruni terram proficiscitur· nec eas tantum, sed
ownes gentes quæ Marotidem paludem et Tanaim
a colunt. subigit. Deinde Tanais fontibus superatis,
impetu adversus Europeas gentes descendit, quæ
multe ac variæ fuerunt. Nam quæ in mediterraneis
habitabant, partes quædam ac reliquiæ erant veterum Scytharum, in pastores et aratores divisæ:
que autem Meotidis confiuia et Ponti oram acco- ροικοῦσιν. Εἶτα ὑπερβαλὼν τὰς πηγὰς τοῦ Τανάϊδος,
lebant, Zichi et Abasgi, Gottli et llamazobii,
Taurosry bae et Βorysthenite erant et Mysiæ, qu
est ael latri ostis, habitatores.
πολὺς ἐββύη κάτω [P. 21] διὰ τῶν Εὐρωπαίων
ἐθνῶν. Πλείστα δὲ ταῦτα πεφύκασι καὶ παντοδαπά
ὧν τὰ μὲν ἐς μεσόγειον τεμάχιά τε καὶ λείψανα
ἦταν τῶν πάλαι Σκυθῶν, ὅσα ἐς νομάδας καὶ ἀροτῆρας ἐμερίζοντα· τὰ δὲ ὁμοροῦντα τῇ Μαιώτιδι καὶ
τὴν τοῦ Πόντου πληροῦντα παράλιον, Ζικχοί τ' Αβασγοί τε ἦσαν, Γοτθοί τε καὶ Αμαξόβιος
Ταυροσκύθαι τε καὶ Βορυσθενεῖται, καὶ πρὸς τούτοις ὅσοι τὴν παρὰ τὰς ἐκβολὰς τοῦ Ἴστρου Μυσίαν
ἐνέμοντο.
11. Ili vero Ilunni et Comani vocabantur; erant
etiam qui eos Seythas nominarent. li gravi et into
lerabili Scytharum impressione perterriti, mutandas sibi sedes censuerunt. Neque enim ullis satis
fiduciæ ad resistendum erat, sed omnes et urbes
et gentes trepidabant, et spicarum instar quasi in
area conterebantur ac profigabantur. Unde et lui
Scythici belli successu desperato, pellibus palea
plenis pro ratibus 37 usi, cum uxoribus et liberis
Istrian transierunt, et satis longo tempore in Thracis oberrarunt, idoneamn sibi coloniam quæritantes,
decem millibus haud pauciores. Sed priusquam
vaganeli fucm fecissent, imperator Joannes magnificis muneribus aliisque beneficiis eos sili adjungit
et ip-us etiam in Romanas legiones refert, alias
aliis sedes partitus, quibusdam in Thracia et Macedonia, quibusdamu in Asia ad Meaudrum et apud
Purygiam.
Β΄. Ούννοι δὲ οὗτοι καὶ Κόμανοι ἐκαλοῦντο·
ἦσαν δὲ οἱ καὶ Σκύθας αὐτοὺς κατωνόμαζον. Οι καὶ
τὴν βαρείαν καὶ ἀνυπόστατον ἔφονων ἐκπλαγέντες
τῶν ἄρτι ἐπιδραμόντων Σκυθῶν, ἔγνωσαν δεῖν ἐπυτοὺς μετανάστες ἐκεῖθεν ποιεῖν. Οὐ γὰρ ἐν ἐλπίσιν
ἔλως χρησταῖς οὐδενὶ τὸ ἀνθίστασθαι ἦν, ἀλλὰ πάντα
ύπεπτήχει καὶ πόλεις καὶ ἔθνη, καὶ δίκην ἀσταχύων
ὡς ἐν ἄλωνι θερινῷ συνετρίβοντό τε καὶ ἐφθείροντο.
Οθεν ἀπογνόντες καὶ οὗτοι τὸν πρὸς τοὺς Σκύθας τόν
λεμον, διφθέραις ἀντ᾿ ἄλλης σχεδίας κάρφης που
πληρωμέναι; τὸν Ιστρον διέβησαν ἅμα γυναιξί τε
καὶ τέκνοις. Καὶ εὐ μικρόν τινα χρόνον ἀνὰ τὴν
Θρᾴκην πλανώμενοι περιήεσαν, ἀποικίαν ζητοῦντες
ἁρμόττουσαν ἑαυτοῖς, χιλιάδες οὐ μείους τῶν δέκα.
᾿Αλλὰ πρὶν αὐτοὺς καταλῦσαι τὴν πλάνην, ὁ βασι
λεὺς Ἰωάννης δωρεαίς μεγαλοπρεπέσι καὶ δεξιώσε
σιν ἄλλαις ἐφέλκεται καὶ τοῖς Ῥωμαϊκοί; και
αὐτοὺς ἐγκαταλέγει στρατεύματι, χώρας είναι;
Variorum notæ.
rege, cui pareliant, defcetionem ad annum 1200
refert. DucANG.
Aliter filiorum Chingischami nomina effe- 1
runt iulem Belvacensis cap. 13, ejusdem lib. xxxi;
laytonus, cap. 17; Paulus Venelus, et alii.
DUCANG.
De quo multis egimus ad Nicephori Bryennii
Historiam h. 1, n. 7. DucaNG.
70) Hanc Tartarorum in Europeas provincias
irruptionem Bathy. Chingischami duci, ex Thossato
filio nepoti, ascribit idem Belvacensis lib. xxxı,
cap. 149; et lin. xxxi, cap. 15. Ducase.
flic omissam lineam liquet in Wolfi versione: Zinchi sunt, Goliki, et llamarobii, quos et
ἁμαξοφορήτους alii vocant; atque ii sunt Scythe
Nomades, ut est apud Leunclavium in Onomastico
priore Turciĉo, in voce Jurchi. Ducang.
Duplicem fuisse Comania: observare est,
alteram, quæ ad septentrionem, flungariæ conterminam, sen versus Danubium, alteram, quæ in
Asia, quo Comani cum aliis nationibus septentrionalibus jam olim migrarant, exstitit. De priore bic
serino est, quam Anna Comnena lib, vu; et Magi -
ster Rogerius De destruct. Hungariæ, cap. 20, cirra
Danubium, Tanaim et Borysthenen statnunt. De
sitn vero regni Comanorum Asiaticorum egil
Mayloaus cap. 5, et ibi Reinercius: praeterea -
centius Belvacensis lib. xxx, cap. 21, 23. Nos
etiam in notis ad Villharduini n. 185 qurdam
attigimus. Ut porro Comania Asiatica a Tarlaris
expugnata fuerit, scribit idem Belvacensis end.
lib. cap. 40. Ducare. Οὗτοι δὲ οὗτοι καὶ Κύμα
ναι ἐκαλοῦντο. Ησαν δὲ καὶ οἱ Σκύθας αὐτοὺς
κατωνόμαζον. Hi vero Hanni et Comani vocabuκ
tur. Erant etiam qui eos Scythus nowinarent, lia
vertendum; non, ut Wollius, Erunt etiam qui se
Scythas nominarent, alio sensu. Comani vocantur
in margine codicis; nam illic ascriptum est: [lıp!
τῶν Κομάνων προσφυγόντων τῷ βασιλεῖ. Βοιν.Σ.
Aeropolita cap. 35. de iislem: ἀσκεῖς τὸν
Ιστρον διαπεράσ.ν.ε;. Exit de cjusmodi coriaceis
maviculis præ ceteris Joan. Schefferus lib. 1, De
militia navuli cap. 3. Ducane.
Comanorum qui Juauni Vatatz: imperanti
Chapter VCaput V
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ὁ γὰρ ἕτερος τῶν υἱέων τοῦ Σιτζισχᾶν, ὁ Τελεπουγᾶς, ὅρους τῆς οἰκείας ἀρχῆς ποιησάμενος πρὸς μεσημβρίαν μὲν τὰς τοῦ Καυκάσου ὑπερβολὰς καὶ ἐφεξῆς τὰ τῆς Κασπίας θαλάσσης πελάγη, ἐπορεύετο διὰ τῆς τῶν Μασσαγετῶν καὶ Σαυροματῶν γῆς, πᾶσαν ὑποποιούμενος αὐτήν τε καὶ ὅσα Μαιώτιδά τε καὶ Τάναϊν τῶν ἐθνῶν παροικοῦσιν. εἶτα ὑπερβαλὼν τὰς πηγὰς τοῦ Τανάϊδος, πολὺς ἐῤῥύη κάτω διὰ τῶν Εὐρωπαίων ἐθνῶν. πλεῖστα δὲ ταῦτα πεφύκασι καὶ παντοδαπά· ὧν τὰ μὲν ἐς μεσόγειον τεμάχιά τε καὶ λείψανα ἦσαν τῶν πάλαι Σκυθῶν, ὅσα ἐς νομάδας καὶ ἀροτῆρας ἐμερίζοντο· τὰ δὲ ὁμοροῦντα τῇ Μαιώτιδι καὶ τὴν τοῦ Πόντου πληροῦντα παράλιον, Ζικχοί τ’ Ἀβασγοί τε ἦσαν, Γοτθοί τε καὶ Ἁμαξόβιοι, Ταυροσκύθαι τε καὶ Βορυσθενεῖται, καὶ πρὸς τούτοις ὅσοι τὴν παρὰ τὰς ἐκβολὰς τοῦ Ἴστρου Μυσίαν ἐνέμοντο. (Β.) Οὗννοι δὲ οὗτοι καὶ Κόμανοι ἐκαλοῦντο· ἦσαν δὲ οἳ καὶ Σκύθας αὐτοὺς κατωνόμαζον. οἳ καὶ τὴν βαρεῖαν καὶ ἀνυπόστατον ἔφοδον ἐκπλαγέντες τῶν ἄρτι ἐπιδραμόντων Σκυθῶν, ἔγνωσαν δεῖν ἑαυτοὺς μετανάστας ἐκεῖθεν ποιεῖν.(4. M. 6750 AD 67C3]
λαοῦ καὶ ὁ Τελεπουγάς Καὶ ὁ μὲν Χαλαοῦ τους
ἄρχον ἀφεὶς τήν τε Κασπίαν καὶ Ιαξάρτη, που
μὲν δ; ἐκ τῶν Σκυθικῶν ῥηγνύμενος ὁμῶν,
πλατύς τε καὶ βαθύρρους διὰ τῆς τῶν Σογδιανών
χώρας κατιών, ἐς τὴν Κασπίαν ποιεῖται τὰς ἐκδο
λὰς, κατῄει διὰ τῆς κάτω Ασίας. Αλλ' ὁ μὲν περὶ
τούτων λόγος ἀναμεινάτω· ἀνθέλκει γὰρ ἡμᾶς ἐκεῖν
θεν ὁ τῆς Εὐρώπης. Ο γὰρ ἔτερος τῶν υἱέων του
Σιεξισχάν, ὁ Τελεπουράς όρους τῆς οἰκείας
ἀρχῆς ποιησάμενος προς μεσημβρίαν μὲν τὰς τοῦ
Καυκάσου ὑπερβολὰς καὶ ἐφεξῆς τὰ τῆς Κασπίας
θαλάσσης πελάγη, ἐπορεύετο δια τῆς τῶν Μασσαγετών
καὶ Σκοροματῶν γῆς, πᾶσαν ὑποποιούμενο; αὐτήν
τε καὶ ὅσα Μαιώτιδά τε καὶ Τάναϊν τῶν ἐθνῶν καὶ
[IMP. JOAN. PUCas]
et profundo, qui e Scythicis montibus ortus. sog- τῶν στρατευμάτων ἄμφω αὐτοῦ τῷ υἱέε, δ τε Χαdianam perfluens, in mare Caspium irrumpit, ad
septentrionem relictis, 36 per inferiorem Asiam descendit. Sed de his loqni supersedeamus; nam de
- Europa prius est dicendum. Alter enim Sitzischanis filius Telepuga. limitibus imperii sui constituris, meridem versu Caucasi cacuminibus et deinceps mari Caspio, per Massagetarum et Sauromatiruni terram proficiscitur· nec eas tantum, sed
ownes gentes quæ Marotidem paludem et Tanaim
a colunt. subigit. Deinde Tanais fontibus superatis,
impetu adversus Europeas gentes descendit, quæ
multe ac variæ fuerunt. Nam quæ in mediterraneis
habitabant, partes quædam ac reliquiæ erant veterum Scytharum, in pastores et aratores divisæ:
que autem Meotidis confiuia et Ponti oram acco- ροικοῦσιν. Εἶτα ὑπερβαλὼν τὰς πηγὰς τοῦ Τανάϊδος,
lebant, Zichi et Abasgi, Gottli et llamazobii,
Taurosry bae et Βorysthenite erant et Mysiæ, qu
est ael latri ostis, habitatores.
πολὺς ἐββύη κάτω [P. 21] διὰ τῶν Εὐρωπαίων
ἐθνῶν. Πλείστα δὲ ταῦτα πεφύκασι καὶ παντοδαπά
ὧν τὰ μὲν ἐς μεσόγειον τεμάχιά τε καὶ λείψανα
ἦταν τῶν πάλαι Σκυθῶν, ὅσα ἐς νομάδας καὶ ἀροτῆρας ἐμερίζοντα· τὰ δὲ ὁμοροῦντα τῇ Μαιώτιδι καὶ
τὴν τοῦ Πόντου πληροῦντα παράλιον, Ζικχοί τ' Αβασγοί τε ἦσαν, Γοτθοί τε καὶ Αμαξόβιος
Ταυροσκύθαι τε καὶ Βορυσθενεῖται, καὶ πρὸς τούτοις ὅσοι τὴν παρὰ τὰς ἐκβολὰς τοῦ Ἴστρου Μυσίαν
ἐνέμοντο.
11. Ili vero Ilunni et Comani vocabantur; erant
etiam qui eos Seythas nominarent. li gravi et into
lerabili Scytharum impressione perterriti, mutandas sibi sedes censuerunt. Neque enim ullis satis
fiduciæ ad resistendum erat, sed omnes et urbes
et gentes trepidabant, et spicarum instar quasi in
area conterebantur ac profigabantur. Unde et lui
Scythici belli successu desperato, pellibus palea
plenis pro ratibus 37 usi, cum uxoribus et liberis
Istrian transierunt, et satis longo tempore in Thracis oberrarunt, idoneamn sibi coloniam quæritantes,
decem millibus haud pauciores. Sed priusquam
vaganeli fucm fecissent, imperator Joannes magnificis muneribus aliisque beneficiis eos sili adjungit
et ip-us etiam in Romanas legiones refert, alias
aliis sedes partitus, quibusdam in Thracia et Macedonia, quibusdamu in Asia ad Meaudrum et apud
Purygiam.
Β΄. Ούννοι δὲ οὗτοι καὶ Κόμανοι ἐκαλοῦντο·
ἦσαν δὲ οἱ καὶ Σκύθας αὐτοὺς κατωνόμαζον. Οι καὶ
τὴν βαρείαν καὶ ἀνυπόστατον ἔφονων ἐκπλαγέντες
τῶν ἄρτι ἐπιδραμόντων Σκυθῶν, ἔγνωσαν δεῖν ἐπυτοὺς μετανάστες ἐκεῖθεν ποιεῖν. Οὐ γὰρ ἐν ἐλπίσιν
ἔλως χρησταῖς οὐδενὶ τὸ ἀνθίστασθαι ἦν, ἀλλὰ πάντα
ύπεπτήχει καὶ πόλεις καὶ ἔθνη, καὶ δίκην ἀσταχύων
ὡς ἐν ἄλωνι θερινῷ συνετρίβοντό τε καὶ ἐφθείροντο.
Οθεν ἀπογνόντες καὶ οὗτοι τὸν πρὸς τοὺς Σκύθας τόν
λεμον, διφθέραις ἀντ᾿ ἄλλης σχεδίας κάρφης που
πληρωμέναι; τὸν Ιστρον διέβησαν ἅμα γυναιξί τε
καὶ τέκνοις. Καὶ εὐ μικρόν τινα χρόνον ἀνὰ τὴν
Θρᾴκην πλανώμενοι περιήεσαν, ἀποικίαν ζητοῦντες
ἁρμόττουσαν ἑαυτοῖς, χιλιάδες οὐ μείους τῶν δέκα.
᾿Αλλὰ πρὶν αὐτοὺς καταλῦσαι τὴν πλάνην, ὁ βασι
λεὺς Ἰωάννης δωρεαίς μεγαλοπρεπέσι καὶ δεξιώσε
σιν ἄλλαις ἐφέλκεται καὶ τοῖς Ῥωμαϊκοί; και
αὐτοὺς ἐγκαταλέγει στρατεύματι, χώρας είναι;
Variorum notæ.
rege, cui pareliant, defcetionem ad annum 1200
refert. DucANG.
Aliter filiorum Chingischami nomina effe- 1
runt iulem Belvacensis cap. 13, ejusdem lib. xxxi;
laytonus, cap. 17; Paulus Venelus, et alii.
DUCANG.
De quo multis egimus ad Nicephori Bryennii
Historiam h. 1, n. 7. DucaNG.
70) Hanc Tartarorum in Europeas provincias
irruptionem Bathy. Chingischami duci, ex Thossato
filio nepoti, ascribit idem Belvacensis lib. xxxı,
cap. 149; et lin. xxxi, cap. 15. Ducase.
flic omissam lineam liquet in Wolfi versione: Zinchi sunt, Goliki, et llamarobii, quos et
ἁμαξοφορήτους alii vocant; atque ii sunt Scythe
Nomades, ut est apud Leunclavium in Onomastico
priore Turciĉo, in voce Jurchi. Ducang.
Duplicem fuisse Comania: observare est,
alteram, quæ ad septentrionem, flungariæ conterminam, sen versus Danubium, alteram, quæ in
Asia, quo Comani cum aliis nationibus septentrionalibus jam olim migrarant, exstitit. De priore bic
serino est, quam Anna Comnena lib, vu; et Magi -
ster Rogerius De destruct. Hungariæ, cap. 20, cirra
Danubium, Tanaim et Borysthenen statnunt. De
sitn vero regni Comanorum Asiaticorum egil
Mayloaus cap. 5, et ibi Reinercius: praeterea -
centius Belvacensis lib. xxx, cap. 21, 23. Nos
etiam in notis ad Villharduini n. 185 qurdam
attigimus. Ut porro Comania Asiatica a Tarlaris
expugnata fuerit, scribit idem Belvacensis end.
lib. cap. 40. Ducare. Οὗτοι δὲ οὗτοι καὶ Κύμα
ναι ἐκαλοῦντο. Ησαν δὲ καὶ οἱ Σκύθας αὐτοὺς
κατωνόμαζον. Hi vero Hanni et Comani vocabuκ
tur. Erant etiam qui eos Scythus nowinarent, lia
vertendum; non, ut Wollius, Erunt etiam qui se
Scythas nominarent, alio sensu. Comani vocantur
in margine codicis; nam illic ascriptum est: [lıp!
τῶν Κομάνων προσφυγόντων τῷ βασιλεῖ. Βοιν.Σ.
Aeropolita cap. 35. de iislem: ἀσκεῖς τὸν
Ιστρον διαπεράσ.ν.ε;. Exit de cjusmodi coriaceis
maviculis præ ceteris Joan. Schefferus lib. 1, De
militia navuli cap. 3. Ducane.
Comanorum qui Juauni Vatatz: imperanti
οὐ γὰρ ἐν ἐλπίσιν ὅλως χρησταῖς οὐδενὶ τὸ ἀνθίστασθαι ἦν, ἀλλὰ πάντα ὑπεπτήχει καὶ πόλεις καὶ ἔθνη, καὶ δίκην ἀσταχύων ὡς ἐν ἅλωνι θερινῷ συνετρίβοντό τε καὶ ἐφθείροντο. ὅθεν ἀπογνόντες καὶ οὗτοι τὸν πρὸς τοὺς Σκύθας πόλεμον, διφθέραις ἀντ’ ἄλλης σχεδίας κάρφης πεπληρωμέναις τὸν Ἴστρον διέβησαν ἅμα γυναιξί τε καὶ τέκνοις. καὶ οὐ μικρόν τινα χρόνον ἀνὰ τὴν Θρᾴκην πλανώμενοι περιῄεσαν, ἀποικίαν ζητοῦντες ἁρμόττουσαν ἑαυτοῖς, χιλιάδες οὐ μείους τῶν δέκα. ἀλλὰ πρὶν αὐτοὺς καταλῦσαι τὴν πλάνην, ὁ βασιλεὺς Ἰωάννης δωρεαῖς μεγαλοπρεπέσι καὶ δεξιώσεσιν ἄλλαις ἐφέλκεται καὶ τοῖς Ῥωμαϊκοῖς καὶ αὐτοὺς ἐγκαταλέγει στρατεύμασι, χώρας ἄλλοις ἄλλας διανειμάμενος εἰς κατοίκησιν, τοῖς μὲν κατὰ Θρᾴκην καὶ Μακεδονίαν, τοῖς δ’ ἐν Ἀσίᾳ κατὰ Μαίανδρον καὶ Φρυγίαν. (Γ.) Ἀλλ’ ἐπὶ τὴν ἕω πάλιν ἡμᾶς ὁ λόγος διαβιβάζειν ἐπείγεται, καὶ τοὺς Ὑπερβορείους ἐκείνους Σκύθας, οἳ κατὰ τῆς Ἀσίας δίκην ἀκρίδος βαρείας χεθέντες μάλα σφοδρῶς μικροῦ πᾶσαν συνεκύκησάν τε καὶ ἐδουλώσαντο.(4. M. 6750 AD 67C3]
λαοῦ καὶ ὁ Τελεπουγάς Καὶ ὁ μὲν Χαλαοῦ τους
ἄρχον ἀφεὶς τήν τε Κασπίαν καὶ Ιαξάρτη, που
μὲν δ; ἐκ τῶν Σκυθικῶν ῥηγνύμενος ὁμῶν,
πλατύς τε καὶ βαθύρρους διὰ τῆς τῶν Σογδιανών
χώρας κατιών, ἐς τὴν Κασπίαν ποιεῖται τὰς ἐκδο
λὰς, κατῄει διὰ τῆς κάτω Ασίας. Αλλ' ὁ μὲν περὶ
τούτων λόγος ἀναμεινάτω· ἀνθέλκει γὰρ ἡμᾶς ἐκεῖν
θεν ὁ τῆς Εὐρώπης. Ο γὰρ ἔτερος τῶν υἱέων του
Σιεξισχάν, ὁ Τελεπουράς όρους τῆς οἰκείας
ἀρχῆς ποιησάμενος προς μεσημβρίαν μὲν τὰς τοῦ
Καυκάσου ὑπερβολὰς καὶ ἐφεξῆς τὰ τῆς Κασπίας
θαλάσσης πελάγη, ἐπορεύετο δια τῆς τῶν Μασσαγετών
καὶ Σκοροματῶν γῆς, πᾶσαν ὑποποιούμενο; αὐτήν
τε καὶ ὅσα Μαιώτιδά τε καὶ Τάναϊν τῶν ἐθνῶν καὶ
[IMP. JOAN. PUCas]
et profundo, qui e Scythicis montibus ortus. sog- τῶν στρατευμάτων ἄμφω αὐτοῦ τῷ υἱέε, δ τε Χαdianam perfluens, in mare Caspium irrumpit, ad
septentrionem relictis, 36 per inferiorem Asiam descendit. Sed de his loqni supersedeamus; nam de
- Europa prius est dicendum. Alter enim Sitzischanis filius Telepuga. limitibus imperii sui constituris, meridem versu Caucasi cacuminibus et deinceps mari Caspio, per Massagetarum et Sauromatiruni terram proficiscitur· nec eas tantum, sed
ownes gentes quæ Marotidem paludem et Tanaim
a colunt. subigit. Deinde Tanais fontibus superatis,
impetu adversus Europeas gentes descendit, quæ
multe ac variæ fuerunt. Nam quæ in mediterraneis
habitabant, partes quædam ac reliquiæ erant veterum Scytharum, in pastores et aratores divisæ:
que autem Meotidis confiuia et Ponti oram acco- ροικοῦσιν. Εἶτα ὑπερβαλὼν τὰς πηγὰς τοῦ Τανάϊδος,
lebant, Zichi et Abasgi, Gottli et llamazobii,
Taurosry bae et Βorysthenite erant et Mysiæ, qu
est ael latri ostis, habitatores.
πολὺς ἐββύη κάτω [P. 21] διὰ τῶν Εὐρωπαίων
ἐθνῶν. Πλείστα δὲ ταῦτα πεφύκασι καὶ παντοδαπά
ὧν τὰ μὲν ἐς μεσόγειον τεμάχιά τε καὶ λείψανα
ἦταν τῶν πάλαι Σκυθῶν, ὅσα ἐς νομάδας καὶ ἀροτῆρας ἐμερίζοντα· τὰ δὲ ὁμοροῦντα τῇ Μαιώτιδι καὶ
τὴν τοῦ Πόντου πληροῦντα παράλιον, Ζικχοί τ' Αβασγοί τε ἦσαν, Γοτθοί τε καὶ Αμαξόβιος
Ταυροσκύθαι τε καὶ Βορυσθενεῖται, καὶ πρὸς τούτοις ὅσοι τὴν παρὰ τὰς ἐκβολὰς τοῦ Ἴστρου Μυσίαν
ἐνέμοντο.
11. Ili vero Ilunni et Comani vocabantur; erant
etiam qui eos Seythas nominarent. li gravi et into
lerabili Scytharum impressione perterriti, mutandas sibi sedes censuerunt. Neque enim ullis satis
fiduciæ ad resistendum erat, sed omnes et urbes
et gentes trepidabant, et spicarum instar quasi in
area conterebantur ac profigabantur. Unde et lui
Scythici belli successu desperato, pellibus palea
plenis pro ratibus 37 usi, cum uxoribus et liberis
Istrian transierunt, et satis longo tempore in Thracis oberrarunt, idoneamn sibi coloniam quæritantes,
decem millibus haud pauciores. Sed priusquam
vaganeli fucm fecissent, imperator Joannes magnificis muneribus aliisque beneficiis eos sili adjungit
et ip-us etiam in Romanas legiones refert, alias
aliis sedes partitus, quibusdam in Thracia et Macedonia, quibusdamu in Asia ad Meaudrum et apud
Purygiam.
Β΄. Ούννοι δὲ οὗτοι καὶ Κόμανοι ἐκαλοῦντο·
ἦσαν δὲ οἱ καὶ Σκύθας αὐτοὺς κατωνόμαζον. Οι καὶ
τὴν βαρείαν καὶ ἀνυπόστατον ἔφονων ἐκπλαγέντες
τῶν ἄρτι ἐπιδραμόντων Σκυθῶν, ἔγνωσαν δεῖν ἐπυτοὺς μετανάστες ἐκεῖθεν ποιεῖν. Οὐ γὰρ ἐν ἐλπίσιν
ἔλως χρησταῖς οὐδενὶ τὸ ἀνθίστασθαι ἦν, ἀλλὰ πάντα
ύπεπτήχει καὶ πόλεις καὶ ἔθνη, καὶ δίκην ἀσταχύων
ὡς ἐν ἄλωνι θερινῷ συνετρίβοντό τε καὶ ἐφθείροντο.
Οθεν ἀπογνόντες καὶ οὗτοι τὸν πρὸς τοὺς Σκύθας τόν
λεμον, διφθέραις ἀντ᾿ ἄλλης σχεδίας κάρφης που
πληρωμέναι; τὸν Ιστρον διέβησαν ἅμα γυναιξί τε
καὶ τέκνοις. Καὶ εὐ μικρόν τινα χρόνον ἀνὰ τὴν
Θρᾴκην πλανώμενοι περιήεσαν, ἀποικίαν ζητοῦντες
ἁρμόττουσαν ἑαυτοῖς, χιλιάδες οὐ μείους τῶν δέκα.
᾿Αλλὰ πρὶν αὐτοὺς καταλῦσαι τὴν πλάνην, ὁ βασι
λεὺς Ἰωάννης δωρεαίς μεγαλοπρεπέσι καὶ δεξιώσε
σιν ἄλλαις ἐφέλκεται καὶ τοῖς Ῥωμαϊκοί; και
αὐτοὺς ἐγκαταλέγει στρατεύματι, χώρας είναι;
Variorum notæ.
rege, cui pareliant, defcetionem ad annum 1200
refert. DucANG.
Aliter filiorum Chingischami nomina effe- 1
runt iulem Belvacensis cap. 13, ejusdem lib. xxxi;
laytonus, cap. 17; Paulus Venelus, et alii.
DUCANG.
De quo multis egimus ad Nicephori Bryennii
Historiam h. 1, n. 7. DucaNG.
70) Hanc Tartarorum in Europeas provincias
irruptionem Bathy. Chingischami duci, ex Thossato
filio nepoti, ascribit idem Belvacensis lib. xxxı,
cap. 149; et lin. xxxi, cap. 15. Ducase.
flic omissam lineam liquet in Wolfi versione: Zinchi sunt, Goliki, et llamarobii, quos et
ἁμαξοφορήτους alii vocant; atque ii sunt Scythe
Nomades, ut est apud Leunclavium in Onomastico
priore Turciĉo, in voce Jurchi. Ducang.
Duplicem fuisse Comania: observare est,
alteram, quæ ad septentrionem, flungariæ conterminam, sen versus Danubium, alteram, quæ in
Asia, quo Comani cum aliis nationibus septentrionalibus jam olim migrarant, exstitit. De priore bic
serino est, quam Anna Comnena lib, vu; et Magi -
ster Rogerius De destruct. Hungariæ, cap. 20, cirra
Danubium, Tanaim et Borysthenen statnunt. De
sitn vero regni Comanorum Asiaticorum egil
Mayloaus cap. 5, et ibi Reinercius: praeterea -
centius Belvacensis lib. xxx, cap. 21, 23. Nos
etiam in notis ad Villharduini n. 185 qurdam
attigimus. Ut porro Comania Asiatica a Tarlaris
expugnata fuerit, scribit idem Belvacensis end.
lib. cap. 40. Ducare. Οὗτοι δὲ οὗτοι καὶ Κύμα
ναι ἐκαλοῦντο. Ησαν δὲ καὶ οἱ Σκύθας αὐτοὺς
κατωνόμαζον. Hi vero Hanni et Comani vocabuκ
tur. Erant etiam qui eos Scythus nowinarent, lia
vertendum; non, ut Wollius, Erunt etiam qui se
Scythas nominarent, alio sensu. Comani vocantur
in margine codicis; nam illic ascriptum est: [lıp!
τῶν Κομάνων προσφυγόντων τῷ βασιλεῖ. Βοιν.Σ.
Aeropolita cap. 35. de iislem: ἀσκεῖς τὸν
Ιστρον διαπεράσ.ν.ε;. Exit de cjusmodi coriaceis
maviculis præ ceteris Joan. Schefferus lib. 1, De
militia navuli cap. 3. Ducane.
Comanorum qui Juauni Vatatz: imperanti
οὗτοι γὰρ ἐπειδὴ τὰ περὶ τὴν Κασπίαν στενὰ διέβησαν, κατὰ νῶτον ἀφέντες Σογδιανούς τε καὶ Βακτριανοὺς καὶ Ὦξον τὸν Σόγδον ποταμὸν, ὃν μεγάλαι τε καὶ πλεῖσται τρέφουσι πηγαὶ, παρὰ τοὺς πρόποδας τῶν πρόσω μεγάλων ὀρῶν διεχείμασαν, τῶν ἐκεῖσε τῆς χώρας ἐκείνης ἀγαθῶν ἀπολαύοντες, ὅσα τῆς ἄνωθεν λείας ὤναντο. ὄρη δὲ ταῦτά εἰσι πλεῖστα καὶ μέγιστα, ἃ πάντα κατὰ συνέχειαν ἀλλήλων ἐχόμενα ὥσπερ ἓν ἅπαντα γίνονται ὄρος, Ταῦρος ὀνόματι καλούμενον γενικῷ, ᾧ κατὰ μέσον ἀκριβῶς διέζωσται πᾶσα Ἀσία. ἀρχὴ μὲν γὰρ αὐτῶν πρὸς ζέφυρον ἄνεμον τὰ ἔγγιστα τοῦ Αἰγαίου πελάγους· σχίζουσι δὲ ἐκεῖθεν ἐξιόντα ἐς τμήματα δύο τὴν ὅλην Ἀσίαν, ἄχρις ἂν ἐς ἀπηλιώτην ἄνεμον παρ’ αὐτὸν τελευτήσωσι τὸν Ὠκεανόν. (Δ.) Ἀλλὰ γὰρ ἦρος ἐπιγενομένου, ὅτε πᾶν τὸ πρόσωπον τῆς γῆς τὴν χλόην τῆς πόας ἐνδύεται, τὰ παρὰ τοὺς πρόποδας τῶν ὀρῶν χειμάδια καταλιπόντες οἱ Σκύθαι, καθάπερ αἰπόλια καὶ βουκόλια, κατὰ πλῆθος τὰς κορυφὰς τῶν ὀρῶν ὑπερβάλλουσι, ῥέουσί τε κατὰ τῶν ὑποκειμένων ἐθνῶν καὶ πάντας ἐν λόγῳ λείας ποιούμενοι, καταντῶσιν ἐς Ἰνδικὴν, ὁπόση ἐφ’ ἑκάτερα κεῖται τοῦ μεγίστου τῶν ποταμῶν Ἰνδοῦ.(4. M. 6750 AD 67C3]
λαοῦ καὶ ὁ Τελεπουγάς Καὶ ὁ μὲν Χαλαοῦ τους
ἄρχον ἀφεὶς τήν τε Κασπίαν καὶ Ιαξάρτη, που
μὲν δ; ἐκ τῶν Σκυθικῶν ῥηγνύμενος ὁμῶν,
πλατύς τε καὶ βαθύρρους διὰ τῆς τῶν Σογδιανών
χώρας κατιών, ἐς τὴν Κασπίαν ποιεῖται τὰς ἐκδο
λὰς, κατῄει διὰ τῆς κάτω Ασίας. Αλλ' ὁ μὲν περὶ
τούτων λόγος ἀναμεινάτω· ἀνθέλκει γὰρ ἡμᾶς ἐκεῖν
θεν ὁ τῆς Εὐρώπης. Ο γὰρ ἔτερος τῶν υἱέων του
Σιεξισχάν, ὁ Τελεπουράς όρους τῆς οἰκείας
ἀρχῆς ποιησάμενος προς μεσημβρίαν μὲν τὰς τοῦ
Καυκάσου ὑπερβολὰς καὶ ἐφεξῆς τὰ τῆς Κασπίας
θαλάσσης πελάγη, ἐπορεύετο δια τῆς τῶν Μασσαγετών
καὶ Σκοροματῶν γῆς, πᾶσαν ὑποποιούμενο; αὐτήν
τε καὶ ὅσα Μαιώτιδά τε καὶ Τάναϊν τῶν ἐθνῶν καὶ
[IMP. JOAN. PUCas]
et profundo, qui e Scythicis montibus ortus. sog- τῶν στρατευμάτων ἄμφω αὐτοῦ τῷ υἱέε, δ τε Χαdianam perfluens, in mare Caspium irrumpit, ad
septentrionem relictis, 36 per inferiorem Asiam descendit. Sed de his loqni supersedeamus; nam de
- Europa prius est dicendum. Alter enim Sitzischanis filius Telepuga. limitibus imperii sui constituris, meridem versu Caucasi cacuminibus et deinceps mari Caspio, per Massagetarum et Sauromatiruni terram proficiscitur· nec eas tantum, sed
ownes gentes quæ Marotidem paludem et Tanaim
a colunt. subigit. Deinde Tanais fontibus superatis,
impetu adversus Europeas gentes descendit, quæ
multe ac variæ fuerunt. Nam quæ in mediterraneis
habitabant, partes quædam ac reliquiæ erant veterum Scytharum, in pastores et aratores divisæ:
que autem Meotidis confiuia et Ponti oram acco- ροικοῦσιν. Εἶτα ὑπερβαλὼν τὰς πηγὰς τοῦ Τανάϊδος,
lebant, Zichi et Abasgi, Gottli et llamazobii,
Taurosry bae et Βorysthenite erant et Mysiæ, qu
est ael latri ostis, habitatores.
πολὺς ἐββύη κάτω [P. 21] διὰ τῶν Εὐρωπαίων
ἐθνῶν. Πλείστα δὲ ταῦτα πεφύκασι καὶ παντοδαπά
ὧν τὰ μὲν ἐς μεσόγειον τεμάχιά τε καὶ λείψανα
ἦταν τῶν πάλαι Σκυθῶν, ὅσα ἐς νομάδας καὶ ἀροτῆρας ἐμερίζοντα· τὰ δὲ ὁμοροῦντα τῇ Μαιώτιδι καὶ
τὴν τοῦ Πόντου πληροῦντα παράλιον, Ζικχοί τ' Αβασγοί τε ἦσαν, Γοτθοί τε καὶ Αμαξόβιος
Ταυροσκύθαι τε καὶ Βορυσθενεῖται, καὶ πρὸς τούτοις ὅσοι τὴν παρὰ τὰς ἐκβολὰς τοῦ Ἴστρου Μυσίαν
ἐνέμοντο.
11. Ili vero Ilunni et Comani vocabantur; erant
etiam qui eos Seythas nominarent. li gravi et into
lerabili Scytharum impressione perterriti, mutandas sibi sedes censuerunt. Neque enim ullis satis
fiduciæ ad resistendum erat, sed omnes et urbes
et gentes trepidabant, et spicarum instar quasi in
area conterebantur ac profigabantur. Unde et lui
Scythici belli successu desperato, pellibus palea
plenis pro ratibus 37 usi, cum uxoribus et liberis
Istrian transierunt, et satis longo tempore in Thracis oberrarunt, idoneamn sibi coloniam quæritantes,
decem millibus haud pauciores. Sed priusquam
vaganeli fucm fecissent, imperator Joannes magnificis muneribus aliisque beneficiis eos sili adjungit
et ip-us etiam in Romanas legiones refert, alias
aliis sedes partitus, quibusdam in Thracia et Macedonia, quibusdamu in Asia ad Meaudrum et apud
Purygiam.
Β΄. Ούννοι δὲ οὗτοι καὶ Κόμανοι ἐκαλοῦντο·
ἦσαν δὲ οἱ καὶ Σκύθας αὐτοὺς κατωνόμαζον. Οι καὶ
τὴν βαρείαν καὶ ἀνυπόστατον ἔφονων ἐκπλαγέντες
τῶν ἄρτι ἐπιδραμόντων Σκυθῶν, ἔγνωσαν δεῖν ἐπυτοὺς μετανάστες ἐκεῖθεν ποιεῖν. Οὐ γὰρ ἐν ἐλπίσιν
ἔλως χρησταῖς οὐδενὶ τὸ ἀνθίστασθαι ἦν, ἀλλὰ πάντα
ύπεπτήχει καὶ πόλεις καὶ ἔθνη, καὶ δίκην ἀσταχύων
ὡς ἐν ἄλωνι θερινῷ συνετρίβοντό τε καὶ ἐφθείροντο.
Οθεν ἀπογνόντες καὶ οὗτοι τὸν πρὸς τοὺς Σκύθας τόν
λεμον, διφθέραις ἀντ᾿ ἄλλης σχεδίας κάρφης που
πληρωμέναι; τὸν Ιστρον διέβησαν ἅμα γυναιξί τε
καὶ τέκνοις. Καὶ εὐ μικρόν τινα χρόνον ἀνὰ τὴν
Θρᾴκην πλανώμενοι περιήεσαν, ἀποικίαν ζητοῦντες
ἁρμόττουσαν ἑαυτοῖς, χιλιάδες οὐ μείους τῶν δέκα.
᾿Αλλὰ πρὶν αὐτοὺς καταλῦσαι τὴν πλάνην, ὁ βασι
λεὺς Ἰωάννης δωρεαίς μεγαλοπρεπέσι καὶ δεξιώσε
σιν ἄλλαις ἐφέλκεται καὶ τοῖς Ῥωμαϊκοί; και
αὐτοὺς ἐγκαταλέγει στρατεύματι, χώρας είναι;
Variorum notæ.
rege, cui pareliant, defcetionem ad annum 1200
refert. DucANG.
Aliter filiorum Chingischami nomina effe- 1
runt iulem Belvacensis cap. 13, ejusdem lib. xxxi;
laytonus, cap. 17; Paulus Venelus, et alii.
DUCANG.
De quo multis egimus ad Nicephori Bryennii
Historiam h. 1, n. 7. DucaNG.
70) Hanc Tartarorum in Europeas provincias
irruptionem Bathy. Chingischami duci, ex Thossato
filio nepoti, ascribit idem Belvacensis lib. xxxı,
cap. 149; et lin. xxxi, cap. 15. Ducase.
flic omissam lineam liquet in Wolfi versione: Zinchi sunt, Goliki, et llamarobii, quos et
ἁμαξοφορήτους alii vocant; atque ii sunt Scythe
Nomades, ut est apud Leunclavium in Onomastico
priore Turciĉo, in voce Jurchi. Ducang.
Duplicem fuisse Comania: observare est,
alteram, quæ ad septentrionem, flungariæ conterminam, sen versus Danubium, alteram, quæ in
Asia, quo Comani cum aliis nationibus septentrionalibus jam olim migrarant, exstitit. De priore bic
serino est, quam Anna Comnena lib, vu; et Magi -
ster Rogerius De destruct. Hungariæ, cap. 20, cirra
Danubium, Tanaim et Borysthenen statnunt. De
sitn vero regni Comanorum Asiaticorum egil
Mayloaus cap. 5, et ibi Reinercius: praeterea -
centius Belvacensis lib. xxx, cap. 21, 23. Nos
etiam in notis ad Villharduini n. 185 qurdam
attigimus. Ut porro Comania Asiatica a Tarlaris
expugnata fuerit, scribit idem Belvacensis end.
lib. cap. 40. Ducare. Οὗτοι δὲ οὗτοι καὶ Κύμα
ναι ἐκαλοῦντο. Ησαν δὲ καὶ οἱ Σκύθας αὐτοὺς
κατωνόμαζον. Hi vero Hanni et Comani vocabuκ
tur. Erant etiam qui eos Scythus nowinarent, lia
vertendum; non, ut Wollius, Erunt etiam qui se
Scythas nominarent, alio sensu. Comani vocantur
in margine codicis; nam illic ascriptum est: [lıp!
τῶν Κομάνων προσφυγόντων τῷ βασιλεῖ. Βοιν.Σ.
Aeropolita cap. 35. de iislem: ἀσκεῖς τὸν
Ιστρον διαπεράσ.ν.ε;. Exit de cjusmodi coriaceis
maviculis præ ceteris Joan. Schefferus lib. 1, De
militia navuli cap. 3. Ducane.
Comanorum qui Juauni Vatatz: imperanti
PG 148:161καὶ ταύτῃ ζυγὸν ἐπιθέντες δουλείας, οὐκέτι πρὸς ἕω ταύτης ἐπέκεινα ὥδευον διὰ τὸ τραχύ τε καὶ καυματῶδες τοῦ τόπου· ἀλλ’ ἐπ’ Ἀραχωσίαν τε καὶ Καρμανίαν τὴν ὁρμὴν ἐποιήσαντο· καὶ πάντων ῥᾳδίως ὑποκυπτόντων, ἐπὶ Χαλδαίους ἀφίκοντό τε καὶ Ἄραβας. ἔπειτα ἐς Βαβυλωνίους καὶ Ἀσσυρίους διαβάντες, καὶ Μεσοποταμίαν κατειληφότες, καὶ ταῖς τοῦ τόπου χάρισιν ἀρεσθέντες, ἐκεῖ τὴν μακρὰν καταλύουσι πλάνην, ἔτος που ἤδη τρίτον ἀνύοντες, ἀφ’ οὗ τόν τε Ἰαξάρτην διεπεραιώθησαν ποταμὸν καὶ τῶν ἄλλων διέστησαν ὁμοφύλων, τῆς κάτω Ἀσίας κληρούχους τάξαντες ἑαυτούς. (Ε.) Ὥσπερ δὲ πῦρ ἐς ὕλην βαθεῖαν ἐνσκῆψαν, οὐ μόνον ἧς τὸ πρῶτον ἐδράξατο, ταύτην λυμαίνεται μόνην, ἀλλ’ εἰ ὁμοίᾳ καὶ πάσῃ τῇ πέριξ ἐντύχοι, ἤδη καὶ πᾶσαν ἐκείνην ῥᾷστα ἐπιβόσκεται· οὕτω καὶ ὁ τῶν Σκυθῶν ἀρχηγὸς τουτωνὶ τὴν τῆς ὅλης Ἀσίας ἐξαίρετον πρὸς ἅπασαν ἀνθρωπίνην ἀπόλαυσιν ἐς οἴκησιν ἀπολέξας ἑαυτῷ, οὐκ ἠρέμησε τοῦ λοιποῦ, οὐδὲ τῶν πέριξ ἀπέσχετο· ἀλλὰ τοὺς ὑπ’ αὐτῷ σατράπας καὶ χιλιάρχους διαπεμπόμενος, Πέρσας μὲν πρῶτον καὶ Πάρθους καὶ Μήδους παρεστήσατο·(s. c. 1232 AD 1254]
ΒΥΖΑΝΤΙΝΕ MIISTORIE LIB. II. [IMP. JGAN. DUCAS]
ἄλλας διανειμάμενο; εἰς κατοίκησιν, τοῖς μὲν κατὰ Θράκην καὶ Μακεδονίαν, τοῖς δ᾽ ἐν Ἀσίᾳ κατὰ
Μα:ανδρον καὶ Φρυγίαν.
Γ. Αλλ' ἐπὶ τὴν ἔω πάλιν ἡμᾶς ὁ λόγος διαδιβάζειν ἐπείγεται, καὶ τοὺς Υπερβορείους ἐκείνους
Σκύθας οι κατὰ τῆς ᾿Ασίας δίκην ἀκρίδος βα
ρείας χυθέντες μάλα σφοδρώς μικροῦ πᾶσαν συνε
κύκησάν τε καὶ ἐδουλώσαντο. Οὗτοι γὰρ ἐπειδὴ τὰ
περὶ τὴν Κασπίαν στενά διέβησαν, κατὰ νῶτον
ἀφέντες Σογδιανούς τε καὶ Βακτριανοὺς καὶ αξον
τὸν Σόγδου ποταμόν, ὃν μεγάλαι τε καὶ πλεῖ
στα τρέφουσι πηγαί, παρὰ τοὺς πρόποδας τῶν
πρόσω μεγάλων ὁρῶν διεχείμασαν, τῶν ἐκεῖσε τῆς
χώρας ἐκείνης ἀγαθῶν ἀπολαύοντε;, ὅσα τῆς ἄνω
θεν λείας ὤναντο. Ορη δὲ ταῦτα εἰσι πλεῖστα καὶ
μέγιστα, ο πάντα κατὰ συνέχειαν ἀλλήλων ἐχόμενα
ὥσπερ ἐν ἅπαντα γίνονται δρος, Ταύρος ονόματι
καλούμενον γενικῷ, ᾧ κατά μέσον ἀκριβῶς διέζω
σται πάσα Ασία. Ἀρχὴ μὲν γὰρ αὐτῶν πρὸς ζέφυρον ἄνεμον τὰ ἔγγιστα τοῦ Αἰγαίου πελάγους - σχίζουσι δὲ ἐκεῖθεν ἐξιόντα ἐς τμήματα δύο τὴν ὅλην
τελευτήσωσι τὸν Ωκεανόν.
III. Verum jam in Orientem est transeundum,
et ad illos llyberboreos Scythas veniendum, qui in
Asiam velut magna vis locustarum effusi, propemodum universam conturbarunt et oppresserunt.
Nam Caspiis angustiis superatis, Sogdiana a tergo
relicta, et Bactrianis et Oxo Sogdo flumine, qui
plurimis iisque magnis fontibus augetur, ad radi
ces magnorum montium progressi hibernarunt,
ubertate illius regionis et præda ante parta fruentes.
Montes autem illi et plurimi sunt et maximi: qui·
quod una quadam continenti serie cohærent, in
unum veluti montem conflantur, qui nomine communi Taurus dictus, Asiam universam perfecte
mediam cingit ac dividit. Incipiunt illi ab occasu,
prosime gum mare; inde vero exorsi totain
Δείam in duas partes secant, donec ad Subtolanum
ventum juxta 38 ipsum Oceanum terminentur.
Ασίαν, ἄχρις ἂν ἐς ἀπηλιώτην ἄνεμον παρ' αὐτὸν
IV. Vere igitur, cum omnis terra graminis viriditate vestitur, relictis ad montium radices hibernis, Scythæ velut hædorum greges boumve armenta, montium cacumina superant, et in populos
subjectos irruunt; eosque omnes prædati, in Indiam penetrant, quanta in utramque ripam maximi
Aluviorum Indi patet. Qua sub jugum missa, versus
ortum ultra progredi destiterunt, ob asperitatem
et æstum loci: sed itinere in Arachosiam et Carmaniam converso, gentibus illis facile subactis, ad
Chaldzos et Arabes pervenerunt. Deinde ad Ba
bylonius et Assyrios transgressi, occupataque
Mesopotamia,»mœnitate loci allecti longos ibi errotes finiunt, tertio anno postquam Jaxarten Auvium trajecerant et a popularibus suis avulsi
Asiam inferiorem sibi vindicarant.
Δ. Ἀλλὰ γὰρ ἦρος ἐπιγενομένου, ὅτι πᾶν τὸ
πρόσωπον τῆς γῆς τὴν χλόην τῆς πόας ἐνδύεται, τὰ
παρὰ τοὺς πρόποδας τῶν ὁρῶν χειμάδια καταλιπόν
τες οἱ Σκύθαι, καθάπερ αἰπόλια καὶ βουκόλια, κατὰ
πλῆθος τὰς κορυφὰς τῶν ὁρῶν ὑπερβάλλουσι, ρέουσί
τε κατὰ τῶν ὑποκειμένων ἐθνῶν καὶ πάντας ἐν
λόγῳ λείας ποιούμενοι, [P. 22] καταντῶσιν ἐς Ινδικὴν, ὁπόση ἐφ᾽ ἑκάτερα κεῖται τοῦ μεγίστου τῶν
ποταμῶν Ἰνδοῦ. Καὶ ταύτῃ ζυγὸν ἐπιθέντες δου
λίας, οὐκέτι πρὸς ἕω ταύτης ἐπέκεινα ὧδευον διὰ
τὸ τραχύ τε καὶ καυματώδες τοῦ τόπου· ἀλλ' ἐπ'
Αραχωσίαν τε καὶ Καρμανίαν τὴν ὁρμὴν ἐποιήσαντο· καὶ πάντων ῥᾳδίως υποκυπτόντων, ἐπὶ Χαλδαίους ἀφίκοντό τε καὶ ᾿Αραβας. Επειτα ἐς Βαβυλωνίους καὶ Ασσυρίους διαβάντες, καὶ Μεσοπο
ταμίαν κατειληφότες, καὶ ταῖς τοῦ τόπου χάρισιν
ἀρεσθέντες, ἐκεῖ τὴν μακρὰν καταλύουσι πλάνην, ἔτος που ήδη τρίτον ἀνύοντες, ἀφ' οὗ τόν τε Ἰαξάρ
την διεπεραιώθησαν ποταμὸν καὶ τῶν ἄλλων διέστησαν ομοφύλων, τῆς κάτω Ασίας κληρούχους
τάξαντες εαυτούς.
Ε'. Ὥσπερ δὲ πῦρ ἐς ὅλην βαθεῖαν ἐνσκήψαν, οὗ
μόνον ἧς τὸ πρῶτον ἐδράξατο, ταύτην λυμαίνεται
μόνην, ἀλλ᾽ εἰ ὁμοίᾳ καὶ πάσῃ τῇ πέριξ εντύχοι,
ἤδη καὶ πᾶσαν ἐκείνην ῥᾷστα ἐπιδίσκεται· οὕτω
καὶ ὁ τῶν Σκυθῶν ἀρχηγὸς τουτωνὶ τὴν τῆς ὅλης
Ασίας ἐξαίρετον προς ἅπασαν ἀνθρωπίνην ἀπόλαυ
σιν ἐς εἴκησιν ἀπολέξας ἑαυτῷ, οὐκ ἠρέμησε τοῦ
λακοῦ, οὐδὲ τῶν πέριξ ἀπέσχετο· ἀλλὰ τοὺς ὑπ'
αὐτῷ σατράπας καὶ χιλιάρχους διαπεμπόμενος,
Πέρσας μὲν πρῶτον καὶ Πάρθους καὶ Μήδους παρεστήσει· ἔπειτα διὰ τῆς μεγάλης ἀνιών Αρμενίας,
έλασε πρὸς μὲν ἄρατον ἄχρι Κολχίδος καὶ τῆς ἐκεῖσε
V. Sed quemadmodum ignis in densam silvam
delatus non cam solum, quam primam corripuit,
consumit, sed et circumjectam omnem, si ei pariter obvia fuerit, facillime depascitur: sic dux illorum Scytharum, totius Asiæ ad omnein humanam
commoditatem opportunissima sede sibi delecta,
postea non quievit, neque finitimis abstinuit: sed
tribunis suis et satrapis alio atque alio missis, Persas primum et Parthos et Medos subigit; 39 deinde
per Armeniam majorem ascendendo versus septentrionem ad Colchidem et finitimam illi Iberiam
excurrit. Habebat porro in animo, sequenubus auVariorum notæ.
se dediderunt, meminit Cantacuzenus, lib. 1, cap. 2.
DUCANG.
Quo vocahalo Tartaros Asiaticos pariter intelligit, qui ducibus Chiugischami filis Asiam fere
universam pervaserant, cum qui versus Danabium habitabant Europus vocat, lib. sv, cap. 7.
DUCANG.
De Oxo Davio egimus ad lib. 1 Bryennii, n.
7. μ. 201. DUCANG.
ἔπειτα διὰ τῆς μεγάλης ἀνιὼν Ἀρμενίας, ἤλασε πρὸς μὲν ἄρκτον ἄχρι Κολχίδος καὶ τῆς ἐκεῖσε Ἰβηρίας· ἔμελλε δὲ ἤδη ἐς τοὺς ἐπιόντας ἐνιαυτοὺς καὶ διὰ τῆς ἐνδοτέρας ἐλάσαι Ἀσίας καὶ ὅρους τῆς οἰκείας ἀρχῆς ποιήσασθαι τὰς παραλίους ψάμμους, ὅπου θάλασσά τε καὶ ἤπειρος σπένδονται. μηδὲ γὰρ εἶναι τῶν ἀνεκτῶν, ἔξω τι τῆς αὐτῶν ἐλλελεῖφθαι χειρὸς, ὁπόσα τὴν τῆς Ἀσίας ἤπειρον ἅπασαν ἄχρι θαλασσῶν οἰκοῦσιν αὐτῶν. τέως δ’ αὐτόθι καταμένειν ἠρεμοῦντες ἐγνώκεισαν, κλήρους ἑαυτοῖς διανείμαντες χωρῶν καὶ πόλεων, διαφόρων τε οἰκιῶν καὶ κτημάτων κτήσεις καὶ καταγωγὰς, πολλὴν ἐμπαρεχομένας τῷ σώματι θυμηδίαν καὶ τρυφήν. (2.) Χρυσὸς δὲ καὶ ἄργυρος καὶ χρημάτων ποικιλία καὶ πολυτέλεια (πολλὰ δὲ ταῦτα ἐπιχωριάζει κατ’ ἐκείνους τοὺς χώρους) οὔπω ἐγινώσκετο τούτοις εἰς ὅ τι χρήσιμα εἴη τοῖς ἔχουσι· διὸ καὶ παρέτρεχον αὐτὰ ἴσα καὶ κόνιν, καὶ ὅσα ἐς ὕλην ἀνόνητον ἔῤῥιπται. ἡ γὰρ φύσις τῶν ἀναγκαίων γίνεται πρῶτον διδάσκαλος·(s. c. 1232 AD 1254]
ΒΥΖΑΝΤΙΝΕ MIISTORIE LIB. II. [IMP. JGAN. DUCAS]
ἄλλας διανειμάμενο; εἰς κατοίκησιν, τοῖς μὲν κατὰ Θράκην καὶ Μακεδονίαν, τοῖς δ᾽ ἐν Ἀσίᾳ κατὰ
Μα:ανδρον καὶ Φρυγίαν.
Γ. Αλλ' ἐπὶ τὴν ἔω πάλιν ἡμᾶς ὁ λόγος διαδιβάζειν ἐπείγεται, καὶ τοὺς Υπερβορείους ἐκείνους
Σκύθας οι κατὰ τῆς ᾿Ασίας δίκην ἀκρίδος βα
ρείας χυθέντες μάλα σφοδρώς μικροῦ πᾶσαν συνε
κύκησάν τε καὶ ἐδουλώσαντο. Οὗτοι γὰρ ἐπειδὴ τὰ
περὶ τὴν Κασπίαν στενά διέβησαν, κατὰ νῶτον
ἀφέντες Σογδιανούς τε καὶ Βακτριανοὺς καὶ αξον
τὸν Σόγδου ποταμόν, ὃν μεγάλαι τε καὶ πλεῖ
στα τρέφουσι πηγαί, παρὰ τοὺς πρόποδας τῶν
πρόσω μεγάλων ὁρῶν διεχείμασαν, τῶν ἐκεῖσε τῆς
χώρας ἐκείνης ἀγαθῶν ἀπολαύοντε;, ὅσα τῆς ἄνω
θεν λείας ὤναντο. Ορη δὲ ταῦτα εἰσι πλεῖστα καὶ
μέγιστα, ο πάντα κατὰ συνέχειαν ἀλλήλων ἐχόμενα
ὥσπερ ἐν ἅπαντα γίνονται δρος, Ταύρος ονόματι
καλούμενον γενικῷ, ᾧ κατά μέσον ἀκριβῶς διέζω
σται πάσα Ασία. Ἀρχὴ μὲν γὰρ αὐτῶν πρὸς ζέφυρον ἄνεμον τὰ ἔγγιστα τοῦ Αἰγαίου πελάγους - σχίζουσι δὲ ἐκεῖθεν ἐξιόντα ἐς τμήματα δύο τὴν ὅλην
τελευτήσωσι τὸν Ωκεανόν.
III. Verum jam in Orientem est transeundum,
et ad illos llyberboreos Scythas veniendum, qui in
Asiam velut magna vis locustarum effusi, propemodum universam conturbarunt et oppresserunt.
Nam Caspiis angustiis superatis, Sogdiana a tergo
relicta, et Bactrianis et Oxo Sogdo flumine, qui
plurimis iisque magnis fontibus augetur, ad radi
ces magnorum montium progressi hibernarunt,
ubertate illius regionis et præda ante parta fruentes.
Montes autem illi et plurimi sunt et maximi: qui·
quod una quadam continenti serie cohærent, in
unum veluti montem conflantur, qui nomine communi Taurus dictus, Asiam universam perfecte
mediam cingit ac dividit. Incipiunt illi ab occasu,
prosime gum mare; inde vero exorsi totain
Δείam in duas partes secant, donec ad Subtolanum
ventum juxta 38 ipsum Oceanum terminentur.
Ασίαν, ἄχρις ἂν ἐς ἀπηλιώτην ἄνεμον παρ' αὐτὸν
IV. Vere igitur, cum omnis terra graminis viriditate vestitur, relictis ad montium radices hibernis, Scythæ velut hædorum greges boumve armenta, montium cacumina superant, et in populos
subjectos irruunt; eosque omnes prædati, in Indiam penetrant, quanta in utramque ripam maximi
Aluviorum Indi patet. Qua sub jugum missa, versus
ortum ultra progredi destiterunt, ob asperitatem
et æstum loci: sed itinere in Arachosiam et Carmaniam converso, gentibus illis facile subactis, ad
Chaldzos et Arabes pervenerunt. Deinde ad Ba
bylonius et Assyrios transgressi, occupataque
Mesopotamia,»mœnitate loci allecti longos ibi errotes finiunt, tertio anno postquam Jaxarten Auvium trajecerant et a popularibus suis avulsi
Asiam inferiorem sibi vindicarant.
Δ. Ἀλλὰ γὰρ ἦρος ἐπιγενομένου, ὅτι πᾶν τὸ
πρόσωπον τῆς γῆς τὴν χλόην τῆς πόας ἐνδύεται, τὰ
παρὰ τοὺς πρόποδας τῶν ὁρῶν χειμάδια καταλιπόν
τες οἱ Σκύθαι, καθάπερ αἰπόλια καὶ βουκόλια, κατὰ
πλῆθος τὰς κορυφὰς τῶν ὁρῶν ὑπερβάλλουσι, ρέουσί
τε κατὰ τῶν ὑποκειμένων ἐθνῶν καὶ πάντας ἐν
λόγῳ λείας ποιούμενοι, [P. 22] καταντῶσιν ἐς Ινδικὴν, ὁπόση ἐφ᾽ ἑκάτερα κεῖται τοῦ μεγίστου τῶν
ποταμῶν Ἰνδοῦ. Καὶ ταύτῃ ζυγὸν ἐπιθέντες δου
λίας, οὐκέτι πρὸς ἕω ταύτης ἐπέκεινα ὧδευον διὰ
τὸ τραχύ τε καὶ καυματώδες τοῦ τόπου· ἀλλ' ἐπ'
Αραχωσίαν τε καὶ Καρμανίαν τὴν ὁρμὴν ἐποιήσαντο· καὶ πάντων ῥᾳδίως υποκυπτόντων, ἐπὶ Χαλδαίους ἀφίκοντό τε καὶ ᾿Αραβας. Επειτα ἐς Βαβυλωνίους καὶ Ασσυρίους διαβάντες, καὶ Μεσοπο
ταμίαν κατειληφότες, καὶ ταῖς τοῦ τόπου χάρισιν
ἀρεσθέντες, ἐκεῖ τὴν μακρὰν καταλύουσι πλάνην, ἔτος που ήδη τρίτον ἀνύοντες, ἀφ' οὗ τόν τε Ἰαξάρ
την διεπεραιώθησαν ποταμὸν καὶ τῶν ἄλλων διέστησαν ομοφύλων, τῆς κάτω Ασίας κληρούχους
τάξαντες εαυτούς.
Ε'. Ὥσπερ δὲ πῦρ ἐς ὅλην βαθεῖαν ἐνσκήψαν, οὗ
μόνον ἧς τὸ πρῶτον ἐδράξατο, ταύτην λυμαίνεται
μόνην, ἀλλ᾽ εἰ ὁμοίᾳ καὶ πάσῃ τῇ πέριξ εντύχοι,
ἤδη καὶ πᾶσαν ἐκείνην ῥᾷστα ἐπιδίσκεται· οὕτω
καὶ ὁ τῶν Σκυθῶν ἀρχηγὸς τουτωνὶ τὴν τῆς ὅλης
Ασίας ἐξαίρετον προς ἅπασαν ἀνθρωπίνην ἀπόλαυ
σιν ἐς εἴκησιν ἀπολέξας ἑαυτῷ, οὐκ ἠρέμησε τοῦ
λακοῦ, οὐδὲ τῶν πέριξ ἀπέσχετο· ἀλλὰ τοὺς ὑπ'
αὐτῷ σατράπας καὶ χιλιάρχους διαπεμπόμενος,
Πέρσας μὲν πρῶτον καὶ Πάρθους καὶ Μήδους παρεστήσει· ἔπειτα διὰ τῆς μεγάλης ἀνιών Αρμενίας,
έλασε πρὸς μὲν ἄρατον ἄχρι Κολχίδος καὶ τῆς ἐκεῖσε
V. Sed quemadmodum ignis in densam silvam
delatus non cam solum, quam primam corripuit,
consumit, sed et circumjectam omnem, si ei pariter obvia fuerit, facillime depascitur: sic dux illorum Scytharum, totius Asiæ ad omnein humanam
commoditatem opportunissima sede sibi delecta,
postea non quievit, neque finitimis abstinuit: sed
tribunis suis et satrapis alio atque alio missis, Persas primum et Parthos et Medos subigit; 39 deinde
per Armeniam majorem ascendendo versus septentrionem ad Colchidem et finitimam illi Iberiam
excurrit. Habebat porro in animo, sequenubus auVariorum notæ.
se dediderunt, meminit Cantacuzenus, lib. 1, cap. 2.
DUCANG.
Quo vocahalo Tartaros Asiaticos pariter intelligit, qui ducibus Chiugischami filis Asiam fere
universam pervaserant, cum qui versus Danabium habitabant Europus vocat, lib. sv, cap. 7.
DUCANG.
De Oxo Davio egimus ad lib. 1 Bryennii, n.
7. μ. 201. DUCANG.
ἂν γοῦν ταῦτα μὴ σπάνις στενοχωρῇ τις, ἀλλ’ ἐς πλῆθος ἡ τύχη παρέχῃ προκεῖσθαι, τηνικαῦτα ὡς ἐκ συγκρίσεως προμηθὴς αὖθις ἡ φύσις καθίσταται, κατ’ ἐξουσίαν τὸ προσηνέστερον ἐκλεγομένη σαφῶς ταῖς αἰσθήσεσιν. ἂν δὲ κόρος ἐπὶ τούτοις γένηται, συνήγορος οὗτος αὐτίκα καθίζει τοῖς περιττοῖς, καθάπερ τινὰ πλάνην καὶ δέλεαρ μηχανώμενος πρῶτον τὴν αὐτῶν ἐς διάφορα εἴδη ποικιλίαν καὶ σύνθεσιν· κἄπειτα ἐγγοητεύων οὑτωσί πως ἀπόῤῥητον ἡδονὴν, ἵνα μὴ τὸ τῆς περιττότητος ἐμβριθὲς ἐπαχθὲς φαίνηται ἅμα καὶ λυπηρόν. ὡς νῦν γε καὶ οὗτοι μόνοις τοῖς ἀναγκαίοις ὄντες ἐθάδες, καὶ τούτοις ἐστενωμένοις, ἔπειτα τοσαύταις τῶν τόπων ἐκείνων χάρισιν ἐντυχόντες, ὁπόσας ἡ Βαβυλωνίων καὶ Ἀσσυρίων φέρει περίχωρος, οὐκέτι τούτων ἀπαλλάττεσθαι ἔκριναν δεῖν, ἀλλὰ χαίρειν εἰπόντες τοὺς μακροὺς ἐκείνους πόνους καὶ περιδρόμους, ἐκεῖσε τοῦ λοιποῦ ποιεῖσθαι καθημένους τὴν δίαιταν.(s. c. 1232 AD 1254]
ΒΥΖΑΝΤΙΝΕ MIISTORIE LIB. II. [IMP. JGAN. DUCAS]
ἄλλας διανειμάμενο; εἰς κατοίκησιν, τοῖς μὲν κατὰ Θράκην καὶ Μακεδονίαν, τοῖς δ᾽ ἐν Ἀσίᾳ κατὰ
Μα:ανδρον καὶ Φρυγίαν.
Γ. Αλλ' ἐπὶ τὴν ἔω πάλιν ἡμᾶς ὁ λόγος διαδιβάζειν ἐπείγεται, καὶ τοὺς Υπερβορείους ἐκείνους
Σκύθας οι κατὰ τῆς ᾿Ασίας δίκην ἀκρίδος βα
ρείας χυθέντες μάλα σφοδρώς μικροῦ πᾶσαν συνε
κύκησάν τε καὶ ἐδουλώσαντο. Οὗτοι γὰρ ἐπειδὴ τὰ
περὶ τὴν Κασπίαν στενά διέβησαν, κατὰ νῶτον
ἀφέντες Σογδιανούς τε καὶ Βακτριανοὺς καὶ αξον
τὸν Σόγδου ποταμόν, ὃν μεγάλαι τε καὶ πλεῖ
στα τρέφουσι πηγαί, παρὰ τοὺς πρόποδας τῶν
πρόσω μεγάλων ὁρῶν διεχείμασαν, τῶν ἐκεῖσε τῆς
χώρας ἐκείνης ἀγαθῶν ἀπολαύοντε;, ὅσα τῆς ἄνω
θεν λείας ὤναντο. Ορη δὲ ταῦτα εἰσι πλεῖστα καὶ
μέγιστα, ο πάντα κατὰ συνέχειαν ἀλλήλων ἐχόμενα
ὥσπερ ἐν ἅπαντα γίνονται δρος, Ταύρος ονόματι
καλούμενον γενικῷ, ᾧ κατά μέσον ἀκριβῶς διέζω
σται πάσα Ασία. Ἀρχὴ μὲν γὰρ αὐτῶν πρὸς ζέφυρον ἄνεμον τὰ ἔγγιστα τοῦ Αἰγαίου πελάγους - σχίζουσι δὲ ἐκεῖθεν ἐξιόντα ἐς τμήματα δύο τὴν ὅλην
τελευτήσωσι τὸν Ωκεανόν.
III. Verum jam in Orientem est transeundum,
et ad illos llyberboreos Scythas veniendum, qui in
Asiam velut magna vis locustarum effusi, propemodum universam conturbarunt et oppresserunt.
Nam Caspiis angustiis superatis, Sogdiana a tergo
relicta, et Bactrianis et Oxo Sogdo flumine, qui
plurimis iisque magnis fontibus augetur, ad radi
ces magnorum montium progressi hibernarunt,
ubertate illius regionis et præda ante parta fruentes.
Montes autem illi et plurimi sunt et maximi: qui·
quod una quadam continenti serie cohærent, in
unum veluti montem conflantur, qui nomine communi Taurus dictus, Asiam universam perfecte
mediam cingit ac dividit. Incipiunt illi ab occasu,
prosime gum mare; inde vero exorsi totain
Δείam in duas partes secant, donec ad Subtolanum
ventum juxta 38 ipsum Oceanum terminentur.
Ασίαν, ἄχρις ἂν ἐς ἀπηλιώτην ἄνεμον παρ' αὐτὸν
IV. Vere igitur, cum omnis terra graminis viriditate vestitur, relictis ad montium radices hibernis, Scythæ velut hædorum greges boumve armenta, montium cacumina superant, et in populos
subjectos irruunt; eosque omnes prædati, in Indiam penetrant, quanta in utramque ripam maximi
Aluviorum Indi patet. Qua sub jugum missa, versus
ortum ultra progredi destiterunt, ob asperitatem
et æstum loci: sed itinere in Arachosiam et Carmaniam converso, gentibus illis facile subactis, ad
Chaldzos et Arabes pervenerunt. Deinde ad Ba
bylonius et Assyrios transgressi, occupataque
Mesopotamia,»mœnitate loci allecti longos ibi errotes finiunt, tertio anno postquam Jaxarten Auvium trajecerant et a popularibus suis avulsi
Asiam inferiorem sibi vindicarant.
Δ. Ἀλλὰ γὰρ ἦρος ἐπιγενομένου, ὅτι πᾶν τὸ
πρόσωπον τῆς γῆς τὴν χλόην τῆς πόας ἐνδύεται, τὰ
παρὰ τοὺς πρόποδας τῶν ὁρῶν χειμάδια καταλιπόν
τες οἱ Σκύθαι, καθάπερ αἰπόλια καὶ βουκόλια, κατὰ
πλῆθος τὰς κορυφὰς τῶν ὁρῶν ὑπερβάλλουσι, ρέουσί
τε κατὰ τῶν ὑποκειμένων ἐθνῶν καὶ πάντας ἐν
λόγῳ λείας ποιούμενοι, [P. 22] καταντῶσιν ἐς Ινδικὴν, ὁπόση ἐφ᾽ ἑκάτερα κεῖται τοῦ μεγίστου τῶν
ποταμῶν Ἰνδοῦ. Καὶ ταύτῃ ζυγὸν ἐπιθέντες δου
λίας, οὐκέτι πρὸς ἕω ταύτης ἐπέκεινα ὧδευον διὰ
τὸ τραχύ τε καὶ καυματώδες τοῦ τόπου· ἀλλ' ἐπ'
Αραχωσίαν τε καὶ Καρμανίαν τὴν ὁρμὴν ἐποιήσαντο· καὶ πάντων ῥᾳδίως υποκυπτόντων, ἐπὶ Χαλδαίους ἀφίκοντό τε καὶ ᾿Αραβας. Επειτα ἐς Βαβυλωνίους καὶ Ασσυρίους διαβάντες, καὶ Μεσοπο
ταμίαν κατειληφότες, καὶ ταῖς τοῦ τόπου χάρισιν
ἀρεσθέντες, ἐκεῖ τὴν μακρὰν καταλύουσι πλάνην, ἔτος που ήδη τρίτον ἀνύοντες, ἀφ' οὗ τόν τε Ἰαξάρ
την διεπεραιώθησαν ποταμὸν καὶ τῶν ἄλλων διέστησαν ομοφύλων, τῆς κάτω Ασίας κληρούχους
τάξαντες εαυτούς.
Ε'. Ὥσπερ δὲ πῦρ ἐς ὅλην βαθεῖαν ἐνσκήψαν, οὗ
μόνον ἧς τὸ πρῶτον ἐδράξατο, ταύτην λυμαίνεται
μόνην, ἀλλ᾽ εἰ ὁμοίᾳ καὶ πάσῃ τῇ πέριξ εντύχοι,
ἤδη καὶ πᾶσαν ἐκείνην ῥᾷστα ἐπιδίσκεται· οὕτω
καὶ ὁ τῶν Σκυθῶν ἀρχηγὸς τουτωνὶ τὴν τῆς ὅλης
Ασίας ἐξαίρετον προς ἅπασαν ἀνθρωπίνην ἀπόλαυ
σιν ἐς εἴκησιν ἀπολέξας ἑαυτῷ, οὐκ ἠρέμησε τοῦ
λακοῦ, οὐδὲ τῶν πέριξ ἀπέσχετο· ἀλλὰ τοὺς ὑπ'
αὐτῷ σατράπας καὶ χιλιάρχους διαπεμπόμενος,
Πέρσας μὲν πρῶτον καὶ Πάρθους καὶ Μήδους παρεστήσει· ἔπειτα διὰ τῆς μεγάλης ἀνιών Αρμενίας,
έλασε πρὸς μὲν ἄρατον ἄχρι Κολχίδος καὶ τῆς ἐκεῖσε
V. Sed quemadmodum ignis in densam silvam
delatus non cam solum, quam primam corripuit,
consumit, sed et circumjectam omnem, si ei pariter obvia fuerit, facillime depascitur: sic dux illorum Scytharum, totius Asiæ ad omnein humanam
commoditatem opportunissima sede sibi delecta,
postea non quievit, neque finitimis abstinuit: sed
tribunis suis et satrapis alio atque alio missis, Persas primum et Parthos et Medos subigit; 39 deinde
per Armeniam majorem ascendendo versus septentrionem ad Colchidem et finitimam illi Iberiam
excurrit. Habebat porro in animo, sequenubus auVariorum notæ.
se dediderunt, meminit Cantacuzenus, lib. 1, cap. 2.
DUCANG.
Quo vocahalo Tartaros Asiaticos pariter intelligit, qui ducibus Chiugischami filis Asiam fere
universam pervaserant, cum qui versus Danabium habitabant Europus vocat, lib. sv, cap. 7.
DUCANG.
De Oxo Davio egimus ad lib. 1 Bryennii, n.
7. μ. 201. DUCANG.
PG 148:163ἐκεῖθεν δ’ ὁπόσοις ἐπῆλθον ἔθνεσι, φόρους συντάξαντες ἅπασιν, ἀνὰ πᾶν οὐ διαλείπουσιν ἔτος δασμολογοῦντες καὶ ἐπιτάττοντες ὅσα καὶ δούλοις, καὶ χρηματίζοντες ὡς ἐκ μεγάλου τρίποδος, καὶ θεμιστεύοντες ὁπόσα σφίσι δοκοίη ἐς ἐκείνους καθήκειν. (Ζ.) Τῷ δὲ χρόνῳ τοῖς τῶν Ἀσσυρίων καὶ Περσῶν καὶ Χαλδαίων ὁμιλήσαντες πεπαιδευμένοις ἤθεσιν, ἔς τε τὸ αὐτῶν ἔκλιναν σέβας, τὴν πάτριον ἀθεί̈αν ἀφέντες, καὶ τοῖς αὐτῶν κεκοινωνήκασι νόμοις καὶ ἔθεσιν, ὁπόσα τε ἐς ἐσθῆτα καὶ τράπεζαν ἄγει πολυτελῆ, καὶ ὁπόσα τὴν τῆς ἄλλης διαίτης ὑπαγορεύει τρυφήν. ἐς τοσαύτην γὰρ τὴν μεταδιαίτησιν ἤδη παρήλλαξαν, ὥστε πρότερον τὴν μὲν κεφαλὴν παχεῖ τινι πίλῳ καὶ ἀνειμένῳ σκέποντες, τῆς δ’ ἄλλης πάσης ἐσθῆτος τὸ εὔδαιμον εἰς δέρματα ζώων ἀγρίων ἐγκλείοντες, καὶ διφθέρας ἀνεπιτηδεύτους, ὅπλοις δ’ ὁμοίως χρώμενοι ῥοπάλοις τισὶ, καὶ σφενδόναις, δόρασί τε καὶ βέλεσι καὶ τόξοις αὐτοσχεδίοις ἅπασιν ἔκ τε δρυῶν καὶ τῶν ὁμοίων δένδρων, ὅσα ὄρη καὶ λόχμαι ταῖς ὥραις δουλεύοντα φέρουσιν αὐτοφυῆ βλαστήματα, σηρικοῖς καὶ χρυσοϋφέσιν ὕστερον ἐχρήσαντο τοῖς ὅλοις ἐνδύμασιν·[A. Μ. 6730 AD (765]
NICE HORI GREGORÆ
[MP. JOAN, DUCAS]
nis interiorem quoque Asiam pervagari et imperii a 10τείας· ἔμελλε δὲ ἤδη ἐς τοὺς ἐπιόντας ἐνιαυτής
sui limites arenis littorum, qua mare et terra καὶ διὰ τῆς ἐνδοτέρας ελάται 'Ασίας καὶ ὅρους τῆς
coeunt, terminare: neque enim ferentium esse, ut οἰγείας ἀρχῆς ποιήσασθαι τὰς παραλίους ψάμμους,
ulla gens ejus ditioni non subesset, que per totain όπου θάλασσά τε καὶ ἤπειρος σπένδονται· μηδε γάρ
Asiæ continentem ad marina usque habitaret. Sed εἶναι τῶν ἀνεκτῶν, ἔξω τι τῆς αὐτῶν ἐλλελείφθαι
tum quiete ibi considere decreverunt, provinciis, χειρός, ἐπίσα τὴν τῆς ᾿Ασίας ἤπειρον ἅπασαν ἄχρι
urbibus, habitationibus, aliarumque rerum possesθαλασσῶν οἰκοῦσιν αὐτῶν. Τέως δ' αὐτόθι καταμέ
sionibus prædiisque voluptariis et amoenissimis νειν ἠρεμοῦντες ἐγνώκεισαν, κλήρους ἑαυτοῖς διπο
inter se distributis.
νείμαντες χωρῶν καὶ πόλεων, διαφόρων τε οἰκιών
ἐμπαρεχομένας τῷ σώματι θυμηδίαν καὶ τρυφήν.
καὶ κτημάτων κτήσεις καὶ καταγωγές, πολλὴν
VJ. Auruin vero, argentum, varias pecuniæ species, sumptuosasque divitias, quibus loca illa abundant, cui usui essent cum adhuc ignorarent, noh
secus ac lutum ac veluti res abjectas et inutiles
negligebant. Natura enim res necessarias in primis
monstrat, quæ si propter penuriam angustæ non
sint, sed benignitate fortunæ supersint, tum naturæ
providentia veluti per æmulationem rursus excitatur quatenus potest ad ea diligenda, quæ sensibus
magis blandiantur. Quorum satietas si subsequatur,
statim ea patrocinatur rebus superfluis; et primuni
quamdam veluti fraudem machinatur, ac tanquam
escată varietatem earum rerum et compositionem
multiplicem objicit; deinde arcam voluptatem
quasi per magicas præstigias insinuat, ne nimia
rerum superfluarum copia gravis et molesta fiat.
lia hi 40 quoque principio solis necessariis, iisque
angustis assueti: deinde in tot carum regionum
amenitatibus versati, quot Babyloniorum et Assyriorum continia suppeditant, eas non esse deseren
das judicarunt: sed diuturnis illis laboribus et
vagis cursibus repudiatis, ibi considendum et
deinceps vivendum esse. Unde iis gentibus, quas
invaserunt, annua tributa imposuerunt, nec ex eo
desistunt eas exactionibus et edictis pro mancipiis
quotannis exagitare, et velut ex magno tripode
oracula reddere, ac pro sua libidine quidvis in
illas decernere.
VII. Tandem cultioribus Assyriorum, Persarum
et Chaldæorum moribus mansuefacti, ad eorum
religionem inclinarunt, patrio numvivis contemplu
relicto, illorumique mores et instituta in vestibus,
in sumptuoso victu, cæterisque vitæ deliciis receperunt, tanta mutatione facta, ut cum prius caput
crasso el promisso pileo tegerent, et reliqui vestitus omnis felicitas in pellibus animalium et coriis
illaboratis apud eos consisteret, arma vero eis
essent clava, funde, liasta, sagittae et arcus, omnia ex tempore quernis et aliis similibus lignis
fabricata, qualia montes et sylve certis tempesta
tibus sponte nascentia producunt, iidem postea
vestes integras sericas et auro intertextas usurparent; usque adeo luxn immodico difluere cœperunt, pristina vitæ ratione prorsus in contrarium
mo.ala.
Γ'. Χρυσὸς δὲ καὶ ἄργυρος καὶ χρημάτων που
κιλία καὶ πολυτέλεια (πολλὰ δὲ ταῦτα ἐπιχωριάζει
κατ' ἐκείνους τους χώρου;) ούπω ἐγινώσκετο την
τοις εἰς ὅ τι χρήσιμα εἴη τοῖς ἔχουσι· διὸ καὶ παρέ
τρεχον αὐτὰ ἴσα καὶ κόνιν, καὶ ὅσα ἐς ὕλην ἀνόνη
τον έρριπται. Η γὰρ φύσις τῶν ἀναγκαίων γίνεται
πρῶτον διδάσκαλος· ἂν γοῦν ταῦτα μὴ σπάνις στο
νοχωρῇ τις, ἀλλ᾽ ἐς πλῆθος ή τύχη παρέχῃ προκεί
σθαι, τηνικαῦτα ὡς ἐκ συγκρίσεως προμηθῆς αὐθις
ἡ φύσις καθίσταται, κατ' ἐξουσίαν τὸ προσηνέστε
ρον εκλεγομένη σαφῶς ταῖς αἰσθήσεσιν. Αν δε
κόρος ἐπὶ τούτοις γένηται, συνήγορος οὗτος αὐτίκα
καθίζει τοῖς περιττοῖς, καθάπερ τινὰ πλάνην καὶ
δέλεαρ μηχανώμενος πρῶτον τὴν αὐτῶν ἐς διάφορα
είδη ποικιλίαν καὶ σύνθεσιν· κάπειτα ἐγγοητεύων
ούτωσί πως ἀπόβλητον ἡδονὴν, ἵνα μὴ τὸ τῆς πε
ριττότητος ἐμβριθές επαχθὲς φαίνηται ἅμα και έν
πηρόν. [Ρ. 25] Ως νῦν γε καὶ οὗτοι μόνοις τῆς
ἀναγκαίοις ὄντες ἐθάδες, καὶ τούτοις ἐστενωμένοι,
έπειτα τοσαύταις τῶν τόπων ἐκείνων χάρισιν έντι
χόντες, ὁπότας ἡ Βαβυλωνίων καὶ Ασσυρίων φέρει
περίχωρο;, οὐκέτι τούτων ἀπαλλάττεσθαι ἔκριναν
δεῖν, ἀλλὰ χαίρειν εἰπόντες τοὺς μακροὺς ἐκείνου;
πόνους καὶ περιδρόμους, ἐκεῖσε τοῦ λοιποῦ ποιεῖ
σθαι καθημένους τὴν δίαιταν. Ἐκεῖθεν δ' ὁπίσοις
ἀπῆλθον ἔθνεσι, φόρους συντάξαντες ἅπασιν, ἀνὰ
πᾶν οὐ διαλείπουσιν ἔτος δασμολογούντες καὶ ἐπτάττοντες ὅσα καὶ καὶ δούλοις, χρηματίζοντες ὡς ἐκ
μεγάλου τρίποδος, καὶ θεμιστεύοντες επίσα σφίσι
δοκοίη ἐς ἐκείνους καθήκειν.
Ζ'. Τῷ δὲ χρόνῳ τοῖς τῶν 'Ασσυρίων καὶ Περ
σῶν καὶ Χαλδαίων ὁμιλήσαντες πεπαιδευμένοις ήθε
σιν, δ; τε τὸ αὐτῶν ἔκλιναν σέβας, τὴν πάτριον
ἀθεῖαν ἀφέντες, καὶ τοῖς αὐτῶν κεκοινωνήκασι
νόμοις καὶ ἔθεσιν, οπόσα τε ἐς ἐσθῆτα καὶ τράπε
ζαν άγει πολυτελή, καὶ ἐπόσα τὴν τῆς ἄλλης διαίτης ὑπαγορεύει τρυφήν. Ες τοσαύτην γὰρ τὴν
μεταδιαίτησιν ήδη παρήλλαξαν, ὥστε πρότερον τὴν
μὲν κεφαλὴν παχεί τινι πίλῳ καὶ ἀνειμένῳ σκέπον
τες, τῆς δ' ἄλλης πάσης ἐσθῆτος τὸ εὐδαιμον εἰς
δέρματα ζώων αγρίων ἐγκλείοντες, καὶ διφθέρας
ἀνεπιτηδεύ τους, ὅπλοις δ' ὁμοίως χρώμενοι φοπάλοις τισὶ, καὶ σφενδόναις, δόρασι τε καὶ βέλεσι καὶ
τάξεις αυτοσχεδίοις ἅπασιν ἔκ τε δρυῶν καὶ τῶν
δμείων δένδρων, ὅτα όρη καὶ λόχμαι ταῖς ώρες του
λεύοντα φέρουσιν αυτοφυή βλαστήματα, στρικες,
καὶ χρυσοῦφέσιν ὕστερον ἐχρήσαντο τοῖς ὅλους ἐν
δύμασιν· ἐς τοσοῦτον ἀμετρίας ἑξήνεγκαν τὴν ἀδρότητα τῆς τρυφῆς, ἐκ διαμέτρου καθάπαξ στήσαν
ἑαυτοὺς τῆς προτέρας διαίτης.
PG 148:165ἐς τοσοῦτον ἀμετρίας ἐξήνεγκαν τὴν ἁβρότητα τῆς τρυφῆς, ἐκ διαμέτρου καθάπαξ στήσαντες ἑαυτοὺς τῆς προτέρας διαίτης. 2. Ἐπὶ τούτων οἱ τὴν ἐντὸς τοῦ Εὐφράτου Ἀσίαν ἔχοντες Τοῦρκοι καὶ οἱ τὴν Κοίλην Συρίαν καὶ Φοινίκην Ἄραβες θόρυβον εἶχον ἐφ’ ἑαυτοὺς οὐ μικρὸν, πονηρὸν τοὺς Σκύθας ὁρῶντες γειτόνημα. πρέσβεις οὖν αὐτοκράτορας ὁ τῶν Τούρκων ἡγεμὼν πρὸς τὸν βασιλέα ἐκπέμπει Ἰωάννην περὶ βεβαίων σπονδῶν. ἐδεδίει γὰρ, μὴ περισπώμενος ἐς τὰς τῶν Σκυθῶν μάχας αὐτὸς ὄπισθεν ἔχῃ μεγάλους ἐχθροὺς τὰς Ῥωμαίων δυνάμεις· εἶναι γὰρ αὐτῷ τῶν πάνυ τοι ἀδυνάτων καὶ σαφῆ τῆς οἰκείας ἡγεμονίας ἀπώλειαν, εἰ μόλις ἔχων τὸ θαῤῥεῖν ἀντιπαρατάττεσθαι πρὸς μόνας τὰς Σκυθικὰς ἐφόδους, ἔπειτα πρὸς δύο μερίζειν τὰς ἑαυτοῦ δυνάμεις ἀναγκάζοιτο διὰ τὰς ἑκατέρωθεν μάχας. τοῦτο καὶ τῷ βασιλεῖ πρὸς βουλήσεως ἦν καὶ πάνυ τοι προδεδογμένον, πολλῶν εἵνεκα· ἑνὸς μὲν, ὅτι μηδὲ τούτῳ ἐδόκει συνοῖσον, οὐδ’ αὖ κοῦφον καὶ ῥᾴδιον, ὅτι μὴ τῶν μάλα βιαίων καὶ ἐπαχθῶν, μερίζεσθαι πρός τε τὰς τῆς Ἀσίας μάχας, πρός τε τὰς τῆς Εὐρώπης·165 A. c. 1222 AD 1254]
ΒΥΖΑΝΤΙΝΕ Π.STORIE LIB. II. [IMP. JOAN. DUCAS] 166
CAPUT VI.
Scytharum vicinic Turcis et Arabibus suspecta. Turcorum legatio de pace ad Joannem Ducam. Ejus
faciendæ necessitas par utrimque. Pax inita quam utilis rei Romana. Agrorum cultu et rei pecuniariæ
cura imperator sibi et pauperibus consulit. Cognatis et aliis nobilibus, idem ut faciant auctor est. Quo
consilio. Quanta inde divitia. Fames apud Turcos. Romani illorum pecunia diiescunt. Εx oris venditis
corona imperatricis, dicta Ovala. Edictum imperatoris, ne quis vestibus utatur extra imperii fines
qursitis. Pena addita. Aquitas ejus legis.
phratem, et Arabes, qui Calesyriam et Plianiclam tenent, non parum apud se trepidabant propler periculosam Scytharum vicinitatem. Itaque
Turcorum princeps legatos summa rei geren'
auctoritate praditos ad imperatorem Joannem irmanda pacis causa mittit, timens, ne ipse Scythico
hello distractus gravem hostem a tergo baberet
Romanum exercitum. Eas quippe extremas angustias esse, et certissimum imperii sui exitium, si
Scytharum tantum incursionibus vix audens resistere, ob geminatum bellum vires suas partiri cogeretur. Id et imperatori in votis erat, ac multis
de causis fuerat jam ante decretum: tum quod
minime utile aut facile, imo grave ac permolestum
huic quoque videretur, bellis Asianis et Europæis
distringi: tum quod firmissimum et opportunissimum
valium futuri essent Turci inter bellum Scythicum
interjecti, commune periculum suis corporilus excepturi, velut robusti propugnatores, ac tanquam
saxei obices, quos in maritimis plagis natura alicubi savientibus pelagi fluctibus opponit.
Α'. Ἐπὶ τούτων οἱ τὴν ἐντὸς τοῦ Εὐφράτου Ασίαν 1 I. Iuter hrc Turci, qui Asiam intra ΕuΈχοντες Τοῦρκοι καὶ οἱ τὴν Κοίλην Συρίαν καὶ
Φοινίκην Αραβες θύρυβον εἶχον ἐφ' ἑαυτοὺς οὐ μια
κρον, πονηρὸν τοὺς Σκύθας ὁρῶντες γειτόνημα
Πρέσβεις οὖν αὐτοκράτορας ὁ τῶν Τούρκων ἡγεμών πρὸς τὸν βασιλέα εκπέμπει Ἰωάννην
περὶ βεβαίων σπονδῶν· ἐδεδίει γάρ, μὴ περισπώμενος ἐς τὰς τῶν Σκυθῶν μάχας αὐτὸς ὄπισθεν ἔχῃ
μεγάλους ἐχθροὺς τὰς Ρωμαίων δυνάμεις· [P. 26]
εἶναι γὰρ αὐτῷ τῶν πάνυ τοι ἀδυνάτων καὶ σαφή
τῆς οἰκείας ἡγεμονίας απώλειαν, εἰ μόλις ἔχων τὸ
θαῤῥεῖν ἀντιπαρατάττεσθαι πρὸς μόνας τὰς Σκυθι
κἐς ἐφόδους, ἔπειτα πρὸς δύο μερίζειν τὰς ἑαυτοῦ
δυνάμεις ἀναγκάζοιτο διὰ τὰς ἑκατέρωθεν μάχας.
Τοῦτο καὶ τῷ βασιλεῖ πρὸς βουλήσεως ἦν καὶ πάνυ
του προδεδογμένον, πολλῶν εἶνεκα· ἑνὸς μὲν, ὅτι
μηδὲ τούτῳ ἐδόκει συνοῖσον, οὐδ᾽ αὖ κούφον καὶ
βάδιον, ὅτι μὴ τῶν μάλα βιαίων καὶ ἐπαχθῶν, μετ
ρίζεσθαι πρός τε τὰς τῆς ᾿Ασίας μάχας, πρός τε τὰς
τῆς Εὐρώπης· ἑτέρου δ', ὅτι καὶ μέγα νῦν ἐπιτείχισμα καὶ σφόδρα τοι καίριον γίνεσθαι, μέσους
κειμένους τοὺς Τούρκους κατὰ τῶν Σκυθικῶν πολέ
μων, καὶ τὸν κοινὸν δεχομένους κίνδυνον ἐν τοῖς ἑαυτῶν σώμασι, δίκην προμάχων στεῤῥῶν ἢ προβο
λων πετρῶν, ὃς ἐνιαχοῦ τῶν παραλίων μερῶν κατὰ τῶν τῆς θαλάσσης ἀγρίων κυμάτων ἡ φύσις ἐξώΕλιστ.
Β. Ταῦθ᾽ ἄρα καὶ πρόθυμός τε καὶ μάλα εθελον
τῆς τὰς μετὰ τῶν Τούρκων ἑτέλες σπονδάς
καὶ τοῦτο μέγα όφελος τοῖς Ῥωμαίων τότε κατέστη
πράγμασιν, "Αδειαν γὰρ καὶ ἀνακωχὴν τῶν μακρῶν
ειληφότες πολέμων, ἐς τὴν τῶν οἰκείων κτημάτων και
πραγμάτων επέδωκαν ἐπιμέλειαν. Αὐτός τε γὰρ ο βα
σιλεὺς τοσοῦτο μέρος ἀποτεμόμενος γῆς, ὅση σε αρόσι
μας καὶ ὅση πρὸς ἀμπελουργίαν εύθετος, ὅσον ἐξαρ
κεῖν ἔκρινεν ἐς τε βασιλικὴν τράπεζαν, καὶ ἐς ὅσα ἡ
εὐεργετοῦσα καὶ διαρκῶς χορηγούσα γνώμη του βασιλέω; παρεκελεύετο γηροτροφεῖα δὲ ἦσαν ταῦτα
καὶ πτωχοτροφεῖα, καὶ ὅσα τοὺς ἐκ παντοίων νοσημάτων ἐθεράπευον τραυματίας), ἐπιμελητάς τε τούτοῖς ἐπιστήσας, οπόσοι καλῶς γεωργεῖν τε καὶ ἀμπε
λουργείν ἴσασι, πολλήν τε καὶ ἄφθονον τὴν τῶν
καρπῶν ἐτήσιον ήθροιζε χορηγίαν. Οὐ μόνον δὲ,
ἀλλὰ καὶ ἵππων καὶ βοῶν καὶ ποιμνίων, ὁμοῦ τε
II. His igitur de causis libenter et cupide admodum
fœdus cum Turcis tunc fecit: quod rem Romanam plurimum juvit. Metu enim liberati bac diuturnoram
bellorum intermissione possessiones et res suas cutrandi otium habuerunt. Nam imperator 42 tantum
terræ arationi et vineis plantandis idoneæ usurpavit, quantum satis fore putabat ad niensam imiperatoriam instruendam, et ad ca omnia procuranda,
quæ beneficus ac prolixus principis animus decrevisset. Ea erant alimenta et bospitia senum ac pauperum; item quorumlibet morborum ac vulnerum
curationes; quibus rebus et administratores præfecit, qui et agros colere, et vineas plantare sci.
rent: ac quotannis uberem frugum proventum
reposuit. Neque id solum; verum etiam armenta
equorum et boum, ovium item et porcorum greges,
ac varia genera cicurum avium paravit, unde mulVariorum notæ.
eorundem dominio subjecti fuerint, exponit capitius seqq. DucANG.
De Turcorum primis sedibus versus Tanaim, opulentia regni Turcorum, quique magnates
et ut in Asiaticas regiones penetrarint, Basilii
Bulgaroctoni temporibus, uti scribit Bryennius d.
cap. 7, seu ut Willelmus Tyrius lib. 1, cap. 7, triginta aut quadraginta annis antequam nostri Hierosolymitanam expeditionem susciperent, multa
congéssimus ad eumdem Brycunium. Vide infra
Lib. ir, cap. 7. DECANC.
quibus quidem Tartaris impugnabantur,
uli narral Belvacensis lib. xxxi, cap. 141. Quanta
autem fuerit hic erate nobilitas, magnitudo et
Jathatines Azatini sultani filius. Acropul.
cap. 41. Vide Familias nostras Turcicas. DUCANG.
Quibus quidem Valachius in CCCC lanceis ser -
viebat, quoties vel quantum volebat, uti scribi: Belvarensis lib. xxxi, cap. 144, incertam an ex hoc
fædere, anno Chr. 1234 percusso, vel sequenti,
juxta Acropolitam cap. 41. DUCANG.
ἑτέρου δ’, ὅτι καὶ μέγα νῦν ἐπιτείχισμα καὶ σφόδρα τοι καίριον γίνεσθαι, μέσους κειμένους τοὺς Τούρκους κατὰ τῶν Σκυθικῶν πολέμων, καὶ τὸν κοινὸν δεχομένους κίνδυνον ἐν τοῖς ἑαυτῶν σώμασι, δίκην προμάχων στεῤῥῶν ἢ προβόλων πετρῶν, ἃς ἐνιαχοῦ τῶν παραλίων μερῶν κατὰ τῶν τῆς θαλάσσης ἀγρίων κυμάτων ἡ φύσις ἐξώπλισε. (Β.) Ταῦτ’ ἄρα καὶ πρόθυμός τε καὶ μάλα ἐθελοντὴς τὰς μετὰ τῶν Τούρκων ἐτέλει σπονδάς· καὶ τοῦτο μέγα ὄφελος τοῖς Ῥωμαίων τότε κατέστη πράγμασιν. ἄδειαν γὰρ καὶ ἀνακωχὴν τῶν μακρῶν εἰληφότες πολέμων, ἐς τὴν τῶν οἰκείων κτημάτων καὶ πραγμάτων ἐπέδωκαν ἐπιμέλειαν. αὐτός τε γὰρ ὁ βασιλεὺς τοσοῦτο μέρος ἀποτεμόμενος γῆς, ὅση τε ἀρόσιμος καὶ ὅση πρὸς ἀμπελουργίαν εὔθετος, ὅσην ἐξαρκεῖν ἔκρινεν ἔς τε βασιλικὴν τράπεζαν, καὶ ἐς ὅσα ἡ εὐεργετοῦσα καὶ διαρκῶς χορηγοῦσα γνώμη τοῦ βασιλέως παρεκελεύετο (γηροτροφεῖα δὲ ἦσαν ταῦτα καὶ πτωχοτροφεῖα, καὶ ὅσα τοὺς ἐκ παντοίων νοσημάτων ἐθεράπευον τραυματίας), ἐπιμελητάς τε τούτοις ἐπιστήσας, ὁπόσοι καλῶς γεωργεῖν τε καὶ ἀμπελουργεῖν ἴσασι, πολλήν τε καὶ ἄφθονον τὴν τῶν καρπῶν ἐτήσιον ἤθροιζε χορηγίαν.165 A. c. 1222 AD 1254]
ΒΥΖΑΝΤΙΝΕ Π.STORIE LIB. II. [IMP. JOAN. DUCAS] 166
CAPUT VI.
Scytharum vicinic Turcis et Arabibus suspecta. Turcorum legatio de pace ad Joannem Ducam. Ejus
faciendæ necessitas par utrimque. Pax inita quam utilis rei Romana. Agrorum cultu et rei pecuniariæ
cura imperator sibi et pauperibus consulit. Cognatis et aliis nobilibus, idem ut faciant auctor est. Quo
consilio. Quanta inde divitia. Fames apud Turcos. Romani illorum pecunia diiescunt. Εx oris venditis
corona imperatricis, dicta Ovala. Edictum imperatoris, ne quis vestibus utatur extra imperii fines
qursitis. Pena addita. Aquitas ejus legis.
phratem, et Arabes, qui Calesyriam et Plianiclam tenent, non parum apud se trepidabant propler periculosam Scytharum vicinitatem. Itaque
Turcorum princeps legatos summa rei geren'
auctoritate praditos ad imperatorem Joannem irmanda pacis causa mittit, timens, ne ipse Scythico
hello distractus gravem hostem a tergo baberet
Romanum exercitum. Eas quippe extremas angustias esse, et certissimum imperii sui exitium, si
Scytharum tantum incursionibus vix audens resistere, ob geminatum bellum vires suas partiri cogeretur. Id et imperatori in votis erat, ac multis
de causis fuerat jam ante decretum: tum quod
minime utile aut facile, imo grave ac permolestum
huic quoque videretur, bellis Asianis et Europæis
distringi: tum quod firmissimum et opportunissimum
valium futuri essent Turci inter bellum Scythicum
interjecti, commune periculum suis corporilus excepturi, velut robusti propugnatores, ac tanquam
saxei obices, quos in maritimis plagis natura alicubi savientibus pelagi fluctibus opponit.
Α'. Ἐπὶ τούτων οἱ τὴν ἐντὸς τοῦ Εὐφράτου Ασίαν 1 I. Iuter hrc Turci, qui Asiam intra ΕuΈχοντες Τοῦρκοι καὶ οἱ τὴν Κοίλην Συρίαν καὶ
Φοινίκην Αραβες θύρυβον εἶχον ἐφ' ἑαυτοὺς οὐ μια
κρον, πονηρὸν τοὺς Σκύθας ὁρῶντες γειτόνημα
Πρέσβεις οὖν αὐτοκράτορας ὁ τῶν Τούρκων ἡγεμών πρὸς τὸν βασιλέα εκπέμπει Ἰωάννην
περὶ βεβαίων σπονδῶν· ἐδεδίει γάρ, μὴ περισπώμενος ἐς τὰς τῶν Σκυθῶν μάχας αὐτὸς ὄπισθεν ἔχῃ
μεγάλους ἐχθροὺς τὰς Ρωμαίων δυνάμεις· [P. 26]
εἶναι γὰρ αὐτῷ τῶν πάνυ τοι ἀδυνάτων καὶ σαφή
τῆς οἰκείας ἡγεμονίας απώλειαν, εἰ μόλις ἔχων τὸ
θαῤῥεῖν ἀντιπαρατάττεσθαι πρὸς μόνας τὰς Σκυθι
κἐς ἐφόδους, ἔπειτα πρὸς δύο μερίζειν τὰς ἑαυτοῦ
δυνάμεις ἀναγκάζοιτο διὰ τὰς ἑκατέρωθεν μάχας.
Τοῦτο καὶ τῷ βασιλεῖ πρὸς βουλήσεως ἦν καὶ πάνυ
του προδεδογμένον, πολλῶν εἶνεκα· ἑνὸς μὲν, ὅτι
μηδὲ τούτῳ ἐδόκει συνοῖσον, οὐδ᾽ αὖ κούφον καὶ
βάδιον, ὅτι μὴ τῶν μάλα βιαίων καὶ ἐπαχθῶν, μετ
ρίζεσθαι πρός τε τὰς τῆς ᾿Ασίας μάχας, πρός τε τὰς
τῆς Εὐρώπης· ἑτέρου δ', ὅτι καὶ μέγα νῦν ἐπιτείχισμα καὶ σφόδρα τοι καίριον γίνεσθαι, μέσους
κειμένους τοὺς Τούρκους κατὰ τῶν Σκυθικῶν πολέ
μων, καὶ τὸν κοινὸν δεχομένους κίνδυνον ἐν τοῖς ἑαυτῶν σώμασι, δίκην προμάχων στεῤῥῶν ἢ προβο
λων πετρῶν, ὃς ἐνιαχοῦ τῶν παραλίων μερῶν κατὰ τῶν τῆς θαλάσσης ἀγρίων κυμάτων ἡ φύσις ἐξώΕλιστ.
Β. Ταῦθ᾽ ἄρα καὶ πρόθυμός τε καὶ μάλα εθελον
τῆς τὰς μετὰ τῶν Τούρκων ἑτέλες σπονδάς
καὶ τοῦτο μέγα όφελος τοῖς Ῥωμαίων τότε κατέστη
πράγμασιν, "Αδειαν γὰρ καὶ ἀνακωχὴν τῶν μακρῶν
ειληφότες πολέμων, ἐς τὴν τῶν οἰκείων κτημάτων και
πραγμάτων επέδωκαν ἐπιμέλειαν. Αὐτός τε γὰρ ο βα
σιλεὺς τοσοῦτο μέρος ἀποτεμόμενος γῆς, ὅση σε αρόσι
μας καὶ ὅση πρὸς ἀμπελουργίαν εύθετος, ὅσον ἐξαρ
κεῖν ἔκρινεν ἐς τε βασιλικὴν τράπεζαν, καὶ ἐς ὅσα ἡ
εὐεργετοῦσα καὶ διαρκῶς χορηγούσα γνώμη του βασιλέω; παρεκελεύετο γηροτροφεῖα δὲ ἦσαν ταῦτα
καὶ πτωχοτροφεῖα, καὶ ὅσα τοὺς ἐκ παντοίων νοσημάτων ἐθεράπευον τραυματίας), ἐπιμελητάς τε τούτοῖς ἐπιστήσας, οπόσοι καλῶς γεωργεῖν τε καὶ ἀμπε
λουργείν ἴσασι, πολλήν τε καὶ ἄφθονον τὴν τῶν
καρπῶν ἐτήσιον ήθροιζε χορηγίαν. Οὐ μόνον δὲ,
ἀλλὰ καὶ ἵππων καὶ βοῶν καὶ ποιμνίων, ὁμοῦ τε
II. His igitur de causis libenter et cupide admodum
fœdus cum Turcis tunc fecit: quod rem Romanam plurimum juvit. Metu enim liberati bac diuturnoram
bellorum intermissione possessiones et res suas cutrandi otium habuerunt. Nam imperator 42 tantum
terræ arationi et vineis plantandis idoneæ usurpavit, quantum satis fore putabat ad niensam imiperatoriam instruendam, et ad ca omnia procuranda,
quæ beneficus ac prolixus principis animus decrevisset. Ea erant alimenta et bospitia senum ac pauperum; item quorumlibet morborum ac vulnerum
curationes; quibus rebus et administratores præfecit, qui et agros colere, et vineas plantare sci.
rent: ac quotannis uberem frugum proventum
reposuit. Neque id solum; verum etiam armenta
equorum et boum, ovium item et porcorum greges,
ac varia genera cicurum avium paravit, unde mulVariorum notæ.
eorundem dominio subjecti fuerint, exponit capitius seqq. DucANG.
De Turcorum primis sedibus versus Tanaim, opulentia regni Turcorum, quique magnates
et ut in Asiaticas regiones penetrarint, Basilii
Bulgaroctoni temporibus, uti scribit Bryennius d.
cap. 7, seu ut Willelmus Tyrius lib. 1, cap. 7, triginta aut quadraginta annis antequam nostri Hierosolymitanam expeditionem susciperent, multa
congéssimus ad eumdem Brycunium. Vide infra
Lib. ir, cap. 7. DECANC.
quibus quidem Tartaris impugnabantur,
uli narral Belvacensis lib. xxxi, cap. 141. Quanta
autem fuerit hic erate nobilitas, magnitudo et
Jathatines Azatini sultani filius. Acropul.
cap. 41. Vide Familias nostras Turcicas. DUCANG.
Quibus quidem Valachius in CCCC lanceis ser -
viebat, quoties vel quantum volebat, uti scribi: Belvarensis lib. xxxi, cap. 144, incertam an ex hoc
fædere, anno Chr. 1234 percusso, vel sequenti,
juxta Acropolitam cap. 41. DUCANG.
οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ ἵππων καὶ βοῶν καὶ ποιμνίων, ὁμοῦ τε καὶ συῶν ἀγέλας προσεκτήσατο ἐπὶ τούτοις, καὶ παντοίων ὀρνίθων ἡμέρων εἴδη, ἐξ ὧν πολύχους ὁ τῶν γεννωμένων πορισμὸς ἐφαίνετο καθ’ ἕκαστον ἐνιαυτόν. τοῦτο δὲ καὶ τοῖς ἄλλοις παρῄνει ποιεῖν, ὅσοι τε τῶν γένει προσηκόντων, καὶ ὅσοι τῶν ἄλλως εὐγενῶν ἦσαν, ἵν’ ἕκαστος οἴκοθεν ἔχων τῆς χρείας τὸ διαρκὲς, μήτε χεῖρα τοῖς ἰδιώταις καὶ ἀσθενεστέροις ἐπάγῃ πλεονεκτοῦσαν, καὶ ἅμα καθαρεύουσα ἡ Ῥωμαίων τελέως ἐντεῦθεν ἀδικημάτων ᾖ πολιτεία. καὶ μέντοι καὶ χρόνων ὀλίγων αἱ πάντων ἀποθῆκαι βρίθουσαι τοῖς καρποῖς ἑωρῶντο, αἵ τε ὁδοὶ καὶ ἀγυιαὶ καὶ πᾶσα μάνδρα καὶ σηκὸς ἐστενοχωροῦντο τοῖς κτήνεσι, καὶ ὁπόσαι τῶν ὀρνίθων ἦσαν ἀγέλαι. (Γ.) Συνέβη δὲ τηνικαῦτα τοῖς Τούρκοις ἐπ’ εὐτυχίᾳ καὶ τοῦτο Ῥωμαίων, λιμὸς ἰσχυρὸς καὶ σπάνις μεγίστη τῶν χρειωδῶν. καὶ ἦσαν δὲ διὰ τοῦτο μεσταὶ τοῦ τοιούτου γε ἔθνους αἱ ὁδοὶ πᾶσαι, γυναικῶν τε καὶ ἀνδρῶν καὶ ὅσοι ἥβης ἐλλιπεῖς, ἀνιόντων καὶ κατιόντων ἐς τὴν Ῥωμαίων χώραν.165 A. c. 1222 AD 1254]
ΒΥΖΑΝΤΙΝΕ Π.STORIE LIB. II. [IMP. JOAN. DUCAS] 166
CAPUT VI.
Scytharum vicinic Turcis et Arabibus suspecta. Turcorum legatio de pace ad Joannem Ducam. Ejus
faciendæ necessitas par utrimque. Pax inita quam utilis rei Romana. Agrorum cultu et rei pecuniariæ
cura imperator sibi et pauperibus consulit. Cognatis et aliis nobilibus, idem ut faciant auctor est. Quo
consilio. Quanta inde divitia. Fames apud Turcos. Romani illorum pecunia diiescunt. Εx oris venditis
corona imperatricis, dicta Ovala. Edictum imperatoris, ne quis vestibus utatur extra imperii fines
qursitis. Pena addita. Aquitas ejus legis.
phratem, et Arabes, qui Calesyriam et Plianiclam tenent, non parum apud se trepidabant propler periculosam Scytharum vicinitatem. Itaque
Turcorum princeps legatos summa rei geren'
auctoritate praditos ad imperatorem Joannem irmanda pacis causa mittit, timens, ne ipse Scythico
hello distractus gravem hostem a tergo baberet
Romanum exercitum. Eas quippe extremas angustias esse, et certissimum imperii sui exitium, si
Scytharum tantum incursionibus vix audens resistere, ob geminatum bellum vires suas partiri cogeretur. Id et imperatori in votis erat, ac multis
de causis fuerat jam ante decretum: tum quod
minime utile aut facile, imo grave ac permolestum
huic quoque videretur, bellis Asianis et Europæis
distringi: tum quod firmissimum et opportunissimum
valium futuri essent Turci inter bellum Scythicum
interjecti, commune periculum suis corporilus excepturi, velut robusti propugnatores, ac tanquam
saxei obices, quos in maritimis plagis natura alicubi savientibus pelagi fluctibus opponit.
Α'. Ἐπὶ τούτων οἱ τὴν ἐντὸς τοῦ Εὐφράτου Ασίαν 1 I. Iuter hrc Turci, qui Asiam intra ΕuΈχοντες Τοῦρκοι καὶ οἱ τὴν Κοίλην Συρίαν καὶ
Φοινίκην Αραβες θύρυβον εἶχον ἐφ' ἑαυτοὺς οὐ μια
κρον, πονηρὸν τοὺς Σκύθας ὁρῶντες γειτόνημα
Πρέσβεις οὖν αὐτοκράτορας ὁ τῶν Τούρκων ἡγεμών πρὸς τὸν βασιλέα εκπέμπει Ἰωάννην
περὶ βεβαίων σπονδῶν· ἐδεδίει γάρ, μὴ περισπώμενος ἐς τὰς τῶν Σκυθῶν μάχας αὐτὸς ὄπισθεν ἔχῃ
μεγάλους ἐχθροὺς τὰς Ρωμαίων δυνάμεις· [P. 26]
εἶναι γὰρ αὐτῷ τῶν πάνυ τοι ἀδυνάτων καὶ σαφή
τῆς οἰκείας ἡγεμονίας απώλειαν, εἰ μόλις ἔχων τὸ
θαῤῥεῖν ἀντιπαρατάττεσθαι πρὸς μόνας τὰς Σκυθι
κἐς ἐφόδους, ἔπειτα πρὸς δύο μερίζειν τὰς ἑαυτοῦ
δυνάμεις ἀναγκάζοιτο διὰ τὰς ἑκατέρωθεν μάχας.
Τοῦτο καὶ τῷ βασιλεῖ πρὸς βουλήσεως ἦν καὶ πάνυ
του προδεδογμένον, πολλῶν εἶνεκα· ἑνὸς μὲν, ὅτι
μηδὲ τούτῳ ἐδόκει συνοῖσον, οὐδ᾽ αὖ κούφον καὶ
βάδιον, ὅτι μὴ τῶν μάλα βιαίων καὶ ἐπαχθῶν, μετ
ρίζεσθαι πρός τε τὰς τῆς ᾿Ασίας μάχας, πρός τε τὰς
τῆς Εὐρώπης· ἑτέρου δ', ὅτι καὶ μέγα νῦν ἐπιτείχισμα καὶ σφόδρα τοι καίριον γίνεσθαι, μέσους
κειμένους τοὺς Τούρκους κατὰ τῶν Σκυθικῶν πολέ
μων, καὶ τὸν κοινὸν δεχομένους κίνδυνον ἐν τοῖς ἑαυτῶν σώμασι, δίκην προμάχων στεῤῥῶν ἢ προβο
λων πετρῶν, ὃς ἐνιαχοῦ τῶν παραλίων μερῶν κατὰ τῶν τῆς θαλάσσης ἀγρίων κυμάτων ἡ φύσις ἐξώΕλιστ.
Β. Ταῦθ᾽ ἄρα καὶ πρόθυμός τε καὶ μάλα εθελον
τῆς τὰς μετὰ τῶν Τούρκων ἑτέλες σπονδάς
καὶ τοῦτο μέγα όφελος τοῖς Ῥωμαίων τότε κατέστη
πράγμασιν, "Αδειαν γὰρ καὶ ἀνακωχὴν τῶν μακρῶν
ειληφότες πολέμων, ἐς τὴν τῶν οἰκείων κτημάτων και
πραγμάτων επέδωκαν ἐπιμέλειαν. Αὐτός τε γὰρ ο βα
σιλεὺς τοσοῦτο μέρος ἀποτεμόμενος γῆς, ὅση σε αρόσι
μας καὶ ὅση πρὸς ἀμπελουργίαν εύθετος, ὅσον ἐξαρ
κεῖν ἔκρινεν ἐς τε βασιλικὴν τράπεζαν, καὶ ἐς ὅσα ἡ
εὐεργετοῦσα καὶ διαρκῶς χορηγούσα γνώμη του βασιλέω; παρεκελεύετο γηροτροφεῖα δὲ ἦσαν ταῦτα
καὶ πτωχοτροφεῖα, καὶ ὅσα τοὺς ἐκ παντοίων νοσημάτων ἐθεράπευον τραυματίας), ἐπιμελητάς τε τούτοῖς ἐπιστήσας, οπόσοι καλῶς γεωργεῖν τε καὶ ἀμπε
λουργείν ἴσασι, πολλήν τε καὶ ἄφθονον τὴν τῶν
καρπῶν ἐτήσιον ήθροιζε χορηγίαν. Οὐ μόνον δὲ,
ἀλλὰ καὶ ἵππων καὶ βοῶν καὶ ποιμνίων, ὁμοῦ τε
II. His igitur de causis libenter et cupide admodum
fœdus cum Turcis tunc fecit: quod rem Romanam plurimum juvit. Metu enim liberati bac diuturnoram
bellorum intermissione possessiones et res suas cutrandi otium habuerunt. Nam imperator 42 tantum
terræ arationi et vineis plantandis idoneæ usurpavit, quantum satis fore putabat ad niensam imiperatoriam instruendam, et ad ca omnia procuranda,
quæ beneficus ac prolixus principis animus decrevisset. Ea erant alimenta et bospitia senum ac pauperum; item quorumlibet morborum ac vulnerum
curationes; quibus rebus et administratores præfecit, qui et agros colere, et vineas plantare sci.
rent: ac quotannis uberem frugum proventum
reposuit. Neque id solum; verum etiam armenta
equorum et boum, ovium item et porcorum greges,
ac varia genera cicurum avium paravit, unde mulVariorum notæ.
eorundem dominio subjecti fuerint, exponit capitius seqq. DucANG.
De Turcorum primis sedibus versus Tanaim, opulentia regni Turcorum, quique magnates
et ut in Asiaticas regiones penetrarint, Basilii
Bulgaroctoni temporibus, uti scribit Bryennius d.
cap. 7, seu ut Willelmus Tyrius lib. 1, cap. 7, triginta aut quadraginta annis antequam nostri Hierosolymitanam expeditionem susciperent, multa
congéssimus ad eumdem Brycunium. Vide infra
Lib. ir, cap. 7. DECANC.
quibus quidem Tartaris impugnabantur,
uli narral Belvacensis lib. xxxi, cap. 141. Quanta
autem fuerit hic erate nobilitas, magnitudo et
Jathatines Azatini sultani filius. Acropul.
cap. 41. Vide Familias nostras Turcicas. DUCANG.
Quibus quidem Valachius in CCCC lanceis ser -
viebat, quoties vel quantum volebat, uti scribi: Belvarensis lib. xxxi, cap. 144, incertam an ex hoc
fædere, anno Chr. 1234 percusso, vel sequenti,
juxta Acropolitam cap. 41. DUCANG.
Chapter VIICaput VII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ἀλλὰ νύττουσαν εἶχε καθάπερ τι κέντρον ὀξὺ τὴν συνείδησιν, καὶ καιρὸν ἀνέμενε μετανοίας, καὶ λύσιν ἐζήτει θεόθεν τῆς τοιαύτης παρατροπῆς. δῆλον δ’ ἐντεῦθεν τουτί. ἀπιέναι γάρ ποτε τὴν Μαρκεσίναν φασὶ προσκυνήσεως ἅμα καὶ θέας εἵνεκα ἐς τὸν θεῖον νεὼν, ὃν ὁ Βλεμμύδης οἴκοθεν ἐδείματό τε καὶ ἐς ἁγίων καὶ θεοφιλῶν ἀνδρῶν ἀσκητήριον κατεστήσατο, πολλὴν ἐπαγομένην τὴν τρυφὴν καὶ σφόδρα τοῖς βασιλικοῖς σεσοβημένην συμβόλοις καὶ τῷ τῶν ἀκολούθων πλήθει. ἀλλὰ πρὶν τῶν προθύρων αὐτὴν ἐπιβῆναι, τὰς τοῦ νεὼ θύρας ἔνδοθεν κλείουσιν ὁ τῶν θείων ἐκείνων ἀνδρῶν σύλλογος καὶ ταύτῃ τὴν εἴσοδον ἀποκλείουσι, κελεύσει τοῦ καθηγητοῦ Βλεμμύδου. ἀνὴρ δὲ οὗτος πολλαῖς περιηνθισμένος ταῖς ἀρεταῖς, καὶ πολλῇ τῇ σοφίᾳ ἐξησκημένος, ὁπόσην τε Ἑλλήνων ὑμνοῦσι παῖδες, καὶ ὁπόσην οἱ τῆς καθ’ ἡμᾶς ἐκκλησίας προστάται καὶ ῥήτορες ἐς ἡμετέραν ὠφέλειαν προὔθηκαν. οὐ γὰρ ἔκρινε δίκαιον ὁ θεῖος ἐκεῖνος ἀνὴρ, βεβήλοις καὶ ἀθεμίτοις ποσὶν ἱερὸν πατεῖν ἔδαφος τὸ ἀνόσιον ἐκεῖνο καὶ ἀναιδὲς γύναιον. πῶς γάρ; ὃς οὐδὲ πρότερον ἔληγε σκώμμασι βάλλων αὐτὴν καὶ γλώττῃ καὶ γράμμασι διασύρων ἀεί.169 [A. c. 1223 AD 1254]
BYZANTINE DISTORIA LIB. II. [IMP. JOAN. DUCAs]
CAPUT VII.
Imperatris Theodori mater ex equo lapsa desinit liberos parere. Rempublicam præclare cum marito
administrat. Templa ab utroque exstructa. Ædes curandis alendisque pauperibus assignate Moritur
Irene. Imperator riduus Annam Alemanam, sororem Manfredi Sicilia regis, uxorem ducit. Marcesinam,
Annæ magistram et educatricem, perdite amat. Imperatoriis insignibus ornari patitur. Uxori ipsi
præfert. Conscientiæ stimulis urgetur. Monachi Marcesinam templo excludunt jussu præpositi Blemmyde. Hujus elogium. Ut Marcesinam semper insectatus sit. Mulier iratu et aulici assentatores Blemmydam criminantur. Imperator seipsum damnat et culpam suam deplorat.
Α'. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐφ' ἑτέρα ἡμῖν ἀγέσθω ὁ λόγος. Τῇ
μὲν βασιλίδι Βἰρήνῃ μετὰ τὸ τεκεῖν τὸν παῖδα
Θεόδωρον συνέβη, ῥιφεῖσαν τοῦ ἵππου ἐπὶ πολὺ τοῦ
πεδίου (Ρ. 26] συρῆναι. Έτυχε γὰρ ἐπὶ θέαν κυνη
γεσίου τινὸς ἄρτι ἐληλυθυῖα μετὰ τοῦ συζύγου καὶ
βασιλέω;· ὡς ἐντεῦθεν βλαβῆναί τε τὴν μήτραν καὶ
μηκέτι τεκεῖν τοῦ λοιποῦ. "Ησάν γε μὴν ἄμφω τὴν
βασιλείαν ιθύνοντες πάνυ, σεμνῶς καὶ κοσμίως.
καὶ πλείστην ποιούμενοι πρόνοιαν τοῦ δικαιοσύνην
τι καὶ εὐνομίαν ἀνθεῖν ἐν ταῖς πόλεσι, πλεονεξίαν
ς! ἀπεῖναι καὶ ἀρπαγήν.
Β. Εδείμαντο δὲ καὶ ναούς ἀμφότεροι λίαν περι
καλλεῖς, πλείστοις αναλώμασι μεγίστας καὶ ποικί
λας τὰς τούτων οἰκοδομές κατασκευακότες· ὁ μὲν
βασιλεὺς τόν τε περὶ τὴν Μαγνησίαν, εἰς ὄνομα τῆς
θεομήτορος Σώσανδρα καλούμενον, καὶ τὴν
ἐντὸς τῆς Νικαίας εἰς ὄνομα 'Αντωνίου τοῦ μεγάλου
ἡ δὲ βασιλὶς τὴν ἔνδον τῆς παρὰ τὸ ὄρος τὸν Ολυμτον χειμένης τῶν Προυσαίων μητροπόλεως, ἐπ' ὀνό
ματι τοῦ τιμίου προφήτου Προδρόμου και Βαπτιστοῦ
στήματά τε πλεῖστα αὐτοῖς καὶ προσόδους έτησίως
ἀνενδεεῖς ἐπιχορηγήσαντες, μοναζόντων καὶ ἀσκητών
ἐνδιαιτήματα έδειξαν, πλήρη χάριτος καὶ θυμηδίας
πνευματικής. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ νοσοκομεία καὶ
πτωχοτροφεία τοῖς τότε καιροῖς ἐπεδαψιλεύσαντο,
καὶ ἔσα τὸν ἐκείνων κατὰ Θεὸν ἔρωτα ἔδειξαν
εναργώς.
Γ. 'Αλλ' ἐν τούτοι; ἡ μὲν βασιλὶς Εἰρήνη τὸ
ζὴν ἐξεμέτρησεν. ' Ο δὲ βασιλεὺς καὶ σύζυγος πάνυ
βαρέως ἐπὶ μακρὸν τὴν ἐκείνης ήνυσε στέρησιν·
ὀψὲ δὲ μὴ φέρων τὴν μόνωσιν, καὶ δευτέραν ἄγεται
σύζυγον. Αύτη δὲ ἦν ᾿Αννα ἡ ἐξ ᾿Αλαμανών,
ἔτι νέα πάνυ τῇ ἡλικίᾳ, ἀδελφὴ τοῦ ῥηγός Σικελίας
Ματρέ. Είπετο δ' ἐκεῖθεν αὐτῇ καθάπερ τροφὸς καὶ
παιδαγωγός ξὺν πολλαῖς ἄλλαις καὶ γυνή τις ὥραν
επαγομένη προσώπου καὶ ὀφθαλμῶν ὡς εἰπεῖν ἄφυστήν τινα σαγήνην, όνομα Μαρκεσίνα· ή φίλτροι; καὶ
καταδέσμοις έρωτικοῖς, καὶ ἠθῶν ἀστειότητι κατὰ
μικρὸν ὑπηγάγετο καὶ τοὺς βασιλικοὺς ὀφθαλμοὺς
καὶ πρὸς τοὺς ἑαυτῆς ἐξέκαυσεν έρωτας, ὡς παραθεωρεῖσθαι λαμπρῶς ἤδη τὴν βασιλίδα 'Ανναν. Ες
τοσοῦτον γὰρ ὕστερον ατοπίας αὐτὸν οἱ τῆς Μαρκίσίνης εξεκύλισαν ἔρωτες, ὥστε καὶ συμβόλοις
κοσμείσθαι βασιλικοῖς συγκεχώρηκε ταύτην· ὡς
τούτων μὲν εἶνεκα μηδὲν ἐνδεῖν τῆς βασιλίδος "Avνῆς, τῆς δὲ βασιλικῆς στοργῆς καὶ ῥοπῆς καὶ τῆς
τῶν ὑπηκόων αἰδοῦς καὶ ὑποστολῆς, εἰ μὴ πάσης
1. Sed jam ad alia transeat oratio. Cum imperatrix Irene filium Theodorum peperisset, accidit, ut equo dejecta per longum spatium traheretur. Nam casıl veneral cum marito imperatoro
spectatum quamdam venationem. Unde læsa niatrice,
parere desiit. Cæterum ambo imperium graviter et
modeste administrabant, summoque studio curabant
ut justitia et æquitas in urbibus florerent, avaritia
vero et rapinæ prohiberentur.
11. Etiam templa elegantissima uterque maximis
sumptibus amplitudine et varietate structuræ insiguia adificarunt: Imperator quidem unuin Maguesiz, Deipare Virginis nomine, quod Sosandra dicitur: et alterum Nieam, magno Antonio sacrum:
Imperatrix vero illud, quod intra Prusæorum metropoliu, ad montem Olympum silam, nomine venerandi prophetæ præcursoris et Baptiste notum
est. Atque his plurimas possessiones et annuos
reditns liberaliter attribuerunt, monachorumque
et ascetarum domicilia in his constituerunt 45
plena gratia et pie animi voluptatis. Nec his contenti, complura hospitin að ægros curandos et ad
alendos pauperes destinarunt, aliaque fecerunt,
quæ amorem corum erga Deum evidenter declararent.
III. Interim Irene imperatrice mortua, imperator
alque idem maritus obitum illius longo tempore
omnino moleste tulit. Tandem solitudinis pertæsus,
secundam uxorem duxit Anuam Alemanam, admodum adolescentulam, Manfredi Siciliæ regis sororem. Quam inde educatricis et magistrae loco cam
multis aliis mulierit.us comitabatur femina pulcherrimo vult, cujus oculi quædam quasi retia inevi
tabilia erant, nomine Marcesina. Hæc phiitris et
¡llecebris amatoriis, ac morum urbanitate paulatim
etiam imperatoris oculus in se convertit amoreqye
sui sic incendit, ut jam baud dissimulanter imperatrix Anna præ ea negligeretur. Nam tandem eo
dementiæ redactus est Marcesinæ amoribus, ut
eam imperatoriis insignibus ornari pateretur. Quamobrem ea mulier hac in parte imperatrici Anna
pibil cedebat: amore autem et propensione imperatoris et subditorum observantia ac reverentia
εἰ non sola fruebatur, certe legiti:nam uxorem et
imperatricem Aunam longe superabat.
Variorum notæ.
lade incipit liber tertius in coll. Reg. 2078,
in quo et capitum: divisio diversa est a vulgatis.
Βοιν Ν.
Ubi is deinde sepultus fuit, infra ad cap. 8,
num. 4. DuCING.
PATROL. GR. CXLVIII
Acropol. cap. 29. DucanG.
Frederici ll'imp, fil´a nott:s, Manfredi,'regis Sicilia soror. Vide Familias nostras Byzantinus,
pag. 223. Dugang.
'38) Acrobul. cap. 52. Ducine.
PG 148:171(Ε.) Ἡ δὲ τὰ δεινότατα πάσχειν οἰομένη καὶ τῆς βασιλικῆς ἀνάξια σφόδρα τιμῆς, ἐς θυμὸν ἀνῆπτεν ἑαυτὴν καὶ βαρεῖαν καὶ ζέουσαν ὀργὴν, καὶ μάλιστα ὅτι καὶ πρὸς τῶν κολάκων παροξυνομένη μάλα ἐτύγχανεν. ὅθεν καὶ ἐπανῄει πρὸς τὸν βασιλέα λίαν ὑβριοπαθοῦσα, καὶ πρὸς ἄμυναν ὅλαις ὁρμαῖς αὐτὸν διεγείρουσα, καὶ ἐς τὴν τοῦ βασιλέως ὑπόστασιν ἀποφαίνουσα ἀνατρέχειν τὰ τῆς ἀτιμίας ταυτησί. οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ οἱ περὶ αὐτὴν κόλακες, οἱονεὶ πῦρ πυρὶ καὶ ξύλοις ξύλα προσεπιφέροντες, ἐς ὀργὴν ἀνάπτειν ἠπείγοντο μείζονα ἔτι τὸν βασιλέα, χαριζόμενοι τῷ καιρῷ. ὁ δὲ βασιλεὺς ἔνδακρυς γενόμενος καὶ βύθιόν τι στενάξας καὶ πάσης μεστὸς κατηφείας καὶ κατανύξεως ἐν βραχεῖ καταστὰς, ἵνα τί με κολάζειν ἄνδρα δίκαιον συνωθεῖτε; ἔφασκεν· εἰ γάρ μοι πρὸς βουλήσεως ἦν ἀτιμίας ὁμοῦ καὶ αἰσχύνης καθῆσθαι ἐκτὸς, ἀκίβδηλον ἂν τὸ τῆς βασιλείας ἐτήρουν σεμνὸν καὶ αὐτός· νῦν δὲ τὰς αἰτίας τῶν ἐμῶν ὕβρεων καὶ τῆς βασιλείας αὐτῆς αὐτὸς παρεχόμενος, προσηκούσας ἀπολαμβάνω λοιπὸν ἐντεῦθεν τὰς ἀμοιβὰς καὶ τῶν πονηρῶν σπερμάτων ἄξια τὰ γεώργια. η.171 [a. m. 6750 ab 6763)
ἀπήλαιον, ὡς εἰπεῖν, αὐτή γε καὶ μόνη, ἀλλ᾽ οὖν πλείους ἢ κατὰ τὴν
*Ανναν φημί.
IV. Cæterum imperator cum esset vir prudcns,
vitain agebat non omnis prorsus molestia ac tristitiæ dolorisque justi expertem, sed conscientiam
acris instar stimuli pungentem habebat, 46 et pa-nitentiæ occasionem exspectans, pravitatis illius correctionem a Deo quærebat; id quod ex eo constat.
Aiunt Marcesinam aliquando tum adorandi, tum
spectandi causa templum adiisse, Blemmydæ sumplibus esmalificatum et sanctorum ac religiosorum
virorum exercitationibus dicatum; eoque illam
advenisse multo cum luxu, imperatoriis inɛignibus
superbam, et magna comitum frequentia stipatam:
sed priusquam vestibulum intrassel, cœtum illum
sanctorum virorum templi fores intrinsecus occlusisse, atque huic adiuum preclusisse Blemmydas
praepositi jussu. Erat is multis virtutibus insignis, η
et varia eruditione perpolitus, tumn ea quæ a Gre
cis veteribus celebrata est, tum illa quam Ecclesiæ
nostræ antistites et oratores ad utilitatem nostram
proposuerunt. Nefas enim judicabat divinus ille
vir, nefariam illam et impudicam mulierculam
profanis et consceleratis pedibus sacrum pavimentum calcare. Quid mirum, ubi ille eamdem antea
ɔcerbe dictis incessere et tam lingua quam calamo
Însectari nunquam destiterat?
V. Ea vero se gravissime læsam arbitrata præter
honorem imperatoriæ dignitati debitum, cum per
sese excandescebat, violentamque et fervidam iram
animo concipiebat, tum ab adulatoribus magis
in@ammabatur. Unde ad insperatorem magna cum
indignatione reversa, tolo impetu illum að vindiclam incitabat, eam ignominiam in ipsam imperatoris 4% personam relundare clamitans. Neque
hæc solum; sed et cjus assentatores ignem quasi
igni et faces facibus addebant, et iram imperatoris
majorem in modum incendebant, aurapala graaucupandæ
tige causa. At imperator lacrymis obortis, cum pro
fundo suspirio Quid ine (inquit) ad virum
justum puniendum impellitis? Nam si ego sine
probro et ignominia vivere voluissem imperii majestatem in violatan conservas-em. Nunc cum ipse
mere atque adeo ipsius imperii contumeliæ causam
præbuerim, meritis meis gratia refertur, ut malæ
sementis malam messem percipiam.»
[tur. JOAN. DUCAB
νόμιμον σύζυγον, τὴν βασιλίδα
Δ΄. Όμως συνετός γε τυγχάνων ὁ βασιλεύς, οὐκ
ἄλυτος τὸ παράπαν τὸν βίον διέδασκεν, οὐδὲ κατη
φείας καὶ συντριβῆς τῆς προσηκούσης ἐκτός· ἀλλὰ
νύττουσαν εἶχε καθάπερ τι κέντρον όξ', την συνεί
δησιν, καὶ καιρὸν ἀνέμενε μετανοίας, καὶ λύσιν ἐζή
τει θεύθεν τῆς τοιαύτης παρατροπής. Δήλον δ' ἐντεῦ
θεν τουτί. Απιέναι γάρ ποτε τὴν Μαρκεσίναν φασὶ
προσκυνήσεως ἅμα καὶ θέας εἶνεκα ἐς τὸν θεῖον
νεών, δν ὁ Βλεμμύδης οἴκ θεν ἐδείματή τε καὶ
ἐν ἁγίων [Ρ. 97] καὶ θεογιλών ἀνδρῶν ἀσκητή.
ρον κατεστήσατο, πολλὴν ἐπαγομένην τὴν τρυτὴν
καὶ σφόδρα τοῖς βασιλικούς σεσοβημένην συμβόλοις
καὶ τῷ τῶν ἀκολούθων πλήθει· ἀλλὰ πρὶν τῶν προ
θύρων αὐτὴν ἐπιβῆναι, τὰς τοῦ νεώ θύμας ένδοθεν
κλείουσιν ὁ τῶν θείων ἐκείνων ἀνδρῶν σύλλογος καὶ
ταύτῃ τὴν εἴσοδον ἀποκλείουσι, κελεύσει τοῦ καθη·
γητού Βλεμμύδου. 'Ανὴρ δὲ οὗτος πολλαῖς
περιηνθισμένος ταῖς ἀρεταῖς, καὶ πολλῇ τῇ σοφίᾳ
ἐξησκημένος, οπόσην τε Ελλήνων ὑμνοῦσι παῖος
καὶ ἐπόσην οἱ τῆς καθ' ἡμᾶς Ἐκκλησίας προστάται
και ρήτορες ἐς ἡμετέραν ὠφέλειαν προὔθηκαν. 10
γὰρ ἔκρινε δίκαιον ὁ θεῖος ἐκεῖνος ἀνὴρ, βεβήλοις
καὶ ἀθεμίτοις ποσὶν ἱερὸν πατεῖν ἔδαφος τὸ ἀνόσιον
ἐκεῖνο καὶ ἀναιδές γύναιον. Πώς γάρ; ας ούτε
πρότερον έληγε σκώμμασι βάλλων αὐτὴν καὶ γλώττη
καὶ γράμμασι διασύρων δεί
Ε'. Ἡ δὲ τὰ δεινότατα πάσχειν οἰομένη καὶ τῆς
βασιλικής Ανάξια αφόδρα τιμῆς, ἐς θυμὸν ἀνῆκτιν
ἑαυτὴν καὶ βαρείαν καὶ ζέουσαν ὀργήν, και μάλιστα
ὅτι καὶ πρὸς τῶν κολάκων παροξυνομένη μάλα ἐτύγα
χανεν. Οθεν καὶ ἐπανῄει πρὸς τὸν βασιλέα λίαν
ὑδριοπαθοῦσα, καὶ πρὸς ἄμυναν ὅλαις ὁρμαῖς αὐτ
τὴν διεγείροντα, καὶ ἐς τὴν τοῦ βασιλέως ὑπόστασιν
ἀποφαίνουσα ἀνατρέχειν τὰ τῆς ἀτιμία; ταυτησί.
Οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ οἱ περὶ αὐτὴν κόλακες, οἱονεὶ
πῦρ πυρὶ καὶ ξύλοις ξύλα προσεπιφέροντες, ἐς όρο
γὴν ἀνάπτειν ἠπείγοντα μείζονα ὅτι τὸν βασιλέα,
χαριζόμενοι τῷ καιρῷ. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἔνδακρυς για
νόμενος καὶ βύθιόν τι στενάξας καὶ πάσης μεστός
κατηφείας καὶ κατανύξεως ἐν βραχεῖ καταστά
• να τ' με κολάζειν άνδρα δίκαιον συνωθεῖτε; ν
ἔφασκεν. «Εἰ γάρ μοι πρὸς βουλήσεως ἦν ἀτιμίας
ὁμοῦ καὶ αἰσχύνης καθῆσθαι ἐκτὸς. ακίβδηλον ἐν
τὸ τῆς βασιλείας ετήρουν σεμνὸν καὶ αὐτός· νῦν δὲ
τὰς αἰτίας τῶν ἐμῶν ὕβρεων καὶ τῆς βασιλείας αὐ
Variorum nole.
Vide epistolam encyclicam ipsius Blemmyd.e, cyclicam, scriptam postquame Marcesinam templi
editam a Leone Allatio in notis ad Hist. Georgii
Acropolite, pag. 231, edit. Reg. Βοιτιν.
Abbaris seu Hegumeni, non vero Precepto
ris, uti verterat interpres. Sic enim Graci præfectos monasteriorum vocant. Nicephori vero Blemmydæ, viri tum eruditione tum vitæ sanctitate celeberrimi, elogium non semiel perstringunt Acropoluta, cap. 51, 53, 55; Pachymeres, Ib. vi,
cap. 9; Gregoras lib. v, cap.2, et aiii, quos laudat
Leo Ailatus lib. 11, De utriusque Ecclesia consensione, cap. 4.5, m. 4, ubi, ut et u notis ad ejusdem Acropolitæ cap. 52 Blen mydæ epistolaði ene
ingressu prohibuit, descripsit. De Blemmydæ vero
Scriptis quædam attigit idem Allatius d. cap. 14
et in notis ad cap. 33 Acropol. Dcase.
Vide Blennnydz orationem, ὁποῖον δεῖ εἶναι
τὸν βασιλέα, que exstat in cul. reg 5125, wl i
he unprimis notatu digna, Τίς γὰρ οὐκ ἂν α
σχυνθείη, καὶ μόνον ἐνθυμηθείς βασιλικήν σεμνότη α
εἰς αἰσχρὰς καὶ ἀπρεπεῖς πράξεις εμπίπτουσαν,
καὶ παρόμοια πάσχουσαν, ὥσπερ τινὶς ὑπὸ τῆς
μυθευομένης μαγικής Κίρκης ἐκείνης εἰς χοίρους
καὶ κύνας μεταβάλλοντα; Βοινικ. [intere edidit
Maius Script. rel. tom. Il. EDIT.
PG 148:173Ἐπὶ τούτων μέντοι τῶν χρόνων ἦρχε Θετταλίας καὶ Αἰτωλίας καὶ τῶν πέριξ Μιχαὴλ ὁ νόθος υἱὸς τοῦ πρώτου ἀποστάτου Μιχαὴλ τοῦ Ἀγγέλου. τελευτησάσης γὰρ τῆς ἄλλης συγγενείας ἐκείνου πάσης, περιῆλθεν ἤδη πᾶσα ἡ τῶν χώρων ἐκείνων ἀρχὴ εἰς. ἕνα τουτονὶ τὸν νόθον Μιχαήλ. τούτῳ παῖδες ἐγένοντο Νικηφόρος καὶ Ἰωάννης καὶ Μιχαὴλ καὶ τέταρτος, νόθος ὄνομα Ἰωάννης καὶ οὗτος· οἷς ἐπιμερίζειν ἔμελλε μετὰ βραχὺ καὶ τὴν ἑαυτοῦ ἀρχήν. τέως μὲν οὖν πρέσβεις ἀποστείλας πρὸς βασιλέα Ἰωάννην, ἐζήτει νύμφην ἀγαγέσθαι τῷ ἑαυτοῦ υἱῷ Νικηφόρῳ τὴν τοῦ υἱοῦ τοῦ βασιλέως Θεοδώρου τοῦ Λάσκαρι θυγατέρα Μαρίαν· καὶ ἤνυσε τὸ ζητούμενον. ἐγένοντο γὰρ τηνικαῦτα μνηστεῖαι καὶ συμφωνίαι, οἷαι δὴ καὶ γεγόνασι, συμπαραγενομένης τῷ υἱῷ Νικηφόρῳ καὶ τῆς μητρὸς Θεοδώρας κατὰ τὴν ἕω, ἅμα μὲν καὶ πρὸς ἐπίσκεψιν τῆς μνηστευομένης νύμφης, ἅμα δὲ καὶ πρὸς βεβαίωσιν τῶν ἐν τούτοις συμφωνιῶν. ὧν δὴ γενομένων, τὴν νύμφην αὐτόθι παρὰ τὰ οἴκοι καταλιποῦσα, ἐπανέστρεφεν οἴκαδε σὺν τῷ υἱῷ Νικηφόρῳ Θεοδώρα ἡ τοῦ Μιχαὴλ σύζυγος, ἐγγύας λαβοῦσα παρὰ τῶν κηδεστῶν βασιλέων, ἐς τοὐπιὸν ἔτος τοὺς γάμους τελεῖσθαι.(A. c. 1222 AD 1254]
BYZANTINE HISTORIE LIB. 11. [P. JOAN. DUCAS]
τῆς αὐτὸς παρεχόμενο;, προσηκούσας ἀπολαμβάνω λοιπὸν ἐντεῦθεν τὰς ἀμοιδὲς καὶ τῶν πονηρῶν σπερ
μάτων ἄξια τὰ γεώργια. Ο
CAPUT VIII.
Michael nothus. Thessalice et Ætoliæ princeps. Quatuor filiorum pater. Mariam imperatoris neptem
sponsam ambil filio suo Nicephoro. Sponsalium celebratio. Idem statim ruplo fœdere urbibus Thracia
imminet. Imperator exercitum cogit. Urbes adventu suo alias confirmat, alius recuperat. Fedus cum
Michaele renovatum. Despote dignitas ei concessa; item ejus filio ob affinitatem. Michael Palaologus
affectati imperii accusatur. Purgat se jurejurando. Milites in hiberna dimissi. Imperator in Asiam
reversus worho corripitur. Agrolat annum integrum. Moritur. Sepelitur. Ubi. Qua alute. Quo inperii anno. Ætas Theodori filii ejus.
[Ρ. 28] Δ΄. Ἐπὶ τούτων μέντοι τῶν χρόνων ἦρχε Ι. Ceterum his temporibus Thessalie et Β.
Θετταλίας καὶ Αἰτωλίας καὶ τῶν πέριξ Μιχαήλ δ
νόθος υἱὸς τοῦ πρώτου ἀποστάτου Μιχαὴλ τοῦ ᾿Αγο
γέλου. Τελευτησάσης γὰρ τῆς άλλης συγγενείας
ἐκείνου πάσης, περιῆλθεν ἤδη πᾶσα ἡ τῶν χώρων
ἐκείνων ἀρχὴ εἰς ἕνα τουτονὶ τὸν νόθον Μιχαήλ.
Τούτῳ παίδες ἐγένοντο Νικηφόρος καὶ Ἰωάννης καὶ
Μιχαὴλ καὶ τέταρτος, νόθος όνομα Ἰωάννης καὶ
οὗτος· οἷς ἐπιμερίζειν έμελλε μετά βραχύ καὶ τὴν
ἑαυτοῦ ἀρχήν Τέως μὲν οὖν πρέσβεις ἀπο
στείλας πρὸς βασιλέα Ιωάννην, ἐζήτει νύμφην αγαγέσθαι τῷ ἑαυτοῦ υἱῷ Νικηφόρῳ τὴν τοῦ υἱοῦ τοῦ
βασιλέως Θεοδώρου τοῦ Λάσκαρι θυγατέρα Μαρία»
καὶ ἔνυσε τὸ ζητούμενον. Εγένοντο γάρ τηνικαῦτα
μνηστείαι καὶ συμφωνίας, οἶαι δὴ καὶ γεγόνασι,
συμπαραγενομένης τῷ υἱῷ Νικηφόρῳ καὶ τῇ μη
ερός Θεοδώρας κατὰ τὴν ἕω ἅμα μὲν καὶ πρὸς
επίσκεψιν τῆς μνηστευομένης νύμφης, ἅμα δὲ καὶ
πρὸς βεβαίωσιν τῶν ἐν τούτοις συμφωνιών. Ων δή
γενομένων, τὴν νύμφην αὐτόθι παρὰ τὰ οίκοι καταtolis vicinisque regionibus praeerat Michael, mothus filius Michaelis Angeli, illius qui primus
rebellaverat. Nam tota ejus cognatione exstincta,
omne locorum illorum imperium ad unum hunc
nothu Michaelem devolutum fuit. Huic filii fuerunt Nicephorus, Joannes, Michael, et quartus
nothus, cui et ipsi nomen Joannes erat: inter quos
brevi post distributurus erat suum principatum.
Tum autem missis ad imperatorem Joannem legatis, filio suo Nicephoro sponsam petebat Mariam,
Theodoro Lascari imperatoris filio genitam; et
voli compos factus est. Peracta enim tunc sponsalia et pacta, qualiacunque ea fuerunt, cum in
Orientem Theodora una cum filio Nicephoro, tum
48 visendæ spousæ, tum confirmandorum sponsalium causa venisset. Quibus peraetis, sponsa ibidem
apud suos relicta, cum Alio Nicephoro Theodora
Michaelis conjux domum reliit, fide accepta, fore
ut anno sequenti nuptiæ celebrarentur.
λιπούσα, επανέστρεφεν οἴκαδε σὺν τῷ υἱῷ Νικηφόρῳ Θεοδώρα ἡ τοῦ Μιχαὴλ σύζυγος, ἐγγύας λαβοῦσα
παρὰ τῶν κηδεστῶν βασιλέων, ἐς τοὐπιὸν ἔτους τοὺς γάμους τελεῖσθαι.
Β'. Βραχὺ τὸ μεταξύ, καὶ πρὸς κατάλυσιν έβλεψε
τῶν σπουδῶν αὐθεῖ ὁ Μιχαήλ· καὶ ἄρας τοὺς οἰκείους
ὑπερέβαινε χώρους ἐπὶ πονήρῳ τῶν δυτικῶν πόλ
λεων, αἱ τοῖς 'Ρωμαίων βασιλεῦσιν ὑπῆρχον ὑπή
προι· ὡς ἀνάγκην εἶναι ἢ τὸν βασιλέα Ἰωάννη»
στρατεύειν ἐπ' ἐκεῖνον, ἢ κίνδυνον εἶναι πάσας ὑπὸ
τῷ Μιχαὴλ τὰς δυτικὰς γενέσθαι πόλεις. Προς οὖν
ἐπιγενομένου, πλείστην ή βασιλεύς ήθροικώς στο α
πάν, ἔξεισι κατὰ τοῦ ἀποστάτου Μιχαήλ. Της
φήμης ζεούσης και προπορευομένης, αἱ μὲν δυτικαὶ
τῶν Ῥωμαίων πόλεις ἀνεῤῥώννυντο πρὸς τὸ εὐθαρσές τε καὶ ἀνδρικώτερον· τὰ δὲ τοῦ Μιχαὴλ ὑπέρρει
καὶ ὑπεπτήχει. Ἐπεὶ δὲ καὶ ὁ βασιλεὺς περὶ Θεσσαλονίκην καὶ Μακεδονίαν ἐγένετο, πάλιν ὑπ' αὐτῷ
βαδίως αἱ πλείους τῶν δυτικῶν ἐγίνοντο πόλεων,
ἐπίσης ἡ τοῦ Ἀγγέλου Μιχαὴλ έφοδος ἐκλόνησε
[Ρ. 21] τε καὶ πρὸς βραχύν τινα χρόνον παρατραπῆναι πεποίηκε, Καστορία τε καὶ Πρέσπα, καὶ ἐπὶ
τούτοις έτεραι οὐκ ὀλίγαι. Οθεν εἰς τὸν ἔσχατον
συνελαθείς φόβον ὁ Μιχαήλ πρεσβεύεται πρὸς τὸν
βασιλέα καὶ τὰς προτέρας ανακαλεῖται σπονδάς,
Variorum
Vide infra lib. rr, cap. 9, sect. 4. Βοινικ.
Acropolita, cap. 49, 51; Pachymer. lib. 111,
cap. 27. DUCANG.
Wolus: Cum mane maler Theodora, etc.
Atqui Ew hir aliud sonat: in orientem nempe venit
11. Sed paulo post Michael iteruni rupto fœdere
limites suos transgressus, occidentales urbes quæ
imperatoribus Romanis parebant, infestavit: ut
nisi imperator Joannes ipse illi bellum inferret,
periculum esset, ne omnes illae urbes à Michaele
occuparentur. Vere igitur appetente imperator,
exercitu maximo coarto, contra rellen Michaelem
proficiscitur. Fama vero sparsa et præcurrente.
occidentales Romanorum urbes confirmatæ animum
et audaciam receperunt: Michaelis vero res d:labebantur et pessum ibant. Imperator autem com
Thessalonicain et Macedoniam attigisset, plerasque
urbes occidentales, quas Angeli Michaelis incursio
concusserat et ad breve tempus interceperat, facile
recuperavit, ut Castorian, Prespain, aliasque preterea non paucas. Unde summo timore perculsus M¡-
chael, missis ad imperatorem legatis, pristinum foedus
renovat, et præteralia castella Prillapum etiam et Belesum et * restituit. 49 Imperator contra et pali
Michaeli et filio ejus Nicephoro, propter affinitatis necessitudinem, Despotarum honorem concessit;
notæ.
Theodora. Sic enim Acropolita: Καὶ ἡ τούτου γαμετή
Θεοχώρα, τον Νικηφόρον μεθ' ἑαυτῆς λαβοῦσα, εἰς
τὴν ἕω διαπεραιούται. Atque sic emendavimus.
DUCANG.
(Β.) Βραχὺ τὸ μεταξὺ, καὶ πρὸς κατάλυσιν ἔβλεψε τῶν σπονδῶν αὖθις ὁ Μιχαήλ· καὶ ἄρας τοὺς οἰκείους ὑπερέβαινε χώρους ἐπὶ πονήρῳ τῶν δυτικῶν πόλεων, αἳ τοῖς Ῥωμαίων βασιλεῦσιν ὑπῆρχον ὑπήκοοι· ὡς ἀνάγκην εἶναι ἢ τὸν βασιλέα Ἰωάννην στρατεύειν ἐπ’ ἐκεῖνον, ἢ κίνδυνον εἶναι πάσας ὑπὸ τῷ Μιχαὴλ τὰς δυτικὰς γενέσθαι πόλεις. ἦρος οὖν ἐπιγενομένου, πλείστην ὁ βασιλεὺς ἠθροικὼς στρατιὰν, ἔξεισι κατὰ τοῦ ἀποστάτου Μιχαήλ. τῆς δὲ φήμης ῥεούσης καὶ προπορευομένης, αἱ μὲν δυτικαὶ τῶν Ῥωμαίων πόλεις ἀνεῤῥώννυντο πρὸς τὸ εὐθαρσές τε καὶ ἀνδρικώτερον· τὰ δὲ τοῦ Μιχαὴλ ὑπέῤῥει καὶ ὑπεπτήχει. ἐπεὶ δὲ καὶ ὁ βασιλεὺς περὶ Θεσσαλονίκην καὶ Μακεδονίαν ἐγένετο, πάλιν ὑπ’ αὐτῷ ῥᾳδίως αἱ πλείους τῶν δυτικῶν ἐγίνοντο πόλεων, ὁπόσας ἡ τοῦ Ἀγγέλου Μιχαὴλ ἔφοδος ἐκλόνησέ τε καὶ πρὸς βραχύν τινα χρόνον παρατραπῆναι πεποίηκε, Καστορία τε καὶ Πρέσπα, καὶ ἐπὶ τούτοις ἕτεραι οὐκ ὀλίγαι. ὅθεν εἰς τὸν ἔσχατον συνελαθεὶς φόβον ὁ Μιχαὴλ πρεσβεύεται πρὸς τὸν βασιλέα καὶ τὰς προτέρας ἀνακαλεῖται σπονδὰς, ἀποδιδοὺς αὐτῷ καὶ φρούρια, τά τε ἄλλα καὶ τὸν Πρίλλαπον, ἔτι τε τὸν Βελεσὸν καὶ τὸ .(A. c. 1222 AD 1254]
BYZANTINE HISTORIE LIB. 11. [P. JOAN. DUCAS]
τῆς αὐτὸς παρεχόμενο;, προσηκούσας ἀπολαμβάνω λοιπὸν ἐντεῦθεν τὰς ἀμοιδὲς καὶ τῶν πονηρῶν σπερ
μάτων ἄξια τὰ γεώργια. Ο
CAPUT VIII.
Michael nothus. Thessalice et Ætoliæ princeps. Quatuor filiorum pater. Mariam imperatoris neptem
sponsam ambil filio suo Nicephoro. Sponsalium celebratio. Idem statim ruplo fœdere urbibus Thracia
imminet. Imperator exercitum cogit. Urbes adventu suo alias confirmat, alius recuperat. Fedus cum
Michaele renovatum. Despote dignitas ei concessa; item ejus filio ob affinitatem. Michael Palaologus
affectati imperii accusatur. Purgat se jurejurando. Milites in hiberna dimissi. Imperator in Asiam
reversus worho corripitur. Agrolat annum integrum. Moritur. Sepelitur. Ubi. Qua alute. Quo inperii anno. Ætas Theodori filii ejus.
[Ρ. 28] Δ΄. Ἐπὶ τούτων μέντοι τῶν χρόνων ἦρχε Ι. Ceterum his temporibus Thessalie et Β.
Θετταλίας καὶ Αἰτωλίας καὶ τῶν πέριξ Μιχαήλ δ
νόθος υἱὸς τοῦ πρώτου ἀποστάτου Μιχαὴλ τοῦ ᾿Αγο
γέλου. Τελευτησάσης γὰρ τῆς άλλης συγγενείας
ἐκείνου πάσης, περιῆλθεν ἤδη πᾶσα ἡ τῶν χώρων
ἐκείνων ἀρχὴ εἰς ἕνα τουτονὶ τὸν νόθον Μιχαήλ.
Τούτῳ παίδες ἐγένοντο Νικηφόρος καὶ Ἰωάννης καὶ
Μιχαὴλ καὶ τέταρτος, νόθος όνομα Ἰωάννης καὶ
οὗτος· οἷς ἐπιμερίζειν έμελλε μετά βραχύ καὶ τὴν
ἑαυτοῦ ἀρχήν Τέως μὲν οὖν πρέσβεις ἀπο
στείλας πρὸς βασιλέα Ιωάννην, ἐζήτει νύμφην αγαγέσθαι τῷ ἑαυτοῦ υἱῷ Νικηφόρῳ τὴν τοῦ υἱοῦ τοῦ
βασιλέως Θεοδώρου τοῦ Λάσκαρι θυγατέρα Μαρία»
καὶ ἔνυσε τὸ ζητούμενον. Εγένοντο γάρ τηνικαῦτα
μνηστείαι καὶ συμφωνίας, οἶαι δὴ καὶ γεγόνασι,
συμπαραγενομένης τῷ υἱῷ Νικηφόρῳ καὶ τῇ μη
ερός Θεοδώρας κατὰ τὴν ἕω ἅμα μὲν καὶ πρὸς
επίσκεψιν τῆς μνηστευομένης νύμφης, ἅμα δὲ καὶ
πρὸς βεβαίωσιν τῶν ἐν τούτοις συμφωνιών. Ων δή
γενομένων, τὴν νύμφην αὐτόθι παρὰ τὰ οίκοι καταtolis vicinisque regionibus praeerat Michael, mothus filius Michaelis Angeli, illius qui primus
rebellaverat. Nam tota ejus cognatione exstincta,
omne locorum illorum imperium ad unum hunc
nothu Michaelem devolutum fuit. Huic filii fuerunt Nicephorus, Joannes, Michael, et quartus
nothus, cui et ipsi nomen Joannes erat: inter quos
brevi post distributurus erat suum principatum.
Tum autem missis ad imperatorem Joannem legatis, filio suo Nicephoro sponsam petebat Mariam,
Theodoro Lascari imperatoris filio genitam; et
voli compos factus est. Peracta enim tunc sponsalia et pacta, qualiacunque ea fuerunt, cum in
Orientem Theodora una cum filio Nicephoro, tum
48 visendæ spousæ, tum confirmandorum sponsalium causa venisset. Quibus peraetis, sponsa ibidem
apud suos relicta, cum Alio Nicephoro Theodora
Michaelis conjux domum reliit, fide accepta, fore
ut anno sequenti nuptiæ celebrarentur.
λιπούσα, επανέστρεφεν οἴκαδε σὺν τῷ υἱῷ Νικηφόρῳ Θεοδώρα ἡ τοῦ Μιχαὴλ σύζυγος, ἐγγύας λαβοῦσα
παρὰ τῶν κηδεστῶν βασιλέων, ἐς τοὐπιὸν ἔτους τοὺς γάμους τελεῖσθαι.
Β'. Βραχὺ τὸ μεταξύ, καὶ πρὸς κατάλυσιν έβλεψε
τῶν σπουδῶν αὐθεῖ ὁ Μιχαήλ· καὶ ἄρας τοὺς οἰκείους
ὑπερέβαινε χώρους ἐπὶ πονήρῳ τῶν δυτικῶν πόλ
λεων, αἱ τοῖς 'Ρωμαίων βασιλεῦσιν ὑπῆρχον ὑπή
προι· ὡς ἀνάγκην εἶναι ἢ τὸν βασιλέα Ἰωάννη»
στρατεύειν ἐπ' ἐκεῖνον, ἢ κίνδυνον εἶναι πάσας ὑπὸ
τῷ Μιχαὴλ τὰς δυτικὰς γενέσθαι πόλεις. Προς οὖν
ἐπιγενομένου, πλείστην ή βασιλεύς ήθροικώς στο α
πάν, ἔξεισι κατὰ τοῦ ἀποστάτου Μιχαήλ. Της
φήμης ζεούσης και προπορευομένης, αἱ μὲν δυτικαὶ
τῶν Ῥωμαίων πόλεις ἀνεῤῥώννυντο πρὸς τὸ εὐθαρσές τε καὶ ἀνδρικώτερον· τὰ δὲ τοῦ Μιχαὴλ ὑπέρρει
καὶ ὑπεπτήχει. Ἐπεὶ δὲ καὶ ὁ βασιλεὺς περὶ Θεσσαλονίκην καὶ Μακεδονίαν ἐγένετο, πάλιν ὑπ' αὐτῷ
βαδίως αἱ πλείους τῶν δυτικῶν ἐγίνοντο πόλεων,
ἐπίσης ἡ τοῦ Ἀγγέλου Μιχαὴλ έφοδος ἐκλόνησε
[Ρ. 21] τε καὶ πρὸς βραχύν τινα χρόνον παρατραπῆναι πεποίηκε, Καστορία τε καὶ Πρέσπα, καὶ ἐπὶ
τούτοις έτεραι οὐκ ὀλίγαι. Οθεν εἰς τὸν ἔσχατον
συνελαθείς φόβον ὁ Μιχαήλ πρεσβεύεται πρὸς τὸν
βασιλέα καὶ τὰς προτέρας ανακαλεῖται σπονδάς,
Variorum
Vide infra lib. rr, cap. 9, sect. 4. Βοινικ.
Acropolita, cap. 49, 51; Pachymer. lib. 111,
cap. 27. DUCANG.
Wolus: Cum mane maler Theodora, etc.
Atqui Ew hir aliud sonat: in orientem nempe venit
11. Sed paulo post Michael iteruni rupto fœdere
limites suos transgressus, occidentales urbes quæ
imperatoribus Romanis parebant, infestavit: ut
nisi imperator Joannes ipse illi bellum inferret,
periculum esset, ne omnes illae urbes à Michaele
occuparentur. Vere igitur appetente imperator,
exercitu maximo coarto, contra rellen Michaelem
proficiscitur. Fama vero sparsa et præcurrente.
occidentales Romanorum urbes confirmatæ animum
et audaciam receperunt: Michaelis vero res d:labebantur et pessum ibant. Imperator autem com
Thessalonicain et Macedoniam attigisset, plerasque
urbes occidentales, quas Angeli Michaelis incursio
concusserat et ad breve tempus interceperat, facile
recuperavit, ut Castorian, Prespain, aliasque preterea non paucas. Unde summo timore perculsus M¡-
chael, missis ad imperatorem legatis, pristinum foedus
renovat, et præteralia castella Prillapum etiam et Belesum et * restituit. 49 Imperator contra et pali
Michaeli et filio ejus Nicephoro, propter affinitatis necessitudinem, Despotarum honorem concessit;
notæ.
Theodora. Sic enim Acropolita: Καὶ ἡ τούτου γαμετή
Θεοχώρα, τον Νικηφόρον μεθ' ἑαυτῆς λαβοῦσα, εἰς
τὴν ἕω διαπεραιούται. Atque sic emendavimus.
DUCANG.
ἐτετιμήκει μέντοι ὁ βασιλεὺς ἑκατέρους τῷ δεσποτικῷ ἀξιώματι διὰ τὰς τοῦ κήδους μνηστείας, τόν τε Μιχαὴλ καὶ τὸν αὐτοῦ γε υἱὸν Νικηφόρον, ἵνα μηδὲν μεταξὺ ἀνακύπτῃ ἀμφίδοξον, ὁπόσα ψυχάς τε ταράττει καὶ κυκεῶνας ἐγείρει πραγμάτων. ἀλλὰ γὰρ οὕτω τὰ ἐκεῖσε καταστησάμενος ὁ βασιλεὺς ἐπανόδου ἥπτετο, μὴ βουλόμενος ἐκεῖσε τὴν χειμέριον ὥραν διαβιβάζειν. ἦν γὰρ κατὰ τὰς Ἀρκτούρου ἐπιτολὰς ὁ καιρός. (Γ.) Ἐπεὶ δὲ περὶ τὴν Φιλίππων γενόμενος ἡμέρας ἐκεῖσε συχνὰς διατέτριφε, διαβολαί τινες ἀνεφύησαν κατὰ τοῦ Κομνηνοῦ Μιχαὴλ τοῦ Παλαιολόγου, ὅτι βασιλείας ἐφίεται. καὶ ἤγοντο οἵ τε πρώτως τὰ τοιαῦτα διαψιθυρίσαντες φίλοι αὐτοῦ, καὶ οἳ τοὺς κατ’ αὐτοῦ ἐλέγχους ἑτέρωθεν προὔτεινον. ἀλλ’ ἀνίσχυρα τὰ τῶν ἐλέγχων ἐδόκει καὶ ψευδεῖς αἱ διαβολαὶ, εἴτε καὶ τῇ ἀληθείᾳ ψευδῶν οὐσῶν, εἴτε καὶ τοῦ καιροῦ σχεδιάσαντος οὑτωσί. ὅμως ἔδοξεν ὅρκοις αὐτὸν βεβαιώσαντα ὅτι τε ψευδεῖς αἱ διαβολαὶ, καὶ ὅτι οὐ μήποτε βουληθείη βασιλείᾳ ἐπιχειρῆσαι, ἐλεύθερόν τε εἶναι τοῦ λοιποῦ τῆς ἐντεῦθεν καταδίκης καὶ ὑποψίας ἁπάσης μένειν ὡς ποῤῥωτάτω, καὶ πρός γε ἔτι τῆς προτέρας ἐφ’ ὁμοίου τοῦ σχήματος ἀπολαύειν τιμῆς.(A. c. 1222 AD 1254]
BYZANTINE HISTORIE LIB. 11. [P. JOAN. DUCAS]
τῆς αὐτὸς παρεχόμενο;, προσηκούσας ἀπολαμβάνω λοιπὸν ἐντεῦθεν τὰς ἀμοιδὲς καὶ τῶν πονηρῶν σπερ
μάτων ἄξια τὰ γεώργια. Ο
CAPUT VIII.
Michael nothus. Thessalice et Ætoliæ princeps. Quatuor filiorum pater. Mariam imperatoris neptem
sponsam ambil filio suo Nicephoro. Sponsalium celebratio. Idem statim ruplo fœdere urbibus Thracia
imminet. Imperator exercitum cogit. Urbes adventu suo alias confirmat, alius recuperat. Fedus cum
Michaele renovatum. Despote dignitas ei concessa; item ejus filio ob affinitatem. Michael Palaologus
affectati imperii accusatur. Purgat se jurejurando. Milites in hiberna dimissi. Imperator in Asiam
reversus worho corripitur. Agrolat annum integrum. Moritur. Sepelitur. Ubi. Qua alute. Quo inperii anno. Ætas Theodori filii ejus.
[Ρ. 28] Δ΄. Ἐπὶ τούτων μέντοι τῶν χρόνων ἦρχε Ι. Ceterum his temporibus Thessalie et Β.
Θετταλίας καὶ Αἰτωλίας καὶ τῶν πέριξ Μιχαήλ δ
νόθος υἱὸς τοῦ πρώτου ἀποστάτου Μιχαὴλ τοῦ ᾿Αγο
γέλου. Τελευτησάσης γὰρ τῆς άλλης συγγενείας
ἐκείνου πάσης, περιῆλθεν ἤδη πᾶσα ἡ τῶν χώρων
ἐκείνων ἀρχὴ εἰς ἕνα τουτονὶ τὸν νόθον Μιχαήλ.
Τούτῳ παίδες ἐγένοντο Νικηφόρος καὶ Ἰωάννης καὶ
Μιχαὴλ καὶ τέταρτος, νόθος όνομα Ἰωάννης καὶ
οὗτος· οἷς ἐπιμερίζειν έμελλε μετά βραχύ καὶ τὴν
ἑαυτοῦ ἀρχήν Τέως μὲν οὖν πρέσβεις ἀπο
στείλας πρὸς βασιλέα Ιωάννην, ἐζήτει νύμφην αγαγέσθαι τῷ ἑαυτοῦ υἱῷ Νικηφόρῳ τὴν τοῦ υἱοῦ τοῦ
βασιλέως Θεοδώρου τοῦ Λάσκαρι θυγατέρα Μαρία»
καὶ ἔνυσε τὸ ζητούμενον. Εγένοντο γάρ τηνικαῦτα
μνηστείαι καὶ συμφωνίας, οἶαι δὴ καὶ γεγόνασι,
συμπαραγενομένης τῷ υἱῷ Νικηφόρῳ καὶ τῇ μη
ερός Θεοδώρας κατὰ τὴν ἕω ἅμα μὲν καὶ πρὸς
επίσκεψιν τῆς μνηστευομένης νύμφης, ἅμα δὲ καὶ
πρὸς βεβαίωσιν τῶν ἐν τούτοις συμφωνιών. Ων δή
γενομένων, τὴν νύμφην αὐτόθι παρὰ τὰ οίκοι καταtolis vicinisque regionibus praeerat Michael, mothus filius Michaelis Angeli, illius qui primus
rebellaverat. Nam tota ejus cognatione exstincta,
omne locorum illorum imperium ad unum hunc
nothu Michaelem devolutum fuit. Huic filii fuerunt Nicephorus, Joannes, Michael, et quartus
nothus, cui et ipsi nomen Joannes erat: inter quos
brevi post distributurus erat suum principatum.
Tum autem missis ad imperatorem Joannem legatis, filio suo Nicephoro sponsam petebat Mariam,
Theodoro Lascari imperatoris filio genitam; et
voli compos factus est. Peracta enim tunc sponsalia et pacta, qualiacunque ea fuerunt, cum in
Orientem Theodora una cum filio Nicephoro, tum
48 visendæ spousæ, tum confirmandorum sponsalium causa venisset. Quibus peraetis, sponsa ibidem
apud suos relicta, cum Alio Nicephoro Theodora
Michaelis conjux domum reliit, fide accepta, fore
ut anno sequenti nuptiæ celebrarentur.
λιπούσα, επανέστρεφεν οἴκαδε σὺν τῷ υἱῷ Νικηφόρῳ Θεοδώρα ἡ τοῦ Μιχαὴλ σύζυγος, ἐγγύας λαβοῦσα
παρὰ τῶν κηδεστῶν βασιλέων, ἐς τοὐπιὸν ἔτους τοὺς γάμους τελεῖσθαι.
Β'. Βραχὺ τὸ μεταξύ, καὶ πρὸς κατάλυσιν έβλεψε
τῶν σπουδῶν αὐθεῖ ὁ Μιχαήλ· καὶ ἄρας τοὺς οἰκείους
ὑπερέβαινε χώρους ἐπὶ πονήρῳ τῶν δυτικῶν πόλ
λεων, αἱ τοῖς 'Ρωμαίων βασιλεῦσιν ὑπῆρχον ὑπή
προι· ὡς ἀνάγκην εἶναι ἢ τὸν βασιλέα Ἰωάννη»
στρατεύειν ἐπ' ἐκεῖνον, ἢ κίνδυνον εἶναι πάσας ὑπὸ
τῷ Μιχαὴλ τὰς δυτικὰς γενέσθαι πόλεις. Προς οὖν
ἐπιγενομένου, πλείστην ή βασιλεύς ήθροικώς στο α
πάν, ἔξεισι κατὰ τοῦ ἀποστάτου Μιχαήλ. Της
φήμης ζεούσης και προπορευομένης, αἱ μὲν δυτικαὶ
τῶν Ῥωμαίων πόλεις ἀνεῤῥώννυντο πρὸς τὸ εὐθαρσές τε καὶ ἀνδρικώτερον· τὰ δὲ τοῦ Μιχαὴλ ὑπέρρει
καὶ ὑπεπτήχει. Ἐπεὶ δὲ καὶ ὁ βασιλεὺς περὶ Θεσσαλονίκην καὶ Μακεδονίαν ἐγένετο, πάλιν ὑπ' αὐτῷ
βαδίως αἱ πλείους τῶν δυτικῶν ἐγίνοντο πόλεων,
ἐπίσης ἡ τοῦ Ἀγγέλου Μιχαὴλ έφοδος ἐκλόνησε
[Ρ. 21] τε καὶ πρὸς βραχύν τινα χρόνον παρατραπῆναι πεποίηκε, Καστορία τε καὶ Πρέσπα, καὶ ἐπὶ
τούτοις έτεραι οὐκ ὀλίγαι. Οθεν εἰς τὸν ἔσχατον
συνελαθείς φόβον ὁ Μιχαήλ πρεσβεύεται πρὸς τὸν
βασιλέα καὶ τὰς προτέρας ανακαλεῖται σπονδάς,
Variorum
Vide infra lib. rr, cap. 9, sect. 4. Βοινικ.
Acropolita, cap. 49, 51; Pachymer. lib. 111,
cap. 27. DUCANG.
Wolus: Cum mane maler Theodora, etc.
Atqui Ew hir aliud sonat: in orientem nempe venit
11. Sed paulo post Michael iteruni rupto fœdere
limites suos transgressus, occidentales urbes quæ
imperatoribus Romanis parebant, infestavit: ut
nisi imperator Joannes ipse illi bellum inferret,
periculum esset, ne omnes illae urbes à Michaele
occuparentur. Vere igitur appetente imperator,
exercitu maximo coarto, contra rellen Michaelem
proficiscitur. Fama vero sparsa et præcurrente.
occidentales Romanorum urbes confirmatæ animum
et audaciam receperunt: Michaelis vero res d:labebantur et pessum ibant. Imperator autem com
Thessalonicain et Macedoniam attigisset, plerasque
urbes occidentales, quas Angeli Michaelis incursio
concusserat et ad breve tempus interceperat, facile
recuperavit, ut Castorian, Prespain, aliasque preterea non paucas. Unde summo timore perculsus M¡-
chael, missis ad imperatorem legatis, pristinum foedus
renovat, et præteralia castella Prillapum etiam et Belesum et * restituit. 49 Imperator contra et pali
Michaeli et filio ejus Nicephoro, propter affinitatis necessitudinem, Despotarum honorem concessit;
notæ.
Theodora. Sic enim Acropolita: Καὶ ἡ τούτου γαμετή
Θεοχώρα, τον Νικηφόρον μεθ' ἑαυτῆς λαβοῦσα, εἰς
τὴν ἕω διαπεραιούται. Atque sic emendavimus.
DUCANG.
PG 148:175καὶ γέγονε τοῦτο. ἐκεῖθεν μέντοι ἀπάρας ὁ βασιλεὺς, αὐτὸς μὲν ἀπῄει διαπεραιωσόμενος τὸν Ἑλλήσποντον· τὸν δὲ στρατὸν διαφῆκεν ἀπιέναι περὶ τὰ οἴκοι διαχειμάσοντας. (Δ.) Πρὸς δὲ τὴν ἕω διαβάντι τῷ βασιλεῖ καὶ περὶ τὴν Νίκαιαν διατρίβοντι νόσος ἐνσκήπτει δεινή· οὐκ οἶδ’ εἴτε φρενῖτιν χρὴ προσειπεῖν, εἴτ’ ἐπιληψίαν. ἐς γὰρ καρηβαρίαν τινὰ καὶ νάρκωσιν ἐπεπτώκει τοῦ ἡγεμονικοῦ, ὁποῖον καὶ οἱ τὰ περὶ τὸν ἐγκέφαλον οὐχ ὑγιῶς διακείμενοι πάσχουσιν ἐν ταῖς τῶν οὐρανίων φωστήρων συνόδοις, τοῦ περιέχοντος ὑγροτέρου τε ἅμα καὶ ψυχροτέρου τηνικαῦτα καθισταμένου καὶ ἴλιγγον σφίσιν ἐπάγοντος ἐγκεφάλου, ἀδυνάτως ἔχουσι δέχεσθαι τὰς τοιαύτας τροπὰς καὶ μεταβολάς. ἄφωνος δὲ καὶ πλὴν τοῦ ἀναπνεῖν νεκρὸς ἐπὶ τρεῖς ὅλας διατελέσας ἡμέρας, ἀναφέρειν ἔδοξεν αὖθις καὶ τοῦ νοσήματος ἀπαλλάττεσθαι. πλὴν οὐκ ἐς τέλος ἐξοστρακίζειν ἰατρῶν ἐπίνοιαι τὸ πάθος δεδύνηνται· ἀλλ’ ὥσπερ ἐμπεφώλευκεν ἐξ ἐκείνου καὶ ἕδραν τινὰ δυσαπόσπαστον ἔσχε· καὶ ἦν τοῦ λοιποῦ νῦν μὲν πάσχων, νῦν δ’ ὑγιαίνειν δοκῶν. κατὰ γὰρ ἡμερῶν διαστήματα, νῦν μὲν πλείω, νῦν δ’ ἥττω, νῦν μὲν ὑπεχώρει, νῦν δ’ αὖθις ἐπεχωρίαζε τὸ δεινόν·[4. Ν. 6730 4D 6763]
[IMP. JOAN. DUCAS!
ne qua diffidentia intercederet, quæ animos sul- ἀποδιδοὺς αὐτῷ καὶ φρούρια, τά τε ἄλλα καὶ τὸν
licitare, et negotiorum turbas excitare posset.
Rebus autem ibi sic ordinatis, reditum parat, quod
ibi hybernare nolebat. Instabat enim tum Arcturi
exortus.
Πρίλλαπον, ὅτι τε τὸν Βελεσὸν καὶ τὸ.... Βτετ:
μήκει μέντοι ὁ βασιλεὺς ἑκατέρους τῷ δεσποτική
ἀξιώματι διὰ τὰς τοῦ κήδους μνηστείας, τόν τε
Μιχαὴλ καὶ τὸν αὐτοῦ γε υἱὸν Νικηφόρον, ἵνα με
δὲν μεταξὺ ἀνακύπτῃ ἀμφίδοξον, οπόσα ψυχάς τε ταράττει καὶ κυκεῶνας ἐγείρει πραγμάτων. 'Αλλά
γὰρ οὕτω τὰ ἐκεῖσε καταστησάμενος ὁ βασιλεὺς ἐπανόδο ἥπτετου, μὴ βουλόμενος ἐκεῖσε τὴν χειμέν
στον ώραν διαβιβάζειν. "Ην γὰρ κατὰ τὰς Αρκτούρου ἐπιτολὰς ὁ καιρός.
III. Cum vero Philippos pervenisset et complures
illic dies mansisset, criminationes quædam contra
Michaelem Comnenan Palæologum subortæ sunt,
eum regnum afectare. Producebantur ii qui primi
Hlud susurrarant, amnici ejus: et ii qui indicia adlversus ipsum aliunde afferebant, Sed et hæc infirmia,
falsæque criminationes visæ sunt, sive reipsa essent
false, sive ita casus temere persuasit. Placuit tamen, eum jurejurando affirmare falsa esse ea crimina, nec se unquam regnum affectaturum; ac
deinceps eum poena liberari, et ab omni suspicione
quam remotissimum in pristinum dignitatis gradum
restitui. Id vero factum est. Imperator autem ajotis inde castris, ipse quidem lellespontum trajecturus abiit: exercitum vero domum in hiberna
dimisit.
IV. Cum vero imperator in Orientem trajecisset,
et apud Nicæam versaretur, atroci morbo est correptus, qui haud scio phrenitis an epilepsia sit
appellandus. Nam gravitate et stupore 50 mentis
alliciebatur, ut iis qui e cerebro laborant, in cuelestium şiderum congressibus accidere solet, quo
tempore aer circumfusus humidior est et frigidior
adcoque cercbri vertiginem ipsis affert, tales conversiones et mutationes ferre nequeantibus. Cam
autem mutus, et respiratione excepta mortaus
Les perpetuos dies jacuisset, ad se redire morbo
que lev ri visus est. Quem tamen ars medicorum
non penitus ablegare potuit, quominus ex co lempore ia eo delitescere et firmam sedem fixisse vi-
¸deretur: ita ut deinceps alias afligeretur, alias
valere videretur. Nam nunc plurium, nunc pauciorum dierum intervallo vel accedebat vel recedebat
malum: nunc domi, nunc in via, nullo praecedente
signo, subito eum invadebat, ut sæpe ex equo delapsurus lectica in palatium referretur. Morbus is
annum integrum caput' ejus infestavit, clam ac
paulatim semper augescens: donec omni medicorum arte superata, e rebus humanis eum sustulit.
Decessit autem ex eo morbo imperator, cum circa
Nymphæum versaretur: ac sepultus est in Sosandrio, non:sterio a se exstructo, anno alalis sexagesimo, septem et viginti natus annos cum impeΓ. Ἐπεὶ δὲ περὶ τὴν Φιλίππων γενόμενης
ἡμέρας ἐκεῖσε συχνὰς διατέτριφε, διαβολαί τινες
ανεφύησαν κατὰ τοῦ Κομνηνοῦ Μιχαὴλ τοῦ Παλαιο
λόγου, ότι βασιλείας εφίεται. Καὶ ήγοντο οι τι πρώτ
τως τὰ τοιαῦτα διαψιθυρίσαντες φίλοι αὐτοῦ, καὶ
οἱ τοὺς κατ' αὐτοῦ ἐλέγχους ετέρωθεν προὔτεινον.
Αλλ' ἀνίσχυρα τὰ τῶν ἐλέγχων ἐδόκει καὶ ψευδείς
α! διαβολαί, εἴτε καὶ τῇ ἀληθείᾳ ψευδῶν οὐσῶν, εἴτε
καὶ τοῦ καιροῦ σχεδιάσαντος ούτωσί. Όμως έδοξεν
ὅρκοις αὐτὸν βεβαιώσαντα ότι τε ψευδεῖς οἱ διαβ
λαὶ, καὶ ὅτι οὐ μήποτε βουληθείη βασιλείς επιχει
ρῆσαι, ελεύθερόν τε εἶναι τοῦ λοιποῦ τῆς ἐντεῦθεν
καταδίκη; καὶ ὑποψία; ἀπάσης μένειν ὡς πορρωτάτω,
καὶ πρός γε Ε:ι τῆς προτέρας ἐφ᾽ ὁμοίου του
σχήματος ἀπολαύειν τιμῆς. Καὶ γέγους τοῦτο.
Ἐκεῖθεν μέντοι ἀπάρας ὁ βασιλεὺς, αὐτὸς μὲν ἀπῄει
διαπεραιωσόμενος τὸν Ἑλλήσποντον· τὸν δὲ στρατὸν
διαφῆκεν ἀπιέναι περὶ τὰ οίκοι διαχειμάσοντας.
Δ'. Πρὸς δὲ τὴν ἔω διαβάντι τῷ βασιλεῖ καὶ
περὶ τὴν Νίκαιαν διατρίβοντι νόσος ενσκήπτει δεινή
οὐκ οἶδ᾽ εἴτε φρενίτιν χρή προσειπεῖν, εἴτ' ἐπιληψίαν. ὡς γὰρ καρηβαρίαν τινὰ καὶ νάρκωσιν ἐπεπτώκει τοῦ ἡγεμονικοῦ, ὁποῖον καὶ οἱ τὰ περὶ τὸν
ἐγκέφαλον οὐχ ὑγιῶς διακείμενοι πάσχουσιν ἐν ταῖς
τῶν οὐρανίων φωστήρων συνέχοις, του περιέχοντα
υγροτέρου τε άμα καὶ ψυχροτέρου τηνικαῦτα καθι
σταμένου καὶ ἱλιγγον σφίσιν ἐπάγοντος εγκεφάλου,
ἀδυνάτως ἔχουσι δέχεσθαι τὰς τοιαύτας τροπὰς καὶ
μεταβολάς. Άφωνος δὲ καὶ πλὴν τοῦ ἀναπνεῖν νεο
κρὸς ἐπὶ τρεῖς ὅλα, διατελέσας ἡμέρας, ἀναφέρειν
ἔδοξεν αὖθις καὶ τοῦ νοσήματο; ἀπαλλάττεσθαι. Πλην
οὐκ ἐς τέλος ἐξοστρακίζειν ἰατρῶν ἐπίνοιπι τὸ πά
θος δεδύνηνται· ἀλλ᾿ ὥσπερ ἐμπεφώλευκεν ἐξ ἐκείνου
καὶ ἕδραν τινά δυσαπόσπαστον ἔσχε· καὶ ἦν τοῦ
λοιποῦ νῦν μὲν πάσχων, νῦν δ' ὑγιαίνειν δοκῶν.
Κατὰ γὰρ ἡμερῶν διαστήματα, νῦν μὲν πλείω, νῦν
δ' ἥττω, νῦν μὲν ὑπεχώρει, νῦν δ' αὖθις ἐπιχωρίαζε
τὸ δεινόν· καὶ νῦν μὲν ἐν οἴκοις διατρίβοντι, νῦν δ'
ἐν ὁδοῖς, [Ρ. 50] προσδοκίας οὐ προηγησαμένης ούτ
δεμιᾶς, ἐξαίφνης ἐπξει· καὶ πολλάκις τοῦ ἵππου
πεσεῖν διακινδυνεύσαντα δεξάμενοι φοράδην ἐς τὸ
ἀρχεῖον ἐκόμισαν. Καὶ ἦν τῇ κεφαλῇ τὸ πάθος του
λέμιον ὅλον ἐνιαυτὸν, λάθρα καὶ κατὰ μικρὸν ἐς εξ
ξησιν προβαῖνον ἀεί- ἕως πολλῷ κραταιότερον πάν
σης ἰατρικῆς ἐπιστήμης γενόμενον ἐξ ἀνθρώπων
notæ.
Variorum
Acropolita: Καὶ ἀπέλυσε προς τον βα
σιλέα ὁ Μιχαὴλ τὸ ἄστυ Πρίλαπον καὶ τὴν Βέλεσον,
καὶ τὸ ἐν τῷ ᾿Αλβανῳ φρούριον τας Κρέας. Hinc
igitur supplendus Gregoras. De Croia urbe adeundus Leunclavius in Pandecl. Turc. n. 120. DUCANG.
Acrop. cap. 50, 51; Pachym, lib. 1 cap. T;
Phrauz. lib. 1, cap. 1, 2. DucaNG.
Joannis Valalze obitum multis pariter re
fert Acropolita cap. 52. Contigit autem 50 mensis
Octob. auno Chr. 1255, cum annum ætatis tu, seu,
uti vult Acropolita 62 attigisset. Dugang.
PG 148:177καὶ νῦν μὲν ἐν οἴκοις διατρίβοντι, νῦν δ’ ἐν ὁδοῖς, προσδοκίας οὐ προηγησαμένης οὐδεμιᾶς, ἐξαίφνης ἐπῄει· καὶ πολλάκις τοῦ ἵππου πεσεῖν διακινδυνεύσαντα δεξάμενοι φοράδην ἐς τὸ ἀρχεῖον ἐκόμισαν. καὶ ἦν τῇ κεφαλῇ τὸ πάθος πολέμιον ὅλον ἐνιαυτὸν, λάθρα καὶ κατὰ μικρὸν ἐς αὔξησιν προβαῖνον ἀεί· ἕως πολλῷ κραταιότερον πάσης ἰατρικῆς ἐπιστήμης γενόμενον ἐξ ἀνθρώπων ἐπεποιήκει γενέσθαι αὐτόν. ἐγένετο μὲν οὖν ἐξ ἀνθρώπων ὁ βασιλεὺς, ταυτησὶ περιγενομένης τῆς νόσου, περὶ τὸ Νύμφαιον τότε ποιούμενος τὰς διατριβάς. ἐτάφη δὲ ἐν τῇ μονῇ τῶν Σωσάνδρων, ἣν αὐτὸς ἐδείματο. ἤνυε δὲ ἔτος, ὁπότε ἐτελεύτα, ἑξηκοστόν· ὁπότε δ’ αὐτὸς τὰ τῆς αὐτοκρατορίας ἐνεκεχείριστο σκῆπτρα, ἕβδομον ἤδη καὶ εἰκοστόν· ὡς μόνα τὰ τῆς αὐτοκρατορίας αὐτοῦ γίνεσθαι ἔτη τρία καὶ τριάκοντα· ὁπόσα δὴ καὶ ὁ υἱὸς αὐτοῦ καὶ τῆς βασιλείας διάδοχος ἤνυε Θεόδωρος. ὁμοῦ τε γὰρ αὐτὸς ἐξ ὠδίνων εἰς φῶς προήγετο μητρικῶν καὶ ὁμοῦ τὰ τῆς αὐτοκρατορίας σκῆπτρα ὁ πατὴρ ἄρτι ἐδέδεκτο. α.[s c. 1254 ad 1258]
BYZANTINE HISTORIE LIB. III. [IMP. THEOD. LASC. II] 178
επεποιήκει γενέσθαι αὐτόν. Εγένετο μὲν οὖν ἐξ rium suscepisset: it. ut anni ipsi, 51 quibus inἀνθρώπων ὁ βασιλεύς, ταυτησί περιγενομένης της perator fuit, tres ac triginta fuerint; quot annos et
νόσου, περὶ τὸ Νύμφαιον τότε ποιούμενος τὰς δια Alius ejus ac successor imperii Theodorus imple.
τριδάς. Ἑτάρη * δὲ ἐν τῇ μονῇ τῶν Σωσάνδρων verat. Nam is eodein tempore, quo pater summa
ἐν αὐτὸς ἐδείματα. Ηννε δὲ ἔτος, οπότε ἐτελεύτα, rerum potitus est, f sinu matris in lucem prodiit.
ἑξηκοστόν· ὁπότε δ' αὐτὸς τὰ τῆς αὐτοκρατορίας ένεκεχείριστο σκήπτρα, ἑβδομον ἤδη καὶ εἰκοστόν
ὡς μόνο τὰ τῆς αὐτοκρατορίας αὐτοῦ γίνεσθαι ἔτη τρία καὶ τριάκοντα· ὁπόσα δὴ καὶ ὁ υἱὸς αὐτοῦ καὶ
τῆς βασιλείας διάδοχος ήνυε Θεόδωρος. Ομοῦ τε γὰρ αὐτὸς ἐξ ὠδίνων εἰς φῶς προήγετο μητρικών,
καὶ ὁμοῦ τὰ τῆς αὐτοκρατορίας σκήπτρα ὁ πατὴρ ἄρτι ἐδέδεκτο.
Variorum nola.
Magnesia, in æde Deiparæ Sosandra sacra, quam is ædificarat. Supra, cap. 7, sect. 2 (col. 170).
DOCANS.
A. C. 1255 juxta Possinum.
LIBER TERTIUS.
CAPUT PRIMUM.
Theodorus Lascaris patri succedit. Cur vivo patre imperator non designatus. Tulius populi suffragiis
creatur. Mortuo Germano, de patriarcha eligendo deliberatur. Nicephorus Blemmydes omnium diguissimus. Oblatum honorem recusal. Arsenius eligitur. Ejus elogium. Princeps electionem ratam habet.
novo patriarcha inungitur. Bulgarus et Thessalus in Thraciam irrumpunt. Imperator fœdus cum Turcis
renovat. Hellespontum trajicit cum magno exercitu. Venationis ministri in militum numerum relati.
Bulgarus viribus Romanis impur ablata restituit et pacem impetral. Bellum in Thessaliam transfertur.
Theodora Nichaelis uzor imperatori occurrit. Reconciliata gratis, Mariam filii sui sponsam secum
abducit.
[P. 51] Δ'. Ἐπεὶ δὲ κατὰ κλῆρον πατρικὸν τῆς
βασιλείας διάδοχος ὁ υἱὸς αὐτοῦ Θεόδωρος ἔμελλεν
εἶναι ὁ Λάσκαρις, παρὰ δὲ τοῦ πατρός ἔτι ζώντος
οὐκ ἀνηγόρευτο βασιλεύς, ἀνηγορεύετο ήδη θανόντος
ἐκείνου κοινῇ συνδρομῇ τοῦ τε στρατού παντὸς
καὶ ἐπόσοι τῶν ἐνδόξων ἦσαν καὶ εὐγενῶν. Τὸ μὲν
γὰρ ὅτι τὴν βασιλείαν οὐδενὶ τῶν πάντων ἑτέρῳ
Variorum
Theodorus Lascaris junior imperare capit
an. mivadi 6763. lu constat et serie imperatoruin
chronologica, quam ex cod. Reg. supra attulinus.
Dubium est utrum ante, an post mensem Januarium.
Si ante, fuit is annus Christi 1254, et Mauritius
David Possinum recte reprehendit. Si pest, fuit
jam tu wan. Chr. 1255, et Possinus immerito reprehenditur. Ego Possini Chronologiam primum sccutus sum, quam et Ducangius secutus fuerat.
Ι. Cum autem imperium jure hæreditario ad
filium ejus Theodorum Lascarin rediturum esset,
quia is s patre vivente now appellatus fuerat imperator, eodem defuncto, communi concursu totius
exercitus nobiliumque omnium ac procerum iniperator est salutatus. Constabat enim Juannem
utique nemini omnium nisi filio imperium relinnotæ.
Deinde ex animadversionibus Mauritii David sacerdotis Divionensis (cujus libruin diu quæsitum beneficio viri illustr. Nicolai Toinardi tandem nactus
sum) intellexi lapsum me semel atque iterum cum
doctissimis viris in supputanda annorum ratione.
Moneo itaque lectorem, ut buic volumini subjunclum indicem erratorum consulat, et ex eo chronologiam nostram corrigal. Boiss.
Book III · Chapter ILiber Tertius · Caput I
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
εἶτα καὶ εἰς ἐπιβουλὰς καὶ φόνους τὸ τελευταῖον ἐξώκειλαν. (Β.) Διὰ μὲν δὴ ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα οὐκ ἀνηγορεύετο βασιλεὺς ὁ Θεόδωρος, περιόντος ἔτι τοῦ πατρός· ἀνηγορεύετο δ’ ὕστερον παρ’ ἑκόντων τῶν ὑπηκόων ἁπάντων καθεσθεὶς ἐπ’ ἀσπίδος, κατὰ τὸ ἐν τούτοις ἐπικρατοῦν ἔθος. ἔδει δ’ αὐτὸν καὶ διὰ πατριαρχικῆς χειρὸς τὸ βασιλικὸν ἀναδήσασθαι στέφος. ἀλλ’ ἦν τηνικαῦτα ὁ πατριαρχικὸς θρόνος ὠρφανισμένος τοῦ διϊθύνοντος, ἐπεὶ πρὸ βραχέος ἔφθη γενόμενος ἐξ ἀνθρώπων ὁ πατριάρχης Γερμανὸς, ἀνὴρ συνετὸς καὶ ἀρετῇ καὶ λόγῳ τὸν βίον κοσμήσας. σκέμματα τοίνυν καὶ λόγοι προὐτίθεντο περὶ τοῦ τῆς πατριαρχείας ἀναδεξομένου τοὺς οἴακας. καὶ ἦσαν ἐπὶ γλώττης πολλοί τε τῶν ἐπιδόξων καὶ ἄλλοι ἄλλοις. ἐν τοῖς πάντων δ’ ἔκειτο στόμασι μᾶλλον ἁπάντων ὁ σοφίᾳ καὶ ἀρετῇ περιώνυμος Νικηφόρος ὁ Βλεμμύδης, ὃς ἐτύγχανε παρὰ τὴν ἑαυτοῦ μονὴν ἀθόρυβον ποιούμενος τότε τὴν δίαιταν καὶ ἀσκήσει τραχείᾳ συντήκων τὸν βίον·[A. M. 6765 AD 6767]
[IMP. THEOD. LASC. 11] 180
qucre voluisse: quod et pater fuerat pius in libe- πλὴν ἢ τῷ υἱῷ καταλιμπάνειν ὁ Ἰωάννης ἐβούλετο,
ros et nemini alteri id reliquerat. Sed obscuris παντί που δήλον, ὅτι τε πατὴρ ἦν πάνω φιλόπαις
adhuc subditorum voluntatibus, an id iis libentibus καὶ ὅτι οὐδ' ἄλλῳ οὐδενὶ καταλέλοιπε ταύτην. Τὴ δὲ
ac approbantibus futurum esset, vivens eum de- ζῶν ἔτι βασιλέα ἀναγορεύειν αὐτὸν, ἐν ἀδήλῳ κει
signare nullo modo voluerat. Etenim, inquie- μένης ἔτι τῆς τῶν ὑπηκόων εκουσίου γνώμης καὶ
hat, 52-54 tempus multa novare solet, cum res eo προαιρέσεως, τοῦτο δ' οὐ πάνω ἐβούλετο. Πολλὰ γὰρ,
statu esse reperiuntur, qui minime unicuique con- φησί, νεωτερίζειν οἶδεν ὁ χρόνος, ἐπότε μὴ κατὰ
venit. Nam adolescentia, suapte natura mobilis et λόγον εὕροι τὸν ἑκάστῳ προσήκοντα τὴν τῶν πραγ
contumax, temere ad omnia fertur quæ concupi- μάτων γινομένην κατάστασιν. Ἡ γὰρ νεότης ὀξύδ
verit. Quod si spem ac nomen imperii præterea ροπόν τι καὶ αὐλαδες οἶκοθεν οὖσα αλόγως άττει
acceperit, cujus causa alluit magnus numerus πρὸς πάνθ' ὅτι τὸ βουλόμενον εἰσηγείται. Αν δὲ
adolescentium delicatorum, quolibet sermone in- καὶ βασιλικὴν ἐλπίδα καὶ φήμην προσλάβηται, δι'
epto aures opplentium, idem accidit ac si homo ἦν καὶ δῆμος ἔπεται μειρακίων τρυφώντων καὶ
ebrius, qui tum judicio ac mente, tum corpore ipso πάσης ἀτύπου γλώσσης τὰς ἀκοὰς ἐμπιπλώντων,
a capite usque ad calcem omnino deliret, ad magnae ὅμοιον γίνεται τηνικαῦτα, ὥσπερ ἂν εἴ τις μεθύων
navis gubernacula deligendus proponatur, cum nec άνθρωπος καὶ πάντα παράφορα φέρων τε καὶ δει
ii qui eligunt, recte judicent, nec is qui eligitur, κνύς, οπόσα περὶ λογισμὸν καὶ διάνοιαν καὶ ὁπόσα
quorsum feratur quidve agendum sit intelligat.» τὰκ κεφαλῆς ἄχρι ποδῶν, ἔπειτα μεγάλης οίακας
Hanc igitur unam ob causam ipse, dum adhuc in Ελκάδος ἄγειν ἔμελλε χειροτονεῖσθαι, οὔτε τῶν χει
vivis esset, filium esse designandum hand censuit: ροτονούντων ὀρθῶς κρινόντων, οὔτε τοῦ τὴν χειρο
tum ut spe adempta, adolescentiæ levitatemi coer- τονίαν ἀνειλημμένου οὔτ᾽ ἐς ὅ τι φέροιτο, οὔθ' δ
ceret: tum quod multi adeo pusillis essent animis, τι πράττειν χρεῶν εἰδότος. Διὰ μὲν οὖν ἔν γέ τι
ut hæreditatis cupiditate longiorem patrum vitam τοῦτο βασιλέα χειροτονεῖν τὸν υἱὸν ζῶν αὐτὸς ἔτι
moleste ferrent, nec exspectato fato cursum illius οὐκ ἔκρινε δεῖν, τῇ τε τῆς ἐλπίδος ἀναιρέσει κολάabrumperent, eosque ex hac vita ante tempus ζων τὸ τῆς νεότητος ἄστατον, καὶ ὅτι πολλοὶ διὰ
exigerent. Adde quod populus plerumque cum qui μικροψυχίαν ἐπιθυμίᾳ τῇ τοῦ κλήρου τῇ τῶν παι
ad imperium pervenit, și non ipse sua sponte ple- τέρων ἠχθέσθησαν μακροβιότητι· κάπειτα μὴ περιgerit, tyrannum vocat, ac primum quidem invidia
μείναντες τὸ χρεὼν ἐξέτεμόν τε τῆς πατρικῆς ζωῆς
et obscuris obtrectationibus eum aggreditur, μεταξὺ τὸν δρόμον καὶ τοῦ παρόντος φθάσαντες
deinde ad insidias, et ad cædem tandem pro- ἀπήλλαξαν βίου. Καὶ τῶν δήμων δ' οι πλείους πολ
rumpit.
Ο λάκις μὴ καθ' ἑκούσιον γνώμην τὴν εἰς τὸ ἄρχειν
ἐληλυθότα προκρίναντες τυραννόν τε αὐτὸν ὠνόμασαν· καὶ μέντοι καὶ ἐς φθόνους καὶ ὕβρεις ὑπ'
ὀδόντα καὶ λαθραίας τὰ πρῶτα ἐχώρησαν· εἶτα καὶ εἰς ἐπιβουλὰς καὶ φόνους τὸ τελευταῖον ἐξώκειλαν.
Il. llis igitur et id genus aliis de causis Theo- Β. Διὰ μὲν δὴ ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα οὐκ ἀντγο
dorus patre superstite non fuerat imperator appellatus. Post ejus obitum autem totius populi 55
suffragiis creatus est, in clypeo sedens, more in
his usitato. Sed cum patriarchæ manu coronandus
essel, ac tuin sedes vacaret (nain Germanns, vir
prudens et doctrina et probitate vitæ insignis, non
ita pridem decesserat), de successore eligendo deliberatum ac disputatum est. Ac multi in exspectatione atque in ore erant, et alii aliis, sed doctrina
et virtute celebris Nicephorus Blemnydes omnium
sermonibus celeris praferebatur: qui tum in mo- η θεντο περὶ τοῦ τῆς πατριαρχείας ἀναδεξαμένου τους
nasterio suo quietam agens vitam, aspera victus
et exercitationum ratione sese macerabat. Is cum
delatum sibi honorem recusasset, cæleris prælatuς
est Arsenius monachus, qui in quodam monasterio
juxta Apolloniadem strenue sese exercebat, virtute
privata illustris ille quidem, sed simplici vir ingenio, et qui animi solertia non posset multiplices
Variorum
Acropolita, cur. 35. De hoc more passim scri
ptores. Ducang. — Verti, more tum usitato. Malim,
mere in his, vel hac in re usitato. Βοιιν.
Germano p triarchae Constantinopolitano Arsenium proxime suffectum hic scribit Gregoras
mira oscitantia, inquit Allatius. lib. 1 De utriusque
Ecclesia conucnsione, cap. 14, n. 4. Nam Arseni is
ρεύετο βασιλεὺς ὁ Θεόδωρος, περιόντος ἔτι τοῦ παι
τρός· ἀνηγορεύετο δ' ὕστερον παρ' ἑκόντων τῶν
ὑπηκόων απάντων καθεσθεὶς ἐπ ἀσπίδος, κατὰ τὸ
ἐν τούτοις ἐπικρατοῦν ἔθος Εδει δ' αὐτὸν καὶ
διὰ πατριαρχικῆς χειρὸς τὸ βασιλικὸν ἀναδήσασθαι
στέφος. Αλλ᾽ ἦν τηνικαῦτα ὁ πατριαρχικός θρόνος
ὠρφανισμένος τοῦ διθύνοντος, ἐπεὶ πρὸ βραχέος
ἔφθη γενόμενος ἐξ ἀνθρώπων ὁ πατριάρχης Γερ
μανός ἀνὴρ συνετὸς καὶ ἀρετῇ καὶ λόγῳ τὸν
βίον κοσμήσας. Σκέμματα τοίνυν καὶ λόγοι προϋτίο
οἶακας. Καὶ ἦταν ἐπὶ γλώττης πολλοί τε τῶν ἐπ:
δόξων καὶ ἄλλοι ἄλλοι;, ἐν τοῖς πάντων δ' ἔκειτο
στόμασι μάλλον ἀπάντων ὁ σοφίᾳ καὶ ἀρετῇ περι
νυμος Νικηφόρος ο Βλεμμύδης δ; ἐτύγχανε παρά
τὴν ἑαυτοῦ μονὴν ἀθόρυβον ποιούμενος τότε την
δίαιταν καὶ ἀσκήσει τραχείς συντήχων τὸν βίον·
οὗ γε μὴ δεξαμένου προϋκρίθη τῶν ἄλλων ὁ μοναχὸς
notæ.
Manueli successit, ut est apud Acropolitam, cap. 53,
Manuel Methodio, Methodius Germano. Quæ quidem patriarcharuin series sic describatur in caralogo Leunclaviano, Ephramii, et Xanthopuli. DoCANG.
Acropolita cod. cap. 53. Decase.
οὗ γε μὴ δεξαμένου προὐκρίθη τῶν ἄλλων ὁ μοναχὸς Ἀρσένιος, ὃς τηνικαῦτα τὸν ἀσκητικὸν ἤνυε δίαυλον περὶ ἕν τι τῶν ἀσκητηρίων, ὃ κατὰ τοὺς τῆς Ἀπολλωνιάδος ἵδρυται χώρους, ἀνὴρ περιφανὴς μὲν τὴν καθ’ ἑαυτὸν ἀρετὴν, τὸν δὲ τρόπον ἁπλοῦς καὶ μὴ πολλὰς ἐξελίττειν εἰδὼς τὰς λαβυρίνθους περὶ τὸν λογισμόν. ἱερᾶται τοίνυν οὗτος καὶ πατριάρχης χειροτονεῖται κοινῇ τῶν τε ἀρχιερέων γνώμῃ καὶ τοῦ βασιλέως τὰ μέγιστα συναινοῦντος καὶ ἐπικυροῦντος, ὡς ἔθος, τὴν ἀρχιερατικὴν ψῆφον ἐκείνην. ἐπὶ τούτοις ὁ βασιλεὺς παρὰ τοῦ πατριάρχου χρισθεὶς καὶ τὸ στέφος ἀναδησάμενος πρὸς ἐκστρατείαν παρεσκευάζετο. (Γ.) Ἀκούσας γὰρ ὁ τῶν Βουλγάρων ἄρχων, ὅτι ὁ βασιλεὺς ἐτεθνήκει, πρὸς ἀθέτησιν ἔβλεψεν αὐτίκα τῶν μετ’ ἐκείνου σπονδῶν, καὶ συνεχεῖς λοιπὸν ἐποιεῖτο τὰς ἐκδρομὰς κατὰ τῶν ἐν Θρᾴκῃ Ῥωμαϊκῶν πολιχνίων, ὡς καὶ οὐκ ὀλίγα τῶν περί γε Ῥοδόπην τὸ ὄρος ποιήσασθαι ὑποχείρια. τὸ δ’ αὐτὸ καὶ ὁ ἀποστάτης περὶ Θετταλίαν ἐπεποιήκει Μιχαὴλ κατὰ τῶν ὁμορούντων αὐτῷ χώρων καὶ πόλεων, ὁπόσαι Ῥωμαίοις τηνικαῦτα ἦσαν ὑπήκοοι.[A. M. 6765 AD 6767]
[IMP. THEOD. LASC. 11] 180
qucre voluisse: quod et pater fuerat pius in libe- πλὴν ἢ τῷ υἱῷ καταλιμπάνειν ὁ Ἰωάννης ἐβούλετο,
ros et nemini alteri id reliquerat. Sed obscuris παντί που δήλον, ὅτι τε πατὴρ ἦν πάνω φιλόπαις
adhuc subditorum voluntatibus, an id iis libentibus καὶ ὅτι οὐδ' ἄλλῳ οὐδενὶ καταλέλοιπε ταύτην. Τὴ δὲ
ac approbantibus futurum esset, vivens eum de- ζῶν ἔτι βασιλέα ἀναγορεύειν αὐτὸν, ἐν ἀδήλῳ κει
signare nullo modo voluerat. Etenim, inquie- μένης ἔτι τῆς τῶν ὑπηκόων εκουσίου γνώμης καὶ
hat, 52-54 tempus multa novare solet, cum res eo προαιρέσεως, τοῦτο δ' οὐ πάνω ἐβούλετο. Πολλὰ γὰρ,
statu esse reperiuntur, qui minime unicuique con- φησί, νεωτερίζειν οἶδεν ὁ χρόνος, ἐπότε μὴ κατὰ
venit. Nam adolescentia, suapte natura mobilis et λόγον εὕροι τὸν ἑκάστῳ προσήκοντα τὴν τῶν πραγ
contumax, temere ad omnia fertur quæ concupi- μάτων γινομένην κατάστασιν. Ἡ γὰρ νεότης ὀξύδ
verit. Quod si spem ac nomen imperii præterea ροπόν τι καὶ αὐλαδες οἶκοθεν οὖσα αλόγως άττει
acceperit, cujus causa alluit magnus numerus πρὸς πάνθ' ὅτι τὸ βουλόμενον εἰσηγείται. Αν δὲ
adolescentium delicatorum, quolibet sermone in- καὶ βασιλικὴν ἐλπίδα καὶ φήμην προσλάβηται, δι'
epto aures opplentium, idem accidit ac si homo ἦν καὶ δῆμος ἔπεται μειρακίων τρυφώντων καὶ
ebrius, qui tum judicio ac mente, tum corpore ipso πάσης ἀτύπου γλώσσης τὰς ἀκοὰς ἐμπιπλώντων,
a capite usque ad calcem omnino deliret, ad magnae ὅμοιον γίνεται τηνικαῦτα, ὥσπερ ἂν εἴ τις μεθύων
navis gubernacula deligendus proponatur, cum nec άνθρωπος καὶ πάντα παράφορα φέρων τε καὶ δει
ii qui eligunt, recte judicent, nec is qui eligitur, κνύς, οπόσα περὶ λογισμὸν καὶ διάνοιαν καὶ ὁπόσα
quorsum feratur quidve agendum sit intelligat.» τὰκ κεφαλῆς ἄχρι ποδῶν, ἔπειτα μεγάλης οίακας
Hanc igitur unam ob causam ipse, dum adhuc in Ελκάδος ἄγειν ἔμελλε χειροτονεῖσθαι, οὔτε τῶν χει
vivis esset, filium esse designandum hand censuit: ροτονούντων ὀρθῶς κρινόντων, οὔτε τοῦ τὴν χειρο
tum ut spe adempta, adolescentiæ levitatemi coer- τονίαν ἀνειλημμένου οὔτ᾽ ἐς ὅ τι φέροιτο, οὔθ' δ
ceret: tum quod multi adeo pusillis essent animis, τι πράττειν χρεῶν εἰδότος. Διὰ μὲν οὖν ἔν γέ τι
ut hæreditatis cupiditate longiorem patrum vitam τοῦτο βασιλέα χειροτονεῖν τὸν υἱὸν ζῶν αὐτὸς ἔτι
moleste ferrent, nec exspectato fato cursum illius οὐκ ἔκρινε δεῖν, τῇ τε τῆς ἐλπίδος ἀναιρέσει κολάabrumperent, eosque ex hac vita ante tempus ζων τὸ τῆς νεότητος ἄστατον, καὶ ὅτι πολλοὶ διὰ
exigerent. Adde quod populus plerumque cum qui μικροψυχίαν ἐπιθυμίᾳ τῇ τοῦ κλήρου τῇ τῶν παι
ad imperium pervenit, și non ipse sua sponte ple- τέρων ἠχθέσθησαν μακροβιότητι· κάπειτα μὴ περιgerit, tyrannum vocat, ac primum quidem invidia
μείναντες τὸ χρεὼν ἐξέτεμόν τε τῆς πατρικῆς ζωῆς
et obscuris obtrectationibus eum aggreditur, μεταξὺ τὸν δρόμον καὶ τοῦ παρόντος φθάσαντες
deinde ad insidias, et ad cædem tandem pro- ἀπήλλαξαν βίου. Καὶ τῶν δήμων δ' οι πλείους πολ
rumpit.
Ο λάκις μὴ καθ' ἑκούσιον γνώμην τὴν εἰς τὸ ἄρχειν
ἐληλυθότα προκρίναντες τυραννόν τε αὐτὸν ὠνόμασαν· καὶ μέντοι καὶ ἐς φθόνους καὶ ὕβρεις ὑπ'
ὀδόντα καὶ λαθραίας τὰ πρῶτα ἐχώρησαν· εἶτα καὶ εἰς ἐπιβουλὰς καὶ φόνους τὸ τελευταῖον ἐξώκειλαν.
Il. llis igitur et id genus aliis de causis Theo- Β. Διὰ μὲν δὴ ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα οὐκ ἀντγο
dorus patre superstite non fuerat imperator appellatus. Post ejus obitum autem totius populi 55
suffragiis creatus est, in clypeo sedens, more in
his usitato. Sed cum patriarchæ manu coronandus
essel, ac tuin sedes vacaret (nain Germanns, vir
prudens et doctrina et probitate vitæ insignis, non
ita pridem decesserat), de successore eligendo deliberatum ac disputatum est. Ac multi in exspectatione atque in ore erant, et alii aliis, sed doctrina
et virtute celebris Nicephorus Blemnydes omnium
sermonibus celeris praferebatur: qui tum in mo- η θεντο περὶ τοῦ τῆς πατριαρχείας ἀναδεξαμένου τους
nasterio suo quietam agens vitam, aspera victus
et exercitationum ratione sese macerabat. Is cum
delatum sibi honorem recusasset, cæleris prælatuς
est Arsenius monachus, qui in quodam monasterio
juxta Apolloniadem strenue sese exercebat, virtute
privata illustris ille quidem, sed simplici vir ingenio, et qui animi solertia non posset multiplices
Variorum
Acropolita, cur. 35. De hoc more passim scri
ptores. Ducang. — Verti, more tum usitato. Malim,
mere in his, vel hac in re usitato. Βοιιν.
Germano p triarchae Constantinopolitano Arsenium proxime suffectum hic scribit Gregoras
mira oscitantia, inquit Allatius. lib. 1 De utriusque
Ecclesia conucnsione, cap. 14, n. 4. Nam Arseni is
ρεύετο βασιλεὺς ὁ Θεόδωρος, περιόντος ἔτι τοῦ παι
τρός· ἀνηγορεύετο δ' ὕστερον παρ' ἑκόντων τῶν
ὑπηκόων απάντων καθεσθεὶς ἐπ ἀσπίδος, κατὰ τὸ
ἐν τούτοις ἐπικρατοῦν ἔθος Εδει δ' αὐτὸν καὶ
διὰ πατριαρχικῆς χειρὸς τὸ βασιλικὸν ἀναδήσασθαι
στέφος. Αλλ᾽ ἦν τηνικαῦτα ὁ πατριαρχικός θρόνος
ὠρφανισμένος τοῦ διθύνοντος, ἐπεὶ πρὸ βραχέος
ἔφθη γενόμενος ἐξ ἀνθρώπων ὁ πατριάρχης Γερ
μανός ἀνὴρ συνετὸς καὶ ἀρετῇ καὶ λόγῳ τὸν
βίον κοσμήσας. Σκέμματα τοίνυν καὶ λόγοι προϋτίο
οἶακας. Καὶ ἦταν ἐπὶ γλώττης πολλοί τε τῶν ἐπ:
δόξων καὶ ἄλλοι ἄλλοι;, ἐν τοῖς πάντων δ' ἔκειτο
στόμασι μάλλον ἀπάντων ὁ σοφίᾳ καὶ ἀρετῇ περι
νυμος Νικηφόρος ο Βλεμμύδης δ; ἐτύγχανε παρά
τὴν ἑαυτοῦ μονὴν ἀθόρυβον ποιούμενος τότε την
δίαιταν καὶ ἀσκήσει τραχείς συντήχων τὸν βίον·
οὗ γε μὴ δεξαμένου προϋκρίθη τῶν ἄλλων ὁ μοναχὸς
notæ.
Manueli successit, ut est apud Acropolitam, cap. 53,
Manuel Methodio, Methodius Germano. Quæ quidem patriarcharuin series sic describatur in caralogo Leunclaviano, Ephramii, et Xanthopuli. DoCANG.
Acropolita cod. cap. 53. Decase.
ἀλλὰ γὰρ πρῶτον ὁ βασιλεὺς ἃς μετὰ τῶν Τούρκων ὁ πατὴρ ἐπεποιήκει σπονδὰς, ταύτας ἤδη καὶ αὐτὸς ἀνανεούμενος ἐπεκύρωσεν, ἵν’ εἴη φροντίδος ἁπάσης ἐκτὸς τῶν ἑῴων χάριν πραγμάτων. εἶτα διέβαινε τὸν Ἑλλήσποντον ἐν τούτῳ τοῦ χρόνου, ἐν ᾧ καὶ πλειάδες ἄρχονται ἐπιτέλλειν. ἐπήγετο δὲ καὶ στρατιὰν πολλῷ τῷ μέτρῳ τὴν τοῦ πατρὸς ὑπερβαίνουσαν. οὐ γὰρ μόνον ἐξ ὧν ἔδει συνεκρότει στρατὸν, ἀλλὰ καὶ ὅσοι περὶ τὴν τῶν κυνηγεσίων ὑπηρεσίαν ἐσχόλαζον, πάντας κυνῶν καὶ ὀρνέων ἀπαλλάξας στρατείᾳ συνέλεξεν. (Δ.) Ἐπεὶ δ’ ὁ τῶν Βουλγάρων ἄρχων τὴν τοῦ βασιλέως ἠκηκόει βαρεῖαν ἔφοδον, φόβοις ἤδη μεγάλοις τὴν καρδίαν σπαράττεσθαι ἤρχετο συχνούς τε καὶ ἄλλοτε ἄλλους ἀνεκύκλει τοὺς λογισμούς.[A. M. 6765 AD 6767]
[IMP. THEOD. LASC. 11] 180
qucre voluisse: quod et pater fuerat pius in libe- πλὴν ἢ τῷ υἱῷ καταλιμπάνειν ὁ Ἰωάννης ἐβούλετο,
ros et nemini alteri id reliquerat. Sed obscuris παντί που δήλον, ὅτι τε πατὴρ ἦν πάνω φιλόπαις
adhuc subditorum voluntatibus, an id iis libentibus καὶ ὅτι οὐδ' ἄλλῳ οὐδενὶ καταλέλοιπε ταύτην. Τὴ δὲ
ac approbantibus futurum esset, vivens eum de- ζῶν ἔτι βασιλέα ἀναγορεύειν αὐτὸν, ἐν ἀδήλῳ κει
signare nullo modo voluerat. Etenim, inquie- μένης ἔτι τῆς τῶν ὑπηκόων εκουσίου γνώμης καὶ
hat, 52-54 tempus multa novare solet, cum res eo προαιρέσεως, τοῦτο δ' οὐ πάνω ἐβούλετο. Πολλὰ γὰρ,
statu esse reperiuntur, qui minime unicuique con- φησί, νεωτερίζειν οἶδεν ὁ χρόνος, ἐπότε μὴ κατὰ
venit. Nam adolescentia, suapte natura mobilis et λόγον εὕροι τὸν ἑκάστῳ προσήκοντα τὴν τῶν πραγ
contumax, temere ad omnia fertur quæ concupi- μάτων γινομένην κατάστασιν. Ἡ γὰρ νεότης ὀξύδ
verit. Quod si spem ac nomen imperii præterea ροπόν τι καὶ αὐλαδες οἶκοθεν οὖσα αλόγως άττει
acceperit, cujus causa alluit magnus numerus πρὸς πάνθ' ὅτι τὸ βουλόμενον εἰσηγείται. Αν δὲ
adolescentium delicatorum, quolibet sermone in- καὶ βασιλικὴν ἐλπίδα καὶ φήμην προσλάβηται, δι'
epto aures opplentium, idem accidit ac si homo ἦν καὶ δῆμος ἔπεται μειρακίων τρυφώντων καὶ
ebrius, qui tum judicio ac mente, tum corpore ipso πάσης ἀτύπου γλώσσης τὰς ἀκοὰς ἐμπιπλώντων,
a capite usque ad calcem omnino deliret, ad magnae ὅμοιον γίνεται τηνικαῦτα, ὥσπερ ἂν εἴ τις μεθύων
navis gubernacula deligendus proponatur, cum nec άνθρωπος καὶ πάντα παράφορα φέρων τε καὶ δει
ii qui eligunt, recte judicent, nec is qui eligitur, κνύς, οπόσα περὶ λογισμὸν καὶ διάνοιαν καὶ ὁπόσα
quorsum feratur quidve agendum sit intelligat.» τὰκ κεφαλῆς ἄχρι ποδῶν, ἔπειτα μεγάλης οίακας
Hanc igitur unam ob causam ipse, dum adhuc in Ελκάδος ἄγειν ἔμελλε χειροτονεῖσθαι, οὔτε τῶν χει
vivis esset, filium esse designandum hand censuit: ροτονούντων ὀρθῶς κρινόντων, οὔτε τοῦ τὴν χειρο
tum ut spe adempta, adolescentiæ levitatemi coer- τονίαν ἀνειλημμένου οὔτ᾽ ἐς ὅ τι φέροιτο, οὔθ' δ
ceret: tum quod multi adeo pusillis essent animis, τι πράττειν χρεῶν εἰδότος. Διὰ μὲν οὖν ἔν γέ τι
ut hæreditatis cupiditate longiorem patrum vitam τοῦτο βασιλέα χειροτονεῖν τὸν υἱὸν ζῶν αὐτὸς ἔτι
moleste ferrent, nec exspectato fato cursum illius οὐκ ἔκρινε δεῖν, τῇ τε τῆς ἐλπίδος ἀναιρέσει κολάabrumperent, eosque ex hac vita ante tempus ζων τὸ τῆς νεότητος ἄστατον, καὶ ὅτι πολλοὶ διὰ
exigerent. Adde quod populus plerumque cum qui μικροψυχίαν ἐπιθυμίᾳ τῇ τοῦ κλήρου τῇ τῶν παι
ad imperium pervenit, și non ipse sua sponte ple- τέρων ἠχθέσθησαν μακροβιότητι· κάπειτα μὴ περιgerit, tyrannum vocat, ac primum quidem invidia
μείναντες τὸ χρεὼν ἐξέτεμόν τε τῆς πατρικῆς ζωῆς
et obscuris obtrectationibus eum aggreditur, μεταξὺ τὸν δρόμον καὶ τοῦ παρόντος φθάσαντες
deinde ad insidias, et ad cædem tandem pro- ἀπήλλαξαν βίου. Καὶ τῶν δήμων δ' οι πλείους πολ
rumpit.
Ο λάκις μὴ καθ' ἑκούσιον γνώμην τὴν εἰς τὸ ἄρχειν
ἐληλυθότα προκρίναντες τυραννόν τε αὐτὸν ὠνόμασαν· καὶ μέντοι καὶ ἐς φθόνους καὶ ὕβρεις ὑπ'
ὀδόντα καὶ λαθραίας τὰ πρῶτα ἐχώρησαν· εἶτα καὶ εἰς ἐπιβουλὰς καὶ φόνους τὸ τελευταῖον ἐξώκειλαν.
Il. llis igitur et id genus aliis de causis Theo- Β. Διὰ μὲν δὴ ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα οὐκ ἀντγο
dorus patre superstite non fuerat imperator appellatus. Post ejus obitum autem totius populi 55
suffragiis creatus est, in clypeo sedens, more in
his usitato. Sed cum patriarchæ manu coronandus
essel, ac tuin sedes vacaret (nain Germanns, vir
prudens et doctrina et probitate vitæ insignis, non
ita pridem decesserat), de successore eligendo deliberatum ac disputatum est. Ac multi in exspectatione atque in ore erant, et alii aliis, sed doctrina
et virtute celebris Nicephorus Blemnydes omnium
sermonibus celeris praferebatur: qui tum in mo- η θεντο περὶ τοῦ τῆς πατριαρχείας ἀναδεξαμένου τους
nasterio suo quietam agens vitam, aspera victus
et exercitationum ratione sese macerabat. Is cum
delatum sibi honorem recusasset, cæleris prælatuς
est Arsenius monachus, qui in quodam monasterio
juxta Apolloniadem strenue sese exercebat, virtute
privata illustris ille quidem, sed simplici vir ingenio, et qui animi solertia non posset multiplices
Variorum
Acropolita, cur. 35. De hoc more passim scri
ptores. Ducang. — Verti, more tum usitato. Malim,
mere in his, vel hac in re usitato. Βοιιν.
Germano p triarchae Constantinopolitano Arsenium proxime suffectum hic scribit Gregoras
mira oscitantia, inquit Allatius. lib. 1 De utriusque
Ecclesia conucnsione, cap. 14, n. 4. Nam Arseni is
ρεύετο βασιλεὺς ὁ Θεόδωρος, περιόντος ἔτι τοῦ παι
τρός· ἀνηγορεύετο δ' ὕστερον παρ' ἑκόντων τῶν
ὑπηκόων απάντων καθεσθεὶς ἐπ ἀσπίδος, κατὰ τὸ
ἐν τούτοις ἐπικρατοῦν ἔθος Εδει δ' αὐτὸν καὶ
διὰ πατριαρχικῆς χειρὸς τὸ βασιλικὸν ἀναδήσασθαι
στέφος. Αλλ᾽ ἦν τηνικαῦτα ὁ πατριαρχικός θρόνος
ὠρφανισμένος τοῦ διθύνοντος, ἐπεὶ πρὸ βραχέος
ἔφθη γενόμενος ἐξ ἀνθρώπων ὁ πατριάρχης Γερ
μανός ἀνὴρ συνετὸς καὶ ἀρετῇ καὶ λόγῳ τὸν
βίον κοσμήσας. Σκέμματα τοίνυν καὶ λόγοι προϋτίο
οἶακας. Καὶ ἦταν ἐπὶ γλώττης πολλοί τε τῶν ἐπ:
δόξων καὶ ἄλλοι ἄλλοι;, ἐν τοῖς πάντων δ' ἔκειτο
στόμασι μάλλον ἀπάντων ὁ σοφίᾳ καὶ ἀρετῇ περι
νυμος Νικηφόρος ο Βλεμμύδης δ; ἐτύγχανε παρά
τὴν ἑαυτοῦ μονὴν ἀθόρυβον ποιούμενος τότε την
δίαιταν καὶ ἀσκήσει τραχείς συντήχων τὸν βίον·
οὗ γε μὴ δεξαμένου προϋκρίθη τῶν ἄλλων ὁ μοναχὸς
notæ.
Manueli successit, ut est apud Acropolitam, cap. 53,
Manuel Methodio, Methodius Germano. Quæ quidem patriarcharuin series sic describatur in caralogo Leunclaviano, Ephramii, et Xanthopuli. DoCANG.
Acropolita cod. cap. 53. Decase.
PG 148:181ἐπεὶ δὲ καὶ πολέμῳ τὴν τῶν πραγμάτων διδόναι κρίσιν ἄπορον ἦν αὐτῷ καὶ σφόδρα τῶν ἀδυνάτων, τοῦτο μὲν, ὅτι στρατὸς ἀντίῤῥοπος οὐκ ἦν αὐτῷ, οὐδ’ ἱκανὸς ἀντιπαρατάξασθαι πολεμίων τοσούτῳ πλήθει καὶ ἅμα βαρείᾳ καὶ λαμπρᾷ καταπεφραγμένῳ τῇ ὁπλίσει, τοῦτο δ’ ὅτι καὶ βασιλέα ἑώρα νέον καὶ λαμπραῖς ταῖς φιλοτιμίαις ἀνθοῦντα καὶ τελεσιουργοῖς ταῖς ὁρμαῖς χρώμενον ἐς τὰ πράγματα, ἔγνω τὸ συνοῖσον ὀψὲ καὶ τὰς προτέρας ἀνεκαλεῖτο σπονδάς. ἦν γὰρ ἐν ἐλπίσιν αὐτῷ ῥᾷστα τυχεῖν τῆς βασιλικῆς εὐμενείας, ὅτι γαμβρὸς ἦν ἐπ’ ἀδελφῇ τούτῳ ὁ βασιλεύς· καὶ ἅμα ᾔδει ὡς καὶ ἡ ἐκ Θετταλίας φήμη τοῦ ἀποστάτου Μιχαὴλ βιαίως αὐτὸν ἀνθέλκουσα ἵστατο, τὰ ἐκεῖσε τὴν ταχίστην ἀπελθόντα καταστήσασθαι, πρὶν ὑπὸ χεῖρα γενέσθαι πάντα τῷ Μιχαήλ. ἦν γὰρ οὐ μικρὸν οὐδὲ τοῦτο, δυνηθῆναι πεῖσαι σπείσασθαι αὐτῷ. καὶ μέντοι καὶ πρέσβεις ἀποστείλας ἐς βασιλέα ῥᾷον ἢ κατὰ τὰς ἐλπίδας ἔτυχε τῶν σπονδῶν, ἀποδοὺς πάνθ’ ὅσα μετὰ τὴν παρασπόνδησιν εἷλε Ῥωμαίων ὑποτελῆ φρούρια.181 1a. c. 1254 AD [258]
ΒΥΖΑΝΤΙΝ.Ε HISTORIE LIB. III. [1HP. THEOD. LASC. 11 182
Αρσένιος, ὅς τηνικαῦτα τὸν ἀσκητικών ήνυε δίαυλον & anlages expedire. Hie itaque conferatur et patri
περὶ ἔν τι τῶν ἀσκητηρίων, δ κατὰ τοὺς τῆς Απηλ- archa creatur communi pontificum sententia et
λωνιάδος ίδρυται χώρους ἀνὴρ περιφανὴς μὲν suffragio, imperatore maxime approbante et pontiτὴν καθ᾿ ἑαυτὸν ἀρετὴν τὴν δὲ τρόπον ἁπλοῦς Acium illud suffragium (uti mɔoris est) confirmante.
καὶ μὴ πολλὰς ἐξελίττειν εἰδὼς τὰς λαβυρίνθους Quibus peractis, imperator a patriarcha muctus et
περὶ τὸν λογισμόν. Ἱερᾶται τοίνυν οὗτος καὶ πα diademate oruatus expeditionem parat.
τριάρχης [Ρ. 53] χειροτονείται κοινῇ τῶν τε ἀρχιερέων γνώμῃ καὶ τοῦ βασιλέως τὰ μέγιστα συναινούντος καὶ ἐπιχυροῦντας, ὡς ἔθος τὴν ἀρχιερατικὴν ψήφων ἐκείνην. Ἐπὶ τούτοις ὁ βασιλεὺς
παρὰ τοῦ πατριάρχου χρισθεὶς καὶ τὰ στέφος ἀναδησάμενος πρὸς ἐκστρατείαν παρεσκευάζετο.
β. Ακούσας γὰρ ὁ τῶν Βουλγάρων ἄρχων, ὅτι ὁ
βασιλεὺς ἐτεθνήκει, πρὸς ἀθέτησιν ἔβλεψεν αὐτίκα
τῶν μετ' ἐκείνου σπονδῶν, καὶ συνεχεῖς λοιπὸν
ἐποιεῖτο τὰς ἐκδρομὰ; κατά τῶν ἐν Θρᾴκῃ Ρω
μαϊκῶν πολιχνίων, ὡς καὶ οὐκ ὀλίγα τῶν περί γε
Ροδίκην εἰ δ: ως ποιήσασθαι ὑποχείρια. Τὸ δ' αὐτὸ
καὶ ὁ ἀποστάτης περὶ Θετταλίαν ἐπεποιήκει Μιχαὴλ κατὰ τῶν ὁμορούντων αὐτῷ χώρων καὶ πά
λεων, ὁπόται Ρωμαίις τηνικαῦτα ἦταν ὑπήκοος.
· Ἀλλὰ γὰρ πρῶτον ὁ βασιλεὺ; &; μετὰ τῶν Τούρκων
ὁ πατὴρ ἐπεποιήκει σπουδές, ταύτας ἤδη καὶ αὐτὸς
ἀνανεούμενος ἐπεκύρωσεν, ἵν' εἴη φροντίδης ἁπάσης
ἐκτὸς τῶν ἐξκων χάριν πραγμάτων. Εἶτα διέβαινε τὸν
Ἑλλήσποντον, ἐν τούτῳ τοῦ χρόνου, ἐν ᾧ καὶ πλειάδες ἄρχονται ἐπιτέλλειν. Ἐπήγετο δὲ καὶ στρατιάν
πολλῷ τῷ μέτρα, τὴν τοῦ πατρὸς ὑπερβαίνουσαν.
Οὐ γὰρ μόνον ἐξ ὧν ἔδε: συνεκράτει στρατόν, ἀλλὰ
καὶ ἔσοι περὶ τὴν τῶν κυνηγεσίων υπηρεσίαν
στρατεία συνέλεξεν.
Δ'. Ἐπεὶ δ' ὁ τῶν Βουλγάρων ἄρχων τὴν τοῦ
βασιλέως Ακηκόει βαρείαν έφοδον, φόβοις ήδη μεγάλοῖς τὴν καρδίαν σπαράττεσθαι ήρχετο συχνούς τε
καὶ ἄλλοτε ἄλλους ἀνεκύκλει τούς λογισμούς. Έπεὶ
δὲ καὶ πολέμῳ, τὴν τῶν πραγμάτων διδόναι κρίσιν
ἄπορον ἦν αὐτῷ καὶ σφόδρα τῶν ἀδυνάτων, τοῦτο
μὲν ὅτι στρατὸς ἀντίρροπος οὐκ ἦν αὐτῷ, οὐδ᾽
ἱκανὸς ἀντιπαρατάξασθαι πολεμίων τοσούτω πλήθει
καὶ ἅμα βαρείς καὶ λαμπρά καταπεφραγμένῳ τῇ
ἐπλίσει, τοῦτο δ' ὅτι καὶ βασιλέα χώρα νέον καὶ
λαμπρεῖς ταῖς φιλοτιμίνες ἀνθοῦντα καὶ τελεσιουργοῖς ταῖς ὁρμαῖς χρώμενον ἐς τὰ πράγματα,
Εγνω τὴ συνοῖσον ὀψὲ καὶ τὰς προτέρας ἀνεκαλεῖτο
σπονδάς. Ην γὰρ ἐν ἐλπίσιν αὐτῷ ῥᾷστα τυχεῖν
τῆς βασιλικῆς εὐμενείας, ότι γαμβρὸς ἦν ἐπ' ἀδελ
95 τούτῳ & βασιλεύς· καὶ ἅμα ᾔδει ὡς καὶ ἡ ἐκ
Θετταλίας φήμη τοῦ ἀποστάτου Μιχαήλ βιαίως
αὐτὸν ἀνθέλκουσε ἵστατο, τὰ ἐκεῖσε τὴν ταχίστην
ἀπελθόντα καταστήσασθαι, πρὶν ὑπὸ χεῖρα γενέIII. Nam Bulgarorum princeps, ut primum imperatoris mortem audierat, forderis, quod cum illo
fecerat, rumpendi consilia agitans, Romanæ ditionis
oppidula in 56 Thracia continentibus incursionibus ita vexabat, ut non paucis ad montem Rhodopen sitis potiretur. Idem et fedifragus Michael in
Thessalia fecerat adversus fiuitimas s:bi provincias
et civitates, quæcunque in Romana ditione func
erant. Enimvero imperator fœdus quod poter cum
Turcis percusserat, primo renovat et conlirmal, ut
orientalium negotiorum ratione, omnis sollicitudinis esset expers. Deinde sub Pleiadum exortum
Hellespontum trajicit, exercitum paterno longe
majorem secum adducens. Nec enim cos tantum
qui militiæ destinati erant, sed venatiouis etiam
ministros, relictis canibus et avibus, militare omnes jussit.
ἐσχόλαζαν, πάντας κυνῶν καὶ ὀρνέων ἀπαλλάξας
13. Caeterum Bulgarorum princeps, tanto impe
ratoris apparatu aulito, gravi terrore percelli cuepit, et variis subinde cogitationibus æstuavit. Cum
autem armis decernere nullo modo posset, tum
quod exercitum non baberet hostili parem, quem
posset opponere tante bellatorum multitudini,
gravi et splendida srnatura instructæ: tum quod
imperatorem ælate forentem gloriæ studio dagrare
et destinata strenue atque alacriter exsequi cerneret: tandem quid e re sua esset animadvertit, c.
pristinum foedus renovari postulavit. Sperabat videlicet imperatorem facile sibi reconciliatum iri,
quod is sororem suam in matrimonio haberet.
Sciebat præterea famam venisse ex 57 Thessalia
de fedifrago Michaele, quæ imperatorem per vim
abstraheret, cogeretque illuc celerrime proficisci
ad res suas stabiliendas, antequam Michael omnia
sibi subjecisset; quæ res vel in primis ad impetrandam pacem adjumento sibi futura esset. Igitur
Variorum notæ.
Acropol. ἐν τῇ τῆς ᾿Απολλωνιάδος λίμνη,
quomodo hunc locum effert Michael Monachus in
Vita mis. S. Theodori Studitæ. quem ait missum
fuisse in exsilium ἐν τῷ ἐγκειμένῳ κατὰ τὴν
Απολλωνιάδα λίμνην καλουμένῳ Μετόπε. Ephre
mins in catalogo Patr. Constantinop. de Arsenio:
ΕΞΟ' ησύχαζεν καὶ Θεῷ προσανέχων
Εν Απολλωνιάδος ἀσκητηρίοις. DucaNG.
Intellige τὴν κατὰ τὴν ἀσκητικόν βίον ἀρε
τήν. Nisi forte legendum, αὐτὸν τῶν κατ' αὐτὸν
ἀρετῇ: sed minus placet. WoLries – Vertit WolGus, cirtute illustris ille quidem. Vertendum, illa-
stris quidem ille virtute privata, seu solitariæ vitæ
Lande, Βοινικ.
Acropol. ὀλίγων γραμμάτων πεῖραν ἔχοντα,
licet alias περιφανὴς τὴν ἀρετήν, μt ait Gregoras, et
τῶν ἀρετῶν κάλλιστος έμψυχος θρόνος, ut Ephra
mius. DUCANG.
Vide Glossar. med. Græcit. in Μήνυμα.
DUCANG.
Acropolita cap. 54, 55, 56, 57. DUCANG.
Ο Βουλγαράρχης Μιχαήλ, Logothetr. Vide
seriem regum Bulgariæ in Famil. Dalmaticis.
DUCANG.
Vide supra lib. 11, cap. 3, sect. 3. Borvin.
PG 148:183(Ε.) Καὶ ἵνα μὴ διατρίβωμεν, ἄρτι τοῦ ἡλίου περὶ τροπὰς τυγχάνοντος φθινοπωρινὰς, ἀναλαβὼν τὰ Ῥωμαϊκὰ στρατεύματα εὐθὺ Θετταλίας ὁ βασιλεὺς ἐπορεύετο. ἀλλὰ γὰρ οὔπω Μακεδονία τὰ βασιλικὰ στρατόπεδα ὑπεδέχετο καὶ Θεοδώρα ἡ τοῦ ἀποστάτου Μιχαὴλ γυνὴ ἐφοίτα πρὸς αὐτὸν ἐκτελέσουσά τε τοὺς γάμους τοῦ τε υἱοῦ Νικηφόρου καὶ Μαρίας τῆς τοῦ βασιλέως θυγατρὸς, καὶ ἀποδώσουσα ὅσα παρεξιὼν ὁ ἀνὴρ αὐτῆς ἐν λείας τρόπῳ ὑπηγάγετο μέρη τῆς τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείας. καὶ ἦν ταῦτα μετὰ μικρὸν ῥᾳδίως τῷ βασιλεῖ τελεσθέντα καὶ ἡ Θεοδώρα ἀπῄει πρὸς τὸν ἄνδρα Μιχαὴλ καὶ Μαρίαν ἤδη μεθ’ ἑαυτῆς ἐπαγομένη τὴν ἐπὶ τῷ υἱῷ νύμφην. β. Ἐν τούτοις δ’ ἀσχολουμένῳ τῷ βασιλεῖ γράμματα ἐφοίτα παρὰ τῶν Νικαέων. τὴν τοῦ Παλαιολόγου Μιχαὴλ ἐς τοὺς Τούρκους φυγὴν ἀπαγγέλλοντα. αὐτῷ γὰρ ἐξιὼν τὴν τῶν Νικαέων ἡγεμονίαν ἐπέτρεψεν, ἕως ἂν ἐκ τῶν ἑσπερίων αὖθις ἐπανέλθῃ πρὸς ἕω. ὃ δὴ καὶ οὐ μετρίως τὸν βασιλέα λελύπηκε καὶ εἰς ταραχὴν ἐνέβαλε λογισμῶν. ἡ δὲ πρόφασις τῆς φυγῆς τοιάδε τις ἐλέγετο.[A. M. 676S AD 6767]
[19. THEOD. Lasc. 11] 184
legatis ad imperatorem missis, spe facilius pacem & σθαι πάντα τῷ Μιχαήλ. "Ην γὰρ οὐ μικρὸν οὐδὲ
impetravit, restitutis omnibus castellis, quæ post τοῦτο, δυνηθῆναι πεῖσαι σπείσασθαι αὐτῷ. Καὶ
violatum fœdus Romanis interceperat.
μέντοι καὶ πρέσβεις ἀποστείλας ἐς βασιλέα βρον ἢ
κατὰ τὰς ἐλπίδας ἔτυχε τῶν σπουδῶν, ἀποδούς πάνθ' ὅσα μετὰ τὴν παρασπόνδησιν εἷλε Ρωμαίων υπου
τελή φρούρια.
V. Ac ne diutius morer, sub autumnale æquinoctium imperator cum Romanis legionibus recta
in Thessaliam contendit. Sed prinsquam Macedonia imperatoris copias excepisset, Theodora Michaelis furdifragi uxor ei occurrit, tum ut nuptias
Nicephori alii sui et Mariæ filiæ imperatoris condceret: tum ut quæ maritus longius progrediendo
Romana ditioni per latrocinium quoddam subtraxerat, restitueret. Quibus rebus paulo post facile ab
imperatore confectis, Theodora ad maritum Michac'em revertitur, filii sponsa Mar a secum add:cla.
Ε'. Καὶ ἵνα μὴ διατρίβωμεν, ἄρτι τοῦ ἡλίου περι
τροπές τυγχάνοντας φθινοπωρινές, ἀναλαβὼν τὰ
Ρωμαϊκά στρατεύματα εὐθὺ Θετταλίας ὁ βασιλεὺς
ἐπορεύετο. ᾿Αλλὰ γὰρ οὔπω Μακεδονία τὰ βασιλική
στρατόπεδα ὑπεδέχετο καὶ Θεοδώρα ἡ τοῦ ἀποστάτου
Μιχαὴλ γυνὴ ἐφοίτα πρὸς [P. 33] αὐτὸν ἐκτελέσουσά
τε τους γάμους τοῦ τε υἱοῦ Νικηφόρου καὶ Μαρία;
τῆς τοῦ βασιλέως θυγατρός, καὶ ἀποδώσουσε δεν
παρεξιὼν ὁ ἀνὴρ αὐτῆς ἐν λείας τρόπων υπηγάγετο
μέρη τῆς τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείας. Καὶ ἦν ταῦτα
μετὰ μικρὸν ῥᾳδίως τῷ βασιλεῖ τελεσθέντα καὶ ἡ
Θεοδώρα ἀπῄει πρὸς τὸν ἄνδρα Μιχαήλ, καὶ Μαρίαν
ήδη μεθ' ἑαυτῆς ἐπαγομένη τὴν ἐπὶ τῷ υἱῷ νύμφην.
CAPUT 11.
Michael Palæologus, Nicææ præfectus, ad Turcos fugit. Fugæ causa. conii Sultanus cum legioni Romanæ
præficit. Scythis opponit. Sultani cognatus ad hostes transit. Turci vincuntur. Puleologus rogatu
imperatoris in aulam redit. Jusjurandum præstat. Conostauti dignitatem recipit. Res Bulgarice. Asanis
ohitus. Ejus successor Mylzes, mollis et ignavus. Constantinus Tachus regni sedem obsidet. Nytzes in
Asiam fugit. Mesembriam imperatori tradit. Annues reditus et prædia ab eo obtinet. Tachus per legatos
Throdoram, imperatoris filiam, uxorem ambit. Voti compos, priorem conjugem repudiat et fidei obsidem
dat. Imperator agrotus. Monasticum habitum paulo ante mortem induit. Peccata expial. Noritur.
1. Imperatori his rebus occupato litteræ Nicæa
redduntur, quæ Paleologi ad Turcos fugan signidicarent. Ei enim abiens Nicænam praefecturan,
dum ex Occidente in Orientem rediret, mandaral.
Our res imperatoren non mediocriter contrislavil,
et subito cogitationum æstu perturbavit. Fuge vero
prætextus hic ferebatur, Cum videret magnam
invilliam 58 undecunque in se consurgere, et ad
aures suas veɩba livoris plena clam manare, atque
ab imperatore parari et susurrari adversus se supplicia, quæ barbaris hostibus imprecanda essent,
negabat sibi ullo modo quieto esse licuisse, quominus sursum deorsum huc atque illuc ferretur
plenus infestis cogitationibus, animum tanquam
captivum agentibus, rapientibus et indigne excruciantibus: timuisse imperatoris in puniendo rigidam, atrocem et promptam severitatem, nec quickquam clementiæ ac misericordiæ sperare ab eo
potuisse. Neque enim expeditum sibi fuisse magnas calumnias et supra modum exaggeratas, quas
invidi sui conflavissent, ac imperatoris auribus
ingessissent, exiguo tempore refellere. Quare 36
desperatione coactum nihil prius habuisse, quain
ut ſuga salutem quæreret.
II. Iconium profectus, sultanum reperit suas
copias summo studio cogentem adversus Scythas
cum magno exercito irruentes, eique maximi Jueri
instar peropportune advenit. Nam cum is RomaΔ'. Ἐν τούτοις δ' ἀσχολουμένῳ τῷ βασιλεῖ γράμ
μετα εφοίτα παρὰ τῶν Νικαέων τὴν τοῦ Παλαιολόγου
Μιχαήλ ἐς τοὺς Τούρκους φυγὴν ἀπαγγέλλοντα.
Αὐτῷ γὰρ ἐξιὼν τὴν τῶν Νικαέων ἡγεμονίαν ἐπέτρεψεν, ἕως ἂν ἐκ τῶν ἐσπερίων αὖθις ἐπανέλθῃ πρὸς
ἔω. Ο δὴ καὶ οὐ μετρίως τὸν βασιλέα λελύπηκε καὶ
εἰς ταραχὴν ἐνέβαλε λογισμῶν. Ἡ δὲ πρόφασις τῆς
φυγῆς τοιάδε τις ελέγετο. Ὁρῶν, φησ', κορυφούμε
τον πολύν πολλαχόθεν τὸν φθόνον καὶ λόγους φθόνου
μεστοὺς λάθρα τὴν ἀκοὴν αὐτοῦ περικλύζοντας καὶ
κολάσεις κατ' αὐτοῦ πρὸς τοῦ βασιλέως μελετωμένος
και ψιθυριζομένας, οίας ἄν τις έχθροῖς ἀλλοφύλοις
επαράσαιτο, μένειν ὅλως ἐφ' ἡσυχίας οὐκ εἶχεν· ἀλλ'
ἄναντα καὶ κάταντα φερόμενος μεστός ἦν λογισμῶν
πολεμίων, τὴν ψυχὴν ὥσπερ αἰχμάλωτον ἀγόντων τε
καὶ φερόντων καὶ ἀγεννώς σπαραττόντων. Εδεξξει
γὰρ τὸ τοῦ βασιλέως πρὸς τὰς τιμωρίας απότομόν τε
καὶ ἀπηνὲς καὶ ὀξύῤῥοπον, καὶ ἡμερον οὐδὲν οὐδὲ
συμπαθὲς ἐνενόει πρὸς τοῦ βασιλέως αὐτῷ γενησόμε
νον· ἐπεὶ καὶ μεγάλας διαβολὰς καὶ ἐς ύψος κορυ
φωθείσας μακρόν, ὡς οἱ φθονοῦντες κατ' αὐτοῦ συνεκύκησαν καὶ τὰς τοῦ βασιλέως ἀκοὰς ἐμπεπλήκασιν,
οὐ βάδιον ἔβλεπεν αὐτῷ ἀπολύεσθαι ἐν βραχεῖ. Ταύτῃ
Ο τοι καὶ ἀπαγνούς, φυγῇ τὴν σωτηρίαν πορίζεσθαι
βέλτιον πάσης ἐτίθει βουλῆς.
Variorum
Acropolita cap. 64, 65. Phranzes lib. 1,
cap. 2. DUCANG.
lathatinum. Vide stemma leoniensium sulΒ. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἀπιὼν παρὰ τὸ Ικόνιον εὗρε
τηνικαῦτα τὸν Σουλτάν πάσῃ σπουδῇ τὰς ἑαυτοῦ
συγκροτούντα δυνάμεις, [P. 51] ἵν' ἐπελαύνοντα κατά
πλῆθος τὰ Σκυθικά στρατεύματα δέξαιτο, ὥσπερ
notæ.
tanorum, a nobis descriptum post Familias Dalunaticas. DUCANG.
Tartarorum, quos Acropolita Τοχάρου: per
ὁρῶν, φησὶ, κορυφούμενον πολὺν πολλαχόθεν τὸν φθόνον καὶ λόγους φθόνου μεστοὺς λάθρα τὴν ἀκοὴν αὐτοῦ περικλύζοντας καὶ κολάσεις κατ’ αὐτοῦ πρὸς τοῦ βασιλέως μελετωμένας καὶ ψιθυριζομένας, οἵας ἄν τις ἐχθροῖς ἀλλοφύλοις ἐπαράσαιτο, μένειν ὅλως ἐφ’ ἡσυχίας οὐκ εἶχεν· ἀλλ’ ἄναντα καὶ κάταντα φερόμενος μεστὸς ἦν λογισμῶν πολεμίων, τὴν ψυχὴν ὥσπερ αἰχμάλωτον ἀγόντων τε καὶ φερόντων καὶ ἀγεννῶς σπαραττόντων. ἐδεδίει γὰρ τὸ τοῦ βασιλέως πρὸς τὰς τιμωρίας ἀπότομόν τε καὶ ἀπηνὲς καὶ ὀξύῤῥοπον, καὶ ἥμερον οὐδὲν οὐδὲ συμπαθὲς ἐνενόει πρὸς τοῦ βασιλέως αὐτῷ γενησόμενον· ἐπεὶ καὶ μεγάλας διαβολὰς καὶ ἐς ὕψος κορυφωθείσας μακρὸν, ἃς οἱ φθονοῦντες κατ’ αὐτοῦ συνεκύκησαν καὶ τὰς τοῦ βασιλέως ἀκοὰς ἐμπεπλήκασιν, οὐ ῥᾴδιον ἔβλεπεν αὐτῷ ἀπολύεσθαι ἐν βραχεῖ. ταύτῃ τοι καὶ ἀπογνοὺς, φυγῇ τὴν σωτηρίαν πορίζεσθαι βέλτιον πάσης ἐτίθει βουλῆς. (Β.) Ἐπεὶ δὲ καὶ ἀπιὼν παρὰ τὸ Ἰκόνιον εὗρε τηνικαῦτα τὸν Σουλτὰν πάσῃ σπουδῇ τὰς ἑαυτοῦ συγκροτοῦντα δυνάμεις, ἵν’ ἐπελαύνοντα κατὰ πλῆθος τὰ Σκυθικὰ στρατεύματα δέξαιτο, ὥσπερ τι μέγιστον ἕρμαιον ἔδοξεν ἐκείνῳ καὶ μάλα τοι καίριον.[A. M. 676S AD 6767]
[19. THEOD. Lasc. 11] 184
legatis ad imperatorem missis, spe facilius pacem & σθαι πάντα τῷ Μιχαήλ. "Ην γὰρ οὐ μικρὸν οὐδὲ
impetravit, restitutis omnibus castellis, quæ post τοῦτο, δυνηθῆναι πεῖσαι σπείσασθαι αὐτῷ. Καὶ
violatum fœdus Romanis interceperat.
μέντοι καὶ πρέσβεις ἀποστείλας ἐς βασιλέα βρον ἢ
κατὰ τὰς ἐλπίδας ἔτυχε τῶν σπουδῶν, ἀποδούς πάνθ' ὅσα μετὰ τὴν παρασπόνδησιν εἷλε Ρωμαίων υπου
τελή φρούρια.
V. Ac ne diutius morer, sub autumnale æquinoctium imperator cum Romanis legionibus recta
in Thessaliam contendit. Sed prinsquam Macedonia imperatoris copias excepisset, Theodora Michaelis furdifragi uxor ei occurrit, tum ut nuptias
Nicephori alii sui et Mariæ filiæ imperatoris condceret: tum ut quæ maritus longius progrediendo
Romana ditioni per latrocinium quoddam subtraxerat, restitueret. Quibus rebus paulo post facile ab
imperatore confectis, Theodora ad maritum Michac'em revertitur, filii sponsa Mar a secum add:cla.
Ε'. Καὶ ἵνα μὴ διατρίβωμεν, ἄρτι τοῦ ἡλίου περι
τροπές τυγχάνοντας φθινοπωρινές, ἀναλαβὼν τὰ
Ρωμαϊκά στρατεύματα εὐθὺ Θετταλίας ὁ βασιλεὺς
ἐπορεύετο. ᾿Αλλὰ γὰρ οὔπω Μακεδονία τὰ βασιλική
στρατόπεδα ὑπεδέχετο καὶ Θεοδώρα ἡ τοῦ ἀποστάτου
Μιχαὴλ γυνὴ ἐφοίτα πρὸς [P. 33] αὐτὸν ἐκτελέσουσά
τε τους γάμους τοῦ τε υἱοῦ Νικηφόρου καὶ Μαρία;
τῆς τοῦ βασιλέως θυγατρός, καὶ ἀποδώσουσε δεν
παρεξιὼν ὁ ἀνὴρ αὐτῆς ἐν λείας τρόπων υπηγάγετο
μέρη τῆς τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείας. Καὶ ἦν ταῦτα
μετὰ μικρὸν ῥᾳδίως τῷ βασιλεῖ τελεσθέντα καὶ ἡ
Θεοδώρα ἀπῄει πρὸς τὸν ἄνδρα Μιχαήλ, καὶ Μαρίαν
ήδη μεθ' ἑαυτῆς ἐπαγομένη τὴν ἐπὶ τῷ υἱῷ νύμφην.
CAPUT 11.
Michael Palæologus, Nicææ præfectus, ad Turcos fugit. Fugæ causa. conii Sultanus cum legioni Romanæ
præficit. Scythis opponit. Sultani cognatus ad hostes transit. Turci vincuntur. Puleologus rogatu
imperatoris in aulam redit. Jusjurandum præstat. Conostauti dignitatem recipit. Res Bulgarice. Asanis
ohitus. Ejus successor Mylzes, mollis et ignavus. Constantinus Tachus regni sedem obsidet. Nytzes in
Asiam fugit. Mesembriam imperatori tradit. Annues reditus et prædia ab eo obtinet. Tachus per legatos
Throdoram, imperatoris filiam, uxorem ambit. Voti compos, priorem conjugem repudiat et fidei obsidem
dat. Imperator agrotus. Monasticum habitum paulo ante mortem induit. Peccata expial. Noritur.
1. Imperatori his rebus occupato litteræ Nicæa
redduntur, quæ Paleologi ad Turcos fugan signidicarent. Ei enim abiens Nicænam praefecturan,
dum ex Occidente in Orientem rediret, mandaral.
Our res imperatoren non mediocriter contrislavil,
et subito cogitationum æstu perturbavit. Fuge vero
prætextus hic ferebatur, Cum videret magnam
invilliam 58 undecunque in se consurgere, et ad
aures suas veɩba livoris plena clam manare, atque
ab imperatore parari et susurrari adversus se supplicia, quæ barbaris hostibus imprecanda essent,
negabat sibi ullo modo quieto esse licuisse, quominus sursum deorsum huc atque illuc ferretur
plenus infestis cogitationibus, animum tanquam
captivum agentibus, rapientibus et indigne excruciantibus: timuisse imperatoris in puniendo rigidam, atrocem et promptam severitatem, nec quickquam clementiæ ac misericordiæ sperare ab eo
potuisse. Neque enim expeditum sibi fuisse magnas calumnias et supra modum exaggeratas, quas
invidi sui conflavissent, ac imperatoris auribus
ingessissent, exiguo tempore refellere. Quare 36
desperatione coactum nihil prius habuisse, quain
ut ſuga salutem quæreret.
II. Iconium profectus, sultanum reperit suas
copias summo studio cogentem adversus Scythas
cum magno exercito irruentes, eique maximi Jueri
instar peropportune advenit. Nam cum is RomaΔ'. Ἐν τούτοις δ' ἀσχολουμένῳ τῷ βασιλεῖ γράμ
μετα εφοίτα παρὰ τῶν Νικαέων τὴν τοῦ Παλαιολόγου
Μιχαήλ ἐς τοὺς Τούρκους φυγὴν ἀπαγγέλλοντα.
Αὐτῷ γὰρ ἐξιὼν τὴν τῶν Νικαέων ἡγεμονίαν ἐπέτρεψεν, ἕως ἂν ἐκ τῶν ἐσπερίων αὖθις ἐπανέλθῃ πρὸς
ἔω. Ο δὴ καὶ οὐ μετρίως τὸν βασιλέα λελύπηκε καὶ
εἰς ταραχὴν ἐνέβαλε λογισμῶν. Ἡ δὲ πρόφασις τῆς
φυγῆς τοιάδε τις ελέγετο. Ὁρῶν, φησ', κορυφούμε
τον πολύν πολλαχόθεν τὸν φθόνον καὶ λόγους φθόνου
μεστοὺς λάθρα τὴν ἀκοὴν αὐτοῦ περικλύζοντας καὶ
κολάσεις κατ' αὐτοῦ πρὸς τοῦ βασιλέως μελετωμένος
και ψιθυριζομένας, οίας ἄν τις έχθροῖς ἀλλοφύλοις
επαράσαιτο, μένειν ὅλως ἐφ' ἡσυχίας οὐκ εἶχεν· ἀλλ'
ἄναντα καὶ κάταντα φερόμενος μεστός ἦν λογισμῶν
πολεμίων, τὴν ψυχὴν ὥσπερ αἰχμάλωτον ἀγόντων τε
καὶ φερόντων καὶ ἀγεννώς σπαραττόντων. Εδεξξει
γὰρ τὸ τοῦ βασιλέως πρὸς τὰς τιμωρίας απότομόν τε
καὶ ἀπηνὲς καὶ ὀξύῤῥοπον, καὶ ἡμερον οὐδὲν οὐδὲ
συμπαθὲς ἐνενόει πρὸς τοῦ βασιλέως αὐτῷ γενησόμε
νον· ἐπεὶ καὶ μεγάλας διαβολὰς καὶ ἐς ύψος κορυ
φωθείσας μακρόν, ὡς οἱ φθονοῦντες κατ' αὐτοῦ συνεκύκησαν καὶ τὰς τοῦ βασιλέως ἀκοὰς ἐμπεπλήκασιν,
οὐ βάδιον ἔβλεπεν αὐτῷ ἀπολύεσθαι ἐν βραχεῖ. Ταύτῃ
Ο τοι καὶ ἀπαγνούς, φυγῇ τὴν σωτηρίαν πορίζεσθαι
βέλτιον πάσης ἐτίθει βουλῆς.
Variorum
Acropolita cap. 64, 65. Phranzes lib. 1,
cap. 2. DUCANG.
lathatinum. Vide stemma leoniensium sulΒ. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἀπιὼν παρὰ τὸ Ικόνιον εὗρε
τηνικαῦτα τὸν Σουλτάν πάσῃ σπουδῇ τὰς ἑαυτοῦ
συγκροτούντα δυνάμεις, [P. 51] ἵν' ἐπελαύνοντα κατά
πλῆθος τὰ Σκυθικά στρατεύματα δέξαιτο, ὥσπερ
notæ.
tanorum, a nobis descriptum post Familias Dalunaticas. DUCANG.
Tartarorum, quos Acropolita Τοχάρου: per
PG 148:185ἐπεὶ γὰρ ἦσαν ὑπ’ αὐτῷ πάλαι δεδουλωμένοι Ῥωμαίων συχνοὶ, τούτους εἰς μοῖραν καταλέξας στρατοῦ ὑπὸ στρατηγῷ τῷ Παλαιολόγῳ τάττεσθαι προσετετάχει, Ῥωμαϊκὴν καὶ ξένην ἢ κατὰ τὴν ἐκείνων ἐγχώριον περικειμένους στολήν τε καὶ ὅπλισιν, ἵνα τοῖς Σκύθαις κατάπληξις τὸ πρᾶγμα γένηται, λογισαμένοις χεῖρα συμμαχικὴν ἐκ Ῥωμαίων ἄρτι ἐληλυθέναι. ὁ δὴ καὶ ξυνέβη. φασὶ γὰρ τοὺς Σκύθας, ὁπότε ξυνῄεσαν εἰς χεῖρας τοῖς Τούρκοις, συστολήν τινα καὶ δέος οὐ μέτριον σχεῖν, ἀλλόκοτον ἐξαίφνης ἰδόντας στρατὸν κατ’ αὐτῶν ἐπιόντα. καὶ τάχ’ ἂν σὺν οὐδενὶ κόσμῳ φεύγοντες ᾤχοντο κατὰ νώτου λαβόντες διώκοντας, οὓς ἀπονητὶ χειρώσασθαι ἤλπισαν, εἰ μή τις τῶν τῷ Σουλτὰν κατὰ γένος προσηκόντων διά τινα προειληφυῖαν ἀπέχθειαν πολλὴν ἐπαγόμενος στρατιὰν ἑκὼν προσεῤῥύη τοῖς Σκύθαις, ῥηγνυμένης ἤδη τῆς μάχης. τοῦτο γὰρ τὰ τῶν Τούρκων ῥᾷστα ἀνέτρεψε πράγματα, καὶ τὴν πλείονα χώραν αὐτῶν τῇ τῶν Σκυθῶν ὑπέθηκεν αἰχμῇ.(A. c. 1256 AD [238] BYZANTINE HISTORIE LIB. 111. IMP. THEOD. LASC. 11!
eos in unam legionem contractos Paleologo parere
jussit, Romanis et peregrinis armis et vestibus
aliter quam illis locis usitatum eral ornatos, ut ea
res Sgythis terrori esset, qui credituri essent, 59
Turcis recentia auxilia a Romanis missa: id quod
accidit. Ainut ením Scythas, ubi manum cum Turcis conseruissent, non parum coborruisse ac trepidasse, peregrinum exercitum adversus se ingruentem «lerepente conspicatos, ae forsitan per
turbata acie fugituros fuisse, ac terga daturos iis
quos absque ullo negotio debellatum iri a se
credidissent, nisi quidam sultani cognatus, ob
veterem simultatem, com magnis copiis, ubi jan
ad manus ventum esset, altro se ad hostes contulissel. Quia: res fortunas Turcorum facillime evertit, et majorem partem ditionis corum Scythicis
armis subjecit.
τι μέγιστων έρμαιον ἔδοξεν ἐκείνῳ καὶ μάλα τοι καί- nos complures pridem subactos penes se haberet»
ριον. Ἐπεὶ γὰρ ἦσαν ὑπ' αὐτῷ πάλαι δεδουλωμένοι
Ῥωμαίων συχνοί, τούτους εἰς μοίραν καταλέξας
στρατοῦ ὑπὸ στρατηγῷ τῷ Παλαιολόγω τάττεσθαι
προσετετάχει, Ῥωμαϊκὴν καὶ ξένην ἢ κατὰ τὴν
ἐκείνων ἐγχώριον περικειμένους στολήν τε καὶ ὁπλεσιν, ἵνα τοῖς Σκύθαις κατάπληξις τὸ πρᾶγμα γένηται,
λογισαμένοις χεῖρα συμμαχικὴν ἐκ Ρωμαίων ἄρτι
ἐληλυθέναι. "Ο δὴ καὶ ξυνέβη. Φασὶ γὰρ τους Σκύθας,
οπότε ξυνήεσαν εἰς χεῖρας τοῖς Τούρκοις, συστολήν
τινα καὶ δέος οὐ μέτριον σχεῖν, ἀλλόκοτον ἐξαίφνης
Πόντας στρατόν κατ' αὐτῶν ἐπιόντα. Καὶ τάχ' ἂν τὸν
οὐδενὶ κόσμο φεύγοντες ᾤχοντο κατά νώτου λαβόντε;
διώκοντας, οὓς ἀπονητί χειρώσασθαι ήλπισαν, εἰ μὴ
τι; τῶν τῷ Σουλτάν κατά γένος προσηκόντων διά τινα
προκληφυῖαν ἀπέχθειαν πολλὴν ἐπαγόμενος στρατὴν ἑκὼν προσερβύη τοῖς Σκύθαις, ρηγνυμένης ήδη
τῆς μάχης. Τοῦτο γὰρ τὰ τῶν Τούρκων βαστα
ἀνέτρεψε πράγματα, καὶ τὴν πλείονα χώραν αὐτῷ
τῇ τῶν Σκυθῶν ὑπέθηκεν αἰχμῇ.
Γ'. 'Αλλ' ούπω πολύς παρερούη χρόνος· καὶ γράμ
ματα πολλῆς τῆς βασιλικῆς εὐμενείας μετά και
πολλὴν ὑπισχνούμενα τὴν στεργὴν ἔεσαν παρά βασι·
λέως, ανακαλούμενα τὸν Παλαιολόγον, ένορχον έχοντα
τὴν ἀσφάλεια, ὧν ὑπισχνοῦντο. Καὶ οὕτως ἡ Ῥωμείων γῆ τὸν Παλαιολόγον αὖθις ἐλάμβανεν, οὐ πρότερον μέντοι πρὶν ἢ καὶ αὐτὸν δοῦναι τὴν ἀσφάλειαν
τῆς αὐτοῦ πρὸς τὸν βασιλέα πίστεως βεβαίαν δι' όρτων φρικωδεστάτων, ὥστε ἐμμένειν τοῖς ὅροις ἀεὶ
τῆς ὑποταγῆς καὶ μὴ ζητεῖν ἐθέλειν ἑαυτῷ βασιλείαν
ποτὲ καὶ ἐπανιέναι πρὸς τὸ πρότερον κατ' αὐτοῦ λα
ληθέντα καὶ βιβαοῦν οὖθις διὰ τῶν ἔμπροσθεν ἔργων τὴν ἤδη τεθνηκυίαν ὑποψίαν, ἀλλὰ τηρεῖν
καὶ διαβιβάζειν ὁμοίως ἀεὶ τὴν αὐτὴν εὔνοιαν καὶ
στοργήν πρός τε αὐτὸν δὴ τὸν βασιλέα Θεόδωρον καὶ
πρὸς τὸν αὐτοῦ γε υἱὸν Ἰωάννην καὶ τοὺς ἐφεξῆς
διαδόχους τοῦ τε γένους αὐτῶν καὶ τῆς βασιλείας.
Καὶ μὲν δὴ ἐπὶ τούτοις αὖθις τῷ τοῦ μεγάλου τετίμηται ἀξιώματι κονοσταύλου, καθὰ καὶ τὸ πρότερον·
καὶ ἦν τοῦ λοιποῦ λαμπρᾶς τῆς βασιλικής κηδεμονίας
ἀπολαύων καὶ εὐμενείας.
Δ'. Εν τούτοις νοτοῦντα καὶ τὰ τῶν Βουλγάρων
ἀγγέλλεται πράγματα. Ο γὰρ τῶν Βουλγάρων ἄρχων
Ασάν, ὁ τοῦ βασιλέως Θεοδώρου γυναικάδελφος, τὸ
ζῆν ἐξεμέτρησεν· αὐτῷ δὲ παῖς οὐκ ἦν ὁ διαδεξόμε
ως, ὡς εἰκὸς, τὴν ἀρχὴν· ὡς ἀνάγκην είναι λοιπόν
κατά δεύτερον, τὸ λεγόμενον, πλοῦν, ἐς τὴν ἐπ'
ἀδελφή γαμβρὴν τὸν Μυτζῆν αὐτὴν διαβαίνειν. Τοι
γαροῦν καὶ ξυνεβύησιν. "Ην δὲ ὁ ἀνὴρ νωθρός τις
καὶ ἀνανδρος [Ρ. 35] καὶ δι' αὐτό γέ τοι τοῦτο πρός
τὸ καταφρονούμενον ὑποῤῥέων κατὰ μικρὸν, ἐς τὸ
παντελῶς ἀχυροῦσθαι ἐκκεκύλιστα: τὰ δόξαντά οι
παρὰ τοῦ πλήθους. Ην δέ τις ἐν Βουλγάροις ἐπίση
III. Non longum ex eo tempus effluxerat, cum
imperator litteras dedit singularis benevolentiæ
plenas, amoremque et honorem plurimum pollicentes, per quas revocabatur Palæologus, promissis jurejurando firmatis. Ita terra Romana Palanlogum recuperavit, non prius tamen quam ipse
cautionem dedisset de hide imperatori servanda,
furamentis maxime tremendis fruatam, promisissetque se intra obsequii fines semper mansurum,
nec regnum adfectaturum esse unquam, nec ad ea
rediturum quæ ante crimini data Ipsi essent,
neque deinceps quidquam facturum quod intermortuam suspicionem denuo confirmaret, sed conservaturum et propagaturum parem semper benevolentiam et amorem erga ipsum imperatoreni
Theodorum et flium ejus Joannem, czlerosque
tam familiæ quam imperii successores. His igitur
60 conditionibus magni Conostauli dignitate, ut
aulea, ornatur; ac deinceps imperatoris patrocinio
et benevolentia splendide fruitur.
IV. Inter haec Bulgaricam rem laborare nuntiatur. Nam Asanes Bulgarorum princeps, cujus soror
Theodoro imperatori nupta erat, vitæ cursum
Demensus, nullam prolem reliquerat, quæ ei, ut βι,
in principatum succederet. Alterum itaque illud
subsidium necessario restabat, ut potestas summa
ad Mytzen sororis ejus maritum transiret: idque
factum est. Erat autem is bomo segnis et effeminatus, quibus de causis paulatim contemptui essa
cœpit, coque res devoluta est, ut quæ ille decrevisset, prorsus irrita a populo haberentur. Erat
autem iis temporibus in Bulgaria vir elarus, noVariorum notæ.
petuo vocal, ut et Pachymeres, qui de iis lib. 1,
cap. 21, scribens καὶ τῶν Τοχάρων, οὓς ἡ κοινή
Αταρίους λέγει συνήθεια. Ubi forte legendum Ταρ
τάρους. DicANG.
• A. C. 157 Pussino.
14) Εμπροσθεν apud recentiores Gracos ad
futurum tempus pertinet, et usurpatur pro μετά
ταῦτα, postea. Sic infra lib. vi, cap. 10, secl. 1;
item lib. vn, cap. 1, seet. 2. Buivın.
Chapter IICaput II
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
(Γ.) Ἀλλ’ οὔπω πολὺς παρεῤῥύη χρόνος καὶ γράμματα πολλῆς τῆς βασιλικῆς εὐμενείας μεστὰ καὶ πολλὴν ὑπισχνούμενα τὴν στοργὴν ᾔεσαν παρὰ βασιλέως, ἀνακαλούμενα τὸν Παλαιολόγον, ἔνορκον ἔχοντα τὴν ἀσφάλειαν ὧν ὑπισχνοῦντο. καὶ οὕτως ἡ Ῥωμαίων γῆ τὸν Παλαιολόγον αὖθις ἐλάμβανεν, οὐ πρότερον μέντοι πρὶν ἢ καὶ αὐτὸν δοῦναι τὴν ἀσφάλειαν τῆς αὐτοῦ πρὸς τὸν βασιλέα πίστεως βεβαίαν δι’ ὅρκων φρικωδεστάτων, ὥστε ἐμμένειν τοῖς ὅροις ἀεὶ τῆς ὑποταγῆς καὶ μὴ ζητεῖν ἐθέλειν ἑαυτῷ βασιλείαν ποτὲ καὶ ἐπανιέναι πρὸς τὰ πρότερον κατ’ αὐτοῦ λαληθέντα καὶ βεβαιοῦν αὖθις διὰ τῶν ἔμπροσθεν ἔργων τὴν ἤδη τεθνηκυῖαν ὑποψίαν, ἀλλὰ τηρεῖν καὶ διαβιβάζειν ὁμοίως ἀεὶ τὴν αὐτὴν εὔνοιαν καὶ στοργὴν πρός τε αὐτὸν δὴ τὸν βασιλέα Θεόδωρον καὶ πρὸς τὸν αὐτοῦ γε υἱὸν Ἰωάννην καὶ τοὺς ἐφεξῆς διαδόχους τοῦ τε γένους αὐτῶν καὶ τῆς βασιλείας. καὶ μὲν δὴ ἐπὶ τούτοις αὖθις τῷ τοῦ μεγάλου τετίμηται ἀξιώματι κονοσταύλου, καθὰ καὶ τὸ πρότερον· καὶ ἦν τοῦ λοιποῦ λαμπρᾶς τῆς βασιλικῆς κηδεμονίας ἀπολαύων καὶ εὐμενείας. (Δ.) Ἐν τούτοις νοσοῦντα καὶ τὰ τῶν Βουλγάρων ἀγγέλλεται πράγματα.(A. c. 1256 AD [238] BYZANTINE HISTORIE LIB. 111. IMP. THEOD. LASC. 11!
eos in unam legionem contractos Paleologo parere
jussit, Romanis et peregrinis armis et vestibus
aliter quam illis locis usitatum eral ornatos, ut ea
res Sgythis terrori esset, qui credituri essent, 59
Turcis recentia auxilia a Romanis missa: id quod
accidit. Ainut ením Scythas, ubi manum cum Turcis conseruissent, non parum coborruisse ac trepidasse, peregrinum exercitum adversus se ingruentem «lerepente conspicatos, ae forsitan per
turbata acie fugituros fuisse, ac terga daturos iis
quos absque ullo negotio debellatum iri a se
credidissent, nisi quidam sultani cognatus, ob
veterem simultatem, com magnis copiis, ubi jan
ad manus ventum esset, altro se ad hostes contulissel. Quia: res fortunas Turcorum facillime evertit, et majorem partem ditionis corum Scythicis
armis subjecit.
τι μέγιστων έρμαιον ἔδοξεν ἐκείνῳ καὶ μάλα τοι καί- nos complures pridem subactos penes se haberet»
ριον. Ἐπεὶ γὰρ ἦσαν ὑπ' αὐτῷ πάλαι δεδουλωμένοι
Ῥωμαίων συχνοί, τούτους εἰς μοίραν καταλέξας
στρατοῦ ὑπὸ στρατηγῷ τῷ Παλαιολόγω τάττεσθαι
προσετετάχει, Ῥωμαϊκὴν καὶ ξένην ἢ κατὰ τὴν
ἐκείνων ἐγχώριον περικειμένους στολήν τε καὶ ὁπλεσιν, ἵνα τοῖς Σκύθαις κατάπληξις τὸ πρᾶγμα γένηται,
λογισαμένοις χεῖρα συμμαχικὴν ἐκ Ρωμαίων ἄρτι
ἐληλυθέναι. "Ο δὴ καὶ ξυνέβη. Φασὶ γὰρ τους Σκύθας,
οπότε ξυνήεσαν εἰς χεῖρας τοῖς Τούρκοις, συστολήν
τινα καὶ δέος οὐ μέτριον σχεῖν, ἀλλόκοτον ἐξαίφνης
Πόντας στρατόν κατ' αὐτῶν ἐπιόντα. Καὶ τάχ' ἂν τὸν
οὐδενὶ κόσμο φεύγοντες ᾤχοντο κατά νώτου λαβόντε;
διώκοντας, οὓς ἀπονητί χειρώσασθαι ήλπισαν, εἰ μὴ
τι; τῶν τῷ Σουλτάν κατά γένος προσηκόντων διά τινα
προκληφυῖαν ἀπέχθειαν πολλὴν ἐπαγόμενος στρατὴν ἑκὼν προσερβύη τοῖς Σκύθαις, ρηγνυμένης ήδη
τῆς μάχης. Τοῦτο γὰρ τὰ τῶν Τούρκων βαστα
ἀνέτρεψε πράγματα, καὶ τὴν πλείονα χώραν αὐτῷ
τῇ τῶν Σκυθῶν ὑπέθηκεν αἰχμῇ.
Γ'. 'Αλλ' ούπω πολύς παρερούη χρόνος· καὶ γράμ
ματα πολλῆς τῆς βασιλικῆς εὐμενείας μετά και
πολλὴν ὑπισχνούμενα τὴν στεργὴν ἔεσαν παρά βασι·
λέως, ανακαλούμενα τὸν Παλαιολόγον, ένορχον έχοντα
τὴν ἀσφάλεια, ὧν ὑπισχνοῦντο. Καὶ οὕτως ἡ Ῥωμείων γῆ τὸν Παλαιολόγον αὖθις ἐλάμβανεν, οὐ πρότερον μέντοι πρὶν ἢ καὶ αὐτὸν δοῦναι τὴν ἀσφάλειαν
τῆς αὐτοῦ πρὸς τὸν βασιλέα πίστεως βεβαίαν δι' όρτων φρικωδεστάτων, ὥστε ἐμμένειν τοῖς ὅροις ἀεὶ
τῆς ὑποταγῆς καὶ μὴ ζητεῖν ἐθέλειν ἑαυτῷ βασιλείαν
ποτὲ καὶ ἐπανιέναι πρὸς τὸ πρότερον κατ' αὐτοῦ λα
ληθέντα καὶ βιβαοῦν οὖθις διὰ τῶν ἔμπροσθεν ἔργων τὴν ἤδη τεθνηκυίαν ὑποψίαν, ἀλλὰ τηρεῖν
καὶ διαβιβάζειν ὁμοίως ἀεὶ τὴν αὐτὴν εὔνοιαν καὶ
στοργήν πρός τε αὐτὸν δὴ τὸν βασιλέα Θεόδωρον καὶ
πρὸς τὸν αὐτοῦ γε υἱὸν Ἰωάννην καὶ τοὺς ἐφεξῆς
διαδόχους τοῦ τε γένους αὐτῶν καὶ τῆς βασιλείας.
Καὶ μὲν δὴ ἐπὶ τούτοις αὖθις τῷ τοῦ μεγάλου τετίμηται ἀξιώματι κονοσταύλου, καθὰ καὶ τὸ πρότερον·
καὶ ἦν τοῦ λοιποῦ λαμπρᾶς τῆς βασιλικής κηδεμονίας
ἀπολαύων καὶ εὐμενείας.
Δ'. Εν τούτοις νοτοῦντα καὶ τὰ τῶν Βουλγάρων
ἀγγέλλεται πράγματα. Ο γὰρ τῶν Βουλγάρων ἄρχων
Ασάν, ὁ τοῦ βασιλέως Θεοδώρου γυναικάδελφος, τὸ
ζῆν ἐξεμέτρησεν· αὐτῷ δὲ παῖς οὐκ ἦν ὁ διαδεξόμε
ως, ὡς εἰκὸς, τὴν ἀρχὴν· ὡς ἀνάγκην είναι λοιπόν
κατά δεύτερον, τὸ λεγόμενον, πλοῦν, ἐς τὴν ἐπ'
ἀδελφή γαμβρὴν τὸν Μυτζῆν αὐτὴν διαβαίνειν. Τοι
γαροῦν καὶ ξυνεβύησιν. "Ην δὲ ὁ ἀνὴρ νωθρός τις
καὶ ἀνανδρος [Ρ. 35] καὶ δι' αὐτό γέ τοι τοῦτο πρός
τὸ καταφρονούμενον ὑποῤῥέων κατὰ μικρὸν, ἐς τὸ
παντελῶς ἀχυροῦσθαι ἐκκεκύλιστα: τὰ δόξαντά οι
παρὰ τοῦ πλήθους. Ην δέ τις ἐν Βουλγάροις ἐπίση
III. Non longum ex eo tempus effluxerat, cum
imperator litteras dedit singularis benevolentiæ
plenas, amoremque et honorem plurimum pollicentes, per quas revocabatur Palæologus, promissis jurejurando firmatis. Ita terra Romana Palanlogum recuperavit, non prius tamen quam ipse
cautionem dedisset de hide imperatori servanda,
furamentis maxime tremendis fruatam, promisissetque se intra obsequii fines semper mansurum,
nec regnum adfectaturum esse unquam, nec ad ea
rediturum quæ ante crimini data Ipsi essent,
neque deinceps quidquam facturum quod intermortuam suspicionem denuo confirmaret, sed conservaturum et propagaturum parem semper benevolentiam et amorem erga ipsum imperatoreni
Theodorum et flium ejus Joannem, czlerosque
tam familiæ quam imperii successores. His igitur
60 conditionibus magni Conostauli dignitate, ut
aulea, ornatur; ac deinceps imperatoris patrocinio
et benevolentia splendide fruitur.
IV. Inter haec Bulgaricam rem laborare nuntiatur. Nam Asanes Bulgarorum princeps, cujus soror
Theodoro imperatori nupta erat, vitæ cursum
Demensus, nullam prolem reliquerat, quæ ei, ut βι,
in principatum succederet. Alterum itaque illud
subsidium necessario restabat, ut potestas summa
ad Mytzen sororis ejus maritum transiret: idque
factum est. Erat autem is bomo segnis et effeminatus, quibus de causis paulatim contemptui essa
cœpit, coque res devoluta est, ut quæ ille decrevisset, prorsus irrita a populo haberentur. Erat
autem iis temporibus in Bulgaria vir elarus, noVariorum notæ.
petuo vocal, ut et Pachymeres, qui de iis lib. 1,
cap. 21, scribens καὶ τῶν Τοχάρων, οὓς ἡ κοινή
Αταρίους λέγει συνήθεια. Ubi forte legendum Ταρ
τάρους. DicANG.
• A. C. 157 Pussino.
14) Εμπροσθεν apud recentiores Gracos ad
futurum tempus pertinet, et usurpatur pro μετά
ταῦτα, postea. Sic infra lib. vi, cap. 10, secl. 1;
item lib. vn, cap. 1, seet. 2. Buivın.
PG 148:187ὁ γὰρ τῶν Βουλγάρων ἄρχων Ἀσὰν, ὁ τοῦ βασιλέως Θεοδώρου γυναικάδελφος, τὸ ζῇν ἐξεμέτρησεν· αὐτῷ δὲ παῖς οὐκ ἦν ὁ διαδεξόμενος, ὡς εἰκὸς, τὴν ἀρχήν· ὡς ἀνάγκην εἶναι λοιπὸν κατὰ δεύτερον, τὸ λεγόμενον, πλοῦν, ἐς τὸν ἐπ’ ἀδελφῇ γαμβρὸν τὸν Μυτζῆν αὐτὴν διαβαίνειν. τοιγαροῦν καὶ ξυνεῤῥύηκεν. ἦν δὲ ὁ ἀνὴρ νωθρός τις καὶ ἄνανδρος καὶ δι’ αὐτό γέ τοι τοῦτο πρὸς τὸ καταφρονούμενον ὑποῤῥέων κατὰ μικρὸν, ἐς τὸ παντελῶς ἀκυροῦσθαι ἐκκεκύλισται τὰ δόξαντά οἱ παρὰ τοῦ πλήθους. ἦν δέ τις ἐν Βουλγάροις ἐπίσημος τηνικαῦτα, Κωνσταντῖνος ὄνομα, Τοῖχος ἐπώνυμον, φρονήσεως ἐμβριθείᾳ καὶ ῥώμῃ σώματος πολλῷ τῶν ἄλλων προέχων· ὃς πλημμελοῦσαν ἰδὼν τὴν ἀρχὴν τῶν Βουλγάρων ἐπανίσταται κατ’ αὐτῆς· καὶ προσεταιρισάμενος τό, τε δημοτικὸν, καὶ ὅσον ἐν ἐπισήμοις τοῦ ἔθνους καὶ ἔκκριτον, καὶ παρ’ ἑκόντων ἁπάντων αὐτῶν τὴν τοῦ κράτους δεξάμενος ἀναγόρευσιν ἐπολιόρκει τὴν Τέρνοβον, ἐν ᾗ τὰ βασίλεια ἦν τῶν Βουλγάρων· ὡς ἀναγκασθῆναι καὶ ἄκοντα τὸν Μυτζῆν φεύγειν ἅμα γυναικί τε καὶ τέκνοις ἐς ὀχυρόν τι καὶ παράλιον φρούριον Μεσημβρίαν καλούμενον.[a. m. 6763 ad 6767]
[IMP. TREOD. ŁASC. 11] 188
wine Constantinus, cognomento Tathus, pruden- μας τηνικαῦτα, Κωνσταντίνος όνομα, Τοίχος ἐπώνυ
tiæ auctoritate et robore corporis multum aliis
antecellens qui, cum Bulgaricum imperium uale
administrari videret, adversum insurgit: concilia.
taque sibi et plebis, et eorum qui totius gentis
¡¡¡ustrissimi ac lectissiini erant, benevolentia, illorum omnium voluntate princeps declaratus, Ternobu'n obsidet, quæ Bulgarorum regia erat; ist
Mytzes vel invitus cum uxore et liberis in munitum
quoddam et maritimum castellum, nomine Mesenbriam, confugere cogeretur. Uude ad imperatorem
transit, Nicææ in Asia tum degentem; atque exinde
Romanæ ditioni Mesembriam castellum adjicit:
prædiisque circa Trojam et Scamandrum 81 ab
imperatore cum annuis reditibus acceptis, ibidem
deinceps cum uxore ac liberis conquievit.
V. Cæterum Constantinus Tochus, Bulgarici
regni potitus, legatos ad imperatorem mittit, se
amicu» ejus et fœderatum profitens, si ex cjus
Glibus una sibi despouleretur. Eam autem pelebat, non quod conjuge esset opus, quippe qui
uxorem et liberos haberet; sed quia nullo genilitio jure Bulgaricum regnum ad eum pertinebat,
iniquo ferebat animo, ea se parte illegitimum
prin iper ac veluti nothum et dici et haberi. Cum
igitur imperatoris filiam Asanis non ita pridem
defuncti regis ex sorore neplem esse sciret, idcirco sui honoris causa et ad lirnandumn principatum
eas nuptias ambiebat, priorem conjugem statin
se repudiaturum promittens. ld et ipsi imperatori
gratum fuit: cujus filia Theodora thori et regui
socia accepta, Constantinus Tachus priorem conjugem Nicæam mittit, ut hoc fidei pignore suum
erga alteram amorem Romanis confirmaret.
μου, φρονήσεως εμβριθείᾳ καὶ ρώμη σώματος πολλα
τῶν ἄλλων προέχων· ὅς πλημμελοῦσαν ἰδὼν τὴν ἀρο
χὴν τῶν Βουλγάρων ἐπανίσταται κατ' αὐτῆς· καὶ
προσεταιρισάμενος τό τα δημοτικών καὶ ὅσον ἐν ἐπισ
σήμοις τοῦ ἔθνους καὶ ἔκκριτον, καὶ παρ' ἑκόντων
ἁπάντων αὐτῶν τὴν τοῦ κράτους δεξάμενος ἀναγό
ρευσιν ἐπολιόρκει τὴν Τέρνοβον, ἐν ᾗ τὰ βασίλεια ἦν
τῶν Βουλγάρων· ὡς ἀναγκασθῆναι καὶ ἄκοντα τὸν
Μυτζίν φεύγειν' άμα γυναικί τε καὶ τέκνοι; ἐς
ὀχυρόν τι καὶ παράλιον φρούριον Μεσημβρίαν και
λούμενον. Ἐκεῖθεν ἐς βασιλέα μεταχωρεῖ κατὰ τὴν
ἐν Ἀσίᾳ διατρίβοντα Νίκαιαν, Ρωμαίοις ὑπήκοον
ποιησάμενος καὶ τὸ τῆς Μεσημβρίας ἐπὶ τούτοις
φρούριον· καὶ χωρία τινὰ περὶ Τροίαν καὶ Σκάμαν
δρον είληφώς παρὰ βασιλέως εἰς ἐπέτειον πρόσοδον
ἐκεῖσε τοῦ λοιποῦ διανέπαυεν ἑαυτὸν ἅγια γυναικί τε
καὶ τέκνοις.
VI. Quid plura? Imperatorem annum ætatis
sextum et tricesimum excedentem, molestus ac
difficilis et mortis ut ita dicam telis instructus
morbus invasit, qui principis corpus variis tormentis oppugnatum non desiit vexare et conterere, donec ipsa ei mortem intulit; cum is
paulo ante obitum alacriter monasticum habitum
induisset, et mullos pecuniɔrum acervos suis maVariorum
Ε΄. Ο γε μὴν Κωνσταντῖνος ὁ Τοίχος της Βουλγα
ρικῆς ἀρχῆς ἐγκρατή καταστήσας ἑαυτὸν διαπρε
αδεύεται πρὸς τὸν βασιλέα, φίλος εἶναι καὶ σύμμαχος
6 ολογῶν, εἰ λάβοι πρὸς κοινωνίαν γάμου μίαν τῶν
αὐτοῦ θυγατέρων. Εζήτει δὲ ταύτην, οὐχ ὅτι γυναι
χὸς ἐδεῖτο· ἦν γὰρ αὐτῷ καὶ γυνὴ καὶ παῖδες· ἀλλ'
ἐπειδήπερ ἀπὸ γένους δίκαιον οὐκ ἦν οὐδὲν αὐτῷ
πρὸς τὴν Βουλγαρικὴν ἀρχὴν, ήχθετο νήθος κατ' αὐτ
τὴν δοκεῖν ὁμοῦ τε καὶ λέγεσθαι. Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ ἀδελ
φιλὴν οὖσαν τοῦ πρὸ μικροῦ τετελευτηκότος άρχοντος
τῶν Βουλγάρων Ασὰν τὴν τοῦ βασιλέως εἰδὼς θυγα
τέρα ἐζήτει τιμῆς τε ἕνεκα τῆς ἑαυτοῦ καὶ βεβαιών
σεως ἅμα τῆς ἀρχῆς, ἀπολύσειν ὑπισχνούμενος αὐτίκα
τὴν προτέραν ὁμόζυγον. Τοῦτ᾽ ἀρεστὴν ἔδοξε καὶ
αὐτῷ βασιλεῖ· καὶ Θεοδώραν τὴν αὐτοῦ θυγατέρα
κοινωνὸν εἰληφῶς τοῦ τε λέχους καὶ τῆς ἀρχῆς Κων
σταντῖνος ὁ Τοίχος πέμπει προς Νίκαιαν την προτέ
ραν σύζυγον, ἐχέγγυον πίστεως παρεχόμενος τοῖς
Ῥωμαίοις τῆς ἐς τὴν δευτέραν στοργή;
Γ. Τί ἔτι; ἔκτον καὶ τριακοστὸν ἀπὸ
γενέσεως χρόνον ἀμείβοντι νόσος ἐνσκήπτει τῷ βασι
λεῖ χαλεπὴ καὶ ὅπλα φάναι θανάτου φοροῦσα - Η 3η
καὶ ποικίλας τὰς ἐλεπόλεις κατὰ τοῦ βασιλικοῦ σώματ
τος ἀντιστήσασα οὐκ ἀνῆκε παίουσα καὶ συντρίβουσα,
μέχρι καὶ αὐτὴν ἀπήνεγκε τούτῳ τὴν τελευτὴν
αλλαξαμένῳ προθύμω; τὸ σχῆμα μικρὸν πρὸ τῆς
τελευτῆς ἐς τὸ μοναδικών τριβώνιον καὶ πολλούς
notæ.
De quo, ut et de Constantino Tacho, con- serie chronologica sæpius jam memoral. Fuit aue
sulere licet seriem regum Bulgariæ in Familiis
Dalmaticis. DUCANG.
Irene vocatur ab Acropolita, Histor. cap. 83.
Vide notas Allatii. Boivin,
Quid τὸ τί ἔτι sibi vellet, cum nescirem
(nam to Quid reliquum est, aut Quid restat, haud
scio quam belle conveniat) converil quasi scriptum
fuisset, τῆς τε εἰς τὴν δευτέραν στοργῆς ἔτι. ψuod
sensus postulare videtur. WoLFIUS.
Acropolita, cap.74. Ducang.—"Exto: xai xpiaκοστὴν ἀπὸ γενέσεως χρόνον ἀμείβοντι τῷ βασιλεῖ vertit Wolfius, Imperatorem annum elatis
setlum et trigesinum agentem. Vertendum, excedentem. Nain ea est vis verbi ἀμείβειν. Βοίνιν.
Auno mundi 0767, ut constat ex imperatorum
tem is annus, a mense Septembri ad Jijuarium,
anuns Christi 1258, a Januario autem ad Augusti
Ginem, 1959. Hinc Possiuus Theodorum Lascarin
juniorem decessisse affirnial anno Christi 1259,
Mauritius David, anno 1258. Favet Possino eademi
illa series chronologica, quæ quatuor anuns impnri assignat Theodoro Lascari, non vero tres ensque
hand integros, quot Mauritius David ei assiguat.
Favet etiam codex regins 2525º, fol. 271, ubi quatuor annis imperasse ille dicitur. Mauritius David
opinionem suam Pachymeris auctoritate et probabilibus argumentis defendit. Boivin,
Ducangius verul, qui alacriter parrum habitum paulo ante obitum monachico cucullio mulasefat; et Phranze testimonio utitur, quod tamen con-
ἐκεῖθεν ἐς βασιλέα μεταχωρεῖ κατὰ τὴν ἐν Ἀσίᾳ διατρίβοντα Νίκαιαν, Ῥωμαίοις ὑπήκοον ποιησάμενος καὶ τὸ τῆς Μεσημβρίας ἐπὶ τούτοις φρούριον· καὶ χωρία τινὰ περὶ Τροίαν καὶ Σκάμανδρον εἰληφὼς παρὰ βασιλέως εἰς ἐπέτειον πρόσοδον ἐκεῖσε τοῦ λοιποῦ διανέπαυεν ἑαυτὸν ἅμα γυναικί τε καὶ τέκνοις. (Ε.) Ὅ γε μὴν Κωνσταντῖνος ὁ Τοῖχος τῆς Βουλγαρικῆς ἀρχῆς ἐγκρατῆ καταστήσας ἑαυτὸν διαπρεσβεύεται πρὸς τὸν βασιλέα, φίλος εἶναι καὶ σύμμαχος ὁμολογῶν, εἰ λάβοι πρὸς κοινωνίαν γάμου μίαν τῶν αὐτοῦ θυγατέρων. ἐζήτει δὲ ταύτην, οὐχ ὅτι γυναικὸς ἐδεῖτο· ἦν γὰρ αὐτῷ καὶ γυνὴ καὶ παῖδες· ἀλλ’ ἐπειδήπερ ἀπὸ γένους δίκαιον οὐκ ἦν οὐδὲν αὐτῷ πρὸς τὴν Βουλγαρικὴν ἀρχὴν, ἤχθετο νόθος κατ’ αὐτὴν δοκεῖν ὁμοῦ τε καὶ λέγεσθαι. ταῦτ’ ἄρα καὶ ἀδελφιδῆν οὖσαν τοῦ πρὸ μικροῦ τετελευτηκότος ἄρχοντος τῶν Βουλγάρων Ἀσὰν τὴν τοῦ βασιλέως εἰδὼς θυγατέρα ἐζήτει τιμῆς τε ἕνεκα τῆς ἑαυτοῦ καὶ βεβαιώσεως ἅμα τῆς ἀρχῆς, ἀπολύσειν ὑπισχνούμενος αὐτίκα τὴν προτέραν ὁμόζυγον. τοῦτ’ ἀρεστὸν ἔδοξε καὶ αὐτῷ βασιλεῖ·[a. m. 6763 ad 6767]
[IMP. TREOD. ŁASC. 11] 188
wine Constantinus, cognomento Tathus, pruden- μας τηνικαῦτα, Κωνσταντίνος όνομα, Τοίχος ἐπώνυ
tiæ auctoritate et robore corporis multum aliis
antecellens qui, cum Bulgaricum imperium uale
administrari videret, adversum insurgit: concilia.
taque sibi et plebis, et eorum qui totius gentis
¡¡¡ustrissimi ac lectissiini erant, benevolentia, illorum omnium voluntate princeps declaratus, Ternobu'n obsidet, quæ Bulgarorum regia erat; ist
Mytzes vel invitus cum uxore et liberis in munitum
quoddam et maritimum castellum, nomine Mesenbriam, confugere cogeretur. Uude ad imperatorem
transit, Nicææ in Asia tum degentem; atque exinde
Romanæ ditioni Mesembriam castellum adjicit:
prædiisque circa Trojam et Scamandrum 81 ab
imperatore cum annuis reditibus acceptis, ibidem
deinceps cum uxore ac liberis conquievit.
V. Cæterum Constantinus Tochus, Bulgarici
regni potitus, legatos ad imperatorem mittit, se
amicu» ejus et fœderatum profitens, si ex cjus
Glibus una sibi despouleretur. Eam autem pelebat, non quod conjuge esset opus, quippe qui
uxorem et liberos haberet; sed quia nullo genilitio jure Bulgaricum regnum ad eum pertinebat,
iniquo ferebat animo, ea se parte illegitimum
prin iper ac veluti nothum et dici et haberi. Cum
igitur imperatoris filiam Asanis non ita pridem
defuncti regis ex sorore neplem esse sciret, idcirco sui honoris causa et ad lirnandumn principatum
eas nuptias ambiebat, priorem conjugem statin
se repudiaturum promittens. ld et ipsi imperatori
gratum fuit: cujus filia Theodora thori et regui
socia accepta, Constantinus Tachus priorem conjugem Nicæam mittit, ut hoc fidei pignore suum
erga alteram amorem Romanis confirmaret.
μου, φρονήσεως εμβριθείᾳ καὶ ρώμη σώματος πολλα
τῶν ἄλλων προέχων· ὅς πλημμελοῦσαν ἰδὼν τὴν ἀρο
χὴν τῶν Βουλγάρων ἐπανίσταται κατ' αὐτῆς· καὶ
προσεταιρισάμενος τό τα δημοτικών καὶ ὅσον ἐν ἐπισ
σήμοις τοῦ ἔθνους καὶ ἔκκριτον, καὶ παρ' ἑκόντων
ἁπάντων αὐτῶν τὴν τοῦ κράτους δεξάμενος ἀναγό
ρευσιν ἐπολιόρκει τὴν Τέρνοβον, ἐν ᾗ τὰ βασίλεια ἦν
τῶν Βουλγάρων· ὡς ἀναγκασθῆναι καὶ ἄκοντα τὸν
Μυτζίν φεύγειν' άμα γυναικί τε καὶ τέκνοι; ἐς
ὀχυρόν τι καὶ παράλιον φρούριον Μεσημβρίαν και
λούμενον. Ἐκεῖθεν ἐς βασιλέα μεταχωρεῖ κατὰ τὴν
ἐν Ἀσίᾳ διατρίβοντα Νίκαιαν, Ρωμαίοις ὑπήκοον
ποιησάμενος καὶ τὸ τῆς Μεσημβρίας ἐπὶ τούτοις
φρούριον· καὶ χωρία τινὰ περὶ Τροίαν καὶ Σκάμαν
δρον είληφώς παρὰ βασιλέως εἰς ἐπέτειον πρόσοδον
ἐκεῖσε τοῦ λοιποῦ διανέπαυεν ἑαυτὸν ἅγια γυναικί τε
καὶ τέκνοις.
VI. Quid plura? Imperatorem annum ætatis
sextum et tricesimum excedentem, molestus ac
difficilis et mortis ut ita dicam telis instructus
morbus invasit, qui principis corpus variis tormentis oppugnatum non desiit vexare et conterere, donec ipsa ei mortem intulit; cum is
paulo ante obitum alacriter monasticum habitum
induisset, et mullos pecuniɔrum acervos suis maVariorum
Ε΄. Ο γε μὴν Κωνσταντῖνος ὁ Τοίχος της Βουλγα
ρικῆς ἀρχῆς ἐγκρατή καταστήσας ἑαυτὸν διαπρε
αδεύεται πρὸς τὸν βασιλέα, φίλος εἶναι καὶ σύμμαχος
6 ολογῶν, εἰ λάβοι πρὸς κοινωνίαν γάμου μίαν τῶν
αὐτοῦ θυγατέρων. Εζήτει δὲ ταύτην, οὐχ ὅτι γυναι
χὸς ἐδεῖτο· ἦν γὰρ αὐτῷ καὶ γυνὴ καὶ παῖδες· ἀλλ'
ἐπειδήπερ ἀπὸ γένους δίκαιον οὐκ ἦν οὐδὲν αὐτῷ
πρὸς τὴν Βουλγαρικὴν ἀρχὴν, ήχθετο νήθος κατ' αὐτ
τὴν δοκεῖν ὁμοῦ τε καὶ λέγεσθαι. Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ ἀδελ
φιλὴν οὖσαν τοῦ πρὸ μικροῦ τετελευτηκότος άρχοντος
τῶν Βουλγάρων Ασὰν τὴν τοῦ βασιλέως εἰδὼς θυγα
τέρα ἐζήτει τιμῆς τε ἕνεκα τῆς ἑαυτοῦ καὶ βεβαιών
σεως ἅμα τῆς ἀρχῆς, ἀπολύσειν ὑπισχνούμενος αὐτίκα
τὴν προτέραν ὁμόζυγον. Τοῦτ᾽ ἀρεστὴν ἔδοξε καὶ
αὐτῷ βασιλεῖ· καὶ Θεοδώραν τὴν αὐτοῦ θυγατέρα
κοινωνὸν εἰληφῶς τοῦ τε λέχους καὶ τῆς ἀρχῆς Κων
σταντῖνος ὁ Τοίχος πέμπει προς Νίκαιαν την προτέ
ραν σύζυγον, ἐχέγγυον πίστεως παρεχόμενος τοῖς
Ῥωμαίοις τῆς ἐς τὴν δευτέραν στοργή;
Γ. Τί ἔτι; ἔκτον καὶ τριακοστὸν ἀπὸ
γενέσεως χρόνον ἀμείβοντι νόσος ἐνσκήπτει τῷ βασι
λεῖ χαλεπὴ καὶ ὅπλα φάναι θανάτου φοροῦσα - Η 3η
καὶ ποικίλας τὰς ἐλεπόλεις κατὰ τοῦ βασιλικοῦ σώματ
τος ἀντιστήσασα οὐκ ἀνῆκε παίουσα καὶ συντρίβουσα,
μέχρι καὶ αὐτὴν ἀπήνεγκε τούτῳ τὴν τελευτὴν
αλλαξαμένῳ προθύμω; τὸ σχῆμα μικρὸν πρὸ τῆς
τελευτῆς ἐς τὸ μοναδικών τριβώνιον καὶ πολλούς
notæ.
De quo, ut et de Constantino Tacho, con- serie chronologica sæpius jam memoral. Fuit aue
sulere licet seriem regum Bulgariæ in Familiis
Dalmaticis. DUCANG.
Irene vocatur ab Acropolita, Histor. cap. 83.
Vide notas Allatii. Boivin,
Quid τὸ τί ἔτι sibi vellet, cum nescirem
(nam to Quid reliquum est, aut Quid restat, haud
scio quam belle conveniat) converil quasi scriptum
fuisset, τῆς τε εἰς τὴν δευτέραν στοργῆς ἔτι. ψuod
sensus postulare videtur. WoLFIUS.
Acropolita, cap.74. Ducang.—"Exto: xai xpiaκοστὴν ἀπὸ γενέσεως χρόνον ἀμείβοντι τῷ βασιλεῖ vertit Wolfius, Imperatorem annum elatis
setlum et trigesinum agentem. Vertendum, excedentem. Nain ea est vis verbi ἀμείβειν. Βοίνιν.
Auno mundi 0767, ut constat ex imperatorum
tem is annus, a mense Septembri ad Jijuarium,
anuns Christi 1258, a Januario autem ad Augusti
Ginem, 1959. Hinc Possiuus Theodorum Lascarin
juniorem decessisse affirnial anno Christi 1259,
Mauritius David, anno 1258. Favet Possino eademi
illa series chronologica, quæ quatuor anuns impnri assignat Theodoro Lascari, non vero tres ensque
hand integros, quot Mauritius David ei assiguat.
Favet etiam codex regins 2525º, fol. 271, ubi quatuor annis imperasse ille dicitur. Mauritius David
opinionem suam Pachymeris auctoritate et probabilibus argumentis defendit. Boivin,
Ducangius verul, qui alacriter parrum habitum paulo ante obitum monachico cucullio mulasefat; et Phranze testimonio utitur, quod tamen con-
καὶ Θεοδώραν τὴν αὐτοῦ θυγατέρα κοινωνὸν εἰληφὼς τοῦ τε λέχους καὶ τῆς ἀρχῆς Κωνσταντῖνος ὁ Τοῖχος πέμπει πρὸς Νίκαιαν τὴν προτέραν σύζυγον, ἐχέγγυον πίστεως παρεχόμενος τοῖς Ῥωμαίοις τῆς ἐς τὴν δευτέραν στοργῆς. (2.) Τί ἔτι; ἕκτον καὶ τριακοστὸν ἀπὸ γενέσεως χρόνον ἀμείβοντι νόσος ἐνσκήπτει τῷ βασιλεῖ χαλεπὴ καὶ ὅπλα φάναι θανάτου φοροῦσα· ἣ δὴ καὶ ποικίλας τὰς ἑλεπόλεις κατὰ τοῦ βασιλικοῦ σώματος ἀντιστήσασα οὐκ ἀνῆκε παίουσα καὶ συντρίβουσα, μέχρι καὶ αὐτὴν ἐπήνεγκε τούτῳ τὴν τελευτὴν, ἀλλαξαμένῳ προθύμως τὸ σχῆμα μικρὸν πρὸ τῆς τελευτῆς ἐς τὸ μοναδικὸν τριβώνιον καὶ πολλοὺς ταῖς ἰδίαις χερσὶ διανείμαντι χρημάτων σωροὺς καὶ πολλὰς δακρύων ἐκ μάλα ζεούσης καρδίας ἀφέντι πηγάς· δι’ ὧν τὰς πληγὰς ἀπέπλυνέ τε καὶ ἐθεράπευεν ἐν ἀνάγκης τοιαύτης καιρῷ τῆς ψυχῆς. γ. Ἐμὲ δὲ μικροῦ τὸ τῆς ἱστορίας παρέδραμε καιριώτατον.[a. m. 6763 ad 6767]
[IMP. TREOD. ŁASC. 11] 188
wine Constantinus, cognomento Tathus, pruden- μας τηνικαῦτα, Κωνσταντίνος όνομα, Τοίχος ἐπώνυ
tiæ auctoritate et robore corporis multum aliis
antecellens qui, cum Bulgaricum imperium uale
administrari videret, adversum insurgit: concilia.
taque sibi et plebis, et eorum qui totius gentis
¡¡¡ustrissimi ac lectissiini erant, benevolentia, illorum omnium voluntate princeps declaratus, Ternobu'n obsidet, quæ Bulgarorum regia erat; ist
Mytzes vel invitus cum uxore et liberis in munitum
quoddam et maritimum castellum, nomine Mesenbriam, confugere cogeretur. Uude ad imperatorem
transit, Nicææ in Asia tum degentem; atque exinde
Romanæ ditioni Mesembriam castellum adjicit:
prædiisque circa Trojam et Scamandrum 81 ab
imperatore cum annuis reditibus acceptis, ibidem
deinceps cum uxore ac liberis conquievit.
V. Cæterum Constantinus Tochus, Bulgarici
regni potitus, legatos ad imperatorem mittit, se
amicu» ejus et fœderatum profitens, si ex cjus
Glibus una sibi despouleretur. Eam autem pelebat, non quod conjuge esset opus, quippe qui
uxorem et liberos haberet; sed quia nullo genilitio jure Bulgaricum regnum ad eum pertinebat,
iniquo ferebat animo, ea se parte illegitimum
prin iper ac veluti nothum et dici et haberi. Cum
igitur imperatoris filiam Asanis non ita pridem
defuncti regis ex sorore neplem esse sciret, idcirco sui honoris causa et ad lirnandumn principatum
eas nuptias ambiebat, priorem conjugem statin
se repudiaturum promittens. ld et ipsi imperatori
gratum fuit: cujus filia Theodora thori et regui
socia accepta, Constantinus Tachus priorem conjugem Nicæam mittit, ut hoc fidei pignore suum
erga alteram amorem Romanis confirmaret.
μου, φρονήσεως εμβριθείᾳ καὶ ρώμη σώματος πολλα
τῶν ἄλλων προέχων· ὅς πλημμελοῦσαν ἰδὼν τὴν ἀρο
χὴν τῶν Βουλγάρων ἐπανίσταται κατ' αὐτῆς· καὶ
προσεταιρισάμενος τό τα δημοτικών καὶ ὅσον ἐν ἐπισ
σήμοις τοῦ ἔθνους καὶ ἔκκριτον, καὶ παρ' ἑκόντων
ἁπάντων αὐτῶν τὴν τοῦ κράτους δεξάμενος ἀναγό
ρευσιν ἐπολιόρκει τὴν Τέρνοβον, ἐν ᾗ τὰ βασίλεια ἦν
τῶν Βουλγάρων· ὡς ἀναγκασθῆναι καὶ ἄκοντα τὸν
Μυτζίν φεύγειν' άμα γυναικί τε καὶ τέκνοι; ἐς
ὀχυρόν τι καὶ παράλιον φρούριον Μεσημβρίαν και
λούμενον. Ἐκεῖθεν ἐς βασιλέα μεταχωρεῖ κατὰ τὴν
ἐν Ἀσίᾳ διατρίβοντα Νίκαιαν, Ρωμαίοις ὑπήκοον
ποιησάμενος καὶ τὸ τῆς Μεσημβρίας ἐπὶ τούτοις
φρούριον· καὶ χωρία τινὰ περὶ Τροίαν καὶ Σκάμαν
δρον είληφώς παρὰ βασιλέως εἰς ἐπέτειον πρόσοδον
ἐκεῖσε τοῦ λοιποῦ διανέπαυεν ἑαυτὸν ἅγια γυναικί τε
καὶ τέκνοις.
VI. Quid plura? Imperatorem annum ætatis
sextum et tricesimum excedentem, molestus ac
difficilis et mortis ut ita dicam telis instructus
morbus invasit, qui principis corpus variis tormentis oppugnatum non desiit vexare et conterere, donec ipsa ei mortem intulit; cum is
paulo ante obitum alacriter monasticum habitum
induisset, et mullos pecuniɔrum acervos suis maVariorum
Ε΄. Ο γε μὴν Κωνσταντῖνος ὁ Τοίχος της Βουλγα
ρικῆς ἀρχῆς ἐγκρατή καταστήσας ἑαυτὸν διαπρε
αδεύεται πρὸς τὸν βασιλέα, φίλος εἶναι καὶ σύμμαχος
6 ολογῶν, εἰ λάβοι πρὸς κοινωνίαν γάμου μίαν τῶν
αὐτοῦ θυγατέρων. Εζήτει δὲ ταύτην, οὐχ ὅτι γυναι
χὸς ἐδεῖτο· ἦν γὰρ αὐτῷ καὶ γυνὴ καὶ παῖδες· ἀλλ'
ἐπειδήπερ ἀπὸ γένους δίκαιον οὐκ ἦν οὐδὲν αὐτῷ
πρὸς τὴν Βουλγαρικὴν ἀρχὴν, ήχθετο νήθος κατ' αὐτ
τὴν δοκεῖν ὁμοῦ τε καὶ λέγεσθαι. Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ ἀδελ
φιλὴν οὖσαν τοῦ πρὸ μικροῦ τετελευτηκότος άρχοντος
τῶν Βουλγάρων Ασὰν τὴν τοῦ βασιλέως εἰδὼς θυγα
τέρα ἐζήτει τιμῆς τε ἕνεκα τῆς ἑαυτοῦ καὶ βεβαιών
σεως ἅμα τῆς ἀρχῆς, ἀπολύσειν ὑπισχνούμενος αὐτίκα
τὴν προτέραν ὁμόζυγον. Τοῦτ᾽ ἀρεστὴν ἔδοξε καὶ
αὐτῷ βασιλεῖ· καὶ Θεοδώραν τὴν αὐτοῦ θυγατέρα
κοινωνὸν εἰληφῶς τοῦ τε λέχους καὶ τῆς ἀρχῆς Κων
σταντῖνος ὁ Τοίχος πέμπει προς Νίκαιαν την προτέ
ραν σύζυγον, ἐχέγγυον πίστεως παρεχόμενος τοῖς
Ῥωμαίοις τῆς ἐς τὴν δευτέραν στοργή;
Γ. Τί ἔτι; ἔκτον καὶ τριακοστὸν ἀπὸ
γενέσεως χρόνον ἀμείβοντι νόσος ἐνσκήπτει τῷ βασι
λεῖ χαλεπὴ καὶ ὅπλα φάναι θανάτου φοροῦσα - Η 3η
καὶ ποικίλας τὰς ἐλεπόλεις κατὰ τοῦ βασιλικοῦ σώματ
τος ἀντιστήσασα οὐκ ἀνῆκε παίουσα καὶ συντρίβουσα,
μέχρι καὶ αὐτὴν ἀπήνεγκε τούτῳ τὴν τελευτὴν
αλλαξαμένῳ προθύμω; τὸ σχῆμα μικρὸν πρὸ τῆς
τελευτῆς ἐς τὸ μοναδικών τριβώνιον καὶ πολλούς
notæ.
De quo, ut et de Constantino Tacho, con- serie chronologica sæpius jam memoral. Fuit aue
sulere licet seriem regum Bulgariæ in Familiis
Dalmaticis. DUCANG.
Irene vocatur ab Acropolita, Histor. cap. 83.
Vide notas Allatii. Boivin,
Quid τὸ τί ἔτι sibi vellet, cum nescirem
(nam to Quid reliquum est, aut Quid restat, haud
scio quam belle conveniat) converil quasi scriptum
fuisset, τῆς τε εἰς τὴν δευτέραν στοργῆς ἔτι. ψuod
sensus postulare videtur. WoLFIUS.
Acropolita, cap.74. Ducang.—"Exto: xai xpiaκοστὴν ἀπὸ γενέσεως χρόνον ἀμείβοντι τῷ βασιλεῖ vertit Wolfius, Imperatorem annum elatis
setlum et trigesinum agentem. Vertendum, excedentem. Nain ea est vis verbi ἀμείβειν. Βοίνιν.
Auno mundi 0767, ut constat ex imperatorum
tem is annus, a mense Septembri ad Jijuarium,
anuns Christi 1258, a Januario autem ad Augusti
Ginem, 1959. Hinc Possiuus Theodorum Lascarin
juniorem decessisse affirnial anno Christi 1259,
Mauritius David, anno 1258. Favet Possino eademi
illa series chronologica, quæ quatuor anuns impnri assignat Theodoro Lascari, non vero tres ensque
hand integros, quot Mauritius David ei assiguat.
Favet etiam codex regins 2525º, fol. 271, ubi quatuor annis imperasse ille dicitur. Mauritius David
opinionem suam Pachymeris auctoritate et probabilibus argumentis defendit. Boivin,
Ducangius verul, qui alacriter parrum habitum paulo ante obitum monachico cucullio mulasefat; et Phranze testimonio utitur, quod tamen con-
PG 148:189ἀνὴρ γάρ τις Μουζάλων ἐπίκλην, Γεώργιος ὄνομα, γένους ὢν οὐ λαμπροῦ, διὰ δὲ μόνην ἐπιτηδειότητα γνώσεως καὶ ἠθῶν ἀστειότητα ἐς τὴν αὐτοκρατορικὴν παρεισδὺς οἰκίαν ἐξέτι παιδὸς, ἵν’ εἴη δήπουθεν τῷ βασιλεῖ Θεοδώρῳ καὶ αὐτὸς σὺν ἄλλοις πολλοῖς συμπαίστωρ ἡλικιώτης, ὁπότε κἀκεῖνος τὴν τοῦ παιδὸς παρήλλαττεν ἡλικίαν, τοσοῦτον ἁρμόττοντα διέθηκε τάχιστα πρὸς τὰ τοῦ νέου βασιλέως τὰ ἑαυτοῦ ἤθη, ὥστ’ αὐτὸς ἦν ἐκείνῳ μόνος τὰ πάντα, προσφυῶς καὶ κατὰ γνώμην καὶ λέγων καὶ πράττων· καὶ τῷ χρόνῳ προβαίνοντες συνηύξανον ἀεὶ καὶ τὴν τοιαύτην διάθεσιν καὶ στοργὴν, ὥστε καὶ τὴν τῶν αὐτοκρατόρων περιζωσαμένῳ ἀρχὴν πάντ’ ἦν αὖθις ἐκεῖνος αὐτῷ, ἄριστος γνώμων τῶν ὅσα βουλομένῃ τῇ βασιλικῇ διανοίᾳ ὑπῆρχε, διοικητὴς δεξιὸς τῶν ἐκτὸς, μυστηρίων πιστὸς κοινωνὸς τῶν ἐντός. δι’ ἃ δὴ καὶ ἐς τὸ τῶν πρωτοβεστιαρίου τάχιστα ἀνήχθη ἀξίωμα καὶ γυναικὶ συνέζευκται ἣ τῶν καθ’ αἷμα προσηκουσῶν ὑπῆρχε τῷ βασιλεῖ. (Β.) Τοῦτον ἐπίτροπον θνήσκων ὁ βασιλεὺς τῶν βασιλικῶν ἀφῆκε πραγμάτων ἅμα τῷ πατριάρχῃ Ἀρσενίῳ, μέχρις ἂν ἐς τὴν ἀνήκουσαν ἡλικίαν ὁ τοῦ βασιλέως φθάσῃ παῖς Ἰωάννης.[A. c. 1258 AD 1259] BYZANTINE HISTORIE LIB. III. [IMP. JOAN. LASC.]
ταῖς ἰδίαις χερσι διανείμαντι χρημάτων σωρούς καὶ nibus distribuisset, ferventique corde magnamn
πολλὰς δακρύων ἐκ μάλα ζεούσης καρδίας 62 vim lacrymarum profulisset, quibus animi
ἀφέντι πηγάς· δι' ὧν τὰς πληγὰς ἀπέπλυνέ τε καὶ vulnera in tantæ necessitatis articulo elucrentur et
ἐθεράπευεν ἐν ἀνάγκης τοιαύτης καιρῷ τῆς ψυχῆς. curarentur.
CAPUT III.
Georgius Musalo, homo novus, ut in aulam irrepserit, Theodoro juniori pergratus. Protovestiarii dignitate
ornatur. Uxorem ducit cognatam imperatoris. Cum patriarcha Arsenio tutor testamento datur Joanni
Lascari. Imperatoris filiæ quatuor. Filius unicus. Jusjurandum_pupillo et tutori bis præstitum. Nobiles
@gre ferunt prælatum siði Muzalonem. Qui proceres convocal. Tutela et rerum administratione vult se
abdicare. Prohibetur. Norum jusjurandum exigit. Nobilium invidia. Tumultus in exercitu. Novendiale
sacrum. Anzalonis duorumque ejus fratrum cædes in templo perpetrata. Mulierum, sacerdotum, aliorumque trepidatio. Arsenius patriarcha anxius et consilii inops. Vir simplex et sanctus, administrandæ
reipublicæ minime apins. Inita cum nobilibus deliberatione male omnino saluti pupilli consulit.
Α'. Ἐμὲ δὲ μικροῦ τὸ τῆς ἱστορίας παρέδραμε και
ριώτατον. Ανὴρ γάρ τις Μουζάλων ἐπίκλην,
Γεώργιος όνομα, γένους ὧν οὐ λαμπρού, διὰ δὲ μόνην
επιτηδειότητα γνώσεως καὶ ἠθῶν ἀστειότητα ἐς τὴν
αὐτοκρατορικὴν παρεισού; οἰκίαν ἐξέτι παιδός, ἵνα
εἴη δήπουθεν τῷ βασιλεῖ Θεοδώρῳ καὶ αὐτὸς σὺν α
λας πολλοίς συμπαίστωρ ηλικιώτη;, [P. 36] οπότε
κἀκεῖνας τὴν τοῦ παιδὸς παρήλλαττεν ἡλικίαν, τοσοῦτον αρμόττοντα διέθηκε τάχιστα πρὸς τὰ τοῦ νέου
βασιλέως τὰ ἑαυτοῦ ἤθη, ὥστ' αὐτὸς ἦν ἐκείνῳ μόνος
τὰ πάντα, προσφυῶς καὶ κατὰ γνώμην καὶ λέγων καὶ
πράττων· καὶ τῷ χρόνῳ προβαίνοντες συνηύξανον
ἀεὶ καὶ τὴν τοιαύτην διάθεσιν καὶ στοργήν, ὥστε καὶ
τὴν τῶν αὐτοκρατόρων περιζωσαμένῳ ἀρχὴν πάντ'
ἦν αὖθις ἐκεῖνος αὐτῷ, ἄριστος γνώμων τῶν ὅσα βου
λομένη τῇ βασιλική διανοίς ὑπῆρχε, διοικητής δεξιός
τῶν ἐκτὸς, μυστηρίων πιστὸς κοινωνὸς τῶν ἐντό;.
Δι' & δὴ καὶ ἐς τὸ τοῦ πρωτοβεστιαρίου τάχιστα
ἀνήχθη ἀξίωμα καὶ γυναικὶ συνέζευκται ἡ τῶν καθ'
αἷμα προσηκουτῶν ὑπῆρχε τῷ βασιλεῖ.
Β' Τοῦτον ἐπίτροπον θνήσκων ὁ βασιλεὺς τῶν βα
σιλικῶν ἀφῆκε πραγμάτων ἅμα τῷ πατριάρχῃ Αρ
σενίῳ, μέχρις ἂν ἐς τὴν ἀνήκουσαν ἡλικίαν ὁ τοῦ
βασιλέως φθάση παῖς Ἰωάννης. "Ην γὰρ ἔκτον τη
νικαῦτα διανύων ἀπὸ γενέσεως ἔτος ἐκεῖνος τι
θηνούμενος ὅτι, καὶ γονέων, εἴπερ ποτέ, νῦν μάλιστα
χρήτων, ὁ καὶ ἀμφοτέρων στερούμενος. Θυγατέρες μὲν
γὰρ ἐγένοντο τῷ βασιλεῖ τελεωτέραν άγουσαι ἡλικίαν
τέτταρες· ἄῤῥην δ' ἄλλος οὐκ ἦν, πλὴν τούτου δὴ
τοῦ βρεφικὴν ἄγοντος ἄρτι τὴν ἡλικίαν Ἰωάννου.
ῶν δή θυγατέρων την πρώτην, φημὶ τὴν Μαρίαν,
I. Sed me id pene præteriit, quod vel in primis
exponendum est. Nam vir quidam cognomento
Muzalo, nomine Georgius, non claro genere ortus,
sed qui ob solam ingenii dexteritatem et, urbanita -
tem morum a puero in aulam imperatoriam irrepserat, ut scilicet imperatori Theodoro cum multis
aliis ipse quoque æqualis collusor esset: postquam
is puerilem aetatem excessit, ita se ad mores junioris principis station accommodavit, ut unus illi
e-set omni., ac pro ejus ingenio et voluntate onmia et diceret et faceret. Quantum autem ætate
procedehant, tantum hic affectus et amor coruin
augebatur: adeo ut Theodoro dignitatem imperatoriam adepto unus tum quoque omnia esset; eoruni
quæ princeps vellet certissima regula; foris dexter
negotioruın administrator; domi fiðlus arcanorum
particeps. Quas ub res Protovestiarii dignitate
quamprimum ornatus, uxorem duxit, quæ iuveratorem sanguine attingebat.
II. Hunc una cum Arsenio patriarcha imperator
moriens curatorem imperii reliquit, donec filius
Jeannes ad maturam ætatem pervenisset. Nam is
tunc sextum ætatis annum explebat, sub nutricibus
anhinc agens, et parentuni, si unquam, eo maxime
tempore egens, cum utroque orbatus esset. Nam
ülias 63 quidem natu grandiusculas quatuor reliquerat imperator, marem vero nullum præter bunc
Joannem adhuc infantem. Quarum ßliarum natu
maximanı Mariam, ut supra exposui, legitimo sibi
matrimonio Nicephorus Etolus junxerat, cui a
Variorum notæ.
qui paulo ante obitum alacriter monasticum habitum
induit. Primitus enim parvum habitum induerat
Thealorus, deinde magnum, quo μεγαλόσχημος
moreretur. Μεγαλοσχήμων autem peculiare erat
κουκούλλιον, quod τριβώνιον hic appellat Gregoras.
cum μικροσχήμων esset μανδύας seu pallium. Id
pluribus docemus in Gloss. med. Gracit. in v.
Σχημα. DUCANG.
1.1 ipsum scribit Acropolita. DUCANG.
gruit cum interpretatione Wolflana. Phranze verba tum monachico cucullio mutaverat. Ubi Welfins
sunt, cum paulo ante mortem monachi kabitum indmisset. Ipse Ducangius, postquam τὸ σχῆμα μια
xpły parvum habitum interpretatus est, eamdemn vucem pixphy, quasi repetitain, ut adverbium interpretatur. Boivin, Phranzes, lib. 1, cap. 3. Is
mos apud Græcos præsertim invaluerat, nt cum in
extremis versarentur, monachicum habitum sumerent, illum scilicet, quem parvum vocabant. Interdum etiam, cum morbus ingravesceret, magnum,
quo perfecti monachi, ut loquitur Phranzes de
Sipso list. lib, ut, cap. 30, seu μεγαλόσχημα
mor:rentur, quomodo vocabantur, qui að summum
inonachir:e perfectionis apicem pervenerant. Id
porro de Theodoro hisce verbis intelligit Gregoras,
que minus ferte reddidit interpres: Άλλαξαμένη προθύμως το σχήμα μικρὸν πρὸ τῆς τελευ
τῆς ἐς τὸ μοναχικόν τριβώνιον, que sic vertenda
erant, qui alucriter parvum habitum paulo ante obiAcropolita, cap. 75; Pachymeres, lib. 1, cap.
8, 42, 45, 16, 18, 19; Phranzes, lib. 1, cap. 3,
historiam et fortumain Muzalonis perstringunt,
DUCANG.
Acropolita, cap. 75: Ούπω γὰρ τελείων
ὑπῆρχεν ἐνιαυτῶν ἐκτώ. Pachymeres norenneu facit. Borvin.
Pachymeres, lib. 1, cap. 13. Ducang.
ἦν γὰρ ἕκτον τηνικαῦτα διανύων ἀπὸ γενέσεως ἔτος ἐκεῖνος, τιθηνούμενος ἔτι, καὶ γονέων, εἴπερ ποτὲ, νῦν μάλιστα χρῄζων, ὁ καὶ ἀμφοτέρων στερούμενος. θυγατέρες μὲν γὰρ ἐγένοντο τῷ βασιλεῖ τελεωτέραν ἄγουσαι ἡλικίαν τέτταρες· ἄῤῥην δ’ ἄλλος οὐκ ἦν, πλὴν τούτου δὴ τοῦ βρεφικὴν ἄγοντος ἄρτι τὴν ἡλικίαν Ἰωάννου. ὧν δὴ θυγατέρων τὴν πρώτην φημὶ τὴν Μαρίαν, ὡς ὁ λόγος φθάσας ἐδήλωσεν, εἶχεν ἤδη λαβὼν εἰς γυναῖκα νόμιμον ὁ Αἰτωλὸς Νικηφόρος, ὁ καὶ δεσπότης διὰ τὸ κῆδος παρὰ τοῦ πενθεροῦ καὶ βασιλέως τετιμημένος. τὴν δέ γε δευτέραν τὴν Θεοδώραν εἶχεν ὁμοίως ὁ τῶν Βουλγάρων ἄρχων Κωνσταντῖνος ὁ Τοῖχος, ὡς ἄρα δὴ καὶ τοῦτ’ ἔφθημεν εἰρηκότες. ἐλείποντο δὲ ἤδη τὸν αὐτὸν τῆς ὀρφανίας ἕλκουσαι ζυγὸν ἕτεραι θυγατέρες δύω, καὶ ὁ νεώτατος οὗτος παῖς Ἰωάννης· δι’ ὃν αἵ τε τοῦ βασιλέως ἔγγραφοι ἐξετίθεντο διαθῆκαι ἐπίτροπον τὸν Μουζάλωνα καθιστῶσαι καὶ πρός γε δὴ φρικώδεις ὁρκωμοσίαι παρὰ πάντων ὁμοῦ μεγάλων τε καὶ μικρῶν ἐτελέσθησαν. ἐτελέσθησαν δὲ οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πρῶτον μὲν τελευτῶντος τοῦ βασιλέως· ἔπειτ’ εὐθὺς μετὰ τὴν αὐτοῦ τελευτήν.[A. c. 1258 AD 1259] BYZANTINE HISTORIE LIB. III. [IMP. JOAN. LASC.]
ταῖς ἰδίαις χερσι διανείμαντι χρημάτων σωρούς καὶ nibus distribuisset, ferventique corde magnamn
πολλὰς δακρύων ἐκ μάλα ζεούσης καρδίας 62 vim lacrymarum profulisset, quibus animi
ἀφέντι πηγάς· δι' ὧν τὰς πληγὰς ἀπέπλυνέ τε καὶ vulnera in tantæ necessitatis articulo elucrentur et
ἐθεράπευεν ἐν ἀνάγκης τοιαύτης καιρῷ τῆς ψυχῆς. curarentur.
CAPUT III.
Georgius Musalo, homo novus, ut in aulam irrepserit, Theodoro juniori pergratus. Protovestiarii dignitate
ornatur. Uxorem ducit cognatam imperatoris. Cum patriarcha Arsenio tutor testamento datur Joanni
Lascari. Imperatoris filiæ quatuor. Filius unicus. Jusjurandum_pupillo et tutori bis præstitum. Nobiles
@gre ferunt prælatum siði Muzalonem. Qui proceres convocal. Tutela et rerum administratione vult se
abdicare. Prohibetur. Norum jusjurandum exigit. Nobilium invidia. Tumultus in exercitu. Novendiale
sacrum. Anzalonis duorumque ejus fratrum cædes in templo perpetrata. Mulierum, sacerdotum, aliorumque trepidatio. Arsenius patriarcha anxius et consilii inops. Vir simplex et sanctus, administrandæ
reipublicæ minime apins. Inita cum nobilibus deliberatione male omnino saluti pupilli consulit.
Α'. Ἐμὲ δὲ μικροῦ τὸ τῆς ἱστορίας παρέδραμε και
ριώτατον. Ανὴρ γάρ τις Μουζάλων ἐπίκλην,
Γεώργιος όνομα, γένους ὧν οὐ λαμπρού, διὰ δὲ μόνην
επιτηδειότητα γνώσεως καὶ ἠθῶν ἀστειότητα ἐς τὴν
αὐτοκρατορικὴν παρεισού; οἰκίαν ἐξέτι παιδός, ἵνα
εἴη δήπουθεν τῷ βασιλεῖ Θεοδώρῳ καὶ αὐτὸς σὺν α
λας πολλοίς συμπαίστωρ ηλικιώτη;, [P. 36] οπότε
κἀκεῖνας τὴν τοῦ παιδὸς παρήλλαττεν ἡλικίαν, τοσοῦτον αρμόττοντα διέθηκε τάχιστα πρὸς τὰ τοῦ νέου
βασιλέως τὰ ἑαυτοῦ ἤθη, ὥστ' αὐτὸς ἦν ἐκείνῳ μόνος
τὰ πάντα, προσφυῶς καὶ κατὰ γνώμην καὶ λέγων καὶ
πράττων· καὶ τῷ χρόνῳ προβαίνοντες συνηύξανον
ἀεὶ καὶ τὴν τοιαύτην διάθεσιν καὶ στοργήν, ὥστε καὶ
τὴν τῶν αὐτοκρατόρων περιζωσαμένῳ ἀρχὴν πάντ'
ἦν αὖθις ἐκεῖνος αὐτῷ, ἄριστος γνώμων τῶν ὅσα βου
λομένη τῇ βασιλική διανοίς ὑπῆρχε, διοικητής δεξιός
τῶν ἐκτὸς, μυστηρίων πιστὸς κοινωνὸς τῶν ἐντό;.
Δι' & δὴ καὶ ἐς τὸ τοῦ πρωτοβεστιαρίου τάχιστα
ἀνήχθη ἀξίωμα καὶ γυναικὶ συνέζευκται ἡ τῶν καθ'
αἷμα προσηκουτῶν ὑπῆρχε τῷ βασιλεῖ.
Β' Τοῦτον ἐπίτροπον θνήσκων ὁ βασιλεὺς τῶν βα
σιλικῶν ἀφῆκε πραγμάτων ἅμα τῷ πατριάρχῃ Αρ
σενίῳ, μέχρις ἂν ἐς τὴν ἀνήκουσαν ἡλικίαν ὁ τοῦ
βασιλέως φθάση παῖς Ἰωάννης. "Ην γὰρ ἔκτον τη
νικαῦτα διανύων ἀπὸ γενέσεως ἔτος ἐκεῖνος τι
θηνούμενος ὅτι, καὶ γονέων, εἴπερ ποτέ, νῦν μάλιστα
χρήτων, ὁ καὶ ἀμφοτέρων στερούμενος. Θυγατέρες μὲν
γὰρ ἐγένοντο τῷ βασιλεῖ τελεωτέραν άγουσαι ἡλικίαν
τέτταρες· ἄῤῥην δ' ἄλλος οὐκ ἦν, πλὴν τούτου δὴ
τοῦ βρεφικὴν ἄγοντος ἄρτι τὴν ἡλικίαν Ἰωάννου.
ῶν δή θυγατέρων την πρώτην, φημὶ τὴν Μαρίαν,
I. Sed me id pene præteriit, quod vel in primis
exponendum est. Nam vir quidam cognomento
Muzalo, nomine Georgius, non claro genere ortus,
sed qui ob solam ingenii dexteritatem et, urbanita -
tem morum a puero in aulam imperatoriam irrepserat, ut scilicet imperatori Theodoro cum multis
aliis ipse quoque æqualis collusor esset: postquam
is puerilem aetatem excessit, ita se ad mores junioris principis station accommodavit, ut unus illi
e-set omni., ac pro ejus ingenio et voluntate onmia et diceret et faceret. Quantum autem ætate
procedehant, tantum hic affectus et amor coruin
augebatur: adeo ut Theodoro dignitatem imperatoriam adepto unus tum quoque omnia esset; eoruni
quæ princeps vellet certissima regula; foris dexter
negotioruın administrator; domi fiðlus arcanorum
particeps. Quas ub res Protovestiarii dignitate
quamprimum ornatus, uxorem duxit, quæ iuveratorem sanguine attingebat.
II. Hunc una cum Arsenio patriarcha imperator
moriens curatorem imperii reliquit, donec filius
Jeannes ad maturam ætatem pervenisset. Nam is
tunc sextum ætatis annum explebat, sub nutricibus
anhinc agens, et parentuni, si unquam, eo maxime
tempore egens, cum utroque orbatus esset. Nam
ülias 63 quidem natu grandiusculas quatuor reliquerat imperator, marem vero nullum præter bunc
Joannem adhuc infantem. Quarum ßliarum natu
maximanı Mariam, ut supra exposui, legitimo sibi
matrimonio Nicephorus Etolus junxerat, cui a
Variorum notæ.
qui paulo ante obitum alacriter monasticum habitum
induit. Primitus enim parvum habitum induerat
Thealorus, deinde magnum, quo μεγαλόσχημος
moreretur. Μεγαλοσχήμων autem peculiare erat
κουκούλλιον, quod τριβώνιον hic appellat Gregoras.
cum μικροσχήμων esset μανδύας seu pallium. Id
pluribus docemus in Gloss. med. Gracit. in v.
Σχημα. DUCANG.
1.1 ipsum scribit Acropolita. DUCANG.
gruit cum interpretatione Wolflana. Phranze verba tum monachico cucullio mutaverat. Ubi Welfins
sunt, cum paulo ante mortem monachi kabitum indmisset. Ipse Ducangius, postquam τὸ σχῆμα μια
xpły parvum habitum interpretatus est, eamdemn vucem pixphy, quasi repetitain, ut adverbium interpretatur. Boivin, Phranzes, lib. 1, cap. 3. Is
mos apud Græcos præsertim invaluerat, nt cum in
extremis versarentur, monachicum habitum sumerent, illum scilicet, quem parvum vocabant. Interdum etiam, cum morbus ingravesceret, magnum,
quo perfecti monachi, ut loquitur Phranzes de
Sipso list. lib, ut, cap. 30, seu μεγαλόσχημα
mor:rentur, quomodo vocabantur, qui að summum
inonachir:e perfectionis apicem pervenerant. Id
porro de Theodoro hisce verbis intelligit Gregoras,
que minus ferte reddidit interpres: Άλλαξαμένη προθύμως το σχήμα μικρὸν πρὸ τῆς τελευ
τῆς ἐς τὸ μοναχικόν τριβώνιον, que sic vertenda
erant, qui alucriter parvum habitum paulo ante obiAcropolita, cap. 75; Pachymeres, lib. 1, cap.
8, 42, 45, 16, 18, 19; Phranzes, lib. 1, cap. 3,
historiam et fortumain Muzalonis perstringunt,
DUCANG.
Acropolita, cap. 75: Ούπω γὰρ τελείων
ὑπῆρχεν ἐνιαυτῶν ἐκτώ. Pachymeres norenneu facit. Borvin.
Pachymeres, lib. 1, cap. 13. Ducang.
PG 148:191(Γ.) Τῶν γὰρ ἐν ἀξιώμασί τινες κἀπὶ γένους σεμνυνομένων λαμπρότητι νεωτερίσασαν οὕτω ταχέως ἰδόντες τὴν τοῦ Μουζάλωνος τύχην διεψιθύριζον πρὸς ἀλλήλους, ἀχθόμενοι τῇ πέρα τούτου τιμῇ, πολλῶν ὄντων ἑτέρων οἱ μᾶλλον ἐκείνου προσήκουσι τήν τε ἐπιτροπὴν τοῦ βασιλικοῦ παιδὸς ἀναδέχεσθαι καὶ ἅμα τὴν τῶν κοινῶν πραγμάτων διοίκησιν ἔκ τε τοῦ προσεχῶς ἐς βασιλέα τὸ γένος ἀναφέρειν καὶ αὖ ἔκ γε τοῦ δεξιωτέρους πολλῷ πεφυκέναι ἐς τὰ τοιαῦτα ἢ κατὰ τὸν Μουζάλωνα, ἄνδρα πολλὰς κεκτημένον τὰς ἀφορμὰς ἐς τὸ περιφρονεῖσθαί τε καὶ μισεῖσθαι παρὰ πάντων, ὡς αὐτοὶ διετείνοντο. τό, τε γὰρ μὴ γένους φησὶν εὔκλειαν ἕλκειν ἀπὸ τῶν φύντων, τό, τε συνεργὸν γενέσθαι τῷ βασιλεῖ πολλάκις ἐς τὰς τῶν πολλῶν τιμωρίας, ἱκανὰ ταῦτα μῖσος δεινὸν ἐντεκεῖν ταῖς ψυχαῖς τῶν πολλῶν κατ’ αὐτοῦ. εἰ δὲ καὶ βασιλείας ἤρα καὶ ταύτην ὠνειροπόλει, καθώς τινες διαβάλλοντες προὔφερον, τοῦτο δὲ ποίους οὐκ ἂν ἀνῆπτε κακίας πυρσοὺς κατὰ τῆς αὐτοῦ κεφαλῆς; ταῦτα δ’ οὐκ ἐλελήθει Μουζάλωνα. δεινὸς μὲν γὰρ ὁ ἀνὴρ καὶ πρότερον ἦν ἐς τὸ συνιέναι τοιαῦτα·[A. M. 6767 AD 6768]
[IMP. JOAN. LASC.]
socero titulus despote additus fuerat: alteranı ὡς ὁ λόγος φθάσας εδήλωσεν, εἶχεν ἤδη λαβὼν εἰς
Theodoram Bulgarorum princeps Constantinus
Techus nxorem pariter habebat, quod et ipsum
jam diximus. Restabant aliæ duæ, idem orbitatis
jugum trabentes, cuin puero boc Joanne natu minimo propter quem imperatoris testamentum scriplum exstabat, quo tutor illi Muzalo dabatur, prætereaque sanctissimum jusjurandum a summis et
infimis exactam erat: nec id semel, sed primum
imperatore moriente, deinde statim post ejus
obitum.
γυναῖκα νόμιμον ὁ Αἰτωλός Νικηφόρος, ὁ καὶ δεσπό
της διὰ τὸ κῆδος παρὰ τοῦ πενθεροῦ καὶ βασιλέω;
τετιμημένος. Την δέ γε δευτέραν τὴν Θεοδώραν
εἶχεν ὁμοίως ὁ τῶν Βουλγάρων ἄρχων Κωνσταντίνος
ὁ Τοίχος, Ρ. 57 ὡς ἄρα δὴ καὶ τοῦτ' ἔφθημεν
εἰρηκότες. Ελείποντο δὲ ἤδη τὸν αὐτὸν τῆς ὀρφανίας
ἔλκουσαι ζυγὸν ἕτεραι θυγατέρες δύω, καὶ ὁ νεώτα
τος οὗτος παῖς Ἰωάννης· δι' ἐν αί τε τοῦ βασιλέιας
Εγγραφοι εξετίθεντο διαθῆκαι επίτροπον τὸν Μουζά
λωνα καθιστώσει καὶ πρός γε δὴ φρικώδεις όρκω
μοσίαι παρὰ πάντων ὁμοῦ μεγάλων τε καὶ μικρῶν ἐτελέσθησαν. Ἐτελέσθησαν δὲ οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πρῶτ
τον μὲν τελευτώντος τοῦ βασιλέως· ἔπειτ' εὐθὺς μετὰ τὴν αὐτοῦ τελευτήν.
III. Nam homines quidam dignitate et generis | Γ. Τῶν γὰρ ἐν ὀξιώμασί τινες κἀπὶ γένους σεμνυ
splendore illustres, cum Muzalonis fortunam novitate tam subita mutatam cernerent, inter se mossitabant, gre ferentes delatum ei honorem ipsius
conditione majorem; cum multi essent, ad quos
simul et tutela pueri imperatoris, et reipublic»
administralio magis pertineret; tum quod propinqua cognatione imperatorem attingerent, tum
quod ad hujusmodi munia obeunda multum aptiores essent quam Muzalo, ad quem contemnendum
et olio prosequendum, ut ipsi dicebant, 64 multæ causæ omnibus suppetebant. Nam quod nec
genere nobili ortus esset, et ut homines multi punirentur operan suam saepe imperatori contulisset, hæ res ad ejus odium animis vulgi ingenerandum satis efficaces erant. Quod si imperium etiam G
concupisceret ac somniaret, ut quidam calumniabantur, id vero quas non sceleris faces in caput
ejus accenderet? Hæc Muzalonem non latebant.
Etenim vir ille cum antea ad talia intelligenda
aculus fuerat, tum hoc negotiorum astu fervente
et maximam ei animi anxietatem afferente, se ipso
longe prudentior videbatur. Igitur proceribus omuibus celerrime in curiam convocatis, dexteram
universis porrigit: ac tanquam inferior cum eis
collocutus, haud obscure fert, se libenter cuivis
fum administratione imperii, tum tutela pueri
imperatoris cessurum esse.
IV. Quoniam vero omnes simul velut ex composito recusabant, et eum præferendum esse confitebantur, quem ipsemet rerum et pueri dominus
suprimusque arbiter imperator digniorem julicasset: Muzalo autem nullo modo cedebat, sed
fortiter resistebat, otium præferens, et negotium
totis animi viribus ac facultatibus a se amoliens
propter obrepentem invidiam, ac in primis ob
periculum, quod subobscure inde apparebat et
conflabatur; idcirco jusjurandum priore sanctius
a: magis tremendum datur. 65 Jurant omnes
tain nobiles quam ex plebe militari, sibique et
Luli familiae sum quilibet imprecantur, ni quod
Jurassent, religiose servarent, ac Musaloni tutelam,
νομένων λαμπρότητι νεωτερίσασαν οὕτω ταχέως ἰδόν
τες τὴν τοῦ Μουζάλωνος τύχην διαψιθύριζαν προς
ἀλλήλους, ἀχθόμενοι τῇ πέρα τούτου τιμή
πολλῶν ὄντων ἑτέρων οἱ μᾶλλον ἐκείνου προσήκουσι
τήν τε επιτροπὴν τοῦ βασιλικοῦ παιδὸς ἀναδέχεσθαι
καὶ ἅμα τὴν τῶν κοινῶν πραγμάτων διοίκησιν ἔκ τε
τοῦ προσεχῶς ἐς βασιλέα τὸ γένος ἀναφέρειν καὶ εξ
Εκ γε τοῦ δεξιωτέρους πολλῷ πεφυκέναι ἐς τὰ τοιαῦτα
ἢ κατὰ τὸν Μουζάλωνα, άνδρα πολλές κεκτημένον εἰς
ἀφορμές ἐς τὸ περιφρονείσθαί τε καὶ μισεῖσθαι παρά
πάντων, ὡς αὐτοὶ διετείνοντο. Τό τε γὰρ μὴ γένους
φησὶν εύκλειαν ἔχειν ἀπὸ τῶν φύντων, τό τε συν
εργον γενέσθαι τῷ βασιλεῖ πολλάκις ἐς τὰς τῶν πολλῶν τιμωρίας, ἱκανὰ ταῦτα μίσος δεινὸν ἐντεκείν
ταῖς ψυχαῖς τῶν πολλῶν κατ' αὐτοῦ. Εἰ δὲ καὶ βασι
λείας ἄρα καὶ ταύτην ὠνειροπόλει, καθώς τινες δια
βάλλοντες προὔφερον, τοῦτο δὲ ποίους οὐκ ἂν ἀνήπτε
κακίας πυρσούς κατὰ τῆς αὐτοῦ κεφαλῆς: Ταῦτα δ
οὐκ ἐλελήθει Μουζάλωνα. Δεινὸς μὲν γὰρ ὁ ἀνὴρ καὶ
πρότερον ἦν ἐς τὸ συνιέναι τοιαῦτα· τότε δὲ καὶ τῶν
πραγμάτων ζεόντων καὶ ἀγωνίαν μεγίστην τῇ τού
του ψυχῇ προξενούντων, συνετώτερος αὐτὸς ἐδόκει
πολλῷ ἑαυτοῦ. Καὶ δὴ τὴν ταχίστην ἐς βουλευτήριον
ἅπαντας μεγιστάνας συνηθροικώς δεξιάν τε ἐδίδου
τοῖς ὅλοις καὶ ἀπὸ τοῦ ἥττονος προσφερε τὴν όμι
λίαν· καὶ δῆλος ἦν παραχωρήσων ἀσμένως τῷ βου
λομένῳ τὴν ἐπιτροπὴν τῶν τε κοινῶν πραγμάτων καὶ
αὐτοῦ δὲ τοῦ παιδὸς τοῦ βασιλέως.
Δ'. Ἐπεὶ δὲ πάντες μὲν ὥσπερ ἀπὸ συνθήματος
ὁμοῦ παρητοῦντο, αὐτὴν προτιμάσθαι τῶν ἄλλων
όμολογοῦντες, δν καὶ βασιλεὺς αὐτὸς ὁ τῶν πραγμάτ
των καὶ τοῦ παιδὸς ἐδικαίωσε κύριός τε καὶ αὐτοκρά
τωρ, ὁ δὲ Μουζάλων οὐδ' όπωσοῦν ἐνεδίδω, αλλά
γενναίως ἀνθίστατο, τήν τε ήσυχίαν αἱρούμενος κάλ
τὸ πρᾶγμα ἀποσειόμενος όλαις όρμαῖς καὶ κινήσεσι
τῆς ψυχῆς διά τε τὸν ὑφέρποντα φθόνον τῷ πράγματα
καὶ μάλιστα διὰ τὸν ἐντεῦθεν ὑποφαινόμενόν τε καὶ
πλαστουργούμενον κίνδυνον· φρικωδέστεροι των προ
τέρων όρκοι πάλιν ἐγίγνοντο· καὶ ὤμνυον ἅπαντες
ὅσοι τῶν ἐν ἀξιώματι καὶ ὅσοι τοῦ δήμου τοῦ στρα
τιωτικοῦ· καὶ σφίσι τε αὐτοῖς ἦσαν παρώμενοι παν
ωλεθρίαν καὶ ἅπαντι τῷ γένει αφῶν ἕκαστος, εἰ μὴ
Variorum notæ.
Irenen. Vide supra cap. 2, num. 5. Borvin.
Verba suspecta, sed clara sententia. WOLFIUS.
Book IV · Chapter ILiber Quartus · Caput I
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 148:209καὶ δὴ μετὰ τὴν ἔξω διατριβὴν παρελάσας ἐπολιόρκει πρῶτον τὸ κατὰ τὴν περαίαν τοῦ Γαλάτου ἐπικεκλημένον φρούριον, ὡς ῥᾳδίως ἐντεῦθεν ἁλωσομένης αὐτῷ καὶ τῆς Κωνσταντίνου, εἰ αὐτὸ παραστήσαιτο πρότερον. ἀλλ’ ἦσαν ἄρα τὰ τῶν τοιούτων ἐλπίδων αὐτῷ γρηγορούντων ἐνύπνια. πλεῖστα γὰρ τῶν λιθοβόλων μηχανημάτων ἀντιπεριστήσας αὐτῷ καὶ πολλὰς ἐπενεγκὼν, βίας ἑλεῖν οὐ δεδύνηται. ὅθεν ὀχυρώσας τὰ πρὸ τῆς Βυζαντίδος φρούρια καὶ ὁπλίτας ἀφεὶς ἐν αὐτοῖς προσετετάχει συνεχεῖς ἐπιδρομὰς καὶ ἐνέδρας ποιεῖσθαι κατὰ τῶν Βυζαντίων Λατίνων, ὡς μηδὲ προκύπτειν ἐᾷν εἰ δυνατὸν αὐτοὺς τῶν τειχῶν. ὃ δὴ πρὸς τοσαύτην ἤλασε τοὺς Λατίνους πενίαν, ὡς τῇ τῶν ξύλων σπάνει καὶ τὰς τοῦ Βυζαντίου πλείστας καὶ περιφανεῖς οἰκίας καθελεῖν εἰς δαπάνην χρειώδη τοῦ πυρός. ἐντεῦθεν ἐς Νίκαιαν αὖθις ὑποστρέφει· αὕτη γὰρ ἐγεγόνει Ῥωμαίων βασίλειον μετὰ τὴν τῆς Βυζαντίδος πόρθησιν, καὶ ἦν ἐκεῖ διατρίβων ἐφ’ ἱκανόν. (Ε.) Ἐν τούτοις μέντοι τοῖς χρόνοις διαβάντες καὶ τὸν Εὐφράτην οἱ Σκύθαι τὴν ἄχρι Παλαιστίνης οἰκειοῦνται Συρίαν καὶ Ἀραβίαν.[a. c. 1259 ad 1282] BYZANTINÆ HISTORIÆ LIB. IV. [IMP. MICH. PALÆOLOG.]
Γ. Ἐπὶ τούτοις καταλιπών τὸν πατριαρχικὸν ὁ
Αρσένιος θρόνον ᾤχετο ἡσυχάσων ἐς τὸ παράλιον τοῦ Πασχασίου μονύδριον Πρόφασις
δ' ἦν τῆς ὑποχωρήσεως ή περιφρόνησις Ἰωάννου τοῦ
Λάσκαρι τοῦ βασιλέως παιδός. Έπεμψε γὰρ αὐτὸν
προ βραχέος ὁ βασιλεὺς Μιχαὴλ ὁ Παλαιολόγος ἐν
Μαγνησία φυλάττεσθαι, μήποτε νεωτερισμόν τινα
δῆθεν πράξη παρά τισιν ἔχουσιν εἰς τοῦτο ἐπιῤῥεπῶς
ἡ αὐτοῦ γε ἐμφάνεια. Καὶ δὴ Νικηφόρος αντ'
ἐκείνου ἐς τὸν πατριαρχικὸν ἀνάγεται θρόνον, ὁ τῆς
Ἐφέσου μητροπολίτης, ὃς ἵνα ἐπιδιοὺς ἐνιαυτὸν ἔτι
λεύτησεν.
Δ'. υ μέντοι βασιλεὺς σὺν πολλοῖς τοῖς στρατεύμασι διαπεραιοῦτο εἰς Θράκην ἐπίδοξος ὢν ἐσβαλεῖν
καὶ ἐς τὰ τῆς Κωνσταντινουπόλεως προαύλια πείρας
είνεκα πολεμικής. Καὶ δὴ μετὰ τὴν ἔξω διατριβὴν
παρελάσεις επολιόρκει πρῶτον τὸ κατὰ τὴν περαίαν
τοῦ Γαλάτου ἐπικεκλημένον φρούριον ὡς βαδίως
ῥᾳδίως
ἐντεῦθεν γλωσομένης αὐτῷ καὶ τῆς Κωνσταντίνου, εξ
αὐτὸ παραστήσαιτο πρότερον. Αλλ᾽ ἦσαν ἄρα τὰ τῶν
τοιούτων ἐλπίδων αὐτῷ γρηγορούντων ενύπνια.
Πλείστα γὰρ τῶν λιθοβόλων μηχανημάτων ἀντιπερι
στήσα; αὐτῷ καὶ πολλὰς ἐπενεγκών βίας ἐλεῖν οὐ δεδύνηται. Ὅθεν όχυρώσας τὰ πρὸ τῆς Βυζαντίδος
φρούρια καὶ ὁπλίτας ἀφεὶς [Ρ. 47] ἐν αὐτοῖς προσο
στα έχει συνεχεῖς ἐπιδρομὸς καὶ ἐνέδρας ποιεῖσθαι
κατὰ τῶν Βυζαντίων Λατίνων, ὡς μηδὲ προκύπτειν
ἐξν εἰ δυνατὸν αὐτοὺς τῶν τειχῶν. Ὁ δὴ πρὸς του
ταύτην ήλασε τους Λατίνους πενίαν, ὡς τῇ τῶν ξύ
λων σπάνει καὶ τὰς τοῦ Βυζαντίου πλείστας καὶ
περιφανεῖς οἰκίες καθελεῖν εἰς δαπάνην χρειώδη του
πυρός. Εντεῦθεν ἐς Νίκαιαν αὖθις ὑποστρέφει· αὕτη
γὰρ ἐγεγόνει Ῥωμαίων βασίλειον μετὰ τὴν τῆς
Βυζαντίδος πόρθησιν, καὶ ἦν ἐκεῖ διατρίβων ἀφ'
[κανόν.
III. Post bæc Arsenius, relicta sede patriarchali,
se in maritimum Paschasii monasteriolum quiescendi causa contulit. Causa illius secessionis fuit,
quod Joannes Lascaris filius imperatoris coutemineretur. Miserat enim eum paulo ante imperator Michael Palæologus Magnesiam custodiendum, ne
præsentia ejus quosdam alioqui rerum novarum cupidos commoveret. Proinde Nicephorus Ephesi
metropolitanus Arsenii loco in patriarchalem sedem evectus est, qui, uno anno in ea dignitate
exacto, mortem obiit.
IV. Imperator vero cum magnis copiis in Thraciam transfretavit, ut crederetur in Constantinopolitana suburbia irrepturus, ad tentandam belli fortunam. Εt cum foris morari desiisset, ultra provectus, castellum cognomento Galatæ in adverso·
littore situm primo oppugnavit, quasi ita demum
facile 81 Urbis potiturus, si illud prius occupasset.
Sed eæ spes nibil utique aliud fuerunt quam son) –
nia vigilantium. Nam cum illud castellum multis
machinis saxa ejaculantibus circumdedisset, el
multos conatus adhibuisset, capere tamen haud
potuit. Unde Byzantino agro Gnitiina castella niunivit; et milites in iis reliquit, ea lege imposita uɩ
crebris incursionibus atque insidiis Byzantinos Latinos infestarent, ne, si fieri posset, illis vel prospicere extra mœnia liceret. Quæ res Latinos ad
tantam egestatem redegit, ut ob lignorum inopiam
plurimas et pulcherrimas urbis ædes destruerent ad
usum ignis necessarium. Inde Nicæam rediit, quæ
post Byzantii vastationem regia Romanorum fuit,
ibique aliquandia commoratus est.
V. Cæterum his temporibus Scythæ, etiam Euphrate superato, Syriam ad Palæstinam usque subigunt; item Arabiam. Neque enim avaritia humana
facile conquiescit, dum conatibus fortuna respondet. Ac multas illic manubias nacti domum redeunt plenis manibus, post imperata annua tributa
Syris, Arabibus et Phenicibus, veluti miseris quibusdam mancipiis. Anno sequenti, etiam in Asian
citra Euphratem (id est, in Asiam Minorem) irΕ΄. Εν τούτοις μέντοι τοῖς χρόνοις διαβάντες καὶ
τὸν Εὐφράτην οἱ Σκύθαι τὴν ἄχρι Παλαιστίνης οιχειοῦνται Συρίαν καὶ ᾿Αραβίαν. Μηδὲ γὰρ εἶναι τῶν
πάνω βαδίων πέρας λαμβάνειν τὴν ἀνθρώπων πλεον
εξίαν. μέχρις ἂν ἐπιμένῃ τῇ δεξιᾷ καὶ τῇ αἰχμῇ τὸ
δύνασθαι. Καὶ πολλοῖς ἐκεῖ τοῖ; λαφύροις περιτυχόν
τις βριθούσαις ἐπανήκουσι δεξιαῖς, φόρους ετησίους,
ὅσα καὶ δούλοις ἀθλίοις, τάξαντες τοῖς ἐναπολειφθεί
σιν "Αραψί τε καὶ Σύροις καὶ Φοίνιξι. Κατὰ μέντοι
τὸ ἐπιὸν ἔτος εἰσβάλλουσι καὶ ἐς τὴν ἔνδον Εύ. rumpunt, eamque predati facile subigunt, linitiφράτου Ασίαν καὶ πᾶσαν ῥᾳδίως καταστρέφουσι καὶ
Ephremias de Arsenio:
bus excursionis et motus illins constitutis versus
Variorum notæ.
Καὶ πάντα βαθμὸν ἀνύσας Εκκλησίας,
Εις ύψος ήρθη ποιμεναρχίας μέγα.
Αυθαιρέτως τούτου δὲ λείποντος θρόνον,
Μονῇ ἐὲ αὐτὸν εὐαγῶς δεδωκότος,
Νικηφόρος, πρόεδρος των Εφεσίων,
Προεδρίαν είληφε τῆς Κωνσταντίνου. DUCANG.
Vide Arsenii Testamentnm. Βοινικ.
Tranquillam ac solitariam vitam acturus.
Vide Glossarium Dueangii. BorvIN.
Cujus monasterii situs describitur a Pachymer. lib. ii, cap. 15. Ducave.
Pachymer. lib. ut, «ap. 16. DUCANG.
Περαία, παρὰ τὸ πέραν, quod mare interjaceret. Vocatur etiam hodie Pera, ut Joannes
Denschwam, vir ornatissimus, mibi retulit, qui
diu et Byzantii vixit, et Amasiam usque progressus
est: et hos Byzantine historiæ libros omnes cum
aliis multis singulari industria et studio juvandæ
reipublicæ litterariæ comparavit: et ut a me converterentur, atque in publicum ederentur, primus
auctor fuit. WOLFIUS. Male Wolfus, Castellum
Perae, cognomento Galala. Περαία hoc loco adver
sum littus significat. Quod si castellum illud hodie
Pera dicitur, non idcirco Gregoræ verbis vis føcienda est. Βοινικ. Τοῦ Γαλάτου. Pachymer
lib. n, cap. 20. DUCANG.
An. Chr. 1261. Dugang.
μηδὲ γὰρ εἶναι τῶν πάνυ ῥᾳδίων πέρας λαμβάνειν τὴν ἀνθρώπων πλεονεξίαν, μέχρις ἂν ἐπιμένῃ τῇ δεξιᾷ καὶ τῇ αἰχμῇ τὸ δύνασθαι. καὶ πολλοῖς ἐκεῖ τοῖς λαφύροις περιτυχόντες βριθούσαις ἐπανήκουσι δεξιαῖς, φόρους ἐτησίους, ὅσα καὶ δούλοις ἀθλίοις, τάξαντες τοῖς ἐναπολειφθεῖσιν Ἄραψί τε καὶ Σύροις καὶ Φοίνιξι. κατὰ μέντοι τὸ ἐπιὸν ἔτος εἰσβάλλουσι καὶ ἐς τὴν ἔνδον Εὐφράτου Ἀσίαν καὶ πᾶσαν ῥᾳδίως καταστρέφουσι καὶ ληί̈ζονται, ὅρους ποιησάμενοι τοῦ τοιούτου δρόμου καὶ κλόνου πρὸς μὲν ἄρκτους Καππαδοκίαν καὶ ποταμὸν τὸν Θερμώδοντα, πρὸς δὲ μεσημβρίαν τήν τε Κιλικίαν καὶ τὰ μικρὸν μετὰ τὰς ἀρχὰς πολλαχῇ διαιρούμενα μέρη τοῦ Ταύρου, ὃς μέγιστος ἐπεφύκει τῶν κατὰ τὴν Ἀσίαν ὀρῶν. (2.) Χειροῦνται δ’ ἐπὶ τούτοις καὶ τὰ τῶν Τούρκων βασίλεια. καὶ φυγὰς ὁ σουλτὰν Ἀζατίνης ἅμα τῷ ἀδελφῷ Μελὴκ φοιτᾷ πρὸς τὸν βασιλέα Ῥωμαίων Μιχαὴλ τὸν Παλαιολόγον, ἐνέχυρα φέρων πιστὰ μεγάλων ἐλπίδων οὐ πάνυ παλαιᾶς φιλοξενίας καὶ μεγάλης κηδεμονίας ὑπομνήματα·[a. c. 1259 ad 1282] BYZANTINÆ HISTORIÆ LIB. IV. [IMP. MICH. PALÆOLOG.]
Γ. Ἐπὶ τούτοις καταλιπών τὸν πατριαρχικὸν ὁ
Αρσένιος θρόνον ᾤχετο ἡσυχάσων ἐς τὸ παράλιον τοῦ Πασχασίου μονύδριον Πρόφασις
δ' ἦν τῆς ὑποχωρήσεως ή περιφρόνησις Ἰωάννου τοῦ
Λάσκαρι τοῦ βασιλέως παιδός. Έπεμψε γὰρ αὐτὸν
προ βραχέος ὁ βασιλεὺς Μιχαὴλ ὁ Παλαιολόγος ἐν
Μαγνησία φυλάττεσθαι, μήποτε νεωτερισμόν τινα
δῆθεν πράξη παρά τισιν ἔχουσιν εἰς τοῦτο ἐπιῤῥεπῶς
ἡ αὐτοῦ γε ἐμφάνεια. Καὶ δὴ Νικηφόρος αντ'
ἐκείνου ἐς τὸν πατριαρχικὸν ἀνάγεται θρόνον, ὁ τῆς
Ἐφέσου μητροπολίτης, ὃς ἵνα ἐπιδιοὺς ἐνιαυτὸν ἔτι
λεύτησεν.
Δ'. υ μέντοι βασιλεὺς σὺν πολλοῖς τοῖς στρατεύμασι διαπεραιοῦτο εἰς Θράκην ἐπίδοξος ὢν ἐσβαλεῖν
καὶ ἐς τὰ τῆς Κωνσταντινουπόλεως προαύλια πείρας
είνεκα πολεμικής. Καὶ δὴ μετὰ τὴν ἔξω διατριβὴν
παρελάσεις επολιόρκει πρῶτον τὸ κατὰ τὴν περαίαν
τοῦ Γαλάτου ἐπικεκλημένον φρούριον ὡς βαδίως
ῥᾳδίως
ἐντεῦθεν γλωσομένης αὐτῷ καὶ τῆς Κωνσταντίνου, εξ
αὐτὸ παραστήσαιτο πρότερον. Αλλ᾽ ἦσαν ἄρα τὰ τῶν
τοιούτων ἐλπίδων αὐτῷ γρηγορούντων ενύπνια.
Πλείστα γὰρ τῶν λιθοβόλων μηχανημάτων ἀντιπερι
στήσα; αὐτῷ καὶ πολλὰς ἐπενεγκών βίας ἐλεῖν οὐ δεδύνηται. Ὅθεν όχυρώσας τὰ πρὸ τῆς Βυζαντίδος
φρούρια καὶ ὁπλίτας ἀφεὶς [Ρ. 47] ἐν αὐτοῖς προσο
στα έχει συνεχεῖς ἐπιδρομὸς καὶ ἐνέδρας ποιεῖσθαι
κατὰ τῶν Βυζαντίων Λατίνων, ὡς μηδὲ προκύπτειν
ἐξν εἰ δυνατὸν αὐτοὺς τῶν τειχῶν. Ὁ δὴ πρὸς του
ταύτην ήλασε τους Λατίνους πενίαν, ὡς τῇ τῶν ξύ
λων σπάνει καὶ τὰς τοῦ Βυζαντίου πλείστας καὶ
περιφανεῖς οἰκίες καθελεῖν εἰς δαπάνην χρειώδη του
πυρός. Εντεῦθεν ἐς Νίκαιαν αὖθις ὑποστρέφει· αὕτη
γὰρ ἐγεγόνει Ῥωμαίων βασίλειον μετὰ τὴν τῆς
Βυζαντίδος πόρθησιν, καὶ ἦν ἐκεῖ διατρίβων ἀφ'
[κανόν.
III. Post bæc Arsenius, relicta sede patriarchali,
se in maritimum Paschasii monasteriolum quiescendi causa contulit. Causa illius secessionis fuit,
quod Joannes Lascaris filius imperatoris coutemineretur. Miserat enim eum paulo ante imperator Michael Palæologus Magnesiam custodiendum, ne
præsentia ejus quosdam alioqui rerum novarum cupidos commoveret. Proinde Nicephorus Ephesi
metropolitanus Arsenii loco in patriarchalem sedem evectus est, qui, uno anno in ea dignitate
exacto, mortem obiit.
IV. Imperator vero cum magnis copiis in Thraciam transfretavit, ut crederetur in Constantinopolitana suburbia irrepturus, ad tentandam belli fortunam. Εt cum foris morari desiisset, ultra provectus, castellum cognomento Galatæ in adverso·
littore situm primo oppugnavit, quasi ita demum
facile 81 Urbis potiturus, si illud prius occupasset.
Sed eæ spes nibil utique aliud fuerunt quam son) –
nia vigilantium. Nam cum illud castellum multis
machinis saxa ejaculantibus circumdedisset, el
multos conatus adhibuisset, capere tamen haud
potuit. Unde Byzantino agro Gnitiina castella niunivit; et milites in iis reliquit, ea lege imposita uɩ
crebris incursionibus atque insidiis Byzantinos Latinos infestarent, ne, si fieri posset, illis vel prospicere extra mœnia liceret. Quæ res Latinos ad
tantam egestatem redegit, ut ob lignorum inopiam
plurimas et pulcherrimas urbis ædes destruerent ad
usum ignis necessarium. Inde Nicæam rediit, quæ
post Byzantii vastationem regia Romanorum fuit,
ibique aliquandia commoratus est.
V. Cæterum his temporibus Scythæ, etiam Euphrate superato, Syriam ad Palæstinam usque subigunt; item Arabiam. Neque enim avaritia humana
facile conquiescit, dum conatibus fortuna respondet. Ac multas illic manubias nacti domum redeunt plenis manibus, post imperata annua tributa
Syris, Arabibus et Phenicibus, veluti miseris quibusdam mancipiis. Anno sequenti, etiam in Asian
citra Euphratem (id est, in Asiam Minorem) irΕ΄. Εν τούτοις μέντοι τοῖς χρόνοις διαβάντες καὶ
τὸν Εὐφράτην οἱ Σκύθαι τὴν ἄχρι Παλαιστίνης οιχειοῦνται Συρίαν καὶ ᾿Αραβίαν. Μηδὲ γὰρ εἶναι τῶν
πάνω βαδίων πέρας λαμβάνειν τὴν ἀνθρώπων πλεον
εξίαν. μέχρις ἂν ἐπιμένῃ τῇ δεξιᾷ καὶ τῇ αἰχμῇ τὸ
δύνασθαι. Καὶ πολλοῖς ἐκεῖ τοῖ; λαφύροις περιτυχόν
τις βριθούσαις ἐπανήκουσι δεξιαῖς, φόρους ετησίους,
ὅσα καὶ δούλοις ἀθλίοις, τάξαντες τοῖς ἐναπολειφθεί
σιν "Αραψί τε καὶ Σύροις καὶ Φοίνιξι. Κατὰ μέντοι
τὸ ἐπιὸν ἔτος εἰσβάλλουσι καὶ ἐς τὴν ἔνδον Εύ. rumpunt, eamque predati facile subigunt, linitiφράτου Ασίαν καὶ πᾶσαν ῥᾳδίως καταστρέφουσι καὶ
Ephremias de Arsenio:
bus excursionis et motus illins constitutis versus
Variorum notæ.
Καὶ πάντα βαθμὸν ἀνύσας Εκκλησίας,
Εις ύψος ήρθη ποιμεναρχίας μέγα.
Αυθαιρέτως τούτου δὲ λείποντος θρόνον,
Μονῇ ἐὲ αὐτὸν εὐαγῶς δεδωκότος,
Νικηφόρος, πρόεδρος των Εφεσίων,
Προεδρίαν είληφε τῆς Κωνσταντίνου. DUCANG.
Vide Arsenii Testamentnm. Βοινικ.
Tranquillam ac solitariam vitam acturus.
Vide Glossarium Dueangii. BorvIN.
Cujus monasterii situs describitur a Pachymer. lib. ii, cap. 15. Ducave.
Pachymer. lib. ut, «ap. 16. DUCANG.
Περαία, παρὰ τὸ πέραν, quod mare interjaceret. Vocatur etiam hodie Pera, ut Joannes
Denschwam, vir ornatissimus, mibi retulit, qui
diu et Byzantii vixit, et Amasiam usque progressus
est: et hos Byzantine historiæ libros omnes cum
aliis multis singulari industria et studio juvandæ
reipublicæ litterariæ comparavit: et ut a me converterentur, atque in publicum ederentur, primus
auctor fuit. WOLFIUS. Male Wolfus, Castellum
Perae, cognomento Galala. Περαία hoc loco adver
sum littus significat. Quod si castellum illud hodie
Pera dicitur, non idcirco Gregoræ verbis vis føcienda est. Βοινικ. Τοῦ Γαλάτου. Pachymer
lib. n, cap. 20. DUCANG.
An. Chr. 1261. Dugang.
PG 148:211ὁπότε δηλαδὴ καὶ αὐτὸς παρ’ αὐτὸν ἧκε, φεύγων τε τοὺς βασιλικοὺς ἐκείνους κινδύνους καὶ πλεῖστα φέρων ἐπὶ τῆς καρδίας τὰ τῶν μεγάλων φόβων ἐκείνων ἴχνη. τούτων ἀνάμνησιν ἐπ’ αὐτοῦ ποιησάμενος αἰτεῖ δυοῖν θάτερον· ἢ συμμαχίαν κατὰ τῶν Σκυθῶν, ἢ γῆς Ῥωμαϊκῆς ἀποτομήν τινα καὶ οἱονεὶ κληρουχίαν εἰς κατοικίαν μονιμωτέραν αὐτοῦ τε καὶ τῶν ἅμα αὐτῷ. ἦν γὰρ ἐπαγόμενος γυναῖκα καὶ τέκνα καὶ θεραπείαν συχνὴν, καὶ πρὸς τούτοις πλοῦτον μάλα μακρὸν καὶ πολυτελῆ. τῷ μὲν οὖν βασιλεῖ τὰ Ῥωμαίων κατακερματίζειν στρατεύματα, πολλῶν πολλαχόθεν περικυκλούντων πολέμων, οὐ πάνυ τοι ἀσφαλὲς ἐδόκει. τό, τε γῆς κληροδοσίαν ἀπονέμειν ἀνδρὶ τοσούτῳ, πολλῶν σατραπειῶν ἀρχηγῷ καταστάντι καὶ ἡγεμονικοῦ τινος ἤθους τροφίμῳ, καὶ τοῦτο δὲ οὐκ ἀνύποπτον ἦν αὐτῷ, οὐδ’ ἄνευ φόβων μελλόντων. ἀνάγκη γὰρ τοὺς ὑπὸ χεῖρα σατράπας ζητῆσαι τὸν ἀρχηγόν· καὶ τοὺς ἔνθεν κἀκεῖθεν διασπαρέντας καὶ φερομένους οἷα πλανήτας ἐν νυκτὶ ἐπὶ τὸν λαμπαδοῦχον καὶ ὁδηγὸν συνδραμεῖν καὶ χρόνῳ γενέσθαι Ῥωμαίοις κακὸν ἀμήχανον· ὅθεν ὡς ἐπὶ τρυτάνης μετεωρίσας αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ἦγε καὶ ἔφερεν ἐλπίδων ὥσπερ παράσιτον. β.211 [A. M. 6768 AD 6791]
સ
sepientrionem Cappadocia et fuuine Thermo- ληίζονται, όρους ποιησάμενοι τοῦ τοιούτου δρόμου
donte: ad 82 meridiem Cilicia, et Tauri omnium
Asiæ montium maximi jugis, quæ paulo post suum
initium in multas partes dividuntur.
VI. Deinde Turcorum quoque regia petiuntur.
Quare sultanus Azatines, cum fratre Meleco exsul,
ad Romanorum imperatorem Michalem Paleologum confugit, hospitalitatis non omnino veteris et
magnorum officiorum recordationem, veluti certam
præclare spei pignus, conservaus; quod et ipse
eum aliquando excepisset, imminens ab imperatore discrimen ſugientem, et plurima terrorum illorum gravissimorum vestigia in animo circumferentem. Quæ cum in memoriam illi revocasset, duorum
alterum petit, ut vel opem ferat contra Scythas,
vel parlen aliquam Romani agri, ac veluti proprii
domicilii possessionem certam assignet, in qua
cum suis sedem figat. Adducebat enim secum usorem et liberos, et famulos multos, ac præterea magnas divitias. Imperatori autem, tot undique bellis
urgentibus, non committendum esse visum est, ut
Romanas copias divideret: terræ antem partem
tanto viro, qui multis provinciis imperasset, et regio more ab incunte ætate educatus esset, assignare, ne id ipsum quidem suspicione carere aut
metu in posterum. Necesse enim esse ut subjecti
satrap: ducem suum quærant, et alibi atque alibi
dispersi et veluti noctu oberrantes ad eum qui facem præferat ac viam nionstret, concurrant, ас
tandem Romanos insigni detrimento 83 afficiant.
Unde animum ejus velot in æquilibrio nutantem,
ac tanquam spci parasitum agebat et versabat.
καὶ κλόνου πρὸς μὲν ἄρχτου; Καππαδοκίαν καὶ πο
ταμὸν τὸν Θερμώδοντα, πρὸς δὲ μεσημβρίαν τήν τε
Κιλικίαν καὶ τὰ μικρὸν μετὰ τὰς ἀρχὰς πολλαχή
διαιρούμενα μέρη τοῦ Ταύρου, ὃς μέγιστος ἐπεφύκει
τῶν κατὰ τὴν ᾿Ασίαν ὁρῶν.
Γ'. Χειροῦνται δ' ἐπὶ τούτοις καὶ τὰ τῶν Τούρκων
βασίλεια Καὶ φυγὰς ὁ σουλτάν Αζατίνης ἅμα
τῷ ἀδελφῷ Μελὴκ φοιτᾷ πρὸς τὸν βασιλέα Ρω
μαίων Μιχαὴλ τὸν Παλαιολόγον, ενέχυρα φέρων πιστά
μεγάλων ἐλπίδων οὐ πάνυ παλαιᾶς φιλοξενίας καὶ
μεγάλης κηδεμονίας ὑπομνήματα· ὁπότε δηλαδὴ καὶ
αὐτὸς παρ' αὐτὸν ἧκε, φεύγων τε τοὺς βασιλικούς
ἐκείνους κινδύνους καὶ πλεῖστα φέρων ἐπὶ τῆς καρ
δία; τὰ τῶν μεγάλων φόβων ἐκείνων ίχνη. Τούτων
ἀνάμνησιν ἐπ' αὐτοῦ ποιησάμενος αἰτεῖ δυοῖν θάτε
ρον· ἡ συμμαχίαν κατὰ τῶν Σκυθῶν, ἡ γῆς Ῥωμαί
τῆς ἀποτομήν τινα καὶ οἱονεὶ κληρουχίαν εἰς κατ0:-
κίαν μονιμωτέραν αὐτοῦ τε καὶ τῶν ἅμα αὐτῷ. Ην
γὰρ ἐπαγόμενος γυναῖκα καὶ τέκνα και θεραπείαν
συχνὴν, καὶ πρὸς τούτοις πλοῦτον μάλα μακρόν καὶ
πολυτελή. Τῷ μὲν οὖν βασιλεῖ τὰ Ῥωμαίων κατα
κερματίζειν στρατεύματα, πολλῶν πολλαχόθεν περι
κυκλούντων πολέμων, οὐ πάνυ τοι ἀσφαλὲς ἐδοκει,
τί τε γης κληροδοσίαν ἀπονέμειν ἀνδρὶ τοσούτῳ,
πολλῶν σατραπειῶν ἀρχηγῷ καταστάντι καὶ ἡγεμε
νικού τινος ήθους τροφίμῳ, καὶ τοῦτο δὲ οὐκ ἀνύ
ποπτὸν ἦν αὐτῷ, οὐδ᾽ ἄνευ φόβων μελλόντων. "Ανάγκη
γὰρ τοὺς ὑπὸ χεῖρα σατράπας ζητῆσαι τὸν ἀρχε γόν
καὶ τοὺς ἔνθεν κἀκεῖθεν διασπαρέντας καὶ φερομέν
νους οἷα πλανήτας ἐν νυκτὶ ἐπὶ τὸν λαμπαδοῦτον καὶ
ὁδηγὸν [Ρ. 48] συνδραμεῖν καὶ χρόνῳ γενέσθαι Ρω
μαίοις κακὸν ἀμήχανον· ὅθεν ὡς ἐπὶ τρυτάνης μετ
τεωρίσας αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ἦγε καὶ ἔφερεν ἐλπίδων
ὥσπερ παράσιτον
CAPUT II.
Michael Etolus pacem rumpit. Corsar Strategopulus adversus illum missus. Paucos secum milites ducit.
Byzantinos jubetur transeundo lacessere. Übi primum castramelatus. Quos homines obvios habuerit. De
divina providentia. Latinorum vires exigua. Daphnusia ab iis obsessa. Byzantii recuperandi ratio inita
cum proditoribus. Casar in urbem noctu intromittitur. Domorum incendia. Latinorum, qui Byzantii
imperarunt, enumeratio. Balduini conatus irritus. Freya, Classis, quæ Daphnusiam obsidebat, Byzantium
redit. Latinos fugientes excipit. In Italiam vela dat. Michael Palwologus recuperate urbis nuntio quemadmodum affectus. It per portam Aurcum intraverit. Ut imago Deipare Hodegetria antelata sit. Urbis
ospectus ruinis deformatus. Latinorum incuria. Imperator urbem instaurat. Arsenius iterum patriarcha,
Alexii Cæsaris triumphus.
1. Secundus aunus exibat, ex quo Michael impe- Α΄. Δύο ἐξῆς ἠνύετο ἔτη ἀφ' οὗ τῶν τε βασι
ratorio solio potitus occidentalia et Thessalica arma λικών θρόνων ἐγκρατής ὁ Μιχαὴλ ἐγεγόνει καὶ τὸ
Variorum notæ.
Iconium, Turcorun sultani sedem primariam. Vide stemma sultanorum leoniensium post
familias Dalmaticas, n. 15. DUCANG.
Qui antea ad Michaelcan profugerat, et ab
co detinebatur, ne si evaderet res novas moliretur. Pachymer. lib. u, cap. 14. DECANG.
Sententia est, ut parasiti mensis divitum
alantur, ita illum spe bona lactatum esse. WolFIUS.
Acropol. cap. 85, A. C. 1261: Pachymer.
lib. u. cap. 26. DUCANG. Δύο ἑξῆς ἐνύετο *
ἔτη. Verlerat Wolâus, Duo perpetui anni exierunt.
Ego malui vertere, Secundas annus cxibat. Ab
* Ulvúzro, non žvusto, aut napipiúr, kravas,
æquinoctio autumn.li an. 1259, quo finis bello impositus est, ad solstitium estivum anni 1201, φυσ
belli renovati initium statuitur, non intercesserunt anni duo integri. Verbum apud Gregoram significat exibal, non exierat. Sic libro x, cap.
1, Τέταρτον μὲν δὴ καὶ ἑβδομηκοστόν (loquitur de
@lale Andronici senioris) ὗτος ἀπὸ γενέσεως αὐτῷ
τελευτῶντι ἠνύετο, quartus quidem et septuagesimas
annus ei morienti exibat. Exibat, non exierul. Nam
constat Andronicum non tolos 74 annos vixisec.
Vide adnotata infra ad Oraculum Trallianum, lib.
1, cap. 5, sect. 9. Lovis.
PG 148:213Δύο ἑξῆς ἠνύετο ἔτη, ἀφ’ οὗ τῶν τε βασιλικῶν θρόνων ἐγκρατὴς ὁ Μιχαὴλ ἐγεγόνει καὶ τὸ δυτικὸν καὶ Θετταλικὸν ἔπαυσε δόρυ, τὴν μάχην φημὶ τῶν τε Ἀκαρνάνων καὶ Αἰτωλῶν, καὶ τῆς πονηρᾶς ἐκείνης ῥίζης πάλιν ὑπεφύοντο πονηρὰ καὶ ἀκανθώδη βλαστήματα, καὶ πάλιν ὅρκων ἀνατροπαὶ καὶ μάχαι πολεμικαὶ τοῦ ἀποστάτου Μιχαήλ. πέμπει τοιγαροῦν κατὰ τάχος ἐπ’ ἐκεῖνον ὁ βασιλεὺς Καίσαρα τὸν Στρατηγόπουλον, δοὺς αὐτῷ καὶ Βιθυνοὺς μὲν ὁπλίτας μικρὸν ὑπὲρ τοὺς ὀκτακοσίους, τοὺς δ’ ἄλλους ὁπόσους ἡ χρεία ζητοίη, στρατολογήσειν αὐτὸν ἔκ τε Θρᾴκης καὶ Μακεδονίας. προστάττει δ’ αὐτῷ καὶ πάρεργον ὁδοῦ ποιήσασθαι μεθ’ ὧν ἐπιφέρεται Βιθυνῶν ὁπλιτῶν τὴν διὰ τῶν τοῦ Βυζαντίου προαστείων διάβασιν, θορύβου τινὸς ἕνεκα τῶν ἐν Βυζαντίῳ Λατίνων καὶ τοῦ μὴ πάνυ σχολάζειν αὐτοὺς καὶ ἀναπεπτωκέναι συγκεχωρῆσθαι κἀπὶ πλεῖστον τῶν τειχῶν παρεξιέναι ὁπότε βούλοιντο, ἀλλ’ εἶναι περιδεεῖς ἀεὶ καὶ οἷον ἐν εἱρκτῇ φρουρουμένους. (Β.) Καὶ μὲν δὴ διαπεραιωσάμενος τὴν Προποντίδα ὁ Καῖσαρ στρατοπεδεύει περὶ τὸ Ῥήγιον·213 [A c. 1259 ad 1282] ΒΥΖΑΝΤΙΝ.Ε HISTORIE LIB. IV. [IMP. MICH. PALÆOLOG.]
quor), cum male illius radicis mala et spinosa germina repullularunt, violatis rursum fœderibus, et
bello Michaelis rebellatoris perfidia suscitato. Imperator igitur celeriter adversus illum mittit Cesarem Strategopulum, Bithynis illi paulum supra
pccc datis: reliquos milites, quotquot res postularet, e Thracia et Macedonia cogere jubet. Mandat
etiam, ut cum Bithynis militibus obiter per suburbia Byzantii transiret, ad Latinos qui in urbe essent aliquatenus perturbandos, ne prorsus otium
agcre et resides esse sinerentur, aut longius extra
mœnia quoties libitum esset evagarentur; sed in
perpetuo metu essent, et tanquam in carcere inclusi.
αυτικὸν καὶ Θετταλικὴν ἔπαυσε δόρυ, την μάχην φημὶ represseran (de pugna Acarnanum et Alolorum lo
τῶν τε Ακαρνάνων καὶ Αἰτωλῶν, καὶ τῆς πονηρᾶς
ἐκείνης ρίζης πάλιν ἐπεφύοντο πονηρὰ καὶ ἀκαν
Ιώδη βλαστήματα, καὶ πάλιν όρκων ἀνατροπαὶ καὶ
μέχρι πολεμικαὶ τοῦ ἀποστάτου Μιχαήλ. Πέμπει
τοιγαροῦν κατὰ τάχος ἐπ' ἐκεῖνον ὁ βασιλεὺς Καίσαρα
τὸν Στρατηγόπουλον, δοὺς αὐτῷ καὶ Βιθυνοὺς μὲν
ὁπλίτας μικρὸν ὑπὲρ τοὺς ὀκτακοσίους, τοὺς δ᾽ ἄλλους
οπόσους ή χρεία ζητοίη, στρατολογήσειν αὐτὸν ἔκ τε
Θράκης και Μακεδονίας. Προστάττε: δ' αὐτῷ καὶ πάρεργον ὁδοῦ ποιήσασθαι μεθ' ὧν ἐπιφέρεται Βιθυνῶν
ὁπλιτῶν τὴν διὰ τῶν τοῦ Βυζαντίου προαστείων διάβασιν, θορύβου τινὸς ἕνεκα τῶν ἐν Βυζαντίῳ Λατί
των καὶ τοῦ μὴ πάνυ σχολάζειν αὐτοὺς καὶ ἀναπεπτωκέναι συγκεχωρῆσθαι κἀπὶ πλεῖστον τῶν τειχῶν
παρεξιέναι ὁπότε βούλοιντο, ἀλλ᾽ εἶναι περιδοεῖς ἀεὶ
καὶ οἷον ἐν εἰρατῇ φρουρουμένους.
11. Itaque Casar Propontidle trajeeta, castrisque
circa Rhegium positis, in circumforaneos quosdam
homines incidit, magne arcanoque cuncta gubernantis Providentiæ consílio, quæ sæpe multitudini
equorum et exercituum non subservit; exiguis autem viribus, quæ spem non admodum blandam
suggerunt, magis adest maximasque victorias largitur. Nam illorum quidem spem arma sæpe et reliqui apparatus magnitudo adulterant, 84 et sustsum ferri non sinunt ad vitæ necisque Dominum,
sed gravi quodam pondere deorsum pressam versari
humi plerumque cogunt. Contra horum fiduciam
penuria rerum necessariarum expeditiorem facit,
ac propemodum ad percurrendum calum impellit,
et ad supernam dexteram votis ardentioribus evocandam. Hinc est quod multi magna spe concepta
contrarium ac speraverant experiuntur: alii vero
ex summis angustiis, cum de se ipsis desperassent,
maximos triumphos sunt adepti. Ecce enim in præsenti negotio non minus quam tres imperatores
cum multis sæpe hominum millibus Constantinopolim aggressi re infecta discesserunt, cum nec ad
ipsa moenia propius accedere licuisset. At Cesar
eamdem cepit, cum ne mille quidem hominum
exercitum adduceret, nec ullum tormentum murale,
nec machinarum copiam paratam haberet, sed ad
solam divinam opem oninia retulisset. Cepit autem
De hoc modo.
Β'. Καὶ μὲν δὴ διαπεραιωσάμενος τὴν Προποντίδα
ὁ Καίσαρ στρατοπεδεύει περὶ τὸ Ρήγιον· ἔνθα περιτυγχάνει τ:σὶν ἀγοραίοις ἀνδράσι (G1), λόγοις μετ
γάλοις καὶ ἀποῤῥήτοις τῆς πάντα διοικούσης προνοίας,
4 πλήθει μὲν ἵππου καὶ στρατιάς οὐχ ὑπηρετεῖ πολύ
λάκις, βραχείᾳ δέ τινι δυνάμει καὶ πολλὴν ταῖς ἐλπίσι
τρυφὴν χορηγεῖν οὐκ ἐχούσῃ συναίρεται μᾶλλον καὶ
νίκας μεγίστας παρέχεται. Τῶν μὲν γὰρ τὴν ἐλπίδα
κιβδηλεύει τὰ ὅπλα πολλάκις καὶ ἡ τῆς ἄλλης ἴσως
παρασκευῆς ἀφθονία, [P. 49] καὶ οὐκ ἐξ ῥᾳδίως ἄνω
φέρεσθαι πρὸς τὸν ζωή; καὶ θανάτου Κύριον, ἀλλὰ
καταστῇ καὶ βαρύνει καὶ περὶ τὴν γῆν ὡς τὰ πολλὰ
καλινδεῖσθαι βιάζεται· τῶν δὲ τοὐναντίον ή σπάνι;
τῶν ἀναγκαίων κουφοτέρους ποιεῖ καὶ οἷον αιθεροδρα
μεῖν τε ἀναγκάζει καὶ θερμότερον τὴν ἄνωθεν ἐκκαλεῖσθαι δεξιάν. Δι' αὐτό γε μὴν τοῦτο καὶ πολλοὶ μετ
γάλα ἐλπίσαντες τοὐναντίον ἢ κατὰ τὰς ἐλπίδας
ἀπήλλαξαν. Ετεροι δὲ δι' ἀπορίαν καὶ ἑαυτῶν ἀπογνόντες τροπαίων μεγίστων ἐπέτυχον. Ἰδοὺ γὰρ κάν
τῷ παρόντι βασιλεῖς τῶν τριῶν οὐκ ἐλάττους πολύ
λαῖς πολλάκις χιλιάσι στρατοῦ προσβαλόντες τῇ
Κωνσταντίνου άπρακτοι ἐπανῆκον, οὐδὲ τοῖς τείχεσι
καθαρῶς δυνηθέντες ἐγγίσαι. ᾿Αλλὰ ταύτην ὁ Καί
σερ είλεν αἰχμάλωτον, μηδ' ἄχρι χιλιάδος μιᾶς
επαγόμενος στράτευμα, μηδὲ τειχῶν ἀμυντήριον όργανον οὐδὲν, μηδὲ μηχανημάτων όχλον ὀντινοῦν, ἀλλὰ
μόνῃ τῇ θείᾳ ἐπικουρία τὸ πᾶν ἀναρτήσας. Εἶπε δὲ
ούτως.
Γ. Ἐπεὶ γὰρ τοῖς ἀνδράσιν ἐκείνοις ὁ Καίσαρ ένω
έτυχε, Ρωμαίοις μὲν οὖσι τὸ γένος, αὐτόχθοσι δὲ
Κωνσταντινουπόλεως, κατὰ δὲ χρείαν ἄλωνος καὶ
καρπών συλλογῆς ἔξω διαιτωμένοις τῆς πόλεως, ἤρετο
περί τε τῆς τῶν Λατίνων δυνάμεως ὅση καὶ οἷα, καὶ
περὶ ὅσων ἄλλων εἰκὸς ἦν περιεργάζεσθαι στρατηγὸν
Δώρα καὶ πολλῶν ὀλυμπιάδων τοιούτων μεστόν. Οι
Ill. Cum in illos viros incidisset, gencre Romanos, Constantinopoli vero natos, qui ob rem frumentariam et colligendorum fructuum causa foris
agerent, rogavit eos, quales et quanta essent Latinorum vires, et alia quæ par crat curiosius sciscitari exercituum ducen, harum rerum usu instructissimum. Ili vero cum Latinorum jugum longo
Variorum notæ.
Qui se Θεληματαρίους appellabant, quod
nec Francis nec Gracis omnino parerent, sed gente
Græci ac Constantinopoli nati, ruri degentes sua
enterent prædis, uti innuit idem Gregoras: sic enim
appellantur a Pachymere lil. ut, cap. 14, 16, 17.
Anonymus ms. De bellis Francorum in Morea: "Eva;
λαὸς ἀκέφαλος, ὅλη θεληματάρης. DUCANG.
Octingentos duntaxat fuisse iufra ait. Phranzes lib. 1, cap. 4, equites circiter cclingentos cum
globo peditum habuisse Strategopulum scribit. Vide.
Hist. Franco-Byzant., lib. v, cap. 24. Ducang.
ἔνθα περιτυγχάνει τισὶν ἀγοραίοις ἀνδράσι, λόγοις μεγάλοις καὶ ἀποῤῥήτοις τῆς πάντα διοικούσης προνοίας, ἣ πλήθει μὲν ἵππου καὶ στρατιᾶς οὐχ ὑπηρετεῖ πολλάκις, βραχείᾳ δέ τινι δυνάμει καὶ πολλὴν ταῖς ἐλπίσι τρυφὴν χορηγεῖν οὐκ ἐχούσῃ συναίρεται μᾶλλον καὶ νίκας μεγίστας παρέχεται. τῶν μὲν γὰρ τὴν ἐλπίδα κιβδηλεύει τὰ ὅπλα πολλάκις καὶ ἡ τῆς ἄλλης ἴσως παρασκευῆς ἀφθονία, καὶ οὐκ ἐᾷ ῥᾳδίως ἄνω φέρεσθαι πρὸς τὸν ζωῆς καὶ θανάτου κύριον, ἀλλὰ κατασπᾷ καὶ βαρύνει καὶ περὶ τὴν γῆν ὡς τὰ πολλὰ καλινδεῖσθαι βιάζεται· τῶν δὲ τοὐναντίον ἡ σπάνις τῶν ἀναγκαίων κουφοτέρους ποιεῖ καὶ οἷον αἰθεροδρομεῖν τε ἀναγκάζει καὶ θερμότερον τὴν ἄνωθεν ἐκκαλεῖσθαι δεξιάν. δι’ αὐτό γε μὴν τοῦτο καὶ πολλοὶ μεγάλα ἐλπίσαντες τοὐναντίον ἢ κατὰ τὰς ἐλπίδας ἀπήλλαξαν. ἕτεροι δὲ δι’ ἀπορίαν καὶ ἑαυτῶν ἀπογνόντες τροπαίων μεγίστων ἐπέτυχον. ἰδοὺ γὰρ κἀν τῷ παρόντι βασιλεῖς τῶν τριῶν οὐκ ἐλάττους πολλαῖς πολλάκις χιλιάσι στρατοῦ προσβαλόντες τῇ Κωνσταντίνου ἄπρακτοι ἐπανῆκον, οὐδὲ τοῖς τείχεσι καθαρῶς δυνηθέντες ἐγγίσαι.213 [A c. 1259 ad 1282] ΒΥΖΑΝΤΙΝ.Ε HISTORIE LIB. IV. [IMP. MICH. PALÆOLOG.]
quor), cum male illius radicis mala et spinosa germina repullularunt, violatis rursum fœderibus, et
bello Michaelis rebellatoris perfidia suscitato. Imperator igitur celeriter adversus illum mittit Cesarem Strategopulum, Bithynis illi paulum supra
pccc datis: reliquos milites, quotquot res postularet, e Thracia et Macedonia cogere jubet. Mandat
etiam, ut cum Bithynis militibus obiter per suburbia Byzantii transiret, ad Latinos qui in urbe essent aliquatenus perturbandos, ne prorsus otium
agcre et resides esse sinerentur, aut longius extra
mœnia quoties libitum esset evagarentur; sed in
perpetuo metu essent, et tanquam in carcere inclusi.
αυτικὸν καὶ Θετταλικὴν ἔπαυσε δόρυ, την μάχην φημὶ represseran (de pugna Acarnanum et Alolorum lo
τῶν τε Ακαρνάνων καὶ Αἰτωλῶν, καὶ τῆς πονηρᾶς
ἐκείνης ρίζης πάλιν ἐπεφύοντο πονηρὰ καὶ ἀκαν
Ιώδη βλαστήματα, καὶ πάλιν όρκων ἀνατροπαὶ καὶ
μέχρι πολεμικαὶ τοῦ ἀποστάτου Μιχαήλ. Πέμπει
τοιγαροῦν κατὰ τάχος ἐπ' ἐκεῖνον ὁ βασιλεὺς Καίσαρα
τὸν Στρατηγόπουλον, δοὺς αὐτῷ καὶ Βιθυνοὺς μὲν
ὁπλίτας μικρὸν ὑπὲρ τοὺς ὀκτακοσίους, τοὺς δ᾽ ἄλλους
οπόσους ή χρεία ζητοίη, στρατολογήσειν αὐτὸν ἔκ τε
Θράκης και Μακεδονίας. Προστάττε: δ' αὐτῷ καὶ πάρεργον ὁδοῦ ποιήσασθαι μεθ' ὧν ἐπιφέρεται Βιθυνῶν
ὁπλιτῶν τὴν διὰ τῶν τοῦ Βυζαντίου προαστείων διάβασιν, θορύβου τινὸς ἕνεκα τῶν ἐν Βυζαντίῳ Λατί
των καὶ τοῦ μὴ πάνυ σχολάζειν αὐτοὺς καὶ ἀναπεπτωκέναι συγκεχωρῆσθαι κἀπὶ πλεῖστον τῶν τειχῶν
παρεξιέναι ὁπότε βούλοιντο, ἀλλ᾽ εἶναι περιδοεῖς ἀεὶ
καὶ οἷον ἐν εἰρατῇ φρουρουμένους.
11. Itaque Casar Propontidle trajeeta, castrisque
circa Rhegium positis, in circumforaneos quosdam
homines incidit, magne arcanoque cuncta gubernantis Providentiæ consílio, quæ sæpe multitudini
equorum et exercituum non subservit; exiguis autem viribus, quæ spem non admodum blandam
suggerunt, magis adest maximasque victorias largitur. Nam illorum quidem spem arma sæpe et reliqui apparatus magnitudo adulterant, 84 et sustsum ferri non sinunt ad vitæ necisque Dominum,
sed gravi quodam pondere deorsum pressam versari
humi plerumque cogunt. Contra horum fiduciam
penuria rerum necessariarum expeditiorem facit,
ac propemodum ad percurrendum calum impellit,
et ad supernam dexteram votis ardentioribus evocandam. Hinc est quod multi magna spe concepta
contrarium ac speraverant experiuntur: alii vero
ex summis angustiis, cum de se ipsis desperassent,
maximos triumphos sunt adepti. Ecce enim in præsenti negotio non minus quam tres imperatores
cum multis sæpe hominum millibus Constantinopolim aggressi re infecta discesserunt, cum nec ad
ipsa moenia propius accedere licuisset. At Cesar
eamdem cepit, cum ne mille quidem hominum
exercitum adduceret, nec ullum tormentum murale,
nec machinarum copiam paratam haberet, sed ad
solam divinam opem oninia retulisset. Cepit autem
De hoc modo.
Β'. Καὶ μὲν δὴ διαπεραιωσάμενος τὴν Προποντίδα
ὁ Καίσαρ στρατοπεδεύει περὶ τὸ Ρήγιον· ἔνθα περιτυγχάνει τ:σὶν ἀγοραίοις ἀνδράσι (G1), λόγοις μετ
γάλοις καὶ ἀποῤῥήτοις τῆς πάντα διοικούσης προνοίας,
4 πλήθει μὲν ἵππου καὶ στρατιάς οὐχ ὑπηρετεῖ πολύ
λάκις, βραχείᾳ δέ τινι δυνάμει καὶ πολλὴν ταῖς ἐλπίσι
τρυφὴν χορηγεῖν οὐκ ἐχούσῃ συναίρεται μᾶλλον καὶ
νίκας μεγίστας παρέχεται. Τῶν μὲν γὰρ τὴν ἐλπίδα
κιβδηλεύει τὰ ὅπλα πολλάκις καὶ ἡ τῆς ἄλλης ἴσως
παρασκευῆς ἀφθονία, [P. 49] καὶ οὐκ ἐξ ῥᾳδίως ἄνω
φέρεσθαι πρὸς τὸν ζωή; καὶ θανάτου Κύριον, ἀλλὰ
καταστῇ καὶ βαρύνει καὶ περὶ τὴν γῆν ὡς τὰ πολλὰ
καλινδεῖσθαι βιάζεται· τῶν δὲ τοὐναντίον ή σπάνι;
τῶν ἀναγκαίων κουφοτέρους ποιεῖ καὶ οἷον αιθεροδρα
μεῖν τε ἀναγκάζει καὶ θερμότερον τὴν ἄνωθεν ἐκκαλεῖσθαι δεξιάν. Δι' αὐτό γε μὴν τοῦτο καὶ πολλοὶ μετ
γάλα ἐλπίσαντες τοὐναντίον ἢ κατὰ τὰς ἐλπίδας
ἀπήλλαξαν. Ετεροι δὲ δι' ἀπορίαν καὶ ἑαυτῶν ἀπογνόντες τροπαίων μεγίστων ἐπέτυχον. Ἰδοὺ γὰρ κάν
τῷ παρόντι βασιλεῖς τῶν τριῶν οὐκ ἐλάττους πολύ
λαῖς πολλάκις χιλιάσι στρατοῦ προσβαλόντες τῇ
Κωνσταντίνου άπρακτοι ἐπανῆκον, οὐδὲ τοῖς τείχεσι
καθαρῶς δυνηθέντες ἐγγίσαι. ᾿Αλλὰ ταύτην ὁ Καί
σερ είλεν αἰχμάλωτον, μηδ' ἄχρι χιλιάδος μιᾶς
επαγόμενος στράτευμα, μηδὲ τειχῶν ἀμυντήριον όργανον οὐδὲν, μηδὲ μηχανημάτων όχλον ὀντινοῦν, ἀλλὰ
μόνῃ τῇ θείᾳ ἐπικουρία τὸ πᾶν ἀναρτήσας. Εἶπε δὲ
ούτως.
Γ. Ἐπεὶ γὰρ τοῖς ἀνδράσιν ἐκείνοις ὁ Καίσαρ ένω
έτυχε, Ρωμαίοις μὲν οὖσι τὸ γένος, αὐτόχθοσι δὲ
Κωνσταντινουπόλεως, κατὰ δὲ χρείαν ἄλωνος καὶ
καρπών συλλογῆς ἔξω διαιτωμένοις τῆς πόλεως, ἤρετο
περί τε τῆς τῶν Λατίνων δυνάμεως ὅση καὶ οἷα, καὶ
περὶ ὅσων ἄλλων εἰκὸς ἦν περιεργάζεσθαι στρατηγὸν
Δώρα καὶ πολλῶν ὀλυμπιάδων τοιούτων μεστόν. Οι
Ill. Cum in illos viros incidisset, gencre Romanos, Constantinopoli vero natos, qui ob rem frumentariam et colligendorum fructuum causa foris
agerent, rogavit eos, quales et quanta essent Latinorum vires, et alia quæ par crat curiosius sciscitari exercituum ducen, harum rerum usu instructissimum. Ili vero cum Latinorum jugum longo
Variorum notæ.
Qui se Θεληματαρίους appellabant, quod
nec Francis nec Gracis omnino parerent, sed gente
Græci ac Constantinopoli nati, ruri degentes sua
enterent prædis, uti innuit idem Gregoras: sic enim
appellantur a Pachymere lil. ut, cap. 14, 16, 17.
Anonymus ms. De bellis Francorum in Morea: "Eva;
λαὸς ἀκέφαλος, ὅλη θεληματάρης. DUCANG.
Octingentos duntaxat fuisse iufra ait. Phranzes lib. 1, cap. 4, equites circiter cclingentos cum
globo peditum habuisse Strategopulum scribit. Vide.
Hist. Franco-Byzant., lib. v, cap. 24. Ducang.
ἀλλὰ ταύτην ὁ Καῖσαρ εἷλεν αἰχμάλωτον, μηδ’ ἄχρι χιλιάδος μιᾶς ἐπαγόμενος στράτευμα, μηδὲ τειχῶν ἀμυντήριον ὄργανον οὐδὲν, μηδὲ μηχανημάτων ὄχλον ὁντινοῦν, ἀλλὰ μόνῃ τῇ θείᾳ ἐπικουρίᾳ τὸ πᾶν ἀναρτήσας. εἷλε δὲ οὕτως. (Γ.) Ἐπεὶ γὰρ τοῖς ἀνδράσιν ἐκείνοις ὁ Καῖσαρ ἐνέτυχε, Ῥωμαίοις μὲν οὖσι τὸ γένος, αὐτόχθοσι δὲ Κωνσταντινουπόλεως, κατὰ δὲ χρείαν ἅλωνος καὶ καρπῶν συλλογῆς ἔξω διαιτωμένοις τῆς πόλεως, ἤρετο περί τε τῆς τῶν Λατίνων δυνάμεως ὅση καὶ οἵα, καὶ περὶ ὅσων ἄλλων εἰκὸς ἦν περιεργάζεσθαι στρατηγὸν ἄνδρα καὶ πολλῶν ὀλυμπιάδων τοιούτων μεστόν. οἱ δὲ καὶ τῷ τῶν Λατίνων πάλαι ἀχθόμενοι ζυγῷ καὶ ἄλλως τοῖς ὁμοφύλοις μᾶλλον ἢ τοῖς ἀλλοφύλοις συνδιαιτᾶσθαι ποθοῦντες ἕρμαιον κάλλιστον τὴν τοῦ Καίσαρος ἡγήσαντο ξυντυχίαν καὶ πάντα σαφῶς τε ἀπήγγειλαν καὶ ἐπὶ τούτοις συμφωνίας τῷ Καίσαρι συνετίθεσαν περὶ προδοσίας καὶ δωρεῶν ὑποσχέσεις μεγάλων ῥᾷστα ἐλάμβανον, ὡς ἐφ’ ὁμολογουμένῃ τῇ πράξει. οὐ γὰρ μόνον ἀσθενῆ τὴν τῶν Λατίνων δύναμιν ἔφασαν ἤδη τυγχάνειν, ἀλλὰ καὶ ταύτης τὸ πλεῖστον ἀπεῖναι ἐς τὴν τῆς Δαφνουσίας πολιορκίαν.213 [A c. 1259 ad 1282] ΒΥΖΑΝΤΙΝ.Ε HISTORIE LIB. IV. [IMP. MICH. PALÆOLOG.]
quor), cum male illius radicis mala et spinosa germina repullularunt, violatis rursum fœderibus, et
bello Michaelis rebellatoris perfidia suscitato. Imperator igitur celeriter adversus illum mittit Cesarem Strategopulum, Bithynis illi paulum supra
pccc datis: reliquos milites, quotquot res postularet, e Thracia et Macedonia cogere jubet. Mandat
etiam, ut cum Bithynis militibus obiter per suburbia Byzantii transiret, ad Latinos qui in urbe essent aliquatenus perturbandos, ne prorsus otium
agcre et resides esse sinerentur, aut longius extra
mœnia quoties libitum esset evagarentur; sed in
perpetuo metu essent, et tanquam in carcere inclusi.
αυτικὸν καὶ Θετταλικὴν ἔπαυσε δόρυ, την μάχην φημὶ represseran (de pugna Acarnanum et Alolorum lo
τῶν τε Ακαρνάνων καὶ Αἰτωλῶν, καὶ τῆς πονηρᾶς
ἐκείνης ρίζης πάλιν ἐπεφύοντο πονηρὰ καὶ ἀκαν
Ιώδη βλαστήματα, καὶ πάλιν όρκων ἀνατροπαὶ καὶ
μέχρι πολεμικαὶ τοῦ ἀποστάτου Μιχαήλ. Πέμπει
τοιγαροῦν κατὰ τάχος ἐπ' ἐκεῖνον ὁ βασιλεὺς Καίσαρα
τὸν Στρατηγόπουλον, δοὺς αὐτῷ καὶ Βιθυνοὺς μὲν
ὁπλίτας μικρὸν ὑπὲρ τοὺς ὀκτακοσίους, τοὺς δ᾽ ἄλλους
οπόσους ή χρεία ζητοίη, στρατολογήσειν αὐτὸν ἔκ τε
Θράκης και Μακεδονίας. Προστάττε: δ' αὐτῷ καὶ πάρεργον ὁδοῦ ποιήσασθαι μεθ' ὧν ἐπιφέρεται Βιθυνῶν
ὁπλιτῶν τὴν διὰ τῶν τοῦ Βυζαντίου προαστείων διάβασιν, θορύβου τινὸς ἕνεκα τῶν ἐν Βυζαντίῳ Λατί
των καὶ τοῦ μὴ πάνυ σχολάζειν αὐτοὺς καὶ ἀναπεπτωκέναι συγκεχωρῆσθαι κἀπὶ πλεῖστον τῶν τειχῶν
παρεξιέναι ὁπότε βούλοιντο, ἀλλ᾽ εἶναι περιδοεῖς ἀεὶ
καὶ οἷον ἐν εἰρατῇ φρουρουμένους.
11. Itaque Casar Propontidle trajeeta, castrisque
circa Rhegium positis, in circumforaneos quosdam
homines incidit, magne arcanoque cuncta gubernantis Providentiæ consílio, quæ sæpe multitudini
equorum et exercituum non subservit; exiguis autem viribus, quæ spem non admodum blandam
suggerunt, magis adest maximasque victorias largitur. Nam illorum quidem spem arma sæpe et reliqui apparatus magnitudo adulterant, 84 et sustsum ferri non sinunt ad vitæ necisque Dominum,
sed gravi quodam pondere deorsum pressam versari
humi plerumque cogunt. Contra horum fiduciam
penuria rerum necessariarum expeditiorem facit,
ac propemodum ad percurrendum calum impellit,
et ad supernam dexteram votis ardentioribus evocandam. Hinc est quod multi magna spe concepta
contrarium ac speraverant experiuntur: alii vero
ex summis angustiis, cum de se ipsis desperassent,
maximos triumphos sunt adepti. Ecce enim in præsenti negotio non minus quam tres imperatores
cum multis sæpe hominum millibus Constantinopolim aggressi re infecta discesserunt, cum nec ad
ipsa moenia propius accedere licuisset. At Cesar
eamdem cepit, cum ne mille quidem hominum
exercitum adduceret, nec ullum tormentum murale,
nec machinarum copiam paratam haberet, sed ad
solam divinam opem oninia retulisset. Cepit autem
De hoc modo.
Β'. Καὶ μὲν δὴ διαπεραιωσάμενος τὴν Προποντίδα
ὁ Καίσαρ στρατοπεδεύει περὶ τὸ Ρήγιον· ἔνθα περιτυγχάνει τ:σὶν ἀγοραίοις ἀνδράσι (G1), λόγοις μετ
γάλοις καὶ ἀποῤῥήτοις τῆς πάντα διοικούσης προνοίας,
4 πλήθει μὲν ἵππου καὶ στρατιάς οὐχ ὑπηρετεῖ πολύ
λάκις, βραχείᾳ δέ τινι δυνάμει καὶ πολλὴν ταῖς ἐλπίσι
τρυφὴν χορηγεῖν οὐκ ἐχούσῃ συναίρεται μᾶλλον καὶ
νίκας μεγίστας παρέχεται. Τῶν μὲν γὰρ τὴν ἐλπίδα
κιβδηλεύει τὰ ὅπλα πολλάκις καὶ ἡ τῆς ἄλλης ἴσως
παρασκευῆς ἀφθονία, [P. 49] καὶ οὐκ ἐξ ῥᾳδίως ἄνω
φέρεσθαι πρὸς τὸν ζωή; καὶ θανάτου Κύριον, ἀλλὰ
καταστῇ καὶ βαρύνει καὶ περὶ τὴν γῆν ὡς τὰ πολλὰ
καλινδεῖσθαι βιάζεται· τῶν δὲ τοὐναντίον ή σπάνι;
τῶν ἀναγκαίων κουφοτέρους ποιεῖ καὶ οἷον αιθεροδρα
μεῖν τε ἀναγκάζει καὶ θερμότερον τὴν ἄνωθεν ἐκκαλεῖσθαι δεξιάν. Δι' αὐτό γε μὴν τοῦτο καὶ πολλοὶ μετ
γάλα ἐλπίσαντες τοὐναντίον ἢ κατὰ τὰς ἐλπίδας
ἀπήλλαξαν. Ετεροι δὲ δι' ἀπορίαν καὶ ἑαυτῶν ἀπογνόντες τροπαίων μεγίστων ἐπέτυχον. Ἰδοὺ γὰρ κάν
τῷ παρόντι βασιλεῖς τῶν τριῶν οὐκ ἐλάττους πολύ
λαῖς πολλάκις χιλιάσι στρατοῦ προσβαλόντες τῇ
Κωνσταντίνου άπρακτοι ἐπανῆκον, οὐδὲ τοῖς τείχεσι
καθαρῶς δυνηθέντες ἐγγίσαι. ᾿Αλλὰ ταύτην ὁ Καί
σερ είλεν αἰχμάλωτον, μηδ' ἄχρι χιλιάδος μιᾶς
επαγόμενος στράτευμα, μηδὲ τειχῶν ἀμυντήριον όργανον οὐδὲν, μηδὲ μηχανημάτων όχλον ὀντινοῦν, ἀλλὰ
μόνῃ τῇ θείᾳ ἐπικουρία τὸ πᾶν ἀναρτήσας. Εἶπε δὲ
ούτως.
Γ. Ἐπεὶ γὰρ τοῖς ἀνδράσιν ἐκείνοις ὁ Καίσαρ ένω
έτυχε, Ρωμαίοις μὲν οὖσι τὸ γένος, αὐτόχθοσι δὲ
Κωνσταντινουπόλεως, κατὰ δὲ χρείαν ἄλωνος καὶ
καρπών συλλογῆς ἔξω διαιτωμένοις τῆς πόλεως, ἤρετο
περί τε τῆς τῶν Λατίνων δυνάμεως ὅση καὶ οἷα, καὶ
περὶ ὅσων ἄλλων εἰκὸς ἦν περιεργάζεσθαι στρατηγὸν
Δώρα καὶ πολλῶν ὀλυμπιάδων τοιούτων μεστόν. Οι
Ill. Cum in illos viros incidisset, gencre Romanos, Constantinopoli vero natos, qui ob rem frumentariam et colligendorum fructuum causa foris
agerent, rogavit eos, quales et quanta essent Latinorum vires, et alia quæ par crat curiosius sciscitari exercituum ducen, harum rerum usu instructissimum. Ili vero cum Latinorum jugum longo
Variorum notæ.
Qui se Θεληματαρίους appellabant, quod
nec Francis nec Gracis omnino parerent, sed gente
Græci ac Constantinopoli nati, ruri degentes sua
enterent prædis, uti innuit idem Gregoras: sic enim
appellantur a Pachymere lil. ut, cap. 14, 16, 17.
Anonymus ms. De bellis Francorum in Morea: "Eva;
λαὸς ἀκέφαλος, ὅλη θεληματάρης. DUCANG.
Octingentos duntaxat fuisse iufra ait. Phranzes lib. 1, cap. 4, equites circiter cclingentos cum
globo peditum habuisse Strategopulum scribit. Vide.
Hist. Franco-Byzant., lib. v, cap. 24. Ducang.
PG 148:215πόλις δὲ αὕτη περὶ τὸν Εὔξεινον πόντον, πολλοῖς κυκλουμένη τοῖς ὕδασι, χιλίους σταδίους διϊσταμένη τῆς Κωνσταντίνου· σφίσι δ’ αὖ ῥᾴδιον εἶναι τὴν εἴσοδον νύκτωρ τῷ στρατῷ συσκευάσαι καὶ ἅμα συνάρασθαι μετὰ τῶν φίλων αὐτοῖς καὶ χερσὶ καὶ ὅπλοις καὶ πάσῃ δυνάμει τὴν τῶν ἀντιπάλων ἄμυναν. τήν τε γὰρ οἴκησιν ἔγγιστά που τῆς πύλης κεκτῆσθαι τῆς κατ’ εὐθεῖαν βλεπούσης πρὸς τὸν ναὸν τῆς θεομήτορος τῆς πηγῆς, εἴσοδόν τε εἰδέναι λαθραίαν, ἣν παλαιός τις ὑπόνομος ἔλαθεν ὥσπερ ἐξ αὐτομάτου νῦν παρεχόμενος, δι’ οὗ πεντήκοντα εἰσιόντας ὁπλίτας νυκτὸς τούς τε φύλακας ἀποκτεῖναι καὶ τὴν πύλην συντρίψαντας ῥᾳδίαν ἤδη καὶ ἅπαντι τῷ στρατῷ πεποιηκέναι τὴν εἴσοδον. (Δ.) Ταῦτ’ ἔφασαν οἱ ἄνδρες· καὶ οἴκαδε ἀπιόντες οὐ μάλα συχνῶν ἡμερῶν εἰς πέρας ἦγον τὰ ὑπεσχημένα. καὶ ὁ Καῖσαρ εἴσεισι τὴν Κωνσταντινούπολιν νύκτωρ πρὸς ὄρθρον, καὶ αὐτοῦ που διημερεύσας συντεταγμένος πρὸς πόλεμον τῇ ὑστεραίᾳ πῦρ τε ὑφεῖναι κατὰ τῶν οἰκιῶν κελεύει καὶ τετραχῇ τὴν πόλιν ὑφάψαι, ἵνα διπλοῖς πολεμίοις ὁ τῶν Λατίνων ὄλεθρος εἴη μεμηχανημένος.215 (A. m. 6768 ad 6791]
[IMP. NICH. PALZOLOG.] 216
fam tempore moleste ferrent, et alioqui etiam po- δὲ καὶ τῷ τῶν Λατίνων πάλαι ἀχθόμενοι ζυγῷ καὶ
pularium suorum quam alienigenarum consuetudine uti mallent, Cæsaris occursum 85 in maxim:0
lucro deputarunt, eique cuncta accurate narraverunt. Quin et consilia proditionis cum eo agitarunt,
et magnorum præmiorum pollicitationes facillime,
tanquam rato negotio, acceperunt. Nam Latinorum
vires nou modo exiguas nunc esse, sed etiam waximam earum partem abesse in Daphnusiæ obsidione occupatam. Est autem Daphnusia urbs ad
Pontum Euxinum sita, multis aquis circumdata,
mille stadiis a Constantinopoli distans. Porro sibi
facile esse noctu præparare aditum exercitui, atque etiam ascitis amicis eum adjuvare et manu et
armis et totis viribus ad hostes propulsaudos, quod
et domum haberent contiguam illi portæ, quæ
recta fanum Deiparæ Foutanæ spectaret, occultumque aditum scirent, quem vetus quidam cuniculus,
quasi ad illud ipsum suapte oblatus, clam prabcret; per quem quinquaginta armati ingressi, oceisis vigilibus efractaque porta, facilem ingressum
universo exercitui patefacerent.
IV. His illi dictis domum reversi paucis diebus
interjectis, quæ verbis promiserant, re ipsa presti•
terunt. Cæsar autem noctu sub diluculum url:em
ingreditur, cum dieu in illis locis alicubi transgisset, copiis al pugnam instructis. Postridie ignem
injici dibus, et quatucr in locis urbem incendi
jube:, ut gemino bello exitium Latinis machinaretur. Regia Latinorum erat Pautocratoris monas:6rium. Qui vero lum Constantiuopoli regnaret, Balduinus 86 erat, Balduini primi ex sorore nepos.
Ei enim frater Herricus successit: buic sororis
tolenta primogenitus filius Robertus; Roberto
frater ætate proximus Balduinus, quartus et postremus a Balluino primo Constantinopolis imperator. Is inane cum surrexisset, ac hostes in urbe esse
audivisset, simulque urbem flammis circumdatam
conspexisset, quæ actæ vento mox ipsius quoque
regiamı invasuræ essent, primum arma et bellum
spectavit, coactis, si qui aderaut, Latinis militibus.
Sed cum statim animadvertisset, irritum esse coἄλλως τοῖς ὁμοφύλοις μᾶλλον ἢ ταῖς ἀλλοφύλοις συν
διαιτάσθαι ποθοῦντες έρμαιον κάλλιστον τὴν τοῦ Καί
σαρος ἡγήσαντο ξυντυχίαν καὶ πάντα σαφῶς το
ἀπήγγειλαν καὶ ἐπὶ τούτοις συμφωνίας τῷ Καίσαρι
συνετίθεσαν περὶ προδοσίας καὶ δωρεῶν ὑποσχέσεις
μεγάλων βαστα ἐλάμβανον, ὡς ἐφ' ομολογουμένῃ τῇ
πράξει. Οὐ γὰρ μόνον ἀσθενῆ τὴν τῶν Λατίνων δύνα
μιν ἔφασαν ήδη τυγχάνειν, ἀλλὰ καὶ ταύτης τὸ
πλεῖστον ἀπεῖναι ἐς τὴν τῆς Δαφνουσίας πολιορκίαν.
Πόλις δὲ αὕτη περὶ τὸν Εύξεινον πόντον, πολλοῖς
κυκλουμένη τοῖς ύδασι, χιλίου; σταδίους διισταμένη
τῆς Κωνσταντίνου· σφίσι δ' αὖ βάδιον εἶναι τὴν εξα
οδον νύκτωρ τῷ στρατῷ συσκευάσει καὶ ἅμα συν
άρασθαι μετὰ τῶν φίλων αὐτοῖς καὶ χερσὶ καὶ ὅπλοις
καὶ πάσῃ δυνάμει τὴν τῶν ἀντιπάλων άμυναν. Τήν
τε γὰρ οίκησιν ἔγγιστά που της πύλης κεκτήσθαι της
κατ' εὐθεῖαν βλεπούσης πρὸς τὸν ναὸν τῆς Θεομήτορο;
τῆς πηγῆς, εἰσοδόν τε εἰδέναι λαθραίαν, ἣν ταλικές
τις υπόνομος έλαθεν ὥσπερ ἐξ αὐτομάτου νῦν παρ
εχόμενος, δι' οὗ πεντήκοντα εἰσιόντας ὁπλίτας νυκτὸς
τούς τε φύλακας ἀποκτεῖναι καὶ τὴν πύλην συντρι
φαντας βαδίαν ήδη καὶ ἀπαντι τῷ στρατῷ πεποιηκέ
ναι τὴν εἴσοδον.
Δ'. Ταῦτ' ἔφασαν οἱ ἄνδρες· καὶ οἴκαδε απιόντες
οὐ μάλα συχνῶν ἡμερῶν εἰς πέρα; ἦγον τὰ ὑπεσχη
μένα. [Ρ. 50] Καὶ ὁ Καίσαρ είσεισι τὴν Κων.
σταντινούπολιν νύκτωρ πρὸς ὄρθρον, καὶ αὐτοῦ του
διημερεύσας συντεταγμένο; πρὸς πόλεμον τῇ ὑστε
ραίᾳ πῦρ τε ὑφεῖναι κατὰ τῶν οἰκιῶν κελεύει καὶ τε
τραχὴ τὴν πόλιν υφάψας, ένα διπλούς πολεμίοις ὁ τῶν
Λατίνων Όλεθρος είη μεμηχανημένος. Τὰ μὲν οὖν τῶν
Λατίνων βασίλεια ἡ τοῦ Παντοκράτορος ὑπῆρχε
μονή. 'Ο δὲ τηνικαῦτα Κωνσταντινουπόλεως βασι
λεύων Βαλδουίνος, ὁ τοῦ πρώτου Βαλδουίνου ἀδελφι
δοῦς· Εῤῥῆς μὲν γὰρ ἐκεῖνον ὁ ἀδελφὸς διαδέχεται,
τὸν δὲ ὁ τῆς ἀδελφῆς Ἰολέντης πρώτος υἱὸς ὁ Ρομ
πέρτος καὶ τοῦτεν αὖ ὁ Ρομπέρτου δεύτερο;
ἀδελφὸς Βαλδουίνος, τέταρτος καὶ τελευταῖος ὢν ἀπὸ
τοῦ πρώτου Βαλδουίνου της Κωνσταντινουπόλεως
βασιλεύς. Οὗτος έωθεν ἀναστὰς καὶ ἀκηκοώ; ἔνδον
ὄντας τοὺς πολεμίους καὶ ἅμπ ἰδὼν ὡς τὸ πῦρ τήν
τε πόλιν διέζωσεν ἅπασαν καὶ ὅσον οὐδέπω καὶ εὐ
τοῦ τῶν βασιλείων γενέσθαι ἔμελλεν ὑπὸ τοῦ πνεύ
Variorum nota.
Chronicon breve editum ex codd. Regiis ab lgmarie Bullialdo, et Historia Michaelis buce subjunctum. Chytræus in Chronologia, ubi de Nicephoro
Gregora. Cæterum verissimam puto Acropolita
chronologiam, qui historiam scripsit en temporɑ,
quo Græci Constantinopolia recuperarunt. Cmm
Acropolita consentiunt codex Reg. 2152, fol. 99,
V, et Cod. 3058', fol. 69, V. Item instrumentum
prolatum a Ducingio ex Thesauro Chartarum, el
in calee Historia Franco-Byzantinie cum aliis actin
conjunctum. Bοίνιν.
Acropol. cap. 85; Pachymer. lib. 11, cap. 27. dem argumenti libro Venetiis, edito anno 1837.
Hist. Franco-Byzant., lib. v, n. 25, 26, 27. DUCANG.
-Græcos recuperasse Constantinopolin anno muNdi 6769, die Julii 25, diserte ait Georgius Acropolita. De die et mense inter omnes constat; non
item de anno. Sunt enim qui allirment recuperatam fuisse ΔΗΜΟ mundi 6768, Christi 1260,
alque can fortasse fuisse Nicephori Gregure ouinionem, infra ostendetur. Codex Regins 2525',
scriptus paulo post obitum Andronici junioris, quo
tempore oruit Gregoras, Constantinopolin a Græeis recuperatam pouit anuo mundi 8768. In eumdem anium consentiunt codex 2554, fol. 5, V,
cod. 2956, et cod. 2976, quibus continentur Ire
viaria ebronologica; cod. 3502. fol. 7. Dorotheus
Monembasiens:s in Synopsi variarum Itistoriarumi,
edita Venetiis, an. 1631, Mathæus Cigala in ejusVide eamdem Bist. n. 27. Ducane.
Georgius Aeropelita Petrum interserit. lie
rici successoreni. Omissus præterea a Gregora Juanhs, qui pow Rulertum imper.1. r fuit. Vide Mi
storiam Franco Byzant Boivix.
Chapter IICaput II
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
τὰ μὲν οὖν τῶν Λατίνων βασίλεια ἡ τοῦ παντοκράτορος ὑπῆρχε μονή. ὁ δὲ τηνικαῦτα Κωνσταντινουπόλεως βασιλεύων Βαλδουῖνος, ὁ τοῦ πρώτου Βαλδουίνου ἀδελφιδοῦς· Ἑῤῥῆς μὲν γὰρ ἐκεῖνον ὁ ἀδελφὸς διαδέχεται, τὸν δὲ ὁ τῆς ἀδελφῆς Ἰολέντης πρῶτος υἱὸς ὁ Ῥομπέρτος· καὶ τοῦτον αὖ ὁ Ῥομπέρτου δεύτερος ἀδελφὸς Βαλδουῖνος, τέταρτος καὶ τελευταῖος ὢν ἀπὸ τοῦ πρώτου Βαλδουίνου τῆς Κωνσταντινουπόλεως βασιλεύς. οὗτος ἕωθεν ἀναστὰς καὶ ἀκηκοὼς ἔνδον ὄντας τοὺς πολεμίους καὶ ἅμα ἰδὼν ὡς τὸ πῦρ τήν τε πόλιν διέζωσεν ἅπασαν καὶ ὅσον οὐδέπω καὶ αὐτοῦ τῶν βασιλείων γένεσθαι ἔμελλεν ὑπὸ τοῦ πνεύματος ἐλαυνόμενον, πρῶτα μὲν εἰς ὅπλα καὶ πόλεμον ἔβλεψε, συνηθροικὼς εἴ τί που τῶν Λατίνων ὑπῆρχεν ὁπλιτικόν. τάχιστα δ’ αὖθις ἐγνωκὼς ἀνηνύτοις ἐπιχειρῶν χαίρειν ἀπεῖπε καὶ σύμβολα βασιλείας καὶ βασιλείαν αὐτήν. ὁ δ’ ἁλιάδι τινὶ γυμνὸν ἑαυτὸν ἐμβαλὼν φυγῇ τὴν σωτηρίαν πορίζεται. (Ε.) Ῥέουσα δ’ ἡ φήμη φθάνει αὐθήμερον καὶ ἐς τοὺς τὴν Δαφνουσίαν πολιορκοῦντας.215 (A. m. 6768 ad 6791]
[IMP. NICH. PALZOLOG.] 216
fam tempore moleste ferrent, et alioqui etiam po- δὲ καὶ τῷ τῶν Λατίνων πάλαι ἀχθόμενοι ζυγῷ καὶ
pularium suorum quam alienigenarum consuetudine uti mallent, Cæsaris occursum 85 in maxim:0
lucro deputarunt, eique cuncta accurate narraverunt. Quin et consilia proditionis cum eo agitarunt,
et magnorum præmiorum pollicitationes facillime,
tanquam rato negotio, acceperunt. Nam Latinorum
vires nou modo exiguas nunc esse, sed etiam waximam earum partem abesse in Daphnusiæ obsidione occupatam. Est autem Daphnusia urbs ad
Pontum Euxinum sita, multis aquis circumdata,
mille stadiis a Constantinopoli distans. Porro sibi
facile esse noctu præparare aditum exercitui, atque etiam ascitis amicis eum adjuvare et manu et
armis et totis viribus ad hostes propulsaudos, quod
et domum haberent contiguam illi portæ, quæ
recta fanum Deiparæ Foutanæ spectaret, occultumque aditum scirent, quem vetus quidam cuniculus,
quasi ad illud ipsum suapte oblatus, clam prabcret; per quem quinquaginta armati ingressi, oceisis vigilibus efractaque porta, facilem ingressum
universo exercitui patefacerent.
IV. His illi dictis domum reversi paucis diebus
interjectis, quæ verbis promiserant, re ipsa presti•
terunt. Cæsar autem noctu sub diluculum url:em
ingreditur, cum dieu in illis locis alicubi transgisset, copiis al pugnam instructis. Postridie ignem
injici dibus, et quatucr in locis urbem incendi
jube:, ut gemino bello exitium Latinis machinaretur. Regia Latinorum erat Pautocratoris monas:6rium. Qui vero lum Constantiuopoli regnaret, Balduinus 86 erat, Balduini primi ex sorore nepos.
Ei enim frater Herricus successit: buic sororis
tolenta primogenitus filius Robertus; Roberto
frater ætate proximus Balduinus, quartus et postremus a Balluino primo Constantinopolis imperator. Is inane cum surrexisset, ac hostes in urbe esse
audivisset, simulque urbem flammis circumdatam
conspexisset, quæ actæ vento mox ipsius quoque
regiamı invasuræ essent, primum arma et bellum
spectavit, coactis, si qui aderaut, Latinis militibus.
Sed cum statim animadvertisset, irritum esse coἄλλως τοῖς ὁμοφύλοις μᾶλλον ἢ ταῖς ἀλλοφύλοις συν
διαιτάσθαι ποθοῦντες έρμαιον κάλλιστον τὴν τοῦ Καί
σαρος ἡγήσαντο ξυντυχίαν καὶ πάντα σαφῶς το
ἀπήγγειλαν καὶ ἐπὶ τούτοις συμφωνίας τῷ Καίσαρι
συνετίθεσαν περὶ προδοσίας καὶ δωρεῶν ὑποσχέσεις
μεγάλων βαστα ἐλάμβανον, ὡς ἐφ' ομολογουμένῃ τῇ
πράξει. Οὐ γὰρ μόνον ἀσθενῆ τὴν τῶν Λατίνων δύνα
μιν ἔφασαν ήδη τυγχάνειν, ἀλλὰ καὶ ταύτης τὸ
πλεῖστον ἀπεῖναι ἐς τὴν τῆς Δαφνουσίας πολιορκίαν.
Πόλις δὲ αὕτη περὶ τὸν Εύξεινον πόντον, πολλοῖς
κυκλουμένη τοῖς ύδασι, χιλίου; σταδίους διισταμένη
τῆς Κωνσταντίνου· σφίσι δ' αὖ βάδιον εἶναι τὴν εξα
οδον νύκτωρ τῷ στρατῷ συσκευάσει καὶ ἅμα συν
άρασθαι μετὰ τῶν φίλων αὐτοῖς καὶ χερσὶ καὶ ὅπλοις
καὶ πάσῃ δυνάμει τὴν τῶν ἀντιπάλων άμυναν. Τήν
τε γὰρ οίκησιν ἔγγιστά που της πύλης κεκτήσθαι της
κατ' εὐθεῖαν βλεπούσης πρὸς τὸν ναὸν τῆς Θεομήτορο;
τῆς πηγῆς, εἰσοδόν τε εἰδέναι λαθραίαν, ἣν ταλικές
τις υπόνομος έλαθεν ὥσπερ ἐξ αὐτομάτου νῦν παρ
εχόμενος, δι' οὗ πεντήκοντα εἰσιόντας ὁπλίτας νυκτὸς
τούς τε φύλακας ἀποκτεῖναι καὶ τὴν πύλην συντρι
φαντας βαδίαν ήδη καὶ ἀπαντι τῷ στρατῷ πεποιηκέ
ναι τὴν εἴσοδον.
Δ'. Ταῦτ' ἔφασαν οἱ ἄνδρες· καὶ οἴκαδε απιόντες
οὐ μάλα συχνῶν ἡμερῶν εἰς πέρα; ἦγον τὰ ὑπεσχη
μένα. [Ρ. 50] Καὶ ὁ Καίσαρ είσεισι τὴν Κων.
σταντινούπολιν νύκτωρ πρὸς ὄρθρον, καὶ αὐτοῦ του
διημερεύσας συντεταγμένο; πρὸς πόλεμον τῇ ὑστε
ραίᾳ πῦρ τε ὑφεῖναι κατὰ τῶν οἰκιῶν κελεύει καὶ τε
τραχὴ τὴν πόλιν υφάψας, ένα διπλούς πολεμίοις ὁ τῶν
Λατίνων Όλεθρος είη μεμηχανημένος. Τὰ μὲν οὖν τῶν
Λατίνων βασίλεια ἡ τοῦ Παντοκράτορος ὑπῆρχε
μονή. 'Ο δὲ τηνικαῦτα Κωνσταντινουπόλεως βασι
λεύων Βαλδουίνος, ὁ τοῦ πρώτου Βαλδουίνου ἀδελφι
δοῦς· Εῤῥῆς μὲν γὰρ ἐκεῖνον ὁ ἀδελφὸς διαδέχεται,
τὸν δὲ ὁ τῆς ἀδελφῆς Ἰολέντης πρώτος υἱὸς ὁ Ρομ
πέρτος καὶ τοῦτεν αὖ ὁ Ρομπέρτου δεύτερο;
ἀδελφὸς Βαλδουίνος, τέταρτος καὶ τελευταῖος ὢν ἀπὸ
τοῦ πρώτου Βαλδουίνου της Κωνσταντινουπόλεως
βασιλεύς. Οὗτος έωθεν ἀναστὰς καὶ ἀκηκοώ; ἔνδον
ὄντας τοὺς πολεμίους καὶ ἅμπ ἰδὼν ὡς τὸ πῦρ τήν
τε πόλιν διέζωσεν ἅπασαν καὶ ὅσον οὐδέπω καὶ εὐ
τοῦ τῶν βασιλείων γενέσθαι ἔμελλεν ὑπὸ τοῦ πνεύ
Variorum nota.
Chronicon breve editum ex codd. Regiis ab lgmarie Bullialdo, et Historia Michaelis buce subjunctum. Chytræus in Chronologia, ubi de Nicephoro
Gregora. Cæterum verissimam puto Acropolita
chronologiam, qui historiam scripsit en temporɑ,
quo Græci Constantinopolia recuperarunt. Cmm
Acropolita consentiunt codex Reg. 2152, fol. 99,
V, et Cod. 3058', fol. 69, V. Item instrumentum
prolatum a Ducingio ex Thesauro Chartarum, el
in calee Historia Franco-Byzantinie cum aliis actin
conjunctum. Bοίνιν.
Acropol. cap. 85; Pachymer. lib. 11, cap. 27. dem argumenti libro Venetiis, edito anno 1837.
Hist. Franco-Byzant., lib. v, n. 25, 26, 27. DUCANG.
-Græcos recuperasse Constantinopolin anno muNdi 6769, die Julii 25, diserte ait Georgius Acropolita. De die et mense inter omnes constat; non
item de anno. Sunt enim qui allirment recuperatam fuisse ΔΗΜΟ mundi 6768, Christi 1260,
alque can fortasse fuisse Nicephori Gregure ouinionem, infra ostendetur. Codex Regins 2525',
scriptus paulo post obitum Andronici junioris, quo
tempore oruit Gregoras, Constantinopolin a Græeis recuperatam pouit anuo mundi 8768. In eumdem anium consentiunt codex 2554, fol. 5, V,
cod. 2956, et cod. 2976, quibus continentur Ire
viaria ebronologica; cod. 3502. fol. 7. Dorotheus
Monembasiens:s in Synopsi variarum Itistoriarumi,
edita Venetiis, an. 1631, Mathæus Cigala in ejusVide eamdem Bist. n. 27. Ducane.
Georgius Aeropelita Petrum interserit. lie
rici successoreni. Omissus præterea a Gregora Juanhs, qui pow Rulertum imper.1. r fuit. Vide Mi
storiam Franco Byzant Boivix.
οἳ δὴ καὶ ἄραντες ἐκεῖθεν ταχυναυτοῦσιν εἴπερ ποτὲ, καὶ ὁρῶνται τῇ ὑστεραίᾳ τὰ τείχη τῆς πόλεως παραπλέοντές τε καὶ περιπλέοντες καὶ τοὺς ἐκπίπτοντας τῶν Λατίνων σωρεύοντες ὅσον ἐφικτόν. καὶ τοῦτ’ ἐξ ἑσπέρας εἰς ὄρθρον ποιοῦντες διετετελέκεισαν, ἅμα δ’ ἕω τὰ ἱστία διαπετάσαντες εὐθὺ τῆς Ἰταλίας τὸν ἀπόπλουν ἐποίουν, μακρὰ καὶ αὐτοὶ χαίρειν εἰπόντες τὴν νόθον πατρίδα. τὴν δὴ ταχίστην φθάνει τῶν πεπραγμένων τὰ εὐαγγέλια καὶ ἐς βασιλέα περὶ τὴν Νίκαιαν. ὁ δὲ πιστεύειν οὐκ εἶχε τὰ πρῶτα ῥᾳδίως, ἐννοῶν ὡς πρὸ βραχέος αὐτὸς μὲν ἧκε μυρίαν ἐπαγόμενος αἰχμὴν καὶ μυρίαν ἐπιδειξάμενος μηχανὴν ἑλεῖν οὐδὲ τὸ σμικρότατον ἠδυνήθη τοῦ Γαλάτου πολίχνιον· κἄπειτα παραδόξως ἀκούοι τὴν Κωνσταντίνου, τὸ μέγα θαῦμα τῆς οἰκουμένης, ἁλοῦσαν ῥᾳδίως ὑπ’ ὀκτακοσίων ἀνδρῶν.215 (A. m. 6768 ad 6791]
[IMP. NICH. PALZOLOG.] 216
fam tempore moleste ferrent, et alioqui etiam po- δὲ καὶ τῷ τῶν Λατίνων πάλαι ἀχθόμενοι ζυγῷ καὶ
pularium suorum quam alienigenarum consuetudine uti mallent, Cæsaris occursum 85 in maxim:0
lucro deputarunt, eique cuncta accurate narraverunt. Quin et consilia proditionis cum eo agitarunt,
et magnorum præmiorum pollicitationes facillime,
tanquam rato negotio, acceperunt. Nam Latinorum
vires nou modo exiguas nunc esse, sed etiam waximam earum partem abesse in Daphnusiæ obsidione occupatam. Est autem Daphnusia urbs ad
Pontum Euxinum sita, multis aquis circumdata,
mille stadiis a Constantinopoli distans. Porro sibi
facile esse noctu præparare aditum exercitui, atque etiam ascitis amicis eum adjuvare et manu et
armis et totis viribus ad hostes propulsaudos, quod
et domum haberent contiguam illi portæ, quæ
recta fanum Deiparæ Foutanæ spectaret, occultumque aditum scirent, quem vetus quidam cuniculus,
quasi ad illud ipsum suapte oblatus, clam prabcret; per quem quinquaginta armati ingressi, oceisis vigilibus efractaque porta, facilem ingressum
universo exercitui patefacerent.
IV. His illi dictis domum reversi paucis diebus
interjectis, quæ verbis promiserant, re ipsa presti•
terunt. Cæsar autem noctu sub diluculum url:em
ingreditur, cum dieu in illis locis alicubi transgisset, copiis al pugnam instructis. Postridie ignem
injici dibus, et quatucr in locis urbem incendi
jube:, ut gemino bello exitium Latinis machinaretur. Regia Latinorum erat Pautocratoris monas:6rium. Qui vero lum Constantiuopoli regnaret, Balduinus 86 erat, Balduini primi ex sorore nepos.
Ei enim frater Herricus successit: buic sororis
tolenta primogenitus filius Robertus; Roberto
frater ætate proximus Balduinus, quartus et postremus a Balluino primo Constantinopolis imperator. Is inane cum surrexisset, ac hostes in urbe esse
audivisset, simulque urbem flammis circumdatam
conspexisset, quæ actæ vento mox ipsius quoque
regiamı invasuræ essent, primum arma et bellum
spectavit, coactis, si qui aderaut, Latinis militibus.
Sed cum statim animadvertisset, irritum esse coἄλλως τοῖς ὁμοφύλοις μᾶλλον ἢ ταῖς ἀλλοφύλοις συν
διαιτάσθαι ποθοῦντες έρμαιον κάλλιστον τὴν τοῦ Καί
σαρος ἡγήσαντο ξυντυχίαν καὶ πάντα σαφῶς το
ἀπήγγειλαν καὶ ἐπὶ τούτοις συμφωνίας τῷ Καίσαρι
συνετίθεσαν περὶ προδοσίας καὶ δωρεῶν ὑποσχέσεις
μεγάλων βαστα ἐλάμβανον, ὡς ἐφ' ομολογουμένῃ τῇ
πράξει. Οὐ γὰρ μόνον ἀσθενῆ τὴν τῶν Λατίνων δύνα
μιν ἔφασαν ήδη τυγχάνειν, ἀλλὰ καὶ ταύτης τὸ
πλεῖστον ἀπεῖναι ἐς τὴν τῆς Δαφνουσίας πολιορκίαν.
Πόλις δὲ αὕτη περὶ τὸν Εύξεινον πόντον, πολλοῖς
κυκλουμένη τοῖς ύδασι, χιλίου; σταδίους διισταμένη
τῆς Κωνσταντίνου· σφίσι δ' αὖ βάδιον εἶναι τὴν εξα
οδον νύκτωρ τῷ στρατῷ συσκευάσει καὶ ἅμα συν
άρασθαι μετὰ τῶν φίλων αὐτοῖς καὶ χερσὶ καὶ ὅπλοις
καὶ πάσῃ δυνάμει τὴν τῶν ἀντιπάλων άμυναν. Τήν
τε γὰρ οίκησιν ἔγγιστά που της πύλης κεκτήσθαι της
κατ' εὐθεῖαν βλεπούσης πρὸς τὸν ναὸν τῆς Θεομήτορο;
τῆς πηγῆς, εἰσοδόν τε εἰδέναι λαθραίαν, ἣν ταλικές
τις υπόνομος έλαθεν ὥσπερ ἐξ αὐτομάτου νῦν παρ
εχόμενος, δι' οὗ πεντήκοντα εἰσιόντας ὁπλίτας νυκτὸς
τούς τε φύλακας ἀποκτεῖναι καὶ τὴν πύλην συντρι
φαντας βαδίαν ήδη καὶ ἀπαντι τῷ στρατῷ πεποιηκέ
ναι τὴν εἴσοδον.
Δ'. Ταῦτ' ἔφασαν οἱ ἄνδρες· καὶ οἴκαδε απιόντες
οὐ μάλα συχνῶν ἡμερῶν εἰς πέρα; ἦγον τὰ ὑπεσχη
μένα. [Ρ. 50] Καὶ ὁ Καίσαρ είσεισι τὴν Κων.
σταντινούπολιν νύκτωρ πρὸς ὄρθρον, καὶ αὐτοῦ του
διημερεύσας συντεταγμένο; πρὸς πόλεμον τῇ ὑστε
ραίᾳ πῦρ τε ὑφεῖναι κατὰ τῶν οἰκιῶν κελεύει καὶ τε
τραχὴ τὴν πόλιν υφάψας, ένα διπλούς πολεμίοις ὁ τῶν
Λατίνων Όλεθρος είη μεμηχανημένος. Τὰ μὲν οὖν τῶν
Λατίνων βασίλεια ἡ τοῦ Παντοκράτορος ὑπῆρχε
μονή. 'Ο δὲ τηνικαῦτα Κωνσταντινουπόλεως βασι
λεύων Βαλδουίνος, ὁ τοῦ πρώτου Βαλδουίνου ἀδελφι
δοῦς· Εῤῥῆς μὲν γὰρ ἐκεῖνον ὁ ἀδελφὸς διαδέχεται,
τὸν δὲ ὁ τῆς ἀδελφῆς Ἰολέντης πρώτος υἱὸς ὁ Ρομ
πέρτος καὶ τοῦτεν αὖ ὁ Ρομπέρτου δεύτερο;
ἀδελφὸς Βαλδουίνος, τέταρτος καὶ τελευταῖος ὢν ἀπὸ
τοῦ πρώτου Βαλδουίνου της Κωνσταντινουπόλεως
βασιλεύς. Οὗτος έωθεν ἀναστὰς καὶ ἀκηκοώ; ἔνδον
ὄντας τοὺς πολεμίους καὶ ἅμπ ἰδὼν ὡς τὸ πῦρ τήν
τε πόλιν διέζωσεν ἅπασαν καὶ ὅσον οὐδέπω καὶ εὐ
τοῦ τῶν βασιλείων γενέσθαι ἔμελλεν ὑπὸ τοῦ πνεύ
Variorum nota.
Chronicon breve editum ex codd. Regiis ab lgmarie Bullialdo, et Historia Michaelis buce subjunctum. Chytræus in Chronologia, ubi de Nicephoro
Gregora. Cæterum verissimam puto Acropolita
chronologiam, qui historiam scripsit en temporɑ,
quo Græci Constantinopolia recuperarunt. Cmm
Acropolita consentiunt codex Reg. 2152, fol. 99,
V, et Cod. 3058', fol. 69, V. Item instrumentum
prolatum a Ducingio ex Thesauro Chartarum, el
in calee Historia Franco-Byzantinie cum aliis actin
conjunctum. Bοίνιν.
Acropol. cap. 85; Pachymer. lib. 11, cap. 27. dem argumenti libro Venetiis, edito anno 1837.
Hist. Franco-Byzant., lib. v, n. 25, 26, 27. DUCANG.
-Græcos recuperasse Constantinopolin anno muNdi 6769, die Julii 25, diserte ait Georgius Acropolita. De die et mense inter omnes constat; non
item de anno. Sunt enim qui allirment recuperatam fuisse ΔΗΜΟ mundi 6768, Christi 1260,
alque can fortasse fuisse Nicephori Gregure ouinionem, infra ostendetur. Codex Regins 2525',
scriptus paulo post obitum Andronici junioris, quo
tempore oruit Gregoras, Constantinopolin a Græeis recuperatam pouit anuo mundi 8768. In eumdem anium consentiunt codex 2554, fol. 5, V,
cod. 2956, et cod. 2976, quibus continentur Ire
viaria ebronologica; cod. 3502. fol. 7. Dorotheus
Monembasiens:s in Synopsi variarum Itistoriarumi,
edita Venetiis, an. 1631, Mathæus Cigala in ejusVide eamdem Bist. n. 27. Ducane.
Georgius Aeropelita Petrum interserit. lie
rici successoreni. Omissus præterea a Gregora Juanhs, qui pow Rulertum imper.1. r fuit. Vide Mi
storiam Franco Byzant Boivix.
PG 148:217εἶτα καθ’ ἑαυτὸν γενόμενος καὶ συνιεὶς ὡς τοῦ θείου ἡ πρόνοια δύναται καὶ τοῖς ξηροῖς διδόναι βλάστην καὶ τοῖς πένησι πλοῦτον καὶ ῥώμην τοῖς ἀσθενέσι καὶ μέγεθος τοῖς μικροῖς, ὥσπερ καὶ τοὐναντίον, ὁπότε ὁ πλούσιος ἐν τῷ πλούτῳ καυχῷτο τῷ ἑαυτοῦ καὶ ὁ δυνατὸς ἐν τῇ δυνάμει αὐτοῦ, εὐχαριστηρίους ἀνεπέτασε χεῖρας πρὸς κύριον καὶ ὕμνους πολλοὺς διεξεληλύθει τῇ γλώττῃ, μάλα τῇ ὑποθέσει προσήκοντας. ὁ μὲν δὴ βασιλεὺς οὕτω περὶ τὴν ἀκοὴν διέθηκεν ἑαυτόν. τῷ δὲ ἦν ἔργον ἐπιμελὲς λοιπὸν, πάντων ἀφεμένῳ τῶν ἄλλων πραγμάτων ἰέναι πρὸς τὴν βασιλίδα τῶν πόλεων ἅμα τῇ συζύγῳ δεσποίνῃ καὶ τῷ υἱῷ Ἀνδρονίκῳ τῷ νέῳ βασιλεῖ, δεύτερον ἔτος ἄγοντι τῆς ἡλικίας. (2.) Συχναὶ παρῆλθον ἡμέραι καὶ εἶχε τὸν βασιλέα ἡ τῶν πόλεων βασιλεύουσα· πλὴν οὐ πρότερον εἰσελθόντα αὐτὴν, πρὶν ἢ τὴν θείαν εἰκόνα τῆς ὑπεράγνου θεομήτορος τῆς Ὁδηγητρίας ἐς τὴν οὕτω πως ὀνομαζομένην χρυσῆν πύλην εἰσεληλυθέναι· ἔνθα αὐτῇ τοὺς εὐχαριστηρίους ἀποδόντας ὕμνους οὕτως ἔπειτα εἰσιέναι πεζῇ καὶ βάδην, προηγουμένης τῆς θείας εἰκόνος τῆς θεομήτορος. ἐλθόντα δὲ τὸ πρῶτον οἰκῆσαι παρὰ τὸ ἔγγιστα τοῦ Ἱπποδρόμου παλατίον.[A. c. 1259 AD 1282] BYZANTINE HISTORIE LIB. IV. [IMP. M.CH. PALEOLOG.]
ματος ελευνόμενον, πρῶτα μὲν εἰς ὅπλα καὶ πόλεμον natum suum: et insignia imperii et ipsum impe
έβλεψε, συνηθροικὼς εἴ τί που τῶν Λατίνων ὑπῆρχεν rium valere jubet, ac nudus cymba quadam arrepta
οπλιτικόν. Τάχιστα δ' αὖθις έγνωκὼς ἀνηνύτοις ἐπι fuga salutem quærit.
χειρῶν, χαίρειν ἀπεῖης καὶ σύμβολα βασιλείας
ἐμβαλών φυγῇ τὴν σωτηρίαν πορίζεται.
καὶ βασιλείαν αὐτήν. Ὁ δ᾽ ἁλιάδι τινὶ γυμνὸν ἑαυτὸν
Ε. Τέουσα δ' ἡ φήμη φθάνει αὐθήμερον καὶ
ἐς τοὺς τὴν Δαφνουσίαν πολιορκοῦντας. Οἱ δὴ καὶ
ἄραντες ἐκεῖθεν ταχυναυτοῦσιν εἴπερ ποτέ, καὶ ὁρῶν
και τῇ ὑστεραίᾳ τὰ τείχη τῆς πόλεως παραπλέοντες
τε καὶ περιπλέοντες καὶ τοὺς ἐκπίπτοντας τῶν Λατίνων σωρεύοντες ὅσον ἐφικτόν. Καὶ τοῦτ' ἐξ ἑσπέρας
εἰς ὄρθρον ποιοῦντες διετετιλέκεισαν. Αμα δ' ἔῳ τὰ
Ιπία διαπετάσαντες εὐθὺ τῆς Ιταλίας τὸν ἀπόπλουν ἐποίουν, μακρὰ καὶ αὐτοὶ χαίρειν εἰπόντες τὴν
νόθον πατρίδα. Τὴν δὴ ταχίστην φθάνει τῶν τις
πραγμένων τὰ εὐαγγέλια καὶ ἐς βασιλέα περὶ τὴν
Νίκαιαν. Ὁ δὲ πιστεύειν οὐκ εἶχε τὰ πρῶτα ῥᾳδίως,
ἐννοῶν ὡς πρὸ βραχέος αὐτὸς μὲν ἧκε μυρίαν έπαγόμενος αἰχμήν, καὶ μυρίαν ἐπιδειξάμενος μηχανήν
ἐλεῖν οὐδὲ τὸ σμικρότατον ήδυνήθη τοῦ Γαλάτου που
λίχνιον· κάπειτα παραδόξως ἀκούοι τὴν Κωνσταντίν
νου, τὸ μέγα θαῦμα τῆς οἰκουμένης, ἁλοῦσαν ῥᾳδίως
ὑπ᾽ ὀπτακοσίων ἀνδρῶν. Εἶτα καθ' ἑαυτὸν γενόμενος
καὶ συνεὶς ὡς τοῦ θείου ἡ πρόνοια δύναται καὶ τοῖς
ξηροίς διδόναι βλάστην καὶ τοῖς πένησι πλοῦτον καὶ
ῥώμην τοῖς ἀσθενέσι καὶ μέγεθος τοῖς μικροῖς, ὡσε
περ καὶ τοὐναντίον, ὁπότε ὁ πλούσιος ἐν τῷ πλούτῳ
καυχάτο τῷ ἑαυτοῦ καὶ ὁ δυνατὸς ἐν τῇ δυνάμει αὐτ
τοῦ, εὐχαριστηρίους ἀνεπέτασε χείρας προς Κύριον
καὶ ὕμνους πολλούς διεξεληλύθει τῇ γλώττῃ, μάλα
τῇ ὑποθέσει προσήκοντας. Ὁ μὲν δὴ βασιλεὺς οὕτω
περὶ τὴν ἀκοὴν διέθηκεν ἑαυτόν. Τῷ δὲ ἦν ἔργον ἐπιμελὲς λοιπὸν, πάντων ἀφεμένῳ τῶν ἄλλων πραγμά
των,
Είναι πρὸς τὴν βασιλίδα τῶν πόλεων ἅμα τῇ
συζύγῳ δεσποίνῃ [Ρ. 51] καὶ τῷ υἱῷ ᾿Ανδρονίκῳ τῷ
νέῳ βασιλεῖ, δεύτερον ἔτος ἄγοντι της ηλικίας
Γ. Συχνά, παρῆλθον ἡμέραι καὶ εἶχε τὸν βασιλέα
ἡ τῶν πόλεων βασιλεύουσα πλὴν οὐ πρότερον
εἰσελθόντα αὐτήν, πρὶν ἢ τὴν θείαν εἰκόνα τῆς
ὑπεράγνου Θεομήτορος τῆς Οδηγητρίας. ἐς
τὴν οὕτω πως όνομαζομένην Χρυσῆν πύλην εἰσελη·
V. Ejus rei fama eodem die manat ad eos qui
Daphnusiam obsidebant. Itaque illi sublatis ancho
ris celerrime, si unquam, in altum provecti postri
die præter et circum urbis mœnia navigantes conspiciuntur, et Latinorum elabentium turbanı quantam poterant recipientes. Idque a vespere nsque
ad diluculum continenter fecerunt. Mane autem
statim expansis velis recta versus Italiam cursum
intenderunt, multum et ipsi patriam non legitimam
valere jubentes. Lætus vero bene gestæ rei nuntius
cum Nicæam ad imperatorem quam primum perlatus esset, is initio non facile credebat, cogitans se
paulo ante maximo cum exercitu maximoque machinarum 87 apparatu, ne quidem exiguum Galtæ oppidulum expugnare potuisse: nunc autein
præter opinionen audire, Constantinopolis, grande
orbis terrarum miraculum, ab octingentis viris facile captam. Deinde cum se collegisset, ac reputaret Providentiam divinam facere posse ut etiams
arida repullularent, et ut pauperibus divitiæ, robur
infirmis, parvis magnitudo accederet: contrarium
autem accidere, cum dives suis opibus gloriatur,
et potens suis viribus intumescit: sublatis ad cœelum manibus gratias Deo egit, et multos hymno,
huic argumento convenientes lingua percurrit. Ad
hunc ergo modum imperator eo nuntio affectus
est. In eam autem curam deinde incubuit, ut omis -
sis aliis rebus omnibus cum uxore Augusta ct Andronico filio, juniore imperatore, tom bimulo,
principem urbem ingrederetur.
VI. Dies complures ex eo effluxerant, cum et im -
peratorem excepit regina urbium. Non prius tanen
eam intravit, quam castissima Dei Matris flodegetriæ imago portam, quam Auream vocant, intro
ducta esset. Cum autem ibi lymuis cantatis gratias
Variorum nota.
Quæ illa fuerint, narrat Acropolita cap. 87.
Nos etiam ex illo et aliis in eadem Hist. n. 28 et 29.
Pachymer. lib. ii, cap. 27 extr. scribit in argumentum captæ urbis allaram Mirbaeli sarissam Balduini
parpareams: Σημεῖον δὲ ἀληθείας τῶν λεγομένων
ἐκείνοις ἦν κοκκοβαφής σάρισσα δειχνυμένη. DUCANG.
Pachymer. ibid. Ducare.
Imo recta in Euboeam insulam contendit Balduinus, cum Marco Gradenigo, Pantaleone Justiniano patriarcha Constantinopolitano, et compluribus aliis, quorum plerique, antequam insulam atLingerent, faine perierunt, ut narrat Monachus Paduanas. Bilduinus vero et cleri ab Eubos principibus et a Laurentio Tiepolo Venetorum Lajalo
humaniter excepti sunt. DUCANG.
Hinc colligitur Andronicum seuiorem (qui
hoc loco νέος νocatur) non visisse annos 74'), sed
tautum 73, nisi Gregoras Constantinop. a Gr:-
cis recuperatam ponal an. mundi 0768. Nam
ab an. 6769 excûnte, quo recuperatam urbem
Quotrisisse eum Gregoras ait lib. v, cap. 5 sert. 9;
dem lib.s, cap. 1, sect. 1. Βοινικ.
ponit Acropolita, ad an. 6840 ineuntem, quo
Andronicum constat obiisse, auni numerantur non
toti 71, quibus si pueri bimuli ætatem seu duos
annos addas, confient an. 73 noa toti. Atque hoc
est, quod supra dicebamus, Gregoram secutum esse
fortasse opinionem eorum chronologorum, qui Constantinopolin recupera'am statuerunt anno mundi
6768, non autem an. 6769. Sed hic noster histori
cus non semper secum consentit. Borvik.
Michaelem Paleologum in urben recuperatam ingressum esse die 15 mensis Angusti, colligo
ex bis qua leguntur initio codicis Regii 182").
Μην Αὐγούστο ε. Ινδικτιώνος δι' τοῦ ἔτους στίξι.
ἐσίχθημενο) σὺν Θεῷ ἐς Κωνσταντινούπολιν. Mensis Augusti die 15, an. 6719, introducti sumus Deo
juvante in urbem Constantinopolin. Borvın.
Acropol. cap. 88; Pachyne. lib. u. cap. 51.
Istius ædis, de qua multa congessin.us in Cons antinopoli Christ. lib. w. sect. 2, u. 24, alibi sæpe
meminit Gregoras. DUCANG.
Quo continetur prima pars Lexici Suidæ BoiviN.
σου 10 εἰσήχθημεν. LoisiNe
τὸ γὰρ ἐν Βλαχέρναις ἠμέλητο ἐκ πολλοῦ, καὶ ἦν τὸ πλεῖστόν γε καπνοῦ καὶ κόνεως ἐμπεπλησμένον. ἦν μὲν οὖν ἰδεῖν τὴν βασιλεύουσαν τῶν πόλεων πεδίον ἀφανισμοῦ, μεστὴν ἐρειπίων καὶ κολωνῶν, οἰκίας τὰς μὲν κατεσκαμμένας, τὰς δὲ πυρκαϊᾶς μεγάλης μικρὰ λείψανα. ἀπημαύρωσε μὲν γὰρ καὶ πολλάκις πρότερον τὸ κάλλος αὐτῆς καὶ τὸν κράτιστον κόσμον θυμὸς πυρὸς, ὁπότε Λατίνοις τὸ πρῶτον δουλεύσειν ἔμελλεν. ἔπειτα δ’ αὖ δουλωθεῖσα οὐδεμίαν ἐδέξατο παρ’ ἐκείνων ἐπιμέλειαν πώποτε, ὅτι μὴ κατάλυσιν παντοίαν ἐφ’ ἡμέρᾳ καὶ νυκτὶ, ὥσπερ ἀπιστούντων τῶν Λατίνων τῇ ταύτης ἐς τέλος οἰκήσει, οἶμαι τοῦ θείου τὸ μέλλον φωναῖς ἀλαλήτοις σφίσιν ὑποσημαίνοντος. ἀπημαύρωσε δ’ αὐτὴν οὐ μετρίως καὶ τὸ τελευταῖον τοῦτο τὸ πῦρ, ὃ Ῥωμαῖοι δι’ ἔκπληξιν τῶν Λατίνων ταῖς οἰκίαις ἐνέβαλον πρότριτα. (Ζ.) Ἔργον μὲν οὖν αὐτίκα τὸ πρῶτον καὶ σπουδαιότατον ἦν βασιλεῖ ταύτην ἀνακαθαίρειν καὶ τὴν πολλὴν ἀκοσμίαν ἐκείνην εἰς εὐκοσμίαν μετάγειν, ὡς ἐφικτὸν ἦν, νεώς τε περιφράττειν, οἳ μήπω τελέως καταπεπτώκεσαν, καὶ τὰς κεκενωμένας οἰκίας ἀνθρώπων πληροῦν.[A. c. 1259 AD 1282] BYZANTINE HISTORIE LIB. IV. [IMP. M.CH. PALEOLOG.]
ματος ελευνόμενον, πρῶτα μὲν εἰς ὅπλα καὶ πόλεμον natum suum: et insignia imperii et ipsum impe
έβλεψε, συνηθροικὼς εἴ τί που τῶν Λατίνων ὑπῆρχεν rium valere jubet, ac nudus cymba quadam arrepta
οπλιτικόν. Τάχιστα δ' αὖθις έγνωκὼς ἀνηνύτοις ἐπι fuga salutem quærit.
χειρῶν, χαίρειν ἀπεῖης καὶ σύμβολα βασιλείας
ἐμβαλών φυγῇ τὴν σωτηρίαν πορίζεται.
καὶ βασιλείαν αὐτήν. Ὁ δ᾽ ἁλιάδι τινὶ γυμνὸν ἑαυτὸν
Ε. Τέουσα δ' ἡ φήμη φθάνει αὐθήμερον καὶ
ἐς τοὺς τὴν Δαφνουσίαν πολιορκοῦντας. Οἱ δὴ καὶ
ἄραντες ἐκεῖθεν ταχυναυτοῦσιν εἴπερ ποτέ, καὶ ὁρῶν
και τῇ ὑστεραίᾳ τὰ τείχη τῆς πόλεως παραπλέοντες
τε καὶ περιπλέοντες καὶ τοὺς ἐκπίπτοντας τῶν Λατίνων σωρεύοντες ὅσον ἐφικτόν. Καὶ τοῦτ' ἐξ ἑσπέρας
εἰς ὄρθρον ποιοῦντες διετετιλέκεισαν. Αμα δ' ἔῳ τὰ
Ιπία διαπετάσαντες εὐθὺ τῆς Ιταλίας τὸν ἀπόπλουν ἐποίουν, μακρὰ καὶ αὐτοὶ χαίρειν εἰπόντες τὴν
νόθον πατρίδα. Τὴν δὴ ταχίστην φθάνει τῶν τις
πραγμένων τὰ εὐαγγέλια καὶ ἐς βασιλέα περὶ τὴν
Νίκαιαν. Ὁ δὲ πιστεύειν οὐκ εἶχε τὰ πρῶτα ῥᾳδίως,
ἐννοῶν ὡς πρὸ βραχέος αὐτὸς μὲν ἧκε μυρίαν έπαγόμενος αἰχμήν, καὶ μυρίαν ἐπιδειξάμενος μηχανήν
ἐλεῖν οὐδὲ τὸ σμικρότατον ήδυνήθη τοῦ Γαλάτου που
λίχνιον· κάπειτα παραδόξως ἀκούοι τὴν Κωνσταντίν
νου, τὸ μέγα θαῦμα τῆς οἰκουμένης, ἁλοῦσαν ῥᾳδίως
ὑπ᾽ ὀπτακοσίων ἀνδρῶν. Εἶτα καθ' ἑαυτὸν γενόμενος
καὶ συνεὶς ὡς τοῦ θείου ἡ πρόνοια δύναται καὶ τοῖς
ξηροίς διδόναι βλάστην καὶ τοῖς πένησι πλοῦτον καὶ
ῥώμην τοῖς ἀσθενέσι καὶ μέγεθος τοῖς μικροῖς, ὡσε
περ καὶ τοὐναντίον, ὁπότε ὁ πλούσιος ἐν τῷ πλούτῳ
καυχάτο τῷ ἑαυτοῦ καὶ ὁ δυνατὸς ἐν τῇ δυνάμει αὐτ
τοῦ, εὐχαριστηρίους ἀνεπέτασε χείρας προς Κύριον
καὶ ὕμνους πολλούς διεξεληλύθει τῇ γλώττῃ, μάλα
τῇ ὑποθέσει προσήκοντας. Ὁ μὲν δὴ βασιλεὺς οὕτω
περὶ τὴν ἀκοὴν διέθηκεν ἑαυτόν. Τῷ δὲ ἦν ἔργον ἐπιμελὲς λοιπὸν, πάντων ἀφεμένῳ τῶν ἄλλων πραγμά
των,
Είναι πρὸς τὴν βασιλίδα τῶν πόλεων ἅμα τῇ
συζύγῳ δεσποίνῃ [Ρ. 51] καὶ τῷ υἱῷ ᾿Ανδρονίκῳ τῷ
νέῳ βασιλεῖ, δεύτερον ἔτος ἄγοντι της ηλικίας
Γ. Συχνά, παρῆλθον ἡμέραι καὶ εἶχε τὸν βασιλέα
ἡ τῶν πόλεων βασιλεύουσα πλὴν οὐ πρότερον
εἰσελθόντα αὐτήν, πρὶν ἢ τὴν θείαν εἰκόνα τῆς
ὑπεράγνου Θεομήτορος τῆς Οδηγητρίας. ἐς
τὴν οὕτω πως όνομαζομένην Χρυσῆν πύλην εἰσελη·
V. Ejus rei fama eodem die manat ad eos qui
Daphnusiam obsidebant. Itaque illi sublatis ancho
ris celerrime, si unquam, in altum provecti postri
die præter et circum urbis mœnia navigantes conspiciuntur, et Latinorum elabentium turbanı quantam poterant recipientes. Idque a vespere nsque
ad diluculum continenter fecerunt. Mane autem
statim expansis velis recta versus Italiam cursum
intenderunt, multum et ipsi patriam non legitimam
valere jubentes. Lætus vero bene gestæ rei nuntius
cum Nicæam ad imperatorem quam primum perlatus esset, is initio non facile credebat, cogitans se
paulo ante maximo cum exercitu maximoque machinarum 87 apparatu, ne quidem exiguum Galtæ oppidulum expugnare potuisse: nunc autein
præter opinionen audire, Constantinopolis, grande
orbis terrarum miraculum, ab octingentis viris facile captam. Deinde cum se collegisset, ac reputaret Providentiam divinam facere posse ut etiams
arida repullularent, et ut pauperibus divitiæ, robur
infirmis, parvis magnitudo accederet: contrarium
autem accidere, cum dives suis opibus gloriatur,
et potens suis viribus intumescit: sublatis ad cœelum manibus gratias Deo egit, et multos hymno,
huic argumento convenientes lingua percurrit. Ad
hunc ergo modum imperator eo nuntio affectus
est. In eam autem curam deinde incubuit, ut omis -
sis aliis rebus omnibus cum uxore Augusta ct Andronico filio, juniore imperatore, tom bimulo,
principem urbem ingrederetur.
VI. Dies complures ex eo effluxerant, cum et im -
peratorem excepit regina urbium. Non prius tanen
eam intravit, quam castissima Dei Matris flodegetriæ imago portam, quam Auream vocant, intro
ducta esset. Cum autem ibi lymuis cantatis gratias
Variorum nota.
Quæ illa fuerint, narrat Acropolita cap. 87.
Nos etiam ex illo et aliis in eadem Hist. n. 28 et 29.
Pachymer. lib. ii, cap. 27 extr. scribit in argumentum captæ urbis allaram Mirbaeli sarissam Balduini
parpareams: Σημεῖον δὲ ἀληθείας τῶν λεγομένων
ἐκείνοις ἦν κοκκοβαφής σάρισσα δειχνυμένη. DUCANG.
Pachymer. ibid. Ducare.
Imo recta in Euboeam insulam contendit Balduinus, cum Marco Gradenigo, Pantaleone Justiniano patriarcha Constantinopolitano, et compluribus aliis, quorum plerique, antequam insulam atLingerent, faine perierunt, ut narrat Monachus Paduanas. Bilduinus vero et cleri ab Eubos principibus et a Laurentio Tiepolo Venetorum Lajalo
humaniter excepti sunt. DUCANG.
Hinc colligitur Andronicum seuiorem (qui
hoc loco νέος νocatur) non visisse annos 74'), sed
tautum 73, nisi Gregoras Constantinop. a Gr:-
cis recuperatam ponal an. mundi 0768. Nam
ab an. 6769 excûnte, quo recuperatam urbem
Quotrisisse eum Gregoras ait lib. v, cap. 5 sert. 9;
dem lib.s, cap. 1, sect. 1. Βοινικ.
ponit Acropolita, ad an. 6840 ineuntem, quo
Andronicum constat obiisse, auni numerantur non
toti 71, quibus si pueri bimuli ætatem seu duos
annos addas, confient an. 73 noa toti. Atque hoc
est, quod supra dicebamus, Gregoram secutum esse
fortasse opinionem eorum chronologorum, qui Constantinopolin recupera'am statuerunt anno mundi
6768, non autem an. 6769. Sed hic noster histori
cus non semper secum consentit. Borvik.
Michaelem Paleologum in urben recuperatam ingressum esse die 15 mensis Angusti, colligo
ex bis qua leguntur initio codicis Regii 182").
Μην Αὐγούστο ε. Ινδικτιώνος δι' τοῦ ἔτους στίξι.
ἐσίχθημενο) σὺν Θεῷ ἐς Κωνσταντινούπολιν. Mensis Augusti die 15, an. 6719, introducti sumus Deo
juvante in urbem Constantinopolin. Borvın.
Acropol. cap. 88; Pachyne. lib. u. cap. 51.
Istius ædis, de qua multa congessin.us in Cons antinopoli Christ. lib. w. sect. 2, u. 24, alibi sæpe
meminit Gregoras. DUCANG.
Quo continetur prima pars Lexici Suidæ BoiviN.
σου 10 εἰσήχθημεν. LoisiNe
PG 148:219δεύτερον, ἀνακαλεῖσθαι τὸν πατριάρχην Ἀρσένιον, ἐπεὶ καὶ ὁ πατριαρχικὸς τηνικαῦτα θρόνος οὐκ εἶχε τὸν διέποντα. εἶχεν οὖν καὶ ὁ πατριαρχικὸς τῆς Κωνσταντινουπόλεως θρόνος Ἀρσένιον πατριάρχην πῶς μὲν ἄκοντα, πῶς δ’ αὖ ἑκόντα· ἄκοντα μὲν διὰ τὰ φθάσαντα σκάνδαλα, ἑκόντα δ’ αὖ, ὅτι τε τὴν βασιλεύουσαν ἐπεθύμει καὶ αὐτὸς θεάσασθαι τῶν πόλεων καὶ ὅτι οὐδ’ αὐτὸς δόξης ἐρώτων ἀήττητος ὑπῆρχε τελέως. ἄνθρωπος γὰρ ἦν καὶ αὐτός· καὶ καινὸν οὐδὲν, εἰ τῶν μὲν μᾶλλον καὶ μάλα μᾶλλον ἡττωμένων εἰς ἀρχικὴν δόξαν, αὐτὸς ἧττον ἡττᾶτο· ἢ μᾶλλον οὐ τοσοῦτον ἤρα τῶν θρόνων, ὅσον ἄδικον ἡγεῖτο περιφρονεῖν τὸν λαχόντα δίκαιον κλῆρον. τρίτον, ἀντάξιον ἀποδοῦναι γέρας Ἀλεξίῳ τῷ Καίσαρι, ὅτι δι’ αὐτοῦ Ῥωμαίοις τὴν τῶν πόλεων βασιλεύουσαν ὁ θεὸς ἐχαρίσατο. τὸ δὲ ἦν θρίαμβον συγκροτηθῆναι πολυανθρωπότατον καὶ περιφανέστατον κελεύσει τοῦ αὐτοκράτορος καὶ ἐπὶ τούτῳ τὸν Καίσαρα πομπεῦσαι διὰ πάσης τῆς πόλεως, οὐ μόνον τοῖς τοῦ Καίσαρος παρασήμοις κοσμούμενον, ἀλλὰ πρὸς τούτοις καὶ στεφάνῳ πολυτελεῖ καὶ μικροῦ δέω λέγειν βασιλικῷ· ὃ δὴ καὶ γέγονε.[4. N. 6769 AB 6791]
[IMP. M:CH. PALEOLOG.]
Dei Slatri egissent, pedibus deinte et lento gradu, λυθέναι· ἔνθα αὐτῇ τοὺς εὐχαριστηρίους ἀποδόντας
ὕμνους οὕτως ἔπειτα εἰσιέναι πεζῇ καὶ βάδην,
προηγουμένης τῆς θείας εἰκόνος τῆς Θεομήτορος.
Ελθόντα δὲ τὸ πρῶτον οἰκῆσαι παρὰ τὸ ἔγγιστα τοῦ
Ιπποδρόμου παλάτιον. Τὸ γὰρ ἐν Βλαχέρ
ναις ημέλητο ἐκ πολλοῦ, καὶ ἦν τὸ πλεῖστόν
γε καπνού και κόνεως εμπεπλησμένον. Ην μὲν
οὖν ἰδεῖν τὴν βασιλεύουσαν τῶν πόλεων πεδίον ἀφα
νισμού, μεστὴν ἐρειπίων καὶ κολονῶν, οἰκίας τὰς
μὲν κατεσκαμμένας, τὰς δὲ πυρκαϊάς μεγάλης μια
κρά λείψανα. Απημαύρωσε μὲν γὰρ καὶ πολλάκις
πρότερον τὸ κάλλος αὐτῆς καὶ τὸν κράτιστον κόσμον
θυμὸς πυρὸς, ὁπότε Λατίνοις τὸ πρῶτον δουλεύσειν
ἔμελλεν. Επειτα δ' αὖ δουλωθεῖσα οὐδεμίαν ἐδέξατο
παρ' ἐκείνων ἐπιμέλειαν πώποτε, ὅτι μὴ κατάλυ
Racrosancta Deiparae imagine praecedente, ingr.ssus,
venit in palatium, quod Hippodromio proximum
est, et illic primum habitavit. Nam Blachernium
longo jam tempore neglectum et fumo ac pulvere
plenum erat. Tum vero reginam urbemn vastitatem
campum:que desolationis 88 esse cernere, raderibus et acervis lapidum plenam: ades alias eversas, alias magni incendii parvas reliquias. Nam et
prius sape vis fammarum pu!chritudinem ejus
et potissimum ornatum absumpserat, cum ei primum servitus a Latinis immineret. Subactam vero
illam adeo non curarmit, ut etiam noctu atque inter iu omnimodo destruerent, ac si difiderent
L. Lini servaturos se perpetuam ejus possessionein,
Dew, opinor, occultis vocibus, quid futurum esset, σιν παντοίαν ἐφ' ἡμέρᾳ καὶ νυκτί ώσπερ
illis significante. Nec mediocriter illam postremus
ille ig, is deformavit, quem Romani novissime ad
terrorem Latinorum domibus injecerant.
μετρίως καὶ τὸ τελευταῖον τοῦτο τὸ πῦρ, δ'Ρωμαῖοι δι'
VII. Prima igitur statim et præcipua imperatoris
occupatio fuit, ut eam repurgaret, ac multiplicem
illam confusionem quoad liceret in meliorem ordinem redigeret; atque ut templa nondum prorsus
collapsa fulciret, et vacuas ædes habitatoribus compleret. Altera, ut Arsenius patriarcha revocaretur,
quoniam sedes patriarchalis tuur vacabat. Mabuit
itaque et Constantinopolitana Ecclesia Arsenium
patriarchan, partim volentem, partim nolentem:
noleutem quidem pro, ter superiores offensiones,
volentes vero, quod et ipse imperatricem urbem
spectare cupiebat, et ab amore gloriæ non erat
prorsus invictus. Ilomo enim et ipse erat: et nihil
novum, si cum alii multo majore ambitione tenerentur, minore ipse laboraret; 89 ac potius non
tam sedem adamaret, quam sortem quæ jure sibi
obvenisset, spernere iniquum judicaret. Tertia, ut
Alexio Cesari præmium dignum persolveretur,
cujus opera Deus imperatricem urbem Romanis
donasset. Premium autem fuit triumphus frequenLissimus et splendidissimus ab imperatore indictus,
in quo Cæsar magna pompa per totam urbem inceleret, non Cæsaris tantum insignibus ornatus,
sed etiam pretiosa corona eaqu", parum abest quin
dicam imperatoria, redimitus. Id vero factum est.
Præterea mandavit imperator, ut nomen Cæsaris
una cum imperatorum nominibus in præcoviis et
acclamationibus, quacunque Romanum imperium
patoret, per integrum annum celebraretur.
ἀπιστούντων των Λατίνων τῇ ταύτης ἐς τέλος οἰκή
σει, οἶμαι τοῦ θείου τὸ μέλλον φωναῖς ἀλαλήτοις
σφίσιν υποσημαίνοντος. Απημαύρωσε δ' αὐτὴν οὐ
ἔκπληξιν τῶν Λατίνων ταῖς οἰκίαις ἐνέβαλον πρότριτα·
Ζ΄. Εργον μὲν οὖν αὐτίκα τὸ πρῶτον καὶ σπου
δαιότατον ἦν βασιλεί ταύτην ἀνακαθαίρειν καὶ τὴν
πολλὴν ἀκοσμίαν ἐκείνην εἰς εὐκοσμίαν μετάγειν,
ὡς ἐφιχτὸν ἦν, νεώς τε περιφράττειν, οι μήπω τελέως
καταπεπτώκεσαν, καὶ τὰς κεκενωμένας οἰκίας ἀνθρώ
των πληροῦν. Δεύτερον, ἀνακαλεῖσθαι τὸν πατριάρχην
Αρσένιον, ἐπεὶ καὶ ὁ πατριαρχικός τηνικαῦτα θρόνο;
οὐκ εἶχε τὸν διέποντα. Εἶχεν οὖν καὶ ὁ πατριαρχικές
τῆς Κωνσταντινουπόλεως θρόνος Αρσένιον πατριάρ
χην πῶς μὲν ἄκοντα, πῶς δ' αυ ἐχόντα· ἄχοντα μὲν διὰ τὰ φθάσαντα σκάνδαλα, εκόντα δ᾽ αὖ,
ὅτι τε τὴν βασιλεύουσαν ἐπεθύμει καὶ αὐτὸς θεά
σασθαι τῶν πόλεων, καὶ ὅτι οὐδ᾽ αὐτὸς δόξης ἐρώ
των αήττητος ὑπῆρχε τελέως. "Ανθρωπος γὰρ ἦν
καὶ αὐτός· καὶ καινὸν οὐδὲν, εἰ τῶν μὲν μᾶλλον
καὶ μάλα μᾶλλον ἡττωμένων εἰς ἀρχικὴν δόξαν,
αὐτὸς ἦτον ἡττᾶτο· ἢ μᾶλλον οὐ τοσοῦτον ἄρα
τῶν θρόνων, ὅσον ἄδικον ἡγεῖτο περιφρονεῖν τὸν
λαχόντα δίκαιον κλῆρον. Τρίτον, ἀντάξων ἀποδοῦναι
γέρα; Αλεξίῳ τῷ Καίσαρι, ὅτι δι' αὐτοῦ Ῥωμαίοις
τὴν τῶν πόλεων βασιλεύουσαν ὁ Θεὸς ἐχαρίσατο. Το
δὲ ἦν θρίαμβον συγκροτηθῆναι πολυανθρωπό
τατον καὶ περιφανέστατον [P. 52] κελεύσει τοῦ
αυτοκράτορος καὶ ἐπὶ τούτῳ τὴν Καίσαρα πομπού
σαι διά πάσης τῆς πόλεως, οὐ μόνον της τοῦ Καί
σαρος παρασήμοις κοσμούμενον, ἀλλὰ πρὸς τούτοι;
καὶ στεφάνων πολυτελεῖ καὶ μικροῦ δίω λέγειν βασι
λικῷ· 8 δὴ καὶ γέγονε. Προσετετάχει δ' ἐπὶ τούτοις
ὁ βασιλεὺς διὰ μνήμης καὶ τὴ τοῦ Καίσαρος όνομα
ἄγεσθαι ὁμοῦ τοῖς τῶν βασιλέων ἐν τοῖς ὑμνητηρίοις καὶ εὐφήμοις ᾄσμασι πανταχή τῆς τῶν Ῥω
μαίων ἐπικρατείας ἄχρις ἐνιαυτοῦ.
Variorum notæ.
Quod magnum appellabant, Græci vero paulo
recenti res βασίλεια τὰ μεγάλα πρὸς ἀνατολήν, ubi
h.i.e: Geni Surai, palatium novunt, quod Osmaneat
po tam nunc nominant, de quo pariter agimus in
eadem nostra lucubratione lib. ii, seet. 4, n. 1.
HUCANG.
Pachymer. τὸ γὰρ Βλαχερ ὧν οὐκ εὐπρεπῶς
ἦν ἔχειν πρὸς τὴν τῶν βασιλέων κατοίκησιν· ἔγαμε
γὰρ καπ νοῦ καὶ λιγνύος. DUCANG.
174) Κατάλυτον hic non diversorium, sed destryclionem significare sententia ostendit. WolFIUS.
Pachymer. lib. 11, cap. 34; lib. 111. cap. 1, 2.
DUCANG. Vide Arsenii testamentum. Boivin,
De Strategopuli triumpho silet Pachymores,
quem attigit etiam Phranzes, lib. 1. cap. 5. HocANT.
lut acclam:a ionibus et εξγημα:;. quæ in ec-
PG 148:221προσετετάχει δ’ ἐπὶ τούτοις ὁ βασιλεὺς διὰ μνήμης καὶ τὸ τοῦ Καίσαρος ὄνομα ἄγεσθαι ὁμοῦ τοῖς τῶν βασιλέων ἐν τοῖς ὑμνητηρίοις καὶ εὐφήμοις ᾄσμασι πανταχῇ τῆς τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείας ἄχρις ἐνιαυτοῦ. γ. Καὶ τὰ μὲν τοῦ Καίσαρος εὐτυχήματα τοιαῦτα. ἔθος δὲ τῷ βασκανίας ἀρχηγέτῃ κῆράς τινας ἐπωδύνους καὶ ἀντιπάλους τοῖς ἀγαθοῖς εὐτυχήμασιν ἐπισπείρειν, καθάπερ ἐν σίτου χωρίῳ ζιζάνια, καὶ οὐκ ἄκρατον ἐς τέλος τὸ τῆς εὐφροσύνης καλὸν ἐν τῷ βίῳ συγχωρεῖν τοῖς ἔχουσιν ὡς τὰ πολλὰ περιγίγνεσθαι. διὰ τοῦτο καὶ Φίλιππος ὁ Μακεδονίας τύραννος, τριῶν αὐτῷ ποτε περιγενομένων εὐτυχημάτων ἡμέρας μιᾶς, ὑπερήσθη μὲν τῇ τῆς ψυχῆς διαθέσει, γλῶσσαν δὲ μεγαλοῤῥήμονα τοῖς παρεστῶσι δοῦναι οὐκ ἐξετράπη, οὐδ’ ἐπὶ μέγα ἦρε τὴν ὀφρῦν· ἀλλ’ εἰδὼς ὡς ταῖς ὑπερβολαῖς τῶν εὐτυχημάτων ὑπερβολικώτερα ἐπιφύονται τὰ λυποῦντα, μετριώτερον μὲν διετέθη πρὸς τὰ γεγενημένα, φόβον δ’ ἔσχε περὶ τοῦ μέλλοντος μείζονα ἢ κατὰ τὸ μέτρον τῆς εὐφροσύνης·[A. C. 1259 AD 1282]
BYZANTINE ISTORIE LIB. IV.
CAPUT III.
[IMP. M.CH. PAI OLGG.] 222
De humana felicitate, quam fluxa et caduca sit. Philippi Macedonis apophthegma. Gæsari malus genius
invidet, Michael Etolus Romanos fines vastat. Cæsarem vincit ac vivum capit," Rerum humanarum vices.
Cyrus. Hannibal. Pompeius. Cæsar cum sorore Manfredi Siciliæ regis permutatur. Byzantium redit.
Michael Etolus affinitatem jungit cum imperatore.
1. Ac Caesaris quidein felicitates hæe fuerunt. Invidiæ autem maligno auctori in more positum est
nt acerbas et infestas aliquas calamitates prosperis
successibus aspergat, tanquajp segeţi folium, nec
ullum fere humanæ vitæ gaudinti solídum ac perpetuum esse patiatur. Itaque Philippis Mæcedoniæ
res, cum ei tres uno die successus obtic sensit
titia quidem tacite secum exsultavit: non tamen..
ita transversum se al ripi passus est, ut ob præsentem fortunam magnifice gloriaretur, superciliumve
attolleret sed cum sciret ex immodicis prosperitatibus clades longo majores 90 exsistere, eventus
illos moderatius tulit; et magis de futuris sollicitus,
quam præsentibus letus: «Ο Deus (inquit assurgens), mediocre bonis hisce malum admisce, ne
Βwntorum bonorum illecebris elatus in magnorum
malorum barathrum præter opinionem præceps
deferar. Ob eam ipsam causam his nocendi artibus exercitati Telchines seu niali genii, in ipsius
quoque Casaris secundas res invidis oculis conjeclis, citra molestiam reliquum tempus atatis eum
degere non siverunt, ut mox declarabitur
Α΄. Καὶ τὰ μὲν τοῦ Καίσαρος εὐτυχήματα
τοιαῦτα. Εθος δὲ τῷ βασκανίας ἀρχηγέτῃ κῆράς
τινα, ἐπωδύνου; καὶ ἀντιπάλους τοῖς ἀγαθοῖς εὐτυ
χήμασιν ἐπισπείρειν, καθάπερ ἐν σίτου χωρίῳ 56ζάντα. καὶ οὐκ ἄκρατον ἐς τέλος τὸ τῆς εὐφροσύνης
καλὸν ἐν τῷ βί; συγχωρεῖν τοῖς ἔχουσιν ὡς τὰ
πολλά περιγίγνεσθαι. Διὰ τοῦτο καὶ Φίλιππος δ
Μακεδονίας τύραννος, τριῶν αὐτῷ ποτέ περιγενομένων εὐτυχημάτων ἡμέρας μιας, ὑπερήσθη μὲν
τῇ τῆς ψυχῆς διαθέσει, γλώσσαν δὲ μεγαλορρήμονα
ταῖς παρεστώσι δοῦναι οὐκ ἐξετράπη, οὐδ' ἐπὶ μέγα
ἶχε τὴν ὀρούν· ἀλλ᾽ εἰδὼς ὡς ταῖς ὑπερβολαῖς τῶν
εὐτυχημάτων ὑπερβολικώτερα επιφύονται τὰ λυποῦντα, μετριώτερον μὲν διετέθη προς τα γεγενημένα, φόβον δ' ἔσχε περὶ τοῦ μέλλοντος μείζονα
κατὰ τὸ μέτρον τῆς εὐφροσύνη;· καὶ ἀναστὰς,
«Ω Θεέ,» εἶπε, ο μίξον τι τοῖς ἀγαθοῖς καὶ δυστύχημα μέτριον, μήπου ταῖς ἡδοναῖς συνεπαρθείς
τῶν μεγάλων καλῶν εἰς μεγάλους ἀπροσδοκήτως
ἐμπέσω κρημνούς τῶν κακῶν. ο Διὰ δὴ ταῦτα καὶ
τοῖς τοῦ Καίσαρος εὐτυχήμασι βάσκανον ἐπιῤῥίψαντες ὀφθαλμὸν οἱ πρὸς ταῦτα ἐνησκημένοι Τελγίνες ἄλυπον οὐδ᾽ αὐτὴν ἀφῆκαν εἰς πέρας ἀφίχθαι
τοῦ βίου δηλώσει δὲ προϊὼν ὁ λόγος.
Β. Μετὰ γὰρ τὰ μεγάλα τρόποια ταυτὶ καὶ
τοὺς ἐπινικίους θριάμβους πέμπεται πάλιν ὁ Και
σαρ παρὰ τοῦ βασιλέως ἐπὶ τὴν προκειμένην ὁδὸν,
πολεμήσων τῷ τῆς Ηπείρου καὶ Αἰτωλίας ἄρχοντι
Μιχαὴλ τῷ δεσπότη, τοὺς οἰκείους όρους παρεξιόντι
καὶ κακῶς τὰ Ῥωμαίων διατιθεμένῳ πράγματα,
ὡς ὁ λόγος φθάσας εδήλωσεν. Ο δὲ συνηθροικώς τά
τα θρακικά και Μακεδονικά στρατεύματα καὶ χεῖρα
πεποιηκὼς ἱκανὴν ἐπὶ τὸν ἀντίπαλον ἔρχεται. [Ρ. 53]
Καὶ μετὰ πολλὰς τὰς τοῦ πολέμου στροφές καὶ τοὺς
της τύχης κύβους τὰ Ῥωμαίων νικᾶται στρατεύματα· καὶ ὁ Καίσαρ αλίσκεται ζῶν ὁ τῇ φήμη
τῶν χθὲς τροπαίων καὶ θριάμβων εκείνων βορέαν
καὶ νότον ἐγείρας εἰς ἔκπληξιν. Οὕτως οὐδὲν ἐν
ἀνθρώποις ἀληθές, οὐδὲ βέβαιον· ἀλλ᾽ ἐν ἀδήλοις
ὥσπερ πελάγεσι συγκυκάται καὶ ναυαγεῖ τὰ
ἀνθρώπινα, καὶ βαθύς τις πλάνος καταχορεύει τῆς
ἀνθρωπίνης εμπειρίας καὶ γνώσεως, ἄνω καὶ κάτω
σοδῶν καὶ ταράττων πᾶσαν βουλευτηρίων σπουδήν
καὶ δίκην κύρων ἀνατρέπων τὰ δίγμασιν ἰσχυροίς
κυρούμενα σκέμματα. Κῦρος ὁ Περσῶν καὶ Μήδων το
καὶ Χαλδαίων ἄρξας ποτὲ μετὰ τὸ τῆς Ασίας τὸ
πλείστον καταδραμεῖν καὶ Βαβυλῶνα τὸ τῆς ᾿Ασίας
κλέο; βιστα καταστρέψασθαι γυναικὶ Μασσαγέτιδι
II. Post magnas enim victorias istas et triumphos
Cæsar iterum missus ab imperatore institutum iter
pergit, bellum illaturus Michaeli despotæ, Epiri et
Etoliæ principi. Nam hic limites suos transgressus
Romanos fines vastabat, ut ante diximus. Cæsar
vero Thracicis et Macedonicis exercitibus coactis
justaque manu collecta adversus hostem movet.
Sed post multas belli vicissitudines ac variam fortuna aleam Romani vincuntur, Cæsarque vivus
capitur, qui victoriarum et triumphorum fama
Aquilonem et Austrum novissime in admirationem
converterat. Sic nihil humani sincerum firmumque
est, sed omnia incerto eventu velut in mari æstuant
et quasi naufragium patiuntur. Profundus quidam
error humanam peritiam cognitionemque ludit et
insultat, sursum deorsumque impellens ac disturbans omnem consiliorum laborem, et velut tesseras evertens firmis decretis nixas deliberationes.
Cyrus, 91 qui olim Persis, Medis et Chaldais inperavit, cum Asiæ maximam partem percurrisset, et
Babylonem Asie decus facillime expugnasset, acie
cum Massagetica muliere congressus a fortuna tur
piter destituitur. Hannibal Carthaginiensis, qui
Libyam et Africa oirnem domuit, post Ibericas
Variorum no:æ.
clesia præsertim fieri consueverant, ut scribit
Phranzes lib. 1, cap. 5, de quibus agimus in Gloss.
med. Grecit. in εὐφημία, et in πολυχρόνιον. Istius
porro Strategopuli εύφημες, meminit pariter Pachymer. lib. ui, cap. 3 extr. Dec 16
Pachymer. lib. 1, cap. 32, lib. 11, cap. 7, 8.
DUCANG.
Sumpta haec ex dialogo cui titulus Φλωρέν
τιος, seu Περὶ σοφίας. Vide cod. leg. 5284, fol.
257, V. BoiviN.
καὶ ἀναστὰς, ὦ θεὲ, εἶπε, μίξον τι τοῖς ἀγαθοῖς καὶ δυςτύχημα μέτριον, μήπου ταῖς ἡδοναῖς συνεπαρθεὶς τῶν μεγάλων καλῶν εἰς μεγάλους ἀπροσδοκήτως ἐμπέσω κρημνοὺς τῶν κακῶν. διὰ δὴ ταῦτα καὶ τοῖς τοῦ Καίσαρος εὐτυχήμασι βάσκανον ἐπιῤῥίψαντες ὀφθαλμὸν οἱ πρὸς ταῦτα ἐνησκημένοι Τελχῖνες ἄλυπον οὐδ’ αὐτὸν ἀφῆκαν εἰς πέρας ἀφῖχθαι τοῦ βίου· δηλώσει δὲ προϊὼν ὁ λόγος. (Β.) Μετὰ γὰρ τὰ μεγάλα τρόπαια ταυτὶ καὶ τοὺς ἐπινικίους θριάμβους πέμπεται πάλιν ὁ Καῖσαρ παρὰ τοῦ βασιλέως ἐπὶ τὴν προκειμένην ὁδὸν, πολεμήσων τῷ τῆς Ἠπείρου καὶ Αἰτωλίας ἄρχοντι Μιχαὴλ τῷ δεσπότῃ, τοὺς οἰκείους ὅρους παρεξιόντι καὶ κακῶς τὰ Ῥωμαίων διατιθεμένῳ πράγματα, ὡς ὁ λόγος φθάσας ἐδήλωσεν. ὁ δὲ συνηθροικὼς τά τε Θρᾳκικὰ καὶ Μακεδονικὰ στρατεύματα καὶ χεῖρα πεποιηκὼς ἱκανὴν ἐπὶ τὸν ἀντίπαλον ἔρχεται. καὶ μετὰ πολλὰς τὰς τοῦ πολέμου στροφὰς καὶ τοὺς τῆς τύχης κύβους τὰ Ῥωμαίων νικᾶται στρατεύματα· καὶ ὁ Καῖσαρ ἁλίσκεται ζῶν, ὁ τῇ φήμῃ τῶν χθὲς τροπαίων καὶ θριάμβων ἐκείνων βορέαν καὶ νότον ἐγείρας εἰς ἔκπληξιν. οὕτως οὐδὲν ἐν ἀνθρώποις ἀληθὲς, οὐδὲ βέβαιον·[A. C. 1259 AD 1282]
BYZANTINE ISTORIE LIB. IV.
CAPUT III.
[IMP. M.CH. PAI OLGG.] 222
De humana felicitate, quam fluxa et caduca sit. Philippi Macedonis apophthegma. Gæsari malus genius
invidet, Michael Etolus Romanos fines vastat. Cæsarem vincit ac vivum capit," Rerum humanarum vices.
Cyrus. Hannibal. Pompeius. Cæsar cum sorore Manfredi Siciliæ regis permutatur. Byzantium redit.
Michael Etolus affinitatem jungit cum imperatore.
1. Ac Caesaris quidein felicitates hæe fuerunt. Invidiæ autem maligno auctori in more positum est
nt acerbas et infestas aliquas calamitates prosperis
successibus aspergat, tanquajp segeţi folium, nec
ullum fere humanæ vitæ gaudinti solídum ac perpetuum esse patiatur. Itaque Philippis Mæcedoniæ
res, cum ei tres uno die successus obtic sensit
titia quidem tacite secum exsultavit: non tamen..
ita transversum se al ripi passus est, ut ob præsentem fortunam magnifice gloriaretur, superciliumve
attolleret sed cum sciret ex immodicis prosperitatibus clades longo majores 90 exsistere, eventus
illos moderatius tulit; et magis de futuris sollicitus,
quam præsentibus letus: «Ο Deus (inquit assurgens), mediocre bonis hisce malum admisce, ne
Βwntorum bonorum illecebris elatus in magnorum
malorum barathrum præter opinionem præceps
deferar. Ob eam ipsam causam his nocendi artibus exercitati Telchines seu niali genii, in ipsius
quoque Casaris secundas res invidis oculis conjeclis, citra molestiam reliquum tempus atatis eum
degere non siverunt, ut mox declarabitur
Α΄. Καὶ τὰ μὲν τοῦ Καίσαρος εὐτυχήματα
τοιαῦτα. Εθος δὲ τῷ βασκανίας ἀρχηγέτῃ κῆράς
τινα, ἐπωδύνου; καὶ ἀντιπάλους τοῖς ἀγαθοῖς εὐτυ
χήμασιν ἐπισπείρειν, καθάπερ ἐν σίτου χωρίῳ 56ζάντα. καὶ οὐκ ἄκρατον ἐς τέλος τὸ τῆς εὐφροσύνης
καλὸν ἐν τῷ βί; συγχωρεῖν τοῖς ἔχουσιν ὡς τὰ
πολλά περιγίγνεσθαι. Διὰ τοῦτο καὶ Φίλιππος δ
Μακεδονίας τύραννος, τριῶν αὐτῷ ποτέ περιγενομένων εὐτυχημάτων ἡμέρας μιας, ὑπερήσθη μὲν
τῇ τῆς ψυχῆς διαθέσει, γλώσσαν δὲ μεγαλορρήμονα
ταῖς παρεστώσι δοῦναι οὐκ ἐξετράπη, οὐδ' ἐπὶ μέγα
ἶχε τὴν ὀρούν· ἀλλ᾽ εἰδὼς ὡς ταῖς ὑπερβολαῖς τῶν
εὐτυχημάτων ὑπερβολικώτερα επιφύονται τὰ λυποῦντα, μετριώτερον μὲν διετέθη προς τα γεγενημένα, φόβον δ' ἔσχε περὶ τοῦ μέλλοντος μείζονα
κατὰ τὸ μέτρον τῆς εὐφροσύνη;· καὶ ἀναστὰς,
«Ω Θεέ,» εἶπε, ο μίξον τι τοῖς ἀγαθοῖς καὶ δυστύχημα μέτριον, μήπου ταῖς ἡδοναῖς συνεπαρθείς
τῶν μεγάλων καλῶν εἰς μεγάλους ἀπροσδοκήτως
ἐμπέσω κρημνούς τῶν κακῶν. ο Διὰ δὴ ταῦτα καὶ
τοῖς τοῦ Καίσαρος εὐτυχήμασι βάσκανον ἐπιῤῥίψαντες ὀφθαλμὸν οἱ πρὸς ταῦτα ἐνησκημένοι Τελγίνες ἄλυπον οὐδ᾽ αὐτὴν ἀφῆκαν εἰς πέρας ἀφίχθαι
τοῦ βίου δηλώσει δὲ προϊὼν ὁ λόγος.
Β. Μετὰ γὰρ τὰ μεγάλα τρόποια ταυτὶ καὶ
τοὺς ἐπινικίους θριάμβους πέμπεται πάλιν ὁ Και
σαρ παρὰ τοῦ βασιλέως ἐπὶ τὴν προκειμένην ὁδὸν,
πολεμήσων τῷ τῆς Ηπείρου καὶ Αἰτωλίας ἄρχοντι
Μιχαὴλ τῷ δεσπότη, τοὺς οἰκείους όρους παρεξιόντι
καὶ κακῶς τὰ Ῥωμαίων διατιθεμένῳ πράγματα,
ὡς ὁ λόγος φθάσας εδήλωσεν. Ο δὲ συνηθροικώς τά
τα θρακικά και Μακεδονικά στρατεύματα καὶ χεῖρα
πεποιηκὼς ἱκανὴν ἐπὶ τὸν ἀντίπαλον ἔρχεται. [Ρ. 53]
Καὶ μετὰ πολλὰς τὰς τοῦ πολέμου στροφές καὶ τοὺς
της τύχης κύβους τὰ Ῥωμαίων νικᾶται στρατεύματα· καὶ ὁ Καίσαρ αλίσκεται ζῶν ὁ τῇ φήμη
τῶν χθὲς τροπαίων καὶ θριάμβων εκείνων βορέαν
καὶ νότον ἐγείρας εἰς ἔκπληξιν. Οὕτως οὐδὲν ἐν
ἀνθρώποις ἀληθές, οὐδὲ βέβαιον· ἀλλ᾽ ἐν ἀδήλοις
ὥσπερ πελάγεσι συγκυκάται καὶ ναυαγεῖ τὰ
ἀνθρώπινα, καὶ βαθύς τις πλάνος καταχορεύει τῆς
ἀνθρωπίνης εμπειρίας καὶ γνώσεως, ἄνω καὶ κάτω
σοδῶν καὶ ταράττων πᾶσαν βουλευτηρίων σπουδήν
καὶ δίκην κύρων ἀνατρέπων τὰ δίγμασιν ἰσχυροίς
κυρούμενα σκέμματα. Κῦρος ὁ Περσῶν καὶ Μήδων το
καὶ Χαλδαίων ἄρξας ποτὲ μετὰ τὸ τῆς Ασίας τὸ
πλείστον καταδραμεῖν καὶ Βαβυλῶνα τὸ τῆς ᾿Ασίας
κλέο; βιστα καταστρέψασθαι γυναικὶ Μασσαγέτιδι
II. Post magnas enim victorias istas et triumphos
Cæsar iterum missus ab imperatore institutum iter
pergit, bellum illaturus Michaeli despotæ, Epiri et
Etoliæ principi. Nam hic limites suos transgressus
Romanos fines vastabat, ut ante diximus. Cæsar
vero Thracicis et Macedonicis exercitibus coactis
justaque manu collecta adversus hostem movet.
Sed post multas belli vicissitudines ac variam fortuna aleam Romani vincuntur, Cæsarque vivus
capitur, qui victoriarum et triumphorum fama
Aquilonem et Austrum novissime in admirationem
converterat. Sic nihil humani sincerum firmumque
est, sed omnia incerto eventu velut in mari æstuant
et quasi naufragium patiuntur. Profundus quidam
error humanam peritiam cognitionemque ludit et
insultat, sursum deorsumque impellens ac disturbans omnem consiliorum laborem, et velut tesseras evertens firmis decretis nixas deliberationes.
Cyrus, 91 qui olim Persis, Medis et Chaldais inperavit, cum Asiæ maximam partem percurrisset, et
Babylonem Asie decus facillime expugnasset, acie
cum Massagetica muliere congressus a fortuna tur
piter destituitur. Hannibal Carthaginiensis, qui
Libyam et Africa oirnem domuit, post Ibericas
Variorum no:æ.
clesia præsertim fieri consueverant, ut scribit
Phranzes lib. 1, cap. 5, de quibus agimus in Gloss.
med. Grecit. in εὐφημία, et in πολυχρόνιον. Istius
porro Strategopuli εύφημες, meminit pariter Pachymer. lib. ui, cap. 3 extr. Dec 16
Pachymer. lib. 1, cap. 32, lib. 11, cap. 7, 8.
DUCANG.
Sumpta haec ex dialogo cui titulus Φλωρέν
τιος, seu Περὶ σοφίας. Vide cod. leg. 5284, fol.
257, V. BoiviN.
ἀλλ’ ἐν ἀδήλοις ὥσπερ πελάγεσι συγκυκᾶται καὶ ναυαγεῖ τὰ ἀνθρώπινα, καὶ βαθύς τις πλάνος καταχορεύει τῆς ἀνθρωπίνης ἐμπειρίας καὶ γνώσεως, ἄνω καὶ κάτω σοβῶν καὶ ταράττων πᾶσαν βουλευτηρίων σπουδὴν καὶ δίκην κύβων ἀνατρέπων τὰ δόγμασιν ἰσχυροῖς κυρούμενα σκέμματα. Κῦρος ὁ Περσῶν καὶ Μήδων καὶ Χαλδαίων ἄρξας ποτὲ μετὰ τὸ τῆς Ἀσίας τὸ πλεῖστον καταδραμεῖν καὶ Βαβυλῶνα τὸ τῆς Ἀσίας κλέος ῥᾷστα καταστρέψασθαι γυναικὶ Μασσαγέτιδι πολέμῳ ξυμβεβληκὼς αἴσχιστα καταστρέφει τὴν τύχην. Ἀννίβας ὁ Καρχηδόνιος, ὁ Λιβύην καὶ Ἀφρικὴν δουλωσάμενος ἅπασαν, μετὰ τὰ Ἰβηρικὰ καὶ Κελτικὰ ἐκεῖνα τρόπαια καὶ τὰς καταδρομὰς τῶν τραχυτάτων Ἄλπεων καὶ τὰς θαυμαστὰς κατὰ Ῥωμαίων νίκας ἑνὸς τῆς Ῥώμης στρατηγοῦ μετὰ βραχὺ καὶ ταῦτα τῆς πατρίδος ἐντὸς τὸ ξίφος ἐνεγκεῖν οὐκ ἠδυνήθη, ἀλλ’ ἄρδην ᾤχετο γυμνὸς, γῆν πρὸ γῆς ἐλαύνων ἢ μᾶλλον ἀπηνῶς ὑπὸ τῆς τύχης ἐλαυνόμενος.[A. C. 1259 AD 1282]
BYZANTINE ISTORIE LIB. IV.
CAPUT III.
[IMP. M.CH. PAI OLGG.] 222
De humana felicitate, quam fluxa et caduca sit. Philippi Macedonis apophthegma. Gæsari malus genius
invidet, Michael Etolus Romanos fines vastat. Cæsarem vincit ac vivum capit," Rerum humanarum vices.
Cyrus. Hannibal. Pompeius. Cæsar cum sorore Manfredi Siciliæ regis permutatur. Byzantium redit.
Michael Etolus affinitatem jungit cum imperatore.
1. Ac Caesaris quidein felicitates hæe fuerunt. Invidiæ autem maligno auctori in more positum est
nt acerbas et infestas aliquas calamitates prosperis
successibus aspergat, tanquajp segeţi folium, nec
ullum fere humanæ vitæ gaudinti solídum ac perpetuum esse patiatur. Itaque Philippis Mæcedoniæ
res, cum ei tres uno die successus obtic sensit
titia quidem tacite secum exsultavit: non tamen..
ita transversum se al ripi passus est, ut ob præsentem fortunam magnifice gloriaretur, superciliumve
attolleret sed cum sciret ex immodicis prosperitatibus clades longo majores 90 exsistere, eventus
illos moderatius tulit; et magis de futuris sollicitus,
quam præsentibus letus: «Ο Deus (inquit assurgens), mediocre bonis hisce malum admisce, ne
Βwntorum bonorum illecebris elatus in magnorum
malorum barathrum præter opinionem præceps
deferar. Ob eam ipsam causam his nocendi artibus exercitati Telchines seu niali genii, in ipsius
quoque Casaris secundas res invidis oculis conjeclis, citra molestiam reliquum tempus atatis eum
degere non siverunt, ut mox declarabitur
Α΄. Καὶ τὰ μὲν τοῦ Καίσαρος εὐτυχήματα
τοιαῦτα. Εθος δὲ τῷ βασκανίας ἀρχηγέτῃ κῆράς
τινα, ἐπωδύνου; καὶ ἀντιπάλους τοῖς ἀγαθοῖς εὐτυ
χήμασιν ἐπισπείρειν, καθάπερ ἐν σίτου χωρίῳ 56ζάντα. καὶ οὐκ ἄκρατον ἐς τέλος τὸ τῆς εὐφροσύνης
καλὸν ἐν τῷ βί; συγχωρεῖν τοῖς ἔχουσιν ὡς τὰ
πολλά περιγίγνεσθαι. Διὰ τοῦτο καὶ Φίλιππος δ
Μακεδονίας τύραννος, τριῶν αὐτῷ ποτέ περιγενομένων εὐτυχημάτων ἡμέρας μιας, ὑπερήσθη μὲν
τῇ τῆς ψυχῆς διαθέσει, γλώσσαν δὲ μεγαλορρήμονα
ταῖς παρεστώσι δοῦναι οὐκ ἐξετράπη, οὐδ' ἐπὶ μέγα
ἶχε τὴν ὀρούν· ἀλλ᾽ εἰδὼς ὡς ταῖς ὑπερβολαῖς τῶν
εὐτυχημάτων ὑπερβολικώτερα επιφύονται τὰ λυποῦντα, μετριώτερον μὲν διετέθη προς τα γεγενημένα, φόβον δ' ἔσχε περὶ τοῦ μέλλοντος μείζονα
κατὰ τὸ μέτρον τῆς εὐφροσύνη;· καὶ ἀναστὰς,
«Ω Θεέ,» εἶπε, ο μίξον τι τοῖς ἀγαθοῖς καὶ δυστύχημα μέτριον, μήπου ταῖς ἡδοναῖς συνεπαρθείς
τῶν μεγάλων καλῶν εἰς μεγάλους ἀπροσδοκήτως
ἐμπέσω κρημνούς τῶν κακῶν. ο Διὰ δὴ ταῦτα καὶ
τοῖς τοῦ Καίσαρος εὐτυχήμασι βάσκανον ἐπιῤῥίψαντες ὀφθαλμὸν οἱ πρὸς ταῦτα ἐνησκημένοι Τελγίνες ἄλυπον οὐδ᾽ αὐτὴν ἀφῆκαν εἰς πέρας ἀφίχθαι
τοῦ βίου δηλώσει δὲ προϊὼν ὁ λόγος.
Β. Μετὰ γὰρ τὰ μεγάλα τρόποια ταυτὶ καὶ
τοὺς ἐπινικίους θριάμβους πέμπεται πάλιν ὁ Και
σαρ παρὰ τοῦ βασιλέως ἐπὶ τὴν προκειμένην ὁδὸν,
πολεμήσων τῷ τῆς Ηπείρου καὶ Αἰτωλίας ἄρχοντι
Μιχαὴλ τῷ δεσπότη, τοὺς οἰκείους όρους παρεξιόντι
καὶ κακῶς τὰ Ῥωμαίων διατιθεμένῳ πράγματα,
ὡς ὁ λόγος φθάσας εδήλωσεν. Ο δὲ συνηθροικώς τά
τα θρακικά και Μακεδονικά στρατεύματα καὶ χεῖρα
πεποιηκὼς ἱκανὴν ἐπὶ τὸν ἀντίπαλον ἔρχεται. [Ρ. 53]
Καὶ μετὰ πολλὰς τὰς τοῦ πολέμου στροφές καὶ τοὺς
της τύχης κύβους τὰ Ῥωμαίων νικᾶται στρατεύματα· καὶ ὁ Καίσαρ αλίσκεται ζῶν ὁ τῇ φήμη
τῶν χθὲς τροπαίων καὶ θριάμβων εκείνων βορέαν
καὶ νότον ἐγείρας εἰς ἔκπληξιν. Οὕτως οὐδὲν ἐν
ἀνθρώποις ἀληθές, οὐδὲ βέβαιον· ἀλλ᾽ ἐν ἀδήλοις
ὥσπερ πελάγεσι συγκυκάται καὶ ναυαγεῖ τὰ
ἀνθρώπινα, καὶ βαθύς τις πλάνος καταχορεύει τῆς
ἀνθρωπίνης εμπειρίας καὶ γνώσεως, ἄνω καὶ κάτω
σοδῶν καὶ ταράττων πᾶσαν βουλευτηρίων σπουδήν
καὶ δίκην κύρων ἀνατρέπων τὰ δίγμασιν ἰσχυροίς
κυρούμενα σκέμματα. Κῦρος ὁ Περσῶν καὶ Μήδων το
καὶ Χαλδαίων ἄρξας ποτὲ μετὰ τὸ τῆς Ασίας τὸ
πλείστον καταδραμεῖν καὶ Βαβυλῶνα τὸ τῆς ᾿Ασίας
κλέο; βιστα καταστρέψασθαι γυναικὶ Μασσαγέτιδι
II. Post magnas enim victorias istas et triumphos
Cæsar iterum missus ab imperatore institutum iter
pergit, bellum illaturus Michaeli despotæ, Epiri et
Etoliæ principi. Nam hic limites suos transgressus
Romanos fines vastabat, ut ante diximus. Cæsar
vero Thracicis et Macedonicis exercitibus coactis
justaque manu collecta adversus hostem movet.
Sed post multas belli vicissitudines ac variam fortuna aleam Romani vincuntur, Cæsarque vivus
capitur, qui victoriarum et triumphorum fama
Aquilonem et Austrum novissime in admirationem
converterat. Sic nihil humani sincerum firmumque
est, sed omnia incerto eventu velut in mari æstuant
et quasi naufragium patiuntur. Profundus quidam
error humanam peritiam cognitionemque ludit et
insultat, sursum deorsumque impellens ac disturbans omnem consiliorum laborem, et velut tesseras evertens firmis decretis nixas deliberationes.
Cyrus, 91 qui olim Persis, Medis et Chaldais inperavit, cum Asiæ maximam partem percurrisset, et
Babylonem Asie decus facillime expugnasset, acie
cum Massagetica muliere congressus a fortuna tur
piter destituitur. Hannibal Carthaginiensis, qui
Libyam et Africa oirnem domuit, post Ibericas
Variorum no:æ.
clesia præsertim fieri consueverant, ut scribit
Phranzes lib. 1, cap. 5, de quibus agimus in Gloss.
med. Grecit. in εὐφημία, et in πολυχρόνιον. Istius
porro Strategopuli εύφημες, meminit pariter Pachymer. lib. ui, cap. 3 extr. Dec 16
Pachymer. lib. 1, cap. 32, lib. 11, cap. 7, 8.
DUCANG.
Sumpta haec ex dialogo cui titulus Φλωρέν
τιος, seu Περὶ σοφίας. Vide cod. leg. 5284, fol.
257, V. BoiviN.
PG 148:223Μάγνος Πομπήϊος, Ῥωμαίων ὕπατος καὶ στρατηγὸς αὐτοκράτωρ, Ἀσίας ἄχρι Καυκασίων ὀρῶν καὶ Κασπίας θαλάσσης δραμὼν καὶ μυρία καταστρεψάμενος ἔθνη καὶ χρημάτων ἀπείρους τῇ Ῥώμῃ σωροὺς χαρισάμενος ὑπὸ βραχυτάτου τὸ τελευταῖον στρατεύματος ἐν τοῖς ἰδίοις τὸ μέγα κατέλυσε κλέος. κατὰ ταὐτὰ δὲ καὶ ὁ νῦν τῷ λόγῳ προκείμενος Καῖσαρ ὁ χθὲς τὰ μέγιστα κατωρθωκὼς τρόπαια ἀδοξοτέρων ἀγώνων γίνεται παρανάλωμα σήμερον· τοῦ θεοῦ πάντως μυστικώτερον διὰ τῶν τοιούτων λόγον ἀποπληροῦντος, ἵνα τὴν ἑαυτῶν ἐν ταῖς τῶν φαυλοτέρων ἥτταις καταγινώσκοντες δύναμιν τὰς τῶν μεγάλων καὶ ἐξαισίων τροπαίων αἰτίας ἐκ θεοῦ καθαρῶς εἶναι νομίζωμεν. (Γ.) Ἀλλὰ γὰρ οὕτως ἁλόντα τὸν Καίσαρα ὁ Μιχαὴλ αὐτίκα τῷ γαμβρῷ ζητήσαντι πέμπει τῷ τῆς Σικελίας ῥηγὶ Μαφρὲ, ἀντάλλαγμα καὶ λύτρον ἐσόμενον τῆς αὐτοῦ ἀδελφῆς. ταύτην γὰρ εἰς γυναῖκα δευτέραν ἠγάγετο μετὰ τὴν τῆς Εἰρήνης τελευτὴν ὁ βασιλεὺς Ἰωάννης ὁ Δούκας, παρὰ Θευδερίχου τοῦ ταύτης πατρὸς καὶ ῥηγὸς Σικελίας λαβών·[A. M. 6768 AD 6791]
flur. alicu. Pat. EOLOG.]
illas el Celticas victorias, post asperrimas Alpes πολέμω ξυμβεβληκώς αίσχιστα καταστρέφει την
superatas, post mirabiles victorias de Romanis par- τύχην. ᾿Αννίβας ὁ Καρχηδόνιος, ὁ Λιβύην και Αφρι
tas, mox urius Romani ducis armadidque in patria την δουλωσάμενος ἅπασαν, μετὰ τὰ θηρικὰ καὶ
sua tolerare non potuit: seal plane nudus discessit, Κελτικά ἐκεῖνα τρόπαια καὶ τάς καταδρομές των
exsilium exsilio mutans,ver potius a fortuna cru- τραχυτάτων Αλπεων καὶ τὰς θαυμαστάς κατά Ρω
deliter exagitatus. Papers Magnus, Romanus μαίων νίκας ἑνὸς τῆς Ῥώμης στρατηγοῦ μετὰ
con-ul e: suumis potestate praeditus imperator, βραχὺ καὶ ταῦτα τῆς πατρίδος ἐντὸς τὸ ξίφος ἐνεγ
cum virtar Asam usque ad Caucaseas rupes et κεῖν οὐκ ἠδυνήθη, ἀλλ᾽ ἄρδην ᾤχετο γυμνός, γῆν
mare, Caspium pervasisset, et plurimis nationibus πρὸ γῆς ἐλαύνων ἢ μᾶλλον ἀπηνῶς ὑπὸ τῆς τύχης
subactis Romam infinitis pecuniarum acervis collo- ἐλαυνόμενος. Μάγνος Πομπήιος, Ρωμαίων ύπατος
eople asset, tandem apud suos perexigua armato- καὶ στρατηγὸς αὐτοκράτωρ, Ασίας ἄχρι Καυκα
řuin manu oppressus magnum illud decus amisit. σίων ὁρῶν καὶ Κασπίας θαλάσσης δραμὼν καὶ μυ
Ita quoque is de quo nunc agimus Cæsar, maximis ρία καταστρεψάμενος ἔθνη, καὶ χρημάτων ἀπείρους
rebus heri gestis, holie obscurioribus certaminibus τῇ Ῥώμη σωρούς χαρισάμενος, ὑπὸ βραχυτάτου το
confectus facet: Deo hujusmodi exemplis arcanam τελευταίον στρατεύματος ἐν τοῖς ἰδίοις τὸ μέγα
doctrinam explicante, ut nostris virìbus, com a κατέλυσε κλέος. Κατὰ ταὐτὰ δὲ καὶ ὁ νῦν τῷ λόγῳ
deterioribus superamur, agnitis magnorum atque προκείμενος Καίσαρ ὁ χθὲς τὰ μέγιστα κατωρθω
admirabilium successuum causas uni plane Deo ac- χώς τρόπαια άδοξοτέρων αγώνων γίνεται παρανά.
ceptas referamus,
λωμα σήμερον· τοῦ Θεοῦ πάντως μυστικώτερον διά
τῶν τοιούτων λόγον ἀποπληροῦντος, ἵνα τὴν ἑαυτῶν ἐν ταῖς τῶν φαυλοτέρων ἥτταις καταγινώσκοντες δύναμιν τὰς τῶν μεγάλων καὶ ἐξαισίων τροπαίων αἰτίας ἐκ Θεοῦ καθαρῶς εἶναι νομί
ζωμεν.
Γ. ᾿Αλλὰ γὰρ οὕτως ἀλόντα τὸν Καίσαρα ο Μι
χαὴλ αὐτίκα τῷ γαμβρῷ ζητήσαντι πέμπει τῷ τῆς
Σικελίας ῥηγὶ Μαυρέ, ἀντάλλαγμα καὶ λύτρον ἰσό.
μενον τῆς αὐτοῦ ἀδελφῆς Ταύτην γὰρ εἰς
γυναῖκα δευτέραν ηγάγετο μετὰ τὴν τῆς Εἰρήνης
τελευτὴν ὁ βασιλεὺς Ἰωάννης ὁ Δούκας, παρὰ Θευδερίχου τοῦ ταύτης πατρὸς καὶ βηγός Σικελία;
λαβών· ἡ δὴ καὶ μετὰ τὴν τοῦ συζύγου τελευτὴν
οίκαδε ἀπιέναι οὐκ ἔχουσα παρὰ Ρωμαίοις είχε
τὴν δίαιταν, σωφροσύνης ὥρᾳ τὸν βίον κοσμοῦσα
καὶ τρόποις σεμνότητος τὴν τῆς όψεως αίγλην
λαμπροτέραν δεικνύσα. Καὶ τοῦτον τὸν τρόπον πάν
λιν τον φίλον ή μεγαλόπολις ελάμβανε Καίσαρα.
Καὶ ἐπὶ τούτοις ζητήσας ὁ Αἰτωλός Μιχαὴλ ὁ δε
III. Porro Cæsarem ita capium Michael petenti
Manfredo Sicilia regi, genero suo, statim misit,
ut is suam sororem cum illo perintatam redimeret.
Nam eam Joannes Ducas imperator 92 post Irenes
obitum alteram uxorem duxerat, a Theodorico
patre, Siciliae rege, acceptam: quae cum post conjugis obitum redire domum baud posset, apud Romanos vivebat pudicitiæ laude commendabilis, ac
morum honestate vultus sui splendorem illustrabat.
Eo pacto urbs princeps adamatuin suum C.Psarei
recepit. Deinde Michael Etolus despotes, Nicephoro
filio viduo uxorem quærens, imperato:is neptem
ex sorore Annam accipit: quo conjugio pax cumn
illo Grinata esl.
σπότης νύμφην [Ρ. 54] ἐπὶ τῷ υἱῷ Νικηφόρῳ τῷ δεσπότῃ χηρεύοντι λαμβάνει τὴν βασιλέως ἀδελφιδὴν
Ανναν Καὶ ἦν ἡ τοιαύτη συζυγία βεβαίωσις τῶν ἐκεῖθεν σπονδών.
CAPUT IV.
Palæologus stabilit potestatem suam. Theodori Lascaris filias nuptum collocal. Quibus maritis. Joannem
earum fratrem excercal. Quis inter hæc sensus Arsenio fuerit. Ut Palæologo sacris interdiserit. Palæo.
logus veniam sceleris petit. Non auditur. Concilium iudicit adversus patriarcham. Pontifices fraternæ
charitatis expertes. Crimen Arsenio objectum. De Asuline Turco. Patriarcha judicio se non sistil. Demnatur ul contumax. Germanus ei succedit. Quænam ejus merita erga Palæologum fuerint.
1. Cæterum imperator Constantinopolin jami teDens el res prospere sibi succedere cernens secundaque forlaus auram suis laboribus aspirare, plane
jam imperium sibi vindicare statuit; eique deinceps
curæ fuit, ut omnem inetum imminentem funditus
exstirparet, verils ne undem ii qui nunc Lacile
ipsum diris devoverent, irauique velut parturiendo
premerent, non parvo prætextu freti, videlicet succedendi in imperium et paterna hereditatis auΔ΄. Ο μέντοι βασιλεὺς καὶ τῆς Κωνσταντίνου
πόλεως ἐγκρατής ήδη γενόμενος καὶ ὁρῶν ὡς ἐξ
ουρίας αὐτῷ τὰ πράγματα φέρεται καὶ αἱ τῆς δύο
p χης αύραι εὐμενῶς ἐπιπνέουσι τῇ αὐτοῦ δεξιά, ἀπρὶξ
τῆς βασιλείας ἔχεσθαι ἔγνωκεν ήδη, καὶ τοῦ λοιποῦ
Εμελεν αὐτῷ ῥιζόθεν πάντα φόβον έφεδρων Εκτι
μεῖν, δεδιότι μήπως ὀψὲ τοῦ χρόνου πρόφασιν εχόνο
τες οὐ μικρὰν τὰς βασιλικές διαδοχὰς καὶ τοὺς
πατρώους κλήρους οἱ νῦν ὑπ᾽ ὁδόντα καταρώμενοι
nota.
Variorum
Phrasis insolens, pro ἐν τῷ ἡττᾶσθαι τῶν
φαυλοτέρων. Βοlvin.
Aunæ Manfredi Siciliæ regis sororis, de qua
ibidem Pachymer. DUCANG.
Sic lioc loco, et infra, Frelericum ii inperatorem perperam vocat, quem Pachymeres spδέριχον. Manfredus quippe alias nothus fuit ejusden Frederici. DUCANG.
183) Eulogin Michaelis imp. sororis Bliam. Vide
Famil. Byzant. p. 209, 210 FOCANG.
ἣ δὴ καὶ μετὰ τὴν τοῦ συζύγου τελευτὴν οἴκαδε ἀπιέναι οὐκ ἔχουσα παρὰ Ῥωμαίοις εἶχε τὴν δίαιταν, σωφροσύνης ὥρᾳ τὸν βίον κοσμοῦσα καὶ τρόποις σεμνότητος τὴν τῆς ὄψεως αἴγλην λαμπροτέραν δεικνῦσα. καὶ τοῦτον τὸν τρόπον πάλιν τὸν φίλον ἡ μεγαλόπολις ἐλάμβανε Καίσαρα. καὶ ἐπὶ τούτοις ζητήσας ὁ Αἰτωλὸς Μιχαὴλ ὁ δεσπότης νύμφην ἐπὶ τῷ υἱῷ Νικηφόρῳ τῷ δεσπότῃ χηρεύοντι λαμβάνει τὴν βασιλέως ἀδελφιδῆν Ἄνναν. καὶ ἦν ἡ τοιαύτη συζυγία βεβαίωσις τῶν ἐκεῖθεν σπονδῶν. δ. Ὁ μέντοι βασιλεὺς καὶ τῆς Κωνσταντινουπόλεως ἐγκρατὴς ἤδη γενόμενος καὶ ὁρῶν ὡς ἐξ οὐρίας αὐτῷ τὰ πράγματα φέρεται καὶ αἱ τῆς τύχης αὖραι εὐμενῶς ἐπιπνέουσι τῇ αὐτοῦ δεξιᾷ, ἀπρὶξ τῆς βασιλείας ἔχεσθαι ἔγνωκεν ἤδη, καὶ τοῦ λοιποῦ ἔμελεν αὐτῷ ῥιζόθεν πάντα φόβον ἔφεδρον ἐκτεμεῖν, δεδιότι μήπως ὀψὲ τοῦ χρόνου πρόφασιν σχόντες οὐ μικρὰν τὰς βασιλικὰς διαδοχὰς καὶ τοὺς πατρῴους κλήρους οἱ νῦν ὑπ’ ὀδόντα καταρώμενοι καὶ ἐν ὠδῖσι κρύπτοντες τὴν ὀργὴν εἰς ὕψος ἀναῤῥιπίσωσι περιφανὲς τὴν ἐπιβουλὴν καὶ κολοφῶνα κινδύνων αὐτῷ ἐπεγείρωσιν.[A. M. 6768 AD 6791]
flur. alicu. Pat. EOLOG.]
illas el Celticas victorias, post asperrimas Alpes πολέμω ξυμβεβληκώς αίσχιστα καταστρέφει την
superatas, post mirabiles victorias de Romanis par- τύχην. ᾿Αννίβας ὁ Καρχηδόνιος, ὁ Λιβύην και Αφρι
tas, mox urius Romani ducis armadidque in patria την δουλωσάμενος ἅπασαν, μετὰ τὰ θηρικὰ καὶ
sua tolerare non potuit: seal plane nudus discessit, Κελτικά ἐκεῖνα τρόπαια καὶ τάς καταδρομές των
exsilium exsilio mutans,ver potius a fortuna cru- τραχυτάτων Αλπεων καὶ τὰς θαυμαστάς κατά Ρω
deliter exagitatus. Papers Magnus, Romanus μαίων νίκας ἑνὸς τῆς Ῥώμης στρατηγοῦ μετὰ
con-ul e: suumis potestate praeditus imperator, βραχὺ καὶ ταῦτα τῆς πατρίδος ἐντὸς τὸ ξίφος ἐνεγ
cum virtar Asam usque ad Caucaseas rupes et κεῖν οὐκ ἠδυνήθη, ἀλλ᾽ ἄρδην ᾤχετο γυμνός, γῆν
mare, Caspium pervasisset, et plurimis nationibus πρὸ γῆς ἐλαύνων ἢ μᾶλλον ἀπηνῶς ὑπὸ τῆς τύχης
subactis Romam infinitis pecuniarum acervis collo- ἐλαυνόμενος. Μάγνος Πομπήιος, Ρωμαίων ύπατος
eople asset, tandem apud suos perexigua armato- καὶ στρατηγὸς αὐτοκράτωρ, Ασίας ἄχρι Καυκα
řuin manu oppressus magnum illud decus amisit. σίων ὁρῶν καὶ Κασπίας θαλάσσης δραμὼν καὶ μυ
Ita quoque is de quo nunc agimus Cæsar, maximis ρία καταστρεψάμενος ἔθνη, καὶ χρημάτων ἀπείρους
rebus heri gestis, holie obscurioribus certaminibus τῇ Ῥώμη σωρούς χαρισάμενος, ὑπὸ βραχυτάτου το
confectus facet: Deo hujusmodi exemplis arcanam τελευταίον στρατεύματος ἐν τοῖς ἰδίοις τὸ μέγα
doctrinam explicante, ut nostris virìbus, com a κατέλυσε κλέος. Κατὰ ταὐτὰ δὲ καὶ ὁ νῦν τῷ λόγῳ
deterioribus superamur, agnitis magnorum atque προκείμενος Καίσαρ ὁ χθὲς τὰ μέγιστα κατωρθω
admirabilium successuum causas uni plane Deo ac- χώς τρόπαια άδοξοτέρων αγώνων γίνεται παρανά.
ceptas referamus,
λωμα σήμερον· τοῦ Θεοῦ πάντως μυστικώτερον διά
τῶν τοιούτων λόγον ἀποπληροῦντος, ἵνα τὴν ἑαυτῶν ἐν ταῖς τῶν φαυλοτέρων ἥτταις καταγινώσκοντες δύναμιν τὰς τῶν μεγάλων καὶ ἐξαισίων τροπαίων αἰτίας ἐκ Θεοῦ καθαρῶς εἶναι νομί
ζωμεν.
Γ. ᾿Αλλὰ γὰρ οὕτως ἀλόντα τὸν Καίσαρα ο Μι
χαὴλ αὐτίκα τῷ γαμβρῷ ζητήσαντι πέμπει τῷ τῆς
Σικελίας ῥηγὶ Μαυρέ, ἀντάλλαγμα καὶ λύτρον ἰσό.
μενον τῆς αὐτοῦ ἀδελφῆς Ταύτην γὰρ εἰς
γυναῖκα δευτέραν ηγάγετο μετὰ τὴν τῆς Εἰρήνης
τελευτὴν ὁ βασιλεὺς Ἰωάννης ὁ Δούκας, παρὰ Θευδερίχου τοῦ ταύτης πατρὸς καὶ βηγός Σικελία;
λαβών· ἡ δὴ καὶ μετὰ τὴν τοῦ συζύγου τελευτὴν
οίκαδε ἀπιέναι οὐκ ἔχουσα παρὰ Ρωμαίοις είχε
τὴν δίαιταν, σωφροσύνης ὥρᾳ τὸν βίον κοσμοῦσα
καὶ τρόποις σεμνότητος τὴν τῆς όψεως αίγλην
λαμπροτέραν δεικνύσα. Καὶ τοῦτον τὸν τρόπον πάν
λιν τον φίλον ή μεγαλόπολις ελάμβανε Καίσαρα.
Καὶ ἐπὶ τούτοις ζητήσας ὁ Αἰτωλός Μιχαὴλ ὁ δε
III. Porro Cæsarem ita capium Michael petenti
Manfredo Sicilia regi, genero suo, statim misit,
ut is suam sororem cum illo perintatam redimeret.
Nam eam Joannes Ducas imperator 92 post Irenes
obitum alteram uxorem duxerat, a Theodorico
patre, Siciliae rege, acceptam: quae cum post conjugis obitum redire domum baud posset, apud Romanos vivebat pudicitiæ laude commendabilis, ac
morum honestate vultus sui splendorem illustrabat.
Eo pacto urbs princeps adamatuin suum C.Psarei
recepit. Deinde Michael Etolus despotes, Nicephoro
filio viduo uxorem quærens, imperato:is neptem
ex sorore Annam accipit: quo conjugio pax cumn
illo Grinata esl.
σπότης νύμφην [Ρ. 54] ἐπὶ τῷ υἱῷ Νικηφόρῳ τῷ δεσπότῃ χηρεύοντι λαμβάνει τὴν βασιλέως ἀδελφιδὴν
Ανναν Καὶ ἦν ἡ τοιαύτη συζυγία βεβαίωσις τῶν ἐκεῖθεν σπονδών.
CAPUT IV.
Palæologus stabilit potestatem suam. Theodori Lascaris filias nuptum collocal. Quibus maritis. Joannem
earum fratrem excercal. Quis inter hæc sensus Arsenio fuerit. Ut Palæologo sacris interdiserit. Palæo.
logus veniam sceleris petit. Non auditur. Concilium iudicit adversus patriarcham. Pontifices fraternæ
charitatis expertes. Crimen Arsenio objectum. De Asuline Turco. Patriarcha judicio se non sistil. Demnatur ul contumax. Germanus ei succedit. Quænam ejus merita erga Palæologum fuerint.
1. Cæterum imperator Constantinopolin jami teDens el res prospere sibi succedere cernens secundaque forlaus auram suis laboribus aspirare, plane
jam imperium sibi vindicare statuit; eique deinceps
curæ fuit, ut omnem inetum imminentem funditus
exstirparet, verils ne undem ii qui nunc Lacile
ipsum diris devoverent, irauique velut parturiendo
premerent, non parvo prætextu freti, videlicet succedendi in imperium et paterna hereditatis auΔ΄. Ο μέντοι βασιλεὺς καὶ τῆς Κωνσταντίνου
πόλεως ἐγκρατής ήδη γενόμενος καὶ ὁρῶν ὡς ἐξ
ουρίας αὐτῷ τὰ πράγματα φέρεται καὶ αἱ τῆς δύο
p χης αύραι εὐμενῶς ἐπιπνέουσι τῇ αὐτοῦ δεξιά, ἀπρὶξ
τῆς βασιλείας ἔχεσθαι ἔγνωκεν ήδη, καὶ τοῦ λοιποῦ
Εμελεν αὐτῷ ῥιζόθεν πάντα φόβον έφεδρων Εκτι
μεῖν, δεδιότι μήπως ὀψὲ τοῦ χρόνου πρόφασιν εχόνο
τες οὐ μικρὰν τὰς βασιλικές διαδοχὰς καὶ τοὺς
πατρώους κλήρους οἱ νῦν ὑπ᾽ ὁδόντα καταρώμενοι
nota.
Variorum
Phrasis insolens, pro ἐν τῷ ἡττᾶσθαι τῶν
φαυλοτέρων. Βοlvin.
Aunæ Manfredi Siciliæ regis sororis, de qua
ibidem Pachymer. DUCANG.
Sic lioc loco, et infra, Frelericum ii inperatorem perperam vocat, quem Pachymeres spδέριχον. Manfredus quippe alias nothus fuit ejusden Frederici. DUCANG.
183) Eulogin Michaelis imp. sororis Bliam. Vide
Famil. Byzant. p. 209, 210 FOCANG.
PG 148:225ὅθεν κατά τινα χρείαν ἐπιδεδημηκότι ἐκ τοῦ παρήκοντος εἰς τὴν βασιλεύουσαν ἐκ Πελοποννήσου Λατίνῳ τινὶ, εὐγενεῖ μὲν, οὐ πάνυ δ’ ἐνδόξῳ, ὄνομα δὲ Βελικούρτῳ, Θεοδώραν τούτῳ συζεύγνυσι, τὴν μίαν τῶν τοῦ βασιλέως Θεοδώρου τοῦ Λάσκαρι θυγατέρων· καὶ οἴκαδε ἀπιέναι ἅμα αὐτῇ προτρέπεται τοῦτον· τὴν δὲ ἑτέραν ὄνομα Εἰρήνην συζεύγνυσι κόντῳ τινὶ τὴν ἀξίαν, ὄνομα Βιντιμιλίᾳ, ἐκ Γενούας, ἐκ τοῦ παρήκοντος καὶ αὐτῷ τῇ Κωνσταντινουπόλει ἐπιδεδημηκότι καὶ εὐθὺς οἴκαδε ἀπιέναι καὶ αὐτὸν μετ’ αὐτῆς ἀφίησι· τὸν δὲ ἀδελφὸν αὐτῶν Ἰωάννην πέμψας στερεῖ τῶν ὀμμάτων, δεκαετῆ ἤδη τυγχάνοντα. καὶ οὕτως ἀνύποπτον καὶ φόβου παντὸς ἐλευθέραν ἑαυτῷ κατεστήσατο τὴν ὅλην τῆς βασιλείας διαδοχήν. (Β.) Ὅ γε μὴν πατριάρχης Ἀρσένιος ἀκηκοὼς τὴν τοῦ Ἰωάννου τύφλωσιν ἐταράχθη καὶ ἀπεπήδησε καὶ ἄνω καὶ κάτω τοῦ οἴκου περιϊὼν ἐβόα θρηνῶν, ἔτυπτεν ἀπηνῶς χερσὶ μὲν τὰ στέρνα, λογισμοῖς δὲ ξιφηφόροις εἰπεῖν τὴν καρδίαν· γῇ καὶ ἡλίῳ τὴν ἀδικίαν προσήγγειλε· τὰ στοιχεῖα πρὸς ἐπικουρίαν ἐπεβοᾶτο τῆς ἀτοπίας· λύσιν τοῦ πάθους ὥρμα ζητεῖν·[Α. c. 1959 ΔΟ 1982]
ΒΥΖΑΝΤΙΝ.Ε HISTORIE LIB. IV.
IMP. KH. PALEOLOS.]
καὶ ἐν ὠδῖσι κρύπτοντες τὴν ὀργὴν εἰς ὕψος ἀναβ· cunda, ex iusidiis in apertam vim crumperent, et
extremum ipsi periculum crearent. Igitur Latino
cuidam, qui e Peloponneso negotii cujusdam causa
obiter in urbem venerat, nobili quidem illi, sed non
illustri, Velicurto nomine, Theodoram unama
Theodori Lascaris filiabus despondet, 93 eumque
hortatur uti secum eam abducat. Alteram Irenca
viro cuidam despondet, dignitate comiti, nomine
Vintimilia, Gennensi, qui et ipse obiter Constantinopolin venerat: et eum quoque domum cum illa
abire permittit. Fratrem vero earum Joannem, qui
jam decimum agebat sonum, oculis privan hum
curat; et in bunc modum totam imperii successionem suspicione ac melu varuam sibi asserit,
επίσωσι περιφανὲς τὴν ἐπιβουλὴν καὶ κολοφώνα
κινδύνων αὐτῷ ἐπεγείρωσιν. Ὅθεν κατά τινα χρείαν
ἐπιδεδημηκότι ἐκ τοῦ παρήκοντος εἰς τὴν βα
σιλεύουσαν ἐκ Πελοποννήσου Δατίνῳ τινὶ, εὐγενεί
μὲν, οὐ πάνυ δ' ἐνδόξῳ, ὄνομα δὲ Βαλικούρτῳ
Θεοδώραν τούτῳ συζεύγνυσι, τὴν μίαν τῶν τοῦ
βασιλέως Θεοδώρου τοῦ Λάσκαρι θυγατέρων· καὶ
οἴκαδε ἀπιέναι ἅμα αὐτῇ προτρέπεται τοῦτον· τὴν
δὲ ἑτέραν ὄνομα Εἰρήνην συζεύγνυσι κόντῳ τινὶ
τὴν ἀξίαν, ὄνομα Βιντιμιλίᾳ ἐκ Γενούας, ἐκ
τοῦ παρέχοντος καὶ αὐτῷ τῇ Κωνσταντινουπόλει
ἐπιδεδημηκότι καὶ εὐθὺς οἴκαδε ἀπιέναι καὶ αὐτ
τὸν μετ' αὐτῆς ἀφίησι· τὸν δὲ ἀδελφὸν αὐτῶν
Ιωάννην πέμψας στερεῖ τῶν ὀμμάτων, δεκαετή ἤδη τυγχάνοντα Καὶ οὕτως ἀνύποπτον καὶ φόβου
παντὸς ἐλευθέραν ἑαυτῷ κατεστήσατο τὴν ὅλην τῆς βασιλείας διαδοχήν.
Β. Ο γε μὴν πατριάρχης Αρσένιος ἀκηκοώς τὴν
τοῦ Ἰωάννου τύφλωσιν ἐταράχθη καὶ ἀπαπήδησε
καὶ ἄνω καὶ κάτω τοῦ οἴκου περιιών 166α θρηνών,
Ετυπτεν ἀπηνώς χερσὶ μὲν τὰ στέρνα λογισ
μαῖς δὲ ξιφηφόροις εἰπεῖν τὴν καρδίαν· γῇ καὶ
ηλίῳ τὴν ἀδικίαν προσήγγειλε· τὰ στοιχεῖα πρὸς
ἐπικουρίαν ἐπεβοπτο τῆς ἀτοπίας· λύσιν τοῦ πάθους
ὥρμα ζητεῖν· οὐκ ἔχων δὲ καπνούς στεναγμῶν ἐκ
τοῦ στόματος σφοδροτάτους ἀνέπεμπεν, οὓς τὰ ξύλα
τῆς λύπης ἐκ τῆς καρδίας ἀνέφλεγον. Ἐπεὶ δ' ἄπυρα
καὶ ὅλως ἀπεγνωσμένα [Ρ. 55] τὰ τῆς ἐκδικήσεως
ἦν, ἄλλην ἐβάδισε· καὶ πέμψας ἀφορισμῷ μὲν τὸν
βασιλέα καθυποβάλλει ἐκκλησιαστικῷ, τὴν δὲ
τούτου μνήμην ἐν ταῖς ὑμνῳδίαις οὐκ ἐκώλυσεν
ἀναφέρεσθαι, δείσας μή τι περὶ τὴν Ἐκκλησίαν νεω
τερίσι στρατηγούμενος τῷ θυμῷ, καὶ, δ φησιν ή
παροιμία, καπνὸν φεύγειν ἐθέλων εἰς πῦρ ἐμπεσεῖν
Η πατριάρχης ἀναγκασθῇ. 'Ο δὲ μετρίως τὴν ἐπι
11. Αt patriarcha Arsenius, audita Joannis ex-ω
crcatione, turbalus exsilil, sursum deorsum cursitat per totam domum, vociferatur, plorat, plangit;
animum acerbissimis cogitationibn; crudeliter cxcruciat; terrae et soli injuriam banc annuntial;
elementorum opem implorat indigni facinoris vindicem; mali remedium quærit, eoque destitutus
suspiria ex ore fundit, vel potias fumos vehemen -
tissimnos es inrino corde exhalat, doloris famm13
excitatus. Sed cum ulciscen.li nullus modus, nulla
spes esset, aliam rationem init. Ac sacris quident
imperatori interdicit; mentionem autein ejus in
psalmodiis non tollit, veritus, ue per iracundiam
aliquid novi in Ecclesiam molir. tur, neve fumuin
(quod aiunt) patriarcha fugiens in ignem invitus
incideret. At ille censuram molerate ferens compluribns diebus gestur et habita supplex mansit, et
absolutionem exspectavit.
τίμησιν ἐνεγκὼν ἐφ᾽ ἱκαναῖς ταῖς ἡμέραις υποπεπτωκότι τε διέμεινε χρώμενος σχήματι καὶ λύσιν τῆς
ἐπιτιμήσεως ἀναμένων.
Γ. Ἐπεὶ δ᾽ οὐ προσχώρει τὰ τῆς ἐλπίδος, εἰς
ἄμυναν έβλεψεν, οὐχ οἷαν καθάπαξ ἡ χεὶρ ὑφηγεί
ται τῆς ἐξουσία;· οὐ γὰρ ἀνακεκαλυμμένη χρῆται τῇ
ἐξουσίᾳ· ἀλλ' ἐκκλησίαν ἀρχιερέων ἀθροίσας εἰς
κανονικὴν ἐξέτασιν ἐνεγκεῖν κελεύει τὰ σποράδην
παρά τινων ψιθυριζόμενα κατὰ τοῦ πατριάρχου
ἐγκλήματα· οἱ τὸ κελευσθὲν ἡδέως, πῶς ἂν εἴποιμι;
. δεξάμενοι, οι τοῖς ἄλλοις φιλαδελφίας ὑπόδειγμα
Variorum
Nisi pro ἐκ τοῦ παρατυχόντος, vel κατὰ τύintelligatur, non video quid sibi velit, et sic
usus est hic forma loquendi Pachymerius. WOLFIUS.
Pachymer. lib. u, cap. 6. Μαίῳ δὲ Βελι
τούρτα, id est Mahier de Valaiucourt, quomodo
ves Matthæus tum efferebatur apud Francobelgas
mostrates. Is porro ex nobili satis in Picardia la
Dulia ortus erat, uti docemus in Historia nostra
Franco-Byzantinu, lib. v, n. 42. Ducang.
Seu, ut ltali eferunt, Vintimiglia. Vide eamdem flist. n. 41, 42, et que de hac lamilia olservamus in Familiis Byzantinis, ubi de Lascarica
gente agimus, cujus nomen sibi exinde ascripserunt
Vintimlieuses. DUCANG.
Pachymer. lib. II, cap. 55; lib. uti, cap. 19,
43, 25, καὶ ἐν φρουρίῳ τῷ τῶν Νικητιάτων της
III. At cum spe frustraretur, ad ultionem 94 conversus, non eam quam potentiæ licentia omnino sug -
gerit (nec enim potestate sua palam usus est, pontilicum concilium cogit; eaque crimina que spar
sim a quibusdam contra patriarcham mussitaban -
tur, in canonicam disquisitionem vocari jubet.
Mandatum illud vix dici potest, quam cupide accęperint ii, quos Dominus aliis fraternæ claritatis
notæ.
Adnotavi
Δακιούζης inclusum scribit. DucANG.
mus in margine factum id esse A. C. 1261; et ita
quoque Possinus in chronologica sua Pachymeriana.
Sed si Joannes, cum est excrcatus, jam tum erat
decennis, ut hoc loco dicitur, oporiet excæcatus
sit an. Christ. 1263, siquidem anno 1259, quo ejus
pater Theodorus obiit, annum ætatis sextum explebat, u:ste ipso Gregora lib. ui, cap. 3, sect. 2.
BOIVIN.
Possinus novennem facit. Bolvin.
Non necesse habui ensiferas cogitationes, fumos gemituum et ligna doloris inserere. WOLFIUS.
Pachymer. lib. us, cap. 14. DUCANG.
Quod tum improbatum, cum, ut ait Pachymeres, id esset cum eo in sacris communicare, qui
a communione abscissus erat. Ducang.
οὐκ ἔχων δὲ καπνοὺς στεναγμῶν ἐκ τοῦ στόματος σφοδροτάτους ἀνέπεμπεν, οὓς τὰ ξύλα τῆς λύπης ἐκ τῆς καρδίας ἀνέφλεγον. ἐπεὶ δ’ ἄπορα καὶ ὅλως ἀπεγνωσμένα τὰ τῆς ἐκδικήσεως ἦν, ἄλλην ἐβάδισε· καὶ πέμψας ἀφορισμῷ μὲν τὸν βασιλέα καθυποβάλλει ἐκκλησιαστικῷ, τὴν δὲ τούτου μνήμην ἐν ταῖς ὑμνῳδίαις οὐκ ἐκώλυσεν ἀναφέρεσθαι, δείσας μή τι περὶ τὴν ἐκκλησίαν νεωτερίσῃ στρατηγούμενος τῷ θυμῷ, καὶ ὅ φησιν ἡ παροιμία καπνὸν φεύγειν ἐθέλων εἰς πῦρ ἐμπεσεῖν ὁ πατριάρχης ἀναγκασθῇ. ὁ δὲ μετρίως τὴν ἐπιτίμησιν ἐνεγκὼν ἐφ’ ἱκαναῖς ταῖς ἡμέραις ὑποπεπτωκότι τε διέμεινε χρώμενος σχήματι καὶ λύσιν τῆς ἐπιτιμήσεως ἀναμένων. (Γ.) Ἐπεὶ δ’ οὐ προὐχώρει τὰ τῆς ἐλπίδος, εἰς ἄμυναν ἔβλεψεν, οὐχ οἵαν καθάπαξ ἡ χεὶρ ὑφηγεῖται τῆς ἐξουσίας· οὐ γὰρ ἀνακεκαλυμμένῃ χρῆται τῇ ἐξουσίᾳ· ἀλλ’ ἐκκλησίαν ἀρχιερέων ἀθροίσας εἰς κανονικὴν ἐξέτασιν ἐνεγκεῖν κελεύει τὰ σποράδην παρά τινων ψιθυριζόμενα κατὰ τοῦ πατριάρχου ἐγκλήματα· οἳ τὸ κελευσθὲν ἡδέως, πῶς ἂν εἴποιμι;[Α. c. 1959 ΔΟ 1982]
ΒΥΖΑΝΤΙΝ.Ε HISTORIE LIB. IV.
IMP. KH. PALEOLOS.]
καὶ ἐν ὠδῖσι κρύπτοντες τὴν ὀργὴν εἰς ὕψος ἀναβ· cunda, ex iusidiis in apertam vim crumperent, et
extremum ipsi periculum crearent. Igitur Latino
cuidam, qui e Peloponneso negotii cujusdam causa
obiter in urbem venerat, nobili quidem illi, sed non
illustri, Velicurto nomine, Theodoram unama
Theodori Lascaris filiabus despondet, 93 eumque
hortatur uti secum eam abducat. Alteram Irenca
viro cuidam despondet, dignitate comiti, nomine
Vintimilia, Gennensi, qui et ipse obiter Constantinopolin venerat: et eum quoque domum cum illa
abire permittit. Fratrem vero earum Joannem, qui
jam decimum agebat sonum, oculis privan hum
curat; et in bunc modum totam imperii successionem suspicione ac melu varuam sibi asserit,
επίσωσι περιφανὲς τὴν ἐπιβουλὴν καὶ κολοφώνα
κινδύνων αὐτῷ ἐπεγείρωσιν. Ὅθεν κατά τινα χρείαν
ἐπιδεδημηκότι ἐκ τοῦ παρήκοντος εἰς τὴν βα
σιλεύουσαν ἐκ Πελοποννήσου Δατίνῳ τινὶ, εὐγενεί
μὲν, οὐ πάνυ δ' ἐνδόξῳ, ὄνομα δὲ Βαλικούρτῳ
Θεοδώραν τούτῳ συζεύγνυσι, τὴν μίαν τῶν τοῦ
βασιλέως Θεοδώρου τοῦ Λάσκαρι θυγατέρων· καὶ
οἴκαδε ἀπιέναι ἅμα αὐτῇ προτρέπεται τοῦτον· τὴν
δὲ ἑτέραν ὄνομα Εἰρήνην συζεύγνυσι κόντῳ τινὶ
τὴν ἀξίαν, ὄνομα Βιντιμιλίᾳ ἐκ Γενούας, ἐκ
τοῦ παρέχοντος καὶ αὐτῷ τῇ Κωνσταντινουπόλει
ἐπιδεδημηκότι καὶ εὐθὺς οἴκαδε ἀπιέναι καὶ αὐτ
τὸν μετ' αὐτῆς ἀφίησι· τὸν δὲ ἀδελφὸν αὐτῶν
Ιωάννην πέμψας στερεῖ τῶν ὀμμάτων, δεκαετή ἤδη τυγχάνοντα Καὶ οὕτως ἀνύποπτον καὶ φόβου
παντὸς ἐλευθέραν ἑαυτῷ κατεστήσατο τὴν ὅλην τῆς βασιλείας διαδοχήν.
Β. Ο γε μὴν πατριάρχης Αρσένιος ἀκηκοώς τὴν
τοῦ Ἰωάννου τύφλωσιν ἐταράχθη καὶ ἀπαπήδησε
καὶ ἄνω καὶ κάτω τοῦ οἴκου περιιών 166α θρηνών,
Ετυπτεν ἀπηνώς χερσὶ μὲν τὰ στέρνα λογισ
μαῖς δὲ ξιφηφόροις εἰπεῖν τὴν καρδίαν· γῇ καὶ
ηλίῳ τὴν ἀδικίαν προσήγγειλε· τὰ στοιχεῖα πρὸς
ἐπικουρίαν ἐπεβοπτο τῆς ἀτοπίας· λύσιν τοῦ πάθους
ὥρμα ζητεῖν· οὐκ ἔχων δὲ καπνούς στεναγμῶν ἐκ
τοῦ στόματος σφοδροτάτους ἀνέπεμπεν, οὓς τὰ ξύλα
τῆς λύπης ἐκ τῆς καρδίας ἀνέφλεγον. Ἐπεὶ δ' ἄπυρα
καὶ ὅλως ἀπεγνωσμένα [Ρ. 55] τὰ τῆς ἐκδικήσεως
ἦν, ἄλλην ἐβάδισε· καὶ πέμψας ἀφορισμῷ μὲν τὸν
βασιλέα καθυποβάλλει ἐκκλησιαστικῷ, τὴν δὲ
τούτου μνήμην ἐν ταῖς ὑμνῳδίαις οὐκ ἐκώλυσεν
ἀναφέρεσθαι, δείσας μή τι περὶ τὴν Ἐκκλησίαν νεω
τερίσι στρατηγούμενος τῷ θυμῷ, καὶ, δ φησιν ή
παροιμία, καπνὸν φεύγειν ἐθέλων εἰς πῦρ ἐμπεσεῖν
Η πατριάρχης ἀναγκασθῇ. 'Ο δὲ μετρίως τὴν ἐπι
11. Αt patriarcha Arsenius, audita Joannis ex-ω
crcatione, turbalus exsilil, sursum deorsum cursitat per totam domum, vociferatur, plorat, plangit;
animum acerbissimis cogitationibn; crudeliter cxcruciat; terrae et soli injuriam banc annuntial;
elementorum opem implorat indigni facinoris vindicem; mali remedium quærit, eoque destitutus
suspiria ex ore fundit, vel potias fumos vehemen -
tissimnos es inrino corde exhalat, doloris famm13
excitatus. Sed cum ulciscen.li nullus modus, nulla
spes esset, aliam rationem init. Ac sacris quident
imperatori interdicit; mentionem autein ejus in
psalmodiis non tollit, veritus, ue per iracundiam
aliquid novi in Ecclesiam molir. tur, neve fumuin
(quod aiunt) patriarcha fugiens in ignem invitus
incideret. At ille censuram molerate ferens compluribns diebus gestur et habita supplex mansit, et
absolutionem exspectavit.
τίμησιν ἐνεγκὼν ἐφ᾽ ἱκαναῖς ταῖς ἡμέραις υποπεπτωκότι τε διέμεινε χρώμενος σχήματι καὶ λύσιν τῆς
ἐπιτιμήσεως ἀναμένων.
Γ. Ἐπεὶ δ᾽ οὐ προσχώρει τὰ τῆς ἐλπίδος, εἰς
ἄμυναν έβλεψεν, οὐχ οἷαν καθάπαξ ἡ χεὶρ ὑφηγεί
ται τῆς ἐξουσία;· οὐ γὰρ ἀνακεκαλυμμένη χρῆται τῇ
ἐξουσίᾳ· ἀλλ' ἐκκλησίαν ἀρχιερέων ἀθροίσας εἰς
κανονικὴν ἐξέτασιν ἐνεγκεῖν κελεύει τὰ σποράδην
παρά τινων ψιθυριζόμενα κατὰ τοῦ πατριάρχου
ἐγκλήματα· οἱ τὸ κελευσθὲν ἡδέως, πῶς ἂν εἴποιμι;
. δεξάμενοι, οι τοῖς ἄλλοις φιλαδελφίας ὑπόδειγμα
Variorum
Nisi pro ἐκ τοῦ παρατυχόντος, vel κατὰ τύintelligatur, non video quid sibi velit, et sic
usus est hic forma loquendi Pachymerius. WOLFIUS.
Pachymer. lib. u, cap. 6. Μαίῳ δὲ Βελι
τούρτα, id est Mahier de Valaiucourt, quomodo
ves Matthæus tum efferebatur apud Francobelgas
mostrates. Is porro ex nobili satis in Picardia la
Dulia ortus erat, uti docemus in Historia nostra
Franco-Byzantinu, lib. v, n. 42. Ducang.
Seu, ut ltali eferunt, Vintimiglia. Vide eamdem flist. n. 41, 42, et que de hac lamilia olservamus in Familiis Byzantinis, ubi de Lascarica
gente agimus, cujus nomen sibi exinde ascripserunt
Vintimlieuses. DUCANG.
Pachymer. lib. II, cap. 55; lib. uti, cap. 19,
43, 25, καὶ ἐν φρουρίῳ τῷ τῶν Νικητιάτων της
III. At cum spe frustraretur, ad ultionem 94 conversus, non eam quam potentiæ licentia omnino sug -
gerit (nec enim potestate sua palam usus est, pontilicum concilium cogit; eaque crimina que spar
sim a quibusdam contra patriarcham mussitaban -
tur, in canonicam disquisitionem vocari jubet.
Mandatum illud vix dici potest, quam cupide accęperint ii, quos Dominus aliis fraternæ claritatis
notæ.
Adnotavi
Δακιούζης inclusum scribit. DucANG.
mus in margine factum id esse A. C. 1261; et ita
quoque Possinus in chronologica sua Pachymeriana.
Sed si Joannes, cum est excrcatus, jam tum erat
decennis, ut hoc loco dicitur, oporiet excæcatus
sit an. Christ. 1263, siquidem anno 1259, quo ejus
pater Theodorus obiit, annum ætatis sextum explebat, u:ste ipso Gregora lib. ui, cap. 3, sect. 2.
BOIVIN.
Possinus novennem facit. Bolvin.
Non necesse habui ensiferas cogitationes, fumos gemituum et ligna doloris inserere. WOLFIUS.
Pachymer. lib. us, cap. 14. DUCANG.
Quod tum improbatum, cum, ut ait Pachymeres, id esset cum eo in sacris communicare, qui
a communione abscissus erat. Ducang.
Chapter VIICaput VII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
(Ε.) Ἐπεὶ δὲ καὶ ἐς Συρίαν καὶ Φοινίκην εἰσβάλλειν ἤδη καιρὸς ἦν αὐτοῖς, οὐχ ὅμοια τὰ ἐκεῖ τοῖς ὄπισθεν ἀπηντήκει. Ἄραβες γὰρ ὄντες οἱ ταύτην κατέχοντες, γένος ἀλλόφυλον καὶ ὑπερηφανίας μεστὸν, πράγματα παρέσχον αὐτοῖς· μᾶλλον δὲ οὐκ αὐτοῖς, ἀλλ’ ἑαυτοῖς. ὅπλα γὰρ ἀράμενοι τὴν πάροδον διεκώλυον ὕφεσιν τῆς σφῶν αὐτῶν ἀξίας λογισάμενοι, εἰ τὴν αὐτῶν αἵματος καὶ νεκρῶν χωρὶς διέλθοι γένος ἔκφυλον καὶ πάνυ τοι ὑπερόριον τῆς αὐτῶν γῆς. ὅθεν σιτίων οἱ Κελτοὶ ἀποκεκλεισμένοι καὶ σπάνει πιεζόμενοι τῶν ἄλλων ὅσα ἐς ἀπαραίτητον χρῆσιν ἐτύγχανον τοῖς τε ὑποζυγίοις καὶ αὐτοῖς, ὅπλοις καὶ διαμάχαις ἔδοξε τὴν τῶν ὅλων ἐπιτρέψειν κρίσιν. ἐντεῦθεν πόλεμοι συνεχεῖς ἀνεῤῥήγνυντο καὶ χύσεις αἱμάτων Ἀραβικῶν κατὰ τῆς θρεψαμένης ἔῤῥεον νύκτωρ καὶ μεθ’ ἡμέραν καὶ πόλεων ἐγίνοντο ἀνδραποδισμοὶ, ἐπικρατεστέρας ὁσημέραι τῆς τῶν Κελτῶν γινομένης ἰσχύος. καὶ ἵνα τἀν μέσῳ συντέμω, πᾶν ὅ, τι κράτιστον ἦν τοῦ τῶν Ἀράβων ὁπλιτικοῦ, τὸ μὲν αἵματι καὶ κόνει δόντες, τὸ δ’ ὡς ποῤῥωτάτω διώξαντες, δούλοις ἀόπλοις ἅπασιν ἐχρήσαντο, τοῦ λοιποῦ τὴν οἴκησιν αὐτόθι πεποιηκότες.(A. c. 1259 AD 1282)
BYZANTINE HISTORIE LIB. IV. [1HP. MICH. PALEOLOG.]
πρώτην εξωδήσαντες δψιν τὰ βέλτιστα περὶ σφῶν quam amicos transniserunt, atque etiam fera ipsis
αὐτῶν ἐβαλεύσαντο, καὶ ὡς διὰ φιλίας τῆς ἑαυτῶν
έδωσαν διαβαίνειν ἀγοράν τε παρεῖχον καὶ τοὺς προπέμψοντας ἐδηγούς, καὶ πᾶν ὅ τι φίλον ἐχρῆν ἐς
τὴν αὐτῶν ἐχρήσαντο ξενίαν. Κίλικες μὲν οὖν οὕτω
βαδίως ἐς ξυμβάσεις ξυνήεσαν τοῖς ἐσπερίοις τού
τους Γαλάται: καὶ Κελτοῖς, οὐ μόνον τὸ πλῆθος αύτ
τῶν καὶ τὴν ρώμην δείσαντες, (Ρ. 63] ἀλλὰ καὶ τὸ
τοῦ σεβάσματος ἔγγιστα ταὐτὸν καὶ οὐ πάνυ του
Αλλοτριωμένον αιδεσθέντες.
Γ. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἐς Συρίαν καὶ Φοινίκην εἰσβάλο
λειν ήδη χειρὸς ἦν αὐτοῖς, οὐχ ὅμοια τὰ ἐκεῖ τοῖς
ὄπισθεν ἀπηντήκει. "Αραβες γὰρ ὄντες οἱ ταύτην
κατέχοντες; γένος ἀλλόφυλον καὶ ὑπερηφανίας μετ
στον, πράγματα παρέσχον αὐτοῖς· μᾶλλον δὲ οὐκ
αὐτοῖς, ἀλλ᾽ ἑαυτοῖ;. Οπλα γὰρ ἀράμενοι τὴν πάρο
δεν διεκώλυον, ὕφεσιν τῆς σφῶν αὐτῶν ἀξίας λογισάμενος, εἰ τὴν αὐτῶν αἵματος καὶ νεκρῶν χωρὶς
διέλθοι γένος έκφυλον καὶ πάνω το ὑπερόριον τῆς
αὐτῶν γῆς. Ὅθεν σιτίων οἱ Κελτοὶ ἀποκεκλεισμένοι
καὶ σπάνει πιεζόμενοι τῶν ἄλλων, ὅσα ἐς ἀπαραίτητον
χρῆσιν ἐτύγχανον τοῖς τε υποζυγίοις καὶ αὐτοῖς,
ὅπλοις καὶ διαμάχαις ἔδοξε τὴν τῶν ὅλων ἐπιτρέψειν
κρίσιν. Εντεῦθεν πόλεμοι συνεχεῖς ἀνεῤῥήγνυντο
καὶ χύσεις αἱμάτων Αραβικών κατὰ τῆς θρεψα
μένη; ἔῤῥεον νύκτωρ καὶ μεθ' ἡμέραν, καὶ πόλεων
ἐγίνοντο ἀνδραποδισμοί, επικρατεστέρας οσημέραι
τῆς τῶν Κελτών γινομένης ισχύος. Καὶ ῖνα τὰν μέσῳ
συντέμω, πᾶν ὅ τι κράτιστον ἦν τοῦ τῶν ᾿Αράβων
ὁπλιτικοῦ, τὸ μὲν αἵματι καὶ κάνει δύντες, τὸ δ' ὡς
πορρωτάτω διώξαντες, δούλους «όπλοις ἅπασιν ἐχρή
σαντο, τοῦ λοιποῦ τὴν οἴκησιν αὐτόθι πεποιηκότες.
Τοὺς γὰρ ἄνδρας νενικηκότες Ερωτι τῶν τοῦ τόπου
χαρίτων ἡττήθησαν· κἀκεῖ τὸν ἑξῆς αἰῶνα διαμένειν
ἐγνώκεσαν, ἔλεγχος πάσης κατηγορίας αὐτοὶ ἑαυτοῖς
καταστάντες. Εργον γὰρ αὐτοῖς καὶ σκοπὸς τῆς
οἴποθεν ἐκδημίας ὑπῆρχεν, ἐς Παλαιστίνην εἰ δυνηθελεν ἐλθεῖν καὶ τοὺς τὸν σωτήριον κατέχοντας τάφον
ἀσεβεῖς ἢ τελέως ἐκεῖθεν ἐξελάσας, ἢ τὸ ἑαυτῶν
ἐπεῖτε κενώσαντας αἷμα σωτηρίαν ψυχῆς ἀνταλλά
ξασθαι. Καὶ τοιοῦτος ἦν ὁ τῆς πατρίδος υπερορίους
αὐτοὺς ποιησάμενος έρως, θεῖος ὡς ἀληθῶς καὶ
ὑμνούμενος τοῖς ἀκούουσιν· ἀλλ' ὁ τῆς Φοινίκης καὶ
Συρίας Έρως τὸν θεῖον ἐκεῖνον ἀκλεῶ; ἐξέκρου
σεν έρωτα ὑπὸ πλούτου βαρυνθεῖσι καὶ οἷον εἰπεῖν
μεθυσθείσι κριταῖς ἐντυχών παρ' ελπίδα.
Γ. Αλλ' ἐπανιτέον ἔθεν εἰς τὴν περὶ Κελτογα»
λατών τουτωνὶ παρετράπημεν λόγον. Οἱ γὰρ κατ'
Αἴγυπτον Αραβες πλείστην προσειληφότες δυναμιν
διὰ τοῦ Σκυθικοῦ στρατεύματος ἐκείνου, καθάπερ
Έτος μεν ειρηκότες, πλείστον όσον μάλα ἐξῆν τους
οἰκείους παρέδραμον όρους πρὸς μὲν ἑσπέραν Λι
Εύας καὶ ὅσα Μαυρουσίων έθνη δουλωσάμενοι· πρὸς
δ' ἀνατέλλοντα ηλιον ἔνθεν μὲν 'Αραβίαν Εὐδαίμονα
πέσαν όσην τά τε ἄκρα τῶν Ινδικῶν ἐρίζει θαλασ
τῶν καὶ ἑκατέρωθεν δ τε Περσικός καὶ ὁ ᾿Αραβικός
mundinaria præbuerunt, et viæ duces dederunt,
omniaque amicitiæ ct hospitalitatis officia præstiterunt. Porro Cilices adeo prompte cum Occidentalibus istis Galatis et Celtis transegerunt, non
multitudinem tantum et robur eorum veriti, sed
religionis quoque ad suam proxime accedentis paruunque abhorrentis verecundia adducti.
V. Cum autem jam eis in Syriam et Phoeniciam
invadendi tempus afforet, non eadem illic quæ in
relictis retro provinciis evenerunt. Nam qui cam
regionem incolebant cuin Arabes essent, natio genere diversa, eademque superbissima, negotium
illis fecerunt: imo non illis, sed sibi ipsis. Nempe
arreptis armis transitu eos prohibuerunt, existimationem snam imminutum iri rati, si terram coruin
gens peregrina et remotissima sine sanguine et cxdibus penetrarot. Uude Galli commeatu exclusi pemurisque 106 laborantes eorum quibus nec ipsi,
net jumenta carere ullo modo poterant, armis de
summa rerum decertandum esse statuerunt. Hinc
pugna continentes, et nocturna diurnaeque cades
Arabum, são sanguine altricem terram perfundenεium; item urbium excilia, Gallorum viribus in
dies invalescentibus. Ac ut ea quæ intercesserunt
pancis comprehendam, bellicosissimis Arabibus
partim exsis et prostratis, partim longissime fuga-
@ tis, reliquos pro iueruibus mancipiis tractarunt,
ac postea iis in locis consederunt. Viris enim victis,
locorum smœnitate vieti sunt, atque ibi reliquum
ætatis exigere decreverunt. Quo facto ipsi sese manifesti criminis reos peregerunt. Munus enim atque
institutum profectionis eorum fuerat Palestinals,
si possent, occupare, et impios, qui salutare sepulcrum tenerent, aut funditus iude exlerininare,
aut suopte sanguine illic profuso animarum salutem redimere. Cum autem talis auner eos patria
extorres egisset, plane divinus et laude dignissimus, cum tamen divinum amorem Phoenicia et
Syriæ amor turpiter evicit. Nempe divitiis onerati
et, ut ita dicam, ebrii, aliter ac speraveran. judicarunt.
VI. Sed omissis Celtogalatis ad institutæ historiæ seriem redeunduin. Nam Ægyptii Arabes, Scythicis (ut diximus) copiis aucta majorem in modum
potentia, extra 107 suos ânes quam longissimis
excurrerunt; versus Occidentem Libycis et Manritanis gentibus domitis: ad solis vero ortum tota
Felici Arabia, quam et Indici maris ora terminat,
et utrinque sinus Persicus et Arabicus includunt:
item Cœlcsyria et Phœnicia universa, quam fluvius
Orontes continet, Celiogalatarum illorum posteris
Variorum nolis.
Alei illi auct.im sepulcrum recuperarunt, quidquid Gregoras dicat. Boivis.
τοὺς γὰρ ἄνδρας νενικηκότες ἔρωτι τῶν τοῦ τόπου χαρίτων ἡττήθησαν· κἀκεῖ τὸν ἑξῆς αἰῶνα διαμένειν ἐγνώκεσαν, ἔλεγχος πάσης κατηγορίας αὐτοὶ ἑαυτοῖς καταστάντες. ἔργον γὰρ αὐτοῖς καὶ σκοπὸς τῆς οἴκοθεν ἐκδημίας ὑπῆρχεν, ἐς Παλαιστίνην εἰ δυνηθεῖεν ἐλθεῖν καὶ τοὺς τὸν σωτήριον κατέχοντας τάφον ἀσεβεῖς ἢ τελέως ἐκεῖθεν ἐξελάσαι, ἢ τὸ ἑαυτῶν ἐκεῖσε κενώσαντας αἷμα σωτηρίαν ψυχῆς ἀνταλλάξασθαι. καὶ τοιοῦτος ἦν ὁ τῆς πατρίδος ὑπερορίους αὐτοὺς ποιησάμενος ἔρως, θεῖος ὡς ἀληθῶς καὶ ὑμνούμενος τοῖς ἀκούουσιν· ἀλλ’ ὁ τῆς Φοινίκης καὶ Συρίας ἔρως τὸν θεῖον ἐκεῖνον ἀκλεῶς ἐξέκρουσεν ἔρωτα ὑπὸ πλούτου βαρυνθεῖσι καὶ οἷον εἰπεῖν μεθυσθεῖσι κριταῖς ἐντυχὼν παρ’ ἐλπίδα. (2.) Ἀλλ’ ἐπανιτέον ὅθεν εἰς τὸν περὶ Κελτογαλατῶν τουτωνὶ παρετράπημεν λόγον. οἱ γὰρ κατ’ Αἴγυπτον Ἄραβες πλείστην προσειληφότες δύναμιν διὰ τοῦ Σκυθικοῦ στρατεύματος ἐκείνου, καθάπερ ἔφθημεν εἰρηκότες, πλεῖστον ὅσον μάλα ἐξῆν τοὺς οἰκείους παρέδραμον ὅρους· πρὸς μὲν ἑσπέραν Λιβύας καὶ ὅσα Μαυρουσίων ἔθνη δουλωσάμενοι·(A. c. 1259 AD 1282)
BYZANTINE HISTORIE LIB. IV. [1HP. MICH. PALEOLOG.]
πρώτην εξωδήσαντες δψιν τὰ βέλτιστα περὶ σφῶν quam amicos transniserunt, atque etiam fera ipsis
αὐτῶν ἐβαλεύσαντο, καὶ ὡς διὰ φιλίας τῆς ἑαυτῶν
έδωσαν διαβαίνειν ἀγοράν τε παρεῖχον καὶ τοὺς προπέμψοντας ἐδηγούς, καὶ πᾶν ὅ τι φίλον ἐχρῆν ἐς
τὴν αὐτῶν ἐχρήσαντο ξενίαν. Κίλικες μὲν οὖν οὕτω
βαδίως ἐς ξυμβάσεις ξυνήεσαν τοῖς ἐσπερίοις τού
τους Γαλάται: καὶ Κελτοῖς, οὐ μόνον τὸ πλῆθος αύτ
τῶν καὶ τὴν ρώμην δείσαντες, (Ρ. 63] ἀλλὰ καὶ τὸ
τοῦ σεβάσματος ἔγγιστα ταὐτὸν καὶ οὐ πάνυ του
Αλλοτριωμένον αιδεσθέντες.
Γ. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἐς Συρίαν καὶ Φοινίκην εἰσβάλο
λειν ήδη χειρὸς ἦν αὐτοῖς, οὐχ ὅμοια τὰ ἐκεῖ τοῖς
ὄπισθεν ἀπηντήκει. "Αραβες γὰρ ὄντες οἱ ταύτην
κατέχοντες; γένος ἀλλόφυλον καὶ ὑπερηφανίας μετ
στον, πράγματα παρέσχον αὐτοῖς· μᾶλλον δὲ οὐκ
αὐτοῖς, ἀλλ᾽ ἑαυτοῖ;. Οπλα γὰρ ἀράμενοι τὴν πάρο
δεν διεκώλυον, ὕφεσιν τῆς σφῶν αὐτῶν ἀξίας λογισάμενος, εἰ τὴν αὐτῶν αἵματος καὶ νεκρῶν χωρὶς
διέλθοι γένος έκφυλον καὶ πάνω το ὑπερόριον τῆς
αὐτῶν γῆς. Ὅθεν σιτίων οἱ Κελτοὶ ἀποκεκλεισμένοι
καὶ σπάνει πιεζόμενοι τῶν ἄλλων, ὅσα ἐς ἀπαραίτητον
χρῆσιν ἐτύγχανον τοῖς τε υποζυγίοις καὶ αὐτοῖς,
ὅπλοις καὶ διαμάχαις ἔδοξε τὴν τῶν ὅλων ἐπιτρέψειν
κρίσιν. Εντεῦθεν πόλεμοι συνεχεῖς ἀνεῤῥήγνυντο
καὶ χύσεις αἱμάτων Αραβικών κατὰ τῆς θρεψα
μένη; ἔῤῥεον νύκτωρ καὶ μεθ' ἡμέραν, καὶ πόλεων
ἐγίνοντο ἀνδραποδισμοί, επικρατεστέρας οσημέραι
τῆς τῶν Κελτών γινομένης ισχύος. Καὶ ῖνα τὰν μέσῳ
συντέμω, πᾶν ὅ τι κράτιστον ἦν τοῦ τῶν ᾿Αράβων
ὁπλιτικοῦ, τὸ μὲν αἵματι καὶ κάνει δύντες, τὸ δ' ὡς
πορρωτάτω διώξαντες, δούλους «όπλοις ἅπασιν ἐχρή
σαντο, τοῦ λοιποῦ τὴν οἴκησιν αὐτόθι πεποιηκότες.
Τοὺς γὰρ ἄνδρας νενικηκότες Ερωτι τῶν τοῦ τόπου
χαρίτων ἡττήθησαν· κἀκεῖ τὸν ἑξῆς αἰῶνα διαμένειν
ἐγνώκεσαν, ἔλεγχος πάσης κατηγορίας αὐτοὶ ἑαυτοῖς
καταστάντες. Εργον γὰρ αὐτοῖς καὶ σκοπὸς τῆς
οἴποθεν ἐκδημίας ὑπῆρχεν, ἐς Παλαιστίνην εἰ δυνηθελεν ἐλθεῖν καὶ τοὺς τὸν σωτήριον κατέχοντας τάφον
ἀσεβεῖς ἢ τελέως ἐκεῖθεν ἐξελάσας, ἢ τὸ ἑαυτῶν
ἐπεῖτε κενώσαντας αἷμα σωτηρίαν ψυχῆς ἀνταλλά
ξασθαι. Καὶ τοιοῦτος ἦν ὁ τῆς πατρίδος υπερορίους
αὐτοὺς ποιησάμενος έρως, θεῖος ὡς ἀληθῶς καὶ
ὑμνούμενος τοῖς ἀκούουσιν· ἀλλ' ὁ τῆς Φοινίκης καὶ
Συρίας Έρως τὸν θεῖον ἐκεῖνον ἀκλεῶ; ἐξέκρου
σεν έρωτα ὑπὸ πλούτου βαρυνθεῖσι καὶ οἷον εἰπεῖν
μεθυσθείσι κριταῖς ἐντυχών παρ' ελπίδα.
Γ. Αλλ' ἐπανιτέον ἔθεν εἰς τὴν περὶ Κελτογα»
λατών τουτωνὶ παρετράπημεν λόγον. Οἱ γὰρ κατ'
Αἴγυπτον Αραβες πλείστην προσειληφότες δυναμιν
διὰ τοῦ Σκυθικοῦ στρατεύματος ἐκείνου, καθάπερ
Έτος μεν ειρηκότες, πλείστον όσον μάλα ἐξῆν τους
οἰκείους παρέδραμον όρους πρὸς μὲν ἑσπέραν Λι
Εύας καὶ ὅσα Μαυρουσίων έθνη δουλωσάμενοι· πρὸς
δ' ἀνατέλλοντα ηλιον ἔνθεν μὲν 'Αραβίαν Εὐδαίμονα
πέσαν όσην τά τε ἄκρα τῶν Ινδικῶν ἐρίζει θαλασ
τῶν καὶ ἑκατέρωθεν δ τε Περσικός καὶ ὁ ᾿Αραβικός
mundinaria præbuerunt, et viæ duces dederunt,
omniaque amicitiæ ct hospitalitatis officia præstiterunt. Porro Cilices adeo prompte cum Occidentalibus istis Galatis et Celtis transegerunt, non
multitudinem tantum et robur eorum veriti, sed
religionis quoque ad suam proxime accedentis paruunque abhorrentis verecundia adducti.
V. Cum autem jam eis in Syriam et Phoeniciam
invadendi tempus afforet, non eadem illic quæ in
relictis retro provinciis evenerunt. Nam qui cam
regionem incolebant cuin Arabes essent, natio genere diversa, eademque superbissima, negotium
illis fecerunt: imo non illis, sed sibi ipsis. Nempe
arreptis armis transitu eos prohibuerunt, existimationem snam imminutum iri rati, si terram coruin
gens peregrina et remotissima sine sanguine et cxdibus penetrarot. Uude Galli commeatu exclusi pemurisque 106 laborantes eorum quibus nec ipsi,
net jumenta carere ullo modo poterant, armis de
summa rerum decertandum esse statuerunt. Hinc
pugna continentes, et nocturna diurnaeque cades
Arabum, são sanguine altricem terram perfundenεium; item urbium excilia, Gallorum viribus in
dies invalescentibus. Ac ut ea quæ intercesserunt
pancis comprehendam, bellicosissimis Arabibus
partim exsis et prostratis, partim longissime fuga-
@ tis, reliquos pro iueruibus mancipiis tractarunt,
ac postea iis in locis consederunt. Viris enim victis,
locorum smœnitate vieti sunt, atque ibi reliquum
ætatis exigere decreverunt. Quo facto ipsi sese manifesti criminis reos peregerunt. Munus enim atque
institutum profectionis eorum fuerat Palestinals,
si possent, occupare, et impios, qui salutare sepulcrum tenerent, aut funditus iude exlerininare,
aut suopte sanguine illic profuso animarum salutem redimere. Cum autem talis auner eos patria
extorres egisset, plane divinus et laude dignissimus, cum tamen divinum amorem Phoenicia et
Syriæ amor turpiter evicit. Nempe divitiis onerati
et, ut ita dicam, ebrii, aliter ac speraveran. judicarunt.
VI. Sed omissis Celtogalatis ad institutæ historiæ seriem redeunduin. Nam Ægyptii Arabes, Scythicis (ut diximus) copiis aucta majorem in modum
potentia, extra 107 suos ânes quam longissimis
excurrerunt; versus Occidentem Libycis et Manritanis gentibus domitis: ad solis vero ortum tota
Felici Arabia, quam et Indici maris ora terminat,
et utrinque sinus Persicus et Arabicus includunt:
item Cœlcsyria et Phœnicia universa, quam fluvius
Orontes continet, Celiogalatarum illorum posteris
Variorum nolis.
Alei illi auct.im sepulcrum recuperarunt, quidquid Gregoras dicat. Boivis.
PG 148:243πρὸς δ’ ἀνατέλλοντα ἥλιον ἔνθεν μὲν Ἀραβίαν εὐδαίμονα πᾶσαν ὅσην τά τε ἄκρα τῶν Ἰνδικῶν ὁρίζει θαλασσῶν καὶ ἑκατέρωθεν ὅ, τε Περσικὸς καὶ ὁ Ἀραβικὸς τειχίζουσι κόλποι· ἔνθεν δὲ τήν τε Κοίλην Συρίαν καὶ τὴν Φοινίκην πᾶσαν, ὅσην ὁ ποταμὸς Ὀρόντης ἔνδον ποιεῖται, τοὺς τῶν Κελτογαλατῶν ἐκείνων ἐκγόνους τοὺς μὲν ἐκεῖθεν ἀποβήσαντες, τοὺς δ’ ἐς ὄλεθρον, οἷον πολέμιος ὑποτίθεται νόμος, ὀλίγου παραπέμψαντες χρόνου. η. Εἶεν. ὁ μέντοι Κωνσταντινουπόλεως πατριάρχης Γερμανὸς ἀκούων ἑαυτὸν ὑπὸ τοῦ πλήθους ὑβριζόμενον σὺν πλείστῃ τῇ ἀκοσμίᾳ, ἅτε Ἀρσενίου ζῶντος ἔτι τοῦ γνησίου πατριάρχου αὐτὸς τὸν ἐκείνου κατέχων θρόνον, παραχωρεῖ τοῖς βουλομένοις αὐτόν· αὐτὸς δ’ ἡσυχάσων ἀπῄει. καὶ μετὰ τοῦτον Ἰωσὴφ τὸν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον, πολιὸς μὲν ἀνὴρ καὶ ἀσκήσει μακρᾷ καὶ ἀπράγμονι βίῳ κατὰ τὸ Γαλλήσιον ὄρος συνεζηκώς· σοφίας δ’ Ἑλληνικῆς παντάπασιν ἀμέτοχος ὢν καὶ λίαν τὸν τρόπον ἁπλοῦς. τοιαῦτα γὰρ τὰ τῶν πολιτικῶν πραγμάτων καὶ ἐμπειριῶν ἄμικτα ἤθη. τούτῳ πνευματικῶς ὡμίλει καὶ τοὺς λογισμοὺς ἐξηγόρευεν ὁ βασιλεὺς Μιχαήλ.243 4. Μ. 07GS AD 6791]
partim inde pulsis, partim, ut jus belli est, brevi τειχίζουσι κόλποι· ἔνθεν δὲ τήν τε Καίην Συρίαν
tempore interfectis.
καὶ τὴν Φοινίκην πᾶσαν, ὅσην ὁ ποταμὸς Ορόντης
ἔνδον ποιεῖται, [Ρ. 64] τοὺς τῶν Κελτογαλατῶν ἐκείνων ἐκγόνους τοὺς μὲν ἐκεῖθεν ἀπιβήσαντες, τους
δ' ἐς ὄλεθρον, οἷον πολέμιος ὑποτίθεται νόμος, ὀλίγου παραπέμψαντες χρόνου
CAPUT VIII.
Germanus cur patriarchatum abdicaverit. Josephus ėjus successor, quis, unde, quo ingenio, qua doctrina,
Michaelem Paleologum perjurii et crudelitatis quomodo absolverit. Solis defectus futura Turcis mala
portendit. Qua et quanta sit vis astrorum. Andronicus uxorem ducit Annam. Imperii insignibus ornatur,
Jusjurandum quibus præstiterit, a quibus acceperit. Ejus nomen edictis subscriptum. Qua formula.
I. Cæterum patriarcha Constantinopolitanus Germanus, cum sibi vulgus per summam petulantiam
insultare audivisset, quippe qui Arsenii legitiml
patriarchæ adhuc superstitis sedem occuparet: ea
cuivis alii relicta, in monasteriun secessit. Ηuic
in patriarchatum succedit Josephus, vir canitie venerandus, qui longo tempore in monte Gallesio vitam austeram et negotiorum expertem egerat, Græcarum litterarum plane rudis, et ingenio valde simplici. Nam ejusmodi sunt ii mores, qui a civilibus
negotiis el a rerum usu abfuerunt. Ilujus spirituali
consuetudine utebatur, et delictorum confessionem
ei erlebat imperator Michael. Ad hunc itaque post
sacrant mystagogiam ab ipso primum cum cateris
pontificibus celebratam accedit, et in vestibulo sacri hematis prostratus, semet ipsum diserte accusat 108 de duobus peccatis. de perjurio scilicet
et de excæcato imperatoris filio. Tum absolutionem perit. Primus igitur patriarcha ei jacenti
astanis scriptam quamdam absolutionis formulam
recitavit: ae post eum singuli pontifice -, suo quisque ordine, eamdem perlegerunt. Ita ketus discedit
imperator, tam ob illam absolationem, quam quod
Δ'. Είεν. Ο μέντοι Κωνσταντινουπόλεως πατριάρ
χης Γερμανός ἀκούων ἑαυτὴν ὑπὸ τοῦ πλήθους
ὑβριζόμενον σὺν πλείστῃ τῇ ἀκοσμίᾳ, ἅτε Αρσενίου
ζῶντος ἔτι του γνησίου πατριάρχου αὐτὸς τὸν
ἐκείνου κατέχων θρόνον, παραχωρεί τοῖς βουλομένοις
αὐτόν· αὐτὸς δ' ἡσυχάσων ἀπῄει Καὶ μετά
τοῦτον Ἰωσὴφ τον πατριαρχικόν διαδέχεται Ορ
τον πολιὲς μὲν ἀνὴρ καὶ ἀσκήσει μακρῇ καὶ
ἀπράγμοι βίῳ κατὰ τὸ Γαλλήσιον όρος συνεζη -
χώς σοφίας δ' Ἑλληνικῆς παντάπασιν ἀμέτο
χος ὢν καὶ λίαν τὸν τρόπον ἁπλοῦς. Τοιαύτα γάρ
τὰ τῶν πολιτικῶν πραγμάτων καὶ ἐμπειριῶν ἄμικτα
ήθη. Τούτῳ πνευματικῶς ὡμέλει καὶ τοὺς λογισμούς
εξηγόρευεν ὁ βασιλεὺς Μιχαλ. Διό καὶ πρώτος
τὴν ἱερὰν ἐκτετελεκάτι μυσταγωγίαν ξύν γε της
ἄλλοις ἀρχιερεύσι προσελθὼν πίπτει πρηνής
ἐπὶ τῶν προθύρων τοῦ ἱεροῦ βήματος, διαρρήδην
ἐπὶ δυσὶν ἡμαρτήμασιν ἐγκαλῶν ἑαυτῷ, τῷ τε τῆς
ἐπιορκία; φημὶ καὶ τῷ τῆς τοῦ υἱοῦ τοῦ βασιλέως
τυφλώσεως. Καὶ ἐπὶ τούτοις αἰτεῖται συγχώρησιν.
Πρῶτος μὲν οὖν ὁ πατριάρχης ἐπιστὰς αὐτῷ κειμέν
της συγχωρήσεως Εγγραφόν τινα διεξήει λέγον
καὶ μετ' αὐτὸν ἕκαστος τῶν ἀρχιερέων κατὰ τὴν
Variorum notæ.
llic locus fuit commemorandi expeditionem
sacram D. Ludovici; cujus mirum est nullam a
Gregora mentionem habitam fuisse. BoiviN.
Pachymer. lib. iv, cap. 2, 17, 21, 23, 28.
DUCANG.
Non modo quod eo ipso pro μοίχα, sen aduliero haberetur, uti docemus in Gloss. med. Græ
cit. in v. Μοῖχος, sed et διὰ τὴν ἐμφαινομένην τοῦ
Ορόνου μετάθεσιν, ut loquitur Pachymeres d. cap. 17,
ci quod ἀπὸ τοῦ Θρόνου τῆς θυγατρὸς τῷ θρόνῳ
τῆς μητρὸς ἀνέδην οὕτω καὶ αὐθαδῶς εἰσπηδήσειεν
οὕτω γὰρ τὰς ἐκκλησίας εκάλουν. Iden cap. 13.
Adde cap. 28. DUCANG.
A. C. 1266. Borvin.
Ealem anno, Decemb. die 28. Βοινικ.
Exstat in cod. Reg. 2964, f. 320, inter opera
Nathanaelis (seu Nicephori) Chuuni imperatorium
diploma, inscriptum, Λόγος χρυσόβουλλος ἐπὶ τῇ
ἐνώσει τῆς ἐν τῷ Γαλησίῳ μονῆς καὶ τῆς ἁγίας ανα
στάσεως, ὥστε τοῦ λοιποῦ μὴ δύο, ἀλλὰ μίαν ταύ
τας εἶναι καὶ ὑφ' ἑνὶ τετάχθαι καὶ ἄγεσθαι καθηγουμένω. Ιn quo diplomate cum alia multa preclara
de Gallesii monasterio narrantur, tum hæc maxiine
nolanda (c), 'Η πρὸς ἕω ἐν τῷ τοῦ Ταλησίου τόπῳ
σεβασμία μονὴ τῆς πανυπεράγνου μου Δεσποίνης
καὶ Θεομήτορος, διαβόητος οὖσα ἐξότου δὴ καὶ τὴν
ἀρχὴν συνέστη, καὶ σφόδρα με θαυμας μένη, αἶ;
καὶ πάνυ τι δεδύνηται ψυχὰς βελτιούν την κατά
Θεόν αἱρουμένας, καὶ νῦν ἐς δεῦρο περισώζει τούτο
τὸ καλὸν, καὶ τοῖς ἐν αὐτῇ τὴν πολιτεία, την δε μετα
είναι προθυμουμένοις πρὸς αὐτὸ δὴ τοῦτο μάλα
συναίρεται, καὶ δεξιά τις ἔστι πληροῦν τὸν πόθων.
Ιδρυται γὰρ ἐν ἀοικήτῳ τινὶ, πόρρω που τών
κοσμικών φορύδων ἀνωχισμένη. Ιδρύει δ' αὐτὴν
καὶ συνίστησι πρώτως ο περιβόητο; τὴν ἄσκη
σιν καὶ μέγας τὴν κατά Θεόν πολιτείαν Λάζα
ρος, ἀπολεξάμενος τόνδε τὸν τόπον, καὶ τὴν θαυμα
σίαν ταύτην ἐν αὐτῷ τῇ Θεομήτορι καθοσιώσας με
νὴν, καὶ γε δειμάμενος καὶ πήξας ἀρετῆς ὡς εἰπεῖν
ἐργαστήριον. ὅρος γάρ ἐστιν ὁ τόπος ἄναν
τις καὶ τραχύ, τῶν ἐς ψυχαγωγίαν καὶ παραμυ
θίαν τωματικὴν μηδενὸς ἥκιστα μετέχων. Οὔτε γὰρ
σκιάζεται δένδροις· οὔτε βοτάνης, ἀλλ' οὐαὶ γιός
ἀπογεννᾷ βλάστησιν· οὔμενουν οὐδὲ τῶν ἄλλων ἀπὸ
γῆς χρησίμω; οὐδὲν οὐδόλως καρποφορεί ξηρον το
ἔστιν ὅλον καὶ πρὸς τοιαύτας γονάς παντάπασιν
ἀφυές· εἰ καὶ ἄλλως γόνιμον ἀρετῆς. Ouit ctera. Boisin.
Interpres, et suas illi cogitationes exponebat.
Emendavimus, et delictorum, seu peccatorum, COLfessionem erlebat. Pachymeres: άνδρα πνευματικών,
καὶ εἰς πατέρα τεταγμένον τῷ βασιλεῖ. Vile Glass.
med. Grecit. in εξαγορεύειν, το λογισμός ει
πνευματικός. ΙΔΜ:,
A. C. 1267, Kal. Januar. Boivin,
lem interpres: Condonationis syngraphan:
Rursum einendavimus, absolutionis. Vide idem
Glues. in συγχωροχάρτιον. Νικο hunc absolutic -
nis pluribus describit Pachymer. lib. ult, cap. 15ο
DUCANG.
(α) Integrum diploma edidit Boissonadius in Anecdot, tum. 11. Eor.
PG 148:248διὸ καὶ πρώτως τὴν ἱερὰν ἐκτετελεκότι μυσταγωγίαν ξύν γε τοῖς ἄλλοις ἀρχιερεῦσι προσελθὼν πίπτει πρηνὴς ἐπὶ τῶν προθύρων τοῦ ἱεροῦ βήματος, διαῤῥήδην ἐπὶ δυσὶν ἁμαρτήμασιν ἐγκαλῶν ἑαυτῷ, τῷ τε τῆς ἐπιορκίας φημὶ καὶ τῷ τῆς τοῦ υἱοῦ τοῦ βασιλέως τυφλώσεως. καὶ ἐπὶ τούτοις αἰτεῖται συγχώρησιν. πρῶτος μὲν οὖν ὁ πατριάρχης ἐπιστὰς αὐτῷ κειμένῳ συγχωρήσεως ἔγγραφόν τινα διεξῄει λόγον· καὶ μετ’ αὐτὸν ἕκαστος τῶν ἀρχιερέων κατὰ τὴν ἑκάστῳ προσήκουσαν τάξιν διαδεχόμενος ἀνέγνωσαν ἅπαντες ἐφεξῆς ἐπ’ αὐτοῦ τὸν εἰρημένον τῆς συγχωρήσεως λόγον. καὶ οὕτως ἀπῄει χαίρων ὁ βασιλεὺς ὁμοῦ τῇ τοιαύτῃ συγχωρήσει καὶ θεὸν αὐτὸν εὐμενῆ καὶ ἵλεων αὐτῷ καταστῆναι οἰόμενος. (Β.) Κατὰ τοῦτον τὸν χρόνον ἐπεσκότησεν ἡ σελήνη. τὸν ἥλιον, ἄρτι τὴν τῶν διδύμων τετάρτην παραλλάττοντα μοῖραν, περὶ ὥραν πρὸ μεσημβρίας τρίτην τῆς εἰκοστῆς πέμπτης ἡμέρας τοῦ μαί̈ου, τοῦ ψοε ἔτους. ἦν μὲν οὖν ἡ πᾶσα ἔκλειψις δακτύλων ἔγγιστα δυωκαίδεκα. τοσοῦτον δὲ κατὰ τὸν μέσον τῆς ἐκλείψεως χρόνον ἐγεγόνει τὸ σκότος περὶ τὴν γῆν, ὡς καὶ πολλοὺς τῶν ἀστέρων φανῆναι.
PG 148:250ἐδήλου μέντοι τὰς μεγίστας καὶ παλαμναιοτάτας συμφορὰς τῶν Ῥωμαίων, ἃς ὑπὸ τῶν Τούρκων ὑφίστασθαι ἔμελλον. οὐ γὰρ ἔληξεν ἡ τοῦ γένους κάκωσις ἐκεῖθεν ἀρξαμένη καὶ συχνῶς ἐπὶ μεῖζον ἀεὶ καταβραχὺ κορυφουμένη. ὅτι δὲ δήλωσιν ἐπιγείων παθῶν τὰ τῶν οὐρανίων φωστήρων τοιαῦτα συμπτώματα προαναφωνοῦσιν, ἀμφιβάλλειν οἶμαι τῶν πάντων οὐδένα, πλὴν εἰ μὴ ὅστις περιττὸς ἐπεφύκει μάτην ἐρίζειν. εἰ δὲ τοῦτον λόγοις πείθειν πειρῷτό τις, ὃν πείθειν οὐ δύναται τὰ ἐν τῷ θεάτρῳ τῆς οἰκουμένης κατ’ ἄλλους ἄλλοτε χρόνους γινόμενα πράγματα, μάταιος ἂν εἴη καὶ πάνυ τοι φορτικὸς σύνεσιν ἐντιθέναι τοῖς πάνυ σκληροῖς ἐγχειρῶν. ὃ γὰρ ἐν ἑνὸς ἀνθρώπου σώματι, τοῦτο κἀν τῷ τοῦ κόσμου σώματι παντὶ γίγνοιτ’ ἄν. ἓν γὰρ ὁ κόσμος σῶμα συμφυὲς, ἐκ μερῶν καὶ μελῶν ὡς ὁ ἄνθρωπος φάναι συγκείμενος· καὶ ὥσπερ ἐνταῦθα τῆς κεφαλῆς ἢ τοῦ τραχήλου τὸ πάθος ἐνεργεστέραν πρὸς τὴν κνήμην καὶ τὸν ἀστράγαλον τὴν κάκωσιν ἐξετόξευσεν, οὕτω κἀν τῷ τοῦ κόσμου σώματι τὰ τῶν οὐρανίων φωστήρων παθήματα κινούμενα πρὸς τὴν γῆν ἀπερείδονται κἀνταῦθα δημοσιεύουσι τὴν ἐνέργειαν.
PG 148:252(Γ.) Συχνὸς ἐπὶ τούτοις ἐῤῥύη χρόνος καὶ ἄγεται ὁ βασιλεὺς τῷ υἱῷ Ἀνδρονίκῳ γυναῖκα Ἄνναν τὴν ἐκ Παιόνων καὶ ἅμα τῷ βασιλικῷ καταστέφει συμβόλῳ. εἶτα αὐτὸς μὲν Ἀνδρόνικος ὄμνυσι τῷ πατρὶ, πρῶτον μὲν σέβειν τὴν τοῦ θεοῦ ἐκκλησίαν ὀρθῶς καὶ τὰ ταύτης προνόμια περιέπειν καθ’ ἅπαντα τρόπον καὶ ἀλώβητα συντηρεῖν· δεύτερον δὲ, τὴν αὐτοῦ δὴ τοῦ πατρὸς ζωὴν καὶ βασιλείαν διαφυλάττειν ὅση δύναμις ἀνεπιβούλευτον μέχρι τελευτῆς αὐτῆς. καὶ ἐπὶ τούτοις ἅπαν τὸ Ῥωμαίων ὤμνυε γένος τῷ νέῳ βασιλεῖ Ἀνδρονίκῳ τὰ εἰθισμένα τοῖς βασιλεῦσιν. ὅ γε μὴν πατριάρχης καὶ πᾶν τὸ τῆς ἐκκλησίας ἄθροισμα γράμμασι τοὺς ἑαυτῶν ἐγχαράξαντες ὅρκους τοῖς ἱεροῖς ἐντεθείκασι κώδιξιν, ἀνεπιβούλευτον αὐτῷ διατηρήσειν τὴν βασιλείαν ὁμολογοῦντες, αὐτοί τε καὶ οἱ ἐφεξῆς τὰ τῆς ἐκκλησίας διαδεχόμενοι. ἐπέτρεψε δ’ αὐτῷ ὁ πατὴρ καὶ δι’ ἐρυθρῶν ὑπογράφειν γραμμάτων προστάγματα, οὐ μέντοι μῆνα καὶ ἴνδικτον, ἀλλὰ, Ἀνδρόνικος Χριστοῦ χάριτι βασιλεὺς Ῥωμαίων. θ.
Τούτων οὕτως ἐχόντων, ἐξ ἀνθρώπων ἐγεγόνει καὶ Μιχαὴλ ὁ δεσπότης, ὁ τῆς Ἠπείρου καὶ Θετταλίας ἀρχηγὸς, καὶ παῖδας καταλιπὼν ἕνα μὲν νόθον, Ἰωάννην ὄνομα, γνησίους δὲ τρεῖς, ὧν καθ’ ἡλικίαν πρωτεύων ὑπῆρχεν ὁ ἐπ’ ἀδελφιδῇ γαμβρὸς τοῦ βασιλέως Νικηφόρος ὁ δεσπότης· ὑφ’ ᾧ κηδεμόνι καὶ ἐπιτρόπῳ κατέλιπεν ὁ πατὴρ ὡς ἀτελεστέρους τὴν ἡλικίαν καὶ ἄζυγας ἔτι τοὺς δύο ἑτέρους υἱέας Μιχαὴλ καὶ Ἰωάννην. σχίζει μέντοι καὶ τὴν ὅλην αὐτοῦ ἐπικράτειαν εἰς δύο μερίδας, ὧν τὴν μὲν μίαν, ἣ δὴ καὶ παλαιὰ ὀνομάζεται Ἤπειρος, ἀφίησι Νικηφόρῳ τῷ δεσπότῃ. περιέχει δὲ αὕτη Θεσπρωτοὺς καὶ Ἀκαρνᾶνας καὶ Δόλοπας, καὶ πρὸς τούτοις Κερκυραίους καὶ Κεφαλλῆνας καὶ Ἰθακησίους· ὁρίζεται δὲ πρὸς μὲν δύσεως Ἀδριατικῷ τε καὶ Ἰονίῳ πελάγει, πρὸς δ’ ἄρκτων ὄρεσιν ὑψηλοῖς τῷ τε Πύδνῳ καὶ τοῖς Ἀκροκεραυνίοις ὀνομαζομένοις, ἐκ δ’ ἀνατολῶν Ἀχελῴῳ τῷ ποταμῷ, ἐκ δὲ μεσημβρίας τῇ Κερκυραίων νήσῳ καὶ τῇ Κεφαλληνίᾳ· τὴν δὲ ἑτέραν μερίδα ἀφίησιν ὁ πατὴρ Ἰωάννῃ τῷ νόθῳ παιδί· ἣ καὶ αὐτὴ περιέχει Πελασγοὺς καὶ Φθιώτας, ἔτι τε Θεσσαλοὺς καὶ Λοκροὺς τοὺς Ὀζόλας·
καὶ πρὸς μὲν ἄρκτους Ὄλυμπον ἔχει τὸ ὄρος, πρὸς δὲ μεσημβρίαν τὸν Παρνασὸν, ἀμφότερα ὑψηλὰ καὶ ἐς βαθὺν τὸν ἀέρα τὰς κορυφὰς ἀνατείνοντα. οἱ μέντοι δύο αὐτίκα, Μιχαὴλ καὶ Ἰωάννης, δυσαρεστήσαντες τῇ τοῦ ἀδελφοῦ Νικηφόρου ἐπιτροπῇ καὶ ἐφορείᾳ καὶ ἄλλως οὐκ εἰς ἀγαθὸν αὐτοῖς πέρας αὐτὴν προχωρήσειν ἐννοοῦντες φυγάδες ἐς βασιλέα χωροῦσιν. (Β.) Ὁ δὲ νόθος Ἰωάννης, ἀκάθεκτος ὢν τὴν ὁρμὴν καὶ ποικίλος τὴν σύνεσιν, οὐκ ἠρέμει τοῖς οἰκείοις ἀρκούμενος, καὶ ταῦτα τὸ σεβαστοκράτορος ἀξίωμα παρὰ τοῦ βασιλέως πρότριτα εἰληφώς· ἀλλὰ συχνὰ παρασπονδῶν τὴν Ῥωμαίων ἐδῄου γῆν· ὡς ἀγανακτήσαντα ἤδη τὸν βασιλέα πέμψαι τὸν ἑαυτοῦ ἀδελφὸν Ἰωάννην τὸν δεσπότην κατ’ ἐκείνου, πολλὰς πολλαχόθεν ἀθροιζομένας τὰς Ῥωμαίων δυνάμεις ἕπεσθαι τούτῳ κελεύσαντα. ὃς καὶ συναγαγὼν, ὅση δὴ παροῦσα ἐτύγχανε δύναμις, ἔκ τε Παφλαγόνων ἱππέων ἠθροισμένη καὶ Βιθυνῶν, συγκαταλέξας δὲ καὶ τὰ Κομάνων καὶ Τουρκοπούλων τάγματα, ἀπῄει τὰς πεζικὰς αὐτὸς στρατολογῶν δυνάμεις ἔκ τε Θρᾴκης καὶ Μακεδονίας.
ὁ μέντοι σεβαστοκράτωρ ἀκούων τὴν τῶν Ῥωμαϊκῶν δυνάμεων ἔφοδον βέλεσι λογισμῶν ἐδαπάνα τὴν ψυχὴν, ἄπορα πανταχόθεν ὁρῶν τὰ ἑαυτοῦ καὶ οὐκ ἀξιόμαχα πρὸς τοσαύτην παρασκευὴν ἀντιπάλων δυνάμεων. ὅθεν ἐπεὶ τό γε ὑποπεπτωκότι χρήσασθαι σχήματι καὶ συγγνώμην τῶν ἡμαρτημένων ζητεῖν οὔτ’ εὔοδον ἑώρα οὔτε μὴν ἀνύσιμον διὰ τὸ πολλάκις σπείσασθαι μὲν, οὐκ ἐμμεῖναι δ’ ἐπὶ μακρὸν ταῖς ὁμολογίαις τῶν σπονδῶν, ὁ δὲ ἄλλην ἐβάδισε γνώμην. ὀχυρώσας γὰρ καθ’ ὅσον ἐξῆν καὶ ἀσφαλισάμενος τὰ ἑαυτοῦ φρούρια περιῄει σύν γε τοῖς ἑαυτοῦ στρατεύμασι πόῤῥωθεν περισκοπῶν τὰ ὑπὸ τῶν πολεμίων γινόμενα, ἴσως ἐλπίζων λόχοις τισὶ καὶ αἰφνιδίοις ἐπιδρομαῖς ταράττειν καὶ ἀκρωτηριάζειν τὸ Ῥωμαίων στρατόπεδον. ἀλλ’ ἄριστα τούτους ὁρῶν πεφραγμένους καὶ οὐκ ἔξω τῆς νομιζομένης ἐμπειρίας τὰς ἐκδρομὰς ποιουμένους προαπεγνώκει τὴν πεῖραν καὶ διϊὼν ἄνω καὶ κάτω ἐδεδίει περὶ τῶν ὅλων. (Γ.) Ὁ μὲν οὖν σεβαστοκράτωρ Ἰωάννης ἐν τοσούτοις ὑπῆρχε θορύβοις καὶ φόβοις.
Chapter IXCaput IX
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
(a. c. 1259 ad 1282] BYZANTINE HISTORIE LIB. IV. [IMP. MICH. PALEOLOC.] 230
principe (est autem ea Venetorum provincia) post
captam Constantinopolin cum defecisset, et alios
Eubœenses non paucos sibi ascivisset, munitam ərcem occupavit: e qua crebro descendens, e finitimis agris et vicis prædas agebat. Quamobrem
96 agrestes omnes ita brevi tempore perterrerecit, ut nec extra mcnia habitare, nec in villis
agris sine speculatore versari auderent. Non longe
post munito etiam oppidulo potitur, unde aperto
Marte cum Eubos principe congredi ausus est.
Tamen veritus ne ab illo totis viribus irruenta
subigeretur, per legatos societatem imperatoris
petit, qua impetrata oppidulumn justo praesidio Grmat. Tum ultro ipse ad imperatorem transit, eiquo
cum alia pollicetur, tam, si justum exercitum a Romanis accepisset, nihil prohibiturum quo minus
universam Euboeam illius imperio subjiceret.
11. Celeriter igitur cum multis Romanis militibus abit, priusquam accessum ejus Eubœi præsentirent. Sed Latiui supercilii non ignarus sciens jue
Eubcz principem non commissurum esse, quin
peregrino exercitu viso ex urbe subito erumperet
noctu multos milites circa urbem in insidiis coliocat; deinde mane ipse apparet circumjacentia loca
incursans. ltaque Latini, qui tum intra moenia acc
raut, subito arma cum suo duce arripere, et hostibus celerrime occurrere coguntur: quos derepente
adorti circumstant a tergo ii qui iu insidiis erant
duces et milites; a fronte Icarius cum suis copiis;
ac principem quidem vivum capiunt, et complures
alios cum eo, cæteros vero cadunt.
II. Princeps igitur EubϾ captivus ab Icario
ad imperatorem 97 perducitur, et paulo post obit.
Obiit autem hoc modo. Regiam ingressus et, ut
captivum decet ante fores stans, cum imperatorem
Pachymer. lib. v, cap. 27. Istius porro Icarii
defectionem pluribus descripsimus in Hist. FrancoByzant. lib. V. n. 45 et 46, ubi illum fuisse ex Zachariarum seu Jaqueriarum familia Genuensi docuimus, ex qua alter Benedictus Zacharias, ac illius
forte Blus, Chium insulam Græcis abstulit sub an.
1505. Vid. eamdem Hist. lib. vi, n. 25. DUCANG.
Interpres prætorem verteralt; principem, emendavimus. incertum autem, quod mox subdit, an
Euboea reipublicae Veneta ca tempestate provincia exstiterit, cum a tribus diversis principibus tum
possideretur, ex familiis Dalle Carceri Veronensi,
di Chisi Neneta, et Zacharia Genuensi, ex qua postrema erat Icarus, qui, ut scribit Pachymeres d.
ep. 27, ex istius insula dominis erat, atque, ut
vero est simile, a duobus aliis principibus defecerat,
orta invicem simultate. Scribit Andreas Dandulus
in Chron, mis. sub au. 1254 et 1255 Guilelinum
Villharduinuur, qui Gaufredo fratri Moreæ et Achaie
principi successerat, ad se evocatis Narioto Dulle
Carceri, et Guilelmo Veronensi, Euboea insule
principibus, iisque in carcerem conjectis, in caudem insulam cum copiis irrupisse, haneque expugnasse, ex ca priso Paulo Gradenigo, Venetorum
bajulo: Venetos vero, misso Marco Gradenigo cum 7
triremibus, in auxilium ascitis vicinis principibus,
insulam denuo recepisse. Sed et ex archivo cameræ computorum Parisiensi docemur, anno 1544
dans magnates, quorum alter P. Dalle Carcer, alter Bartholomæus Ghisi nobilis Venetus vocabatur,
isti insulæ tum in solidum imperasse, ac More
principi filem et clientelam præstitisse. Vide eumdem Dandulum ann. 1269 et 1272; Sabellicuu ete.
LUCANG.
Aliter Packymeres, qui non Eubase principem, sed Joannem seu uti nostri
vocabant le grand Sire, captum et adductum, ac
deinde remissum statim decessisse, eique successisse Guilelmum illius fratrem Magnum dominum
scribit. Qui por ab eo nuncupatur,
non alius est ab Atheniensi Duce, ita a nostris ap‐
pellato, quod ejus ditio longius caeteris in Grecia
protenderetur: uterque vero ex familia de la Ruche
exstitit. Vide Mistori. " Franco-Byzant. lib. v, n. 47.
1.UCANG.
[A. n. 6768 ad €791]
In solio considentem senatumque omnem splendido
et decenti habitu circumstantem, learium vero non
ita pridem servum, nunc splendida veste et cum
gravitate introeuntem et exeuntem, et in surem
Imperatoris familiariter insusurrautem conspexisset, abrupta statim vita pronus humi concidit, quia
fortunæ sævientis insolentiam ferre non potuit.
IV. Cæterum pulsis urbe Latinis turba opificum
et circumforaneorum hominum remansit, ex Veneτοῦ
tis et Pisanis permista. Quare non tutum nec paci
accommodatur esse visum est, etiam Genuenses
in urbem recipere: eaque de causa e regione in
Galata: territorio locum eis assignavit imperator ad
habitandumo, etiain mercium immunitatem promissam iisdem gratificatus. Nam antequam urbs regina caperetur, promiserat imperator daturum se
iis, si sibi adjumento essent adversus urbis possessores Latinos, ejusmodi immunitatem; id quod
re ipsa novissime præstitit, quanquam abeque illorum ope urbem cepisset. Magistratus vero illuc
slatis temporibus mittuntur, Venetiis, is qui bajuJus vocatur; Pisis, consul; Genua, potestas. Quibus nominibus in Græcum sermonem translatis
respondent, bajulo consuli putestati 98
[P.
V. At Balduinus periculo Constantinopolitano
elapsus in Italiam navigavit, ubi cum rege Italiæ
Carolo affinitatem junxit, ejus filia suo alio desponsa; sperans se illius opibus Constantinopolin recuperaturum, inaui utique spe et cupiditate. Imperator enim maximam classem instruxit, et triremes
plus sexaginta complevit tum aliis hominibus, tuin
gente Gasmulica. Erant autem hi Romanis pariter
et Latinis moribus innutriti; adeoque ab illis prudentiam in suscipiendo, ab his audaciam in gerendo bello sumpserant. Cum his erat etiam armatus
navalis exercitus Laconum, quos vulgaris lingua
corrupto nomine Tzacones vocat, qui se recens ad
imperatorem ex Peloponneso contulerant. Igitur
classis imperatoria adeo splendide instructa jussu
imperatoris navigabat, et maximum Latinis terre
rem ac tumultum injiciebat. Recepit etiam Ægæi
maris insulas fere omnes, Leninum, Chium, Rhodum, et cæteras quæ Latinis servierant.
VI. Interim, dum hæc mari geruntur, denuo
fidem fregit et finitimam Romanorum ditionem
Mera fabula de Joannis subita in imperatoris
conspectu morte, ex his quæ traduntur à Pachymere lib. v, cap. 27. DUCANG.
Ut Pera seu G.lita Venetis, Pisanis, et Gemuensibus ad habitandum a Michacle concessa sit,
multis egimus lib. 1 Constantinopolis Christiane
seet. 22; de singulorum vero prefectis_hie recensitis, eorumque nomimbus, tum ex Pachymere
lib. nt, cap. 55, et aliis, in Giose med. Græcit. DucANG.
Vile Historia Franco - Byzantine lib. v.
n. 48, 49. DUCANG.
Pachymer. lib. iv, cap. 26. Vide Glossar. med.
Gracil. in hac voce. DUCANG.
Blurim Laconum meminit Pachymeres lib. 101,
cap. 9. Vide pariter idem Glossar. in hac voce.
DUCANG.
Pachymer. lib. ut, cap. 15. DLCANG
PG 148:253ὡς τῷ ἀπροσδοκήτῳ καὶ αἰφνιδίῳ τοῦ πράγματος θόρυβον ἐγγενέσθαι τῷ Ῥωμαίων στρατῷ καὶ ταραχὴν λογισμῶν τοῖς τε ἄλλοις στρατηγοῖς καὶ αὐτῷ δὴ Ἰωάννῃ τῷ δεσπότῃ, νομίσασιν ἢ τὸν Πελοποννήσου καὶ Ἀχαί̈ας ἥκειν πρίγκιπα μετὰ πλήθους ἀξιολόγου, ἢ Θηβαίων καὶ Εὐβοέων καὶ Ἀθηναίων στρατὸν παμπληθῆ μετὰ δουκὸς τοῦ αὐτῶν ἀρχηγοῦ πρὸς βοήθειαν ἐξιέναι τοῦ Σεβαστοκράτορος Ἰωάννου. ὅθεν πρὶν ἐκείνους ἐπιστῆναι, λάθρα καὶ κατὰ μικρὸν οἴκοθεν ὁ Ῥωμαίων στρατὸς διελύετο, καὶ ἄλλος ἄλλον συχνὰ προλαμβάνοντες ἔφευγον ἀμεταστρεπτί· καὶ πολλὰ τῶν στρατηγῶν ἐπιβοωμένων καὶ καρτερεῖν κελευόντων, οἱ δὲ οὐχ ὑπήκουον, ἀλλ’ ἅμα πάντες ἔθεον τὴν αὐτὴν ἀμεταστρεπτί· ὡς καὶ αὐτοὺς ἤδη τοὺς στρατηγοὺς ξύν γε τῷ δεσπότῃ Ἰωάννῃ συνιδόντας ὡς κατὰ χώραν μένουσιν ὄλεθρος ἕπεταί σφισι προφανὴς, μετὰ τοῦ μηδέν τι γενναῖον ἔργον καὶ ἀξιόλογον πεπραχέναι, ἕτερον πέρας οὐ μάλα τῆς ὥρας ἐθελούσης χαρίζεσθαι, ἐπὶ πόδα λοιπὸν ἀναγκασθῆναι κατὰ τὸ λεληθὸς ἀναχωρεῖν ἅμα τῷ περιλειφθέντι ἐκ Παφλαγόνων στρατεύματι μετὰ τάξεως μέντοι τινὸς καὶ ἐμπειρίας στρατηγικῆς.253 [A. c. 1259 ad 1282) BYZANTINE HISTORIE LIB. IV. [IMP, MICH, PALKOLOG ] 254
μετὰ τῶν πεντακοσίων Αθηναίων ἐκείνων, οὕτωτὶ al castra persequitur; ut ex re inopinata et suis te
tumultus in exercitu Romano 115 oriretur, et
cum alii duces, tum Joannes ipse despotes perturbaretur, eo quod crederent aut Peloponnesi et
Achake principem cum justis copiis adesse, aut
magnas Thebanorum, Eubœorum et Atheniensium
copias cum suo duce exiisse, Joanni sebastocratori
opem laturas. Igitur priusquam illi irruerent, clam
et paulatim Romanus exercitus suapte divellitur:
et alii alios subinde prævertentes, contento cursu
fugiunt, ducibus quidem multum reclamantibus et
manere jubentibus, illis autem non andientibus,
sed effuse fugicntibus. Itaque et ipsi duces com
Joanne despota, cum sibi, si manerent, certum
exitium immineré prospicerent, ac præterea nullum
se egregium aut memorabile facinus edituros, ipsa
orcasione non alium exitum spondente, cessim ac
furthın pedem referre coacti sunt cum reliquiis
Paphlagonum, conservato tamen ordine ac disciplina militari.
διεσκεδασμένοις· καὶ τοὺς μὲν αὐτῶν εὐθὺς αἱρεῖ, τοὺς
Ο διώκει μέχρι τοῦ στρατοπέδου· ὡς τῷ ἀπροσδοκήτης
καὶ αἰφνιδίῳ τοῦ πράγματος θόρυβον ἐγγενέσθαι τῷ
Ρωμαίων στρατῷ καὶ ταραχὴν λογισμῶν τοῖς τε ἄλ
λοις στρατηγοί; καὶ αὐτῷ δὴ Ἰωάννῃ τῷ δεσπότῃ,
νομίσασιν ἢ τὸν Πελοποννήσου καὶ ᾿Αχαΐας ήκειν πρίγ
* τα μετά πλήθους ἀξιολόγου, ή Θηβαίων και κα
βοέων καὶ 'Αθηναίων στρατὸν παμπληθῆ μετὰ δουκός
τοῦ αὐτῶν ἀρχηγοῦ πρὸς βοήθειαν ἐξιένα: τοῦ Σεβα
στοκράτορος Ιωάννου. Ὅθεν πρὶν ἐκείνους ἐπιστῆναι,
λάθρα καὶ κατὰ μικρὸν οἶκοθεν ὁ 'Ρωμαίων στρατός
διελύετο, καὶ ἄλλος ἄλλον συχνά προλαμβάνοντες
ἔφευγον ἐμεταστρεπτί, καὶ πολλὰ τῶν στρατηγών
ἐπιβοωμένων καὶ καρτερείν κελευόντων, οἱ δὲ οὐχ
ὑπήκουον, ἀλλ᾽ ἄμα πάντες ἔθεον τὴν αὐτὴν ἀμεταστρεπτί· ὡς καὶ αὐτοὺς ἤδη της στρατηγούς ξύν γε
τῷ δεσπότῃ Ιωάννη συνιδόντας ὡς κατά χώραν μέσ
νουσιν ὄλεθρος· ἔπεταί σφιτι προφανής, μετά του
μηδέν τι γενναῖον ἔργον καὶ ἀξιόλογου πεπραχέναι,
ἕτερον πέρας οὐ μάλα τῆς ὥρας ἐθελούσης χαρίζεσθαι,
ληθὸς ἀναχωρεῖν ἅμα τῷ περιλειφθέντι ἐκ Παφλαγόνων στρατεύματι μετά τάξεως μέντοι τινὸς καὶ
Εμπειρίας στρατηγικής.
Ζ. Τοῦ δὲ του ύτου πταίσματος οὕτω παρ' ἐλπίδα
Ρωμαίοις συμβάντος δι' ἔκτισιν ὧν ἐπεπράχεσαν
ἐκεῖσε ἀσεβημάτων οι συστρατευόμενοι Κόμανοι,
τὰς πύλες εὐθὺς οἱ ἐκ τοῦ φρουρίου αναπετάσαντες
καταθέουσι πανδημεί, καὶ εἰς ταὐτὸν ἔρχονται τῷ
τε σεβαστοκράτορι Ιωάνῃ καὶ τοῖς συμμάχοις·
και και πληγησάμενοι ἅττα ἐχρῆν, οἱ μὲν αὐτόθι
κατά χώραν μένειν προτράπησαν εἰς συλλογὴν τῶν
Ρωμαϊκών σκηνῶν καὶ ἵππου καὶ τῆς πάσης ἀποσκευῆς καὶ τοῦ παντοδαπού πλούτου, ὃν τε οίκοθεν
ἧκον αὐτοὶ ἐπαγόμενοι, καὶ ὅν ἐκ τῆς λεία: προσε
κτήσαντο· οἱ δὲ κατὰ νώτου Ρωμαίοις έπονται
σποράδην ἄλλοις άλλασε διεσκεδασμένοις· καὶ τοὺς
μὲν ξίφος ἀνταιρομένους ἔκτεινον· ὅσοι δὲ συλλαμ
βανόμενοι οὐκ ἀντεῖχον, οὗτοι δὲ καὶ αὐτοῦ γε δὴ τοῦ
χιτωνίσκου γυμνούμενοι μετά μόνης ἀπελύοντο τῆς
ἀναξυρίδος. Νόμος γὰρ ἐστιν οὗτος ἄνωθεν ἐκ
διαδοχῆς ἀεὶ κατιὼν ἐς τοὺς ἀπογόνους ἀκήρατος,
οὐ μόνον Ῥωμαίοις και Θετταλοίς, ἀλλὰ καὶ Ἰλλυρεῖς καὶ Τριβαλλοῖς καὶ Βουλγάρους, διὰ τὴν τῆς
πίστεως ταυτότητα τὰ μὲν πράγματα μόνα σκυ
λεύειν, τὰ δὲ σώματα μὴ ἀνδραποδίζεσθαι, [Ι. 70]
μηδὲ φονεύειν ἔξω τῆς πολεμικῆς παρατάξεως μη·
δένα. Καὶ εἰ μὴ φθάσαν τὸ τῆς ἑσπέρας σκότος τὸν
τῶν διωκόντων πολεμίων ἀναχαίτισε δρόμου, τάχ'
ἂν ἐς μείζω τῶν εἰρημένων τὰ δεινὰ τοῖς φεύγουσιν
ἀπήντα τὸ πέρας· ἀλλὰ τῆς ἑσπέρας καταλαβούσης,
εἰ μὲν πολέμιοι μετὰ τοῦ σεβαστοκράτορος ἀνεχώ
ρησαν εἰς τοὺπίσω τῇ παριλόγῳ νίκη γαυρούμενοι·
εἰ δὲ τὸν κίνδυνον διαφυγόντες 'Ρωμαῖοι σύνδυο καὶ
σύντρεις καὶ πλείου; ἐπὶ πλείοσι περὶ τὸν δεσπότην
Ἰωάννην Αθροίζοντο, τῇ λύπῃ συγκεχυμένον ἐπὶ τῇ
ἐπὶ πόδα λοιπὸν ἀναγκασθῆναι κατά τη λε
VII. Hac tam insperata clade Romanis oblata,
cujus causa fuere Comanorum commilitonum sacrilegia in iis locis commissa, oppidani statim patefa
ctis portis universi erumpentes ad Joanuem sebastocratorem et ad socios conveniunt. Cuni quibus
quantum opus erat collocuti, partim ibi jubentur
manere ad colligendum Romana tabernacula, equos,
impedimenta quaelibet et omnigenas divitias, quas
Romani sive ipsimet secum domo attulissent, sive
e 116 præda coegissent partim tergis Romanoruku inhærent pdlantium ac dispersorum; ac si qui
resistant, eos occidunt: qui vero comprehensi se
non defendant, eos etiam interula exuta, nec relicla ulla veste prater femoralia, dimittunt. I:stitntum enim hoc a majoribus constanter ad posteros
propagatum servatumque fuit, non modo a Roma.
nis et Thessalis, sed Illyriis etiam, et Triballis et
Bulgaris, propter religionis communionem, spolia
tantum auferenda: homines vero nec ad servitutem rapiendes, nec extra aciem occidendos esse.
Ac nisi vespertiæ tenebræ offusæ hostium perscquentium cursum mhibuissent, pejus fortasse quam
dictum est cum fugientibus actum esset. Sed no te
oborta ipsi quidem hostes cuin sebastocratore inopinata victoria elati retro abierunt. Qui vero periculum evaserant Romani, bini ac terni, et subinde
plures ad desporani Joannem confluebant, tristem
et confusum ob improvisum illum et infaustom
eventum. lloc miserabili habitu ad vicina Demco
triadi loca pervenerunt. Urbs ea quondam Sicyon
dicta, post a Demetrio Poliorcete occupata, nomen
ejus assumpsit. Fuit autem hic unius ex Alexandri
Variorum notæ.
DUCANG.
Trecentos duntaxat equites fuisse scribit
Pachymer, d. cap. 31. DuganG.
Guilelmum Villha duinum, de quo supra.
Nescio an istius moris alius scriptor nieminerit. DUCANG.
(Ζ.) Τοῦ δὲ τοιούτου πταίσματος οὕτω παρ’ ἐλπίδα Ῥωμαίοις συμβάντος δι’ ἔκτισιν ὧν ἐπεπράχεσαν ἐκεῖσε ἀσεβημάτων οἱ συστρατευόμενοι Κόμανοι, τὰς πύλας εὐθὺς οἱ ἐκ τοῦ φρουρίου ἀναπετάσαντες καταθέουσι πανδημεὶ καὶ εἰς ταὐτὸν ἔρχονται τῷ τε Σεβαστοκράτορι Ἰωάννῃ καὶ τοῖς συμμάχοις· καὶ κοινολογησάμενοι ἅττα ἐχρῆν, οἱ μὲν αὐτόθι κατὰ χώραν μένειν προὐτράπησαν εἰς συλλογὴν τῶν Ῥωμαϊκῶν σκηνῶν καὶ ἵππου καὶ τῆς πάσης ἀποσκευῆς καὶ τοῦ παντοδαποῦ πλούτου, ὅν τε οἴκοθεν ἧκον αὐτοὶ ἐπαγόμενοι καὶ ὃν ἐκ τῆς λείας προσεκτήσαντο· οἱ δὲ κατὰ νώτου Ῥωμαίοις ἕπονται σποράδην ἄλλοις ἄλλοσε διεσκεδασμένοις· καὶ τοὺς μὲν ξίφος ἀνταιρομένους ἔκτεινον· ὅσοι δὲ συλλαμβανόμενοι οὐκ ἀντεῖχον, οὗτοι δὲ καὶ αὐτοῦ γε δὴ τοῦ χιτωνίσκου γυμνούμενοι μετὰ μόνης ἀπελύοντο τῆς ἀναξυρίδος. νόμος γάρ ἐστιν οὗτος ἄνωθεν ἐκ διαδοχῆς ἀεὶ κατιὼν ἐς τοὺς ἀπογόνους ἀκήρατος, οὐ μόνον Ῥωμαίοις καὶ Θετταλοῖς, ἀλλὰ καὶ Ἰλλυριοῖς καὶ Τριβαλλοῖς καὶ Βουλγάροις, διὰ τὴν τῆς πίστεως ταὐτότητα τὰ μὲν πράγματα μόνα σκυλεύειν, τὰ δὲ σώματα μὴ ἀνδραποδίζεσθαι, μηδὲ φονεύειν ἔξω τῆς πολεμικῆς παρατάξεως μηδένα.253 [A. c. 1259 ad 1282) BYZANTINE HISTORIE LIB. IV. [IMP, MICH, PALKOLOG ] 254
μετὰ τῶν πεντακοσίων Αθηναίων ἐκείνων, οὕτωτὶ al castra persequitur; ut ex re inopinata et suis te
tumultus in exercitu Romano 115 oriretur, et
cum alii duces, tum Joannes ipse despotes perturbaretur, eo quod crederent aut Peloponnesi et
Achake principem cum justis copiis adesse, aut
magnas Thebanorum, Eubœorum et Atheniensium
copias cum suo duce exiisse, Joanni sebastocratori
opem laturas. Igitur priusquam illi irruerent, clam
et paulatim Romanus exercitus suapte divellitur:
et alii alios subinde prævertentes, contento cursu
fugiunt, ducibus quidem multum reclamantibus et
manere jubentibus, illis autem non andientibus,
sed effuse fugicntibus. Itaque et ipsi duces com
Joanne despota, cum sibi, si manerent, certum
exitium immineré prospicerent, ac præterea nullum
se egregium aut memorabile facinus edituros, ipsa
orcasione non alium exitum spondente, cessim ac
furthın pedem referre coacti sunt cum reliquiis
Paphlagonum, conservato tamen ordine ac disciplina militari.
διεσκεδασμένοις· καὶ τοὺς μὲν αὐτῶν εὐθὺς αἱρεῖ, τοὺς
Ο διώκει μέχρι τοῦ στρατοπέδου· ὡς τῷ ἀπροσδοκήτης
καὶ αἰφνιδίῳ τοῦ πράγματος θόρυβον ἐγγενέσθαι τῷ
Ρωμαίων στρατῷ καὶ ταραχὴν λογισμῶν τοῖς τε ἄλ
λοις στρατηγοί; καὶ αὐτῷ δὴ Ἰωάννῃ τῷ δεσπότῃ,
νομίσασιν ἢ τὸν Πελοποννήσου καὶ ᾿Αχαΐας ήκειν πρίγ
* τα μετά πλήθους ἀξιολόγου, ή Θηβαίων και κα
βοέων καὶ 'Αθηναίων στρατὸν παμπληθῆ μετὰ δουκός
τοῦ αὐτῶν ἀρχηγοῦ πρὸς βοήθειαν ἐξιένα: τοῦ Σεβα
στοκράτορος Ιωάννου. Ὅθεν πρὶν ἐκείνους ἐπιστῆναι,
λάθρα καὶ κατὰ μικρὸν οἶκοθεν ὁ 'Ρωμαίων στρατός
διελύετο, καὶ ἄλλος ἄλλον συχνά προλαμβάνοντες
ἔφευγον ἐμεταστρεπτί, καὶ πολλὰ τῶν στρατηγών
ἐπιβοωμένων καὶ καρτερείν κελευόντων, οἱ δὲ οὐχ
ὑπήκουον, ἀλλ᾽ ἄμα πάντες ἔθεον τὴν αὐτὴν ἀμεταστρεπτί· ὡς καὶ αὐτοὺς ἤδη της στρατηγούς ξύν γε
τῷ δεσπότῃ Ιωάννη συνιδόντας ὡς κατά χώραν μέσ
νουσιν ὄλεθρος· ἔπεταί σφιτι προφανής, μετά του
μηδέν τι γενναῖον ἔργον καὶ ἀξιόλογου πεπραχέναι,
ἕτερον πέρας οὐ μάλα τῆς ὥρας ἐθελούσης χαρίζεσθαι,
ληθὸς ἀναχωρεῖν ἅμα τῷ περιλειφθέντι ἐκ Παφλαγόνων στρατεύματι μετά τάξεως μέντοι τινὸς καὶ
Εμπειρίας στρατηγικής.
Ζ. Τοῦ δὲ του ύτου πταίσματος οὕτω παρ' ἐλπίδα
Ρωμαίοις συμβάντος δι' ἔκτισιν ὧν ἐπεπράχεσαν
ἐκεῖσε ἀσεβημάτων οι συστρατευόμενοι Κόμανοι,
τὰς πύλες εὐθὺς οἱ ἐκ τοῦ φρουρίου αναπετάσαντες
καταθέουσι πανδημεί, καὶ εἰς ταὐτὸν ἔρχονται τῷ
τε σεβαστοκράτορι Ιωάνῃ καὶ τοῖς συμμάχοις·
και και πληγησάμενοι ἅττα ἐχρῆν, οἱ μὲν αὐτόθι
κατά χώραν μένειν προτράπησαν εἰς συλλογὴν τῶν
Ρωμαϊκών σκηνῶν καὶ ἵππου καὶ τῆς πάσης ἀποσκευῆς καὶ τοῦ παντοδαπού πλούτου, ὃν τε οίκοθεν
ἧκον αὐτοὶ ἐπαγόμενοι, καὶ ὅν ἐκ τῆς λεία: προσε
κτήσαντο· οἱ δὲ κατὰ νώτου Ρωμαίοις έπονται
σποράδην ἄλλοις άλλασε διεσκεδασμένοις· καὶ τοὺς
μὲν ξίφος ἀνταιρομένους ἔκτεινον· ὅσοι δὲ συλλαμ
βανόμενοι οὐκ ἀντεῖχον, οὗτοι δὲ καὶ αὐτοῦ γε δὴ τοῦ
χιτωνίσκου γυμνούμενοι μετά μόνης ἀπελύοντο τῆς
ἀναξυρίδος. Νόμος γὰρ ἐστιν οὗτος ἄνωθεν ἐκ
διαδοχῆς ἀεὶ κατιὼν ἐς τοὺς ἀπογόνους ἀκήρατος,
οὐ μόνον Ῥωμαίοις και Θετταλοίς, ἀλλὰ καὶ Ἰλλυρεῖς καὶ Τριβαλλοῖς καὶ Βουλγάρους, διὰ τὴν τῆς
πίστεως ταυτότητα τὰ μὲν πράγματα μόνα σκυ
λεύειν, τὰ δὲ σώματα μὴ ἀνδραποδίζεσθαι, [Ι. 70]
μηδὲ φονεύειν ἔξω τῆς πολεμικῆς παρατάξεως μη·
δένα. Καὶ εἰ μὴ φθάσαν τὸ τῆς ἑσπέρας σκότος τὸν
τῶν διωκόντων πολεμίων ἀναχαίτισε δρόμου, τάχ'
ἂν ἐς μείζω τῶν εἰρημένων τὰ δεινὰ τοῖς φεύγουσιν
ἀπήντα τὸ πέρας· ἀλλὰ τῆς ἑσπέρας καταλαβούσης,
εἰ μὲν πολέμιοι μετὰ τοῦ σεβαστοκράτορος ἀνεχώ
ρησαν εἰς τοὺπίσω τῇ παριλόγῳ νίκη γαυρούμενοι·
εἰ δὲ τὸν κίνδυνον διαφυγόντες 'Ρωμαῖοι σύνδυο καὶ
σύντρεις καὶ πλείου; ἐπὶ πλείοσι περὶ τὸν δεσπότην
Ἰωάννην Αθροίζοντο, τῇ λύπῃ συγκεχυμένον ἐπὶ τῇ
ἐπὶ πόδα λοιπὸν ἀναγκασθῆναι κατά τη λε
VII. Hac tam insperata clade Romanis oblata,
cujus causa fuere Comanorum commilitonum sacrilegia in iis locis commissa, oppidani statim patefa
ctis portis universi erumpentes ad Joanuem sebastocratorem et ad socios conveniunt. Cuni quibus
quantum opus erat collocuti, partim ibi jubentur
manere ad colligendum Romana tabernacula, equos,
impedimenta quaelibet et omnigenas divitias, quas
Romani sive ipsimet secum domo attulissent, sive
e 116 præda coegissent partim tergis Romanoruku inhærent pdlantium ac dispersorum; ac si qui
resistant, eos occidunt: qui vero comprehensi se
non defendant, eos etiam interula exuta, nec relicla ulla veste prater femoralia, dimittunt. I:stitntum enim hoc a majoribus constanter ad posteros
propagatum servatumque fuit, non modo a Roma.
nis et Thessalis, sed Illyriis etiam, et Triballis et
Bulgaris, propter religionis communionem, spolia
tantum auferenda: homines vero nec ad servitutem rapiendes, nec extra aciem occidendos esse.
Ac nisi vespertiæ tenebræ offusæ hostium perscquentium cursum mhibuissent, pejus fortasse quam
dictum est cum fugientibus actum esset. Sed no te
oborta ipsi quidem hostes cuin sebastocratore inopinata victoria elati retro abierunt. Qui vero periculum evaserant Romani, bini ac terni, et subinde
plures ad desporani Joannem confluebant, tristem
et confusum ob improvisum illum et infaustom
eventum. lloc miserabili habitu ad vicina Demco
triadi loca pervenerunt. Urbs ea quondam Sicyon
dicta, post a Demetrio Poliorcete occupata, nomen
ejus assumpsit. Fuit autem hic unius ex Alexandri
Variorum notæ.
DUCANG.
Trecentos duntaxat equites fuisse scribit
Pachymer, d. cap. 31. DuganG.
Guilelmum Villha duinum, de quo supra.
Nescio an istius moris alius scriptor nieminerit. DUCANG.
καὶ εἰ μὴ φθάσαν τὸ τῆς ἑσπέρας σκότος τὸν τῶν διωκόντων πολεμίων ἀνεχαίτισε δρόμον, τάχ’ ἂν ἐς μείζω τῶν εἰρημένων τὰ δεινὰ τοῖς φεύγουσιν ἀπήντα τὸ πέρας· ἀλλὰ τῆς ἑσπέρας καταλαβούσης, οἱ μὲν πολέμιοι μετὰ τοῦ Σεβαστοκράτορος ἀνεχώρησαν εἰς τοὐπίσω τῇ παραλόγῳ νίκῃ γαυρούμενοι· οἱ δὲ τὸν κίνδυνον διαφυγόντες Ῥωμαῖοι σύνδυο καὶ σύντρεις καὶ πλείους ἐπὶ πλείοσι περὶ τὸν δεσπότην Ἰωάννην ἠθροίζοντο, τῇ λύπῃ συγκεχυμένον ἐπὶ τῇ παραδόξῳ ταύτῃ διαμαρτίᾳ. οὕτω δ’ ἔχοντες δυστυχῶς καταντῶσιν ἐς τὰ πλησίον τῆς Δημητριάδος χωρία. πόλις δὲ αὕτη Σικυὼν μὲν πρότερον ἐπικεκλημένη, ὕστερον δὲ τὴν ἐπωνυμίαν πρὸς τὸν κτησάμενον μετενεγκοῦσα, Δημήτριον δηλαδὴ τὸν Πολιορκητὴν, ὃς ἐτύγχανε παῖς τῶν Ἀλεξάνδρου διαδόχων ἑνὸς Ἀντιγόνου, τοῦ τῆς Ἀσίας κατάρξαντος, ὁπόσην ὁ ποταμὸς Εὐφράτης ἔνδον ὁρίζει. ι. Ἀλλὰ γὰρ οὔπω τελέως τῆς ἀθυμίας ἀναλαβεῖν ἑαυτοὺς ἠδυνήθησαν ταυτησὶ, καὶ δεύτερον ἀγγέλλεται τούτοις δεινὸν καὶ τοῦ προλαβόντος οὐκ ἔλαττον, ὃ δὴ καὶ λέξων ἔρχομαι.253 [A. c. 1259 ad 1282) BYZANTINE HISTORIE LIB. IV. [IMP, MICH, PALKOLOG ] 254
μετὰ τῶν πεντακοσίων Αθηναίων ἐκείνων, οὕτωτὶ al castra persequitur; ut ex re inopinata et suis te
tumultus in exercitu Romano 115 oriretur, et
cum alii duces, tum Joannes ipse despotes perturbaretur, eo quod crederent aut Peloponnesi et
Achake principem cum justis copiis adesse, aut
magnas Thebanorum, Eubœorum et Atheniensium
copias cum suo duce exiisse, Joanni sebastocratori
opem laturas. Igitur priusquam illi irruerent, clam
et paulatim Romanus exercitus suapte divellitur:
et alii alios subinde prævertentes, contento cursu
fugiunt, ducibus quidem multum reclamantibus et
manere jubentibus, illis autem non andientibus,
sed effuse fugicntibus. Itaque et ipsi duces com
Joanne despota, cum sibi, si manerent, certum
exitium immineré prospicerent, ac præterea nullum
se egregium aut memorabile facinus edituros, ipsa
orcasione non alium exitum spondente, cessim ac
furthın pedem referre coacti sunt cum reliquiis
Paphlagonum, conservato tamen ordine ac disciplina militari.
διεσκεδασμένοις· καὶ τοὺς μὲν αὐτῶν εὐθὺς αἱρεῖ, τοὺς
Ο διώκει μέχρι τοῦ στρατοπέδου· ὡς τῷ ἀπροσδοκήτης
καὶ αἰφνιδίῳ τοῦ πράγματος θόρυβον ἐγγενέσθαι τῷ
Ρωμαίων στρατῷ καὶ ταραχὴν λογισμῶν τοῖς τε ἄλ
λοις στρατηγοί; καὶ αὐτῷ δὴ Ἰωάννῃ τῷ δεσπότῃ,
νομίσασιν ἢ τὸν Πελοποννήσου καὶ ᾿Αχαΐας ήκειν πρίγ
* τα μετά πλήθους ἀξιολόγου, ή Θηβαίων και κα
βοέων καὶ 'Αθηναίων στρατὸν παμπληθῆ μετὰ δουκός
τοῦ αὐτῶν ἀρχηγοῦ πρὸς βοήθειαν ἐξιένα: τοῦ Σεβα
στοκράτορος Ιωάννου. Ὅθεν πρὶν ἐκείνους ἐπιστῆναι,
λάθρα καὶ κατὰ μικρὸν οἶκοθεν ὁ 'Ρωμαίων στρατός
διελύετο, καὶ ἄλλος ἄλλον συχνά προλαμβάνοντες
ἔφευγον ἐμεταστρεπτί, καὶ πολλὰ τῶν στρατηγών
ἐπιβοωμένων καὶ καρτερείν κελευόντων, οἱ δὲ οὐχ
ὑπήκουον, ἀλλ᾽ ἄμα πάντες ἔθεον τὴν αὐτὴν ἀμεταστρεπτί· ὡς καὶ αὐτοὺς ἤδη της στρατηγούς ξύν γε
τῷ δεσπότῃ Ιωάννη συνιδόντας ὡς κατά χώραν μέσ
νουσιν ὄλεθρος· ἔπεταί σφιτι προφανής, μετά του
μηδέν τι γενναῖον ἔργον καὶ ἀξιόλογου πεπραχέναι,
ἕτερον πέρας οὐ μάλα τῆς ὥρας ἐθελούσης χαρίζεσθαι,
ληθὸς ἀναχωρεῖν ἅμα τῷ περιλειφθέντι ἐκ Παφλαγόνων στρατεύματι μετά τάξεως μέντοι τινὸς καὶ
Εμπειρίας στρατηγικής.
Ζ. Τοῦ δὲ του ύτου πταίσματος οὕτω παρ' ἐλπίδα
Ρωμαίοις συμβάντος δι' ἔκτισιν ὧν ἐπεπράχεσαν
ἐκεῖσε ἀσεβημάτων οι συστρατευόμενοι Κόμανοι,
τὰς πύλες εὐθὺς οἱ ἐκ τοῦ φρουρίου αναπετάσαντες
καταθέουσι πανδημεί, καὶ εἰς ταὐτὸν ἔρχονται τῷ
τε σεβαστοκράτορι Ιωάνῃ καὶ τοῖς συμμάχοις·
και και πληγησάμενοι ἅττα ἐχρῆν, οἱ μὲν αὐτόθι
κατά χώραν μένειν προτράπησαν εἰς συλλογὴν τῶν
Ρωμαϊκών σκηνῶν καὶ ἵππου καὶ τῆς πάσης ἀποσκευῆς καὶ τοῦ παντοδαπού πλούτου, ὃν τε οίκοθεν
ἧκον αὐτοὶ ἐπαγόμενοι, καὶ ὅν ἐκ τῆς λεία: προσε
κτήσαντο· οἱ δὲ κατὰ νώτου Ρωμαίοις έπονται
σποράδην ἄλλοις άλλασε διεσκεδασμένοις· καὶ τοὺς
μὲν ξίφος ἀνταιρομένους ἔκτεινον· ὅσοι δὲ συλλαμ
βανόμενοι οὐκ ἀντεῖχον, οὗτοι δὲ καὶ αὐτοῦ γε δὴ τοῦ
χιτωνίσκου γυμνούμενοι μετά μόνης ἀπελύοντο τῆς
ἀναξυρίδος. Νόμος γὰρ ἐστιν οὗτος ἄνωθεν ἐκ
διαδοχῆς ἀεὶ κατιὼν ἐς τοὺς ἀπογόνους ἀκήρατος,
οὐ μόνον Ῥωμαίοις και Θετταλοίς, ἀλλὰ καὶ Ἰλλυρεῖς καὶ Τριβαλλοῖς καὶ Βουλγάρους, διὰ τὴν τῆς
πίστεως ταυτότητα τὰ μὲν πράγματα μόνα σκυ
λεύειν, τὰ δὲ σώματα μὴ ἀνδραποδίζεσθαι, [Ι. 70]
μηδὲ φονεύειν ἔξω τῆς πολεμικῆς παρατάξεως μη·
δένα. Καὶ εἰ μὴ φθάσαν τὸ τῆς ἑσπέρας σκότος τὸν
τῶν διωκόντων πολεμίων ἀναχαίτισε δρόμου, τάχ'
ἂν ἐς μείζω τῶν εἰρημένων τὰ δεινὰ τοῖς φεύγουσιν
ἀπήντα τὸ πέρας· ἀλλὰ τῆς ἑσπέρας καταλαβούσης,
εἰ μὲν πολέμιοι μετὰ τοῦ σεβαστοκράτορος ἀνεχώ
ρησαν εἰς τοὺπίσω τῇ παριλόγῳ νίκη γαυρούμενοι·
εἰ δὲ τὸν κίνδυνον διαφυγόντες 'Ρωμαῖοι σύνδυο καὶ
σύντρεις καὶ πλείου; ἐπὶ πλείοσι περὶ τὸν δεσπότην
Ἰωάννην Αθροίζοντο, τῇ λύπῃ συγκεχυμένον ἐπὶ τῇ
ἐπὶ πόδα λοιπὸν ἀναγκασθῆναι κατά τη λε
VII. Hac tam insperata clade Romanis oblata,
cujus causa fuere Comanorum commilitonum sacrilegia in iis locis commissa, oppidani statim patefa
ctis portis universi erumpentes ad Joanuem sebastocratorem et ad socios conveniunt. Cuni quibus
quantum opus erat collocuti, partim ibi jubentur
manere ad colligendum Romana tabernacula, equos,
impedimenta quaelibet et omnigenas divitias, quas
Romani sive ipsimet secum domo attulissent, sive
e 116 præda coegissent partim tergis Romanoruku inhærent pdlantium ac dispersorum; ac si qui
resistant, eos occidunt: qui vero comprehensi se
non defendant, eos etiam interula exuta, nec relicla ulla veste prater femoralia, dimittunt. I:stitntum enim hoc a majoribus constanter ad posteros
propagatum servatumque fuit, non modo a Roma.
nis et Thessalis, sed Illyriis etiam, et Triballis et
Bulgaris, propter religionis communionem, spolia
tantum auferenda: homines vero nec ad servitutem rapiendes, nec extra aciem occidendos esse.
Ac nisi vespertiæ tenebræ offusæ hostium perscquentium cursum mhibuissent, pejus fortasse quam
dictum est cum fugientibus actum esset. Sed no te
oborta ipsi quidem hostes cuin sebastocratore inopinata victoria elati retro abierunt. Qui vero periculum evaserant Romani, bini ac terni, et subinde
plures ad desporani Joannem confluebant, tristem
et confusum ob improvisum illum et infaustom
eventum. lloc miserabili habitu ad vicina Demco
triadi loca pervenerunt. Urbs ea quondam Sicyon
dicta, post a Demetrio Poliorcete occupata, nomen
ejus assumpsit. Fuit autem hic unius ex Alexandri
Variorum notæ.
DUCANG.
Trecentos duntaxat equites fuisse scribit
Pachymer, d. cap. 31. DuganG.
Guilelmum Villha duinum, de quo supra.
Nescio an istius moris alius scriptor nieminerit. DUCANG.
PG 148:255κόλπος ἐστὶ Πελασγικὸς οὑτωσί πως καλούμενος, ἐπὶ πλεῖστον τῆς μεσογείου παρεξιὼν καὶ πρὸς ἄρκτους ἀφιεὶς τὴν Ὄσσαν τε καὶ τὸ Πήλιον. ὄρη δὲ ταῦτα πρὸς ὕψος τὰς κορυφὰς ἀναπέμποντα μέγιστον. τοῦ δὴ τοιούτου κόλπου κατὰ τὸ ἀκρότατον καὶ ἡ προειρημένη παραψαύει πόλις τοῦ Δημητρίου. ὁ δὲ βασιλικὸς στόλος τὰς ὑπὸ τῶν Λατίνων κατεχομένας νήσους παραπλέων καὶ περιπλέων κακῶς διετίθει· καὶ ἦν τοῦτο δεινὸν τοῖς Λατίνοις ἀφόρητον· πάντων δὲ μάλιστα τοῖς ὅσοι τὴν Κρήτην οἰκοῦσι καὶ πρός γε δὴ τοῖς ὅσοι τὴν Εὔβοιαν· οἳ δὴ καὶ συνθέμενοι ναυτικὸν ἐξαρτύουσιν, οὐχ ἵνα φανερὸν ἐγείρωσι πόλεμον κατὰ τοῦ βασιλικοῦ στόλου· (τοῦτο γὰρ ὅμοιον τούτοις ἐδόκει, ὥσπερ ἂν εἰ εἰς οὐρανὸν ἐπεχείρουν τοξεύειν) ἀλλ’ ἵν’ ἐπιούσης τῆς ναυτικῆς τοῦ βασιλέως δυνάμεως, τὰς ἑαυτῶν παραφυλάττωσιν ἄκρας καὶ ἀντέχωσιν ἀπὸ γῆς ὁμοῦ καὶ θαλάττης μαχόμενοι. (Β.) Συνέβη γοῦν κατὰ τοῦτον τὸν χρόνον καὶ τὰς βασιλικὰς τριήρεις ὑπὲρ τὰς πεντήκοντα οὔσας ἐν τῷδε τῷ κόλπῳ τὸν εἴσπλουν ποιησαμένας ὡς ἐπ’ ἀσφαλοῦς ἐνορμίσασθαι.[A. m. 67C8 AD 6791}
[IMP. NICH. PALÆOLOG.| 256
successorilius filius, nempe Antigoni, cui Asia cis η παραδόξω ταύτη διαμαρτία. Ούτω δ' ἔχοντες δυστυ
Euphratem paruit.
χῶς καταντῶσιν ἐς τὰ πλησίον τῆς Δημητριάδος
χωρία. Πόλις δὲ αὕτη Σικυών μὲν πρότερον επικεκλημένη, ὕστερον δὲ τὴν ἐπωνυμίαν πρὸς τὸν κτη
σάμενον μετενεγκοῦσα, Δημήτριον δηλαδὴ τὸν Πολιορκητήν, ἂς ἐτύγχανε παῖς τῶν ᾿Αλεξάνδρου
διαδόχων ἑνὸς Αντιγόνου, τοῦ τῆς Ἀσίας κατάρξαντος, ὁπότην ὁ ποταμό; Ευφράτης ένδον ὁρίζει.
CAPUT X.
De sinu Pelasgico. Imperatoria classis insulas a Latinis occupatas vezal. Cretensium et Eubœenstum
classis. Naves Rumanas in sinn Pelasgico stantes pene opprimit. Prælium navale. Navium moles, forma,
apparatus. Philanthropenus Romane classis præfectus suos adhortatur. Pugnæ exitus. Romani jugiunt
Joannes despotes recens a terrestri clade pugnam instaurat. Hostes in fugam vertit. Insignia despotica
cur nunquam deinceps gestaverit.
117 1. Enimvero vix ex hac midstitia recreatis
Α'. Αλλά γὰρ ούπω τελέως τῆς ἀθυμίας
ἀναλαβεῖν ἑαυτοὺς ἐδυνήθησαν ταυτησὶ, καὶ δεύτε
ρον ἀγγέλλεται τούτοις δεινὸν καὶ τοῦ προλαβόντος
οὐκ ἔλαττον, δ δὲ καὶ λέξων ἔρχομαι. Κόλπος ἐστὶ
Πελασγικός ούτωσι πως καλούμενος, ἐπὶ πλεῖστον
τῆς μεσογείου παρεξιών καὶ πρὸς ἄρχτους αφιείς
τὴν Οτταν τε καὶ τὸ Πήλιον. Ὅρη δὲ ταῦτα προς
ύψος τὰς κορυφὰς ἀναπέμποντα μέγιστον. Τοῦ δὲ
τοιούτου κόλπου κατὰ τὸ ἀκρότατον καὶ ἡ προειρη
μένη παραψεύει πόλις τοῦ Δημητρίου. Ὁ δὲ βασι
λικός στόλος τὰς ὑπὸ τῶν Λατίνων κατεχομένας
νήσους παραπλέων καὶ περιπλέων κακώς διετίθει·
καὶ ἦν τοῦτο δεινὸν τοῖς Λατίνοι; ἀφόρητον· πάν
των δὲ μάλιστα τοῖς ὅσοι τὴν Κρήτην οικοῦσι καὶ
πρός γε δὴ τοῖς ὅσοι τὴν Εὔβοιαν· οἱ δὴ καὶ συνθέ
μενοι ναυτικὸν ἐξαρτύουσιν, οὐχ ἵνα φανερὸν ἐγεί.
ρωσι πόλεμον κατὰ τοῦ βασιλικού στόλου (τοῦτο
γὰρ ὅμοιον τούτοις ἐδόκες, ὥσπερ ἂν εἰ εἰς οὐρανὸν ἐπεχείρουν τοξεύειν), ἀλλ᾽ ἵν' ἐπιούσης τῆς ναυτικής
τοῦ βασιλέως δυνάμεως, τὰς ἑαυτῶν παραφυλάττωσιν ἄκρας καὶ ἀντέχωσιν ἐπὶ γῆς ὁμοῦ καὶ θαλάττης
μαχόμενοι.
al ud malum priore baud minus nuntiatur, quod jam
narrabo. Sinus est, quem Pelasgicum vocant, in mediterranea longissime excurrens, Ossamque et Pelium versus septentrionem relinquens. Sunt autemu ii
montes altissimi. Hujus sinus extremnitatem urbs
Demetrii supra dicta attingit. Imperatoria vero
classis insulas quæ a Lalinis occupabantur præter
et circum navigando infestabat. Id malum intolerabile Latinis erat, iis presertim qui Crelam incolebant, nec minus Eubcam tenentibus. Igitur inita
concordia classem instruunt, non ut adversus imperatoriam classem apertum bellum susciperent
(quod perinde esset ac si in coelum jacularentur).
scal ut navalibus imperatoris copiis ingruentibus,
sua promontoria custodirent, seseque defenderent,
siniul el terra el mari pugnam cientes.
11. Contigit autem, ut sub hoc tempus impera-G
toria triremes amplius quinquaginta sinum hunc
ingresse velut in tuto portu considerent. Ac Cretenses et Eubœi pridem occasionem captantes el
illis insidiantes, tempus ad invadendum illas opporCunius aliud sibi dari non posse putaverunt. Itaque
triremibus et quadriremibus suis quam celerrime
instructis, quæ paulo plures triginta erant, et ligneis
turribus in plerisque ad proram exstructis, cursum
accelerant: ut priusquam imperatorii ipsorum 118
accessum animadverterent, ipsi naves occuparent,
et ex navalibus detraherent vacuas vectoribus, qui
interim securi et incauti in terra versarentur. Quæ
res, uisi Dominus prayer exspectationem opem
Romanis attulisset, hostibus e sententia succes-isset. Nam Romaui adventum Cretensium et Eubaorum senserunt, sed angustiæ temporis eos ita ut
oportebat armari non siverunt. Tamen solutis
anchoris festinanter et ut se habebaut in altum
provehuntur: et magnam utrique alacritatem præ
se feruut, minus quindecim stadiis a littore distanles.
III. Ac hostiles quidem naves mole et pondere
præstəbənɩ, tam ob magnitudinem, quam ob ar:naΒ. Συνέβη γοῦν κατὰ τοῦτον τὸν χρόνον καὶ τὰς
βασιλικές τριήρεις ὑπὲρ τὰς πεντήκοντα οὖσας ἐγ
τῷδε τῷ κόλπῳ τὸν εἴσπλουν ποιησαμένες ὡς ἐπ'
ἀσφαλοῦς ἐνορμίσασθαι. Οι & Κρήτες καὶ Εὐβοείς
πάλαι καιροφυλακούντες (Ρ. 70) και ναυλοχούντες
αὐτές, οὐχ ἕτερον τούτου βελτίονα ἐς τὸ ἐπιθέσθαι
αὐταῖς ἐνέμισαν ἔχειν καιρόν. Καὶ δὴ τὴν ταχίστην
συσκευασάμενοι τάς τριήρεις καὶ τετρήρεις αὐτῶν
μικρὸν ὑπὲρ τὰς τριάκοντα οὖσας καὶ πύργους ξυ
λίγους ταῖς πρώραις των πλειόνων ἐπιστήσαντες
ταχυναυτοῦσιν ὡς ἂν πρὶν αἰσθέσθαι τους βασιλικού; τὸν τούτων ἐπίπλουν, αὐτοὶ προκαταλαβόντες
ἐκ τοῦ ναυστάθμου κενὲς τῶν ἐπιβατῶν τὰς ναῦ;
εφελκύσωνται, έξω περὶ τὴν γῆν ἀπεριμερίμνως
τηνικαῦτα διατριβόντων αὐτῶν. Ὁ δὲ καὶ εἰ μὴ
Κύριος ἀπροσδόκητον χεῖρα παρείχε Ρωμαίοις,
κατὰ τὴν τῶν ἐχθρῶν ἂν ἐς τέλος συνεπεπτώκει
βούλησιν. Πεθοντο μὲν γὰρ καὶ Ῥωμαῖος τὸν τῶν
Κρητῶν καὶ Εὐβολέων ἐπίπλουν· ἀλλὰ στενές τυγ
χάνων ὁ καιρὸς χώραν ὁπλίσασθαι, ὡς ἐχρῆν, ούκ
ἐδίδου. Αραντες δ' ὅμως ἐκ τῆς γῆς κατά σπουδήν
ὡ; εἶχαν ἀνήχθησαν· καὶ γίνεται προθυμία πολλή
παρ' ἀμφοτέρων των μερών, πεντεκαίδεκα σταδίων
οὐκ ἔλαττον ἀπεχόντων τῆς γῆς·
1. Δ' μέντοι πολέμιαι νέες όγκον είχαν και βάρος
ὑπὸ μεγέθους καὶ ἐκλίσεως καινοτέρας καὶ ὥστερ
Variorum notæ.
Rem attigit Pachymer. lib. iv, cap. 52; ut et Phranzes, lib 1, cay. 8. Ducang.
οἱ δὲ Κρῆτες καὶ Εὐβοεῖς πάλαι καιροφυλακοῦντες καὶ ναυλοχοῦντες αὐτὰς οὐχ ἕτερον τούτου βελτίονα ἐς τὸ ἐπιθέσθαι αὐταῖς ἐνόμισαν ἔχειν καιρόν. καὶ δὴ τὴν ταχίστην συσκευασάμενοι τὰς τριήρεις καὶ τετρήρεις αὐτῶν μικρὸν ὑπὲρ τὰς τριάκοντα οὔσας καὶ πύργους ξυλίνους ταῖς πρώραις τῶν πλειόνων ἐπιστήσαντες ταχυναυτοῦσιν· ὡς ἂν πρὶν αἰσθέσθαι τοὺς βασιλικοὺς τὸν τούτων ἐπίπλουν, αὐτοὶ προκαταλαβόντες ἐκ τοῦ ναυστάθμου κενὰς τῶν ἐπιβατῶν τὰς ναῦς ἐφελκύσωνται, ἔξω περὶ τὴν γῆν ἀπεριμερίμνως τηνικαῦτα διατριβόντων αὐτῶν. ὃ δὴ καὶ, εἰ μὴ κύριος ἀπροσδόκητον χεῖρα παρεῖχε Ῥωμαίοις, κατὰ τὴν τῶν ἐχθρῶν ἂν ἐς τέλος συνεπεπτώκει βούλησιν. ᾔσθοντο μὲν γὰρ καὶ Ῥωμαῖοι τὸν τῶν Κρητῶν καὶ Εὐβοέων ἐπίπλουν· ἀλλὰ στενὸς τυγχάνων ὁ καιρὸς χώραν ὁπλίσασθαι, ὡς ἐχρῆν, οὐκ ἐδίδου. ἄραντες δ’ ὅμως ἐκ τῆς γῆς κατὰ σπουδὴν ὡς εἶχον ἀνήχθησαν· καὶ γίνεται προθυμία πολλὴ παρ’ ἀμφοτέρων τῶν μερῶν, πεντεκαίδεκα σταδίων οὐκ ἔλαττον ἀπεχόντων τῆς γῆς.[A. m. 67C8 AD 6791}
[IMP. NICH. PALÆOLOG.| 256
successorilius filius, nempe Antigoni, cui Asia cis η παραδόξω ταύτη διαμαρτία. Ούτω δ' ἔχοντες δυστυ
Euphratem paruit.
χῶς καταντῶσιν ἐς τὰ πλησίον τῆς Δημητριάδος
χωρία. Πόλις δὲ αὕτη Σικυών μὲν πρότερον επικεκλημένη, ὕστερον δὲ τὴν ἐπωνυμίαν πρὸς τὸν κτη
σάμενον μετενεγκοῦσα, Δημήτριον δηλαδὴ τὸν Πολιορκητήν, ἂς ἐτύγχανε παῖς τῶν ᾿Αλεξάνδρου
διαδόχων ἑνὸς Αντιγόνου, τοῦ τῆς Ἀσίας κατάρξαντος, ὁπότην ὁ ποταμό; Ευφράτης ένδον ὁρίζει.
CAPUT X.
De sinu Pelasgico. Imperatoria classis insulas a Latinis occupatas vezal. Cretensium et Eubœenstum
classis. Naves Rumanas in sinn Pelasgico stantes pene opprimit. Prælium navale. Navium moles, forma,
apparatus. Philanthropenus Romane classis præfectus suos adhortatur. Pugnæ exitus. Romani jugiunt
Joannes despotes recens a terrestri clade pugnam instaurat. Hostes in fugam vertit. Insignia despotica
cur nunquam deinceps gestaverit.
117 1. Enimvero vix ex hac midstitia recreatis
Α'. Αλλά γὰρ ούπω τελέως τῆς ἀθυμίας
ἀναλαβεῖν ἑαυτοὺς ἐδυνήθησαν ταυτησὶ, καὶ δεύτε
ρον ἀγγέλλεται τούτοις δεινὸν καὶ τοῦ προλαβόντος
οὐκ ἔλαττον, δ δὲ καὶ λέξων ἔρχομαι. Κόλπος ἐστὶ
Πελασγικός ούτωσι πως καλούμενος, ἐπὶ πλεῖστον
τῆς μεσογείου παρεξιών καὶ πρὸς ἄρχτους αφιείς
τὴν Οτταν τε καὶ τὸ Πήλιον. Ὅρη δὲ ταῦτα προς
ύψος τὰς κορυφὰς ἀναπέμποντα μέγιστον. Τοῦ δὲ
τοιούτου κόλπου κατὰ τὸ ἀκρότατον καὶ ἡ προειρη
μένη παραψεύει πόλις τοῦ Δημητρίου. Ὁ δὲ βασι
λικός στόλος τὰς ὑπὸ τῶν Λατίνων κατεχομένας
νήσους παραπλέων καὶ περιπλέων κακώς διετίθει·
καὶ ἦν τοῦτο δεινὸν τοῖς Λατίνοι; ἀφόρητον· πάν
των δὲ μάλιστα τοῖς ὅσοι τὴν Κρήτην οικοῦσι καὶ
πρός γε δὴ τοῖς ὅσοι τὴν Εὔβοιαν· οἱ δὴ καὶ συνθέ
μενοι ναυτικὸν ἐξαρτύουσιν, οὐχ ἵνα φανερὸν ἐγεί.
ρωσι πόλεμον κατὰ τοῦ βασιλικού στόλου (τοῦτο
γὰρ ὅμοιον τούτοις ἐδόκες, ὥσπερ ἂν εἰ εἰς οὐρανὸν ἐπεχείρουν τοξεύειν), ἀλλ᾽ ἵν' ἐπιούσης τῆς ναυτικής
τοῦ βασιλέως δυνάμεως, τὰς ἑαυτῶν παραφυλάττωσιν ἄκρας καὶ ἀντέχωσιν ἐπὶ γῆς ὁμοῦ καὶ θαλάττης
μαχόμενοι.
al ud malum priore baud minus nuntiatur, quod jam
narrabo. Sinus est, quem Pelasgicum vocant, in mediterranea longissime excurrens, Ossamque et Pelium versus septentrionem relinquens. Sunt autemu ii
montes altissimi. Hujus sinus extremnitatem urbs
Demetrii supra dicta attingit. Imperatoria vero
classis insulas quæ a Lalinis occupabantur præter
et circum navigando infestabat. Id malum intolerabile Latinis erat, iis presertim qui Crelam incolebant, nec minus Eubcam tenentibus. Igitur inita
concordia classem instruunt, non ut adversus imperatoriam classem apertum bellum susciperent
(quod perinde esset ac si in coelum jacularentur).
scal ut navalibus imperatoris copiis ingruentibus,
sua promontoria custodirent, seseque defenderent,
siniul el terra el mari pugnam cientes.
11. Contigit autem, ut sub hoc tempus impera-G
toria triremes amplius quinquaginta sinum hunc
ingresse velut in tuto portu considerent. Ac Cretenses et Eubœi pridem occasionem captantes el
illis insidiantes, tempus ad invadendum illas opporCunius aliud sibi dari non posse putaverunt. Itaque
triremibus et quadriremibus suis quam celerrime
instructis, quæ paulo plures triginta erant, et ligneis
turribus in plerisque ad proram exstructis, cursum
accelerant: ut priusquam imperatorii ipsorum 118
accessum animadverterent, ipsi naves occuparent,
et ex navalibus detraherent vacuas vectoribus, qui
interim securi et incauti in terra versarentur. Quæ
res, uisi Dominus prayer exspectationem opem
Romanis attulisset, hostibus e sententia succes-isset. Nam Romaui adventum Cretensium et Eubaorum senserunt, sed angustiæ temporis eos ita ut
oportebat armari non siverunt. Tamen solutis
anchoris festinanter et ut se habebaut in altum
provehuntur: et magnam utrique alacritatem præ
se feruut, minus quindecim stadiis a littore distanles.
III. Ac hostiles quidem naves mole et pondere
præstəbənɩ, tam ob magnitudinem, quam ob ar:naΒ. Συνέβη γοῦν κατὰ τοῦτον τὸν χρόνον καὶ τὰς
βασιλικές τριήρεις ὑπὲρ τὰς πεντήκοντα οὖσας ἐγ
τῷδε τῷ κόλπῳ τὸν εἴσπλουν ποιησαμένες ὡς ἐπ'
ἀσφαλοῦς ἐνορμίσασθαι. Οι & Κρήτες καὶ Εὐβοείς
πάλαι καιροφυλακούντες (Ρ. 70) και ναυλοχούντες
αὐτές, οὐχ ἕτερον τούτου βελτίονα ἐς τὸ ἐπιθέσθαι
αὐταῖς ἐνέμισαν ἔχειν καιρόν. Καὶ δὴ τὴν ταχίστην
συσκευασάμενοι τάς τριήρεις καὶ τετρήρεις αὐτῶν
μικρὸν ὑπὲρ τὰς τριάκοντα οὖσας καὶ πύργους ξυ
λίγους ταῖς πρώραις των πλειόνων ἐπιστήσαντες
ταχυναυτοῦσιν ὡς ἂν πρὶν αἰσθέσθαι τους βασιλικού; τὸν τούτων ἐπίπλουν, αὐτοὶ προκαταλαβόντες
ἐκ τοῦ ναυστάθμου κενὲς τῶν ἐπιβατῶν τὰς ναῦ;
εφελκύσωνται, έξω περὶ τὴν γῆν ἀπεριμερίμνως
τηνικαῦτα διατριβόντων αὐτῶν. Ὁ δὲ καὶ εἰ μὴ
Κύριος ἀπροσδόκητον χεῖρα παρείχε Ρωμαίοις,
κατὰ τὴν τῶν ἐχθρῶν ἂν ἐς τέλος συνεπεπτώκει
βούλησιν. Πεθοντο μὲν γὰρ καὶ Ῥωμαῖος τὸν τῶν
Κρητῶν καὶ Εὐβολέων ἐπίπλουν· ἀλλὰ στενές τυγ
χάνων ὁ καιρὸς χώραν ὁπλίσασθαι, ὡς ἐχρῆν, ούκ
ἐδίδου. Αραντες δ' ὅμως ἐκ τῆς γῆς κατά σπουδήν
ὡ; εἶχαν ἀνήχθησαν· καὶ γίνεται προθυμία πολλή
παρ' ἀμφοτέρων των μερών, πεντεκαίδεκα σταδίων
οὐκ ἔλαττον ἀπεχόντων τῆς γῆς·
1. Δ' μέντοι πολέμιαι νέες όγκον είχαν και βάρος
ὑπὸ μεγέθους καὶ ἐκλίσεως καινοτέρας καὶ ὥστερ
Variorum notæ.
Rem attigit Pachymer. lib. iv, cap. 52; ut et Phranzes, lib 1, cay. 8. Ducang.
(Γ.) Αἱ μέντοι πολέμιαι νῆες ὄγκον εἶχον καὶ βάρος ὑπὸ μεγέθους καὶ ὁπλίσεως καινοτέρας καὶ ὥσπερ πόλεις ἐπὶ θαλάττης κινούμεναι σχολαιότερον παρετάσσοντο. αἱ δὲ Ῥωμαϊκαὶ τοσοῦτον ἠλαττοῦντο μεγέθει τῶν πολεμίων, ὅσον πλήθει τὰς τῶν πολεμίων ὑπερεῖχον· εὔστροφοι δ’ ἦσαν ἄλλως καὶ ταχεῖαι πρὸς κύκλωσιν, ἀλλ’ οὐκ ἀντίῤῥοπον ἔχουσαι τὴν παρασκευὴν τῆς ὁπλίσεως. ὅμως ἀντιπαρετάσσοντο καὶ αὗται, οὐ τοσοῦτον πρὸς ναυμαχίαν, εἰπεῖν, ὅσον πρὸς τειχομαχίαν. τείχεσι γὰρ ἐῴκεσαν αἱ τῶν πολεμίων πρῶραι σοβαρῶς ἐστεφανωμένοις ὁπλίταις ἀκμαιοτάτοις. ὁ μὲν οὖν ἀρχηγὸς τοῦ ναυτικοῦ Ῥωμαίων, ὁ Φιλανθρωπηνὸς, ἐπὶ τῆς ναυαρχίδος ὢν περιῄει παραθαῤῥύνων πρὸς πόλεμον τοὺς ὁπλίτας, ποτὲ μὲν ἐπὶ τοῦ δεξιοῦ κέρως γινόμενος, ποτὲ δ’ ἐπὶ τοῦ εὐωνύμου· κατὰ στόμα μὲν δὴ ταῖς τῶν πολεμίων πρώραις ἐμβάλλειν αἱ Ῥωμαϊκαὶ νῆες οὐκ εἶχον, τῶν πολεμίων ὥσπερ ἐκ γῆς στερεᾶς ἀφ’ ὑψηλοῦ λίθους μεγάλους καὶ συνεχεῖς βαλλόντων ἐπ’ αὐτοὺς καὶ ὅσα ἄλλα πρὸς ἄφεσιν ἄνωθεν ἐπιτήδεια, καὶ μάλα κακῶς διατιθεμένων αὐτούς. ὅθεν παρὰ πλευρὰν ἐπιοῦσαι τὰς ἐμβολὰς καθόσον ἐξῆν ἐποιοῦντο.[A. m. 67C8 AD 6791}
[IMP. NICH. PALÆOLOG.| 256
successorilius filius, nempe Antigoni, cui Asia cis η παραδόξω ταύτη διαμαρτία. Ούτω δ' ἔχοντες δυστυ
Euphratem paruit.
χῶς καταντῶσιν ἐς τὰ πλησίον τῆς Δημητριάδος
χωρία. Πόλις δὲ αὕτη Σικυών μὲν πρότερον επικεκλημένη, ὕστερον δὲ τὴν ἐπωνυμίαν πρὸς τὸν κτη
σάμενον μετενεγκοῦσα, Δημήτριον δηλαδὴ τὸν Πολιορκητήν, ἂς ἐτύγχανε παῖς τῶν ᾿Αλεξάνδρου
διαδόχων ἑνὸς Αντιγόνου, τοῦ τῆς Ἀσίας κατάρξαντος, ὁπότην ὁ ποταμό; Ευφράτης ένδον ὁρίζει.
CAPUT X.
De sinu Pelasgico. Imperatoria classis insulas a Latinis occupatas vezal. Cretensium et Eubœenstum
classis. Naves Rumanas in sinn Pelasgico stantes pene opprimit. Prælium navale. Navium moles, forma,
apparatus. Philanthropenus Romane classis præfectus suos adhortatur. Pugnæ exitus. Romani jugiunt
Joannes despotes recens a terrestri clade pugnam instaurat. Hostes in fugam vertit. Insignia despotica
cur nunquam deinceps gestaverit.
117 1. Enimvero vix ex hac midstitia recreatis
Α'. Αλλά γὰρ ούπω τελέως τῆς ἀθυμίας
ἀναλαβεῖν ἑαυτοὺς ἐδυνήθησαν ταυτησὶ, καὶ δεύτε
ρον ἀγγέλλεται τούτοις δεινὸν καὶ τοῦ προλαβόντος
οὐκ ἔλαττον, δ δὲ καὶ λέξων ἔρχομαι. Κόλπος ἐστὶ
Πελασγικός ούτωσι πως καλούμενος, ἐπὶ πλεῖστον
τῆς μεσογείου παρεξιών καὶ πρὸς ἄρχτους αφιείς
τὴν Οτταν τε καὶ τὸ Πήλιον. Ὅρη δὲ ταῦτα προς
ύψος τὰς κορυφὰς ἀναπέμποντα μέγιστον. Τοῦ δὲ
τοιούτου κόλπου κατὰ τὸ ἀκρότατον καὶ ἡ προειρη
μένη παραψεύει πόλις τοῦ Δημητρίου. Ὁ δὲ βασι
λικός στόλος τὰς ὑπὸ τῶν Λατίνων κατεχομένας
νήσους παραπλέων καὶ περιπλέων κακώς διετίθει·
καὶ ἦν τοῦτο δεινὸν τοῖς Λατίνοι; ἀφόρητον· πάν
των δὲ μάλιστα τοῖς ὅσοι τὴν Κρήτην οικοῦσι καὶ
πρός γε δὴ τοῖς ὅσοι τὴν Εὔβοιαν· οἱ δὴ καὶ συνθέ
μενοι ναυτικὸν ἐξαρτύουσιν, οὐχ ἵνα φανερὸν ἐγεί.
ρωσι πόλεμον κατὰ τοῦ βασιλικού στόλου (τοῦτο
γὰρ ὅμοιον τούτοις ἐδόκες, ὥσπερ ἂν εἰ εἰς οὐρανὸν ἐπεχείρουν τοξεύειν), ἀλλ᾽ ἵν' ἐπιούσης τῆς ναυτικής
τοῦ βασιλέως δυνάμεως, τὰς ἑαυτῶν παραφυλάττωσιν ἄκρας καὶ ἀντέχωσιν ἐπὶ γῆς ὁμοῦ καὶ θαλάττης
μαχόμενοι.
al ud malum priore baud minus nuntiatur, quod jam
narrabo. Sinus est, quem Pelasgicum vocant, in mediterranea longissime excurrens, Ossamque et Pelium versus septentrionem relinquens. Sunt autemu ii
montes altissimi. Hujus sinus extremnitatem urbs
Demetrii supra dicta attingit. Imperatoria vero
classis insulas quæ a Lalinis occupabantur præter
et circum navigando infestabat. Id malum intolerabile Latinis erat, iis presertim qui Crelam incolebant, nec minus Eubcam tenentibus. Igitur inita
concordia classem instruunt, non ut adversus imperatoriam classem apertum bellum susciperent
(quod perinde esset ac si in coelum jacularentur).
scal ut navalibus imperatoris copiis ingruentibus,
sua promontoria custodirent, seseque defenderent,
siniul el terra el mari pugnam cientes.
11. Contigit autem, ut sub hoc tempus impera-G
toria triremes amplius quinquaginta sinum hunc
ingresse velut in tuto portu considerent. Ac Cretenses et Eubœi pridem occasionem captantes el
illis insidiantes, tempus ad invadendum illas opporCunius aliud sibi dari non posse putaverunt. Itaque
triremibus et quadriremibus suis quam celerrime
instructis, quæ paulo plures triginta erant, et ligneis
turribus in plerisque ad proram exstructis, cursum
accelerant: ut priusquam imperatorii ipsorum 118
accessum animadverterent, ipsi naves occuparent,
et ex navalibus detraherent vacuas vectoribus, qui
interim securi et incauti in terra versarentur. Quæ
res, uisi Dominus prayer exspectationem opem
Romanis attulisset, hostibus e sententia succes-isset. Nam Romaui adventum Cretensium et Eubaorum senserunt, sed angustiæ temporis eos ita ut
oportebat armari non siverunt. Tamen solutis
anchoris festinanter et ut se habebaut in altum
provehuntur: et magnam utrique alacritatem præ
se feruut, minus quindecim stadiis a littore distanles.
III. Ac hostiles quidem naves mole et pondere
præstəbənɩ, tam ob magnitudinem, quam ob ar:naΒ. Συνέβη γοῦν κατὰ τοῦτον τὸν χρόνον καὶ τὰς
βασιλικές τριήρεις ὑπὲρ τὰς πεντήκοντα οὖσας ἐγ
τῷδε τῷ κόλπῳ τὸν εἴσπλουν ποιησαμένες ὡς ἐπ'
ἀσφαλοῦς ἐνορμίσασθαι. Οι & Κρήτες καὶ Εὐβοείς
πάλαι καιροφυλακούντες (Ρ. 70) και ναυλοχούντες
αὐτές, οὐχ ἕτερον τούτου βελτίονα ἐς τὸ ἐπιθέσθαι
αὐταῖς ἐνέμισαν ἔχειν καιρόν. Καὶ δὴ τὴν ταχίστην
συσκευασάμενοι τάς τριήρεις καὶ τετρήρεις αὐτῶν
μικρὸν ὑπὲρ τὰς τριάκοντα οὖσας καὶ πύργους ξυ
λίγους ταῖς πρώραις των πλειόνων ἐπιστήσαντες
ταχυναυτοῦσιν ὡς ἂν πρὶν αἰσθέσθαι τους βασιλικού; τὸν τούτων ἐπίπλουν, αὐτοὶ προκαταλαβόντες
ἐκ τοῦ ναυστάθμου κενὲς τῶν ἐπιβατῶν τὰς ναῦ;
εφελκύσωνται, έξω περὶ τὴν γῆν ἀπεριμερίμνως
τηνικαῦτα διατριβόντων αὐτῶν. Ὁ δὲ καὶ εἰ μὴ
Κύριος ἀπροσδόκητον χεῖρα παρείχε Ρωμαίοις,
κατὰ τὴν τῶν ἐχθρῶν ἂν ἐς τέλος συνεπεπτώκει
βούλησιν. Πεθοντο μὲν γὰρ καὶ Ῥωμαῖος τὸν τῶν
Κρητῶν καὶ Εὐβολέων ἐπίπλουν· ἀλλὰ στενές τυγ
χάνων ὁ καιρὸς χώραν ὁπλίσασθαι, ὡς ἐχρῆν, ούκ
ἐδίδου. Αραντες δ' ὅμως ἐκ τῆς γῆς κατά σπουδήν
ὡ; εἶχαν ἀνήχθησαν· καὶ γίνεται προθυμία πολλή
παρ' ἀμφοτέρων των μερών, πεντεκαίδεκα σταδίων
οὐκ ἔλαττον ἀπεχόντων τῆς γῆς·
1. Δ' μέντοι πολέμιαι νέες όγκον είχαν και βάρος
ὑπὸ μεγέθους καὶ ἐκλίσεως καινοτέρας καὶ ὥστερ
Variorum notæ.
Rem attigit Pachymer. lib. iv, cap. 52; ut et Phranzes, lib 1, cay. 8. Ducang.
PG 148:257τὸ μὲν οὖν εὐώνυμον κέρας τῶν πολεμίων ἐπόνει πληττόμενον, ἕωθεν τοῦ ἡλίου τὰς ὄψεις συγχέοντος σφῶν· τὸ δὲ δεξιὸν κραταιότερον ταῖς Ῥωμαϊκαῖς ναυσὶν ἐγκείμενον ἐνίκα λαμπρῶς καὶ δεινῶς ἐτραυμάτιζε τοὺς Ῥωμαίων ὁπλίτας τε καὶ ἐρέτας· ὡς ἀπογινώσκοντας ἤδη τούτους διεκπίπτειν καὶ παρὰ τὴν γῆν τρεπομένους ἐξιέναι, κενὰς ἐπὶ τῆς ψάμμου τὰς ναῦς ἀφιέντας. καὶ εἰ μὴ ὁ τοῖς ἀπόροις εὐπορίαν διδοὺς καὶ τοῖς ἀνελπίστοις ἐλπίδα θεὸς ἀπροσδόκητον τότε καὶ Ῥωμαίοις ἐχαρίζετο χεῖρα, τάχ’ ἂν ἐς ᾅδην εἰπεῖν τὰ Ῥωμαίων τότε ξυνωθεῖτο πράγματα δυσὶ μεγάλοις ἅμα περιπεπτωκότα πταίσμασιν. (Δ.) Ἀλλὰ θαυμάσειεν ἄν τις τὴν ἀνεξερεύνητον πρόνοιαν τοῦ θεοῦ, πῶς τὸ παράδοξον τῆς ἠπείρου σφάλμα παραδοξοτέραν τῇ θαλάττῃ τὴν ἀσφάλειαν ἐπορίσατο. ὁ γὰρ τοῦ βασιλέως αὐτάδελφος Ἰωάννης ὁ δεσπότης μετὰ τῶν ἐκ τοῦ ἠπειρωτικοῦ ἐκείνου πολέμου διασωθέντων ἔγγιστά που ποιούμενος τὰς διατριβὰς ᾔσθετο γινομένης τῆς ναυμαχίας ἐκείνης καὶ διακωδωνιζομένης ἤδη τῆς φήμης ἄχρι τῆς μεσογείου, καὶ παρελθὼν ἐς τὴν παραλίαν τοῦ κόλπου ὁρᾷ θέαμα ἐλεεινὸν, κινδυνεύουσαν ἤδη καὶ τὴν ναυτικὴν τῶν Ῥωμαίων δύναμιν·11. 1250 AD 122) BYZANTINE HISTORLE LIB. IV. [IMP. M.CH. PALEOLOG.]
πόλεις ἐπὶ θαλάττης κινούμεναι σχολαιότερον παρ- luram novam, et urbium instar per mare aubulanετάσσοντο. Αἱ δὲ Ῥωμαϊκαὶ τοσοῦτον ἐλαττοῦντο
μεγέθει τῶν πολεμίων, ὅσον πλήθει τὰς τῶν πολεμένων ὑπερείχον εύστροφοι δ' ἦσαν ἄλλων καὶ
τεχεται πρὸς κύκλωσιν, ἀλλ' οὐκ ἐντίρροπον ἔχονται
τὴν παρασκευὴν τῆς ἐπλίσεως. Ὅμως ἀντιπαρετάσω
ποντο καὶ αὗται, οὐ τοσοῦτον προς ναυμαχίαν, είπ
τεῖν, ὅσον πρὸς τειχομαχίαν. Τείχεα, γὰρ ἐῴκεσαν
αἱ τῶν πολεμίων πρώρει σοβαρῶς ἐπεφα·ω ένοις
ἐπλίταις ἀκμαιοτάτοις. Ὁ μὲν οὖν ἀρχηγός του
ναυτικού Ρωμαίων, ὁ Φιλανθρωπηνός, ἐπὶ τῆς
να αρχίδι; ὢν περιῇς παραθαρρύνουν τις πόλε
μην τοὺς ὁπλίτας, ποτὲ μὲν ἐπὶ τοῦ δεξιοῦ κέρως
γινόμενος, ποτέ δ' ἐπὶ τοῦ εὐωνύμου· κατά στόμα
μὲν δὴ ταῖς τῶν πολεμίων πρώραις εμβάλλειν αἱ
Ρωμαϊκαὶ νῆες οὐκ εἶχον, τῶν πολεμίων ὥσπερ ἐκ
γῆς στερεᾶς ἀφ' ἐψηλοῦ λίθους μεγάλους καὶ συν
εχεῖς βαλλόντων ἐπ' αὐτούς, καὶ ὅσα ἄλλα πρὸς ἄφεσιν
Ενωθεν ἐπιτήδεις, καὶ μάλα κακώς διατιθεμένων
αὐτούς. Ὅθεν παρὰ πλευρὰν ἐπιοῦσαι τὰς ἐμβολὰς
καθόσον ἐξῆν ἐποιοῦντο. Τὸ μὲν οὖν εὐώνυμον κέρας
τῶν πολεμίων ἐπήνει πληττόμενον, ξωθεν τοῦ ἡλίου
τὰς ἔψεις συγχέοντος σφῶν· τὸ δὲ δεξιν κραται.-
τερον ταῖς Ῥωμαῖκαῖς ναυσὶν ἐγκείμενον, ἐνίκα
ἰσχερῶς καὶ δεινῶς ἑτραυμάτιζε τους Ρωμαίων
(πλίτας τε καὶ ἐρέτας· ὡς ἀπογινώσκοντας ήδη
τούτους διεκπίπτειν καὶ παρὰ τὴν γῆν τρεπομένους
ἐξιέναι, κενὰς ἐπὶ τῆς ψάμμου τὰς ναῦς ἀφιέντας.
Καὶ εἰ μὴ ὁ τοῖς ἀπόροις εὐπορίαν διδοὺς καὶ τοῖς
ἀνελπίστοις ἐλπίδα Θεὸς ἀπροσδόκητον τότε καὶ
Ρωμαίοις ἐχαρίζετο χεῖρα, [P. 72] τάχ' ἂν ἐς δην
εἰπεῖν τὰ Ῥωμαίων τότε ξυνωθεί το πράγματα δυσί
μεγάλοις δια περιπεπτωκότα πταίσμασιν.
tium, tardle ad pugnam sese præparabant. Romana
vero tantum magnitudine inferioses erant hostilibus,
quantum numero superiores; alioqui sane celeres
et agiles ad hostem circumveniendum, sed paribus
armis haudquaquam iustructe. Tamen et ipse
contra in aciem pro.lucebantur, non tain cum naribus quam cum manibus puguatur. Nam prolat
hostium similes mœnibus erant, militum robustissimorum corona cum fastu circumdatis. Porro
classis Romane prafectus Philanthropenus prætoria nave circumvectus milites suos confirmabat,
et nunc in destro, nunc in sinistro cornu versabatur. Romanæ autem 119 naves in adversas hostium
proras impetum ficere non poterant, hostibus velut e stabili solo magna saxa continenter in eos ex
ed tiore loco jaculantibus, et alia quæ deorsum
commode niuuntur, pessimeque eos accipicutibus.
Quare ad latus cuntes impressionem quatenus dabatur facicbant. Ac sinistrum hostium cornu im
pukum laborabat, matutino sole oculos corum confundente. Dextrum vero naves Romanas violentius
premens aperte viscebat, graviterque et unilites et
remiges vulnerabat, ut jam ii rebus desperatis sese
proriperent, et fusi fugatique in terram evadereu,
navibus vacuis in arena derelictis. Itaque nisi is
qui res impeditas expedit, et desperatis spe lmus
praeluket Deus, tum quoque Romanis insperantibus
opem tulisset, fortasse is ultimus fuisset rei Romane interitus, duabus simul cladibus magnis
oppress.
Δ'. Αλλά θαυμάσειεν ἄν τις τὴν ἀνεξελεύτητον
πρό οιαν τοῦ Θεοῦ, πῶς τὸ παράδοξον τῆς ἠπείρου
σφάλμα παραδοξοτέραν τῇ θαλάττη τὴν ἀσφάλειαν
ἐπορίσατο. Ο γὰρ τοῦ βασιλέως αὐτάδελφος Ἰωάντης ὁ δεσπότης μετὰ τῶν ἐκ τοῦ ἐπειρωτικοῦ ἐκείνου
τον έρου διασωθέντων ἔγγιστά που ποιούμενος
της διατριβές ήσθετο γινομένης της ναυμαχίας
ἐκεῖνος καὶ διακωδωνιζομένης ήδη της φήμης ἄχρι
της μεσογείου, καὶ παρελθὼν ἐς τὴν παραλίαν τοῦ
κά που δρα θεαμα ἐλεεινόν, κινδυνεύουσαν ἤδη καὶ
τὴν ναυτικὴν τῶν Ρωμαίων δύναμιν· καὶ αὐτίκα
τοῦ ἵππου αποπηδήσας μετά πολλῶν τῶν δακρύων
ρίπτει τὰ τῆς δεσποτικῆς ἀξίας σύμβολα, ο Γυ
μνός, ο λέγων, ο ἐξῆλθον ἐκ κοιλίας μητρός μου,
γυμνό; καὶ ἀπελεύσομαι σήμερον. ο Ε'τα κατά κε
φαλής επάσατο κόνιν, και βύθιόν τι στενάξας ιδια
προς Κύριον, ἐξεῖαν ἐκεῖθεν ἐπικαλούμενος τὴν
β.ήθειαν· μὴ καὶ ταύτης ἐπὶ νεαρά τῇ προτέρα
τῆς ἥττης ἐπενεχθείσης "Ρωμαίοις, ἐς τέλος ἀνατε
τράφθαι καὶ ἀπολωλέναι τὸ Ῥωμαίων γένοιτο
πράγματα. Καὶ μὲν δὴ σύμμαχον ἑαυτῷ θαρρήσας
Επεσθαι τὸν Θεὸν ἔργου εἶχετο· καὶ τοὺς δοκιμαIV. Sed merito aliquis admiretur inscrutabilem
Dei providentiam, qua effectum est ut clades terrestris inopinata salutem classi afferret magis inopinatam. Nam imperatoris frater Joannes despotes,
qui iu proximo cum iis qui cladem ter estrem craserant versabatur, pugnam illam navalım cons·ri
animadvertit; cujus fama in med urraneum 1:5 (15
jam vagata percrebuerat [:aque ad illius siuus
oram progressus miserabile spectaculum videt, navales Romanorum vires ipsas quoque in periculum
adductas; ɔc statim ex equo desiliens despotica insignia 120 cum multis lacrymis abjicit; ac,
«Nudus, inquit, ex utero materno sum egressu»,
nudus etiam hodie discedanı, › Tum caput pulvere
cɔnspersit, et ab imo sчspirans clamavit ad Dominum, subitum ab co auxilium implorans, we posi
recentem cladem altera hac illata Romanum impe
rium fun litus periret atque everteretur. Deinde
futurum sibi adjutorem Deum coulisus rem aggreditur milites probatissimos, ex pedestribus copiis
delectus, omni diligentia navibus imponit; item
sagittarios, fundit res et quidquid fere uariorum
Variorum note.
Qui cladem terrcs!rem cvaserant, Ita vertendum, non ut Wo!ßus, qui cladem Epiroticam evas.
καὶ αὐτίκα τοῦ ἵππου ἀποπηδήσας μετὰ πολλῶν τῶν δακρύων ῥίπτει τὰ τῆς δεσποτικῆς ἀξίας σύμβολα, γυμνὸς, λέγων, ἐξῆλθον ἐκ κοιλίας μητρός μου, γυμνὸς καὶ ἀπελεύσομαι σήμερον. εἶτα κατὰ κεφαλῆς ἐπάσατο κόνιν καὶ βύθιόν τι στενάξας ἐβόα πρὸς κύριον, ὀξεῖαν ἐκεῖθεν ἐπικαλούμενος τὴν βοήθειαν· μὴ καὶ ταύτης ἐπὶ νεαρᾷ τῇ προτέρᾳ τῆς ἥττης ἐπενεχθείσης Ῥωμαίοις, ἐς τέλος ἀνατετράφθαι καὶ ἀπολωλέναι τὰ Ῥωμαίων γένοιτο πράγματα. καὶ μὲν δὴ σύμμαχον ἑαυτῷ θαῤῥήσας ἔσεσθαι τὸν θεὸν ἔργου εἴχετο· καὶ τοὺς δοκιμωτέρους τῶν ὁπλιτῶν τῆς πεζικῆς αὐτοῦ δυνάμεως ἀπολεξάμενος ὅλαις σπουδαῖς ἐνεβίβαζεν εἰς τὰς ναῦς, καὶ ἅμα ἄλλους ἐπ’ ἄλλοις συχνοὺς τοξότας καὶ σφενδονήτας καὶ ὅσοι ἀκοντισταί· καὶ ἀεὶ τοὺς τραυματίας ἀναλαμβάνων ἄλλους ἀμοιβαδὸν εἰσῆγε νεαροὺς καὶ ἀκμάζοντας, χερμαδίοις καὶ τούτων τοὺς πλείστους κατὰ τῶν ἐναντίων χρωμένους. καὶ οὕτω μέχρι δείλης ὀψίας ποιῶν τρόπαιον ἵστησι κατὰ τῶν πολεμίων· καὶ πλὴν δυοῖν φυγῇ χρησαμένων πᾶσαι τῶν πολεμίων αἱ νῆες Ῥωμαίοις ἑάλωσαν.11. 1250 AD 122) BYZANTINE HISTORLE LIB. IV. [IMP. M.CH. PALEOLOG.]
πόλεις ἐπὶ θαλάττης κινούμεναι σχολαιότερον παρ- luram novam, et urbium instar per mare aubulanετάσσοντο. Αἱ δὲ Ῥωμαϊκαὶ τοσοῦτον ἐλαττοῦντο
μεγέθει τῶν πολεμίων, ὅσον πλήθει τὰς τῶν πολεμένων ὑπερείχον εύστροφοι δ' ἦσαν ἄλλων καὶ
τεχεται πρὸς κύκλωσιν, ἀλλ' οὐκ ἐντίρροπον ἔχονται
τὴν παρασκευὴν τῆς ἐπλίσεως. Ὅμως ἀντιπαρετάσω
ποντο καὶ αὗται, οὐ τοσοῦτον προς ναυμαχίαν, είπ
τεῖν, ὅσον πρὸς τειχομαχίαν. Τείχεα, γὰρ ἐῴκεσαν
αἱ τῶν πολεμίων πρώρει σοβαρῶς ἐπεφα·ω ένοις
ἐπλίταις ἀκμαιοτάτοις. Ὁ μὲν οὖν ἀρχηγός του
ναυτικού Ρωμαίων, ὁ Φιλανθρωπηνός, ἐπὶ τῆς
να αρχίδι; ὢν περιῇς παραθαρρύνουν τις πόλε
μην τοὺς ὁπλίτας, ποτὲ μὲν ἐπὶ τοῦ δεξιοῦ κέρως
γινόμενος, ποτέ δ' ἐπὶ τοῦ εὐωνύμου· κατά στόμα
μὲν δὴ ταῖς τῶν πολεμίων πρώραις εμβάλλειν αἱ
Ρωμαϊκαὶ νῆες οὐκ εἶχον, τῶν πολεμίων ὥσπερ ἐκ
γῆς στερεᾶς ἀφ' ἐψηλοῦ λίθους μεγάλους καὶ συν
εχεῖς βαλλόντων ἐπ' αὐτούς, καὶ ὅσα ἄλλα πρὸς ἄφεσιν
Ενωθεν ἐπιτήδεις, καὶ μάλα κακώς διατιθεμένων
αὐτούς. Ὅθεν παρὰ πλευρὰν ἐπιοῦσαι τὰς ἐμβολὰς
καθόσον ἐξῆν ἐποιοῦντο. Τὸ μὲν οὖν εὐώνυμον κέρας
τῶν πολεμίων ἐπήνει πληττόμενον, ξωθεν τοῦ ἡλίου
τὰς ἔψεις συγχέοντος σφῶν· τὸ δὲ δεξιν κραται.-
τερον ταῖς Ῥωμαῖκαῖς ναυσὶν ἐγκείμενον, ἐνίκα
ἰσχερῶς καὶ δεινῶς ἑτραυμάτιζε τους Ρωμαίων
(πλίτας τε καὶ ἐρέτας· ὡς ἀπογινώσκοντας ήδη
τούτους διεκπίπτειν καὶ παρὰ τὴν γῆν τρεπομένους
ἐξιέναι, κενὰς ἐπὶ τῆς ψάμμου τὰς ναῦς ἀφιέντας.
Καὶ εἰ μὴ ὁ τοῖς ἀπόροις εὐπορίαν διδοὺς καὶ τοῖς
ἀνελπίστοις ἐλπίδα Θεὸς ἀπροσδόκητον τότε καὶ
Ρωμαίοις ἐχαρίζετο χεῖρα, [P. 72] τάχ' ἂν ἐς δην
εἰπεῖν τὰ Ῥωμαίων τότε ξυνωθεί το πράγματα δυσί
μεγάλοις δια περιπεπτωκότα πταίσμασιν.
tium, tardle ad pugnam sese præparabant. Romana
vero tantum magnitudine inferioses erant hostilibus,
quantum numero superiores; alioqui sane celeres
et agiles ad hostem circumveniendum, sed paribus
armis haudquaquam iustructe. Tamen et ipse
contra in aciem pro.lucebantur, non tain cum naribus quam cum manibus puguatur. Nam prolat
hostium similes mœnibus erant, militum robustissimorum corona cum fastu circumdatis. Porro
classis Romane prafectus Philanthropenus prætoria nave circumvectus milites suos confirmabat,
et nunc in destro, nunc in sinistro cornu versabatur. Romanæ autem 119 naves in adversas hostium
proras impetum ficere non poterant, hostibus velut e stabili solo magna saxa continenter in eos ex
ed tiore loco jaculantibus, et alia quæ deorsum
commode niuuntur, pessimeque eos accipicutibus.
Quare ad latus cuntes impressionem quatenus dabatur facicbant. Ac sinistrum hostium cornu im
pukum laborabat, matutino sole oculos corum confundente. Dextrum vero naves Romanas violentius
premens aperte viscebat, graviterque et unilites et
remiges vulnerabat, ut jam ii rebus desperatis sese
proriperent, et fusi fugatique in terram evadereu,
navibus vacuis in arena derelictis. Itaque nisi is
qui res impeditas expedit, et desperatis spe lmus
praeluket Deus, tum quoque Romanis insperantibus
opem tulisset, fortasse is ultimus fuisset rei Romane interitus, duabus simul cladibus magnis
oppress.
Δ'. Αλλά θαυμάσειεν ἄν τις τὴν ἀνεξελεύτητον
πρό οιαν τοῦ Θεοῦ, πῶς τὸ παράδοξον τῆς ἠπείρου
σφάλμα παραδοξοτέραν τῇ θαλάττη τὴν ἀσφάλειαν
ἐπορίσατο. Ο γὰρ τοῦ βασιλέως αὐτάδελφος Ἰωάντης ὁ δεσπότης μετὰ τῶν ἐκ τοῦ ἐπειρωτικοῦ ἐκείνου
τον έρου διασωθέντων ἔγγιστά που ποιούμενος
της διατριβές ήσθετο γινομένης της ναυμαχίας
ἐκεῖνος καὶ διακωδωνιζομένης ήδη της φήμης ἄχρι
της μεσογείου, καὶ παρελθὼν ἐς τὴν παραλίαν τοῦ
κά που δρα θεαμα ἐλεεινόν, κινδυνεύουσαν ἤδη καὶ
τὴν ναυτικὴν τῶν Ρωμαίων δύναμιν· καὶ αὐτίκα
τοῦ ἵππου αποπηδήσας μετά πολλῶν τῶν δακρύων
ρίπτει τὰ τῆς δεσποτικῆς ἀξίας σύμβολα, ο Γυ
μνός, ο λέγων, ο ἐξῆλθον ἐκ κοιλίας μητρός μου,
γυμνό; καὶ ἀπελεύσομαι σήμερον. ο Ε'τα κατά κε
φαλής επάσατο κόνιν, και βύθιόν τι στενάξας ιδια
προς Κύριον, ἐξεῖαν ἐκεῖθεν ἐπικαλούμενος τὴν
β.ήθειαν· μὴ καὶ ταύτης ἐπὶ νεαρά τῇ προτέρα
τῆς ἥττης ἐπενεχθείσης "Ρωμαίοις, ἐς τέλος ἀνατε
τράφθαι καὶ ἀπολωλέναι τὸ Ῥωμαίων γένοιτο
πράγματα. Καὶ μὲν δὴ σύμμαχον ἑαυτῷ θαρρήσας
Επεσθαι τὸν Θεὸν ἔργου εἶχετο· καὶ τοὺς δοκιμαIV. Sed merito aliquis admiretur inscrutabilem
Dei providentiam, qua effectum est ut clades terrestris inopinata salutem classi afferret magis inopinatam. Nam imperatoris frater Joannes despotes,
qui iu proximo cum iis qui cladem ter estrem craserant versabatur, pugnam illam navalım cons·ri
animadvertit; cujus fama in med urraneum 1:5 (15
jam vagata percrebuerat [:aque ad illius siuus
oram progressus miserabile spectaculum videt, navales Romanorum vires ipsas quoque in periculum
adductas; ɔc statim ex equo desiliens despotica insignia 120 cum multis lacrymis abjicit; ac,
«Nudus, inquit, ex utero materno sum egressu»,
nudus etiam hodie discedanı, › Tum caput pulvere
cɔnspersit, et ab imo sчspirans clamavit ad Dominum, subitum ab co auxilium implorans, we posi
recentem cladem altera hac illata Romanum impe
rium fun litus periret atque everteretur. Deinde
futurum sibi adjutorem Deum coulisus rem aggreditur milites probatissimos, ex pedestribus copiis
delectus, omni diligentia navibus imponit; item
sagittarios, fundit res et quidquid fere uariorum
Variorum note.
Qui cladem terrcs!rem cvaserant, Ita vertendum, non ut Wo!ßus, qui cladem Epiroticam evas.
PG 148:259ὕμνοι τοιγαροῦν εὐχαριστήριοι παρὰ παντὸς ἀνήγοντο τοῦ στρατοῦ πρὸς θεὸν, παραδόξως αὐτοῖς χαρισάμενον τήν τε σωτηρίαν ὁμοῦ καὶ τὴν νίκην. ὁ δὲ τοῦ βασιλέως αὐτάδελφος Ἰωάννης τὰ τῆς δεσποτικῆς ἀξίας ἅπαντα ἀποθέμενος, ὡς εἰρήκειμεν σύμβολα, οὕτως ἐς τὸ Βυζάντιον ἧκεν ἀξύμβολος, ἐπὶ τοῦδε τοῦ σχήματος τὸ λεῖπον παραλλάξας τοῦ βίου. α. Ἀλλ’ ἐπανιτέον τὸν λόγον μικρὸν, ἵνα καθ’ εἱρμὸν ὁ λόγος ὁδεύῃ καὶ μὴ τὸ συνεχὲς τῆς ἱστορίας διακόπτηται δι’ ἄγνοιαν ὧν προεγνῶσθαι χρεών. ἔφθημεν εἰρηκότες τὸν Βαλδουῖνον τοὺς τῆς Κωνσταντινουπόλεως διαδράντα κινδύνους ἐς Ἰταλίαν ἀφικέσθαι κἀκεῖσε τῷ ῥηγὶ τῆς Ἰταλίας Καρούλῳ συστάντα τῷ ἑαυτοῦ παιδὶ τὴν ἐκείνου ἀγαγέσθαι θυγατέρα ὑποσχέσθαι τε δοῦναι ἀντὶ προικὸς ἣν ἀπώλεσε Κωνσταντινούπολιν, εἰ συμμαχήσειε κἀκεῖνος αὐτῷ. (Β.) Ἐκεῖνος τοίνυν τὸν τῆς ὑποσχέσεως λόγον ἐν καρδίᾳ σπέρματος δίκην δεξάμενος οὐδὲν ἔτι μικρὸν ὑπενόει περὶ τῶν ὅλων· ἀλλὰ τὴν ὅλην, ὡς εἰπεῖν, Ἰουλίου Καίσαρος καὶ Αὐγούστου μοναρχίαν ὠνειροπόλει, Κωνσταντινουπόλεως εἰ γένοιτο ἐγκρατής.(A. M. 6768 AD 6191]
[ive. NICH. PAL EL.06. 280
crat alios super alios crebro submittit; vulneratus τέρους τῶν ὁπλιτῶν τῆς περικῆς αὐτοῦ δυνάμεω;
subinde recipit, et iis` vicissim alios recentes ac
vegetos substituit, et hos quidem ipsos maximam
partem lapidibus adversus hostem armatos. Quod
cum að vesperam usque faceret, victoriam de hostibus reportat; quorum omnes naves a Romanis
captæ sunt, duabus exceptis, quæ fuga evaserunt.
Proinde omnis exercitus laules Deo cecinit gratiasque persolvit, salutem et victoria: præter spem
jis largito. Ceterum frater imperatoris Joaunes,
despotice dignitatis insignibus omnibus depositis,
ut diximus, sic Byzantium sine ornamentis rediit,
eoque habita reliquum vit:r exegi•
ἀπολεξάμενος, όλεις σπουδαῖς ἐνεδίδαξεν εἰς τὰς
ναῦς, και ἅμα ἄλλους ἐπ' ἄλλοις συχνούς τοξότας
καὶ σφενδονήτας καὶ ὅσοι ἀκοντισταί· καὶ ἀεὶ τοὺς
τραυματίας ἀναλαμβάνων ἄλλους ἀμοιβαδόν εἰσῆγε
νεαροὺς καὶ ἀκμάζοντας, χερμαδίοις καὶ τούτων
τους πλείστους κατὰ τῶν ἐναντίων χρωμένους. Καὶ
οὕτω μέχρι δείλης οψίας ποιῶν τρόπαιον ίστησι κατά
τῶν πολεμίων· καὶ πλὴν δυοῖν φυγή χρησαμένων
πᾶται τῶν πολεμίων αἱ νῆες Ῥωμαίοι; ἐάλωσαν.
Υμνοι τοιγαρούν ευχαριστήριοι παρὰ παντὸς ἀν
γοντο τοῦ στρατοῦ πρός Θεόν, παραδόξως αὐτοῖ; χαφισάμενον τήν τε σωτηρίαν ὁμοῦ καὶ τὴν νίκην.
δεσποτικῆς ἀξίας ἅπαντα ἀποθέμενος, ὡς εἰρήκαμεν
Ο δὲ τοῦ βασιλέως αὐτάδελφος Ιωάννης τὰ τῆς
σύμβολα, οὕτως ἐς τὰ Βυζάντιον ἧκεν ὀξύμβαλος, ἐπὶ τοῦδε τοῦ σχήματος τὸ λεἶπον παραλλάξας τοῦ βίου.
Variorum notæ.
Pachymer. lib. iv, cap. 52; lib. v, cap. 1. DUCANG.
LIBER QUINTUS.
CAPUT PRIMUM.
Fardus a Balduino initum cum Carolo Italie rege. Pactum de Constantinopoli recuperanda. Caroli ambilo, prudentia, bellicae virtutes. Quid illum impuleri ad bellum Paleologo inferendum. Belli apparutus. Copia terrestres Classis. Paleologus Byzantium munit. Sicilia regem et Venetos in Carolam
concitat. Artaxerxe stringema. Carolus incepto non desistit. Paleologus legatos ad papam mittit: per
quos de avertendo Carolo et de Ecclesiarum concordia agit.
1231. Cavierum ut ordine progrediatur oratio et β
historiæ contextus ignoratione verum, quas præcognitas esse oportet, non interrumpatur, quy dam
paulo altius repetenda sunt. Supra diximus Baldui
num, Constantinopolitanis periculis elapsum, venisse in Italiam, ibique socium sibi adjunxiste regem Carolum, atque ejus tiliam suo filio despondisse: ac dotis compensandæ causa daturiin se ei
promisisse quam perdidisset Constantinepolin, si
illius opibus in bello adjuvaretur.
Il. lite igitur, cum hoc promissum velut sea:en
quoddam animo concepisset, nihil jam exiguum de
Pachymer. lib. r, cap. 8, 10. DUCANG.
Philippo. Ducang.
Variorum
[P. 75] Α'. Αλλ' ἐπανιτέον τὸν λόγον μικρόν,
ἵνα καθ' εἱρμὸν ὁ λόγος οδεύῃ καὶ μὴ τὴ συνεχὲς τῆς
ἱστορίας διακόπτηται δι' ἄγνοιαν ὧν προεγνώσθαι
χρεών. Έφθημεν εἰρηκότες τὸν Βαλδουίνον τοὺς τῆς
Κωνσταντινουπόλεως διαδράντα κινδύνους ἐς Ιταλίαν
ἀγικέσθαι κἀκεῖσε τῷ βηγὶ τῆς Ἰταλίας Καρούλῳ
συστάντα τῷ ἑαυτοῦ παιδί τὴν ἐκείνου ἐγαγε τη
θυγατέρα ὑποσχέσθαι τε δοῦναι ἀντὶ προικὸς ἦν
ἀπώλεσε Κωνσταντινούπολιν, εἰ συμμαχήσεις κἀκεί
νος αὐτῷ.
Β. Εκείνος τοίνυν τὸν τῆς ὑποσχέσεως λόγον ἐν
καρδία σπέρματος δίκην δεξάμενος οὐδὲν ἔτι με κρίν
nola.
Beatricem. DUCANG.
Book V · Chapter ILiber Quintus · Caput I
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
[x. m. 6768 að 6791}
lia Byzantium redire accepisset, amplius viginti &
millia Scytharum Istrum accolentium arcessit,cum
quibus celerrime in Romanos fines impressione
facta ipsum etiam imperatorem in itinere excepturum se confidebat. Scythæ igitur cum per omnemi
Thraciam sagenæ instar se explicuissent, ad maris
usque littora provecti sunt, ut neque jumentum,
nec homo ullus, nec imperator ipsos effugeret. Ac
¨ætera quidem illis omnia ex sententia successeunt. Solus autem imperator salvus elapsus spem
corum fefellit. Nam cum eorum incursionem anteertisset, clam per montes, qui circa Ganos sunt,
ad mare descendit; ubi divina quadam providentia in duas Latinas triremes incidit, quæ cum
Byzantium iter haberent, aquationis causa illac
transibant; in quas cum se conjecisset, biduo post
in Urbem pervenit.
III. Scythis 101 autem qui imperatoris capicn 60]
di occasionem amisissent, illud restabat, ne sultano
Azatine fraudarentur. Quare omnis eorum labor et
cursus Enum versus recta tendebat, ut illum aut
solum, volentibus civibus, aut iis invitis, cum ipso
oppidulo et civibus abriperent. At ii qui ipsum de
tinebant, veriti ne funditus exciderentur, tradito eo
impetrarunt, uti Scytha pacali discederent. In re
ditu autem cerneres illos multitudinem Thracum
pene innumerabilem jumentorum instar abigentes
ut aliquandiu vix raros seu boves seu aratores in
Thracia conspiceres: usque adeo eam et habitato
ribus et jumentis spoliarunt. Αt narratio de sullano
At
nunc differatur; nam de ejus rebus fusius infra
dicturi sumus. Uxor vero illius et liberi statim sunt
in custodiam dati: pecunia ejusdem in Giscum in
peratorium relata. Ejus autem comitatus, qui plu
rimi et bellicosissimi viri erant, Christiano baptis
mate regenerati, et Romanæ militiæe ascripti sunt.
CAPUT VII.
Legatio ab Egypti et Arabia sultano ad Palæologum. Navigatio per Bosporum Egyptiis mercatoribus
temere concessa. Ægyptii effeminati et imbelles. Militibus e Scythia ascitis Africam et Libyam domaut.
Gallos Phoenicia et Syria exterminant. Digressio. Gallice limites. Calli sunctum sepulcrum vindicaturi
in Syriam proficiscuntur. Danubii orum legunt. In Thracia castrametantur. Eorum legatio ad Alexium
Commenum de rommentu et de trajiciendo Hellesponto. l'actum cum eodem de Turcis Romano solo expellendis. Gallica copia Romanis junctæ magnum Asiæ partem subiguit. Urbibus Alexius, Gelli omni
prada potiumur. Cilices transitum Christiano exercitui dant. Syriam et Phoeniciam ingressuris Arabes
obsistant. Galli commeate cxc.usi bellum gerunt. Hostibus debellatis domicilium in Syria constituunt.
Voti obliviscuntur. Finis digressionis. Ægyptiorum Arabum imperium latissime patens.
1. fl.s tempor:bus Ægypti et Arali sultauus, ()
missis ad imperatorem legatis, Romanorum amici
tiam ambit, unae petit, ut Ægyptis, quos ipie
vellet, ficeret quotaunis semel per fretum nostrum
mercaturæ causa navigare. Quæ res cum initio
parvi momenti esse videretur, facile concessa
102 fuit. Progress deinde temporis, qualis et
nota.
Variorum
Pachymer. lili, sit, cap. 5. Is porro est quem
nostri Noradinum vocant, Chronicon vero Orientale ab Echellensi editum, Almansurum Neraddiuum, ubi regnum iuiisse dicitur anno llegire 655, proinde Christi 1257, a quo scilicet expugnatas quas
nostri in Syria obtinebant civitates narrani scriptores rerum Mierosolymitanarum. Dugang.
robur oppugnatu difficile a consuetudine acceperat,
prohiberi non potuit. Trajiciunt enim quotannis
una, interdum et altera navi oneraria ad Europæos
Scythas, M.rotidem paludem et Tanaim accolentes
et ex iis partim sponte oblatos homines accipiunt,
partim a dominis aut a parentibus venditos emunt
tum inde in Ægyptiam Babylonem et Alexandriam
reversi Scythiras legiones Ægypto suppeditant.
Neque enim bellicosos esse Ægyptios ferunt, imo
timidos atque effeminatos plerosque: caque de
causa necessario sibi peregrinum militem parare,
et are emptis mancipiis propemodum se ipsos subjicere velut dominis, omnis sollicitudinis earum
rerum, quibus humana vita eget, immunibus.
Proinde tempore non adeo longo tantum per eam
causam exercitum paraverunt ii Arabes qui Ægyplum incolunt, ut non Occidentalibus tantum, sed
iis etiam populis, qui magis versus Orientem habiLant, admodum formidabiles exsisterent. Africam
euim universam et Libyam Gades usque, deinde
Phæniciam et Syriam, et omnem oram maritimam
usque in Ciliciam domuerunt, habitatoribus euni
aliis occisis, tum vero Galatis sive Gallis et Celtis,
qui longo jam tempore provincias et urbes carun
regionum optimas tencbant, quiquc illuc ex Οccidente sic ferme transierant.
231 [A. c. 1259 AD 1282] BYZANTINE HISTORLE LIB. IV. [AMP MICH. PAL ECI OG } 238
quanta esset patuit. Serum quia jaw firmitatem et
II. Sunt in Europa montes altissimi qui Alpes
dicantur: e quibus ortus fluvius maximus in
103 Oceanum Britannicum influit. Is Rhenus vocatur, a meridie labens Galliam utramquc, et earum incolas bellicosissimes, Galatas et Celtas. Qui
cum salutaris sepulcri cansa ardentissimo zelo inflammarentur, decreverunt magno excrcitu coacto
ad illud adorandum et vindicandum proficisci, ətque ad Arabes qui ejus loci imperium invaserant,
inde si fieri posset, exterminandos. Itaque armis et
equis instruct infinitus hominum numerus pul
chram illam expeditionem susceperunt: trajectoque Rheno Istrum maximum fluvium secuti sunt,
qui et ipse ex iisdem Alpibus erumpens, quinque
ostiis in Pontum Euxinum influit. Hujus septentrionales ripas cum porro usque legerent, prope ad
ipsius ostia progressi sunt: terribile ntique spectaDculum gentibus in medio habitantibus, ferrci cujusdam muri ambulantis speciem præbentes: sed
ca præditi probitate, ut nemini prorsus nocerent.
Variorum nola.
Pachymeres
Aralues suos ausisse ser
calus scribit. Maytenus in Hist. Orientali cap. 1,
soldani Algypti potentia: Major purs exercitus Egypn sant servi empli pretio, quos mali Christiani
sæpe portant cupiditate lucrandi, aut in præliis acgortsili, quos compellunt eorum scile et fidei adbærere, ha illi qui empti pretio pecuniæ eastiterunt,
charines runt et habentur, et plus aliis honorautur.
Apud Turcos vero Europæos alia inducta simili fore
modo exercitus augendi consuetudo Amurate imperante sub ann. 1360 cujusdam Caramani docioris Carə Rustenis et Zinderlu Chelilis consilio, qua
inductum, ut de mancipiis puerilem ætatem egres8:8, que bello_capta fuissent, quintum quodque caput sultano offerretur: sin tria duntaxat aut quatuor
essent mancipia, singulorum nomine 25 aspri solverentur. Ii nomadibus seu agricolis traduntur
disconde lingue Turcicæ et religionis Mahumetanæ
causa, c! annis aliquot exactis ad l'ortam revocartur, Genitzarorum officio functuri. Hanc puerorum
collectionem vocal Contares in Hist.
Aikenar. Vide Duer Mist. cap. 16; Leunclavium
hil. v, list. Musulman.pag. 228, et in l'andccle Turcico, n. 35. Ducang.
καὶ τότε λελείψεται, μηδένα τὸν προστησόμενον εἶναι τῶν πατρίων ἐθῶν καὶ νομίμων· καὶ πρός γε ἔτι τῶν ἱερῶν θεσμῶν καὶ δογμάτων· ἀλλὰ πάντων ἔσται ῥᾳδία παρατροπὴ καὶ κατάλυσις. ἃ νῦν ἐγὼ προορώμενος διάκονον πρόθυμον ἐμαυτὸν ταυτησὶ τῆς οἰκονομίας κατεστησάμην. οἰκονομίας δ’ ἐστὶν ἔμφρονος, ἀνάγκης κατεπειγούσης ζημιωθῆναι μικρὸν κέρδους εἵνεκα μείζονος· καὶ συγχωρῆσαι τὰ ἥττω τοῖς ἕλκουσιν ὑπὲρ τοῦ τὰ μείζω ῥᾳδίως καρποῦσθαι. (Δ.) Ταῦτα λέγων ὁ βασιλεὺς τοὺς μὲν ἔπειθε, τοὺς δ’ οὐδαμῶς. ὅθεν τὸ πείθειν ἀφεὶς τὴν ἑτέραν ἐβάδισε· ταύτην δ’ εἶναι τὴν τοῦ βιάζεσθαι· ἧς πρὸς πολλὰ καὶ διάφορα μεριζομένης εἴδη, πάντα ἦσαν ἐνεργὰ τῷ βασιλεῖ, δημεύσεις, ἐξορίαι, φυλακαὶ, ὀφθαλμῶν ἀφαιρέσεις, μάστιγες, χειρῶν ἐκτομαὶ, πάντα οἷς αἱ γνῶμαι τῶν ἀνδρικῶν καὶ μὴ δοκιμάζονται. ὅσοις μὲν οὖν κατ’ ἐπίγνωσιν ὁ ζῆλος ἦν (σπάνιοι δ’ οὗτοι ἐτύγχανον), οὗτοι στεῤῥάν τε καὶ ἀνδρικὴν τὴν ἔνστασιν ἐνδειξάμενοι πάντα ἀσμένως ὑπήνεγκαν καὶ πεπόνθασιν, ὁπόσα ἡ τοῦ βασιλέως ἐπήνεγκε χείρ.[WP. MICH. PALEOLOG.] 266
bellis externis graviora arbitrytus. Erant enim non pauci e magistratibus etiam,
qui suam sententiam imperatoriis edictis alacriter
opponerent. In eas igitur redactus angustias viam
iuire statuit duarum alterani, summa necesitate
alium exitum non admittente in præsentia: quippe
aut orunes sibi assensuros, aut omnes æque hostium
loco habendos.
205 [A. c. 1259 AD 12821 BYZANTINE INSTORLE LIB. V.
ἀποσπασθέντα τὸν βασιλέα πᾶσαν ἐνον τὴν σπου- intestina pericula
τὴν μεταθεῖναι, μείζους τοὺς ἔνδοθεν ἡγούμενον
κινδύνους τῶν ἔξωθεν πολεμίων. Ησαν [Ρ. 76] γὰρ
οὐκ ὀλίγοι καὶ τῶν ἐν τέλει τῆς γνώμης τα δόγματα
κατὰ τῶν βασιλικῶν προσταγμάτων ἐπλίζοντες μάλα ἐθελονταί· ἐν στενῷ μέντοι κομιδή καταστὰς ὁ βασιλεὺς οὐτωσὶ ἔγνω δυοῖν θάτερον εἶναι
κίον, τῆς τῶν πραγμάτων βιαίας ἀνάγκης ἕτερον
οὐκ ἐπιδεχομένης πέρα; ἐν τῷ παρόντι ἡ γὰρ πάντας αὐτῷ συμφρονεῖν, ἢ πολεμίοις ἴσα τούτοις κε
χρῆσθαι.
Γ. Ταῦτ' ἄρα καὶ μειλιχίοις τὰ πρῶτα λόγοις καὶ
ἤθεσιν λαβοῖς καταδημαγωγεῖν καὶ ὑποποιεῖσθαι
εἰς
τὰς τῶν στασιαζόντων ἐπειρᾶτο γνώμας, οἰκονομίαν
εἶναι λέγων τὸ πρᾶγμα καὶ οὐ καινοτομίαν· φρονίμων δ' εἶναι, πρὶν γενέσθαι τὰ δυσχερή, προνοεῖσθαι
ὅπως μὴ γένηται· κάν τι δέῃ καινοτομεῖν ὑπὲρ
τοῦ μὴ μείζοσι κινδύνοις περιπεσείν, μηδὲ τούτου
φείδεσθαι. Ἐὰν γὰρ ἐπίωσιν οἱ πολέμιοι, πολλαχή
τῆς Κωνσταντινουπόλεως ότι διερρηγμένης καὶ ἄρ
τι ἀνοιχιζομένης καὶ οἷον εἰπεῖν ἀναβιωσκούσης ἐκ
τῶν πρὸ βραχέος θανάτων, χείρονα τῶν προτέρων
Εσται τὰ παρόντα δεινά, καὶ κύριοι καθεστήξουσιν
οἱ πολέμιοι οὐ μόνον τῶν ἱερῶν, ἀλλὰ καὶ πάντων
ἅμα, παίδων καὶ γυναικῶν καὶ πραγμάτων· οἱ δὲ
τούτων δεσπόται ἀνάρπαστοι καὶ δοῦλοι ἀντ᾽ ἐλευ
θέρων οὐ μόνον τὰ σώματα, ὅτι μὴ καὶ τὰς γνώμας
αὐτὸς, ἀνάγκῃ βιαία πρὸς ἅπερ ἂν οἱ πολέμιοι
βούλοιντο, επόμενοι. Καὶ τότε λελείψεται, μηδένα
τὸν προστησόμενον εἶναι τῶν πατρίων ἐθῶν καὶ veμίμων, καὶ πρός γε ἔτι τῶν ἱερῶν θεσμῶν καὶ δογ
μάτων· ἀλλὰ πάντων ἔσται ῥᾳδία παρατροπὴ καὶ
κατάλυσις. νῦν ἐγὼ προορώμενος διάκονον προθυμον ἐμαυτὸν ταυτησὶ τῆς οἰκονομίας κατεστησάμην. Οἰκονομίας δ' ἔστιν έμφρονος, ἀνάγκη, κατ'
επειγούσης ζημιωθῆναι μικρὸν κέρδους είνεκα μεί
ζονος, καὶ συγχωρῆσαι τὰ ἥττω τοῖς Ελκους ν ὑπὲρ
τοῦ τὰ μείζω ῥᾳδίως καρποῦσθαι.
Δ'. Ταῦτα λέγων ὁ βασιλεὺς τοὺς μὲν ἔπειθε,
τοὺς δ᾽ οὐδαμῶς. Οθεν τὸ πείθειν ἀφεὶς τὴν ἑτέ
μεν εβάδισε ταύτην δ' εἶναι τὴν τοῦ βιάζεσθαι·
ἧς πρὸς πολλὰ καὶ διάφορα μεριζομένης είδη, πάντα
ἦταν ἐνεργὰ τῷ βασιλεῖ, δημεύσεις, ἐξορίας
φυλακαί, ο,θαλμῶν ἀφαιρέσεις, μάστιγες, χειρῶν
έπτομαι, πάντα οἷς αἱ γνῶμαι τῶν ἀνδρικῶν καὶ
μὴ δοκιμάζονται. Ὅσοι; μὲν οὖν κατ' ἐπίγνωσιν ὁ
ζῆλος ἦν (σπάνιοι δ᾽ οὗτοι ἐτύγχανον), οὗτοι στερβάν τε καὶ ἀνδρικὴν τὴν ἔνστασιν ἐνδειξάμενοι
πάντα ἀσμένως ὑπήνεγκαν καὶ πεπόνθασιν, επίσε
ἢ τοῦ βασιλέως ἐπήνεγκε χείρ οἱ δὲ πλεῖστοι μηδὲν ὑγιὲς εἰδότες, ἀλλὰ δῆμος ἔντες καὶ ἀγοραῖος
ὄχλος καὶ χαίροντες ἀεὶ [Ρ. 77] ταῖς τοιαύταις και
νοτομίαις, τρίχινα καθάπερ ἄλλην σκηνήν ὑποδεδυκό
της τριβώνια, πανταχῆ τῆς οἰκουμένης ἐξήπλωσαν
ἑαυτούς, όπη φύλα Χριστιανῶν εἶναι ἐπύθοντο· ἐν
το Πελοποννήσῳ φημὶ καὶ 'Αχαΐᾳ καὶ Θεσσαλία εν
III. Quamobrem factiosorum animos principio
blanditiis verborum et comitate morum conciliare
sibi et mancipare conabatur, eamque ren non novitatis studio, sed prudenti consilio coptam esse
aiebat: esse autem prudentiæ, impendentes præcavere calamitates, et si quid ad graviora mala
avertenda novandum sit, non esse cunctandum. Si
eniin kostes adventarent, urbe multis in locis adhuc
per ruinas patente ac novissime instaurata et velut reviviscente post illas mortes quas paulo ante
pertulisset, praesentia mala graviora futura præteritis: ac dominos fore hostes 127 non tantum
sacrorum, sed omnium simul, liberorum, conjugum
et rerum: quorum vero propriæ hæ res essent,
cos vi abreptos, ¡libertate amissa, non corporibus
tantum, sed animus etiam servituros, et hostium
sequi voluntates violenta necessitate coactum ir..
Id etiam, inquiebat, reliquum erit, ne quis patrioruin rituum et institulorum, aut etiam legum ac
doginatum sacrorum patrocininm suscipiat. Sed
eorum omnium depravatio et abrogatio liberrima
futura est. Que ego nunc prospiciens in kane administrationem cupide me ipsum interposui. Est
autem sapientis administratoris officium, necessitate subigente leve damnum sufferre amplioris lucri gratia; et vim facientibus minora concedere, ul
majora ipɛe facile percipiat.
Variorum
Ibidem Pachymer. cap. 12, 18, 19, 20. DuCARG.
Pachymer. eodem libro cap. 19, 20: lib. vi,
PATROL, Gin. CXLVII
IV. Hac oratione alios commovit imperator,
alios non item. Unde suasione omissa viam alteram
ingressus est, quæ erat vis aperta: cujus cum
multæ sint ac variæ species, omnes ab imperatore
adhibitae sunt: publicationes bonorum, exsilia, custudia, excæcationes, flagra, manuum amputationes, omnia denique quibus virorum fortium et
mollium animi explorantur. Ac quorum zelus erat
secundum scientiam (qui quidem pauci erant), ii
firmam et virilem constantiam præferentes omnia
libenter tolerabant et perpetiebantur, quæ principis
manus inferebat. Maxima vero pars veri judicii expers, fax plebis et circumforanca turba, semper
istiusmodi rebus novis gaudens, hirsutis pannis
veluti scenico amictu novo induti 128 totó orbe
dispersi sunt ubi Christianos esse audiverunt: in
Peloponnesum, inquam, Achaiam, Thessaliam et
Colchidem et quacunque imperatoris ditio non panolæ.
cap.16, 24. Vide praeterea Allatium le concordia
utriusque Ecclesia, cap. 15, n. 7. Ducang.
οἱ δὲ πλεῖστοι μηδὲν ὑγιὲς εἰδότες, ἀλλὰ δῆμος ὄντες καὶ ἀγοραῖος ὄχλος καὶ χαίροντες ἀεὶ ταῖς τοιαύταις καινοτομίαις, τρίχινα καθάπερ ἄλλην σκηνὴν ὑποδεδυκότες τριβώνια, πανταχῇ τῆς οἰκουμένης ἐξήπλωσαν ἑαυτοὺς, ὅπη φῦλα Χριστιανῶν εἶναι ἐπύθοντο· ἔν τε Πελοποννήσῳ φημὶ καὶ Ἀχαί̈ᾳ καὶ Θεσσαλίᾳ ἔν τε τῇ Κολχίδι καὶ ὅπη μὴ ἐνῆν ἐπικράτεια τοῦ βασιλέως. καὶ περιῄεσαν ἔνθεν κἀκεῖθεν σποράδες καὶ πλάνητες, μήτε πρὸς τὸ καθόλου τὴν εἰρήνην ἐθέλοντες διασώζειν, μήτε πρὸς ἀλλήλους· ἀλλ’ ὀνόματα περιθέντες ἑαυτοῖς ἄλλοι ἄλλα, οἱ μὲν Ἀρσενίου λέγοντες εἶναι τοῦ πατριάρχου καὶ τὰ ἐκείνου πρεσβεύειν, οἱ δὲ Ἰωσὴφ, οἱ δὲ ἄλλα λέγοντες, οὕτω τὸν χρόνον παρεκρούοντο πλανῶντες οἱ πλείους καὶ πλανώμενοι. ἦσαν γὰρ οἳ καὶ προφοιβασμοὺς ἀνά τε πόλεις καὶ κώμας ἐκήρυσσον, ὥσπερ ἀπὸ θεοπτίας ἄρτι κατιόντες. ταῦτα δ’ ἐποίουν λημμάτων ἕνεκα καὶ βαλαντίων πληρώσεως· οἳ δὴ καὶ δι’ αὐτό γέ τοι τουτὶ παρέμειναν οὕτως ἔχοντες ἐσαεὶ, μηδὲ μετὰ τῆς ἐκκλησίας διόρθωσιν τὴν δίαιταν ἀλλαξάμενοι.[WP. MICH. PALEOLOG.] 266
bellis externis graviora arbitrytus. Erant enim non pauci e magistratibus etiam,
qui suam sententiam imperatoriis edictis alacriter
opponerent. In eas igitur redactus angustias viam
iuire statuit duarum alterani, summa necesitate
alium exitum non admittente in præsentia: quippe
aut orunes sibi assensuros, aut omnes æque hostium
loco habendos.
205 [A. c. 1259 AD 12821 BYZANTINE INSTORLE LIB. V.
ἀποσπασθέντα τὸν βασιλέα πᾶσαν ἐνον τὴν σπου- intestina pericula
τὴν μεταθεῖναι, μείζους τοὺς ἔνδοθεν ἡγούμενον
κινδύνους τῶν ἔξωθεν πολεμίων. Ησαν [Ρ. 76] γὰρ
οὐκ ὀλίγοι καὶ τῶν ἐν τέλει τῆς γνώμης τα δόγματα
κατὰ τῶν βασιλικῶν προσταγμάτων ἐπλίζοντες μάλα ἐθελονταί· ἐν στενῷ μέντοι κομιδή καταστὰς ὁ βασιλεὺς οὐτωσὶ ἔγνω δυοῖν θάτερον εἶναι
κίον, τῆς τῶν πραγμάτων βιαίας ἀνάγκης ἕτερον
οὐκ ἐπιδεχομένης πέρα; ἐν τῷ παρόντι ἡ γὰρ πάντας αὐτῷ συμφρονεῖν, ἢ πολεμίοις ἴσα τούτοις κε
χρῆσθαι.
Γ. Ταῦτ' ἄρα καὶ μειλιχίοις τὰ πρῶτα λόγοις καὶ
ἤθεσιν λαβοῖς καταδημαγωγεῖν καὶ ὑποποιεῖσθαι
εἰς
τὰς τῶν στασιαζόντων ἐπειρᾶτο γνώμας, οἰκονομίαν
εἶναι λέγων τὸ πρᾶγμα καὶ οὐ καινοτομίαν· φρονίμων δ' εἶναι, πρὶν γενέσθαι τὰ δυσχερή, προνοεῖσθαι
ὅπως μὴ γένηται· κάν τι δέῃ καινοτομεῖν ὑπὲρ
τοῦ μὴ μείζοσι κινδύνοις περιπεσείν, μηδὲ τούτου
φείδεσθαι. Ἐὰν γὰρ ἐπίωσιν οἱ πολέμιοι, πολλαχή
τῆς Κωνσταντινουπόλεως ότι διερρηγμένης καὶ ἄρ
τι ἀνοιχιζομένης καὶ οἷον εἰπεῖν ἀναβιωσκούσης ἐκ
τῶν πρὸ βραχέος θανάτων, χείρονα τῶν προτέρων
Εσται τὰ παρόντα δεινά, καὶ κύριοι καθεστήξουσιν
οἱ πολέμιοι οὐ μόνον τῶν ἱερῶν, ἀλλὰ καὶ πάντων
ἅμα, παίδων καὶ γυναικῶν καὶ πραγμάτων· οἱ δὲ
τούτων δεσπόται ἀνάρπαστοι καὶ δοῦλοι ἀντ᾽ ἐλευ
θέρων οὐ μόνον τὰ σώματα, ὅτι μὴ καὶ τὰς γνώμας
αὐτὸς, ἀνάγκῃ βιαία πρὸς ἅπερ ἂν οἱ πολέμιοι
βούλοιντο, επόμενοι. Καὶ τότε λελείψεται, μηδένα
τὸν προστησόμενον εἶναι τῶν πατρίων ἐθῶν καὶ veμίμων, καὶ πρός γε ἔτι τῶν ἱερῶν θεσμῶν καὶ δογ
μάτων· ἀλλὰ πάντων ἔσται ῥᾳδία παρατροπὴ καὶ
κατάλυσις. νῦν ἐγὼ προορώμενος διάκονον προθυμον ἐμαυτὸν ταυτησὶ τῆς οἰκονομίας κατεστησάμην. Οἰκονομίας δ' ἔστιν έμφρονος, ἀνάγκη, κατ'
επειγούσης ζημιωθῆναι μικρὸν κέρδους είνεκα μεί
ζονος, καὶ συγχωρῆσαι τὰ ἥττω τοῖς Ελκους ν ὑπὲρ
τοῦ τὰ μείζω ῥᾳδίως καρποῦσθαι.
Δ'. Ταῦτα λέγων ὁ βασιλεὺς τοὺς μὲν ἔπειθε,
τοὺς δ᾽ οὐδαμῶς. Οθεν τὸ πείθειν ἀφεὶς τὴν ἑτέ
μεν εβάδισε ταύτην δ' εἶναι τὴν τοῦ βιάζεσθαι·
ἧς πρὸς πολλὰ καὶ διάφορα μεριζομένης είδη, πάντα
ἦταν ἐνεργὰ τῷ βασιλεῖ, δημεύσεις, ἐξορίας
φυλακαί, ο,θαλμῶν ἀφαιρέσεις, μάστιγες, χειρῶν
έπτομαι, πάντα οἷς αἱ γνῶμαι τῶν ἀνδρικῶν καὶ
μὴ δοκιμάζονται. Ὅσοι; μὲν οὖν κατ' ἐπίγνωσιν ὁ
ζῆλος ἦν (σπάνιοι δ᾽ οὗτοι ἐτύγχανον), οὗτοι στερβάν τε καὶ ἀνδρικὴν τὴν ἔνστασιν ἐνδειξάμενοι
πάντα ἀσμένως ὑπήνεγκαν καὶ πεπόνθασιν, επίσε
ἢ τοῦ βασιλέως ἐπήνεγκε χείρ οἱ δὲ πλεῖστοι μηδὲν ὑγιὲς εἰδότες, ἀλλὰ δῆμος ἔντες καὶ ἀγοραῖος
ὄχλος καὶ χαίροντες ἀεὶ [Ρ. 77] ταῖς τοιαύταις και
νοτομίαις, τρίχινα καθάπερ ἄλλην σκηνήν ὑποδεδυκό
της τριβώνια, πανταχῆ τῆς οἰκουμένης ἐξήπλωσαν
ἑαυτούς, όπη φύλα Χριστιανῶν εἶναι ἐπύθοντο· ἐν
το Πελοποννήσῳ φημὶ καὶ 'Αχαΐᾳ καὶ Θεσσαλία εν
III. Quamobrem factiosorum animos principio
blanditiis verborum et comitate morum conciliare
sibi et mancipare conabatur, eamque ren non novitatis studio, sed prudenti consilio coptam esse
aiebat: esse autem prudentiæ, impendentes præcavere calamitates, et si quid ad graviora mala
avertenda novandum sit, non esse cunctandum. Si
eniin kostes adventarent, urbe multis in locis adhuc
per ruinas patente ac novissime instaurata et velut reviviscente post illas mortes quas paulo ante
pertulisset, praesentia mala graviora futura præteritis: ac dominos fore hostes 127 non tantum
sacrorum, sed omnium simul, liberorum, conjugum
et rerum: quorum vero propriæ hæ res essent,
cos vi abreptos, ¡libertate amissa, non corporibus
tantum, sed animus etiam servituros, et hostium
sequi voluntates violenta necessitate coactum ir..
Id etiam, inquiebat, reliquum erit, ne quis patrioruin rituum et institulorum, aut etiam legum ac
doginatum sacrorum patrocininm suscipiat. Sed
eorum omnium depravatio et abrogatio liberrima
futura est. Que ego nunc prospiciens in kane administrationem cupide me ipsum interposui. Est
autem sapientis administratoris officium, necessitate subigente leve damnum sufferre amplioris lucri gratia; et vim facientibus minora concedere, ul
majora ipɛe facile percipiat.
Variorum
Ibidem Pachymer. cap. 12, 18, 19, 20. DuCARG.
Pachymer. eodem libro cap. 19, 20: lib. vi,
PATROL, Gin. CXLVII
IV. Hac oratione alios commovit imperator,
alios non item. Unde suasione omissa viam alteram
ingressus est, quæ erat vis aperta: cujus cum
multæ sint ac variæ species, omnes ab imperatore
adhibitae sunt: publicationes bonorum, exsilia, custudia, excæcationes, flagra, manuum amputationes, omnia denique quibus virorum fortium et
mollium animi explorantur. Ac quorum zelus erat
secundum scientiam (qui quidem pauci erant), ii
firmam et virilem constantiam præferentes omnia
libenter tolerabant et perpetiebantur, quæ principis
manus inferebat. Maxima vero pars veri judicii expers, fax plebis et circumforanca turba, semper
istiusmodi rebus novis gaudens, hirsutis pannis
veluti scenico amictu novo induti 128 totó orbe
dispersi sunt ubi Christianos esse audiverunt: in
Peloponnesum, inquam, Achaiam, Thessaliam et
Colchidem et quacunque imperatoris ditio non panolæ.
cap.16, 24. Vide praeterea Allatium le concordia
utriusque Ecclesia, cap. 15, n. 7. Ducang.
PG 148:267(Ε.) Ἐν τούτοις μέντοι τοῖς καιροῖς τῆς μεγάλης ἦν ἐκκλησίας χαρτοφύλαξ, ὄνομα Βέκκος, συνετὸς ἀνὴρ ἐν τοῖς μάλιστα καὶ λόγου καὶ παιδείας τρόφιμος· τοσούτοις δὲ καὶ παρὰ τῆς φύσεως συγκεκροτημένος χαρίσμασιν, ὅσοις τῶν τότε ἀνθρώπων οὐδείς. σώματος γὰρ εὐμήκει μεγέθει καὶ ὄψει μετὰ τοῦ χαρίεντος ἐμβριθεῖ καὶ μεγαλοπρεπεστάτῃ καὶ γλώττης εὐκολίᾳ καὶ δρόμῳ συντόνῳ ἄλλοις τε πλείστοις καὶ ἔτι διανοίας εὐπορίᾳ τε καὶ ὀξύτητι πρὸς ἅπαν τὸ προτιθέμενον, τούτοις ἅπασιν ἄριστα τοῦτον ἡ φύσις ἐξώπλισεν, ὡς εἶναι βασιλεῦσι καὶ ἄρχουσι καὶ πᾶσι σοφοῖς αἰδέσιμον καὶ λαμπρὸν περιλάλημα. τοῦτον γενναίως ἀνθιστάμενον τῷ βασιλικῷ δόγματι παντοῖος ὁ βασιλεὺς ἐγεγόνει δι’ ἑαυτοῦ τε καὶ τῶν τότε λογίων ἀποδείξεσι λογικαῖς καὶ νομίμοις πεῖσαι συνθέσθαι τῷ δόγματι. ἀλλ’ ἐκεῖνος τῇ εὐθηνίᾳ τοῦ νοῦ καὶ τῆς γλώττης ἅπασαν συγκυκῶν ὡς εἰπεῖν ἀκοὴν ἀνέλυε τὰ τούτων προβλήματα, καθάπερ τινὰ Πηνελόπης ἱστόν. Ἑλληνικῆς μὲν γὰρ παιδείας εἵνεκα ἦσαν οἳ τότε προεῖχον αὐτοῦ· φύσεως δ’ ὀξύτητι καὶ γλώττης δρόμῳ καὶ ἀσκήσει δογμάτων ἐκκλησιαστικῶν παῖδες ἀνδρὶ παραβαλλόμενοι πάντες ἐδόκουν ἐς αὐτόν.[A. M. 6768 Ad 6791)
[IMP. N CH. TALDOLOG | 268
telat. Sparsi autem et vagi huc illuc circumibant, τε τῇ Κολχίδ. καὶ ἐπὶ μὴ ἐνῆν ἐπικράτεια του βεneque com Catholicis pacem conservare volentes.
neque inter sese: sed alii aliis nominibus ascitis
aut Arsenii patriarchæ sectatores se et ejus doctrinæ addictos profitchantur, aut Josephi, ant aliud
quid jactitabant; atque ita tempus fallebant plerique et decipientes et decepti. Nec enim deerant
qui oracula in vicis et urbibus, quasi a conspectu
Dei modo reversi, cantarent. Id vero faciebant iueri causa et ad implendos sacros. lique ob eaw
ipsam rem semper in codem tabitu perseverarunt,
noc post Ecclesiæ instaurationem vitæ ratione
mute
V. His temporibus Magnæ ecclesiæ chartophy.
Jax erat Vercus, excellenti vir ingenio idemque
eloquentiae et eruditionis alumnus; præterea tantis
naturæ donis ornatus, quantis quisquam alius illa
alate. Nam et proceritate corporis praestabat, et
majestate vultus, in quo venustas erat cum gravitate conjuncta; item dicendi facultate ac torrente
eloquio aliisque rebus plurimis; maxime autem ingenii felicitate et acumine in expedienda qualibet
quaestione proposita: iis, inquam, omnibus orn.-
mentis natura ipsum pulcherrime instruxerat. Quibus 129 id erat consecutus, ut et imperatoribus
et principibus, et omnibus eruditis venerabilis, atque illustri apud eos fama esset. Qui cum imperatorio decreto acriter adversaretur, imperator nihil
non tentavit, tam per se ipsum quam per alios eruditos, quo ipsum petitis ex ratione et ex legum au-·
cloritate argumentis adduceret, ut decreto assentirctur. Verum ille ingenii et linguæ vi omnium animos commovebat, corumque arguimenta veluti
Penelopes telam retexebat. Nam Græcarum litterarum doctrina erant qui illum superarent: sed nonmine ingenii et linguæ volubilitate et ecclesiasticorum dogmatum usu omnes cum illo collati pueri
videbantur.
VI. Ea spe frustratus imperator aliam viam init,
eumque et oinnem fere ejus cognationem in teterrimos carceres conjicit. Quibus peractis tandem in
mentem venit imperatori, eamdem rem a Latinis
ant annos quinque et viginti, Joanne Duca rerum
potiente, agitatam fuisse, a: tum doctum exstitisse
virun, Nicephorum Blemmydam, divinarum litterarum peritissimum; qui cum se in otium contulisset, multa c sacra Scriptura testimonia, quæ
Pachym. ib. v. cap. 2. DUCANG.
Βουνιχ.
p
σιλέως. Καὶ περιπεσαν ἔνθεν κακείθεν απομάδες
καὶ πλάνητες, μήτε πρὸς τὸ καθόλου τὴν εἰρήνην
ἐθέλοντες διασώζειν, μήτε πρὸς ἀλλήλους· ἀλλ'
ὀνόματα περιθέντε; ἑαυτοῖς ἄλλοι ἄλλα, οἱ μὲν Δρο
σενίου λέγοντες εἶναι τοῦ πατριάρχου καὶ τὰ
ἐκείνου πρεσβεύειν, οἱ δὲ Ἰωσήφ, οἱ δὲ ἄλλα λέγον
τες, οὕτω τὸν χρόνον παρεκρούοντο πλανώντες οι
πλείους καὶ πλανώμενοι. Ησαν γὰρ οἱ καὶ
προφοιβασμούς ἀνά τε πόλεις καὶ κώμας ἐκήρυσσον, ὡς
περ ἀπὸ θεοπτίας ἄρτι κατιόντες. Ταῦτα δ' ἐποίουν
λημμάτων ένεκα καὶ βαλαντίων πληρώσεως· οἱ δὴ
καὶ δι' αὐτό γέ τοι τουτί παρέμειναν οὕτως ἔχοντε;
ἐσαεί, μηδὲ μετὰ τῆς Ἐκκλησίας διόρθωσιν τὴν δίαι
ταν αλλαξάμενοι.
Ε'. Εν τούτοις μέντοι τοίς καιροίς τῆς Με
γάλης ἦν ἐκκλησίας χαρτοφύλαξ, όνομα Βέκκος
συνετὸς ἀνὴρ ἐν τοῖς μάλιστα καὶ λόγου καὶ παι
δείας τρόφιμος· τοσούτοις δὲ καὶ παρὰ τῆς φύσεως
συγκεκροτημένος χαρίσμασιν, ὅσοι; τῶν τότε ἀν
θρώπων οὐδείς. Σώματος γὰρ εὐμήκει μεγέθει καὶ
ὄψει μετὰ τοῦ χαρίεντος εμβριθεῖ καὶ μεγαλοπρε
πεστάτῃ καὶ γλώττης εὐκολίᾳ καὶ δρόμῳ συντόνω
άλλοις τε πλείστοις καὶ ἔτι διανοίας εὐπορίᾳ τε καὶ
ὀξύτη τι πρὸς ἅπαν τὸ προτιθέμενον, τούτοις ἅπασιν
ἄριστα τοῦτον ἡ φύσις ἐξώπλισεν, ὡς εἶναι βασι
λεῦσι καὶ ἄρχουσι καὶ πᾶσι σοφοῖς αἰδέσιμον καὶ
λαμπρὶν περιλάλημα. Τοῦτον γενναίως ἀνθιστάμε
νον τῷ βασιλικῷ δόγματι πανταῖος ὁ βασιλεὺς ἐγε
γόνει δι' ἑαυτοῦ τε καὶ τῶν τότε λογίων ἀποδείξεσι
λογικαῖς καὶ νομίμοις πεῖσαι συνθέσθαι τῷ δόγματ
τι. 'Αλλ' ἐκεῖνος τῇ εὐθηνίᾳ τοῦ νοῦ καὶ τῆς γλώσ
της άπασαν συγκυκῶν ὡς εἰπεῖν ἀκοὴν ἀνέλυε
τὰ τούτων προβλήματα, καθάπερ τινὰ Πηνελόπης
Ιστόν. Ἑλληνικῆς μὲν γὰρ παιδείας είνεκα ἦσαν οἱ
τότε προείχον αὐτοῦ· φύσεως δ' ἐξύτητι καὶ γλώτ
της δρόμῳ καὶ ἀσκήσει δογμάτων ἐκκλησιαστικών
παῖδες ἀνδρὶ παραβαλλόμενοι πάντες ἐδόκουν ἐς αὐτ
τόν.
Γ'. Ἐπεὶ δ' ὁ βασιλεὺς τῶν ἐντεῦθεν ἐλπίδων
ἐσφάλη, τὴν ἑτέραν ἐβάδισε· καὶ συλλαβὼν αὐτὸν καὶ
γένος μικροῦ πᾶν δεσμωτηρίω κ θεί; γνυσι δεινο
τάτοις. Καὶ ἦν οὕτω ταῦτα. ὑψὲ δ' ἐπὶ τῶν ἀναβι
βασάμενο; ὁ βασιλεὺς ὡς καὶ πρὸ πέντε καὶ εἴκοσιν
ἐτῶν ἐπὶ τῆς Ἰωάννου του Δούκα βασιλείας ή το
αύτη παρά Λατίνων ἐκινήθη ὑπόθεσις, καὶ ἦν την
νικαῦτα σοφὸς ἀνὴς Νικηφόρος (Ρ. 78] 6 Βλεμμύ
δης θείων Γραφῶν ἐμπειρότατος, ὃς σχολή δε
Variorum nolæ.
Vide Leon. Allat. Exercit. in Creyght. p. 608.
Pachymer. lib. v, cap. 43, 14, 15, 22, 24, 28,
Vecei patriarche Constantinopolitani historiam fuse
persequitur, cui Βέκκος, ut et Phranzi et aliis dicitur. Ducang.—Mis Bezxo, quibusdam etiam Bixwv.
Καὶ Λατινό ρων Ἰωάννης ὁ Βέκων,
Cod. Reg. 2058. Vide et clausulam Cod. Reg. 2006.
Latine Becus, Beccus, Vecus, et Viceus promits te
dicitur. BorvIN.
'
De prolatis a Vecco S. Scripture de S. Spritus processione locis, qui Latinorum dogmala
firmarent, scribit quidem Pachymeres: sed de
collectionis auctore hic silet, Clemmy le scilice.
vali:lo apud Graecos Latina Erdest sententia:
versus Graveos propugnatore. Nam cum Joanne Dica
rerum potičule inter Graves de processione Spirits
santți controvers:5 discuteretur, ipe r ulti- es sacra Scriptura et sancais Patribus ollectis test-
!
PG 148:271(2.) Ἐπεὶ δ’ ὁ βασιλεὺς τῶν ἐντεῦθεν ἐλπίδων ἐσφάλη, τὴν ἑτέραν ἐβάδισε· καὶ συλλαβὼν αὐτὸν καὶ γένος μικροῦ πᾶν δεσμωτηρίοις καθείργνυσι δεινοτάτοις. καὶ ἦν οὕτω ταῦτα. ὀψὲ δ’ ἐπὶ νοῦν ἀναβιβασάμενος ὁ βασιλεὺς, ὡς καὶ πρὸ πέντε καὶ εἴκοσιν ἐτῶν ἐπὶ τῆς Ἰωάννου τοῦ Δούκα βασιλείας ἡ τοιαύτη παρὰ Λατίνων ἐκινήθη ὑπόθεσις, καὶ ἦν τηνικαῦτα σοφὸς ἀνὴρ Νικηφόρος ὁ Βλεμμύδης, θείων γραφῶν ἐμπειρότατος, ὃς σχολῇ δεδωκὼς ἑαυτὸν ἤρξατο συλλέγειν πολλὰς παρὰ τῶν θείων γραφῶν μαρτυρίας, συγκροτεῖν δοκούσας τῷ τῶν Λατίνων δόγματι, καὶ λογογραφεῖν ἐπὶ τούτοις, λάθρα μὲν διὰ τὴν τῶν πολλῶν ὑπόληψιν, ἐλογογράφει δ’ οὖν ἔστιν ἅ· ταῦτα δὴ νῦν ὁ βασιλεὺς ἀνευρὼν πέμπει τῷ Βέκκῳ. ἅπερ αὐτὸς ἀναγνοὺς μετὰ πολλῆς ἀγχινοίας τὰς τῶν ἁγίων ἐζητήκει βίβλους, ἐξ ὧν ὁ Βλεμμύδης τὰς μαρτυρίας ἦν ἐκείνας ξυνειλοχώς· καὶ μάλα ἀσμένως παρὰ τοῦ βασιλέως τὸ ἐνδόσιμον εἰληφότι ἔργον ἦν αὐτῷ τοῦ λοιποῦ, ἐπιμελῶς αὐτὰς ἐπιέναι καὶ ἀνιχνεύειν καὶ κατὰ λέξιν ἐπιστατεῖν· ὡς ἐν ὀλίγῳ τοσοῦτον αὐτὸν συνηθροικέναι μαρτυριῶν ὁρμαθὸν, ὥσθ’ ἱκανὰς εἶναι βίβλους ὅλας πληροῦν·[1. Ν. 6769 AD 6708]
CAPUT III.
1. NICH. PALEO206.] 212
Anna et Maria, imperatoris neptes ex sorore, quibus maritis nupserint. Lachanas Bulgarus tetrociniis
ditescit. Exercitum cogit Constantinum Tachum vincit et occidit. Ejus regnum et uxorem accipit. Oppidis Romanis imminet. Palæologus eum antevertere statuit. Joanni Asani, legitimo Bulgarici regni hæredi,
filiam suam Irenen despondet. Eumdem cum magn's copiis in Bulgariam milli. Lackanus Puleologi
dolo occiditur. Asan regual. Constantini Tachi uxor et filius expelluntur. Terteres Bulgarus Asani becere
exilium machinatur. Eum regno spoliat. Asan Byzantium aufugit.
I. Soror erat imperatori nomine Eulogia: quæ
eum filias multas haberet, Annam Nicephoro Ætnlin principi despondit: Mariam Constantino principi Zagora sive Bulgaria. Nam illorum prima
uxores decesserant: quas ipsas quoque sorores
fuisse et imperatoris Theodori Lascaris filias, silpra diximus..
Il. His temporibus quidam ex Bulgaris consurgit, pastorali quidem genere ortus, sed versuto vir
ingenio et ad res novandas 131 promptus, nomine Lachanas: qui magna hominum vilium et improborum manu sibi adjuncta latrocinari instituit:
unde brevi tempore magnas divitias et justum exercitum coegit. Ilujus continentes in ursiones et illata
sibi detrimenta non ferenti Constantino visum est,
convocatis in unum copiis suis, acie cum illo decernere, ac jacta oinni alea de tunima rerum dimicare. Turpe enim ducebat, nihili hominem exiguo
tempore tanta potentia auctum non miodʊ magnas
Bulgaris clades subinde inferre, sed jam toti regno periculumn ingens nuinari et intentare. Itaque
hellico apparatu instructus progreditur, et collatis
signis vincitur; nec malo regnum, sed vitam eliam
smittit. Lachanas auten non solum principatu praster spem potitur, verum etiam uxoris Constantini
viduæ maritus exsistit. Quin et constituebat deinceps, exacta liyeme, sub veris initium Romanorum
finitimos agros et oppidula ex insidiis aggredi, ut
illorum viribus imminutis ipse validissimus haberetur.
Α'. "Ην ἀδελφὴ τῷ βασιλεῖ ὄνομα Εὐλογία,
Ταύτῃ πολλῶν οὐσῶν θυγατέρων, τὴν μὲν μίαν τὴν
Ανναν συνέζευξεν ἀνδρὶ Νικηφόρῳ, τῷ τῆς Αἰτω
νίας ἄρχοντι· τὴν δὲ ἑτέραν τὴν Μαρίαν Κωνσταντί
νῳ, τῷ τῆς Ζαγορά; ἄρχοντι ἄρτι των προτέρων
αὐτῶν γυναικῶν τὸν βίον ἀπολιπουσών. Αδελφός δ
κἀκείνας ὁ λόγος φθάσας ἐδήλωσε καὶ θυγατέρας
τοῦ βασιλέως Θεοδώρου τοῦ Λάσκαρι.
Β. Ἐν [Ρ. 79] τούτοις μέντοι τοῖς χρόνοις
ἀνίσταται τις ἐκ τῶν Βουλγάρων, βοσκηματώδης
μὲν τὸ γένος ἀνήρ, ποικίλος δὲ τὴν φρόνησιν καὶ
Ξινός καινοτέροις ἐπιθέσθαι πράγμασιν, όνομα λε
χανάς· δς πολλούς προσεταιρισάμενος τῶν χι
δαίων καὶ ἀτασθάλων ληστρικὸν ἐπετήδευσε βίον ο
ἐξ οὗ πολὺν ἐν βραχεί συνέλεξε πλοῦτον καὶ ἅμα
στρατὸν ἱκανόν. Τούτου της συνεχείς καταδρομές
καὶ ζημίας οὐκ ἀνεχομένῳ τῷ Κωνσταντίν έδοξε
συνηθροικέτι τὰς ἑαυτοῦ δυνάμεις εἰς ἀντιπαράτα
ξιν ἐξιέναι ἐκείνου καὶ διακυβεύσαι τὸν περὶ τῶν
ὅλων πραγμάτων κίνδυνον. Αισχρόν γὰρ εἶναι ἡγεῖ
το, ἄνθρωπον τοῦ μηδενὸς ἄξιον εν βραχεί χρόνο
μεγάλην ξυνειλοχίτα δύναμιν οὐ μόνον μεγάλες
επάγειν συχνά τοῖς Βουλγάροις κακώσεις, ἀλλὰ καὶ
μέγαν ὅλῃ τῇ ἀρχῇ τὸν κίνδυνον ἐπισεύειν ήδη. Παρ
ρασκευασάμενος οὖν ἔξεισι· καὶ συμβαλὼν ἐπείνων
νικᾶται καὶ στερείται μὴ μόνον τῆς ἀρχῆς, ἀλλὰ
καὶ ζωῆς αὐτῆς· καὶ γίνεται παρ' ἐλπίδα μὴ μόνον
τῆς ἀρχῆς ἐγκρατής ὁ Λαχανάς, ἀλλὰ καὶ σύζυγος
δεύτερος τῆς γυναικός Κωνσταντίνου. Ο; καὶ δεῖα
νοείτο λοιπὸν τελευτώντο; τοῦ χειμῶνος ἅμα ἡμ
πέμπειν ἐνέδρας καὶ κατὰ τῶν ὁμορούντων Ρωμαί
γινομένων ισχυρότατος ἐκεῖνος δοκῇ.
κῶν χωρίων καὶ πολιχνίων, ἵν' ἀσθενεστέρων αὐτῶν
III. Quæ imperator cum audivisset, non ferenda
nec per oblivionem aut contemptune negligenda
esse judicavit: sed curis æsiuare et æger animo
esse cœpit. Nec tamen illum in præsentia formildabilem putabat: at cuin ad ea quæ concupisset, acerrimo eum studio ferri cerneret, dicebat ipsum sensim ac paulatim progrediendo ad magnam potentiam sese evertu» ire, ut et Romanis ipsis tandem
expugnatu difficilis 132 foret. Oportere autem
eos qui citra periculum velint vivere, antevertere
et occurrere malis impendentibus; et si in præsentia crescentis plantæ radicem facile præcidere possis, non esse cunctan:lum, neque exspectandum donee acceptam injuriam cam periculo ulciscaris,
cum ipsa consilia et ipsos conatus possis sine pcVariorum
Pachymer, lib. v. cap. 3. Vide stemma Palologorum in Famil. Byzant. DUCANG.
Bulgariae regi. Cur porro Zagora reges dicerentur Bulgarie principes, diximus in eorumdem
regum serie, n. 17. Vide præterea Leunclavium in
Pandecie Turc. n. 53, et in Onomactice. DucANG.
Γ. Ταῦτα τῷ βασιλεῖ ἀκουσθέντα οὐκ εἰστὰ ἔδοξεν,
οὐδὲ λήθης άξια και περιφρονήσεως· ἀλλ᾽ ἐν παντὶ
φροντίδα; ἐχώρει καὶ πλήρης ἦν ἀθυμία;· οὐχ ότι
τέως ενόμιζε φοβερὸν ἐκεῖνον, ἀλλὰ σπουδή χρώμε
τον θερμοτάτῃ πρὸς ὅπερ ἂν τὸ βουλόμενον υπαί
θησι βλέπων ἔλεγεν όλῷ προβαίνοντα κατά μικρὸν ἐς
μέγα δυνάμεως ἐπαρθῆναι, ὡς δυσκαταγώνιστον καὶ
Ρωμαίοις ἐμὲ γενέσθαι. Χρῆναι δὲ τοὺς ἀκινδύνως
βιοῦν ἐθέλοντας φθάνειν καὶ προαναστέλλειν τὴν
ὁρμὴν τῶν δεινῶν· καὶ παρὸν ἐκ τοῦ βάστου τάς
ῥίζας ἐκτέμνειν ἐν τῷ παρόντι τῆς μελλούσης βλά
στης, μή μέλλειν μηδὲ περιμένειν τῶν πονηρών ερ
γων ἀμύνεσθαι μετά κινδύνων τὸν δράσαντα, παρίν
ἀκι δύνως τῆς διανοίας καὶ τῆς ὁρμῆς αὐτῆς. υθεν
ἐπειδήπερ ὁ λόγος φθάσας ἐδήλωσε τον το
notæ.
Pachymer. ub. vi, cap. 3. Docang.
Cur id ei nominis initum, indicat ilidl. 1
chymeres. Vide stemma Bulgaricum. Dogant.
Pachymer. lib. v, cap. 5; lib. st, cap. 4, 5
DUCANG.
Libr. 113, cap. 2, sect, 6. Βοινις.
Chapter IICaput II
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
[4. c. 1959 4D [282] HISTORIAE LIB. IV.
BYZANTINE
Deum etiam sibi placatum et reconciliatum mabat.
II. Sub hoc tempus luna solem obscuravit, cum
is quartam Geminorum partem præteriret, sub
horam ante meridiem tertiam, 23 die Maii,
anni 6775. Fuit tola eclipsis digitorum sive
punctorum fere x11. Tantæ autem sub medium
tempus illius eclipseos tenebræ circa terram exstiterunt, ut multæ stelle apparerent. Ea nimirum
maximas ct funestissimas Romanorum calamitates
portendebat a Turcis imminentes. Populi cim
aflictio ab eo tempore non destitit, et subinde latim in majus aucta est. Terrena auten mal: butδεν 65] jusmodi coelestium luminum afectionibus Gcari, extra controversiam esse puto, nisi forte
quispiam rixis iuanibus delectetur. Quem porro ea
quæ in theatro universitatis hujus aliis atque aliis
temporibus eveniunt, convincere non possunt, cum
si quis conetur verbis convincere, stultus sit cl
plane ineptus, qui indociles velit erudire. Quod
enim in hominis unius corpore fit, idem etiam
in corpore hujus universi contingit. Linumn
quippe mundus corpus est colarens, es partibus
et membris compositus itidem ut homo. Quemadκόσμου modum autem in homine capitis aut colli affectio
dolorem acriorem ad tibias aut ad talus ejaculatur
sic etiam in mundi corpore excitate coelestium minum affectiones terris se imprimunt et vim suam
illic esserunt.
III. Post hæc longo tempore elapso imperator
Andronico filio uxorem dat Annam Pæoniam, simulque insignibus imperii ornat. Tum ipse quidem
Andronicus patri jurat: primum, se Dei Ecclesiam
rite veneraturum, ejusque privilegia modis omnibus procuraturum et inviolata conservaturum
esse: deinde se vitam et imperium patris sui ab
insidiis tutum pro virili præstiturum esse nsque
ad ipsam mortem. His peractis omuis Romanus
populus solenme jusjurandunt juniori imperatori
Andronico dedit. Patriarcha vero et collegium omnne sacerdotum jusjurandum suum litteris consignatum in sacros codices retulerunt; profitendo se, et
De hac eclipsi, quæ accidisse dicitur anno
mandi justa Græcos 6775, Christi 1967, copiose
egit Grandamicus, parte ut Chronolog. sacra,
cap. 8. § 1, 2, 3, 4, et ex eo Pussinus ad Pachymer.
pag. 519. DUCANG.
Conferendus Pachymeres lib. iv. cap. 29.
DUCANG.
Hæc prima sacramenti a filio exacti pars
special fidei professionein, quam recens dicti imperatores scripto dabant patriarcha, quam ideo tyypaçov appellabant, ut in Gloss. med. Græcit. in hac
voce observamus. Ducang.
Partem vero sacramenti istius „auserant
Augusti recentiores Constantinopolitani a Francis
nostris, seu Latinis, apud quos vassalli seu clientes in hominiis fidem domino de vita et membris et
terreno honore se servaturos jurabant. If.c tamen
non tam est hominium quam securitas: neque
enim reges cuipiam de regno hominium præstant.
Unde in pacto inter Henricum II, regem Angliæ,
et Henricum filium, quem antea pater regem diserat, anno 1174, cum is hominium (quod filii alii
fecerant) facere voluisset, noluit dominus rex ab co
recipere, quia rex erat, sed securitatem accepit ab
eo, ut est apud Rogerum Hovedenum et Bromptonum. Ducas,
PG 148:273καὶ ὁ πρὶν μάχαιρα δίστομος κατὰ Λατίνων ἱστάμενος, πρύμναν ἤδη κρουσάμενος, ἑτεραλκέα τὴν νίκην ποιεῖται. (Ζ.) Δι’ ἃ δὴ καὶ ἐπὶ τὸν πατριαρχικὸν ἀναβεβηκὼς θρόνον πάντα ἦν αὐτὸς τῷ βασιλεῖ, καὶ γλῶττα καὶ χεὶρ καὶ κάλαμος γραμματέως ὀξυγράφου καὶ λέγων καὶ γράφων καὶ δογματίζων· ἔχων συνεργοὺς καὶ συλλήπτορας τοῦ ἀγῶνος τόν τε Μελιτηνιώτην καὶ τὸν Μετοχίτην, ἀρχιδιακόνους ὄντας τοῦ βασιλικοῦ κλήρου· καὶ ἔτι Γεώργιον τὸν ἐκ Κύπρου. συνελειτουργήκει μὲν οὖν τῶν πάντων οὐδεὶς τοῖς τοῦ Πάππα, οὔθ’ ὁ πατριάρχης αὐτὸς, οὔτε τῶν ἄλλων οὐδεὶς, ὅτι μὴ τὸ ἐνδόσιμον εἰληφότες τῶν Φρερίων τινὲς ἐλειτούργησαν ἅπαξ ἐν τῷ ναῷ τῶν Βλαχερνῶν διὰ χειροτονίαν τινὸς τῶν οἰκείων. ἀλλ’ ἐπανακτέον τὸν λόγον. γ. Ἦν ἀδελφὴ τῷ βασιλεῖ ὄνομα Εὐλογία. ταύτῃ πολλῶν οὐσῶν θυγατέρων, τὴν μὲν μίαν τὴν Ἄνναν συνέζευξεν ἀνδρὶ Νικηφόρῳ, τῷ τῆς Αἰτωλίας ἄρχοντι· τὴν δὲ ἑτέραν τὴν Μαρίαν Κωνσταντίνῳ, τῷ τῆς Ζαγορᾶς ἄρχοντι· ἄρτι τῶν προτέρων αὐτῶν γυναικῶν τὸν βίον ἀπολιπουσῶν. ἀδελφὰς δὲ κἀκείνας ὁ λόγος φθάσας ἐδήλωσε καὶ θυγατέρας τοῦ βασιλέως Θεοδώρου τοῦ Λάσκαρι.Igitur cum, ut supra est expositum, Mylzes et Asanis posteritate apud Trojan ob
eas causas quas diximus degens decessisset; filium
ejus Joannem Asanem, ut cui regnum Bulgari:e paterno jure deberetur, arcessit, desponsaque Irene
filia, cum maguis copiis mittit, tum ad Bulgariam
a Lachanæ tyrannide liberandam, tum ad suseipiendum regnum justa successione ad se devolu-
(a. c. 1259 að 1982) BYZANTINE NISTORIÆ LIB. V.
Ατὶν ἀπόγονον τὸν Μυτζὴν περὶ τὴν Τροίαν riculo tuo ulcisci.
ποιεῖσθαι τὴν δίαιταν δι᾿ ἄς ποτ' εἰρήκειμεν τάς
αἰτίας, εἶτα αὐτὸς μὲν ἔφθη τὸν βίον ἀπολιπών•
καταλελοίπει δὲ παῖδα Ἰωάννην τὴν 'Ασάν· τοῦτον
ὁ βασιλεὺς νῦν μεταπέμπεται, ἄνωθεν ἐκ πατέρων
τὰ δίκαια τῆς Βουλγαρικῆς ἀρχῆς κεκτημένον· καὶ
σ' ἑαυτοῦ θυγατρί συζεύξας Εἰρήνῃ πέμπει μετά
βαρεία: δυνάμεως ελευθερωσοντά τε τὴν Βουλγαριτὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Λαχανά τυραννίδος καὶ ἅμα διαδεξόμενον αὐτὸν αὐτήν, δίκαιον κλῆρον ἤδη προς
αὐτὸν [Ρ. 80] καταβεβηκυίαν.
tum.
IV. Cæterum Lachanas firmandæ tyrannidis causa
tum in Scythiam proficiscens clandestinis imperatoris insidiis profuso illic sanguine dat pœnas. Asan
vero citra laborem volentibus Bulgaris regno potitur. His peractis Maria, imperatoris ex sorore
neptis, cum filio Michaele, quem ex Constantino
susceperat, indidem expulsa Constantinopolim venit. Quoniam autem magnis gaudiis dolores plerumque agnascuntur, et velut gladii quidam hostiles illam lætitiæ tranquillitatem turbant et confundunt, id ipsum tunc quoque 133 usu venit.
Nam eo tempore exstitit vir quidam nobilis, singulari prudentia et animi promptitudine inter Bulga
ros insignis, nomine Terteres: quem Asan nt sibi
conciliaret, atque ut securitati suæ consuleret, junβit sibi afinitate, desponsa ei sorore sua: priore videlicet uxore adempta, et cum liberis Nicwam
missa. Deinde Despotæ dignitate illum ornat. Vcrum is non diu apud eum, a quo ita honoratus fuerat, in fide et officio permansit: sed animadversa
ejus simplicitate et levitate insigni, brevi tempore
totius excrcitus et procerum non paucorum animos
sibi clam conciliavit. Jamque id agebat ut Asane
interfecto principatu potiretur. Quo ille cognito se
cum uxore ad visendum imperatorem eumdemque
socerum proficisci simulat: opum et pecuniarum
Bulgaricarum electissima quæque clanculum cogit:
deinde se Byzantium ad socerum imperatorem confert, atque illic reliquum vitae transigil. Tertres
vero, prohibente nemine, Bulgaricum regnum occupat. Et hæc hactenus.
Δ'. Ο μέντοι Λαχανάς, ἐπειδή περ έτυχε τηνικαῦτα
τὴν ἐπὶ Σκύθας των βεβαιώσεως ένεκα τῆς τυραννί
δες, λαθραίαις τοῦ βασιλέως ἐπιβουλαῖς ἐκεῖ τὴν δι'
αίματος δίδωσι δίκην. 'Απονητὶ δ᾽ ὁ 'Ασάν την
ἀρχὴν διαδέχεται, τῶν Βουλγάρων υποδεξαμένων
ασμένων. Τούτων οὕτω τελεσθέντων ἐξωθεῖται καὶ
Μαρία ἐκεῖθεν ἡ τοῦ βασιλέως ἀδελφιδή σὺν υἱῷ
Μιχαὴλ, ἐν ἐκ τοῦ Κωνσταντίνου γεγέννηκε, καὶ
Έχει πρὸς Κωνσταντινούπολιν. Ἐπεὶ δ᾽ ὡς τὰ πολλὰ
ταῖς μεγάλαις εὐφροσύναις ἐπιφύονται λύπαι, καλ
ἀπερ τινὰ ξίφη πολέμια τὴν τῆς εὐθυμίας εκείνης
και άπασιν ἐπιταράττοντα καὶ συγχέοντα, οὐδ᾽ ἐνα
ταῦθα τὸ ἔθος ἐπιλελοίπει· ἀλλ᾽ ἦν τηνικαῦτα ἀνὴρ
εὐγενής πάν τοῖς μάλιστα συνετός καὶ τῷ δραστηρίω
τῆς φύσεως ἐν Βουλγάροις ἐπίσημος, όνομα Τερτερῆς. Τοῦτον οἰκειώσασθαι θέλων ὁ Ἀσὰν καὶ ἅμα
περιποιούμενος ἑαυτῷ ἀφοβίαν γαμβρὸν ἐπ' ἀδελφή
κνείται, ἀφελόμενος καὶ ἀποστείλας ἐς Νίκαιαν
τὴν προτέραν ὁμόζυγον σὺν τοῖς τέκνοις αὐτοῦ. Τετ!
μηκε δ' ἐπὶ τούτοις αὐτὸν καὶ τῷ τοῦ δεσπότου ἀξιώ
ματι· ἀλλ' οὐκ ἀνέμεινεν οὗτος ἐπὶ πολὺ τῇ πρὸς
τὸν τετιμηκότα στοργῇ· ἀλλ' ἀφέλειαν καὶ κουφό.
τητα πλείστην καταγινώσκων αὐτοῦ ἔλαβεν ἐν οὐ
μακρῷ τῷ χρόνῳ τὰς γνώμας ἐφελκυσάμενο; τοῦ τε
στρατιωτικού παντός καὶ πρός γε οὐκ ὀλίγων ὅσης
τῶν ἐν τέλει. Έμελλα δὲ ἤδη καὶ τὴν ᾿Ασὰν διαχει
ρισάμενος ἐγκρατής ἔσεσθαι καὶ τῆς ἀρχῆς. Ὅπερ
αὐτὸς ἐγνωκώς προσποιείται μετὰ τῆς γυναικός
ἐκδημίαν ἐς τὸν πενθερὸν καὶ βασιλέα· καὶ λάθρα
ξυναγαγών πᾶν ὅ τι τῶν κειμηλίων καὶ χρημάτων
ἦν τῶν Βουλγαρικῶν τὸ ἐξαίρετον, ἧκεν εἰς τὸ Βυ
ζάντιον παρὰ τὸν βασιλέα καὶ πενθερόν· καὶ αὐτὸς μὲν ἐνταῦθα διήγαγε τοῦ λοιποῦ· ὁ δὲ Τερερῆς κατὰ
πολλὴν τοῦ κωλύσοντος ἐρημίαν τὴν τῶν Βουλγάρων ἀρχὴν ἐκεῖ σφετερίζεται. Είεν.
CAPUT IV.
Gennenses Galatæi insolescunt. Palæologus ob unius civis Byzantini cadem minatur illis extrema. Ut
veníam impetraverint. Eorumdem triremes due piratica, insalutato imperatore, Constantinopolin prælerockuntur. Earum reditum imperatoria exspectant. Genuensus conantur evadere. Cum imperatoris
configunt. Vincuntur. Latinorum fastus imminusus.
[Ρ. 81] Δ'. Ἐγὼ δὲ τοῦτο ἐκεῖνο τῶν πάλαι πολλῶν διακηκοώς, ὡς πολιτικῶς καὶ μετρίως ένεγκεῖν
εὐτυχίαν χαλεπώτερον ἢ δυστυχίαν, νῦν μᾶλλον ἐπὶ
της χρείας έτεθαυμάσειν συννενοηκώς. Ἰδοὺ γὰρ
καὶ οἱ ἐκ Γενούας αντιπέραν οἰκοῦντες τοῦ
Βυζαντίου τῷ τῆς ἀτελεία; κέρδει μεθυσθέντες καὶ
Variorum
Mytzes Asanis sororem duxerat uxorem, ut
dictum supra, lib. iu, cap. 2, sect. 4. Cur itaque
eman Gregoras ámbyovoy vocal? Boivin,
1. Ego vero quod e multis veterum cognovi, difAcilius esse res secundas quam adversas civiliter
et moderate ferre, nunc re ipsa edoctus magis admiror. Ecce enim Genuenses, qui e regione Lonstantinopolis habitabant, lucro immunitatis incbriati elatique superbia adversus Romanos insonotæ.
Pachymn. lib. v, cap. 3; lib. vi, cap. 1, 2,
8, 9. Ducang.
Pachymer. lib. v, cap. 30. Dugang.
(Β.) Ἐν τούτοις μέντοι τοῖς χρόνοις ἀνίσταταί τις ἐκ τῶν Βουλγάρων, βοσκηματώδης μὲν τὸ γένος ἀνὴρ, ποικίλος δὲ τὴν φρόνησιν καὶ δεινὸς καινοτέροις ἐπιθέσθαι πράγμασιν, ὄνομα Λαχανᾶς· ὃς πολλοὺς προσεταιρισάμενος τῶν χυδαίων καὶ ἀτασθάλων λῃστρικὸν ἐπετήδευσε βίον· ἐξ οὗ πολὺν ἐν βραχεῖ συνέλεξε πλοῦτον καὶ ἅμα στρατὸν ἱκανόν. τούτου τὰς συνεχεῖς καταδρομὰς καὶ ζημίας οὐκ ἀνεχομένῳ τῷ Κωνσταντίνῳ ἔδοξε συνηθροικότι τὰς ἑαυτοῦ δυνάμεις εἰς ἀντιπαράταξιν ἐξιέναι ἐκείνου καὶ διακυβεῦσαι τὸν περὶ τῶν ὅλων πραγμάτων κίνδυνον. αἰσχρὸν γὰρ εἶναι ἡγεῖτο, ἄνθρωπον τοῦ μηδενὸς ἄξιον ἐν βραχεῖ χρόνῳ μεγάλην ξυνειλοχότα δύναμιν οὐ μόνον μεγάλας ἐπάγειν συχνὰ τοῖς Βουλγάροις κακώσεις, ἀλλὰ καὶ μέγαν ὅλῃ τῇ ἀρχῇ τὸν κίνδυνον ἐπισείειν ἤδη. παρασκευασάμενος οὖν ἔξεισι· καὶ συμβαλὼν ἐκείνῳ νικᾶται καὶ στερεῖται μὴ μόνον τῆς ἀρχῆς, ἀλλὰ καὶ ζωῆς αὐτῆς· καὶ γίνεται παρ’ ἐλπίδα μὴ μόνον τῆς ἀρχῆς ἐγκρατὴς ὁ Λαχανᾶς, ἀλλὰ καὶ σύζυγος δεύτερος τῆς γυναικὸς Κωνσταντίνου.Igitur cum, ut supra est expositum, Mylzes et Asanis posteritate apud Trojan ob
eas causas quas diximus degens decessisset; filium
ejus Joannem Asanem, ut cui regnum Bulgari:e paterno jure deberetur, arcessit, desponsaque Irene
filia, cum maguis copiis mittit, tum ad Bulgariam
a Lachanæ tyrannide liberandam, tum ad suseipiendum regnum justa successione ad se devolu-
(a. c. 1259 að 1982) BYZANTINE NISTORIÆ LIB. V.
Ατὶν ἀπόγονον τὸν Μυτζὴν περὶ τὴν Τροίαν riculo tuo ulcisci.
ποιεῖσθαι τὴν δίαιταν δι᾿ ἄς ποτ' εἰρήκειμεν τάς
αἰτίας, εἶτα αὐτὸς μὲν ἔφθη τὸν βίον ἀπολιπών•
καταλελοίπει δὲ παῖδα Ἰωάννην τὴν 'Ασάν· τοῦτον
ὁ βασιλεὺς νῦν μεταπέμπεται, ἄνωθεν ἐκ πατέρων
τὰ δίκαια τῆς Βουλγαρικῆς ἀρχῆς κεκτημένον· καὶ
σ' ἑαυτοῦ θυγατρί συζεύξας Εἰρήνῃ πέμπει μετά
βαρεία: δυνάμεως ελευθερωσοντά τε τὴν Βουλγαριτὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Λαχανά τυραννίδος καὶ ἅμα διαδεξόμενον αὐτὸν αὐτήν, δίκαιον κλῆρον ἤδη προς
αὐτὸν [Ρ. 80] καταβεβηκυίαν.
tum.
IV. Cæterum Lachanas firmandæ tyrannidis causa
tum in Scythiam proficiscens clandestinis imperatoris insidiis profuso illic sanguine dat pœnas. Asan
vero citra laborem volentibus Bulgaris regno potitur. His peractis Maria, imperatoris ex sorore
neptis, cum filio Michaele, quem ex Constantino
susceperat, indidem expulsa Constantinopolim venit. Quoniam autem magnis gaudiis dolores plerumque agnascuntur, et velut gladii quidam hostiles illam lætitiæ tranquillitatem turbant et confundunt, id ipsum tunc quoque 133 usu venit.
Nam eo tempore exstitit vir quidam nobilis, singulari prudentia et animi promptitudine inter Bulga
ros insignis, nomine Terteres: quem Asan nt sibi
conciliaret, atque ut securitati suæ consuleret, junβit sibi afinitate, desponsa ei sorore sua: priore videlicet uxore adempta, et cum liberis Nicwam
missa. Deinde Despotæ dignitate illum ornat. Vcrum is non diu apud eum, a quo ita honoratus fuerat, in fide et officio permansit: sed animadversa
ejus simplicitate et levitate insigni, brevi tempore
totius excrcitus et procerum non paucorum animos
sibi clam conciliavit. Jamque id agebat ut Asane
interfecto principatu potiretur. Quo ille cognito se
cum uxore ad visendum imperatorem eumdemque
socerum proficisci simulat: opum et pecuniarum
Bulgaricarum electissima quæque clanculum cogit:
deinde se Byzantium ad socerum imperatorem confert, atque illic reliquum vitae transigil. Tertres
vero, prohibente nemine, Bulgaricum regnum occupat. Et hæc hactenus.
Δ'. Ο μέντοι Λαχανάς, ἐπειδή περ έτυχε τηνικαῦτα
τὴν ἐπὶ Σκύθας των βεβαιώσεως ένεκα τῆς τυραννί
δες, λαθραίαις τοῦ βασιλέως ἐπιβουλαῖς ἐκεῖ τὴν δι'
αίματος δίδωσι δίκην. 'Απονητὶ δ᾽ ὁ 'Ασάν την
ἀρχὴν διαδέχεται, τῶν Βουλγάρων υποδεξαμένων
ασμένων. Τούτων οὕτω τελεσθέντων ἐξωθεῖται καὶ
Μαρία ἐκεῖθεν ἡ τοῦ βασιλέως ἀδελφιδή σὺν υἱῷ
Μιχαὴλ, ἐν ἐκ τοῦ Κωνσταντίνου γεγέννηκε, καὶ
Έχει πρὸς Κωνσταντινούπολιν. Ἐπεὶ δ᾽ ὡς τὰ πολλὰ
ταῖς μεγάλαις εὐφροσύναις ἐπιφύονται λύπαι, καλ
ἀπερ τινὰ ξίφη πολέμια τὴν τῆς εὐθυμίας εκείνης
και άπασιν ἐπιταράττοντα καὶ συγχέοντα, οὐδ᾽ ἐνα
ταῦθα τὸ ἔθος ἐπιλελοίπει· ἀλλ᾽ ἦν τηνικαῦτα ἀνὴρ
εὐγενής πάν τοῖς μάλιστα συνετός καὶ τῷ δραστηρίω
τῆς φύσεως ἐν Βουλγάροις ἐπίσημος, όνομα Τερτερῆς. Τοῦτον οἰκειώσασθαι θέλων ὁ Ἀσὰν καὶ ἅμα
περιποιούμενος ἑαυτῷ ἀφοβίαν γαμβρὸν ἐπ' ἀδελφή
κνείται, ἀφελόμενος καὶ ἀποστείλας ἐς Νίκαιαν
τὴν προτέραν ὁμόζυγον σὺν τοῖς τέκνοις αὐτοῦ. Τετ!
μηκε δ' ἐπὶ τούτοις αὐτὸν καὶ τῷ τοῦ δεσπότου ἀξιώ
ματι· ἀλλ' οὐκ ἀνέμεινεν οὗτος ἐπὶ πολὺ τῇ πρὸς
τὸν τετιμηκότα στοργῇ· ἀλλ' ἀφέλειαν καὶ κουφό.
τητα πλείστην καταγινώσκων αὐτοῦ ἔλαβεν ἐν οὐ
μακρῷ τῷ χρόνῳ τὰς γνώμας ἐφελκυσάμενο; τοῦ τε
στρατιωτικού παντός καὶ πρός γε οὐκ ὀλίγων ὅσης
τῶν ἐν τέλει. Έμελλα δὲ ἤδη καὶ τὴν ᾿Ασὰν διαχει
ρισάμενος ἐγκρατής ἔσεσθαι καὶ τῆς ἀρχῆς. Ὅπερ
αὐτὸς ἐγνωκώς προσποιείται μετὰ τῆς γυναικός
ἐκδημίαν ἐς τὸν πενθερὸν καὶ βασιλέα· καὶ λάθρα
ξυναγαγών πᾶν ὅ τι τῶν κειμηλίων καὶ χρημάτων
ἦν τῶν Βουλγαρικῶν τὸ ἐξαίρετον, ἧκεν εἰς τὸ Βυ
ζάντιον παρὰ τὸν βασιλέα καὶ πενθερόν· καὶ αὐτὸς μὲν ἐνταῦθα διήγαγε τοῦ λοιποῦ· ὁ δὲ Τερερῆς κατὰ
πολλὴν τοῦ κωλύσοντος ἐρημίαν τὴν τῶν Βουλγάρων ἀρχὴν ἐκεῖ σφετερίζεται. Είεν.
CAPUT IV.
Gennenses Galatæi insolescunt. Palæologus ob unius civis Byzantini cadem minatur illis extrema. Ut
veníam impetraverint. Eorumdem triremes due piratica, insalutato imperatore, Constantinopolin prælerockuntur. Earum reditum imperatoria exspectant. Genuensus conantur evadere. Cum imperatoris
configunt. Vincuntur. Latinorum fastus imminusus.
[Ρ. 81] Δ'. Ἐγὼ δὲ τοῦτο ἐκεῖνο τῶν πάλαι πολλῶν διακηκοώς, ὡς πολιτικῶς καὶ μετρίως ένεγκεῖν
εὐτυχίαν χαλεπώτερον ἢ δυστυχίαν, νῦν μᾶλλον ἐπὶ
της χρείας έτεθαυμάσειν συννενοηκώς. Ἰδοὺ γὰρ
καὶ οἱ ἐκ Γενούας αντιπέραν οἰκοῦντες τοῦ
Βυζαντίου τῷ τῆς ἀτελεία; κέρδει μεθυσθέντες καὶ
Variorum
Mytzes Asanis sororem duxerat uxorem, ut
dictum supra, lib. iu, cap. 2, sect. 4. Cur itaque
eman Gregoras ámbyovoy vocal? Boivin,
1. Ego vero quod e multis veterum cognovi, difAcilius esse res secundas quam adversas civiliter
et moderate ferre, nunc re ipsa edoctus magis admiror. Ecce enim Genuenses, qui e regione Lonstantinopolis habitabant, lucro immunitatis incbriati elatique superbia adversus Romanos insonotæ.
Pachymn. lib. v, cap. 3; lib. vi, cap. 1, 2,
8, 9. Ducang.
Pachymer. lib. v, cap. 30. Dugang.
ὃς καὶ διενοεῖτο λοιπὸν τελευτῶντος τοῦ χειμῶνος ἅμα ἦρι πέμπειν ἐνέδρας καὶ κατὰ τῶν ὁμορούντων Ῥωμαϊκῶν χωρίων καὶ πολιχνίων, ἵν’ ἀσθενεστέρων αὐτῶν γινομένων ἰσχυρότατος ἐκεῖνος δοκῇ. (Γ.) Ταῦτα τῷ βασιλεῖ ἀκουσθέντα οὐκ ὀϊστὰ ἔδοξαν, οὐδὲ λήθης ἄξια καὶ περιφρονήσεως· ἀλλ’ ἐν παντὶ φροντίδος ἐχώρει καὶ πλήρης ἦν ἀθυμίας· οὐχ ὅτι τέως ἐνόμιζε φοβερὸν ἐκεῖνον, ἀλλὰ σπουδῇ χρώμενον θερμοτάτῃ πρὸς ὅπερ ἂν τὸ βουλόμενον ὑποτίθησι βλέπων ἔλεγεν ὁδῷ προβαίνοντα κατὰ μικρὸν ἐς μέγα δυνάμεως ἐπαρθῆναι, ὡς δυσκαταγώνιστον καὶ Ῥωμαίοις ὀψὲ γενέσθαι. χρῆναι δὲ τοὺς ἀκινδύνως βιοῦν ἐθέλοντας φθάνειν καὶ προαναστέλλειν τὴν ὁρμὴν τῶν δεινῶν· καὶ παρὸν ἐκ τοῦ ῥᾴστου τὰς ῥίζας ἐκτέμνειν ἐν τῷ παρόντι τῆς μελλούσης βλάστης, μὴ μέλλειν μηδὲ περιμένειν τῶν πονηρῶν ἔργων ἀμύνεσθαι μετὰ κινδύνων τὸν δράσαντα, παρὸν ἀκινδύνως τῆς διανοίας καὶ τῆς ὁρμῆς αὐτῆς. ὅθεν ἐπειδήπερ ὁ λόγος φθάσας ἐδήλωσε τὸν τοῦ Ἀσὰν ἀπόγονον τὸν Μυτζῆν περὶ τὴν Τροίαν ποιεῖσθαι τὴν δίαιταν δι’ ἅς ποτ’ εἰρήκειμεν τὰς αἰτίας, εἶτα αὐτὸς μὲν ἔφθη τὸν βίον ἀπολιπών· καταλελοίπει δὲ παῖδα Ἰωάννην τὸν Ἀσάν·Igitur cum, ut supra est expositum, Mylzes et Asanis posteritate apud Trojan ob
eas causas quas diximus degens decessisset; filium
ejus Joannem Asanem, ut cui regnum Bulgari:e paterno jure deberetur, arcessit, desponsaque Irene
filia, cum maguis copiis mittit, tum ad Bulgariam
a Lachanæ tyrannide liberandam, tum ad suseipiendum regnum justa successione ad se devolu-
(a. c. 1259 að 1982) BYZANTINE NISTORIÆ LIB. V.
Ατὶν ἀπόγονον τὸν Μυτζὴν περὶ τὴν Τροίαν riculo tuo ulcisci.
ποιεῖσθαι τὴν δίαιταν δι᾿ ἄς ποτ' εἰρήκειμεν τάς
αἰτίας, εἶτα αὐτὸς μὲν ἔφθη τὸν βίον ἀπολιπών•
καταλελοίπει δὲ παῖδα Ἰωάννην τὴν 'Ασάν· τοῦτον
ὁ βασιλεὺς νῦν μεταπέμπεται, ἄνωθεν ἐκ πατέρων
τὰ δίκαια τῆς Βουλγαρικῆς ἀρχῆς κεκτημένον· καὶ
σ' ἑαυτοῦ θυγατρί συζεύξας Εἰρήνῃ πέμπει μετά
βαρεία: δυνάμεως ελευθερωσοντά τε τὴν Βουλγαριτὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Λαχανά τυραννίδος καὶ ἅμα διαδεξόμενον αὐτὸν αὐτήν, δίκαιον κλῆρον ἤδη προς
αὐτὸν [Ρ. 80] καταβεβηκυίαν.
tum.
IV. Cæterum Lachanas firmandæ tyrannidis causa
tum in Scythiam proficiscens clandestinis imperatoris insidiis profuso illic sanguine dat pœnas. Asan
vero citra laborem volentibus Bulgaris regno potitur. His peractis Maria, imperatoris ex sorore
neptis, cum filio Michaele, quem ex Constantino
susceperat, indidem expulsa Constantinopolim venit. Quoniam autem magnis gaudiis dolores plerumque agnascuntur, et velut gladii quidam hostiles illam lætitiæ tranquillitatem turbant et confundunt, id ipsum tunc quoque 133 usu venit.
Nam eo tempore exstitit vir quidam nobilis, singulari prudentia et animi promptitudine inter Bulga
ros insignis, nomine Terteres: quem Asan nt sibi
conciliaret, atque ut securitati suæ consuleret, junβit sibi afinitate, desponsa ei sorore sua: priore videlicet uxore adempta, et cum liberis Nicwam
missa. Deinde Despotæ dignitate illum ornat. Vcrum is non diu apud eum, a quo ita honoratus fuerat, in fide et officio permansit: sed animadversa
ejus simplicitate et levitate insigni, brevi tempore
totius excrcitus et procerum non paucorum animos
sibi clam conciliavit. Jamque id agebat ut Asane
interfecto principatu potiretur. Quo ille cognito se
cum uxore ad visendum imperatorem eumdemque
socerum proficisci simulat: opum et pecuniarum
Bulgaricarum electissima quæque clanculum cogit:
deinde se Byzantium ad socerum imperatorem confert, atque illic reliquum vitae transigil. Tertres
vero, prohibente nemine, Bulgaricum regnum occupat. Et hæc hactenus.
Δ'. Ο μέντοι Λαχανάς, ἐπειδή περ έτυχε τηνικαῦτα
τὴν ἐπὶ Σκύθας των βεβαιώσεως ένεκα τῆς τυραννί
δες, λαθραίαις τοῦ βασιλέως ἐπιβουλαῖς ἐκεῖ τὴν δι'
αίματος δίδωσι δίκην. 'Απονητὶ δ᾽ ὁ 'Ασάν την
ἀρχὴν διαδέχεται, τῶν Βουλγάρων υποδεξαμένων
ασμένων. Τούτων οὕτω τελεσθέντων ἐξωθεῖται καὶ
Μαρία ἐκεῖθεν ἡ τοῦ βασιλέως ἀδελφιδή σὺν υἱῷ
Μιχαὴλ, ἐν ἐκ τοῦ Κωνσταντίνου γεγέννηκε, καὶ
Έχει πρὸς Κωνσταντινούπολιν. Ἐπεὶ δ᾽ ὡς τὰ πολλὰ
ταῖς μεγάλαις εὐφροσύναις ἐπιφύονται λύπαι, καλ
ἀπερ τινὰ ξίφη πολέμια τὴν τῆς εὐθυμίας εκείνης
και άπασιν ἐπιταράττοντα καὶ συγχέοντα, οὐδ᾽ ἐνα
ταῦθα τὸ ἔθος ἐπιλελοίπει· ἀλλ᾽ ἦν τηνικαῦτα ἀνὴρ
εὐγενής πάν τοῖς μάλιστα συνετός καὶ τῷ δραστηρίω
τῆς φύσεως ἐν Βουλγάροις ἐπίσημος, όνομα Τερτερῆς. Τοῦτον οἰκειώσασθαι θέλων ὁ Ἀσὰν καὶ ἅμα
περιποιούμενος ἑαυτῷ ἀφοβίαν γαμβρὸν ἐπ' ἀδελφή
κνείται, ἀφελόμενος καὶ ἀποστείλας ἐς Νίκαιαν
τὴν προτέραν ὁμόζυγον σὺν τοῖς τέκνοις αὐτοῦ. Τετ!
μηκε δ' ἐπὶ τούτοις αὐτὸν καὶ τῷ τοῦ δεσπότου ἀξιώ
ματι· ἀλλ' οὐκ ἀνέμεινεν οὗτος ἐπὶ πολὺ τῇ πρὸς
τὸν τετιμηκότα στοργῇ· ἀλλ' ἀφέλειαν καὶ κουφό.
τητα πλείστην καταγινώσκων αὐτοῦ ἔλαβεν ἐν οὐ
μακρῷ τῷ χρόνῳ τὰς γνώμας ἐφελκυσάμενο; τοῦ τε
στρατιωτικού παντός καὶ πρός γε οὐκ ὀλίγων ὅσης
τῶν ἐν τέλει. Έμελλα δὲ ἤδη καὶ τὴν ᾿Ασὰν διαχει
ρισάμενος ἐγκρατής ἔσεσθαι καὶ τῆς ἀρχῆς. Ὅπερ
αὐτὸς ἐγνωκώς προσποιείται μετὰ τῆς γυναικός
ἐκδημίαν ἐς τὸν πενθερὸν καὶ βασιλέα· καὶ λάθρα
ξυναγαγών πᾶν ὅ τι τῶν κειμηλίων καὶ χρημάτων
ἦν τῶν Βουλγαρικῶν τὸ ἐξαίρετον, ἧκεν εἰς τὸ Βυ
ζάντιον παρὰ τὸν βασιλέα καὶ πενθερόν· καὶ αὐτὸς μὲν ἐνταῦθα διήγαγε τοῦ λοιποῦ· ὁ δὲ Τερερῆς κατὰ
πολλὴν τοῦ κωλύσοντος ἐρημίαν τὴν τῶν Βουλγάρων ἀρχὴν ἐκεῖ σφετερίζεται. Είεν.
CAPUT IV.
Gennenses Galatæi insolescunt. Palæologus ob unius civis Byzantini cadem minatur illis extrema. Ut
veníam impetraverint. Eorumdem triremes due piratica, insalutato imperatore, Constantinopolin prælerockuntur. Earum reditum imperatoria exspectant. Genuensus conantur evadere. Cum imperatoris
configunt. Vincuntur. Latinorum fastus imminusus.
[Ρ. 81] Δ'. Ἐγὼ δὲ τοῦτο ἐκεῖνο τῶν πάλαι πολλῶν διακηκοώς, ὡς πολιτικῶς καὶ μετρίως ένεγκεῖν
εὐτυχίαν χαλεπώτερον ἢ δυστυχίαν, νῦν μᾶλλον ἐπὶ
της χρείας έτεθαυμάσειν συννενοηκώς. Ἰδοὺ γὰρ
καὶ οἱ ἐκ Γενούας αντιπέραν οἰκοῦντες τοῦ
Βυζαντίου τῷ τῆς ἀτελεία; κέρδει μεθυσθέντες καὶ
Variorum
Mytzes Asanis sororem duxerat uxorem, ut
dictum supra, lib. iu, cap. 2, sect. 4. Cur itaque
eman Gregoras ámbyovoy vocal? Boivin,
1. Ego vero quod e multis veterum cognovi, difAcilius esse res secundas quam adversas civiliter
et moderate ferre, nunc re ipsa edoctus magis admiror. Ecce enim Genuenses, qui e regione Lonstantinopolis habitabant, lucro immunitatis incbriati elatique superbia adversus Romanos insonotæ.
Pachymn. lib. v, cap. 3; lib. vi, cap. 1, 2,
8, 9. Ducang.
Pachymer. lib. v, cap. 30. Dugang.
τοῦτον ὁ βασιλεὺς νῦν μεταπέμπεται, ἄνωθεν ἐκ πατέρων τὰ δίκαια τῆς Βουλγαρικῆς ἀρχῆς κεκτημένον· καὶ τῇ ἑαυτοῦ θυγατρὶ συζεύξας Εἰρήνῃ πέμπει μετὰ βαρείας δυνάμεως ἐλευθερώσοντά τε τὴν Βουλγαρικὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Λαχανᾶ τυραννίδος καὶ ἅμα διαδεξόμενον αὐτὸν αὐτὴν, δίκαιον κλῆρον ἤδη πρὸς αὐτὸν καταβεβηκυῖαν. (Δ.) Ὁ μέντοι Λαχανᾶς, ἐπειδήπερ ἔτυχε τηνικαῦτα τὴν ἐπὶ Σκύθας ἰὼν βεβαιώσεως ἕνεκα τῆς τυραννίδος, λαθραίαις τοῦ βασιλέως ἐπιβουλαῖς ἐκεῖ τὴν δι’ αἵματος δίδωσι δίκην. ἀπονητὶ δ’ ὁ Ἀσὰν τὴν ἀρχὴν διαδέχεται, τῶν Βουλγάρων ὑποδεξαμένων ἀσμένων. τούτων οὕτω τελεσθέντων ἐξωθεῖται καὶ Μαρία ἐκεῖθεν ἡ τοῦ βασιλέως ἀδελφιδῆ σὺν υἱῷ Μιχαὴλ, ὃν ἐκ τοῦ Κωνσταντίνου γεγέννηκε, καὶ ἥκει πρὸς Κωνσταντινούπολιν. ἐπεὶ δ’ ὡς τὰ πολλὰ ταῖς μεγάλαις εὐφροσύναις ἐπιφύονται λῦπαι, καθάπερ τινὰ ξίφη πολέμια τὴν τῆς εὐθυμίας ἐκείνης κατάστασιν ἐπιταράττοντα καὶ συγχέοντα, οὐδ’ ἐνταῦθα τὸ ἔθος ἐπιλελοίπει· ἀλλ’ ἦν τηνικαῦτα ἀνὴρ εὐγενὴς κἀν τοῖς μάλιστα συνετὸς καὶ τῷ δραστηρίῳ τῆς φύσεως ἐν Βουλγάροις ἐπίσημος, ὄνομα Τερτερῆς.Igitur cum, ut supra est expositum, Mylzes et Asanis posteritate apud Trojan ob
eas causas quas diximus degens decessisset; filium
ejus Joannem Asanem, ut cui regnum Bulgari:e paterno jure deberetur, arcessit, desponsaque Irene
filia, cum maguis copiis mittit, tum ad Bulgariam
a Lachanæ tyrannide liberandam, tum ad suseipiendum regnum justa successione ad se devolu-
(a. c. 1259 að 1982) BYZANTINE NISTORIÆ LIB. V.
Ατὶν ἀπόγονον τὸν Μυτζὴν περὶ τὴν Τροίαν riculo tuo ulcisci.
ποιεῖσθαι τὴν δίαιταν δι᾿ ἄς ποτ' εἰρήκειμεν τάς
αἰτίας, εἶτα αὐτὸς μὲν ἔφθη τὸν βίον ἀπολιπών•
καταλελοίπει δὲ παῖδα Ἰωάννην τὴν 'Ασάν· τοῦτον
ὁ βασιλεὺς νῦν μεταπέμπεται, ἄνωθεν ἐκ πατέρων
τὰ δίκαια τῆς Βουλγαρικῆς ἀρχῆς κεκτημένον· καὶ
σ' ἑαυτοῦ θυγατρί συζεύξας Εἰρήνῃ πέμπει μετά
βαρεία: δυνάμεως ελευθερωσοντά τε τὴν Βουλγαριτὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Λαχανά τυραννίδος καὶ ἅμα διαδεξόμενον αὐτὸν αὐτήν, δίκαιον κλῆρον ἤδη προς
αὐτὸν [Ρ. 80] καταβεβηκυίαν.
tum.
IV. Cæterum Lachanas firmandæ tyrannidis causa
tum in Scythiam proficiscens clandestinis imperatoris insidiis profuso illic sanguine dat pœnas. Asan
vero citra laborem volentibus Bulgaris regno potitur. His peractis Maria, imperatoris ex sorore
neptis, cum filio Michaele, quem ex Constantino
susceperat, indidem expulsa Constantinopolim venit. Quoniam autem magnis gaudiis dolores plerumque agnascuntur, et velut gladii quidam hostiles illam lætitiæ tranquillitatem turbant et confundunt, id ipsum tunc quoque 133 usu venit.
Nam eo tempore exstitit vir quidam nobilis, singulari prudentia et animi promptitudine inter Bulga
ros insignis, nomine Terteres: quem Asan nt sibi
conciliaret, atque ut securitati suæ consuleret, junβit sibi afinitate, desponsa ei sorore sua: priore videlicet uxore adempta, et cum liberis Nicwam
missa. Deinde Despotæ dignitate illum ornat. Vcrum is non diu apud eum, a quo ita honoratus fuerat, in fide et officio permansit: sed animadversa
ejus simplicitate et levitate insigni, brevi tempore
totius excrcitus et procerum non paucorum animos
sibi clam conciliavit. Jamque id agebat ut Asane
interfecto principatu potiretur. Quo ille cognito se
cum uxore ad visendum imperatorem eumdemque
socerum proficisci simulat: opum et pecuniarum
Bulgaricarum electissima quæque clanculum cogit:
deinde se Byzantium ad socerum imperatorem confert, atque illic reliquum vitae transigil. Tertres
vero, prohibente nemine, Bulgaricum regnum occupat. Et hæc hactenus.
Δ'. Ο μέντοι Λαχανάς, ἐπειδή περ έτυχε τηνικαῦτα
τὴν ἐπὶ Σκύθας των βεβαιώσεως ένεκα τῆς τυραννί
δες, λαθραίαις τοῦ βασιλέως ἐπιβουλαῖς ἐκεῖ τὴν δι'
αίματος δίδωσι δίκην. 'Απονητὶ δ᾽ ὁ 'Ασάν την
ἀρχὴν διαδέχεται, τῶν Βουλγάρων υποδεξαμένων
ασμένων. Τούτων οὕτω τελεσθέντων ἐξωθεῖται καὶ
Μαρία ἐκεῖθεν ἡ τοῦ βασιλέως ἀδελφιδή σὺν υἱῷ
Μιχαὴλ, ἐν ἐκ τοῦ Κωνσταντίνου γεγέννηκε, καὶ
Έχει πρὸς Κωνσταντινούπολιν. Ἐπεὶ δ᾽ ὡς τὰ πολλὰ
ταῖς μεγάλαις εὐφροσύναις ἐπιφύονται λύπαι, καλ
ἀπερ τινὰ ξίφη πολέμια τὴν τῆς εὐθυμίας εκείνης
και άπασιν ἐπιταράττοντα καὶ συγχέοντα, οὐδ᾽ ἐνα
ταῦθα τὸ ἔθος ἐπιλελοίπει· ἀλλ᾽ ἦν τηνικαῦτα ἀνὴρ
εὐγενής πάν τοῖς μάλιστα συνετός καὶ τῷ δραστηρίω
τῆς φύσεως ἐν Βουλγάροις ἐπίσημος, όνομα Τερτερῆς. Τοῦτον οἰκειώσασθαι θέλων ὁ Ἀσὰν καὶ ἅμα
περιποιούμενος ἑαυτῷ ἀφοβίαν γαμβρὸν ἐπ' ἀδελφή
κνείται, ἀφελόμενος καὶ ἀποστείλας ἐς Νίκαιαν
τὴν προτέραν ὁμόζυγον σὺν τοῖς τέκνοις αὐτοῦ. Τετ!
μηκε δ' ἐπὶ τούτοις αὐτὸν καὶ τῷ τοῦ δεσπότου ἀξιώ
ματι· ἀλλ' οὐκ ἀνέμεινεν οὗτος ἐπὶ πολὺ τῇ πρὸς
τὸν τετιμηκότα στοργῇ· ἀλλ' ἀφέλειαν καὶ κουφό.
τητα πλείστην καταγινώσκων αὐτοῦ ἔλαβεν ἐν οὐ
μακρῷ τῷ χρόνῳ τὰς γνώμας ἐφελκυσάμενο; τοῦ τε
στρατιωτικού παντός καὶ πρός γε οὐκ ὀλίγων ὅσης
τῶν ἐν τέλει. Έμελλα δὲ ἤδη καὶ τὴν ᾿Ασὰν διαχει
ρισάμενος ἐγκρατής ἔσεσθαι καὶ τῆς ἀρχῆς. Ὅπερ
αὐτὸς ἐγνωκώς προσποιείται μετὰ τῆς γυναικός
ἐκδημίαν ἐς τὸν πενθερὸν καὶ βασιλέα· καὶ λάθρα
ξυναγαγών πᾶν ὅ τι τῶν κειμηλίων καὶ χρημάτων
ἦν τῶν Βουλγαρικῶν τὸ ἐξαίρετον, ἧκεν εἰς τὸ Βυ
ζάντιον παρὰ τὸν βασιλέα καὶ πενθερόν· καὶ αὐτὸς μὲν ἐνταῦθα διήγαγε τοῦ λοιποῦ· ὁ δὲ Τερερῆς κατὰ
πολλὴν τοῦ κωλύσοντος ἐρημίαν τὴν τῶν Βουλγάρων ἀρχὴν ἐκεῖ σφετερίζεται. Είεν.
CAPUT IV.
Gennenses Galatæi insolescunt. Palæologus ob unius civis Byzantini cadem minatur illis extrema. Ut
veníam impetraverint. Eorumdem triremes due piratica, insalutato imperatore, Constantinopolin prælerockuntur. Earum reditum imperatoria exspectant. Genuensus conantur evadere. Cum imperatoris
configunt. Vincuntur. Latinorum fastus imminusus.
[Ρ. 81] Δ'. Ἐγὼ δὲ τοῦτο ἐκεῖνο τῶν πάλαι πολλῶν διακηκοώς, ὡς πολιτικῶς καὶ μετρίως ένεγκεῖν
εὐτυχίαν χαλεπώτερον ἢ δυστυχίαν, νῦν μᾶλλον ἐπὶ
της χρείας έτεθαυμάσειν συννενοηκώς. Ἰδοὺ γὰρ
καὶ οἱ ἐκ Γενούας αντιπέραν οἰκοῦντες τοῦ
Βυζαντίου τῷ τῆς ἀτελεία; κέρδει μεθυσθέντες καὶ
Variorum
Mytzes Asanis sororem duxerat uxorem, ut
dictum supra, lib. iu, cap. 2, sect. 4. Cur itaque
eman Gregoras ámbyovoy vocal? Boivin,
1. Ego vero quod e multis veterum cognovi, difAcilius esse res secundas quam adversas civiliter
et moderate ferre, nunc re ipsa edoctus magis admiror. Ecce enim Genuenses, qui e regione Lonstantinopolis habitabant, lucro immunitatis incbriati elatique superbia adversus Romanos insonotæ.
Pachymn. lib. v, cap. 3; lib. vi, cap. 1, 2,
8, 9. Ducang.
Pachymer. lib. v, cap. 30. Dugang.
τοῦτον οἰκειώσασθαι θέλων ὁ Ἀσὰν καὶ ἅμα περιποιούμενος ἑαυτῷ ἀφοβίαν γαμβρὸν ἐπ’ ἀδελφῇ ποιεῖται, ἀφελόμενος καὶ ἀποστείλας ἐς Νίκαιαν τὴν προτέραν ὁμόζυγον σὺν τοῖς τέκνοις αὐτοῦ. τετίμηκε δ’ ἐπὶ τούτοις αὐτὸν καὶ τῷ τοῦ δεσπότου ἀξιώματι· ἀλλ’ οὐκ ἐνέμεινεν οὗτος ἐπὶ πολὺ τῇ πρὸς τὸν τετιμηκότα στοργῇ· ἀλλ’ ἀφέλειαν καὶ κουφότητα πλείστην καταγινώσκων αὐτοῦ ἔλαθεν ἐν οὐ μακρῷ τῷ χρόνῳ τὰς γνώμας ἐφελκυσάμενος τοῦ τε στρατιωτικοῦ παντὸς καὶ πρός γε οὐκ ὀλίγων ὅσοι τῶν ἐν τέλει. ἔμελλε δὲ ἤδη καὶ τὸν Ἀσὰν διαχειρισάμενος ἐγκρατὴς ἔσεσθαι καὶ τῆς ἀρχῆς. ὅπερ αὐτὸς ἐγνωκὼς προσποιεῖται μετὰ τῆς γυναικὸς ἐκδημίαν ἐς τὸν πενθερὸν καὶ βασιλέα· καὶ λάθρα ξυναγαγὼν πᾶν ὅ, τι τῶν κειμηλίων καὶ χρημάτων ἦν τῶν Βουλγαρικῶν τὸ ἐξαίρετον, ἧκεν εἰς τὸ Βυζάντιον παρὰ τὸν βασιλέα καὶ πενθερόν· καὶ αὐτὸς μὲν ἐνταῦθα διήγαγε τοῦ λοιποῦ ὁ δὲ Τερτερῆς κατὰ πολλὴν τοῦ κωλύσοντος ἐρημίαν τὴν τῶν Βουλγάρων ἀρχὴν ἐκεῖ σφετερίζεται. εἶεν. δ. Ἐγὼ δὲ τοῦτο ἐκεῖνο τῶν πάλαι πολλῶν διακηκοὼς, ὡς πολιτικῶς καὶ μετρίως ἐνεγκεῖν εὐτυχίαν χαλεπώτερον.Igitur cum, ut supra est expositum, Mylzes et Asanis posteritate apud Trojan ob
eas causas quas diximus degens decessisset; filium
ejus Joannem Asanem, ut cui regnum Bulgari:e paterno jure deberetur, arcessit, desponsaque Irene
filia, cum maguis copiis mittit, tum ad Bulgariam
a Lachanæ tyrannide liberandam, tum ad suseipiendum regnum justa successione ad se devolu-
(a. c. 1259 að 1982) BYZANTINE NISTORIÆ LIB. V.
Ατὶν ἀπόγονον τὸν Μυτζὴν περὶ τὴν Τροίαν riculo tuo ulcisci.
ποιεῖσθαι τὴν δίαιταν δι᾿ ἄς ποτ' εἰρήκειμεν τάς
αἰτίας, εἶτα αὐτὸς μὲν ἔφθη τὸν βίον ἀπολιπών•
καταλελοίπει δὲ παῖδα Ἰωάννην τὴν 'Ασάν· τοῦτον
ὁ βασιλεὺς νῦν μεταπέμπεται, ἄνωθεν ἐκ πατέρων
τὰ δίκαια τῆς Βουλγαρικῆς ἀρχῆς κεκτημένον· καὶ
σ' ἑαυτοῦ θυγατρί συζεύξας Εἰρήνῃ πέμπει μετά
βαρεία: δυνάμεως ελευθερωσοντά τε τὴν Βουλγαριτὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Λαχανά τυραννίδος καὶ ἅμα διαδεξόμενον αὐτὸν αὐτήν, δίκαιον κλῆρον ἤδη προς
αὐτὸν [Ρ. 80] καταβεβηκυίαν.
tum.
IV. Cæterum Lachanas firmandæ tyrannidis causa
tum in Scythiam proficiscens clandestinis imperatoris insidiis profuso illic sanguine dat pœnas. Asan
vero citra laborem volentibus Bulgaris regno potitur. His peractis Maria, imperatoris ex sorore
neptis, cum filio Michaele, quem ex Constantino
susceperat, indidem expulsa Constantinopolim venit. Quoniam autem magnis gaudiis dolores plerumque agnascuntur, et velut gladii quidam hostiles illam lætitiæ tranquillitatem turbant et confundunt, id ipsum tunc quoque 133 usu venit.
Nam eo tempore exstitit vir quidam nobilis, singulari prudentia et animi promptitudine inter Bulga
ros insignis, nomine Terteres: quem Asan nt sibi
conciliaret, atque ut securitati suæ consuleret, junβit sibi afinitate, desponsa ei sorore sua: priore videlicet uxore adempta, et cum liberis Nicwam
missa. Deinde Despotæ dignitate illum ornat. Vcrum is non diu apud eum, a quo ita honoratus fuerat, in fide et officio permansit: sed animadversa
ejus simplicitate et levitate insigni, brevi tempore
totius excrcitus et procerum non paucorum animos
sibi clam conciliavit. Jamque id agebat ut Asane
interfecto principatu potiretur. Quo ille cognito se
cum uxore ad visendum imperatorem eumdemque
socerum proficisci simulat: opum et pecuniarum
Bulgaricarum electissima quæque clanculum cogit:
deinde se Byzantium ad socerum imperatorem confert, atque illic reliquum vitae transigil. Tertres
vero, prohibente nemine, Bulgaricum regnum occupat. Et hæc hactenus.
Δ'. Ο μέντοι Λαχανάς, ἐπειδή περ έτυχε τηνικαῦτα
τὴν ἐπὶ Σκύθας των βεβαιώσεως ένεκα τῆς τυραννί
δες, λαθραίαις τοῦ βασιλέως ἐπιβουλαῖς ἐκεῖ τὴν δι'
αίματος δίδωσι δίκην. 'Απονητὶ δ᾽ ὁ 'Ασάν την
ἀρχὴν διαδέχεται, τῶν Βουλγάρων υποδεξαμένων
ασμένων. Τούτων οὕτω τελεσθέντων ἐξωθεῖται καὶ
Μαρία ἐκεῖθεν ἡ τοῦ βασιλέως ἀδελφιδή σὺν υἱῷ
Μιχαὴλ, ἐν ἐκ τοῦ Κωνσταντίνου γεγέννηκε, καὶ
Έχει πρὸς Κωνσταντινούπολιν. Ἐπεὶ δ᾽ ὡς τὰ πολλὰ
ταῖς μεγάλαις εὐφροσύναις ἐπιφύονται λύπαι, καλ
ἀπερ τινὰ ξίφη πολέμια τὴν τῆς εὐθυμίας εκείνης
και άπασιν ἐπιταράττοντα καὶ συγχέοντα, οὐδ᾽ ἐνα
ταῦθα τὸ ἔθος ἐπιλελοίπει· ἀλλ᾽ ἦν τηνικαῦτα ἀνὴρ
εὐγενής πάν τοῖς μάλιστα συνετός καὶ τῷ δραστηρίω
τῆς φύσεως ἐν Βουλγάροις ἐπίσημος, όνομα Τερτερῆς. Τοῦτον οἰκειώσασθαι θέλων ὁ Ἀσὰν καὶ ἅμα
περιποιούμενος ἑαυτῷ ἀφοβίαν γαμβρὸν ἐπ' ἀδελφή
κνείται, ἀφελόμενος καὶ ἀποστείλας ἐς Νίκαιαν
τὴν προτέραν ὁμόζυγον σὺν τοῖς τέκνοις αὐτοῦ. Τετ!
μηκε δ' ἐπὶ τούτοις αὐτὸν καὶ τῷ τοῦ δεσπότου ἀξιώ
ματι· ἀλλ' οὐκ ἀνέμεινεν οὗτος ἐπὶ πολὺ τῇ πρὸς
τὸν τετιμηκότα στοργῇ· ἀλλ' ἀφέλειαν καὶ κουφό.
τητα πλείστην καταγινώσκων αὐτοῦ ἔλαβεν ἐν οὐ
μακρῷ τῷ χρόνῳ τὰς γνώμας ἐφελκυσάμενο; τοῦ τε
στρατιωτικού παντός καὶ πρός γε οὐκ ὀλίγων ὅσης
τῶν ἐν τέλει. Έμελλα δὲ ἤδη καὶ τὴν ᾿Ασὰν διαχει
ρισάμενος ἐγκρατής ἔσεσθαι καὶ τῆς ἀρχῆς. Ὅπερ
αὐτὸς ἐγνωκώς προσποιείται μετὰ τῆς γυναικός
ἐκδημίαν ἐς τὸν πενθερὸν καὶ βασιλέα· καὶ λάθρα
ξυναγαγών πᾶν ὅ τι τῶν κειμηλίων καὶ χρημάτων
ἦν τῶν Βουλγαρικῶν τὸ ἐξαίρετον, ἧκεν εἰς τὸ Βυ
ζάντιον παρὰ τὸν βασιλέα καὶ πενθερόν· καὶ αὐτὸς μὲν ἐνταῦθα διήγαγε τοῦ λοιποῦ· ὁ δὲ Τερερῆς κατὰ
πολλὴν τοῦ κωλύσοντος ἐρημίαν τὴν τῶν Βουλγάρων ἀρχὴν ἐκεῖ σφετερίζεται. Είεν.
CAPUT IV.
Gennenses Galatæi insolescunt. Palæologus ob unius civis Byzantini cadem minatur illis extrema. Ut
veníam impetraverint. Eorumdem triremes due piratica, insalutato imperatore, Constantinopolin prælerockuntur. Earum reditum imperatoria exspectant. Genuensus conantur evadere. Cum imperatoris
configunt. Vincuntur. Latinorum fastus imminusus.
[Ρ. 81] Δ'. Ἐγὼ δὲ τοῦτο ἐκεῖνο τῶν πάλαι πολλῶν διακηκοώς, ὡς πολιτικῶς καὶ μετρίως ένεγκεῖν
εὐτυχίαν χαλεπώτερον ἢ δυστυχίαν, νῦν μᾶλλον ἐπὶ
της χρείας έτεθαυμάσειν συννενοηκώς. Ἰδοὺ γὰρ
καὶ οἱ ἐκ Γενούας αντιπέραν οἰκοῦντες τοῦ
Βυζαντίου τῷ τῆς ἀτελεία; κέρδει μεθυσθέντες καὶ
Variorum
Mytzes Asanis sororem duxerat uxorem, ut
dictum supra, lib. iu, cap. 2, sect. 4. Cur itaque
eman Gregoras ámbyovoy vocal? Boivin,
1. Ego vero quod e multis veterum cognovi, difAcilius esse res secundas quam adversas civiliter
et moderate ferre, nunc re ipsa edoctus magis admiror. Ecce enim Genuenses, qui e regione Lonstantinopolis habitabant, lucro immunitatis incbriati elatique superbia adversus Romanos insonotæ.
Pachymn. lib. v, cap. 3; lib. vi, cap. 1, 2,
8, 9. Ducang.
Pachymer. lib. v, cap. 30. Dugang.
ἢ δυστυχίαν, νῦν μᾶλλον ἐπὶ τῆς χρείας ἐτεθαυμάκειν συννενοηκώς. ἰδοὺ γὰρ καὶ οἱ ἐκ Γεννούας ἀντιπέραν οἰκοῦντες τοῦ Βυζαντίου τῷ τῆς ἀτελείας κέρδει μεθυσθέντες καὶ πέρα φρονήσαντες τοῦ μετρίου κατεπαίρεσθαι ἤρξαντο Ῥωμαίων καὶ περιφρονεῖν ὡς ἀσθενεστέρους. ᾔδη δέ τις καὶ φιλονεικίαν τινὰ καθ’ ἑνός τινος ἀράμενος ὑπὲρ βραχείας ὀπώρας προχειρότερον ἔσχε τὸ ξίφος τῆς γλώττης καὶ παραχρῆμα τὸν ἄνθρωπον τοῦ βίου ἀπήλλαξε. τοῦτο ἀκηκοὼς ὁ βασιλεὺς οὐχ ὡς ἑνὸς φονευθέντος τὸ πρᾶγμα παρέδραμεν, ἀλλ’ ὡς ὅλης πόλεως καταστραφείσης καὶ τοῦ βασιλικοῦ περιφρονηθέντος κράτους, οὕτως ἐζήλωκέ τε καὶ διανέστη· καὶ τὴν ταχίστην περιήγαγε τὸ στρατόπεδον περὶ πάσας αὐτῶν τὰς οἰκίας. οὔπω γάρ σφισι τειχῶν ὀχυρώματα ἦν καὶ πόλις εἰς ἀντίπαλον ὁπότε βούλοιτο καθισταμένη τῇ βασιλευούσῃ· καὶ τάχ’ ἂν ἐμέλλησαν τότε πανωλεθρίᾳ φθαρήσεσθαι, εἰ μὴ σχῆμα περιθέντες ἐλεεινὸν καὶ ζημίαν ἑκούσιον αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἐπιθέντες προσέπεσον δραμόντες αὐτίκα μάλα τῷ βασιλεῖ καὶ οὕτως ἀπήλλαξαν ἑαυτούς. (Β.) Τοῦτο τῆς βασιλέως σπουδῆς καὶ ὀξύτητος γέγονε γνώρισμα πρῶτον αὐτοῖς. δεύτερον δὲ καὶ μεῖζον·Igitur cum, ut supra est expositum, Mylzes et Asanis posteritate apud Trojan ob
eas causas quas diximus degens decessisset; filium
ejus Joannem Asanem, ut cui regnum Bulgari:e paterno jure deberetur, arcessit, desponsaque Irene
filia, cum maguis copiis mittit, tum ad Bulgariam
a Lachanæ tyrannide liberandam, tum ad suseipiendum regnum justa successione ad se devolu-
(a. c. 1259 að 1982) BYZANTINE NISTORIÆ LIB. V.
Ατὶν ἀπόγονον τὸν Μυτζὴν περὶ τὴν Τροίαν riculo tuo ulcisci.
ποιεῖσθαι τὴν δίαιταν δι᾿ ἄς ποτ' εἰρήκειμεν τάς
αἰτίας, εἶτα αὐτὸς μὲν ἔφθη τὸν βίον ἀπολιπών•
καταλελοίπει δὲ παῖδα Ἰωάννην τὴν 'Ασάν· τοῦτον
ὁ βασιλεὺς νῦν μεταπέμπεται, ἄνωθεν ἐκ πατέρων
τὰ δίκαια τῆς Βουλγαρικῆς ἀρχῆς κεκτημένον· καὶ
σ' ἑαυτοῦ θυγατρί συζεύξας Εἰρήνῃ πέμπει μετά
βαρεία: δυνάμεως ελευθερωσοντά τε τὴν Βουλγαριτὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Λαχανά τυραννίδος καὶ ἅμα διαδεξόμενον αὐτὸν αὐτήν, δίκαιον κλῆρον ἤδη προς
αὐτὸν [Ρ. 80] καταβεβηκυίαν.
tum.
IV. Cæterum Lachanas firmandæ tyrannidis causa
tum in Scythiam proficiscens clandestinis imperatoris insidiis profuso illic sanguine dat pœnas. Asan
vero citra laborem volentibus Bulgaris regno potitur. His peractis Maria, imperatoris ex sorore
neptis, cum filio Michaele, quem ex Constantino
susceperat, indidem expulsa Constantinopolim venit. Quoniam autem magnis gaudiis dolores plerumque agnascuntur, et velut gladii quidam hostiles illam lætitiæ tranquillitatem turbant et confundunt, id ipsum tunc quoque 133 usu venit.
Nam eo tempore exstitit vir quidam nobilis, singulari prudentia et animi promptitudine inter Bulga
ros insignis, nomine Terteres: quem Asan nt sibi
conciliaret, atque ut securitati suæ consuleret, junβit sibi afinitate, desponsa ei sorore sua: priore videlicet uxore adempta, et cum liberis Nicwam
missa. Deinde Despotæ dignitate illum ornat. Vcrum is non diu apud eum, a quo ita honoratus fuerat, in fide et officio permansit: sed animadversa
ejus simplicitate et levitate insigni, brevi tempore
totius excrcitus et procerum non paucorum animos
sibi clam conciliavit. Jamque id agebat ut Asane
interfecto principatu potiretur. Quo ille cognito se
cum uxore ad visendum imperatorem eumdemque
socerum proficisci simulat: opum et pecuniarum
Bulgaricarum electissima quæque clanculum cogit:
deinde se Byzantium ad socerum imperatorem confert, atque illic reliquum vitae transigil. Tertres
vero, prohibente nemine, Bulgaricum regnum occupat. Et hæc hactenus.
Δ'. Ο μέντοι Λαχανάς, ἐπειδή περ έτυχε τηνικαῦτα
τὴν ἐπὶ Σκύθας των βεβαιώσεως ένεκα τῆς τυραννί
δες, λαθραίαις τοῦ βασιλέως ἐπιβουλαῖς ἐκεῖ τὴν δι'
αίματος δίδωσι δίκην. 'Απονητὶ δ᾽ ὁ 'Ασάν την
ἀρχὴν διαδέχεται, τῶν Βουλγάρων υποδεξαμένων
ασμένων. Τούτων οὕτω τελεσθέντων ἐξωθεῖται καὶ
Μαρία ἐκεῖθεν ἡ τοῦ βασιλέως ἀδελφιδή σὺν υἱῷ
Μιχαὴλ, ἐν ἐκ τοῦ Κωνσταντίνου γεγέννηκε, καὶ
Έχει πρὸς Κωνσταντινούπολιν. Ἐπεὶ δ᾽ ὡς τὰ πολλὰ
ταῖς μεγάλαις εὐφροσύναις ἐπιφύονται λύπαι, καλ
ἀπερ τινὰ ξίφη πολέμια τὴν τῆς εὐθυμίας εκείνης
και άπασιν ἐπιταράττοντα καὶ συγχέοντα, οὐδ᾽ ἐνα
ταῦθα τὸ ἔθος ἐπιλελοίπει· ἀλλ᾽ ἦν τηνικαῦτα ἀνὴρ
εὐγενής πάν τοῖς μάλιστα συνετός καὶ τῷ δραστηρίω
τῆς φύσεως ἐν Βουλγάροις ἐπίσημος, όνομα Τερτερῆς. Τοῦτον οἰκειώσασθαι θέλων ὁ Ἀσὰν καὶ ἅμα
περιποιούμενος ἑαυτῷ ἀφοβίαν γαμβρὸν ἐπ' ἀδελφή
κνείται, ἀφελόμενος καὶ ἀποστείλας ἐς Νίκαιαν
τὴν προτέραν ὁμόζυγον σὺν τοῖς τέκνοις αὐτοῦ. Τετ!
μηκε δ' ἐπὶ τούτοις αὐτὸν καὶ τῷ τοῦ δεσπότου ἀξιώ
ματι· ἀλλ' οὐκ ἀνέμεινεν οὗτος ἐπὶ πολὺ τῇ πρὸς
τὸν τετιμηκότα στοργῇ· ἀλλ' ἀφέλειαν καὶ κουφό.
τητα πλείστην καταγινώσκων αὐτοῦ ἔλαβεν ἐν οὐ
μακρῷ τῷ χρόνῳ τὰς γνώμας ἐφελκυσάμενο; τοῦ τε
στρατιωτικού παντός καὶ πρός γε οὐκ ὀλίγων ὅσης
τῶν ἐν τέλει. Έμελλα δὲ ἤδη καὶ τὴν ᾿Ασὰν διαχει
ρισάμενος ἐγκρατής ἔσεσθαι καὶ τῆς ἀρχῆς. Ὅπερ
αὐτὸς ἐγνωκώς προσποιείται μετὰ τῆς γυναικός
ἐκδημίαν ἐς τὸν πενθερὸν καὶ βασιλέα· καὶ λάθρα
ξυναγαγών πᾶν ὅ τι τῶν κειμηλίων καὶ χρημάτων
ἦν τῶν Βουλγαρικῶν τὸ ἐξαίρετον, ἧκεν εἰς τὸ Βυ
ζάντιον παρὰ τὸν βασιλέα καὶ πενθερόν· καὶ αὐτὸς μὲν ἐνταῦθα διήγαγε τοῦ λοιποῦ· ὁ δὲ Τερερῆς κατὰ
πολλὴν τοῦ κωλύσοντος ἐρημίαν τὴν τῶν Βουλγάρων ἀρχὴν ἐκεῖ σφετερίζεται. Είεν.
CAPUT IV.
Gennenses Galatæi insolescunt. Palæologus ob unius civis Byzantini cadem minatur illis extrema. Ut
veníam impetraverint. Eorumdem triremes due piratica, insalutato imperatore, Constantinopolin prælerockuntur. Earum reditum imperatoria exspectant. Genuensus conantur evadere. Cum imperatoris
configunt. Vincuntur. Latinorum fastus imminusus.
[Ρ. 81] Δ'. Ἐγὼ δὲ τοῦτο ἐκεῖνο τῶν πάλαι πολλῶν διακηκοώς, ὡς πολιτικῶς καὶ μετρίως ένεγκεῖν
εὐτυχίαν χαλεπώτερον ἢ δυστυχίαν, νῦν μᾶλλον ἐπὶ
της χρείας έτεθαυμάσειν συννενοηκώς. Ἰδοὺ γὰρ
καὶ οἱ ἐκ Γενούας αντιπέραν οἰκοῦντες τοῦ
Βυζαντίου τῷ τῆς ἀτελεία; κέρδει μεθυσθέντες καὶ
Variorum
Mytzes Asanis sororem duxerat uxorem, ut
dictum supra, lib. iu, cap. 2, sect. 4. Cur itaque
eman Gregoras ámbyovoy vocal? Boivin,
1. Ego vero quod e multis veterum cognovi, difAcilius esse res secundas quam adversas civiliter
et moderate ferre, nunc re ipsa edoctus magis admiror. Ecce enim Genuenses, qui e regione Lonstantinopolis habitabant, lucro immunitatis incbriati elatique superbia adversus Romanos insonotæ.
Pachymn. lib. v, cap. 3; lib. vi, cap. 1, 2,
8, 9. Ducang.
Pachymer. lib. v, cap. 30. Dugang.
PG 148:275συνεστήσαντό τινες ἐκ τοῦ γένους αὐτῶν δύο τριήρεις ἐπὶ δίαιταν καὶ τρόπον πειρατικὸν, καὶ λάθρα διαβάντες τὰ περὶ Βυζάντιον τῆς θαλάττης στενὰ ἐπὶ τὸν Εὔξεινον πόντον ἐπεποιήκεσαν τὸν ἀπόπλουν, μὴ παρασχόντες τὴν συνήθη τῷ βασιλεῖ εὐφημίαν· οὐδὲ τοῦτο τοίνυν ἀτιμώρητον ἔδοξε παρεληλυθέναι τῷ βασιλεῖ. ὅθεν τριήρεις συνηθροικὼς οὐκ ὀλίγας καὶ μίαν μεγάλην ὁλκάδα περὶ τὴν ἄκραν ἵστησι τοῦ ἱεροῦ, (ὃ δὴ στόμα καλεῖται τοῦ Πόντου, ἔνθα τὰς Κυανέας καὶ Πλαγκτὰς ἔφασκον Ἕλληνες εἶναι) τὸν εἴσπλουν ἐκδεχομένας τῶν πειρατῶν, μὴ λαθόντες ἀπαθεῖς οἱ θρασεῖς ἐκεῖνοι καὶ ἀλιτήριοι διαδράσωσιν. ἐπεὶ δὲ τοῦτο ἐκείνους οὐκ ἐλελήθει, μηχανῶνταί τινά σφισι σωτήριον τρόπον. πάντα γὰρ πλοῦτον ὃν ἐκ λῃστείας συνήγαγον πραγματείαν ἐμπορικὴν ποιησάμενοι μεθ’ ἑαυτῶν εἰς μεγίστην ἐμβιβάζουσιν ὁλκάδα καὶ πᾶσαν ἐπὶ τούτοις προκατατίθενται καὶ παρασκευάζουσι πανοπλίαν, ἵνα καιρὸν ἐπιτηρήσαντες, ὁπότε σφοδρότερον ῥέοιεν τῶν ἀρκτικῶν πνευμάτων αἱ πηγαὶ, λύσαντες ἀποπλεύσωσι καὶ βίᾳ ῥηξάμενοι τοὺς ἐπὶ τοῦ στόματος ναυλοχοῦντας ἀκίνδυνον τὸν εἴσπλουν ποιήσωνται.275 [1. m. 6768 av 6791}
[DIP. MICH. PAL.ZOLOG.]
lescere, eosque ut imbecilliores contemuere cape- πέρα φρονήσαντες του μετρίου κατεπαίρεσθαι προ
runt. Ac tandem aliquis 134 on paucos autumξαντο 'Ρωμαίων καὶ περιφρονεῖν ὡς ἀσθενεστέρους.
nales fructus rixa cum quodam orta, ense quam "Ηδη δέ τις και φιλονεικίαν τινὰ καθ᾿ ἑνός τινας
lingua promptior, statim hominem interficit. Quod αράμενος ὑπὲρ βραχείας όπώρας προχειρότερον ἔσχε
facinus cum imperator audiisse', non ut unins cæ- τὸ ξίφος τῆς γλώττης καὶ παραχρί μα τὸν ἄνθρωπον
dem neglexit: sed ita exarsit et commotus est, ac τοῦ βίου ἀπήλλαξε. Τοῦτο ἀκηκοὺς ὁ βασιλεὺς οὐχ
si tota civitas eversa, et imperatoria majestas viv- ὡς ἑνὸς φονευθέντος τὸ πρᾶγμα παρέδραμεν, ἀλλ'
lata esset, statimque exercitu omnes forum ædes ὡς ὅλης πόλεως καταστραφείσης καὶ τοῦ βασιλικού
cinxit. Nondum enim murorum munitiones habe- περιφρονηθέντος κράτους, οὕτως ἐξήλωσέ τε καὶ
fant, nec urbcmn que cum vellet imperatrici urbi διανέστη· καὶ τὴν ταχίστην περιήγαγε το στρατό
adversaretur. Ac fortasse tum fun litus periissent, πεδον περὶ πάσας αὐτῶν τὰς οἰκίας. Ούπω γάρ
misi miserabili babitu, ultro multa ipsi sibi irroga- σφισι τειχῶν ὀχυρώματα ἦν καὶ πόλις εἰς ἀντίπαλων
to, supplices sese statim ad pedes imperator's übr οπότε βούλοιτο καθισταμένη τῇ βασιλευούσῃ· καὶ
jecissent, atque ita veniam impetrassent.
τάχ' ἂν ἐμέλλησαν τότε πανωλεθρία φθαρήσεσθαι,
εἰ μὴ σχήμα περιθέντες ἐλεεινὸν καὶ ζημίαν ἐκούσιον αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἐπιθέντες προσέπεσον δραμόντες αὐτίκα
μάλα τῷ βασιλεῖ καὶ οὕτως ἀπήλιαξαν ἑαυτούς.
11. lloc illi primo documento promptinin et acrem
imperatoris animum cognoverunt. Alcrum et inajus illud. Quidam eorum populares duas piraticas
triremes instruxerunt, et Byzantini freti angustiis
clam superatis in Euxinum pontum delati sunt,
omissa solemni et usitata imperatoris salutatione.
Quod nec ipsum ille inultum pati voluit. Collectas
ilaque triremes non paucas, et unam magnan
onerar am navem ad promontorium fani collocat
(quod os Ponti appellatur, ubi Cyaneas et Planetas
Græci olim esse dixerunt), piratarum accessum
exspectaturas, ne audaces illi et scelerati homines
incolumes clam evaderent. Quod cum illos 135
haud fefellisset, hac calliditate saluti suæ consulunt. Omnes opes quas latrocinando coegerant per
speciem negotiationis una secum in maximam
onerariam transferunt. Deinde omni armorum geaere eas legunt et muniunt; ut cum septentrionales venti vehementius spiraturi essent, oram solverent, et vi patefacta via per cos qui in faucibus
stationem habebant, citra periculum evaderent.
Paulo post cum vehementior Boreas a tergo erupisset, etiam piratica illa navis e medio pelago
plurimis armatis cincta apparet, quasi quadam
urbs integra per fluctus gradiens, vel potius avis
instar maria pervolans.
Β'. Τοῦτο τῆς βασιλέως σπουδῆς καὶ ὀξύτητος για
γονα γνώρισμα πρῶτον αὐτοῖς. Δεύτερον δὲ καὶ μεί
ζον· συνεστήσαντό τινες ἐκ τοῦ γένου; αὐτῶν δύο
τριήρεις ἐπὶ δίαιταν καὶ τρόπον πειρατικὴν, καὶ λά
θρα διαβάντες τὰ περὶ Βυζάντιον τῆς θαλάττης στενά
ἐπὶ τὴν Εὔξεινον πόντον ἐπεποιήκεσαν τὸν ἀπόπλουν,
μὴ παρασχόντες τὴν συνήθη τῷ βασιλεῖ εὐφημίαν·
οὐδὲ τοῦτο τοίνυν ατιμώρητον έδοξε παρεληλυθέναι
τῷ βασιλεῖ. "Οθεν τριήρεις συνηθροικώς οὐκ ὀλίγα;
καὶ μίαν μεγάλην ὁλκάδα περὶ τὴν ἄκραν ίστησι τοῦ
ἱεροῦ (3 δὴ στόμα καλεῖται του Πόντου, ἔνθε
τὰς Κυανέας καὶ Πλαγκτά; ἔφασκον Ελληνες είναι),
τὸν εἴσπλων ἐκδεχομένας τῶν πειρατῶν, μὴ λαθόνο
τες ἀπαθεῖς οἱ θρασεί: ἐκεῖ οι καὶ αλιτήριει διαδρα
σωσιν. Ἐπεὶ δὲ τοῦτο ἐκείνους οὐκ ἐλελήθει, μήχα.
Ο νώνται τινά σφισι σωτήριον τρόπον. Πάντα γὰρ
πλοῦτον ἐν ἐκ λῃστείας συνήγαγον πραγματείαν
εμπορικὴν ποιησάμενοι μεθ᾿ ἑαυτῶν εἰς μεγίστην
ἐμβιβάζουσιν ὁλκάδα καὶ πᾶσαν ἐπὶ τούτοις προ -
τατίθενται καὶ παρασκευάζουσι πανοπλίαν, ἵνα και
ρὸν ἐπιτηρήσαντες, οπότε σφοδρότερον μέοιεν (Ρ. 821
τῶν ἀρκτικῶν πνευμάτων αί πηγαί, λύσαντες ἀποπλεύσωσι καὶ βίς ῥηξάμενοι τοὺς ἐπὶ τοῦ στόματος
ναυλοχούντας ἀκίνδυνον τὸν εἴσπλουν ποιήσωντα:
Ἐπεὶ δὲ μετὰ μικρὸν σφοδρότερο, ἄνωθεν κατεβά
γη βορέας, επιφαίνεται κατιοῦτα καὶ ἡ πειρατική
ἐκείνη ἐλκας ἀπὸ πολλοῦ τοῦ πελάγους, μυρίοις ἐστεφανωμένη τοῖς ὁπλίταις, καθάπερ πόλις όλη
κατά κυμάτων πεζεύουσα ἢ μᾶλλον πτηνοῦ δίκην ἐφιπταμένη τοῖς κύμασιν.
III. Jam et imperatoris triremes instructa adlerant. Ac oneraria quidem navis imperatoria sublatis
antennis nondum vela expanderat, sed maneliat
immota. Hostili autem oneraria accedente ipsa
etiam vela explicat; et illam modo a latere arripit,
modo a puppi insequitur, quasi vestigiis inherendo; cæditque et cæditur, ac prælio quodam veluti
ætherio et volatili defungitur. Ibi dispares ac varios
militum ordines cominus codemque in loco pugnare inter se cerneres. Alii enim ex tabulatis cos
Γ. Ηδη δὲ καὶ αἱ βασιλικαὶ τριήρεις παρεσκευα
σμένοι παρήσαν. Ομοίως δὲ καὶ ἡ βασιλικὴ δικές
ἄρασα τάς κεραίας οὔπω διεπέτασε τὰς ἐθόνα:, ἀλλ'
ἔμενεν ἠρεμοῦσα. Εγγισάσης δὲ ἤδη καὶ τῆς ποίες
μίας Ελλάδος, τότε καὶ αὕτη διαπετάσασα τας οθόνες
λαμβάνει τὴν πολεμίων, πῇ μὲν ἐκ πλευρᾶς, πῇ δ' ἐπ
πρύμνας, ἐπιμέν: κατ' ίχνος βάλλουσά τε καὶ βαλ
λομένη καὶ τὸν αἰθέριον εἰπεῖν ἐκεῖνον καὶ ἱπτάμενον
πράττουσα πόλεμον. Ην γὰρ ἰδεῖν διάφορα καὶ πο
κίλα τάγματα στρατοπέδων ἐν ταὐτῷ καὶ ἀλλήλων
Variorum notæ.
Nomen arcis est ruinos in Asiatico littore,
trans Bosporum, non procul ab ostio Ponti Euxini,
inquit Leunclavius in Onomastico priore Turcico:
de quo quidem Hiero multis egimus in nutis ad
Alexiadem, pag. 361. Ducang. Vide lib. xv,
cap. 2, seci. 1. Boivin,
ἐπεὶ δὲ μετὰ μικρὸν σφοδρότερος ἄνωθεν κατεῤῥάγη βορέας, ἐπιφαίνεται κατιοῦσα καὶ ἡ πειρατικὴ ἐκείνη ὁλκὰς ἀπὸ πολλοῦ τοῦ πελάγους, μυρίοις ἐστεφανωμένη τοῖς ὁπλίταις, καθάπερ πόλις ὅλη κατὰ κυμάτων πεζεύουσα ἢ μᾶλλον πτηνοῦ δίκην ἐφιπταμένη τοῖς κύμασιν. (Γ.) Ἤδη δὲ καὶ αἱ βασιλικαὶ τριήρεις παρεσκευασμέναι παρῆσαν. ὁμοίως δὲ καὶ ἡ βασιλικὴ ὁλκὰς ἄρασα τὰς κεραίας οὔπω διεπέτασε τὰς ὀθόνας, ἀλλ’ ἔμενεν ἠρεμοῦσα. ἐγγισάσης δὲ ἤδη καὶ τῆς πολεμίας ὁλκάδος, τότε καὶ αὕτη διαπετάσασα τὰς ὀθόνας λαμβάνει τὴν πολεμίαν, πῆ μὲν ἐκ πλευρᾶς, πῆ δ’ ἐκ πρύμνας, ἑπομένη κατ’ ἴχνος βάλλουσά τε καὶ βαλλομένη καὶ τὸν αἰθέριον εἰπεῖν ἐκεῖνον καὶ ἱπτάμενον πράττουσα πόλεμον. ἦν γὰρ ἰδεῖν διάφορα καὶ ποικίλα τάγματα στρατοπέδων ἐν ταὐτῷ κατ’ ἀλλήλων συστάδην μαχόμενα. οἱ μὲν γὰρ ἀπὸ τῶν καταστρωμάτων τοὺς ἀπὸ τῶν καταστρωμάτων ἔβαλλον· οἱ δ’ ἀπὸ τῶν ξυλίνων πύργων τοὺς ἀπὸ τῶν ξυλίνων πύργων· οἱ δ’ ἀπὸ μετεώρου τῶν ἄκρων ἱστίων τοὺς ἀπὸ μετεώρου τῶν ἄκρων ἱστίων. ἐχρῶντο δὲ καθ’ ἑκατέρων ἑκάτεροι χειροπληθέσι χερμαδίοις καὶ βέλεσι τοξικοῖς·275 [1. m. 6768 av 6791}
[DIP. MICH. PAL.ZOLOG.]
lescere, eosque ut imbecilliores contemuere cape- πέρα φρονήσαντες του μετρίου κατεπαίρεσθαι προ
runt. Ac tandem aliquis 134 on paucos autumξαντο 'Ρωμαίων καὶ περιφρονεῖν ὡς ἀσθενεστέρους.
nales fructus rixa cum quodam orta, ense quam "Ηδη δέ τις και φιλονεικίαν τινὰ καθ᾿ ἑνός τινας
lingua promptior, statim hominem interficit. Quod αράμενος ὑπὲρ βραχείας όπώρας προχειρότερον ἔσχε
facinus cum imperator audiisse', non ut unins cæ- τὸ ξίφος τῆς γλώττης καὶ παραχρί μα τὸν ἄνθρωπον
dem neglexit: sed ita exarsit et commotus est, ac τοῦ βίου ἀπήλλαξε. Τοῦτο ἀκηκοὺς ὁ βασιλεὺς οὐχ
si tota civitas eversa, et imperatoria majestas viv- ὡς ἑνὸς φονευθέντος τὸ πρᾶγμα παρέδραμεν, ἀλλ'
lata esset, statimque exercitu omnes forum ædes ὡς ὅλης πόλεως καταστραφείσης καὶ τοῦ βασιλικού
cinxit. Nondum enim murorum munitiones habe- περιφρονηθέντος κράτους, οὕτως ἐξήλωσέ τε καὶ
fant, nec urbcmn que cum vellet imperatrici urbi διανέστη· καὶ τὴν ταχίστην περιήγαγε το στρατό
adversaretur. Ac fortasse tum fun litus periissent, πεδον περὶ πάσας αὐτῶν τὰς οἰκίας. Ούπω γάρ
misi miserabili babitu, ultro multa ipsi sibi irroga- σφισι τειχῶν ὀχυρώματα ἦν καὶ πόλις εἰς ἀντίπαλων
to, supplices sese statim ad pedes imperator's übr οπότε βούλοιτο καθισταμένη τῇ βασιλευούσῃ· καὶ
jecissent, atque ita veniam impetrassent.
τάχ' ἂν ἐμέλλησαν τότε πανωλεθρία φθαρήσεσθαι,
εἰ μὴ σχήμα περιθέντες ἐλεεινὸν καὶ ζημίαν ἐκούσιον αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἐπιθέντες προσέπεσον δραμόντες αὐτίκα
μάλα τῷ βασιλεῖ καὶ οὕτως ἀπήλιαξαν ἑαυτούς.
11. lloc illi primo documento promptinin et acrem
imperatoris animum cognoverunt. Alcrum et inajus illud. Quidam eorum populares duas piraticas
triremes instruxerunt, et Byzantini freti angustiis
clam superatis in Euxinum pontum delati sunt,
omissa solemni et usitata imperatoris salutatione.
Quod nec ipsum ille inultum pati voluit. Collectas
ilaque triremes non paucas, et unam magnan
onerar am navem ad promontorium fani collocat
(quod os Ponti appellatur, ubi Cyaneas et Planetas
Græci olim esse dixerunt), piratarum accessum
exspectaturas, ne audaces illi et scelerati homines
incolumes clam evaderent. Quod cum illos 135
haud fefellisset, hac calliditate saluti suæ consulunt. Omnes opes quas latrocinando coegerant per
speciem negotiationis una secum in maximam
onerariam transferunt. Deinde omni armorum geaere eas legunt et muniunt; ut cum septentrionales venti vehementius spiraturi essent, oram solverent, et vi patefacta via per cos qui in faucibus
stationem habebant, citra periculum evaderent.
Paulo post cum vehementior Boreas a tergo erupisset, etiam piratica illa navis e medio pelago
plurimis armatis cincta apparet, quasi quadam
urbs integra per fluctus gradiens, vel potius avis
instar maria pervolans.
Β'. Τοῦτο τῆς βασιλέως σπουδῆς καὶ ὀξύτητος για
γονα γνώρισμα πρῶτον αὐτοῖς. Δεύτερον δὲ καὶ μεί
ζον· συνεστήσαντό τινες ἐκ τοῦ γένου; αὐτῶν δύο
τριήρεις ἐπὶ δίαιταν καὶ τρόπον πειρατικὴν, καὶ λά
θρα διαβάντες τὰ περὶ Βυζάντιον τῆς θαλάττης στενά
ἐπὶ τὴν Εὔξεινον πόντον ἐπεποιήκεσαν τὸν ἀπόπλουν,
μὴ παρασχόντες τὴν συνήθη τῷ βασιλεῖ εὐφημίαν·
οὐδὲ τοῦτο τοίνυν ατιμώρητον έδοξε παρεληλυθέναι
τῷ βασιλεῖ. "Οθεν τριήρεις συνηθροικώς οὐκ ὀλίγα;
καὶ μίαν μεγάλην ὁλκάδα περὶ τὴν ἄκραν ίστησι τοῦ
ἱεροῦ (3 δὴ στόμα καλεῖται του Πόντου, ἔνθε
τὰς Κυανέας καὶ Πλαγκτά; ἔφασκον Ελληνες είναι),
τὸν εἴσπλων ἐκδεχομένας τῶν πειρατῶν, μὴ λαθόνο
τες ἀπαθεῖς οἱ θρασεί: ἐκεῖ οι καὶ αλιτήριει διαδρα
σωσιν. Ἐπεὶ δὲ τοῦτο ἐκείνους οὐκ ἐλελήθει, μήχα.
Ο νώνται τινά σφισι σωτήριον τρόπον. Πάντα γὰρ
πλοῦτον ἐν ἐκ λῃστείας συνήγαγον πραγματείαν
εμπορικὴν ποιησάμενοι μεθ᾿ ἑαυτῶν εἰς μεγίστην
ἐμβιβάζουσιν ὁλκάδα καὶ πᾶσαν ἐπὶ τούτοις προ -
τατίθενται καὶ παρασκευάζουσι πανοπλίαν, ἵνα και
ρὸν ἐπιτηρήσαντες, οπότε σφοδρότερον μέοιεν (Ρ. 821
τῶν ἀρκτικῶν πνευμάτων αί πηγαί, λύσαντες ἀποπλεύσωσι καὶ βίς ῥηξάμενοι τοὺς ἐπὶ τοῦ στόματος
ναυλοχούντας ἀκίνδυνον τὸν εἴσπλουν ποιήσωντα:
Ἐπεὶ δὲ μετὰ μικρὸν σφοδρότερο, ἄνωθεν κατεβά
γη βορέας, επιφαίνεται κατιοῦτα καὶ ἡ πειρατική
ἐκείνη ἐλκας ἀπὸ πολλοῦ τοῦ πελάγους, μυρίοις ἐστεφανωμένη τοῖς ὁπλίταις, καθάπερ πόλις όλη
κατά κυμάτων πεζεύουσα ἢ μᾶλλον πτηνοῦ δίκην ἐφιπταμένη τοῖς κύμασιν.
III. Jam et imperatoris triremes instructa adlerant. Ac oneraria quidem navis imperatoria sublatis
antennis nondum vela expanderat, sed maneliat
immota. Hostili autem oneraria accedente ipsa
etiam vela explicat; et illam modo a latere arripit,
modo a puppi insequitur, quasi vestigiis inherendo; cæditque et cæditur, ac prælio quodam veluti
ætherio et volatili defungitur. Ibi dispares ac varios
militum ordines cominus codemque in loco pugnare inter se cerneres. Alii enim ex tabulatis cos
Γ. Ηδη δὲ καὶ αἱ βασιλικαὶ τριήρεις παρεσκευα
σμένοι παρήσαν. Ομοίως δὲ καὶ ἡ βασιλικὴ δικές
ἄρασα τάς κεραίας οὔπω διεπέτασε τὰς ἐθόνα:, ἀλλ'
ἔμενεν ἠρεμοῦσα. Εγγισάσης δὲ ἤδη καὶ τῆς ποίες
μίας Ελλάδος, τότε καὶ αὕτη διαπετάσασα τας οθόνες
λαμβάνει τὴν πολεμίων, πῇ μὲν ἐκ πλευρᾶς, πῇ δ' ἐπ
πρύμνας, ἐπιμέν: κατ' ίχνος βάλλουσά τε καὶ βαλ
λομένη καὶ τὸν αἰθέριον εἰπεῖν ἐκεῖνον καὶ ἱπτάμενον
πράττουσα πόλεμον. Ην γὰρ ἰδεῖν διάφορα καὶ πο
κίλα τάγματα στρατοπέδων ἐν ταὐτῷ καὶ ἀλλήλων
Variorum notæ.
Nomen arcis est ruinos in Asiatico littore,
trans Bosporum, non procul ab ostio Ponti Euxini,
inquit Leunclavius in Onomastico priore Turcico:
de quo quidem Hiero multis egimus in nutis ad
Alexiadem, pag. 361. Ducang. Vide lib. xv,
cap. 2, seci. 1. Boivin,
ἔστι δ’ ὅτε καὶ πελέκεσι καὶ ξίφεσιν ἄλλοις, ὁπότε μάλα δὴ πελάσαιεν ἀλλήλοις. αἱ δὲ τριήρεις οὐ μάλα τοι ἐγγύθεν παραπλέουσαι μόνοις ἐχρῶντο τοῖς τηλεβόλοις βέλεσι. καὶ οὕτω δὴ μέχρι πολλοῦ τῆς ἡμέρας τὸν ἀπὸ τοῦ στόματος ἀμείβοντες αὐχένα εὐρώστως ἑκατέρωθεν ἅπαντες ἠγωνίζοντο, καὶ πρὸς μὲν ἀρχαῖς ἐπικρατέστερα τὰ Λατίνων ἐδόκει· ἔπειτα κωλυόμενον ὑπὸ τῶν τῆς βασιλικῆς ὁλκάδος ἱστίων τὸ πνεῦμα, ἀναπόσπαστα παραπλεούσης διηνεκῶς καὶ συμμέτρως ἔκ τε πρύμνης καὶ πλευρᾶς δεξιᾶς, ὅθεν ἐκεῖνο προσέῤῥει, μαλακώτερον τοῖς τῶν πολεμίων ἱστίοις προσέβαλλε καὶ οὐ στεῤῥὰν οὐδὲ μάλα τοι εὔτονον παρεῖχε τῇ ὁλκάδι τὴν κίνησιν. (Δ.) Ὃ δὲ μεῖζον Λατίνοις ἀτύχημα ἐγεγόνει, θρασύτερόν τις ἐξ αὐτῶν τῇ Ῥωμαίων ἐπιπηδήσας ὁλκάδι ὀξεῖ πελέκει τὰ καιριώτερα τῶν καλωδίων ἐξέτεμε· διὸ κατενεχθεῖσα ἡ κεραία κατὰ μέσην τὴν τῶν Λατίνων ὁλκάδα ἀπόλεμον ἐκείνης τὸ πλεῖστον ὁπλιτικὸν ἐξαίφνης πεποίηκε· κἀντεῦθεν ἀδεῶς κατὰ κύκλον καὶ αἱ τριήρεις πελάσασαι στεῤῥότερον ἐκ τοῦ σύνεγγυς ἔβαλλον.275 [1. m. 6768 av 6791}
[DIP. MICH. PAL.ZOLOG.]
lescere, eosque ut imbecilliores contemuere cape- πέρα φρονήσαντες του μετρίου κατεπαίρεσθαι προ
runt. Ac tandem aliquis 134 on paucos autumξαντο 'Ρωμαίων καὶ περιφρονεῖν ὡς ἀσθενεστέρους.
nales fructus rixa cum quodam orta, ense quam "Ηδη δέ τις και φιλονεικίαν τινὰ καθ᾿ ἑνός τινας
lingua promptior, statim hominem interficit. Quod αράμενος ὑπὲρ βραχείας όπώρας προχειρότερον ἔσχε
facinus cum imperator audiisse', non ut unins cæ- τὸ ξίφος τῆς γλώττης καὶ παραχρί μα τὸν ἄνθρωπον
dem neglexit: sed ita exarsit et commotus est, ac τοῦ βίου ἀπήλλαξε. Τοῦτο ἀκηκοὺς ὁ βασιλεὺς οὐχ
si tota civitas eversa, et imperatoria majestas viv- ὡς ἑνὸς φονευθέντος τὸ πρᾶγμα παρέδραμεν, ἀλλ'
lata esset, statimque exercitu omnes forum ædes ὡς ὅλης πόλεως καταστραφείσης καὶ τοῦ βασιλικού
cinxit. Nondum enim murorum munitiones habe- περιφρονηθέντος κράτους, οὕτως ἐξήλωσέ τε καὶ
fant, nec urbcmn que cum vellet imperatrici urbi διανέστη· καὶ τὴν ταχίστην περιήγαγε το στρατό
adversaretur. Ac fortasse tum fun litus periissent, πεδον περὶ πάσας αὐτῶν τὰς οἰκίας. Ούπω γάρ
misi miserabili babitu, ultro multa ipsi sibi irroga- σφισι τειχῶν ὀχυρώματα ἦν καὶ πόλις εἰς ἀντίπαλων
to, supplices sese statim ad pedes imperator's übr οπότε βούλοιτο καθισταμένη τῇ βασιλευούσῃ· καὶ
jecissent, atque ita veniam impetrassent.
τάχ' ἂν ἐμέλλησαν τότε πανωλεθρία φθαρήσεσθαι,
εἰ μὴ σχήμα περιθέντες ἐλεεινὸν καὶ ζημίαν ἐκούσιον αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἐπιθέντες προσέπεσον δραμόντες αὐτίκα
μάλα τῷ βασιλεῖ καὶ οὕτως ἀπήλιαξαν ἑαυτούς.
11. lloc illi primo documento promptinin et acrem
imperatoris animum cognoverunt. Alcrum et inajus illud. Quidam eorum populares duas piraticas
triremes instruxerunt, et Byzantini freti angustiis
clam superatis in Euxinum pontum delati sunt,
omissa solemni et usitata imperatoris salutatione.
Quod nec ipsum ille inultum pati voluit. Collectas
ilaque triremes non paucas, et unam magnan
onerar am navem ad promontorium fani collocat
(quod os Ponti appellatur, ubi Cyaneas et Planetas
Græci olim esse dixerunt), piratarum accessum
exspectaturas, ne audaces illi et scelerati homines
incolumes clam evaderent. Quod cum illos 135
haud fefellisset, hac calliditate saluti suæ consulunt. Omnes opes quas latrocinando coegerant per
speciem negotiationis una secum in maximam
onerariam transferunt. Deinde omni armorum geaere eas legunt et muniunt; ut cum septentrionales venti vehementius spiraturi essent, oram solverent, et vi patefacta via per cos qui in faucibus
stationem habebant, citra periculum evaderent.
Paulo post cum vehementior Boreas a tergo erupisset, etiam piratica illa navis e medio pelago
plurimis armatis cincta apparet, quasi quadam
urbs integra per fluctus gradiens, vel potius avis
instar maria pervolans.
Β'. Τοῦτο τῆς βασιλέως σπουδῆς καὶ ὀξύτητος για
γονα γνώρισμα πρῶτον αὐτοῖς. Δεύτερον δὲ καὶ μεί
ζον· συνεστήσαντό τινες ἐκ τοῦ γένου; αὐτῶν δύο
τριήρεις ἐπὶ δίαιταν καὶ τρόπον πειρατικὴν, καὶ λά
θρα διαβάντες τὰ περὶ Βυζάντιον τῆς θαλάττης στενά
ἐπὶ τὴν Εὔξεινον πόντον ἐπεποιήκεσαν τὸν ἀπόπλουν,
μὴ παρασχόντες τὴν συνήθη τῷ βασιλεῖ εὐφημίαν·
οὐδὲ τοῦτο τοίνυν ατιμώρητον έδοξε παρεληλυθέναι
τῷ βασιλεῖ. "Οθεν τριήρεις συνηθροικώς οὐκ ὀλίγα;
καὶ μίαν μεγάλην ὁλκάδα περὶ τὴν ἄκραν ίστησι τοῦ
ἱεροῦ (3 δὴ στόμα καλεῖται του Πόντου, ἔνθε
τὰς Κυανέας καὶ Πλαγκτά; ἔφασκον Ελληνες είναι),
τὸν εἴσπλων ἐκδεχομένας τῶν πειρατῶν, μὴ λαθόνο
τες ἀπαθεῖς οἱ θρασεί: ἐκεῖ οι καὶ αλιτήριει διαδρα
σωσιν. Ἐπεὶ δὲ τοῦτο ἐκείνους οὐκ ἐλελήθει, μήχα.
Ο νώνται τινά σφισι σωτήριον τρόπον. Πάντα γὰρ
πλοῦτον ἐν ἐκ λῃστείας συνήγαγον πραγματείαν
εμπορικὴν ποιησάμενοι μεθ᾿ ἑαυτῶν εἰς μεγίστην
ἐμβιβάζουσιν ὁλκάδα καὶ πᾶσαν ἐπὶ τούτοις προ -
τατίθενται καὶ παρασκευάζουσι πανοπλίαν, ἵνα και
ρὸν ἐπιτηρήσαντες, οπότε σφοδρότερον μέοιεν (Ρ. 821
τῶν ἀρκτικῶν πνευμάτων αί πηγαί, λύσαντες ἀποπλεύσωσι καὶ βίς ῥηξάμενοι τοὺς ἐπὶ τοῦ στόματος
ναυλοχούντας ἀκίνδυνον τὸν εἴσπλουν ποιήσωντα:
Ἐπεὶ δὲ μετὰ μικρὸν σφοδρότερο, ἄνωθεν κατεβά
γη βορέας, επιφαίνεται κατιοῦτα καὶ ἡ πειρατική
ἐκείνη ἐλκας ἀπὸ πολλοῦ τοῦ πελάγους, μυρίοις ἐστεφανωμένη τοῖς ὁπλίταις, καθάπερ πόλις όλη
κατά κυμάτων πεζεύουσα ἢ μᾶλλον πτηνοῦ δίκην ἐφιπταμένη τοῖς κύμασιν.
III. Jam et imperatoris triremes instructa adlerant. Ac oneraria quidem navis imperatoria sublatis
antennis nondum vela expanderat, sed maneliat
immota. Hostili autem oneraria accedente ipsa
etiam vela explicat; et illam modo a latere arripit,
modo a puppi insequitur, quasi vestigiis inherendo; cæditque et cæditur, ac prælio quodam veluti
ætherio et volatili defungitur. Ibi dispares ac varios
militum ordines cominus codemque in loco pugnare inter se cerneres. Alii enim ex tabulatis cos
Γ. Ηδη δὲ καὶ αἱ βασιλικαὶ τριήρεις παρεσκευα
σμένοι παρήσαν. Ομοίως δὲ καὶ ἡ βασιλικὴ δικές
ἄρασα τάς κεραίας οὔπω διεπέτασε τὰς ἐθόνα:, ἀλλ'
ἔμενεν ἠρεμοῦσα. Εγγισάσης δὲ ἤδη καὶ τῆς ποίες
μίας Ελλάδος, τότε καὶ αὕτη διαπετάσασα τας οθόνες
λαμβάνει τὴν πολεμίων, πῇ μὲν ἐκ πλευρᾶς, πῇ δ' ἐπ
πρύμνας, ἐπιμέν: κατ' ίχνος βάλλουσά τε καὶ βαλ
λομένη καὶ τὸν αἰθέριον εἰπεῖν ἐκεῖνον καὶ ἱπτάμενον
πράττουσα πόλεμον. Ην γὰρ ἰδεῖν διάφορα καὶ πο
κίλα τάγματα στρατοπέδων ἐν ταὐτῷ καὶ ἀλλήλων
Variorum notæ.
Nomen arcis est ruinos in Asiatico littore,
trans Bosporum, non procul ab ostio Ponti Euxini,
inquit Leunclavius in Onomastico priore Turcico:
de quo quidem Hiero multis egimus in nutis ad
Alexiadem, pag. 361. Ducang. Vide lib. xv,
cap. 2, seci. 1. Boivin,
Chapter VICaput VI
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
261 [A. c. 1259 ad 1282]
BYZANTINÆ HISTORIE LIB IV. [IMP. MICH. PALEOLOG.] 262
summa rerum agi:abat, sed totam Juli Caesaris et
c
Augusti monarchiam somniabat, si Constantinopoli
potiretur. Erat enim vir ejusmodi, ut non solum
quæ opus essent deliberando provideret, sed etiam
deliberata strenue exsequeretur. Et nt paucis éluam,
naturæ excellentia et solertis ingenii vi majores
suos longe superabas. Quare ea quæ diximus cam
animo pariuriret, brevi perducturumi se ad exitum
sperabat. Ad eam porro expeditionem suscipien
dam euin excitabat cum ipsius Constantinopolis
pssim divulsæ et ruinis abruptæ infirmitas, quæ
multum ten poris ad instaurationem et confirniationem`postularet, tum imperatoris in relus novis
excogitandis solertia et summa in negotiis conftciendis celerit.is. Quæe same perinolesta illi erant,
ejusque rationes turbabant, ac magnum i:li terrorem
124 incutiebaut. Atque ob hæc ipsa cum opprimere festinabat, priusquam is majoribus copiis
terra et mori instructus in extremas angustias hune
adduceret.
N. Ac primum statuit justo exercitu comparato
et trans mare Jouium misso ju' ere in Romanos fites impression... fieri, et ab ohriis quibusque sub
igendis now prius als sti, quam ipsa imperii scdes
adl deditionem compulsa esset: deinde magna
c'asse instructa imperatorem duplici periculo distracium circumvenire. Sed si e sua frustratus est,
cum imperator eo soie: tior dux exstitisset. Namque
hic stɔt m summa celeritate illius colatus præ-vertere et irritos reddere studuit, imperatricemque
urbem į ra·sidiis et structuris ab omni parte muuii“,
Grmumque murum intra maritima menia estendit.
Nec his contentus magna pecunia finitimos reĝo«,
nempe Sicilia principem, et illum etiam qui apud
Venetos imperabat, ad bellum illi faciendum concitavit: Arlaxerxem illum veterem imitatus, qui,
Agesilai Spartani impeium reformidans, magna picuuiz vi transmissa Thebanum Epaminondum, P
lopidamı cæterosque Græciæ primores ad belluma
ei inferenlum impulit: prudentique consilio cavit,
ut priusquam insignem ab eo cladem acciperet,
cum illo pessin.e agere nr.
IV. Caterum quamuis Carolus imperatoris artibus ita eluderetur. ac par istas quasi velitationes
125 repelleretur, tamen palam erat cum non esse
qu'e:urumi, tum viribus exercitus sui, tum pecaui:1;
copia fretum. Proinde tot difficultatibus circamventus imperator ac penc ad desperationem compulsus legatos ad papain mittit, acturos de Eccle
siarum concordia et communione, nempe veVariorum notæ.
Infra cap. G, ait fuisse
Pachymer. lib. cap.
Ide
lib. m, cap.
DUCANG.
luo Pachymeres, lib. v, cap. 9, ait Michae
lem aut lanc ineundum Ecclesiarum concordiam su!
PG 148:295ἀκούσαντα δὲ Παχωμίου καὶ Ἀλλαγῆς ἐπικλήσεις βύθιόν τι στενάξαντα ἐνταῦθα φάναι λοιπὸν τὸ πέρας ἡμῖν, ὦ παρόντες, καὶ τὴν ἀλλαγὴν κεκλῶσθαι τοῦ βίου· μέμψασθαί τε πολλὰ ἑαυτὸν, ὅτι Παχώμιόν τινα ἄνδρα σεμνὸν ἐζημίωσε φθάσας τοὺς ὀφθαλμούς· ἦν γάρ τις θρυλλούμενος χρησμὸς περὶ τοῦ βασιλέως, ὡς περὶ τὴν ἀλλαγὴν τοῦ βίου τὰ Παχωμίου σε διαδέξεται. ἀφ’ οὗ πλανηθεὶς ἅτε περὶ τὸν τῆς βασιλείας πόθον λίαν ἐπτοημένος ἄχρηστον περὶ τὴν βασιλείαν ἔσπευσεν ἀποφῆναι Παχώμιον. (Δ.) Ἀπορήσειε δ’ ἄν τις τὴν τῶν χρησμῶν, ὁπόσοι κατ’ ἀνθρώπους ἄλλοτε ἄλλοι πλανῶνται, γένεσίν τε καὶ εὕρεσιν· καὶ ὅπως μελλόντων φέροντες δήλωσιν ἀναγκαίαν εἶτα βυθοῖς αὐτὴν αἰνιγμάτων ἐπηλυγάζουσι. πατέρα μὲν γὰρ τούτων ὅστις ποτὲ ἦν ὁ τούτους πεποιηκώς τε καὶ τῷ χρόνῳ φέρειν παρασχὼν, οὐδένα ποτὲ τῶν πάντων ἀναγράφοντα εὕρομεν, οὔθ’ ὅστις ἱστοριογράφων ἢ συγγραφέων ἐγένοντο. ἀλλὰ τοῦτο μόνον εὕροι τις ἂν ἐπισημαινομένους ἅπαντας, ὡς κατὰ τόνδε ἢ τόνδε τὸν χρόνον συνέβη τόνδε ἢ τόνδε διαθρυλλούμενον τὸν χρησμὸν τήνδε ἢ τήνδε τὴν ἔκβασιν καὶ τὸ πέρας ὕστερον σχεῖν.[A. M. 6768 AD 6791]
Ab co accepta quatuor n:illia delectorum Seytha- γάρ προ βραχέος ἑαυτῷ σύζυγον Εἰρήνην τὴν ἐκ
rum et iis adjunctas aliquas Romanas vires missurus erat imperator adversus Thessalum Joannem
Sebastocratorem, tum ut eum ipsum deleret, tum
ut omnes adultos, qui militiæ operam navarent, ac
150 Thessalis dos quodammodo essent, jugularet.
νοθείας γεννηθεῖσαν τῷ βασιλεῖ θυγατέρα, καὶ ἦν
διὰ τοῦτο φίλος τῷ βασιλεῖ. Ἐκεῖθεν οὖν εἰληφώς
τετρακισχιλίους Σκυθῶν ἐπιλέκτους στρατιώτας μελα
λε καὶ Ῥωμαίων οπλιτικήν τινα δύναμιν προσμίξας
πέμψειν κατὰ τοῦ Θετταλοῦ Ἰωάννου τοῦ Σεβαστη
κράτορος ἐπί τε αὐτοῦ τούτου ἀφανισμό και με
ἐπὶ σφαγῇ τῆς ὅλης ηλικίας ἁπλῶς, [P. 92] ὁπόσοι τὸν ἔφηβον παραλλάξαντες πολέμιά τε έπετήδευον ἔργα
καὶ ὄψις τῇ Θετταλίᾳ φάναι ἐτύγχανον.
Γ. Αλλά πριν εἰς πέρας αὐτὸν ἀγαγεῖν τὴν
μελέτην φθάσας ὁ θάνατος τοῦ δρόμου την βαστώ
νην ἐξαίφνης ἀφείλετο. Αρτι γὰρ αὐτῷ Λυσιμαχία;
ἐγγὺς περὶ τὴν κώμην τὴν μεταξὺ τῶν Παχω
μίου καὶ ᾿Αλλαγής ούτωσί τω: αὐτῶν ὄνομα
ζομένων τῶν χώρων, διατρίβοντι κἀκεῖσε τὸ Σκυθι
τὸν ἐξετάζοντι στράτευμα καὶ τοὺς ἄξοντας ἐκ Ρω
μαίων συγκαταλέγοντι στρατηγοὺς καὶ ἃ χρὴ βρεν
σφισιν παρακελευομένῳ νόσος ενσκήπτει δεινὴ περὶ
τὴν καρδίαν, θάνατον σύντομον ἀπαγγέλλουσα και
πάσας ἰατρῶν τάς τε κρίσεις συνβολούσα καὶ συν
ταράττουσα καὶ ἀπράκτους ἀποδεικνύσα τάς συμμαχίας τῆς τέχνης. Φασὶ δὲ καὶ αὐτὸν την ικαῦτα
δείσαντα περὶ τοῦ θανάτου τους παρατυχόντα;
ερέσθαι, ὅτῳ ποτὲ καλοῖ:ο ὁ χῶρος ονόματι· ἀκού
σαντα δὲ Παχωμίου καὶ ᾿Αλλαγῆς ἐπικλήσεις βο
διόν τι στενάξαντα ἐνταῦθα φάνει· Λοιπὸν τὸ πέρα;
ἡμῖν, ὦ παρόντε;, καὶ τὴν ἀλλαγὴν κεκλῶσθαι τοῦ
βίου· μέμψασθαί τε πολλὰ ἑαυτόν, ότι Παχώμιν
III. Sed priusquam consilium boc ad rem conferretur, prosperum ejus cursum mors repente
abrupit. Nam cum prope Lysimachiam versaretur,
juxta pagum qui iuter Pachomium et Allagen (locorum hac nomina sunt) situs est, ibique Scribicum Η
exercitum inspiceret, Romanosque duces lis copiis
præficiendos deligeret, eosque quid agendum esset
moneret: gravissimo cordis morbo corripitur, qui
brevi mortem denuntiaret, ac inedicorum omnia
judicia confunderet et turbaret, atque omnem opem
artis inanem redderet. Ferunt et ipsum mortis
metu eos qui adessent percontatum, quo nomine
locus ille vocaretur, cum Pachomii et Allages nomina audisset, cuin alto suspirio dixisse: Hic nolis demnum fuis est, e socii, et vitae mutatio (Grace,
allage) & tis decreta: deinde eum graviter se ipsum
accusasse, quod honestum quemdam virum nomine
Pachomium oculis multare occupasset; propterea
quod vulgo ferebatur oraculum de imperatore his
verbis conceptum, Sub vitæ mutationem fachomius te τινα άνδρα σεμνὸν ἐζημίωσε φθάσας τοὺς ὀφθα
excipiet quo deceptus et imperii cupiditate amens
Pachowium imperio inutilem efficere festinarat.
μίου σε διαδέξεται Αφ' οὗ πλανηθεὶς ἅτε περὶ
περὶ τὴν βασιλείαν ἔσπευσεν ἀποφῆναι Παχώμιον.
IV. De ortu et inventione oraculorum, quæ alias
alia passim apud homines circumferuntur, aliquis
fortasse dubitaverit; Item qui fiat, cum futurorum
necessariam significationem complectantur, ut intricatis verborum ambagibus eam obscurent. Nam
quis ea composuerit, et ad posteros transmise
rit, a nemine 151 unquam vel historiarum vel
aliarum rerum scriptore traditum reperimus. Sed
illud tantum ab omnibus adnotatum deprebendas,
alio atque alio tempore hoc vel illud oraculum
vulgo facta un hunc vel illum exitum postea babuisse. Quis vero primus ca singula pronuntiaverit, id vero omnibus pror: us iudictum et ignotum,
misi quis mentiri velit. Sunt tamen qui existiment,
spiritus quos·lamı famulantes et administros, alios
bonos, alios velut quædam instrumienta supplicio -
rum maledcos, suspectores esse eorum quae hic
gerantur, acremque et terram peragrare; qui futuμούς· ἦν γάρ τις θρυλλούμενος χρησμός περὶ τοῦ
βασιλέως, ὡς Περὶ τὴν ἀλλαγὴν τοῦ βίου τὰ Μαχω.
τὴν τῆς βασιλείας πόθον λίαν επτοημένος ἄχρηστον
Δ΄. Απορήσειε δ᾽ ἂν τις τὴν τῶν χρησμών, από
σαι κατ' ἀνθρώπους ἄλλοτε ἄλλοι πλανώνται, γένει
σίν τε καὶ εὕρεσιν· καὶ ὅπως μελλόντων φέροντες
δήλωσιν ἀναγκαίαν εἶτα βυθοῖς αὐτὴν αἰνιγμάτων
ἐπηλυγάζουσι. Πατέρα μὲν γὰρ τούτων ὅστις πολ
ἦν ὁ τούτους πεποιηκώς τε καὶ τῷ χρόνῳ παρα
σχών, οὐδένα ποτὲ τῶν πάντων ἀναγράφοντα εὗρο
μεν, οὔθ᾽ ὅστις ιστοριογράφων ή συγγραφέων ἐγέν
νοντο. ᾿Αλλὰ τοῦτο μόνον εὕρος τις ἂν ἐπισημαίνο
μένους ἅπαντας, ὡς κατὰ τόνος ἢ τόνδε τὸν χρόνον
συνέβη τόνδε ή τόνδε διαθρυλλούμενον τὸν χρησμόν
τήνδε ή τήνδε τὴν ἔκβασιν καὶ τὸ πέρας ὕστερον
σχεῖν. Τίς δ' ὁ πρῶτος λαλήσας ἔκαστον τούτων,
τοῦτο δὲ πράγμα τοῖς πᾶσι καθάπαξ ἀνεκλάλητόν
τε καὶ ἄγνωστον, πλὴν εἰ μὴ ψεύδεσθαι βουλοιτό
τις. Τισὶ δὲ δοκεῖ, δυνάμεις τινάς υπηρετικές καὶ
λειτουργικές, τὰς μὲν ἀγαθές, τὰς δὲ τοὐναντίον
τιμωρητικά όργανα, επισκόπους οὖσας τῶν τοὺς
Variorum notæ.
Pachymer. lib. vi, cap. 36. Ducang.
Tunc enim adversus Tartarus has provincias
devastantes expeditionem susceperat Michael, de
qua Pachymer. lib. vi, cap. 29, 30. Ducang.
Islius loci, ubi de more Michaelis non meminit Pachymeres, sed tantum Pachomii. At secus
Phranzes, qui Gregoram exscribit. Est autem åkLayh idem quod Latinis mutatio, locus scilicet obj
mutantur equi publici. Vide Glossar. med. Grecit.
in hac voce. DUCANG.
Vertendum, Pachomins te excipiet; non,
tibi successurus
servetur αμφιβολία.
BOIVIN.
est,
τίς δ’ ὁ πρῶτος λαλήσας ἕκαστον τούτων, τοῦτο δὲ πρᾶγμα τοῖς πᾶσι καθάπαξ ἀνεκλάλητόν τε καὶ ἄγνωστον, πλὴν εἰ μὴ ψεύδεσθαι βούλοιτό τις. τισὶ δὲ δοκεῖ, δυνάμεις τινὰς ὑπηρετικὰς καὶ λειτουργικὰς, τὰς μὲν ἀγαθὰς, τὰς δὲ τοὐναντίον τιμωρητικὰ ὄργανα, ἐπισκόπους οὔσας τῶν τῇδε περιπολεῖν ἀέρα καὶ γῆν τήν τε γνῶσιν τῶν ἐσομένων ἄνωθεν εἰληφυίας καὶ πρός γε ἔτι τὴν ἐπιτροπὴν τοῦ μεταδιδόναι αὐτὴν τοῖς ἀνθρώποις, πῆ μὲν δι’ ἐνυπνίων, πῆ δὲ δι’ ἀστέρων, πῆ δὲ διὰ Δελφικοῦ τινος τρίποδος, πῆ δὲ διὰ σπλάγχνων ἔστιν ὧν ἐνίοτε θυομένων ζώων, πῆ δὲ, ἵνα τὰ πολλὰ παραδράμω, διὰ φήμης ἐξ ἀέρος τὰ πρῶτά ποθεν γεννηθείσης, εἶτα περιθεούσης ἀμοιβαδὸν τὰς τῶν πολλῶν ἀκοὰς, ἣν δὴ καὶ θείαν ἐκάλεσαν ὄσσαν οἱ πάλαι σοφοί. ἔστι δ’ ἃ ἐν πέτραις ἢ τοίχοις εὕρηνται γεγραμμένα πολλάκις, μηδενὸς ὅστις ποτὲ ἦν ὁ γεγραφὼς δηλουμένου. (Ε.) Δίδονται μέντοι δι’ αἰνιγμάτων τὰ πάντα καὶ οὐ πάντη σαφῆ, καθάπερ τὰ τῶν βασιλέων κειμήλια, διὰ τὸ ἔνθεα εἶναι καὶ οἷα χρεὼν ὑπὲρ τοὺς πολλούς. τὰ γὰρ τοῖς πᾶσι πρόχειρα κόρον τε ἔσχε καὶ ἀχρηστία σφίσιν ὡς τὰ πολλὰ περικέχυται·[A. M. 6768 AD 6791]
Ab co accepta quatuor n:illia delectorum Seytha- γάρ προ βραχέος ἑαυτῷ σύζυγον Εἰρήνην τὴν ἐκ
rum et iis adjunctas aliquas Romanas vires missurus erat imperator adversus Thessalum Joannem
Sebastocratorem, tum ut eum ipsum deleret, tum
ut omnes adultos, qui militiæ operam navarent, ac
150 Thessalis dos quodammodo essent, jugularet.
νοθείας γεννηθεῖσαν τῷ βασιλεῖ θυγατέρα, καὶ ἦν
διὰ τοῦτο φίλος τῷ βασιλεῖ. Ἐκεῖθεν οὖν εἰληφώς
τετρακισχιλίους Σκυθῶν ἐπιλέκτους στρατιώτας μελα
λε καὶ Ῥωμαίων οπλιτικήν τινα δύναμιν προσμίξας
πέμψειν κατὰ τοῦ Θετταλοῦ Ἰωάννου τοῦ Σεβαστη
κράτορος ἐπί τε αὐτοῦ τούτου ἀφανισμό και με
ἐπὶ σφαγῇ τῆς ὅλης ηλικίας ἁπλῶς, [P. 92] ὁπόσοι τὸν ἔφηβον παραλλάξαντες πολέμιά τε έπετήδευον ἔργα
καὶ ὄψις τῇ Θετταλίᾳ φάναι ἐτύγχανον.
Γ. Αλλά πριν εἰς πέρας αὐτὸν ἀγαγεῖν τὴν
μελέτην φθάσας ὁ θάνατος τοῦ δρόμου την βαστώ
νην ἐξαίφνης ἀφείλετο. Αρτι γὰρ αὐτῷ Λυσιμαχία;
ἐγγὺς περὶ τὴν κώμην τὴν μεταξὺ τῶν Παχω
μίου καὶ ᾿Αλλαγής ούτωσί τω: αὐτῶν ὄνομα
ζομένων τῶν χώρων, διατρίβοντι κἀκεῖσε τὸ Σκυθι
τὸν ἐξετάζοντι στράτευμα καὶ τοὺς ἄξοντας ἐκ Ρω
μαίων συγκαταλέγοντι στρατηγοὺς καὶ ἃ χρὴ βρεν
σφισιν παρακελευομένῳ νόσος ενσκήπτει δεινὴ περὶ
τὴν καρδίαν, θάνατον σύντομον ἀπαγγέλλουσα και
πάσας ἰατρῶν τάς τε κρίσεις συνβολούσα καὶ συν
ταράττουσα καὶ ἀπράκτους ἀποδεικνύσα τάς συμμαχίας τῆς τέχνης. Φασὶ δὲ καὶ αὐτὸν την ικαῦτα
δείσαντα περὶ τοῦ θανάτου τους παρατυχόντα;
ερέσθαι, ὅτῳ ποτὲ καλοῖ:ο ὁ χῶρος ονόματι· ἀκού
σαντα δὲ Παχωμίου καὶ ᾿Αλλαγῆς ἐπικλήσεις βο
διόν τι στενάξαντα ἐνταῦθα φάνει· Λοιπὸν τὸ πέρα;
ἡμῖν, ὦ παρόντε;, καὶ τὴν ἀλλαγὴν κεκλῶσθαι τοῦ
βίου· μέμψασθαί τε πολλὰ ἑαυτόν, ότι Παχώμιν
III. Sed priusquam consilium boc ad rem conferretur, prosperum ejus cursum mors repente
abrupit. Nam cum prope Lysimachiam versaretur,
juxta pagum qui iuter Pachomium et Allagen (locorum hac nomina sunt) situs est, ibique Scribicum Η
exercitum inspiceret, Romanosque duces lis copiis
præficiendos deligeret, eosque quid agendum esset
moneret: gravissimo cordis morbo corripitur, qui
brevi mortem denuntiaret, ac inedicorum omnia
judicia confunderet et turbaret, atque omnem opem
artis inanem redderet. Ferunt et ipsum mortis
metu eos qui adessent percontatum, quo nomine
locus ille vocaretur, cum Pachomii et Allages nomina audisset, cuin alto suspirio dixisse: Hic nolis demnum fuis est, e socii, et vitae mutatio (Grace,
allage) & tis decreta: deinde eum graviter se ipsum
accusasse, quod honestum quemdam virum nomine
Pachomium oculis multare occupasset; propterea
quod vulgo ferebatur oraculum de imperatore his
verbis conceptum, Sub vitæ mutationem fachomius te τινα άνδρα σεμνὸν ἐζημίωσε φθάσας τοὺς ὀφθα
excipiet quo deceptus et imperii cupiditate amens
Pachowium imperio inutilem efficere festinarat.
μίου σε διαδέξεται Αφ' οὗ πλανηθεὶς ἅτε περὶ
περὶ τὴν βασιλείαν ἔσπευσεν ἀποφῆναι Παχώμιον.
IV. De ortu et inventione oraculorum, quæ alias
alia passim apud homines circumferuntur, aliquis
fortasse dubitaverit; Item qui fiat, cum futurorum
necessariam significationem complectantur, ut intricatis verborum ambagibus eam obscurent. Nam
quis ea composuerit, et ad posteros transmise
rit, a nemine 151 unquam vel historiarum vel
aliarum rerum scriptore traditum reperimus. Sed
illud tantum ab omnibus adnotatum deprebendas,
alio atque alio tempore hoc vel illud oraculum
vulgo facta un hunc vel illum exitum postea babuisse. Quis vero primus ca singula pronuntiaverit, id vero omnibus pror: us iudictum et ignotum,
misi quis mentiri velit. Sunt tamen qui existiment,
spiritus quos·lamı famulantes et administros, alios
bonos, alios velut quædam instrumienta supplicio -
rum maledcos, suspectores esse eorum quae hic
gerantur, acremque et terram peragrare; qui futuμούς· ἦν γάρ τις θρυλλούμενος χρησμός περὶ τοῦ
βασιλέως, ὡς Περὶ τὴν ἀλλαγὴν τοῦ βίου τὰ Μαχω.
τὴν τῆς βασιλείας πόθον λίαν επτοημένος ἄχρηστον
Δ΄. Απορήσειε δ᾽ ἂν τις τὴν τῶν χρησμών, από
σαι κατ' ἀνθρώπους ἄλλοτε ἄλλοι πλανώνται, γένει
σίν τε καὶ εὕρεσιν· καὶ ὅπως μελλόντων φέροντες
δήλωσιν ἀναγκαίαν εἶτα βυθοῖς αὐτὴν αἰνιγμάτων
ἐπηλυγάζουσι. Πατέρα μὲν γὰρ τούτων ὅστις πολ
ἦν ὁ τούτους πεποιηκώς τε καὶ τῷ χρόνῳ παρα
σχών, οὐδένα ποτὲ τῶν πάντων ἀναγράφοντα εὗρο
μεν, οὔθ᾽ ὅστις ιστοριογράφων ή συγγραφέων ἐγέν
νοντο. ᾿Αλλὰ τοῦτο μόνον εὕρος τις ἂν ἐπισημαίνο
μένους ἅπαντας, ὡς κατὰ τόνος ἢ τόνδε τὸν χρόνον
συνέβη τόνδε ή τόνδε διαθρυλλούμενον τὸν χρησμόν
τήνδε ή τήνδε τὴν ἔκβασιν καὶ τὸ πέρας ὕστερον
σχεῖν. Τίς δ' ὁ πρῶτος λαλήσας ἔκαστον τούτων,
τοῦτο δὲ πράγμα τοῖς πᾶσι καθάπαξ ἀνεκλάλητόν
τε καὶ ἄγνωστον, πλὴν εἰ μὴ ψεύδεσθαι βουλοιτό
τις. Τισὶ δὲ δοκεῖ, δυνάμεις τινάς υπηρετικές καὶ
λειτουργικές, τὰς μὲν ἀγαθές, τὰς δὲ τοὐναντίον
τιμωρητικά όργανα, επισκόπους οὖσας τῶν τοὺς
Variorum notæ.
Pachymer. lib. vi, cap. 36. Ducang.
Tunc enim adversus Tartarus has provincias
devastantes expeditionem susceperat Michael, de
qua Pachymer. lib. vi, cap. 29, 30. Ducang.
Islius loci, ubi de more Michaelis non meminit Pachymeres, sed tantum Pachomii. At secus
Phranzes, qui Gregoram exscribit. Est autem åkLayh idem quod Latinis mutatio, locus scilicet obj
mutantur equi publici. Vide Glossar. med. Grecit.
in hac voce. DUCANG.
Vertendum, Pachomins te excipiet; non,
tibi successurus
servetur αμφιβολία.
BOIVIN.
est,
PG 148:297γίνεσθαί γε μὴν τὴν χρείαν αὐτῶν οὐ πάνυ τοι μάταιον οὐδ’ ἀργὴν, εἴ τις μὴ πάρεργον ταῦτα, ἀλλὰ μετὰ συνέσεως τῆς προσηκούσης σκοποῖτο. οἷς μὲν γὰρ τιμωρίας, οἷς δ’ εὐεργεσίας εἵνεκα προδείκνυνται. οἱ μὲν γὰρ ἢ κουφοτέραν τὴν ἔφοδον τῶν δεινῶν εἰργάσαντο προανασταλέντες καὶ προοικονομήσαντες ἑαυτούς· ἢ τελέως σφᾶς αὐτοὺς ἀπήλλαξαν τῶν δεινῶν διὰ σπουδαιοτέρας ἀγωγῆς ἐξευμενισάμενοι τὸ θεῖον. τοῖς δὲ διὰ μικροψυχίαν ὁ μεταξὺ χρόνος κόλασις τῇ τῶν δεινῶν προσδοκίᾳ γίνεται πρὸ τοῦ παθεῖν ἃ χρὴ παθεῖν, τῆς προνοίας οὕτως οἰκονομούσης δι’ ἔκτισιν ἀκμαιοτέραν ὧν ἐπλημμέλησαν. εἰ δὲ καὶ ψεύδονταί τινα καὶ διαπίπτουσιν οἱ ταῖς ἐλπίσι τρεφόμενοι τούτων· (πάντα γὰρ τὰ δηλούμενα τοῖς μέν εἰσιν ἀνιαρὰ, τοῖς δὲ τερπνά· ὥσπερ ἡ τῆς τοῦ Κροίσου ἀρχῆς κατάλυσις Λυδοὺς μὲν καὶ Κροῖσον ἠνίασε, Κύρῳ δὲ καὶ Πέρσαις εὔδαιμον ἔδοξεν) εἰ οὖν οὑτωσί πως δοκοῦσί τινα διαψεύδεσθαι, οὐ παρὰ τὴν τῶν χρησμῶν φύσιν συμβαίνει τουτὶ, ὅτι μὴ παρὰ τὴν φλεγμαίνουσαν ἔφεσιν τῶν λιχνοτέρων ἀνθρώπων τοὺς χρόνους προαρπαζόντων καὶ τὸν νοῦν τῶν λογίων πρὸς τὴν οἰκείαν διαστρεφόντων ὄρεξιν.297 [^. c. 1259 ad 1282) BYZANTINE HISTORLÆ LIB. V. [IMP. MICH FA ÆOLOG.]
περιπολεῖν αέρα και γῆν τήν τε γνῶσιν τῶν ἐσομέ- rorun scientia: superne acceperint, ac praterc
των ἄνωθεν είληφυίας καὶ πρός γε ἔτι τὴν ἐπιτροτὴν τοῦ μεταδιδόναι αὐτὴν τοῖς ἀνθρώποις, πῆ μὲν
δι' ἐνυπνίων, τῇ δὲ δι' ἀστέρων, πῆ δὲ διὰ Δελτι
και τινος τρίποδος, τῆ δὲ διὰ σπλάγχνων ἔστιν ὧν
έντε θυομένων ζώων, [Ρ. 93] πῆ δὲ, ἵνα τὰ πολλὰ πα
ραδράμω, διὰ φήμης ἐξ ἀέρος τὰ πρῶτα ποθεν γεν
νηθείσης, εἶτα περιθεούσης αμοιβαδὸν τὰς τῶν πολύ
τῶν ἀκοὰς, ἣν δὴ καὶ θείαν ἐκάλεσαν ὅσσαν οἱ πά
λει σοφοί. Εστι δ' δ ἐν πέτραις ἢ τείχοι: εὕρηνται
γεγραμμένα πολλάκις, μηδενὸς ὅστις ποτὲ ἦν ὁ γεγραφώς δηλουμένου.
licentiam ejus communicandæ cum hominibus partim
per itsomania, partim per astra, partim per Delphicum quempiamı tripodem, partim per exta quarunidam pecudum immolatarum, partim (ne sin prolixior) per vocem primum ex acre alicunde ortam, ac
deinde aures hominum vicissim circumisonantem,
quam veteres sapientes divinam vocem appellarunt. Sæpe etiam factum, ut in saxis aut parietibus
nullo ibidem auctore indicato scripta reperirentur.
V. Sed tamen omnia ambagibus involuta, nec
atis perspicua proponuntur; quemadmodum imperaforum ornamenta, quæ divini quiddam habere,
et (uti par est) vulgi conditionem superare existimantur. Nam quæ exposita sunt omnibus facile
fastidiuntur, et fere ut inutilia negliguntur. Non
tamen eorum usus omnino 152 inanis aut nullus
est, si quis ea non perfunctorie, sed cum debita
animi attentione expendat. Aliis quippe beneficii,
aliis supplicii loco signifcantur. Quidam enim se
ipsis repressis ac sapienter præparatis calamitatum
impressionem molliorem reddidere; aut etiam sitæ emendatione placato Deo prorsus illa averterunt;
quibusdam, quod animo pusillo essent, interjectun
tempus et ipsa calamitatum exspectatio supplicio
fuit, priusquam advenirent ea quæ perpetienda
erant, ita gubernante Providentia, ut gravius ob
c commissa plecterentur. Quod si qua mentiantur
hominumque spem frustrenuur (nam omnia quæ
significantur aliis molesta sunt, aliis jucunda: ut
imperii, quod Croesus babuit, destructio Croeso et
Lydis molesta, Cyro et Persis pergrata visa est): si
qua igitur ita fallere videantur, id non ipsorum
oraculorum natura fit, sed hominum avidiorum
præpropera potius cupiditate, qui tempora anticipent, et oraculorum sensum ad optɔta sua detorqueant. Interim tamen videndum, ne qui sint, quỉ
hujusmodi oraculis addictos ludificentur, et novos
commentitios versiculos ad oraculorum imitationem
conūngant, eosque clam in vulgus spargut, lorunique mendaciis ctiam illorum veritatem coufundant: id quod multos nostra etiam ætate fecisse
constat. Sed illuc redco.
Ε. Δίδονται μέντοι δι' αἰνιγμάτων τὰ πάντα καὶ
οὐ πάντη σαφή, καθάπερ τὰ τῶν βασιλέων κειμή
λια, διὰ τὸ ἔνθεα εἶναι καὶ οἷα χρεὼν ὑπὲρ τοὺς
πολλούς. Τὰ γὰρ τοῖς πᾶσι πρόχειρα κόρον τε έσχε,
καὶ ἀχρηστία σφίσιν ὡς τὰ πολλὰ περικέχυται·
γίνεσθαί γε μὴν τὴν χρείαν αὐτῶν οὐ πάνυ του
μάταιον οὐδ᾽ ἀρχὴν, εἴ τις μὴ πάρεργον ταῦτα,
ἀλλὰ μετὰ συνέσεως τῆς προσηκούσης σκοποῖτο.
Οἷς μὲν γὰρ τιμωρίας, οἷς δ' εὐεργεσίας είνεκα προ
δείχνονται. Οἱ μὲν γὰρ ἡ κουφοτέραν τὴν ἔφοδον
τῶν δεινῶν εἰργάσαντο, προανασταλέντες καὶ προ
οικονομήσαντες ἑαυτού;· ἡ τελέως σφᾶς αὐτοὺς
ἀπήλλαξαν τῶν δεινῶν διὰ σπουδαιοτέρας ἀγωγῆς
ἐξευμενισάμενοι τὸ θεῖον. Τοῖς δὲ διὰ μικροψυχίαν
Ο μεταξύ χρόνο; κόλασις τῇ τῶν δεινῶν προσδοκίᾳ
γίνεται πρὸ τοῦ παθεῖν & χρὴ παθεῖν, τῆς Προνοίας
οὕτως οικονομούσης δι᾿ ἔκτισιν ἀκμαιοτέραν ὧν
ἐπλημμέλησαν. Εἰ δὲ καὶ ψεύδονταί τινα καὶ διαπίπτουσιν οἱ ταῖς ἐλπίσι τρεφόμενοι τούτων (πάντα
γὰρ τὰ δηλούμενα τοῖς μὲν εἰσιν ἀνιαρά, τοῖς δὲ
τερπνά· ὥσπερ ἡ τῆς τοῦ Κροίσου ἀρχῆς κατάλυ
σι; Λυδοὺς μὲν καὶ Κροῖσον ἡνίασε, Κύρῳ δὲ καὶ
Πέρσαις εὐδαιμον ἔδοξεν· εἰ οὖν οὕτωσί πως δοκούσε τινα διαψεύδεσθαι, οὐ παρὰ τὴν τῶν χρησμῶν
φύσιν συμβαίνει τουτί, ὅτι μὴ παρὰ τὴν φλεγμαί
τουσαν ἔφεσιν τῶν λιχνοτέρων ανθρώπων τοὺς χρότους προαρπαζόντων καὶ τὸν νοῦν τῶν λογίων προς
τὴν οἰκείαν διαστρεφόντων όρεξιν. Σκεπτέον δ' οὖν
όμως μή τινες διαπαίζοντες δῆθεν τοὺς τοῖς τοιούτοις χρωμένους καὶ νέα στιχίδια πλάττοντες εἰς μίμησιν τῶν χρησμῶν ἔπειτα κατὰ τὸ λεληθώς παρασπεί»
ρωσιν εἰς τὸν δῆμον αὐτά, ὥστε τοῖς τούτων ψεύδεσι
καὶ τὴν ἐκείνων συγχεῖν ἀλήθειαν· τοῦτο γὰρ οὐκ ὀλέγος καὶ τῶν ἐφ' ἡμῶν πεπραχότες άλωσαν. Αλλ'
ἐκεῖσε ἐπάνειμι.
Γ'. Ὁ μὲν δὴ βασιλεὺς περὶ οὓς εἰρήκειμεν τόν
τους παρ' ἐλπίδα τῆς οἰκείας ἔτυχε τελευτῆς
κατὰ τὰ ἐξακισχιλιοστὸν ἑπτακοσιοστὸν ἐνενηκοστόν
πρῶτον ἔτος, ὀκτὼ καὶ πεντήκοντα ἐτῶν τυγχάνων. Ο
Ε' υἱδ καὶ βασιλεύς [Ρ. 96] Ανδρόνικος τηνικαῦτα
παρών μὴ ὅτι γε τῆς τοῖς βασιλεῦσιν νενομισμένης
οὐκ ἠξίωσε τὸν πατέρα ταφῆς, ἀλλ' οὐδ᾽ ὁποία μα
VI. Imperator illis in locis, quæ dixi, præter
spem suam fato functus est, anno ab orbe condito
series millesimo 153 septingentesimo nonagesino
primo, annos octo et quinquaginta natus. At filius
ejus imperator Audironicus, qui tunc aderat, patrem imperatoria sepultura adeo non honoravit,
ut ne vili quidem, qualis opificibus et fossoribus
Variorum notæ.
Obilt Michael, ut scribit Pachymeres, 11 Jan:arii die Parasceves, auno mundi, just: Grecos,
6791 (Christi 1285, [1282, Dec. 21) cum imperasset
annos 24, dewptis diebus 20, ac "ännes omnino 58
PATROL. (in. XLVIII
rixisset. DUCANG.
Pachymer. lib. vi, cap. 14; Phrauzes. ib. I,
cap. 6. DucaNG.
σκεπτέον δ’ οὖν ὅμως μή τινες διαπαίζοντες δῆθεν τοὺς τοῖς τοιούτοις χρωμένους καὶ νέα στιχίδια πλάττοντες εἰς μίμησιν τῶν χρησμῶν ἔπειτα κατὰ τὸ λεληθὼς παρασπείρωσιν εἰς τὸν δῆμον αὐτὰ, ὥστε τοῖς τούτων ψεύδεσι καὶ τὴν ἐκείνων συγχεῖν ἀλήθειαν· τοῦτο γὰρ οὐκ ὀλίγοι καὶ τῶν ἐφ’ ἡμῶν πεπραχότες ἑάλωσαν. ἀλλ’ ἐκεῖσε ἐπάνειμι. (2.) Ὁ μὲν δὴ βασιλεὺς περὶ οὓς εἰρήκειμεν τόπους παρ’ ἐλπίδα τῆς οἰκείας ἔτυχε τελευτῆς κατὰ τὸ ἑξακισχιλιοστὸν ἑπτακοσιοστὸν ἐνενηκοστὸν πρῶτον ἔτος, ὀκτὼ καὶ πεντήκοντα ἐτῶν τυγχάνων. ὁ δ’ υἱὸς καὶ βασιλεὺς Ἀνδρόνικος τηνικαῦτα παρὼν μὴ ὅτι γε τῆς τοῖς βασιλεῦσιν νενομισμένης οὐκ ἠξίωσε τὸν πατέρα ταφῆς, ἀλλ’ οὐδ’ ὁποία βαναύσοις ἢ σκαπανεῦσιν ἐφεῖται· πλὴν ἢ ὅτι παρεκελεύσατο νύκτωρ βραχεῖς τινας ἄνδρας πόῤῥω που τοῦ στρατοπέδου ἀπαγαγόντας πλείστην ἐπισωρεῦσαι γῆν, τοῦτο μόνον αὐτοῦ προμηθευσάμενος, μὴ θηρίων στόμασιν ἴσως σῶμα βασιλικὸν διαμερισθῇ. τὸ δ’ αἴτιον ἡ τοῦ ὀρθοῦ τῆς ἐκκλησίας δόγματος ὑπῆρχε παρατροπὴ, ᾗ ζῶν μὲν ἐκεῖνος, ὡς πρόσθεν εἰρήκειμεν, κατεχρήσατο·297 [^. c. 1259 ad 1282) BYZANTINE HISTORLÆ LIB. V. [IMP. MICH FA ÆOLOG.]
περιπολεῖν αέρα και γῆν τήν τε γνῶσιν τῶν ἐσομέ- rorun scientia: superne acceperint, ac praterc
των ἄνωθεν είληφυίας καὶ πρός γε ἔτι τὴν ἐπιτροτὴν τοῦ μεταδιδόναι αὐτὴν τοῖς ἀνθρώποις, πῆ μὲν
δι' ἐνυπνίων, τῇ δὲ δι' ἀστέρων, πῆ δὲ διὰ Δελτι
και τινος τρίποδος, τῆ δὲ διὰ σπλάγχνων ἔστιν ὧν
έντε θυομένων ζώων, [Ρ. 93] πῆ δὲ, ἵνα τὰ πολλὰ πα
ραδράμω, διὰ φήμης ἐξ ἀέρος τὰ πρῶτα ποθεν γεν
νηθείσης, εἶτα περιθεούσης αμοιβαδὸν τὰς τῶν πολύ
τῶν ἀκοὰς, ἣν δὴ καὶ θείαν ἐκάλεσαν ὅσσαν οἱ πά
λει σοφοί. Εστι δ' δ ἐν πέτραις ἢ τείχοι: εὕρηνται
γεγραμμένα πολλάκις, μηδενὸς ὅστις ποτὲ ἦν ὁ γεγραφώς δηλουμένου.
licentiam ejus communicandæ cum hominibus partim
per itsomania, partim per astra, partim per Delphicum quempiamı tripodem, partim per exta quarunidam pecudum immolatarum, partim (ne sin prolixior) per vocem primum ex acre alicunde ortam, ac
deinde aures hominum vicissim circumisonantem,
quam veteres sapientes divinam vocem appellarunt. Sæpe etiam factum, ut in saxis aut parietibus
nullo ibidem auctore indicato scripta reperirentur.
V. Sed tamen omnia ambagibus involuta, nec
atis perspicua proponuntur; quemadmodum imperaforum ornamenta, quæ divini quiddam habere,
et (uti par est) vulgi conditionem superare existimantur. Nam quæ exposita sunt omnibus facile
fastidiuntur, et fere ut inutilia negliguntur. Non
tamen eorum usus omnino 152 inanis aut nullus
est, si quis ea non perfunctorie, sed cum debita
animi attentione expendat. Aliis quippe beneficii,
aliis supplicii loco signifcantur. Quidam enim se
ipsis repressis ac sapienter præparatis calamitatum
impressionem molliorem reddidere; aut etiam sitæ emendatione placato Deo prorsus illa averterunt;
quibusdam, quod animo pusillo essent, interjectun
tempus et ipsa calamitatum exspectatio supplicio
fuit, priusquam advenirent ea quæ perpetienda
erant, ita gubernante Providentia, ut gravius ob
c commissa plecterentur. Quod si qua mentiantur
hominumque spem frustrenuur (nam omnia quæ
significantur aliis molesta sunt, aliis jucunda: ut
imperii, quod Croesus babuit, destructio Croeso et
Lydis molesta, Cyro et Persis pergrata visa est): si
qua igitur ita fallere videantur, id non ipsorum
oraculorum natura fit, sed hominum avidiorum
præpropera potius cupiditate, qui tempora anticipent, et oraculorum sensum ad optɔta sua detorqueant. Interim tamen videndum, ne qui sint, quỉ
hujusmodi oraculis addictos ludificentur, et novos
commentitios versiculos ad oraculorum imitationem
conūngant, eosque clam in vulgus spargut, lorunique mendaciis ctiam illorum veritatem coufundant: id quod multos nostra etiam ætate fecisse
constat. Sed illuc redco.
Ε. Δίδονται μέντοι δι' αἰνιγμάτων τὰ πάντα καὶ
οὐ πάντη σαφή, καθάπερ τὰ τῶν βασιλέων κειμή
λια, διὰ τὸ ἔνθεα εἶναι καὶ οἷα χρεὼν ὑπὲρ τοὺς
πολλούς. Τὰ γὰρ τοῖς πᾶσι πρόχειρα κόρον τε έσχε,
καὶ ἀχρηστία σφίσιν ὡς τὰ πολλὰ περικέχυται·
γίνεσθαί γε μὴν τὴν χρείαν αὐτῶν οὐ πάνυ του
μάταιον οὐδ᾽ ἀρχὴν, εἴ τις μὴ πάρεργον ταῦτα,
ἀλλὰ μετὰ συνέσεως τῆς προσηκούσης σκοποῖτο.
Οἷς μὲν γὰρ τιμωρίας, οἷς δ' εὐεργεσίας είνεκα προ
δείχνονται. Οἱ μὲν γὰρ ἡ κουφοτέραν τὴν ἔφοδον
τῶν δεινῶν εἰργάσαντο, προανασταλέντες καὶ προ
οικονομήσαντες ἑαυτού;· ἡ τελέως σφᾶς αὐτοὺς
ἀπήλλαξαν τῶν δεινῶν διὰ σπουδαιοτέρας ἀγωγῆς
ἐξευμενισάμενοι τὸ θεῖον. Τοῖς δὲ διὰ μικροψυχίαν
Ο μεταξύ χρόνο; κόλασις τῇ τῶν δεινῶν προσδοκίᾳ
γίνεται πρὸ τοῦ παθεῖν & χρὴ παθεῖν, τῆς Προνοίας
οὕτως οικονομούσης δι᾿ ἔκτισιν ἀκμαιοτέραν ὧν
ἐπλημμέλησαν. Εἰ δὲ καὶ ψεύδονταί τινα καὶ διαπίπτουσιν οἱ ταῖς ἐλπίσι τρεφόμενοι τούτων (πάντα
γὰρ τὰ δηλούμενα τοῖς μὲν εἰσιν ἀνιαρά, τοῖς δὲ
τερπνά· ὥσπερ ἡ τῆς τοῦ Κροίσου ἀρχῆς κατάλυ
σι; Λυδοὺς μὲν καὶ Κροῖσον ἡνίασε, Κύρῳ δὲ καὶ
Πέρσαις εὐδαιμον ἔδοξεν· εἰ οὖν οὕτωσί πως δοκούσε τινα διαψεύδεσθαι, οὐ παρὰ τὴν τῶν χρησμῶν
φύσιν συμβαίνει τουτί, ὅτι μὴ παρὰ τὴν φλεγμαί
τουσαν ἔφεσιν τῶν λιχνοτέρων ανθρώπων τοὺς χρότους προαρπαζόντων καὶ τὸν νοῦν τῶν λογίων προς
τὴν οἰκείαν διαστρεφόντων όρεξιν. Σκεπτέον δ' οὖν
όμως μή τινες διαπαίζοντες δῆθεν τοὺς τοῖς τοιούτοις χρωμένους καὶ νέα στιχίδια πλάττοντες εἰς μίμησιν τῶν χρησμῶν ἔπειτα κατὰ τὸ λεληθώς παρασπεί»
ρωσιν εἰς τὸν δῆμον αὐτά, ὥστε τοῖς τούτων ψεύδεσι
καὶ τὴν ἐκείνων συγχεῖν ἀλήθειαν· τοῦτο γὰρ οὐκ ὀλέγος καὶ τῶν ἐφ' ἡμῶν πεπραχότες άλωσαν. Αλλ'
ἐκεῖσε ἐπάνειμι.
Γ'. Ὁ μὲν δὴ βασιλεὺς περὶ οὓς εἰρήκειμεν τόν
τους παρ' ἐλπίδα τῆς οἰκείας ἔτυχε τελευτῆς
κατὰ τὰ ἐξακισχιλιοστὸν ἑπτακοσιοστὸν ἐνενηκοστόν
πρῶτον ἔτος, ὀκτὼ καὶ πεντήκοντα ἐτῶν τυγχάνων. Ο
Ε' υἱδ καὶ βασιλεύς [Ρ. 96] Ανδρόνικος τηνικαῦτα
παρών μὴ ὅτι γε τῆς τοῖς βασιλεῦσιν νενομισμένης
οὐκ ἠξίωσε τὸν πατέρα ταφῆς, ἀλλ' οὐδ᾽ ὁποία μα
VI. Imperator illis in locis, quæ dixi, præter
spem suam fato functus est, anno ab orbe condito
series millesimo 153 septingentesimo nonagesino
primo, annos octo et quinquaginta natus. At filius
ejus imperator Audironicus, qui tunc aderat, patrem imperatoria sepultura adeo non honoravit,
ut ne vili quidem, qualis opificibus et fossoribus
Variorum notæ.
Obilt Michael, ut scribit Pachymeres, 11 Jan:arii die Parasceves, auno mundi, just: Grecos,
6791 (Christi 1285, [1282, Dec. 21) cum imperasset
annos 24, dewptis diebus 20, ac "ännes omnino 58
PATROL. (in. XLVIII
rixisset. DUCANG.
Pachymer. lib. vi, cap. 14; Phrauzes. ib. I,
cap. 6. DucaNG.
οὗτος δὲ λάθρα προθέσεσιν ὅλαις ἀπέστεργε τῆς ψυχῆς, ὡς προϊόντες ἐροῦμεν πλατύτερον. οὐ γὰρ ἐκεῖνον, τὴν δ’ ἐκείνου τοιαύτην μάλα σφοδρῶς ἀπεσείετο πρᾶξιν. πατρικῆς γὰρ εἵνεκα στοργῆς καὶ τιμῆς καὶ ὅση ἀνήκει αἰδὼς πάντας υἱοὺς ὑπερβέβληκεν, ὁπόσοι πατράσιν ἀρέσκοντες ἔδοξαν. (Ζ.) Ἀλλὰ τὰ μὲν περὶ τὸν βασιλέα Μιχαὴλ τὸν Παλαιολόγον ἐς τοιοῦτον κατήντησε πέρας. ἦν δὲ ὁ ἀνὴρ τήν τε ὄψιν εὐπρεπῆ κεκτημένος ἐκ φύσεως μετά τινος ἐμβριθείας καὶ ἡγεμονικοῦ παραστήματος ῥώμην τε ἔχων σώματος καὶ πεῖραν ἔργων πολεμικῶν διὰ πολλῶν τῶν χρόνων συγγυμνασθεῖσαν καὶ ἀσκηθεῖσαν αὐτῷ· καὶ δεινὸς ὢν γνῶναι καὶ εἰπεῖν τὰ δέοντα ὀξύτερος ἦν ἐν ταῖς πράξεσι. μεγαλοδωρότατος δ’ ἐς τὰ μάλιστα ἔδοξεν ἐν τοῖς προοιμίοις τῆς βασιλείας, ἵνα ταῖς εὐνοίαις οἶμαι οἰκειώσηται τὸ ὑπήκοον· ἔπειτα πρὸς τὸ μετριώτερον ὑπεχάλασε, τῶν πανταχόθεν ὑποφυομένων πολέμων μακρὰς καὶ πολυτελεῖς τὰς τῶν χρημάτων δαπάνας ἀπαιτούντων μετά τινος ἀνάγκης ἀπαραιτήτου.297 [^. c. 1259 ad 1282) BYZANTINE HISTORLÆ LIB. V. [IMP. MICH FA ÆOLOG.]
περιπολεῖν αέρα και γῆν τήν τε γνῶσιν τῶν ἐσομέ- rorun scientia: superne acceperint, ac praterc
των ἄνωθεν είληφυίας καὶ πρός γε ἔτι τὴν ἐπιτροτὴν τοῦ μεταδιδόναι αὐτὴν τοῖς ἀνθρώποις, πῆ μὲν
δι' ἐνυπνίων, τῇ δὲ δι' ἀστέρων, πῆ δὲ διὰ Δελτι
και τινος τρίποδος, τῆ δὲ διὰ σπλάγχνων ἔστιν ὧν
έντε θυομένων ζώων, [Ρ. 93] πῆ δὲ, ἵνα τὰ πολλὰ πα
ραδράμω, διὰ φήμης ἐξ ἀέρος τὰ πρῶτα ποθεν γεν
νηθείσης, εἶτα περιθεούσης αμοιβαδὸν τὰς τῶν πολύ
τῶν ἀκοὰς, ἣν δὴ καὶ θείαν ἐκάλεσαν ὅσσαν οἱ πά
λει σοφοί. Εστι δ' δ ἐν πέτραις ἢ τείχοι: εὕρηνται
γεγραμμένα πολλάκις, μηδενὸς ὅστις ποτὲ ἦν ὁ γεγραφώς δηλουμένου.
licentiam ejus communicandæ cum hominibus partim
per itsomania, partim per astra, partim per Delphicum quempiamı tripodem, partim per exta quarunidam pecudum immolatarum, partim (ne sin prolixior) per vocem primum ex acre alicunde ortam, ac
deinde aures hominum vicissim circumisonantem,
quam veteres sapientes divinam vocem appellarunt. Sæpe etiam factum, ut in saxis aut parietibus
nullo ibidem auctore indicato scripta reperirentur.
V. Sed tamen omnia ambagibus involuta, nec
atis perspicua proponuntur; quemadmodum imperaforum ornamenta, quæ divini quiddam habere,
et (uti par est) vulgi conditionem superare existimantur. Nam quæ exposita sunt omnibus facile
fastidiuntur, et fere ut inutilia negliguntur. Non
tamen eorum usus omnino 152 inanis aut nullus
est, si quis ea non perfunctorie, sed cum debita
animi attentione expendat. Aliis quippe beneficii,
aliis supplicii loco signifcantur. Quidam enim se
ipsis repressis ac sapienter præparatis calamitatum
impressionem molliorem reddidere; aut etiam sitæ emendatione placato Deo prorsus illa averterunt;
quibusdam, quod animo pusillo essent, interjectun
tempus et ipsa calamitatum exspectatio supplicio
fuit, priusquam advenirent ea quæ perpetienda
erant, ita gubernante Providentia, ut gravius ob
c commissa plecterentur. Quod si qua mentiantur
hominumque spem frustrenuur (nam omnia quæ
significantur aliis molesta sunt, aliis jucunda: ut
imperii, quod Croesus babuit, destructio Croeso et
Lydis molesta, Cyro et Persis pergrata visa est): si
qua igitur ita fallere videantur, id non ipsorum
oraculorum natura fit, sed hominum avidiorum
præpropera potius cupiditate, qui tempora anticipent, et oraculorum sensum ad optɔta sua detorqueant. Interim tamen videndum, ne qui sint, quỉ
hujusmodi oraculis addictos ludificentur, et novos
commentitios versiculos ad oraculorum imitationem
conūngant, eosque clam in vulgus spargut, lorunique mendaciis ctiam illorum veritatem coufundant: id quod multos nostra etiam ætate fecisse
constat. Sed illuc redco.
Ε. Δίδονται μέντοι δι' αἰνιγμάτων τὰ πάντα καὶ
οὐ πάντη σαφή, καθάπερ τὰ τῶν βασιλέων κειμή
λια, διὰ τὸ ἔνθεα εἶναι καὶ οἷα χρεὼν ὑπὲρ τοὺς
πολλούς. Τὰ γὰρ τοῖς πᾶσι πρόχειρα κόρον τε έσχε,
καὶ ἀχρηστία σφίσιν ὡς τὰ πολλὰ περικέχυται·
γίνεσθαί γε μὴν τὴν χρείαν αὐτῶν οὐ πάνυ του
μάταιον οὐδ᾽ ἀρχὴν, εἴ τις μὴ πάρεργον ταῦτα,
ἀλλὰ μετὰ συνέσεως τῆς προσηκούσης σκοποῖτο.
Οἷς μὲν γὰρ τιμωρίας, οἷς δ' εὐεργεσίας είνεκα προ
δείχνονται. Οἱ μὲν γὰρ ἡ κουφοτέραν τὴν ἔφοδον
τῶν δεινῶν εἰργάσαντο, προανασταλέντες καὶ προ
οικονομήσαντες ἑαυτού;· ἡ τελέως σφᾶς αὐτοὺς
ἀπήλλαξαν τῶν δεινῶν διὰ σπουδαιοτέρας ἀγωγῆς
ἐξευμενισάμενοι τὸ θεῖον. Τοῖς δὲ διὰ μικροψυχίαν
Ο μεταξύ χρόνο; κόλασις τῇ τῶν δεινῶν προσδοκίᾳ
γίνεται πρὸ τοῦ παθεῖν & χρὴ παθεῖν, τῆς Προνοίας
οὕτως οικονομούσης δι᾿ ἔκτισιν ἀκμαιοτέραν ὧν
ἐπλημμέλησαν. Εἰ δὲ καὶ ψεύδονταί τινα καὶ διαπίπτουσιν οἱ ταῖς ἐλπίσι τρεφόμενοι τούτων (πάντα
γὰρ τὰ δηλούμενα τοῖς μὲν εἰσιν ἀνιαρά, τοῖς δὲ
τερπνά· ὥσπερ ἡ τῆς τοῦ Κροίσου ἀρχῆς κατάλυ
σι; Λυδοὺς μὲν καὶ Κροῖσον ἡνίασε, Κύρῳ δὲ καὶ
Πέρσαις εὐδαιμον ἔδοξεν· εἰ οὖν οὕτωσί πως δοκούσε τινα διαψεύδεσθαι, οὐ παρὰ τὴν τῶν χρησμῶν
φύσιν συμβαίνει τουτί, ὅτι μὴ παρὰ τὴν φλεγμαί
τουσαν ἔφεσιν τῶν λιχνοτέρων ανθρώπων τοὺς χρότους προαρπαζόντων καὶ τὸν νοῦν τῶν λογίων προς
τὴν οἰκείαν διαστρεφόντων όρεξιν. Σκεπτέον δ' οὖν
όμως μή τινες διαπαίζοντες δῆθεν τοὺς τοῖς τοιούτοις χρωμένους καὶ νέα στιχίδια πλάττοντες εἰς μίμησιν τῶν χρησμῶν ἔπειτα κατὰ τὸ λεληθώς παρασπεί»
ρωσιν εἰς τὸν δῆμον αὐτά, ὥστε τοῖς τούτων ψεύδεσι
καὶ τὴν ἐκείνων συγχεῖν ἀλήθειαν· τοῦτο γὰρ οὐκ ὀλέγος καὶ τῶν ἐφ' ἡμῶν πεπραχότες άλωσαν. Αλλ'
ἐκεῖσε ἐπάνειμι.
Γ'. Ὁ μὲν δὴ βασιλεὺς περὶ οὓς εἰρήκειμεν τόν
τους παρ' ἐλπίδα τῆς οἰκείας ἔτυχε τελευτῆς
κατὰ τὰ ἐξακισχιλιοστὸν ἑπτακοσιοστὸν ἐνενηκοστόν
πρῶτον ἔτος, ὀκτὼ καὶ πεντήκοντα ἐτῶν τυγχάνων. Ο
Ε' υἱδ καὶ βασιλεύς [Ρ. 96] Ανδρόνικος τηνικαῦτα
παρών μὴ ὅτι γε τῆς τοῖς βασιλεῦσιν νενομισμένης
οὐκ ἠξίωσε τὸν πατέρα ταφῆς, ἀλλ' οὐδ᾽ ὁποία μα
VI. Imperator illis in locis, quæ dixi, præter
spem suam fato functus est, anno ab orbe condito
series millesimo 153 septingentesimo nonagesino
primo, annos octo et quinquaginta natus. At filius
ejus imperator Audironicus, qui tunc aderat, patrem imperatoria sepultura adeo non honoravit,
ut ne vili quidem, qualis opificibus et fossoribus
Variorum notæ.
Obilt Michael, ut scribit Pachymeres, 11 Jan:arii die Parasceves, auno mundi, just: Grecos,
6791 (Christi 1285, [1282, Dec. 21) cum imperasset
annos 24, dewptis diebus 20, ac "ännes omnino 58
PATROL. (in. XLVIII
rixisset. DUCANG.
Pachymer. lib. vi, cap. 14; Phrauzes. ib. I,
cap. 6. DucaNG.
PG 148:299εἶχε δὲ καὶ, ὥς τινες ἔφασαν, συντριβήν τινα λογισμῶν κεντοῦσαν ἀεὶ τὸ συνειδὸς τῆς ψυχῆς διὰ τὴν καινοτομίαν τοῦ δόγματος, εἰς ἣν ὑπὲρ τῆς ἐς τοὺς παῖδας διαδοχῆς τῆς βασιλείας ἑαυτὸν κατήνεγκεν· ἀφ’ ὧν, ὡς τὸ εἰκὸς, αὐτὸς ἀπώνατο μηδὲ ταφῆς τελευταῖον ἀξιωθῆναι βασιλικῆς, τοὺς τῆς ἐκκλησίας θεσμοὺς τῆς πατρικῆς στοργῆς πολλῷ προτιμώντων. (Η.) Ἔμοιγ’ οὖν ἐκεῖνος ἂν εἴη σοφὸς καὶ φρόνιμος οἰκονόμος, ὅστις ἑαυτοῦ γε εἵνεκα πρῶτον αἱροῖτο τὰ βέλτιστα, ἔπειτα τῶν υἱέων καὶ ὅστις καθ’ αἷμα προσήκει. ὅστις δ’ ὁλοσχερῶς ἐς τὴν τοῦ βίου φλεγμαίνουσαν κέχηνε δόξαν καὶ τὰς τὴν ψυχὴν ἐπικλυζούσας εὐτυχεῖς τῶν παρόντων καὶ λυομένων περιπετείας καὶ προτιμῴη τὰ ἥδιστα τῶν βελτίστων, εἴθ’ ἑαυτοῦ χάριν, εἴθ’ ὅστις αἵματος γείτων αὐτῷ, ἄθλιος οὗτος ἐμοὶ τῆς ἀπονοίας καὶ μάταιος τῆς ἀνονήτου σπουδῆς· ὅτι πρὸς τῷ καὶ θεὸν ἀντιστρατευόμενον ἔχειν τῇ γνώμῃ καὶ τοῖς βουλεύμασιν ἤδη καὶ τἀναντία προφανῶς τῶν ἐλπίδων εὑρίσκει πρὸ τῶν ποδῶν καὶ τοῖς τῆς κακοδαιμονίας ἐσχάτοις κρημνοῖς περιπίπτει.[A. M. 6768 AD 6791]
[IMP, SICH, PALEOL.OG | 300
tribuitur, dignatus sit: praeterquam quod jussit, ναύσοις ἢ σκαπανεῦσιν ἐγεῖται· πλὴν ἢ ὅτι περεντα
ut noctu panci quidam cadaver procul a castris
abdretum multa terra obruerent, id modo cavens,
no imperatorium cadaver a feris discerperetur.
In causa erat, quod ille duin viveret a recta
Ecclesiae doctrina descivisset, ut supra exposui.
mus: quod quidem Glius omini animi affectu tacite
aversatus fuerat, ut fusius infra dicturi sumus.
Non enim patrem, sed illud patris factum valde
oderat. Nam pietate et observantia et reverentia
omnt parentibus delita eos omnes superavit, qui
vnquam patribus suis sese obscquentes præbuerose.
Vll. Ac Michaelis Paleologi hic exitus fuit:
cui viro natura ipsa dederat speciem decoram,
nee non gravitatem quamdam, et dignam principe
majestatem. Eo accesserat robur corporis, et rei
militaris peritia longo tempore collecta et multo
usu exercitata. Cum autem et prudentia et eluquentia valeret, in rebus gerendis multo fuit acrior.
In imperii principio munificentissimus est visus,
ut subditorum animos nimirum sibi conciliaret.
Deinde modum sumptibus adbibuit, cuin bella undecunque exsisterent, quæ diuturnos 154 et
magnos sumptus eosdemque necessarius et iuevitabiles postulabant. Nec desunt, qui eum aflicto
animo et perpetuo turbata conscientia fuisse
dicant ob innovatum dogma; cui ille culpæ idco
succubuerat, ut imperium ad liberos suos propagaret, a quibus id scilicet honoris ei ut par erat haLitum est, ut ne imperatoria quidemn sepultura
ornaretur, Ecclesiæ sanctiones patriæ pietati longe
præferentibus,
λεύσατο νύκτωρ βραχεῖς τινας άνδρας πελλα
που τοῦ στρατοπέδου ἀπαγαγόντας πλείστην επιστ
ρεῦσαι γῆν τοῦτο μόνον αὐτοῦ προμηθευσά.
μενος, μὴ θηρίων στόμασιν ἴσως σώμα βασιλικόν
διαμερισθῇ. Τὸ δ' αἴτιον ἢ τοῦ ὀρθοῦ τῆς Ἐκκλη
σίας δόγματος ὑπῆρχε παρατροπή, ᾗ ζῶν μὲν ἐκεῖν
νος, ὡς πρόσθεν εἰρήκειμεν, κατεχρήσατο· οὗτος
δὲ λάθρα προθέσεσιν ὅλαις ἀπέστεργε τῆς ψυχῆς
ὡς προϊόντες ἐροῦμεν πλατύτερον. Οὐ γὰρ ἐκεῖνον,
τὴν δ᾽ ἐκείνου τοιαύτην μάλα σφοδρῶς ἀπεσείετο
πράξιν. Πατρικῆς γὰρ εἶνεκα στοργῆς καὶ τιμὴς καὶ
ὅση ἀνήκει αἰδὼς πάντας υἱοὺς ὑπερβέβληκεν, από
σοι πατράσιν ἀρέσκοντες ἔδοξαν.
Ζ΄. Ἀλλὰ τὰ μὲν περὶ τὸν βασιλέα Μιχαήλ τον
Παλαιολόγον ἐς τοιοῦτον κατήντησε πέρας. Ην δὲ
ὁ ἀνὴρ τήν τε ἔψιν εὐπρεπή κεκτημένος ἐκ φύσεως
μετά τινος εμβριθείας καὶ ἡγεμονικού ποταστήματ
τος, ρώμην τε ἔχων σώματος καὶ πεῖραν ἔργων που
λεμικῶν διὰ πολλῶν τῶν χρόνων συγγυμνασθείσαν
καὶ ἀσκηθεῖσαν αὐτῷ· καὶ δεινὸς ὢν γνῶναι καὶ
εἰπεῖν τὰ δέοντα, οξύτερος ἦν ἐν ταῖς πράξεσι. Μετ
γαλοδωρότατος δ' ἐς τὰ μάλιστα ἔδοξεν ἐν τοῖς
προοιμίοις τῆς βασιλείας, ἵνα ταῖς εὐνοίαις οἶμαι
οἰκειώσηται τὸ ὑπήκουν· ἔπειτα πρὸς τὸ μετριώτι
ρον ὑπεχάλασε, τῶν πανταχόθεν ὑποφυομένων που
λέμων μακρὰς καὶ πολυτελεῖς τὰς τῶν χρημάτων
δαπάνας ἀπαιτούντων μετά τινος ἀνάγκης ἀπαραι
τήτου. Εἶχε δὲ καὶ ὡς τινες έφασαν, συντριβήν
τινα λογισμῶν κεντοῦσαν ἀεὶ τὸ συνειδὸς τῆς ψυχῆς
διὰ τὴν καινοτομίαν τοῦ δόγματος, εἰς ἣν ὑπὲρ τῆς
ἐς τοὺς παῖδας διαδοχῆς τῆς βασιλείας ἑαυτὸν κατέ
νεγκεν· ἀφ᾽ ὧν, ὡς τὸ εἰκὸς, αὐτὸς ἀπώνατο μηδέ
ταφῆς τελευταῖον ἀξιωθῆναι βασιλικῆς, τοὺς τῆς
Εκκλησίας θεσμούς τῆς πατρικῆς στοργής πολλή
προτιμώντων.
VII. Mea vero sententia is prudenter sapienterque rebus suis consulet, qui sui ipsius primum,
deinde liberorum etiam et cognatorum causa elegera ea que optima sunt. Qui vero inanem mundi
gloriam unice aucupatur, et rerum præsentium ac
fluxaruin prosperos successus, quibus anima veluti
demergitur, avide inhiat, jucundissi:na optimis anteponens, sive id sua sive cognatorum suorum causa
faciat, is mihi et ob amentiam miser, et ob inane
studium vanus videtur. Etenim præterquam quod
Deum suæ voluntati suisque consiliis adversantem
habet, etiam ipsos rerum exitus alios plane experitur quam speraverat, et in extremas miserias præcipitatur. Ecce enim is de quo nunc aginius Michael Palaologns, vir alioqui prudens et qui in
rebus gerendis fortunam amicam prorsus et olise-
Η. Εμοιγ' οὖν ἐκεῖνος ἂν εἴη σοφὸς καὶ φρόνια
μο; οἰκονόμος, όστις έαυτου γε είνεκα πρῶτον αι
ροῖτο τὰ βέλτιστα, ἔπειτα τῶν υἱέων καὶ ὅστις καθ'
αἷμα προσήκει. Οστις δ' ολοσχερῶς ἐς τὴν τοῦ
βίου φλεγμαίνουσαν κέχηνε δόξαν καὶ τὰς τὴν ψυ
χὴν ἐπικλυζούσας εὐτυχεῖς τῶν παρόντων καὶ λυομένων περιπετεία; καὶ προτιμῴη τὰ ἥδιστα τῶν
βελτίστων, είθ' ἑαυτοῦ χάριν, είθ' ὅστις αἵματος
γείτων αὐτῷ, ἄθλιος οὗτος ἐμωὶ τῆς ἀπογαίας καὶ
μάταιος τῆς ἀνονήτου σπουδῆς· ὅτι πρὸς τῷ καὶ
Θεὸν ἀντιστρατευόμενον ἔχειν τῇ γνώμῃ καὶ τοῖς
βουλεύμασιν ἤδη καὶ τἀναντία προφανῶς τῶν ἐλπί
των εὑρίσκει πρὸ τῶν ποδῶν, καὶ τοῖς τῆς κακοδα:-
μονίας ἐσχάτοις κρημνοῖς περιπίπτει. Ἰδοὺ γὰρ
καὶ ὁ τῷ λόγῳ προκείμενος βασιλεὺς Μιχαὴλ ὁ Πελαιολόγος, τάλλα συνετής ῶν, ὅλην ὡς εἰπεῖν τὴν τῆς
Variorum notæ.
lisdem verbis Parauzes id ipsum tradit.
Pachymeres ejus cadaver noctu in novum monasterium vicinum a familiaribus delatum scribit.
Excommunicatorum corpora in agris insepulta relieta, ut ne fϾtor nares, aut spectaculi horror
mentes fœdaret, injecta humo contreta, pluribus
docuimus in Glossar. med. Latiu, in v. Emblocare
et in Addit. Tametsi Michael ab Ecclesta projder
commuaionem cum Latinis palami proscriptus now
fuerit, uti antea propter excæc¾ow juniorem
Lascar.u. DUCANG.
Chapter VIICaput VII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
263 [a. m. 6768 AD 6:91)
NICEPHORI GRG. R.E
teris et nova Romar, modo ille Caroli expeditionem
averteret.
CAPUT II.
Palæologi legatio benigne auditur la Romano Pontifice. Initur concordia. Quibus conditionibus. Josephus
pajarcha concordiam improbul. S. cedit. Sacerdotes et magistratus non pauci imperatori adversantur.
Imperatoris blanda et artificiosa oratio. Ejusdem severitas in contumaces. Paucorum selus et constantin.
Vulgus imperitum passim dispersum. Secia due. Fanaticorum hariolationes. Vecchi chartophylacis eleginm. Concordiam ipse quoque repudiat. Imperatorem el creleros eruditos facile refellit. Ingenio et
cloquentia longe omnibus præstat. In carcerem cum omni fere cognatione conjicitur. Biemmyde libros.
pro Latino doymate scriptos, accurate legit. Confert cum scriptis SS. Patrum. Sententiam mutai.
Creatur patriarcha. Imperatori egregium operam naval. Quos adjutores habuerit. Liturgia semel
cum Latinis celebrata. Ubi. & quibus. Quonam casu.
1. Eam legationem Papa cupide accipit, promittitque se facile que imperator petiisset confeciuruin: statiinque suos legatos imperatoriis adjungit,
qui acciperent et inirent communionem. Veuerunt
itaque, et communio inita est adjecta lege, cujus
iria capita fuerunt. Primum, ut inter sacras hymmodias papa, cum aliis quatuor patriarchis in dipłyɩka relatus, memoraretur. Alterum de appellatione, hoc est, ut literet cuivis ad veteris Romæ
curi…m, tan ¡uam ad majus et augustius tribuual,
provocare. Tertium, ut primatus in omnibus deferretur. De appendice vero quam ¡i sacro symbolo novantes adjiciunt, aut de alio quovis argumento, nulla tum contentio incidit, quæ vim faceret;
sed (quod ad cas quidem res attinebat) pacata et
tranquilla fuerunt omnia.
II. At patriarcha Josephins ejusmodi communior:e
repudiata sede sua cess t volenti cuilibet: nec
longe ab urbe digressus se in Archistrategi monaskrium ad Bosporum contulit, ubi reliquum
126 ætatis tranquillo et religioso otio exigeret.
His peractis pašam erat sacerdotum collegium non
esse quieturum. Quin et plebem concitabant, et ab
imperatoris communione revocabant, martyris et
coronaruin athletis destinatarum tempus esse clatu tants; ita ut magnus inde tumultus excita'etur
atque in atrocem tempestatem erumperet, et imperator ab externis negotiis abstractus omne suum
studium ad res domesticas transferre cogeretur,
ózisa xark Soúlnoív kore dý Žanàil • xai nipmu
yérovsv & xorvwvia to̟'öpyp:puwv xsyzha{w» (kl)
Variorum nota.
licitatum a Gregorio X papa, missis quibusdam ex
ordine S. Francisci trair bus. Verum ex iis, quæ
fusius attīgimus in Hist. Franco-Ryzantina, lib. v,
u. 52; lib. vi, n. 3, cousta), Michaeleni, quo Caruli
minas et bellicum in se apparatum retunderet, summum pontificem spe utriusque Ecclesia: tandem
unienda: ab ejus partibus avertere conatum esse.
id perro gestum sub auno 1274. Ducang.
Ascripsimus ad marginem annum Christi 1273. Est autem hæc Possini chronologis, observationum Pakymerian. lib. 3. cap. 6, n. 5.
Mauriuus David, in animadversionibus chronolugicis ad Pachymeris Michaelem, n. 5, Possinuta
reprehendit, et multis probat cam legationem
referendam esse ad annum Christi 1274. Verum
abutitur testimonio Pachymeris, cum ait: Sed nillus de anno ambigendi restat locus, postquam l'achymeres de hac ipsa legatione disserens cap. 17,
lib. iv, annum mundi arguit 6782, Irdict. 2 curvente, qui annus respondes anno Christi 1271. Nam
Pachymeres his verbis non indicat tempus missa
legationis, sed secessionis Josephi patriarchæ;
quem post missos ad papam legatos secessisse
innuit. Quodsi legati primum missi sunt, deinds
Josephus secessit, oporiel legalin profectos tur
vel anno 1273 excunte, vel 1274 ineunte, cu'n
ibidem dicat Pachymeres Josephum secessisse
die 11 mensis Januarii (amm scilicet Chr. 1971).
BOIVIN.
Hic interpretis versionem paulu sumulIIT
mus. Is enim ediderat: Primum ut in sacrorum 20luminum hymnodiis papæ cum quatuor patriarchis
mentio fieret, alterum ut liceret cuivis KomQIN BCterem, quæ curia major et perfectior essel, appelLure. Tertium ut illi principatus in omnibus deferetur. Vide Pachymer. lib. v, cap. 11, et Phraszem
lib. 1, cap. 6. DUCANG.
Quod quidem monasterium in Anaple statuil
Pachymeres, lib. v, cap. 5 et 9. Docane.
¡.. c. 1259 ad 1282] BYZANTINE HISTORIE LIB. V. [IMP. MICH. PALEOLOG.]
čuxii; Ezuthu Kolato, oulddysty modài; mapi dogma Latinorum confirmare viderentur, colligere
zuv oixε!wv.
Lóyor.
cepisset ac postea etiam de iis scripsisset clun
ille quidem, propter opinionem, in qua plerique
erant, sed tamen scripsisset quædam. Quæ tua
imperator nactus Vecco misit; quibus ille mulia
cum sagacitate perlectis sanctorum libros e quibus Blemmydes ea testimonia collegerat, postulavit: quorum copiam cum imperator libentissime ei
fecisset, in eo deinde occupabatur, ut diligenter
illos legeret, 130 expenderet, ad verbum conferret. Itaque brevi tempore cum testimoniorum acer
vum coegit, quæ integra volumina complere possent: ut qui dudum acerrime Latinis adversabatur, mutata sententia, victoriam ad illos transferret.
VII. Quamobrem‐patriarchali sede conscensa iinperatori unus fuit omnia, et lingua, et manus, et
velociter scribentis calamus, et dicendo, el scribendo, et dogmata exponendo: ejus certaminis
sociis et adjutoribus Meliteniote et Melchite, in
peratorii cleri archidiaconis, et Georgio Cyprio.
Nullus tamen eorum omnium cum pontificiis Latinis liturgiam celebravit; ne ipse quidem patriarcha, neque alius quisquam, nisi quod Fratrum
(M:norum) nonnulli licentia impetrata semel in
Blachernio templo id fecerunt, propter ordinationem cujusdam e suis. Sed ad institutum redeun
dum est.
Variorum nota.
tionem confert in annum Christi 4275. Possini
calculus firmatur auctoritate Chronicorum manascriptorum, in quibus Veccus annis orto sedem
tenuisse dicitur. Vide cod. Reg. 3058', 3302, etc. In
Codice 2525ª, fol. 282, v. septem anni tantum ei
patriarchæ tribuuntur. BoiviN.
moniis Latinorum sententiam confirmavit, posteaque decim intercessisse colligit; atque ita Verci creaad imperatorem Theodorum Lascarim et ad Jacobum
Bulgaria electuin archiepiscopum transmisit, ut ex
ipso Joanne Vecco docet Allatius lib. 11, De utriusque Ecclesiæ consensu, cap. 14, n. 4, quoruni quidem
librorum meminit Pachymeres lib. vi, cap. 23.,
qui habentur editi post tom. 1 Annal, Eccl. Odorici
Raynaldi com versione Latina ejusdem Allatii.
DUCANG.
Quəsi sibi ipsi scribens, nec libro publicando incumbens. Mox, 220ça è à ŋy Thy
zolimv úzólņfiv, quæ verba, inquit Allatios, perperam vertit interpres, infamiæ metu, cum vertere debuisset, propter multorum invidiam, seu
polias propter vitandam suspicionem, quod Latinorum scilicet partibus addictior videretur. Neque
tamen id clam scripsisse dicendus est, quod imperatoris jussu egerai. Ducang.
Verterat Wollius infamiæ metu. Leo Allatius
vertendutan putabat, propter multorum invidiam, 0
sen polius propter vi:an:lam suspicionem. Ego vero malui, propter opinionem in qua plerique erant. Boivin,
Cum Josephus sede sua pulsus in Periblepte
monasterium sese contulisset, 11 Jannarii secundæ
Iudictionis, anno mundi juxta Græcos 6782 (Christi 1274), nt est apud Pachymer. lib. v, cap. 17, ±2,
hincque in Anaplum (forte” în Archangeli monasteram, de quo supra) amandatus, Veccus patriarcha
renuntiatus est 26 Maii, et 2 Junii die Pentecostes
inauguratus. Idem Pachymer. cap. 24, 28. Ducang
Secessit Josephus, ut supra dictum est, A. C. 1271,
Januarii die 11. Vecens non statim ci sabrogatus.
Possinus ex Pachymers verbis 1.b. iv, cap. 17,
et lib. v, cap. 21, a prima secessione Josephi ad
mitum a Vecco pitriarchatum menses solidos SCX
Quem cum Vecco legatum antea miserat ad
S. Ludovicum Franciæ regem, quo Carolum fratrem a consiliis averteret; ut auc or est Pachymeres lib. v, cap. 9, quem quidem Ludovicum, ut hoc
oliter adnotem,
vacat. DUCANG.
Dignitate lokátov, ut est apurt
Pachymerem, lib. v, cap. 12, 23, ac deinde patriarcham Constantinopolitanum effectum. Ita alter ex
archidiaconis Palatini cleri Evangelium, alter Apostalum legit. DUCANG.
Fateor me nou satis assequi quid sibi velit.
piptor fortassis sunt fratres, hoc est monachi, qui
Lat nam Missam permissu imperatoris celebrarunt.
Sed hæc ex iis, que e Pachymerio de Metochite
Varierat
adnotata sunt, intelligentur. Wolfius.
Wolfius, Nullus tamen eurum omnium ad Paper
rationem liturgiam celebravit. Vertendum ia mt
edidimus. Bois.
Expressit vocem Gallicam Frères, quomodo
tum indigitabantur ex ordine S. Francisci et S.
fominici monacni. Hi porro Constantinopolin advenerant a Gregorio missi, in quibus erat Joannes
Parastron. Ducang.
Interpres, suffragio cujusdam e familiaribus.
Emendavimus, propter ordinationem cujusdam e
SMIS. DUCANG.
PG 148:301ἰδοὺ γὰρ καὶ ὁ τῷ λόγῳ προκείμενος βασιλεὺς Μιχαὴλ ὁ Παλαιολόγος τἄλλα συνετὸς ὢν ὅλην ὡς εἰπεῖν τὴν τῆς τύχης εὐμένειαν ἐπακολουθοῦσαν ταῖς πράξεσιν ἔχων αὐτοῦ πρός γε τὸ φίλτρον τῶν παίδων ἐξεθηλύνθη καὶ ἀληθεύοντα ἔδειξε Πλάτωνα πᾶν τὸ φιλοῦν περὶ τὸ φιλούμενον ἐκτετύφλωται φάσκοντα. δέον γὰρ εἰς τὴν ἄνωθεν εὖ τὰ πάντα κινοῦσαν καὶ διοικοῦσαν πρόνοιαν ἀναρτῆσαι τὴν ὅλην ἑαυτοῦ τε καὶ τῶν παίδων φροντίδα· ὁ δὲ τυφλῷ ποδὶ πρὸς τὰ φίλτρα τῶν παίδων φάναι βαδίζων ἔλαθεν ἑαυτὸν ἀρχῆς ἀπ’ ἄκρας εἰς τὸ βάραθρον τῶν τε ἄλλων δεινῶν συνωθήσας καὶ πρός γε ὅσα δημοτικὴν κατάραν ἐφέλκεται. ἐπεὶ γὰρ ἐκ βρέφους αὐτῷ τὴν βασιλείαν ὁ κύριος ἄνωθεν ἐμνηστεύσατο, ὡς πολυτρόπως καὶ πολλαχόθεν δεδήλωται, εἰ τὴν μικροψυχίαν καὶ αὐτὸς ἐπὶ βραχὺ παρεκρούετο καὶ τήν τε γλῶσσαν ἐπιορκίας παντοίας τάς τε χεῖρας αἱμάτων ἀθώους ἐφύλαττε καὶ πρός γε ἔτι εἰ τὴν γνώμην ὑπερόριον τῆς τοῦ ἐκκλησιαστικοῦ ἔθους εἶχε καινοτομίας μακρῷ ἂν τῷ μέτρῳ τοὺς πρὸ αὐτοῦ βασιλέας παρήλαυνεν ἅπαντας ἅπασιν ὅσα πληθὺν ἐγκωμίων ἐφέλκεται.[4. c. 1283 4ο 1528] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VI. [rur. ANDRONIC. SES.]
είχες εὐμένειαν ἐπακολουθούσαν ταῖς πράξεσιν quentem habuit, charitate liberorum victus verum
ἔχων αὐτοῦ πρός γε το φίλτρον τῶν παίδων ἐξεθηλύνθη καὶ ἀληθεύοντα ἔδειξε Πλάτωνα, «Πᾶν τὸ φιλούν περὶ τὸ φιλούμενον ἐκτετύφλωτας, ο φάσκοντα.
Δέον γὰρ εἰς τὴν ἄνωθεν εὖ τὰ πάντα κινοῦσαν καὶ
διοικούσαν πρόνοιαν ἀναρτῆσαι τὴν ὅλην ἑαυτοῦ τε
καὶ τῶν παίδων φροντίδα· ὁ δὲ τυφλῷ ποδὶ πρὸς τὰ
φίλτρα τῶν παίδων φάναι βαδίζων ἔλαβεν ἑαυτὸν
ἀρχῆς ἀπ' ἄκρας εἰς τὸ βάραθρον τῶν τε ἄλλων δει
νῶν συνωθήσας καὶ πρός γε ὅσα δημοτικὴν κατάραν
ἐφέλκεται. Ἐπεὶ γὰρ ἐκ βρέφους αὐτῷ τὴν βασιλείαν ὁ Κύριος ἄνωθεν εμνηστεύσατο, ὡς πολυτρόπως και πολλαχόθεν δεδήλωται, εἰ τὴν μικροψυ
χίαν καὶ αὐτὸς ἐπὶ βραχὺ παρεκρούετο καὶ τὴν
τε γλώσσαν ἐπιορκίας παντοίας τάς τε χεῖρας αἱμάτ
των αθώους ἐφύλαττε, καὶ πρός γε ἔτι εἰ τὴν γνώμην
ὑπερόριον τῆς τοῦ ἐκκλησιαστικοῦ ἔθους είχε καινο
τομίας, μακρῷ ἂν τῷ μέτρῳ τοὺς πρὸ αὐτοῦ βασι
λέας παρήλαυνεν ἅπαντας ἅπασιν ὅσα πληθὺν ἐγε
κωμίων ἐφέλκεται. 'Αλλ' ἐχρῆν ὡς ἔοικεν, έρ
ράφθαι μὲν ὑπὸ Ιστιαίου τὸ πέδιλον, ὑποδεδέσθαι
δὲ τὸν ᾿Αρισταγόραν, τι' ἡμεῖς ἐς τὰς τῶν δεινῶν
ἐσχατιές καταντήσωμεν, εἴτε δι' έκτισιν κακῶν παλαιῶν τε καὶ νέων, εἶτ᾽ οὐκ οἶδ' ὅπως. Είεν.
esse ostendit illud Platonis dictum: • Quidquid
amat cæcum est circa id quod amatur. Nam cam
omnes de se et de lilueris suis curas in 155 divinam Providentiam omnia recte administrantem ac
dispensantem rejicere debuisset: ille cæci instar.
dum amori liberorum suorum indulget, imprudens
summo principatu in calamitatum barathrum
scse præcipitavit, idque consecutus est, ut vulgo
eum exsecrentur. Enimvero cum Deu imperium
illi inde ab iufantia destinasset, ut multis variisquc
exemplis declaratum est, si pusilli animi impotentiam tantisper ipse quoque coercuisset, si linguami
abstinuisset ab omni perjurio, et manus a cruore
puras servassel, si denique voluntatem habuisset ab
omni disciplinæ ecclesiastica novitate alienam:
longo intervallo superiores imperatores omni laudum genere superasset. Sed oportebat utique calceum ab Istiæo consui, ab Aristagora vero indui,
ut nos in extrema mala deveniremus, sive ad vetera
et recentia delicta luenda, sive nescio quam aliam
ob causam. Atque lec hactenus.
Variorum notæ.
Μικροψυχία est hoc loco regnandi libido more
imputiens, at et infra lib. vii, cap. 1, sect. 2.
BOIVIN.
Proverbium, cujus meminit Diogenian. cent.
vii, n. 49. DUCANG.
LIBER SEXTUS.
CAPUT PRIMUM.
Andronicus patri succedit. Imperii initia turbulenta. Scythe auxiliares ut dimissi. Michael Glabas. Corpus
imperatoris quo translatum. Luctus indictus. Res ecclesiasticæ. Exsules domum redeunt. Veccus clam
secedit. Josephus iterum patriarcha. Diaboli principatus et vectigalia. Tres in Ecclesia Græca factiones.
Josephus iterum patriarchatu cedit. Imperatoris æquitas. Factiosi Atramyltium conveniunt. Moritur
Josephus. Gregorii Cyprii eloquentin. Ut patriarcha designatus sit. Cur dilata consecratio. Cozylenns
antistes Debreno prælatus. Heracleensem inaugurat. Hic novo patriarchæ manus imponit. Lex Severi
imperatoris. Constantinus Magnus concessa urbibus privilegia non abrogavit. Zelotæ cur Gregorium Cyprium
suspectum habeant. Eorum crudelitas, ambitio, avaritia. Synodus Atramyttena. Judicium de libris igni
permissum. Ignis neutris favel. Concordia redintegrata. Patriarchæ auctoritas stabilita. Arseniatarum.
postulatio. Corpus Arsenii in Sophiæ templo deponitur. Quonam deinde translatum. De Theodora Enlogiæ filia.
[P. 96.] Δ'. Ἐπεὶ δὲ πρὸς τὸν υἱὸν ᾿Ανδρόνικον ή 158 1. Cum autem adl filium Andronicum stτοῦ κράτους καὶ τῶν βασιλικῶν σκήπτρων μετέβη prema auctoritas et imperii successio transiisset,
ἀλλ’ ἐχρῆν, ὡς ἔοικεν, ἐῤῥάφθαι μὲν ὑπὸ Ἰστιαίου τὸ πέδιλον, ὑποδεδέσθαι δὲ τὸν Ἀρισταγόραν, ἵν’ ἡμεῖς ἐς τὰς τῶν δεινῶν ἐσχατιὰς καταντήσωμεν, εἴτε δι’ ἔκτισιν κακῶν παλαιῶν τε καὶ νέων, εἴτ’ οὐκ οἶδ’ ὅπως. εἶεν. α. Ἐπεὶ δὲ πρὸς τὸν υἱὸν Ἀνδρόνικον ἡ τοῦ κράτους καὶ τῶν βασιλικῶν σκήπτρων μετέβη διαδοχὴ, καὶ πολὺς πολλαχόθεν τὰ πράγματα θόρυβος συνεκύκα. ἔνθεν μὲν γὰρ ὁ τῆς ἐκκλησίας ἀναῤῥιπίζεσθαι ἤρξατο πόλεμος παρὰ τῶν ἀποῤῥαγέντων μερῶν ἀφορμὴν εἰληφότων ἤδη τὴν τελευτὴν τοῦ βασιλέως· ἔνθεν δ’ ὁ τῶν κεκλημένων Σκυθῶν ὄχλος τεσσάρων ὄντων ἐπέκεινα χιλιάδων πολὺν ἐπέσειε τοῖς πράγμασι κίνδυνον, μὴ τὸν καλέσαντα βασιλέα θανάτῳ ζημιωθέντες νεωτερίσωσί τι περὶ τὴν τῶν πραγμάτων ἀλλοίωσιν. ῥᾷστον δ’ ἦν αὐτοῖς βουληθεῖσιν, ἐπεὶ τὰ Ῥωμαϊκὰ μὴ παρῆσαν στρατεύματα, φόνον τε οὐκ ὀλίγον τῶν παρατυχόντων Ῥωμαίων ἐργάσασθαι καὶ λείαν τά τε βασιλικὰ χρήματα καὶ πρός γε αὐτὸν βασιλέα ὁμοῦ τῇ συγκλήτῳ λαβόντας ἀπαλλάττεσθαι. διὰ ταῦτα γοῦν ὑπερθέμενος καὶ παραδραμὼν τὰ πολλὰ πρὸς τὸ κατεπεῖγον ὁ βασιλεὺς ἁπάσας ἔτρεψε τὰς φροντίδας.[4. c. 1283 4ο 1528] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VI. [rur. ANDRONIC. SES.]
είχες εὐμένειαν ἐπακολουθούσαν ταῖς πράξεσιν quentem habuit, charitate liberorum victus verum
ἔχων αὐτοῦ πρός γε το φίλτρον τῶν παίδων ἐξεθηλύνθη καὶ ἀληθεύοντα ἔδειξε Πλάτωνα, «Πᾶν τὸ φιλούν περὶ τὸ φιλούμενον ἐκτετύφλωτας, ο φάσκοντα.
Δέον γὰρ εἰς τὴν ἄνωθεν εὖ τὰ πάντα κινοῦσαν καὶ
διοικούσαν πρόνοιαν ἀναρτῆσαι τὴν ὅλην ἑαυτοῦ τε
καὶ τῶν παίδων φροντίδα· ὁ δὲ τυφλῷ ποδὶ πρὸς τὰ
φίλτρα τῶν παίδων φάναι βαδίζων ἔλαβεν ἑαυτὸν
ἀρχῆς ἀπ' ἄκρας εἰς τὸ βάραθρον τῶν τε ἄλλων δει
νῶν συνωθήσας καὶ πρός γε ὅσα δημοτικὴν κατάραν
ἐφέλκεται. Ἐπεὶ γὰρ ἐκ βρέφους αὐτῷ τὴν βασιλείαν ὁ Κύριος ἄνωθεν εμνηστεύσατο, ὡς πολυτρόπως και πολλαχόθεν δεδήλωται, εἰ τὴν μικροψυ
χίαν καὶ αὐτὸς ἐπὶ βραχὺ παρεκρούετο καὶ τὴν
τε γλώσσαν ἐπιορκίας παντοίας τάς τε χεῖρας αἱμάτ
των αθώους ἐφύλαττε, καὶ πρός γε ἔτι εἰ τὴν γνώμην
ὑπερόριον τῆς τοῦ ἐκκλησιαστικοῦ ἔθους είχε καινο
τομίας, μακρῷ ἂν τῷ μέτρῳ τοὺς πρὸ αὐτοῦ βασι
λέας παρήλαυνεν ἅπαντας ἅπασιν ὅσα πληθὺν ἐγε
κωμίων ἐφέλκεται. 'Αλλ' ἐχρῆν ὡς ἔοικεν, έρ
ράφθαι μὲν ὑπὸ Ιστιαίου τὸ πέδιλον, ὑποδεδέσθαι
δὲ τὸν ᾿Αρισταγόραν, τι' ἡμεῖς ἐς τὰς τῶν δεινῶν
ἐσχατιές καταντήσωμεν, εἴτε δι' έκτισιν κακῶν παλαιῶν τε καὶ νέων, εἶτ᾽ οὐκ οἶδ' ὅπως. Είεν.
esse ostendit illud Platonis dictum: • Quidquid
amat cæcum est circa id quod amatur. Nam cam
omnes de se et de lilueris suis curas in 155 divinam Providentiam omnia recte administrantem ac
dispensantem rejicere debuisset: ille cæci instar.
dum amori liberorum suorum indulget, imprudens
summo principatu in calamitatum barathrum
scse præcipitavit, idque consecutus est, ut vulgo
eum exsecrentur. Enimvero cum Deu imperium
illi inde ab iufantia destinasset, ut multis variisquc
exemplis declaratum est, si pusilli animi impotentiam tantisper ipse quoque coercuisset, si linguami
abstinuisset ab omni perjurio, et manus a cruore
puras servassel, si denique voluntatem habuisset ab
omni disciplinæ ecclesiastica novitate alienam:
longo intervallo superiores imperatores omni laudum genere superasset. Sed oportebat utique calceum ab Istiæo consui, ab Aristagora vero indui,
ut nos in extrema mala deveniremus, sive ad vetera
et recentia delicta luenda, sive nescio quam aliam
ob causam. Atque lec hactenus.
Variorum notæ.
Μικροψυχία est hoc loco regnandi libido more
imputiens, at et infra lib. vii, cap. 1, sect. 2.
BOIVIN.
Proverbium, cujus meminit Diogenian. cent.
vii, n. 49. DUCANG.
LIBER SEXTUS.
CAPUT PRIMUM.
Andronicus patri succedit. Imperii initia turbulenta. Scythe auxiliares ut dimissi. Michael Glabas. Corpus
imperatoris quo translatum. Luctus indictus. Res ecclesiasticæ. Exsules domum redeunt. Veccus clam
secedit. Josephus iterum patriarcha. Diaboli principatus et vectigalia. Tres in Ecclesia Græca factiones.
Josephus iterum patriarchatu cedit. Imperatoris æquitas. Factiosi Atramyltium conveniunt. Moritur
Josephus. Gregorii Cyprii eloquentin. Ut patriarcha designatus sit. Cur dilata consecratio. Cozylenns
antistes Debreno prælatus. Heracleensem inaugurat. Hic novo patriarchæ manus imponit. Lex Severi
imperatoris. Constantinus Magnus concessa urbibus privilegia non abrogavit. Zelotæ cur Gregorium Cyprium
suspectum habeant. Eorum crudelitas, ambitio, avaritia. Synodus Atramyttena. Judicium de libris igni
permissum. Ignis neutris favel. Concordia redintegrata. Patriarchæ auctoritas stabilita. Arseniatarum.
postulatio. Corpus Arsenii in Sophiæ templo deponitur. Quonam deinde translatum. De Theodora Enlogiæ filia.
[P. 96.] Δ'. Ἐπεὶ δὲ πρὸς τὸν υἱὸν ᾿Ανδρόνικον ή 158 1. Cum autem adl filium Andronicum stτοῦ κράτους καὶ τῶν βασιλικῶν σκήπτρων μετέβη prema auctoritas et imperii successio transiisset,
PG 148:303αὐτοὺς μὲν οὖν μὴ βριθούσαις δεξιαῖς ἐς τὰ οἴκοι παραπέμπειν οὔτε τῶν Σκύθαις νομιζομένων ἑώρα τυγχάνον οὔτ’ ἄλλως θορύβου καὶ μάχης ἐκτὸς ἀπαλλάξειν ἤλπιζε τούτους. ἐκ Ῥωμαϊκῶν δ’ αὖ χρημάτων αὐτοὺς ἐμπιπλάναι ζητεῖν οὔτ’ εὔπορον ἦν οὔθ’ ὅσιον ἐνομίζετο. ταῦτ’ ἄρα καὶ σφᾶς ὁδηγῷ παραδοὺς τῷ μεγάλῳ κονοσταύλῳ Μιχαὴλ τῷ Γλαβᾷ ἐς στρατηγικὴν ἐμπειρίαν ἐξησκημένῳ τοσοῦτον, ὡς παῖδας νομίζεσθαι τοὺς τότε στρατηγοὺς παραβαλλομένους αὐτῷ, τὴν ταχίστην ἐπὶ Τριβαλλοὺς ἀπαλλάττεσθαι παρεκελεύσατο, πολεμίους ἐς τὰ μάλιστα καὶ αὐτοὺς ὄντας ἀεὶ καὶ συχνὰ τὴν Ῥωμαίων κακῶς διατιθεμένους γῆν, ἵν’ ἐν ταὐτῷ τούς τε Τριβαλλοὺς ἀσθενεστέρους ἐργάσαιντο καὶ ἅμα αὐτοὶ πλείστην περιβαλλόμενοι λείαν ἐκεῖθεν ἐς τὰ οἴκοι τὸν Ἴστρον διαβάντες ἀποχωροῖεν· ἀλλὰ ταῦτα μὲν δὴ οὕτω γε πέπρακται ὡς ἄρα γε καὶ βεβούλευται. (Β.) Τῷ δὲ βασιλεῖ ἀναγκαῖον ἦν τῇ βασιλευούσῃ ἐπιδημήσαντι τὸν τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ἀπαγγεῖλαι θάνατον τῇ μητρὶ καὶ δεσποίνῃ Θεοδώρᾳ καὶ τὸ τοῖς βασιλεῦσι προσῆκον δημοσίᾳ στήσασθαι πένθος.303 (A. M. C791 AD 685.')
NICEPTORI GREGOR
[IMP. ANDRON C. SEN.] 304
magno tumaltu plena erant omnia. Hinc enim ii qui διαδοχή. καὶ πολὺ; πολλαχόθεν τὰ πράγματα θόρυ
ab Ecclesia abscissi erant bellum ecclesiasticumi 6ος συνεκύκα. Ενθεν μὲν γὰρ ὁ τῆς Ἐκκλησίας
suscitabant, occasionem nacti ipsum imperatoris αναρριπίζεσθαι ήρξατο πόλεμος παρὰ τῶν ἀποῤῥε
cbitum: inde auxilia Scythica, que quatuor millium γέντων μερῶν, ἀφορμὴν εἰληφότων ἤδη τὴν τελευτὴν
homerum excedebant, magnum reipublicae pericu- τοῦ βασιλέω;· ἔνθεν δ᾽ ὁ τῶν κεκλημένων Σκυθών
lum minitabantur, ne propter obitum ejus a quo ἔχλος τεσσάρων όντων ἐπέκεινα χιλιάδων πολὺν ἐπι
arcessita fuerant novi aliquid in hac rerum muta- σεις τοῖς πράγμασι κίνδυνον, μὴ τὸν καλέσαντα βαLione melireatu. Erat autem eis facillimum, si vel- σιλέα θανάτῳ ζημιωθέντες νεωτερίσωσί τι περὶ τὴν
lent, cum Romanæ legiones nondum adessent, omnia τῶν πραγμάτων ἀλλοίωσιν. Τᾆστον δ' ἦν αὐτοῖς
Liscere cadibus, et praedas agere, et pecuniain βουληθεῖσιν, ἐπεὶ τὰ Ῥωμαϊκὰ μὴ παρήσαν στρι
159 mma cum ipso imperatore et Patribus conscriptis τεύματα, φόνον τε οὐκ ὀλίγον τῶν παρατυχόντων
absurere. His igitur de causis Andronicus plerisque Ρωμαίων ἐργάσασθαι καὶ λείαν τά τε βασιλικά χρήσ
negotiis dilatis ac præteritis ontem suam curam ματα καὶ πρός γε αὐτὸν βασιλέα ὁμοῦ τῇ συγκλήτης
ail il convertit, quod marine urgebat. Eos porro λαβόντας ἀπαλλάττεσθαι. Διὰ ταῦτα γοῦν ὑπερθέ
manibus non plenis domum dimittere, nec Scythaμενος καὶ παραδραμὼν τὰ πολλὰ πρὸς τὸ κατεπεῖ.
rum instituto consentaneum esse id videbat, neque
γον ὁ βασιλεὺς ἁπάσας έτρεψε τὰς φροντίδας. Αὐτοὺς
alias citra tumultum et pugnam abituros. Romana μὲν οὖν μὴ βριθούσαις δεξιαῖς ἐς τὰ οἴκοι παραvero pecunia cos explere velle nec facile erat, et πέμπειν οὔτε τῶν Σκύθαις νομιζομένων τώρα τυγχά
nefas esse videbatur. His igitur de causis viæ duce νον οὔτ᾽ ἄλλως θορύβου καὶ μάχης ἐκτὸς ἀπαλλάξειν
adjuncto Michaele Glaba, magno comite stabuli, ήλπιζε τούτους. Εκ Ρωμαϊκῶν δ' αὖ χρημάτων
qui rei inilitaris usu tantum excellebat, ut reliqui αὐτοὺς ἐμπιπλάναι ζητεῖν οὔτ᾽ εὔπορον ἦν οὔθ' ὅει
duces præ eo pueri viderentur, adversus Triballos, Ενομίζετο.Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ σφᾶς ὁδηγῷ παραδούς τῷ μετ
qui et ipsi infestissimi hostes erant et Romano γά ψ [Ρ. 97] κονοσταύλη Μιχαὴλ τῷ Γλαβα ἐς στρα
imperio meguas quotidie clades inferebant, abire τηγικὴν ἐμπειρίαν ἐξησκημένῳ τοσοῦτον, ὡς παῖδας
cos quamprimum jussit, ut eadem of era et Tri- νομίζεσθαι τους τότε στρατηγούς παραβαλλομένους
ballorum vires imminuerent, et ipsi masinia praeda αὐτῷ, τὴν ταχίστην ἐπὶ Τριβαλλοὺς ἀπαλλάττεσθαι
parla inde dosuum Istro trajecto recederent. Ει παρεκελεύσατο, πολεμίους ἐς τὰ μάλισα καὶ αὐτοὺς
hæc quidem ex sententia successerunt.
ὄντας ἀεὶ καὶ συχνὰ τὴν Ῥωμαίων κακῶς διατίθε
μένους γῆν, ἵν' ἐν ταὐτῷ τούς τε Τριβαλλοὺς ἀσθενεστέρους ἐργάσαιντο καὶ ἅμα αὐτοὶ πλείστην περι
βαλλόμενοι λείαν ἐκεῖθεν ἐς τὰ οἴκοι τὸν Ιστρον διαβάντες αποχωροίεν· ἀλλὰ ταῦτα μὲν δὴ οὕτω γε
πέπρακται ὡς ἄρα γε καὶ βεβούλευται.
Il. linperatorem vero necesse crat Constantinopolin proficisci, et patris sui Michaelis imperatoris
obitmın matri sua Theodore Despœnæ renuntiare;
item luctum publicum, qualis imperatoribus conveniret, indicere. Itaque cadaver imperatoris in
url:em Selybrian deportari jussit, veritus ne id
Latini forarentur. Ipse Byzantium rediit. Peracto
deinde luctu prima et maxima ei cura hæc fuit, ut
rebus Ecclesiæ coustituendis operam daret. Etenim
vivo patre id consilium animo Axum 160 celaverat, veluti generosa semina pinguibus sulcis per
hiemem conduntur. Tunc autem cum reipublicæ ver
quasi quoddam affulsisset, quis esset deinum ostendit. Proinde caduceatoribus et imperatoriis edictis
quolibet missis Ecclesie correctionem nuntiabat:
et qui Ecclesi.e studio exsulabant, aut extrema passi
fuerant, eos revocabat. Interca Veccus sede clau
relicta secedit, seque Panachranti monasterio includit, veritus ne in hac subita mutatione repentino
liquoram impetu discerperetur. In ejus vero locu
stitim sufectus est idem qui illi antea loco cesse -
Β. Τῷ δὲ βασιλεῖ ἀναγκαῖον ἦν τῇ βασιλευούση
ἐπιδημήσαντι τὸν τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ἀπαγ
γεῖλαι θάνατον τῇ μητρὶ καὶ δεσποίνη Θεοδώρα καὶ
τὸ τοῖς βασιλεῦσι προσῆκον δημοσίᾳ στήσασθαι πίν
θος. Ὅθεν τὸν τοῦ βασιλέως νεκρὸν ἐντὸς τοῦ ἄντεο;
Σηλυβρίας ἀπαχθῆναι κελεύσας δέει τοῦ μὴ κλαπέ -
και παρά Λατίνων αὐτὸς ἐς Βυζάντιον ἐπανῆκε· καὶ
τελεσθέντος τοῦ πένθους ἔργον πεποίηται μέγιστόν
τα καὶ πρῶτον τὴν τῆς Ἐκκλησίας κατάστασιν. Ζων
τος μὲν γὰρ τοῦ πατρὸς ἔκρυπτε την μελέτην αὐτῆς
ἐν τοῖς λογισμοίς, καθάπερ ἐν πίον γῇ χειμώνος
εὐγενή τινα σπέρματα. Νῦν δ' ἦρος, ὡς εἰπεῖν, ἐπι
γενομένου τοῖς πράγμασιν ἔδειξεν ὅστις ὢν ἐλάνθανε.
Καὶ μὲν δὴ κήρυκες πανταχῆ καὶ βασιλικά δια
τάγματα διεπέμποντο, τήν τε τῆς Ἐκκλησίας διόρθω
σιν εὐαγγελιζόμενα, καὶ ἅμα τοὺς διὰ τὸν τῆς Ἐκκλη
σίας ζῆλον ὑπερορίους κατάγοντα, καὶ ὅσοι τῶν ἀνη
κέστων τι ἐπεπύνθεσαν. Ἐπὶ τούτοις ὁ Βέκκος λάθρα
τὸν θρόνον καταλιπών υποχώρησε, καὶ συνέκλεισεν
ἑαυτὸν εἰς τὴν τῆς Παναχράντο, μονὴν δείσας
μὴ πρόφασιν τὴν ἀθρόαν μεταβολὴν τῶν πραγμάτων
Variorum nolæ.
Pachymer. lib. vii, cap. 1. Decang.
Interpr, conostaulo; reposuimus comite statuli. Vid. Glass, medl. Grzcit. DUCANG.
TW118γάλῳ νανοσταύλῳ Μιχαὴλ τῷ Γλαδά. De quo -
Renalem poena Manuelis Phrie, quod exstat in
codice regio, olim Tekeriano, et inscribitur, Ei; và
του πρωτοστράτορος ἐκείνων του θαυμαστού στρα
τηγήματα. Βοινια.
Pachymer, vit, 3, 4, 5. De hoc monasterio
egimas in Constantinopoli Christ. lib. iv, sect. 2, A.
31. PUCANG.
ὅθεν τὸν τοῦ βασιλέως νεκρὸν ἐντὸς τοῦ ἄστεος Σηλυβρίας ἀπαχθῆναι κελεύσας δέει τοῦ μὴ κλαπῆναι παρὰ Λατίνων αὐτὸς ἐς Βυζάντιον ἐπανῆκε· καὶ τελεσθέντος τοῦ πένθους ἔργον πεποίηται μέγιστόν τε καὶ πρῶτον τὴν τῆς ἐκκλησίας κατάστασιν. ζῶντος μὲν γὰρ τοῦ πατρὸς ἔκρυπτε τὴν μελέτην αὐτῆς ἐν τοῖς λογισμοῖς, καθάπερ ἐν πίονι γῇ χειμῶνος εὐγενῆ τινα σπέρματα. νῦν δ’ ἦρος, ὡς εἰπεῖν, ἐπιγενομένου τοῖς πράγμασιν ἔδειξεν ὅστις ὢν ἐλάνθανε. καὶ μὲν δὴ κήρυκες πανταχῇ καὶ βασιλικὰ διατάγματα διεπέμποντο τήν τε τῆς ἐκκλησίας διόρθωσιν εὐαγγελιζόμενα καὶ ἅμα τοὺς διὰ τὸν τῆς ἐκκλησίας ζῆλον ὑπερορίους κατάγοντα καὶ ὅσοι τῶν ἀνηκέστων τι ἐπεπόνθεσαν. ἐπὶ τούτοις ὁ Βέκκος λάθρα τὸν θρόνον καταλιπὼν ὑπεχώρησε καὶ συνέκλεισεν ἑαυτὸν εἰς τὴν τῆς Παναχράντου μονὴν, δείσας μὴ πρόφασιν τὴν ἀθρόαν μεταβολὴν τῶν πραγμάτων λαβόντες τινὲς διασπαράξωσι τοῦτον δραμόντες ἐξαίφνης. ἀνήχθη δ’ εὐθὺς ὁ τῷ Βέκκῳ πρότερον παραχωρήσας τοῦ θρόνου πατριάρχης Ἰωσὴφ, νόσῳ καὶ γήρᾳ τὸ σῶμα καταπεπονημένος ἤδη καὶ λαμπροῖς τοῦ θανάτου τοῖς προοιμίοις εἰς τὸν τάφον ὅλος συνελαυνόμενος.303 (A. M. C791 AD 685.')
NICEPTORI GREGOR
[IMP. ANDRON C. SEN.] 304
magno tumaltu plena erant omnia. Hinc enim ii qui διαδοχή. καὶ πολὺ; πολλαχόθεν τὰ πράγματα θόρυ
ab Ecclesia abscissi erant bellum ecclesiasticumi 6ος συνεκύκα. Ενθεν μὲν γὰρ ὁ τῆς Ἐκκλησίας
suscitabant, occasionem nacti ipsum imperatoris αναρριπίζεσθαι ήρξατο πόλεμος παρὰ τῶν ἀποῤῥε
cbitum: inde auxilia Scythica, que quatuor millium γέντων μερῶν, ἀφορμὴν εἰληφότων ἤδη τὴν τελευτὴν
homerum excedebant, magnum reipublicae pericu- τοῦ βασιλέω;· ἔνθεν δ᾽ ὁ τῶν κεκλημένων Σκυθών
lum minitabantur, ne propter obitum ejus a quo ἔχλος τεσσάρων όντων ἐπέκεινα χιλιάδων πολὺν ἐπι
arcessita fuerant novi aliquid in hac rerum muta- σεις τοῖς πράγμασι κίνδυνον, μὴ τὸν καλέσαντα βαLione melireatu. Erat autem eis facillimum, si vel- σιλέα θανάτῳ ζημιωθέντες νεωτερίσωσί τι περὶ τὴν
lent, cum Romanæ legiones nondum adessent, omnia τῶν πραγμάτων ἀλλοίωσιν. Τᾆστον δ' ἦν αὐτοῖς
Liscere cadibus, et praedas agere, et pecuniain βουληθεῖσιν, ἐπεὶ τὰ Ῥωμαϊκὰ μὴ παρήσαν στρι
159 mma cum ipso imperatore et Patribus conscriptis τεύματα, φόνον τε οὐκ ὀλίγον τῶν παρατυχόντων
absurere. His igitur de causis Andronicus plerisque Ρωμαίων ἐργάσασθαι καὶ λείαν τά τε βασιλικά χρήσ
negotiis dilatis ac præteritis ontem suam curam ματα καὶ πρός γε αὐτὸν βασιλέα ὁμοῦ τῇ συγκλήτης
ail il convertit, quod marine urgebat. Eos porro λαβόντας ἀπαλλάττεσθαι. Διὰ ταῦτα γοῦν ὑπερθέ
manibus non plenis domum dimittere, nec Scythaμενος καὶ παραδραμὼν τὰ πολλὰ πρὸς τὸ κατεπεῖ.
rum instituto consentaneum esse id videbat, neque
γον ὁ βασιλεὺς ἁπάσας έτρεψε τὰς φροντίδας. Αὐτοὺς
alias citra tumultum et pugnam abituros. Romana μὲν οὖν μὴ βριθούσαις δεξιαῖς ἐς τὰ οἴκοι παραvero pecunia cos explere velle nec facile erat, et πέμπειν οὔτε τῶν Σκύθαις νομιζομένων τώρα τυγχά
nefas esse videbatur. His igitur de causis viæ duce νον οὔτ᾽ ἄλλως θορύβου καὶ μάχης ἐκτὸς ἀπαλλάξειν
adjuncto Michaele Glaba, magno comite stabuli, ήλπιζε τούτους. Εκ Ρωμαϊκῶν δ' αὖ χρημάτων
qui rei inilitaris usu tantum excellebat, ut reliqui αὐτοὺς ἐμπιπλάναι ζητεῖν οὔτ᾽ εὔπορον ἦν οὔθ' ὅει
duces præ eo pueri viderentur, adversus Triballos, Ενομίζετο.Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ σφᾶς ὁδηγῷ παραδούς τῷ μετ
qui et ipsi infestissimi hostes erant et Romano γά ψ [Ρ. 97] κονοσταύλη Μιχαὴλ τῷ Γλαβα ἐς στρα
imperio meguas quotidie clades inferebant, abire τηγικὴν ἐμπειρίαν ἐξησκημένῳ τοσοῦτον, ὡς παῖδας
cos quamprimum jussit, ut eadem of era et Tri- νομίζεσθαι τους τότε στρατηγούς παραβαλλομένους
ballorum vires imminuerent, et ipsi masinia praeda αὐτῷ, τὴν ταχίστην ἐπὶ Τριβαλλοὺς ἀπαλλάττεσθαι
parla inde dosuum Istro trajecto recederent. Ει παρεκελεύσατο, πολεμίους ἐς τὰ μάλισα καὶ αὐτοὺς
hæc quidem ex sententia successerunt.
ὄντας ἀεὶ καὶ συχνὰ τὴν Ῥωμαίων κακῶς διατίθε
μένους γῆν, ἵν' ἐν ταὐτῷ τούς τε Τριβαλλοὺς ἀσθενεστέρους ἐργάσαιντο καὶ ἅμα αὐτοὶ πλείστην περι
βαλλόμενοι λείαν ἐκεῖθεν ἐς τὰ οἴκοι τὸν Ιστρον διαβάντες αποχωροίεν· ἀλλὰ ταῦτα μὲν δὴ οὕτω γε
πέπρακται ὡς ἄρα γε καὶ βεβούλευται.
Il. linperatorem vero necesse crat Constantinopolin proficisci, et patris sui Michaelis imperatoris
obitmın matri sua Theodore Despœnæ renuntiare;
item luctum publicum, qualis imperatoribus conveniret, indicere. Itaque cadaver imperatoris in
url:em Selybrian deportari jussit, veritus ne id
Latini forarentur. Ipse Byzantium rediit. Peracto
deinde luctu prima et maxima ei cura hæc fuit, ut
rebus Ecclesiæ coustituendis operam daret. Etenim
vivo patre id consilium animo Axum 160 celaverat, veluti generosa semina pinguibus sulcis per
hiemem conduntur. Tunc autem cum reipublicæ ver
quasi quoddam affulsisset, quis esset deinum ostendit. Proinde caduceatoribus et imperatoriis edictis
quolibet missis Ecclesie correctionem nuntiabat:
et qui Ecclesi.e studio exsulabant, aut extrema passi
fuerant, eos revocabat. Interca Veccus sede clau
relicta secedit, seque Panachranti monasterio includit, veritus ne in hac subita mutatione repentino
liquoram impetu discerperetur. In ejus vero locu
stitim sufectus est idem qui illi antea loco cesse -
Β. Τῷ δὲ βασιλεῖ ἀναγκαῖον ἦν τῇ βασιλευούση
ἐπιδημήσαντι τὸν τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ἀπαγ
γεῖλαι θάνατον τῇ μητρὶ καὶ δεσποίνη Θεοδώρα καὶ
τὸ τοῖς βασιλεῦσι προσῆκον δημοσίᾳ στήσασθαι πίν
θος. Ὅθεν τὸν τοῦ βασιλέως νεκρὸν ἐντὸς τοῦ ἄντεο;
Σηλυβρίας ἀπαχθῆναι κελεύσας δέει τοῦ μὴ κλαπέ -
και παρά Λατίνων αὐτὸς ἐς Βυζάντιον ἐπανῆκε· καὶ
τελεσθέντος τοῦ πένθους ἔργον πεποίηται μέγιστόν
τα καὶ πρῶτον τὴν τῆς Ἐκκλησίας κατάστασιν. Ζων
τος μὲν γὰρ τοῦ πατρὸς ἔκρυπτε την μελέτην αὐτῆς
ἐν τοῖς λογισμοίς, καθάπερ ἐν πίον γῇ χειμώνος
εὐγενή τινα σπέρματα. Νῦν δ' ἦρος, ὡς εἰπεῖν, ἐπι
γενομένου τοῖς πράγμασιν ἔδειξεν ὅστις ὢν ἐλάνθανε.
Καὶ μὲν δὴ κήρυκες πανταχῆ καὶ βασιλικά δια
τάγματα διεπέμποντο, τήν τε τῆς Ἐκκλησίας διόρθω
σιν εὐαγγελιζόμενα, καὶ ἅμα τοὺς διὰ τὸν τῆς Ἐκκλη
σίας ζῆλον ὑπερορίους κατάγοντα, καὶ ὅσοι τῶν ἀνη
κέστων τι ἐπεπύνθεσαν. Ἐπὶ τούτοις ὁ Βέκκος λάθρα
τὸν θρόνον καταλιπών υποχώρησε, καὶ συνέκλεισεν
ἑαυτὸν εἰς τὴν τῆς Παναχράντο, μονὴν δείσας
μὴ πρόφασιν τὴν ἀθρόαν μεταβολὴν τῶν πραγμάτων
Variorum nolæ.
Pachymer. lib. vii, cap. 1. Decang.
Interpr, conostaulo; reposuimus comite statuli. Vid. Glass, medl. Grzcit. DUCANG.
TW118γάλῳ νανοσταύλῳ Μιχαὴλ τῷ Γλαδά. De quo -
Renalem poena Manuelis Phrie, quod exstat in
codice regio, olim Tekeriano, et inscribitur, Ei; và
του πρωτοστράτορος ἐκείνων του θαυμαστού στρα
τηγήματα. Βοινια.
Pachymer, vit, 3, 4, 5. De hoc monasterio
egimas in Constantinopoli Christ. lib. iv, sect. 2, A.
31. PUCANG.
(Γ.) Ἀλλ’ ἐπειδὴ κοσμοκράτωρ ὁ διάβολος τοῦ αἰῶνος τούτου καλεῖται παρὰ τῇ θείᾳ γραφῇ καὶ ἄρχων τοῦ περιγείου τοῦδε κόσμου καθέστηκε, τρόποις ἀποῤῥήτοις συγχωροῦντος τοῦ τὰ πάντα δημιουργοῦντος θεοῦ, εἰκὸς αὐτὸν κατ’ ἴχνος ἕπεσθαι καὶ τοῖς γιγνομένοις ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ καὶ τὰ μὲν κλῆρον ἑαυτοῦ καθάπαξ ποιεῖσθαι, ὁπόσα κακίας μεστὰ, τοῖς δὲ μοῖραν ἔχειν ἡντιναοῦν καὶ αὐτὸς ὁπόσα τῶν βελτίστων ἐπεφύκει· καθάπερ τῶν ἀνθρώπων οἱ χῶρόν τινα κληρωσάμενοι ἔπειτα τοὺς ἐνοικοῦντας δασμολογοῦντες καὶ μοῖραν ἐκεῖθεν ἐτήσιον ἀπολαμβάνοντες ἀεί. εἶναι γὰρ αὐτῷ φησι τῶν ἀδικωτάτων, εἰ κόσμου καλούμενος ἄρχων ἔπειτα μὴ πάντων ὅσα παρὰ τὴν γῆν νέμεται τῶν μὲν ἀρχηγὸς εἴη καὶ αὐτοκράτωρ, τῶν δὲ μέτοχος καθόσον ἔξεστι. διὰ τοῦτο καὶ ἵνα μὴ μακρολογῶμεν παραδράμωμεν τά τε ἄλλα καὶ τοὺς κατὰ τοῦ Χριστοῦ καὶ σωτῆρος λυττήσαντας Ἰουδαίους· οὗτοι γὰρ καθάπαξ ἐγένοντο κλῆρος αὐτῷ, ἀλλὰ καὶ αὐτοῖς τοῦ σωτῆρος τοῖς μαθηταῖς καὶ ἀποστόλοις προσβαλὼν τὸν ἕνα ἀφείλετο καθάπερ τινὰ φόρον δεσποτικόν·303 (A. M. C791 AD 685.')
NICEPTORI GREGOR
[IMP. ANDRON C. SEN.] 304
magno tumaltu plena erant omnia. Hinc enim ii qui διαδοχή. καὶ πολὺ; πολλαχόθεν τὰ πράγματα θόρυ
ab Ecclesia abscissi erant bellum ecclesiasticumi 6ος συνεκύκα. Ενθεν μὲν γὰρ ὁ τῆς Ἐκκλησίας
suscitabant, occasionem nacti ipsum imperatoris αναρριπίζεσθαι ήρξατο πόλεμος παρὰ τῶν ἀποῤῥε
cbitum: inde auxilia Scythica, que quatuor millium γέντων μερῶν, ἀφορμὴν εἰληφότων ἤδη τὴν τελευτὴν
homerum excedebant, magnum reipublicae pericu- τοῦ βασιλέω;· ἔνθεν δ᾽ ὁ τῶν κεκλημένων Σκυθών
lum minitabantur, ne propter obitum ejus a quo ἔχλος τεσσάρων όντων ἐπέκεινα χιλιάδων πολὺν ἐπι
arcessita fuerant novi aliquid in hac rerum muta- σεις τοῖς πράγμασι κίνδυνον, μὴ τὸν καλέσαντα βαLione melireatu. Erat autem eis facillimum, si vel- σιλέα θανάτῳ ζημιωθέντες νεωτερίσωσί τι περὶ τὴν
lent, cum Romanæ legiones nondum adessent, omnia τῶν πραγμάτων ἀλλοίωσιν. Τᾆστον δ' ἦν αὐτοῖς
Liscere cadibus, et praedas agere, et pecuniain βουληθεῖσιν, ἐπεὶ τὰ Ῥωμαϊκὰ μὴ παρήσαν στρι
159 mma cum ipso imperatore et Patribus conscriptis τεύματα, φόνον τε οὐκ ὀλίγον τῶν παρατυχόντων
absurere. His igitur de causis Andronicus plerisque Ρωμαίων ἐργάσασθαι καὶ λείαν τά τε βασιλικά χρήσ
negotiis dilatis ac præteritis ontem suam curam ματα καὶ πρός γε αὐτὸν βασιλέα ὁμοῦ τῇ συγκλήτης
ail il convertit, quod marine urgebat. Eos porro λαβόντας ἀπαλλάττεσθαι. Διὰ ταῦτα γοῦν ὑπερθέ
manibus non plenis domum dimittere, nec Scythaμενος καὶ παραδραμὼν τὰ πολλὰ πρὸς τὸ κατεπεῖ.
rum instituto consentaneum esse id videbat, neque
γον ὁ βασιλεὺς ἁπάσας έτρεψε τὰς φροντίδας. Αὐτοὺς
alias citra tumultum et pugnam abituros. Romana μὲν οὖν μὴ βριθούσαις δεξιαῖς ἐς τὰ οἴκοι παραvero pecunia cos explere velle nec facile erat, et πέμπειν οὔτε τῶν Σκύθαις νομιζομένων τώρα τυγχά
nefas esse videbatur. His igitur de causis viæ duce νον οὔτ᾽ ἄλλως θορύβου καὶ μάχης ἐκτὸς ἀπαλλάξειν
adjuncto Michaele Glaba, magno comite stabuli, ήλπιζε τούτους. Εκ Ρωμαϊκῶν δ' αὖ χρημάτων
qui rei inilitaris usu tantum excellebat, ut reliqui αὐτοὺς ἐμπιπλάναι ζητεῖν οὔτ᾽ εὔπορον ἦν οὔθ' ὅει
duces præ eo pueri viderentur, adversus Triballos, Ενομίζετο.Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ σφᾶς ὁδηγῷ παραδούς τῷ μετ
qui et ipsi infestissimi hostes erant et Romano γά ψ [Ρ. 97] κονοσταύλη Μιχαὴλ τῷ Γλαβα ἐς στρα
imperio meguas quotidie clades inferebant, abire τηγικὴν ἐμπειρίαν ἐξησκημένῳ τοσοῦτον, ὡς παῖδας
cos quamprimum jussit, ut eadem of era et Tri- νομίζεσθαι τους τότε στρατηγούς παραβαλλομένους
ballorum vires imminuerent, et ipsi masinia praeda αὐτῷ, τὴν ταχίστην ἐπὶ Τριβαλλοὺς ἀπαλλάττεσθαι
parla inde dosuum Istro trajecto recederent. Ει παρεκελεύσατο, πολεμίους ἐς τὰ μάλισα καὶ αὐτοὺς
hæc quidem ex sententia successerunt.
ὄντας ἀεὶ καὶ συχνὰ τὴν Ῥωμαίων κακῶς διατίθε
μένους γῆν, ἵν' ἐν ταὐτῷ τούς τε Τριβαλλοὺς ἀσθενεστέρους ἐργάσαιντο καὶ ἅμα αὐτοὶ πλείστην περι
βαλλόμενοι λείαν ἐκεῖθεν ἐς τὰ οἴκοι τὸν Ιστρον διαβάντες αποχωροίεν· ἀλλὰ ταῦτα μὲν δὴ οὕτω γε
πέπρακται ὡς ἄρα γε καὶ βεβούλευται.
Il. linperatorem vero necesse crat Constantinopolin proficisci, et patris sui Michaelis imperatoris
obitmın matri sua Theodore Despœnæ renuntiare;
item luctum publicum, qualis imperatoribus conveniret, indicere. Itaque cadaver imperatoris in
url:em Selybrian deportari jussit, veritus ne id
Latini forarentur. Ipse Byzantium rediit. Peracto
deinde luctu prima et maxima ei cura hæc fuit, ut
rebus Ecclesiæ coustituendis operam daret. Etenim
vivo patre id consilium animo Axum 160 celaverat, veluti generosa semina pinguibus sulcis per
hiemem conduntur. Tunc autem cum reipublicæ ver
quasi quoddam affulsisset, quis esset deinum ostendit. Proinde caduceatoribus et imperatoriis edictis
quolibet missis Ecclesie correctionem nuntiabat:
et qui Ecclesi.e studio exsulabant, aut extrema passi
fuerant, eos revocabat. Interca Veccus sede clau
relicta secedit, seque Panachranti monasterio includit, veritus ne in hac subita mutatione repentino
liquoram impetu discerperetur. In ejus vero locu
stitim sufectus est idem qui illi antea loco cesse -
Β. Τῷ δὲ βασιλεῖ ἀναγκαῖον ἦν τῇ βασιλευούση
ἐπιδημήσαντι τὸν τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ἀπαγ
γεῖλαι θάνατον τῇ μητρὶ καὶ δεσποίνη Θεοδώρα καὶ
τὸ τοῖς βασιλεῦσι προσῆκον δημοσίᾳ στήσασθαι πίν
θος. Ὅθεν τὸν τοῦ βασιλέως νεκρὸν ἐντὸς τοῦ ἄντεο;
Σηλυβρίας ἀπαχθῆναι κελεύσας δέει τοῦ μὴ κλαπέ -
και παρά Λατίνων αὐτὸς ἐς Βυζάντιον ἐπανῆκε· καὶ
τελεσθέντος τοῦ πένθους ἔργον πεποίηται μέγιστόν
τα καὶ πρῶτον τὴν τῆς Ἐκκλησίας κατάστασιν. Ζων
τος μὲν γὰρ τοῦ πατρὸς ἔκρυπτε την μελέτην αὐτῆς
ἐν τοῖς λογισμοίς, καθάπερ ἐν πίον γῇ χειμώνος
εὐγενή τινα σπέρματα. Νῦν δ' ἦρος, ὡς εἰπεῖν, ἐπι
γενομένου τοῖς πράγμασιν ἔδειξεν ὅστις ὢν ἐλάνθανε.
Καὶ μὲν δὴ κήρυκες πανταχῆ καὶ βασιλικά δια
τάγματα διεπέμποντο, τήν τε τῆς Ἐκκλησίας διόρθω
σιν εὐαγγελιζόμενα, καὶ ἅμα τοὺς διὰ τὸν τῆς Ἐκκλη
σίας ζῆλον ὑπερορίους κατάγοντα, καὶ ὅσοι τῶν ἀνη
κέστων τι ἐπεπύνθεσαν. Ἐπὶ τούτοις ὁ Βέκκος λάθρα
τὸν θρόνον καταλιπών υποχώρησε, καὶ συνέκλεισεν
ἑαυτὸν εἰς τὴν τῆς Παναχράντο, μονὴν δείσας
μὴ πρόφασιν τὴν ἀθρόαν μεταβολὴν τῶν πραγμάτων
Variorum nolæ.
Pachymer. lib. vii, cap. 1. Decang.
Interpr, conostaulo; reposuimus comite statuli. Vid. Glass, medl. Grzcit. DUCANG.
TW118γάλῳ νανοσταύλῳ Μιχαὴλ τῷ Γλαδά. De quo -
Renalem poena Manuelis Phrie, quod exstat in
codice regio, olim Tekeriano, et inscribitur, Ei; và
του πρωτοστράτορος ἐκείνων του θαυμαστού στρα
τηγήματα. Βοινια.
Pachymer, vit, 3, 4, 5. De hoc monasterio
egimas in Constantinopoli Christ. lib. iv, sect. 2, A.
31. PUCANG.
PG 148:305ἔπειτα ἐπῄει τὰς τάξεις ἁπάσας, τοὺς ἐν ὄρεσι καὶ σπηλαίοις ἀσκοῦντας, τοὺς τῶν ἐκκλησιῶν ἐπισκόπους, τοὺς τῶν δογμάτων σοφοὺς προστάτας, τὰ τῶν μαρτύρων παλαίσματα· καὶ πανταχόθεν ἀποκρουόμενος καθόσον ἄνωθεν ἡ θεία ἐπέταττε δύναμις, ὅμως οὐκ ἄμοιρος τελέως ἀπήλλαξεν, ἀλλὰ πανταχόθεν ἠρανίσατο δῆμον πολυειδῆ καὶ καινότερόν τι στρατόπεδον, ἵν’ εἶεν αὐτῷ συμμερισταὶ τῆς μελλούσης φλογός. (Δ.) Καὶ νῦν δ’ ἐπειδὴ τῆς ἀγαθῆς ὁρμῆς ἀνακόπτειν οὐκ εἶχε τὸν βασιλέα, σύγχυσιν ἕτερον τρόπον εἰσάγει καὶ κλύδωνα ἐγείρει κατὰ τῆς καλῆς ὁμονοίας ἐκείνης καὶ ἀνέορτον τίθησι τὴν καινὴν ἐκείνην ἑορτὴν καὶ πανήγυριν καὶ μιμεῖται τὴν Ἔριν ἐκείνην, ἣ τὸ μῆλον κατὰ τοὺς Θέτιδος καὶ Πηλέως ἔῤῥιψε γάμους· ὃ πολλὴν ἀνήγειρε μάχην καὶ φλόγα πολέμιον ὕστερον, ὡς οἱ τῶν μύθων πάτρες ἔφασαν ποιηταί· ἢ μᾶλλον μιμεῖται τοὺς λύκους, οἳ τὸ ποίμνιον θορυβήσαντες ἔπειτα ῥᾳδίως ἔστιν ἃ τῶν προβάτων ἁρπάζουσι. παρασκευάζει γὰρ αὐτοὺς διχῇ καὶ τριχῇ διελέσθαι σφᾶς αὐτούς· καὶ τοὺς μὲν Ἰωσὴφ εἶναι μερίδα φάσκειν τοῦ πατριάρχου, τοὺς δὲ Ἀρσενίου τοῦ πάλαι θανόντος·[A. c. 1283 ad [328] BYZANTIN.E HISTORIÆ LIB. VI. [IMP. ANDRONIC. SIN.]
λαβόντες τινές διασπαράξωσι τοῦτον δραμόντες ἐξαι ral, patriarcha Josephus, morbo et senio confectus
φνης. 'Ανήχθη δ' εὐθὺς ὁ τῷ Βέκκιρ πρότερον παρ ac totus jam vergens ad tumulum, quo illum man
ραχωρήσει; τοῦ Θρόνου πατριάρχης Ιωσήφ, νίσῳ festa mortis præludia compellebant.
καὶ γήρα τὸ σῶμα καταπεπονημένος ἤδη καὶ λαμπροῖς τοῦ θανάτου τοῖς προοιμίοις εἰς τὴν τά γ
όλες συνελαυνόμενος.
Γ. Αλλ' ἐπειδὴ κοσμοκράτωρ ὁ διάβολος τοῦ αἰῶν
τας τούτου καλεῖται παρὰ τῇ θείᾳ Γραφῃ καὶ ἄρχων
τοῦ περιγείου τοῦδε κόσμου καθέστηκε, τρόποις
ἀπορρήτοις συγχωροῦντος τοῦ τὰ πάντα δημιουρ
γούντος Θεοῦ, εἰκὸς αὐτὸν κατ᾽ ἴχνος ἕπεσθαι καὶ
τοῖς γιγνομένοις ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ καὶ τὰ μὲν κληρον ἑαυτοῦ καθάπαξ ποιεῖσθαι, ὁπότα κακίας μεστά,
τοῖς δὲ μοῖραν ἔχειν ἠντιναοῦν καὶ αὐτὸς ἐπίση τῶν
βελτίστων επεφύκει· καθάπερ τῶν ἀνθρώπων οἱ
χωρόν τινα κληρωσάμενοι ἔπειτα τοὺς ἐνοικοῦντας "
δασμολογοῦντες καὶ μοῖραν ἐκεῖθεν ἐτήσιον ἀπολαμβάνοντες ἀε!. Εἶναι γὰρ αὐτῷ φησι τῶν ἀδικωτάτων,
εἰ κόσμου καλούμενος ἄρχων ἔπειτα μὴ πάντων ὅσα
παρὰ τὴν γῆν νέμεται τῶν μὲν ἀρχηγὸς εἴη καὶ αὐταχράτωρ, τῶν δὲ μέτοχος καθόσον ἔξεστι. Διὰ τοῦτο
καὶ ἵνα μὴ μακρολογώμεν [P. 98] παραδράμωμεν τα
τι ἄλλα καὶ τοὺς κατὰ τοῦ Χριστοῦ καὶ Σωτήρος λυττήσαντας Ἰουδαίους· οὗτοι γὰρ καθάπαξ ἐγένοντα
κλήρος αὐτῷ, ἀλλὰ καὶ αὐτοῖς τοῦ Σωτῆρος τοῖς ματ
θηταῖς καὶ ἀποστόλοις προσβαλὼν τὸν ἕνα ἀφείλετο
καθάπερ τινὰ φόρον δεσποτικόν. Έπειτα ἐπῄει τὰς
τάξεις ἁπάσας, τοὺς ἐν δρεσι καὶ σπηλαίοις ἀσκοῦντας, τοὺς τῶν ἐκκλησιῶν ἐπισκόπους, τοὺς τῶν
δειγμάτων σοφούς προστάτας, τὰ τῶν μαρτύρων
καλείσματα· καὶ πανταχόθεν ἀποκρουόμενος καθό
τον ἄνωθεν ἡ θεία ἐπέταττε δύναμις, όμως οὐκ
όμοιρος τελέως απήλλαξεν, ἀλλὰ πανταχόθεν ἡρανίστο δήμον πολυειδή καὶ καινότερόν τι στρατόπεδον,
ἵν' εἶεν αὐτῷ συμμερισταὶ τῆς μελλούσης φλογός.
Δ'. Καὶ νῦν δ' ἐπειδὴ τῆς ἀγαθῆς ὁρμῆς ἀνακό
π:ειν οὐκ εἶχε τὸν βασιλέα, σύγχυσιν ἕτερον τρόπον
εἰσάγει καὶ κλύδωνα ἐγείρει κατὰ τῆς καλῆς ὁμο
νοίας ἐκείνης καὶ ἀνέορτον τίθησι τὴν καινὴν ἐκεί
την ἑορτὴν καὶ πανήγυριν καὶ μιμεῖται τὴν Εριν
ἐκείνην, ἢ τὸ μῆλον κατὰ τοὺς Θέτιδος καὶ Πηλέως
ἔρριψε γάμους· δ πολλὴν ἀνήγειρε μάχην καὶ φλόγα
πολέμιον ὕστερον, ὡς οἱ τῶν μύθων πέτρες έφασαν
ποιηταί - ἢ μᾶλλον μιμείται τους λύκους, οἳ τὸ ποιο
μπον θορυβήσαντες έπειτα βαδίως ἔστιν & τῶν προ-D
Κάτων ἁρπάζουσι. Παρασκευάζει γὰρ αὐτοὺς
διχῇ καὶ τριχή διελέσθαι σφᾶς αὐτούς· καὶ τοὺς μὲν
Ἰωσήφ εἶναι μερίδα φάσκειν τοῦ πατριάρχου, τοὺς
Β' Αρσενίου τοῦ πάλαι θανόντος· καὶ τοὺς μὲν εἶναι
λέγειν υπ' Αρσενίου ἀφωρισμένον τὸν Ἰωσήφ, ὅτι
ζῶντος ἐκείνου τὸν ἐκείνου θρόνον εἰλήψει· τοὺς δὲ
καθηρημένον εἶναι κανονικῶς Αρσένιον ὑπὸ πάσης
τῆς τῶν τότε παρόντων ἀρχιερέων συνόδου· τοὺς δὲ
ἄλλα κατ' ἀμφοτέρων προτείνειν κεφάλαια, ὡς ἐνα
τεῦθεν ἀναγκασθῆναι μὲν τὸν Ἰωσήφ του θρόνου τοῖς
βουλομένοις παραχωρείν (β), δυοῖν ἔνεκα, τῆς τε είν
III. Enimvero cum diabolus in sacris Litteris
hujus mundi princeps appelletur, atque hujus ter.
restrium rerum universitatis rector constitutus sit,
Deo omnium creatore arcanis rationibus id permittente; probabile est eum res quæ bic geruntur diligenii investigatione persequi, et quae prorsus depravata sunt, sibi prorsus vindicare: ex optimis autem
portionem qualemcunque decidere, more hominuun,
qui prædii alicujus possessionem nacti colonis vectigal imponunt, et aliquam inde portionem quotannis
percipiunt. Iniquissime enim secum agi existima,
qui mundi princeps vocetur, nisi rerum, quæ iu
terra sunt, alias imperio et potestati suæ penitus
subjectas habeat, alias quantum 161 feri potest
participet. Itaque ut et alia et ipsos Judzos, qui
rabiem suam contra Christum Servatorem exercuerunt, studio brevitatis omittamus (hi enim solida
diaboli hæreditas fuerunt), in ipsos Servatoris disci…
pulos atque apostolos facto impetu unum ex iis
abstulit, veluti tributum quoddam sibi lauquam
principi debitum. Deinde omnes ordines peragravit,
cos qui in montibus et speluncis vitam austeram
profiterentur; Ecclesia episcopos; eruditos dogmatum propugnatores; martyrii alliletas: et quamvis
undique excluderetur, quatenus diving Providenti
decretis jubebatur, tamen non prorsus inauis et
vacuus abiit, sed undecunque multiformem populum
coegit et novum quendam exercitum, qui secumu
flammæ participes essent.
IV. Tum aulem cum imperatorem a pio conatu
avertere non posset, alio pacto confusionem effecit,
et pulchram illam concordiam tempestate dissen·
sionum turbavit, ac novam illam festivitatem publicamque lætitiam infestam reddidit, Eridem illam
imitatus, quæ pomum in Thetidis et Pelei nuptiis
projecit, unde postea magna pugna et hostiles
flammæ exortæ sunt, uti fabularum parentes poetæ
tradunt, ac potius luporum exemplum secutus, qui
grege prius dissipato facile nouuullas oves abripiunt. Nam co redegit populum, ut in duas et tres
sectas scinderetur, quorum alii Josephi patriarchæ,
alii Arsenii olim mortui partes tuerentur; atque ut
isti quidem dicerent, Josephum anathemate perculsun fuisse ab 162 Arsenio, cujus adhuc superstitis sedem occupasset; illi vero reclamarent, canoLice depositum esse Arsenium a toto pontificum
qui tum aderant concilio; alii utrique factioni alia
crimina objicerent. Quamobrem Josephus sua sedo
cuilibet cedere coactus est duabus de causis, tum
ut pace fruerentur ii qui propter ipsum vexabantur,
Variorum nul.
Pachymer. de Josepho, μένον οὐκ ἄνους,
e cap. 6, άψυχον οἷον φόρτον. Α.
Pachymer vi, 12, 13, 11, 21. Dugang.
Andronicus imperator in λῳ χρυσοβούλλω,
καὶ τοὺς μὲν εἶναι λέγειν ὑπ’ Ἀρσενίου ἀφωρισμένον τὸν Ἰωσὴφ, ὅτι ζῶντος ἐκείνου τὸν ἐκείνου θρόνον εἰλήφει· τοὺς δὲ καθῃρημένον εἶναι κανονικῶς Ἀρσένιον ὑπὸ πάσης τῆς τῶν τότε παρόντων ἀρχιερέων συνόδου· τοὺς δὲ ἄλλα κατ’ ἀμφοτέρων προτείνειν κεφάλαια, ὡς ἐντεῦθεν ἀναγκασθῆναι μὲν τὸν Ἰωσὴφ τοῦ θρόνου τοῖς βουλομένοις παραχωρεῖν, δυοῖν ἕνεκα, τῆς τε εἰρήνης τῶν δι’ αὐτὸν ὀχλουμένων καὶ τοῦ μὴ δύνασθαι τὰ τῷ θρόνῳ προσήκοντα πράττειν ὅλην ἀφῃρημένον ὑπὸ γήρως καὶ νόσου τὴν τοῦ σώματος δύναμιν· τοὺς δὲ τοῦ ζήλου προστάτας καταλειφθῆναι στασιάζοντας καὶ κατ’ ἀλλήλων τὰς γλώσσας ὁπλίζοντας οὐ ζήλῳ θείῳ δημαγωγουμένας, ἀλλ’ ἀωρίᾳ στρατηγουμένας θυμοῦ. ὁ γὰρ κατὰ θεὸν ζῆλος τῆς ἄνωθεν ἐξῆπται δυνάμεως καὶ ἄγεται θείαν καὶ ἔμμουσον ἀγωγήν· οἱ δὲ ταῖς τῆς κενοδοξίας πύλαις τὸν νοῦν παρακαθῆσθαι ἐξασκήσαντες ἔλαθον τὸν ζῆλον μεθαρμόσαντες πρὸς ζηλοτυπίαν καὶ ἀντὶ σίτου φάναι καὶ σταφυλῆς καὶ ὅσοι τῶν καρπῶν ἀγαθοὶ, ἀκάνθας γεωργήσαντες καὶ τριβόλους· ταῦτα δ’ εἰσὶν ἔριδες ἀπὸ γνώμης οὐ μάλα πεπαιδευμένης καὶ λόγων ἀντιπάλων δίαυλοι.[A. c. 1283 ad [328] BYZANTIN.E HISTORIÆ LIB. VI. [IMP. ANDRONIC. SIN.]
λαβόντες τινές διασπαράξωσι τοῦτον δραμόντες ἐξαι ral, patriarcha Josephus, morbo et senio confectus
φνης. 'Ανήχθη δ' εὐθὺς ὁ τῷ Βέκκιρ πρότερον παρ ac totus jam vergens ad tumulum, quo illum man
ραχωρήσει; τοῦ Θρόνου πατριάρχης Ιωσήφ, νίσῳ festa mortis præludia compellebant.
καὶ γήρα τὸ σῶμα καταπεπονημένος ἤδη καὶ λαμπροῖς τοῦ θανάτου τοῖς προοιμίοις εἰς τὴν τά γ
όλες συνελαυνόμενος.
Γ. Αλλ' ἐπειδὴ κοσμοκράτωρ ὁ διάβολος τοῦ αἰῶν
τας τούτου καλεῖται παρὰ τῇ θείᾳ Γραφῃ καὶ ἄρχων
τοῦ περιγείου τοῦδε κόσμου καθέστηκε, τρόποις
ἀπορρήτοις συγχωροῦντος τοῦ τὰ πάντα δημιουρ
γούντος Θεοῦ, εἰκὸς αὐτὸν κατ᾽ ἴχνος ἕπεσθαι καὶ
τοῖς γιγνομένοις ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ καὶ τὰ μὲν κληρον ἑαυτοῦ καθάπαξ ποιεῖσθαι, ὁπότα κακίας μεστά,
τοῖς δὲ μοῖραν ἔχειν ἠντιναοῦν καὶ αὐτὸς ἐπίση τῶν
βελτίστων επεφύκει· καθάπερ τῶν ἀνθρώπων οἱ
χωρόν τινα κληρωσάμενοι ἔπειτα τοὺς ἐνοικοῦντας "
δασμολογοῦντες καὶ μοῖραν ἐκεῖθεν ἐτήσιον ἀπολαμβάνοντες ἀε!. Εἶναι γὰρ αὐτῷ φησι τῶν ἀδικωτάτων,
εἰ κόσμου καλούμενος ἄρχων ἔπειτα μὴ πάντων ὅσα
παρὰ τὴν γῆν νέμεται τῶν μὲν ἀρχηγὸς εἴη καὶ αὐταχράτωρ, τῶν δὲ μέτοχος καθόσον ἔξεστι. Διὰ τοῦτο
καὶ ἵνα μὴ μακρολογώμεν [P. 98] παραδράμωμεν τα
τι ἄλλα καὶ τοὺς κατὰ τοῦ Χριστοῦ καὶ Σωτήρος λυττήσαντας Ἰουδαίους· οὗτοι γὰρ καθάπαξ ἐγένοντα
κλήρος αὐτῷ, ἀλλὰ καὶ αὐτοῖς τοῦ Σωτῆρος τοῖς ματ
θηταῖς καὶ ἀποστόλοις προσβαλὼν τὸν ἕνα ἀφείλετο
καθάπερ τινὰ φόρον δεσποτικόν. Έπειτα ἐπῄει τὰς
τάξεις ἁπάσας, τοὺς ἐν δρεσι καὶ σπηλαίοις ἀσκοῦντας, τοὺς τῶν ἐκκλησιῶν ἐπισκόπους, τοὺς τῶν
δειγμάτων σοφούς προστάτας, τὰ τῶν μαρτύρων
καλείσματα· καὶ πανταχόθεν ἀποκρουόμενος καθό
τον ἄνωθεν ἡ θεία ἐπέταττε δύναμις, όμως οὐκ
όμοιρος τελέως απήλλαξεν, ἀλλὰ πανταχόθεν ἡρανίστο δήμον πολυειδή καὶ καινότερόν τι στρατόπεδον,
ἵν' εἶεν αὐτῷ συμμερισταὶ τῆς μελλούσης φλογός.
Δ'. Καὶ νῦν δ' ἐπειδὴ τῆς ἀγαθῆς ὁρμῆς ἀνακό
π:ειν οὐκ εἶχε τὸν βασιλέα, σύγχυσιν ἕτερον τρόπον
εἰσάγει καὶ κλύδωνα ἐγείρει κατὰ τῆς καλῆς ὁμο
νοίας ἐκείνης καὶ ἀνέορτον τίθησι τὴν καινὴν ἐκεί
την ἑορτὴν καὶ πανήγυριν καὶ μιμεῖται τὴν Εριν
ἐκείνην, ἢ τὸ μῆλον κατὰ τοὺς Θέτιδος καὶ Πηλέως
ἔρριψε γάμους· δ πολλὴν ἀνήγειρε μάχην καὶ φλόγα
πολέμιον ὕστερον, ὡς οἱ τῶν μύθων πέτρες έφασαν
ποιηταί - ἢ μᾶλλον μιμείται τους λύκους, οἳ τὸ ποιο
μπον θορυβήσαντες έπειτα βαδίως ἔστιν & τῶν προ-D
Κάτων ἁρπάζουσι. Παρασκευάζει γὰρ αὐτοὺς
διχῇ καὶ τριχή διελέσθαι σφᾶς αὐτούς· καὶ τοὺς μὲν
Ἰωσήφ εἶναι μερίδα φάσκειν τοῦ πατριάρχου, τοὺς
Β' Αρσενίου τοῦ πάλαι θανόντος· καὶ τοὺς μὲν εἶναι
λέγειν υπ' Αρσενίου ἀφωρισμένον τὸν Ἰωσήφ, ὅτι
ζῶντος ἐκείνου τὸν ἐκείνου θρόνον εἰλήψει· τοὺς δὲ
καθηρημένον εἶναι κανονικῶς Αρσένιον ὑπὸ πάσης
τῆς τῶν τότε παρόντων ἀρχιερέων συνόδου· τοὺς δὲ
ἄλλα κατ' ἀμφοτέρων προτείνειν κεφάλαια, ὡς ἐνα
τεῦθεν ἀναγκασθῆναι μὲν τὸν Ἰωσήφ του θρόνου τοῖς
βουλομένοις παραχωρείν (β), δυοῖν ἔνεκα, τῆς τε είν
III. Enimvero cum diabolus in sacris Litteris
hujus mundi princeps appelletur, atque hujus ter.
restrium rerum universitatis rector constitutus sit,
Deo omnium creatore arcanis rationibus id permittente; probabile est eum res quæ bic geruntur diligenii investigatione persequi, et quae prorsus depravata sunt, sibi prorsus vindicare: ex optimis autem
portionem qualemcunque decidere, more hominuun,
qui prædii alicujus possessionem nacti colonis vectigal imponunt, et aliquam inde portionem quotannis
percipiunt. Iniquissime enim secum agi existima,
qui mundi princeps vocetur, nisi rerum, quæ iu
terra sunt, alias imperio et potestati suæ penitus
subjectas habeat, alias quantum 161 feri potest
participet. Itaque ut et alia et ipsos Judzos, qui
rabiem suam contra Christum Servatorem exercuerunt, studio brevitatis omittamus (hi enim solida
diaboli hæreditas fuerunt), in ipsos Servatoris disci…
pulos atque apostolos facto impetu unum ex iis
abstulit, veluti tributum quoddam sibi lauquam
principi debitum. Deinde omnes ordines peragravit,
cos qui in montibus et speluncis vitam austeram
profiterentur; Ecclesia episcopos; eruditos dogmatum propugnatores; martyrii alliletas: et quamvis
undique excluderetur, quatenus diving Providenti
decretis jubebatur, tamen non prorsus inauis et
vacuus abiit, sed undecunque multiformem populum
coegit et novum quendam exercitum, qui secumu
flammæ participes essent.
IV. Tum aulem cum imperatorem a pio conatu
avertere non posset, alio pacto confusionem effecit,
et pulchram illam concordiam tempestate dissen·
sionum turbavit, ac novam illam festivitatem publicamque lætitiam infestam reddidit, Eridem illam
imitatus, quæ pomum in Thetidis et Pelei nuptiis
projecit, unde postea magna pugna et hostiles
flammæ exortæ sunt, uti fabularum parentes poetæ
tradunt, ac potius luporum exemplum secutus, qui
grege prius dissipato facile nouuullas oves abripiunt. Nam co redegit populum, ut in duas et tres
sectas scinderetur, quorum alii Josephi patriarchæ,
alii Arsenii olim mortui partes tuerentur; atque ut
isti quidem dicerent, Josephum anathemate perculsun fuisse ab 162 Arsenio, cujus adhuc superstitis sedem occupasset; illi vero reclamarent, canoLice depositum esse Arsenium a toto pontificum
qui tum aderant concilio; alii utrique factioni alia
crimina objicerent. Quamobrem Josephus sua sedo
cuilibet cedere coactus est duabus de causis, tum
ut pace fruerentur ii qui propter ipsum vexabantur,
Variorum nul.
Pachymer. de Josepho, μένον οὐκ ἄνους,
e cap. 6, άψυχον οἷον φόρτον. Α.
Pachymer vi, 12, 13, 11, 21. Dugang.
Andronicus imperator in λῳ χρυσοβούλλω,
PG 148:307(Ε.) Ὁ μέντοι βασιλεὺς φύσει πρᾷος ὢν καὶ μήτε τούτους ἐθέλων λυπεῖν μήτ’ ἐκείνους, ἀλλὰ τὰ ἑκατέρωθεν φυλαττόμενος σκάνδαλα, τὴν μέσην ἔγνω βαδίζειν. ἔστι δὲ παρὰ τὰ ἑῷα πλευρὰ τοῦ Ἑλλησποντίου πορθμοῦ χῶρός τις Ἀτραμύτιον κεκλημένος. πρὸς δὴ τοῦτον ἐκάλει τὰ βασιλέως προστάγματα τοὺς ἄνδρας ἐκείνους, ἐκεῖ τηνικαῦτα καὶ αὐτοῦ γε παρόντος. καὶ δὴ συνέῤῥεον οὐ μόνον οἱ λόγῳ τὸν ζῆλον λαχόντες ἡνιοχεῖν, ἀλλ’ ὄχλος τὸ πλεῖστον ἀλογίᾳ καὶ ἀναιδείᾳ συντεθραμμένος, οἱ μὲν θρόνων ἐρῶντες, πρᾶγμα πολλῷ τὴν τάξιν αὐτῶν ὑπερβαῖνον, οἱ δὲ χρημάτων, οἱ δὲ δόξης κενῆς καὶ τιμῶν, οἷαι παρὰ τὸν βίον πλανῶνται πολυειδεῖς. ἀλλ’ ἐκεῖνο μικροῦ με παρέδραμεν, ὃ προδιαληφθῆναι χρεὼν, ἵνα καθ’ εἱρμὸν λόγος βαδίζῃ καὶ μὴ διακόπτηται τὴν συνέχειαν ἐφεξῆς προϊών. ἐπεὶ γὰρ Ἰωσὴφ, ὡς εἰρήκειμεν, ἐν βραχεῖ τὸν πατριαρχικὸν θρόνον ἀπολιπὼν μικρὸν ὕστερον καὶ τοῦ βίου μετέστη, οὐ δίκαιον ἔδοξεν οὐδὲ πόῤῥω διαίτης ἡμαρτημένης, ἄνευ ποιμένος ἐν οὕτω συγχύσεως γέμοντι χρόνῳ τὴν ἐκκλησίαν τυγχάνειν.[A. m. 6791 ad 6336.]
tum quod patriarcha munus obire nequilat, totius ρήνης τῶν δι' αὐτὸν ὀχλουμένων καὶ τοῦ μὴ δύνα
corporis viribus morbo et senio exhaustis. Ac relicti
sunt Zelota inter se dissidentes, et acuentes contra
se invicem linguas suas, non zelo divino, sed iracundiae temeritate concitatas. Nam zelus divinus a
superna potentia pendet, eœlestique et concinna
quadam ratione gubernatur. Qui vero ɔnimum suum
sic iustituunt, ut quasi excubet ad limen vanm gloriæ, ii non animadvertunt se zelum in zelotypiam
convertere, ac pro frumento el uva cæterisque bonis fructibus spinas et tribnlos quodammodo excoJere, cujusmodi sunt lites ab animo non bene instituto proficiscentes, et reciproca contradicendi cerComima.
V. At imperator natura mitis cum neutros offendere vellet, et scandala utrinque caveret, media
via incedere instituit. Est autem ad orientale latus
llellespontiaci freti locus dictus Alramyttium. Εo
Eo
viros illos principis edicta convocarunt, cum et ipse
imperator illic præsens afføret. Confluunt itaque non
solum ii quorumn zelus ratione regebatur, sed et promiscua turba, plerique rationis pudorisque 163 expertes; alii sedium episcopalium cupidi, quæ res conditionem eorum longe superabat; alii pecuniae; alii
inanis gloriæ et hujus mundi honorum variorum instabiliumque appetentes. Sed pene me illud præteriit
quod, ut ordine procedat oratio et ne series narrationis pos'ea interrumpatur, oportet primum explicari. Nam cum Josephus, ut diximus, mature scalem
patriarchalem reliquisset, ac paulo post vita etiam
excessisset, nec justum esse nec longe a prava
disciplina abesse visum est, Ecclesiam in tanta
temporum confusione pastore destitui. Erat autem
tunc insigni vir facundia ex imperatorii cleri collegio Georgius Cyprius, qui elegantes Græcæ litteraturæ numeros et Atticam illam linguam, longo jam
tempore oblivionis gurgite deniersam, ingenii
dexteritate ac singulari studio in lucem produxit,
ac velut ab inferis revocavit. Hune, cum non ita
pridem monasticum habitum induisset, in animo
habebat et studebat imperator ad patriarchicum
είναι τὰ τῷ θρήνω προσήκοντα πράττειν ὅλην άφη
ρημένον ὑπὸ γήρως καὶ νόσου τὴν τοῦ σώματος
δύναμιν· τοὺς δὲ τοῦ ζήλου προστάτας καταλειφθή
και στασιάζοντας καὶ κατ' ἀλλήλων τὰς γλώσσας
ἐπλίζοντας οὐ ζήλῳ θείου δημαγωγουμένας, ἀλλ'
ἀωρίᾳ στρατηγουμένας θυμοῦ. Ὁ γὰρ κατὰ Θεὸν
ζῆλος τῆς ἄνωθεν ἐξῆπται δυνάμεως καὶ ἄγεται
θείαν καὶ ἔμμουσον ἀγωγήν· οἱ δὲ ταῖς τῆς κενοδο
ξίας πύλεις τὸν νοῦν παρακαθῆσθαι ἐξασκήσαντες
ἔλαβον τὸν ζῆλον μεθαρμόσαντες πρὸς ζηλοτυπίαν
καὶ ἀντὶ σίτου φάναι καὶ σταφυλῆς καὶ ὅσοι τῶν
καρπῶν ἀγαθοὶ, ἀκανθας γεωργήσαντες καὶ τριβό
λους· ταῦτα δ' εἰσὶν ἔριδες ἀπὸ γνώμης οὐ μάλα
πεπαιδευμένης καὶ λόγων ἀντιπάλων δίαυλοι.
[Ρ. 99] Ε'. Ο μέντοι βασιλεὺς φύσει προς ὢν καὶ
μήτε τούτους ἐθέλων λυπεῖν μήτ' ἐκείνους, ἀλλὰ τὰ
ἑκατέρωθεν φυλαττόμενος σκάνδαλα, την μέσην ἔγνω
βαδίζειν. Ἔστι δὲ παρὰ τὰ ἔῷα πλευρά του Ελλη
σκοντίου πορθμού χωρος τις 'Ατραμύτιον κεκλημέ
νος. Πρὸς δὴ τοῦτον ἐκάλει τὰ βασιλέως προστάγματα
τοὺς ἄνδρας ἐκείνους, ἐκεῖ τηνικαῦτα καὶ αὐτοῦ γε
παρόντος. Καὶ δὴ συνέῤῥεον οὐ μόνον οἱ λόγῳ τὸν
ζῆλον λαχόντες ἡνιοχεῖν, ἀλλ᾽ ὄχλος τὸ πλεῖστον
ἀλογίς καὶ ἀναιδεία συντεθραμμένος, οἱ μὲν θρόνων
ἐρῶντες, πράγμα πολλῷ τὴν τάξιν αὐτῶν ὑπερβείο
νον, οἱ δὲ χρημάτων, οἱ δὲ, δόξης κενῆς καὶ τιμῶν,
οἶαι παρὰ τὸν βίον πλανώνται πολυειδείς. Αλ
ἐκεῖνο μικρού με παρέδραμεν, ὁ προδιαληφθῆναι
χρεών, ἵνα καθ' εἱρμὸν λόγος βαδίζῃ καὶ μὴ διακό.
πτητας τὴν συνέχειαν ἐφεξῆς προϊών. Ἐπεὶ γέρ
Ἰωσὴφ ὡς εἰρήκειμεν, ἐν βραχεῖ τὸν πατριαρ
χικὸν θρόνον ἀπολιπών μικρὴν ὕστερὸν καὶ τοῦ βίου
μετέστη, οὐ δίκαιον ἔδοξεν οὐδὲ πόλεω διαίτης Αμαρ
τημένης, ἄνευ ποιμένος ἐν οὕτω συγχύσεως γέμυντι
χρόνῳ τὴν Ἐκκλησίαν τυγχάνειν. Καὶ ἦν τηνικαύτα
ἀνὴρ ἐν λόγοις ἐπίσημος τῷ βασιλικῷ συγκατειλεγμένος κλήρῳ Γεώργιος ὁ ἐκ Κύπρου δς τὸν
ἐν ταῖς γραφαῖς εὐγενῆ τῆς Ἑλλάδος ῥυθμὸν καὶ
τὴν ᾿Αττικίζουσαν γλῶσσαν ἐκείνην, πάλαι πολύν ήδη
χρόνον λήθης κουβέντα βυθοίς, φύσεως δεξιότητι καὶ
φιλοπονία τελεωτέρα προς φῶς ἤγαγε καὶ cloul
Variorum notæ.
δεγμένων μήτε πράττοντες, μήτ' ἐπινοοῦντες. Itaque Josephus, cum esset in sedem patriarchalem
restitulus, cessit paulo post et παρητήσατο. Chro
nica manuscripta minime inter se consentiunt ia
definiendo temporis spatio, quo Josephus receptan
dignitatem retinuerit. In cod. Reg. 3058' sexisse
dicitur menses quatuor. Codex 2525 mensen hunc
unum demit. Codex 3502 duos tantuai messes uamerat τῆς δευτέρας πατριαρχείας. Βοινικ.
qui exstat interopera Nathanaelis Chumni, qui et παραιτούμενοι, καὶ μηδὲν περαιτέρω τῶν αὐτῷ δι
Nicephorus, cod. Reg. 2964. fol. 302: Φθάνει μὲν ὁ
πολὺς ἐκεῖνος τοὺς ὑπὲρ τῆς ἀληθείας καὶ τῶν ὀρθῶν
δογμάτων ἀγῶνας (loquitur de Josepho), πολὺς καὶ τὴν
ἔνστασιν καὶ τὴν καρτερίαν, καὶ μηδὲν τῆς ὁμολογίας
καθυφεὶς μηδὲ καθυπείξας καἐὶπενδοὺς τοῖς ἐπὶ
μακρῶν τῶν χρόνων βιαζομένοις καὶ ἀποπειρωμέν
νοις αὐτοῦ, παραίτησιν τοῦ πατριαρχικού ποιήσαςθαι θρόνου.... ἡ δὲ τοῦ Θεοῦ Ἐκκλησία, ἐκεῖνον
ὥσπερ ἀμειδομένη τῶν πόνων καὶ τῶν ὑπὲρ αὐτῆς
καμάτων, ἀνακηρύττει ἐξ ὀνόματος, κατῖσον τοῖς
ἄλλοις τοῖς μηδὲν παραιτησαμένοις, ἀλλ' ὁμοῦ μὲν
ἐπ' εὐσεβείας, ὁμοῦ δ' ἐπὶ τοῦ θρόνου, ἐν ὁμοίοις
ἀγωνίσματι καὶ καιροῖς, καταλύσασι τὸν βίον. Καὶ
τοίνυν ἐν δὲ τοῦτο τοῖς διαφερομένοις αὐτοῖς ἀφορική
τις γίνεται σκανδάλου καὶ πρόφασις, ἡ ἀνακήρυξι;·
καὶ ζητοῦσι κατασιγαθή και ταύτην καὶ παύταύθα:·
καὶ παύτομεν σεσιωπηκότες, φίλα κἂν τούτῳ πράτο
τοντες ἐκείνῳ καὶ οἱονεὶ κατὰ γνώμην, ἃ παρητήσατο
Pachymer. ibid. cav. 13. DUCANG.
Qui in clero palatino tum fungebatur Protoapostolarii dignitate. Pachymer. lib. vi. cap. 11.
Ejus eruditionem prædicat etiam Ephræmius {}
Chronico:
Σόφος τις ἀνὴρ Γρηγόριος Κυπρίθει,
Λόγων σοφών μαίευμα, μουσῶν ἐστία
Εἰς πατριαρχῶν ἀνεῖ:ἔδέθη αμtre». Ducas.
PG 148:309καὶ ἦν τηνικαῦτα ἀνὴρ ἐν λόγοις ἐπίσημος τῷ βασιλικῷ συγκατειλεγμένος κλήρῳ Γεώργιος ὁ ἐκ Κύπρου, ὃς τὸν ἐν ταῖς γραφαῖς εὐγενῆ τῆς Ἑλλάδος ῥυθμὸν καὶ τὴν Ἀττικίζουσαν γλῶσσαν ἐκείνην, πάλαι πολὺν ἤδη χρόνον λήθης κρυβέντα βυθοῖς, φύσεως δεξιότητι καὶ φιλοπονίᾳ τελεωτέρᾳ πρὸς φῶς ἤγαγε καὶ οἱονεί τινα ἐχαρίσατο ἀναβίωσιν. τοῦτον ἐμελέτησέ τε καὶ προὐτεθύμητο ἐς τὸν πατριαρχικὸν ἀναγαγεῖν θρόνον ὁ βασιλεὺς, ἄρτι καὶ τὸ μοναχικὸν ἀλλαξάμενον σχῆμα πλὴν οὐχ ὑπ’ οὐδενὸς τῶν ἁπάντων ἐβούλετο τὴν χειροθεσίαν αὐτὸν εἰληχέναι, ὁπόσοι τῇ τοῦ δόγματος καινοτομίᾳ κεκοινωνήκεσαν, ἀλλ’ ὃς ἀκοινώνητον ἑαυτὸν συνετήρησεν· ὡς κινδυνεύειν ἐντεῦθεν βραδύνειν τὰ τῆς σπουδῆς. προεβλήθη μέντοι παρὰ τοῦ βασιλέως μετὰ τὰς ψήφους καὶ μαρτυρίας τὰς ὀφειλούσας καὶ τὴν ποιμαντικὴν ῥάβδον ἐπὶ τοῦ βασιλικοῦ βήματος παρὰ τῆς τοῦ βασιλέως εἰλήφει χειρὸς κατὰ τὸ πάλαι κρατῆσαν ἔθος. καὶ ἦν διενεργῶν καὶ διοικῶν ἔστιν ἃ τῶν πατριαρχικῶν δικαίων, ὅσα οὐχ ἱερωσύνης ἐδεῖτο.[x. cs 1282 ad 1328) BYZANTIN.E HISTORIÆ LIB. VI. [P. ANDRONIC. SEN.]
εινα εχαρίσατο αναβίωσιν. Τοῦτον ἐμελέτησέ τε καὶ solium evehere: a nemine tamen eorum qui parti
προτεθύμητο ἐς τὸν πατριαρχικὸν ἀναγαγεῖν Ορ’- cipes fuissent dogmatica novitatis, sed ab aliquo
τον ὁ βασιλεὺς, ἄρτι καὶ τὸ μοναχικὴν ἀλλαξάμε- qui purum se ab illorum communione servasset,
τον σχήμα πλὴν οὐχ ὑπ᾽ οὐδενὸς τῶν ἀπόντων manus ei imponi volebat; ut periculum esset ne res
ἐβούλετο τὴν χειροθεσίαν αὐτὸν εἰληχέναι, ὁπίσει τῇ diutius differretur. Est tamen ab imperatore post
τοῦ δόγματος καινοτομία κεκοινωνήκεσαν, ἀλλ' ὅς debita suffragia et testimonia designatus; et pastoἀκοινώνητον ἑαυτὸν συνετήρησεν· ὡς κινδυνεύειν rate pedum in imperatorio suggestu more veteri
ἐντεῦθεν βραδύνειν τὰ τῆς σπουδῆς. Προεβλήθη ab ipso principe porrectum accepit. Eratque ex co
μέντοι παρὰ τοῦ βασιλέως μετὰ τὰς ψήφους καὶ occupatus in administranolis 164 rebus, que etsi
μαρτυρίας τὰς ὀφειλούσας καὶ τὴν ποιμαντικήν ad patriarchale munus pertinerent, sacerdotio tamen
βάδιον ἐπὶ τοῦ βασιλικού βήματος παρὰ τῆς τοῦ haud indigebant.
βασιλέως εἰλήσει χειρὸς κατὰ τὸ πάλαι κρατῆσαν 10ος.
χικών δικαίων, ὅσα οὐχ Ιερωσύνης ἐδεῖτο.
Καὶ ἦν διενεργῶν καὶ διοικῶν ἔστιν & τῶν πατριαρ
VI. Aliquanto post casu quodam fortuito, vel
potius Dei ipsius providentia, Constantinopolin venit
Cozyles episcopus, Nicephori Atolie principis legatus, et post hunc e Macedonia Debrorum episcopus,
non ille quidem legatione fungens ulla, sed alterius
negotii causa: quorum uterque cum animum sem -
per alienum habuisset a communione corum qui
dogmaticis novialibus se ipsos sponte subjecissent,
Cozyles episcopus prælatus est Debreno. Cozylenes
enim metropolitano Naupactio, Naupactius Consta: •
t'nopolitano parebat Debrenus vero ad prima
Justiniana: sedem pertinebat. Unde ad hoc munus
fungendum Cozylenus magis idoneus videbatur quam
Dehrenus. Itaque idem Cozylenus hortatu Gregorii
Cyprii, jam ab imperatore, ut dictum est, patriarcha
designati, Germanum monachum quemdam, metropolitanum Heraclea Thracicae, inaugural. llic cuiu
antiquo privilegio jus habet consecrandi Constanlinopolitanum patriarcham: sive quod Magnus
Constantinus, qui novam Romam eamdemque maximam e Byzantio fecit, privilegia a veteribus imperatoribus decreta abrogare noluerit, sed potius
confirmarit, adductus scilicet verecundia non solum
diuturni temporis, sed et Severi imperatoris, a quo
lex ill: lata est, 165 quando Byzantium multis
sudoribus captum cum cæteris defensionum præsidii³, tum mœnibus per ignominiam nudavit, et his
demum Heracle Thracicæ civibus pro pago habendum donavit: sive, inquam, ob cam, sive nescio
quam aliam ob causam hoc privilegium perpetuo
servetur, id tum quoque peractum est, ut diximus:
et e lectore Gregorium Cyprium supradictus lleraclex metropolitanus primo diaconum et sacerdotemi,
Γ. Βραχὺ τὸ μεταξύ, καὶ ούτωσί πως εἰπεῖν κατά
τὸ αὐτόματον ἢ μᾶλλον προνοίας Θεοῦ πρέσβυς ἐξ
Αιτωλίας σταλείς παρὰ τοῦ ἐκεῖσε κρατοῦντο; Νικηφόρου τοῦ δεσπότου ἐς τὴν Κωνσταντινούπολιν ἀφιχνεῖται ὁ Μοζύλης ἐπίσκοπος καὶ ἐπ' αὐτῷ ἐκ
Μακεδονίας ὁ Δεβρῶν ἐπίσκοπος οὐ πρέσβυς αὐτὸς
ἀφικόμενος ὀθενοῦν, ἀλλ᾽ ἑτέρας είνεκα χρείας. Τούτων αμφοτέρων ακοινώνητον διατηρησάντων [P. 100]
τὴν γνώμην τῆς τῶν ἄλλων ἐπιμιξίας, οπόσοι τῇ καινο
τομία του δόγματος εκόντες υπήχθησαν, προκρίθη
ὁ Κοζύλης ἐπίσκοπος τοῦ Δεβρῶν. Ὁ μὲν γὰρ ὁ Κου
ζύλης ὑπὸ τὴν τῆς Ναυπάκτου ἐτέλει μητρόπολιν, ἡ
δὲ Ναύπακτος ὑπὸ τὸν τῆς Κωνσταντινουπί
λεως θρόνον, ὁ δέ γε Δεβρῶν ὑπὸ τὸν θρόνον·
ἐτέλει τῆς πρώτης Ἰουστινιανῆς· καὶ ἦν διὰ τοῦτό
γε οἰκειότερος τῇ παρούσῃ χρεία διακονῆσαι μᾶλλον
Η Κοζύλης ἢ ὁ Δεβρῶν. Ταῦτ' ἄρα καὶ παρὰ τοῦ ἤδη,
ὡς εἴρηται, προβληθέντος τῷ βασιλεῖ πατριάρχου
Γρηγορίου τοῦ ἐκ Κύπρου προτραπεὶς ὁ τοιούτης Κοζύλης χειροτονεί Γερμανόν τινα μοναχὸν εἰς
τὴν τῆς Θρακικῆς Ηρακλείας μητρόπολιν. Τούτῳ
γὰρ κατὰ τὰ πάλαι έφείται προνόμια χειροτονεῖν τὸν
Κωνσταντινουπόλεως, εἴτε καὶ τοῦ μεγάλου Κωνσταν
είναι, τοῦ τὸ Βυζάντιον ἐς νέαν καὶ μεγίστην κατα
στήσαντος Ρώμην, μὴ καταλύειν ἐθελήσαντος τὰ τῶν
πάλαι βασιλέων προνόμια, ἀλλ' ἐπικυρώσαντο; μᾶλο
λον εἰδοῖ τοῦ μακρού χρόνου καὶ τοῦ τὸν νόμον θένω
τις Σεβήρου τοῦ αὐτοκράτορος, ὁπότε σὺν μάλα του
πλείστοις ἱδρῶσι καὶ πόνοις ἐκεῖνος αὐτὴν παρεστήσττη, Βυζάντιον οὖσαν ἔτι, καὶ τά τε ἄλλα πρὸς
ἄμυναν καταισχύνας αὐτὴν καὶ τὰ τείχη καθῃρικὼς
τὸ τελευταῖον τούτοις δὴ τοῖς ἐπὶ Θράκης Ηρακλεί
ται; ὅσα καὶ χώμῃ χρῆσθαι αὐτῇ ἐχαρίσατο· εἴτε
οὖν δὲ ταύτην τὴν αἰτίαν τηρεῖται διηνεκὼς τὸ post et patriarcham consecravit, duobus illis cpiscoVariorum notæ.
Quippe patriarcha designatus ab imperatore,
ex laico in monachum, deinde ex lectore in diaconum ordinatus fuerat a Cozylensi episcopo, uti testatur Gregoras: ut moris erat, inquit Ephra:mius
in Chronico:
Καὶ συνταγείς κλήρῳ γε τοῦ παλατίου,
Αρχιθύτης πέφηνε τῆς Κωνσταντίνου,
Τὰ τῶν μοναχῶν πρὶν τελεσθείς, ὡς ἔθος.
DUCANG.
Imo ait Pachymeres nou expetita episcoporum suffragia li enim si; ψήφους ένας
Αξιούντο. Ουκινε.
οὐκ
Sic infra. Αt ο Κοζύλης, Pachymeres, lil.
vi, cap. 14, label. DUCANG.
Debrorum episcopus. Debrarum Ducangio.
Βοίνικ.
Ætolite metropolis, cui 15 episcopatus
subtiti leguntur in Notitia thronorum, Mozylensis
vel Cozylensis nulla facta mentione. DUCANG.
Debrarum meminit Cedrenus. DUCANG.
Sic variat Gregoras, dum quem supra Geo:-
gium, hic Gregorium appellat, quod postremum
nomen accepit recens monachus factus, Pachymer.
lib. vi, cap. 22: Τοῦτο γὰρ ἦν ἐκείνῳ καὶ τὸ ἐκ
Γεωργίου μοναχικὴν ἄνομα. DucinG.
Book VI · Chapter ILiber Sextus · Caput I
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
(2.) Βραχὺ τὸ μεταξὺ, καὶ οὑτωσί πως εἰπεῖν κατὰ τὸ αὐτόματον ἢ μᾶλλον προνοίᾳ θεοῦ πρέσβυς ἐξ Αἰτωλίας σταλεὶς παρὰ τοῦ ἐκεῖσε κρατοῦντος Νικηφόρου τοῦ δεσπότου ἐς τὴν Κωνσταντινούπολιν ἀφικνεῖται ὁ Κοζύλης ἐπίσκοπος· καὶ ἐπ’ αὐτῷ ἐκ Μακεδονίας ὁ Δεβρῶν ἐπίσκοπος, οὐ πρέσβυς αὐτὸς ἀφικόμενος ὁθενοῦν, ἀλλ’ ἑτέρας εἵνεκα χρείας. τούτων ἀμφοτέρων ἀκοινώνητον διατηρησάντων τὴν γνώμην τῆς τῶν ἄλλων ἐπιμιξίας, ὁπόσοι τῇ καινοτομίᾳ τοῦ δόγματος ἑκόντες ὑπήχθησαν, προὐκρίθη ὁ Κοζύλης ἐπίσκοπος τοῦ Δεβρῶν. ὁ μὲν γὰρ ὁ Κοζύλης ὑπὸ τὴν τῆς Ναυπάκτου ἐτέλει μητρόπολιν, ἡ δὲ Ναύπακτος ὑπὸ τὸν τῆς Κωνσταντινουπόλεως θρόνον, ὁ δέ γε Δεβρῶν ὑπὸ τὸν θρόνον ἐτέλει τῆς πρώτης Ἰουστινιανῆς· καὶ ἦν διὰ τοῦτό γε οἰκειότερος τῇ παρούσῃ χρείᾳ διακονῆσαι μᾶλλον ὁ Κοζύλης ἢ ὁ Δεβρῶν. ταῦτ’ ἄρα καὶ παρὰ τοῦ ἤδη ὡς εἴρηται προβληθέντος τῷ βασιλεῖ πατριάρχου Γρηγορίου τοῦ ἐκ Κύπρου προτραπεὶς ὁ τοιοῦτος Κοζύλης χειροτονεῖ Γερμανόν τινα μοναχὸν εἰς τὴν τῆς Θρᾳκικῆς Ἡρακλείας μητρόπολιν.[x. cs 1282 ad 1328) BYZANTIN.E HISTORIÆ LIB. VI. [P. ANDRONIC. SEN.]
εινα εχαρίσατο αναβίωσιν. Τοῦτον ἐμελέτησέ τε καὶ solium evehere: a nemine tamen eorum qui parti
προτεθύμητο ἐς τὸν πατριαρχικὸν ἀναγαγεῖν Ορ’- cipes fuissent dogmatica novitatis, sed ab aliquo
τον ὁ βασιλεὺς, ἄρτι καὶ τὸ μοναχικὴν ἀλλαξάμε- qui purum se ab illorum communione servasset,
τον σχήμα πλὴν οὐχ ὑπ᾽ οὐδενὸς τῶν ἀπόντων manus ei imponi volebat; ut periculum esset ne res
ἐβούλετο τὴν χειροθεσίαν αὐτὸν εἰληχέναι, ὁπίσει τῇ diutius differretur. Est tamen ab imperatore post
τοῦ δόγματος καινοτομία κεκοινωνήκεσαν, ἀλλ' ὅς debita suffragia et testimonia designatus; et pastoἀκοινώνητον ἑαυτὸν συνετήρησεν· ὡς κινδυνεύειν rate pedum in imperatorio suggestu more veteri
ἐντεῦθεν βραδύνειν τὰ τῆς σπουδῆς. Προεβλήθη ab ipso principe porrectum accepit. Eratque ex co
μέντοι παρὰ τοῦ βασιλέως μετὰ τὰς ψήφους καὶ occupatus in administranolis 164 rebus, que etsi
μαρτυρίας τὰς ὀφειλούσας καὶ τὴν ποιμαντικήν ad patriarchale munus pertinerent, sacerdotio tamen
βάδιον ἐπὶ τοῦ βασιλικού βήματος παρὰ τῆς τοῦ haud indigebant.
βασιλέως εἰλήσει χειρὸς κατὰ τὸ πάλαι κρατῆσαν 10ος.
χικών δικαίων, ὅσα οὐχ Ιερωσύνης ἐδεῖτο.
Καὶ ἦν διενεργῶν καὶ διοικῶν ἔστιν & τῶν πατριαρ
VI. Aliquanto post casu quodam fortuito, vel
potius Dei ipsius providentia, Constantinopolin venit
Cozyles episcopus, Nicephori Atolie principis legatus, et post hunc e Macedonia Debrorum episcopus,
non ille quidem legatione fungens ulla, sed alterius
negotii causa: quorum uterque cum animum sem -
per alienum habuisset a communione corum qui
dogmaticis novialibus se ipsos sponte subjecissent,
Cozyles episcopus prælatus est Debreno. Cozylenes
enim metropolitano Naupactio, Naupactius Consta: •
t'nopolitano parebat Debrenus vero ad prima
Justiniana: sedem pertinebat. Unde ad hoc munus
fungendum Cozylenus magis idoneus videbatur quam
Dehrenus. Itaque idem Cozylenus hortatu Gregorii
Cyprii, jam ab imperatore, ut dictum est, patriarcha
designati, Germanum monachum quemdam, metropolitanum Heraclea Thracicae, inaugural. llic cuiu
antiquo privilegio jus habet consecrandi Constanlinopolitanum patriarcham: sive quod Magnus
Constantinus, qui novam Romam eamdemque maximam e Byzantio fecit, privilegia a veteribus imperatoribus decreta abrogare noluerit, sed potius
confirmarit, adductus scilicet verecundia non solum
diuturni temporis, sed et Severi imperatoris, a quo
lex ill: lata est, 165 quando Byzantium multis
sudoribus captum cum cæteris defensionum præsidii³, tum mœnibus per ignominiam nudavit, et his
demum Heracle Thracicæ civibus pro pago habendum donavit: sive, inquam, ob cam, sive nescio
quam aliam ob causam hoc privilegium perpetuo
servetur, id tum quoque peractum est, ut diximus:
et e lectore Gregorium Cyprium supradictus lleraclex metropolitanus primo diaconum et sacerdotemi,
Γ. Βραχὺ τὸ μεταξύ, καὶ ούτωσί πως εἰπεῖν κατά
τὸ αὐτόματον ἢ μᾶλλον προνοίας Θεοῦ πρέσβυς ἐξ
Αιτωλίας σταλείς παρὰ τοῦ ἐκεῖσε κρατοῦντο; Νικηφόρου τοῦ δεσπότου ἐς τὴν Κωνσταντινούπολιν ἀφιχνεῖται ὁ Μοζύλης ἐπίσκοπος καὶ ἐπ' αὐτῷ ἐκ
Μακεδονίας ὁ Δεβρῶν ἐπίσκοπος οὐ πρέσβυς αὐτὸς
ἀφικόμενος ὀθενοῦν, ἀλλ᾽ ἑτέρας είνεκα χρείας. Τούτων αμφοτέρων ακοινώνητον διατηρησάντων [P. 100]
τὴν γνώμην τῆς τῶν ἄλλων ἐπιμιξίας, οπόσοι τῇ καινο
τομία του δόγματος εκόντες υπήχθησαν, προκρίθη
ὁ Κοζύλης ἐπίσκοπος τοῦ Δεβρῶν. Ὁ μὲν γὰρ ὁ Κου
ζύλης ὑπὸ τὴν τῆς Ναυπάκτου ἐτέλει μητρόπολιν, ἡ
δὲ Ναύπακτος ὑπὸ τὸν τῆς Κωνσταντινουπί
λεως θρόνον, ὁ δέ γε Δεβρῶν ὑπὸ τὸν θρόνον·
ἐτέλει τῆς πρώτης Ἰουστινιανῆς· καὶ ἦν διὰ τοῦτό
γε οἰκειότερος τῇ παρούσῃ χρεία διακονῆσαι μᾶλλον
Η Κοζύλης ἢ ὁ Δεβρῶν. Ταῦτ' ἄρα καὶ παρὰ τοῦ ἤδη,
ὡς εἴρηται, προβληθέντος τῷ βασιλεῖ πατριάρχου
Γρηγορίου τοῦ ἐκ Κύπρου προτραπεὶς ὁ τοιούτης Κοζύλης χειροτονεί Γερμανόν τινα μοναχὸν εἰς
τὴν τῆς Θρακικῆς Ηρακλείας μητρόπολιν. Τούτῳ
γὰρ κατὰ τὰ πάλαι έφείται προνόμια χειροτονεῖν τὸν
Κωνσταντινουπόλεως, εἴτε καὶ τοῦ μεγάλου Κωνσταν
είναι, τοῦ τὸ Βυζάντιον ἐς νέαν καὶ μεγίστην κατα
στήσαντος Ρώμην, μὴ καταλύειν ἐθελήσαντος τὰ τῶν
πάλαι βασιλέων προνόμια, ἀλλ' ἐπικυρώσαντο; μᾶλο
λον εἰδοῖ τοῦ μακρού χρόνου καὶ τοῦ τὸν νόμον θένω
τις Σεβήρου τοῦ αὐτοκράτορος, ὁπότε σὺν μάλα του
πλείστοις ἱδρῶσι καὶ πόνοις ἐκεῖνος αὐτὴν παρεστήσττη, Βυζάντιον οὖσαν ἔτι, καὶ τά τε ἄλλα πρὸς
ἄμυναν καταισχύνας αὐτὴν καὶ τὰ τείχη καθῃρικὼς
τὸ τελευταῖον τούτοις δὴ τοῖς ἐπὶ Θράκης Ηρακλεί
ται; ὅσα καὶ χώμῃ χρῆσθαι αὐτῇ ἐχαρίσατο· εἴτε
οὖν δὲ ταύτην τὴν αἰτίαν τηρεῖται διηνεκὼς τὸ post et patriarcham consecravit, duobus illis cpiscoVariorum notæ.
Quippe patriarcha designatus ab imperatore,
ex laico in monachum, deinde ex lectore in diaconum ordinatus fuerat a Cozylensi episcopo, uti testatur Gregoras: ut moris erat, inquit Ephra:mius
in Chronico:
Καὶ συνταγείς κλήρῳ γε τοῦ παλατίου,
Αρχιθύτης πέφηνε τῆς Κωνσταντίνου,
Τὰ τῶν μοναχῶν πρὶν τελεσθείς, ὡς ἔθος.
DUCANG.
Imo ait Pachymeres nou expetita episcoporum suffragia li enim si; ψήφους ένας
Αξιούντο. Ουκινε.
οὐκ
Sic infra. Αt ο Κοζύλης, Pachymeres, lil.
vi, cap. 14, label. DUCANG.
Debrorum episcopus. Debrarum Ducangio.
Βοίνικ.
Ætolite metropolis, cui 15 episcopatus
subtiti leguntur in Notitia thronorum, Mozylensis
vel Cozylensis nulla facta mentione. DUCANG.
Debrarum meminit Cedrenus. DUCANG.
Sic variat Gregoras, dum quem supra Geo:-
gium, hic Gregorium appellat, quod postremum
nomen accepit recens monachus factus, Pachymer.
lib. vi, cap. 22: Τοῦτο γὰρ ἦν ἐκείνῳ καὶ τὸ ἐκ
Γεωργίου μοναχικὴν ἄνομα. DucinG.
PG 148:311τούτῳ γὰρ κατὰ τὰ πάλαι ἐφεῖται προνόμια χειροτονεῖν τὸν Κωνσταντινουπόλεως, εἴτε καὶ τοῦ μεγάλου Κωνσταντίνου, τοῦ τὸ Βυζάντιον ἐς νέαν καὶ μεγίστην καταστήσαντος Ῥώμην, μὴ καταλύειν ἐθελήσαντος τὰ τῶν πάλαι βασιλέων προνόμια, ἀλλ’ ἐπικυρώσαντος μᾶλλον αἰδοῖ τοῦ μακροῦ χρόνου καὶ τοῦ τὸν νόμον θέντος Σεβήρου τοῦ αὐτοκράτορος, ὁπότε σὺν μάλα τοι πλείστοις ἱδρῶσι καὶ πόνοις ἐκεῖνος αὐτὴν παρεστήσατο, Βυζάντιον οὖσαν ἔτι, καὶ τά τε ἄλλα πρὸς ἄμυναν καταισχύνας αὐτὴν καὶ τὰ τείχη καθῃρηκὼς τὸ τελευταῖον τούτοις δὴ τοῖς ἐπὶ Θρᾴκης Ἡρακλεώταις ὅσα καὶ κώμῃ χρῆσθαι αὐτῇ ἐχαρίσατο· εἴτε οὖν διὰ ταύτην τὴν αἰτίαν τηρεῖται διηνεκῶς τὸ τοιοῦτον προνόμιον, εἴτ’ οὐκ οἶδ’ ὅπως, πέπρακται δ’ οὖν ὅμως ἐπὶ τοῦδε τοῦ χρόνου τουτί γε, ὡς εἴρηται· καὶ ἐς διάκονόν τε καὶ ἱερέα ἐξ ἀναγνώστου προβιβάσας ὁ ῥηθεὶς Ἡρακλείας Γρηγόριον τὸν ἐκ Κύπρου, εἶτα καὶ πατριάρχην κεχειροτόνηκε τοῦτον, συλλειτουργοῖς χρησάμενος ἀμφοτέροις ἐκείνοις τοῖς ἐπισκόποις, τῷ τε Κοζύλης καὶ τῷ Δεβρῶν. ἀλλ’ ἐπανιτέον ὅθεν εἰς ταῦτα ἐξέβημεν.[A, M. 079! Ad GS50]
[IMP. ANDRONIC. SER.] 312
pis Cozyleno et Delreno adjutoribus. Sed ad insti- το αῦτον προνόμιον, εἶτ᾽ οὐκ οἶδ' ὅπως, πέπρακτα
δ' οὖν ὅμως ἐπὶ τοῦδε τοῦ χρόνου τουτί γε, ώς είρη
Tulum redeundam est.
ται· καὶ ἐς διάκονόν τε καὶ ἱερέα ἐξ αναγνώστου προβιβάσας ὁ βηθεὶς Ηρακλείας Γρηγόριος
τὴν ἐκ Κύπρου, εἶτα καὶ πατριάρχην κεχειροτόνηκε τοῦτον, συλλειτουργοῖς χρησάμενος ἀμφοτέροις ἐκεῖ.
νοις τοῖς ἐπισκόποις, τῷ τε Κοζύλης καὶ τῷ Δεβρῶν. ᾿Αλλ' ἐπανιτέον ἔθεν εἰς ταῦτα ἐξέβημεν.
VIL. Dissidebant igitur, ut dictum est, ille Zelotarum factiones ob cas causas, quas exposuimus.
lidem etiam et propter ipsum patriarcham inter se
contendebant, eo prætextu quod viginti natos annos
e Cypread Romanos mores se contulisset, et quibusdam Latinorum ritibus secum allatis locuin
derisset vulgo snspicandi, lectoris ordinem ei collatum fuisse a Latinis; sive id malevolus quispiam
ante sparsisset, sive Zelotarum improbitas ex tempore confinxisset, sive instigator et litis illius præsultor dæmon dictasset, ut inultiplex et varium essel
perturbationis et confusionis illius spectaculum. Ac
specie quidem hanc illi causam habebant improbandi patriarchæ. At re ipsa exsiliis et aliis malis,
quæ ob zelum passi fuerant, gloriantes et ultra
modum clad volebant 166 ipsi cum alia omnuia,
quæ in ecclesiasticis negotiis fieri permissum est,
ex auctoritate sua pendere, ita ut in omnibus regio
more jus dicerent; tum etiam unum ex s'is, quem
ipsi delegissent, in patriarchico solio collocari, ut
hac veluti munitissima arce freti, et magna ac
splendida dignitate subnixi, omnes episcopatus et
metropoles inter sese partirentur, et omnibus mouasteriis don;inarentur, et omnes ecclesiasticos ordines sibi vindicarent, et omnes sacras provincias "
administrarent, inferendique et efferendi et distribuendi quidlibet potestas oninis penes eos esset, ut
sic ferme justa virtutis et zeli sui præmia acciperent.
Ζ. Ἐσχίζοντα μὲν οὖν, ὡς ἔφθημεν εἰρηκότες, τα
τῶν Ζηλωτῶν ἐκεῖνα συστήματα δι' ας γε ειρήκειμεν
τὰς αἰτίας. Εσχίζοντο δ' ἔτι καὶ δι' αὐτόν γε τὸν
πατριάρχην πρόφασιν μὲν, ὅτι περ εἰκοσαετής Κα
πρόθεν τοῖς Ῥωμαίων ἐπιδημήσας ήθεσι καὶ τῶν
Λατινικῶν ἠθῶν ἔστιν & επαγόμενος ὑποψίαν
ταῖς τῶν πολλῶν διεσκέδασε γνώμαις, ὡς ἀναγνώ
στου χειροθεσίαν παρὰ Λατίνων ἐδέξατο, εἴτε του
τῶν ἐπιχαιρεκάκων γρύξαντος τοῦτο πρότερον, εἴτε
τοῦ καιροῦ σχεδιάσαντος τηνικαῦτα τῇ κακοηθεία
τῶν Ζηλωτών, ἢ μᾶλλον τοῦ ἐρεθίζοντος ἐκείνου;
δχίμονος καὶ τῆς ἐκείνων καταχορεύοντος ἔριδος τοῦ
το ὑπαγορεύσαντος, ἵνα πολλαπλούν τε καὶ πολλαγέ
θεν ᾗ συγκεκροτημένον τὸ τῆς ταραχῆς καὶ συγχύ
σεως ἐκείνης θέατρον. Πρόφασιν μὲν οὖν διὰ τοῦτο
τούτοις ὁ πατριάρχης ἀπρόσδεκτης ἦν· τῇ δ' ἀληθείᾳ
ταῖς ἐξορίαις καὶ τοῖς ἄλλοις τοῦ ζήλου παθήμασι
πέρα τοῦ δέοντος εγκαλλωπιζόμενοι καὶ ἐπαιρόμενοι
ήθελον αὐτοὶ τὰς αἰτίας ἔχειν τῶν τε ἄλλων, ὅσα ἐφεί
ται τοῖς τῆς (Ρ. 101] Ἐκκλησίας τελείσθαι πράγματι,
καθάπερ ἀπὸ σκήπτρου τοῖς ἅπασι θεμιστεύοντες,
καὶ πρός γε ὅτι ἕνα σφῶν αὐτῶν τῷ πατριαρχική
θρόνῳ ἐγκαθιδρύσαι, ὃν ἂν αὐτοὶ βούλοιντο, ἵν' ως
ἀπὸ στερβάς τινος ἀκροπόλεως τῆς λαμπρᾶς καὶ μετ
γάλης ταύτης αξίας ορμώμενοι βαστα πέσα; ἐπι·
σκοπάς τε καὶ μητροπόλεις κληρώσαιντο καὶ κάνε
των αὐτοί γε ἐξηγοῦντο ἀσκητηρίων καὶ πάσας αὐ
το διαλαγχάνωσι τάξεις ἐκκλησιαστικὰς καὶ πάτες
διέπωσιν ἱερατικὰς ἐπαρχίας εισφοράς τε πάσης καὶ
ἐκφορᾶς καὶ διανομῆς αὐτοί γε τυγχάνοιεν κύριοι, ὡς ἂν οὕτωσί πως αποχρῶντά σφισιν ἀποδοθεῖν
ταῦτα τῆς ἀρετῆς καὶ τοῦ ζήλου τὰ ἐπαύλα.
Vill. Caterum cum Alramyttii, ut dictum est,
convenissent, omnibus post multa verborum certamina placuit, ut utrorumque opiniones, unde
{llius nague contentionis rationes germinassent,
duobus libris inscriberentur, ac Deo judicium per
ignem et miracula committeretur. Cum autem per
totam noctem stetissent, et Deum sedulo deprecati
essen¹, ipso magno et sacrosancto Sabbato libros
in ignem conjecerunt, idque medio in templo. Ac
utraque sane factio sperabat suum codicem inviolatani permansurum. Sed vaum spes ille et vigilanΗ΄. Επε! μέντοι συνήεσαν ώς είρηται, περί
τὸ Ατραμύτιον, ὡμολόγηται πᾶσι καὶ συμπεφώνη
ται μετά πλείστους τῶν λόγων διαύλους, βίβλος
δυσὶν ἐγγραφείσας ἑκατέρων τὰς δόξας, ἀφ᾽ ὧν οἱ
τῆς μεγάλης ἐκείνης βλάστησαν Εριδος λόγος, τῷ
Θεῷ διὰ πυρὸς καὶ σημείων επιτρέψαι την κρίσιν.
Παννύχους τοίνυν τετελεκότες στάσεις καὶ δεή.
σεις παμπάλιας πρὸς τὸν Θεὸν, κατ' αὐτὸ δὴ τὸ μέγα
καὶ ἱερὸν σάββατον τὰς βίβλους καθῆκαν εἰς πύρ
κατὰ μέσον τὸ θεῖον ἀνάκτορον. Ἐλπὶς μέντοι ἐν
ἀνὰ μέρος ἑκατέροις ιδιαζόντως τοῖς μέρεσι, θατέραν
Variorum nola.
Pachymeres, lib. vit, eap. 44, de Cozylensi
episcopo, a quo Georgius Cyprius primis ordinibus
ecclesiasticis initiatus fuit: Εκεῖσε τὰ εἰκότα τελέ
σας, μοναχὸν μὲν ἐκ λαϊκῶν ἀποδείκνυσι, διάκονον
δ' ἐξ ἀναγνώστου χειροτονεί. Τῆς δ' αὐτῆς ἡμέρας
καὶ πατριάρχην ὁ βασιλεὺς ἐκεῖνον προβάλλεται.
Ubi has ordinationes haud factas a Germano llera-
«teensi episcopo exserte ait, sed a Cozylensi, a
quo iuien Germanas tum monachus, ac cujusdam
Acacii viri pii discipulus, una com ipso Georgio
Cyprio in patriarcham ab imperatore electo, in
metropolitan Heracleensem in ade Irenes inaugufalus est: a quo quidcu: Germano deinceps in 50phiana, juxta morem, solitis adhibitis ritibus ac
precibus consecratus est Georgius. Ducane.
Cyprus enim tum regibus Latinis parebat.
DUCANG.
Pachymeres, lib. vnt, cap. 22. DUCANG.
Interpres, cum per lolaus mortem slelissent.
Imo, cam sacras ac nocturnas in æde sacra vigilias
caegissent. Ita infra, cap. 40: Οσα τὸν μοναδικὸν
ἀπεργάζεται βίων, εγκράτειαν φημι καὶ στάσεις
παννύχους, χαμαιεύνης, etc., uli rursun ume make
v.rtit, ut ibi medicamus. Vide Glass. med. Græcil. u
παννυχίδες. Decas.
(Ζ.) Ἐσχίζοντο μὲν οὖν, ὡς ἔφθημεν εἰρηκότες, τὰ τῶν Ζηλωτῶν ἐκεῖνα συστήματα δι’ ἅς γε εἰρήκειμεν τὰς αἰτίας. ἐσχίζοντο δ’ ἔτι καὶ δι’ αὐτόν γε τὸν πατριάρχην· πρόφασιν μὲν, ὅτι περ εἰκοσαετὴς Κυπρόθεν τοῖς Ῥωμαίων ἐπιδημήσας ἤθεσι καὶ τῶν Λατινικῶν ἠθῶν ἔστιν ἃ ἐπαγόμενος ὑποψίαν ταῖς τῶν πολλῶν διεσκέδασε γνώμαις, ὡς ἀναγνώστου χειροθεσίαν παρὰ Λατίνων ἐδέξατο, εἴτε του τῶν ἐπιχαιρεκάκων γρύξαντος τοῦτο πρότερον, εἴτε τοῦ καιροῦ σχεδιάσαντος τηνικαῦτα τῇ κακοηθείᾳ τῶν Ζηλωτῶν, ἢ μᾶλλον τοῦ ἐρεθίζοντος ἐκείνους δαίμονος καὶ τῆς ἐκείνων καταχορεύοντος ἔριδος τοῦτο ὑπαγορεύσαντος, ἵνα πολλαπλοῦν τε καὶ πολλαχόθεν ᾖ συγκεκροτημένον τὸ τῆς ταραχῆς καὶ συγχύσεως ἐκείνης θέατρον. πρόφασιν μὲν οὖν διὰ τοῦτο τούτοις ὁ πατριάρχης ἀπρόσδεκτος ἦν·[A, M. 079! Ad GS50]
[IMP. ANDRONIC. SER.] 312
pis Cozyleno et Delreno adjutoribus. Sed ad insti- το αῦτον προνόμιον, εἶτ᾽ οὐκ οἶδ' ὅπως, πέπρακτα
δ' οὖν ὅμως ἐπὶ τοῦδε τοῦ χρόνου τουτί γε, ώς είρη
Tulum redeundam est.
ται· καὶ ἐς διάκονόν τε καὶ ἱερέα ἐξ αναγνώστου προβιβάσας ὁ βηθεὶς Ηρακλείας Γρηγόριος
τὴν ἐκ Κύπρου, εἶτα καὶ πατριάρχην κεχειροτόνηκε τοῦτον, συλλειτουργοῖς χρησάμενος ἀμφοτέροις ἐκεῖ.
νοις τοῖς ἐπισκόποις, τῷ τε Κοζύλης καὶ τῷ Δεβρῶν. ᾿Αλλ' ἐπανιτέον ἔθεν εἰς ταῦτα ἐξέβημεν.
VIL. Dissidebant igitur, ut dictum est, ille Zelotarum factiones ob cas causas, quas exposuimus.
lidem etiam et propter ipsum patriarcham inter se
contendebant, eo prætextu quod viginti natos annos
e Cypread Romanos mores se contulisset, et quibusdam Latinorum ritibus secum allatis locuin
derisset vulgo snspicandi, lectoris ordinem ei collatum fuisse a Latinis; sive id malevolus quispiam
ante sparsisset, sive Zelotarum improbitas ex tempore confinxisset, sive instigator et litis illius præsultor dæmon dictasset, ut inultiplex et varium essel
perturbationis et confusionis illius spectaculum. Ac
specie quidem hanc illi causam habebant improbandi patriarchæ. At re ipsa exsiliis et aliis malis,
quæ ob zelum passi fuerant, gloriantes et ultra
modum clad volebant 166 ipsi cum alia omnuia,
quæ in ecclesiasticis negotiis fieri permissum est,
ex auctoritate sua pendere, ita ut in omnibus regio
more jus dicerent; tum etiam unum ex s'is, quem
ipsi delegissent, in patriarchico solio collocari, ut
hac veluti munitissima arce freti, et magna ac
splendida dignitate subnixi, omnes episcopatus et
metropoles inter sese partirentur, et omnibus mouasteriis don;inarentur, et omnes ecclesiasticos ordines sibi vindicarent, et omnes sacras provincias "
administrarent, inferendique et efferendi et distribuendi quidlibet potestas oninis penes eos esset, ut
sic ferme justa virtutis et zeli sui præmia acciperent.
Ζ. Ἐσχίζοντα μὲν οὖν, ὡς ἔφθημεν εἰρηκότες, τα
τῶν Ζηλωτῶν ἐκεῖνα συστήματα δι' ας γε ειρήκειμεν
τὰς αἰτίας. Εσχίζοντο δ' ἔτι καὶ δι' αὐτόν γε τὸν
πατριάρχην πρόφασιν μὲν, ὅτι περ εἰκοσαετής Κα
πρόθεν τοῖς Ῥωμαίων ἐπιδημήσας ήθεσι καὶ τῶν
Λατινικῶν ἠθῶν ἔστιν & επαγόμενος ὑποψίαν
ταῖς τῶν πολλῶν διεσκέδασε γνώμαις, ὡς ἀναγνώ
στου χειροθεσίαν παρὰ Λατίνων ἐδέξατο, εἴτε του
τῶν ἐπιχαιρεκάκων γρύξαντος τοῦτο πρότερον, εἴτε
τοῦ καιροῦ σχεδιάσαντος τηνικαῦτα τῇ κακοηθεία
τῶν Ζηλωτών, ἢ μᾶλλον τοῦ ἐρεθίζοντος ἐκείνου;
δχίμονος καὶ τῆς ἐκείνων καταχορεύοντος ἔριδος τοῦ
το ὑπαγορεύσαντος, ἵνα πολλαπλούν τε καὶ πολλαγέ
θεν ᾗ συγκεκροτημένον τὸ τῆς ταραχῆς καὶ συγχύ
σεως ἐκείνης θέατρον. Πρόφασιν μὲν οὖν διὰ τοῦτο
τούτοις ὁ πατριάρχης ἀπρόσδεκτης ἦν· τῇ δ' ἀληθείᾳ
ταῖς ἐξορίαις καὶ τοῖς ἄλλοις τοῦ ζήλου παθήμασι
πέρα τοῦ δέοντος εγκαλλωπιζόμενοι καὶ ἐπαιρόμενοι
ήθελον αὐτοὶ τὰς αἰτίας ἔχειν τῶν τε ἄλλων, ὅσα ἐφεί
ται τοῖς τῆς (Ρ. 101] Ἐκκλησίας τελείσθαι πράγματι,
καθάπερ ἀπὸ σκήπτρου τοῖς ἅπασι θεμιστεύοντες,
καὶ πρός γε ὅτι ἕνα σφῶν αὐτῶν τῷ πατριαρχική
θρόνῳ ἐγκαθιδρύσαι, ὃν ἂν αὐτοὶ βούλοιντο, ἵν' ως
ἀπὸ στερβάς τινος ἀκροπόλεως τῆς λαμπρᾶς καὶ μετ
γάλης ταύτης αξίας ορμώμενοι βαστα πέσα; ἐπι·
σκοπάς τε καὶ μητροπόλεις κληρώσαιντο καὶ κάνε
των αὐτοί γε ἐξηγοῦντο ἀσκητηρίων καὶ πάσας αὐ
το διαλαγχάνωσι τάξεις ἐκκλησιαστικὰς καὶ πάτες
διέπωσιν ἱερατικὰς ἐπαρχίας εισφοράς τε πάσης καὶ
ἐκφορᾶς καὶ διανομῆς αὐτοί γε τυγχάνοιεν κύριοι, ὡς ἂν οὕτωσί πως αποχρῶντά σφισιν ἀποδοθεῖν
ταῦτα τῆς ἀρετῆς καὶ τοῦ ζήλου τὰ ἐπαύλα.
Vill. Caterum cum Alramyttii, ut dictum est,
convenissent, omnibus post multa verborum certamina placuit, ut utrorumque opiniones, unde
{llius nague contentionis rationes germinassent,
duobus libris inscriberentur, ac Deo judicium per
ignem et miracula committeretur. Cum autem per
totam noctem stetissent, et Deum sedulo deprecati
essen¹, ipso magno et sacrosancto Sabbato libros
in ignem conjecerunt, idque medio in templo. Ac
utraque sane factio sperabat suum codicem inviolatani permansurum. Sed vaum spes ille et vigilanΗ΄. Επε! μέντοι συνήεσαν ώς είρηται, περί
τὸ Ατραμύτιον, ὡμολόγηται πᾶσι καὶ συμπεφώνη
ται μετά πλείστους τῶν λόγων διαύλους, βίβλος
δυσὶν ἐγγραφείσας ἑκατέρων τὰς δόξας, ἀφ᾽ ὧν οἱ
τῆς μεγάλης ἐκείνης βλάστησαν Εριδος λόγος, τῷ
Θεῷ διὰ πυρὸς καὶ σημείων επιτρέψαι την κρίσιν.
Παννύχους τοίνυν τετελεκότες στάσεις καὶ δεή.
σεις παμπάλιας πρὸς τὸν Θεὸν, κατ' αὐτὸ δὴ τὸ μέγα
καὶ ἱερὸν σάββατον τὰς βίβλους καθῆκαν εἰς πύρ
κατὰ μέσον τὸ θεῖον ἀνάκτορον. Ἐλπὶς μέντοι ἐν
ἀνὰ μέρος ἑκατέροις ιδιαζόντως τοῖς μέρεσι, θατέραν
Variorum nola.
Pachymeres, lib. vit, eap. 44, de Cozylensi
episcopo, a quo Georgius Cyprius primis ordinibus
ecclesiasticis initiatus fuit: Εκεῖσε τὰ εἰκότα τελέ
σας, μοναχὸν μὲν ἐκ λαϊκῶν ἀποδείκνυσι, διάκονον
δ' ἐξ ἀναγνώστου χειροτονεί. Τῆς δ' αὐτῆς ἡμέρας
καὶ πατριάρχην ὁ βασιλεὺς ἐκεῖνον προβάλλεται.
Ubi has ordinationes haud factas a Germano llera-
«teensi episcopo exserte ait, sed a Cozylensi, a
quo iuien Germanas tum monachus, ac cujusdam
Acacii viri pii discipulus, una com ipso Georgio
Cyprio in patriarcham ab imperatore electo, in
metropolitan Heracleensem in ade Irenes inaugufalus est: a quo quidcu: Germano deinceps in 50phiana, juxta morem, solitis adhibitis ritibus ac
precibus consecratus est Georgius. Ducane.
Cyprus enim tum regibus Latinis parebat.
DUCANG.
Pachymeres, lib. vnt, cap. 22. DUCANG.
Interpres, cum per lolaus mortem slelissent.
Imo, cam sacras ac nocturnas in æde sacra vigilias
caegissent. Ita infra, cap. 40: Οσα τὸν μοναδικὸν
ἀπεργάζεται βίων, εγκράτειαν φημι καὶ στάσεις
παννύχους, χαμαιεύνης, etc., uli rursun ume make
v.rtit, ut ibi medicamus. Vide Glass. med. Græcil. u
παννυχίδες. Decas.
τῇ δ’ ἀληθείᾳ ταῖς ἐξορίαις καὶ τοῖς ἄλλοις τοῦ ζήλου παθήμασι πέρα τοῦ δέοντος ἐγκαλλωπιζόμενοι καὶ ἐπαιρόμενοι ἤθελον αὐτοὶ τὰς αἰτίας ἔχειν τῶν τε ἄλλων, ὅσα ἐφεῖται τοῖς τῆς ἐκκλησίας τελεῖσθαι πράγμασι, καθάπερ ἀπὸ σκήπτρου τοῖς ἅπασι θεμιστεύοντες, καὶ πρός γε ἔτι ἕνα σφῶν αὐτῶν τῷ πατριαρχικῷ θρόνῳ ἐγκαθιδρύσαι, ὃν ἂν αὐτοὶ βούλοιντο, ἵν’ ὡς ἀπὸ στεῤῥᾶς τινος ἀκροπόλεως τῆς λαμπρᾶς καὶ μεγάλης ταύτης ἀξίας ὁρμώμενοι ῥᾷστα πάσας ἐπισκοπάς τε καὶ μητροπόλεις κληρώσαιντο καὶ πάντων αὐτοί γε ἐξηγοῖντο ἀσκητηρίων καὶ πάσας αὐτοὶ διαλαγχάνωσι τάξεις ἐκκλησιαστικὰς καὶ πάσας διέπωσιν ἱερατικὰς ἐπαρχίας εἰσφορᾶς τε πάσης καὶ ἐκφορᾶς καὶ διανομῆς αὐτοί γε τυγχάνοιεν κύριοι, ὡς ἂν οὑτωσί πως ἀποχρῶντά σφισιν ἀποδοθεῖεν ταῦτα τῆς ἀρετῆς καὶ τοῦ ζήλου τὰ ἔπαθλα. (Η.) Ἐπεὶ μέντοι συνῄεσαν, ὡς εἴρηται, περὶ τὸ Ἀτραμύτιον, ὡμολόγηται πᾶσι καὶ συμπεφώνηται μετὰ πλείστους τῶν λόγων διαύλους, βίβλοις δυσὶν ἐγγραφείσας ἑκατέρων τὰς δόξας, ἀφ’ ὧν οἱ τῆς μεγάλης ἐκείνης ἐβλάστησαν ἔριδος λόγοι, τῷ θεῷ διὰ πυρὸς καὶ σημείων ἐπιτρέψαι τὴν κρίσιν.[A, M. 079! Ad GS50]
[IMP. ANDRONIC. SER.] 312
pis Cozyleno et Delreno adjutoribus. Sed ad insti- το αῦτον προνόμιον, εἶτ᾽ οὐκ οἶδ' ὅπως, πέπρακτα
δ' οὖν ὅμως ἐπὶ τοῦδε τοῦ χρόνου τουτί γε, ώς είρη
Tulum redeundam est.
ται· καὶ ἐς διάκονόν τε καὶ ἱερέα ἐξ αναγνώστου προβιβάσας ὁ βηθεὶς Ηρακλείας Γρηγόριος
τὴν ἐκ Κύπρου, εἶτα καὶ πατριάρχην κεχειροτόνηκε τοῦτον, συλλειτουργοῖς χρησάμενος ἀμφοτέροις ἐκεῖ.
νοις τοῖς ἐπισκόποις, τῷ τε Κοζύλης καὶ τῷ Δεβρῶν. ᾿Αλλ' ἐπανιτέον ἔθεν εἰς ταῦτα ἐξέβημεν.
VIL. Dissidebant igitur, ut dictum est, ille Zelotarum factiones ob cas causas, quas exposuimus.
lidem etiam et propter ipsum patriarcham inter se
contendebant, eo prætextu quod viginti natos annos
e Cypread Romanos mores se contulisset, et quibusdam Latinorum ritibus secum allatis locuin
derisset vulgo snspicandi, lectoris ordinem ei collatum fuisse a Latinis; sive id malevolus quispiam
ante sparsisset, sive Zelotarum improbitas ex tempore confinxisset, sive instigator et litis illius præsultor dæmon dictasset, ut inultiplex et varium essel
perturbationis et confusionis illius spectaculum. Ac
specie quidem hanc illi causam habebant improbandi patriarchæ. At re ipsa exsiliis et aliis malis,
quæ ob zelum passi fuerant, gloriantes et ultra
modum clad volebant 166 ipsi cum alia omnuia,
quæ in ecclesiasticis negotiis fieri permissum est,
ex auctoritate sua pendere, ita ut in omnibus regio
more jus dicerent; tum etiam unum ex s'is, quem
ipsi delegissent, in patriarchico solio collocari, ut
hac veluti munitissima arce freti, et magna ac
splendida dignitate subnixi, omnes episcopatus et
metropoles inter sese partirentur, et omnibus mouasteriis don;inarentur, et omnes ecclesiasticos ordines sibi vindicarent, et omnes sacras provincias "
administrarent, inferendique et efferendi et distribuendi quidlibet potestas oninis penes eos esset, ut
sic ferme justa virtutis et zeli sui præmia acciperent.
Ζ. Ἐσχίζοντα μὲν οὖν, ὡς ἔφθημεν εἰρηκότες, τα
τῶν Ζηλωτῶν ἐκεῖνα συστήματα δι' ας γε ειρήκειμεν
τὰς αἰτίας. Εσχίζοντο δ' ἔτι καὶ δι' αὐτόν γε τὸν
πατριάρχην πρόφασιν μὲν, ὅτι περ εἰκοσαετής Κα
πρόθεν τοῖς Ῥωμαίων ἐπιδημήσας ήθεσι καὶ τῶν
Λατινικῶν ἠθῶν ἔστιν & επαγόμενος ὑποψίαν
ταῖς τῶν πολλῶν διεσκέδασε γνώμαις, ὡς ἀναγνώ
στου χειροθεσίαν παρὰ Λατίνων ἐδέξατο, εἴτε του
τῶν ἐπιχαιρεκάκων γρύξαντος τοῦτο πρότερον, εἴτε
τοῦ καιροῦ σχεδιάσαντος τηνικαῦτα τῇ κακοηθεία
τῶν Ζηλωτών, ἢ μᾶλλον τοῦ ἐρεθίζοντος ἐκείνου;
δχίμονος καὶ τῆς ἐκείνων καταχορεύοντος ἔριδος τοῦ
το ὑπαγορεύσαντος, ἵνα πολλαπλούν τε καὶ πολλαγέ
θεν ᾗ συγκεκροτημένον τὸ τῆς ταραχῆς καὶ συγχύ
σεως ἐκείνης θέατρον. Πρόφασιν μὲν οὖν διὰ τοῦτο
τούτοις ὁ πατριάρχης ἀπρόσδεκτης ἦν· τῇ δ' ἀληθείᾳ
ταῖς ἐξορίαις καὶ τοῖς ἄλλοις τοῦ ζήλου παθήμασι
πέρα τοῦ δέοντος εγκαλλωπιζόμενοι καὶ ἐπαιρόμενοι
ήθελον αὐτοὶ τὰς αἰτίας ἔχειν τῶν τε ἄλλων, ὅσα ἐφεί
ται τοῖς τῆς (Ρ. 101] Ἐκκλησίας τελείσθαι πράγματι,
καθάπερ ἀπὸ σκήπτρου τοῖς ἅπασι θεμιστεύοντες,
καὶ πρός γε ὅτι ἕνα σφῶν αὐτῶν τῷ πατριαρχική
θρόνῳ ἐγκαθιδρύσαι, ὃν ἂν αὐτοὶ βούλοιντο, ἵν' ως
ἀπὸ στερβάς τινος ἀκροπόλεως τῆς λαμπρᾶς καὶ μετ
γάλης ταύτης αξίας ορμώμενοι βαστα πέσα; ἐπι·
σκοπάς τε καὶ μητροπόλεις κληρώσαιντο καὶ κάνε
των αὐτοί γε ἐξηγοῦντο ἀσκητηρίων καὶ πάσας αὐ
το διαλαγχάνωσι τάξεις ἐκκλησιαστικὰς καὶ πάτες
διέπωσιν ἱερατικὰς ἐπαρχίας εισφοράς τε πάσης καὶ
ἐκφορᾶς καὶ διανομῆς αὐτοί γε τυγχάνοιεν κύριοι, ὡς ἂν οὕτωσί πως αποχρῶντά σφισιν ἀποδοθεῖν
ταῦτα τῆς ἀρετῆς καὶ τοῦ ζήλου τὰ ἐπαύλα.
Vill. Caterum cum Alramyttii, ut dictum est,
convenissent, omnibus post multa verborum certamina placuit, ut utrorumque opiniones, unde
{llius nague contentionis rationes germinassent,
duobus libris inscriberentur, ac Deo judicium per
ignem et miracula committeretur. Cum autem per
totam noctem stetissent, et Deum sedulo deprecati
essen¹, ipso magno et sacrosancto Sabbato libros
in ignem conjecerunt, idque medio in templo. Ac
utraque sane factio sperabat suum codicem inviolatani permansurum. Sed vaum spes ille et vigilanΗ΄. Επε! μέντοι συνήεσαν ώς είρηται, περί
τὸ Ατραμύτιον, ὡμολόγηται πᾶσι καὶ συμπεφώνη
ται μετά πλείστους τῶν λόγων διαύλους, βίβλος
δυσὶν ἐγγραφείσας ἑκατέρων τὰς δόξας, ἀφ᾽ ὧν οἱ
τῆς μεγάλης ἐκείνης βλάστησαν Εριδος λόγος, τῷ
Θεῷ διὰ πυρὸς καὶ σημείων επιτρέψαι την κρίσιν.
Παννύχους τοίνυν τετελεκότες στάσεις καὶ δεή.
σεις παμπάλιας πρὸς τὸν Θεὸν, κατ' αὐτὸ δὴ τὸ μέγα
καὶ ἱερὸν σάββατον τὰς βίβλους καθῆκαν εἰς πύρ
κατὰ μέσον τὸ θεῖον ἀνάκτορον. Ἐλπὶς μέντοι ἐν
ἀνὰ μέρος ἑκατέροις ιδιαζόντως τοῖς μέρεσι, θατέραν
Variorum nola.
Pachymeres, lib. vit, eap. 44, de Cozylensi
episcopo, a quo Georgius Cyprius primis ordinibus
ecclesiasticis initiatus fuit: Εκεῖσε τὰ εἰκότα τελέ
σας, μοναχὸν μὲν ἐκ λαϊκῶν ἀποδείκνυσι, διάκονον
δ' ἐξ ἀναγνώστου χειροτονεί. Τῆς δ' αὐτῆς ἡμέρας
καὶ πατριάρχην ὁ βασιλεὺς ἐκεῖνον προβάλλεται.
Ubi has ordinationes haud factas a Germano llera-
«teensi episcopo exserte ait, sed a Cozylensi, a
quo iuien Germanas tum monachus, ac cujusdam
Acacii viri pii discipulus, una com ipso Georgio
Cyprio in patriarcham ab imperatore electo, in
metropolitan Heracleensem in ade Irenes inaugufalus est: a quo quidcu: Germano deinceps in 50phiana, juxta morem, solitis adhibitis ritibus ac
precibus consecratus est Georgius. Ducane.
Cyprus enim tum regibus Latinis parebat.
DUCANG.
Pachymeres, lib. vnt, cap. 22. DUCANG.
Interpres, cum per lolaus mortem slelissent.
Imo, cam sacras ac nocturnas in æde sacra vigilias
caegissent. Ita infra, cap. 40: Οσα τὸν μοναδικὸν
ἀπεργάζεται βίων, εγκράτειαν φημι καὶ στάσεις
παννύχους, χαμαιεύνης, etc., uli rursun ume make
v.rtit, ut ibi medicamus. Vide Glass. med. Græcil. u
παννυχίδες. Decas.
PG 148:313παννύχους τοίνυν τετελεκότες στάσεις καὶ δεήσεις παμπόλλας πρὸς τὸν θεὸν κατ’ αὐτὸ δὴ τὸ μέγα καὶ ἱερὸν σάββατον τὰς βίβλους καθῆκαν εἰς πῦρ κατὰ μέσον τὸ θεῖον ἀνάκτορον. ἐλπὶς μέντοι ἦν ἀνὰ μέρος ἑκατέροις ἰδιαζόντως τοῖς μέρεσι, θατέραν ἀλώβητον φυλαχθήσεσθαι. ἀλλ’ ἦσαν ἄρα ἐλπίδες ταῦτα κεναὶ καὶ γρηγορούντων ὡς ἀληθῶς ἐνύπνια. ἀθρόον γὰρ τὸ πῦρ ἀμφοτέρων δραξάμενον σποδιὰν τὴν ταχίστην πεποίηκε· καὶ ἦν τοῦτο ψῆφος θεοῦ καὶ χλεύη κατὰ πάντων ὁμοῦ, σπουδὴν ποιουμένων τὴν παιδιὰν καὶ ἀκαίρους τῇ ἐκκλησίᾳ ἐπιφερόντων κλύδωνας. τοῦτο θεασαμένοις ἔδοξε καὶ αὐτοῖς καταγνοῦσι τῆς ἔριδος ἀσμένως τε βλέψαι πρὸς τοὺς κοινοὺς τῆς εἰρήνης ἅλας καὶ ἐς τὴν τῆς ὁμοφροσύνης ἐληλυθέναι τράπεζαν καὶ εὐλογίαν ἅμα εὐχῇ παρὰ Γρηγορίου δέξασθαι τοῦ πατριάρχου καθάπαξ τοὺς ἅπαντας. (Θ.) Τούτων οὕτω γεγενημένων, προσίασιν οἱ Ἀρσενιάται τῷ βασιλεῖ, μετακομισθῆναι ζητοῦντες τὸν Ἀρσενίου τοῦ πατριάρχου νεκρὸν ἐς τὴν βασιλεύουσαν.313 [4. c. 1282 AD 1328] BYZANTINÆ HISTORIÆ LIB. VI. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
αλώβητον φυλαχθήσεσθαι. Αλλ' ἦσαν ἄρα ἐλπίδες tium, ut aiunt, somnia ca fuerunt. Ignis enim
ταῦτα κεναὶ καὶ γρηγορούντων ὡς ἀληθῶς ἐνύπνια.
Αθρόον γὰρ τὸ πῦρ ἀμφοτέρων δραξάμενον σποδιάν
τὴν ταχίστην πεποίηκε· καὶ ἦν τοῦτο ψῆφος Θεοῦ
καὶ χλεύη κατά πάντων ὁμοῦ, σπουδήν ποιουμένων
τὴν παιδιὰν καὶ ἀκαίρους τῇ Ἐκκλησίᾳ ἐπιφερόντων
κλύδωνας. Τοῦτο θεασαμένοις ἔδοξε καὶ αὐτοῖς και
τα γνοῦσι τῆς ἔριδος ἀσμένως το βλέψει πρὸς τοὺς
κοινοὺς τῆς εἰρήνης ἅλας καὶ ἐς τὴν τῆς ὁμοφροσύν
της εληλυθέναι τράπεζαν καὶ εὐλογίαν ἅμα εὐχή
παρά Γρηγορίου δέξασθαι τοῦ πατριάρχου καθάπαξ
τοὺς ἅπαντας.
utrumque subito complexus celerrime in eineres
redegit. Ιdque Dei judicium fuit, et derisus eor!!!!
omnium, 167 qui rem seriam in nugis agerent,
et intempestivis tumultibus Ecclesiam turbarent.
Quod cum vidissent, ipsis quoque omnibus seriiel
placuit, repudiata contentione, spectare ad coumunia pacis bona, et ad unam concordiæ mensam
convenire, atque adeo benedictionem et solemues
preces a Gregorio patriarcha oblatas accipere.
IX. His peractis Arseniate imperatorem adeunt
et ab eo petunt, ut Arsenii patriarchæ cadaver in
urbem referatur. Ea postulatio minirae simplex fuit,
sed ab altiori consilio profecta, uti scilicet facum
illud Arseniatis palam honorificum esset, Josephitis
vero clam ignominiosum. Facile tamen impetratum
est. Cum autem corpus ad Eugenii portam usqus
perlatum esset, patriarcha cum omni clero, et in
perator cum toto senatu descenderunt, atque ita
cum hymnis insignibus et facibus in sanctæ Sophie
amplissimam ædem est perductum. Sed postca
Theodora, Michaelis imperatoris e sorore Eulogia
neptis, Muzalonis primum, deinde Raulis, utriusque protovestiarii uxor, idem corpus dari sibi pediit, et in divi Andreæ monasterio, quod ipsa reiovaral, reposuit.
θ. Τούτων οὕτω γεγενημένων προσίασιν ο!
Αρσινιάται τῷ βασιλεῖ, μετακομισθήναι ζητοῦντες
τὸν ᾿Αρσενίου τοῦ πατριάρχου νεκρὸν ἐς τὴν βασιλεύουσαν. Καὶ ἦν ἡ ζήτησις οὐ μάλα ἁπλῆ, ὅτι μὴ
βαθυγνώμονος περινοίας έκγονον, ἵνα τιμὴ μὲν ἴσως
τοῖς Αρσενιάται; τουτὶ κατασταίη λαμπρά, λανθά
νουσα δὲ τοῖς Ἰωσηφίταις αἰσχύνη. Γίνεται δ' οὖν
όμως βάστα τῆς ἐνδύσεως γενομένης. Καὶ δὴ μέχρι
τῆς Εὐγενίου πύλης μετακομισθέντος ἐκείνου
κατίασιν ὅ τε πατριάρχης μετὰ τοῦ κλήρου παντὸς
καὶ ὁ βασιλεὺς ἅμα πάσῃ τῇ συγκλήτῳ· καὶ οὕτω
μεθ᾽ ὕμνων περιφανῶν καὶ λαμπάδων ἀνήγαγον &-
παντες τοῦτον ἐς τὸν μέγιστον τῆς τοῦ Θεοῦ Σοφίας
κών, Ὃν μετὰ χρόνον ζητήσασα ήγαγεν εἰς ἣν ἀνε
καίνισε τοῦ ἁγίου Ανδρέου μονήν Θεοδώρα, ή
θυγάτηρ μὲν ἦν τῆς τοῦ βασιλέως Μιχαὴλ ἀδελφῆς
Ευλογίας, γυνὴ δὲ πρότερον τοῦ Μουζάλωνος τοῦ πρωτοβεστιαρίου, ὕστερον δὲ τοῦ Ραούλ, πρωτοδε
στιαρίου καὶ αὐτοῦ γενομένου.
CAPUT II.
Andronicus viduus ab Hispanorum rege uzorem petit. Irene ei datur, idque inconsulto Papa. Hos vetus
Latinorum principum. Irenes 'elogium. Gregorius Cyprius Vecco invidet. Eum relegari curat. Vecci
querela. Synodus. Vecci eloquentia. Gregorius patriarcha et Muzalo magnus Logothela eum refellunt.
Musalonis auctoritas. Insigne dignitatis. Veceus disputando nihil proficit. Communionem adversariorum
repudiat. In exsilium denuo millitur cum Melitexiola et Metochite. Crudelitas zelotarum in eos, qui
Latinæ Ecclesie adhoserant. Justa crudelitatis pœna. Andronicus paterni sceleris vindictam timet.
Lascarim cæcum invisit et solatur. In Orientem abit.
[Ρ. 102] Δ'. Ἐπεὶ δὲ καὶ τῷ βασιλεῖ σύζυγος
οὐκ ἦν τηνικαῦτα (προστεθνήκει γὰρ ἡ ἐξ Ούγ
γρέας ἐλθοῦσα προτέρα τούτου γυνὴ ἐπὶ δυσί, τῷ τε
βασιλεῖ Μιχαὴλ καὶ Κωνσταντίνῳ τῷ δεσπότῃ),
διαπρεσβεύεται πρὸς τὸν ῥῆγα τῆς Ισπανίας
Variorum
.dem Pachym. lib. vii, cap. 31. Ducang.
Vide Constantinop. Christ. lib. 1, sect. 6, n. 1.
DUCANG.
22) De hac nde, ut de Theodora ejus conditrice,
quam Ραύλαιναν a secundo conjugio vocal Pachymeres, lib. viti, cap.40, multa sunt a nobis observala in notis ad lib. xii Annal. Zonare, n. 2, et in
steinmale Paleologorun. DucANG. De bac Theodora, et de lemplo S. Andrer: ab ea iustaurato,exstant
in Codice Colbertino n. 5018, tria Maximi Planude
historica Epigrammata, edita a Ducangio in notis
ad lib. xut Zonara, sed mendosissima. [Emendaloues quas adducit Boivin, ex codd. Coislin. jam
adhibuimus in editione Zouarz. Vide tom. CXXXIV,
col. 1145. EDIT.]
Pachymer. lib. vit, cap. 33. DUCANG.
Auna filia Stephani V, regis Hungarir. Pa
chyweres lib. vii, cap. 28. Ducang. — Ilpoets)rI{KEL
γὰρ ἡ ἐξ Οὐγηρίας. Anna scilicet. Leu Cinnamus
1. Sed cum insperator tunc conjugena non haberet (nam prior uxor, quæ ex Bungaria venerat,
duobus Aliis Michaele imperatore et Constantino
168 Despota relictis decesserat), legatos ad Hispauis regem mittit: qui libenter ei misit, non
notæ.
in calce codicis Regii 2951: Το παρόν βιβλίον
ἐγράφη διὰ χειρὸς ἐμοῦ Λέοντος τοῦ Κινάμου, τε
λειωθὲν σὺν Θεῷ μηνὶ Μαρτίῳ τα, Ινδικτιώνος Γ.
ἡμέρᾳ ἑβδόμη. Στους στψπδ', ἐπὶ τῆς βασιλείας..
τοῦ τε κυροῦ Μιχαήλ Δούκα Αγγέλου Κομνηνού του
Παλαιολόγου και νέου Κωνσταντίνου, καὶ Θεοδώρας
τῆς εὐσεβεστάτης Αὐγούστης, καὶ τοῦ κύρου Ανδρο
νίκου Κομνηνοῦ τοῦ Παλαιολόγου, καὶ ᾿ΑΝΝΗΣ τῆς
εὐσεβεστάτης Αὐγούστης, etc. Mic liber scriptus cel
manu meu Leonis Cinnumi, absolutus (cum Deo\
die 14. mensis Martii, Indictione 4, die 7, anno
6781, imperantibus Dom. Michaele Duca Augelo Comneno novo Constantino, Theodora religiosissima Augusta, Down. Andronico Comneno
Puleologo, et Anna religiosissima Augusta. Erat is
ampus Christi 1270, allatis autem Audion.ci 18.
Βοινικ.
Cujus erat εκγόνη, inquit Pachymeres:
quippe Beatrix uxor Guitelini VI, marchionis Mon‹
καὶ ἦν ἡ ζήτησις οὐ μάλα ἁπλῆ, ὅτι μὴ βαθυγνώμονος περινοίας ἔκγονον, ἵνα τιμὴ μὲν ἴσως τοῖς Ἀρσενιάταις τουτὶ κατασταίη λαμπρὰ, λανθάνουσα δὲ τοῖς Ἰωσηφίταις αἰσχύνη. γίνεται δ’ οὖν ὅμως ῥᾷστα τῆς ἐνδόσεως γενομένης. καὶ δὴ μέχρι τῆς Εὐγενίου πύλης μετακομισθέντος ἐκείνου κατίασιν ὅ,τε πατριάρχης μετὰ τοῦ κλήρου παντὸς καὶ ὁ βασιλεὺς ἅμα πάσῃ τῇ συγκλήτῳ· καὶ οὕτω μεθ’ ὕμνων περιφανῶν καὶ λαμπάδων ἀνήγαγον ἅπαντες τοῦτον ἐς τὸν μέγιστον τῆς τοῦ θεοῦ Σοφίας νεών. ὃν μετὰ χρόνον ζητήσασα ἤγαγεν εἰς ἣν ἀνεκαίνισε τοῦ ἁγίου Ἀνδρέου μονὴν Θεοδώρα, ἣ θυγάτηρ μὲν ἦν τῆς τοῦ βασιλέως Μιχαὴλ ἀδελφῆς Εὐλογίας, γυνὴ δὲ πρότερον τοῦ Μουζάλωνος τοῦ πρωτοβεστιαρίου, ὕστερον δὲ τοῦ Ῥαοὺλ, πρωτοβεστιαρίου καὶ αὐτοῦ γενομένου. β. Ἐπεὶ δὲ καὶ τῷ βασιλεῖ σύζυγος οὐκ ἦν τηνικαῦτα (προετεθνήκει γὰρ ἡ ἐξ Οὐγγρίας ἐλθοῦσα προτέρα τούτου γυνὴ ἐπὶ δυσὶ, τῷ τε βασιλεῖ Μιχαὴλ καὶ Κωνσταντίνῳ τῷ δεσπότῃ), διαπρεσβεύεται πρὸς τὸν ῥῆγα τῆς Ἰσπανίας·313 [4. c. 1282 AD 1328] BYZANTINÆ HISTORIÆ LIB. VI. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
αλώβητον φυλαχθήσεσθαι. Αλλ' ἦσαν ἄρα ἐλπίδες tium, ut aiunt, somnia ca fuerunt. Ignis enim
ταῦτα κεναὶ καὶ γρηγορούντων ὡς ἀληθῶς ἐνύπνια.
Αθρόον γὰρ τὸ πῦρ ἀμφοτέρων δραξάμενον σποδιάν
τὴν ταχίστην πεποίηκε· καὶ ἦν τοῦτο ψῆφος Θεοῦ
καὶ χλεύη κατά πάντων ὁμοῦ, σπουδήν ποιουμένων
τὴν παιδιὰν καὶ ἀκαίρους τῇ Ἐκκλησίᾳ ἐπιφερόντων
κλύδωνας. Τοῦτο θεασαμένοις ἔδοξε καὶ αὐτοῖς και
τα γνοῦσι τῆς ἔριδος ἀσμένως το βλέψει πρὸς τοὺς
κοινοὺς τῆς εἰρήνης ἅλας καὶ ἐς τὴν τῆς ὁμοφροσύν
της εληλυθέναι τράπεζαν καὶ εὐλογίαν ἅμα εὐχή
παρά Γρηγορίου δέξασθαι τοῦ πατριάρχου καθάπαξ
τοὺς ἅπαντας.
utrumque subito complexus celerrime in eineres
redegit. Ιdque Dei judicium fuit, et derisus eor!!!!
omnium, 167 qui rem seriam in nugis agerent,
et intempestivis tumultibus Ecclesiam turbarent.
Quod cum vidissent, ipsis quoque omnibus seriiel
placuit, repudiata contentione, spectare ad coumunia pacis bona, et ad unam concordiæ mensam
convenire, atque adeo benedictionem et solemues
preces a Gregorio patriarcha oblatas accipere.
IX. His peractis Arseniate imperatorem adeunt
et ab eo petunt, ut Arsenii patriarchæ cadaver in
urbem referatur. Ea postulatio minirae simplex fuit,
sed ab altiori consilio profecta, uti scilicet facum
illud Arseniatis palam honorificum esset, Josephitis
vero clam ignominiosum. Facile tamen impetratum
est. Cum autem corpus ad Eugenii portam usqus
perlatum esset, patriarcha cum omni clero, et in
perator cum toto senatu descenderunt, atque ita
cum hymnis insignibus et facibus in sanctæ Sophie
amplissimam ædem est perductum. Sed postca
Theodora, Michaelis imperatoris e sorore Eulogia
neptis, Muzalonis primum, deinde Raulis, utriusque protovestiarii uxor, idem corpus dari sibi pediit, et in divi Andreæ monasterio, quod ipsa reiovaral, reposuit.
θ. Τούτων οὕτω γεγενημένων προσίασιν ο!
Αρσινιάται τῷ βασιλεῖ, μετακομισθήναι ζητοῦντες
τὸν ᾿Αρσενίου τοῦ πατριάρχου νεκρὸν ἐς τὴν βασιλεύουσαν. Καὶ ἦν ἡ ζήτησις οὐ μάλα ἁπλῆ, ὅτι μὴ
βαθυγνώμονος περινοίας έκγονον, ἵνα τιμὴ μὲν ἴσως
τοῖς Αρσενιάται; τουτὶ κατασταίη λαμπρά, λανθά
νουσα δὲ τοῖς Ἰωσηφίταις αἰσχύνη. Γίνεται δ' οὖν
όμως βάστα τῆς ἐνδύσεως γενομένης. Καὶ δὴ μέχρι
τῆς Εὐγενίου πύλης μετακομισθέντος ἐκείνου
κατίασιν ὅ τε πατριάρχης μετὰ τοῦ κλήρου παντὸς
καὶ ὁ βασιλεὺς ἅμα πάσῃ τῇ συγκλήτῳ· καὶ οὕτω
μεθ᾽ ὕμνων περιφανῶν καὶ λαμπάδων ἀνήγαγον &-
παντες τοῦτον ἐς τὸν μέγιστον τῆς τοῦ Θεοῦ Σοφίας
κών, Ὃν μετὰ χρόνον ζητήσασα ήγαγεν εἰς ἣν ἀνε
καίνισε τοῦ ἁγίου Ανδρέου μονήν Θεοδώρα, ή
θυγάτηρ μὲν ἦν τῆς τοῦ βασιλέως Μιχαὴλ ἀδελφῆς
Ευλογίας, γυνὴ δὲ πρότερον τοῦ Μουζάλωνος τοῦ πρωτοβεστιαρίου, ὕστερον δὲ τοῦ Ραούλ, πρωτοδε
στιαρίου καὶ αὐτοῦ γενομένου.
CAPUT II.
Andronicus viduus ab Hispanorum rege uzorem petit. Irene ei datur, idque inconsulto Papa. Hos vetus
Latinorum principum. Irenes 'elogium. Gregorius Cyprius Vecco invidet. Eum relegari curat. Vecci
querela. Synodus. Vecci eloquentia. Gregorius patriarcha et Muzalo magnus Logothela eum refellunt.
Musalonis auctoritas. Insigne dignitatis. Veceus disputando nihil proficit. Communionem adversariorum
repudiat. In exsilium denuo millitur cum Melitexiola et Metochite. Crudelitas zelotarum in eos, qui
Latinæ Ecclesie adhoserant. Justa crudelitatis pœna. Andronicus paterni sceleris vindictam timet.
Lascarim cæcum invisit et solatur. In Orientem abit.
[Ρ. 102] Δ'. Ἐπεὶ δὲ καὶ τῷ βασιλεῖ σύζυγος
οὐκ ἦν τηνικαῦτα (προστεθνήκει γὰρ ἡ ἐξ Ούγ
γρέας ἐλθοῦσα προτέρα τούτου γυνὴ ἐπὶ δυσί, τῷ τε
βασιλεῖ Μιχαὴλ καὶ Κωνσταντίνῳ τῷ δεσπότῃ),
διαπρεσβεύεται πρὸς τὸν ῥῆγα τῆς Ισπανίας
Variorum
.dem Pachym. lib. vii, cap. 31. Ducang.
Vide Constantinop. Christ. lib. 1, sect. 6, n. 1.
DUCANG.
22) De hac nde, ut de Theodora ejus conditrice,
quam Ραύλαιναν a secundo conjugio vocal Pachymeres, lib. viti, cap.40, multa sunt a nobis observala in notis ad lib. xii Annal. Zonare, n. 2, et in
steinmale Paleologorun. DucANG. De bac Theodora, et de lemplo S. Andrer: ab ea iustaurato,exstant
in Codice Colbertino n. 5018, tria Maximi Planude
historica Epigrammata, edita a Ducangio in notis
ad lib. xut Zonara, sed mendosissima. [Emendaloues quas adducit Boivin, ex codd. Coislin. jam
adhibuimus in editione Zouarz. Vide tom. CXXXIV,
col. 1145. EDIT.]
Pachymer. lib. vit, cap. 33. DUCANG.
Auna filia Stephani V, regis Hungarir. Pa
chyweres lib. vii, cap. 28. Ducang. — Ilpoets)rI{KEL
γὰρ ἡ ἐξ Οὐγηρίας. Anna scilicet. Leu Cinnamus
1. Sed cum insperator tunc conjugena non haberet (nam prior uxor, quæ ex Bungaria venerat,
duobus Aliis Michaele imperatore et Constantino
168 Despota relictis decesserat), legatos ad Hispauis regem mittit: qui libenter ei misit, non
notæ.
in calce codicis Regii 2951: Το παρόν βιβλίον
ἐγράφη διὰ χειρὸς ἐμοῦ Λέοντος τοῦ Κινάμου, τε
λειωθὲν σὺν Θεῷ μηνὶ Μαρτίῳ τα, Ινδικτιώνος Γ.
ἡμέρᾳ ἑβδόμη. Στους στψπδ', ἐπὶ τῆς βασιλείας..
τοῦ τε κυροῦ Μιχαήλ Δούκα Αγγέλου Κομνηνού του
Παλαιολόγου και νέου Κωνσταντίνου, καὶ Θεοδώρας
τῆς εὐσεβεστάτης Αὐγούστης, καὶ τοῦ κύρου Ανδρο
νίκου Κομνηνοῦ τοῦ Παλαιολόγου, καὶ ᾿ΑΝΝΗΣ τῆς
εὐσεβεστάτης Αὐγούστης, etc. Mic liber scriptus cel
manu meu Leonis Cinnumi, absolutus (cum Deo\
die 14. mensis Martii, Indictione 4, die 7, anno
6781, imperantibus Dom. Michaele Duca Augelo Comneno novo Constantino, Theodora religiosissima Augusta, Down. Andronico Comneno
Puleologo, et Anna religiosissima Augusta. Erat is
ampus Christi 1270, allatis autem Audion.ci 18.
Βοινικ.
Cujus erat εκγόνη, inquit Pachymeres:
quippe Beatrix uxor Guitelini VI, marchionis Mon‹
ὁ δ’ ἄσμενος ἐκπέμπει οὐ θυγατέρα οἰκείαν, ἀλλὰ ἄλλην κατὰ γένος αὐτῷ προσήκουσαν, Εἰρήνην φημὶ τὴν τοῦ μαρκεσίου ἐκείνου ἀπόγονον, τοῦ μετὰ τὴν τῆς Κωνσταντινουπόλεως ἅλωσιν κληρωσαμένου Θεσσαλονίκην μετὰ τῶν πέριξ. ἐκπέμπει δ’ αὐτὴν, ὡς εἰρήκειμεν, ὁ τῆς Ἰσπανίας ῥὴξ οὐ κατὰ τὸ πάλαι παρὰ Λατίνοις κρατῆσαν ἔθος τοῦ Πάππα προτρέψαντος πρότερον. ἔθος γὰρ τοῖς τῶν Λατίνων ἐντιμοτέροις, μὴ κηδεύειν Ῥωμαίοις, πρὶν τὸ ἐνδόσιμον εἰληφέναι παρὰ τοῦ Πάππα. ἀλλ’ ἐπειδήπερ διά τινα σκανδάλου πρόφασιν ἀφορισμοῦ καθυποβεβλημένος ἐπιτιμίῳ παρὰ τοῦ Πάππα ἐτύγχανε, σκῆψιν τὸ σκάνδαλον ποιησάμενος λάθρα ταύτην ἐξέπεμψε, βασιλίδα Ῥωμαίων ἐσομένην. ἦν δὲ ὁ μὲν βασιλεὺς τηνικαῦτα τῆς ἡλικίας τρίτον καὶ εἰκοστὸν ἔτος ἀμείβων· ἑνδέκατον δ’ ἡ νέα σύζυγος ἡ Εἰρήνη, ᾗ δὴ καὶ κάλλος καὶ ἁρμονία τῷ ἤθει καὶ τῷ προσώπῳ ἐπέπρεπεν οὐ μικρά.313 [4. c. 1282 AD 1328] BYZANTINÆ HISTORIÆ LIB. VI. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
αλώβητον φυλαχθήσεσθαι. Αλλ' ἦσαν ἄρα ἐλπίδες tium, ut aiunt, somnia ca fuerunt. Ignis enim
ταῦτα κεναὶ καὶ γρηγορούντων ὡς ἀληθῶς ἐνύπνια.
Αθρόον γὰρ τὸ πῦρ ἀμφοτέρων δραξάμενον σποδιάν
τὴν ταχίστην πεποίηκε· καὶ ἦν τοῦτο ψῆφος Θεοῦ
καὶ χλεύη κατά πάντων ὁμοῦ, σπουδήν ποιουμένων
τὴν παιδιὰν καὶ ἀκαίρους τῇ Ἐκκλησίᾳ ἐπιφερόντων
κλύδωνας. Τοῦτο θεασαμένοις ἔδοξε καὶ αὐτοῖς και
τα γνοῦσι τῆς ἔριδος ἀσμένως το βλέψει πρὸς τοὺς
κοινοὺς τῆς εἰρήνης ἅλας καὶ ἐς τὴν τῆς ὁμοφροσύν
της εληλυθέναι τράπεζαν καὶ εὐλογίαν ἅμα εὐχή
παρά Γρηγορίου δέξασθαι τοῦ πατριάρχου καθάπαξ
τοὺς ἅπαντας.
utrumque subito complexus celerrime in eineres
redegit. Ιdque Dei judicium fuit, et derisus eor!!!!
omnium, 167 qui rem seriam in nugis agerent,
et intempestivis tumultibus Ecclesiam turbarent.
Quod cum vidissent, ipsis quoque omnibus seriiel
placuit, repudiata contentione, spectare ad coumunia pacis bona, et ad unam concordiæ mensam
convenire, atque adeo benedictionem et solemues
preces a Gregorio patriarcha oblatas accipere.
IX. His peractis Arseniate imperatorem adeunt
et ab eo petunt, ut Arsenii patriarchæ cadaver in
urbem referatur. Ea postulatio minirae simplex fuit,
sed ab altiori consilio profecta, uti scilicet facum
illud Arseniatis palam honorificum esset, Josephitis
vero clam ignominiosum. Facile tamen impetratum
est. Cum autem corpus ad Eugenii portam usqus
perlatum esset, patriarcha cum omni clero, et in
perator cum toto senatu descenderunt, atque ita
cum hymnis insignibus et facibus in sanctæ Sophie
amplissimam ædem est perductum. Sed postca
Theodora, Michaelis imperatoris e sorore Eulogia
neptis, Muzalonis primum, deinde Raulis, utriusque protovestiarii uxor, idem corpus dari sibi pediit, et in divi Andreæ monasterio, quod ipsa reiovaral, reposuit.
θ. Τούτων οὕτω γεγενημένων προσίασιν ο!
Αρσινιάται τῷ βασιλεῖ, μετακομισθήναι ζητοῦντες
τὸν ᾿Αρσενίου τοῦ πατριάρχου νεκρὸν ἐς τὴν βασιλεύουσαν. Καὶ ἦν ἡ ζήτησις οὐ μάλα ἁπλῆ, ὅτι μὴ
βαθυγνώμονος περινοίας έκγονον, ἵνα τιμὴ μὲν ἴσως
τοῖς Αρσενιάται; τουτὶ κατασταίη λαμπρά, λανθά
νουσα δὲ τοῖς Ἰωσηφίταις αἰσχύνη. Γίνεται δ' οὖν
όμως βάστα τῆς ἐνδύσεως γενομένης. Καὶ δὴ μέχρι
τῆς Εὐγενίου πύλης μετακομισθέντος ἐκείνου
κατίασιν ὅ τε πατριάρχης μετὰ τοῦ κλήρου παντὸς
καὶ ὁ βασιλεὺς ἅμα πάσῃ τῇ συγκλήτῳ· καὶ οὕτω
μεθ᾽ ὕμνων περιφανῶν καὶ λαμπάδων ἀνήγαγον &-
παντες τοῦτον ἐς τὸν μέγιστον τῆς τοῦ Θεοῦ Σοφίας
κών, Ὃν μετὰ χρόνον ζητήσασα ήγαγεν εἰς ἣν ἀνε
καίνισε τοῦ ἁγίου Ανδρέου μονήν Θεοδώρα, ή
θυγάτηρ μὲν ἦν τῆς τοῦ βασιλέως Μιχαὴλ ἀδελφῆς
Ευλογίας, γυνὴ δὲ πρότερον τοῦ Μουζάλωνος τοῦ πρωτοβεστιαρίου, ὕστερον δὲ τοῦ Ραούλ, πρωτοδε
στιαρίου καὶ αὐτοῦ γενομένου.
CAPUT II.
Andronicus viduus ab Hispanorum rege uzorem petit. Irene ei datur, idque inconsulto Papa. Hos vetus
Latinorum principum. Irenes 'elogium. Gregorius Cyprius Vecco invidet. Eum relegari curat. Vecci
querela. Synodus. Vecci eloquentia. Gregorius patriarcha et Muzalo magnus Logothela eum refellunt.
Musalonis auctoritas. Insigne dignitatis. Veceus disputando nihil proficit. Communionem adversariorum
repudiat. In exsilium denuo millitur cum Melitexiola et Metochite. Crudelitas zelotarum in eos, qui
Latinæ Ecclesie adhoserant. Justa crudelitatis pœna. Andronicus paterni sceleris vindictam timet.
Lascarim cæcum invisit et solatur. In Orientem abit.
[Ρ. 102] Δ'. Ἐπεὶ δὲ καὶ τῷ βασιλεῖ σύζυγος
οὐκ ἦν τηνικαῦτα (προστεθνήκει γὰρ ἡ ἐξ Ούγ
γρέας ἐλθοῦσα προτέρα τούτου γυνὴ ἐπὶ δυσί, τῷ τε
βασιλεῖ Μιχαὴλ καὶ Κωνσταντίνῳ τῷ δεσπότῃ),
διαπρεσβεύεται πρὸς τὸν ῥῆγα τῆς Ισπανίας
Variorum
.dem Pachym. lib. vii, cap. 31. Ducang.
Vide Constantinop. Christ. lib. 1, sect. 6, n. 1.
DUCANG.
22) De hac nde, ut de Theodora ejus conditrice,
quam Ραύλαιναν a secundo conjugio vocal Pachymeres, lib. viti, cap.40, multa sunt a nobis observala in notis ad lib. xii Annal. Zonare, n. 2, et in
steinmale Paleologorun. DucANG. De bac Theodora, et de lemplo S. Andrer: ab ea iustaurato,exstant
in Codice Colbertino n. 5018, tria Maximi Planude
historica Epigrammata, edita a Ducangio in notis
ad lib. xut Zonara, sed mendosissima. [Emendaloues quas adducit Boivin, ex codd. Coislin. jam
adhibuimus in editione Zouarz. Vide tom. CXXXIV,
col. 1145. EDIT.]
Pachymer. lib. vit, cap. 33. DUCANG.
Auna filia Stephani V, regis Hungarir. Pa
chyweres lib. vii, cap. 28. Ducang. — Ilpoets)rI{KEL
γὰρ ἡ ἐξ Οὐγηρίας. Anna scilicet. Leu Cinnamus
1. Sed cum insperator tunc conjugena non haberet (nam prior uxor, quæ ex Bungaria venerat,
duobus Aliis Michaele imperatore et Constantino
168 Despota relictis decesserat), legatos ad Hispauis regem mittit: qui libenter ei misit, non
notæ.
in calce codicis Regii 2951: Το παρόν βιβλίον
ἐγράφη διὰ χειρὸς ἐμοῦ Λέοντος τοῦ Κινάμου, τε
λειωθὲν σὺν Θεῷ μηνὶ Μαρτίῳ τα, Ινδικτιώνος Γ.
ἡμέρᾳ ἑβδόμη. Στους στψπδ', ἐπὶ τῆς βασιλείας..
τοῦ τε κυροῦ Μιχαήλ Δούκα Αγγέλου Κομνηνού του
Παλαιολόγου και νέου Κωνσταντίνου, καὶ Θεοδώρας
τῆς εὐσεβεστάτης Αὐγούστης, καὶ τοῦ κύρου Ανδρο
νίκου Κομνηνοῦ τοῦ Παλαιολόγου, καὶ ᾿ΑΝΝΗΣ τῆς
εὐσεβεστάτης Αὐγούστης, etc. Mic liber scriptus cel
manu meu Leonis Cinnumi, absolutus (cum Deo\
die 14. mensis Martii, Indictione 4, die 7, anno
6781, imperantibus Dom. Michaele Duca Augelo Comneno novo Constantino, Theodora religiosissima Augusta, Down. Andronico Comneno
Puleologo, et Anna religiosissima Augusta. Erat is
ampus Christi 1270, allatis autem Audion.ci 18.
Βοινικ.
Cujus erat εκγόνη, inquit Pachymeres:
quippe Beatrix uxor Guitelini VI, marchionis Mon‹
PG 148:315(Β.) Ἐπεὶ δ’ ὥσπερ τοῖς ὑγροτέροις τῶν ξύλων ἐμφύονται σκώληκες, οὕτω καὶ ταῖς φιλοτίμοις ψυχαῖς ὡς ἐπίπαν ζηλοτυπίαι καὶ φθόνοι δεινοί τινες ὑφεδρεύουσι κατὰ τῶν ὁμοτέχνων καὶ πρὸς ἃ μάλιστα τῶν ἐπιτηδευμάτων ἐκεῖνοι σπουδάζουσιν, ἠνία καὶ τὸν πατριάρχην Γρηγόριον ἡ τῆς τοῦ Βέκκου γλώττης καὶ διανοίας ὀξύτης, καὶ δεινὸν αὐτῷ ἦν, εἰ διαβόητος μὲν ἐν τοῖς τότε γενόμενος Ἕλλησι μόνος αὐτὸς, διαβόητος δὲ κἀν τοῖς τῶν πατριαρχῶν ἐλλογίμοις ἐλπίζων ἀκούσεσθαι, ἔπειτα ζημιοῖτο διὰ τῆς ἐν ταῖς διαλέξεσιν εὐστομίας ἐκείνου τὴν τοσαύτην φιλοτιμίαν· διά τοι τοῦτο καὶ αὐτὸς οὐ μέτρια συνεβάλετο πρὸς τὴν ἐξορίαν ἐκείνου.315 [A. M. 6791 AD 6835)
[IEP. ANDRONIC. SEN.] 316
filiam suam, sed aliam cognatione sibi conjunctam, ὁ δ᾽ ἄσμενος ἐκπέμπει οὐ θυγατέρα οἰκείαν, ἀλλά
nempe freuen, marchionis illius nepten, qui urbe άλλην κατὰ γένος αὐτῷ προσήκουσαν, Εἰρήνην φημὶ
capta Thessalonicam cum finitimis locis sibi vindi- τὴν τοῦ μαρκεσίου ἐκείνου ἀπόγονον, τοῦ μετὰ τὴν
carat. Eam, inquam, rex Ilispaniæ misit præter mo- τῆς Κωνσταντινουπόλεως ἅλωσιν κληρωσαμένου Θεσ
rem apud Latinos antiquitus receptum, permissu σαλονίκην μετὰ τῶν πέριξ. Εκπέμπει δ' αὐτὴν, ὡς
paper non exspectato. Etenim Latinis illustrioribus εἰρήκειμεν, ὁ τῆς Ισπανίας ῥῆς, οὐ κατὰ τὴ πάλαι
mos est, ut affinitates cum Romanis non prius jun- παρὰ Λατίνοις κρατῆσαν ἔθος τοῦ Πάππα προτρέ
gant quain a papa licentiam acceperint. Sed ille
ψαντος πρότερον. Εθος γὰρ τοῖς τῶν Λατίνων εν
rex, quia alicujus scandali occasione interdicto τιμοτέροις, μὴ κηδεύειν Ῥωμαίοις, πρὶν τὸ ἐνδόσι
dainnatus fuerat a papa, codem scandali prætextu μου ειληφέναι παρὰ τοῦ Πάππα 'Αλλ' ἐπειδήusus est, ut puellam clam ablegaret, Romanorum περ διά τινα σκανδάλου πρόφασιν ἀφορισμοῦ καθυimperatricem futuram. Excedebat tum imperator ποβεβλημένος ἐπιτιμίῳ παρὰ τοῦ Πάππα ἐτύγχανε,
aunum ætatis tertium et vicesimum, nova antem σκῆψιν τὸ σκάνδαλον ποιησάμενος λάθρα ταύτην
nupta Irene undecimum: quam et vultus venustas ἐξέπεμψε, βασιλίδα Ῥωμαίων ἐσομένην. "Εν δὲ ὁ
et elegantia morum hand mediocriter ornabant. μὲν βασιλεὺς τηνικαῦτα της ηλικίας τρίτον καὶ εἰ
κοστὸν ἔτος ἀμείβων· ἐνδέκατον δ' ἡ νέα σύζυγος ἡ Εἰρήνη, ᾗ δὴ καὶ κάλλος καὶ ἁρμονία τῷ ήθε
καὶ τῷ προσώπῳ ἐπέπρεπεν οὐ μικρά.
II. Cum autem, velut in humidioribus lignis
vermes nascuntur, ita etiam in ambitiosis ingeniis
*mulationis et invidiæ stimuli vulgo exsistant contra cjusdem artis professores, in co praesertin
genere in quo maxime claborabant: sic Gregorium
patriarcham angebat vividla illa ingenii et facuulias
vis, qui: in Vecco erat: cique haud ferendum videbatur, si solus ipse inter illius atatis Gracos
celebris, ot inter patriarchas quoque eruditos cele
Irena se fore sperans, illius in disputationibus cloquentia snperatus tanto honore fraudaretur. Qua
de caussa 169 relegationem ejus non parum promovil. ille autem versus radices Olympi relegatus
culo et terræ injuriam, ut dicebat, et immanitatem
illam prædicare non destitit, qua illi adversum
se immisericorditer usi fuissent, cum in pœna deceruenda humanius secum agere potuissent: erepto
videlicet sacerdotio contentos curare oportuisse ne
quid ipsi deesset, et homini homines consulere
debuisse; idque eo magis quod magna gloria excidisset, et ob eam ipsam cansem magna consola -
tione egeret, quantum ad ea omnia quibus rerum
necessariarum inopia sublevaretur. Iuque ab omni
Β. Ἐπεὶ δ' ὥσπερ τοῖς ὑγροτέροις τῶν ξύ
των εμφύονται σκώληκες, οὕτω καὶ ταῖς φιλοτίμοις
ψυχαῖς ὡς ἐπίπαν ζηλοτυπίας καὶ φθόνοι δεινοί τινες
ὑφεδρεύουσι κατὰ τῶν ὁμοτέχνων καὶ προσα μά
λιστα τῶν ἐπιτηδευμάτων ἐκεῖνοι σπουδάζουσιν,
ἡνία καὶ τὸν πατριάρχην Γρηγόριον ἡ τῆς τοῦ Βέκ
που γλώττης καὶ διανοίας ἐξύτης, καὶ δεινὸν αὐτῷ
ἦν, εἰ διαβόητος μὲν ἐν τοῖς τότε γενόμενος Έλλησι
μόνος αὐτός, διαβόητος δὲ κάν τοῖς τῶν πατριαρχών
έλλογίμοις ἐλπίζων ἀκούσεσθαι, ἔπειτα ζημιοίτο διὰ
τῆς ἐν ταῖς διαλέξεσιν εὐστομίας ἐκείνου τὴν τοσαύ
την φιλοτιμίαν· διά τοι τοῦτο καὶ αὐτὸς οὐ μέτρια
συνεβάλετο πρὸς τὴν ἐξορίαν ἐκείνου. Ὅθεν ἐξόριστος
ἐκεῖνος περί που τους [Ρ. 103] πρόποδες του Ολύμ
που πεμφθεὶς οὐκ ἔληγεν οὐρανῷ τε καὶ τῇ
προσαγγέλων την, ὡς ἐκεῖνος ἔφασκεν, ἀδικίαν ἐμοῦ καὶ ἀπήνειαν, ἣν ἀσυμπαθῶς κατ' αὐτοῦ γε
ἐπήνεγκαν, ἐξὴν φιλανθρωπότερον τῇ ἐκείνου πολέσει
χρήσασθαι καὶ τὴν ἱερωσύνην ἀφελομένους αὐτὸν
ἀποχρῶν ἡγεῖσθαι, τὸ προμηθὲς περὶ τἆλλα πάρτ
χομένους αύταρκες ανθρώπους γε όντας ἀνθρώπῳ
γε ὄντι καὶ μεγάλης δόξης ἐκπεπτωκότι καὶ δι' αὐτὴ
δὴ μάλιστα πολλῆς εἶπερ ποτὲ τῆς περὶ τἆλλα δερ
Variorum notæ.
tisfcrrati, Guilelmi Monferratensis ac Thessalonicensis regis filii, et mater lolantæ seu Irenes alierius Andronici imp. uxoris, filia fuit Alfonsi regis
Castella, seu ilispanie. DUCANG.
•(26) Fx hoc loco infert Allatius lib.rt, De utriusque
Eccl. consens. cap. 14. n. 1, eam viguisse tum consuetudinein, ut Latinis non licuerit matrimonia
in re cum Græcis, nisi summo pontifice annuente.
Qno referri potest quod tradit Matthæus Parisius
pag. 418, 431 et 453, ægre admodum tuli-se suINmam pontificem, ac non semel objectum Friderico li imp. quod filiam suam notham Annam, seu,
nt alii vocant, Constantiam, in uxorem dedisset
Joanni Vatatze imperatori Constantinopolitano.
Seribit praeterea Pacliymeres, lib. x, cap. 5, Audronicum Palæologium imp. uxorem filio Michaeli recens imperatori inaugurato querentein, oblatam
sibi Caroli regis Sicilie neptim ac Philippi TarenCimi filiam alutisse, τὴν ἀπὸ τοῦ Πέππα της Ρώμης
ὑπειδόμενον ὑπερηφανίαν, sed et regis Cypri filiam,
quod is absque pontificis summi consilio et faculGte has nuptias pragere nollet: Τὰ δ᾽ ἦν τὸ ὑπ'
βουλῇ καὶ θελήσει τῆς κατὰ Ῥώμην Εκκλησίας το
συνάλλαγμα διαπράττεσθαι. DUCANG.
Wolfius verterat, Agebat tum imperator annum terlium et vicesimum. Ego verti, Excedebat
tum imp. annum, etc. Præterquam enim quod ca
est vis verbi ἀμείβειν, chronologia ipsius radi" fa
vet nostræ interpretationi. Iwo Andronicum impeDratorem annos 24 excessisse oportet eo tempore,
quo secundam uxorem duxit, siquidem cam duxit
post obitum patris sui Michaelis; qui alio Andronico jam nato imperare cœperat, imperavitque
annos 24, ut constat ex seric imperatorum ehronologica. Balvin,
Pachynier. lib. vii, cap. 41. Ducave.
Pensam primo relegatum Veccum scribit
Pachymer. lib. wi, cap. 11, deinde past hoc colla
quinio, in arcem a dextris ingredienti sinum Astacenitur, cui nomen a S. Gregorio erat. Idem cap.
35 extr. Accusatus antem fuit sub mensein Febr. 7
indict., ac meuse Martin circa meliam quadragesimam abdicata dignitate in monasterium Panachrantz (de quo cgimus in Constantinope!i Chris.)
secessit, proinde an. Chr. 1279. Docaše,
PG 148:317ὅθεν ἐξόριστος ἐκεῖνος περί που τοὺς πρόποδας τοῦ Ὀλύμπου πεμφθεὶς οὐκ ἔληγεν οὐρανῷ τε καὶ γῇ προσαγγέλλων τὴν, ὡς ἐκεῖνος ἔφασκεν, ἀδικίαν ὁμοῦ καὶ ἀπήνειαν, ἣν ἀσυμπαθῶς κατ’ αὐτοῦ γε ἐπήνεγκαν, ἐξὸν φιλανθρωπότερον τῇ ἐκείνου κολάσει χρήσασθαι καὶ τὴν ἱερωσύνην ἀφελομένους αὐτὸν ἀποχρῶν ἡγεῖσθαι, τὸ προμηθὲς περὶ τἄλλα παρεχομένους αὔταρκες ἀνθρώπους γε ὄντας ἀνθρώπῳ γε ὄντι καὶ μεγάλης δόξης ἐκπεπτωκότι καὶ δι’ αὐτὸ δὴ μάλιστα πολλῆς εἴπερ ποτὲ τῆς περὶ τἄλλα δεομένῳ ψυχαγωγίας, ὁπόσα τὰς ἀναγκαίας ἐπικουφίζουσι χρείας. πανταχόθεν οὖν ἐς ἀμηχανίαν κατενεχθεὶς ἐζήτει διαλύσασθαι κρίσει δημοτελεῖ τὰ ἐγκλήματα, ἵνα δυοῖν ἴσως ἐπιτύχοι θατέρου· ἢ γὰρ φιλανθρωποτέρους τῇ παρουσίᾳ καὶ τῇ αὐτοπροσώπῳ θέᾳ καὶ ὁμιλίᾳ τοὺς δικαστὰς ἐργάσασθαι· ἢ τό γε δεύτερον, κατάδηλον θεῖναι τοῖς ἅπασι τὸ ἀσυμπαθὲς αὐτῶν καὶ ἀμείλικτον. (Γ.) Ταῦτα ἀκούοντι τῷ βασιλεῖ εὖ ἔχειν οὐκ ἔδοξε περιφρονητέα κείσεσθαι τοῦ λοιποῦ. διασκεδασθήσεσθαι γὰρ ἂν ὑπόνοιαν ἐς τοὺς τῶν πολλῶν λογισμοὺς, ἀδικεῖσθαι τὸν ἄνδρα·317 [A. c. 1982 AD 1328] BYZANTINE HISTORIE LIB. VI. [MP. ANDRONIC. SEN.]
parte destitutas publico judicio causam disceptari
quippe aut judices praesentia conspectuque suo et
postulǝbat; forte ut duorum alterum consequeretur:
oratione molliturus, aut saltem omnibus ostensurus quam immisericordes et duri iidem essent.
μένη ψυχαγωγίας, ὁπόσα τὰς ἀναγκαίας επικουφίζουσι χρείας. Πανταχόθεν οὖν ἐς ἀμηχανίαν κατε
νεχθεὶς ἐζήτει διαλύσασθαι κρίσει δημοτελεῖ τὰ ἐγὼ
χλήματα, ἵνα δυοῖν ἴσως ἐπιτύχοι θατέρου· ἡ γὰρ
φιλανθρωποτέρους τῇ παρουσίᾳ καὶ τῇ αὐτοπροσ
ἀπῳ θέᾳ καὶ ὁμιλία τοὺς δικαστὰς ἐργάσασθαι· ἤ τό γε δεύτερον, κατάδηλον θεῖναι τοῖς ἅπασι τὸ ἀσυμ
παθὲς αὐτῶν καὶ ἀμείλικτον.
III. Quæ cum andisset imperator, non negligenda
esse judicavit. Sparsa quippe suspicione credituros vulgo injuriam homini fieri, atque adeo multis conviciis proscissum iri a populo eos qui injuriam facere viderentur: quæ convicia cum mune
mussitarentur, aliquot deinde revolutis annis in
apertam lucem eruptura essent. Multa enim males
Γ. Ταῦτα ἀκούοντι τῷ βασιλεῖ εὖ ἔχειν οὐκ ἔδοξε
περιφρονητέα κείσεσθαι τοῦ λοιποῦ. Διασκεδασθήσε
σθαι γὰρ ἂν ὑπόνοιαν ἐς τοὺς τῶν πολλῶν λογι
σμούς, ἀδικεῖσθαι τὸν ἄνδρα· καὶ ἔσται κατὰ τῶν
δοκούντων ἀδικεῖν ἐκ τοῦ δήμου λοιδορία μακρά,
νῦν μὲν ὑπ᾽ ὀδόντα ψιθυριζομένη, μετὰ δὲ κύκλους
ἔστιν οὓς ἐνιαυτῶν ἀνακεκαλυμμένη καὶ ὕπαιθρος.
Πολλαὶ γὰρ λοιδορίαι, πολλὰ δὲ καὶ ἐγκώμια περι- dicta, multas etiam laudationes præter aquitatem
τρέχουσε τὸν αἰῶνα μὴ πάνυ σὺν δίκῃ· ἐκεῖναι μὲν
καθ' ὧν οὐκ ἠδίκησαν, ταῦτα δὲ καθ' ὧν οὐδὲν ἄξιον
ἱπεπράχεσαν. Δεῖν οὖν ἐνομίσθη πάντας συνηθροικάτι περὶ τὰ βασίλεια, ὅσοι τε τῶν ἀρχιερέων καὶ
ὅσοι τοῦ κλήρου, ὅσοι τε τῆς συγκλήτου καὶ ὅσοι τῶν
ἐλλογέμων, ἐν τοσῷδε θεάτρῳ περιφανῆ τὴν ἐκείνου
ποιήσασθαι κρίσιν. Οὗ γενομένου καὶ τοῦ Βέκκου
περιόντος εἰς μέσους καὶ πάντα τῇ γενναίᾳ παλάμῃ
της γλώττης σφοδρώς συγκυκῶντος καὶ ἀναξαίνον
τοῦ, ὁπότε οι τἀσφαλὲς περιέποντες δόγμα ἐπέφ:-
ρον, εἰ μὴ Γρηγόριος ὁ πατριάρχης καὶ Μουζάλων δ
μέγας λογοθέτης σοφίας περιουσία καὶ Γραφῶν ἱερῶν ἐκλογαῖς ἀντεῖχον καὶ τὸν σφοδρὸν ἐκεῖνον χει
μῶνα τῆς παλαμναίας ἐκείνης ἀνέστελλον γλώττης,
τάχ' ἂν τὸ ψεῦδος κατὰ τῆς ἀληθείας ἐλάμβανε
Tim.
per omne ævum circumferri, illa in cos qui nihil
mali commiserint, has in eos qui nibil lande
dignum gesserint. Visum est igitur oportere convocatis in regiam universis pontificibus, clericis,
senatoribus 170 et viris doctis illustre in tanto
theatro fieri de illo judicium. Quo facto cum Vecrus
in medium prodiisset, atque omnia eloquentia vi
confunderet ac refutaret, quæ sani dogmatis defen -
sores objiciebant, fortasse mendacium veritatem
vicisset, et curiosa diligentia virtutem superas>cl,
nisi Gregorius patriarcha et Muzalo magnus logotheta doctrinæ copia et sacræ Scripturæ se.ectiz
testimoniis ei restitissent, et ingentem illam exitiosæ linguæ tempestatem sedassent.
κράτος καὶ τῆς ἀρετῆς ἡ περιεργία τὸ πλέον έχε
IV, Erat autem is Muzalo magna tunc apud principem auctoritate, atque in imperatoriis et publi
cis negotiis velut arbiter versabatur, et maximo in
honore habebatur ab Andronico ob eruditionem et
senectutem, longo ac vario rerum usu prudentiaque
instructus. Quibus de causis eximius ci soli ex
omnibus, qui eodem munere olim.functi fuerant,
hic honos est habitus, ut calyptram in capite gestaret purpureo aureoque panno circumdatam, superiore scilicet parte, qua patet superficies pyramidi
imposita, plane similem ei quam imperatorumi nepoles gestant, hoc uno excepto, quod non etiam
inferiorem el cavam superficiem habebat circulis
auratis variatam, sed prorsus lævem. Ut autem ca
quæ intercesserunt prætereamus, Veccus post unultas disputationes et magnum linguæ strepitum emin
nullam pro se clementem ferri sententiain, nullam
suorum commodorum 171 rationem haberi cer•
neret, unionem aperte repudiavit. Quapropter de
nuo in exsilium in oppidulum quoddam Bithyniae
maritimum cum sociis suis mittitur. Erant autem
ii Meliteniotes et Metochita.
Δ', Ην δ' ὁ Μουζάλων οὗτος τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύων τότε καὶ τοῖς βασιλικοῖς καὶ δημοσίοις
μεσιτεύων πράγμασι καὶ παρὰ τοῦ βασιλέως μεγία
στην καρπούμενος τὴν αἰδῶ διά τε σοφίαν καὶ γῆρας,
μακρὰν καὶ ποικίλην εμπειρίαν πραγμάτων μετά
φρονήσεως ἔχων. Δι' & δὴ καὶ τιμήν τινα ταύτην
ἔσχεν ἐξαίρετον μόνος τῶν πάλαι τὸ ὅμοιον αὐτῷ
προειληφότων ἀξίωμα, καλύπτραν φορεῖν ἐπὶ κεφα
τῆς χρυσοκοκκίνῳ κεκαλυμμένην ἐνδύματι, (Ρ. 404]
ὅσον τὸ ἄνω καὶ πρὸς τῇ πυραμίδι τῆς ἐπιφανείας
χύμα, ἐν τούτῳ παραλλάττουσαν μόνο τοῦ παραπλησίαν είναι καθάπαξ τῇ τῶν τοῦ βασιλέως ἐγγά
νων, ὅτι μὴ καὶ τὴν κάτω καὶ κοίλην ἐπιφάνειαν
είχε κυκλίσκοις πεποικιλμένην χρυσοειδέσιν, ἀλλὰ
λείαν τελέως. Καὶ ἵνα τὰν μέσῳ παρέλθωμεν, έπειδήπερ πολλών μεταξὺ τῶν ἀπὸ γλώττης καὶ γνώμη;
γενομένων διαύλων καὶ κρίτων οὐδεμίαν ἑώρα περί
αὐτὸν γινομένην φιλάνθρωπον γνώμην καὶ προμη
θείας δεξίωσιν ὁ Βέκκος, ἀπεῖπεν ανακεκαλυμμένη
τη γλώττη τὴν ἕνωσιν. Ταῦτ' ἄρα καὶ ὑπερορίας
αὖθις ἐς τι πολίχνιον τῶν περὶ 1:θυνίαν παραλίων
πέμπεται ἅμα τοῖς ἀμφ' αὐτῷ· Μελιτηνιώτης δ
ἦσαν οὗτοι καὶ Μετοχίτης
Variorum
Pachymer. lib. vn, cap. 3.10, 55. DUCANG.
Pachymer. lib. vi. cap. 26, 51. Ducave.
V. Gloss. med. Græcit. in Πυραμίς. Ducasc.
notæ.
Georgius Metochites. Pachymer. lib. v,
cap. 35, de quo et ejus scriptis multa habet Allating
in Diatriba de Georgiis, pag. 345. Dutang,
καὶ ἔσται κατὰ τῶν δοκούντων ἀδικεῖν ἐκ τοῦ δήμου λοιδορία μακρὰ, νῦν μὲν ὑπ’ ὀδόντα ψιθυριζομένη, μετὰ δὲ κύκλους ἔστιν οὓς ἐνιαυτῶν ἀνακεκαλυμμένη καὶ ὕπαιθρος. πολλαὶ γὰρ λοιδορίαι, πολλὰ δὲ καὶ ἐγκώμια περιτρέχουσι τὸν αἰῶνα μὴ πάνυ σὺν δίκῃ· ἐκεῖναι μὲν καθ’ ὧν οὐκ ἠδίκησαν, ταῦτα δὲ καθ’ ὧν οὐδὲν ἄξιον ἐπεπράχεσαν. δεῖν οὖν ἐνομίσθη πάντας συνηθροικότι περὶ τὰ βασίλεια, ὅσοι τε τῶν ἀρχιερέων καὶ ὅσοι τοῦ κλήρου, ὅσοι τε τῆς συγκλήτου καὶ ὅσοι τῶν ἐλλογίμων, ἐν τοσῷδε θεάτρῳ περιφανῆ τὴν ἐκείνου ποιήσασθαι κρίσιν. οὗ γενομένου καὶ τοῦ Βέκκου παριόντος εἰς μέσους καὶ πάντα τῇ γενναίᾳ παλάμῃ τῆς γλώττης σφοδρῶς συγκυκῶντος καὶ ἀναξαίνοντος, ὁπόσα οἱ τἀσφαλὲς περιέποντες δόγμα ἐπέφερον, εἰ μὴ Γρηγόριος ὁ πατριάρχης καὶ Μουζάλων ὁ μέγας λογοθέτης σοφίας περιουσίᾳ καὶ γραφῶν ἱερῶν ἐκλογαῖς ἀντεῖχον καὶ τὸν σφοδρὸν ἐκεῖνον χειμῶνα τῆς παλαμναίας ἐκείνης ἀνέστελλον γλώττης, τάχ’ ἂν τὸ ψεῦδος κατὰ τῆς ἀληθείας ἐλάμβανε κράτος καὶ τῆς ἀρετῆς ἡ περιεργία τὸ πλέον ἐκτᾶτο.317 [A. c. 1982 AD 1328] BYZANTINE HISTORIE LIB. VI. [MP. ANDRONIC. SEN.]
parte destitutas publico judicio causam disceptari
quippe aut judices praesentia conspectuque suo et
postulǝbat; forte ut duorum alterum consequeretur:
oratione molliturus, aut saltem omnibus ostensurus quam immisericordes et duri iidem essent.
μένη ψυχαγωγίας, ὁπόσα τὰς ἀναγκαίας επικουφίζουσι χρείας. Πανταχόθεν οὖν ἐς ἀμηχανίαν κατε
νεχθεὶς ἐζήτει διαλύσασθαι κρίσει δημοτελεῖ τὰ ἐγὼ
χλήματα, ἵνα δυοῖν ἴσως ἐπιτύχοι θατέρου· ἡ γὰρ
φιλανθρωποτέρους τῇ παρουσίᾳ καὶ τῇ αὐτοπροσ
ἀπῳ θέᾳ καὶ ὁμιλία τοὺς δικαστὰς ἐργάσασθαι· ἤ τό γε δεύτερον, κατάδηλον θεῖναι τοῖς ἅπασι τὸ ἀσυμ
παθὲς αὐτῶν καὶ ἀμείλικτον.
III. Quæ cum andisset imperator, non negligenda
esse judicavit. Sparsa quippe suspicione credituros vulgo injuriam homini fieri, atque adeo multis conviciis proscissum iri a populo eos qui injuriam facere viderentur: quæ convicia cum mune
mussitarentur, aliquot deinde revolutis annis in
apertam lucem eruptura essent. Multa enim males
Γ. Ταῦτα ἀκούοντι τῷ βασιλεῖ εὖ ἔχειν οὐκ ἔδοξε
περιφρονητέα κείσεσθαι τοῦ λοιποῦ. Διασκεδασθήσε
σθαι γὰρ ἂν ὑπόνοιαν ἐς τοὺς τῶν πολλῶν λογι
σμούς, ἀδικεῖσθαι τὸν ἄνδρα· καὶ ἔσται κατὰ τῶν
δοκούντων ἀδικεῖν ἐκ τοῦ δήμου λοιδορία μακρά,
νῦν μὲν ὑπ᾽ ὀδόντα ψιθυριζομένη, μετὰ δὲ κύκλους
ἔστιν οὓς ἐνιαυτῶν ἀνακεκαλυμμένη καὶ ὕπαιθρος.
Πολλαὶ γὰρ λοιδορίαι, πολλὰ δὲ καὶ ἐγκώμια περι- dicta, multas etiam laudationes præter aquitatem
τρέχουσε τὸν αἰῶνα μὴ πάνυ σὺν δίκῃ· ἐκεῖναι μὲν
καθ' ὧν οὐκ ἠδίκησαν, ταῦτα δὲ καθ' ὧν οὐδὲν ἄξιον
ἱπεπράχεσαν. Δεῖν οὖν ἐνομίσθη πάντας συνηθροικάτι περὶ τὰ βασίλεια, ὅσοι τε τῶν ἀρχιερέων καὶ
ὅσοι τοῦ κλήρου, ὅσοι τε τῆς συγκλήτου καὶ ὅσοι τῶν
ἐλλογέμων, ἐν τοσῷδε θεάτρῳ περιφανῆ τὴν ἐκείνου
ποιήσασθαι κρίσιν. Οὗ γενομένου καὶ τοῦ Βέκκου
περιόντος εἰς μέσους καὶ πάντα τῇ γενναίᾳ παλάμῃ
της γλώττης σφοδρώς συγκυκῶντος καὶ ἀναξαίνον
τοῦ, ὁπότε οι τἀσφαλὲς περιέποντες δόγμα ἐπέφ:-
ρον, εἰ μὴ Γρηγόριος ὁ πατριάρχης καὶ Μουζάλων δ
μέγας λογοθέτης σοφίας περιουσία καὶ Γραφῶν ἱερῶν ἐκλογαῖς ἀντεῖχον καὶ τὸν σφοδρὸν ἐκεῖνον χει
μῶνα τῆς παλαμναίας ἐκείνης ἀνέστελλον γλώττης,
τάχ' ἂν τὸ ψεῦδος κατὰ τῆς ἀληθείας ἐλάμβανε
Tim.
per omne ævum circumferri, illa in cos qui nihil
mali commiserint, has in eos qui nibil lande
dignum gesserint. Visum est igitur oportere convocatis in regiam universis pontificibus, clericis,
senatoribus 170 et viris doctis illustre in tanto
theatro fieri de illo judicium. Quo facto cum Vecrus
in medium prodiisset, atque omnia eloquentia vi
confunderet ac refutaret, quæ sani dogmatis defen -
sores objiciebant, fortasse mendacium veritatem
vicisset, et curiosa diligentia virtutem superas>cl,
nisi Gregorius patriarcha et Muzalo magnus logotheta doctrinæ copia et sacræ Scripturæ se.ectiz
testimoniis ei restitissent, et ingentem illam exitiosæ linguæ tempestatem sedassent.
κράτος καὶ τῆς ἀρετῆς ἡ περιεργία τὸ πλέον έχε
IV, Erat autem is Muzalo magna tunc apud principem auctoritate, atque in imperatoriis et publi
cis negotiis velut arbiter versabatur, et maximo in
honore habebatur ab Andronico ob eruditionem et
senectutem, longo ac vario rerum usu prudentiaque
instructus. Quibus de causis eximius ci soli ex
omnibus, qui eodem munere olim.functi fuerant,
hic honos est habitus, ut calyptram in capite gestaret purpureo aureoque panno circumdatam, superiore scilicet parte, qua patet superficies pyramidi
imposita, plane similem ei quam imperatorumi nepoles gestant, hoc uno excepto, quod non etiam
inferiorem el cavam superficiem habebat circulis
auratis variatam, sed prorsus lævem. Ut autem ca
quæ intercesserunt prætereamus, Veccus post unultas disputationes et magnum linguæ strepitum emin
nullam pro se clementem ferri sententiain, nullam
suorum commodorum 171 rationem haberi cer•
neret, unionem aperte repudiavit. Quapropter de
nuo in exsilium in oppidulum quoddam Bithyniae
maritimum cum sociis suis mittitur. Erant autem
ii Meliteniotes et Metochita.
Δ', Ην δ' ὁ Μουζάλων οὗτος τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύων τότε καὶ τοῖς βασιλικοῖς καὶ δημοσίοις
μεσιτεύων πράγμασι καὶ παρὰ τοῦ βασιλέως μεγία
στην καρπούμενος τὴν αἰδῶ διά τε σοφίαν καὶ γῆρας,
μακρὰν καὶ ποικίλην εμπειρίαν πραγμάτων μετά
φρονήσεως ἔχων. Δι' & δὴ καὶ τιμήν τινα ταύτην
ἔσχεν ἐξαίρετον μόνος τῶν πάλαι τὸ ὅμοιον αὐτῷ
προειληφότων ἀξίωμα, καλύπτραν φορεῖν ἐπὶ κεφα
τῆς χρυσοκοκκίνῳ κεκαλυμμένην ἐνδύματι, (Ρ. 404]
ὅσον τὸ ἄνω καὶ πρὸς τῇ πυραμίδι τῆς ἐπιφανείας
χύμα, ἐν τούτῳ παραλλάττουσαν μόνο τοῦ παραπλησίαν είναι καθάπαξ τῇ τῶν τοῦ βασιλέως ἐγγά
νων, ὅτι μὴ καὶ τὴν κάτω καὶ κοίλην ἐπιφάνειαν
είχε κυκλίσκοις πεποικιλμένην χρυσοειδέσιν, ἀλλὰ
λείαν τελέως. Καὶ ἵνα τὰν μέσῳ παρέλθωμεν, έπειδήπερ πολλών μεταξὺ τῶν ἀπὸ γλώττης καὶ γνώμη;
γενομένων διαύλων καὶ κρίτων οὐδεμίαν ἑώρα περί
αὐτὸν γινομένην φιλάνθρωπον γνώμην καὶ προμη
θείας δεξίωσιν ὁ Βέκκος, ἀπεῖπεν ανακεκαλυμμένη
τη γλώττη τὴν ἕνωσιν. Ταῦτ' ἄρα καὶ ὑπερορίας
αὖθις ἐς τι πολίχνιον τῶν περὶ 1:θυνίαν παραλίων
πέμπεται ἅμα τοῖς ἀμφ' αὐτῷ· Μελιτηνιώτης δ
ἦσαν οὗτοι καὶ Μετοχίτης
Variorum
Pachymer. lib. vn, cap. 3.10, 55. DUCANG.
Pachymer. lib. vi. cap. 26, 51. Ducave.
V. Gloss. med. Græcit. in Πυραμίς. Ducasc.
notæ.
Georgius Metochites. Pachymer. lib. v,
cap. 35, de quo et ejus scriptis multa habet Allating
in Diatriba de Georgiis, pag. 345. Dutang,
(Δ.) Ἦν δ’ ὁ Μουζάλων οὗτος τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύων τότε καὶ τοῖς βασιλικοῖς καὶ δημοσίοις μεσιτεύων πράγμασι καὶ παρὰ τοῦ βασιλέως μεγίστην καρπούμενος τὴν αἰδῶ διά τε σοφίαν καὶ γῆρας μακρὰν καὶ ποικίλην ἐμπειρίαν πραγμάτων μετὰ φρονήσεως ἔχων. δι’ ἃ δὴ καὶ τιμήν τινα ταύτην ἔσχεν ἐξαίρετον μόνος τῶν πάλαι τὸ ὅμοιον αὐτῷ προειληφότων ἀξίωμα, καλύπτραν φορεῖν ἐπὶ κεφαλῆς χρυσοκοκκίνῳ κεκαλυμμένην ἐνδύματι, ὅσον τὸ ἄνω καὶ πρὸς τῇ πυραμίδι τῆς ἐπιφανείας χῦμα, ἐν τούτῳ παραλλάττουσαν μόνῳ τοῦ παραπλησίαν εἶναι καθάπαξ τῇ τῶν τοῦ βασιλέως ἐγγόνων, ὅτι μὴ καὶ τὴν κάτω καὶ κοίλην ἐπιφάνειαν εἶχε κυκλίσκοις πεποικιλμένην χρυσοειδέσιν, ἀλλὰ λείαν τελέως. καὶ ἵνα τἀν μέσῳ παρέλθωμεν, ἐπειδήπερ πολλῶν μεταξὺ τῶν ἀπὸ γλώττης καὶ γνώμης γενομένων διαύλων καὶ κρότων οὐδεμίαν ἑώρα περὶ αὐτὸν γινομένην φιλάνθρωπον γνώμην καὶ προμηθείας δεξίωσιν ὁ Βέκκος, ἀπεῖπεν ἀνακεκαλυμμένῃ τῇ γλώττῃ τὴν ἕνωσιν. ταῦτ’ ἄρα καὶ ὑπερορίας αὖθις ἔς τι πολίχνιον τῶν περὶ Βιθυνίαν παραλίων πέμπεται ἅμα τοῖς ἀμφ’ αὐτῷ· Μελιτηνιώτης δ’ ἦσαν οὗτοι καὶ Μετοχίτης.317 [A. c. 1982 AD 1328] BYZANTINE HISTORIE LIB. VI. [MP. ANDRONIC. SEN.]
parte destitutas publico judicio causam disceptari
quippe aut judices praesentia conspectuque suo et
postulǝbat; forte ut duorum alterum consequeretur:
oratione molliturus, aut saltem omnibus ostensurus quam immisericordes et duri iidem essent.
μένη ψυχαγωγίας, ὁπόσα τὰς ἀναγκαίας επικουφίζουσι χρείας. Πανταχόθεν οὖν ἐς ἀμηχανίαν κατε
νεχθεὶς ἐζήτει διαλύσασθαι κρίσει δημοτελεῖ τὰ ἐγὼ
χλήματα, ἵνα δυοῖν ἴσως ἐπιτύχοι θατέρου· ἡ γὰρ
φιλανθρωποτέρους τῇ παρουσίᾳ καὶ τῇ αὐτοπροσ
ἀπῳ θέᾳ καὶ ὁμιλία τοὺς δικαστὰς ἐργάσασθαι· ἤ τό γε δεύτερον, κατάδηλον θεῖναι τοῖς ἅπασι τὸ ἀσυμ
παθὲς αὐτῶν καὶ ἀμείλικτον.
III. Quæ cum andisset imperator, non negligenda
esse judicavit. Sparsa quippe suspicione credituros vulgo injuriam homini fieri, atque adeo multis conviciis proscissum iri a populo eos qui injuriam facere viderentur: quæ convicia cum mune
mussitarentur, aliquot deinde revolutis annis in
apertam lucem eruptura essent. Multa enim males
Γ. Ταῦτα ἀκούοντι τῷ βασιλεῖ εὖ ἔχειν οὐκ ἔδοξε
περιφρονητέα κείσεσθαι τοῦ λοιποῦ. Διασκεδασθήσε
σθαι γὰρ ἂν ὑπόνοιαν ἐς τοὺς τῶν πολλῶν λογι
σμούς, ἀδικεῖσθαι τὸν ἄνδρα· καὶ ἔσται κατὰ τῶν
δοκούντων ἀδικεῖν ἐκ τοῦ δήμου λοιδορία μακρά,
νῦν μὲν ὑπ᾽ ὀδόντα ψιθυριζομένη, μετὰ δὲ κύκλους
ἔστιν οὓς ἐνιαυτῶν ἀνακεκαλυμμένη καὶ ὕπαιθρος.
Πολλαὶ γὰρ λοιδορίαι, πολλὰ δὲ καὶ ἐγκώμια περι- dicta, multas etiam laudationes præter aquitatem
τρέχουσε τὸν αἰῶνα μὴ πάνυ σὺν δίκῃ· ἐκεῖναι μὲν
καθ' ὧν οὐκ ἠδίκησαν, ταῦτα δὲ καθ' ὧν οὐδὲν ἄξιον
ἱπεπράχεσαν. Δεῖν οὖν ἐνομίσθη πάντας συνηθροικάτι περὶ τὰ βασίλεια, ὅσοι τε τῶν ἀρχιερέων καὶ
ὅσοι τοῦ κλήρου, ὅσοι τε τῆς συγκλήτου καὶ ὅσοι τῶν
ἐλλογέμων, ἐν τοσῷδε θεάτρῳ περιφανῆ τὴν ἐκείνου
ποιήσασθαι κρίσιν. Οὗ γενομένου καὶ τοῦ Βέκκου
περιόντος εἰς μέσους καὶ πάντα τῇ γενναίᾳ παλάμῃ
της γλώττης σφοδρώς συγκυκῶντος καὶ ἀναξαίνον
τοῦ, ὁπότε οι τἀσφαλὲς περιέποντες δόγμα ἐπέφ:-
ρον, εἰ μὴ Γρηγόριος ὁ πατριάρχης καὶ Μουζάλων δ
μέγας λογοθέτης σοφίας περιουσία καὶ Γραφῶν ἱερῶν ἐκλογαῖς ἀντεῖχον καὶ τὸν σφοδρὸν ἐκεῖνον χει
μῶνα τῆς παλαμναίας ἐκείνης ἀνέστελλον γλώττης,
τάχ' ἂν τὸ ψεῦδος κατὰ τῆς ἀληθείας ἐλάμβανε
Tim.
per omne ævum circumferri, illa in cos qui nihil
mali commiserint, has in eos qui nibil lande
dignum gesserint. Visum est igitur oportere convocatis in regiam universis pontificibus, clericis,
senatoribus 170 et viris doctis illustre in tanto
theatro fieri de illo judicium. Quo facto cum Vecrus
in medium prodiisset, atque omnia eloquentia vi
confunderet ac refutaret, quæ sani dogmatis defen -
sores objiciebant, fortasse mendacium veritatem
vicisset, et curiosa diligentia virtutem superas>cl,
nisi Gregorius patriarcha et Muzalo magnus logotheta doctrinæ copia et sacræ Scripturæ se.ectiz
testimoniis ei restitissent, et ingentem illam exitiosæ linguæ tempestatem sedassent.
κράτος καὶ τῆς ἀρετῆς ἡ περιεργία τὸ πλέον έχε
IV, Erat autem is Muzalo magna tunc apud principem auctoritate, atque in imperatoriis et publi
cis negotiis velut arbiter versabatur, et maximo in
honore habebatur ab Andronico ob eruditionem et
senectutem, longo ac vario rerum usu prudentiaque
instructus. Quibus de causis eximius ci soli ex
omnibus, qui eodem munere olim.functi fuerant,
hic honos est habitus, ut calyptram in capite gestaret purpureo aureoque panno circumdatam, superiore scilicet parte, qua patet superficies pyramidi
imposita, plane similem ei quam imperatorumi nepoles gestant, hoc uno excepto, quod non etiam
inferiorem el cavam superficiem habebat circulis
auratis variatam, sed prorsus lævem. Ut autem ca
quæ intercesserunt prætereamus, Veccus post unultas disputationes et magnum linguæ strepitum emin
nullam pro se clementem ferri sententiain, nullam
suorum commodorum 171 rationem haberi cer•
neret, unionem aperte repudiavit. Quapropter de
nuo in exsilium in oppidulum quoddam Bithyniae
maritimum cum sociis suis mittitur. Erant autem
ii Meliteniotes et Metochita.
Δ', Ην δ' ὁ Μουζάλων οὗτος τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύων τότε καὶ τοῖς βασιλικοῖς καὶ δημοσίοις
μεσιτεύων πράγμασι καὶ παρὰ τοῦ βασιλέως μεγία
στην καρπούμενος τὴν αἰδῶ διά τε σοφίαν καὶ γῆρας,
μακρὰν καὶ ποικίλην εμπειρίαν πραγμάτων μετά
φρονήσεως ἔχων. Δι' & δὴ καὶ τιμήν τινα ταύτην
ἔσχεν ἐξαίρετον μόνος τῶν πάλαι τὸ ὅμοιον αὐτῷ
προειληφότων ἀξίωμα, καλύπτραν φορεῖν ἐπὶ κεφα
τῆς χρυσοκοκκίνῳ κεκαλυμμένην ἐνδύματι, (Ρ. 404]
ὅσον τὸ ἄνω καὶ πρὸς τῇ πυραμίδι τῆς ἐπιφανείας
χύμα, ἐν τούτῳ παραλλάττουσαν μόνο τοῦ παραπλησίαν είναι καθάπαξ τῇ τῶν τοῦ βασιλέως ἐγγά
νων, ὅτι μὴ καὶ τὴν κάτω καὶ κοίλην ἐπιφάνειαν
είχε κυκλίσκοις πεποικιλμένην χρυσοειδέσιν, ἀλλὰ
λείαν τελέως. Καὶ ἵνα τὰν μέσῳ παρέλθωμεν, έπειδήπερ πολλών μεταξὺ τῶν ἀπὸ γλώττης καὶ γνώμη;
γενομένων διαύλων καὶ κρίτων οὐδεμίαν ἑώρα περί
αὐτὸν γινομένην φιλάνθρωπον γνώμην καὶ προμη
θείας δεξίωσιν ὁ Βέκκος, ἀπεῖπεν ανακεκαλυμμένη
τη γλώττη τὴν ἕνωσιν. Ταῦτ' ἄρα καὶ ὑπερορίας
αὖθις ἐς τι πολίχνιον τῶν περὶ 1:θυνίαν παραλίων
πέμπεται ἅμα τοῖς ἀμφ' αὐτῷ· Μελιτηνιώτης δ
ἦσαν οὗτοι καὶ Μετοχίτης
Variorum
Pachymer. lib. vn, cap. 3.10, 55. DUCANG.
Pachymer. lib. vi. cap. 26, 51. Ducave.
V. Gloss. med. Græcit. in Πυραμίς. Ducasc.
notæ.
Georgius Metochites. Pachymer. lib. v,
cap. 35, de quo et ejus scriptis multa habet Allating
in Diatriba de Georgiis, pag. 345. Dutang,
PG 148:319(Ε.) Ἐγὼ δ’ ἐκεῖνο οὐκ οἶδ’ ὅπως παραῤῥυέν μου τῆς μνήμης ἐπαναλήψομαι. μετὰ γὰρ τὴν περὶ τὸ Ἀτραμύτιον πυρκαϊὰν ἐκείνην τῶν βίβλων τῆς Ἔριδος ἐς τὸ Βυζάντιον ἅπαντες συνδραμόντες οἱ τὸν ζῆλον ὑποκρινόμενοι καὶ τὰς μητροπόλεις καὶ τἄλλα τῶν ἀξιωμάτων τὰ μὲν ἤδη διανειμάμενοι, τὰ δὲ μέλλοντες, καθαίρεσιν παντελῆ τῶν ἀρχιερέων καὶ τοῦ κλήρου παντὸς, ὅσοι τῷ βασιλεῖ Μιχαὴλ τοῦ δόγματος ἐκοινώνησαν, πρὸς ἀπήνειαν κατεψηφίσαντο οὔτε μετρίως οὔτ’ ἀνθρωπίνως τῇ τύχῃ χρησάμενοι. δῆμος γὰρ ὄντες τὸ πλεῖστον ἀγοραῖος καὶ ἀνώμαλος καὶ αὐθάδης χθὲς καὶ πρώην οὔπω βασιλέως ἠξιωμένοι θεάσασθαι πρόσωπον κἄπειτ’ ἐξαίφνης καὶ παρ’ ἀξίαν πλουσίας ἀπολελαυκότες αὐτοῦ τῆς εὐμενείας μείζω τε ἐφρόνησαν τῆς ἑαυτῶν τύχης καὶ τῶν μεθυόντων οὐδὲν ἄμεινον διετέθησαν. παρὰ γὰρ τοῦ βασιλέως τὸ ἐνδόσιμον εἰληφότες, ἅτε μικροῦ πρὸς ἅπαντα τούτοις ὑπείκοντος διὰ τὴν φλέγουσαν ἔφεσιν, ἣν ἐν καρδίᾳ πρὸς τὴν τῆς ἐκκλησίας ἔτρεφεν ἕνωσιν, κατὰ πολλήν τινα ἤδη τὴν ἄδειαν καθ’ ὧν ἔμελλον τὴν ἄτιμον ἐκείνην ψῆφον ἐπενεγκεῖν, πάντας ὡς πρόβατα πρὸς τὸν ἐν Βλαχέρναις συνήθροισαν μέγαν νεών.319 [A. m. 6791 an 0856]
V. Ego vero illud resumam, quod mihi nescio
quomodo e mentoria exciderat. Nam post Atramyltenum illud rixosorum librorum incendium
omnes ¡¡ qui studium religionis simulabant, metroproles et caleras dignitates alias jain partiti, alias
deinde partituri, plenissimam abrogationem pontificum et clericorum omnnium qui Michaeli imperatori assensi fuissent, inclementer decreverunt, fortuna non moderate nec humaniter usi. Nam cum de
plebe circumforanea et rudi et stolide ſeroci plerique essent, quibus paulo ante ne vultum quidem
imperatoris intueri licuisset, iidemque derepente
prolixam erga se ejus voluntatem præter meritum
experirentur, majores sua conditione animos sumpserunt, ut ab hominibus ebriis nihil distarent. Nam
potestate ab imperatore accepta, quippe qui eis
propter ardentem quam animo fovebat unienda
Ecclesia cupiditatem nihil non concedaret, plane
securi jam, eos omnes contra quos ignominiosum
illud suffragium laturi erant, velut pecudes in
magnum Blachernium templum congregarunt:
qui supplicibus et verbis et vestibus conuiserationem elicere cum studerent, et similia 172 exempla proferrent, in quibus veterum humanitas elusisset, maxime autem commemorarent ulrinsque
Iconomachiæ tempora, atque ut ii qui gravius deliquerant humanos tunc experti essent orthodox
sententiæ defensores, et suum aliqui locum retinuissent: tamen hi ab immanitate decreti sui nullo
modo recedendum putaverunt, sed omnem clementiam, omnem misericordiam improbitatis Auctus in
iparis Atlantici fundum videntur dejecisse. Tanta
Invidia in medio sacri illius collegii bacchabatur;
adeo sæva tempestas præclaram illam concordianı
vixdum initam ludibrio habebat.
VI. Quis autem adeo durus est et animo adamantino, ut contumeliam illat et maximam inhouani
Lalem referre queal, qua contra miseros episcopos
Ε. Ἐγὼ δ' ἐκεῖνα οὐκ οἶδ' ὅπως παρέμενεν μου
τῆς μνήμης επαναλήψομαι. Μετὰ γὰρ τὴν περὶ το
Ατραμύτιον πυρκαῖον ἐκείνην τῶν βίβλων τῆς
ριδος ἐς τὸ Βυζάντιον ἅπαντες συνδραμόντες οι τὴν
ζῆλον ὑποκρινόμενοι καὶ τὰς μητροπόλεις καὶ τἆλλα
τῶν ἀξιωμάτων τὰ μὲν ἤδη διανειμάμενοι, τὰ δὲ
μέλλοντες, καθαίρεσιν παντελῆ τῶν ἀρχιερέων καὶ
τοῦ κλήρου παντός, ὅσοι τῷ βασιλεῖ Μιχαὴλ τοῦ
δόγματος ἐκοινώνησεν, πρὸς ἀπήνειαν κατεψηφί
σαντο ούτε μετρίως οὔτ᾽ ἀνθρωπίνως τῇ τύχῃ χρησ
σάμενος. Δήμος γὰρ ὄντες τὸ πλεῖστον ἀγοραῖος καὶ
ανώμαλος καὶ αὐθάδης, χθὲς καὶ πρώην οὔπω βασι
λέως ἠξιωμένοι θεάσασθαι, πρόσωπον κάπειτ' ἐξαί.
φνης καὶ παρ' ἀξίαν πλουσίας ἀπολελαυκότες αὐτοῦ
τῆς εὐμενείας, μείζω τε ἐφρόνησαν τῆς ἑαυτῶν τύ
χης, καὶ τῶν μεθυόντων οὐδὲν ἄμεινον διετέθησαν.
Παρὰ γὰρ τοῦ βασιλέως τὸ ἐνδόσιμον εἰληφότες, άτε
μικροῦ πρὸς ἅπαντα τούτοις ὑπείκοντος διὰ τὴν φλέ
γούσαν ἔφεσιν, ἣν ἐν καρδίᾳ πρὸς τὴν τῆς Ἐκκλη
σίας έτρεφεν ἔνωσιν, κατά πολλήν τινα ἤδη τὴν ἄδειαν
καθ' ὧν ἔμελλον τὴν ἄτιμον ἐκείνην ψῆφον ἐπενε γο
κεῖν, πάντας ὡς πρόβατα πρὸς τὸν ἐν Βλαχέρναις
συνήθροισαν μέγαν νεών. αν πολλὰ πρὸς οἶκτον
εἰσαγόντων καὶ σχήματα καὶ βήματα καὶ φιλανθρ
πίας ὅμοια τῶν παλαιῶν ὑποδείγματα, τά τε άλλα,
καὶ ὅσα ἐπὶ τῶν χρόνων όπωσδηποτούν τῆς διπλῆς
εικονομαχίας ἐγένοντο, όπως χείρονα τῶν νῦν πι
πραχότες͵ ἐκεῖνοι φιλανθρώπων τε ἀπέλαυσαν τῶν
ὕστερον τῆς ὀρθοδοξίας προστάντων κἀτὶ τῆς τά
Ο ξεως ἧς ἕκαστος έλαχεν ἔμειναν ἔνιοι, ἀπαλλαγὴν
τῆς θηριώδους γνώμης οὐκ ἔγνωσαν οὐδ᾽ ὁπωσούν
εἰληφέναι· ἀλλὰ πάντα φειδώ τε καὶ οἶκτον οἱ τῆς
κακίας ἀπειληφότες κλύδωνες ἐς Ατλαντικού πελά
γους πυθμένας ὡς ἔοικε κατεβάπτισαν. Οὕτω πολύς
τις ἐχόρευε φθόνος ἐν μέσῳ τοῦ ἱεροῦ συλλόγου εκείνου καὶ μάλα πικρός κατωρχεῖτο κλύδων εὐθὺς ἐξαρ
χῆς τῆς καλῆς ὁμονοίας ἐκείνης.
[Ρ. 105] Γ'. 'Αλλὰ τίς οὕτω σκληρὸς καὶ ἀδαμαν
είνην ἔχων ψυχὴν διηγήσαιτο τὴν ὕβριν ἐκείνην καὶ
μεγίστην ἀπανθρωπίαν, ᾗ κατὰ τῶν ἀθλίων έχρή
σα το ἐπισκόπων καὶ ὅσοι τοῦ ἱερατικού καταλόγου;
μετὰ γὰρ τὰς ἀπὸ γλώττης λοιδορίας είτε προσε
τας τον οἱ τῆς προεδρίας τοὺς ὑφεδρεύοντας λαβομέν
νους τῶν ἐπὶ κεφαλῆς καλυμμάτων ἐκείνων βίπτειν
αὐτὰ κατὰ γῆς ἐπιβοῶντας το, Ανάξιος τρίςἄλλους δὲ ἄλλων τὰ ἱμάτια περιδύειν ἐπὶ τῶν κρεσπέδων ἐπὶ κεφαλῆς ἀντιστρόφως αίροντας καὶ τὰ
Ανάξιος, αὖθις ἐπιβοῶντας τρὶς, ἔπειτα ὠθισμῷ καὶ
βίᾳ καὶ τοῖς ἐπὶ κόρρης βαπίσμασιν ὥς τινας
τῶν ἀνδροφόνων, ἐξελαύνειν τοῦ ἱεροῦ. Ταῦτα οἱ δ
και οι κριταὶ καὶ τοῦ Εὐαγγελίου μύσται. Ὁ δὲ φιλο
άνθρωπος Ἰησοῦς καὶ Σωτὴρ καὶ τὸν λῃστὴν πως
εδέξατο καὶ τοῦ προδότου την μετάνοιαν, είπερ
κακείνῳ πρὸς βουλήσεως ην, άσμενος ἐπίθει καὶ
Variorum nota.
et universos ordinis sacerdotalis ministros usi sunt?
Nam post verborum convicia præsides inferioribus
imperabant, ut direptos illis pileos humi abjicerent, ter acclamantes, Indignus est: alios vero
aliorum vestes exuere, casque a fimbria inversas
supra caput attollere, atque iterum ter acclamare
jubebant, Indignus est: deinde pulsatione et vi el
alapis in cos impactis tanquam sicarios templo
extrudere. Hæc justi illi judicos et Evangelii sacerdotes. At humanissimus Jesus Salvator etiam intronem admisit, et proditoris' poenitentiam, modo
inse voluisset, desideravit et exspectavit. 173 Proinle sero illi quidem, sel justs tamen punas luerunt, et debitam mercedem acceperunt. Neque
Pachymer. lib. vi, cap. 17, 18, 19. Ducang.
Vide Gloss. med. Graerit. in Αξιος. DuCAM.
Quomodo S. Ignatium patr. Constantinop.
degradatum ac pessime vexatum a Phitianis seribit Nicetas Paphlago in illins Vita p. 1207: "Maz
δὲ οἱ κολαφίζοντες καὶ ταλαιπωρούντες αὐτ...
DUCANG.
PG 148:321ὧν πολλὰ πρὸς οἶκτον εἰσαγόντων καὶ σχήματα καὶ ῥήματα καὶ φιλανθρωπίας ὅμοια τῶν παλαιῶν ὑποδείγματα, τά τε ἄλλα, καὶ ὅσα ἐπὶ τῶν χρόνων ὁπωσδηποτοῦν τῆς διπλῆς εἰκονομαχίας ἐγένοντο, ὅπως χείρονα τῶν νῦν πεπραχότες ἐκεῖνοι φιλανθρώπων τε ἀπέλαυσαν τῶν ὕστερον τῆς ὀρθοδοξίας προστάντων κἀπὶ τῆς τάξεως ἧς ἕκαστος ἔλαχεν ἔμειναν ἔνιοι, ἀπαλλαγὴν τῆς θηριώδους γνώμης οὐκ ἔγνωσαν οὐδ’ ὁπωσοῦν εἰληφέναι· ἀλλὰ πάντα φειδώ τε καὶ οἶκτον οἱ τῆς κακίας ἀπειληφότες κλύδωνες ἐς Ἀτλαντικοῦ πελάγους πυθμένας ὡς ἔοικε κατεβάπτισαν. οὕτω πολύς τις ἐχόρευε φθόνος ἐν μέσῳ τοῦ ἱεροῦ συλλόγου ἐκείνου καὶ μάλα πικρὸς κατωρχεῖτο κλύδων εὐθὺς ἐξαρχῆς τῆς καλῆς ὁμονοίας ἐκείνης. (2.) Ἀλλὰ τίς οὕτω σκληρὸς καὶ ἀδαμαντίνην ἔχων ψυχὴν διηγήσαιτο τὴν ὕβριν ἐκείνην καὶ μεγίστην ἀπανθρωπίαν, ᾗ κατὰ τῶν ἀθλίων ἐχρήσαντο ἐπισκόπων καὶ ὅσοι τοῦ ἱερατικοῦ καταλόγου; μετὰ γὰρ τὰς ἀπὸ γλώττης λοιδορίας εἶτα προσέταττον οἱ τῆς προεδρίας τοὺς ὑφεδρεύοντας λαβομένους τῶν ἐπὶ κεφαλῆς καλυμμάτων ἐκείνων ῥίπτειν αὐτὰ κατὰ γῆς ἐπιβοῶντας τὸ, ἀνάξιος, τρίς·321 [Α. C. 1989 AD 128] ΒΥΖΑΝTINE HISTORI.E IIB. VI. [ΜΕ ANDRONIC. SEN.}
γιορτέρει. Ταύτη το: καὶ βραδέως μὲν, ἀλλ' εὗρεν Λ' enim novorum istorum legislaturum ac judicum
καὶ οὗτοι τὴν δίκην ὀψὲ, τὴν ἀξίαν ἐπάγουσαν ἀντι- ullus ir sua dignitate decessit: sed turpissime suis
μέτρησιν. Οὐδὲ γὰρ οὐδεὶς τῶν νέων τούτων pulsi sedibus, ut postea dicemus, pre animi agri
νομοθετῶν καὶ κριτῶν ἐν τῇ οἰκείᾳ τετελευτήκει tudine vitam abruperunt.
τιμή· ἀλλ᾽ αίσχιστα τῶν οἰκείων ἐξελαθέντες θρόνων, ὡς προϊόντες ἐνοῦμεν, βέλεσι λύπης τοῦ ζην
ἀπεράγησαν.
Ζ΄. Μετὰ ταῦτα τοίνυν ὁ βασιλεὺς ἐς μνήμην
ἐληλυθώς ὧν ὁ πατὴρ ἐπεπράχει κατὰ τοῦ νέου
Ιωάννου τοῦ Λάσκαρι, ήπερ ἡ τῆς βασιλείας μάλ.
λον προσήκε διαδοχή, καὶ δείσας μή τῆς δίκης ὀψὲ
ποτε διαναστάσης τὰ ὅμοια ἔσται καὶ αὐτὸς πεπονθύς, ἀφαίρεσιν δηλαδή βασιλείας καὶ ὀφθαλμῶν,
ἐζήτει καθώσον ἐξῆν τὸ προσῆκον ἐπενεγκεῖν τῷ
τραύματι φάρμακον. Συνετὸς γὰρ ὧν οἶδεν ὡς πολύ
λάκις κὰν τῷδε τῷ βίῳ τὸ θεῖον φιλεῖ κατὰ στάθμην
δικαίαν τῶν πεπραγμένων τὰ τέλη βραβεύειν ὁποῖα
ποτ' ἂν ᾖ, ἵνα δραστική εις τοῦτο παραίνεσις τῷ
βίην ἐμπολιτεύηται, Ιταμῶς ἀπειλοῦσα, οἱ τινές ποτ'
ἄρα εἶεν οἱ τὴν ἄνωθεν ἐποπτεύουσαν δίκην κατά
πιν τῶν οἰκείων τιθέμενοι βουλευμάτων. Εἰ γὰρ μή
καὶ αὐτὸς αἵρεσιν οὐδηντινοῦν συνεργὴν ἐδεδώκει τῇ
γνώμη καὶ χειρὶ τοῦ πατρὸς τῆς τότε βρεφικής ήτ
λικίας καιρὸν οὐκ ἐχούσης, διὰ τὸ τῶν σωματικῶν
ὀργάνων οὐκ ἐντελὲς ἐμφανίζειν τὴν ἐν τοῖς κόλποις
τῆς ψυχῆς κεκρυμμένην αίρεσίν τε καὶ βούλησιν·
ἀλλ' οὖν δι' αὐτὸν ὅμως τὸν τοσοῦτον τῆς ἀδικίας
ἀνῆψε πυρσὸν ἐκεῖνος, ὡς μὴ τοῦ γνησίου παρόντος
καὶ ὑγιαίνοντος διαδόχου στερείτο τῆς βασιλείας αύτ
τός. Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ σφοδροῖς τοῖς τῆς συνειδήσεως
κέντροις πληττόμενος ἧκε παρὰ τὸν τυφλωθέντα δι'
αὐτὸν παρὰ τοῦ [Ρ. 400] πατρὸς Ἰωάννην τὸν Λάσκα
μεν, ἔν τινι πολιχνίῳ τῆς Βιθυνίας φρουρούμενου, εψόμενός τε ἅμα αὐτὸν καὶ τὰ εἰκότα παραμι
θησόμενος καὶ πρός γε ἔτι τὰ πρὸς τὴν χρείαν
άφθονα πάντα παρέξων αὐτῷ διὰ βίου· δ δὴ καὶ
πεπραχὼς καὶ πράττεσθαι προστεταχὺς ἄσμενος ἐκείθεν απῄει πρὸς ἕως τὰς διατριβὰς ἐπὶ ῥητοῖς ποιο
ησόμενος, στρατηγική; θ' εἵνεκα ἐμπειρίας καὶ δεξιάς
τινος ἀπειλῆς τῶν βαρβάρων, πρὸς συστολήν αξονεί
τους συνωθούσης αὐτούς, ὡς μὴ ἀδεῶς ὁπότε καὶ
μά;.
Vll. Post hac imperator recorlatus, quo pacto
pater cum adolescente Joanne Lascari egisset, ad
quem imperii successio magis quam ad se pertineret, ac veritus ne vindicta tandem expergiscente
eodem et ipse modo tractaretur, et oculos una cum
imperio amitteret, convenientia vulneri ntelicamenta statuit adhibere. Qua enim erat prudentia,
non ignorabat, Deum sæpenumero etiam in hac
vita facinorum exitus ad justitiae normam diriger",
qualiacunque ea perpetrata sint, ut documentum
istud efficax sit, quod hominum vitam emendet,
et atrocibus minis perterreat eos qui suis ipsorum
consiliis postponunt Numinis viudictam bumanis
rebus invigilantem. Etsi enim patris consilium aut
factum nullo ipse animi motu libero adjuverat,
propterea quod illo tempore infans erat, adeoque
nondum poterat infirmis adhuc corporis facultatibus latentem animi affectum ac voluntatem decla -
rare: tamen idcirco pater scelere illo se contaminarat, ne filius, legitimo et sano hærede superstiţe,
imperio privaretur. llis de causis, cum vehementius conscientiæe stimulis 174 pungeretur, ad
Joannem Lascarim, qui sua causa a patre excæcatus fuerat, et in quodam Bithyniæ oppidulo custodiebatur, abiit, tum ut videret eum, tum ut consolaretur; prætereaque omnia, quæ usui esse possent
abunde ei, quoad victurus esset, suppeditaret.
Quod cum fecisset ac feri jussisset, latus inde versus Orientem progressus est, certis de causis ihi
commoraturus: turn ut rei militaris usum corsequeretur; tuin it minis prudenter intentatis lerrorem Barbaris incuteret, ne impune quoties et quo
vellent in Romanos fines irrumperent.
ὅποι βούλοιντο ἐπελαύνοιεν ἐς τὰς Ῥωμαίων νο
CAPUT III.
Quinam Andronico auctores fuerint, ne sumptum faceret in classem. Quam funestum id consilium rei Romane fuerit. Latinorum vires ex eo aucta. Piraticarum navium audacia. Gasmalica turba oἱ ἱκομία
dispersa. Neglectæ triremes multæ pereunt. Paucæ incolumes servalæ.
Α'. Εν τούτοις γε μὴν τῶν πραγμάτων όντων
βουλὴν τῷ βασιλεῖ παρεισάγουσι τινες τῶν πάντα
1. lloc rerum statu nonnulli ex iis qui principibus gratiücari in omni re student, imperatori
Variorum nolæ.
Pachymer. lib. vu, cap. 23. Ducasc.
Pachymer. lib. vu, cap. 36. DUCANG.
Pachymer, τῇ τῶν Νικητιάτων τῆς Δαχχυεύξης φρωρ.φ. DUCANG.
Neque tantum ut miserum principem solaretur, sed et ut ab eo voluntariam imperii cessionem ad legitimam principatus possessionem eliceret,
It ait Pachymeres. Id paulo fusius narrat Phranzes,
lib. 1. cap. 7, hisce veabis: Cum porro in urbem ve.
uiens recordatus esscl facinoris quod pater in ados
lescentem Joannem Lascarim, cui potius imperium
debebatur, perpetrasset, conscientia stimulatus, MɩOderationemque virtutibus reliquis anteponens, ad eum,
qui ipsius causa oculos perdiderat, in oppidulo quvdam Bithyniæ habitantem invisendum accessit: quem
in monastico humilitatis habitu reperiens, oratione
consolatoria permulsit, veniam petens, quod se ignorante pater in illum crudeliter consuluisset. Quod si
posset et illi placeret, etiam dimidium imperii se illi
ccssurum ostendit, ut ad amplam polestatem subiret.
Præterea ad vitam degendam necessaria illi omniu
affatim, quoad superaret, suppeditarit. DUCANG
Pachymer. lib. vi. cap. 26; lib. Is. cap. 18.
DUCANG.
ἄλλους δὲ ἄλλων τὰ ἱμάτια περιδύειν ἀπὸ τῶν κρασπέδων ἐπὶ κεφαλῆς ἀντιστρόφως αἴροντας καὶ τὸ, ἀνάξιος, αὖθις ἐπιβοῶντας τρὶς, ἔπειτα ὠθισμῷ καὶ βίᾳ καὶ τοῖς ἐπὶ κόῤῥης ῥαπίσμασιν, ὥς τινας τῶν ἀνδροφόνων, ἐξελαύνειν τοῦ ἱεροῦ. ταῦτα οἱ δίκαιοι κριταὶ καὶ τοῦ εὐαγγελίου μύσται. ὁ δὲ φιλάνθρωπος Ἰησοῦς καὶ σωτὴρ καὶ τὸν λῃστὴν προσεδέξατο καὶ τοῦ προδότου τὴν μετάνοιαν, εἴπερ κἀκείνῳ πρὸς βουλήσεως ἦν, ἄσμενος ἐπόθει καὶ ἐκαρτέρει. ταύτῃ τοι καὶ βραδέως μὲν, ἀλλ’ εὗρον καὶ οὗτοι τὴν δίκην ὀψὲ, τὴν ἀξίαν ἐπάγουσαν ἀντιμέτρησιν. οὐδὲ γὰρ οὐδεὶς τῶν νέων τούτων νομοθετῶν καὶ κριτῶν ἐν τῇ οἰκείᾳ τετελευτήκει τιμῇ· ἀλλ’ αἴσχιστα τῶν οἰκείων ἐξελαθέντες θρόνων, ὡς προϊόντες ἐροῦμεν, βέλεσι. λύπης τοῦ ζῇν ἀπεῤῥάγησαν. (Ζ.) Μετὰ ταῦτα τοίνυν ὁ βασιλεὺς ἐς μνήμην ἐληλυθὼς ὧν ὁ πατὴρ ἐπεπράχει κατὰ τοῦ νέου Ἰωάννου τοῦ Λάσκαρι, ᾧπερ ἡ τῆς βασιλείας μᾶλλον προσῆκε διαδοχὴ, καὶ δείσας μὴ τῆς δίκης ὀψέ ποτε διαναστάσης τὰ ὅμοια ἔσται καὶ αὐτὸς πεπονθὼς, ἀφαίρεσιν δηλαδὴ βασιλείας καὶ ὀφθαλμῶν, ἐζήτει καθόσον ἐξῆν τὸ προσῆκον ἐπενεγκεῖν τῷ τραύματι φάρμακον.321 [Α. C. 1989 AD 128] ΒΥΖΑΝTINE HISTORI.E IIB. VI. [ΜΕ ANDRONIC. SEN.}
γιορτέρει. Ταύτη το: καὶ βραδέως μὲν, ἀλλ' εὗρεν Λ' enim novorum istorum legislaturum ac judicum
καὶ οὗτοι τὴν δίκην ὀψὲ, τὴν ἀξίαν ἐπάγουσαν ἀντι- ullus ir sua dignitate decessit: sed turpissime suis
μέτρησιν. Οὐδὲ γὰρ οὐδεὶς τῶν νέων τούτων pulsi sedibus, ut postea dicemus, pre animi agri
νομοθετῶν καὶ κριτῶν ἐν τῇ οἰκείᾳ τετελευτήκει tudine vitam abruperunt.
τιμή· ἀλλ᾽ αίσχιστα τῶν οἰκείων ἐξελαθέντες θρόνων, ὡς προϊόντες ἐνοῦμεν, βέλεσι λύπης τοῦ ζην
ἀπεράγησαν.
Ζ΄. Μετὰ ταῦτα τοίνυν ὁ βασιλεὺς ἐς μνήμην
ἐληλυθώς ὧν ὁ πατὴρ ἐπεπράχει κατὰ τοῦ νέου
Ιωάννου τοῦ Λάσκαρι, ήπερ ἡ τῆς βασιλείας μάλ.
λον προσήκε διαδοχή, καὶ δείσας μή τῆς δίκης ὀψὲ
ποτε διαναστάσης τὰ ὅμοια ἔσται καὶ αὐτὸς πεπονθύς, ἀφαίρεσιν δηλαδή βασιλείας καὶ ὀφθαλμῶν,
ἐζήτει καθώσον ἐξῆν τὸ προσῆκον ἐπενεγκεῖν τῷ
τραύματι φάρμακον. Συνετὸς γὰρ ὧν οἶδεν ὡς πολύ
λάκις κὰν τῷδε τῷ βίῳ τὸ θεῖον φιλεῖ κατὰ στάθμην
δικαίαν τῶν πεπραγμένων τὰ τέλη βραβεύειν ὁποῖα
ποτ' ἂν ᾖ, ἵνα δραστική εις τοῦτο παραίνεσις τῷ
βίην ἐμπολιτεύηται, Ιταμῶς ἀπειλοῦσα, οἱ τινές ποτ'
ἄρα εἶεν οἱ τὴν ἄνωθεν ἐποπτεύουσαν δίκην κατά
πιν τῶν οἰκείων τιθέμενοι βουλευμάτων. Εἰ γὰρ μή
καὶ αὐτὸς αἵρεσιν οὐδηντινοῦν συνεργὴν ἐδεδώκει τῇ
γνώμη καὶ χειρὶ τοῦ πατρὸς τῆς τότε βρεφικής ήτ
λικίας καιρὸν οὐκ ἐχούσης, διὰ τὸ τῶν σωματικῶν
ὀργάνων οὐκ ἐντελὲς ἐμφανίζειν τὴν ἐν τοῖς κόλποις
τῆς ψυχῆς κεκρυμμένην αίρεσίν τε καὶ βούλησιν·
ἀλλ' οὖν δι' αὐτὸν ὅμως τὸν τοσοῦτον τῆς ἀδικίας
ἀνῆψε πυρσὸν ἐκεῖνος, ὡς μὴ τοῦ γνησίου παρόντος
καὶ ὑγιαίνοντος διαδόχου στερείτο τῆς βασιλείας αύτ
τός. Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ σφοδροῖς τοῖς τῆς συνειδήσεως
κέντροις πληττόμενος ἧκε παρὰ τὸν τυφλωθέντα δι'
αὐτὸν παρὰ τοῦ [Ρ. 400] πατρὸς Ἰωάννην τὸν Λάσκα
μεν, ἔν τινι πολιχνίῳ τῆς Βιθυνίας φρουρούμενου, εψόμενός τε ἅμα αὐτὸν καὶ τὰ εἰκότα παραμι
θησόμενος καὶ πρός γε ἔτι τὰ πρὸς τὴν χρείαν
άφθονα πάντα παρέξων αὐτῷ διὰ βίου· δ δὴ καὶ
πεπραχὼς καὶ πράττεσθαι προστεταχὺς ἄσμενος ἐκείθεν απῄει πρὸς ἕως τὰς διατριβὰς ἐπὶ ῥητοῖς ποιο
ησόμενος, στρατηγική; θ' εἵνεκα ἐμπειρίας καὶ δεξιάς
τινος ἀπειλῆς τῶν βαρβάρων, πρὸς συστολήν αξονεί
τους συνωθούσης αὐτούς, ὡς μὴ ἀδεῶς ὁπότε καὶ
μά;.
Vll. Post hac imperator recorlatus, quo pacto
pater cum adolescente Joanne Lascari egisset, ad
quem imperii successio magis quam ad se pertineret, ac veritus ne vindicta tandem expergiscente
eodem et ipse modo tractaretur, et oculos una cum
imperio amitteret, convenientia vulneri ntelicamenta statuit adhibere. Qua enim erat prudentia,
non ignorabat, Deum sæpenumero etiam in hac
vita facinorum exitus ad justitiae normam diriger",
qualiacunque ea perpetrata sint, ut documentum
istud efficax sit, quod hominum vitam emendet,
et atrocibus minis perterreat eos qui suis ipsorum
consiliis postponunt Numinis viudictam bumanis
rebus invigilantem. Etsi enim patris consilium aut
factum nullo ipse animi motu libero adjuverat,
propterea quod illo tempore infans erat, adeoque
nondum poterat infirmis adhuc corporis facultatibus latentem animi affectum ac voluntatem decla -
rare: tamen idcirco pater scelere illo se contaminarat, ne filius, legitimo et sano hærede superstiţe,
imperio privaretur. llis de causis, cum vehementius conscientiæe stimulis 174 pungeretur, ad
Joannem Lascarim, qui sua causa a patre excæcatus fuerat, et in quodam Bithyniæ oppidulo custodiebatur, abiit, tum ut videret eum, tum ut consolaretur; prætereaque omnia, quæ usui esse possent
abunde ei, quoad victurus esset, suppeditaret.
Quod cum fecisset ac feri jussisset, latus inde versus Orientem progressus est, certis de causis ihi
commoraturus: turn ut rei militaris usum corsequeretur; tuin it minis prudenter intentatis lerrorem Barbaris incuteret, ne impune quoties et quo
vellent in Romanos fines irrumperent.
ὅποι βούλοιντο ἐπελαύνοιεν ἐς τὰς Ῥωμαίων νο
CAPUT III.
Quinam Andronico auctores fuerint, ne sumptum faceret in classem. Quam funestum id consilium rei Romane fuerit. Latinorum vires ex eo aucta. Piraticarum navium audacia. Gasmalica turba oἱ ἱκομία
dispersa. Neglectæ triremes multæ pereunt. Paucæ incolumes servalæ.
Α'. Εν τούτοις γε μὴν τῶν πραγμάτων όντων
βουλὴν τῷ βασιλεῖ παρεισάγουσι τινες τῶν πάντα
1. lloc rerum statu nonnulli ex iis qui principibus gratiücari in omni re student, imperatori
Variorum nolæ.
Pachymer. lib. vu, cap. 23. Ducasc.
Pachymer. lib. vu, cap. 36. DUCANG.
Pachymer, τῇ τῶν Νικητιάτων τῆς Δαχχυεύξης φρωρ.φ. DUCANG.
Neque tantum ut miserum principem solaretur, sed et ut ab eo voluntariam imperii cessionem ad legitimam principatus possessionem eliceret,
It ait Pachymeres. Id paulo fusius narrat Phranzes,
lib. 1. cap. 7, hisce veabis: Cum porro in urbem ve.
uiens recordatus esscl facinoris quod pater in ados
lescentem Joannem Lascarim, cui potius imperium
debebatur, perpetrasset, conscientia stimulatus, MɩOderationemque virtutibus reliquis anteponens, ad eum,
qui ipsius causa oculos perdiderat, in oppidulo quvdam Bithyniæ habitantem invisendum accessit: quem
in monastico humilitatis habitu reperiens, oratione
consolatoria permulsit, veniam petens, quod se ignorante pater in illum crudeliter consuluisset. Quod si
posset et illi placeret, etiam dimidium imperii se illi
ccssurum ostendit, ut ad amplam polestatem subiret.
Præterea ad vitam degendam necessaria illi omniu
affatim, quoad superaret, suppeditarit. DUCANG
Pachymer. lib. vi. cap. 26; lib. Is. cap. 18.
DUCANG.
συνετὸς γὰρ ὢν οἶδεν ὡς πολλάκις κἀν τῷδε τῷ βίῳ τὸ θεῖον φιλεῖ κατὰ στάθμην δικαίαν τῶν πεπραγμένων τὰ τέλη βραβεύειν ὁποῖά ποτ’ ἂν ᾖ, ἵνα δραστική τις τοῦτο παραίνεσις τῷ βίῳ ἐμπολιτεύηται, ἰταμῶς ἀπειλοῦσα, οἵ τινές ποτ’ ἄρα εἶεν οἱ τὴν ἄνωθεν ἐποπτεύουσαν δίκην κατόπιν τῶν οἰκείων τιθέμενοι βουλευμάτων. εἰ γὰρ μὴ καὶ αὐτὸς αἵρεσιν οὐδηντινοῦν συνεργὸν ἐδεδώκει τῇ γνώμῃ καὶ χειρὶ τοῦ πατρὸς, τῆς τότε βρεφικῆς ἡλικίας καιρὸν οὐκ ἐχούσης, διὰ τὸ τῶν σωματικῶν ὀργάνων οὐκ ἐντελὲς ἐμφανίζειν τὴν ἐν τοῖς κόλποις τῆς ψυχῆς κεκρυμμένην αἵρεσίν τε καὶ βούλησιν· ἀλλ’ οὖν δι’ αὐτὸν ὅμως τὸν τοσοῦτον τῆς ἀδικίας ἀνῆψε πυρσὸν ἐκεῖνος, ὡς μὴ τοῦ γνησίου παρόντος καὶ ὑγιαίνοντος διαδόχου στεροῖτο τῆς βασιλείας αὐτός. ταῦτ’ ἄρα καὶ σφοδροῖς τοῖς τῆς συνειδήσεως κέντροις πληττόμενος ἧκε παρὰ τὸν τυφλωθέντα δι’ αὐτὸν παρὰ τοῦ πατρὸς Ἰωάννην τὸν Λάσκαριν, ἔν τινι πολιχνίῳ τῆς Βιθυνίας φρουρούμενον, ὀψόμενός τε ἅμα αὐτὸν καὶ τὰ εἰκότα παραμυθησόμενος καὶ πρός γε ἔτι τὰ πρὸς τὴν χρείαν ἄφθονα πάντα παρέξων αὐτῷ διὰ βίου·321 [Α. C. 1989 AD 128] ΒΥΖΑΝTINE HISTORI.E IIB. VI. [ΜΕ ANDRONIC. SEN.}
γιορτέρει. Ταύτη το: καὶ βραδέως μὲν, ἀλλ' εὗρεν Λ' enim novorum istorum legislaturum ac judicum
καὶ οὗτοι τὴν δίκην ὀψὲ, τὴν ἀξίαν ἐπάγουσαν ἀντι- ullus ir sua dignitate decessit: sed turpissime suis
μέτρησιν. Οὐδὲ γὰρ οὐδεὶς τῶν νέων τούτων pulsi sedibus, ut postea dicemus, pre animi agri
νομοθετῶν καὶ κριτῶν ἐν τῇ οἰκείᾳ τετελευτήκει tudine vitam abruperunt.
τιμή· ἀλλ᾽ αίσχιστα τῶν οἰκείων ἐξελαθέντες θρόνων, ὡς προϊόντες ἐνοῦμεν, βέλεσι λύπης τοῦ ζην
ἀπεράγησαν.
Ζ΄. Μετὰ ταῦτα τοίνυν ὁ βασιλεὺς ἐς μνήμην
ἐληλυθώς ὧν ὁ πατὴρ ἐπεπράχει κατὰ τοῦ νέου
Ιωάννου τοῦ Λάσκαρι, ήπερ ἡ τῆς βασιλείας μάλ.
λον προσήκε διαδοχή, καὶ δείσας μή τῆς δίκης ὀψὲ
ποτε διαναστάσης τὰ ὅμοια ἔσται καὶ αὐτὸς πεπονθύς, ἀφαίρεσιν δηλαδή βασιλείας καὶ ὀφθαλμῶν,
ἐζήτει καθώσον ἐξῆν τὸ προσῆκον ἐπενεγκεῖν τῷ
τραύματι φάρμακον. Συνετὸς γὰρ ὧν οἶδεν ὡς πολύ
λάκις κὰν τῷδε τῷ βίῳ τὸ θεῖον φιλεῖ κατὰ στάθμην
δικαίαν τῶν πεπραγμένων τὰ τέλη βραβεύειν ὁποῖα
ποτ' ἂν ᾖ, ἵνα δραστική εις τοῦτο παραίνεσις τῷ
βίην ἐμπολιτεύηται, Ιταμῶς ἀπειλοῦσα, οἱ τινές ποτ'
ἄρα εἶεν οἱ τὴν ἄνωθεν ἐποπτεύουσαν δίκην κατά
πιν τῶν οἰκείων τιθέμενοι βουλευμάτων. Εἰ γὰρ μή
καὶ αὐτὸς αἵρεσιν οὐδηντινοῦν συνεργὴν ἐδεδώκει τῇ
γνώμη καὶ χειρὶ τοῦ πατρὸς τῆς τότε βρεφικής ήτ
λικίας καιρὸν οὐκ ἐχούσης, διὰ τὸ τῶν σωματικῶν
ὀργάνων οὐκ ἐντελὲς ἐμφανίζειν τὴν ἐν τοῖς κόλποις
τῆς ψυχῆς κεκρυμμένην αίρεσίν τε καὶ βούλησιν·
ἀλλ' οὖν δι' αὐτὸν ὅμως τὸν τοσοῦτον τῆς ἀδικίας
ἀνῆψε πυρσὸν ἐκεῖνος, ὡς μὴ τοῦ γνησίου παρόντος
καὶ ὑγιαίνοντος διαδόχου στερείτο τῆς βασιλείας αύτ
τός. Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ σφοδροῖς τοῖς τῆς συνειδήσεως
κέντροις πληττόμενος ἧκε παρὰ τὸν τυφλωθέντα δι'
αὐτὸν παρὰ τοῦ [Ρ. 400] πατρὸς Ἰωάννην τὸν Λάσκα
μεν, ἔν τινι πολιχνίῳ τῆς Βιθυνίας φρουρούμενου, εψόμενός τε ἅμα αὐτὸν καὶ τὰ εἰκότα παραμι
θησόμενος καὶ πρός γε ἔτι τὰ πρὸς τὴν χρείαν
άφθονα πάντα παρέξων αὐτῷ διὰ βίου· δ δὴ καὶ
πεπραχὼς καὶ πράττεσθαι προστεταχὺς ἄσμενος ἐκείθεν απῄει πρὸς ἕως τὰς διατριβὰς ἐπὶ ῥητοῖς ποιο
ησόμενος, στρατηγική; θ' εἵνεκα ἐμπειρίας καὶ δεξιάς
τινος ἀπειλῆς τῶν βαρβάρων, πρὸς συστολήν αξονεί
τους συνωθούσης αὐτούς, ὡς μὴ ἀδεῶς ὁπότε καὶ
μά;.
Vll. Post hac imperator recorlatus, quo pacto
pater cum adolescente Joanne Lascari egisset, ad
quem imperii successio magis quam ad se pertineret, ac veritus ne vindicta tandem expergiscente
eodem et ipse modo tractaretur, et oculos una cum
imperio amitteret, convenientia vulneri ntelicamenta statuit adhibere. Qua enim erat prudentia,
non ignorabat, Deum sæpenumero etiam in hac
vita facinorum exitus ad justitiae normam diriger",
qualiacunque ea perpetrata sint, ut documentum
istud efficax sit, quod hominum vitam emendet,
et atrocibus minis perterreat eos qui suis ipsorum
consiliis postponunt Numinis viudictam bumanis
rebus invigilantem. Etsi enim patris consilium aut
factum nullo ipse animi motu libero adjuverat,
propterea quod illo tempore infans erat, adeoque
nondum poterat infirmis adhuc corporis facultatibus latentem animi affectum ac voluntatem decla -
rare: tamen idcirco pater scelere illo se contaminarat, ne filius, legitimo et sano hærede superstiţe,
imperio privaretur. llis de causis, cum vehementius conscientiæe stimulis 174 pungeretur, ad
Joannem Lascarim, qui sua causa a patre excæcatus fuerat, et in quodam Bithyniæ oppidulo custodiebatur, abiit, tum ut videret eum, tum ut consolaretur; prætereaque omnia, quæ usui esse possent
abunde ei, quoad victurus esset, suppeditaret.
Quod cum fecisset ac feri jussisset, latus inde versus Orientem progressus est, certis de causis ihi
commoraturus: turn ut rei militaris usum corsequeretur; tuin it minis prudenter intentatis lerrorem Barbaris incuteret, ne impune quoties et quo
vellent in Romanos fines irrumperent.
ὅποι βούλοιντο ἐπελαύνοιεν ἐς τὰς Ῥωμαίων νο
CAPUT III.
Quinam Andronico auctores fuerint, ne sumptum faceret in classem. Quam funestum id consilium rei Romane fuerit. Latinorum vires ex eo aucta. Piraticarum navium audacia. Gasmalica turba oἱ ἱκομία
dispersa. Neglectæ triremes multæ pereunt. Paucæ incolumes servalæ.
Α'. Εν τούτοις γε μὴν τῶν πραγμάτων όντων
βουλὴν τῷ βασιλεῖ παρεισάγουσι τινες τῶν πάντα
1. lloc rerum statu nonnulli ex iis qui principibus gratiücari in omni re student, imperatori
Variorum nolæ.
Pachymer. lib. vu, cap. 23. Ducasc.
Pachymer. lib. vu, cap. 36. DUCANG.
Pachymer, τῇ τῶν Νικητιάτων τῆς Δαχχυεύξης φρωρ.φ. DUCANG.
Neque tantum ut miserum principem solaretur, sed et ut ab eo voluntariam imperii cessionem ad legitimam principatus possessionem eliceret,
It ait Pachymeres. Id paulo fusius narrat Phranzes,
lib. 1. cap. 7, hisce veabis: Cum porro in urbem ve.
uiens recordatus esscl facinoris quod pater in ados
lescentem Joannem Lascarim, cui potius imperium
debebatur, perpetrasset, conscientia stimulatus, MɩOderationemque virtutibus reliquis anteponens, ad eum,
qui ipsius causa oculos perdiderat, in oppidulo quvdam Bithyniæ habitantem invisendum accessit: quem
in monastico humilitatis habitu reperiens, oratione
consolatoria permulsit, veniam petens, quod se ignorante pater in illum crudeliter consuluisset. Quod si
posset et illi placeret, etiam dimidium imperii se illi
ccssurum ostendit, ut ad amplam polestatem subiret.
Præterea ad vitam degendam necessaria illi omniu
affatim, quoad superaret, suppeditarit. DUCANG
Pachymer. lib. vi. cap. 26; lib. Is. cap. 18.
DUCANG.
Chapter IICaput II
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ὃ δὴ καὶ πεπραχὼς καὶ πράττεσθαι προστεταχὼς ἄσμενος ἐκεῖθεν ἀπῄει πρὸς ἕω τὰς διατριβὰς ἐπὶ ῥητοῖς ποιησόμενος στρατηγικῆς θ’ εἵνεκα ἐμπειρίας καὶ δεξιᾶς τινος ἀπειλῆς τῶν βαρβάρων, πρὸς συστολὴν οἱονεί πως συνωθούσης αὐτοὺς, ὡς μὴ ἀδεῶς ὁπότε καὶ ὅποι βούλοιντο ἐπελαύνοιεν ἐς τὰς Ῥωμαίων νομάς. γ. Ἐν τούτοις γε μὴν τῶν πραγμάτων ὄντων βουλὴν τῷ βασιλεῖ παρεισάγουσί τινες τῶν πάντα τοῖς ἡγεμόσιν ἐπειγομένων χαρίζεσθαι· ἐπεὶ καὶ τὰ πλεῖστα φιλεῖ τὸ ὑπήκοον πρὸς τὴν τῶν ἀρχόντων συνδιατίθεσθαι βούλησιν καὶ πρὸς ἐκείνην ὡς εἴς τινα σκοπὸν καθάπαξ ῥυθμίζειν καὶ διευθύνειν καὶ γνώμην καὶ γλῶτταν καὶ πᾶσαν χειρὸς πρακτικῆς κίνησιν. τοῖς γὰρ τοιούτοις οἶδεν ἐξωνεῖσθαι ῥᾳδίως τὴν τῶν ἀρχόντων εὐμένειαν· ἡ δὲ βουλὴ, ἐπειδή φησιν πάντα ἐξεκεχωρήκει τὰ δεινὰ, δι’ ἃ τὰς τριήρεις Ῥωμαῖοι πρὸς τοσοῦτον ἐπηύξησαν πλῆθος· τά τε γὰρ ἄλλα καὶ Κάρουλος ὁ τῆς Ἰταλίας ῥὴξ, τὸ κεφάλαιον τῶν δεινῶν, ἐξ ἀνθρώπων ἐγένετο· μάταιος ἄρα τῶν νεῶν ἡ δαπάνη, μικροῦ τῶν ἄλλων ἁπάντων ἐπέκεινα τὸ βασιλικὸν ἐπιτρίβουσα ταμιεῖον.321 [Α. C. 1989 AD 128] ΒΥΖΑΝTINE HISTORI.E IIB. VI. [ΜΕ ANDRONIC. SEN.}
γιορτέρει. Ταύτη το: καὶ βραδέως μὲν, ἀλλ' εὗρεν Λ' enim novorum istorum legislaturum ac judicum
καὶ οὗτοι τὴν δίκην ὀψὲ, τὴν ἀξίαν ἐπάγουσαν ἀντι- ullus ir sua dignitate decessit: sed turpissime suis
μέτρησιν. Οὐδὲ γὰρ οὐδεὶς τῶν νέων τούτων pulsi sedibus, ut postea dicemus, pre animi agri
νομοθετῶν καὶ κριτῶν ἐν τῇ οἰκείᾳ τετελευτήκει tudine vitam abruperunt.
τιμή· ἀλλ᾽ αίσχιστα τῶν οἰκείων ἐξελαθέντες θρόνων, ὡς προϊόντες ἐνοῦμεν, βέλεσι λύπης τοῦ ζην
ἀπεράγησαν.
Ζ΄. Μετὰ ταῦτα τοίνυν ὁ βασιλεὺς ἐς μνήμην
ἐληλυθώς ὧν ὁ πατὴρ ἐπεπράχει κατὰ τοῦ νέου
Ιωάννου τοῦ Λάσκαρι, ήπερ ἡ τῆς βασιλείας μάλ.
λον προσήκε διαδοχή, καὶ δείσας μή τῆς δίκης ὀψὲ
ποτε διαναστάσης τὰ ὅμοια ἔσται καὶ αὐτὸς πεπονθύς, ἀφαίρεσιν δηλαδή βασιλείας καὶ ὀφθαλμῶν,
ἐζήτει καθώσον ἐξῆν τὸ προσῆκον ἐπενεγκεῖν τῷ
τραύματι φάρμακον. Συνετὸς γὰρ ὧν οἶδεν ὡς πολύ
λάκις κὰν τῷδε τῷ βίῳ τὸ θεῖον φιλεῖ κατὰ στάθμην
δικαίαν τῶν πεπραγμένων τὰ τέλη βραβεύειν ὁποῖα
ποτ' ἂν ᾖ, ἵνα δραστική εις τοῦτο παραίνεσις τῷ
βίην ἐμπολιτεύηται, Ιταμῶς ἀπειλοῦσα, οἱ τινές ποτ'
ἄρα εἶεν οἱ τὴν ἄνωθεν ἐποπτεύουσαν δίκην κατά
πιν τῶν οἰκείων τιθέμενοι βουλευμάτων. Εἰ γὰρ μή
καὶ αὐτὸς αἵρεσιν οὐδηντινοῦν συνεργὴν ἐδεδώκει τῇ
γνώμη καὶ χειρὶ τοῦ πατρὸς τῆς τότε βρεφικής ήτ
λικίας καιρὸν οὐκ ἐχούσης, διὰ τὸ τῶν σωματικῶν
ὀργάνων οὐκ ἐντελὲς ἐμφανίζειν τὴν ἐν τοῖς κόλποις
τῆς ψυχῆς κεκρυμμένην αίρεσίν τε καὶ βούλησιν·
ἀλλ' οὖν δι' αὐτὸν ὅμως τὸν τοσοῦτον τῆς ἀδικίας
ἀνῆψε πυρσὸν ἐκεῖνος, ὡς μὴ τοῦ γνησίου παρόντος
καὶ ὑγιαίνοντος διαδόχου στερείτο τῆς βασιλείας αύτ
τός. Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ σφοδροῖς τοῖς τῆς συνειδήσεως
κέντροις πληττόμενος ἧκε παρὰ τὸν τυφλωθέντα δι'
αὐτὸν παρὰ τοῦ [Ρ. 400] πατρὸς Ἰωάννην τὸν Λάσκα
μεν, ἔν τινι πολιχνίῳ τῆς Βιθυνίας φρουρούμενου, εψόμενός τε ἅμα αὐτὸν καὶ τὰ εἰκότα παραμι
θησόμενος καὶ πρός γε ἔτι τὰ πρὸς τὴν χρείαν
άφθονα πάντα παρέξων αὐτῷ διὰ βίου· δ δὴ καὶ
πεπραχὼς καὶ πράττεσθαι προστεταχὺς ἄσμενος ἐκείθεν απῄει πρὸς ἕως τὰς διατριβὰς ἐπὶ ῥητοῖς ποιο
ησόμενος, στρατηγική; θ' εἵνεκα ἐμπειρίας καὶ δεξιάς
τινος ἀπειλῆς τῶν βαρβάρων, πρὸς συστολήν αξονεί
τους συνωθούσης αὐτούς, ὡς μὴ ἀδεῶς ὁπότε καὶ
μά;.
Vll. Post hac imperator recorlatus, quo pacto
pater cum adolescente Joanne Lascari egisset, ad
quem imperii successio magis quam ad se pertineret, ac veritus ne vindicta tandem expergiscente
eodem et ipse modo tractaretur, et oculos una cum
imperio amitteret, convenientia vulneri ntelicamenta statuit adhibere. Qua enim erat prudentia,
non ignorabat, Deum sæpenumero etiam in hac
vita facinorum exitus ad justitiae normam diriger",
qualiacunque ea perpetrata sint, ut documentum
istud efficax sit, quod hominum vitam emendet,
et atrocibus minis perterreat eos qui suis ipsorum
consiliis postponunt Numinis viudictam bumanis
rebus invigilantem. Etsi enim patris consilium aut
factum nullo ipse animi motu libero adjuverat,
propterea quod illo tempore infans erat, adeoque
nondum poterat infirmis adhuc corporis facultatibus latentem animi affectum ac voluntatem decla -
rare: tamen idcirco pater scelere illo se contaminarat, ne filius, legitimo et sano hærede superstiţe,
imperio privaretur. llis de causis, cum vehementius conscientiæe stimulis 174 pungeretur, ad
Joannem Lascarim, qui sua causa a patre excæcatus fuerat, et in quodam Bithyniæ oppidulo custodiebatur, abiit, tum ut videret eum, tum ut consolaretur; prætereaque omnia, quæ usui esse possent
abunde ei, quoad victurus esset, suppeditaret.
Quod cum fecisset ac feri jussisset, latus inde versus Orientem progressus est, certis de causis ihi
commoraturus: turn ut rei militaris usum corsequeretur; tuin it minis prudenter intentatis lerrorem Barbaris incuteret, ne impune quoties et quo
vellent in Romanos fines irrumperent.
ὅποι βούλοιντο ἐπελαύνοιεν ἐς τὰς Ῥωμαίων νο
CAPUT III.
Quinam Andronico auctores fuerint, ne sumptum faceret in classem. Quam funestum id consilium rei Romane fuerit. Latinorum vires ex eo aucta. Piraticarum navium audacia. Gasmalica turba oἱ ἱκομία
dispersa. Neglectæ triremes multæ pereunt. Paucæ incolumes servalæ.
Α'. Εν τούτοις γε μὴν τῶν πραγμάτων όντων
βουλὴν τῷ βασιλεῖ παρεισάγουσι τινες τῶν πάντα
1. lloc rerum statu nonnulli ex iis qui principibus gratiücari in omni re student, imperatori
Variorum nolæ.
Pachymer. lib. vu, cap. 23. Ducasc.
Pachymer. lib. vu, cap. 36. DUCANG.
Pachymer, τῇ τῶν Νικητιάτων τῆς Δαχχυεύξης φρωρ.φ. DUCANG.
Neque tantum ut miserum principem solaretur, sed et ut ab eo voluntariam imperii cessionem ad legitimam principatus possessionem eliceret,
It ait Pachymeres. Id paulo fusius narrat Phranzes,
lib. 1. cap. 7, hisce veabis: Cum porro in urbem ve.
uiens recordatus esscl facinoris quod pater in ados
lescentem Joannem Lascarim, cui potius imperium
debebatur, perpetrasset, conscientia stimulatus, MɩOderationemque virtutibus reliquis anteponens, ad eum,
qui ipsius causa oculos perdiderat, in oppidulo quvdam Bithyniæ habitantem invisendum accessit: quem
in monastico humilitatis habitu reperiens, oratione
consolatoria permulsit, veniam petens, quod se ignorante pater in illum crudeliter consuluisset. Quod si
posset et illi placeret, etiam dimidium imperii se illi
ccssurum ostendit, ut ad amplam polestatem subiret.
Præterea ad vitam degendam necessaria illi omniu
affatim, quoad superaret, suppeditarit. DUCANG
Pachymer. lib. vi. cap. 26; lib. Is. cap. 18.
DUCANG.
PG 148:323ὃ δὴ καὶ Ῥωμαίοις ὄλεθρος ὢν προφανὴς καίριον ὅμως ἔδοξε καὶ μάλα ἀνυσιμώτατον γνώμαις διψώσαις χρημάτων καὶ τούτων ἕνεκα πάσας ἑτοίμως ἐχούσαις προί̈εσθαι τὰς τὴν ἀρχὴν συνιστώσας αἰτίας, καθάπερ τοὺς οἴκους τὰ ἐρείσματα καὶ οἱ πρόβολοι καὶ οἱ χάρακες. (Β.) Αὕτη δὴ γίνεται Ῥωμαίοις δυστυχημάτων ἀρχὴ καὶ θεμέλιος ἄσειστος. τοῦτο τοὺς πρὶν τὴν Ῥωμαίων δύναμιν ὡς ἄμαχον ὀῤῥωδοῦντας Λατίνους ἀνέῤῥωσε καὶ πρὸς λογισμοὺς ἀθλητικήν τινα γέμοντας ὁρμὴν μάλα ἐξώπλισεν. ἐντεῦθεν γὰρ τὰ πρὸς θάλατταν ἐκείνοις μὲν ηὖξε καὶ ἐλαμπρύνετο καὶ κέρδη προςετίθει καὶ μείζους καὶ πλατυτέρας ἀρχάς· τοῖς Ῥωμαίοις δ’ ὑπέῤῥει καὶ ὑπεχάλα καταμικρὸν ἀεὶ καὶ τῆς πρώτης ἡμέρας ἡ δευτέρα κατόπιν ἐβάδιζεν ἐπὶ δυστυχήματι προστιθεῖσα δυστύχημα· πειρατικαὶ γὰρ τριήρεις ἄλλοτε ἄλλαι νῦν μὲν ἐντεῦθεν, νῦν δ’ ἐκεῖθεν, νῦν δ’ ἄλλοθεν, σύνδυο καὶ σύντρεις καὶ κατὰ πλείους ἤδη πρὸς αὐτὴν ἀδεῶς εἰσεκώμασαν τὴν πόλιν.323 [A. ■. 6791 AD 6856)
consilium proponunt. Nam plerumque solent sub- τοῖς ἡγεμόσιν ἐπειγομένων χαρίζεσθα:· ἐπεὶ καὶ τὰ
diti ad principum voluntatem se accommodare, ad
eamque animum et linguam et omnes actiones volut ad scopum quemdaın dirigere. His enim obsequiis eorum benevolentiam facile redimunt. Consilium autem fuit hnjusmodi. Cum pericula omnia
propter quæ Romana classis tantopere aucta fuisset,
sublata essent, ac præter cætera etiam Carolus
Italiæ rex, omnium malorum caput, e rebus hu‐
maanis excessisset; inanem esse navium sumptum,
qui fiscum imperatorium plus fere quam cætera
omnia exhauriret. Quod cum Romanis evidentem
perniciem afferret, tamen in præsentia opportunum
atque utilissimum esse visum est, animis pecuniæ
sitientibus, 175 et ejus causa facile contemnentibus
omnia praesidia, quæ imperium sic nuniunt, ut
domos columnæ el septa et aggeres.
II. Hoc Romanis malorum principium et immobile fundamentum exstitit; hoc Latinos, qui Romanorum vires ut invictas antea metuebant, confirmavit, et eorum animos gladiatoria quadam audacia armavit. Hinc enim res illorum maritima
crescere et amplificari; hinc illis accedere lucra,
majoresque et latiores principatus: Romanis vero
paulatim decedere ac subinde imminui, posteriorque dies priori deterior succedere, calamitatem
calamitate cumulando. Nam piraticæ triremes aliæ
atque aliæ modo hine niodo illinc modo aliunde,
nunc bine, nunc ternæ ac plures, ad ipsam usque
urbem per ludibrium audacter accesserunt. Unde
insulae maritimaque loca amligi capta: cum nullo
modo navium accessus et circuitus, et noctu atque
interdiu instantia pericula prohibere possent, quæ
extrema omnia ipsumque eritumn tum quidem
minabantur parabantque inferre; reipsa autem
postea intulerunt.
III. Hinc omne Gasmulicum dissipatum est, et in
alias atque alias terræ partes dispersum ob victus
imopiam. Partim enim ad Lalinos sponte transiverunt, operam suam iis locaturi ad onerarias
naves et trirenies agendas, partim a nobilibus et
locupletilus Romanis mercede conducti sunt, par
tim armis venditis ad colendos agros se contulerunt,
satius esse rati per omnem 176 ætatem opus f.tcere, et quotannis a publicanis et tributorum
exactoribus vexari, quam fame ad apertam mortem
compeilente suam ipsorum salutem ultio prodere.
Triremes vero alie in aliis Ceratini simus partibus
vacuae nel che tractu temporis perierunt. Quædam
scilicet in fundum maris depressæ; quædam disruptæ; nonnullæ tamen cura aliqua dignatæ, quæ
quidem pancæ remanserunt in spem fortasse alicujus futuri usus. Quis autem hujus consilii fuerit
πλεῖστα φιλεῖ τὸ ὑπήκοον πρὸς τὴν τῶν ἀρχόντων
συνδιατίθεσθαι βούλησιν καὶ πρὸς ἐκείνην ὡς εἰς
τινα σκοπόν καθάπαξ βυθμίζειν καὶ διευθύνειν καὶ
γνώμην καὶ γλώτταν καὶ πᾶσαν χειρός πρακτικής
κίνησιν. Τοῖς γὰρ τοιούτοις οἶδεν ἐξωνεῖσθαι ῥᾳδίως
τὴν τῶν ἀρχόντων εὐμένειαν· ἡ δὲ βουλὴ, ἐπειδή
φησιν πάντα ἐξεκεχωρήκει τὰ δεινά, δι' 2 τὰς τριή
ρεις 'Ρωμαίοι προς τοσοῦτον ἐπηύξησαν πλῆθος· τά
τε γὰρ ἄλλα καὶ Κάρουλος ὁ τῆς Ἰταλίας βήξ, τὸ
κεφάλαιον τῶν δεινῶν, ἐξ ἀνθρώπων ἐγένετο· μέσ
ταιος ἄρα τῶν νεῶν ἡ δαπάνη, μικροῦ τῶν ἄλλων ἀπάντων ἐπέκεινα τὸ βασιλικὸν ἐπιτρίβουσα ταμιείον.
Ο δὴ καὶ Ῥωμαίοις όλεθρος ών προφανής καίριον
όμως ἔδοξε καὶ μάλα ἀνυσιμώτατον γνώμαις διψώο
σαις χρημάτων καὶ τούτων ἕνεκα πάσας ἑτοίμω; ἐχούσαις προΐεσθαι τὰς τὴν ἀρχὴν συνιστώσας αν
τίας, καθάπερ τοὺς οἴκους τὰ ἐρείσματα καὶ εἰ
πρόβολοι καὶ οἱ χάρακες.
Β. Αὕτη δὴ γίνεται Ρωμαίοις δυστυχημάτων
ἀρχὴ καὶ θεμέλιος άσειστος. Τοῦτο τοὺς πρὶν τὴν
Ρωμαίων δύναμιν ὡς ἄμαχον όῤῥωδούντας λατί
νους ανέρρωσε καὶ πρὸς λογισμούς αθλητικήν τινα
γέμοντας ὁρμὴν μάλα εξώπλισεν. Εντεῦθεν γὰρ τὰ
πρὸς θάλατταν ἐκείνοις μὲν ηΰξε καὶ ἐλαμπρύνετο
καὶ κέρδη προσετίθει καὶ μείζους καὶ πλατυτέρας
ἀρχὰς· τοῖς Ῥωμαίοις δ' ὑπέῤῥει καὶ ὑπεχάλα καταμικρὸν ἀεὶ καὶ τῆς πρώτης ημέρας ή δευτέρα και
όπιν ἐβάδιζεν ἐπὶ δυστυχήματι προστιθεῖσα δυστύ
cχημα· πειρατικαὶ γὰρ τριήρεις άλλοτε ἄλλαι νῦν
μὲν ἐντεῦθεν, νῦν δ' ἐκεῖθεν, νῦν δ' ἄλλοθεν, συνδυα
καὶ σύντρεις καὶ κατὰ πλείους ἤδη πρὸς αὐτὴν ἀδεῶς
εἰσεκώμασαν τὴν πόλιν. Οθεν αἱ νῆσοι καὶ τὰ 128άλια ήρχοντο ήδη νοσεῖν, οὐκ ἔχουσαι μηδαμόθεν
ὅπως ἂν ὁπωσοῦν ἀποτρίψωνται τοὺς παράπλους καὶ
περίπλους ἐκείνων καὶ τὰ νύκτωρ καὶ μεθ᾿ ἡμέραν
ἐκεῖθεν δεινὰ, [Ρ. 407] ὅσα δέος ἐσχάτων κινδύνων
καὶ θανάτου τότε μὲν ἠπείλουν καὶ ἔμελλον, ὕστερον
δ' ἐναργῶς ἐπήνεγκαν.
Γ. Εντεῦθεν τὸ Γασμουλικών Σπαν διεσκεδά
σθη άλλο κατ' άλλα μέρη τῆς οἰκουμένης δια
σπαρὶν δι' ἔνδειαν τοῦ ζῆν. Τὸ μὲν γὰρ ταῖς τῶν
Λατίνων ηυτομόλησε χρείαι;, ὅσαι περί τε ὁλκάδας
καὶ τριήρεις ἐκείνων μερίζονται· τὸ δ' ὑπό μισθον
ἐγεγόνει τοῖς ἐνδόξοις καὶ πλούτῳ προέχουσι τῶν
Ρωμαίων· τὸ δὲ τὰ ὅπλα ἀποδόμενον πρός γεωργίαν ετράπετο, αἱρετώτερον ἡγησάμενον οὕτω τε
μοχθεῖν διὰ βίου καὶ τοῖς ἐτησίοις κατατρίβεσθαι το
λώναις καὶ φορολόγοις, ή λιμῷ συνωθοῦντι πρὸς
θάνατον πρόδηλον εκόν γε εἶναι ἑαυτὸ καταπροέσθαι.
Α' τριήρεις δ' ἄλλαι κατ' ἄλλα μέρη του Κέρω:
καταλειφθεῖσαι κεναὶ τῷ χρόνῳ διεφθάρησαν· αἱ μὲν
γὰρ κατέδυσαν ἐς πυθμένας θαλάσσης, αἱ δὲ διερρά
γησαν. Ησαν δ' αἶ καὶ ἐπιμελείας ἀξιωθεῖσαί τινο;,
ὀλίγας δ' αὗται παρέμειναν εἰς χρεία; ἴσως ἐλπίδα;
μελλούσης. Ε; οἷόν γε μὴν πέρα; κατήντησε το
Variorum nota.
Vide lib, tv, cap. 5, sect. 5. Boivin.
Interpres, in altis Ceratis partibus. Emendavimus, sinus Ceratini. Bucang.
ὅθεν αἱ νῆσοι καὶ τὰ παράλια ἤρχοντο ἤδη νοσεῖν, οὐκ ἔχουσαι μηδαμόθεν ὅπως ἂν ὁπωσοῦν ἀποτρίψωνται τοὺς παράπλους καὶ περίπλους ἐκείνων καὶ τὰ νύκτωρ καὶ μεθ’ ἡμέραν ἐκεῖθεν δεινὰ, ὅσα δέος ἐσχάτων κινδύνων καὶ θανάτου τότε μὲν ἠπείλουν καὶ ἔμελλον, ὕστερον δ’ ἐναργῶς ἐπήνεγκαν. (Γ.) Ἐντεῦθεν τὸ Γασμουλικὸν ἅπαν διεσκεδάσθη ἄλλο κατ’ ἄλλα μέρη τῆς οἰκουμένης διασπαρὲν δι’ ἔνδειαν τοῦ ζῇν. τὸ μὲν γὰρ ταῖς τῶν Λατίνων ηὐτομόλησε χρείαις, ὅσαι περί τε ὁλκάδας καὶ τριήρεις ἐκείνων μερίζονται· τὸ δ’ ὑπόμισθον ἐγεγόνει τοῖς ἐνδόξοις καὶ πλούτῳ προέχουσι τῶν Ῥωμαίων· τὸ δὲ τὰ ὅπλα ἀποδόμενον πρὸς γεωργίαν ἐτράπετο, αἱρετώτερον ἡγησάμενον οὕτω τε μοχθεῖν διὰ βίου καὶ τοῖς ἐτησίοις κατατρίβεσθαι τελώναις καὶ φορολόγοις, ἢ λιμῷ συνωθοῦντι πρὸς θάνατον πρόδηλον ἑκόν γε εἶναι ἑαυτὸ καταπροέσθαι. αἱ τριήρεις δ’ ἄλλαι κατ’ ἄλλα μέρη τοῦ Κέρως καταλειφθεῖσαι κεναὶ τῷ χρόνῳ διεφθάρησαν· αἱ μὲν γὰρ κατέδυσαν ἐς πυθμένας θαλάσσης, αἱ δὲ διεῤῥάγησαν. ἦσαν δ’ αἳ καὶ ἐπιμελείας ἀξιωθεῖσαί τινος, ὀλίγαι δ’ αὗται παρέμειναν εἰς χρείας ἴσως ἐλπίδος μελλούσης.323 [A. ■. 6791 AD 6856)
consilium proponunt. Nam plerumque solent sub- τοῖς ἡγεμόσιν ἐπειγομένων χαρίζεσθα:· ἐπεὶ καὶ τὰ
diti ad principum voluntatem se accommodare, ad
eamque animum et linguam et omnes actiones volut ad scopum quemdaın dirigere. His enim obsequiis eorum benevolentiam facile redimunt. Consilium autem fuit hnjusmodi. Cum pericula omnia
propter quæ Romana classis tantopere aucta fuisset,
sublata essent, ac præter cætera etiam Carolus
Italiæ rex, omnium malorum caput, e rebus hu‐
maanis excessisset; inanem esse navium sumptum,
qui fiscum imperatorium plus fere quam cætera
omnia exhauriret. Quod cum Romanis evidentem
perniciem afferret, tamen in præsentia opportunum
atque utilissimum esse visum est, animis pecuniæ
sitientibus, 175 et ejus causa facile contemnentibus
omnia praesidia, quæ imperium sic nuniunt, ut
domos columnæ el septa et aggeres.
II. Hoc Romanis malorum principium et immobile fundamentum exstitit; hoc Latinos, qui Romanorum vires ut invictas antea metuebant, confirmavit, et eorum animos gladiatoria quadam audacia armavit. Hinc enim res illorum maritima
crescere et amplificari; hinc illis accedere lucra,
majoresque et latiores principatus: Romanis vero
paulatim decedere ac subinde imminui, posteriorque dies priori deterior succedere, calamitatem
calamitate cumulando. Nam piraticæ triremes aliæ
atque aliæ modo hine niodo illinc modo aliunde,
nunc bine, nunc ternæ ac plures, ad ipsam usque
urbem per ludibrium audacter accesserunt. Unde
insulae maritimaque loca amligi capta: cum nullo
modo navium accessus et circuitus, et noctu atque
interdiu instantia pericula prohibere possent, quæ
extrema omnia ipsumque eritumn tum quidem
minabantur parabantque inferre; reipsa autem
postea intulerunt.
III. Hinc omne Gasmulicum dissipatum est, et in
alias atque alias terræ partes dispersum ob victus
imopiam. Partim enim ad Lalinos sponte transiverunt, operam suam iis locaturi ad onerarias
naves et trirenies agendas, partim a nobilibus et
locupletilus Romanis mercede conducti sunt, par
tim armis venditis ad colendos agros se contulerunt,
satius esse rati per omnem 176 ætatem opus f.tcere, et quotannis a publicanis et tributorum
exactoribus vexari, quam fame ad apertam mortem
compeilente suam ipsorum salutem ultio prodere.
Triremes vero alie in aliis Ceratini simus partibus
vacuae nel che tractu temporis perierunt. Quædam
scilicet in fundum maris depressæ; quædam disruptæ; nonnullæ tamen cura aliqua dignatæ, quæ
quidem pancæ remanserunt in spem fortasse alicujus futuri usus. Quis autem hujus consilii fuerit
πλεῖστα φιλεῖ τὸ ὑπήκοον πρὸς τὴν τῶν ἀρχόντων
συνδιατίθεσθαι βούλησιν καὶ πρὸς ἐκείνην ὡς εἰς
τινα σκοπόν καθάπαξ βυθμίζειν καὶ διευθύνειν καὶ
γνώμην καὶ γλώτταν καὶ πᾶσαν χειρός πρακτικής
κίνησιν. Τοῖς γὰρ τοιούτοις οἶδεν ἐξωνεῖσθαι ῥᾳδίως
τὴν τῶν ἀρχόντων εὐμένειαν· ἡ δὲ βουλὴ, ἐπειδή
φησιν πάντα ἐξεκεχωρήκει τὰ δεινά, δι' 2 τὰς τριή
ρεις 'Ρωμαίοι προς τοσοῦτον ἐπηύξησαν πλῆθος· τά
τε γὰρ ἄλλα καὶ Κάρουλος ὁ τῆς Ἰταλίας βήξ, τὸ
κεφάλαιον τῶν δεινῶν, ἐξ ἀνθρώπων ἐγένετο· μέσ
ταιος ἄρα τῶν νεῶν ἡ δαπάνη, μικροῦ τῶν ἄλλων ἀπάντων ἐπέκεινα τὸ βασιλικὸν ἐπιτρίβουσα ταμιείον.
Ο δὴ καὶ Ῥωμαίοις όλεθρος ών προφανής καίριον
όμως ἔδοξε καὶ μάλα ἀνυσιμώτατον γνώμαις διψώο
σαις χρημάτων καὶ τούτων ἕνεκα πάσας ἑτοίμω; ἐχούσαις προΐεσθαι τὰς τὴν ἀρχὴν συνιστώσας αν
τίας, καθάπερ τοὺς οἴκους τὰ ἐρείσματα καὶ εἰ
πρόβολοι καὶ οἱ χάρακες.
Β. Αὕτη δὴ γίνεται Ρωμαίοις δυστυχημάτων
ἀρχὴ καὶ θεμέλιος άσειστος. Τοῦτο τοὺς πρὶν τὴν
Ρωμαίων δύναμιν ὡς ἄμαχον όῤῥωδούντας λατί
νους ανέρρωσε καὶ πρὸς λογισμούς αθλητικήν τινα
γέμοντας ὁρμὴν μάλα εξώπλισεν. Εντεῦθεν γὰρ τὰ
πρὸς θάλατταν ἐκείνοις μὲν ηΰξε καὶ ἐλαμπρύνετο
καὶ κέρδη προσετίθει καὶ μείζους καὶ πλατυτέρας
ἀρχὰς· τοῖς Ῥωμαίοις δ' ὑπέῤῥει καὶ ὑπεχάλα καταμικρὸν ἀεὶ καὶ τῆς πρώτης ημέρας ή δευτέρα και
όπιν ἐβάδιζεν ἐπὶ δυστυχήματι προστιθεῖσα δυστύ
cχημα· πειρατικαὶ γὰρ τριήρεις άλλοτε ἄλλαι νῦν
μὲν ἐντεῦθεν, νῦν δ' ἐκεῖθεν, νῦν δ' ἄλλοθεν, συνδυα
καὶ σύντρεις καὶ κατὰ πλείους ἤδη πρὸς αὐτὴν ἀδεῶς
εἰσεκώμασαν τὴν πόλιν. Οθεν αἱ νῆσοι καὶ τὰ 128άλια ήρχοντο ήδη νοσεῖν, οὐκ ἔχουσαι μηδαμόθεν
ὅπως ἂν ὁπωσοῦν ἀποτρίψωνται τοὺς παράπλους καὶ
περίπλους ἐκείνων καὶ τὰ νύκτωρ καὶ μεθ᾿ ἡμέραν
ἐκεῖθεν δεινὰ, [Ρ. 407] ὅσα δέος ἐσχάτων κινδύνων
καὶ θανάτου τότε μὲν ἠπείλουν καὶ ἔμελλον, ὕστερον
δ' ἐναργῶς ἐπήνεγκαν.
Γ. Εντεῦθεν τὸ Γασμουλικών Σπαν διεσκεδά
σθη άλλο κατ' άλλα μέρη τῆς οἰκουμένης δια
σπαρὶν δι' ἔνδειαν τοῦ ζῆν. Τὸ μὲν γὰρ ταῖς τῶν
Λατίνων ηυτομόλησε χρείαι;, ὅσαι περί τε ὁλκάδας
καὶ τριήρεις ἐκείνων μερίζονται· τὸ δ' ὑπό μισθον
ἐγεγόνει τοῖς ἐνδόξοις καὶ πλούτῳ προέχουσι τῶν
Ρωμαίων· τὸ δὲ τὰ ὅπλα ἀποδόμενον πρός γεωργίαν ετράπετο, αἱρετώτερον ἡγησάμενον οὕτω τε
μοχθεῖν διὰ βίου καὶ τοῖς ἐτησίοις κατατρίβεσθαι το
λώναις καὶ φορολόγοις, ή λιμῷ συνωθοῦντι πρὸς
θάνατον πρόδηλον εκόν γε εἶναι ἑαυτὸ καταπροέσθαι.
Α' τριήρεις δ' ἄλλαι κατ' ἄλλα μέρη του Κέρω:
καταλειφθεῖσαι κεναὶ τῷ χρόνῳ διεφθάρησαν· αἱ μὲν
γὰρ κατέδυσαν ἐς πυθμένας θαλάσσης, αἱ δὲ διερρά
γησαν. Ησαν δ' αἶ καὶ ἐπιμελείας ἀξιωθεῖσαί τινο;,
ὀλίγας δ' αὗται παρέμειναν εἰς χρεία; ἴσως ἐλπίδα;
μελλούσης. Ε; οἷόν γε μὴν πέρα; κατήντησε το
Variorum nota.
Vide lib, tv, cap. 5, sect. 5. Boivin.
Interpres, in altis Ceratis partibus. Emendavimus, sinus Ceratini. Bucang.
PG 148:325ἐς οἷόν γε μὴν πέρας κατήντησε τὸ βούλευμα τοῦτο καὶ οἷα τοῖς Ῥωμαίοις προὐξένησε τὰ δεινὰ, τοῦ λόγου προϊόντος ἔσται δῆλον. δ. Ἐπεὶ δὲ ἔδει καὶ Γρηγορίῳ ἐπενεχθῆναι τὰ λυπηρὰ καὶ γενέσθαι τινὰ τίσιν αὐτῷ τῆς ἀσπλαγχνίας, ὅτι μήτε χεῖρα βοηθείας ὤρεξεν ἐπιβοωμένῳ τῷ Βέκκῳ, καὶ πάντα ὑπείξειν ὁμολογοῦντι, εἰ παραδοχῆς τινος ἀξιωθείη, μήτε τὰ δεινὰ τῷ ταλαιπώρῳ προσεπαύξειν ὤκνησεν, ἀλλὰ πολλοῖς πανταχόθεν χειμαζομένῳ τοῖς κύμασιν, αὐτὸς κατὰ νώτου μείζους ἀνεῤῥήγνυ τοὺς κλύδωνας, ἄλλους ἐπ’ ἄλλοις συχνοὺς ἐπαντλῶν, σφόδρα τῆς ἑαυτοῦ σοφίας ἀνάξια πράττων, ὁ πάντα πλὴν τοῦ παρόντος ἐπαίνων ἄξιος· ἐπεί γε μὴν ἔδει καὶ τοῦτον παθεῖν κακῶς, τί παρὰ τῆς τὰ πάντα πρὸς τὸ συμφέρον ἀγούσης προνοίας οἰκονομεῖται; ἐγκαταλιμπάνεται καὶ οὗτος παρὰ θεοῦ προνοητικήν τινα καὶ παιδευτικὴν ἐγκατάλειψιν, ἵνα τὴν προστριβεῖσαν ἐντεῦθεν αὐτῷ κηλῖδα καλῶς ἀποτρίψηται καὶ καθαρὸς τῷ μέλλοντι παραπεμφθείη αἰῶνι.325 [Δ. c. 1982 an 1328] RYZANTINE HISTORIE LIB. VI. [IMP. ANDRONIC SON ] 326
βούλευμα τοῦτο καὶ οἷα τοῖς Ρωμαίοις προξένησε & exitus, et qualia Romanis mala importaverit, ora -
τα δεινά, του λόγου προϊόντος ἔσται δήλον.
tionis progre: su exponctur.
CAPUT IV.
Gregorins Cyprius Vecco supplici opem regat. Justo Dei judicio punitur. Accusatur a suis ut blasphemus.
Ab amicis in gratis proditur. Idem ei accidit quod olim Julio Casari. Omai presidio destitutus secedit in
monasterium Hodegetriæ. Inde in aliud transit, a muliere nobili gevocatus Moritur. Chilas et Damel
ejus urcusatores animi ingrati dant panas. Accusantur ipsi quoque a charissimis. Imperator eos aversatur. Contemnuntur a collegis. Vitam in urbe finiunt mærore confecti.
1. Sed cum Gregorium etiam dolore affici oporteret, et immisericordiæ pœnas luerc, quod Vecen
opem imploranti, et omnia concessurum pollicenti,
si qua sui ratio haberetur, et auxilium megasset,
et misero calamitates augere non dubitasset; imo
multis undique Auctibus jactato ipse a tergo majores procellas incussisct et accumulasset, inignam sane eruditione sua rem agens, qui húc
excepto catera laudibus dignus erat: cum igitur
Δ'. Ἐπεὶ δὲ ἔδει καὶ Γρηγορίῳ ἐπενεχθῆναι
τὰ λυπηρὰ καὶ γενέσθαι τινὰ τίσιν αὐτῷ τῆς ἀσε
πλαγχνίας, ότι μήτε χείρα βοηθείας ὄρεξεν ἐπιβοωμένῳ τῆς Βέκκῳ, καὶ πάντα υπείξειν ὁμολογοῦντι,
εἰ παραδοχῆς τινος ἀξιωθείη, μήτε τὰ δεινὰ τῷ τα
ἱαιπώρῳ προσεπαύξειν ώκνησεν, ἀλλὰ πολλοῖς παν
ταχόθεν χειμαζομένῳ τοῖς κύμασιν, αὐτὸς κατὰ νώτου μείζους ανεῤῥήγνυ τους κλύδωνας, ἄλλους ἐπ'
ἄλλοις συχνούς ἐπαντλών, σφόδρα τῆς ἑαυτοῦ σοφίας
ἀνάξια πράττων, ὁ πάντα πλὴν τοῦ παρόντος ἐπαι- hic quoque aligendus esset, quid a Providentia
των ἄξιος· ἐπεί γε μὴν ἔδει καὶ τοῦτον παθεῖν
τεχῶς, τί παρὰ τῆς τὰ πάντα πρὸς τὸ συμφέρον
ἐγούσης Προνοίας οἰκονομεῖται; Εγκαταλιμπάνεται
καὶ οὗτος παρὰ Θεοῦ προνοητικήν τινα καὶ παιδευτικὴν ἐγκατάλειψιν, ἵνα τὴν προστριβεῖσαν ἐντεῦθεν
αὐτῷ κηλίδα καλῶς ἀποτρίψηται καὶ καθαρὸς τῷ μέλλοντι παραπεμφθείη αἰῶνι. [Ρ. 108] Έδοξε γὰρ αὐτῷ
μὴ ἀρκοῦσαν εἶναι τιμωρίαν κατὰ τοῦ Βέκκου τὴν ὑπερόριον δίαιταν καὶ ἀπαγωγὴν τῶν φίλων καὶ συγγε
μῖν, ἀλλὰ καὶ λόγοις καὶ γραφεῖ; ἔβαλλε πόρρωθεν,
ταῖς ἐκείνου γραφαῖς καὶ τοῖς δόγμασι καὶ ἀντιπά
τοις προβλήμασί τε καὶ δόγμασιν ἀντισυλλογιζόμενας· ἐν ὅσῳ γε μὴν ἐκείνῳ καὶ τοῖς ἐκείνου μαχόμενος οὗτος ἦν, ἐλάνθανε τιτρωσκόμενος ὑπ' ἄλλων
αὐτὸς κάν τούτοις καὶ αὐτὸς ἁλισκόμενος, οἷς άλλων ἐπελαμβάνετο· καθάπερ εἴ τις τοξεύων ἐχθρὸν καὶ πολέμιον ἐλάνθανε καιριώτερον αὐτὸς τοξευόμε
τας παρὰ πλευρὰν ἐκ τῶν ὁμοφύλων.
Β. Επελάβοντο γὰρ αὐτοῦ ὡς βλασφημοῦντός
τινες τῶν ἀρχιερέων καὶ τῶν τοῦ κλήρου καὶ παρῄνουν ἔστιν ἂς μεταθέντα τῶν λέξεων ἀκίνδυνον εἶναι
καὶ λοιδορίας εκτός. Οὐ μὴν ἔδοξε τὰ τῆς παραινέ
σεως τούτῳ τυγχάνειν ὑγια καὶ ἀνύποπτα, ἀλλ'
ἀποκαθήμενον ἔχειν καὶ ὑφέρποντα φθόνον. Ταύτῃ
τι καὶ ἐνίστατο καὶ παρωξύνετο πρὸς ἀντιλογίας
καὶ ἀποδείξεις καὶ λόγοις λόγους συνείρων ἐπὶ πολὺ
διετέλει ἀποφράττοντάς τε τὰ τῶν ἐγκαλούντων ὡς
ἐδόκει στόματα καὶ ὑπερείδοντας ὡς ἐνῆν αὐτὸν καὶ
τὸ στεῤῥὸν τοῖς αὐτοῦ περιποιουμένους λόγοις. Αλλ
οὐκ ἦν ὡς ἔοικεν ἐθέλοντι καὶ Θεῷ, τῷ πάντα πρὸς
το συμφέρον οἰκονομοῦντι,καὶ εἰ; τὸ ἑξῆς εἰδρομήσαι τον άνδρα. Διὰ τοῦτο δίδοται τοῖς μαχομένοι;
ἰσχὺς καὶ ἀνάπτει τὰ τῆς φιλονεικίας, ὥσπερ ἀπὸ
σπινθήρας εἰς πυρσόν. Αποῤῥήγνυνται γὰρ αὐτοῦ
πρῶτον μὲν τῶν ἀρχιερέων οὐκ ἐλαχίστη μοίρα και
τῶν τοῦ κλήρου συναπαρήγνυνται δὲ καὶ οἱ τούτῳ
μᾶλλον τῶν ἄλλων ἀρχιερέων φιλούμενοι, τοὺς περὶ
Καλᾶν τὸν Ἐφέσου φημὶ καὶ Δανιήλ τον Κυζίκου,
εἷς καὶ μείζονα τοῦ προσήκοντος διὰ τὸν λόγον
omnia utiliter adıministrante fit? Derelinquitur et
ipse a Deo, ut per eam derelictionem saluti ipsius
consulatur, ut erudiatur, ut laben sibi inde aspersam eluat, et purus ad alteram vitam transeat.
Etenim non satis Vecco supplicii esse ralus, 177
φuod extorris ab amicis et cognatis avulsus esset,
verbis etiam et scriptis eminus illum feriebat,
ejusdem scripta et dogmaticas dcfuiuiones contrariis argumentationibus ac definitionibus redarguebat. Dum vero illum et sectatores illius oppugnat, imprudens ab aliis et ipse vulnoratus est:
et in iis captus, quibus alios captabat: non aliter
quam si quis tela in hostes conjiciens ipse a suis
ex obliquo graviorem plagam præter opinionem acciperet.
11. Quidam enim e pontificibus et clericis eum
reprehenderunt, ut blasphemiantem: ac monuc
runt, ut vocabulis nonnullis mutatis periculum
el convicium vitaret. Ea admonitio non sincera
esse nec suspicione omni carere, sed obscuram et
furtim subrepentem invidiam celare ei visa est.
Proinde rem urgebat, et ad contradicendum açuebatur, et probationes probationibus ac disputationes disputationibus cumulabat, quibus accusatorum
ora, ut putabat, obturaret; se ipsum autem pro
virili tueretur, ac suis dictis robur adderet. Sed
apparet utique Deum, qui ad utilitatem omnia dirigit, noluisse viro illi etiam caulera ex sententia
succedere. Itaque vires adversariorum augentur,
certamenque accenditur, ut e parva scintill: magnum oriatur incendium. Primum non minima
pontificum et clericorum pars eum destituit:
destituitur et ab iis quos præ crteris pontificibus
diligebat, Chil. Ephesio et Daniele Cyziceno, quibus ob eruditionem justo 178 majores honores
detulerat, qui omnium primi sacerdotes et pontiliVariorum notæ.
Pachymer. lib. vim, cap. 6, 7, 8, 9. Dicae,
ἔδοξε γὰρ αὐτῷ μὴ ἀρκοῦσαν εἶναι τιμωρίαν κατὰ τοῦ Βέκκου τὴν ὑπερόριον δίαιταν καὶ ἀπαγωγὴν τῶν φίλων καὶ συγγενῶν, ἀλλὰ καὶ λόγοις καὶ γραφαῖς ἔβαλλε πόῤῥωθεν, ταῖς ἐκείνου γραφαῖς καὶ τοῖς δόγμασι καὶ ἀντιπάλοις προβλήμασί τε καὶ δόγμασιν ἀντισυλλογιζόμενος· ἐν ὅσῳ γε μὴν ἐκείνῳ καὶ τοῖς ἐκείνου μαχόμενος οὗτος ἦν, ἐλάνθανε τιτρωσκόμενος ὑπ’ ἄλλων αὐτὸς κἀν τούτοις καὶ αὐτὸς ἁλισκόμενος, οἷς ἄλλων ἐπελαμβάνετο· καθάπερ εἴ τις τοξεύων ἐχθρὸν καὶ πολέμιον ἐλάνθανε καιριώτερον αὐτὸς τοξευόμενος παρὰ πλευρὰν ἐκ τῶν ὁμοφύλων. (Β.) Ἐπελάβοντο γὰρ αὐτοῦ ὡς βλασφημοῦντός τινες τῶν ἀρχιερέων καὶ τῶν τοῦ κλήρου καὶ παρῄνουν ἔστιν ἃς μεταθέντα τῶν λέξεων ἀκίνδυνον εἶναι καὶ λοιδορίας ἐκτός. οὐ μὴν ἔδοξε τὰ τῆς παραινέσεως τούτῳ τυγχάνειν ὑγιᾶ καὶ ἀνύποπτα, ἀλλ’ ὑποκαθήμενον ἔχειν καὶ ὑφέρποντα φθόνον. ταύτῃ τοι καὶ ἐνίστατο καὶ παρωξύνετο πρὸς ἀντιλογίας καὶ ἀποδείξεις καὶ λόγοις λόγους συνείρων ἐπὶ πολὺ διετέλει ἀποφράττοντάς τε τὰ τῶν ἐγκαλούντων ὡς ἐδόκει στόματα καὶ ὑπερείδοντας ὡς ἐνῆν αὐτὸν καὶ τὸ στεῤῥὸν τοῖς αὐτοῦ περιποιουμένους λόγοις.325 [Δ. c. 1982 an 1328] RYZANTINE HISTORIE LIB. VI. [IMP. ANDRONIC SON ] 326
βούλευμα τοῦτο καὶ οἷα τοῖς Ρωμαίοις προξένησε & exitus, et qualia Romanis mala importaverit, ora -
τα δεινά, του λόγου προϊόντος ἔσται δήλον.
tionis progre: su exponctur.
CAPUT IV.
Gregorins Cyprius Vecco supplici opem regat. Justo Dei judicio punitur. Accusatur a suis ut blasphemus.
Ab amicis in gratis proditur. Idem ei accidit quod olim Julio Casari. Omai presidio destitutus secedit in
monasterium Hodegetriæ. Inde in aliud transit, a muliere nobili gevocatus Moritur. Chilas et Damel
ejus urcusatores animi ingrati dant panas. Accusantur ipsi quoque a charissimis. Imperator eos aversatur. Contemnuntur a collegis. Vitam in urbe finiunt mærore confecti.
1. Sed cum Gregorium etiam dolore affici oporteret, et immisericordiæ pœnas luerc, quod Vecen
opem imploranti, et omnia concessurum pollicenti,
si qua sui ratio haberetur, et auxilium megasset,
et misero calamitates augere non dubitasset; imo
multis undique Auctibus jactato ipse a tergo majores procellas incussisct et accumulasset, inignam sane eruditione sua rem agens, qui húc
excepto catera laudibus dignus erat: cum igitur
Δ'. Ἐπεὶ δὲ ἔδει καὶ Γρηγορίῳ ἐπενεχθῆναι
τὰ λυπηρὰ καὶ γενέσθαι τινὰ τίσιν αὐτῷ τῆς ἀσε
πλαγχνίας, ότι μήτε χείρα βοηθείας ὄρεξεν ἐπιβοωμένῳ τῆς Βέκκῳ, καὶ πάντα υπείξειν ὁμολογοῦντι,
εἰ παραδοχῆς τινος ἀξιωθείη, μήτε τὰ δεινὰ τῷ τα
ἱαιπώρῳ προσεπαύξειν ώκνησεν, ἀλλὰ πολλοῖς παν
ταχόθεν χειμαζομένῳ τοῖς κύμασιν, αὐτὸς κατὰ νώτου μείζους ανεῤῥήγνυ τους κλύδωνας, ἄλλους ἐπ'
ἄλλοις συχνούς ἐπαντλών, σφόδρα τῆς ἑαυτοῦ σοφίας
ἀνάξια πράττων, ὁ πάντα πλὴν τοῦ παρόντος ἐπαι- hic quoque aligendus esset, quid a Providentia
των ἄξιος· ἐπεί γε μὴν ἔδει καὶ τοῦτον παθεῖν
τεχῶς, τί παρὰ τῆς τὰ πάντα πρὸς τὸ συμφέρον
ἐγούσης Προνοίας οἰκονομεῖται; Εγκαταλιμπάνεται
καὶ οὗτος παρὰ Θεοῦ προνοητικήν τινα καὶ παιδευτικὴν ἐγκατάλειψιν, ἵνα τὴν προστριβεῖσαν ἐντεῦθεν
αὐτῷ κηλίδα καλῶς ἀποτρίψηται καὶ καθαρὸς τῷ μέλλοντι παραπεμφθείη αἰῶνι. [Ρ. 108] Έδοξε γὰρ αὐτῷ
μὴ ἀρκοῦσαν εἶναι τιμωρίαν κατὰ τοῦ Βέκκου τὴν ὑπερόριον δίαιταν καὶ ἀπαγωγὴν τῶν φίλων καὶ συγγε
μῖν, ἀλλὰ καὶ λόγοις καὶ γραφεῖ; ἔβαλλε πόρρωθεν,
ταῖς ἐκείνου γραφαῖς καὶ τοῖς δόγμασι καὶ ἀντιπά
τοις προβλήμασί τε καὶ δόγμασιν ἀντισυλλογιζόμενας· ἐν ὅσῳ γε μὴν ἐκείνῳ καὶ τοῖς ἐκείνου μαχόμενος οὗτος ἦν, ἐλάνθανε τιτρωσκόμενος ὑπ' ἄλλων
αὐτὸς κάν τούτοις καὶ αὐτὸς ἁλισκόμενος, οἷς άλλων ἐπελαμβάνετο· καθάπερ εἴ τις τοξεύων ἐχθρὸν καὶ πολέμιον ἐλάνθανε καιριώτερον αὐτὸς τοξευόμε
τας παρὰ πλευρὰν ἐκ τῶν ὁμοφύλων.
Β. Επελάβοντο γὰρ αὐτοῦ ὡς βλασφημοῦντός
τινες τῶν ἀρχιερέων καὶ τῶν τοῦ κλήρου καὶ παρῄνουν ἔστιν ἂς μεταθέντα τῶν λέξεων ἀκίνδυνον εἶναι
καὶ λοιδορίας εκτός. Οὐ μὴν ἔδοξε τὰ τῆς παραινέ
σεως τούτῳ τυγχάνειν ὑγια καὶ ἀνύποπτα, ἀλλ'
ἀποκαθήμενον ἔχειν καὶ ὑφέρποντα φθόνον. Ταύτῃ
τι καὶ ἐνίστατο καὶ παρωξύνετο πρὸς ἀντιλογίας
καὶ ἀποδείξεις καὶ λόγοις λόγους συνείρων ἐπὶ πολὺ
διετέλει ἀποφράττοντάς τε τὰ τῶν ἐγκαλούντων ὡς
ἐδόκει στόματα καὶ ὑπερείδοντας ὡς ἐνῆν αὐτὸν καὶ
τὸ στεῤῥὸν τοῖς αὐτοῦ περιποιουμένους λόγοις. Αλλ
οὐκ ἦν ὡς ἔοικεν ἐθέλοντι καὶ Θεῷ, τῷ πάντα πρὸς
το συμφέρον οἰκονομοῦντι,καὶ εἰ; τὸ ἑξῆς εἰδρομήσαι τον άνδρα. Διὰ τοῦτο δίδοται τοῖς μαχομένοι;
ἰσχὺς καὶ ἀνάπτει τὰ τῆς φιλονεικίας, ὥσπερ ἀπὸ
σπινθήρας εἰς πυρσόν. Αποῤῥήγνυνται γὰρ αὐτοῦ
πρῶτον μὲν τῶν ἀρχιερέων οὐκ ἐλαχίστη μοίρα και
τῶν τοῦ κλήρου συναπαρήγνυνται δὲ καὶ οἱ τούτῳ
μᾶλλον τῶν ἄλλων ἀρχιερέων φιλούμενοι, τοὺς περὶ
Καλᾶν τὸν Ἐφέσου φημὶ καὶ Δανιήλ τον Κυζίκου,
εἷς καὶ μείζονα τοῦ προσήκοντος διὰ τὸν λόγον
omnia utiliter adıministrante fit? Derelinquitur et
ipse a Deo, ut per eam derelictionem saluti ipsius
consulatur, ut erudiatur, ut laben sibi inde aspersam eluat, et purus ad alteram vitam transeat.
Etenim non satis Vecco supplicii esse ralus, 177
φuod extorris ab amicis et cognatis avulsus esset,
verbis etiam et scriptis eminus illum feriebat,
ejusdem scripta et dogmaticas dcfuiuiones contrariis argumentationibus ac definitionibus redarguebat. Dum vero illum et sectatores illius oppugnat, imprudens ab aliis et ipse vulnoratus est:
et in iis captus, quibus alios captabat: non aliter
quam si quis tela in hostes conjiciens ipse a suis
ex obliquo graviorem plagam præter opinionem acciperet.
11. Quidam enim e pontificibus et clericis eum
reprehenderunt, ut blasphemiantem: ac monuc
runt, ut vocabulis nonnullis mutatis periculum
el convicium vitaret. Ea admonitio non sincera
esse nec suspicione omni carere, sed obscuram et
furtim subrepentem invidiam celare ei visa est.
Proinde rem urgebat, et ad contradicendum açuebatur, et probationes probationibus ac disputationes disputationibus cumulabat, quibus accusatorum
ora, ut putabat, obturaret; se ipsum autem pro
virili tueretur, ac suis dictis robur adderet. Sed
apparet utique Deum, qui ad utilitatem omnia dirigit, noluisse viro illi etiam caulera ex sententia
succedere. Itaque vires adversariorum augentur,
certamenque accenditur, ut e parva scintill: magnum oriatur incendium. Primum non minima
pontificum et clericorum pars eum destituit:
destituitur et ab iis quos præ crteris pontificibus
diligebat, Chil. Ephesio et Daniele Cyziceno, quibus ob eruditionem justo 178 majores honores
detulerat, qui omnium primi sacerdotes et pontiliVariorum notæ.
Pachymer. lib. vim, cap. 6, 7, 8, 9. Dicae,
PG 148:327ἀλλ’ οὐκ ἦν ὡς ἔοικεν ἐθέλοντι καὶ θεῷ, τῷ πάντα πρὸς τὸ συμφέρον οἰκονομοῦντι, καὶ εἰς τὸ ἑξῆς εὐδρομῆσαι τὸν ἄνδρα. διὰ τοῦτο δίδοται τοῖς μαχομένοις ἰσχὺς καὶ ἀνάπτει τὰ τῆς φιλονεικίας, ὥσπερ ἀπὸ σπινθῆρος εἰς πυρσόν. ἀποῤῥήγνυνται γὰρ αὐτοῦ πρῶτον μὲν τῶν ἀρχιερέων οὐκ ἐλαχίστη μοῖρα καὶ τῶν τοῦ κλήρου· συναποῤῥήγνυνται δὲ καὶ οἱ τούτῳ μᾶλλον τῶν ἄλλων ἀρχιερέων φιλούμενοι, τοὺς περὶ Χειλᾶν τὸν Ἐφέσου φημὶ καὶ Δανιὴλ τὸν Κυζίκου, οἷς καὶ μείζονα τοῦ προσήκοντος διὰ τὸν λόγον ἐχαρίζετο τὴν τιμὴν καὶ πρώτους τῶν ἄλλων ἱερέας τε καὶ ἀρχιερέας ἀνέδειξεν· ὃ καὶ μᾶλλον ἐλύπει τὸν πατριάρχην, ὅτι περ οὓς ἤλπιζεν ἄλλων λοιδορούντων καὶ μαχομένων αὐτοὺς ὑπερμαχεῖν καὶ ἀντ’ ἀκροπόλεως καὶ τάφρων αὐτῷ καθίστασθαι, τούτους εὕρισκε παρ’ ἐλπίδα πολεμίους καὶ τὸ δὴ λεγόμενον ἄνθρακας ἀντὶ θησαυρῶν. ὥστε καὶ τοῦτο ἐκεῖνο λέγεται καὶ αὐτὸν πεπονθέναι, ὁποῖον καὶ ὁ Καῖσαρ πάλαι Ἰούλιος ἐπεπόνθει κτεινόμενος ὑπὸ τῶν περὶ Βροῦτον καὶ Κάσιον. πρὸς μὲν γὰρ τὰ τῶν ἄλλων ξίφη μέχρι τινὸς ἀντεῖχε καὶ ἀπεμάχετο καθόσον ἐξῆν·[A. M. 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIC. BEN.) 328
ces constitui ab eo fuerant: idque patriarcha έχαρίζετο τὴν τιμὴν καὶ πρώτου; τῶν ἄλλων ἱερέας
iniquiere animo tulit, quod quos pro se ab aliis
facessito et oppugnato decertaturos, præsidiumque
et munimentum sibi firmissimum futuros speraverat, eus ipsos experiretur inimicos, et, ut proverbio dicitur, carbones pro thesauro invenisset. Sic
idem illi accidisse fertur, quod olim Julio Caesari,
cum a Bruto et Cassio occideretur. Nam contia
aliorum euses aliquantisper restitit repugnavitque
ut potnit: sed cam Brutum etiam strinxisse gladium vidisset, quum germani filii loco dilexeral,
tum demum aiunt re inexspectata perculso animo
statim exanimem humi concidisse.
III. Ad eumdem modum Gregorius cæteris ad
tempus refragabatur. Sed cum fidissimos infestos
sibi esse cerneret, neque adesse defensorem videret, non imperatorem, non ullum powntem: tandem Dei judicium esse intellexit, et pœnam adversum se a Numine sancitam ac decretam. Proinde
contentionibus et summis Ecclesiæ honoribus vaJere jussis secessit in monsterium castissimæ
Dominæ ac Deiparæ fodegorum, el a negotiis in
otium se contulit. Sed inde non multo post evocaTus est a fundatrice monasterii sancti Andreæ.
Erat enim ea mulier litterarum studiosa, et ab ore
patriarcha pendebat. Itaque «lomo protime monasterium 179 exstru cla eo virum pertraxit: ubi
parvo tempore clapso deiunctus est.
τε καὶ ἀρχιερέα; ἀνέδειξεν· δ καὶ μᾶλλον ἔλυπεί
τὸν πατριάρχην, ὅτι περ ου; ἤλπιζεν άλλων λοι
δορούντων καὶ μαχομένων αὐτοὺς ὑπερμαχεῖν καὶ
ἀντ' ἀκροπόλεως καὶ τάφρων αὐτῷ καθίστασθαι,
τούτους εὕρισκε παρ' ἐλπίδα πολεμίους καὶ τὸ δὴ
λεγόμενον ἄνθρακας ἀντὶ θησαυρών. Ὥστε καὶ τοῦτ
ἐκεῖνο λέγεται καὶ αὐτὸν πεπονθέναι, όπλον καὶ ὁ
Καίσαρ πάλαι Ιούλιος ἐπεπόνθει κτεινόμενης υπό
τῶν περὶ Βροῦτον καὶ Κάσιον. Πρὸς μὲν γὰρ τὰ
τῶν ἄλλων ξίφη μέχρι τινὸς ἀντεῖχε καὶ ἀπεμάχιο
καθόσον ἐξῆν· ὁπότε δ᾽ ἀπίδοι καὶ Βροῦτον ἐσπασμέ
τον τὸ ξίφος, ἂν ἴσα καὶ γνήσιον παῖδα διετέλει
φιλών, τότε πληγέντα φασὶ τὴν καρδίαν τῷ ἀδοκήτῳ
τοῦ πράγματος άψυχον αὐτίκα πεσεῖν κατὰ γῆς.
Γ΄. Τὸν αὐτὴν καὶ οὗτος τρόπον ἀντέλεγε τοῖς
ἄλλοις μέχρι τινός· ἐπεὶ δὲ καὶ αὐτοὺς δὲ τοὺς
πιστοτάτους καὶ φιλουμένους ὁπλιζομένους ἔβλεπες
κατ' αὐτοῦ καὶ μηδένα τὸν βοηθοῦντα, μήτε τὸν
βασιλέα, μήτ' ἄλλον οὐδένα Ρ. 409] δυνάμενον,
συνήκεν ὀψὲ κρίσιν εἶναι τοῦτο τοῦ Θεοῦ καὶ δίκην
ἄνωθεν κυρωθείσαν καὶ καταψηφισθεῖσαν αὐτοῦ.
Ταύτῃ τοι καὶ χαίρειν εἰπὼν φιλονεικίας και θρέ
νους ἀπῆλθε σχολάσων ἐν τῇ μονῇ τῆς ὑπεράγνου
δεσποίνης καὶ θεομήτορος τῆς τῶν Οδηγών. Αλλ'
ἐκεῖθεν διὰ βραχέος εκλήθη παρὰ τῆς κτητορία
σης τῆς τοῦ ἁγίου Ανδρέου μονής. Φιλολόγος
γὰρ ἦν ή γυνή καὶ τὰ πολλὰ τῆς γλώττης του
πατριάρχου ἐξεχομένη· διὸ καὶ κατοικίαν έγγιστα
Ο τῆς μονῆς δειμαμένη προσηγάγετο τοῦτον ἐκεῖνε·
ὅπου καὶ χρόνου βραχέος παραμονέντος τον βίον
ἀπήλλαξεν.
IV. Sed ut consuevit Deus plerumque ´exitu
Variorum
Theodora scilicet Eulogie Michaelis imp.
sororis filia, cujus supra ut et ædis S. Andreæ
ab illa conlitas meminit cap. 3. Vide prælereu
Pachymerem, lib. vi. cap. 10. Porro κτήτορας et
κτητορίσσα: νοocant Greci recentiores, quos nostri
Fundatores et Fundatrices. Vide Glues.mel. Gracit.
DUCANG.
Theodora Prolovestiariam φιλολόγων, luc
est eruditam fuisse, docet Gregoras hoc loco. Id
etiam testatur Maximus Planudes in Epigrammatis
supra laudatis. Camalem fuisse φιλόνικον, arguunt
Epistole du N.cephori Chuuni, quae exstant i
Cod. Reg. 2954. In prima (quas unscribitur, τῇ πρωτοβεστιαρία, οι est numero septuagesima seala),
Ἐγὼ μὲν ἐϋουλόμην, inquit CLummus, μή μόνον
βιβλίων, ὧν δὴ γέγονας ἐν χρείᾳ ποτέ, ώστε μεταδόντων ἡμῶν αὐτ ἐς χρησασθαι, αλλά γε και μεγά
λων δή τινων ἑτέρων, καὶ πολλῷ μᾶλλον ἢ ταῦτα
τιμίων (εἴπερ άλλο τι πρὸ τῶν τοιούτων ἡμᾶς χρή
τίμιον λέγειν) εύπορως ἔχειν, Πάντα γὰρ ἑτοίμως
καθ' ὅτι καὶ βούλοιο προϊκα χρήσει, μὴ μεταξι
φους μόνον, αλλά γε και τελέω, διδούς, καὶ οὕτω
μάλα προθύμως διδοὺς καὶ ἡδέως, ὡς μηδὲ νομίζειν
αποκτᾶσθαι, μᾶλλον μὲν οὖν καὶ ἀσμένως ἢ προ
τιμον καὶ μεθ᾿ ἡδονῆς κτάσθαι. Ἐπεὶ δὲ μὴ ἔχω
πᾶν ὅσον καὶ το λομαι, ζημίαν ἡγοῦμαι, καὶ μεγάλ
ταύτην ζημίαν, οὐ τὸ ἐνορῶς αὐτῶν ὧν ἔφην ἔχειν,
ἀλλὰ τὸ μὴ ἔχειν διδόναι σοί γε βουλομένη φιστί
μως ἡμῖν χαρίζεσθαι τὸ παρ' ἡμῶν λαμβάνειν. Ού
μὲν ἀλλ' ἐπειδὴ μοι ταῦτα πρὸς σὲ την σοφωτάτην
και διακριτικωτάτην ἅμα ψυχής, μενουν ἡμα;
Δ'. Ἐπεὶ δ' είωθεν ὡς τὰ πολλὰ τὸ θεῖον ἀνά
notæ.
οἶμαι μέμψῃ τῆς ἀπορίας, ὅτι μὴ δ' αὐτοὶ προειλή
μεθα· τῆς δὲ προθυμίας ἀποδεξαμένη, χάριν είσῃ
τῆς προαιρέσεως. Καγώ δ' ὁμολογώ χάριν ταύτην
οὐ μικρὰν ἔχειν, ὅτι παρ' ἡμῶν λαβεῖν ἠβουλήθης.
Καὶ γοῦν ὅπερ εἶχον μόνον πέμπω βιβλίον, Αρι
στοτέλους μετέωρα. Εστι μὲν οὖν ἐν αὐτῷ καὶ ἀλο
λάττα τῶν ἐκείνου, ὧν οὐ χρὴ κατάλογον ποιεῖσθαι,
αὐτοῦ δεικνύντος του βιβλίου. Έστι δὲ καὶ τῷ
Αλεξάνδρῳ πονηθέντα των μετεώρων ἕνεκεν. Τῶν
μὲν οὖν ἐν τῷ βιβλίω χάριν γραμμάτων φαύλως
ἐχόντων (δρος γὰρ ὡς ἔχουσιν) ἅμα δὲ καὶ τοῦ
τα πλείω σφαλερώς ἔχειν, αμαθία τοῦ γράψαντος
τοῦ ὀρθοῦ παρενηνεγμένα, κἂν ἡδέσθην, καν αἰσχύ
τὴν ἐνόμισα τῇ φιλοκάλῳ σοι πρός όψιν μόνον ικέ
σύα:. "Οτι δ' ἐν πᾶσιν οὐδὲν τῶν ἐκτὸς ζητεῖς καὶ
φαινομένων, ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἐξς ἔχειν ὁπώσποτε
καὶ πεφύκασιν ἔχειν, σοὶ δ᾽ ἄλλο τὸ σπουδαζόμενον,
ὅταν δηλαδὴ τοὺς ἴδιον καὶ πρὸς ἐκεῖνον ἀκραιφνώς
διαβαίνει, τούτου χάριν θαῤῥητας, τὸ βιβλίο, πέμπω.
Καὶ τοῦν γραμμάτων μὲν τῶν ἐν αὐτῷ
φροντίσεις. Οσα δὲ καὶ τῆς λέξεως πλημμελος ἔχω
προσάγουσα τῇ ἐπιστήμη, κατὰ τὸ ὀρύων μετακήση.
και με προσομιλήσεις Αριστοτέλει, και τις ε
ξανδρος σπούδασεν ἐν μετέωρος, κατὰ τὴν ἐκείνων
δύναμιν καὶ γνώσιν, μηδέν τήν του βιβλίου φαν
τητος προς την των νοημάτων κατα πριν εμποδί
γενομένης. Alteram Chunoi Epistolam dicasic
sallical. Eastat autem ejusdem Cod. Reg. 6. 5:0
\, et Islam quam damus proxime subsecutier.
Pacbymer. lib. vi, cap. 25. Dugang,
μικρών
ὁπότε δ’ ἀπίδοι καὶ Βροῦτον ἐσπασμένον τὸ ξίφος, ὃν ἴσα καὶ γνήσιον παῖδα διετέλει φιλῶν, τότε πληγέντα φασὶ τὴν καρδίαν τῷ ἀδοκήτῳ τοῦ πράγματος ἄψυχον αὐτίκα πεσεῖν κατὰ γῆς. (Γ.) Τὸν αὐτὸν καὶ οὗτος τρόπον ἀντέλεγε τοῖς ἄλλοις μέχρι τινός· ἐπεὶ δὲ καὶ αὐτοὺς δὴ τοὺς πιστοτάτους καὶ φιλουμένους ὁπλιζομένους ἔβλεπε κατ’ αὐτοῦ καὶ μηδένα τὸν βοηθοῦντα, μήτε τὸν βασιλέα, μήτ’ ἄλλον οὐδένα δυνάμενον, συνῆκεν ὀψὲ κρίσιν εἶναι τοῦτο τοῦ θεοῦ καὶ δίκην ἄνωθεν κυρωθεῖσαν καὶ καταψηφισθεῖσαν αὐτοῦ. ταύτῃ τοι καὶ χαίρειν εἰπὼν φιλονεικίας καὶ θρόνους ἀπῆλθε σχολάσων ἐν τῇ μονῇ τῆς ὑπεράγνου δεσποίνης καὶ θεομήτορος τῆς τῶν Ὁδηγῶν. ἀλλ’ ἐκεῖθεν διὰ βραχέος ἐκλήθη παρὰ τῆς κτητορίσσης τῆς τοῦ ἁγίου Ἀνδρέου μονῆς. φιλολόγος γὰρ ἦν ἡ γυνὴ καὶ τὰ πολλὰ τῆς γλώττης τοῦ πατριάρχου ἐξεχομένη· διὸ καὶ κατοικίαν ἔγγιστα τῆς μονῆς δειμαμένη προσηγάγετο τοῦτον ἐκεῖσε· ὅπου καὶ χρόνου βραχέος παραῤῥυέντος τὸν βίον ἀπήλλαξεν.[A. M. 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIC. BEN.) 328
ces constitui ab eo fuerant: idque patriarcha έχαρίζετο τὴν τιμὴν καὶ πρώτου; τῶν ἄλλων ἱερέας
iniquiere animo tulit, quod quos pro se ab aliis
facessito et oppugnato decertaturos, præsidiumque
et munimentum sibi firmissimum futuros speraverat, eus ipsos experiretur inimicos, et, ut proverbio dicitur, carbones pro thesauro invenisset. Sic
idem illi accidisse fertur, quod olim Julio Caesari,
cum a Bruto et Cassio occideretur. Nam contia
aliorum euses aliquantisper restitit repugnavitque
ut potnit: sed cam Brutum etiam strinxisse gladium vidisset, quum germani filii loco dilexeral,
tum demum aiunt re inexspectata perculso animo
statim exanimem humi concidisse.
III. Ad eumdem modum Gregorius cæteris ad
tempus refragabatur. Sed cum fidissimos infestos
sibi esse cerneret, neque adesse defensorem videret, non imperatorem, non ullum powntem: tandem Dei judicium esse intellexit, et pœnam adversum se a Numine sancitam ac decretam. Proinde
contentionibus et summis Ecclesiæ honoribus vaJere jussis secessit in monsterium castissimæ
Dominæ ac Deiparæ fodegorum, el a negotiis in
otium se contulit. Sed inde non multo post evocaTus est a fundatrice monasterii sancti Andreæ.
Erat enim ea mulier litterarum studiosa, et ab ore
patriarcha pendebat. Itaque «lomo protime monasterium 179 exstru cla eo virum pertraxit: ubi
parvo tempore clapso deiunctus est.
τε καὶ ἀρχιερέα; ἀνέδειξεν· δ καὶ μᾶλλον ἔλυπεί
τὸν πατριάρχην, ὅτι περ ου; ἤλπιζεν άλλων λοι
δορούντων καὶ μαχομένων αὐτοὺς ὑπερμαχεῖν καὶ
ἀντ' ἀκροπόλεως καὶ τάφρων αὐτῷ καθίστασθαι,
τούτους εὕρισκε παρ' ἐλπίδα πολεμίους καὶ τὸ δὴ
λεγόμενον ἄνθρακας ἀντὶ θησαυρών. Ὥστε καὶ τοῦτ
ἐκεῖνο λέγεται καὶ αὐτὸν πεπονθέναι, όπλον καὶ ὁ
Καίσαρ πάλαι Ιούλιος ἐπεπόνθει κτεινόμενης υπό
τῶν περὶ Βροῦτον καὶ Κάσιον. Πρὸς μὲν γὰρ τὰ
τῶν ἄλλων ξίφη μέχρι τινὸς ἀντεῖχε καὶ ἀπεμάχιο
καθόσον ἐξῆν· ὁπότε δ᾽ ἀπίδοι καὶ Βροῦτον ἐσπασμέ
τον τὸ ξίφος, ἂν ἴσα καὶ γνήσιον παῖδα διετέλει
φιλών, τότε πληγέντα φασὶ τὴν καρδίαν τῷ ἀδοκήτῳ
τοῦ πράγματος άψυχον αὐτίκα πεσεῖν κατὰ γῆς.
Γ΄. Τὸν αὐτὴν καὶ οὗτος τρόπον ἀντέλεγε τοῖς
ἄλλοις μέχρι τινός· ἐπεὶ δὲ καὶ αὐτοὺς δὲ τοὺς
πιστοτάτους καὶ φιλουμένους ὁπλιζομένους ἔβλεπες
κατ' αὐτοῦ καὶ μηδένα τὸν βοηθοῦντα, μήτε τὸν
βασιλέα, μήτ' ἄλλον οὐδένα Ρ. 409] δυνάμενον,
συνήκεν ὀψὲ κρίσιν εἶναι τοῦτο τοῦ Θεοῦ καὶ δίκην
ἄνωθεν κυρωθείσαν καὶ καταψηφισθεῖσαν αὐτοῦ.
Ταύτῃ τοι καὶ χαίρειν εἰπὼν φιλονεικίας και θρέ
νους ἀπῆλθε σχολάσων ἐν τῇ μονῇ τῆς ὑπεράγνου
δεσποίνης καὶ θεομήτορος τῆς τῶν Οδηγών. Αλλ'
ἐκεῖθεν διὰ βραχέος εκλήθη παρὰ τῆς κτητορία
σης τῆς τοῦ ἁγίου Ανδρέου μονής. Φιλολόγος
γὰρ ἦν ή γυνή καὶ τὰ πολλὰ τῆς γλώττης του
πατριάρχου ἐξεχομένη· διὸ καὶ κατοικίαν έγγιστα
Ο τῆς μονῆς δειμαμένη προσηγάγετο τοῦτον ἐκεῖνε·
ὅπου καὶ χρόνου βραχέος παραμονέντος τον βίον
ἀπήλλαξεν.
IV. Sed ut consuevit Deus plerumque ´exitu
Variorum
Theodora scilicet Eulogie Michaelis imp.
sororis filia, cujus supra ut et ædis S. Andreæ
ab illa conlitas meminit cap. 3. Vide prælereu
Pachymerem, lib. vi. cap. 10. Porro κτήτορας et
κτητορίσσα: νοocant Greci recentiores, quos nostri
Fundatores et Fundatrices. Vide Glues.mel. Gracit.
DUCANG.
Theodora Prolovestiariam φιλολόγων, luc
est eruditam fuisse, docet Gregoras hoc loco. Id
etiam testatur Maximus Planudes in Epigrammatis
supra laudatis. Camalem fuisse φιλόνικον, arguunt
Epistole du N.cephori Chuuni, quae exstant i
Cod. Reg. 2954. In prima (quas unscribitur, τῇ πρωτοβεστιαρία, οι est numero septuagesima seala),
Ἐγὼ μὲν ἐϋουλόμην, inquit CLummus, μή μόνον
βιβλίων, ὧν δὴ γέγονας ἐν χρείᾳ ποτέ, ώστε μεταδόντων ἡμῶν αὐτ ἐς χρησασθαι, αλλά γε και μεγά
λων δή τινων ἑτέρων, καὶ πολλῷ μᾶλλον ἢ ταῦτα
τιμίων (εἴπερ άλλο τι πρὸ τῶν τοιούτων ἡμᾶς χρή
τίμιον λέγειν) εύπορως ἔχειν, Πάντα γὰρ ἑτοίμως
καθ' ὅτι καὶ βούλοιο προϊκα χρήσει, μὴ μεταξι
φους μόνον, αλλά γε και τελέω, διδούς, καὶ οὕτω
μάλα προθύμως διδοὺς καὶ ἡδέως, ὡς μηδὲ νομίζειν
αποκτᾶσθαι, μᾶλλον μὲν οὖν καὶ ἀσμένως ἢ προ
τιμον καὶ μεθ᾿ ἡδονῆς κτάσθαι. Ἐπεὶ δὲ μὴ ἔχω
πᾶν ὅσον καὶ το λομαι, ζημίαν ἡγοῦμαι, καὶ μεγάλ
ταύτην ζημίαν, οὐ τὸ ἐνορῶς αὐτῶν ὧν ἔφην ἔχειν,
ἀλλὰ τὸ μὴ ἔχειν διδόναι σοί γε βουλομένη φιστί
μως ἡμῖν χαρίζεσθαι τὸ παρ' ἡμῶν λαμβάνειν. Ού
μὲν ἀλλ' ἐπειδὴ μοι ταῦτα πρὸς σὲ την σοφωτάτην
και διακριτικωτάτην ἅμα ψυχής, μενουν ἡμα;
Δ'. Ἐπεὶ δ' είωθεν ὡς τὰ πολλὰ τὸ θεῖον ἀνά
notæ.
οἶμαι μέμψῃ τῆς ἀπορίας, ὅτι μὴ δ' αὐτοὶ προειλή
μεθα· τῆς δὲ προθυμίας ἀποδεξαμένη, χάριν είσῃ
τῆς προαιρέσεως. Καγώ δ' ὁμολογώ χάριν ταύτην
οὐ μικρὰν ἔχειν, ὅτι παρ' ἡμῶν λαβεῖν ἠβουλήθης.
Καὶ γοῦν ὅπερ εἶχον μόνον πέμπω βιβλίον, Αρι
στοτέλους μετέωρα. Εστι μὲν οὖν ἐν αὐτῷ καὶ ἀλο
λάττα τῶν ἐκείνου, ὧν οὐ χρὴ κατάλογον ποιεῖσθαι,
αὐτοῦ δεικνύντος του βιβλίου. Έστι δὲ καὶ τῷ
Αλεξάνδρῳ πονηθέντα των μετεώρων ἕνεκεν. Τῶν
μὲν οὖν ἐν τῷ βιβλίω χάριν γραμμάτων φαύλως
ἐχόντων (δρος γὰρ ὡς ἔχουσιν) ἅμα δὲ καὶ τοῦ
τα πλείω σφαλερώς ἔχειν, αμαθία τοῦ γράψαντος
τοῦ ὀρθοῦ παρενηνεγμένα, κἂν ἡδέσθην, καν αἰσχύ
τὴν ἐνόμισα τῇ φιλοκάλῳ σοι πρός όψιν μόνον ικέ
σύα:. "Οτι δ' ἐν πᾶσιν οὐδὲν τῶν ἐκτὸς ζητεῖς καὶ
φαινομένων, ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἐξς ἔχειν ὁπώσποτε
καὶ πεφύκασιν ἔχειν, σοὶ δ᾽ ἄλλο τὸ σπουδαζόμενον,
ὅταν δηλαδὴ τοὺς ἴδιον καὶ πρὸς ἐκεῖνον ἀκραιφνώς
διαβαίνει, τούτου χάριν θαῤῥητας, τὸ βιβλίο, πέμπω.
Καὶ τοῦν γραμμάτων μὲν τῶν ἐν αὐτῷ
φροντίσεις. Οσα δὲ καὶ τῆς λέξεως πλημμελος ἔχω
προσάγουσα τῇ ἐπιστήμη, κατὰ τὸ ὀρύων μετακήση.
και με προσομιλήσεις Αριστοτέλει, και τις ε
ξανδρος σπούδασεν ἐν μετέωρος, κατὰ τὴν ἐκείνων
δύναμιν καὶ γνώσιν, μηδέν τήν του βιβλίου φαν
τητος προς την των νοημάτων κατα πριν εμποδί
γενομένης. Alteram Chunoi Epistolam dicasic
sallical. Eastat autem ejusdem Cod. Reg. 6. 5:0
\, et Islam quam damus proxime subsecutier.
Pacbymer. lib. vi, cap. 25. Dugang,
μικρών
PG 148:329(Δ.) Ἐπεὶ δ’ εἴωθεν ὡς τὰ πολλὰ τὸ θεῖον ἀνάλογα τοῖς πεπραγμένοις τὰ τέλη ταῖς πράξεσιν ἀντιμετρεῖν, ἵνα δὴ τοῖς περιοῦσι παίδευμά τι καὶ σωφρονισμὸς τῶν παρελθόντων γίνοιντο τὰ πάθη, οὐκ εἰς μακρὰν ἡ ἀξία μετῆλθε δίκη καὶ τοὺς περὶ Χειλᾶν τὸν Ἐφέσου καὶ Δανιὴλ τὸν Κυζίκου, διότι πικρὰν ὀφρὺν αὐτοὶ τῷ εὐεργέτῃ ἐπέῤῥιψαν τῇ παρούσῃ τύχῃ πεπιστευκότες καὶ μὴ θέντες ὅλως εἰς νοῦν, ὅτι πλεῖστος περιχορεύει τἀνθρώπεια πλάνος τοῖς τε προσδοκωμένοις διδοὺς ἀπροσδόκητον πέρας καὶ τοῖς ἀπεγνωσμένοις εὐτυχῆ τινα φέρων παλάμην· καὶ φιλεῖ γε ὡς τὰ πολλὰ τὰς ἀνιδρύτους ψυχὰς ὑποκλέπτειν ῥᾳδίως καὶ παραφέρειν ἐς ἔκφυλα θράση καὶ πράξεις ἀτόπους, καθάπερ ὁπότε Καικίας ὁλκάδα λαμπρὸς ἀπολαβὼν ἀγκυρῶν ὀρφανὴν οὐ καλῶς ἐφ’ ὑγροῖς ταλαντεύει τοῖς κύμασι· καὶ ὡς χρὴ τοῖς τοιούτοις προσέχειν τὸν νοῦν ἀσφαλῶς, μὴ πάθωμεν ἐς τὴν ὑστεραίαν ὧν δρῶμεν αὐτοὶ μείζω τε καὶ πικρότερα.[A. C. 1282 AD 15281 BYZANTINE HISTORIE LIB. VI. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 630
λυμα τοῖς πεπραγμένοις τὰ τέλη ταῖς πράξεσιν & rebus gestis consentaneo facta cujusque remunrari, ut defunctorum cladibus superstites admoniti
erudiantur, et ad bonam frugem evadant: paulo
post Chilas Ephesius et Daniel Cyzicenus justas
pœnas dederunt, quod secundæ fortunæ flatu clati
erga virum de se bene meritum acerbe et arroganter se gessissent, nec cogitassent, quantus error
in rebus humanis ludat, inexspectato exitu exspectationem hominum fallens, et rebus desperatis
salutarem opem afferens: quo quidem errore leves
animi sic decipiuntur, ut facile insolescant et res
absurdas suscipiant, non aliter quam cum Cæcias
navem onerariam ancoris destitutam violentus
adoritur et in Ductibus male libratam exagital:
unde vigilandum et sollicite caven∙lum, ne postridie majora et acerbiora quam fecerimus perfeiamus. Nam ex eorum metropolibus clerici selecti
et fidissimi et carissimi contra cos insurgunt, ac
imperatori et cateris pontificibus litteras offerunt,
quibus illos multa nefanda et abrogationem sacerdolii certam importantia commisisse testabantur.
Quas cum imperator et pontifcum collegium cupide
accepissent, libellis decretisqne eus in Urbem evocaruul; tum deinde cognitione quotidie dilata
ipsos eludebant.
ἀντιμετρεῖν, ἵνα δὴ τοῖς περιούσι παίδευμά τι καὶ
σωφρονισμός τῶν παρελθόντων γίνοιντο τὰ πάθη,
οὐκ εἰς μακρὰν ἡ ἀξία μετῆλθε δίκη καὶ τοὺς περὶ
Χειλᾶν τὸν Ἐφέσου καὶ Δανιὴλ τὸν Κυζίκου, διότι
πικρὰν ἀφρὺν αὐτοὶ τῷ εὐεργέτη επέρριψαν τῇ
παρούσῃ τύχη τα πιστευκότες καὶ μὴ θέντες ὅλως
εἰς νοῦν, ὅτι πλεῖστος περιχορεύει τανθρώπεια πλά
τας τοῖς τε προσδοκωμένοις διδοὺς ἀπροσδόκητον
πέρας καὶ τοῖς ἀπεγνωσμένοις εὐτυχή τινα φέρων
καλάμην· καὶ φιλεῖ γε ὡς τὰ πολλὰ τὰς ἀνιδρύτους
ψυχὰς ὑποκλέπτειν ῥᾳδίως καὶ παραφέρειν ἐς ἔχε
φυλα βράση καὶ πράξεις ἀτόπους, καθάπερ οπότε
Κοικίας όλκάδα λαμπρὸς ἀπολαβὼν ἀγκυρῶν ὀρφαγὴν οὐ καλῶς ἐφ' ὑγροῖς ταλαντεύει τοῖς κύμασι·
καὶ ὡς χρὴ τοῖς τοιούτοις προσέχειν τὸν νοῦν ἀσφαλώς, μὴ πάθωμεν ἐς τὴν ὑστεραίαν ὧν ὁρῶμεν αὐτοὶ
μείζω τε καὶ πικρότερα. Εγείρονται γὰρ καὶ κατ'
αὐτῶν οἱ τοῦ κλήρου τῶν μητροπόλεων αὐτῶν ἔχκριτοι καὶ πιστότατοι καὶ ἐς τὰ μάλιστα ἀγαπώμενοι,
καὶ διδόασι τῷ τε βασιλεῖ καὶ τοῖς ἄλλοις ἀρχιερεῖσι
γράμματα, πολλὰ τῶν ἀθεμίτων αὐτοῖς μαρτυροῦντα,
καὶ ὅσα καθαίρεσιν ἦταν αὐτοῖ; ἐγγυώμενα & δή
καὶ σὺν πολλῇ τῇ προθυμίᾳ ὁ τε βασιλεὺς καὶ ἡ
τῶν ἀρχιερέων πανήγυρις προσδεξάμενος γράμμασι
μὲν καὶ ψηφίσμασιν ἠγάγοντο τούτους εἰς τὴν βασιλεύουσαν· τὴν δὲ τῆς ἐξετάσεως καιρὸν ἡμέραν ἐξ
ἡμέρας ὑπερτιθέμενοι παρεκρούοντο.
Ε'. Εἶτα ἐπειδὴ ἔδε: πιεῖν καὶ αὐτοὺς δριμύτερον
ῦν κατὰ τοῦ πατριάρχου καὶ εὐεργέτου κρατήρα
συνεσκευάσαντο, τοῦ Θεοῦ τὰ τοιαῦτα δικαίως ἀν
τιμετροῦντος ἄνωθεν, εὑρίσκουσι μὲν σεσιωπημένην
παρὰ τοῦ βασιλέως ἀποστροφήν, ἢ δὴ καὶ πολλῷ
πλέον τῆς φανερᾶς ἐπιφέρει τὴν λύπην, ὁμαλῶς πως
καὶ λεληθότως εἰπεῖν ἄχρι μυελῶν καὶ ὀστῶν δια
βαίνουσα κἀκεῖ τὴν ὥραν τῆς ψυχῆς ἀπηνῶς ἐπι
δυσκομένη καὶ τὸ φιλότιμον ἅπαν μαραίνουσα.
εὑρίσκουσι δὲ παρὰ τῶν ἀδελφῶν καὶ συλλειτουργῶν
περιφρόνησιν δυσμενῆ καὶ πάσης παραμυθίας ἐξενω
μένην· τὸ δὲ μείζον, ἀποκλείονται καὶ τῶν ἐτησίων
προσόδων, [Ρ. 110] &ς αἱ μητροπόλεις αὐτοῖς ἐγεώργουν. Καὶ ἵνα μὴ διατρίβωμεν, οὕτω καθήμενοι
παρὰ τὴν βασιλεύουσαν τὸ λοιπὸν τοῦ βίου παρήμειψαν, σφόδρα φλεγμαίνουσαν θρέψαντες ἐν τοῖς
σπλάγχνοις την λύπην, ἕως ἀπηγορεύσει μὴ φέρον
τὸ σῶμα τὴν ἔκτασιν τῆς ὑπερβολής.
V. Tandem cum et 180 ipsis acerbius poculum,
quale patriarcha bene merito miscuerant, exliariendum esset, divina justitia· eas ipsis vices rcpendente, apud imperatorem tacitam aversionem
inveniunt, quæ plus doloris affert quam ira aperta,
sensimque et clanculum ad ipsas usque medullas,
ut ita dicam, penetrans omnem depascit animi amœnitatem, omnemi generosum ardorem exstinguit.
Apud fratres autem et collegas inimicum contenptum et ab omni consolatione alienum animadvertunt: et, quod majus est, annuis reditibus,
quos illis metropoles pendebant, privantur. Denique, ne longum faciamus, ita in urbe sedentes vila
reliquum exegerunt, vehementissimum dolorem
intimis visceribus alentes, douec nimiam agritudinem corpus mon ferens omnino tandem defecit.
CAPUT V.
Gregorio Cyprio succedit Athanasius, vir illitteratus et austeris moribus. Clericos castigat. Nec pontificibus
parcit. Gregorius Cyprius viros doctos et eruditos ecclesiis præfecerat. lis Athanasius residendi necessiLatem imponit. Ipsos principes censura metu continet. Quas res monachis interdixerit. De equitatione
quid statuerit. In monachos hypocritas severe animadvertit. Item in fanaticos. Pena imposita. Athanasii constitutiones non diu viguerunt. Hos antiquus interpretandi publice sacrus Scripturas; item pra'-
dicandi verbum divinum, Uterque mos novissime abrogatus. Status Ecclesiæ in pejus mulatæ. Morum
depravatio. Juraudi licentia. Rationis et doctrinæ lux exstincta. Ejus mulationis causa expenduntur.
Cur Ecclesiam Græcam desolari oportuerit. Mirum eam cladem in Athanasii tempora incidisse.
Α'. Αλλ' ἐκεῖσε ἐπάνειμι. Διαδέχεται μέντοι τὸν 1. Sed illuc redeo. In patriarchicum solium sucπατριαρχικών θρόνον μεναχες τις "Αθανάσιος cedit monachus quidam, Athanasius nomine, auste
Variorum nota.
Pachynier. lib. vult, cap. 13. Athanasium Vecco statim successisse perperam scribit Phran-
* Α. Ε. 1293, Oct. 14, justa Possini caculu:n.
PATROL. GR. CXLVIII
PG 148:333ἐγείρονται γὰρ καὶ κατ’ αὐτῶν οἱ τοῦ κλήρου τῶν μητροπόλεων αὐτῶν ἔκκριτοι καὶ πιστότατοι καὶ ἐς τὰ μάλιστα ἀγαπώμενοι καὶ διδόασι τῷ τε βασιλεῖ καὶ τοῖς ἄλλοις ἀρχιερεῦσι γράμματα, πολλὰ τῶν ἀθεμίτων αὐτοῖς μαρτυροῦντα καὶ ὅσα καθαίρεσιν ἦσαν αὐτοῖς ἐγγυώμενα· ἃ δὴ καὶ σὺν πολλῇ τῇ προθυμίᾳ ὅ,τε βασιλεὺς καὶ ἡ τῶν ἀρχιερέων πανήγυρις προσδεξάμενοι γράμμασι μὲν καὶ ψηφίσμασιν ἠγάγοντο τούτους εἰς τὴν βασιλεύουσαν· τὸν δὲ τῆς ἐξετάσεως καιρὸν ἡμέραν ἐξ ἡμέρας ὑπερτιθέμενοι παρεκρούοντο. (Ε.) Εἶτα ἐπειδὴ ἔδει πιεῖν καὶ αὐτοὺς δριμύτερον ὃν κατὰ τοῦ πατριάρχου καὶ εὐεργέτου κρατῆρα συνεσκευάσαντο, τοῦ θεοῦ τὰ τοιαῦτα δικαίως ἀντιμετροῦντος ἄνωθεν, εὑρίσκουσι μὲν σεσιωπημένην παρὰ τοῦ βασιλέως ἀποστροφὴν, ἣ δὴ καὶ πολλῷ πλέον τῆς φανερᾶς ἐπιφέρει τὴν λύπην, ὁμαλῶς πως καὶ λεληθότως εἰπεῖν ἄχρι μυελῶν καὶ ὀστῶν διαβαίνουσα κἀκεῖ τὴν ὥραν τῆς ψυχῆς ἀπηνῶς ἐπιβοσκομένη καὶ τὸ φιλότιμον ἅπαν μαραίνουσα· εὑρίσκουσι δὲ παρὰ τῶν ἀδελφῶν καὶ συλλειτουργῶν περιφρόνησιν δυσμενῆ καὶ πάσης παραμυθίας ἐξενωμένην·333 [A. C. 1282 AD 1328] BYZANTINE HISTORIÆ LIB. VI. [IMP. ANDRONIC. SEN ] 334
πόνοις καὶ τὸν ἡσύχιον βίον ἤδη διάγων ἐν λ tum autem in Gani montibus vitam solitariam
των
βρεσι τοῖς τοῦ Γάνου. "Ην δὲ ἡ ἀνὴρ ἀδαὴς μὲν τῆς
γραμμα
μάτων παιδείας καὶ τῶν πολιτικῶν ἠθῶν,
τἆλλα δὲ ἀγαθὸς καὶ θαυμάσιος, ὅτα τὸν μοναδικών
ἀπεργάζεται βίον, εγκράτειάν φημι και στάσεις
παννύχους - χαμαιεύνης καὶ ἀνιπτόπους καὶ
πεζοπορῶν ἀεὶ καὶ τρόπον ἔχων μάλα προσήκοντα
τοῖ; οιπιτωμένοις καθ᾽ αὑτοὺς ἐν ὄρεσι καὶ οπτ
λαίοι;. Καὶ ἦν ἂν διὰ βίου μακαριστὸς ὁ ἀνὴρ, εἰ
καθ' αὐτὴν ἀπὶ διήγεν· ἀλλ' ἐχρῆν ὡς ἔοικε παθεῖν
κακώς τούς τε ἄλλους τῶν ἀρχιερέων καὶ ὅσοι τοῦ
κλήρου ελλόγιμος, καὶ ἀντίσταθμα τα δεινὰ τῆς σφῶν
εὑρηκέναι κακίας, τῆς τε προτέρας ἐκείνης καὶ ἦν
κατὰ τοῦ πατριάρχου ἐνεδείξαντο Γρηγορίου. Πρός
γὰρ τὴν πατριαρχικὴν ἀναβεβηκώς θρόνον απ
τοῖς πρώτοις εὐθὺ; βλοσυρόν τε ἐπέῤῥιψεν όμμα
καὶ ζήλου θείου και πικρίας μεστόν· ὡς μὲν ἐντεῦ
θεν τοὺς μὲν συνετωτέρους ἀπὸ πρώτης ό φασι γραμ
μης στοχασαμένους τοῦ μέλλοντος τὴν κατ' οίκον
ἑκόντας ελέσθαι κεκρυμμένην διαγωγήν, πρὶν ἄκον
τας παθεῖν τι τῶν & μὴ πρὸς βουλήσεως ἦν· τοὺς
δ' ἀναγκασθέντας μετὰ βραχὺ τῆς βασιλευούσης
ώσπερ φιγάδας γενέσθαι.
Β. Τὰ δ᾽ ὅμοια καὶ ἡ τῶν ἀρχιερέων πληθύς
ἐπεπόνθεσαν. Πλεῖ τοι γὰρ ἦσαν καὶ πάντες ἐλλόγιμοι καὶ νομίμων ἐκκλησιαστικῶν ἐμπειρότατοι,
[Ρ. 111] εἰς τοῦτο τὰ πολλὰ φιλοτιμησαμένου τοῦ
πατριάρχου Γρηγορίου, οὐκ οἶδ' ὁπότερον, εἴτε παρειερότος ἄνωθεν, εἴτ᾿ οἴκαθεν αὐτοῦ φιλοτιμηταμένου διὰ τὸν τοῦ βελτίονος πόθον, ἵνα τε σοφοί
παιδευταὶ καὶ διδάσκαλοι τοῖς ὑπὸ χεῖρα γίνοιντο,
καὶ ἵνα στεροι προστάται τῆς εὐσεβείας εἶεν, καὶ
ἵν' εἶπω προβλήτες ἀτίνακτοι πρὸς τὰ τῶν ἐναντίων
Variorum
περὶ τοῦ ἀναθεωρεῖσθαι τὰ τῶν γεννημάτων τῶν ἄρτων,
εἶναι εἰς δικαίαν ἐξώνησιν, ubi delDermocaila, de fame,
de Lutinis Byzantiorum pecunia ditacis, fol. 99, V.
Παραίτησις τῆς πρώτης πατριαρχίας αὐτοῦ. Ahdicatio prioris patriarchatus, fol. 103. De ea abdicatione vile Pachynier. lib. ut, cap. 23, et lil. ut,
cap. 21; item Gregoram lib. vi, cap. 7. Παραίτησις
της δευτέρας πατριαρχίας Posterioris patriarchatus abdicatio, fol. 104, ν. Vide Gregoram lib. vu,
cap. 9, sect. 4. Γράμμα σταλὲν τῷ ἐπὶ τῶν δεήσεων, περὶ τοὺς (τᾶς) ψήφου;, ου; (άς) πεποιήκασι
διὰ τὸν Κυζίκου, όπως ποιούσιν (ποιῶσιν) αὐτὸν πατριάρχην. Ad magistrum libellorum supplicum, de
electione qua creatus patriarcha fueral episcopus ('ysici, fol. 106. Γράμμα ἀνεπίγραφον, seu fragmen
Lunt, in quo accusatus pontifex, ipse scilicet Alhanasins, protocat ad synodium, ut si crimina objecla vera
esse paleal, deponatur et ignominiose ejiciatur; sin
minus, delatores puniamiur. Ibid. fol. 5. Γράμμα
περὶ τοῦ πῶς καὶ διὰ τί τὰ τῶν παραιτήσεων, της
πρώτης φημὶ καὶ τῆς δευτέρας, ἐγένοντο· De utraque abdicatione, prioris et pusterioris patriarchaius,
fol. 118. læc omnia, et alia praeterea nulla Athanasii patriarchæ opuscula, partim ad eccclesiastiram disciplinam, partim ad alms res cum publicas
tum privalas pertinentia, unus ille codex complecutur, quem Bibliothecæ Regiæ cum aliis plus quin-
(α) Athanasii epistolas et opuscula quadam edilit
Badurius Inperio Orientali, in eodem ex colice Regio.
agens, homo rudis ille quidem litterarum morumque civilium, sed alioqui bonus et admirandus,
quod attinet ad ea quæ monasticam vitam consti –
tuunt; continentiam dico et sigilias nocturnas:
humi cubans, illolis pedibus, ac pedes semper
incedens; moribus denique iis praeditus, qui decent maxime eos qui solitarii in montibus et speluncis degunt. Ac per omnem ille ætatem fortunalus dici potuisset, 181 si solitarius semper
vixisset. Sed male tractari utique tum pontifices
tum clericos insigniores oportebat, et dignaṣ improbitate sua luere penas, lam priore illa, quam
ca qua contra Gregorium patriarcham usi fuerant.
Nam cum patriarchicum solium conscendisset.
statim in eos primos trucem conjecit oculum zeli
divini et acerbitatis plenum; ut prudentiores ab
ipso quod aiunt limine quid futurum esset conjcctantes vitam deinceps domi obscuram agere constituerent, priusquam inviti aliquid paterentur,
quod minime eis placeret: aliis vero paulo post
Urbe quasi exsulare necesse esset.
II. Eadem et catui pontificum acciderunt. Plurimi enim erant, et omnes eruditione insignes, et
ecclesiasticarum sanctionum peritissimi, quod
patriarcha Gregorius in ea re plurimum elaboras -
set, haud scio utrum traditum antiquitus morem
amplexus, an suo ipsius studio ad meliora propenso obsecutus, ut populus eruditos moderatores
et doctores haberet, qui religionis propugnatores
essent fortissimi, et si res postularet, adversus
linguarum infestartim violentiam inconcussi velut
notæ.
gentis donavit ill. D. Carolus Mauritius Tellerius,
archiepiscopus dux Rhemensis (a). Utinam in illo
codice etiam Athanasii Vita exstaret, quam ab incerto auctore scriptam memorat Leo Allatius in
Notis ad Historian Georgii Acropolite. ΒοΙΝ.
Interpres, otiosam vitam: reposuimus: solitariam. Vid. Gloss. med. Græcil. in Ησυχαστής.
DUGANG.
Ita supra cap. 3 ubi interpreten emendavi.
mus, quomodo et hic emendan·lus; sed alioqui bo·
nus et admirandus quantum ad vitam monasticam
attinet, continens, illotus tolas nocles stare, humi
cubare: vertimus, et admirandus circa ea quæ mo·
nasticam vitam conficiunt vel spectant, continentiam,
inquam, et vigilias nocturnas, humi cubans, illotis
pedibus, ac pedes semper incedens, etc. Pachymer.
Μεζῇ γὰρ ἡβούλετο διέρχεσθαι τὰς ὁδοὺ;, ἔνδυμά το
τραχὺ φέρειν καὶ βλαύτας εὐκαίρως αὐτουργημένα;
ὑποδεδέσθαι, καὶ ἐν παντὶ λιτότητι διαζήν. DUCANG.
Pachymer. lib. viii, cap. 14, 15, 16. DUCANG.
Codex Regius habet, βάρους επέρριψε
όμμα. Γιιο, βάρδους ὄμμα ἐπιρρίπτειν, proverbium
fuisse. Latinis Barrus est elephas. Fortasse et Gra
cis recentioribus ßápów dicta est elephas femina.
Βοινικ.
Videtur locus nautilus, membro uno alquo
altero omisse. WoLFIES.
Vide apud nos in Athanasio ad an. 1289. EDIT.
Chapter IIICaput III
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 148:335τὸ δὲ μεῖζον, ἀποκλείονται καὶ τῶν ἐτησίων προσόδων, ἃς αἱ μητροπόλεις αὐτοῖς ἐγεώργουν. καὶ ἵνα μὴ διατρίβωμεν, οὕτω καθήμενοι παρὰ τὴν βασιλεύουσαν τὸ λοιπὸν τοῦ βίου παρήμειψαν, σφόδρα φλεγμαίνουσαν θρέψαντες ἐν τοῖς σπλάγχνοις τὴν λύπην, ἕως ἀπηγορεύκει μὴ φέρον τὸ σῶμα τὴν ἔκτασιν τῆς ὑπερβολῆς. ε. Ἀλλ’ ἐκεῖσε ἐπάνειμι. διαδέχεται μέντοι τὸν πατριαρχικὸν θρόνον μοναχός τις Ἀθανάσιος ὄνομα, ἐκ παιδὸς τοῖς ἀσκητικοῖς ἐγγυμνασάμενος πόνοις καὶ τὸν ἡσύχιον βίον ἤδη διάγων ἐν ὄρεσι τοῖς τοῦ Γάνου. ἦν δὲ ὁ ἀνὴρ ἀδαὴς μὲν τῆς τῶν γραμμάτων παιδείας καὶ τῶν πολιτικῶν ἠθῶν, τἄλλα δὲ ἀγαθὸς καὶ θαυμάσιος, ὅσα τὸν μοναδικὸν ἀπεργάζεται βίον, ἐγκράτειάν φημι καὶ στάσεις παννύχους· χαμαιεύνης καὶ ἀνιπτόπους καὶ πεζοπορῶν ἀεὶ καὶ τρόπον ἔχων μάλα προσήκοντα τοῖς διαιτωμένοις καθ’ αὑτοὺς ἐν ὄρεσι καὶ σπηλαίοις. καὶ ἦν ἂν διὰ βίου μακαριστὸς ὁ ἀνὴρ, εἰ καθ’ αὑτὸν ἀεὶ διῆγεν·[A. M, 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIC. SEX.]
olices slarent. Nam qui Constantinopoli inventi & γλωσσῶν ὁπότε δεήσειε κύματα. Τοὺς μὲν γὰρ ἐντὸς
et
sunt, cujuscunque rei causa adessent, ens in suam
quemque:etropolin misit, ut ibi ævi reliquum
exigerent Ne, inquiebat, hic desidentes alquid
mali contra se invicem et contra me ipsum
consuant, 182 quos pacis magistros esse convenit. Qui vero aliunde adveniebaut, co prætextu quod sacrosanctorum conciliorum decretis
cautum essct, at metropolitani bis aut semel
quotannis apud patriarcham covenirent, de
fidei dogmatis sese invicem consulturi,
quæstiones ccclesiasticas quæ interiin incidissent
disceptaturi, cos Urbis ingressu prohibuit. Recte
sanc. Dicebat enim æquum esse, ut suam quisque
Ecclesiam pasceret, sicuti patriarcha Constantinopolitanam: et ut prasentes, ovium suarum curam
agerent, non autem emolumentis inde acceptis
contenti in Urbe morarentur. Possunt autem catenus utrique merito reprehendi, quod utrique modum excessɩrunt.
M. Erant et alia multa in illo viro præclara, et
illius ætatis hominibus utilia: indignatio in cos
qui injuriam facerent adeo magna et insignis, ut
non solum ii omnes, qui genere imperatorem
εὑρεθέντας τῆς Κωνσταντινουπόλεως, οίας δή τινος
Evexa xpeía;, się się olxela; Exastov prob
χρεία;, οἰκείας ἕκαστον μητροπόλεις
Variorum
Turrianus in libro de commendatione perpetue administrationis ecclesiarum vacantium, et
de residentia pastorum extra ovilia sua: Idque,
ut Athanasius patriarcha Constantinopolitanus affirmat in epistola ad episcopum Sardensium, ne ores
propter crebram absentiam pastorui facile a lupis
invadi possent. Idem quoque Athanasius ad imperatorem sui temporis de residentia episcoporum et coTum economia et ecclesiastica absentia sic scripsit:
Si verum est, inquit, quod dici solet, qui gregem
pastore privat, utrique periculum creare, projecto
Grave supplicium manet eum, qui pastorem arcel ab
orili, det etque qui pastor est, usque ad sanguinem
pro grege non derelinquendo labores perferre, nisi
cum opus fuerit in synodo singulis annis ad agendum de rebus necessariis paulisper abesse, quibus
conclusis celeriter illi redeundum sit, si credil se redditurum rationem summo pastori Christo, et si dignus
est nomme pastoris, nisi forte etiam propter necess'tatem ad utilitatem animarum pertinentem ab imperatore ant a patriarcha statim rediturus vocclur.
Hujusmodi causas œconomicas et ecclesiasticas brevis
absentiæ pastorum ab ecclesiis suis didicerat vir sanctus in Scripturis et sanctorum Patrum sanctionibus
cruditus Athanasius, qui commendatas ecclesias suo
ctium tempore novit: de quibus ad episcopum Apameæ scribens: Ad quid, inquit, necesse (si od sunm
quemque diœcesem ire propriam vel commendalam,
nisi ut lupos inde arceatis? Quod si fortassis kuc
vos (id est Constantinopolim) incitat et trahit tum
s.udium aque desiderium consulendi multorum sa.
luti, idque robis propositum est, tum scientia tam
multa, ut ex hac urbe possitis etiam quæ extra fines
vestrarum diœceseon posita sunt gubernare; nd¨exstinguerdam sitim istam istiusque studii restri ardorem, venial vobis in mentem illius, cui plarıma soncturum Litterarum scientia Theologi cognomentum
dedit, illiusque parve Sas morum diocescos, ita ut
Exel ed Alxov so ploy bracht.
σοντας· ὡς μὴ ἐνταῦθα, φησί, καθήμενοι συρράπτοιέν
τι κατ' ἀλλήλων τε καὶ αὐτοῦ τῆς εἰρήνης ἐφείλον
τες εἶναι διδάσκαλοι· τοῖς δ᾽ ἔξωθεν ἰοῦσι προφάσει
δῆθεν κατὰ τοὺς κανένας τῶν ἁγίων καὶ θείων
συνέδων τοὺς δὲς ἢ ἅπαξ τοῦ ἔτους σύνολον τῶν
μητροπολιτῶν παρὰ τῷ πατριάρχῃ κελεύοντας για
νεσθαι, ὡς ἂν παρ' ἀλλήλων τά τε τῆς εὐσεβείας
ανακρίνωνται δόγματα καὶ τὰ μεταξὺ παρεμ
πίπτοντα ἐκκλησιαστικά ζητήματα διαλύωνται, τὴν
εἴσοδον ἀπέκλεις τῆς Κωνσταντίνου, εξ ποιῶν· δία
καιον εἶναι λέγων τὴν λαχούσαν ποιμαίνειν ἕκαστον,
ώς περ τὸν πατριάρχην τὴν βασιλεύουσαν, καὶ τῶν
Ιδίων προνοείσθαι προβάτων παρόντας αὐτοὺς, καὶ
μὴ μόνα τὰ ἐκεῖθεν κέρδη δασμολογούντας χρονίζειν
παρὰ τὴν βασιλεύουσαν. Παρὰ τοσοῦτον· οὖν ἑκατέ
ροις εἰκότως μέμψαιτό τις, παρόσον τοῦ δέοντας
ἔξω καὶ ἄμφω πεπτώκασι διὰ τὴν τοῦ ὑπερβάλλο
τος εκδρομήν.
Γ. Πολλὰ δὲ καὶ ἕτερα περιήν τἀνδρὶ τὰ χρηστὰ καὶ τοῖς τότ' ἀνθρώποις ὠφέλιμα· ζῆλος
κατὰ τῶν ἀδικούντων οὕτω πάνυ τοι μέγιστος καὶ
περιφανής, ὡς μὴ μόνον αὐτούς γε τοὺς ὅσαι τῷ
nolm.
vel propter excellentiam illius excellentissimi viri,
vel propter æqualitatem honoris, quo contenti e-se
debetis, quisque restrum intra suos se fines continent.
Quamobrem existima, frater, debcri a te hoc usque
ad sanguinem, ut cum ovibus this ais et rivas.
Et quæ sequuntur divine omnia scripta, et ad id,
quod nobis agitur, et ad id, quod Romæ fieri vi emus, mirabiliter accommodata. Idem Turrianus in
eodem libro: ‹ Tamen respondebo quod Athanasius
patriarcha Constantinopolitanus, quem supra iterum
memini, episcopis ad suas diœceses proficiscentibus
scripsit: Si mali pastores essent, ut meminissent non
jam licere sibi præsentibus munere pastorali fungi;
id enim summa irreverentiae, et scandali plenum,
pro'stareque absentes esse; at tunc reos quidem eme
vacationis suæ et absentiæ. Itaque non licet præsentos esse si mati sint, et absentes non erunt impune.
Vide et epistolas octo, tres ad imperatorem, quin.
que ad episcopos, ejusdem Athanasii ab eodem
Turriano Latine versas, et Florentiæ editas post
librum De residentia pastorum. Vide et eas, qua
exstant in Codice Regio, olim Telleriano (a). Borvis.
Athanasius ipse in Neapq (*) sen (L
supra indicala, Πρὸς τούτοις καὶ μοναχοί 4 μονά
στριαι, μὴ διάγειν ἀτάκτως ἐν πόλεσιν ἀλλ' ὡς τα
vóμos xx: Tol; xavós: map² toúswy ¿xport On· xal
τοὺς εἰς πάθη κειμένους ἐκ τούτων, εἰ μὴ βλέψουσιν
εἰς μετάνοιαν, ἀποκλείεσθαι ἄκοντας, τρεφομένου;
ἀρτῳ μόνῳ καὶ ὕδατι. Βοινικ.
Hanc sectionem, et quatuor·sequentes, sup •
peditavit nobis Codex Regius. Deerant enim in edi
Lion Wolfiana: ita autem decrant, ut tamon narratio continua esset, Dec defectum hanc hiatus
ullus argueret. Erunt fortasse, qui facions illad
monachi alicujus esse opinentur, monachorumI WYres notari ægre ferentis. Ego hæc ab ipso Gregura
vel recisa esse existimo ex prima editiume, vd al
repetitum opus adjecta. Boivin,
(") Hrec oinnia pars sunt Operum Athanasii quæ supra collegimus ad ann. 1289. Loit.
Vide Cod. Reg. 23.5°, lol. 271, V. BOIVIN.
ἀλλ’ ἐχρῆν ὡς ἔοικε παθεῖν κακῶς τούς τε ἄλλους τῶν ἀρχιερέων καὶ ὅσοι τοῦ κλήρου ἐλλόγιμοι, καὶ ἀντίσταθμα τὰ δεινὰ τῆς σφῶν εὑρηκέναι κακίας, τῆς τε προτέρας ἐκείνης καὶ ἣν κατὰ τοῦ πατριάρχου ἐνεδείξαντο Γρηγορίου. πρὸς γὰρ τὸν πατριαρχικὸν ἀναβεβηκὼς θρόνον αὐτοῖς πρώτοις εὐθὺς βλοσυρόν τε ἐπέῤῥιψεν ὄμμα καὶ ζήλου θείου καὶ πικρίας μεστόν· ὡς μὲν ἐντεῦθεν τοὺς μὲν συνετωτέρους ἀπὸ πρώτης ὅ φασι γραμμῆς στοχασαμένους τοῦ μέλλοντος τὴν κατ’ οἶκον ἑκόντας ἑλέσθαι κεκρυμμένην διαγωγὴν, πρὶν ἄκοντας παθεῖν τι τῶν ἃ μὴ πρὸς βουλήσεως ἦν· τοὺς δ’ ἀναγκασθέντας μετὰ βραχὺ τῆς βασιλευούσης ὥσπερ φυγάδας γενέσθαι. (Β.) Τὰ δ’ ὅμοια καὶ ἡ τῶν ἀρχιερέων πληθὺς ἐπεπόνθεσαν.[A. M, 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIC. SEX.]
olices slarent. Nam qui Constantinopoli inventi & γλωσσῶν ὁπότε δεήσειε κύματα. Τοὺς μὲν γὰρ ἐντὸς
et
sunt, cujuscunque rei causa adessent, ens in suam
quemque:etropolin misit, ut ibi ævi reliquum
exigerent Ne, inquiebat, hic desidentes alquid
mali contra se invicem et contra me ipsum
consuant, 182 quos pacis magistros esse convenit. Qui vero aliunde adveniebaut, co prætextu quod sacrosanctorum conciliorum decretis
cautum essct, at metropolitani bis aut semel
quotannis apud patriarcham covenirent, de
fidei dogmatis sese invicem consulturi,
quæstiones ccclesiasticas quæ interiin incidissent
disceptaturi, cos Urbis ingressu prohibuit. Recte
sanc. Dicebat enim æquum esse, ut suam quisque
Ecclesiam pasceret, sicuti patriarcha Constantinopolitanam: et ut prasentes, ovium suarum curam
agerent, non autem emolumentis inde acceptis
contenti in Urbe morarentur. Possunt autem catenus utrique merito reprehendi, quod utrique modum excessɩrunt.
M. Erant et alia multa in illo viro præclara, et
illius ætatis hominibus utilia: indignatio in cos
qui injuriam facerent adeo magna et insignis, ut
non solum ii omnes, qui genere imperatorem
εὑρεθέντας τῆς Κωνσταντινουπόλεως, οίας δή τινος
Evexa xpeía;, się się olxela; Exastov prob
χρεία;, οἰκείας ἕκαστον μητροπόλεις
Variorum
Turrianus in libro de commendatione perpetue administrationis ecclesiarum vacantium, et
de residentia pastorum extra ovilia sua: Idque,
ut Athanasius patriarcha Constantinopolitanus affirmat in epistola ad episcopum Sardensium, ne ores
propter crebram absentiam pastorui facile a lupis
invadi possent. Idem quoque Athanasius ad imperatorem sui temporis de residentia episcoporum et coTum economia et ecclesiastica absentia sic scripsit:
Si verum est, inquit, quod dici solet, qui gregem
pastore privat, utrique periculum creare, projecto
Grave supplicium manet eum, qui pastorem arcel ab
orili, det etque qui pastor est, usque ad sanguinem
pro grege non derelinquendo labores perferre, nisi
cum opus fuerit in synodo singulis annis ad agendum de rebus necessariis paulisper abesse, quibus
conclusis celeriter illi redeundum sit, si credil se redditurum rationem summo pastori Christo, et si dignus
est nomme pastoris, nisi forte etiam propter necess'tatem ad utilitatem animarum pertinentem ab imperatore ant a patriarcha statim rediturus vocclur.
Hujusmodi causas œconomicas et ecclesiasticas brevis
absentiæ pastorum ab ecclesiis suis didicerat vir sanctus in Scripturis et sanctorum Patrum sanctionibus
cruditus Athanasius, qui commendatas ecclesias suo
ctium tempore novit: de quibus ad episcopum Apameæ scribens: Ad quid, inquit, necesse (si od sunm
quemque diœcesem ire propriam vel commendalam,
nisi ut lupos inde arceatis? Quod si fortassis kuc
vos (id est Constantinopolim) incitat et trahit tum
s.udium aque desiderium consulendi multorum sa.
luti, idque robis propositum est, tum scientia tam
multa, ut ex hac urbe possitis etiam quæ extra fines
vestrarum diœceseon posita sunt gubernare; nd¨exstinguerdam sitim istam istiusque studii restri ardorem, venial vobis in mentem illius, cui plarıma soncturum Litterarum scientia Theologi cognomentum
dedit, illiusque parve Sas morum diocescos, ita ut
Exel ed Alxov so ploy bracht.
σοντας· ὡς μὴ ἐνταῦθα, φησί, καθήμενοι συρράπτοιέν
τι κατ' ἀλλήλων τε καὶ αὐτοῦ τῆς εἰρήνης ἐφείλον
τες εἶναι διδάσκαλοι· τοῖς δ᾽ ἔξωθεν ἰοῦσι προφάσει
δῆθεν κατὰ τοὺς κανένας τῶν ἁγίων καὶ θείων
συνέδων τοὺς δὲς ἢ ἅπαξ τοῦ ἔτους σύνολον τῶν
μητροπολιτῶν παρὰ τῷ πατριάρχῃ κελεύοντας για
νεσθαι, ὡς ἂν παρ' ἀλλήλων τά τε τῆς εὐσεβείας
ανακρίνωνται δόγματα καὶ τὰ μεταξὺ παρεμ
πίπτοντα ἐκκλησιαστικά ζητήματα διαλύωνται, τὴν
εἴσοδον ἀπέκλεις τῆς Κωνσταντίνου, εξ ποιῶν· δία
καιον εἶναι λέγων τὴν λαχούσαν ποιμαίνειν ἕκαστον,
ώς περ τὸν πατριάρχην τὴν βασιλεύουσαν, καὶ τῶν
Ιδίων προνοείσθαι προβάτων παρόντας αὐτοὺς, καὶ
μὴ μόνα τὰ ἐκεῖθεν κέρδη δασμολογούντας χρονίζειν
παρὰ τὴν βασιλεύουσαν. Παρὰ τοσοῦτον· οὖν ἑκατέ
ροις εἰκότως μέμψαιτό τις, παρόσον τοῦ δέοντας
ἔξω καὶ ἄμφω πεπτώκασι διὰ τὴν τοῦ ὑπερβάλλο
τος εκδρομήν.
Γ. Πολλὰ δὲ καὶ ἕτερα περιήν τἀνδρὶ τὰ χρηστὰ καὶ τοῖς τότ' ἀνθρώποις ὠφέλιμα· ζῆλος
κατὰ τῶν ἀδικούντων οὕτω πάνυ τοι μέγιστος καὶ
περιφανής, ὡς μὴ μόνον αὐτούς γε τοὺς ὅσαι τῷ
nolm.
vel propter excellentiam illius excellentissimi viri,
vel propter æqualitatem honoris, quo contenti e-se
debetis, quisque restrum intra suos se fines continent.
Quamobrem existima, frater, debcri a te hoc usque
ad sanguinem, ut cum ovibus this ais et rivas.
Et quæ sequuntur divine omnia scripta, et ad id,
quod nobis agitur, et ad id, quod Romæ fieri vi emus, mirabiliter accommodata. Idem Turrianus in
eodem libro: ‹ Tamen respondebo quod Athanasius
patriarcha Constantinopolitanus, quem supra iterum
memini, episcopis ad suas diœceses proficiscentibus
scripsit: Si mali pastores essent, ut meminissent non
jam licere sibi præsentibus munere pastorali fungi;
id enim summa irreverentiae, et scandali plenum,
pro'stareque absentes esse; at tunc reos quidem eme
vacationis suæ et absentiæ. Itaque non licet præsentos esse si mati sint, et absentes non erunt impune.
Vide et epistolas octo, tres ad imperatorem, quin.
que ad episcopos, ejusdem Athanasii ab eodem
Turriano Latine versas, et Florentiæ editas post
librum De residentia pastorum. Vide et eas, qua
exstant in Codice Regio, olim Telleriano (a). Borvis.
Athanasius ipse in Neapq (*) sen (L
supra indicala, Πρὸς τούτοις καὶ μοναχοί 4 μονά
στριαι, μὴ διάγειν ἀτάκτως ἐν πόλεσιν ἀλλ' ὡς τα
vóμos xx: Tol; xavós: map² toúswy ¿xport On· xal
τοὺς εἰς πάθη κειμένους ἐκ τούτων, εἰ μὴ βλέψουσιν
εἰς μετάνοιαν, ἀποκλείεσθαι ἄκοντας, τρεφομένου;
ἀρτῳ μόνῳ καὶ ὕδατι. Βοινικ.
Hanc sectionem, et quatuor·sequentes, sup •
peditavit nobis Codex Regius. Deerant enim in edi
Lion Wolfiana: ita autem decrant, ut tamon narratio continua esset, Dec defectum hanc hiatus
ullus argueret. Erunt fortasse, qui facions illad
monachi alicujus esse opinentur, monachorumI WYres notari ægre ferentis. Ego hæc ab ipso Gregura
vel recisa esse existimo ex prima editiume, vd al
repetitum opus adjecta. Boivin,
(") Hrec oinnia pars sunt Operum Athanasii quæ supra collegimus ad ann. 1289. Loit.
Vide Cod. Reg. 23.5°, lol. 271, V. BOIVIN.
πλεῖστοι γὰρ ἦσαν καὶ πάντες ἐλλόγιμοι καὶ νομίμων ἐκκλησιαστικῶν ἐμπειρότατοι, εἰς τοῦτο τὰ πολλὰ φιλοτιμησαμένου τοῦ πατριάρχου Γρηγορίου, οὐκ οἶδ’ ὁπότερον, εἴτε παρειληφότος ἄνωθεν, εἴτ’ οἴκοθεν αὐτοῦ φιλοτιμησαμένου διὰ τὸν τοῦ βελτίονος πόθον, ἵνα τε σοφοὶ παιδευταὶ καὶ διδάσκαλοι τοῖς ὑπὸ χεῖρα γίνοιντο καὶ ἵνα στεῤῥοὶ προστάται τῆς εὐσεβείας εἶεν καὶ ἵν’ εἴπω προβλῆτες ἀτίνακτοι πρὸς τὰ τῶν ἐναντίων γλωσσῶν ὁπότε δεήσειε κύματα. τοὺς μὲν γὰρ ἐντὸς εὑρεθέντας τῆς Κωνσταντινουπόλεως, οἵας δή τινος ἕνεκα χρείας, εἰς τὰς οἰκείας ἕκαστον μητροπόλεις ἀπέπεμψεν, ἐκεῖ τὸ λεῖπον τοῦ βίου διατελέσοντας· ὡς μὴ ἐνταῦθά φησι καθήμενοι συῤῥάπτοιέν τι κατ’ ἀλλήλων τε καὶ αὐτοῦ τῆς εἰρήνης ὀφείλοντες εἴναι διδάσκαλοι· τοῖς δ’ ἔξωθεν ἰοῦσι προφάσει δῆθεν κατὰ τοὺς κανόνας τῶν ἁγίων καὶ θείων συνόδων τοὺς δὶς ἢ ἅπαξ τοῦ ἔτους σύνοδον τῶν μητροπολιτῶν παρὰ τῷ πατριάρχῃ κελεύοντας γίνεσθαι, ὡς ἂν παρ’ ἀλλήλων τά τε τῆς εὐσεβείας ἀνακρίνωνται δόγματα καὶ τὰ μεταξὺ παρεμπίπτοντα ἐκκλησιαστικὰ ζητήματα διαλύωνται, τὴν εἴσοδον ἀπέκλειε τῆς Κωνσταντίνου, εὖ ποιῶν·[A. M, 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIC. SEX.]
olices slarent. Nam qui Constantinopoli inventi & γλωσσῶν ὁπότε δεήσειε κύματα. Τοὺς μὲν γὰρ ἐντὸς
et
sunt, cujuscunque rei causa adessent, ens in suam
quemque:etropolin misit, ut ibi ævi reliquum
exigerent Ne, inquiebat, hic desidentes alquid
mali contra se invicem et contra me ipsum
consuant, 182 quos pacis magistros esse convenit. Qui vero aliunde adveniebaut, co prætextu quod sacrosanctorum conciliorum decretis
cautum essct, at metropolitani bis aut semel
quotannis apud patriarcham covenirent, de
fidei dogmatis sese invicem consulturi,
quæstiones ccclesiasticas quæ interiin incidissent
disceptaturi, cos Urbis ingressu prohibuit. Recte
sanc. Dicebat enim æquum esse, ut suam quisque
Ecclesiam pasceret, sicuti patriarcha Constantinopolitanam: et ut prasentes, ovium suarum curam
agerent, non autem emolumentis inde acceptis
contenti in Urbe morarentur. Possunt autem catenus utrique merito reprehendi, quod utrique modum excessɩrunt.
M. Erant et alia multa in illo viro præclara, et
illius ætatis hominibus utilia: indignatio in cos
qui injuriam facerent adeo magna et insignis, ut
non solum ii omnes, qui genere imperatorem
εὑρεθέντας τῆς Κωνσταντινουπόλεως, οίας δή τινος
Evexa xpeía;, się się olxela; Exastov prob
χρεία;, οἰκείας ἕκαστον μητροπόλεις
Variorum
Turrianus in libro de commendatione perpetue administrationis ecclesiarum vacantium, et
de residentia pastorum extra ovilia sua: Idque,
ut Athanasius patriarcha Constantinopolitanus affirmat in epistola ad episcopum Sardensium, ne ores
propter crebram absentiam pastorui facile a lupis
invadi possent. Idem quoque Athanasius ad imperatorem sui temporis de residentia episcoporum et coTum economia et ecclesiastica absentia sic scripsit:
Si verum est, inquit, quod dici solet, qui gregem
pastore privat, utrique periculum creare, projecto
Grave supplicium manet eum, qui pastorem arcel ab
orili, det etque qui pastor est, usque ad sanguinem
pro grege non derelinquendo labores perferre, nisi
cum opus fuerit in synodo singulis annis ad agendum de rebus necessariis paulisper abesse, quibus
conclusis celeriter illi redeundum sit, si credil se redditurum rationem summo pastori Christo, et si dignus
est nomme pastoris, nisi forte etiam propter necess'tatem ad utilitatem animarum pertinentem ab imperatore ant a patriarcha statim rediturus vocclur.
Hujusmodi causas œconomicas et ecclesiasticas brevis
absentiæ pastorum ab ecclesiis suis didicerat vir sanctus in Scripturis et sanctorum Patrum sanctionibus
cruditus Athanasius, qui commendatas ecclesias suo
ctium tempore novit: de quibus ad episcopum Apameæ scribens: Ad quid, inquit, necesse (si od sunm
quemque diœcesem ire propriam vel commendalam,
nisi ut lupos inde arceatis? Quod si fortassis kuc
vos (id est Constantinopolim) incitat et trahit tum
s.udium aque desiderium consulendi multorum sa.
luti, idque robis propositum est, tum scientia tam
multa, ut ex hac urbe possitis etiam quæ extra fines
vestrarum diœceseon posita sunt gubernare; nd¨exstinguerdam sitim istam istiusque studii restri ardorem, venial vobis in mentem illius, cui plarıma soncturum Litterarum scientia Theologi cognomentum
dedit, illiusque parve Sas morum diocescos, ita ut
Exel ed Alxov so ploy bracht.
σοντας· ὡς μὴ ἐνταῦθα, φησί, καθήμενοι συρράπτοιέν
τι κατ' ἀλλήλων τε καὶ αὐτοῦ τῆς εἰρήνης ἐφείλον
τες εἶναι διδάσκαλοι· τοῖς δ᾽ ἔξωθεν ἰοῦσι προφάσει
δῆθεν κατὰ τοὺς κανένας τῶν ἁγίων καὶ θείων
συνέδων τοὺς δὲς ἢ ἅπαξ τοῦ ἔτους σύνολον τῶν
μητροπολιτῶν παρὰ τῷ πατριάρχῃ κελεύοντας για
νεσθαι, ὡς ἂν παρ' ἀλλήλων τά τε τῆς εὐσεβείας
ανακρίνωνται δόγματα καὶ τὰ μεταξὺ παρεμ
πίπτοντα ἐκκλησιαστικά ζητήματα διαλύωνται, τὴν
εἴσοδον ἀπέκλεις τῆς Κωνσταντίνου, εξ ποιῶν· δία
καιον εἶναι λέγων τὴν λαχούσαν ποιμαίνειν ἕκαστον,
ώς περ τὸν πατριάρχην τὴν βασιλεύουσαν, καὶ τῶν
Ιδίων προνοείσθαι προβάτων παρόντας αὐτοὺς, καὶ
μὴ μόνα τὰ ἐκεῖθεν κέρδη δασμολογούντας χρονίζειν
παρὰ τὴν βασιλεύουσαν. Παρὰ τοσοῦτον· οὖν ἑκατέ
ροις εἰκότως μέμψαιτό τις, παρόσον τοῦ δέοντας
ἔξω καὶ ἄμφω πεπτώκασι διὰ τὴν τοῦ ὑπερβάλλο
τος εκδρομήν.
Γ. Πολλὰ δὲ καὶ ἕτερα περιήν τἀνδρὶ τὰ χρηστὰ καὶ τοῖς τότ' ἀνθρώποις ὠφέλιμα· ζῆλος
κατὰ τῶν ἀδικούντων οὕτω πάνυ τοι μέγιστος καὶ
περιφανής, ὡς μὴ μόνον αὐτούς γε τοὺς ὅσαι τῷ
nolm.
vel propter excellentiam illius excellentissimi viri,
vel propter æqualitatem honoris, quo contenti e-se
debetis, quisque restrum intra suos se fines continent.
Quamobrem existima, frater, debcri a te hoc usque
ad sanguinem, ut cum ovibus this ais et rivas.
Et quæ sequuntur divine omnia scripta, et ad id,
quod nobis agitur, et ad id, quod Romæ fieri vi emus, mirabiliter accommodata. Idem Turrianus in
eodem libro: ‹ Tamen respondebo quod Athanasius
patriarcha Constantinopolitanus, quem supra iterum
memini, episcopis ad suas diœceses proficiscentibus
scripsit: Si mali pastores essent, ut meminissent non
jam licere sibi præsentibus munere pastorali fungi;
id enim summa irreverentiae, et scandali plenum,
pro'stareque absentes esse; at tunc reos quidem eme
vacationis suæ et absentiæ. Itaque non licet præsentos esse si mati sint, et absentes non erunt impune.
Vide et epistolas octo, tres ad imperatorem, quin.
que ad episcopos, ejusdem Athanasii ab eodem
Turriano Latine versas, et Florentiæ editas post
librum De residentia pastorum. Vide et eas, qua
exstant in Codice Regio, olim Telleriano (a). Borvis.
Athanasius ipse in Neapq (*) sen (L
supra indicala, Πρὸς τούτοις καὶ μοναχοί 4 μονά
στριαι, μὴ διάγειν ἀτάκτως ἐν πόλεσιν ἀλλ' ὡς τα
vóμos xx: Tol; xavós: map² toúswy ¿xport On· xal
τοὺς εἰς πάθη κειμένους ἐκ τούτων, εἰ μὴ βλέψουσιν
εἰς μετάνοιαν, ἀποκλείεσθαι ἄκοντας, τρεφομένου;
ἀρτῳ μόνῳ καὶ ὕδατι. Βοινικ.
Hanc sectionem, et quatuor·sequentes, sup •
peditavit nobis Codex Regius. Deerant enim in edi
Lion Wolfiana: ita autem decrant, ut tamon narratio continua esset, Dec defectum hanc hiatus
ullus argueret. Erunt fortasse, qui facions illad
monachi alicujus esse opinentur, monachorumI WYres notari ægre ferentis. Ego hæc ab ipso Gregura
vel recisa esse existimo ex prima editiume, vd al
repetitum opus adjecta. Boivin,
(") Hrec oinnia pars sunt Operum Athanasii quæ supra collegimus ad ann. 1289. Loit.
Vide Cod. Reg. 23.5°, lol. 271, V. BOIVIN.
δίκαιον εἶναι λέγων τὴν λαχοῦσαν ποιμαίνειν ἕκαστον, ὥσπερ τὸν πατριάρχην τὴν βασιλεύουσαν, καὶ τῶν ἰδίων προνοεῖσθαι προβάτων παρόντας αὐτοὺς καὶ μὴ μόνα τὰ ἐκεῖθεν κέρδη δασμολογοῦντας χρονίζειν παρὰ τὴν βασιλεύουσαν. παρὰ τοσοῦτον οὖν ἑκατέροις εἰκότως μέμψαιτό τις, παρόσον τοῦ δέοντος ἔξω καὶ ἄμφω πεπτώκασι διὰ τὴν τοῦ ὑπερβάλλοντος ἐκδρομήν. (Γ.) Πολλὰ δὲ καὶ ἕτερα περιῆν τἀνδρὶ τὰ χρηστὰ καὶ τοῖς τότ’ ἀνθρώποις ὠφέλιμα· ζῆλος κατὰ τῶν ἀδικούντων οὕτω πάνυ τοι μέγιστος καὶ περιφανὴς, ὡς μὴ μόνον αὐτούς γε τοὺς ὅσοι τῷ βασιλεῖ κατὰ γένος προσήκοντες ἦσαν, ἀλλὰ καὶ αὐτούς γε τοὺς αὐτοῦ γε υἱέας δεδιέναι τὴν αὐτοῦ μετ’ ἐκπλήξεως παῤῥησίαν καὶ τοὺς ἐλέγχους μᾶλλον ἢ τοῦ βασιλέως προστάττοντος. τὸ γὰρ ἄληπτον τοῦ ἀνδρὸς καὶ ἡ πρὸς αὐτὸν τοῦ βασιλέως αἰδὼς πολλὴν ἐδίδου τούτοις τὴν συστολὴν καὶ τὸ δέος. πρός γε μὴν τοὺς ὅσοι μοναδικὸν ᾑροῦντο διάγειν βίον, μηδὲν μήτε τῶν ὅσα γαστρὶ παρέχει τρυφᾷν παρῄνει, μήθ’ ὅσα βαλαντίων ἀπαιτεῖ χρείαν καὶ περιδεᾶ φυλακὴν, μήθ’ ὅσα γέμουσαν ἀσχολίας τράπεζαν ἔχει. εἰ δέ τις ἔχων ἡλίσκετο, ἄκων καὶ σὺν αἰσχύνῃ τούτων ἐξίστατο.[A. M, 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIC. SEX.]
olices slarent. Nam qui Constantinopoli inventi & γλωσσῶν ὁπότε δεήσειε κύματα. Τοὺς μὲν γὰρ ἐντὸς
et
sunt, cujuscunque rei causa adessent, ens in suam
quemque:etropolin misit, ut ibi ævi reliquum
exigerent Ne, inquiebat, hic desidentes alquid
mali contra se invicem et contra me ipsum
consuant, 182 quos pacis magistros esse convenit. Qui vero aliunde adveniebaut, co prætextu quod sacrosanctorum conciliorum decretis
cautum essct, at metropolitani bis aut semel
quotannis apud patriarcham covenirent, de
fidei dogmatis sese invicem consulturi,
quæstiones ccclesiasticas quæ interiin incidissent
disceptaturi, cos Urbis ingressu prohibuit. Recte
sanc. Dicebat enim æquum esse, ut suam quisque
Ecclesiam pasceret, sicuti patriarcha Constantinopolitanam: et ut prasentes, ovium suarum curam
agerent, non autem emolumentis inde acceptis
contenti in Urbe morarentur. Possunt autem catenus utrique merito reprehendi, quod utrique modum excessɩrunt.
M. Erant et alia multa in illo viro præclara, et
illius ætatis hominibus utilia: indignatio in cos
qui injuriam facerent adeo magna et insignis, ut
non solum ii omnes, qui genere imperatorem
εὑρεθέντας τῆς Κωνσταντινουπόλεως, οίας δή τινος
Evexa xpeía;, się się olxela; Exastov prob
χρεία;, οἰκείας ἕκαστον μητροπόλεις
Variorum
Turrianus in libro de commendatione perpetue administrationis ecclesiarum vacantium, et
de residentia pastorum extra ovilia sua: Idque,
ut Athanasius patriarcha Constantinopolitanus affirmat in epistola ad episcopum Sardensium, ne ores
propter crebram absentiam pastorui facile a lupis
invadi possent. Idem quoque Athanasius ad imperatorem sui temporis de residentia episcoporum et coTum economia et ecclesiastica absentia sic scripsit:
Si verum est, inquit, quod dici solet, qui gregem
pastore privat, utrique periculum creare, projecto
Grave supplicium manet eum, qui pastorem arcel ab
orili, det etque qui pastor est, usque ad sanguinem
pro grege non derelinquendo labores perferre, nisi
cum opus fuerit in synodo singulis annis ad agendum de rebus necessariis paulisper abesse, quibus
conclusis celeriter illi redeundum sit, si credil se redditurum rationem summo pastori Christo, et si dignus
est nomme pastoris, nisi forte etiam propter necess'tatem ad utilitatem animarum pertinentem ab imperatore ant a patriarcha statim rediturus vocclur.
Hujusmodi causas œconomicas et ecclesiasticas brevis
absentiæ pastorum ab ecclesiis suis didicerat vir sanctus in Scripturis et sanctorum Patrum sanctionibus
cruditus Athanasius, qui commendatas ecclesias suo
ctium tempore novit: de quibus ad episcopum Apameæ scribens: Ad quid, inquit, necesse (si od sunm
quemque diœcesem ire propriam vel commendalam,
nisi ut lupos inde arceatis? Quod si fortassis kuc
vos (id est Constantinopolim) incitat et trahit tum
s.udium aque desiderium consulendi multorum sa.
luti, idque robis propositum est, tum scientia tam
multa, ut ex hac urbe possitis etiam quæ extra fines
vestrarum diœceseon posita sunt gubernare; nd¨exstinguerdam sitim istam istiusque studii restri ardorem, venial vobis in mentem illius, cui plarıma soncturum Litterarum scientia Theologi cognomentum
dedit, illiusque parve Sas morum diocescos, ita ut
Exel ed Alxov so ploy bracht.
σοντας· ὡς μὴ ἐνταῦθα, φησί, καθήμενοι συρράπτοιέν
τι κατ' ἀλλήλων τε καὶ αὐτοῦ τῆς εἰρήνης ἐφείλον
τες εἶναι διδάσκαλοι· τοῖς δ᾽ ἔξωθεν ἰοῦσι προφάσει
δῆθεν κατὰ τοὺς κανένας τῶν ἁγίων καὶ θείων
συνέδων τοὺς δὲς ἢ ἅπαξ τοῦ ἔτους σύνολον τῶν
μητροπολιτῶν παρὰ τῷ πατριάρχῃ κελεύοντας για
νεσθαι, ὡς ἂν παρ' ἀλλήλων τά τε τῆς εὐσεβείας
ανακρίνωνται δόγματα καὶ τὰ μεταξὺ παρεμ
πίπτοντα ἐκκλησιαστικά ζητήματα διαλύωνται, τὴν
εἴσοδον ἀπέκλεις τῆς Κωνσταντίνου, εξ ποιῶν· δία
καιον εἶναι λέγων τὴν λαχούσαν ποιμαίνειν ἕκαστον,
ώς περ τὸν πατριάρχην τὴν βασιλεύουσαν, καὶ τῶν
Ιδίων προνοείσθαι προβάτων παρόντας αὐτοὺς, καὶ
μὴ μόνα τὰ ἐκεῖθεν κέρδη δασμολογούντας χρονίζειν
παρὰ τὴν βασιλεύουσαν. Παρὰ τοσοῦτον· οὖν ἑκατέ
ροις εἰκότως μέμψαιτό τις, παρόσον τοῦ δέοντας
ἔξω καὶ ἄμφω πεπτώκασι διὰ τὴν τοῦ ὑπερβάλλο
τος εκδρομήν.
Γ. Πολλὰ δὲ καὶ ἕτερα περιήν τἀνδρὶ τὰ χρηστὰ καὶ τοῖς τότ' ἀνθρώποις ὠφέλιμα· ζῆλος
κατὰ τῶν ἀδικούντων οὕτω πάνυ τοι μέγιστος καὶ
περιφανής, ὡς μὴ μόνον αὐτούς γε τοὺς ὅσαι τῷ
nolm.
vel propter excellentiam illius excellentissimi viri,
vel propter æqualitatem honoris, quo contenti e-se
debetis, quisque restrum intra suos se fines continent.
Quamobrem existima, frater, debcri a te hoc usque
ad sanguinem, ut cum ovibus this ais et rivas.
Et quæ sequuntur divine omnia scripta, et ad id,
quod nobis agitur, et ad id, quod Romæ fieri vi emus, mirabiliter accommodata. Idem Turrianus in
eodem libro: ‹ Tamen respondebo quod Athanasius
patriarcha Constantinopolitanus, quem supra iterum
memini, episcopis ad suas diœceses proficiscentibus
scripsit: Si mali pastores essent, ut meminissent non
jam licere sibi præsentibus munere pastorali fungi;
id enim summa irreverentiae, et scandali plenum,
pro'stareque absentes esse; at tunc reos quidem eme
vacationis suæ et absentiæ. Itaque non licet præsentos esse si mati sint, et absentes non erunt impune.
Vide et epistolas octo, tres ad imperatorem, quin.
que ad episcopos, ejusdem Athanasii ab eodem
Turriano Latine versas, et Florentiæ editas post
librum De residentia pastorum. Vide et eas, qua
exstant in Codice Regio, olim Telleriano (a). Borvis.
Athanasius ipse in Neapq (*) sen (L
supra indicala, Πρὸς τούτοις καὶ μοναχοί 4 μονά
στριαι, μὴ διάγειν ἀτάκτως ἐν πόλεσιν ἀλλ' ὡς τα
vóμos xx: Tol; xavós: map² toúswy ¿xport On· xal
τοὺς εἰς πάθη κειμένους ἐκ τούτων, εἰ μὴ βλέψουσιν
εἰς μετάνοιαν, ἀποκλείεσθαι ἄκοντας, τρεφομένου;
ἀρτῳ μόνῳ καὶ ὕδατι. Βοινικ.
Hanc sectionem, et quatuor·sequentes, sup •
peditavit nobis Codex Regius. Deerant enim in edi
Lion Wolfiana: ita autem decrant, ut tamon narratio continua esset, Dec defectum hanc hiatus
ullus argueret. Erunt fortasse, qui facions illad
monachi alicujus esse opinentur, monachorumI WYres notari ægre ferentis. Ego hæc ab ipso Gregura
vel recisa esse existimo ex prima editiume, vd al
repetitum opus adjecta. Boivin,
(") Hrec oinnia pars sunt Operum Athanasii quæ supra collegimus ad ann. 1289. Loit.
Vide Cod. Reg. 23.5°, lol. 271, V. BOIVIN.
ἀλλὰ καὶ τοῖς ὅσοι μοναδικὸν μὲν αἱρούμενοι βίον καὶ ἀπέριττον σχῆμα καὶ ἄτυφον τρόπον ἔπειτα πεζῇ βαδίζειν οὐ μάλα ἠνείχοντο, σφοδρῶς ἐπετίμα καὶ τοῖς οἰκείοις κεχρῆσθαι ποσὶν ἐνουθέτει πρὸς τὰς ἐν τῇ πόλει διατριβὰς καὶ ταύτας οὐκ αὐτονομίᾳ τούτους χρωμένους οὐδὲ βλακείας ἕνεκεν τρυφῶσιν καὶ διαῤῥέουσιν ἤθεσιν ἀγοραῖς ἀκαίρως ἐνδείκνυσθαι, ἵν’ ἐκεῖθεν ἐπανιόντες θεάτρου μεστὸν ἐπάγωνται νοῦν, ἀναγκαίας δ’ ὠθούσης χρείας καὶ τοῦ τῆς μονῆς ἐπιστάτου προτρέποντος. καὶ τετήρηται τοῦτο πᾶσιν ἐκεῖθεν παρ’ ὅλον τὸν τῆς πατριαρχείας χρόνον αὐτοῦ. εἶναι γὰρ τῶν ἀτοπωτάτων ἔφασκε, τὸν μὲν πατριάρχην ὑποζυγίῳ μηδενὶ μηδόλως, ἀλλὰ τοῖς οἰκείοις ἐν ταῖς ὁδοιπορίαις ποσὶ χρώμενον, αὐτοὺς ἐπὶ γάβρων ἵππων ὀχουμένους ἀσέμνων σκιρτημάτων καὶ κρότων τὰς ἀγυιὰς ἐμπιπλᾷν καὶ τὰς ἀγορὰς καὶ τὰ θέατρα.[A. M, 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIC. SEX.]
olices slarent. Nam qui Constantinopoli inventi & γλωσσῶν ὁπότε δεήσειε κύματα. Τοὺς μὲν γὰρ ἐντὸς
et
sunt, cujuscunque rei causa adessent, ens in suam
quemque:etropolin misit, ut ibi ævi reliquum
exigerent Ne, inquiebat, hic desidentes alquid
mali contra se invicem et contra me ipsum
consuant, 182 quos pacis magistros esse convenit. Qui vero aliunde adveniebaut, co prætextu quod sacrosanctorum conciliorum decretis
cautum essct, at metropolitani bis aut semel
quotannis apud patriarcham covenirent, de
fidei dogmatis sese invicem consulturi,
quæstiones ccclesiasticas quæ interiin incidissent
disceptaturi, cos Urbis ingressu prohibuit. Recte
sanc. Dicebat enim æquum esse, ut suam quisque
Ecclesiam pasceret, sicuti patriarcha Constantinopolitanam: et ut prasentes, ovium suarum curam
agerent, non autem emolumentis inde acceptis
contenti in Urbe morarentur. Possunt autem catenus utrique merito reprehendi, quod utrique modum excessɩrunt.
M. Erant et alia multa in illo viro præclara, et
illius ætatis hominibus utilia: indignatio in cos
qui injuriam facerent adeo magna et insignis, ut
non solum ii omnes, qui genere imperatorem
εὑρεθέντας τῆς Κωνσταντινουπόλεως, οίας δή τινος
Evexa xpeía;, się się olxela; Exastov prob
χρεία;, οἰκείας ἕκαστον μητροπόλεις
Variorum
Turrianus in libro de commendatione perpetue administrationis ecclesiarum vacantium, et
de residentia pastorum extra ovilia sua: Idque,
ut Athanasius patriarcha Constantinopolitanus affirmat in epistola ad episcopum Sardensium, ne ores
propter crebram absentiam pastorui facile a lupis
invadi possent. Idem quoque Athanasius ad imperatorem sui temporis de residentia episcoporum et coTum economia et ecclesiastica absentia sic scripsit:
Si verum est, inquit, quod dici solet, qui gregem
pastore privat, utrique periculum creare, projecto
Grave supplicium manet eum, qui pastorem arcel ab
orili, det etque qui pastor est, usque ad sanguinem
pro grege non derelinquendo labores perferre, nisi
cum opus fuerit in synodo singulis annis ad agendum de rebus necessariis paulisper abesse, quibus
conclusis celeriter illi redeundum sit, si credil se redditurum rationem summo pastori Christo, et si dignus
est nomme pastoris, nisi forte etiam propter necess'tatem ad utilitatem animarum pertinentem ab imperatore ant a patriarcha statim rediturus vocclur.
Hujusmodi causas œconomicas et ecclesiasticas brevis
absentiæ pastorum ab ecclesiis suis didicerat vir sanctus in Scripturis et sanctorum Patrum sanctionibus
cruditus Athanasius, qui commendatas ecclesias suo
ctium tempore novit: de quibus ad episcopum Apameæ scribens: Ad quid, inquit, necesse (si od sunm
quemque diœcesem ire propriam vel commendalam,
nisi ut lupos inde arceatis? Quod si fortassis kuc
vos (id est Constantinopolim) incitat et trahit tum
s.udium aque desiderium consulendi multorum sa.
luti, idque robis propositum est, tum scientia tam
multa, ut ex hac urbe possitis etiam quæ extra fines
vestrarum diœceseon posita sunt gubernare; nd¨exstinguerdam sitim istam istiusque studii restri ardorem, venial vobis in mentem illius, cui plarıma soncturum Litterarum scientia Theologi cognomentum
dedit, illiusque parve Sas morum diocescos, ita ut
Exel ed Alxov so ploy bracht.
σοντας· ὡς μὴ ἐνταῦθα, φησί, καθήμενοι συρράπτοιέν
τι κατ' ἀλλήλων τε καὶ αὐτοῦ τῆς εἰρήνης ἐφείλον
τες εἶναι διδάσκαλοι· τοῖς δ᾽ ἔξωθεν ἰοῦσι προφάσει
δῆθεν κατὰ τοὺς κανένας τῶν ἁγίων καὶ θείων
συνέδων τοὺς δὲς ἢ ἅπαξ τοῦ ἔτους σύνολον τῶν
μητροπολιτῶν παρὰ τῷ πατριάρχῃ κελεύοντας για
νεσθαι, ὡς ἂν παρ' ἀλλήλων τά τε τῆς εὐσεβείας
ανακρίνωνται δόγματα καὶ τὰ μεταξὺ παρεμ
πίπτοντα ἐκκλησιαστικά ζητήματα διαλύωνται, τὴν
εἴσοδον ἀπέκλεις τῆς Κωνσταντίνου, εξ ποιῶν· δία
καιον εἶναι λέγων τὴν λαχούσαν ποιμαίνειν ἕκαστον,
ώς περ τὸν πατριάρχην τὴν βασιλεύουσαν, καὶ τῶν
Ιδίων προνοείσθαι προβάτων παρόντας αὐτοὺς, καὶ
μὴ μόνα τὰ ἐκεῖθεν κέρδη δασμολογούντας χρονίζειν
παρὰ τὴν βασιλεύουσαν. Παρὰ τοσοῦτον· οὖν ἑκατέ
ροις εἰκότως μέμψαιτό τις, παρόσον τοῦ δέοντας
ἔξω καὶ ἄμφω πεπτώκασι διὰ τὴν τοῦ ὑπερβάλλο
τος εκδρομήν.
Γ. Πολλὰ δὲ καὶ ἕτερα περιήν τἀνδρὶ τὰ χρηστὰ καὶ τοῖς τότ' ἀνθρώποις ὠφέλιμα· ζῆλος
κατὰ τῶν ἀδικούντων οὕτω πάνυ τοι μέγιστος καὶ
περιφανής, ὡς μὴ μόνον αὐτούς γε τοὺς ὅσαι τῷ
nolm.
vel propter excellentiam illius excellentissimi viri,
vel propter æqualitatem honoris, quo contenti e-se
debetis, quisque restrum intra suos se fines continent.
Quamobrem existima, frater, debcri a te hoc usque
ad sanguinem, ut cum ovibus this ais et rivas.
Et quæ sequuntur divine omnia scripta, et ad id,
quod nobis agitur, et ad id, quod Romæ fieri vi emus, mirabiliter accommodata. Idem Turrianus in
eodem libro: ‹ Tamen respondebo quod Athanasius
patriarcha Constantinopolitanus, quem supra iterum
memini, episcopis ad suas diœceses proficiscentibus
scripsit: Si mali pastores essent, ut meminissent non
jam licere sibi præsentibus munere pastorali fungi;
id enim summa irreverentiae, et scandali plenum,
pro'stareque absentes esse; at tunc reos quidem eme
vacationis suæ et absentiæ. Itaque non licet præsentos esse si mati sint, et absentes non erunt impune.
Vide et epistolas octo, tres ad imperatorem, quin.
que ad episcopos, ejusdem Athanasii ab eodem
Turriano Latine versas, et Florentiæ editas post
librum De residentia pastorum. Vide et eas, qua
exstant in Codice Regio, olim Telleriano (a). Borvis.
Athanasius ipse in Neapq (*) sen (L
supra indicala, Πρὸς τούτοις καὶ μοναχοί 4 μονά
στριαι, μὴ διάγειν ἀτάκτως ἐν πόλεσιν ἀλλ' ὡς τα
vóμos xx: Tol; xavós: map² toúswy ¿xport On· xal
τοὺς εἰς πάθη κειμένους ἐκ τούτων, εἰ μὴ βλέψουσιν
εἰς μετάνοιαν, ἀποκλείεσθαι ἄκοντας, τρεφομένου;
ἀρτῳ μόνῳ καὶ ὕδατι. Βοινικ.
Hanc sectionem, et quatuor·sequentes, sup •
peditavit nobis Codex Regius. Deerant enim in edi
Lion Wolfiana: ita autem decrant, ut tamon narratio continua esset, Dec defectum hanc hiatus
ullus argueret. Erunt fortasse, qui facions illad
monachi alicujus esse opinentur, monachorumI WYres notari ægre ferentis. Ego hæc ab ipso Gregura
vel recisa esse existimo ex prima editiume, vd al
repetitum opus adjecta. Boivin,
(") Hrec oinnia pars sunt Operum Athanasii quæ supra collegimus ad ann. 1289. Loit.
Vide Cod. Reg. 23.5°, lol. 271, V. BOIVIN.
Chapter VCaput V
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ἠγαπᾶτο παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ἐξ ἔτι βρέφους ὁ Πορφυρογέννητος μᾶλλον ἢ ὁ Ἀνδρόνικος. πολλὰς γὰρ ἐκ φύσεως τὰς αἰτίας τῶν φίλτρων παρείχετο τῷ πατρὶ πολλαχόθεν, ἔκ τε τῶν τῆς ψυχῆς ἀγαθῶν, ὁπόσα τοῖς ἄρχειν ὀφείλουσιν ἐπιπρέπει, ἔκ τε τῆς τοῦ ἤθους εὐτραπελίας, ἔκ τε τῆς τῶν ὀφθαλμῶν ἀστειότητος· ὥστε καὶ εἰ μὴ τὸ ὑστερογενὲς μέγα πρὸ ποδῶν ἔκειτο κώλυμα, αὐτὸν ἂν μάλα ἀσμένως τῶν βασιλικῶν σκήπτρων ἐδείκνυ διάδοχον ὁ πατήρ. ἓν μὲν οὖν τοῦτο καὶ πρῶτον αἴτιον, ὃ συνέχεε τοὺς τῆς ἀδελφικῆς ὁμονοίας δεσμοὺς ἅπαξ μεταξὺ συμπεσὸν καὶ ὑποσπεῖραν τῇ τοῦ Ἀνδρονίκου ψυχῇ γνώμην οὐ μάλα ἀνύποπτον κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ. (Β.) Δεύτερον δὲ πρὸς βουλήσεως ἐγεγόνει τῷ βασιλεῖ καὶ πατρὶ μίαν ἀγαγέσθαι τῷ Πορφυρογεννήτῳ γυναῖκα, τὸν ἔφηβον παραλλάξαντι, ὁπόσαι τῶν Λατινίδων εὐγενείᾳ προέχουσι, τὴν βελτίστην πασῶν, ἵνα τῇ ἐφεξῆς περὶ τούτου μελέτῃ πάνυ τοι σύνδρομον εἴη καὶ τοῦτο.339. [. Μ. 6791 4D 6833]
AD
NICEPIIORI GREGORÆ
19P. ANDRONIC. Scv.] 340
essel, omnes tessera veluti conversa irrupere in τιστηρίων ἀνέβέωγε τὰ τῆς διαβολικῆς κακίας να
religiosas domos diabolicæ improbitatis pestes. σήματα.
V. Sed me illud pene fugit. Antehac ab antiqui-simis usque temporibus tum aliis rebus abundabat Ecclesia, tum doctoribus, qui variis diebus
variisque in locis Constantinopoleos docebant, hic
Davidis propheta Psalmos, ille Pauli magni Epistolas, alius Evangelica Salvatoris præcepta: tum
singuli quotquot sacerdotali munere fungebantur,
185 vicissim inde per domos et tribus et curias,
id est paracias, verbum Dei prædicatum ibant.
Eratque illud divinum quiddam in vita humana;
vera scilicet religionis cognoscendae ratio, atque
ad virtutem via certa; aut potius quædam quasi
rigatio ex magno cœlestique fonte animos audienlium irrorans, cosdemque in melius dirgens et
componens.
VI. Verum procedente tempore evanuere illa omnia, omni honesto more his temporibus abolito, et
in profundum quasi mare demerso. Deh'nc peste
in alias Ecclesias serpente, in terra veluti deserta,
invia et inaquosa totius Christianæ universitatis
animæ ad hodiernum usque diem versantur. Itaque
eo insolentiæ res provecta est, ut oboli unius gratia utrinque juramenta horribilissima, qualia nec
scribentis calamnus exarare audeat, interponantur.
Exstincta enim rationis doctrinæque salutifera luce
omnia confunduntur, plerisque in brutum stup
rem prolabentibus, ac nemine exsistente, qui quæ
utilia sint, et quo discrimine pietas ab impietate
dignoscatur, possit ex se intelligere. Ecquis autem
particulatim queat versæ in pejus Ecclesiæ mutationem enarrare, quam nec patriarcha cum vellet
emendare potuit?
Ε'. 'Αλλ' ἐκεῖνα μικρού με παρέδραμε. Πρότερον
γὰρ ἐξ ἀρχαιοτέρων τῶν χρόνων παρειληφυία μετά
τῶν ἄλλων ηὐτύχει και διδασκάλων ἡ Ἐκκλησία· ο
κατά διαφόρους ἡμέρας καὶ τόπους τῆς Κωνσταν
τινουπόλεως ἐδίδασκον, ὁ μὲν τὰ τοῦ προφήτου
Δαβὶδ "Ασματα, ὁ δὲ τὰς τοῦ μεγάλου Παύλου Επ:-
στολάς, [Ρ. 113] ὁ δὲ τοὺς εὐαγγελικούς του Σωτή
ρος νόμους, καὶ καθ᾽ ἕκαστα πάλιν ὅσοι περὶ ἱερα
τικὸν ἦσαν ἀξίωμα περικείμενος κατά διαδοχήν
ἐκεῖθεν κατ' οἴκους καὶ πατριὰς εἰπεῖν καὶ συναν
γας τῶν παροικούντων τὸν θεῖον ἐκήρυττον λίγον·
καὶ ἦν τοῦτο θεῖόν τι χρῆμα τῷ βίῳ καὶ τῆς εὐσε
βείας ἐπίγνωσις ἀληθῆς καὶ πρὸς τὸ καλὸν ἐδηγός·
ἢ μᾶλλον ὥσπερ ἀρδεία τις ἀπὸ μεγάλης καὶ θείας
πηγῆς τὰς ψυχὰς τῶν ἀκουόντων ἀρδεύουσα καὶ τα
τὰς πρὸς ἀμείνω πλάσιν καὶ σύνθεσιν μεταπλάττουσα.
ς'. Τοῦ δὲ χρόνου ρέοντος φροῦδα τὰ τοιαῦτα
πάντα κατέστη, πάσης καλής συνηθείας ἀνατρα
πείσης ἐν τούτοις τοῖς χρόνοις καὶ ὥσπερ ἐς θαλάσ
στις καταδύτης πυθμένας. Καὶ τῆς λύμης ἐντεῦθεν
καὶ πρὸς τὰς ἄλλας διαδοθείσης Ἐκκλησίας, ὥσπερ
ἐν γῇ ἐρήμῳ καὶ ἀβάτῳ καὶ ἀνύδρῳ, παντὶς αἱ
ψυχαὶ τοῦ τῶν Χριστιανῶν πορεύονται πληρώματος
ἄχρι καὶ ἐς τὴν τήμερον. ὥστε καὶ ἐς τοσούτους
ἀνεβειπίσθη τὸ πρᾶγμα κολοφώνας ἀτοπημάτων, ώ;
καὶ ὑπὲρ ἑνὸς ὀβολοῦ ἑκατέρωθεν όρκους φρικωδεστάτους γίνεσθαι, οἴους οὐδ᾽ ἂν κάλαμος γραμματο
τέω; γραφή παραδοῦναι τολμήσειε τῆς γὰρ ζωτικής
τοῦ λόγου καὶ τῆς διδασκαλίας ἀκτῖνος σβεσθείσης,
ὁμοῦ πάντα γέγονε χρήματα, τῶν πλείστων εἰς ἀλο
γίαν ἐκπεπτωκότων, καὶ οὐκ ὄντος τοῦ οἰκοθεν
ἐπιγινώσκειν δυναμένου τὰ χρήσιμα καὶ τίτι γνωρί
σματι διέστηκεν ἀσεβείας εὐσέβεια. Καὶ τίς ἂν
δυνηθείη καθ' έκαστα τὴν κατὰ μικρὸν τῆς Ἐκκλησίας ἐπὶ τὸ χεῖρον διεξιέναι μεταβολήν, ἣν διορθοῦν ὁ
πατριάρχης θέλων οὐ δεδύνηται;
VIJ. Mihi vero mirari subit, quod cum hæc ficți
oporteret, inconstans fortunæ temeritas ejus rei
exitum deduxerit ad illum virum tranquillitatis
monasticæ alumnum. 186 Oportuisse enim Ecclesiam ita desolari, et illius primores cum toto
clericorum ordine puniri, sapiens quisque intelligit; ex quo nempe illi penitentiam eorum qui a
communione Latinorum reversi erant non admisissent, imo eos maximis injuriis affecissent, coJaphis etiam inflictis, aliisque in illos nefarie commissis; quæ et nos supra breviter commemoravimus. At hujus patriarchæ temporibus, in quibus
optima hac spes omnium animos subibat, orituram de terra veritatem ac de cœlo justitiam, oinnia
linic spci maxime contraria exstitisse, ac ut inulilem, in contemptum abiisse vitam monasticam,
ipsumque adeo virtutis fructum viluisse, utpote
qui in summam improbitatem facillime degeneraret, id vero quam non admirationem aferat? Quos
non animos commoveat, et si natura sua ferrei
sint?
Ζ'. Ἐμοὶ δὲ θαυμάζειν περίεστι, πῶς δέον γενέσθαι τοιαῦτα, έπειτ' ἐς τόνδε τὸν τῆς ἡσυχίας τρόφι
μον άνδρα συνήλασε τὸν καιρὸν ἡ τῆς τύχης ἀστάθε
μητος περιπέτεια. Τὸ μὲν γὰρ χρῆναι τὴν Ἐκκλησίαν
οὕτως ἐρημωθῆναι καὶ τὴν δίκην περιελθεῖν τοὺς
ταύτης ἐνδόξους καὶ ξύν γε τούτοις ἅπαντα τοῦ
κλήρου τὸν ὁρμαθόν, ᾔδεσαν οἱ τά πράγματα κρίνειν
εἰδότες ὀρθῶς, ἀφ' οὗ τὴν μετάνοιαν τῶν ἔκ γε της
τῶν Λατίνων κοινωνίας επανελθόντων ούτε προσεδί
ξαντο καὶ τὰ μέγιστα προσήδικήκεσαν, κονδύλους το
ἐντείναντες καὶ τἆλλα τῶν ἀθεμίτων ἐπ' αὐτοὺς
πεπραχότες· ὧν καὶ ἡμεῖς ἀνωτέρω μετρίως ἐμνήσ
σθημεν τὸ δ' ἐν τοῖς τοῦδε πατριαρχεύοντος χρόνοις,
ἐν οἷς ἡ τῶν ἐλπίδων βελτίστη τὰς πάντων περιέθει
ψυχάς, ὡς ἀλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνατελεῖ καὶ δικαιο
σύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, πάντα συμπεπτωκέναι τέλει
τιώτατα καὶ περιυβρισθῆναι μὲν ὡς ἀνόητον τὸν
Ασύχιον βίον, περιυβρισθῆναι δὲ τὸν τῆς ἀρετῆς
καρπὸν, ὡς μάστα πρὸς τὸ τῆς κακία; ἀκρίτα του
ἀπαλλάττοντα, τοῦτο δὲ ποῦ οὐκ ἂν ἀπορίας ἐλαύνει;
Τίνας δ' οὐκ ἂν καταπείσεις ψυχάς, καὶ εἰ σιδήρ
τὴν φύσιν εοίκασιν;
PG 148:341ἐβούλετο γὰρ καὶ μελέτην εἶχε τοῖς σπλάγχνοις ἐμφωλεύουσαν ἐκ πολλοῦ τὸ περὶ Θεσσαλονίκην τε καὶ Μακεδονίαν μέρος τῆς ὅλης ἡγεμονίας Ῥωμαίων ἀποτεμὼν ἰδίαν ἀρχήν τινα περιποιήσασθαι τούτῳ καὶ βασίλειον αὐτοκρατορίαν. καὶ εἰ μὴ φθάσας ὁ θάνατος αὐτὸν ἐξ ἀνθρώπων πεποίηκε, τάχ’ ἂν καὶ ἥλιος εἰς ἔργον προβάντα τὰ τῆς μελέτης ἐγνώριζεν· ἀλλ’ οὐκ ὂν καὶ θεῷ πρὸς βουλήσεως, ὡς ἔοικεν, ἐς πέρας ἐκεχωρήκει τὸ πρᾶγμα δυστυχίας μεστόν. τοῦτο δριμυτέραν τὴν τοῦ Ἀνδρονίκου βασιλέως πεποίηκε γνώμην κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ καὶ ὥσπερ ἐκ σπινθῆρος ἀνέφλεξεν εἰς πυρσὸν τὸ τῆς ψυχῆς ὀργιζόμενον. ἐπεὶ δὲ συνέσεως βαθείας ἐμβρίθεια τὴν τοῦ βασιλέως Ἀνδρονίκου ψυχὴν περιέθει καὶ δεινὸς ἦν οἰκουροῦσαν ἐπὶ πολὺ συγκρύψαι δυσμένειαν καὶ πεπλασμένον ἦθος ὡς ἄπλαστον ἐπὶ πλεῖστον προφῆναι, ἐλάνθανεν ὡς εὐμενῆ περὶ τὸν ἀδελφὸν παραμείβων τὸν χρόνον.341 [1. 6. 1993 1323] ΒΥΖΑΝTINE HISTORIE L.IB VI. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
CAPUT VI.
Andronicus Constantinum Porphyrogenitum fratreia suspectum habet. Prima simultatis causa. Secunda.
Tertia. Priores due prorsus inique. Terria paulo justior. Cyrus junior cur fratrem in se armaverit. Cur
Augustum Antonius. Porphyrogenitus uxorem ducit. Studii monasterium instaurat. Andronicus in Asiam
transit. Porphyrogenitum in carcerem conjicit: item ejus amicos.
καὶ
1. His temporibus caluminiæ quædam ortæ sunt
contra Constantinum Porphyrogenitum, imperatoris germanum fratrem, quasi regnum affectaret, et
omnes quotquot dignitate vel alio titulo in exer -
citu eminerent, prensationibus, salutationibus et
pecuniæ largitionibus circumveniret, ut corum
opera voli compos redderetur. Him, ut plerique affirmant, falsa erant criminationes, coufetæ ab iis
quibus oculum malignum in bonos conjicere fami
liare est: qui opportuna occasione et imperatoris
voluntate adjuli (nam 187 cjus animo degener
quædam suspicio de fratre insederat), in extremnum
discrimen Porphyrogenitum adduxerunt. Suspicionis auteni causæ hujusmodi fuere. Patri imperatori
ab infantia Porphyrogenitus charior quam Andronicus fuerat. Quippe illi multa a natura inerant',
que paternum amorem multifariam excitarent;
quod et iis animi bonis præditus esset quæ principem ornant, et morum urbanitate et oculorum hilaritate excelleret. Quare nisi illud valde obstitisset, quod mingr natu erat, cupide illum imperii
successorem pater designasset. Una igitur hæc et
prima causa exstitit, quæ cum semel intercessis -
set et suspicionum semina adversus fratrem animo
Andronici subjecisset, fraternæ concordia vinculum resolvit,
[Ρ. 144] Δ'. Εν τούτοις μέντοι τοῖς χρόνοις
διαβολαί τινες ἀνεφύοντο κατά Κωνσταντίνου τοῦ
Πορφυρογεννήτου, τοῦ αὐταδέλφου τοῦ βασιλέως, ὡς
έρψη μὲν βαπλείας, καὶ ὅσοι δὴ τῶν ἐν τέλει καὶ
ὅσοι τῶν ἄλλως προὐχόντων ἐν τῷ στρατῷ, δεξιώσεσί
τε καὶ ἀσπασμοῖς καὶ χρήμασι περιέρχεται πάντας,
ἵν' εἶεν αὐτῷ συνεργοί τοῦ σκοποῦ. Ταῦτα δ', ὡς ὁ
πολὺς ἔχει λόγος, ὑπῆρχον συκοφαντίαι ψευδείς,
συντεθεῖσαι παρ' ὧν ἔργον βάσκανον τοῖς ἀγαθοῖς
ὀφθαλμὸν ἐπιβάλλειν· οἱ δὴ καὶ συμμάχω χρησάμε
και τῷ καιρῷ καὶ τῇ γνώμῃ τοῦ βασιλέως ἀγενῆ
είναι τρέφοντος υποψίαν πρὸς τὸν αὐτάδελφον εἰς
τοὺς ἐσχάτους κινδύνους ξυνώθησαν. Τὰ δὲ τῆς
ύποψίας αίτια τοιαῦτά τινα ἦν. 'Ηγαπᾶτο παρὰ τοῦ
πετρό; καὶ βασιλέως ἐξ ἔτι βρέφους ο Πορφυρογέν
νητος μᾶλλον ἢ ὁ ᾿Ανδρόνικος. Πολλὰς γὰρ ἐκ φύσεως
τὰς αἰτίας τῶν φίλτρων παρείχετο τῷ πατρὶ πολλα
χόθεν, ἔκ τε τῶν τῆς ψυχῆς ἀγαθῶν, ὁπόσα ταῖς
ἄρχειν όφείλουσιν ἐπ:πρέπει, ἐκ τε τῆς τοῦ ἤθους
εὐτραπελίας, ἔκ τε τῆς τῶν ὀφθαλμῶν ἀστειότητος •
ὥστε καὶ εἰ μὴ τὸ ὑστερογενής μέγα πρὸ ποδῶν
Επιτ, κώλυμα, αὐτὸν ἂν μάλα ἀσμένως τῶν βασιλι -
τῶν σκήπτρων ἐδείκνυ διάδοχον ὁ πατήρ. Εν μὲν οὖν
τοῦτο καὶ πρῶτον αἴτιον, 8 συνέχει τοὺς τῆς ἀδελφιτῆς ὁμονοίας δεσμούς ἅπαξ μεταξύ συμπεσον καὶ
ὑποστεῖραν τῇ τοῦ ᾿Ανδρονίκου. ψυχῇ γνώμην οὐ
μέλι ἀνύποπτον κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ.
Β. Δεύτερον δὲ πρὸς βουλήσεως ἐγεγόνει τῷ
βασιλεῖ καὶ πατρὶ μίαν ἀγαγέσθαι τῷ Πορφυρογεννήτῳ γυναῖκα, τὸν ἔφηβον παραλλάξαντι, οπόσαι
τῶν Λατινίδων ευγενείᾳ προέχουσι, την βελτίστην
πασῶν, ἵνα τῇ ἐφεξῆς περὶ τούτου μελέτη πάνω τους
σύνδρομον εἴη καὶ τοῦτο. Εβούλετο γὰρ καὶ μελέτην είχε τοῖς σπλάγχνοις ἐμφωλεύουσαν ἐκ πολλοῦ τὸ
περί Θεσσαλονίκην τε καὶ Μακεδονίαν μέρος τῆς
ϋλης ἡγεμονίας 'Ρωμαίων ἀποτεμὼν ἰδίαν ἀρχήν
ειναι περιποιήσεσθαι τούτῳ καὶ βασίλειον αὐτοκρατυρίαν. Καὶ εἰ μὴ φθάσας ὁ θάνατος αὐτὸν ἐξ ἀνθρώτων πεποίηκε, τάχ' ἂν καὶ ἥλιος εἰς ἔργον προσάντα
τὰ τῆς μελέτης ἐγνώριζεν· ἀλλ᾽ οὐκ ἂν καὶ Θεῷ
πρὸς βουλήσεως, ὡς ἔοικεν, ἐς πέρας ἐκεχωρήκει
το πράγμα δυστυχίας μεστόν. Τοῦτο δριμυτέραν τὴν
τοῦ ᾿Ανδρονίκου βασιλέως πεποίηκε γνώμην κατά
τοῦ ἀδελφοῦ καὶ ὥσπερ ἐκ σπινθήρας ἀνέφλεξαν εἰς
πυργὴν τὸ τῆς ψυχῆς ὀργιζόμενον. Ἐπεὶ δὲ συνέσεως
βαθείας εμβρίθεια τήν τοῦ βασιλέως Ανδρονίκου ψυχὴν
περιέθει καὶ δεινὸς ἦν οἰκουροῦσαν [P. 115} ἐπὶ πολὺ
συγκρύψαι δυσμένειαν καὶ πεπλασμένον ἦθος ὡς
ἄπλαστον ἐπὶ πλεῖστον προφέναι, ἐλάνθανεν ὡς
εὐμενὴ περὶ τὸν ἀδελφὸν παραμείβων τὸν χρόνον.
Variorum
Pachymer. lib. vi, cap. 19, 20; lib. x, cap. 1.
Ducase.
Quia forte haec imperii Græcamici pars sub
Latinis imperatoribus regui titulum habuerat, cum
II. Accedebat altera. fabuerat in animo pater,
Porphyrogenito, cum adolevisset, Latinam uxorem
nobilissimam et optimam despondere, ut ca reconsilium de eo initum adjuvaretur. Etenim jampridem id volebat et secum tacite meditabatur, eam.
partem qux circa Thessalonicam et Macedonian
est a toto Romano imperio recisam huic tradere,
ut peculiaris ejus principatus et imperatoria potestas esset. Ac nisi mors cum e vivis prius sustulisset, furlasse ea consilia ad esitum perducia in
apertam lucem prodiissent. Sed cum Deus, ut vide
tur, eam rem non approbaret, funestus ejus exitus
fuit. llæc res magis ctiam 188 Andronici animum exacerbavit contra fratrem, et incendio veluti ex scintilla nato ad majorem iracundiam concitavit. At idem Andronicus imperator, altissima
prudentia et gravi judicio instructus, cui facillimnum erat iusidentem animo malevolentiam diu
celare et simulationem ita plerumque componere,
ut nulla apud eum esse videretur, odium aliquan -
diu dissimulavit, et cum fratre tauquam amicus
vixit.
nola.
in Bonifacii II, Montferratensis marchionis, sortem
illa cessit, cujus quidem regem se quoad vixit
inscripsit. DucANG.
PG 148:343(Γ.) Τρίτον, ὃ καὶ μετὰ θάνατον τοῦ βασιλέως καὶ πατρὸς συνηνέχθη, πλοῦτον ἀθροίζων πολὺν καὶ ποικίλον, ὁποῖον κατ’ ἐνιαυτὸν ἐγεώργει τοῖς τούτου ταμείοις ὁπόσα παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως εἰλήφει πλέθρα κτημάτων, ἅμα ποιμνίοις παμπόλλοις καὶ βουκολίοις μεγαλοπρεπῶς ἀνήλισκε τοῦτον καὶ πᾶσιν ἀφειδῶς ἐχορήγει τοῖς προςιοῦσι, μεγάλοις τὸ γένος ὁμοῦ καὶ μικροῖς· καὶ πρός γε κοινωνικὸν τὸ ἦθος καὶ χάριεν προτιθέμενος ἅπασι μάλα ῥᾳδίως ἑαυτῷ καθάπερ ἀδαμαντίνοις εἶχεν ἐξαρτωμένους δεσμοῖς. φιλεῖ γὰρ ὡς τὰ πολλὰ τὸ τοῦ ἤθους ὑγρόν τε καὶ μείλιχον, ἐπειδὰν ἀφ’ ὑψηλοτέρων προφαίνηται τῶν προσώπων ῥᾷστα, χειροῦσθαι τὰς γνώμας ἁπάντων· καθάπερ δὴ καὶ τὰ λαμπρὰ τῶν ἀνθέων ἐν ἔαρος ὥρᾳ, ὁπόσα χλοάζουσαν καὶ οἷον εἰπεῖν μειδιῶσαν τὴν βαφὴν τῆς χροιᾶς ὑπογράφει, ῥᾳδίως τῶν παριόντων τὰς ὄψεις ἐφέλκεται. τοιοῦτον μέντοι καὶ τῶν ἐν Ἰνδοῖς σοφιστῶν ἡ παραίνεσις ὑφηγεῖται τὸν ἄρχειν βουλόμενον· οὕτω γὰρ ἂν τὰ μάλιστά φησι φιληθείη τοῖς ὑπ’ αὐτὸν, ἂν φύσει τούτων ὑπέρτερος ὢν, ὁ δ’ ἔπειτ’ ἐπιεικὴς ἑκών γε εἶναί σφισιν ὁρᾶται καὶ μέτριος.[A. M 6791 AD 6836]
III. Tertiam suspicionis causam attulit id quod
etiam post patris mortem accidit. Nempe magnas
omnis generis opes ex iis prædiis et pecuariis quæ
pater illi assignarat cum quotannis colligeret, eas
liberaliter et magnifice tam parvis quam magnis a
quibus adibatur communicabat; præterea comitate
et suavitate n:orum omnes facile adamantinis sibi
vinculis devinciebat. Solet enim dexteritas et benignitas morum in altiore dignitatis gradu facile
omnium animos sibi reddere obnoxios: quemadΗ Odum vero tempore splendidi fores, ii videlicet
qui amœno et velut renidente colorum fuco tincti
sunt, prætereuntium oculos in se convertunt. Iloc
illud est Indorum sapientum præceptum, imperare
volentibus datum: ita demum a subditis amatum
n
Γ. Τρίτον, δ καὶ μετὰ θάνατον τοῦ βασιλέως και
πατρός συνηνέχθη, πλοῦτον ἀθροίζων πολὺν καὶ
ποικίλον, ὁποῖον κατ' ἐνιαυτὸν ἐγεώργει τοῖς τούτου
ταμείοις επόσα παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ελ
φει πλέθρα κτημάτων, ἅμα ποιμνίοις παμπόλλας
καὶ βουκολίοις μεγαλοπρεπῶς ἀνήλισης τοῦτον καὶ
πᾶσιν ἀφειδῶς ἐχορήγει τοῖς προσιούσι, μεγάλοις
τὸ γένος ὁμοῦ καὶ μικροῖς· καὶ πρός γε κοινωνικών
τὸ ἦθος καὶ χάριεν προτιθέμενος ἅπασι μάλα ραδίως
ἑαυτῷ καθάπερ ἀδαμαντίνοις εἶχεν ἐξαρτωμένους
δεσμοίς. Φιλεῖ γὰρ ὡς τὰ πολλὰ τὸ τοῦ ἤθους ὑγρών
τε καὶ μείλιχον, ἐπειδὰν ἀφ' ὑψηλοτέρων προφαίνηκαὶ τῶν προσώπων ῥᾷστα, χειροῦσθαι τὰς γνώμες
ἁπάντων· καθάπερ δὴ καὶ τὰ λαμπρὰ τῶν ἀνθέων
ἐν ἔαρο; ὥρᾳ, ἐπόσα χλοίζουσιν καὶ οἷον εἰπεῖν
iri quemque maxime, si quanto ipse per se subli- μειδιᾶσαν τὴν βαφὴν τῆς χροιάς υπογράφει, βαδίως
mior foret, tanto humaniorem se et moderatioren 189 erga inferiores praberet.
τῶν παριόντων τὰς ἔψεις εφέλκεται. Τοιοῦτον μέσο
τοι καὶ τῶν ἐν Ἰνδοῖς σοφιστῶν ἡ παραίνεσις ύφηγεῖται τὸν ἄρχειν βουλόμενον· οὕτω γὰρ ἂν τὰ μάλιστα, της, φιληθείη τοῖς ὑπ' αὐτὸν, ἂν φύσει τούτων
ὑπέρτερος ὤν, ὁ δ' ἔπειτ' ἐπιεικῆς ἐκών γε εἶναι, σφισιν, ὁρᾶται καὶ μέτριο;.
IV. Qui ergo ob illas duas priores causas aliquam
Porphyrogenito culpam attribuat, plane injurius
sit; nisi horum caput et fontem fuisse ipsi:in pa.
trem dicat, qui nimia charitate eum complexus fuerit. Quod ad tertiæ criminationis causam spectat,
non omnis labis expers idem Porphyrogenitus evascrit. Sive enim et imperitia iis ambitionis studiis
deditus fuerat, quæ masinia ex parte imperatori
bus conveninut; invitus quidem ille fortasse, non
parvam lauen sibi eo peccato maculam inussit.
Sin et ipse norat, ob tantam magnificentiam nƠN
extra suspicionem fore se apud fratrem, et tamen
temere ac secure tempus conterebat, maximam
culpæ partem merito sustinebit. Quippe si nihil
aliud, illud saltem reputare debebat, quem exitum
habuissent ii qui antiquitus eadem commisissent.
Nam et olim Cyrus ille Darii et Parysatidis filius
cum mɔjorem quam pro satrapia sua fastum præ
se ferret, in suspicionem et odium apud Artaxerxem fratrem incidit: unde nihil præter infelicem
exitum est consecutus. Antonius item, qui maximane orbis terrarum partem cum Augusto partilus
erat, cum spretis pactis et conventis plus sibi qua:n
par erat arrogassel, una cum principatu etiam vitam amisit. Ita etsi lic Porphyrogenitus nulla arisa,
nullas insidias contra fratrem paravit, tamen priorilus 190 suspicionibus, quæ quidem hand leves
erant, non parvum pondus nova hæc addiderunt;
atque hinc factum est, ut calumuiis, quæ immode.
ratam ambitionem solent subsequi, imperatoris aures paterent.
V. Sed ad institutum redeundum est. Agebat
lum Porphyrogenitus in Lydia recentibes nuptiis
letus, et eas spes concipiebat quibus vita humana
Δ'. Επ' ἀμφοτέροις μὲν οὖν ἐκείνοις τοῖς πρώτους
αἰτίοις ἀδικοίη ἂν ἐναργῶ;, εἴ τις ὁτιοῦν τῷ Μορ
ρογεννήτως προσάψειεν ἔγκλημα· εἰ μή που την
πατέρα λέγοι τις ἂν ἀρχηγὸν τῶν τοιούτων, ὃς πλείο
να τούτῳ τοῦ δέοντος ένεμε την στοργήν. Επ' δέ γε
τῷ τρίτῳ οὐκ ἀμιγής καθάπαξ εἰπεῖν ἀπαλλάττειν
κηλίδος ὁ ἄνθρωπος δύναιτ' ἄν. Είτε γὰρ ἀπειρίε
κατακολουθήσας τοιαύταις ἐδεδώκει φιλοτιμίαις
αἱ βασιλεύσι τὰ πλεῖστα προσήκουσιν, ἄκων μὲν
ίσως, προσετρίψατο δ' οὖν οὐ μικρὰν ἐντεῦθεν ἑαυτῷ
τὴν κηλίδα τοῦ πταίσματος· εἴτε ᾔδει μὲν καὶ αὐτὸς
ὡς οὐκ ἀνύποπτος εἴη τῷ ἀδελφῷ τοσαῦτα φιλότι
μούμενος, ἔπειτ' Αμέλει τὸν χρόνον ἀφροντίστως
διακυβεύων, ἐνταῦθα τῆς αἰτίας τὰ πλείστα φέροιτ'
ἂν εἰκότω; αὐτή;. Εχρὴν γὰρ αὐτὸν εἰ μή τι ἄλλο,
ἀλλ᾽ οὖν τοὺ; πάλαι τὰ ὅμοις δεδρακότας ἐνθυμηθήκαι προς οἷον ώλεσθον τέλος. Καὶ Κῦρος γάρ ποτ'
ἐκεῖνο;, ὁ Δαρείου καὶ Παρυσάτιδος, μείζω τῆς
ἑαυτοῦ σατραπεία; τὸν ὄγκον ἐπιδεικνύμενος εἰς
ὑποψίαν καὶ μίσος ἀνήγειρε τὸν αὐτάδελφον και
βασιλέα τὸν ᾿Αρταξέρξην, ἀφ' ὧν πλέον οὐδὲν ἢ διστα
χὲς ἐτρύγησε τέλος. [Γ. 116} Αντώνιος αὖθις, ὁ τὴν
τῆς πλείονος οἰκουμένης ἡγεμονίαν Αὐγούστῳ συμ
μερισάμενο; Καίσαρι, τὰς τοῦ Καίσαρος αποστέρξης
ὁμολογίας καὶ μείζω τῆς ἑαυτοῦ φιλοτιμησάμενος
δύξης, ἀφῄρηται μετὰ τῆς οὔσης ἀρχῆς καὶ τὸ την
καὶ οὗτός γε μὴν ὁ Πορφυρογέννητος, εἰ καὶ μηδὲν
ἐπίβουλον ἐβουλεύτατο, μήθ' όπλα καθ' αἵματος συγκ
γενοῦ; ἐνεδύσατο, ἀλλ' οὖν καὶ ἄλλαις προειληφυίας
οὐ μικραῖς ὑποίαις πολλὴν προσέθεταν την ροπήν
ἐπελθόντα καὶ ταῦτα· καὶ τὰς τοῦ βασιλέως σφίδης
ἀνέψξαν ἀκοὺς ἐς ὑποδοχὴν τῶν διαβολών, επικοι
παραπ:πήγασι ταῖς ἀταμιεύτοις φιλοτιμίας.
Ε'. 'Αλλ' ἐπανιτέον τὸν λόγον. 'Ην μεν γάρ την
καῦτα τὰς διατριβάς ποιεύμενος ὁ Πορφυρογέννητο
περὶ Λυδίαν τοῖς τε νέοις ἀγαλλόμενος γάμος καὶ
Variorum nota
Supple εαυτόν. Vide aductata ad pag. 5, Β. Βοιικ.
(Δ.) Ἐπ’ ἀμφοτέροις μὲν οὖν ἐκείνοις τοῖς πρώτοις αἰτίοις ἀδικοίη ἂν ἐναργῶς, εἴ τις ὁτιοῦν τῷ Πορφυρογεννήτῳ προσάψειεν ἔγκλημα· εἰ μή που τὸν πατέρα λέγοι τις ἂν ἀρχηγὸν τῶν τοιούτων, ὃς πλείονα τούτῳ τοῦ δέοντος ἔνεμε τὴν στοργήν. ἐπὶ δέ γε τῷ τρίτῳ οὐκ ἀμιγὴς καθάπαξ εἰπεῖν ἀπαλλάττειν κηλῖδος ὁ ἄνθρωπος δύναιτ’ ἄν. εἴτε γὰρ ἀπειρίᾳ κατακολουθήσας τοιαύταις ἐδεδώκει φιλοτιμίαις, αἳ βασιλεῦσι τὰ πλεῖστα προσήκουσιν ἄκων μὲν ἴσως, προσετρίψατο δ’ οὖν οὐ μικρὰν ἐντεῦθεν ἑαυτῷ τὴν κηλῖδα τοῦ πταίσματος· εἴτε ᾔδει μὲν καὶ αὐτὸς ὡς οὐκ ἀνύποπτος εἴη τῷ ἀδελφῷ τοσαῦτα φιλοτιμούμενος, ἔπειτ’ ἠμέλει τὸν χρόνον ἀφροντίστως διακυβεύων, ἐνταῦθα τῆς αἰτίας τὰ πλεῖστα φέροιτ’ ἂν εἰκότως αὐτός. ἐχρῆν γὰρ αὐτὸν εἰ μή τι ἄλλο, ἀλλ’ οὖν τοὺς πάλαι τὰ ὅμοια δεδρακότας ἐνθυμηθῆναι πρὸς οἷον ὤλισθον τέλος. καὶ Κῦρος γάρ ποτ’ ἐκεῖνος, ὁ Δαρείου καὶ Παρυσάτιδος, μείζω τῆς ἑαυτοῦ σατραπείας τὸν ὄγκον ἐπιδεικνύμενος εἰς ὑποψίαν καὶ μῖσος ἀνήγειρε τὸν αὐτάδελφον καὶ βασιλέα τὸν Ἀρταξέρξην, ἀφ’ ὧν πλέον οὐδὲν ἢ δυστυχὲς ἐτρύγησε τέλος.[A. M 6791 AD 6836]
III. Tertiam suspicionis causam attulit id quod
etiam post patris mortem accidit. Nempe magnas
omnis generis opes ex iis prædiis et pecuariis quæ
pater illi assignarat cum quotannis colligeret, eas
liberaliter et magnifice tam parvis quam magnis a
quibus adibatur communicabat; præterea comitate
et suavitate n:orum omnes facile adamantinis sibi
vinculis devinciebat. Solet enim dexteritas et benignitas morum in altiore dignitatis gradu facile
omnium animos sibi reddere obnoxios: quemadΗ Odum vero tempore splendidi fores, ii videlicet
qui amœno et velut renidente colorum fuco tincti
sunt, prætereuntium oculos in se convertunt. Iloc
illud est Indorum sapientum præceptum, imperare
volentibus datum: ita demum a subditis amatum
n
Γ. Τρίτον, δ καὶ μετὰ θάνατον τοῦ βασιλέως και
πατρός συνηνέχθη, πλοῦτον ἀθροίζων πολὺν καὶ
ποικίλον, ὁποῖον κατ' ἐνιαυτὸν ἐγεώργει τοῖς τούτου
ταμείοις επόσα παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ελ
φει πλέθρα κτημάτων, ἅμα ποιμνίοις παμπόλλας
καὶ βουκολίοις μεγαλοπρεπῶς ἀνήλισης τοῦτον καὶ
πᾶσιν ἀφειδῶς ἐχορήγει τοῖς προσιούσι, μεγάλοις
τὸ γένος ὁμοῦ καὶ μικροῖς· καὶ πρός γε κοινωνικών
τὸ ἦθος καὶ χάριεν προτιθέμενος ἅπασι μάλα ραδίως
ἑαυτῷ καθάπερ ἀδαμαντίνοις εἶχεν ἐξαρτωμένους
δεσμοίς. Φιλεῖ γὰρ ὡς τὰ πολλὰ τὸ τοῦ ἤθους ὑγρών
τε καὶ μείλιχον, ἐπειδὰν ἀφ' ὑψηλοτέρων προφαίνηκαὶ τῶν προσώπων ῥᾷστα, χειροῦσθαι τὰς γνώμες
ἁπάντων· καθάπερ δὴ καὶ τὰ λαμπρὰ τῶν ἀνθέων
ἐν ἔαρο; ὥρᾳ, ἐπόσα χλοίζουσιν καὶ οἷον εἰπεῖν
iri quemque maxime, si quanto ipse per se subli- μειδιᾶσαν τὴν βαφὴν τῆς χροιάς υπογράφει, βαδίως
mior foret, tanto humaniorem se et moderatioren 189 erga inferiores praberet.
τῶν παριόντων τὰς ἔψεις εφέλκεται. Τοιοῦτον μέσο
τοι καὶ τῶν ἐν Ἰνδοῖς σοφιστῶν ἡ παραίνεσις ύφηγεῖται τὸν ἄρχειν βουλόμενον· οὕτω γὰρ ἂν τὰ μάλιστα, της, φιληθείη τοῖς ὑπ' αὐτὸν, ἂν φύσει τούτων
ὑπέρτερος ὤν, ὁ δ' ἔπειτ' ἐπιεικῆς ἐκών γε εἶναι, σφισιν, ὁρᾶται καὶ μέτριο;.
IV. Qui ergo ob illas duas priores causas aliquam
Porphyrogenito culpam attribuat, plane injurius
sit; nisi horum caput et fontem fuisse ipsi:in pa.
trem dicat, qui nimia charitate eum complexus fuerit. Quod ad tertiæ criminationis causam spectat,
non omnis labis expers idem Porphyrogenitus evascrit. Sive enim et imperitia iis ambitionis studiis
deditus fuerat, quæ masinia ex parte imperatori
bus conveninut; invitus quidem ille fortasse, non
parvam lauen sibi eo peccato maculam inussit.
Sin et ipse norat, ob tantam magnificentiam nƠN
extra suspicionem fore se apud fratrem, et tamen
temere ac secure tempus conterebat, maximam
culpæ partem merito sustinebit. Quippe si nihil
aliud, illud saltem reputare debebat, quem exitum
habuissent ii qui antiquitus eadem commisissent.
Nam et olim Cyrus ille Darii et Parysatidis filius
cum mɔjorem quam pro satrapia sua fastum præ
se ferret, in suspicionem et odium apud Artaxerxem fratrem incidit: unde nihil præter infelicem
exitum est consecutus. Antonius item, qui maximane orbis terrarum partem cum Augusto partilus
erat, cum spretis pactis et conventis plus sibi qua:n
par erat arrogassel, una cum principatu etiam vitam amisit. Ita etsi lic Porphyrogenitus nulla arisa,
nullas insidias contra fratrem paravit, tamen priorilus 190 suspicionibus, quæ quidem hand leves
erant, non parvum pondus nova hæc addiderunt;
atque hinc factum est, ut calumuiis, quæ immode.
ratam ambitionem solent subsequi, imperatoris aures paterent.
V. Sed ad institutum redeundum est. Agebat
lum Porphyrogenitus in Lydia recentibes nuptiis
letus, et eas spes concipiebat quibus vita humana
Δ'. Επ' ἀμφοτέροις μὲν οὖν ἐκείνοις τοῖς πρώτους
αἰτίοις ἀδικοίη ἂν ἐναργῶ;, εἴ τις ὁτιοῦν τῷ Μορ
ρογεννήτως προσάψειεν ἔγκλημα· εἰ μή που την
πατέρα λέγοι τις ἂν ἀρχηγὸν τῶν τοιούτων, ὃς πλείο
να τούτῳ τοῦ δέοντος ένεμε την στοργήν. Επ' δέ γε
τῷ τρίτῳ οὐκ ἀμιγής καθάπαξ εἰπεῖν ἀπαλλάττειν
κηλίδος ὁ ἄνθρωπος δύναιτ' ἄν. Είτε γὰρ ἀπειρίε
κατακολουθήσας τοιαύταις ἐδεδώκει φιλοτιμίαις
αἱ βασιλεύσι τὰ πλεῖστα προσήκουσιν, ἄκων μὲν
ίσως, προσετρίψατο δ' οὖν οὐ μικρὰν ἐντεῦθεν ἑαυτῷ
τὴν κηλίδα τοῦ πταίσματος· εἴτε ᾔδει μὲν καὶ αὐτὸς
ὡς οὐκ ἀνύποπτος εἴη τῷ ἀδελφῷ τοσαῦτα φιλότι
μούμενος, ἔπειτ' Αμέλει τὸν χρόνον ἀφροντίστως
διακυβεύων, ἐνταῦθα τῆς αἰτίας τὰ πλείστα φέροιτ'
ἂν εἰκότω; αὐτή;. Εχρὴν γὰρ αὐτὸν εἰ μή τι ἄλλο,
ἀλλ᾽ οὖν τοὺ; πάλαι τὰ ὅμοις δεδρακότας ἐνθυμηθήκαι προς οἷον ώλεσθον τέλος. Καὶ Κῦρος γάρ ποτ'
ἐκεῖνο;, ὁ Δαρείου καὶ Παρυσάτιδος, μείζω τῆς
ἑαυτοῦ σατραπεία; τὸν ὄγκον ἐπιδεικνύμενος εἰς
ὑποψίαν καὶ μίσος ἀνήγειρε τὸν αὐτάδελφον και
βασιλέα τὸν ᾿Αρταξέρξην, ἀφ' ὧν πλέον οὐδὲν ἢ διστα
χὲς ἐτρύγησε τέλος. [Γ. 116} Αντώνιος αὖθις, ὁ τὴν
τῆς πλείονος οἰκουμένης ἡγεμονίαν Αὐγούστῳ συμ
μερισάμενο; Καίσαρι, τὰς τοῦ Καίσαρος αποστέρξης
ὁμολογίας καὶ μείζω τῆς ἑαυτοῦ φιλοτιμησάμενος
δύξης, ἀφῄρηται μετὰ τῆς οὔσης ἀρχῆς καὶ τὸ την
καὶ οὗτός γε μὴν ὁ Πορφυρογέννητος, εἰ καὶ μηδὲν
ἐπίβουλον ἐβουλεύτατο, μήθ' όπλα καθ' αἵματος συγκ
γενοῦ; ἐνεδύσατο, ἀλλ' οὖν καὶ ἄλλαις προειληφυίας
οὐ μικραῖς ὑποίαις πολλὴν προσέθεταν την ροπήν
ἐπελθόντα καὶ ταῦτα· καὶ τὰς τοῦ βασιλέως σφίδης
ἀνέψξαν ἀκοὺς ἐς ὑποδοχὴν τῶν διαβολών, επικοι
παραπ:πήγασι ταῖς ἀταμιεύτοις φιλοτιμίας.
Ε'. 'Αλλ' ἐπανιτέον τὸν λόγον. 'Ην μεν γάρ την
καῦτα τὰς διατριβάς ποιεύμενος ὁ Πορφυρογέννητο
περὶ Λυδίαν τοῖς τε νέοις ἀγαλλόμενος γάμος καὶ
Variorum nota
Supple εαυτόν. Vide aductata ad pag. 5, Β. Βοιικ.
Ἀντώνιος αὖθις, ὁ τὴν τῆς πλείονος οἰκουμένης ἡγεμονίαν Αὐγούστῳ συμμερισάμενος Καίσαρι, τὰς τοῦ Καίσαρος ἀποστέρξας ὁμολογίας καὶ μείζω τῆς ἑαυτοῦ φιλοτιμησάμενος δόξης, ἀφῄρηται μετὰ τῆς οὔσης ἀρχῆς καὶ τὸ ζῇν· καὶ οὗτός γε μὴν ὁ Πορφυρογέννητος, εἰ καὶ μηδὲν ἐπίβουλον ἐβουλεύσατο, μήθ’ ὅπλα καθ’ αἵματος συγγενοῦς ἐνεδύσατο, ἀλλ’ οὖν καὶ ἄλλαις προειληφυίαις οὐ μικραῖς ὑποψίαις πολλὴν προσέθεσαν τὴν ῥοπὴν ἐπελθόντα καὶ ταῦτα· καὶ τὰς τοῦ βασιλέως σφόδρα ἀνέῳξαν ἀκοὰς ἐς ὑποδοχὴν τῶν διαβολῶν, ὁπόσαι παραπεπήγασι ταῖς ἀταμιεύτοις φιλοτιμίαις. (Ε.) Ἀλλ’ ἐπανιτέον τὸν λόγον. ἦν μὲν γὰρ τηνικαῦτα τὰς διατριβὰς ποιούμενος ὁ Πορφυρογέννητος περὶ Λυδίαν τοῖς τε νέοις ἀγαλλόμενος γάμοις καὶ μακραῖς ἀνθῶν ταῖς ἐλπίσι τοῦ βίου. ἠγάγετο γὰρ πρὸ βραχέος ἑαυτῷ γυναῖκα τῶν Ῥαοὺλ θυγατέρων τὴν ψυχῆς καὶ σώματος κάλλος ἀρίστην ἐς τριακοστὸν ἤδη τῆς ἡλικίας χρόνον ἐγγίζων αὐτός·[A. M 6791 AD 6836]
III. Tertiam suspicionis causam attulit id quod
etiam post patris mortem accidit. Nempe magnas
omnis generis opes ex iis prædiis et pecuariis quæ
pater illi assignarat cum quotannis colligeret, eas
liberaliter et magnifice tam parvis quam magnis a
quibus adibatur communicabat; præterea comitate
et suavitate n:orum omnes facile adamantinis sibi
vinculis devinciebat. Solet enim dexteritas et benignitas morum in altiore dignitatis gradu facile
omnium animos sibi reddere obnoxios: quemadΗ Odum vero tempore splendidi fores, ii videlicet
qui amœno et velut renidente colorum fuco tincti
sunt, prætereuntium oculos in se convertunt. Iloc
illud est Indorum sapientum præceptum, imperare
volentibus datum: ita demum a subditis amatum
n
Γ. Τρίτον, δ καὶ μετὰ θάνατον τοῦ βασιλέως και
πατρός συνηνέχθη, πλοῦτον ἀθροίζων πολὺν καὶ
ποικίλον, ὁποῖον κατ' ἐνιαυτὸν ἐγεώργει τοῖς τούτου
ταμείοις επόσα παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ελ
φει πλέθρα κτημάτων, ἅμα ποιμνίοις παμπόλλας
καὶ βουκολίοις μεγαλοπρεπῶς ἀνήλισης τοῦτον καὶ
πᾶσιν ἀφειδῶς ἐχορήγει τοῖς προσιούσι, μεγάλοις
τὸ γένος ὁμοῦ καὶ μικροῖς· καὶ πρός γε κοινωνικών
τὸ ἦθος καὶ χάριεν προτιθέμενος ἅπασι μάλα ραδίως
ἑαυτῷ καθάπερ ἀδαμαντίνοις εἶχεν ἐξαρτωμένους
δεσμοίς. Φιλεῖ γὰρ ὡς τὰ πολλὰ τὸ τοῦ ἤθους ὑγρών
τε καὶ μείλιχον, ἐπειδὰν ἀφ' ὑψηλοτέρων προφαίνηκαὶ τῶν προσώπων ῥᾷστα, χειροῦσθαι τὰς γνώμες
ἁπάντων· καθάπερ δὴ καὶ τὰ λαμπρὰ τῶν ἀνθέων
ἐν ἔαρο; ὥρᾳ, ἐπόσα χλοίζουσιν καὶ οἷον εἰπεῖν
iri quemque maxime, si quanto ipse per se subli- μειδιᾶσαν τὴν βαφὴν τῆς χροιάς υπογράφει, βαδίως
mior foret, tanto humaniorem se et moderatioren 189 erga inferiores praberet.
τῶν παριόντων τὰς ἔψεις εφέλκεται. Τοιοῦτον μέσο
τοι καὶ τῶν ἐν Ἰνδοῖς σοφιστῶν ἡ παραίνεσις ύφηγεῖται τὸν ἄρχειν βουλόμενον· οὕτω γὰρ ἂν τὰ μάλιστα, της, φιληθείη τοῖς ὑπ' αὐτὸν, ἂν φύσει τούτων
ὑπέρτερος ὤν, ὁ δ' ἔπειτ' ἐπιεικῆς ἐκών γε εἶναι, σφισιν, ὁρᾶται καὶ μέτριο;.
IV. Qui ergo ob illas duas priores causas aliquam
Porphyrogenito culpam attribuat, plane injurius
sit; nisi horum caput et fontem fuisse ipsi:in pa.
trem dicat, qui nimia charitate eum complexus fuerit. Quod ad tertiæ criminationis causam spectat,
non omnis labis expers idem Porphyrogenitus evascrit. Sive enim et imperitia iis ambitionis studiis
deditus fuerat, quæ masinia ex parte imperatori
bus conveninut; invitus quidem ille fortasse, non
parvam lauen sibi eo peccato maculam inussit.
Sin et ipse norat, ob tantam magnificentiam nƠN
extra suspicionem fore se apud fratrem, et tamen
temere ac secure tempus conterebat, maximam
culpæ partem merito sustinebit. Quippe si nihil
aliud, illud saltem reputare debebat, quem exitum
habuissent ii qui antiquitus eadem commisissent.
Nam et olim Cyrus ille Darii et Parysatidis filius
cum mɔjorem quam pro satrapia sua fastum præ
se ferret, in suspicionem et odium apud Artaxerxem fratrem incidit: unde nihil præter infelicem
exitum est consecutus. Antonius item, qui maximane orbis terrarum partem cum Augusto partilus
erat, cum spretis pactis et conventis plus sibi qua:n
par erat arrogassel, una cum principatu etiam vitam amisit. Ita etsi lic Porphyrogenitus nulla arisa,
nullas insidias contra fratrem paravit, tamen priorilus 190 suspicionibus, quæ quidem hand leves
erant, non parvum pondus nova hæc addiderunt;
atque hinc factum est, ut calumuiis, quæ immode.
ratam ambitionem solent subsequi, imperatoris aures paterent.
V. Sed ad institutum redeundum est. Agebat
lum Porphyrogenitus in Lydia recentibes nuptiis
letus, et eas spes concipiebat quibus vita humana
Δ'. Επ' ἀμφοτέροις μὲν οὖν ἐκείνοις τοῖς πρώτους
αἰτίοις ἀδικοίη ἂν ἐναργῶ;, εἴ τις ὁτιοῦν τῷ Μορ
ρογεννήτως προσάψειεν ἔγκλημα· εἰ μή που την
πατέρα λέγοι τις ἂν ἀρχηγὸν τῶν τοιούτων, ὃς πλείο
να τούτῳ τοῦ δέοντος ένεμε την στοργήν. Επ' δέ γε
τῷ τρίτῳ οὐκ ἀμιγής καθάπαξ εἰπεῖν ἀπαλλάττειν
κηλίδος ὁ ἄνθρωπος δύναιτ' ἄν. Είτε γὰρ ἀπειρίε
κατακολουθήσας τοιαύταις ἐδεδώκει φιλοτιμίαις
αἱ βασιλεύσι τὰ πλεῖστα προσήκουσιν, ἄκων μὲν
ίσως, προσετρίψατο δ' οὖν οὐ μικρὰν ἐντεῦθεν ἑαυτῷ
τὴν κηλίδα τοῦ πταίσματος· εἴτε ᾔδει μὲν καὶ αὐτὸς
ὡς οὐκ ἀνύποπτος εἴη τῷ ἀδελφῷ τοσαῦτα φιλότι
μούμενος, ἔπειτ' Αμέλει τὸν χρόνον ἀφροντίστως
διακυβεύων, ἐνταῦθα τῆς αἰτίας τὰ πλείστα φέροιτ'
ἂν εἰκότω; αὐτή;. Εχρὴν γὰρ αὐτὸν εἰ μή τι ἄλλο,
ἀλλ᾽ οὖν τοὺ; πάλαι τὰ ὅμοις δεδρακότας ἐνθυμηθήκαι προς οἷον ώλεσθον τέλος. Καὶ Κῦρος γάρ ποτ'
ἐκεῖνο;, ὁ Δαρείου καὶ Παρυσάτιδος, μείζω τῆς
ἑαυτοῦ σατραπεία; τὸν ὄγκον ἐπιδεικνύμενος εἰς
ὑποψίαν καὶ μίσος ἀνήγειρε τὸν αὐτάδελφον και
βασιλέα τὸν ᾿Αρταξέρξην, ἀφ' ὧν πλέον οὐδὲν ἢ διστα
χὲς ἐτρύγησε τέλος. [Γ. 116} Αντώνιος αὖθις, ὁ τὴν
τῆς πλείονος οἰκουμένης ἡγεμονίαν Αὐγούστῳ συμ
μερισάμενο; Καίσαρι, τὰς τοῦ Καίσαρος αποστέρξης
ὁμολογίας καὶ μείζω τῆς ἑαυτοῦ φιλοτιμησάμενος
δύξης, ἀφῄρηται μετὰ τῆς οὔσης ἀρχῆς καὶ τὸ την
καὶ οὗτός γε μὴν ὁ Πορφυρογέννητος, εἰ καὶ μηδὲν
ἐπίβουλον ἐβουλεύτατο, μήθ' όπλα καθ' αἵματος συγκ
γενοῦ; ἐνεδύσατο, ἀλλ' οὖν καὶ ἄλλαις προειληφυίας
οὐ μικραῖς ὑποίαις πολλὴν προσέθεταν την ροπήν
ἐπελθόντα καὶ ταῦτα· καὶ τὰς τοῦ βασιλέως σφίδης
ἀνέψξαν ἀκοὺς ἐς ὑποδοχὴν τῶν διαβολών, επικοι
παραπ:πήγασι ταῖς ἀταμιεύτοις φιλοτιμίας.
Ε'. 'Αλλ' ἐπανιτέον τὸν λόγον. 'Ην μεν γάρ την
καῦτα τὰς διατριβάς ποιεύμενος ὁ Πορφυρογέννητο
περὶ Λυδίαν τοῖς τε νέοις ἀγαλλόμενος γάμος καὶ
Variorum nota
Supple εαυτόν. Vide aductata ad pag. 5, Β. Βοιικ.
PG 148:345ὅτε καὶ τῷ νεῷ τοῦ Στουδίου λαμπρὸν ἐπιθεὶς τὸν ὄροφον (ἠρήμωται γὰρ ὁ χῶρος ἐκεῖνος παρὰ Λατίνων καὶ μηλόβοτος ἦν ἐκ πολλοῦ) ἔπειτα στεῤῥὸν περιήγαγε φραγμὸν καὶ περίβολον καὶ πολλοῖς τοῖς ἀναλώμασιν εἰς μοναζόντων κατέστησεν ἀσκητήριον, οὐδὲν ἢ μικρὰ τοῦ παλαιοῦ χαρακτῆρος ἀποδέον ἐκείνου. ἐπεὶ δὲ τέως περὶ τὸ Νύμφαιον τῆς Λυδίας ἐτύγχανε τὰς διατριβὰς μετὰ τῆς συζύγου ποιούμενος καὶ διαβολαὶ κατ’ αὐτοῦ πρὸς τὸν βασιλέα καὶ ἀδελφὸν λάθρα ἀνηνέχθησαν, ἔδοξε τῷ βασιλεῖ διαβῆναι πρὸς ἕω· τῷ μὲν φαινομένῳ πραγμάτων ἄλλων ἐκεῖθεν καλούντων αὐτόν· τῇ δ’ ἀληθείᾳ πρὶν αἰσθέσθαι τὸν ἀδελφὸν ἀψοφητὶ συμπεσεῖν καὶ χειρώσασθαι· ὃ δὴ καὶ γεγένηται. καὶ κρατεῖται μὲν οὑτωσὶ τὴν ταχίστην ὁ Πορφυρογέννητος· κρατοῦνται δὲ καὶ ὅσοι γνησίως ὡμίλουν αὐτῷ, ὧν προὔχων ὑπῆρχε τὰ μάλιστα καὶ πλούτῳ καὶ γένει καὶ στρατηγίαις περιβόητος Μιχαὴλ ὁ Στρατηγόπουλος. αὐτοὶ μὲν οὖν ἐν δεσμωτηρίοις καθείργνυνται, ὁ δὲ πᾶς πλοῦτος αὐτῶν ἐς τὸ βασιλικὸν συγκομίζεται ταμιεῖον. ζ.1. c. 1282 AD 1328] ΒΥΖΑΝΤΙΝ.E MIISTORLE LIB. VI. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 346
μακρεῖς ἀνθών ταῖς ἐλπίσι τοῦ βίου. Ηγάγετο γάρ maxime forescit. Nam paulo ante uxorem duxerat
τρο βραχέος ἑαυτῷ γυναῖκα τῶν Ταούλ θυγατέρων
τὴν ψυχῆς καὶ σώματος κάλλος ἀρίστην ἐς τριακοστον ήδη τῆς ἡλικίας χρόνον έγγίζων αὐτός· ἔτε
καὶ τῷ νεῷ τοῦ Στουδίου λαμπρὸν ἐπιθεὶς τὸν
δρόμου (Ασήμωται γὰρ ὁ χῶρος ἐκεῖνος παρὰ Λατίν
νων καὶ μηλόβοτος ἦν ἐκ πολλοῦ, ἔπειτα στερρόν
περιήγαγε φραγμόν καὶ περίβολον, καὶ πολλοῖς τοῖς
ἀναλώμασιν εἰς μοναζόντων κατέστησεν ἀσκητήριον,
οὐδὲν ἢ μικρά τοῦ παλαιοῦ χαρακτῆρος ἀποδέον
ἐκείνου. Ἐπεὶ δὲ τέως περὶ τὸ Νύμφαιον τῆς
Λυδίας ἐτύγχανε τὰς διατριβὰς μετὰ τῆς συζύγου
ποιούμενος καὶ διαβολαί κατ' αὐτοῦ πρὸς τὴν βασι
λέα καὶ ἀδελφὴν λάθρα ανενέχθησαν, ἔδοξε τῷ βασιλεξ διαβήναι πρὸ; ἔω· τῷ μὲν φαινομένῳ πραγμάτ
των άλλων ἐκεῖθεν καλούντων αὐτόν· τῇ δ' ἀληθείᾳ
πρὶν αἰσθέσθαι τὸν ἀδελφὸν ἀποφητί συμπεσεῖν καὶ
χειρώσασθαι· δ δὴ καὶ γεγένηται. Καὶ κρατεῖται
μὲν οὕτωσὶ τὴν ταχίστην ὁ Πορφυρογέννητος· κιατοῦντε; δὲ καὶ ἔσοι γνησίως ώμίλουν αὐτῷ, ὧν προχων ὑπῆρχε τὰ μάλιστα καὶ πλούτῳ καὶ γένει καὶ
στρατηγίαις περιβόητος Μιχαὴλ ὁ Στρατηγόπουλος. Αὐτοὶ μὲν οὖν ἐν δεσμωτηρίοις καθείργνυνται, ὁ δὲ
εξ; πλοῦτο; αὐτῶν εἰς τὸ βασιλικών συγκομίζεται ταμιείον.
unam ex Raulis filiabus, quæ et corporis et auimi
pulchritudine reliquis præstabat, cum ipse ad annum ætatis tricesimum jam accederet; quo etiam
temporę splendidum tectum Studii templo addidit
(locus enim is desolatus erat a Latinis et longo
jam tempore oves pascebat), et frmo muri ambitu
circumducto magnis impensis habitationi monachorum accommodavit ædificium, ut nihil aut parum a vetere forma differret. Cum autem tunc ad
Nymphaun in Lydia cum uxore connioraretur, et
clam apud fra:rem delatus esset, visum est imperatori transire in Orientem, specie quidem, quod
alia negotia eo vocarent, revera_aulem ut fratrem
incautum nec opinantem sine strepitu opprimeret,
& quod et accidit. Nam et Porphyrogenitus celerrime
comprehenditur: comprehen!untur et eius intimi,
quorum princeps fuit et opibus et genere et rebus
gestis celebris 191 Michael Strategopulus. Ac ipsi
quidem in carcerem compinguntur; omnes autem
eorum opes in fiscum rediguntur.
CAPUT VII.
Tumultus publicus contra Athanasium. Irarum causa. Athanasius secedit. De excommunicationis sententia
manu ejus clanculum scripta. Ut a pueris inventa sit. Quos molus excitaverit. Athanasii fama imminuta.
Ut is apud imperatorem se exensaverit. Veniam dat et petit. De Joanne Suzovolitano. Eo vatriarchu,
mozacki improbi respirant. Michael Andronici filius diademate ornatur.
Δ'. Μετ' οὐ πολὺ δ' ἐκεῖθεν ἐπανιόντι τῷ βασιλεῖ
παραίτησιν ἔγγραφον δίδωσιν ὁ πατριάρχης Αθηνά- G
σκας, τέταρτον ήδη διανύων ἐνιαυτὸν ἐπὶ τοῦ πα
τριαρχικού θρόνου. [Ρ. 117] 'Η δ' αἰτία πάντων &
θόρυβος ἦν ἀρχιερέων καὶ μοναζόντων καὶ λαϊκῶν
φέρειν ἐπιπλέον μὴ δυναμένων τὴν ἐκείνου πνευματ
σικήν σκυθρωπότητα, καὶ διαλοιδορουμένων αὐτῷ
ὑπ' ἀδόντα μὲν καὶ λάθρα πρώτον, εκκεκαλυμμένως
δ' έπειτ' καὶ πλην σκηνῆς καὶ προσωπείου καὶ ἔσον
συδέπω διαρρήξειν μελλόντων αὐτὸν, εἰ τῶν θρόνων
ἐπιπλέον ἀντέχοιτο. Ηλπιζε μὲν οὖν ὁ πατριάρχης
βοήθειαν έξειν παρὰ τοῦ βασιλέως, ὥστε τοὺς λοιδο
μοῦντας ἀμύνασθαι· ἐπεὶ δ᾽ ἄπιστα τὰ τῶν ἐλπίδων
1. Non multo autem post inde'reverso imperatori
scriptam resignationem offert Athanasius patriarcha, quartum jam annum eo sacerdotio fungens,
cujus causa erat omnium pontificnn et monachoruin et laicorum tumultus, spiritualem illius rigorem non ferentium, eique principio clam et tacito
murmure, post etiam aperte et absque larva inaledicentium; qui eum janijam discerpturi videbantur,
Hi solio cederet. Sperabat ille quidem se inperatoris ope conviciatores uliurum; deinde spe nescio
quomodo frustratus petit atque impetrat satellites,
per quos ab impetu plebis servatus in monasterium
suum circa Xerolophum incolumis redacatur.
εὐκ οἶδ' ὅπως εὕρισκε, ζητεῖ καὶ λαμβάνει τοὺς ἀπαθὴ διαφυλάξοντας ἔκ γε τῆς τοῦ πλήθους ὁρμῆς
καὶ διασώσοντας εἰς τὸ περὶ τὸν Ξηρόλοφος ἀσκητήριον αὐτοῦ.
Β. Συνέβη μέντοι πρὶν αὐτὸν ἀπελθεῖν
ἐκεῖσε, πράγμά τι διὰ τὴν τοῦ Ορίνου στέρησιν
παρεχένα: σφόδρα τῆς αὐτῷ προσηκούσης ἀνάξιον
καταστάσεως χάρτην γὰρ εἰληφως γράμμασιν
Ιδίοις ἐκτίθησιν ἐπιτίμιον ἀφορισμού κατά
Variorum
De qua adle egimus iu Constantinop. Christ.
lib v, sect. 4, n. 15. DuCANG.
(G1) Pachynir. lib. vui, cap. 13. Drcase.
Pachymer. lib. vitt, cap. 15, 14, 15, 16, 21,
22, 23,9%, DECANG. Παραίτησιν ἔγγραφον δίδω
σιν ὁ πατριάρχης Αθανάσιος. Pachymur. lib. 11,
cap. 24. Obiter notandum, ut Gregoras in Atlantsum valde propen-us fuit, ita Pachymerem ab
eodem alienissimum fuisse. Boivin,
Ita lib. vii, cap. 5, 20. De Xerolopho egimus
multis in Constantinop. Christ. lib. 1, cap. 2¾, n. 9.
Quod vero illuð fuerit monasterium circa Xeroto11. Caeterum ille, antequam co migraret, dolara
ademptae dignitatis rein fecit plane indignam gravitale que eum virum decebat. Charta enim sumpta,
propria manu excommunicationis sententiam: scripsit in quoscunque sive principes, sive pontifices,
notæ.
phum fateor me nescire. Perperam interpres in
monasterium suum Xerolophum vestit, cum circa
Xerolophum vertere debuisset, uti reposuimus.
Pachymeres habet, ἐν τῇ ἰδίᾳ μεν, quod quidcm
iqonasterium ab illo constructuin fuerat; ut Phranzes lib. 1, cap. 9, tradit. Is enim in moate Gano
antea commoratus fuerat, ut iidem Pachymeres
cap. 15, et Phranzes lib. 1, cap. 7, tradunt. Diecas C.
Quæ sequuntur inde usque ad sectionem; IV,
deerant in libris editis; exstant autem in codice
Regio. BulvIN.
Eastat in Codice Regio, olim Telleriano,
Μετ’ οὐ πολὺ δ’ ἐκεῖθεν ἐπανιόντι τῷ βασιλεῖ παραίτησιν ἔγγραφον δίδωσιν ὁ πατριάρχης Ἀθανάσιος, τέταρτον ἤδη διανύων ἐνιαυτὸν ἐπὶ τοῦ πατριαρχικοῦ θρόνου. ἡ δ’ αἰτία πάντων ὁ θόρυβος ἦν ἀρχιερέων καὶ μοναζόντων καὶ λαϊκῶν φέρειν ἐπιπλέον μὴ δυναμένων τὴν ἐκείνου πνευματικὴν σκυθρωπότητα· καὶ διαλοιδορουμένων αὐτῷ ὑπ’ ὀδόντα μὲν καὶ λάθρα πρῶτον, ἐκκεκαλυμμένως δ’ ἔπειτα καὶ πλὴν σκηνῆς καὶ προσωπείου καὶ ὅσον οὐδέπω διαῤῥήξειν μελλόντων αὐτὸν, εἰ τῶν θρόνων ἐπιπλέον ἀντέχοιτο. ἤλπιζε μὲν οὖν ὁ πατριάρχης βοήθειαν ἕξειν παρὰ τοῦ βασιλέως, ὥστε τοὺς λοιδοροῦντας ἀμύνασθαι· ἐπεὶ δ’ ἄπιστα τὰ τῶν ἐλπίδων οὐκ οἶδ’ ὅπως εὕρισκε, ζητεῖ καὶ λαμβάνει τοὺς ἀπαθῆ διαφυλάξοντας ἔκ γε τῆς τοῦ πλήθους ὁρμῆς καὶ διασώσοντας εἰς τὸ περὶ τὸν Ξηρόλοφον ἀσκητήριον αὐτοῦ. (Β.) Συνέβη μέντοι, πρὶν αὐτὸν ἀπελθεῖν ἐκεῖσε, πρᾶγμά τι διὰ τὴν τοῦ θρόνου στέρησιν πεπραχέναι σφόδρα τῆς αὐτῷ προσηκούσης ἀνάξιον καταστάσεως·1. c. 1282 AD 1328] ΒΥΖΑΝΤΙΝ.E MIISTORLE LIB. VI. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 346
μακρεῖς ἀνθών ταῖς ἐλπίσι τοῦ βίου. Ηγάγετο γάρ maxime forescit. Nam paulo ante uxorem duxerat
τρο βραχέος ἑαυτῷ γυναῖκα τῶν Ταούλ θυγατέρων
τὴν ψυχῆς καὶ σώματος κάλλος ἀρίστην ἐς τριακοστον ήδη τῆς ἡλικίας χρόνον έγγίζων αὐτός· ἔτε
καὶ τῷ νεῷ τοῦ Στουδίου λαμπρὸν ἐπιθεὶς τὸν
δρόμου (Ασήμωται γὰρ ὁ χῶρος ἐκεῖνος παρὰ Λατίν
νων καὶ μηλόβοτος ἦν ἐκ πολλοῦ, ἔπειτα στερρόν
περιήγαγε φραγμόν καὶ περίβολον, καὶ πολλοῖς τοῖς
ἀναλώμασιν εἰς μοναζόντων κατέστησεν ἀσκητήριον,
οὐδὲν ἢ μικρά τοῦ παλαιοῦ χαρακτῆρος ἀποδέον
ἐκείνου. Ἐπεὶ δὲ τέως περὶ τὸ Νύμφαιον τῆς
Λυδίας ἐτύγχανε τὰς διατριβὰς μετὰ τῆς συζύγου
ποιούμενος καὶ διαβολαί κατ' αὐτοῦ πρὸς τὴν βασι
λέα καὶ ἀδελφὴν λάθρα ανενέχθησαν, ἔδοξε τῷ βασιλεξ διαβήναι πρὸ; ἔω· τῷ μὲν φαινομένῳ πραγμάτ
των άλλων ἐκεῖθεν καλούντων αὐτόν· τῇ δ' ἀληθείᾳ
πρὶν αἰσθέσθαι τὸν ἀδελφὸν ἀποφητί συμπεσεῖν καὶ
χειρώσασθαι· δ δὴ καὶ γεγένηται. Καὶ κρατεῖται
μὲν οὕτωσὶ τὴν ταχίστην ὁ Πορφυρογέννητος· κιατοῦντε; δὲ καὶ ἔσοι γνησίως ώμίλουν αὐτῷ, ὧν προχων ὑπῆρχε τὰ μάλιστα καὶ πλούτῳ καὶ γένει καὶ
στρατηγίαις περιβόητος Μιχαὴλ ὁ Στρατηγόπουλος. Αὐτοὶ μὲν οὖν ἐν δεσμωτηρίοις καθείργνυνται, ὁ δὲ
εξ; πλοῦτο; αὐτῶν εἰς τὸ βασιλικών συγκομίζεται ταμιείον.
unam ex Raulis filiabus, quæ et corporis et auimi
pulchritudine reliquis præstabat, cum ipse ad annum ætatis tricesimum jam accederet; quo etiam
temporę splendidum tectum Studii templo addidit
(locus enim is desolatus erat a Latinis et longo
jam tempore oves pascebat), et frmo muri ambitu
circumducto magnis impensis habitationi monachorum accommodavit ædificium, ut nihil aut parum a vetere forma differret. Cum autem tunc ad
Nymphaun in Lydia cum uxore connioraretur, et
clam apud fra:rem delatus esset, visum est imperatori transire in Orientem, specie quidem, quod
alia negotia eo vocarent, revera_aulem ut fratrem
incautum nec opinantem sine strepitu opprimeret,
& quod et accidit. Nam et Porphyrogenitus celerrime
comprehenditur: comprehen!untur et eius intimi,
quorum princeps fuit et opibus et genere et rebus
gestis celebris 191 Michael Strategopulus. Ac ipsi
quidem in carcerem compinguntur; omnes autem
eorum opes in fiscum rediguntur.
CAPUT VII.
Tumultus publicus contra Athanasium. Irarum causa. Athanasius secedit. De excommunicationis sententia
manu ejus clanculum scripta. Ut a pueris inventa sit. Quos molus excitaverit. Athanasii fama imminuta.
Ut is apud imperatorem se exensaverit. Veniam dat et petit. De Joanne Suzovolitano. Eo vatriarchu,
mozacki improbi respirant. Michael Andronici filius diademate ornatur.
Δ'. Μετ' οὐ πολὺ δ' ἐκεῖθεν ἐπανιόντι τῷ βασιλεῖ
παραίτησιν ἔγγραφον δίδωσιν ὁ πατριάρχης Αθηνά- G
σκας, τέταρτον ήδη διανύων ἐνιαυτὸν ἐπὶ τοῦ πα
τριαρχικού θρόνου. [Ρ. 117] 'Η δ' αἰτία πάντων &
θόρυβος ἦν ἀρχιερέων καὶ μοναζόντων καὶ λαϊκῶν
φέρειν ἐπιπλέον μὴ δυναμένων τὴν ἐκείνου πνευματ
σικήν σκυθρωπότητα, καὶ διαλοιδορουμένων αὐτῷ
ὑπ' ἀδόντα μὲν καὶ λάθρα πρώτον, εκκεκαλυμμένως
δ' έπειτ' καὶ πλην σκηνῆς καὶ προσωπείου καὶ ἔσον
συδέπω διαρρήξειν μελλόντων αὐτὸν, εἰ τῶν θρόνων
ἐπιπλέον ἀντέχοιτο. Ηλπιζε μὲν οὖν ὁ πατριάρχης
βοήθειαν έξειν παρὰ τοῦ βασιλέως, ὥστε τοὺς λοιδο
μοῦντας ἀμύνασθαι· ἐπεὶ δ᾽ ἄπιστα τὰ τῶν ἐλπίδων
1. Non multo autem post inde'reverso imperatori
scriptam resignationem offert Athanasius patriarcha, quartum jam annum eo sacerdotio fungens,
cujus causa erat omnium pontificnn et monachoruin et laicorum tumultus, spiritualem illius rigorem non ferentium, eique principio clam et tacito
murmure, post etiam aperte et absque larva inaledicentium; qui eum janijam discerpturi videbantur,
Hi solio cederet. Sperabat ille quidem se inperatoris ope conviciatores uliurum; deinde spe nescio
quomodo frustratus petit atque impetrat satellites,
per quos ab impetu plebis servatus in monasterium
suum circa Xerolophum incolumis redacatur.
εὐκ οἶδ' ὅπως εὕρισκε, ζητεῖ καὶ λαμβάνει τοὺς ἀπαθὴ διαφυλάξοντας ἔκ γε τῆς τοῦ πλήθους ὁρμῆς
καὶ διασώσοντας εἰς τὸ περὶ τὸν Ξηρόλοφος ἀσκητήριον αὐτοῦ.
Β. Συνέβη μέντοι πρὶν αὐτὸν ἀπελθεῖν
ἐκεῖσε, πράγμά τι διὰ τὴν τοῦ Ορίνου στέρησιν
παρεχένα: σφόδρα τῆς αὐτῷ προσηκούσης ἀνάξιον
καταστάσεως χάρτην γὰρ εἰληφως γράμμασιν
Ιδίοις ἐκτίθησιν ἐπιτίμιον ἀφορισμού κατά
Variorum
De qua adle egimus iu Constantinop. Christ.
lib v, sect. 4, n. 15. DuCANG.
(G1) Pachynir. lib. vui, cap. 13. Drcase.
Pachymer. lib. vitt, cap. 15, 14, 15, 16, 21,
22, 23,9%, DECANG. Παραίτησιν ἔγγραφον δίδω
σιν ὁ πατριάρχης Αθανάσιος. Pachymur. lib. 11,
cap. 24. Obiter notandum, ut Gregoras in Atlantsum valde propen-us fuit, ita Pachymerem ab
eodem alienissimum fuisse. Boivin,
Ita lib. vii, cap. 5, 20. De Xerolopho egimus
multis in Constantinop. Christ. lib. 1, cap. 2¾, n. 9.
Quod vero illuð fuerit monasterium circa Xeroto11. Caeterum ille, antequam co migraret, dolara
ademptae dignitatis rein fecit plane indignam gravitale que eum virum decebat. Charta enim sumpta,
propria manu excommunicationis sententiam: scripsit in quoscunque sive principes, sive pontifices,
notæ.
phum fateor me nescire. Perperam interpres in
monasterium suum Xerolophum vestit, cum circa
Xerolophum vertere debuisset, uti reposuimus.
Pachymeres habet, ἐν τῇ ἰδίᾳ μεν, quod quidcm
iqonasterium ab illo constructuin fuerat; ut Phranzes lib. 1, cap. 9, tradit. Is enim in moate Gano
antea commoratus fuerat, ut iidem Pachymeres
cap. 15, et Phranzes lib. 1, cap. 7, tradunt. Diecas C.
Quæ sequuntur inde usque ad sectionem; IV,
deerant in libris editis; exstant autem in codice
Regio. BulvIN.
Eastat in Codice Regio, olim Telleriano,
PG 148:347χάρτην γὰρ εἰληφὼς γράμμασιν ἰδίοις ἐκτίθησιν ἐπιτίμιον ἀφορισμοῦ κατὰ πάντων ὁμοῦ βασιλέων τε καὶ ἀρχιερέων καὶ ὅσοι τοῦ ἱερατικοῦ καταλόγου καὶ ὅσοι τῶν ἐν τέλει καὶ ὅσοι τοῦ δήμου, ὅτι μὴ συνεχώρησαν συναποθεῖναι τοῖς θρόνοις τὸν βίον· ὃν δὴ καὶ ὀστράκοις τισὶν ἐνειλήσας ὀπῇ τινι τοίχου τῶν τοῦ μεγίστου νεῶ φέρων ἐμβέβληκε. διετέλεσε μέντοι κρυπτόμενος οὗτος ὁ χάρτης ἐκεῖ ὅλον ἐνιαυτόν. ἔπειτα μειρακίοις τισὶ νεοττιὰς ἐν ταῖς ὀπαῖς ἐρευνῶσιν ὀρνίθων τινῶν ἀπροσδοκήτως εὑρίσκεται δεδεμένος ὀστράκοις· εἶτα ἐμφανίζεται τῷ κλήρῳ τῆς τοῦ θεοῦ Σοφίας· ἐμφανίζεται τῷ βασιλεῖ. ἐκεῖθεν οἱ τῆς φήμης ἀπολαβόντες κώδωνες πάντων περιηχοῦσι τὰς ἀκοάς· πρὸς ὀργὴν ἐκκάονται πάντες· καὶ τάχ’ ἂν διεσπάραξαν ἐπιδραμόντες τὸν ἄνθρωπον, εἰ μὴ φθάσας ὁ βασιλεὺς ἀνεχαίτισε τὴν ὁρμήν. (Γ.) Τοῦτο πολὺν προσῆψε τὸν μῶμον Ἀθανασίῳ· καὶ ἅμα τῶν ὑπὲρ αὐτοῦ λαλούντων τὰς γλώσσας συνέστειλε. τὰ γὰρ ἐπιτίμια ταῦτα ἀπειλῆς χάριν ὡς τὰ πολλὰ τοῖς ἱερωμένοις ἐπινενόηται, ὥσπερ τις ῥάβδος παιδευτικὴ κατὰ τῶν μὴ σεμνῶς τοῖς θείοις χρωμένων.[A. M. 6791 AD 6836]
NICEPITORI GREGOR.E
IMP, ANDRONIC, Sex.]
sive alios sacerdotali ordini ascriplos; item in omn. πάντων ὁμοῦ βασιλέων τε καὶ ἀρχιερέων καὶ ὅσα
ues tum nobiles, tum plebeios, per quos non concessum sibi fuisset patriarchalein thronum nonnisi
cum vita relinquere. Eam vero chartam concharımı
testis involutam in rimam quamdam injecit unius
e parietibus 192 maximi templi. Ibi charta ilta
per annum integrum latuit. Deinde a pueris, qui
avium nidos per foramina quæritabant, reperta est
de improviso conchis inclusa. Statim sanctæ Sophie clero ostenditur; ostenditur imperatori. Tuni
re inde in famæ tubas recepta omnium aures eircumsonant omnes ira incenduntur, ac fortasse irruptione facta hominem discerpsissent, nisi huic
malo occurrens imperator eorum impetum repressisset.
III. Magnum hoc probrum Athanasio fuit; hoc
linguas eorum qui illi patrociñabantur compressit.
Nam ejusmodi pœnæ ad terrorent it plurimum excogitata fuerunt a sacris ninistris, quasi virga
quædam correctrix in cos qui divina non satis reverenter tractaturi essent. Ideo scilicet peccantibus
panam irrogant sapientes judices, ut eos incussa
metu a peccando deterreant; clanculum autem pro
illis preces Deo ardentes fundunt, ne forte illos a
Deo separatos mors repentina invadat, diaboloque
et ejus angelis transmittat. Id vero quod tum ab
Athanasio debat erat prorsus huic rationi contrarium. Itaque id, cum alienum visum esset a sapientium instituto, in maximam reprehensionem virum
adduxit. Ac imperator quidem, missa Athanasio
charta supra dicta, causam illius facinoris sciscitabatur, humane ac benigne ejus temeritatem coarguens simulque exprobrans illi animum illiberalem
et inhumauum. Ille vero, pœuitentia mollito ingenio, pusillum animum causabatur ac tristitiam
suami. Quircanque autem sic Gerent, 193 ea dicebat ipso veritatis judicio irrita esse. Veniam itaque
et dedit et dari sibi petiit. Atque ita quod præter
omnium opinionem factum erat, tanquam scena
ac fabula evanui
G
IV. Erat autem quidam babitum monasticum gereus, nomine Joannes, qui olim ducta uxore liberos susceperat, eaque amissa cucullum ipse quoque
induerat; vir jam alate prosectus, natura ad viru.tem optime compositus ob moram simplicitatem,
Graecarum literarum plane rudis, recens Sozopoli "
in urbem profectus. Is decreto imperatoris et sacri
collegii sufragiis patriarchalcun sedem occupat:
sub quo monachi male morati res suas e tempestate
ac naufragio in tutum portum pervenisse, et hiealm in ver commutatam putabant. Is M chaemom
τοῦ ἱερατικοῦ καταλόγου καὶ ὅσοι τῶν ἐν τέλει καὶ
ἔσοι τοῦ δήμου, ὅτι μή συνεχώρησαν συναπιθείναι
τοῖς θρόνοις τὸν βίον· ἐν δὴ καὶ ἀστράκοις τισὶν ἐγὼ
ειλήσας όπῇ τινι τοίχου τῶν τοῦ μεγίστου νεώ
φέρων εμβέβληκε. Διετέλεσε μέντοι κρυπτόμενος
οὗτος ὁ χάρτης ἐκεῖ ὅλον ἐνιαυτόν. Επειτα μειρα
χίοις τισὶ νεοττια; ἐν ταῖς ὁπαῖς ἐρευνῶσιν ὀρνίθων
τινῶν ἀπροσδοκήτως εὑρίσκεται δεδεμένο; ἐστράκει;"
εἶτα ἐμφανίζεται τῷ κλήρῳ τῆς τοῦ Θεοῦ Σοφία;
ἐμφανίζεται τῷ βασιλεῖ. 'Εκεῖθεν οἱ τῆς φήμης ἀπο
λαβόντες κώδωνες πάντων περιηχοῦσι τῆς ἀκούς·
πρὸς ὀργὴν ἐκκᾴονται πάντες· καὶ τάχ᾽ ἂν διεσπά
ραξαν ἐπιδραμόντες τὸν ἄνθρωπον, εἰ μὴ φθάσας ὁ
βασιλεὺς ἀνεχαίτισε τὴν ὁρμήν.
Ι. Τοῦτο πολύν προσήψε τὸν μῶμον ᾿Αθανασί
καὶ ἅμα τῶν ὑπὲρ αὐτοῦ λαλούντων τὰς γλώσσα;
συνέστειλε. Τὰ γὰρ ἐπιτίμια ταῦτα ἀπειλῆς χάριν
ὡς τὰ πολλὰ τοῖς ἱερωμένοις ἐπινενόηται, ὥσπερ
τις ράβδος παιδευτικὴ κατὰ τῶν μὴ σεμνῶς τοῖς θείοις
χρωμένων. [Ρ. 118] Διὰ γὰρ τοῦτο καὶ φανερῶς μὲν
ἐπιτιμῶσι τοῖς ἁμαρτάνουσιν οἱ κρίνειν εἰδότες ὀρθῶ;,
ἶν' ἐκφοβήσαντες ἀποστήσωσι τῆς κακίας· κατόπιν
δ' ὑπὲρ αὐτῶν θερμὰς ἀναφέρουσι τῷ Θεῷ τὰς
εὐχάς, μή πως ἐξαίφνης ὁ θάνατος κεχωρισμένους
λαβὼν τοῦ Θεοῦ παραπέμψῃ τῷ διαβόλῳ καὶ τοῖ;
ἀγγέλοις αὐτοῦ. Τὸ δὲ νῦν πεπραγμένον 'Αδανείω
ἅπαν ἦν τοὐναντίον. Διὸ καὶ τοῦ τῶν εὐλαβῶν δίγο
ματος δόξαν ἀλλότριον μέμψιν μεγίστην προσήκε
τανδρί. Ο μὲν δὴ βασιλεὺς ἀποστείλας ᾿Αθανασίο
τὸν χάρτην τὴν αἰτίαν ἠρώτα του δράματος, ἡμέρους
καὶ φιλανθρώπως τῆς προπετείας αὐτοῦ καθαετί
μενος καὶ ἅμα προσονειδίζων τὸ τῆς γνώμης μικρο
φυὲς καὶ ἀφιλάνθρωπον· ὁ δὲ μεταμέλω συντήξα;
τὸ ἦθος μικροψυχίαν ᾐτιᾶτο καὶ λύπην. Τὰ δ' οὕτω
γινόμενά φησι καὶ λεγόμενα ἄκυρα κεῖσθαι τῇ κρίσει
τῆς ἀληθείας. Διὸ δὴ καὶ συγχώρησιν ἐδίδου τε καὶ
ἐζήτει· καὶ οὕτω καθάπερ σκηνὴ καὶ δράμα τὸ παρά
δόξαν πραχθὲν διαλύετε.
Δ'. Ην δέ τις μοναδικόν περικείμενος σχήμα,
όνομα Ιωάννης, πάλαι μὲν γυναικὶ συζυγεὶς καὶ
παίδων πατὴρ καταστὰς, έπειτα θανάτῳ ταύτην
ἀποβαλὼν τὸ μοναδικὸν καὶ αὐτὸς ὑποδὺς τριβώνια,
τῷ χρόνῳ τέως προβεβηκώς, ἀρεταῖς φυσικῶς προσ
χειωμένος διὰ τῆς τῶν τρόπων ἁπλότητος, Ελληνικής παιδείας πάμπαν ἀμέτοχος, ἐκ Σωζοπό
λέως εἰς τὴν βασιλεύουσαν ἄρτι ἐπιδεξημηκώς. Ούτ
τος γνώμη βασιλικῇ καὶ ψήφῳ τῆς ἱερατικής συνόδου
τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον· ἐφ᾽ οὗ καὶ τὰ
πράγματα ἔδοξε τοῖς τῶν μοναχῶν κακοτρόποις ἐκ
Variorum notæ.
inter opuscula Athanasii, παραίτησι; τῆς πρώτης
πατριαρχίας αὐτοῦ, quam ex illa chart de criplam fuisse arguit ipsa verborum formula, quæ
tamen in multis diversa est ab ea, quæ exstat apud
Pachymerem. In Codice Regio sic legitur: Της
Χριστοῦ Ἐκκλησίας, οἷς αὐτὸς οἶδε κρίμασι, τὴν
η ροντίδα δεξάμενοι, κ. τ. λ. Reliqua vide inter Athauasii opera de quibus supra. Ed:T.—Cum hac formula
conferat lector, si tanti est, eam, quae exstat apod
Pachymerens lib, ut, cap. 23. Βοιτιν.
Pachymeres ait δυσὶν ἐκπώμασιν ἐμβαλών,
qnod Possinus interpretatur, rasis duobus irstais
inclusit. Vos Greva βατραχον utrumque significa.
el concham et testam. Ego ut de coucherum testis
di- tum accepi, Borvix,
διὰ γὰρ τοῦτο καὶ φανερῶς μὲν ἐπιτιμῶσι τοῖς ἁμαρτάνουσιν οἱ κρίνειν εἰδότες ὀρθῶς, ἵν’ ἐκφοβήσαντες ἀποστήσωσι τῆς κακίας· κατόπιν δ’ ὑπὲρ αὐτῶν θερμὰς ἀναφέρουσι τῷ θεῷ τὰς εὐχὰς, μή πως ἐξαίφνης ὁ θάνατος κεχωρισμένους λαβὼν τοῦ θεοῦ παραπέμψῃ τῷ διαβόλῳ καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ. τὸ δὲ νῦν πεπραγμένον Ἀθανασίῳ ἅπαν ἦν τοὐναντίον. διὸ καὶ τοῦ τῶν εὐλαβῶν δόγματος δόξαν ἀλλότριον μέμψιν μεγίστην προσῆψε τἀνδρί. ὁ μὲν δὴ βασιλεὺς ἀποστείλας Ἀθανασίῳ τὸν χάρτην τὴν αἰτίαν ἠρώτα τοῦ δράματος, ἡμέρως καὶ φιλανθρώπως τῆς προπετείας αὐτοῦ καθαπτόμενος καὶ ἅμα προσονειδίζων τὸ τῆς γνώμης μικροφυὲς καὶ ἀφιλάνθρωπον. ὁ δὲ μεταμέλῳ συντήξας τὸ ἦθος μικροψυχίαν ᾐτιᾶτο καὶ λύπην. τὰ δ’ οὕτω γινόμενά φησι καὶ λεγόμενα ἄκυρα κεῖσθαι τῇ κρίσει τῆς ἀληθείας. διὸ δὴ καὶ συγχώρησιν ἐδίδου τε καὶ ἐζήτει· καὶ οὕτω καθάπερ σκηνὴ καὶ δρᾶμα τὸ παρὰ δόξαν πραχθὲν διελύετο.[A. M. 6791 AD 6836]
NICEPITORI GREGOR.E
IMP, ANDRONIC, Sex.]
sive alios sacerdotali ordini ascriplos; item in omn. πάντων ὁμοῦ βασιλέων τε καὶ ἀρχιερέων καὶ ὅσα
ues tum nobiles, tum plebeios, per quos non concessum sibi fuisset patriarchalein thronum nonnisi
cum vita relinquere. Eam vero chartam concharımı
testis involutam in rimam quamdam injecit unius
e parietibus 192 maximi templi. Ibi charta ilta
per annum integrum latuit. Deinde a pueris, qui
avium nidos per foramina quæritabant, reperta est
de improviso conchis inclusa. Statim sanctæ Sophie clero ostenditur; ostenditur imperatori. Tuni
re inde in famæ tubas recepta omnium aures eircumsonant omnes ira incenduntur, ac fortasse irruptione facta hominem discerpsissent, nisi huic
malo occurrens imperator eorum impetum repressisset.
III. Magnum hoc probrum Athanasio fuit; hoc
linguas eorum qui illi patrociñabantur compressit.
Nam ejusmodi pœnæ ad terrorent it plurimum excogitata fuerunt a sacris ninistris, quasi virga
quædam correctrix in cos qui divina non satis reverenter tractaturi essent. Ideo scilicet peccantibus
panam irrogant sapientes judices, ut eos incussa
metu a peccando deterreant; clanculum autem pro
illis preces Deo ardentes fundunt, ne forte illos a
Deo separatos mors repentina invadat, diaboloque
et ejus angelis transmittat. Id vero quod tum ab
Athanasio debat erat prorsus huic rationi contrarium. Itaque id, cum alienum visum esset a sapientium instituto, in maximam reprehensionem virum
adduxit. Ac imperator quidem, missa Athanasio
charta supra dicta, causam illius facinoris sciscitabatur, humane ac benigne ejus temeritatem coarguens simulque exprobrans illi animum illiberalem
et inhumauum. Ille vero, pœuitentia mollito ingenio, pusillum animum causabatur ac tristitiam
suami. Quircanque autem sic Gerent, 193 ea dicebat ipso veritatis judicio irrita esse. Veniam itaque
et dedit et dari sibi petiit. Atque ita quod præter
omnium opinionem factum erat, tanquam scena
ac fabula evanui
G
IV. Erat autem quidam babitum monasticum gereus, nomine Joannes, qui olim ducta uxore liberos susceperat, eaque amissa cucullum ipse quoque
induerat; vir jam alate prosectus, natura ad viru.tem optime compositus ob moram simplicitatem,
Graecarum literarum plane rudis, recens Sozopoli "
in urbem profectus. Is decreto imperatoris et sacri
collegii sufragiis patriarchalcun sedem occupat:
sub quo monachi male morati res suas e tempestate
ac naufragio in tutum portum pervenisse, et hiealm in ver commutatam putabant. Is M chaemom
τοῦ ἱερατικοῦ καταλόγου καὶ ὅσοι τῶν ἐν τέλει καὶ
ἔσοι τοῦ δήμου, ὅτι μή συνεχώρησαν συναπιθείναι
τοῖς θρόνοις τὸν βίον· ἐν δὴ καὶ ἀστράκοις τισὶν ἐγὼ
ειλήσας όπῇ τινι τοίχου τῶν τοῦ μεγίστου νεώ
φέρων εμβέβληκε. Διετέλεσε μέντοι κρυπτόμενος
οὗτος ὁ χάρτης ἐκεῖ ὅλον ἐνιαυτόν. Επειτα μειρα
χίοις τισὶ νεοττια; ἐν ταῖς ὁπαῖς ἐρευνῶσιν ὀρνίθων
τινῶν ἀπροσδοκήτως εὑρίσκεται δεδεμένο; ἐστράκει;"
εἶτα ἐμφανίζεται τῷ κλήρῳ τῆς τοῦ Θεοῦ Σοφία;
ἐμφανίζεται τῷ βασιλεῖ. 'Εκεῖθεν οἱ τῆς φήμης ἀπο
λαβόντες κώδωνες πάντων περιηχοῦσι τῆς ἀκούς·
πρὸς ὀργὴν ἐκκᾴονται πάντες· καὶ τάχ᾽ ἂν διεσπά
ραξαν ἐπιδραμόντες τὸν ἄνθρωπον, εἰ μὴ φθάσας ὁ
βασιλεὺς ἀνεχαίτισε τὴν ὁρμήν.
Ι. Τοῦτο πολύν προσήψε τὸν μῶμον ᾿Αθανασί
καὶ ἅμα τῶν ὑπὲρ αὐτοῦ λαλούντων τὰς γλώσσα;
συνέστειλε. Τὰ γὰρ ἐπιτίμια ταῦτα ἀπειλῆς χάριν
ὡς τὰ πολλὰ τοῖς ἱερωμένοις ἐπινενόηται, ὥσπερ
τις ράβδος παιδευτικὴ κατὰ τῶν μὴ σεμνῶς τοῖς θείοις
χρωμένων. [Ρ. 118] Διὰ γὰρ τοῦτο καὶ φανερῶς μὲν
ἐπιτιμῶσι τοῖς ἁμαρτάνουσιν οἱ κρίνειν εἰδότες ὀρθῶ;,
ἶν' ἐκφοβήσαντες ἀποστήσωσι τῆς κακίας· κατόπιν
δ' ὑπὲρ αὐτῶν θερμὰς ἀναφέρουσι τῷ Θεῷ τὰς
εὐχάς, μή πως ἐξαίφνης ὁ θάνατος κεχωρισμένους
λαβὼν τοῦ Θεοῦ παραπέμψῃ τῷ διαβόλῳ καὶ τοῖ;
ἀγγέλοις αὐτοῦ. Τὸ δὲ νῦν πεπραγμένον 'Αδανείω
ἅπαν ἦν τοὐναντίον. Διὸ καὶ τοῦ τῶν εὐλαβῶν δίγο
ματος δόξαν ἀλλότριον μέμψιν μεγίστην προσήκε
τανδρί. Ο μὲν δὴ βασιλεὺς ἀποστείλας ᾿Αθανασίο
τὸν χάρτην τὴν αἰτίαν ἠρώτα του δράματος, ἡμέρους
καὶ φιλανθρώπως τῆς προπετείας αὐτοῦ καθαετί
μενος καὶ ἅμα προσονειδίζων τὸ τῆς γνώμης μικρο
φυὲς καὶ ἀφιλάνθρωπον· ὁ δὲ μεταμέλω συντήξα;
τὸ ἦθος μικροψυχίαν ᾐτιᾶτο καὶ λύπην. Τὰ δ' οὕτω
γινόμενά φησι καὶ λεγόμενα ἄκυρα κεῖσθαι τῇ κρίσει
τῆς ἀληθείας. Διὸ δὴ καὶ συγχώρησιν ἐδίδου τε καὶ
ἐζήτει· καὶ οὕτω καθάπερ σκηνὴ καὶ δράμα τὸ παρά
δόξαν πραχθὲν διαλύετε.
Δ'. Ην δέ τις μοναδικόν περικείμενος σχήμα,
όνομα Ιωάννης, πάλαι μὲν γυναικὶ συζυγεὶς καὶ
παίδων πατὴρ καταστὰς, έπειτα θανάτῳ ταύτην
ἀποβαλὼν τὸ μοναδικὸν καὶ αὐτὸς ὑποδὺς τριβώνια,
τῷ χρόνῳ τέως προβεβηκώς, ἀρεταῖς φυσικῶς προσ
χειωμένος διὰ τῆς τῶν τρόπων ἁπλότητος, Ελληνικής παιδείας πάμπαν ἀμέτοχος, ἐκ Σωζοπό
λέως εἰς τὴν βασιλεύουσαν ἄρτι ἐπιδεξημηκώς. Ούτ
τος γνώμη βασιλικῇ καὶ ψήφῳ τῆς ἱερατικής συνόδου
τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον· ἐφ᾽ οὗ καὶ τὰ
πράγματα ἔδοξε τοῖς τῶν μοναχῶν κακοτρόποις ἐκ
Variorum notæ.
inter opuscula Athanasii, παραίτησι; τῆς πρώτης
πατριαρχίας αὐτοῦ, quam ex illa chart de criplam fuisse arguit ipsa verborum formula, quæ
tamen in multis diversa est ab ea, quæ exstat apud
Pachymerem. In Codice Regio sic legitur: Της
Χριστοῦ Ἐκκλησίας, οἷς αὐτὸς οἶδε κρίμασι, τὴν
η ροντίδα δεξάμενοι, κ. τ. λ. Reliqua vide inter Athauasii opera de quibus supra. Ed:T.—Cum hac formula
conferat lector, si tanti est, eam, quae exstat apod
Pachymerens lib, ut, cap. 23. Βοιτιν.
Pachymeres ait δυσὶν ἐκπώμασιν ἐμβαλών,
qnod Possinus interpretatur, rasis duobus irstais
inclusit. Vos Greva βατραχον utrumque significa.
el concham et testam. Ego ut de coucherum testis
di- tum accepi, Borvix,
(Δ.) Ἦν δέ τις μοναδικὸν περικείμενος σχῆμα, ὄνομα Ἰωάννης, πάλαι μὲν γυναικὶ συζυγεὶς καὶ παίδων πατὴρ καταστὰς, ἔπειτα θανάτῳ ταύτην ἀποβαλὼν τὸ μοναδικὸν καὶ αὐτὸς ὑποδὺς τριβώνιον, τῷ χρόνῳ τέως προβεβηκὼς, ἀρεταῖς φυσικῶς προσῳκειωμένος διὰ τῆς τῶν τρόπων ἁπλότητος, Ἑλληνικῆς παιδείας πάμπαν ἀμέτοχος, ἐκ Σωζοπόλεως εἰς τὴν βασιλεύουσαν ἄρτι ἐπιδεδημηκώς. οὗτος γνώμῃ βασιλικῇ καὶ ψήφῳ τῆς ἱερατικῆς συνόδου τὸν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον· ἐφ’ οὗ καὶ τὰ πράγματα ἔδοξε τοῖς τῶν μοναχῶν κακοτρόποις ἐκ ζάλης καὶ κλύδωνος εἰς εὐδίαν ἐληλυθέναι καὶ ἀπὸ χειμῶνος εἰς ἔαρ. οὗτος καὶ τῷ τοῦ βασιλέως υἱῷ Μιχαὴλ τὸ βασιλικὸν περιτίθησι στέφος. η. Ἐν τούτῳ τῷ χρόνῳ διαπρεσβεύεται πρὸς βασιλέα πρῶτον μὲν ὁ τῆς Ἰταλίας ῥὴξ θυγατέρα ἔχων ἐκ γυναικὸς, ἣν θυγατέρα φθάσας ὁ λόγος ἐδήλωσε Βαλδουίνου τοῦ ἐξωσθέντος ἐκ Κωνσταντινουπόλεως· διαπρεσβεύεται δὲ περὶ κήδους αὐτῆς τε καὶ τοῦ νέου βασιλέως Μιχαήλ. κατὰ τὰ αὐτὰ δὲ κατόπιν διαπρεσβεύεται καὶ ὁ τῆς περὶ τὴν Κιλικίαν Ἀρμενίας ῥὴξ ἀδελφὴν ὑπὲρ τὰ τρισκαίδεκα ἔχων ἔτη τὴν ἡλικίαν ἀνύουσαν.[A. M. 6791 AD 6836]
NICEPITORI GREGOR.E
IMP, ANDRONIC, Sex.]
sive alios sacerdotali ordini ascriplos; item in omn. πάντων ὁμοῦ βασιλέων τε καὶ ἀρχιερέων καὶ ὅσα
ues tum nobiles, tum plebeios, per quos non concessum sibi fuisset patriarchalein thronum nonnisi
cum vita relinquere. Eam vero chartam concharımı
testis involutam in rimam quamdam injecit unius
e parietibus 192 maximi templi. Ibi charta ilta
per annum integrum latuit. Deinde a pueris, qui
avium nidos per foramina quæritabant, reperta est
de improviso conchis inclusa. Statim sanctæ Sophie clero ostenditur; ostenditur imperatori. Tuni
re inde in famæ tubas recepta omnium aures eircumsonant omnes ira incenduntur, ac fortasse irruptione facta hominem discerpsissent, nisi huic
malo occurrens imperator eorum impetum repressisset.
III. Magnum hoc probrum Athanasio fuit; hoc
linguas eorum qui illi patrociñabantur compressit.
Nam ejusmodi pœnæ ad terrorent it plurimum excogitata fuerunt a sacris ninistris, quasi virga
quædam correctrix in cos qui divina non satis reverenter tractaturi essent. Ideo scilicet peccantibus
panam irrogant sapientes judices, ut eos incussa
metu a peccando deterreant; clanculum autem pro
illis preces Deo ardentes fundunt, ne forte illos a
Deo separatos mors repentina invadat, diaboloque
et ejus angelis transmittat. Id vero quod tum ab
Athanasio debat erat prorsus huic rationi contrarium. Itaque id, cum alienum visum esset a sapientium instituto, in maximam reprehensionem virum
adduxit. Ac imperator quidem, missa Athanasio
charta supra dicta, causam illius facinoris sciscitabatur, humane ac benigne ejus temeritatem coarguens simulque exprobrans illi animum illiberalem
et inhumauum. Ille vero, pœuitentia mollito ingenio, pusillum animum causabatur ac tristitiam
suami. Quircanque autem sic Gerent, 193 ea dicebat ipso veritatis judicio irrita esse. Veniam itaque
et dedit et dari sibi petiit. Atque ita quod præter
omnium opinionem factum erat, tanquam scena
ac fabula evanui
G
IV. Erat autem quidam babitum monasticum gereus, nomine Joannes, qui olim ducta uxore liberos susceperat, eaque amissa cucullum ipse quoque
induerat; vir jam alate prosectus, natura ad viru.tem optime compositus ob moram simplicitatem,
Graecarum literarum plane rudis, recens Sozopoli "
in urbem profectus. Is decreto imperatoris et sacri
collegii sufragiis patriarchalcun sedem occupat:
sub quo monachi male morati res suas e tempestate
ac naufragio in tutum portum pervenisse, et hiealm in ver commutatam putabant. Is M chaemom
τοῦ ἱερατικοῦ καταλόγου καὶ ὅσοι τῶν ἐν τέλει καὶ
ἔσοι τοῦ δήμου, ὅτι μή συνεχώρησαν συναπιθείναι
τοῖς θρόνοις τὸν βίον· ἐν δὴ καὶ ἀστράκοις τισὶν ἐγὼ
ειλήσας όπῇ τινι τοίχου τῶν τοῦ μεγίστου νεώ
φέρων εμβέβληκε. Διετέλεσε μέντοι κρυπτόμενος
οὗτος ὁ χάρτης ἐκεῖ ὅλον ἐνιαυτόν. Επειτα μειρα
χίοις τισὶ νεοττια; ἐν ταῖς ὁπαῖς ἐρευνῶσιν ὀρνίθων
τινῶν ἀπροσδοκήτως εὑρίσκεται δεδεμένο; ἐστράκει;"
εἶτα ἐμφανίζεται τῷ κλήρῳ τῆς τοῦ Θεοῦ Σοφία;
ἐμφανίζεται τῷ βασιλεῖ. 'Εκεῖθεν οἱ τῆς φήμης ἀπο
λαβόντες κώδωνες πάντων περιηχοῦσι τῆς ἀκούς·
πρὸς ὀργὴν ἐκκᾴονται πάντες· καὶ τάχ᾽ ἂν διεσπά
ραξαν ἐπιδραμόντες τὸν ἄνθρωπον, εἰ μὴ φθάσας ὁ
βασιλεὺς ἀνεχαίτισε τὴν ὁρμήν.
Ι. Τοῦτο πολύν προσήψε τὸν μῶμον ᾿Αθανασί
καὶ ἅμα τῶν ὑπὲρ αὐτοῦ λαλούντων τὰς γλώσσα;
συνέστειλε. Τὰ γὰρ ἐπιτίμια ταῦτα ἀπειλῆς χάριν
ὡς τὰ πολλὰ τοῖς ἱερωμένοις ἐπινενόηται, ὥσπερ
τις ράβδος παιδευτικὴ κατὰ τῶν μὴ σεμνῶς τοῖς θείοις
χρωμένων. [Ρ. 118] Διὰ γὰρ τοῦτο καὶ φανερῶς μὲν
ἐπιτιμῶσι τοῖς ἁμαρτάνουσιν οἱ κρίνειν εἰδότες ὀρθῶ;,
ἶν' ἐκφοβήσαντες ἀποστήσωσι τῆς κακίας· κατόπιν
δ' ὑπὲρ αὐτῶν θερμὰς ἀναφέρουσι τῷ Θεῷ τὰς
εὐχάς, μή πως ἐξαίφνης ὁ θάνατος κεχωρισμένους
λαβὼν τοῦ Θεοῦ παραπέμψῃ τῷ διαβόλῳ καὶ τοῖ;
ἀγγέλοις αὐτοῦ. Τὸ δὲ νῦν πεπραγμένον 'Αδανείω
ἅπαν ἦν τοὐναντίον. Διὸ καὶ τοῦ τῶν εὐλαβῶν δίγο
ματος δόξαν ἀλλότριον μέμψιν μεγίστην προσήκε
τανδρί. Ο μὲν δὴ βασιλεὺς ἀποστείλας ᾿Αθανασίο
τὸν χάρτην τὴν αἰτίαν ἠρώτα του δράματος, ἡμέρους
καὶ φιλανθρώπως τῆς προπετείας αὐτοῦ καθαετί
μενος καὶ ἅμα προσονειδίζων τὸ τῆς γνώμης μικρο
φυὲς καὶ ἀφιλάνθρωπον· ὁ δὲ μεταμέλω συντήξα;
τὸ ἦθος μικροψυχίαν ᾐτιᾶτο καὶ λύπην. Τὰ δ' οὕτω
γινόμενά φησι καὶ λεγόμενα ἄκυρα κεῖσθαι τῇ κρίσει
τῆς ἀληθείας. Διὸ δὴ καὶ συγχώρησιν ἐδίδου τε καὶ
ἐζήτει· καὶ οὕτω καθάπερ σκηνὴ καὶ δράμα τὸ παρά
δόξαν πραχθὲν διαλύετε.
Δ'. Ην δέ τις μοναδικόν περικείμενος σχήμα,
όνομα Ιωάννης, πάλαι μὲν γυναικὶ συζυγεὶς καὶ
παίδων πατὴρ καταστὰς, έπειτα θανάτῳ ταύτην
ἀποβαλὼν τὸ μοναδικὸν καὶ αὐτὸς ὑποδὺς τριβώνια,
τῷ χρόνῳ τέως προβεβηκώς, ἀρεταῖς φυσικῶς προσ
χειωμένος διὰ τῆς τῶν τρόπων ἁπλότητος, Ελληνικής παιδείας πάμπαν ἀμέτοχος, ἐκ Σωζοπό
λέως εἰς τὴν βασιλεύουσαν ἄρτι ἐπιδεξημηκώς. Ούτ
τος γνώμη βασιλικῇ καὶ ψήφῳ τῆς ἱερατικής συνόδου
τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον· ἐφ᾽ οὗ καὶ τὰ
πράγματα ἔδοξε τοῖς τῶν μοναχῶν κακοτρόποις ἐκ
Variorum notæ.
inter opuscula Athanasii, παραίτησι; τῆς πρώτης
πατριαρχίας αὐτοῦ, quam ex illa chart de criplam fuisse arguit ipsa verborum formula, quæ
tamen in multis diversa est ab ea, quæ exstat apud
Pachymerem. In Codice Regio sic legitur: Της
Χριστοῦ Ἐκκλησίας, οἷς αὐτὸς οἶδε κρίμασι, τὴν
η ροντίδα δεξάμενοι, κ. τ. λ. Reliqua vide inter Athauasii opera de quibus supra. Ed:T.—Cum hac formula
conferat lector, si tanti est, eam, quae exstat apod
Pachymerens lib, ut, cap. 23. Βοιτιν.
Pachymeres ait δυσὶν ἐκπώμασιν ἐμβαλών,
qnod Possinus interpretatur, rasis duobus irstais
inclusit. Vos Greva βατραχον utrumque significa.
el concham et testam. Ego ut de coucherum testis
di- tum accepi, Borvix,
PG 148:349ἐπεὶ δ’ ἡ τοῦ τῆς Ἰταλίας ῥηγὸς παραθεωρεῖται πρεσβεία διὰ τὰ ὑπὲρ τὸ προσῆκον ζητήματα, ἐκλέγονται λοιπὸν εἰς πρεσβείαν οἱ κρείττους τῶν τηνικαῦτα σοφῶν, ὅ,τε Μετοχίτης Θεόδωρος καὶ ὁ Γλυκὺς Ἰωάννης· ὁ μὲν λογοθέτης ὢν τηνικαῦτα τῶν οἰκειακῶν· ὁ δὲ λογοθέτης τοῦ δρόμου· ἐκλέγονται δ’ οὗτοι μὴ μόνον δι’ ἣν τῶν πραγμάτων ἐτύγχανον ἔχοντες πεῖραν, ἀλλὰ καὶ διὰ τὸ πολλῷ τῶν ἄλλων προέχειν συνέσεως ἐμβριθείᾳ καὶ σοφίας περιουσίᾳ, ὅση τε περὶ τὰ θεῖά τε καὶ ἡμέτερα δόγματα καὶ ὅση περὶ τὸν Ἕλληνα λόγον ἠσχόληται. τοιούτους γὰρ εἶναι ἀνάγκη τοὺς πρὸς ὑπερόρια πρεσβεύοντας ἔθνη, ἵνα πανταχόθεν οὑτωσὶ τὴν γλῶτταν ἔχοντες ὡπλισμένην κἀν ταῖς διαλέξεσιν ἀριστεύωσιν, ὁποῖαί ποτ’ ἂν εἶεν. οἳ δὴ καὶ νεῶν ταχυναυτουσῶν ἐπιβάντες ναυστολοῦσιν εἰς Κύπρον τὰ πρῶτα. ἦν γὰρ κἀκεῖθεν ἰὼν λόγος μικρῷ πρότερον περὶ τοιούτου κήδους εἰς βασιλέα. ἐπεὶ δὲ συχνὸν διατρίψασι χρόνον ἐνταῦθα μὴ κατὰ γνώμην αὐτοῖς ἀπηντήκει τὰ ἐκ Κύπρου σκέμματα, ἀποβάντες ἐκεῖθεν κατέπλευσαν ἐς Αἰγάς· πόλις δὲ αὕτη παράλιος ὑπὲρ τὸν Κιλίκιον αὐλῶνα κειμένη περὶ κόλπον τὸν Ἰσσικόν.[A. c. 182 AD 1328]
ΒΥΖΑΝΤΙΝ.Ε HISTORIE LIB. VI.
[IAP. ANDR^NIC, SEN 350
ζέλης και κλύξωνος εἰς εὐδίαν ἐληλυθέναι καὶ ἀπὸ lem Audronici Glium imperatorio diademate Gr
χειμῶνος εἰς ἔαρ. Οὗτος καὶ τῷ τοῦ βασιλέως υἱῷ navil.
Μιχαήλ το βασιλικὴν περιτίθησι στέφος.
CAPUT VIII.
Italus et Armenus affinitaten imperatoris ambiunt per legatos. Italus cur non auditus. Metochites et Glycys,
qui et quales viri. Eunt in insulam Cyprum legati de affinitate. Re infecta in Armeniam_proficiscuntur.
Suum illud ter Glycys descripsit. Muria regis Armenia soror Byzantium adducitur. Turci Romanos
fines populantur. Philanthropenus et Libadorius in Asiam mittuntur. Eorum elogium. Philanthropeno
omnia prospere succedunt. Multi ad illum se adjungunt. Libadarius eum suspectum habet. Cretenses
transfugir ipsum hortantur ad defectionem. Philanthropenus hæsitat. Consentit. Imperii insignia non
admittit. Ejus defectio nuntiatur Libadario et imperatori. Philanthropenus imprudens Libadarium impuTalum omittit. Theodorum imperatoris fratrem invadit. Libadarius pecuniam et militares copias cogit.
In Lydia castrametatur. Cretenses pecania corrupti Philanthropenum ei vinctum tradunt. Libadarius caplo
insultat. Visum adimit. Notatur ut insolens et crudelis.
I. lloc tempore legatos ad imperatorem mikit
primum Italiæ rex, qui filiam habebat ex muliere,
quam supra diximus filiam fuisse Balduini, ejus
qui Constantinopoli pulsus fuerat: mittit, inquam,
legatos acturos de liliæ suæ nuptiis cum juniore
imperatore Michaele. Post siuili ratione rex Areniæ, ejus quæ Cilicia fuitima est. sororem per legatos offert, annos natam plus tredecim. Sed cum
regis Italiae legatio, propterea quod ea postulabat
quæ concedi non debebant, repudiata esset, legati
deliguntur ejus ætatis doctissimi viri, Theolorus
Metochites et Joannes (ilycys, quorum 194 alter
logotheta rei private, alter logotheta cursus publici tunc erat, non eo tantum quia rerum usuin
habebant, sed etiam quia prudentia doctrinamque
copia longe aliis præstabant, nec solum in sacris
ac nostris disciplinis, sed et in Græcis, id est profanis, litteris versatissimi erant. Tales cnim eos
csse opus est, qui legati ad exteras nationes proficiscuntur, ut linguam ex omni parte instructan
labentes in quovis disputationum genere palmam
obtineant. Expeditis igitur navibus conscensis primum ad Cyprum applicant. Nam paulo ante inde
etiam de tali affinitate cum imperatore actum erat.
Ubi cum diu commorat non ea invenirent Cypri
consilia, quibus delectarentur, inde digressi Agas
appellunt, quæ maritima urbs est ultra Ciliciam
vallem, ad Issicum sinum sita.
[Ρ. 119] Α'. Ἐν τούτῳ τῷ χρόνῳ διαπρεσβεύεται προς βασιλέα πρῶτον μὲν ὁ τῆς Ἰταλίας
ῥῆς θυγατέρα ἔχων ἐκ γυναικός, ἣν θυγατέρα η
φθάσας ὁ λόγος ἐδήλωσε Βαλδουίνου τοῦ ἐξωσθέντος
ἐκ Κωνσταντινουπόλεως· διαπρεσβεύεται δὲ περὶ
κήδους αὐτῆς τε καὶ τοῦ νέου βασιλέως Μιχαήλ.
Κατὰ τὰ αὐτὰ δὲ κατόπιν διαπρεσβεύεται καὶ ὁ τῆς
περὶ τὴν Κιλικίαν ᾿Αρμενίας τῆς ἀδελφὴν ὑπὲρ τὰ
τρισκαίδεκα ἔχων ἔτη τὴν ἡλικίαν ἀνύουσαν. Ἐπεὶ
Γ' ἡ τοῦ τῆς Ἰταλίας ῥηγός παραθεωρείται πρεσβεία
διὰ τὰ ὑπὲρ τὸ προσῆκον ζητήματα, ἐκλέγονται
20:πὸν εἰς πρεσβείαν ο! κρείττους τῶν τηνικαῦτα
σοφῶν, ὅ τε Μετοχίτης Θεόδωρος καὶ ὁ Γλυκύς
Ἰωάννης ὁ μὲν λογοθέτης ὢν τηνικαῦτα τῶν οἱ
κειακῶν (71}· ὁ δὲ λογοθέτης του δρόμου· ἐκλέγονται δ' οὗτοι μὴ μόνον δι᾿ ἣν τῶν πραγμάτων ἐτύγχανον ἔχοντες πεῖραν, ἀλλὰ καὶ διὰ τὸ πολλῷ τῶν
άλλων προέχειν συνέσεως εμβριθείς και σοφίας
περιουσίᾳ, ὅση τε περὶ τὰ θεῖά τε καὶ ἡμέτερα δόγ
ματα καὶ ὅση περὶ τὸν Ἕλληνα λόγον ἠσχόληται.
Τοιούτους γὰρ εἶναι ἀνάγκη τοὺς πρὸς ὑπερόρια
πρεσβεύοντας ἔθνη, ἵνα πανταχόθεν ούτωσὶ τὴν
γλώτταν ἔχοντες ώπλισμένην κάν ταῖς διαλέξεσιν
ἀριστεύωσιν, ὁποῖαί ποτ' ἂν εἶεν. Οἱ δὴ καὶ νεῶν
ταχυναυτουσῶν ἐπιβάντες ναυστολοῦσιν εἰς Κύπρον
τὰ πρῶτα. "Ην γὰρ κἀκεῖθεν ἰὼν λόγος μικρῷ πρότερον περὶ τοιούτου κήδους εἰς βασιλέα. Ἐπεὶ δὲ
συχνόν διατρίψασι χρόνον ἐνταῦθα μὴ κατά γνώμην
αὐτοῖς ἀπηντήκει τὰ ἐκ Κύπρου σκέμματα, ἀποβάντες ἐκεῖθεν κατέπλευσαν ἐς Αἰγάς· πόλις δὲ αὕτη
παράλιος ὑπὲρ τὸν Κιλίκιον αὐλῶνα κειμένη περὶ κόλπον τὸν Ἰσσικόν.
Β. Οπόσα μέντοι τούτοις εἴτε χαλεπά είτε βα- 11. Que autem his sive aspera sive facilia et juστώντας γέμοντα καὶ τρυφῆς συνηντήκει κατά τε
τὸν ἔκπλουν κατά τε τὸν πλοῦν κατά τε τους περί
Variorum
Pachymer. lib. ix, cap. 1. Decase.
Liem Pachymer. lib. vu, cap. 48, lib. 1x,
cap. 1. DucanG.
flec male cohærent, ac quidpiam deest in
tis verbis, quæ rectius expressit Pachymer. lib. vii.
Ειρ. 18, ἡ ἐκ τοῦ υἱοῦ τοῦ Βαλδουίνου καὶ τῆς θυγατρός του Καρούλου Αικατερίνα etr. Nempe oder
batur Michael Catharina, filia Philippi, Balduini
imp. alii ex Beatrice, flia Caroli I, Sicilia regis,
stque sie vertimus, cum interpres vertisset, qui
filiam e Balduini plia, quem Constantinopoli pulsum
frisse supra ostendi, susceperul, cam novo imperatori etc. DUCANG. — Nusquam dixit Gregoras filiam
Balduini nupsisse Italiæ regi. At idem dixit, Caroli
regis kliam nupsisse Balduini filio, lib. iv, cap. 5,
cunda acciderint cum abirent, cum navigarent,
cum insulas cireumirent et portus intrarent, et ut
nota.
sect. 5, item lib. v, cap. 1, sect. 1. Durangius
deesse aliquid putat. Probabilius est Gregoram
lapso memoriæ hallucinatum. Borvix.
Pachymer. lib. ix, cap. 5. DUCANG.
literpres: «ller domesticus, alter dromi
logotheta. Emendavimus, aller logotheta rei privalu, aller logotheta cursus publici. Λι Pachymer.
d. d. cap. 5, Theodorum Metochilem λογοθέτην των
ἀγελῶν, Glycyu vero ἐπὶ τῶν δεήσεων fuisse scribit,
de quibus quidem dignitatibus egimus in Gloss.
med. Graecit. DucasG.
Aulon silne proprium nomen, an angustas
Cileia fauces sic appellet, dubito. Pachymerius
aŭkuva locum quemdam inter Dyrrhachiun et Bruudusiu» sic appellare videtur. Wolfius.
PG 148:351(Β.) Ὁπόσα μέντοι τούτοις εἴτε χαλεπὰ εἴτε ῥᾳστώνης γέμοντα καὶ τρυφῆς συνηντήκει κατά τε τὸν ἔκπλουν κατά τε τὸν πλοῦν κατά τε τοὺς περίπλους καὶ κατάπλους τῶν νήσων καὶ τῶν λιμένων καὶ ὅπως ἅπασαν ἐξετέλεσαν τὴν πρεσβείαν, ἡ πάντα διεξιοῦσα καθέκαστα βίβλος δηλώσει τοῖς βουλομένοις κάλλιστα καὶ σαφέστατα, ἣν ἡ μεγίστη γλῶσσα θατέρου τῶν πρεσβέων, Ἰωάννου φημὶ τοῦ Γλυκέος, διέξεισι γενναιότατα καὶ ὡς ἂν πᾶς τις θαυμάσειεν ἐλλόγιμος ἄνθρωπος. ἐμοὶ δ’ οὐ πρὸς ἀνάγκης ὂν τοῖς καθέκαστα ἐνδιατρίβειν, πραγμάτων πολλῶν καὶ ποικίλων ἱστορίαν προθεμένῳ διεξιέναι, πρὸς τὰ ἑξῆς τρεπτέον τῆς ὑποθέσεως. ἄραντες οὖν ἐξ Αἰγῶν ὁδοιπορίαις καὶ σταθμοῖς ἡμερησίοις ὁσοισδηποτοῦν ἥκουσιν ὅπῃ τὴν δίαιταν ὁ ῥὴξ ἐποιεῖτο. ἔνθα δὴ πολλὰς διατετριφόσιν ἡμέρας πάντα διηνυκέναι σφίσι καλῶς ἐξεγένετο, ὅσα τε πρὸς βασιλέως ἦν ἐντεταλμένα αὐτοῖς καὶ ὅσα διανοίαις ἰδίαις οἴκοθεν ξυνῆκαν αὐτοί. καὶ ἵνα τὰ πολλὰ παραδράμωμεν, Μαρίαν ἐκεῖθεν ἀνειληφότες τὴν τοῦ ῥηγὸς ἀδελφὴν ἐπανήκουσι νύμφην τῷ βασιλεῖ κομίζοντες.[A. M. 6701 AL 6536]
NICEPHORI GREGOBE
totam legationem confecerint, alterius legati Jean- πλους [P. 120] και κατάπλους τῶν νήσων καὶ τῶν
mis Glyceos facundissimi viri liber, in quo omnia
et singula enarrantur, pulcherrime et evidentissime
volenti cuique declarabit, præclaro sane stylo
scriptus et eruditorum hominum quorumlibet admiratione dignus. Mihi vero non propositum est
singulis immorari, qui multarum et variarum rerum
historiam scribere institui. Quare ad alia pergendum. Agis 195 digressi per itinera et mansiones
diurnas nescio quot ad eum locum pervenerunt,
in quo res domicilium habebat; ubi dies complares commorati ex sententia omnia confecerunt,
quæ ab imperatore in mandatis acceperant, et quæ
ipsi suople ingenio excogitarant. Ac ne sim verbosior, Maria regis sorore accepta redeunt, eamque
imperatori sponsam adducunt.
λιμένων καὶ ὅπως ἅπασαν ἐξετέλεσαν τὴν πρεσβείαν,
ἡ πάντα διεξιοῦσα καθέκαστα βίβλος δηλώσει τους
βουλομένοις κάλλιστα καὶ σαφέστατα, ἣν ἡ μεγίστη
γλώσσα θατέρου τῶν πρέσβεων, Ἰωάννου φημὶ τοῦ
Γλυκέος διέξεισι γενναιότατα καὶ ὡς ἂν πᾶς
τις θαυμάσειεν ἐλλόγιμος άνθρωπος. Εμε δ' οὐ
πρὸς ἀνάγκης ἐν τοῖς καθέκαστα ενδιατρίβειν, πραγμάτων πολλῶν καὶ ποικίλων Ιστορίαν προθεμέν
διεξιέναι, πρὸς τὰ ἑξῆς τρεπτέον τῆς ὑποθέσεως.
"Αραντες οὖν ἐξ Αἰγῶν ὁδοιπορίαις καὶ σταθμοῖς
ημερησίοις όσο:σδηποτοῦν ἤκουσιν ὅπη τὴν δίαιταν
ὁ τῆς ἐποιεῖτο. Ενθα δὲ πολλὰς διατετριφόσιν ἡμέν
ρας πάντα διηνυκέναι σφίσι καλῶς ἐξεγένετο, ὅτα
τε πρὸς βασιλέω; ἦν ἐντεταλμένα αὐτοῖς καὶ ὅτα
διανοίαις ιδίαι; οίκοθεν ξυνῆκαν αὐτοί. Καὶ ἵνα τὰ
πολλὰ παραδράμωμεν, Μαρίαν ἐκεῖθεν ἀνειληφότες τὴν τοῦ ῥηγὸς ἀδελφὴν ἐπανήκουσι νύμφην τῷ
βασιλεῖ κομίζοντες.
11. Cæterum Porphyrogenito et Strategopulo
in vincula conjectis, ut dictum est, viris bellicosissim
mis, qui magnis praeliis et imperatoris artibus Ture
cos abigebant, et Romanis fuibus facile arccbant (fnes autem Romani eo tempore erant loca orientalia
Maandro adjacedtia), impune jam et nullo prohibente omnia ultra Quvium hostes populabantur, et
ipsum fluvium cum multitudine innumerabili transgrediebantur. Qua necessitate compulsus imperator,
ex reliquis optimatibus Romanis delectu habito,
mittere aliquem ad periclitantes Asiæ provincias
et urbes tiendas instituit. Erat autem tum vir imperaudi arte et rei militaris scientia instructus,
Alexius Philanthropenus, dignitate pincerna, in ipso
juventutis Qore constitutus, qui occasionem ostentandæ præclaræ indolis suæ exspectabat. Ilunc
imperator, datis quot opus erat legionibus, in
Orientem ablegal: unaque cum co mittit Libadarium protovestiaritem, virum provectæ
tis, gnarum imperandi et profundo mentis sinn
velut fertilis sulci ubere fruentem 196 ut
hic lonicas urbes gubernaret; pincerna vero
ulteriores omnes. Exiguo igitur tempore Philanthropenus in bellis Turcicis magnus evasit, materiam nacta virtute ejus, veluti fomiteın flainmna vehemente. Erat enim et liberalissimus et
humanissimus erga inferiores, quo:l preclarum ducibus viaticum est ad victorias et triumphos.
Proinde ex animii sententia omnia il i succedebant,
neque quidquam eum frustrabatur. Cum autem
Turci illine a S: ythis fugarentur, hinc a pincerna
everterentur, necessario plerique finitimorum leniorem ingressi viam cum uxoribus et liberis ad
pincernam confugiebant, non tam hostem tergis in-
'
æla.
Γ. Ἐπεὶ δὲ τοῦ Πορφυρογεννήτου καὶ τοῦ Στρα
τηγοπούλου κρατηθέντων, ὡς εἴρηται, ἀνδρῶν τὰ
πολέμια μάλα κρατίστων καὶ μάχαις μεγάλαις καὶ
στρατηγικοῖς ἐμπειρίαις βάστα τους Τούρκους ένασυβούντων καὶ ἀποτρεπομένων ἐκ τῶν Ῥωμαϊκών
ὁρίων (ταῦτα δ᾽ ἦν τὰ πρὸς ἕω τότε του Μαιάνδρου
χωρία), κατά πολλὴν ἤδη τοῦ κωλύσοντος ἐρημίαν
τά τε ἐπέκεινα του Μαιάνδρου ληίζονται πάντα, δι
βαίνουσι δ᾽ ἔτι καὶ αὐτὸν ἥξη τὸν Μαίανδρον εἰς
πλῆθος ἀριθμὸν ὑπερβαῖνον οἱ πολέμιοι· δ δὴ καὶ
πρὸς ἀνάγκας ἄγει τὸν βασιλέα τοὺς λειπομένου;
ἀρίστους Ρωμαίων επισκεψάμενον ἐκλέξασθαί τε
καὶ πέμψαι τὸν βοηθήσοντα ταῖς παρὰ τὴν Ασίαν
κινδυνευούσαις Ῥωμαίων χώραις καὶ πόλεσιν. Ην
δὲ τότε στρατηγικὸς ἀνὴρ καὶ δεινὸς τὰ πολέ
μια Αλέξιο; ὁ Φιλανθρωπηνός, πιγκέρνης ἀξίωμα
ῶν, ἐν ταῖς ἀκμαῖς ἤδη τῆς νεότητος ἀνθῶν καὶ
καιρὸν περιμένων ἐπιδείξασθαι τὴν περὶ αὐτὸν
φιλοτιμίαν τῆς φύσεως. Τούτῳ ἐπόσα ἐχρῆν ὁ βασι
λεὺς στρατεύματα δοὺς ἐκπέμπει πρὸς ἐν συνεχε
πέμπει δ' ἐπὶ τούτῳ καὶ Λιβαδάριον τὴν πρωτοβεστιαρίτην, άνδρα γηραιόν καὶ στρατηγικών και βα
θείαν αύλακα φάναι, διὰ φρενός καρπούμενον,
ἵν' οὗτος μὲν διέπῃ τὰς περὶ τὴν Ἰωνίαν πόλεις
ὁ δὲ πιγκέρνης τὰς ἐπέκεινα πάσας. Εδοξε τοίνυν
ἐν ὀλίγῳ τῷ χρόνῳ μέγας γενέσθαι κατὰ τὰς μάχας
τῶν Τούρκων ὁ Φιλανθρωπηνός, καθάπερ ύλης επι
τυχούσα φλέξ ἰσχυρά. "Ην γὰρ καὶ φιλοδωρότατος σ
ἀνὴρ καὶ ἄλλως κοινωνικὸν τὸ ἦθος τοῖς ὑπ' αὐτὸν
· παρεχόμενος· 2 δὴ κράτιστον ἐφόδιον τοῖς στρατη
γοῦσιν εἰς νίκας καὶ τρόπαια. Ὅθεν καὶ ἔῤῥει εὐθύ
τοῦ σκοποῦ τὰ πάντα τῆς τύχης αὐτῷ· καὶ ἦν οὐδὲν
8 μή κατά βούλησιν ἀπαντῶν ἦν· ὥστε καὶ διαχ
μενοι μὲν ἐκεῖθεν παρὰ τῶν Σκυθῶν οἱ Τούρ
nota.
p
Variorum
Utinam Joannis Glycy's, qnem facundissimum
virum vocat Gregoras, superesset legationis istius
narratio. Ducang.
Pachymer. lib. is, cap. 5, 6. Illa porro Ricta
cabatur, quam Græci Xemen et Mariam vocarant,
Arthonis II, regis Armenise, soror, Leonis Η Gilia.
Vide stemma Filologorum. Ducisc.
Pachymer. lib. us, cap. 9. Deca. SG.
Æschyl. in Επτὰ ἐπὶ Θήτας. Κοιν.
Przerat Philanthropeus Asiz Minori, Lydize
et Celbiano usque add nare: libadarius vero pr
Vinc:is circa Neocastra. Pachourr. ibid. Drcass.
Pachymer. lib. ix, cap. 10, 14. Potang.
(Γ.) Ἐπεὶ δὲ τοῦ Πορφυρογενννήτου καὶ τοῦ Στρατηγοπούλου κρατηθέντων, ὡς εἴρηται, ἀνδρῶν τὰ πολέμια μάλα κρατίστων καὶ μάχαις μεγάλαις καὶ στρατηγικαῖς ἐμπειρίαις ῥᾷστα τοὺς Τούρκους ἀνασοβούντων καὶ ἀποτρεπομένων ἐκ τῶν Ῥωμαϊκῶν ὁρίων (ταῦτα δ’ ἦν τὰ πρὸς ἕω τότε τοῦ Μαιάνδρου χωρία), κατὰ πολλὴν ἤδη τοῦ κωλύσοντος ἐρημίαν τά τε ἐπέκεινα τοῦ Μαιάνδρου ληί̈ζονται πάντα, διαβαίνουσι δ’ ἔτι καὶ αὐτὸν ἤδη τὸν Μαίανδρον εἰς πλῆθος ἀριθμὸν ὑπερβαῖνον οἱ πολέμιοι· ὃ δὴ καὶ πρὸς ἀνάγκας ἄγει τὸν βασιλέα τοὺς λειπομένους ἀρίστους Ῥωμαίων ἐπισκεψάμενον ἐκλέξασθαί τε καὶ πέμψαι τὸν βοηθήσοντα ταῖς παρὰ τὴν Ἀσίαν κινδυνευούσαις Ῥωμαίων χώραις καὶ πόλεσιν. ἦν δὲ τότε στρατηγικὸς ἀνὴρ καὶ δεινὸς τὰ πολέμια Ἀλέξιος ὁ Φιλανθρωπηνὸς, πιγκέρνης ἀξίωμα ὢν, ἐν ταῖς ἀκμαῖς ἤδη τῆς νεότητος ἀνθῶν καὶ καιρὸν περιμένων ἐπιδείξασθαι τὴν περὶ αὐτὸν φιλοτιμίαν τῆς φύσεως. τούτῳ ὁπόσα ἐχρῆν ὁ βασιλεὺς στρατεύματα δοὺς ἐκπέμπει πρὸς ἕω.[A. M. 6701 AL 6536]
NICEPHORI GREGOBE
totam legationem confecerint, alterius legati Jean- πλους [P. 120] και κατάπλους τῶν νήσων καὶ τῶν
mis Glyceos facundissimi viri liber, in quo omnia
et singula enarrantur, pulcherrime et evidentissime
volenti cuique declarabit, præclaro sane stylo
scriptus et eruditorum hominum quorumlibet admiratione dignus. Mihi vero non propositum est
singulis immorari, qui multarum et variarum rerum
historiam scribere institui. Quare ad alia pergendum. Agis 195 digressi per itinera et mansiones
diurnas nescio quot ad eum locum pervenerunt,
in quo res domicilium habebat; ubi dies complares commorati ex sententia omnia confecerunt,
quæ ab imperatore in mandatis acceperant, et quæ
ipsi suople ingenio excogitarant. Ac ne sim verbosior, Maria regis sorore accepta redeunt, eamque
imperatori sponsam adducunt.
λιμένων καὶ ὅπως ἅπασαν ἐξετέλεσαν τὴν πρεσβείαν,
ἡ πάντα διεξιοῦσα καθέκαστα βίβλος δηλώσει τους
βουλομένοις κάλλιστα καὶ σαφέστατα, ἣν ἡ μεγίστη
γλώσσα θατέρου τῶν πρέσβεων, Ἰωάννου φημὶ τοῦ
Γλυκέος διέξεισι γενναιότατα καὶ ὡς ἂν πᾶς
τις θαυμάσειεν ἐλλόγιμος άνθρωπος. Εμε δ' οὐ
πρὸς ἀνάγκης ἐν τοῖς καθέκαστα ενδιατρίβειν, πραγμάτων πολλῶν καὶ ποικίλων Ιστορίαν προθεμέν
διεξιέναι, πρὸς τὰ ἑξῆς τρεπτέον τῆς ὑποθέσεως.
"Αραντες οὖν ἐξ Αἰγῶν ὁδοιπορίαις καὶ σταθμοῖς
ημερησίοις όσο:σδηποτοῦν ἤκουσιν ὅπη τὴν δίαιταν
ὁ τῆς ἐποιεῖτο. Ενθα δὲ πολλὰς διατετριφόσιν ἡμέν
ρας πάντα διηνυκέναι σφίσι καλῶς ἐξεγένετο, ὅτα
τε πρὸς βασιλέω; ἦν ἐντεταλμένα αὐτοῖς καὶ ὅτα
διανοίαις ιδίαι; οίκοθεν ξυνῆκαν αὐτοί. Καὶ ἵνα τὰ
πολλὰ παραδράμωμεν, Μαρίαν ἐκεῖθεν ἀνειληφότες τὴν τοῦ ῥηγὸς ἀδελφὴν ἐπανήκουσι νύμφην τῷ
βασιλεῖ κομίζοντες.
11. Cæterum Porphyrogenito et Strategopulo
in vincula conjectis, ut dictum est, viris bellicosissim
mis, qui magnis praeliis et imperatoris artibus Ture
cos abigebant, et Romanis fuibus facile arccbant (fnes autem Romani eo tempore erant loca orientalia
Maandro adjacedtia), impune jam et nullo prohibente omnia ultra Quvium hostes populabantur, et
ipsum fluvium cum multitudine innumerabili transgrediebantur. Qua necessitate compulsus imperator,
ex reliquis optimatibus Romanis delectu habito,
mittere aliquem ad periclitantes Asiæ provincias
et urbes tiendas instituit. Erat autem tum vir imperaudi arte et rei militaris scientia instructus,
Alexius Philanthropenus, dignitate pincerna, in ipso
juventutis Qore constitutus, qui occasionem ostentandæ præclaræ indolis suæ exspectabat. Ilunc
imperator, datis quot opus erat legionibus, in
Orientem ablegal: unaque cum co mittit Libadarium protovestiaritem, virum provectæ
tis, gnarum imperandi et profundo mentis sinn
velut fertilis sulci ubere fruentem 196 ut
hic lonicas urbes gubernaret; pincerna vero
ulteriores omnes. Exiguo igitur tempore Philanthropenus in bellis Turcicis magnus evasit, materiam nacta virtute ejus, veluti fomiteın flainmna vehemente. Erat enim et liberalissimus et
humanissimus erga inferiores, quo:l preclarum ducibus viaticum est ad victorias et triumphos.
Proinde ex animii sententia omnia il i succedebant,
neque quidquam eum frustrabatur. Cum autem
Turci illine a S: ythis fugarentur, hinc a pincerna
everterentur, necessario plerique finitimorum leniorem ingressi viam cum uxoribus et liberis ad
pincernam confugiebant, non tam hostem tergis in-
'
æla.
Γ. Ἐπεὶ δὲ τοῦ Πορφυρογεννήτου καὶ τοῦ Στρα
τηγοπούλου κρατηθέντων, ὡς εἴρηται, ἀνδρῶν τὰ
πολέμια μάλα κρατίστων καὶ μάχαις μεγάλαις καὶ
στρατηγικοῖς ἐμπειρίαις βάστα τους Τούρκους ένασυβούντων καὶ ἀποτρεπομένων ἐκ τῶν Ῥωμαϊκών
ὁρίων (ταῦτα δ᾽ ἦν τὰ πρὸς ἕω τότε του Μαιάνδρου
χωρία), κατά πολλὴν ἤδη τοῦ κωλύσοντος ἐρημίαν
τά τε ἐπέκεινα του Μαιάνδρου ληίζονται πάντα, δι
βαίνουσι δ᾽ ἔτι καὶ αὐτὸν ἥξη τὸν Μαίανδρον εἰς
πλῆθος ἀριθμὸν ὑπερβαῖνον οἱ πολέμιοι· δ δὴ καὶ
πρὸς ἀνάγκας ἄγει τὸν βασιλέα τοὺς λειπομένου;
ἀρίστους Ρωμαίων επισκεψάμενον ἐκλέξασθαί τε
καὶ πέμψαι τὸν βοηθήσοντα ταῖς παρὰ τὴν Ασίαν
κινδυνευούσαις Ῥωμαίων χώραις καὶ πόλεσιν. Ην
δὲ τότε στρατηγικὸς ἀνὴρ καὶ δεινὸς τὰ πολέ
μια Αλέξιο; ὁ Φιλανθρωπηνός, πιγκέρνης ἀξίωμα
ῶν, ἐν ταῖς ἀκμαῖς ἤδη τῆς νεότητος ἀνθῶν καὶ
καιρὸν περιμένων ἐπιδείξασθαι τὴν περὶ αὐτὸν
φιλοτιμίαν τῆς φύσεως. Τούτῳ ἐπόσα ἐχρῆν ὁ βασι
λεὺς στρατεύματα δοὺς ἐκπέμπει πρὸς ἐν συνεχε
πέμπει δ' ἐπὶ τούτῳ καὶ Λιβαδάριον τὴν πρωτοβεστιαρίτην, άνδρα γηραιόν καὶ στρατηγικών και βα
θείαν αύλακα φάναι, διὰ φρενός καρπούμενον,
ἵν' οὗτος μὲν διέπῃ τὰς περὶ τὴν Ἰωνίαν πόλεις
ὁ δὲ πιγκέρνης τὰς ἐπέκεινα πάσας. Εδοξε τοίνυν
ἐν ὀλίγῳ τῷ χρόνῳ μέγας γενέσθαι κατὰ τὰς μάχας
τῶν Τούρκων ὁ Φιλανθρωπηνός, καθάπερ ύλης επι
τυχούσα φλέξ ἰσχυρά. "Ην γὰρ καὶ φιλοδωρότατος σ
ἀνὴρ καὶ ἄλλως κοινωνικὸν τὸ ἦθος τοῖς ὑπ' αὐτὸν
· παρεχόμενος· 2 δὴ κράτιστον ἐφόδιον τοῖς στρατη
γοῦσιν εἰς νίκας καὶ τρόπαια. Ὅθεν καὶ ἔῤῥει εὐθύ
τοῦ σκοποῦ τὰ πάντα τῆς τύχης αὐτῷ· καὶ ἦν οὐδὲν
8 μή κατά βούλησιν ἀπαντῶν ἦν· ὥστε καὶ διαχ
μενοι μὲν ἐκεῖθεν παρὰ τῶν Σκυθῶν οἱ Τούρ
nota.
p
Variorum
Utinam Joannis Glycy's, qnem facundissimum
virum vocat Gregoras, superesset legationis istius
narratio. Ducang.
Pachymer. lib. is, cap. 5, 6. Illa porro Ricta
cabatur, quam Græci Xemen et Mariam vocarant,
Arthonis II, regis Armenise, soror, Leonis Η Gilia.
Vide stemma Filologorum. Ducisc.
Pachymer. lib. us, cap. 9. Deca. SG.
Æschyl. in Επτὰ ἐπὶ Θήτας. Κοιν.
Przerat Philanthropeus Asiz Minori, Lydize
et Celbiano usque add nare: libadarius vero pr
Vinc:is circa Neocastra. Pachourr. ibid. Drcass.
Pachymer. lib. ix, cap. 10, 14. Potang.
PG 148:353συνεκπέμπει δ’ ἐπὶ τούτῳ καὶ Λιβαδάριον τὸν πρωτοβεστιαρίτην, ἄνδρα γηραιὸν καὶ στρατηγικὸν καὶ βαθεῖαν αὔλακα, φάναι, διὰ φρενὸς καρπούμενον, ἵν’ οὗτος μὲν διέπῃ τὰς περὶ τὴν Ἰωνίαν πόλεις, ὁ δὲ πιγκέρνης τὰς ἐπέκεινα πάσας. ἔδοξε τοίνυν ἐν ὀλίγῳ τῷ χρόνῳ μέγας γενέσθαι κατὰ τὰς μάχας τῶν Τούρκων ὁ Φιλανθρωπηνὸς, καθάπερ ὕλης ἐπιτυχοῦσα φλὸξ ἰσχυρά. ἦν γὰρ καὶ φιλοδωρότατος ὁ ἀνὴρ καὶ ἄλλως κοινωνικὸν τὸ ἦθος τοῖς ὑπ’ αὐτὸν παρεχόμενος· ὃ δὴ κράτιστον ἐφόδιον τοῖς στρατηγοῦσιν εἰς νίκας καὶ τρόπαια. ὅθεν καὶ ἔῤῥει εὐθὺ τοῦ σκοποῦ τὰ πάντα τῆς τύχης αὐτῷ· καὶ ἦν οὐδὲν ὃ μὴ κατὰ βούλησιν ἀπαντῶν ἦν· ὥστε καὶ διωκόμενοι μὲν ἐκεῖθεν παρὰ τῶν Σκυθῶν οἱ Τοῦρκοι, ἀνατρεπόμενοι δ’ ἐντεῦθεν παρὰ τοῦ πιγκέρνη, τὴν κουφοτέραν ἐξ ἀνάγκης οἱ πλείους τῶν ὁμορούντων ἐβάδιζον καὶ ἅμα γυναιξί τε καὶ τέκνοις ηὐτομόλουν πρὸς τὸν πιγκέρνην, οὐ τοσοῦτον δεδιότες τοὺς κατὰ νώτων κειμένους ἐχθροὺς, ὅσον οἷά τισιν ἴϋγξιν ἑλκόμενοι ταῖς τοῦ πιγκέρνη δεξιώσεσι καὶ φιλοδωρίαις· ὡς ἐν βραχεῖ μεγάλην κἀκ τούτων γενέσθαι μοῖραν τῷ τούτου στρατῷ.353 (A. c. 1252 AD 1528) BYZANTINE HISTORIE LIB. VI. [IMP. ANDBONIC. SEN.] 354
et mu:rificentia quasi quibusdam illecebris tracti
ac deliniti; ut et horum magnus numerus ad
ilius exercitum accederet.
τούτων γενέσθαι μοίραν τῷ τούτου στρατῷ.
και ανατρεπόμενοι δ' ἐντεῦθεν [Ρ. 121] παρὰ τοῦ πιο haerentem metuentes, quam pincerum benignitate
γκέρνη, τὴν κουφοτέραν ἐξ ἀνάγκη: οἱ πλείους τῶν ὁμο
μούντων ἐξάδιξον καὶ ἅμα γυναιξί τε καὶ τέκνοις
ηυτομόλουν πρὸς τὸν πιγκέρνην, οὐ τοσοῦτον δεδιό
τες τοὺς κατὰ νώτων κειμένους εχθρούς, ὅσον οἷά τι πιν ξυγξιν ἑλκόμενοι ταῖς τοῦ πιγκέρνη δεξιώ
σεσι καὶ φιλοδωρίαις· ὡς ἐν βραχεῖ μεγάλην κακ
Δ'. Αλλ' ἐπειδὴ ἔδει ἀνακεκρᾶσθαι ταῖς λυπηροῖς
τῇ ἡδέα καὶ τρίτον πίθον ήκιστά φασιν Ελλήνων
παῖδες ἐν Διὸς είναι κακῶν ἀμιγῆ, Ἰλαρὰ μὲν
καὶ τούτῳ δείκνυσιν ἡ τύχη τὰ πρόθυρα καὶ πλήρη
χαρᾶς· μεστὸν δ' ὅλον τὸν οἶκον κακῶν ἀναῤῥήγνισι
κατ' αὐτοῦ. Ὁρῶντι γὰρ τῷ Λιβαδαρίῳ τὴν τύχην
ἐξ οὐρίας επομένην τοῖς τοῦ πιγκέρνη πράγμασι
δειλίας καὶ ὑποψίας υποτρέχουσι λογισμοί. Εδε
Και γάρ, μὴ φρονήσας ὑπὲρ τὸ μέτριον ὁ πιγκέρνης
κάπειτα τῷ καιρῷ καὶ τῇ τύχῃ συμμάχω χρησάμι- "
να; ἐς ἀποστασίαν καὶ τυραννίδα χωρήσῃ, καὶ
δυνεύσῃ πρώτος αὐτὸς ἀντιστράτηγος ὤν. Τὸ δ'
αὐτὸ καὶ πυλλοὶ τῶν ἐν τέλει ὑπεψιθύριζον· καὶ ἦν
τοῦτο βασκανία τις, ὡς εἰπεῖν, ἐν σπαργάνοις ἔτι
κειμένη καὶ γάλαξιν, ἢ ὥσπερ ἄνθραξ ἐν σποδιά
τὸ ζώπυρον κρύπτων. Ἀλλ᾿ οὐκ ἐλελήθει τοῦτο
τους Κρήτας οι πάντα ἦσαν αὐτοὶ τῷ πιγο
κέρνη, ἀφ' οὗ σὺν γυναιξὶ καὶ τέκνοις ἄραντες
ἐκ τῆς Κρήτης ηυτομόλησαν πρὸς αὐτόν. Τιμῆς τε
γὰρ ἀπέλαυον πάνυ πολλῆς παρ' αὐτοῦ καὶ τῶν
τον πλησιαζόντων ἦσαν οἱ πρῶτοι, οὐ μόνον αὐτῷ
περασπίζοντες, ἀλλ' ὥσπερ καὶ παραδυναστεύοντες.
δὴ πάντα πρὸς αλάστορα γνώμην αὐτοὺς ἐξοκείλει παρέπεισαν· καὶ οὐκ ἤθελον ἔτι μένειν ἐν τῷ
καθεστῶτι, ἀλλ' ὑπέρτερα πολλῷ τῆς ἑαυτῶν ἀξίας
καὶ τύχης εφρόνησαν. Στάδιον γάρ, ὡς εἰπεῖν, καθ
ορίται και βάσανος ἀκριβὴς ταῖς ἀνθρωπίναις ψυ
γεῖς, ἐπόσα κατά χρόνον εὐτυχήματα φύεται παρά
τοσοῦτον ἐς δάρεως ὄγκον ὑψοῦντα τους άφρονας,
παρόσον τοῖς εὖ φρονοῦσι βεβηκυίας γνώμης, βεβηκατα φέρει τρυγώντα πολλαχόθεν τὸν ἔπαινον. Ἐπει
γε μὲν ἠκηκόεισαν καὶ αὐτοὶ τὰ περὶ τοῦ πιγκέρνη
ψιθυριζόμενα, φόρτον εἰσάγουσι λογισμών χαλεπῶν
ἐ; τὴν καρδίαν τἀνδρός, οὐχ ὡς ἦν τὰ τοῦ πράγματος ἀπαγγέλλοντες, ἀλλ᾽ οἷον ἐκ μυίας δημιουργοῦντες ἐλέφαντα, καὶ ἐπὶ τούτοι; πείθειν ἐπιχειροῦσι τάχιστα πρὸς ἀποστασίαν χωρῆσαι, πρὶν πιο
θεῖν & πρὸ βραχέος οι δυστυχείς πεπόνθασιν ἄνδρες ἐκεῖνοι, τοὺς περὶ τὸν Στρατηγόπουλον λέγω καὶ τὸν
Πορφυρογέννητον.
IV. Sed cum tristia latis admiscenda essent, ar
tertium dolium Græci nullis malis mistum in Jovis
aula csse negeunt, letum quiden vestibulum el
amanitatis plenum huic fortuna estendit, sed domum totam refertam malis in eum effudit. Nam
cum ei Libadarius omnia prospere succedere viderel, tinere et suspicari aliquid capit. Verebatur
enim, ne prosperis fortuna falibus pincerna elatus defectionem et lyrannidem spectaret, 197 et
primus ipse velut zmulus potestatis plecteretur.
Idem multi etiam e proceribus susurrabant. Sed
invidia bac erat in cunis adbuc jaceus, latensque,
ut ita dicam, et quasi quidam fomes sub cineribus
iguem celans. Neque vero id l..tebat Cretenses, qui
apud pincernam primum gratia et auctoritatis
lɔcum obtinebant, ex quo cum uxoribus et liber's
ad eum e Creta se contulerant. Nain in magno honore apud illum erant, et principatum inter intimos habebant: nec in acie tantum illius latera
claudebant, sed et in potestatis quamdam communionem veniebant. Quæ res animos illorum depravarunt, et ut sorte, sua non contenti najora suo
capta suaque conditione concupiscerent, impulerunt. Etenim prosperis quandoque successibus,
veluti palastra quadam certeque examine, hominum animos explorari cernimus; quibus si sint
minime sani tantum insolentiæ cumulum addunt
secundæ res, quantaw et quam stabilem iisdem si
mani sint constantie et gravitatis laudem undecunque afferunt. Nam cum et ipsi ea quæ de pincerna murmurabantur accepissent, magnum onus
curarum molestissimorum ejas viri animo injiciunt,
rem non im uti erat renuntiando, sed quasi clephantum e musca faciendo, conanturque ei persuadere, ut primo quoque tempore deficiat, prinsquam cadem patiatur, quæ paulo ante miseri ili
Strategopolus et Porphyrogenitus experti fuissent.
Ε'. Ταῦτα πρὸς ταραχὴν ἐξιστῶσι τὸν ἄνδρα καὶ
ὥσπερ εἰς μεταίχμιον φέρουσι λογισμῶν ἀμφιβό.
έων, ἑκατέρωθεν ἄλλα ἐπ' ἄλλοις συχνὰ ἐπαντλούντων
τὰ τοῦ τοιούδε κλύδωνος κύματα. [1.122] Καὶ πρὶν διὰ
θατέρου βουλεύματος ἰἶναι αὐτὸν, θάτερον ἀντιπῄει
καὶ σύγχυσις τις ἅμα κατὰ τὸ συνεχὲς καὶ κυκεών
Εγείρ:το λογισμών ἀνομοίων. Οἱ; γάρ ἐστι συνειΕίναι αφαλείςί σφισιν αὐτοῖς ἐφ' ὅτι δήποτε πράγ
V. Ilis ille commovetur, 198 in metio veluti co::-
dictu incertarum deliberationum constitutus, ct istius
quasi procella alternis fuctibus oppressus. Itaque
unum consilium ingresso alterum statim subit; ac
in ejus animo diversarum cogitationum confusa quædam pugna tumultuosusque æstus excitatur. Nam qu¡
delictorum quacunquc in re sibi conscii sunt, iis si, ut
par est, aliquid imminet mali, præsclis imminet et
Variorum nols.
Alter codes per;:eram habebat, πόλον ἐκ
Δι... f guentum exstat in Homeri laude. WoLFIES.
1.0) Scribit Pachymer, lib. ix, cap. 8, extr.
italos e Creta insula Latinis, seu Venet's, illis
imperantibus, propter iuorum untolerandam dominationem, patria relicta, ad imperatorem transiisse:
et ab eo lucis suae ditionis ac pensionibus donatos
li lam Romanis seu Græcis, in bellis operam præestitisse. Vide Gloss, med. Gracil, in v. HapoXDI.
LUCANG.
Chapter VIIICaput VIII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ἔαρος οὖν ἐπιστάντος ἄπεισιν ὁ βασιλεὺς μετὰ τῆς δεσποίνης ὁμοῦ καὶ τῆς θυγατρὸς ἐς Θεσσαλονίκην ἐπαγόμενος καὶ τὸν Πορφυρογέννητον δέσμιον, δέει τοῦ μὴ διαδρᾶναι συνεργίαις μητρικαῖς. οὐ γὰρ διέλιπεν ἡ μήτηρ Θεοδώρα ἡ δέσποινα διηνεκῶς ὑπὲρ τοῦ παιδὸς ἀσχάλλουσα καὶ ζητοῦσα τὴν λύσιν αὐτοῦ. (Δ.) Ἥκει δ’ ἐκεῖθεν καὶ ὁ Κράλης φέρων ὁμήρους τοὺς κατὰ γένος προὔχοντας υἱέας τῶν Τριβαλλῶν, φέρων δ’ ὁμοῦ καὶ τὴν ἀδελφὴν τοῦ Σφενδοσθλάβου πρὸς πίστωσιν τῶν σπονδῶν. ᾗ δὴ καὶ μικρὸν ὕστερον πρὸς τὴν Κωνσταντινούπολιν κομιζομένῃ μίγνυται σαρκικῶς Μιχαὴλ ὁ Κουτρούλης, ὃς τοῦ βασιλέως γενόμενος ἐπ’ ἀδελφῇ γαμβρὸς νῦν διετέλει χηρείαν ἄγων θανούσης ἐκείνης. μίγνυται μὲν οὖν τῇ ῥηθείσῃ λάθρα τὸ πρῶτον, ἔπειτα καὶ σύζυγον ἄγεται νόμιμον ἐς τοὐμφανές. καὶ ἵνα τἀν μέσῳ συντέμω, στεῤῥὰς καὶ μάλα βεβαίας ὁ Κράλης τὰς σπονδὰς ποιησάμενος καὶ οἷαι κατὰ γνώμην ἦσαν τοῦ βασιλέως, ἐπάνεισι τὴν Σιμωνίδα λαβὼν βρέφος οὖσαν τεσσαρακοντούτης τυγχάνων αὐτὸς καὶ τοῦ βασιλέως καὶ πενθεροῦ καθ’ ἡλικίαν προήκων πέντε ἔτεσιν ἔγγιστα. ι.[A. c. 1282 AD 13528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VI. [MP. ANDRONIC. SEN ]
πρότερον σχήμα. Εἶτα τῆς τῶν Τριβαλλῶν Ἐκκλη- dostllari sive Wenceslawi sororem sibi juxerat,
σίας ἀνθισταμένης ἐπιπολὺ πρὸς τὸ παράνομον, uxorem tertiam. Atque ex nulla harum trium uxaἐκπέμπει καὶ ταύτην μετὰ πολὺν τον χρόνον. "Αγε- rum literos susceperat. Sed cum et hujus amor
καὶ δὲ τὴν ἀδελφὴν τοῦ τῆς Βουλγαρίας άρχοντος refrixisset, illustriorem affinitatem quærebat.
Σφενδοσθλάδου σύζυγον τρίτην αὐτήν. Ἐπαιδοποίησε δὲ μετ' οὐδεμιᾶς τῶν τριῶν. Ηδη δὲ καὶ
ταύτην ἀποστέρξας εὐγενεστέραν ἐζήτει συγγένειαν.
Γ. Ἐπεὶ δ᾽ ἡ μὲν Εὐδοκία τὴν ἐκείνου συνοίκτ
σιν ὅλεις προθέσεσι τῆς ψυχῆς ἀπηρνεῖτο, ὁ δ'
ἐκεῖθεν εμβριθῶς ἐπέκειτο ζητῶν οὐ μικράς προσ
τιθεὶς καὶ τὰς ἀπειλάς, ἀναγκασθεὶς ὁ βασιλεὺς
μηνύει τῷ Κράλῃ περὶ τῆς ἑαυτοῦ θυγατρός Σ.-
Κυνίδας, πέμπτον τῆς ἡλικίας ἀγούσης Στης
ἶν᾿ ὑπ' ἐκείνῳ λαβόντι τρέφοιτο, μέχρις ὃν ἐς τὴν
νομιζόμενον ἔλθῃ τοῦ γάμου χρόνον κάπειτα εἴη
σύζυγος αὐτῷ τοῦ λοιποῦ. Επρο; οὖν ἐπιστάντις
ἔπεισιν ὁ βασιλεὺς μετὰ τῆς δεσποίνης ὁμοῦ καὶ
τῆς θυγατρὸς ἐς Θεσσαλονίκην, επαγόμενος καὶ τὸν
Πορφυρογέννη τον δέσμιον, δέει τοῦ μὴ διαδράνει
συνεργίαις μητρικαίς. Οὐ γὰρ διέλιπεν ἡ μήτηρ
ἀσχάλλουσα καὶ ζητοῦσα τὴν λύσιν αὐτοῦ.
1. Enimvero cum Endocia matrimonium illud
toto animo aversaretur, ille vero petitionem veheinenter urgeret non parvis minis additis: coactus
imperator illi de Simonide fil a sua significat, quintuni jam annum agente, ut ab illo domi accepta
aleretur, donec ad nubilem ætatem perveniret, ac
deinde conjux esset. Appetente igitur vere, imperator cum imperatrice et cum filia Thessalonicam
proficiscitur, in vinculis etiam Porphyrogenitum
adducens, veritus ne maris opera claberetur. Nam
mater Theodora imperatrix non desinebat quotidie
ob filium quiritari et liberationem ejus flagitare.
Θεωδώρα ή δέσποινα διηνεκῶς ὑπὲρ τοῦ παιδὸς
IV. Eodem 204 et Crales venit, olisides adducens secum principum Triballorum filios, item
Splendosthlavi sororem ad pacem confirmandam.
Cum qua non multo post quam in urbem perducta
erat, furtim consuerit Michel Cutrules, qui uxorem duxerat sororem imperatoris, eaque mortua
viduus tunc erat. Cum ea, inquam, iste consuevit
principio clain, deinde eamdem palam uxorem duxit. Et ut rem in pauca conferam, Crǝles fœdere
suncito et prole ita ut imperator volebat Grmala
domium discedit, secumque Simoaidem infantulama
aliucit, ipse quadragenarius, et surero quinque
circiter annos natu major.
Δ'. Εκει δ' ἐκεῖθεν καὶ ὁ Κράλης φέρων ἐμήρου;
τοὺς κατὰ γένος προύχοντας υἱέας τῶν Τριβαλλών,
φέρων δ' ὁμοῦ καὶ τὴν ἀδελφὴν τοῦ Σφενδοσλάβου
πρὸς πίστωσιν τῶν σπουδῶν. "Η δὴ καὶ μικρὰν
ύπερον πρὸς τὴν Κωνσταντινούπολιν κομιζομένῃ
μίγνυτα: σαρκικῶς Μιχαὴλ ὁ Κουτρούλης δ;
τοῦ βασιλέως γενόμενος ἐπ' ἀδελφῇ γαμβρός νῦν
διετέλει χηρείαν ἄγων θανούσης ἐκείνης. Μίγνυται
μὲν οὖν τῇ ψηθείσῃ λάθρα τὸ πρῶτον, ἔπειτα και
σύζυγον ἄγεται νόμιμον ἐς τοὐμφανέ;. Καὶ ἵνα τάν (
μέσῳ συντέμω, στερρὰς καὶ μάλα βεβαίας ὁ Κρά
λης τάς σπονδάς ποιησάμενος καὶ οἶαι κατά γνώμην
ἦσαν τοῦ βασιλέως, επάνεισι τὴν Σιμωνίδα λαβὼν
βρέφος οὖσαν τεσσαρακοντούτης τυγχάνων αὐτὸς καὶ τοῦ βασιλέω; καὶ πενθεροῦ καθ᾽ ἡλικία, προήκων
πέντε ἔτεσιν ἔγγιστα.
CAPUT X.
Alani a Scythis subacti legatos mittunt ad imperatorem. Eorum postulata et promissa. Andronicus Romanis
diffisus; ad auxilia externa se convertit: quanto rei Romana damno. Alani cum uxoribus et liberis
admissi. Acerbis exactionibus occasionem prabent. In Astum transeunt Michaelis imperatoris ductu.
Circa Magnesiam castrametantur. Turci eos ous round. Inordmulos adoriuntur. In fugam vertunt. Iuperator recipit se in urbem Magnesiam. Alani Christianorum agros populantur. Turci usque ad orum
Lesbi progrediuntur.
1. Sequente anuo aliqui Massagetæ ex iis qui nltra Istrum habitant (Alani vulgo dicuntur) clandestinamı legationem ad imperatorem cum in Urbem
rediret mittunt: qui cum jam indë ant quitus
Christiani essent, postea a Scythis per vim subacti,
[P. 126] Δ'. Κατὰ δὲ τὸ ἐπιὸν ἔτος ἐς τὴν
βασιλεύουσαν επανήκοντι τῷ βασιλεῖ πέμπουσί τινες
τῶν ὑπὲρ τὸν Ιστρον Μασσαγετῶν λαθραίων προ
σβείαν· ᾿Αλανοὺς ἡ κοινὴ τούτους καλεῖ διάλεκτο;"
οἱ δὴ καὶ Χριστιανοί τυγχάνοντες ἄνωθεν, ἔπειτα τῇ
βιαία χειρὶ τῶν Σκυθῶν ὑπαχθέντες σώματι μὲν corporibus inviti serviebant: animis vero deside -
Variorum nola.
Sic eum appellasse Graecos existimo, que
none Wenceslaum dicunt. Wolfius. Σφενδιοθλάδου. Qui faciyueri wun semel dicitur σφεν
δοθλάδος, guam v. cem Latini per Wenceslaus vulgo
eferual. Vide stemma regum Bulgaria. DUCANG.
Pachymeres lib. ui, cap. 5ι, Ην οὖν πάνυ
ἀστεῖον τὸ θυγάτριον, οὔπω τὸν ἔκτον παραλλάττον
szutów. Anno proxime insecuto (qui fuit ammus
Christi 1199) eamdem Possimus actentem facit.
Βοινικ.
Michaelis Angeli Thessalonicensis imperatoris ex Theodora l'etralipha filius. Vide stemmala
PATROL. GR. CXLVIII
Palæologorum et Angelorum. DUCANG.
Fossinus ea: Simonidis profectionem confert in annum Chr. 1299, quo anno imperator Audronicus erat jam ipse quadragenarius. Itaque si,
nt Gregoras ait, Crales gener socero Andronico
quinque fere annis natu major fuit, oportet Cralem
co tempore annum ætatis fere quadragesimum
quintum attigisse. Minus bene itaque et a Gregora
quadragenarius, et a Possino prope quinquagen:-
rius tum fuisse dicitur. BOIVIN.
Pachyacr. ib. s, cap. 16, 18, 19, 20, 22.
LUCANG.
Κατὰ δὲ τὸ ἐπιὸν ἔτος ἐς τὴν βασιλεύουσαν ἐπανήκοντι τῷ βασιλεῖ πέμπουσί τινες τῶν ὑπὲρ τὸν Ἴστρον Μασσαγετῶν λαθραίαν πρεσβείαν· Ἀλανοὺς ἡ κοινὴ τούτους καλεῖ διάλεκτος· οἳ δὴ καὶ Χριστιανοὶ τυγχάνοντες ἄνωθεν ἔπειτα τῇ βιαίᾳ χειρὶ τῶν Σκυθῶν ὑπαχθέντες σώμασι μὲν ἐδούλευσαν ἄκοντες, τὴν δὲ γνώμην αὐτονομίας ἀεὶ κατεβίβρωσκεν ἔφεσις καὶ τῶν ἀσεβῶν ἀλλοτρίωσις. πέμπουσιν οὖν χῶρον ἀρκοῦντα ζητοῦντες εἰς οἴκησιν ὑπὲρ τὰς δέκα χιλιάδας αὐτῶν βουλομένων ἐλθεῖν πανοικὶ, εἴ γε βουλομένῳ εἴη καὶ βασιλεῖ, καὶ ἅμα συμμαχήσειν ὑπισχνούμενοι κατὰ τῶν Τούρκων ὅλαις χερσὶ, κραταιωθέντων ἤδη καὶ κατατρεχόντων ἀδεῶς καὶ πορθούντων ὅλην τὴν τῶν Ῥωμαίων Ἀσίαν. τῷ μὲν οὖν βασιλεῖ παρὰ τοσοῦτον ἐφάνη τὰ τῆς πρεσβείας καθ’ ἡδονὴν, παρόσον ἂν εἰ θεόθεν ἐτύγχανε κατιοῦσα καὶ τὰ κατὰ πάσης Ἀσίας μνηστευομένη τρόπαια. μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Φιλανθρωπηνοῦ συμβᾶσαν ἐκείνην σύγχυσιν πάντας ἔλεγεν ὑποπτεύειν Ῥωμαίους καὶ μηδένα νομίζειν ὀρθὴν πρὸς αὐτὸν διασώζειν ὑπόληψιν· διὸ καὶ συμμαχίας ὑπερορίους ὠνειροπόλει νυκτὸς καὶ ἡμέρας, ὡς μὴ ὤφελεν.[A. c. 1282 AD 13528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VI. [MP. ANDRONIC. SEN ]
πρότερον σχήμα. Εἶτα τῆς τῶν Τριβαλλῶν Ἐκκλη- dostllari sive Wenceslawi sororem sibi juxerat,
σίας ἀνθισταμένης ἐπιπολὺ πρὸς τὸ παράνομον, uxorem tertiam. Atque ex nulla harum trium uxaἐκπέμπει καὶ ταύτην μετὰ πολὺν τον χρόνον. "Αγε- rum literos susceperat. Sed cum et hujus amor
καὶ δὲ τὴν ἀδελφὴν τοῦ τῆς Βουλγαρίας άρχοντος refrixisset, illustriorem affinitatem quærebat.
Σφενδοσθλάδου σύζυγον τρίτην αὐτήν. Ἐπαιδοποίησε δὲ μετ' οὐδεμιᾶς τῶν τριῶν. Ηδη δὲ καὶ
ταύτην ἀποστέρξας εὐγενεστέραν ἐζήτει συγγένειαν.
Γ. Ἐπεὶ δ᾽ ἡ μὲν Εὐδοκία τὴν ἐκείνου συνοίκτ
σιν ὅλεις προθέσεσι τῆς ψυχῆς ἀπηρνεῖτο, ὁ δ'
ἐκεῖθεν εμβριθῶς ἐπέκειτο ζητῶν οὐ μικράς προσ
τιθεὶς καὶ τὰς ἀπειλάς, ἀναγκασθεὶς ὁ βασιλεὺς
μηνύει τῷ Κράλῃ περὶ τῆς ἑαυτοῦ θυγατρός Σ.-
Κυνίδας, πέμπτον τῆς ἡλικίας ἀγούσης Στης
ἶν᾿ ὑπ' ἐκείνῳ λαβόντι τρέφοιτο, μέχρις ὃν ἐς τὴν
νομιζόμενον ἔλθῃ τοῦ γάμου χρόνον κάπειτα εἴη
σύζυγος αὐτῷ τοῦ λοιποῦ. Επρο; οὖν ἐπιστάντις
ἔπεισιν ὁ βασιλεὺς μετὰ τῆς δεσποίνης ὁμοῦ καὶ
τῆς θυγατρὸς ἐς Θεσσαλονίκην, επαγόμενος καὶ τὸν
Πορφυρογέννη τον δέσμιον, δέει τοῦ μὴ διαδράνει
συνεργίαις μητρικαίς. Οὐ γὰρ διέλιπεν ἡ μήτηρ
ἀσχάλλουσα καὶ ζητοῦσα τὴν λύσιν αὐτοῦ.
1. Enimvero cum Endocia matrimonium illud
toto animo aversaretur, ille vero petitionem veheinenter urgeret non parvis minis additis: coactus
imperator illi de Simonide fil a sua significat, quintuni jam annum agente, ut ab illo domi accepta
aleretur, donec ad nubilem ætatem perveniret, ac
deinde conjux esset. Appetente igitur vere, imperator cum imperatrice et cum filia Thessalonicam
proficiscitur, in vinculis etiam Porphyrogenitum
adducens, veritus ne maris opera claberetur. Nam
mater Theodora imperatrix non desinebat quotidie
ob filium quiritari et liberationem ejus flagitare.
Θεωδώρα ή δέσποινα διηνεκῶς ὑπὲρ τοῦ παιδὸς
IV. Eodem 204 et Crales venit, olisides adducens secum principum Triballorum filios, item
Splendosthlavi sororem ad pacem confirmandam.
Cum qua non multo post quam in urbem perducta
erat, furtim consuerit Michel Cutrules, qui uxorem duxerat sororem imperatoris, eaque mortua
viduus tunc erat. Cum ea, inquam, iste consuevit
principio clain, deinde eamdem palam uxorem duxit. Et ut rem in pauca conferam, Crǝles fœdere
suncito et prole ita ut imperator volebat Grmala
domium discedit, secumque Simoaidem infantulama
aliucit, ipse quadragenarius, et surero quinque
circiter annos natu major.
Δ'. Εκει δ' ἐκεῖθεν καὶ ὁ Κράλης φέρων ἐμήρου;
τοὺς κατὰ γένος προύχοντας υἱέας τῶν Τριβαλλών,
φέρων δ' ὁμοῦ καὶ τὴν ἀδελφὴν τοῦ Σφενδοσλάβου
πρὸς πίστωσιν τῶν σπουδῶν. "Η δὴ καὶ μικρὰν
ύπερον πρὸς τὴν Κωνσταντινούπολιν κομιζομένῃ
μίγνυτα: σαρκικῶς Μιχαὴλ ὁ Κουτρούλης δ;
τοῦ βασιλέως γενόμενος ἐπ' ἀδελφῇ γαμβρός νῦν
διετέλει χηρείαν ἄγων θανούσης ἐκείνης. Μίγνυται
μὲν οὖν τῇ ψηθείσῃ λάθρα τὸ πρῶτον, ἔπειτα και
σύζυγον ἄγεται νόμιμον ἐς τοὐμφανέ;. Καὶ ἵνα τάν (
μέσῳ συντέμω, στερρὰς καὶ μάλα βεβαίας ὁ Κρά
λης τάς σπονδάς ποιησάμενος καὶ οἶαι κατά γνώμην
ἦσαν τοῦ βασιλέως, επάνεισι τὴν Σιμωνίδα λαβὼν
βρέφος οὖσαν τεσσαρακοντούτης τυγχάνων αὐτὸς καὶ τοῦ βασιλέω; καὶ πενθεροῦ καθ᾽ ἡλικία, προήκων
πέντε ἔτεσιν ἔγγιστα.
CAPUT X.
Alani a Scythis subacti legatos mittunt ad imperatorem. Eorum postulata et promissa. Andronicus Romanis
diffisus; ad auxilia externa se convertit: quanto rei Romana damno. Alani cum uxoribus et liberis
admissi. Acerbis exactionibus occasionem prabent. In Astum transeunt Michaelis imperatoris ductu.
Circa Magnesiam castrametantur. Turci eos ous round. Inordmulos adoriuntur. In fugam vertunt. Iuperator recipit se in urbem Magnesiam. Alani Christianorum agros populantur. Turci usque ad orum
Lesbi progrediuntur.
1. Sequente anuo aliqui Massagetæ ex iis qui nltra Istrum habitant (Alani vulgo dicuntur) clandestinamı legationem ad imperatorem cum in Urbem
rediret mittunt: qui cum jam indë ant quitus
Christiani essent, postea a Scythis per vim subacti,
[P. 126] Δ'. Κατὰ δὲ τὸ ἐπιὸν ἔτος ἐς τὴν
βασιλεύουσαν επανήκοντι τῷ βασιλεῖ πέμπουσί τινες
τῶν ὑπὲρ τὸν Ιστρον Μασσαγετῶν λαθραίων προ
σβείαν· ᾿Αλανοὺς ἡ κοινὴ τούτους καλεῖ διάλεκτο;"
οἱ δὴ καὶ Χριστιανοί τυγχάνοντες ἄνωθεν, ἔπειτα τῇ
βιαία χειρὶ τῶν Σκυθῶν ὑπαχθέντες σώματι μὲν corporibus inviti serviebant: animis vero deside -
Variorum nola.
Sic eum appellasse Graecos existimo, que
none Wenceslaum dicunt. Wolfius. Σφενδιοθλάδου. Qui faciyueri wun semel dicitur σφεν
δοθλάδος, guam v. cem Latini per Wenceslaus vulgo
eferual. Vide stemma regum Bulgaria. DUCANG.
Pachymeres lib. ui, cap. 5ι, Ην οὖν πάνυ
ἀστεῖον τὸ θυγάτριον, οὔπω τὸν ἔκτον παραλλάττον
szutów. Anno proxime insecuto (qui fuit ammus
Christi 1199) eamdem Possimus actentem facit.
Βοινικ.
Michaelis Angeli Thessalonicensis imperatoris ex Theodora l'etralipha filius. Vide stemmala
PATROL. GR. CXLVIII
Palæologorum et Angelorum. DUCANG.
Fossinus ea: Simonidis profectionem confert in annum Chr. 1299, quo anno imperator Audronicus erat jam ipse quadragenarius. Itaque si,
nt Gregoras ait, Crales gener socero Andronico
quinque fere annis natu major fuit, oportet Cralem
co tempore annum ætatis fere quadragesimum
quintum attigisse. Minus bene itaque et a Gregora
quadragenarius, et a Possino prope quinquagen:-
rius tum fuisse dicitur. BOIVIN.
Pachyacr. ib. s, cap. 16, 18, 19, 20, 22.
LUCANG.
ἀποδοκιμαζομένων γὰρ ἁπάντων Ῥωμαίων, τὰ Ῥωμαίων ἐνόσησε πράγματα καὶ πρὸς ἐσχατιὰς κατηνέχθη κινδύνων, ὡς ἔμπροσθεν δηλωθήσεται. (Β.) Τῆς μέντοι πρεσβείας οὕτως ἀσμένως δεχθείσης ἥκουσιν οἱ Μασσαγέται τέκνοις ἅμα καὶ γυναιξὶ χιλιάδες ὑπὲρ τὰς δέκα. ἐπεὶ δὲ ἔδει χρήματα καὶ ἵππους καὶ ὅπλα τούτοις διδόναι, τὰ μὲν ἐκ τοῦ βασιλικοῦ πρυτανείου ἐδίδοντο, τὰ δ’ ἐκ τῶν στρατιωτικῶν, τὰ δ’ ἐκ τῶν κοινῶν καὶ ἰδιωτικῶν. ἐντεῦθεν συχνοὶ καὶ ἄλλος ἐπ’ ἄλλῳ ἐξῄεσαν οἱ τὰς χώρας ἀργυρολογοῦντες· ηὖξον οἱ φορολόγοι τὰ τέλη· πᾶν ὅπλον καὶ πᾶς ἵππος ἠθροίζετο· ἠρευνῶντο κῶμαι, πόλεις, οἰκίαι τῶν μεγιστάνων, οἰκίαι τῶν ἐν στρατείαις κατειλεγμένων, ἀσκητήρια, δῆμοι, θέατρα, ἀγοραὶ, καὶ πάντες ἐδίδουν ἵππους καὶ χρήματα, ἄκοντές τε καὶ ὀλοφυρόμενοι, οὐκ εὐχὰς καὶ λόγους εὐφήμους, ἀλλὰ δάκρυα καὶ ἀρὰς παραπομποὺς ἐφοδίους τῷ νέῳ στρατῷ συνεκπέμποντες. ἐπεὶ δὲ καὶ ἐς Ἀσίαν διαβαίνουσιν ἐξ Εὐρώπης ἅμα τῷ βασιλεῖ Μιχαὴλ, αὐτοὶ μὲν στρατοπεδεύουσι περὶ Μαγνησίαν·[A. c. 1282 AD 13528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VI. [MP. ANDRONIC. SEN ]
πρότερον σχήμα. Εἶτα τῆς τῶν Τριβαλλῶν Ἐκκλη- dostllari sive Wenceslawi sororem sibi juxerat,
σίας ἀνθισταμένης ἐπιπολὺ πρὸς τὸ παράνομον, uxorem tertiam. Atque ex nulla harum trium uxaἐκπέμπει καὶ ταύτην μετὰ πολὺν τον χρόνον. "Αγε- rum literos susceperat. Sed cum et hujus amor
καὶ δὲ τὴν ἀδελφὴν τοῦ τῆς Βουλγαρίας άρχοντος refrixisset, illustriorem affinitatem quærebat.
Σφενδοσθλάδου σύζυγον τρίτην αὐτήν. Ἐπαιδοποίησε δὲ μετ' οὐδεμιᾶς τῶν τριῶν. Ηδη δὲ καὶ
ταύτην ἀποστέρξας εὐγενεστέραν ἐζήτει συγγένειαν.
Γ. Ἐπεὶ δ᾽ ἡ μὲν Εὐδοκία τὴν ἐκείνου συνοίκτ
σιν ὅλεις προθέσεσι τῆς ψυχῆς ἀπηρνεῖτο, ὁ δ'
ἐκεῖθεν εμβριθῶς ἐπέκειτο ζητῶν οὐ μικράς προσ
τιθεὶς καὶ τὰς ἀπειλάς, ἀναγκασθεὶς ὁ βασιλεὺς
μηνύει τῷ Κράλῃ περὶ τῆς ἑαυτοῦ θυγατρός Σ.-
Κυνίδας, πέμπτον τῆς ἡλικίας ἀγούσης Στης
ἶν᾿ ὑπ' ἐκείνῳ λαβόντι τρέφοιτο, μέχρις ὃν ἐς τὴν
νομιζόμενον ἔλθῃ τοῦ γάμου χρόνον κάπειτα εἴη
σύζυγος αὐτῷ τοῦ λοιποῦ. Επρο; οὖν ἐπιστάντις
ἔπεισιν ὁ βασιλεὺς μετὰ τῆς δεσποίνης ὁμοῦ καὶ
τῆς θυγατρὸς ἐς Θεσσαλονίκην, επαγόμενος καὶ τὸν
Πορφυρογέννη τον δέσμιον, δέει τοῦ μὴ διαδράνει
συνεργίαις μητρικαίς. Οὐ γὰρ διέλιπεν ἡ μήτηρ
ἀσχάλλουσα καὶ ζητοῦσα τὴν λύσιν αὐτοῦ.
1. Enimvero cum Endocia matrimonium illud
toto animo aversaretur, ille vero petitionem veheinenter urgeret non parvis minis additis: coactus
imperator illi de Simonide fil a sua significat, quintuni jam annum agente, ut ab illo domi accepta
aleretur, donec ad nubilem ætatem perveniret, ac
deinde conjux esset. Appetente igitur vere, imperator cum imperatrice et cum filia Thessalonicam
proficiscitur, in vinculis etiam Porphyrogenitum
adducens, veritus ne maris opera claberetur. Nam
mater Theodora imperatrix non desinebat quotidie
ob filium quiritari et liberationem ejus flagitare.
Θεωδώρα ή δέσποινα διηνεκῶς ὑπὲρ τοῦ παιδὸς
IV. Eodem 204 et Crales venit, olisides adducens secum principum Triballorum filios, item
Splendosthlavi sororem ad pacem confirmandam.
Cum qua non multo post quam in urbem perducta
erat, furtim consuerit Michel Cutrules, qui uxorem duxerat sororem imperatoris, eaque mortua
viduus tunc erat. Cum ea, inquam, iste consuevit
principio clain, deinde eamdem palam uxorem duxit. Et ut rem in pauca conferam, Crǝles fœdere
suncito et prole ita ut imperator volebat Grmala
domium discedit, secumque Simoaidem infantulama
aliucit, ipse quadragenarius, et surero quinque
circiter annos natu major.
Δ'. Εκει δ' ἐκεῖθεν καὶ ὁ Κράλης φέρων ἐμήρου;
τοὺς κατὰ γένος προύχοντας υἱέας τῶν Τριβαλλών,
φέρων δ' ὁμοῦ καὶ τὴν ἀδελφὴν τοῦ Σφενδοσλάβου
πρὸς πίστωσιν τῶν σπουδῶν. "Η δὴ καὶ μικρὰν
ύπερον πρὸς τὴν Κωνσταντινούπολιν κομιζομένῃ
μίγνυτα: σαρκικῶς Μιχαὴλ ὁ Κουτρούλης δ;
τοῦ βασιλέως γενόμενος ἐπ' ἀδελφῇ γαμβρός νῦν
διετέλει χηρείαν ἄγων θανούσης ἐκείνης. Μίγνυται
μὲν οὖν τῇ ψηθείσῃ λάθρα τὸ πρῶτον, ἔπειτα και
σύζυγον ἄγεται νόμιμον ἐς τοὐμφανέ;. Καὶ ἵνα τάν (
μέσῳ συντέμω, στερρὰς καὶ μάλα βεβαίας ὁ Κρά
λης τάς σπονδάς ποιησάμενος καὶ οἶαι κατά γνώμην
ἦσαν τοῦ βασιλέως, επάνεισι τὴν Σιμωνίδα λαβὼν
βρέφος οὖσαν τεσσαρακοντούτης τυγχάνων αὐτὸς καὶ τοῦ βασιλέω; καὶ πενθεροῦ καθ᾽ ἡλικία, προήκων
πέντε ἔτεσιν ἔγγιστα.
CAPUT X.
Alani a Scythis subacti legatos mittunt ad imperatorem. Eorum postulata et promissa. Andronicus Romanis
diffisus; ad auxilia externa se convertit: quanto rei Romana damno. Alani cum uxoribus et liberis
admissi. Acerbis exactionibus occasionem prabent. In Astum transeunt Michaelis imperatoris ductu.
Circa Magnesiam castrametantur. Turci eos ous round. Inordmulos adoriuntur. In fugam vertunt. Iuperator recipit se in urbem Magnesiam. Alani Christianorum agros populantur. Turci usque ad orum
Lesbi progrediuntur.
1. Sequente anuo aliqui Massagetæ ex iis qui nltra Istrum habitant (Alani vulgo dicuntur) clandestinamı legationem ad imperatorem cum in Urbem
rediret mittunt: qui cum jam indë ant quitus
Christiani essent, postea a Scythis per vim subacti,
[P. 126] Δ'. Κατὰ δὲ τὸ ἐπιὸν ἔτος ἐς τὴν
βασιλεύουσαν επανήκοντι τῷ βασιλεῖ πέμπουσί τινες
τῶν ὑπὲρ τὸν Ιστρον Μασσαγετῶν λαθραίων προ
σβείαν· ᾿Αλανοὺς ἡ κοινὴ τούτους καλεῖ διάλεκτο;"
οἱ δὴ καὶ Χριστιανοί τυγχάνοντες ἄνωθεν, ἔπειτα τῇ
βιαία χειρὶ τῶν Σκυθῶν ὑπαχθέντες σώματι μὲν corporibus inviti serviebant: animis vero deside -
Variorum nola.
Sic eum appellasse Graecos existimo, que
none Wenceslaum dicunt. Wolfius. Σφενδιοθλάδου. Qui faciyueri wun semel dicitur σφεν
δοθλάδος, guam v. cem Latini per Wenceslaus vulgo
eferual. Vide stemma regum Bulgaria. DUCANG.
Pachymeres lib. ui, cap. 5ι, Ην οὖν πάνυ
ἀστεῖον τὸ θυγάτριον, οὔπω τὸν ἔκτον παραλλάττον
szutów. Anno proxime insecuto (qui fuit ammus
Christi 1199) eamdem Possimus actentem facit.
Βοινικ.
Michaelis Angeli Thessalonicensis imperatoris ex Theodora l'etralipha filius. Vide stemmala
PATROL. GR. CXLVIII
Palæologorum et Angelorum. DUCANG.
Fossinus ea: Simonidis profectionem confert in annum Chr. 1299, quo anno imperator Audronicus erat jam ipse quadragenarius. Itaque si,
nt Gregoras ait, Crales gener socero Andronico
quinque fere annis natu major fuit, oportet Cralem
co tempore annum ætatis fere quadragesimum
quintum attigisse. Minus bene itaque et a Gregora
quadragenarius, et a Possino prope quinquagen:-
rius tum fuisse dicitur. BOIVIN.
Pachyacr. ib. s, cap. 16, 18, 19, 20, 22.
LUCANG.
PG 148:363οἱ δὲ Τοῦρκοι τὰ πρῶτα περὶ τὰ ὄρη καὶ τὰς λόχμας ἀναχωροῦσι, τοῦτο δὴ τὸ σύνηθές σφισι ποιοῦντες, ἵν’ ἐκεῖθεν αὐτοὶ ταῖς δυσχωρίαις φρουρούμενοι τὰ τούτων ὁρῶσι στρατεύματα ὁπόσα τε καὶ οἷα τυγχάνοιεν καὶ εἰ κατὰ στρατηγικὴν ἐμπειρίαν στρατοπεδεύοιεν. ἴσασι γὰρ ὡς πολλὰ τῶν οὐκ ὄντων ἡ φήμη κομίζει ταῖς ἀκοαῖς ὑπὲρ τὸ προσῆκον τὰ πράγματα αὔξουσα· ὅθεν περιϊόντες ἐσκόπουν, εἴτε κατὰ τὴν φήμην ἀνεπιχείρητα εἴη τὰ πρὸς αὐτοὺς, εἴτε χρὴ δόλοις καὶ λόχοις αὐτοὺς Περσικοῖς περιελθεῖν καὶ κατατροπώσασθαι. (Γ.) Ἐπεὶ δὲ ἴδοιεν τούτους ἀτάκτως ἐπὶ λείαν παρεξιόντας συχνὰ, καὶ γὰρ ἐληί̈ζοντο τὰ Ῥωμαίων αὐτοὶ μεῖζον ἢ κατ’ ἐχθρὸν προφανῆ, παρακατίασι τῶν ὀρῶν οἱ μαχιμώτατοι μετὰ τῆς συνήθους σφῶν ἐς τὰ πολέμια τάξεως μικρὸν μὲν πρῶτον ἔπειτα πλεῖον· καὶ ἀεὶ μείζονι καὶ θαῤῥαλεωτέρᾳ χρώμενοι τῇ ὁρμῇ τῆς ἐφόδου δῆλοι ἦσαν τὰ τοῦ βασιλέως κυκλώσοντες στρατόπεδα. ἀλλ’ οὐκ ἐνέμειναν οὐδὲ τὴν πρώτην ἔφοδον τῶν βαρβάρων οἱ ἡμέτεροι, ἀλλ’ ἄραντες ἐκεῖθεν ἐπὶ πόδα ἀνεχώρουν καταμικρὸν, κατόπιν τῶν βαρβάρων ἰόντων κἀκ τῶν ἔγγιστα παραστρατοπεδευόντων.A. M. 6791 AD 6836]
rio libertatis tabescebant, et impios abominaban- εδούλευσαν ἄκοντες, τὴν δὲ γνώμην αὐτονομίας ἀεὶ
tur. Perunt igitur locum sufficientem ad habitandum amplius decem millibus hominum, qui si imperatori placuisset cum omni familia migraturi essent; unaque strenuam operam se contra Turcos
velle navare promittunt, qui auctis viribus totam
Romanorum Asiam impune incursabant ac popuLubuntur. Ea legatio 205 uam grata imperatori
fuit, quam si divinitus missa totius Asiæ debellanel spem aferret. Nam post illum Philanthropeni
tumultum omnes sibi Romanos suspectos esse dicebat, ut nullum recte erga se affectum esse
existimaret. Quapropter externa fadera noctu alque interdin sommiahat: quod utinam non fecisset.
Nam cum Romani omnes improbarentur, Romana
res laborare coepit, et in extremun discrimen est
adducta, at post explicabitur.
κατεβίβρωσκεν έφεσις καὶ τῶν ἀσεβῶν ἀλλοτρίως:;.
Πέμπουσιν οὖν χῶρον ἀρκοῦντα ζητοῦντες εἰς οἰκη -
σιν ὑπὲρ τῆς δέκα χιλιάδας αὐτῶν βουλομένων ἐλθεῖν
πανοικὶ, εἴ γε βουλομένῳ εἴη καὶ βασιλεῖ, καὶ ἄμπ
συμμαχήσειν ὑπισχνούμενοι κατὰ τῶν Τούρκων δλοις
χερσί, κραταιωθέντων ήδη καὶ κατατρεχόντων 23εω:
καὶ πορθούντων ὅλην τὴν τῶν Ῥωμαίων Asla
Τῷ μὲν οὖν βασιλεί παρά, τοσοῦτον ἐφάνη τὰ τῆς
πρεσβείας καθ᾿ ἡδονὴν, παρόσον ἂν εἰ θεόθεν ἐτύ;-
χανε κατιοῦσα καὶ τὰ κατὰ πάσης Ασίας μνηστευμένη τρόπαια. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Φιλανθρωπηνού
- συμβάσαν ἐκείνην σύγχυσιν πάντα; ἔλεγεν ὁπο
πτεύειν 'Ρωμαίους καὶ μηδένα νομίζειν ὀρθὴν πρὸς
αὐτὸν διασώζειν ὑπόληψιν· διὸ καὶ συμμαχίας ύπερ
ορίους ώνειροπόλει νυκτὸς καὶ ἡμέρας, ὡς μή
ώφελεν. 'Αποδοκιμαζομένων γὰρ ἁπάντων Ῥω
μαίων, τὰ Ῥωμαίων ἐνύσησε πράγματα καὶ πρὸς ἐσχατιάς κατηνέχθη κινδύνων, ὡς ἔμπροσθεν δηλω
θήσεται.
II. Cæterum legatione tam cupide accepta Massagetæ amplius decies mille cum uxoribus et liboris adveniunt. Cum autem eis et pecunia et equi et
arma danda essent, ea partim ex imperatorio fisco dabantur, partim e militaribus partime publicis privatisque pecuniis. Hinc multi et post alios alii proficiscebantur, qui tributa e provinciis colligerent, eaque
publicani augebant: omnia arma, omnes equi cogebadtur: perquirebatur pagi, urbes, des procerum, seules militum, monasteria, populi, theatra,
fora: et omnes dabant equos et pecunias inviti et
lamentantes, non votis et bonis on inibus, sed lacrymis et diris novum exercitum prosequentes. Ex
Europa in Asiam cum Michaele imperatore transgressi circa Magnesiam casita posuerunt. Turci
vero initio, ut solent, in montes et saltus se receperuat, ut inle prasidiis locorum tuti copias
horum quanta et quales essent specularentur,
206 scirentque an illi militarem in castris disciplinam observarebt. Norant enim, famam multa
quæ haud essent nuntiare, et in rebus augendis
modum excedere. Itaque circumspiciebant, verumne
esset quod ferebatur, non posse illes invadi: an
vero dolis et insidiis Persicis circumveniendi et in
fugam conjiciendi essent.
Β'. Τῆς μέντοι πρεσβείας οὕτως ἀσμένως δεχθε
σης ἤκουσιν οἱ Μασσαγέται τέκνοις ἅμα καὶ γυναιξι
χιλιάδες ὑπὲρ τὰς δέκα. Ἐπεὶ δὲ ἔδει χρήματα και
ἵππου; καὶ ὅπλα τούτοις διδόναι, τὰ μὲν ἐκ τοῦ βα
σιλικοῦ πρυτανείου ἐδίδοντο, τὰ δ᾽ ἐκ τῶν στρατιω
τικῶν, τὰ δ' ἐκ τῶν κοινῶν καὶ ἰδιωτικῶν. Ἐντεϋθεν συχνοὶ καὶ ἄλλος ἐπ' ἄλλῳ ἐ ᾔεσαν οἱ τὰς χώρας
αργυρολογοῦντες· ηΰξον οἱ φορολόγοι τὰ τέλη· πᾶν
όπλον καὶ πᾶς ἵππο; Αθροίζετο· ἐρευνῶντο χώμαι,
πόλεις, οἰκίαι τῶν μεγιστάνων, οἰκίαι τῶν ἐν στρα
τείαις κατειλεγμένων, ἀσκητήρια, δῆμος θέατρα, αγοραί, καὶ [P. 127] πάντες ἐδίδουν ἵππους καὶ
χρήματα, ακοντές τε καὶ ὀλοφυρόμενοι, οὐκ εὐχὰς καὶ
λόγους ευφήμους, ἀλλὰ δάκρυα καὶ ἀρὰς παραπομ
τοὺς ἐφοδίους τῷ νέα στρατῷ συνεκπέμποντες.
Ἐπεὶ δὲ καὶ ἐς Ασίαν διαβαίνουσιν ἐξ Ευρώπης
ἅμα τῷ βασιλεῖ Μιχαήλ, αὐτοὶ μὲν στρατοπεδεύουσι
περὶ Μαγνησίαν· οἱ δὲ Τοῦρκοι τὰ πρῶτα περὶ τὰ
δρη καὶ τὰς λόχμας ἀναχωρούσι, τοῦτο δὴ τὸ σύν
ηθές σφισι ποιοῦντες, ἵν' ἐκεῖθεν αὐτοὶ ταῖς δυσχω
ρίαις φρουρούμενοι τὰ τούτων ἐρῶσι στρατεύματα
ὀπόσα τε καὶ οἷα τυγχάκιεν καὶ εἰ κατὰ στρατηγι
κὴν ἐμπειρίαν στρατοπεδεύοιεν. Ισασι γὰρ ὡς
πολλὰ τῶν οὐκ ὄντων ή φήμη κομίζει ταῖς ἀκεῖς
ὑπὲρ τὸ προσῆκον τὰ πράγματα αύξουσα· ὅθεν
περιιόντες ἐσκόπουν, εἴτε κατὰ τὴν φήμην ἀνεπιχείρητα εἴη τὰ πρὸς αὐτοῦ, εἴτε χρὴ δόλοι; καὶ
λόχοις αὐτοὺς Περσικοῖς περιελθεῖν καὶ κατατροπώσασθαι.
Ill. Cum autem eos vidissent nullo ordine pre- Γ'. Επεί δὲ ἴδοιεν τούτους ἀτάκτως ἐπὶ λείαν
datum crebro exire (Romanos enim agros magis
populabantur, quam si aperti essent lustes), bellicosissimi Turcorum consueto ordine et d sciplina
militari de montibus descendunt, initio paulules,
deinde longius, ac subinde majore et confidentiore
cu impetu: nec obscurum erat, eos castra impεratoris circumdaturos. Verum nostri ne prima
quidem hostium aggressione tolerɔta paulatim peVariorumu
Populi Wolfio. An potius cariæ? Au tribus?
Σήμα quoque dicebantur gradus Hippodomi, iu
παρεξιόντας συχνά καὶ γὰρ ἐληίζοντο τὰ 'Ρωμαίων
αὐτοὶ μεῖζον ἢ κατ' ἐχθρὸν προφανής παρακατίας:
τῶν ὁρῶν οἱ μαχιμώτατοι μετὰ τῆς συνήθους σφῶν
ἐς τὰ πολέμια τάξεως, μικρὸν μὲν πρώτον, ἔπειτα
πλεῖον καὶ ἀεὶ μείζονι καὶ θαῤῥαλυτερα χρώμενές
τῇ ὁρμῇ τῆς ἐφίδου, δῆλος ἦταν τὰ. τοῦ βασιλέως
κυκλώσοντες στρατόπεδα. 'Αλλ' οὐκ ἐνέμειναν α
τὴν πρώτην ἔφηδων τῶν βαρβάρων οἱ ἡμέτεροι,
notæ.
quibus sealere consueverunt δήμοι, seu factiones.
Vide Giessarium urd, Greeit. iu v. Δήμοι. Βοινι».
PG 148:365οὐ γὰρ ὡς εἶχον πλήθους ἑώρων τοὺς βαρβάρους οἱ ἡμέτεροι· ἀλλὰ ταὐτὸν ἐπεπόνθεσαν ὑπὸ δειλίας, οἷον οἱ μεθύοντες ὑπὸ οἴνου, οἱ οὐ τὰ ὄντα κατὰ φύσιν ὁρῶσιν, ἀλλ’ ἀνθ’ ἑτέρων ἕτερα οἴονται βλέπειν ὑπὸ τῆς περὶ τὸν ἐγκέφαλον πλείστης ὑγρότητος κυματουμένης τῆς ὄψεως καὶ οἱονεὶ κολυμβώσης ἐς τὰ φαινόμενα πλημμελῶς. τὰ γὰρ ἀδικίαν ἔχοντα προπορευομένην καὶ θράσος στρατόπεδα συγγενῆ φθορὰν αὐτόθεν καὶ κατάλυσιν ἐπιφέρονται· καὶ πρὶν τοὺς πολεμίους ἐπεισπεσεῖν, αὐτοὶ πρότερον ὑπὸ δειλίας ἀνατρέπονται σφῶν αὐτῶν αὐτοὶ γινόμενοι πολέμιοι, τῆς δίκης ἄνωθεν κατὰ τὸ προσῆκον διδούσης τῶν πραττομένων τὰ τέλη. οὐ γὰρ ἦν εἰκὸς κατορθῶσαί τι τοὺς ἀρὰς καὶ δάκρυα λαβόντας ἐφόδια πρὸς τὴν ἔξοδον. ὁ μὲν δὴ βασιλεὺς τοὺς Μασσαγέτας φυγῇ χρησαμένους ἰδὼν καὶ μὴ δυνάμενος μετ’ ὀλίγων ἀντιστρατεύεσθαι τοῖς βαρβάροις φέρων ἐμβέβληκεν ἑαυτὸν ἐς ἀσφαλέστατον φρούριον τὴν Μαγνησίαν τῆς συμφορᾶς τὸ τέλος ἀποσκοπῶν. οἱ δὲ Μασσαγέται κατῄεσαν ἄχρι τοῦ Ἑλλησπόντου πάντα ληϊζόμενοι τὰ Χριστιανῶν κἀκεῖθεν ἐς Εὐρώπην διαπεραιοῦνται·[Α. Γ. 1989 45 1328] ΒΥΖ\NTINE HISTORLE LIB. VI [:9P. ANDRONIC SEN.
tibus, et castra in proximo constituentibus. Nostri
enim quam multi essent barbari non videbant:
sed idem illis ex metu accidebat quod ebriis qui
non ea quæ re ipsa sunt vi ent, sed pro aliis ala
videre se putant, quia humore plurimo circa cere -
brum collecto visus corum turbidus exsistit, et ad
res objectas temere velut submersu, fluctuat. Exercitus enim quos injuria et audacia antecedit, το -
nam sibi ipsis protinus et interitum asciscunt:
et priusquam hostis irruat, ipsi sua timiditate ev‹ttuntur, ipsimet sibi hostes sunt, 207 divina vindieta cum exitum decernente, quem facta illorum
meruerunt. Neque enim probabile crat, rem lu:.:
gesturos esse eos, qui lacrymas et exsecrationes, ru
viatico secum abstulissent. Cæterum imperator
Massagelas fugisse ceruens, quod cum paucis resistere Barbaris non poterat, in munitissimum ca -
stellum Magnesiam, calamitatis exitum præstollurus, sese conjecit. Αι Massageta usque ad Hellespontum thristianorum agros populantes!
scenderunt, atque inde in Europam trajiciunt,
non aliter quam si ea de causa duntaxat e Scythia
arcessiti essent, ut Turcis maturius quam oporteret
viam al mare molis rarent. Nec enim multi dies
intercesserunt, cum et imperator Byzantium res
diit, et Barbari ingruentes omnia tere ad oram
usque Lesbi inter se part:ti occupart.
ἀλλ᾽ ἄραντες ἐκεῖθεν ἐπὶ πίδα ἀνεχώρουν καταμι- «lem referendo discesser:ut, Barb.ris pone sequen
κρὸν, κατόπιν τῶν βαρβάρων ιόντων κἀκ τῶν ἔγγιστα παραστρατοπεδευόντων. Οὐ γὰρ ὡς εἶχον
πλήθους ἑώρων τους βαρβάρους οἱ ἡμέτεροι· ἀλλὰ
εαυτὸν ἐπεπόνθεσαν ὑπὸ δειλίας, οἷον οἱ μεθύοντες
ὑπὸ οίνου, οἳ οὐ τὰ ὄντα κατὰ φύσιν ὁρῶσιν, ἀλλ'
ἀνθ' ἑτέρων ἕτερα οίονται βλέπειν ὑπὸ τῆς περὶ τὸν
ἐγκέφαλον πλείστης υγρότητος κυματουμένης τῆς
Έξεως καὶ οἱονεὶ κολυμβώση; ἐς τὰ φαινόμενα
πλημμελῶς. Τὰ γὰρ ἀδικίαν ἔχοντα προπορευομένην
καὶ θράσος στρατόπεδα συγγενή φθοράν αυτόθεν
καὶ κατάλυσιν ἐπιφέρονται· καὶ πρὶν τοὺς πολε
μίους ἐπεισπεσεῖν, αὐτοὶ πρότερον ὑπὸ δειλίας
ἀνατρέπονται, σφῶν αὐτῶν αὐτοὶ γινόμενοι πολέμιοι,
τῆς δίκης ἄνωθεν κατὰ τὸ προσήκον διδούσης τῶν
πραττομένων τὰ τέλη. Οὐ γὰρ ἦν εἰκὸς κατορθώ
σαί τι τοὺς ἀρὰς καὶ δάκρυα λαβόντας ἐφόδια προς
τὴν ἔξοδον. Ὁ μὲν δὴ βασιλεὺς τοὺς Μασσαγέτας
φυγή χρησαμένους ἰδὼν καὶ μὴ δυνάμενο; μετ'
ὀλίγων ἀντιστρατεύεσθαι τοῖς βαρβάροις, φέρων
ἐμβέβληκεν ἑαυτὸν ἐς ἀσφαλέστατον φρούριον τὴν
Μαγνησίαν τῆς συμφορᾶς τὸ τέλος ἀποσκοπῶν. Οἱ δὲ
Ματσαγεται κατήεσαν ἄχρι τοῦ Ἑλλησπόντου, πάντα
ληϊζόμενοι τὰ Χριστιανῶν, κἀκεῖθεν ἐς Εὐρώπην δια
περαιούνται· ὥσπερ ἂν εἰ διά μόνον τουτί προσεκλής
θησαν ἐκ Σκυθῶν, ἵνα τοῦ δέοντος, πρωταίτερον τοὺς
Τούρκους ἄχρι θαλάττης ἐδηγήσαιεν. Οὐ γὰρ πολλαί
μεταξύ παρεληλύθεσαν ἡμέραι, καὶ ὁ μὲν βασιλεὺς
ἐς Βυζάντιον ἐπανήκεν, οἱ δὲ βαρέα οι κατήεσαν μικρού πάντα διαλαχόντες τὰ μέχρι καὶ ἐς τὴν
Λεσβίαν παράλιον.
CAI UT XI.
Veneti a Genuensibus sæpius victi magnum classem instruunt. Gennenses Galutæt ut sibi et rebus suis consuluerint. Eorum domus el nares vacuæ incenduntur. Byzantini ob incensa suburbia in Verelos sæviunt,
Veneti satisfieri sibi ab imperatore postulant. Non audiuntur. Byzantinos ob abjectam rei navalis curam
injuriæ expositos despiciunt. lisdem superbe illudunt. Prada onusti domum redeunt. Joannes patriarcha
contemnitur, ut simplex et indoctus. Secedit. In patriam revertit. r.
1. lloc tempore bellum etiam inter Genucrsus et
Venetos exarsit: in quo Veneti multis uavibus et
pecuniis amissis alias alibi victi. Tandem septum
ginta navibus instruelis eos Genaenses qui e regione Constantinopolis habitant adorti sunt; sed
neminem corum ceperunt. Nam illi præcognito illorum adventu uxores, liberos, et opes suas intus
urbein concluserunt: ipsi vero su's triremibus
conscensis in Euxinum pontum delati hostem persequentem fugerunt. Haque Veneti, cum eos capere
non possent, eo deinde redacti sunt, ut domos tiJorum et vacuas onerarias quæ occurrebant incentderent, unaque cum cis Romanorum omnes vd «
extra mania: 208 ulti cos, quod hostium uxores,
liberos et opes in tuto collocassent. Unde factum,
ut Romani adversus Venetos in Urbe habitants
concitati nonnullos discerperent, eorumque res diriprerent.
[Ρ. 198] Α'. Συνέβη δ᾽ ἐν τούτῳ τῷ χρόνῳ
κι ηθῆναι καὶ μάχην μεταξύ Γεννουίτῶν καὶ Βενετικῶν, καὶ πλείστα; μὲν ἀπολέσαι ναῦς καὶ χρήματα
τοὺς Βενετικούς νικωμένους ἄλλοτε ἄλλοθι παρ'
ἐκείνων· ὀψὲ δ' ἑβδομήκοντα παρασκευάσαντας να;
ἐλθεῖν κατὰ τουτωνὶ τῶν Γεννουίτῶν, οἱ τὴν οἰκης
ἀντιπέραν ποιοῦνται τῆς Κωνσταντινουπόλεως, και
αὐτῶν μὲν μηδένα καταλαβεῖν· προμαθόντας γάρ
Εκείνος γυναίκας μὲν καὶ παῖδας καὶ χρήματα της
βασιλευούσης ἐντὸς ἀσφαλίσασθαι· αὐτοὺς δ' ἐς τὰς
αὐτῶν τριήρεις ἐμβάντας φυγείν τους διώκοντας,
ἀποπλεύσαντας ἐς τὸν Εὔξεινον· ὡς ἐντεῦθεν μὴ
καταλαβοῦσί σφισιν ἐκείνου; ἐνταῦθα αναγκασθῆναι
πέειν τάς τε οἰκίας ἐκείνων καὶ τ ς παρατυχούσας
κενὰς ὁλκάδας· οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ σύν γε αὐταῖς καὶ
τῆς Ῥωμαίων ἐκτὸς τείχους οἰκίας ἁπάσας, άμυ.
νόμενοι δεξαμένους γυναῖκας καὶ παῖδας καὶ χρι
ματα τῶν ἐχθρῶν ἐν τῷ ἀσφαλεῖ· ἀφ᾽ ὧν ὁρμηθέντα;
Ρωμαίου; τῶν τῆς βασιλευούσης ἐντὸς κατοικούντων Βενετικῶν ἔστιν οὓς διασπαράξαι καὶ τὰ αὐτῶν
Ανίσασθαι πάντα χρήματα.
Variorum notæ.
(*) De hoc bello iuter Genuenses et Venclos agit Pachymer. lib. ix, cap. 15, 18, 19, 20, 21, cl
Ufb. x, cap. 5, 23. Dulang.
PG 148:370ὥσπερ ἂν εἰ διὰ μόνον τουτὶ προσεκλήθησαν ἐκ Σκυθῶν, ἵνα τοῦ δέοντος πρωϊαίτερον τοὺς Τούρκους ἄχρι θαλάττης ὁδηγήσαιεν. οὐ γὰρ πολλαὶ μεταξὺ παρεληλύθεσαν ἡμέραι καὶ ὁ μὲν βασιλεὺς ἐς Βυζάντιον ἐπανῆκεν, οἱ δὲ βάρβαροι κατῄεσαν μικροῦ πάντα διαλαχόντες τὰ μέχρι καὶ ἐς τὴν Λεσβίαν παράλιον. κ. Συνέβη δ’ ἐν τούτῳ τῷ χρόνῳ κινηθῆναι καὶ μάχην μεταξὺ Γεννουιτῶν καὶ Βενετικῶν καὶ πλείστας μὲν ἀπολέσαι ναῦς καὶ χρήματα τοὺς Βενετικοὺς νικωμένους ἄλλοτε ἄλλοθι παρ’ ἐκείνων· ὀψὲ δ’ ἑβδομήκοντα παρασκευάσαντας ναῦς ἐλθεῖν κατὰ τουτωνὶ τῶν Γεννουιτῶν, οἳ τὴν οἴκησιν ἀντιπέραν ποιοῦνται τῆς Κωνσταντινουπόλεως, καὶ αὐτῶν μὲν μηδένα καταλαβεῖν· προμαθόντας γὰρ ἐκείνους γυναῖκας μὲν καὶ παῖδας καὶ χρήματα τῆς βασιλευούσης ἐντὸς ἀσφαλίσασθαι· αὐτοὺς δ’ ἐς τὰς αὐτῶν τριήρεις ἐμβάντας φυγεῖν τοὺς διώκοντας, ἀποπλεύσαντας ἐς τὸν Εὔξεινον· ὡς ἐντεῦθεν μὴ καταλαβοῦσί σφισιν ἐκείνους ἐνταῦθα ἀναγκασθῆναι κάειν τάς τε οἰκίας ἐκείνων καὶ τὰς παρατυχούσας κενὰς ὁλκάδας·
PG 148:372οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ σύν γε αὐταῖς καὶ τὰς Ῥωμαίων ἐκτὸς τείχους οἰκίας ἁπάσας, ἀμυνόμενοι δεξαμένους γυναῖκας καὶ παῖδας καὶ χρήματα τῶν ἐχθρῶν ἐν τῷ ἀσφαλεῖ· ἀφ’ ὧν ὁρμηθέντας Ῥωμαίους τῶν τῆς βασιλευούσης ἐντὸς κατοικούντων Βενετικῶν ἔστιν οὓς διασπαράξαι καὶ τὰ αὐτῶν ληί̈- σασθαι πάντα χρήματα. (Β.) Δι’ ἃ δὴ καὶ ἐς τοὐπιὸν θέρος ὀκτωκαίδεκα τριήρεις αὖθις ὁπλίσαντες οἱ Βενετικοὶ ἧκον τὴν γενομένην ζημίαν ἀπαιτοῦντες παρὰ τοῦ βασιλέως. μηδὲ γὰρ εἶναί φησι πρὸς τῆς νενομισμένης φιλίας τῷ προπεπονθέναι μεγάλα ἀμυνομένους μέτρια τέλος καὶ τὴν ἐσχάτην ὑποστῆναι ζημίαν· προκατάρξαι γὰρ τῆς παρασπονδήσεως Ῥωμαίους, ταῖς τῶν ἀντιπάλων γυναιξὶ καὶ παισὶ μετὰ τῶν χρημάτων ἐν τῇ τῆς μάχης ἀκμῇ πᾶσαν καὶ παντοίαν περιποιησαμένους ἀσφάλειαν.
PG 148:374τοῦ δὲ βασιλέως μήτε λόγον εὔλογον ἔχειν τὴν ἀπαίτησιν ἀποκρινομένου, μήτε ἁρμόττουσαν τύχῃ βασιλικῇ τὴν ἐπιτίμησιν κατὰ τῆς αὐτῶν ἀναιδοῦς ἐπενεγκεῖν ἔχοντος τόλμης τῷ μὴ κεκτῆσθαι τριήρεις ἀντιστρατευομένας (προαπολώλεσαν γὰρ, ὡς εἰρήκειμεν), ἐς τοσοῦτον ἐξηνέχθησαν θράσους τῷ μάλα περιφρονεῖν τῶν Ῥωμαίων τὸ ἄνανδρον καὶ τοσαύτην προὐξένησαν τῇ Ῥωμαίων ἡγεμονίᾳ τὴν αἰσχύνην, ἐς ὅσον αἰσχυνοίμην ἂν αὐτὸς ἀφηγούμενος. ὅπου γὰρ κατηναγκασμένα τῶν ἀτυχημάτων ἔπεισι τὰ αἴτια, λύπαις μὲν καὶ οὕτως ἔξεστι τὴν ψυχὴν κατατρύχειν· μετρίαις δ’ οὖν ὅμως, ἐκεῖ τοῦ συνειδότος οὐδένα μαστιγοφόρον μετάμελον ἔχοντος, ἀλλὰ θείαν τινὰ κρίσιν ἀποῤῥήτους τοὺς λόγους κρύπτουσαν ἡγουμένου τὸ πρᾶγμα. ἐνταῦθα δ’ ἐξεπίτηδες καὶ οἷον εἰπεῖν μετὰ τέχνης εἰς ἀνδραπόδων μοῖραν ἑκόντες ἔῤῥιψαν Ῥωμαῖοι τὸ τῆς Ῥωμαίων ἡγεμονίας ἀξίωμα, τὰς οἰκείας τριήρεις τῆς θαλάττης γυμνώσαντες ἐλπίδος ἕνεκα κέρδους, ὃ μάλα βραχύτατον ὂν μάλα μακράν τε καὶ πολυτάλαντον ἐγεώργησε τὴν ζημίαν καὶ ταύτην πολλῷ μακρότερον ἔχουσαν τὸ τῆς αἰσχύνης ἔγκλημα.
οὐδὲ γὰρ ἦν ἂν οὔτε Λατίνους οὕτω κατὰ Ῥωμαίων θρασύνεσθαι, οὔτε ψάμμον θαλάσσης θεάσασθαι Τούρκους ποτὲ, τῆς ναυτικῆς τῶν Ῥωμαίων δυνάμεως θαλαττοκρατούσης ὡς πρότερον· οὐδ’ ἐς τοῦτ’ ἀνάγκης συνελαθῆναι Ῥωμαίους, ὥστε μὴ μόνον ὁπόσα τῶν ἐθνῶν ὁμοροῦντα πεφύκασιν, ἀλλὰ καὶ ὅσα ὡς ποῤῥωτάτω τὴν δίαιταν ἐκληρώσαντο, οἷά τινα λίθον φοβεῖσθαι Ταντάλειον ἀπὸ λεπτοῦ τινος μίτου μετεωριζόμενον ἐπὶ κεφαλῆς, καὶ πᾶσιν ἀναγκάζεσθαι φόρον εἰσφέρειν ἐτήσιον, καθάπερ Λυσάνδρῳ καὶ Δερκυλλίδᾳ καὶ τοῖς ἐκ Λακεδαίμονος ἁρμοσταῖς δασμὸν τὸν ἐτήσιον Ἀθηναῖοι πάλαι καὶ Βοιωτοὶ δυςτυχήσαντες. (Γ.) Ἀλλ’ ἐκεῖσε ἐπάνειμι. παρελθόντες μέντοι ἐς τὸ Κέρας ἐπὶ τῶν τριήρων ὁπλοφοροῦντες οἱ Βενετικοὶ τῇ πρὸς ἄρκτον προσέσχον παραλίᾳ ἀντικρὺ τῶν βασιλικῶν οἴκων· κἀκεῖθεν πέμψαντες ἀπῄτουν τὰ χρήματα, ὁπόσοις τοὺς ἔνδον τῆς βασιλευούσης οἰκοῦντας Βενετικοὺς οὐδένα ἀδικήσαντας ἐζημίωσαν· πλείω λαβεῖν παρ’ ἀκόντων Ῥωμαίων ἀπειλοῦντες, εἰ μὴ αὐτοί γε ἑκόντες ἀποδοῖεν ὁπόσα χρεών. ἐπεὶ δ’ ἀποφάσκοντα τὴν ἀπόδοσιν τὸν βασιλέα ἐγνώκεσαν, αὐτόθεν κατειρωνεύεσθαι τὴν Ῥωμαίων ἤρξαντο δύναμιν·
καὶ ὑφῆψαν εὐθὺς τάς τε ἀντιπέρας οἰκίας ἁπάσας κενὰς οὔσας τῶν ἐνοικούντων· φθάσαντες γὰρ ἐξῴκισαν ἐκεῖνοι σφᾶς αὐτοὺς ἐκεῖθεν· καὶ ἔτι ὁπόσα περὶ τὰς ἅλως ἀσταχύων δράγματα ἦσαν· τὸ δὲ ὥσπερ παιδιὰ καὶ χλεύη τις ἦν ἐκείνων κατὰ τοῦ βασιλέως. ξυμπέπτωκε γὰρ καὶ λεπτάς τινας αὔρας ἀπ’ ἄρκτου πνεούσας τῇ τε φλογὶ διδόναι ῥοπὴν καὶ πλείστου καπνοῦ τὰ βασίλεια ἐμπιπλᾷν. τῇ δ’ ὑστεραίᾳ ἐκεῖθεν ἄραντας ἔργον ἦν τὰς ὁθενδήποτε πρὸς τὴν βασιλεύουσαν εἰσπλεούσας ὁλκάδας χειροῦσθαι καὶ τὰς ἐν τῇ Προποντίδι νήσους ληί̈ζεσθαι παραπλέοντας καὶ οὐχ ὅπως ὅσα ἐν χρήμασιν ἦν συναθροίζειν, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἄνδρας ἐπὶ κεφαλῆς μετεωρίζοντας ἀπὸ τῆς κεραίας μαστίζειν πρὸ τῶν τῆς βασιλευούσης τειχῶν· ἵν’ ὁρῶντες οἱ κατὰ γένος ἑκάστῳ προσήκοντες πολλὰ καταβάλλωσι χρήματα πρὸς ἐξώνησιν· καὶ οὕτω πλείω τῶν ζητουμένων οἱ Βενετικοὶ συλλεξάμενοι χρήματα ἀνεχώρησαν οἴκαδε.
(Δ.) Ὁ δὲ πατριάρχης Ἰωάννης ὁρῶν περιφρονούμενον ἑαυτὸν ἀμαθίας τε καὶ ἁπλότητος ἕνεκα καὶ ἀνακεκαλυμμένως παρὰ ἀρχιερέων ἔστιν ὧν λοιδορούμενον τῇ λύπῃ καὶ τῇ μικροψυχίᾳ νικᾶται καὶ δίδωσι φέρων τῷ βασιλεῖ τοῦ θρόνου παραίτησιν ἔγγραφον, ἐπεὶ μὴ βούλοιτο ἐκδικεῖν. ὁ δὲ ἀπελθὼν ἡσύχασε μέχρι τινὸς παρὰ τὴν μονὴν τῆς ὑπεράγνου θεομήτορος, τῆς Παμμακαρίστου. ἔπειτ’ ἀπῄει παρὰ τὴν θρεψαμένην, τὸ τῆς Σωζοπόλεως λέγω πολίχνιον· ἔνθα καὶ τὸ λεῖπον ἐν ἡσυχίᾳ τοῦ βίου παρήμειψεν. Κατὰ τοῦτον τὸν χρόνον ἐκ τῆς ἕω τὰ μέγιστα τῶν κακῶν ἀνεῤῥάγη πελάγη, καθάπερ μυρίων πνευμάτων ἐξαίφνης ὁμοῦ συῤῥαγέντων καὶ πάντ’ ἄνω καὶ κάτω ἐλαυνόντων καὶ συγκυκώντων. ἐπεὶ γὰρ ἔρημα στρατευμάτων τὰ πρὸς ἕω τῆς Ῥωμαίων ἡγεμονίας ἐλείπετο, συνασπισμὸν οἱ τῶν Τούρκων σατράπαι ποιήσαντες πάντα κατέδραμον ἄχρι θαλάττης ἁπάσης καὶ πρὸς αὐταῖς ἤδη ταῖς ἀκταῖς μετοικήσαντες· καὶ οἱ μὲν πλεῖστοι τῶν τε ἀνδρῶν ὁμοῦ καὶ γυναικῶν καὶ νηπίων, καὶ ὅσα ἐν κτήνεσι καὶ ὅσα ἐν χρήμασιν ἦσαν, ὑπὸ τὴν τῶν πολεμίων ἄρτι αἰχμὴν ἐγεγόνεισαν.
Chapter XICaput XI
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
[Am 6791 ad 6836]
ra disciplina exercitationibus a puero assuefactus,
zes lib. 1, 'cap. 7, ubi observat a puero vitam asceticam coluisse in Ganis montibus, e Prloponneso
oriundum, patria Amirusa, cujus episcopatum
auctoritate imperatoris et suffragio synodi gerebat,
ac Monembasiæ metropoli suberat. Ducang. Hujus
Athanasii Epistolæ aliaque opuscula exstant in Codice Regio, olim Telleriano. In illis sunt Epistole
seu Relationes 12 ad imperatorem, de residendi necessitate omnibus episcopis imponenda: ex quibus
tres edit: a Turriano, Latine tantum. Praeterea ad
illius temporis res illustrandas maxime pertinent,
De congregandis in Chora
Ronasterium pontificibus, n! ad imperatorem commutis utilitatis causa simul conveniant, fol. 21.
Ad magnum Diæretam, ut per injuriam ablata restituat, fol. 23, ubi de rebus temporalibus
monasteriorum administrandis. Ibid. f. 5.
etc. Mortatur ad
meditationem votorum baptismalis, r. 20.
Ad Marium
Armenam, f. 27, v. Scriptam pulo hanc Ep. statim
post Marine adventum ex Armenia. Vide Gregoram
lib. vi, cap.
Ad imperatorem, ui et liberos
et subditos omnes salutaribus præceptis erudiendos
curet, fol
(an fol.:9.
Hortatur ad pœnitentiam publice indicendam. Quæ
ait de stridore ac fragore die 13 Decemb. audito,
ca non pertinent ad terra motum, de quo Pachymeres lib. iv, cap. 24, et Gregoras lib. vul, cap. 1,
set. 2. Nam is terra motus contigit Januarii die
ut tradit Pachymer.
Deicidas Judmos urbe ejiciendes, fol.
Qui ad Catechumenia cum imperatore concentvint, eos non precandi sed genio indulgendi causa
adfuisse, fol.
we cui domos Leme
plis contincntes et cuuliguas habere liceat, ful. 43.
fol. v. 1sle
Paxis e carcere effugerat. Patriarcha apud imperatorem agit pro custodibus, qui illum effugere siverant. Fortasse is est, quem Pachymeres vocat
seu de asserenda in libertatem Ecclesia, Iul. 48.
Allirunat se in iis, quæ ad imperatorem referat,
unam spectare æquitatem, non autem quæ sua sunt
quarere, iul.
Pustulat ut inquiratur un eos, qui Seniorum
nomine pecuniam accipiunt ex turpi causa, in Stmoníacos, ut opinor: adeoque in ipsum Theophanem, curejusmodi sordes objiciebantur, fol. 59,
Exstat similis argumenti Epistola fol. 80, V. Boivin,
Permet ad residentiam episcoporum. BosvIN.
Exstat lære inscriptio in Cod. Ling, 20204, 101. 270,
00:1 1.... 101 Laleriano. But,
etc. Templa decoranda. Ne cui liceat habitare
in Catechumeniis, aut domos habere templis continentes, fol. V. 59.)
Adversus eos, qui
gladium sibi a Deo traditum non incutiunt se.
cundum voluntatem ejus qui tradidit. Item de episcopo Tyri et de Alexandrino patriarcha, ut Urbe
creant, fol.
Novella, seu he
latio patriarchæ Dom. Athanasii, et congregatæ apud
eum synodi, ad religiosissimum imperatorem Dom.
Andronicum Paleologum; de quibusdam juris cepi
bus, in modum Novella, quam imperator approbravit, fol. 69.
De fame, qua populus
laboravit, fol. V.
De cadem re, ac ne incίο
patriarcha (rumentum vencal, ful. 74.
De cadem
re, et ne prelium augere liceat. Ibid. fol. 5.
(leg. fol.
7, V. Falsa iuscriptio. Inscribi debet,
Pertinet ad dissidia ""), quæ fuerum inter
Andronicum imperatorem et uxorem ejus Irenen,
de quibus Gregoras lib. vni, sec. 3.
rersus Joannem Drimyn, qui in gregem Christi, in
Ecclesiam, et in imperatorem, inita cum sceleratio
societate conjuraverat, ful. 81, V.
etc. Ne monasteria laidis aut m
chis, nisi probatis, possidenda vel habitanda commitLantur, fol. 89.
Despota Joanne cum eum ninter velles in Lombardiam
aitiere, fol. V.
fol. 92, V. Mortatur ut peruillal
lilio matrem adire, ad hujus dolorem leniendum.
fol.
Hortatur ut fílio suppeditet sumptus dignitati convenientes.
etc. Titulus mendosus. Arcusal im
pietaus quemdam operum publicorum redemptorem,
qui imagineια Sal
vatoris, templi fastigio impositani, dejecerat, fol. 94.
De Dom. Νi.
phone, Cyzici episcopo, et de criminibus ei objects,
Iul.
Δe monachus, qui sacros
curones violare instituerunt, et ex monasterio suo effu.
gerant, ful.
Bonts.
Vide Pachymn. lib. vn, cap. 14. fe reb. Audren.
Vule Gregoram lib. vt, cap. %. Forvin.
AGE 11 2013 a 1, cap 5, Lion AN
PG 148:381τούτου μὲν οὖν ἐς τοῦτο τελευτήσαντος τοῦ ἐνιαυτοῦ ἅμα ἦρι πᾶσαν, ὡς εἰπεῖν, τὴν Ἰταλίαν διαβιβάζει ἐς Σικελίαν ὁ Κάρουλος, ἵνα τελευταία δὴ κρίσις αὕτη καὶ πέρας τῶν μακρῶν κατασταίη πολέμων. ἀλλὰ πολλῷ πλείους αὖθις ἀποβαλὼν ἡττημένος ἐπ’ οἴκου ἀναχωρεῖ, πανήγυριν, ὡς εἰπεῖν, ἐπαγόμενος θλίψεων. ταῦτ’ ἄρα καὶ ἐς τὸ ἄπορον πανταχόθεν τῇ γνώμῃ συνελαθεὶς περὶ σπονδῶν πρὸς Θευδέριχον ἤδη διαπρεσβεύεται καὶ τέκνων γαμικὰ συναλλάγματα. γ. Ἐπεὶ δ’ οὕτω ταῦτα ἀλλήλοις ξυνέβησαν καὶ τὰ ὅπλα θέμενοι ἀστασίαστον ἦγον εἰρήνην οἱ ῥῆγες, σκοπεῖσθαι τοῖς τοῦ Θευδερίχου συμμάχοις ἐπῄει, ὅποι ποτὲ ἄρα τραπόμενοι τὴν κερδαίνουσαν εὕρωσιν. οὐ γὰρ ἦσαν αὐτοῖς οἰκίαι καὶ κτήσεις ἑστῶσαι, ἵνα τὴν ἐπάνοδον αὐτῶν ἐπισπεύδωσιν· ἀλλ’ ἄλλοθεν ἄλλος καὶ πολλοὶ πολλαχόθεν ἄσκευοι καὶ γυμνῆτες κέρδους ἕνεκα λῃστρικοῦ συνδραμόντες πλανῆτα καὶ διαπόντιον ἔβοσκον βίον. ἔδοξεν οὖν τῷ τούτων ἄρχοντι Ῥοντζερίῳ διαπρεσβευσαμένῳ πρὸς βασιλέα Ἀνδρόνικον συμμαχήσειν ἐλθόντα οἱ κατὰ τῶν Τούρκων, εἴ γε βουλομένῳ αὐτῷ εἴη.4. c. 1982 AD 152] ΒΥΖΑΝTINE HISTORIE LIB. VII. [INF. ANDRONIC. SEN.]
ξαντο τῆς ἄνωθεν δεξιά: συνεργούσης διὰ τὸ τῆς dextera ipsa Dei superue adjuvante, propter iusiἀρετῆς μέγεθος τοῦ τῆς πόλεως ἱερῶς προεδρεύοντος
θείον ἀνδρὸς Θεολήπτου Ιδόντες γὰρ οἱ πολέ
μιοι τὴν τῶν Λατίνων εύτακτον κίνησιν καὶ τὴν τῶν
όπλων λαμπρότητα καὶ τὰ ἄτρεπτον τῆς ὁρμῆς, συ
σχεθέντες τοῖς φόβος έχοντο φεύγοντες· οὐ μόνον
τῆς πόλεως ὡς πορρωτάτω σφᾶς αὐτοὺς ἀπάγοντες,
ἀλλὰ μικροῦ καὶ τῶν πάλαι Ρωμαϊκῶν ὁρίων α
τῶν. Τοσούτος γὰρ καὶ τοιοῦτος ἐκεῖνος ἐτύγχανεν δ
στρατός, καὶ οὕτως ἄριστα συγκεκροτημένο; ἔκ τε
τῶν ὅπλων ἔκ τε τῆς κατὰ πόλεμον ἐμπειρίας ἔκ τε
του πλήθους (συνεστράτευον γὰρ ἐκεῖ τοῖς Λατίνοις
Variorum
Ο
Nicephorus Chamnus in oratione, que inscribitur Επιτάφιος εἰς τὴν μακάριον καὶ ἀγιώτατον
μητροπολίτην Φιλαδελφείας. Θεόληπτον, etc. (a),
rem ita narrat, nt Philadelphia libertatein ac salutem un: Theo'epto acceptam referat. Catalanis
antem ne minimam quidem ejusce laodis partem
tribuat. Contra Pachymeres lib. v. cap. 21 et 25,
de Theolepto silet omnino: Rogerium et Catalanos
Philadelphiæ liberatores solos memorat. En ipsa Nicephori Chamnii verba ex Cod. Reg. 2934, fol. 240.
Τις οὐκ οἶδε τὴν τοῦ Φιλαδέλφου πάλιν· ὡς μὲν περ
ριφανής αύτη και μεγάλη και λαμπρά· ὡς δὲ καὶ
μετὰ τὴν πρώτην καὶ τῶν ἀπετῶν κρατούνταν πρώτη
η ύτης τὸ κάλλιστον καὶ πλέον εἰς θαῦμα, τὰ τῶν
ἐνοικούντων ἀνθρώπων ἀπείρων ὅσων πλήθη, πολλῆς
μὲν ταύτης τοῖς τείχεσι καὶ τῷ κύκλῳ καὶ δή γε μεγέλης ούσης, πολλῶν δὲ καὶ τούτων καὶ πλησμίως
γεμούλης. Αὕτη, καὶ πολλὰ μὲν ἐστι καὶ ἄφθονα
γεωργοῦσα, καὶ ἀποχρῶντα τοῖς πλήθεσι καὶ αὐτ
Αρχη· οὐ μὴν δ' ὥστε καὶ τοῦ καρποφοροῦντας ένα
αυτοῦ καὶ παρέχοντος, ἐς νέωτα ἔχειν περιττά ἀπο·
τίθεσθαι. ἱκανὰ δὴ καὶ ταῦτα ἐπαρκεῖν καὶ βοηθεῖν,
εἴ τις ἐξ ἀφορίας ἢ ἑτέρου τρόπου ένδεια ἐπιχωριά
σε. Καὶ οὐδ᾽ ἐκ γειτόνων ἔστι τῇ θαλάττη, ὡς ἐξ
αὐτῆς χορηγούσης και ποριζούσης βοηθείσθαι. Αλλ
εἰς μεσόγειον ἀνώκισται πόρρω' και γ' ἐκ τῶν πε.
τοίχων χρείας ἐπειγούσης ἴσχει τὴν θεραπείαν.
Ταύτῃ τοῦ ταύτῃ, τῶν ἡμετέρων στρατευμάτων ἐν
ἄλλοις ἀσχολουμένων, οι γειτονοῦντες ἀσεβεῖς τηρήσαντες τὸν καιρὸν ἐπέθεντο μετά μεγάλης καὶ
στης ὅλης τῆς ἰσχύος, βαλόντες χάρακα περὶ αὐτὴν,
καὶ ταύτῃ προσκαθίσαντες, ἐκ πολιορκίας μὲν καὶ
πολέμου οὐδὲν τι μέγα καὶ λαμπρόν νομίζοντες ἀνύσειν, παραστήσεσθαι δὲ τῷ λεμῷ τὸν τρόπον τοῦτον
καὶ ταύτης κρατῆσαι· καὶ δὴ τὸ μὲν ἴσχυσαν, τὸν
λιμόν· τοῦ δέ γε περιγενέσθαι ἦν αὐτοῖς διηνισμέων κατά τά; ἐλπίδες οὐδέν. Τότε δὴ τότε καὶ ὁ μέσ
γας ἐκεῖνος τὴν συμπάθειαν, καὶ πολὺς μὲν τὴν
ἔλεον, πολὺς δὲ καὶ τὴν εὐσπλαγχνίαν, του λαού και
κοπαθούντος καὶ τῇ πείνῃ κάμνοντος, αὐτὸς κατὰ
του λιμοῦ ἐξανίσταται, χεῖρας εκείνας τὰς ἱερὰς
καὶ τῶν μυστηρίων ὑπηρέτιδας καὶ οἰκονόμους, εἰς
αλεύρων ἐκτείνας φυράματα, καὶ ταῦτα ταύται; ένζυ
μῶν, καὶ καινίς τις αρτοποιός γιγνόμενος, καὶ χυτρῶν
ἐπιμελούμενος καὶ λεβήτων καὶ πυρὸς ἐμφορούμενος
καὶ καπνοῦ. Εἶτα τί; ταῖς αὐταῖς χερσὶν ἐπὶ τρυβλίων
κινῶν ἦν, κ ὶ τὰ πε ωθέντα λαμβάνων εἰς χεῖρας,
ἐν αὐταῖς καὶ τοὺς ἄρτους, ἐπεισρεόντων αὐτῷ τῶν
ἐκ τοῦ λιμού συνωβισμένων, ἐκ χειρῶν εἰς χεῖρας
επέβαλλε, τῶν ἰδίων, τὰς ἐκείνων, μᾶλλον δὲ τάς του
Χριστού, θεραπεύων κἂν τούτῳ τὸ πάθος καὶ κουρία
ζων τὴν συμφοράν. Τούτον δή τον τρόπον τῆς π
πως αμφότερα γενόμενος ἦν, καὶ τροφούς και πιο
της, καὶ τό γε πρώτον ορ ιερεύς, καὶ δῆτε ποιμήν
τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν τιθεὶς ὑπὲρ τῶν προτάτων. Ὅπως
δὲ καὶ τοῦτο, ενώ ήδη, καὶ ἐπὶ τούτῳ τελευταί ὑπὲρ
τῆς πόλεως ό,τι μεγίς, καὶ ναύλον γέμοντο,
(*) Elita in Anecdotis Buissunadii, tom. V.
guem virtutem Thcolepti, divini viri, qui illi urbi
præerat in sacris. Nam cum Turci Latinorum disciplinam militarem armorumque splendorem et
violentissimum impetum vidissent, metu perterriti
non modo procul ab urbe, sed pæne ultra veteres
Romanorum fines fuga se abripuerunt. Tantus
enim et talis erat ille exercitus, ita et armis et
rei militaris usu et militum numero instructus (una
enim cum Latinis militabant non modo Romani
lectissimi, sed et omnnis Alanorum exercitus), ut
haul abs re conspectu illius 222 hostes percel
notæ.
καταπαύσω του λόγου. Ήσαν τὰ τῶν ἀσεβῶν ἐχθρῶν
πλήθη στοδοῆς ἐπιμαινόμενα τῇ πόλει, κύκλῳ πε
ριφέοντες καὶ φρουροῦντες ἀσφαλῶς ἦσαν, ὡς ἂν
μὴ καὶ λάθοι τις τῶν ἐκτὸς ἐντὸς ταύτης γενόμενος,
ἢ τῶν ἐντὸς αὐτῆς ἐξιών. Καὶ λιμὸς ἦν ὁ καὶ τῶν πολεαίων πλέον καὶ μᾶλλον βαρύτατος ἑκάστης ἡμέρας ἀπο
κτείνων συχνούς· καὶ δύστη: ἦν τότε ούτε φαινόμενος
οὔτε προσδοκώμενος οὐδείς. Τί γοῦν ὁ μέγας ἐκεῖνος
ἀρχιερεὺς καὶ ποιμὴν ὄντως καλός, καὶ προθυμούμενος
καὶ μέντοι γε καὶ σπεύδων ὑπὲρ λαοῦ καὶ κλήρου
τοῦ ἰδίου θεῖναι τὴν ψυχήν; τὸν λαὸν ἀθροίσας, μᾶλ
λον δὲ τοῦ λαοῦ ὅτης ἦν τῷ ναῷ χωρητός, προς
Θεὸν ἐπίκουρον καὶ δύστην καὶ σωτήρα καταφεύγει.
καὶ κοινὴν μετὰ πάντων ἐκτελεί δέησιν. κοινὴν καὶ
πρεσβείαν· καὶ τοῦ ἱεροῦ ἐξιών, δεσμοῖς αὐτοὺς
πνευματικος φρικωδεστάτοις έμπεδον. Τίνος ένεκεν;
Πρὸς τὴν τῶν πολεμούντων φύλαρχον, πρέσβιν ἐκ
τῆς πόλεως αὐτὸν ἀφιγμένον, ὥστε γ' ἐντυχεῖν καὶ
συλλαλῆσαι καὶ πρᾶξει καθ' ἦτον ἂν καὶ δύναιτο τὰ
τῇ πόλει συνοίσοντα, εἴπερ ἐκείνου, βαρβάρου με
ὄντος καὶ θρασέος καὶ ἐπὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἐπηρ
μένου καὶ κατὰ μηδὲν ἐπτοημένου μηδὲ δειλαίνον
της, λογισμός αὐτῷ καὶ τόλμη γένοιτο, αὐτὸν δὴ τοῦ
την ἀρχιερέα τῆς πόλεως ὄντα κατασχεῖν, ὑπολογι
σάμενον ἐντεῦθεν καὶ τὴν πόλιν τὸν τρόπον τοῦτον
ἐλεῖν, ἢ τή γε δεύτερον χρημάτων τυχεῖν, τῆς πόλεως
δούσης ἐλευθερίας ἕνεκεν αὐτοῦ, μὲ τούτους δοῦναι
μηδὲν, κἂν αὐτῷ πληγὰς ὁ ἀσεβῆς ἐπιθῇ, κἂν πρὸς
τομὴν τοῦ σώματος τῶν μελῶν χωρήσῃ, κἂν ξίφος
ἐπανατείνῃ, καὶ ἀπειλῶν εἴη, καὶ κατὰ τὴν ἀπειλήν
ἔτοιμος ἐκβαλεῖν πρὸς σφαγήν. Ο γενναίας ἐκείνης
καὶ ἀνδρείας καὶ θαυμαστῆς καὶ πέρα γε θαύματος
καρτερικωτάτης ψυχής! ὼ τὸ τοῦ μαρτυρίου θανά
του πιεῖν ποτήριον διψώσης ὑπὲρ λαοῦ καὶ κλήρου
ἰδίου, κατὰ Χριστοῦ μίμησιν, καινού δή τινος καὶ
θαυμασίου του συναλλάγματος ὄντος! Ανθ' οὗ γαρ
προλαβὼν ἔπις; ποτηρίου τοῦτο (τούτου!), δδατις. οὐχὶ ψυχροῦ, ἀλλὰ ζέοντος, ὡς ἐκ κρατῆρος τοῦ
πνεύματος, ἀλλ' ᾐδέσθη τε καὶ θὴρ ἐκεῖν; ὁ ἄγριος
καὶ ἀπεβῆς βάρβαρος. Καὶ γουν ἰδων, ἐξ αὐτῆς είν
ούς κατεδυσωπήθη τῆς ὄψεως. Και επιπλέον και
τοῖς λόγοις τοῖς σοῖς τιθασσευθεὶς ἡν· καὶ δὴ γ' ἐξο
μαλισθεὶς ταῖς ὁμιλίαις, καὶ καθυποκείνας ταῖς τὰ
πάντα δυναμέναις σοφεῖς σαῖς παραινέσεσι, καὶ τιν
μῶν καὶ σφόδρα γε τιμών, σὲ μὲν μετ' εὐλάβειας
ἐνδόξως προέπεμψεν· αὐτὸς δὲ αύτας πάντας τους
τῆς πόλεως φόβους, ταύτην ἀφεὶς ὑπεχώρησε, και
σιτισμοὺς ἐπιδαψιλευσάμενος ταύτῃ, καὶ μεταβαλ
ἐκ τῆς πριν ἀγριότητος πρὸς τὴν πόλιν οὐκ εἰς με
κραν εύνοιαν. Τοῦτό σοι το μέγα καὶ λαμπρὸν ὑπὲρ
της πόλεως τρόπαιον. etc. Nulla in his mentio Ga
talanorum. Unios Theolepti virtute et auctorita!!
res confecta esse dicitur. BOIVIN. Theofepti me
minit Pachymeres lib. vult, cap. 2, 9; lib. 15, εμ.
25; Ιb. x, cap. 10, 35, et Cantacuzenus I.D. I, cap.
14, 19. llius praeclarus exstat hymnus in Grace.
ram Iroingio, DUCANG.
PG 148:383καὶ μέντοι καὶ σφόδρα ἀσμένου τὴν πρεσβείαν προσδεξαμένου τοῦ βασιλέως, ἄρας ἐκεῖνος ἧκεν ἐκ Σικελίας ἐς δισχιλίους ἐπαγόμενος ἄνδρας· ὧν τοὺς μὲν χιλίους ὠνόμαζε Κατελάνους ὡς ἐκ τοιούτων τὰ πλεῖστα τὸ γένος κατάγοντας· τοὺς δ’ ἑτέρους χιλίους Ἀμογαβάρους. οὕτω γὰρ ἡ Λατίνων φωνὴ τοὺς πεζοὺς ἐν πολέμοις καλεῖ, καὶ διὰ τοῦτο καὶ τούτους ἐν μοίρᾳ ταττομένους τοιαύτῃ τούτῳ καὶ οὗτος κέκληκε τῷ ὀνόματι. (Β.) Τοῦτον μὲν δὴ ἐλθόντα γαμβρὸν εὐθὺς ὁ βασιλεὺς ἐπὶ τῇ ἀδελφιδῇ ποιεῖται Μαρίᾳ, τῇ τοῦ Ἀσὰν θυγατρὶ, καὶ ἐς τὸ τοῦ μεγάλου δουκὸς ἀνάγει ἀξίωμα. ἐπεὶ δὲ μετὰ μικρὸν ἧκε καὶ ἕτερος Κατελάνος, ὄνομα Πιριγκέριος Τέντζας, προσκαλεσαμένου τοῦ Ῥοντζερίου, αὐτῷ μὲν δὴ Ῥοντζερίῳ τὸ τοῦ Καίσαρος ὁ βασιλεὺς περιτίθησιν ἀξίωμα· τῷ δὲ Πιριγκερίῳ Τέντζᾳ τὸ τοῦ μεγάλου δουκός. ἡ μέντοι τῶν χρημάτων δαπάνη, ὁπόση περὶ τὰ ἐκείνων ἐνδύματα καὶ τὰς δωρεὰς καὶ τὰ ἐπέτεια δεδαπάνηται σιτηρέσια, ἐς τοσοῦτον ἀνῆλθεν πλεονεξίας, ὥστ’ ἐν βραχεῖ τὸ βασιλικὸν ἐξεκένωσε ταμιεῖον.383 (a. n. 6791 ad GS36]
lerentur. multique dicerent, nisi cos imperator al'- οὐ μόνον οἱ τῶν Ῥωμαίων επίλεκτος, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐκ
quo metu deter itus longius progredi vetuisset, τῶν ᾿Αλανῶν από τον ἐτύγχανε στράτευμα το
mihil fuisse prohibiturum, quoininus brevi omnes σαύτην γοῦν ἐποίες διὰ ταῦτα τοῖς πολεμίας τὴν
Romanus et urbes et provincias hostibus vacuas ac ἔκπληξιν, ὥστε πολλοί τινες έφασαν τότε, ὡς, εἰ μὴ
purgalas imperatori tradidissent. Sed ea loqueban- τούτους διὰ δειλίαν τινά πρόσω είναι κεκώλυσε τα
tur homines, qui pras-nti» tantum considerabant, τοῦ βασιλέως προστάγματα, οὐδὲν ἂν ἦν τὸ κωλύον
neque quidquam altius animo complecti poterant. δας ἐν βραχεῖ τῶν Ῥωμαίων ὀπίσαι πόλεις καὶ γε
Divinum enim revera judicium illud erat, jampri- ραι ὑπῆρχαν καθαρὰς πολεμίων παραδούναι το 2dem confirmatum, ut Romanum imperium extre- σιλεῖ. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἦταν φθεγγόμενοι προς μόνο
mis calamitatibus amigeretur. Quapropter arcanis τὰ παρόντα βλέποντες ἄνθρωποι καὶ μηδὲν τῶν προ
Providentiæ rationibus plurimæ res utilia consilia όντων ὑπέρτερον ξυνιέναι δυνάμενοι. Κρίπς γὰρ
impedire, multæ autem ad adjuvanda ea què noxia ὡς ἀληθῶς ἦν ταῦτα Θεοῦ πάλαι κυρωθείσα, προς
essent concurrere videbantur. Sd islam qui- εσχατιάς καταβῆναι δυστυχημάτων τα Ῥωμαίων πράγ
dem expeditionem sub finem veris facile confece- ματα. Καὶ διὰ τοῦτο λόγοις ἀπορρήτοις τῆς Προ
νοίας τῶν μὲν ὠφελούντων πλεῖστα ἐδόκουν τὰ ἐμε
runt.
ποδών, τῶν δὲ βλαπτόντων πολύχους ή συνδρομή. Ἀλλὰ τοῦτο μὲν τοῦργον ἅμα ἦρι τελευτώντ:
ἐκδίως κατεπράξαντο.
"
Δ'. Ἐπεὶ δὲ πρόσω ἰέναι επορόν σφισιν εν 1920
του ποὺς οὐκ ἔχουσιν, οἳ τὸ σκοτεινὸν καὶ ἀτριβὲς τῆς
ὁδοῦ διαλευκανοῦσι καὶ εξοδον θήσονται [1. 176] τούτ
τοις (οὐ γὰρ ἄνευ πλείστων νεκρών εώρων γενησομένη
τὴν ὑπερόριον ἐκστρατείαν βουληθεῖσιν ἐκείνοις ἄπν
παραπομπῶν ἀπιέναι), τόδ' ἀμαθῶς οὕτωσὶ μεγάλως
αναρρίπτειν κινδύνους πρὸς τοῦ 'Ροπτοερίου οὐκ ἦν,
πολλοὺς ἀνατλάντας πολέμους καὶ πολλὴν ἐντεῦθεν
ξυνειλοχίτος τὴν πεῖραν· ἀναστρέψαντες διελύθησαν
κατά γένος, Ρωμαίο: μὲν οἴκαδε απιόντες Αλανία
ὁμοίως· Λατίνοι δὲ τῷ Ροντσερίῳ Επόμενοι Κα!
σαρι περιήεσαν τὰς ἐναπολελειμμένας τοῖς ἀθλία;
Ρωμαίος πόλεις και κάκιστα διετίθεσαν τὴν πολ
μίαν ὁρμὴν ἐπὶ τοὺς καλέσαντας τρέψαντες πρότε
τιν λέγοντες, ὅτι τὴν παρὰ τοῦ βασιλικού πρυτανείου
ταχθεῖσαν ἐπέτειον δαπάνην οὐκ ἐκομίζοντο, καὶ ε!.
καὶ ἀνάγκην, πρὶν ἐπινεμηθῆναι σφᾶς τὴν λιμόν,
ἐπινεληθήναι σφᾶς τοὺς καλέσαντας μὲν, μη πίτα
ροῦντας δὲ τὰ ὑπεσχημένα. "Ην οὖν ἰδεῖν οὐ μόνον
τὰς οὐσίας ἄρδην τῶν ταλαιπώρων αρπαζομένας
Ρωμαίων, κέρας τε καὶ γυναίκας υβριζομένας,
πρεσβύτας τε καὶ ἱερέας αγομένους δεσμίους καὶ
τάς τε ἄλλας ὑπομένοντας τις ρίας, ὁπότας ἡ τῶν
Ακτίνων δυσμενεστάτη χεὶρ ἀεὶ καινοτέρας εφεύρ
σκε κατὰ τῶν ἀθλίων· ἀλλὰ καὶ συχνά γυμνὸν ὁρῶν.
τας τον πέλεκυν κατὰ τοῦ τραχήλου, ὡς αὐτίκα
τεθνηξομένους, εἰ μὴ θησαυροὺς ὁμολογεῖεν χρημάτ
των. Καὶ οἱ μὲν ἐκτιθέμενοι πάντα υπέρου γυμντε
ρο: ἀπηλλάττοντο· οἱ δὲ μὴ ἔχοντε;, ὅπου ἐξυνήσον
IV. Cum autem longius progredi mon possent,
propterea quod nullos habebant ductores, qui vias
Ignotas et minine tritas indicarent, et planuin iter
ipsis facerent (videbant enim expeditionem illam
Luginquam, nemine viam monstrante, sine multis
cædibus confici haud posse, neque vero is erat Rogerius, qui multis bellis magna prudentia parta
magnum discrimen sie temere aliret), diversi ac
dissipati abierunt: ac Romani quidem domum reversi sunt, itemque Alani: Latiui vero cum Roger
rio Cesare urbes quæ miseris Romanis reliquæ
e ant pervagati pessime habuerunt, hostili impeta
in eos, a quibus arcessiti fuerant, converso, Call6am afferentes, quod constitutum ab imperature
Sun stipendium non accepissent, ac proinde
neressario antequam 223 fame consumerentur,
eorum opes consumereut qui se arcessissent, et
pactis ae conventis nou stetissent. Itaque cernere
erat bona miserorum Romanorum omnia diripi,
v rginibus et matronis contumeliose illudi, senes
ot sacerdotes vinctos abduci, et supplicia cum
alia pati, qure nova quotidie in miseros Latinorum
immanitas escogitabat: tum imminentem cervicibus securius, ut jamjam morituros, vilere, uisi
a'sditam pecuniam ostendissent. Qui omnia proferebant, pistillo nudiores abibant: qui nihil quo
st: redimerent habebant, extremitatilus corporum
mt: ilati miserabile in viis spectaculum jacebant,
a'iquem scilicet quærentes, qui frustum panis aut
cbulum porrigeret; ut quibus nibil ad sustentau- ται ἑαυτούς, τῶν ἀκρωτηρίων τοῦ σώματος άλλος
dam vitam subsidii, præter vocem et lacrymarum
vivos, reliquum esset.
se
ἄλλα ἀφαιρούμενοι θέαμα ἐλεεινὸν παρὰ τὰς ἰδους
ἐξετίθεντο, εἴ τις άρτου τεμάχιον ἢ ἐβολον παράσχοι
ζητοῦντε;· ὡς ἐπ᾿ οὐδενί τινι τῶν πάντων ἑτέρῳ τῶν ἀφορμῶν τοῦ ζῆν καταλειπομένων ἢ ἐπὶ τῇ
γλώττῃ καὶ ταῖς τῶν δακρύων πηγαί;.
V. Quæ cum imperator rescivisset, haudquaqua:n ferenda ei visa sunt; quoniam hæc Romanas
provincias longe atrocius quam belli mala aligebat, et simul Deum etiam ad iram concitabant
Variorum
Quos Massagetarum nomine non semel indiElal. Vid. lib. u, cap. 17. DUCANG.
Ε΄. Ταῦτα πυνθανομένω τῷ βασιλεῖ 50° έως ανα
κτὰ εἶναι ἐδόκει τήν τε Ῥωμαίων τὴν πολλῷ πλέον
ή κατά πολεμίους λυμαινόμενα καὶ ἅμα θείον τ
ξύνοντα κατὰ τῶν ἐξ ἀλλοδαπής προσκαλεσμένων
notæ.
Hist. Franco-Byzant. lib vt, n. 28. DreaNG,
Pachymer. lib. xn, cap. 13, 14, 15. DECASE.
ἐπεὶ δ’ οὕτω ταῦτα, καὶ ἔδει διαβάντας ἐς τὴν Ἀσίαν πολεμεῖν τοῖς ἐχθροῖς, τί χρὴ καὶ λέγειν ὁπόσα εἰργάσαντο παριόντες δεινὰ κατὰ τῶν ἐν τοῖς περὶ τὴν Ἀσίαν καταφυγόντων πολιχνίοις Ῥωμαίων; ἀνδράσι μὲν γὰρ καὶ γυναιξὶν οὐδὲν ἄμεινον, ἢ ὡς ἀνδραπόδοις ἐχρήσαντο· τοῖς δ’ ὑπάρχουσιν ἅπασιν ὡς οἰκείοις ἀδεῶς κατεχρήσαντο καὶ ἀπέλαυον ὥσπερ εἰκὸς πολλῶν τῶν ἐνοδίων ἀρῶν ἐκ μέσης ψυχῆς καὶ μετὰ πάνυ πολλῶν τῶν δακρύων ταύτας καταχεόντων τῶν ταλαιπώρων ἐκείνων, οὓς ἠδίκουν. καὶ ταῦτα μὲν δὴ τὸν πρῶτον ἐπράχθη ἐνιαυτόν. (Γ.) Τοῦ δ’ ἐπιόντος ἔαρος ἀπῄεσαν ἐξελάσοντες τοὺς πολιορκοῦντας τὴν Φιλαδέλφειαν πολεμίους. διπλοῖς γὰρ ἐπολεμοῦντο δεινοῖς οἱ τὴν Φιλαδέλφειαν κατοικοῦντες· ἔξωθεν μὲν τοῖς χρονίως ἤδη περικαθημένοις ἐχθροῖς· ἔσωθεν δὲ πολλῷ χείρονι πολεμίῳ, τῇ τῶν ἀναγκαίων ἐνδείᾳ καὶ τῷ λιμῷ. καὶ τοῦτο μὲν τοὖργον κάλλιστά τε καὶ ἀνδρικώτατα κατεπράξαντο τῆς ἄνωθεν δεξιᾶς συνεργούσης διὰ τὸ τῆς ἀρετῆς μέγεθος τοῦ τῆς πόλεως ἱερῶς προεδρεύοντος θείου ἀνδρὸς Θεολήπτου.383 (a. n. 6791 ad GS36]
lerentur. multique dicerent, nisi cos imperator al'- οὐ μόνον οἱ τῶν Ῥωμαίων επίλεκτος, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐκ
quo metu deter itus longius progredi vetuisset, τῶν ᾿Αλανῶν από τον ἐτύγχανε στράτευμα το
mihil fuisse prohibiturum, quoininus brevi omnes σαύτην γοῦν ἐποίες διὰ ταῦτα τοῖς πολεμίας τὴν
Romanus et urbes et provincias hostibus vacuas ac ἔκπληξιν, ὥστε πολλοί τινες έφασαν τότε, ὡς, εἰ μὴ
purgalas imperatori tradidissent. Sed ea loqueban- τούτους διὰ δειλίαν τινά πρόσω είναι κεκώλυσε τα
tur homines, qui pras-nti» tantum considerabant, τοῦ βασιλέως προστάγματα, οὐδὲν ἂν ἦν τὸ κωλύον
neque quidquam altius animo complecti poterant. δας ἐν βραχεῖ τῶν Ῥωμαίων ὀπίσαι πόλεις καὶ γε
Divinum enim revera judicium illud erat, jampri- ραι ὑπῆρχαν καθαρὰς πολεμίων παραδούναι το 2dem confirmatum, ut Romanum imperium extre- σιλεῖ. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἦταν φθεγγόμενοι προς μόνο
mis calamitatibus amigeretur. Quapropter arcanis τὰ παρόντα βλέποντες ἄνθρωποι καὶ μηδὲν τῶν προ
Providentiæ rationibus plurimæ res utilia consilia όντων ὑπέρτερον ξυνιέναι δυνάμενοι. Κρίπς γὰρ
impedire, multæ autem ad adjuvanda ea què noxia ὡς ἀληθῶς ἦν ταῦτα Θεοῦ πάλαι κυρωθείσα, προς
essent concurrere videbantur. Sd islam qui- εσχατιάς καταβῆναι δυστυχημάτων τα Ῥωμαίων πράγ
dem expeditionem sub finem veris facile confece- ματα. Καὶ διὰ τοῦτο λόγοις ἀπορρήτοις τῆς Προ
νοίας τῶν μὲν ὠφελούντων πλεῖστα ἐδόκουν τὰ ἐμε
runt.
ποδών, τῶν δὲ βλαπτόντων πολύχους ή συνδρομή. Ἀλλὰ τοῦτο μὲν τοῦργον ἅμα ἦρι τελευτώντ:
ἐκδίως κατεπράξαντο.
"
Δ'. Ἐπεὶ δὲ πρόσω ἰέναι επορόν σφισιν εν 1920
του ποὺς οὐκ ἔχουσιν, οἳ τὸ σκοτεινὸν καὶ ἀτριβὲς τῆς
ὁδοῦ διαλευκανοῦσι καὶ εξοδον θήσονται [1. 176] τούτ
τοις (οὐ γὰρ ἄνευ πλείστων νεκρών εώρων γενησομένη
τὴν ὑπερόριον ἐκστρατείαν βουληθεῖσιν ἐκείνοις ἄπν
παραπομπῶν ἀπιέναι), τόδ' ἀμαθῶς οὕτωσὶ μεγάλως
αναρρίπτειν κινδύνους πρὸς τοῦ 'Ροπτοερίου οὐκ ἦν,
πολλοὺς ἀνατλάντας πολέμους καὶ πολλὴν ἐντεῦθεν
ξυνειλοχίτος τὴν πεῖραν· ἀναστρέψαντες διελύθησαν
κατά γένος, Ρωμαίο: μὲν οἴκαδε απιόντες Αλανία
ὁμοίως· Λατίνοι δὲ τῷ Ροντσερίῳ Επόμενοι Κα!
σαρι περιήεσαν τὰς ἐναπολελειμμένας τοῖς ἀθλία;
Ρωμαίος πόλεις και κάκιστα διετίθεσαν τὴν πολ
μίαν ὁρμὴν ἐπὶ τοὺς καλέσαντας τρέψαντες πρότε
τιν λέγοντες, ὅτι τὴν παρὰ τοῦ βασιλικού πρυτανείου
ταχθεῖσαν ἐπέτειον δαπάνην οὐκ ἐκομίζοντο, καὶ ε!.
καὶ ἀνάγκην, πρὶν ἐπινεμηθῆναι σφᾶς τὴν λιμόν,
ἐπινεληθήναι σφᾶς τοὺς καλέσαντας μὲν, μη πίτα
ροῦντας δὲ τὰ ὑπεσχημένα. "Ην οὖν ἰδεῖν οὐ μόνον
τὰς οὐσίας ἄρδην τῶν ταλαιπώρων αρπαζομένας
Ρωμαίων, κέρας τε καὶ γυναίκας υβριζομένας,
πρεσβύτας τε καὶ ἱερέας αγομένους δεσμίους καὶ
τάς τε ἄλλας ὑπομένοντας τις ρίας, ὁπότας ἡ τῶν
Ακτίνων δυσμενεστάτη χεὶρ ἀεὶ καινοτέρας εφεύρ
σκε κατὰ τῶν ἀθλίων· ἀλλὰ καὶ συχνά γυμνὸν ὁρῶν.
τας τον πέλεκυν κατὰ τοῦ τραχήλου, ὡς αὐτίκα
τεθνηξομένους, εἰ μὴ θησαυροὺς ὁμολογεῖεν χρημάτ
των. Καὶ οἱ μὲν ἐκτιθέμενοι πάντα υπέρου γυμντε
ρο: ἀπηλλάττοντο· οἱ δὲ μὴ ἔχοντε;, ὅπου ἐξυνήσον
IV. Cum autem longius progredi mon possent,
propterea quod nullos habebant ductores, qui vias
Ignotas et minine tritas indicarent, et planuin iter
ipsis facerent (videbant enim expeditionem illam
Luginquam, nemine viam monstrante, sine multis
cædibus confici haud posse, neque vero is erat Rogerius, qui multis bellis magna prudentia parta
magnum discrimen sie temere aliret), diversi ac
dissipati abierunt: ac Romani quidem domum reversi sunt, itemque Alani: Latiui vero cum Roger
rio Cesare urbes quæ miseris Romanis reliquæ
e ant pervagati pessime habuerunt, hostili impeta
in eos, a quibus arcessiti fuerant, converso, Call6am afferentes, quod constitutum ab imperature
Sun stipendium non accepissent, ac proinde
neressario antequam 223 fame consumerentur,
eorum opes consumereut qui se arcessissent, et
pactis ae conventis nou stetissent. Itaque cernere
erat bona miserorum Romanorum omnia diripi,
v rginibus et matronis contumeliose illudi, senes
ot sacerdotes vinctos abduci, et supplicia cum
alia pati, qure nova quotidie in miseros Latinorum
immanitas escogitabat: tum imminentem cervicibus securius, ut jamjam morituros, vilere, uisi
a'sditam pecuniam ostendissent. Qui omnia proferebant, pistillo nudiores abibant: qui nihil quo
st: redimerent habebant, extremitatilus corporum
mt: ilati miserabile in viis spectaculum jacebant,
a'iquem scilicet quærentes, qui frustum panis aut
cbulum porrigeret; ut quibus nibil ad sustentau- ται ἑαυτούς, τῶν ἀκρωτηρίων τοῦ σώματος άλλος
dam vitam subsidii, præter vocem et lacrymarum
vivos, reliquum esset.
se
ἄλλα ἀφαιρούμενοι θέαμα ἐλεεινὸν παρὰ τὰς ἰδους
ἐξετίθεντο, εἴ τις άρτου τεμάχιον ἢ ἐβολον παράσχοι
ζητοῦντε;· ὡς ἐπ᾿ οὐδενί τινι τῶν πάντων ἑτέρῳ τῶν ἀφορμῶν τοῦ ζῆν καταλειπομένων ἢ ἐπὶ τῇ
γλώττῃ καὶ ταῖς τῶν δακρύων πηγαί;.
V. Quæ cum imperator rescivisset, haudquaqua:n ferenda ei visa sunt; quoniam hæc Romanas
provincias longe atrocius quam belli mala aligebat, et simul Deum etiam ad iram concitabant
Variorum
Quos Massagetarum nomine non semel indiElal. Vid. lib. u, cap. 17. DUCANG.
Ε΄. Ταῦτα πυνθανομένω τῷ βασιλεῖ 50° έως ανα
κτὰ εἶναι ἐδόκει τήν τε Ῥωμαίων τὴν πολλῷ πλέον
ή κατά πολεμίους λυμαινόμενα καὶ ἅμα θείον τ
ξύνοντα κατὰ τῶν ἐξ ἀλλοδαπής προσκαλεσμένων
notæ.
Hist. Franco-Byzant. lib vt, n. 28. DreaNG,
Pachymer. lib. xn, cap. 13, 14, 15. DECASE.
ἰδόντες γὰρ οἱ πολέμιοι τὴν τῶν Λατίνων εὔτακτον κίνησιν καὶ τὴν τῶν ὅπλων λαμπρότητα καὶ τὸ ἄτρεπτον τῆς ὁρμῆς συσχεθέντες τοῖς φόβοις ᾤχοντο φεύγοντες· οὐ μόνον τῆς πόλεως ὡς ποῤῥωτάτω σφᾶς αὐτοὺς ἀπάγοντες, ἀλλὰ μικροῦ καὶ τῶν πάλαι Ῥωμαϊκῶν ὁρίων αὐτῶν. τοσοῦτος γὰρ καὶ τοιοῦτος ἐκεῖνος ἐτύγχανεν ὁ στρατὸς, καὶ οὕτως ἄριστα συγκεκροτημένος ἔκ τε τῶν ὅπλων ἔκ τε τῆς κατὰ πόλεμον ἐμπειρίας ἔκ τε τοῦ πλήθους (συνεστράτευον γὰρ ἐκεῖ τοῖς Λατίνοις οὐ μόνον οἱ τῶν Ῥωμαίων ἐπίλεκτοι, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐκ τῶν Ἀλανῶν ὁπόσον ἐτύγχανε στράτευμα) τοσαύτην γοῦν ἐποίει διὰ ταῦτα τοῖς πολεμίοις τὴν ἔκπληξιν, ὥστε πολλοί τινες ἔφασαν τότε, ὡς, εἰ μὴ τούτους διὰ δειλίαν τινὰ πρόσω ἰέναι κεκώλυκε τὰ τοῦ βασιλέως προστάγματα, οὐδὲν ἂν ἦν τὸ κωλύον ὅλας ἐν βραχεῖ τῶν Ῥωμαίων ὁπόσαι πόλεις καὶ χῶραι ὑπῆρχον καθαρὰς πολεμίων παραδοῦναι τῷ βασιλεῖ. ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἦσαν φθεγγόμενοι πρὸς μόνα τὰ παρόντα βλέποντες ἄνθρωποι καὶ μηδὲν τῶν παρόντων ὑπέρτερον ξυνιέναι δυνάμενοι. κρίσις γὰρ ὡς ἀληθῶς ἦν ταῦτα θεοῦ πάλαι κυρωθεῖσα, πρὸς ἐσχατιὰς καταβῆναι δυστυχημάτων τὰ Ῥωμαίων πράγματα.383 (a. n. 6791 ad GS36]
lerentur. multique dicerent, nisi cos imperator al'- οὐ μόνον οἱ τῶν Ῥωμαίων επίλεκτος, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐκ
quo metu deter itus longius progredi vetuisset, τῶν ᾿Αλανῶν από τον ἐτύγχανε στράτευμα το
mihil fuisse prohibiturum, quoininus brevi omnes σαύτην γοῦν ἐποίες διὰ ταῦτα τοῖς πολεμίας τὴν
Romanus et urbes et provincias hostibus vacuas ac ἔκπληξιν, ὥστε πολλοί τινες έφασαν τότε, ὡς, εἰ μὴ
purgalas imperatori tradidissent. Sed ea loqueban- τούτους διὰ δειλίαν τινά πρόσω είναι κεκώλυσε τα
tur homines, qui pras-nti» tantum considerabant, τοῦ βασιλέως προστάγματα, οὐδὲν ἂν ἦν τὸ κωλύον
neque quidquam altius animo complecti poterant. δας ἐν βραχεῖ τῶν Ῥωμαίων ὀπίσαι πόλεις καὶ γε
Divinum enim revera judicium illud erat, jampri- ραι ὑπῆρχαν καθαρὰς πολεμίων παραδούναι το 2dem confirmatum, ut Romanum imperium extre- σιλεῖ. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἦταν φθεγγόμενοι προς μόνο
mis calamitatibus amigeretur. Quapropter arcanis τὰ παρόντα βλέποντες ἄνθρωποι καὶ μηδὲν τῶν προ
Providentiæ rationibus plurimæ res utilia consilia όντων ὑπέρτερον ξυνιέναι δυνάμενοι. Κρίπς γὰρ
impedire, multæ autem ad adjuvanda ea què noxia ὡς ἀληθῶς ἦν ταῦτα Θεοῦ πάλαι κυρωθείσα, προς
essent concurrere videbantur. Sd islam qui- εσχατιάς καταβῆναι δυστυχημάτων τα Ῥωμαίων πράγ
dem expeditionem sub finem veris facile confece- ματα. Καὶ διὰ τοῦτο λόγοις ἀπορρήτοις τῆς Προ
νοίας τῶν μὲν ὠφελούντων πλεῖστα ἐδόκουν τὰ ἐμε
runt.
ποδών, τῶν δὲ βλαπτόντων πολύχους ή συνδρομή. Ἀλλὰ τοῦτο μὲν τοῦργον ἅμα ἦρι τελευτώντ:
ἐκδίως κατεπράξαντο.
"
Δ'. Ἐπεὶ δὲ πρόσω ἰέναι επορόν σφισιν εν 1920
του ποὺς οὐκ ἔχουσιν, οἳ τὸ σκοτεινὸν καὶ ἀτριβὲς τῆς
ὁδοῦ διαλευκανοῦσι καὶ εξοδον θήσονται [1. 176] τούτ
τοις (οὐ γὰρ ἄνευ πλείστων νεκρών εώρων γενησομένη
τὴν ὑπερόριον ἐκστρατείαν βουληθεῖσιν ἐκείνοις ἄπν
παραπομπῶν ἀπιέναι), τόδ' ἀμαθῶς οὕτωσὶ μεγάλως
αναρρίπτειν κινδύνους πρὸς τοῦ 'Ροπτοερίου οὐκ ἦν,
πολλοὺς ἀνατλάντας πολέμους καὶ πολλὴν ἐντεῦθεν
ξυνειλοχίτος τὴν πεῖραν· ἀναστρέψαντες διελύθησαν
κατά γένος, Ρωμαίο: μὲν οἴκαδε απιόντες Αλανία
ὁμοίως· Λατίνοι δὲ τῷ Ροντσερίῳ Επόμενοι Κα!
σαρι περιήεσαν τὰς ἐναπολελειμμένας τοῖς ἀθλία;
Ρωμαίος πόλεις και κάκιστα διετίθεσαν τὴν πολ
μίαν ὁρμὴν ἐπὶ τοὺς καλέσαντας τρέψαντες πρότε
τιν λέγοντες, ὅτι τὴν παρὰ τοῦ βασιλικού πρυτανείου
ταχθεῖσαν ἐπέτειον δαπάνην οὐκ ἐκομίζοντο, καὶ ε!.
καὶ ἀνάγκην, πρὶν ἐπινεμηθῆναι σφᾶς τὴν λιμόν,
ἐπινεληθήναι σφᾶς τοὺς καλέσαντας μὲν, μη πίτα
ροῦντας δὲ τὰ ὑπεσχημένα. "Ην οὖν ἰδεῖν οὐ μόνον
τὰς οὐσίας ἄρδην τῶν ταλαιπώρων αρπαζομένας
Ρωμαίων, κέρας τε καὶ γυναίκας υβριζομένας,
πρεσβύτας τε καὶ ἱερέας αγομένους δεσμίους καὶ
τάς τε ἄλλας ὑπομένοντας τις ρίας, ὁπότας ἡ τῶν
Ακτίνων δυσμενεστάτη χεὶρ ἀεὶ καινοτέρας εφεύρ
σκε κατὰ τῶν ἀθλίων· ἀλλὰ καὶ συχνά γυμνὸν ὁρῶν.
τας τον πέλεκυν κατὰ τοῦ τραχήλου, ὡς αὐτίκα
τεθνηξομένους, εἰ μὴ θησαυροὺς ὁμολογεῖεν χρημάτ
των. Καὶ οἱ μὲν ἐκτιθέμενοι πάντα υπέρου γυμντε
ρο: ἀπηλλάττοντο· οἱ δὲ μὴ ἔχοντε;, ὅπου ἐξυνήσον
IV. Cum autem longius progredi mon possent,
propterea quod nullos habebant ductores, qui vias
Ignotas et minine tritas indicarent, et planuin iter
ipsis facerent (videbant enim expeditionem illam
Luginquam, nemine viam monstrante, sine multis
cædibus confici haud posse, neque vero is erat Rogerius, qui multis bellis magna prudentia parta
magnum discrimen sie temere aliret), diversi ac
dissipati abierunt: ac Romani quidem domum reversi sunt, itemque Alani: Latiui vero cum Roger
rio Cesare urbes quæ miseris Romanis reliquæ
e ant pervagati pessime habuerunt, hostili impeta
in eos, a quibus arcessiti fuerant, converso, Call6am afferentes, quod constitutum ab imperature
Sun stipendium non accepissent, ac proinde
neressario antequam 223 fame consumerentur,
eorum opes consumereut qui se arcessissent, et
pactis ae conventis nou stetissent. Itaque cernere
erat bona miserorum Romanorum omnia diripi,
v rginibus et matronis contumeliose illudi, senes
ot sacerdotes vinctos abduci, et supplicia cum
alia pati, qure nova quotidie in miseros Latinorum
immanitas escogitabat: tum imminentem cervicibus securius, ut jamjam morituros, vilere, uisi
a'sditam pecuniam ostendissent. Qui omnia proferebant, pistillo nudiores abibant: qui nihil quo
st: redimerent habebant, extremitatilus corporum
mt: ilati miserabile in viis spectaculum jacebant,
a'iquem scilicet quærentes, qui frustum panis aut
cbulum porrigeret; ut quibus nibil ad sustentau- ται ἑαυτούς, τῶν ἀκρωτηρίων τοῦ σώματος άλλος
dam vitam subsidii, præter vocem et lacrymarum
vivos, reliquum esset.
se
ἄλλα ἀφαιρούμενοι θέαμα ἐλεεινὸν παρὰ τὰς ἰδους
ἐξετίθεντο, εἴ τις άρτου τεμάχιον ἢ ἐβολον παράσχοι
ζητοῦντε;· ὡς ἐπ᾿ οὐδενί τινι τῶν πάντων ἑτέρῳ τῶν ἀφορμῶν τοῦ ζῆν καταλειπομένων ἢ ἐπὶ τῇ
γλώττῃ καὶ ταῖς τῶν δακρύων πηγαί;.
V. Quæ cum imperator rescivisset, haudquaqua:n ferenda ei visa sunt; quoniam hæc Romanas
provincias longe atrocius quam belli mala aligebat, et simul Deum etiam ad iram concitabant
Variorum
Quos Massagetarum nomine non semel indiElal. Vid. lib. u, cap. 17. DUCANG.
Ε΄. Ταῦτα πυνθανομένω τῷ βασιλεῖ 50° έως ανα
κτὰ εἶναι ἐδόκει τήν τε Ῥωμαίων τὴν πολλῷ πλέον
ή κατά πολεμίους λυμαινόμενα καὶ ἅμα θείον τ
ξύνοντα κατὰ τῶν ἐξ ἀλλοδαπής προσκαλεσμένων
notæ.
Hist. Franco-Byzant. lib vt, n. 28. DreaNG,
Pachymer. lib. xn, cap. 13, 14, 15. DECASE.
καὶ διὰ τοῦτο λόγοις ἀποῤῥήτοις τῆς προνοίας τῶν μὲν ὠφελούντων πλεῖστα ἐδόκουν τὰ ἐμποδὼν, τῶν δὲ βλαπτόντων πολύχους ἡ συνδρομή. ἀλλὰ τοῦτο μὲν τοὖργον ἅμα ἦρι τελευτῶντι ῥᾳδίως κατεπράξαντο. (Δ.) Ἐπεὶ δὲ πρόσω ἰέναι ἄπορόν σφισιν ἦν παραπομποὺς οὐκ ἔχουσιν, οἳ τὸ σκοτεινὸν καὶ ἀτριβὲς τῆς ὁδοῦ διαλευκανοῦσι καὶ εὔοδον θήσονται τούτοις (οὐ γὰρ ἄνευ πλείστων νεκρῶν ἑώρων γενησομένην τὴν ὑπερόριον ἐκστρατείαν βουληθεῖσιν ἐκείνοις ἄνευ παραπομπῶν ἀπιέναι), τόδ’ ἀμαθῶς οὑτωσὶ μεγάλους ἀναῤῥίπτειν κινδύνους πρὸς τοῦ Ῥοντζερίου οὐκ ἦν, πολλοὺς ἀνατλάντος πολέμους καὶ πολλὴν ἐντεῦθεν ξυνειλοχότος τὴν πεῖραν· ἀναστρέψαντες διελύθησαν κατὰ γένος, Ῥωμαῖοι μὲν οἴκαδε ἀπιόντες Ἀλανοί τε ὁμοίως· Λατῖνοι δὲ τῷ Ῥοντζερίῳ ἑπόμενοι Καίσαρι περιῄεσαν τὰς ἐναπολελειμμένας τοῖς ἀθλίοις Ῥωμαίοις πόλεις καὶ κάκιστα διετίθεσαν τὴν πολεμίαν ὁρμὴν ἐπὶ τοὺς καλέσαντας τρέψαντες·383 (a. n. 6791 ad GS36]
lerentur. multique dicerent, nisi cos imperator al'- οὐ μόνον οἱ τῶν Ῥωμαίων επίλεκτος, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐκ
quo metu deter itus longius progredi vetuisset, τῶν ᾿Αλανῶν από τον ἐτύγχανε στράτευμα το
mihil fuisse prohibiturum, quoininus brevi omnes σαύτην γοῦν ἐποίες διὰ ταῦτα τοῖς πολεμίας τὴν
Romanus et urbes et provincias hostibus vacuas ac ἔκπληξιν, ὥστε πολλοί τινες έφασαν τότε, ὡς, εἰ μὴ
purgalas imperatori tradidissent. Sed ea loqueban- τούτους διὰ δειλίαν τινά πρόσω είναι κεκώλυσε τα
tur homines, qui pras-nti» tantum considerabant, τοῦ βασιλέως προστάγματα, οὐδὲν ἂν ἦν τὸ κωλύον
neque quidquam altius animo complecti poterant. δας ἐν βραχεῖ τῶν Ῥωμαίων ὀπίσαι πόλεις καὶ γε
Divinum enim revera judicium illud erat, jampri- ραι ὑπῆρχαν καθαρὰς πολεμίων παραδούναι το 2dem confirmatum, ut Romanum imperium extre- σιλεῖ. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἦταν φθεγγόμενοι προς μόνο
mis calamitatibus amigeretur. Quapropter arcanis τὰ παρόντα βλέποντες ἄνθρωποι καὶ μηδὲν τῶν προ
Providentiæ rationibus plurimæ res utilia consilia όντων ὑπέρτερον ξυνιέναι δυνάμενοι. Κρίπς γὰρ
impedire, multæ autem ad adjuvanda ea què noxia ὡς ἀληθῶς ἦν ταῦτα Θεοῦ πάλαι κυρωθείσα, προς
essent concurrere videbantur. Sd islam qui- εσχατιάς καταβῆναι δυστυχημάτων τα Ῥωμαίων πράγ
dem expeditionem sub finem veris facile confece- ματα. Καὶ διὰ τοῦτο λόγοις ἀπορρήτοις τῆς Προ
νοίας τῶν μὲν ὠφελούντων πλεῖστα ἐδόκουν τὰ ἐμε
runt.
ποδών, τῶν δὲ βλαπτόντων πολύχους ή συνδρομή. Ἀλλὰ τοῦτο μὲν τοῦργον ἅμα ἦρι τελευτώντ:
ἐκδίως κατεπράξαντο.
"
Δ'. Ἐπεὶ δὲ πρόσω ἰέναι επορόν σφισιν εν 1920
του ποὺς οὐκ ἔχουσιν, οἳ τὸ σκοτεινὸν καὶ ἀτριβὲς τῆς
ὁδοῦ διαλευκανοῦσι καὶ εξοδον θήσονται [1. 176] τούτ
τοις (οὐ γὰρ ἄνευ πλείστων νεκρών εώρων γενησομένη
τὴν ὑπερόριον ἐκστρατείαν βουληθεῖσιν ἐκείνοις ἄπν
παραπομπῶν ἀπιέναι), τόδ' ἀμαθῶς οὕτωσὶ μεγάλως
αναρρίπτειν κινδύνους πρὸς τοῦ 'Ροπτοερίου οὐκ ἦν,
πολλοὺς ἀνατλάντας πολέμους καὶ πολλὴν ἐντεῦθεν
ξυνειλοχίτος τὴν πεῖραν· ἀναστρέψαντες διελύθησαν
κατά γένος, Ρωμαίο: μὲν οἴκαδε απιόντες Αλανία
ὁμοίως· Λατίνοι δὲ τῷ Ροντσερίῳ Επόμενοι Κα!
σαρι περιήεσαν τὰς ἐναπολελειμμένας τοῖς ἀθλία;
Ρωμαίος πόλεις και κάκιστα διετίθεσαν τὴν πολ
μίαν ὁρμὴν ἐπὶ τοὺς καλέσαντας τρέψαντες πρότε
τιν λέγοντες, ὅτι τὴν παρὰ τοῦ βασιλικού πρυτανείου
ταχθεῖσαν ἐπέτειον δαπάνην οὐκ ἐκομίζοντο, καὶ ε!.
καὶ ἀνάγκην, πρὶν ἐπινεμηθῆναι σφᾶς τὴν λιμόν,
ἐπινεληθήναι σφᾶς τοὺς καλέσαντας μὲν, μη πίτα
ροῦντας δὲ τὰ ὑπεσχημένα. "Ην οὖν ἰδεῖν οὐ μόνον
τὰς οὐσίας ἄρδην τῶν ταλαιπώρων αρπαζομένας
Ρωμαίων, κέρας τε καὶ γυναίκας υβριζομένας,
πρεσβύτας τε καὶ ἱερέας αγομένους δεσμίους καὶ
τάς τε ἄλλας ὑπομένοντας τις ρίας, ὁπότας ἡ τῶν
Ακτίνων δυσμενεστάτη χεὶρ ἀεὶ καινοτέρας εφεύρ
σκε κατὰ τῶν ἀθλίων· ἀλλὰ καὶ συχνά γυμνὸν ὁρῶν.
τας τον πέλεκυν κατὰ τοῦ τραχήλου, ὡς αὐτίκα
τεθνηξομένους, εἰ μὴ θησαυροὺς ὁμολογεῖεν χρημάτ
των. Καὶ οἱ μὲν ἐκτιθέμενοι πάντα υπέρου γυμντε
ρο: ἀπηλλάττοντο· οἱ δὲ μὴ ἔχοντε;, ὅπου ἐξυνήσον
IV. Cum autem longius progredi mon possent,
propterea quod nullos habebant ductores, qui vias
Ignotas et minine tritas indicarent, et planuin iter
ipsis facerent (videbant enim expeditionem illam
Luginquam, nemine viam monstrante, sine multis
cædibus confici haud posse, neque vero is erat Rogerius, qui multis bellis magna prudentia parta
magnum discrimen sie temere aliret), diversi ac
dissipati abierunt: ac Romani quidem domum reversi sunt, itemque Alani: Latiui vero cum Roger
rio Cesare urbes quæ miseris Romanis reliquæ
e ant pervagati pessime habuerunt, hostili impeta
in eos, a quibus arcessiti fuerant, converso, Call6am afferentes, quod constitutum ab imperature
Sun stipendium non accepissent, ac proinde
neressario antequam 223 fame consumerentur,
eorum opes consumereut qui se arcessissent, et
pactis ae conventis nou stetissent. Itaque cernere
erat bona miserorum Romanorum omnia diripi,
v rginibus et matronis contumeliose illudi, senes
ot sacerdotes vinctos abduci, et supplicia cum
alia pati, qure nova quotidie in miseros Latinorum
immanitas escogitabat: tum imminentem cervicibus securius, ut jamjam morituros, vilere, uisi
a'sditam pecuniam ostendissent. Qui omnia proferebant, pistillo nudiores abibant: qui nihil quo
st: redimerent habebant, extremitatilus corporum
mt: ilati miserabile in viis spectaculum jacebant,
a'iquem scilicet quærentes, qui frustum panis aut
cbulum porrigeret; ut quibus nibil ad sustentau- ται ἑαυτούς, τῶν ἀκρωτηρίων τοῦ σώματος άλλος
dam vitam subsidii, præter vocem et lacrymarum
vivos, reliquum esset.
se
ἄλλα ἀφαιρούμενοι θέαμα ἐλεεινὸν παρὰ τὰς ἰδους
ἐξετίθεντο, εἴ τις άρτου τεμάχιον ἢ ἐβολον παράσχοι
ζητοῦντε;· ὡς ἐπ᾿ οὐδενί τινι τῶν πάντων ἑτέρῳ τῶν ἀφορμῶν τοῦ ζῆν καταλειπομένων ἢ ἐπὶ τῇ
γλώττῃ καὶ ταῖς τῶν δακρύων πηγαί;.
V. Quæ cum imperator rescivisset, haudquaqua:n ferenda ei visa sunt; quoniam hæc Romanas
provincias longe atrocius quam belli mala aligebat, et simul Deum etiam ad iram concitabant
Variorum
Quos Massagetarum nomine non semel indiElal. Vid. lib. u, cap. 17. DUCANG.
Ε΄. Ταῦτα πυνθανομένω τῷ βασιλεῖ 50° έως ανα
κτὰ εἶναι ἐδόκει τήν τε Ῥωμαίων τὴν πολλῷ πλέον
ή κατά πολεμίους λυμαινόμενα καὶ ἅμα θείον τ
ξύνοντα κατὰ τῶν ἐξ ἀλλοδαπής προσκαλεσμένων
notæ.
Hist. Franco-Byzant. lib vt, n. 28. DreaNG,
Pachymer. lib. xn, cap. 13, 14, 15. DECASE.
Book VII · Chapter ILiber Septimus · Caput I
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
πρόφασιν λέγοντες, ὅτι τὴν παρὰ τοῦ βασιλικοῦ πρυτανείου ταχθεῖσαν ἐπέτειον δαπάνην οὐκ ἐκομίζοντο, καὶ εἶναι ἀνάγκην, πρὶν ἐπινεμηθῆναι σφᾶς τὸν λιμὸν, ἐπινεμηθῆναι σφᾶς τοὺς καλέσαντας μὲν, μὴ πληροῦντας δὲ τὰ ὑπεσχημένα. ἦν οὖν ἰδεῖν οὐ μόνον τὰς οὐσίας ἄρδην τῶν ταλαιπώρων ἁρπαζομένας Ῥωμαίων, κόρας τε καὶ γυναῖκας ὑβριζομένας, πρεσβύτας τε καὶ ἱερέας ἀγομένους δεσμίους καὶ τάς τε ἄλλας ὑπομένοντας τιμωρίας, ὁπόσας ἡ τῶν Λατίνων δυσμενεστάτη χεὶρ ἀεὶ καινοτέρας ἐφεύρισκε κατὰ τῶν ἀθλίων· ἀλλὰ καὶ συχνὰ γυμνὸν ὁρῶντας τὸν πέλεκυν κατὰ τοῦ τραχήλου, ὡς αὐτίκα τεθνηξομένους, εἰ μὴ θησαυροὺς ὁμολογοῖεν χρημάτων. καὶ οἱ μὲν ἐκτιθέμενοι πάντα ὑπέρου γυμνότεροι ἀπηλλάττοντο· οἱ δὲ μὴ ἔχοντες, ὅτου ἐξωνήσονται ἑαυτοὺς, τῶν ἀκρωτηρίων τοῦ σώματος ἄλλοι ἄλλα ἀφαιρούμενοι θέαμα ἐλεεινὸν παρὰ τὰς ὁδοὺς ἐξετίθεντο, εἴ τις ἄρτου τεμάχιον ἢ ὀβολὸν παράσχοι ζητοῦντες· ὡς ἐπ’ οὐδενί τινι τῶν πάντων ἑτέρῳ τῶν ἀφορμῶν τοῦ ζῇν καταλειπομένων, ἢ ἐπὶ τῇ γλώττῃ καὶ ταῖς τῶν δακρύων πηγαῖς.383 (a. n. 6791 ad GS36]
lerentur. multique dicerent, nisi cos imperator al'- οὐ μόνον οἱ τῶν Ῥωμαίων επίλεκτος, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐκ
quo metu deter itus longius progredi vetuisset, τῶν ᾿Αλανῶν από τον ἐτύγχανε στράτευμα το
mihil fuisse prohibiturum, quoininus brevi omnes σαύτην γοῦν ἐποίες διὰ ταῦτα τοῖς πολεμίας τὴν
Romanus et urbes et provincias hostibus vacuas ac ἔκπληξιν, ὥστε πολλοί τινες έφασαν τότε, ὡς, εἰ μὴ
purgalas imperatori tradidissent. Sed ea loqueban- τούτους διὰ δειλίαν τινά πρόσω είναι κεκώλυσε τα
tur homines, qui pras-nti» tantum considerabant, τοῦ βασιλέως προστάγματα, οὐδὲν ἂν ἦν τὸ κωλύον
neque quidquam altius animo complecti poterant. δας ἐν βραχεῖ τῶν Ῥωμαίων ὀπίσαι πόλεις καὶ γε
Divinum enim revera judicium illud erat, jampri- ραι ὑπῆρχαν καθαρὰς πολεμίων παραδούναι το 2dem confirmatum, ut Romanum imperium extre- σιλεῖ. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἦταν φθεγγόμενοι προς μόνο
mis calamitatibus amigeretur. Quapropter arcanis τὰ παρόντα βλέποντες ἄνθρωποι καὶ μηδὲν τῶν προ
Providentiæ rationibus plurimæ res utilia consilia όντων ὑπέρτερον ξυνιέναι δυνάμενοι. Κρίπς γὰρ
impedire, multæ autem ad adjuvanda ea què noxia ὡς ἀληθῶς ἦν ταῦτα Θεοῦ πάλαι κυρωθείσα, προς
essent concurrere videbantur. Sd islam qui- εσχατιάς καταβῆναι δυστυχημάτων τα Ῥωμαίων πράγ
dem expeditionem sub finem veris facile confece- ματα. Καὶ διὰ τοῦτο λόγοις ἀπορρήτοις τῆς Προ
νοίας τῶν μὲν ὠφελούντων πλεῖστα ἐδόκουν τὰ ἐμε
runt.
ποδών, τῶν δὲ βλαπτόντων πολύχους ή συνδρομή. Ἀλλὰ τοῦτο μὲν τοῦργον ἅμα ἦρι τελευτώντ:
ἐκδίως κατεπράξαντο.
"
Δ'. Ἐπεὶ δὲ πρόσω ἰέναι επορόν σφισιν εν 1920
του ποὺς οὐκ ἔχουσιν, οἳ τὸ σκοτεινὸν καὶ ἀτριβὲς τῆς
ὁδοῦ διαλευκανοῦσι καὶ εξοδον θήσονται [1. 176] τούτ
τοις (οὐ γὰρ ἄνευ πλείστων νεκρών εώρων γενησομένη
τὴν ὑπερόριον ἐκστρατείαν βουληθεῖσιν ἐκείνοις ἄπν
παραπομπῶν ἀπιέναι), τόδ' ἀμαθῶς οὕτωσὶ μεγάλως
αναρρίπτειν κινδύνους πρὸς τοῦ 'Ροπτοερίου οὐκ ἦν,
πολλοὺς ἀνατλάντας πολέμους καὶ πολλὴν ἐντεῦθεν
ξυνειλοχίτος τὴν πεῖραν· ἀναστρέψαντες διελύθησαν
κατά γένος, Ρωμαίο: μὲν οἴκαδε απιόντες Αλανία
ὁμοίως· Λατίνοι δὲ τῷ Ροντσερίῳ Επόμενοι Κα!
σαρι περιήεσαν τὰς ἐναπολελειμμένας τοῖς ἀθλία;
Ρωμαίος πόλεις και κάκιστα διετίθεσαν τὴν πολ
μίαν ὁρμὴν ἐπὶ τοὺς καλέσαντας τρέψαντες πρότε
τιν λέγοντες, ὅτι τὴν παρὰ τοῦ βασιλικού πρυτανείου
ταχθεῖσαν ἐπέτειον δαπάνην οὐκ ἐκομίζοντο, καὶ ε!.
καὶ ἀνάγκην, πρὶν ἐπινεμηθῆναι σφᾶς τὴν λιμόν,
ἐπινεληθήναι σφᾶς τοὺς καλέσαντας μὲν, μη πίτα
ροῦντας δὲ τὰ ὑπεσχημένα. "Ην οὖν ἰδεῖν οὐ μόνον
τὰς οὐσίας ἄρδην τῶν ταλαιπώρων αρπαζομένας
Ρωμαίων, κέρας τε καὶ γυναίκας υβριζομένας,
πρεσβύτας τε καὶ ἱερέας αγομένους δεσμίους καὶ
τάς τε ἄλλας ὑπομένοντας τις ρίας, ὁπότας ἡ τῶν
Ακτίνων δυσμενεστάτη χεὶρ ἀεὶ καινοτέρας εφεύρ
σκε κατὰ τῶν ἀθλίων· ἀλλὰ καὶ συχνά γυμνὸν ὁρῶν.
τας τον πέλεκυν κατὰ τοῦ τραχήλου, ὡς αὐτίκα
τεθνηξομένους, εἰ μὴ θησαυροὺς ὁμολογεῖεν χρημάτ
των. Καὶ οἱ μὲν ἐκτιθέμενοι πάντα υπέρου γυμντε
ρο: ἀπηλλάττοντο· οἱ δὲ μὴ ἔχοντε;, ὅπου ἐξυνήσον
IV. Cum autem longius progredi mon possent,
propterea quod nullos habebant ductores, qui vias
Ignotas et minine tritas indicarent, et planuin iter
ipsis facerent (videbant enim expeditionem illam
Luginquam, nemine viam monstrante, sine multis
cædibus confici haud posse, neque vero is erat Rogerius, qui multis bellis magna prudentia parta
magnum discrimen sie temere aliret), diversi ac
dissipati abierunt: ac Romani quidem domum reversi sunt, itemque Alani: Latiui vero cum Roger
rio Cesare urbes quæ miseris Romanis reliquæ
e ant pervagati pessime habuerunt, hostili impeta
in eos, a quibus arcessiti fuerant, converso, Call6am afferentes, quod constitutum ab imperature
Sun stipendium non accepissent, ac proinde
neressario antequam 223 fame consumerentur,
eorum opes consumereut qui se arcessissent, et
pactis ae conventis nou stetissent. Itaque cernere
erat bona miserorum Romanorum omnia diripi,
v rginibus et matronis contumeliose illudi, senes
ot sacerdotes vinctos abduci, et supplicia cum
alia pati, qure nova quotidie in miseros Latinorum
immanitas escogitabat: tum imminentem cervicibus securius, ut jamjam morituros, vilere, uisi
a'sditam pecuniam ostendissent. Qui omnia proferebant, pistillo nudiores abibant: qui nihil quo
st: redimerent habebant, extremitatilus corporum
mt: ilati miserabile in viis spectaculum jacebant,
a'iquem scilicet quærentes, qui frustum panis aut
cbulum porrigeret; ut quibus nibil ad sustentau- ται ἑαυτούς, τῶν ἀκρωτηρίων τοῦ σώματος άλλος
dam vitam subsidii, præter vocem et lacrymarum
vivos, reliquum esset.
se
ἄλλα ἀφαιρούμενοι θέαμα ἐλεεινὸν παρὰ τὰς ἰδους
ἐξετίθεντο, εἴ τις άρτου τεμάχιον ἢ ἐβολον παράσχοι
ζητοῦντε;· ὡς ἐπ᾿ οὐδενί τινι τῶν πάντων ἑτέρῳ τῶν ἀφορμῶν τοῦ ζῆν καταλειπομένων ἢ ἐπὶ τῇ
γλώττῃ καὶ ταῖς τῶν δακρύων πηγαί;.
V. Quæ cum imperator rescivisset, haudquaqua:n ferenda ei visa sunt; quoniam hæc Romanas
provincias longe atrocius quam belli mala aligebat, et simul Deum etiam ad iram concitabant
Variorum
Quos Massagetarum nomine non semel indiElal. Vid. lib. u, cap. 17. DUCANG.
Ε΄. Ταῦτα πυνθανομένω τῷ βασιλεῖ 50° έως ανα
κτὰ εἶναι ἐδόκει τήν τε Ῥωμαίων τὴν πολλῷ πλέον
ή κατά πολεμίους λυμαινόμενα καὶ ἅμα θείον τ
ξύνοντα κατὰ τῶν ἐξ ἀλλοδαπής προσκαλεσμένων
notæ.
Hist. Franco-Byzant. lib vt, n. 28. DreaNG,
Pachymer. lib. xn, cap. 13, 14, 15. DECASE.
PG 148:385(Ε.) Ταῦτα πυνθανομένῳ τῷ βασιλεῖ οὔθ’ ὅλως ἀνεκτὰ εἶναι ἐδόκει τήν τε Ῥωμαίων γῆν πολλῷ πλέον ἢ κατὰ πολεμίους λυμαινόμενα καὶ ἅμα θεὸν παροξύνοντα κατὰ τῶν ἐξ ἀλλοδαπῆς προσκαλεσαμένων αὐτούς· οὔτ’ ἄλλως εὔπορον ἦν τῆς ἀδικίας τίσασθαι αὐτοὺς, ἐνδείας μακρᾶς τὰ βασιλικὰ καταγελώσης στρατόπεδα. ἐν στενῷ τοίνυν ὄντος αὐτοῦ καὶ μηχανῆς δεομένου τινὸς βοηθούσης διαβαίνει πρὸς Θρᾴκην ὁ Καῖσαρ Ῥοντζέριος τὸν Λατινικὸν ἐπαγόμενος πάντα στρατόν. οὐ γὰρ ἐλέλειπτο ἔτι τοῖς ἐν Ἀσίᾳ Ῥωμαίοις οὔτε χρήματα, οὔθ’ ὅσα τρέφει δημίων γαστέρας. ἔδοξε μέντοι τοὺς μὲν ἄλλους ἐς τὸ τῆς Καλλιουπόλεως καταλιπόντα φρούριον αὐτὸν ἀπολεξάμενον διακοσίους παρὰ τὸν βασιλέα ἐληλυθέναι Μιχαὴλ ἐν Ὀρεστιάδι διάγοντα τότε τῇ Θρᾳκικῇ μετὰ τοῦ στρατοῦ, ἀπαιτήσοντά τε τὴν ἀποτεταγμένην αὐτοῖς ἐτησίαν πρόσοδον καὶ ἀπειλὰς εἰ δέοι προσθήσοντα. οὗ γενομένου καὶ ἐς πυρσὸν ἀναφθέντος, ὃν καὶ πρότερον ὤδινε θυμὸν ὁ βασιλεὺς κατ’ αὐτοῦ, ξιφήρεις αὐτὸν περιστάντες συχνοὶ τῶν στρατιωτῶν αὐτοῦ παρὰ τὰ βασίλεια κατακόπτουσι καὶ ἅμα αὐτῷ τινας τῶν περὶ αὐτόν. οἱ γὰρ πλείους ἔλαθον διαδράντες τὸν κίνδυνον·385 [4. c. 1282 10 1328) ΒΥΖΑΝΤΙN. HISTORIE LIB. VII. (INP. ANDRONIC. SEN.] 386
αὐτούς· οὔτ᾽ ἄλλως εὔπορον ἦν τῆς ἀδικίας τίσασθαι contra eos, qui peregre illos arcessissent. Neque
αὐτοὺς, ἐνδείας μακρᾶς τὰ βασιλικά καταγελώσης
στρατόπεδα. Ἐν στενῷ τοίνυν ὄντος αὐτοῦ καὶ
μηχανής δεομένου τινός βοηθούσης διαβαίνει προς
Θράκην ὁ Καίσαρ Ροντζέριος την Λατινικὸν ἐπαγό
μένης πάντα στρατόν. Οὐ γὰρ ἐλέλειπτο ἔτι τοῖς ἐν
Ασίᾳ Ῥωμαίοις οὔτε χρήματα, οὔθ' ὅσα τρέφει δημέων γαστέρας. Εδοξε μέντοι τοὺς μὲν ἄλλους ἐς τὸ
τῆς Καλλιουπόλεως καταλιπόντα φρούριον αὐτὸν
ἀπολεξάμενον διακοσίους παρὰ τὸν βασιλέα ἐληλυθέκαι Μιχαὴλ ἐν Ορεστιάδι διάγοντα τότε τῇ Θρακικῇ
μετὰ τοῦ στρατοῦ, ἀπαιτήσοντά τε τὴν ἀποτεταγμέν
νην αὐτοῖς ἐτησίαν πρόσοδον καὶ ἀπειλὰς εἰ δέοι
προσθήσοντα. [Ρ. 137] Οὗ γενομένου καὶ ἐς
τυρούν ἀναφθέντος, ὃν καὶ πρότερον ὤδινε θυμὸν ὁ
βασιλεὺς κατ' αὐτοῦ, ξιφήρεις αὐτὸν περιστάντες
συχνοὶ τῶν στρατιωτῶν αὐτοῦ παρὰ τὰ βασίλεια και
τακόπτουσι καὶ ἅμα αὐτῷ τινας τῶν περὶ αὐτόν. Οι
γὰρ πλείους ἔλαβον διαδράντες τὸν κίνδυνον· οἱ δὴ
καὶ δρόμο συντονωτέρω χρησάμενοι έφθασαν ἀπαγγέλλοντες τὰ πραχθέντα καὶ τοῖς ἐν Καλλιουπόλει
Λατίνος το
tamen eorum injurias ulcisci promptum erat, co
quod ob magnam egestatem ludibrio erant imperatoriæ legiones. Angustis igitur rebus, cum opus
esset aliquo strategemate, cujus præsens auxilium
foret, trajicit Rogerius Cæsar, et omnem Latinum
exercitum secum in Thraciam adducit. Nihil eni:
Asiaticis Romanis erat reliquum vel pecuniæ, vel
rerum 224 aliarum, quibus carnificum ventres
alerentur. Ac visum illi est, celeris in præsidio
Calliupoleos relictis, cum ducentis militibus de
Jectis Michaelem imperatorem, qui tum Orestiade
in Thracia cuin
in Thracia cum exercitu commorabatur, convenire, ut et constituta omnia stipendia postularet; et, si esset opus, minas adderet. Qão
facto inflammata iracundia, quam imperator con:ra
istum jam antea animo conceperat, plures milites
strictis ensibus circumdatum juxta regiam interficiunt, unaque aliquot ejus comites. Nam major
eorum pars clandestina ſuga periculum evaserunt;
iique contentiore cursu Latinis Calliupoli agentibus
quid actum esset nuntiarunt.
CAPUT IV.
Milites Romani, occiso Rogerio, cum Catalanis debellatum putant. Providentiæ divine decretis non resistendum. Malorum consiliorum malus exitus. Romanarum cludium cause. Catalani Calliupolin, cæsis oppidanis, muniunt. Terra et mari bellum apparant. Mari vincuntur a Genuensibus. Berengarius, navarch….s
capins; deinde redemptus. Catalanorum consternatio. Omnia ipsis infesta. Toleranda obsidioni se accingunt.
Turcos auzitio arcessuni. Prædus agunt. Michael imperator in eus movet. Turcopulus et Massagelas secum
ducit. Juxia Apros castrametatur. Exercitum instruit. Massagetis et Turcopulis deseritur. Turbatum
acum frustra conatur restituere. In hostes temere invectus vix evadit. Equitis fidelis virtus. Andronicus
filium objurgat, ut vitæ prodigum. Romanorum juga et clades. Turcopulorum ad Catalunos transitio, Ca-
'alanorum duces inter se dissident. Berengarius occiditur. Ximenes Byzantium se recipit. Ornatur mugni
ducis titulo et uffinitute imperatoris. Massagete in Scythium transituri a Turcopulis et Culalanis prufli
guntur.
Α΄. Τοῖς μὲν οὖν στρατιώταις ἔδοξε τοῦτο πεπο:- G
Σκότι θραύσαί τε τῶν Λατίνων τὸ φρόνημα καὶ τὴν
τῆς τόλμης ὄγκον ἐς τὸ μετριώτερον ἀπαλλάξαντας
στά; ἐσα καὶ δούλους ὑπείκειν Ρωμαίοις αὐτοῖς
χερσὶ καὶ αὐταῖς γνώμαις παρασκευάσαι καὶ δυοῖν
θατερον ἐμονήσαντας ἐλέσθαι, ἢ δουλεύειν Ῥωμαίοις
ἐχόντας, ἢ τὴν ἀγαγοῦσαν ἄκοντας ἐπανιέναι.
Β. Ἀλλὰ τὸ ταῦτα λογίζεσθαι διανοίας ἐστὶ χαμερποῦ; καὶ ἦν αἱ χεῖρες τῆς φύσεως ἐς ύλης
ἀχλυώδους ἀπολαβοῦσαι πυθμένας κατήνεγκαν, ὡς
μηδ' ἐννοεῖν ἔχειν, ὅτι λόγοι Προνοίας τὰ προττόμενα
περιτρέχουσιν ἑκάστου τέλου; ἔχοντες ἐνέχυρα προ
καταβληθείσας αἰτίας, ἂς ἡμεῖς μὲν ἐχόντες ἐπιλαν
θανόμεθα, τὸ ἐκεῖθεν ἀηδὲς ὑπὸ φ λαυτίας ἐκκλίνον
τε;· ἡ δὲ δίκη τῷ γραμματείῳ ἑαυτῆς ἐγχαράξασα
θέρους καὶ ἄλωνος εἰπεῖν περιμένει καιρὸν, ἵν᾽ ἐπε
άξια των σπερμάτων ἀποδῷ τοῖς πράξατι τὰ γεώρ·
για. Η γὰρ ἂν ἐξ αὐτῶν ἐδιδάσκετο των πραγμάτων
ἄνθρωπος, ώ, όσα μή συναιρομένην ἔχει τὴν ἄνωθεν
δεξιάν, τούτοις καὶ γῆ καὶ θάλασσα μάχεται καὶ ἀὴρ,
ὥσπερ τινὶ δραπέτη Θεοῦ καὶ τῆς δίκης αλάστορι
1. Ac Romani quidem milites hoc facinore perpetrato putarunt se Latinorum animos contudisse,
el ab insulenti fastu ad meliorem frugem revocatos
eo adduxisse, ut et voluntatibus posthac et corpuribus ultro tanquam mancipia obnoxii essent Romanis, ac ni duorum alterum uno consensu eligerent, vel illis sponte servire, vel qua venissent,
inviti pedem referre.
Il. Verum hujusmodi cogitationes aninum humi
repentem et crassioris materiæ limo ab ipsa natura infixum sapiunt; qui intelligere non possit
quasdam esse Providentia rationes, quæ ad omnes
humanas actiones pertineant, et quibus rerum
exitus certos causæ ipsæ præviæ spondeant: porro
nos eas quidem ultro oblivisci, et molestiam quæ
inde exsisut prae plilautia declinare; 295 vindi -
tain vero easdem suis pugillaribus inscriptas cu-
:olire, ac messis titurarque ter. pus quodammolo
ex-pectare, ut quemadmodum quisque sementem
fecerit, ita et suo tempore metat. Alioqui sane
ipso eventu homo doceri queat, iis que divinis
non prosperentur, et terram et mare el acrem ad -
Variorum nota.
Pachymer. lib. sui, cap. 5, 7. DUCANG
Pachymer, lib. aut, cap. 23, 24. Montanerius cap. 215. Mist. Franco-Byzant. lib. ri, cap. 54.
DUCANG.
Tota fere hæc sectio exstat în dialogo cuí
titulus Φλωρέντιος, seu Περὶ σοφίας. Vide cod. Reg.
5284, fol. 238. Ejusmodi locus communes videtur
Gregoras provisos habuisse, quos operibus sais
sparsim'intexeret, BOIVIN.
PG 148:387οἳ δὴ καὶ δρόμῳ συντονωτέρῳ χρησάμενοι ἔφθασαν ἀπαγγέλλοντες τὰ πραχθέντα καὶ τοῖς ἐν Καλλιουπόλει Λατίνοις. δ. Τοῖς μὲν οὖν στρατιώταις ἔδοξε τοῦτο πεποιηκόσι θραῦσαί τε τῶν Λατίνων τὸ φρόνημα καὶ τὸν τῆς τόλμης ὄγκον ἐς τὸ μετριώτερον ἀπαλλάξαντας σφᾶς ὅσα καὶ δούλους ὑπείκειν Ῥωμαίοις αὐταῖς χερσὶ καὶ αὐταῖς γνώμαις παρασκευάσαι καὶ δυοῖν θάτερον ὁμονοήσαντας ἑλέσθαι, ἢ δουλεύειν Ῥωμαίοις ἑκόντας, ἢ τὴν ἀγαγοῦσαν ἄκοντας ἐπανιέναι. (Β.) Ἀλλὰ τὸ ταῦτα λογίζεσθαι διανοίας ἐστὶ χαμερποῦς καὶ ἣν αἱ χεῖρες τῆς φύσεως ἐς ὕλης ἀχλυώδους ἀπολαβοῦσαι πυθμένας κατήνεγκαν, ὡς μηδ’ ἐννοεῖν ἔχειν, ὅτι λόγοι προνοίας τὰ πραττόμενα περιτρέχουσιν ἑκάστου τέλους ἔχοντες ἐνέχυρα προκαταβληθείσας αἰτίας, ἃς ἡμεῖς μὲν ἑκόντες ἐπιλανθανόμεθα, τὸ ἐκεῖθεν ἀηδὲς ὑπὸ φιλαυτίας ἐκκλίνοντες· ἡ δὲ δίκη τῷ γραμματείῳ ἑαυτῆς ἐγχαράξασα θέρους καὶ ἅλωνος εἰπεῖν περιμένει καιρὸν, ἵν’ ἐπάξια τῶν σπερμάτων ἀποδῷ τοῖς πράξασι τὰ γεώργια.387 [A. M. 6791 AD 6836|
IMP. ANDRONIC. sex.|
ὅστις ποτέ εἴη, ἑαυτῷ ἂν παρῇ εἰ μὴ ἀντιπαλαμάσθαι
πρὸς τὴν ἄνωθεν κυρωθεῖσαν ψήφον, οποία ποτ' ἐν
ᾖ, μηδὲ βίαιον πράττειν με δὲν, ἀλλὰ μένοντα κατά
χώραν ἡσυχῇ διαπεττεύειν τον χρόνον καὶ στέργειν
μᾶλλον τὴν σύνδρομον τοῦ φέροντος ἀγωγὴν, καὶ εἰ
μὴ κατὰ γνώμην φέροιτο, ἢ τὴν ἀντίδρομον. Πολύ
γὰρ δήπου βέλτιον ἀπρακτοῦντα τῷ φέροντι συμφ
ρεσθαι, ἢ πράττοντά τι καθάπερ ὕλην χορηγείν τη
καθ' ἑαυτοῦ φορά τοῦ καιροῦ. Ὅμοιον γὰρ ἂν τη
τουτί, ὥσπερ ἂν εἴ τις πυρὸς ἐρμὴν δεδιὼς ἔτι τὰ
κύκλῳ περιθέουσαν τῆς οἰκίας, δδ' ἀντὶ τοῦ πάτη
χρῆσθαι μηχανῇ ἡ τῆς πρόσω συστέλλειν ἐργης
ὀργῆς ἢ
παύειν τελέως, φρυγάνων ἐπετίθει φακέλλους καὶ
ἔλαιον ενέχει πολύ· ἡ ὥσπερ ἂν εἴ τις ἀπαρχείου
σφοδρού καταρρέοντος ἄνωθεν καὶ δεινὰ πρὸς τὸ κατ
αντες επαντλοῦντος ἄλλα ἐπ' ἄλλοις τα κύματα, δι
ἀκατίῳ τινὶ πρὸς ἀνάβουν ἐθελοντής ἐπεχείρει ποιό
σθαι τὸν πλοῦν. Εἶναι γὰρ τουτὶ τῶν εὐ πάνυ του
μειδιῶσαν ὁμοῦ καὶ φιλάνθρωπον τὴν ὕψιν παρέχε
μένων τοῖς βουλομένοις, ἀλλὰ τούτων ἐν ὁπόση πολέ
μ'υν ανατείνει χεῖρα κἀκ τοῦ σύνεγγυς μακρόν δι
φέρει τὸν «λεθρον.
versari, tanquam fugitivum Dei, et violatorem fu- δραστηρίως ἐπιτιθέμενα ' [Ρ. 138] και διδασκόμενος
stitiæ fortiter ulciscentia. Idem ubi sese cognorit,
ipse sibi præcipere queat, non refragandum esse
latae divinitus sententiæ qualis ea cunque fuerit;
neque violenter quidquam agendam, sed sua sorte
acquiescenti fallendum tempus, ac vim necessitalis
adjutandam potius quam impedlendam, licet aliter
agat nos quam vellemus. Longe enim melius esse
potentiorem vim sequi nihil agendo, et eodem cum
ipsa impetu abripi, quam agendo aliquid materiam
veluti praebere iniqui temporis violentia: quod
perinde fuerit, ac si quis famina impetum refurmidans adhuc circum des vagantis non quidvis
moliatur, quo eam longius progredi velet, aut
etiam prorsus restinguat, sed sarmentorum fasciculos congerat, et multum olei affundat: aut si
quis vehementi Borea desuper ingruente et immanes fluctus per pronum ex aliis alius volvente tamen navicula exigua adversis fluctibus ultro navigare incipiat. Ea enim esse ejusmodi, ut aspectum
miuiue Letum jucundumive praebent: 226 imo
ex carum rerum número esse, quæ maxime
infesta stat, et ultimum exitium statim affcrunt.
III. Hæc ita se habere, si nulla alia in præsenti
exempla suppetant, ea certe quæ his temporibus
acciderunt, abunde comprobent. Nam cum Romani.nihil quod ad rem bene gerendam pertineret
omisissent, adversationes nasumus fortuna experti
sunt. Romanorum enim duces cum injustis de c
causis in suspicionem venissent, alii in vinculis
erant, alii ab imperatoris benevolentia longe suur
movebantur. Unde cum externa venissent auxilia,
primum Massagetarum, deinde Latinorum, ab its
longe major quam a manifestis hostibus pernicies
Romanis exorta est. Ac mos jam pauca e multis
protulimus, quæ si quis recte et sine affectu expendat, manifestam Dei iracundiam arguunt, licet
mediocrem contincant non mediocrium delictorum
castigationem. At ejusdem rei documentum evidentius est ipsa cædes Rogerii Cæsaris. Nimirum
Romani, quos illius arcessiti ponitebat, sum gritudini mederi cupientes ejus hominis cædem perc‐
gerunt, et molestis negotiis defunctum iri se hoc
pacto speraverunt. Sed illud ipsum facinus, ut
progressu orationis dicemus, longe majorum et
graviorum malorum causa exstitit. Ita quoties divia Providentia consiliis et actionibus humanis
non suffragatur, malus et plane infelix exitus iis
succedit. Nam nec prudentibus consiliis valet vir
prudens, 227 nec fortitudine vir fortis. Imo et
provida consilia in finem improvisum incurrunt,
et facta generosa ac fortissima ad ignavum et turpem casum devo-vuutur. Sed ad institutum redeundum est.
suæ
Γ. Μαρτύρια δέ μοι τῶν λεγομένων, εἰ με τι
πλέον ἔχοιμεν ἐν τῷ νῦν εἶναι μεμνήσθαι, ἀλλ᾽ ὧν
τά γε ἐν τούτοις τοῖς χρόνοις συμβάντα. Οὐδενὸς γὰρ
ελλείψασι Ρωμαίοις ὧν ἔδει δραν προς κατόρθωσιν
πάντα ἐπῄει τἀναντιώτατα. Οἱ μὲν γὰρ 'Ρωμαίων
στρατηγοὶ δι' ἃ μὴ θέμις ἐν ὑποψία γινόμενο, οι
μὲν ἐν δεσμοῖς ἐγίγνοντο, οἱ δὲ πόρρω τῆς βασιλικής
ίσταντο εὐμενείας. "Οθεν ἀλλοφύλου συμμαχίας έλα
θούσης πρῶτα μὲν τῆς τῶν Μασσαγετῶν, ἔπειτα τῆς
τῶν Λατίνων, πολλαπλασίονα συνεπεπτώκει Ρω·
μαίοις γενέσθαι τὸν διέθρον ἐξ αὐτῶν, ἢ τῶν ἐκ τοῦ
προφανοῦς ἐχθρῶν. "Ων ὡς ἐκ πολλῶν μέτρια καὶ
ἡμεῖς ἔφθημεν εἰρηκότες, ἃ δὴ σαφούς ἂν εἴη θερα
μηνίας δείγματα, εἴ τις ὀρθῶς καὶ πάθους ἐκτὸς ἐθε
λοι σκοπεῖν, καὶ παιδεία μετρία οὐ μετρίων
πλημμελημάτων. Τούτων εναργέστερον δείγμα καὶ
ὁ τοῦ Ροντζερίου Καίσαρος ἐγεγόνει θάνατος. Τίν
γὰρ ἐκ τῆς προσκλήσεως μετάμελον θεραπεύειν 'Ρω
μαῖοι βουλόμενοι τὸν τούτου κατεπράξαντο θάνατον,
ἀπαλλαγὴν εἶναι τοῦτον πονηρῶν πραγμάτων νομί
σαντες. Ο δ' ἀρχηγὸς παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα μειζόνων
ἐγεγόνει καὶ μάλα χειρόνων πραγμάτων, ὡς προϊόν
τις ἐγούμεν· οὕτω τῆς θείας οὐ συμμαχούσης προ
νείας τοῖς τῶν ἀνθρώπων βουλεύματί τε καὶ πράγ
μασι πονηρὸν αὐτοῖς ἀπαντᾷ τὸ τέλος καὶ σφόδρα του
ἐναντιώτατον. [Ρ. 459] Ούτε γάρ βουληφόρος Βουλης -
ρος, οὔτ' ἀνδρεῖος ὁ ανδρείος· ἀλλὰ τὰ τε σορὰ βοι
λεύματα πρὸς ἄποψον τελευτῶσι πέρας καὶ τὰ γεν
ναῖα καὶ ἀνδρικώτατα πράγματα ανανδρον τε καὶ
μάλα αἰσχρὰν τὴν ἧτταν καρπούνται. 'Αλλ' ἐπαν
τέον ὅθεν εἰς ταύτα εξέβημεν.
Variorum notæ.
videtur
Καὶ παιδείαν μετρίαν. Legea lum
και παιδεία μετρία, etc. Mem lib. vns, cap. 2, 1. 2:
εγνωμεν κριτών είναι τούτο θεού, προς θάνατον
συνωθούσαν ολοσχερώς, κ.ὶ παιδείαν ἴσως μετρίαν
ὧν οὐ μετρίω; ἡμάρτομεν. ΦοινιS.
ἦ γὰρ ἂν ἐξ αὐτῶν ἐδιδάσκετο τῶν πραγμάτων ἄνθρωπος, ὡς ὅσα μὴ συναιρομένην ἔχει τὴν ἄνωθεν δεξιὰν, τούτοις καὶ γῆ καὶ θάλασσα μάχεται καὶ ἀὴρ, ὥσπερ τινὶ δραπέτῃ θεοῦ καὶ τῆς δίκης ἀλάστορι δραστηρίως ἐπιτιθέμενα· καὶ διδασκόμενος ὅστις ποτὲ εἴη, ἑαυτῷ ἂν παρῄνει μὴ ἀντιπαλαμᾶσθαι πρὸς τὴν ἄνωθεν κυρωθεῖσαν ψῆφον, ὁποία ποτ’ ἂν ᾖ, μηδὲ βίαιον πράττειν μηδὲν, ἀλλὰ μένοντα κατὰ χώραν ἡσυχῇ διαπεττεύειν τὸν χρόνον καὶ στέργειν μᾶλλον τὴν σύνδρομον τοῦ φέροντος ἀγωγὴν, καὶ εἰ μὴ κατὰ γνώμην φέροιτο, ἢ τὴν ἀντίδρομον. πολλῷ γὰρ δήπου βέλτιον ἀπρακτοῦντα τῷ φέροντι συμφέρεσθαι, ἢ πράττοντά τι καθάπερ ὕλην χορηγεῖν τῇ καθ’ ἑαυτοῦ φορᾷ τοῦ καιροῦ. ὅμοιον γὰρ ἂν εἴη τουτὶ, ὥσπερ ἂν εἴ τις πυρὸς ὁρμὴν δεδιὼς ἔτι τὰ κύκλῳ περιθέουσαν τῆς οἰκίας, ὅδ’ ἀντὶ τοῦ πάσῃ χρῆσθαι μηχανῇ ἢ τῆς πρόσω συστέλλειν ὁρμῆς ἢ παύειν τελέως, φρυγάνων ἐπετίθει φακέλλους καὶ ἔλαιον ἐνέχει πολύ· ἢ ὥσπερ ἂν εἴ τις ἀπαρκτίου σφοδροῦ καταῤῥέοντος ἄνωθεν καὶ δεινὰ πρὸς τὸ κάταντες ἐπαντλοῦντος ἄλλα ἐπ’ ἄλλοις τὰ κύματα, ὅδ’ ἀκατίῳ τινὶ πρὸς ἀνάῤῥουν ἐθελοντὴς ἐπεχείρει ποιεῖσθαι τὸν πλοῦν.387 [A. M. 6791 AD 6836|
IMP. ANDRONIC. sex.|
ὅστις ποτέ εἴη, ἑαυτῷ ἂν παρῇ εἰ μὴ ἀντιπαλαμάσθαι
πρὸς τὴν ἄνωθεν κυρωθεῖσαν ψήφον, οποία ποτ' ἐν
ᾖ, μηδὲ βίαιον πράττειν με δὲν, ἀλλὰ μένοντα κατά
χώραν ἡσυχῇ διαπεττεύειν τον χρόνον καὶ στέργειν
μᾶλλον τὴν σύνδρομον τοῦ φέροντος ἀγωγὴν, καὶ εἰ
μὴ κατὰ γνώμην φέροιτο, ἢ τὴν ἀντίδρομον. Πολύ
γὰρ δήπου βέλτιον ἀπρακτοῦντα τῷ φέροντι συμφ
ρεσθαι, ἢ πράττοντά τι καθάπερ ὕλην χορηγείν τη
καθ' ἑαυτοῦ φορά τοῦ καιροῦ. Ὅμοιον γὰρ ἂν τη
τουτί, ὥσπερ ἂν εἴ τις πυρὸς ἐρμὴν δεδιὼς ἔτι τὰ
κύκλῳ περιθέουσαν τῆς οἰκίας, δδ' ἀντὶ τοῦ πάτη
χρῆσθαι μηχανῇ ἡ τῆς πρόσω συστέλλειν ἐργης
ὀργῆς ἢ
παύειν τελέως, φρυγάνων ἐπετίθει φακέλλους καὶ
ἔλαιον ενέχει πολύ· ἡ ὥσπερ ἂν εἴ τις ἀπαρχείου
σφοδρού καταρρέοντος ἄνωθεν καὶ δεινὰ πρὸς τὸ κατ
αντες επαντλοῦντος ἄλλα ἐπ' ἄλλοις τα κύματα, δι
ἀκατίῳ τινὶ πρὸς ἀνάβουν ἐθελοντής ἐπεχείρει ποιό
σθαι τὸν πλοῦν. Εἶναι γὰρ τουτὶ τῶν εὐ πάνυ του
μειδιῶσαν ὁμοῦ καὶ φιλάνθρωπον τὴν ὕψιν παρέχε
μένων τοῖς βουλομένοις, ἀλλὰ τούτων ἐν ὁπόση πολέ
μ'υν ανατείνει χεῖρα κἀκ τοῦ σύνεγγυς μακρόν δι
φέρει τὸν «λεθρον.
versari, tanquam fugitivum Dei, et violatorem fu- δραστηρίως ἐπιτιθέμενα ' [Ρ. 138] και διδασκόμενος
stitiæ fortiter ulciscentia. Idem ubi sese cognorit,
ipse sibi præcipere queat, non refragandum esse
latae divinitus sententiæ qualis ea cunque fuerit;
neque violenter quidquam agendam, sed sua sorte
acquiescenti fallendum tempus, ac vim necessitalis
adjutandam potius quam impedlendam, licet aliter
agat nos quam vellemus. Longe enim melius esse
potentiorem vim sequi nihil agendo, et eodem cum
ipsa impetu abripi, quam agendo aliquid materiam
veluti praebere iniqui temporis violentia: quod
perinde fuerit, ac si quis famina impetum refurmidans adhuc circum des vagantis non quidvis
moliatur, quo eam longius progredi velet, aut
etiam prorsus restinguat, sed sarmentorum fasciculos congerat, et multum olei affundat: aut si
quis vehementi Borea desuper ingruente et immanes fluctus per pronum ex aliis alius volvente tamen navicula exigua adversis fluctibus ultro navigare incipiat. Ea enim esse ejusmodi, ut aspectum
miuiue Letum jucundumive praebent: 226 imo
ex carum rerum número esse, quæ maxime
infesta stat, et ultimum exitium statim affcrunt.
III. Hæc ita se habere, si nulla alia in præsenti
exempla suppetant, ea certe quæ his temporibus
acciderunt, abunde comprobent. Nam cum Romani.nihil quod ad rem bene gerendam pertineret
omisissent, adversationes nasumus fortuna experti
sunt. Romanorum enim duces cum injustis de c
causis in suspicionem venissent, alii in vinculis
erant, alii ab imperatoris benevolentia longe suur
movebantur. Unde cum externa venissent auxilia,
primum Massagetarum, deinde Latinorum, ab its
longe major quam a manifestis hostibus pernicies
Romanis exorta est. Ac mos jam pauca e multis
protulimus, quæ si quis recte et sine affectu expendat, manifestam Dei iracundiam arguunt, licet
mediocrem contincant non mediocrium delictorum
castigationem. At ejusdem rei documentum evidentius est ipsa cædes Rogerii Cæsaris. Nimirum
Romani, quos illius arcessiti ponitebat, sum gritudini mederi cupientes ejus hominis cædem perc‐
gerunt, et molestis negotiis defunctum iri se hoc
pacto speraverunt. Sed illud ipsum facinus, ut
progressu orationis dicemus, longe majorum et
graviorum malorum causa exstitit. Ita quoties divia Providentia consiliis et actionibus humanis
non suffragatur, malus et plane infelix exitus iis
succedit. Nam nec prudentibus consiliis valet vir
prudens, 227 nec fortitudine vir fortis. Imo et
provida consilia in finem improvisum incurrunt,
et facta generosa ac fortissima ad ignavum et turpem casum devo-vuutur. Sed ad institutum redeundum est.
suæ
Γ. Μαρτύρια δέ μοι τῶν λεγομένων, εἰ με τι
πλέον ἔχοιμεν ἐν τῷ νῦν εἶναι μεμνήσθαι, ἀλλ᾽ ὧν
τά γε ἐν τούτοις τοῖς χρόνοις συμβάντα. Οὐδενὸς γὰρ
ελλείψασι Ρωμαίοις ὧν ἔδει δραν προς κατόρθωσιν
πάντα ἐπῄει τἀναντιώτατα. Οἱ μὲν γὰρ 'Ρωμαίων
στρατηγοὶ δι' ἃ μὴ θέμις ἐν ὑποψία γινόμενο, οι
μὲν ἐν δεσμοῖς ἐγίγνοντο, οἱ δὲ πόρρω τῆς βασιλικής
ίσταντο εὐμενείας. "Οθεν ἀλλοφύλου συμμαχίας έλα
θούσης πρῶτα μὲν τῆς τῶν Μασσαγετῶν, ἔπειτα τῆς
τῶν Λατίνων, πολλαπλασίονα συνεπεπτώκει Ρω·
μαίοις γενέσθαι τὸν διέθρον ἐξ αὐτῶν, ἢ τῶν ἐκ τοῦ
προφανοῦς ἐχθρῶν. "Ων ὡς ἐκ πολλῶν μέτρια καὶ
ἡμεῖς ἔφθημεν εἰρηκότες, ἃ δὴ σαφούς ἂν εἴη θερα
μηνίας δείγματα, εἴ τις ὀρθῶς καὶ πάθους ἐκτὸς ἐθε
λοι σκοπεῖν, καὶ παιδεία μετρία οὐ μετρίων
πλημμελημάτων. Τούτων εναργέστερον δείγμα καὶ
ὁ τοῦ Ροντζερίου Καίσαρος ἐγεγόνει θάνατος. Τίν
γὰρ ἐκ τῆς προσκλήσεως μετάμελον θεραπεύειν 'Ρω
μαῖοι βουλόμενοι τὸν τούτου κατεπράξαντο θάνατον,
ἀπαλλαγὴν εἶναι τοῦτον πονηρῶν πραγμάτων νομί
σαντες. Ο δ' ἀρχηγὸς παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα μειζόνων
ἐγεγόνει καὶ μάλα χειρόνων πραγμάτων, ὡς προϊόν
τις ἐγούμεν· οὕτω τῆς θείας οὐ συμμαχούσης προ
νείας τοῖς τῶν ἀνθρώπων βουλεύματί τε καὶ πράγ
μασι πονηρὸν αὐτοῖς ἀπαντᾷ τὸ τέλος καὶ σφόδρα του
ἐναντιώτατον. [Ρ. 459] Ούτε γάρ βουληφόρος Βουλης -
ρος, οὔτ' ἀνδρεῖος ὁ ανδρείος· ἀλλὰ τὰ τε σορὰ βοι
λεύματα πρὸς ἄποψον τελευτῶσι πέρας καὶ τὰ γεν
ναῖα καὶ ἀνδρικώτατα πράγματα ανανδρον τε καὶ
μάλα αἰσχρὰν τὴν ἧτταν καρπούνται. 'Αλλ' ἐπαν
τέον ὅθεν εἰς ταύτα εξέβημεν.
Variorum notæ.
videtur
Καὶ παιδείαν μετρίαν. Legea lum
και παιδεία μετρία, etc. Mem lib. vns, cap. 2, 1. 2:
εγνωμεν κριτών είναι τούτο θεού, προς θάνατον
συνωθούσαν ολοσχερώς, κ.ὶ παιδείαν ἴσως μετρίαν
ὧν οὐ μετρίω; ἡμάρτομεν. ΦοινιS.
εἶναι γὰρ τουτὶ τῶν οὐ πάνυ τοι μειδιῶσαν ὁμοῦ καὶ φιλάνθρωπον τὴν ὄψιν παρεχομένων τοῖς βουλομένοις, ἀλλὰ τούτων ἓν ὁπόσα πολέμιον ἀνατείνει χεῖρα κἀκ τοῦ σύνεγγυς μακρὸν ἐπιφέρει τὸν ὄλεθρον. (Γ.) Μαρτύρια δέ μοι τῶν λεγομένων, εἰ μή τι πλέον ἔχοιμεν ἐν τῷ νῦν εἶναι μεμνῆσθαι, ἀλλ’ οὖν τά γε ἐν τούτοις τοῖς χρόνοις συμβάντα. οὐδενὸς γὰρ ἐλλείψασι Ῥωμαίοις ὧν ἔδει δρᾷν πρὸς κατόρθωσιν πάντα ἐπῄει τἀναντιώτατα. οἱ μὲν γὰρ Ῥωμαίων στρατηγοὶ δι’ ἃ μὴ θέμις ἐν ὑποψίᾳ γινόμενοι, οἱ μὲν ἐν δεσμοῖς ἐγίγνοντο, οἱ δὲ πόῤῥω τῆς βασιλικῆς ἵσταντο εὐμενείας. ὅθεν ἀλλοφύλου συμμαχίας ἐλθούσης πρῶτα μὲν τῆς τῶν Μασσαγετῶν, ἔπειτα τῆς τῶν Λατίνων, πολλαπλασίονα συνεπεπτώκει Ῥωμαίοις γενέσθαι τὸν ὄλεθρον ἐξ αὐτῶν, ἢ τῶν ἐκ τοῦ προφανοῦς ἐχθρῶν. ὧν ὡς ἐκ πολλῶν μέτρια καὶ ἡμεῖς ἔφθημεν εἰρηκότες, ἃ δὴ σαφοῦς ἂν εἴη θεομηνίας δείγματα, εἴ τις ὀρθῶς καὶ πάθους ἐκτὸς ἐθέλοι σκοπεῖν, καὶ παιδεία μετρία οὐ μετρίων πλημμελημάτων. τούτων ἐναργέστερον δεῖγμα καὶ ὁ τοῦ Ῥοντζερίου Καίσαρος ἐγεγόνει θάνατος.387 [A. M. 6791 AD 6836|
IMP. ANDRONIC. sex.|
ὅστις ποτέ εἴη, ἑαυτῷ ἂν παρῇ εἰ μὴ ἀντιπαλαμάσθαι
πρὸς τὴν ἄνωθεν κυρωθεῖσαν ψήφον, οποία ποτ' ἐν
ᾖ, μηδὲ βίαιον πράττειν με δὲν, ἀλλὰ μένοντα κατά
χώραν ἡσυχῇ διαπεττεύειν τον χρόνον καὶ στέργειν
μᾶλλον τὴν σύνδρομον τοῦ φέροντος ἀγωγὴν, καὶ εἰ
μὴ κατὰ γνώμην φέροιτο, ἢ τὴν ἀντίδρομον. Πολύ
γὰρ δήπου βέλτιον ἀπρακτοῦντα τῷ φέροντι συμφ
ρεσθαι, ἢ πράττοντά τι καθάπερ ὕλην χορηγείν τη
καθ' ἑαυτοῦ φορά τοῦ καιροῦ. Ὅμοιον γὰρ ἂν τη
τουτί, ὥσπερ ἂν εἴ τις πυρὸς ἐρμὴν δεδιὼς ἔτι τὰ
κύκλῳ περιθέουσαν τῆς οἰκίας, δδ' ἀντὶ τοῦ πάτη
χρῆσθαι μηχανῇ ἡ τῆς πρόσω συστέλλειν ἐργης
ὀργῆς ἢ
παύειν τελέως, φρυγάνων ἐπετίθει φακέλλους καὶ
ἔλαιον ενέχει πολύ· ἡ ὥσπερ ἂν εἴ τις ἀπαρχείου
σφοδρού καταρρέοντος ἄνωθεν καὶ δεινὰ πρὸς τὸ κατ
αντες επαντλοῦντος ἄλλα ἐπ' ἄλλοις τα κύματα, δι
ἀκατίῳ τινὶ πρὸς ἀνάβουν ἐθελοντής ἐπεχείρει ποιό
σθαι τὸν πλοῦν. Εἶναι γὰρ τουτὶ τῶν εὐ πάνυ του
μειδιῶσαν ὁμοῦ καὶ φιλάνθρωπον τὴν ὕψιν παρέχε
μένων τοῖς βουλομένοις, ἀλλὰ τούτων ἐν ὁπόση πολέ
μ'υν ανατείνει χεῖρα κἀκ τοῦ σύνεγγυς μακρόν δι
φέρει τὸν «λεθρον.
versari, tanquam fugitivum Dei, et violatorem fu- δραστηρίως ἐπιτιθέμενα ' [Ρ. 138] και διδασκόμενος
stitiæ fortiter ulciscentia. Idem ubi sese cognorit,
ipse sibi præcipere queat, non refragandum esse
latae divinitus sententiæ qualis ea cunque fuerit;
neque violenter quidquam agendam, sed sua sorte
acquiescenti fallendum tempus, ac vim necessitalis
adjutandam potius quam impedlendam, licet aliter
agat nos quam vellemus. Longe enim melius esse
potentiorem vim sequi nihil agendo, et eodem cum
ipsa impetu abripi, quam agendo aliquid materiam
veluti praebere iniqui temporis violentia: quod
perinde fuerit, ac si quis famina impetum refurmidans adhuc circum des vagantis non quidvis
moliatur, quo eam longius progredi velet, aut
etiam prorsus restinguat, sed sarmentorum fasciculos congerat, et multum olei affundat: aut si
quis vehementi Borea desuper ingruente et immanes fluctus per pronum ex aliis alius volvente tamen navicula exigua adversis fluctibus ultro navigare incipiat. Ea enim esse ejusmodi, ut aspectum
miuiue Letum jucundumive praebent: 226 imo
ex carum rerum número esse, quæ maxime
infesta stat, et ultimum exitium statim affcrunt.
III. Hæc ita se habere, si nulla alia in præsenti
exempla suppetant, ea certe quæ his temporibus
acciderunt, abunde comprobent. Nam cum Romani.nihil quod ad rem bene gerendam pertineret
omisissent, adversationes nasumus fortuna experti
sunt. Romanorum enim duces cum injustis de c
causis in suspicionem venissent, alii in vinculis
erant, alii ab imperatoris benevolentia longe suur
movebantur. Unde cum externa venissent auxilia,
primum Massagetarum, deinde Latinorum, ab its
longe major quam a manifestis hostibus pernicies
Romanis exorta est. Ac mos jam pauca e multis
protulimus, quæ si quis recte et sine affectu expendat, manifestam Dei iracundiam arguunt, licet
mediocrem contincant non mediocrium delictorum
castigationem. At ejusdem rei documentum evidentius est ipsa cædes Rogerii Cæsaris. Nimirum
Romani, quos illius arcessiti ponitebat, sum gritudini mederi cupientes ejus hominis cædem perc‐
gerunt, et molestis negotiis defunctum iri se hoc
pacto speraverunt. Sed illud ipsum facinus, ut
progressu orationis dicemus, longe majorum et
graviorum malorum causa exstitit. Ita quoties divia Providentia consiliis et actionibus humanis
non suffragatur, malus et plane infelix exitus iis
succedit. Nam nec prudentibus consiliis valet vir
prudens, 227 nec fortitudine vir fortis. Imo et
provida consilia in finem improvisum incurrunt,
et facta generosa ac fortissima ad ignavum et turpem casum devo-vuutur. Sed ad institutum redeundum est.
suæ
Γ. Μαρτύρια δέ μοι τῶν λεγομένων, εἰ με τι
πλέον ἔχοιμεν ἐν τῷ νῦν εἶναι μεμνήσθαι, ἀλλ᾽ ὧν
τά γε ἐν τούτοις τοῖς χρόνοις συμβάντα. Οὐδενὸς γὰρ
ελλείψασι Ρωμαίοις ὧν ἔδει δραν προς κατόρθωσιν
πάντα ἐπῄει τἀναντιώτατα. Οἱ μὲν γὰρ 'Ρωμαίων
στρατηγοὶ δι' ἃ μὴ θέμις ἐν ὑποψία γινόμενο, οι
μὲν ἐν δεσμοῖς ἐγίγνοντο, οἱ δὲ πόρρω τῆς βασιλικής
ίσταντο εὐμενείας. "Οθεν ἀλλοφύλου συμμαχίας έλα
θούσης πρῶτα μὲν τῆς τῶν Μασσαγετῶν, ἔπειτα τῆς
τῶν Λατίνων, πολλαπλασίονα συνεπεπτώκει Ρω·
μαίοις γενέσθαι τὸν διέθρον ἐξ αὐτῶν, ἢ τῶν ἐκ τοῦ
προφανοῦς ἐχθρῶν. "Ων ὡς ἐκ πολλῶν μέτρια καὶ
ἡμεῖς ἔφθημεν εἰρηκότες, ἃ δὴ σαφούς ἂν εἴη θερα
μηνίας δείγματα, εἴ τις ὀρθῶς καὶ πάθους ἐκτὸς ἐθε
λοι σκοπεῖν, καὶ παιδεία μετρία οὐ μετρίων
πλημμελημάτων. Τούτων εναργέστερον δείγμα καὶ
ὁ τοῦ Ροντζερίου Καίσαρος ἐγεγόνει θάνατος. Τίν
γὰρ ἐκ τῆς προσκλήσεως μετάμελον θεραπεύειν 'Ρω
μαῖοι βουλόμενοι τὸν τούτου κατεπράξαντο θάνατον,
ἀπαλλαγὴν εἶναι τοῦτον πονηρῶν πραγμάτων νομί
σαντες. Ο δ' ἀρχηγὸς παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα μειζόνων
ἐγεγόνει καὶ μάλα χειρόνων πραγμάτων, ὡς προϊόν
τις ἐγούμεν· οὕτω τῆς θείας οὐ συμμαχούσης προ
νείας τοῖς τῶν ἀνθρώπων βουλεύματί τε καὶ πράγ
μασι πονηρὸν αὐτοῖς ἀπαντᾷ τὸ τέλος καὶ σφόδρα του
ἐναντιώτατον. [Ρ. 459] Ούτε γάρ βουληφόρος Βουλης -
ρος, οὔτ' ἀνδρεῖος ὁ ανδρείος· ἀλλὰ τὰ τε σορὰ βοι
λεύματα πρὸς ἄποψον τελευτῶσι πέρας καὶ τὰ γεν
ναῖα καὶ ἀνδρικώτατα πράγματα ανανδρον τε καὶ
μάλα αἰσχρὰν τὴν ἧτταν καρπούνται. 'Αλλ' ἐπαν
τέον ὅθεν εἰς ταύτα εξέβημεν.
Variorum notæ.
videtur
Καὶ παιδείαν μετρίαν. Legea lum
και παιδεία μετρία, etc. Mem lib. vns, cap. 2, 1. 2:
εγνωμεν κριτών είναι τούτο θεού, προς θάνατον
συνωθούσαν ολοσχερώς, κ.ὶ παιδείαν ἴσως μετρίαν
ὧν οὐ μετρίω; ἡμάρτομεν. ΦοινιS.
τὸν γὰρ ἐκ τῆς προσκλήσεως μετάμελον θεραπεύειν Ῥωμαῖοι βουλόμενοι τὸν τούτου κατεπράξαντο θάνατον, ἀπαλλαγὴν εἶναι τοῦτον πονηρῶν πραγμάτων νομίσαντες. ὁ δ’ ἀρχηγὸς παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα μειζόνων ἐγεγόνει καὶ μάλα χειρόνων πραγμάτων, ὡς προϊόντες ἐροῦμεν· οὕτω τῆς θείας οὐ συμμαχούσης προνοίας τοῖς τῶν ἀνθρώπων βουλεύμασί τε καὶ πράγμασι πονηρὸν αὐτοῖς ἀπαντᾷ τὸ τέλος καὶ σφόδρα τοι ἐναντιώτατον. οὔτε γὰρ βουληφόρος ὁ βουληφόρος, οὔτ’ ἀνδρεῖος ὁ ἀνδρεῖος· ἀλλὰ τά τε σοφὰ βουλεύματα πρὸς ἄσοφον τελευτῶσι πέρας καὶ τὰ γενναῖα καὶ ἀνδρικώτατα πράγματα ἄνανδρόν τε καὶ μάλα αἰσχρὰν τὴν ἧτταν καρποῦνται. ἀλλ’ ἐπανιτέον ὅθεν εἰς ταῦτα ἐξέβημεν. (Δ.) Πυθόμενοι γὰρ οἱ κατὰ τὴν Καλλιούπολιν Λατῖνοι τὸν τοῦ Καίσαρος φόνον πρῶτον μὲν πάντας τε ὁπόσοι Ῥωμαίων ἐς Καλλιούπολιν ᾤκουν κατέσφαξαν ἡβηδόν· καὶ τὰ τείχη λαμπρῶς ὀχυρώσαντες κράτιστον εἶχον ὁρμητήριόν τε καὶ φρούριον.387 [A. M. 6791 AD 6836|
IMP. ANDRONIC. sex.|
ὅστις ποτέ εἴη, ἑαυτῷ ἂν παρῇ εἰ μὴ ἀντιπαλαμάσθαι
πρὸς τὴν ἄνωθεν κυρωθεῖσαν ψήφον, οποία ποτ' ἐν
ᾖ, μηδὲ βίαιον πράττειν με δὲν, ἀλλὰ μένοντα κατά
χώραν ἡσυχῇ διαπεττεύειν τον χρόνον καὶ στέργειν
μᾶλλον τὴν σύνδρομον τοῦ φέροντος ἀγωγὴν, καὶ εἰ
μὴ κατὰ γνώμην φέροιτο, ἢ τὴν ἀντίδρομον. Πολύ
γὰρ δήπου βέλτιον ἀπρακτοῦντα τῷ φέροντι συμφ
ρεσθαι, ἢ πράττοντά τι καθάπερ ὕλην χορηγείν τη
καθ' ἑαυτοῦ φορά τοῦ καιροῦ. Ὅμοιον γὰρ ἂν τη
τουτί, ὥσπερ ἂν εἴ τις πυρὸς ἐρμὴν δεδιὼς ἔτι τὰ
κύκλῳ περιθέουσαν τῆς οἰκίας, δδ' ἀντὶ τοῦ πάτη
χρῆσθαι μηχανῇ ἡ τῆς πρόσω συστέλλειν ἐργης
ὀργῆς ἢ
παύειν τελέως, φρυγάνων ἐπετίθει φακέλλους καὶ
ἔλαιον ενέχει πολύ· ἡ ὥσπερ ἂν εἴ τις ἀπαρχείου
σφοδρού καταρρέοντος ἄνωθεν καὶ δεινὰ πρὸς τὸ κατ
αντες επαντλοῦντος ἄλλα ἐπ' ἄλλοις τα κύματα, δι
ἀκατίῳ τινὶ πρὸς ἀνάβουν ἐθελοντής ἐπεχείρει ποιό
σθαι τὸν πλοῦν. Εἶναι γὰρ τουτὶ τῶν εὐ πάνυ του
μειδιῶσαν ὁμοῦ καὶ φιλάνθρωπον τὴν ὕψιν παρέχε
μένων τοῖς βουλομένοις, ἀλλὰ τούτων ἐν ὁπόση πολέ
μ'υν ανατείνει χεῖρα κἀκ τοῦ σύνεγγυς μακρόν δι
φέρει τὸν «λεθρον.
versari, tanquam fugitivum Dei, et violatorem fu- δραστηρίως ἐπιτιθέμενα ' [Ρ. 138] και διδασκόμενος
stitiæ fortiter ulciscentia. Idem ubi sese cognorit,
ipse sibi præcipere queat, non refragandum esse
latae divinitus sententiæ qualis ea cunque fuerit;
neque violenter quidquam agendam, sed sua sorte
acquiescenti fallendum tempus, ac vim necessitalis
adjutandam potius quam impedlendam, licet aliter
agat nos quam vellemus. Longe enim melius esse
potentiorem vim sequi nihil agendo, et eodem cum
ipsa impetu abripi, quam agendo aliquid materiam
veluti praebere iniqui temporis violentia: quod
perinde fuerit, ac si quis famina impetum refurmidans adhuc circum des vagantis non quidvis
moliatur, quo eam longius progredi velet, aut
etiam prorsus restinguat, sed sarmentorum fasciculos congerat, et multum olei affundat: aut si
quis vehementi Borea desuper ingruente et immanes fluctus per pronum ex aliis alius volvente tamen navicula exigua adversis fluctibus ultro navigare incipiat. Ea enim esse ejusmodi, ut aspectum
miuiue Letum jucundumive praebent: 226 imo
ex carum rerum número esse, quæ maxime
infesta stat, et ultimum exitium statim affcrunt.
III. Hæc ita se habere, si nulla alia in præsenti
exempla suppetant, ea certe quæ his temporibus
acciderunt, abunde comprobent. Nam cum Romani.nihil quod ad rem bene gerendam pertineret
omisissent, adversationes nasumus fortuna experti
sunt. Romanorum enim duces cum injustis de c
causis in suspicionem venissent, alii in vinculis
erant, alii ab imperatoris benevolentia longe suur
movebantur. Unde cum externa venissent auxilia,
primum Massagetarum, deinde Latinorum, ab its
longe major quam a manifestis hostibus pernicies
Romanis exorta est. Ac mos jam pauca e multis
protulimus, quæ si quis recte et sine affectu expendat, manifestam Dei iracundiam arguunt, licet
mediocrem contincant non mediocrium delictorum
castigationem. At ejusdem rei documentum evidentius est ipsa cædes Rogerii Cæsaris. Nimirum
Romani, quos illius arcessiti ponitebat, sum gritudini mederi cupientes ejus hominis cædem perc‐
gerunt, et molestis negotiis defunctum iri se hoc
pacto speraverunt. Sed illud ipsum facinus, ut
progressu orationis dicemus, longe majorum et
graviorum malorum causa exstitit. Ita quoties divia Providentia consiliis et actionibus humanis
non suffragatur, malus et plane infelix exitus iis
succedit. Nam nec prudentibus consiliis valet vir
prudens, 227 nec fortitudine vir fortis. Imo et
provida consilia in finem improvisum incurrunt,
et facta generosa ac fortissima ad ignavum et turpem casum devo-vuutur. Sed ad institutum redeundum est.
suæ
Γ. Μαρτύρια δέ μοι τῶν λεγομένων, εἰ με τι
πλέον ἔχοιμεν ἐν τῷ νῦν εἶναι μεμνήσθαι, ἀλλ᾽ ὧν
τά γε ἐν τούτοις τοῖς χρόνοις συμβάντα. Οὐδενὸς γὰρ
ελλείψασι Ρωμαίοις ὧν ἔδει δραν προς κατόρθωσιν
πάντα ἐπῄει τἀναντιώτατα. Οἱ μὲν γὰρ 'Ρωμαίων
στρατηγοὶ δι' ἃ μὴ θέμις ἐν ὑποψία γινόμενο, οι
μὲν ἐν δεσμοῖς ἐγίγνοντο, οἱ δὲ πόρρω τῆς βασιλικής
ίσταντο εὐμενείας. "Οθεν ἀλλοφύλου συμμαχίας έλα
θούσης πρῶτα μὲν τῆς τῶν Μασσαγετῶν, ἔπειτα τῆς
τῶν Λατίνων, πολλαπλασίονα συνεπεπτώκει Ρω·
μαίοις γενέσθαι τὸν διέθρον ἐξ αὐτῶν, ἢ τῶν ἐκ τοῦ
προφανοῦς ἐχθρῶν. "Ων ὡς ἐκ πολλῶν μέτρια καὶ
ἡμεῖς ἔφθημεν εἰρηκότες, ἃ δὴ σαφούς ἂν εἴη θερα
μηνίας δείγματα, εἴ τις ὀρθῶς καὶ πάθους ἐκτὸς ἐθε
λοι σκοπεῖν, καὶ παιδεία μετρία οὐ μετρίων
πλημμελημάτων. Τούτων εναργέστερον δείγμα καὶ
ὁ τοῦ Ροντζερίου Καίσαρος ἐγεγόνει θάνατος. Τίν
γὰρ ἐκ τῆς προσκλήσεως μετάμελον θεραπεύειν 'Ρω
μαῖοι βουλόμενοι τὸν τούτου κατεπράξαντο θάνατον,
ἀπαλλαγὴν εἶναι τοῦτον πονηρῶν πραγμάτων νομί
σαντες. Ο δ' ἀρχηγὸς παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα μειζόνων
ἐγεγόνει καὶ μάλα χειρόνων πραγμάτων, ὡς προϊόν
τις ἐγούμεν· οὕτω τῆς θείας οὐ συμμαχούσης προ
νείας τοῖς τῶν ἀνθρώπων βουλεύματί τε καὶ πράγ
μασι πονηρὸν αὐτοῖς ἀπαντᾷ τὸ τέλος καὶ σφόδρα του
ἐναντιώτατον. [Ρ. 459] Ούτε γάρ βουληφόρος Βουλης -
ρος, οὔτ' ἀνδρεῖος ὁ ανδρείος· ἀλλὰ τὰ τε σορὰ βοι
λεύματα πρὸς ἄποψον τελευτῶσι πέρας καὶ τὰ γεν
ναῖα καὶ ἀνδρικώτατα πράγματα ανανδρον τε καὶ
μάλα αἰσχρὰν τὴν ἧτταν καρπούνται. 'Αλλ' ἐπαν
τέον ὅθεν εἰς ταύτα εξέβημεν.
Variorum notæ.
videtur
Καὶ παιδείαν μετρίαν. Legea lum
και παιδεία μετρία, etc. Mem lib. vns, cap. 2, 1. 2:
εγνωμεν κριτών είναι τούτο θεού, προς θάνατον
συνωθούσαν ολοσχερώς, κ.ὶ παιδείαν ἴσως μετρίαν
ὧν οὐ μετρίω; ἡμάρτομεν. ΦοινιS.
PG 148:389εἰς διττὰς δὲ μοίρας ἔπειτα διαμερισάμενοι τὰ οἰκεῖα στρατεύματα τῶν μὲν τὰς ἑαυτῶν ἐπλήρωσαν τριήρεις, ὀκτὼ τὰς πάσας οὔσας, καὶ ναύαρχον ταύταις ἐπέστησαν τὸν Πιριγκέριον Τέντζαν, ἵνα κατὰ τὸν Ἑλλησποντίαν ναυλοχοῦσι πορθμὸν αἱ τῶν Ῥωμαίων ὁλκάδες ἀνιοῦσαι καὶ κατιοῦσαι ἁλίσκωνται. οἱ δ’ ἕτεροι τὴν ἑαυτῶν πανοπλίαν ἀναλαβόντες ἐπὶ λείαν καὶ ὄλεθρον τῆς ἄλλης ἐξῄεσαν Θρᾴκης καὶ κακῶς αὐτὴν διετίθουν νύκτωρ καὶ μεθ’ ἡμέραν ἐπιπορευόμενοι. ἀλλὰ τῷ μὲν Πιριγκερίῳ Τέντζᾳ μετὰ τοῦ ναυτικοῦ παντὸς οὐ μακρῶν ἐδέησε τῶν καιρῶν τῇ προνοίᾳ εὐκαιρίαν ἐπιτηδεῦσαι θανάτου. ἀναγομέναις γὰρ ἐκ Γεννούας μετὰ βραχὺ τριήρεσι δέκα ἓξ λαμπρῶς ὡπλισμέναις διὰ τὰς τῶν πειρατῶν ἀκοὰς ἀγνοίᾳ συνεισπεσόντες αὐτοὶ, οἱ μὲν αὐτῶν ἔργον ἐγένοντο θαλάττης, οἱ δὲ ξίφους· ὁ δὲ ναύαρχος Πιριγκέριος ζωγρεῖται σὺν ἅμα συχνοῖς τῶν ἀμφ’ αὑτῷ καὶ τοῖς ὁμοφύλοις πιπράσκεται. (Ε.) Ἀλλὰ γὰρ οὕτω γυμνωθέντες ἐξαίφνης οἱ Κατελάνοι θαλάττης τε ἅμα καὶ μεγάλης μοίρας στρατοῦ ἐπὶ συχνὰς τὰς ἡμέρας ἔμειναν κατὰ χώραν ὑπεπτηχότες τὸ τοῦ μέλλοντος ἄδηλον· ἀτολμότεροί τε ἐγένοντο καὶ μάλα ταῖς γνώμαις περιδεεῖς.(s. c. 1282 ad 1328) BYZANTINE HISTORIE LIB. VII. IMP. ANDRONIC. SEN.) 390
IV. Latini itaque, qui Calliupoli erant, audita
cæde Cæsaris, primum omnes Romanos cujuscunque a'tatis in ea urbe habitantes jugularunt, et
monibus egregie munitis tutissintum in iis receptum ac praesidium habuerunt. Deinde suis militibus in duas partes divisis una parte triremes suas,
quæ omnino octo erant, compleverunt, eisque mavarchum Berengarium Entençam præfecerunt, ut
ex insidiis naves Romanorum otterarias, seu ascendentes, seu descendentes, in Hellesponti angustis
exceptarent: altera armis omnibus somptis prædatum in Thraciæ reliquæ perniciem exiverunt,
camque noctu atque interdiu incursando vastare
cœperunt. Ac Berengarius Entença cum umni sua
classe providentia Numinis exiguo tempore sunimum discrimen adiit. Nam cum imprudentes in
sexdecim naves, quæ tum ex urbe Genua advenicbant, metu pirátarum egregie armatas incidisṣent,
partim demersi, partim cæsi sunt. Navarchus ve. Ο
Berengarius cum multis suorum captus suis poplaribus venditur.
Δ'. Πυθόμενοι γάρ οἱ κατὰ τὴν Καλλιούπολιν Λαείνοι τὴν τοῦ Καίσαρος φόων, πρῶτον μὲν
πάντας τε οπόσοι Ρωμαίων ἐς Καλλιούπολιν ᾤχουν
κατέσφαξαν ήβηδόν· καὶ τὰ τείχη λαμπρῶς οχυρώ
σαντες κράτιστον εἶχον ορμητήριόν τε και φρούριν. Εἰς διστὰς δὲ μοίρα; ἔπειτα διαμερισάμενοι
τὰ οἰκεία στρατεύματα, τῶν μὲν τὰς ἑαυτῶν ἐπλήρωσαν τριήρεις, ὀκτὼ τὰς πάσας ούσας, καὶ ναύαρχον
ταύταις ἐπέστησαν τον Περιγκέριον Τέντζαν, ἵνα
κατὰ τὸν Ἑλλησποντίαν ναυλοχούσι πορθμόν αἱ
τῶν Ρωμαίων ὁλκάδες ἀνιοῦσαι καὶ κατιούσαι
ἀνίσχωνται. Οι δ' ἕτερος τὴν ἑαυτῶν πανοπλίαν
ἀναλαβόντες ἐπὶ λείαν καὶ ὄλεθρον τῆς ἄλλης εξήεσαν
Θράκης καὶ κακώς αὐτὴν διετίθουν, νύκτωρ καὶ
μεθ' ἡμέραν ἐπιπορευόμενοι. Αλλά τῷ μὲν Πι
ριγκερίῳ Τέντζα μετὰ τοῦ ναυτικοῦ παντὸς οὐ
μακρῶν ἰδέησε τῶν καιρῶν τῇ προνοίᾳ εὐκαιρίαν
ἐπιτηδεῦσαι θανάτου. 'Αναγομέναις γὰρ ἐκ Γεν
νούας μετά βραχύ τριήρεσι δέκα ἐξ λαμπρῶς
ὡπλισμέναις διὰ τὰς τῶν πειρατῶν ἀκοὰς ἀγνοίᾳ
συνεισπεσόντες αὐτο!, οἱ μὲν αὐτῶν ἔργον ἐγένοντο
θαλάττης, οἱ δὲ ξίφου;· ὁ δὲ ναύαρχος Πιριγκέριος ζωγρεῖται σὺν ἅμα συχνοί; τῶν ἀμφ' αὐτῷ καὶ τοῖ;
ὁμοφύλας πιπράσκεται.
Γ. Ἀλλὰ γὰρ οὕτω γυμνωθέντες ἐξαίφνης
οι Κατελάνοι θαλάττης σε ἅμα καὶ μεγάλης μοίρας
στρατοῦ ἐπὶ σ χνὰς τὰς ἡμέρας ἔμειναν κατά χώραν
ὑπεστηχότες τὸ τοῦ μέλλοντος ἄδηλον· ἀτολμότεροί
σε ἐγένοντο καὶ μάλα τοῖς γνώμαις περ δεείς.
Υπέτρεχε γὰρ αὐτῶν τὰς διανοίας καὶ οὐ μετρίως
επάραττε τό τε τῶν Μασσαγετῶν δέος, ὅτι κατὰ
τὴν ᾿Ασίαν αὐτοῖς συστρατεύοντες ἐξεπολεμώθησαν
σε κατ' αὐτῶν ἐπὶ μικραῖ; τισ: ταῖς αἰτίπι: καὶ
συχνούς αὐτῶν πεφονεύκασι· τούς τε αὖ τῶν Θρᾷτῶν στρατιώτας ἀλλὰ καὶ αὐτοὺς οὐ μικρῶς ἔδε
δίεσαν. Τάς τε γὰρ χώρας αὐτῶν χθὲς καὶ πρώην
συχνά παρεξιόντε; ἐδῄουν καὶ τὰς οἰκίας ἀδεῶς
ἐνεπίμπρασαν· καὶ οὐδεμίαν οὐδέσι φιλανθρωπίας
κατέλιπον πρόφασιν, ὥστε βουληθεῖσε σπείσασθαι
τῷ βασιλεῖ κείσεσθαί σφισι τὸ πρᾶγμα κινδύνων
εκτός. Καὶ τό γε τῶν φόβων ἔσχατόν σφισιν ὑπῆρχεν, ὅτι καὶ τὸν βασιλέα Μιχαήλ ὄντα ἐπίδοξον
ἤκουον ήκειν ἐπ' αὐτοὺς σὺν πολλῷ τῷ στρατῷ.
Οθεν βαθείαν περὶ τὸ φρούριον τάφρον ἐλάσαντες
V. Verum Catalani adco subito et classe et magna
parte suorum amissa complures dies iuumoti manserunt, incertum eventum metuentes, imminuta
228 audacia et animis valde trepidis. Eos 104 με
incesserat ac non medideriter turbabat Massagetarum metus; quorum in Asia sccum militantium in:
micitias parvis de causis susceperant, occi: is
etiam eorum quamplurimis. Quin et Turacios milites haud parum timebant, quorum agros et ædes
paulo ante crebris incursionibus vastaverant, au
domos audacter incenderant. Nec ullam sibi ven'æ
a quoquam impetrandæ spem reliquerant; ut nee
si vellent pacem cum imperatore facere, citra per…-
culum eam facturos se sperarent. Illud autem terrorem eis maximum incutiebat, quod imperator
Michael mox adventurus et eos magnis cum copiis
oppugnaturus ferebatur. Igitur profunda fossa cireum castellum ducta, eaque vallo undique munita,
ad tolerandain obsidionem se accingebant, cəmmeatu ex præda sibi ante proviso et in oppidum
καὶ χάρακα κύκλῳ βαλλόμενοι προς πολιορκίαν intromisso. Sed cum tempus tereretur, et exspπαρεσκευάζοντο, πολλὰ πρότερον ἐκ τῆς λείας εν
θέμενοι τὰ χορτάσματα. Ἐπεὶ δ᾽ ὅ τε χρόνος ἐτρίθετο καὶ ἡ προσδοκωμένη τοῦ βασιλέως Εφοδος οὐ
παρῆν, ἐπ' ἄλλας ετρέποντο σκεμμάτων ὁδούς. Αλλά
γὰρ οὕτω τοῖς Κατελάνοις [Ρ. 440] τῶν πραγμάτων
συνελαθέντων οὐκ ἦν ἐπ' ἀλλοδαπή, διάγειν φόβων ἐκε
εἰς· ἀλλ' ὑποψία, κινδύνων πολύτροποι πανταχόθεν
ἔδρανον σφάς. "Οθεν εἰς ἀνάγκας τοιαύτας έλην
θέτε; ἐπινούς, πράγμα κακομήχανον καὶ πολὺν
κατὰ τῶν Ῥωμαίων ὠδῖνον τὸν ὄλεθρον. Καὶ δὴ
διαπρεσβεύονται περὶ συμμαχίας πρὸς τοὺς ἀντιclatus imperatoris adventus differretur, ad alia
consilia se convertunt. In eas enim angustias redacti, ut externo in solo nusquam securi vivere
possent, sed undique vario periculorum terrore
urgerentur, in eam, inquam, necessitatem adducti
funestam et ultimum Komanis exitium allaturam
fraudem excogitant. Turcos in adverso littore habitantes missis legatis socios sibi asciscunt, et cum
ipsi ter mille essent, quingentos ab illis accipiunt.
Nec 229 longe post multi ctiam transfuga se u
illos conferunt: cum quibus egressi finitimos agros
Variorum notæ.
DUCANG.
Pachymer. lib. xii, cap. 25, 26, 27. Montabet. ap.
215. Hjst. Franco-Byzant, 11, 35. ducang.
Pachymer. lib. xıt, cap. 27, lib. xiii, cap. 7.
Pachymer. lib. xu, cap. 29. DUCANG.
Chapter IIICaput III
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
χίλιοι δ’ ἦσαν οἱ Τουρκόπουλοι οὗτοι, οἱ τῷ Σουλτὰν Ἀζατίνῃ πρὸς Ῥωμαίους, ὡς εἰρήκειμεν, ἠκολούθησαν μὲν αὐτομολήσαντι, ἀπαχθέντι δ’ ἐκεῖθεν μετὰ τῶν Εὐρωπαίων Σκυθῶν, ὡς δεδήλωται, οὔτε συναπήχθησαν καὶ τὴν Ῥωμαίων ἀσπασάμενοι συνδιαίτησιν καὶ τὸ ἱερὸν μετὰ τῆς εὐσεβείας εἵλοντο βάπτισμα· καὶ ἦσαν τοῦ λοιποῦ τῇ Ῥωμαίων ἐξεταζόμενοι καὶ αὐτοὶ στρατιᾷ. ἐπεί γε μὴν οὐ πάνυ πολλῶν παρελθουσῶν ἡμερῶν ἧκόν τινες τῶν σκοπῶν ἀπαγγέλλοντες ἥκειν τοὺς πολεμίους, ἀναστὰς ὁ βασιλεὺς τόν τε στρατὸν ὁπλίζεσθαι καὶ τοὺς στρατηγοὺς καὶ ἡγεμόνας παρατάττεσθαι καὶ παρατάττειν ἐκέλευε πρὸς τὸν πόλεμον τούς τε λοχαγοὺς καὶ τὰς φάλαγγας. τοὺς μέντοι πολεμίους τριπλῆν πεποιηκότας ἰδόντες τὴν τάξιν τριπλῆν καὶ αὐτοὶ πρὸς ὁμοίαν ἀντιπαράταξιν τὴν ἑαυτῶν πεποιήκεσαν. καὶ τὸ μὲν εὐώνυμον κέρας οἱ Τουρκόπουλοι μετὰ τῶν Μασσαγετῶν ἐκληρώσαντο· τὸ δεξιὸν δ’ οἱ τῶν Μακεδονικῶν τε καὶ Θρᾳκικῶν ἱππέων ἐπίλεκτοι· τὸ δὲ μέσον οἱ πλεῖστοι καὶ λοιποὶ μετὰ τοῦ πεζοῦ. ὁ δὲ βασιλεὺς περιϊὼν τὰς τάξεις ἐπεθάῤῥυνε πρὸς ὁρμὴν ἀνδρικήν.[A. m. 6791 ad 6836]
festabant, atque omnes equorum et boum et πέρα; οἰκοῦντας τῶν Τούρκων καὶ λαμβάνουσι τότε
ovium greges una cum earum rerum possessoribus μὲν πεντακοσίους οπλίτας τρισχίλιοι ὄντες αὐτοί·
colligebant. Quæ cum nec Romani nec Romanorum ' μετ᾿ οὐ πολὺ δὲ καὶ ἑτέρου; οὐκ ὀλίγους αυτομα
imperatores ferre diutius possent, bellum utrinque λου; Ιόντας· σὺν οἷς ἐξιόντες συχνά την όμορον
apparari cœptum est.
χώραν ἐδῄουν καὶ πάσα; ἀγέλας συνήθροιζον ίππων
δ᾽ ἐπιπλέον φέρειν οὐκ ἦν οὔτε Ῥωμαίοις, οὔτε
οἰκονομεῖται παρ' ἀμφοτέρων.
τε καὶ βῶν καὶ ποιμνίων ἅμπ τοῖς ἔχουσιν. Ἐπεὶ
τοῖς βασιλεῦσι Ρωμαίων, πολέμου συγκρότησις
VI. Catalanis igitur et Turcis inter duo oppidula, Cypsella et Apros, per illud tempus commorantibus, imperator Michael cum Thraciis et Macedonicis copiis, nec non Massagetarum et Turcopulorum phalangibus, in ea planitie quæ est circa
Apros castrametatur. Erant autem illi Turcopuli
mille, qui sultanum Azatinem, cum is ad RomaΓ. Τῶν οὖν Κατελάνων ἅμα τοῖς Τούρκους
δεῖν μεταξύ πολιχνίων τὰς διατριβές τηνικα τα
ποιουμένων, Κυψέλλων καὶ Ακρων φημι, αναλαΕὼν ὁ βασιλεὺς Μιχαὴλ τὰς Θρακικά; τε καὶ
Μακεδονικάς δυνάμεις, καὶ ξύν γε αὐταῖς τάς τε
Μασσαγετῶν καὶ ὅσαι τῶν Τουρκοπούλων φάλαγγες
ἦταν, κατεστρατοπέδευσε πρὸς τὸ περὶ τοὺς Μπρους
πεδίον. Χίλιο. δ' ἦσαν οἱ Τουρκόπουλι οὗτοι, οἱ τῷ
σουλτάν 'Αζατίνῃ πρὸς Ρωμαίους, ώς ειρήκειμεν,
ἠκολούθησαν μὲν αὐτομολήσαντι, ἀπεχθέντι δ'
ἐκεῖθεν μετὰ τῶν Εὐρωπαίων Σκυθῶν, ὡς διδήλιο
ται, ούτε συναπήχθησαν καὶ τὴν Ῥωμαίων άσπιο
σάμενοι συνδιαίτησιν καὶ τὸ ἱερὸν μετὰ τῆς εὐσε
βείας είλοντο βάπτισμα· καὶ ἦταν τοῦ λοιποῦ τῇ
Ρωμαίων ἐξεταζόμενοι καὶ αὐτοὶ στρατιᾷ. Επε: γε
μὴν οὐ πάνυ πολλῶν παρελθουσῶν ἡμερῶν ἡπόν
τινες τῶν σκοπῶν ἀπαγγέλλοντες ήκειν τοὺς πολε
μίους, ἀναστάς ὁ βασιλεὺς τόν τε στρατὸν ὁπλίζεσθαι
καὶ τοὺς στρατηγοὺς καὶ ἡγεμόνα; παρατάττεσθαι,
καὶ παρατάττειν ἐκέλευε πρὸς τὸν πόλεμον τους τε
λοχαγούς καὶ τὰς φάλαγγας. Τοὺς μέντοι πολεμίας
τριπλήν πεποιηκότας ἰδόντες τὴν τάξιν τριπλὴν καὶ
αὐτοὶ πρὸς ἐμείαν ἀντιπεράταξιν τὴν ἑαυτῶν πο
ποιήκεσαν. Καὶ τὸ μὲν ευώνυμον κέρας οι Τουρκί
πουλοι μετὰ τῶν Μασσαγετῶν ἐκληρώσαντο· τὸ
δεξιὸν δ' οἱ τῶν Μακεδονικῶν τε καὶ Θρακικών
nos, ut ante diximus, transiisset, seculi crant: sed
cum illo ab Europa-is Scythis, ut et supra dictum
est, abducto non abierant, verum Romanorum
consuetudinem una cum religione et sacro baptismate amplexi fuerant, atque ex eo inter Romanos
skilites numerabantur. Cum laud multi dies elapsi
fuissent, et aliqui e speculatoribus adventum hostium nuntiaren:, surgit imperator; exercitum in
arinis esse jubet; ducibus ac tribunis edicit, parati
sint ipsi ac præterea cohortium ductores cohortesque instruant. Qui cum bostilem aciem tripartito distributam viderent, suam ipsi quoque, ut
æqualis pugna esset, tripartito diviserunt. Ac Tur-
- copulos quidem cum 230 Massagetis in sinistro,
Macedonicos et Thracios delectos equites in dextro –
cornu collocarunt: reliquos autem, eosque pluriLios, cum peditatu in medio constituerunt. Impe-
´rator vero circum ordines obequitans suos ad fortiter pugnandum cohortabatur.
ἱππέων ἐπίλεκτοι· τὸ δὲ μέσον οἱ πλεῖστοι καὶ λοιποὶ μετὰ τοῦ πεζοῦ. Ὁ δὲ βασιλεύ, περικών τις τάξει;
ἐπεθάρρυνε πρὸς ὁρμὴν ἀνδρικήν.
VII. Orto sole hostes in occursum progressi ex
-adverso consistunt, Turcis in utroque cornu collocatis, Catalanis medium ob armorum gravitatem
obtinentibus. Ibi Massagetæ, qui jam olim defeetionem parturiebant, quod Romanorum moribus
Baud delectarentur, et jam occulte ab Europæis
Seythis invitarentur, dolum cum jam in procinetu
stareut aperueruit. Nam cum signum pugnæ utrinque datum esset, statim ii inclinati seorsum constiterunt, nec Romanos adjuvantes, nec adversus
Ζ'. Αμα δ' ηλίῳ καὶ οἱ πολέμιοι προσελάσαντες
μετωπητὸν ἔστησαν ἑαυτούς, ἔχοντες μὲν ἐφ' ἑκάτερα τῶν κεράτων τοὺς Τούρκους· τὰς δὲ τῶν
Κατελάνων οπλιτικάς φάλαγγας μέσας διὰ τὸ βάρος.
Οἱ μὲν δὴ Μασσαγέται καὶ πάλαι ἀποστασίαν ὠδίνοντες διὰ τὸ μὴ πάνυ τοῖς Ῥωμαίων ἀρέσκεσθαι
ἤθεσιν, ἤδη ἐὲ καὶ λαθραία; προσκλήσεις δεξάμενοι
παρὰ τῶν Εὐρωπαίων Σκυθών, [P. 131] ἐξαίφνης ἐπὶ
του πολέμου τὸν δόλον ἐξέφηναν. "Αρτι γάρ της συμ
βολῆς τῶν στρατευμάτων εκατέρωθεν σημανθείσης,
Variorum notæ.
Pachymer. lib. xu, cap. 50, 69, 55. Montaner. cap. 220. Moncada, cap. 59. DUCANG.
Theodulus, in oratione pro Chandreno, cod.
reg. 1833, lol. 241. Πρῶτον μὲν πρὸς τοὺς ἐπὶ Θρά
κις και ως εἰσχωμ. σαντας Πέρσας καὶ Ἰταλούς, καὶ
τῇ προς αλλήλους συστάσει θράσους οὐκ ὀλίγου πλη
σθέντα,, ὡς τὰ ἔσχατα ἀπειλεῖν, δεινή της συνέστη
μάχη Ρωμαίοις, καὶ πολεμεῖν ἔγνωσαν, εἰδότε, ώ,
ἐὰν μὴ τάχιστα συμπεσόντες εξέλωσι (all ἐξελώσι )
σφάς, πολλψ πλείοσιν αύθις μα οῦνται, καὶ σχετά α
τέρων των δευτέρων πειρασθήναι παρέσται. ὡς ως
συνερρωγότων ἑκατέρων τῶν στρατοπέδων ἐν λίγο,
ποταμοίς, καὶ της συμπλοκής θαυμαστη, γεγονυία;,
τὰ πλέον ἔσχον οι βαρύτιν, οὐ τῷ τὰ ἐς μάχι
κρείττους είναι· τί, ο' αν ειποι ταῦτα; Τῳ σ' φυσι
να οὖν τῶν ὑφ᾽ ἡ μὲν τεταγμένων βαρβάρων αμάω,
ὡς ἐκείνους αυτομολήσαι· ὦ δεινοῦ πάθους ἐκείνον!
πεπτώκασι μὲν ἡμῶν οὐκ ὀλίγοι· οἱ δὲ φυγάδι;
ὑπηδήποτ' ἐχώρου». Μόνος δ' οὗτος ἐν πολλοῖς ήττη
μένοις αήττητος διαγέγονε μᾶλλον δὲ τοσοῦτ᾽ ἀπε
σχε τοῦ ταῦτα πεπονθέναι, ὥστε καὶ τῶν πολεμίων
οὐχ ὅσους ἄν τις ἀγνοῆσαι κατενεγκών, ἔστι δ' ού;
και τραυματία, πεποιηκώς, ὥσπερ ἀμφίβολον αύτ
τοῖς πεποιήκει τὴν νίκην τὸ καθ᾿ αὐτὸν, ἐνδειξάμε
νας τούθ', οτι κἂν ἀτυχῇ συνηνέχθη Ρωμαίοις, τὸ
τοῦν ἑαυτῶν ἀξίωμα μένει, καὶ οὐδὲν μήποτε και
τείλε τῶν πάντων, οὔτε μὴν καθαιρήσει. Καὶ τοῦτο
μὲν οὕτως lauc discumus pugnam commissam esse
οι λίγες ποταμοί;. De Chandreuo nihil see Gree
ras nec l'achyineres. Vide hunc libri vi, cap. 31.
BOIVIN.
(Ζ.) Ἅμα δ’ ἡλίῳ καὶ οἱ πολέμιοι προσελάσαντες μετωπηδὸν ἔστησαν ἑαυτοὺς, ἔχοντες μὲν ἐφ’ ἑκάτερα τῶν κεράτων τοὺς Τούρκους· τὰς δὲ τῶν Κατελάνων ὁπλιτικὰς φάλαγγας μέσας διὰ τὸ βάρος. οἱ μὲν δὴ Μασσαγέται καὶ πάλαι ἀποστασίαν ὠδίνοντες διὰ τὸ μὴ πάνυ τοῖς Ῥωμαίων ἀρέσκεσθαι ἤθεσιν, ἤδη δὲ καὶ λαθραίας προσκλήσεις δεξάμενοι παρὰ τῶν Εὐρωπαίων Σκυθῶν, ἐξαίφνης ἐπὶ τοῦ πολέμου τὸν δόλον ἐξέφηναν. ἄρτι γὰρ τῆς συμβολῆς τῶν στρατευμάτων ἑκατέρωθεν σημανθείσης εὐθὺς ἐνέκλιναν οὗτοι καὶ παρὰ μέρος ἔστησαν, μήτε Ῥωμαίοις βοηθοῦντες, μήτε τοῖς πολεμίοις μαχόμενοι. τὸ δ’ αὐτὸ καὶ οἱ Τουρκόπουλοι πεποιήκεσαν, εἴτε συγκείμενον ὂν ἀμφοτέροις τὸ πονηρὸν τουτὶ δρᾶμα, εἴτε τοῦ καιροῦ σχεδιάσαντος οὑτωσί πως. ὃ δὴ καὶ τὰ ἔσχατα ἔσφηλε τοὺς Ῥωμαίους ἐν ἀκμῇ τοῦ πολέμου καὶ ὅλον τῆς τύχης τὸν κλῆρον ἐνεχείρισε φέρον ἀπόνως τοῖς πολεμίοις.[A. m. 6791 ad 6836]
festabant, atque omnes equorum et boum et πέρα; οἰκοῦντας τῶν Τούρκων καὶ λαμβάνουσι τότε
ovium greges una cum earum rerum possessoribus μὲν πεντακοσίους οπλίτας τρισχίλιοι ὄντες αὐτοί·
colligebant. Quæ cum nec Romani nec Romanorum ' μετ᾿ οὐ πολὺ δὲ καὶ ἑτέρου; οὐκ ὀλίγους αυτομα
imperatores ferre diutius possent, bellum utrinque λου; Ιόντας· σὺν οἷς ἐξιόντες συχνά την όμορον
apparari cœptum est.
χώραν ἐδῄουν καὶ πάσα; ἀγέλας συνήθροιζον ίππων
δ᾽ ἐπιπλέον φέρειν οὐκ ἦν οὔτε Ῥωμαίοις, οὔτε
οἰκονομεῖται παρ' ἀμφοτέρων.
τε καὶ βῶν καὶ ποιμνίων ἅμπ τοῖς ἔχουσιν. Ἐπεὶ
τοῖς βασιλεῦσι Ρωμαίων, πολέμου συγκρότησις
VI. Catalanis igitur et Turcis inter duo oppidula, Cypsella et Apros, per illud tempus commorantibus, imperator Michael cum Thraciis et Macedonicis copiis, nec non Massagetarum et Turcopulorum phalangibus, in ea planitie quæ est circa
Apros castrametatur. Erant autem illi Turcopuli
mille, qui sultanum Azatinem, cum is ad RomaΓ. Τῶν οὖν Κατελάνων ἅμα τοῖς Τούρκους
δεῖν μεταξύ πολιχνίων τὰς διατριβές τηνικα τα
ποιουμένων, Κυψέλλων καὶ Ακρων φημι, αναλαΕὼν ὁ βασιλεὺς Μιχαὴλ τὰς Θρακικά; τε καὶ
Μακεδονικάς δυνάμεις, καὶ ξύν γε αὐταῖς τάς τε
Μασσαγετῶν καὶ ὅσαι τῶν Τουρκοπούλων φάλαγγες
ἦταν, κατεστρατοπέδευσε πρὸς τὸ περὶ τοὺς Μπρους
πεδίον. Χίλιο. δ' ἦσαν οἱ Τουρκόπουλι οὗτοι, οἱ τῷ
σουλτάν 'Αζατίνῃ πρὸς Ρωμαίους, ώς ειρήκειμεν,
ἠκολούθησαν μὲν αὐτομολήσαντι, ἀπεχθέντι δ'
ἐκεῖθεν μετὰ τῶν Εὐρωπαίων Σκυθῶν, ὡς διδήλιο
ται, ούτε συναπήχθησαν καὶ τὴν Ῥωμαίων άσπιο
σάμενοι συνδιαίτησιν καὶ τὸ ἱερὸν μετὰ τῆς εὐσε
βείας είλοντο βάπτισμα· καὶ ἦταν τοῦ λοιποῦ τῇ
Ρωμαίων ἐξεταζόμενοι καὶ αὐτοὶ στρατιᾷ. Επε: γε
μὴν οὐ πάνυ πολλῶν παρελθουσῶν ἡμερῶν ἡπόν
τινες τῶν σκοπῶν ἀπαγγέλλοντες ήκειν τοὺς πολε
μίους, ἀναστάς ὁ βασιλεὺς τόν τε στρατὸν ὁπλίζεσθαι
καὶ τοὺς στρατηγοὺς καὶ ἡγεμόνα; παρατάττεσθαι,
καὶ παρατάττειν ἐκέλευε πρὸς τὸν πόλεμον τους τε
λοχαγούς καὶ τὰς φάλαγγας. Τοὺς μέντοι πολεμίας
τριπλήν πεποιηκότας ἰδόντες τὴν τάξιν τριπλὴν καὶ
αὐτοὶ πρὸς ἐμείαν ἀντιπεράταξιν τὴν ἑαυτῶν πο
ποιήκεσαν. Καὶ τὸ μὲν ευώνυμον κέρας οι Τουρκί
πουλοι μετὰ τῶν Μασσαγετῶν ἐκληρώσαντο· τὸ
δεξιὸν δ' οἱ τῶν Μακεδονικῶν τε καὶ Θρακικών
nos, ut ante diximus, transiisset, seculi crant: sed
cum illo ab Europa-is Scythis, ut et supra dictum
est, abducto non abierant, verum Romanorum
consuetudinem una cum religione et sacro baptismate amplexi fuerant, atque ex eo inter Romanos
skilites numerabantur. Cum laud multi dies elapsi
fuissent, et aliqui e speculatoribus adventum hostium nuntiaren:, surgit imperator; exercitum in
arinis esse jubet; ducibus ac tribunis edicit, parati
sint ipsi ac præterea cohortium ductores cohortesque instruant. Qui cum bostilem aciem tripartito distributam viderent, suam ipsi quoque, ut
æqualis pugna esset, tripartito diviserunt. Ac Tur-
- copulos quidem cum 230 Massagetis in sinistro,
Macedonicos et Thracios delectos equites in dextro –
cornu collocarunt: reliquos autem, eosque pluriLios, cum peditatu in medio constituerunt. Impe-
´rator vero circum ordines obequitans suos ad fortiter pugnandum cohortabatur.
ἱππέων ἐπίλεκτοι· τὸ δὲ μέσον οἱ πλεῖστοι καὶ λοιποὶ μετὰ τοῦ πεζοῦ. Ὁ δὲ βασιλεύ, περικών τις τάξει;
ἐπεθάρρυνε πρὸς ὁρμὴν ἀνδρικήν.
VII. Orto sole hostes in occursum progressi ex
-adverso consistunt, Turcis in utroque cornu collocatis, Catalanis medium ob armorum gravitatem
obtinentibus. Ibi Massagetæ, qui jam olim defeetionem parturiebant, quod Romanorum moribus
Baud delectarentur, et jam occulte ab Europæis
Seythis invitarentur, dolum cum jam in procinetu
stareut aperueruit. Nam cum signum pugnæ utrinque datum esset, statim ii inclinati seorsum constiterunt, nec Romanos adjuvantes, nec adversus
Ζ'. Αμα δ' ηλίῳ καὶ οἱ πολέμιοι προσελάσαντες
μετωπητὸν ἔστησαν ἑαυτούς, ἔχοντες μὲν ἐφ' ἑκάτερα τῶν κεράτων τοὺς Τούρκους· τὰς δὲ τῶν
Κατελάνων οπλιτικάς φάλαγγας μέσας διὰ τὸ βάρος.
Οἱ μὲν δὴ Μασσαγέται καὶ πάλαι ἀποστασίαν ὠδίνοντες διὰ τὸ μὴ πάνυ τοῖς Ῥωμαίων ἀρέσκεσθαι
ἤθεσιν, ἤδη ἐὲ καὶ λαθραία; προσκλήσεις δεξάμενοι
παρὰ τῶν Εὐρωπαίων Σκυθών, [P. 131] ἐξαίφνης ἐπὶ
του πολέμου τὸν δόλον ἐξέφηναν. "Αρτι γάρ της συμ
βολῆς τῶν στρατευμάτων εκατέρωθεν σημανθείσης,
Variorum notæ.
Pachymer. lib. xu, cap. 50, 69, 55. Montaner. cap. 220. Moncada, cap. 59. DUCANG.
Theodulus, in oratione pro Chandreno, cod.
reg. 1833, lol. 241. Πρῶτον μὲν πρὸς τοὺς ἐπὶ Θρά
κις και ως εἰσχωμ. σαντας Πέρσας καὶ Ἰταλούς, καὶ
τῇ προς αλλήλους συστάσει θράσους οὐκ ὀλίγου πλη
σθέντα,, ὡς τὰ ἔσχατα ἀπειλεῖν, δεινή της συνέστη
μάχη Ρωμαίοις, καὶ πολεμεῖν ἔγνωσαν, εἰδότε, ώ,
ἐὰν μὴ τάχιστα συμπεσόντες εξέλωσι (all ἐξελώσι )
σφάς, πολλψ πλείοσιν αύθις μα οῦνται, καὶ σχετά α
τέρων των δευτέρων πειρασθήναι παρέσται. ὡς ως
συνερρωγότων ἑκατέρων τῶν στρατοπέδων ἐν λίγο,
ποταμοίς, καὶ της συμπλοκής θαυμαστη, γεγονυία;,
τὰ πλέον ἔσχον οι βαρύτιν, οὐ τῷ τὰ ἐς μάχι
κρείττους είναι· τί, ο' αν ειποι ταῦτα; Τῳ σ' φυσι
να οὖν τῶν ὑφ᾽ ἡ μὲν τεταγμένων βαρβάρων αμάω,
ὡς ἐκείνους αυτομολήσαι· ὦ δεινοῦ πάθους ἐκείνον!
πεπτώκασι μὲν ἡμῶν οὐκ ὀλίγοι· οἱ δὲ φυγάδι;
ὑπηδήποτ' ἐχώρου». Μόνος δ' οὗτος ἐν πολλοῖς ήττη
μένοις αήττητος διαγέγονε μᾶλλον δὲ τοσοῦτ᾽ ἀπε
σχε τοῦ ταῦτα πεπονθέναι, ὥστε καὶ τῶν πολεμίων
οὐχ ὅσους ἄν τις ἀγνοῆσαι κατενεγκών, ἔστι δ' ού;
και τραυματία, πεποιηκώς, ὥσπερ ἀμφίβολον αύτ
τοῖς πεποιήκει τὴν νίκην τὸ καθ᾿ αὐτὸν, ἐνδειξάμε
νας τούθ', οτι κἂν ἀτυχῇ συνηνέχθη Ρωμαίοις, τὸ
τοῦν ἑαυτῶν ἀξίωμα μένει, καὶ οὐδὲν μήποτε και
τείλε τῶν πάντων, οὔτε μὴν καθαιρήσει. Καὶ τοῦτο
μὲν οὕτως lauc discumus pugnam commissam esse
οι λίγες ποταμοί;. De Chandreuo nihil see Gree
ras nec l'achyineres. Vide hunc libri vi, cap. 31.
BOIVIN.
PG 148:393ἀπροσδόκητον γὰρ οὑτωσὶ τὸ τοσοῦτον δεινὸν ἐπελθὸν τῷ στρατῷ τοσαύτην ταῖς τούτων ψυχαῖς ἐνέσπειρε τὴν δειλίαν καὶ τοσοῦτον ἐπήνεγκε θόρυβον καὶ τῶν τάξεων σύγχυσιν, ὅσην ἂν ἐπενέγκῃ καὶ βαρὺς ἐπιβρίσας ἀπαρκτίας κατὰ φορτίδος ἐπὶ μεγάλου πλεούσης πελάγους καὶ τούς τε κάλως καὶ τὰ ἱστία συντρίψας τελευταῖον καταδῦναι καὶ αὐτὴν ἐς βυθοὺς καὶ πυθμένας βιάσηται. (Η.) Ὁ μέντοι βασιλεὺς οὑτωσὶ ταραττομένας τὰς τάξεις ἐξαίφνης ἰδὼν καὶ πρὸς φυγὴν τὸ πλεῖστον ὁρώσας σπουδῇ περιθέων ἡγεμόνας καὶ στρατηγοὺς καὶ λοχαγοὺς ἐπεβοᾶτο σὺν δάκρυσιν ἐξ ὀνόματος, στῆναι παρακαλῶν καὶ μὴ προῖκα τοῖς πολεμίοις οὑτωσὶ προδιδόναι Ῥωμαίων τὴν τύχην. οἱ δὲ μικρὰ τῶν λεγομένων φροντίζοντες ᾤχοντο φεύγοντες ἀμεταστρεπτί. ἀλλὰ γὰρ ἐς τοσαύτην κεχωρηκότα τὴν ἀπόγνωσιν τὰ πράγματα βλέπων ὁ βασιλεὺς καὶ τοῦ πεζοῦ τὸ πλεῖστον ἀφειδῶς ὑπὸ τῶν πολεμίων κατακοπτόμενόν τε καὶ συμπατούμενον, ἔγνω καιρὸν ἔχειν ὑπὲρ τῶν ὑπηκόων ἀφειδεῖν ἑαυτοῦ καὶ κίνδυνον ἀναδέχεσθαι προφανῆ, κατήγορον ἐσόμενον τῆς τῶν στρατευμάτων ἀγνωμοσύνης.[A. c. 1282 AD 1328] ΒΥΖΑΝΤΙΝE IISTORIE LIB. VII.
εὐθὺς ἐνέκλιναν οὗτοι καὶ παρὰ μέρος ἔστησαν, & hostem pugnantes. Idem et Turcopuli fecerunt, sive
μήτε Ρωμαίοις βοηθοῦντες, μήτε τοῖς πολεμίοι;
μαχόμενοι. Τὸ δ' αὐτὸ καὶ οἱ Τουρκόπουλοι περ
ποιήκεσαν, είτε συγκείμενον ἂν ἀμφοτέροις τὸ παντ
ρον τουτί δράμα, εἴτε τοῦ καιροῦ σχεδιάσαντος
οὕτως! πως. Ο δὴ καὶ τὰ ἔσχατα ἔσφηκε τους
Ρωμαίους ἐν ἀκμῇ τοῦ πολέμου, καὶ ὅλον τῆς τύχης
τὸν κλῆρον ἐνεχείρισε φέρον απόνως τοῖς πολεμίοις.
Απροσδόκητον γὰρ ούτωσὶ τὸ τοσοῦτον δεινὸν
ἐπελθὸν τῷ στρατῷ τοσαύτην ταῖς τούτων ψυχαῖς
ἐνέσπειρε τὴν δειλίαν, καὶ τοσοῦτον ἐπήνεγκε θόρυ
σου καὶ τῶν τάξεων σύγχυσιν, ὅσην ἂν ἐπενέγκη
καὶ βαρὺς ἐπιβρίσας Απαρκτίας κατὰ φορτίδος ἐπὶ
inter utrosque de ea fraude convenisset, sive occasio ipsa derepente id consilii suggessisset. Id quod
Romanis in ipso discrimine maximum damnum
attulit, et integram hostibus victoriam nullo lbore peperit. Siquidem tanta clades, præter omnem exspectationem exercitui illata, tantum terrorem animis wilitum incussit, tantum apud eos
tumultum perturbatis ordinibus excitavit, quantum
aquilo cum onerariam in medio pelago navigantem
violentus adoritur, eamdemque confractis rudentibus et velis in imum tandem fundum et gurgitem
maris demnergit.
μεγάλου πλεούσης πελάγους, καὶ τούς τε κάλως καὶ τὰ ἱστία συντρίψας τελευταίον καταδύναι καὶ αὐτὴν
ἐς βυθούς καὶ πυθμένας βιάσηται.
VIII. Imperator autem, cum aciem subito turbari 231 vidisset, et maximam partem fugam
spectare, celeriter circumvectus duces, tribunos,
centuriones nominatim cum lacrymis inclamat,
hortaturque ut stent, nec ita facile hostibus for
tunas Romanorum prodant. At illi parum ejus
verba curabant; imo eſſuse fugiebant. Quamobrem
impėrator in tanta rerum desperatione, cum partem
peditum maximam cædi ab hostibus et crudeliter
conculcari videret, tempus adesse statuit, quo pro
subditis, salute sua neglecta, manifestum periculum
adiret, eoque argumento perfidiam militum refelleret. Igitur ille ad suos conversus, qui perpauci
erant: «Nunc, inquit, viri, tempus illud est, quo
mors vita potior habeatur et vita morte acerbior. ›
Quæ cum dixisset, et divinam opem implorassel,
cum illis impetum in hostem facit, et propugnato
res quidem aliquot occidit, ac phalange perrupta
non parvam hostili exercitui trepidationem injicit.
Sed multis ipse quoque simul cum equo telis undi
que obrutus, nec tamen vulneratus, equo collapso
parum abfuit, quin ab hostibus circumdaretur. Ac
fortasse eo infelicitas illus pugnæ processisset,
misi quidam e comitibus benevolo affectu impulsus
sua ipsius morte imperatori vitam redemisset, el
suum equum illi dedisset; quo conscenso incolumis
quidem ille evasit, et impendens periculum effugit:
is vero qui ex equo desiluerat, ab hostilius 232
conculcatus occubuit.
Η'. Ο μέντοι βασιλεύς ούτωσὶ ταραττομένας της
τάξεις ἐξαίφνης ἰδὼν καὶ πρὸς φυγὴν τὸ πλεῖστον
έρωτας σπουδή περιθέων ἡγεμόνας καὶ στρατηγούς
καὶ λοχαγοὺς ἐπεδοᾶτο σὺν δάκρυσιν ἐξ ὀνόματος,
στῆναι παρακαλῶν καὶ μὴ προῖκα τοῖς πολεμίοις
ούτωσὶ προδιδόναι Ῥωμαίων τὴν τύχην. Οἱ δὲ μικρά
των λεγομένων φροντίζοντας ᾤχοντο φεύγοντες
ἀμεταστρεπτί. Ἀλλὰ γὰρ ἐς τοσαύτην κεχωρηκότα
τὴν ἀπόγνωσιν τα πράγματα βλέπων ὁ βασιλεὺς,
καὶ τοῦ πεζοῦ τὸ πλεῖστον ἀφειδῶς ὑπὸ τῶν πολεμίων κατακοπτόμενόν τε καὶ συμπατούμενον, ἔγνω
καιρὸν ἔχειν ὑπὲρ τῶν ὑπηκόων ἀφειδεῖν ἑαυτοῦ
καὶ κίνδυνον ἀναδέχεσθαι προφανής, κατήγορον ἐπό
μενον τῆς τῶν στρατευμάτων άγνωμοσύνης. Καὶ
μὲν δὴ καὶ εἰς τοὺς ἀμφ' αὐτὸν συστραφείς (λίαν
Γἦσαν οὗτοι βραχείς), «Νῦν ἄνδρες, ο έφη, ο καιρός,
ἔτι βελτίων ὁ θάνατος γίνεται τῆς ζωῆς, τὸ δὲ ζήν
τοῦ θανεῖν πικρότερον.» Ταῦτα εἰπὼν καὶ τὴν θείαν
ἐπικαλεσάμενος συμμαχίαν ἅμα αὐτοῖς ἐμβάλλει
κατὰ τῶν πολεμίων καὶ φονεύει μὲν ἔστιν οὔ; τῶν
προβλίων, διαρρήγνυσι δὲ τὴν φάλαγγα, θόρυβον δ'
εἰ μικρὸν ἐμποιεῖ τῷ στρατοπέδῳ τῶν πολεμίων.
Πολλοίς γε μὴν καὶ αὐτὸς περιπαρεὶς ἅμα τῷ ἱππῳ
της βέλεσιν, αὐτὸς μὲν ἄτρωτος ἔμεινε· τοῦ δ'
ἵππου πεσόντος αὐτὸς ἐκινδύνευσε κυκλωθῆναι παρά
τῶν πολεμίων. Καὶ τάχ' ἂν ἐς τοσοῦτο κακοῦ τὸ
πράγμα προυχώρει, εἰ μή τις τῶν ἅμα αὐτῷ τὴν
βασιλέως ζωὴν τῆς ἑαυτοῦ ἀλλαττόμενος ὑπ᾿ είν
νοίας αὐτῷ μὲν βασιλεῖ τὸν ἑαυτοῦ δίδωσιν ἵππον,
κ' οὗ καὶ σέσωσεαι διαδρὸς τὸν ἐπικρεμασθέντα κίνδυνον· ὁ δ᾽ ἀποβάς συμπατείται παρὰ τῶν πολεμίων καὶ ἀπαλλάττει τοῦ βίου.
Ε. Ὁ μὲν οὖν βασιλεὺς ἄπεισιν ἐκεῖθεν ἐς Διδυμό. Ο
τειχον· μακρὰν δὲ παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως
ἀκούει τὴν μέμψιν, ὅτι βασιλεὺς ὧν οὐκ ἄξια πράττει
τῆς βασιλείας ἀφειδῶν τῆς οἰκείας [1. 142] ζωής
αντωσί, καὶ τὸν τῶν Ῥωμαίων κίνδυνον διακυβεύων
ἐπὶ τοῦ σώματος οἷον ἐξ αὐτομάτου. Οἱ δὲ πολέμιοι
ταἐντεῦθεν ἐς δίωξιν τῶν φευγόντων τραπόμενοι
ας μὲν ἔκτεινον, οὓς δὲ ζωγροῦντες εἶχον, ἕως
γενομένης ἑσπέρας ἀπεῖπων τὴν δίωξιν. Αμα δ'
ἐμένα σκυλεύσαντες τοὺς νεκροὺς καὶ τὰ λάφυρα
διελόμενοι ἀδεῶς τὰς ἐπὶ Θρᾴκη κώμας επόρθουν
καὶ ἔκοον ἐπιτρέχοντες. Οὐ πολλαὶ μεταξύ διήλθον
ημέρες, καὶ πρὸς Κατελάνους αυτομολούσαν οι μη
PATROL. GR. CALVOL
IX. Iude imperator Didymotichum proficiscitur.
et prolixe a patre objurgatur, quod imperator non
pro Imperii dignitate se gesserit, sed fortunam
Romanorum in ejus salute positam periculosæ
aleæ velut sua sponte commiserit. Hostes vero
exinde ad persequendus eos qui fugeraut conversi alios occiderunt, alios vivos ceperunt: donee
superveutu noctis revocati a persequendo destiterunt. Mane cadaveribus spoliatis, divisisque mas
nubiis, Thracios pagos impune incursando vastabant et incendebant. Non multis ex co d'eins
elapsis Turcopuli illi, quos diximus, ad Catalano,
dederunt, cupideme accepti in Chalelis turn.a17
καὶ μὲν δὴ καὶ εἰς τοὺς ἀμφ’ αὑτὸν συστραφεὶς (λίαν δ’ ἦσαν οὗτοι βραχεῖς) νῦν ἄνδρες, ἔφη, καιρὸς, ὅτε βελτίων ὁ θάνατος γίνεται τῆς ζωῆς, τὸ δὲ ζῇν τοῦ θανεῖν πικρότερον. ταῦτα εἰπὼν καὶ τὴν θείαν ἐπικαλεσάμενος συμμαχίαν ἅμα αὐτοῖς ἐμβάλλει κατὰ τῶν πολεμίων καὶ φονεύει μὲν ἔστιν οὓς τῶν προβόλων, διαῤῥήγνυσι δὲ τὴν φάλαγγα, θόρυβον δ’ οὐ μικρὸν ἐμποιεῖ τῷ στρατοπέδῳ τῶν πολεμίων. πολλοῖς γε μὴν καὶ αὐτὸς περιπαρεὶς ἅμα τῷ ἵππῳ τοῖς βέλεσιν, αὐτὸς μὲν ἄτρωτος ἔμεινε· τοῦ δ’ ἵππου πεσόντος αὐτὸς ἐκινδύνευσε κυκλωθῆναι παρὰ τῶν πολεμίων. καὶ τάχ’ ἂν ἐς τοσοῦτο κακοῦ τὸ πρᾶγμα προὐχώρει, εἰ μή τις τῶν ἅμα αὐτῷ τὴν βασιλέως ζωὴν τῆς ἑαυτοῦ ἀλλαττόμενος ὑπ’ εὐνοίας αὐτῷ μὲν βασιλεῖ τὸν ἑαυτοῦ δίδωσιν ἵππον, δι’ οὗ καὶ σέσωσται διαδρὰς τὸν ἐπικρεμασθέντα κίνδυνον· ὁ δ’ ἀποβὰς συμπατεῖται παρὰ τῶν πολεμίων καὶ ἀπαλλάττει τοῦ βίου. (Θ.) Ὁ μὲν οὖν βασιλεὺς ἄπεισιν ἐκεῖθεν ἐς Διδυμότειχον·[A. c. 1282 AD 1328] ΒΥΖΑΝΤΙΝE IISTORIE LIB. VII.
εὐθὺς ἐνέκλιναν οὗτοι καὶ παρὰ μέρος ἔστησαν, & hostem pugnantes. Idem et Turcopuli fecerunt, sive
μήτε Ρωμαίοις βοηθοῦντες, μήτε τοῖς πολεμίοι;
μαχόμενοι. Τὸ δ' αὐτὸ καὶ οἱ Τουρκόπουλοι περ
ποιήκεσαν, είτε συγκείμενον ἂν ἀμφοτέροις τὸ παντ
ρον τουτί δράμα, εἴτε τοῦ καιροῦ σχεδιάσαντος
οὕτως! πως. Ο δὴ καὶ τὰ ἔσχατα ἔσφηκε τους
Ρωμαίους ἐν ἀκμῇ τοῦ πολέμου, καὶ ὅλον τῆς τύχης
τὸν κλῆρον ἐνεχείρισε φέρον απόνως τοῖς πολεμίοις.
Απροσδόκητον γὰρ ούτωσὶ τὸ τοσοῦτον δεινὸν
ἐπελθὸν τῷ στρατῷ τοσαύτην ταῖς τούτων ψυχαῖς
ἐνέσπειρε τὴν δειλίαν, καὶ τοσοῦτον ἐπήνεγκε θόρυ
σου καὶ τῶν τάξεων σύγχυσιν, ὅσην ἂν ἐπενέγκη
καὶ βαρὺς ἐπιβρίσας Απαρκτίας κατὰ φορτίδος ἐπὶ
inter utrosque de ea fraude convenisset, sive occasio ipsa derepente id consilii suggessisset. Id quod
Romanis in ipso discrimine maximum damnum
attulit, et integram hostibus victoriam nullo lbore peperit. Siquidem tanta clades, præter omnem exspectationem exercitui illata, tantum terrorem animis wilitum incussit, tantum apud eos
tumultum perturbatis ordinibus excitavit, quantum
aquilo cum onerariam in medio pelago navigantem
violentus adoritur, eamdemque confractis rudentibus et velis in imum tandem fundum et gurgitem
maris demnergit.
μεγάλου πλεούσης πελάγους, καὶ τούς τε κάλως καὶ τὰ ἱστία συντρίψας τελευταίον καταδύναι καὶ αὐτὴν
ἐς βυθούς καὶ πυθμένας βιάσηται.
VIII. Imperator autem, cum aciem subito turbari 231 vidisset, et maximam partem fugam
spectare, celeriter circumvectus duces, tribunos,
centuriones nominatim cum lacrymis inclamat,
hortaturque ut stent, nec ita facile hostibus for
tunas Romanorum prodant. At illi parum ejus
verba curabant; imo eſſuse fugiebant. Quamobrem
impėrator in tanta rerum desperatione, cum partem
peditum maximam cædi ab hostibus et crudeliter
conculcari videret, tempus adesse statuit, quo pro
subditis, salute sua neglecta, manifestum periculum
adiret, eoque argumento perfidiam militum refelleret. Igitur ille ad suos conversus, qui perpauci
erant: «Nunc, inquit, viri, tempus illud est, quo
mors vita potior habeatur et vita morte acerbior. ›
Quæ cum dixisset, et divinam opem implorassel,
cum illis impetum in hostem facit, et propugnato
res quidem aliquot occidit, ac phalange perrupta
non parvam hostili exercitui trepidationem injicit.
Sed multis ipse quoque simul cum equo telis undi
que obrutus, nec tamen vulneratus, equo collapso
parum abfuit, quin ab hostibus circumdaretur. Ac
fortasse eo infelicitas illus pugnæ processisset,
misi quidam e comitibus benevolo affectu impulsus
sua ipsius morte imperatori vitam redemisset, el
suum equum illi dedisset; quo conscenso incolumis
quidem ille evasit, et impendens periculum effugit:
is vero qui ex equo desiluerat, ab hostilius 232
conculcatus occubuit.
Η'. Ο μέντοι βασιλεύς ούτωσὶ ταραττομένας της
τάξεις ἐξαίφνης ἰδὼν καὶ πρὸς φυγὴν τὸ πλεῖστον
έρωτας σπουδή περιθέων ἡγεμόνας καὶ στρατηγούς
καὶ λοχαγοὺς ἐπεδοᾶτο σὺν δάκρυσιν ἐξ ὀνόματος,
στῆναι παρακαλῶν καὶ μὴ προῖκα τοῖς πολεμίοις
ούτωσὶ προδιδόναι Ῥωμαίων τὴν τύχην. Οἱ δὲ μικρά
των λεγομένων φροντίζοντας ᾤχοντο φεύγοντες
ἀμεταστρεπτί. Ἀλλὰ γὰρ ἐς τοσαύτην κεχωρηκότα
τὴν ἀπόγνωσιν τα πράγματα βλέπων ὁ βασιλεὺς,
καὶ τοῦ πεζοῦ τὸ πλεῖστον ἀφειδῶς ὑπὸ τῶν πολεμίων κατακοπτόμενόν τε καὶ συμπατούμενον, ἔγνω
καιρὸν ἔχειν ὑπὲρ τῶν ὑπηκόων ἀφειδεῖν ἑαυτοῦ
καὶ κίνδυνον ἀναδέχεσθαι προφανής, κατήγορον ἐπό
μενον τῆς τῶν στρατευμάτων άγνωμοσύνης. Καὶ
μὲν δὴ καὶ εἰς τοὺς ἀμφ' αὐτὸν συστραφείς (λίαν
Γἦσαν οὗτοι βραχείς), «Νῦν ἄνδρες, ο έφη, ο καιρός,
ἔτι βελτίων ὁ θάνατος γίνεται τῆς ζωῆς, τὸ δὲ ζήν
τοῦ θανεῖν πικρότερον.» Ταῦτα εἰπὼν καὶ τὴν θείαν
ἐπικαλεσάμενος συμμαχίαν ἅμα αὐτοῖς ἐμβάλλει
κατὰ τῶν πολεμίων καὶ φονεύει μὲν ἔστιν οὔ; τῶν
προβλίων, διαρρήγνυσι δὲ τὴν φάλαγγα, θόρυβον δ'
εἰ μικρὸν ἐμποιεῖ τῷ στρατοπέδῳ τῶν πολεμίων.
Πολλοίς γε μὴν καὶ αὐτὸς περιπαρεὶς ἅμα τῷ ἱππῳ
της βέλεσιν, αὐτὸς μὲν ἄτρωτος ἔμεινε· τοῦ δ'
ἵππου πεσόντος αὐτὸς ἐκινδύνευσε κυκλωθῆναι παρά
τῶν πολεμίων. Καὶ τάχ' ἂν ἐς τοσοῦτο κακοῦ τὸ
πράγμα προυχώρει, εἰ μή τις τῶν ἅμα αὐτῷ τὴν
βασιλέως ζωὴν τῆς ἑαυτοῦ ἀλλαττόμενος ὑπ᾿ είν
νοίας αὐτῷ μὲν βασιλεῖ τὸν ἑαυτοῦ δίδωσιν ἵππον,
κ' οὗ καὶ σέσωσεαι διαδρὸς τὸν ἐπικρεμασθέντα κίνδυνον· ὁ δ᾽ ἀποβάς συμπατείται παρὰ τῶν πολεμίων καὶ ἀπαλλάττει τοῦ βίου.
Ε. Ὁ μὲν οὖν βασιλεὺς ἄπεισιν ἐκεῖθεν ἐς Διδυμό. Ο
τειχον· μακρὰν δὲ παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως
ἀκούει τὴν μέμψιν, ὅτι βασιλεὺς ὧν οὐκ ἄξια πράττει
τῆς βασιλείας ἀφειδῶν τῆς οἰκείας [1. 142] ζωής
αντωσί, καὶ τὸν τῶν Ῥωμαίων κίνδυνον διακυβεύων
ἐπὶ τοῦ σώματος οἷον ἐξ αὐτομάτου. Οἱ δὲ πολέμιοι
ταἐντεῦθεν ἐς δίωξιν τῶν φευγόντων τραπόμενοι
ας μὲν ἔκτεινον, οὓς δὲ ζωγροῦντες εἶχον, ἕως
γενομένης ἑσπέρας ἀπεῖπων τὴν δίωξιν. Αμα δ'
ἐμένα σκυλεύσαντες τοὺς νεκροὺς καὶ τὰ λάφυρα
διελόμενοι ἀδεῶς τὰς ἐπὶ Θρᾴκη κώμας επόρθουν
καὶ ἔκοον ἐπιτρέχοντες. Οὐ πολλαὶ μεταξύ διήλθον
ημέρες, καὶ πρὸς Κατελάνους αυτομολούσαν οι μη
PATROL. GR. CALVOL
IX. Iude imperator Didymotichum proficiscitur.
et prolixe a patre objurgatur, quod imperator non
pro Imperii dignitate se gesserit, sed fortunam
Romanorum in ejus salute positam periculosæ
aleæ velut sua sponte commiserit. Hostes vero
exinde ad persequendus eos qui fugeraut conversi alios occiderunt, alios vivos ceperunt: donee
superveutu noctis revocati a persequendo destiterunt. Mane cadaveribus spoliatis, divisisque mas
nubiis, Thracios pagos impune incursando vastabant et incendebant. Non multis ex co d'eins
elapsis Turcopuli illi, quos diximus, ad Catalano,
dederunt, cupideme accepti in Chalelis turn.a17
μακρὰν δὲ παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ἀκούει τὴν μέμψιν, ὅτι βασιλεὺς ὢν οὐκ ἄξια πράττει τῆς βασιλείας ἀφειδῶν τῆς οἰκείας ζωῆς οὑτωσὶ καὶ τὸν τῶν Ῥωμαίων κίνδυνον διακυβεύων ἐπὶ τοῦ σώματος οἷον ἐξ αὐτομάτου. οἱ δὲ πολέμιοι τοὐντεῦθεν ἐς δίωξιν τῶν φευγόντων τραπόμενοι οὓς μὲν ἔκτεινον, οὓς δὲ ζωγροῦντες εἶχον· ἕως γενομένης ἑσπέρας ἀπεῖπον τὴν δίωξιν. ἅμα δ’ ἡμέρᾳ σκυλεύσαντες τοὺς νεκροὺς καὶ τὰ λάφυρα διελόμενοι ἀδεῶς τὰς ἐπὶ Θρᾴκῃ κώμας ἐπόρθουν καὶ ἔκαον ἐπιτρέχοντες. οὐ πολλαὶ μεταξὺ διῆλθον ἡμέραι καὶ πρὸς Κατελάνους αὐτομολοῦσιν οἱ ῥηθέντες Τουρκόπουλοι καὶ ἀσμένως δεχθέντες τοῖς τοῦ Χαλὴλ ὡς ὁμοφύλοις συγκατελέγησαν Τούρκοις. Χαλὴλ δ’ ὁ τῶν Τούρκων ἀρχηγὸς ὠνομάζετο. (Ι.) Μετ’ οὐ πολὺ δ’ ἐκπολεμωθῆναι συνέβη τόν τε Φαρέντζαν Τζυμῆν καὶ τὸν Πιριγκέριον Τέντζαν κατὰ Ῥεκαφόρτου τοῦ ἑαυτῶν ἡγεμόνος, ἀνάξιον εἶναι λέγοντας, τῶν εὖ γεγονότων ὄντας αὐτοὺς ἄρχεσθαι παρ’ ἀνδρὸς δυσγενοῦς καὶ βαναύσου τὴν τύχην. καὶ ἵνα τἀν μέσῳ συντέμω, ὅπλοις ἐπιτρέπουσι τὴν τῆς ἔριδος τύχην. ἀλλ’ ὁ μὲν Πιριγκέριος Τέντζας πίπτει παρὰ τὴν μάχην εὐθύς·[A. c. 1282 AD 1328] ΒΥΖΑΝΤΙΝE IISTORIE LIB. VII.
εὐθὺς ἐνέκλιναν οὗτοι καὶ παρὰ μέρος ἔστησαν, & hostem pugnantes. Idem et Turcopuli fecerunt, sive
μήτε Ρωμαίοις βοηθοῦντες, μήτε τοῖς πολεμίοι;
μαχόμενοι. Τὸ δ' αὐτὸ καὶ οἱ Τουρκόπουλοι περ
ποιήκεσαν, είτε συγκείμενον ἂν ἀμφοτέροις τὸ παντ
ρον τουτί δράμα, εἴτε τοῦ καιροῦ σχεδιάσαντος
οὕτως! πως. Ο δὴ καὶ τὰ ἔσχατα ἔσφηκε τους
Ρωμαίους ἐν ἀκμῇ τοῦ πολέμου, καὶ ὅλον τῆς τύχης
τὸν κλῆρον ἐνεχείρισε φέρον απόνως τοῖς πολεμίοις.
Απροσδόκητον γὰρ ούτωσὶ τὸ τοσοῦτον δεινὸν
ἐπελθὸν τῷ στρατῷ τοσαύτην ταῖς τούτων ψυχαῖς
ἐνέσπειρε τὴν δειλίαν, καὶ τοσοῦτον ἐπήνεγκε θόρυ
σου καὶ τῶν τάξεων σύγχυσιν, ὅσην ἂν ἐπενέγκη
καὶ βαρὺς ἐπιβρίσας Απαρκτίας κατὰ φορτίδος ἐπὶ
inter utrosque de ea fraude convenisset, sive occasio ipsa derepente id consilii suggessisset. Id quod
Romanis in ipso discrimine maximum damnum
attulit, et integram hostibus victoriam nullo lbore peperit. Siquidem tanta clades, præter omnem exspectationem exercitui illata, tantum terrorem animis wilitum incussit, tantum apud eos
tumultum perturbatis ordinibus excitavit, quantum
aquilo cum onerariam in medio pelago navigantem
violentus adoritur, eamdemque confractis rudentibus et velis in imum tandem fundum et gurgitem
maris demnergit.
μεγάλου πλεούσης πελάγους, καὶ τούς τε κάλως καὶ τὰ ἱστία συντρίψας τελευταίον καταδύναι καὶ αὐτὴν
ἐς βυθούς καὶ πυθμένας βιάσηται.
VIII. Imperator autem, cum aciem subito turbari 231 vidisset, et maximam partem fugam
spectare, celeriter circumvectus duces, tribunos,
centuriones nominatim cum lacrymis inclamat,
hortaturque ut stent, nec ita facile hostibus for
tunas Romanorum prodant. At illi parum ejus
verba curabant; imo eſſuse fugiebant. Quamobrem
impėrator in tanta rerum desperatione, cum partem
peditum maximam cædi ab hostibus et crudeliter
conculcari videret, tempus adesse statuit, quo pro
subditis, salute sua neglecta, manifestum periculum
adiret, eoque argumento perfidiam militum refelleret. Igitur ille ad suos conversus, qui perpauci
erant: «Nunc, inquit, viri, tempus illud est, quo
mors vita potior habeatur et vita morte acerbior. ›
Quæ cum dixisset, et divinam opem implorassel,
cum illis impetum in hostem facit, et propugnato
res quidem aliquot occidit, ac phalange perrupta
non parvam hostili exercitui trepidationem injicit.
Sed multis ipse quoque simul cum equo telis undi
que obrutus, nec tamen vulneratus, equo collapso
parum abfuit, quin ab hostibus circumdaretur. Ac
fortasse eo infelicitas illus pugnæ processisset,
misi quidam e comitibus benevolo affectu impulsus
sua ipsius morte imperatori vitam redemisset, el
suum equum illi dedisset; quo conscenso incolumis
quidem ille evasit, et impendens periculum effugit:
is vero qui ex equo desiluerat, ab hostilius 232
conculcatus occubuit.
Η'. Ο μέντοι βασιλεύς ούτωσὶ ταραττομένας της
τάξεις ἐξαίφνης ἰδὼν καὶ πρὸς φυγὴν τὸ πλεῖστον
έρωτας σπουδή περιθέων ἡγεμόνας καὶ στρατηγούς
καὶ λοχαγοὺς ἐπεδοᾶτο σὺν δάκρυσιν ἐξ ὀνόματος,
στῆναι παρακαλῶν καὶ μὴ προῖκα τοῖς πολεμίοις
ούτωσὶ προδιδόναι Ῥωμαίων τὴν τύχην. Οἱ δὲ μικρά
των λεγομένων φροντίζοντας ᾤχοντο φεύγοντες
ἀμεταστρεπτί. Ἀλλὰ γὰρ ἐς τοσαύτην κεχωρηκότα
τὴν ἀπόγνωσιν τα πράγματα βλέπων ὁ βασιλεὺς,
καὶ τοῦ πεζοῦ τὸ πλεῖστον ἀφειδῶς ὑπὸ τῶν πολεμίων κατακοπτόμενόν τε καὶ συμπατούμενον, ἔγνω
καιρὸν ἔχειν ὑπὲρ τῶν ὑπηκόων ἀφειδεῖν ἑαυτοῦ
καὶ κίνδυνον ἀναδέχεσθαι προφανής, κατήγορον ἐπό
μενον τῆς τῶν στρατευμάτων άγνωμοσύνης. Καὶ
μὲν δὴ καὶ εἰς τοὺς ἀμφ' αὐτὸν συστραφείς (λίαν
Γἦσαν οὗτοι βραχείς), «Νῦν ἄνδρες, ο έφη, ο καιρός,
ἔτι βελτίων ὁ θάνατος γίνεται τῆς ζωῆς, τὸ δὲ ζήν
τοῦ θανεῖν πικρότερον.» Ταῦτα εἰπὼν καὶ τὴν θείαν
ἐπικαλεσάμενος συμμαχίαν ἅμα αὐτοῖς ἐμβάλλει
κατὰ τῶν πολεμίων καὶ φονεύει μὲν ἔστιν οὔ; τῶν
προβλίων, διαρρήγνυσι δὲ τὴν φάλαγγα, θόρυβον δ'
εἰ μικρὸν ἐμποιεῖ τῷ στρατοπέδῳ τῶν πολεμίων.
Πολλοίς γε μὴν καὶ αὐτὸς περιπαρεὶς ἅμα τῷ ἱππῳ
της βέλεσιν, αὐτὸς μὲν ἄτρωτος ἔμεινε· τοῦ δ'
ἵππου πεσόντος αὐτὸς ἐκινδύνευσε κυκλωθῆναι παρά
τῶν πολεμίων. Καὶ τάχ' ἂν ἐς τοσοῦτο κακοῦ τὸ
πράγμα προυχώρει, εἰ μή τις τῶν ἅμα αὐτῷ τὴν
βασιλέως ζωὴν τῆς ἑαυτοῦ ἀλλαττόμενος ὑπ᾿ είν
νοίας αὐτῷ μὲν βασιλεῖ τὸν ἑαυτοῦ δίδωσιν ἵππον,
κ' οὗ καὶ σέσωσεαι διαδρὸς τὸν ἐπικρεμασθέντα κίνδυνον· ὁ δ᾽ ἀποβάς συμπατείται παρὰ τῶν πολεμίων καὶ ἀπαλλάττει τοῦ βίου.
Ε. Ὁ μὲν οὖν βασιλεὺς ἄπεισιν ἐκεῖθεν ἐς Διδυμό. Ο
τειχον· μακρὰν δὲ παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως
ἀκούει τὴν μέμψιν, ὅτι βασιλεὺς ὧν οὐκ ἄξια πράττει
τῆς βασιλείας ἀφειδῶν τῆς οἰκείας [1. 142] ζωής
αντωσί, καὶ τὸν τῶν Ῥωμαίων κίνδυνον διακυβεύων
ἐπὶ τοῦ σώματος οἷον ἐξ αὐτομάτου. Οἱ δὲ πολέμιοι
ταἐντεῦθεν ἐς δίωξιν τῶν φευγόντων τραπόμενοι
ας μὲν ἔκτεινον, οὓς δὲ ζωγροῦντες εἶχον, ἕως
γενομένης ἑσπέρας ἀπεῖπων τὴν δίωξιν. Αμα δ'
ἐμένα σκυλεύσαντες τοὺς νεκροὺς καὶ τὰ λάφυρα
διελόμενοι ἀδεῶς τὰς ἐπὶ Θρᾴκη κώμας επόρθουν
καὶ ἔκοον ἐπιτρέχοντες. Οὐ πολλαὶ μεταξύ διήλθον
ημέρες, καὶ πρὸς Κατελάνους αυτομολούσαν οι μη
PATROL. GR. CALVOL
IX. Iude imperator Didymotichum proficiscitur.
et prolixe a patre objurgatur, quod imperator non
pro Imperii dignitate se gesserit, sed fortunam
Romanorum in ejus salute positam periculosæ
aleæ velut sua sponte commiserit. Hostes vero
exinde ad persequendus eos qui fugeraut conversi alios occiderunt, alios vivos ceperunt: donee
superveutu noctis revocati a persequendo destiterunt. Mane cadaveribus spoliatis, divisisque mas
nubiis, Thracios pagos impune incursando vastabant et incendebant. Non multis ex co d'eins
elapsis Turcopuli illi, quos diximus, ad Catalano,
dederunt, cupideme accepti in Chalelis turn.a17
PG 148:395ὁ δὲ Φαρέντζας Τζυμῆς καταφεύγει πρὸς βασιλέα Ἀνδρόνικον· καὶ οὕτω παρ’ ἐλπίδα λαμπρᾶς τυγχάνει τῆς ὑποδοχῆς, ὥστε καὶ ἐς τὸ τοῦ μεγάλου δουκὸς ἀνάγεται ἀξίωμα καὶ Θεοδώρᾳ τῇ τοῦ βασιλέως ἀδελφιδῇ χηρευούσῃ συζεύγνυται. (ΙΑ.) Ἐπεί γε μὴν οἱ Μασσαγέται λαθραίας ἔφθησαν πέμψαντες ἐς τοὺς Σκύθας συνθήκας πανοικὶ πρὸς αὐτοὺς αὐτομολήσειν ἐπαγγελλόμενοι, ἀναλαβοῦσιν ἤδη γυναῖκας ἅμα καὶ παῖδας καὶ μέλλουσι διαβαίνειν τὸν Αἷμον τὸ ὄρος, ὃ δὴ μεθόριον νῦν ἐστι Ῥωμαίοις τε καὶ Βουλγάροις, ἀθρόοι σφίσιν οἱ Τουρκόπουλοι σὺν Κατελάνων συχνοῖς ἐπεισπίπτουσιν αὐτοῦ που παρὰ τὰς ὑπωρείας καὶ πλὴν ὀλίγων ἅπαντας ἡβηδὸν συναπέσφαξαν. τοῖς γὰρ Μασσαγέταις αὐτοὶ συστρατεύοντες ἐκ πολλοῦ καὶ πολλῶν πολλάκις κεκοινωνηκότες ἀλλήλοις κερδῶν καὶ λαφύρων καὶ φιλονεικιῶν ἐν τοῖς μερισμοῖς οὐκ ὀλίγων καὶ ἀεὶ τὴν ἥττονα μοῖραν λαγχάνοντες, ἅτε μὴ δυνάμενοι πρὸς ἰσχυροτέρους ἀσθενέστεροι μάχεσθαι, διεπέττευον οὕτω τὸν χρόνον ὑπ’ ὀδόντα θαλαμευομένην τρέφοντες τὴν ὀργήν. ἣν δὴ καὶ ἐπὶ καιροῦ νῦν εὐτυχῶς ἐς προὖπτον ἐξέῤῥηξαν. καὶ ταῦτα μὲν οὕτως. ε.[a. m. 6791 ad 6850]
NICEPIIORI GREGOR.E
[IMP. ANDRONIC. SEX.}
il nomen erat Turcorum duci referuntur, et θέντες Τουρκόπουλος καὶ ἀσμένως δεχθέντες τοῖς
cum Turcis popularibus suis conscribuntur.
τοῦ Χαλὴλ ὡς ὁμοφύλοις συγκατελέγησαν Τούρκοι;.
Χαλὴλ δ' ὁ τῶν Τούρκων ἀρχηγὸς ὠνομάζετο.
X. Non ita multo post accidit, ut Ferrandus
Ximenes et Berengarius Entença cum Rocaforta
duce suo graviter dissiderent: indignum esse dicentes, se claris ortos natalibus homini ignobili
et sordidæ fortunæ parere. Ne autem longum, faciam, litis disceptationem armis permittunt. Ac
Berengarius quidem Entença statim in pugna cadit. Ac Ferrandus Ximenes ad imperatorem Andronicum fugit: a quo præter spem ita splendide
exceptus est, ut ei magni ducis titulus decernerciur, et uxor daretur Theodora, imperatoris ex
sorore nep:is, quæ tum vidua erat.
XI. Cæterum cum Massagetæ, clandestinis pactionibus ad Scythas præmissis, 233 velle se ad eos
una cum omnibus familiis transfugere significassent, jamque uxoribus et liberis ad se revocatis
frer Mumum transituri forent (qui quidem mous
Romanos a Bulgaris hodie disterminat), in eos
Turcopuli frequentes et conferti cum Catalanis
quamplurimis circa radices montis impetum faciuot, et paucis exceptis omnes promiscue occidunt. Nam cum longo tempore commilitones Massagetarum fuissent, în lucri et prædæ partem cum
is sape venerant; et al:ercationibus non paucis in
partitione manubiarum exortis, minorem portionem
semper acceperant. Quod autem infirmiores essent,
et adversus fortiores pugnare non auderent, tempus
veluti fefelleraut, et iram animo insidentem tacite
Ι΄. Μετ' οὐ πολὺ δ' ἐκπολεμωθῆναι συνέβη τών τε
Φαρέντζεν Τζυμὴν καὶ τὴν Πιριγκέριον Τέντζαν
κατά Ρεκαφόρτου τοῦ ἑαυτῶν ἡγεμόνος,
ἀνάξιον εἶναι λέγοντας, τῶν εὖ γεγονότων ὄντας
αὐτοὺς ἄρχεσθαι παρ' ἀνδρὸς δυσγενούς καὶ βαναύ
σου τὴν τύχην. Καὶ ἵνα την μέσῳ συντέμω, ὅπλοις
ἐπιτρέπουσι τὴν τῆς ἔριδος τύχην. Αλλ' ὁ μὲν
Περιγκέριος Τέντζας πίπτει παρὰ τὴν μάχην εὐθύς -
ὁ δὲ Φαρέντζας Τζυμῆς καταφεύγει προς βασιλέα
Ανδρόνικον· καὶ οὕτω παρ' ἐλπίδα λαμπράς τυγχά
νει τῆς ὑποδοχῆς, ὥστε καὶ ἐς τὸ τοῦ μεγάλου δου
κὸς ἀνάγεται ἀξίωμα καὶ Θεοδώρᾳ τῇ τοῦ βασιλέω;
ἀδελφιδῇ χηρευούσῃ συζεύγνυται
Variorum
Qni Pachymeri Φαρέντα Τζιμή dicitur lib.
xt, cap. 12; lib. xi, cap. 50, 36. Ita Fernandum
Ximenem de Arena expresserunt, de quo Montaner,
cap. 223; Moncada cap. 39, 40, 41; Hist. FrancoByzant. lib. vt, cap. 42. DUCANG. Rem narrat Pachivieres in fine libri ultimi Historiæ, eamque
mairationem ab ea, quam Possinus edidit, longe
diversam exhibet Cod. Reg. 2558. Nam cum apud
Pachymerem legatur, ἐκεῖνοι δὲ ἐπάραντες ἀπὸ τῆς
Αίνου, Τομοφόριο; σὺν τοῖς Τούρκοις, etc. Codex
Regius habet, Βασιλεὺς δὲ πεπεισμένος τὰ περὶ τῆς
Λίνου, καὶ ὡς ἀπεκρούσθησαν μηνός ὅλου πολέ
μοῦντος (πολεμοῦντες)· πεπυσμένος δὲ, καὶ ὡς
Τομφή του απάραντος σὺν οἷς εἰσεφρήσατο Τούρκαι, σε περὶ τὴν Μπυριγέριον και Φαρέντα Τζι
μὴν καὶ τὸν Γίγαν κατόπιν μελήσονται επεσθαι,
· ἄφοροι τὸν Τολοφύρτον (του Τόμοφόρτου) ὄντες·
κακείνῳ τῷ Ρομυφόρτῳ καιροῦ γ' ἐπιθέσθαι σχοποῦντες· ἐκεῖθεν δέ που περὶ τὰ μέρη Κασανδρείας
προσβαλών Νομοφόρτος σὺν τοῖς Τούρκοις ἐπεσκή
νων (uli ἐπεσκήνου η συνεὶς τὴν ἐπιβουλὴν τῶν
κατόπιν αλλά καὶ μικρὸν ὀλίγον κἀκεῖναι ἐφίσταται, καὶ ὀλίγον μακρόθεν ἐσκήνουν· ὁ δὲ Ῥομοφύ
τις προλαβεῖν ἑξουν το ὁρᾶται ἢ παρ' ἐκείνων παθεῖν καὶ ἅμα πρωί της σκοτίας ούση; σὺν τοῖς
Τούρκος εμπίπτει, καὶ κατακράτος νικῇ· ὡς πεσεῖν
μὲν τὸν Μπυριγέριον, τὸν δὲ «αφέντα ἀκλεῶ; ἀλῶναι,
εἶτ᾽ αὖθις ἀπολυθήναι πρὸς τὰ οἰκεῖα ήθη, τοῦ '·
μοφόρτου εὐμενω, αὐτῷ, σχόντος. Φαρέντα δὲ 15:
μής απογνούς τοῖς όλοις, ώστες τις ἀνήτες (ἁλήτης)
καὶ μετανάστης άτιμητος, αυτομολεί τον των μεγ.
στόνων του ματιου ο και μονής γνωσθέν, περσιν
ΙΑ'. Ἐπεί γε μήν οἱ Μασσαγέται λαθραία; έφη.
σαν πέμψαντες ἐς τοὺς Σκύθας συνθήκας πανοικί
πρὸς αὐτοὺς αὐτομυλήσειν ἐπαγγελλόμενοι, ἀναλα.
βοῦσιν ἤδη γυναίκας ἅμα καὶ παῖδας, καὶ μέ λουσι
διαβαίνειν τὴν Αίμον τὸ ὄρος, δ δὴ μεθόριον νῦν ἐστι
Ῥωμαίοις τε καὶ Βουλγάροις, αθρόοι σφίσιν οἱ
Τουρκόπουλοι σὺν Κατελάνων συχνοῖς ἐπεισπίπτου
σιν αὐτοῦ που παρὰ τὰς ὑπωρείας, καὶ πλὴν ὀλίγων
ἅπαντας ἡθηδόν συναπέσφαξαν Τοῖς γὰρ
Μασσαγέτας αὐτοὶ συστρατεύοντες ἐκ πολλοῦ καὶ
πολλῶν πολλάκις κεκοινωνηκότες ἀλλήλοις κερδών
καὶ λαφύρων καὶ φιλονεικιῶν ἐν τοῖς μερισμοῖς οὐκ
ὀλίγων καὶ ἀεὶ τὴν ἤττονα μοίραν λαγχάνοντε;, ὅτι
μὴ δυνάμενοι πρὸς ἰσχυροτέρους ἀσθενέστεροι μα
χεσθαι, διεπέττευον οὕτω τὸν χρόνον ὑπ' ὀδίνει
θαλαμενομένην τρέφοντες τὴν ὀργήν· ἦν δὴ καὶ
notæ.
ζεται, καὶ τῷ βασιλεί προσέρχεται. Οἱ δὲ μὴ πε
σόντες τῷ πολέμῳ τῶν Ἰταλῶν, εἰτήρησαν (leg. al.
σέβησαν την ομοφόρτῳ. Εκεῖθεν δὲ ἀπαναστά
τες, ἀπῆλθαν, ὡς εἶχεν ἡ φήμη, πρὸς Θήβα;. Possi
nus Codicem Reginin non vidit, quem cum editione
Romana conferri opere erit, si quando nova editio adornabitur. Boivin,
(αί Τομφόρτος dicitur Pachynier. lib
xm, cap. 12, 21, 30; Berengerus vero de loca
fort, Montanerio, Moncale, et aliis. Ducasc.
firam.
Wolllo Θεοδώρα ἀδελφιδή τοῦ βαπια ως περείς
est imperatoris; mihi vero, imperator.s neptis es
sorore. Sic supra cap. 5, sect. 2, de Rogerio, γαλο
σμὸν εὐθὺς ὁ βασιλεὺς ἐπὶ τῇ ἀδελφιδή ποιεί:α:
Μαρίᾳ. ubi etiam Wolfus neptem interpretatus
erat, cum interpretandum esset sororis
Caeterum Theodora illa, quæ hoc loco Ximeni
nupsisse dicitur χηρεύουσα, vis dubium est, qu
ipsa sit Maria, qux Rogerio primum miseral ac
post ejus cædem vidua aliquandiu manserat, l'oLuit scilicet cadem et Theodora dici, et Alara.
Potuit etiam Gregoras, memoriæ vitio lapsn.,
Theodorum vocare eam, cujus serum Bowen
essel Maria. Irene, sorur Andronici niperaturis,
eademque uxor Asanis, filiam habuit "Karim,
illam nempe qua: Rogerio, ut diximus, nupsit
babuit el Ticoderam, que Maunch Tari, du
quo Cantacuzenus lib. 1, cap. 18. Vide et Familia
Byz. 523. BOIVIN.
"
Montaner. cap. 927; Musicada cap. 63.
DUCANG.
PG 148:397Ἡ δὲ τοῦ βασιλέως σύζυγος Ἀνδρονίκου Εἰρήνη φύσει φιλότιμος οὖσα ἠβούλετο κατὰ διαδοχὴν παῖδας καὶ ἀπογόνους αὐτῆς ἐς ἀπείρους ἡλίους κληροῦσθαι τὴν τῶν Ῥωμαίων ἀρχὴν καὶ τὸ βασίλειον τουτὶ κράτος καὶ ἀθάνατον διασώζεσθαι τὴν μνήμην αὐτῆς ἐν τοῖς τῶν ἀπογόνων ὀνόμασι. τὸ δὲ καινότερον, ὅτι οὐ μοναρχίας τρόπῳ κατὰ τὴν ἐπικρατήσασαν Ῥωμαίοις ἀρχῆθεν συνήθειαν, ἀλλὰ τρόπον Λατινικὸν διανειμαμένους τὰς Ῥωμαίων πόλεις καὶ χώρας ἄρχειν κατὰ μέρη τῶν υἱέων ἕκαστον, ὡς οἰκείου κλήρου καὶ κτήματος τοῦ λαχόντος, ἐκ πατρῶν μὲν ἐς αὐτοὺς κατὰ τὸν ἐπικρατήσαντα νόμον ταῖς περιουσίαις καὶ κτήσεσι τῶν βαναύσων ἀνθρώπων κατιόντος· παραπεμπομένου δ’ ἔπειθ’ ὁμοίως ἐς τοὺς ἐφεξῆς παῖδας καὶ διαδόχους. Λατίνων γὰρ οὖσα γέννημα καὶ παρ’ ἐκείνων εἰληφυῖα τουτὶ τὸ νεώτερον ἔθος Ῥωμαίοις ἐπάγειν ἐβούλετο. ἐνῆγε δ’ ἐς τοῦτο τὰ μάλιστα γνώμη ζηλότυπος, ἣν ὡς μητρυιὰ περὶ τὸν προγονὸν ἔτρεφε, τὸν βασιλέα φημὶ Μιχαὴλ, ὃν ἐκ τῆς προτέρας συζύγου τῆς ἐξ Οὔγγρων ὁ βασιλεὺς γεγέννηκεν. ἔφθημεν γὰρ εἰρηκότες, ὡς ἐξ ἐκείνης μὲν γεγέννηκε παῖδας δύο, τόν τε βασιλέα Μιχαὴλ καὶ Κωνσταντῖνον τὸν δεσπότην·[A. c. 1232 AD 1328]
BYZANTINE HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
ἐπὶ καιροῦ νυν εὐτυχῶς ἐς προύπτον ἐξέρει ξαν. aluerant, quae tandem opportuna occasione oblata
Καὶ ταῦτα μὲν οὕτως,
in apertum erupit. Et hæc quidem in hunc modum
gesta sunt.
CAPUT V.
Imperatriz, privignum exosa, liberos suos conatur ei cræquare. Mos succedendi apud Latinos principes
receptus. Andronici uxores dure: liberi sex. Andronicus uxoris petitioni refragatur. Hac virum fastidiis
ulciscitur. Unde dissidium. Irene Thessalonicum secedit. Marilum traducit. Μulierum impudentia. Andronici lenitas. Irene filio suo Theodoro uxorem quarit. Conditione ab Athenarum duce repudiata, ud Spinulam itur. Latini nobiles Imperatorum Byzantinorum affinitatem vix dignantur. Irenes genus. Marchionum
dignitas. Digressio de dignitatum titulis. Marchionum Longobardorum provincia. Theodorus eo mittitur.
Mulias opes secum transfert. Joannes, alter Irenes filius, Nicephori Chumui filiam uxorem accipit. Sine
liberis decedit. Irenes profusa liberalius erga Cralem generum. Spes delusa. Cralis uxor cur sterilis. Crales, Irene urgente, successorem sibi designat, primo Demetrium; deinde Theodorum Marchionem, uxoris
sua fratres. Newter in Tribulina asuscil.
[Ρ. 143] Α'. Ἡ δὲ τοῦ βασιλέως σύζυγος Ανδρο
νίκου Ειρήνη φύσει φιλότιμος οὖσα ἡ δούλετο κατά
διαδοχὴν παῖδας καὶ ἀπογόνους αὐτῆς ἐς ἀπείρους
φλίους κληροῦσθαι τὴν τῶν Ῥωμαίων ἀρχὴν καὶ τὸ
βασίλειον τουτί κράτος καὶ ἀθάνατον διασώζεσθαι
τὴν μνήμην αὐτῆς ἐν τοῖς τῶν ἀπογόνων ἐνόμασι.
Τὸ δὲ καινότερον, ὅτι οὐ μοναρχίας τρόπῳ κατὰ τὴν
ἐπικρατήσασαν Ρωμαίοις ἀρχῆθεν συνήθειαν, ἀλλὰ
τρόπον Λατινική, διανεμημένους τὰς Ρωμαίων
πόλεις καὶ χώρας ἄρχειν κατά μέρη τῶν υἱέων
ἕκαστον, ὡς οἰκείου κλήρου καὶ κτήματος τοῦ λαο
χόντος, ἐκ πατρῶν μὲν ἐς αὐτοὺς κατὰ τὸν ἐπικρα
εήσαντα νόμον τοῖς περιουσίαις καὶ κτήσεσι τῶν
ξενεύτων ἀνθρώπων κατιόντος· παραπεμπομένου
δ' ἔπειθ' ὁμοίως ἐς τοὺς ἐφεξῆς παῖδας καὶ διαδό
χους. Λατίνων γὰρ οὖσα γέννημα καὶ παρ' ἐκείνων
ελληφυία τουςὶ τὸ νεώτερον ἔθος Ρωμαίοις ἐπάγειν
ἐβούλετο. Ένα με δ᾽ ἐς τοῦτο τὰ μάλιστα γνώμη
ζηλότυπους, ἣν ὡς μητρυιὰ περὶ τὸν προγονὸν
Έτριψε, τὴν βασιλέα φημὶ Μιχαήλ, δν ἐκ τῆς προτέρας συζύγου τῆς ἐξ Ούγγρων ὁ βασιλεὺς γεγέννηκεν. Εφθημεν γὰρ εἰρηκότες, ὡς ἐξ ἐκείνης
μὲν γεγέννηκε παῖδας δύο, τήν τε βασιλέα Μιχαήλ
καὶ Κωνσταντίνον τὸν δεσπότην· ἐκ δὲ τῆς Εἰρήνης
αυτησὶ τῆς ἐκ Λογγικάρδιον θυγατέρα μὲν μίαν τὴν
Σιμωνίδα, περὶ ἧς Εμπροσθεν εἰρήκειμεν, ὅπως
επέμφθη σύζυγος τῷ Κράνη Σερβίας· υἱοὺς δὲ
Τροΐς, Ιωάννην Θεόδωρον καὶ Δημήτριον· οὓς
Η πάντας βασιλέας ἐβούλετο καθιστᾷν· δευτέρους
μὲν μετὰ τὸν προγονών Μιχαήλ κατὰ τὸ τῆς τιμῆς
αξίωμα· δευτέρους δὲ καὶ κατὰ τὴν διανομὴν τῆς
Ρωμαϊκῆς ἡγεμονίας· αυτονόμους δὲ καὶ αὐτ. potestatem haberent, ita ut urna alteri pareret.
κράτορας εκάστου; καὶ μηδένα μηδενὶ ὑπακούν
της
1. At Irone imperatoris Andronici uxor, ambitioso ingenio mulier, suos liberos et nepotes imperii Romani successionem ac suumain potestatemn
tenere per nulias ætates, et immortalem sui memoriam in posterorum nominibus permanere cupiebat: ei, quod insolentius crat, non more mionarchico, qui jain inde antiquitus apud Romanos
vigeret, sed co qui apud Latinos receptus esset,
Romanas provincias ita dividi volebat, ut filii onnes, in ea quisque sorte ac ditione quæ sibi oltigisset plenum dominium haberent, ab ipso quidem
patre ad illos devolutum, ut juris est in bouis ac
possessionibus 234 hominum plebeiorum; ab
illis autem deinceps ad eorum liberos et successores simili modo transmittendum. Nam cum Latina
stirpe orta esset, novum etiam hunc morem, ab
illis acceptum, ad Romanos transferre instituebat.
Maxime autem ad cum conatum impellebatur zelotypia quadam, quam ut noverca animo couceperat
adversus privignum Michaelem principem, quem
imperator ex priore conjuge, ab Hungaris oriund.
susceperat. Nam prima uxor, ut supra diximus,
duos filios marito pepererat, Michaelem imperatarem et Constantinum despotam: rene vero hæc
Longobardica lliam unam Simonidem quam ante
diximus Crali Serviæ nuptum esse missam: flies
vero Ires, Joaonen, Theodorum, Demetrium, quoς
illa omnes designare imperatores studebat: qui
secundum quidem locum a privigno Michaele tupi
dignitate, tum ipsa liomani imperii partitione obtinerent; sed sui tauien juris essent, et summam
[Ρ. 143] Β΄. Ορῶτα τοίνυν τὸν βασιλέα καὶ σύν
ζύγων στοργήν αὐτῇ χαριζόμενον πλείονα ἢ κατὰ
σύζυγον, ενόμισεν ἕξειν καταπειθῆ καὶ πρὸς τὰ περὶ
των παίδων βουλεύματα. "Οθεν οὐ διέλιπε λάθρα
νύκτωρ καὶ μεθ' ἡμέραν αὐτὸν ἐνοχής τα ἐνεῖν
θάτερον καταπράξασθαι· ἢ τὸν βασιλια Μιχαήλ
11. Cum igitur se affectu plus quam conjugati
diligi a conjuge eodemque imperatoro cerneret,
eum credidit futurum sibi obsequentem ad ea quæ
liberorum suorum causa decrevi-set. Itaque ei
clam noctu atque interdiu perpetuo instabat, alterutrum ut faceret, sive Michaeli abrogaret impeVariorum no!.
More apud Latinos seu Francos principes
recepto, quo Giis secundo-genitis pars terra, uti
Joquebantur, in hæreditatis sortem assignari selebat, atque adco in apennagium, de quo makis egimus in Gloss. med. Latin, in hac voce. Decasg,
Quem statum atque Mich.clem ex priore cor! -
Joge ülium imperatorein, despotam dixera, pater.
Pachymer. lib. is, cap. 2. De aliis Andronici li -
beris hic memoralis vide Famil. Lysant. BeCANG.
Sic etiam Phranzes lib. 1, cap. 7. Atqui id in
Latinorum usu minime crat, apud quos (s. cundgeniti, quibus dat: erat pars 'terra, jure chienishe
et lumi.ii primo-genito su serunt. Lucas
ἐκ δὲ τῆς Εἰρήνης ταυτησὶ τῆς ἐκ Λογγιβάρδων θυγατέρα μὲν μίαν τὴν Σιμωνίδα, περὶ ἧς ἔμπροσθεν εἰρήκειμεν, ὅπως ἐπέμφθη σύζυγος τῷ Κράλῃ Σερβίας· υἱοὺς δὲ τρεῖς, Ἰωάννην, Θεόδωρον καὶ Δημήτριον· οὓς δὴ πάντας βασιλέας ἐβούλετο καθιστᾷν· δευτέρους μὲν μετὰ τὸν προγονὸν Μιχαὴλ κατὰ τὸ τῆς τιμῆς ἀξίωμα· δευτέρους δὲ καὶ κατὰ τὴν διανομὴν τῆς Ῥωμαϊκῆς ἡγεμονίας· αὐτονόμους δὲ καὶ αὐτοκράτορας ἑκάστους καὶ μηδένα μηδενὶ ὑπακούοντας. (Β.) Ὁρῶσα τοίνυν τὸν βασιλέα καὶ σύζυγον στοργὴν αὐτῇ χαριζόμενον πλείονα ἢ κατὰ σύζυγον ἐνόμισεν ἕξειν καταπειθῆ καὶ πρὸς τὰ περὶ τῶν παίδων βουλεύματα. ὅθεν οὐ διέλιπε λάθρα νύκτωρ καὶ μεθ’ ἡμέραν αὐτὸν ἐνοχλοῦσα δυοῖν θάτερον καταπράξασθαι· ἢ τὸν βασιλέα Μιχαὴλ ἀποχειροτονῆσαι τῆς βασιλικῆς ἀρχῆς καὶ ταύτην διαμερίσασθαι τοῖς υἱέσιν αὐτῆς· ἢ τό γε δεύτερον, κοινωνοὺς καὶ συμμεριστὰς αὐτῷ καὶ αὐτοὺς καταστῆσαι τοῦ κράτους. τοῦ δὲ βασιλέως ἀδύνατον εἶναι λέγοντος παραλύειν τὰ διὰ πολλῶν ἤδη τῶν χρόνων κυρωθέντα τε καὶ βεβαιωθέντα βασιλικὰ νόμιμα, ἡ δὲ πρὸς ὀργὴν ἐξήπτετο καὶ διάφορα καὶ ποικίλα ἐδείκνυ πρὸς τὸν σύζυγον καὶ βασιλέα τὰ σχήματα·[A. c. 1232 AD 1328]
BYZANTINE HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
ἐπὶ καιροῦ νυν εὐτυχῶς ἐς προύπτον ἐξέρει ξαν. aluerant, quae tandem opportuna occasione oblata
Καὶ ταῦτα μὲν οὕτως,
in apertum erupit. Et hæc quidem in hunc modum
gesta sunt.
CAPUT V.
Imperatriz, privignum exosa, liberos suos conatur ei cræquare. Mos succedendi apud Latinos principes
receptus. Andronici uxores dure: liberi sex. Andronicus uxoris petitioni refragatur. Hac virum fastidiis
ulciscitur. Unde dissidium. Irene Thessalonicum secedit. Marilum traducit. Μulierum impudentia. Andronici lenitas. Irene filio suo Theodoro uxorem quarit. Conditione ab Athenarum duce repudiata, ud Spinulam itur. Latini nobiles Imperatorum Byzantinorum affinitatem vix dignantur. Irenes genus. Marchionum
dignitas. Digressio de dignitatum titulis. Marchionum Longobardorum provincia. Theodorus eo mittitur.
Mulias opes secum transfert. Joannes, alter Irenes filius, Nicephori Chumui filiam uxorem accipit. Sine
liberis decedit. Irenes profusa liberalius erga Cralem generum. Spes delusa. Cralis uxor cur sterilis. Crales, Irene urgente, successorem sibi designat, primo Demetrium; deinde Theodorum Marchionem, uxoris
sua fratres. Newter in Tribulina asuscil.
[Ρ. 143] Α'. Ἡ δὲ τοῦ βασιλέως σύζυγος Ανδρο
νίκου Ειρήνη φύσει φιλότιμος οὖσα ἡ δούλετο κατά
διαδοχὴν παῖδας καὶ ἀπογόνους αὐτῆς ἐς ἀπείρους
φλίους κληροῦσθαι τὴν τῶν Ῥωμαίων ἀρχὴν καὶ τὸ
βασίλειον τουτί κράτος καὶ ἀθάνατον διασώζεσθαι
τὴν μνήμην αὐτῆς ἐν τοῖς τῶν ἀπογόνων ἐνόμασι.
Τὸ δὲ καινότερον, ὅτι οὐ μοναρχίας τρόπῳ κατὰ τὴν
ἐπικρατήσασαν Ρωμαίοις ἀρχῆθεν συνήθειαν, ἀλλὰ
τρόπον Λατινική, διανεμημένους τὰς Ρωμαίων
πόλεις καὶ χώρας ἄρχειν κατά μέρη τῶν υἱέων
ἕκαστον, ὡς οἰκείου κλήρου καὶ κτήματος τοῦ λαο
χόντος, ἐκ πατρῶν μὲν ἐς αὐτοὺς κατὰ τὸν ἐπικρα
εήσαντα νόμον τοῖς περιουσίαις καὶ κτήσεσι τῶν
ξενεύτων ἀνθρώπων κατιόντος· παραπεμπομένου
δ' ἔπειθ' ὁμοίως ἐς τοὺς ἐφεξῆς παῖδας καὶ διαδό
χους. Λατίνων γὰρ οὖσα γέννημα καὶ παρ' ἐκείνων
ελληφυία τουςὶ τὸ νεώτερον ἔθος Ρωμαίοις ἐπάγειν
ἐβούλετο. Ένα με δ᾽ ἐς τοῦτο τὰ μάλιστα γνώμη
ζηλότυπους, ἣν ὡς μητρυιὰ περὶ τὸν προγονὸν
Έτριψε, τὴν βασιλέα φημὶ Μιχαήλ, δν ἐκ τῆς προτέρας συζύγου τῆς ἐξ Ούγγρων ὁ βασιλεὺς γεγέννηκεν. Εφθημεν γὰρ εἰρηκότες, ὡς ἐξ ἐκείνης
μὲν γεγέννηκε παῖδας δύο, τήν τε βασιλέα Μιχαήλ
καὶ Κωνσταντίνον τὸν δεσπότην· ἐκ δὲ τῆς Εἰρήνης
αυτησὶ τῆς ἐκ Λογγικάρδιον θυγατέρα μὲν μίαν τὴν
Σιμωνίδα, περὶ ἧς Εμπροσθεν εἰρήκειμεν, ὅπως
επέμφθη σύζυγος τῷ Κράνη Σερβίας· υἱοὺς δὲ
Τροΐς, Ιωάννην Θεόδωρον καὶ Δημήτριον· οὓς
Η πάντας βασιλέας ἐβούλετο καθιστᾷν· δευτέρους
μὲν μετὰ τὸν προγονών Μιχαήλ κατὰ τὸ τῆς τιμῆς
αξίωμα· δευτέρους δὲ καὶ κατὰ τὴν διανομὴν τῆς
Ρωμαϊκῆς ἡγεμονίας· αυτονόμους δὲ καὶ αὐτ. potestatem haberent, ita ut urna alteri pareret.
κράτορας εκάστου; καὶ μηδένα μηδενὶ ὑπακούν
της
1. At Irone imperatoris Andronici uxor, ambitioso ingenio mulier, suos liberos et nepotes imperii Romani successionem ac suumain potestatemn
tenere per nulias ætates, et immortalem sui memoriam in posterorum nominibus permanere cupiebat: ei, quod insolentius crat, non more mionarchico, qui jain inde antiquitus apud Romanos
vigeret, sed co qui apud Latinos receptus esset,
Romanas provincias ita dividi volebat, ut filii onnes, in ea quisque sorte ac ditione quæ sibi oltigisset plenum dominium haberent, ab ipso quidem
patre ad illos devolutum, ut juris est in bouis ac
possessionibus 234 hominum plebeiorum; ab
illis autem deinceps ad eorum liberos et successores simili modo transmittendum. Nam cum Latina
stirpe orta esset, novum etiam hunc morem, ab
illis acceptum, ad Romanos transferre instituebat.
Maxime autem ad cum conatum impellebatur zelotypia quadam, quam ut noverca animo couceperat
adversus privignum Michaelem principem, quem
imperator ex priore conjuge, ab Hungaris oriund.
susceperat. Nam prima uxor, ut supra diximus,
duos filios marito pepererat, Michaelem imperatarem et Constantinum despotam: rene vero hæc
Longobardica lliam unam Simonidem quam ante
diximus Crali Serviæ nuptum esse missam: flies
vero Ires, Joaonen, Theodorum, Demetrium, quoς
illa omnes designare imperatores studebat: qui
secundum quidem locum a privigno Michaele tupi
dignitate, tum ipsa liomani imperii partitione obtinerent; sed sui tauien juris essent, et summam
[Ρ. 143] Β΄. Ορῶτα τοίνυν τὸν βασιλέα καὶ σύν
ζύγων στοργήν αὐτῇ χαριζόμενον πλείονα ἢ κατὰ
σύζυγον, ενόμισεν ἕξειν καταπειθῆ καὶ πρὸς τὰ περὶ
των παίδων βουλεύματα. "Οθεν οὐ διέλιπε λάθρα
νύκτωρ καὶ μεθ' ἡμέραν αὐτὸν ἐνοχής τα ἐνεῖν
θάτερον καταπράξασθαι· ἢ τὸν βασιλια Μιχαήλ
11. Cum igitur se affectu plus quam conjugati
diligi a conjuge eodemque imperatoro cerneret,
eum credidit futurum sibi obsequentem ad ea quæ
liberorum suorum causa decrevi-set. Itaque ei
clam noctu atque interdiu perpetuo instabat, alterutrum ut faceret, sive Michaeli abrogaret impeVariorum no!.
More apud Latinos seu Francos principes
recepto, quo Giis secundo-genitis pars terra, uti
Joquebantur, in hæreditatis sortem assignari selebat, atque adco in apennagium, de quo makis egimus in Gloss. med. Latin, in hac voce. Decasg,
Quem statum atque Mich.clem ex priore cor! -
Joge ülium imperatorein, despotam dixera, pater.
Pachymer. lib. is, cap. 2. De aliis Andronici li -
beris hic memoralis vide Famil. Lysant. BeCANG.
Sic etiam Phranzes lib. 1, cap. 7. Atqui id in
Latinorum usu minime crat, apud quos (s. cundgeniti, quibus dat: erat pars 'terra, jure chienishe
et lumi.ii primo-genito su serunt. Lucas
PG 148:399νῦν μὲν λυπουμένη καὶ ἀπολεγομένη τὸ ζῇν, εἰ μὴ τοὺς υἱέας ὄψεται ζῶσα βασιλικοῖς κοσμηθέντας συμβόλοις· νῦν δὲ ἀκκιζομένη καὶ θρυπτομένη καὶ οἷον ἀπεμπολῶσα τῷ συζύγῳ τὴν ὥραν καὶ ὤνιον συγκαταθέσεως τοῦ περὶ τῶν υἱέων βουλεύματος ποιουμένη. ταῦτα πολλάκις γινόμενα καὶ μηδενὸς ἑτέρου τῶν πάντων γινώσκοντος φέρειν οὐκ ἦν εἰς τέλος τῷ βασιλεῖ. διὸ καὶ τὰ τῆς φλεγμαινούσης ἐκείνης στοργῆς ἤδη κατὰ μικρὸν ἐμαραίνετο, καὶ ἀντεισήγετο μάχη διάπυρος μὲν, λανθάνουσα δ’ ἔτι τοὺς πλείστους. τέλος δὲ καὶ αὐτὴν ἀπέστερξε τὴν τοῦ λέχους αὐτῆς κοινωνίαν. (Γ.) Ἡ μέντοι σύζυγος Εἰρήνη παραδόξως οὕτω τὴν ταχίστην ἔρημος τῶν ἐλπίδων καταστᾶσα πολέμιον ἔθρεψεν ἐν τοῖς στήθεσι λογισμὸν κατ’ αὐτοῦ. καὶ ἀμύνεσθαι θέλουσα μὲν, οὐκ ἔχουσα δ’ ὅπως ἄλλως, ᾤχετο ἀπιοῦσα πρὸς Θεσσαλονίκην οὐ μάλα τοῦ βασιλέως ἐθέλοντος. ἐδεδίει γὰρ αὐτὸς, μὴ κατάφωρα τοῖς πλείστοις τὰ κατ’ οἶκον γένωνται πταίσματα. ἡ δὲ διὰ τοῦτο μᾶλλον αἰσχύνειν ἐθέλουσα τὸν βασιλέα καὶ σύζυγον ἀπῄει θριαμβεύουσα κοινὰ καὶ λαθραῖα τοῦ συζύγου ἐγκλήματα, τοῦτο μόνον φυλαξαμένη, τὸ πρὸς δήμους καὶ πλήθη προφέρειν αὐτά.399 [a. m. 6731 ad 6836}
[¡MP. ANDRONIC. SEN.] 400
rium, idque inter suos alios divideret, sive los αποχειροτονῆσαι τῆς βασιλικῆς ἀρχῆς καὶ ταύτην
illi participes et consortes imperii redderet. Respondente autem imperatore, nefas 235 esse
violari jura imperii, quæ multis jam sæculis stabilita et confirmata essent, illa ira inflammabatur, et
habitu gestuque apud maritum varia et multiplex
erat; nunc mœrens, seque vitæ pertæsam dicens,
nisi filios viva imperatoriis insignibus ornatos videret: nunc fastidiosa et superbe delicata, ac formæ
usuram marito quasi nundinans, venalemque ea
lege copiam sui faciens, ut sua de filiis consilia
cjus consensu approbarentur. Quæ cum sæpe nemine alio conscio fierent, ab imperatore perpetuo
ferri non poterant. Itaque ardor ille amoris jam
paulatim languescebat, et acris contentio, sed
plerisque ignota, succedebat. Tandem etiam ejusdem thori consuetudinem perosas est.
διαμερίσασθαι τοῖς υἱέσιν αὐτῆς· ἡ τό γε δεύτερον,
κοινωνοὺς καὶ συμμεριστὰς αὐτῷ καὶ αὐτοὺς κατα
στῆσαι τοῦ κράτους. Τοῦ δὲ βασιλέως αδύνατον εἶναι
λέγοντος παραλύειν τὰ διὰ πολλῶν ἤδη τῶν χρόνων
κυρωθέντα τε καὶ βεβαιωθέντα βασιλικά νόμιμα, ἡ
δὲ πρὸς ὀργὴν ἐξήπτετο, καὶ διάφορα καὶ ποικίλα
ἐδείκνυ πρὸς τὸν σύζυγον καὶ βασιλέα τὰ σχήματα·
νῦν μὲν λυπουμένη καὶ ἀπολεγομένη τὸ ζῆν, εἰ μὴ
τοὺς υἱέας όψεται ζώσα βασιλικοῖς κοσμηθέντας
συμβόλοις· νῦν δὲ ἀκκιζομένη καὶ θρυπτομένη καὶ
οἷον ἀπεμπολώσα τῷ συζύγῳ τὴν ὥραν καὶ ὤν
συγκαταθέσεως τοῦ περὶ τῶν υἱέων βουλεύματος
ποιουμένη. Ταῦτα πολλάκις γινόμενα καὶ μηδενός
ἑτέρου τῶν πάντων γινώσκοντος φέρειν οὐκ ἦν εἰς
τέλος τῷ βασιλεῖ. Διὸ καὶ τὰ τῆς φλεγμαινούσης
ἐκείνης στοργῆς ἤδη κατὰ μικρὸν ἱμαραίνετο, καὶ
ἀντεισήγετο μάχη διάπυρος μὲν, λανθάνουσα δ' ἔτι τους πλείστους. Τέλος δὲ καὶ αὐτὴν ἀπέστερξε τὴν
τοῦ λέχους αὐτῆς κοινωνίαν.
1. At Irene uxor præter exspectationem tam
cito spe sua frustrata hostili in maritum odio exarsit. Cum itaque ulcisci illum cupere!, et aliter non
posset, Thessalonicam abiit, imperatore non admodum volente; quippe qui vereretur, ne mala
domestica vulgo innotescerent. Illa autem eo magis cupiens imperatorem pudore alicere coepit ejus
peccata sibi cum illo communia eaque occulta diffasnare, id solum cavens, ue in publico et pro concione illa proferret; ad aurem vero et viris et
mulieribus, quibus maxime fidebat, eadem occinere
festiens absque 236 ulla verecundia, cum alloqui
tragnam gravitatem simularet. Indiguabunda videlicet, furens, lenitati illius insultans, ac neque Deum
timens, neque homines reverita, multa conjugis et
suæ ipsius nature arcana audax atque impudens
raulier retegebat, quæ vel impudicissimuma scortum
sine rubore baud diceret; nunc apud monachos,
alium alibi secum privatim assumens, maritum
prout libebat criminabatur. Nunc apud nobiles
matronas, a quibus adibatur, eadem et plura recensebat; nunc ad Cralem Serviæ, generum suum, ca
scribebat, quæ vel dicere nefas est, honorem sibi
undecunque et pudicitia laudem asserendo, mari- η
Γ'. Η μέντοι σύζυγος Εἰρήνη παραδόξως
οὕτω τὴν ταχίστην ἔρημος τῶν ἐλπίδων καταστάσ
πολέμιον ἔθρεψεν ἐν τοῖς στήθεσι λογισμόν κατ' αὐτ
τοῦ. Καὶ ἀμύνεσθαι θέλουσα μεν, οὐκ ἔχουσα δ'
ὅπως ἄλλως, ᾤχετο ἐπιοῦσα προς Θεσσαλονίκην αὐ
μάλα τοῦ βασιλέως ἐθέλοντος· ἐδεδίει γὰρ αὐτὸ;,
μὴ κατάφωρα τοῖς πλείστοις τὰ κατ' οἶκον γένων
και πταίσματα. Η δὲ διὰ τοῦτο μᾶλλον αἰσχύνειν
ἐθέλουσα τὸν βασιλέα καὶ σύζυγον, ἀπῄει θριαμ
βεύουσα κοινὰ καὶ λαθραία του συζύγου εγκλή
ματα τοῦτο μόνον φυλαξαμένη, τὸ πρὸς δήμους
καὶ πλήθη προφέρειν αὐτά. Πρὸς δέ γε τὸ πρὸς οὓς
ἑκάστῃ τε καὶ ἑκάστῳ οἷς ἐθάρρει τὰ μάλιστα περ
ρ:άδειν, πρὸς τοῦτο δὲ καὶ μάλα ἀφειδῶ; εἶχεν ἡ
πολλὴν σχηματίζομένη σεμνότητα. Υβριοπαθούσε
γὰρ καὶ μαινομένη καὶ κατεπαιρομένη τῆς ἐκείνου
πραότητος, και μήτε Θεὸν φοβουμένη, μήτ' ἀνθρώ
πους αἰδουμένη, πολλὰ τῆς φύσεως εξεφαύλισεν
ἀπόῤῥητα του συζύγου τε καὶ ἑαυτῆς ἡ πάντολμός
τε καὶ ἀναιδὴς, ἃ κἂν ἡρυθρίασε λέγουσα καὶ ἡ τῶν
Εταιρίδων ἀσελγεστάτη. Καὶ νῦν μὲν ἄλλον κατ'
ἄλλο μέρος τῶν μοναζόντων ἀπολαμβάνουσα κατηγόρει τοῦ ἀνδρὸς, ἐπίσα ἐβούλετο· νῦν δὲ πρὸς τὰς
εἰσιούσας τῶν εὐγενῶν ταῦτά τε καὶ πλείω τούτων
ἐξήγγελλε· νῦν δὲ πρὸς τὸν Κράλην Σερβίας τὸν ἐπὶ
θυγατρί γαμβρὸν ἔγραψεν, ὅσα οὐδὲ λέγειν χρεών,
πανταχόθεν ἑαυτῇ μὲν (Ρ. 145] περιποιουμένη τιμὴν
καὶ σωφροσύνην, τῷ δὲ συζύγῳ πᾶσαν βέριν μηχα
νωμένη. Οὐδὲν γὰρ οὕτως εὐρίπ:στον ὡς γνώμη για
ναικός, οὐδέ γε προχειρότερον ε!ς τὸ πιθανές συν
θεῖναι διαβολάς και συκοφαντίας καὶ τὰ οἰκεῖα κακά
περιτρέψει τοῖς ἀνεγκλήτοις. "Αν μισήσαι, μισεῖν
Variorum notæ.
tum vero omnibus contumeliis afficiendo. Nihil
enim concitatius est muliebri animo, nihil æque
promptum ad probabiles criminationes calumniasque
confingendas et sua mala in insontes conferenda.
Cumn odio est mulier, simulat se odisse: cum amat,
amari dicit: cum furatur, se compilari queritur;
ac expeti quidem se profitetur, sed ea esse modestla ut amatoren exsecretur: et hujusmodi rebus
Exstat in codice Regio (olim Telleriano)
epistola Athanasii patriarchæ Constantinopolitani
ad Augustae, de reconcilianda cum viro gratia,
cique epistolæ præfixus est falsus et inconcinuus
titulus, Γραμμα πρὸς τὸν αὐτοκράτορα, περὶ τοῦ
παρ' ἐλπίδα συμπεσόντος δε ποίνης θανάτου. Debuil
autem inscribi, Γράμμα πρὸς τὴν βασίλισσαν, περὶ
τοῦ δεῖν αὐτὴν ὁμοιοεῖν τῷ συζύγῳ. Pertinet ea
adhortatio ad componenda dissidia, de quibus
Gregoras agit hoc loco. Βοιιν.
Ferterat Wolfius, publica et occulta imperatoris crimina traducebat. Ego vertì, cœpit ejus percata, sibi cum illo communia, eaque occulta, diffa
mare. Sic infra, ἀπόρθητα του συζύγου τε καὶ ἐξυτῆς, conjugis et sua ipsius arcana propedia. Εo.ris.
Chapter VCaput V
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
(Ε.) Ἵνα δὲ πλατύτερον τῷ λόγῳ χρησώμεθα διὰ τὴν τῶν λεγομένων ἐνάργειαν· ὅτε ὑπὸ Ῥωμαίοις ξυνέῤῥει τὰ πράγματα καὶ τὸ τῆς Ῥώμης κράτος καὶ αὐτῶν, ὡς εἰπεῖν, ἔψαυεν οὐρανῶν, ἐπειδὴ καὶ ὕπατοι τούτων καὶ αὐτοκράτορες, οἱ μὲν Ἀφρικὴν καὶ Λιβύην, οἱ δὲ Γαλατίαν καὶ Ἰβηρίαν καὶ Κελτικὴν ὑπηγάγοντο, οἱ δὲ τὰ πλείω τῆς τε Ἀσίας καὶ Εὐρώπης, τά τε μέχρι Τανάϊδος δηλαδὴ καὶ ὅσα μέχρι Γαδείρων· τότε τοίνυν δουλείας φερόμενοι νόμῳ συνέῤῥεον ἄλλοθεν ἄλλοι συχνὰ πρὸς τὴν ἄρξασαν Ῥώμην, ὅσοι στρατηγοὶ κατὰ τόπους καὶ ὅσοι σατράπαι καὶ βασιλεῖς ἐθνῶν καὶ ἡγεμόνες τόπων καὶ πόλεων· οἱ μὲν, ἵνα γνωστοὶ τοῖς τε Καίσαρσι καὶ Αὐγούστοις καθίσταιντο· οἱ δὲ, ἵνα στάσιν τινὰ καὶ κλῆρον ἐν τῇ περὶ τοὺς Καίσαρας συγκλήτῳ καὶ τάξει λαγχάνωσιν. οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ τῶν ἄλλως ἐνδόξων καὶ ἐλλογίμων προσίασιν, ἵνα τῷ τῆς Ῥώμης δήμῳ αἰδοῦς ἕνεκα καὶ τιμῆς καὶ αὐτοὶ πολιτογραφῶνται καὶ ὀνόματος ἀξιῶνται τῶν ἐπισήμων τῆς Ῥώμης· ὥσπερ καὶ ὁ ἐκ τῆς Παλαιστίνης Ἑβραῖος Ἰώσηπος καὶ Πτολεμαῖος ὁ κράτιστα πάντων τὰς ἀστρονομικὰς συγγραψάμενος ὑποθέσεις. ὁ μὲν γὰρ Φλαούϊος ἐκεῖθεν ἐπωνόμασται, ὁ Ἰώσηπος·401 [a. c. 1282 ad 1328]
BYZANTINE HISTORIE LIB. VI. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
ὑποκρίνεται· ἂν ἐρᾷ, ἐρᾶσθαι φησιν· ἂν κλέπτῃ, gloriari et superbire non dubitat, nihil verita ne
κλέπτεσθαι λέγει· καὶ ζητεῖσθαι μὲν φάσκει, βδε
λύπτεσθαι δὲ διὰ σωφροσύνην· καὶ ἐπὶ τούτοις
ἐγκαλλωπίζεσθαί τε καὶ θρύπτεσθαι οὐκ αἰδεῖται,
οὐδὲ δυσωπεῖται τὴν ἔλεγχον, ἀλλ' εὐδιάβολα τὰ
τοιαῦτα εἰδυῖα καὶ ἥδιστα ἀκοαῖς ἀκολάστοις κώδω
νος οξυτέραν προτείνει γλώτταν· καὶ ἐπιορκοῦσα
καὶ ῥησιάζεται καὶ μίγνυσι γῆν οὐρανῷ. "Αν δὲ καὶ
γένει καὶ ἐξουσία προέχῃ, & τοὺς ἐλέγχους τῶν
ἐγκλημάτων πόρρωθεν όπως ποτὲ ἀποκρούονται,
coarguatur. Imo cum talia crimina facile tingi et
¡ucunda petulantium hominum auribus esse norit,
tintinnabulo sonantiorem linguam exserit, audacterque pejerat, cœlumque terræ: miscet. Quod si nobilitate et potentia eminet, quæ res indicium oinne
longe submovent, quo peccata convinci possint,
Lum propitio Deo est opus, et magno 237 mai
ad cluendas contumelias et calumnias ei misero,
contra quem improba linguam suam exacuit.
τότ᾽ εὐμενοῦς δεῖ Θεοῦ καὶ θαλάσσης μεγάλης, ἀποπλῆναι τὰς δήρεις τε καὶ συκοφαντίας τὸν ἄθλιον,
καθ᾽ οὗ τὴν γλῶσσαν ἡ πονηρὰ κεκίνηκεν.
Δ'. Ο δὲ βασιλούς προός τε ὢν καὶ ἄλλως δειλιῶν
τήν τε γλῶσσαν αὐτῆς καὶ τό γε μείζον, μὴ τὸν
δευτῆς ἐκπολεμώσῃ γαμβρόν κατὰ τῶν Ῥωμαίων,
λέγω δὴ τὸν Κράλην Σερβίας, παντοῖος ἦν θερα
τεύων αὐτὴν καὶ πληρῶν τὰ περὶ τῶν κοινῶν καὶ
Ελίων πραγμάτων ἐκείνης ζητήματα καὶ πλέον ἢ δεσποίνη χαριζόμενος αὐτῇ τὰ τῆς ἐξουσίας δίκαια,
ἵνα λανθάνῃ τοὺς πλείστους τὰ μεταξὺ σκάνδαλα.
Πί' ἀπογνοῦσα τὴν ἀπὸ τοῦ βασιλέως εἰς τοὺς
IV. At imperator, miti vir ingenio, alioqui cum
linguam ipsius, tum vero illud in primis metuens,
ne generum suum Servia Cralem ad bellum Romae
nis inferendum concitaret, omnibus modis illamı
placabat, et postulata ejus lain publicis quam prival's de rebus exsequebatur: plus denique ei potestatis imperdiebat, quam dominæ conveniret, ut
offensæ quæ intercesserant laterent. Illa vero, cum
ea quæ pro filiis præter æquitatem ab imperatore
υἱέας βοήθειαν, ὁποίαν ὡς εἰρήκειμεν αύτη παρά pelierat desperasset, sola deinceps rem aggredi caτὸ δέον ἐζήτει, μόνη λοιπὸν ἐπεχείρει μηδενὸς ἀμε
λούσα τῶν ἔσα πρὸς δύναμιν ἦσαν αὐτῇ. Ακούσασα
τοίνυν, ὡς ὁ τῶν ᾿Αθηνῶν δοὺξ θυγατέρα τρέφει
παρθένον διαπρεσβεύεται πρὸς αὐτὸν ἐγγυω
μένη ἐκείνῳ γαμβρὸν ἐπὶ τῇ θυγατρὶ Θεόδωρον τὸν
μὲν αὐτῆς τὸν δεύτερον ἐπὶ συμφωνίαις, ἵν' ἡ
μὲν ἔνθεν, ὁ δ᾽ ἐκεῖθεν τῷ ἄρχοντι Πελασγών
σε καὶ Θετταλῶν ἐγείρωσι πόλεμον, καὶ μὴ πρότερον
παύσασθαι, πρὶν αὐτὸν μὲν ἐκ μέσου ποιήσωνται,
τὴν δ' ἀρχὴν τὴν αὐτοῦ Θεοδώρῳ τῷ ταύτης υἱῷ
περιποιήσωνται, ἵν' εἴη κλῆρος ἀρχῆς ἴδιος αὐτῷ
καὶ διηνεκής. ᾿Αλλὰ τῶν ἐλπίδων ψευσθείσα πλείο
στης ἅμα χρήμασι πρὸς τὴν ἑαυτῆς ἐκπέμπει πα
τρίδα Λογγοβαρδίαν συζευχθησόμενον θυγατρί τινος
όνομα Σπινούλα τῶν οὐ πάνυ μεγάλων ἐπὶ γέτους περιφανείᾳ καὶ δόξῃ τυγχάνοντος. Οὐ γὰρ ὡς
τὰ πολλὰ περισπούδαστόν ἐστι Λατίνων τοῖς εὖ για
γονόσι κηδεύειν, μὴ ὅτι Ρωμαίοις ἁπλῶς, ἀλλ᾽ οὐδ᾽
αὐτοῖς βασιλεῦσιν· ἄλλως τε οὐδ᾽ αὐτὴ τῶν ἐπὶ
εξῃ λαμπρών ἦν. Οὐ γὰρ ἂν ἐς τὰ Ῥωμαίων οὕτω
ῥᾳδίως ἐστέλλετο κήδη. Μαρκεσίου γὰρ ἀπόγονος ἦν
αὕτη· [Ρ. 146] ἡ δὲ τοῦ μαρκεσίου τάξις οὐ τῶν
επισήμων ἐστὶ παρὰ Λατίνοις· ἀλλ᾽ ὅπερ ἐν τοῖς
σημαίαν τοῦτο παρὰ Λατίνοις μαρκέσιος.
pit, nihil quidquam omittens, quod in ipsius potestate situm esset. Cum igitur audivisset ducem
Athenarum habere filiam virginem, per legatos petit, ut ea filio suo Theodoro despondeatur, iis conditionibus, ut Pelasgorum et Thessalorum principi
bellum utrinque inferatur, hinc quidem a se, inde
autem ab ipso duce, nec prius arma deponantur,
quam is de medio sublatus fuerit, ejusque ditionem
Theodorus filius acceperit, proprium nempe et perpetuum eum principatum habiturus. Sed spe frustrata eumdem cum pecunia maxima in patriam
suam Longobardiam mittit, ut filiam Spinulæ cu
jusdam, nec generis splendore nec dignitate multum eminentis, uxorem duceret. Latini enim no.
biles non modo cum Romanis quibuslibet, sed et
cum ipsis Romanorum imperatoribus jungere aflinitates 238 plerumque negligunt. Neque vero
ipsa ex illustrium numero erat: nec si fuisset, Romano principi tam facile innupsisset. Erat enim e
marchionum familia oriunda. Marchionis autem dignitas non insignis est apud Latinos. Sed quod est
apud Romanos is qui vexillum imperatorium ge
stat, id ipsum est apud Latinos marchio.
Ρωμαίων στρατεύμασιν δ, τὴν βασιλικὴν κατέχων
Ε΄. Ἵνα δὲ πλατύτερον τῷ λόγῳ χρησώμεθα δια
Variorum
Agnes illa fuit, Glia Hugonis conuitis BrienBeusis et Elisabethæ de la Rocke ducisse Atheniensis, ac proinde soror Galeri conitis Brienneusis,
qui ca tempestate Atheniensium ducatum obtinefiat. Vide Hist. Franco-Byzant. lib. vi, n. 43.
DUCANG.
Primogenitus enim ex hoc sccundo Andronici conjugio fuit Joannes despota, cujus paulo
ante meminit. Ducasc.
(49, Is fuit Joannes Angelus Ducas Comnenus,
Joannis sebastocratoris filius, de quo agimus in
Famil. Byzant, p. 210. DucanG.
Argentina, Opicini Spinolæ filiæ unicæ.
V. Ut autem dilucidiora Giant ea que dicimus,
notæ.
Vide stemma Palæologorum Montferratensium in
Famil. Byzant. p. 249. Ducave.
Atqui tamen marchionum primitus magna
ac`illustris apud Latinos fuit dignitas, ut qui
regnorum limitibus praeessent, unde illorum
fluxit nomenclatura. Vide Gloss. med. Latin.
DUCANG.
Sed et apud Latinos legionum vel etiam
exercitus totius vexilliferi marchiones nunquam
dicti, quod et infra repetit. Ita sæpe nugautur
Græculi isti scriptores, rerum nostratium omnino
ignari ac imperiti. Decase.
PG 148:403ὁ δὲ Κλαύδιος, ὁ Πτολεμαῖος. τότε δὴ οὖν καὶ τῶν πανταχόθεν συῤῥεόντων ἡγεμόνων Παρθικῶν τε καὶ Περσικῶν καὶ τῶν ἄλλων ἄλλοι ἄλλας κεκλήρωνται πρότερον κλήσεις. ὁ δὲ Ῥωσικὸς τήν τε στάσιν καὶ τὸ ἀξίωμα τοῦ ἐπὶ τῆς τραπέζης παρὰ τοῦ μεγάλου κεκλήρωται Κωνσταντίνου· ὁ δὲ Πελοποννησιακὸς τὸ τοῦ πρίγκιπος· ὁ δὲ τῆς Ἀττικῆς τε καὶ τῶν Ἀθηνῶν ἀρχηγὸς τὸ τοῦ μεγάλου δουκός· ὁ δὲ τῆς Βοιωτίας καὶ τῶν Θηβῶν τὸ τοῦ μεγάλου πριμμικηρίου· ὁ δὲ τῆς μεγάλης νήσου Σικελίας τὸ τοῦ ῥηγός· καὶ ἄλλοι ἄλλα. τί γὰρ δεῖ καθ’ ἕκαστα διεξιέναι, ὧν τὴν μνήμην ὁ χρόνος συνέχωσε, καὶ τὰ μὲν τελέως ἐκάλυψε καὶ λήθης ποταμοῖς ἀφῆκε συμφέρεσθαι, τὰ δ’ ἀτέκμαρτα συγκεχώρηκε περὶ τὸν βίον πλανᾶσθαι; οὐ γὰρ ὥσπερ νῦν παρ’ ἡμῖν, οὕτω καὶ τότε ἐγένοντο ταῦτα, παρ’ οἷς ἐγένοντο· ἀλλ’ ὥσπερ ἐς διαδοχὰς συνεχωρήθησαν παραπέμπεσθαι τοῖς τῶν ἐπαρχιῶν ἑκάστων ἄρχουσι τὰ τῶν πρώτως εἰληφότων ἕκαστα ἀξιώματα. καὶ μὲν δὴ ἔστιν ἃ τῶν τοιούτων παραφθοράν τινα τῷ μακρῷ χρόνῳ παθόντα ἀμυδρῶς πως ὑπεμφαίνουσι τὴν ἀλήθειαν.403 [A. M. 6791 AD 6856]
[:Mr. Axhnos:C. SEN.
pluribus est agendum. Cum summa rerum ad fo- τὴν τῶν λεγομένων ενάργειαν· ὅτε ὑπὸ Ῥωμαίοις
manos devoluta esset, potentia Urbis ipsos prope
colos attingebat. Eorum enim consules et dictatores, alii Africam et Libyam, alii Galliam et Iberiam
et Celticam, alii plerasque Asiæ et Europas provincias subegerunt usque ad Tanaim et Gades. Ac
tum servitutis lege astricti alii aliunde Romam ad
dominam urbem in dies confluebant, duces, s trapæ, reges, principes nationumi et rectores provinciarum, alii ut Caesaribus et Augustis innoteseerent, a'ii ut dignitatis gradum et locum aliquem
in Cæsareo senatu sortirentur. Accedebant et alii
viri clari et spectati, nt reverentiæ: el honoris
causa in civitatem ascriberentur, et illustri aliquo
ξυνέμει τα πράγματα καὶ τὸ τῆς Ρώμης κράτος
καὶ αὐτῶν, ὡς εἰπεῖν, ἔψανεν οὐρανῶν, ἐπειδὴ καὶ
ὕπατοι τούτων καὶ αὐτοκράτορες, οἱ μὲν Ἀφρικὴν
καὶ Λιβύην, οἱ δὲ Γαλατίαν καὶ Ἰβηρίαν καὶ Κελ
τικὴν ὑπηγάγοντο οἱ δὲ τὰ πλείω τῆς τε 'Ασίας
καὶ Εὐρώπης, τά τε μέχρι Τανάϊδος δηλαδὴ καὶ ὅσε
μέχρι Γαδείρων τότε τοίνυν δουλείας φερόμενοι
νόμῳ συνέλῥεον ἄλλοθεν ἄλλοι συχνὰ πρὸς τὴν ἄρ
ξασαν Ῥώμην, ὅσοι στρατηγοί κατά τόπους και
όσοι σατράπαι καὶ βασιλεῖς ἐθνῶν καὶ ἡγεμόνες
τόπων καὶ πόλεων· οἱ μὲν, ἵνα γνωστοί, τοῖς τε Καί.
σαρσι καὶ Αὐγούστοις καθίσταντο· οἱ δὲ, ἵνα στή.
σιν τινὰ καὶ κλῆρον ἐν τῇ περὶ τοὺς Καίσαρας τυγκλήτῳ καὶ τάξει λαγχάνωσιν. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ
τῶν ἄλλως ἐνδόξων καὶ ἐλλογίμων προσίασιν, ἵνα
τῷ τῆς Ῥώμης δήμῳ αἰδοὺς ἕνεκα καὶ τιμὴ; καὶ
αὐτοὶ πολιτογραφῶνται καὶ ὀνόματος ἀξιῶνται των
ἐπισήμων τῆς Ῥώμης· ὥσπερ καὶ ὁ ἐκ τῆς Παλαι
στίνης Εβραίος Ιώσηπος, καὶ Πτολεμαῖος ἡ κράτ
τιστα πάντων τὰς ἀστρονομικής συγγραψάμενος
ὑποθέσεις. Ο μὲν γὰρ Φλαούτος ἐκεῖθεν ἐπ νόμα·
σται, ὁ Ιώσηπος· ὁ δὲ Κλαύδιος, ο Πτολεμαίω.
Τότε δὴ οὖν καὶ τῶν πανταχόθεν ευρεόντων ηγεμ
νων Παρθικῶν τε καὶ Περσικῶν καὶ τῶν ἄλλων ἄλλοι
ἄλλα: κεκλήρωντα πρότερον κλήσεις. Ὁ δὲ Ρωσία
κας τήν τε στάσιν καὶ τὸ ἀξίωμα τοῦ ἐπὶ τῆς τρα
πέζης παρὰ τοῦ μεγάλου κεκλήρωται Κωνσταντίνο
ὁ δὲ Πελοποννησιακὸς τὸ τοῦ πρίγκιπος· ὁ δὲ τῆς Ατ
τικῆς τε καὶ τῶν ᾿Αθηνῶν ἀρχηγὸς τὸ τοῦ μεγάλου δου
κός· ὁ δὲ τῆς Βοιωτίας καὶ τῶν Θηβῶν τὴ τοῦ μεγάλου
τριμμικηρίου· ὁ δὲ τῆς μεγάλης νήσου Σικελίας τὸ
τοῦ ῥηγός· καὶ ἄλλοι ἄλλα. Τί γὰρ δεῖ καθ᾽ ἔκαστε
διεξιέναι, ὧν τὴν μνήμην ο χρόνος συνέχωσι, καὶ τὰ
μὲν τελέως ἐκάλυψε καὶ λήθης ποταμοίς αφήκε
συμφέρεσθαι, τὰ δ᾽ ἀτέκμαρτα συγκεχώρηκε περί
τὸν βίον πλανάσθαι; Οὐ γὰρ ὥσπερ νῦν παρ' ἡμῖν,
οὕτω καὶ τότε ἐγένοντο ταῦτα, παρ' οἷς ἐγένοντο
ἀλλ᾿ ὥσπερ ἐς διαδοχής συνεχωρήθησαν παραπέμ
πεσθαι τοῖς τῶν ἐπαρχιών εκάστων ἄρχουσι τὰ τῶν
πρώτως ειληφότων ἕκαστα ἐξ ώματα. Καὶ μὲν δὴ
ἔστιν ἡ τῶν τοιούτων παραφθοράν τινα τῷ μακρῷ
χρόνῳ παθόντα ἀμυδρώς πως ὑπεμφαίνουσι την
duce nunc ducem Athenarum vocant.
ἀλήθειαν. Τὸν γάρ τοι τῆς Βοιωτίας καὶ τῶν Θηβῶν
ἀρχηγὸν ἀντὶ μεγάλου πριμμικηρίου μέγαν κύριον ὀνομάζουσι νῦν, εἰς τοῦτο παρενεχθέντες ἐκ τοῦ παραφθεῖραι τὴν πρώτην συλλαβήν. [Ρ. 147] Ομοίως δὲ καὶ τὸν τῆς Ἀττικῆς καὶ τῶν Ἀθηνῶν ἀρχηγὸν
ἀντὶ μεγάλου δουκός δούκα καλοῦσι τῶν ᾿Αθηνῶν.
nomine Rotnano ornarentur, quemadmodum Jose- η
nomnine Romano ornarentur, quemadmodum Josephus lebræus ex Palæstina oriundus, et Ptolemæus, qui de rebus astronomicis omnium optimic
scripsit. Illinc quippe uterque cognomen accepit,
Flavii quidem Josephus, Ptolemæus vero Claudii.
Tum 239 igitar confluentibus undecunque principibus Parthicis, Persicis et cæteris omnibus a!ii
alias appellationes primitus sortiti sunt. Magni autem Constantini temporibus Rossions locum et dignitatem dapiferi: Peloponnesi rector, principis;
Atticæ et Athenarum, magni ducis: Buotiæ et Thebarum, magni primicerii: magnæ vero insul e Siciliz, regis; alii denique alios titulos obtinuerunt.
Quorsum enim ea singula recensere attinet, quorum memoriam tempus obruit, atque alia penitus
abscondit et oblivionis fluctibus demersit, alia incerta et obscura temere apud homines jactari permisit? Neque enim apud quos illa olim fuerunt, ita
tunc se habebant, ut apud nos hodie se habent.
Sed quasi successionis jure receptum est, ut ad
singularum provinciarum præfectos eæ dignitates
transmitterentur ab iis qui primi illas acoepissent.
Et nunc quidem aliqua ex iis longo tempore corrupta veram originem subobscure indicant. Nam
Boeotia Thebarumque principem pro magno primicerio μέγαν κύριον nunc appellant, in errorem
prolapsi, eo quod primam syllabam corruperunt.
Attic item et Athenarum rectoren pro magno
Variorum nolæ.
Celticam vocat cain, quæ vulgo Celtiberia ludere. Nam ut de Russica taceam, quæ nullibi
vocatur, vel potius eam partein Galliae, quæ (lispaniæ vicina est; Galatiam autem reliquas Galliæ
provincias. Gregoras Iberiam ad Alpes fere usque
pertinere existimavit. Nam infra (sect. 6) Μonitisferrati marchionatum collocat inter Alpes et inſeriorem Iberiam. Βoiss.
occurrit (a), carterænon a Græcis, sed a Latinis manarunt. Qui enim ex nostris post captam urbem
Athenis imperarunt, ducum appellationem vel sibimet ascripserunt, vel ab imperatoribus Latinis
obtinuerunt, iique simul et Thebis imperarunt,
quamvis Gregoras diversos fuisse Athenarum et
Theharum dominos hic innuat, licet infra cap. 7
contrarium agnuscat; qui quidem μεγάλοι κύριοι
a Græcis, a nostris vero Grands Sires, id est magni
domini, propter vastiorem eorum dominationew
vulgo appellabantur, non vero ex voce Πριμ
μικήρας corrupta, ut hic ut cap.7 nugalar.
Que hic de Russie seu Moscovise principi,
ἐπὶ τραπέζης, seu dapiferi; More seu Pelopo
nesi domino, principis. Athenarum, magni ducis;
Boeotia et Thebarum, magni primicerii; ac denique Siciliæ, regis a Constantino Magno datis dignitatibus commentatur Gregoras, meræ sunt ac aniles omnino fabule, quas refellere, operam esset
(a) Vide tamen Gregoræ epistolam Ad præfectum mensæ seu Russiæ principem, infra, inter ejus epistolas. Ever.
PG 148:405τὸν γάρ τοι τῆς Βοιωτίας καὶ τῶν Θηβῶν ἀρχηγὸν ἀντὶ μεγάλου πριμμικηρίου μέγαν κύριον ὀνομάζουσι νῦν εἰς τοῦτο παρενεχθέντες ἐκ τοῦ παραφθεῖραι τὴν πρώτην συλλαβήν. ὁμοίως δὲ καὶ τὸν τῆς Ἀττικῆς καὶ τῶν Ἀθηνῶν ἀρχηγὸν ἀντὶ μεγάλου δουκὸς δοῦκα καλοῦσι τῶν Ἀθηνῶν. (2) Καὶ ἵν’ ἐπανέλθωμεν, ὅθεν εἰς τοῦτο ἐξέβημεν· ἐν ἐκείνοις τοῖς χρόνοις καὶ ὁ τῆς ἐπαρχίας ταύτης ἀρχηγὸς τὸν τοῦ μαρκεσίου εἰλήφει κλῆρον, μικρόν τινα καὶ τῇ ἐπαρχίᾳ ἐκείνῃ ἀνάλογον. κεῖται δ’ ἡ χώρα αὕτη μεταξύ που τῶν Ἄλπεων καὶ τῆς κάτω Ἰβηρίας· ἣν ὁ μαρκέσιος ἐκληρώσατο, χρέος ἀί̈διον ἔχων, εἴ τις ἐκ τοῦ ἔθνους ἀνίσταιτο βασιλεὺς, τὴν τοῦ σημαιοφόρου τάξιν ἀποπληροῦν πρὸς ἐκεῖνον αὐτός· ἀλλ’ ἐκεῖσε ἐπάνειμι. Θεόδωρον μὲν γὰρ τὸν ἑαυτῆς δεύτερον υἱὸν ἡ βασιλὶς Εἰρήνη οὕτως ἐκεῖσε παρέπεμψεν, ἵνα μὴ παρὰ Ῥωμαίοις ὢν δοῦλος αὐτός τε καὶ ἡ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ διαδοχὴ γένηται τοῦ προγονοῦ βασιλέως. εἵλετο γὰρ κοινωνὸν τῆς Λατίνων τοῦτον μᾶλλον καταστῆσαι θρησκείας καὶ ἀτιμότερον εἶναι πόῤῥω διάγοντα, ἢ παρὰ Ῥωμαίοις ἔνδοξον ὄντα δουλεύειν τῷ μισουμένῳ αὐτῇ προγονῷ καὶ ἅμα παῖδας παισὶ καὶ ἀπογόνους ἀπογόνοις.(A. c. 1282 ad 1528] ΒΥΖΑΝΤΙΝΑ HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN } 406
Γ. Καὶ ἶν' ἐπανέλθωμεν, ὅθεν εἰς τοῦτο. ἐξέβημεν· ἐν ἐκείνοις τοῖς χρόνοις καὶ ὁ τῆς ἐπαρχίας
ταύτης ἀρχηγὸς τὸν τοῦ μαρκεσίου εἰλήψει κλήρον,
μικρόν τινα καὶ τῇ ἐπαρχίᾳ ἐκείνῃ ἀνάλογον. Κεζται δ' ἡ χώρα αὕτη μεταξύ του τῶν ᾿Αλπεων και
τῆς κάτω Ἰβηρίας ἣν ὁ μαρκέσιος ἐκληρώ
τατο, χρέος αΐδιον ἔχων, εἴ τις ἐκ τοῦ ἔθνους ἀνίσταιτη βασιλεύς, τὴν τοῦ σημαιοφόρου τάξιν ἀποπληροῦν πρὸς ἐκεῖνον αὐτός· ἀλλ᾽ ἐκεῖσε ἐπάνειμι.
Θεόδωρον μὲν γὰρ τὸν ἑαυτῆς δεύτερον υἱὸν ἡ βασελὶς Εἰρήνη οὕτως ἐκεῖσε παρέπεμψεν, ἵνα μὴ παρὰ
Ρωμαίος ὢν δοῦλος αὐτός τε καὶ ἡ τοῦ σπέρματος
αὐτοῦ διαδοχή γένηται τοῦ προγονοῦ βασιλέως.
Ελλετο γὰρ κοινωνὴν τῆς Λατίνων τοῦτον μᾶλλον και
ταστῆσαι θρησκείας, καὶ ἀτιμότερον εἶναι πόρρω
διάγοντα, ἡ παρὰ Ρωμαίοις ἔνδοξον ὄντα δουλεύειν
τῷ μισομένῳ αὐτῇ προγονῷ καὶ ἅμα παῖδας παισὶ
καὶ ἀπογόνους ἐπιγένοις. Συνεξέπεμψε δ' ἐκείνῳ
και σωρούς χρημάτων Ῥωμαϊκῶν. Καὶ οὕτω δὴ
την φλεγμαίνουσαν ἔφεσιν ἑαυτῆς ἐναντιουμένη τῷ
συζύγῳ καὶ βασιλεῖ ἐπὶ τοῦ ἑνός γε τῶν υἱέων ἐπέσ
μεινε Θεοδώρου τοῦ μαρκεσίου.
Ζ΄. Τὸν μέντοι πρῶτον υἱὸν αὐτῆς Ἰωάννην πάνυ
τα πλεῖστα ἐσπούδασε πρότερον εἰς ὑπερόριον κήὃν ἐκπέμψαι καὶ αὐτὸν, καὶ πλεῖστα ἀνηλώκει
χρήματα θέλουσα τοῦτον ἄρχοντα καταστῆσαι τῶν
Αιτωλῶν τε καὶ ᾿Ακαρνάνων, καὶ ὅση τῆς Ἠπείρου
περίχωρος· ἀλλ' οὐδαμῆ ἔσχεν εὐοδον θεἶναι τὸ βού
ίευμα. Έτερα δ' αὖθις βουλευομένης αὐτῆς περὶ
τοῦ υἱοῦ φθάσας ὁ βασιλεὺς ἐμποδὼν ἐγένετο
τῆς ὁρμῆς, πατὴρ εἶναι λέγων καὶ αὐτὸς καὶ οὐχ
ἧττον της μητρὸς κηδόμενος τοῦ υἱέως· προστ
θεμένου δὲ καὶ τοῦ μείζονα δύνασθαι τῆς μητρός
τὴν πατέρα, τὸ κωλύον οὐδὲν τὴν τοῦ πατρὸς τελεσθῆναι βούλησιν ἐπὶ τῷ παιδὶ μᾶλλον ἢ τῆς μητρός. Ην δὲ τηνικαῦτα μεσάζων τοῖς πράγμασι
σοφὸς ἀνὴρ καὶ πολλὴν τὴν ἐμπειρίαν καὶ σύνεσιν
πλουτῶν ἐς τὰ κοινά, καὶ διὰ τοῦτο μάλα του πλείστης ἀπολαύων τῆς τοῦ κρατούντος εὐμενείας τε καὶ
ροπῆς, καὶ πολλοῖς τισι βρίθων τοῖς χρήμασι διὰ
ταύτα, Νικηφόρος ὁ ἐπὶ τοῦ Κανικλείου. Οὗτος
vi. Ut autem ad propositum revertamur, iisdem
illis temporibus etiam provinciae ejus quam diximus
princeps marchionis dignitatem obtinuit. 240
exigua'm sane, et illi ipsi provinciæ parem. Sita
antem est ea regio intra Alpes et inferiorem Iberiam. Ea, inquam, marchioni obtigit, perpetuo manere attribúto, ut si quis cx ea gente imperator
exsisteret, iste apud eum vexillarii officio fungeretur. Sed illuc redeo. Theodorum filium suum
alterum Irene imperatrix sic illuc misit, ne pse
et ejus posteri, si maneret apud Romanos, privigno imperatori servirent. Maluit enim eum ad Latinorum religionem communionemque transire, et
peregre minore dignitate esse, quam inter Romanos
illustrem inviso privigno servire, atque ejus liberos
illius liberis, et nepotes nepotibus. Una vero etiam
acervos Romanæ pecuniæ misit. Atque ita inflammatam suam cupid.tatem, marito imperatori adversata, in uno saltem filio Theodoro marchione explevil.
VII. Enimvero primogenitum Joannem et ipsum
prius impensissime studuerat ad externum conju
gium ablegare, et maximos sumptus fecerat, ut
eum Etolorum et Acarnanum et Epiri totius eircumjacentis principem constitueret. Sed nullo mod
deliberata exsequi potuerat. Cum autem eidem
Alio aliter consulere vellet, imperator conatus antevertit ac inhibuit, se quoque parente n esse dicti
tans, nec minus quam matri Glium sibi cure esse:
eo autem accedire, quod paterna auctoritas major
foret quam materna; ac proinde nihil obstate,
quominus 241 patris voluntas potius quam matris
de filio rata haberetur. Primarius eo tempore imperii administer erat vir sapiens, multa cxperientia
et acri judicio ad publica negotia tractanda instruetus; quam ob causam magna apud principeni gra -
tia et auctoritate pollebat, et ob id quoque epum
vi maxima abundabat. Erat is Nicephorus, Caniclei præfectus. Hic blandis sermonibus atque obse
Variorum notæ.
Imo Galli:e. Ducang Κεῖται δ' ἡ χώρα γὰρ ὁ ἐγγύας δοῦναι θαρρῶν περὶ τοῦ ῥηθέντο, εξ
εστη μεταξύ του Αλπ. καὶ τῆς κάτω» Ιβηρίας. Gre- Ο καν τηρήσῃ τὴν πίστιν ἀμώμητον ἐν το αὐτῇ νεό
gs. itaque inferior iberia est regio illa, que au
Hispania ad Montisferrati limites usque extenditur
ut et supra adnotatumi. Corvis.
An intelligit initum ab ea consilium de illo
in Lombardiam mittendo? cui consilio vehementer
refragatos est patriarcha Athanasius, cujus de ca
ipsa re exstat in Cod. Regio Telleriano fol. 90, v.,
Γράμμα πρὸς τὴν αὐτοκράτορα, περὶ τοῦ περίπο
Ο του δεσπότου υἱοῦ αὐτοῦ Ἰωάννου. Ubi nolandum Francos dici eos populos, ad quos ille iturus
foret. Φήμη περιτυπεί τοῖς ὠσὶ τῶν πολλῶν τοῦ
περιποθήτου χάριν υἱοῦ τῆς ἐκ Θεοῦ βασιλείας σου,
δεσπότου κυροῦ Ἰωάννου, ὡς ἀναγκάζεσθαι τοῦτον
παρὰ τῆς περιποθήτου αὐτοῦ μητρὸς καὶ δεσποίνη
συναινέσει τῆς ἐκ Θεοῦ βασιλείας σου, τῆς γενικήθεν
πίτῳ ἀνηκού της διεκδραμεῖν, καὶ ζητῆσαι κατάρξει
των Φράγγων ἀρχῆς. Item notatu digna hee, Τίς
τητι, καὶ ἀλλοδαπή γῇ βαρβάροις κατοικουμένη,
καὶ ἔθνει κατάκρως υπερηφάνῳ καὶ ἀπονενοημένο
τα μέγιστα; Botsis.
Vide Glossarium Ducangii. Βοινιά.
Cognom. Clumnus, cujus meminit Pachymeres lib. xit, cap. 17, et Cantacuzenus lib. 1. cap.
14. Vide Famil. Byzant. pag. 256, et indlicem aucto
run Ms. ad Glossar. med. et inhme Græcit., ubi
de ejus scriptis. DucasG. - Ὁ ἐπὶ τοῦ Κανικλείου.
De voce Κανίκλειον, et de dignale τοῦ ἐπὶ Κανκλείου, ville notas Ducangii art Alexiadem pag. 208
et 578; item Gloss med. Gracit. in v. Κανίκλεις».
Ceterum bie, de quo sermo est, Canichei prefectus,
Nicephorus Chumnus fuit, cujus opera exstant in
Bibliotheca Regia, Cod. 2964. Ubi et Nathanael vocatur (a); quod ei demum monacho nomen indita
fuisse arbitror. Boivis.
Et sub Nathanaelis nomine anno 1811. Creuzer chi lit libelium De corporum resurrections, post flu 200
P. pulchritudine. Vide apud nos ad annum 1320.
συνεξέπεμψε δ’ ἐκείνῳ καὶ σωροὺς χρημάτων Ῥωμαϊκῶν. καὶ οὕτω δὴ τὴν φλεγμαίνουσαν ἔφεσιν ἑαυτῆς ἐναντιουμένη τῷ συζύγῳ καὶ βασιλεῖ ἐπὶ τοῦ ἑνός γε τῶν υἱέων ἐπέραινε Θεοδώρου τοῦ μαρκεσίου. (Ζ.) Τὸν μέντοι πρῶτον υἱὸν αὐτῆς Ἰωάννην πάνυ τοι πλεῖστα ἐσπούδασε πρότερον εἰς ὑπερόριον κῆδος ἐκπέμψαι καὶ αὐτὸν, καὶ πλεῖστα ἀνηλώκει χρήματα θέλουσα τοῦτον ἄρχοντα καταστῆσαι τῶν Αἰτωλῶν τε καὶ Ἀκαρνάνων, καὶ ὅση τῆς Ἠπείρου περίχωρος· ἀλλ’ οὐδαμῇ ἔσχεν εὔοδον θεῖναι τὸ βούλευμα. ἕτερα δ’ αὖθις βουλευομένης αὐτῆς περὶ τοῦ υἱοῦ φθάσας ὁ βασιλεὺς ἐμποδὼν ἐγένετο τῆς ὁρμῆς, πατὴρ εἶναι λέγων καὶ αὐτὸς καὶ οὐχ ἧττον τῆς μητρὸς κηδόμενος τοῦ υἱέως· προςτιθεμένου δὲ καὶ τοῦ μείζονα δύνασθαι τῆς μητρὸς τὸν πατέρα, τὸ κωλύον οὐδὲν τὴν τοῦ πατρὸς τελεσθῆναι βούλησιν ἐπὶ τῷ παιδὶ μᾶλλον ἢ τῆς μητρός. ἦν δὲ τηνικαῦτα μεσάζων τοῖς πράγμασι σοφὸς ἀνὴρ καὶ πολλὴν τὴν ἐμπειρίαν καὶ σύνεσιν πλουτῶν ἐς τὰ κοινὰ καὶ διὰ τοῦτο μάλα τοι πλείστης ἀπολαύων τῆς τοῦ κρατοῦντος εὐμενείας τε καὶ ῥοπῆς καὶ πολλοῖς τισι βρίθων τοῖς χρήμασι διὰ ταῦτα, Νικηφόρος ὁ ἐπὶ τοῦ Κανικλείου.(A. c. 1282 ad 1528] ΒΥΖΑΝΤΙΝΑ HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN } 406
Γ. Καὶ ἶν' ἐπανέλθωμεν, ὅθεν εἰς τοῦτο. ἐξέβημεν· ἐν ἐκείνοις τοῖς χρόνοις καὶ ὁ τῆς ἐπαρχίας
ταύτης ἀρχηγὸς τὸν τοῦ μαρκεσίου εἰλήψει κλήρον,
μικρόν τινα καὶ τῇ ἐπαρχίᾳ ἐκείνῃ ἀνάλογον. Κεζται δ' ἡ χώρα αὕτη μεταξύ του τῶν ᾿Αλπεων και
τῆς κάτω Ἰβηρίας ἣν ὁ μαρκέσιος ἐκληρώ
τατο, χρέος αΐδιον ἔχων, εἴ τις ἐκ τοῦ ἔθνους ἀνίσταιτη βασιλεύς, τὴν τοῦ σημαιοφόρου τάξιν ἀποπληροῦν πρὸς ἐκεῖνον αὐτός· ἀλλ᾽ ἐκεῖσε ἐπάνειμι.
Θεόδωρον μὲν γὰρ τὸν ἑαυτῆς δεύτερον υἱὸν ἡ βασελὶς Εἰρήνη οὕτως ἐκεῖσε παρέπεμψεν, ἵνα μὴ παρὰ
Ρωμαίος ὢν δοῦλος αὐτός τε καὶ ἡ τοῦ σπέρματος
αὐτοῦ διαδοχή γένηται τοῦ προγονοῦ βασιλέως.
Ελλετο γὰρ κοινωνὴν τῆς Λατίνων τοῦτον μᾶλλον και
ταστῆσαι θρησκείας, καὶ ἀτιμότερον εἶναι πόρρω
διάγοντα, ἡ παρὰ Ρωμαίοις ἔνδοξον ὄντα δουλεύειν
τῷ μισομένῳ αὐτῇ προγονῷ καὶ ἅμα παῖδας παισὶ
καὶ ἀπογόνους ἐπιγένοις. Συνεξέπεμψε δ' ἐκείνῳ
και σωρούς χρημάτων Ῥωμαϊκῶν. Καὶ οὕτω δὴ
την φλεγμαίνουσαν ἔφεσιν ἑαυτῆς ἐναντιουμένη τῷ
συζύγῳ καὶ βασιλεῖ ἐπὶ τοῦ ἑνός γε τῶν υἱέων ἐπέσ
μεινε Θεοδώρου τοῦ μαρκεσίου.
Ζ΄. Τὸν μέντοι πρῶτον υἱὸν αὐτῆς Ἰωάννην πάνυ
τα πλεῖστα ἐσπούδασε πρότερον εἰς ὑπερόριον κήὃν ἐκπέμψαι καὶ αὐτὸν, καὶ πλεῖστα ἀνηλώκει
χρήματα θέλουσα τοῦτον ἄρχοντα καταστῆσαι τῶν
Αιτωλῶν τε καὶ ᾿Ακαρνάνων, καὶ ὅση τῆς Ἠπείρου
περίχωρος· ἀλλ' οὐδαμῆ ἔσχεν εὐοδον θεἶναι τὸ βού
ίευμα. Έτερα δ' αὖθις βουλευομένης αὐτῆς περὶ
τοῦ υἱοῦ φθάσας ὁ βασιλεὺς ἐμποδὼν ἐγένετο
τῆς ὁρμῆς, πατὴρ εἶναι λέγων καὶ αὐτὸς καὶ οὐχ
ἧττον της μητρὸς κηδόμενος τοῦ υἱέως· προστ
θεμένου δὲ καὶ τοῦ μείζονα δύνασθαι τῆς μητρός
τὴν πατέρα, τὸ κωλύον οὐδὲν τὴν τοῦ πατρὸς τελεσθῆναι βούλησιν ἐπὶ τῷ παιδὶ μᾶλλον ἢ τῆς μητρός. Ην δὲ τηνικαῦτα μεσάζων τοῖς πράγμασι
σοφὸς ἀνὴρ καὶ πολλὴν τὴν ἐμπειρίαν καὶ σύνεσιν
πλουτῶν ἐς τὰ κοινά, καὶ διὰ τοῦτο μάλα του πλείστης ἀπολαύων τῆς τοῦ κρατούντος εὐμενείας τε καὶ
ροπῆς, καὶ πολλοῖς τισι βρίθων τοῖς χρήμασι διὰ
ταύτα, Νικηφόρος ὁ ἐπὶ τοῦ Κανικλείου. Οὗτος
vi. Ut autem ad propositum revertamur, iisdem
illis temporibus etiam provinciae ejus quam diximus
princeps marchionis dignitatem obtinuit. 240
exigua'm sane, et illi ipsi provinciæ parem. Sita
antem est ea regio intra Alpes et inferiorem Iberiam. Ea, inquam, marchioni obtigit, perpetuo manere attribúto, ut si quis cx ea gente imperator
exsisteret, iste apud eum vexillarii officio fungeretur. Sed illuc redeo. Theodorum filium suum
alterum Irene imperatrix sic illuc misit, ne pse
et ejus posteri, si maneret apud Romanos, privigno imperatori servirent. Maluit enim eum ad Latinorum religionem communionemque transire, et
peregre minore dignitate esse, quam inter Romanos
illustrem inviso privigno servire, atque ejus liberos
illius liberis, et nepotes nepotibus. Una vero etiam
acervos Romanæ pecuniæ misit. Atque ita inflammatam suam cupid.tatem, marito imperatori adversata, in uno saltem filio Theodoro marchione explevil.
VII. Enimvero primogenitum Joannem et ipsum
prius impensissime studuerat ad externum conju
gium ablegare, et maximos sumptus fecerat, ut
eum Etolorum et Acarnanum et Epiri totius eircumjacentis principem constitueret. Sed nullo mod
deliberata exsequi potuerat. Cum autem eidem
Alio aliter consulere vellet, imperator conatus antevertit ac inhibuit, se quoque parente n esse dicti
tans, nec minus quam matri Glium sibi cure esse:
eo autem accedire, quod paterna auctoritas major
foret quam materna; ac proinde nihil obstate,
quominus 241 patris voluntas potius quam matris
de filio rata haberetur. Primarius eo tempore imperii administer erat vir sapiens, multa cxperientia
et acri judicio ad publica negotia tractanda instruetus; quam ob causam magna apud principeni gra -
tia et auctoritate pollebat, et ob id quoque epum
vi maxima abundabat. Erat is Nicephorus, Caniclei præfectus. Hic blandis sermonibus atque obse
Variorum notæ.
Imo Galli:e. Ducang Κεῖται δ' ἡ χώρα γὰρ ὁ ἐγγύας δοῦναι θαρρῶν περὶ τοῦ ῥηθέντο, εξ
εστη μεταξύ του Αλπ. καὶ τῆς κάτω» Ιβηρίας. Gre- Ο καν τηρήσῃ τὴν πίστιν ἀμώμητον ἐν το αὐτῇ νεό
gs. itaque inferior iberia est regio illa, que au
Hispania ad Montisferrati limites usque extenditur
ut et supra adnotatumi. Corvis.
An intelligit initum ab ea consilium de illo
in Lombardiam mittendo? cui consilio vehementer
refragatos est patriarcha Athanasius, cujus de ca
ipsa re exstat in Cod. Regio Telleriano fol. 90, v.,
Γράμμα πρὸς τὴν αὐτοκράτορα, περὶ τοῦ περίπο
Ο του δεσπότου υἱοῦ αὐτοῦ Ἰωάννου. Ubi nolandum Francos dici eos populos, ad quos ille iturus
foret. Φήμη περιτυπεί τοῖς ὠσὶ τῶν πολλῶν τοῦ
περιποθήτου χάριν υἱοῦ τῆς ἐκ Θεοῦ βασιλείας σου,
δεσπότου κυροῦ Ἰωάννου, ὡς ἀναγκάζεσθαι τοῦτον
παρὰ τῆς περιποθήτου αὐτοῦ μητρὸς καὶ δεσποίνη
συναινέσει τῆς ἐκ Θεοῦ βασιλείας σου, τῆς γενικήθεν
πίτῳ ἀνηκού της διεκδραμεῖν, καὶ ζητῆσαι κατάρξει
των Φράγγων ἀρχῆς. Item notatu digna hee, Τίς
τητι, καὶ ἀλλοδαπή γῇ βαρβάροις κατοικουμένη,
καὶ ἔθνει κατάκρως υπερηφάνῳ καὶ ἀπονενοημένο
τα μέγιστα; Botsis.
Vide Glossarium Ducangii. Βοινιά.
Cognom. Clumnus, cujus meminit Pachymeres lib. xit, cap. 17, et Cantacuzenus lib. 1. cap.
14. Vide Famil. Byzant. pag. 256, et indlicem aucto
run Ms. ad Glossar. med. et inhme Græcit., ubi
de ejus scriptis. DucasG. - Ὁ ἐπὶ τοῦ Κανικλείου.
De voce Κανίκλειον, et de dignale τοῦ ἐπὶ Κανκλείου, ville notas Ducangii art Alexiadem pag. 208
et 578; item Gloss med. Gracit. in v. Κανίκλεις».
Ceterum bie, de quo sermo est, Canichei prefectus,
Nicephorus Chumnus fuit, cujus opera exstant in
Bibliotheca Regia, Cod. 2964. Ubi et Nathanael vocatur (a); quod ei demum monacho nomen indita
fuisse arbitror. Boivis.
Et sub Nathanaelis nomine anno 1811. Creuzer chi lit libelium De corporum resurrections, post flu 200
P. pulchritudine. Vide apud nos ad annum 1320.
PG 148:407οὗτος θωπευτικοῖς τισι λόγοις καὶ πράγμασιν ὑπελθὼν τὴν τοῦ βασιλέως πραότητα αἰτεῖ καὶ λαμβάνει γαμβρὸν ἐπὶ τῇ θυγατρὶ τὸν ῥηθέντα τοῦ βασιλέως υἱὸν Ἰωάννην, δεινοπαθούσης μὲν καὶ οὐδαμῆ ἐθελούσης τῆς μητρὸς καὶ δεσποίνης· ἔλαβε δ’ οὖν. ἀλλ’ οὐκ ἐπὶ πολὺ τοῦ κήδους ἀπώνατο οὔθ’ ὁ λαβὼν, οὔθ’ ὁ ληφθείς. πρὶν γὰρ ὅλα ἐξήκειν τέσσαρα ἔτη, ἄπαις τὸν βίον ὁ Ἰωάννης ἀπήλλαξεν ἐν Θεσσαλονίκῃ ἐπὶ μητρὶ καὶ πενθερῷ καὶ συζύγῳ. (Η.) Ἐπεὶ δὲ καὶ τὰς ἐπὶ τούτῳ τῆς μητρὸς ἐλπίδας ὁ χρόνος οἷά τις Χάρυβδις ἀφελόμενος κατεβάπτισεν, αἱ Κραλαίνης τῆς θυγατρὸς καὶ Δημητρίου τοῦ παιδὸς κατελείφθησαν μόναι. τοσαῦτα τοίνυν ἐξεκένωσε Ῥωμαϊκὰ χρήματα πρὸς τὸν Κράλην ἡ πενθερά τε καὶ δέσποινα, τὰ μὲν ἐκεῖσε πέμπουσα, τὰ δ’ αὐτὸν ἐν Θεσσαλονίκῃ μεταπεμπομένη καὶ ἐπιφορτίζουσα, ὅσα καὶ τριήρεις ἑκατὸν ἐξήρτυσαν ἂν καὶ διηνεκὲς τοῖς Ῥωμαίοις ἐγίγνοντ’ ἂν ὄφελος. καὶ τί δεῖ καταλέγειν τὰς καινὰς ἐπινοίας αὐτῆς, ὁπόσας μήπω πρὶν γεγονυίας ἡ πόῤῥω τοῦ καιροῦ φιλοτιμουμένη γνώμη τῆς σεμνοτάτης ταύτης δεσποίνης ἐνεωτέρισε;[4. Ν. 6791 AD 6836]
quiis lenitale imperatoris callic conc liata petit et θωπευτικοῖς τισ: - λόγοις καὶ πράγμασιν ὑπελθὼν
accipit generum eum quem diximus imperatoris
Glum Joannem, indignante quidem et refragante
imperatrice, ejus matre; sed tamen accipit. Verum
alinitatis illius non diuturnum fructum tulit nec is
qui generum acceperat, nec is qui datus fuerat.
Nam priusquam integri anni quatuor elaberentur,
Jannes matre, socero, uxore superstitibus, Thessalonice sine liberis decessit.
τὴν τοῦ βασιλέως πραότητα αἰτεῖ καὶ λαμβάνει
γαμβρόν ἐπὶ τῇ θυγατρὶ τὸν βηθέντα τοῦ βασιλέως υἱὸν Ἰωάννην, δεινοπαθούσης μὲν καὶ εὐδαμή
ἐθελούσης τῆς μητρὸς καὶ δεσποίνης· ἔλαβε δ' οὖν,
Αλλ' οὐκ ἐπὶ πολὺ τοῦ κήδους ἀπώνατο οὔθ᾽ ὁ λε
βών, εὔθ' ὁ ληφθείς. (Ρ. 148] Πρὶν γὰρ δια εξήκειν
τέσσαρα έτη ἅπαις τὸν βίον ὁ Ἰωάννης ἀπελ
λαξεν ἐν Θεσσαλονίκη επί μητρὶ καὶ πενθαρ
καὶ συζύγῳ.
ΙΙ. Ἐπεὶ δὲ καὶ τὰς ἐπὶ τούτῳ τῆς μητρό; ἐλπδας ὁ χρόνος οἷά τις Χάρυβδις άφελόμενος κατεβάπτισεν, αἱ Κραλαίνης τῆς θυγατρὸς καὶ Δημητρίου
τοῦ παιδὸς κατελείφθησαν μόναι. Τοταῦτα τοίνυν
ἐξεκένωσε 'Ρωμαϊκά χρήματα πρὸς τὸν Κράλην ή
πενθερά τε καὶ δέσποινα, τὰ μὲν ἐκεῖσε πέμπουσα,
τὰ δ' αὐτὸν ἐν Θεσσαλονίκη μεταπεμπομένη καὶ
ἐπιφορτίζουσα, ὅσα καὶ τριήρεις ἑκατὸν ἐξήρτυσαν
ἂν, καὶ διηνεκές τοῖς Ῥωμαίοις ἐγίγνοντ' ἂν ἔφελος.
Καὶ τί δεῖ καταλέγειν τὰς κοινὰς ἐπινοίας αὐτῆς,
ὁπόσας μήπω πρὶν γεγονυίας ή πόρρω τοῦ καιροῦ
φιλοτιμουμένη γνώμη της σεμνοτάτης ταύτης δε
σποίνης ενεωτέρισε; θέλουσα γὰρ τὴν θυγατέρα βα
σιλικοῖς παρασήμοις κοσμῆται, ἵνα μηδ' ἐκείνη
μηδενὸς ἐλαττοῖτο, ὁπόσα Ῥωμαίων θεσμοὶ τὰς
βασιλίδας ᾑρηνται πάλαι κοσμεῖν, μὴ δυναμένη δ'
ἄλλως τὸ καταθύμιον ἐκπερᾶναι, φέρουσα καλύ
πτραν ἐπέθηκε πρότερον τῇ κεφαλῇ τοῦ γαμο
βροῦ λίθοις καὶ μαργάροις πολυτελές: κεκοσμημέ
VII.Cum autem etiam hanc imperatricis spem in
co filio positam tempus sustulisset, ac velut Charybdis quædam absorpsisset, nihil quo se consolaretur
reliquum erat, præter filiam Cralæ:nam, et Demetrium:
filium. Tantam igitur Romanæ pecuniæ copiam Crali
genero partim misit, partim Thessalonicam arcessito dedit, quanta vel centum triremes in perpetuum Romanorum præsidium instrui potuissent.
Et quorsum attinet nova con-menta, et prius inaudita, quae intempestiva mulieris ambitio excogitavit,
commemorare? Nam cum suam filiam 242 imperatoriis insignibus ornare vellet, ut ne quid ei deesset carum rerum, quibus imperatrices decorari
Romanorum institutis jain pridem placuit, nec aliter voti compos fieri posset: primum calyptram
capiti Cralis imposuit, pretiosis lapidibus et margaritis tot et talibus distinctam, ut cam ferme æquaret, quam ejus vir Andronicus imperator gestabat. Atque inde auspicata priore deinceps pretiosiorem quotannis illi misit. Immensa vero pre- νην, ἐπόσοις καὶ οἴοις μικροῦ καὶ ἡ τοῦ ἀνδρὸς αὐτ
tia splendoremque vestium, quas et genero et filiæ τῆς ᾿Ανδρονίκου τοῦ βασιλέως εκεκόσμητο. Επειτ'
sale Cralanæ sæpissime donabat, quis enunerct? ἐκεῖθεν ἀρξαμένη κατ' έτος ἑτέραν προσετίθει κρείττω
Quis singula domus imperatoriæ ornamenta per- τῆς προτέρας ἀεί. Τάς τε πολυτελείας τῶν ἐνδυμάτ
censeat, quæ Romanis erepta in Cralem Servium, των καὶ τὰς λαμπρότητα;, ὧν έχαρίζετο συχνοτέ
imperatoris conjugis sui lenitati illudens, et suam ρων αὐτῷ τε καὶ τῇ θυγατρὶ αὐτῆς τῇ Κραδαίνη,
ipsius cupidine: explens, conferebat? Cupido au- τις ἂν ἀριθμοίη; Τίς δ' ἂν ἐξετάζοι τῶν βασιλικῶν
tem ejus hæc erat, fisci imperatorii thesauros in κειμηλίων τὸν ἀριθμὸν, οπόσα αὐτὴ τοὺς Ρωμαίους
1 berorum suorum, præsertim Cralænæ filiæ, sinum ἀποστερούσα τῷ Κράλῃ Σερβίας ἐδίδου, κατατρυ
exhaurire. Quippe ex hac suscepturum liberos Cra- φῶσα μὲν τῆς τοῦ βασιλέως καὶ συζύγου πραότης
lem, eosque visuram se sperabat. Atque idcirco τος, τὴν δ᾽ ἑαυτῆς ἀδεῶς ἀποπιμπλῶσα ἔφεσιν;
praefestinans præcurrensque legitimum tempus the- Εφεσις γὰρ ἦν αὐτῇ τῶν βασιλικών ταμείων τους
sauros illis reponebat, quibus adjuti et opportuna θησαυροὺς ἐς τοὺς κόλπους τῶν ἑαυτῆς ἐκκενώσει
tandem occasione invitati Romanarum virium ¡m- τέκνων καὶ μάλιστα τῆς Κραλαίνης καὶ θυγατρός.
becillitatem opprimerent, et imperium, quod vo Ηλπιζε γὰρ καὶ παῖδας ὄψεσθαι γεννηθέντας τῷ
lentibus Romnanis non sortiti essent, iisdem invitis Κράλη παρὰ τῆς θυγατρός. Καὶ διὰ τοῦτο προαρeriperent.
πάζουσα τὸν καιρόν αφισε τον Ρωμαϊκὸν ἐθησα
ριζα πλοῦτον, ἵνα καιροῦ καλοῦντος ἐψὲ τοῦ χρόνου τῆς τῶν Ῥωμαίων ἀσθενείας ἐκεῖθεν αὐτοὶ καταδράμωσι καὶ ἦν ἑκόντων Ρωμαίων οὐκ ἐκληρώσαντο βασιλείαν, ταύτην ἀκόντων ἀφέλωνται.
IX. Verum non animadvertit, se humana sen- Θ'. ᾿Αλλὰ γὰρ ἔλαβεν ἀνθρωπίνας μὲν ἐπικείας
per consilia aninio agitasse, nunquam vero animum καθ᾿ ἑαυτὴν ἀεὶ στρέψασα, Θεὸν δ' ἐπὶ λογισμούς
Variorum notæ.
Eulogia. Vide hujusce bist. lib. xxis. Boisis.
Libro xxix infra dicturus est, eam vix biennio integro cum marito vixisse, μόλις που δύο
μόνους ἐνιαυτοῦς ἐκείνῳ τοῦ βίου συναπολελαν
κυίαν. Iuter opuscula Nicephori Chumni. quæ ex
stant in Cod. Reg. 2964, unum fol. 271. inscri -
hitur, Πρὸς τὴν ἑαυτοῦ θυγατέρα βασίλισσαν, ἐπὶ
τῷ πάθει την χηρείας αὐτῆς, ἐξκαιδέκατον ἀγούσης
χρόνον, clc. Ergo virum amisit sexdecim annos
nata. At Gregoras libro Historia xxix eam nupsisse
ait sub annum ætatis fere decimum sextumi, jetà
χρόνου του ἐξκαιδέκατον. Κοιν.
Erstal Nicephori Chumui lamentatio προς
τὴν αὐτοκράτορα, ἐπὶ τῇ τελευτῇ τοῦ δεττούτου, τοῦ
καὶ υἱοῦ αὐτοῦ. col. Reg. 2906, fol. 278. Βοινικ.
Cujusmodi erat imperatoria alia calspira.
quam pyramidem vocabant, de qua egimus in Gloss.
med. Græcit. in Πυραμίς. DucaNG.
θέλουσα γὰρ τὴν θυγατέρα βασιλικοῖς παρασήμοις κοσμῆσαι, ἵνα μηδ’ ἐκείνη μηδενὸς ἐλαττοῖτο, ὁπόσα Ῥωμαίων θεσμοὶ τὰς βασιλίδας ᾕρηνται πάλαι κοσμεῖν, μὴ δυναμένη δ’ ἄλλως τὸ καταθύμιον ἐκπερᾶναι, φέρουσα καλύπτραν ἐπέθηκε πρότερον τῇ κεφαλῇ τοῦ γαμβροῦ λίθοις καὶ μαργάροις πολυτελέσι κεκοσμημένην, ὁπόσοις καὶ οἵοις μικροῦ καὶ ἡ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς Ἀνδρονίκου τοῦ βασιλέως ἐκεκόσμητο. ἔπειτ’ ἐκεῖθεν ἀρξαμένη κατ’ ἔτος ἑτέραν προσετίθει κρείττω τῆς προτέρας ἀεί. τάς τε πολυτελείας τῶν ἐνδυμάτων καὶ τὰς λαμπρότητας, ὧν ἐχαρίζετο συχνοτέρων αὐτῷ τε καὶ τῇ θυγατρὶ αὐτῆς τῇ Κραλαίνῃ, τίς ἂν ἀριθμοίη; τίς δ’ ἂν ἐξετάζοι τῶν βασιλικῶν κειμηλίων τὸν ἀριθμὸν, ὁπόσα αὐτὴ τοὺς Ῥωμαίους ἀποστεροῦσα τῷ Κράλῃ Σερβίας ἐδίδου, κατατρυφῶσα μὲν τῆς τοῦ βασιλέως καὶ συζύγου πραότητος, τὴν δ’ ἑαυτῆς ἀδεῶς ἀποπιμπλῶσα ἔφεσιν; ἔφεσις γὰρ ἦν αὐτῇ τῶν βασιλικῶν ταμιείων τοὺς θησαυροὺς ἐς τοὺς κόλπους τῶν ἑαυτῆς ἐκκενῶσαι τέκνων καὶ μάλιστα τῆς Κραλαίνης καὶ θυγατρός. ἤλπιζε γὰρ καὶ παῖδας ὄψεσθαι γεννηθέντας τῷ Κράλῃ παρὰ τῆς θυγατρός.[4. Ν. 6791 AD 6836]
quiis lenitale imperatoris callic conc liata petit et θωπευτικοῖς τισ: - λόγοις καὶ πράγμασιν ὑπελθὼν
accipit generum eum quem diximus imperatoris
Glum Joannem, indignante quidem et refragante
imperatrice, ejus matre; sed tamen accipit. Verum
alinitatis illius non diuturnum fructum tulit nec is
qui generum acceperat, nec is qui datus fuerat.
Nam priusquam integri anni quatuor elaberentur,
Jannes matre, socero, uxore superstitibus, Thessalonice sine liberis decessit.
τὴν τοῦ βασιλέως πραότητα αἰτεῖ καὶ λαμβάνει
γαμβρόν ἐπὶ τῇ θυγατρὶ τὸν βηθέντα τοῦ βασιλέως υἱὸν Ἰωάννην, δεινοπαθούσης μὲν καὶ εὐδαμή
ἐθελούσης τῆς μητρὸς καὶ δεσποίνης· ἔλαβε δ' οὖν,
Αλλ' οὐκ ἐπὶ πολὺ τοῦ κήδους ἀπώνατο οὔθ᾽ ὁ λε
βών, εὔθ' ὁ ληφθείς. (Ρ. 148] Πρὶν γὰρ δια εξήκειν
τέσσαρα έτη ἅπαις τὸν βίον ὁ Ἰωάννης ἀπελ
λαξεν ἐν Θεσσαλονίκη επί μητρὶ καὶ πενθαρ
καὶ συζύγῳ.
ΙΙ. Ἐπεὶ δὲ καὶ τὰς ἐπὶ τούτῳ τῆς μητρό; ἐλπδας ὁ χρόνος οἷά τις Χάρυβδις άφελόμενος κατεβάπτισεν, αἱ Κραλαίνης τῆς θυγατρὸς καὶ Δημητρίου
τοῦ παιδὸς κατελείφθησαν μόναι. Τοταῦτα τοίνυν
ἐξεκένωσε 'Ρωμαϊκά χρήματα πρὸς τὸν Κράλην ή
πενθερά τε καὶ δέσποινα, τὰ μὲν ἐκεῖσε πέμπουσα,
τὰ δ' αὐτὸν ἐν Θεσσαλονίκη μεταπεμπομένη καὶ
ἐπιφορτίζουσα, ὅσα καὶ τριήρεις ἑκατὸν ἐξήρτυσαν
ἂν, καὶ διηνεκές τοῖς Ῥωμαίοις ἐγίγνοντ' ἂν ἔφελος.
Καὶ τί δεῖ καταλέγειν τὰς κοινὰς ἐπινοίας αὐτῆς,
ὁπόσας μήπω πρὶν γεγονυίας ή πόρρω τοῦ καιροῦ
φιλοτιμουμένη γνώμη της σεμνοτάτης ταύτης δε
σποίνης ενεωτέρισε; θέλουσα γὰρ τὴν θυγατέρα βα
σιλικοῖς παρασήμοις κοσμῆται, ἵνα μηδ' ἐκείνη
μηδενὸς ἐλαττοῖτο, ὁπόσα Ῥωμαίων θεσμοὶ τὰς
βασιλίδας ᾑρηνται πάλαι κοσμεῖν, μὴ δυναμένη δ'
ἄλλως τὸ καταθύμιον ἐκπερᾶναι, φέρουσα καλύ
πτραν ἐπέθηκε πρότερον τῇ κεφαλῇ τοῦ γαμο
βροῦ λίθοις καὶ μαργάροις πολυτελές: κεκοσμημέ
VII.Cum autem etiam hanc imperatricis spem in
co filio positam tempus sustulisset, ac velut Charybdis quædam absorpsisset, nihil quo se consolaretur
reliquum erat, præter filiam Cralæ:nam, et Demetrium:
filium. Tantam igitur Romanæ pecuniæ copiam Crali
genero partim misit, partim Thessalonicam arcessito dedit, quanta vel centum triremes in perpetuum Romanorum præsidium instrui potuissent.
Et quorsum attinet nova con-menta, et prius inaudita, quae intempestiva mulieris ambitio excogitavit,
commemorare? Nam cum suam filiam 242 imperatoriis insignibus ornare vellet, ut ne quid ei deesset carum rerum, quibus imperatrices decorari
Romanorum institutis jain pridem placuit, nec aliter voti compos fieri posset: primum calyptram
capiti Cralis imposuit, pretiosis lapidibus et margaritis tot et talibus distinctam, ut cam ferme æquaret, quam ejus vir Andronicus imperator gestabat. Atque inde auspicata priore deinceps pretiosiorem quotannis illi misit. Immensa vero pre- νην, ἐπόσοις καὶ οἴοις μικροῦ καὶ ἡ τοῦ ἀνδρὸς αὐτ
tia splendoremque vestium, quas et genero et filiæ τῆς ᾿Ανδρονίκου τοῦ βασιλέως εκεκόσμητο. Επειτ'
sale Cralanæ sæpissime donabat, quis enunerct? ἐκεῖθεν ἀρξαμένη κατ' έτος ἑτέραν προσετίθει κρείττω
Quis singula domus imperatoriæ ornamenta per- τῆς προτέρας ἀεί. Τάς τε πολυτελείας τῶν ἐνδυμάτ
censeat, quæ Romanis erepta in Cralem Servium, των καὶ τὰς λαμπρότητα;, ὧν έχαρίζετο συχνοτέ
imperatoris conjugis sui lenitati illudens, et suam ρων αὐτῷ τε καὶ τῇ θυγατρὶ αὐτῆς τῇ Κραδαίνη,
ipsius cupidine: explens, conferebat? Cupido au- τις ἂν ἀριθμοίη; Τίς δ' ἂν ἐξετάζοι τῶν βασιλικῶν
tem ejus hæc erat, fisci imperatorii thesauros in κειμηλίων τὸν ἀριθμὸν, οπόσα αὐτὴ τοὺς Ρωμαίους
1 berorum suorum, præsertim Cralænæ filiæ, sinum ἀποστερούσα τῷ Κράλῃ Σερβίας ἐδίδου, κατατρυ
exhaurire. Quippe ex hac suscepturum liberos Cra- φῶσα μὲν τῆς τοῦ βασιλέως καὶ συζύγου πραότης
lem, eosque visuram se sperabat. Atque idcirco τος, τὴν δ᾽ ἑαυτῆς ἀδεῶς ἀποπιμπλῶσα ἔφεσιν;
praefestinans præcurrensque legitimum tempus the- Εφεσις γὰρ ἦν αὐτῇ τῶν βασιλικών ταμείων τους
sauros illis reponebat, quibus adjuti et opportuna θησαυροὺς ἐς τοὺς κόλπους τῶν ἑαυτῆς ἐκκενώσει
tandem occasione invitati Romanarum virium ¡m- τέκνων καὶ μάλιστα τῆς Κραλαίνης καὶ θυγατρός.
becillitatem opprimerent, et imperium, quod vo Ηλπιζε γὰρ καὶ παῖδας ὄψεσθαι γεννηθέντας τῷ
lentibus Romnanis non sortiti essent, iisdem invitis Κράλη παρὰ τῆς θυγατρός. Καὶ διὰ τοῦτο προαρeriperent.
πάζουσα τὸν καιρόν αφισε τον Ρωμαϊκὸν ἐθησα
ριζα πλοῦτον, ἵνα καιροῦ καλοῦντος ἐψὲ τοῦ χρόνου τῆς τῶν Ῥωμαίων ἀσθενείας ἐκεῖθεν αὐτοὶ καταδράμωσι καὶ ἦν ἑκόντων Ρωμαίων οὐκ ἐκληρώσαντο βασιλείαν, ταύτην ἀκόντων ἀφέλωνται.
IX. Verum non animadvertit, se humana sen- Θ'. ᾿Αλλὰ γὰρ ἔλαβεν ἀνθρωπίνας μὲν ἐπικείας
per consilia aninio agitasse, nunquam vero animum καθ᾿ ἑαυτὴν ἀεὶ στρέψασα, Θεὸν δ' ἐπὶ λογισμούς
Variorum notæ.
Eulogia. Vide hujusce bist. lib. xxis. Boisis.
Libro xxix infra dicturus est, eam vix biennio integro cum marito vixisse, μόλις που δύο
μόνους ἐνιαυτοῦς ἐκείνῳ τοῦ βίου συναπολελαν
κυίαν. Iuter opuscula Nicephori Chumni. quæ ex
stant in Cod. Reg. 2964, unum fol. 271. inscri -
hitur, Πρὸς τὴν ἑαυτοῦ θυγατέρα βασίλισσαν, ἐπὶ
τῷ πάθει την χηρείας αὐτῆς, ἐξκαιδέκατον ἀγούσης
χρόνον, clc. Ergo virum amisit sexdecim annos
nata. At Gregoras libro Historia xxix eam nupsisse
ait sub annum ætatis fere decimum sextumi, jetà
χρόνου του ἐξκαιδέκατον. Κοιν.
Erstal Nicephori Chumui lamentatio προς
τὴν αὐτοκράτορα, ἐπὶ τῇ τελευτῇ τοῦ δεττούτου, τοῦ
καὶ υἱοῦ αὐτοῦ. col. Reg. 2906, fol. 278. Βοινικ.
Cujusmodi erat imperatoria alia calspira.
quam pyramidem vocabant, de qua egimus in Gloss.
med. Græcit. in Πυραμίς. DucaNG.
καὶ διὰ τοῦτο προαρπάζουσα τὸν καιρόν σφισι τὸν Ῥωμαϊκὸν ἐθησαύριζε πλοῦτον, ἵνα καιροῦ καλοῦντος ὀψὲ τοῦ χρόνου τῆς τῶν Ῥωμαίων ἀσθενείας ἐκεῖθεν αὐτοὶ καταδράμωσι καὶ ἣν ἑκόντων Ῥωμαίων οὐκ ἐκληρώσαντο βασιλείαν, ταύτην ἀκόντων ἀφέλωνται. (Θ.) Ἀλλὰ γὰρ ἔλαθεν ἀνθρωπίνας μὲν ἐπινοίας καθ’ ἑαυτὴν ἀεὶ στρέψασα, θεὸν δ’ ἐπὶ λογισμοὺς οὐκ ἀναβιβασαμένη τὸ σύνολον, ὅτι τῆς ἐκείνου τὰ πάντα χειρὸς ἐξήρτηται· καὶ πολέμιον τοῦτον πᾶς τις εὑρίσκει, ὅστις ἄνθρωπος ὢν πέρα τῶν ἀνθρωπίνων μέτρων φρονεῖ καὶ οὐκ εἰς θεὸν ἀναφέρει τῶν ἐνεργουμένων τε καὶ βουλευομένων τὴν διεξαγωγὴν καὶ τελείωσιν. ἰδοὺ γὰρ καὶ ἡ βασιλὶς αὕτη Εἰρήνη μεγάλαις ἑαυτὴν ἀναρτήσασα ταῖς περὶ τοὺς παῖδας ἐλπίσιν αὐτὴ μὲν ἀνθρωπίνως ἐχρῆτο τοῖς πράγμασιν ἄνευ θεοῦ καὶ τὰ τῶν Ῥωμαίων, ὡς εἰρήκειμεν, ἀμφοτέραις ἐξήντλει χρήματα πρὸς τοὺς τῶν Ῥωμαίων ἐχθρούς· τὰ δὲ πράγματα οὐ προὐχώρει κατὰ τὰς ἐλπίδας αὐτῆς, ἀλλὰ ματαίαν τὴν ἐκείνης διάνοιαν ἤλεγχον, σφάλλοντος ὡς ἔοικεν ἄνωθεν τοῦ τῆς δίκης κρίματος.[4. Ν. 6791 AD 6836]
quiis lenitale imperatoris callic conc liata petit et θωπευτικοῖς τισ: - λόγοις καὶ πράγμασιν ὑπελθὼν
accipit generum eum quem diximus imperatoris
Glum Joannem, indignante quidem et refragante
imperatrice, ejus matre; sed tamen accipit. Verum
alinitatis illius non diuturnum fructum tulit nec is
qui generum acceperat, nec is qui datus fuerat.
Nam priusquam integri anni quatuor elaberentur,
Jannes matre, socero, uxore superstitibus, Thessalonice sine liberis decessit.
τὴν τοῦ βασιλέως πραότητα αἰτεῖ καὶ λαμβάνει
γαμβρόν ἐπὶ τῇ θυγατρὶ τὸν βηθέντα τοῦ βασιλέως υἱὸν Ἰωάννην, δεινοπαθούσης μὲν καὶ εὐδαμή
ἐθελούσης τῆς μητρὸς καὶ δεσποίνης· ἔλαβε δ' οὖν,
Αλλ' οὐκ ἐπὶ πολὺ τοῦ κήδους ἀπώνατο οὔθ᾽ ὁ λε
βών, εὔθ' ὁ ληφθείς. (Ρ. 148] Πρὶν γὰρ δια εξήκειν
τέσσαρα έτη ἅπαις τὸν βίον ὁ Ἰωάννης ἀπελ
λαξεν ἐν Θεσσαλονίκη επί μητρὶ καὶ πενθαρ
καὶ συζύγῳ.
ΙΙ. Ἐπεὶ δὲ καὶ τὰς ἐπὶ τούτῳ τῆς μητρό; ἐλπδας ὁ χρόνος οἷά τις Χάρυβδις άφελόμενος κατεβάπτισεν, αἱ Κραλαίνης τῆς θυγατρὸς καὶ Δημητρίου
τοῦ παιδὸς κατελείφθησαν μόναι. Τοταῦτα τοίνυν
ἐξεκένωσε 'Ρωμαϊκά χρήματα πρὸς τὸν Κράλην ή
πενθερά τε καὶ δέσποινα, τὰ μὲν ἐκεῖσε πέμπουσα,
τὰ δ' αὐτὸν ἐν Θεσσαλονίκη μεταπεμπομένη καὶ
ἐπιφορτίζουσα, ὅσα καὶ τριήρεις ἑκατὸν ἐξήρτυσαν
ἂν, καὶ διηνεκές τοῖς Ῥωμαίοις ἐγίγνοντ' ἂν ἔφελος.
Καὶ τί δεῖ καταλέγειν τὰς κοινὰς ἐπινοίας αὐτῆς,
ὁπόσας μήπω πρὶν γεγονυίας ή πόρρω τοῦ καιροῦ
φιλοτιμουμένη γνώμη της σεμνοτάτης ταύτης δε
σποίνης ενεωτέρισε; θέλουσα γὰρ τὴν θυγατέρα βα
σιλικοῖς παρασήμοις κοσμῆται, ἵνα μηδ' ἐκείνη
μηδενὸς ἐλαττοῖτο, ὁπόσα Ῥωμαίων θεσμοὶ τὰς
βασιλίδας ᾑρηνται πάλαι κοσμεῖν, μὴ δυναμένη δ'
ἄλλως τὸ καταθύμιον ἐκπερᾶναι, φέρουσα καλύ
πτραν ἐπέθηκε πρότερον τῇ κεφαλῇ τοῦ γαμο
βροῦ λίθοις καὶ μαργάροις πολυτελές: κεκοσμημέ
VII.Cum autem etiam hanc imperatricis spem in
co filio positam tempus sustulisset, ac velut Charybdis quædam absorpsisset, nihil quo se consolaretur
reliquum erat, præter filiam Cralæ:nam, et Demetrium:
filium. Tantam igitur Romanæ pecuniæ copiam Crali
genero partim misit, partim Thessalonicam arcessito dedit, quanta vel centum triremes in perpetuum Romanorum præsidium instrui potuissent.
Et quorsum attinet nova con-menta, et prius inaudita, quae intempestiva mulieris ambitio excogitavit,
commemorare? Nam cum suam filiam 242 imperatoriis insignibus ornare vellet, ut ne quid ei deesset carum rerum, quibus imperatrices decorari
Romanorum institutis jain pridem placuit, nec aliter voti compos fieri posset: primum calyptram
capiti Cralis imposuit, pretiosis lapidibus et margaritis tot et talibus distinctam, ut cam ferme æquaret, quam ejus vir Andronicus imperator gestabat. Atque inde auspicata priore deinceps pretiosiorem quotannis illi misit. Immensa vero pre- νην, ἐπόσοις καὶ οἴοις μικροῦ καὶ ἡ τοῦ ἀνδρὸς αὐτ
tia splendoremque vestium, quas et genero et filiæ τῆς ᾿Ανδρονίκου τοῦ βασιλέως εκεκόσμητο. Επειτ'
sale Cralanæ sæpissime donabat, quis enunerct? ἐκεῖθεν ἀρξαμένη κατ' έτος ἑτέραν προσετίθει κρείττω
Quis singula domus imperatoriæ ornamenta per- τῆς προτέρας ἀεί. Τάς τε πολυτελείας τῶν ἐνδυμάτ
censeat, quæ Romanis erepta in Cralem Servium, των καὶ τὰς λαμπρότητα;, ὧν έχαρίζετο συχνοτέ
imperatoris conjugis sui lenitati illudens, et suam ρων αὐτῷ τε καὶ τῇ θυγατρὶ αὐτῆς τῇ Κραδαίνη,
ipsius cupidine: explens, conferebat? Cupido au- τις ἂν ἀριθμοίη; Τίς δ' ἂν ἐξετάζοι τῶν βασιλικῶν
tem ejus hæc erat, fisci imperatorii thesauros in κειμηλίων τὸν ἀριθμὸν, οπόσα αὐτὴ τοὺς Ρωμαίους
1 berorum suorum, præsertim Cralænæ filiæ, sinum ἀποστερούσα τῷ Κράλῃ Σερβίας ἐδίδου, κατατρυ
exhaurire. Quippe ex hac suscepturum liberos Cra- φῶσα μὲν τῆς τοῦ βασιλέως καὶ συζύγου πραότης
lem, eosque visuram se sperabat. Atque idcirco τος, τὴν δ᾽ ἑαυτῆς ἀδεῶς ἀποπιμπλῶσα ἔφεσιν;
praefestinans præcurrensque legitimum tempus the- Εφεσις γὰρ ἦν αὐτῇ τῶν βασιλικών ταμείων τους
sauros illis reponebat, quibus adjuti et opportuna θησαυροὺς ἐς τοὺς κόλπους τῶν ἑαυτῆς ἐκκενώσει
tandem occasione invitati Romanarum virium ¡m- τέκνων καὶ μάλιστα τῆς Κραλαίνης καὶ θυγατρός.
becillitatem opprimerent, et imperium, quod vo Ηλπιζε γὰρ καὶ παῖδας ὄψεσθαι γεννηθέντας τῷ
lentibus Romnanis non sortiti essent, iisdem invitis Κράλη παρὰ τῆς θυγατρός. Καὶ διὰ τοῦτο προαρeriperent.
πάζουσα τὸν καιρόν αφισε τον Ρωμαϊκὸν ἐθησα
ριζα πλοῦτον, ἵνα καιροῦ καλοῦντος ἐψὲ τοῦ χρόνου τῆς τῶν Ῥωμαίων ἀσθενείας ἐκεῖθεν αὐτοὶ καταδράμωσι καὶ ἦν ἑκόντων Ρωμαίων οὐκ ἐκληρώσαντο βασιλείαν, ταύτην ἀκόντων ἀφέλωνται.
IX. Verum non animadvertit, se humana sen- Θ'. ᾿Αλλὰ γὰρ ἔλαβεν ἀνθρωπίνας μὲν ἐπικείας
per consilia aninio agitasse, nunquam vero animum καθ᾿ ἑαυτὴν ἀεὶ στρέψασα, Θεὸν δ' ἐπὶ λογισμούς
Variorum notæ.
Eulogia. Vide hujusce bist. lib. xxis. Boisis.
Libro xxix infra dicturus est, eam vix biennio integro cum marito vixisse, μόλις που δύο
μόνους ἐνιαυτοῦς ἐκείνῳ τοῦ βίου συναπολελαν
κυίαν. Iuter opuscula Nicephori Chumni. quæ ex
stant in Cod. Reg. 2964, unum fol. 271. inscri -
hitur, Πρὸς τὴν ἑαυτοῦ θυγατέρα βασίλισσαν, ἐπὶ
τῷ πάθει την χηρείας αὐτῆς, ἐξκαιδέκατον ἀγούσης
χρόνον, clc. Ergo virum amisit sexdecim annos
nata. At Gregoras libro Historia xxix eam nupsisse
ait sub annum ætatis fere decimum sextumi, jetà
χρόνου του ἐξκαιδέκατον. Κοιν.
Erstal Nicephori Chumui lamentatio προς
τὴν αὐτοκράτορα, ἐπὶ τῇ τελευτῇ τοῦ δεττούτου, τοῦ
καὶ υἱοῦ αὐτοῦ. col. Reg. 2906, fol. 278. Βοινικ.
Cujusmodi erat imperatoria alia calspira.
quam pyramidem vocabant, de qua egimus in Gloss.
med. Græcit. in Πυραμίς. DucaNG.
PG 148:409τῇ μὲν γὰρ θυγατρὶ ὀκταετεῖ πλέον ἢ τετταρακοντούτης ὁ Κράλης μιγεὶς βλαβῆναι τὴν ταύτης πέπραχε μήτραν, ὡς μηδὲ γονὴν ἐξ ἐκείνης ἔτι δύνασθαι γίγνεσθαι. (Ι.) Κἀντεῦθεν καὶ τῶν τοιούτων ἐλπίδων ἐκπεπτωκυῖα ἡ βασιλὶς ἑτέραις αὖθις ἐπιχειρεῖ καὶ οὐκ ἠρεμεῖ· καὶ πείθει τὸν Κράλην πολλοῖς καὶ ἀναριθμήτοις ὑπερεχομένη τοῖς δώροις, ἀπαγορευθέντος ἤδη τοῦ παῖδα γενέσθαι οἱ ἐκ τῆς Κραλαίνης, ἐλθεῖν κατὰ δεύτερον πλοῦν τὴν διαδοχὴν τῆς τῶν Τριβαλλῶν ἀρχῆς εἰς ἕνα τινὰ τῶν ἀδελφῶν τῆς Κραλαίνης. Δημήτριος δ’ ἦσαν οὗτοι καὶ Θεόδωρος ὁ μαρκέσιος· ὁ μὲν οὔπω τότε τὸν ἔφηβον παραλλάττων· ὁ δὲ καὶ παίδων ἤδη τυγχάνων πατὴρ περὶ χώραν τῆς Λαμπαρδίας, ἔνθα παρὰ τῆς μητρὸς, ὡς εἰρήκειμεν, ἐξεπέμφθη τοῦ γένους λείψανον. καὶ πρῶτον μὲν τὸν Δημήτριον πολλαῖς ταῖς τῶν χρημάτων τρυφαῖς καὶ βλακείαις πρὸς τὸν Κράλην συνεκπέμπει, διάδοχον χειροτονηθησόμενον, ὡς εἰρήκειμεν, τῆς ἀρχῆς· ὃς δὴ καὶ ἄσμενος μὲν ὑπεδέχθη παρὰ τοῦ Κράλη· τὸ δὲ τοῦ τόπου σκληρὸν καὶ ἀπαραμύθητον ὅλαις ὁρμαῖς ἀνεσόβει καὶ ἀπετρέπετο τὴν ἐκεῖ διαμονὴν καὶ μακροτέραν αὐτοῦ ἐνδιαίτησιν.409 (A. c. 1282 ad 1328]
BYZANTINE HISTORIE LIB VII. [IMP. ANDRONIC SEN.] 410
οὐκ ἀναβιβασαμένη τὸ σύνολον, ὅτι τῆς ἐκείνου τὰ induxisse, ut Deum cogitaret, 243 ex cujus mar
πάντα χειρὸς ἐξήρτηται· καὶ πολέμιον τοῦτον πᾶς
τις εὑρίσκει, ὅστις, ἄνθρωπος ὤν, πέρα τῶν ἀνθρω
πίνων μέτρων φρονεῖ, καὶ οὐκ εἰς Θεὸν ἀναφέρει
τῶν ἐνεργουμένων τε καὶ βουλευομένων την διεξα
γωγὴν καὶ τελείωσιν. Ἰδοὺ γὰρ καὶ ἡ βασιλις αὕτη
Εἰρήνη μεγάλαις ἑαυτὴν ἀναρτήσασα ταῖς περὶ τοὺς
παῖδας ἐλπίσιν, αὐτὴ μὲν ἀνθρωπίνως ἐχρῆτο τοῖς
πράγμασιν ἄνευ θεοῦ, καὶ τὰ τῶν Ῥωμαίων, [Γ. 169]
ὡς εἰρήκειμεν, ἀμφοτέραις ἐξήντλει χρήματα πρὸς
τοὺς τῶν Ῥωμαίων ἐχθρούς· τὰ δὲ πράγματα οὐ
τρυχώρει κατὰ τὰς ἐλπίδας αὐτῆς, ἀλλὰ ματαίαν
τὴν ἐκείνης διάνοιαν ήλεγχον, σφάλλοντος ὡς ἔοικεν
ἄνωθεν τοῦ τῆς δίκης κρίματος. Τῇ μὲν γὰρ θυγα
τρὶ ὀκταετεῖ πλέον ἢ τετταρακοντούτης ὁ Κράλης
μιγείς βλαβῆναι τὴν ταύτης πέπραχε μήτραν, ὡς
μηδὲ γονὴν ἐξ ἐκείνης ἔτι δύνασθαι γίγνεσθαι.
pendent omnia; quem inimicum quivis experitur,
qui, cum homo sit, humano captu altiora affectat,
suorumque consiliorum et actionum exitum et successum ad Deum non refert. Ecce enim hæc imperatrix Irene, magna spe in liberis suis collocata,
humana prudentia sine Deo res administrabat, et
Romanas opes, ut diximus, in Romanorum hostes
erogatas utraque manu effundebat. Res autem non
ex illius sententia succedebant: sed irritos illius
conatus exitus ipse arguebat, divino ut videtur ju -
dicio ejus cogitationes fallente. Crales enim quadragenario major cuin puella octo annos nata congressus matricem ejus læsit, ut fetum nullum posthac edere posset.
Γ. Καντεῦθεν καὶ τῶν τοιούτων ἐλπίδων ἐκπεπτω
ευῖα ἡ βασιλὶς ἑτέραις αὖθις ἐπιχειρεῖ καὶ οὐκ ήμεμεῖ· καὶ πείθει τὸν Κράλην πολλοῖς καὶ ἀναριθμή
της ὑπερεχομένη τοῖς δώροις ἀπαγορευθέντος
ἤδη τοῦ παῖδα γενέσθαι οἱ ἐκ τῆς Κραλαίνης, ἐλθεῖν
κατὰ δεύτερον πλοῦν τὴν διαδοχὴν τῆς τῶν Τριβαλ
λῶν ἀρχῆς εἰς ἕνα τινὰ τῶν ἀδελφῶν τῆς Κραλαί
νης. Δημήτριος δ' ἦσαν οὗτοι καὶ Θεόδωρος ὁ μαρ
κίσιος· ὁ μὲν οὔπω τότε τὸν ἔφηβον παραλλάττων
ὁ δὲ καὶ παίδων ἤδη τυγχάνων πατήρ περί χώραν
τῆς Λαμπαρδίας, ἔνθα παρὰ τῆς μητρός, ὡς εἰρή
κειμεν, ἐξεπέμφθη τοῦ γένους λείψανον. Καὶ πρῶτον μὲν τὸν Δημήτριον πολλαῖς ταῖς τῶν χρημάτων
τουφαῖς καὶ βλακείαις πρὸς τὸν Κράλην συνεκπέμπει, διάδοχον χειροτονηθησόμενον, ὡς εἰρήκειμεν,
τῆς ἀρχῆς· ὃς δὴ καὶ ἄσμενος μὲν ὑπεδέχθη παρά
τοῦ Κράλη· τὸ δὲ τοῦ τόπου σκληρὸν καὶ ἀπαραμύ
Όττον όλοις ὁρμαῖς ἀνεσόδες καὶ ἀπετρέπετο τὴν
ἐκεῖ διαμονὴν καὶ μακροτέραν αὐτοῦ ἐνδιαίτησιν.
Ο εν μετ' οὐ πολὺ τὸν Δημήτριον οὕτως ἐκεῖθεν ἡ
μήτηρ επανήκοντα δεξαμένη, καὶ τῶν ἐντεῦθεν ήδη
ψευσθεῖσα ἐλπίδων, τὸν ἕτερον ἐκ τῆς Λαμπαρδίας
υν μεταπέμπεται Θεόδωρῖν τὸν μαρκέσιον, κεκαρ
μένον ἐπιφερόμενον πώγωνα καὶ τὸν ὅμοιον
τρόπον ἐκπέμπει καὶ τοῦτον διάδοχον ἐσόμενον τῆς
τοῦ Κράλη Σερβίας ἀρχῆς. Ασμενος οὖν καὶ τοῦτον
ὁ Κράλη; ὑποδέχεται. Τὸ δὲ τοῦ τόπου σκληρόν τε
καὶ ἄηθες οὐδὲ τοῦτον ἀφῆκε μονιμωτέραν ἐκεῖ
ποιήσασθαι τὴν διατριβήν. Αλλ' ἐπανελθὼν καὶ οὗ
τος καὶ ἀσπασάμενος την μητέρα, πάσας παρ' ἐλπίδα ὁπόσας ἐπὶ τούτοις ἔτρεφεν ἐλπίδας ἀποβεβληκυίαν,
σχετο ἀπιὼν ἐς Λαμπαρδίαν αὖθις παρὰ τὴν σύζυγον.
X. Igitur imperatrix etiam bac spe frustrata ad
aliam se convertit: et quietis impatiens multis
atque innumerabilibus donis Crali persuadet, quoniam spes nulla jam supersit suscipiendæ prolis ex
Cralena, ut saltem alterum e Cratænæ fratribus
Triballici principatus hæredem instituat. Ili Demetrius erant et Theodorus marchio: quorum alter
nondum ex ephebis excesserat, alter in Longobardia jam etiam liberos susceperat, quo a matre,
sicut diximus, ut generis reliquiæ exstarent, missus fuerat. Ac primum Demetrium cum magnis
opibus conspicuum luxu et mollitie adl Cralem mittit, ut, quemadmodum dictumn est, successor prin -
cipatus designaretur. 244 Eum autem Crales libenter excepit. Sed dura et immansueta locorum
asperitas, totis quasi viribus ipsum abigens atque
avertens, manere illic et commorari diutias vetuit.
Recepto itaque Demetrio, qui illinc non longo post
redierat, mater oblatam inde spem irritam ac delusam videns alterum e Longobardia filium Theodorum marchionem arcessit (is rasain barbam ferebat), eodemque modo et illum, ut Crali Servie
in principatum succederet, ablegavit. Perro hune
etiam Crales benigne excepit. Sed nec istum locorum asperitas, et insolentia longius morəri ibidem
permisit. Enimvero ipse quoque reversus salutata
matre, quæ præter spem omni spe destituta erat,
in Longobardiam ad uxorem suam rursus se contulit.
CAPUT VI.
Catalani Thraciam vastant. Lorum quærunt, in quo consistant. Quantæ eorum copiæ fuerint. In Mace.
aonia apud Cussandriam hibernant. Urbibus Macedonicis imminent: in primis Thessalonica. Andronicus
Christopoli:anas angustias munit. Milites conscribi curat, qui urbes defendant. Hostes commeatu destituti
reditum in Thraciam parant. Audiunt præclusum sibi iter. In magno metu versantur. Thessaliam petunt,
Juxta Olympum castrametantur. Agros finitimos populantur. Qui et quot Turci fuerint in exercitu Čatalanorum. Quos duces habuerint. Ut in itinere Thessalico prædam partiti discesserint a Catalanis.
[P. 150] Α'. Καὶ ταῦτα μὲν ἐν τοῖσος τοῖς χρόνοις 1. Atque hæc jis temporibus ad hunc modum se
Variorum nnte.
Legendum υπερχομένη, ut in codice Vaticauo legisse se nonuit V. Cl. Fridericus Rostgaardius. Βοιιν.
Latinorum more, contra quam Græos, quibus barbam nutrire solcinne erat. Vide Phranzem
lib. 1. cap. 10, et notas ad Alexiadem pag. 253.
PUCANG.
ὅθεν μετ’ οὐ πολὺ τὸν Δημήτριον οὕτως ἐκεῖθεν ἡ μήτηρ ἐπανήκοντα δεξαμένη καὶ τῶν ἐντεῦθεν ἤδη ψευσθεῖσα ἐλπίδων τὸν ἕτερον ἐκ τῆς Λαμπαρδίας υἱὸν μεταπέμπεται Θεόδωρον τὸν μαρκέσιον κεκαρμένον ἐπιφερόμενον πώγωνα· καὶ τὸν ὅμοιον τρόπον ἐκπέμπει καὶ τοῦτον διάδοχον ἐσόμενον τῆς τοῦ Κράλη Σερβίας ἀρχῆς. ἄσμενος οὖν καὶ τοῦτον ὁ Κράλης ὑποδέχεται. τὸ δὲ τοῦ τόπου σκληρόν τε καὶ ἄηθες οὐδὲ τοῦτον ἀφῆκε μονιμωτέραν ἐκεῖ ποιήσασθαι τὴν διατριβήν. ἀλλ’ ἐπανελθὼν καὶ οὗτος καὶ ἀσπασάμενος τὴν μητέρα, πάσας παρ’ ἐλπίδα ὁπόσας ἐπὶ τούτοις ἔτρεφεν ἐλπίδας ἀποβεβληκυῖαν, ᾤχετο ἀπιὼν ἐς Λαμπαρδίαν αὖθις παρὰ τὴν σύζυγον. 2. Καὶ ταῦτα μὲν ἐν τοῖσδε τοῖς χρόνοις τοῦτον ἔσχε τὸν τρόπον. τὰ δ’ ἐφεξῆς εἰρήσονται ἐν τοῖς ἐφεξῆς. ἐπὶ δὲ τοὺς Κατελάνους αὖθις τρεπτέον τὸν λόγον.409 (A. c. 1282 ad 1328]
BYZANTINE HISTORIE LIB VII. [IMP. ANDRONIC SEN.] 410
οὐκ ἀναβιβασαμένη τὸ σύνολον, ὅτι τῆς ἐκείνου τὰ induxisse, ut Deum cogitaret, 243 ex cujus mar
πάντα χειρὸς ἐξήρτηται· καὶ πολέμιον τοῦτον πᾶς
τις εὑρίσκει, ὅστις, ἄνθρωπος ὤν, πέρα τῶν ἀνθρω
πίνων μέτρων φρονεῖ, καὶ οὐκ εἰς Θεὸν ἀναφέρει
τῶν ἐνεργουμένων τε καὶ βουλευομένων την διεξα
γωγὴν καὶ τελείωσιν. Ἰδοὺ γὰρ καὶ ἡ βασιλις αὕτη
Εἰρήνη μεγάλαις ἑαυτὴν ἀναρτήσασα ταῖς περὶ τοὺς
παῖδας ἐλπίσιν, αὐτὴ μὲν ἀνθρωπίνως ἐχρῆτο τοῖς
πράγμασιν ἄνευ θεοῦ, καὶ τὰ τῶν Ῥωμαίων, [Γ. 169]
ὡς εἰρήκειμεν, ἀμφοτέραις ἐξήντλει χρήματα πρὸς
τοὺς τῶν Ῥωμαίων ἐχθρούς· τὰ δὲ πράγματα οὐ
τρυχώρει κατὰ τὰς ἐλπίδας αὐτῆς, ἀλλὰ ματαίαν
τὴν ἐκείνης διάνοιαν ήλεγχον, σφάλλοντος ὡς ἔοικεν
ἄνωθεν τοῦ τῆς δίκης κρίματος. Τῇ μὲν γὰρ θυγα
τρὶ ὀκταετεῖ πλέον ἢ τετταρακοντούτης ὁ Κράλης
μιγείς βλαβῆναι τὴν ταύτης πέπραχε μήτραν, ὡς
μηδὲ γονὴν ἐξ ἐκείνης ἔτι δύνασθαι γίγνεσθαι.
pendent omnia; quem inimicum quivis experitur,
qui, cum homo sit, humano captu altiora affectat,
suorumque consiliorum et actionum exitum et successum ad Deum non refert. Ecce enim hæc imperatrix Irene, magna spe in liberis suis collocata,
humana prudentia sine Deo res administrabat, et
Romanas opes, ut diximus, in Romanorum hostes
erogatas utraque manu effundebat. Res autem non
ex illius sententia succedebant: sed irritos illius
conatus exitus ipse arguebat, divino ut videtur ju -
dicio ejus cogitationes fallente. Crales enim quadragenario major cuin puella octo annos nata congressus matricem ejus læsit, ut fetum nullum posthac edere posset.
Γ. Καντεῦθεν καὶ τῶν τοιούτων ἐλπίδων ἐκπεπτω
ευῖα ἡ βασιλὶς ἑτέραις αὖθις ἐπιχειρεῖ καὶ οὐκ ήμεμεῖ· καὶ πείθει τὸν Κράλην πολλοῖς καὶ ἀναριθμή
της ὑπερεχομένη τοῖς δώροις ἀπαγορευθέντος
ἤδη τοῦ παῖδα γενέσθαι οἱ ἐκ τῆς Κραλαίνης, ἐλθεῖν
κατὰ δεύτερον πλοῦν τὴν διαδοχὴν τῆς τῶν Τριβαλ
λῶν ἀρχῆς εἰς ἕνα τινὰ τῶν ἀδελφῶν τῆς Κραλαί
νης. Δημήτριος δ' ἦσαν οὗτοι καὶ Θεόδωρος ὁ μαρ
κίσιος· ὁ μὲν οὔπω τότε τὸν ἔφηβον παραλλάττων
ὁ δὲ καὶ παίδων ἤδη τυγχάνων πατήρ περί χώραν
τῆς Λαμπαρδίας, ἔνθα παρὰ τῆς μητρός, ὡς εἰρή
κειμεν, ἐξεπέμφθη τοῦ γένους λείψανον. Καὶ πρῶτον μὲν τὸν Δημήτριον πολλαῖς ταῖς τῶν χρημάτων
τουφαῖς καὶ βλακείαις πρὸς τὸν Κράλην συνεκπέμπει, διάδοχον χειροτονηθησόμενον, ὡς εἰρήκειμεν,
τῆς ἀρχῆς· ὃς δὴ καὶ ἄσμενος μὲν ὑπεδέχθη παρά
τοῦ Κράλη· τὸ δὲ τοῦ τόπου σκληρὸν καὶ ἀπαραμύ
Όττον όλοις ὁρμαῖς ἀνεσόδες καὶ ἀπετρέπετο τὴν
ἐκεῖ διαμονὴν καὶ μακροτέραν αὐτοῦ ἐνδιαίτησιν.
Ο εν μετ' οὐ πολὺ τὸν Δημήτριον οὕτως ἐκεῖθεν ἡ
μήτηρ επανήκοντα δεξαμένη, καὶ τῶν ἐντεῦθεν ήδη
ψευσθεῖσα ἐλπίδων, τὸν ἕτερον ἐκ τῆς Λαμπαρδίας
υν μεταπέμπεται Θεόδωρῖν τὸν μαρκέσιον, κεκαρ
μένον ἐπιφερόμενον πώγωνα καὶ τὸν ὅμοιον
τρόπον ἐκπέμπει καὶ τοῦτον διάδοχον ἐσόμενον τῆς
τοῦ Κράλη Σερβίας ἀρχῆς. Ασμενος οὖν καὶ τοῦτον
ὁ Κράλη; ὑποδέχεται. Τὸ δὲ τοῦ τόπου σκληρόν τε
καὶ ἄηθες οὐδὲ τοῦτον ἀφῆκε μονιμωτέραν ἐκεῖ
ποιήσασθαι τὴν διατριβήν. Αλλ' ἐπανελθὼν καὶ οὗ
τος καὶ ἀσπασάμενος την μητέρα, πάσας παρ' ἐλπίδα ὁπόσας ἐπὶ τούτοις ἔτρεφεν ἐλπίδας ἀποβεβληκυίαν,
σχετο ἀπιὼν ἐς Λαμπαρδίαν αὖθις παρὰ τὴν σύζυγον.
X. Igitur imperatrix etiam bac spe frustrata ad
aliam se convertit: et quietis impatiens multis
atque innumerabilibus donis Crali persuadet, quoniam spes nulla jam supersit suscipiendæ prolis ex
Cralena, ut saltem alterum e Cratænæ fratribus
Triballici principatus hæredem instituat. Ili Demetrius erant et Theodorus marchio: quorum alter
nondum ex ephebis excesserat, alter in Longobardia jam etiam liberos susceperat, quo a matre,
sicut diximus, ut generis reliquiæ exstarent, missus fuerat. Ac primum Demetrium cum magnis
opibus conspicuum luxu et mollitie adl Cralem mittit, ut, quemadmodum dictumn est, successor prin -
cipatus designaretur. 244 Eum autem Crales libenter excepit. Sed dura et immansueta locorum
asperitas, totis quasi viribus ipsum abigens atque
avertens, manere illic et commorari diutias vetuit.
Recepto itaque Demetrio, qui illinc non longo post
redierat, mater oblatam inde spem irritam ac delusam videns alterum e Longobardia filium Theodorum marchionem arcessit (is rasain barbam ferebat), eodemque modo et illum, ut Crali Servie
in principatum succederet, ablegavit. Perro hune
etiam Crales benigne excepit. Sed nec istum locorum asperitas, et insolentia longius morəri ibidem
permisit. Enimvero ipse quoque reversus salutata
matre, quæ præter spem omni spe destituta erat,
in Longobardiam ad uxorem suam rursus se contulit.
CAPUT VI.
Catalani Thraciam vastant. Lorum quærunt, in quo consistant. Quantæ eorum copiæ fuerint. In Mace.
aonia apud Cussandriam hibernant. Urbibus Macedonicis imminent: in primis Thessalonica. Andronicus
Christopoli:anas angustias munit. Milites conscribi curat, qui urbes defendant. Hostes commeatu destituti
reditum in Thraciam parant. Audiunt præclusum sibi iter. In magno metu versantur. Thessaliam petunt,
Juxta Olympum castrametantur. Agros finitimos populantur. Qui et quot Turci fuerint in exercitu Čatalanorum. Quos duces habuerint. Ut in itinere Thessalico prædam partiti discesserint a Catalanis.
[P. 150] Α'. Καὶ ταῦτα μὲν ἐν τοῖσος τοῖς χρόνοις 1. Atque hæc jis temporibus ad hunc modum se
Variorum nnte.
Legendum υπερχομένη, ut in codice Vaticauo legisse se nonuit V. Cl. Fridericus Rostgaardius. Βοιιν.
Latinorum more, contra quam Græos, quibus barbam nutrire solcinne erat. Vide Phranzem
lib. 1. cap. 10, et notas ad Alexiadem pag. 253.
PUCANG.
PG 148:411οὗτοι γὰρ μετὰ τὸν γενόμενον περὶ τοὺς Ἄπρους πόλεμον ἐπαρθέντες τῇ τε νίκῃ καὶ τῇ τῶν Τουρκοπούλων συμμαχίᾳ, οἳ ὡς εἰρήκειμεν Ῥωμαίους ἀφέντες ηὐτομόλησαν πρὸς αὐτοὺς, συχναῖς χρησάμενοι ταῖς ἐκδρομαῖς καὶ ἐφόδοις ἐφ’ ὅλοις ἔτεσι δυσὶ πᾶσαν ἔρημον καὶ ἀτριβῆ πεποιήκεσαν τήν τε παράλιον καὶ μεσόγειον χώραν, ὁπόση τε ἄχρι Μαρωνείας τε καὶ Ῥοδόπης καὶ ἄχρι Βιζύης διήκει. ἔπειτα ἀπογνόντες ἐντεῦθεν τῶν χρειωδῶν ἔγνωσαν ἐπὶ τὰ πρόσω πορεύεσθαι τὰ ἐν ποσὶ ληϊζόμενοι, μέχρις ἂν ἀποχρῶσαν καὶ μόνιμον εὕρωσιν οἴκησιν. καὶ δὴ διαβάντες τὴν πρὸς θάλασσαν ὀρεινὴν τῆς Ῥοδόπης ᾔεσαν ἀδεῶς λαφύρων συχνῶν ἑαυτοὺς ἐμπιπλῶντες. ἦσαν δ’ ὁμοῦ χιλιάδες, τὸ μὲν τῶν Τούρκων πλῆθος ὑπὲρ τὰς δύο τό,τε πεζὸν καὶ τὸ τῶν ἱππέων· τὸ δὲ τῶν Κατελάνων ὑπὲρ τὰς πέντε, ὅσον τε ἐν ἱππεῦσι καὶ ὅσον πεζόν. (Β.) Τοῦ τε μετοπώρου μεσοῦντος, ὅτε δὴ μάλιστα καὶ ἀρκτοῦρος ἄρχεται ἐπιτέλλειν, τὰ ἐπιτήδεια τῆς τοῦ χειμῶνος τροφῆς παρασκευάζειν βουλόμενοι εἰσβάλλουσιν εἰς τὰς τῆς Μακεδονίας κώμας·{s. M. 6791 an 6856)
NICEPIIORI GREGOR
:: ANDRONIC. SEN.
habuerunt. Quae vero conserula sunt, deinceps τοῦτον ἔσχε τον τρόπον. Τα δ' ἐφεξῆς εἰρήσονται ἐν
exponentur. Nunc ad Catalanos redeundum. Hi
enim post Aprinum prælium et victoria et Turcopulorum (qui a Romanis, ut diximus, ad ipsos defe
cerant) societate elati crebris excursionibus et impressionibus per integrum biennium omnia et maritima et mediterranea loca usque ad Maroneam,
Rbodopem et Bizyam vasta ac deserta reddiderunt.
Deinde cum spes nulla superesset percipiendi inde
res necessarias, 245 ulterius progredi obvia quaque predando statuerunt, donec idoneam et stabi
lem sedem iuvenissent. Itaque montanis Rhodopes
quæ ad mare vergunt superatis, spolia sibi crebra
accumulantes, impune progrediuntur. Erant autem
Turcorum quidem tam peditum quam equitum plus
quam duo millia: Catalanorum vero in omni tun
equitatus tum peditatn millia plus quinque.
τοῖς ἐφεξῆς. Ἐπὶ δὲ τοὺς Κατελάνους αὖθις τρεπτέον
τὸν λόγον. Οὗτοι γὰρ μετὰ τὸν γενόμενον περὶ τοὺς
Απρου; πόλεμον ἐπαρθέντες τῇ τε νίκῃ καὶ τῇ
τῶν Τουρκοπούλων συμμαχίς, οι, ὡς εἰρ κειμεν,
Ρωμαίους ἀφέντες ηυτομόλησαν πρὸς αὐτούς, συ
χναῖς χρησάμενοι ταῖς ἐκδρομαῖς καὶ ἐφόδοις ἐφ'
Όλοις έτεσι δυσὶ πᾶσαν ἔρημον και τριβή πεποιήκει
σαν τήν τε παράλιον καὶ μεσόγειον χώραν, από η
τε ἄχρι Μαρωνείας τε και Ροδόπης καὶ ἄχρι Βα
ζύης διήκει. Επειτα απογνόντες ἐντεῦθεν τῶν
χρειωδῶν, ἔγνωσαν ἐπὶ τὰ πρόσω πορεύεσθαι τὰ ἐν
ποσὶ ληϊζόμενος, μέχρις ἂν ἀποχρώσαν και μόνιμον
εὕρωσιν οἴχησιν. Καὶ δὴ διαβάντες τὴν πρὸς θάλασ
σαν ὀρεινὴν τῆς Ροδόπης ξεσαν ἀδεῶς λαφύρων
συχνῶν ἑαυτοὺς ἐμπιπλώντες. Πίσαν δ' ὁμοῦ για
λιάδες, τὸ μὲν τῶν Τούρκων πλῆθος ὑπὲρ τὰς
δύο, τό τε πεζόν καὶ τὸ τῶν ἱππέων· τὸ δὲ τῶν Κατελάνων ὑπὲρ τὰς πέντε, ὅσον τε ἐν ἱππεῦσι καὶ
ὅσον πεζόν.
Β'. Τοῦ τε μετοπώρου μεσοῦντος, ὅτε δὴ μάτ
λιστα καὶ 'Αρκτούρο: ἄρχεται ἐπιτέλλειν, τὰ ἐπιτήδεια τῆς τοῦ χειμώνος τροφῆς παρασκευάζειν βου
λόμενοι εισβάλλουσιν εἰς τὰς τῆς Μακεδονίας και
μας· κἀκεῖ τὰ πλεῖστα καταστρεψάμενοι καὶ πολλής
ἑαυτοὺς τῆς ἐκ τῶν λαφύρων ἐμπλήσαντες ὠφελείας,
11. Autumno jam medio, in ipso Acturi primo
exortu, commeatum sibi in hibernum tempus paraturi in Macedonicos pagos impetum faciunt. Ibi,
post omnia fere devastata, uberrimo sibi fructu ex
præda coacervato,apud Cassandriam castrametantur: qua bibs olim illustris, nunc habitatoribus
vacula est. Verum ager ei circumjectus ad labenda | στρατοπεδεύουσι περὶ τὴν Κασανδρείαν Πόλις
stativa et ad hibernandum aptus ab errabundo
Catalanorum exercitu, ut diximus, occupatur. Est
eniễu promontorium longe in mare prominens, sinibus utrinque non parvis comprehensum, per
quos nivis redundans copia b beruis mensibus
cluit. Ineunte vere illinc digressi Macedonicus
arbes aloriuntur; inter quas summa epei erat
Thessalonica. Putabant enim, si bac primum polirentur, quæ et ampla esset et magnis opibus abundaret, eo præsertim tempore, cum imperatrices
Irene et Maria intus esse dicerentur, nihil deinde
chstiturum, quin hujus urbis opportunitate usi
Lolius Macedonia 246 dominatum occuparent.
δὲ αὕτη πάλαι μὲν οὖσα περιφανής, νῦν δὲ καὶ τῶν
οἰκητόρων Ερημος. Ο γε μὴν περὶ αὐτὴν χῶρος ἐπιτή
δειος ὧν ἐ; στρατοπεδείαν καὶ χειμερίαν καταγωγήν
ὑποδέχεται, ὡς εἰρήκειμεν, καὶ τὴν τῶν Κατελάνων
πλανήτην στρατόν. Ακρα γάρ ἐστι προμήκης εἰς
θάλασσαν, κόλποις οὐ μικροῖς ἑκατέροιθεν περιει·
λημμένη, δι' ὧν ἐν ταῖς χειμεριναῖς ὥραις τὸ τῆς
χιόνος ἀποσείεται ὑπερβάλλον Εαρο; δ' άρχο
μένου ἄραντες ἐκεῖθεν ἐπεχείρουν ταῖς ἐν Μα
κεδονίᾳ πόλεσιν, ἐν οἷς τὸ τῶν ἐλπίδων κεφάλαιον ή
Θεσσαλονίκη ἐτύγχανεν. βοντο γάρ, ώ, εἰ ταύτης
γένοιντο πρότερον ἐγκρατεῖς μεγάλης τε καὶ πολλῷ
τῷ πλούτῳ Ρ. 451 | βρεθούσης καὶ μάλιστα νῦν ὅτι
· αἱ τὰς βασιλίδας ήκουον εἶναι ἐντὸς, Εἰρήνην φημὶ καὶ Μαρία μηδὲν εἶναι ἑξῆς τὸ κωλύον πάσης
ἐκεῖθεν ὡς ὁρμητηρίου τῆς ἄλλης Μακεδονίας δεσπότας γενέσθαι.
111. Sed illorum instituto imperator antevertit, Γ'. Αλλ' ἔφθη τὴν τούτων προεκτεμὼν ὁ βασιλεὺς
camque ipsis spem præcidit. In primis enim lon- ἐπίνοιαν. Πέμψας γὰρ πρῶτον μὲν τὸ περὶ τὴν Χρισ
gam murum apud Christopolin a mari usque ad στούπολιν μακρὸν ἔκτισε τείχος από θαλασση;
nolm.
Variorum
Turci nempe tum pactum inierant cum Catalanis auno 1306, de quo Montanerius cap. 228 et
Noncadia cap. 4. Viale praeterea Pachymer. lib.
am, cip. 9 et Hist. Franco-Byzant. lib. vi, n. 41.
BUCANG.
An 1506. Ducang.
Que olim Potidua, sita in finitus Thraciae
et Macedoniæ. Conditani ait Livius lib. xiv a
Cassandro rege in ipsis faucibus quæ Palleuensem
arum caucre Macedonie adjungunt, hinc lorosaico. hinc Macedonico stplcua mari. Theodlulus, in
Oratione pro Chandreno, Cod. Reg. 1855, fol. 148,
dle Callanis loquens (quos Italos vocati, Επει δε,
ini, πρὸς Μακεδονίαν ἔδει τον τουτί διαδῆναι,
σαδαίνους μεν, καὶ σρατοπεδεύουσιν ἐν Πziλή η κινείθεν ἐξενες, ἐληίζοντο πάντα, καθάπερ
ἐκ Δικελίας την Αττική, Λάκω την Βονα
Non satis assequor, an nivem ab hominibus
e monte in mare dejici, an montem nivium provellis obrui, an vero uises in mare delibi dicat.
WOLFIUS.· Describit Gregoras isthmum Pallenes,
in quo sita erat Cassandria, hine Turonaico hinc
Macedonico mari septum. Bovis.
Απ. 1307. Ducasc.
Wolfius verterat. cum et imperatris Irene et
regina Maria ibi degerent. Maria úxor fuit Mich:efis, junioris imperatoris. Proinde et ipsa imperatris,
nam regina dici debuit. Utraque cerie, et Irene el
Μανέα, βασιλίδες a Gregora dicuntur. Bousin.
Christopoli, oppida quod Thisso iusute obversatur, et de quo quædam notavimus ad Villharduinum n. 149, al Pangaum virum montem,
Cantacuzenus lib. 1, can 3, ubi de Christopoleos
τουρίῳ "Α α μὲν ὡς δ, κεστε; ἐν ἔκ τε τὴν φύσ
PG 148:413κἀκεῖ τὰ πλεῖστα καταστρεψάμενοι καὶ πολλῆς ἑαυτοὺς τῆς ἐκ τῶν λαφύρων ἐμπλήσαντες ὠφελείας στρατοπεδεύουσι περὶ τὴν Κασανδρείαν. πόλις δὲ αὕτη πάλαι μὲν οὖσα περιφανὴς, νῦν δὲ καὶ τῶν οἰκητόρων ἔρημος. ὅ γε μὴν περὶ αὐτὴν χῶρος ἐπιτήδειος ὢν ἐς στρατοπεδείαν καὶ χειμερίαν καταγωγὴν ὑποδέχεται, ὡς εἰρήκειμεν, καὶ τὸν τῶν Κατελάνων πλανήτην στρατόν. ἄκρα γάρ ἐστι προμήκης εἰς θάλασσαν, κόλποις οὐ μικροῖς ἑκατέρωθεν περιειλημμένη, δι’ ὧν ἐν ταῖς χειμεριναῖς ὥραις τὸ τῆς χιόνος ἀποσείεται ὑπερβάλλον. ἔαρος δ’ ἀρχομένου ἄραντες ἐκεῖθεν ἐπεχείρουν ταῖς ἐν Μακεδονίᾳ πόλεσιν, ἐν αἷς τὸ τῶν ἐλπίδων κεφάλαιον ἡ Θεσσαλονίκη ἐτύγχανεν. ᾤοντο γὰρ, ὡς εἰ ταύτης γένοιντο πρότερον ἐγκρατεῖς μεγάλης τε καὶ πολλῷ τῷ πλούτῳ βριθούσης καὶ μάλιστα νῦν ὅτε καὶ τὰς βασιλίδας ἤκουον εἶναι ἐντὸς, Εἰρήνην φημὶ καὶ Μαρίαν, μηδὲν εἶναι ἑξῆς τὸ κωλύον πάσης ἐκεῖθεν ὡς ὁρμητηρίου τῆς ἄλλης Μακεδονίας δεσπότας γενέσθαι. (Γ.) Ἀλλ’ ἔφθη τὴν τούτων προεκτεμὼν ὁ βασιλεὺς ἐπίνοιαν. πέμψας γὰρ πρῶτον μὲν τὸ περὶ τὴν Χριστούπολιν μακρὸν ἔκτισε τεῖχος ἀπὸ θαλάσσης μέχρι τῆς τοῦ παρακειμένου ὄρους ἀκρωνυχίας·(s. c. 1282 AD 1328] BYZANTINE HISTORIÆ LIB. VII. [ IMP. ANDRONIC. SEN 1 414
μέχρι τῆς τοῦ παρακειμένου ὅρους ακρωνυχίας· vicini moulis cacumen exstrui curat, ut, nisi ipse
ὡς ἄδασον εἶναι τὸ χωρίον καθάπαξ μὴ βουλομένω
τῷ βασιλεῖ τοῖς τ' ἐκ Μακεδονίας ἐς Θρᾴκην ἐθέλουσι
διαβαίνειν, τοῖς τ' ἀπὸ Θράκης ἐς Μακεδονία».
Επειτα ἐπεὶ ἔγνω τὴν τῶν Κατελάνων αἰχμὴν ἐπ!-
δοξον οὖσαν ὁρμήσειν ἔαρος ἀρχομένου κατά τε Μακεδονίας καὶ τῶν ἐν Μακεδονίᾳ πόλεων, στρατηγούς
ἀπιλέξας ὑπότοι τὰ πολέμια ἦταν οὐκ ἀδιεῖς, πέμπει
στρατολογήσοντας ἐκ Μακεδονίας, οἱ ἔσονται ἱκανοὶ
φύλακες τῶν ἐν Μακεδονίᾳ πόλεων, εἰ βούλοιντο οι
πολέμιοι περικαθίσαντες ταύτας πολιορκεῖν, ἄφθονά
σε τὰ πρὸς τροφὴν ἐπιτήδεια ἐκ τῶν προαστείων ἐν
ταύτας, ξυναθροίζοντας καὶ πάντα τἄλλα εὖ διαθή
σοντας, ἵνα μὴ τῷ τῆς πολιορκίας καιρῷ μείζονα
τῆς ἔξωθεν εύρωσιν οἱ φύλακες τὴν ἔνδοθεν πολιορχίαν ἐκ τοῦ λιμού.
Δ'. Ἀλλὰ γὰρ, ἦρας ἤδη ἐνστάντος, ἄραντες οἱ που
λέμιος ἐκ τῆς Κατανδρείας, οἱ μὲν ἄγχιστά που τῶν
τῆς Θεσσαλονίκης προαστείων ηυλίσαντο· οἱ δ' ἐπὶ
λείαν ἐξίασιν. Ἐπεὶ δὲ τήν τε χώραν εὗρον ἅπασαν
τῶν τε οικητόρων ἔρημον, καὶ ὅσα ἐνὴν αὐτοῖς
ποίμνια καὶ βουκόλια, καὶ αἱ τὰς πόλεις πολλοῖς
τοῖς ὅπλοις ὦ χυρωμένας, έγνωσαν αὖθις ἐπὶ Θρᾴκην
επανιέναι· μηδὲ γὰρ εἶναι σφισι τῶν ἐνδεχομένων
ἐκεῖ καθημένους τρίβειν τὴν χρόνον καὶ σφᾶς αὐτοὺς φθειρομένους εἰκὴ συγχωρεῖν. Μηδὲ γὰρ ὄντων
αὐτοῖς τῶν ἐπιτηδείων τοσαύτην τε ἵππον ἄγουσ',
τοσούτους δὲ αἰχμαλώτους, οὐχ ἥττοσιν ἡ ὀκτακισ
χιλίοις ούσι δὴ καὶ αὐτοῖς, κίνδυνον εἶναι προφανή
φθαρέντας οίχεσθαι τῷ λιμῷ. Αλλ' οὔπω τὰ δόξαντα
γέγονεν εκπυστα τῷ πλήθει τοῦ στρατοπέδου, καὶ
πυνθάνονται παρά του τῶν αἰχμαλώτων, ὡς ἀπό
ρευτο; ἔσται αὐτοῖς ἡ πρὸς Θρᾴκην ὁδὸς, τοῦ πρὸ
προῦ τείχους ἀποκλείοντος τὸ παράπαν, αὐτούς.
Ε. Τοῦτο παρὰ πᾶσαν ἀκουσθὲν προσδοκία»
ἐξέπληξε καὶ πρὸς ἀμηχανίαν ήλασε λογισμῶν •
καὶ οὐκ εἶχον ὅ τι καὶ γένοιντο τῷ τε λιμῷ πιεζόμε
ναι καὶ ἦνα δεδιότες μὴ τὰ τοῖς ἐν Μακεδονίᾳ Ρωμαίοις ἐμπρούντα ἔθνη τὴν αὐτῶν ἕκαστα ἔφοδον
ὑποπτεύοντα παροξύνωσιν ἀλλήλους, Ιλλυριοί τε
δηλαδη καὶ Τριβαλλοί και 'Ακαρνάνες καὶ Θετταλοί,
καὶ συνασπισμόν ποιησάμενοι κυκλώσονται τούτους
καὶ πάντας άρδην οὐκ ἔχοντας ὅποι φυγόντες τὴν σώζουσαν εύρωσι διαφθείρωσιν. [P. 152] "Οθεν έδοξε τού
της ὡς ἐν ἀνάγκης καιρῷ μανικώτερον ή τολμηρός
τερον άψασθαι τῶν πραγμάτων. Εδοξε γὰρ μηδὲν
μελλήσασιν ἐμόσε τοῖς πρόσω χωρεῖν τὴν ταχίστην
καὶ ἢ τὴν τῶν Θετταλῶν χώραν ἄφθονα φέρουσαν
τὰ πρὸς τὸ ζῆν ἐπιτήδεια ἕξειν αἰχμάλωτον, ἢ τῶν
ἐπέκεινα μίαν, ὁπόσαι ἐφεξῆς εἰσιν ἄχρι Πελοπο
vellet, prorsus impervius foret hic locus iis qui vel
e Thracia in Macedoniam, vel e Macedonia in Thraciam iter habituri essent, Deinde cum primo vere
Catalanorum in Macedoniam et Macedonicas urbes
impressionem futuram exspectari didicisset, ducibus
quotquot rei militaris non imperiti essent delertis
et in Macedoniam missis mandat, ut milites ex ca
provincia couscribant defendendis nrbibus pares,
si hostibus liberet eas circumsessas oppugnare;
item rerum ad victum necessariarum uberem
copiam e suburbanis locis in cas comportent, ca.
teraque omnia provideant, ne obsidionis tempore
urbium eustodes graviorem externo hoste famem
intus prementem experiantur.
IV. Ceterum hostes, vere jam facto, relicta Gassandrio, partim proxime Thessalonice suburbia
diversati sunt: partim prædatum exiverunt. Sed
cum totam provincia: cultoribus vacuam, nullos
greges, nulla armenta superesse, urbes vero multis
armis firmatas conspexissent, in Thraciam redire
stɔtuerunt: neque enim sibi licitam esse illic desidendo tempus terere, ac seipsos pereuntes frustra
prodere. Nani si commeatu destituerentur, 247
qui tot equos, tot captivos secum ducerent, cum
ipsi octo millibus haud pauciores essent, exitium
haud dubium a ſame imminere. Sed priusquam consilium illud multitudini militum innotuisset, e caplivo quodam audiunt, viam sibi in Thraciam non
patere, longo illo muro, qui recens ad Christopolin
exstructus essel, eos prorsus inde excludente.
βραχές; ἀνεγερθέντος περὶ τὴν Χριστούπολιν μα
Variorum
σεως τῆς κατασκευής, του τόπου καὶ τῶν τειχών,
ἅμα δ' ὅτι καὶ ὥσπερ εἴ τι κλείθρον τῶν κλιμάτων
ἑκατέρων μέσον, τὴν δυτικὴν στρατιάν πολλήν τινα
οὖσαν καὶ τοὺς μάχας εξησκημένην τῆς ἐκ τῆς ἕως
καὶ τῆς Θράκης διείργον. Quibus postremus verbis
murum istum videtur iudicare. De longis istis muria ad hostium incursus arcendos egimus in notis
ad Chronicon Paschale pag. 589, et in dissert, de
Hebdomo, ubi de utroque Hexamilio, Ducase.
V. Ea res præter omnem exspectationem,»udifa
illos perenlit, et consilii prorsus inopes reddidit:
eoque redegit, ut quo se verterent nescirent, cum
et fame premerentur et timerent, ne populi Romanis Macedoniam incolentibus finitimi, Illyrii, Triballi, Acarnanes et Thessali, singuli irruptiones
eorum veriti et se invicem cohortati, omnes vires
conjungerent, atque istos circumventos funditus
delerent, nullum scilicet locum habituros, in q
incolumes fuga evaderent. Quare ut in necessitatis articulo consilium furori quam audaciæ similius ceperunt: ut omni mora sublata primo quoque
tempore ultra progressi vel Thessaliam subjugarent, cujns ager omnia ad victum necessaria
affatim suppeditaret, vel ulteriorem aliquam provinciam ex iis quæ inde usque ad Peloponnesum
notæ.
Iluc pertinent illa Theoduli Rhetoris, cod.
Reg. fol. 144, de Catalanorum in Thessalian transii. Απειρηκότες οἶμαι τοῖς ὅλοις, καὶ μηδὲν ἔχου
τες εἰς παραμυθίαν λοιπόν, τῶν μὲν ἀναγκαίων ἔπιλελοιπότων ἁπάντων, ἐπὶ ξυροῦ δὲ ἀκμῆς τῶν πραγ
μάτων σφίσι καθεστηκότων, εὐθὺς Θετταλίας
χωρεῖν ἔγνωσαν, ἐφ᾽ ᾧ γοῦν τοῖς ἐπιτηδείοις ἔχειν
ἀφθόνοις χρήσασθαι, καὶ ἅμα τῶν Χανδρηνοῦ χειτῶν ἐμοὶ δοκεῖν ἀποστῆναι σπεύδοντες. Βοίνιν.
ὡς ἄβατον εἶναι τὸ χωρίον καθάπαξ μὴ βουλομένῳ τῷ βασιλεῖ τοῖς τ’ ἐκ Μακεδονίας ἐς Θρᾴκην ἐθέλουσι διαβαίνειν, τοῖς τ’ ἀπὸ Θρᾴκης ἐς Μακεδονίαν. ἔπειτα ἐπεὶ ἔγνω τὴν τῶν Κατελάνων αἰχμὴν ἐπίδοξον οὖσαν ὁρμήσειν ἔαρος ἀρχομένου κατά τε Μακεδονίας καὶ τῶν ἐν Μακεδονίᾳ πόλεων, στρατηγοὺς ἀπολέξας ὁπόσοι τὰ πολέμια ἦσαν οὐκ ἀδαεῖς πέμπει στρατολογήσοντας ἐκ Μακεδονίας, οἳ ἔσονται ἱκανοὶ φύλακες τῶν ἐν Μακεδονίᾳ πόλεων, εἰ βούλοιντο οἱ πολέμιοι περικαθίσαντες ταύτας πολιορκεῖν, ἄφθονά τε τὰ πρὸς τροφὴν ἐπιτήδεια ἐκ τῶν προαστείων ἐν ταύταις ξυναθροίσοντας καὶ πάντα τἄλλα εὖ διαθήσοντας, ἵνα μὴ τῷ τῆς πολιορκίας καιρῷ μείζονα τῆς ἔξωθεν εὕρωσιν οἱ φύλακες τὴν ἔνδοθεν πολιορκίαν ἐκ τοῦ λιμοῦ. (Δ.) Ἀλλὰ γὰρ ἦρος ἤδη ἐνστάντος ἄραντες οἱ πολέμιοι ἐκ τῆς Κασανδρείας, οἱ μὲν ἄγχιστά που τῶν τῆς Θεσσαλονίκης προαστείων ηὐλίσαντο· οἱ δ’ ἐπὶ λείαν ἐξίασιν. ἐπεὶ δὲ τήν τε χώραν εὗρον ἅπασαν τῶν τε οἰκητόρων ἔρημον, καὶ ὅσα ἐνῆν αὐτοῖς ποίμνια καὶ βουκόλια, καὶ αὖ τὰς πόλεις πολλοῖς τοῖς ὅπλοις ὠχυρωμένας, ἔγνωσαν αὖθις ἐπὶ Θρᾴκην ἐπανιέναι·(s. c. 1282 AD 1328] BYZANTINE HISTORIÆ LIB. VII. [ IMP. ANDRONIC. SEN 1 414
μέχρι τῆς τοῦ παρακειμένου ὅρους ακρωνυχίας· vicini moulis cacumen exstrui curat, ut, nisi ipse
ὡς ἄδασον εἶναι τὸ χωρίον καθάπαξ μὴ βουλομένω
τῷ βασιλεῖ τοῖς τ' ἐκ Μακεδονίας ἐς Θρᾴκην ἐθέλουσι
διαβαίνειν, τοῖς τ' ἀπὸ Θράκης ἐς Μακεδονία».
Επειτα ἐπεὶ ἔγνω τὴν τῶν Κατελάνων αἰχμὴν ἐπ!-
δοξον οὖσαν ὁρμήσειν ἔαρος ἀρχομένου κατά τε Μακεδονίας καὶ τῶν ἐν Μακεδονίᾳ πόλεων, στρατηγούς
ἀπιλέξας ὑπότοι τὰ πολέμια ἦταν οὐκ ἀδιεῖς, πέμπει
στρατολογήσοντας ἐκ Μακεδονίας, οἱ ἔσονται ἱκανοὶ
φύλακες τῶν ἐν Μακεδονίᾳ πόλεων, εἰ βούλοιντο οι
πολέμιοι περικαθίσαντες ταύτας πολιορκεῖν, ἄφθονά
σε τὰ πρὸς τροφὴν ἐπιτήδεια ἐκ τῶν προαστείων ἐν
ταύτας, ξυναθροίζοντας καὶ πάντα τἄλλα εὖ διαθή
σοντας, ἵνα μὴ τῷ τῆς πολιορκίας καιρῷ μείζονα
τῆς ἔξωθεν εύρωσιν οἱ φύλακες τὴν ἔνδοθεν πολιορχίαν ἐκ τοῦ λιμού.
Δ'. Ἀλλὰ γὰρ, ἦρας ἤδη ἐνστάντος, ἄραντες οἱ που
λέμιος ἐκ τῆς Κατανδρείας, οἱ μὲν ἄγχιστά που τῶν
τῆς Θεσσαλονίκης προαστείων ηυλίσαντο· οἱ δ' ἐπὶ
λείαν ἐξίασιν. Ἐπεὶ δὲ τήν τε χώραν εὗρον ἅπασαν
τῶν τε οικητόρων ἔρημον, καὶ ὅσα ἐνὴν αὐτοῖς
ποίμνια καὶ βουκόλια, καὶ αἱ τὰς πόλεις πολλοῖς
τοῖς ὅπλοις ὦ χυρωμένας, έγνωσαν αὖθις ἐπὶ Θρᾴκην
επανιέναι· μηδὲ γὰρ εἶναι σφισι τῶν ἐνδεχομένων
ἐκεῖ καθημένους τρίβειν τὴν χρόνον καὶ σφᾶς αὐτοὺς φθειρομένους εἰκὴ συγχωρεῖν. Μηδὲ γὰρ ὄντων
αὐτοῖς τῶν ἐπιτηδείων τοσαύτην τε ἵππον ἄγουσ',
τοσούτους δὲ αἰχμαλώτους, οὐχ ἥττοσιν ἡ ὀκτακισ
χιλίοις ούσι δὴ καὶ αὐτοῖς, κίνδυνον εἶναι προφανή
φθαρέντας οίχεσθαι τῷ λιμῷ. Αλλ' οὔπω τὰ δόξαντα
γέγονεν εκπυστα τῷ πλήθει τοῦ στρατοπέδου, καὶ
πυνθάνονται παρά του τῶν αἰχμαλώτων, ὡς ἀπό
ρευτο; ἔσται αὐτοῖς ἡ πρὸς Θρᾴκην ὁδὸς, τοῦ πρὸ
προῦ τείχους ἀποκλείοντος τὸ παράπαν, αὐτούς.
Ε. Τοῦτο παρὰ πᾶσαν ἀκουσθὲν προσδοκία»
ἐξέπληξε καὶ πρὸς ἀμηχανίαν ήλασε λογισμῶν •
καὶ οὐκ εἶχον ὅ τι καὶ γένοιντο τῷ τε λιμῷ πιεζόμε
ναι καὶ ἦνα δεδιότες μὴ τὰ τοῖς ἐν Μακεδονίᾳ Ρωμαίοις ἐμπρούντα ἔθνη τὴν αὐτῶν ἕκαστα ἔφοδον
ὑποπτεύοντα παροξύνωσιν ἀλλήλους, Ιλλυριοί τε
δηλαδη καὶ Τριβαλλοί και 'Ακαρνάνες καὶ Θετταλοί,
καὶ συνασπισμόν ποιησάμενοι κυκλώσονται τούτους
καὶ πάντας άρδην οὐκ ἔχοντας ὅποι φυγόντες τὴν σώζουσαν εύρωσι διαφθείρωσιν. [P. 152] "Οθεν έδοξε τού
της ὡς ἐν ἀνάγκης καιρῷ μανικώτερον ή τολμηρός
τερον άψασθαι τῶν πραγμάτων. Εδοξε γὰρ μηδὲν
μελλήσασιν ἐμόσε τοῖς πρόσω χωρεῖν τὴν ταχίστην
καὶ ἢ τὴν τῶν Θετταλῶν χώραν ἄφθονα φέρουσαν
τὰ πρὸς τὸ ζῆν ἐπιτήδεια ἕξειν αἰχμάλωτον, ἢ τῶν
ἐπέκεινα μίαν, ὁπόσαι ἐφεξῆς εἰσιν ἄχρι Πελοπο
vellet, prorsus impervius foret hic locus iis qui vel
e Thracia in Macedoniam, vel e Macedonia in Thraciam iter habituri essent, Deinde cum primo vere
Catalanorum in Macedoniam et Macedonicas urbes
impressionem futuram exspectari didicisset, ducibus
quotquot rei militaris non imperiti essent delertis
et in Macedoniam missis mandat, ut milites ex ca
provincia couscribant defendendis nrbibus pares,
si hostibus liberet eas circumsessas oppugnare;
item rerum ad victum necessariarum uberem
copiam e suburbanis locis in cas comportent, ca.
teraque omnia provideant, ne obsidionis tempore
urbium eustodes graviorem externo hoste famem
intus prementem experiantur.
IV. Ceterum hostes, vere jam facto, relicta Gassandrio, partim proxime Thessalonice suburbia
diversati sunt: partim prædatum exiverunt. Sed
cum totam provincia: cultoribus vacuam, nullos
greges, nulla armenta superesse, urbes vero multis
armis firmatas conspexissent, in Thraciam redire
stɔtuerunt: neque enim sibi licitam esse illic desidendo tempus terere, ac seipsos pereuntes frustra
prodere. Nani si commeatu destituerentur, 247
qui tot equos, tot captivos secum ducerent, cum
ipsi octo millibus haud pauciores essent, exitium
haud dubium a ſame imminere. Sed priusquam consilium illud multitudini militum innotuisset, e caplivo quodam audiunt, viam sibi in Thraciam non
patere, longo illo muro, qui recens ad Christopolin
exstructus essel, eos prorsus inde excludente.
βραχές; ἀνεγερθέντος περὶ τὴν Χριστούπολιν μα
Variorum
σεως τῆς κατασκευής, του τόπου καὶ τῶν τειχών,
ἅμα δ' ὅτι καὶ ὥσπερ εἴ τι κλείθρον τῶν κλιμάτων
ἑκατέρων μέσον, τὴν δυτικὴν στρατιάν πολλήν τινα
οὖσαν καὶ τοὺς μάχας εξησκημένην τῆς ἐκ τῆς ἕως
καὶ τῆς Θράκης διείργον. Quibus postremus verbis
murum istum videtur iudicare. De longis istis muria ad hostium incursus arcendos egimus in notis
ad Chronicon Paschale pag. 589, et in dissert, de
Hebdomo, ubi de utroque Hexamilio, Ducase.
V. Ea res præter omnem exspectationem,»udifa
illos perenlit, et consilii prorsus inopes reddidit:
eoque redegit, ut quo se verterent nescirent, cum
et fame premerentur et timerent, ne populi Romanis Macedoniam incolentibus finitimi, Illyrii, Triballi, Acarnanes et Thessali, singuli irruptiones
eorum veriti et se invicem cohortati, omnes vires
conjungerent, atque istos circumventos funditus
delerent, nullum scilicet locum habituros, in q
incolumes fuga evaderent. Quare ut in necessitatis articulo consilium furori quam audaciæ similius ceperunt: ut omni mora sublata primo quoque
tempore ultra progressi vel Thessaliam subjugarent, cujns ager omnia ad victum necessaria
affatim suppeditaret, vel ulteriorem aliquam provinciam ex iis quæ inde usque ad Peloponnesum
notæ.
Iluc pertinent illa Theoduli Rhetoris, cod.
Reg. fol. 144, de Catalanorum in Thessalian transii. Απειρηκότες οἶμαι τοῖς ὅλοις, καὶ μηδὲν ἔχου
τες εἰς παραμυθίαν λοιπόν, τῶν μὲν ἀναγκαίων ἔπιλελοιπότων ἁπάντων, ἐπὶ ξυροῦ δὲ ἀκμῆς τῶν πραγ
μάτων σφίσι καθεστηκότων, εὐθὺς Θετταλίας
χωρεῖν ἔγνωσαν, ἐφ᾽ ᾧ γοῦν τοῖς ἐπιτηδείοις ἔχειν
ἀφθόνοις χρήσασθαι, καὶ ἅμα τῶν Χανδρηνοῦ χειτῶν ἐμοὶ δοκεῖν ἀποστῆναι σπεύδοντες. Βοίνιν.
μηδὲ γὰρ εἶναί σφισι τῶν ἐνδεχομένων ἐκεῖ καθημένους τρίβειν τὸν χρόνον καὶ σφᾶς αὐτοὺς φθειρομένους εἰκῆ συγχωρεῖν. μηδὲ γὰρ ὄντων αὐτοῖς τῶν ἐπιτηδείων τοσαύτην τε ἵππον ἄγουσι, τοσούτους δὲ αἰχμαλώτους, οὐχ ἥττοσιν ἢ ὀκτακισχιλίοις οὖσι δὴ καὶ αὐτοῖς, κίνδυνον εἶναι προφανῆ φθαρέντας οἴχεσθαι τῷ λιμῷ. ἀλλ’ οὔπω τὰ δόξαντα γέγονεν ἔκπυστα τῷ πλήθει τοῦ στρατοπέδου, καὶ πυνθάνονται παρά του τῶν αἰχμαλώτων, ὡς ἀπόρευτος ἔσται αὐτοῖς ἡ πρὸς Θρᾴκην ὁδὸς, τοῦ πρὸ βραχέος ἀνεγερθέντος περὶ τὴν Χριστούπολιν μακροῦ τείχους ἀποκλείοντος τὸ παράπαν αὐτούς. (Ε.) Τοῦτο παρὰ πᾶσαν ἀκουσθὲν προσδοκίαν ἐξέπληξε καὶ πρὸς ἀμηχανίαν ἤλασε λογισμῶν· καὶ οὐκ εἶχον ὅ,τι καὶ γένοιντο τῷ τε λιμῷ πιεζόμενοι καὶ ἅμα δεδιότες μὴ τὰ τοῖς ἐν Μακεδονίᾳ Ῥωμαίοις ὁμοροῦντα ἔθνη τὴν αὐτῶν ἕκαστα ἔφοδον ὑποπτεύοντα παροξύνωσιν ἀλλήλους, Ἰλλυριοί τε δηλαδὴ καὶ Τριβαλλοὶ καὶ Ἀκαρνᾶνες καὶ Θετταλοὶ, καὶ συνασπισμὸν ποιησάμενοι κυκλώσονται τούτους καὶ πάντας ἄρδην οὐκ ἔχοντας ὅποι φυγόντες τὴν σώζουσαν εὕρωσι διαφθείρωσιν.(s. c. 1282 AD 1328] BYZANTINE HISTORIÆ LIB. VII. [ IMP. ANDRONIC. SEN 1 414
μέχρι τῆς τοῦ παρακειμένου ὅρους ακρωνυχίας· vicini moulis cacumen exstrui curat, ut, nisi ipse
ὡς ἄδασον εἶναι τὸ χωρίον καθάπαξ μὴ βουλομένω
τῷ βασιλεῖ τοῖς τ' ἐκ Μακεδονίας ἐς Θρᾴκην ἐθέλουσι
διαβαίνειν, τοῖς τ' ἀπὸ Θράκης ἐς Μακεδονία».
Επειτα ἐπεὶ ἔγνω τὴν τῶν Κατελάνων αἰχμὴν ἐπ!-
δοξον οὖσαν ὁρμήσειν ἔαρος ἀρχομένου κατά τε Μακεδονίας καὶ τῶν ἐν Μακεδονίᾳ πόλεων, στρατηγούς
ἀπιλέξας ὑπότοι τὰ πολέμια ἦταν οὐκ ἀδιεῖς, πέμπει
στρατολογήσοντας ἐκ Μακεδονίας, οἱ ἔσονται ἱκανοὶ
φύλακες τῶν ἐν Μακεδονίᾳ πόλεων, εἰ βούλοιντο οι
πολέμιοι περικαθίσαντες ταύτας πολιορκεῖν, ἄφθονά
σε τὰ πρὸς τροφὴν ἐπιτήδεια ἐκ τῶν προαστείων ἐν
ταύτας, ξυναθροίζοντας καὶ πάντα τἄλλα εὖ διαθή
σοντας, ἵνα μὴ τῷ τῆς πολιορκίας καιρῷ μείζονα
τῆς ἔξωθεν εύρωσιν οἱ φύλακες τὴν ἔνδοθεν πολιορχίαν ἐκ τοῦ λιμού.
Δ'. Ἀλλὰ γὰρ, ἦρας ἤδη ἐνστάντος, ἄραντες οἱ που
λέμιος ἐκ τῆς Κατανδρείας, οἱ μὲν ἄγχιστά που τῶν
τῆς Θεσσαλονίκης προαστείων ηυλίσαντο· οἱ δ' ἐπὶ
λείαν ἐξίασιν. Ἐπεὶ δὲ τήν τε χώραν εὗρον ἅπασαν
τῶν τε οικητόρων ἔρημον, καὶ ὅσα ἐνὴν αὐτοῖς
ποίμνια καὶ βουκόλια, καὶ αἱ τὰς πόλεις πολλοῖς
τοῖς ὅπλοις ὦ χυρωμένας, έγνωσαν αὖθις ἐπὶ Θρᾴκην
επανιέναι· μηδὲ γὰρ εἶναι σφισι τῶν ἐνδεχομένων
ἐκεῖ καθημένους τρίβειν τὴν χρόνον καὶ σφᾶς αὐτοὺς φθειρομένους εἰκὴ συγχωρεῖν. Μηδὲ γὰρ ὄντων
αὐτοῖς τῶν ἐπιτηδείων τοσαύτην τε ἵππον ἄγουσ',
τοσούτους δὲ αἰχμαλώτους, οὐχ ἥττοσιν ἡ ὀκτακισ
χιλίοις ούσι δὴ καὶ αὐτοῖς, κίνδυνον εἶναι προφανή
φθαρέντας οίχεσθαι τῷ λιμῷ. Αλλ' οὔπω τὰ δόξαντα
γέγονεν εκπυστα τῷ πλήθει τοῦ στρατοπέδου, καὶ
πυνθάνονται παρά του τῶν αἰχμαλώτων, ὡς ἀπό
ρευτο; ἔσται αὐτοῖς ἡ πρὸς Θρᾴκην ὁδὸς, τοῦ πρὸ
προῦ τείχους ἀποκλείοντος τὸ παράπαν, αὐτούς.
Ε. Τοῦτο παρὰ πᾶσαν ἀκουσθὲν προσδοκία»
ἐξέπληξε καὶ πρὸς ἀμηχανίαν ήλασε λογισμῶν •
καὶ οὐκ εἶχον ὅ τι καὶ γένοιντο τῷ τε λιμῷ πιεζόμε
ναι καὶ ἦνα δεδιότες μὴ τὰ τοῖς ἐν Μακεδονίᾳ Ρωμαίοις ἐμπρούντα ἔθνη τὴν αὐτῶν ἕκαστα ἔφοδον
ὑποπτεύοντα παροξύνωσιν ἀλλήλους, Ιλλυριοί τε
δηλαδη καὶ Τριβαλλοί και 'Ακαρνάνες καὶ Θετταλοί,
καὶ συνασπισμόν ποιησάμενοι κυκλώσονται τούτους
καὶ πάντας άρδην οὐκ ἔχοντας ὅποι φυγόντες τὴν σώζουσαν εύρωσι διαφθείρωσιν. [P. 152] "Οθεν έδοξε τού
της ὡς ἐν ἀνάγκης καιρῷ μανικώτερον ή τολμηρός
τερον άψασθαι τῶν πραγμάτων. Εδοξε γὰρ μηδὲν
μελλήσασιν ἐμόσε τοῖς πρόσω χωρεῖν τὴν ταχίστην
καὶ ἢ τὴν τῶν Θετταλῶν χώραν ἄφθονα φέρουσαν
τὰ πρὸς τὸ ζῆν ἐπιτήδεια ἕξειν αἰχμάλωτον, ἢ τῶν
ἐπέκεινα μίαν, ὁπόσαι ἐφεξῆς εἰσιν ἄχρι Πελοπο
vellet, prorsus impervius foret hic locus iis qui vel
e Thracia in Macedoniam, vel e Macedonia in Thraciam iter habituri essent, Deinde cum primo vere
Catalanorum in Macedoniam et Macedonicas urbes
impressionem futuram exspectari didicisset, ducibus
quotquot rei militaris non imperiti essent delertis
et in Macedoniam missis mandat, ut milites ex ca
provincia couscribant defendendis nrbibus pares,
si hostibus liberet eas circumsessas oppugnare;
item rerum ad victum necessariarum uberem
copiam e suburbanis locis in cas comportent, ca.
teraque omnia provideant, ne obsidionis tempore
urbium eustodes graviorem externo hoste famem
intus prementem experiantur.
IV. Ceterum hostes, vere jam facto, relicta Gassandrio, partim proxime Thessalonice suburbia
diversati sunt: partim prædatum exiverunt. Sed
cum totam provincia: cultoribus vacuam, nullos
greges, nulla armenta superesse, urbes vero multis
armis firmatas conspexissent, in Thraciam redire
stɔtuerunt: neque enim sibi licitam esse illic desidendo tempus terere, ac seipsos pereuntes frustra
prodere. Nani si commeatu destituerentur, 247
qui tot equos, tot captivos secum ducerent, cum
ipsi octo millibus haud pauciores essent, exitium
haud dubium a ſame imminere. Sed priusquam consilium illud multitudini militum innotuisset, e caplivo quodam audiunt, viam sibi in Thraciam non
patere, longo illo muro, qui recens ad Christopolin
exstructus essel, eos prorsus inde excludente.
βραχές; ἀνεγερθέντος περὶ τὴν Χριστούπολιν μα
Variorum
σεως τῆς κατασκευής, του τόπου καὶ τῶν τειχών,
ἅμα δ' ὅτι καὶ ὥσπερ εἴ τι κλείθρον τῶν κλιμάτων
ἑκατέρων μέσον, τὴν δυτικὴν στρατιάν πολλήν τινα
οὖσαν καὶ τοὺς μάχας εξησκημένην τῆς ἐκ τῆς ἕως
καὶ τῆς Θράκης διείργον. Quibus postremus verbis
murum istum videtur iudicare. De longis istis muria ad hostium incursus arcendos egimus in notis
ad Chronicon Paschale pag. 589, et in dissert, de
Hebdomo, ubi de utroque Hexamilio, Ducase.
V. Ea res præter omnem exspectationem,»udifa
illos perenlit, et consilii prorsus inopes reddidit:
eoque redegit, ut quo se verterent nescirent, cum
et fame premerentur et timerent, ne populi Romanis Macedoniam incolentibus finitimi, Illyrii, Triballi, Acarnanes et Thessali, singuli irruptiones
eorum veriti et se invicem cohortati, omnes vires
conjungerent, atque istos circumventos funditus
delerent, nullum scilicet locum habituros, in q
incolumes fuga evaderent. Quare ut in necessitatis articulo consilium furori quam audaciæ similius ceperunt: ut omni mora sublata primo quoque
tempore ultra progressi vel Thessaliam subjugarent, cujns ager omnia ad victum necessaria
affatim suppeditaret, vel ulteriorem aliquam provinciam ex iis quæ inde usque ad Peloponnesum
notæ.
Iluc pertinent illa Theoduli Rhetoris, cod.
Reg. fol. 144, de Catalanorum in Thessalian transii. Απειρηκότες οἶμαι τοῖς ὅλοις, καὶ μηδὲν ἔχου
τες εἰς παραμυθίαν λοιπόν, τῶν μὲν ἀναγκαίων ἔπιλελοιπότων ἁπάντων, ἐπὶ ξυροῦ δὲ ἀκμῆς τῶν πραγ
μάτων σφίσι καθεστηκότων, εὐθὺς Θετταλίας
χωρεῖν ἔγνωσαν, ἐφ᾽ ᾧ γοῦν τοῖς ἐπιτηδείοις ἔχειν
ἀφθόνοις χρήσασθαι, καὶ ἅμα τῶν Χανδρηνοῦ χειτῶν ἐμοὶ δοκεῖν ἀποστῆναι σπεύδοντες. Βοίνιν.
ὅθεν ἔδοξε τούτοις ὡς ἐν ἀνάγκης καιρῷ μανικώτερον ἢ τολμηρότερον ἅψασθαι τῶν πραγμάτων. ἔδοξε γὰρ μηδὲν μελλήσασιν ὁμόσε τοῖς πρόσω χωρεῖν τὴν ταχίστην καὶ ἢ τὴν τῶν Θετταλῶν χώραν ἄφθονα φέρουσαν τὰ πρὸς τὸ ζῇν ἐπιτήδεια ἕξειν αἰχμάλωτον, ἢ τῶν ἐπέκεινα μίαν, ὁπόσαι ἐφεξῆς εἰσιν ἄχρι Πελοποννήσου, καὶ οὕτως ἐπὶ μιᾶς τινος χώρας τὴν οἴκησιν ἱδρυσάμενοι τῆς μακρᾶς ἀπαλλάξειν γε πλάνης· ἢ τό γε δεύτερον, σπεισαμένους τινὶ τῶν παραθαλαττίων ἐθνῶν ἀκώλυτον εἰληφέναι τὸν ἐπὶ τὰ οἰκεῖα ἀπόπλουν. ἄραντες οὖν ἐκεῖθεν τριταῖοι ἀφίκοντο ἐς τὰ πρὸ τῆς Θετταλίας ὄρη· Ὄλυμπος ταῦτα καὶ Ὄσσα καὶ Πήλειον· ὧν ἄγχιστά που στρατοπεδεύσαντες ἐπόρθουν τὴν χώραν καὶ σφᾶς αὐτοὺς ἐνεπίμπλων ἀφθόνων τῶν ὅσα πρὸς τὸ ζῇν ἐπιτήδεια ἦν. ἀλλ’ ἐκεῖνο μικροῦ με παρέδραμεν. ἀναληπτέον οὖν, ἵνα καθ’ εἱρμὸν ὁ λόγος ὁδεύῃ. (2.) Συνεστράτευον τοῖς Λατίνοις, ὡς ἔφαμεν, καὶ Τοῦρκοι τρισχίλιοι·(s. c. 1282 AD 1328] BYZANTINE HISTORIÆ LIB. VII. [ IMP. ANDRONIC. SEN 1 414
μέχρι τῆς τοῦ παρακειμένου ὅρους ακρωνυχίας· vicini moulis cacumen exstrui curat, ut, nisi ipse
ὡς ἄδασον εἶναι τὸ χωρίον καθάπαξ μὴ βουλομένω
τῷ βασιλεῖ τοῖς τ' ἐκ Μακεδονίας ἐς Θρᾴκην ἐθέλουσι
διαβαίνειν, τοῖς τ' ἀπὸ Θράκης ἐς Μακεδονία».
Επειτα ἐπεὶ ἔγνω τὴν τῶν Κατελάνων αἰχμὴν ἐπ!-
δοξον οὖσαν ὁρμήσειν ἔαρος ἀρχομένου κατά τε Μακεδονίας καὶ τῶν ἐν Μακεδονίᾳ πόλεων, στρατηγούς
ἀπιλέξας ὑπότοι τὰ πολέμια ἦταν οὐκ ἀδιεῖς, πέμπει
στρατολογήσοντας ἐκ Μακεδονίας, οἱ ἔσονται ἱκανοὶ
φύλακες τῶν ἐν Μακεδονίᾳ πόλεων, εἰ βούλοιντο οι
πολέμιοι περικαθίσαντες ταύτας πολιορκεῖν, ἄφθονά
σε τὰ πρὸς τροφὴν ἐπιτήδεια ἐκ τῶν προαστείων ἐν
ταύτας, ξυναθροίζοντας καὶ πάντα τἄλλα εὖ διαθή
σοντας, ἵνα μὴ τῷ τῆς πολιορκίας καιρῷ μείζονα
τῆς ἔξωθεν εύρωσιν οἱ φύλακες τὴν ἔνδοθεν πολιορχίαν ἐκ τοῦ λιμού.
Δ'. Ἀλλὰ γὰρ, ἦρας ἤδη ἐνστάντος, ἄραντες οἱ που
λέμιος ἐκ τῆς Κατανδρείας, οἱ μὲν ἄγχιστά που τῶν
τῆς Θεσσαλονίκης προαστείων ηυλίσαντο· οἱ δ' ἐπὶ
λείαν ἐξίασιν. Ἐπεὶ δὲ τήν τε χώραν εὗρον ἅπασαν
τῶν τε οικητόρων ἔρημον, καὶ ὅσα ἐνὴν αὐτοῖς
ποίμνια καὶ βουκόλια, καὶ αἱ τὰς πόλεις πολλοῖς
τοῖς ὅπλοις ὦ χυρωμένας, έγνωσαν αὖθις ἐπὶ Θρᾴκην
επανιέναι· μηδὲ γὰρ εἶναι σφισι τῶν ἐνδεχομένων
ἐκεῖ καθημένους τρίβειν τὴν χρόνον καὶ σφᾶς αὐτοὺς φθειρομένους εἰκὴ συγχωρεῖν. Μηδὲ γὰρ ὄντων
αὐτοῖς τῶν ἐπιτηδείων τοσαύτην τε ἵππον ἄγουσ',
τοσούτους δὲ αἰχμαλώτους, οὐχ ἥττοσιν ἡ ὀκτακισ
χιλίοις ούσι δὴ καὶ αὐτοῖς, κίνδυνον εἶναι προφανή
φθαρέντας οίχεσθαι τῷ λιμῷ. Αλλ' οὔπω τὰ δόξαντα
γέγονεν εκπυστα τῷ πλήθει τοῦ στρατοπέδου, καὶ
πυνθάνονται παρά του τῶν αἰχμαλώτων, ὡς ἀπό
ρευτο; ἔσται αὐτοῖς ἡ πρὸς Θρᾴκην ὁδὸς, τοῦ πρὸ
προῦ τείχους ἀποκλείοντος τὸ παράπαν, αὐτούς.
Ε. Τοῦτο παρὰ πᾶσαν ἀκουσθὲν προσδοκία»
ἐξέπληξε καὶ πρὸς ἀμηχανίαν ήλασε λογισμῶν •
καὶ οὐκ εἶχον ὅ τι καὶ γένοιντο τῷ τε λιμῷ πιεζόμε
ναι καὶ ἦνα δεδιότες μὴ τὰ τοῖς ἐν Μακεδονίᾳ Ρωμαίοις ἐμπρούντα ἔθνη τὴν αὐτῶν ἕκαστα ἔφοδον
ὑποπτεύοντα παροξύνωσιν ἀλλήλους, Ιλλυριοί τε
δηλαδη καὶ Τριβαλλοί και 'Ακαρνάνες καὶ Θετταλοί,
καὶ συνασπισμόν ποιησάμενοι κυκλώσονται τούτους
καὶ πάντας άρδην οὐκ ἔχοντας ὅποι φυγόντες τὴν σώζουσαν εύρωσι διαφθείρωσιν. [P. 152] "Οθεν έδοξε τού
της ὡς ἐν ἀνάγκης καιρῷ μανικώτερον ή τολμηρός
τερον άψασθαι τῶν πραγμάτων. Εδοξε γὰρ μηδὲν
μελλήσασιν ἐμόσε τοῖς πρόσω χωρεῖν τὴν ταχίστην
καὶ ἢ τὴν τῶν Θετταλῶν χώραν ἄφθονα φέρουσαν
τὰ πρὸς τὸ ζῆν ἐπιτήδεια ἕξειν αἰχμάλωτον, ἢ τῶν
ἐπέκεινα μίαν, ὁπόσαι ἐφεξῆς εἰσιν ἄχρι Πελοπο
vellet, prorsus impervius foret hic locus iis qui vel
e Thracia in Macedoniam, vel e Macedonia in Thraciam iter habituri essent, Deinde cum primo vere
Catalanorum in Macedoniam et Macedonicas urbes
impressionem futuram exspectari didicisset, ducibus
quotquot rei militaris non imperiti essent delertis
et in Macedoniam missis mandat, ut milites ex ca
provincia couscribant defendendis nrbibus pares,
si hostibus liberet eas circumsessas oppugnare;
item rerum ad victum necessariarum uberem
copiam e suburbanis locis in cas comportent, ca.
teraque omnia provideant, ne obsidionis tempore
urbium eustodes graviorem externo hoste famem
intus prementem experiantur.
IV. Ceterum hostes, vere jam facto, relicta Gassandrio, partim proxime Thessalonice suburbia
diversati sunt: partim prædatum exiverunt. Sed
cum totam provincia: cultoribus vacuam, nullos
greges, nulla armenta superesse, urbes vero multis
armis firmatas conspexissent, in Thraciam redire
stɔtuerunt: neque enim sibi licitam esse illic desidendo tempus terere, ac seipsos pereuntes frustra
prodere. Nani si commeatu destituerentur, 247
qui tot equos, tot captivos secum ducerent, cum
ipsi octo millibus haud pauciores essent, exitium
haud dubium a ſame imminere. Sed priusquam consilium illud multitudini militum innotuisset, e caplivo quodam audiunt, viam sibi in Thraciam non
patere, longo illo muro, qui recens ad Christopolin
exstructus essel, eos prorsus inde excludente.
βραχές; ἀνεγερθέντος περὶ τὴν Χριστούπολιν μα
Variorum
σεως τῆς κατασκευής, του τόπου καὶ τῶν τειχών,
ἅμα δ' ὅτι καὶ ὥσπερ εἴ τι κλείθρον τῶν κλιμάτων
ἑκατέρων μέσον, τὴν δυτικὴν στρατιάν πολλήν τινα
οὖσαν καὶ τοὺς μάχας εξησκημένην τῆς ἐκ τῆς ἕως
καὶ τῆς Θράκης διείργον. Quibus postremus verbis
murum istum videtur iudicare. De longis istis muria ad hostium incursus arcendos egimus in notis
ad Chronicon Paschale pag. 589, et in dissert, de
Hebdomo, ubi de utroque Hexamilio, Ducase.
V. Ea res præter omnem exspectationem,»udifa
illos perenlit, et consilii prorsus inopes reddidit:
eoque redegit, ut quo se verterent nescirent, cum
et fame premerentur et timerent, ne populi Romanis Macedoniam incolentibus finitimi, Illyrii, Triballi, Acarnanes et Thessali, singuli irruptiones
eorum veriti et se invicem cohortati, omnes vires
conjungerent, atque istos circumventos funditus
delerent, nullum scilicet locum habituros, in q
incolumes fuga evaderent. Quare ut in necessitatis articulo consilium furori quam audaciæ similius ceperunt: ut omni mora sublata primo quoque
tempore ultra progressi vel Thessaliam subjugarent, cujns ager omnia ad victum necessaria
affatim suppeditaret, vel ulteriorem aliquam provinciam ex iis quæ inde usque ad Peloponnesum
notæ.
Iluc pertinent illa Theoduli Rhetoris, cod.
Reg. fol. 144, de Catalanorum in Thessalian transii. Απειρηκότες οἶμαι τοῖς ὅλοις, καὶ μηδὲν ἔχου
τες εἰς παραμυθίαν λοιπόν, τῶν μὲν ἀναγκαίων ἔπιλελοιπότων ἁπάντων, ἐπὶ ξυροῦ δὲ ἀκμῆς τῶν πραγ
μάτων σφίσι καθεστηκότων, εὐθὺς Θετταλίας
χωρεῖν ἔγνωσαν, ἐφ᾽ ᾧ γοῦν τοῖς ἐπιτηδείοις ἔχειν
ἀφθόνοις χρήσασθαι, καὶ ἅμα τῶν Χανδρηνοῦ χειτῶν ἐμοὶ δοκεῖν ἀποστῆναι σπεύδοντες. Βοίνιν.
PG 148:415ὧν τοὺς μὲν ἑκατὸν καὶ χιλίους ἔφαμεν εἶναι τοὺς ἐναπολειφθέντας ἅμα τῷ Μελὴκ μετὰ τὴν τοῦ Σουλτὰν Ἀζατίνη πρὸς τοὺς Σκύθας φυγὴν τῷ τε θείῳ βαπτίσματι τελεσθέντας καὶ συγκαταλεγέντας μὲν τοῖς Ῥωμαίων στρατεύμασι καὶ ταῖς τῶν παίδων διαδοχαῖς αὐξηθέντας, ὕστερον δ’ ἀποστατήσαντας μὲν Ῥωμαίων, προσρυέντας δὲ τῷ τῶν Κατελάνων στρατῷ, ὁπότε συῤῥήγνυσθαι κατ’ ἀλλήλων ἔμελλον τὰ στρατεύματα κατὰ τὰς περὶ τὴν πόλιν Ἄπρω πεδιάδας· τοὺς δὲ πλείους εἶναι τοὺς ἅμα τῷ Χαλὴλ ἐξ Ἀσίας διαπεραιωθέντας ἐς μισθοφορικὴν συμμαχίαν τῶν Κατελάνων. τῶν οὖν Κατελάνων τὴν ἐπὶ Θετταλίαν, ὡς ἔφαμεν, ὁδευόντων, ἤρξαντο κατ’ αὐτῶν στασιάζειν οἱ Τοῦρκοι τὴν σφῶν συνδιαίτησιν ὑποπτεύοντες καὶ οὐ μάλα τοι σφόδρα ἀκίνδυνον ἐσομένην οἰόμενοι. συστάντες οὖν οἱ τῶν Τουρκικῶν στρατευμάτων ἡγεμονεύοντες, ὅ,τε Μελὴκ καὶ ὁ Χαλὴλ, τῷ τῶν Κατελάνων ἀρχηγῷ λόγους περὶ τῆς ἅμα εἰρήνῃ διαλύσεως κεκινήκασιν.[A. M. 6791 AD 6856]
furent, ac certa tandem aliqua sede fixo sibi & νήσου, καὶ οὕτως ἐπὶ μιᾶς τινος χώρας τὴν οἰκησιν
domicilio diuturnos errores finirent: aut, si boc
mon successisset, cum aliqua maritima gente
factis induciis liberum in sua reditum haberent.
Relicta igitur Thessalonica, tertio die ad Thessalicos montes pervenerunt, Olympum, 248 Ossam
et Pelium, juxta quos castris positis et agro vastato, quae ad sustentandam vitam necess.ria essent, abunde paraverunt. Sed illud pene me prztcrierat, quod, ut historie series continua sit,
explicandum est.
VI. In Latinorum exercitu, ut dictum est, etiam
Turcorum tria millia fuerunt: quorum mille et contum eos fuisse diximus, qui cum Melcco post Azatinis ad Scythas fugam remansissent, eosdemque
sacro baptismate initiatos et in Romanas legiones
"
ἱδρυσάμενοι τῆς μακρᾶς ἀπαλλάξειν γε πλάνης
τό με δεύτερον, σπεισαμένους τινὶ τῶν παραθαλατο
τίων ἐθνῶν ἀκώλυτον ειληφέναι τὸν ἐπὶ τὰ οἰκεία
ἀπόπλουν. Αραντε; οὖν ἐκεῖθεν τριταῖοι ἀφίκοντο
ἐς τὰ πρὸ τῆς Θετταλίας δρη - Όλυμπος ταῦτα καὶ
Όσσα καὶ Πήλειον· ὧν ἄγχιστά που στρατοπεδεύ
σαντες ἐπέρθουν τὴν χώραν καὶ σφᾶς αὐτοὺς ἐνεπίμ
πλων ἀφθόνων τῶν ὅσα πρὸς τὸ ζῆν ἐπιτήδεια ἦν.
Αλλ' ἐκεῖνο μικρού με παρέδραμεν. Αναληπτέον
οὖν, ἵνα καθ' εἱρμὸν ὁ λόγος ἀδεύῃ.
για
Γ΄. Συνεστράτευον τοῖς Λατίνοις, ὡς ἔφαμεν
καὶ Τοῦρκοι τρισχίλιοι· ὧν τοὺς μὲν ἑκατὸν καὶ χιλίους ἔφαμεν εἶναι τοὺς ἐναπολειφθέντας ἅμα τῷ Μετ
λὴν μετὰ τὴν τοῦ σουλτὰν Αζατίνη προς τους Σκύ
θας φυγὴν τῷ τε θείῳ βαπτίσματι τελεσθέντας καὶ
συγκαταλεγέντας μὲν τοῖς Ῥωμαίων στρατεύμασι καὶ
ταῖς τῶν παίδων διαδοχαίς αυξηθέντας, ὕστερον δ'
ἀποστατήσαντας μὲν Ρωμαίων, προσρυέντας δὲ τῷ
τῶν Κατελάνων στρατῷ οπότε συῤῥήγνυσθαι
κατ' ἀλλήλων ἔμελλον τὰ στρατεύματα κατὰ τὰς
περὶ τὴν πόλιν ᾿Απρω πεδιάδας· τοὺς δὲ
πλείους εἶναι τοὺς ἅμα τῷ Χαλὴλ ἐξ Ασίας διαπε
ραιωθέντας ἐς μισθοφορικήν συμμαχίαν τῶν Κατε
λάνων. Τῶν οὖν Κατελάνων τὴν ἐπὶ Θετταλίαν, ὡς
Εφαμεν, ὁδευόντων, ἤρξαντο κατ' αὐτῶν στασιάζειν
οἱ Τοῦρκοι τὴν σμῶν συνδιαίτησιν υποπτεύοντες και
οὐ μάλα του σφόδρα ἀκίνδυνον ἐσομένην οιόμενοι.
Συστάντες οὖν οἱ τῶν Τουρκικών στρατευμάτων Αγιο
μονεύοντες, ὅ τε Μελὴκ καὶ ὁ Χαλήλ, τῷ τῶν Κατελάνων ἀρχηγῷ λόγους περὶ τῆς ἅμα εἰρήνῃ διαλύο
σεως κεκινήκασιν. Οὗ δὴ προθύμως τὴν αἴτησιν
δεξαμένου (οὐδὲ γὰρ αὐτοῖς ἤδη Ῥωμαίων ἀπαλλα
γεῖσι χρειώδης ἐτύγχανεν ἡ τῶν Τούρκων ἔκδημος
συστρατεία), ἄσμενοι διελέλυντο τούς τε αιχμαλώ
τους καὶ ὅσα ἐπεφέροντο λάφυρα διανειμάμενοι κατά
τὸ ἀνάλογον ἑκατέροις τοῖς μέρεσιν. Ἀλλὰ τὰ περὶ τῶν Τούρκων πλειόνων δεόμενα λόγων ἐμοῦμεν ἐν
τοῖς ἑξῆς.
relatos, neva deinde sobole aurtos, demum a Romanis defecisse, et ad Catalanorum sign: transiisse,
cum ambo exercitus in campis Apro urbi circumjectis conflicturi essent; majorem vero partem' ex
Asia cum Chalele trajecisse, a Catalanis in auxilium evocatos et mercede conductos. Cum igitur
Catalani in Thessaliam, quemadmodum dixi, proficiscerentur, Turci adversus eos tumultuari cœperunt, quod familiaritatem illorum suspectam
haberent, nec sibi tutam prorsus futuran arbitrarentur. Turcorum igitur duces Melecus et Chalel
cum Catalanorum duce congressi verba fecerunt de
pacata discessione. Qui cum postulatis illorum haud
cunctanter annuisset (neque cuim ipsis jam Romanorum metu liberatis Turcorum auxilia necessaria
crant), cupide discesserunt, postquam et captivos
et omnem quam secum 249 ferebant predam pro
rata utrinque inter se partiti sunt. Sed de rebus
Turcorum, quæ fusiori narratione "gent, infra dicluri sumus.
CAPUT VIL.
Catalani Turcis dimissis in Thessaliam irrumpunt. Principum sebastocratorum hæres ultimus morti vicinus. Ejus uror. Literi ex ea nulli. Thessali Catalanos sibi conciliare amicitia statuunt. Catalari Thessalorum pecuniam et societatem incerta spei præferunt. Superatis Thermopylis juxta Cephissum castra pomunt. Cephissi cursus. Athenarum princeps Catalanis transitum negat. Eosdem contemnit. Catalanorum
vires. Callidum strategema. Atheniensis exercitus numerosus in limum impingit. Internecione delesur.
Catalani Thebas et Athenas capiunt. In iis locis considunt.
'
1. Catalani autem, Turcis jam digressis, soli ad Α'. Οἱ δὲ Κατελάνοι τῶν Τούρκων ἤδη ἀπαλλαγέν
moutes Olympum et Ossam, ut diximus, hibernabant. Verno autem tempore motis inde castris
montium cacumina et interjecta Tempe pertranscunt, ac ante æstatem in Thessalicam planitiem
irrumpunt. Ubi cum solumn bonum et pingue inveτες καθ' ἑαυτοὺς ἦσαν [P. 153] παραχειμάζοντες προ
τῶν ἡμῶν τοῦ τε Ὀλύμπου καὶ τῆς Οσσης, ὡς ἔφα
μεν. Ταρος δ' ἐπιστάντος ἄραντες ἐκεῖθεν διαβαίνουσι
τάς τε τῶν ὁρῶν κορυφὰς καὶ τὰ ἐν τούτοις Τέμπη·
καὶ πρὶν ἐπιστῆναι τὸ θέρος, ἐσβάλλουσιν ἐς εἰ
Variorum notæ.
Sopra cap. 4, n. 6 (col. 591). Ducang.
Καὶ Τοῦρκοι τρισχίλιοι. Dixit supra fuisse amfilius bis mille. lloc cap. sect. 1. Infra numerabit
ter mille ct sexcentus, cap. 8, secl. 1 et 2, ἑκατὸν
και χιλίους. Mille tantum supra cap. 6, sec. 6.
Borvix.
Gregoras Catalanes Turcis dimissis in Thes
saliam irrupisse ait, de indein Boeotiam transiisse,
atque ibi demnm pugnavisse, et victorian insignem reportasse. Theodulus Turcos non nisi post
Bootienm prælium discessisse a Catalanis tradit,
cod. Reg. 1955, fol. 145. Cum Theodulo craschtiunt Muntanerius et Moncada. Boivis.
Stephanus "Ampov vecat Bays,
οὗ δὴ προθύμως τὴν αἴτησιν δεξαμένου (οὐδὲ γὰρ αὐτοῖς ἤδη Ῥωμαίων ἀπαλλαγεῖσι χρειώδης ἐτύγχανεν ἡ τῶν Τούρκων ἔκδημος συστρατεία) ἄσμενοι διελέλυντο τούς τε αἰχμαλώτους καὶ ὅσα ἐπεφέροντο λάφυρα διανειμάμενοι κατὰ τὸ ἀνάλογον ἑκατέροις τοῖς μέρεσιν. ἀλλὰ τὰ περὶ τῶν Τούρκων πλειόνων δεόμενα λόγων ἐροῦμεν ἐν τοῖς ἑξῆς. ζ. Οἱ δὲ Κατελάνοι τῶν Τούρκων ἤδη ἀπαλλαγέντες καθ’ ἑαυτοὺς ἦσαν παραχειμάζοντες πρὸ τῶν ὀρῶν τοῦ τε Ὀλύμπου καὶ τῆς Ὄσσης, ὡς ἔφαμεν. ἔαρος δ’ ἐπιστάντος ἄραντες ἐκεῖθεν διαβαίνουσι τάς τε τῶν ὀρῶν κορυφὰς καὶ τὰ ἐν τούτοις Τέμπη· καὶ πρὶν ἐπιστῆναι τὸ θέρος, ἐσβάλλουσιν ἐς τὰ Θετταλικὰ πεδία. ἔνθα δὴ χώραν εὑρόντες ἀγαθήν τε καὶ πίονα ὅλον ἐκεῖ διατετρίφασι τὸν ἐνιαυτὸν τήν τε χώραν δῃοῦντες καὶ διαφθείροντες ὅσα μὴ ἐντὸς ἦσαν τειχῶν μηδενὸς ἀντιταττομένου.[A. M. 6791 AD 6856]
furent, ac certa tandem aliqua sede fixo sibi & νήσου, καὶ οὕτως ἐπὶ μιᾶς τινος χώρας τὴν οἰκησιν
domicilio diuturnos errores finirent: aut, si boc
mon successisset, cum aliqua maritima gente
factis induciis liberum in sua reditum haberent.
Relicta igitur Thessalonica, tertio die ad Thessalicos montes pervenerunt, Olympum, 248 Ossam
et Pelium, juxta quos castris positis et agro vastato, quae ad sustentandam vitam necess.ria essent, abunde paraverunt. Sed illud pene me prztcrierat, quod, ut historie series continua sit,
explicandum est.
VI. In Latinorum exercitu, ut dictum est, etiam
Turcorum tria millia fuerunt: quorum mille et contum eos fuisse diximus, qui cum Melcco post Azatinis ad Scythas fugam remansissent, eosdemque
sacro baptismate initiatos et in Romanas legiones
"
ἱδρυσάμενοι τῆς μακρᾶς ἀπαλλάξειν γε πλάνης
τό με δεύτερον, σπεισαμένους τινὶ τῶν παραθαλατο
τίων ἐθνῶν ἀκώλυτον ειληφέναι τὸν ἐπὶ τὰ οἰκεία
ἀπόπλουν. Αραντε; οὖν ἐκεῖθεν τριταῖοι ἀφίκοντο
ἐς τὰ πρὸ τῆς Θετταλίας δρη - Όλυμπος ταῦτα καὶ
Όσσα καὶ Πήλειον· ὧν ἄγχιστά που στρατοπεδεύ
σαντες ἐπέρθουν τὴν χώραν καὶ σφᾶς αὐτοὺς ἐνεπίμ
πλων ἀφθόνων τῶν ὅσα πρὸς τὸ ζῆν ἐπιτήδεια ἦν.
Αλλ' ἐκεῖνο μικρού με παρέδραμεν. Αναληπτέον
οὖν, ἵνα καθ' εἱρμὸν ὁ λόγος ἀδεύῃ.
για
Γ΄. Συνεστράτευον τοῖς Λατίνοις, ὡς ἔφαμεν
καὶ Τοῦρκοι τρισχίλιοι· ὧν τοὺς μὲν ἑκατὸν καὶ χιλίους ἔφαμεν εἶναι τοὺς ἐναπολειφθέντας ἅμα τῷ Μετ
λὴν μετὰ τὴν τοῦ σουλτὰν Αζατίνη προς τους Σκύ
θας φυγὴν τῷ τε θείῳ βαπτίσματι τελεσθέντας καὶ
συγκαταλεγέντας μὲν τοῖς Ῥωμαίων στρατεύμασι καὶ
ταῖς τῶν παίδων διαδοχαίς αυξηθέντας, ὕστερον δ'
ἀποστατήσαντας μὲν Ρωμαίων, προσρυέντας δὲ τῷ
τῶν Κατελάνων στρατῷ οπότε συῤῥήγνυσθαι
κατ' ἀλλήλων ἔμελλον τὰ στρατεύματα κατὰ τὰς
περὶ τὴν πόλιν ᾿Απρω πεδιάδας· τοὺς δὲ
πλείους εἶναι τοὺς ἅμα τῷ Χαλὴλ ἐξ Ασίας διαπε
ραιωθέντας ἐς μισθοφορικήν συμμαχίαν τῶν Κατε
λάνων. Τῶν οὖν Κατελάνων τὴν ἐπὶ Θετταλίαν, ὡς
Εφαμεν, ὁδευόντων, ἤρξαντο κατ' αὐτῶν στασιάζειν
οἱ Τοῦρκοι τὴν σμῶν συνδιαίτησιν υποπτεύοντες και
οὐ μάλα του σφόδρα ἀκίνδυνον ἐσομένην οιόμενοι.
Συστάντες οὖν οἱ τῶν Τουρκικών στρατευμάτων Αγιο
μονεύοντες, ὅ τε Μελὴκ καὶ ὁ Χαλήλ, τῷ τῶν Κατελάνων ἀρχηγῷ λόγους περὶ τῆς ἅμα εἰρήνῃ διαλύο
σεως κεκινήκασιν. Οὗ δὴ προθύμως τὴν αἴτησιν
δεξαμένου (οὐδὲ γὰρ αὐτοῖς ἤδη Ῥωμαίων ἀπαλλα
γεῖσι χρειώδης ἐτύγχανεν ἡ τῶν Τούρκων ἔκδημος
συστρατεία), ἄσμενοι διελέλυντο τούς τε αιχμαλώ
τους καὶ ὅσα ἐπεφέροντο λάφυρα διανειμάμενοι κατά
τὸ ἀνάλογον ἑκατέροις τοῖς μέρεσιν. Ἀλλὰ τὰ περὶ τῶν Τούρκων πλειόνων δεόμενα λόγων ἐμοῦμεν ἐν
τοῖς ἑξῆς.
relatos, neva deinde sobole aurtos, demum a Romanis defecisse, et ad Catalanorum sign: transiisse,
cum ambo exercitus in campis Apro urbi circumjectis conflicturi essent; majorem vero partem' ex
Asia cum Chalele trajecisse, a Catalanis in auxilium evocatos et mercede conductos. Cum igitur
Catalani in Thessaliam, quemadmodum dixi, proficiscerentur, Turci adversus eos tumultuari cœperunt, quod familiaritatem illorum suspectam
haberent, nec sibi tutam prorsus futuran arbitrarentur. Turcorum igitur duces Melecus et Chalel
cum Catalanorum duce congressi verba fecerunt de
pacata discessione. Qui cum postulatis illorum haud
cunctanter annuisset (neque cuim ipsis jam Romanorum metu liberatis Turcorum auxilia necessaria
crant), cupide discesserunt, postquam et captivos
et omnem quam secum 249 ferebant predam pro
rata utrinque inter se partiti sunt. Sed de rebus
Turcorum, quæ fusiori narratione "gent, infra dicluri sumus.
CAPUT VIL.
Catalani Turcis dimissis in Thessaliam irrumpunt. Principum sebastocratorum hæres ultimus morti vicinus. Ejus uror. Literi ex ea nulli. Thessali Catalanos sibi conciliare amicitia statuunt. Catalari Thessalorum pecuniam et societatem incerta spei præferunt. Superatis Thermopylis juxta Cephissum castra pomunt. Cephissi cursus. Athenarum princeps Catalanis transitum negat. Eosdem contemnit. Catalanorum
vires. Callidum strategema. Atheniensis exercitus numerosus in limum impingit. Internecione delesur.
Catalani Thebas et Athenas capiunt. In iis locis considunt.
'
1. Catalani autem, Turcis jam digressis, soli ad Α'. Οἱ δὲ Κατελάνοι τῶν Τούρκων ἤδη ἀπαλλαγέν
moutes Olympum et Ossam, ut diximus, hibernabant. Verno autem tempore motis inde castris
montium cacumina et interjecta Tempe pertranscunt, ac ante æstatem in Thessalicam planitiem
irrumpunt. Ubi cum solumn bonum et pingue inveτες καθ' ἑαυτοὺς ἦσαν [P. 153] παραχειμάζοντες προ
τῶν ἡμῶν τοῦ τε Ὀλύμπου καὶ τῆς Οσσης, ὡς ἔφα
μεν. Ταρος δ' ἐπιστάντος ἄραντες ἐκεῖθεν διαβαίνουσι
τάς τε τῶν ὁρῶν κορυφὰς καὶ τὰ ἐν τούτοις Τέμπη·
καὶ πρὶν ἐπιστῆναι τὸ θέρος, ἐσβάλλουσιν ἐς εἰ
Variorum notæ.
Sopra cap. 4, n. 6 (col. 591). Ducang.
Καὶ Τοῦρκοι τρισχίλιοι. Dixit supra fuisse amfilius bis mille. lloc cap. sect. 1. Infra numerabit
ter mille ct sexcentus, cap. 8, secl. 1 et 2, ἑκατὸν
και χιλίους. Mille tantum supra cap. 6, sec. 6.
Borvix.
Gregoras Catalanes Turcis dimissis in Thes
saliam irrupisse ait, de indein Boeotiam transiisse,
atque ibi demnm pugnavisse, et victorian insignem reportasse. Theodulus Turcos non nisi post
Bootienm prælium discessisse a Catalanis tradit,
cod. Reg. 1955, fol. 145. Cum Theodulo craschtiunt Muntanerius et Moncada. Boivis.
Stephanus "Ampov vecat Bays,
PG 148:417εἶχε γὰρ ἀσθενῶς τηνικαῦτα τὰ περὶ Θετταλίαν πράγματα, τοῦ διέποντος ἐκεῖ τὴν ἀρχὴν νέου τε ὄντος τὴν ἡλικίαν καὶ ἀπείρως ἔχοντος ἐς πραγμάτων μεγάλων διοίκησιν καὶ ἄλλως νόσῳ δαπανωμένου μακρᾷ καὶ ὅσον οὐδέπω τεθνήξεσθαι μέλλοντος καὶ ἅμα αὐτῷ καταλύσειν τὴν μέχρις αὐτοῦ διαδοχὴν τῆς τῶν προγόνων καὶ σεβαστοκρατόρων ἀρχῆς. γυναῖκα μὲν γὰρ οὗτος ἠγάγετο ἑαυτῷ πρὸ βραχέος Εἰρήνην, τὴν νόθην τοῦ βασιλέως Ἀνδρονίκου θυγατέρα· παῖδα δὲ μετ’ αὐτῆς οὐ γεγέννηκεν, ὃς ἂν αὐτῷ τῆς ἀρχῆς καταστῇ διάδοχος. καὶ διὰ ταῦτα πλημμελῶς τὸ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὰ ἐκεῖσε ἐφέροντο πράγματα. πλείονα δὲ καὶ τὴν εἰς τὸ ἔπειτα ὤδινον ταραχήν τε καὶ στάσιν ἕνεκα τῆς ἀρχῆς, ἀδηλίας ἔτι κεκαλυμμένου βυθοῖς τοῦ ταύτην διαδεξομένου.HELP ANDRONIC. SEN.] 418
(A. c. 1282 ad 1528] ΒΥΖΑΝΤΙΝΕ HISTORLE LIB. Vil.
Θετταλικά πεδία. Ενθα δὴ χώραν εὑρόντες ἀγαθήν missent, totum annum exegerunt, agris urendis et
τε καὶ πίονα ὅλον ἐκεῖ διατετρίφασι τὸν ἐνιαυτὸν,
τήν τε χώραν ἐροῦντες καὶ διαφθείροντες ὅσα μὴ
ἐντὸς ἦσαν τειχῶν μηδενὸς ἀντιταττομένου. Εἶχε
γὰρ ἀσθενῶς τηνικαῦτα τὰ περὶ Θετταλίαν πράγματα, τοῦ διέποντος ἐκεῖ τὴν ἀρχὴν νέου τε
ὄντος τὴν ἡλικίαν καὶ ἀπείρως ἔχοντος ἐς πραγμά.
των μεγάλων διοίκησιν, καὶ ἄλλως νόσῳ δαπανωμέν
του μακρᾷ καὶ ὅσον οὐδέπω τεθνήξεσθαι μέλλοντος
καὶ ἅμα αὐτῷ καταλύσειν τὴν μέχρις αὐτοῦ διαδο
χὴν τῆς τῶν προγόνων καὶ σεβαστοκρατόρων ἀρχῆς.
Γυναῖκα μὲν γὰρ οὗτος ηγάγετο ἑαυτῷ πρὸ βραχέος
Εἰρήνην, τὴν νόθην τοῦ βασιλέως ᾿Ανδρονίκου θυγατέρα· παῖδα δὲ μετ' αὐτῆς οὐ γεγέννηκεν, ὃς ἂν
αὐτῷ τῆς ἀρχῆς καταστῇ διάδοχος. Καὶ διὰ ταῦτα
πλημμελῶς τὸ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὰ ἐκεῖσε ἐφέροντο
πράγματα. Πλείονα δὲ καὶ τὴν εἰς τὸ ἔπειτα ὤδινον
ταραχήν τε καὶ στάσιν ἕνεκα τῆς ἀρχῆς, ἀδηλίας
ἔτι κεκαλυμμένου βυθοῖς τοῦ ταύτην διαδεξομένου.
Καὶ μὲν δὴ τοῦ τε ἡγεμόνος τῆς χώρας ἐσχάτῃ νόσι
πιεζομένου, καὶ τῶν πολεμίων δίκην φλογὸς ἐπιόντων καὶ νεμομένων τὴν χώραν, ἔδοξε τῇ τῶν προ
εχόντων ἐκεῖ κατὰ γένος βουλῇ, χρήμασι περιελθεῖν
τοῦ; πολεμίους καὶ δωρεῶν ἀδροτέρων ὤνιον ἐσχηεἶναι τὴν γνώμην τῶν ἡγεμόνων, πρὶν ταῦτα αύτ
τοὺς ἀφελεῖν πολεμίς χειρί, δώσειν τε ὑποσχέσθαι
πομπούς τούς ἀπάξοντας ἐπί τε Αχαΐαν καὶ Βοιωτίαν, χώραν άδράν τε καὶ εὐκαρπον καὶ πολλές
κεκτημένην τὰς χάριτας καὶ ἅμα πρὸς οἴκησιν ἐπιτηδειοτάτην πασῶν· εἰ δὲ καὶ συμμαχίας δέοιντο,
καὶ τοῦτο δὲ μάλα προθύμως τελεῖν καὶ φίλους εἶναι
Β. Τοῦτο καὶ τοῖς Λατίνοις ἀρεστόν τε ἔδοξε καὶ
μάλα δήπου κατά γνώμην. Εφασαν γάρ, ώς ο Εἰ που
λέμη (Ρ. 154] καὶ μάχη τὰ τῆς ἐκβάσεως ἐπιτρέψαι
μεν, ή τε χώρα φθαρήσεται τά τε πράγματα συντρι
βήσονται κἀκ πολλῶν ἐς στενὸν κομιδή συνελαθήσονται, ὑπὲρ ων ἡμῖν ἡ πᾶσα σπουδή. Επειτα καὶ τὰ
τῆς νίκης οι προχωρήσει, τῶν πάντων ἐστὶν οὐδεὶς ὅς
ἐξεπίσταται πλὴν ἢ Θεός. Ἡμῖν δ' ἔστιν ὡς ἐπίπαν
ἀμφισβητήσιμα ταῦτα καὶ οὐδαμή που σαφή. Εἰ γὰρ
αἱ πλείους ξυντυχίας τοῖς ἀνθρώποις ἐπίσης εἰσὶν
ελπιζόμεναι, οὐδὲν ἧττον καὶ σφίσι τὸ περιγενέσθαι
συμβάλλεται ήπερ ἡμῖν. Οὔτε γὰρ ἡμῖν ἐστι πιστόν
τι ἐχέγγυον ἐς τὸ μέλλον περὶ τῆς νίκης, οὔτ᾽ αὐτ
τοῖς ἁπλανής εἴ τις περὶ ταύτης δόξα πρόσεστιν.
Α' τε γάρ δυσχωρίαι τῶν ὁρῶν, οἷς ἡ φύσις πολλαχάθεν τὴν χώραν ὠχύρωσεν, ασφάλειάν τε καὶ θάρ.
σος τοῖς ἔχουσι δίδωσι· τά τε φρούρια ἐφ' ὑψηλῶν
ιδρυμένα τῶν τόπων ἀμήχανον ἡμῖν παρέξει τὴν
πολιορκίαν. Ὥστε ὑποτέρως ἕξει τὸ πρᾶγμα, οὐκ
εξοδα τὰ τῆς ἀποβάσεως ἡμῖν ἀπαντῇ οὕτως ἐπὶ
ξένης πλανωμένοις καὶ ἀλλοτρίας καὶ τοσοῦτον τῆς
οἰκείας ἀπῳκισμένοις. Τών οὖν ἀτοπωτάτων ἂν εἴη,
περὶν ἐμπλῆσαι τοσούτων χρημάτων τὰς δεξιάς
ἄνευ πόνων καὶ ἅμα συμμάχων καὶ φίλων ευπορής
omuibus iis quæ extra mœnia erant vastandis, resistente nemine. Tunc enim res Thessalorum infirmæ erant ob immaturam principis ætatem, nullo
magnarum rerum gerendarum usu instructi, ac
præterea diuturno morbo conflictati et jamjam morituri, secum autem principatum a majoribus sus
sebastocratoribus perpetua successione ad se usque
transmissum exstincturi. Uxorem hic paulo ante
duxerat Irenen, notham imperatoris Andronici
Gliam: atque ex ea nullam prolem susceperat, cui
relinqueret principatum. Ob hæc rerum status in
ea provincia tunc temporis perturbatus majores in
posterum turbas ac dissensiones parturire videbatur, quod in obscuro adhuc foret, quis principatumi
illum esset excepturus. Proinde cum princeps
extremo morbo 250 laboraret, et hostes flamme
instar provinciam pervagarentur atque absumerent,
habita deliberatione ii qui genere eminebant cexsuerunt, pecuniis illiciendum hostem, et du um
voluntates largioribus donis redimnendas, priusquam
illa ab iis jure belli raperentur; ductoresque promittendos, qui eos in Achaiam et Baotian, regio
nem cultam et frugiferam et amœnitatis plenam et
omnium maxime commodam ad habitandum, perducerent. Quod si auxiliis esset opus, ea quoque
ɔlacriter danda, et per omnem ætatem amicos iliorum futuros se profitendum.
σφισι διὰ βίου.
11. Id et Latinis ipsis placuit, imo optatissimum
fuit. ‹ Etenim, aiebant, si belli eventum et armorum fortunam experiamur, vastabitur provincia,
opes atterentur, et ex magna copia ad summam
inopiam recident, pro quibus omnis a nobis labor
suscipitur. Deinde pencs quem victoria futura sit,
præter Deum nemo omnium prospicit: sed hæc
prorsus ambigua et adhuc minime explorata. Nam
quamvis plerique eventus ab hominibus ex æquo
sperentur, nihilo tamen minor illis vincendi quam
nobis spes proposita est. Ac neque nos futuræ victoriæ pignus ullum certum habemus, nec si qua
illis ejusmodi fiducia est, ea falli non potest. Quippe
et montium juga aspera, quibus natura regionem
undique muniit, habitatores tulos et audaces prestant; et castella in altis sita montibus obsidendi
facultatem omnem nobis adimunt. Quare utcunque
res ceciderit, non facile hac via nobis succedet, in
alieno ac peregrino 251 solo oberrantibus, et
tam louge a patria relegatis. Absurdissimum igitur
fuerit, cum absque labore pecunia dexteras inplere eademque opera socios nobis et anticos tales
acquirere possimus, en occasione spreta, magna
pericula certa spe subire.
σαι τοιούτων, ἔπειτα παραδραμόντας ὑπὲρ ἀδήλων ἀλπίδων μεγάλους ἀναδέχεσθαι κινδύνους.»
Variorum nota.
Joannis Angeli, qui, ducta Irene Andronici imp Alia nulla, triennio post nullis susceptis liveris e vita excesserat. Ducang.
PG 148:419καὶ μὲν δὴ τοῦ τε ἡγεμόνος τῆς χώρας ἐσχάτῃ νόσῳ πιεζομένου καὶ τῶν πολεμίων δίκην φλογὸς ἐπιόντων καὶ νεμομένων τὴν χώραν ἔδοξε τῇ τῶν προεχόντων ἐκεῖ κατὰ γένος βουλῇ, χρήμασι περιελθεῖν τοὺς πολεμίους καὶ δωρεῶν ἁβροτέρων ὤνιον ἐσχηκέναι τὴν γνώμην τῶν ἡγεμόνων, πρὶν ταῦτα αὐτοὺς ἀφελεῖν πολεμίᾳ χειρὶ, δώσειν τε ὑποσχέσθαι πομποὺς τοὺς ἀπάξοντας ἐπί τε Ἀχαί̈αν καὶ Βοιωτίαν, χώραν ἁβράν τε καὶ εὔκαρπον καὶ πολλὰς κεκτημένην τὰς χάριτας καὶ ἅμα πρὸς οἴκησιν ἐπιτηδειοτάτην πασῶν· εἰ δὲ καὶ συμμαχίας δέοιντο, καὶ τοῦτο δὲ μάλα προθύμως τελεῖν καὶ φίλους εἶναί σφισι διὰ βίου. (Β.) Τοῦτο καὶ τοῖς Λατίνοις ἀρεστόν τε ἔδοξε καὶ μάλα δήπου κατὰ γνώμην. ἔφασαν γὰρ, ὡς εἰ πολέμῳ καὶ μάχῃ τὰ τῆς ἐκβάσεως ἐπιτρέψαιμεν, ἥ τε χώρα φθαρήσεται τά τε πράγματα συντριβήσονται κἀκ πολλῶν ἐς στενὸν κομιδῇ συνελαθήσονται, ὑπὲρ ὧν ἡμῖν ἡ πᾶσα σπουδή. ἔπειτα καὶ τὰ τῆς νίκης οἷ προχωρήσει, τῶν πάντων ἐστὶν οὐδεὶς ὃς ἐξεπίσταται πλὴν ἢ θεός. ἡμῖν δ’ ἔστιν ὡς ἐπίπαν ἀμφισβητήσιμα ταῦτα καὶ οὐδαμῆ πω σαφῆ.[A. M. 6791 AD 6836]
M. His illi consideratis ac perpensis pacem et ▲
(œdus cum Thessalis, quibus dixi conditionibus,
pepigerunt. Itaque veris initio, pecuniis et ducloribus acceptis, moules superant ultra Thessaliam
sitos, et Thermopylis superatis apud Locridem et
Cephissum castra ponunt. Fluvius iste permagnus
e monte Parnasso erumpit, et versas ortum profluens septentrione Locros Opuntios et Epicnemidios, versus austrum et meridiem mediterranea
totius Achaia et Bootie habet. Idem usque ad
Lebadiæ et Haliarti campos maximus et indivisus
manet. Inde in duos amnes distractus Asopo et
Igmeno suum nomen commutat, ac per Δεσμi quidem alveum Atticam usque ad mare secat; per
Ismenum autem juxta Aulidem (ubi olim Græcos
[MP. ABRONIC. SEN ] 420
Γ. Οὕτω μὲν οὖν ἐκεῖνοι συνιδόντες καὶ οὕτω
διασκεψάμενοι σποντας καὶ ξυμβάσεις ἐπὶ τοῖς εἰσ
ρημένοις τίθενται προς τους Θετταλούς· καὶ
ἅμα ήρι τά τε χρήματα καὶ τοὺς πομπούς παρ'
αὐτῶν εἰληφότες ὑπερβάλλουσι τὰ μετὰ Θετταλίαν
δρη· καὶ διαβάντες της Θερμοπύλας στρατοπεδεύουσι
περί τε Λοκρίδα καὶ ποταμὸν τὸν Κηφισσόν· δ; μέγι
στις ὧν βήγνυται μὲν ἐξδρους τοῦ Παρνασσού, κάτω
εισι δὲ πρὸς δω τὸ ρεῦμα κινῶν, καὶ πρὸς μὲν
άρκτους ποιούμενος τούς τε Οπουντίους καὶ Ἐπι
κνήμιδας Λοκρούς, πρὸς δὲ μεσημβρίαν καὶ νότον
ἄνεμον την μεσόγειον ἅπασαν τῆς τε Αχαΐας καὶ
Βοιωτίας· μέγιστος μὲν καὶ ἀδιαίρετος ἄχρι τῶν
περὶ Λεμβαδίαν τε καὶ 'Αλίαρτον πεδιάδων τηρούμε.
νος, ἔπειτα πρὸς δύο σχιζόμενος ρεύματα και
heroas Trojam perituros primum appulisse et sta- &ς Ασωπόν τε καὶ Ἰσμηνὸν μετατιθέμενος τὰ ἐν α
tiva habuisse ferunt) Euboicum mare influit.
ματα· καὶ διὰ μὲν Ἀσωποῦ τέμνων την Αττικήν
ἄχει θαλάττης· διὰ δ᾽ Ἰσμηνοῦ τῇ τῆς Εὐβοίας θαλάττη σπενούμενος περὶ τὰ τῆς Αὐλίδος προαύλια
ἔνθα πάλαι τοὺς ἐπὶ Τροίαν ναυσταλοῦντας Ελληνάς
αυλίσασθαι λέγουσιν.
τε κ. ήρωα, τα πρώτα προσεσχηκέναι τε και
Δ΄. Ἐπεὶ δὲ τὴν τῶν πολεμίων ἐπύθετο ἔφελον ή
τήν τε τῶν ᾿Αθηνῶν καὶ Θηβῶν διέπων ἀρχὴν
καὶ τὴν χώραν ἐκείνην ἔχων ἅπασαν, ὃς δὴ καὶ μία
γας μὲν, ὡς ἀνωτέρω εἰρήκειμεν, ἐπαινόμαστο
πριμμικήριος, τῆς δὲ λέξεως ὑπὸ τοῦ δήμου διαφθαρείσης μέγα; ἐλέγετο κύριος· οὗτος τοίνυν δίοδον
μὲν αἰτήσασι τοῖ; Κατελάνοις οὐ βεβούληται δοῦναι,
ὥσθ' ὅποι βούλοιντο ἀπιέναι διὰ τῆς χώρας αὐτοῦ·
[Ρ. 155] ὁ δὲ ἀλλὰ μικρὰν τὴν ἀγρὸν διὰ τῆς γλώττης
IV. Cum autem Thebarum et Athenaru.u princeps et totius tractus illius dominus (qui, ut supra
252 observavimus, magnus olim primicerius appellatus fuerat, tum autem corrupta voce μέγας
κύριος vulgo dicebatur) bostium adventum didicisset, Catalanis petentibus transitum dare noluit, ut
quo vellent per ejus territorium abirent: seð immodicum fastum verbis professus, et ikos ut noii
maguopere curandos multo risu prosecutus, suas
vires per autumnum et bienem ad ver usque col επιδειξάμενος καὶ πολὺν των μυκτήρα κατ' αὐτῶν ὡς
legit. Parabant sese et Catalani, ut aut statim pugnando morituri, aut victuri cum giòria.
V. Cum autem ver supervenisset, Catalani Cephisso trajecto apud Bœotiam nou procul a fumine
castra posuerunt, hoɛtem exspectantes, illis videlicet locis puguam commissuri, Erant autem Catalanoram equites ter mille et quingenti, peditum
quatuor millia: in quos multi etiam e captivis ob
sagittandi peritiam relati erant. Ubi hostes jamjam
adfuturos nuntiatum est, omnem illam terram arant,
ubi prælium conserere decreverant. Deinde circumfodiunt, et rivis e fluvio ductis totam planitiem ita
οὐ φροντίδες μεγάλης μάλα αξίων καταχείμενο;
ήθροιζε τὰς δυνάμεις διά τε φθινοπώρου και χειμών
νος ἐς ἔας. Παρεσκευάζοντο δὲ καὶ οἱ Κατελάνο: ὡς
ἢ τεθνηξόμενος τῷ πολέμῳ ἢ ζήσοντες εὐκλεῶς.
Ε'. Εαρος μὲν οὖν ἐπιγενομένου διαβάντες οἱ
Κατελάνος τὴν Κηφισσόν κατεστρατοπέδευσαν περί
τὴν Βοιωτίαν οὐ τόρξω τοῦ ποταμοῦ, αὐτοῦ που
συστῆναι τὸν πόλεμον περιμένοντες. Ησαν μὲν οὖν
τῶν Κατελάνων οἱ μὲν ἱππεῖς πεντακόσιοι καὶ τρισ.
χίλιοι, τὸ δὲ πεζόν τετρακισχίλιοι οἷς καὶ πολλοὶ
τῶν αἰχμαλώτων διὰ τὴν τῆς τοξικῆς εὐρυξαν συγ
κατελέγησαν. Ακηκοότες δ' ὅσον οὐδέπω τους πολε
μίους ἐφιστήξοντας ἀρούσι μὲν τὴν γῆν ἐκείνη
ἅπασαν, ένθα συστήνει την πολεμον ἔγνω σαν.
Variorum nõte.
Theoiulus Rhetor Catalaios, nuitis ciadibus in Thessalia a Chaudreno alectos, fades cum
Thessalis pepig sse scribit, cod. Reg. fol. 144:
Το τάδε γοῦν κανταῦθα κατ' αὐτῶν ἔστησε τρόπαια,
καὶ οὕτω περιφανή, ναι μεν αθρόοις ἐμπίπτων,
νῦν δὲ ἐκ πολλῶν ὀλίγοις, και πολλοῖς κατ' ολίγους.
ὥστ' ἄνοισι μὲν ἐς δεύρο ταυτὸ θετταλοί, άδουσι δὲ
σχεδιν πάντες ἀνθρωπο... καὶ τί δεῖ πλείω διεξ
είναι; ἢ μὴ γὰρ τὴν ταχίστην εἰρήνη, ἐπεθύμη
σαν, καν αυτού πάνε; Επισον και ο κακώς απωλό
τες. Νῦν δὲ σπονδάς προς Ρεττανούς ποιησάμενοι,
καὶ τοῦ Χανδρινού δια ταύτα μετα τοσούτων και
τηλικούτων τῶν ἄλλων ὥσπερ τις Ηρακλέους
ἐπανιόντος ἡμῖν, σφάς τε αυτούς εξείναντα σ
κινδύνου, πεπαυμένης της μάχης δι' ην νικώς
έπραττον, καὶ τὴν καλλίστην, etc, Greg was th
plane: de Chanlrena te verbum guidem. Boss,
Perlemus Geographiae iubs, ut, c p. 15:
δὲ Εὐηνὸς ἐν τῷ Καλλιδρόμω βρει επιστρέφων πολ
τάς ἀνατολας ἐπὶ τὸν Κηφισἐν ποταμών δι κ.
αὐτὸς ἀπὸ τῶν αὐτῶν ὀρέων ῥέων, συμμίσγει τ
τε τωῳ καὶ τῷ Ἰσμηνῷ τοῖς ποταμε, κατά την
Βοιωτίων, ότι θ σως μοιρών.. liae ut opinor,
Gregoras iralitet ea quae de Galatsi cursu tradit.
At Stra o after 16, 18, pag. 107, exit. 1920. Vale
et Commentarium Gerbenz in Græciam. Sophiara
pag. 142. Bonix.
Galterus. Briennensis, dux A:benarum et
Thenatum dominus. DE CANG.
Have fuius marral Moutauer.us cap. 210, ε
ex eo Moncada cap. 63, nos etiam in Hizi. FrenceBysant, lib. vi, H. 7, 8. DUCANG.
εἰ γὰρ αἱ πλείους ξυντυχίαι τοῖς ἀνθρώποις ἐπίσης εἰσὶν ἐλπιζόμεναι, οὐδὲν ἧττον καὶ σφίσι τὸ περιγενέσθαι συμβάλλεται ἤπερ ἡμῖν. οὔτε γὰρ ἡμῖν ἐστι πιστόν τι ἐχέγγυον ἐς τὸ μέλλον περὶ τῆς νίκης, οὔτ’ αὐτοῖς ἀπλανὴς εἴ τις περὶ ταύτης δόξα πρόσεστιν. αἵ τε γὰρ δυσχωρίαι τῶν ὀρῶν, οἷς ἡ φύσις πολλαχόθεν τὴν χώραν ὠχύρωσεν, ἀσφάλειάν τε καὶ θάρσος τοῖς ἔχουσι δίδωσι· τά τε φρούρια ἐφ’ ὑψηλῶν ἱδρυμένα τῶν τόπων ἀμήχανον ἡμῖν παρέξει τὴν πολιορκίαν. ὥστε ὁποτέρως ἕξει τὸ πρᾶγμα, οὐκ εὔοδα τὰ τῆς ἀποβάσεως ἡμῖν ἀπαντᾷ οὕτως ἐπὶ ξένης πλανωμένοις καὶ ἀλλοτρίας καὶ τοσοῦτον τῆς οἰκείας ἀπῳκισμένοις. τῶν οὖν ἀτοπωτάτων ἂν εἴη, παρὸν ἐμπλῆσαι τοσούτων χρημάτων τὰς δεξιὰς ἄνευ πόνων καὶ ἅμα συμμάχων καὶ φίλων εὐπορῆσαι τοιούτων, ἔπειτα παραδραμόντας ὑπὲρ ἀδήλων ἐλπίδων μεγάλους ἀναδέχεσθαι κινδύνους. (Γ.) Οὕτω μὲν οὖν ἐκεῖνοι συνιδόντες καὶ οὕτω διασκεψάμενοι σπονδὰς καὶ ξυμβάσεις ἐπὶ τοῖς εἰρημένοις τίθενται πρὸς τοὺς Θετταλούς· καὶ ἅμα ἦρι τά τε χρήματα καὶ τοὺς πομποὺς παρ’ αὐτῶν εἰληφότες ὑπερβάλλουσι τὰ μετὰ Θετταλίαν ὄρη·[A. M. 6791 AD 6836]
M. His illi consideratis ac perpensis pacem et ▲
(œdus cum Thessalis, quibus dixi conditionibus,
pepigerunt. Itaque veris initio, pecuniis et ducloribus acceptis, moules superant ultra Thessaliam
sitos, et Thermopylis superatis apud Locridem et
Cephissum castra ponunt. Fluvius iste permagnus
e monte Parnasso erumpit, et versas ortum profluens septentrione Locros Opuntios et Epicnemidios, versus austrum et meridiem mediterranea
totius Achaia et Bootie habet. Idem usque ad
Lebadiæ et Haliarti campos maximus et indivisus
manet. Inde in duos amnes distractus Asopo et
Igmeno suum nomen commutat, ac per Δεσμi quidem alveum Atticam usque ad mare secat; per
Ismenum autem juxta Aulidem (ubi olim Græcos
[MP. ABRONIC. SEN ] 420
Γ. Οὕτω μὲν οὖν ἐκεῖνοι συνιδόντες καὶ οὕτω
διασκεψάμενοι σποντας καὶ ξυμβάσεις ἐπὶ τοῖς εἰσ
ρημένοις τίθενται προς τους Θετταλούς· καὶ
ἅμα ήρι τά τε χρήματα καὶ τοὺς πομπούς παρ'
αὐτῶν εἰληφότες ὑπερβάλλουσι τὰ μετὰ Θετταλίαν
δρη· καὶ διαβάντες της Θερμοπύλας στρατοπεδεύουσι
περί τε Λοκρίδα καὶ ποταμὸν τὸν Κηφισσόν· δ; μέγι
στις ὧν βήγνυται μὲν ἐξδρους τοῦ Παρνασσού, κάτω
εισι δὲ πρὸς δω τὸ ρεῦμα κινῶν, καὶ πρὸς μὲν
άρκτους ποιούμενος τούς τε Οπουντίους καὶ Ἐπι
κνήμιδας Λοκρούς, πρὸς δὲ μεσημβρίαν καὶ νότον
ἄνεμον την μεσόγειον ἅπασαν τῆς τε Αχαΐας καὶ
Βοιωτίας· μέγιστος μὲν καὶ ἀδιαίρετος ἄχρι τῶν
περὶ Λεμβαδίαν τε καὶ 'Αλίαρτον πεδιάδων τηρούμε.
νος, ἔπειτα πρὸς δύο σχιζόμενος ρεύματα και
heroas Trojam perituros primum appulisse et sta- &ς Ασωπόν τε καὶ Ἰσμηνὸν μετατιθέμενος τὰ ἐν α
tiva habuisse ferunt) Euboicum mare influit.
ματα· καὶ διὰ μὲν Ἀσωποῦ τέμνων την Αττικήν
ἄχει θαλάττης· διὰ δ᾽ Ἰσμηνοῦ τῇ τῆς Εὐβοίας θαλάττη σπενούμενος περὶ τὰ τῆς Αὐλίδος προαύλια
ἔνθα πάλαι τοὺς ἐπὶ Τροίαν ναυσταλοῦντας Ελληνάς
αυλίσασθαι λέγουσιν.
τε κ. ήρωα, τα πρώτα προσεσχηκέναι τε και
Δ΄. Ἐπεὶ δὲ τὴν τῶν πολεμίων ἐπύθετο ἔφελον ή
τήν τε τῶν ᾿Αθηνῶν καὶ Θηβῶν διέπων ἀρχὴν
καὶ τὴν χώραν ἐκείνην ἔχων ἅπασαν, ὃς δὴ καὶ μία
γας μὲν, ὡς ἀνωτέρω εἰρήκειμεν, ἐπαινόμαστο
πριμμικήριος, τῆς δὲ λέξεως ὑπὸ τοῦ δήμου διαφθαρείσης μέγα; ἐλέγετο κύριος· οὗτος τοίνυν δίοδον
μὲν αἰτήσασι τοῖ; Κατελάνοις οὐ βεβούληται δοῦναι,
ὥσθ' ὅποι βούλοιντο ἀπιέναι διὰ τῆς χώρας αὐτοῦ·
[Ρ. 155] ὁ δὲ ἀλλὰ μικρὰν τὴν ἀγρὸν διὰ τῆς γλώττης
IV. Cum autem Thebarum et Athenaru.u princeps et totius tractus illius dominus (qui, ut supra
252 observavimus, magnus olim primicerius appellatus fuerat, tum autem corrupta voce μέγας
κύριος vulgo dicebatur) bostium adventum didicisset, Catalanis petentibus transitum dare noluit, ut
quo vellent per ejus territorium abirent: seð immodicum fastum verbis professus, et ikos ut noii
maguopere curandos multo risu prosecutus, suas
vires per autumnum et bienem ad ver usque col επιδειξάμενος καὶ πολὺν των μυκτήρα κατ' αὐτῶν ὡς
legit. Parabant sese et Catalani, ut aut statim pugnando morituri, aut victuri cum giòria.
V. Cum autem ver supervenisset, Catalani Cephisso trajecto apud Bœotiam nou procul a fumine
castra posuerunt, hoɛtem exspectantes, illis videlicet locis puguam commissuri, Erant autem Catalanoram equites ter mille et quingenti, peditum
quatuor millia: in quos multi etiam e captivis ob
sagittandi peritiam relati erant. Ubi hostes jamjam
adfuturos nuntiatum est, omnem illam terram arant,
ubi prælium conserere decreverant. Deinde circumfodiunt, et rivis e fluvio ductis totam planitiem ita
οὐ φροντίδες μεγάλης μάλα αξίων καταχείμενο;
ήθροιζε τὰς δυνάμεις διά τε φθινοπώρου και χειμών
νος ἐς ἔας. Παρεσκευάζοντο δὲ καὶ οἱ Κατελάνο: ὡς
ἢ τεθνηξόμενος τῷ πολέμῳ ἢ ζήσοντες εὐκλεῶς.
Ε'. Εαρος μὲν οὖν ἐπιγενομένου διαβάντες οἱ
Κατελάνος τὴν Κηφισσόν κατεστρατοπέδευσαν περί
τὴν Βοιωτίαν οὐ τόρξω τοῦ ποταμοῦ, αὐτοῦ που
συστῆναι τὸν πόλεμον περιμένοντες. Ησαν μὲν οὖν
τῶν Κατελάνων οἱ μὲν ἱππεῖς πεντακόσιοι καὶ τρισ.
χίλιοι, τὸ δὲ πεζόν τετρακισχίλιοι οἷς καὶ πολλοὶ
τῶν αἰχμαλώτων διὰ τὴν τῆς τοξικῆς εὐρυξαν συγ
κατελέγησαν. Ακηκοότες δ' ὅσον οὐδέπω τους πολε
μίους ἐφιστήξοντας ἀρούσι μὲν τὴν γῆν ἐκείνη
ἅπασαν, ένθα συστήνει την πολεμον ἔγνω σαν.
Variorum nõte.
Theoiulus Rhetor Catalaios, nuitis ciadibus in Thessalia a Chaudreno alectos, fades cum
Thessalis pepig sse scribit, cod. Reg. fol. 144:
Το τάδε γοῦν κανταῦθα κατ' αὐτῶν ἔστησε τρόπαια,
καὶ οὕτω περιφανή, ναι μεν αθρόοις ἐμπίπτων,
νῦν δὲ ἐκ πολλῶν ὀλίγοις, και πολλοῖς κατ' ολίγους.
ὥστ' ἄνοισι μὲν ἐς δεύρο ταυτὸ θετταλοί, άδουσι δὲ
σχεδιν πάντες ἀνθρωπο... καὶ τί δεῖ πλείω διεξ
είναι; ἢ μὴ γὰρ τὴν ταχίστην εἰρήνη, ἐπεθύμη
σαν, καν αυτού πάνε; Επισον και ο κακώς απωλό
τες. Νῦν δὲ σπονδάς προς Ρεττανούς ποιησάμενοι,
καὶ τοῦ Χανδρινού δια ταύτα μετα τοσούτων και
τηλικούτων τῶν ἄλλων ὥσπερ τις Ηρακλέους
ἐπανιόντος ἡμῖν, σφάς τε αυτούς εξείναντα σ
κινδύνου, πεπαυμένης της μάχης δι' ην νικώς
έπραττον, καὶ τὴν καλλίστην, etc, Greg was th
plane: de Chanlrena te verbum guidem. Boss,
Perlemus Geographiae iubs, ut, c p. 15:
δὲ Εὐηνὸς ἐν τῷ Καλλιδρόμω βρει επιστρέφων πολ
τάς ἀνατολας ἐπὶ τὸν Κηφισἐν ποταμών δι κ.
αὐτὸς ἀπὸ τῶν αὐτῶν ὀρέων ῥέων, συμμίσγει τ
τε τωῳ καὶ τῷ Ἰσμηνῷ τοῖς ποταμε, κατά την
Βοιωτίων, ότι θ σως μοιρών.. liae ut opinor,
Gregoras iralitet ea quae de Galatsi cursu tradit.
At Stra o after 16, 18, pag. 107, exit. 1920. Vale
et Commentarium Gerbenz in Græciam. Sophiara
pag. 142. Bonix.
Galterus. Briennensis, dux A:benarum et
Thenatum dominus. DE CANG.
Have fuius marral Moutauer.us cap. 210, ε
ex eo Moncada cap. 63, nos etiam in Hizi. FrenceBysant, lib. vi, H. 7, 8. DUCANG.
καὶ διαβάντες τὰς Θερμοπύλας στρατοπεδεύουσι περί τε Λοκρίδα καὶ ποταμὸν τὸν Κηφισσόν· ὃς μέγιστος ὢν ῥήγνυται μὲν ἐξ ὄρους τοῦ Παρναςσοῦ, κάτεισι δὲ πρὸς ἕω τὸ ῥεῦμα κινῶν, καὶ πρὸς μὲν ἄρκτους ποιούμενος τούς τε Ὀπουντίους καὶ Ἐπικνήμιδας Λοκροὺς, πρὸς δὲ μεσημβρίαν καὶ νότον ἄνεμον τὴν μεσόγειον ἅπασαν τῆς τε Ἀχαί̈ας καὶ Βοιωτίας· μέγιστος μὲν καὶ ἀδιαίρετος ἄχρι τῶν περὶ Λεμβαδίαν τε καὶ Ἀλίαρτον πεδιάδων τηρούμενος, ἔπειτα πρὸς δύο σχιζόμενος ῥεύματα καὶ ἐς Ἀσωπόν τε καὶ Ἰσμηνὸν μετατιθέμενος τὰ ὀνόματα· καὶ διὰ μὲν Ἀσωποῦ τέμνων τὴν Ἀττικὴν ἄχρι θαλάττης· διὰ δ’ Ἰσμηνοῦ τῇ τῆς Εὐβοίας θαλάττῃ σπενδόμενος περὶ τὰ τῆς Αὐλίδος προαύλια· ἔνθα πάλαι τοὺς ἐπὶ Τροίαν ναυστολοῦντας Ἕλληνάς τε καὶ ἥρωας τὰ πρῶτα προσεσχηκέναι τε καὶ αὐλίσασθαι λέγουσιν. (Δ.) Ἐπεὶ δὲ τὴν τῶν πολεμίων ἐπύθετο ἔφοδον ὁ τήν τε τῶν Ἀθηνῶν καὶ Θηβῶν διέπων ἀρχὴν καὶ τὴν χώραν ἐκείνην ἔχων ἅπασαν, ὃς δὴ καὶ μέγας μὲν, ὡς ἀνωτέρω εἰρήκειμεν, ἐπωνόμαστο πριμμικήριος, τῆς δὲ λέξεως ὑπὸ τοῦ δήμου διαφθαρείσης μέγας ἐλέγετο κύριος·[A. M. 6791 AD 6836]
M. His illi consideratis ac perpensis pacem et ▲
(œdus cum Thessalis, quibus dixi conditionibus,
pepigerunt. Itaque veris initio, pecuniis et ducloribus acceptis, moules superant ultra Thessaliam
sitos, et Thermopylis superatis apud Locridem et
Cephissum castra ponunt. Fluvius iste permagnus
e monte Parnasso erumpit, et versas ortum profluens septentrione Locros Opuntios et Epicnemidios, versus austrum et meridiem mediterranea
totius Achaia et Bootie habet. Idem usque ad
Lebadiæ et Haliarti campos maximus et indivisus
manet. Inde in duos amnes distractus Asopo et
Igmeno suum nomen commutat, ac per Δεσμi quidem alveum Atticam usque ad mare secat; per
Ismenum autem juxta Aulidem (ubi olim Græcos
[MP. ABRONIC. SEN ] 420
Γ. Οὕτω μὲν οὖν ἐκεῖνοι συνιδόντες καὶ οὕτω
διασκεψάμενοι σποντας καὶ ξυμβάσεις ἐπὶ τοῖς εἰσ
ρημένοις τίθενται προς τους Θετταλούς· καὶ
ἅμα ήρι τά τε χρήματα καὶ τοὺς πομπούς παρ'
αὐτῶν εἰληφότες ὑπερβάλλουσι τὰ μετὰ Θετταλίαν
δρη· καὶ διαβάντες της Θερμοπύλας στρατοπεδεύουσι
περί τε Λοκρίδα καὶ ποταμὸν τὸν Κηφισσόν· δ; μέγι
στις ὧν βήγνυται μὲν ἐξδρους τοῦ Παρνασσού, κάτω
εισι δὲ πρὸς δω τὸ ρεῦμα κινῶν, καὶ πρὸς μὲν
άρκτους ποιούμενος τούς τε Οπουντίους καὶ Ἐπι
κνήμιδας Λοκρούς, πρὸς δὲ μεσημβρίαν καὶ νότον
ἄνεμον την μεσόγειον ἅπασαν τῆς τε Αχαΐας καὶ
Βοιωτίας· μέγιστος μὲν καὶ ἀδιαίρετος ἄχρι τῶν
περὶ Λεμβαδίαν τε καὶ 'Αλίαρτον πεδιάδων τηρούμε.
νος, ἔπειτα πρὸς δύο σχιζόμενος ρεύματα και
heroas Trojam perituros primum appulisse et sta- &ς Ασωπόν τε καὶ Ἰσμηνὸν μετατιθέμενος τὰ ἐν α
tiva habuisse ferunt) Euboicum mare influit.
ματα· καὶ διὰ μὲν Ἀσωποῦ τέμνων την Αττικήν
ἄχει θαλάττης· διὰ δ᾽ Ἰσμηνοῦ τῇ τῆς Εὐβοίας θαλάττη σπενούμενος περὶ τὰ τῆς Αὐλίδος προαύλια
ἔνθα πάλαι τοὺς ἐπὶ Τροίαν ναυσταλοῦντας Ελληνάς
αυλίσασθαι λέγουσιν.
τε κ. ήρωα, τα πρώτα προσεσχηκέναι τε και
Δ΄. Ἐπεὶ δὲ τὴν τῶν πολεμίων ἐπύθετο ἔφελον ή
τήν τε τῶν ᾿Αθηνῶν καὶ Θηβῶν διέπων ἀρχὴν
καὶ τὴν χώραν ἐκείνην ἔχων ἅπασαν, ὃς δὴ καὶ μία
γας μὲν, ὡς ἀνωτέρω εἰρήκειμεν, ἐπαινόμαστο
πριμμικήριος, τῆς δὲ λέξεως ὑπὸ τοῦ δήμου διαφθαρείσης μέγα; ἐλέγετο κύριος· οὗτος τοίνυν δίοδον
μὲν αἰτήσασι τοῖ; Κατελάνοις οὐ βεβούληται δοῦναι,
ὥσθ' ὅποι βούλοιντο ἀπιέναι διὰ τῆς χώρας αὐτοῦ·
[Ρ. 155] ὁ δὲ ἀλλὰ μικρὰν τὴν ἀγρὸν διὰ τῆς γλώττης
IV. Cum autem Thebarum et Athenaru.u princeps et totius tractus illius dominus (qui, ut supra
252 observavimus, magnus olim primicerius appellatus fuerat, tum autem corrupta voce μέγας
κύριος vulgo dicebatur) bostium adventum didicisset, Catalanis petentibus transitum dare noluit, ut
quo vellent per ejus territorium abirent: seð immodicum fastum verbis professus, et ikos ut noii
maguopere curandos multo risu prosecutus, suas
vires per autumnum et bienem ad ver usque col επιδειξάμενος καὶ πολὺν των μυκτήρα κατ' αὐτῶν ὡς
legit. Parabant sese et Catalani, ut aut statim pugnando morituri, aut victuri cum giòria.
V. Cum autem ver supervenisset, Catalani Cephisso trajecto apud Bœotiam nou procul a fumine
castra posuerunt, hoɛtem exspectantes, illis videlicet locis puguam commissuri, Erant autem Catalanoram equites ter mille et quingenti, peditum
quatuor millia: in quos multi etiam e captivis ob
sagittandi peritiam relati erant. Ubi hostes jamjam
adfuturos nuntiatum est, omnem illam terram arant,
ubi prælium conserere decreverant. Deinde circumfodiunt, et rivis e fluvio ductis totam planitiem ita
οὐ φροντίδες μεγάλης μάλα αξίων καταχείμενο;
ήθροιζε τὰς δυνάμεις διά τε φθινοπώρου και χειμών
νος ἐς ἔας. Παρεσκευάζοντο δὲ καὶ οἱ Κατελάνο: ὡς
ἢ τεθνηξόμενος τῷ πολέμῳ ἢ ζήσοντες εὐκλεῶς.
Ε'. Εαρος μὲν οὖν ἐπιγενομένου διαβάντες οἱ
Κατελάνος τὴν Κηφισσόν κατεστρατοπέδευσαν περί
τὴν Βοιωτίαν οὐ τόρξω τοῦ ποταμοῦ, αὐτοῦ που
συστῆναι τὸν πόλεμον περιμένοντες. Ησαν μὲν οὖν
τῶν Κατελάνων οἱ μὲν ἱππεῖς πεντακόσιοι καὶ τρισ.
χίλιοι, τὸ δὲ πεζόν τετρακισχίλιοι οἷς καὶ πολλοὶ
τῶν αἰχμαλώτων διὰ τὴν τῆς τοξικῆς εὐρυξαν συγ
κατελέγησαν. Ακηκοότες δ' ὅσον οὐδέπω τους πολε
μίους ἐφιστήξοντας ἀρούσι μὲν τὴν γῆν ἐκείνη
ἅπασαν, ένθα συστήνει την πολεμον ἔγνω σαν.
Variorum nõte.
Theoiulus Rhetor Catalaios, nuitis ciadibus in Thessalia a Chaudreno alectos, fades cum
Thessalis pepig sse scribit, cod. Reg. fol. 144:
Το τάδε γοῦν κανταῦθα κατ' αὐτῶν ἔστησε τρόπαια,
καὶ οὕτω περιφανή, ναι μεν αθρόοις ἐμπίπτων,
νῦν δὲ ἐκ πολλῶν ὀλίγοις, και πολλοῖς κατ' ολίγους.
ὥστ' ἄνοισι μὲν ἐς δεύρο ταυτὸ θετταλοί, άδουσι δὲ
σχεδιν πάντες ἀνθρωπο... καὶ τί δεῖ πλείω διεξ
είναι; ἢ μὴ γὰρ τὴν ταχίστην εἰρήνη, ἐπεθύμη
σαν, καν αυτού πάνε; Επισον και ο κακώς απωλό
τες. Νῦν δὲ σπονδάς προς Ρεττανούς ποιησάμενοι,
καὶ τοῦ Χανδρινού δια ταύτα μετα τοσούτων και
τηλικούτων τῶν ἄλλων ὥσπερ τις Ηρακλέους
ἐπανιόντος ἡμῖν, σφάς τε αυτούς εξείναντα σ
κινδύνου, πεπαυμένης της μάχης δι' ην νικώς
έπραττον, καὶ τὴν καλλίστην, etc, Greg was th
plane: de Chanlrena te verbum guidem. Boss,
Perlemus Geographiae iubs, ut, c p. 15:
δὲ Εὐηνὸς ἐν τῷ Καλλιδρόμω βρει επιστρέφων πολ
τάς ἀνατολας ἐπὶ τὸν Κηφισἐν ποταμών δι κ.
αὐτὸς ἀπὸ τῶν αὐτῶν ὀρέων ῥέων, συμμίσγει τ
τε τωῳ καὶ τῷ Ἰσμηνῷ τοῖς ποταμε, κατά την
Βοιωτίων, ότι θ σως μοιρών.. liae ut opinor,
Gregoras iralitet ea quae de Galatsi cursu tradit.
At Stra o after 16, 18, pag. 107, exit. 1920. Vale
et Commentarium Gerbenz in Græciam. Sophiara
pag. 142. Bonix.
Galterus. Briennensis, dux A:benarum et
Thenatum dominus. DE CANG.
Have fuius marral Moutauer.us cap. 210, ε
ex eo Moncada cap. 63, nos etiam in Hizi. FrenceBysant, lib. vi, H. 7, 8. DUCANG.
οὗτος τοίνυν δίοδον μὲν αἰτήσασι τοῖς Κατελάνοις οὐ βεβούληται δοῦναι, ὥσθ’ ὅποι βούλοιντο ἀπιέναι διὰ τῆς χώρας αὐτοῦ· ὁ δὲ ἀλλὰ μακρὰν τὴν ὀφρὺν διὰ τῆς γλώττης ἐπιδειξάμενος καὶ πολὺν τὸν μυκτῆρα κατ’ αὐτῶν ὡς οὐ φροντίδος μεγάλης μάλα ἀξίων καταχεάμενος ἤθροιζε τὰς δυνάμεις διά τε φθινοπώρου καὶ χειμῶνος ἐς ἔαρ. παρεσκευάζοντο δὲ καὶ οἱ Κατελάνοι ὡς ἢ τεθνηξόμενοι τῷ πολέμῳ ἢ ζήσοντες εὐκλεῶς. (Ε.) Ἔαρος μὲν οὖν ἐπιγενομένου διαβάντες οἱ Κατελάνοι τὸν Κηφισσὸν κατεστρατοπέδευσαν περὶ τὴν Βοιωτίαν οὐ πόῤῥω τοῦ ποταμοῦ, αὐτοῦ που συστῆναι τὸν πόλεμον περιμένοντες. ἦσαν μὲν οὖν τῶν Κατελάνων οἱ μὲν ἱππεῖς πεντακόσιοι καὶ τρισχίλιοι, τὸ δὲ πεζὸν τετρακισχίλιοι· οἷς καὶ πολλοὶ τῶν αἰχμαλώτων διὰ τὴν τῆς τοξικῆς εὐφυί̈αν συγκατελέγησαν. ἀκηκοότες δ’ ὅσον οὐδέπω τοὺς πολεμίους ἐφεστήξοντας ἀροῦσι μὲν τὴν γῆν ἐκείνην ἅπασαν, ἔνθα συστῆναι τὸν πόλεμον ἔγνωσαν.[A. M. 6791 AD 6836]
M. His illi consideratis ac perpensis pacem et ▲
(œdus cum Thessalis, quibus dixi conditionibus,
pepigerunt. Itaque veris initio, pecuniis et ducloribus acceptis, moules superant ultra Thessaliam
sitos, et Thermopylis superatis apud Locridem et
Cephissum castra ponunt. Fluvius iste permagnus
e monte Parnasso erumpit, et versas ortum profluens septentrione Locros Opuntios et Epicnemidios, versus austrum et meridiem mediterranea
totius Achaia et Bootie habet. Idem usque ad
Lebadiæ et Haliarti campos maximus et indivisus
manet. Inde in duos amnes distractus Asopo et
Igmeno suum nomen commutat, ac per Δεσμi quidem alveum Atticam usque ad mare secat; per
Ismenum autem juxta Aulidem (ubi olim Græcos
[MP. ABRONIC. SEN ] 420
Γ. Οὕτω μὲν οὖν ἐκεῖνοι συνιδόντες καὶ οὕτω
διασκεψάμενοι σποντας καὶ ξυμβάσεις ἐπὶ τοῖς εἰσ
ρημένοις τίθενται προς τους Θετταλούς· καὶ
ἅμα ήρι τά τε χρήματα καὶ τοὺς πομπούς παρ'
αὐτῶν εἰληφότες ὑπερβάλλουσι τὰ μετὰ Θετταλίαν
δρη· καὶ διαβάντες της Θερμοπύλας στρατοπεδεύουσι
περί τε Λοκρίδα καὶ ποταμὸν τὸν Κηφισσόν· δ; μέγι
στις ὧν βήγνυται μὲν ἐξδρους τοῦ Παρνασσού, κάτω
εισι δὲ πρὸς δω τὸ ρεῦμα κινῶν, καὶ πρὸς μὲν
άρκτους ποιούμενος τούς τε Οπουντίους καὶ Ἐπι
κνήμιδας Λοκρούς, πρὸς δὲ μεσημβρίαν καὶ νότον
ἄνεμον την μεσόγειον ἅπασαν τῆς τε Αχαΐας καὶ
Βοιωτίας· μέγιστος μὲν καὶ ἀδιαίρετος ἄχρι τῶν
περὶ Λεμβαδίαν τε καὶ 'Αλίαρτον πεδιάδων τηρούμε.
νος, ἔπειτα πρὸς δύο σχιζόμενος ρεύματα και
heroas Trojam perituros primum appulisse et sta- &ς Ασωπόν τε καὶ Ἰσμηνὸν μετατιθέμενος τὰ ἐν α
tiva habuisse ferunt) Euboicum mare influit.
ματα· καὶ διὰ μὲν Ἀσωποῦ τέμνων την Αττικήν
ἄχει θαλάττης· διὰ δ᾽ Ἰσμηνοῦ τῇ τῆς Εὐβοίας θαλάττη σπενούμενος περὶ τὰ τῆς Αὐλίδος προαύλια
ἔνθα πάλαι τοὺς ἐπὶ Τροίαν ναυσταλοῦντας Ελληνάς
αυλίσασθαι λέγουσιν.
τε κ. ήρωα, τα πρώτα προσεσχηκέναι τε και
Δ΄. Ἐπεὶ δὲ τὴν τῶν πολεμίων ἐπύθετο ἔφελον ή
τήν τε τῶν ᾿Αθηνῶν καὶ Θηβῶν διέπων ἀρχὴν
καὶ τὴν χώραν ἐκείνην ἔχων ἅπασαν, ὃς δὴ καὶ μία
γας μὲν, ὡς ἀνωτέρω εἰρήκειμεν, ἐπαινόμαστο
πριμμικήριος, τῆς δὲ λέξεως ὑπὸ τοῦ δήμου διαφθαρείσης μέγα; ἐλέγετο κύριος· οὗτος τοίνυν δίοδον
μὲν αἰτήσασι τοῖ; Κατελάνοις οὐ βεβούληται δοῦναι,
ὥσθ' ὅποι βούλοιντο ἀπιέναι διὰ τῆς χώρας αὐτοῦ·
[Ρ. 155] ὁ δὲ ἀλλὰ μικρὰν τὴν ἀγρὸν διὰ τῆς γλώττης
IV. Cum autem Thebarum et Athenaru.u princeps et totius tractus illius dominus (qui, ut supra
252 observavimus, magnus olim primicerius appellatus fuerat, tum autem corrupta voce μέγας
κύριος vulgo dicebatur) bostium adventum didicisset, Catalanis petentibus transitum dare noluit, ut
quo vellent per ejus territorium abirent: seð immodicum fastum verbis professus, et ikos ut noii
maguopere curandos multo risu prosecutus, suas
vires per autumnum et bienem ad ver usque col επιδειξάμενος καὶ πολὺν των μυκτήρα κατ' αὐτῶν ὡς
legit. Parabant sese et Catalani, ut aut statim pugnando morituri, aut victuri cum giòria.
V. Cum autem ver supervenisset, Catalani Cephisso trajecto apud Bœotiam nou procul a fumine
castra posuerunt, hoɛtem exspectantes, illis videlicet locis puguam commissuri, Erant autem Catalanoram equites ter mille et quingenti, peditum
quatuor millia: in quos multi etiam e captivis ob
sagittandi peritiam relati erant. Ubi hostes jamjam
adfuturos nuntiatum est, omnem illam terram arant,
ubi prælium conserere decreverant. Deinde circumfodiunt, et rivis e fluvio ductis totam planitiem ita
οὐ φροντίδες μεγάλης μάλα αξίων καταχείμενο;
ήθροιζε τὰς δυνάμεις διά τε φθινοπώρου και χειμών
νος ἐς ἔας. Παρεσκευάζοντο δὲ καὶ οἱ Κατελάνο: ὡς
ἢ τεθνηξόμενος τῷ πολέμῳ ἢ ζήσοντες εὐκλεῶς.
Ε'. Εαρος μὲν οὖν ἐπιγενομένου διαβάντες οἱ
Κατελάνος τὴν Κηφισσόν κατεστρατοπέδευσαν περί
τὴν Βοιωτίαν οὐ τόρξω τοῦ ποταμοῦ, αὐτοῦ που
συστῆναι τὸν πόλεμον περιμένοντες. Ησαν μὲν οὖν
τῶν Κατελάνων οἱ μὲν ἱππεῖς πεντακόσιοι καὶ τρισ.
χίλιοι, τὸ δὲ πεζόν τετρακισχίλιοι οἷς καὶ πολλοὶ
τῶν αἰχμαλώτων διὰ τὴν τῆς τοξικῆς εὐρυξαν συγ
κατελέγησαν. Ακηκοότες δ' ὅσον οὐδέπω τους πολε
μίους ἐφιστήξοντας ἀρούσι μὲν τὴν γῆν ἐκείνη
ἅπασαν, ένθα συστήνει την πολεμον ἔγνω σαν.
Variorum nõte.
Theoiulus Rhetor Catalaios, nuitis ciadibus in Thessalia a Chaudreno alectos, fades cum
Thessalis pepig sse scribit, cod. Reg. fol. 144:
Το τάδε γοῦν κανταῦθα κατ' αὐτῶν ἔστησε τρόπαια,
καὶ οὕτω περιφανή, ναι μεν αθρόοις ἐμπίπτων,
νῦν δὲ ἐκ πολλῶν ὀλίγοις, και πολλοῖς κατ' ολίγους.
ὥστ' ἄνοισι μὲν ἐς δεύρο ταυτὸ θετταλοί, άδουσι δὲ
σχεδιν πάντες ἀνθρωπο... καὶ τί δεῖ πλείω διεξ
είναι; ἢ μὴ γὰρ τὴν ταχίστην εἰρήνη, ἐπεθύμη
σαν, καν αυτού πάνε; Επισον και ο κακώς απωλό
τες. Νῦν δὲ σπονδάς προς Ρεττανούς ποιησάμενοι,
καὶ τοῦ Χανδρινού δια ταύτα μετα τοσούτων και
τηλικούτων τῶν ἄλλων ὥσπερ τις Ηρακλέους
ἐπανιόντος ἡμῖν, σφάς τε αυτούς εξείναντα σ
κινδύνου, πεπαυμένης της μάχης δι' ην νικώς
έπραττον, καὶ τὴν καλλίστην, etc, Greg was th
plane: de Chanlrena te verbum guidem. Boss,
Perlemus Geographiae iubs, ut, c p. 15:
δὲ Εὐηνὸς ἐν τῷ Καλλιδρόμω βρει επιστρέφων πολ
τάς ἀνατολας ἐπὶ τὸν Κηφισἐν ποταμών δι κ.
αὐτὸς ἀπὸ τῶν αὐτῶν ὀρέων ῥέων, συμμίσγει τ
τε τωῳ καὶ τῷ Ἰσμηνῷ τοῖς ποταμε, κατά την
Βοιωτίων, ότι θ σως μοιρών.. liae ut opinor,
Gregoras iralitet ea quae de Galatsi cursu tradit.
At Stra o after 16, 18, pag. 107, exit. 1920. Vale
et Commentarium Gerbenz in Græciam. Sophiara
pag. 142. Bonix.
Galterus. Briennensis, dux A:benarum et
Thenatum dominus. DE CANG.
Have fuius marral Moutauer.us cap. 210, ε
ex eo Moncada cap. 63, nos etiam in Hizi. FrenceBysant, lib. vi, H. 7, 8. DUCANG.
PG 148:421ἔπειτα περιταφρεύσαντες καὶ διώρυχας ἀνοίξαντες ἐκ τοῦ ποταμοῦ ὅλον ἀρδεύουσι τὸ πεδίον οὕτω πλουσίως, ὥστε ἐλλιμνάζειν καὶ ἀνίσχυρον τὴν βάσιν τῶν ἵππων ποιεῖν, συγχωννυμένων τῷ πηλῷ τῶν ποδῶν καὶ οὐκ εὐχερῶς ἐχόντων κινεῖσθαι. (2.) Καὶ μὴν δὴ μεσοῦντος ἔαρος ἐφίσταται καὶ ὁ τῆς χώρας ἀρχηγὸς πολὺν ἐπαγόμενος στρατὸν συγκεκροτημένον ἔκ τε Θηβαίων καὶ Ἀθηναίων καὶ Πλαταιέων, καὶ ὅσοι Λοκρῶν καὶ Φωκέων καὶ Μεγαρέων ὑπῆρχον ἐπίλεκτοι. ἱππεῖς μὲν οὖν ἦσαν ἑξακισχίλιοι τούτῳ καὶ τετρακόσιοι. πεζοὶ δ’ ὑπὲρ τοὺς ὀκτακισχιλίους· οἴησις δὲ καὶ φρόνημα πολὺ τὸ παράλογον κεκτημένη. ἤλπιζε γὰρ οὐ μόνον τοὺς Κατελάνους αὐτίκα συγκατασφάξειν, ἀλλὰ καὶ πάσας ἐφεξῆς χώρας καὶ πόλεις ἄχρι τῆς Βυζαντίδος ἕξειν ὑποχειρίους. τὸ δὲ ἦν πᾶν τοὐναντίον. ἐπεὶ γὰρ ἐν ἑαυτῷ καὶ οὐκ ἐν τῇ χειρὶ τοῦ θεοῦ τὴν τῶν πραγμάτων ἔπεμπεν ἔκβασιν, παίγνιον ἐν βραχεῖ τῶν πολεμίων καθίσταται.[A. C. 1282 AD 1528)
BYZANTINE HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
Έπειτα περιταφρεύσαντες καὶ διώρυχας ἀνοίξαντες copiose irrigant, ut slagnaret et gressum equorum
ἐκ τοῦ ποταμοῦ ὅλον ἀρδεύουσι τὸ πεδίον οὕτω instabilem redderet, quorum pedes Into infixi ægre
πλουσίως, ὥστε ἐλλιμνάζειν καὶ ἀνίσχυρον τὴν βάσιν
loco moveri possent.
τῶν ἵππων ποιείν, συγχωννυμένων τῷ πηλῷ τῶν
ποδῶν καὶ οὐκ εὐχερῶς ἐχόντων κινείσθαι.
VI. Vere medio ipsius regionis princeps cum
magno exercitu adest, coacto ex Atheniensibus,
Thebanis et Platæensibus, item ex Locrensibn»,
Phocensibus et Megarensibus delectis. Equitum
sex millin et quadringenti, 253 peditum amplius
octo millia erant. Opinio vero et arrogantia priucipis multum a recta ratione aberrabat. Speralat
enim se non modo Catalanos statim deleturum,
sed etiam provincias et omnes inde urbes Byzantium usque occupaturum. Quod fonge aliter evenit.
Γ. Καὶ μὴν δὴ μεσοῦντος ἔαρος ἐφίσταται και
ὁ τῆς χώρα; ἀρχηγός πολύν επαγόμενος στρα
την συγκεκροτημένον ἔκ τε Θηβαίων καὶ Αθηναίων
καὶ Πλαταιέων, καὶ ἔσοι Λικρῶν καὶ Φωκέων καὶ
Μεγαρέων ὑπῆρχαν ἐπίλεκτοι. Ἱππεῖς μὲν οὖν ἦσαν
εξακισχίλιοι τούτῳ καὶ τετρακόσιοι, πεζοί δ' ὑπὲρ
τοὺς ἐκτακισχιλίους· οἴησις δὲ καὶ φρόνημα πολύ
τὸ παράλογον κεκτημένη. "Ηλπιζε γὰρ οὐ μόνον
τους Κατελάνους αὐτίκα συγκατασφάξειν, ἀλλὰ καὶ
πάτας ἐφεξῆς χώρας καὶ πόλεις ἄχρι τῆς Βυζαντί
δος έξειν υποχειρίους. Τὸ δὲ ἦν πᾶν τοὐναντίον. Quippe dum suis viribus non divino auxilio rerum
Ἐπεὶ γὰρ ἐν ἑαυτῷ καὶ οὐκ ἐν τῇ χειρὶ τοῦ Θεοῦ
τὴν τῶν πραγμάτων ἔπεμπεν ἔκβασιν, παίγνιον ἐν
βραχεῖ τῶν πολεμίων καθίσταται. Θεασάμενος γὰρ
τὸ πεδίον πολλῇ τῇ χλόῃ τῆς πύας κατάκομον καὶ
μηδὲν τῶν γεγονότων υπονοήσας βοῇ καὶ παρακελεύσμασιν ἅμα τοῖς ἀμφ' αὐτῷ πᾶσιν ἱππεῦσιν
ἱρμα κατὰ τῶν πολεμίων, ἀκινήτων ἔξω τοῦ πεδίου
κατά χώραν ἐστώτων καὶ τὴν αὐτοῦ προσδοκώντων
έφοδον. ᾿Αλλὰ πρὶν εἰς μέσον ἐλθεῖν τὸ πεδίον, ὥσ
περ στερέω τινι πεδηθέντες οἱ ἵπποι δεσμῷ τῷ τῆς
υγρανθείσης γῆς πρὸς τὴν τῶν ποδῶν θρασυτέραν
βάσιν μάλα ὑπείκοντι, οἱ μὲν ἅμα τοῖς ἱππεῦσιν
ἐκυλίοντο κατὰ τοῦ πηλοῦ· οἱ δὲ τοὺς ἱππέας ἀπο
βαλόντες πλημμελῶς ἐφέροντο κατὰ τοῦ πεδίου· οι
δὲ τοὺς πόδας συγκαταχώσαντες ἐφ' ἑνὸς ἔσταντο, Ο
καθάπερ ἀνδριάντας του; ἐπιβάτας ανέχοντες. Οἱ
μέντο: Κατελάνοι ἀναθαρσήσαντες πρὸς τὰ δρώμενα
παντοδαποίς κυκλωσάμενοι βέλεσιν τούτους μὲν
ἅπαντας άρδην κατέσφαξαν κάπειτα εὐθὺς ἐκεῖθεν
ἐξιππασάμενοι τους φεύγοντας κατόπιν ἐδίωκον
ἄχρι θητῶν τε καὶ Ἀθηνῶν [P. 156] ἂς δὴ καὶ
ἀπροσδοκήτως ἐπεισπεσόντες ῥᾷστα χειροῦνται αὐτ
τοῖς χρήμασι καὶ αὐταῖς γυναιξί τε καὶ τέκνοις.
Ούτω τοίνυν ὥσπερ ἐν κύβοις ἐξαίφνης μεταπεσού
σης τῆς ἀρχῆς ἐγκρατεῖς οἱ Κατελάνοι γενόμενοι τῆς τε μακρᾶς πλάνης ἀπήλλαξαν ἑαυτοὺς καὶ
exitum permittit, paulo momento risui hostium
exponitur. Nam cum planitiem multo gramine virentem conspexisset, nihil eorum quæ arta erant
suspicatus, cohortatus suos et vociferans cum onnibus quos secum habebat equitibus impetu contra
hostes fertur, qui extra campum immoti in procinctu s'abant ejus impressionem exspectantes.
Sed priusquam ad mediam planitiem pervenirent,
equi veluti firinis vinculis impediti madefacta terra
ad audaciorem gressum subsidente, partim una cum
equitibus in luto volutantur, partim iis excussis
temere per campum feruntur, partim pedibus lato
immersis uno in loco immoti stant, equites veluti
statuas sustinentes. Quibus rebus Catalani animati
omnni telorum genere circumventos illos omnes internecione deleverunt: tum illine statim cinisso
equitatu usque ad Thebas et Athenas fugientes
persecuti sunt. Quin et ipsas urbis ex improviso
aggressi cum opibus, uxoribus et liberis facillime
ceperunt. Sic velut in aleæ ludo fortuna repente
mutata Catalani potiti principatu et diuturnum
errorem finiverunt, et suæ ditionis terminos 254
in hunc usque diem paulatim proferre non desistunt. Atque ita Catalanorum res se habueruut.
Variorum notæ.
Anonymus poeta Graeco-Barbarus, cod. tuerunt ante an. 1515. Tamcn Anonymus Greece
Reg. 2569,fol. 212, ν.:
Ο πόλεμος ἐγύναι τον ἡμέραν γὰρ δευτέραν")
Στις δεκαπένται τοῦ μηνός ὅπου τον λέγουν μάρτην.
Ενάτη τρέχωντα χρόνων ἀποκτήσεως κόσμου,
Εξάκης χιλιάδων δὲ καὶ ὠκτακωσίων ται,
καὶ συναυτὸ καὶ δεκαεπτά· εὐδόμη: δὲ ἠνδίκτου.
Itaque cæsus est Galterus anno mundi 6817, Chr.
1505, idque die 15 mensis Martii, wow μεσοῦντος
Χαρος, οἱ afirmat Gregoras. Al Mumtamerius cap.
221 scribit, Catalanes post Rogerii cedem re
roansisse apud Calliopelia annis 7, iisque clapsis
In Macedoniam transiisse. Rogerius, ut ex Pachyimeris narratione colligitur, casus fuit anno
Christi 1303. Ad annos 1305 adde annos 7, conBunt anni 1312. Ergo Catalani in Macedoniam
trausierunt anno Christi 1312, id si verum est,
Bozotiæ et Attica principatum vix occupare po-
Barbarus, qui cum principatum ab illis occupas
tum ponit an1. 1309, cum Gregora hac in re
consentit. Quid si Rogerii caedes in annum Chr. 1301
vel 13:2 confertur. Admodum certe probabile
est vel Pachymeris vel Muntanerii chronologiata
corruptam fuisse ab exscriptoribus. Boivin,
idem Gallerus, Atbenarum dux. Ducane.
Theodulus Rhetor, cod. Reg. 1855, fol. 445:
Τὴν καλλίστην καὶ ταν στὴν ἐκείνην κατά των
προσχώρων Ιταλών ανείλοντο νίκην, μετά μέν
υπερηφάνου παρασκευῆς αὐτοῖς ἐπιόντων, καὶ μη
ὅτι τούτους, άλλα καὶ Θετταλίαν πάσαν και Μακρ
δονίαν απειλούντων ἐκτρίψειν. Οὕτω δ' αὐτῶν εκτρο
θέντων, ὡς με δὲ πυρφόρον τὸ τοῦ λόγου λελεῖ
εἰς δὲ οἱ μὲν ἐκποδὼν ἦσαν, καὶ ταύτην του
θραίους ἔτισαν δίκην, & των άλλων περί κακο
ἐνο λεύσαντο, ταῦς ὑπ' ἐκείνων αὐτοὶ καλῶς περ
Id est feria secunda, seu die Luna. At auno Chr. 1309 dies 15 Martii non incidit in feriam secundzu,
sed in Sabbatum, Boivix.
θεασάμενος γὰρ τὸ πεδίον πολλῇ τῇ χλόῃ τῆς πόας κατάκομον καὶ μηδὲν τῶν γεγονότων ὑπονοήσας βοῇ καὶ παρακελεύσμασιν ἅμα τοῖς ἀμφ’ αὐτῷ πᾶσιν ἱππεῦσιν ὁρμᾷ κατὰ τῶν πολεμίων, ἀκινήτων ἔξω τοῦ πεδίου κατὰ χώραν ἑστώτων καὶ τὴν αὐτοῦ προσδοκώντων ἔφοδον. ἀλλὰ πρὶν εἰς μέσον ἐλθεῖν τὸ πεδίον, ὥσπερ στεῤῥῷ τινι πεδηθέντες οἱ ἵπποι δεσμῷ τῷ τῆς ὑγρανθείσης γῆς πρὸς τὴν τῶν ποδῶν θρασυτέραν βάσιν μάλα ὑπείκοντι, οἱ μὲν ἅμα τοῖς ἱππεῦσιν ἐκυλίοντο κατὰ τοῦ πηλοῦ· οἱ δὲ τοὺς ἱππέας ἀποβαλόντες πλημμελῶς ἐφέροντο κατὰ τοῦ πεδίου· οἱ δὲ τοὺς πόδας συγκαταχώσαντες ἐφ’ ἑνὸς ἵσταντο, καθάπερ ἀνδριάντας τοὺς ἐπιβάτας ἀνέχοντες. οἱ μέντοι Κατελάνοι ἀναθαρσήσαντες πρὸς τὰ δρώμενα παντοδαποῖς κυκλωσάμενοι βέλεσιν τούτους μὲν ἅπαντας ἄρδην κατέσφαξαν· κἄπειτα εὐθὺς ἐκεῖθεν ἐξιππασάμενοι τοὺς φεύγοντας κατόπιν ἐδίωκον ἄχρι Θηβῶν τε καὶ Ἀθηνῶν· ἃς δὴ καὶ ἀπροσδοκήτως ἐπεισπεσόντες ῥᾷστα χειροῦνται αὐτοῖς χρήμασι καὶ αὐταῖς γυναιξί τε καὶ τέκνοις.[A. C. 1282 AD 1528)
BYZANTINE HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
Έπειτα περιταφρεύσαντες καὶ διώρυχας ἀνοίξαντες copiose irrigant, ut slagnaret et gressum equorum
ἐκ τοῦ ποταμοῦ ὅλον ἀρδεύουσι τὸ πεδίον οὕτω instabilem redderet, quorum pedes Into infixi ægre
πλουσίως, ὥστε ἐλλιμνάζειν καὶ ἀνίσχυρον τὴν βάσιν
loco moveri possent.
τῶν ἵππων ποιείν, συγχωννυμένων τῷ πηλῷ τῶν
ποδῶν καὶ οὐκ εὐχερῶς ἐχόντων κινείσθαι.
VI. Vere medio ipsius regionis princeps cum
magno exercitu adest, coacto ex Atheniensibus,
Thebanis et Platæensibus, item ex Locrensibn»,
Phocensibus et Megarensibus delectis. Equitum
sex millin et quadringenti, 253 peditum amplius
octo millia erant. Opinio vero et arrogantia priucipis multum a recta ratione aberrabat. Speralat
enim se non modo Catalanos statim deleturum,
sed etiam provincias et omnes inde urbes Byzantium usque occupaturum. Quod fonge aliter evenit.
Γ. Καὶ μὴν δὴ μεσοῦντος ἔαρος ἐφίσταται και
ὁ τῆς χώρα; ἀρχηγός πολύν επαγόμενος στρα
την συγκεκροτημένον ἔκ τε Θηβαίων καὶ Αθηναίων
καὶ Πλαταιέων, καὶ ἔσοι Λικρῶν καὶ Φωκέων καὶ
Μεγαρέων ὑπῆρχαν ἐπίλεκτοι. Ἱππεῖς μὲν οὖν ἦσαν
εξακισχίλιοι τούτῳ καὶ τετρακόσιοι, πεζοί δ' ὑπὲρ
τοὺς ἐκτακισχιλίους· οἴησις δὲ καὶ φρόνημα πολύ
τὸ παράλογον κεκτημένη. "Ηλπιζε γὰρ οὐ μόνον
τους Κατελάνους αὐτίκα συγκατασφάξειν, ἀλλὰ καὶ
πάτας ἐφεξῆς χώρας καὶ πόλεις ἄχρι τῆς Βυζαντί
δος έξειν υποχειρίους. Τὸ δὲ ἦν πᾶν τοὐναντίον. Quippe dum suis viribus non divino auxilio rerum
Ἐπεὶ γὰρ ἐν ἑαυτῷ καὶ οὐκ ἐν τῇ χειρὶ τοῦ Θεοῦ
τὴν τῶν πραγμάτων ἔπεμπεν ἔκβασιν, παίγνιον ἐν
βραχεῖ τῶν πολεμίων καθίσταται. Θεασάμενος γὰρ
τὸ πεδίον πολλῇ τῇ χλόῃ τῆς πύας κατάκομον καὶ
μηδὲν τῶν γεγονότων υπονοήσας βοῇ καὶ παρακελεύσμασιν ἅμα τοῖς ἀμφ' αὐτῷ πᾶσιν ἱππεῦσιν
ἱρμα κατὰ τῶν πολεμίων, ἀκινήτων ἔξω τοῦ πεδίου
κατά χώραν ἐστώτων καὶ τὴν αὐτοῦ προσδοκώντων
έφοδον. ᾿Αλλὰ πρὶν εἰς μέσον ἐλθεῖν τὸ πεδίον, ὥσ
περ στερέω τινι πεδηθέντες οἱ ἵπποι δεσμῷ τῷ τῆς
υγρανθείσης γῆς πρὸς τὴν τῶν ποδῶν θρασυτέραν
βάσιν μάλα ὑπείκοντι, οἱ μὲν ἅμα τοῖς ἱππεῦσιν
ἐκυλίοντο κατὰ τοῦ πηλοῦ· οἱ δὲ τοὺς ἱππέας ἀπο
βαλόντες πλημμελῶς ἐφέροντο κατὰ τοῦ πεδίου· οι
δὲ τοὺς πόδας συγκαταχώσαντες ἐφ' ἑνὸς ἔσταντο, Ο
καθάπερ ἀνδριάντας του; ἐπιβάτας ανέχοντες. Οἱ
μέντο: Κατελάνοι ἀναθαρσήσαντες πρὸς τὰ δρώμενα
παντοδαποίς κυκλωσάμενοι βέλεσιν τούτους μὲν
ἅπαντας άρδην κατέσφαξαν κάπειτα εὐθὺς ἐκεῖθεν
ἐξιππασάμενοι τους φεύγοντας κατόπιν ἐδίωκον
ἄχρι θητῶν τε καὶ Ἀθηνῶν [P. 156] ἂς δὴ καὶ
ἀπροσδοκήτως ἐπεισπεσόντες ῥᾷστα χειροῦνται αὐτ
τοῖς χρήμασι καὶ αὐταῖς γυναιξί τε καὶ τέκνοις.
Ούτω τοίνυν ὥσπερ ἐν κύβοις ἐξαίφνης μεταπεσού
σης τῆς ἀρχῆς ἐγκρατεῖς οἱ Κατελάνοι γενόμενοι τῆς τε μακρᾶς πλάνης ἀπήλλαξαν ἑαυτοὺς καὶ
exitum permittit, paulo momento risui hostium
exponitur. Nam cum planitiem multo gramine virentem conspexisset, nihil eorum quæ arta erant
suspicatus, cohortatus suos et vociferans cum onnibus quos secum habebat equitibus impetu contra
hostes fertur, qui extra campum immoti in procinctu s'abant ejus impressionem exspectantes.
Sed priusquam ad mediam planitiem pervenirent,
equi veluti firinis vinculis impediti madefacta terra
ad audaciorem gressum subsidente, partim una cum
equitibus in luto volutantur, partim iis excussis
temere per campum feruntur, partim pedibus lato
immersis uno in loco immoti stant, equites veluti
statuas sustinentes. Quibus rebus Catalani animati
omnni telorum genere circumventos illos omnes internecione deleverunt: tum illine statim cinisso
equitatu usque ad Thebas et Athenas fugientes
persecuti sunt. Quin et ipsas urbis ex improviso
aggressi cum opibus, uxoribus et liberis facillime
ceperunt. Sic velut in aleæ ludo fortuna repente
mutata Catalani potiti principatu et diuturnum
errorem finiverunt, et suæ ditionis terminos 254
in hunc usque diem paulatim proferre non desistunt. Atque ita Catalanorum res se habueruut.
Variorum notæ.
Anonymus poeta Graeco-Barbarus, cod. tuerunt ante an. 1515. Tamcn Anonymus Greece
Reg. 2569,fol. 212, ν.:
Ο πόλεμος ἐγύναι τον ἡμέραν γὰρ δευτέραν")
Στις δεκαπένται τοῦ μηνός ὅπου τον λέγουν μάρτην.
Ενάτη τρέχωντα χρόνων ἀποκτήσεως κόσμου,
Εξάκης χιλιάδων δὲ καὶ ὠκτακωσίων ται,
καὶ συναυτὸ καὶ δεκαεπτά· εὐδόμη: δὲ ἠνδίκτου.
Itaque cæsus est Galterus anno mundi 6817, Chr.
1505, idque die 15 mensis Martii, wow μεσοῦντος
Χαρος, οἱ afirmat Gregoras. Al Mumtamerius cap.
221 scribit, Catalanes post Rogerii cedem re
roansisse apud Calliopelia annis 7, iisque clapsis
In Macedoniam transiisse. Rogerius, ut ex Pachyimeris narratione colligitur, casus fuit anno
Christi 1303. Ad annos 1305 adde annos 7, conBunt anni 1312. Ergo Catalani in Macedoniam
trausierunt anno Christi 1312, id si verum est,
Bozotiæ et Attica principatum vix occupare po-
Barbarus, qui cum principatum ab illis occupas
tum ponit an1. 1309, cum Gregora hac in re
consentit. Quid si Rogerii caedes in annum Chr. 1301
vel 13:2 confertur. Admodum certe probabile
est vel Pachymeris vel Muntanerii chronologiata
corruptam fuisse ab exscriptoribus. Boivin,
idem Gallerus, Atbenarum dux. Ducane.
Theodulus Rhetor, cod. Reg. 1855, fol. 445:
Τὴν καλλίστην καὶ ταν στὴν ἐκείνην κατά των
προσχώρων Ιταλών ανείλοντο νίκην, μετά μέν
υπερηφάνου παρασκευῆς αὐτοῖς ἐπιόντων, καὶ μη
ὅτι τούτους, άλλα καὶ Θετταλίαν πάσαν και Μακρ
δονίαν απειλούντων ἐκτρίψειν. Οὕτω δ' αὐτῶν εκτρο
θέντων, ὡς με δὲ πυρφόρον τὸ τοῦ λόγου λελεῖ
εἰς δὲ οἱ μὲν ἐκποδὼν ἦσαν, καὶ ταύτην του
θραίους ἔτισαν δίκην, & των άλλων περί κακο
ἐνο λεύσαντο, ταῦς ὑπ' ἐκείνων αὐτοὶ καλῶς περ
Id est feria secunda, seu die Luna. At auno Chr. 1309 dies 15 Martii non incidit in feriam secundzu,
sed in Sabbatum, Boivix.
οὕτω τοίνυν ὥσπερ ἐν κύβοις ἐξαίφνης μεταπεσούσης τῆς ἀρχῆς ἐγκρατεῖς οἱ Κατελάνοι γενόμενοι τῆς τε μακρᾶς πλάνης ἀπήλλαξαν ἑαυτοὺς καὶ ἀεὶ πρὸς τὸ πλέον ἠρέμα τοὺς ὅρους οὐ λήγουσιν ἄχρι καὶ τήμερον αὔξοντες ἧς ἔσχον αὐθεντίας. ἀλλὰ τὰ μὲν περὶ τῶν Κατελάνων οὕτως ἔσχεν. η. Οἱ δὲ Τοῦρκοι μετὰ τὸ διαστῆναι τῶν Κατελάνων εἰς δύο σχίζονται μοίρας· καὶ οἱ μὲν τῷ Χαλὴλ, οἱ δὲ τῷ Μελὴκ ἕπονται. ὁ μὲν γὰρ Μελὴκ ἐπειδὴ τῷ θείῳ βαπτίσματι πρότερον τελεσθεὶς μετὰ τῶν περὶ αὐτὸν καὶ πρός γε ἱκανοὺς τοὺς μισθοὺς ἀπολαμβάνων παρὰ τοῦ βασιλέως, ἔπειτα τούς τε πρὸς αὐτὸν ἠθετηκὼς ὅρκους καὶ ἀποστέρξας τοὺς τῆς εὐσεβείας θεσμούς τε καὶ νόμους πρὸς τοὺς τῶν Ῥωμαίων ἐχθροὺς ηὐτομόλησεν, ἀνέλπιστον τὸ παράπαν ἐνόμιζε τὴν πρὸς Ῥωμαίους ἤδη φιλίαν. ἐντεῦθεν εἵλετο μᾶλλον προσιέναι καλοῦντι τῷ Κράλῃ Σερβίας, ἢ Ῥωμαίοις εἰς ὄψιν ἐλθεῖν·[A. C. 1282 AD 1528)
BYZANTINE HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
Έπειτα περιταφρεύσαντες καὶ διώρυχας ἀνοίξαντες copiose irrigant, ut slagnaret et gressum equorum
ἐκ τοῦ ποταμοῦ ὅλον ἀρδεύουσι τὸ πεδίον οὕτω instabilem redderet, quorum pedes Into infixi ægre
πλουσίως, ὥστε ἐλλιμνάζειν καὶ ἀνίσχυρον τὴν βάσιν
loco moveri possent.
τῶν ἵππων ποιείν, συγχωννυμένων τῷ πηλῷ τῶν
ποδῶν καὶ οὐκ εὐχερῶς ἐχόντων κινείσθαι.
VI. Vere medio ipsius regionis princeps cum
magno exercitu adest, coacto ex Atheniensibus,
Thebanis et Platæensibus, item ex Locrensibn»,
Phocensibus et Megarensibus delectis. Equitum
sex millin et quadringenti, 253 peditum amplius
octo millia erant. Opinio vero et arrogantia priucipis multum a recta ratione aberrabat. Speralat
enim se non modo Catalanos statim deleturum,
sed etiam provincias et omnes inde urbes Byzantium usque occupaturum. Quod fonge aliter evenit.
Γ. Καὶ μὴν δὴ μεσοῦντος ἔαρος ἐφίσταται και
ὁ τῆς χώρα; ἀρχηγός πολύν επαγόμενος στρα
την συγκεκροτημένον ἔκ τε Θηβαίων καὶ Αθηναίων
καὶ Πλαταιέων, καὶ ἔσοι Λικρῶν καὶ Φωκέων καὶ
Μεγαρέων ὑπῆρχαν ἐπίλεκτοι. Ἱππεῖς μὲν οὖν ἦσαν
εξακισχίλιοι τούτῳ καὶ τετρακόσιοι, πεζοί δ' ὑπὲρ
τοὺς ἐκτακισχιλίους· οἴησις δὲ καὶ φρόνημα πολύ
τὸ παράλογον κεκτημένη. "Ηλπιζε γὰρ οὐ μόνον
τους Κατελάνους αὐτίκα συγκατασφάξειν, ἀλλὰ καὶ
πάτας ἐφεξῆς χώρας καὶ πόλεις ἄχρι τῆς Βυζαντί
δος έξειν υποχειρίους. Τὸ δὲ ἦν πᾶν τοὐναντίον. Quippe dum suis viribus non divino auxilio rerum
Ἐπεὶ γὰρ ἐν ἑαυτῷ καὶ οὐκ ἐν τῇ χειρὶ τοῦ Θεοῦ
τὴν τῶν πραγμάτων ἔπεμπεν ἔκβασιν, παίγνιον ἐν
βραχεῖ τῶν πολεμίων καθίσταται. Θεασάμενος γὰρ
τὸ πεδίον πολλῇ τῇ χλόῃ τῆς πύας κατάκομον καὶ
μηδὲν τῶν γεγονότων υπονοήσας βοῇ καὶ παρακελεύσμασιν ἅμα τοῖς ἀμφ' αὐτῷ πᾶσιν ἱππεῦσιν
ἱρμα κατὰ τῶν πολεμίων, ἀκινήτων ἔξω τοῦ πεδίου
κατά χώραν ἐστώτων καὶ τὴν αὐτοῦ προσδοκώντων
έφοδον. ᾿Αλλὰ πρὶν εἰς μέσον ἐλθεῖν τὸ πεδίον, ὥσ
περ στερέω τινι πεδηθέντες οἱ ἵπποι δεσμῷ τῷ τῆς
υγρανθείσης γῆς πρὸς τὴν τῶν ποδῶν θρασυτέραν
βάσιν μάλα ὑπείκοντι, οἱ μὲν ἅμα τοῖς ἱππεῦσιν
ἐκυλίοντο κατὰ τοῦ πηλοῦ· οἱ δὲ τοὺς ἱππέας ἀπο
βαλόντες πλημμελῶς ἐφέροντο κατὰ τοῦ πεδίου· οι
δὲ τοὺς πόδας συγκαταχώσαντες ἐφ' ἑνὸς ἔσταντο, Ο
καθάπερ ἀνδριάντας του; ἐπιβάτας ανέχοντες. Οἱ
μέντο: Κατελάνοι ἀναθαρσήσαντες πρὸς τὰ δρώμενα
παντοδαποίς κυκλωσάμενοι βέλεσιν τούτους μὲν
ἅπαντας άρδην κατέσφαξαν κάπειτα εὐθὺς ἐκεῖθεν
ἐξιππασάμενοι τους φεύγοντας κατόπιν ἐδίωκον
ἄχρι θητῶν τε καὶ Ἀθηνῶν [P. 156] ἂς δὴ καὶ
ἀπροσδοκήτως ἐπεισπεσόντες ῥᾷστα χειροῦνται αὐτ
τοῖς χρήμασι καὶ αὐταῖς γυναιξί τε καὶ τέκνοις.
Ούτω τοίνυν ὥσπερ ἐν κύβοις ἐξαίφνης μεταπεσού
σης τῆς ἀρχῆς ἐγκρατεῖς οἱ Κατελάνοι γενόμενοι τῆς τε μακρᾶς πλάνης ἀπήλλαξαν ἑαυτοὺς καὶ
exitum permittit, paulo momento risui hostium
exponitur. Nam cum planitiem multo gramine virentem conspexisset, nihil eorum quæ arta erant
suspicatus, cohortatus suos et vociferans cum onnibus quos secum habebat equitibus impetu contra
hostes fertur, qui extra campum immoti in procinctu s'abant ejus impressionem exspectantes.
Sed priusquam ad mediam planitiem pervenirent,
equi veluti firinis vinculis impediti madefacta terra
ad audaciorem gressum subsidente, partim una cum
equitibus in luto volutantur, partim iis excussis
temere per campum feruntur, partim pedibus lato
immersis uno in loco immoti stant, equites veluti
statuas sustinentes. Quibus rebus Catalani animati
omnni telorum genere circumventos illos omnes internecione deleverunt: tum illine statim cinisso
equitatu usque ad Thebas et Athenas fugientes
persecuti sunt. Quin et ipsas urbis ex improviso
aggressi cum opibus, uxoribus et liberis facillime
ceperunt. Sic velut in aleæ ludo fortuna repente
mutata Catalani potiti principatu et diuturnum
errorem finiverunt, et suæ ditionis terminos 254
in hunc usque diem paulatim proferre non desistunt. Atque ita Catalanorum res se habueruut.
Variorum notæ.
Anonymus poeta Graeco-Barbarus, cod. tuerunt ante an. 1515. Tamcn Anonymus Greece
Reg. 2569,fol. 212, ν.:
Ο πόλεμος ἐγύναι τον ἡμέραν γὰρ δευτέραν")
Στις δεκαπένται τοῦ μηνός ὅπου τον λέγουν μάρτην.
Ενάτη τρέχωντα χρόνων ἀποκτήσεως κόσμου,
Εξάκης χιλιάδων δὲ καὶ ὠκτακωσίων ται,
καὶ συναυτὸ καὶ δεκαεπτά· εὐδόμη: δὲ ἠνδίκτου.
Itaque cæsus est Galterus anno mundi 6817, Chr.
1505, idque die 15 mensis Martii, wow μεσοῦντος
Χαρος, οἱ afirmat Gregoras. Al Mumtamerius cap.
221 scribit, Catalanes post Rogerii cedem re
roansisse apud Calliopelia annis 7, iisque clapsis
In Macedoniam transiisse. Rogerius, ut ex Pachyimeris narratione colligitur, casus fuit anno
Christi 1303. Ad annos 1305 adde annos 7, conBunt anni 1312. Ergo Catalani in Macedoniam
trausierunt anno Christi 1312, id si verum est,
Bozotiæ et Attica principatum vix occupare po-
Barbarus, qui cum principatum ab illis occupas
tum ponit an1. 1309, cum Gregora hac in re
consentit. Quid si Rogerii caedes in annum Chr. 1301
vel 13:2 confertur. Admodum certe probabile
est vel Pachymeris vel Muntanerii chronologiata
corruptam fuisse ab exscriptoribus. Boivin,
idem Gallerus, Atbenarum dux. Ducane.
Theodulus Rhetor, cod. Reg. 1855, fol. 445:
Τὴν καλλίστην καὶ ταν στὴν ἐκείνην κατά των
προσχώρων Ιταλών ανείλοντο νίκην, μετά μέν
υπερηφάνου παρασκευῆς αὐτοῖς ἐπιόντων, καὶ μη
ὅτι τούτους, άλλα καὶ Θετταλίαν πάσαν και Μακρ
δονίαν απειλούντων ἐκτρίψειν. Οὕτω δ' αὐτῶν εκτρο
θέντων, ὡς με δὲ πυρφόρον τὸ τοῦ λόγου λελεῖ
εἰς δὲ οἱ μὲν ἐκποδὼν ἦσαν, καὶ ταύτην του
θραίους ἔτισαν δίκην, & των άλλων περί κακο
ἐνο λεύσαντο, ταῦς ὑπ' ἐκείνων αὐτοὶ καλῶς περ
Id est feria secunda, seu die Luna. At auno Chr. 1309 dies 15 Martii non incidit in feriam secundzu,
sed in Sabbatum, Boivix.
PG 148:423καὶ ἀπελθὼν ἅμα χιλίοις ἱππεῦσι καὶ πεντακοσίοις πεζοῖς τά τε ὅπλα ἔθεντο καὶ τὴν ἵππον πᾶσαν παρέδοσαν τῷ Κράλῃ Σερβίας κελεύσαντι, καὶ ἰδιωτικόν τινα ζῇν προσετάχθησαν βίον, πλὴν ἐν μόνῳ πολέμου καὶ χρείας τοιαύτης καιρῷ τὰ ὅπλα λαμβάνοντας, ὅσους ἂν ἐπιτάξειεν αὐτὸς, ἕπεσθαι τῷ τῶν Τριβαλλῶν στρατεύματι. (Β.) Ὁ δὲ Χαλὴλ περιμείνας ἐν Μακεδονίᾳ μετὰ τριακοσίων καὶ χιλίων ἱππέων καὶ πεζῶν ὀκτακοσίων ἐζήτει σπείσασθαι Ῥωμαίοις ἐπὶ δυοῖν, ἵνα τε τὰ περὶ τὴν Χριστούπολιν ἀφεθεῖεν στενὰ διελθεῖν, καὶ ἵνα Ῥωμαϊκαῖς ναυσὶ διαπεραιωσάμενοι τὸν Ἑλλησπόντιον πορθμὸν ἀπέλθωσιν ἐς τὰ οἴκοι μετὰ τῆς λείας ἧς ἐπεφέροντο πάσης. ταύτης δὴ τῆς πρεσβείας ἀκηκοὼς ὁ βασιλεὺς καὶ ἀναμνησθεὶς ὅσην καὶ οἵαν ἐπήγαγον τὴν φθορὰν τῇ τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείᾳ, ὥσπερ τι βαρύτατον ἄχθος ὅσον τάχος ἀποφορτίσασθαι τούτους ἐβούλετο. καὶ μέντοι καὶ ἀποστείλας εὐθὺς τῶν τότε στρατηγῶν τὸν προὔχοντα τὸν Σεναχηρεὶμ, μέγαν στρατοπεδάρχην τηνικαῦτα τυγχάνοντα μετὰ τρισχιλίων ἱππέων, διεβίβαζεν αὐτοὺς ἐκ Μακεδονίας εἰς Θρᾴκην ἄχρι τοῦ Ἑλλησπόντου.[Δ. Μ. 6791 AD 683]
[IMP. ANDRONIC. BEN.]
ἀεὶ πρὸς τὸ πλέον ηρέμα τους όρους οὐ λήγουσιν ἄχρι καὶ τήμερον αύξοντες ἧς ἔσχον αὐθεντίας.
᾿Αλλὰ τὰ μὲν περὶ τῶν Κατελάνων οὕτως ἔσχεν.
CAPUT VIII.
Turci relictis Catalanis suos duces sequuntur. Melecus recipit se ad Cralem. Chalel in Macedonia subsistit,
Pacem offert Romanis. Pacis conditiones. Magnus stratopedarcha Turcos ad Hellespontum perducit Komani fidem violant. Turci castellum occupant. Auxilia arcessunt. Regionem vastant. Michael imperator ad
cos debellandos cvocatur. Militum rusticanorum temeritas. Romanorum socordia. Barbari sibi et ve us suis
optime consulunt. Vexillum imperatorium adoriuntur. Imperator a militibus destituitur. Flebilis et invitus
discedit. Duces resistunt. Ab hostibus capiuntur. Imperii insignia direpta et ludibrio habita.
1. Turci autem cum a Catalanis discessissent, in
duas partes dividuntur, et alii Chalelem, alii Melecum sequuntur. Melecus sacro baptismate cum
suis primum initiatus, magnis etiam stipendiis ab
imperatore acceptis, cum deinde et fidem illi datam
fregisset, et religionis instituta legesque repudiasset,
et ad Romanorum hostes defecisset, prorsus desperata Romanorum amicitia ad Cralem Serviæ, a quo
arcessebatur, se conferre maluit, quam in conspectum Romanorum venire. Quare ipse et mille
ejus equites cum quingentis peditibus profecti ad
Cralem omnes equos et arma tradere jussi sunt, et
privatam vitam agere, ea tamen lege, ut belli tempore et cum res ita posceret arma sumerent, ac
Triballorum exercitum totidein sequerentur quot
ipse imperasset.
Α'. Οἱ δὲ Τοῦρκοι μετὰ τὸ διαστῆναι τῶν Κατε
λάνων εἰς δύο σχίζονται μοίρας· καὶ οἱ μὲν τῷ
Χαλήλ, οἱ δὲ τῷ Μελὴν ἔπονται. Ὁ μὲν γὰρ Μεληκ
ἐπειδὴ τῷ θείῳ βαπτίσματι πρότερον τελεσθείς μετά
τῶν περὶ αὐτὸν καὶ πρός γε ἱκανοὺς τοὺς μισθούς ἀπο
λαμβάνων παρὰ τοῦ βασιλέως, ἔπειτα τούς τε πρὸς
αὐτὸν ἠθετηκὼς ὅρκους καὶ ἀποστέρξας τοὺς τῆς
εὐσεβείας θεσμούς τε καὶ νόμους πρὸς τοὺς τῶν
Ρωμαίων ἐχθροὺς ηυτομόλησεν, ἀνέλπιστον τὸ παι
ράπιν ἐνόμιζε τὴν πρὸς Ρωμαίους ήδη φιλίας.
Εντεῦθεν είλετο μάλλον προσιέναι καλοῦντι τῷ
Κράλη Σερβίας, ἡ Ῥωμαίοις εἰς ὄψεν ἐλθεῖν· καὶ
ἀπελθὼν ἅμα χιλίοις ἱππεῦσι καὶ πεντακοσίοι; πιο
ζοῖς τά τε ὅπλα ἔθεντο καὶ τὴν ἵππον πᾶσαν παρέα
δοσαν τῷ Κράλῃ Σερβίας κελεύσαντι, καὶ ἰδιωτικών
τινα ζην προσετάχθησαν βίον, πλὴν ἐν μόνῳ πολέ
μου καὶ χρείας τοιαύτης καιρῷ τὰ ὅπλα λαμβάνοντας, ὅσους ἂν ἐπιτάξειεν αὐτὸ;, ἕπεσθαι τῷ τῶν
Τριβαλλών στρατεύματι.
II. Chalel vero cum trecentis et mille equitibus et
octingentis peditibus in Macedonia immoratus duabus conditionibus pacem cum Romanis facere cupiebat, ut et Christopolitanas angustias transire
sineretur,et Romanis nav.bus cum omnibus quas
l:aberet manubiis impositus, trajecto llellesponti
freto, in patriam perduceretur. Imperator hac legatione audita, qualem et quantam fumaris provinciis perniciem attulissent recordatus, 255 illos
tanquam grave onus quamprimum excutere voluit.
Quamobrem statin praestanti duce Senacherim, qui
tunc magnus stratopedarcha crɔt, cum tribus equitum millibus misso, illos e Macedonia in Thracium
ad Hellespontum usque perducendos curavit. Ibi
cum Romani duces et milites multitudinem oquorum, pecuniarum et omnis generis manubiarum
vidissent, quas e Romanis provinciis hostes in
A-iam transportaturi forent, indignum rati sunt se
volentibus id fieri. Sive igitur rem Romanam con¡-
miserati, sive lucri et emolumentorum spe corrupti ea consilía ceperint, quæ a pactis et conventis
abhorrerent, non modo iis naves quibus transporΒ'. Ο '& Χαλήλ περιμείνας ἐν Μακεδονία μετά
τριακοσίων καὶ χιλίων ἱππέων καὶ πεζῶν ὀκτικο
σίων ἐζήτει σπείσασθαι Ρωμαίοις ἐπὶ δυοῖν, ἵνα
τὰ περὶ τὴν Χριστούπολιν ἀφεθείεν στενά διελεἶν,
καὶ ἵνα Ρωμαϊκαῖς ναυσὶ διαπεραιωσάμενος τὸν
Ελλησπόντιον πορθμὸν ἀπέλθωσιν ἐς τὰ οἶκο: μετά
της λείας ἧς ἐπεφέροντο πάσης. Ταύτης δὴ τῆς
πρεσβείας ἀκηκοώς ὁ βασιλεὺς καὶ ἀναμνησθείς
ὅσην καὶ οἶαν ἐπήγαγον τὴν φθοράν τῇ τῶν Ρω
μαίων ἐπικρατείᾳ, ὥσπερ τι βαρύτατον ἄχθος ὅσον
τάχος ἀποφορτίσασθαι τούτους ἐβούλετο. Καὶ μένω
τοι καὶ ἀποστείλας εὐθὺς τῶν τότε στρατηγῶν τὸν
προύχοντα τὸν Σεναχηρείμ, μέγαν στρατοπεδάρχην
τηνικαῦτα τυγχάνοντα μετά τρισχιλίων ιππέων, δι
Είβαζεν αὐτοὺς [P. 157] ἐκ Μακεδονίας εἰ; Θράκην ἄχρι
τοῦ Ἑλλησπόντου. Ενταυθοί δὲ τοῖς στρατιώταις
καὶ στρατηγεῖς τῶν Ῥωμαίων θεασαμένοις τὸ πλῆ.
θος τῆς τε ίππου καὶ τῶν χρημάτων καὶ τῆς ἄλλης
πάση; καὶ παντοίας λείας, ἅπερ ἔχοντες ἐκ Ρω
μαίων ἔμελλον οἱ ἐχθροὶ διαβαίνειν ἐς τὴν 'Αυΐαν,
ἄτοπον ἔδοξεν εκουσίοις. τοῦτο γενίσθαι αὐταῖ;.
Εἶτε γοῦν οἶχτον τῶν Ῥωμαϊκῶν τχ τε, πραγμάτ
Variorum notæ.
πονθότες, ἔδει δὲ τοὺς κεκρατηκότας οὐχ ὅσον ὅπλων
και ἵππων, ἀλλὰ καὶ πόλεων καὶ χωρῶν, καὶ πάν
των τῶν ἐκείνοις προσόντων αὐτοὺς γεγονότα, κυ
νέους, ἔπειτ' ἐν σφίσιν αὐτοῖ, ταυτὶ διελέσθαι, διεί
λντο καὶ ταῦτα τρόπῳ τοιῷδε. Οἱ μὲν ἐκ Σικελίας
ρμώμενοι, τὰς πόλει, ελόντε, αὐτοῦ που μένειν
στ' ᾤοντο δεῖν, ἀντὶ τῶν ἀπολωλότων ταῖς τούτων
γυναιξὶ καὶ παισὶν αὐτοὶ καταστάντες. ἵπποι δὲ καὶ
ἵπλα, καὶ πᾶ ἀ τις τρὸς μάχην παρασκευή Πέρ
σαις ἦν. Ex hac Tueotuli narratione liquet Persa -,
seu (quod idem est) Turcos, Baotica præliu simul
eim Catalanis interfuisse: et Catalanes quidem,
hostium urbibus, agris, uxoribus, et liberis) potitos, sedem illic fixisse; Turcos autem,
armis
equis, et reli ¡na omni præda auctos, inde discessisse. Alter tamen Greguras Vide adnotata supra
ad hujus capit's sect. 1. Boivis.
"Qua de re supra cap. 6, sect. 6, et cap. 7,
seet. 1. BoiVIS,
PG 148:425ἐνταυθοῖ δὲ τοῖς στρατιώταις καὶ στρατηγοῖς τῶν Ῥωμαίων θεασαμένοις τὸ πλῆθος τῆς τε ἵππου καὶ τῶν χρημάτων καὶ τῆς ἄλλης πάσης καὶ παντοίας λείας, ὅπερ ἔχοντες ἐκ Ῥωμαίων ἔμελλον οἱ ἐχθροὶ διαβαίνειν ἐς τὴν Ἀσίαν, ἄτοπον ἔδοξεν ἑκουσίοις τοῦτο γενέσθαι αὐτοῖς. εἴτε γοῦν οἶκτον τῶν Ῥωμαϊκῶν σχόντες πραγμάτων, εἴτε κέρδους καὶ λημμάτων παραχθέντες ἐλπίδι πρὸς ἀλλοτρίους τῶν συνθηκῶν τε καὶ σπονδῶν ἐβάδισαν λογισμοὺς, οὔτε ναῦς ἐδίδουν, αἳ πρὸς Ἀσίαν αὐτοὺς διαβιβάζειν ἔμελλον, καὶ νυκτὸς ἐπιθέσθαι σφίσιν ἐσκέψαντο. (Γ.) Τοῦτο τοὺς Τούρκους οὐκ ἐλελήθει. διὸ καὶ τὸν τόπον ἀμείψαντες παρεσκευάζοντο δέξασθαι τὴν Ῥωμαίων μάχην· μᾶλλον δὲ δραμόντες αἱροῦσιν ἓν τῶν παρακειμένων φρουρίων, κἀκεῖθεν ὡς ἐξ ὁρμητηρίου πρὸς μάχας καὶ πολέμους ὡπλίζοντο. τοῦτο τὴν Ῥωμαίων μελέτην διέκοψε καὶ ὡς ποῤῥωτάτω τούτων αὐτοὺς στρατοπεδεύειν ἠνάγκασεν, ἕως ἂν καὶ βασιλεῖ ποιήσωνται δῆλον τὸ ξυμβεβηκός. καὶ μέντοι καὶ οὐκ ὀλίγος ἐν τούτοις ἐτρίβετο χρόνος, εἰωθὸς οὐκ οἶδ’ ὅπως τοῖς Ῥωμαίων ἄρχουσι ῥᾳθύμως χρῆσθαι τοῖς τῶν σπουδαίων πραγμάτων σκέμμασιν.[A. c. 1282 ad 1328] BYZANTINÆ HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.} $26
των, είτε κέρδους καὶ λημμάτων παραχθέντες ἐλπίδι laremur non dederunt, sed et iilos noctu aggredi
πρὸς ἀλλοτρίους των συνθηκῶν τε καὶ σπονδῶν ἐδά- statuerunt.
δισαν λογισμούς, οὔτε ναῦς ἐδίδουν, αἱ πρὸς Ἀσίαν αὐτοὺς διαβιβάζειν ἔμελλον, καὶ νυκτὸς ἐπιθέθαι
σφίσιν ἐσκέψαντο.
Γ. Τοῦτο τοὺς Τούρκους οὐκ ἐλελήθει. Διὸ καὶ τὸν
τόπον ἀμείψαντες παρεσκευάζοντο δέξασθαι τὴν
Ρωμαίων μάχην· μᾶλλον δὲ δραμόντες αἱροῦσιν
ἐν τῶν παρακειμένων φρουρίων, κἀκεῖθεν ὡς ἐξ
ορμητηρίου πρὸς μάχας καὶ πολέμους ωπλίζοντο.
Τούτο τὴν Ῥωμαίων μελέτην διέκοψε καὶ ὡς πολφωτάτω τούτων αὐτοὺς στρατοπεδεύειν ἠνάγκασεν,
ἕως ἂν καὶ βασιλεῖ ποιήσωνται δῆλον τὸ ξυμβεβηκός. Καὶ μέντοι καὶ οὐκ ὀλίγος ἐν τούτοις τρί
βετο χρόνος, ειωθὸς οὐκ οἶδ' ὅπως τοῖς Ῥωμαίων
ἄρχουσι βαθύμως χρῆσθαι τοῖς τῶν σπουδαίων πραγμάτων σκέμμασιν. Ἐπὶ τούτοις ἀμελεῖν οὐκ ἐνὴν τοῖς ὅ
βαρβάροις, ἀλλὰ πέμψαντες ἐς Ασίαν πλείστην ἐκ
τῶν ὁμοφύλων βαρβάρων ἐν βραχεῖ διεπεραιώσαντο
συμμαχίαν. Οθεν ἀεὶ παρεξιόντες καὶ αἰφνιδίους
ἅμα καὶ ἀπροσδοκήτους άλλοτε άλλοθεν ποιούμενοι
τὰς ἐφόδους ἐδῄουν την χώραν.
Δ'. Τοῖς γε μὴν τῶν Ῥωμαϊκῶν στρατευμάτων
ἡγεμόσι τῶν ἀτοπωτάτων ἐδόκει, καθημένους ὁρᾶν
δημένην τὴν χώραν. Διὸ πρὶν ἐπὶ μεῖζον ἀρθῆναι
θράσους τοὺς πολεμίους καὶ πρὶν πλείονα τὴν ἀσθέ
νειαν τοῖς Ῥωμαίων ἐπενεγκεῖν πράγμασι, δεῖν ἐνο
μίσθη τὸν βασιλέα Μιχαὴλ ἀναγκάσαντας ἅμα αὐτῷ
πάντα στρατὸν συναθροίσαί τε καὶ τὸ φρούριον ἐκπολιορκήσαντας διαφθείρει τους πολεμίους. Ο δ
γενομένου πάντες στρατηγοὶ καὶ πάντα στρατεύματα
περὶ τὸν βασιλέα ἠθροίζοντο. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ
ὅσοι δῆτα ἀγροῦ καὶ δικέλλης ἀπόζουσι, καὶ οὗτοι
πάντες ἐκεῖ συνηλαύνοντο, δίκελλαν ἔχοντες ἕκαστος
καὶ σκαπάνην ἐν ταῖν χεροῖν. Οὐ γὰρ τοσοῦτον ὡ;
πολεμήσοντες ἀπῄεσαν, ὅσον ὡς ἐφ' ἑτοίμῃ τῇ θήρᾳ,
συγκατεχώσοντες αὐτοῖς πολεμίοις αὐτὸ τὸ φρούριον.
Ὅθεν ἄραντες ἐπορεύοντο πρὸς τοὺς πολεμίους
εί το στρατηγοί καὶ ὁ στρατὸς σύν γε τῷ βασιλεῖ,
πολὺν καὶ τὸν ἀγοραῖον ἐπισυρόμενοι καὶ ἀγρότην
ἄχλον, καὶ ὅσοι σκαπάνης καὶ δικέλλη; ἀπόζουσιν,
οὐ μάλα έχοντας ἅπαντας. [Ρ. 159] Υπὸ γὰρ ἀπει
μίας οἱ πλεῖστοι ξυνελαυνόμενοι πρὸς ἐλπίδα μόνην
τοῦ κέρδους εώρων· τοὺς δ᾽ ἐπὶ τούτοις κινδύνους
λήθη μικρά παραπέμποντες διετέλουν.
Ε. Οπῳ μέντοι τοῖς πολεμίοις ἐνῆν ἐρρώσθαι
πρὸς αὐθαιρέτους κινδύνους διά τε δὴ τὸ ἐν πολεμίᾳ
περικεκλείσθαι γῇ καὶ διὰ τὸ πλήθει στρατοῦ πολλῷ
τῶν ἀντιπαραταττομένων ἡττᾶσθαι, τοσούτῳ Ρωμαίοις ξυνέβαινε περιφρονούντας εἶναι ἐπ' αὐτοὺς
καὶ ἀμελοῦντας τῶν τακτικῶν διὰ τὸ πολὺ τῶν που
λεμίων ὁπλοι; καὶ πλήθεσιν ὑπερέχειν· μὴ ξυνείσιν,
ὡς ἔοικεν, ὡς οὐκ ἔστιν οὐδὲν τῶν ἐν κόσμῳ πραγ
μάτων βεβαιόν τε καὶ ἀσφαλὲς, ἀλλὰ παίγνιον Θεοῦ
τὰ ἀνθρώπινα, κατά Πλάτωνα, καὶ ἀδήλως πάντ᾽ ἄνω
καὶ κάτω περιχωρεῖ καὶ ἐναλλάξ ἀτέκμαρτον που
ρεύεται δρόμων. Ταύτ' ἄρα καὶ οἱ πολέμιο: πρότερον
Pbrantes lib. i, cap. 9. Ducasc.
PATROL. GR. CXLVIII
III. Ea res Turcos non latuit. Quapropter loro
mutato ad Romanorum impetum tolerandum sese
paraverunt. Imo cursu citato vicinum quoddam
castellum petiere, eoque occupato ad bella et pugnas e loco munitiore gerendas se armarunt. Id
facinus consilium Romanorum turbavit, et quam
longissime ab illis castra abducere coegit, donec
imperatorem etiam quid actum esset certiorem
reddidissent. Proinde non parva mora intercessit,
nescio qua Romanorum principum consuetudine,
res quæ festinationem postulent segniter administrandi. Quæ cum ita essent, Barbari nihil negli
gendum rali missis in Asiam nuntiis 256 brevi
tempore magna popularium suorum auxilia arcessiverunt. Proinde excurrentes alias aliunde subitis
et inexspectatis irruptionibus agros vastabant,
IV. Romani autem duces ita se desidere et provinciæ vastationem cernere absurdissimum esse
judicabant. Quamorem priusquam hostium audacia
cresceret, et Romanorum vires magis attererentur,
imperatorem Michaelem, omnibus copiis coactis,
ad castellum oppugnandum et delendos Barbaros
adigendumn esse censuerunt. Quo facto duces et
milites omnes ad imperatorem convenerunt. Nec
illi solum; sed et agricolaz et fossores universi
eodem confluxere,bidentem quisque et ligonem manu
gestantes. Quippe non tam ad gerendum bellum.
quam ad paratam prædam, hoc est ad hostes cum
ipso castello evertendos, accedebant. Duces igitur
et exercitus omnis cum imperatore adversus hostem
profciscebantur, magnam secum hominum circumforaneorum multitudinem trahentes, nec non rusticanaı turbam, quæ ligonem etiamnum et sarculum redolebat. Et hi quidem omnes haud inviti
sequelantur, cum plerique ex imperitia emolumenta
tantum victoriæ reputarent, quibus vero ea periculis constarent, penitus obliviscerentur.
V. Quantum autem hostes ad pericula ultro
obeunda se confirmabant, quod et in hostili terra
conclusi et numero longe 257 inferiores essent
adversariis, co Romani contemptius neglectaque
militari disciplina contra illos procedebant, propterea quod numero et armis hostem longe superabant: illud videlicet non reputantes, nihil in mundo
esse firmum et tuinm, sed res humanas, ut ait
Plato, ludibrium esse Dei, sursumque ac deorsum
temere ſerri omnia, incertoque cursu buc et illuc
vagari. Hostes itaque, qui antea Romanas copias
vel e sola fama timebant, et ipsi sese inter mortuos
Var orum notæ.
Chapter VICaput VI
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
[t. m. 6791 ad 6836|
II. Qua de causa sequente æstate cum octodecim
armatis triremibus Veneti advenerunt, damnum
datumn pensari ab imperatore postulantes. Neque
enim illul amicitiae jus esse, ut magnam injuriam
moderate ulti. tandem extremo supplicio afficerentur. Romanos priores rupisse foedus: quod in ipso
belli discrimine hostium uxoribus, liberis, pecaniis tutum asylum aperuissent. Sed cum imperator
postulationem illam æquam esse negaret, neque
etiam pro majestate insperatoria impudentem illorum audaciam castigare auderet, quod triremnes
quas opponeret non habebat (nam quas habuerat,
ere ut diximus perierant); co confidentia venerunt,
cum infirmas Romanorum vires omnino contemnerent, ut id dederus Romano imperio impresserint,
quod me vel referre pudeat. Nam cum alicui invito
et coacto malorum causa exsistunt, dolere quidem fas est, sed moderate, quoniam illic conscientia nullo pœnitentiæ verbere flagellatur, sed divinum illud judicium credit, cujus idcirco rationes
occultæ et arcanæ sint. Hic autem Romani de industria et data quodammodo opera ultro dignitatem 209 imperii infra servileni conditionem alijecerunt, triremibus e mari sublatis ob spem lucri;
quod cum perexiguum fuisset, diuturna et maxima
detrimenta peperit, cum ignominia multo majore
ccajuneta. Neque enim vel Latinis Romanos ita
audacter despicere, vel Turcis arenam maris intueri ali quando licuisset, si Romana classis ut olim
quare tenuisset: neque unquam in id discrimen res
adductæ fuissent, ut Romanis non tantum finitimæ
gentes. sed ctiam remotiss uæ, iustar Taulalci cujusdam sasi exiguo filo supra caput suspensi, formidandæ essent, et omnibus amua tributa pendere cogerentur, quemadmodum Lysandro et Dercyllidæ et Laconicis præfectis, quos Harminstas vocant, olim Athenienses et Bæti clade accepta persolverunt.
III. Sed illuc releo. Veneti cum triremibus armali in sinum Ceratinum progressi ad septentrio.
nale littus appulerunt e regione palatii: et inde
legatis missis res repetebant, quascunque Venetis
urbem incolentibus Byzantini nulla ab ipsis injuria
affecti ailenissent: se plura invitis Romanis erepturos minitantes, nisi sponte quod æquum essel
redderent. Sed cum imperatorem nolle res resutuere intellexissent, illico Romanam potentiam per
ludibrium contemnere cœperunt, et omnes ædes e
regione urbis sitas incenderunt vacuas habitatoribus. Nam ii adventu illorum 210 non exspectato
migrarant. Itein manipulos frumenti, quotquot in
areis erant, igne consumpserunt: quod non aliud
fuit nisi ludibrium quoddam et subsamiatio imperaioris. Sic enim accidit, ut tenui alia a septentrione aspirante flamma ventilaretur, et mulio fumo
regia compleretur. Postridie digressi in eo fuerunt
ἐπὶ τούτοις ἀμελεῖν οὐκ ἐνῆν τοῖς βαρβάροις, ἀλλὰ πέμψαντες ἐς Ἀσίαν πλείστην ἐκ τῶν ὁμοφύλων βαρβάρων ἐν βραχεῖ διεπεραιώσαντο συμμαχίαν. ὅθεν ἀεὶ παρεξιόντες καὶ αἰφνιδίους ἅμα καὶ ἀπροσδοκήτους ἄλλοτε ἄλλοθεν ποιούμενοι τὰς ἐφόδους ἐδῄουν τὴν χώραν. (Δ.) Τοῖς γε μὴν τῶν Ῥωμαϊκῶν στρατευμάτων ἡγεμόσι τῶν ἀτοπωτάτων ἐδόκει, καθημένους ὁρᾷν δῃουμένην τὴν χώραν. διὸ πρὶν ἐπὶ μεῖζον ἀρθῆναι θράσους τοὺς πολεμίους καὶ πρὶν πλείονα τὴν ἀσθένειαν τοῖς Ῥωμαίων ἐπενεγκεῖν πράγμασι, δεῖν ἐνομίσθη τὸν βασιλέα Μιχαὴλ ἀναγκάσαντας ἅμα αὐτῷ πάντα στρατὸν συναθροῖσαί τε καὶ τὸ φρούριον ἐκπολιορκήσαντας διαφθεῖραι τοὺς πολεμίους. οὗ δὴ γενομένου πάντες στρατηγοὶ καὶ πάντα στρατεύματα περὶ τὸν βασιλέα ἠθροίζοντο. οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ ὅσοι δῆτα ἀγροῦ καὶ δικέλλης ἀπόζουσι, καὶ οὗτοι πάντες ἐκεῖ συνηλαύνοντο, δίκελλαν ἔχοντες ἕκαστος καὶ σκαπάνην ἐν ταῖν χεροῖν. οὐ γὰρ τοσοῦτον ὡς πολεμήσοντες ἀπῄεσαν, ὅσον ὡς ἐφ’ ἑτοίμῃ τῇ θήρᾳ, συγκαταχώσοντες αὐτοῖς πολεμίοις αὐτὸ τὸ φρούριον.[A. c. 1282 ad 1328] BYZANTINÆ HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.} $26
των, είτε κέρδους καὶ λημμάτων παραχθέντες ἐλπίδι laremur non dederunt, sed et iilos noctu aggredi
πρὸς ἀλλοτρίους των συνθηκῶν τε καὶ σπονδῶν ἐδά- statuerunt.
δισαν λογισμούς, οὔτε ναῦς ἐδίδουν, αἱ πρὸς Ἀσίαν αὐτοὺς διαβιβάζειν ἔμελλον, καὶ νυκτὸς ἐπιθέθαι
σφίσιν ἐσκέψαντο.
Γ. Τοῦτο τοὺς Τούρκους οὐκ ἐλελήθει. Διὸ καὶ τὸν
τόπον ἀμείψαντες παρεσκευάζοντο δέξασθαι τὴν
Ρωμαίων μάχην· μᾶλλον δὲ δραμόντες αἱροῦσιν
ἐν τῶν παρακειμένων φρουρίων, κἀκεῖθεν ὡς ἐξ
ορμητηρίου πρὸς μάχας καὶ πολέμους ωπλίζοντο.
Τούτο τὴν Ῥωμαίων μελέτην διέκοψε καὶ ὡς πολφωτάτω τούτων αὐτοὺς στρατοπεδεύειν ἠνάγκασεν,
ἕως ἂν καὶ βασιλεῖ ποιήσωνται δῆλον τὸ ξυμβεβηκός. Καὶ μέντοι καὶ οὐκ ὀλίγος ἐν τούτοις τρί
βετο χρόνος, ειωθὸς οὐκ οἶδ' ὅπως τοῖς Ῥωμαίων
ἄρχουσι βαθύμως χρῆσθαι τοῖς τῶν σπουδαίων πραγμάτων σκέμμασιν. Ἐπὶ τούτοις ἀμελεῖν οὐκ ἐνὴν τοῖς ὅ
βαρβάροις, ἀλλὰ πέμψαντες ἐς Ασίαν πλείστην ἐκ
τῶν ὁμοφύλων βαρβάρων ἐν βραχεῖ διεπεραιώσαντο
συμμαχίαν. Οθεν ἀεὶ παρεξιόντες καὶ αἰφνιδίους
ἅμα καὶ ἀπροσδοκήτους άλλοτε άλλοθεν ποιούμενοι
τὰς ἐφόδους ἐδῄουν την χώραν.
Δ'. Τοῖς γε μὴν τῶν Ῥωμαϊκῶν στρατευμάτων
ἡγεμόσι τῶν ἀτοπωτάτων ἐδόκει, καθημένους ὁρᾶν
δημένην τὴν χώραν. Διὸ πρὶν ἐπὶ μεῖζον ἀρθῆναι
θράσους τοὺς πολεμίους καὶ πρὶν πλείονα τὴν ἀσθέ
νειαν τοῖς Ῥωμαίων ἐπενεγκεῖν πράγμασι, δεῖν ἐνο
μίσθη τὸν βασιλέα Μιχαὴλ ἀναγκάσαντας ἅμα αὐτῷ
πάντα στρατὸν συναθροίσαί τε καὶ τὸ φρούριον ἐκπολιορκήσαντας διαφθείρει τους πολεμίους. Ο δ
γενομένου πάντες στρατηγοὶ καὶ πάντα στρατεύματα
περὶ τὸν βασιλέα ἠθροίζοντο. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ
ὅσοι δῆτα ἀγροῦ καὶ δικέλλης ἀπόζουσι, καὶ οὗτοι
πάντες ἐκεῖ συνηλαύνοντο, δίκελλαν ἔχοντες ἕκαστος
καὶ σκαπάνην ἐν ταῖν χεροῖν. Οὐ γὰρ τοσοῦτον ὡ;
πολεμήσοντες ἀπῄεσαν, ὅσον ὡς ἐφ' ἑτοίμῃ τῇ θήρᾳ,
συγκατεχώσοντες αὐτοῖς πολεμίοις αὐτὸ τὸ φρούριον.
Ὅθεν ἄραντες ἐπορεύοντο πρὸς τοὺς πολεμίους
εί το στρατηγοί καὶ ὁ στρατὸς σύν γε τῷ βασιλεῖ,
πολὺν καὶ τὸν ἀγοραῖον ἐπισυρόμενοι καὶ ἀγρότην
ἄχλον, καὶ ὅσοι σκαπάνης καὶ δικέλλη; ἀπόζουσιν,
οὐ μάλα έχοντας ἅπαντας. [Ρ. 159] Υπὸ γὰρ ἀπει
μίας οἱ πλεῖστοι ξυνελαυνόμενοι πρὸς ἐλπίδα μόνην
τοῦ κέρδους εώρων· τοὺς δ᾽ ἐπὶ τούτοις κινδύνους
λήθη μικρά παραπέμποντες διετέλουν.
Ε. Οπῳ μέντοι τοῖς πολεμίοις ἐνῆν ἐρρώσθαι
πρὸς αὐθαιρέτους κινδύνους διά τε δὴ τὸ ἐν πολεμίᾳ
περικεκλείσθαι γῇ καὶ διὰ τὸ πλήθει στρατοῦ πολλῷ
τῶν ἀντιπαραταττομένων ἡττᾶσθαι, τοσούτῳ Ρωμαίοις ξυνέβαινε περιφρονούντας εἶναι ἐπ' αὐτοὺς
καὶ ἀμελοῦντας τῶν τακτικῶν διὰ τὸ πολὺ τῶν που
λεμίων ὁπλοι; καὶ πλήθεσιν ὑπερέχειν· μὴ ξυνείσιν,
ὡς ἔοικεν, ὡς οὐκ ἔστιν οὐδὲν τῶν ἐν κόσμῳ πραγ
μάτων βεβαιόν τε καὶ ἀσφαλὲς, ἀλλὰ παίγνιον Θεοῦ
τὰ ἀνθρώπινα, κατά Πλάτωνα, καὶ ἀδήλως πάντ᾽ ἄνω
καὶ κάτω περιχωρεῖ καὶ ἐναλλάξ ἀτέκμαρτον που
ρεύεται δρόμων. Ταύτ' ἄρα καὶ οἱ πολέμιο: πρότερον
Pbrantes lib. i, cap. 9. Ducasc.
PATROL. GR. CXLVIII
III. Ea res Turcos non latuit. Quapropter loro
mutato ad Romanorum impetum tolerandum sese
paraverunt. Imo cursu citato vicinum quoddam
castellum petiere, eoque occupato ad bella et pugnas e loco munitiore gerendas se armarunt. Id
facinus consilium Romanorum turbavit, et quam
longissime ab illis castra abducere coegit, donec
imperatorem etiam quid actum esset certiorem
reddidissent. Proinde non parva mora intercessit,
nescio qua Romanorum principum consuetudine,
res quæ festinationem postulent segniter administrandi. Quæ cum ita essent, Barbari nihil negli
gendum rali missis in Asiam nuntiis 256 brevi
tempore magna popularium suorum auxilia arcessiverunt. Proinde excurrentes alias aliunde subitis
et inexspectatis irruptionibus agros vastabant,
IV. Romani autem duces ita se desidere et provinciæ vastationem cernere absurdissimum esse
judicabant. Quamorem priusquam hostium audacia
cresceret, et Romanorum vires magis attererentur,
imperatorem Michaelem, omnibus copiis coactis,
ad castellum oppugnandum et delendos Barbaros
adigendumn esse censuerunt. Quo facto duces et
milites omnes ad imperatorem convenerunt. Nec
illi solum; sed et agricolaz et fossores universi
eodem confluxere,bidentem quisque et ligonem manu
gestantes. Quippe non tam ad gerendum bellum.
quam ad paratam prædam, hoc est ad hostes cum
ipso castello evertendos, accedebant. Duces igitur
et exercitus omnis cum imperatore adversus hostem
profciscebantur, magnam secum hominum circumforaneorum multitudinem trahentes, nec non rusticanaı turbam, quæ ligonem etiamnum et sarculum redolebat. Et hi quidem omnes haud inviti
sequelantur, cum plerique ex imperitia emolumenta
tantum victoriæ reputarent, quibus vero ea periculis constarent, penitus obliviscerentur.
V. Quantum autem hostes ad pericula ultro
obeunda se confirmabant, quod et in hostili terra
conclusi et numero longe 257 inferiores essent
adversariis, co Romani contemptius neglectaque
militari disciplina contra illos procedebant, propterea quod numero et armis hostem longe superabant: illud videlicet non reputantes, nihil in mundo
esse firmum et tuinm, sed res humanas, ut ait
Plato, ludibrium esse Dei, sursumque ac deorsum
temere ſerri omnia, incertoque cursu buc et illuc
vagari. Hostes itaque, qui antea Romanas copias
vel e sola fama timebant, et ipsi sese inter mortuos
Var orum notæ.
ὅθεν ἄραντες ἐπορεύοντο πρὸς τοὺς πολεμίους οἵ τε στρατηγοὶ καὶ ὁ στρατὸς σύν γε τῷ βασιλεῖ, πολὺν καὶ τὸν ἀγοραῖον ἐπισυρόμενοι καὶ ἀγρότην ὄχλον, καὶ ὅσοι σκαπάνης καὶ δικέλλης ἀπόζουσιν, οὐ μάλα ἄκοντας ἅπαντας. ὑπὸ γὰρ ἀπειρίας οἱ πλεῖστοι ξυνελαυνόμενοι πρὸς ἐλπίδα μόνην τοῦ κέρδους ἑώρων· τοὺς δ’ ἐπὶ τούτοις κινδύνους λήθῃ μακρᾷ παραπέμποντες διετέλουν. (Ε.) Ὅσῳ μέντοι τοῖς πολεμίοις ἐνῆν ἐῤῥῶσθαι πρὸς αὐθαιρέτους κινδύνους διά τε δὴ τὸ ἐν πολεμίᾳ περικεκλεῖσθαι γῇ καὶ διὰ τὸ πλήθει στρατοῦ πολλῷ τῶν ἀντιπαραταττομένων ἡττᾶσθαι, τοσούτῳ Ῥωμαίοις ξυνέβαινε περιφρονοῦντας ἰέναι ἐπ’ αὐτοὺς καὶ ἀμελοῦντας τῶν τακτικῶν διὰ τὸ πολὺ τῶν πολεμίων ὅπλοις καὶ πλήθεσιν ὑπερέχειν· μὴ ξυνιεῖσιν, ὡς ἔοικεν, ὡς οὐκ ἔστιν οὐδὲν τῶν ἐν κόσμῳ πραγμάτων βέβαιόν τε καὶ ἀσφαλὲς, ἀλλὰ παίγνιον θεοῦ τὰ ἀνθρώπινα κατὰ Πλάτωνα καὶ ἀδήλως πάντ’ ἄνω καὶ κάτω περιχωρεῖ καὶ ἐναλλὰξ ἀτέκμαρτον πορεύεται δρόμον.[A. c. 1282 ad 1328] BYZANTINÆ HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.} $26
των, είτε κέρδους καὶ λημμάτων παραχθέντες ἐλπίδι laremur non dederunt, sed et iilos noctu aggredi
πρὸς ἀλλοτρίους των συνθηκῶν τε καὶ σπονδῶν ἐδά- statuerunt.
δισαν λογισμούς, οὔτε ναῦς ἐδίδουν, αἱ πρὸς Ἀσίαν αὐτοὺς διαβιβάζειν ἔμελλον, καὶ νυκτὸς ἐπιθέθαι
σφίσιν ἐσκέψαντο.
Γ. Τοῦτο τοὺς Τούρκους οὐκ ἐλελήθει. Διὸ καὶ τὸν
τόπον ἀμείψαντες παρεσκευάζοντο δέξασθαι τὴν
Ρωμαίων μάχην· μᾶλλον δὲ δραμόντες αἱροῦσιν
ἐν τῶν παρακειμένων φρουρίων, κἀκεῖθεν ὡς ἐξ
ορμητηρίου πρὸς μάχας καὶ πολέμους ωπλίζοντο.
Τούτο τὴν Ῥωμαίων μελέτην διέκοψε καὶ ὡς πολφωτάτω τούτων αὐτοὺς στρατοπεδεύειν ἠνάγκασεν,
ἕως ἂν καὶ βασιλεῖ ποιήσωνται δῆλον τὸ ξυμβεβηκός. Καὶ μέντοι καὶ οὐκ ὀλίγος ἐν τούτοις τρί
βετο χρόνος, ειωθὸς οὐκ οἶδ' ὅπως τοῖς Ῥωμαίων
ἄρχουσι βαθύμως χρῆσθαι τοῖς τῶν σπουδαίων πραγμάτων σκέμμασιν. Ἐπὶ τούτοις ἀμελεῖν οὐκ ἐνὴν τοῖς ὅ
βαρβάροις, ἀλλὰ πέμψαντες ἐς Ασίαν πλείστην ἐκ
τῶν ὁμοφύλων βαρβάρων ἐν βραχεῖ διεπεραιώσαντο
συμμαχίαν. Οθεν ἀεὶ παρεξιόντες καὶ αἰφνιδίους
ἅμα καὶ ἀπροσδοκήτους άλλοτε άλλοθεν ποιούμενοι
τὰς ἐφόδους ἐδῄουν την χώραν.
Δ'. Τοῖς γε μὴν τῶν Ῥωμαϊκῶν στρατευμάτων
ἡγεμόσι τῶν ἀτοπωτάτων ἐδόκει, καθημένους ὁρᾶν
δημένην τὴν χώραν. Διὸ πρὶν ἐπὶ μεῖζον ἀρθῆναι
θράσους τοὺς πολεμίους καὶ πρὶν πλείονα τὴν ἀσθέ
νειαν τοῖς Ῥωμαίων ἐπενεγκεῖν πράγμασι, δεῖν ἐνο
μίσθη τὸν βασιλέα Μιχαὴλ ἀναγκάσαντας ἅμα αὐτῷ
πάντα στρατὸν συναθροίσαί τε καὶ τὸ φρούριον ἐκπολιορκήσαντας διαφθείρει τους πολεμίους. Ο δ
γενομένου πάντες στρατηγοὶ καὶ πάντα στρατεύματα
περὶ τὸν βασιλέα ἠθροίζοντο. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ
ὅσοι δῆτα ἀγροῦ καὶ δικέλλης ἀπόζουσι, καὶ οὗτοι
πάντες ἐκεῖ συνηλαύνοντο, δίκελλαν ἔχοντες ἕκαστος
καὶ σκαπάνην ἐν ταῖν χεροῖν. Οὐ γὰρ τοσοῦτον ὡ;
πολεμήσοντες ἀπῄεσαν, ὅσον ὡς ἐφ' ἑτοίμῃ τῇ θήρᾳ,
συγκατεχώσοντες αὐτοῖς πολεμίοις αὐτὸ τὸ φρούριον.
Ὅθεν ἄραντες ἐπορεύοντο πρὸς τοὺς πολεμίους
εί το στρατηγοί καὶ ὁ στρατὸς σύν γε τῷ βασιλεῖ,
πολὺν καὶ τὸν ἀγοραῖον ἐπισυρόμενοι καὶ ἀγρότην
ἄχλον, καὶ ὅσοι σκαπάνης καὶ δικέλλη; ἀπόζουσιν,
οὐ μάλα έχοντας ἅπαντας. [Ρ. 159] Υπὸ γὰρ ἀπει
μίας οἱ πλεῖστοι ξυνελαυνόμενοι πρὸς ἐλπίδα μόνην
τοῦ κέρδους εώρων· τοὺς δ᾽ ἐπὶ τούτοις κινδύνους
λήθη μικρά παραπέμποντες διετέλουν.
Ε. Οπῳ μέντοι τοῖς πολεμίοις ἐνῆν ἐρρώσθαι
πρὸς αὐθαιρέτους κινδύνους διά τε δὴ τὸ ἐν πολεμίᾳ
περικεκλείσθαι γῇ καὶ διὰ τὸ πλήθει στρατοῦ πολλῷ
τῶν ἀντιπαραταττομένων ἡττᾶσθαι, τοσούτῳ Ρωμαίοις ξυνέβαινε περιφρονούντας εἶναι ἐπ' αὐτοὺς
καὶ ἀμελοῦντας τῶν τακτικῶν διὰ τὸ πολὺ τῶν που
λεμίων ὁπλοι; καὶ πλήθεσιν ὑπερέχειν· μὴ ξυνείσιν,
ὡς ἔοικεν, ὡς οὐκ ἔστιν οὐδὲν τῶν ἐν κόσμῳ πραγ
μάτων βεβαιόν τε καὶ ἀσφαλὲς, ἀλλὰ παίγνιον Θεοῦ
τὰ ἀνθρώπινα, κατά Πλάτωνα, καὶ ἀδήλως πάντ᾽ ἄνω
καὶ κάτω περιχωρεῖ καὶ ἐναλλάξ ἀτέκμαρτον που
ρεύεται δρόμων. Ταύτ' ἄρα καὶ οἱ πολέμιο: πρότερον
Pbrantes lib. i, cap. 9. Ducasc.
PATROL. GR. CXLVIII
III. Ea res Turcos non latuit. Quapropter loro
mutato ad Romanorum impetum tolerandum sese
paraverunt. Imo cursu citato vicinum quoddam
castellum petiere, eoque occupato ad bella et pugnas e loco munitiore gerendas se armarunt. Id
facinus consilium Romanorum turbavit, et quam
longissime ab illis castra abducere coegit, donec
imperatorem etiam quid actum esset certiorem
reddidissent. Proinde non parva mora intercessit,
nescio qua Romanorum principum consuetudine,
res quæ festinationem postulent segniter administrandi. Quæ cum ita essent, Barbari nihil negli
gendum rali missis in Asiam nuntiis 256 brevi
tempore magna popularium suorum auxilia arcessiverunt. Proinde excurrentes alias aliunde subitis
et inexspectatis irruptionibus agros vastabant,
IV. Romani autem duces ita se desidere et provinciæ vastationem cernere absurdissimum esse
judicabant. Quamorem priusquam hostium audacia
cresceret, et Romanorum vires magis attererentur,
imperatorem Michaelem, omnibus copiis coactis,
ad castellum oppugnandum et delendos Barbaros
adigendumn esse censuerunt. Quo facto duces et
milites omnes ad imperatorem convenerunt. Nec
illi solum; sed et agricolaz et fossores universi
eodem confluxere,bidentem quisque et ligonem manu
gestantes. Quippe non tam ad gerendum bellum.
quam ad paratam prædam, hoc est ad hostes cum
ipso castello evertendos, accedebant. Duces igitur
et exercitus omnis cum imperatore adversus hostem
profciscebantur, magnam secum hominum circumforaneorum multitudinem trahentes, nec non rusticanaı turbam, quæ ligonem etiamnum et sarculum redolebat. Et hi quidem omnes haud inviti
sequelantur, cum plerique ex imperitia emolumenta
tantum victoriæ reputarent, quibus vero ea periculis constarent, penitus obliviscerentur.
V. Quantum autem hostes ad pericula ultro
obeunda se confirmabant, quod et in hostili terra
conclusi et numero longe 257 inferiores essent
adversariis, co Romani contemptius neglectaque
militari disciplina contra illos procedebant, propterea quod numero et armis hostem longe superabant: illud videlicet non reputantes, nihil in mundo
esse firmum et tuinm, sed res humanas, ut ait
Plato, ludibrium esse Dei, sursumque ac deorsum
temere ſerri omnia, incertoque cursu buc et illuc
vagari. Hostes itaque, qui antea Romanas copias
vel e sola fama timebant, et ipsi sese inter mortuos
Var orum notæ.
ταῦτ’ ἄρα καὶ οἱ πολέμιοι πρότερον ἀπὸ μόνης τῆς φήμης τὰ τῶν Ῥωμαίων δεδιότες στρατεύματα καὶ τοῖς τεθνηκόσι μᾶλλον ἢ τοῖς ζῶσι συγκαταλέγοντες ἑαυτοὺς νῦν τὴν οὐκ ἐν τάξει τούτων θεασάμενοι κίνησιν, θαρσαλεώτεροι σφόδρα γίνονται πρὸς τὴν μάχην· καὶ συναγαγόντες ἅπαντα χρήματα καὶ γυναῖκας, καὶ ὅσα μὴ πρὸς τὸν προκείμενον ἦσαν χρήσιμα πόλεμον, ἐντὸς ἠσφαλίσαντο τῶν τε χαρακωμάτων καὶ τάφρων, ἃ φθάσαντες καλῶς προπαρεσκευάσαντο πρὸς οἰκείαν ἀσφάλειαν. αὐτοὶ δὲ τοὺς ἐπιλέκτους ἱππέας ἀναλαβόμενοι καὶ ὁπλισθέντες λαμπρῶς οὐ πλείους τῶν ἑπτακοσίων τυγχάνοντες ἐξαίφνης πρὸς τὴν τοῦ βασιλέως διεκθέουσι σημαίαν οὔτ’ ἐν ἀσφαλεῖ τοῦ τόπου σταθεῖσαν, οὔτε τῆς προσηκούσης δυνάμεώς τε καὶ εὐταξίας ἠξιωμένην. (2.) Πρὸς δὴ τὸν οὕτως αἰφνίδιον δρόμον τῶν πολεμίων θορυβηθέντες πρῶτον ὁ συρφετώδης ἐκεῖνος καὶ ἀγρότης ὄχλος πρὸς ἄσχετον ἔβλεψαν παρευθὺς τὴν φυγήν· ἔπειτα κατ’ ὀλίγους ἕτεροι διελύοντο· καὶ τέλος τραπόμενοι πάντες δίχα πολεμικοῦ κρότου ἔφευγον ἀμεταστρεπτί. βουλόμενος δ’ ὁ βασιλεὺς πρὸς τάξιν ἀθροίζειν τὸ στράτευμα εὕρισκε τῶν πάντων οὐδένα τὸν ἀκροώμενον·[A. c. 1282 ad 1328] BYZANTINÆ HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.} $26
των, είτε κέρδους καὶ λημμάτων παραχθέντες ἐλπίδι laremur non dederunt, sed et iilos noctu aggredi
πρὸς ἀλλοτρίους των συνθηκῶν τε καὶ σπονδῶν ἐδά- statuerunt.
δισαν λογισμούς, οὔτε ναῦς ἐδίδουν, αἱ πρὸς Ἀσίαν αὐτοὺς διαβιβάζειν ἔμελλον, καὶ νυκτὸς ἐπιθέθαι
σφίσιν ἐσκέψαντο.
Γ. Τοῦτο τοὺς Τούρκους οὐκ ἐλελήθει. Διὸ καὶ τὸν
τόπον ἀμείψαντες παρεσκευάζοντο δέξασθαι τὴν
Ρωμαίων μάχην· μᾶλλον δὲ δραμόντες αἱροῦσιν
ἐν τῶν παρακειμένων φρουρίων, κἀκεῖθεν ὡς ἐξ
ορμητηρίου πρὸς μάχας καὶ πολέμους ωπλίζοντο.
Τούτο τὴν Ῥωμαίων μελέτην διέκοψε καὶ ὡς πολφωτάτω τούτων αὐτοὺς στρατοπεδεύειν ἠνάγκασεν,
ἕως ἂν καὶ βασιλεῖ ποιήσωνται δῆλον τὸ ξυμβεβηκός. Καὶ μέντοι καὶ οὐκ ὀλίγος ἐν τούτοις τρί
βετο χρόνος, ειωθὸς οὐκ οἶδ' ὅπως τοῖς Ῥωμαίων
ἄρχουσι βαθύμως χρῆσθαι τοῖς τῶν σπουδαίων πραγμάτων σκέμμασιν. Ἐπὶ τούτοις ἀμελεῖν οὐκ ἐνὴν τοῖς ὅ
βαρβάροις, ἀλλὰ πέμψαντες ἐς Ασίαν πλείστην ἐκ
τῶν ὁμοφύλων βαρβάρων ἐν βραχεῖ διεπεραιώσαντο
συμμαχίαν. Οθεν ἀεὶ παρεξιόντες καὶ αἰφνιδίους
ἅμα καὶ ἀπροσδοκήτους άλλοτε άλλοθεν ποιούμενοι
τὰς ἐφόδους ἐδῄουν την χώραν.
Δ'. Τοῖς γε μὴν τῶν Ῥωμαϊκῶν στρατευμάτων
ἡγεμόσι τῶν ἀτοπωτάτων ἐδόκει, καθημένους ὁρᾶν
δημένην τὴν χώραν. Διὸ πρὶν ἐπὶ μεῖζον ἀρθῆναι
θράσους τοὺς πολεμίους καὶ πρὶν πλείονα τὴν ἀσθέ
νειαν τοῖς Ῥωμαίων ἐπενεγκεῖν πράγμασι, δεῖν ἐνο
μίσθη τὸν βασιλέα Μιχαὴλ ἀναγκάσαντας ἅμα αὐτῷ
πάντα στρατὸν συναθροίσαί τε καὶ τὸ φρούριον ἐκπολιορκήσαντας διαφθείρει τους πολεμίους. Ο δ
γενομένου πάντες στρατηγοὶ καὶ πάντα στρατεύματα
περὶ τὸν βασιλέα ἠθροίζοντο. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ
ὅσοι δῆτα ἀγροῦ καὶ δικέλλης ἀπόζουσι, καὶ οὗτοι
πάντες ἐκεῖ συνηλαύνοντο, δίκελλαν ἔχοντες ἕκαστος
καὶ σκαπάνην ἐν ταῖν χεροῖν. Οὐ γὰρ τοσοῦτον ὡ;
πολεμήσοντες ἀπῄεσαν, ὅσον ὡς ἐφ' ἑτοίμῃ τῇ θήρᾳ,
συγκατεχώσοντες αὐτοῖς πολεμίοις αὐτὸ τὸ φρούριον.
Ὅθεν ἄραντες ἐπορεύοντο πρὸς τοὺς πολεμίους
εί το στρατηγοί καὶ ὁ στρατὸς σύν γε τῷ βασιλεῖ,
πολὺν καὶ τὸν ἀγοραῖον ἐπισυρόμενοι καὶ ἀγρότην
ἄχλον, καὶ ὅσοι σκαπάνης καὶ δικέλλη; ἀπόζουσιν,
οὐ μάλα έχοντας ἅπαντας. [Ρ. 159] Υπὸ γὰρ ἀπει
μίας οἱ πλεῖστοι ξυνελαυνόμενοι πρὸς ἐλπίδα μόνην
τοῦ κέρδους εώρων· τοὺς δ᾽ ἐπὶ τούτοις κινδύνους
λήθη μικρά παραπέμποντες διετέλουν.
Ε. Οπῳ μέντοι τοῖς πολεμίοις ἐνῆν ἐρρώσθαι
πρὸς αὐθαιρέτους κινδύνους διά τε δὴ τὸ ἐν πολεμίᾳ
περικεκλείσθαι γῇ καὶ διὰ τὸ πλήθει στρατοῦ πολλῷ
τῶν ἀντιπαραταττομένων ἡττᾶσθαι, τοσούτῳ Ρωμαίοις ξυνέβαινε περιφρονούντας εἶναι ἐπ' αὐτοὺς
καὶ ἀμελοῦντας τῶν τακτικῶν διὰ τὸ πολὺ τῶν που
λεμίων ὁπλοι; καὶ πλήθεσιν ὑπερέχειν· μὴ ξυνείσιν,
ὡς ἔοικεν, ὡς οὐκ ἔστιν οὐδὲν τῶν ἐν κόσμῳ πραγ
μάτων βεβαιόν τε καὶ ἀσφαλὲς, ἀλλὰ παίγνιον Θεοῦ
τὰ ἀνθρώπινα, κατά Πλάτωνα, καὶ ἀδήλως πάντ᾽ ἄνω
καὶ κάτω περιχωρεῖ καὶ ἐναλλάξ ἀτέκμαρτον που
ρεύεται δρόμων. Ταύτ' ἄρα καὶ οἱ πολέμιο: πρότερον
Pbrantes lib. i, cap. 9. Ducasc.
PATROL. GR. CXLVIII
III. Ea res Turcos non latuit. Quapropter loro
mutato ad Romanorum impetum tolerandum sese
paraverunt. Imo cursu citato vicinum quoddam
castellum petiere, eoque occupato ad bella et pugnas e loco munitiore gerendas se armarunt. Id
facinus consilium Romanorum turbavit, et quam
longissime ab illis castra abducere coegit, donec
imperatorem etiam quid actum esset certiorem
reddidissent. Proinde non parva mora intercessit,
nescio qua Romanorum principum consuetudine,
res quæ festinationem postulent segniter administrandi. Quæ cum ita essent, Barbari nihil negli
gendum rali missis in Asiam nuntiis 256 brevi
tempore magna popularium suorum auxilia arcessiverunt. Proinde excurrentes alias aliunde subitis
et inexspectatis irruptionibus agros vastabant,
IV. Romani autem duces ita se desidere et provinciæ vastationem cernere absurdissimum esse
judicabant. Quamorem priusquam hostium audacia
cresceret, et Romanorum vires magis attererentur,
imperatorem Michaelem, omnibus copiis coactis,
ad castellum oppugnandum et delendos Barbaros
adigendumn esse censuerunt. Quo facto duces et
milites omnes ad imperatorem convenerunt. Nec
illi solum; sed et agricolaz et fossores universi
eodem confluxere,bidentem quisque et ligonem manu
gestantes. Quippe non tam ad gerendum bellum.
quam ad paratam prædam, hoc est ad hostes cum
ipso castello evertendos, accedebant. Duces igitur
et exercitus omnis cum imperatore adversus hostem
profciscebantur, magnam secum hominum circumforaneorum multitudinem trahentes, nec non rusticanaı turbam, quæ ligonem etiamnum et sarculum redolebat. Et hi quidem omnes haud inviti
sequelantur, cum plerique ex imperitia emolumenta
tantum victoriæ reputarent, quibus vero ea periculis constarent, penitus obliviscerentur.
V. Quantum autem hostes ad pericula ultro
obeunda se confirmabant, quod et in hostili terra
conclusi et numero longe 257 inferiores essent
adversariis, co Romani contemptius neglectaque
militari disciplina contra illos procedebant, propterea quod numero et armis hostem longe superabant: illud videlicet non reputantes, nihil in mundo
esse firmum et tuinm, sed res humanas, ut ait
Plato, ludibrium esse Dei, sursumque ac deorsum
temere ſerri omnia, incertoque cursu buc et illuc
vagari. Hostes itaque, qui antea Romanas copias
vel e sola fama timebant, et ipsi sese inter mortuos
Var orum notæ.
PG 148:427καὶ ἀπαγορεύσας ᾔει τὴν αὐτὴν καὶ αὐτὸς λύπης καὶ δακρύων μεστὸς, ἔκτισιν εἶναι ταῦτα σαφῆ διαλογιζόμενος ἐκ θεοῦ παλαιῶν τε καὶ νέων ἁμαρτημάτων. οἱ δὲ πλείους τῶν στρατηγῶν αἰσχυνθέντες τὴν οὐκ ἐν τάξει φυγὴν ἐκαρτέρουν μέχρι τινὸς ἀντεχόμενοι καὶ περισπῶντες εἰς τὸν ἑαυτῶν πόλεμον τοὺς βαρβάρους καὶ οἷον ἀναστέλλοντες αὐτοὺς, μὴ διώκειν τοὺς φεύγοντας τῶν Ῥωμαίων, μηδ’ αὐτὸν δὴ τὸν βασιλέα. τέλος δὲ κυκλωθέντες ὑπὸ τῶν πολεμίων πάντων ἀθροισθέντων ὁμοῦ παρέδοσαν ἑαυτούς. οἱ δὲ πολέμιοι τούτους τε ἐν δεσμοῖς ἠσφαλίσαντο καὶ τὰ βασιλικὰ διενείμαντο χρήματα, καὶ ὅσα τῶν βασιλικῶν παρασήμων ἐν τῇ τοῦ βασιλέως ἦσαν σκηνῇ· μεθ’ ὧν ἦν καὶ ἡ βασιλικὴ καλύπτρα, κεκοσμημένη συνήθως τῷ τε λίθῳ καὶ ταῖς τῶν μαργάρων σειραῖς· ἣν δὴ καὶ τῇ ἑαυτοῦ κεφαλῇ τὸν Χαλὴλ ἐπιθέντα φασὶ σκωπτικούς τε καὶ εἴρωνας λόγους ἀφιέναι κατὰ τοῦ βασιλέως. θ. Κατὰ τοῦτον τὸν χρόνον καὶ ὁ πατριάρχης Ἀθανάσιος τὸν πατριαρχικὸν παραιτησάμενος θρόνον ἡσύχασεν ἐν τοῖς περὶ τὸν Ξηρόλοφον κελλίοις αὐτοῦ.[A. M. 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIE. sex.]
potius quam inter vivos numerabant, cum eos mallo ἀπὸ μόνης τῆς φήμης τὰ τῶν Ρωμαίων δεδιότες
ordine progredi cernerent, multo alacriores ad pu- στρατεύματα καὶ τοῖς τεθνηκότι μᾶλλον ἢ τοῖς ζῶσι
gnam facti omnes opes, mulieres, cæteraque ad in- συγκαταλέγοντες ἑαυτοὺς νῦν τὴν οὐκ ἐν τάξει
stans prælium inutilia colligunt, et intra munitiones τούτων θεασάμενοι κίνησιν, θαρσαλεώτεροι σφόδρα
ac fossas, quas ad salutem suam defendendam dili- γίνονται πρὸς τὴν μάχην· καὶ συναγαγόντες ἅπαντα
genter præparaverant, includunt: ipsi vero cum χρήματα καὶ γυναῖκες, καὶ ὅτα μὴ πρὸς τὸν πρι
delectis equitibus prohe armati non plures septin- κείμενον ἦσαν χρήσιμα πόλεμον, ἐντὸς ἡσφαλίσαντο
gentis ad imperatorium vexillum excurrunt, nec in τῶν τε χαρακωμάτων καὶ τάφρων, & φθάσαντες
tuto loco positum, nec justis viribus et ea qua καλῶς προπαρασκευάσαντο πρὸς οἰκείαν ἀσφάλειαν,
oportebat disciplina custoditum.
Αὐτοὶ δὲ τοὺς ἐπιλέκτους ἱππέας ἀναλαβόμενοι καὶ
ὁπλισθέντες λαμπρῶς οὐ πλείους τῶν ἑπτακοσίων τυγχάνοντες ἐξαίφνης προς τὴν τοῦ βασιλίως
διεκθέουσι σημαίαν, οὔτ' ἐν ἀσφαλεῖ τοῦ τόπου σταθεῖσαν, οὔτε τῆς προσηκούσης δυνάμεώς τε καὶ εὐ·
ταξίας +ξιωμένην.
VI. Ad hanc tam subitam excursionem hostium
turbata primum colluvies illa et agrestium homi -
num turba effuse fugere coepit. Deinde alii aujue
alii paulatim se sublucere: denique omnes absque
bellico strepitu conversi trepide fugere coeperunt.
Cum autem imperator in aciem revocare milites
euperet, neminem invenit qui audire vellet. Itaque
rebus desperatis eadem via et ipse 258 abiit,
mæstus et lacrymis oppletus, pœnam hanc evidentem veterum recentiumque delictorum divinitus
sibi infligi cogitans. At plerique duces, quos fugere
inordinatos pudebat, ad tempus resistebant, et
Barbarorum arma in se convertebant, ac veluti reprimebant, ne Romanos fugientes aut imperatorein
ipsum persequerentur. Tandem ab hostibus omnibus simul junctis circumventi, deditione facta, in
vincula conjecti et in custodiam dati fuerunt. Pecuniam vero imperatoriam Turci inter se partiti
sunt: item quidquid insignium imperii in tentorio
aperatoris exstitit: in quibus et tegmen capitis
fuis imperatoris, gemmis de more et margaritarum
nexibus ornatum; quod capiti suo Chalel imposuisse
traditur, ae imperatorem ridiculis et jocularibus
verbis perstrinxisse.
Γ. Πρὸς δὴ ἐν οὕτως αἰφνίδιον δρόμον τῶν πολεμίων θορυβηθέντες πρῶτον ὁ συρφετώδης ἐκεῖνος καὶ
ἀγρότης ὄχλος πρὸς ἄσχετον ἔβλεψαν παρευθὺς τὴν
φυγήν· ἔπειτα κατ' ὀλίγους ἕτεροι διελύοντος καὶ
τέλος τραπόμενοι πάντες δίχα πολεμικού κράτου
ἔφευγον ἀμεταστρεπτί. Βουλόμενος δ' ὁ βασιλεὺς
πρὸς τάξιν ἀθροίζειν τὸ στράτευμα εὕρισκε τῶν
πάντων οὐδένα τὸν ἀκροώμενον· καὶ ἀπαγορεύσας
ᾔει τὴν αὐτὴν καὶ αὐτὸς λύπης καὶ δακρύων μεστής,
ἔκτισιν εἶναι ταῦτα σαφή διαλογιζόμενο; ἐκ Θεοῦ
παλαιῶν τε καὶ νέων ἁμαρτημάτων. Οἱ δὲ πλείους
τῶν στρατηγῶν αἰσχυνθέντες τὴν οὐκ ἐν τάξει φυγὴν
σκαρτέρουν μέχρι τινὸς ἀντεχόμενοι καὶ περισπών
τες εἰς τὸν ἑαυτῶν πόλεμον τοὺς βαρβάρους καὶ οἷον
ἀναστέλλοντες αὐτοὺς, μὴ διώκειν τοὺς φεύγοντας
τῶν Ῥωμαίων, μηδ' αὐτὸν δὴ τὸν βασιλέα. Τέλος
δὲ κυκλωθέντες ὑπὸ τῶν πολεμίων πάντων άθροι
σθέντων ὁμοῦ παρέδοσαν ἑαυτούς. Οἱ δὲ πολέμ::
τούτου; τε ἐν δεσμοῖς ἡσφαλίσαντο καὶ τὰ βασιλικά
διενείμαντο χρήματα, καὶ ὅσα τῶν βασιλικῶν παρα
σήμων ἐν τῇ τοῦ βασιλέως ἦσαν σκηνῇ· μεθ' ὧν ἦν
καὶ ἡ βασιλικὴ καλύπτρα, κεκοσμημένη συνήθως τῷ
τε λίθῳ καὶ ταῖς τῶν μαργάρων σειραΐ; (Ρ. 19
ἣν δὴ καὶ τῇ ἑαυτοῦ κεφαλῇ τὸν Χαλὴλ ἐπιθέντα
φασὶ σκωπτικούς τε καὶ είρωνες λόγους ἀφιέναι κι
τοῦ βασιλέως.
CAPUT IX.
Athanasii patriarchæ altera secessio. Secessionis causa. Nipho in ejus locum succedit, vir illitteratus. Ejns
studia et ma' artes. Uno hoc laudandus, quod Arseniatas ad communionem admiserit. Arseniatarum
petitiones. Quinam ex his schisma renovaveriní.
1. Sub hoc tempus etiam patriarcha Athanasius,
abdicata dignitate, in cellis suis ad Xerolophuin
solitariam vitam amplexus est. In causa boc erat.
Quidam illi infensissimi, cum eum tandiu patriarchica specula potiri cernere non possent (oclavus
enim annus exibat, ex quo is denno in patriarchalem sedem restitutus fuerat), insidias ilii atrocissimas et impietatis plenas apparant. Nam cum ille
potestatem patriarchałem adbuc retinens in Xerofophi cellis plerumque versaretur, e patriarchico
solio scabellum 259 furati Christi Servatoris figaram subtus delineant, ac utrinque imagines duas
appingunt, alteram imperatoris Andronici, frenos
Α΄. Κατὰ τοῦτον τὸν χρόνον καὶ ὁ πατριάρχες
Αθανάσιος τὴν πατριαρχικών παραιτησάμενος θεός
νον ἡσύχασεν ἐν τοῖς περὶ τὸν Ξηρόλοφου κελλίοις
αὐτοῦ. Τὸ δ' αἴτιον, ὅτι τινὲς τῶν πολύ κατ' αὐτοῦ
βάρος τρεφόντων οὐκ ἀνεχόμενοι βλέπειν αὐτὸν
ἐπὶ τοσοῦτον χρόνον τῆς πατριαρχικής περιοχής
ἀπολαύοντα (όγδοον γὰρ ἔτο; ηνύετο τούτῳ τιν
καῦτα, ἀφ' οὗ τὸ δεύτερον ἐς τὸν πατριαρχικών
ἀνεβιβάσθη θρόνον ἐπιβουλὴν ἐξαρτύουσι κατ' α
τοῦ μάλα φρικώδη καὶ ἀσεβείας μεστήν. Ἐπεὶ γέρ
ἐκεῖνος ἔτι καὶ τὴν πατριαρχικὴν ἐξουσίαν ἔχων ἐν
τοῖς περὶ τὸν Ξ: ρόλογον αὐτοῦ κελλίοις ὡς τὰ παλιά
διέτ:σε, κλέπτουσιν ἐκ τοῦ πατριαρχικού θρόνου
Variorum notæ.
Anuo Christi 1510. Phranzes ibid. Ducang.
PG 148:429τὸ δ’ αἴτιον, ὅτι τινὲς τῶν πολὺ κατ’ αὐτοῦ βάρος τρεφόντων οὐκ ἀνεχόμενοι βλέπειν αὐτὸν ἐπὶ τοσοῦτον χρόνον τῆς πατριαρχικῆς περιωπῆς ἀπολαύοντα (ὄγδοον γὰρ ἔτος ἠνύετο τούτῳ τηνικαῦτα, ἀφ’ οὗ τὸ δεύτερον ἐς τὸν πατριαρχικὸν ἀνεβιβάσθη θρόνον) ἐπιβουλὴν ἐξαρτύουσι κατ’ αὐτοῦ μάλα φρικώδη καὶ ἀσεβείας μεστήν. ἐπεὶ γὰρ ἐκεῖνος ἔτι καὶ τὴν πατριαρχικὴν ἐξουσίαν ἔχων ἐν τοῖς περὶ τὸν Ξηρόλοφον αὐτοῦ κελλίοις ὡς τὰ πολλὰ διέτριβε, κλέπτουσιν ἐκ τοῦ πατριαρχικοῦ θρόνου τὸ ὑποπόδιον αὐτοῦ· ὑφ’ ὃ τὴν θείαν εἰκόνα στηλογραφοῦσι τοῦ σωτῆρος Χριστοῦ καὶ ἐφ’ ἑκάτερα ταύτης τόν τε βασιλέα Ἀνδρόνικον χαλινὸν ἐν τῷ στόματι φέροντα καὶ τὸν πατριάρχην Ἀθανάσιον ἕλκοντα τοῦτον ὥσπερ τις ἡνίοχος ἵππον. ἔπειτα οὕτως ἔχον τὸ ὑποπόδιον ἀπιόντες τιθέασιν ἔνθα καὶ πρότερον ἔκειτο, παρὰ τὸν πατριαρχικὸν δηλαδὴ θρόνον. ἔπειτα θεατρίζουσι τὸ δρᾶμά τινες θεασάμενοι παρ’ ἐλπίδα καὶ ὡς ἀσεβῆ τὸν πατριάρχην διαβάλλουσι πρὸς τὸν βασιλέα.{s. c. 12:2 ad 1328] BYZANTINE HISTORLE LIB. VII. [P. ANDRONIC. Sex.] 430
trahentis velut eques equum solet. Tum idem serbellum ita ornatum ibi reponunt ubi prius fuerat,
in solio videlicet patriarchico. Deinde quidam przen
ter exspectationem id conspicati cam fabulam vulgant, et patriarcham apud imperatorem impietatis
reum agunt. At imperator calumniatores arcessit,
eosque, ut quos impiæ nefandæque illius fabulæ anctores esse minime dubitaret, in gravissimum et
perpetuum carcerem compingit. Patriarcha vero in
dignatus, quod non multo gravior pœna iliis irrogata esset, patriarchicæ sedi statim renuntiat.
τὸ ὑποπόδιον αὐτοῦ· ὑφ᾽ ἢ τὴν θείαν εἰκόνα στηλο & in ore haben is, alteram patriarcha: Athanasii, illum
γραφούσε του σωτήρος Χριστοῦ καὶ ἐφ' ἑκάτερα
ταύτης τόν τε βασιλέα 'Ανδρόνικον χαλινὸν ἐν τῷ
στόματι φέροντα καὶ τὸν πατριάρχην ᾿Αθανάσιον
έλκοντα τοῦτον ὥσπερ τις ἡνίοχος ἵππον. Επειτα
οὕτως ἔχον τὰ ὑποπόδιον ἀπιόντες τιθέασιν
ἔνθα καὶ πρότερον ἔκειτο, παρὰ τὸν πατριαρχικών
δηλαδὴ θρόνον. Έπειτα θεατρίζουσι τὸ δραμά τινες
εισέμενα παρ' ἐλπίδα καὶ ὡς ἀσεβῆ τὴν πατρι
άρχην διαβάλλουσι πρὸς τὸν βασιλέα. Ὁ μὲν δὴ
απελεὺς τοὺς διαβάλλοντας μεταπεμψάμενος καὶ
αὐτοὺς ἀναμφιβόλως είναι συλλογισάμενος τοὺς τὸ
ἐσεδὶς ἐκεῖνο καὶ ἄθεσμον όρθμα συσκευασαμένους εἱρκτῇ παραδίδωσι χαλεπωτάτη τε καὶ διηνεκεῖ. Ὁ
δὲ πατριάρχης δυσχεράνας, ὅτι μὴ πολλῷ μείζον τούτους παρέδωκε τιμωρία, τὸν πατριαρχικὴν εὐθὲς
παρητήσατο θρόνον
Β. Δύο δὲ μεταξύ παρεμβυηκότων ἐν αὐτῶν εἶτα β
τὴν πατριαρχικὴν διαδέχεται θρόνον Νίφων ὁ
τῆς Κυζίκου μητροπολίτης, τῷ βασιλικῷ θελήματι
τῶν ἀρχιερέων εἰξάντων καὶ μεταστησάντων αὐτὸν
ἐκ Κυζίκου πρὸς τὴν τῆς πατριαρχείας περιωπήν.
*Ην δὲ ὁ ἀνὴρ πάντη μὲν ἐπὴς τῆς ἔξω παιδείας,
εὐχ ὡς τὰ πολλὰ δὲ καὶ τῆς θειοτέρας, ώς μηδ' εί
αείς χειρὶ τὰ τῶν γραμμάτων στοιχεία γράφειν
II. Interim duobus annis elapsis N pho Cyzici mctropolitanus sedem vacantem occupat, pontificibus
imperatoris voluntati obsecutis, ex urbe Cyzico
translatus et ad patriarchalem apicem evectus.
Erat autem ille vir Græcarum litterarum non fere
sed omnino rudis, imo etiam sacrǝrum, ut qui sua
manu nec elementa litterarum sciret pingere. Nam
is doctrina vix extremo digito degustata ingenio
Variorum notæ.
Quædam omissa ab interprete in versione.
restituinius. Sed quil hoc loco νος υποπόδιον sunet,
1. plane assequor. Neque enim in scabello, quod
jedibus subsieruitur, quidquam pingi debuit vel
jotuit, multo minus imago Servatoris, quam cum
Ciscipulis mense accumbentibus supra thronum
insum vulgo effictam observatons in Gloss. med.
Graecit. in v. Θρόνος. De ejusmodi suppedarcis vide
ibi rursum in v. Σππέζιον. DUCANG.
Illius abdicationis formulam, ex cod. Reg.
Teiler. fol. 194. v. descriptam. Boivinus exhibet
quæ jam exstat inter Athanasii istius opera, apud
ros ad an. 1280. Epir. Nicephorus Chiumnus, in
oratione, quur: in-c.ibitur, Ελεγχος κατὰ τοῦ κακῶς
τὰ πάντα πατριαρχεύσαντος Νίφωνος, ἀνενεχθεί.
παρὰ τοῦ Νικομηδείας καὶ τοῦ Μιτυλήνης πρὸς τὴν
ἱερὰν σύνοδον, Athanasium ait sua sede expulsun et
damnatum cessisse, eo quod minister ejus Theophanes dona accepisset ab iis, quibus ordines sacri
conferrentur; id quod patriarcha insciente ßeri baud
poluisset. En verba ipsa: Τί δὲ καὶ ὅτι τοῦ πατριαρ
χεύσαντος ᾿Αθανασίου, ἐπειδὴ ὁ γνησίως ἐκείνῳ ἐξ
υπηρετούμενος Θεοφάνης φωραθείη δώρα λαμβάνων
ἐπὶ προτροπαῖς τοιαύταις, ἀπέστημεν, καὶ πάσει;
μέρος ἀπεβαλόμεθα τόνδε τὸν πατριάρχην, καὶ οὐδ'
οὐ μήποτε δεξαίμεθ᾽ ἂν αὐτὸν οὔτε εἰς ἀρχιερωσύνην,
οὔτε μὴν εἰς ἱερωσύνην; ἐπεὶ καὶ συνειδέναι αυτόν
καὶ μὴ ἀγνώστως ἔχειν τῶν τῷ Θεοφάνει πεπραγμέ
των, αὐτὸ τὸ πράγμα καὶ δείκνυσι καὶ ιελέγχει, καὶ
ἐστιν ἰσχυρότερον παντὸς ἐλέγχου και κατηγόρου.
Porro his Chumni verbis non primam, sed secundara Athanasii abdicationem innui manifestum est.
Itaque δευτέρας παραιτήσεω; non ca so a calls
exstitit, quam alert Gregoras. Εxstat in Cod. Reg.
Teller. fol. 108, scriptum Athanasi patriarcha παρ.
τοῦ πῶς καὶ διατί τὰ τῶν παραιτήσεων, της πρώτης
φημὶ καὶ δευτέρας, ἐγένοντο, in quo Athanasius de
objectis sibi criminibus multa conquestas, sic defilm perorat: Αὕτη ἐπὶ θεῷ μάρτυρ: τῆς παραστή
σεως της πρώτης καὶ τῆς δευτέρα; ἡ συσκευή και
υποθ σ.ς· εἰ και τα των κατηγοριών ποικίλα και
Εκσε. Επει (fort. ἐπειδὴ) δὲ οὐ δημοσίᾳ καὶ μόνον,
ἀλλὰ καὶ οἶκοι, τοῦ ἐρᾶσθαι (ἱερᾶσθαι) και εύλογο
Ο
καὶ διδάσκειν τοῖς τυχοῦσιν ἀπείργειν ἡμᾶς οἱ ἀρχι
ρεῖς ἐγκε εύονται, ἅπερ οὐδὲ τῷ luss: εὶ Γ:
ἢ τοῖς φυλασσομένοις (Γοτι. φρυασσομένοι: το μα
μια και ψευδή ξυλωταῖς (fort. ζηλωταί πῶς
ἐπετίμησαν, μὴ ἑαυτοὺς ἀκανόνιστα πράττον καὶ
ἄθεσμα τὴν κρίσιν φρίττοντος τοῦ Θεοῦ, ἢ κἂν ἀνθρώπους αιδούμενοι. Αλλ ἡμῖν ἐπιτρίβειν θα δούσι
τὰ ἐκανόνιστον, αὐτοὶ καὶ τοῖς πρὸς τῶν θείων
θεσμῶν ἐπαράτοις καὶ ἀλλοτρίοις τῆς ἐκκλησίας
Χριστοῦ τὰς κεφαλὰς ὑποκλίνοντες καὶ κανόνα δε
ξάμενοι, καὶ τὴν ἐν μακαρίᾳ τῇ μνήμῃ πατριάρχη
τῆς ἐκκλησίας Χριστοῦ καὶ ἐμολογητὴν κῦρον Ιω
σὴν παρανάλωμα, ὅταν τὸ κατ' αὐτοῦ, τῆς μανίας
των σχιζομένων γενέσθαι καταδεξάμενοι, καὶ ταῦτα
καὶ μετὰ θάνατον, ὅπερ οὐκ εἶδεν ὁ ἥλιος, ένα εί
ναντες ἐπὶ χρόνοις τοσούται: ζητῆσαί τινα τῶν πρὸ
ὀφθαλμῶν ἐχόντων θεόν. Πῶς καὶ πόθεν τοσαῦτα
καθ᾿ ἡμῶν ἐφρυάξατε; καὶ μηδένα τὸν συλλυπούμε
των μηδὲ τὴν παρακαλοῦντα εξ όντες, ἵνα καὶ κρίσι
δικαίαν ζητήσαμεν, ἐκχεῶ καὶ αὐτὸς τοῦ δι᾿ ἐς
σταυρωθέντος ενώπιον τὴν δέησίν μου, καὶ τὴν θλίψίν μου αὐτῷ ἀπαγγελῶ· καὶ μᾶλλον ὡς τῆς κακία
ἐπιδιδούσης, καὶ εἴργειν ἀναισχυντούσης καὶ τῶν
ἀναπ οὖν ἡμᾶς τὸ λεγόμενον, ὡς μὴ λειτουργείν, μη
εὐλογεῖν, μὴ διδάσκειν τι ὰ τὰ πρὸς σω πρίν περ
χωρούσης. "Αγοιτο οὖν, δέσποτα καὶ θεὸ τοῦ παντὸς
ἐν τριάδι γινωσκόμενος καὶ ὑμνούμενος, ὅποι φίλον
σαι τὰ ἡμέτερα, πρεσβείαι; τς ἀῤῥήτως καὶ ἀρχον
πάρω; σωματωτάτης τὸν ἕνα τῆς παναγίας τριάδο
καὶ πάντων τῶν ἀπ' αἰῶνος πελατρευκήτων Θεῷ, σὲ
τοιαῦτα παθόντων. Αμήν. Hinc etiamn argui pott
Athanasium secundæ secessionis causam habuisse
diversain ab ea quam atru.it Gregoras. Ceterum inconsulto et nequaquam probate Athanasio Theo·
phanem dona accipere solitum apparet ex Athanasii ipsius Relatione ad imperatorem, xa tèn
αἰσχροκερδῶν, καὶ τῶν προνομίων της Εκκλησία.
in qua Relatione patriarcia postulat, ut inquirator
in cos, qui xemtorum nominé pecuniam accepe mi
en turpi causa, et nominatim ipsum Theophus. 1:
not.it. Cod. Res. Teller. lol. 59. Βοινιν.
Anno Christi 1512. Pachymer. lib. x), cap.
9. Phranzes lib. 1, cap. 9. DucANG.
ὁ μὲν δὴ βασιλεὺς τοὺς διαβάλλοντας μεταπεμψάμενος καὶ αὐτοὺς ἀναμφιβόλως εἶναι συλλογισάμενος τοὺς τὸ ἀσεβὲς ἐκεῖνο καὶ ἄθεσμον δρᾶμα συσκευασαμένους εἱρκτῇ παραδίδωσι χαλεπωτάτῃ τε καὶ διηνεκεῖ. ὁ δὲ πατριάρχης δυσχεράνας, ὅτι μὴ πολλῷ μείζονι τούτους παρέδωκε τιμωρίᾳ, τὸν πατριαρχικὸν εὐθὺς παρῃτήσατο θρόνον. (Β.) Δύο δὲ μεταξὺ παρεῤῥυηκότων ἐνιαυτῶν εἶτα τὸν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον Νίφων, ὁ τῆς Κυζίκου μητροπολίτης, τῷ βασιλικῷ θελήματι τῶν ἀρχιερέων εἰξάντων καὶ μεταστησάντων αὐτὸν ἐκ Κυζίκου πρὸς τὴν τῆς πατριαρχείας περιωπήν. ἦν δὲ ὁ ἀνὴρ πάντη μὲν ἀδαὴς τῆς ἔξω παιδείας, οὐχ ὡς τὰ πολλὰ δὲ, καὶ τῆς θειοτέρας, ὡς μηδ’ οἰκείᾳ χειρὶ τὰ τῶν γραμμάτων στοιχεῖα γράφειν εἰδώς. ὅσον γὰρ ἄκρῳ δακτύλῳ ταύτης γευσάμενος ἠρκέσθη τῇ φύσει χρώμενος. σύνεσιν γὰρ πλουτῶν καὶ περίνοιαν φυσικὴν, εἰ καὶ πρὸς γραμμάτων ἀσχολίαν ταύτην ἐκίνει, τοῖς μάλιστα τῶν σοφῶν ἐξητάζετ’ ἄν.{s. c. 12:2 ad 1328] BYZANTINE HISTORLE LIB. VII. [P. ANDRONIC. Sex.] 430
trahentis velut eques equum solet. Tum idem serbellum ita ornatum ibi reponunt ubi prius fuerat,
in solio videlicet patriarchico. Deinde quidam przen
ter exspectationem id conspicati cam fabulam vulgant, et patriarcham apud imperatorem impietatis
reum agunt. At imperator calumniatores arcessit,
eosque, ut quos impiæ nefandæque illius fabulæ anctores esse minime dubitaret, in gravissimum et
perpetuum carcerem compingit. Patriarcha vero in
dignatus, quod non multo gravior pœna iliis irrogata esset, patriarchicæ sedi statim renuntiat.
τὸ ὑποπόδιον αὐτοῦ· ὑφ᾽ ἢ τὴν θείαν εἰκόνα στηλο & in ore haben is, alteram patriarcha: Athanasii, illum
γραφούσε του σωτήρος Χριστοῦ καὶ ἐφ' ἑκάτερα
ταύτης τόν τε βασιλέα 'Ανδρόνικον χαλινὸν ἐν τῷ
στόματι φέροντα καὶ τὸν πατριάρχην ᾿Αθανάσιον
έλκοντα τοῦτον ὥσπερ τις ἡνίοχος ἵππον. Επειτα
οὕτως ἔχον τὰ ὑποπόδιον ἀπιόντες τιθέασιν
ἔνθα καὶ πρότερον ἔκειτο, παρὰ τὸν πατριαρχικών
δηλαδὴ θρόνον. Έπειτα θεατρίζουσι τὸ δραμά τινες
εισέμενα παρ' ἐλπίδα καὶ ὡς ἀσεβῆ τὴν πατρι
άρχην διαβάλλουσι πρὸς τὸν βασιλέα. Ὁ μὲν δὴ
απελεὺς τοὺς διαβάλλοντας μεταπεμψάμενος καὶ
αὐτοὺς ἀναμφιβόλως είναι συλλογισάμενος τοὺς τὸ
ἐσεδὶς ἐκεῖνο καὶ ἄθεσμον όρθμα συσκευασαμένους εἱρκτῇ παραδίδωσι χαλεπωτάτη τε καὶ διηνεκεῖ. Ὁ
δὲ πατριάρχης δυσχεράνας, ὅτι μὴ πολλῷ μείζον τούτους παρέδωκε τιμωρία, τὸν πατριαρχικὴν εὐθὲς
παρητήσατο θρόνον
Β. Δύο δὲ μεταξύ παρεμβυηκότων ἐν αὐτῶν εἶτα β
τὴν πατριαρχικὴν διαδέχεται θρόνον Νίφων ὁ
τῆς Κυζίκου μητροπολίτης, τῷ βασιλικῷ θελήματι
τῶν ἀρχιερέων εἰξάντων καὶ μεταστησάντων αὐτὸν
ἐκ Κυζίκου πρὸς τὴν τῆς πατριαρχείας περιωπήν.
*Ην δὲ ὁ ἀνὴρ πάντη μὲν ἐπὴς τῆς ἔξω παιδείας,
εὐχ ὡς τὰ πολλὰ δὲ καὶ τῆς θειοτέρας, ώς μηδ' εί
αείς χειρὶ τὰ τῶν γραμμάτων στοιχεία γράφειν
II. Interim duobus annis elapsis N pho Cyzici mctropolitanus sedem vacantem occupat, pontificibus
imperatoris voluntati obsecutis, ex urbe Cyzico
translatus et ad patriarchalem apicem evectus.
Erat autem ille vir Græcarum litterarum non fere
sed omnino rudis, imo etiam sacrǝrum, ut qui sua
manu nec elementa litterarum sciret pingere. Nam
is doctrina vix extremo digito degustata ingenio
Variorum notæ.
Quædam omissa ab interprete in versione.
restituinius. Sed quil hoc loco νος υποπόδιον sunet,
1. plane assequor. Neque enim in scabello, quod
jedibus subsieruitur, quidquam pingi debuit vel
jotuit, multo minus imago Servatoris, quam cum
Ciscipulis mense accumbentibus supra thronum
insum vulgo effictam observatons in Gloss. med.
Graecit. in v. Θρόνος. De ejusmodi suppedarcis vide
ibi rursum in v. Σππέζιον. DUCANG.
Illius abdicationis formulam, ex cod. Reg.
Teiler. fol. 194. v. descriptam. Boivinus exhibet
quæ jam exstat inter Athanasii istius opera, apud
ros ad an. 1280. Epir. Nicephorus Chiumnus, in
oratione, quur: in-c.ibitur, Ελεγχος κατὰ τοῦ κακῶς
τὰ πάντα πατριαρχεύσαντος Νίφωνος, ἀνενεχθεί.
παρὰ τοῦ Νικομηδείας καὶ τοῦ Μιτυλήνης πρὸς τὴν
ἱερὰν σύνοδον, Athanasium ait sua sede expulsun et
damnatum cessisse, eo quod minister ejus Theophanes dona accepisset ab iis, quibus ordines sacri
conferrentur; id quod patriarcha insciente ßeri baud
poluisset. En verba ipsa: Τί δὲ καὶ ὅτι τοῦ πατριαρ
χεύσαντος ᾿Αθανασίου, ἐπειδὴ ὁ γνησίως ἐκείνῳ ἐξ
υπηρετούμενος Θεοφάνης φωραθείη δώρα λαμβάνων
ἐπὶ προτροπαῖς τοιαύταις, ἀπέστημεν, καὶ πάσει;
μέρος ἀπεβαλόμεθα τόνδε τὸν πατριάρχην, καὶ οὐδ'
οὐ μήποτε δεξαίμεθ᾽ ἂν αὐτὸν οὔτε εἰς ἀρχιερωσύνην,
οὔτε μὴν εἰς ἱερωσύνην; ἐπεὶ καὶ συνειδέναι αυτόν
καὶ μὴ ἀγνώστως ἔχειν τῶν τῷ Θεοφάνει πεπραγμέ
των, αὐτὸ τὸ πράγμα καὶ δείκνυσι καὶ ιελέγχει, καὶ
ἐστιν ἰσχυρότερον παντὸς ἐλέγχου και κατηγόρου.
Porro his Chumni verbis non primam, sed secundara Athanasii abdicationem innui manifestum est.
Itaque δευτέρας παραιτήσεω; non ca so a calls
exstitit, quam alert Gregoras. Εxstat in Cod. Reg.
Teller. fol. 108, scriptum Athanasi patriarcha παρ.
τοῦ πῶς καὶ διατί τὰ τῶν παραιτήσεων, της πρώτης
φημὶ καὶ δευτέρας, ἐγένοντο, in quo Athanasius de
objectis sibi criminibus multa conquestas, sic defilm perorat: Αὕτη ἐπὶ θεῷ μάρτυρ: τῆς παραστή
σεως της πρώτης καὶ τῆς δευτέρα; ἡ συσκευή και
υποθ σ.ς· εἰ και τα των κατηγοριών ποικίλα και
Εκσε. Επει (fort. ἐπειδὴ) δὲ οὐ δημοσίᾳ καὶ μόνον,
ἀλλὰ καὶ οἶκοι, τοῦ ἐρᾶσθαι (ἱερᾶσθαι) και εύλογο
Ο
καὶ διδάσκειν τοῖς τυχοῦσιν ἀπείργειν ἡμᾶς οἱ ἀρχι
ρεῖς ἐγκε εύονται, ἅπερ οὐδὲ τῷ luss: εὶ Γ:
ἢ τοῖς φυλασσομένοις (Γοτι. φρυασσομένοι: το μα
μια και ψευδή ξυλωταῖς (fort. ζηλωταί πῶς
ἐπετίμησαν, μὴ ἑαυτοὺς ἀκανόνιστα πράττον καὶ
ἄθεσμα τὴν κρίσιν φρίττοντος τοῦ Θεοῦ, ἢ κἂν ἀνθρώπους αιδούμενοι. Αλλ ἡμῖν ἐπιτρίβειν θα δούσι
τὰ ἐκανόνιστον, αὐτοὶ καὶ τοῖς πρὸς τῶν θείων
θεσμῶν ἐπαράτοις καὶ ἀλλοτρίοις τῆς ἐκκλησίας
Χριστοῦ τὰς κεφαλὰς ὑποκλίνοντες καὶ κανόνα δε
ξάμενοι, καὶ τὴν ἐν μακαρίᾳ τῇ μνήμῃ πατριάρχη
τῆς ἐκκλησίας Χριστοῦ καὶ ἐμολογητὴν κῦρον Ιω
σὴν παρανάλωμα, ὅταν τὸ κατ' αὐτοῦ, τῆς μανίας
των σχιζομένων γενέσθαι καταδεξάμενοι, καὶ ταῦτα
καὶ μετὰ θάνατον, ὅπερ οὐκ εἶδεν ὁ ἥλιος, ένα εί
ναντες ἐπὶ χρόνοις τοσούται: ζητῆσαί τινα τῶν πρὸ
ὀφθαλμῶν ἐχόντων θεόν. Πῶς καὶ πόθεν τοσαῦτα
καθ᾿ ἡμῶν ἐφρυάξατε; καὶ μηδένα τὸν συλλυπούμε
των μηδὲ τὴν παρακαλοῦντα εξ όντες, ἵνα καὶ κρίσι
δικαίαν ζητήσαμεν, ἐκχεῶ καὶ αὐτὸς τοῦ δι᾿ ἐς
σταυρωθέντος ενώπιον τὴν δέησίν μου, καὶ τὴν θλίψίν μου αὐτῷ ἀπαγγελῶ· καὶ μᾶλλον ὡς τῆς κακία
ἐπιδιδούσης, καὶ εἴργειν ἀναισχυντούσης καὶ τῶν
ἀναπ οὖν ἡμᾶς τὸ λεγόμενον, ὡς μὴ λειτουργείν, μη
εὐλογεῖν, μὴ διδάσκειν τι ὰ τὰ πρὸς σω πρίν περ
χωρούσης. "Αγοιτο οὖν, δέσποτα καὶ θεὸ τοῦ παντὸς
ἐν τριάδι γινωσκόμενος καὶ ὑμνούμενος, ὅποι φίλον
σαι τὰ ἡμέτερα, πρεσβείαι; τς ἀῤῥήτως καὶ ἀρχον
πάρω; σωματωτάτης τὸν ἕνα τῆς παναγίας τριάδο
καὶ πάντων τῶν ἀπ' αἰῶνος πελατρευκήτων Θεῷ, σὲ
τοιαῦτα παθόντων. Αμήν. Hinc etiamn argui pott
Athanasium secundæ secessionis causam habuisse
diversain ab ea quam atru.it Gregoras. Ceterum inconsulto et nequaquam probate Athanasio Theo·
phanem dona accipere solitum apparet ex Athanasii ipsius Relatione ad imperatorem, xa tèn
αἰσχροκερδῶν, καὶ τῶν προνομίων της Εκκλησία.
in qua Relatione patriarcia postulat, ut inquirator
in cos, qui xemtorum nominé pecuniam accepe mi
en turpi causa, et nominatim ipsum Theophus. 1:
not.it. Cod. Res. Teller. lol. 59. Βοινιν.
Anno Christi 1512. Pachymer. lib. x), cap.
9. Phranzes lib. 1, cap. 9. DucANG.
PG 148:431ἀλλὰ φθάσας τῶν χρημάτων ὁ πόθος καὶ τῆς κοσμικῆς περιφανείας καὶ δόξης τὸ ἀπειρόκαλον ὅλην ἐς ταῦτα τὴν φυσικὴν ἐκείνην ἀπησχόλησε σύνεσιν καὶ περίνοιαν, καὶ ὅλην ὥσπερ ἄμπωτις ἐξεῤῥόφησε τὴν νύκτωρ καὶ μεθ’ ἡμέραν μελέτην αὐτοῦ. καὶ ἦν ἐμπειρότατος διὰ ταῦτα πρὸς πᾶσαν βιωτικῶν πραγμάτων ἐπιστασίαν, ἔς τε φυτηκομίας δηλαδὴ καὶ ἀμπελώνων ἐργασίας εὐκαίρους καὶ οἴκων παντοίων οἰκοδομὰς καὶ, ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅσα τοὺς σιτῶνας καὶ τῶν οἴνων τὰς ἀποθήκας καὶ τὰ βαλάντια ῥήγνυσι, μείζω τῶν ὄντων ἀπαιτοῦντα καθ’ ἕκαστον τῶν ἐνιαυτῶν. ἐῶ λέγειν ἐνδυμάτων βλακείαν καὶ ἵππων ἀγερώχων καὶ ὑψαυχένων κτήσεις καὶ τραπέζης ὅσα θωπεύει τὸ σῶμα, καὶ μήτε ὕλης πάχος ἐντίθησι, μήτε τὸ εὔχρουν ἀπαγορεύει. ἐδίδου γὰρ καὶ τῇ γυναικωνίτιδι καιρὸν ἀσχολίας οὐ ῥᾴθυμόν τινα καὶ κατὰ τὸ ἐπίσης ἐνδεχόμενον, ἀλλ’ ἀναγκαῖον καὶ, ὡς εἰπεῖν, ἀπαραίτητον.[A. M. 6791 AD 6836]
contentus fuit. Quod si illam, quam a natura acce- ειδώς Οσον γὰρ ἄκρῳ δακτύλῳ ταύτης γευσάpera', intelligentiam et ingenii vim ad litterarum
studia contulisset, inter doctissimos numerari certe
posuisset. Sed divitiarum amore præoccupatus
externique splendoris et inanis gloriæ desiderio
abreptus omnem solertiam et excellentiam 260
animi naturalem eo convertit, et iis rebus velut
fluctuumi reciprocoruin æstu sua omnia studia tam
nocturna quam diurna absorberi passus est. Itaque
omnium rerum ad usum vitæ pertinentium peritissimus erat administrator; seu plantandæ arbores
forent, seu vites opportuno tempore colendæ, sen
omnis generis ædificia exstruenda. Denique quidquid gramaria, quidquid cellas viuarias implet,
quidquid loculos rumpit et capaciores quotannis
exigit, solertissime prospiciebat. Omitto luxum in
vestībus et ferocium atque altorum equorum armenta mensarumque delicias, quæ neque crassos
humores gignerent, neque bonum faciei colorem
corrumperent. Nam et mulieribus partem orcupaLionum suarum tribuebat, idque non segniter, ac /
si parum interesset, sed necessario, et quasi baud
posset detreclare. Qui mores eum post impulerunt,
ut muliebrium rerum et possessiopuni (duo monasteria virginum intelligo, quorum alterum Pertze,
alterum Crali dicitur) curam administrationemque
susc`peret; simul ut aliquid de reditibus occasione
:edificiorum subtraheret; simul ut sæpius ibi cum
fastu et mollitie versari posset. Hic quoscunque
vel excellenti indol, vel quavis earum artium,
quæ aut publice omnibus aut privatim imperatoribus placerent, 261 præstare cerneret, eorum
se palam amicum simulabat; clam vero oderal,
animumque et oculum malignum in omnes intendebat;
et alias alios criminando imperatoris aures
forti pulsare non dubitabat. In quo Libycum serpentem imitabatur. Aiunt enim serpentem nasci
in Africa vipere similem, qui ne a pretereuntibus
conspiciatur, multa arena se ipsum cooperiat, et ore
lulum cum lingua extra arenam exserto improvisum viatoribus exitium aferat.
μον, ὡς μὴ θεῷτο τοῖς· παριοῦσι, μόνον ἀνεῳγμένον
της ἀφίησι τοῖς παροῦσιν ἀπροσδόκητον έλεθρον.
HI. Unicum imperatori rectum consilium dare ▷
visus est. In eo autem non voluntatem suam declaravit; sed cum imperatorem ardentissimo studio
id cupere intellexisset, effecit ipse, ut in partem
μενος ηρκέσθη τῇ φύσει χρώμενος. Σύνεσιν γὰρ
πλουτῶν καὶ περίνοιαν φυσικήν, [Ρ. 460] εἰ καὶ
πρὸς γραμμάτων ἀσχολίαν ταύτην εκίνει, τοῖς μά
λιστα τῶν σοφῶν ἐξητάζετ᾽ ἄν. ᾿Αλλὰ φθάσας τῶν
χρημάτων ὁ πάθος καὶ τῆς κοσμικῆς περιφανείας
καὶ δόξης τὸ ἀπειρόκαλον ὅλην ἐς ταῦτε τὴν φυσι
κὴν ἐκείνην ἀπησχόλησε σύνεσιν καὶ περίνοιαν, καὶ
ὅλην ὥσπερ άμπωτις εξερρόφησε τὴν νύκτωρ καὶ
μεθ' ἡμέραν μελέτην αὐτοῦ. Καὶ ἦν ἐμπειρότατες
διὰ ταῦτα πρὸς πᾶσαν βιωτικῶν πραγμάτων
ἐπιστασίαν, ὥς τε φυτηκομίας δηλαδὴ καὶ ἀμπελεί
νων εργασίας εὐκαίρου; καὶ οίκων παντοίων οἰκοδο
μὰς καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅσα τους σιτώνας καὶ τῶν
οἴνων τὰς ἀποθήκας καὶ τὰ βαλάντια ρήγνυσι,
μείζω τῶν ὄντων ἀπαιτοῦντα καθ᾿ ἕκαστον τῶν
ἐνιαυτῶν. Ἐνῶ λέγειν ἐνδυμάτων βλακείαν καὶ ἵππων
ἀγερώχων καὶ ὑψαυχένων κτήσεις καὶ τραπέζης ὅσπ
θωπεύει τὸ σῶμα, καὶ μήτε ύλης πάχος ἐντίθησι,
μήτε τὸ εὔχρουν απαγορεύει. Εβίδου γὰρ καὶ τῇ
γυναικωνίτιδι καιρὸν ἀσχολίας οὐ ῥᾴθυμόν τινα καὶ
κατὰ τὸ ἐπίσης ἐνδεχόμενον, ἀλλ' ἀναγκαῖον και
ὡς εἰπεῖν, ἀπαραίτητον Ὁ δὲ τοιοῦτος τρόπος παρ
έπεισε τοῦτον καὶ τὴν ἐπιτροπὴν καὶ διοίκησιν
ὕστερον τῶν γυναικείων πραγμάτων καὶ κτημάτων ὑπελθεῖν, λέγω δὴ τῶν δύο παρθενώνων
τοῦ τε Περτζι καλουμένου καὶ Κραταιοῦ, ἵνα
ἅμα μὲν ἐκ τῶν προσόδων ἔστιν & σφετερίζη
και προφάσει τῶν οἰκοδομημάτων, ἅμα δὲ καὶ συχνοτέραν ἔχῃ ποιείσθαι τὴν ἐκεῖσε διατριβὴν μετά τι
νος γαύρου καὶ χλιδῶντος ήθους. Οὗτος ὑπόσους
εὐδοκιμήσει χρωμένους εώρα φύσεως ἢ τέχνης
ήστινοσοῦν, οπόσαι πρὸς ἀρέσκειαν καὶ κοινῇ τοῖς
πᾶσι καὶ ἰδίᾳ τοῖς βασιλεῦσι πεφύκασι, φίλος εἶναι
σφῶν ὑπεκρίνετο μὲν ἐς γε τὸ φαινόμενον κρύφε
δ' ήχθετο πάσι καὶ βάσκανον ἔτρεφεν ὀφθαλμόν τι
καὶ γνώμην κατ' αὐτῶν· καὶ λάθρα προσιὼν ἀεὶ τοῦ
βασιλέως υπηρύττειν οὐκ ἔχνει τὰς ἀκους, άλλοτε
ἄλλοις λοιδορούμενος, παραπλήσιον ποιῶν τῷ ὄρει τῷ
Λιβυκῷ. Γίνεσθαι γάρ φασι παρὰ τοῖ; Λίβυσιν
Ότιν ἐχίδνη παρόμοιον, ὃς πολὺν ἐπιχεάμενος ψάμ
ἔξω που τῆς ψάμμου τὸ στόμα μετὰ τῆς γλώσ
Γ'. Εν τι μόνον ἔδοξε τῷ βασιλεῖ συμβουλεύσει
χρηστὸν, καὶ τοῦτο δ' οὐ τὸν οἰκεῖον ἐνδεικνύμενος
τρόπον· ἀλλὰ τὴν τοῦ βασιλέως ἐς τοῦτο διάπυρον
ξυννενοηκὼς ὁρμὴν συνεργό; ἔδοξεν ἐς τὸ βούλευμα
Variorum aola.
Ambigo quid velit: utrum, eum adeo sacraruin litterarum fuisse rudem, ut nec profanas
scribere scierit: an vero, non æque fuisse rudem
sacrarum, quod fere Bat, ac profanarum. WOLFIUS.
Interpres, rei familiaris peritissimus fuit.
Eniendavimus rei sa'cularis. Vide Gloss. med.
Græcit. in βίος. DUCANG.
Codex Regius habet, ὅ γε μὴν πρὸς εὐποιίας
συμφυής τρόπος παρέπ. Ita eliam Codex Valicanus, ut arcepi ex Cl. Rustgaardio, qui tamen εὐπωι·
Την legit, non εὐπονοίας. ΒοιιΝ.
Interpres, de @dibus binis Vestalium cirginum. Elidimus, Sanctimonialium. DLCANG.
Verba ἵνα-ήθως absunt a codice Regio:
in Vaticano autem latent sub schedula, cujus pars
dimidia discerpta est. In parte superstite legitur....
τράχεν, ἀλλὰ καὶ πλείστων άλλων άλλως πενία,
παρε...λω τον ἐλευθερίαν ἐχαρίσατο, καὶ πιπτούσας
μεγαλοπρεπῶς ἀνερ. δ τάς διεβέβλητο μέν τα
παρὰ τῶν πλείστων, ὡς ὑπόσους, etc. iii quoque
accepi ex Cl. V. P. Ro-tgaardio. Βοινιs.
In codice Regio, ut et in Vaticano, legitur
Διεβέβλητο μέν τοι παρὰ τῶν πλείστων, ὡς ἀπό
σου:, etc. (ii codice Wolfiano minus consultum
crat famæ Niphonis. Boivin,
Chapter VIIICaput VIII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
369 [A. c. 1281 ad 1328] BYZANTINÆ HISTORIÆ LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
s occupati, ut onerarias in urbem cutes intercipeἔργον
rent, et e Propontidis insulis prædas adnavigando
agerent; nec cumulandis opibus contenti viros
etiam ex antennis capite deorsum verso suspensos
aute urbis muros flagellarent, ut cujusque cognati
spectantes illud captivos magno pretio rediuerent.
Ita Veneti majore pecunia quam postularant conquisita domum redierunt.
IV. Joannes autem patriarcha cum se ob inscitiam et simplicitatem contenni cerneret, et manifestis conviciis a quibusdam pontificibus incessi,
minœrore et animi pusilli ægritudine victus scriptam
offert imperatori dignitatis suæ abdicationem, quandoquidem opem sibi ferre nollet. Digressus aliquamdiu in sanctissima Dei Genitricis Pa:111362
ristae monasterio solitariam vitam egit. Deinde in
patriam Sozopolin oppidulum sese contulit, ibique
ævi reliquum in solitudine exegit.
Pachymer. lib. viii, cap. 28, 25; lib. 13,
cɔp. 11, 13, 27, 28, 29, 31, 52; lib. x. cap. 3, 6, 7.
D.CANG.
Illar Joannis Sozopolitani secessionem inc.disse in annum Christi 1303, non 1304, multis
probat contra Possinum Mauritius David, Auimadversionam Chronologie, ad Pachymeris Michaelem
Cap.
De quo monasterio vide Constantinopolim
Christ. lib. iv, sect. 2, n. 30. Interpres. In sunclissima et beatissime Dei Genitricis monasterio. Emendavimus uti e:litum est. Dugang.
BYZANTINÆ HISTORIE
LIBER SEPTIMUS.
CAPUT PRIMUM.
Provinciæ Asianæ a Turcis occupantur. Earum partiio. Nomina Sutraparum. Athanasius imminentem Dei
iram prænuntiat. Terræ motus. Imperator Athanasium præ cæteris patriarchatu dignum judicat. Restitueudum censet. Plurimi refragantur. Quidam obtemperant. Athanasius Constantinopolitana Ecclesiæ
iterum præficitur. Patriarcha Alexandrinus fabellum imperatori narrat et Athanasium notat.
(1-2) 214 1. Sub hoc tempus ex Oriente masimi cala
mitatum fluctus exuudarunt, perinde ac si infiniti
(1 2) Fachymer. lib. x, cap. 20, 21, 25, 26; lib. xi, cap. 10, 21. Ducang.
4D
[IMP. ANDRONIC. SEY.]
ventorum turbines repente conligerent et omnia
sursum deorsum agerent ac permiscerent. 'Nam cum
imperii Romani orientales tractus militaribus cn
piis destituți essent, Turcorum satrapæ socialis
viribus omnia usque ad mare universum incursare,
et in ipsis jam littoribus colonias constituere cœ
perunt. Et maxima quidem pars virorum simul et
mulierum, item infantes, jumenta, pecunie, in
hostium potestatem concessere. Qui vero clam
evaserant, eorum alii in proximas urbes confuge
runt, alii inopes et suis rebus spoliati in Thraciam
l'ajocerunt. At Turci jam inita concordia omnes
que in Asia erant Romana ditionis provincias [p. 131]
sort distribuerunt. Carmano Alisurio major Pbry
giæ mediterraneæ pars obvenit: item quææcunque
ad Philadelphiam et al proxima quæque loca per
ligent ab Antiochia usque urbe, quae ad Mæandrum
luvium sita est. Quidquid inde est Smyrnam us
que el ad eain quæ interjacet maritiman loniæ
oram, Sarchani cuidam obligit. Nam Magnesiam,
Prienen, et Ephesum alius, nomine Sasan, jam Σαριάinterceperat. Lydia et Eolia usque ad Mysian
Hellespo to adjacentem Calames et filius ejus Ca
rases obtinebant. Quæ circa Olympum sunt, et
omnem inde Bithyniam Atman. flumine
Sangario ad Paphlagoniam Amurii liberi inter se
partiti sunt.
H. Sequente auno dicunt. Athanasium, qui patriarchatum ante Joannem tenuerat et abdicaverat,
imperatori clam nuntiasse, previdere se impendentem Romanis divinam indignationem: horta
Variorum
Satraparum istorum Turcorum nomina lum
ea, que hic omittit Gegoras, et ut ii Asi:n provincias invicem partiti sint, recensent Pachymeres
lib. xt, cap. 9, Phranzes lib. 1. cap. 24, 26, et Laonicus lib. 1, pag. 7. edit. reg.. de quibus copiose
satis egit Joannes Leunclavius in Pandecte Turcico. n. 13. Ducang.
Pachymer; Pliranze
Laonico. Ab eo dicta Caramnauia Cili
eia, cum aliis tamen appendicibus: parte nimirum
Lycaonie, Pamplylia, Carie, quibus addit laouicus mediterranea Phrygiæ. Carmani posteri Caramano-glii dicti, quorum stemma historie su
Musulmanicæ præfixit Joannes Leunclavius. DuIta Phranzes et Laonicus. Ab illo Sarcania
dicta loma; cujus vocis meminit Laonicus, Turcis,
Saruchan ili, id est regio Saruchania, ut scribit
Leunclavius in Onomastico Turcico, et in Pande te
n. 13. DUCANG.
Istius meminit pariter Phranzes, de quo Pa
chymeres et Laoniens silent. DUCANG.
Phranzes, Calases cum Carase filio. Laonicus,
Nescio an
Calasius idem sit, quem Pachymer. J. d. cap, 9,
et lib. x, cap. 20. vocat. Carase vero
Lydia usque ad Mysiam Carasia deinceps appellata,
de cujus posteris agit Leunclavius ii. iv. hist.
Musulman. pag. 196, 197, 198, ubi Carasiam tandem Urchani deditione spoutatea se subjecisse
Barral, DUPANG,
nol.
Ita appellatur a Pachymere, d. cap. 9, et lib.
3. 20, 25, et lib. xt, cap. 9. Oikmane
Phrauze. Laonico, Osman a Lennclavio, et aliis, a quo Sultani Otomanici hodierni Turcici genus ducunt. Is Etruculis Glias
fuit, UCANG.
Chasen el Mahomet il vocantur a Phranze.
La micus Gregoram sequitur, neque Amurii filios
nominat: Pachymeres 'Apovploug duntaxat habet.
At cujus Amurii, filii dicantur, incertum. Nam ex
prioris Amurii, quem Meleco Iconiensi Sultano
interfectum disinius supra ad lib. v, cap. x, filiis
unicus Halis superfuit, Amur etiam appellatus, a
quo in prælio deletus et cæsus Melecus: atque
hujus alterius Amurii filii hic forte intelliguntur,
qui mortuo parente has provincias sibi asseruerint. tametsi alter rursum Amurius occurrat in
posteriori Gregoræ bistoria, qui ex duobus istis
secundi Amurii esse potuerit, et Amarii sibi nt
piter nomen ascripserit: nisi ipsemet sit Halis
Amur horum pater. Los Amaris, vel Amarii, vel
Omuris filios, quos Heracleam Ponticam, Castamonem, Sinopen, et alias urbes cum ditione mari
Pont co vicina tenuisse scribil. Omeroglius vocal
Leunclavius in horum stemwate, quod historie
swe Musulmanicæ præfisit. Omer eninu is in annalibus Turcicis appellatur. Vide eumdem Leuuclaviunt in Pandecte n. 13. Ducasc,
Pachymer. lib. x, cap. 34, 35, 36; lib. x1,
cap. 1, 20. Durang.
373 (a. g. 1282 ad 1328) BYZANTINÆ HISTORIÆ LIB VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
tumque esse, ut tribus perpetuis noctilus Dum
deprecaretur. Cum autem postridie terrae motus
factus esset, dixisse imperatorem, eam esse prædictam ab Athanasio Numinis indignationem: ac
post affirmasse, neminem patriarchico solio digniorem esse. Neque enim nisi divinitus illustratum
futura prævisurum fuisse: persuasumque habere,
cum primum is in patriarchalem sedem restitutus
foret, hostes quam longissime ab imperii Romani
finibus recessuros, futurumque ut ver biemi, serem
nitas tempestati succederet, et Romanæ ditionis
limites facile propagarentur.
III. Ea res fere omnes pontifices et sacerdotes,
omnes monasteriorum præpositos, clericos omnes.
cl universos pæne dixerim ædilitiorum munerum
aliorumque negotiorum publicorum administratores, viri severitatem recordatos, haud mediocriter
perturbavit. Itaque imperatori de terræ motu et
vaticinatione Athanasii concionanti fdem habere
non poterant: sed submurmurabant, quod illius
magnificandi studio ea confingeret, et falsam ini
auctoritatem conciliaret, ut 216 sui desiderii probabilem habere causam videretur. Sed tamen
blandimentis et verbis ad persuadendum arcomimodatis imperator quosdam e pontificibus et monachis circumventos in suas partes pellexit, cum
quibus eles ad Athanasii cellam circa Xerolophum abiit; et apud illum quæ dicenda erant de
patriarchatu locutus persuasit, ut illius lignitatis
insignia reciperet. Neque enim alia manuum impositione, plausuve et triumphis ad eam pertinentibus, opus esse, cum ea illi jampridem abundle cons
tigisset, quamvis interim eam ex mœrore repu
diasset. His ita gestis septimo die Athanasius in
patriarchicum solium redit.
Variorum
Exereneral bic jam tum, et postea quoque
exercuit graves inimicitias cum Athanasio patriar
la Constantinopolitano, de quibus Pachymeres
lustorie Andron lib. m, cap. 5; lib. iv, cap. ult.;
1.b. v. cap. 20: lib. vi. cap. 8. Atque is videtur
ese, ad quem exstat Pachymeris epistola in calre
Gembiris Regii 2885. Exstat etiam in Codice Regio
(im Telleriano), fol, 63, Relatio Athanasii paMarchæ Constantinopolitani ad imperatorem mph;
IV. Tum autem forte in urbe versabatur Ægyplace Alexandrias patriarcha, vir gravis, cujus
mores solertia ipsa ingenii cruabat: quas ob res
eam imperator plurimum reverebatur et diligebit.
Is cum inflammatum imperatoris studium erga
Athanasium videret, audiretque eum illius nonieai
magnis laudibus al miraculum usque extollene,
adeo ut eum toto animi affectu divo Chrysostomo
æquipararet, festive admodum magniloquentiam et
intempestivumn ejus studium taxavit his fere verbis
● Erat, inquit, sutor quidam, qui felem albam
babebat, unum quotidie murem domi capere solinotæ.
In ea Relatione Athinasios
Constantinopolitanus in Athanasinm Alexandrinum
acerbe invehitur, item in episcopum Tyri, et in
alios quosdam. Non mirum inaque, si Alexandribus Athanasius Constantinopolitanum satyrıca labella perstrinxit. Borvis,
PG 148:439καὶ ἀνεῤῥώσθησαν οἱ πολέμιοι καὶ ἀσήμῳ χρησάμενοι τῇ κλαγγῇ καὶ βοῇ πρὸς δίωξιν ὥρμησαν. ἀλλὰ φθάσας ὁ Φιλῆς περιῄει λόγοις καὶ παρακελεύσεσι θαῤῥύνων τό,τε πεζὸν καὶ ὅσοι τῶν ἱππέων καὶ πολλοῖς ἔνθεν μὲν αὐτὸς ἐπιβοώμενος δάκρυσι τὴν θείαν ἐπικουρίαν, μὴ περιϊδεῖν κινδυνεύουσαν ἐν βραχεῖ τὴν ὅλην Ῥωμαίων ἡγεμονίαν, ἐκεῖθεν δ’ οἰμώζοντές τε καὶ ὀλολύζοντες τῶν αἰχμαλώτων τὰ πλήθη καὶ θερμοῖς στεναγμοῖς τε καὶ δάκρυσι τὴν ἄνωθεν δεξιὰν ἐπικαλούμενοι σύμμαχον. τότε τοίνυν αἱ μὲν πεζικαὶ τῶν Ῥωμαίων δυνάμεις εἰς χεῖρας ἰόντες τοῖς τῶν βαρβάρων πεζοῖς ἐκ τοῦ σύνεγγυς ἔβαλλόν τε καὶ ἐβάλλοντο, ἔκοπτόν τε καὶ ἐκόπτοντο· καὶ ἦν καρτερά τις καὶ βιαία τῶν πεζῶν ἡ μάχη, λίαν εὐρώστως ἀμφοτέρων τῶν δυνάμεων ἀγωνιζομένων. τῶν δ’ ἱππέων τοὺς μὲν πλείστους κύκλῳ περιήγαγε τοῦ βαρβαρικοῦ στρατεύματος ὁ Φιλῆς·[a. m. 6791 ad C85C)
fe ostendunt, atque eminus et ipsi hostilia castra πόρρωθεν καὶ αὐτοὶ τὰ τῶν πολεμίων ὁρῶσι στρα
cernunt, splendore armorum coruscantia. Quare
presso gradu ad pugnam se parant. Ac primum
curribus in orbem circumpositis captivos in medio
vinctos collocant una cum cæteris manubiis. Deinde pulvere capitibus insperso et manibus in cœlum
sublatis arma corripiunt. Jam et Romanum exercitum instructum vident contra sese ire, el Philen
pone sequi, peditum et equitum copias regenten
et variis adhortationibus ad pugnam exstimalantom.
τόπεδα τῇ λαμπρότητα τῶν ὅπλων ἀστράπτοντα. Κα
δὴ κατὰ χώραν στάντες παρεσκευάζοντο πρὸς τὸν
πόλεμον. Καὶ πρῶτα μὲν τὰς ἀμάξας κατὰ κύκλου
στήσαντες δεσμίους ἔνδον τοὺς αἰχμαλώτους εἰσάγουσιν ἅμα τοῖς ἄλλοις λαφύροις. Έπειτα κόνιν χιόν
μενοι κατά κεφαλῆς καὶ χεῖρας πρὸς οὐρανὸν ἀνατείναντες ἀνελάβοντο τὰ ὅπλα. Ηδη δὲ καὶ τὸν 'Ρωμαϊκὸν ὁρῶσι στρατόν συντεταμένον Κντα κατ'
αὐτῶν καὶ κατόπιν τάς τε τῶν πεζῶν καὶ τῶν ἐππέων δυνάμεις ιθύνοντα τὸν Φιλὴν καὶ λόγοις παν
τοίοις πρὸς πόλεμον παροξύνοντα.
Γ. Πρῶτος οὖν εἰσεπήδησεν ἐς τὴν φάλαγγα τῶν
βαρβάρων ο ταξίαρχος του δεξιού κέρως μετὰ τῆς
ἐπομένης αὐτῷ φάλαγγος· καὶ τρώσες καιρίαν τὸν
VI. Qui igitur in dextro cornu ordines ducebat,
prianus cum suo agmine in hostilem phalangem
facto impetu hostem oppositum Jethali vulnere indicio ex equo delurbat; mox statim alterum. Η αντιστάντα πολέμιον καταβάλλει τοῦ ἱππου καὶ ἀπ'
Deinde equo suo vulnerato ex acte discedit. Id
Romanam plalangem aliquantisper conturbavit,
efecitque, ut hostes (reparatis viribus incondito
clamore et ululatu ad persequendos Romanos cuin
impetu ferrentur. Sed Philes huic mało statim occurrit, cum aciem obeundo equites 267 pariter et
pedites verbis et cohortationibus confirmaret; et
hinc quidem ipse lacrymis divinam opem imploraret, ne totum Romanum imperium paulo momento
funditus everti pateretur; inde autem captivi gementes et ululantes ferventibus suspiriis et Detibus
præsens Dei auxilium exposcerent. Tum igitur pedesires Romanorum copiz Barbarorum peditatam
cominus aggressi feriunt et feriuntur, cædunt, cœduntur; et utrisque fortiter dimicantibus atrox et
ardens pugna exsurgit. Maxima vero parte oquituam
Philes barbaricam aciem involvit; ac ipse sumptis
secum iis qui armis optime instructi erant, tolam
latere phalangem hostium perrumpit, et in eam
usque mediain delatus ita strenue obvios disjicit
ac perturbal, ut Barbari neque consistere possent,
nec quid agendum esset scirent, undique circumventi et fœde trucidati. Ita omnibus ferme illic casis, pauci duntaxat equites effugerunt: quos Romani equites gradu accelerato usque ad ingressun
Chersonesi persecuti sunt, ut ibi tanquam intra
vete conclusos reliquos facili labore mactarent.
ἐπισπεύδουσι τὴν πορείαν, ἐξιππασάμενοι μέχρι τῶν εἰσίδων τῆς Χερρονήσου, ἵνα ἐντὸς ὡς ἐν δικτύ
συγκλείσαντες τοὺς λοιποὺς τῶν βαρβάρων εὐεπιχείρητον τὴν τούτων ἀπώλειαν τοῦ λοιποῦ διεκρέ
ξωνται.
VII. Quo cum perventum esset, gaudio ob victoriam exsultantes honoribusque et donis ab imperatore cumulati castra ponunt. Statim etiam quinque
triremes imperator misit, quæ Hellesponti oram
legendo caverent, ne a barbaris in adverso littore
habitantibus Chaleli 268 auxilia submitterentur.
floc rerum statu Triballorum quoque auxilia jamnpridem evocata adsunt, delectorum equitum duo
millia. Adest et Latinorum Galatæorum Potestas
apud Heilespontum ultro nostris opem laturus cumi
octo triremibus et muralibus tormentis. Cum igitur
hine Romanorum et Tribɔllorum copiæ, inde ii qui
in triremibus erant advenissent, pro gentium et
αὐτῷ ἕτερον· κάπειτα τοῦ ἵππου βληθέντος αὐτῇ
παρεκκλίνει τοῦ μεταιχμίου. Τοῦτο διέσεισε πρὸς
βραχύ την Ρωμαίων φάλαγγα· καὶ ἀνεῤῥώσθησαν
οἱ πολέμιοι καὶ ἀσήμῳ χρησάμενοι τῇ κλαγγή και
βοῇ πρὸς δίωξιν ὥρμησαν. ᾿Αλλὰ φθάσας ὁ Φιλ
περιξει λόγοις καὶ παρακελεύσεσι θαρρύνων τό τε πιο
ζὸν καὶ ὅσοι τῶν ἱππέων, καὶ πολλοῖς ἔνθεν μὲν αὐτό;
ἐπιβοώμενος δάκρυσι τὴν θείαν ἐπικουρίαν, μὴ περι
ἰδεῖν κινδυνεύουσαν ἐν βραχεῖ τὴν ὅλην Ρωμαίων
ἡγεμονίαν, [Ρ. 165] ἐκεῖθεν δ' οιμώζοντές τε καὶ δια
λύζοντες τῶν αἰχμαλώτων τὰ πλήθη καὶ θερμοί;
στεναγμοίς τε καὶ δάκρυσι τὴν ἄνωθεν δεξιὰν ἐπικα·
λούμενοι σύμμαχον. Τότε τοίνυν αἱ μὲν πεζικαὶ τῶν
Ρωμαίων δυνάμεις εἰς χεῖρας ἰόντες τοῖς τῶν βαρ
βάρων πεζοῖς ἐκ τοῦ σύνεγγυς ἔβαλλόν τε καὶ ἐξάλ
λοντο, Εκοπτόν τε καὶ ἐκόπτοντο· καὶ ἦν καρτερά τις
καὶ βιαία τῶν πεζῶν ἡ μάχη, λίαν ευρώσεως ἀμφι
τέρων τῶν δυνάμεων ἀγωνιζομένων. Τῶν δ' ἱππέων
τοὺς μὲν πλείστους κύκλῳ περιήγαγε τοῦ βαρβαρι
κοῦ στρατεύματος ὁ Φιλῆς· ὁ δὲ τοὺς ἄριστα πεφραγμένους τοῖς ὅπλοις ἀναλαβὼν ῥήγνυσιν ἐκ πλευράς
τὴν ὅλην φάλαγγα τῶν βαρβάρων καὶ μέσος ἐλάτας
ἐκλόνησέ τε καὶ συνεκύκησε κράτιστα ταύτην, ὡς
μηκέτι δύνασθαι τοὺς βαρβάρους συστῆναί τε καὶ
γνῶναι τὸ ποιητέον, οὕτω πανταχόθεν περιστοιχι
σθέντας καὶ ἀφειδώς κοπτομένους. Καὶ μὲν δὴ πλην
ὀλίγων ἱππέων ἅπαντας ἐκεῖ κατασφάξαντες έπειτα
Ζ'. Φθάσαντες οὖν ἐνταῦθα στρατοπεδεύουσι ταῖς
τι ἐπινικίας τρυφῶντες καὶ ταῖς ἐκ βασιλέως το
μαῖς τε καὶ δωρεαῖς. Πέμπει δὲ καὶ πέντε τριήρεις
ὁ βασιλεὺς εὐθὺς, ἵνα παραπλέουσαι τὸν Ἑλλήσπον
τον παραφυλάττωσι, μὴ λάθη παρὰ τῶν ἀντιπέρα;
βαρβάρων εληλυθυῖα δύναμις τῷ Χαλήλ. Τούτων
οὕτως ἐχόντων ἥκει καὶ ἡ πάλαι κληθεῖσα τῶν Τρι
βαλλών συμμαχία, λογάδες ἱππεῖς δισχίλιοι. Ηκει
δ' ἐπὶ τούτοις καὶ ὁ τῶν ἐν τοῖς Γαλάτου Ακτίνων
πος-στάτος παρὰ τὸν Ἑλλήσποντον, αὐτόκλητος
Ρωμαίοις σύμμαχος, τριήρεις έχων ὀκτὼ καὶ τες
χομαχικά μηχανήματα. Και δή προσελάσαντες ένθε
μὲν τὰ Ῥωμαίων καὶ Τριβαλλῶν στρατεύματα, ἐκεῖ.
ὁ δὲ τοὺς ἄριστα πεφραγμένους τοῖς ὅπλοις ἀναλαβὼν ῥήγνυσιν ἐκ πλευρᾶς τὴν ὅλην φάλαγγα τῶν βαρβάρων καὶ μέσος ἐλάσας ἐκλόνησέ τε καὶ συνεκύκησε κράτιστα ταύτην, ὡς μηκέτι δύνασθαι τοὺς βαρβάρους συστῆναί τε καὶ γνῶναι τὸ ποιητέον, οὕτω πανταχόθεν περιστοιχισθέντας καὶ ἀφειδῶς κοπτομένους. καὶ μὲν δὴ πλὴν ὀλίγων ἱππέων ἅπαντας ἐκεῖ κατασφάξαντες ἔπειτα ἐπισπεύδουσι τὴν πορείαν, ἐξιππασάμενοι μέχρι τῶν εἰσόδων τῆς Χεῤῥονήσου, ἵνα ἐντὸς ὡς ἐν δικτύῳ συγκλείσαντες τοὺς λοιποὺς τῶν βαρβάρων εὐεπιχείρητον τὴν τούτων ἀπώλειαν τοῦ λοιποῦ διαπράξωνται. (Ζ.) Φθάσαντες οὖν ἐνταῦθα στρατοπεδεύουσι τοῖς τε ἐπινικίοις τρυφῶντες καὶ ταῖς ἐκ βασιλέως τιμαῖς τε καὶ δωρεαῖς. πέμπει δὲ καὶ πέντε τριήρεις ὁ βασιλεὺς εὐθὺς, ἵνα παραπλέουσαι τὸν Ἑλλήσποντον παραφυλάττωσι, μὴ λάθῃ παρὰ τῶν ἀντιπέρας βαρβάρων ἐληλυθυῖα δύναμις τῷ Χαλήλ. τούτων οὕτως ἐχόντων ἥκει καὶ ἡ πάλαι κληθεῖσα τῶν Τριβαλλῶν συμμαχία, λογάδες ἱππεῖς δισχίλιοι. ἥκει δ’ ἐπὶ τούτοις καὶ ὁ τῶν ἐν τοῖς Γαλάτου Λατίνων ποτεστάτος παρὰ τὸν Ἑλλήσποντον, αὐτόκλητος Ῥωμαίοις σύμμαχος, τριήρεις ἔχων ὀκτὼ καὶ τειχομαχικὰ μηχανήματα.[a. m. 6791 ad C85C)
fe ostendunt, atque eminus et ipsi hostilia castra πόρρωθεν καὶ αὐτοὶ τὰ τῶν πολεμίων ὁρῶσι στρα
cernunt, splendore armorum coruscantia. Quare
presso gradu ad pugnam se parant. Ac primum
curribus in orbem circumpositis captivos in medio
vinctos collocant una cum cæteris manubiis. Deinde pulvere capitibus insperso et manibus in cœlum
sublatis arma corripiunt. Jam et Romanum exercitum instructum vident contra sese ire, el Philen
pone sequi, peditum et equitum copias regenten
et variis adhortationibus ad pugnam exstimalantom.
τόπεδα τῇ λαμπρότητα τῶν ὅπλων ἀστράπτοντα. Κα
δὴ κατὰ χώραν στάντες παρεσκευάζοντο πρὸς τὸν
πόλεμον. Καὶ πρῶτα μὲν τὰς ἀμάξας κατὰ κύκλου
στήσαντες δεσμίους ἔνδον τοὺς αἰχμαλώτους εἰσάγουσιν ἅμα τοῖς ἄλλοις λαφύροις. Έπειτα κόνιν χιόν
μενοι κατά κεφαλῆς καὶ χεῖρας πρὸς οὐρανὸν ἀνατείναντες ἀνελάβοντο τὰ ὅπλα. Ηδη δὲ καὶ τὸν 'Ρωμαϊκὸν ὁρῶσι στρατόν συντεταμένον Κντα κατ'
αὐτῶν καὶ κατόπιν τάς τε τῶν πεζῶν καὶ τῶν ἐππέων δυνάμεις ιθύνοντα τὸν Φιλὴν καὶ λόγοις παν
τοίοις πρὸς πόλεμον παροξύνοντα.
Γ. Πρῶτος οὖν εἰσεπήδησεν ἐς τὴν φάλαγγα τῶν
βαρβάρων ο ταξίαρχος του δεξιού κέρως μετὰ τῆς
ἐπομένης αὐτῷ φάλαγγος· καὶ τρώσες καιρίαν τὸν
VI. Qui igitur in dextro cornu ordines ducebat,
prianus cum suo agmine in hostilem phalangem
facto impetu hostem oppositum Jethali vulnere indicio ex equo delurbat; mox statim alterum. Η αντιστάντα πολέμιον καταβάλλει τοῦ ἱππου καὶ ἀπ'
Deinde equo suo vulnerato ex acte discedit. Id
Romanam plalangem aliquantisper conturbavit,
efecitque, ut hostes (reparatis viribus incondito
clamore et ululatu ad persequendos Romanos cuin
impetu ferrentur. Sed Philes huic mało statim occurrit, cum aciem obeundo equites 267 pariter et
pedites verbis et cohortationibus confirmaret; et
hinc quidem ipse lacrymis divinam opem imploraret, ne totum Romanum imperium paulo momento
funditus everti pateretur; inde autem captivi gementes et ululantes ferventibus suspiriis et Detibus
præsens Dei auxilium exposcerent. Tum igitur pedesires Romanorum copiz Barbarorum peditatam
cominus aggressi feriunt et feriuntur, cædunt, cœduntur; et utrisque fortiter dimicantibus atrox et
ardens pugna exsurgit. Maxima vero parte oquituam
Philes barbaricam aciem involvit; ac ipse sumptis
secum iis qui armis optime instructi erant, tolam
latere phalangem hostium perrumpit, et in eam
usque mediain delatus ita strenue obvios disjicit
ac perturbal, ut Barbari neque consistere possent,
nec quid agendum esset scirent, undique circumventi et fœde trucidati. Ita omnibus ferme illic casis, pauci duntaxat equites effugerunt: quos Romani equites gradu accelerato usque ad ingressun
Chersonesi persecuti sunt, ut ibi tanquam intra
vete conclusos reliquos facili labore mactarent.
ἐπισπεύδουσι τὴν πορείαν, ἐξιππασάμενοι μέχρι τῶν εἰσίδων τῆς Χερρονήσου, ἵνα ἐντὸς ὡς ἐν δικτύ
συγκλείσαντες τοὺς λοιποὺς τῶν βαρβάρων εὐεπιχείρητον τὴν τούτων ἀπώλειαν τοῦ λοιποῦ διεκρέ
ξωνται.
VII. Quo cum perventum esset, gaudio ob victoriam exsultantes honoribusque et donis ab imperatore cumulati castra ponunt. Statim etiam quinque
triremes imperator misit, quæ Hellesponti oram
legendo caverent, ne a barbaris in adverso littore
habitantibus Chaleli 268 auxilia submitterentur.
floc rerum statu Triballorum quoque auxilia jamnpridem evocata adsunt, delectorum equitum duo
millia. Adest et Latinorum Galatæorum Potestas
apud Heilespontum ultro nostris opem laturus cumi
octo triremibus et muralibus tormentis. Cum igitur
hine Romanorum et Tribɔllorum copiæ, inde ii qui
in triremibus erant advenissent, pro gentium et
αὐτῷ ἕτερον· κάπειτα τοῦ ἵππου βληθέντος αὐτῇ
παρεκκλίνει τοῦ μεταιχμίου. Τοῦτο διέσεισε πρὸς
βραχύ την Ρωμαίων φάλαγγα· καὶ ἀνεῤῥώσθησαν
οἱ πολέμιοι καὶ ἀσήμῳ χρησάμενοι τῇ κλαγγή και
βοῇ πρὸς δίωξιν ὥρμησαν. ᾿Αλλὰ φθάσας ὁ Φιλ
περιξει λόγοις καὶ παρακελεύσεσι θαρρύνων τό τε πιο
ζὸν καὶ ὅσοι τῶν ἱππέων, καὶ πολλοῖς ἔνθεν μὲν αὐτό;
ἐπιβοώμενος δάκρυσι τὴν θείαν ἐπικουρίαν, μὴ περι
ἰδεῖν κινδυνεύουσαν ἐν βραχεῖ τὴν ὅλην Ρωμαίων
ἡγεμονίαν, [Ρ. 165] ἐκεῖθεν δ' οιμώζοντές τε καὶ δια
λύζοντες τῶν αἰχμαλώτων τὰ πλήθη καὶ θερμοί;
στεναγμοίς τε καὶ δάκρυσι τὴν ἄνωθεν δεξιὰν ἐπικα·
λούμενοι σύμμαχον. Τότε τοίνυν αἱ μὲν πεζικαὶ τῶν
Ρωμαίων δυνάμεις εἰς χεῖρας ἰόντες τοῖς τῶν βαρ
βάρων πεζοῖς ἐκ τοῦ σύνεγγυς ἔβαλλόν τε καὶ ἐξάλ
λοντο, Εκοπτόν τε καὶ ἐκόπτοντο· καὶ ἦν καρτερά τις
καὶ βιαία τῶν πεζῶν ἡ μάχη, λίαν ευρώσεως ἀμφι
τέρων τῶν δυνάμεων ἀγωνιζομένων. Τῶν δ' ἱππέων
τοὺς μὲν πλείστους κύκλῳ περιήγαγε τοῦ βαρβαρι
κοῦ στρατεύματος ὁ Φιλῆς· ὁ δὲ τοὺς ἄριστα πεφραγμένους τοῖς ὅπλοις ἀναλαβὼν ῥήγνυσιν ἐκ πλευράς
τὴν ὅλην φάλαγγα τῶν βαρβάρων καὶ μέσος ἐλάτας
ἐκλόνησέ τε καὶ συνεκύκησε κράτιστα ταύτην, ὡς
μηκέτι δύνασθαι τοὺς βαρβάρους συστῆναί τε καὶ
γνῶναι τὸ ποιητέον, οὕτω πανταχόθεν περιστοιχι
σθέντας καὶ ἀφειδώς κοπτομένους. Καὶ μὲν δὴ πλην
ὀλίγων ἱππέων ἅπαντας ἐκεῖ κατασφάξαντες έπειτα
Ζ'. Φθάσαντες οὖν ἐνταῦθα στρατοπεδεύουσι ταῖς
τι ἐπινικίας τρυφῶντες καὶ ταῖς ἐκ βασιλέως το
μαῖς τε καὶ δωρεαῖς. Πέμπει δὲ καὶ πέντε τριήρεις
ὁ βασιλεὺς εὐθὺς, ἵνα παραπλέουσαι τὸν Ἑλλήσπον
τον παραφυλάττωσι, μὴ λάθη παρὰ τῶν ἀντιπέρα;
βαρβάρων εληλυθυῖα δύναμις τῷ Χαλήλ. Τούτων
οὕτως ἐχόντων ἥκει καὶ ἡ πάλαι κληθεῖσα τῶν Τρι
βαλλών συμμαχία, λογάδες ἱππεῖς δισχίλιοι. Ηκει
δ' ἐπὶ τούτοις καὶ ὁ τῶν ἐν τοῖς Γαλάτου Ακτίνων
πος-στάτος παρὰ τὸν Ἑλλήσποντον, αὐτόκλητος
Ρωμαίοις σύμμαχος, τριήρεις έχων ὀκτὼ καὶ τες
χομαχικά μηχανήματα. Και δή προσελάσαντες ένθε
μὲν τὰ Ῥωμαίων καὶ Τριβαλλῶν στρατεύματα, ἐκεῖ.
PG 148:441καὶ δὴ προσελάσαντες ἔνθεν μὲν τὰ Ῥωμαίων καὶ Τριβαλλῶν στρατεύματα, ἐκεῖθεν δὲ τὰ ἐκ τῶν τριήρων, μεμερισμένως κατὰ γένη καὶ φυλὰς πηγνύουσι τὰ στρατόπεδα κύκλῳ τοῦ ἄστεως καὶ τῶν τάφρων, ἐν οἷς τὴν δίαιταν εἶχον οἱ βάρβαροι. οἱ μέντοι Ῥωμαῖοί τε καὶ οἱ Λατῖνοι δεξιῶς ἔχοντες πρὸς τειχομαχίαν καὶ πολιορκίαν περιϊστῶσι παντοῖα καὶ ἰσχυρὰ μηχανήματα, δι’ ὧν πλήθη λίθων ἐῤῥίπτουν, καὶ πολὺν ἐπῆγον τὸν ὄλεθρον τοῖς τε ὑποζυγίοις τῶν βαρβάρων καὶ αὐτοῖς· καὶ τοῦτο νύκτωρ καὶ μεθ’ ἡμέραν ποιοῦντες οὐκ ἔληγον. (Η.) Τοῖς δὲ βαρβάροις πρὸ ὀφθαλμῶν ἤδη τὸν ὄλεθρον βλέπουσιν ἑαυτῶν, καὶ μὴ ἔχουσιν ὅθεν διαφύγοιεν διὰ τὸ πανταχόθεν πολλοῖς κεκυκλῶσθαι στρατεύμασιν, ἔδοξε διακυβεῦσαι τὸ ζῇν οὑτωσί. ἔδοξε γὰρ λάθρα καὶ νύκτωρ ἐπιθέσθαι τῷ Ῥωμαϊκῷ στρατῷ μᾶλλον ἢ τοῖς ἄλλοις, ἅτε ἐθάδες ὄντες νικᾷν αὐτοὺς καὶ ἅμα πεφοβημένους καὶ αὐτοὺς ὄντας ἐκ τῶν φθασάντων δυστυχημάτων· ἵνα διὰ τούτων ἴσως καὶ τὰ τῶν ἄλλων στρατόπεδα θορυβήσαντες ἀνακωχὴν τῆς πολιορκίας ἐργάσωνται. ἀλλὰ τότε πρῶτον ᾔσθοντο σφαλερὰς ὑπολήψεις κατὰ Ῥωμαίων θρέψαντες.pidum et fossas, intra quas Barbari se continebant,
castrametantur. Ac Romani quidem et Latini obsidionum et oppugnationum periti omnis generis
firmas machinas contra castellum disponunt; quarum ope saxa plurima ejaculantes magnam apud
larbaros hominum et jumentorum stragem edebant:
idque nec interdiu nec noctu facere intermittebant.
ΚΙ [A. c. 1289 AD 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VII. [N. ANDRONIC. SEN]
[iur. 442
δεν δὲ τὰ ἐκ τῶν τριηρών, μεμερισμένως κατά γένη nationum varietate distincti ac divisi circum opκαὶ φυλάς πηγνύουσι τὰ στρατόπεδα κύκλῳ τοῦ
ἄστεως καὶ τῶν τάφρων, ἐν οἷς τὴν δίαιταν εἶχον οι
βάρβαροι. Οι μέντοι Ῥωμαῖοί τε καὶ οἱ Λατίνοι δεξιῶς ἔχοντες πρό; τειχομαχίαν καὶ πολιορκίαν περι
στῶσι παντοῖς καὶ ἰσχυρὰ μηχανήματα, δι' ὧν πλή
θη λίθων ἐῤῥίπτουν, καὶ πολὺν ἐπῆγον τὸν ὄλεθρον
τοῖς τε υποζυγίοις τῶν βαρβάρων καὶ αὐτοῖς· καὶ
τοῦτο νύκτωρ καὶ μεθ' ημέραν ποιοῦντες οὐκ ἔληγον.
• Ε. Τοῖς δὲ βαρβάροις πρὸ ὀφθαλμῶν ἤδη τὴν ὅλε
θρον βλέπουσιν ἑαυτῶν, καὶ μὴ ἔχουσιν ὅθεν διαφύ
γαεν διὰ τὸ πανταχόθεν πολλοίς κεκυκλώσθαι στρατεύμασιν, έδοξε διακυβεῦσαι τὸ ζῆν ούτωσί. Εδοξε
γὰρ λάθρα καὶ νύκτωρ ἐπιθέσθαι τῷ Ῥωμαϊκῷ
στρατῷ μᾶλλον ἢ τοῖς ἄλλοις, ὅτε ἐθάδες ὄντες για
καν αὐτοὺς καὶ ἅμα πεφοβημένους καὶ αὐτοὺς ὄντας
ἐκ τῶν φθασάντων δυστυχημάτων· ἵνα διὰ τούτων
ἴσως καὶ τὰ τῶν ἄλλων στρατόπεδα θορυβήσαντες
ἀν: χωχὴν τῆς πολιορκίας εργάσωνται. Αλλά τότε
πρώτον ήσθοντο [P. 166] σφαλεράς υπολήψεις κατά
Ρωμαίων θρέψαντες. Οὐ γὰρ ἔλαβεν αὐτοὺς οὐδ᾽ ἡ
πρώτη τῶν βαρβάρων ὁρμὴ ὠπλισμένους καὶ ἐγρηγορότας καὶ συχναίς φυλακαῖς ἀμοιβαδὸν τὴν νύκτα
παραμετρούντας. Διὰ δὴ τοῦτο καὶ ὡς πύργῳ στερ
μῷ προσβαλόντες ἀπεκρούσθησαν καὶ ὑπέστρεψαν
εἴσχιστα. Οὐ μὴν μέχρι τούτου γε στῆναι ἐγνώκεσαν· ἀλλὰ σφόδρα τῇ πολιορκία πιεζομένοις ἔδοξεν
αὖθις πεῖραν λαβεῖν καὶ τῶν Τριβαλλῶν. Ἀλλὰ τὰ
όμοια καὶ παρὰ σφῶν πεπονθότες πρὸς τὰς ἐσχατιάς
ἤδη τῆς ἀπογνώσεως ἦταν σκηνοβατούντες.
Θ. Καὶ δὴ τῇ ὑστεραίᾳ περὶ μέσας νύκτας τὰ
όπλα ρίψαντες αυτομολούσι πρὸς τὰς τριήρεις βρί
βουσι κόλποις καὶ βαλαντίοις. Τοῖς γὰρ Λατίνοι;
μόνοις τὴν ἑαυτῶν ἐθάρρησαν φυλακήν, μηδὲν ἐλπί
σαντες πείσεσθαι δεινὸν ὑπ' αὐτῶν, ἅτε μηδὲν μηδ'
αὐτοὶ δεινὸν κατ' αὐτῶν ἐργασάμενοι πρότερον.
᾿Αλλὰ τῆς νυκτὸς ἐκείνης ἀπελήνου καὶ ζοφεράς
συγχανούσης Ελαθον ὑπ' ἀγνοίας οἱ πλείους αὐτῶν
παρὰ τὰς τῶν Ῥωμαίων τριήρεις καταφυγόντες,
καὶ καπόν φεύγοντες εἰς πῦρ εμπεπτώκασι, τὰς
τῶν Ῥωμαίων δηλαδὴ χεῖρας, ὑφ' ὧν τά τε χρήματα
ἐφηρέθησαν τὴν ταχίστην καὶ αὐτοὶ κατεκόπησαν
ἀφειδῶς. Οἱ δὲ Λατίνοι τοὺς καταφεύγοντας εἰς αὐτ
τους πάντα; μὲν οὐκ ἀνεῖλον, ἀλλὰ μόνους τοὺς πλεῖστα κομίσαντας χρήματα διὰ τὸ ἀνέφορα μεῖναι
καὶ μὴ γνωσθέντα ζητεῖσθαι παρά Ρωμαίων. Τούς
δὲ λοιποὺς τότε μὲν ζῶντας τήρησαν ἐν δεσμοῖς·
Επειτα τοὺς μὲν ἐξ αὐτῶν ἐκόμισαν τῷ βασιλεῖ, τοὺς
δὲ πρὸς δουλείαν ἑαυτῶν διανείμαντο. Αλλὰ ταῦτα
μὲν τοῦτον ἔσχε τον τρόπον.
VIII. Barbaris vero, quibus jam ante oculos
mors erat, nec ullum effugium patebat, quod undique multis exercitibus cincti essent, discrimen
vitæ adire visum est hoc modo. Noctu Romanoruin
potius quam aliorum exercitum invadendum esse
statuerunt, quod et vincere eos hactenus consuevissent, et præteriti temporis eladibus adhuc territos eos putarent: ut per hos forsitan cæteris quoque hostibus perturbatis more alicujus spatio
oppugnationem interrumperent. Sed tamo primum
senserunt, se falsa de Romanis opinione imbutos
esse, quos ne prima 269 quidem Barbaroru
eruptio latuit, armatos et vigilantes et per crebras
excubiarum vices noctem transigentes. Quare inani impetu velut in fortem turrim facto repulsi tur-.
pissime recesserunt. Nec tamen in eo demum subsistere eis placuit, ut nihil ultra tentarent. Verum
gravi obsidione premente etiam Triballorum periculum facere libuit. Sed eodem modo ab illis etiam
tractati jam in extrema desperatione versabantur.
IX. Itaque postridie sub mediam noctem abje
ctis armis ad triremes plenis sinibus et saccis decurrunt. Latinis enim solis, quod nihil ab illis
mali timerent ut quos nec ipsi ulla injuria antehac
Læsissent, salutem suam credere ausi sunt. Sed
cum ea nos obscura et illunis foret, plerique imprudentes ad Romanas triremes deveniunt: ibique,
dum fumum fugiunt, in ignem delabuntur, hoc
est, in Romanorum manus incidunt, qui et pecuniis omnibus eos actutum spoliant et absque misericordia contrucidant. Latini vero suos supplices
non quidem omnes occiderunt, sed eos tantum qui
pecuniæ plurimum attulerunt, ut quid accepissent
incompertum maneret, ne Romani si rescivissent
pecunias repeterent. Caeteros tum quidem in vinculis vivos habuere; deiste ex iis alius imperatori
attulerunt, alios inter sese partiti ad servitutem
retinuerunt. Et hæc quidem in hunc moduin gesla
sunt.
CAPUT XI.
Niphoni ob sucrilegia expulso Joannes Glycys laicus in patriarchatum succedit. Hujus elogium. Cur habitum
monasticum non induerit. Gregoras juvenis. Eloquentiæ studiosus. Glyceos auditor assiduus. Theodori
Me:ochita auctoritas. Filia Joanni Panhypersebasto nupta. Laus Metochita. Animi et corporis doles. Summa
eruditio. Dicendi genus. Ut litterarum studium cum rei publicæ administratione conjunxerit.
Α'. Ἐς δὲ τοὐπὸν ἔτος ἐκβάλλεται και Νίρων τοῦ 1. Sequenti anno etiam Niphon e patriarchali
πατριαρχικού θρόνου αίτίαν ειληφώς πολλαπλής sede ejicitur ob multa 270 et varia sacrilegia al
Variorum notæ.
luc pertinet oratio Nicephori Chumui, quæ inscribitur, Έλεγχος κατά του κακῶς τὰ πάντα
οὐ γὰρ ἔλαθεν αὐτοὺς οὐδ’ ἡ πρώτη τῶν βαρβάρων ὁρμὴ ὡπλισμένους καὶ ἐγρηγορότας καὶ συχναῖς φυλακαῖς ἀμοιβαδὸν τὴν νύκτα παραμετροῦντας. διὰ δὴ τοῦτο καὶ ὡς πύργῳ στεῤῥῷ προσβαλόντες ἀπεκρούσθησαν καὶ ὑπέστρεψαν αἴσχιστα. οὐ μὴν μέχρι τούτου γε στῆναι ἐγνώκεσαν· ἀλλὰ σφόδρα τῇ πολιορκίᾳ πιεζομένοις ἔδοξεν αὖθις πεῖραν λαβεῖν καὶ τῶν Τριβαλλῶν. ἀλλὰ τὰ ὅμοια καὶ παρὰ σφῶν πεπονθότες πρὸς τὰς ἐσχατιὰς ἤδη τῆς ἀπογνώσεως ἦσαν σκηνοβατοῦντες. (Θ.) Καὶ δὴ τῇ ὑστεραίᾳ περὶ μέσας νύκτας τὰ ὅπλα ῥίψαντες αὐτομολοῦσι πρὸς τὰς τριήρεις βρίθουσι κόλποις καὶ βαλαντίοις. τοῖς γὰρ Λατίνοις μόνοις τὴν ἑαυτῶν ἐθάῤῥησαν φυλακὴν, μηδὲν ἐλπίσαντες πείσεσθαι δεινὸν ὑπ’ αὐτῶν, ἅτε μηδὲν μηδ’ αὐτοὶ δεινὸν κατ’ αὐτῶν ἐργασάμενοι πρότερον. ἀλλὰ τῆς νυκτὸς ἐκείνης ἀσελήνου καὶ ζοφερᾶς τυγχανούσης ἔλαθον ὑπ’ ἀγνοίας οἱ πλείους αὐτῶν παρὰ τὰς τῶν Ῥωμαίων τριήρεις καταφυγόντες, καὶ καπνὸν φεύγοντες εἰς πῦρ ἐμπεπτώκασι, τὰς τῶν Ῥωμαίων δηλαδὴ χεῖρας, ὑφ’ ὧν τά τε χρήματα ἀφῃρέθησαν τὴν ταχίστην καὶ αὐτοὶ κατεκόπησαν ἀφειδῶς.pidum et fossas, intra quas Barbari se continebant,
castrametantur. Ac Romani quidem et Latini obsidionum et oppugnationum periti omnis generis
firmas machinas contra castellum disponunt; quarum ope saxa plurima ejaculantes magnam apud
larbaros hominum et jumentorum stragem edebant:
idque nec interdiu nec noctu facere intermittebant.
ΚΙ [A. c. 1289 AD 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VII. [N. ANDRONIC. SEN]
[iur. 442
δεν δὲ τὰ ἐκ τῶν τριηρών, μεμερισμένως κατά γένη nationum varietate distincti ac divisi circum opκαὶ φυλάς πηγνύουσι τὰ στρατόπεδα κύκλῳ τοῦ
ἄστεως καὶ τῶν τάφρων, ἐν οἷς τὴν δίαιταν εἶχον οι
βάρβαροι. Οι μέντοι Ῥωμαῖοί τε καὶ οἱ Λατίνοι δεξιῶς ἔχοντες πρό; τειχομαχίαν καὶ πολιορκίαν περι
στῶσι παντοῖς καὶ ἰσχυρὰ μηχανήματα, δι' ὧν πλή
θη λίθων ἐῤῥίπτουν, καὶ πολὺν ἐπῆγον τὸν ὄλεθρον
τοῖς τε υποζυγίοις τῶν βαρβάρων καὶ αὐτοῖς· καὶ
τοῦτο νύκτωρ καὶ μεθ' ημέραν ποιοῦντες οὐκ ἔληγον.
• Ε. Τοῖς δὲ βαρβάροις πρὸ ὀφθαλμῶν ἤδη τὴν ὅλε
θρον βλέπουσιν ἑαυτῶν, καὶ μὴ ἔχουσιν ὅθεν διαφύ
γαεν διὰ τὸ πανταχόθεν πολλοίς κεκυκλώσθαι στρατεύμασιν, έδοξε διακυβεῦσαι τὸ ζῆν ούτωσί. Εδοξε
γὰρ λάθρα καὶ νύκτωρ ἐπιθέσθαι τῷ Ῥωμαϊκῷ
στρατῷ μᾶλλον ἢ τοῖς ἄλλοις, ὅτε ἐθάδες ὄντες για
καν αὐτοὺς καὶ ἅμα πεφοβημένους καὶ αὐτοὺς ὄντας
ἐκ τῶν φθασάντων δυστυχημάτων· ἵνα διὰ τούτων
ἴσως καὶ τὰ τῶν ἄλλων στρατόπεδα θορυβήσαντες
ἀν: χωχὴν τῆς πολιορκίας εργάσωνται. Αλλά τότε
πρώτον ήσθοντο [P. 166] σφαλεράς υπολήψεις κατά
Ρωμαίων θρέψαντες. Οὐ γὰρ ἔλαβεν αὐτοὺς οὐδ᾽ ἡ
πρώτη τῶν βαρβάρων ὁρμὴ ὠπλισμένους καὶ ἐγρηγορότας καὶ συχναίς φυλακαῖς ἀμοιβαδὸν τὴν νύκτα
παραμετρούντας. Διὰ δὴ τοῦτο καὶ ὡς πύργῳ στερ
μῷ προσβαλόντες ἀπεκρούσθησαν καὶ ὑπέστρεψαν
εἴσχιστα. Οὐ μὴν μέχρι τούτου γε στῆναι ἐγνώκεσαν· ἀλλὰ σφόδρα τῇ πολιορκία πιεζομένοις ἔδοξεν
αὖθις πεῖραν λαβεῖν καὶ τῶν Τριβαλλῶν. Ἀλλὰ τὰ
όμοια καὶ παρὰ σφῶν πεπονθότες πρὸς τὰς ἐσχατιάς
ἤδη τῆς ἀπογνώσεως ἦταν σκηνοβατούντες.
Θ. Καὶ δὴ τῇ ὑστεραίᾳ περὶ μέσας νύκτας τὰ
όπλα ρίψαντες αυτομολούσι πρὸς τὰς τριήρεις βρί
βουσι κόλποις καὶ βαλαντίοις. Τοῖς γὰρ Λατίνοι;
μόνοις τὴν ἑαυτῶν ἐθάρρησαν φυλακήν, μηδὲν ἐλπί
σαντες πείσεσθαι δεινὸν ὑπ' αὐτῶν, ἅτε μηδὲν μηδ'
αὐτοὶ δεινὸν κατ' αὐτῶν ἐργασάμενοι πρότερον.
᾿Αλλὰ τῆς νυκτὸς ἐκείνης ἀπελήνου καὶ ζοφεράς
συγχανούσης Ελαθον ὑπ' ἀγνοίας οἱ πλείους αὐτῶν
παρὰ τὰς τῶν Ῥωμαίων τριήρεις καταφυγόντες,
καὶ καπόν φεύγοντες εἰς πῦρ εμπεπτώκασι, τὰς
τῶν Ῥωμαίων δηλαδὴ χεῖρας, ὑφ' ὧν τά τε χρήματα
ἐφηρέθησαν τὴν ταχίστην καὶ αὐτοὶ κατεκόπησαν
ἀφειδῶς. Οἱ δὲ Λατίνοι τοὺς καταφεύγοντας εἰς αὐτ
τους πάντα; μὲν οὐκ ἀνεῖλον, ἀλλὰ μόνους τοὺς πλεῖστα κομίσαντας χρήματα διὰ τὸ ἀνέφορα μεῖναι
καὶ μὴ γνωσθέντα ζητεῖσθαι παρά Ρωμαίων. Τούς
δὲ λοιποὺς τότε μὲν ζῶντας τήρησαν ἐν δεσμοῖς·
Επειτα τοὺς μὲν ἐξ αὐτῶν ἐκόμισαν τῷ βασιλεῖ, τοὺς
δὲ πρὸς δουλείαν ἑαυτῶν διανείμαντο. Αλλὰ ταῦτα
μὲν τοῦτον ἔσχε τον τρόπον.
VIII. Barbaris vero, quibus jam ante oculos
mors erat, nec ullum effugium patebat, quod undique multis exercitibus cincti essent, discrimen
vitæ adire visum est hoc modo. Noctu Romanoruin
potius quam aliorum exercitum invadendum esse
statuerunt, quod et vincere eos hactenus consuevissent, et præteriti temporis eladibus adhuc territos eos putarent: ut per hos forsitan cæteris quoque hostibus perturbatis more alicujus spatio
oppugnationem interrumperent. Sed tamo primum
senserunt, se falsa de Romanis opinione imbutos
esse, quos ne prima 269 quidem Barbaroru
eruptio latuit, armatos et vigilantes et per crebras
excubiarum vices noctem transigentes. Quare inani impetu velut in fortem turrim facto repulsi tur-.
pissime recesserunt. Nec tamen in eo demum subsistere eis placuit, ut nihil ultra tentarent. Verum
gravi obsidione premente etiam Triballorum periculum facere libuit. Sed eodem modo ab illis etiam
tractati jam in extrema desperatione versabantur.
IX. Itaque postridie sub mediam noctem abje
ctis armis ad triremes plenis sinibus et saccis decurrunt. Latinis enim solis, quod nihil ab illis
mali timerent ut quos nec ipsi ulla injuria antehac
Læsissent, salutem suam credere ausi sunt. Sed
cum ea nos obscura et illunis foret, plerique imprudentes ad Romanas triremes deveniunt: ibique,
dum fumum fugiunt, in ignem delabuntur, hoc
est, in Romanorum manus incidunt, qui et pecuniis omnibus eos actutum spoliant et absque misericordia contrucidant. Latini vero suos supplices
non quidem omnes occiderunt, sed eos tantum qui
pecuniæ plurimum attulerunt, ut quid accepissent
incompertum maneret, ne Romani si rescivissent
pecunias repeterent. Caeteros tum quidem in vinculis vivos habuere; deiste ex iis alius imperatori
attulerunt, alios inter sese partiti ad servitutem
retinuerunt. Et hæc quidem in hunc moduin gesla
sunt.
CAPUT XI.
Niphoni ob sucrilegia expulso Joannes Glycys laicus in patriarchatum succedit. Hujus elogium. Cur habitum
monasticum non induerit. Gregoras juvenis. Eloquentiæ studiosus. Glyceos auditor assiduus. Theodori
Me:ochita auctoritas. Filia Joanni Panhypersebasto nupta. Laus Metochita. Animi et corporis doles. Summa
eruditio. Dicendi genus. Ut litterarum studium cum rei publicæ administratione conjunxerit.
Α'. Ἐς δὲ τοὐπὸν ἔτος ἐκβάλλεται και Νίρων τοῦ 1. Sequenti anno etiam Niphon e patriarchali
πατριαρχικού θρόνου αίτίαν ειληφώς πολλαπλής sede ejicitur ob multa 270 et varia sacrilegia al
Variorum notæ.
luc pertinet oratio Nicephori Chumui, quæ inscribitur, Έλεγχος κατά του κακῶς τὰ πάντα
PG 148:443οἱ δὲ Λατῖνοι τοὺς καταφεύγοντας εἰς αὐτοὺς πάντας μὲν οὐκ ἀνεῖλον, ἀλλὰ μόνους τοὺς πλεῖστα κομίσαντας χρήματα διὰ τὸ ἀνέκφορα μεῖναι καὶ μὴ γνωσθέντα ζητεῖσθαι παρὰ Ῥωμαίων. τοὺς δὲ λοιποὺς τότε μὲν ζῶντας ἐτήρησαν ἐν δεσμοῖς· ἔπειτα τοὺς μὲν ἐξ αὐτῶν ἐκόμισαν τῷ βασιλεῖ, τοὺς δὲ πρὸς δουλείαν ἑαυτῶν διενείμαντο. ἀλλὰ ταῦτα μὲν τοῦτον ἔσχε τὸν τρόπον. ια. Ἐς δὲ τοὐπιὸν ἔτος ἐκβάλλεται καὶ Νίφων τοῦ πατριαρχικοῦ θρόνου, αἰτίαν εἰληφὼς πολλαπλῆς καὶ πολυειδοῦς ἱεροσυλίας καὶ χρημάτων ἔρωτος ἄδικόν τε καὶ μὴ πάνυ τῷ πατριαρχικῷ προσήκοντα θρόνῳ τὸν πορισμὸν ἐφευρίσκοντος. καὶ ἀπελθὼν οἰκητήριον ἐποιήσατο τὸ πρὸς θάλασσαν τετραμμένον μέρος τῆς Περιβλέπτου μονῆς. ἑνὸς δὲ μεταξὺ παραδραμόντος ἔτους ἐπὶ τὸν πατριαρχικὸν ἀνάγεται θρόνον Ἰωάννης ὁ Γλυκὺς, λογοθέτης ὢν τηνικαῦτα τοῦ δρόμου καὶ γυναῖκα ἔχων καὶ υἱοὺς καὶ θυγατέρας. ἦν δὲ ὁ ἀνὴρ σοφὸς ἐν τοῖς μάλιστα καὶ σφόδρα τῆς εὐγενοῦς ἐκείνης τῶν Ἀθηναίων ἠχοῦς εἴπερ τις ἐχόμενος καὶ τύπον ἐκεῖνον καὶ τρόπον καθάπερ τι θεῖον τηρῶν ἀρχέτυπον·443 [A. m. 6791 ad 6836]·
que ob amorem pecunia, quo ille impulsus quæ- καὶ πολυειδούς Ιεροσυλίας καὶ χρημάτων έρωτος
stum iniquum nec satis dignitati suæ convenientem instituebat. Is autem digressus domicilium
sibi elegit eaun partem monasterii Peribleptæ, quæ
mare speciat. Uno anno interjecto in patriarchicum
sulium imponitur Joannes Glycys, tumn Logotheta
cursus publici, qui uxorem filiosque et filias habebat. Erat hic vir doctissimus et generosæ illius
Atheniensium elocutionis, si quis unquam, retinentissimus, utpote qui eam dicendi formam ac ratiouem tanquam divinum aliquod exemplar observa -
ret. Idem gravi judicio, animi affectu ad optima
quæque propenso, el morum sanctitate longe omnes superabat. Quas ob res patriarchalem sedem
velut meritum præmium accepit, cum uxor ejus
statim nonas.icum habitum induisset. Atque ipse
quoque sedis reverentia eumdem habitum induere
quidem voluit; sed illius conatui imperator obstitit. Nam cum corruptus humor non ita multo aute
articulos ejus invasisset, certia anni intervallis
gravissime cruciabatur, et de sententia medicorum
cum necesse erat carnibus vesci: qua de causa
monasticus ci habitus non concessus est. Hujus
viri consuetudine usus et ipse sum, quoad potui
et licuit, nocturnis diurnisque ejus colloquiis interesse et uberrimos fructus ex ipsius sermonibus
colligere solitus, cum apud me 271 maxime vigebat eloquentiæ amor; ætas autem mea vicesimam aunum excedebat.
It. Erat eo tempore summæ apud imperatorem
auctoritatis, ac rerum omnium administrationi
præerat Theodorus Metochites, logotheta tum generalis. Tanto autem studio imperator cum complectebatur, sic de eo totus pendebat, ut nihil advo
areanum esset, quod ei sive parvum sive magnum
hand conere leret, omnisque fierent quæ hic vellet,
coutraque uibil quod nollet, Ac jam eidem generum
dederat nepotem suum Joannem, fratris sui Porphyrogeniti filium unicum: quem patre ejus superstite ideo aversabatur, quia ipsum patrem oderal: deinde eodem defuncto ad se recepit, et
maxime dilexit, cum is ex ephebis modo excessisset; eiquo statim panypersebasti dignitatem decrevit: quam illius amore longe augustiorem quam
prius fuerat effecit. Quippe et vestimentis et calἄιδικόν τε καὶ μὴ πάνυ τῷ πατριαρχικῷ προσήκοντα
θρόνῳ τὸν πορισμὸν ἐφευρίσκοντος. Καὶ ἀπελθὼν
οἰκητήριον ἐποιήσατο τὸ πρὸς θάλασσαν τετραμμέ
νον μέρος της Περιβλέπτου μονῆς (β). Ενὸς δὲ μετ
ταξὺ παραδραμόντος ἔτους ἐπὶ τὸν πατριαρχικών
ἀνάγεται θρόνον Ἰωάννης ὁ Γλυκύς λογοθέτης
ὧν τηνικαῦτα τοῦ δρόμου καὶ γυναῖκα (Ρ. 467]
ἔχων καὶ υἱοὺς καὶ θυγατέρας. Ην δὲ ὁ ἀνὴρ σοφὸς
ἐν τοῖς μάλιστα καὶ σφόδρα τῆς εὐγενοῦς ἐκείνης
τῶν ᾿Αθηναίων ἡχους εἴπερ τις ἐχόμενος καὶ τύπον
έκεῖνον καὶ τρόπον καθάπερ τι θεῖον τηρῶν ἀρχέτυ
που· συνέσεως δ' ἐμβριθείᾳ καὶ γνώμῃ βουλευομένη
τὰ δέοντα καὶ τρόπων σεμνότητι μακρῷ τῷ μέτρῳ
πάντας νικῶν. Διὰ ταῦτα δὴ καὶ τὸν πατριαρχικὸν
θρόνον ἔπαθλον κατὰ τὸ προσῆκον λαμβάνει, τῆς
γυναικὸς αὐτοῦ τὸ μοναχικὸν εὐθὺς ἀπελθούσης
σχῆμα. Καὶ αὐτὸν μέντοι τὸ μοναχικὸν ὑπελθεῖν
ὁρμήσαντα σχῆμα αἰδοῖ τοῦ θρόνου τῆς ὁρμῆς ἐπέσχεν ὁ βασιλεύς. Χυμοῦ γάρ τινος διαφθοράτος οὐ
πάνυ πρὸ πολλοῦ τὰ τούτου διαδραμόντος άρθρα,
τακταῖς περιόδοις τοῦ ἔτους ἔπασχε τὰ δεινότατα,
καὶ ἦν ἀνάγκη κατὰ τὰς τῶν ἰατρῶν κρίσεις κρέιτι
τοῦτον χρῆσθαι· καὶ διὰ τοῦτο δὲ τὸ μοναχικό
ὑπελθεῖν οὐ συγκεχώρηται σχήμα. Τούτου τοῦ ἀν
δρὸς ἀπολελεύκειν κἀγὼ, καθόσον πλεῖστον ἐξῆν, ἐν
ταῖς νύκτωρ καὶ μεθ' ἡμέραν σχολαῖς λογικῖς αὐτ
συγγινόμενος καὶ πολλὴν τῆς ἐκείνου γλώττης τρι
γῶν τὴν ὠφέλειαν· ὁπότε δὴ καὶ παρ' ἐμοὶ οἱ τε
τῶν λόγων μάλα του ήκμαζον έρωτες καὶ ἡ ἡλικία
τὸν εἰκοστὴν παρήλλαττε χρόνον.
Β'. Ην γε μην τηνικαῦτα τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύων καὶ πᾶσαν κατάστασιν ὅλοις μεσιτεύων τοῖς
πράγμασιν ὁ Μετοχίτης Θεόδωρος λογοθέτης ὧν
τηνικαῦτα τοῦ γενικοῦ. Τοσοῦτον δ' αὐτῷ προσετε
τήκει καὶ οὕτως ὁ βασιλεὺς αὐτοῦ γε εξήρτητο, ὥστ'
οὐδὲν ἦν αὐτῷ μικρὸν ἢ μέγα τῶν πάντων ἀπόῤῥητον
πρὸς αὐτόν· ἀλλὰ πάντ' ἐποίει βουλομένου καὶ τοῦ
του, καὶ αὖθις οὐδὲν, δ μὴ τούτῳ πρὸς βουλήσεως
ἦν. Ηδη δὲ καὶ γαμβρὸν ἐπὶ θυγατρὶ τὸν ἀδελφιδοῦν
τούτῳ παρέσχετο, Ἰωάννην φημὶ τὴν μονογενῆ τοῦ
Πορφυρογεννήτου υἱόν· ἐν δὲ ζῶντο; μὲν αὐτῷ τοῦ
πατρὸς ἀπεστρέφετο δι' ἔχθος τὸ πρὸς ἐκεῖνον· ἐκείν
νου δ' ἀπαλλάξαντος ἐδέξατό τε καὶ ἐν τοῖς μάλιστα
έστεργεν ἄρτι τὸν ἔφηξον παραλλάττοντα. Ετετι
μήκει δ' αὐτὸν εὐθὺς καὶ τῷ τοῦ πανυπερσεβάστου
ἀξιώματι, δ νῦν καὶ αὐτὸ διὰ τὴν πρὸς αὐτὸν
Variorum notæ.
πατριαρχεύσαντος Νίφωνος, ἀνενεχθεὶς παρὰ τοῦ
Νικομηδείας καὶ τοῦ Μιτυλήνης πρὸς τὴν ἱεράν
σύνων. Vide cod. Reg. 2004, fol. 199, ν. Βοινικ.
In erpres, Periolenti: emendavimus, Periblepla, Deiparæ scilicet, cui dicatum monasterium,
de quo in Constantinop. Christ. lib. 1v, seet. 2,
• 30. DUCANG.
Ammo Christi 1316. - Phranzes lib, 1, cap.
9. DUCANG.
Vide lib. vi, cap. 8, sect. 1. Bonus.
Em enim tempestate patriarche oinnes seligebantur ex ordine monachico, ac si aliunde, id
est ex sæculari, tum ¡¡ monachi habitum induebant, et a carnibus abstinebant, uli sopra animulatum ad lib. vi, cap. 3. Ducang.
Qui λογοθέτου τῶν ἀγελῶν dignitatem antea
obierat, ut scribit Pachymer. lib. ix. cap. 55, tum
vero λογοθέτης του γενικού erat, cujus praeclaras
animi dotes et eruditionem hic et in orat. il'ius
funebri prædicat Gregoras, ailversam vero fortunam lib. ix. cap. 6, 7; lib. x, cap. 2, at et Can
Lacuzenus lib., cap 11; lib. 11, cap. 1. Dica..
Vid. Gloss. nied Gree, in Σεβαστός. Dυ
GANG.
Chapter IXCaput IX
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
συνέσεως δ’ ἐμβριθείᾳ καὶ γνώμῃ βουλευομένῃ τὰ δέοντα καὶ τρόπων σεμνότητι μακρῷ τῷ μέτρῳ πάντας νικῶν. διὰ ταῦτα δὴ καὶ τὸν πατριαρχικὸν θρόνον ἔπαθλον κατὰ τὸ προσῆκον λαμβάνει, τῆς γυναικὸς αὐτοῦ τὸ μοναχικὸν εὐθὺς ὑπελθούσης σχῆμα. καὶ αὐτὸν μέντοι τὸ μοναχικὸν ὑπελθεῖν ὁρμήσαντα σχῆμα αἰδοῖ τοῦ θρόνου τῆς ὁρμῆς ἐπέσχεν ὁ βασιλεύς. χυμοῦ γάρ τινος διεφθορότος οὐ πάνυ πρὸ πολλοῦ τὰ τούτου διαδραμόντος ἄρθρα, τακταῖς περιόδοις τοῦ ἔτους ἔπασχε τὰ δεινότατα, καὶ ἦν ἀνάγκη κατὰ τὰς τῶν ἰατρῶν κρίσεις κρέατι τοῦτον χρῆσθαι· καὶ διὰ τοῦτο δὴ τὸ μοναχικὸν ὑπελθεῖν οὐ συγκεχώρηται σχῆμα. τούτου τοῦ ἀνδρὸς ἀπολελαύκειν κἀγὼ, καθόσον πλεῖστον ἐξῆν, ἐν ταῖς νύκτωρ καὶ μεθ’ ἡμέραν σχολαῖς λογικαῖς αὐτῷ συγγινόμενος καὶ πολλὴν τῆς ἐκείνου γλώττης τρυγῶν τὴν ὠφέλειαν· ὁπότε δὴ καὶ παρ’ ἐμοὶ οἵ τε τῶν λόγων μάλα τοι ἤκμαζον ἔρωτες καὶ ἡ ἡλικία τὸν εἰκοστὸν παρήλλαττε χρόνον. (Β.) Ἦν γε μὴν τηνικαῦτα τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύων καὶ πᾶσαν κατάστασιν ὅλοις μεσιτεύων τοῖς πράγμασιν ὁ Μετοχίτης Θεόδωρος, λογοθέτης ὢν τηνικαῦτα τοῦ γενικοῦ.443 [A. m. 6791 ad 6836]·
que ob amorem pecunia, quo ille impulsus quæ- καὶ πολυειδούς Ιεροσυλίας καὶ χρημάτων έρωτος
stum iniquum nec satis dignitati suæ convenientem instituebat. Is autem digressus domicilium
sibi elegit eaun partem monasterii Peribleptæ, quæ
mare speciat. Uno anno interjecto in patriarchicum
sulium imponitur Joannes Glycys, tumn Logotheta
cursus publici, qui uxorem filiosque et filias habebat. Erat hic vir doctissimus et generosæ illius
Atheniensium elocutionis, si quis unquam, retinentissimus, utpote qui eam dicendi formam ac ratiouem tanquam divinum aliquod exemplar observa -
ret. Idem gravi judicio, animi affectu ad optima
quæque propenso, el morum sanctitate longe omnes superabat. Quas ob res patriarchalem sedem
velut meritum præmium accepit, cum uxor ejus
statim nonas.icum habitum induisset. Atque ipse
quoque sedis reverentia eumdem habitum induere
quidem voluit; sed illius conatui imperator obstitit. Nam cum corruptus humor non ita multo aute
articulos ejus invasisset, certia anni intervallis
gravissime cruciabatur, et de sententia medicorum
cum necesse erat carnibus vesci: qua de causa
monasticus ci habitus non concessus est. Hujus
viri consuetudine usus et ipse sum, quoad potui
et licuit, nocturnis diurnisque ejus colloquiis interesse et uberrimos fructus ex ipsius sermonibus
colligere solitus, cum apud me 271 maxime vigebat eloquentiæ amor; ætas autem mea vicesimam aunum excedebat.
It. Erat eo tempore summæ apud imperatorem
auctoritatis, ac rerum omnium administrationi
præerat Theodorus Metochites, logotheta tum generalis. Tanto autem studio imperator cum complectebatur, sic de eo totus pendebat, ut nihil advo
areanum esset, quod ei sive parvum sive magnum
hand conere leret, omnisque fierent quæ hic vellet,
coutraque uibil quod nollet, Ac jam eidem generum
dederat nepotem suum Joannem, fratris sui Porphyrogeniti filium unicum: quem patre ejus superstite ideo aversabatur, quia ipsum patrem oderal: deinde eodem defuncto ad se recepit, et
maxime dilexit, cum is ex ephebis modo excessisset; eiquo statim panypersebasti dignitatem decrevit: quam illius amore longe augustiorem quam
prius fuerat effecit. Quippe et vestimentis et calἄιδικόν τε καὶ μὴ πάνυ τῷ πατριαρχικῷ προσήκοντα
θρόνῳ τὸν πορισμὸν ἐφευρίσκοντος. Καὶ ἀπελθὼν
οἰκητήριον ἐποιήσατο τὸ πρὸς θάλασσαν τετραμμέ
νον μέρος της Περιβλέπτου μονῆς (β). Ενὸς δὲ μετ
ταξὺ παραδραμόντος ἔτους ἐπὶ τὸν πατριαρχικών
ἀνάγεται θρόνον Ἰωάννης ὁ Γλυκύς λογοθέτης
ὧν τηνικαῦτα τοῦ δρόμου καὶ γυναῖκα (Ρ. 467]
ἔχων καὶ υἱοὺς καὶ θυγατέρας. Ην δὲ ὁ ἀνὴρ σοφὸς
ἐν τοῖς μάλιστα καὶ σφόδρα τῆς εὐγενοῦς ἐκείνης
τῶν ᾿Αθηναίων ἡχους εἴπερ τις ἐχόμενος καὶ τύπον
έκεῖνον καὶ τρόπον καθάπερ τι θεῖον τηρῶν ἀρχέτυ
που· συνέσεως δ' ἐμβριθείᾳ καὶ γνώμῃ βουλευομένη
τὰ δέοντα καὶ τρόπων σεμνότητι μακρῷ τῷ μέτρῳ
πάντας νικῶν. Διὰ ταῦτα δὴ καὶ τὸν πατριαρχικὸν
θρόνον ἔπαθλον κατὰ τὸ προσῆκον λαμβάνει, τῆς
γυναικὸς αὐτοῦ τὸ μοναχικὸν εὐθὺς ἀπελθούσης
σχῆμα. Καὶ αὐτὸν μέντοι τὸ μοναχικὸν ὑπελθεῖν
ὁρμήσαντα σχῆμα αἰδοῖ τοῦ θρόνου τῆς ὁρμῆς ἐπέσχεν ὁ βασιλεύς. Χυμοῦ γάρ τινος διαφθοράτος οὐ
πάνυ πρὸ πολλοῦ τὰ τούτου διαδραμόντος άρθρα,
τακταῖς περιόδοις τοῦ ἔτους ἔπασχε τὰ δεινότατα,
καὶ ἦν ἀνάγκη κατὰ τὰς τῶν ἰατρῶν κρίσεις κρέιτι
τοῦτον χρῆσθαι· καὶ διὰ τοῦτο δὲ τὸ μοναχικό
ὑπελθεῖν οὐ συγκεχώρηται σχήμα. Τούτου τοῦ ἀν
δρὸς ἀπολελεύκειν κἀγὼ, καθόσον πλεῖστον ἐξῆν, ἐν
ταῖς νύκτωρ καὶ μεθ' ἡμέραν σχολαῖς λογικῖς αὐτ
συγγινόμενος καὶ πολλὴν τῆς ἐκείνου γλώττης τρι
γῶν τὴν ὠφέλειαν· ὁπότε δὴ καὶ παρ' ἐμοὶ οἱ τε
τῶν λόγων μάλα του ήκμαζον έρωτες καὶ ἡ ἡλικία
τὸν εἰκοστὴν παρήλλαττε χρόνον.
Β'. Ην γε μην τηνικαῦτα τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύων καὶ πᾶσαν κατάστασιν ὅλοις μεσιτεύων τοῖς
πράγμασιν ὁ Μετοχίτης Θεόδωρος λογοθέτης ὧν
τηνικαῦτα τοῦ γενικοῦ. Τοσοῦτον δ' αὐτῷ προσετε
τήκει καὶ οὕτως ὁ βασιλεὺς αὐτοῦ γε εξήρτητο, ὥστ'
οὐδὲν ἦν αὐτῷ μικρὸν ἢ μέγα τῶν πάντων ἀπόῤῥητον
πρὸς αὐτόν· ἀλλὰ πάντ' ἐποίει βουλομένου καὶ τοῦ
του, καὶ αὖθις οὐδὲν, δ μὴ τούτῳ πρὸς βουλήσεως
ἦν. Ηδη δὲ καὶ γαμβρὸν ἐπὶ θυγατρὶ τὸν ἀδελφιδοῦν
τούτῳ παρέσχετο, Ἰωάννην φημὶ τὴν μονογενῆ τοῦ
Πορφυρογεννήτου υἱόν· ἐν δὲ ζῶντο; μὲν αὐτῷ τοῦ
πατρὸς ἀπεστρέφετο δι' ἔχθος τὸ πρὸς ἐκεῖνον· ἐκείν
νου δ' ἀπαλλάξαντος ἐδέξατό τε καὶ ἐν τοῖς μάλιστα
έστεργεν ἄρτι τὸν ἔφηξον παραλλάττοντα. Ετετι
μήκει δ' αὐτὸν εὐθὺς καὶ τῷ τοῦ πανυπερσεβάστου
ἀξιώματι, δ νῦν καὶ αὐτὸ διὰ τὴν πρὸς αὐτὸν
Variorum notæ.
πατριαρχεύσαντος Νίφωνος, ἀνενεχθεὶς παρὰ τοῦ
Νικομηδείας καὶ τοῦ Μιτυλήνης πρὸς τὴν ἱεράν
σύνων. Vide cod. Reg. 2004, fol. 199, ν. Βοινικ.
In erpres, Periolenti: emendavimus, Periblepla, Deiparæ scilicet, cui dicatum monasterium,
de quo in Constantinop. Christ. lib. 1v, seet. 2,
• 30. DUCANG.
Ammo Christi 1316. - Phranzes lib, 1, cap.
9. DUCANG.
Vide lib. vi, cap. 8, sect. 1. Bonus.
Em enim tempestate patriarche oinnes seligebantur ex ordine monachico, ac si aliunde, id
est ex sæculari, tum ¡¡ monachi habitum induebant, et a carnibus abstinebant, uli sopra animulatum ad lib. vi, cap. 3. Ducang.
Qui λογοθέτου τῶν ἀγελῶν dignitatem antea
obierat, ut scribit Pachymer. lib. ix. cap. 55, tum
vero λογοθέτης του γενικού erat, cujus praeclaras
animi dotes et eruditionem hic et in orat. il'ius
funebri prædicat Gregoras, ailversam vero fortunam lib. ix. cap. 6, 7; lib. x, cap. 2, at et Can
Lacuzenus lib., cap 11; lib. 11, cap. 1. Dica..
Vid. Gloss. nied Gree, in Σεβαστός. Dυ
GANG.
τοσοῦτον δ’ αὐτῷ προσετετήκει καὶ οὕτως ὁ βασιλεὺς αὐτοῦ γε ἐξήρτητο, ὥστ’ οὐδὲν ἦν αὐτῷ μικρὸν ἢ μέγα τῶν πάντων ἀπόῤῥητον πρὸς αὐτόν· ἀλλὰ πάντ’ ἐποίει βουλομένου καὶ τούτου, καὶ αὖθις οὐδὲν, ὃ μὴ τούτῳ πρὸς βουλήσεως ἦν. ἤδη δὲ καὶ γαμβρὸν ἐπὶ θυγατρὶ τὸν ἀδελφιδοῦν τούτῳ παρέσχετο, Ἰωάννην φημὶ τὸν μονογενῆ τοῦ Πορφυρογεννήτου υἱόν· ὃν δὴ ζῶντος μὲν αὐτῷ τοῦ πατρὸς ἀπεστρέφετο δι’ ἔχθος τὸ πρὸς ἐκεῖνον· ἐκείνου δ’ ἀπαλλάξαντος ἐδέξατό τε καὶ ἐν τοῖς μάλιστα ἔστεργεν ἄρτι τὸν ἔφηβον παραλλάττοντα. ἐτετιμήκει δ’ αὐτὸν εὐθὺς καὶ τῷ τοῦ πανυπερσεβάστου ἀξιώματι, ὃ νῦν καὶ αὐτὸ διὰ τὴν πρὸς αὐτὸν στοργὴν ἐνδοξότερον ἢ πρότερον εἶχε πολλῷ κατεστήσατο. ἐνδύμασι γὰρ καὶ πεδίλοις αὐτοῦ καὶ ὅσα τὸν ἵππον τούτου κοσμεῖ κιῤῥοῖς τοῖς ἅπασι χρῆσθαι κεχάρισται, ἵν’ ᾖ διασημότατος ἐν τοῖς περὶ τὸν βασιλέα εὐγενέσι. τοῦτον τοίνυν οὕτω πολλῆς ἀπολαύοντα τῆς βασιλικῆς εὐμενείας Θεοδώρῳ τῷ λογοθέτῃ γαμβρὸν ὁ βασιλεὺς ἐπὶ θυγατρὶ παρέσχετο, χαριζόμενος δι’ ἅπερ ἐπλούτει καλὰ κἀγαθά. σώματος γὰρ μεγέθει καὶ μελῶν καὶ μερῶν συμμετρίᾳ καὶ ὀφθαλμῶν ἱλαρότητι πάντας εἷλκε πρὸς ἑαυτὸν ὀφθαλμούς.443 [A. m. 6791 ad 6836]·
que ob amorem pecunia, quo ille impulsus quæ- καὶ πολυειδούς Ιεροσυλίας καὶ χρημάτων έρωτος
stum iniquum nec satis dignitati suæ convenientem instituebat. Is autem digressus domicilium
sibi elegit eaun partem monasterii Peribleptæ, quæ
mare speciat. Uno anno interjecto in patriarchicum
sulium imponitur Joannes Glycys, tumn Logotheta
cursus publici, qui uxorem filiosque et filias habebat. Erat hic vir doctissimus et generosæ illius
Atheniensium elocutionis, si quis unquam, retinentissimus, utpote qui eam dicendi formam ac ratiouem tanquam divinum aliquod exemplar observa -
ret. Idem gravi judicio, animi affectu ad optima
quæque propenso, el morum sanctitate longe omnes superabat. Quas ob res patriarchalem sedem
velut meritum præmium accepit, cum uxor ejus
statim nonas.icum habitum induisset. Atque ipse
quoque sedis reverentia eumdem habitum induere
quidem voluit; sed illius conatui imperator obstitit. Nam cum corruptus humor non ita multo aute
articulos ejus invasisset, certia anni intervallis
gravissime cruciabatur, et de sententia medicorum
cum necesse erat carnibus vesci: qua de causa
monasticus ci habitus non concessus est. Hujus
viri consuetudine usus et ipse sum, quoad potui
et licuit, nocturnis diurnisque ejus colloquiis interesse et uberrimos fructus ex ipsius sermonibus
colligere solitus, cum apud me 271 maxime vigebat eloquentiæ amor; ætas autem mea vicesimam aunum excedebat.
It. Erat eo tempore summæ apud imperatorem
auctoritatis, ac rerum omnium administrationi
præerat Theodorus Metochites, logotheta tum generalis. Tanto autem studio imperator cum complectebatur, sic de eo totus pendebat, ut nihil advo
areanum esset, quod ei sive parvum sive magnum
hand conere leret, omnisque fierent quæ hic vellet,
coutraque uibil quod nollet, Ac jam eidem generum
dederat nepotem suum Joannem, fratris sui Porphyrogeniti filium unicum: quem patre ejus superstite ideo aversabatur, quia ipsum patrem oderal: deinde eodem defuncto ad se recepit, et
maxime dilexit, cum is ex ephebis modo excessisset; eiquo statim panypersebasti dignitatem decrevit: quam illius amore longe augustiorem quam
prius fuerat effecit. Quippe et vestimentis et calἄιδικόν τε καὶ μὴ πάνυ τῷ πατριαρχικῷ προσήκοντα
θρόνῳ τὸν πορισμὸν ἐφευρίσκοντος. Καὶ ἀπελθὼν
οἰκητήριον ἐποιήσατο τὸ πρὸς θάλασσαν τετραμμέ
νον μέρος της Περιβλέπτου μονῆς (β). Ενὸς δὲ μετ
ταξὺ παραδραμόντος ἔτους ἐπὶ τὸν πατριαρχικών
ἀνάγεται θρόνον Ἰωάννης ὁ Γλυκύς λογοθέτης
ὧν τηνικαῦτα τοῦ δρόμου καὶ γυναῖκα (Ρ. 467]
ἔχων καὶ υἱοὺς καὶ θυγατέρας. Ην δὲ ὁ ἀνὴρ σοφὸς
ἐν τοῖς μάλιστα καὶ σφόδρα τῆς εὐγενοῦς ἐκείνης
τῶν ᾿Αθηναίων ἡχους εἴπερ τις ἐχόμενος καὶ τύπον
έκεῖνον καὶ τρόπον καθάπερ τι θεῖον τηρῶν ἀρχέτυ
που· συνέσεως δ' ἐμβριθείᾳ καὶ γνώμῃ βουλευομένη
τὰ δέοντα καὶ τρόπων σεμνότητι μακρῷ τῷ μέτρῳ
πάντας νικῶν. Διὰ ταῦτα δὴ καὶ τὸν πατριαρχικὸν
θρόνον ἔπαθλον κατὰ τὸ προσῆκον λαμβάνει, τῆς
γυναικὸς αὐτοῦ τὸ μοναχικὸν εὐθὺς ἀπελθούσης
σχῆμα. Καὶ αὐτὸν μέντοι τὸ μοναχικὸν ὑπελθεῖν
ὁρμήσαντα σχῆμα αἰδοῖ τοῦ θρόνου τῆς ὁρμῆς ἐπέσχεν ὁ βασιλεύς. Χυμοῦ γάρ τινος διαφθοράτος οὐ
πάνυ πρὸ πολλοῦ τὰ τούτου διαδραμόντος άρθρα,
τακταῖς περιόδοις τοῦ ἔτους ἔπασχε τὰ δεινότατα,
καὶ ἦν ἀνάγκη κατὰ τὰς τῶν ἰατρῶν κρίσεις κρέιτι
τοῦτον χρῆσθαι· καὶ διὰ τοῦτο δὲ τὸ μοναχικό
ὑπελθεῖν οὐ συγκεχώρηται σχήμα. Τούτου τοῦ ἀν
δρὸς ἀπολελεύκειν κἀγὼ, καθόσον πλεῖστον ἐξῆν, ἐν
ταῖς νύκτωρ καὶ μεθ' ἡμέραν σχολαῖς λογικῖς αὐτ
συγγινόμενος καὶ πολλὴν τῆς ἐκείνου γλώττης τρι
γῶν τὴν ὠφέλειαν· ὁπότε δὴ καὶ παρ' ἐμοὶ οἱ τε
τῶν λόγων μάλα του ήκμαζον έρωτες καὶ ἡ ἡλικία
τὸν εἰκοστὴν παρήλλαττε χρόνον.
Β'. Ην γε μην τηνικαῦτα τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύων καὶ πᾶσαν κατάστασιν ὅλοις μεσιτεύων τοῖς
πράγμασιν ὁ Μετοχίτης Θεόδωρος λογοθέτης ὧν
τηνικαῦτα τοῦ γενικοῦ. Τοσοῦτον δ' αὐτῷ προσετε
τήκει καὶ οὕτως ὁ βασιλεὺς αὐτοῦ γε εξήρτητο, ὥστ'
οὐδὲν ἦν αὐτῷ μικρὸν ἢ μέγα τῶν πάντων ἀπόῤῥητον
πρὸς αὐτόν· ἀλλὰ πάντ' ἐποίει βουλομένου καὶ τοῦ
του, καὶ αὖθις οὐδὲν, δ μὴ τούτῳ πρὸς βουλήσεως
ἦν. Ηδη δὲ καὶ γαμβρὸν ἐπὶ θυγατρὶ τὸν ἀδελφιδοῦν
τούτῳ παρέσχετο, Ἰωάννην φημὶ τὴν μονογενῆ τοῦ
Πορφυρογεννήτου υἱόν· ἐν δὲ ζῶντο; μὲν αὐτῷ τοῦ
πατρὸς ἀπεστρέφετο δι' ἔχθος τὸ πρὸς ἐκεῖνον· ἐκείν
νου δ' ἀπαλλάξαντος ἐδέξατό τε καὶ ἐν τοῖς μάλιστα
έστεργεν ἄρτι τὸν ἔφηξον παραλλάττοντα. Ετετι
μήκει δ' αὐτὸν εὐθὺς καὶ τῷ τοῦ πανυπερσεβάστου
ἀξιώματι, δ νῦν καὶ αὐτὸ διὰ τὴν πρὸς αὐτὸν
Variorum notæ.
πατριαρχεύσαντος Νίφωνος, ἀνενεχθεὶς παρὰ τοῦ
Νικομηδείας καὶ τοῦ Μιτυλήνης πρὸς τὴν ἱεράν
σύνων. Vide cod. Reg. 2004, fol. 199, ν. Βοινικ.
In erpres, Periolenti: emendavimus, Periblepla, Deiparæ scilicet, cui dicatum monasterium,
de quo in Constantinop. Christ. lib. 1v, seet. 2,
• 30. DUCANG.
Ammo Christi 1316. - Phranzes lib, 1, cap.
9. DUCANG.
Vide lib. vi, cap. 8, sect. 1. Bonus.
Em enim tempestate patriarche oinnes seligebantur ex ordine monachico, ac si aliunde, id
est ex sæculari, tum ¡¡ monachi habitum induebant, et a carnibus abstinebant, uli sopra animulatum ad lib. vi, cap. 3. Ducang.
Qui λογοθέτου τῶν ἀγελῶν dignitatem antea
obierat, ut scribit Pachymer. lib. ix. cap. 55, tum
vero λογοθέτης του γενικού erat, cujus praeclaras
animi dotes et eruditionem hic et in orat. il'ius
funebri prædicat Gregoras, ailversam vero fortunam lib. ix. cap. 6, 7; lib. x, cap. 2, at et Can
Lacuzenus lib., cap 11; lib. 11, cap. 1. Dica..
Vid. Gloss. nied Gree, in Σεβαστός. Dυ
GANG.
φύσεως δ’ εὐμοιρίᾳ πρὸς λόγους καὶ καρτερίᾳ πρὸς πόνους καὶ μνήμης ὑγιείᾳ καὶ καθαρότητι σοφίας ἁπάσης ἐς τὸ ἀκρότατον ἤλασεν. οὕτω δ’ εὔπορος ἦν ἅπαντα τοῖς ζητοῦσι παλαιά τε καὶ νέα προφέρειν ὡς ἐκ βιβλίου τῆς γλώττης, ὥστε μικρὰ ἢ οὐδὲν ἔδει βιβλίων τοῖς ὁμιλοῦσι. βιβλιοθήκη γὰρ ἦν ἔμψυχος οὗτος καὶ τῶν ζητουμένων πρόχειρος εὐπορία· οὕτω πάντας μακρῷ τῷ μέτρῳ παρέδραμεν, ὅσοι ποτὲ λόγων ἥψαντο. (Γ.) Ἕν τι μόνον ἴσως αὐτοῦ καταμέμψαιτό τις, ὅτι πρὸς οὐδένα τῶν πάλαι ῥητόρων ἀναφέρειν βεβούληται τοῦ τῆς αὐτοῦ γραφῆς χαρακτῆρος τὴν μίμησιν, οὐδ’ ἱλαρᾷ τινι καὶ μειδιώσῃ γλώσσῃ τὸ τῆς διανοίας παραμυθεῖσθαι ἐμβριθὲς, οὐδὲ τὸ τῆς φύσεως πάνυ τοι γόνιμον χαλινῷ τινι κατέχειν προτεθύμηται· ἀλλ’ ἰδιοτροπίᾳ τινὶ καὶ αὐτονομίᾳ φύσεως κατακολουθήσας χειμῶνά τινα καὶ θάλατταν γλώττης προί̈σχεται· κἀντεῦθεν ἀμύσσει καὶ κνίζει τῶν ἐπιόντων τὴν ἀκοὴν, καθάπερ τὴν τῶν τρυγώντων παλάμην ἡ περὶ τὸ ῥόδον ἄκανθα. ἔξεστι δὲ καὶ πᾶσι τοῖς βουλομένοις τεκμηριοῦσθαι τὴν τοῦ ἀνδρὸς ἐν τοῖς λόγοις δύναμιν, ἐξ ὧν συνετετάχει πολλῶν τε καὶ πολλῆς καὶ ποικίλης γεμόντων τῆς ὠφελείας βιβλίων.443 [A. m. 6791 ad 6836]·
que ob amorem pecunia, quo ille impulsus quæ- καὶ πολυειδούς Ιεροσυλίας καὶ χρημάτων έρωτος
stum iniquum nec satis dignitati suæ convenientem instituebat. Is autem digressus domicilium
sibi elegit eaun partem monasterii Peribleptæ, quæ
mare speciat. Uno anno interjecto in patriarchicum
sulium imponitur Joannes Glycys, tumn Logotheta
cursus publici, qui uxorem filiosque et filias habebat. Erat hic vir doctissimus et generosæ illius
Atheniensium elocutionis, si quis unquam, retinentissimus, utpote qui eam dicendi formam ac ratiouem tanquam divinum aliquod exemplar observa -
ret. Idem gravi judicio, animi affectu ad optima
quæque propenso, el morum sanctitate longe omnes superabat. Quas ob res patriarchalem sedem
velut meritum præmium accepit, cum uxor ejus
statim nonas.icum habitum induisset. Atque ipse
quoque sedis reverentia eumdem habitum induere
quidem voluit; sed illius conatui imperator obstitit. Nam cum corruptus humor non ita multo aute
articulos ejus invasisset, certia anni intervallis
gravissime cruciabatur, et de sententia medicorum
cum necesse erat carnibus vesci: qua de causa
monasticus ci habitus non concessus est. Hujus
viri consuetudine usus et ipse sum, quoad potui
et licuit, nocturnis diurnisque ejus colloquiis interesse et uberrimos fructus ex ipsius sermonibus
colligere solitus, cum apud me 271 maxime vigebat eloquentiæ amor; ætas autem mea vicesimam aunum excedebat.
It. Erat eo tempore summæ apud imperatorem
auctoritatis, ac rerum omnium administrationi
præerat Theodorus Metochites, logotheta tum generalis. Tanto autem studio imperator cum complectebatur, sic de eo totus pendebat, ut nihil advo
areanum esset, quod ei sive parvum sive magnum
hand conere leret, omnisque fierent quæ hic vellet,
coutraque uibil quod nollet, Ac jam eidem generum
dederat nepotem suum Joannem, fratris sui Porphyrogeniti filium unicum: quem patre ejus superstite ideo aversabatur, quia ipsum patrem oderal: deinde eodem defuncto ad se recepit, et
maxime dilexit, cum is ex ephebis modo excessisset; eiquo statim panypersebasti dignitatem decrevit: quam illius amore longe augustiorem quam
prius fuerat effecit. Quippe et vestimentis et calἄιδικόν τε καὶ μὴ πάνυ τῷ πατριαρχικῷ προσήκοντα
θρόνῳ τὸν πορισμὸν ἐφευρίσκοντος. Καὶ ἀπελθὼν
οἰκητήριον ἐποιήσατο τὸ πρὸς θάλασσαν τετραμμέ
νον μέρος της Περιβλέπτου μονῆς (β). Ενὸς δὲ μετ
ταξὺ παραδραμόντος ἔτους ἐπὶ τὸν πατριαρχικών
ἀνάγεται θρόνον Ἰωάννης ὁ Γλυκύς λογοθέτης
ὧν τηνικαῦτα τοῦ δρόμου καὶ γυναῖκα (Ρ. 467]
ἔχων καὶ υἱοὺς καὶ θυγατέρας. Ην δὲ ὁ ἀνὴρ σοφὸς
ἐν τοῖς μάλιστα καὶ σφόδρα τῆς εὐγενοῦς ἐκείνης
τῶν ᾿Αθηναίων ἡχους εἴπερ τις ἐχόμενος καὶ τύπον
έκεῖνον καὶ τρόπον καθάπερ τι θεῖον τηρῶν ἀρχέτυ
που· συνέσεως δ' ἐμβριθείᾳ καὶ γνώμῃ βουλευομένη
τὰ δέοντα καὶ τρόπων σεμνότητι μακρῷ τῷ μέτρῳ
πάντας νικῶν. Διὰ ταῦτα δὴ καὶ τὸν πατριαρχικὸν
θρόνον ἔπαθλον κατὰ τὸ προσῆκον λαμβάνει, τῆς
γυναικὸς αὐτοῦ τὸ μοναχικὸν εὐθὺς ἀπελθούσης
σχῆμα. Καὶ αὐτὸν μέντοι τὸ μοναχικὸν ὑπελθεῖν
ὁρμήσαντα σχῆμα αἰδοῖ τοῦ θρόνου τῆς ὁρμῆς ἐπέσχεν ὁ βασιλεύς. Χυμοῦ γάρ τινος διαφθοράτος οὐ
πάνυ πρὸ πολλοῦ τὰ τούτου διαδραμόντος άρθρα,
τακταῖς περιόδοις τοῦ ἔτους ἔπασχε τὰ δεινότατα,
καὶ ἦν ἀνάγκη κατὰ τὰς τῶν ἰατρῶν κρίσεις κρέιτι
τοῦτον χρῆσθαι· καὶ διὰ τοῦτο δὲ τὸ μοναχικό
ὑπελθεῖν οὐ συγκεχώρηται σχήμα. Τούτου τοῦ ἀν
δρὸς ἀπολελεύκειν κἀγὼ, καθόσον πλεῖστον ἐξῆν, ἐν
ταῖς νύκτωρ καὶ μεθ' ἡμέραν σχολαῖς λογικῖς αὐτ
συγγινόμενος καὶ πολλὴν τῆς ἐκείνου γλώττης τρι
γῶν τὴν ὠφέλειαν· ὁπότε δὴ καὶ παρ' ἐμοὶ οἱ τε
τῶν λόγων μάλα του ήκμαζον έρωτες καὶ ἡ ἡλικία
τὸν εἰκοστὴν παρήλλαττε χρόνον.
Β'. Ην γε μην τηνικαῦτα τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύων καὶ πᾶσαν κατάστασιν ὅλοις μεσιτεύων τοῖς
πράγμασιν ὁ Μετοχίτης Θεόδωρος λογοθέτης ὧν
τηνικαῦτα τοῦ γενικοῦ. Τοσοῦτον δ' αὐτῷ προσετε
τήκει καὶ οὕτως ὁ βασιλεὺς αὐτοῦ γε εξήρτητο, ὥστ'
οὐδὲν ἦν αὐτῷ μικρὸν ἢ μέγα τῶν πάντων ἀπόῤῥητον
πρὸς αὐτόν· ἀλλὰ πάντ' ἐποίει βουλομένου καὶ τοῦ
του, καὶ αὖθις οὐδὲν, δ μὴ τούτῳ πρὸς βουλήσεως
ἦν. Ηδη δὲ καὶ γαμβρὸν ἐπὶ θυγατρὶ τὸν ἀδελφιδοῦν
τούτῳ παρέσχετο, Ἰωάννην φημὶ τὴν μονογενῆ τοῦ
Πορφυρογεννήτου υἱόν· ἐν δὲ ζῶντο; μὲν αὐτῷ τοῦ
πατρὸς ἀπεστρέφετο δι' ἔχθος τὸ πρὸς ἐκεῖνον· ἐκείν
νου δ' ἀπαλλάξαντος ἐδέξατό τε καὶ ἐν τοῖς μάλιστα
έστεργεν ἄρτι τὸν ἔφηξον παραλλάττοντα. Ετετι
μήκει δ' αὐτὸν εὐθὺς καὶ τῷ τοῦ πανυπερσεβάστου
ἀξιώματι, δ νῦν καὶ αὐτὸ διὰ τὴν πρὸς αὐτὸν
Variorum notæ.
πατριαρχεύσαντος Νίφωνος, ἀνενεχθεὶς παρὰ τοῦ
Νικομηδείας καὶ τοῦ Μιτυλήνης πρὸς τὴν ἱεράν
σύνων. Vide cod. Reg. 2004, fol. 199, ν. Βοινικ.
In erpres, Periolenti: emendavimus, Periblepla, Deiparæ scilicet, cui dicatum monasterium,
de quo in Constantinop. Christ. lib. 1v, seet. 2,
• 30. DUCANG.
Ammo Christi 1316. - Phranzes lib, 1, cap.
9. DUCANG.
Vide lib. vi, cap. 8, sect. 1. Bonus.
Em enim tempestate patriarche oinnes seligebantur ex ordine monachico, ac si aliunde, id
est ex sæculari, tum ¡¡ monachi habitum induebant, et a carnibus abstinebant, uli sopra animulatum ad lib. vi, cap. 3. Ducang.
Qui λογοθέτου τῶν ἀγελῶν dignitatem antea
obierat, ut scribit Pachymer. lib. ix. cap. 55, tum
vero λογοθέτης του γενικού erat, cujus praeclaras
animi dotes et eruditionem hic et in orat. il'ius
funebri prædicat Gregoras, ailversam vero fortunam lib. ix. cap. 6, 7; lib. x, cap. 2, at et Can
Lacuzenus lib., cap 11; lib. 11, cap. 1. Dica..
Vid. Gloss. nied Gree, in Σεβαστός. Dυ
GANG.
PG 148:445ὃ δὲ πάντων μᾶλλον θαυμάζειν ἔχοι τις ἂν τοῦ ἀνδρὸς, ὅτι τοσούτου πρὸς τῶν κοινῶν πραγμάτων θορύβου καὶ κλύδωνος ἐπικειμένου καὶ φροντίδων ἄλλοτε ἄλλων ἐπικλυζόντων αὐτοῦ τὴν διάνοιαν, οὐδὲν ἦν ὃ τοῦ ἀναγινώσκειν καὶ γράφειν ἀπησχόλησε πώποτε· ἀλλ’ οὕτως εἶχε πρὸς ἄμφω δεξιῶς, ὥστ’ ἐκ πρωί̈ας μὲν ἐς ἑσπέραν ἐν βασιλείοις τὰ κοινὰ διοικῶν ἦν οὕτως ὁλοσχερῶς καὶ ξύν γε πολλῇ καὶ ζεούσῃ τῇ προθυμίᾳ, ὥσπερ ἂν εἰ τῶν λόγων ἔξω παντάπασιν ἐτύγχανεν· ὀψὲ δ’ αὖθις ἐκεῖθεν ἀπαλλαττόμενος οὕτως ὅλως τῶν λόγων ἐγίγνετο, ὥσπερ ἂν εἰ σχολαστικός τις ἦν καὶ τῶν πραγμάτων παντάπασιν ἐκτός. καὶ πλεῖστα δ’ ἕτερα περὶ τοῦδε λέγειν ἔχοντες τοῦ ἀνδρὸς ταμιεύσομεν ἐν τοῖς ἔμπροσθεν. ιβ. Τῇ γε μὴν Εἰρήνῃ τῇ βασιλίσσῃ πλεῖστον ἐν Θεσσαλονίκῃ διατριψάσῃ χρόνον, δι’ ἃς ἔφαμεν αἰτίας, ἔδοξεν αὐτῇ κατὰ τούτους τοὺς χρόνους καὶ περὶ τὸ πολίχνιον ἀφικέσθαι τὴν Δράμαν, εἰωθὸς ὂν αὐτῇ καὶ πρότερον τοῦτο ποιεῖν θυμηδίας χάριν διὰ τὸ κόρου τῆς ἐν Θεσσαλονίκῃ προσεδρείας ὑποπίμπλασθαι. ἔνθα δὴ γενομένην χαλεπὸς αὐτὴν πυρετὸς περιέσχε μετ’ οὐ πολὺ, ὃς δὴ καὶ ταχέως αὐτὴν ἐξ ἀνθρώπων πεποίηκεν.445 14. c. 1982 AD 1328] BYZANTINÆ HISTORIÆ LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
ut inter aulæ nobiles maxime conspicuus esset.
flunc igitur imperator, quem tam charum habebat,
logothetæ generum esse voluit, ei viro ob eximias
dotes quam plurimas in hunc modum, gratificatus.
Nam proceritate corporis et membrorum ac partium proportione et oculorum hilaritate omniam
oculos in se convertebat. Facundia porro naturali,
laborum tolerantia, memoria firma et nitida summum omnis 272 eruditionis fastigium conscenderat. Si quid ex eo sive novum sive antiquum quæreres, ita recensebat, quasi ex libro recitaret.
Quare iis qui cum eo colloquebantur parum aut
nihil opus erat libris. Erat enim viva bibliotheca,
et eorum quæ scire velles parata copia: tanto intervallo omnes eos superabat, qui uaquam in studiis versati sunt.
στοργὴν ἐνδοξότερον ἢ πρότερον εἶχε πολλῷ κατε- ceis et cqui ornamentis coloris lutei uti permisit,
στήσατο. Ενδύμασι γὰρ καὶ πεδίλοις αὐτοῦ καὶ ὅσα
τὸν ἵππον τούτου κοσμεί κιῤῥοῖς τοῖς ἅπασι χρῆσθαι
κεχάρισται, ἵν' ᾗ διασημότατος ἐν τοῖς περὶ τὸν
βασει ἐς εὐγενέσι. Τοῦτον τοίνυν οὕτω πολλῆς ἀπολαύνοντα τῆς βασιλικῆς εὐμενείας Θεοδώρῳ τῷ λεγο
θέση γαμβρὸν ὁ βασιλεὺς ἐπὶ θυγατρί παρέσχετο,
χαριζόμενος δι' ἅπερ ἐπλούτει καλὰ κἀγαθά. Σώμα
τος γὰρ μεγέθει καὶ μελῶν καὶ μερῶν συμμετρία
καὶ ὀφθαλμῶν ἱλαρότητι πάντας είλκε προς εαυτὸν
ὀφθαλμούς· φύσεως δ' ευμοιρία προς λόγους και
καρτερία πρὸς πόνους και μνήμης υγιείᾳ καὶ καθα
ρέτητι σοφίας ἁπάση; ἐς τὸ ἀκρότατον [1. 168]
δασεν. Οὕτω δ' εὔπορος ἦν ἅπαντα τοῖς ζητοῦσι τ
λαιά τε καὶ νέα προφέρειν ὡς ἐκ βιβλίου τῆς γλώσ
της. ὥστε μικρὰ ἢ οὐδὲν ἔδει βιβλίων τοῖς ὁμιλοῦσι.
Βιβλιοθήκη γὰρ ἦν ἔμψυχος οὗτος καὶ τῶν ζητουμέν
των πρόχειρος εὐπορία· οὕτω πάντας μακρῷ τῷ
μέτρων παρέδραμεν, ὅσοι ποτὲ λόγων ή ταντο.
III. Unum hoc in eo reprehendi queat, quod ad
nullius veteris oratoris imitationem stylum conformavit, neque gravitatem sententiarum amanitate ac lepore quodam dictionis conlire voluit, ueque ingenii ubertatem nimiam freno ullo moderatus est: sed suo quodam genere et genio delectatus procellosum veluti verborum mare objicit,
atque adeo legentium aures offendit et veluti pungit, ut spine: digitos corum qui rosas carpuul. Verum qua dicendi facultate præditus fuerit, cuilibet
æstimare promptum est e plurimis libris, quos
multæ et varie frugis plenos composuit. Jam quod
in eo viro maxime mireris, cum tantæ molestia
premerent, tautus negotiorum publicorum aestus
incumberet, cum curæ alias aliæ animum ejus veluti inundarent, nihil unquam fuit, quod eum a
lectione et scriptione revocaret. Sed ea dexteritate
in utrisque versabatur, ut a mane usque ad vesperam in palatio rempublicam administraret, et uni
huic rei ita sedulo, ita zeri studio yacaret, quasi a
273 litteris prorsus alienus esset. Sero inde d:-
gressus adeo totus in litteris erat, quasi scholasticus esset, neque cum republica negotii quidquam
haberet. Plura de hoc viro dicenda haberemus;
Γ'. Εν τι μόνον ἴσως αὐτοῦ καταμέμψαιτό τις,
ὅτι πρὸς οὐδένα τῶν πάλαι ρητόρων αναφέρειν β:-
βούληται τοῦ τῆς αὐτοῦ γραφῆς χαρακτῆρος την
μίμησιν, οὐδ' ἱλαρα τινι και μειδιώσῃ γλώσσῃ τὸ
τῆς διανίας παραμυθεῖσθαι ἐμβριθές, οὐδὲ τὸ τῆς
φύσεως πάνυ τοι γόνιμον χαλινῷ τινι κατέχειν προς
πεθύμηται· ἀλλ' ἰδιοτροπία τινὶ καὶ αὐτονομία φύσεω
ως κατακολουθήσας χειμῶνα τινα καὶ θάλατταν
γλώττης προῖσχεται· κἀντεῦθεν ἀμύσσει καὶ κνίζει
τῶν ἐπιόντων τὴν ἀκοὴν, καθάπερ τὴν τῶν τρυγώντων παλάμην ή περὶ ῥόδον ἀκανθα. Εξεστι δὲ καὶ
πᾶσι τοῖς βουλομένοις τεκμηριοῦσθαι τὴν τοῦ ἀνδρὸς
ἐν τοῖς λόγοις δύναμιν, ἐξ ὧν συνετετάχει πολλῶν
τε καὶ πολλῆς καὶ ποικίλης γεμόντων τῆς ὠφελείας
βιβλίων. Ο δε πάντων μᾶλλον θαυμάζειν έχοι τις
ἂν τοῦ ἀνδρὸ;, ὅτι τοσούτου πρὸς τῶν κοινῶν πραγ
μάτων θορύβου καὶ κλύδωνος ἐπικειμένου καὶ φρον
είδων ἄλλοτε ἄλλων ἐπικλυζόντων αὐτοῦ τὴν διάνοιαν,
οὐδὲν ἦν ὁ τοῦ ἀναγινώσκειν καὶ γράψειν ἀπησχό
λησε πώποτε· ἀλλ' οὕτως εἶχε πρὸς ἄμφω δεξιῶν,
ὥστ᾽ ἐκ πρωΐας μὲν ἐς ἑσπέραν ἐν βασιλείοις τὰ
κοινὰ διοικῶν ἦν οὕτως ολοσχερῶς καὶ ξύν γε πολλῇ
καὶ ζεούσῃ τῇ προθυμίᾳ, ὥσπερ ἂν εἰ τῶν λόγων
Έξω παντάπασιν ἐτύγχανεν· ὀψὲ δ᾽ αὖθις ἐκεῖθεν
ἀπαλλαττόμενος οὕτως ὅλως τῶν λόγων ἐγίγνετο, sed in alium locum ea differenda sunt.
ὥσπερ ἂν εἰ σχολαστικός τι; ἦν καὶ τῶν πραγμάτων παντάπασιν ἐκτές. Καὶ πλεῖστα δ' ἔτερα περὶ τοῦδε
λέγειν ἔχοντες τοῦ ἀνδρὸς ταμιεύσομεν ἐν τοῖς ἔμπροσθεν.
CAPUT XII.
Irenes imperatricis obitus. Sepultura. De ejus pecuniis quid actum sit. S. Sophiæ templum ruinam miNatur. Duabus pyramidibus exstructis fulcitur. Andronicus mavult vetera ædificia instaurare, quam word
exstruere. Ejus modestia landatur. Templa ab co restituta. Ejusdem opera alia publica. De columna, statua
es cruce în vestibulo templi S. Sophiæ erectis. Cruz dejecta reponitur. Cætera longo tempore labefacta renocantur. Statuæ dimensio. Item crucis et globi.
[Ρ.169] Δ'. Τη γε μὴν Εἰρήνῃ τῇ βασιλίσσῃ πλεῖ
στον ἐν Θεσσαλονίκη διατριψάσῃ χρόνον, δι' ἃς ἔφαμεν
αἰτίας, ἔδοξεν αὐτῇ κατὰ τούτους τοὺς χρόνους καὶ
περὶ τὸ πολίχνιον ἀφικέσθαι τὴν Δράμαν, ειωθός εν
αὐτῇ καὶ πρότερον τοῦτο ποιεῖν θυμηδίας χάριν διὰ τὸ
πόρου τῆς ἐν Θεσσαλονίκῃ προσεδρείας ὑποπίμπλα
σθαι. Ενθα δε γενομένην χαλεπώς αὐτὴν πυρετός
1. Per illud tempus Irene imperatrix, cum diu
ob quas diximus causas Thessalonicæ commorala
esset, ad oppidulum Dramam iter instituit: qued
et prius facere solita erat recreandi animi causa,
ubi eam longioris apud Thessalonicenses moræ
Ledium cepisset. Quo cum pervenisset, haud multo
post gravis eam febris iuvasit, et celeriter rebus
PG 148:447εἶτα ἐληλυθυίας καὶ τῆς Κραλαίνης ἐκ Τριβαλλῶν ἐπὶ τὸ τῆς μητρὸς πένθος διεκομίσθη τὸ λείψανον ἐν Κωνσταντινουπόλει καὶ ἐν τῇ τοῦ Παντοκράτορος ἐτέθη μονῇ. τὰ δὲ χρήματα αὐτῆς πάνυ τοι πλεῖστα τυγχάνοντα, ἃ μὲν δέδωκε τοῖς παισὶν αὐτῆς, ἃ δὲ πρὸς βοήθειαν ἠναλώκει τοῦ μεγίστου νεὼ τῆς τοῦ θεοῦ Σοφίας ὁ βασιλεύς. ἤκουσε γὰρ παρὰ τῶν δοκίμων οἰκοδόμων, ὡς τῷ μακρῷ χρόνῳ καμόντα συνίζησιν τὰ δύο αὐτοῦ ἐπεπόνθεσαν μέρη, τό,τε πρὸς ἄρκτους ὁρῶν καὶ ἔτι τὸ πρὸς ἀνατολὰς τετραμμένον, ἃ δὴ πτῶσιν ἀπειλοῦσι ταχεῖαν, εἰ μὴ συνεπιλάβοιτό τις. ὅθεν χιλιάδας νομισμάτων οὐκ ὀλίγας τοῖς οἰκοδόμοις ὁ βασιλεὺς δεδωκὼς ἐκ τῶν τῆς δεσποίνης χρημάτων, ὡς ἔφημεν, τὰς ὁρωμένας ταύτας ἐκ βαθέων τῶν θεμελίων ἀνήγειρε πυραμίδας, δι’ ὧν κράτιστα τὸν ἀπειλούμενον ἔστησε κίνδυνον. (Β.) Ἄξιον δ’ ἐνταῦθα γενομένοις δηλῶσαι τὴν γνώμην, ὁποία τοῦ βασιλέως ἐν τοῖς τοιούτοις. τῶν μὲν γὰρ ἄλλων βασιλέων ὁπόσοι θείους καὶ ἱεροὺς ἀνεγηγέρκασιν οἴκους φιλοτιμίᾳ τινὶ πρὸς τοῦτον ἠγέρθησαν τὸν σκοπὸν, καὶ ἦν οὐ πόῤῥω κενοδοξίας καὶ τύφου τινὸς ἡ τοιαύτη φιλοτιμία.[A. M. 6791 AD 6836]
humanis exemit. Deinde cum et Gralena ipsa e Λ περιέσχε μετ' οὐ πολύ, δς δὴ καὶ ταχέως αὐτὴν ἐξ
Triballis ad matris exsequias venissei, reliquiæ ejus
Constantinopolin in Pautocratoris monasterium
sunt relate. Pecuniam vero ipsius, quæ niasimna
erat, partim ejus liberis dedit, partim ad sarciendum maximum Sanctæ Sopbiæ templum imperator
contulit. Audierat enim ex peritis architectis, duas
ejus partes, septentrionalem et orientalem, vetustate labascentes proximam ruinam minitari, nisi
mature occurreretur. Quare idem imperator multis, ut diximus, aureorum millibus de imperatricis
pecunia datis per eas quas videmus pyramides, ex
altis fundamentis eductas, periculum quod imminebat egregie propulsavit.
άνθρώπων πεποίηκεν. Εἶτα εληλυθυίας καὶ τῆς
Κραλαίνης ἐκ Τριβαλλῶν ἐπὶ τὸ τῆς μητρός πένθος
διεκομίσθη τὸ λείψανον ἐν Κωνσταντινουπόλει καὶ ἐν
τῇ τοῦ Παντοκράτορος ἐτέθη μονή. Τὰ δὲ χρήματα
αὐτῆς πάνυ τοι πλείστα τυγχάνοντα, ἃ μὲν δέδωκε
τοῖς παισὶν αὐτῆς, ὁ δὲ πρὸς βοήθειαν αναλώνει
τοῦ μεγίστου νεὼ τῆς τοῦ Θεοῦ Σοφίας ο βασιλεύς.
Ηκουσε γὰρ παρὰ τῶν δοκίμων οἰκοδόμων, ὡς τῷ
μακρῷ χρόνῳ καμόντα συνίζησιν τὰ δύο αὐτοῦ ἐπισ
πόνθεσαν μέρη, τό τε πρὸς ἄρκτους ὁρῶν καὶ ἔτι τὸ
πρὸς ἀνατολάς τετραμμένον, & δὴ πτῶσιν ἀπειλοῦσι
ταχείαν, εἰ μὴ συνεπιλάβοιτό τις. Ὅθεν χιλιάδας
νομισμάτων οὐκ ὀλίγας τοῖς οἰκοδόμος ὁ βασιλεὺς
δεδωχὼς ἐκ τῶν τῆς δεσποίνης χρημάτων, ὡς ἔφημεν, τὰς ὁρωμένας ταύτας ἐκ βαθέων τῶν θεμελίων
ἀνήγειρε πυραμίδας δι ών κράτιστα τὸν ἀπειλούμενον έστησε κίνδυνον.
11. Hoc loco declarandi 274 occasio datur, quo
animo in hujusmodi rebus fuerit. Nain cæteri quidem omnnes imperatores, qui sacrosanctas edes
exstruxerunt, ad eam rem suscipiendam ambitione
quadam impulsi fuere. At isthac ambitio parum
abest a vanitate et superbia: quæ vitia ubi einįment, honestam actionem dedecorant, velut insidens
veruris pornum deformat. Andronicus vero imperator satius esse arbitratus jam exstructas meliorare aç tueri prout deceret, atque imminentia ex
vetustate pericula convenientibus auxiliis et diligenti studio submovere, quam eas collati sinere,
et alias e fundamentis ad ostentationem exstruere,
omnem iu id unam curam ac diligentiam conferebat. Etenim illic non deest livoris taciti suspicio,
qui ruentia veterum difcia negligi jubeat, ut si- G
mul cum iis monumentis evanescat ac deleatur memoria eorum qui illa posuerunt; nova auem edificia, aliis silentio alto obrutis permanentia, ejus a
quo exstructa fuerint nomen prædicent; quemadmolumn prasentis veris amoenitatem novi palmites
declarant. Ilic vero gravitate et constantia animus
instructus veluti judes pro tribunali sedet ac nullo
affectu pravo corrumpitur; sed Deo ipso conscientiæ suæ teste æquam lancem suspendit.
Β'. Αξιον δ' ἐνταῦθα γενομένοι; δηλώσαι την γνώ
μην, ὁποία τοῦ βασιλέως ἐν τοῖς τοιούτοις. Τῶν μὲν
γὰρ ἄλλων βασιλέων ἐπόσοι θείους καὶ ἱερούς
ἀνεγηγέρκασιν οἴκους φιλοτιμία τινὶ πρὸς τοῦτον
ηγέρθησαν τὸν σκοπόν, καὶ ἦν οὐ πόρρω κενοδοξίες
καὶ τύπου τινός ή το αύτη φιλοτιμία. Ενθα δὲ τὰ
σκαῦτα ἐπιπολάζει, τὸ σεμνὸν ὑφαιρείται πως τῆς
πράξεως, καθάπερ μήλου ὥραν ὑφαιρείται σκώληξ
έφεδρεύων. Ὁ δὲ βασιλεὺς ᾿Ανδρόνικος οὗτος πολλῷ
βέλτιον κρίνας τους προϋπάρξαντας βελτιούν τι καὶ
συνιστῶν κατὰ τὸ εἰκὸς καὶ τοὺς ἐπιόντας ἐκ τοῦ
χρόνου κινδύνους μετὰ τῆς προσηκούσης βοηθείας οι
καὶ σπουδῆς ἀποκρούεσθαι, ἢ τοὺς μὲν ἀφιέναι πίσ
πτειν, φιλοτιμεῖσθαι δ' ἐκ βάθρων ἐγείρειν ἑτέρου;,
ἐν τούτῳ τὴν πᾶσαν ἐκείνου σπουδὴν καὶ φιλοτιμία.
Ἐκεῖ μὲν γὰρ καὶ βασκανία [P. 170] τις υφέρπειν δια
κεῖ, πείθουσα τῶν παλαιῶν τὰς οἰκοδομάς καταπίπτειν
iᾷν, ἵνα καὶ τῆς τῶν οἰκοδομησάντων μνήμης ὁμοῦ
τοῖς οἰκοδομήμασι συναπορρεούσης και συναποθνησκούσης μένῃ τὰ νέα συστήματα ἐν βαθείᾳ τῶν
άλλων σιγή διατρανοῦντα τὴν μνήμην τοῦ ταῦτα
συστήσαντος, καθάπερ οι νέοι βλαστοί τὴν τοῦ πρός
γε τὸ παρὸν ἐπιστάντος βαρος χάριν καὶ δύναμιν.
Ενταῦθα δὲ λογισμός εμβριθής καὶ ἀρρεπή, τα
σκήπτρα τῆς κρίσεως καὶ τοῦ βήματος είληφώς
κάθηται, μήτε τι κίβδηλον επαγόμενος φρόνημα, καὶ ἅμα ὑπὸ Θεῷ μάρτυρι τοῦ συνειδότος μετεωρί
ζων τὰς πλάστιγγας.
III. Ilis igitur de causis imperator vetera fana
refici et fulciri curabat, quamvis ea res multo
majores sumptus postularet quam 275 si. nova
exstru re voluisset. Nos autem Asia: Europaque η
oppidulis, qum instauravit et e fundamentis erexit,
omissis solius Constantinopolis operum mentionem
faciemus, quæ in hunc usque diem cura ejus consistunt. Sunt autem baec. Juxta poulam Eugenii
maximum Pauli Magni templum; duodecim Christi
discipulorum seu omnium Apostolorum ædes; item
ἔσε
Γ΄. Διὰ ταῦτα τοίνυν τῶν πάλαι ναῶν ὁ βασιλείς
ἐπεμελετη συνιστές τε καὶ ὑπερείδων, καὶ ταῦτα
πολλῷ μείζονος τῆς τῶν χρημάτων δαπάνης αὐτῶν
δεομένων, ἢ εἰ νέους ἐγείρειν ἐβούλετο. Καὶ ἵνα τὰ
ἐν Ἀσίᾳ καὶ Εὐρώπη πολίχνια παραδραμων σε τε
καινούργησε καὶ ὅσα ἐκ βάθρων ἀνήγειρε μόνων
τῶν ἐν Κωνσταντινουπόλει μνησθῶμεν έργων, πόση
μέχρι καὶ ἐς τὴν τήμερον διὰ τῆς τοῦ τοιούτου 120.
λέω; συνίστανται προμηθεία;· ἐστιν ὁ περὶ τὰς
πύλα; τοῦ Εὐγενίου μέγιστος νεως τοῦ μεγάλου
Variorum notæ.
Constantinop. Christ., lib. ut, n. 19. DuCANG.
Inumanem istam ac vesanain in ædium
Gacrarum structuris imperatorum et nobilium
Constantinopolitanorum ostentationem exagitant
Hon semel scriptores Byzantini, uti observamus
in Constantinop. Christ. lib. vi, n. 1. De-ang.
PG 148:453ἔνθα δὲ τὰ τοιαῦτα ἐπιπολάζει, τὸ σεμνὸν ὑφαιρεῖταί πως τῆς πράξεως, καθάπερ μήλου ὥραν ὑφαιρεῖται σκώληξ ἐφεδρεύων. ὁ δὲ βασιλεὺς Ἀνδρόνικος οὗτος πολλῷ βέλτιον κρίνας τοὺς προϋπάρξαντας βελτιοῦν τε καὶ συνιστᾷν κατὰ τὸ εἰκὸς καὶ τοὺς ἐπιόντας ἐκ τοῦ χρόνου κινδύνους μετὰ τῆς προσηκούσης βοηθείας τε καὶ σπουδῆς ἀποκρούεσθαι, ἢ τοὺς μὲν ἀφιέναι πίπτειν, φιλοτιμεῖσθαι δ’ ἐκ βάθρων ἐγείρειν ἑτέρους, ἐν τούτῳ τὴν πᾶσαν ἐκένου σπουδὴν καὶ φιλοτιμίαν. ἐκεῖ μὲν γὰρ καὶ βασκανία τις ὑφέρπειν δοκεῖ, πείθουσα τῶν παλαιῶν τὰς οἰκοδομὰς καταπίπτειν ἐᾷν, ἵνα καὶ τῆς τῶν οἰκοδομησάντων μνήμης ὁμοῦ τοῖς οἰκοδομήμασι συναποῤῥεούσης καὶ συναποθνησκούσης μένῃ τὰ νέα συστήματα ἐν βαθείᾳ τῶν ἄλλων σιγῇ διατρανοῦντα τὴν μνήμην τοῦ ταῦτα συστήσαντος, καθάπερ οἱ νέοι βλαστοὶ τὴν τοῦ πρός γε τὸ παρὸν ἐπιστάντος ἔαρος χάριν καὶ δύναμιν. ἐνταῦθα δὲ λογισμὸς ἐμβριθὴς καὶ ἀῤῥεπὴς τὰ σκῆπτρα τῆς κρίσεως καὶ τοῦ βήματος εἰληφὼς κάθηται, μήτε τι κίβδηλον ἐπαγόμενος φρόνημα, καὶ ἅμα ὑπὸ θεῷ μάρτυρι τοῦ συνειδότος μετεωρίζων τὰς πλάστιγγας.453 [4. c. 1282 ad 1328] ΒΥΖΑΝΤΙΝΕΣ HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC SIN.1 454
πέντε. Τὸ δὲ ἱμάτιον αὐτοῦ ἐστιν ἀστράτι σεσημα- nonnullis qui e Serum r gione devecti huc descenσμένον καὶ ἔτι φύλλοις καὶ κλάδοις πεποικιλμένον dunt.
καὶ ἀκριβῶς ἐξεικασμένον ἔστιν οἷς τῶν ἄνωθεν ἐκ
Στρικῆς κομιζομένων
CAPUT XII.
Andronico juniori uxor datur Irene Alemana. Michael imperator Thessalonicam abit. Abeundi causa.
Ibidem moritur. Oraculum de ejus morte. De rebus Thessalicis repetuntur en, quæ jam dicta fuerant.
Joannis Duce sine liberis defuncti provinciæ et urbes distracte. Quædam Romano imperio adjectæ.
Cateris pœnæ a synodo frustra indictæ.
[Ρ. 172] Α'. Ες δὲ τούπιὸν ἔτος ἄγεται τῷ
ἐγγόνῳ ὁ βασιλεὺς ᾿Ανδρονίκῳ τῷ βασιλεῖ γυναῖκα
Εἰρήνην τὴν ἐξ 'Αλαμανῶν οὓς Γαλάτας ἑσπερίους οίδεν ή πάλαι καλεῖν συνήθεια. Καὶ μετὰ
ταῦτα ἔπεισιν ὁ βασιλεὺς Μιχαὴλ ἐς Θεσσαλονίκην
μετὰ τῆς βασιλίδος Μαρίας τῆς συζύγου αὐτοῦ·
Ενθα δὴ καὶ τὸ πέρας μεθ' ὅλον ἐνιαυτὸν τοῦ παρόν
τος ἐδέξατο βίου Καίτοι προμεμαντευμένον ἦν
ἐπιόντι αὐτῷ ἐκεῖσε θανεῖν, καὶ ἐδειλία δι' αὐτό γε
τοῦτ' ἀπελθεῖν. Ὅμως ἀπῆλθεν διὰ τὰ Θετταλών
καὶ Πελασγῶν πράγματα, οπόσα ἀνεβρώγει τῷ
τηνικαῦτα, περὶ ὧν ἐροῦμεν αὐτίκα. Ὁ δὲ τῆς
μαντείας τρόπος τοιοῦτος ἦν.
Β. Ἐν τῷ κατὰ τὴν ᾿Αδριανούπολιν παλατί
εὑρέθη πρὸ τῶν πυλῶν ἀνωτέρω μικρὸν τῆς φλιᾶς
τῆς ἄνω γεγραμμένος κύκλος· καὶ περὶ τὴν κύκλων
τέτταρα ζώα γεγραμμένα, λέων, πάρδαλις, ἀλώπηξ
καὶ λαγωός· καὶ ἐπ' αὐτοῖς χρησμός τις έμμετρος,
αἰνιγματωδώ; πως εμφαίνων τελευτήν βασιλέως
ἑνὸς τῶν Παλαιολόγων ἐν Θεσσαλονίκῃ τῇ πόλει
επιλεξη: ηκότος. Ην δὲ δὲ τοιοῦτος κύκλος τῆς γῆς
ἀπέχων ἐς ύψος δυοῖν ἀνδρῶν μήκος· ὡς ἀμφίβολον
ἐντεῦθεν γίνεσθαι καὶ οἷον ἄπιστον ἐν ὑποψίᾳ λαβεῖν
ἄνθρωπον εἶναι τὸν γράψαντα, καιρὸν οὐκ ἔχοντα
θεῖναί τε κλίμακα καὶ ἅμα ανιόντα γράψει μετὰ τῆς
προσηκούσης σχολῆς, βασιλέως τε παρόντος καὶ ἅμα
συχνῶν καὶ ἀναριθμήτων ὄντων τῶν εἰσιόντων καὶ
ἐξιόντων· ὥστε μηδενὸς τῶν ἀνθρώπων ὄντος τοῦ
γράψαντος χρεὼν ἀναμνησθῆναι τῶν ἀνωτέρω
πλατύτερον περὶ τῶν τοιούτων προειρημένων ἐμοί.
Γ. Αλλ' ἐπὶ Θετταλίαν καὶ τὰ ἐκεῖ πράγματα ὁ
λόγος ἀγέσθω, ἵνα καὶ τῶν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγέντες τῶν
μειζόνων καὶ βαρυτέρων ἀψώμεθα ὑποθέσεων.
Έξαμεν, ὡς ἡ Θετταλῶν καὶ Πελασγῶν ἀρχὴ ἐς
Ἰωάννην ἔσχατον περιῆλθε τὸν Δουκαν· ὅς νέος
1. Sequenti anno imperator nepoti Andronico
imperatori uxorem despondet Irenen es Alemanis
oriundam, quos Galatas orciduos vocare antiquitas
consuevit. Postea Michael imperator cum conjuge
Maria imperatrice Thessalonicam proficiscitur; nhi
auno integro exacto supremum diem obiit. Atque
illic moriturum eum esse prædictum abeunti fucrat, timueratque ob eam ipsam causam illuc ire.
Sed ob Thessaloi um et Pelasgorum tumultus 278
illa tempestate subito exortos, de quibus nos statim
dicemus, eo profectus est. Oraculum autem hujusmouli fuit.
11. In Adrianopolitano palatio ante fores, paulo
supra limen superius, circulus descriptus inventus
est, et in ejus circuli ambitu quatuor animalia depicta, leo, pardalis, vulpes, lepus: et supra ea oraculum versibus comprehensum, quo obscure significabatur, imperatorem quemdam e Pal:rologorum
familis, ubi Thessalonicam venisset, obiturum esse.
Is circulus duorum viroruin mensura sursum a
terra distabat, ut suspicari non liceret, scd absurdum et quasi incredibile esset, ab homine depiclum esse, cui opportunum tempus defnisset ad
scalas applicandas et ad ascendendum, neduin satis
otii ad piugendum fuisset, cum et imperator ades
set, et homines innumeri crebro ingrederentur et
egrederentur. Proinde cum nemo mɔrtalium hæc
pinxerit, ad illa recurrendum est, quæ supra de
hujusmodi rebus copiosius exposuimus.
Variorum
dans la plare Royalle a 14 pieds un poulce, depuis
le dessus de la teste jusques sous les pieds du cheval.
La figure du roi n dix pieds cinq poulces de proportion; el a été faitte à Paris par Biard Parisien. Le
cheval a été fait à Rome par Daniel de Volterre. Le
Marc Aurele à Rome, figure antique, a 13 pieds de
kauteur, compris le cheval. Le piedestal est de Michel Ange. La figur: équestre du roi (jaille par M.
Girardon), posée dans le Chasteau de Bouflers en
Beanroisis, a diz pieds de hauteur, arpuis le dessus
de la teste, jusques sous les pieds du cheval. La figure
du roy auroit huit pieds, si elle estoit debout. Ítec
Cirardo, cujus colossum regium, cum Justinianeo
conferendum, et his quas damus notis ornamento
futurum, optavi aliquando æri incisum habere: deiøde consilium illud abjeci, ea præsertim ratione.
quod rerum dissimillimarum vix ulla posset insutui comparatio. Boivin,
III. Sed ad Thessaliam et res ibi gestas conver!atur oratio, ut illis quoque explicatis ad majora et
graviora commemoranda accedamus. Thessalorum
et Pelasgorum principatum in Joanne Duca desiisse
diximus: qui et juvenili ætate et corpore morbidɔ
note.
Wolfius non expressit adverbium ἄνωθεν.
Ego ad præteritum tempus retuleram, atque ita
verteram, qui e Serum regione olim afferebantur.
Nunc loci adverbium esse existimo, et sic interpretor, qui e Serum regione devecti huc descendunt,
Quae ab Oriente afferebantur, ea Byzantii ävolEV
afferri dicebant; quae ab Occidente, κάτωθεν. Sic
idem Gregoras in inscriptione epistolæ ad Pepagomenum, περὶ τῶν ἐλθουσῶν αὐτῷ τερατολογιών,
τῶν μὲν ἄνωθεν ἐκ Τραπεζοῦντος, τῶν δὲ κάτω ν
ἐξ Ιταλίας. Βοινικ.
Anno 1318. Dueang.
Ducis Brunsuicensis filiam. Vide stemi:3
Paizolog. p. 238. DUCANG.
Vide infra lib. viii, cap. 1, sect. 3. Bousti,
Vide lib. v, cap. 7, sect. 4 et 5. Boivin,
Hujus libri cap. 7, sect. t. Boisis,
Vide Stemma Angelorum, pag. 20. Bonita.
PG 148:456(Γ.) Διὰ ταῦτα τοίνυν τῶν πάλαι ναῶν ὁ βασιλεὺς ἐπεμέλετο συνιστάς τε καὶ ὑπερείδων, καὶ ταῦτα πολλῷ μείζονος τῆς τῶν χρημάτων δαπάνης αὐτῶν δεομένων, ἢ εἰ νέους ἐγείρειν ἐβούλετο. καὶ ἵνα τὰ ἐν Ἀσίᾳ καὶ Εὐρώπῃ πολίχνια παραδραμὼν ὅσα τε ἐκαινούργησε καὶ ὅσα ἐκ βάθρων ἀνήγειρε μόνων τῶν ἐν Κωνσταντινουπόλει μνησθῶμεν ἔργων, ὁπόσα μέχρι καὶ ἐς τὴν τήμερον διὰ τῆς τοῦ τοιούτου βασιλέως συνίστανται προμηθείας· ἔστιν ὁ περὶ τὰς πύλας τοῦ Εὐγενίου μέγιστος νεὼς τοῦ μεγάλου Παύλου· καὶ ἕτερος ὁ τῶν δώδεκα τοῦ Χριστοῦ μαθητῶν καὶ ἀποστόλων ὁμοῦ· καὶ τὰ τῆς Κωνσταντινουπόλεως τείχη ὅσα ἐκαινούργησε καὶ ὅσα ἐκ βάθρων ἀνήγειρε· καὶ τελευταῖον ὁ μέγιστος οὗτος καὶ περιβόητος τῆς τοῦ θεοῦ Σοφίας νεώς· ὃν δὴ καὶ ἔτι πλέον περιποιήσασθαι ἤθελε μὲν, ἀνέκοψε δ’ αὐτοῦ τὰ τοιαῦτα σκέμματα ὁ καθάπερ λαῖλαψ αἰφνίδιος ἐπελθὼν τῆς βασιλείας μερισμός τε καὶ σύγχυσις· περὶ ὧν λέξομεν ἐν τοῖς ἔμπροσθεν. (Δ.) Ἀλλ’ ἐκεῖνο μικροῦ με παρέδραμε.
Chapter XIICaput XII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 148:465οἱ γὰρ ἐξωσθέντες μισθοφορικάς τινας δυνάμεις ἔξωθεν προσλαμβάνοντες κακῶς τοὺς ἐξώσαντας διετίθουν. (Ε.) Ἐπεὶ δὲ καὶ μετὰ τὴν τῆς βασιλίδος Εἰρήνης ταφὴν Κράλαινα ἡ θυγάτηρ αὐτῆς ἐπιπλέον τῷ Βυζαντίῳ ἐνδιατρίβειν ἐβούλετο, ἥκουσι πρέσβεις ἐκ τοῦ συζύγου αὐτῆς δηλαδὴ τοῦ Κράλη Σερβίας ἀπειλὰς κατὰ τῆς Ῥωμαίων φέροντες γῆς, εἰ μὴ τάχιστα παρὰ τὸν σύζυγον αὕτη ἀφίκοιτο. ἔρωτι γὰρ τῷ πρὸς αὐτὴν φλεγόμενος πλείστην μὲν ἀφοβίαν παρέσχετο ταῖς πλησιαζούσαις χώραις καὶ πόλεσι τῶν Ῥωμαίων· ἐζηλοτύπει δ’ οὖν ὅμως τὴν ταύτης ἀπουσίαν καὶ μεστὸς ὑπονοίας ἦν. ὁ μέντοι βασιλεὺς τὰς ἀπειλὰς τοῦ γαμβροῦ δείσας μὴ καὶ εἰς ἔργον αὐτὰς ἐξενέγκῃ (ῥᾴδιον γὰρ ἦν ἐκείνῳ διὰ τὸ πολλὴν κεκτῆσθαι στρατιωτικὴν δύναμιν) προπέμπει ταύτην εὐθύς. ἦν δὲ τηνικαῦτα δεύτερόν τε καὶ εἰκοστὸν αὕτη τῆς ἡλικίας ἄγουσα χρόνον. δείσασα τοίνυν μὴ ἀπελθοῦσα φονευθείη πρὸς τοῦ ἀνδρὸς, ὑποπτεύοντος μὲν αὐτὴν ἀεὶ, νῦν δὲ καὶ πρὸς μεγάλην ὀργὴν ἐκκαυθέντος, ἔγνω τὸ μοναχικὸν ὑπελθοῦσα σχῆμα φυγεῖν οὑτωσὶ τὴν αὐτοῦ συνδιαίτησιν.465 [a. c. 1232 ad 1328] BYZANTINE HISTORI LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 466
σιν ἀνάλωσε τῆς μονῆς. Ἐμὲ δὲ προσκαλεσάμενο: narem. Nam meo dicendi genere admodum delectaτὴν τελευταίαν αὐτοῦ βούλησιν ἐν χάρτῃ διαθέσθαι
Αξίου. Σόδρα γὰρ τοῖς ἐμοῖς ἡρέσκετο λόγοις.
Β. εΞσι μὲν οὖν ἀνθρώπους ο φησί, «θανάτου
μεμνήσθαι χρεών καὶ νήφουσιν ὀφθαλμοῖς τὴν τῶν
παρόντων καταγινώσκειν σκιάν, πῶς μὲν τὸν χθες
καὶ πρότερον όντα κόλποι γῆς ἐξαίφνης διέλαχον,
πρὶν τὰ οἴκοι διαθέσθαι κατά γνώμην καὶ πρὶν καδῶς διαβλέψας τὸν λόγον τῆς συμφορᾶς· καὶ πῶς
αὖθις ὁ σήμερον οίκοθεν οἱονεὶ τῷ ἡλίῳ τῷδε συνα
νατέλλων καὶ ἐμπομπεύων τῇ πανηγύρει τοῦ βίου
μεστὸς ἀπεράντων ἐλπίδων, ἔπειτ' ἐν μεσημβρία
φωτός σκότους καὶ λήθης ὑπῆλθε μυχούς ἐν ἀκμῇ
εξ ηλικίας, πολλάκις καὶ ἑορτῇ τοῦ προσώπου, καὶ
(ν' είπω τοῦ πάθους ἀνελπιστία πολυτελεί. Πολλῷ δ'
τὖν ἀναγκαῖον θανάτου μᾶλλον μεμνήσθαι, οἷς καὶ
νόσος οἷά τις δι' άνωμαλίαν τε καὶ ἀταξίαν τῆς ὕλης
συμπέπτωκεν, αἷς πολλαῖς τε καὶ ποικίλει, άλλοτε
Ελλαις τὸ ἀνθρώπινον κέχρηται σῶμα συγχεούσαις
τι καὶ διασπώσαις τὴν τῶν συνδέσμων στοιχείων
Ελληλουχίαν. Οὗτος γὰρ ἤδη μονονού Πατέρα χειρί
τὴν τοῦ θανάτου κόπτουσι θύραν καὶ τὸ πλέον τῆς
τοῦ ζῆν ἐλπίδος κατόπιν διαλιπόντες θατέρῳ βλέμμετὰ πρὸς τοὺς τῶν μνημάτων ἤδη κρημνούς διακύπτουσι· τούτοις παντί τρόπῳ λυσιτελήσει τῆς
επείς; φροντίσαι ψυχῆς καὶ ἀθάνατά γε τῇ ἀθανάτῳ
πέση σπουδή πορίσασθαι, μήποτε διπλοῦν τὸν θάνα
είν σφισιν αὐτοῖς προξενήσωσι τόν τε τοῦ σώματος
τόν τε τῆς ψυχῆς. Ἐμοὶ δὲ καὶ μάλιστα πάντων
δειν] τινι καὶ βαρείᾳ τῇ νήσῳ τούμόν τουτί σῶμα
μικροῦ τελέως έκδεδαπάνηται. Πάνυ γὰρ ἐκ μακρού
πάνδημος τις επιστρατεύσασά μοι παλινοστήσειν
ελα τ' αὖθις βεβούληται, ἀλλ' ἐμπεφώλευκεν ἐσάταν, ώσπερ τινὰ ἑαυτῆς οἰκίαν κατειληφυῖς, καὶ
διετέλεσεν ἱσαεὶ τὴν μὲν ἐμὴν τοῦ σώματος οὐσίαν
ασκεί τις ἐκμυζῶσα βδέλλα, τὴν δ᾽ αὖ περιουσίαν
ἀφαιροῦσα μου κατά μικρόν διδύμῃ, τὸ λεγόμενον,
χωρὶ καὶ ταῖς τῶν ἰατρῶν κόλποις επισωρεύουσα,
καλύτερ τισί ταμιείοις οὖσιν ἑαυτῆς. Ἐπεὶ δ᾽ οὖν
Η πρός αὐτὴν ἡμετέρα σπουδὴ μάταιος ἦν καὶ ἀνό
νητος ὄχλος, καὶ εἰς πῦρ (τὸ τοῦ λόγου) ξαίνοντες
ἐξακοῦμεν, τί ἄν τις εκτραγωδείη, οπόσα μοι κατὰ
τὸν βίον ηναντιώθη ἔν τε τοῖς βασιλείας εν τε τοῖς
κατ' οίκον πράγμασι; Συμβέβηκε γάρ μοι καν
τοῖς βασιλείοις τετάχθας ἄρτι τῶν λόγων ὑπανακύψαντι καὶ τὸν ἔφηβον παραλλάττοντι, καὶ τιμῶν
παρὰ τοῖς θειοτάτοις βασιλεῦσιν ἠξιώσθαι οὗτοι γε
Ελαχίστων. [Ρ. 179] Καὶ ἵνα τὰν μέσῳ παρέλθωμεν,
ἐπειδὴ καὶ ὁ πατριαρχικός μας ύστερον κέκληκε
θρόνος καὶ δὴ καὶ προσηγάγετο ἀκοντάς τε καὶ οὐκ
Έχοντας· έχοντας μὲν διὰ τὸ μὴ σφόδρα ἀνεκτόν
τῆς ἀσθενείας βάρος· θάτερον δὲ διὰ τὸ τῆς ὑγιείας
προσδοκήσιμον (ἡ γὰρ ταύτης ἐπιταίνουσα καθ'
batur.
290 II. Omnes mortales, inquit, mortis meminisse oportet, et sobriis oculis considerare,
quam vana sit præsentis vitæ umbra; ut is qui
heri fuerit, terre sinu derepente exceplus sit,
priusquam de rebus domesticis ex sententia decer
nere et insidiantis calamitatis adventum prospicere
posset: item us is qui bac ipsa die e domo su:
progressus cum sole exoriri et in theatro vitæ
infnita spe plenus obambulare videbatur, sub
meridiem deinde tenebrarum et oblivionis latebras
subierit, in primo flore ætatis, sæpe et in media
vultus festivitate, cum imminentium malorum
omnnis, ut ita dicam, spes longissime abesset.
Quanto autcm magis ii debent mortis meminisse,
qui ob vitiosam et perturbatam materiam morbis
confictantur, qui mului et varii atque alias alii
humana corpora afficiunt, elementa confundunt,
et aplam eorum compagem dissolvunt? Hi enim
altera manu fores mortis pulsant;
Lantum non
hi vitæ spem maxima ex parte retro abjecerunt,
et alterum jam oculum ad ima tumuli pra eipitia intendunt. His prorsus expedit, animi curom suscipere, eique, cum sit immortalis, bona
immortalia omni studio providere, ne forte duplicem sibi mortem arcessant, et corporum et animorum. Mihi vero tanto magis hoc quam aliis omnibus faciendum est, quanto graviore morbo
totum fere corpus meum est consumptum. Nam
bic morbu☛ postquam'semel tota vi in me infestus
irruit, 291 noluit ex eo deinde a me discedere,
sed perpetuo in penetralibus meis habitare perstitit, quasi eam sibi domum propriam nactus esset:
neque unquam corporis mei succum hirudinis in
morem exsugere destitit, et rem familiarem meam
paulatim deminulam ambabus, ut aiunt, mauibus
cougerere, et in sinum medicorum veluti in thesaurus suos conferre. Cum autem noster adversus
illum conatus inauis et irritus fuerit, et, ut fertur
proverbio, ignem cedere hactenus visus sim, quid
vitæ meæ adversitates tam imperatoriis quam domesticis iu rebus commemorem? Sic enim accidit,
ut studiis litterarum vix defunctus, cum ex epliebis excederem, in aulam receptus sim, et a divis
imperatoribus honores non minimos acceperiin.
Atque ut ea quae intercesserunt silentio præterea -
mus, cum ipsa quoque nos patriarchalis sedes ad
se deinde vocavisset, atque etiam pertraxisset
partim nolentes, partim non nolentes: nolentes
quidem ob infrmitatis onus pæne intolerabile:
hand nolentes ob exspectationem sanitatis (naw
Variorum notæ.
Gregoras non teslamentuin ipsum patriarchæ, sed testamenti prommium profert, cujus sese
auctorem manifestam prodit. Exstant in codice regio 3299 opuscula duo, ejusdem ferme et argutuenti et styl; quorum primum inscribitur, T
πατριάρχου κυροῦ Ἰωάννου τοῦ Γλυκέος ή παραίτησις του πατριαρχείου, -alterum, Τοῦ αὐτοῦ παι
τριάρχου υπομνηστικὸν εἰς τὸν βασιλέα τὸν ἅγιον.
Βοινιν.
PG 148:467τοῦτο μὲν οὖν ἐνταυθοῖ παρὰ τῷ πατρὶ διατρίβουσα ποιεῖν οὐκ ἠνέσχετο διὰ τὸ μὴ καὶ τὸν πατέρα καίτοι μὴ συνειδότα καθυποβαλεῖν ἐς φανερὰν τὴν τοῦ συνειδέναι αἰτίαν καὶ πρὸς φανερὰν κινῆσαι μάχην τὸν Κράλην κατὰ τοῦ πατρός. διὸ μέχρι τοῦ πολιχνίου τῶν Σεῤῥῶν ὡς εἶχε σχήματος ἀπελθοῦσα καὶ συχνὰς ἡμέρας κἀκεῖ διατρίψασα λάθρα παρά τινος ῥάκος ὠνησαμένη μοναχικὸν μιᾷ τῶν νυκτῶν ἐνεδύσατο τοῦτο· καὶ οὕτω παρ’ ἐλπίδα μεθ’ ἡμέραν φανεῖσα τοῖς μετ’ αὐτῆς Τριβαλλοῖς ἔκπληξίν τε καὶ ταραχὴν ἐνέβαλεν οὐ μικρὰν, ὡς βουληθῆναι παράβολόν τι δι’ ἀνάγκην αὐτοὺς καὶ φόβον δεσποτικὸν ἐπ’ αὐτῇ πεπραχέναι· ἢ γὰρ διαῤῥῆξαι τὸ ῥάκος καὶ ἄκουσαν αὐτὴν ἐς τὸν ἄνδρα ἀγαγεῖν· ἢ τό γε δεύτερον, αὐτὴν διαχρήσασθαι καὶ μὴ ζῶσαν αὐτὴν ὡς ποῤῥωτάτω τε τοῦ ἀνδρὸς οἰκεῖν καὶ ἅμα δριμείαις τε καὶ σφοδραῖς ταῖς ἀνίαις ἐμπιπρᾷν τὸν ἐκείνου θυμόν. ἀλλὰ φθάσας ὁ ταύτης ἀμφιμήτριος ἀδελφὸς Κωνσταντῖνος ὁ δεσπότης (παρῆν γὰρ καὶ αὐτὸς) διόρθωσιν τοῦ καινοτομήματος ἐπεπράχει, οὐ πράως ἐνεγκεῖν τὸν Κράλην τὸ δρᾶμα οἰόμενος. ῥήγνυσι γὰρ βιαίως ἐπιδραμὼν τὸ ῥάκος ἐκεῖνο καὶ τὸ σύνηθες αὖθις ἐνέδυσε σχῆμα·[^. m. 6791 ad 6836]
INP. ANDRONIC. St.] 468
hujus spes in dies mi' i blandicus momento omnia ἑκάστην ἐλπὶς πάντα μοι ὑπεμίμνησκεν ἐν ἀκρ
saggerebat et vetera et recentia cœlestis patris
miracula: quorum de numero meam quoque saniratem fore existimabam, modo Deus delatamı mihi
impositionem manuum et pontificiam unctionem
benigne intueretur): cum, inquam, a senatoriis
muneribus in hunc modum patriarchico solio conscenso iisdem morbi cruciatibus conflictaremur,
292 neque ullum usquam remedium ostenderetur; iudicium illud divisum, quo ad mortem com-.
pelleremur, et mediocrem fortasse peccatorum non
mediocrium castigationem esse intelleximus. Unde
spes sanitatis irrita prorsus evanuit, mortis autein
instantis exspectatio, ut diximus, confirmata est.
Quid enim aliud cogitarem, cum omnem fere carnis succum effluxisse jam viderem; medici vero
eo nomine indigni nihil (quod ad me quidem attineret) a vulgo differrent? Itaque magna negotiorum mole excussa, et malarum linguarum confuso
strepitu a me depulso, hic vitæ reliquum exigendum esse judicavi. ›
II. Sed hæc a nobis dilucidius alibi explicata
poterit quivis cognoscere. Nunc rerum ordinem
prosequamur. Hoc tempore in patriarchicum solium succedit sacerdos monachus e Manganorum
monasterio Gerasimus, cano capite, seul simplici
vir ingenio, idemque surdaster, audiendi sensu per
senectutem maxima parte imminuto. Is Graecas lit.
teras ne extremo quidem digito unquam attigerat.
Sed erat ob inscitiam et morum simplicitatem ad
imperatoria obsequia aptissimus. Hac enim de causa
ad va munera obeunda tales viri ab imperatoribus
deliguntur, ut dicto audientes eis sint, tanquam
mancipia, et nulla re ipsis refragentur. Atque hæc
de eo viro hactenus. Celera post suo loco referentur.
παλαιά τε καὶ νέα τοῦ θείου τεράστια πατέρας, ὧν
ἴσως ἔν τι καὶ τοὐ μὴν ἔλεγεν ἔσεσθαι, εἰ φιλανθρώ.
πως ἴδοι κύριος ἐπὶ τῇ χειροθεσίᾳ καὶ τῷ τῆς ὑφη
λῆς ταύτης ἀρχιερωσύνης χρίσματι)· ἐπεὶ δ' οὖν
ὅμως ούτωσὶ κἀπὶ τὴν πατριαρχικών θρόνον ἀπὸ
τῶν συγκλητικῶν ἀρχῶν μετηνέχθημεν κἂν τοῖς αὐ
τοῖς αὖθις ἦμεν δεινοῖς τοῦ νοσήματος καὶ λύτες οὐ
δαμέθεν οὐδ᾽ ἡτισούν ἑωράτο, ἔγνωμεν κρίσιν εἶναι
τοῦτο Θεοῦ πρὸς θάνατον συνωθοῦσαν ολοσχερῶς καὶ
παιδείαν ἴσως μετρίαν ὧν οὐ μετρίως ἡμάρτο
μεν. Ενθεν καὶ τὰ μὲν τῆς ὑγιείας ήδη φρούδα
καὶ ἀπ' ἐλπίδος ἐγίγνετο· τὰ δὲ τῆς τελευτῆς καὶ
σφόδρα γέ τοι, ὡς ἔφημεν, οὐκ ἀνέλπιστα. Καὶ τί
γὰρ ἄλλο γ' ἐχρῆν, ὁπότε τὴν μὲν τῆς σαρκὸς ἱκ.
μάλα μικροῦ πᾶσαν ἐκρούσασαν έβλεπον ήδη, και
τρῶν δὲ παῖδας οὐ κατὰ τοὔνομα ὄντας, ἀλλ' οὐδὲν
τό γ' ἐπ' ἐμοὶ σχεδὸν τῶν πολλῶν διαφέροντας;
ὅθεν τὸν πολὺν τῶν πραγμάτων ἀποσεισάμενος εχο
λον καὶ τὴν τῶν πονηρῶν γλωσσῶν σύγχυσιν ένταν
θοῖ τὸ λεἶπον ἔκρινα δεῖν ἀνύσειν τοῦ βίου.
Γ'. Ἀλλὰ τὰ περὶ τούτων ἡμῖν ἐναργέστερον άλλαγή δηλούμενα τοῖς βουλομένοις ἐξέσται μανθάνειν.
'Ημεῖς δ' ἐχώμεθα τῶν ἐφεξῆς. Κατὰ δὲ τοῦτον εν
χρόνον τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον τῶν με
ρωμένων τις μοναχῶν ἐκ μονῆς τῶν Μαγγάνων
Γεράσιμος ἀνὴρ πολιὸς μὲν τὴν τρίχα, ἀφελής
δὲ τὸν τρόπον καὶ τῆς ἀκουστικής δυνάμεως τὸ πλεί
στον ἀφηρημένος ὑπὸ τοῦ γήρως - Ελληνικῆς μὲν
παιδείας οὐδ᾽ ἄκρῳ δακτύλῳ γευσάμενος πώποτε,
διὰ δ' ἀμαθίαν καὶ ἄλλως ἀπλότητα τρόπων ταῖς βε
σιλικαῖς ἀρεσκείαις πάντη προσήκων. Διὰ γὰρ τούτη
τοιούτους οἱ βασιλεῖ; ἐς τοιαύτας εκλέγονται τὰς όρο
χα;, ἵνα τοῖς τούτων εὐχερῶς ὑποκύπτωσι προστά
γμασι, καθάπερ ἀνδράποδα, καὶ μηδενὶ τῶν ἀπάν
των εναντία φρονώσιν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτου τέως
τα ταῦτα. Λελέξεται δὲ τὰ ἑξῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡμῖν ἐν
τοῖς ἔμπροσθεν.
CAPUT III.
Constantini despolæ mater. Prima uror. Filius et ancilla suscepius, nomine Catharus. Cur a patre με
glectus. Eudocia Palæologina elogium. Ut Constantino despota nupserit. Catharus nothus apud seniorem
imperatorem potens et gratiosus. Junioris Andronici indignatio. Irarum causa justior, populus inusitalo
sacramento adactus. Syrgiannes custos nepoti additus ub avo.
293 I. Constantinus autem despota, imperato
ris Andronici filius e priore conjuge, que oriunda
ab Hungaris erat, susceptus, uxorem primum habuit puellam innuptam, Muzalonis prolovestiarii
Gliam: quæ cum diu apud maritum fuisset, sine
liberis decessit. Ilabebat illa ancillam furniosum),
nomine Catharam: ex qua clam compressa filium
genuit despotes, quem Michaelem Catharum appellavit. Hunc ipse sic initio oderat et aversabatur,
nt ne limis quidem eun aspicere dignaretur, sed
quam longissime a se educari juberet. În causa hoc
(Ρ. 180] Δ'. Κωνσταντίνος δὲ ὁ δεσπότης ὁ
ἐκ τῆς προτέρας γυναικός τῆς ἐξ Ούγγρων γεν
νηθεὶς τῷ βασιλεῖ Ανδρονίκῳ ἔσχε μὲν ἐκ παρθε
νέας γυναίκα πρότερον τὴν θυγατέρα Μουζάλων;
τοῦ πρωτοβεστιαρίου· ἡ δὴ καὶ πολύν συμβιώσασα
χρόνον αὐτῷ τετελεύτηκεν ἅπαις. Εἶχε δ' ἐκείνη θε
ραπαινίδα τινὰ εὐειδή, Καθαραν κεκλημένην. Ταύτη
λάθρα μιγεὶς ὁ δεσπότης ἔτεκεν υἱὸν, ὃν καὶ ὠ
μασε Μιχαήλ Καθαρόν. Τοῦτον αὐτὸς τὰ πρῶτα
μὲν βλέπειν οὐδ᾽ ἄκραις όψεσιν ήνείχετο, ἀλλ' ἐμίσει καὶ ἀπετρέπετο καὶ ὡς πολιωτάτω που διαιτα
Variorum notæ.
Vide lib. vi. cap. 4, sect. 3, supra. ΒοινΙΝ.
Purauzes ilid. Te S. Georgii in Manganis
mmasterio agimus in Constantinop. Christ. lib. m.
sent. 6. m. 43 Dutang.
Cantacuz. lib. t, cap. 1. Vide stemma Palæn
log. pag. 233. Dugang.
(2.0) Vide lib. vii, cap. 5, sect. §. Borria.
καὶ παραδοὺς τοῖς Τριβαλλοῖς ἄκουσάν τε καὶ κλαίουσαν ἀπάγειν ἐκέλευσε τὴν ταχίστην. καὶ τοῦτο μὲν τοῦτον ἔσχε τὸν τρόπον. β. Ὁ δὲ πατριάρχης Ἰωάννης ὁ Γλυκὺς συνιδὼν ὡς ἀνέλπιστά οἱ τὰ τῆς ὑγιείας ἤδη κατέστη καὶ τὸ μὲν τῆς πνευματικῆς ταύτης ἀρχῆς λειτούργημα πολλῆς δεῖται σωματικῆς ἰσχύος καὶ ῥώμης, πολλῆς δ’ αὖ ἑτέρωθεν ἠρεμίας δεῖ κάμνοντι σώματι· κἀκ τοῦ ἐναντίου δ’ ἔτι καὶ σχολῆς τῶν ἔξωθεν μακρᾶς ψυχῇ συγκαμνούσῃ καὶ περισπωμένῃ ταῖς τοῦ σώματος ἀλγηδόσι (διὰ γὰρ αὐτό γε τοῦτο δύο συμβαίνειν τἀναντιώτατα· μήτε γὰρ τὴν τῶν ἀνὰ χεῖρας πραγμάτων διοίκησιν διὰ λείας καὶ ἀκμαζούσης φέρεσθαι τῆς ὁδοῦ, μήτε τὸν λαὸν ἀνύβριστον δύνασθαι φέρειν ἐπ’ αὐτὸν γνώμην καὶ γλῶτταν)· ἐν μέσῃ τῇ τῶν πραγμάτων ἀπέγνω πορείᾳ καὶ σχολὴν ἑαυτῷ προὐμνηστεύετο ἤδη καὶ τῆς πολλῆς ἐζήτει καὶ ποικίλης ταυτησὶ περιφορᾶς ἀποχώρησιν. ταῦτ’ ἄρα καὶ τοῖς αὐτοῦ βουλεύμασιν ὁ βασιλεὺς ἐπινεύει καὶ τὴν τῆς Κυριωτίσσης μονὴν εἰς οἴκησιν ἀπονέμει· πρὸς ἣν δὴ καὶ ἀφικνεῖται τῷ τετάρτῳ τῆς αὐτοῦ γε πατριαρχείας ἔτει, τὸν πατριαρχικὸν ὅπως ποτὲ παραιτησάμενος θρόνον.[^. m. 6791 ad 6836]
INP. ANDRONIC. St.] 468
hujus spes in dies mi' i blandicus momento omnia ἑκάστην ἐλπὶς πάντα μοι ὑπεμίμνησκεν ἐν ἀκρ
saggerebat et vetera et recentia cœlestis patris
miracula: quorum de numero meam quoque saniratem fore existimabam, modo Deus delatamı mihi
impositionem manuum et pontificiam unctionem
benigne intueretur): cum, inquam, a senatoriis
muneribus in hunc modum patriarchico solio conscenso iisdem morbi cruciatibus conflictaremur,
292 neque ullum usquam remedium ostenderetur; iudicium illud divisum, quo ad mortem com-.
pelleremur, et mediocrem fortasse peccatorum non
mediocrium castigationem esse intelleximus. Unde
spes sanitatis irrita prorsus evanuit, mortis autein
instantis exspectatio, ut diximus, confirmata est.
Quid enim aliud cogitarem, cum omnem fere carnis succum effluxisse jam viderem; medici vero
eo nomine indigni nihil (quod ad me quidem attineret) a vulgo differrent? Itaque magna negotiorum mole excussa, et malarum linguarum confuso
strepitu a me depulso, hic vitæ reliquum exigendum esse judicavi. ›
II. Sed hæc a nobis dilucidius alibi explicata
poterit quivis cognoscere. Nunc rerum ordinem
prosequamur. Hoc tempore in patriarchicum solium succedit sacerdos monachus e Manganorum
monasterio Gerasimus, cano capite, seul simplici
vir ingenio, idemque surdaster, audiendi sensu per
senectutem maxima parte imminuto. Is Graecas lit.
teras ne extremo quidem digito unquam attigerat.
Sed erat ob inscitiam et morum simplicitatem ad
imperatoria obsequia aptissimus. Hac enim de causa
ad va munera obeunda tales viri ab imperatoribus
deliguntur, ut dicto audientes eis sint, tanquam
mancipia, et nulla re ipsis refragentur. Atque hæc
de eo viro hactenus. Celera post suo loco referentur.
παλαιά τε καὶ νέα τοῦ θείου τεράστια πατέρας, ὧν
ἴσως ἔν τι καὶ τοὐ μὴν ἔλεγεν ἔσεσθαι, εἰ φιλανθρώ.
πως ἴδοι κύριος ἐπὶ τῇ χειροθεσίᾳ καὶ τῷ τῆς ὑφη
λῆς ταύτης ἀρχιερωσύνης χρίσματι)· ἐπεὶ δ' οὖν
ὅμως ούτωσὶ κἀπὶ τὴν πατριαρχικών θρόνον ἀπὸ
τῶν συγκλητικῶν ἀρχῶν μετηνέχθημεν κἂν τοῖς αὐ
τοῖς αὖθις ἦμεν δεινοῖς τοῦ νοσήματος καὶ λύτες οὐ
δαμέθεν οὐδ᾽ ἡτισούν ἑωράτο, ἔγνωμεν κρίσιν εἶναι
τοῦτο Θεοῦ πρὸς θάνατον συνωθοῦσαν ολοσχερῶς καὶ
παιδείαν ἴσως μετρίαν ὧν οὐ μετρίως ἡμάρτο
μεν. Ενθεν καὶ τὰ μὲν τῆς ὑγιείας ήδη φρούδα
καὶ ἀπ' ἐλπίδος ἐγίγνετο· τὰ δὲ τῆς τελευτῆς καὶ
σφόδρα γέ τοι, ὡς ἔφημεν, οὐκ ἀνέλπιστα. Καὶ τί
γὰρ ἄλλο γ' ἐχρῆν, ὁπότε τὴν μὲν τῆς σαρκὸς ἱκ.
μάλα μικροῦ πᾶσαν ἐκρούσασαν έβλεπον ήδη, και
τρῶν δὲ παῖδας οὐ κατὰ τοὔνομα ὄντας, ἀλλ' οὐδὲν
τό γ' ἐπ' ἐμοὶ σχεδὸν τῶν πολλῶν διαφέροντας;
ὅθεν τὸν πολὺν τῶν πραγμάτων ἀποσεισάμενος εχο
λον καὶ τὴν τῶν πονηρῶν γλωσσῶν σύγχυσιν ένταν
θοῖ τὸ λεἶπον ἔκρινα δεῖν ἀνύσειν τοῦ βίου.
Γ'. Ἀλλὰ τὰ περὶ τούτων ἡμῖν ἐναργέστερον άλλαγή δηλούμενα τοῖς βουλομένοις ἐξέσται μανθάνειν.
'Ημεῖς δ' ἐχώμεθα τῶν ἐφεξῆς. Κατὰ δὲ τοῦτον εν
χρόνον τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον τῶν με
ρωμένων τις μοναχῶν ἐκ μονῆς τῶν Μαγγάνων
Γεράσιμος ἀνὴρ πολιὸς μὲν τὴν τρίχα, ἀφελής
δὲ τὸν τρόπον καὶ τῆς ἀκουστικής δυνάμεως τὸ πλεί
στον ἀφηρημένος ὑπὸ τοῦ γήρως - Ελληνικῆς μὲν
παιδείας οὐδ᾽ ἄκρῳ δακτύλῳ γευσάμενος πώποτε,
διὰ δ' ἀμαθίαν καὶ ἄλλως ἀπλότητα τρόπων ταῖς βε
σιλικαῖς ἀρεσκείαις πάντη προσήκων. Διὰ γὰρ τούτη
τοιούτους οἱ βασιλεῖ; ἐς τοιαύτας εκλέγονται τὰς όρο
χα;, ἵνα τοῖς τούτων εὐχερῶς ὑποκύπτωσι προστά
γμασι, καθάπερ ἀνδράποδα, καὶ μηδενὶ τῶν ἀπάν
των εναντία φρονώσιν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτου τέως
τα ταῦτα. Λελέξεται δὲ τὰ ἑξῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡμῖν ἐν
τοῖς ἔμπροσθεν.
CAPUT III.
Constantini despolæ mater. Prima uror. Filius et ancilla suscepius, nomine Catharus. Cur a patre με
glectus. Eudocia Palæologina elogium. Ut Constantino despota nupserit. Catharus nothus apud seniorem
imperatorem potens et gratiosus. Junioris Andronici indignatio. Irarum causa justior, populus inusitalo
sacramento adactus. Syrgiannes custos nepoti additus ub avo.
293 I. Constantinus autem despota, imperato
ris Andronici filius e priore conjuge, que oriunda
ab Hungaris erat, susceptus, uxorem primum habuit puellam innuptam, Muzalonis prolovestiarii
Gliam: quæ cum diu apud maritum fuisset, sine
liberis decessit. Ilabebat illa ancillam furniosum),
nomine Catharam: ex qua clam compressa filium
genuit despotes, quem Michaelem Catharum appellavit. Hunc ipse sic initio oderat et aversabatur,
nt ne limis quidem eun aspicere dignaretur, sed
quam longissime a se educari juberet. În causa hoc
(Ρ. 180] Δ'. Κωνσταντίνος δὲ ὁ δεσπότης ὁ
ἐκ τῆς προτέρας γυναικός τῆς ἐξ Ούγγρων γεν
νηθεὶς τῷ βασιλεῖ Ανδρονίκῳ ἔσχε μὲν ἐκ παρθε
νέας γυναίκα πρότερον τὴν θυγατέρα Μουζάλων;
τοῦ πρωτοβεστιαρίου· ἡ δὴ καὶ πολύν συμβιώσασα
χρόνον αὐτῷ τετελεύτηκεν ἅπαις. Εἶχε δ' ἐκείνη θε
ραπαινίδα τινὰ εὐειδή, Καθαραν κεκλημένην. Ταύτη
λάθρα μιγεὶς ὁ δεσπότης ἔτεκεν υἱὸν, ὃν καὶ ὠ
μασε Μιχαήλ Καθαρόν. Τοῦτον αὐτὸς τὰ πρῶτα
μὲν βλέπειν οὐδ᾽ ἄκραις όψεσιν ήνείχετο, ἀλλ' ἐμίσει καὶ ἀπετρέπετο καὶ ὡς πολιωτάτω που διαιτα
Variorum notæ.
Vide lib. vi. cap. 4, sect. 3, supra. ΒοινΙΝ.
Purauzes ilid. Te S. Georgii in Manganis
mmasterio agimus in Constantinop. Christ. lib. m.
sent. 6. m. 43 Dutang.
Cantacuz. lib. t, cap. 1. Vide stemma Palæn
log. pag. 233. Dugang.
(2.0) Vide lib. vii, cap. 5, sect. §. Borria.
κἀκεῖ νοσοκομούμενος, ὡς ἐνῆν, διὰ τὴν τῶν χειρῶν καὶ ποδῶν παντελῆ πάρεσιν ἐδεδίει καθ’ ἡμέραν τὸν θάνατον. ὅθεν οὐ πολύν τινα πλοῦτον καταγαγὼν ἐκ τοῦ πατριαρχικοῦ θρόνου διὰ τὸ μὴ φιλοχρήματος εἶναι κατὰ τοὺς πλείστους, ἀλλὰ μικρόν τε καὶ εὐαρίθμητον, τοῦτον μὲν εἰς περιποίησιν ἀνάλωσε τῆς μονῆς. ἐμὲ δὲ προσκαλεσάμενος τὴν τελευταίαν αὐτοῦ βούλησιν ἐν χάρτῃ διαθέσθαι ἠξίου. σφόδρα γὰρ τοῖς ἐμοῖς ἠρέσκετο λόγοις. (Β.) Πᾶσι μὲν οὖν ἀνθρώποις, φησὶ, θανάτου μεμνῆσθαι χρεὼν καὶ νήφουσιν ὀφθαλμοῖς τὴν τῶν παρόντων καταγινώσκειν σκιὰν, πῶς μὲν τὸν χθὲς καὶ πρότερον ὄντα κόλποι γῆς ἐξαίφνης διέλαχον, πρὶν τὰ οἴκοι διαθέσθαι κατὰ γνώμην καὶ πρὶν καλῶς διαβλέψαι τὸν λόχον τῆς συμφορᾶς· καὶ πῶς αὖθις ὁ σήμερον οἴκοθεν οἱονεὶ τῷ ἡλίῳ τῷδε συνανατέλλων καὶ ἐμπομπεύων τῇ πανηγύρει τοῦ βίου μεστὸς ἀπεράντων ἐλπίδων, ἔπειτ’ ἐν μεσημβρίᾳ φωτὸς σκότους καὶ λήθης ὑπῆλθε μυχοὺς ἐν ἀκμῇ τῇ ἡλικίας, πολλάκις καὶ ἑορτῇ τοῦ προσώπου, καὶ ἵν’ εἴπω τοῦ πάθους ἀνελπιστίᾳ πολυτελεῖ.[^. m. 6791 ad 6836]
INP. ANDRONIC. St.] 468
hujus spes in dies mi' i blandicus momento omnia ἑκάστην ἐλπὶς πάντα μοι ὑπεμίμνησκεν ἐν ἀκρ
saggerebat et vetera et recentia cœlestis patris
miracula: quorum de numero meam quoque saniratem fore existimabam, modo Deus delatamı mihi
impositionem manuum et pontificiam unctionem
benigne intueretur): cum, inquam, a senatoriis
muneribus in hunc modum patriarchico solio conscenso iisdem morbi cruciatibus conflictaremur,
292 neque ullum usquam remedium ostenderetur; iudicium illud divisum, quo ad mortem com-.
pelleremur, et mediocrem fortasse peccatorum non
mediocrium castigationem esse intelleximus. Unde
spes sanitatis irrita prorsus evanuit, mortis autein
instantis exspectatio, ut diximus, confirmata est.
Quid enim aliud cogitarem, cum omnem fere carnis succum effluxisse jam viderem; medici vero
eo nomine indigni nihil (quod ad me quidem attineret) a vulgo differrent? Itaque magna negotiorum mole excussa, et malarum linguarum confuso
strepitu a me depulso, hic vitæ reliquum exigendum esse judicavi. ›
II. Sed hæc a nobis dilucidius alibi explicata
poterit quivis cognoscere. Nunc rerum ordinem
prosequamur. Hoc tempore in patriarchicum solium succedit sacerdos monachus e Manganorum
monasterio Gerasimus, cano capite, seul simplici
vir ingenio, idemque surdaster, audiendi sensu per
senectutem maxima parte imminuto. Is Graecas lit.
teras ne extremo quidem digito unquam attigerat.
Sed erat ob inscitiam et morum simplicitatem ad
imperatoria obsequia aptissimus. Hac enim de causa
ad va munera obeunda tales viri ab imperatoribus
deliguntur, ut dicto audientes eis sint, tanquam
mancipia, et nulla re ipsis refragentur. Atque hæc
de eo viro hactenus. Celera post suo loco referentur.
παλαιά τε καὶ νέα τοῦ θείου τεράστια πατέρας, ὧν
ἴσως ἔν τι καὶ τοὐ μὴν ἔλεγεν ἔσεσθαι, εἰ φιλανθρώ.
πως ἴδοι κύριος ἐπὶ τῇ χειροθεσίᾳ καὶ τῷ τῆς ὑφη
λῆς ταύτης ἀρχιερωσύνης χρίσματι)· ἐπεὶ δ' οὖν
ὅμως ούτωσὶ κἀπὶ τὴν πατριαρχικών θρόνον ἀπὸ
τῶν συγκλητικῶν ἀρχῶν μετηνέχθημεν κἂν τοῖς αὐ
τοῖς αὖθις ἦμεν δεινοῖς τοῦ νοσήματος καὶ λύτες οὐ
δαμέθεν οὐδ᾽ ἡτισούν ἑωράτο, ἔγνωμεν κρίσιν εἶναι
τοῦτο Θεοῦ πρὸς θάνατον συνωθοῦσαν ολοσχερῶς καὶ
παιδείαν ἴσως μετρίαν ὧν οὐ μετρίως ἡμάρτο
μεν. Ενθεν καὶ τὰ μὲν τῆς ὑγιείας ήδη φρούδα
καὶ ἀπ' ἐλπίδος ἐγίγνετο· τὰ δὲ τῆς τελευτῆς καὶ
σφόδρα γέ τοι, ὡς ἔφημεν, οὐκ ἀνέλπιστα. Καὶ τί
γὰρ ἄλλο γ' ἐχρῆν, ὁπότε τὴν μὲν τῆς σαρκὸς ἱκ.
μάλα μικροῦ πᾶσαν ἐκρούσασαν έβλεπον ήδη, και
τρῶν δὲ παῖδας οὐ κατὰ τοὔνομα ὄντας, ἀλλ' οὐδὲν
τό γ' ἐπ' ἐμοὶ σχεδὸν τῶν πολλῶν διαφέροντας;
ὅθεν τὸν πολὺν τῶν πραγμάτων ἀποσεισάμενος εχο
λον καὶ τὴν τῶν πονηρῶν γλωσσῶν σύγχυσιν ένταν
θοῖ τὸ λεἶπον ἔκρινα δεῖν ἀνύσειν τοῦ βίου.
Γ'. Ἀλλὰ τὰ περὶ τούτων ἡμῖν ἐναργέστερον άλλαγή δηλούμενα τοῖς βουλομένοις ἐξέσται μανθάνειν.
'Ημεῖς δ' ἐχώμεθα τῶν ἐφεξῆς. Κατὰ δὲ τοῦτον εν
χρόνον τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον τῶν με
ρωμένων τις μοναχῶν ἐκ μονῆς τῶν Μαγγάνων
Γεράσιμος ἀνὴρ πολιὸς μὲν τὴν τρίχα, ἀφελής
δὲ τὸν τρόπον καὶ τῆς ἀκουστικής δυνάμεως τὸ πλεί
στον ἀφηρημένος ὑπὸ τοῦ γήρως - Ελληνικῆς μὲν
παιδείας οὐδ᾽ ἄκρῳ δακτύλῳ γευσάμενος πώποτε,
διὰ δ' ἀμαθίαν καὶ ἄλλως ἀπλότητα τρόπων ταῖς βε
σιλικαῖς ἀρεσκείαις πάντη προσήκων. Διὰ γὰρ τούτη
τοιούτους οἱ βασιλεῖ; ἐς τοιαύτας εκλέγονται τὰς όρο
χα;, ἵνα τοῖς τούτων εὐχερῶς ὑποκύπτωσι προστά
γμασι, καθάπερ ἀνδράποδα, καὶ μηδενὶ τῶν ἀπάν
των εναντία φρονώσιν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτου τέως
τα ταῦτα. Λελέξεται δὲ τὰ ἑξῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡμῖν ἐν
τοῖς ἔμπροσθεν.
CAPUT III.
Constantini despolæ mater. Prima uror. Filius et ancilla suscepius, nomine Catharus. Cur a patre με
glectus. Eudocia Palæologina elogium. Ut Constantino despota nupserit. Catharus nothus apud seniorem
imperatorem potens et gratiosus. Junioris Andronici indignatio. Irarum causa justior, populus inusitalo
sacramento adactus. Syrgiannes custos nepoti additus ub avo.
293 I. Constantinus autem despota, imperato
ris Andronici filius e priore conjuge, que oriunda
ab Hungaris erat, susceptus, uxorem primum habuit puellam innuptam, Muzalonis prolovestiarii
Gliam: quæ cum diu apud maritum fuisset, sine
liberis decessit. Ilabebat illa ancillam furniosum),
nomine Catharam: ex qua clam compressa filium
genuit despotes, quem Michaelem Catharum appellavit. Hunc ipse sic initio oderat et aversabatur,
nt ne limis quidem eun aspicere dignaretur, sed
quam longissime a se educari juberet. În causa hoc
(Ρ. 180] Δ'. Κωνσταντίνος δὲ ὁ δεσπότης ὁ
ἐκ τῆς προτέρας γυναικός τῆς ἐξ Ούγγρων γεν
νηθεὶς τῷ βασιλεῖ Ανδρονίκῳ ἔσχε μὲν ἐκ παρθε
νέας γυναίκα πρότερον τὴν θυγατέρα Μουζάλων;
τοῦ πρωτοβεστιαρίου· ἡ δὴ καὶ πολύν συμβιώσασα
χρόνον αὐτῷ τετελεύτηκεν ἅπαις. Εἶχε δ' ἐκείνη θε
ραπαινίδα τινὰ εὐειδή, Καθαραν κεκλημένην. Ταύτη
λάθρα μιγεὶς ὁ δεσπότης ἔτεκεν υἱὸν, ὃν καὶ ὠ
μασε Μιχαήλ Καθαρόν. Τοῦτον αὐτὸς τὰ πρῶτα
μὲν βλέπειν οὐδ᾽ ἄκραις όψεσιν ήνείχετο, ἀλλ' ἐμίσει καὶ ἀπετρέπετο καὶ ὡς πολιωτάτω που διαιτα
Variorum notæ.
Vide lib. vi. cap. 4, sect. 3, supra. ΒοινΙΝ.
Purauzes ilid. Te S. Georgii in Manganis
mmasterio agimus in Constantinop. Christ. lib. m.
sent. 6. m. 43 Dutang.
Cantacuz. lib. t, cap. 1. Vide stemma Palæn
log. pag. 233. Dugang.
(2.0) Vide lib. vii, cap. 5, sect. §. Borria.
πολλῷ δ’ οὖν ἀναγκαῖον θανάτου μᾶλλον μεμνῆσθαι, οἷς καὶ νόσος οἷά τις δι’ ἀνωμαλίαν τε καὶ ἀταξίαν τῆς ὕλης συμπέπτωκεν, αἷς πολλαῖς τε καὶ ποικίλαις ἄλλοτε ἄλλαις τὸ ἀνθρώπινον κέχρηται σῶμα συγχεούσαις τε καὶ διασπώσαις τὴν τῶν συνδέσμων στοιχείων ἀλληλουχίαν. οὗτοι γὰρ ἤδη μονονοῦ θατέρᾳ χειρὶ τὴν τοῦ θανάτου κόπτουσι θύραν καὶ τὸ πλέον τῆς τοῦ ζῇν ἐλπίδος κατόπιν διαλιπόντες θατέρῳ βλέμματι πρὸς τοὺς τῶν μνημάτων ἤδη κρημνοὺς διακύπτουσι· τούτοις παντὶ τρόπῳ λυσιτελήσει τῆς οἰκείας φροντίσαι ψυχῆς καὶ ἀθάνατά γε τῇ ἀθανάτῳ πάσῃ σπουδῇ πορίσασθαι, μήποτε διπλοῦν τὸν θάνατόν σφισιν αὐτοῖς προξενήσωσι τόν τε τοῦ σώματος τόν τε τῆς ψυχῆς. ἐμοὶ δὲ καὶ μάλιστα πάντων δεινῇ τινι καὶ βαρείᾳ τῇ νόσῳ τοὐμὸν τουτὶ σῶμα μικροῦ τελέως ἐκδεδαπάνηται.[^. m. 6791 ad 6836]
INP. ANDRONIC. St.] 468
hujus spes in dies mi' i blandicus momento omnia ἑκάστην ἐλπὶς πάντα μοι ὑπεμίμνησκεν ἐν ἀκρ
saggerebat et vetera et recentia cœlestis patris
miracula: quorum de numero meam quoque saniratem fore existimabam, modo Deus delatamı mihi
impositionem manuum et pontificiam unctionem
benigne intueretur): cum, inquam, a senatoriis
muneribus in hunc modum patriarchico solio conscenso iisdem morbi cruciatibus conflictaremur,
292 neque ullum usquam remedium ostenderetur; iudicium illud divisum, quo ad mortem com-.
pelleremur, et mediocrem fortasse peccatorum non
mediocrium castigationem esse intelleximus. Unde
spes sanitatis irrita prorsus evanuit, mortis autein
instantis exspectatio, ut diximus, confirmata est.
Quid enim aliud cogitarem, cum omnem fere carnis succum effluxisse jam viderem; medici vero
eo nomine indigni nihil (quod ad me quidem attineret) a vulgo differrent? Itaque magna negotiorum mole excussa, et malarum linguarum confuso
strepitu a me depulso, hic vitæ reliquum exigendum esse judicavi. ›
II. Sed hæc a nobis dilucidius alibi explicata
poterit quivis cognoscere. Nunc rerum ordinem
prosequamur. Hoc tempore in patriarchicum solium succedit sacerdos monachus e Manganorum
monasterio Gerasimus, cano capite, seul simplici
vir ingenio, idemque surdaster, audiendi sensu per
senectutem maxima parte imminuto. Is Graecas lit.
teras ne extremo quidem digito unquam attigerat.
Sed erat ob inscitiam et morum simplicitatem ad
imperatoria obsequia aptissimus. Hac enim de causa
ad va munera obeunda tales viri ab imperatoribus
deliguntur, ut dicto audientes eis sint, tanquam
mancipia, et nulla re ipsis refragentur. Atque hæc
de eo viro hactenus. Celera post suo loco referentur.
παλαιά τε καὶ νέα τοῦ θείου τεράστια πατέρας, ὧν
ἴσως ἔν τι καὶ τοὐ μὴν ἔλεγεν ἔσεσθαι, εἰ φιλανθρώ.
πως ἴδοι κύριος ἐπὶ τῇ χειροθεσίᾳ καὶ τῷ τῆς ὑφη
λῆς ταύτης ἀρχιερωσύνης χρίσματι)· ἐπεὶ δ' οὖν
ὅμως ούτωσὶ κἀπὶ τὴν πατριαρχικών θρόνον ἀπὸ
τῶν συγκλητικῶν ἀρχῶν μετηνέχθημεν κἂν τοῖς αὐ
τοῖς αὖθις ἦμεν δεινοῖς τοῦ νοσήματος καὶ λύτες οὐ
δαμέθεν οὐδ᾽ ἡτισούν ἑωράτο, ἔγνωμεν κρίσιν εἶναι
τοῦτο Θεοῦ πρὸς θάνατον συνωθοῦσαν ολοσχερῶς καὶ
παιδείαν ἴσως μετρίαν ὧν οὐ μετρίως ἡμάρτο
μεν. Ενθεν καὶ τὰ μὲν τῆς ὑγιείας ήδη φρούδα
καὶ ἀπ' ἐλπίδος ἐγίγνετο· τὰ δὲ τῆς τελευτῆς καὶ
σφόδρα γέ τοι, ὡς ἔφημεν, οὐκ ἀνέλπιστα. Καὶ τί
γὰρ ἄλλο γ' ἐχρῆν, ὁπότε τὴν μὲν τῆς σαρκὸς ἱκ.
μάλα μικροῦ πᾶσαν ἐκρούσασαν έβλεπον ήδη, και
τρῶν δὲ παῖδας οὐ κατὰ τοὔνομα ὄντας, ἀλλ' οὐδὲν
τό γ' ἐπ' ἐμοὶ σχεδὸν τῶν πολλῶν διαφέροντας;
ὅθεν τὸν πολὺν τῶν πραγμάτων ἀποσεισάμενος εχο
λον καὶ τὴν τῶν πονηρῶν γλωσσῶν σύγχυσιν ένταν
θοῖ τὸ λεἶπον ἔκρινα δεῖν ἀνύσειν τοῦ βίου.
Γ'. Ἀλλὰ τὰ περὶ τούτων ἡμῖν ἐναργέστερον άλλαγή δηλούμενα τοῖς βουλομένοις ἐξέσται μανθάνειν.
'Ημεῖς δ' ἐχώμεθα τῶν ἐφεξῆς. Κατὰ δὲ τοῦτον εν
χρόνον τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον τῶν με
ρωμένων τις μοναχῶν ἐκ μονῆς τῶν Μαγγάνων
Γεράσιμος ἀνὴρ πολιὸς μὲν τὴν τρίχα, ἀφελής
δὲ τὸν τρόπον καὶ τῆς ἀκουστικής δυνάμεως τὸ πλεί
στον ἀφηρημένος ὑπὸ τοῦ γήρως - Ελληνικῆς μὲν
παιδείας οὐδ᾽ ἄκρῳ δακτύλῳ γευσάμενος πώποτε,
διὰ δ' ἀμαθίαν καὶ ἄλλως ἀπλότητα τρόπων ταῖς βε
σιλικαῖς ἀρεσκείαις πάντη προσήκων. Διὰ γὰρ τούτη
τοιούτους οἱ βασιλεῖ; ἐς τοιαύτας εκλέγονται τὰς όρο
χα;, ἵνα τοῖς τούτων εὐχερῶς ὑποκύπτωσι προστά
γμασι, καθάπερ ἀνδράποδα, καὶ μηδενὶ τῶν ἀπάν
των εναντία φρονώσιν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτου τέως
τα ταῦτα. Λελέξεται δὲ τὰ ἑξῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡμῖν ἐν
τοῖς ἔμπροσθεν.
CAPUT III.
Constantini despolæ mater. Prima uror. Filius et ancilla suscepius, nomine Catharus. Cur a patre με
glectus. Eudocia Palæologina elogium. Ut Constantino despota nupserit. Catharus nothus apud seniorem
imperatorem potens et gratiosus. Junioris Andronici indignatio. Irarum causa justior, populus inusitalo
sacramento adactus. Syrgiannes custos nepoti additus ub avo.
293 I. Constantinus autem despota, imperato
ris Andronici filius e priore conjuge, que oriunda
ab Hungaris erat, susceptus, uxorem primum habuit puellam innuptam, Muzalonis prolovestiarii
Gliam: quæ cum diu apud maritum fuisset, sine
liberis decessit. Ilabebat illa ancillam furniosum),
nomine Catharam: ex qua clam compressa filium
genuit despotes, quem Michaelem Catharum appellavit. Hunc ipse sic initio oderat et aversabatur,
nt ne limis quidem eun aspicere dignaretur, sed
quam longissime a se educari juberet. În causa hoc
(Ρ. 180] Δ'. Κωνσταντίνος δὲ ὁ δεσπότης ὁ
ἐκ τῆς προτέρας γυναικός τῆς ἐξ Ούγγρων γεν
νηθεὶς τῷ βασιλεῖ Ανδρονίκῳ ἔσχε μὲν ἐκ παρθε
νέας γυναίκα πρότερον τὴν θυγατέρα Μουζάλων;
τοῦ πρωτοβεστιαρίου· ἡ δὴ καὶ πολύν συμβιώσασα
χρόνον αὐτῷ τετελεύτηκεν ἅπαις. Εἶχε δ' ἐκείνη θε
ραπαινίδα τινὰ εὐειδή, Καθαραν κεκλημένην. Ταύτη
λάθρα μιγεὶς ὁ δεσπότης ἔτεκεν υἱὸν, ὃν καὶ ὠ
μασε Μιχαήλ Καθαρόν. Τοῦτον αὐτὸς τὰ πρῶτα
μὲν βλέπειν οὐδ᾽ ἄκραις όψεσιν ήνείχετο, ἀλλ' ἐμίσει καὶ ἀπετρέπετο καὶ ὡς πολιωτάτω που διαιτα
Variorum notæ.
Vide lib. vi. cap. 4, sect. 3, supra. ΒοινΙΝ.
Purauzes ilid. Te S. Georgii in Manganis
mmasterio agimus in Constantinop. Christ. lib. m.
sent. 6. m. 43 Dutang.
Cantacuz. lib. t, cap. 1. Vide stemma Palæn
log. pag. 233. Dugang.
(2.0) Vide lib. vii, cap. 5, sect. §. Borria.
πάνυ γὰρ ἐκ μακροῦ πάνδημός τις ἐπιστρατεύσασά μοι παλινοστήσειν οὐκέτ’ αὖθις βεβούληται, ἀλλ’ ἐμπεφώλευκεν ἐσάπαν, ὥσπερ τινὰ ἑαυτῆς οἰκίαν κατειληφυῖα, καὶ διετέλεσεν ἐσαεὶ τὴν μὲν ἐμὴν τοῦ σώματος οὐσίαν οἱονεί τις ἐκμυζῶσα βδέλλα, τὴν δ’ αὖ περιουσίαν ὑφαιροῦσά μου κατὰ μικρὸν διδύμῃ τὸ λεγόμενον χειρὶ καὶ τοῖς τῶν ἰατρῶν κόλποις ἐπισωρεύουσα, καθάπερ τισὶ ταμιείοις οὖσιν ἑαυτῆς. ἐπεὶ δ’ οὖν ἡ πρὸς αὐτὴν ἡμετέρα σπουδὴ μάταιος ἦν καὶ ἀνόνητος ὄχλος, καὶ εἰς πῦρ (τὸ τοῦ λόγου) ξαίνοντες ἐδοκοῦμεν, τί ἄν τις ἐκτραγῳδοίη, ὁπόσα μοι κατὰ τὸν βίον ἠναντιώθη ἔν τε τοῖς βασιλείοις ἔν τε τοῖς κατ’ οἶκον πράγμασι; συμβέβηκε γάρ μοι κἀν τοῖς βασιλείοις τετάχθαι ἄρτι τῶν λόγων ὑπανακύψαντι καὶ τὸν ἔφηβον παραλλάττοντι, καὶ τιμῶν παρὰ τοῖς θειοτάτοις βασιλεῦσιν ἠξιῶσθαι οὔτοι γε ἐλαχίστων. καὶ ἵνα τἀν μέσῳ παρέλθωμεν, ἐπειδὴ καὶ ὁ πατριαρχικὸς ἡμᾶς ὕστερον κέκληκε θρόνος καὶ δὴ καὶ προσηγάγετο ἄκοντάς τε καὶ οὐκ ἄκοντας· ἄκοντας μὲν διὰ τὸ μὴ σφόδρα ἀνεκτὸν τῆς ἀσθενείας βάρος·[^. m. 6791 ad 6836]
INP. ANDRONIC. St.] 468
hujus spes in dies mi' i blandicus momento omnia ἑκάστην ἐλπὶς πάντα μοι ὑπεμίμνησκεν ἐν ἀκρ
saggerebat et vetera et recentia cœlestis patris
miracula: quorum de numero meam quoque saniratem fore existimabam, modo Deus delatamı mihi
impositionem manuum et pontificiam unctionem
benigne intueretur): cum, inquam, a senatoriis
muneribus in hunc modum patriarchico solio conscenso iisdem morbi cruciatibus conflictaremur,
292 neque ullum usquam remedium ostenderetur; iudicium illud divisum, quo ad mortem com-.
pelleremur, et mediocrem fortasse peccatorum non
mediocrium castigationem esse intelleximus. Unde
spes sanitatis irrita prorsus evanuit, mortis autein
instantis exspectatio, ut diximus, confirmata est.
Quid enim aliud cogitarem, cum omnem fere carnis succum effluxisse jam viderem; medici vero
eo nomine indigni nihil (quod ad me quidem attineret) a vulgo differrent? Itaque magna negotiorum mole excussa, et malarum linguarum confuso
strepitu a me depulso, hic vitæ reliquum exigendum esse judicavi. ›
II. Sed hæc a nobis dilucidius alibi explicata
poterit quivis cognoscere. Nunc rerum ordinem
prosequamur. Hoc tempore in patriarchicum solium succedit sacerdos monachus e Manganorum
monasterio Gerasimus, cano capite, seul simplici
vir ingenio, idemque surdaster, audiendi sensu per
senectutem maxima parte imminuto. Is Graecas lit.
teras ne extremo quidem digito unquam attigerat.
Sed erat ob inscitiam et morum simplicitatem ad
imperatoria obsequia aptissimus. Hac enim de causa
ad va munera obeunda tales viri ab imperatoribus
deliguntur, ut dicto audientes eis sint, tanquam
mancipia, et nulla re ipsis refragentur. Atque hæc
de eo viro hactenus. Celera post suo loco referentur.
παλαιά τε καὶ νέα τοῦ θείου τεράστια πατέρας, ὧν
ἴσως ἔν τι καὶ τοὐ μὴν ἔλεγεν ἔσεσθαι, εἰ φιλανθρώ.
πως ἴδοι κύριος ἐπὶ τῇ χειροθεσίᾳ καὶ τῷ τῆς ὑφη
λῆς ταύτης ἀρχιερωσύνης χρίσματι)· ἐπεὶ δ' οὖν
ὅμως ούτωσὶ κἀπὶ τὴν πατριαρχικών θρόνον ἀπὸ
τῶν συγκλητικῶν ἀρχῶν μετηνέχθημεν κἂν τοῖς αὐ
τοῖς αὖθις ἦμεν δεινοῖς τοῦ νοσήματος καὶ λύτες οὐ
δαμέθεν οὐδ᾽ ἡτισούν ἑωράτο, ἔγνωμεν κρίσιν εἶναι
τοῦτο Θεοῦ πρὸς θάνατον συνωθοῦσαν ολοσχερῶς καὶ
παιδείαν ἴσως μετρίαν ὧν οὐ μετρίως ἡμάρτο
μεν. Ενθεν καὶ τὰ μὲν τῆς ὑγιείας ήδη φρούδα
καὶ ἀπ' ἐλπίδος ἐγίγνετο· τὰ δὲ τῆς τελευτῆς καὶ
σφόδρα γέ τοι, ὡς ἔφημεν, οὐκ ἀνέλπιστα. Καὶ τί
γὰρ ἄλλο γ' ἐχρῆν, ὁπότε τὴν μὲν τῆς σαρκὸς ἱκ.
μάλα μικροῦ πᾶσαν ἐκρούσασαν έβλεπον ήδη, και
τρῶν δὲ παῖδας οὐ κατὰ τοὔνομα ὄντας, ἀλλ' οὐδὲν
τό γ' ἐπ' ἐμοὶ σχεδὸν τῶν πολλῶν διαφέροντας;
ὅθεν τὸν πολὺν τῶν πραγμάτων ἀποσεισάμενος εχο
λον καὶ τὴν τῶν πονηρῶν γλωσσῶν σύγχυσιν ένταν
θοῖ τὸ λεἶπον ἔκρινα δεῖν ἀνύσειν τοῦ βίου.
Γ'. Ἀλλὰ τὰ περὶ τούτων ἡμῖν ἐναργέστερον άλλαγή δηλούμενα τοῖς βουλομένοις ἐξέσται μανθάνειν.
'Ημεῖς δ' ἐχώμεθα τῶν ἐφεξῆς. Κατὰ δὲ τοῦτον εν
χρόνον τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον τῶν με
ρωμένων τις μοναχῶν ἐκ μονῆς τῶν Μαγγάνων
Γεράσιμος ἀνὴρ πολιὸς μὲν τὴν τρίχα, ἀφελής
δὲ τὸν τρόπον καὶ τῆς ἀκουστικής δυνάμεως τὸ πλεί
στον ἀφηρημένος ὑπὸ τοῦ γήρως - Ελληνικῆς μὲν
παιδείας οὐδ᾽ ἄκρῳ δακτύλῳ γευσάμενος πώποτε,
διὰ δ' ἀμαθίαν καὶ ἄλλως ἀπλότητα τρόπων ταῖς βε
σιλικαῖς ἀρεσκείαις πάντη προσήκων. Διὰ γὰρ τούτη
τοιούτους οἱ βασιλεῖ; ἐς τοιαύτας εκλέγονται τὰς όρο
χα;, ἵνα τοῖς τούτων εὐχερῶς ὑποκύπτωσι προστά
γμασι, καθάπερ ἀνδράποδα, καὶ μηδενὶ τῶν ἀπάν
των εναντία φρονώσιν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτου τέως
τα ταῦτα. Λελέξεται δὲ τὰ ἑξῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡμῖν ἐν
τοῖς ἔμπροσθεν.
CAPUT III.
Constantini despolæ mater. Prima uror. Filius et ancilla suscepius, nomine Catharus. Cur a patre με
glectus. Eudocia Palæologina elogium. Ut Constantino despota nupserit. Catharus nothus apud seniorem
imperatorem potens et gratiosus. Junioris Andronici indignatio. Irarum causa justior, populus inusitalo
sacramento adactus. Syrgiannes custos nepoti additus ub avo.
293 I. Constantinus autem despota, imperato
ris Andronici filius e priore conjuge, que oriunda
ab Hungaris erat, susceptus, uxorem primum habuit puellam innuptam, Muzalonis prolovestiarii
Gliam: quæ cum diu apud maritum fuisset, sine
liberis decessit. Ilabebat illa ancillam furniosum),
nomine Catharam: ex qua clam compressa filium
genuit despotes, quem Michaelem Catharum appellavit. Hunc ipse sic initio oderat et aversabatur,
nt ne limis quidem eun aspicere dignaretur, sed
quam longissime a se educari juberet. În causa hoc
(Ρ. 180] Δ'. Κωνσταντίνος δὲ ὁ δεσπότης ὁ
ἐκ τῆς προτέρας γυναικός τῆς ἐξ Ούγγρων γεν
νηθεὶς τῷ βασιλεῖ Ανδρονίκῳ ἔσχε μὲν ἐκ παρθε
νέας γυναίκα πρότερον τὴν θυγατέρα Μουζάλων;
τοῦ πρωτοβεστιαρίου· ἡ δὴ καὶ πολύν συμβιώσασα
χρόνον αὐτῷ τετελεύτηκεν ἅπαις. Εἶχε δ' ἐκείνη θε
ραπαινίδα τινὰ εὐειδή, Καθαραν κεκλημένην. Ταύτη
λάθρα μιγεὶς ὁ δεσπότης ἔτεκεν υἱὸν, ὃν καὶ ὠ
μασε Μιχαήλ Καθαρόν. Τοῦτον αὐτὸς τὰ πρῶτα
μὲν βλέπειν οὐδ᾽ ἄκραις όψεσιν ήνείχετο, ἀλλ' ἐμίσει καὶ ἀπετρέπετο καὶ ὡς πολιωτάτω που διαιτα
Variorum notæ.
Vide lib. vi. cap. 4, sect. 3, supra. ΒοινΙΝ.
Purauzes ilid. Te S. Georgii in Manganis
mmasterio agimus in Constantinop. Christ. lib. m.
sent. 6. m. 43 Dutang.
Cantacuz. lib. t, cap. 1. Vide stemma Palæn
log. pag. 233. Dugang.
(2.0) Vide lib. vii, cap. 5, sect. §. Borria.
θάτερον δὲ διὰ τὸ τῆς ὑγιείας προσδοκήσιμον (ἡ γὰρ ταύτης ἐπισαίνουσα καθ’ ἑκάστην ἐλπὶς πάντα μοι ὑπεμίμνησκεν ἐν ἀκαρεῖ παλαιά τε καὶ νέα τοῦ θείου τεράστια πατέρος, ὧν ἴσως ἕν τι καὶ τοὐμὸν ἔλεγεν ἔσεσθαι, εἰ φιλανθρώπως ἴδοι κύριος ἐπὶ τῇ χειροθεσίᾳ καὶ τῷ τῆς ὑψηλῆς ταύτης ἀρχιερωσύνης χρίσματι)· ἐπεὶ δ’ οὖν ὅμως οὑτωσὶ κἀπὶ τὸν πατριαρχικὸν θρόνον ἀπὸ τῶν συγκλητικῶν ἀρχῶν μετηνέχθημεν κἀν τοῖς αὐτοῖς αὖθις ἦμεν δεινοῖς τοῦ νοσήματος καὶ λύσις οὐδαμόθεν οὐδ’ ἡτισοῦν ἑωρᾶτο, ἔγνωμεν κρίσιν εἶναι τοῦτο θεοῦ πρὸς θάνατον συνωθοῦσαν ὁλοσχερῶς καὶ παιδείαν ἴσως μετρίαν ὧν οὐ μετρίως ἡμάρτομεν. ἔνθεν καὶ τὰ μὲν τῆς ὑγιείας ἤδη φροῦδα καὶ ἀπ’ ἐλπίδος ἐγίγνετο· τὰ δὲ τῆς τελευτῆς καὶ σφόδρα γέ τοι, ὡς ἔφημεν, οὐκ ἀνέλπιστα. καὶ τί γὰρ ἄλλο γ’ ἐχρῆν, ὁπότε τὴν μὲν τῆς σαρκὸς ἰκμάδα μικροῦ πᾶσαν ἐκρεύσασαν ἔβλεπον ἤδη, ἰατρῶν δὲ παῖδας οὐ κατὰ τοὔνομα ὄντας, ἀλλ’ οὐδὲν τό γ’ ἐπ’ ἐμοὶ σχεδὸν τῶν πολλῶν διαφέροντας;[^. m. 6791 ad 6836]
INP. ANDRONIC. St.] 468
hujus spes in dies mi' i blandicus momento omnia ἑκάστην ἐλπὶς πάντα μοι ὑπεμίμνησκεν ἐν ἀκρ
saggerebat et vetera et recentia cœlestis patris
miracula: quorum de numero meam quoque saniratem fore existimabam, modo Deus delatamı mihi
impositionem manuum et pontificiam unctionem
benigne intueretur): cum, inquam, a senatoriis
muneribus in hunc modum patriarchico solio conscenso iisdem morbi cruciatibus conflictaremur,
292 neque ullum usquam remedium ostenderetur; iudicium illud divisum, quo ad mortem com-.
pelleremur, et mediocrem fortasse peccatorum non
mediocrium castigationem esse intelleximus. Unde
spes sanitatis irrita prorsus evanuit, mortis autein
instantis exspectatio, ut diximus, confirmata est.
Quid enim aliud cogitarem, cum omnem fere carnis succum effluxisse jam viderem; medici vero
eo nomine indigni nihil (quod ad me quidem attineret) a vulgo differrent? Itaque magna negotiorum mole excussa, et malarum linguarum confuso
strepitu a me depulso, hic vitæ reliquum exigendum esse judicavi. ›
II. Sed hæc a nobis dilucidius alibi explicata
poterit quivis cognoscere. Nunc rerum ordinem
prosequamur. Hoc tempore in patriarchicum solium succedit sacerdos monachus e Manganorum
monasterio Gerasimus, cano capite, seul simplici
vir ingenio, idemque surdaster, audiendi sensu per
senectutem maxima parte imminuto. Is Graecas lit.
teras ne extremo quidem digito unquam attigerat.
Sed erat ob inscitiam et morum simplicitatem ad
imperatoria obsequia aptissimus. Hac enim de causa
ad va munera obeunda tales viri ab imperatoribus
deliguntur, ut dicto audientes eis sint, tanquam
mancipia, et nulla re ipsis refragentur. Atque hæc
de eo viro hactenus. Celera post suo loco referentur.
παλαιά τε καὶ νέα τοῦ θείου τεράστια πατέρας, ὧν
ἴσως ἔν τι καὶ τοὐ μὴν ἔλεγεν ἔσεσθαι, εἰ φιλανθρώ.
πως ἴδοι κύριος ἐπὶ τῇ χειροθεσίᾳ καὶ τῷ τῆς ὑφη
λῆς ταύτης ἀρχιερωσύνης χρίσματι)· ἐπεὶ δ' οὖν
ὅμως ούτωσὶ κἀπὶ τὴν πατριαρχικών θρόνον ἀπὸ
τῶν συγκλητικῶν ἀρχῶν μετηνέχθημεν κἂν τοῖς αὐ
τοῖς αὖθις ἦμεν δεινοῖς τοῦ νοσήματος καὶ λύτες οὐ
δαμέθεν οὐδ᾽ ἡτισούν ἑωράτο, ἔγνωμεν κρίσιν εἶναι
τοῦτο Θεοῦ πρὸς θάνατον συνωθοῦσαν ολοσχερῶς καὶ
παιδείαν ἴσως μετρίαν ὧν οὐ μετρίως ἡμάρτο
μεν. Ενθεν καὶ τὰ μὲν τῆς ὑγιείας ήδη φρούδα
καὶ ἀπ' ἐλπίδος ἐγίγνετο· τὰ δὲ τῆς τελευτῆς καὶ
σφόδρα γέ τοι, ὡς ἔφημεν, οὐκ ἀνέλπιστα. Καὶ τί
γὰρ ἄλλο γ' ἐχρῆν, ὁπότε τὴν μὲν τῆς σαρκὸς ἱκ.
μάλα μικροῦ πᾶσαν ἐκρούσασαν έβλεπον ήδη, και
τρῶν δὲ παῖδας οὐ κατὰ τοὔνομα ὄντας, ἀλλ' οὐδὲν
τό γ' ἐπ' ἐμοὶ σχεδὸν τῶν πολλῶν διαφέροντας;
ὅθεν τὸν πολὺν τῶν πραγμάτων ἀποσεισάμενος εχο
λον καὶ τὴν τῶν πονηρῶν γλωσσῶν σύγχυσιν ένταν
θοῖ τὸ λεἶπον ἔκρινα δεῖν ἀνύσειν τοῦ βίου.
Γ'. Ἀλλὰ τὰ περὶ τούτων ἡμῖν ἐναργέστερον άλλαγή δηλούμενα τοῖς βουλομένοις ἐξέσται μανθάνειν.
'Ημεῖς δ' ἐχώμεθα τῶν ἐφεξῆς. Κατὰ δὲ τοῦτον εν
χρόνον τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον τῶν με
ρωμένων τις μοναχῶν ἐκ μονῆς τῶν Μαγγάνων
Γεράσιμος ἀνὴρ πολιὸς μὲν τὴν τρίχα, ἀφελής
δὲ τὸν τρόπον καὶ τῆς ἀκουστικής δυνάμεως τὸ πλεί
στον ἀφηρημένος ὑπὸ τοῦ γήρως - Ελληνικῆς μὲν
παιδείας οὐδ᾽ ἄκρῳ δακτύλῳ γευσάμενος πώποτε,
διὰ δ' ἀμαθίαν καὶ ἄλλως ἀπλότητα τρόπων ταῖς βε
σιλικαῖς ἀρεσκείαις πάντη προσήκων. Διὰ γὰρ τούτη
τοιούτους οἱ βασιλεῖ; ἐς τοιαύτας εκλέγονται τὰς όρο
χα;, ἵνα τοῖς τούτων εὐχερῶς ὑποκύπτωσι προστά
γμασι, καθάπερ ἀνδράποδα, καὶ μηδενὶ τῶν ἀπάν
των εναντία φρονώσιν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτου τέως
τα ταῦτα. Λελέξεται δὲ τὰ ἑξῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡμῖν ἐν
τοῖς ἔμπροσθεν.
CAPUT III.
Constantini despolæ mater. Prima uror. Filius et ancilla suscepius, nomine Catharus. Cur a patre με
glectus. Eudocia Palæologina elogium. Ut Constantino despota nupserit. Catharus nothus apud seniorem
imperatorem potens et gratiosus. Junioris Andronici indignatio. Irarum causa justior, populus inusitalo
sacramento adactus. Syrgiannes custos nepoti additus ub avo.
293 I. Constantinus autem despota, imperato
ris Andronici filius e priore conjuge, que oriunda
ab Hungaris erat, susceptus, uxorem primum habuit puellam innuptam, Muzalonis prolovestiarii
Gliam: quæ cum diu apud maritum fuisset, sine
liberis decessit. Ilabebat illa ancillam furniosum),
nomine Catharam: ex qua clam compressa filium
genuit despotes, quem Michaelem Catharum appellavit. Hunc ipse sic initio oderat et aversabatur,
nt ne limis quidem eun aspicere dignaretur, sed
quam longissime a se educari juberet. În causa hoc
(Ρ. 180] Δ'. Κωνσταντίνος δὲ ὁ δεσπότης ὁ
ἐκ τῆς προτέρας γυναικός τῆς ἐξ Ούγγρων γεν
νηθεὶς τῷ βασιλεῖ Ανδρονίκῳ ἔσχε μὲν ἐκ παρθε
νέας γυναίκα πρότερον τὴν θυγατέρα Μουζάλων;
τοῦ πρωτοβεστιαρίου· ἡ δὴ καὶ πολύν συμβιώσασα
χρόνον αὐτῷ τετελεύτηκεν ἅπαις. Εἶχε δ' ἐκείνη θε
ραπαινίδα τινὰ εὐειδή, Καθαραν κεκλημένην. Ταύτη
λάθρα μιγεὶς ὁ δεσπότης ἔτεκεν υἱὸν, ὃν καὶ ὠ
μασε Μιχαήλ Καθαρόν. Τοῦτον αὐτὸς τὰ πρῶτα
μὲν βλέπειν οὐδ᾽ ἄκραις όψεσιν ήνείχετο, ἀλλ' ἐμίσει καὶ ἀπετρέπετο καὶ ὡς πολιωτάτω που διαιτα
Variorum notæ.
Vide lib. vi. cap. 4, sect. 3, supra. ΒοινΙΝ.
Purauzes ilid. Te S. Georgii in Manganis
mmasterio agimus in Constantinop. Christ. lib. m.
sent. 6. m. 43 Dutang.
Cantacuz. lib. t, cap. 1. Vide stemma Palæn
log. pag. 233. Dugang.
(2.0) Vide lib. vii, cap. 5, sect. §. Borria.
ὅθεν τὸν πολὺν τῶν πραγμάτων ἀποσεισάμενος ὄχλον καὶ τὴν τῶν πονηρῶν γλωσσῶν σύγχυσιν ἐνταυθοῖ τὸ λεῖπον ἔκρινα δεῖν ἀνύσειν τοῦ βίου. (Γ.) Ἀλλὰ τὰ περὶ τούτων ἡμῖν ἐναργέστερον ἀλλαχῆ δηλούμενα τοῖς βουλομένοις ἐξέσται μανθάνειν. ἡμεῖς δ’ ἐχώμεθα τῶν ἐφεξῆς. κατὰ δὲ τοῦτον τὸν χρόνον τὸν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον τῶν ἱερωμένων τις μοναχῶν ἐκ μονῆς τῶν Μαγγάνων Γεράσιμος, ἀνὴρ πολιὸς μὲν τὴν τρίχα, ἀφελὴς δὲ τὸν τρόπον καὶ τῆς ἀκουστικῆς δυνάμεως τὸ πλεῖστον ἀφῃρημένος ὑπὸ τοῦ γήρως· Ἑλληνικῆς μὲν παιδείας οὐδ’ ἄκρῳ δακτύλῳ γευσάμενος πώποτε, διὰ δ’ ἀμαθίαν καὶ ἄλλως ἁπλότητα τρόπων ταῖς βασιλικαῖς ἀρεσκείαις πάντη προσήκων. διὰ γὰρ τοῦτο τοιούτους οἱ βασιλεῖς ἐς τοιαύτας ἐκλέγονται τὰς ἀρχὰς, ἵνα τοῖς τούτων εὐχερῶς ὑποκύπτωσι προστάγμασι, καθάπερ ἀνδράποδα, καὶ μηδενὶ τῶν ἁπάντων ἐναντία φρονῶσιν. ἀλλὰ περὶ μὲν τούτου τέως τοσαῦτα. λελέξεται δὲ τὰ ἑξῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡμῖν ἐν τοῖς ἔμπροσθεν. γ.[^. m. 6791 ad 6836]
INP. ANDRONIC. St.] 468
hujus spes in dies mi' i blandicus momento omnia ἑκάστην ἐλπὶς πάντα μοι ὑπεμίμνησκεν ἐν ἀκρ
saggerebat et vetera et recentia cœlestis patris
miracula: quorum de numero meam quoque saniratem fore existimabam, modo Deus delatamı mihi
impositionem manuum et pontificiam unctionem
benigne intueretur): cum, inquam, a senatoriis
muneribus in hunc modum patriarchico solio conscenso iisdem morbi cruciatibus conflictaremur,
292 neque ullum usquam remedium ostenderetur; iudicium illud divisum, quo ad mortem com-.
pelleremur, et mediocrem fortasse peccatorum non
mediocrium castigationem esse intelleximus. Unde
spes sanitatis irrita prorsus evanuit, mortis autein
instantis exspectatio, ut diximus, confirmata est.
Quid enim aliud cogitarem, cum omnem fere carnis succum effluxisse jam viderem; medici vero
eo nomine indigni nihil (quod ad me quidem attineret) a vulgo differrent? Itaque magna negotiorum mole excussa, et malarum linguarum confuso
strepitu a me depulso, hic vitæ reliquum exigendum esse judicavi. ›
II. Sed hæc a nobis dilucidius alibi explicata
poterit quivis cognoscere. Nunc rerum ordinem
prosequamur. Hoc tempore in patriarchicum solium succedit sacerdos monachus e Manganorum
monasterio Gerasimus, cano capite, seul simplici
vir ingenio, idemque surdaster, audiendi sensu per
senectutem maxima parte imminuto. Is Graecas lit.
teras ne extremo quidem digito unquam attigerat.
Sed erat ob inscitiam et morum simplicitatem ad
imperatoria obsequia aptissimus. Hac enim de causa
ad va munera obeunda tales viri ab imperatoribus
deliguntur, ut dicto audientes eis sint, tanquam
mancipia, et nulla re ipsis refragentur. Atque hæc
de eo viro hactenus. Celera post suo loco referentur.
παλαιά τε καὶ νέα τοῦ θείου τεράστια πατέρας, ὧν
ἴσως ἔν τι καὶ τοὐ μὴν ἔλεγεν ἔσεσθαι, εἰ φιλανθρώ.
πως ἴδοι κύριος ἐπὶ τῇ χειροθεσίᾳ καὶ τῷ τῆς ὑφη
λῆς ταύτης ἀρχιερωσύνης χρίσματι)· ἐπεὶ δ' οὖν
ὅμως ούτωσὶ κἀπὶ τὴν πατριαρχικών θρόνον ἀπὸ
τῶν συγκλητικῶν ἀρχῶν μετηνέχθημεν κἂν τοῖς αὐ
τοῖς αὖθις ἦμεν δεινοῖς τοῦ νοσήματος καὶ λύτες οὐ
δαμέθεν οὐδ᾽ ἡτισούν ἑωράτο, ἔγνωμεν κρίσιν εἶναι
τοῦτο Θεοῦ πρὸς θάνατον συνωθοῦσαν ολοσχερῶς καὶ
παιδείαν ἴσως μετρίαν ὧν οὐ μετρίως ἡμάρτο
μεν. Ενθεν καὶ τὰ μὲν τῆς ὑγιείας ήδη φρούδα
καὶ ἀπ' ἐλπίδος ἐγίγνετο· τὰ δὲ τῆς τελευτῆς καὶ
σφόδρα γέ τοι, ὡς ἔφημεν, οὐκ ἀνέλπιστα. Καὶ τί
γὰρ ἄλλο γ' ἐχρῆν, ὁπότε τὴν μὲν τῆς σαρκὸς ἱκ.
μάλα μικροῦ πᾶσαν ἐκρούσασαν έβλεπον ήδη, και
τρῶν δὲ παῖδας οὐ κατὰ τοὔνομα ὄντας, ἀλλ' οὐδὲν
τό γ' ἐπ' ἐμοὶ σχεδὸν τῶν πολλῶν διαφέροντας;
ὅθεν τὸν πολὺν τῶν πραγμάτων ἀποσεισάμενος εχο
λον καὶ τὴν τῶν πονηρῶν γλωσσῶν σύγχυσιν ένταν
θοῖ τὸ λεἶπον ἔκρινα δεῖν ἀνύσειν τοῦ βίου.
Γ'. Ἀλλὰ τὰ περὶ τούτων ἡμῖν ἐναργέστερον άλλαγή δηλούμενα τοῖς βουλομένοις ἐξέσται μανθάνειν.
'Ημεῖς δ' ἐχώμεθα τῶν ἐφεξῆς. Κατὰ δὲ τοῦτον εν
χρόνον τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον τῶν με
ρωμένων τις μοναχῶν ἐκ μονῆς τῶν Μαγγάνων
Γεράσιμος ἀνὴρ πολιὸς μὲν τὴν τρίχα, ἀφελής
δὲ τὸν τρόπον καὶ τῆς ἀκουστικής δυνάμεως τὸ πλεί
στον ἀφηρημένος ὑπὸ τοῦ γήρως - Ελληνικῆς μὲν
παιδείας οὐδ᾽ ἄκρῳ δακτύλῳ γευσάμενος πώποτε,
διὰ δ' ἀμαθίαν καὶ ἄλλως ἀπλότητα τρόπων ταῖς βε
σιλικαῖς ἀρεσκείαις πάντη προσήκων. Διὰ γὰρ τούτη
τοιούτους οἱ βασιλεῖ; ἐς τοιαύτας εκλέγονται τὰς όρο
χα;, ἵνα τοῖς τούτων εὐχερῶς ὑποκύπτωσι προστά
γμασι, καθάπερ ἀνδράποδα, καὶ μηδενὶ τῶν ἀπάν
των εναντία φρονώσιν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτου τέως
τα ταῦτα. Λελέξεται δὲ τὰ ἑξῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡμῖν ἐν
τοῖς ἔμπροσθεν.
CAPUT III.
Constantini despolæ mater. Prima uror. Filius et ancilla suscepius, nomine Catharus. Cur a patre με
glectus. Eudocia Palæologina elogium. Ut Constantino despota nupserit. Catharus nothus apud seniorem
imperatorem potens et gratiosus. Junioris Andronici indignatio. Irarum causa justior, populus inusitalo
sacramento adactus. Syrgiannes custos nepoti additus ub avo.
293 I. Constantinus autem despota, imperato
ris Andronici filius e priore conjuge, que oriunda
ab Hungaris erat, susceptus, uxorem primum habuit puellam innuptam, Muzalonis prolovestiarii
Gliam: quæ cum diu apud maritum fuisset, sine
liberis decessit. Ilabebat illa ancillam furniosum),
nomine Catharam: ex qua clam compressa filium
genuit despotes, quem Michaelem Catharum appellavit. Hunc ipse sic initio oderat et aversabatur,
nt ne limis quidem eun aspicere dignaretur, sed
quam longissime a se educari juberet. În causa hoc
(Ρ. 180] Δ'. Κωνσταντίνος δὲ ὁ δεσπότης ὁ
ἐκ τῆς προτέρας γυναικός τῆς ἐξ Ούγγρων γεν
νηθεὶς τῷ βασιλεῖ Ανδρονίκῳ ἔσχε μὲν ἐκ παρθε
νέας γυναίκα πρότερον τὴν θυγατέρα Μουζάλων;
τοῦ πρωτοβεστιαρίου· ἡ δὴ καὶ πολύν συμβιώσασα
χρόνον αὐτῷ τετελεύτηκεν ἅπαις. Εἶχε δ' ἐκείνη θε
ραπαινίδα τινὰ εὐειδή, Καθαραν κεκλημένην. Ταύτη
λάθρα μιγεὶς ὁ δεσπότης ἔτεκεν υἱὸν, ὃν καὶ ὠ
μασε Μιχαήλ Καθαρόν. Τοῦτον αὐτὸς τὰ πρῶτα
μὲν βλέπειν οὐδ᾽ ἄκραις όψεσιν ήνείχετο, ἀλλ' ἐμίσει καὶ ἀπετρέπετο καὶ ὡς πολιωτάτω που διαιτα
Variorum notæ.
Vide lib. vi. cap. 4, sect. 3, supra. ΒοινΙΝ.
Purauzes ilid. Te S. Georgii in Manganis
mmasterio agimus in Constantinop. Christ. lib. m.
sent. 6. m. 43 Dutang.
Cantacuz. lib. t, cap. 1. Vide stemma Palæn
log. pag. 233. Dugang.
(2.0) Vide lib. vii, cap. 5, sect. §. Borria.
Κωνσταντῖνος δὲ ὁ δεσπότης ὁ ἐκ τῆς προτέρας γυναικὸς τῆς ἐξ Οὔγγρων γεννηθεὶς τῷ βασιλεῖ Ἀνδρονίκῳ ἔσχε μὲν ἐκ παρθενίας γυναῖκα πρότερον τὴν θυγατέρα Μουζάλωνος τοῦ πρωτοβεστιαρίου· ἣ δὴ καὶ πολὺν συμβιώσασα χρόνον αὐτῷ τετελεύτηκεν ἄπαις. εἶχε δ’ ἐκείνη θεραπαινίδα τινὰ εὐειδῆ, Καθαρὰν κεκλημένην. ταύτῃ λάθρα μιγεὶς ὁ δεσπότης ἔτεκεν υἱὸν, ὃν καὶ ὠνόμασε Μιχαὴλ Καθαρόν. τοῦτον αὐτὸς τὰ πρῶτα μὲν βλέπειν οὐδ’ ἄκραις ὄψεσιν ἠνείχετο, ἀλλ’ ἐμίσει καὶ ἀπετρέπετο καὶ ὡς ποῤῥωτάτω που διαιτᾶσθαι ἐκέλευε. τὸ δ’ αἴτιον, ὅτι καὶ τὸν τῆς μητρὸς αὐτοῦ Καθαρᾶς ἔρωτα ἕτερος ἐξαπίνης ἐπιδραμὼν ἀντέκρουσεν ἔρως ἐπικρατέστερος πολλῷ καὶ σφοδρότερος. (Β.) Ἐπεὶ γὰρ πρὸς τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως τὴν ἐπιτροπὴν ἐδέξατο τῶν τε ἐν Μακεδονίᾳ πραγμάτων καὶ Θεσσαλονίκης αὐτῆς (διέτριβε δὲ τὰ πλεῖστα τοῦ ἄστεος ἔνδον Θεσσαλονίκης), ἔρωτι γυναικὸς ἑάλω τινὸς τῶν ἐπιφανῶν. ἦν δὲ αὕτη θυγάτηρ μὲν Νεοκαισαρείτου τοῦ πρωτασηκρῆτις, σύζυγος δὲ Κωνσταντίνου τοῦ Παλαιολόγου.[^. m. 6791 ad 6836]
INP. ANDRONIC. St.] 468
hujus spes in dies mi' i blandicus momento omnia ἑκάστην ἐλπὶς πάντα μοι ὑπεμίμνησκεν ἐν ἀκρ
saggerebat et vetera et recentia cœlestis patris
miracula: quorum de numero meam quoque saniratem fore existimabam, modo Deus delatamı mihi
impositionem manuum et pontificiam unctionem
benigne intueretur): cum, inquam, a senatoriis
muneribus in hunc modum patriarchico solio conscenso iisdem morbi cruciatibus conflictaremur,
292 neque ullum usquam remedium ostenderetur; iudicium illud divisum, quo ad mortem com-.
pelleremur, et mediocrem fortasse peccatorum non
mediocrium castigationem esse intelleximus. Unde
spes sanitatis irrita prorsus evanuit, mortis autein
instantis exspectatio, ut diximus, confirmata est.
Quid enim aliud cogitarem, cum omnem fere carnis succum effluxisse jam viderem; medici vero
eo nomine indigni nihil (quod ad me quidem attineret) a vulgo differrent? Itaque magna negotiorum mole excussa, et malarum linguarum confuso
strepitu a me depulso, hic vitæ reliquum exigendum esse judicavi. ›
II. Sed hæc a nobis dilucidius alibi explicata
poterit quivis cognoscere. Nunc rerum ordinem
prosequamur. Hoc tempore in patriarchicum solium succedit sacerdos monachus e Manganorum
monasterio Gerasimus, cano capite, seul simplici
vir ingenio, idemque surdaster, audiendi sensu per
senectutem maxima parte imminuto. Is Graecas lit.
teras ne extremo quidem digito unquam attigerat.
Sed erat ob inscitiam et morum simplicitatem ad
imperatoria obsequia aptissimus. Hac enim de causa
ad va munera obeunda tales viri ab imperatoribus
deliguntur, ut dicto audientes eis sint, tanquam
mancipia, et nulla re ipsis refragentur. Atque hæc
de eo viro hactenus. Celera post suo loco referentur.
παλαιά τε καὶ νέα τοῦ θείου τεράστια πατέρας, ὧν
ἴσως ἔν τι καὶ τοὐ μὴν ἔλεγεν ἔσεσθαι, εἰ φιλανθρώ.
πως ἴδοι κύριος ἐπὶ τῇ χειροθεσίᾳ καὶ τῷ τῆς ὑφη
λῆς ταύτης ἀρχιερωσύνης χρίσματι)· ἐπεὶ δ' οὖν
ὅμως ούτωσὶ κἀπὶ τὴν πατριαρχικών θρόνον ἀπὸ
τῶν συγκλητικῶν ἀρχῶν μετηνέχθημεν κἂν τοῖς αὐ
τοῖς αὖθις ἦμεν δεινοῖς τοῦ νοσήματος καὶ λύτες οὐ
δαμέθεν οὐδ᾽ ἡτισούν ἑωράτο, ἔγνωμεν κρίσιν εἶναι
τοῦτο Θεοῦ πρὸς θάνατον συνωθοῦσαν ολοσχερῶς καὶ
παιδείαν ἴσως μετρίαν ὧν οὐ μετρίως ἡμάρτο
μεν. Ενθεν καὶ τὰ μὲν τῆς ὑγιείας ήδη φρούδα
καὶ ἀπ' ἐλπίδος ἐγίγνετο· τὰ δὲ τῆς τελευτῆς καὶ
σφόδρα γέ τοι, ὡς ἔφημεν, οὐκ ἀνέλπιστα. Καὶ τί
γὰρ ἄλλο γ' ἐχρῆν, ὁπότε τὴν μὲν τῆς σαρκὸς ἱκ.
μάλα μικροῦ πᾶσαν ἐκρούσασαν έβλεπον ήδη, και
τρῶν δὲ παῖδας οὐ κατὰ τοὔνομα ὄντας, ἀλλ' οὐδὲν
τό γ' ἐπ' ἐμοὶ σχεδὸν τῶν πολλῶν διαφέροντας;
ὅθεν τὸν πολὺν τῶν πραγμάτων ἀποσεισάμενος εχο
λον καὶ τὴν τῶν πονηρῶν γλωσσῶν σύγχυσιν ένταν
θοῖ τὸ λεἶπον ἔκρινα δεῖν ἀνύσειν τοῦ βίου.
Γ'. Ἀλλὰ τὰ περὶ τούτων ἡμῖν ἐναργέστερον άλλαγή δηλούμενα τοῖς βουλομένοις ἐξέσται μανθάνειν.
'Ημεῖς δ' ἐχώμεθα τῶν ἐφεξῆς. Κατὰ δὲ τοῦτον εν
χρόνον τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον τῶν με
ρωμένων τις μοναχῶν ἐκ μονῆς τῶν Μαγγάνων
Γεράσιμος ἀνὴρ πολιὸς μὲν τὴν τρίχα, ἀφελής
δὲ τὸν τρόπον καὶ τῆς ἀκουστικής δυνάμεως τὸ πλεί
στον ἀφηρημένος ὑπὸ τοῦ γήρως - Ελληνικῆς μὲν
παιδείας οὐδ᾽ ἄκρῳ δακτύλῳ γευσάμενος πώποτε,
διὰ δ' ἀμαθίαν καὶ ἄλλως ἀπλότητα τρόπων ταῖς βε
σιλικαῖς ἀρεσκείαις πάντη προσήκων. Διὰ γὰρ τούτη
τοιούτους οἱ βασιλεῖ; ἐς τοιαύτας εκλέγονται τὰς όρο
χα;, ἵνα τοῖς τούτων εὐχερῶς ὑποκύπτωσι προστά
γμασι, καθάπερ ἀνδράποδα, καὶ μηδενὶ τῶν ἀπάν
των εναντία φρονώσιν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτου τέως
τα ταῦτα. Λελέξεται δὲ τὰ ἑξῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡμῖν ἐν
τοῖς ἔμπροσθεν.
CAPUT III.
Constantini despolæ mater. Prima uror. Filius et ancilla suscepius, nomine Catharus. Cur a patre με
glectus. Eudocia Palæologina elogium. Ut Constantino despota nupserit. Catharus nothus apud seniorem
imperatorem potens et gratiosus. Junioris Andronici indignatio. Irarum causa justior, populus inusitalo
sacramento adactus. Syrgiannes custos nepoti additus ub avo.
293 I. Constantinus autem despota, imperato
ris Andronici filius e priore conjuge, que oriunda
ab Hungaris erat, susceptus, uxorem primum habuit puellam innuptam, Muzalonis prolovestiarii
Gliam: quæ cum diu apud maritum fuisset, sine
liberis decessit. Ilabebat illa ancillam furniosum),
nomine Catharam: ex qua clam compressa filium
genuit despotes, quem Michaelem Catharum appellavit. Hunc ipse sic initio oderat et aversabatur,
nt ne limis quidem eun aspicere dignaretur, sed
quam longissime a se educari juberet. În causa hoc
(Ρ. 180] Δ'. Κωνσταντίνος δὲ ὁ δεσπότης ὁ
ἐκ τῆς προτέρας γυναικός τῆς ἐξ Ούγγρων γεν
νηθεὶς τῷ βασιλεῖ Ανδρονίκῳ ἔσχε μὲν ἐκ παρθε
νέας γυναίκα πρότερον τὴν θυγατέρα Μουζάλων;
τοῦ πρωτοβεστιαρίου· ἡ δὴ καὶ πολύν συμβιώσασα
χρόνον αὐτῷ τετελεύτηκεν ἅπαις. Εἶχε δ' ἐκείνη θε
ραπαινίδα τινὰ εὐειδή, Καθαραν κεκλημένην. Ταύτη
λάθρα μιγεὶς ὁ δεσπότης ἔτεκεν υἱὸν, ὃν καὶ ὠ
μασε Μιχαήλ Καθαρόν. Τοῦτον αὐτὸς τὰ πρῶτα
μὲν βλέπειν οὐδ᾽ ἄκραις όψεσιν ήνείχετο, ἀλλ' ἐμίσει καὶ ἀπετρέπετο καὶ ὡς πολιωτάτω που διαιτα
Variorum notæ.
Vide lib. vi. cap. 4, sect. 3, supra. ΒοινΙΝ.
Purauzes ilid. Te S. Georgii in Manganis
mmasterio agimus in Constantinop. Christ. lib. m.
sent. 6. m. 43 Dutang.
Cantacuz. lib. t, cap. 1. Vide stemma Palæn
log. pag. 233. Dugang.
(2.0) Vide lib. vii, cap. 5, sect. §. Borria.
οὕτω δ’ ἀπαράμιλλος ἦν τῷ τε τῆς ὄψεως κάλλει καὶ τῇ τῆς γλώττης δεινότητι καὶ τῷ ἐφέρποντι τοῦ ἤθους ὑγρῷ, ὥστε οὐ ταῖς τῶν ἐντυγχανόντων μόνον ψυχαῖς ἄφυκτόν τινα τὴν ἐρωτικὴν σαγήνην ἐπέῤῥιπτεν, ἀλλὰ κἀκ μόνης τῆς φήμης τοὺς πλείστους πρὸς τοὺς ἑαυτῆς ἀνέφλεγεν ἔρωτας. οὕτω γὰρ ἡ φύσις περὶ τὴν ἄνθρωπον ἐφιλοτιμήσατο, ὥστε πολλὴν μὲν ἐπὶ τοῦ προσώπου τὴν εὐρυθμίαν ἐφήπλωσε, πολλὴν δὲ τὴν ὀξύτητα περὶ τὴν διάνοιαν ἐθησαύρισε, πολλὴν δὲ καὶ τῇ γλώττῃ ἐνήρμοσε τὴν πειθὼ καὶ δεινότητα καὶ τὸ εὔστροφον καὶ ἐπίχαρι τῆς ἠχοῦς. ἦν δὲ καὶ σοφίας τῆς θύραθεν οὐκ ἄμοιρος ἡ γυνή. ἦν γὰρ ἰδεῖν αὐτὴν πάντα καὶ παντοῖα ῥᾳδίως κατὰ καιρὸν ἐν τῇ ὁμιλίᾳ διὰ γλώττης προφέρουσαν, ὅσα τε αὐτὴ δι’ ἑαυτῆς ἀνεγνώκει καὶ ὅσα λεγόντων ἄλλων ἀκήκοεν, ὡς Θεανώ τινα Πυθαγορικὴν καὶ Ὑπατίαν ἄλλην ὀνομάζεσθαι ταύτην πρὸς τῶν ἐφ’ ἡμῶν σοφωτέρων. τούτων ἁπάντων Κωνσταντῖνος ὁ δεσπότης, ὡς ἔφημεν, ἐς τὰ μάλιστα ἥττητο καὶ ἀπεπειρᾶτο τῆς γυναικὸς καὶ λάθρα ἠξίου μίγνυσθαι. ἡ δὲ, εἴτε τὸν σύζυγον δεδοικυῖα, εἴτε μυσαττομένη τὸ τῆς πράξεως ἄθεσμον, ἀνθίστατό τε καὶ ἀπετρέπετο.[^. m. 6791 ad 6836]
INP. ANDRONIC. St.] 468
hujus spes in dies mi' i blandicus momento omnia ἑκάστην ἐλπὶς πάντα μοι ὑπεμίμνησκεν ἐν ἀκρ
saggerebat et vetera et recentia cœlestis patris
miracula: quorum de numero meam quoque saniratem fore existimabam, modo Deus delatamı mihi
impositionem manuum et pontificiam unctionem
benigne intueretur): cum, inquam, a senatoriis
muneribus in hunc modum patriarchico solio conscenso iisdem morbi cruciatibus conflictaremur,
292 neque ullum usquam remedium ostenderetur; iudicium illud divisum, quo ad mortem com-.
pelleremur, et mediocrem fortasse peccatorum non
mediocrium castigationem esse intelleximus. Unde
spes sanitatis irrita prorsus evanuit, mortis autein
instantis exspectatio, ut diximus, confirmata est.
Quid enim aliud cogitarem, cum omnem fere carnis succum effluxisse jam viderem; medici vero
eo nomine indigni nihil (quod ad me quidem attineret) a vulgo differrent? Itaque magna negotiorum mole excussa, et malarum linguarum confuso
strepitu a me depulso, hic vitæ reliquum exigendum esse judicavi. ›
II. Sed hæc a nobis dilucidius alibi explicata
poterit quivis cognoscere. Nunc rerum ordinem
prosequamur. Hoc tempore in patriarchicum solium succedit sacerdos monachus e Manganorum
monasterio Gerasimus, cano capite, seul simplici
vir ingenio, idemque surdaster, audiendi sensu per
senectutem maxima parte imminuto. Is Graecas lit.
teras ne extremo quidem digito unquam attigerat.
Sed erat ob inscitiam et morum simplicitatem ad
imperatoria obsequia aptissimus. Hac enim de causa
ad va munera obeunda tales viri ab imperatoribus
deliguntur, ut dicto audientes eis sint, tanquam
mancipia, et nulla re ipsis refragentur. Atque hæc
de eo viro hactenus. Celera post suo loco referentur.
παλαιά τε καὶ νέα τοῦ θείου τεράστια πατέρας, ὧν
ἴσως ἔν τι καὶ τοὐ μὴν ἔλεγεν ἔσεσθαι, εἰ φιλανθρώ.
πως ἴδοι κύριος ἐπὶ τῇ χειροθεσίᾳ καὶ τῷ τῆς ὑφη
λῆς ταύτης ἀρχιερωσύνης χρίσματι)· ἐπεὶ δ' οὖν
ὅμως ούτωσὶ κἀπὶ τὴν πατριαρχικών θρόνον ἀπὸ
τῶν συγκλητικῶν ἀρχῶν μετηνέχθημεν κἂν τοῖς αὐ
τοῖς αὖθις ἦμεν δεινοῖς τοῦ νοσήματος καὶ λύτες οὐ
δαμέθεν οὐδ᾽ ἡτισούν ἑωράτο, ἔγνωμεν κρίσιν εἶναι
τοῦτο Θεοῦ πρὸς θάνατον συνωθοῦσαν ολοσχερῶς καὶ
παιδείαν ἴσως μετρίαν ὧν οὐ μετρίως ἡμάρτο
μεν. Ενθεν καὶ τὰ μὲν τῆς ὑγιείας ήδη φρούδα
καὶ ἀπ' ἐλπίδος ἐγίγνετο· τὰ δὲ τῆς τελευτῆς καὶ
σφόδρα γέ τοι, ὡς ἔφημεν, οὐκ ἀνέλπιστα. Καὶ τί
γὰρ ἄλλο γ' ἐχρῆν, ὁπότε τὴν μὲν τῆς σαρκὸς ἱκ.
μάλα μικροῦ πᾶσαν ἐκρούσασαν έβλεπον ήδη, και
τρῶν δὲ παῖδας οὐ κατὰ τοὔνομα ὄντας, ἀλλ' οὐδὲν
τό γ' ἐπ' ἐμοὶ σχεδὸν τῶν πολλῶν διαφέροντας;
ὅθεν τὸν πολὺν τῶν πραγμάτων ἀποσεισάμενος εχο
λον καὶ τὴν τῶν πονηρῶν γλωσσῶν σύγχυσιν ένταν
θοῖ τὸ λεἶπον ἔκρινα δεῖν ἀνύσειν τοῦ βίου.
Γ'. Ἀλλὰ τὰ περὶ τούτων ἡμῖν ἐναργέστερον άλλαγή δηλούμενα τοῖς βουλομένοις ἐξέσται μανθάνειν.
'Ημεῖς δ' ἐχώμεθα τῶν ἐφεξῆς. Κατὰ δὲ τοῦτον εν
χρόνον τὴν πατριαρχικὸν διαδέχεται θρόνον τῶν με
ρωμένων τις μοναχῶν ἐκ μονῆς τῶν Μαγγάνων
Γεράσιμος ἀνὴρ πολιὸς μὲν τὴν τρίχα, ἀφελής
δὲ τὸν τρόπον καὶ τῆς ἀκουστικής δυνάμεως τὸ πλεί
στον ἀφηρημένος ὑπὸ τοῦ γήρως - Ελληνικῆς μὲν
παιδείας οὐδ᾽ ἄκρῳ δακτύλῳ γευσάμενος πώποτε,
διὰ δ' ἀμαθίαν καὶ ἄλλως ἀπλότητα τρόπων ταῖς βε
σιλικαῖς ἀρεσκείαις πάντη προσήκων. Διὰ γὰρ τούτη
τοιούτους οἱ βασιλεῖ; ἐς τοιαύτας εκλέγονται τὰς όρο
χα;, ἵνα τοῖς τούτων εὐχερῶς ὑποκύπτωσι προστά
γμασι, καθάπερ ἀνδράποδα, καὶ μηδενὶ τῶν ἀπάν
των εναντία φρονώσιν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτου τέως
τα ταῦτα. Λελέξεται δὲ τὰ ἑξῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡμῖν ἐν
τοῖς ἔμπροσθεν.
CAPUT III.
Constantini despolæ mater. Prima uror. Filius et ancilla suscepius, nomine Catharus. Cur a patre με
glectus. Eudocia Palæologina elogium. Ut Constantino despota nupserit. Catharus nothus apud seniorem
imperatorem potens et gratiosus. Junioris Andronici indignatio. Irarum causa justior, populus inusitalo
sacramento adactus. Syrgiannes custos nepoti additus ub avo.
293 I. Constantinus autem despota, imperato
ris Andronici filius e priore conjuge, que oriunda
ab Hungaris erat, susceptus, uxorem primum habuit puellam innuptam, Muzalonis prolovestiarii
Gliam: quæ cum diu apud maritum fuisset, sine
liberis decessit. Ilabebat illa ancillam furniosum),
nomine Catharam: ex qua clam compressa filium
genuit despotes, quem Michaelem Catharum appellavit. Hunc ipse sic initio oderat et aversabatur,
nt ne limis quidem eun aspicere dignaretur, sed
quam longissime a se educari juberet. În causa hoc
(Ρ. 180] Δ'. Κωνσταντίνος δὲ ὁ δεσπότης ὁ
ἐκ τῆς προτέρας γυναικός τῆς ἐξ Ούγγρων γεν
νηθεὶς τῷ βασιλεῖ Ανδρονίκῳ ἔσχε μὲν ἐκ παρθε
νέας γυναίκα πρότερον τὴν θυγατέρα Μουζάλων;
τοῦ πρωτοβεστιαρίου· ἡ δὴ καὶ πολύν συμβιώσασα
χρόνον αὐτῷ τετελεύτηκεν ἅπαις. Εἶχε δ' ἐκείνη θε
ραπαινίδα τινὰ εὐειδή, Καθαραν κεκλημένην. Ταύτη
λάθρα μιγεὶς ὁ δεσπότης ἔτεκεν υἱὸν, ὃν καὶ ὠ
μασε Μιχαήλ Καθαρόν. Τοῦτον αὐτὸς τὰ πρῶτα
μὲν βλέπειν οὐδ᾽ ἄκραις όψεσιν ήνείχετο, ἀλλ' ἐμίσει καὶ ἀπετρέπετο καὶ ὡς πολιωτάτω που διαιτα
Variorum notæ.
Vide lib. vi. cap. 4, sect. 3, supra. ΒοινΙΝ.
Purauzes ilid. Te S. Georgii in Manganis
mmasterio agimus in Constantinop. Christ. lib. m.
sent. 6. m. 43 Dutang.
Cantacuz. lib. t, cap. 1. Vide stemma Palæn
log. pag. 233. Dugang.
(2.0) Vide lib. vii, cap. 5, sect. §. Borria.
PG 148:469ὅδ’ ὅσον ἐκείνην ἀποτρεπομένην ἑώρα, τοσοῦτον αὐτὸς πρὸς μείζονας ἐξεκάετο τοὺς αὐτῆς ἔρωτας· καὶ ἦν ἰδεῖν τὸ τοῦ Πλάτωνος, τὴν ψυχὴν τοῦ ἐρῶντος ἐν ἀλλοτρίῳ ζῶσαν τῷ σώματι. ἐπεὶ δὲ μετὰ χρόνον τινὰ τὸν βίον ὁ ταύτης ἀπέλιπε σύζυγος, ἤδη σφοδρότερον ἦν ἐγκείμενος ὁ δεσπότης καὶ πάντα λίθον κινῶν, τὸ τοῦ λόγου, νόμιμον ἀγαγέσθαι βουλόμενος σύζυγον. οὗ δὴ γεγονότος πασῶν εὐθὺς ἐξελάθετο γυναικῶν καὶ ἐρώτων ἄλλων καὶ αὐτοῦ γε τοῦ ῥηθέντος υἱέως Καθαροῦ Μιχαὴλ, ὃν ἐκ τῆς θεραπαινίδος γεγέννηκε· καὶ ἦν μόνης θερμῶς ἐξεχόμενος Εὐδοκίας τῆς Παλαιολογίνης. (Γ.) Τοῦτον δὴ οὖν τὸν Καθαρὸν Μιχαὴλ πεντεκαιδέκατον ἤδη χρόνον τῆς ἡλικίας ἀμείβοντα πέμψας ὁ βασιλεὺς Ἀνδρόνικος ὁ γηραιὸς προσηγάγετό τε καὶ τοῖς κατ’ οἶκον ὑπηρετικοῖς παιδαρίοις συγκατέλεξε. πρῶτον μὲν, ἵνα μὴ διαφθαρείη λιμῷ, μηδενὸς προμηθουμένου· δεύτερον δ’ ἴσως, ἵνα καί τινι τῶν πέριξ ἐθνῶν εἰς κῆδος δοθείη, ὡς ἐξ αἵματος ὢν βασιλείου καὶ γένηται σπονδῶν τινων πρόξενος καί τινος ὠφελείας Ῥωμαίοις καὶ τοῖς Ῥωμαίων πράγμασιν αἴτιος.469 [a. c. 1282 ad 1328] BYZANTINÆ HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 470
σ'αι ἐκέλευε. Τὸ δ' αἴτιον, ὅτι καὶ τὸν τῆς μητρὸς erat, quod alterius mulicris vehementior et potenαὐτοῦ Καθαρές έρωτα ἕτερος ἐξαπίνης ἐπιδραμὼν tior multo amor repente excitatus Catharæ quoque
ἀντέκρουσεν ἔρως ἐπικρατέστερος πολλῷ καὶ σφου matris ejus amorem depulerat.
ερότερος.
II. Nam rerum Macedonicarum et ipsius Thessalonicæ præfecturam cuin a patre imperatore accepisset, et in ea urbe plerumque versaretur, mu
lieris cujusdam illustris amore captus est. Erat ca
Neocæsarite protosecretarii filia, Constantini Pakeologi uxor. Ita vero et elegantia formæ et linguæ
facundia et blanda morum comitate præstabat, ut
non modo aspectu suo animos corum, a quibus
adibatur, inevitabili quodam amoris laqueo irretiret, sed sola etiam fama excitatos plurimos pari
ardore inflammaret. Tanta enim naturæ fuit erga
Β. Ἐπεὶ γὰρ πρὸς τοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως την
Επιτροπὴν ἐδέξατο τῶν τε ἐν Μακεδονία πραγμάτων
καὶ Θεσσαλονίκης αὐτῆς (διέτριβε δὲ τὰ πλεῖστα τοῦ
άστεος ἔνδον Θεσσαλονίκης), έρωτι γυναικὸς ἐξω
τινὰς τῶν ἐπιφανῶν. "Ην δὲ αὕτη θυγάτηρ μὲν Νεοκαισαρίτου τοῦ πρωτασηκρήτις, σύζυγος δὲ Κωνσταντίνου τοῦ Παλαιολόγου. Οὕτω δ' ἀπαράμιλλος
ἦν τῷ τε τῆς δήσω; κάλλει καὶ τῇ τῆς γλώττης δεινότητι καὶ τῷ ἐφέρποντι τοῦ ἤθους ὀγρῷ, ὥστε οὐ
ταῖς τῶν ἐντυγχανόντων μόνον ψυχαῖς ἄφυκτών τινα
τὴν ἐρωτικὴν σαγήνην ἐπέρριπτεν, ἀλλὰ κἐκ μόνης
τῆς φήμης τους πλείστους πρὸς τοὺς ἑαυτῆς ἀνέ- eam liberalitas, ut toto vultu elegantiam praferret;
φλεγεν ἔρωτας. Οὕτω γὰρ ἡ φύσις περὶ τὴν ἄνθρωπον ἐφιλοτιμήσατο, ὥστε πολλὴν μὲν ἐπὶ τοῦ προσώπου τὴν εὐρυθμίαν ἐφήπλωσε, πολλὴν δὲ τὴν
οξύτητα περὶ τὴν διάνοιαν ἐθησαύρισε, πολλὴν δὲ
καὶ τῇ γλώττῃ ἐνήρμοσε την πειθώ καὶ δεινότητα
καὶ τὸ εὐστροφον καὶ ἐπίχαρι τῆς ἠχούς. Ην δὲ καὶ
συρίας τῆς θύραθεν οὐκ ἄμοιρος ή γυνή. "Ην γὰρ
ἰδεῖν αὐτὴν πάντα καὶ παντοῖα ῥᾳδίως κατά καιρὸν
ἐν τῇ ὁμιλίᾳ διὰ γλώττης προφέρουσαν, ὅσα τε αὐτὴ
δ' ἑαυτῆς ἀνεγνώκει καὶ ὅτα λεγόντων ἄλλων ἀκής
κεν, ὡς Θεανώ τινα Πυθαγορικὴν καὶ Ὑπατίαν
ἄλλην όνομάζεσθαι ταύτην πρὸς τῶν ἐφ' ἡμῶν σου
φωτέρων. Τούτων απάντων Κωνσταντῖνος ὁ δεσπότης,
ὡς ἔφημεν, ἐς τὰ μάλιστα ἥττητο καὶ ἀπεπειράτο
τῆς γυναικὸς καὶ λάθρα ἠξίου μίγνυσθαι. Ἡ δὲ,
εἴτε τὸν σύζυγον δεδοικυία, είτε μυσαττομένη τὸ
της πράξεως ἄθεσμον, ἀνθίστατο Ρ. 181] τε καὶ ἀπε
τρέπετο. Ο δ' ὅσον ἐκείνην ἀποτρεπομένην χώρα,
τοσοῦτον αὐτὸς πρὸς μείζονας ἐξεκάετο τοὺς αὐτῆς
Έρωτας· καὶ ἦν ἰδεῖν, τὴ τοῦ Πλάτωνος, τὴν ψυχὴν
τοῦ ἐρῶντος ἐν ἀλλοτρίῳ ζῶσαν τῷ σώματι. Ἐπεὶ
Τὰ μετὰ χρόνον τινὰ τὸν βίον ὁ ταύτης ἀπέλιπε σύν
ζυγος, ήδη σφοδρότερον ἦν ἐγκείμενος ὁ δεσπότης
καὶ πάντα λίθον κινῶν, τὸ τοῦ λόγου, νόμιμον ἀγαγέσθαι βουλόμενος σύζυγον. Οὗ δὴ γεγονότος πασῶν εὐθὺς ἐξελάθετο γυναικῶν καὶ ἐρώτων ἄλλων καὶ
αὐτοῦ γε τοῦ ῥηθέντος υἱέως Καθαροῦ Μιχαήλ, ὃν ἐκ τῆς θεραπαινίδος γεγέννηκε· καὶ ἦν μόνης θερ
μᾶς ἐξεχόμενος Εὐδοκίας τῆς Παλαιολογίνης
Γ. Τοῦτον δὴ οὖν τὸν Καθαρὸν Μιχαὴλ πεντεκαι
δέκατον ήδη χρόνον τῆς ἡλικίας ἀμείβοντα πέμψας
ὁ βασιλεὺς ᾿Ανδρόνικος ὁ γηραιός προσηγάγετό τε
καὶ τοῖς κατ' οίκον υπηρετικοῖς παιδαρίας συγκατέλεξε πρώτον μὲν, ἵνα μὴ διαφθαρείη λιμῷ,
μηδενός προμηθουμένου δεύτερον δ' ίσως ἵνα και
τινι τῶν πέριξ ἐθνῶν εἰς κιδος δοθείη, ὡς ἐξ αἷμα.
τις ὢν βασιλείου καὶ γένηται σπονδῶν τινων πρόξενο; καί τινος ὠφελείας Ρωμαίοις καὶ τοῖς 'Ρωμείων πράγμασιν αἴτιος. Ὁ δὲ κομισθεὶ; καὶ δια-
in ingenio plurimum 294 acuminis, in lingua
vim dicendi ac persuadendi maximam, nec nou
volubilitatem haberet. Erat et humanioribus litteris erudita, et in familiaribus colloquiis omnia
omnis generis, quæ tam ipsa legerat, quam ex
aliis audierat, facile et opportune proferebat, ut
altera Theano Pythagorica et altera Hypatia ab
eruditioribus quibusque appellaretur. His omnibus
Constantinus despota, ut diximus, omniuo victus
est, ut ejus pudicitiam tentaret, et clandestinum
ejus concubitum peteret. Ipsa vero, sive mariti
metu deterrita, sive rem ipsam utpote illicitum aversata, resistebat ac refugiebat. Ille quo niagis abhorrere eam videbat, eo vehementius amore ejus
incendebatur. Itaque, quod ait Plato, amantis anim
mam videre erat in alieno corpore spirantem. Cum
autem aliquando post maritus ejus decessisset, jai
acrius rem urgebat despotes, omnemque, ut vulgo
aiunt, movebat lapidem, quo illam uxorem legitimam duceret. Quo facto, omnium aliarum mulierum et amorum oblitus, ipsiusque adeo filii Michaelis Cathari, quem, ut diximus, ex ancilla Catara susceperat, unius Eudocia Palæologing a 10ribus vacabat.
η
Variorum
Neocasants primi a secretis filire, Constantíni Palæologi despote uxoris, ac ex alio Constantino um viduæ, unde l'alæologina bic cogno
minatur, es priore conjugio. Vide idem stemma.
III. Eum Michaelem Catharum, annum ætatis
decimum quintum jam agentem, Imperator Andro
nicus senior arcessitum pueris domestica ministe
ria obeuntibus socium ascribit: primunt, në ak
omnibus 295 neglectus fame periret: deinde fortasse, ut per eum sanguine imperatorio ortum affinitas cum aliqua ex finitimis gentibus jungeretur,
atque ut foederis alicujus conciliandi occasio cssel,
Romanisque et rei Romanæ quolibet tandem pacto
prodesset. Ille autem cum in palatio educaretur et
notæ.
Adolescentibus, quos έργον:οπούλους vocabunt, νέους τῶν εὐπατριδών, Cantacuzenus4ib. π,
cap. 40; νέου; τῶν εὐγενεστέρων, lib. ii, cap. 43.
Vide Gloss. med. Græcil. in hac voce. DuCANG,
PG 148:471ὁ δὲ κομισθεὶς καὶ διατρίβων ἐν βασιλείοις τοσοῦτον εἰς τὴν ἑαυτοῦ σχέσιν ἐν βραχεῖ τὸν βασιλέα ἀνηρτήσατο, ὡς καὶ αὐτοὺς δὴ τοὺς τοῦ βασιλέως υἱέας ζηλοτύπως ὑποβλέπειν αὐτόν. ὁ δὲ βασιλεὺς Ἀνδρόνικος ὁ νέος καὶ πλέον τῶν ἄλλων ὠργίζετο καὶ ἐδυσφόρει, ὁρῶν τὴν πρὸς αὐτὸν ἀνυπέρβλητον ἐκείνην ἀγάπην τοῦ βασιλέως καὶ πάππου μαραινομένην, τὴν δὲ πρὸς τὸν χθεσινὸν καὶ ὑποβολιμαῖον τουτονὶ διηνεκῶς ἀνθοῦσαν καὶ αὐξανομένην ἐφ’ ἡμέρᾳ καὶ νυκτί. (Δ.) Ὃ δὲ μᾶλλον δικαίως αὐτὸν ἐξέμηνεν εἰς λύπην καὶ ὀργὴν καὶ μελέτας πολυειδεῖς, ἐξ ὧν αἱ περὶ τῆς βασιλείας ἐβλάστησαν στάσεις, καὶ οἱ τῆς κακίας ἤρξαντο χειμῶνες καὶ κλύδωνες, λέξομεν ἤδη. οὕτω γὰρ, ὡς εἰρήκαμεν, πλημμελῶς τῶν πραγμάτων ἐχόντων καὶ μεταξὺ τοῦ βασιλέως Μιχαὴλ τεθνηκότος ἐκέλευσεν ὁ βασιλεὺς ὀμνύειν ἅπαντας· πρῶτον μὲν σέβειν καὶ προσκυνεῖν ὡς βασιλέα καὶ δεσπότην αὐτόν· ἔπειτα καὶ ὃν ἂν αὐτὸς ἐκλεξάμενος ἐς τὴν τῆς βασιλείας προστήσειε διαδοχήν. τοῦτο λεχθὲν ἀορίστως μικροῦ πάντας ἐτάραξε, καὶ μάλιστα τὸν ἔγγονον Ἀνδρόνικον τὸν ὡρισμένον τῆς βασιλείας διάδοχον.471 A. M. 6791 AD 68361
[IMP. ANDRONIC. SEX. 479
assiduus illic versaretur, brevi tempore imperato- τρίβων ἐν βασιλείοις τοσοῦτον εἰς τὴν ἑαυτοῦ σχέσιν
ris animum ita sibi conciliavit, ut et ipsi imperatoris filii oculis invidiš eum aspicerent; Andronicus vero junior imperator irasceretur magis quam
cæteri, molesteque ferret, singularem illum sui
amorem apud avum languescere, erga novitium
vero istum et supposititium excitari perpetuo ac
dies noctesque crescero.
IV. Nunc quibus de causis justiorem dolorem
atque iracundiam variasque et multiplices curas
animo conceperit, dicendum nobis est; ex quibus
conspirationes adversus imperium et malorum
tempestates ac turbines exorti sunt. Nam cum
publicae res, uti dictum est. male se haberent, murtuo interim Michaele imperatore, sacramento adigi
Imperator omnes jussit, primum sese tanquam
principem ac dominum veneraturos et adora'uros
esse, tum quemcunque imperii heredem ipse deligeret. Quod induite dictum pane omnes turbavit,
Andronicum pracipur, designatum jam imperii
successoremn. Neque quisquam omnium fuit, qui
won velut ex composito ad 296 suppositum illum
Michaelem suspicionem converterit. Indle tumultuosa omnium consilia, et malorum creberrima
machinationes, quæ tacitis vocibus differebantur.
Ergo alii majestatis metu ad jusjurandum adacti:
plerique palam detrectare ausi: quos in tanta rerum perturbatione violenter cogendos imperaur
nou censuit. Jam enim imperatorem nepoten suum
videbat ob infinitum illud jnsjurandum a subditis
exactum de fuga cogitare. Ob eas res tantisper
quievit, et ab exigendo jurejurando destitit. Deinceps secum agitare capit, quemadmodum imperatorein aepotem suum fuga prohiberet; veritus, ne
si ad Latinos confugeret, navalibus corum copiis
adjutus rem Romanam turbaret, atque imperium
sibi per tyrannidem usurparet. Proinde occultum
ei custodem apposuit Syrgiannem nuper e carcere
productum. Hic enim paulo ante arctissima in
custodia certis de causis habitus fuerat, quas paulo
altius repetita principio par est hoc loco reddere,
ut qui historiam ejus viri nesciunt a nobis eam
ac ipiant.
ἐν βραχεῖ τὸν βασιλέα ανηρτήσατο, ὡς καὶ αὐτοὺς
δὴ τοὺς τοῦ βασιλέως υἱέας ζηλοτύπως ὑποβλέπειν
αὐτόν. Ο δὲ βασιλεύς Ανδρόνικος ὁ νέος και πλέον
τῶν ἄλλων ωργίζετο καὶ ἐδυσφέρει, δρῶν τὴν πρὸς
αὐτὸν ἀνυπέρβλητον ἐκείνην ἀγάπην τοῦ βασιλέως
καὶ πάππου μαραινομένην, τὴν δὲ πρὸς τὸν χθεσι
νὰν καὶ ὑποβολιμαίον τουτονὶ διη εχῶς ἀνθοῦσαν
καὶ αὐξανομένην ἐφ' ἡμέρᾳ καὶ νυκτί.
Δ'. "Ο δὲ μᾶλλον δικαίως αὐτὸν ἐξέμηνεν εἰς λύπην
καὶ ὀργὴν καὶ μελέτες πολυειδεῖς, ἐξ ὧν οἱ περὶ
της βασιλείας βλάστησαν στάσεις, καὶ οἱ τῆς κακίας
ήρξαντο χειμώνες καὶ κλύδωνες, λέξομεν ήδη. Ού:
γάρ, ὡς εἰρήκαμεν, πλημμελῶς τῶν πραγμάτων
ἐχόντων καὶ μεταξύ του βασιλέως Μιχαήλ τεθνηκό
τος ἐκέλευσεν ὁ βασιλεὺς ὀμνύειν ἅπαντας· πρῶτον
μὲν σέβειν καὶ προσκυνεῖν ὡς βασιλέα καὶ δεσπό
την αὐτόν· ἔπειτα καὶ ὃν ἂν αὐτὸς ἐκλεξάμενος ἐς
τὴν τῆς βασιλείας προστήσειε δια χήν. Τοῦτο λεχθέν
ἀορίστως μικροῦ πάντας ετάραξε, καὶ μάλιστα τὸν
ἔγγονον Ανδρόνικον τὴν ὡρισμένον τῆς βασιλείας
διάδοχον. Εὐθὺς γὰρ ἔπαντε; τὰς ὑποψίας εἰς τὴν
ὑποδηλιμαῖον τουτονί Μιχαήλ, ὡς ἐκ συνθήματος
ήγαγον. Καὶ πολύς τις ἐντεῦθεν ἐφύετο θόρυβος
λογισμῶν καὶ ἀλλεπάλληλοι μελέται κακίας έμουρίζοντα. Τινὲς μὲν οὖν φόβῳ τῆς ἐξουσίας είξαντες
ὤμνυον· οἱ δὲ πλείους ἐς τοὐμφανε; τὸν τοιοῦτον
ἀπείπαντο (Ρ. 182] ὅρκον· οἷς ἀνάγκην τινὰ το
ραννικὴν ἐπάγειν οὐκ ἔγνωκε δεῖν ὁ βασιλεὺς ἐν το
σούτῳ θορύβω πραγμάτων. Έβλεπε γὰρ ἤδη καὶ
τὸν βασιλέα τὸν ἔγγονον σχεδιάζοντα τῆς φυγῆς τὴν
μελέτην διὰ τὴν ἀοριστίαν τοῦ ζητηθέντος παρὰ τῶν
ὑπηκόων ἔρχον. Διὰ δὴ τοῦτο τέως ηρέμησεν ὁ 9
σιλεὺς καὶ τὴν ἀπαίτησιν ἔπαυσε τῶν εἰρημένων
ἄρχων. Εσκέπτετο δὲ ἤδη, πῶς ἂν πρὸς τὴν φύ
γὴν ἐμποδὼν τοῦ ἐγγίνου καὶ βασιλέως γένοιτο.
Εδεδίει γὰρ μὴ ἀπελθὼν καὶ βοήθειαν ναυτικήν
περὶ Λατίνων λαβὼν τά τε Ρωμαίων συγκυκήση
πράγματα καὶ ἅμα τὴν βασιλείαν αὐτοῦ τυραννικῶς πως ὑφέληται. "Οθεν λαθραίον ἐπέστησε φύλακα
τούτου τὸν Συργιάννην ἄρτι τῆς εἰρητῆς ἐξιόντα.
u» γὰρ αὐτὸς πρὸ βραχέος ἐν εἰρπτῇ δεινοτάτη
δι' αἰτίας, ἃς ἄνωθέν ποθεν αρξαμένους δίκαιον άφη
γήσασθαι, ἵνα δὴ καὶ οἷς τὰ κατὰ τὴν ἄνδρα οὐκ
Ο Έγνωσται γνώριμα κατασταση.
CAPUT IV.
Syrgiannis genus, institutio, virtutes. Provinciæ præfectus omnium animos sibi devincit. Nira hominis
solertia. Perfidus et fœdifragus populos finitimos verat. Proviuciam ademptam ut recuperaverit. Pincernæ
dignitate ornatur. Rebellat. Comprehenditur. In curcerem conjectus precibus matris restituitur. Jural se
fidelem fore. Junioris imperatoris consilia jubetur explorare. Senioris consilia juniori aperil. Oratio, qua
islum horta ur ad defectionem. Pactiones et juramenla. Conjurationis socii ires. Syrgiannes et Cantacuzenus, corruptis aulæ primoribus, provincias Thraciæ administrandas obtinent. Vurķis artibus viam
defect:oni maniκης.
I. Huic mater erat cum imperatoribus sanguine
Α΄. Τούτῳ μήτηρ μὲν ἦν μία τῶν κατὰ γένος τοῖ;
Variorum notæ.
Qur deerant in editione Wolfiana, supplevimus ex codice Regio. Sed et Fridericus Rostgardius, nobilis Danus, cui et me et Gregoram multa
debere in prelatione hujus operis professus sum,
idem hoc supplementum, ex codice Vaticano descriptum, Roma ad me misit: jampridem illud ipsum Steph. Blazius ex eodem cul. describi curaverat in usum Incangii; et in Incem editum fuerat
a Petavio cum Breviario historico S. Nicephori
Cpolitani patriarch.r. Boivin,
Boris.
Book VIII · Chapter ILiber Octavius · Caput I
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ἦν δὲ καὶ δεινὸς ὁ ἀνὴρ εἴπερ τις πόρους ἐν ταῖς τῶν περιστάσεων ἀπορίαις εὑρίσκειν καὶ τοῖς ἀμηχάνοις τῶν πραγμάτων μηχανάς τινας καινοτέρας χαρίζεσθαι καὶ τόλμαν ἔμπρακτον ἐνδείκνυσθαι πανταχῆ, ὡς ἐκπλήττεσθαι πάντας ὁρῶντας τὸ μεγαλοφυὲς τοῦ ἀνδρός. (Γ.) Ἕν τι μόνον ὥσπερ τι νόσημα πονηρὸν εἰς τὰς αὐτοῦ πράξεις παρεισφθαρὲν ἐκιβδήλευσε πάσας καὶ ὥσπερ σώματος καλοῦ καὶ χαρίεντος καὶ γενναίου τὰς ὄψεις δεινῶς ἀφαιρούμενον ἀτερπῆ τὰ τέλη καθίστα καὶ ἀνόνητα τὰ γεώργια. παρασπονδῶν γὰρ πρῶτον μὲν πράγματα παρεῖχε τοῖς ὁμόροις Τριβαλλοῖς καὶ Αἰτωλοῖς καὶ Ἀκαρνᾶσιν· ἔπειτ’ ἐκεῖθεν ἀπαλλαγεὶς, ὡς εἰρήσεται, τούς τε καὶ βασιλέας καὶ τὰ τῶν βασιλέων συνέχεε πράγματα. διὸ καὶ ἑαυτῷ φαῦλον προὐξένησε τέλος. καθαιρεθεὶς γὰρ τῆς τοιαύτης ἀρχῆς καὶ μετ’ ὀλίγον χρήμασιν ὑπελθὼν τοὺς τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύοντας ταύτην τε αὖθις ἀναλαμβάνει καὶ ἅμα τὸ τοῦ πιγκέρνου τιμᾶται ἀξίωμα. ὅθεν καὶ ἀποστασίαν ὠδίνων ἐξέῤῥηξε ταύτην ἐκεῖσε ἐλθὼν ἐν οὐ μακρῷ τῷ χρόνῳ. ἔγνωσται γὰρ ἰδιοποιούμενος ἣν ἦρχεν ἐπαρχίαν καὶ τῆς τῶν βασιλέων ἐξουσίας λάθρα διϊστῶν.473 [4. c. 1982 1323] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VILL. INF. ANDRONIC SEN.] $74
βασιλεῦσι προσηκουσῶν εὐπρεπής καὶ κοσμία· πα- conjuncta; pari specie corporis ac modestia. Pater
τὴρ δὲ τῶν ἐκ Κομάνων ἐπίσημο;, οἱ παρὰ τῶν
υπερβορείων Σκυθῶν πρό χρόνων συχνῶν, ὡς
εἰρήχαμεν, Ἰωάννῃ τῷ βασιλεῖ προσερβύησαν
Οὗτος ἐξύτητι φύσεως, πρὶν τὴν τῶν παίδων παραδραμεῖν ηλικίαν, ἐν τοῖς λόγοις λαμπρὸς ἀνεφάνη.
Επειτ' ἐπιμελῶς ἐν τοῖς στρατιωτικοῖς παιδευθείς
κράτιστος κάν τούτοις έδοξε διά τε ρώμην σώματος
καὶ γνώμης βαθύτητα καὶ οἷον εἰπεῖν δαιμονίαν τὴν
σύνεσιν.
Β. Πέμπτον δ' ἄρτι καὶ εἰκοστὴν τῆς ἡλικίας ἔτος
ἀμείβων πέμπεται πρὸς τοῦ βασιλέως στρατηγό. καὶ
διοικητῆς μιᾶς τῶν περὶ Μακεδονίαν ἐπαρχιών, ἢ τοὺς
Ιλλυριούς μάλιστα όμοροῦντας ἐλαχε. Φιλοδωρότα
τος δὲ ὧν καὶ μηδὲν ἴδιον κτώμενος καὶ μηδὲν πλέον β
ἔχειν βουλόμενος τῶν ἴσοι τούτῳ [P. 183] συνασπίζον
τές τε καὶ παρασπίζοντες ἦσαν ἐν ταῖς ἀκμαῖς τῶν
ἀγώνων, οὕτω τὰς γνώμα; ἁπάντων ἐξιδιώσατο, ώς
ήδων πάντα; ἡγεῖσθαι πολλῷ θνήσκειν ὑπὲρ αὐτοῦ,
ἡ ζώντας ὁρᾶν τὸν ἥλιον ἄνευ αὐτοῦ. "Ην δὲ καὶ δει
νὸς ὁ ἀνὴρ εἴπερ τις πόρου; ἐν ταῖς τῶν περιστάσεων
ἀπολας; εὑρίσκειν καὶ τοῖς ἀμηχάνοις τῶν πραγμάτ
των μηχανάς τινας καινοτέρας χαρίζεσθαι καὶ τόλμεν έμπρακτον ἐνδείκνυσθαι πανταχή, ὡς ἐκπλήττε
σθαι πάντας ὁρῶντας τὸ μεγαλοφυέ, τοῦ ἀνδρός.
Γ'. Εν τι μόνον ώσπερ τι νόσημα πονηρὸν εἰς τὰς
αὐτοῦ πράξεις παρεισφθαρὲν ἐκιβδή ευσε πάσας και
ώσπερ σώματος καλοῦ καὶ χαρίεντες καὶ γενναίου
τὰς ὄψεις δεινῶς ἀφαιρούμενον ἀπερπὴ τὰ τέλη και
θέστε καὶ ἀνόνητε τὰ γεώργια. Παρασπονδῶν γὰρ
πρῶτον μὲν πράγματα παρείχε τοῖς ὁμέρος Τριβαλ.
τοῖς καὶ Αἰτωλοῖς καὶ Ακαρνάσιν· ἔπειτ' ἐκεῖθεν
ἀπαλλαγεῖς, ὡς εἰρήσεται, τούς τε καὶ βασιλέας καὶ
τὰ τῶν βασιλέων συνέχει πράγματα. Διὸ καὶ ἑαυτῷ
φαύλον προϋξένησε τέλος. Καθαιρεθεί; γὰρ τῆς τοιαύ
τῆς ἀρχῆς καὶ μετ' ὀλίγον χρήμασιν ὑπελθὼν τοὺς τῷ
βασιλεί παραδυναστεύοντας ταύτην τε αὖθις ἀναλα
βάνει καὶ ἅμα δὲ τοῦ πιγκέρνω, τιμᾶται ἀξίωμα.
Τίθεν καὶ ἀποστασίαν ὠδίνων ἐξέῤῥηξε ταύτην ἐκεῖσε
ἐτῶν ἐν οὐ μακρῷ τῷ χρόνῳ. Έγνωσται γάρ ίδιοτοιεύμενος ἣν ἦρχεν ἐπαρχίαν καὶ τῆς τῶν βασιλέων
εξουσίας λάθρα διατών.
Δ'. Οθεν καὶ δόλῳ παρὰ Μονομάχου του Μυστικού
αλίσκεται καὶ δέσμιος ἐς τὸν βασιλέα πέμπεται. "Ην
γὰρ τηνικαῦτα καὶ οὗτος Μονομάχος μέρος τι διοι
κεῖν τῆς Μακεδονίας παρὰ τοῦ βασιλέως πεμφθείς·
καὶ διὰ τὴν ἐγγύτητα τῶν ἐπαρχιών συχνά προσιών
καὶ ἐπιμιγνύς τῷ Συργιάννῃ καὶ ἰχνηλατῶν τὰ ἐκεί
του ἀπέραντα καὶ φίλος εἶναι ὑποκρινόμενος δόλος
δόλους έρριπτεν· ἕως δέλω συνειληφώς δέσμιον, ώς
τα
ር
illustri loco oriundus e Comanis, illis scilicet, qui
ante multos annos ex Hyperboreis Scythis, uti supra memoravimus, ad Joannem imperatorem sese
transtulerant. Syrgiannes porro ante quam pueritiam excederet, summa ingenii celeritate præditus,
magnum sibi 297 in doctrinis nomen peperit.
Hinc apprime rem militarem edoctus, facile in ca
princeps est habitus, non modo corporis rubore,
sed et animi prudeutľa, ac divina ut ita dicam saBacitate.
II. Annum autem jam quintum et vicesinımın excedens, ab imperatore dux et administrator provinciæ cujusdam Macedoniec, quæ Illyrios potissi
mum vicinos habet, ablegatur. Et quia liberalissimus erat, nihilque privatim possidebat, nec plus
sibi vindicavat quam quivis eorum, quibus pro se
et circa se dimicantibus in medio pugnarum æslu
uteretur, sic animos omnium sibi devinxit, ut pro
illo mortem oppetere jucundius eis foret, quam siue illo lucem intueri. Ad hæc in rebus dubiis ac
pene deploratis praesentissimo erat consilio, et e
summis difficultatibus mira solertia sese explicabat:
nec illi, cum res postularent, audacia deerat, ut
omnes præclaram indolem ejus admirarentur.
!riIII. Una res tantum, veluti morbus quidam malignus in ejus actiones obrepens, eas omnes corrumpebat, ac tanquam oculis pulchro et eleganti
et robusto corpori ereptis, easdem ipso exitu tri
sies et infructnosas efficiebat. Nam primum ruptis
faderibus, Unitimis Tribaitis, Ætolis et Acarnani
Lus negotia facessebat. Postea cum inde discessisset, ita ut dicturi sumus, imperatores eorumque
res turbabat. Quamobrem sibi ipsi malum exitum
conciliavit. 298 Eum videlicet magistratum sibi
abrogatum. largitione corruptis iis qui apud imperatorem multum poterant, brevi recuperat, ɔc præterea pincernæ dignitate ornatur. Unde et defectione animo concepta illuc profeetas brevi effecit,
ut quæ parturierat in actum erumperen:. Compertum enim est, eum provinciam, quam regebat,
propriam sibi asserere, et clanculum imperatoria
potestati subtrahere.
IV. Quare dolo a Monomacho Mystico capitur,
et ad imperatorem vinctus mittitur. Nam et ipse
Monomachus in Macedoniam ab imperatore missus,
illic regioni cuidam præerat, et ob vicinitatem
provinciaruin Syrgiannem crebro adilat. Cum ita
que apnd illum frequens esset, arcaua ejus investigabat, et per amicitiæ speciem alios ex aliis
dolus nectebat; donec eumdem astu comprehensum
Variorum notæ.
Petavius verteral, Pater vero e Comanis oriundus illustri loco. Ambo (pater scilicet, et mater)
vero ante mu!los annos ez Hyperboreis Scythis, uti
mpra memoracimus, ad Joannem imperatorem sese
transtulerant. Vertendum, ita ut edidimus, Pater
illustri loco oriundus e Comanis, illis scilicet, qui
ante multos annos ex Hyperborels Scythis, etc. Non
legerat Petavius ea quæ de Comianis scripta sunt
supr. lib. ut, cap. 5, seci. 2. Βοινιά.
Ad Ducams scilicet. Vide supra lib. ut, cap. 5,
sect. 2. ΒorΛΙΝ.
(Δ.) Ὅθεν καὶ δόλῳ παρὰ Μονομάχου τοῦ Μυστικοῦ ἁλίσκεται καὶ δέσμιος ἐς τὸν βασιλέα πέμπεται. ἦν γὰρ τηνικαῦτα καὶ οὗτος Μονομάχος μέρος τι διοικεῖν τῆς Μακεδονίας παρὰ τοῦ βασιλέως πεμφθείς· καὶ διὰ τὴν ἐγγύτητα τῶν ἐπαρχιῶν συχνὰ προσιὼν καὶ ἐπιμιγνὺς τῷ Συργιάννῃ καὶ ἰχνηλατῶν τὰ ἐκείνου ἀπόῤῥητα καὶ φίλος εἶναι ὑποκρινόμενος δόλοις δόλους ἔῤῥαπτεν· ἕως δόλῳ συνειληφὼς δέσμιον, ὡς εἰρήκειμεν, τοῦτον ἐπεπόμφει τῷ βασιλεῖ. ἀλλὰ γὰρ εἱρκτῇ παραδοθεὶς διὰ τὴν τοιαύτην αἰτίαν ὁ Συργιάννης ἔμεινε χρόνον ἐν ταύτῃ συχνόν. ἐπεὶ δὲ ἡ μήτηρ οὐ διέλιπεν ὀδυρμοῖς καὶ δάκρυσι προσιοῦσα τοῖς περὶ τὸν βασιλέα καὶ ἱκετεύουσα καὶ τὸν υἱέα ἐξαιτουμένη καὶ πάσας ἐγγύας προβάλλουσα, ὀψὲ καὶ μόλις ἐδυνήθη τῆς εἱρκτῆς αὐτὸν ἐξελέσθαι· πλὴν οὐ πρότερον, πρὶν ἂν ἐγγράφους αὐτὸν ἀποδοῦναι τῷ βασιλεῖ τοὺς ὅρκους ἐνώπιον τῆς θείας εἰκόνος τῆς ὑπεράγνου θεομήτορος τῆς Ὁδηγητρίας, μὴ τοῖς τοῦ βασιλέως προστάγμασιν ἐναντία ποτὲ διαπράξασθαι.473 [4. c. 1982 1323] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VILL. INF. ANDRONIC SEN.] $74
βασιλεῦσι προσηκουσῶν εὐπρεπής καὶ κοσμία· πα- conjuncta; pari specie corporis ac modestia. Pater
τὴρ δὲ τῶν ἐκ Κομάνων ἐπίσημο;, οἱ παρὰ τῶν
υπερβορείων Σκυθῶν πρό χρόνων συχνῶν, ὡς
εἰρήχαμεν, Ἰωάννῃ τῷ βασιλεῖ προσερβύησαν
Οὗτος ἐξύτητι φύσεως, πρὶν τὴν τῶν παίδων παραδραμεῖν ηλικίαν, ἐν τοῖς λόγοις λαμπρὸς ἀνεφάνη.
Επειτ' ἐπιμελῶς ἐν τοῖς στρατιωτικοῖς παιδευθείς
κράτιστος κάν τούτοις έδοξε διά τε ρώμην σώματος
καὶ γνώμης βαθύτητα καὶ οἷον εἰπεῖν δαιμονίαν τὴν
σύνεσιν.
Β. Πέμπτον δ' ἄρτι καὶ εἰκοστὴν τῆς ἡλικίας ἔτος
ἀμείβων πέμπεται πρὸς τοῦ βασιλέως στρατηγό. καὶ
διοικητῆς μιᾶς τῶν περὶ Μακεδονίαν ἐπαρχιών, ἢ τοὺς
Ιλλυριούς μάλιστα όμοροῦντας ἐλαχε. Φιλοδωρότα
τος δὲ ὧν καὶ μηδὲν ἴδιον κτώμενος καὶ μηδὲν πλέον β
ἔχειν βουλόμενος τῶν ἴσοι τούτῳ [P. 183] συνασπίζον
τές τε καὶ παρασπίζοντες ἦσαν ἐν ταῖς ἀκμαῖς τῶν
ἀγώνων, οὕτω τὰς γνώμα; ἁπάντων ἐξιδιώσατο, ώς
ήδων πάντα; ἡγεῖσθαι πολλῷ θνήσκειν ὑπὲρ αὐτοῦ,
ἡ ζώντας ὁρᾶν τὸν ἥλιον ἄνευ αὐτοῦ. "Ην δὲ καὶ δει
νὸς ὁ ἀνὴρ εἴπερ τις πόρου; ἐν ταῖς τῶν περιστάσεων
ἀπολας; εὑρίσκειν καὶ τοῖς ἀμηχάνοις τῶν πραγμάτ
των μηχανάς τινας καινοτέρας χαρίζεσθαι καὶ τόλμεν έμπρακτον ἐνδείκνυσθαι πανταχή, ὡς ἐκπλήττε
σθαι πάντας ὁρῶντας τὸ μεγαλοφυέ, τοῦ ἀνδρός.
Γ'. Εν τι μόνον ώσπερ τι νόσημα πονηρὸν εἰς τὰς
αὐτοῦ πράξεις παρεισφθαρὲν ἐκιβδή ευσε πάσας και
ώσπερ σώματος καλοῦ καὶ χαρίεντες καὶ γενναίου
τὰς ὄψεις δεινῶς ἀφαιρούμενον ἀπερπὴ τὰ τέλη και
θέστε καὶ ἀνόνητε τὰ γεώργια. Παρασπονδῶν γὰρ
πρῶτον μὲν πράγματα παρείχε τοῖς ὁμέρος Τριβαλ.
τοῖς καὶ Αἰτωλοῖς καὶ Ακαρνάσιν· ἔπειτ' ἐκεῖθεν
ἀπαλλαγεῖς, ὡς εἰρήσεται, τούς τε καὶ βασιλέας καὶ
τὰ τῶν βασιλέων συνέχει πράγματα. Διὸ καὶ ἑαυτῷ
φαύλον προϋξένησε τέλος. Καθαιρεθεί; γὰρ τῆς τοιαύ
τῆς ἀρχῆς καὶ μετ' ὀλίγον χρήμασιν ὑπελθὼν τοὺς τῷ
βασιλεί παραδυναστεύοντας ταύτην τε αὖθις ἀναλα
βάνει καὶ ἅμα δὲ τοῦ πιγκέρνω, τιμᾶται ἀξίωμα.
Τίθεν καὶ ἀποστασίαν ὠδίνων ἐξέῤῥηξε ταύτην ἐκεῖσε
ἐτῶν ἐν οὐ μακρῷ τῷ χρόνῳ. Έγνωσται γάρ ίδιοτοιεύμενος ἣν ἦρχεν ἐπαρχίαν καὶ τῆς τῶν βασιλέων
εξουσίας λάθρα διατών.
Δ'. Οθεν καὶ δόλῳ παρὰ Μονομάχου του Μυστικού
αλίσκεται καὶ δέσμιος ἐς τὸν βασιλέα πέμπεται. "Ην
γὰρ τηνικαῦτα καὶ οὗτος Μονομάχος μέρος τι διοι
κεῖν τῆς Μακεδονίας παρὰ τοῦ βασιλέως πεμφθείς·
καὶ διὰ τὴν ἐγγύτητα τῶν ἐπαρχιών συχνά προσιών
καὶ ἐπιμιγνύς τῷ Συργιάννῃ καὶ ἰχνηλατῶν τὰ ἐκεί
του ἀπέραντα καὶ φίλος εἶναι ὑποκρινόμενος δόλος
δόλους έρριπτεν· ἕως δέλω συνειληφώς δέσμιον, ώς
τα
ር
illustri loco oriundus e Comanis, illis scilicet, qui
ante multos annos ex Hyperboreis Scythis, uti supra memoravimus, ad Joannem imperatorem sese
transtulerant. Syrgiannes porro ante quam pueritiam excederet, summa ingenii celeritate præditus,
magnum sibi 297 in doctrinis nomen peperit.
Hinc apprime rem militarem edoctus, facile in ca
princeps est habitus, non modo corporis rubore,
sed et animi prudeutľa, ac divina ut ita dicam saBacitate.
II. Annum autem jam quintum et vicesinımın excedens, ab imperatore dux et administrator provinciæ cujusdam Macedoniec, quæ Illyrios potissi
mum vicinos habet, ablegatur. Et quia liberalissimus erat, nihilque privatim possidebat, nec plus
sibi vindicavat quam quivis eorum, quibus pro se
et circa se dimicantibus in medio pugnarum æslu
uteretur, sic animos omnium sibi devinxit, ut pro
illo mortem oppetere jucundius eis foret, quam siue illo lucem intueri. Ad hæc in rebus dubiis ac
pene deploratis praesentissimo erat consilio, et e
summis difficultatibus mira solertia sese explicabat:
nec illi, cum res postularent, audacia deerat, ut
omnes præclaram indolem ejus admirarentur.
!riIII. Una res tantum, veluti morbus quidam malignus in ejus actiones obrepens, eas omnes corrumpebat, ac tanquam oculis pulchro et eleganti
et robusto corpori ereptis, easdem ipso exitu tri
sies et infructnosas efficiebat. Nam primum ruptis
faderibus, Unitimis Tribaitis, Ætolis et Acarnani
Lus negotia facessebat. Postea cum inde discessisset, ita ut dicturi sumus, imperatores eorumque
res turbabat. Quamobrem sibi ipsi malum exitum
conciliavit. 298 Eum videlicet magistratum sibi
abrogatum. largitione corruptis iis qui apud imperatorem multum poterant, brevi recuperat, ɔc præterea pincernæ dignitate ornatur. Unde et defectione animo concepta illuc profeetas brevi effecit,
ut quæ parturierat in actum erumperen:. Compertum enim est, eum provinciam, quam regebat,
propriam sibi asserere, et clanculum imperatoria
potestati subtrahere.
IV. Quare dolo a Monomacho Mystico capitur,
et ad imperatorem vinctus mittitur. Nam et ipse
Monomachus in Macedoniam ab imperatore missus,
illic regioni cuidam præerat, et ob vicinitatem
provinciaruin Syrgiannem crebro adilat. Cum ita
que apnd illum frequens esset, arcaua ejus investigabat, et per amicitiæ speciem alios ex aliis
dolus nectebat; donec eumdem astu comprehensum
Variorum notæ.
Petavius verteral, Pater vero e Comanis oriundus illustri loco. Ambo (pater scilicet, et mater)
vero ante mu!los annos ez Hyperboreis Scythis, uti
mpra memoracimus, ad Joannem imperatorem sese
transtulerant. Vertendum, ita ut edidimus, Pater
illustri loco oriundus e Comanis, illis scilicet, qui
ante multos annos ex Hyperborels Scythis, etc. Non
legerat Petavius ea quæ de Comianis scripta sunt
supr. lib. ut, cap. 5, seci. 2. Βοινιά.
Ad Ducams scilicet. Vide supra lib. ut, cap. 5,
sect. 2. ΒorΛΙΝ.
(Ε.) Ἀλλὰ γὰρ οὕτω πάσης ὑποψίας ἀπολυθεὶς ὁ ἀνὴρ καὶ πᾶσαν εὔνοιαν διασώζειν πιστευόμενος πρὸς τὸν εὐεργέτην καὶ ἀποῤῥήτων ἤδη κοινωνὸς ἠξιοῦτο γίγνεσθαι, ὡς πιστευθῆναι λοιπὸν καὶ τουτὶ τὸ ἀπόῤῥητον, λέγω, τὸ φύλαξ λανθάνων περιϊέναι καὶ προσιέναι τῷ ἐγγόνῳ τοῦ βασιλέως Ἀνδρονίκῳ τῷ βασιλεῖ, μὴ λάθῃ φυγὼν, ὡς ἔφθημεν εἰρηκότες. ὁ δὲ, εἰ χρὴ ταῖς τῶν πολλῶν ὑπολήψεσι πείθεσθαι, φίλαρχος ὢν ἀεὶ καὶ καιροῦ μὴ τυχὼν οὐδέπω τὸ βουλόμενον ἐνδείξασθαι τῆς ψυχῆς νῦν ἔγνω καιρὸν εἶναι τοῦτον ὑπὸ τῆς τύχης παρεσχημένον κατ’ ἀλλήλων τοὺς βασιλέας ἐκπολεμώσας καὶ τὰ Ῥωμαίων οὕτω συγκυκήσας ἅπαντα πράγματα, τῶν σκήπτρων αὐτὸς ἐπιβῆναι· ἢ τό γε δεύτερον, μέρος τῆς ὅλης τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίας ἀποτεμόμενος εἰς οἰκείαν ἀρχὴν αὐτὸ καταστήσασθαι. ὅθεν Ἀνδρονίκῳ τῷ νέῳ βασιλεῖ προσελθὼν ἅπαν τοῦ πάππου καὶ βασιλέως ἀνεκάλυψε τὸ ἀπόῤῥητον, λέγων· ὡς ἐμὲ μὲν οἷά τινα κύνα ῥινηλατοῦσαν τὰ σὰ βουλεύματα τέταχεν ὁ βασιλεὺς περί σε· ὁ δὲ κάθηται συσκευάζων ἀγχόνας καὶ δεσμὰ κατὰ σοῦ· σὺ δ’ ἀγνοῶν κάθησαι νηπίων βουλεύμασι γαυρούμενος.473 [4. c. 1982 1323] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VILL. INF. ANDRONIC SEN.] $74
βασιλεῦσι προσηκουσῶν εὐπρεπής καὶ κοσμία· πα- conjuncta; pari specie corporis ac modestia. Pater
τὴρ δὲ τῶν ἐκ Κομάνων ἐπίσημο;, οἱ παρὰ τῶν
υπερβορείων Σκυθῶν πρό χρόνων συχνῶν, ὡς
εἰρήχαμεν, Ἰωάννῃ τῷ βασιλεῖ προσερβύησαν
Οὗτος ἐξύτητι φύσεως, πρὶν τὴν τῶν παίδων παραδραμεῖν ηλικίαν, ἐν τοῖς λόγοις λαμπρὸς ἀνεφάνη.
Επειτ' ἐπιμελῶς ἐν τοῖς στρατιωτικοῖς παιδευθείς
κράτιστος κάν τούτοις έδοξε διά τε ρώμην σώματος
καὶ γνώμης βαθύτητα καὶ οἷον εἰπεῖν δαιμονίαν τὴν
σύνεσιν.
Β. Πέμπτον δ' ἄρτι καὶ εἰκοστὴν τῆς ἡλικίας ἔτος
ἀμείβων πέμπεται πρὸς τοῦ βασιλέως στρατηγό. καὶ
διοικητῆς μιᾶς τῶν περὶ Μακεδονίαν ἐπαρχιών, ἢ τοὺς
Ιλλυριούς μάλιστα όμοροῦντας ἐλαχε. Φιλοδωρότα
τος δὲ ὧν καὶ μηδὲν ἴδιον κτώμενος καὶ μηδὲν πλέον β
ἔχειν βουλόμενος τῶν ἴσοι τούτῳ [P. 183] συνασπίζον
τές τε καὶ παρασπίζοντες ἦσαν ἐν ταῖς ἀκμαῖς τῶν
ἀγώνων, οὕτω τὰς γνώμα; ἁπάντων ἐξιδιώσατο, ώς
ήδων πάντα; ἡγεῖσθαι πολλῷ θνήσκειν ὑπὲρ αὐτοῦ,
ἡ ζώντας ὁρᾶν τὸν ἥλιον ἄνευ αὐτοῦ. "Ην δὲ καὶ δει
νὸς ὁ ἀνὴρ εἴπερ τις πόρου; ἐν ταῖς τῶν περιστάσεων
ἀπολας; εὑρίσκειν καὶ τοῖς ἀμηχάνοις τῶν πραγμάτ
των μηχανάς τινας καινοτέρας χαρίζεσθαι καὶ τόλμεν έμπρακτον ἐνδείκνυσθαι πανταχή, ὡς ἐκπλήττε
σθαι πάντας ὁρῶντας τὸ μεγαλοφυέ, τοῦ ἀνδρός.
Γ'. Εν τι μόνον ώσπερ τι νόσημα πονηρὸν εἰς τὰς
αὐτοῦ πράξεις παρεισφθαρὲν ἐκιβδή ευσε πάσας και
ώσπερ σώματος καλοῦ καὶ χαρίεντες καὶ γενναίου
τὰς ὄψεις δεινῶς ἀφαιρούμενον ἀπερπὴ τὰ τέλη και
θέστε καὶ ἀνόνητε τὰ γεώργια. Παρασπονδῶν γὰρ
πρῶτον μὲν πράγματα παρείχε τοῖς ὁμέρος Τριβαλ.
τοῖς καὶ Αἰτωλοῖς καὶ Ακαρνάσιν· ἔπειτ' ἐκεῖθεν
ἀπαλλαγεῖς, ὡς εἰρήσεται, τούς τε καὶ βασιλέας καὶ
τὰ τῶν βασιλέων συνέχει πράγματα. Διὸ καὶ ἑαυτῷ
φαύλον προϋξένησε τέλος. Καθαιρεθεί; γὰρ τῆς τοιαύ
τῆς ἀρχῆς καὶ μετ' ὀλίγον χρήμασιν ὑπελθὼν τοὺς τῷ
βασιλεί παραδυναστεύοντας ταύτην τε αὖθις ἀναλα
βάνει καὶ ἅμα δὲ τοῦ πιγκέρνω, τιμᾶται ἀξίωμα.
Τίθεν καὶ ἀποστασίαν ὠδίνων ἐξέῤῥηξε ταύτην ἐκεῖσε
ἐτῶν ἐν οὐ μακρῷ τῷ χρόνῳ. Έγνωσται γάρ ίδιοτοιεύμενος ἣν ἦρχεν ἐπαρχίαν καὶ τῆς τῶν βασιλέων
εξουσίας λάθρα διατών.
Δ'. Οθεν καὶ δόλῳ παρὰ Μονομάχου του Μυστικού
αλίσκεται καὶ δέσμιος ἐς τὸν βασιλέα πέμπεται. "Ην
γὰρ τηνικαῦτα καὶ οὗτος Μονομάχος μέρος τι διοι
κεῖν τῆς Μακεδονίας παρὰ τοῦ βασιλέως πεμφθείς·
καὶ διὰ τὴν ἐγγύτητα τῶν ἐπαρχιών συχνά προσιών
καὶ ἐπιμιγνύς τῷ Συργιάννῃ καὶ ἰχνηλατῶν τὰ ἐκεί
του ἀπέραντα καὶ φίλος εἶναι ὑποκρινόμενος δόλος
δόλους έρριπτεν· ἕως δέλω συνειληφώς δέσμιον, ώς
τα
ር
illustri loco oriundus e Comanis, illis scilicet, qui
ante multos annos ex Hyperboreis Scythis, uti supra memoravimus, ad Joannem imperatorem sese
transtulerant. Syrgiannes porro ante quam pueritiam excederet, summa ingenii celeritate præditus,
magnum sibi 297 in doctrinis nomen peperit.
Hinc apprime rem militarem edoctus, facile in ca
princeps est habitus, non modo corporis rubore,
sed et animi prudeutľa, ac divina ut ita dicam saBacitate.
II. Annum autem jam quintum et vicesinımın excedens, ab imperatore dux et administrator provinciæ cujusdam Macedoniec, quæ Illyrios potissi
mum vicinos habet, ablegatur. Et quia liberalissimus erat, nihilque privatim possidebat, nec plus
sibi vindicavat quam quivis eorum, quibus pro se
et circa se dimicantibus in medio pugnarum æslu
uteretur, sic animos omnium sibi devinxit, ut pro
illo mortem oppetere jucundius eis foret, quam siue illo lucem intueri. Ad hæc in rebus dubiis ac
pene deploratis praesentissimo erat consilio, et e
summis difficultatibus mira solertia sese explicabat:
nec illi, cum res postularent, audacia deerat, ut
omnes præclaram indolem ejus admirarentur.
!riIII. Una res tantum, veluti morbus quidam malignus in ejus actiones obrepens, eas omnes corrumpebat, ac tanquam oculis pulchro et eleganti
et robusto corpori ereptis, easdem ipso exitu tri
sies et infructnosas efficiebat. Nam primum ruptis
faderibus, Unitimis Tribaitis, Ætolis et Acarnani
Lus negotia facessebat. Postea cum inde discessisset, ita ut dicturi sumus, imperatores eorumque
res turbabat. Quamobrem sibi ipsi malum exitum
conciliavit. 298 Eum videlicet magistratum sibi
abrogatum. largitione corruptis iis qui apud imperatorem multum poterant, brevi recuperat, ɔc præterea pincernæ dignitate ornatur. Unde et defectione animo concepta illuc profeetas brevi effecit,
ut quæ parturierat in actum erumperen:. Compertum enim est, eum provinciam, quam regebat,
propriam sibi asserere, et clanculum imperatoria
potestati subtrahere.
IV. Quare dolo a Monomacho Mystico capitur,
et ad imperatorem vinctus mittitur. Nam et ipse
Monomachus in Macedoniam ab imperatore missus,
illic regioni cuidam præerat, et ob vicinitatem
provinciaruin Syrgiannem crebro adilat. Cum ita
que apnd illum frequens esset, arcaua ejus investigabat, et per amicitiæ speciem alios ex aliis
dolus nectebat; donec eumdem astu comprehensum
Variorum notæ.
Petavius verteral, Pater vero e Comanis oriundus illustri loco. Ambo (pater scilicet, et mater)
vero ante mu!los annos ez Hyperboreis Scythis, uti
mpra memoracimus, ad Joannem imperatorem sese
transtulerant. Vertendum, ita ut edidimus, Pater
illustri loco oriundus e Comanis, illis scilicet, qui
ante multos annos ex Hyperborels Scythis, etc. Non
legerat Petavius ea quæ de Comianis scripta sunt
supr. lib. ut, cap. 5, seci. 2. Βοινιά.
Ad Ducams scilicet. Vide supra lib. ut, cap. 5,
sect. 2. ΒorΛΙΝ.
PG 148:475τί γάρ σοι τὸ ὄφελος ἀποπλεύσαντι λάθρα πρὸς ἀλλοτρίαν οἴχεσθαι χώραν, ἔνθα καθάπερ δούλῳ δεήσει καθημένῳ πρὸς ἀλλοτρίαν βλέπειν τράπεζαν, ὁπόταν ἴσως μηδὲ φονεῦσιν ἐντύχῃς τοῖς ξενίζουσι, μηδὲ ταῖς τοῦ πάππου καὶ βασιλέως ἄρκυσι καὶ πάγαις ἁλῷς; εἰ δὲ πάντα πρὸς λήθης βυθοὺς τὰ νηπιώδη ταῦτα ῥίψας βουλεύματα πεισθείης ἐμοὶ τὰ βελτίω σοι καὶ σωτήρια συμβουλεύοντι, οὐκ ἂν φθάνοις τὰ σκῆπτρα τῆς αὐτοκρατορίας λαμβάνων ἀπονητί. μίαν γὰρ ἀνυσιμωτάτην ὁρῶ πρὸς τοῦτο φέρουσαν ἀφορμὴν, ἢν φυγὼν τὸ Βυζάντιον ἐς τὰς τῆς Θρᾴκης ἐκδράμῃς πόλεις καὶ χώρας. φύσει γὰρ χαίροντες ταῖς καινοτομίαις τῶν ἀνθρώπων τὸ γένος καὶ ἅμα βεβαρημένοι τοῖς συχνοῖς φόροις οἱ ταλαίπωροι Θρᾷκες, ἢν κουφισμὸν καὶ ἐλευθερίαν ἐξελθὼν κηρύξῃς, ἄσμενοί σοι πάντες ἕψονται πρὸς ὅπερ ἂν αὐτὸς ἐθέλοις, τὴν πρὸς τὸν πάππον καὶ βασιλέα πολυετῆ δουλείαν ῥᾷστα λακτίσαντες καὶ ὥσπερ τινὰ Ταντάλειον φόρτον ἀποσεισάμενοι. εἰ γοῦν ἀρεστὸν τὸ ἐμόν σοι τόδε φαίνοιτο βούλευμα, ἐγὼ καὶ ταμίας καὶ χορηγός σοι τοῦ δράματος ἔσομαι καὶ πάντα τὸν ἆθλον ὑποστὰς τὴν ταχίστην ἐκτελέσω·475 [A. M. 6791 AD 6836]
et in vincula, ut diximus, conjectum ad imperato· εἰρήκειμεν, τοῦτον ἐπεπόμφει τῷ βασιλεῖ. Ἀλλὰ γὰρ
rem misit. Ob illud crimen Syrgiannes in custodiam datus diu carcere inclusus mansit. Sed cum
ejus mater gemitu et lacrymis aulam quotidie impleret, et quavis cautione oblata filium supplex reposceret, ægre tandem impetrare potuit, ut e carcere educeretur. Non prius tamen id obtinuit,
quam ille scripto jurejurando coram sacrosancta
sagi le castissimæ Dei Genitricis Hodegetriæ præIt cavisset imperatori, nunquam se ejus jussis
postea adversaturum.
"
εἱρατῇ παραδοθείς διὰ τὴν τοιαύτην αἰτίαν ὁ Συρ
γιάννης, ἔμεινε χρόνον ἐν ταύτῃ συχνόν. Ἐπεὶ δὲ ἡ
μήτηρ οὐ διέλιπεν ὀδυρμοῖς καὶ δάκρυσι προσιούσα
τοῖς περὶ τὸν βασιλέα καὶ ἱκετεύουσα καὶ τὸν υἱέα
ἐξαιτουμένη καὶ πάσας ἐγγύας προβάλλουσα, αλλ
καὶ μόλις ἐδυνήθη τῆς εἰρκτῆς αὐτὸν ἐξελέσθαι·
πλὴν οὐ πρότερον, πρὶν ἂν ἐγγράφους αὐτὸν ἀποδοῦ
καὶ τῷ βασιλεῖ τοὺς ὅρκους ενώπιον τῆς θείας εἰκόν
νος τῆς ὑπεράγνου [P. 186] θεομήτορος της Οδηγη
τρίας, μὴ τοῖς τοῦ βασιλέως προστάγμασιν ἐναντία
ποτὲ διαπράξασθαι.
Ε'.'Αλλὰ γὰρ οὕτω πάσης υποψίας ἀπολυθεὶς ὁ ἀνὴρ
καὶ πᾶσαν εὔνοιαν διασώζειν πιστευόμενος πρὸς τὸν
εὐεργέτην καὶ ἀποῤῥήτων ἤδη κοινωνὸς ἠξιοῦτο για
γνεσθαι, ὡς πιστευθῆναι λοιπὸν καὶ τουτὶ τὸ ἀπόρξη.
τον, λέγω, τὸ φύλαξ λανθάνων περιϊέναι καὶ προσιέναι
τῷ ἐγγένῳ τοῦ βασιλέω; 'Ανδρονίκῳ τῷ βασιλεῖ, μὴ
λάθη φυγών, ὡς ἔφθημεν εἰρηκότες. Ο δέ, εἰ χρὴ ταῖς
τῶν πολλῶν ὑπολήψεσι πείθεσθαι, φίλαρχος ὢν ἀεὶ καὶ
καιροῦ μὴ τυχών οὐδέπω τὸ βουλόμενον ἐνδείξασθαι
τῆς ψυχῆς νῦν ἔγνω καιρὸν εἶναι τοῦτον ὑπὸ τῆς
τύχης παρεσχημένον κατ' ἀλλήλων τους βασιλίας
ἐκπολεμώσας καὶ τὰ Ῥωμαίων οὕτω συγκυκήσας
ἅπαντα πράγματα, τῶν σκήπτρων αὐτὸς ἐπιβῆναι·
ἢ τό γε δεύτερον, μέρος τῆς ὅλης τῶν 'Ρωμαίων
ήγεμονία; ἀποτεμόμενος εἰς οἰκείαν ἀρχὴν αὐτὸ
καταστήσασθαι. Οθεν ᾿Ανδρονίκῳ τῷ νέῳ βασιλεί
προσελθὼν ἅπαν τοῦ πάππου καὶ βασιλέως ἀνεκάλυψε
τὸ ἀπόρρητον, λέγων, ὡς «Εμὲ μὲν οἷά τινα χύνα
ῥινηλατούσαν τὰ σὰ βουλεύματα τέταχεν ὁ βασιλεὺς
περί σε· ὁ δὲ κάθηται συσκευάζων ἀγχόνας καὶ δεσμά
κατὰ σοῦ· σὺ δ' ἀγνοῶν κάθησαι νηπίων βουλεύμασι
γαυρούμενο;. Τί γάρ σοι τὸ ὄφελος ἀποπλεύσαντι
λάθρα πρὸς ἀλλοτρίαν οίχεσθαι χώραν, ένθα καθάπερ
δούλῳ δεήσει καθημένῳ πρὸς ἀλλοτρίαν βλέπειν τρό
πεζαν, ἀπόταν ἴσως μηδὲ φονεῦσιν ἐντύχῃς τοῖς
ξενίζουσι, μηδὲ ταῖς τοῦ πάππου καὶ βασιλέως άρχυσι καὶ πάγαι; ἀλῷς; Εἰ δὲ πάντα πρὸς λήθης βυ
θοὺς τὰ νηπιώδη ταῦτα ρίψας βουλεύματα πεισθείης
ἐμοὶ τὰ βελτίω σοι καὶ σωτήρια συμβουλεύοντι, οὐκ
ἂν φθάνοις τὰ σκήπτρα τῆς αὐτοκρατορίας λαμβάνων
ἀπονητί. Μίαν γὰρ ἀνυσιμωτάτην ὁρῶ πρὸς τοῦτο
φέρουσαν ἀφορμὴν, ἣν φυγών τὸ Βυζάντιον ἐς τὰς
τῆς Θράκης ἐκδράμῃς πόλεις καὶ χώρας. Φύσει γὰρ
χαίροντες ταῖς καινοτομίαις τῶν ἀνθρώπων τὸ γένος
καὶ ἅμα βεβαρημένοι τοῖς συχνοῖς φόροις οἱ ταλαί
πωροι Θράκες, ἣν κουφισμὸν καὶ ἐλευθερίαν ἐξελθὼν
κηρύξῃς, ἄσμενοί σοι πάντες έψονται πρὸς ὅπερ ἐν
αὐτὸς ἐθέλοι;, τὴν πρὸς τὸν πάππον καὶ βασιλές που
λυετή δουλείαν βάστα λακτίσαντες καὶ ὥσπερ τινέ
Ταντάλειον φόρτον ἀποσεισάμενοι. Εἰ γοῦν ἀρεστὸν
· τὸ ἐμόν σοι τόδε φαίνοιτο βούλευμα, ἐγὼ καὶ ταμίες
καὶ χορηγός σοι τοῦ δράματος ἔσομαι καὶ πάντα τὸν
ἆθλον ἀποστὰς τὴν ταχίστην εκτελέσω· ἢν μόνον καὶ
σύ μοι υποσχέσθαι ἐθέλῃς καὶ δοῦναι πιστὰ τὰ ἐλέγ
για περὶ τῶν ἀξίων γερῶν καὶ ἐπάθλων. Τίνα δη
ταῦτα; Αξιωμάτων λαμπρότητες καὶ χωρίς πολλά
καὶ πολλὴν τὴν ἐπέτειον παρέχεσθαι δυνάμενα πρός
V. Sic ille omni suspicione liberatus principl
bene merito optime velle credebatur: a quo et
299 is honor ei habitus est, ut etiam arcanorum
particeps heret. Ac inter catera illud quoque ejus
fidei commissum fuit, ut furtivus veluti custos imperatorem Andronicum juniorem circumeundo
adleundoque, ne clandestinam fugam moliretur,
observaret; quemadmodum supra diximus. At ille,
si quid vulgi opinionibus credendum est, homo
semper ambitiosus, cui mentis declaranda hacteuus defuisset occasio, oblatum denique a fortuna
opportunum tempus adesse existimavit, quo imperatoribus inter se bello commissis, et rebus Romanorum omnino sic perturbatis, ipse sceptris potiretur; aut saltem portione aliqua a toto imperio
recisa, proprium sibi principatum constitueret.
liaque imperatorem Andronicum juniorem adit,
elque avi imperatoris arcanum omne consilium
aperit: «Me, inquit, imperator veluti sagacem
cauem tuas cogitationes odorari jussit: et cum ille
catenas tibi et vincula fabricetur, tu ignarus puerilia consilia agitas. Quid enim tibi profuerit clam
in allum deferri et peregre abire, ubi aliena quadra (quod aiunt) vivendum tibi erit, si res optime
cadat, et non illud accidat, ut ab hospitibus aut
tracideris, aut in imperatoris avi cassis laqueosque incidas. Quod si istis cogitationibus, quæ puerum sapiunt, penitus oblivioni traditis, meliora et
calutifera consilia, qualia ego daturus sum, sequi
volueris, nihil obstabit, quominus summam polestatem primo quoque tempore citra ullum laborein
arripias. Etenim unam esse video, qua id assequare, eficacissimam 300 rationem. Nimirum Byzantio fugiendum et ad Thraciæ urbes provinciasque
excurrendum. Nam cum et humanum ingenium
novis rebus gaudeat, et miseri Thraces crebris
exactionibus vexentur, si levationem onerum et libertatem proclamaveris, ultro omnes te quo voluer
ris precutem sequentur, avi tui diuturno jugo
facillime excusso, quasi Tantalei cujusdam saxi
nole a cervicibus depulsa. fluc consilium tibi si
placet, ego hujus negotii procurator et administer
futurus sum; ego oninem istius certaminis laborem suscipiam ac brevi conficiam; modo et ipec
mihi pollicearis, et certis pignoribus fidem obstringas, te pro dignitate laboris nicos remuneraturum.
Quæ vero ista præmia sunt? illustres dignitates;
ἢν μόνον καὶ σύ μοι ὑποσχέσθαι ἐθέλῃς καὶ δοῦναι πιστὰ τὰ ἐχέγγυα περὶ τῶν ἀξίων γερῶν καὶ ἐπάθλων. τίνα δὴ ταῦτα; ἀξιωμάτων λαμπρότητες καὶ χωρία πολλὰ καὶ πολλὴν τὴν ἐπέτειον παρέχεσθαι δυνάμενα πρόςοδον· καὶ ἐπὶ τούτοις μηδένα τῶν πάντων δύνασθαι πλέον ἐμοῦ παρά σοι, μηδεμίαν τινὰ πραγμάτων κατάστασιν περαίνεσθαι παρὰ σοῦ, πλὴν τοῦ κἀμὲ συνειδέναι. ὁρᾷς γὰρ, ὅπως τῶν συμφορῶν ἐθελοντής σοι γίνομαι κοινωνὸς καὶ τῶν κινδύνων αὐθαιρέτως συναίρεσθαι βούλομαι, πάντας ἐκείνους τοὺς πρὸς τὸν βασιλέα τῆς σῆς ἀγάπης ὀπίσω θέμενος ὅρκους· κἂν εἴ τι δεινὸν κατὰ τῆς ἐμῆς κεφαλῆς τὸ τῆς τύχης φέρῃ παράλογον, προθύμως φέρειν παρῄνεσα ἐμαυτῷ. ταῦτα τοίνυν θεώμενος πρόθυμος γίνου καὶ σὺ περὶ τὰς ὑποσχέσεις τῶν ἐμῶν ζητημάτων, ἢν σώζεσθαι θέλῃς.475 [A. M. 6791 AD 6836]
et in vincula, ut diximus, conjectum ad imperato· εἰρήκειμεν, τοῦτον ἐπεπόμφει τῷ βασιλεῖ. Ἀλλὰ γὰρ
rem misit. Ob illud crimen Syrgiannes in custodiam datus diu carcere inclusus mansit. Sed cum
ejus mater gemitu et lacrymis aulam quotidie impleret, et quavis cautione oblata filium supplex reposceret, ægre tandem impetrare potuit, ut e carcere educeretur. Non prius tamen id obtinuit,
quam ille scripto jurejurando coram sacrosancta
sagi le castissimæ Dei Genitricis Hodegetriæ præIt cavisset imperatori, nunquam se ejus jussis
postea adversaturum.
"
εἱρατῇ παραδοθείς διὰ τὴν τοιαύτην αἰτίαν ὁ Συρ
γιάννης, ἔμεινε χρόνον ἐν ταύτῃ συχνόν. Ἐπεὶ δὲ ἡ
μήτηρ οὐ διέλιπεν ὀδυρμοῖς καὶ δάκρυσι προσιούσα
τοῖς περὶ τὸν βασιλέα καὶ ἱκετεύουσα καὶ τὸν υἱέα
ἐξαιτουμένη καὶ πάσας ἐγγύας προβάλλουσα, αλλ
καὶ μόλις ἐδυνήθη τῆς εἰρκτῆς αὐτὸν ἐξελέσθαι·
πλὴν οὐ πρότερον, πρὶν ἂν ἐγγράφους αὐτὸν ἀποδοῦ
καὶ τῷ βασιλεῖ τοὺς ὅρκους ενώπιον τῆς θείας εἰκόν
νος τῆς ὑπεράγνου [P. 186] θεομήτορος της Οδηγη
τρίας, μὴ τοῖς τοῦ βασιλέως προστάγμασιν ἐναντία
ποτὲ διαπράξασθαι.
Ε'.'Αλλὰ γὰρ οὕτω πάσης υποψίας ἀπολυθεὶς ὁ ἀνὴρ
καὶ πᾶσαν εὔνοιαν διασώζειν πιστευόμενος πρὸς τὸν
εὐεργέτην καὶ ἀποῤῥήτων ἤδη κοινωνὸς ἠξιοῦτο για
γνεσθαι, ὡς πιστευθῆναι λοιπὸν καὶ τουτὶ τὸ ἀπόρξη.
τον, λέγω, τὸ φύλαξ λανθάνων περιϊέναι καὶ προσιέναι
τῷ ἐγγένῳ τοῦ βασιλέω; 'Ανδρονίκῳ τῷ βασιλεῖ, μὴ
λάθη φυγών, ὡς ἔφθημεν εἰρηκότες. Ο δέ, εἰ χρὴ ταῖς
τῶν πολλῶν ὑπολήψεσι πείθεσθαι, φίλαρχος ὢν ἀεὶ καὶ
καιροῦ μὴ τυχών οὐδέπω τὸ βουλόμενον ἐνδείξασθαι
τῆς ψυχῆς νῦν ἔγνω καιρὸν εἶναι τοῦτον ὑπὸ τῆς
τύχης παρεσχημένον κατ' ἀλλήλων τους βασιλίας
ἐκπολεμώσας καὶ τὰ Ῥωμαίων οὕτω συγκυκήσας
ἅπαντα πράγματα, τῶν σκήπτρων αὐτὸς ἐπιβῆναι·
ἢ τό γε δεύτερον, μέρος τῆς ὅλης τῶν 'Ρωμαίων
ήγεμονία; ἀποτεμόμενος εἰς οἰκείαν ἀρχὴν αὐτὸ
καταστήσασθαι. Οθεν ᾿Ανδρονίκῳ τῷ νέῳ βασιλεί
προσελθὼν ἅπαν τοῦ πάππου καὶ βασιλέως ἀνεκάλυψε
τὸ ἀπόρρητον, λέγων, ὡς «Εμὲ μὲν οἷά τινα χύνα
ῥινηλατούσαν τὰ σὰ βουλεύματα τέταχεν ὁ βασιλεὺς
περί σε· ὁ δὲ κάθηται συσκευάζων ἀγχόνας καὶ δεσμά
κατὰ σοῦ· σὺ δ' ἀγνοῶν κάθησαι νηπίων βουλεύμασι
γαυρούμενο;. Τί γάρ σοι τὸ ὄφελος ἀποπλεύσαντι
λάθρα πρὸς ἀλλοτρίαν οίχεσθαι χώραν, ένθα καθάπερ
δούλῳ δεήσει καθημένῳ πρὸς ἀλλοτρίαν βλέπειν τρό
πεζαν, ἀπόταν ἴσως μηδὲ φονεῦσιν ἐντύχῃς τοῖς
ξενίζουσι, μηδὲ ταῖς τοῦ πάππου καὶ βασιλέως άρχυσι καὶ πάγαι; ἀλῷς; Εἰ δὲ πάντα πρὸς λήθης βυ
θοὺς τὰ νηπιώδη ταῦτα ρίψας βουλεύματα πεισθείης
ἐμοὶ τὰ βελτίω σοι καὶ σωτήρια συμβουλεύοντι, οὐκ
ἂν φθάνοις τὰ σκήπτρα τῆς αὐτοκρατορίας λαμβάνων
ἀπονητί. Μίαν γὰρ ἀνυσιμωτάτην ὁρῶ πρὸς τοῦτο
φέρουσαν ἀφορμὴν, ἣν φυγών τὸ Βυζάντιον ἐς τὰς
τῆς Θράκης ἐκδράμῃς πόλεις καὶ χώρας. Φύσει γὰρ
χαίροντες ταῖς καινοτομίαις τῶν ἀνθρώπων τὸ γένος
καὶ ἅμα βεβαρημένοι τοῖς συχνοῖς φόροις οἱ ταλαί
πωροι Θράκες, ἣν κουφισμὸν καὶ ἐλευθερίαν ἐξελθὼν
κηρύξῃς, ἄσμενοί σοι πάντες έψονται πρὸς ὅπερ ἐν
αὐτὸς ἐθέλοι;, τὴν πρὸς τὸν πάππον καὶ βασιλές που
λυετή δουλείαν βάστα λακτίσαντες καὶ ὥσπερ τινέ
Ταντάλειον φόρτον ἀποσεισάμενοι. Εἰ γοῦν ἀρεστὸν
· τὸ ἐμόν σοι τόδε φαίνοιτο βούλευμα, ἐγὼ καὶ ταμίες
καὶ χορηγός σοι τοῦ δράματος ἔσομαι καὶ πάντα τὸν
ἆθλον ἀποστὰς τὴν ταχίστην εκτελέσω· ἢν μόνον καὶ
σύ μοι υποσχέσθαι ἐθέλῃς καὶ δοῦναι πιστὰ τὰ ἐλέγ
για περὶ τῶν ἀξίων γερῶν καὶ ἐπάθλων. Τίνα δη
ταῦτα; Αξιωμάτων λαμπρότητες καὶ χωρίς πολλά
καὶ πολλὴν τὴν ἐπέτειον παρέχεσθαι δυνάμενα πρός
V. Sic ille omni suspicione liberatus principl
bene merito optime velle credebatur: a quo et
299 is honor ei habitus est, ut etiam arcanorum
particeps heret. Ac inter catera illud quoque ejus
fidei commissum fuit, ut furtivus veluti custos imperatorem Andronicum juniorem circumeundo
adleundoque, ne clandestinam fugam moliretur,
observaret; quemadmodum supra diximus. At ille,
si quid vulgi opinionibus credendum est, homo
semper ambitiosus, cui mentis declaranda hacteuus defuisset occasio, oblatum denique a fortuna
opportunum tempus adesse existimavit, quo imperatoribus inter se bello commissis, et rebus Romanorum omnino sic perturbatis, ipse sceptris potiretur; aut saltem portione aliqua a toto imperio
recisa, proprium sibi principatum constitueret.
liaque imperatorem Andronicum juniorem adit,
elque avi imperatoris arcanum omne consilium
aperit: «Me, inquit, imperator veluti sagacem
cauem tuas cogitationes odorari jussit: et cum ille
catenas tibi et vincula fabricetur, tu ignarus puerilia consilia agitas. Quid enim tibi profuerit clam
in allum deferri et peregre abire, ubi aliena quadra (quod aiunt) vivendum tibi erit, si res optime
cadat, et non illud accidat, ut ab hospitibus aut
tracideris, aut in imperatoris avi cassis laqueosque incidas. Quod si istis cogitationibus, quæ puerum sapiunt, penitus oblivioni traditis, meliora et
calutifera consilia, qualia ego daturus sum, sequi
volueris, nihil obstabit, quominus summam polestatem primo quoque tempore citra ullum laborein
arripias. Etenim unam esse video, qua id assequare, eficacissimam 300 rationem. Nimirum Byzantio fugiendum et ad Thraciæ urbes provinciasque
excurrendum. Nam cum et humanum ingenium
novis rebus gaudeat, et miseri Thraces crebris
exactionibus vexentur, si levationem onerum et libertatem proclamaveris, ultro omnes te quo voluer
ris precutem sequentur, avi tui diuturno jugo
facillime excusso, quasi Tantalei cujusdam saxi
nole a cervicibus depulsa. fluc consilium tibi si
placet, ego hujus negotii procurator et administer
futurus sum; ego oninem istius certaminis laborem suscipiam ac brevi conficiam; modo et ipec
mihi pollicearis, et certis pignoribus fidem obstringas, te pro dignitate laboris nicos remuneraturum.
Quæ vero ista præmia sunt? illustres dignitates;
PG 148:477ἐπεὶ δ’ ἡ τῶν πραγμάτων ὀξύτης ἡμᾶς οὐκ ἐᾷ τὰ παρόντα σχολαιότερον διατίθεσθαι, ἀλλ’ ἐπὶ ξυροῦ ἡμῖν ἡ ἀκμὴ περιί̈σταται τοῦ κινδύνου μελλήσασι, φέρε καὶ ἑτέροις τῆς γνώμης ταυτησὶ κοινωνήσωμεν, οἳ διὰ τὴν πρὸς τὸν βασιλέα ἀπέχθειαν οὔθ’ ἡμᾶς καὶ τὰ τοιαῦτα μυστήρια προδοῦναι ἀνάσχοιντ’ ἂν καὶ τῇ παρούσῃ χρείᾳ ἐς καιρὸν ἐν τοῖς μάλιστα γένοιντ’ ἄν. (2.) Καὶ ἐπὶ τούτοις ὁ βασιλεὺς τάς τε ὑποσχέσεις τούτῳ τῶν ζητημάτων ἐγγράφους μεθ’ ὅρκων ἐδίδου· καὶ παρῆσαν οἱ τῶν μυστηρίων ἐσόμενοι κοινωνοὶ, Ἰωάννης τε ὁ Καντακουζηνὸς καὶ Θεόδωρος ὁ Συναδηνὸς, ὁ μὲν τῇ τοῦ μεγάλου παπίου τηνικαῦτα σεμνυνόμενος ἐπικλήσει, ὁ δὲ τῇ τοῦ δομεστίκου τοῦ ἐπὶ τῆς τραπέζης τῆς βασιλικῆς· καὶ τρίτος Ἀλέξιος ὁ Ἀπόκαυκος, δομέστικος καὶ αὐτὸς τηνικαῦτα τῶν δυτικῶν θεμάτων ἀκουόμενος καὶ τῶν ἁλῶν τὴν διοίκησιν ταμιουλκῶν. οὗτος μὲν οὖν οὐ πάνυ τῶν εὐγενῶν ἦν, βαθυγνώμων δὲ ἀνὴρ καὶ εὐμήχανος καὶ δόλους συνθεῖναι δεινός· ἄμφω δ’ ἐκεῖνοι κατὰ γένος τῷ βασιλεῖ προσήκοντες·477 [^. c. 1282 ad 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 478
οδον· καὶ ἐπὶ τούτοις μηδένα τῶν πάντων δύνασθαι multa prædia, quæ magnos aunuos reditus afferre
πλέον ἐμοῦ παρά σοι, [P. 185] μηδεμίαν τινὰ πραγμάτων κατάστασιν παραίνεσθαι παρὰ σοῦ, πλὴν τοῦ καμὲ
συνειδέναι. Ορᾷς γὰρ, ὅπως τῶν συμφορῶν ἐθελον
τής σοι γίνομαι κοινωνὸς καὶ τῶν κινδύνων αὐθαιρέ
τως συνείρεσθαι βούλομαι, πάντας εκείνους τους πρός
τ', βασιλέα τῆς σῆς ἀγάπης ὀπίσω θέμενο, ἔρχου;·
νὰ εἴ τι δεινὴν κατὰ τῆς ἐμῆς καταλῆς τὸ τῆς τύ
χης φέρῃ παράλογον, προθύμως φέρειν παρήνεσα
ἐμαυτῷ. Ταύτα τοίνυν θεώμενος πρόθυμος γίνου
καὶ σὲ περὶ τὰς ὑποσχέσεις τῶν ἐμῶν ζητημάτων,
ἦν σώζεσθαι θέλῃς. Ἐπεὶ δ᾽ ἡ τῶν πραγμάτων
ὀξύτης ἡμᾶς οὐκ ἐᾷ τὰ παρόντα σχολαιότερον διατί
θεσθαι, ἀλλ' ἐπὶ ξυροῦ ἡμῖν ἡ ἀκμή περιίσταται
του κινδύνου μελλήσασι, φέρε καὶ ἑτέροις τῆς γνώμης ταυτησί κοινωνήσωμεν, οι διὰ τὴν πρὸς τὸν βα
σιλέα ἀπέχθειαν οὔθ' ἡμᾶς καὶ τὰ τοιαῦτα μυστήρια
προδοῦναι ἀνάσχοιντ' ἂν καὶ τῇ παρούσῃ χρείᾳ ἐς
καιρὸν ἐν τοῖς μάλιστα γένοιντ' ἄν.»
Γ. Καὶ ἐπὶ τούτοις ὁ βασιλεὺς τάς τε ὑποσχέσεις
τούτῳ τῶν ζητημάτων ἐγγράφους μεθ' ὅρχων ἐδίδου·
καὶ παρήσαν οἱ τῶν μυστηρίων ἐσόμενοι κοινωνοί,
Ἰωάννης τε ὁ Καντακουζηνό: καὶ Θεόδωρος ὁ Συνα
τηνής, ὁ μὲν τῇ τοῦ μεγάλου παπίου τηνικαῦτα
σεμνυνόμενος ἐπικλήσει, ὁ δὲ τῇ τοῦ δομεστίκου του
ἐπὶ τῆς τραπέζης τῆς βασιλικῆς· καὶ τρίτος 'Αλέ
ξιος ὁ ᾿Απόκαυκος, δομέστικος καὶ αὐτὸς τηνικαῦτα
τῶν ἐυτικών θεμάτων ἀκουόμενος καὶ τῶν ἁλῶν τὴν
διοίκησιν ταμιουλκών. Οὗτος μὲν οὖν οὐ πάνυ τῶν
εὐγενῶν ἦν, βαθυγνώμων δὲ ἀνὴρ καὶ εὐμήχανος
καὶ δόλους συνθείναι δεινός· ἄμφω δ' ἐκεῖνοι κατά
γένος τῷ βασιλεῖ προσήκοντες· πλὴν ὁ μὲν Καντακουζηνός καὶ ἡλικιώτης, ἦν καὶ ὁμόψυχος καὶ
ὁμόπνους ἐξέτι νέου τῷ βασιλεῖ 'Ανδρονίκῳ διά τε
τὴν τῆς γνώμης ὀρθότητα καὶ τῆς γλώττης αλήθειαν
καὶ τὸ τοῦ ἤθους καίριον· ὁ δὲ Συναδηνὸς ὁμοίως τῷ
πατρὶ αὐτοῦ τῷ βασιλεῖ Μιχαήλ, ἕως ἦν ἐκεῖνος ἔτι
ζῶν. Οὗτοι τοίνυν ὥσπερ ἐκ μιᾶς οινοχόης τὸ ἀπό
βητον ἐκεῖνο δεξάμενοι βούλευμα δαλὸς ἦσαν εἰς πῦρ
καὶ ἵππο; εἰς πεδίον. Ούτω φρατρία τις ἀββαγής
εὐθὺς οἱ ἄνθρωπος ἐγεγόνεισαν καὶ ὀρχωμοτήρια
φρίκης μεστά ξυνετίθουν τε καὶ ἐδίδοσαν καὶ ὑποσχέσεις μεγάλων ἀντιδόσεων καὶ γερῶν ἀντελάμβανον.
Ζ΄. Τούτων οὕτω ξυμβάντων έργου είχοντο όλη
σπουδῇ τε καὶ γνώμῃ. Καὶ πρῶτα μὲν χρήμασι περιελθόντες τοὺς τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύοντας ὅ τε
Συργιάννης καὶ ὁ Καντακουζηνός ώνιον ειλήφεσαν
τὴν ἐπιτροπὴν τῶν ἐν Θρᾴκῃ χωρῶν καὶ πόλεων· ὁ
μὲν τὰ τὰ πλεῖστα τῆς μεσογείου καὶ τῆς παραλίου
πάτης ἄχρι τοῦ ἀκροτάτου Ροδόπης· [Ρ. 186] ὁ δὲ
Καντακουζηνός ὀλίγα της μεσογείου μόνης, οπόση της
Ορισ ιάδος ἐστὶ περίοικος. Ἐπὶ τούτοις στρατεύματα
συνεκρότουν καὶ ὅπλα παρεσκευάζοντο καὶ στρατιώpossint: preterea, ne quisquam auctoritate apud
te mihi præferatur, nec a te quidquam nisi me
conscio in republica ordinanda constituatur. Etenim, vides, calamitatum tuarum particeps et periculorum socius volens libensque accedo, posthabita charitati tuæ etiam jurisjurandi religione, qua
sum imperatori obligatus. Quod si fortunae (em
ritas mali aliquid capiti meo illatura est, id alaeriter esse ferendum ipse mihi imperavi. Quibus conSideralis et tu non gravatim, meis petitionibus
annuito, si salvus esse vis. Cum autem hic lemporis articulus moram deliberationis non admitiət,
sed procrastinantibus extremum discrimen 301 -
impendeat: age, cum aliis etiam hoc consilium coumunicemus, qui ob imperatoris odium neque nos
neque arcana bæc prodituri sint, sed institutum
nostrum opportuno auxilio adjuvare plurimum
possint.
Vl. His conditionibus imperator, quæ ille peLierat, ea perfecturam se scripto jurejurando promittit. Adsunt etiam arcanorum futuri couscii,
Joannes Cantacuzenus et Theodorus Synaden's;
ille tum magni Papiæ titulo honoratus, hic domestici mensæ imperatoriæ: et cum iis tertius,
Alexius Apocaucus, domesticus et ipse tune oecidentalium provinciarum, et salinis præfectus. Hic
non admodum nobilis, sed prudens erat et solers,
et dolis fabricandis mire aptus. Illi vero ambo
Imperatorem cognatione contingelant. Verum Can
Lacuzenus etiam æqualis et maanimls et conco, dia
ab ineunte ætate cum imperatore Andronico conjunctus fuerat propter animi candorem, et sermo -
num veritateın, et qui moribus commodis prædilus erat. Synadenus autem cum patre Andronici
Michaele imperatore, dum is superstes esset, conjunctissime vixerat. Illi igitur ad arcanam illam
deliberationem tanquam ad ejusdem poculi communeni haustum admissi, faces veluti fuerunt, quæ
igni admota incendium augerent; aut veluti equitatus in apertum campum emissus. Sic societatein
vinculo irrupιο fruatam statim coivere, horribilibus juramentis allibitis; magnarum autem re
munerationum 302 ac premiorum promissionibus vicissim acceptis.
VII. Quæ cum in hunc modum inter ens convenissent, rem ipsam summa diligentia et alacri
studio aggrediuntur. Ac principio Syrgiannes et
Cantacuzenus, pecunia circumventis aula proceribus, procurationem Thracensium urbium et provinciarum redimunt; ille maximam partem mediterraneæ regionis et oræ totius maritimæ usque ad
sommum Rhodopes sortitus; Cantacuzenus vero
exigua eaque mediterranes, quæ Orestiadi adjacent. Deinde copias contrahunt, aruia parant, el
Variorum nole.
De hac Magni l'apin, et aliis hic memoratis palatinis diguitatibus, gimus in cod. Gloss.
DILANG.
πλὴν ὁ μὲν Καντακουζηνὸς καὶ ἡλικιώτης ἦν καὶ ὁμόψυχος καὶ ὁμόπνους ἐξέτι νέου τῷ βασιλεῖ Ἀνδρονίκῳ διά τε τὴν τῆς γνώμης ὀρθότητα καὶ τῆς γλώττης ἀλήθειαν καὶ τὸ τοῦ ἤθους καίριον· ὁ δὲ Συναδηνὸς ὁμοίως τῷ πατρὶ αὐτοῦ τῷ βασιλεῖ Μιχαὴλ, ἕως ἦν ἐκεῖνος ἔτι ζῶν. οὗτοι τοίνυν ὥσπερ ἐκ μιᾶς οἰνοχόης τὸ ἀπόῤῥητον ἐκεῖνο δεξάμενοι βούλευμα δαλὸς ἦσαν εἰς πῦρ καὶ ἵππος εἰς πεδίον. οὕτω φρατρία τις ἀῤῥαγὴς εὐθὺς οἱ ἄνθρωποι ἐγεγόνεισαν καὶ ὁρκωμοτήρια φρίκης μεστὰ ξυνετίθουν τε καὶ ἐδίδοσαν καὶ ὑποσχέσεις μεγάλων ἀντιδόσεων καὶ γερῶν ἀντελάμβανον. (Ζ.) Τούτων οὕτω ξυμβάντων ἔργου εἴχοντο ὅλῃ σπουδῇ τε καὶ γνώμῃ. καὶ πρῶτα μὲν χρήμασι περιελθόντες τοὺς τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύοντας ὅ,τε Συργιάννης καὶ ὁ Καντακουζηνὸς ὤνιον εἰλήφεσαν τὴν ἐπιτροπὴν τῶν ἐν Θρᾴκῃ χωρῶν καὶ πόλεων· ὁ μὲν τά τε πλεῖστα τῆς μεσογείου καὶ τῆς παραλίου πάσης ἄχρι τοῦ ἀκροτάτου Ῥοδόπης· ὁ δὲ Καντακουζηνὸς ὀλίγα τῆς μεσογείου μόνης, ὁπόση τῆς Ὀρεστιάδος ἐστὶ περίοικος.477 [^. c. 1282 ad 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 478
οδον· καὶ ἐπὶ τούτοις μηδένα τῶν πάντων δύνασθαι multa prædia, quæ magnos aunuos reditus afferre
πλέον ἐμοῦ παρά σοι, [P. 185] μηδεμίαν τινὰ πραγμάτων κατάστασιν παραίνεσθαι παρὰ σοῦ, πλὴν τοῦ καμὲ
συνειδέναι. Ορᾷς γὰρ, ὅπως τῶν συμφορῶν ἐθελον
τής σοι γίνομαι κοινωνὸς καὶ τῶν κινδύνων αὐθαιρέ
τως συνείρεσθαι βούλομαι, πάντας εκείνους τους πρός
τ', βασιλέα τῆς σῆς ἀγάπης ὀπίσω θέμενο, ἔρχου;·
νὰ εἴ τι δεινὴν κατὰ τῆς ἐμῆς καταλῆς τὸ τῆς τύ
χης φέρῃ παράλογον, προθύμως φέρειν παρήνεσα
ἐμαυτῷ. Ταύτα τοίνυν θεώμενος πρόθυμος γίνου
καὶ σὲ περὶ τὰς ὑποσχέσεις τῶν ἐμῶν ζητημάτων,
ἦν σώζεσθαι θέλῃς. Ἐπεὶ δ᾽ ἡ τῶν πραγμάτων
ὀξύτης ἡμᾶς οὐκ ἐᾷ τὰ παρόντα σχολαιότερον διατί
θεσθαι, ἀλλ' ἐπὶ ξυροῦ ἡμῖν ἡ ἀκμή περιίσταται
του κινδύνου μελλήσασι, φέρε καὶ ἑτέροις τῆς γνώμης ταυτησί κοινωνήσωμεν, οι διὰ τὴν πρὸς τὸν βα
σιλέα ἀπέχθειαν οὔθ' ἡμᾶς καὶ τὰ τοιαῦτα μυστήρια
προδοῦναι ἀνάσχοιντ' ἂν καὶ τῇ παρούσῃ χρείᾳ ἐς
καιρὸν ἐν τοῖς μάλιστα γένοιντ' ἄν.»
Γ. Καὶ ἐπὶ τούτοις ὁ βασιλεὺς τάς τε ὑποσχέσεις
τούτῳ τῶν ζητημάτων ἐγγράφους μεθ' ὅρχων ἐδίδου·
καὶ παρήσαν οἱ τῶν μυστηρίων ἐσόμενοι κοινωνοί,
Ἰωάννης τε ὁ Καντακουζηνό: καὶ Θεόδωρος ὁ Συνα
τηνής, ὁ μὲν τῇ τοῦ μεγάλου παπίου τηνικαῦτα
σεμνυνόμενος ἐπικλήσει, ὁ δὲ τῇ τοῦ δομεστίκου του
ἐπὶ τῆς τραπέζης τῆς βασιλικῆς· καὶ τρίτος 'Αλέ
ξιος ὁ ᾿Απόκαυκος, δομέστικος καὶ αὐτὸς τηνικαῦτα
τῶν ἐυτικών θεμάτων ἀκουόμενος καὶ τῶν ἁλῶν τὴν
διοίκησιν ταμιουλκών. Οὗτος μὲν οὖν οὐ πάνυ τῶν
εὐγενῶν ἦν, βαθυγνώμων δὲ ἀνὴρ καὶ εὐμήχανος
καὶ δόλους συνθείναι δεινός· ἄμφω δ' ἐκεῖνοι κατά
γένος τῷ βασιλεῖ προσήκοντες· πλὴν ὁ μὲν Καντακουζηνός καὶ ἡλικιώτης, ἦν καὶ ὁμόψυχος καὶ
ὁμόπνους ἐξέτι νέου τῷ βασιλεῖ 'Ανδρονίκῳ διά τε
τὴν τῆς γνώμης ὀρθότητα καὶ τῆς γλώττης αλήθειαν
καὶ τὸ τοῦ ἤθους καίριον· ὁ δὲ Συναδηνὸς ὁμοίως τῷ
πατρὶ αὐτοῦ τῷ βασιλεῖ Μιχαήλ, ἕως ἦν ἐκεῖνος ἔτι
ζῶν. Οὗτοι τοίνυν ὥσπερ ἐκ μιᾶς οινοχόης τὸ ἀπό
βητον ἐκεῖνο δεξάμενοι βούλευμα δαλὸς ἦσαν εἰς πῦρ
καὶ ἵππο; εἰς πεδίον. Ούτω φρατρία τις ἀββαγής
εὐθὺς οἱ ἄνθρωπος ἐγεγόνεισαν καὶ ὀρχωμοτήρια
φρίκης μεστά ξυνετίθουν τε καὶ ἐδίδοσαν καὶ ὑποσχέσεις μεγάλων ἀντιδόσεων καὶ γερῶν ἀντελάμβανον.
Ζ΄. Τούτων οὕτω ξυμβάντων έργου είχοντο όλη
σπουδῇ τε καὶ γνώμῃ. Καὶ πρῶτα μὲν χρήμασι περιελθόντες τοὺς τῷ βασιλεῖ παραδυναστεύοντας ὅ τε
Συργιάννης καὶ ὁ Καντακουζηνός ώνιον ειλήφεσαν
τὴν ἐπιτροπὴν τῶν ἐν Θρᾴκῃ χωρῶν καὶ πόλεων· ὁ
μὲν τὰ τὰ πλεῖστα τῆς μεσογείου καὶ τῆς παραλίου
πάτης ἄχρι τοῦ ἀκροτάτου Ροδόπης· [Ρ. 186] ὁ δὲ
Καντακουζηνός ὀλίγα της μεσογείου μόνης, οπόση της
Ορισ ιάδος ἐστὶ περίοικος. Ἐπὶ τούτοις στρατεύματα
συνεκρότουν καὶ ὅπλα παρεσκευάζοντο καὶ στρατιώpossint: preterea, ne quisquam auctoritate apud
te mihi præferatur, nec a te quidquam nisi me
conscio in republica ordinanda constituatur. Etenim, vides, calamitatum tuarum particeps et periculorum socius volens libensque accedo, posthabita charitati tuæ etiam jurisjurandi religione, qua
sum imperatori obligatus. Quod si fortunae (em
ritas mali aliquid capiti meo illatura est, id alaeriter esse ferendum ipse mihi imperavi. Quibus conSideralis et tu non gravatim, meis petitionibus
annuito, si salvus esse vis. Cum autem hic lemporis articulus moram deliberationis non admitiət,
sed procrastinantibus extremum discrimen 301 -
impendeat: age, cum aliis etiam hoc consilium coumunicemus, qui ob imperatoris odium neque nos
neque arcana bæc prodituri sint, sed institutum
nostrum opportuno auxilio adjuvare plurimum
possint.
Vl. His conditionibus imperator, quæ ille peLierat, ea perfecturam se scripto jurejurando promittit. Adsunt etiam arcanorum futuri couscii,
Joannes Cantacuzenus et Theodorus Synaden's;
ille tum magni Papiæ titulo honoratus, hic domestici mensæ imperatoriæ: et cum iis tertius,
Alexius Apocaucus, domesticus et ipse tune oecidentalium provinciarum, et salinis præfectus. Hic
non admodum nobilis, sed prudens erat et solers,
et dolis fabricandis mire aptus. Illi vero ambo
Imperatorem cognatione contingelant. Verum Can
Lacuzenus etiam æqualis et maanimls et conco, dia
ab ineunte ætate cum imperatore Andronico conjunctus fuerat propter animi candorem, et sermo -
num veritateın, et qui moribus commodis prædilus erat. Synadenus autem cum patre Andronici
Michaele imperatore, dum is superstes esset, conjunctissime vixerat. Illi igitur ad arcanam illam
deliberationem tanquam ad ejusdem poculi communeni haustum admissi, faces veluti fuerunt, quæ
igni admota incendium augerent; aut veluti equitatus in apertum campum emissus. Sic societatein
vinculo irrupιο fruatam statim coivere, horribilibus juramentis allibitis; magnarum autem re
munerationum 302 ac premiorum promissionibus vicissim acceptis.
VII. Quæ cum in hunc modum inter ens convenissent, rem ipsam summa diligentia et alacri
studio aggrediuntur. Ac principio Syrgiannes et
Cantacuzenus, pecunia circumventis aula proceribus, procurationem Thracensium urbium et provinciarum redimunt; ille maximam partem mediterraneæ regionis et oræ totius maritimæ usque ad
sommum Rhodopes sortitus; Cantacuzenus vero
exigua eaque mediterranes, quæ Orestiadi adjacent. Deinde copias contrahunt, aruia parant, el
Variorum nole.
De hac Magni l'apin, et aliis hic memoratis palatinis diguitatibus, gimus in cod. Gloss.
DILANG.
PG 148:479ἐπὶ τούτοις στρατεύματα συνεκρότουν καὶ ὅπλα παρεσκευάζοντο καὶ στρατιώτας ἄλλους ξυνέλεγον, νεήλυδάς τινας, καὶ ὁπόσοι δι’ ἔνδειαν τῶν χρειωδῶν ἀπόμαχοί τε καὶ ἄπρακτοι διῆγον τὸν βίον· καὶ πρός γε ἔτι τοὺς μὲν οἰκειοτάτους καὶ πιστοτάτους αὐτῶν φύλακας ἐποιοῦντο τῶν πόλεων· τοὺς δ’ ὑπόπτως ἔχοντας πρὸς ἀντίστασιν τῶν μελετωμένων ἄλλαις ἄλλως προφάσεσιν ὑποβάλλοντες ἐξετίθουν τῶν πόλεων. ταῦτα δ’ ἐποίουν κηρύξαντες πρότερον ἔφοδον, νῦν μὲν τῶν Παριστρίων Σκυθῶν, νῦν δὲ ναυτικῆς τινος δυνάμεως τῶν ἐξ Ἀσίας Τούρκων, ἵν’ ὑπὸ παραπετάσματι τῇ τοιαύτῃ καλυπτόμενοι φήμῃ ἀνύποπτοί τε διατελοῖεν καὶ ἅμα ἐπαίνων ἄξιοι παρὰ τῷ βασιλεῖ γίγνοιντο προμηθείας ἕνεκα καὶ σπουδῆς. ἀλλ’ ὁ μὲν Συργιάννης τοιαῦτα λανθάνων ἐδραματούργει καὶ συχνὰ τῷ νέῳ ἐμήνυε βασιλεῖ λάθρα τά τε πραττόμενα καὶ πραχθησόμενα. ε. Τῷ δὲ βασιλεῖ τὸν ἔγγονον βλέποντι ἀνεπιστρόφως τε ἔχοντα καὶ περιφρονητικῶς ἐς τὰς αὐτοῦ διακείμενον παραινέσεις καὶ ἀεὶ τῇ συνήθει τῶν ἠθῶν αὐτονομίᾳ χρώμενον ἔδοξεν ἐλέγξαντι πρότερον αὐτὸν ὑπὸ τῷ πατριάρχῃ καὶ τῇ συγκλήτῳ, ἔπειτα τῇ εἱρκτῇ παραπέμψαι δεσμώτην.[A. M. 6791 AD 6836]
noros milites colligunt, advenas scilicet quosdam της άλλους ξυνέλεγον, νεήλυδάς τινας, και επίσης
et alios, qui ob egestatem neque militarent, nec δι' ἔνδειαν τῶν χρειωδῶν ἀπόμαχοί τε καὶ ἔπρακτεί
quidquam rei gererent. Ad hæc familiarissinios διήγον τὸν βίον· καὶ πρός γε ἔτι τοὺς μὲν οἰκειοτά
suos et fidelissimos custodiæ civitatum præpone- τους καὶ πιστοτάτους αὐτῶν φύλακα; ἐποιοῦντο τῶν
bant eos vero qui suis consiliis adversaturi vi- πόλεων· τοὺς δ' ὑπόπτως ἔχοντας πρὸς ἐντίστασιν
debantur, alios aliis de causis urbe ejiciebant. Quæ τῶν μελετωμένων ἄλλαις ἄλλως προφάσεσιν ὑποβάλο
antequam facerent, nunc impressionem Seytha- λοντε; ἐξετίθουν τῶν πόλεων. Ταῦτα δ' ἐποίουν τη
ruin Danubiuın accolentium, nunc Turcicæ classis ρύξαντες πρότερον έφοδον, νῦν μὲν τῶν αριστριων
ex Asia adventum proclamabant, ut sub ejus Σκυθῶν, νῦν δὲ ναυτικής τινος δυνάμεως τῶν ἐξ
fainæ obtentu tanquam sub velo aliquo delite- Ασίας Τούρκων, ἵν᾿ ὑπὸ παραπετάσματι τῇ τοιαύτη
scentes, suspicionem vitarent, iidemque provi. καλυπτόμενοι φήμῃ ἀνύποπτοί τε διατελοῖς, καὶ ἅμα
dentis ac diligentiae ergo laudari ab imperatore ἐπαίνων ἄξιοι παρὰ τῷ βασιλεῖ γίγνοιντο προμηθείς
înererentur. At Syrgiannes hæc clam machina - ἕνεκα καὶ σπουδής. Αλλ' ὁ μὲν Συργιάννης τοιαῦτα
Latur, et juniori imperatori subinde et quid actum λανθάνων έδραματουργει και συχνὰ τῷ νέῳ ἐμήνυε
et quid agendum esset nuntiabat.
βασιλεῖ λάθρα τά τε πραττόμενα καὶ πραχθησόμενο
CAPUT Y.
Avus nepotem judicio publico reum agere constituit. Metochita differendum censet, donec geniales dies
effluxerint. Equi picli hinnitus. Metochita de ea re consultus in Chora munnsterio. Ejus responsum.
Verior interpretatio. Byzantis columna dies complures ogitata. Imperatoris et Netochitæ arcanum colloquium. Libri fatidici. Sortes. Sinistra anguria. Metochite stupor el silentium. Uxoris es liberorum
anxietas. Filiæ Panhypersebastæ eloginm. Ejusdem verba. Metochila oratione filiæ excitatus lamentatur.
Magnam cladem prædicit. Iterum silet. Recumbit. Εjus merita erga Gregorem. Ipsius Gregore oficia
erga Melochitam et ejus liberos. Oratio, qun exm aflictum solatur.
Δ'. Τῷ δὲ βασιλεῖ τὸν ἔγγονον βλέποντι ανεπιστρά
φως τε έχοντα και περιφρονητικῶς ἐς τὰς αὐτοῦ
διακείμενον παραινέσεις καὶ ἀεὶ τῇ συνήθαι τῶν ἠθῶν
αὐτονομίς χρώμενον ἔδοξεν ελέγξαντι πρότερον αὐτὸν
ὑπὸ τῷ πατριάρχῃ καὶ τῇ συγκλήτῳ, ἔπειτα τη
εἰρκτη παραπέμψαι δεσμώτην. Ἀλλὰ τότε μὲν τὴν
μελέτην ἐπέσχεν ὁ λογοθέτης τοῦ γενικοῦ Θεόδωρος
ὁ Μετοχίτης, ἀτελεσφόρητον την πράξιν ἔσεσθαι μεν
τευόμενος διὰ τὴν τῶν ἡμερῶν ἄνεσιν. Ἀπόκρεω γὰρ
ήν καιρός, οπότε πρὸς εὐωχίας αβροτέρας καὶ ἀκρα
τοποσίας διδόασιν ἄθρωποι καὶ τολμηρότερος γίνονται
διὰ τὴν τοῦ οἴνου παραφοράν προς στασιώδεις όρμά;
καὶ δέος εἶναι μὴ οὐ κατά γνώμην εύρη τὴν ἀτίβα
σινή μελέτη, τῆς τύχης ὡς τὰ πολλά τερατευομένης
καὶ τἀναντία τῶν δοξάντων πολλάκις βλαστανούσης
1. Imperator autem, cum nepote: cerneret sua
mouita negliger et contemnere et in eadem semper morum licentia perseverare, decrevit eum
303 coram patriarcha et patribus conscriptis
primum objurgare et convincere; deinde in viucula et in carcerem conjicere. Caeterum id ejus propositum Logotheta generalis Thondorus Metochila
tum inhibuit, quod ejns rei exsecutionem frustra
susceptum irt auguraretur, ob solennem illis diebas morum dissolutionem. Etenim carnisprivii
tempus aderat, cum lautioribus conviviis el meracioribus poculis dediti mortales præ vini intemperantia facilius ad seditiones concitantur. Quare
jetuendum esse aiebat, ne inceptum ex seuteutia
haud procederet, quandoquidem fortuna plerumque prodigiis gaudens contrarios spei eventus so. G εξαίφνης.
leret subito elere.
II. Desierat modo Logotheta generalis monasteriumn Chore omni ortamento interiore absoluto
renovare. Quocirca in pervigiliis nonnunquam
illuc pernoctare cum monachis studebat. Prima
igitur Quadragesime hebdomade, cum dies Sabbati
alvenisset, cujus postridie orthodoxorum imperatorum et patriarcharum memoria publico præcouio
commendanda erat, tum quoque ad illius noclis
pervigilium Logotheta de more venerat. Atque ibi
sub mediam noctem cum el nos adessemus, et
doxologiam una cum eo audiremus, quidam ab
imperatore adest, novum illi nuntium apportals,
et cjus sententiam exquirens: Modo enim, inquit,
[Ρ. 187] Β. 'Ο μέντοι λογοθέτης του γενικού
ἄρτι τοῦ νεουργεῖν ἐπέπαυτα τὴν τῆς Χώρας μονήν,
ὁπόσος ὁ ἔνδον ετύγχανε κόσμος. Οθεν εφιλοτιμεῖτο
συνδιανυκτερεύειν ἐν ταῖς παννυχίσιν ἔσθ' ὅτε μετά
τῶν μοναχῶν. Ἐπεὶ οὖν ἧκε τὸ τῆς πρώτης εβδομά
δος τῆς τεσσαρακοστῆς σάββατον, ὁπότε δὴ καὶ ἔμελλε
τῇ ὑστεραίᾳ κηρύττεσθαι δημοσίᾳ τῶν ὀρθοδόξων ή
μνήμη βασιλέων ὁμοῦ καὶ πατριαρχῶν, ἐληλύθει και
οὗτος συνήθως ἐς τὴν ἐξ ἑσπέρας εκείνης παννυχίδα Περὶ δὲ μέσας νύκτας Άμα αὐτῷ συνισταμέ
νων ἡμῶν καὶ τῆς δοξολογίας ἀκευόντων ήκει τις ἐκ βα
σιλέως, καινοτέραν τινὰ κομίζων αὐτῷ ἀγγελίαν καὶ
ζητῶν τὴν τῆς αὐτοῦ γνώμης κρίσιν. ο "Αρτι γάρ, ο
eum imperatorii bipenniferi et milites ensiferi φησί, ο τῶν περὶ τὴν βασιλέα πελεκυφόρων καὶ
Variorum notæ.
Theodorus Metochita, a quo instauratum
Chor: mouasterium, rursum cap. sq. ut et does
mus in Constantinop. Christ. lib. iv, seet. 15, n. 5.
DUCANG.
Interpres, a vespera ad nocturna sacra illa
de more accessit; emendavimus, ad vesperæ illius
vigilias. DicaNG. Wulfus, ad nocturna sacra.
Melius Ducang. ad illius vesperæ vigilias. Bınvın.
Varangorum, de quilius in siroque Glossarie
multa congessimus. Ducaxe.
ἀλλὰ τότε μὲν τὴν μελέτην ἐπέσχεν ὁ λογοθέτης τοῦ γενικοῦ Θεόδωρος ὁ Μετοχίτης, ἀτελεσφόρητον τὴν πρᾶξιν ἔσεσθαι μαντευόμενος διὰ τὴν τῶν ἡμερῶν ἄνεσιν. ἀπόκρεω γὰρ ἦν καιρὸς, ὁπότε πρὸς εὐωχίας ἁβροτέρας καὶ ἀκρατοποσίας διδόασιν ἄνθρωποι καὶ τολμηρότεροι γίνονται διὰ τὴν τοῦ οἴνου παραφορὰν πρὸς στασιώδεις ὁρμάς· καὶ δέος εἶναι μὴ οὐ κατὰ γνώμην εὕρῃ τὴν ἀπόβασιν ἡ μελέτη, τῆς τύχης ὡς τὰ πολλὰ τερατευομένης καὶ τἀναντία τῶν δοξάντων πολλάκις βλαστανούσης ἐξαίφνης. (Β.) Ὁ μέντοι λογοθέτης τοῦ γενικοῦ ἄρτι τοῦ νεουργεῖν ἐπέπαυτο τὴν τῆς Χώρας μονὴν, ὁπόσος ὁ ἔνδον ἐτύγχανε κόσμος. ὅθεν ἐφιλοτιμεῖτο συνδιανυκτερεύειν ἐν ταῖς παννυχίσιν ἔσθ’ ὅτε μετὰ τῶν μοναχῶν. ἐπεὶ οὖν ἧκε τὸ τῆς πρώτης ἑβδομάδος τῆς τεσσαρακοστῆς σάββατον, ὁπότε δὴ καὶ ἔμελλε τῇ ὑστεραίᾳ κηρύττεσθαι δημοσίᾳ τῶν ὀρθοδόξων ἡ μνήμη βασιλέων ὁμοῦ καὶ πατριαρχῶν, ἐληλύθει καὶ οὗτος συνήθως ἐς τὴν ἐξ ἑσπέρας ἐκείνης παννυχίδα. περὶ δὲ μέσας νύκτας ἅμα αὐτῷ συνισταμένων ἡμῶν καὶ τῆς δοξολογίας ἀκουόντων ἥκει τις ἐκ βασιλέως, καινοτέραν τινὰ κομίζων αὐτῷ ἀγγελίαν καὶ ζητῶν τὴν τῆς αὐτοῦ γνώμης κρίσιν.[A. M. 6791 AD 6836]
noros milites colligunt, advenas scilicet quosdam της άλλους ξυνέλεγον, νεήλυδάς τινας, και επίσης
et alios, qui ob egestatem neque militarent, nec δι' ἔνδειαν τῶν χρειωδῶν ἀπόμαχοί τε καὶ ἔπρακτεί
quidquam rei gererent. Ad hæc familiarissinios διήγον τὸν βίον· καὶ πρός γε ἔτι τοὺς μὲν οἰκειοτά
suos et fidelissimos custodiæ civitatum præpone- τους καὶ πιστοτάτους αὐτῶν φύλακα; ἐποιοῦντο τῶν
bant eos vero qui suis consiliis adversaturi vi- πόλεων· τοὺς δ' ὑπόπτως ἔχοντας πρὸς ἐντίστασιν
debantur, alios aliis de causis urbe ejiciebant. Quæ τῶν μελετωμένων ἄλλαις ἄλλως προφάσεσιν ὑποβάλο
antequam facerent, nunc impressionem Seytha- λοντε; ἐξετίθουν τῶν πόλεων. Ταῦτα δ' ἐποίουν τη
ruin Danubiuın accolentium, nunc Turcicæ classis ρύξαντες πρότερον έφοδον, νῦν μὲν τῶν αριστριων
ex Asia adventum proclamabant, ut sub ejus Σκυθῶν, νῦν δὲ ναυτικής τινος δυνάμεως τῶν ἐξ
fainæ obtentu tanquam sub velo aliquo delite- Ασίας Τούρκων, ἵν᾿ ὑπὸ παραπετάσματι τῇ τοιαύτη
scentes, suspicionem vitarent, iidemque provi. καλυπτόμενοι φήμῃ ἀνύποπτοί τε διατελοῖς, καὶ ἅμα
dentis ac diligentiae ergo laudari ab imperatore ἐπαίνων ἄξιοι παρὰ τῷ βασιλεῖ γίγνοιντο προμηθείς
înererentur. At Syrgiannes hæc clam machina - ἕνεκα καὶ σπουδής. Αλλ' ὁ μὲν Συργιάννης τοιαῦτα
Latur, et juniori imperatori subinde et quid actum λανθάνων έδραματουργει και συχνὰ τῷ νέῳ ἐμήνυε
et quid agendum esset nuntiabat.
βασιλεῖ λάθρα τά τε πραττόμενα καὶ πραχθησόμενο
CAPUT Y.
Avus nepotem judicio publico reum agere constituit. Metochita differendum censet, donec geniales dies
effluxerint. Equi picli hinnitus. Metochita de ea re consultus in Chora munnsterio. Ejus responsum.
Verior interpretatio. Byzantis columna dies complures ogitata. Imperatoris et Netochitæ arcanum colloquium. Libri fatidici. Sortes. Sinistra anguria. Metochite stupor el silentium. Uxoris es liberorum
anxietas. Filiæ Panhypersebastæ eloginm. Ejusdem verba. Metochila oratione filiæ excitatus lamentatur.
Magnam cladem prædicit. Iterum silet. Recumbit. Εjus merita erga Gregorem. Ipsius Gregore oficia
erga Melochitam et ejus liberos. Oratio, qun exm aflictum solatur.
Δ'. Τῷ δὲ βασιλεῖ τὸν ἔγγονον βλέποντι ανεπιστρά
φως τε έχοντα και περιφρονητικῶς ἐς τὰς αὐτοῦ
διακείμενον παραινέσεις καὶ ἀεὶ τῇ συνήθαι τῶν ἠθῶν
αὐτονομίς χρώμενον ἔδοξεν ελέγξαντι πρότερον αὐτὸν
ὑπὸ τῷ πατριάρχῃ καὶ τῇ συγκλήτῳ, ἔπειτα τη
εἰρκτη παραπέμψαι δεσμώτην. Ἀλλὰ τότε μὲν τὴν
μελέτην ἐπέσχεν ὁ λογοθέτης τοῦ γενικοῦ Θεόδωρος
ὁ Μετοχίτης, ἀτελεσφόρητον την πράξιν ἔσεσθαι μεν
τευόμενος διὰ τὴν τῶν ἡμερῶν ἄνεσιν. Ἀπόκρεω γὰρ
ήν καιρός, οπότε πρὸς εὐωχίας αβροτέρας καὶ ἀκρα
τοποσίας διδόασιν ἄθρωποι καὶ τολμηρότερος γίνονται
διὰ τὴν τοῦ οἴνου παραφοράν προς στασιώδεις όρμά;
καὶ δέος εἶναι μὴ οὐ κατά γνώμην εύρη τὴν ἀτίβα
σινή μελέτη, τῆς τύχης ὡς τὰ πολλά τερατευομένης
καὶ τἀναντία τῶν δοξάντων πολλάκις βλαστανούσης
1. Imperator autem, cum nepote: cerneret sua
mouita negliger et contemnere et in eadem semper morum licentia perseverare, decrevit eum
303 coram patriarcha et patribus conscriptis
primum objurgare et convincere; deinde in viucula et in carcerem conjicere. Caeterum id ejus propositum Logotheta generalis Thondorus Metochila
tum inhibuit, quod ejns rei exsecutionem frustra
susceptum irt auguraretur, ob solennem illis diebas morum dissolutionem. Etenim carnisprivii
tempus aderat, cum lautioribus conviviis el meracioribus poculis dediti mortales præ vini intemperantia facilius ad seditiones concitantur. Quare
jetuendum esse aiebat, ne inceptum ex seuteutia
haud procederet, quandoquidem fortuna plerumque prodigiis gaudens contrarios spei eventus so. G εξαίφνης.
leret subito elere.
II. Desierat modo Logotheta generalis monasteriumn Chore omni ortamento interiore absoluto
renovare. Quocirca in pervigiliis nonnunquam
illuc pernoctare cum monachis studebat. Prima
igitur Quadragesime hebdomade, cum dies Sabbati
alvenisset, cujus postridie orthodoxorum imperatorum et patriarcharum memoria publico præcouio
commendanda erat, tum quoque ad illius noclis
pervigilium Logotheta de more venerat. Atque ibi
sub mediam noctem cum el nos adessemus, et
doxologiam una cum eo audiremus, quidam ab
imperatore adest, novum illi nuntium apportals,
et cjus sententiam exquirens: Modo enim, inquit,
[Ρ. 187] Β. 'Ο μέντοι λογοθέτης του γενικού
ἄρτι τοῦ νεουργεῖν ἐπέπαυτα τὴν τῆς Χώρας μονήν,
ὁπόσος ὁ ἔνδον ετύγχανε κόσμος. Οθεν εφιλοτιμεῖτο
συνδιανυκτερεύειν ἐν ταῖς παννυχίσιν ἔσθ' ὅτε μετά
τῶν μοναχῶν. Ἐπεὶ οὖν ἧκε τὸ τῆς πρώτης εβδομά
δος τῆς τεσσαρακοστῆς σάββατον, ὁπότε δὴ καὶ ἔμελλε
τῇ ὑστεραίᾳ κηρύττεσθαι δημοσίᾳ τῶν ὀρθοδόξων ή
μνήμη βασιλέων ὁμοῦ καὶ πατριαρχῶν, ἐληλύθει και
οὗτος συνήθως ἐς τὴν ἐξ ἑσπέρας εκείνης παννυχίδα Περὶ δὲ μέσας νύκτας Άμα αὐτῷ συνισταμέ
νων ἡμῶν καὶ τῆς δοξολογίας ἀκευόντων ήκει τις ἐκ βα
σιλέως, καινοτέραν τινὰ κομίζων αὐτῷ ἀγγελίαν καὶ
ζητῶν τὴν τῆς αὐτοῦ γνώμης κρίσιν. ο "Αρτι γάρ, ο
eum imperatorii bipenniferi et milites ensiferi φησί, ο τῶν περὶ τὴν βασιλέα πελεκυφόρων καὶ
Variorum notæ.
Theodorus Metochita, a quo instauratum
Chor: mouasterium, rursum cap. sq. ut et does
mus in Constantinop. Christ. lib. iv, seet. 15, n. 5.
DUCANG.
Interpres, a vespera ad nocturna sacra illa
de more accessit; emendavimus, ad vesperæ illius
vigilias. DicaNG. Wulfus, ad nocturna sacra.
Melius Ducang. ad illius vesperæ vigilias. Bınvın.
Varangorum, de quilius in siroque Glossarie
multa congessimus. Ducaxe.
Chapter IICaput II
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 148:481ἄρτι γὰρ, φησὶ, τῶν περὶ τὸν βασιλέα πελεκυφόρων καὶ στρατιωτῶν καὶ ξιφηφόρων καταδαρθάνειν μελλόντων ἐξηνέχθη χρεμετισμὸς πάντα περιηχῶν τὰ βασίλεια, ὡς ἐκπλαγῆναι πάντας τοὺς ἐν τοῖς βασιλείοις. ἀωρίας γὰρ οὔσης πολλῆς καὶ μὴ παρόντος τῶν ἵππων τινὸς, οὔτε τῶν βασιλικῶν, οὔτε τῶν συγκλητικῶν, οὔτε ἐντὸς βασιλείων, οὔτε πρὸ τῶν πυλῶν, θόρυβον τὸ τοῦ πράγματος παράδοξον ἐνεποίησε ταῖς τῶν ἀκουσάντων ψυχαῖς καὶ ἀλλήλων ἅπαντες ἐπυνθάνοντο. οὔπω δὲ τοῦ θορύβου πεπαυμένου καὶ δεύτερος ἐξηνέχθη χρεμετισμὸς μείζων τοῦ πρώτου, ὡς καὶ αὐτὸν αὐτήκοον τῆς ἠχοῦς γενέσθαι τὸν βασιλέα καὶ πέμψαντα ἔρεσθαι, εἴ τις εἰδείη, ὅθεν ὁ χρεμετισμὸς οὗτος ἐν ἀωρίᾳ τοσαύτῃ. ἀλλ’ ἀκήκοε πλέον οὐδὲν, ἢ ὅτι παρὰ τοῦ ἵππου τοῦ γεγραμμένου περὶ ἕνα τῶν βασιλείων τοίχων πρὸ τοῦ εὐκτηρίου τῆς Νικοποιοῦ θεοτόκου· ἵππον δὴ λέγω τοῦτον, ᾧ ἐποχεῖσθαι κάλλιστα Γεώργιον τὸν τοῦ Χριστοῦ μάρτυρα εἴργασται πάλαι Παῦλος ἐκεῖνος ὁ τῶν ζωγράφων ἄριστος. πρὸς ταῦτα ὁ λογοθέτης χαριεντισάμενος, ὡς εἰώθει πρὸς τὰς τοῦ βασιλέως ἐρωτήσεις, συγχαίρω σοι, ἔφησεν, ὦ βασιλεῦ, τῶν μελλόντων ἕνεκα τροπαίων.481 (a. c. 1283 ad 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. [MP. ANDRONIC. SEN.]
στρατιωτῶν καὶ ξιφηφόρων καταοαβθάνει μελλόν
των εξηνέχθη χρεμετισμό; πάντα περιηχῶν τὰ βασιλεια, ὡς ἐκπλαγήναι πάντας τοὺς ἐν τοῖς βασιλείοις.
Δωρίας γὰρ οὔσης πολλῆς καὶ μὴ παρόντος τῶν ἵπε
των τινὶς, οὔτε τῶν βασιλικῶν, οὔτε τῶν συγκλητιτῶν, οὔτε ἐντὸς βασιλείων, οὔτε πρὸ τῶν πυλῶν,
θόρυβον τὸ τοῦ πράγματος παράδοξον ἐνεποίησε ταῖς
τῶν ἀκουσάντων ψυχαῖς καὶ ἀλλήλων ἅπαντες ἐπυν
θάνοντα. Ούπω δὲ τοῦ θορύβου πεπαυμένου καὶ δεύτ
τερο; ἐξηνέχθη χρεμετισμὸς μείζων τοῦ πρώτου, ὡς
καὶ αὐτὸν αὐτήσιον τῆς ἠχους γενέσθαι τὸν βασιλέα
καὶ πέμψαντα έρεσθαι, εἴ τις εἰδείη, ὅθεν ὁ χρεμετ
τισμός οὗτος ἐν ἀωρία τοσαύτῃ. Αλλ' ἀμήκος πλέον
οὐδὲν, ἢ ὅτι παρὰ τοῦ ἵππου τοῦ γεγραμμένου περί
Ένα τῶν βασιλείων τοίχων πρὸ τοῦ εὐκτηρίου τῆς
Νικοποιοῦ Θεοτόκου· ἵππον δὴ λέγω τοῦτον, ᾧ
ἐποχεῖσθαι κάλλιστα Γεώργιον τὸν τοῦ Χριστοῦ μάς
τώρα είργασται πάλαι Παῦλος ἐκεῖνος ὁ τῶν ζωγράτων άριστος • Πρὸς ταῦτα ὁ λίγοθέτης χαριεν.
ασάμενος, ὡς εἰώθει πρὸς τὰς τοῦ βασιλέως ἐρωτή
σεις, ο Συγχαίρι σας, ο έφησεν, ο ὦ βασιλεῦ, τῶν
μελλόντων ένεκα τροπαίων. Οὐδὲν γὰρ ἕτερον οἶμαι
σημαίνειν, ο φησί, ο τὸν παράδοξον τοῦτον τοῦ ἰππου χρηματισμόν, ἢ τὴν βασιλικήν εκστρατείαν κατὰ τῶν τὴν ἡμετέραν Ασίαν λεηλατούντων Αγαρη
cubitum itum essent, tantus subito hinnitus circa
palatium exauditus est, ut omnes quotquot intus
erant percellerentur. 304 Intempesta enim nocle,
cum neque imperatorii neque senatorii equi nec
in ipso palatio, nec ante fores essent, improvisa
res animos audientium perturbavit, et universi
quidnam rei esset scse mutuo interrogarunt. Eo
tumultu nondum sedato, alter hinnitus priore
major exauditus, cujus sonus ad ipsiusmet impe.
ratoris aures pervenit. Quamobrem ille misit seiscilatum, unde iste binnitus tam aliena tempore.
Sed nihil allud audivit, nisi editum eum fuisse ab
equo, qui in palatii pariete ante sacellum Deiparæ
Nicopas pictus foret: illum dico equum, cujus
tergo Georgium Christi martyrem pulcherrime insidentem Paulus ille pictorum præstantissimus olim
ellinxit.» Ad here Logotheta focatus, ut solebat ad
Ιmperatoris interrogationes: «Gratuior tibi, inquit,
imperator, utires triumphos. Monstrosum enim
istius ogni binnitum nibil aliud indicare reor, uisi
tuam adversus Agarenos Asiam nostram populintes imperatoriam expeditionem.
Γ. Ταῦτα ὁ βασιλεὺς ἀκηκοώς μειρακίσκον έτερον
εὐλι, πρὸς αὐτὸν ἐπεπόμφει· «Σὺ μέν, ο λέγων,
• είτ' ἐμοὶ τὰ τῆς θυμηδίας ὡς ἔθος λέγων, εἴτ' οὐκ
εἰδ' όπως ταῦτ' ἀποκρίνη, ἔοικας ἀγνοοῦντι. Ἐγὼ δὲ
σα τἀληθῆ μοι δοκοῦντα καταλέξω. ὡς γὰρ ἡμῖν οἱ
ἡμέτεροι πατέρες παρέδοσαν καὶ ἄλλοτε ποθ' ὁ ἴπο
πως οὗτος τὸν ὁμοιον εχρεμέτισε τρόπον, οπότε Βαλδουῖνος ὁ τῶν Λατίνων ἄρχων ὑπὸ τοῦ ἐμοῦ πατρός
καὶ βασιλέως ἔμελλεν ἀφαιρεῖσθαι τὴν μεγαλύπολιν
ταύτην. Πρὸς γὰρ τὸ παράδοξον τῆς ἀκοῆς συχνόν
είνα χρόνον κἀκεῖνος ἐθορυβείτο, κακὴν οἰωνὸν ἑαυτῷ
λογιζόμενος τοῦτο, Επειτ' ἐν οὐ μακρῷ τῷ χρόνῳ τὸ
ε!ρε; εἶδε τὸν οἰωνὸν κατὰ τῆς αὐτοῦ κεφαλῆς ἐκε
τοξεύσαντα, ότι πορθουμένην τὴν μεγαλόπολιν εώρακα
ταύτην ὑπὸ Ῥωμαίων.» [P. 188] 'Ο δὲ λογοθέτης οὐδὲν
Έχουν πρὸς ταῦτα ἀποκρίνασθαι, ο Απιθι, ἔφη πρὸς τὸν
ἄνθρωπον, ο έν γε τῷ παρόντι. Εγώ δ' δ; τὴν ύστε
μενον τὰς ἐμαυτον κομίσω τῷ βασιλεῖ ἀποκρίσεις. ο
Διὰ καὶ ὁ περὶ τὴν ἕψαν ἀκρόπολιν Ιστάμενος
τίων, ἐν ᾧ λόγος τὸν τοῦ Βύζαντος πάλαι σταθῆναι τοῦ χτίσαντας τὸ Βυζάντιον ανδριάντα, πρλ
πολλῶν καὶ αὐτὸς ήρξατο σείεσθαι ἡμερῶν καὶ ἐπὶ
πολλαῖς δ' ἐμφανῶς ἐπείετο ταῖς ἡμέρας, πάντων
συντρεχόντων καὶ θεωμένων.
Δ. Ἐπεὶ δ' ἐς τὴν ὑστεραίαν ὁ μέγας ἀφίκετο
λογοθέτης προς τον βασιλέα, άττα μὲν αὐτοὶ κατά
μένα; ἐχανολογήσαντο πρὸς ἀλλήλους τότε μὲν οὐ
δεὶς ἔγνω τὴν πάντων· ἐκ σημείων μέντοι τινῶν
στοχάζεσθαι ἡμῖν ἐξεγένετο ύστερον, ώ; βιβλία τινά
III. His imperator auditis, alio adolescentulo ad
cum misso: «Tu quidem, inquit, isto responso,
sive ut soles mei exhilarandi gratia, sive alia de
causa dato, rem videris ignorare. Ego autem quid
verum esse censeam, tibi dicam. Nam ut patres
nostri nobis tradiderunt, equus iste alias etiam
ad eumdem modum hinniit, cum imperator pater
meus Balduino Latinorum 305 principi urbem
hanc magnifcentissimam erepturus esset. Quippe
et illo rei auditæ insolentia aliquandiu perculsus
trepidavit, sinistram illud omen esse cogitans:
nec multo post in caput suum effusas augurii
minas ipso eventu expertus est, cum eamdem hanc
praelaram urbem a Romanis vastari vidit, ο Logotheta quoniam ad hæc quid responderet non habebat, • Abi nunc, homini illi dixit, e crastina
die egomet meum responsum imperatori perferam. › Quin et columna ante orientalem arcem
erecta, in qua Byzantis, illius nempe qui Byzantium condidit, statuam olim positam fuisse fama
est, ante multos dies et ipsa commoveri capit:
quæ agitatio per dies complures manifesta exstitit, omnibus ad spectaculum concurrentibus.
IV. Postridie, cum magnus Logotheta ad imperatorem venisset, tum quidem quid privatim
inter se collocuti fuerint, nemo omuium scivit:
post tamen ex indiciis quibusdam conjicere nobis
licuit, cos fatidica quadam volumina inspexisse,
Variorum notæ.
(GO) Quibus vocibus intelligi ædem Hodegetrise
Deipare, colligere quivis potest ex iis quæ observamus in Constantinop. Christ. lib. iv. sect. 2, n. 24.
DOLANG.
he picture illo præstantissimo nemo alius,
qnem scian. Βοινικ.
Vide Constantinop. Christ. iu Byzantii Origin.
B. 15, p. 17. Ducang.
οὐδὲν γὰρ ἕτερον οἶμαι σημαίνειν, φησὶ, τὸν παράδοξον τοῦτον τοῦ ἵππου χρεμετισμὸν, ἢ σὴν βασιλικὴν ἐκστρατείαν κατὰ τῶν τὴν ἡμετέραν Ἀσίαν λεηλατούντων Ἀγαρηνῶν. (Γ.) Ταῦτα ὁ βασιλεὺς ἀκηκοὼς μειρακίσκον ἕτερον αὖθις πρὸς αὐτὸν ἐπεπόμφει· σὺ μὲν, λέγων, εἴτ’ ἐμοὶ τὰ τῆς θυμηδίας ὡς ἔθος λέγων, εἴτ’ οὐκ οἶδ’ ὅπως ταῦτ’ ἀποκρίνῃ, ἔοικας ἀγνοοῦντι. ἐγὼ δέ σοι τἀληθῆ μοι δοκοῦντα καταλέξω. ὡς γὰρ ἡμῖν οἱ ἡμέτεροι πατέρες παρέδοσαν καὶ ἄλλοτέ ποθ’ ὁ ἵππος οὗτος τὸν ὅμοιον ἐχρεμέτισε τρόπον, ὁπότε Βαλδουῖνος ὁ τῶν Λατίνων ἄρχων ὑπὸ τοῦ ἐμοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ἔμελλεν ἀφαιρεῖσθαι τὴν μεγαλόπολιν ταύτην. πρὸς γὰρ τὸ παράδοξον τῆς ἀκοῆς συχνόν τινα χρόνον κἀκεῖνος ἐθορυβεῖτο, κακὸν οἰωνὸν ἑαυτῷ λογιζόμενος τοῦτο. ἔπειτ’ ἐν οὐ μακρῷ τῷ χρόνῳ τὸ πέρας εἶδε τὸν οἰωνὸν κατὰ τῆς αὐτοῦ κεφαλῆς ἐκτοξεύσαντα, ὅτε πορθουμένην τὴν μεγαλόπολιν ἑώρακε ταύτην ὑπὸ Ῥωμαίων. ὁ δὲ λογοθέτης οὐδὲν ἔχων πρὸς ταῦτα ἀποκρίνασθαι, ἄπιθι, ἔφη πρὸς τὸν ἄνθρωπον, ἔν γε τῷ παρόντι.481 (a. c. 1283 ad 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. [MP. ANDRONIC. SEN.]
στρατιωτῶν καὶ ξιφηφόρων καταοαβθάνει μελλόν
των εξηνέχθη χρεμετισμό; πάντα περιηχῶν τὰ βασιλεια, ὡς ἐκπλαγήναι πάντας τοὺς ἐν τοῖς βασιλείοις.
Δωρίας γὰρ οὔσης πολλῆς καὶ μὴ παρόντος τῶν ἵπε
των τινὶς, οὔτε τῶν βασιλικῶν, οὔτε τῶν συγκλητιτῶν, οὔτε ἐντὸς βασιλείων, οὔτε πρὸ τῶν πυλῶν,
θόρυβον τὸ τοῦ πράγματος παράδοξον ἐνεποίησε ταῖς
τῶν ἀκουσάντων ψυχαῖς καὶ ἀλλήλων ἅπαντες ἐπυν
θάνοντα. Ούπω δὲ τοῦ θορύβου πεπαυμένου καὶ δεύτ
τερο; ἐξηνέχθη χρεμετισμὸς μείζων τοῦ πρώτου, ὡς
καὶ αὐτὸν αὐτήσιον τῆς ἠχους γενέσθαι τὸν βασιλέα
καὶ πέμψαντα έρεσθαι, εἴ τις εἰδείη, ὅθεν ὁ χρεμετ
τισμός οὗτος ἐν ἀωρία τοσαύτῃ. Αλλ' ἀμήκος πλέον
οὐδὲν, ἢ ὅτι παρὰ τοῦ ἵππου τοῦ γεγραμμένου περί
Ένα τῶν βασιλείων τοίχων πρὸ τοῦ εὐκτηρίου τῆς
Νικοποιοῦ Θεοτόκου· ἵππον δὴ λέγω τοῦτον, ᾧ
ἐποχεῖσθαι κάλλιστα Γεώργιον τὸν τοῦ Χριστοῦ μάς
τώρα είργασται πάλαι Παῦλος ἐκεῖνος ὁ τῶν ζωγράτων άριστος • Πρὸς ταῦτα ὁ λίγοθέτης χαριεν.
ασάμενος, ὡς εἰώθει πρὸς τὰς τοῦ βασιλέως ἐρωτή
σεις, ο Συγχαίρι σας, ο έφησεν, ο ὦ βασιλεῦ, τῶν
μελλόντων ένεκα τροπαίων. Οὐδὲν γὰρ ἕτερον οἶμαι
σημαίνειν, ο φησί, ο τὸν παράδοξον τοῦτον τοῦ ἰππου χρηματισμόν, ἢ τὴν βασιλικήν εκστρατείαν κατὰ τῶν τὴν ἡμετέραν Ασίαν λεηλατούντων Αγαρη
cubitum itum essent, tantus subito hinnitus circa
palatium exauditus est, ut omnes quotquot intus
erant percellerentur. 304 Intempesta enim nocle,
cum neque imperatorii neque senatorii equi nec
in ipso palatio, nec ante fores essent, improvisa
res animos audientium perturbavit, et universi
quidnam rei esset scse mutuo interrogarunt. Eo
tumultu nondum sedato, alter hinnitus priore
major exauditus, cujus sonus ad ipsiusmet impe.
ratoris aures pervenit. Quamobrem ille misit seiscilatum, unde iste binnitus tam aliena tempore.
Sed nihil allud audivit, nisi editum eum fuisse ab
equo, qui in palatii pariete ante sacellum Deiparæ
Nicopas pictus foret: illum dico equum, cujus
tergo Georgium Christi martyrem pulcherrime insidentem Paulus ille pictorum præstantissimus olim
ellinxit.» Ad here Logotheta focatus, ut solebat ad
Ιmperatoris interrogationes: «Gratuior tibi, inquit,
imperator, utires triumphos. Monstrosum enim
istius ogni binnitum nibil aliud indicare reor, uisi
tuam adversus Agarenos Asiam nostram populintes imperatoriam expeditionem.
Γ. Ταῦτα ὁ βασιλεὺς ἀκηκοώς μειρακίσκον έτερον
εὐλι, πρὸς αὐτὸν ἐπεπόμφει· «Σὺ μέν, ο λέγων,
• είτ' ἐμοὶ τὰ τῆς θυμηδίας ὡς ἔθος λέγων, εἴτ' οὐκ
εἰδ' όπως ταῦτ' ἀποκρίνη, ἔοικας ἀγνοοῦντι. Ἐγὼ δὲ
σα τἀληθῆ μοι δοκοῦντα καταλέξω. ὡς γὰρ ἡμῖν οἱ
ἡμέτεροι πατέρες παρέδοσαν καὶ ἄλλοτε ποθ' ὁ ἴπο
πως οὗτος τὸν ὁμοιον εχρεμέτισε τρόπον, οπότε Βαλδουῖνος ὁ τῶν Λατίνων ἄρχων ὑπὸ τοῦ ἐμοῦ πατρός
καὶ βασιλέως ἔμελλεν ἀφαιρεῖσθαι τὴν μεγαλύπολιν
ταύτην. Πρὸς γὰρ τὸ παράδοξον τῆς ἀκοῆς συχνόν
είνα χρόνον κἀκεῖνος ἐθορυβείτο, κακὴν οἰωνὸν ἑαυτῷ
λογιζόμενος τοῦτο, Επειτ' ἐν οὐ μακρῷ τῷ χρόνῳ τὸ
ε!ρε; εἶδε τὸν οἰωνὸν κατὰ τῆς αὐτοῦ κεφαλῆς ἐκε
τοξεύσαντα, ότι πορθουμένην τὴν μεγαλόπολιν εώρακα
ταύτην ὑπὸ Ῥωμαίων.» [P. 188] 'Ο δὲ λογοθέτης οὐδὲν
Έχουν πρὸς ταῦτα ἀποκρίνασθαι, ο Απιθι, ἔφη πρὸς τὸν
ἄνθρωπον, ο έν γε τῷ παρόντι. Εγώ δ' δ; τὴν ύστε
μενον τὰς ἐμαυτον κομίσω τῷ βασιλεῖ ἀποκρίσεις. ο
Διὰ καὶ ὁ περὶ τὴν ἕψαν ἀκρόπολιν Ιστάμενος
τίων, ἐν ᾧ λόγος τὸν τοῦ Βύζαντος πάλαι σταθῆναι τοῦ χτίσαντας τὸ Βυζάντιον ανδριάντα, πρλ
πολλῶν καὶ αὐτὸς ήρξατο σείεσθαι ἡμερῶν καὶ ἐπὶ
πολλαῖς δ' ἐμφανῶς ἐπείετο ταῖς ἡμέρας, πάντων
συντρεχόντων καὶ θεωμένων.
Δ. Ἐπεὶ δ' ἐς τὴν ὑστεραίαν ὁ μέγας ἀφίκετο
λογοθέτης προς τον βασιλέα, άττα μὲν αὐτοὶ κατά
μένα; ἐχανολογήσαντο πρὸς ἀλλήλους τότε μὲν οὐ
δεὶς ἔγνω τὴν πάντων· ἐκ σημείων μέντοι τινῶν
στοχάζεσθαι ἡμῖν ἐξεγένετο ύστερον, ώ; βιβλία τινά
III. His imperator auditis, alio adolescentulo ad
cum misso: «Tu quidem, inquit, isto responso,
sive ut soles mei exhilarandi gratia, sive alia de
causa dato, rem videris ignorare. Ego autem quid
verum esse censeam, tibi dicam. Nam ut patres
nostri nobis tradiderunt, equus iste alias etiam
ad eumdem modum hinniit, cum imperator pater
meus Balduino Latinorum 305 principi urbem
hanc magnifcentissimam erepturus esset. Quippe
et illo rei auditæ insolentia aliquandiu perculsus
trepidavit, sinistram illud omen esse cogitans:
nec multo post in caput suum effusas augurii
minas ipso eventu expertus est, cum eamdem hanc
praelaram urbem a Romanis vastari vidit, ο Logotheta quoniam ad hæc quid responderet non habebat, • Abi nunc, homini illi dixit, e crastina
die egomet meum responsum imperatori perferam. › Quin et columna ante orientalem arcem
erecta, in qua Byzantis, illius nempe qui Byzantium condidit, statuam olim positam fuisse fama
est, ante multos dies et ipsa commoveri capit:
quæ agitatio per dies complures manifesta exstitit, omnibus ad spectaculum concurrentibus.
IV. Postridie, cum magnus Logotheta ad imperatorem venisset, tum quidem quid privatim
inter se collocuti fuerint, nemo omuium scivit:
post tamen ex indiciis quibusdam conjicere nobis
licuit, cos fatidica quadam volumina inspexisse,
Variorum notæ.
(GO) Quibus vocibus intelligi ædem Hodegetrise
Deipare, colligere quivis potest ex iis quæ observamus in Constantinop. Christ. lib. iv. sect. 2, n. 24.
DOLANG.
he picture illo præstantissimo nemo alius,
qnem scian. Βοινικ.
Vide Constantinop. Christ. iu Byzantii Origin.
B. 15, p. 17. Ducang.
ἐγὼ δ’ ἐς τὴν ὑστεραίαν τὰς ἐμαυτοῦ κομίσω τῷ βασιλεῖ ἀποκρίσεις. ἀλλὰ καὶ ὁ περὶ τὴν ἑῴαν ἀκρόπολιν ἱστάμενος κίων, ἐν ᾧ λόγος τὸν τοῦ Βύζαντος πάλαι σταθῆναι τοῦ κτίσαντος τὸ Βυζάντιον ἀνδριάντα, πρὸ πολλῶν καὶ αὐτὸς ἤρξατο σείεσθαι ἡμερῶν καὶ ἐπὶ πολλαῖς δ’ ἐμφανῶς ἐσείετο ταῖς ἡμέραις, πάντων συντρεχόντων καὶ θεωμένων. (Δ.) Ἐπεὶ δ’ ἐς τὴν ὑστεραίαν ὁ μέγας ἀφίκετο λογοθέτης πρὸς τὸν βασιλέα, ἅττα μὲν αὐτοὶ κατὰ μόνας ἐκοινολογήσαντο πρὸς ἀλλήλους τότε μὲν οὐδεὶς ἔγνω τῶν πάντων· ἐκ σημείων μέντοι τινῶν στοχάζεσθαι ἡμῖν ἐξεγένετο ὕστερον, ὡς βιβλία τινὰ χρησμολογικὰ ἐθεάσαντο, ἐν οἷς τινα τῶν μελλόντων ἀσαφῶς τε καὶ αἰνιγματωδῶς παρ’ ὅτων δήποτε ἐξετέθησαν· καὶ ἐπὶ τούτοις θεμάτιον ἐξέθεντο, δι’ ὃ τῶν ἀστέρων τοὺς δρόμους ἐρευνῶσιν ἄνθρωποι καὶ μελλόντων κερδαίνουσι πρόγνωσιν· ἐξ ὧν ἐχθρικήν τινα ἔφοδον ἐτεκμήραντο καὶ τῶν κοινῶν πραγμάτων κυκεῶνα καὶ ὁποιονδή τινα τῆς βασιλικῆς ἡγεμονίας κίνδυνον. οὐ γὰρ συνῆκαν ὡς ὁ βασιλεὺς ὁ νέος Ἀνδρόνικός ἐστιν ὁ ταῦτα ποιήσων, τοῦ θεοῦ τὰ τοιαῦτα τρόποις ἀῤῥήτοις συγκρύπτοντος. ὅθεν πολὺν ἐκαρπώσαντο φόβον καὶ θόρυβον λογισμῶν.481 (a. c. 1283 ad 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. [MP. ANDRONIC. SEN.]
στρατιωτῶν καὶ ξιφηφόρων καταοαβθάνει μελλόν
των εξηνέχθη χρεμετισμό; πάντα περιηχῶν τὰ βασιλεια, ὡς ἐκπλαγήναι πάντας τοὺς ἐν τοῖς βασιλείοις.
Δωρίας γὰρ οὔσης πολλῆς καὶ μὴ παρόντος τῶν ἵπε
των τινὶς, οὔτε τῶν βασιλικῶν, οὔτε τῶν συγκλητιτῶν, οὔτε ἐντὸς βασιλείων, οὔτε πρὸ τῶν πυλῶν,
θόρυβον τὸ τοῦ πράγματος παράδοξον ἐνεποίησε ταῖς
τῶν ἀκουσάντων ψυχαῖς καὶ ἀλλήλων ἅπαντες ἐπυν
θάνοντα. Ούπω δὲ τοῦ θορύβου πεπαυμένου καὶ δεύτ
τερο; ἐξηνέχθη χρεμετισμὸς μείζων τοῦ πρώτου, ὡς
καὶ αὐτὸν αὐτήσιον τῆς ἠχους γενέσθαι τὸν βασιλέα
καὶ πέμψαντα έρεσθαι, εἴ τις εἰδείη, ὅθεν ὁ χρεμετ
τισμός οὗτος ἐν ἀωρία τοσαύτῃ. Αλλ' ἀμήκος πλέον
οὐδὲν, ἢ ὅτι παρὰ τοῦ ἵππου τοῦ γεγραμμένου περί
Ένα τῶν βασιλείων τοίχων πρὸ τοῦ εὐκτηρίου τῆς
Νικοποιοῦ Θεοτόκου· ἵππον δὴ λέγω τοῦτον, ᾧ
ἐποχεῖσθαι κάλλιστα Γεώργιον τὸν τοῦ Χριστοῦ μάς
τώρα είργασται πάλαι Παῦλος ἐκεῖνος ὁ τῶν ζωγράτων άριστος • Πρὸς ταῦτα ὁ λίγοθέτης χαριεν.
ασάμενος, ὡς εἰώθει πρὸς τὰς τοῦ βασιλέως ἐρωτή
σεις, ο Συγχαίρι σας, ο έφησεν, ο ὦ βασιλεῦ, τῶν
μελλόντων ένεκα τροπαίων. Οὐδὲν γὰρ ἕτερον οἶμαι
σημαίνειν, ο φησί, ο τὸν παράδοξον τοῦτον τοῦ ἰππου χρηματισμόν, ἢ τὴν βασιλικήν εκστρατείαν κατὰ τῶν τὴν ἡμετέραν Ασίαν λεηλατούντων Αγαρη
cubitum itum essent, tantus subito hinnitus circa
palatium exauditus est, ut omnes quotquot intus
erant percellerentur. 304 Intempesta enim nocle,
cum neque imperatorii neque senatorii equi nec
in ipso palatio, nec ante fores essent, improvisa
res animos audientium perturbavit, et universi
quidnam rei esset scse mutuo interrogarunt. Eo
tumultu nondum sedato, alter hinnitus priore
major exauditus, cujus sonus ad ipsiusmet impe.
ratoris aures pervenit. Quamobrem ille misit seiscilatum, unde iste binnitus tam aliena tempore.
Sed nihil allud audivit, nisi editum eum fuisse ab
equo, qui in palatii pariete ante sacellum Deiparæ
Nicopas pictus foret: illum dico equum, cujus
tergo Georgium Christi martyrem pulcherrime insidentem Paulus ille pictorum præstantissimus olim
ellinxit.» Ad here Logotheta focatus, ut solebat ad
Ιmperatoris interrogationes: «Gratuior tibi, inquit,
imperator, utires triumphos. Monstrosum enim
istius ogni binnitum nibil aliud indicare reor, uisi
tuam adversus Agarenos Asiam nostram populintes imperatoriam expeditionem.
Γ. Ταῦτα ὁ βασιλεὺς ἀκηκοώς μειρακίσκον έτερον
εὐλι, πρὸς αὐτὸν ἐπεπόμφει· «Σὺ μέν, ο λέγων,
• είτ' ἐμοὶ τὰ τῆς θυμηδίας ὡς ἔθος λέγων, εἴτ' οὐκ
εἰδ' όπως ταῦτ' ἀποκρίνη, ἔοικας ἀγνοοῦντι. Ἐγὼ δὲ
σα τἀληθῆ μοι δοκοῦντα καταλέξω. ὡς γὰρ ἡμῖν οἱ
ἡμέτεροι πατέρες παρέδοσαν καὶ ἄλλοτε ποθ' ὁ ἴπο
πως οὗτος τὸν ὁμοιον εχρεμέτισε τρόπον, οπότε Βαλδουῖνος ὁ τῶν Λατίνων ἄρχων ὑπὸ τοῦ ἐμοῦ πατρός
καὶ βασιλέως ἔμελλεν ἀφαιρεῖσθαι τὴν μεγαλύπολιν
ταύτην. Πρὸς γὰρ τὸ παράδοξον τῆς ἀκοῆς συχνόν
είνα χρόνον κἀκεῖνος ἐθορυβείτο, κακὴν οἰωνὸν ἑαυτῷ
λογιζόμενος τοῦτο, Επειτ' ἐν οὐ μακρῷ τῷ χρόνῳ τὸ
ε!ρε; εἶδε τὸν οἰωνὸν κατὰ τῆς αὐτοῦ κεφαλῆς ἐκε
τοξεύσαντα, ότι πορθουμένην τὴν μεγαλόπολιν εώρακα
ταύτην ὑπὸ Ῥωμαίων.» [P. 188] 'Ο δὲ λογοθέτης οὐδὲν
Έχουν πρὸς ταῦτα ἀποκρίνασθαι, ο Απιθι, ἔφη πρὸς τὸν
ἄνθρωπον, ο έν γε τῷ παρόντι. Εγώ δ' δ; τὴν ύστε
μενον τὰς ἐμαυτον κομίσω τῷ βασιλεῖ ἀποκρίσεις. ο
Διὰ καὶ ὁ περὶ τὴν ἕψαν ἀκρόπολιν Ιστάμενος
τίων, ἐν ᾧ λόγος τὸν τοῦ Βύζαντος πάλαι σταθῆναι τοῦ χτίσαντας τὸ Βυζάντιον ανδριάντα, πρλ
πολλῶν καὶ αὐτὸς ήρξατο σείεσθαι ἡμερῶν καὶ ἐπὶ
πολλαῖς δ' ἐμφανῶς ἐπείετο ταῖς ἡμέρας, πάντων
συντρεχόντων καὶ θεωμένων.
Δ. Ἐπεὶ δ' ἐς τὴν ὑστεραίαν ὁ μέγας ἀφίκετο
λογοθέτης προς τον βασιλέα, άττα μὲν αὐτοὶ κατά
μένα; ἐχανολογήσαντο πρὸς ἀλλήλους τότε μὲν οὐ
δεὶς ἔγνω τὴν πάντων· ἐκ σημείων μέντοι τινῶν
στοχάζεσθαι ἡμῖν ἐξεγένετο ύστερον, ώ; βιβλία τινά
III. His imperator auditis, alio adolescentulo ad
cum misso: «Tu quidem, inquit, isto responso,
sive ut soles mei exhilarandi gratia, sive alia de
causa dato, rem videris ignorare. Ego autem quid
verum esse censeam, tibi dicam. Nam ut patres
nostri nobis tradiderunt, equus iste alias etiam
ad eumdem modum hinniit, cum imperator pater
meus Balduino Latinorum 305 principi urbem
hanc magnifcentissimam erepturus esset. Quippe
et illo rei auditæ insolentia aliquandiu perculsus
trepidavit, sinistram illud omen esse cogitans:
nec multo post in caput suum effusas augurii
minas ipso eventu expertus est, cum eamdem hanc
praelaram urbem a Romanis vastari vidit, ο Logotheta quoniam ad hæc quid responderet non habebat, • Abi nunc, homini illi dixit, e crastina
die egomet meum responsum imperatori perferam. › Quin et columna ante orientalem arcem
erecta, in qua Byzantis, illius nempe qui Byzantium condidit, statuam olim positam fuisse fama
est, ante multos dies et ipsa commoveri capit:
quæ agitatio per dies complures manifesta exstitit, omnibus ad spectaculum concurrentibus.
IV. Postridie, cum magnus Logotheta ad imperatorem venisset, tum quidem quid privatim
inter se collocuti fuerint, nemo omuium scivit:
post tamen ex indiciis quibusdam conjicere nobis
licuit, cos fatidica quadam volumina inspexisse,
Variorum notæ.
(GO) Quibus vocibus intelligi ædem Hodegetrise
Deipare, colligere quivis potest ex iis quæ observamus in Constantinop. Christ. lib. iv. sect. 2, n. 24.
DOLANG.
he picture illo præstantissimo nemo alius,
qnem scian. Βοινικ.
Vide Constantinop. Christ. iu Byzantii Origin.
B. 15, p. 17. Ducang.
ὁ γὰρ λογοθέτης μεστὸς ἐννοιῶν ἐκ τῶν βασιλείων οἴκαδε ἐλθὼν ἐκάθητο ἐπιπολὺ σιωπῶν καὶ μηδ’ ὅλως μηδὲν πρὸς οὐδένα φθεγγόμενος· ἀλλὰ στρέφων λογισμοὺς ἀεὶ περὶ τὸν νοῦν συχνοὺς καὶ τῶν μελλόντων πλήρεις κωφῷ τε καὶ μηδὲν αἰσθανομένῳ τῶν παρόντων ἀτεχνῶς ἐῴκει· καὶ ταῦτα τῆς συζύγου μετὰ τῆς θυγατρὸς πανυπερσεβάστης καὶ τῶν υἱέων παρακαθημένων κατὰ τὸ εἰωθὸς καὶ ἱλαράν τινα καὶ μειδιῶσαν ἐκδεχομένων γλῶσσαν ἀκηκοέναι. ὀψὲ δ’ ἀναγκασθεῖσα ἡ σύζυγος, αὐτὴ μὲν ἀφελῶς ὑπὸ φύσεως ἔχουσα πρὸς τὸ λέγειν, διένευσε πρὸς τὴν θυγατέρα τὴν πανυπερσεβάστην, φθέγξασθαί τι τῇ χρείᾳ καὶ τῷ καιρῷ πρόσφορον. ἦν γὰρ αὕτη νεάζουσα μὲν τὰ τῆς ἡλικίας, ἀλλ’ οὖν ἐπὶ μέγα συνέσεως ἥκουσα καὶ γλῶτταν παρὰ τῆς φύσεως εὐτυχήσασα οὐκ αὐτῇ μᾶλλον ἢ Πυθαγόρᾳ καὶ Πλάτωνι καὶ τῶν σοφῶν τοῖς τοιούτοις μάλα προσήκουσαν. ἣ δὴ καὶ διάρασα πρὸς τὸν πατέρα τοὺς ὀφθαλμοὺς ἔλεξε τοιάδε. (Ε.) Τολμηρὸν μὲν ἴσως καὶ προπετείας δόξειεν ἄν πως μεστὸν, ὦ πάτερ, θυγατέρα νεάζουσαν ἔτι πρὸς πατέρα παῤῥησιάζεσθαι καὶ ἀμαθίᾳ συζῶσαν γλῶσσαν ἀτενίζειν πρὸς τὸν τῆς σοφίας Ὄλυμπον.481 (a. c. 1283 ad 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. [MP. ANDRONIC. SEN.]
στρατιωτῶν καὶ ξιφηφόρων καταοαβθάνει μελλόν
των εξηνέχθη χρεμετισμό; πάντα περιηχῶν τὰ βασιλεια, ὡς ἐκπλαγήναι πάντας τοὺς ἐν τοῖς βασιλείοις.
Δωρίας γὰρ οὔσης πολλῆς καὶ μὴ παρόντος τῶν ἵπε
των τινὶς, οὔτε τῶν βασιλικῶν, οὔτε τῶν συγκλητιτῶν, οὔτε ἐντὸς βασιλείων, οὔτε πρὸ τῶν πυλῶν,
θόρυβον τὸ τοῦ πράγματος παράδοξον ἐνεποίησε ταῖς
τῶν ἀκουσάντων ψυχαῖς καὶ ἀλλήλων ἅπαντες ἐπυν
θάνοντα. Ούπω δὲ τοῦ θορύβου πεπαυμένου καὶ δεύτ
τερο; ἐξηνέχθη χρεμετισμὸς μείζων τοῦ πρώτου, ὡς
καὶ αὐτὸν αὐτήσιον τῆς ἠχους γενέσθαι τὸν βασιλέα
καὶ πέμψαντα έρεσθαι, εἴ τις εἰδείη, ὅθεν ὁ χρεμετ
τισμός οὗτος ἐν ἀωρία τοσαύτῃ. Αλλ' ἀμήκος πλέον
οὐδὲν, ἢ ὅτι παρὰ τοῦ ἵππου τοῦ γεγραμμένου περί
Ένα τῶν βασιλείων τοίχων πρὸ τοῦ εὐκτηρίου τῆς
Νικοποιοῦ Θεοτόκου· ἵππον δὴ λέγω τοῦτον, ᾧ
ἐποχεῖσθαι κάλλιστα Γεώργιον τὸν τοῦ Χριστοῦ μάς
τώρα είργασται πάλαι Παῦλος ἐκεῖνος ὁ τῶν ζωγράτων άριστος • Πρὸς ταῦτα ὁ λίγοθέτης χαριεν.
ασάμενος, ὡς εἰώθει πρὸς τὰς τοῦ βασιλέως ἐρωτή
σεις, ο Συγχαίρι σας, ο έφησεν, ο ὦ βασιλεῦ, τῶν
μελλόντων ένεκα τροπαίων. Οὐδὲν γὰρ ἕτερον οἶμαι
σημαίνειν, ο φησί, ο τὸν παράδοξον τοῦτον τοῦ ἰππου χρηματισμόν, ἢ τὴν βασιλικήν εκστρατείαν κατὰ τῶν τὴν ἡμετέραν Ασίαν λεηλατούντων Αγαρη
cubitum itum essent, tantus subito hinnitus circa
palatium exauditus est, ut omnes quotquot intus
erant percellerentur. 304 Intempesta enim nocle,
cum neque imperatorii neque senatorii equi nec
in ipso palatio, nec ante fores essent, improvisa
res animos audientium perturbavit, et universi
quidnam rei esset scse mutuo interrogarunt. Eo
tumultu nondum sedato, alter hinnitus priore
major exauditus, cujus sonus ad ipsiusmet impe.
ratoris aures pervenit. Quamobrem ille misit seiscilatum, unde iste binnitus tam aliena tempore.
Sed nihil allud audivit, nisi editum eum fuisse ab
equo, qui in palatii pariete ante sacellum Deiparæ
Nicopas pictus foret: illum dico equum, cujus
tergo Georgium Christi martyrem pulcherrime insidentem Paulus ille pictorum præstantissimus olim
ellinxit.» Ad here Logotheta focatus, ut solebat ad
Ιmperatoris interrogationes: «Gratuior tibi, inquit,
imperator, utires triumphos. Monstrosum enim
istius ogni binnitum nibil aliud indicare reor, uisi
tuam adversus Agarenos Asiam nostram populintes imperatoriam expeditionem.
Γ. Ταῦτα ὁ βασιλεὺς ἀκηκοώς μειρακίσκον έτερον
εὐλι, πρὸς αὐτὸν ἐπεπόμφει· «Σὺ μέν, ο λέγων,
• είτ' ἐμοὶ τὰ τῆς θυμηδίας ὡς ἔθος λέγων, εἴτ' οὐκ
εἰδ' όπως ταῦτ' ἀποκρίνη, ἔοικας ἀγνοοῦντι. Ἐγὼ δὲ
σα τἀληθῆ μοι δοκοῦντα καταλέξω. ὡς γὰρ ἡμῖν οἱ
ἡμέτεροι πατέρες παρέδοσαν καὶ ἄλλοτε ποθ' ὁ ἴπο
πως οὗτος τὸν ὁμοιον εχρεμέτισε τρόπον, οπότε Βαλδουῖνος ὁ τῶν Λατίνων ἄρχων ὑπὸ τοῦ ἐμοῦ πατρός
καὶ βασιλέως ἔμελλεν ἀφαιρεῖσθαι τὴν μεγαλύπολιν
ταύτην. Πρὸς γὰρ τὸ παράδοξον τῆς ἀκοῆς συχνόν
είνα χρόνον κἀκεῖνος ἐθορυβείτο, κακὴν οἰωνὸν ἑαυτῷ
λογιζόμενος τοῦτο, Επειτ' ἐν οὐ μακρῷ τῷ χρόνῳ τὸ
ε!ρε; εἶδε τὸν οἰωνὸν κατὰ τῆς αὐτοῦ κεφαλῆς ἐκε
τοξεύσαντα, ότι πορθουμένην τὴν μεγαλόπολιν εώρακα
ταύτην ὑπὸ Ῥωμαίων.» [P. 188] 'Ο δὲ λογοθέτης οὐδὲν
Έχουν πρὸς ταῦτα ἀποκρίνασθαι, ο Απιθι, ἔφη πρὸς τὸν
ἄνθρωπον, ο έν γε τῷ παρόντι. Εγώ δ' δ; τὴν ύστε
μενον τὰς ἐμαυτον κομίσω τῷ βασιλεῖ ἀποκρίσεις. ο
Διὰ καὶ ὁ περὶ τὴν ἕψαν ἀκρόπολιν Ιστάμενος
τίων, ἐν ᾧ λόγος τὸν τοῦ Βύζαντος πάλαι σταθῆναι τοῦ χτίσαντας τὸ Βυζάντιον ανδριάντα, πρλ
πολλῶν καὶ αὐτὸς ήρξατο σείεσθαι ἡμερῶν καὶ ἐπὶ
πολλαῖς δ' ἐμφανῶς ἐπείετο ταῖς ἡμέρας, πάντων
συντρεχόντων καὶ θεωμένων.
Δ. Ἐπεὶ δ' ἐς τὴν ὑστεραίαν ὁ μέγας ἀφίκετο
λογοθέτης προς τον βασιλέα, άττα μὲν αὐτοὶ κατά
μένα; ἐχανολογήσαντο πρὸς ἀλλήλους τότε μὲν οὐ
δεὶς ἔγνω τὴν πάντων· ἐκ σημείων μέντοι τινῶν
στοχάζεσθαι ἡμῖν ἐξεγένετο ύστερον, ώ; βιβλία τινά
III. His imperator auditis, alio adolescentulo ad
cum misso: «Tu quidem, inquit, isto responso,
sive ut soles mei exhilarandi gratia, sive alia de
causa dato, rem videris ignorare. Ego autem quid
verum esse censeam, tibi dicam. Nam ut patres
nostri nobis tradiderunt, equus iste alias etiam
ad eumdem modum hinniit, cum imperator pater
meus Balduino Latinorum 305 principi urbem
hanc magnifcentissimam erepturus esset. Quippe
et illo rei auditæ insolentia aliquandiu perculsus
trepidavit, sinistram illud omen esse cogitans:
nec multo post in caput suum effusas augurii
minas ipso eventu expertus est, cum eamdem hanc
praelaram urbem a Romanis vastari vidit, ο Logotheta quoniam ad hæc quid responderet non habebat, • Abi nunc, homini illi dixit, e crastina
die egomet meum responsum imperatori perferam. › Quin et columna ante orientalem arcem
erecta, in qua Byzantis, illius nempe qui Byzantium condidit, statuam olim positam fuisse fama
est, ante multos dies et ipsa commoveri capit:
quæ agitatio per dies complures manifesta exstitit, omnibus ad spectaculum concurrentibus.
IV. Postridie, cum magnus Logotheta ad imperatorem venisset, tum quidem quid privatim
inter se collocuti fuerint, nemo omuium scivit:
post tamen ex indiciis quibusdam conjicere nobis
licuit, cos fatidica quadam volumina inspexisse,
Variorum notæ.
(GO) Quibus vocibus intelligi ædem Hodegetrise
Deipare, colligere quivis potest ex iis quæ observamus in Constantinop. Christ. lib. iv. sect. 2, n. 24.
DOLANG.
he picture illo præstantissimo nemo alius,
qnem scian. Βοινικ.
Vide Constantinop. Christ. iu Byzantii Origin.
B. 15, p. 17. Ducang.
PG 148:483ἐπεὶ δ’ ἥ τε μήτηρ προτρέπει καὶ μετὰ τοῦ πράγματος ὁ καιρὸς ἐπιτίθεται, φθέγξομαι τό γε εἰς δύναμιν ἧκον. ἵνα τί γὰρ ἐπὶ τοσοῦτον σιγῶν, σοφώτατε πάντων ἀνθρώπων, ἀνέχῃ μὲν γνωσιμαχεῖν ἐπὶ σαυτῷ καὶ κατατήκειν σαυτὸν, κοινωνεῖν δ’ ἡμῖν οὐκ ἐθέλεις τῆς γνώμης, ἵνα καὶ τῆς λύπης ἡμεῖς σοι γενόμεναι κοινωνοὶ κουφότερον καταστήσωμέν σοι τὸ πάθος; πολλὴν γὰρ ἡμῖν ἡ τῶν ὄψεων σύγχυσις καὶ ἡ τῆς γλώττης ἀσφάλεια μηνύει σαφῶς τὴν ἐν τῇ ψυχῇ σου τῆς λύπης ἀκμὴν ἣ τῆς καρδίας χειρωσαμένη τὰ καίρια. καθάπερ ἀκρόπολιν ἢ ῥίζαν τινὰ καὶ σύνδεσμον τῶν ζωτικῶν τῆς ψυχῆς δυνάμεων, κάθηται ἀναπόσπαστα ἐπιβοσκομένη τὴν ὥραν τῶν λογισμῶν καὶ συνθολοῦσα τὰς περιόδους αὐτῶν καὶ ἐμβριθὲς ποιοῦσα τὸ ἡγεμονικόν. ὥσπερ δ’ ἔλαιον καὶ κηρὸς καὶ καλάμη καὶ χόρτος πυρὸς ἐπεφύκει τροφὴ, οὕτω καὶ σιωπὴ περὶ τὴν ψυχὴν ἠθροισμένους εὑρίσκουσα τῆς λύπης τοὺς ἄνθρακας, καθάπερ ὕλην αὐτοῖς καὶ τροφὴν ἑαυτὴν χορηγεῖ, μηδαμῇ διὰ γλώττης ἐξιέναι παραχωροῦσα τὸν ἐγγινόμενον ἐκεῖθεν καπνὸν τῇ ψυχῇ.[A. M. 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIC
SES
λόντων ἀσαφῶς τε καὶ αἰνιγματωδώς παρ' ὅτων
δήποτε ἐξετέθησαν· καὶ ἐπὶ τούτοι; θεμάτιον ἐξε
ἔθεντο, δι' δ τῶν ἀστέρων τους δρόμους ἐρευνῶσιν
ἄνθρωποι καὶ μελλόντων κερδαίνουσι πρόγνωσιν·
ἐξ ὧν ἐχθρικήν τινα έφοδον έτεκμήραντο καὶ τῶν
κοινῶν πραγμάτων κυκεῶνα καὶ ὁποιονδή τινα τῆς
βασιλικῆς ἡγεμονίας κίνδυνον. Οὐ γὰρ συνῆκαν
ὡς ὁ βασιλεὺς ὁ νέος Ανδρόνικος ἐστιν ὁ ταῦτα
ποιήσων, τοῦ Θεοῦ τὰ τοιαῦτα τρόποις ἀμβητο:;
συγκρύπτοντος. Ὅθεν πολὺν ἐκαρπώσαντο φίδου
καὶ θόρυβον λογισμών. Ο γάρ λογοθέτης μεστός
ἐννοιῶν ἐκ τῶν βασιλείων οἴκαδε ἐλθὼν ἐκάθητο
ἐπιπολὺ σιωπῶν καὶ μηδ' όλως μηδὲν πρὸς οὐδένα
φθεγγόμενο; ἀλλὰ στρέφων λογισμού; ἀεὶ περὶ τὸν
quibus futura res incerto auctore obscure et per & χρησμολογικά ἐθεάσαντο, ἐν οἷς τινα τῶν μελ
ambages exponerentur: deinde figura astrologica
delineata, qua astrorum cursus indagare et prænotionem futurorum colligere homines solent, hostium adventum et reipublicæ confusionem futuram
auguratus esse, et qualecumque imperatorii principatus discrimen. Neque enim animadvertebaut
imperatorem Andronicum 306 juniorem id esse
facturum, Deo videlicet ineffabilibus modis talia
occultante. Unde magnopere territi et perturbati
sunt. Nam Logotheta e palatio plenus cogitationuni domum reversus longo tempore tacitus sedit,
nemini ullum verbum loquens, sed multiplices
curas subinde animo volvens, in futuri meditatione
totus, plane similis muto et surdo, nec quidquam
sentienti corum quæ coram ipso gererentur: idque νοῦν συχνούς καὶ τῶν μελλόντων πλήρεις χωρῷ
uxore cum filia panypersebasta et filiis de more
assidentibus et hilarem ac jucundam aliquam vocem ab eo exspectantibus. Tandem coacta uxor,
ipsa quidem parum natura sua eloquens, filiæ pahypersebaste innuit, ut pro re ac tempore aliquid
opportuni loqueretur. Nam erat illa quidem juvenis ætate, sed peringeniosa; et eam dicendi vim
a natura acceperat, quæ ipsam non magis quam
Platonem aut Pythagoram, aut ejusmodi viros sapientes deceret. Tum autem oculis biscentibus patrem intuens sic exorsa est:
καὶ μηδὲν αἰσθανομένῳ τῶν παρόντων ἀτεχνῶς
ἐῴκει· καὶ ταῦτα τῆς συζύγου μετὰ τῆς θυγατρός
πανυπερσεβάστης καὶ τῶν υἱέων παρακαθημένων
κατὰ τὸ εξωθῆς καὶ ἱλαράν τινα καὶ με διῶταν έχο
δεχομένων γλώσσαν ἀκηκοέναι. Οψε δ' ἀναγκασθείσα
ή τύζυγος, αὐτὴ μὲν ἀφελῶς ὑπὸ φύσεως ἔχουσα προς
τὸ λέγειν, διένευσε προς τὴν θυγατέρα τὴν πανυπερ
σεβάστην, φθέγξασθαί τι τῇ χρειᾳ καὶ τῷ καιρῷ
πρόσφορον. "Ην γὰρ αὕτη νεάζουσα μὲν τὰ τῆς
ἡλικίας, ἀλλ᾽ οὖν ἐπὶ μέγα συνέσεως ήκουσα καὶ
γλῶτταν παρὰ τῆς φύσεως εὐτυχήσασα οὐκ αὐτῇ
μᾶλλον ἢ Πυθαγόρᾳ καὶ Πλάτωνι καὶ τῶν σοφῶν τοῖς τοιούτοις μάλα προσήκουσαν. Η δὴ καὶ διά
ματα πρὸς τὸν πατέρα τοὺς ὀφθαλμούς έλεξε τοιάδε·
V. Audacia forsan et temeritatis summæ esse
videatur, o pater, me filiam adolescentulam liberius
apud te proloqui, et eam, cujus lingua alumna
sit imperitiæ, oculos intendere audere adversus
altissimam sapientiæ arcem. Sed cum et mater
hortetur, et tempus resque ipsa postulet, dicam
ut potero. Quianam, sapientissime omnium mortalium, tam iu tacitus sedes, tuumque ipsius animum excrucias et mœrore conficis: nec tuam nobis mentem communicas, ut istius 307 tristiti;e
parte in nos recepta doloris sensum levemus?
Nam et perturbatio vultus tui, et linguæ silentium
satis declarant, quam vehemens sit animi tui dolor, qui intimum cor velut arcem quamdam aut
potius velut radicem ac vinculum vitalium anim:
facultatum invasit, atque ibi penitus inaxus ingenii florem depascitur, cogitationes confundit et
nobiliorem animi partem aggravat. Ut autem oleum
el cera et stipula et fœnum flammam ajunt, ita et
silentium collectos in animo doloris ignes nactum
materiam quasi ipsis et nutrimenta suppedita,
nec sinit fusum iude animi fumum per linguam
exbalari. Quare tu, ne affectus iste tempore conGrmains inexpectatum damuun apportet, per
Deum exsurge, et animum recipe. Neque enim
'
Ε΄. • Τολμηρὸν μὲν ἴσως καὶ προπετείας δόξειεν
ἄν πως μεστόν, ὦ πάτερ, θυγατέρα νεάζουσα. Στι
πρὸς πατέρα παρρησιάζεσθαι καὶ ἀμαθία στον ου
γλῶσσαν ἀτενίζειν πρὸς τὸν τῆς σοφίας Ολυμπον.
Επε: δ' ή [Ρ. 189] τε μήτηρ προτρέπει καὶ μετὰ τοῦ
πράγματος ὁ καιρὸς ἐπιτίθεται, φθέγξομαι τό γε εις
δύναμιν ἧκεν. Ινα τί γὰρ ἐπὶ τοσούτον σιγών, στο
φώτατε πάντων ἀνθρώπων, ἀνέχῃ μὲν γνωσιμαχεῖν
ἐπὶ σαυτῷ καὶ κατατήκειν σαυτών, κοινωνεῖν δ'
ἡμῖν οὐκ ἐθέλει; τῆς γνώμης, ἵνα καὶ τῆς λύπης
ἡμεῖς σοι γενόμεναι κοινωνοί κουφότερον καταστές
σωμέν σοι τὸ πάθος; Πολλὴν γὰρ ἡμῖν ἡ τῶν ὄψεων
σύγχυσις καὶ ἡ τῆς γλώττης ἀσφάλεια μηνύει στο
φῶς τὴν ἐν τῇ ψυχῇ σου τῆς λύπης ἀκμὴν ἢ τῆς
καρδία: χειρωσαμένη τὰ καίρια, καθάπερ ἀκρόπου
λιν ή βίζαν τινὰ καὶ σύνδεσμον τῶν ζωτικῶν τῆς
ψυχῆς δυνάμεων, κάθηται ἀναπόσπαστα επιδοτο
μένη τὴν ὥραν τῶν λογισμῶν καὶ συνθολοῦσα τὰς
περιόδους αὐτῶν καὶ ἐμβριθές ποιοῦσα τὸ ἡγεμον
χόν. Ωσπερ δ' ἔλαιον και χηρὸς καὶ καλάμη και
χόρτο; πυρὸς ἐπεφύκει τροφή, οὕτω καὶ σιωπή περί
τὴν ψυχήν ήθροισμένους ευρίσκουσα της λύπης
τοὺς ἄνθρακας, καθάπερ ύλην αὐτοῖς καὶ τροφήν
ἑαυτὴν χορηγεί, μηδαμῇ διὰ γλώττης ἐξιέναι τα
μαχαιροῦσα τὸν ἐγγινα με αν ἐκεῖθεν κακῶν τῇ
Variorum nulæ.
Quorum non semel mentionem agunt sertplo es Byz. ntini et locos collegit Lambecius, seu
Holstenius, ac praedixit Leonis Oraculis. Decasa.
Wolfus εάζουσαν, bec loco et paulo intra,
interpretatur adolescentnlam. Sed adolescentula nom
erat,” cujus filia quadriennio post nuptui collocata
est. Vide cap. i, sect. s inf a. Βοινικ.
Chapter IVCaput IV
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
αἱ γὰρ προαναφωνήσεις τῶν μελλόντων, ὅσαι δι’ ὀνειράτων καὶ ὅσαι διὰ μυρίων ἄλλων, ὡς ἴσμεν, γίνονται τρόπων, πολὺν ἐπισυρόμεναι γνόφον καὶ κύκλῳ αὐτῶν ὥσπερ σκηνὴν τιθέμεναι τὴν ἀποκρυφὴν αὐτῶν, πολλοὺς τοῦ καθήκοντος ἐξεμόχλευσαν καὶ πρὸς τὰς τῆς ἀληθείας ἐναντίας ἐννοίας βαδίζειν παρέπεισαν· καὶ οἱ μὲν τοῦ τέλους εὐτυχοῦς παρ’ ἐλπίδα πεπείρανται· οἱ δὲ τοὐναντίον. οἶσθα γὰρ τά τε ἄλλα καὶ ὡς Ἀλεξάνδρου τοῦ Μακεδόνος ἐξιόντος ἤδη κατὰ Τύρου κόραξ ἐξ αὐτομάτου πετόμενος ἄνωθεν ῥίψας ὀστοῦν ἐπάταξε τὴν αὐτοῦ κεφαλὴν, καὶ ἔδοξε τοῖς ὀρνιθοσκόποις καὶ μάντεσι τοῦτο κακὸς οἰωνὸς καὶ ἀπηγόρευον ἤδη τὴν πεῖραν. ὁ δὲ καὶ ἀπῄει καὶ πόνους ὑπέστη καὶ πολιορκήσας εἷλεν αὐτήν. Ἕλληνες πάλαι Περσῶν ἐπιόντων ἤλπισαν ἐς πυθμένας θαλάττης αὐταῖς ναυσὶ καταδύσεσθαι πρὸ τῆς Σαλαμῖνος ἀπειλούσης τέκνα γυναικῶν ἀπολέσειν. ἀλλὰ παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα τοὺς ἐναντίους κατετροπώσαντο καὶ ὅλας βίβλους μεστὰς τῶν οἰκείων ἀφῆκαν τροπαίων. Κροῖσος ὁ Λυδὸς ἤλπισε τὸν Ἅλυν διαβὰς μεγάλην ἀρχὴν καταλύσειν τοῦ Κύρου· ὁ δὲ καὶ τὴν οἰκείαν ἀπέβαλε.[A. M. 6791 AD 6836)
[1SP. ANDRON:C. SEN.] 488
tcram; adibamque cum crcuro, non colloquendi ὧν ἀριδηλότερον ἡμῖν ἐν τοῖς ἔμπροσθεν λελέξε
tantum studio, sed etiam jucundi cujusdam ministerii causa. Docebam erim et filium ejus et quam
clixi filiam, interpretabar.ue ipsis libros profapos
pariter et sacros, ambigua et perplexa explicans,
et obscuris lucem afferens. Erat enim mulier et
magno predita ingenio, et discendi cupida: quorum alterum natura, alteram voluntatis donum est.
ται Διὰ ταῦτα τοίνυν ὀφείλουν τἀνδρὶ μεγάλας
τὰς ἀμοιβὰς τῶν κατὰ δύναμιν οὐκ ἠμέλουν. Αλλά
προσῄειν συχνά οι οὐ μόνον λογικής είνεκα όμι·
λία;, ἀλλὰ καὶ διακονίαν τινὰ θυμήρη πληρῶν αὐτῷ.
Εδίδασκον γὰρ τόν τε υἱέα καὶ ἐν ἔφαμεν αὐτοῦ
θυγατέρα, τὰ τῶν θύραθεν καὶ ἡμετέρων βιβλίων
αἰνιγματώδη καὶ γρίφα διαλευκαίνων καὶ τὴν ἐκε!.
των νύχτα πρὸς ἡμέραν μεθαρμοζόμενος. "Ην γάρ
Η γυνή μεγαλοφυής ὁμοῦ καὶ φιλομαθής τὸ μὲν
δῶρον τῆς φύσεως ειληφυία, τὸ δὲ τῆς γνώμης.
VIII. Illis vero auditis, quamvis præ timore Η. Εγώ δ' ἐκεῖνα ἀκηκοώς ενθους μὲν ἐπ᾿ ἐχο
Jone exanimatus, non tamen tacendum esse exis- πλήξεως ἐγεγόνειν· οὐκ ἔκρινα δ' όμως δεῖν σιωπ
timavi; sed ad illum privatim ingressus: ‹ Alios τὰ πράγμα παραδραμείν. Αλλ' ιδές προσελθών
fortasse, inquamı, qui animos philosophicis ratio- ἐκείνῳ, ο Άλλους μὲν ἴσως, ο ἔφην, ο ἐν τοῖ; δ:
kibus non firmarunt, succumbere adversis rebus wi; καταπίπτειν, ὅσοι μὴ φιλοσόφοις λόγοις έχει
non mirum fuerit. Te vero, quem in ejusmodi κευσαν τὴν ψυχὴν, οὐκ ἂν εἴη τῶν οὐκ εἰκ των
calamitatibus velut turrim inconcussam stare, Σὲ δ' ἐν ἔδει πύργον ἀκλόνητον ἐν τοῖς το ούτως
et fortis 310 animi exemplum vulgo præbre καθίστασθαι καὶ καρτερίας υπόδειγμα κράτιστον
oportebat, eodem modo quo caeteros afici, divine γίνεσθαι τοῖς πολλοῖς, ὅμοιόν τι πάσχειν τοῖς ἄλο
vir, laudare haud possum. Quod si manifestis et λοις, θειότατε ἄνθρωπε, οὐκ ἂν δυναίμην αὐτὸς
praesentibus in rebus furti esse animo philosophum ἐπαινεῖν. Εἰ δ᾽ ἐπὶ τῶν ἐμφανῶν καὶ παρόντων
oportet, quid de iis dicenus quæ nondum adsunt, χρῆναι φαμεν καρτερεῖν τὴν φιλόσοφον διάνοιαν, τί
sed eventa adhuc incerto delitescunt? Multa nn- ἄν τι; φαίη περὶ τῶν μήπων παρόντων, ἀλλ' ἐν
men. perficit: ac ea quidem, que exspectabantur, ἀδέλος; ἔτι πυθμέσι κρυπτόντων τὴν ἐκβασιν;
ad exitum non perducta sunt: quæ vero nemo Πολλά γὰρ κραίνει Θεός· καὶ τὰ δοκηθέντα
οὐκ ἐτελέσθη τῶν δ' ἀδοκήτων πήραν ευρεθείς.
exspectabat, eorum perficiendorum rationem reperit Deus. Nam futurarum rerum prædictiones, Αἱ γὰρ προαναφωνήσεις τῶν μελλόντων, [Ρ. 191]
sive per somnia, sive aliis modis, qui, ut scimus, ἔσαι δε' ὀνειράτων καὶ ὅσαι διὰ μυρίων άλλων, ως
innumeri sunt, fore aliquid siguifcclur, multa ίσμεν, γίνονται τρόπων, πολὺν ἐπισυρόμενοι γν
caligine involutas et obscuritate propria veint φον καὶ κύκλῳ αὐτῶν ὡς -ερ σκηνὴν τιθέμενα: τὴν
amictu quodam circumfusz multos ab olcio de- ἀποκρυφὴν αὐτῶν, πολλούς του καθήκοντος έξεpulerunt et in errorem induxerunt, unde alii prae- μόχλευσαν καὶ πρὸς τὰς τῆς ἀληθείας ἐναντίας
ter spem exitum felicem adepti sunt, alii ver0 ἐννοίας βαδίζειν παρέπεισαν· καὶ οἱ μὲν τοῦ τέλους
contrarium. Nosti enim cum alia, tum ut Alesai- εὐτυχούς παρ' ελπίδα πεπείρανται· οἱ δὲ τούναν
drum ad oppugnationem Tyri abeuntem corvus τίον. Οἶσθα γάρ τά τε ἄλλα καὶ ὡς Αλεξάνδρο
fortuito et sua sponte advolans dejecto in caput τοῦ Μακεδόνος ἐξιόντος ἤδη κατά Τύρου χέρας ἐξ
osse perculerit: quod augures et vates malum αυτομάτου πετάμενος ἄνωθεν ρίψας ἐστοῦν ἐπάταξε
omen interpretati cœptis desistere jubebant. Ille τὴν αὐτοῦ κεφαλὴν, καὶ ἔδοξε τοῖς ὀρνιθοσκόπο;
vero mihilominus abiit et laboribus exantlatis ur- καὶ μάντεσι τοῦτο κακὸς οἰωνὸς καὶ ἀπηγόρευ
bem obsessam expugnavit. Græci olim, cum a ἤδη τὴν πεῖραν. Ὁ δὲ καὶ ἀπῄει καὶ τίνους υπέστη
Persis invaderentur, in fundum tharis se cum ipsis καὶ πολιορκήσας εἷλεν αὐτήν. Ελληνες πάλαι Περ
navibus ante Salaminem, quæ mulierum liberis σῶν ἐπιόντων ἤλπισαν ἐς πυθμένας θαλάττης αὐτοῖς
exitium minabatur, demersum iri speraverunt. ναυσὶ καταδύσεσθαι πρὸ τῆς Σαλαμῖνος ἀπειλοῦσεις
lidem præter omnem spem victis bustibus tolos τέκνα γυναικῶν ἀπολέσειν. Ἀλλὰ παρὰ πasry ἐλα
libros suis triumphis referserunt. Cræsus Lydus πίδα τοὺς ἐναντίους κατετροπώσαντο καὶ διε
Variorum nolæ.
Κρέσσονος ὧν ἂρ με θεὶς ἁπάντων πυρε πουλιών,
Σαὶ τάδ' ἐπιτάγματ' ἐπιτέλλομ᾽ εἰν επέεσσι,
*Πετ' έθος με όπεσσι βροτοῖσι πέλεθ' ἡμῖν,
Είν διαθήκας τά κε δοκεῖ μεν αμείνω τέκνοις
Παρτιθέεσθ' έξείης, ἂν βίοτον δή πάντα
Μάλα φυλαττέμεν etc.
Ejusmodi versibus Theodorus Metochites vitam
suam fere omnem complexus est (vide cod. Reg.
1997 et 3359,: qui, si minus inconcinni forent,
possent cum Histor a Gregoræ Byzantina conjungi.
Sed nemo, opinor, tam dūra tamque immodulata
poemata legere velit, in quæ apte admodum cartis
illa Leonis Allatii indignatio (in Diatriba de Georg.
p. 372, ubi de versibus Georg. Pachymeris): Fer128 ipse sim, siquid est hisce carminibus in tolu
antiquitate durius. Chalgus ipse, et incus, et si quid
est in rerum natura asperum ac perversum, præ.his
carminibus mollius est et tractabilius. Bene jactam
quod ea amisimus. Nam in eorum lectione nonaisi
ferrea addisceremus: jamque video, jam fateor για
steriornm Græcorum Musas, nullos gratias, nullas
veneres habuisse, et omnia prætes kumanUM SETINGnein sape loculas. Vide quæ annotavimus supra
(col. 285) ad oraculum Trallianum, Boise,
Quæ Gregoras promittit, eo cssequi nou
salis curat. Sic supra lib. i, mct. 3, nescio
quid pollicetur, quod nusquani ab eo præditum
constat. Vide quid promittat hujus libri cap. 2,
sect. 3. BovIN,
Euripid. in Medea, Alcestide, etc. Bom.
Ῥωμαῖοι πάλαι φλεγομένης τῆς Ἰταλίας ὑπ’ Ἀννίβου τοῦ Καρχηδονίου καὶ μονονοῦ πρὸ ὀφθαλμῶν καὶ αὐτὴν τὴν τῆς Ῥώμης ἰδόντες κατασκαφὴν τοῦ πλείστου παρ’ ἐλπίδα τῆς οἰκουμένης κατέστησαν αὐτοκράτορες. Αὔγουστος ὁ μετὰ Καίσαρα δεύτερος μοναρχήσας ἐν Ῥώμῃ Ἀντωνίου καὶ Κλεοπάτρας ἐπιόντων κατ’ αὐτοῦ μετὰ βαρείας δυνάμεως ναυτικῆς τε καὶ ἠπειρωτικῆς φόβῳ τὸ ζῇν ἀπειπάμενος, ὁ δὲ καὶ τοὺς ἐχθροὺς παρ’ ἐλπίδα νενίκηκε καὶ ἅμα τὴν ἐκείνων ἀρχὴν προσειλήφει, Λιβύην φημὶ καὶ Ἀσίαν. καὶ τί δεῖ τοὺς ἱεροὺς τῆς προνοίας λόγους καταριθμεῖν; ἣ τὰ καθ’ ἡμᾶς διοικοῦσα ὅπερ οὐκ ἴσμεν εἴωθεν ἐπιφέρειν τοῖς ἡμετέροις πράγμασι τέλος· νῦν μὲν ὅπερ ἠλπίκαμεν· νῦν δ’ ὃ μή· καὶ νῦν μὲν σὺν θατέρῳ θάτερον, νῦν δ’ ἀντὶ θατέρου θάτερον. ὥσπερ ἂν εἴ τις ἐκ τοῦ Πειραιῶς τὸν ἀπόπλουν ἐς τὸν Αἰγαῖον ποιεῖσθαι ἐβούλετο, τὸν δ’ ἔπειτ’ ἐς Κρήτην καὶ Σαρδὼ τῶν ἀρκτικῶν ἀπήνεγκαν πνευμάτων αἱ πηγαὶ μὴ πάνυ τοι προσδοκήσαντα. καὶ γὰρ τοιοῦτος κύβος πᾶσαν ἐπιπορεύεται γῆν ὁμοίως ἀεὶ καὶ θάλατταν.[A. M. 6791 AD 6836)
[1SP. ANDRON:C. SEN.] 488
tcram; adibamque cum crcuro, non colloquendi ὧν ἀριδηλότερον ἡμῖν ἐν τοῖς ἔμπροσθεν λελέξε
tantum studio, sed etiam jucundi cujusdam ministerii causa. Docebam erim et filium ejus et quam
clixi filiam, interpretabar.ue ipsis libros profapos
pariter et sacros, ambigua et perplexa explicans,
et obscuris lucem afferens. Erat enim mulier et
magno predita ingenio, et discendi cupida: quorum alterum natura, alteram voluntatis donum est.
ται Διὰ ταῦτα τοίνυν ὀφείλουν τἀνδρὶ μεγάλας
τὰς ἀμοιβὰς τῶν κατὰ δύναμιν οὐκ ἠμέλουν. Αλλά
προσῄειν συχνά οι οὐ μόνον λογικής είνεκα όμι·
λία;, ἀλλὰ καὶ διακονίαν τινὰ θυμήρη πληρῶν αὐτῷ.
Εδίδασκον γὰρ τόν τε υἱέα καὶ ἐν ἔφαμεν αὐτοῦ
θυγατέρα, τὰ τῶν θύραθεν καὶ ἡμετέρων βιβλίων
αἰνιγματώδη καὶ γρίφα διαλευκαίνων καὶ τὴν ἐκε!.
των νύχτα πρὸς ἡμέραν μεθαρμοζόμενος. "Ην γάρ
Η γυνή μεγαλοφυής ὁμοῦ καὶ φιλομαθής τὸ μὲν
δῶρον τῆς φύσεως ειληφυία, τὸ δὲ τῆς γνώμης.
VIII. Illis vero auditis, quamvis præ timore Η. Εγώ δ' ἐκεῖνα ἀκηκοώς ενθους μὲν ἐπ᾿ ἐχο
Jone exanimatus, non tamen tacendum esse exis- πλήξεως ἐγεγόνειν· οὐκ ἔκρινα δ' όμως δεῖν σιωπ
timavi; sed ad illum privatim ingressus: ‹ Alios τὰ πράγμα παραδραμείν. Αλλ' ιδές προσελθών
fortasse, inquamı, qui animos philosophicis ratio- ἐκείνῳ, ο Άλλους μὲν ἴσως, ο ἔφην, ο ἐν τοῖ; δ:
kibus non firmarunt, succumbere adversis rebus wi; καταπίπτειν, ὅσοι μὴ φιλοσόφοις λόγοις έχει
non mirum fuerit. Te vero, quem in ejusmodi κευσαν τὴν ψυχὴν, οὐκ ἂν εἴη τῶν οὐκ εἰκ των
calamitatibus velut turrim inconcussam stare, Σὲ δ' ἐν ἔδει πύργον ἀκλόνητον ἐν τοῖς το ούτως
et fortis 310 animi exemplum vulgo præbre καθίστασθαι καὶ καρτερίας υπόδειγμα κράτιστον
oportebat, eodem modo quo caeteros afici, divine γίνεσθαι τοῖς πολλοῖς, ὅμοιόν τι πάσχειν τοῖς ἄλο
vir, laudare haud possum. Quod si manifestis et λοις, θειότατε ἄνθρωπε, οὐκ ἂν δυναίμην αὐτὸς
praesentibus in rebus furti esse animo philosophum ἐπαινεῖν. Εἰ δ᾽ ἐπὶ τῶν ἐμφανῶν καὶ παρόντων
oportet, quid de iis dicenus quæ nondum adsunt, χρῆναι φαμεν καρτερεῖν τὴν φιλόσοφον διάνοιαν, τί
sed eventa adhuc incerto delitescunt? Multa nn- ἄν τι; φαίη περὶ τῶν μήπων παρόντων, ἀλλ' ἐν
men. perficit: ac ea quidem, que exspectabantur, ἀδέλος; ἔτι πυθμέσι κρυπτόντων τὴν ἐκβασιν;
ad exitum non perducta sunt: quæ vero nemo Πολλά γὰρ κραίνει Θεός· καὶ τὰ δοκηθέντα
οὐκ ἐτελέσθη τῶν δ' ἀδοκήτων πήραν ευρεθείς.
exspectabat, eorum perficiendorum rationem reperit Deus. Nam futurarum rerum prædictiones, Αἱ γὰρ προαναφωνήσεις τῶν μελλόντων, [Ρ. 191]
sive per somnia, sive aliis modis, qui, ut scimus, ἔσαι δε' ὀνειράτων καὶ ὅσαι διὰ μυρίων άλλων, ως
innumeri sunt, fore aliquid siguifcclur, multa ίσμεν, γίνονται τρόπων, πολὺν ἐπισυρόμενοι γν
caligine involutas et obscuritate propria veint φον καὶ κύκλῳ αὐτῶν ὡς -ερ σκηνὴν τιθέμενα: τὴν
amictu quodam circumfusz multos ab olcio de- ἀποκρυφὴν αὐτῶν, πολλούς του καθήκοντος έξεpulerunt et in errorem induxerunt, unde alii prae- μόχλευσαν καὶ πρὸς τὰς τῆς ἀληθείας ἐναντίας
ter spem exitum felicem adepti sunt, alii ver0 ἐννοίας βαδίζειν παρέπεισαν· καὶ οἱ μὲν τοῦ τέλους
contrarium. Nosti enim cum alia, tum ut Alesai- εὐτυχούς παρ' ελπίδα πεπείρανται· οἱ δὲ τούναν
drum ad oppugnationem Tyri abeuntem corvus τίον. Οἶσθα γάρ τά τε ἄλλα καὶ ὡς Αλεξάνδρο
fortuito et sua sponte advolans dejecto in caput τοῦ Μακεδόνος ἐξιόντος ἤδη κατά Τύρου χέρας ἐξ
osse perculerit: quod augures et vates malum αυτομάτου πετάμενος ἄνωθεν ρίψας ἐστοῦν ἐπάταξε
omen interpretati cœptis desistere jubebant. Ille τὴν αὐτοῦ κεφαλὴν, καὶ ἔδοξε τοῖς ὀρνιθοσκόπο;
vero mihilominus abiit et laboribus exantlatis ur- καὶ μάντεσι τοῦτο κακὸς οἰωνὸς καὶ ἀπηγόρευ
bem obsessam expugnavit. Græci olim, cum a ἤδη τὴν πεῖραν. Ὁ δὲ καὶ ἀπῄει καὶ τίνους υπέστη
Persis invaderentur, in fundum tharis se cum ipsis καὶ πολιορκήσας εἷλεν αὐτήν. Ελληνες πάλαι Περ
navibus ante Salaminem, quæ mulierum liberis σῶν ἐπιόντων ἤλπισαν ἐς πυθμένας θαλάττης αὐτοῖς
exitium minabatur, demersum iri speraverunt. ναυσὶ καταδύσεσθαι πρὸ τῆς Σαλαμῖνος ἀπειλοῦσεις
lidem præter omnem spem victis bustibus tolos τέκνα γυναικῶν ἀπολέσειν. Ἀλλὰ παρὰ πasry ἐλα
libros suis triumphis referserunt. Cræsus Lydus πίδα τοὺς ἐναντίους κατετροπώσαντο καὶ διε
Variorum nolæ.
Κρέσσονος ὧν ἂρ με θεὶς ἁπάντων πυρε πουλιών,
Σαὶ τάδ' ἐπιτάγματ' ἐπιτέλλομ᾽ εἰν επέεσσι,
*Πετ' έθος με όπεσσι βροτοῖσι πέλεθ' ἡμῖν,
Είν διαθήκας τά κε δοκεῖ μεν αμείνω τέκνοις
Παρτιθέεσθ' έξείης, ἂν βίοτον δή πάντα
Μάλα φυλαττέμεν etc.
Ejusmodi versibus Theodorus Metochites vitam
suam fere omnem complexus est (vide cod. Reg.
1997 et 3359,: qui, si minus inconcinni forent,
possent cum Histor a Gregoræ Byzantina conjungi.
Sed nemo, opinor, tam dūra tamque immodulata
poemata legere velit, in quæ apte admodum cartis
illa Leonis Allatii indignatio (in Diatriba de Georg.
p. 372, ubi de versibus Georg. Pachymeris): Fer128 ipse sim, siquid est hisce carminibus in tolu
antiquitate durius. Chalgus ipse, et incus, et si quid
est in rerum natura asperum ac perversum, præ.his
carminibus mollius est et tractabilius. Bene jactam
quod ea amisimus. Nam in eorum lectione nonaisi
ferrea addisceremus: jamque video, jam fateor για
steriornm Græcorum Musas, nullos gratias, nullas
veneres habuisse, et omnia prætes kumanUM SETINGnein sape loculas. Vide quæ annotavimus supra
(col. 285) ad oraculum Trallianum, Boise,
Quæ Gregoras promittit, eo cssequi nou
salis curat. Sic supra lib. i, mct. 3, nescio
quid pollicetur, quod nusquani ab eo præditum
constat. Vide quid promittat hujus libri cap. 2,
sect. 3. BovIN,
Euripid. in Medea, Alcestide, etc. Bom.
PG 148:489καὶ σοὶ τοίνυν προσδοκήσαντι λυπηρὰ ἴσως ἀνατελεῖ τὰ χρηστότερα καὶ τὸ τοῦδε τοῦ σπέρματος κατηφὲς ὅλους γεωργήσει χοίνικας εὐφροσύνης. ἰσομοιρίαν γὰρ δεῖ ταῖς τῶν μελλόντων ἐλπίσι χαρίζεσθαι καὶ μὴ καθάπαξ μόνοις διδόναι τοῖς ἀηδέσιν ἢ τοῖς χρηστοῖς. ἔπειτα καὶ ὡς δοκεῖ τῷ σοφῷ Εὐριπίδῃ, λόγος ὁ αὐτὸς ἔκ τ’ ἀδοξούντων κἀκ τῶν δοκούντων ἰὼν οὐ ταὐτὸν σθένει. πάντες μὲν γὰρ πάντα φάσκοντες ἕνα που μόλις ἢ καὶ δύο ταράξαιεν ἄν. σὺ δ’ ἅτε καὶ τῶν ἀποῤῥήτων τῷ βασιλεῖ κοινωνὸς καὶ ἅμα τῶν ἀστρονόμων κράτιστος ῥᾷστα τὰς τῶν ὅλων ψυχὰς ἐς βυθοὺς ἀνατρέψαις ἂν ἀπογνώσεως. εἰ γοῦν μὴ διὰ σὲ, ἀλλὰ τῶν ὅλων γε εἵνεκα πρὸς τὸ χαριέστερον ἄμειβε μετὰ τῆς γλώττης ὅλον σαυτόν. μίμησαι τῶν κυβερνητῶν τοὺς χαριεστέρους, οἳ καὶ μελλόντων ἔτι καὶ παρόντων αὖθις τῶν δεινῶν οὐδαμῇ κατηφὲς δεικνύουσι πρόσωπον· ἀλλ’ εἰδότες ὡς ἐν τοῖς αὐτῶν ταμιεύονται χείλεσιν αἱ σωστικαὶ τῶν συμπλεόντων ἁπάντων ἐλπίδες, ὥσπερ εὐθυμίας ἀεὶ διὰ γλώττης προτείνουσι τούτοις τράπεζαν καὶ ἐπικροτοῦσι καὶ παραθαῤῥύνουσι· καὶ ταῦτα τῆς μὲν θαλάττης πολλάκις κάτωθεν ὑβριζούσης· τῶν κυμάτων δ’ ὑπὲρ πάντα Καύκασον ὑψουμένων·"
ἡ
(a. c. 1282 an 1518] BYZANTINÆ HISTORLE LIB. VII. [MP. ANDRONIC. SEN.]
πλους μεστές τῶν οἰκείων ἀφῆκεν τροπαίων. magnum Cyri imperium eversurum se confidelal.
Κροῖσος ὁ Λυδός ἤλπισε τὴν ᾿Αλυν διαβας μεγάλη mai flalyn Buvium trangressus foret. Sed et snum
ἀρχὴν καταλύσειν τοῦ Κύρου· ὁ δὲ καὶ τὴν οἰκείαν regnum amisit. 311 Ronaui olin, cum ltali: al
ἀπέβαλε. Ῥωμαῖοι πάλαι φλεγομένης τῆς Ἰταλίας Annibale Carthaginiensi incendiis vastaretur, et
ὑπ' Αννίβου του Καρχηδονίου καὶ μονονού πρό ipsius urbis excidium tantum non oculis suis ohὀφθαλμῶν καὶ αὐτὴν τὴν τῆς Ῥώμης ἰδόντες κατα- versari cernerent, maximæ partis orbis terrarum
σκαφὴν, τοῦ πλείστου παρ' ἐλπίδα τῆς οἰκουμένης domini præter opinionem evaserunt. Augustus.
κατέστησαν αὐτοκράτορες Αύγουστο; ὁ μετὰ Καί qui post Cæsarem secundus Romæ regnavity cum
σερα δεύτερος μοναρχήσας ἐν Ρώμη Αντωνίου ab Antonio et Cleopatra magnis exercitibus terra
καὶ Κλεοπάτρας ἐπιόντων κατ' αὐτοῦ μετὰ βαρείας marique peteretur, desperata vita, et hostes praeδυνάμεως ναυτικῆς τε καὶ ἠπειρωτικῆς φόβῳ τὸ ter spem vicit, et illorum principatum etiam occuζῆν ἀπειπάμενος, ὁ δὲ καὶ τοὺς ἐχθροὺς παρ' pavil, Libyam, inquam, et Asiam. Εt quid opus
ἐλπίδα νενίκηκε καὶ ἅμα τὴν ἐκείνων ἀρχὴν προσει est sacras Providentiæ rationes recensere? quæ res
λέγει, Διβύην φημὶ καὶ ᾿Ασίαν. Καὶ τί δεῖ τοὺς nostras gubernat et eo fine concludere solet, quem
Ιεροὺς τῆς Προνοίας λόγους καταριθμεῖν; ἢ τὰ ἰgnoramus,nuuc speralo, nunc insperato: et nunc alteκαθ᾿ ἡμᾶς διοικοῦσα ὅπερ οὐκ ἴσμεν εἴωθεν ἐπιφέ rum cum altero miscet, nunc pro altero alterum tri·
ρειν τοῖς ἡμετέροις πράγμασι τέλος· νῦν μὲν ὅπερ buit: non secus ac si quis Pirao egressus gau
ἐλπίκαμεν, νῦν δ' δ μή· καὶ νῦν μὲν σὺν θατέρω mare trajicere instituat, septentrionalium autem
θέτερον, νῦν δ' ἀντὶ θατέρου θάτερον, ὥσπερ ἂν εἰ
ventorum vi in Cretam et Sardiniam præter exspeτις ἐκ τοῦ Πειραιῶς τὸν ἀπόπλουν ἐς τὸν Αἰγαῖον ctationem deferatur. Nam talis inconstantia et terποιεῖσθαι ἐβούλετο, τὸν δ᾽ ἔπειτ' ἐς Κρήτην καὶ ras el maria perpetuo pervagatur. Quamobrem
Σαρδὴ τῶν ἀρκτικῶν ἀπήνεγκαν πνευμάτων απ
tibi forsitan etiam deteriora metuenti meliora
πηγαὶ μὴ πάνυ τοι προσδοκήσαντα. Καὶ γὰρ τοιοῦτος κύδος πᾶσαν ἐπιπορεύεται γῆν ἐμοίως ἀεὶ καὶ
θάλατταν. Καὶ σοὶ τοίνυν προσδοκήσαντι λυπηρά
ἴσως ἀνατελεῖ τὰ χρηστότερα, καὶ τὸ τοῦδε τοῦ
σπέρματος κατηφές όλους γεωργήσει χοίνικας
εὐφροσύνης. Ισομοιρίαν γὰρ δεῖ ταῖς τῶν μελλόν
των ἐλπίσι χαρίζεσθαι καὶ μὴ καθάπαξ μόνοις
ειδόναι τοῖς ἀηδέσιν ἡ τοῖς χρηστοῖς. Επειτα καὶ,
ὡς δοκεῖ τῷ σοφῷ Ευριπίδη λόγος ὁ αὐτὸς ἐκ
τ' ἀδοξούντων κἀκ τῶν δοκούντων τῶν οὐ ταὐτὸν
σθένει. Πάντες μὲν γὰρ πάντα φάσκοντες ένα που
μόλις ἢ καὶ δύο ταράξειεν ἄν. Σὺ δ᾽ ἅτε καὶ τῶν
ἀποῤῥήτων τῷ βασιλεῖ κοινωνὸς καὶ ἅμα τῶν ἀστρο
νόμων κράτιστος βαστα τὰς τῶν ὅλων ψυχὰς ἐς
βυθούς ἀνατρέψεις ἂν ἀπογνώσεως. Εἰ γοῦν μὴ διὰ
εί, ἀλλὰ τῶν ὅλων γε είνεκα πρὸς τὸ χαριέστερον
έμεινα μετὰ τῆς γλώττης ὅλον σαυτόν. Μίμησαι
τῶν κυβερνητῶν τοὺς χαριεστέρους, [Ρ. 192} οἱ καὶ
μελλόντων ἔτι καὶ παρόντων αὖθις τῶν δεινῶν
οὐδαμή κατηφές δεικνύουσι πρόσωπον· ἀλλ᾽ εἰδότες
ὡς ἐν τοῖς αὐτῶν ταμιεύονται χείλεσιν αἱ σωστικαὶ
των συμπλεόντων ἁπάντων ἐλπίδες, ὥσπερ εὐθυ
μίας ἀεὶ διὰ γλώττης προτείνουσι τούτοις τράπεζαν
καὶ ἐπικροτοῦσι καὶ παραθαρρύνουσι· καὶ ταῦτα
τῆς μὲν θαλάττης πολλάκις κάτωθεν ὑβριζούσης,
τῶν κυμάτων δ' ὑπὲρ πάντα Καύκασον ὑψουμένων,
μετοῦ δ᾽ ἄνωθεν καταῤῥηγνυμένου βιαίου καὶ τοῦ κινδύνου πρὸ ὀφθαλμῶν ἱσταμένου.» Ταῦθ' ούτω
λεχθέντα παρ' ἡμῶν τὸν ἄνδρα κατεδυσώπησαν, καὶ τῆς λύπης ἐκείνης ὡς ἐνῆν καθυφεὶς χαρίεις αὖθις
ἐδόκει τοῖς πᾶτι καὶ ἱλαρὸς καὶ εὐπροσήγορος ὡς τὸ πρότερον.
contingent: et isthæc tristitie senientis uberem
lætitiæ messem producet. Futura enim in æquilibrio quodam collocanda sunt, nec in jucunda nec
in tristia nimis inclinante animo. Deinde, ut poeta
sapientissimus Euripides pronuntiat, eadem oratio
ab obscuro aut nobili habita non idem auctoritatis
habet. Omnes enim omnia dicendo vix unum atque alterum commoveant. Tu vero, ut arcanorum
imperatoris 312 conscius, idemque astronomnorum doctissimus, omnium auimus extrema desperatione affectos facillime pessumdederis. Proinde
si non tua, at universe reipublicae causa, et liuguam tuam et te totum ad hilariorem habitum conformato. Imitare lætiores navium gubernatores,
qui et adventantibus et jam urgentibus periculis
tristitiam dissimulant. Nam cum sciant meliorem
vectorum omnium spem a suis labris pendere, cos
verbis recreatos bono animo esse jubent, et secundo plausu confirmant: quamvis sæpe et inare
fundo exæstuct immo, et præruplus aquæ mons
supra caput astet, et imber violentus e nubibus
erumpat, et discrimen aute oculos versetur. › Hæc
cum dixissemus, virum in verecundiam adduximus,
ut mœrore ille quatenus licebat remisso se ipgum
deinceps omnibus jucundum et hilarem et afabilein ut antea præberet.
CAPUT VI.
Imperator pontifices convocat. Nepotem arcessit. Nepos armatos secum
adducit. Paterna objurgatio.
Jusjurandum ultro citroque priestitum. Conjuratorum querelæ. Andronicus junior pro illis intercedi:
apud logothetam. Graviter increputur. Redit ad priora consilia. Avi indignantis exclamatio. Anxielas.
Deliberatio de nepote comprehendendo. Patriarcha commissum sibi arcanum prodit. Nepotis fuga. Providentia Dei. Vires Romanæ adversus Turcos infirmar. Vectigalia aucta, ut pax auro redimeretur.
168) Hecuba v. 294. Boivın.
Variorum notæ.
PATBOL. GR. CXLVIII
ὑετοῦ δ’ ἄνωθεν καταῤῥηγνυμένου βιαίου καὶ τοῦ κινδύνου πρὸ ὀφθαλμῶν ἱσταμένου. ταῦθ’ οὕτω λεχθέντα παρ’ ἡμῶν τὸν ἄνδρα κατεδυσώπησαν, καὶ τῆς λύπης ἐκείνης ὡς ἐνῆν καθυφεὶς χαρίεις αὖθις ἐδόκει τοῖς πᾶσι καὶ ἱλαρὸς καὶ εὐπροσήγορος ὡς τὸ πρότερον. 2. Κατὰ δὲ τὴν ἕκτην ἑβδομάδα τῆς ἁγίας τεσσαρακοστῆς προσκαλεσάμενος ὁ βασιλεὺς τὸν πατριάρχην Γεράσιμον καὶ τῶν ἀρχιερέων τοὺς παρατυχόντας ἄγεται τὸν ἔγγονον παῤῥησίᾳ ἐλέγξων τε καὶ παραινέσων ἀπέχεσθαι τῶν τῆς φυγῆς βουλευμάτων, ἵν’ ὑπὸ μάρτυσι τοσούτοις ἢ συσταλεὶς καὶ αἰσχυνθεὶς ἀπόσχοιτο; ἢ κολασθεὶς ἀνέγκλητον ἀφῇ τοῖς κολάσασι τὴν αἰτίαν. εἰσῄει μὲν οὖν ὁ ἔγγονος Ἀνδρόνικος, ἔχων μεθ’ ἑαυτοῦ καί τινας ὡπλισμένους λαθραίαν τινὰ καὶ μὴ φαινομένην ὅπλισιν καὶ παραξιφίδια φέροντας, οὐδ’ αὐτὸς ἄοπλος ὢν παντελῶς. συνέθεντο γὰρ, ὡς εἰ μὲν πατρικοῖς τισι καὶ πραείαις χρήσεται παραινέσεσιν ὁ πάππος καὶ βασιλεὺς πρὸς αὐτὸν, μηδ’ αὐτοὺς τὸ παράπαν ἐνδείξασθαί τι τολμηρὸν καὶ θρασύτερον, ἀλλ’ ἠρεμήσειν καθάπαξ·"
ἡ
(a. c. 1282 an 1518] BYZANTINÆ HISTORLE LIB. VII. [MP. ANDRONIC. SEN.]
πλους μεστές τῶν οἰκείων ἀφῆκεν τροπαίων. magnum Cyri imperium eversurum se confidelal.
Κροῖσος ὁ Λυδός ἤλπισε τὴν ᾿Αλυν διαβας μεγάλη mai flalyn Buvium trangressus foret. Sed et snum
ἀρχὴν καταλύσειν τοῦ Κύρου· ὁ δὲ καὶ τὴν οἰκείαν regnum amisit. 311 Ronaui olin, cum ltali: al
ἀπέβαλε. Ῥωμαῖοι πάλαι φλεγομένης τῆς Ἰταλίας Annibale Carthaginiensi incendiis vastaretur, et
ὑπ' Αννίβου του Καρχηδονίου καὶ μονονού πρό ipsius urbis excidium tantum non oculis suis ohὀφθαλμῶν καὶ αὐτὴν τὴν τῆς Ῥώμης ἰδόντες κατα- versari cernerent, maximæ partis orbis terrarum
σκαφὴν, τοῦ πλείστου παρ' ἐλπίδα τῆς οἰκουμένης domini præter opinionem evaserunt. Augustus.
κατέστησαν αὐτοκράτορες Αύγουστο; ὁ μετὰ Καί qui post Cæsarem secundus Romæ regnavity cum
σερα δεύτερος μοναρχήσας ἐν Ρώμη Αντωνίου ab Antonio et Cleopatra magnis exercitibus terra
καὶ Κλεοπάτρας ἐπιόντων κατ' αὐτοῦ μετὰ βαρείας marique peteretur, desperata vita, et hostes praeδυνάμεως ναυτικῆς τε καὶ ἠπειρωτικῆς φόβῳ τὸ ter spem vicit, et illorum principatum etiam occuζῆν ἀπειπάμενος, ὁ δὲ καὶ τοὺς ἐχθροὺς παρ' pavil, Libyam, inquam, et Asiam. Εt quid opus
ἐλπίδα νενίκηκε καὶ ἅμα τὴν ἐκείνων ἀρχὴν προσει est sacras Providentiæ rationes recensere? quæ res
λέγει, Διβύην φημὶ καὶ ᾿Ασίαν. Καὶ τί δεῖ τοὺς nostras gubernat et eo fine concludere solet, quem
Ιεροὺς τῆς Προνοίας λόγους καταριθμεῖν; ἢ τὰ ἰgnoramus,nuuc speralo, nunc insperato: et nunc alteκαθ᾿ ἡμᾶς διοικοῦσα ὅπερ οὐκ ἴσμεν εἴωθεν ἐπιφέ rum cum altero miscet, nunc pro altero alterum tri·
ρειν τοῖς ἡμετέροις πράγμασι τέλος· νῦν μὲν ὅπερ buit: non secus ac si quis Pirao egressus gau
ἐλπίκαμεν, νῦν δ' δ μή· καὶ νῦν μὲν σὺν θατέρω mare trajicere instituat, septentrionalium autem
θέτερον, νῦν δ' ἀντὶ θατέρου θάτερον, ὥσπερ ἂν εἰ
ventorum vi in Cretam et Sardiniam præter exspeτις ἐκ τοῦ Πειραιῶς τὸν ἀπόπλουν ἐς τὸν Αἰγαῖον ctationem deferatur. Nam talis inconstantia et terποιεῖσθαι ἐβούλετο, τὸν δ᾽ ἔπειτ' ἐς Κρήτην καὶ ras el maria perpetuo pervagatur. Quamobrem
Σαρδὴ τῶν ἀρκτικῶν ἀπήνεγκαν πνευμάτων απ
tibi forsitan etiam deteriora metuenti meliora
πηγαὶ μὴ πάνυ τοι προσδοκήσαντα. Καὶ γὰρ τοιοῦτος κύδος πᾶσαν ἐπιπορεύεται γῆν ἐμοίως ἀεὶ καὶ
θάλατταν. Καὶ σοὶ τοίνυν προσδοκήσαντι λυπηρά
ἴσως ἀνατελεῖ τὰ χρηστότερα, καὶ τὸ τοῦδε τοῦ
σπέρματος κατηφές όλους γεωργήσει χοίνικας
εὐφροσύνης. Ισομοιρίαν γὰρ δεῖ ταῖς τῶν μελλόν
των ἐλπίσι χαρίζεσθαι καὶ μὴ καθάπαξ μόνοις
ειδόναι τοῖς ἀηδέσιν ἡ τοῖς χρηστοῖς. Επειτα καὶ,
ὡς δοκεῖ τῷ σοφῷ Ευριπίδη λόγος ὁ αὐτὸς ἐκ
τ' ἀδοξούντων κἀκ τῶν δοκούντων τῶν οὐ ταὐτὸν
σθένει. Πάντες μὲν γὰρ πάντα φάσκοντες ένα που
μόλις ἢ καὶ δύο ταράξειεν ἄν. Σὺ δ᾽ ἅτε καὶ τῶν
ἀποῤῥήτων τῷ βασιλεῖ κοινωνὸς καὶ ἅμα τῶν ἀστρο
νόμων κράτιστος βαστα τὰς τῶν ὅλων ψυχὰς ἐς
βυθούς ἀνατρέψεις ἂν ἀπογνώσεως. Εἰ γοῦν μὴ διὰ
εί, ἀλλὰ τῶν ὅλων γε είνεκα πρὸς τὸ χαριέστερον
έμεινα μετὰ τῆς γλώττης ὅλον σαυτόν. Μίμησαι
τῶν κυβερνητῶν τοὺς χαριεστέρους, [Ρ. 192} οἱ καὶ
μελλόντων ἔτι καὶ παρόντων αὖθις τῶν δεινῶν
οὐδαμή κατηφές δεικνύουσι πρόσωπον· ἀλλ᾽ εἰδότες
ὡς ἐν τοῖς αὐτῶν ταμιεύονται χείλεσιν αἱ σωστικαὶ
των συμπλεόντων ἁπάντων ἐλπίδες, ὥσπερ εὐθυ
μίας ἀεὶ διὰ γλώττης προτείνουσι τούτοις τράπεζαν
καὶ ἐπικροτοῦσι καὶ παραθαρρύνουσι· καὶ ταῦτα
τῆς μὲν θαλάττης πολλάκις κάτωθεν ὑβριζούσης,
τῶν κυμάτων δ' ὑπὲρ πάντα Καύκασον ὑψουμένων,
μετοῦ δ᾽ ἄνωθεν καταῤῥηγνυμένου βιαίου καὶ τοῦ κινδύνου πρὸ ὀφθαλμῶν ἱσταμένου.» Ταῦθ' ούτω
λεχθέντα παρ' ἡμῶν τὸν ἄνδρα κατεδυσώπησαν, καὶ τῆς λύπης ἐκείνης ὡς ἐνῆν καθυφεὶς χαρίεις αὖθις
ἐδόκει τοῖς πᾶτι καὶ ἱλαρὸς καὶ εὐπροσήγορος ὡς τὸ πρότερον.
contingent: et isthæc tristitie senientis uberem
lætitiæ messem producet. Futura enim in æquilibrio quodam collocanda sunt, nec in jucunda nec
in tristia nimis inclinante animo. Deinde, ut poeta
sapientissimus Euripides pronuntiat, eadem oratio
ab obscuro aut nobili habita non idem auctoritatis
habet. Omnes enim omnia dicendo vix unum atque alterum commoveant. Tu vero, ut arcanorum
imperatoris 312 conscius, idemque astronomnorum doctissimus, omnium auimus extrema desperatione affectos facillime pessumdederis. Proinde
si non tua, at universe reipublicae causa, et liuguam tuam et te totum ad hilariorem habitum conformato. Imitare lætiores navium gubernatores,
qui et adventantibus et jam urgentibus periculis
tristitiam dissimulant. Nam cum sciant meliorem
vectorum omnium spem a suis labris pendere, cos
verbis recreatos bono animo esse jubent, et secundo plausu confirmant: quamvis sæpe et inare
fundo exæstuct immo, et præruplus aquæ mons
supra caput astet, et imber violentus e nubibus
erumpat, et discrimen aute oculos versetur. › Hæc
cum dixissemus, virum in verecundiam adduximus,
ut mœrore ille quatenus licebat remisso se ipgum
deinceps omnibus jucundum et hilarem et afabilein ut antea præberet.
CAPUT VI.
Imperator pontifices convocat. Nepotem arcessit. Nepos armatos secum
adducit. Paterna objurgatio.
Jusjurandum ultro citroque priestitum. Conjuratorum querelæ. Andronicus junior pro illis intercedi:
apud logothetam. Graviter increputur. Redit ad priora consilia. Avi indignantis exclamatio. Anxielas.
Deliberatio de nepote comprehendendo. Patriarcha commissum sibi arcanum prodit. Nepotis fuga. Providentia Dei. Vires Romanæ adversus Turcos infirmar. Vectigalia aucta, ut pax auro redimeretur.
168) Hecuba v. 294. Boivın.
Variorum notæ.
PATBOL. GR. CXLVIII
PG 148:491εἰ δὲ πρὸς ὀργὴν καὶ κόλασιν βλέψῃ, εἰσπηδήσαντας εὐθὺς ἐν αὐτοῖς βασιλικοῖς θρόνοις κατασφάξειν αὐτὸν καὶ τὴν αὐτοκρατορίαν μόνῳ τῷ νέῳ καταστήσειν Ἀνδρονίκῳ. εἰσελθὼν οὖν αὐτὸς μὲν παρὰ τὸν πάππον καὶ βασιλέα κεκάθικεν ἐπὶ τοῦ συνήθους βασιλικοῦ θρόνου· τὴν δὲ φρατρίαν ἐκείνην παρὰ τὴν βασίλειον εἴασε διατρίβειν αὐλήν. ἐπεὶ δ’ ἡ παραίνεσις μετὰ τῶν ἐλέγχων πατρική τις ἔδοξε καὶ κηδεμονικὴ, οὐδέν τι παράβολον πέπρακται τέως· ἀλλ’ ἀπηλλάγη καὶ διελύθη μετ’ εἰρήνης ὁ σύλλογος, ὀμωμοκότων ἀλλήλοις ἀμφοτέρων τῶν βασιλέων· τοῦ μὲν, μηδένα τῶν πάντων τῆς αὐτοκρατορίας διάδοχον καταλείψειν πλὴν αὐτοῦ Ἀνδρονίκου τοῦ ἐγγόνου καὶ βασιλέως· τοῦ δ’ αὖ ἐγγόνου, μηδὲν μήτε κατὰ τῆς αὐτοκρατορίας τοῦ βασιλέως καὶ πάππου, μήτε κατὰ τῆς αὐτοῦ ζωῆς μήτε βουλεύσασθαι, μήτε μὴν διαπράξασθαι πώποτε. (Β.) Ἐξιόντα δ’ ἐκεῖθεν τὸν νέον Ἀνδρόνικον περιστάντες ἡ τῶν συνομοσάντων φρατρία ὑβριοπαθοῦντες αὐτοῦ κατεβόων παράβασίν τε ἐγκαλοῦντες τῶν φρικωδεστάτων ὅρκων ἐκείνων τῶν πρὸς αὐτοὺς καὶ ἅμα προφανῆ προδοσίαν αὐτῶν.491 [A. M. 6791 AD 6856]
N.CEPHIORI GREGOR.E
1.MP ANDRONI. 63 |
Prblicanorum aviditus. Fisci opulentia, in quos usus reservata. Indulgens Dei severitas. Vicinorum prin.
cipum obitus. Mors patriarchæ. Pœnæ factiosis ab Ecclesia indicta. Populus novo sacramento adactus.
Thraces oblata immunitate allecti juniorem sequuntur. In publicanos serviunt. Constantinopoliu expugnatum cunt. Legati ab avo ad nepotem missi. Syrgiannes matris precibus mollitur. Pactu inter avum es
nepotem.
Α'. Κατὰ δὲ τὴν ἕκτην εβδομάδα τῆς ἁγίας
Τεσσαρακοστῆς προσκαλεσάμενος ὁ βασιλεὺς τὸν
πατριάρχην Γεράσιμον καὶ τῶν ἀρχιερέων τους
παρατυχόντας, ἄγεται τὸν ἔγγονον παρρησία ελέγ
ξων τε καὶ παραινέσων ἀπέχεσθαι τῶν τῆς φυγής
βουλευμάτων, ἵν᾽ ὑπὸ μάρτυσι τοσούτοις ή συστα
λεὶς καὶ αἰσχυνθεὶς ἐπίσχοιτο, ή κολασθεὶς ἀνέγε
κλητεν ἀφῇ τοῖς κολάσασι τὴν αἰτίαν. Είσαι μὲν
οὖν ὁ ἔγγονος Ανδρόνικος, ἔχων μεθ' ἑαυτοῦ καὶ
τινα; ὡπλισμένους, λαθραίαν τινὰ καὶ μὴ φαινο
μένην όπλισιν και παραξιφίδια φέροντας, είχ
αὐτὸς ἄοπλος ὢν παντελώς. Συνέθεντο γάρ, ὡς εἰ
μὲν πατρικοῖς τισι καὶ πραείαις χρήσεται παραινέ.
σεσιν ὁ πάππο; καὶ βασιλεὺς πρὸς αὐτόν, μηδ' ενα
τοὺς τὸ παράπαν [Ρ. 195] ἐνδείξασθαί τι τολμηρόν
καὶ θρασύτερον, ἀλλ᾽ ἡρεμήσειν καθάπαξ· εἰ δὲ προς
ὀργὴν καὶ κόλασιν βλέψη, εισπηδήσαντας εὐθὺς ἐν
αὐτοῖς βασιλικοῖς θρόνοις κατασφάξειν αὐτὸν καὶ
τὴν αὐτοκρατορίαν μόνῳ τῷ νέι καταστήσειν
Ανδρονίκῳ. Βἰσελθὼν οὖν αὐτὸς μὲν παρὰ τὸν
παππον καὶ βασιλέα, κεκάθικεν ἐπὶ τοῦ συνήθους
βασιλικού θρόνου· τὴν δὲ φρατρίαν ἐκείνην παρά
τὴν βασίλειον εἴασε διατρίβειν αὐλήν. Ἐπεὶ δ' ἡ
παραίνεσις μετὰ τῶν ἐλέγχων πατρική τις βούς
και κηδεμονική, οὐδὲν τι παράβολον πέπρακται
τέως· ἀλλ' ἀπηλλάγη καὶ διελύθη μετ' εἰρήνης ὁ
σύλλογος, όμωμοκότων ἀλλήλοις ἀμφοτέρων τῶν
βασιλέων· τοῦ μὲν, μηδένα τῶν πάντων τῆς αὐτο
κρατορίας διάδοχον καταλείψειν πλὴν αὐτοῦ ᾿Ανδρο
νίκου τοῦ ἐγγύνου καὶ βασιλέως· τοῦ δ' αὖ ἐγγόνο,
1. Sexta porro hebdomade sanctæ Quadragesim:
imperator, Gerasimo patriarcha et aliis pontificibus qui tum forte aderant arcessitis, nepotem adducit palam reprehensurus, moniturusque, ut
fugæ consilia abjiceret: quo vel testium tantorum
præsentia territus ac pudefactus incepto desisteret,
vel si puniretur, non sine causa probabili videretur
esse multatus. Ingressus igitur est Andronicus
nepos adductis secum nounullis, occulta non manifesta armatura instructis, pugiones videlicet gerentibus; 313 nec ipse planis inermis. Conremerat enim inter eos, si avus imperator paternis
et lenibus admonitionibus erga ipsum uteretur, ne
se quidem confidentius aut audacius quidquam designaturos, sed omnino quieturos: sin vero iratus
supplicium minitaretur, statin impetu facto in
ipso imperatorio solio illum occisuros, et in solum
juniorem Andronicum omnem imperii auctoritatem collaturos. Ingressus igitur juxta avum inperatorem in consueto solio consedit, sua illa factione ad imperatoriam aulam relicia. Cmin autem
admonitio et castigatio a patria cura et sollicitudine
proficisci videretur, nibil tum insolentius actum
est, sed concilium pacate et tranquille dimissum,
jurejurando ultro citroque ab imperatoribus dato.
Ac avus quidem juravit, se nemini nisi imperatori
Andronico nepoti relicturum esse imperium; nepos autem, nihil se aut meditaturum unquam aut
facturum, quo auctoritas vel vita avi imperatoris
oppugnaretur.
μηδὲν μήτε κατὰ τῆς αὐτοκρατορίας τοῦ βασιλέως καὶ πάππον, μήτε κατά τῆς αὐτοῦ ζωής
μήτε βουλεύσατθαι, μήτε μὴν διαπράξασθαι πώποτε
11. Caterum juniorem Andronicum inde egres- G
sum conjurati circumstantes indignabantur, et
in eum vociferabantur ut qui sanctissimum ilPud jusjurandum ipsis præstitam violasset, et
manifesta proditione fidem datam fregisset.
• Quid enim,, inquiunt, c ad istius injurie
anagnitudinem accedere queat, si nosmetipsus,
per quos formidabilis et invictus omnia ex
animi 314 sententia facile confecisti, sub cultro
et quasi in ipsis orci faucibus ita aperte deseras? o llis et hujusmodi affectibus ac verbis fraclus et pudefactus imperator magnum logothetam ad se venire jussit, ab coque petiit, ut animum avi imperatori, ad impunitatem factioni suæ
dandam ac jurejurando interposito confirmandam
promptum paratumque efficeret. Αt ille ne audire Ὁ δὲ οὐδ᾽ ἀκοῦσαι ἡνέσχετο· ἀλλὰ, ο Σὺ δὲ τὸ
quidem sustinens: «Tu vero, inquit, num 11raris, non immortales Deo gratias agis, nee benc
tecum actum esse putas, quod præter exspectatioΒ'. Ἐξιόντα δ' ἐκεῖθεν τὸν νέον Ανδρόνικον
περιστάντες ἡ τῶν συνομοσάντων φρατρία ύδριο
παθοῦντες αὐτοῦ κατεβόων παράβασιν τε ἐγκαίον
τες τῶν φρικωδεστάτων όρκων ἐκείνων τῶν πρός
αὐτοὺς καὶ ἅμα πρωινή προδοσίαν αὐτῶν, «Ποι
γὰρ οὐκ ἂν ἀδικίας ἐλαύνειν ἔφασκον, σὲ μὲν δ.
ἡμᾶς φοβερὸν ὁμοῦ καὶ δύσμαχον καταστάντα (3δίως τὰ κατὰ γνώμην σαυτῷ καταπράξασθαι ημάς
δ' ἐν στόματι μαχαίρας ούτωσι προφανῶς καὶ πυθα
μέσιν ᾅδου καταλιπεῖν;» Τούτοις μέντοι καὶ τοῖς
τοιούτοις ήθεσί τε καὶ βήμασι κατακλασθείς τε κ.
αἰσχυνθεὶς ὁ βασιλεὺς διεμηνύσατο πρὸς αὐτὸν
ἀφικέσθαι τὸν μέγαν λογοθέτην, καὶ ἐλθόντα ἐξαν
παρασκευάσαι τὸν πάππον καὶ βασιλέα δι' ἔξεων,
καὶ τῇ ἐηθείση φρατρία χαρίσασθαι τὸ ἀκίνδυνων.
θαυμάζεις, ο ἔφη, ο καὶ Θεῷ πολλὲς ἀποδίδως
εὐχαριστίας, ἀγαπῶν ὅτι παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα των
τοῦ μου πυλῶν αὐτὸς ἀναδες, ὡς εἰπεῖν, ἐκομίσω
Variorum notæ.
Απριλλίου μηνός πέμπτῃ ἐσταμένου, τῇ το
τῶν Βαΐων Κυριακῇ. Caulacuz. Ι.ϋ. 1, cap. 12. Βoiss.
Aorist. pro futuro. Sic lib. ix, cap. 10, sect. 9.
Bois.
PG 148:493ποῦ γὰρ οὐκ ἂν ἀδικίας ἐλαύνειν ἔφασκον, σὲ μὲν δι’ ἡμᾶς φοβερὸν ὁμοῦ καὶ δύσμαχον καταστάντα ῥᾳδίως τὰ κατὰ γνώμην σαυτῷ καταπράξασθαι· ἡμᾶς δ’ ἐν στόματι μαχαίρας οὑτωσὶ προφανῶς καὶ πυθμέσιν ᾅδου καταλιπεῖν; τούτοις μέντοι καὶ τοῖς τοιούτοις ἤθεσί τε καὶ ῥήμασι κατακλασθείς τε καὶ αἰσχυνθεὶς ὁ βασιλεὺς διεμηνύσατο πρὸς αὐτὸν ἀφικέσθαι τὸν μέγαν λογοθέτην, καὶ ἐλθόντα ἠξίου παρασκευάσαι τὸν πάππον καὶ βασιλέα δι’ ὅρκων καὶ τῇ ῥηθείσῃ φρατρίᾳ χαρίσασθαι τὸ ἀκίνδυνον. ὁ δὲ οὐδ’ ἀκοῦσαι ἠνέσχετο· ἀλλὰ, σὺ δὲ οὐ θαυμάζεις, ἔφη, καὶ θεῷ πολλὰς ἀποδίδως εὐχαριστίας, ἀγαπῶν ὅτι παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα τῶν τοῦ ᾅδου πυλῶν αὐτὸς ἀναβὰς, ὡς εἰπεῖν, ἐκομίσω τὴν σωτηρίαν; ἢ οὐκ οἶδας ὡς χρεών σε μεγάλας ὀφείλειν κἀμοὶ καὶ παισὶ τοῖς ἐμοῖς διὰ βίου τὰς χάριτας, ὅτι βουλὴν κατὰ σοῦ μελετηθεῖσαν καὶ ἐξαρτυθεῖσαν εἰς τέλος διέῤῥηξα παρελθὼν αὐτὸς καὶ νῦν δι’ ἐμοῦ τουτονὶ τὸν ἥλιον καθορᾷς; σὺ δὲ ταῦτα ἀφεὶς ἱκέτης ὑπὲρ τῶν κάκιστ’ ἀπολουμένων γίγνεσθαι βούλει; ἄπαγε πρὸς θεοῦ· μὴ κοινώνει τοιούτοις ἀνδράσι.493 ¡A. c. 1282 AD 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN ] 494
τὴν σωτηρίαν; "Η οὐκ οἶδας ὡς χρεών σε μεγάλα; mem ex orci faucibus ipse quodammodo ereptus,
ἐφείλειν κάμοὶ καὶ παισὶ τοῖς ἐμοῖς διὰ βίου τὰς
χάριτας, ὅτι βουλὴν κατὰ σοῦ μελετηθεῖσαν καὶ
ἐξαρτυθεῖσαν εἰς τέλος διέρρηξα παρελθὼν αὐτὸς,
καὶ νῦν δι' ἐμοῦ τουτον: τὸν ἥλιον καθορᾷς; Σὺ δὲ
ταῦτα ἀφεὶς ἱκέτης ὑπὲρ τῶν κάκιστ' ἀπολουμένων
γίγνεσθαι βούλει; Απαγε πρὸς Θεοῦ· μὴ κοινώνει
τοιούτοις ἀνδράσι. Πῶς γὰρ τοὺς πρὸς σὲ διατηρή.
σουσιν όρκους, οι τοὺς πρὸς τὴν βασιλέα καὶ πάπο
που τὸν σὸν μηδενὸς τῶν δεινῶν ἀναγκάζοντος
ἐξελάθοντο, μήτε Θεοῦ κεραυνούς, μήτε ἀνθρώπων
εἰδῶ πρὸ ὀφθαλμῶν θέντες; ο
Γ. Τούτων οὕτω παρὰ προσδοκίαν λεχθέντων
ἀκούσας ὁ βασιλεὺς ἔστη σιωπῶν ἐπὶ πλεῖστον.
Έπειτα, ο "Απιθ:, ο ἱπειπὼν ἐς τὰς προτέρας αὖθις
ἐπανῆκε βουλὰς καὶ μελέτα;. [Ρ. 494] Ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ
μεγάλη καὶ θεία επεδήμησεν ἑβδομάς, ἐν ᾗ τὰ σω
τήρια εορτάζομεν πάθη, καὶ τὸν ἔγγονον αὖθις δ
βασιλεὺς οὐ κατὰ τὰς παραινέσεις έβλεπεν ἔχοντα,
ἀλλὰ τήν τε τῆς κινήσεως ὁρμὴν ἀστατοῦσαν καὶ
τῶν ἠθῶν τὸν ῥυθμὸν οὐ καθεστηκότα, ἀλλ' ὅλως
εἰπεῖν ἀλλοπρόσαλλον, ἡνιᾶτο καὶ ἐδυσφόρει· ὥστε
καὶ δὲς καὶ τρὶς νικηθεὶς τῇ τῆς λύπης ὑπερβολή
καὶ οἷον ἔνθους γενόμενος, ο Τετελεύτηκεν, ο ἔφη
πρὸς τοὺς παρόντας, «ή τε βασιλεία ἐφ' ἡμῶν ἤ η
καὶ ἡ τῆς Ἐκκλησίας εὐσέβεια. κ Ὁ μὲν γὰρ
ἐξήρτυε τὰ πρὸς φυγὴν μετὰ φλεγούσης τινὸς τῆς
ἐμῆς, καὶ ἐξεπορεύετο συχνά καὶ παρεσκευάζετο
μετά την φρατρίας ἐκείνης· ὁ δὲ μὴ συνιεῖς τὰ
βουλεύματα ήθύμει καὶ διηπόρει καθ' ἑαυτὸν γνωσιμαχών. Στοχασμοῖς δέ τισιν ὅμως καὶ ὑπονοίαις τὰ
δρώμενα παραβάλλων οὐκ ἔξω παντάπασιν ἤδη καὶ
αὐτὸς ἔκειτο τοῦ τὰ μελετώμενα ξυμβάλλειν. Οθεν
συλλαβεῖν ἐβουλεύσατο, καὶ τῷ πατριάρχῃ Γερα
σίμῳ τοῦ τοιούτου βουλεύματος ἐν ἀποῤῥήτοις
λαβὼν κεκοινώνηκεν. Ο δ' εὐθὺς πρὸς τὸν βασιλέα
τον νέον Ανδρόνικον δραμὼν τὸ ἀπόρρητον ἀνεκάλυγε· καὶ οὕτω λοιπὸν ἐκεῖνος τὴν φυγὴν ἐπετάΣυνεν.
Δ'. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ λαμπρὰ τῆς Ἀναστάσεως ἐπε
δήμησεν ημέρα καὶ ἔδει πρὸς ἑσπέραν τὰ
βουλεύματα πέρας λαβεῖν, ᾔτει το κατὰ τὸ εἰωθὸς
καὶ ἔλαβε τὰς κλεῖς τῶν πρὸς τὴν Γυρολίμνην
ανοιγομένων πυλών. Ειώθει γὰρ τοῦτο ποιεῖν διὰ
τὰ ἔωθεν κυνηγέσια. Καὶ δὴ περὶ μέσας νύκτας,
πρὸς ὕπνον ήδη καταδαρθόντων ἁπάντων, Εξεισι
μετά πάντων ὅσοι αὐτῷ γε συνομωμόκεσαν· καὶ
εξιππασάμενος φθάνουσι δευτεραίοι πρὸς τὸ τοῦ
Συργιάννη καὶ τὸ τοῦ Καντακουζηνού στρατόπεδον.
Σπάθηντο γὰρ ἐκεῖνοι περὶ τὴν ᾿Αδριανούπολιν ξύν
τε λαμπρᾷ τῇ παρασκευῇ τὴν τούτου φυγὴν ἐκδεχόμενα. Ην δ' αὕτη ἡμέρα Ἀπριλλίου μὲν εἰκοστή, ἔτος δὲ ἐξακισχιλιοστών ἐκτακοσιοστὸν
Η
incolumis et salvus evaseris? An ignoras te et
mihi et liberis meis, quoad vixeris, magnam debere gratiam, quod consilium contra te initum ct
instructum meo tandem interventu resci-sum est,
quodque meo benelicio solem hunc intueris? Tu
vero his omissis pro perditissimis et male perituris
istis suppler intercedis? Apage per Deum: nihil
tibi rei sit cum istis. Quomodo enim tibi servabunt
filem, qui fdem avo tuo dalam nulla coacti neces
sitate fefellerunt, nec Dei metu nec hominum verecundia deterriti? ›
›
III. His imperator præter exspectationem auditis cum tacitus diu stetisset: «Abi, › dixit. Deinde
ad pristina consilia et cogitationes denuo rediit.
Cum autem magna et sancta liebdomas adesset, qua
salutareın Christi passionem celebramus, et imperator nepotem non e monitis suis vivere cerneret
(quippe in ejus actionibus iuconstantiam, in moribus non gravitatem ullam, sed summam levitatem
inesse 315 animadvertebat), graviter et iniquo
animo id ferebat, adeo ut bis et ter magnitudine
doloris victus, et veluti Numine aflatus ad eos qui
aderant diceret: Interiit demum uostra ætate et
imperii najestas et reverentia Reclesia debita.
Nempe ille fugam ardenti studio adornabat, et subinde egrediebatur, et cum factione illa se ipsum
parabat. Senex vero consiliorum ignarus ger
animo et incertus hærebat, ac tacitis cogitationibus
zstuabat. Sed tamen signis et conjecturis quibusdam ea quæ agebantur expendens haud procul
erat, quín quid struerent suspicaretur. Quare eum
comprehendere statuit, et cum patriarcha Gerasimo
cousilium istud suum ut arcanum communicat. At
ille statim ad juniorem imperatorem Andronicum
accurrit, et arcanum prodit. Quamobrem is fugam
ex eo cœpit accelerare.
IV. Cum autem Resurrectionis solemne et illustre
festum advenisset, et quæ decreta erant perfici
ejus diei vespere necesse esset, claves portarum,
per quas ad Gyrolimnam itur, de more petiit et accepit. Iloc enim propter matutinam venationem
facere consueverat. Igitur sub mediam nocte,
cunctis dormientibus, cum omnibus conjuratis
egreditur. Tum equitando provecti in Syrgiannis
et Cantacuzeni castra postridie perveniunt. Hi
enim magno apparatu ad Adrianopolin ¡ugam illius
praestolabantur. Erat is dies Aprilis vicesinius au
sexies millesini 316 octingentesini vicesiui noni.
Est autem observatu dignum, quod nihil humanarum rerum sine Providentia administretur, sed
Variorum notæ.
Vile Gloss. w.ed. Græcit. in Εορτή. Ducare.
Constantinop. Christ. lib. 1. sect. 15, n. 4.
DUCANG. De qua sic Cod. Reg. 2990, fol. 70, v.
ή λεγομένη κοινως Αργυρολίμνη, Γυρολίμνη γρά-
φεται. De eadem plura Ducangius, Constantinop.
Christ. lib. 1, sect. 15, n. 4. Βοινιά.
Christi 1321. DUCANG. Cantacuz. lib. 1.
cap. 18, ubi ad marginem annus Christ. 1322 per
Digtized by Google
πῶς γὰρ τοὺς πρός σε διατηρήσουσιν ὅρκους, οἳ τοὺς πρὸς τὸν βασιλέα καὶ πάππον τὸν σὸν μηδενὸς τῶν δεινῶν ἀναγκάζοντος ἐξελάθοντο, μήτε θεοῦ κεραυνοὺς, μήτε ἀνθρώπων αἰδῶ πρὸ ὀφθαλμῶν θέντες; (Γ.) Τούτων οὕτω παρὰ προςδοκίαν λεχθέντων ἀκούσας ὁ βασιλεὺς ἔστη σιωπῶν ἐπὶ πλεῖστον. ἔπειτα ἄπιθι ἐπειπὼν ἐς τὰς προτέρας αὖθις ἐπανῆκε βουλὰς καὶ μελέτας. ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ μεγάλη καὶ θεία ἐπεδήμησεν ἑβδομὰς, ἐν ᾗ τὰ σωτήρια ἑορτάζομεν πάθη, καὶ τὸν ἔγγονον αὖθις ὁ βασιλεὺς οὐ κατὰ τὰς παραινέσεις ἔβλεπεν ἔχοντα, ἀλλὰ τήν τε τῆς κινήσεως ὁρμὴν ἀστατοῦσαν καὶ τῶν ἠθῶν τὸν ῥυθμὸν οὐ καθεστηκότα, ἀλλ’ ὅλως εἰπεῖν ἀλλοπρόσαλλον, ἠνιᾶτο καὶ ἐδυςφόρει· ὥστε καὶ δὶς καὶ τρὶς νικηθεὶς τῇ τῆς λύπης ὑπερβολῇ καὶ οἷον ἔνθους γενόμενος, τετελεύτηκεν, ἔφη πρὸς τοὺς παρόντας, ἥ τε βασιλεία ἐφ’ ἡμῶν ἤδη καὶ ἡ τῆς ἐκκλησίας εὐσέβεια. ὁ μὲν γὰρ ἐξήρτυε τὰ πρὸς φυγὴν μετὰ φλεγούσης τινὸς τῆς ὁρμῆς καὶ ἐξεπορεύετο συχνὰ καὶ παρεσκευάζετο μετὰ τῆς φρατρίας ἐκείνης· ὁ δὲ μὴ συνιεὶς τὰ βουλεύματα ἠθύμει καὶ διηπόρει καθ’ ἑαυτὸν γνωσιμαχῶν.493 ¡A. c. 1282 AD 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN ] 494
τὴν σωτηρίαν; "Η οὐκ οἶδας ὡς χρεών σε μεγάλα; mem ex orci faucibus ipse quodammodo ereptus,
ἐφείλειν κάμοὶ καὶ παισὶ τοῖς ἐμοῖς διὰ βίου τὰς
χάριτας, ὅτι βουλὴν κατὰ σοῦ μελετηθεῖσαν καὶ
ἐξαρτυθεῖσαν εἰς τέλος διέρρηξα παρελθὼν αὐτὸς,
καὶ νῦν δι' ἐμοῦ τουτον: τὸν ἥλιον καθορᾷς; Σὺ δὲ
ταῦτα ἀφεὶς ἱκέτης ὑπὲρ τῶν κάκιστ' ἀπολουμένων
γίγνεσθαι βούλει; Απαγε πρὸς Θεοῦ· μὴ κοινώνει
τοιούτοις ἀνδράσι. Πῶς γὰρ τοὺς πρὸς σὲ διατηρή.
σουσιν όρκους, οι τοὺς πρὸς τὴν βασιλέα καὶ πάπο
που τὸν σὸν μηδενὸς τῶν δεινῶν ἀναγκάζοντος
ἐξελάθοντο, μήτε Θεοῦ κεραυνούς, μήτε ἀνθρώπων
εἰδῶ πρὸ ὀφθαλμῶν θέντες; ο
Γ. Τούτων οὕτω παρὰ προσδοκίαν λεχθέντων
ἀκούσας ὁ βασιλεὺς ἔστη σιωπῶν ἐπὶ πλεῖστον.
Έπειτα, ο "Απιθ:, ο ἱπειπὼν ἐς τὰς προτέρας αὖθις
ἐπανῆκε βουλὰς καὶ μελέτα;. [Ρ. 494] Ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ
μεγάλη καὶ θεία επεδήμησεν ἑβδομάς, ἐν ᾗ τὰ σω
τήρια εορτάζομεν πάθη, καὶ τὸν ἔγγονον αὖθις δ
βασιλεὺς οὐ κατὰ τὰς παραινέσεις έβλεπεν ἔχοντα,
ἀλλὰ τήν τε τῆς κινήσεως ὁρμὴν ἀστατοῦσαν καὶ
τῶν ἠθῶν τὸν ῥυθμὸν οὐ καθεστηκότα, ἀλλ' ὅλως
εἰπεῖν ἀλλοπρόσαλλον, ἡνιᾶτο καὶ ἐδυσφόρει· ὥστε
καὶ δὲς καὶ τρὶς νικηθεὶς τῇ τῆς λύπης ὑπερβολή
καὶ οἷον ἔνθους γενόμενος, ο Τετελεύτηκεν, ο ἔφη
πρὸς τοὺς παρόντας, «ή τε βασιλεία ἐφ' ἡμῶν ἤ η
καὶ ἡ τῆς Ἐκκλησίας εὐσέβεια. κ Ὁ μὲν γὰρ
ἐξήρτυε τὰ πρὸς φυγὴν μετὰ φλεγούσης τινὸς τῆς
ἐμῆς, καὶ ἐξεπορεύετο συχνά καὶ παρεσκευάζετο
μετά την φρατρίας ἐκείνης· ὁ δὲ μὴ συνιεῖς τὰ
βουλεύματα ήθύμει καὶ διηπόρει καθ' ἑαυτὸν γνωσιμαχών. Στοχασμοῖς δέ τισιν ὅμως καὶ ὑπονοίαις τὰ
δρώμενα παραβάλλων οὐκ ἔξω παντάπασιν ἤδη καὶ
αὐτὸς ἔκειτο τοῦ τὰ μελετώμενα ξυμβάλλειν. Οθεν
συλλαβεῖν ἐβουλεύσατο, καὶ τῷ πατριάρχῃ Γερα
σίμῳ τοῦ τοιούτου βουλεύματος ἐν ἀποῤῥήτοις
λαβὼν κεκοινώνηκεν. Ο δ' εὐθὺς πρὸς τὸν βασιλέα
τον νέον Ανδρόνικον δραμὼν τὸ ἀπόρρητον ἀνεκάλυγε· καὶ οὕτω λοιπὸν ἐκεῖνος τὴν φυγὴν ἐπετάΣυνεν.
Δ'. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ λαμπρὰ τῆς Ἀναστάσεως ἐπε
δήμησεν ημέρα καὶ ἔδει πρὸς ἑσπέραν τὰ
βουλεύματα πέρας λαβεῖν, ᾔτει το κατὰ τὸ εἰωθὸς
καὶ ἔλαβε τὰς κλεῖς τῶν πρὸς τὴν Γυρολίμνην
ανοιγομένων πυλών. Ειώθει γὰρ τοῦτο ποιεῖν διὰ
τὰ ἔωθεν κυνηγέσια. Καὶ δὴ περὶ μέσας νύκτας,
πρὸς ὕπνον ήδη καταδαρθόντων ἁπάντων, Εξεισι
μετά πάντων ὅσοι αὐτῷ γε συνομωμόκεσαν· καὶ
εξιππασάμενος φθάνουσι δευτεραίοι πρὸς τὸ τοῦ
Συργιάννη καὶ τὸ τοῦ Καντακουζηνού στρατόπεδον.
Σπάθηντο γὰρ ἐκεῖνοι περὶ τὴν ᾿Αδριανούπολιν ξύν
τε λαμπρᾷ τῇ παρασκευῇ τὴν τούτου φυγὴν ἐκδεχόμενα. Ην δ' αὕτη ἡμέρα Ἀπριλλίου μὲν εἰκοστή, ἔτος δὲ ἐξακισχιλιοστών ἐκτακοσιοστὸν
Η
incolumis et salvus evaseris? An ignoras te et
mihi et liberis meis, quoad vixeris, magnam debere gratiam, quod consilium contra te initum ct
instructum meo tandem interventu resci-sum est,
quodque meo benelicio solem hunc intueris? Tu
vero his omissis pro perditissimis et male perituris
istis suppler intercedis? Apage per Deum: nihil
tibi rei sit cum istis. Quomodo enim tibi servabunt
filem, qui fdem avo tuo dalam nulla coacti neces
sitate fefellerunt, nec Dei metu nec hominum verecundia deterriti? ›
›
III. His imperator præter exspectationem auditis cum tacitus diu stetisset: «Abi, › dixit. Deinde
ad pristina consilia et cogitationes denuo rediit.
Cum autem magna et sancta liebdomas adesset, qua
salutareın Christi passionem celebramus, et imperator nepotem non e monitis suis vivere cerneret
(quippe in ejus actionibus iuconstantiam, in moribus non gravitatem ullam, sed summam levitatem
inesse 315 animadvertebat), graviter et iniquo
animo id ferebat, adeo ut bis et ter magnitudine
doloris victus, et veluti Numine aflatus ad eos qui
aderant diceret: Interiit demum uostra ætate et
imperii najestas et reverentia Reclesia debita.
Nempe ille fugam ardenti studio adornabat, et subinde egrediebatur, et cum factione illa se ipsum
parabat. Senex vero consiliorum ignarus ger
animo et incertus hærebat, ac tacitis cogitationibus
zstuabat. Sed tamen signis et conjecturis quibusdam ea quæ agebantur expendens haud procul
erat, quín quid struerent suspicaretur. Quare eum
comprehendere statuit, et cum patriarcha Gerasimo
cousilium istud suum ut arcanum communicat. At
ille statim ad juniorem imperatorem Andronicum
accurrit, et arcanum prodit. Quamobrem is fugam
ex eo cœpit accelerare.
IV. Cum autem Resurrectionis solemne et illustre
festum advenisset, et quæ decreta erant perfici
ejus diei vespere necesse esset, claves portarum,
per quas ad Gyrolimnam itur, de more petiit et accepit. Iloc enim propter matutinam venationem
facere consueverat. Igitur sub mediam nocte,
cunctis dormientibus, cum omnibus conjuratis
egreditur. Tum equitando provecti in Syrgiannis
et Cantacuzeni castra postridie perveniunt. Hi
enim magno apparatu ad Adrianopolin ¡ugam illius
praestolabantur. Erat is dies Aprilis vicesinius au
sexies millesini 316 octingentesini vicesiui noni.
Est autem observatu dignum, quod nihil humanarum rerum sine Providentia administretur, sed
Variorum notæ.
Vile Gloss. w.ed. Græcit. in Εορτή. Ducare.
Constantinop. Christ. lib. 1. sect. 15, n. 4.
DUCANG. De qua sic Cod. Reg. 2990, fol. 70, v.
ή λεγομένη κοινως Αργυρολίμνη, Γυρολίμνη γρά-
φεται. De eadem plura Ducangius, Constantinop.
Christ. lib. 1, sect. 15, n. 4. Βοινιά.
Christi 1321. DUCANG. Cantacuz. lib. 1.
cap. 18, ubi ad marginem annus Christ. 1322 per
Digtized by Google
στοχασμοῖς δέ τισιν ὅμως καὶ ὑπονοίαις τὰ δρώμενα παραβάλλων οὐκ ἔξω παντάπασιν ἤδη καὶ αὐτὸς ἔκειτο τοῦ τὰ μελετώμενα ξυμβάλλειν. ὅθεν συλλαβεῖν ἐβουλεύσατο· καὶ τῷ πατριάρχῃ Γερασίμῳ τοῦ τοιούτου βουλεύματος ἐν ἀποῤῥήτοις λαβὼν κεκοινώνηκεν. ὁ δ’ εὐθὺς πρὸς τὸν βασιλέα τὸν νέον Ἀνδρόνικον δραμὼν τὸ ἀπόῤῥητον ἀνεκάλυψε· καὶ οὕτω λοιπὸν ἐκεῖνος τὴν φυγὴν ἐπετάχυνεν. (Δ.) Ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ λαμπρὰ τῆς ἀναστάσεως ἐπεδήμησεν ἡμέρα καὶ ἔδει πρὸς ἑσπέραν τὰ βουλεύματα πέρας λαβεῖν, ᾔτει τε κατὰ τὸ εἰωθὸς καὶ ἔλαβε τὰς κλεῖς τῶν πρὸς τὴν Γυρολίμνην ἀνοιγομένων πυλῶν. εἰώθει γὰρ τοῦτο ποιεῖν διὰ τὰ ἕωθεν κυνηγέσια. καὶ δὴ περὶ μέσας νύκτας, πρὸς ὕπνον ἤδη καταδαρθόντων ἁπάντων, ἔξεισι μετὰ πάντων ὅσοι αὐτῷ γε συνομωμόκεσαν· καὶ ἐξιππασάμενοι φθάνουσι δευτεραῖοι πρὸς τὸ τοῦ Συργιάννη καὶ τὸ τοῦ Καντακουζηνοῦ στρατόπεδον. ἐκάθηντο γὰρ ἐκεῖνοι περὶ τὴν Ἀδριανούπολιν ξύν γε λαμπρᾷ τῇ παρασκευῇ τὴν τούτου φυγὴν ἐκδεχόμενοι. ἦν δ’ αὕτη ἡμέρα ἀπριλλίου μὲν εἰκοστὴ, ἔτος δὲ ἑξακιςχιλιοστὸν ὀκτακοσιοστὸν εἰκοστὸν ἔννατον.493 ¡A. c. 1282 AD 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN ] 494
τὴν σωτηρίαν; "Η οὐκ οἶδας ὡς χρεών σε μεγάλα; mem ex orci faucibus ipse quodammodo ereptus,
ἐφείλειν κάμοὶ καὶ παισὶ τοῖς ἐμοῖς διὰ βίου τὰς
χάριτας, ὅτι βουλὴν κατὰ σοῦ μελετηθεῖσαν καὶ
ἐξαρτυθεῖσαν εἰς τέλος διέρρηξα παρελθὼν αὐτὸς,
καὶ νῦν δι' ἐμοῦ τουτον: τὸν ἥλιον καθορᾷς; Σὺ δὲ
ταῦτα ἀφεὶς ἱκέτης ὑπὲρ τῶν κάκιστ' ἀπολουμένων
γίγνεσθαι βούλει; Απαγε πρὸς Θεοῦ· μὴ κοινώνει
τοιούτοις ἀνδράσι. Πῶς γὰρ τοὺς πρὸς σὲ διατηρή.
σουσιν όρκους, οι τοὺς πρὸς τὴν βασιλέα καὶ πάπο
που τὸν σὸν μηδενὸς τῶν δεινῶν ἀναγκάζοντος
ἐξελάθοντο, μήτε Θεοῦ κεραυνούς, μήτε ἀνθρώπων
εἰδῶ πρὸ ὀφθαλμῶν θέντες; ο
Γ. Τούτων οὕτω παρὰ προσδοκίαν λεχθέντων
ἀκούσας ὁ βασιλεὺς ἔστη σιωπῶν ἐπὶ πλεῖστον.
Έπειτα, ο "Απιθ:, ο ἱπειπὼν ἐς τὰς προτέρας αὖθις
ἐπανῆκε βουλὰς καὶ μελέτα;. [Ρ. 494] Ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ
μεγάλη καὶ θεία επεδήμησεν ἑβδομάς, ἐν ᾗ τὰ σω
τήρια εορτάζομεν πάθη, καὶ τὸν ἔγγονον αὖθις δ
βασιλεὺς οὐ κατὰ τὰς παραινέσεις έβλεπεν ἔχοντα,
ἀλλὰ τήν τε τῆς κινήσεως ὁρμὴν ἀστατοῦσαν καὶ
τῶν ἠθῶν τὸν ῥυθμὸν οὐ καθεστηκότα, ἀλλ' ὅλως
εἰπεῖν ἀλλοπρόσαλλον, ἡνιᾶτο καὶ ἐδυσφόρει· ὥστε
καὶ δὲς καὶ τρὶς νικηθεὶς τῇ τῆς λύπης ὑπερβολή
καὶ οἷον ἔνθους γενόμενος, ο Τετελεύτηκεν, ο ἔφη
πρὸς τοὺς παρόντας, «ή τε βασιλεία ἐφ' ἡμῶν ἤ η
καὶ ἡ τῆς Ἐκκλησίας εὐσέβεια. κ Ὁ μὲν γὰρ
ἐξήρτυε τὰ πρὸς φυγὴν μετὰ φλεγούσης τινὸς τῆς
ἐμῆς, καὶ ἐξεπορεύετο συχνά καὶ παρεσκευάζετο
μετά την φρατρίας ἐκείνης· ὁ δὲ μὴ συνιεῖς τὰ
βουλεύματα ήθύμει καὶ διηπόρει καθ' ἑαυτὸν γνωσιμαχών. Στοχασμοῖς δέ τισιν ὅμως καὶ ὑπονοίαις τὰ
δρώμενα παραβάλλων οὐκ ἔξω παντάπασιν ἤδη καὶ
αὐτὸς ἔκειτο τοῦ τὰ μελετώμενα ξυμβάλλειν. Οθεν
συλλαβεῖν ἐβουλεύσατο, καὶ τῷ πατριάρχῃ Γερα
σίμῳ τοῦ τοιούτου βουλεύματος ἐν ἀποῤῥήτοις
λαβὼν κεκοινώνηκεν. Ο δ' εὐθὺς πρὸς τὸν βασιλέα
τον νέον Ανδρόνικον δραμὼν τὸ ἀπόρρητον ἀνεκάλυγε· καὶ οὕτω λοιπὸν ἐκεῖνος τὴν φυγὴν ἐπετάΣυνεν.
Δ'. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ λαμπρὰ τῆς Ἀναστάσεως ἐπε
δήμησεν ημέρα καὶ ἔδει πρὸς ἑσπέραν τὰ
βουλεύματα πέρας λαβεῖν, ᾔτει το κατὰ τὸ εἰωθὸς
καὶ ἔλαβε τὰς κλεῖς τῶν πρὸς τὴν Γυρολίμνην
ανοιγομένων πυλών. Ειώθει γὰρ τοῦτο ποιεῖν διὰ
τὰ ἔωθεν κυνηγέσια. Καὶ δὴ περὶ μέσας νύκτας,
πρὸς ὕπνον ήδη καταδαρθόντων ἁπάντων, Εξεισι
μετά πάντων ὅσοι αὐτῷ γε συνομωμόκεσαν· καὶ
εξιππασάμενος φθάνουσι δευτεραίοι πρὸς τὸ τοῦ
Συργιάννη καὶ τὸ τοῦ Καντακουζηνού στρατόπεδον.
Σπάθηντο γὰρ ἐκεῖνοι περὶ τὴν ᾿Αδριανούπολιν ξύν
τε λαμπρᾷ τῇ παρασκευῇ τὴν τούτου φυγὴν ἐκδεχόμενα. Ην δ' αὕτη ἡμέρα Ἀπριλλίου μὲν εἰκοστή, ἔτος δὲ ἐξακισχιλιοστών ἐκτακοσιοστὸν
Η
incolumis et salvus evaseris? An ignoras te et
mihi et liberis meis, quoad vixeris, magnam debere gratiam, quod consilium contra te initum ct
instructum meo tandem interventu resci-sum est,
quodque meo benelicio solem hunc intueris? Tu
vero his omissis pro perditissimis et male perituris
istis suppler intercedis? Apage per Deum: nihil
tibi rei sit cum istis. Quomodo enim tibi servabunt
filem, qui fdem avo tuo dalam nulla coacti neces
sitate fefellerunt, nec Dei metu nec hominum verecundia deterriti? ›
›
III. His imperator præter exspectationem auditis cum tacitus diu stetisset: «Abi, › dixit. Deinde
ad pristina consilia et cogitationes denuo rediit.
Cum autem magna et sancta liebdomas adesset, qua
salutareın Christi passionem celebramus, et imperator nepotem non e monitis suis vivere cerneret
(quippe in ejus actionibus iuconstantiam, in moribus non gravitatem ullam, sed summam levitatem
inesse 315 animadvertebat), graviter et iniquo
animo id ferebat, adeo ut bis et ter magnitudine
doloris victus, et veluti Numine aflatus ad eos qui
aderant diceret: Interiit demum uostra ætate et
imperii najestas et reverentia Reclesia debita.
Nempe ille fugam ardenti studio adornabat, et subinde egrediebatur, et cum factione illa se ipsum
parabat. Senex vero consiliorum ignarus ger
animo et incertus hærebat, ac tacitis cogitationibus
zstuabat. Sed tamen signis et conjecturis quibusdam ea quæ agebantur expendens haud procul
erat, quín quid struerent suspicaretur. Quare eum
comprehendere statuit, et cum patriarcha Gerasimo
cousilium istud suum ut arcanum communicat. At
ille statim ad juniorem imperatorem Andronicum
accurrit, et arcanum prodit. Quamobrem is fugam
ex eo cœpit accelerare.
IV. Cum autem Resurrectionis solemne et illustre
festum advenisset, et quæ decreta erant perfici
ejus diei vespere necesse esset, claves portarum,
per quas ad Gyrolimnam itur, de more petiit et accepit. Iloc enim propter matutinam venationem
facere consueverat. Igitur sub mediam nocte,
cunctis dormientibus, cum omnibus conjuratis
egreditur. Tum equitando provecti in Syrgiannis
et Cantacuzeni castra postridie perveniunt. Hi
enim magno apparatu ad Adrianopolin ¡ugam illius
praestolabantur. Erat is dies Aprilis vicesinius au
sexies millesini 316 octingentesini vicesiui noni.
Est autem observatu dignum, quod nihil humanarum rerum sine Providentia administretur, sed
Variorum notæ.
Vile Gloss. w.ed. Græcit. in Εορτή. Ducare.
Constantinop. Christ. lib. 1. sect. 15, n. 4.
DUCANG. De qua sic Cod. Reg. 2990, fol. 70, v.
ή λεγομένη κοινως Αργυρολίμνη, Γυρολίμνη γρά-
φεται. De eadem plura Ducangius, Constantinop.
Christ. lib. 1, sect. 15, n. 4. Βοινιά.
Christi 1321. DUCANG. Cantacuz. lib. 1.
cap. 18, ubi ad marginem annus Christ. 1322 per
Digtized by Google
PG 148:495ἐπιστῆσαι δ’ ἄξιον, πῶς τῶν ἀνθρωπίνων πραγμάτων οὐδὲν τῆς προνοίας ἐκτὸς διοικεῖται, ἀλλὰ πάντα λόγον ἀπόῤῥητον ἔχει τὸν ἄγοντα· κἂν ἡμεῖς ἀγνοοῦντες καθήμεθα, λόγους προφέροντες τῆς τε προνοίας ὁμοῦ καὶ τῆς ἀληθείας οὐ μάλα ἀξίους. ὅταν γὰρ ἐθέλῃ κολάζειν οὓς ἂν ἐθέλοι παλαιῶν τε καὶ νέων ἁμαρτημάτων ποιούμενος ἔκτισιν, οἷα σοφὸς ἰατρὸς τομὴν καὶ καυτῆρα ταῖς δυσιάτοις ἐπάγει πληγαῖς. καὶ ἅμα κατὰ γῆς εὐθηνούσης ἀέρες νεωτερίζουσι· καὶ ἀγανακτεῖ κατ’ αὐτῶν ὕδωρ θαλάττης· καὶ ὑβρισταὶ κατὰ τῆς τούτων βουλήσεως ἀντιπνέουσι ἄνεμοι· καὶ λοιμῶν ὁδὸς εὐοδοῦται· καὶ κακοδαιμονοῦσι μὲν ὅσοι πρὸς ἀρετὴν καὶ παιδείαν ἐῤῥύθμισαν ἑαυτοὺς καὶ τὸ ἑαυτῶν πρὸς τὴν Δώριον, ὡς εἰπεῖν, ἁρμονίαν ἀπέξεσαν ἦθος· καὶ πᾶν ὅτι πράξαιεν πέρας εὑρίσκει σφαλερὸν καὶ μάλα πολεμιώτατον τοῖς ἀρχηγοῖς τῶν ἔργων βουλεύμασι, τοῦ θεοῦ τοιαύτην τινὰ τὴν κρίσιν ἄνωθεν ταλαντεύοντος. εὐδαιμονοῦσι δ’ ὁπόσοι δυστυχεῖς τινες καὶ ἀφανεῖς καὶ παραπλῆγες καὶ Ἐριννύων πεφύκασι θρέμματα· καὶ νικῶσιν ἀνὰ κράτος τοὺς ἔμφρονας ἄφρονες·JA. M. 6734 x 6836)
oumia arcana ratione agantur: licet mus ignari
sedeamus, ac Providentia et veritate indignas ratienes comminiscamur. Cum enim Deus ob vetera
et recentia delicta quemlibet multare vult. periti
medici instar, plagis curatų difficilibus ferrum et
ignem admovet. Mox terram læto ubere fertilem
ner gravis infestat, aqua maris indignatur, venti
importuni et votis contrarii reflare incipiunt, pcstilentia grassatur: affliguntur quotquot virtute et
eruditione se ipsos exornarunt, ac mores suos ad
Doriam, ut ita dicam, harmoniam compositos expoliverunt. Quidquid instituunt exitum sortitur
infaustum et primæ operum inceptioni maxime adversarium, supremo Dei numine sic decernente.
Contra calamitosi, obscuri, vecordes et Furiarum
[IMP. ANDRONIC. SEX.] 490
& εἰκοστὸν ἔννατον. Ἐπιστῆσαι δ' ἄξιον, πῶς τῶν
ἀνθρωπίνων πραγμάτων οὐδὲν τῆς Προνοίας ἐκτὸς
διοικεῖται, ἀλλὰ πάντα λόγον ἀπόρρητον ἔχει τὴν
ἄγοντα κἂν ἡμεῖς ἀγνοοῦντες καθήμεθα, λόγους
προφέροντες τῆς τε Προνοίας ὁμοῦ καὶ τῆς ἀλη
θείας οὐ μέλα ἀξίους. Όταν γὰρ ἐθέλῃ κολάζειν
οὓς ἂν ἐθέλει παλαιῶν τι καὶ νέων ἁμαρτημάτων
ποιούμενος έκτισιν, οἷα σοφός Ιατρός τομὴν καὶ
καυτήρα ταῖς δυσιάτοις επάγει πληγαίς. Καὶ ἅμα
κατὰ γῆς εὐθηνούσης αέρες νεωτερίζουσι· καὶ
ἀγανακτεί κατ' αὐτῶν ὕδωρ θαλάττης· καὶ ὑβρισταὶ
κατὰ τῆς τούτων βουλήσεως ἀντιπνέουσι ἄνεμοι·
καὶ λοιμῶν ὁδὸς εὐοδοῦται· καὶ κακοδαιμονοῦσι μὲν
ὅσοι πρὸς ἀρετὴν καὶ παιδείαν ἐῤῥύθμισαν εαυτούς,
καὶ τὸ ἑαυτῶν πρὸς τὴν Δώριον. [P. 195] ὡς εἰπείν,
άρμονίαν ἀπέξεσαν ἦθος· καὶ πᾶν ὅ τι πράξαιεν πέτ
ρας εὑρίσκει σφαλερὸν καὶ μάλα πολεμιώτατον τοῖς
ἀρχηγοῖς τῶν ἔργων βουλεύμασι, τοῦ Θεοῦ τοιαύ
την τινὰ τὴν κρίσιν ἄνωθεν ταλαντεύοντος. Εύδαιμονοῦσι δ' ὁπόσος δυστυχείς τινες καὶ ἐφανεῖ, καὶ
παραπλήγες καὶ Εριννύων πεφύκασι θρέμματα·
καὶ νικῶσιν ἀνὰ κράτος τοὺς ἐμφρονας άφρονες
καὶ κυριεύουσι τῶν κοσμίων καὶ εὐσχημόνων ἀνα
δρῶν ἐμπαῖκταί τινες καὶ οἰκίτριδες ἄνθρωποι. Καὶ
[έοι τις ἂν τηνικαῦτα τούς τε δημαγωγούς, τους το
alumni, prosperam fortuuam experiuntur; sapientes ab insipientibus penitus vincuntur; sanniones
et mancipia modestis honestisque imperant. Tum et
urbium magistratus, et patresfamilias, et tribunos
plebis, et adiles, et pratores, imo ipsius quoque
monastica disciplinæ antistites omnes videas, velut
ex composito, impudentiæ et petulantiæ servire,
nec ex officio quidquam facere aut posse aut 317
velle. Hæc ita se habere ex iis, quae jam dicemus,
constabit.
τῶν πόλεων ἄρχοντας, τούς τε τῶν οἰκιῶν, τούς τε ἀγορανόμους καὶ δικασπόλους, καὶ πρός γε οπόσοι
του μοναδικού προστατεῖν ἔλαχον βίου, πάντας καθάπερ ἀπὸ συμφώνου τινὸς τῇ ἀναιδείᾳ καὶ
ἀταξί, λατρεύοντας, καὶ οὐδὲν ὑγιὲς πράττειν οὔτε δυναμένους, οὔτε ἐθέλοντας. Βεβαιώσει με τ
λεγόμενα καὶ ἅπερ αὐτίκα λέξοντες ήκομεν καὶ ἡμεῖς.
V. Nam cum Turcarum irruptiones rem Romanai undecunque atterentes et afflictantes incre-
· Brescerent, et quidquid opis ac subsidii in viribus
seu domesticis seu auxiliaribus positum foret, id
omne prorsus inutile ac nullum esse imperator
divinitus intelligeret, alia via rem agressus est,
lubrica illa quidem, si vere consideres el æquila -
tegi species, non tamen prorsus imprudenti, tarı
adversis et tam iniquis temporibus. Nam annua
subditorum tributa augere statuit; quibus divisıs
pɔrtein in alios usus quotannis conferret, partem
finitimis hostibus impenderet, eaque ratione venalem ab iis pacem acciperet. Quod perinde ſuit,
ac si quis amicitiam Juporum morcari volens venas sibi in plerisqué corporis partibus incideret,
et sanguine suo illos petari et ingurgitari ultro Ο
permitteret. Unde publicani et exactores sumpta
occasione alii alios antevertere studuerunt, quisque
plura se persoluturum pollicens, si ejusmodi muneris administratio sibi maudaretur. luaque exiguo
tempore, quamvis Romani imperii unes subinde
contraherentur, sic reditus annui creverunt, ut
millies millena nomismata quotannis in fiscum ab
¡¡s, qui pecunias ac tributa colligebant, referrentur. Unde senior imperator in animo habebat, perpetuam viginti triremium classem contra marinos
Ε΄. Ἐπεὶ γὰρ εἰς πλῆθος ἢ τῶν Τούρκων ἐπιπόλασεν ἔφοδος, πανταχόθεν ἀεὶ ζημιοῦσα καὶ δια
τιθεμένη κακῶς τὰ Ῥωμαίων πράγματα, καὶ πάσει
μηχαναὶ καὶ παλάμαι γνήσιαί τε καὶ συμμαχικα
τῷ βασιλεῖ θεόθεν παντάπασιν ελέγχθησαν οὗται
μηδὲν, ἑτέραν ἑτράπετο, σφαλεράν μὲν κατά γε τῶν
ἀληθῆ καὶ δίκαιον λόγον· πρὸς δὲ οὕτω βίαιον καὶ
ἀνταγωνιστὴν χρόνον, οὐ πάνυ τοι σφόδρα ασύνε
τον. Έγνω γὰρ τοὺς ἐτησίους τῶν ὑπηκόων αὐξήσει
φόρους· ἀφ᾽ ὧν μεριζόμενον χορηγεῖν ἀνὰ πᾶν ἔτος
ταῖς τε ἄλλαις χρείαις καὶ ἅμα τοῖς γείτοσι των
ἐχθρῶν καὶ ὤνιον ούτωσὶ τὴν ἐκεῖθεν λαμβάνει
εἰρήνην· ὅμοιον ποιῶν, ὥσπερ ἂν εἴ τις φιλίαν περί
τῶν λύκων ὠνούμενος, ἔπειτα τὰς οἰκείας πολλαγό
δεν τέμνων φλέβας πίνειν ἐκείνοις παρείχε και έχε
φορεῖσθαι τοῦ αἵματος. Ὅθεν καιρόν ειληφότες οι
τελῶναι καὶ φορολόγοι, ἕτερος Ετερον έφθαναν ὑπισ
χνούμενος πλείω παρέξειν αὐτὸς, ὑπηρέτης της
τοιαύτης καταστάς διοικήσεως. Καὶ οὕτως ἐν λίγω
τῷ χρόνῳ, καίτοι βραχυτέρας ἀεὶ γιγνομένης της
τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείας, όμως εἰς χιλίας ηύξη
τει χιλιάδας τὰ πρὸς τῶν ἀργυρολόγων καὶ φυρ
λόγων κατ' έτος εἰς τὸ βασιλικὸν εἰσαγόμενα τα μειον
νομίσματα. Ἐξ ὧν ἦν τῷ γηραῷ βασιλεῖ πρὸς βιν
λήσεως καταστῆναι τριήρεις μὲν εἴκοσι διηνεκείς
κατὰ τῶν θαλαττίων και παραθαλαττίων ἐχθρῶν
Variorum not.
eriorem ascriptus est, pro anno 1521, ut et capite primo ejusdem libri annus 1321, pro anno 1530.
BOIVIN.
PG 148:497καὶ κυριεύουσι τῶν κοσμίων καὶ εὐσχημόνων ἀνδρῶν ἐμπαῖκταί τινες καὶ οἰκότριβες ἄνθρωποι. καὶ ἴδοι τις ἂν τηνικαῦτα τούς τε δημαγωγοὺς, τούς τε τῶν πόλεων ἄρχοντας, τούς τε τῶν οἰκιῶν, τούς τε ἀγορανόμους καὶ δικασπόλους, καὶ πρός γε ὁπόσοι τοῦ μοναδικοῦ προστατεῖν ἔλαχον βίου, πάντας καθάπερ ἀπὸ συμφώνου τινὸς τῇ ἀναιδείᾳ καὶ ἀταξίᾳ λατρεύοντας καὶ οὐδὲν ὑγιὲς πράττειν οὔτε δυναμένους, οὔτε ἐθέλοντας. βεβαιώσει δὲ τὰ λεγόμενα καὶ ἅπερ αὐτίκα λέξοντες ἥκομεν καὶ ἡμεῖς. (Ε.) Ἐπεὶ γὰρ εἰς πλῆθος ἡ τῶν Τούρκων ἐπεπόλασεν ἔφοδος, πανταχόθεν ἀεὶ ζημιοῦσα καὶ διατιθεμένη κακῶς τὰ Ῥωμαίων πράγματα, καὶ πᾶσαι μηχαναὶ καὶ παλάμαι γνήσιαί τε καὶ συμμαχικαὶ τῷ βασιλεῖ θεόθεν παντάπασιν ἠλέγχθησαν οὖσαι μηδὲν, ἑτέραν ἐτράπετο, σφαλερὰν μὲν κατά γε τὸν ἀληθῆ καὶ δίκαιον λόγον· πρὸς δὲ οὕτω βίαιον καὶ ἀνταγωνιστὴν χρόνον, οὐ πάνυ τοι σφόδρα ἀσύνετον. ἔγνω γὰρ τοὺς ἐτησίους τῶν ὑπηκόων αὐξῆσαι φόρους· ἀφ’ ὧν μεριζόμενον χορηγεῖν ἀνὰ πᾶν ἔτος ταῖς τε ἄλλαις χρείαις καὶ ἅμα τοῖς γείτοσι τῶν ἐχθρῶν καὶ ὤνιον οὑτωσὶ τὴν ἐκεῖθεν λαμβάνειν εἰρήνην·197 (A. c. 1282 ad 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. IMP. ANDRONIC. SEN ] 498..
στρατὸν δ' ηπειρωτικὸν ἐν μὲν Βιθυνία χιλίους!π- et maritimos hostes iustituere; terrestres vero
τέας διηνεκεῖς, ἐν δὲ Θράκῃ καὶ Μακεδονία δισχιλίους ὁμοίως· τὰ δ' ὑπόλοιπα χρήματα αναλίσκε
σθαι πρὸς δαπάνα; τῶν ἐθενδήποτε προσιόντων
άλλοτε άλλων πρέσβεων, καὶ χορηγίας ἐνιαυσίους τῶν
περικυκλούντων ἐθνῶν, καὶ ὅσαι άλλαι μυρίαι δα
κάνει τοῖς βασιλείας καθήκουσι πράγμασιν. [P. 196]
Ἀλλ᾽ ἐπεὶ καὶ Θεῷ γε οὐ μάλα ἐθέλοντι ἦν, δι' άς
αὐτὸς οἶδεν αἰτίας, ἐξαίφνης ἅπαντα διὰ τῆς κοινῆς
ταύτης συγχύσεως ἀνατέτραπται, καθάπερ κύβου
μεταπεσόντος.
Γ. θαυμάζειν δ' οὖν ὅμως χρεὼν τὴν ἄρρητον
τοῦ τὰ πάντα ἐφορῶντος κηδεμονίαν, πῶς πλείστας
ἐμοῦ καὶ ἀθρίας ἡμῶν ὀφειλόντων διδόναι τὰς δίτις απέρ μακρᾶς τῆς κακίας, μετά τινος αὐτὸς
φειδοῦς καὶ φιλανθρωπίας λαμβάνειν ἔκρινε ταύτας.
Οἱ γὰρ ἀλλοτρίοις τισὶν οὐδ᾽ ἀλλοφύλοις ἐχθροίς
καὶ ἀγρίοις παρέδωκεν ἡμᾶς, ἀλλ' ὁμοφύλοις ἀνα
θρώποις καὶ ἰσοψύχοις καὶ γνωστοῖς καὶ μαλακωτέμεις, ή παρ' ὧν ἐχρῆν ἡμᾶς τιμωρεῖσθαι, τοὺς
πλείους τέως τῶν κύκλῳ καθ' ἡμῶν μαινομένων θα
νάτῳ προαρπάσας· ἵνα μὴ κατ' ἀλλήλων ἡμῖν έχε
πολεμωθείσι καὶ καλάμῳ συντετριμμένῳ ἀτεχνῶς
ἐοικόσιν ἐπιτιθέντες, κἀκεῖναι πάντας άρδην εἰς ὀλέθρου βυθούς παραπέμψωσιν. "Εν γὰρ τούτῳ τῷ.
χρόνῳ τέθνηκε μὲν ὁ Κράλης Σερβίας· τέ
Όντας δ' ὁ τῶν Βουλγάρων ἡγεμὼν ὁ Σφενδοσθλά
τες· πεφόνευται δὲ πρὸς τοῦ ἀνεψιού κόν
του Κεφαλληνίας ὁ τῶν Αἰτωλῶν καὶ ᾿Ακαρνάτων δεσπότης· προσετεθνήκει δὲ καὶ ὁ τῆς τῶν
Θετταλῶν ἡγεμονίας τελευταῖος διάδοχος, ὁ τῶν
Σ. Ἐπεὶ γὰρ ἐγνώσθη τῷ γηραιῷ βασιλεῖ πρὶν
Ανατείλει τὸν ἥλιον ἡ τοῦ ἐγγόνου φυγή, προσκαλε
είμενος αυθημερόν τοὺς ἐν Βυζαντίῳ παρόντας τῶν
ἀρχιερέων (ὁ γὰρ πατριάρχης μια τῆς φυγῆς ἡμέρα
προστεθνήκει), εγγράφω καθυποβάλλειν ἐπιτιμίῳ
τούτοις ἐκέλευε τόν τε ἔγγονον ὡς ἀποστάτην καὶ
ἄμε τούς τε αὐτῷ συνεξεληλυθότας, καὶ εἴ τις ὅτι ἡ
φεύγειν ἢ τὰ ἐκείνου φρονεῖν μέλλοι· δ δὴ καὶ ῥᾷθέως ἡ τῶν ἀρχιερέων ἐπέραινε σύνταξις. "Ην δ' ἐπὶ
τούτοις ἰδεῖν καὶ τὸ θεῖον πανταχή περιφερόμενον
Εὐαγγέλιον ἐν τε βασιλείοις αὐλαῖς, ἔν τε ὁδοῖς, ἔν τε
Αγοραῖς, καὶ τοὺς ὀμνύειν τὸν δῆμον κελεύοντας, ἀφί
στασθαι μὲν τῆς τοῦ νέου βασιλέως κοινωνίας καὶ
γνώμη καὶ χειρὶ καὶ γλώττῃ, συντίθεσθαι δὲ βε
βαιότερον τῷ γηραιῷ βασιλεῖ. Ταῦτα μὲν οὖν τῆς
βασιλευούσης ἐντὸς τοῦτον ἐτελεῖτο τὸν τρόπον. Οἱ
δὲ περὶ τὸν νέον βασιλέα Ανδρόνικον ἐλευθερίαν
κηρύξαντες καὶ ἀτέλειαν ταῖς ἐν Θράκῃ κώμαις καὶ
πόλεσιν, ἅπαντα; εἶχον εὐθὺς εὐπειθεῖς πρὸς ἅπαν
δὴ τὸ τῆς γνώμη; βουλόμενον. Καὶ ἦσαν δὴ πάντες
σε μέχρι Χριστουπόλεως Θράκες ἐν ὅπλοις εὐθὺς
Ο περ τοῦ νέου βασιλέως κατὰ τοῦ γηραιού προθύμως
ὁρμώμενοι. Καὶ πρῶτα μὲν τοὺς ἀπανταχή περιεντα; τῆς Θρᾴκη; τελώνας καὶ φορολόγου; αὐτοὺς
copias in Bithynia mille equites perpetuos; in
Thracia et Macedonia 318 his mille item perpeLuns: reliquam vero pecuniam in sumptus undecuque advenientium legatorum, et in aumus tribe:...
finitimis gentibus persolvenda conferre, cæterosque
imperii sumptus pene iutiuites. Sed quia ne it
quidem placebat Deo, propter causas, quas ipse
novit, subito omnia confuso illo reipublicæ stati
eversa sunt, ut in alea, cum tessera in contrarium
vertitur.
VI. Admiratione tamen digna est ineffabilis illa
omnium inspectoris Dei clementia, qui cum nos
diuturnæ improbitatis pœnas plurimas easque conſertas luere deberemus, eas tamen parce et bumaniter expetendas esse judicaverit. Neque enim alienigenis Barbaris alque immanibus hostibus mis
tradidit: sed popularibus et notis, et iis qui a
nostris moribus non abhorrerent, adeoque ch
mentiores essent iis, per quos puniendi eramus;
plerisque videlicet eorum, qui circumcirca in nos
sæviebant, morte præreptis, ne nos intestino bello
conflictatos et confracto calamo plane similes etian
illi aggressi funditus omnes internecione delerent.
His enim temporibus obiit Crales Servise; obiit
et Venceslaus, Bulgarorum princeps. Est et a somoris tilio Cephalleniæ comite interfectus Etolo
rum et Acarnanum despotes. Quin et Thessalici
principatus ultimus hæres, ex Angelica familia ore
tus, decesserat. Sed illuc redeo.
᾿Αγγελωνύμων ἀπόγονος. 'Αλλ' ἐκεῖσε ἐπάνειμι.
VII. Cum senior imperator ante solis ortum nepotis fugam cognovisset, 319 eodem die pontiAlcibus qui in urbe aderant arcessitis (nam patriarcha pridie fugæ obierat), scripto anathemate nepotem damnari jubet ut rebellem; item eos, qui simul cum eo exivissent, quive deinde ſuga evasuri
aut ejus partes defensuri essent. Id autem facile a
pontifcum colu peracium est. Ex eo passim sacrosanctum Evangelium in palatiis, in xiis, in foris
circunferri cerneres, et populum şacramento adigi,
ut a junioris imperatoris societate animo et manu
et lingua recederent; seuiori autem arctioribus
obedientiæ vinculis astringerentur. Quæ cum að
hunc modum in urbe imperatrice gererentur, Andronicus junior libertate et immunitate Thraciis
pagis et urbibus pronuntiata illico omnes voluntati suæ obsequentes et quidvis facere paratos habuit. Statim Thraces universi Christopolin usque
pro juniore imperatore in ariis fuerunt, senioreni
cupide iuvasuri. Ac primum passium per Thraciam
vagantibus publicanis et exactoribus fœde excruciatis, ereptam, quam circumferebant, pecuniam
pulla modestia Inter sese partinntur. Priusquam
autem septem dies elaberentur, Orestiade digressi
Variorum nota.
Urosins, de quo supra. DucANG.
Vide Stemma regum Bulgariz poɛt Famil.
Byrant. n. 44. Dutang.
Vide cap. 1, sect. 1 supra. Βοινιν.
Vide notata ad cap.1 hujus libri villa
DUCANG.
Diglized by Google
Chapter VCaput V
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ὅμοιον ποιῶν, ὥσπερ ἂν εἴ τις φιλίαν παρὰ τῶν λύκων ὠνούμενος, ἔπειτα τὰς οἰκείας πολλαχόθεν τέμνων φλέβας πίνειν ἐκείνοις παρεῖχε καὶ ἐμφορεῖσθαι τοῦ αἵματος. ὅθεν καιρὸν εἰληφότες οἱ τελῶναι καὶ φορολόγοι ἕτερος ἕτερον ἔφθανεν ὑπισχνούμενος πλείω παρέξειν αὐτὸς, ὑπηρέτης τῆς τοιαύτης καταστὰς διοικήσεως. καὶ οὕτως ἐν ὀλίγῳ τῷ χρόνῳ, καίτοι βραχυτέρας ἀεὶ γιγνομένης τῆς τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείας, ὅμως εἰς χιλίας ηὔξηται χιλιάδας τὰ πρὸς τῶν ἀργυρολόγων καὶ φορολόγων κατ’ ἔτος εἰς τὸ βασιλικὸν εἰσαγόμενα ταμεῖον νομίσματα. ἐξ ὧν ἦν τῷ γηραιῷ βασιλεῖ πρὸς βουλήσεως καταστῆσαι τριήρεις μὲν εἴκοσι διηνεκεῖς κατὰ τῶν θαλαττίων καὶ παραθαλαττίων ἐχθρῶν· στρατὸν δ’ ἠπειρωτικὸν ἐν μὲν Βιθυνίᾳ χιλίους ἱππέας διηνεκεῖς, ἐν δὲ Θρᾴκῃ καὶ Μακεδονίᾳ δισχιλίους ὁμοίως· τὰ δ’ ὑπόλοιπα χρήματα ἀναλίσκεσθαι πρὸς δαπάνας τῶν ὁθενδήποτε προσιόντων ἄλλοτε ἄλλων πρέσβεων καὶ χορηγίας ἐνιαυσίους τῶν περικυκλούντων ἐθνῶν, καὶ ὅσαι ἄλλαι μυρίαι δαπάναι τοῖς βασιλείοις καθήκουσι πράγμασιν.197 (A. c. 1282 ad 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. IMP. ANDRONIC. SEN ] 498..
στρατὸν δ' ηπειρωτικὸν ἐν μὲν Βιθυνία χιλίους!π- et maritimos hostes iustituere; terrestres vero
τέας διηνεκεῖς, ἐν δὲ Θράκῃ καὶ Μακεδονία δισχιλίους ὁμοίως· τὰ δ' ὑπόλοιπα χρήματα αναλίσκε
σθαι πρὸς δαπάνα; τῶν ἐθενδήποτε προσιόντων
άλλοτε άλλων πρέσβεων, καὶ χορηγίας ἐνιαυσίους τῶν
περικυκλούντων ἐθνῶν, καὶ ὅσαι άλλαι μυρίαι δα
κάνει τοῖς βασιλείας καθήκουσι πράγμασιν. [P. 196]
Ἀλλ᾽ ἐπεὶ καὶ Θεῷ γε οὐ μάλα ἐθέλοντι ἦν, δι' άς
αὐτὸς οἶδεν αἰτίας, ἐξαίφνης ἅπαντα διὰ τῆς κοινῆς
ταύτης συγχύσεως ἀνατέτραπται, καθάπερ κύβου
μεταπεσόντος.
Γ. θαυμάζειν δ' οὖν ὅμως χρεὼν τὴν ἄρρητον
τοῦ τὰ πάντα ἐφορῶντος κηδεμονίαν, πῶς πλείστας
ἐμοῦ καὶ ἀθρίας ἡμῶν ὀφειλόντων διδόναι τὰς δίτις απέρ μακρᾶς τῆς κακίας, μετά τινος αὐτὸς
φειδοῦς καὶ φιλανθρωπίας λαμβάνειν ἔκρινε ταύτας.
Οἱ γὰρ ἀλλοτρίοις τισὶν οὐδ᾽ ἀλλοφύλοις ἐχθροίς
καὶ ἀγρίοις παρέδωκεν ἡμᾶς, ἀλλ' ὁμοφύλοις ἀνα
θρώποις καὶ ἰσοψύχοις καὶ γνωστοῖς καὶ μαλακωτέμεις, ή παρ' ὧν ἐχρῆν ἡμᾶς τιμωρεῖσθαι, τοὺς
πλείους τέως τῶν κύκλῳ καθ' ἡμῶν μαινομένων θα
νάτῳ προαρπάσας· ἵνα μὴ κατ' ἀλλήλων ἡμῖν έχε
πολεμωθείσι καὶ καλάμῳ συντετριμμένῳ ἀτεχνῶς
ἐοικόσιν ἐπιτιθέντες, κἀκεῖναι πάντας άρδην εἰς ὀλέθρου βυθούς παραπέμψωσιν. "Εν γὰρ τούτῳ τῷ.
χρόνῳ τέθνηκε μὲν ὁ Κράλης Σερβίας· τέ
Όντας δ' ὁ τῶν Βουλγάρων ἡγεμὼν ὁ Σφενδοσθλά
τες· πεφόνευται δὲ πρὸς τοῦ ἀνεψιού κόν
του Κεφαλληνίας ὁ τῶν Αἰτωλῶν καὶ ᾿Ακαρνάτων δεσπότης· προσετεθνήκει δὲ καὶ ὁ τῆς τῶν
Θετταλῶν ἡγεμονίας τελευταῖος διάδοχος, ὁ τῶν
Σ. Ἐπεὶ γὰρ ἐγνώσθη τῷ γηραιῷ βασιλεῖ πρὶν
Ανατείλει τὸν ἥλιον ἡ τοῦ ἐγγόνου φυγή, προσκαλε
είμενος αυθημερόν τοὺς ἐν Βυζαντίῳ παρόντας τῶν
ἀρχιερέων (ὁ γὰρ πατριάρχης μια τῆς φυγῆς ἡμέρα
προστεθνήκει), εγγράφω καθυποβάλλειν ἐπιτιμίῳ
τούτοις ἐκέλευε τόν τε ἔγγονον ὡς ἀποστάτην καὶ
ἄμε τούς τε αὐτῷ συνεξεληλυθότας, καὶ εἴ τις ὅτι ἡ
φεύγειν ἢ τὰ ἐκείνου φρονεῖν μέλλοι· δ δὴ καὶ ῥᾷθέως ἡ τῶν ἀρχιερέων ἐπέραινε σύνταξις. "Ην δ' ἐπὶ
τούτοις ἰδεῖν καὶ τὸ θεῖον πανταχή περιφερόμενον
Εὐαγγέλιον ἐν τε βασιλείοις αὐλαῖς, ἔν τε ὁδοῖς, ἔν τε
Αγοραῖς, καὶ τοὺς ὀμνύειν τὸν δῆμον κελεύοντας, ἀφί
στασθαι μὲν τῆς τοῦ νέου βασιλέως κοινωνίας καὶ
γνώμη καὶ χειρὶ καὶ γλώττῃ, συντίθεσθαι δὲ βε
βαιότερον τῷ γηραιῷ βασιλεῖ. Ταῦτα μὲν οὖν τῆς
βασιλευούσης ἐντὸς τοῦτον ἐτελεῖτο τὸν τρόπον. Οἱ
δὲ περὶ τὸν νέον βασιλέα Ανδρόνικον ἐλευθερίαν
κηρύξαντες καὶ ἀτέλειαν ταῖς ἐν Θράκῃ κώμαις καὶ
πόλεσιν, ἅπαντα; εἶχον εὐθὺς εὐπειθεῖς πρὸς ἅπαν
δὴ τὸ τῆς γνώμη; βουλόμενον. Καὶ ἦσαν δὴ πάντες
σε μέχρι Χριστουπόλεως Θράκες ἐν ὅπλοις εὐθὺς
Ο περ τοῦ νέου βασιλέως κατὰ τοῦ γηραιού προθύμως
ὁρμώμενοι. Καὶ πρῶτα μὲν τοὺς ἀπανταχή περιεντα; τῆς Θρᾴκη; τελώνας καὶ φορολόγου; αὐτοὺς
copias in Bithynia mille equites perpetuos; in
Thracia et Macedonia 318 his mille item perpeLuns: reliquam vero pecuniam in sumptus undecuque advenientium legatorum, et in aumus tribe:...
finitimis gentibus persolvenda conferre, cæterosque
imperii sumptus pene iutiuites. Sed quia ne it
quidem placebat Deo, propter causas, quas ipse
novit, subito omnia confuso illo reipublicæ stati
eversa sunt, ut in alea, cum tessera in contrarium
vertitur.
VI. Admiratione tamen digna est ineffabilis illa
omnium inspectoris Dei clementia, qui cum nos
diuturnæ improbitatis pœnas plurimas easque conſertas luere deberemus, eas tamen parce et bumaniter expetendas esse judicaverit. Neque enim alienigenis Barbaris alque immanibus hostibus mis
tradidit: sed popularibus et notis, et iis qui a
nostris moribus non abhorrerent, adeoque ch
mentiores essent iis, per quos puniendi eramus;
plerisque videlicet eorum, qui circumcirca in nos
sæviebant, morte præreptis, ne nos intestino bello
conflictatos et confracto calamo plane similes etian
illi aggressi funditus omnes internecione delerent.
His enim temporibus obiit Crales Servise; obiit
et Venceslaus, Bulgarorum princeps. Est et a somoris tilio Cephalleniæ comite interfectus Etolo
rum et Acarnanum despotes. Quin et Thessalici
principatus ultimus hæres, ex Angelica familia ore
tus, decesserat. Sed illuc redeo.
᾿Αγγελωνύμων ἀπόγονος. 'Αλλ' ἐκεῖσε ἐπάνειμι.
VII. Cum senior imperator ante solis ortum nepotis fugam cognovisset, 319 eodem die pontiAlcibus qui in urbe aderant arcessitis (nam patriarcha pridie fugæ obierat), scripto anathemate nepotem damnari jubet ut rebellem; item eos, qui simul cum eo exivissent, quive deinde ſuga evasuri
aut ejus partes defensuri essent. Id autem facile a
pontifcum colu peracium est. Ex eo passim sacrosanctum Evangelium in palatiis, in xiis, in foris
circunferri cerneres, et populum şacramento adigi,
ut a junioris imperatoris societate animo et manu
et lingua recederent; seuiori autem arctioribus
obedientiæ vinculis astringerentur. Quæ cum að
hunc modum in urbe imperatrice gererentur, Andronicus junior libertate et immunitate Thraciis
pagis et urbibus pronuntiata illico omnes voluntati suæ obsequentes et quidvis facere paratos habuit. Statim Thraces universi Christopolin usque
pro juniore imperatore in ariis fuerunt, senioreni
cupide iuvasuri. Ac primum passium per Thraciam
vagantibus publicanis et exactoribus fœde excruciatis, ereptam, quam circumferebant, pecuniam
pulla modestia Inter sese partinntur. Priusquam
autem septem dies elaberentur, Orestiade digressi
Variorum nota.
Urosins, de quo supra. DucANG.
Vide Stemma regum Bulgariz poɛt Famil.
Byrant. n. 44. Dutang.
Vide cap. 1, sect. 1 supra. Βοινιν.
Vide notata ad cap.1 hujus libri villa
DUCANG.
Diglized by Google
ἀλλ’ ἐπεὶ καὶ θεῷ γε οὐ μάλα ἐθέλοντι ἦν, δι’ ἃς αὐτὸς οἶδεν αἰτίας, ἐξαίφνης ἅπαντα διὰ τῆς κοινῆς ταύτης συγχύσεως ἀνατέτραπται, καθάπερ κύβου μεταπεσόντος. (2.) Θαυμάζειν δ’ οὖν ὅμως χρεὼν τὴν ἄῤῥητον τοῦ τὰ πάντα ἐφορῶντος κηδεμονίαν, πῶς πλείστας ὁμοῦ καὶ ἀθρόας ἡμῶν ὀφειλόντων διδόναι τὰς δίκας ὑπὲρ μακρᾶς τῆς κακίας, μετά τινος αὐτὸς φειδοῦς καὶ φιλανθρωπίας λαμβάνειν ἔκρινε ταύτας. οὐ γὰρ ἀλλοτρίοις τισὶν οὐδ’ ἀλλοφύλοις ἐχθροῖς καὶ ἀγρίοις παρέδωκεν ἡμᾶς, ἀλλ’ ὁμοφύλοις ἀνθρώποις καὶ ἰσοψύχοις καὶ γνωστοῖς καὶ μαλακωτέροις, ἢ παρ’ ὧν ἐχρῆν ἡμᾶς τιμωρεῖσθαι, τοὺς πλείους τέως τῶν κύκλῳ καθ’ ἡμῶν μαινομένων θανάτῳ προαρπάσας· ἵνα μὴ κατ’ ἀλλήλων ἡμῖν ἐκπολεμωθεῖσι καὶ καλάμῳ συντετριμμένῳ ἀτεχνῶς ἐοικόσιν ἐπιτιθέντες κἀκεῖνοι πάντας ἄρδην εἰς ὀλέθρου βυθοὺς παραπέμψωσιν. ἐν γὰρ τούτῳ τῷ χρόνῳ τέθνηκε μὲν ὁ Κράλης Σερβίας· τέθνηκε δ’ ὁ τῶν Βουλγάρων ἡγεμὼν ὁ Σφενδοσθλάβος· πεφόνευται δὲ πρὸς τοῦ ἀνεψιοῦ κόντου Κεφαλληνίας ὁ τῶν Αἰτωλῶν καὶ Ἀκαρνάνων δεσπότης· προσετεθνήκει δὲ καὶ ὁ τῆς τῶν Θετταλῶν ἡγεμονίας τελευταῖος διάδοχος, ὁ τῶν Ἀγγελωνύμων ἀπόγονος.197 (A. c. 1282 ad 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. IMP. ANDRONIC. SEN ] 498..
στρατὸν δ' ηπειρωτικὸν ἐν μὲν Βιθυνία χιλίους!π- et maritimos hostes iustituere; terrestres vero
τέας διηνεκεῖς, ἐν δὲ Θράκῃ καὶ Μακεδονία δισχιλίους ὁμοίως· τὰ δ' ὑπόλοιπα χρήματα αναλίσκε
σθαι πρὸς δαπάνα; τῶν ἐθενδήποτε προσιόντων
άλλοτε άλλων πρέσβεων, καὶ χορηγίας ἐνιαυσίους τῶν
περικυκλούντων ἐθνῶν, καὶ ὅσαι άλλαι μυρίαι δα
κάνει τοῖς βασιλείας καθήκουσι πράγμασιν. [P. 196]
Ἀλλ᾽ ἐπεὶ καὶ Θεῷ γε οὐ μάλα ἐθέλοντι ἦν, δι' άς
αὐτὸς οἶδεν αἰτίας, ἐξαίφνης ἅπαντα διὰ τῆς κοινῆς
ταύτης συγχύσεως ἀνατέτραπται, καθάπερ κύβου
μεταπεσόντος.
Γ. θαυμάζειν δ' οὖν ὅμως χρεὼν τὴν ἄρρητον
τοῦ τὰ πάντα ἐφορῶντος κηδεμονίαν, πῶς πλείστας
ἐμοῦ καὶ ἀθρίας ἡμῶν ὀφειλόντων διδόναι τὰς δίτις απέρ μακρᾶς τῆς κακίας, μετά τινος αὐτὸς
φειδοῦς καὶ φιλανθρωπίας λαμβάνειν ἔκρινε ταύτας.
Οἱ γὰρ ἀλλοτρίοις τισὶν οὐδ᾽ ἀλλοφύλοις ἐχθροίς
καὶ ἀγρίοις παρέδωκεν ἡμᾶς, ἀλλ' ὁμοφύλοις ἀνα
θρώποις καὶ ἰσοψύχοις καὶ γνωστοῖς καὶ μαλακωτέμεις, ή παρ' ὧν ἐχρῆν ἡμᾶς τιμωρεῖσθαι, τοὺς
πλείους τέως τῶν κύκλῳ καθ' ἡμῶν μαινομένων θα
νάτῳ προαρπάσας· ἵνα μὴ κατ' ἀλλήλων ἡμῖν έχε
πολεμωθείσι καὶ καλάμῳ συντετριμμένῳ ἀτεχνῶς
ἐοικόσιν ἐπιτιθέντες, κἀκεῖναι πάντας άρδην εἰς ὀλέθρου βυθούς παραπέμψωσιν. "Εν γὰρ τούτῳ τῷ.
χρόνῳ τέθνηκε μὲν ὁ Κράλης Σερβίας· τέ
Όντας δ' ὁ τῶν Βουλγάρων ἡγεμὼν ὁ Σφενδοσθλά
τες· πεφόνευται δὲ πρὸς τοῦ ἀνεψιού κόν
του Κεφαλληνίας ὁ τῶν Αἰτωλῶν καὶ ᾿Ακαρνάτων δεσπότης· προσετεθνήκει δὲ καὶ ὁ τῆς τῶν
Θετταλῶν ἡγεμονίας τελευταῖος διάδοχος, ὁ τῶν
Σ. Ἐπεὶ γὰρ ἐγνώσθη τῷ γηραιῷ βασιλεῖ πρὶν
Ανατείλει τὸν ἥλιον ἡ τοῦ ἐγγόνου φυγή, προσκαλε
είμενος αυθημερόν τοὺς ἐν Βυζαντίῳ παρόντας τῶν
ἀρχιερέων (ὁ γὰρ πατριάρχης μια τῆς φυγῆς ἡμέρα
προστεθνήκει), εγγράφω καθυποβάλλειν ἐπιτιμίῳ
τούτοις ἐκέλευε τόν τε ἔγγονον ὡς ἀποστάτην καὶ
ἄμε τούς τε αὐτῷ συνεξεληλυθότας, καὶ εἴ τις ὅτι ἡ
φεύγειν ἢ τὰ ἐκείνου φρονεῖν μέλλοι· δ δὴ καὶ ῥᾷθέως ἡ τῶν ἀρχιερέων ἐπέραινε σύνταξις. "Ην δ' ἐπὶ
τούτοις ἰδεῖν καὶ τὸ θεῖον πανταχή περιφερόμενον
Εὐαγγέλιον ἐν τε βασιλείοις αὐλαῖς, ἔν τε ὁδοῖς, ἔν τε
Αγοραῖς, καὶ τοὺς ὀμνύειν τὸν δῆμον κελεύοντας, ἀφί
στασθαι μὲν τῆς τοῦ νέου βασιλέως κοινωνίας καὶ
γνώμη καὶ χειρὶ καὶ γλώττῃ, συντίθεσθαι δὲ βε
βαιότερον τῷ γηραιῷ βασιλεῖ. Ταῦτα μὲν οὖν τῆς
βασιλευούσης ἐντὸς τοῦτον ἐτελεῖτο τὸν τρόπον. Οἱ
δὲ περὶ τὸν νέον βασιλέα Ανδρόνικον ἐλευθερίαν
κηρύξαντες καὶ ἀτέλειαν ταῖς ἐν Θράκῃ κώμαις καὶ
πόλεσιν, ἅπαντα; εἶχον εὐθὺς εὐπειθεῖς πρὸς ἅπαν
δὴ τὸ τῆς γνώμη; βουλόμενον. Καὶ ἦσαν δὴ πάντες
σε μέχρι Χριστουπόλεως Θράκες ἐν ὅπλοις εὐθὺς
Ο περ τοῦ νέου βασιλέως κατὰ τοῦ γηραιού προθύμως
ὁρμώμενοι. Καὶ πρῶτα μὲν τοὺς ἀπανταχή περιεντα; τῆς Θρᾴκη; τελώνας καὶ φορολόγου; αὐτοὺς
copias in Bithynia mille equites perpetuos; in
Thracia et Macedonia 318 his mille item perpeLuns: reliquam vero pecuniam in sumptus undecuque advenientium legatorum, et in aumus tribe:...
finitimis gentibus persolvenda conferre, cæterosque
imperii sumptus pene iutiuites. Sed quia ne it
quidem placebat Deo, propter causas, quas ipse
novit, subito omnia confuso illo reipublicæ stati
eversa sunt, ut in alea, cum tessera in contrarium
vertitur.
VI. Admiratione tamen digna est ineffabilis illa
omnium inspectoris Dei clementia, qui cum nos
diuturnæ improbitatis pœnas plurimas easque conſertas luere deberemus, eas tamen parce et bumaniter expetendas esse judicaverit. Neque enim alienigenis Barbaris alque immanibus hostibus mis
tradidit: sed popularibus et notis, et iis qui a
nostris moribus non abhorrerent, adeoque ch
mentiores essent iis, per quos puniendi eramus;
plerisque videlicet eorum, qui circumcirca in nos
sæviebant, morte præreptis, ne nos intestino bello
conflictatos et confracto calamo plane similes etian
illi aggressi funditus omnes internecione delerent.
His enim temporibus obiit Crales Servise; obiit
et Venceslaus, Bulgarorum princeps. Est et a somoris tilio Cephalleniæ comite interfectus Etolo
rum et Acarnanum despotes. Quin et Thessalici
principatus ultimus hæres, ex Angelica familia ore
tus, decesserat. Sed illuc redeo.
᾿Αγγελωνύμων ἀπόγονος. 'Αλλ' ἐκεῖσε ἐπάνειμι.
VII. Cum senior imperator ante solis ortum nepotis fugam cognovisset, 319 eodem die pontiAlcibus qui in urbe aderant arcessitis (nam patriarcha pridie fugæ obierat), scripto anathemate nepotem damnari jubet ut rebellem; item eos, qui simul cum eo exivissent, quive deinde ſuga evasuri
aut ejus partes defensuri essent. Id autem facile a
pontifcum colu peracium est. Ex eo passim sacrosanctum Evangelium in palatiis, in xiis, in foris
circunferri cerneres, et populum şacramento adigi,
ut a junioris imperatoris societate animo et manu
et lingua recederent; seuiori autem arctioribus
obedientiæ vinculis astringerentur. Quæ cum að
hunc modum in urbe imperatrice gererentur, Andronicus junior libertate et immunitate Thraciis
pagis et urbibus pronuntiata illico omnes voluntati suæ obsequentes et quidvis facere paratos habuit. Statim Thraces universi Christopolin usque
pro juniore imperatore in ariis fuerunt, senioreni
cupide iuvasuri. Ac primum passium per Thraciam
vagantibus publicanis et exactoribus fœde excruciatis, ereptam, quam circumferebant, pecuniam
pulla modestia Inter sese partinntur. Priusquam
autem septem dies elaberentur, Orestiade digressi
Variorum nota.
Urosins, de quo supra. DucANG.
Vide Stemma regum Bulgariz poɛt Famil.
Byrant. n. 44. Dutang.
Vide cap. 1, sect. 1 supra. Βοινιν.
Vide notata ad cap.1 hujus libri villa
DUCANG.
Diglized by Google
ἀλλ’ ἐκεῖσε ἐπάνειμι. (Ζ.) Ἐπεὶ γὰρ ἐγνώσθη τῷ γηραιῷ βασιλεῖ πρὶν ἀνατεῖλαι τὸν ἥλιον ἡ τοῦ ἐγγόνου φυγὴ, προσκαλεσάμενος αὐθημερὸν τοὺς ἐν Βυζαντίῳ παρόντας τῶν ἀρχιερέων (ὁ γὰρ πατριάρχης μιᾷ τῆς φυγῆς ἡμέρᾳ προετεθνήκει) ἐγγράφῳ καθυποβάλλειν ἐπιτιμίῳ τούτοις ἐκέλευε τόν τε ἔγγονον ὡς ἀποστάτην καὶ ἅμα τούς τε αὐτῷ συνεξεληλυθότας καὶ εἴ τις ἔτι ἢ φεύγειν ἢ τὰ ἐκείνου φρονεῖν μέλλοι· ὃ δὴ καὶ ῥᾳδίως ἡ τῶν ἀρχιερέων ἐπέραινε σύνταξις. ἦν δ’ ἐπὶ τούτοις ἰδεῖν καὶ τὸ θεῖον πανταχῆ περιφερόμενον εὐαγγέλιον ἔν τε βασιλείοις αὐλαῖς, ἔν τε ὁδοῖς, ἔν τε ἀγοραῖς, καὶ τοὺς ὀμνύειν τὸν δῆμον κελεύοντας, ἀφίστασθαι μὲν τῆς τοῦ νέου βασιλέως κοινωνίας καὶ γνώμῃ καὶ χειρὶ καὶ γλώττῃ· συντίθεσθαι δὲ βεβαιότερον τῷ γηραιῷ βασιλεῖ. ταῦτα μὲν οὖν τῆς βασιλευούσης ἐντὸς τοῦτον ἐτελεῖτο τὸν τρόπον. οἱ δὲ περὶ τὸν νέον βασιλέα Ἀνδρόνικον ἐλευθερίαν κηρύξαντες καὶ ἀτέλειαν ταῖς ἐν Θρᾴκῃ κώμαις καὶ πόλεσιν ἅπαντας εἶχον εὐθὺς εὐπειθεῖς πρὸς ἅπαν δὴ τὸ τῆς γνώμης βουλόμενον.197 (A. c. 1282 ad 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. IMP. ANDRONIC. SEN ] 498..
στρατὸν δ' ηπειρωτικὸν ἐν μὲν Βιθυνία χιλίους!π- et maritimos hostes iustituere; terrestres vero
τέας διηνεκεῖς, ἐν δὲ Θράκῃ καὶ Μακεδονία δισχιλίους ὁμοίως· τὰ δ' ὑπόλοιπα χρήματα αναλίσκε
σθαι πρὸς δαπάνα; τῶν ἐθενδήποτε προσιόντων
άλλοτε άλλων πρέσβεων, καὶ χορηγίας ἐνιαυσίους τῶν
περικυκλούντων ἐθνῶν, καὶ ὅσαι άλλαι μυρίαι δα
κάνει τοῖς βασιλείας καθήκουσι πράγμασιν. [P. 196]
Ἀλλ᾽ ἐπεὶ καὶ Θεῷ γε οὐ μάλα ἐθέλοντι ἦν, δι' άς
αὐτὸς οἶδεν αἰτίας, ἐξαίφνης ἅπαντα διὰ τῆς κοινῆς
ταύτης συγχύσεως ἀνατέτραπται, καθάπερ κύβου
μεταπεσόντος.
Γ. θαυμάζειν δ' οὖν ὅμως χρεὼν τὴν ἄρρητον
τοῦ τὰ πάντα ἐφορῶντος κηδεμονίαν, πῶς πλείστας
ἐμοῦ καὶ ἀθρίας ἡμῶν ὀφειλόντων διδόναι τὰς δίτις απέρ μακρᾶς τῆς κακίας, μετά τινος αὐτὸς
φειδοῦς καὶ φιλανθρωπίας λαμβάνειν ἔκρινε ταύτας.
Οἱ γὰρ ἀλλοτρίοις τισὶν οὐδ᾽ ἀλλοφύλοις ἐχθροίς
καὶ ἀγρίοις παρέδωκεν ἡμᾶς, ἀλλ' ὁμοφύλοις ἀνα
θρώποις καὶ ἰσοψύχοις καὶ γνωστοῖς καὶ μαλακωτέμεις, ή παρ' ὧν ἐχρῆν ἡμᾶς τιμωρεῖσθαι, τοὺς
πλείους τέως τῶν κύκλῳ καθ' ἡμῶν μαινομένων θα
νάτῳ προαρπάσας· ἵνα μὴ κατ' ἀλλήλων ἡμῖν έχε
πολεμωθείσι καὶ καλάμῳ συντετριμμένῳ ἀτεχνῶς
ἐοικόσιν ἐπιτιθέντες, κἀκεῖναι πάντας άρδην εἰς ὀλέθρου βυθούς παραπέμψωσιν. "Εν γὰρ τούτῳ τῷ.
χρόνῳ τέθνηκε μὲν ὁ Κράλης Σερβίας· τέ
Όντας δ' ὁ τῶν Βουλγάρων ἡγεμὼν ὁ Σφενδοσθλά
τες· πεφόνευται δὲ πρὸς τοῦ ἀνεψιού κόν
του Κεφαλληνίας ὁ τῶν Αἰτωλῶν καὶ ᾿Ακαρνάτων δεσπότης· προσετεθνήκει δὲ καὶ ὁ τῆς τῶν
Θετταλῶν ἡγεμονίας τελευταῖος διάδοχος, ὁ τῶν
Σ. Ἐπεὶ γὰρ ἐγνώσθη τῷ γηραιῷ βασιλεῖ πρὶν
Ανατείλει τὸν ἥλιον ἡ τοῦ ἐγγόνου φυγή, προσκαλε
είμενος αυθημερόν τοὺς ἐν Βυζαντίῳ παρόντας τῶν
ἀρχιερέων (ὁ γὰρ πατριάρχης μια τῆς φυγῆς ἡμέρα
προστεθνήκει), εγγράφω καθυποβάλλειν ἐπιτιμίῳ
τούτοις ἐκέλευε τόν τε ἔγγονον ὡς ἀποστάτην καὶ
ἄμε τούς τε αὐτῷ συνεξεληλυθότας, καὶ εἴ τις ὅτι ἡ
φεύγειν ἢ τὰ ἐκείνου φρονεῖν μέλλοι· δ δὴ καὶ ῥᾷθέως ἡ τῶν ἀρχιερέων ἐπέραινε σύνταξις. "Ην δ' ἐπὶ
τούτοις ἰδεῖν καὶ τὸ θεῖον πανταχή περιφερόμενον
Εὐαγγέλιον ἐν τε βασιλείοις αὐλαῖς, ἔν τε ὁδοῖς, ἔν τε
Αγοραῖς, καὶ τοὺς ὀμνύειν τὸν δῆμον κελεύοντας, ἀφί
στασθαι μὲν τῆς τοῦ νέου βασιλέως κοινωνίας καὶ
γνώμη καὶ χειρὶ καὶ γλώττῃ, συντίθεσθαι δὲ βε
βαιότερον τῷ γηραιῷ βασιλεῖ. Ταῦτα μὲν οὖν τῆς
βασιλευούσης ἐντὸς τοῦτον ἐτελεῖτο τὸν τρόπον. Οἱ
δὲ περὶ τὸν νέον βασιλέα Ανδρόνικον ἐλευθερίαν
κηρύξαντες καὶ ἀτέλειαν ταῖς ἐν Θράκῃ κώμαις καὶ
πόλεσιν, ἅπαντα; εἶχον εὐθὺς εὐπειθεῖς πρὸς ἅπαν
δὴ τὸ τῆς γνώμη; βουλόμενον. Καὶ ἦσαν δὴ πάντες
σε μέχρι Χριστουπόλεως Θράκες ἐν ὅπλοις εὐθὺς
Ο περ τοῦ νέου βασιλέως κατὰ τοῦ γηραιού προθύμως
ὁρμώμενοι. Καὶ πρῶτα μὲν τοὺς ἀπανταχή περιεντα; τῆς Θρᾴκη; τελώνας καὶ φορολόγου; αὐτοὺς
copias in Bithynia mille equites perpetuos; in
Thracia et Macedonia 318 his mille item perpeLuns: reliquam vero pecuniam in sumptus undecuque advenientium legatorum, et in aumus tribe:...
finitimis gentibus persolvenda conferre, cæterosque
imperii sumptus pene iutiuites. Sed quia ne it
quidem placebat Deo, propter causas, quas ipse
novit, subito omnia confuso illo reipublicæ stati
eversa sunt, ut in alea, cum tessera in contrarium
vertitur.
VI. Admiratione tamen digna est ineffabilis illa
omnium inspectoris Dei clementia, qui cum nos
diuturnæ improbitatis pœnas plurimas easque conſertas luere deberemus, eas tamen parce et bumaniter expetendas esse judicaverit. Neque enim alienigenis Barbaris alque immanibus hostibus mis
tradidit: sed popularibus et notis, et iis qui a
nostris moribus non abhorrerent, adeoque ch
mentiores essent iis, per quos puniendi eramus;
plerisque videlicet eorum, qui circumcirca in nos
sæviebant, morte præreptis, ne nos intestino bello
conflictatos et confracto calamo plane similes etian
illi aggressi funditus omnes internecione delerent.
His enim temporibus obiit Crales Servise; obiit
et Venceslaus, Bulgarorum princeps. Est et a somoris tilio Cephalleniæ comite interfectus Etolo
rum et Acarnanum despotes. Quin et Thessalici
principatus ultimus hæres, ex Angelica familia ore
tus, decesserat. Sed illuc redeo.
᾿Αγγελωνύμων ἀπόγονος. 'Αλλ' ἐκεῖσε ἐπάνειμι.
VII. Cum senior imperator ante solis ortum nepotis fugam cognovisset, 319 eodem die pontiAlcibus qui in urbe aderant arcessitis (nam patriarcha pridie fugæ obierat), scripto anathemate nepotem damnari jubet ut rebellem; item eos, qui simul cum eo exivissent, quive deinde ſuga evasuri
aut ejus partes defensuri essent. Id autem facile a
pontifcum colu peracium est. Ex eo passim sacrosanctum Evangelium in palatiis, in xiis, in foris
circunferri cerneres, et populum şacramento adigi,
ut a junioris imperatoris societate animo et manu
et lingua recederent; seuiori autem arctioribus
obedientiæ vinculis astringerentur. Quæ cum að
hunc modum in urbe imperatrice gererentur, Andronicus junior libertate et immunitate Thraciis
pagis et urbibus pronuntiata illico omnes voluntati suæ obsequentes et quidvis facere paratos habuit. Statim Thraces universi Christopolin usque
pro juniore imperatore in ariis fuerunt, senioreni
cupide iuvasuri. Ac primum passium per Thraciam
vagantibus publicanis et exactoribus fœde excruciatis, ereptam, quam circumferebant, pecuniam
pulla modestia Inter sese partinntur. Priusquam
autem septem dies elaberentur, Orestiade digressi
Variorum nota.
Urosins, de quo supra. DucANG.
Vide Stemma regum Bulgariz poɛt Famil.
Byrant. n. 44. Dutang.
Vide cap. 1, sect. 1 supra. Βοινιν.
Vide notata ad cap.1 hujus libri villa
DUCANG.
Diglized by Google
καὶ ἦσαν δὴ πάντες οἱ μέχρι Χριστουπόλεως Θρᾷκες ἐν ὅπλοις εὐθὺς ὑπὲρ τοῦ νέου βασιλέως κατὰ τοῦ γηραιοῦ προθύμως ὁρμώμενοι. καὶ πρῶτα μὲν τοὺς ἁπανταχῆ περιϊόντας. τῆς Θρᾴκης τελώνας καὶ φορολόγους αὐτοὺς μὲν ἀνέδην ᾐκίζοντο· ἃ δ’ ἐπεφέροντο βασιλικὰ χρήματα ξὺν οὐδενὶ κόσμῳ διαλαχόντες ἐνείμαντο. πρὶν δ’ ὅλην ἡμερῶν ἑβδομάδα παραδραμεῖν, ἄραντες ἐξ Ὀρεστιάδος πλῆθος οὐ μάλα ἀριθμητὸν ἱππέων καὶ πεζῶν, τοξοτῶν καὶ σφενδονητῶν, ᾔεσαν ἐπὶ τὴν βασιλεύουσαν, ὡς αὐτίκα αἱρήσοντες στασιάζουσάν τε καὶ ἐκπεπολεμωμένην πρὸς ἑαυτὴν ταῖς τοῦ δήμου γνώμαις ἐλπίδι λημμάτων, ὁποῖα ταῖς ἀδίκοις χερσὶν ἐκπορίζουσιν αἱ τοιαῦται τῶν πραγμάτων καινοτομίαι, τοῦ Συργιάννη πάντα κινοῦντος. τέτταρας δ’ ὅλας ὡδευκότες ἡμέρας ἀφίκοντό τε καὶ ἐστρατοπεδεύσαντο πρὸ τοῦ τῆς Σηλυμβρίας ἄστεος. (Η.) Ἔμελλον δ’ ἔτι καὶ προσωτέρω πορεύεσθαι. ἀλλ’ εἰδὼς ὁ γηραιὸς βασιλεὺς οὐκ ἠρεμῆσον τὸ πλῆθος τῆς πόλεως, ἀλλὰ νεωτερίσον, εἰ πρὸ τῶν πυλῶν θεάσαιντο τὸν στρατὸν, φθάνει πρεσβείαν ἀποστείλας πρὸς αὐτόν.197 (A. c. 1282 ad 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. IMP. ANDRONIC. SEN ] 498..
στρατὸν δ' ηπειρωτικὸν ἐν μὲν Βιθυνία χιλίους!π- et maritimos hostes iustituere; terrestres vero
τέας διηνεκεῖς, ἐν δὲ Θράκῃ καὶ Μακεδονία δισχιλίους ὁμοίως· τὰ δ' ὑπόλοιπα χρήματα αναλίσκε
σθαι πρὸς δαπάνα; τῶν ἐθενδήποτε προσιόντων
άλλοτε άλλων πρέσβεων, καὶ χορηγίας ἐνιαυσίους τῶν
περικυκλούντων ἐθνῶν, καὶ ὅσαι άλλαι μυρίαι δα
κάνει τοῖς βασιλείας καθήκουσι πράγμασιν. [P. 196]
Ἀλλ᾽ ἐπεὶ καὶ Θεῷ γε οὐ μάλα ἐθέλοντι ἦν, δι' άς
αὐτὸς οἶδεν αἰτίας, ἐξαίφνης ἅπαντα διὰ τῆς κοινῆς
ταύτης συγχύσεως ἀνατέτραπται, καθάπερ κύβου
μεταπεσόντος.
Γ. θαυμάζειν δ' οὖν ὅμως χρεὼν τὴν ἄρρητον
τοῦ τὰ πάντα ἐφορῶντος κηδεμονίαν, πῶς πλείστας
ἐμοῦ καὶ ἀθρίας ἡμῶν ὀφειλόντων διδόναι τὰς δίτις απέρ μακρᾶς τῆς κακίας, μετά τινος αὐτὸς
φειδοῦς καὶ φιλανθρωπίας λαμβάνειν ἔκρινε ταύτας.
Οἱ γὰρ ἀλλοτρίοις τισὶν οὐδ᾽ ἀλλοφύλοις ἐχθροίς
καὶ ἀγρίοις παρέδωκεν ἡμᾶς, ἀλλ' ὁμοφύλοις ἀνα
θρώποις καὶ ἰσοψύχοις καὶ γνωστοῖς καὶ μαλακωτέμεις, ή παρ' ὧν ἐχρῆν ἡμᾶς τιμωρεῖσθαι, τοὺς
πλείους τέως τῶν κύκλῳ καθ' ἡμῶν μαινομένων θα
νάτῳ προαρπάσας· ἵνα μὴ κατ' ἀλλήλων ἡμῖν έχε
πολεμωθείσι καὶ καλάμῳ συντετριμμένῳ ἀτεχνῶς
ἐοικόσιν ἐπιτιθέντες, κἀκεῖναι πάντας άρδην εἰς ὀλέθρου βυθούς παραπέμψωσιν. "Εν γὰρ τούτῳ τῷ.
χρόνῳ τέθνηκε μὲν ὁ Κράλης Σερβίας· τέ
Όντας δ' ὁ τῶν Βουλγάρων ἡγεμὼν ὁ Σφενδοσθλά
τες· πεφόνευται δὲ πρὸς τοῦ ἀνεψιού κόν
του Κεφαλληνίας ὁ τῶν Αἰτωλῶν καὶ ᾿Ακαρνάτων δεσπότης· προσετεθνήκει δὲ καὶ ὁ τῆς τῶν
Θετταλῶν ἡγεμονίας τελευταῖος διάδοχος, ὁ τῶν
Σ. Ἐπεὶ γὰρ ἐγνώσθη τῷ γηραιῷ βασιλεῖ πρὶν
Ανατείλει τὸν ἥλιον ἡ τοῦ ἐγγόνου φυγή, προσκαλε
είμενος αυθημερόν τοὺς ἐν Βυζαντίῳ παρόντας τῶν
ἀρχιερέων (ὁ γὰρ πατριάρχης μια τῆς φυγῆς ἡμέρα
προστεθνήκει), εγγράφω καθυποβάλλειν ἐπιτιμίῳ
τούτοις ἐκέλευε τόν τε ἔγγονον ὡς ἀποστάτην καὶ
ἄμε τούς τε αὐτῷ συνεξεληλυθότας, καὶ εἴ τις ὅτι ἡ
φεύγειν ἢ τὰ ἐκείνου φρονεῖν μέλλοι· δ δὴ καὶ ῥᾷθέως ἡ τῶν ἀρχιερέων ἐπέραινε σύνταξις. "Ην δ' ἐπὶ
τούτοις ἰδεῖν καὶ τὸ θεῖον πανταχή περιφερόμενον
Εὐαγγέλιον ἐν τε βασιλείοις αὐλαῖς, ἔν τε ὁδοῖς, ἔν τε
Αγοραῖς, καὶ τοὺς ὀμνύειν τὸν δῆμον κελεύοντας, ἀφί
στασθαι μὲν τῆς τοῦ νέου βασιλέως κοινωνίας καὶ
γνώμη καὶ χειρὶ καὶ γλώττῃ, συντίθεσθαι δὲ βε
βαιότερον τῷ γηραιῷ βασιλεῖ. Ταῦτα μὲν οὖν τῆς
βασιλευούσης ἐντὸς τοῦτον ἐτελεῖτο τὸν τρόπον. Οἱ
δὲ περὶ τὸν νέον βασιλέα Ανδρόνικον ἐλευθερίαν
κηρύξαντες καὶ ἀτέλειαν ταῖς ἐν Θράκῃ κώμαις καὶ
πόλεσιν, ἅπαντα; εἶχον εὐθὺς εὐπειθεῖς πρὸς ἅπαν
δὴ τὸ τῆς γνώμη; βουλόμενον. Καὶ ἦσαν δὴ πάντες
σε μέχρι Χριστουπόλεως Θράκες ἐν ὅπλοις εὐθὺς
Ο περ τοῦ νέου βασιλέως κατὰ τοῦ γηραιού προθύμως
ὁρμώμενοι. Καὶ πρῶτα μὲν τοὺς ἀπανταχή περιεντα; τῆς Θρᾴκη; τελώνας καὶ φορολόγου; αὐτοὺς
copias in Bithynia mille equites perpetuos; in
Thracia et Macedonia 318 his mille item perpeLuns: reliquam vero pecuniam in sumptus undecuque advenientium legatorum, et in aumus tribe:...
finitimis gentibus persolvenda conferre, cæterosque
imperii sumptus pene iutiuites. Sed quia ne it
quidem placebat Deo, propter causas, quas ipse
novit, subito omnia confuso illo reipublicæ stati
eversa sunt, ut in alea, cum tessera in contrarium
vertitur.
VI. Admiratione tamen digna est ineffabilis illa
omnium inspectoris Dei clementia, qui cum nos
diuturnæ improbitatis pœnas plurimas easque conſertas luere deberemus, eas tamen parce et bumaniter expetendas esse judicaverit. Neque enim alienigenis Barbaris alque immanibus hostibus mis
tradidit: sed popularibus et notis, et iis qui a
nostris moribus non abhorrerent, adeoque ch
mentiores essent iis, per quos puniendi eramus;
plerisque videlicet eorum, qui circumcirca in nos
sæviebant, morte præreptis, ne nos intestino bello
conflictatos et confracto calamo plane similes etian
illi aggressi funditus omnes internecione delerent.
His enim temporibus obiit Crales Servise; obiit
et Venceslaus, Bulgarorum princeps. Est et a somoris tilio Cephalleniæ comite interfectus Etolo
rum et Acarnanum despotes. Quin et Thessalici
principatus ultimus hæres, ex Angelica familia ore
tus, decesserat. Sed illuc redeo.
᾿Αγγελωνύμων ἀπόγονος. 'Αλλ' ἐκεῖσε ἐπάνειμι.
VII. Cum senior imperator ante solis ortum nepotis fugam cognovisset, 319 eodem die pontiAlcibus qui in urbe aderant arcessitis (nam patriarcha pridie fugæ obierat), scripto anathemate nepotem damnari jubet ut rebellem; item eos, qui simul cum eo exivissent, quive deinde ſuga evasuri
aut ejus partes defensuri essent. Id autem facile a
pontifcum colu peracium est. Ex eo passim sacrosanctum Evangelium in palatiis, in xiis, in foris
circunferri cerneres, et populum şacramento adigi,
ut a junioris imperatoris societate animo et manu
et lingua recederent; seuiori autem arctioribus
obedientiæ vinculis astringerentur. Quæ cum að
hunc modum in urbe imperatrice gererentur, Andronicus junior libertate et immunitate Thraciis
pagis et urbibus pronuntiata illico omnes voluntati suæ obsequentes et quidvis facere paratos habuit. Statim Thraces universi Christopolin usque
pro juniore imperatore in ariis fuerunt, senioreni
cupide iuvasuri. Ac primum passium per Thraciam
vagantibus publicanis et exactoribus fœde excruciatis, ereptam, quam circumferebant, pecuniam
pulla modestia Inter sese partinntur. Priusquam
autem septem dies elaberentur, Orestiade digressi
Variorum nota.
Urosins, de quo supra. DucANG.
Vide Stemma regum Bulgariz poɛt Famil.
Byrant. n. 44. Dutang.
Vide cap. 1, sect. 1 supra. Βοινιν.
Vide notata ad cap.1 hujus libri villa
DUCANG.
Diglized by Google
PG 148:499ἦρχε δὲ τῆς πρεσβείας ὁ Φιλαδελφείας Θεόληπτος, ἀνὴρ οὐ μόνον ἀρεταῖς παντοίαις κοσμούμενος καὶ πᾶσαν αἰδῶ τοῖς ἐντυγχάνουσι προπέμπων, ἀλλὰ καὶ βαθεῖαν αὔλακα διὰ φρενὸς καρπούμενος. ἀπεστάλη δὲ καὶ ἡ τοῦ Συργιάννη μήτηρ, δυσωπήσουσα τὸν υἱὸν μάλιστα πάντων καὶ πείσουσα μὴ ὁμόσε χωρεῖν ἐς τὰ τείχη τῆς βασιλευούσης· κινδυνεύειν γὰρ ἂν οὕτω στασιάσαι κατ’ ἀλλήλων τοὺς Βυζαντίους καὶ μεγίστην γενέσθαι φθορὰν πάντων ὁμοῦ χρημάτων, οἰκιῶν, ἀνδρῶν, γυναικῶν, ἀρχόντων, ἀρχομένων, ὧν τὴν αἰτίαν ὁ καρπούμενος οὐκ οἶδ’ ὅπως οὐ δυσσυνειδήτως διάξει τὸν ἅπαντα βίον· ἀλλ’ ἐπανιόντα μικρὸν οὕτω πόῤῥωθεν ποιεῖσθαι τοὺς λόγους καὶ αὐθαιρέτους τῶν ζητημάτων τὰς καταστάσεις. ὅ γε μὴν Συργιάννης αἰδεσθεὶς μὲν καὶ τὴν τοῦ Φιλαδελφείας παρουσίαν, κατακλασθεὶς δέ πως καὶ ταῖς τῆς μητρὸς ἱκεσίαις, ἐπάνεισι πρὸς τὸν βασιλέα διατρίβοντα περὶ τὴν Ὀρεστιάδα. κἀκεῖσε τοίνυν αἱ πρὸς τοῦ γηραιοῦ βασιλέως ἐπέμποντο πρεσβεῖαι, κἀκεῖθεν τὸ κῦρος αἱ τῶν ζητημάτων ἐδέχοντο κρίσεις.499 (A. N. 6791 AD C856)
multitudo equitum, peditum. sagittariorum et fun- μὲν ἀνέδην ᾐκίζοντο· ἃ δ᾽ ἐπεφέροντο βασιλικά χρή
ditorum pene innumerabilis Byzantium versus
proficiscuntur, primo impetu expugnaturos se urbem rati, seditione laborantem et ipsam sccum ob
varia civium studia dissidentem, 320 spe emolumentorum, quæ hujusmodi novarum rerum molitiones rapacitati injustæ suppeditant, Syrgianve
exagitante omnia. Ac quatuor integris diebus in
itinere consumptis Selymbriam pervenerunt, et in
ejus urbis conspectu castra posuerunt.
ματα ξὺν οὐδενὶ κόσμο, διαλαχόντες ἐνείμαντο. Πριν
δ' ὅλην ἡμερῶν ἑβδομάδα παραδραμείν, ἄραντες ἐξ
Ορεστιάδος πλῆθος οὐ μάλα ἀριθμητὸν ἱππέων καὶ
πεζών. τοξητῶν καὶ σφενδονητῶν, Ρ. 197]ᾔεσαν ἐπὶ
τὴν βασιλεύουσαν, ὡς αὐτίκα αιρήσοντες στασιάζε
πάν τε καὶ ἐκπεπολεμωμένην πρὸς ἑαυτὴν ταῖς τοῦ
δήμου γνώμαις ἐλπίδι λημμάτων, ὁποῖα ταῖς ἀδίκας
χερσὶν ἐκπορίζουσιν αἱ τοιαῦται τῶν πραγμάτων
καινοτομίαι, τοῦ Συργιάννη πάντα κινοῦντες. Τέτο
ταρας δ' ὅλας ὠδευκότες ἡμέρας ἀφίκοντό τε καὶ ἐστρατοπεδεύσαντο πρὸ τοῦ τῆς Σηλυμβρίας
ἄστεως.
VIII. Cum autem ulterius progressuri essent, et
senior imperator urbanam turbant, si hostilem
exercitum ante portas vidisset, non quieturam esse
sciret, sed novitatis studio aliquid ausuram, eorum
adventum antevertit, præmissis legatis, quorum
princeps erat Theoleptus, Philadelphie episcopus,
vir non tantum omnis generis virtutibus ornatus
et magna sui reverentia obvios quosque præoccupare solitus, sed et prudentia singulari excellens.
Missa est et Syrgiannis mater quæ filium suum
potissimum in verecundiam adduceret, eique persuaderet, ne ad mœnia urbis oppugnanda progrederetur: periculum enim fore, ne dissidio inter
Byzantinos orto maximus interitus consequeretur
omnium opumn, ædium, virorum, matronarum, magistratuum, subditorum: cujus criminis reus qua
ratione tranquillo animo per omnem ætatein unquam esse posset? sed nt paulum regressus ita
demuin verba et liberas pactiones e longinquo faceret. Syrgiannes igitur, cum episcopi Philadelphiensis præsentiam reveritus, tum precibus matris
suæ fractus, ad imperatorem, qui circa Orestiadem
tum agebat, revertitur. Eo itaque senioris imperatoris legationes mittebantur; atque illine quæ
super singulis postulationibus decreta essent plenum 321 robur accipiebanl.
Η'. Έμελλον δ' ἔτι καὶ προσωτέρω πορεύεσθαι,
'Αλλ' εἰδὼς ὁ γηραιός βασιλεὺς οὐκ ἠρεμήσων τὸ
πλῆθος τῆς πόλεως, ἀλλὰ νεωτερίσον, εἰ πρὸ τῶν
πυλῶν θεάσαιντο τὸν στρατὸν, φθάνει πρεσβείαν
ἀποστείλας πρὸς αὐτόν. έσχε δὲ τῆς πρεσβείας ὁ
Φιλαδελφείας Θεόληπτο: ἀνὴρ οὐ μόνον ἀρεταῖς
παντοίαις κοσμούμενος καὶ πᾶσαν αἰδῶ τοῖς ἐντιγ
χάνουσε προπέμπων, ἀλλὰ καὶ βαθεῖαν αύλακα διά
φρενός καρπούμενος. Απεστάλη δὲ καὶ ἡ τοῦ Συρ
γιάννη μήτηρ, δυσωπήσουσα τὸν υἱὸν μάλιστα πάν
των, καὶ πείσουσα μὴ ὁμόσε χωρεῖν ἐς τὰ τείχη τῆς
βασιλευούσης· κινδυνεύειν γὰρ ἂν οὕτω στασιάσαι
κατ' ἀλλήλων τους Βυζαντίους, καὶ μεγίστην γενίο
σθαι φθοράν πάντων ὁμοῦ χρημάτων, οἰκιῶν, ἀν
δρῶν, γυναικῶν, ἀρχόντων, ὀρχομένων, ὧν τὴν αἰτίαν
ὁ καρπούμενος οὐκ οἶδ' ὅπως οἱ δυσσυνειδήτως διά
ξει τὸν ἅπαντα βίον· ἀλλ᾽ ἐπανιέντα μικρών οὕτω
πόρρωθεν ποιεῖσθαι τοὺς λόγους καὶ αὐθαιρέτου;
τῶν ζητημάτων τὰς καταστάσεις. Ο γε μὴν Συρ
γιάννης, αιδεσθεὶς μὲν καὶ τὴν τοῦ Φιλαδελφείας
παρουσίαν, κατακλασθεὶς δέ πως καὶ ταῖς τῆς μητρὸς ἱκεσίαις, ἀπάνεισι πρὸς τὸν βασιλέα διατρίβοντα
περὶ τὴν Ορεστιάδα. Κἀκεῖσε τοίνυν αἱ πρὸς τοῦ
γηραιοῦ βασιλέως ἐπέμποντο πρεσβείαι, κἀκεῖθεν
τὸ κῦρος αἱ τῶν ζητημάτων ἐδέχοντο κρίσεις.
Θ'. Τέλος κυρούται παρ' ἀμφοτέρων τῶν βασιλέων,
τὸν μὲν νέον κατέχειν αὐτοκρατορικών της Θράκης,
ὅσον τὸ ἀπὸ Χριστουπόλεως ἄχρι τῶν περὶ τὸ Ῥήγων
προαυλίων καὶ προαστείων της Κωνσταντινουπόλεω;,
IX. Tandem inter utrosque convenit, ut junior
imperator Thraciam, quæ a Christopoli usque ad
Constantinopolis confinia et suburbia versus Rhegium pertinet, cum summa potestate obtineret, simulque ea pradia, quæ sue factioni assignasset καὶ ἅμα τὰ παρ' αὐτοῦ τοῖς περὶ αὐτὴν διανεμηθέν
in Macedonia; quæ et multa erant, et singulis
multa millia quotannis pendebant: senior vero
cuna Constantinopolin, tumn urbes et provincias
omnes Macedonicas ultra Christopoliu sitas: ad
hæc legationes finitimarum gentium audiret et iis
curam convenientem impenderet: quod eæ sollicitudines juniori minime cordi essent, cui ad vitam
otiosam et ad venationes natura propenso et rebus
ejusmodi occupato, gravissimum onus illud et inanis molestia esse videretur. His conditionibus fœdus initur, quale junior imperator, non quale senior
Variorum
Cujus non semel meminit Pachymeres.
DUCANG. Ο Φιλαδελφείας Θεόληπτος. De quo
supra ad lib. vi. cap. 5. u. 5. Exstat in codice
Cesareo Vindobonensi Theolog. 174, Παραινετικός
τα τῶν τῆς Μακεδονίας χωρίων· ἦσαν γὰρ ταῦτα
πολλὰ καὶ ἐς πολλές χιλιάδας ἑκάστῳ τὴν ἐπέτειον
αναφέροντα πρόσοδον· τὴν δὲ γηραιόν, τήν τε Κων
σταντινούπολιν καὶ τὰς ἐπέκεινα τῆς Χριστουπόλεως
λοιπὰς Μακεδονικάς χώρας καὶ πόλεις· καὶ πρὸς
τούτοις δέχεσθαί τε καὶ διοικονομεῖν καὶ τὰς πρὸς
τῶν κυκλούντων ἐθνῶν πρεσβείας. Μηδὲ γὰρ πρὸς
θελήσεως εἶναι τῷ νέῳ τοιαύτας φροντίδας. Ανδρί
γὰρ ἐκ φύσεως ώρμηκότι πρὸς ἄνεσιν καὶ κυνηγέσια
καὶ ἀσχολίας τοιαύτας φόρτων τά γε το α τα φαίνεται
πάνυ βαρύτατον και μάταιον ἄχθος. [Ρ. 498] Επι
nolis.
τῇ βασιλίσσῃ, ἐξ αὐτοσχεδίου συντεθειμένος ἐπὶ
τελευτή του Φιλαδελφείας κυροῦ Θεολήπτου, actore
Gregora… Vide Indicem Opusculorum Gregora rhetoricorum, initio hujus voluminis. Bousos.
PG 148:503(Θ.) Τέλος κυροῦται παρ’ ἀμφοτέρων τῶν βασιλέων, τὸν μὲν νέον κατέχειν αὐτοκρατορικῶς τῆς Θρᾴκης ὅσον τὸ ἀπὸ Χριστουπόλεως ἄχρι τῶν περὶ τὸ Ῥήγιον προαυλίων καὶ προαστείων τῆς Κωνσταντινουπόλεως καὶ ἅμα τὰ παρ’ αὐτοῦ τοῖς περὶ αὐτὸν διανεμηθέντα τῶν τῆς Μακεδονίας χωρίων· ἦσαν γὰρ ταῦτα πολλὰ καὶ ἐς πολλὰς χιλιάδας ἑκάστῳ τὴν ἐπέτειον ἀναφέροντα πρόσοδον· τὸν δὲ γηραιὸν, τήν τε Κωνσταντινούπολιν καὶ τὰς ἐπέκεινα τῆς Χριστουπόλεως λοιπὰς Μακεδονικὰς χώρας καὶ πόλεις· καὶ πρὸς τούτοις δέχεσθαί τε καὶ διοικονομεῖν καὶ τὰς πρὸς τῶν κυκλούντων ἐθνῶν πρεσβείας. μηδὲ γὰρ πρὸς θελήσεως εἶναι τῷ νέῳ τοιαύτας φροντίδας. ἀνδρὶ γὰρ ἐκ φύσεως ὡρμηκότι πρὸς ἄνεσιν καὶ κυνηγέσια καὶ ἀσχολίας τοιαύτας φόρτον τά γε τοιαῦτα φαίνεσθαι πάνυ βαρύτατον καὶ μάταιον ἄχθος. ἐπὶ τούτοις οὖν αἱ σπονδαὶ γίνονται ἀσμένῳ μὲν τῷ νέῳ βασιλεῖ, οὐ μάλα δ’ ἀσμένῳ τῷ γηραιῷ·508 [A. m. 6791 ad 6836]
[IMP. ANDRONIC. sen ] 50%
et Nilus aquas suas Mæolidi communicet. Si quis τοῦτο δρόμον ποιούμενος ὑπερόριον ἐπιδεῖ τῇ Ἑλ
vero adeo tenax fuerit, ut bona distribui nolit, ei
cavendum erit, ne legem per orbem terrarum! ſerat
omnis improbitatis auctorem, et omnes rongressus, omnia commercia funditus tollat, ac manifesta
injuria afficiat eos, propter quos ea bona a naturæ
auctore acceperit. Neque enim obscurum cuiquam
esse potest, nullum divina providentia bonun
cuiquam contingere, ut solus eo fruatur, ut nec
Jucem soli, ut sibi soli luceat. Quod si res æternum victuræ codemque statu permansur essent,
posset forsitan aliquis qualibuscunque de causis
communicationem virtutis eludere. Cum autem id
nulla ratione fieri queat, nonnulli artificio quodam
immortalitatem consectantes, neque quidquam unde
gloria exsistat prætermittentes, omnem laborem
ultro ceperunt. Ac ne longius aleam, Pythagoras
cum Ægyptiornu) sapientibus congressus, corumque sacris initiatus, in Gracia laudari concupirit:
eque 324 cupiditate impulsus in eam trajecit:
virtuteque sua per totain Græciam vulgata nomen
aleruum est consecutus. Est etiam qui Delphicam
laurum et Olympicum oleastrum ex Asia profertus
petat: non ignarus, marcescenti illi corolte inesse
gloriam, quæ non marcescat et posterorum merudriam magis excitet, quam omnia Asiæ prata et
fontes et luci tincturarum. Hi igitur et alii plurimi
horum similes variis rationibus sui memoriam
tradere posteris potuerunt. Nunc vero, ne longumi
faciam, aliorum ingeniis nostra alas sterilibus relictis elabitur et sapientia destitutis: ac paruim
abest, quin belluinis dicam, ut nostrae res deplorandæ esse videantur. To vero solum omniumı
expressam naturæ imaginem et optime informatam
tulit ætas nostra, lunæ inter stellas similem, et
igui în hiemis rigore. Neque nos adeo fana et
mœnia et luci et porticus ornare possunt, ut tu et
tuæ virtutis ornatus. Ac plurimum quidem te reipublica prodesse fateantur omnes; quippe qui
magno imperatori id præstes, quod gubernatori ii,
qui polum et Helicen observant. Sed quid dicamus?
Fuit et Phidias apud Græcos magnus ob apis et
cicadæ sculpturain: sed non tantus, quantus ob
Jovem Olympicum. Praterca quæ inde colligitur
gloriola cum ipsa memoria et corpore citius 325
interit, quanı agrorum gramina. Sin thesauros ingenii et cruditionis tuæ aperueris, nomen tuum ab
oblivione vindicabitur, qui non claudam, ut Plato
ait, vilain exegeris: et tu ipse potissimum tui precu
in medio terrarum orbe stabis, et uðu modo longi
temporis fama celebraberis, sed immortali etiam
memoriz couniendaberis. Age igitur, age vir quos
sul intuetur omniun doctissime: imperti patriæ
ornamenta tua, sicut Lycurgi et Sulones: honorem
babe celebri huic urbi, quemadmodum aliu Atheλάδι, καὶ Ίστρος ἐπ' Αίγυπτον ἔρχεται, καὶ Μαιώτιδι
Νεῖλος κοινοῦται τὸ ῥεῦμα. Εἰ δέ τις φειδοῖ χρώμε
γος μὴ διαδόσιμα βούλοιτο γίγνεσθαι τὰ καλά, μή
καὶ λάθῃ νόμον οὗτος διὰ πάσης γράφων γῆς κακίας
ἀρχηγέτην καὶ ἐς νυκτός, ἵν' εἶπιο. βάραθρα και σποτεινοὺς ἐλίσθους ὅλῃ ρύμη ξυνωθῶν τοὺς τῆς ἐπι·
μιξίας λόγους καὶ περιφανῶς ἀδικῶν, δι' οὓς ἐκείνῳ
τοῦτ' ἐχαρίσατο τἀγαθὸν ὁ τῆς φύσεως δημιουργός.
Εύδηλον γὰρ δήπου τοῖς ὅλοις, μηδέν μηδενὶ παρά
τῆς Προνοίας ἀγαθὸν παραγίγνεσθαι δι' ἕνα γέ τινε
τὸν εἰληφότα· ὡς ἄρα οὐδ' ηλίῳ τὸ φῶς, ἵν' αὐτὲς
ἀπολαύοι μόνος. Εἰ δ᾽ ἀθάνατα έμελλε βιώσεσθαι τα
πράγματα κἀπὶ τῆς αὐτῆς ἐστήξειν Κρηπῖδος ἀε:,
εἶχεν ἄν τις ἴσως οἴαις δή τισιν αἰτία τῆς ἀρετῆς
παρακρούεσθαι τὴν διάδοσιν. Ἀλλὰ νῦν ἐστι τῶν
ἀμηχάνων πάντη τουτί. Ταύτῃ τοι καὶ ἀθανασίαν
ἀντιτεχνώμενοί τινες καὶ κλέος ἀπέραντόν σφισιν
αὐτοῖς προμνώμενοι πᾶν ὅ τι κλέους· ἱστιοῦν ἀρ
χὴν εἰδείη γίγνεσθαι, πρὸς τοῦτ' αὐθαίρετος παρείη.
Και Πυθαγόρας μὲν αὐτίκα τοῖς ἐν Αἰγύπτῳ σοφοίς
ξυμβαλὼν καὶ ξυνοργιάσας Ἑλληνικῶν ἐπεθύμησεν
έγκωμίων· κἀκεῖσε δὴ κωμάζει διαπόντιος εραστής
καὶ τὴν ἀρετὴν διὰ πάσης δημοσιεύσεις Ελλάδος
μιστὸν ἑαυτοῦ τὸν ἐφεξῆς ἔλιπεν αἰῶνα. "Ηδη δέ τις
καὶ πρὸς τὴν ἐν Πυθοί δάφνην καὶ πρὸς τὸν ἐν τ
λυμπίᾳ κότινον ἐξ Ασίας ὁρμᾶται. Εξέδει γὰρ ὡς
ἔνεστι τῷ μαραινομένῳ τῷδε θαλλῷ κλέος ἀμάραν
τον· καὶ τοῦτο μᾶλλον ἀναζωπυρεί τὴν μετὰ ταῦτα
μνήμην, ἢ πάντες οἱ τῆς Ασίας λειμώνες καὶ οἱ
χρῆναι καὶ ἡ παντοδαπὴ τῶν ἐκεῖ φυομένων βαφή.
Τούτοις δὴ οὖν καὶ πλείστοις ἄλλοις διὰ ποικίλης
ἐλθοῦσι παραπλησίαν τῷ ἐφεξῆς παραθέσθαι βίῳ τὴν
μνήμην ἐξεγένετο. Νῦν δ' ἵνα μὴ διατρίβω τῶν μὲν
ἄλλων τὴν φύσιν καθάπαξ εἰπεῖν δ τὰ καθ᾿ ἡμᾶς
ἐξελίττων αἰών άκαρπον διαφεύγει διαλιμπάνων
Ερημόν τε σοφίας καὶ οὐ πολλοῦ δέω λέγειν μηλό
βοτον· οἷαν δὴ καὶ τὴν τῶν Θηβαίων Αλέξαν
δρον πάλαι πεποιηκέναι φασίν· ὡς ἐξεῖναι γίγνεσθαι
τὰ καθ' ἡμᾶς ὑπόθεσιν διαρκὴ τοῖς ἐν σκηνῇ τραγο
δοῦσι. Μόνον δ' ἐξ ἀπάντων σὲ κρατίστην εικόνα αύσεως εξαπέφηνε κράτιστα ἡρμοσμένην, [P.200] οἷα δη
καὶ σελήνην ἐν ἀστρασι καὶ ζώπυρον ἐν χρυμῷ καὶ
χειμῶνι. Καὶ οὐχ οὕτω τὰ καθ' ἡμᾶς νεᾧ καὶ τείχη
δύναιντ᾽ ἂν καὶ ἄλση καὶ στεαὶ κοσμεῖν, ἢ σὺ καὶ ὁ
τῆς τῆς ἀρετῆς κόσμος. Καὶ μέγα μέν τ' ἂν ἔφελος
εἶναί σε τοῖς κοινοῖς ὁμολογοίημεν ἅπαντες, ἅτε τῷ
μεγάλῳ βασιλεί συναιρόμενον, ὅσα καὶ κυβερνήταις
οἱ τὸν πόλιν καὶ τὴν Ἑλίκην διασκοπούμενοι. Αλλα
τί τις ἂν φαίη; "Ην καὶ Φειδίας ἐν Ελλησι μέγας
ἔκ τε τῆς μελίττης, ἔκ τε τοῦ τέττιγο;· ἀλλ' οὐχ
οἷς ἐκ τοῦ Ὀλυμπιάσι Διός. Ετι τοίνυν καὶ ταύττεῦθεν κλέος θᾶττον ἢ τὰ ἐν ἀγρ φυόμενα διαμεί
αὐτῇ μνήμῃ καὶ αὐτῷ σώματι. Εἰ δέ γε τῶν ἐν τῇ
ψυχῇ τῆς σοφίας θησαυρών μεταδοίην, οὐκέτι στ
Variorum notæ.
Gregoras atatis sum hominum ingenia agris
assimilat sterilibus et incultis, quales pecoribus ad
pastum exponi solent. I hoc loco significat vox
μηλόβοτος, quam Wolfius aliter interpretabatur.
Βοινικ.
PG 148:505ἀλλ’ εἰ χρὴ τἀληθῆ φάσκειν, καὶ πάνυ τοι σφόδρα ἄκοντι καὶ βουλομένῳ μὲν ἀντιπαλαμήσασθαι πρὸς τοσαύτην ἀνέλπιστον συμφορὰν, διὰ δ’ ἀμηχανίαν ναρκῶντι καὶ στέργοντι τὰ παρὰ τοῦ ἐγγόνου θεμιστευόμενα καθάπερ ἀπὸ τρίποδος Δελφικοῦ. ζ. Κατὰ τοῦτον τὸν χρόνον κἀμοὶ τῶν ῥητορικῶν καὶ φιλοσόφων βίβλων ἀπαλλαγέντι χρήσιμον ἔδοξεν εἶναι προσιέναι τῷ γηραιῷ βασιλεῖ καὶ συνήθει τῆς ὁμιλίας αὐτοῦ καταστῆναι, συνετῆς τε οὔσης καὶ φιλοτίμου καὶ ἀκοῆς ἐλλογίμων σφόδρα ἀξίας καὶ ζητουμένης μὲν πρὸς τῶν λογίων, οὐ ῥᾷστα δ’ εὑρισκομένης, οὐδ’ ἐκκειμένης τοῖς βουλομένοις. τῆς μὲν γὰρ τοῦ μεγάλου λογοθέτου ὁμιλίας (τετίμητο γὰρ ἤδη καὶ τῷ τοιούτῳ πρὸς τοῦ βασιλέως ἀξιώματι), τούτου τοίνυν τῆς ὁμιλίας, ἐπείπερ ἀκροατὴς ἐγενόμην αὐτοῦ κατά γε τὸ τῆς ἀστρονομίας μάθημα, ξυνέβη μοι ἀπολελαυκέναι ἐς κόρον. καίτοι καὶ οὐδ’ αὐτὸς ἔξω φειδοῦς ἐν ἀρχαῖς τὴν αὐτοῦ μοι παρεῖχε γλῶτταν, οὐδ’ αὐτῆς δὴ τῆς ἀστρονομίας ἀφθόνως μεταδιδόναι ἐβούλετο· εἴτε τὸν ἐμὸν ἀγνοῶν ἔτι τρόπον, εἴθ’, ὅπερ καὶ ἀληθὲς ἦν, τὴν αὐτὴν Συνεσίῳ τῷ πάνυ καὶ Λύσιδι τῷ Πυθαγορείῳ τρέφων γνώμην.[4. c. 1989 AD 1528] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.
μετὰ λήθης τούνομα κείσεται, καθάπερ οι χωλὴν τοῦ nis Socrates et Platones. Aperito mentis nostr
δίου ζωὴν ἐβάδισαν, ὅ φησι Πλάτων· κήρυξ δ' ἐς τὰ
μάλισθ' ἑαυτοῦ σχεδὸν ἐπὶ μέσης ἐπτήξει τῆς οἰκου
μένης, καὶ τῷ μακρῷ χρόνῳ μετὰ φαρμακευούσης
εμπομπεύσει τῆς ἡδονῆς· καὶ μὴ ἔτι γε μνήμης
ἀξιώσεται τῆς διὰ γῆς πλανωμένης καὶ προσκαίροις
ἀκοεῖς τὸ ἴχνος ερειδούσης, ἀλλὰ κακείνης γέ του, ή
καὶ αὐτὸν ἄνθρωπον παραθεῖ καὶ τὸ παράπαν ἀκή.
ρατος ἀεὶ διαγίγνεται. "Αγε δὴ οὖν ἄγε, τῶν ὑφ᾽ ἡλίῳ σοφώτατε· μετάδος τοῦ σοῦ κόσμου τῇ θρεψα
μένη, καθάπερ Λυκούργοι καὶ Σόλωνες· τίμησον τὸ
διαβόητον ἄστυ τουτί, καθάπερ τήν 'Αθηναίων πά
λει Σωκράτεις καὶ Πλάτωνες. Ανοιξον ἡμῶν τὸ τοῦ
τοῦ βλέφαρον· δείξον ἐναργέστερον τίς ὁ τοῦ παντὸς
ἁρμοστής καὶ ποία ποθ᾿ ἡ τούτων παναρμόνιος σύν
ταξις· δίδαξον πῆ τὰς αἰτίας θετέον τοῦ τοσούτου
δοθέντος ἀγαθοῦ· τῇ τῶν ἄστρων ἀνάγκῃ, κατὰ τοὺς
θύραθεν λόγους, ἢ τῷ τοῦ παντὸς αἰτίῳ. Ἐκ πολλοῦ
γὰρ ὡς τὰ πολλὰ διαπορουμένῳ οὐδεὶς οὐδέπω μοι
νοῦς ἀπηντήκει τῆς ἐμῆς ἀποχειροτονῶν ψυχῆς
τἀμφιβαλλόμενον. "Ωστ' εἰ μὴ δι' ἄλλο τι, διὰ γοῦν
ἂν γέ τοι τοῦτο δίδαξον. Ποῦ δ' οὐκ ἂν ἐλαύνοι σχε
πλιότητος, οὐρανοὺς μὲν διηγείσθαι δόξαν Θεοῦ πε
ριηχούντας πάσαν γῆν, ἡμᾶς δὲ κωφεύειν οὐκ ἐπαι
οντας ἅττα φασίν, ἀλλ᾽ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον
τεκμαίρεσθαι τὴν τούτων ἐπιστήμην; Επειτα καὶ
τοῦ παντὸς ἂν πάντως ἐλλείποι μὴ ἀδικίας ἔσχατα
εἶναι τουτί, εἰ μήτε κατὰ Πυθαγόραν ἐς Ἀττικὴν
ἀπ' Αιγύπτου διαβαίνειν δέον, μήθ' ἐμοίως Πλάτωνι
πολλάκις διαπλεῖν τὸν Ιόνιον κἀκ τῆς Ἀττικῆς ἐς
Σικελίαν, καὶ τυράννους ἰέναι, κἀκεῖθεν αὖθις ἐ; Ακαδημίες καὶ περιπάτους επανιέναι, ἵν᾿ οὕτω γ'
ἐξείη διαχεῖν ἐν κοινῷ τὴν ἀρετὴν, ἀλλ' ἀντὶ Λυ
κείου καὶ Στους τῇ συνήθει χρώμενον εστίᾳ κόσμο
παντί παραπέμπειν τὴν ἀρετήν. ἔπειθ᾽ ἕν γέ τι τῶν
ἁπάντων προτιμώης ἕτερον καὶ βαστώνῃ διδώς σου
τὴν τοῦ παντὸς ἀξίαν γλῶτταν. Οραν δὲ δήπου
χρεὼν καὶ ὅση τοῖς πράγμασιν ἀπιστία τε καὶ
πλημμέλεια περικέχυται, καὶ όπως αἱ τῆς τύχη;
ἐπιβουλαὶ μένειν οὐδὲν τῶν πάντων ἐῶσιν ἐφ' ἑνός·
ἀλλ᾽ ἄνθρωποι μὲν, οἱ μὲν ἐν μεσημβρία φωτός, σκό
τους καὶ λήθης ὑπίασι μυχούς· [P. 201] οἱ δ' ἐξ ὕπνου
καὶ νυκτὸς εἰς ὕπνους καὶ νύχτας διηνεκείς μεταβαίνουσι, πάσας φροντίδας κατόπιν διαλιμπάνοντες. Η
δὲ σοφία καὶ αὐτὴ πολλαῖς ταῖς ἀποικίαις ἐχρήσατο.
Αίγυπτος μὲν γὰρ αὐτῆς, φασίν, ἡ πρὶν ἐστία. Εἶτα
πρὸς Πέρσας καὶ Χαλδαίους διέβη. Είτα παρ' Αθη
ναίοις κατέλυσε· κἀκεῖθεν τὸ τελευταῖον ἀπέπτη
καὶ οιονεί τις ὄρνις τῆς καλιᾶς ὑφ᾽ ἐτουτῦν ἐξω
σθεῖσα περίεισιν ἄρτι διὰ μακροῦ πλανωμένη. Κινδυνεύει δ' οὖν τέως ἢ παρ' ἡμῖν ἐνταυθοί τοῦ λοιποῦ
palpebras. Evidentius demonstra, quis sit omnium
moderator, et qualis eorum aptissima compages.
Doce quo causæ conferendæ sint uobis tanti boni:
numquid ad necessitatem astrorum, ut profani
tradunt, aut ad universitatis auctorem. Qua de re
cum longo tempore anceps hæsitarim, neino adhuc
contigit, qui scrupulum hunc animo meo eximeret.
Quare si non ob aliud, vel propter hoc unum doceto. Quid vero miserius fieri queat, quam cum
cœli Dei gloriam enarrent omnem terram circumsonantes, uos surdastros non exaudire quid dicant,
sed astris (ut vulgo jártatur) illorum scientiam
ponderare, id est, levi conjectura tantum intelligere? Illud vero extremæ iniquitatis fuerit, cum
nec ut Pythagoræ ex Ægypto in Atticam navigandum, nec ut Platoni nare “lonium 326 sepius
trajiciendum, et ex Attica in Siciliam ad tyrannos
proficiscendum, atque inde in Academias et ambulacra redeundum tibi sit, ut publice virtutem spargas: sed pro Lyceo et Stoa in consuetis tuis ædibus virtutem tuam in totuin terrarum orbem propagare queas: aliquid aliud majori tibi curæ esse
sinas, et linguam tuam incomparabilem obsolescere
silentio patiaris. Jam illud quoque videndum,
quam inconstantia et incerta sint omnia: ut fortunæ insultus nihil esse diuturnum sinat: ut alii
serius, ocius alii, rebus omnibus relictis, præter
exspectationem, in noctem, in tenebras, in ohlvionem, in mortem præcipites ruaut. Ipsa porro
sapientia quoque migravit sæpius; cujus primo
domicilium Ægyptus fnisse perhibetur. Inde ad
Persas et Chaldæos transiit: post apud Athenienges
divertit: atque illinc etiam tandem avolavit set
nunc velut avicula nido exturbata longo etiam
tempore incertis sedibus vagatur et oberrat. Fieri
autem potest, ut aut apud nos Onitis erroribus, si
tibi ita visum fuerit, domicilium constituat, aut
prorsus in calos abeat. Ne vero mihi succenseas
oro, te ad talia exhortauti. Id enim dicere cogor,
quod nullam veri similitudinem habet, incerta momenta temporum veritus: ne velut ex occulto
atque ex insidiis erumpentia tantum nobis bonum
eripiant. Nain, si et hoc dicendum est, non tam
nostram viveni solliciti sumus, quam de tua in
posterum existimatione. 327 Quod si optando
tantum proficeretur, quam prompta voluntas est,
immortalem esse te vellemus, ut te gaudere, tanquam excellenti thesauro, perpetuo liceret. Enim
vero tuum jam fuerit ostendere, num fiustra fores
pulsa verimus. ›
ο
μείναι στάσαν τῆς πλάνης, εἰ σοί γε εἴη δεδογμένον, ἢ τελέως οίχεσθαι δραμοῦσαν δι' αιθέρος· καὶ
μή μοι αχθεσθείης ἐπὶ τοιαῦτά σε παροξύνοντα. Λέγειν γὰρ ἐξάγομαι καὶ τοῦ εἰκότος πόρρω τὴν
του χρόνου δεδιώ; πεττείαν, μὴ ὥσπερ ἐξ ἀφανοῦ; τε καὶ λόχου δραμών τοσοῦτον καλὸν εἴχηται ἀπο
κρύψας. Εἰ γὰρ καὶ τοῦτ᾽ εἰπεῖν χρή, οὐχ ἡμῖν αὐτοῖς ἡμῶν αὐτῶν τοσοῦτον μέλει, ὅσον καὶ τῆς σῆς
εἰς τοῦ μπροσθεν εὐκλείας· ὥστε καὶ εἴπερ ἐξὴν εὐξαμένῳ τυχεῖν ὧν ἂν εἴη ἐθέλοντι, ήδιστ' ἂν δι'
αἰῶνος σε ζων τύξάμην, ἵν' εἴη ἡμῖν ἡδεσθαι διὰ παντὸς ἐπὶ σοὶ, καθάπερ ἐπὶ μάλ᾽ εὐτυχεί θησαυρώ
᾿Αλλὰ γὰρ σὺν ἂν εἴη του ντεῦθεν δεικνύειν, εἰ μὴ παρὰ θύραν ήκουσιν ἡμῶν αἱ παρακλήσει.
κελεύουσι γὰρ ἐκεῖνοι, μὴ κοινὰ ποιεῖσθαι τὰ φιλοσοφίας ἀγαθὰ τοῖς μηδ’ ὄναρ τὴν ψυχὴν κεκαθαρμένοις. οὐ γὰρ θέμις ὀρέγειν τοῖς βουλομένοις τὰ μετὰ πολλῶν ἀγώνων πορισθέντα. καὶ γὰρ καὶ τὸ δημοσίᾳ φιλοσοφεῖν μεγάλης, φησὶν, ἐς ἀνθρώπους ἦρξε τῶν θείων καταφρονήσεως. (Β.) Κατ’ ἰδίαν οὖν αὐτῷ προσελθὼν καὶ ἀκίβδηλον τὸν ἐμὸν ὑποδείξας τρόπον αὐτῷ μὴ κατὰ τοὺς πολλοὺς ἠξίουν ἡγεῖσθαι κἀμέ. πόῤῥω γὰρ τὰ Φρυγῶν καὶ Περσῶν ἔφασκον εἶναι ὁρίσματα. ἔπειτα καὶ γλώττῃ μειλιχίῳ πειθοῦς τινος ἕνεκα χρώμενος τάδε πρὸς αὐτὸν διεξῆλθον. εἰ μὲν ἐπίσης ἅπαντα τὰ βίου τερπνὰ διανέμειν εἶχεν ἡ φύσις, ἀνέραστος ἂν ἦν δήπου γε καὶ ἀταλαίπωρος ἡ τούτων ζήτησις καὶ ῥᾷστα δὴ τοὐντεῦθεν τῆς φιλαλληλίας ὑποτέμνεσθαι ξυνέβαινε τοὺς λόγους. νῦν δ’ ἐπειδὴ ἔδει ἀνακεκρᾶσθαι τοῖς λυπηροῖς τὰ ἡδέα καὶ τρίτον πίθον οὔ φασιν Ἑλλήνων παῖδες ἐν Διὸς εἶναι κακῶν ἀμιγῆ, λυπεῖ μὲν τῷ ἐνδεεῖ, τέρπει δ’ αὖ ἐν προθύροις οἰκίζουσα τὴν ἐλπίδα τῆς εὐπορίας καὶ διδοῦσα παλάμην ἀντίπαλον τῇ πλεονεξίᾳ τοῦ ἐνδεοῦς· καὶ ζητεῖ μὲν οὗτος, δίδωσι δ’ ἐκεῖνος· καὶ τοὐναντίον αὖθις καὶ διὰ παντὸς ἑκάτερον·[4. c. 1989 AD 1528] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.
μετὰ λήθης τούνομα κείσεται, καθάπερ οι χωλὴν τοῦ nis Socrates et Platones. Aperito mentis nostr
δίου ζωὴν ἐβάδισαν, ὅ φησι Πλάτων· κήρυξ δ' ἐς τὰ
μάλισθ' ἑαυτοῦ σχεδὸν ἐπὶ μέσης ἐπτήξει τῆς οἰκου
μένης, καὶ τῷ μακρῷ χρόνῳ μετὰ φαρμακευούσης
εμπομπεύσει τῆς ἡδονῆς· καὶ μὴ ἔτι γε μνήμης
ἀξιώσεται τῆς διὰ γῆς πλανωμένης καὶ προσκαίροις
ἀκοεῖς τὸ ἴχνος ερειδούσης, ἀλλὰ κακείνης γέ του, ή
καὶ αὐτὸν ἄνθρωπον παραθεῖ καὶ τὸ παράπαν ἀκή.
ρατος ἀεὶ διαγίγνεται. "Αγε δὴ οὖν ἄγε, τῶν ὑφ᾽ ἡλίῳ σοφώτατε· μετάδος τοῦ σοῦ κόσμου τῇ θρεψα
μένη, καθάπερ Λυκούργοι καὶ Σόλωνες· τίμησον τὸ
διαβόητον ἄστυ τουτί, καθάπερ τήν 'Αθηναίων πά
λει Σωκράτεις καὶ Πλάτωνες. Ανοιξον ἡμῶν τὸ τοῦ
τοῦ βλέφαρον· δείξον ἐναργέστερον τίς ὁ τοῦ παντὸς
ἁρμοστής καὶ ποία ποθ᾿ ἡ τούτων παναρμόνιος σύν
ταξις· δίδαξον πῆ τὰς αἰτίας θετέον τοῦ τοσούτου
δοθέντος ἀγαθοῦ· τῇ τῶν ἄστρων ἀνάγκῃ, κατὰ τοὺς
θύραθεν λόγους, ἢ τῷ τοῦ παντὸς αἰτίῳ. Ἐκ πολλοῦ
γὰρ ὡς τὰ πολλὰ διαπορουμένῳ οὐδεὶς οὐδέπω μοι
νοῦς ἀπηντήκει τῆς ἐμῆς ἀποχειροτονῶν ψυχῆς
τἀμφιβαλλόμενον. "Ωστ' εἰ μὴ δι' ἄλλο τι, διὰ γοῦν
ἂν γέ τοι τοῦτο δίδαξον. Ποῦ δ' οὐκ ἂν ἐλαύνοι σχε
πλιότητος, οὐρανοὺς μὲν διηγείσθαι δόξαν Θεοῦ πε
ριηχούντας πάσαν γῆν, ἡμᾶς δὲ κωφεύειν οὐκ ἐπαι
οντας ἅττα φασίν, ἀλλ᾽ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον
τεκμαίρεσθαι τὴν τούτων ἐπιστήμην; Επειτα καὶ
τοῦ παντὸς ἂν πάντως ἐλλείποι μὴ ἀδικίας ἔσχατα
εἶναι τουτί, εἰ μήτε κατὰ Πυθαγόραν ἐς Ἀττικὴν
ἀπ' Αιγύπτου διαβαίνειν δέον, μήθ' ἐμοίως Πλάτωνι
πολλάκις διαπλεῖν τὸν Ιόνιον κἀκ τῆς Ἀττικῆς ἐς
Σικελίαν, καὶ τυράννους ἰέναι, κἀκεῖθεν αὖθις ἐ; Ακαδημίες καὶ περιπάτους επανιέναι, ἵν᾿ οὕτω γ'
ἐξείη διαχεῖν ἐν κοινῷ τὴν ἀρετὴν, ἀλλ' ἀντὶ Λυ
κείου καὶ Στους τῇ συνήθει χρώμενον εστίᾳ κόσμο
παντί παραπέμπειν τὴν ἀρετήν. ἔπειθ᾽ ἕν γέ τι τῶν
ἁπάντων προτιμώης ἕτερον καὶ βαστώνῃ διδώς σου
τὴν τοῦ παντὸς ἀξίαν γλῶτταν. Οραν δὲ δήπου
χρεὼν καὶ ὅση τοῖς πράγμασιν ἀπιστία τε καὶ
πλημμέλεια περικέχυται, καὶ όπως αἱ τῆς τύχη;
ἐπιβουλαὶ μένειν οὐδὲν τῶν πάντων ἐῶσιν ἐφ' ἑνός·
ἀλλ᾽ ἄνθρωποι μὲν, οἱ μὲν ἐν μεσημβρία φωτός, σκό
τους καὶ λήθης ὑπίασι μυχούς· [P. 201] οἱ δ' ἐξ ὕπνου
καὶ νυκτὸς εἰς ὕπνους καὶ νύχτας διηνεκείς μεταβαίνουσι, πάσας φροντίδας κατόπιν διαλιμπάνοντες. Η
δὲ σοφία καὶ αὐτὴ πολλαῖς ταῖς ἀποικίαις ἐχρήσατο.
Αίγυπτος μὲν γὰρ αὐτῆς, φασίν, ἡ πρὶν ἐστία. Εἶτα
πρὸς Πέρσας καὶ Χαλδαίους διέβη. Είτα παρ' Αθη
ναίοις κατέλυσε· κἀκεῖθεν τὸ τελευταῖον ἀπέπτη
καὶ οιονεί τις ὄρνις τῆς καλιᾶς ὑφ᾽ ἐτουτῦν ἐξω
σθεῖσα περίεισιν ἄρτι διὰ μακροῦ πλανωμένη. Κινδυνεύει δ' οὖν τέως ἢ παρ' ἡμῖν ἐνταυθοί τοῦ λοιποῦ
palpebras. Evidentius demonstra, quis sit omnium
moderator, et qualis eorum aptissima compages.
Doce quo causæ conferendæ sint uobis tanti boni:
numquid ad necessitatem astrorum, ut profani
tradunt, aut ad universitatis auctorem. Qua de re
cum longo tempore anceps hæsitarim, neino adhuc
contigit, qui scrupulum hunc animo meo eximeret.
Quare si non ob aliud, vel propter hoc unum doceto. Quid vero miserius fieri queat, quam cum
cœli Dei gloriam enarrent omnem terram circumsonantes, uos surdastros non exaudire quid dicant,
sed astris (ut vulgo jártatur) illorum scientiam
ponderare, id est, levi conjectura tantum intelligere? Illud vero extremæ iniquitatis fuerit, cum
nec ut Pythagoræ ex Ægypto in Atticam navigandum, nec ut Platoni nare “lonium 326 sepius
trajiciendum, et ex Attica in Siciliam ad tyrannos
proficiscendum, atque inde in Academias et ambulacra redeundum tibi sit, ut publice virtutem spargas: sed pro Lyceo et Stoa in consuetis tuis ædibus virtutem tuam in totuin terrarum orbem propagare queas: aliquid aliud majori tibi curæ esse
sinas, et linguam tuam incomparabilem obsolescere
silentio patiaris. Jam illud quoque videndum,
quam inconstantia et incerta sint omnia: ut fortunæ insultus nihil esse diuturnum sinat: ut alii
serius, ocius alii, rebus omnibus relictis, præter
exspectationem, in noctem, in tenebras, in ohlvionem, in mortem præcipites ruaut. Ipsa porro
sapientia quoque migravit sæpius; cujus primo
domicilium Ægyptus fnisse perhibetur. Inde ad
Persas et Chaldæos transiit: post apud Athenienges
divertit: atque illinc etiam tandem avolavit set
nunc velut avicula nido exturbata longo etiam
tempore incertis sedibus vagatur et oberrat. Fieri
autem potest, ut aut apud nos Onitis erroribus, si
tibi ita visum fuerit, domicilium constituat, aut
prorsus in calos abeat. Ne vero mihi succenseas
oro, te ad talia exhortauti. Id enim dicere cogor,
quod nullam veri similitudinem habet, incerta momenta temporum veritus: ne velut ex occulto
atque ex insidiis erumpentia tantum nobis bonum
eripiant. Nain, si et hoc dicendum est, non tam
nostram viveni solliciti sumus, quam de tua in
posterum existimatione. 327 Quod si optando
tantum proficeretur, quam prompta voluntas est,
immortalem esse te vellemus, ut te gaudere, tanquam excellenti thesauro, perpetuo liceret. Enim
vero tuum jam fuerit ostendere, num fiustra fores
pulsa verimus. ›
ο
μείναι στάσαν τῆς πλάνης, εἰ σοί γε εἴη δεδογμένον, ἢ τελέως οίχεσθαι δραμοῦσαν δι' αιθέρος· καὶ
μή μοι αχθεσθείης ἐπὶ τοιαῦτά σε παροξύνοντα. Λέγειν γὰρ ἐξάγομαι καὶ τοῦ εἰκότος πόρρω τὴν
του χρόνου δεδιώ; πεττείαν, μὴ ὥσπερ ἐξ ἀφανοῦ; τε καὶ λόχου δραμών τοσοῦτον καλὸν εἴχηται ἀπο
κρύψας. Εἰ γὰρ καὶ τοῦτ᾽ εἰπεῖν χρή, οὐχ ἡμῖν αὐτοῖς ἡμῶν αὐτῶν τοσοῦτον μέλει, ὅσον καὶ τῆς σῆς
εἰς τοῦ μπροσθεν εὐκλείας· ὥστε καὶ εἴπερ ἐξὴν εὐξαμένῳ τυχεῖν ὧν ἂν εἴη ἐθέλοντι, ήδιστ' ἂν δι'
αἰῶνος σε ζων τύξάμην, ἵν' εἴη ἡμῖν ἡδεσθαι διὰ παντὸς ἐπὶ σοὶ, καθάπερ ἐπὶ μάλ᾽ εὐτυχεί θησαυρώ
᾿Αλλὰ γὰρ σὺν ἂν εἴη του ντεῦθεν δεικνύειν, εἰ μὴ παρὰ θύραν ήκουσιν ἡμῶν αἱ παρακλήσει.
καὶ νόμος τοῦτο γίνεται φιλίας καὶ δεσμὸς ἀλλήλοις ἄφυκτα ἰσχύων. καὶ τοῦτ’ εἶναι γένοιτ’ ἂν οἶμαι φάναι παντὶ, ὃ γῇ μὲν πλωτὴν ἐργάζεται θάλατταν καὶ ταύτην αὖθις ἐκείνῃ βάσιμον. καὶ Τάναϊς μὲν δι’ αὐτό γέ τοι τοῦτο δρόμον ποιούμενος ὑπερόριον ἐπιῤῥεῖ τῇ Ἑλλάδι καὶ Ἴστρος ἐπ’ Αἴγυπτον ἔρχεται καὶ Μαιώτιδι Νεῖλος κοινοῦται τὸ ῥεῦμα. εἰ δέ τις φειδοῖ χρώμενος μὴ διαδόσιμα βούλοιτο γίγνεσθαι τὰ καλὰ, μὴ καὶ λάθῃ νόμον οὗτος διὰ πάσης γράφων γῆς κακίας ἀρχηγέτην καὶ ἐς νυκτὸς ἵν’ εἴπω βάραθρα καὶ σκοτεινοὺς ὀλίσθους ὅλῃ ῥύμῃ ξυνωθῶν τοὺς τῆς ἐπιμιξίας λόγους καὶ περιφανῶς ἀδικῶν, δι’ οὓς ἐκείνῳ τοῦτ’ ἐχαρίσατο τἀγαθὸν ὁ τῆς φύσεως δημιουργός. εὔδηλον γὰρ δήπου τοῖς ὅλοις, μηδὲν μηδενὶ παρὰ τῆς προνοίας ἀγαθὸν παραγίγνεσθαι δι’ ἕνα γέ τινα τὸν εἰληφότα· ὡς ἄρα οὐδ’ ἡλίῳ τὸ φῶς, ἵν’ αὐτὸς ἀπολαύοι μόνος. εἰ δ’ ἀθάνατα ἔμελλε βιώσεσθαι τὰ πράγματα κἀπὶ τῆς αὐτῆς ἑστήξειν κρηπῖδος ἀεὶ, εἶχεν ἄν τις ἴσως οἵαις δή τισιν αἰτίαις τῆς ἀρετῆς παρακρούεσθαι τὴν διάδοσιν. ἀλλὰ νῦν ἐστι τῶν ἀμηχάνων πάντη τουτί.[4. c. 1989 AD 1528] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.
μετὰ λήθης τούνομα κείσεται, καθάπερ οι χωλὴν τοῦ nis Socrates et Platones. Aperito mentis nostr
δίου ζωὴν ἐβάδισαν, ὅ φησι Πλάτων· κήρυξ δ' ἐς τὰ
μάλισθ' ἑαυτοῦ σχεδὸν ἐπὶ μέσης ἐπτήξει τῆς οἰκου
μένης, καὶ τῷ μακρῷ χρόνῳ μετὰ φαρμακευούσης
εμπομπεύσει τῆς ἡδονῆς· καὶ μὴ ἔτι γε μνήμης
ἀξιώσεται τῆς διὰ γῆς πλανωμένης καὶ προσκαίροις
ἀκοεῖς τὸ ἴχνος ερειδούσης, ἀλλὰ κακείνης γέ του, ή
καὶ αὐτὸν ἄνθρωπον παραθεῖ καὶ τὸ παράπαν ἀκή.
ρατος ἀεὶ διαγίγνεται. "Αγε δὴ οὖν ἄγε, τῶν ὑφ᾽ ἡλίῳ σοφώτατε· μετάδος τοῦ σοῦ κόσμου τῇ θρεψα
μένη, καθάπερ Λυκούργοι καὶ Σόλωνες· τίμησον τὸ
διαβόητον ἄστυ τουτί, καθάπερ τήν 'Αθηναίων πά
λει Σωκράτεις καὶ Πλάτωνες. Ανοιξον ἡμῶν τὸ τοῦ
τοῦ βλέφαρον· δείξον ἐναργέστερον τίς ὁ τοῦ παντὸς
ἁρμοστής καὶ ποία ποθ᾿ ἡ τούτων παναρμόνιος σύν
ταξις· δίδαξον πῆ τὰς αἰτίας θετέον τοῦ τοσούτου
δοθέντος ἀγαθοῦ· τῇ τῶν ἄστρων ἀνάγκῃ, κατὰ τοὺς
θύραθεν λόγους, ἢ τῷ τοῦ παντὸς αἰτίῳ. Ἐκ πολλοῦ
γὰρ ὡς τὰ πολλὰ διαπορουμένῳ οὐδεὶς οὐδέπω μοι
νοῦς ἀπηντήκει τῆς ἐμῆς ἀποχειροτονῶν ψυχῆς
τἀμφιβαλλόμενον. "Ωστ' εἰ μὴ δι' ἄλλο τι, διὰ γοῦν
ἂν γέ τοι τοῦτο δίδαξον. Ποῦ δ' οὐκ ἂν ἐλαύνοι σχε
πλιότητος, οὐρανοὺς μὲν διηγείσθαι δόξαν Θεοῦ πε
ριηχούντας πάσαν γῆν, ἡμᾶς δὲ κωφεύειν οὐκ ἐπαι
οντας ἅττα φασίν, ἀλλ᾽ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον
τεκμαίρεσθαι τὴν τούτων ἐπιστήμην; Επειτα καὶ
τοῦ παντὸς ἂν πάντως ἐλλείποι μὴ ἀδικίας ἔσχατα
εἶναι τουτί, εἰ μήτε κατὰ Πυθαγόραν ἐς Ἀττικὴν
ἀπ' Αιγύπτου διαβαίνειν δέον, μήθ' ἐμοίως Πλάτωνι
πολλάκις διαπλεῖν τὸν Ιόνιον κἀκ τῆς Ἀττικῆς ἐς
Σικελίαν, καὶ τυράννους ἰέναι, κἀκεῖθεν αὖθις ἐ; Ακαδημίες καὶ περιπάτους επανιέναι, ἵν᾿ οὕτω γ'
ἐξείη διαχεῖν ἐν κοινῷ τὴν ἀρετὴν, ἀλλ' ἀντὶ Λυ
κείου καὶ Στους τῇ συνήθει χρώμενον εστίᾳ κόσμο
παντί παραπέμπειν τὴν ἀρετήν. ἔπειθ᾽ ἕν γέ τι τῶν
ἁπάντων προτιμώης ἕτερον καὶ βαστώνῃ διδώς σου
τὴν τοῦ παντὸς ἀξίαν γλῶτταν. Οραν δὲ δήπου
χρεὼν καὶ ὅση τοῖς πράγμασιν ἀπιστία τε καὶ
πλημμέλεια περικέχυται, καὶ όπως αἱ τῆς τύχη;
ἐπιβουλαὶ μένειν οὐδὲν τῶν πάντων ἐῶσιν ἐφ' ἑνός·
ἀλλ᾽ ἄνθρωποι μὲν, οἱ μὲν ἐν μεσημβρία φωτός, σκό
τους καὶ λήθης ὑπίασι μυχούς· [P. 201] οἱ δ' ἐξ ὕπνου
καὶ νυκτὸς εἰς ὕπνους καὶ νύχτας διηνεκείς μεταβαίνουσι, πάσας φροντίδας κατόπιν διαλιμπάνοντες. Η
δὲ σοφία καὶ αὐτὴ πολλαῖς ταῖς ἀποικίαις ἐχρήσατο.
Αίγυπτος μὲν γὰρ αὐτῆς, φασίν, ἡ πρὶν ἐστία. Εἶτα
πρὸς Πέρσας καὶ Χαλδαίους διέβη. Είτα παρ' Αθη
ναίοις κατέλυσε· κἀκεῖθεν τὸ τελευταῖον ἀπέπτη
καὶ οιονεί τις ὄρνις τῆς καλιᾶς ὑφ᾽ ἐτουτῦν ἐξω
σθεῖσα περίεισιν ἄρτι διὰ μακροῦ πλανωμένη. Κινδυνεύει δ' οὖν τέως ἢ παρ' ἡμῖν ἐνταυθοί τοῦ λοιποῦ
palpebras. Evidentius demonstra, quis sit omnium
moderator, et qualis eorum aptissima compages.
Doce quo causæ conferendæ sint uobis tanti boni:
numquid ad necessitatem astrorum, ut profani
tradunt, aut ad universitatis auctorem. Qua de re
cum longo tempore anceps hæsitarim, neino adhuc
contigit, qui scrupulum hunc animo meo eximeret.
Quare si non ob aliud, vel propter hoc unum doceto. Quid vero miserius fieri queat, quam cum
cœli Dei gloriam enarrent omnem terram circumsonantes, uos surdastros non exaudire quid dicant,
sed astris (ut vulgo jártatur) illorum scientiam
ponderare, id est, levi conjectura tantum intelligere? Illud vero extremæ iniquitatis fuerit, cum
nec ut Pythagoræ ex Ægypto in Atticam navigandum, nec ut Platoni nare “lonium 326 sepius
trajiciendum, et ex Attica in Siciliam ad tyrannos
proficiscendum, atque inde in Academias et ambulacra redeundum tibi sit, ut publice virtutem spargas: sed pro Lyceo et Stoa in consuetis tuis ædibus virtutem tuam in totuin terrarum orbem propagare queas: aliquid aliud majori tibi curæ esse
sinas, et linguam tuam incomparabilem obsolescere
silentio patiaris. Jam illud quoque videndum,
quam inconstantia et incerta sint omnia: ut fortunæ insultus nihil esse diuturnum sinat: ut alii
serius, ocius alii, rebus omnibus relictis, præter
exspectationem, in noctem, in tenebras, in ohlvionem, in mortem præcipites ruaut. Ipsa porro
sapientia quoque migravit sæpius; cujus primo
domicilium Ægyptus fnisse perhibetur. Inde ad
Persas et Chaldæos transiit: post apud Athenienges
divertit: atque illinc etiam tandem avolavit set
nunc velut avicula nido exturbata longo etiam
tempore incertis sedibus vagatur et oberrat. Fieri
autem potest, ut aut apud nos Onitis erroribus, si
tibi ita visum fuerit, domicilium constituat, aut
prorsus in calos abeat. Ne vero mihi succenseas
oro, te ad talia exhortauti. Id enim dicere cogor,
quod nullam veri similitudinem habet, incerta momenta temporum veritus: ne velut ex occulto
atque ex insidiis erumpentia tantum nobis bonum
eripiant. Nain, si et hoc dicendum est, non tam
nostram viveni solliciti sumus, quam de tua in
posterum existimatione. 327 Quod si optando
tantum proficeretur, quam prompta voluntas est,
immortalem esse te vellemus, ut te gaudere, tanquam excellenti thesauro, perpetuo liceret. Enim
vero tuum jam fuerit ostendere, num fiustra fores
pulsa verimus. ›
ο
μείναι στάσαν τῆς πλάνης, εἰ σοί γε εἴη δεδογμένον, ἢ τελέως οίχεσθαι δραμοῦσαν δι' αιθέρος· καὶ
μή μοι αχθεσθείης ἐπὶ τοιαῦτά σε παροξύνοντα. Λέγειν γὰρ ἐξάγομαι καὶ τοῦ εἰκότος πόρρω τὴν
του χρόνου δεδιώ; πεττείαν, μὴ ὥσπερ ἐξ ἀφανοῦ; τε καὶ λόχου δραμών τοσοῦτον καλὸν εἴχηται ἀπο
κρύψας. Εἰ γὰρ καὶ τοῦτ᾽ εἰπεῖν χρή, οὐχ ἡμῖν αὐτοῖς ἡμῶν αὐτῶν τοσοῦτον μέλει, ὅσον καὶ τῆς σῆς
εἰς τοῦ μπροσθεν εὐκλείας· ὥστε καὶ εἴπερ ἐξὴν εὐξαμένῳ τυχεῖν ὧν ἂν εἴη ἐθέλοντι, ήδιστ' ἂν δι'
αἰῶνος σε ζων τύξάμην, ἵν' εἴη ἡμῖν ἡδεσθαι διὰ παντὸς ἐπὶ σοὶ, καθάπερ ἐπὶ μάλ᾽ εὐτυχεί θησαυρώ
᾿Αλλὰ γὰρ σὺν ἂν εἴη του ντεῦθεν δεικνύειν, εἰ μὴ παρὰ θύραν ήκουσιν ἡμῶν αἱ παρακλήσει.
ταύτῃ τοι καὶ ἀθανασίαν ἀντιτεχνώμενοί τινες καὶ κλέος ἀπέραντόν σφισιν αὐτοῖς προμνώμενοι πᾶν ὅ,τι κλέους ὁστιοῦν ἀρχὴν εἰδείη γίγνεσθαι, πρὸς τοῦτ’ αὐθαίρετος παρείη. καὶ Πυθαγόρας μὲν αὐτίκα τοῖς ἐν Αἰγύπτῳ σοφοῖς ξυμβαλὼν καὶ ξυνοργιάσας Ἑλληνικῶν ἐπεθύμησεν ἐγκωμίων· κἀκεῖσε δὴ κωμάζει διαπόντιος ἐραστὴς καὶ τὴν ἀρετὴν διὰ πάσης δημοσιεύσας Ἑλλάδος μεστὸν ἑαυτοῦ τὸν ἐφεξῆς ἔλιπεν αἰῶνα. ἤδη δέ τις καὶ πρὸς τὴν ἐν Πυθοῖ δάφνην καὶ πρὸς τὸν ἐν Ὀλυμπίᾳ κότινον ἐξ Ἀσίας ὁρμᾶται. ᾔδει γὰρ ὡς ἔνεστι τῷ μαραινομένῳ τῷδε θαλλῷ κλέος ἀμάραντον· καὶ τοῦτο μᾶλλον ἀναζωπυρεῖ τὴν μετὰ ταῦτα μνήμην, ἢ πάντες οἱ τῆς Ἀσίας λειμῶνες καὶ αἱ κρῆναι καὶ ἡ παντοδαπὴ τῶν ἐκεῖ φυομένων βαφή. τούτοις δὴ οὖν καὶ πλείστοις ἄλλοις διὰ ποικίλης ἐλθοῦσι παραπλησίαν τῷ ἐφεξῆς παραθέσθαι βίῳ τὴν μνήμην ἐξεγένετο. νῦν δ’ ἵνα μὴ διατρίβω, τῶν μὲν ἄλλων τὴν φύσιν καθάπαξ εἰπεῖν ὁ τὰ καθ’ ἡμᾶς ἐξελίττων αἰὼν ἄκαρπον διαφεύγει διαλιμπάνων ἔρημόν τε σοφίας καὶ οὐ πολλοῦ δέω λέγειν μηλόβοτον· οἵαν δὴ καὶ τὴν τῶν Θηβαίων Ἀλέξανδρον πάλαι πεποιηκέναι φασίν·[4. c. 1989 AD 1528] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.
μετὰ λήθης τούνομα κείσεται, καθάπερ οι χωλὴν τοῦ nis Socrates et Platones. Aperito mentis nostr
δίου ζωὴν ἐβάδισαν, ὅ φησι Πλάτων· κήρυξ δ' ἐς τὰ
μάλισθ' ἑαυτοῦ σχεδὸν ἐπὶ μέσης ἐπτήξει τῆς οἰκου
μένης, καὶ τῷ μακρῷ χρόνῳ μετὰ φαρμακευούσης
εμπομπεύσει τῆς ἡδονῆς· καὶ μὴ ἔτι γε μνήμης
ἀξιώσεται τῆς διὰ γῆς πλανωμένης καὶ προσκαίροις
ἀκοεῖς τὸ ἴχνος ερειδούσης, ἀλλὰ κακείνης γέ του, ή
καὶ αὐτὸν ἄνθρωπον παραθεῖ καὶ τὸ παράπαν ἀκή.
ρατος ἀεὶ διαγίγνεται. "Αγε δὴ οὖν ἄγε, τῶν ὑφ᾽ ἡλίῳ σοφώτατε· μετάδος τοῦ σοῦ κόσμου τῇ θρεψα
μένη, καθάπερ Λυκούργοι καὶ Σόλωνες· τίμησον τὸ
διαβόητον ἄστυ τουτί, καθάπερ τήν 'Αθηναίων πά
λει Σωκράτεις καὶ Πλάτωνες. Ανοιξον ἡμῶν τὸ τοῦ
τοῦ βλέφαρον· δείξον ἐναργέστερον τίς ὁ τοῦ παντὸς
ἁρμοστής καὶ ποία ποθ᾿ ἡ τούτων παναρμόνιος σύν
ταξις· δίδαξον πῆ τὰς αἰτίας θετέον τοῦ τοσούτου
δοθέντος ἀγαθοῦ· τῇ τῶν ἄστρων ἀνάγκῃ, κατὰ τοὺς
θύραθεν λόγους, ἢ τῷ τοῦ παντὸς αἰτίῳ. Ἐκ πολλοῦ
γὰρ ὡς τὰ πολλὰ διαπορουμένῳ οὐδεὶς οὐδέπω μοι
νοῦς ἀπηντήκει τῆς ἐμῆς ἀποχειροτονῶν ψυχῆς
τἀμφιβαλλόμενον. "Ωστ' εἰ μὴ δι' ἄλλο τι, διὰ γοῦν
ἂν γέ τοι τοῦτο δίδαξον. Ποῦ δ' οὐκ ἂν ἐλαύνοι σχε
πλιότητος, οὐρανοὺς μὲν διηγείσθαι δόξαν Θεοῦ πε
ριηχούντας πάσαν γῆν, ἡμᾶς δὲ κωφεύειν οὐκ ἐπαι
οντας ἅττα φασίν, ἀλλ᾽ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον
τεκμαίρεσθαι τὴν τούτων ἐπιστήμην; Επειτα καὶ
τοῦ παντὸς ἂν πάντως ἐλλείποι μὴ ἀδικίας ἔσχατα
εἶναι τουτί, εἰ μήτε κατὰ Πυθαγόραν ἐς Ἀττικὴν
ἀπ' Αιγύπτου διαβαίνειν δέον, μήθ' ἐμοίως Πλάτωνι
πολλάκις διαπλεῖν τὸν Ιόνιον κἀκ τῆς Ἀττικῆς ἐς
Σικελίαν, καὶ τυράννους ἰέναι, κἀκεῖθεν αὖθις ἐ; Ακαδημίες καὶ περιπάτους επανιέναι, ἵν᾿ οὕτω γ'
ἐξείη διαχεῖν ἐν κοινῷ τὴν ἀρετὴν, ἀλλ' ἀντὶ Λυ
κείου καὶ Στους τῇ συνήθει χρώμενον εστίᾳ κόσμο
παντί παραπέμπειν τὴν ἀρετήν. ἔπειθ᾽ ἕν γέ τι τῶν
ἁπάντων προτιμώης ἕτερον καὶ βαστώνῃ διδώς σου
τὴν τοῦ παντὸς ἀξίαν γλῶτταν. Οραν δὲ δήπου
χρεὼν καὶ ὅση τοῖς πράγμασιν ἀπιστία τε καὶ
πλημμέλεια περικέχυται, καὶ όπως αἱ τῆς τύχη;
ἐπιβουλαὶ μένειν οὐδὲν τῶν πάντων ἐῶσιν ἐφ' ἑνός·
ἀλλ᾽ ἄνθρωποι μὲν, οἱ μὲν ἐν μεσημβρία φωτός, σκό
τους καὶ λήθης ὑπίασι μυχούς· [P. 201] οἱ δ' ἐξ ὕπνου
καὶ νυκτὸς εἰς ὕπνους καὶ νύχτας διηνεκείς μεταβαίνουσι, πάσας φροντίδας κατόπιν διαλιμπάνοντες. Η
δὲ σοφία καὶ αὐτὴ πολλαῖς ταῖς ἀποικίαις ἐχρήσατο.
Αίγυπτος μὲν γὰρ αὐτῆς, φασίν, ἡ πρὶν ἐστία. Εἶτα
πρὸς Πέρσας καὶ Χαλδαίους διέβη. Είτα παρ' Αθη
ναίοις κατέλυσε· κἀκεῖθεν τὸ τελευταῖον ἀπέπτη
καὶ οιονεί τις ὄρνις τῆς καλιᾶς ὑφ᾽ ἐτουτῦν ἐξω
σθεῖσα περίεισιν ἄρτι διὰ μακροῦ πλανωμένη. Κινδυνεύει δ' οὖν τέως ἢ παρ' ἡμῖν ἐνταυθοί τοῦ λοιποῦ
palpebras. Evidentius demonstra, quis sit omnium
moderator, et qualis eorum aptissima compages.
Doce quo causæ conferendæ sint uobis tanti boni:
numquid ad necessitatem astrorum, ut profani
tradunt, aut ad universitatis auctorem. Qua de re
cum longo tempore anceps hæsitarim, neino adhuc
contigit, qui scrupulum hunc animo meo eximeret.
Quare si non ob aliud, vel propter hoc unum doceto. Quid vero miserius fieri queat, quam cum
cœli Dei gloriam enarrent omnem terram circumsonantes, uos surdastros non exaudire quid dicant,
sed astris (ut vulgo jártatur) illorum scientiam
ponderare, id est, levi conjectura tantum intelligere? Illud vero extremæ iniquitatis fuerit, cum
nec ut Pythagoræ ex Ægypto in Atticam navigandum, nec ut Platoni nare “lonium 326 sepius
trajiciendum, et ex Attica in Siciliam ad tyrannos
proficiscendum, atque inde in Academias et ambulacra redeundum tibi sit, ut publice virtutem spargas: sed pro Lyceo et Stoa in consuetis tuis ædibus virtutem tuam in totuin terrarum orbem propagare queas: aliquid aliud majori tibi curæ esse
sinas, et linguam tuam incomparabilem obsolescere
silentio patiaris. Jam illud quoque videndum,
quam inconstantia et incerta sint omnia: ut fortunæ insultus nihil esse diuturnum sinat: ut alii
serius, ocius alii, rebus omnibus relictis, præter
exspectationem, in noctem, in tenebras, in ohlvionem, in mortem præcipites ruaut. Ipsa porro
sapientia quoque migravit sæpius; cujus primo
domicilium Ægyptus fnisse perhibetur. Inde ad
Persas et Chaldæos transiit: post apud Athenienges
divertit: atque illinc etiam tandem avolavit set
nunc velut avicula nido exturbata longo etiam
tempore incertis sedibus vagatur et oberrat. Fieri
autem potest, ut aut apud nos Onitis erroribus, si
tibi ita visum fuerit, domicilium constituat, aut
prorsus in calos abeat. Ne vero mihi succenseas
oro, te ad talia exhortauti. Id enim dicere cogor,
quod nullam veri similitudinem habet, incerta momenta temporum veritus: ne velut ex occulto
atque ex insidiis erumpentia tantum nobis bonum
eripiant. Nain, si et hoc dicendum est, non tam
nostram viveni solliciti sumus, quam de tua in
posterum existimatione. 327 Quod si optando
tantum proficeretur, quam prompta voluntas est,
immortalem esse te vellemus, ut te gaudere, tanquam excellenti thesauro, perpetuo liceret. Enim
vero tuum jam fuerit ostendere, num fiustra fores
pulsa verimus. ›
ο
μείναι στάσαν τῆς πλάνης, εἰ σοί γε εἴη δεδογμένον, ἢ τελέως οίχεσθαι δραμοῦσαν δι' αιθέρος· καὶ
μή μοι αχθεσθείης ἐπὶ τοιαῦτά σε παροξύνοντα. Λέγειν γὰρ ἐξάγομαι καὶ τοῦ εἰκότος πόρρω τὴν
του χρόνου δεδιώ; πεττείαν, μὴ ὥσπερ ἐξ ἀφανοῦ; τε καὶ λόχου δραμών τοσοῦτον καλὸν εἴχηται ἀπο
κρύψας. Εἰ γὰρ καὶ τοῦτ᾽ εἰπεῖν χρή, οὐχ ἡμῖν αὐτοῖς ἡμῶν αὐτῶν τοσοῦτον μέλει, ὅσον καὶ τῆς σῆς
εἰς τοῦ μπροσθεν εὐκλείας· ὥστε καὶ εἴπερ ἐξὴν εὐξαμένῳ τυχεῖν ὧν ἂν εἴη ἐθέλοντι, ήδιστ' ἂν δι'
αἰῶνος σε ζων τύξάμην, ἵν' εἴη ἡμῖν ἡδεσθαι διὰ παντὸς ἐπὶ σοὶ, καθάπερ ἐπὶ μάλ᾽ εὐτυχεί θησαυρώ
᾿Αλλὰ γὰρ σὺν ἂν εἴη του ντεῦθεν δεικνύειν, εἰ μὴ παρὰ θύραν ήκουσιν ἡμῶν αἱ παρακλήσει.
ὡς ἐξεῖναι γίγνεσθαι τὰ καθ’ ἡμᾶς ὑπόθεσιν διαρκῆ τοῖς ἐν σκηνῇ τραγῳδοῦσι. μόνον δ’ ἐξ ἁπάντων σὲ κρατίστην εἰκόνα φύσεως ἐξαπέφηνε κράτιστα ἡρμοσμένην, οἷα δὴ καὶ σελήνην ἐν ἀστράσι καὶ ζώπυρον ἐν κρυμῷ καὶ χειμῶνι. καὶ οὐχ οὕτω τὰ καθ’ ἡμᾶς νεῲ καὶ τείχη δύναιντ’ ἂν καὶ ἄλση καὶ στοαὶ κοσμεῖν, ἢ σὺ καὶ ὁ τῆς σῆς ἀρετῆς κόσμος. καὶ μέγα μέν τ’ ἂν ὄφελος εἶναί σε τοῖς κοινοῖς ὁμολογοίημεν ἅπαντες, ἅτε τῷ μεγάλῳ βασιλεῖ συναιρόμενον, ὅσα καὶ κυβερνήταις οἱ τὸν πόλον καὶ τὴν Ἑλίκην διασκοπούμενοι. ἀλλὰ τί τις ἂν φαίη; ἦν καὶ Φειδίας ἐν Ἕλλησι μέγας ἔκ τε τῆς μελίττης, ἔκ τε τοῦ τέττιγος· ἀλλ’ οὐχ οἷος ἐκ τοῦ Ὀλυμπιάσι Διός. ἔτι τοίνυν καὶ τοὐντεῦθεν κλέος θᾶττον ἢ τὰ ἐν ἀγρῷ φυόμενα διαῤῥεῖ αὐτῇ μνήμῃ καὶ αὐτῷ σώματι. εἰ δέ γε τῶν ἐν τῇ ψυχῇ τῆς σοφίας θησαυρῶν μεταδοίης, οὐκέτι σοι μετὰ λήθης τοὔνομα κείσεται, καθάπερ οἳ χωλὴν τοῦ βίου ζωὴν ἐβάδισαν, ὅ φησι Πλάτων· κήρυξ δ’ ἐς τὰ μάλισθ’ ἑαυτοῦ σχεδὸν ἐπὶ μέσης ἑστήξει τῆς οἰκουμένης καὶ τῷ μακρῷ χρόνῳ μετὰ φαρμακευούσης ἐμπομπεύσει τῆς ἡδονῆς·[4. c. 1989 AD 1528] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.
μετὰ λήθης τούνομα κείσεται, καθάπερ οι χωλὴν τοῦ nis Socrates et Platones. Aperito mentis nostr
δίου ζωὴν ἐβάδισαν, ὅ φησι Πλάτων· κήρυξ δ' ἐς τὰ
μάλισθ' ἑαυτοῦ σχεδὸν ἐπὶ μέσης ἐπτήξει τῆς οἰκου
μένης, καὶ τῷ μακρῷ χρόνῳ μετὰ φαρμακευούσης
εμπομπεύσει τῆς ἡδονῆς· καὶ μὴ ἔτι γε μνήμης
ἀξιώσεται τῆς διὰ γῆς πλανωμένης καὶ προσκαίροις
ἀκοεῖς τὸ ἴχνος ερειδούσης, ἀλλὰ κακείνης γέ του, ή
καὶ αὐτὸν ἄνθρωπον παραθεῖ καὶ τὸ παράπαν ἀκή.
ρατος ἀεὶ διαγίγνεται. "Αγε δὴ οὖν ἄγε, τῶν ὑφ᾽ ἡλίῳ σοφώτατε· μετάδος τοῦ σοῦ κόσμου τῇ θρεψα
μένη, καθάπερ Λυκούργοι καὶ Σόλωνες· τίμησον τὸ
διαβόητον ἄστυ τουτί, καθάπερ τήν 'Αθηναίων πά
λει Σωκράτεις καὶ Πλάτωνες. Ανοιξον ἡμῶν τὸ τοῦ
τοῦ βλέφαρον· δείξον ἐναργέστερον τίς ὁ τοῦ παντὸς
ἁρμοστής καὶ ποία ποθ᾿ ἡ τούτων παναρμόνιος σύν
ταξις· δίδαξον πῆ τὰς αἰτίας θετέον τοῦ τοσούτου
δοθέντος ἀγαθοῦ· τῇ τῶν ἄστρων ἀνάγκῃ, κατὰ τοὺς
θύραθεν λόγους, ἢ τῷ τοῦ παντὸς αἰτίῳ. Ἐκ πολλοῦ
γὰρ ὡς τὰ πολλὰ διαπορουμένῳ οὐδεὶς οὐδέπω μοι
νοῦς ἀπηντήκει τῆς ἐμῆς ἀποχειροτονῶν ψυχῆς
τἀμφιβαλλόμενον. "Ωστ' εἰ μὴ δι' ἄλλο τι, διὰ γοῦν
ἂν γέ τοι τοῦτο δίδαξον. Ποῦ δ' οὐκ ἂν ἐλαύνοι σχε
πλιότητος, οὐρανοὺς μὲν διηγείσθαι δόξαν Θεοῦ πε
ριηχούντας πάσαν γῆν, ἡμᾶς δὲ κωφεύειν οὐκ ἐπαι
οντας ἅττα φασίν, ἀλλ᾽ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον
τεκμαίρεσθαι τὴν τούτων ἐπιστήμην; Επειτα καὶ
τοῦ παντὸς ἂν πάντως ἐλλείποι μὴ ἀδικίας ἔσχατα
εἶναι τουτί, εἰ μήτε κατὰ Πυθαγόραν ἐς Ἀττικὴν
ἀπ' Αιγύπτου διαβαίνειν δέον, μήθ' ἐμοίως Πλάτωνι
πολλάκις διαπλεῖν τὸν Ιόνιον κἀκ τῆς Ἀττικῆς ἐς
Σικελίαν, καὶ τυράννους ἰέναι, κἀκεῖθεν αὖθις ἐ; Ακαδημίες καὶ περιπάτους επανιέναι, ἵν᾿ οὕτω γ'
ἐξείη διαχεῖν ἐν κοινῷ τὴν ἀρετὴν, ἀλλ' ἀντὶ Λυ
κείου καὶ Στους τῇ συνήθει χρώμενον εστίᾳ κόσμο
παντί παραπέμπειν τὴν ἀρετήν. ἔπειθ᾽ ἕν γέ τι τῶν
ἁπάντων προτιμώης ἕτερον καὶ βαστώνῃ διδώς σου
τὴν τοῦ παντὸς ἀξίαν γλῶτταν. Οραν δὲ δήπου
χρεὼν καὶ ὅση τοῖς πράγμασιν ἀπιστία τε καὶ
πλημμέλεια περικέχυται, καὶ όπως αἱ τῆς τύχη;
ἐπιβουλαὶ μένειν οὐδὲν τῶν πάντων ἐῶσιν ἐφ' ἑνός·
ἀλλ᾽ ἄνθρωποι μὲν, οἱ μὲν ἐν μεσημβρία φωτός, σκό
τους καὶ λήθης ὑπίασι μυχούς· [P. 201] οἱ δ' ἐξ ὕπνου
καὶ νυκτὸς εἰς ὕπνους καὶ νύχτας διηνεκείς μεταβαίνουσι, πάσας φροντίδας κατόπιν διαλιμπάνοντες. Η
δὲ σοφία καὶ αὐτὴ πολλαῖς ταῖς ἀποικίαις ἐχρήσατο.
Αίγυπτος μὲν γὰρ αὐτῆς, φασίν, ἡ πρὶν ἐστία. Εἶτα
πρὸς Πέρσας καὶ Χαλδαίους διέβη. Είτα παρ' Αθη
ναίοις κατέλυσε· κἀκεῖθεν τὸ τελευταῖον ἀπέπτη
καὶ οιονεί τις ὄρνις τῆς καλιᾶς ὑφ᾽ ἐτουτῦν ἐξω
σθεῖσα περίεισιν ἄρτι διὰ μακροῦ πλανωμένη. Κινδυνεύει δ' οὖν τέως ἢ παρ' ἡμῖν ἐνταυθοί τοῦ λοιποῦ
palpebras. Evidentius demonstra, quis sit omnium
moderator, et qualis eorum aptissima compages.
Doce quo causæ conferendæ sint uobis tanti boni:
numquid ad necessitatem astrorum, ut profani
tradunt, aut ad universitatis auctorem. Qua de re
cum longo tempore anceps hæsitarim, neino adhuc
contigit, qui scrupulum hunc animo meo eximeret.
Quare si non ob aliud, vel propter hoc unum doceto. Quid vero miserius fieri queat, quam cum
cœli Dei gloriam enarrent omnem terram circumsonantes, uos surdastros non exaudire quid dicant,
sed astris (ut vulgo jártatur) illorum scientiam
ponderare, id est, levi conjectura tantum intelligere? Illud vero extremæ iniquitatis fuerit, cum
nec ut Pythagoræ ex Ægypto in Atticam navigandum, nec ut Platoni nare “lonium 326 sepius
trajiciendum, et ex Attica in Siciliam ad tyrannos
proficiscendum, atque inde in Academias et ambulacra redeundum tibi sit, ut publice virtutem spargas: sed pro Lyceo et Stoa in consuetis tuis ædibus virtutem tuam in totuin terrarum orbem propagare queas: aliquid aliud majori tibi curæ esse
sinas, et linguam tuam incomparabilem obsolescere
silentio patiaris. Jam illud quoque videndum,
quam inconstantia et incerta sint omnia: ut fortunæ insultus nihil esse diuturnum sinat: ut alii
serius, ocius alii, rebus omnibus relictis, præter
exspectationem, in noctem, in tenebras, in ohlvionem, in mortem præcipites ruaut. Ipsa porro
sapientia quoque migravit sæpius; cujus primo
domicilium Ægyptus fnisse perhibetur. Inde ad
Persas et Chaldæos transiit: post apud Athenienges
divertit: atque illinc etiam tandem avolavit set
nunc velut avicula nido exturbata longo etiam
tempore incertis sedibus vagatur et oberrat. Fieri
autem potest, ut aut apud nos Onitis erroribus, si
tibi ita visum fuerit, domicilium constituat, aut
prorsus in calos abeat. Ne vero mihi succenseas
oro, te ad talia exhortauti. Id enim dicere cogor,
quod nullam veri similitudinem habet, incerta momenta temporum veritus: ne velut ex occulto
atque ex insidiis erumpentia tantum nobis bonum
eripiant. Nain, si et hoc dicendum est, non tam
nostram viveni solliciti sumus, quam de tua in
posterum existimatione. 327 Quod si optando
tantum proficeretur, quam prompta voluntas est,
immortalem esse te vellemus, ut te gaudere, tanquam excellenti thesauro, perpetuo liceret. Enim
vero tuum jam fuerit ostendere, num fiustra fores
pulsa verimus. ›
ο
μείναι στάσαν τῆς πλάνης, εἰ σοί γε εἴη δεδογμένον, ἢ τελέως οίχεσθαι δραμοῦσαν δι' αιθέρος· καὶ
μή μοι αχθεσθείης ἐπὶ τοιαῦτά σε παροξύνοντα. Λέγειν γὰρ ἐξάγομαι καὶ τοῦ εἰκότος πόρρω τὴν
του χρόνου δεδιώ; πεττείαν, μὴ ὥσπερ ἐξ ἀφανοῦ; τε καὶ λόχου δραμών τοσοῦτον καλὸν εἴχηται ἀπο
κρύψας. Εἰ γὰρ καὶ τοῦτ᾽ εἰπεῖν χρή, οὐχ ἡμῖν αὐτοῖς ἡμῶν αὐτῶν τοσοῦτον μέλει, ὅσον καὶ τῆς σῆς
εἰς τοῦ μπροσθεν εὐκλείας· ὥστε καὶ εἴπερ ἐξὴν εὐξαμένῳ τυχεῖν ὧν ἂν εἴη ἐθέλοντι, ήδιστ' ἂν δι'
αἰῶνος σε ζων τύξάμην, ἵν' εἴη ἡμῖν ἡδεσθαι διὰ παντὸς ἐπὶ σοὶ, καθάπερ ἐπὶ μάλ᾽ εὐτυχεί θησαυρώ
᾿Αλλὰ γὰρ σὺν ἂν εἴη του ντεῦθεν δεικνύειν, εἰ μὴ παρὰ θύραν ήκουσιν ἡμῶν αἱ παρακλήσει.
Chapter VICaput VI
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
[A. c. 1282 AD 1328]
BYZANTINE HISTORIE LIB. VII. [IMP. ANDRONIC. SEN] 450
urbis nauia partim instaurata, partim de integro
[P.
structa: denique maximum illud et celeberrimam
Sanctæ Sophiæ templum, cui ille majorem adbuc
curam impendere decreveral, cum imperil divisio
ac perturbatio, veluti tempestas quædam, repento
supervenit ac cas cogitationes irritas reddidit: qua
quidem de re infra dicturi sumus.
IV. Verum illud pene ne preteriit. Cum Joan
nes Glycys alterum anuum in patriarchali solio
sederet (qui annus ab orbe condito fuit series millesimus octingentesimus vicesimus quintus), accidit ut vehementi Borea spirante crux ænea o
manu statuæ supra columnam positæ (eam dico
quæ in vestibulo maximi Sancia Sophiæ templi
erecta est) elaberetur. Eam quoque imperator
summa festinatione in pristinumi locum reponendam
curavit, Crebris videlicet gradibus ligneis columnam ab infima basi totam circumplexus eſſecit, ut
ad statuam usque perveniretur. Per cos gradus cum
ii qui ejusmodi operibus præsunt, 276 ascendissent, omne ferrum, quo illius statuæ equus utrinque fulciebatur, rubigiue prorsus consumptum esse
animadvertunt: ut periculum proxime instaret, ne
fulcris brevi collapsis statua ipsa simul collaberetur, ac pulcherrimum illud imperatricis urbis spectaculum periret, quod unum ex infinitis ejuste
generis et æqualis magnitudinis operibus adbuc
reliquum incendiorum pericula et Latinorum rapaciialem efugit. Melioribus igitur et Grmioribus
adminiculis suffulto equo tutam eam statuam atque
immotam præsiterunt. Deinde imperatoriuin etiam
capitis insigne detractum, et globum, quem manus
gestat, solidiore auro circumdederunt, et splendi
diora effecerunt. Columnam item, quæ tota a sunimo ad basin usque pertus»m superficiem habebat,
ob exemplos clavos, quos Latini una cum ære quo
obtecta fuerat abstulerant, lævi et firmo tectori»
Variorum
Vide Constantinop. Christ. lib. 111, sect. 5,
D. DUCANG.
Sunt autem hæc: juxta portam Eugenii, maximuDUR
Paulı Magni templum, etc. Ita vertendum. At Wol
Ens, codia: usus male interpuncto, verterat: Sunl
salem hac: D. Εugenii iuata portam maximum
templum: Divi Pauli Apostoli: duodecim, etc.
BOIVIN.
(15, Christi 1317. Docang.
Justiniani svilicet statuam. DUCANG.
Columnam et statnam accurate descripsit Pachymeres in Ecpbrasi qua exshal in colice Regio 5119, fol. 10 *. De eodem
Augusteene Bondelmontius: Extra igitur ecclesium ad meridiem in platea columna septingentorum cubitorum alla tidetur, cujus in capite Justinianus æreus equester habetur, et pomum cum
Læra aureum tenens, ad occidentem cum dextera
G
notæ.
minatur. Ducangius annotat: Describitur Justinianea ista columna et statua a Procopio lib. 1, De
Adif. Justiniani; Nicephoro Gregora lib. vii, pag.
193, 191; Zonara pag. 52; Cedreno pag. 374; Suida
in Justiniano; Godinu in Originibus Constantinopol;
Manuele Chrysolora pag. 121; Gulielmo de Baldenseel in Hod&por, ad terram sunctam pag. 105, etc.
Exstat in codice Bodleiano [Roé 22] narratio Niceta Choniatæ de statuis Constantinopolitanis, quas Latini capta Urbe confractas in monetarn
conflarunt. Eam narrationem, cujus copiam mihi
a Cl. V. Joanne Ernesto Grabio factam esse dixi
in præfatione, selects tomi quarti opusculis præfigendam reservanius ***. Boivin.
Qulis fuerit Justiniani galea, declarat
Tzetzes in Varia historia. Vide Gyllium, De Topigr. Constantinop., lib. ut, cap. 17. Vide et
gueteonis Ecphrasin Pachymerianam. BOIVIN.
Hoc Pachymeris opusculum jam edidimus in tomo nostro CXI.IV. Evit.
Imo ad orientem. Botrin
Rastat nunc Historiæ Niceta subjuncta. Hort.
[4. M. 6791 AD 6356]
in:!uxerunt: et quae hiabant, omnia constrinxerunt x'ova má
et consolidarunt.
(NP. MICH PALE PLOG |
les xalxin spitsmassy of
V. Ego vero indignum ratus, cum post tol antios
ad eain statuam liceret nostro tempore adire, oblatam occasionem ita a me negligi, ut nollem cum
ali's ascendere, et admirabili illo spectacu'o frui
curiosius, ascendi ipse quoque, et omnia diligenter
investigata singulatim enumeravi. Ac longitudinem
columinæ, quam facile quivis metiri ex umbra potest, recensere hoc loco supervacancum esse duximus. Quæ vero nemo omnium potest dicere, ea
nos, qui ipsi vidimus, 277 explicabimus accurate.
Est igitur, quod ad hominis simulacrum pertinet,
capitis circuitns orgyia una proceri viri. Tantun 'ein
e'iam ab humeris ejus usque ad summum apicem Tocos:ov &' ¿yolw; xat to and sŵr wfwv aütcü
corone imperatorie. Longitudo cujusque digiti
(manuum videlicet) unius spithamæ est. Pedis
planta, tres spithamas longa, nuins spithamæ besse
plus; seu quatuor spithamas, unius triente minus.
Longitudo crucis globo incumbentis spithaux
quatuor; latitudo spithamæ tres. Globi capacitas
meusuræ civiles tres. Ab equi pectore usque ad
caudam orɛyiæ tres. Pariter crassitudo colli ejus
orgyi:e tres fere. summo naso usque ad aures
ejus orgyia una. Tibiæ crassitudo sive ambitus,
qua ad pedem accedit, est quinque spithamarum.
Amictus vero ejus stellis quibusdam insignitas,
præætereaque foliis et ramis variatus, persimilis est
Variorum
Xupwv on:ðafialov. To & µĤxo; tỷe toỷ mà³ç
xwpnja µérpa mohirixà spia. Tb &' ¿x toŭ sz†,Bou;
nola,
Bondelinontius septingentorum cubitorum al- astimandum nobis relinquit, quam procerum fuer 1
tam facit: id quod incredibile est. Legendum procul dubio, septuaginta cubitorum. Gregoras eani nos
ex mobra metiri jubet; quasi vero id nos facere
possimus boc tempore, cum nec vestigium quidern
ejus columnæ ullum superest. Quodsi etiamīnum
staret integra, nec sic quidem eam metiri hinc possemus, nt Wolfius recte in margine annotat. BoivIN.
Quasi vero digitorum omnium cadem esset
longitudo. BoivIN.
Quid sit non satis liquet,
nisi sit ca pars tibia, quæ ad pedem proxime accedit, el est maxime gracilis. Dicitur et de homine,
Sic apud Nicetam in fragmento, quod vir doctiss.
Jo. Ernestus Grabius mecum humanissime communicavit, simulacrum Herculis, a Lysimacho efdiet, dicuur fuisse
el; a öpózŋxɛç. Non omittendum hec loco id quod
narrat Petrus Gyllus, Topograph. Constantinopol.
lib. u, cap. 47: Barbari, nequit, omni arco vestitu,
et equo, el statua columnam Justiniani spoliarunt,
aliquotque annos nada remansit.Tandem ante triginta
annos eversa est totu usque ad stylobatem, quem anno
superiore (*) funditus vidi exscindi. Idem paulo infra, Equestrem Justiniani statuum, quam molo diri
supra hanc colun.nam fuisse collocutam, servalam
din in claustro regii palatii, deportari nuper vidi in
caminos, quicus metalla funduntur in machinas beldicus, inter quit erat Justiniani crus proceritate meam
staturam superans, et nasus dodrante longior. Crura
equi ad terram įrojecta metiri non potui. Pedis ungulam mensus san occulte, et deprehendi dodruntalis esse altitudinis. Gyllius ex sua ipsius statura
* Hæc scripta sunt circiter an. Chr. 1550. Bervis
crus Justiniani. At nos quæ fuerit Gyllii statura
hodie ignoramus. De colossi Justinianei mensuris.
que apud Gregoram et Gyllium exstarent, quil
sibi videretur interrogatus vir ætatis nostræ sculptorum facile princeps, Franciscus Girardo Tricassinus, respondit, si eæ verz essent, nullam nec
in homine rec in equo servataın esse symmetriam,
sen membrorum proportionem. Rogavi ne gr+
varetur sententiam suam scripto declarare: cupere
etiam dixi me, dari mihi ab eo meusuras equestris
statuæ in platea Luslovici Magni Parisiensi erecta;
illius scilicet statuæ colosser, quam Girardo ipse
unica æris fusura duplicem (homine cnim et equo
šimul junctis_solidum simulacrum constat) singulari arte et miro successu ante aliquot annos conflavisset. Ille non hujus solum, sed or aliarum
quatuor pulcherrimarum magnitudines mibi sua
manu descriptas dedit. Verba artificis summi quominus mutarem religio mihi fuit. En ipsa ex autographo: Les mesures de la statue équestre de l'e»
pereur Justinien n'ont nul raport les unes avec les
uutres, suivant les proportions du corps huniain. Il
en est de mesme de son cheval. La pgure equestre
du ray, posée dans la place de Louis le Grand, a de
hauteur 20 pieds, depuis la teste jusques sous les
pieds du cheval. La figure du roy a de proportion
16 pieds, si elle estoit debout. La figure de Henry
IV sur le Pont Neuf a 14 pieds trois poulces, depuis les dessus de la teste jusques sous les pieds du
cheval. Elle est fondue sepurément du cherel. C.
ourrage a été fait à Florence par Jean de Bologn:.
Le piedestal, et ses ornements de bronze, out ré
faits à Paris. Les esclaves sont de Franqueville de
Cambray, faits aussi à Paris. La figure de Louis XIII
καὶ μὴ ὅτι γε μνήμης ἀξιώσεται τῆς διὰ γῆς πλανωμένης καὶ προσκαίροις ἀκοαῖς τὸ ἴχνος ἐρειδούσης, ἀλλὰ κἀκείνης γέ τοι, ἣ καὶ αὐτὸν ἄνθρωπον παραθεῖ καὶ τὸ παράπαν ἀκήρατος ἀεὶ διαγίγνεται. ἄγε δὴ οὖν ἄγε, τῶν ὑφ’ ἡλίῳ σοφώτατε· μετάδος τοῦ σοῦ κόσμου τῇ θρεψαμένῃ, καθάπερ Λυκοῦργοι καὶ Σόλωνες· τίμησον τὸ διαβόητον ἄστυ τουτὶ, καθάπερ τὴν Ἀθηναίων πάλαι Σωκράτεις καὶ Πλάτωνες. ἄνοιξον ἡμῶν τὸ τοῦ νοῦ βλέφαρον· δεῖξον ἐναργέστερον τίς ὁ τοῦ παντὸς ἁρμοστὴς καὶ ποία ποθ’ ἡ τούτων παναρμόνιος σύνταξις· δίδαξον πῆ τὰς αἰτίας θετέον τοῦ τοσούτου δοθέντος ἀγαθοῦ· τῇ τῶν ἄστρων ἀνάγκῃ, κατὰ τοὺς θύραθεν λόγους, ἢ τῷ τοῦ παντὸς αἰτίῳ. ἐκ πολλοῦ γὰρ ὡς τὰ πολλὰ διαπορουμένῳ οὐδεὶς οὐδέπω μοι νοῦς ἀπηντήκει τῆς ἐμῆς ἀποχειροτονῶν ψυχῆς τἀμφιβαλλόμενον. ὥστ’ εἰ μὴ δι’ ἄλλο τι, διὰ γοῦν ἕν γέ τοι τοῦτο δίδαξον. ποῦ δ’ οὐκ ἂν ἐλαύνοι σχετλιότητος, οὐρανοὺς μὲν διηγεῖσθαι δόξαν θεοῦ περιηχοῦντας πᾶσαν γῆν, ἡμᾶς δὲ κωφεύειν οὐκ ἐπαί̈οντας ἅττα φασὶν, ἀλλ’ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον τεκμαίρεσθαι τὴν τούτων ἐπιστήμην;[4. c. 1989 AD 1528] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.
μετὰ λήθης τούνομα κείσεται, καθάπερ οι χωλὴν τοῦ nis Socrates et Platones. Aperito mentis nostr
δίου ζωὴν ἐβάδισαν, ὅ φησι Πλάτων· κήρυξ δ' ἐς τὰ
μάλισθ' ἑαυτοῦ σχεδὸν ἐπὶ μέσης ἐπτήξει τῆς οἰκου
μένης, καὶ τῷ μακρῷ χρόνῳ μετὰ φαρμακευούσης
εμπομπεύσει τῆς ἡδονῆς· καὶ μὴ ἔτι γε μνήμης
ἀξιώσεται τῆς διὰ γῆς πλανωμένης καὶ προσκαίροις
ἀκοεῖς τὸ ἴχνος ερειδούσης, ἀλλὰ κακείνης γέ του, ή
καὶ αὐτὸν ἄνθρωπον παραθεῖ καὶ τὸ παράπαν ἀκή.
ρατος ἀεὶ διαγίγνεται. "Αγε δὴ οὖν ἄγε, τῶν ὑφ᾽ ἡλίῳ σοφώτατε· μετάδος τοῦ σοῦ κόσμου τῇ θρεψα
μένη, καθάπερ Λυκούργοι καὶ Σόλωνες· τίμησον τὸ
διαβόητον ἄστυ τουτί, καθάπερ τήν 'Αθηναίων πά
λει Σωκράτεις καὶ Πλάτωνες. Ανοιξον ἡμῶν τὸ τοῦ
τοῦ βλέφαρον· δείξον ἐναργέστερον τίς ὁ τοῦ παντὸς
ἁρμοστής καὶ ποία ποθ᾿ ἡ τούτων παναρμόνιος σύν
ταξις· δίδαξον πῆ τὰς αἰτίας θετέον τοῦ τοσούτου
δοθέντος ἀγαθοῦ· τῇ τῶν ἄστρων ἀνάγκῃ, κατὰ τοὺς
θύραθεν λόγους, ἢ τῷ τοῦ παντὸς αἰτίῳ. Ἐκ πολλοῦ
γὰρ ὡς τὰ πολλὰ διαπορουμένῳ οὐδεὶς οὐδέπω μοι
νοῦς ἀπηντήκει τῆς ἐμῆς ἀποχειροτονῶν ψυχῆς
τἀμφιβαλλόμενον. "Ωστ' εἰ μὴ δι' ἄλλο τι, διὰ γοῦν
ἂν γέ τοι τοῦτο δίδαξον. Ποῦ δ' οὐκ ἂν ἐλαύνοι σχε
πλιότητος, οὐρανοὺς μὲν διηγείσθαι δόξαν Θεοῦ πε
ριηχούντας πάσαν γῆν, ἡμᾶς δὲ κωφεύειν οὐκ ἐπαι
οντας ἅττα φασίν, ἀλλ᾽ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον
τεκμαίρεσθαι τὴν τούτων ἐπιστήμην; Επειτα καὶ
τοῦ παντὸς ἂν πάντως ἐλλείποι μὴ ἀδικίας ἔσχατα
εἶναι τουτί, εἰ μήτε κατὰ Πυθαγόραν ἐς Ἀττικὴν
ἀπ' Αιγύπτου διαβαίνειν δέον, μήθ' ἐμοίως Πλάτωνι
πολλάκις διαπλεῖν τὸν Ιόνιον κἀκ τῆς Ἀττικῆς ἐς
Σικελίαν, καὶ τυράννους ἰέναι, κἀκεῖθεν αὖθις ἐ; Ακαδημίες καὶ περιπάτους επανιέναι, ἵν᾿ οὕτω γ'
ἐξείη διαχεῖν ἐν κοινῷ τὴν ἀρετὴν, ἀλλ' ἀντὶ Λυ
κείου καὶ Στους τῇ συνήθει χρώμενον εστίᾳ κόσμο
παντί παραπέμπειν τὴν ἀρετήν. ἔπειθ᾽ ἕν γέ τι τῶν
ἁπάντων προτιμώης ἕτερον καὶ βαστώνῃ διδώς σου
τὴν τοῦ παντὸς ἀξίαν γλῶτταν. Οραν δὲ δήπου
χρεὼν καὶ ὅση τοῖς πράγμασιν ἀπιστία τε καὶ
πλημμέλεια περικέχυται, καὶ όπως αἱ τῆς τύχη;
ἐπιβουλαὶ μένειν οὐδὲν τῶν πάντων ἐῶσιν ἐφ' ἑνός·
ἀλλ᾽ ἄνθρωποι μὲν, οἱ μὲν ἐν μεσημβρία φωτός, σκό
τους καὶ λήθης ὑπίασι μυχούς· [P. 201] οἱ δ' ἐξ ὕπνου
καὶ νυκτὸς εἰς ὕπνους καὶ νύχτας διηνεκείς μεταβαίνουσι, πάσας φροντίδας κατόπιν διαλιμπάνοντες. Η
δὲ σοφία καὶ αὐτὴ πολλαῖς ταῖς ἀποικίαις ἐχρήσατο.
Αίγυπτος μὲν γὰρ αὐτῆς, φασίν, ἡ πρὶν ἐστία. Εἶτα
πρὸς Πέρσας καὶ Χαλδαίους διέβη. Είτα παρ' Αθη
ναίοις κατέλυσε· κἀκεῖθεν τὸ τελευταῖον ἀπέπτη
καὶ οιονεί τις ὄρνις τῆς καλιᾶς ὑφ᾽ ἐτουτῦν ἐξω
σθεῖσα περίεισιν ἄρτι διὰ μακροῦ πλανωμένη. Κινδυνεύει δ' οὖν τέως ἢ παρ' ἡμῖν ἐνταυθοί τοῦ λοιποῦ
palpebras. Evidentius demonstra, quis sit omnium
moderator, et qualis eorum aptissima compages.
Doce quo causæ conferendæ sint uobis tanti boni:
numquid ad necessitatem astrorum, ut profani
tradunt, aut ad universitatis auctorem. Qua de re
cum longo tempore anceps hæsitarim, neino adhuc
contigit, qui scrupulum hunc animo meo eximeret.
Quare si non ob aliud, vel propter hoc unum doceto. Quid vero miserius fieri queat, quam cum
cœli Dei gloriam enarrent omnem terram circumsonantes, uos surdastros non exaudire quid dicant,
sed astris (ut vulgo jártatur) illorum scientiam
ponderare, id est, levi conjectura tantum intelligere? Illud vero extremæ iniquitatis fuerit, cum
nec ut Pythagoræ ex Ægypto in Atticam navigandum, nec ut Platoni nare “lonium 326 sepius
trajiciendum, et ex Attica in Siciliam ad tyrannos
proficiscendum, atque inde in Academias et ambulacra redeundum tibi sit, ut publice virtutem spargas: sed pro Lyceo et Stoa in consuetis tuis ædibus virtutem tuam in totuin terrarum orbem propagare queas: aliquid aliud majori tibi curæ esse
sinas, et linguam tuam incomparabilem obsolescere
silentio patiaris. Jam illud quoque videndum,
quam inconstantia et incerta sint omnia: ut fortunæ insultus nihil esse diuturnum sinat: ut alii
serius, ocius alii, rebus omnibus relictis, præter
exspectationem, in noctem, in tenebras, in ohlvionem, in mortem præcipites ruaut. Ipsa porro
sapientia quoque migravit sæpius; cujus primo
domicilium Ægyptus fnisse perhibetur. Inde ad
Persas et Chaldæos transiit: post apud Athenienges
divertit: atque illinc etiam tandem avolavit set
nunc velut avicula nido exturbata longo etiam
tempore incertis sedibus vagatur et oberrat. Fieri
autem potest, ut aut apud nos Onitis erroribus, si
tibi ita visum fuerit, domicilium constituat, aut
prorsus in calos abeat. Ne vero mihi succenseas
oro, te ad talia exhortauti. Id enim dicere cogor,
quod nullam veri similitudinem habet, incerta momenta temporum veritus: ne velut ex occulto
atque ex insidiis erumpentia tantum nobis bonum
eripiant. Nain, si et hoc dicendum est, non tam
nostram viveni solliciti sumus, quam de tua in
posterum existimatione. 327 Quod si optando
tantum proficeretur, quam prompta voluntas est,
immortalem esse te vellemus, ut te gaudere, tanquam excellenti thesauro, perpetuo liceret. Enim
vero tuum jam fuerit ostendere, num fiustra fores
pulsa verimus. ›
ο
μείναι στάσαν τῆς πλάνης, εἰ σοί γε εἴη δεδογμένον, ἢ τελέως οίχεσθαι δραμοῦσαν δι' αιθέρος· καὶ
μή μοι αχθεσθείης ἐπὶ τοιαῦτά σε παροξύνοντα. Λέγειν γὰρ ἐξάγομαι καὶ τοῦ εἰκότος πόρρω τὴν
του χρόνου δεδιώ; πεττείαν, μὴ ὥσπερ ἐξ ἀφανοῦ; τε καὶ λόχου δραμών τοσοῦτον καλὸν εἴχηται ἀπο
κρύψας. Εἰ γὰρ καὶ τοῦτ᾽ εἰπεῖν χρή, οὐχ ἡμῖν αὐτοῖς ἡμῶν αὐτῶν τοσοῦτον μέλει, ὅσον καὶ τῆς σῆς
εἰς τοῦ μπροσθεν εὐκλείας· ὥστε καὶ εἴπερ ἐξὴν εὐξαμένῳ τυχεῖν ὧν ἂν εἴη ἐθέλοντι, ήδιστ' ἂν δι'
αἰῶνος σε ζων τύξάμην, ἵν' εἴη ἡμῖν ἡδεσθαι διὰ παντὸς ἐπὶ σοὶ, καθάπερ ἐπὶ μάλ᾽ εὐτυχεί θησαυρώ
᾿Αλλὰ γὰρ σὺν ἂν εἴη του ντεῦθεν δεικνύειν, εἰ μὴ παρὰ θύραν ήκουσιν ἡμῶν αἱ παρακλήσει.
ἔπειτα καὶ τοῦ παντὸς ἂν πάντως ἐλλείποι μὴ ἀδικίας ἔσχατα εἶναι τουτὶ, εἰ μήτε κατὰ Πυθαγόραν ἐς Ἀττικὴν ἀπ’ Αἰγύπτου διαβαίνειν δέον, μήθ’ ὁμοίως Πλάτωνι πολλάκις διαπλεῖν τὸν Ἰόνιον κἀκ τῆς Ἀττικῆς ἐς Σικελίαν καὶ τυράννους ἰέναι κἀκεῖθεν αὖθις ἐς Ἀκαδημίας καὶ περιπάτους ἐπανιέναι, ἵν’ οὕτω γ’ ἐξείη διαχεῖν ἐν κοινῷ τὴν ἀρετὴν, ἀλλ’ ἀντὶ Λυκείου καὶ Στοᾶς τῇ συνήθει χρώμενον ἑστίᾳ κόσμῳ παντὶ παραπέμπειν τὴν ἀρετὴν, ἔπειθ’ ἕν γέ τι τῶν ἁπάντων προτιμῴης ἕτερον καὶ ῥᾳστώνῃ διδῷς σου τὴν τοῦ παντὸς ἀξίαν γλῶτταν. ὁρᾷν δὲ δήπου χρεὼν καὶ ὅση τοῖς πράγμασιν ἀπιστία τε καὶ πλημμέλεια περικέχυται καὶ ὅπως αἱ τῆς τύχης ἐπιβουλαὶ μένειν οὐδὲν τῶν πάντων ἐῶσιν ἐφ’ ἑνός· ἀλλ’ ἄνθρωποι μὲν, οἱ μὲν ἐν μεσημβρίᾳ φωτὸς, σκότους καὶ λήθης ὑπίασι μυχούς· οἱ δ’ ἐξ ὕπνου καὶ νυκτὸς εἰς ὕπνους καὶ νύκτας διηνεκεῖς μεταβαίνουσι, πάσας φροντίδας κατόπιν διαλιμπάνοντες. ἡ δὲ σοφία καὶ αὐτὴ πολλαῖς ταῖς ἀποικίαις ἐχρήσατο. Αἴγυπτος μὲν γὰρ αὐτῆς, φασὶν, ἡ πρὶν ἑστία. εἶτα πρὸς Πέρσας καὶ Χαλδαίους διέβη. εἶτα παρ’ Ἀθηναίοις κατέλυσε·[4. c. 1989 AD 1528] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.
μετὰ λήθης τούνομα κείσεται, καθάπερ οι χωλὴν τοῦ nis Socrates et Platones. Aperito mentis nostr
δίου ζωὴν ἐβάδισαν, ὅ φησι Πλάτων· κήρυξ δ' ἐς τὰ
μάλισθ' ἑαυτοῦ σχεδὸν ἐπὶ μέσης ἐπτήξει τῆς οἰκου
μένης, καὶ τῷ μακρῷ χρόνῳ μετὰ φαρμακευούσης
εμπομπεύσει τῆς ἡδονῆς· καὶ μὴ ἔτι γε μνήμης
ἀξιώσεται τῆς διὰ γῆς πλανωμένης καὶ προσκαίροις
ἀκοεῖς τὸ ἴχνος ερειδούσης, ἀλλὰ κακείνης γέ του, ή
καὶ αὐτὸν ἄνθρωπον παραθεῖ καὶ τὸ παράπαν ἀκή.
ρατος ἀεὶ διαγίγνεται. "Αγε δὴ οὖν ἄγε, τῶν ὑφ᾽ ἡλίῳ σοφώτατε· μετάδος τοῦ σοῦ κόσμου τῇ θρεψα
μένη, καθάπερ Λυκούργοι καὶ Σόλωνες· τίμησον τὸ
διαβόητον ἄστυ τουτί, καθάπερ τήν 'Αθηναίων πά
λει Σωκράτεις καὶ Πλάτωνες. Ανοιξον ἡμῶν τὸ τοῦ
τοῦ βλέφαρον· δείξον ἐναργέστερον τίς ὁ τοῦ παντὸς
ἁρμοστής καὶ ποία ποθ᾿ ἡ τούτων παναρμόνιος σύν
ταξις· δίδαξον πῆ τὰς αἰτίας θετέον τοῦ τοσούτου
δοθέντος ἀγαθοῦ· τῇ τῶν ἄστρων ἀνάγκῃ, κατὰ τοὺς
θύραθεν λόγους, ἢ τῷ τοῦ παντὸς αἰτίῳ. Ἐκ πολλοῦ
γὰρ ὡς τὰ πολλὰ διαπορουμένῳ οὐδεὶς οὐδέπω μοι
νοῦς ἀπηντήκει τῆς ἐμῆς ἀποχειροτονῶν ψυχῆς
τἀμφιβαλλόμενον. "Ωστ' εἰ μὴ δι' ἄλλο τι, διὰ γοῦν
ἂν γέ τοι τοῦτο δίδαξον. Ποῦ δ' οὐκ ἂν ἐλαύνοι σχε
πλιότητος, οὐρανοὺς μὲν διηγείσθαι δόξαν Θεοῦ πε
ριηχούντας πάσαν γῆν, ἡμᾶς δὲ κωφεύειν οὐκ ἐπαι
οντας ἅττα φασίν, ἀλλ᾽ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον
τεκμαίρεσθαι τὴν τούτων ἐπιστήμην; Επειτα καὶ
τοῦ παντὸς ἂν πάντως ἐλλείποι μὴ ἀδικίας ἔσχατα
εἶναι τουτί, εἰ μήτε κατὰ Πυθαγόραν ἐς Ἀττικὴν
ἀπ' Αιγύπτου διαβαίνειν δέον, μήθ' ἐμοίως Πλάτωνι
πολλάκις διαπλεῖν τὸν Ιόνιον κἀκ τῆς Ἀττικῆς ἐς
Σικελίαν, καὶ τυράννους ἰέναι, κἀκεῖθεν αὖθις ἐ; Ακαδημίες καὶ περιπάτους επανιέναι, ἵν᾿ οὕτω γ'
ἐξείη διαχεῖν ἐν κοινῷ τὴν ἀρετὴν, ἀλλ' ἀντὶ Λυ
κείου καὶ Στους τῇ συνήθει χρώμενον εστίᾳ κόσμο
παντί παραπέμπειν τὴν ἀρετήν. ἔπειθ᾽ ἕν γέ τι τῶν
ἁπάντων προτιμώης ἕτερον καὶ βαστώνῃ διδώς σου
τὴν τοῦ παντὸς ἀξίαν γλῶτταν. Οραν δὲ δήπου
χρεὼν καὶ ὅση τοῖς πράγμασιν ἀπιστία τε καὶ
πλημμέλεια περικέχυται, καὶ όπως αἱ τῆς τύχη;
ἐπιβουλαὶ μένειν οὐδὲν τῶν πάντων ἐῶσιν ἐφ' ἑνός·
ἀλλ᾽ ἄνθρωποι μὲν, οἱ μὲν ἐν μεσημβρία φωτός, σκό
τους καὶ λήθης ὑπίασι μυχούς· [P. 201] οἱ δ' ἐξ ὕπνου
καὶ νυκτὸς εἰς ὕπνους καὶ νύχτας διηνεκείς μεταβαίνουσι, πάσας φροντίδας κατόπιν διαλιμπάνοντες. Η
δὲ σοφία καὶ αὐτὴ πολλαῖς ταῖς ἀποικίαις ἐχρήσατο.
Αίγυπτος μὲν γὰρ αὐτῆς, φασίν, ἡ πρὶν ἐστία. Εἶτα
πρὸς Πέρσας καὶ Χαλδαίους διέβη. Είτα παρ' Αθη
ναίοις κατέλυσε· κἀκεῖθεν τὸ τελευταῖον ἀπέπτη
καὶ οιονεί τις ὄρνις τῆς καλιᾶς ὑφ᾽ ἐτουτῦν ἐξω
σθεῖσα περίεισιν ἄρτι διὰ μακροῦ πλανωμένη. Κινδυνεύει δ' οὖν τέως ἢ παρ' ἡμῖν ἐνταυθοί τοῦ λοιποῦ
palpebras. Evidentius demonstra, quis sit omnium
moderator, et qualis eorum aptissima compages.
Doce quo causæ conferendæ sint uobis tanti boni:
numquid ad necessitatem astrorum, ut profani
tradunt, aut ad universitatis auctorem. Qua de re
cum longo tempore anceps hæsitarim, neino adhuc
contigit, qui scrupulum hunc animo meo eximeret.
Quare si non ob aliud, vel propter hoc unum doceto. Quid vero miserius fieri queat, quam cum
cœli Dei gloriam enarrent omnem terram circumsonantes, uos surdastros non exaudire quid dicant,
sed astris (ut vulgo jártatur) illorum scientiam
ponderare, id est, levi conjectura tantum intelligere? Illud vero extremæ iniquitatis fuerit, cum
nec ut Pythagoræ ex Ægypto in Atticam navigandum, nec ut Platoni nare “lonium 326 sepius
trajiciendum, et ex Attica in Siciliam ad tyrannos
proficiscendum, atque inde in Academias et ambulacra redeundum tibi sit, ut publice virtutem spargas: sed pro Lyceo et Stoa in consuetis tuis ædibus virtutem tuam in totuin terrarum orbem propagare queas: aliquid aliud majori tibi curæ esse
sinas, et linguam tuam incomparabilem obsolescere
silentio patiaris. Jam illud quoque videndum,
quam inconstantia et incerta sint omnia: ut fortunæ insultus nihil esse diuturnum sinat: ut alii
serius, ocius alii, rebus omnibus relictis, præter
exspectationem, in noctem, in tenebras, in ohlvionem, in mortem præcipites ruaut. Ipsa porro
sapientia quoque migravit sæpius; cujus primo
domicilium Ægyptus fnisse perhibetur. Inde ad
Persas et Chaldæos transiit: post apud Athenienges
divertit: atque illinc etiam tandem avolavit set
nunc velut avicula nido exturbata longo etiam
tempore incertis sedibus vagatur et oberrat. Fieri
autem potest, ut aut apud nos Onitis erroribus, si
tibi ita visum fuerit, domicilium constituat, aut
prorsus in calos abeat. Ne vero mihi succenseas
oro, te ad talia exhortauti. Id enim dicere cogor,
quod nullam veri similitudinem habet, incerta momenta temporum veritus: ne velut ex occulto
atque ex insidiis erumpentia tantum nobis bonum
eripiant. Nain, si et hoc dicendum est, non tam
nostram viveni solliciti sumus, quam de tua in
posterum existimatione. 327 Quod si optando
tantum proficeretur, quam prompta voluntas est,
immortalem esse te vellemus, ut te gaudere, tanquam excellenti thesauro, perpetuo liceret. Enim
vero tuum jam fuerit ostendere, num fiustra fores
pulsa verimus. ›
ο
μείναι στάσαν τῆς πλάνης, εἰ σοί γε εἴη δεδογμένον, ἢ τελέως οίχεσθαι δραμοῦσαν δι' αιθέρος· καὶ
μή μοι αχθεσθείης ἐπὶ τοιαῦτά σε παροξύνοντα. Λέγειν γὰρ ἐξάγομαι καὶ τοῦ εἰκότος πόρρω τὴν
του χρόνου δεδιώ; πεττείαν, μὴ ὥσπερ ἐξ ἀφανοῦ; τε καὶ λόχου δραμών τοσοῦτον καλὸν εἴχηται ἀπο
κρύψας. Εἰ γὰρ καὶ τοῦτ᾽ εἰπεῖν χρή, οὐχ ἡμῖν αὐτοῖς ἡμῶν αὐτῶν τοσοῦτον μέλει, ὅσον καὶ τῆς σῆς
εἰς τοῦ μπροσθεν εὐκλείας· ὥστε καὶ εἴπερ ἐξὴν εὐξαμένῳ τυχεῖν ὧν ἂν εἴη ἐθέλοντι, ήδιστ' ἂν δι'
αἰῶνος σε ζων τύξάμην, ἵν' εἴη ἡμῖν ἡδεσθαι διὰ παντὸς ἐπὶ σοὶ, καθάπερ ἐπὶ μάλ᾽ εὐτυχεί θησαυρώ
᾿Αλλὰ γὰρ σὺν ἂν εἴη του ντεῦθεν δεικνύειν, εἰ μὴ παρὰ θύραν ήκουσιν ἡμῶν αἱ παρακλήσει.
κἀκεῖθεν τὸ τελευταῖον ἀπέπτη καὶ οἱονεί τις ὄρνις τῆς καλιᾶς ὑφ’ ὁτουοῦν ἐξωσθεῖσα περίεισιν ἄρτι διὰ μακροῦ πλανωμένη. κινδυνεύει δ’ οὖν τέως ἢ παρ’ ἡμῖν ἐνταυθοῖ τοῦ λοιποῦ μεῖναι στᾶσαν τῆς πλάνης, εἴ σοί γε εἴη δεδογμένον, ἢ τελέως οἴχεσθαι δραμοῦσαν δι’ αἰθέρος· καὶ μή μοι ἀχθεσθείης ἐπὶ τοιαῦτά σε παροξύνοντι. λέγειν γὰρ ἐξάγομαι καὶ τοῦ εἰκότος πόῤῥω τὴν τοῦ χρόνου δεδιὼς πεττείαν, μὴ ὥσπερ ἐξ ἀφανοῦς τε καὶ λόχου δραμὼν τοσοῦτον καλὸν οἴχηται ἀποκρύψας. εἰ γὰρ καὶ τοῦτ’ εἰπεῖν χρὴ, οὐχ ἡμῖν αὐτοῖς ἡμῶν αὐτῶν τοσοῦτον μέλει, ὅσον καὶ τῆς σῆς εἰς τοὔμπροσθεν εὐκλείας· ὥστε καὶ εἴπερ ἐξῆν εὐξαμένῳ τυχεῖν ὧν ἂν εἴη ἐθέλοντι, ἥδιστ’ ἂν δι’ αἰῶνός σε ζῇν ηὐξάμην, ἵν’ εἴη ἡμῖν ἥδεσθαι διὰ παντὸς ἐπὶ σοὶ, καθάπερ ἐπὶ μάλ’ εὐτυχεῖ θησαυρῷ. ἀλλὰ γὰρ σὸν ἂν εἴη τοὐντεῦθεν δεικνύειν, εἰ μὴ παρὰ θύραν ἥκουσιν ἡμῶν αἱ παρακλήσεις. (Γ.) Ἀλλὰ τοιούτοις μὲν δὴ τοῖς λόγοις ἐς τὸν μέγαν χρησάμενος λογοθέτην καὶ οὕτως αὐτῷ τὸν ἐμὸν ἐνδειξάμενος τρόπον εὐάγωγόν τε καὶ εὐπειθῆ πρὸς ἅπαν ἐμοὶ τὸ βουλόμενον εἴργασμαι· καὶ οὕτως ἑξῆς ἀνυπόπτως ἐς κόρον τῆς αὐτοῦ γε ἀπήλαυον ὁμιλίας. η.[4. c. 1989 AD 1528] ΒΥΖΑΝΤINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.
μετὰ λήθης τούνομα κείσεται, καθάπερ οι χωλὴν τοῦ nis Socrates et Platones. Aperito mentis nostr
δίου ζωὴν ἐβάδισαν, ὅ φησι Πλάτων· κήρυξ δ' ἐς τὰ
μάλισθ' ἑαυτοῦ σχεδὸν ἐπὶ μέσης ἐπτήξει τῆς οἰκου
μένης, καὶ τῷ μακρῷ χρόνῳ μετὰ φαρμακευούσης
εμπομπεύσει τῆς ἡδονῆς· καὶ μὴ ἔτι γε μνήμης
ἀξιώσεται τῆς διὰ γῆς πλανωμένης καὶ προσκαίροις
ἀκοεῖς τὸ ἴχνος ερειδούσης, ἀλλὰ κακείνης γέ του, ή
καὶ αὐτὸν ἄνθρωπον παραθεῖ καὶ τὸ παράπαν ἀκή.
ρατος ἀεὶ διαγίγνεται. "Αγε δὴ οὖν ἄγε, τῶν ὑφ᾽ ἡλίῳ σοφώτατε· μετάδος τοῦ σοῦ κόσμου τῇ θρεψα
μένη, καθάπερ Λυκούργοι καὶ Σόλωνες· τίμησον τὸ
διαβόητον ἄστυ τουτί, καθάπερ τήν 'Αθηναίων πά
λει Σωκράτεις καὶ Πλάτωνες. Ανοιξον ἡμῶν τὸ τοῦ
τοῦ βλέφαρον· δείξον ἐναργέστερον τίς ὁ τοῦ παντὸς
ἁρμοστής καὶ ποία ποθ᾿ ἡ τούτων παναρμόνιος σύν
ταξις· δίδαξον πῆ τὰς αἰτίας θετέον τοῦ τοσούτου
δοθέντος ἀγαθοῦ· τῇ τῶν ἄστρων ἀνάγκῃ, κατὰ τοὺς
θύραθεν λόγους, ἢ τῷ τοῦ παντὸς αἰτίῳ. Ἐκ πολλοῦ
γὰρ ὡς τὰ πολλὰ διαπορουμένῳ οὐδεὶς οὐδέπω μοι
νοῦς ἀπηντήκει τῆς ἐμῆς ἀποχειροτονῶν ψυχῆς
τἀμφιβαλλόμενον. "Ωστ' εἰ μὴ δι' ἄλλο τι, διὰ γοῦν
ἂν γέ τοι τοῦτο δίδαξον. Ποῦ δ' οὐκ ἂν ἐλαύνοι σχε
πλιότητος, οὐρανοὺς μὲν διηγείσθαι δόξαν Θεοῦ πε
ριηχούντας πάσαν γῆν, ἡμᾶς δὲ κωφεύειν οὐκ ἐπαι
οντας ἅττα φασίν, ἀλλ᾽ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον
τεκμαίρεσθαι τὴν τούτων ἐπιστήμην; Επειτα καὶ
τοῦ παντὸς ἂν πάντως ἐλλείποι μὴ ἀδικίας ἔσχατα
εἶναι τουτί, εἰ μήτε κατὰ Πυθαγόραν ἐς Ἀττικὴν
ἀπ' Αιγύπτου διαβαίνειν δέον, μήθ' ἐμοίως Πλάτωνι
πολλάκις διαπλεῖν τὸν Ιόνιον κἀκ τῆς Ἀττικῆς ἐς
Σικελίαν, καὶ τυράννους ἰέναι, κἀκεῖθεν αὖθις ἐ; Ακαδημίες καὶ περιπάτους επανιέναι, ἵν᾿ οὕτω γ'
ἐξείη διαχεῖν ἐν κοινῷ τὴν ἀρετὴν, ἀλλ' ἀντὶ Λυ
κείου καὶ Στους τῇ συνήθει χρώμενον εστίᾳ κόσμο
παντί παραπέμπειν τὴν ἀρετήν. ἔπειθ᾽ ἕν γέ τι τῶν
ἁπάντων προτιμώης ἕτερον καὶ βαστώνῃ διδώς σου
τὴν τοῦ παντὸς ἀξίαν γλῶτταν. Οραν δὲ δήπου
χρεὼν καὶ ὅση τοῖς πράγμασιν ἀπιστία τε καὶ
πλημμέλεια περικέχυται, καὶ όπως αἱ τῆς τύχη;
ἐπιβουλαὶ μένειν οὐδὲν τῶν πάντων ἐῶσιν ἐφ' ἑνός·
ἀλλ᾽ ἄνθρωποι μὲν, οἱ μὲν ἐν μεσημβρία φωτός, σκό
τους καὶ λήθης ὑπίασι μυχούς· [P. 201] οἱ δ' ἐξ ὕπνου
καὶ νυκτὸς εἰς ὕπνους καὶ νύχτας διηνεκείς μεταβαίνουσι, πάσας φροντίδας κατόπιν διαλιμπάνοντες. Η
δὲ σοφία καὶ αὐτὴ πολλαῖς ταῖς ἀποικίαις ἐχρήσατο.
Αίγυπτος μὲν γὰρ αὐτῆς, φασίν, ἡ πρὶν ἐστία. Εἶτα
πρὸς Πέρσας καὶ Χαλδαίους διέβη. Είτα παρ' Αθη
ναίοις κατέλυσε· κἀκεῖθεν τὸ τελευταῖον ἀπέπτη
καὶ οιονεί τις ὄρνις τῆς καλιᾶς ὑφ᾽ ἐτουτῦν ἐξω
σθεῖσα περίεισιν ἄρτι διὰ μακροῦ πλανωμένη. Κινδυνεύει δ' οὖν τέως ἢ παρ' ἡμῖν ἐνταυθοί τοῦ λοιποῦ
palpebras. Evidentius demonstra, quis sit omnium
moderator, et qualis eorum aptissima compages.
Doce quo causæ conferendæ sint uobis tanti boni:
numquid ad necessitatem astrorum, ut profani
tradunt, aut ad universitatis auctorem. Qua de re
cum longo tempore anceps hæsitarim, neino adhuc
contigit, qui scrupulum hunc animo meo eximeret.
Quare si non ob aliud, vel propter hoc unum doceto. Quid vero miserius fieri queat, quam cum
cœli Dei gloriam enarrent omnem terram circumsonantes, uos surdastros non exaudire quid dicant,
sed astris (ut vulgo jártatur) illorum scientiam
ponderare, id est, levi conjectura tantum intelligere? Illud vero extremæ iniquitatis fuerit, cum
nec ut Pythagoræ ex Ægypto in Atticam navigandum, nec ut Platoni nare “lonium 326 sepius
trajiciendum, et ex Attica in Siciliam ad tyrannos
proficiscendum, atque inde in Academias et ambulacra redeundum tibi sit, ut publice virtutem spargas: sed pro Lyceo et Stoa in consuetis tuis ædibus virtutem tuam in totuin terrarum orbem propagare queas: aliquid aliud majori tibi curæ esse
sinas, et linguam tuam incomparabilem obsolescere
silentio patiaris. Jam illud quoque videndum,
quam inconstantia et incerta sint omnia: ut fortunæ insultus nihil esse diuturnum sinat: ut alii
serius, ocius alii, rebus omnibus relictis, præter
exspectationem, in noctem, in tenebras, in ohlvionem, in mortem præcipites ruaut. Ipsa porro
sapientia quoque migravit sæpius; cujus primo
domicilium Ægyptus fnisse perhibetur. Inde ad
Persas et Chaldæos transiit: post apud Athenienges
divertit: atque illinc etiam tandem avolavit set
nunc velut avicula nido exturbata longo etiam
tempore incertis sedibus vagatur et oberrat. Fieri
autem potest, ut aut apud nos Onitis erroribus, si
tibi ita visum fuerit, domicilium constituat, aut
prorsus in calos abeat. Ne vero mihi succenseas
oro, te ad talia exhortauti. Id enim dicere cogor,
quod nullam veri similitudinem habet, incerta momenta temporum veritus: ne velut ex occulto
atque ex insidiis erumpentia tantum nobis bonum
eripiant. Nain, si et hoc dicendum est, non tam
nostram viveni solliciti sumus, quam de tua in
posterum existimatione. 327 Quod si optando
tantum proficeretur, quam prompta voluntas est,
immortalem esse te vellemus, ut te gaudere, tanquam excellenti thesauro, perpetuo liceret. Enim
vero tuum jam fuerit ostendere, num fiustra fores
pulsa verimus. ›
ο
μείναι στάσαν τῆς πλάνης, εἰ σοί γε εἴη δεδογμένον, ἢ τελέως οίχεσθαι δραμοῦσαν δι' αιθέρος· καὶ
μή μοι αχθεσθείης ἐπὶ τοιαῦτά σε παροξύνοντα. Λέγειν γὰρ ἐξάγομαι καὶ τοῦ εἰκότος πόρρω τὴν
του χρόνου δεδιώ; πεττείαν, μὴ ὥσπερ ἐξ ἀφανοῦ; τε καὶ λόχου δραμών τοσοῦτον καλὸν εἴχηται ἀπο
κρύψας. Εἰ γὰρ καὶ τοῦτ᾽ εἰπεῖν χρή, οὐχ ἡμῖν αὐτοῖς ἡμῶν αὐτῶν τοσοῦτον μέλει, ὅσον καὶ τῆς σῆς
εἰς τοῦ μπροσθεν εὐκλείας· ὥστε καὶ εἴπερ ἐξὴν εὐξαμένῳ τυχεῖν ὧν ἂν εἴη ἐθέλοντι, ήδιστ' ἂν δι'
αἰῶνος σε ζων τύξάμην, ἵν' εἴη ἡμῖν ἡδεσθαι διὰ παντὸς ἐπὶ σοὶ, καθάπερ ἐπὶ μάλ᾽ εὐτυχεί θησαυρώ
᾿Αλλὰ γὰρ σὺν ἂν εἴη του ντεῦθεν δεικνύειν, εἰ μὴ παρὰ θύραν ήκουσιν ἡμῶν αἱ παρακλήσει.
PG 148:507Ἐπόθουν δὲ ἤδη καὶ τῆς τοῦ βασιλέως· τυχεῖν τελεώτερον. αὐτός τε γὰρ πολλάκις ἐθεασάμην καὶ ἔτι παρὰ πάντων ἠκηκόειν, ὁπόσοι πρὸς ἄκραν ἀφίκοντο πεῖραν αὐτοῦ, ὡς οὐ μόνον εὐκοσμίας καὶ ἠθικῆς ἁπάσης ἀρετῆς καὶ ἀσκήσεως ἐργαστήριον τὸν βασιλικὸν κατέστησεν οἶκον τῷ τε μακρῷ χρόνῳ καὶ τῷ περιόντι τῆς φύσεως πλείστην ἐπὶ ταῦτα πεῖραν ξυνηθροικὼς, ἀλλὰ καὶ λογικῆς φάναι παιδεύσεως κράτιστον γυμνάσιον καὶ, οἷον εἰπεῖν, ἐλλογίμων γλωσσῶν στρατόπεδον. διὰ ταῦτα τοίνυν ἐραστὴς τῶν τοιούτων καλῶν καὶ αὐτὸς καταστὰς προσῆλθον αὐτῷ. ἡ γὰρ καθ’ ἡσυχίαν τῶν μαθημάτων ἄσκησις, ὁπόσην αἱ βίβλοι τοῖς μετιοῦσι χαρίζονται, κἂν ἧττον ᾖ πολλὴ κἂν πλεῖστον, ἐοίκοι ἂν κατ’ ἐμὴν δόξαν σώματος ὀργανικοῦ διαπλάσει ἐφιεμένου ψυχῆς, ἣν δή φημι διὰ τῆς ἐκ τῶν αἰσθήσεων ἐμπειρίας προσγίγνεσθαι· ἢ μᾶλλον ἐοίκοι ἂν συμφορήσει διαφόρων βρωμάτων ἐν κοιλίᾳ συναθροισθέντων καὶ δεομένων θέρμης πρὸς πέψιν· ταύτην δ’ εἶναι ὁποίαν αἱ παντοῖαι τῶν χρόνων ὧραι καὶ ἡ ἐπαγωγικὴ τῶν αἰσθητῶν καὶ μερικῶν πραγμάτων ἐμπειρία παρέχονται.(a. m. 6791 ad 6836]
II. His verbis apud magnum logothetam usus Å
meoque ingenio ita demonstrato effeci, ut libenter
omnibus rebus mihi obsequeretur: ac deinceps
ejus consuetudine citra suspicionem ad satietatem
asus sum.
[IMP. ANDRONIC. SKN.] 508
Γ'. ᾿Αλλὰ τοιούτοις μὲν δὴ τοῖς λόγοις ἐς τὸν μέσ
γαν χρησάμενος λογοθέτην καὶ οὕτως αὐτῷ τὸν ἐμὸν
ενδειξάμενος τρόπον εὐαγωγόν τε καὶ εὐπειθῆ πρὸς
ἅπαν ἐμοὶ τὸ βουλόμενον είργασμαι· καὶ οὕτως ἑξῆς
ἀνυπόπτως ἐς κόρον τῆς αὐτοῦ γ' ἀπήλαυον όμι
λίας.
CAPUT VIII.
Aula studiis bonarum artium floret sub Andronico seniore. Idcirco hujus familiaritas a Gregora expetitur.
Ire nsw cum doctrina conjungendo. Gregoras benigne ab imperatore exceptus. Orationem apud illum habet.
Duas in co virtutes, sapientiam et eloquentiam, laudat. Panegyricum voto concludit.
1. Tandem et imperatoris familiaritatem majorem expetivi. Nam spenumero et ipse speclaram,
et ex omnibus intimis ejus audieraın, palatium ab
eo non modo honestatis et omnis virtutis graviorisque discipliuæ officinam electumn, propterea &
quod ille longa ætate et naturæ excellentia magnum
sibi earum rerum ufum comparavisset, sed et
litterariz, ut ita dicam, eruditionis optimum gyannasium et veluti campum eloquentium linguarum
certaminibus patefactum esse. Quamobrem et ipse
talibus bonis adamatis eo me contuli. Nam otiosa
disciplinarum tractatio, quam libri studentibus
suppeditant, sive illa tenuior, sive copiosior sit,
mea quidem opinione similis est corporis organici
structuræ animam desideranti, quam per sensuum
experientiam accedere «lico: aut putius variis ciborum generibus in ventrem congestis comparari
queat, quæ calorem ad concoquendum postulent.
Is vero 328 calor non alius fuerit, nisi quem
subministrant omnigen tempestates et multiplex
rerum sensilium singulariumque experientia, Itaque aliquos videre est, qui, quod otio nimis dediti
fuerint vitamque solitariam ac nullo externo conexercitatam egerint, omnes animi vires
enervarunt auque ita effeminarunt, ut nec dicero
nec agere quidquam publice auderent. Cæterum
cum et ego, annum ætatis jam septimum et vicesimum excedens, ad imperatorem accessissem, et
ultra spem omnem ab eo exceptus essen, in ejus
prudentiæ el eloquentiæ lande hujusmodi orationem coram eo statim habui:
I). ‹ Si eos nostra ætate viros, potentissime imperator, exstitisse cernerent, qui majestatem inam
dignis laudibus celebrarent, equidem nec ad dicendum prodiissem, neque silentio quidquam antiquius habuissem: ut ¡is esset locus, qui tuas
landes æquare dicendo posseut. Sed cum decorum
tuorum amplitudo onuem orationis copiam inopiæ
condemnarit, neque ullus omnino sit, qui ornamenta tua verbis non dico assecutus sit, sed prope
ad ca accesserit: mihi nou vitio vertendum esse
dusi, si et ipse illorum vestigia, qui infra dignitatem dixerunt, subsecutus meum quodlam debitum
persolvere studerem. Ut enim ineptissimum fuί
sel, los solus tauto negotio impares audere aliquid ita consentaneum est una cum cateris
Α'. Ἐπόθουν δὲ ἤδη καὶ τῆς τοῦ βασιλέως τυχεῖν
τελεώτερον. Αὐτός τε γὰρ πολλάκις έθεασάμην καὶ
ὅτι παρὰ πάντων ἠκηκόειν, οπόσοι πρὸς ἄκραν ἀφία
κοντο πεῖραν αὐτοῦ, ὡς οὐ μόνον ευκοσμίας καὶ ἠθι
τῆς ἁπάσης ἀρετῆς καὶ ἀσκήσεως ἐργαστήριον τὸν
βασιλικών κατέστησεν οἶκον τῷ τε μακρών χρόνῳ καὶ
τῷ περιόντι τῆς φύσεως πλείστην ἐπὶ ταῦτα πεῖραν
ξυνηθροικώς, ἀλλὰ καὶ λογικῆς φάναι παιδεύσεως
κράτιστον γυμνάσιον και, οἷον εἰπεῖν, ἐλλογίμων
γλωσσών στρατόπεδον. Διὰ ταῦτα τοίνυν ἐραστή;
τῶν τοιούτων καλῶν καὶ αὐτό; καταστάς προσῆλθον
αὐτῷ. Η γὰρ καθ᾽ ἡσυχίαν τῶν μαθημάτων ἄσχη -
σις, ὁπόσην αἱ βίβλοι τοῖς μετιοῦσι χαρίζονται, κάν
ἧττον ᾗ πολλὴ καν πλείστον, [Ρ. 202] οίκος αν κατ'
ἐμὴν δόξαν σώματος ὀργανικού διαπλάσει εφιεμένου
ψυχῆς, ἣν δε φημ: διὰ τῆς ἐκ τῶν αἰσθήσεων έμπει
ρίας προσγίγνεσθαι· ἢ μᾶλλον ἐοίχος εν συμφορές
σει διαφόρων βρωμάτων ἐν κοιλίᾳ συναθροισθέντων
καὶ δεομένων θέρμης προς πέψιν· ταύτην δ' εἶναι
ὁποίαν αἱ παντοίαι τῶν χρόνων ὧραι καὶ ἡ ἔπαγω
γικὴ τῶν αἰσθητῶν καὶ μερικῶν πραγμάτων ἐμπει
ρία παρέχονται. Ιδοι δ' ἄν τις καὶ ὅπως τινὲς διὰ
τὴν τῆς ἡσυχίας ἐπίτασιν καὶ τὸ ἄμικτον καὶ ἀγύμναστον τῆς ἔξω συνδιαιτήσεως της ψυχικές δυνά
μεις ἐμάραναν καὶ τὴν φύσιν ἐξεθήλυναν καὶ παντά
πασιν ἀποῤῥησίαστον ἔθηκαν. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐπειδὴ καὶ
αὐτό; προσῆλθον οὕτων τῷ βασιλεῖ, ἕβδομον ἤδη καὶ
εἰκοστὸν τῆς ἡλικίας ἀμείβων ἔτος, καὶ ὑπὲρ πᾶσιν
προσεδέχθην ἐλπίδα, εὐθὺς ἔπαινον ἐπ' αὐτοῦ διεξή
θον της ευγλωττίας καὶ συνέσεως αὐτοῦ τοιόνδε
Β. «Εἰ μὲν ἦν μοι έραν, κράτιστε βασιλεῦ, τὴν
καθ' ἡμᾶς τοῦ χρόνου φορὰν ἀξιόχρεως καὶ τοὺς
ύμνητὰς προενεγκούσαν τοῦ σοῦ κράτους, οὔτ᾽ ἂν τὸ
λέγειν προηρούμην καὶ πᾶν ποιεῖν καὶ λέγειν ὑπὲρ
σου σιγαν αφύδρα προσιέμην ἂν αὐτὸς δὲ τού
τοῖς ἄσμενος τῆς παρρησίας παρεχώρουν, οἷς έφτ
μίλλως τοῖς ἐγκωμίοις σου λέγειν ἐξῆν. Ἐπεὶ δὲ
πάντων, ὡς ἐπίπαν εἰπεῖν, κατεψηφίσω τὴν ήτταν
τῇ τῶν καλῶν σου πλεονεξία, ένι δ᾽ οὐδεὶς τὸ παράπαν μεθ' ὁ πρὸς ἀξίαν εἰπών, μήτε μὴν τῆς ἀξίας
εγγύς, οὐ δοκεί μοι οὐδ᾽ ἔμοιγε πείσεσθαι φαύλως το
πράγμα, είγε καὶ αὐτὸς, ὡς ἔξεστι, τοὐμὲν κατά τω
θείην ἔφλημα. "Ωσπερ γὰρ ἂν τῶν ἀτοπωτάτων ἦν,
μόνους ἡμᾶς τῆς ἀξίας ἐλλείποντας εἶτα ἐπιχειρεῖν
λέγειν· οὕτω δῆτα τῶν εἰκότων αν, ἐμοῦ τοῖς ἄλλοι;
Variorum nola.
Aliquid hoc loco vel deest, vel superfuit. Davis.
ἴδοι δ’ ἄν τις καὶ ὅπως τινὲς διὰ τὴν τῆς ἡσυχίας ἐπίτασιν καὶ τὸ ἄμικτον καὶ ἀγύμναστον τῆς ἔξω συνδιαιτήσεως τὰς ψυχικὰς δυνάμεις ἐμάραναν καὶ τὴν φύσιν ἐξεθήλυναν καὶ παντάπασιν ἀπαῤῥησίαστον ἔθηκαν. ἀλλὰ γὰρ ἐπειδὴ καὶ αὐτὸς προσῆλθον οὕτω τῷ βασιλεῖ, ἕβδομον ἤδη καὶ εἰκοστὸν τῆς ἡλικίας ἀμείβων ἔτος, καὶ ὑπὲρ πᾶσαν προσεδέχθην ἐλπίδα, εὐθὺς ἔπαινον ἐπ’ αὐτοῦ διεξῆλθον τῆς εὐγλωττίας καὶ συνέσεως αὐτοῦ τοιόνδε. (Β.) Εἰ μὲν ἦν μοι ὁρᾷν, κράτιστε βασιλεῦ, τὴν καθ’ ἡμᾶς τοῦ χρόνου φορὰν ἀξιόχρεως καὶ τοὺς ὑμνητὰς προενεγκοῦσαν τοῦ σοῦ κράτους, οὔτ’ ἂν τὸ λέγειν προῃρούμην καὶ πᾶν ποιεῖν καὶ λέγειν ὑπὲρ σοῦ σιγᾷν σφόδρα προσιέμην ἄν· αὐτὸς δὲ τούτοις ἄσμενος τῆς παῤῥησίας παρεχώρουν, οἷς ἐφαμίλλως τοῖς ἐγκωμίοις σου λέγειν ἐξῆν. ἐπεὶ δὲ πάντων, ὡς ἐπίπαν εἰπεῖν, κατεψηφίσω τὴν ἧτταν τῇ τῶν καλῶν σου πλεονεξίᾳ, ἔνι δ’ οὐδεὶς τὸ παράπαν μήθ’ ὁ πρὸς ἀξίαν εἰπὼν, μήτε μὴν τῆς ἀξίας ἐγγὺς, οὐ δοκεῖ μοι οὐδ’ ἔμοιγε κείσεσθαι φαύλως τὸ πρᾶγμα, εἴγε καὶ αὐτὸς, ὡς ἔξεστι, τοὐμὸν κατατιθείην ὄφλημα.(a. m. 6791 ad 6836]
II. His verbis apud magnum logothetam usus Å
meoque ingenio ita demonstrato effeci, ut libenter
omnibus rebus mihi obsequeretur: ac deinceps
ejus consuetudine citra suspicionem ad satietatem
asus sum.
[IMP. ANDRONIC. SKN.] 508
Γ'. ᾿Αλλὰ τοιούτοις μὲν δὴ τοῖς λόγοις ἐς τὸν μέσ
γαν χρησάμενος λογοθέτην καὶ οὕτως αὐτῷ τὸν ἐμὸν
ενδειξάμενος τρόπον εὐαγωγόν τε καὶ εὐπειθῆ πρὸς
ἅπαν ἐμοὶ τὸ βουλόμενον είργασμαι· καὶ οὕτως ἑξῆς
ἀνυπόπτως ἐς κόρον τῆς αὐτοῦ γ' ἀπήλαυον όμι
λίας.
CAPUT VIII.
Aula studiis bonarum artium floret sub Andronico seniore. Idcirco hujus familiaritas a Gregora expetitur.
Ire nsw cum doctrina conjungendo. Gregoras benigne ab imperatore exceptus. Orationem apud illum habet.
Duas in co virtutes, sapientiam et eloquentiam, laudat. Panegyricum voto concludit.
1. Tandem et imperatoris familiaritatem majorem expetivi. Nam spenumero et ipse speclaram,
et ex omnibus intimis ejus audieraın, palatium ab
eo non modo honestatis et omnis virtutis graviorisque discipliuæ officinam electumn, propterea &
quod ille longa ætate et naturæ excellentia magnum
sibi earum rerum ufum comparavisset, sed et
litterariz, ut ita dicam, eruditionis optimum gyannasium et veluti campum eloquentium linguarum
certaminibus patefactum esse. Quamobrem et ipse
talibus bonis adamatis eo me contuli. Nam otiosa
disciplinarum tractatio, quam libri studentibus
suppeditant, sive illa tenuior, sive copiosior sit,
mea quidem opinione similis est corporis organici
structuræ animam desideranti, quam per sensuum
experientiam accedere «lico: aut putius variis ciborum generibus in ventrem congestis comparari
queat, quæ calorem ad concoquendum postulent.
Is vero 328 calor non alius fuerit, nisi quem
subministrant omnigen tempestates et multiplex
rerum sensilium singulariumque experientia, Itaque aliquos videre est, qui, quod otio nimis dediti
fuerint vitamque solitariam ac nullo externo conexercitatam egerint, omnes animi vires
enervarunt auque ita effeminarunt, ut nec dicero
nec agere quidquam publice auderent. Cæterum
cum et ego, annum ætatis jam septimum et vicesimum excedens, ad imperatorem accessissem, et
ultra spem omnem ab eo exceptus essen, in ejus
prudentiæ el eloquentiæ lande hujusmodi orationem coram eo statim habui:
I). ‹ Si eos nostra ætate viros, potentissime imperator, exstitisse cernerent, qui majestatem inam
dignis laudibus celebrarent, equidem nec ad dicendum prodiissem, neque silentio quidquam antiquius habuissem: ut ¡is esset locus, qui tuas
landes æquare dicendo posseut. Sed cum decorum
tuorum amplitudo onuem orationis copiam inopiæ
condemnarit, neque ullus omnino sit, qui ornamenta tua verbis non dico assecutus sit, sed prope
ad ca accesserit: mihi nou vitio vertendum esse
dusi, si et ipse illorum vestigia, qui infra dignitatem dixerunt, subsecutus meum quodlam debitum
persolvere studerem. Ut enim ineptissimum fuί
sel, los solus tauto negotio impares audere aliquid ita consentaneum est una cum cateris
Α'. Ἐπόθουν δὲ ἤδη καὶ τῆς τοῦ βασιλέως τυχεῖν
τελεώτερον. Αὐτός τε γὰρ πολλάκις έθεασάμην καὶ
ὅτι παρὰ πάντων ἠκηκόειν, οπόσοι πρὸς ἄκραν ἀφία
κοντο πεῖραν αὐτοῦ, ὡς οὐ μόνον ευκοσμίας καὶ ἠθι
τῆς ἁπάσης ἀρετῆς καὶ ἀσκήσεως ἐργαστήριον τὸν
βασιλικών κατέστησεν οἶκον τῷ τε μακρών χρόνῳ καὶ
τῷ περιόντι τῆς φύσεως πλείστην ἐπὶ ταῦτα πεῖραν
ξυνηθροικώς, ἀλλὰ καὶ λογικῆς φάναι παιδεύσεως
κράτιστον γυμνάσιον και, οἷον εἰπεῖν, ἐλλογίμων
γλωσσών στρατόπεδον. Διὰ ταῦτα τοίνυν ἐραστή;
τῶν τοιούτων καλῶν καὶ αὐτό; καταστάς προσῆλθον
αὐτῷ. Η γὰρ καθ᾽ ἡσυχίαν τῶν μαθημάτων ἄσχη -
σις, ὁπόσην αἱ βίβλοι τοῖς μετιοῦσι χαρίζονται, κάν
ἧττον ᾗ πολλὴ καν πλείστον, [Ρ. 202] οίκος αν κατ'
ἐμὴν δόξαν σώματος ὀργανικού διαπλάσει εφιεμένου
ψυχῆς, ἣν δε φημ: διὰ τῆς ἐκ τῶν αἰσθήσεων έμπει
ρίας προσγίγνεσθαι· ἢ μᾶλλον ἐοίχος εν συμφορές
σει διαφόρων βρωμάτων ἐν κοιλίᾳ συναθροισθέντων
καὶ δεομένων θέρμης προς πέψιν· ταύτην δ' εἶναι
ὁποίαν αἱ παντοίαι τῶν χρόνων ὧραι καὶ ἡ ἔπαγω
γικὴ τῶν αἰσθητῶν καὶ μερικῶν πραγμάτων ἐμπει
ρία παρέχονται. Ιδοι δ' ἄν τις καὶ ὅπως τινὲς διὰ
τὴν τῆς ἡσυχίας ἐπίτασιν καὶ τὸ ἄμικτον καὶ ἀγύμναστον τῆς ἔξω συνδιαιτήσεως της ψυχικές δυνά
μεις ἐμάραναν καὶ τὴν φύσιν ἐξεθήλυναν καὶ παντά
πασιν ἀποῤῥησίαστον ἔθηκαν. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐπειδὴ καὶ
αὐτό; προσῆλθον οὕτων τῷ βασιλεῖ, ἕβδομον ἤδη καὶ
εἰκοστὸν τῆς ἡλικίας ἀμείβων ἔτος, καὶ ὑπὲρ πᾶσιν
προσεδέχθην ἐλπίδα, εὐθὺς ἔπαινον ἐπ' αὐτοῦ διεξή
θον της ευγλωττίας καὶ συνέσεως αὐτοῦ τοιόνδε
Β. «Εἰ μὲν ἦν μοι έραν, κράτιστε βασιλεῦ, τὴν
καθ' ἡμᾶς τοῦ χρόνου φορὰν ἀξιόχρεως καὶ τοὺς
ύμνητὰς προενεγκούσαν τοῦ σοῦ κράτους, οὔτ᾽ ἂν τὸ
λέγειν προηρούμην καὶ πᾶν ποιεῖν καὶ λέγειν ὑπὲρ
σου σιγαν αφύδρα προσιέμην ἂν αὐτὸς δὲ τού
τοῖς ἄσμενος τῆς παρρησίας παρεχώρουν, οἷς έφτ
μίλλως τοῖς ἐγκωμίοις σου λέγειν ἐξῆν. Ἐπεὶ δὲ
πάντων, ὡς ἐπίπαν εἰπεῖν, κατεψηφίσω τὴν ήτταν
τῇ τῶν καλῶν σου πλεονεξία, ένι δ᾽ οὐδεὶς τὸ παράπαν μεθ' ὁ πρὸς ἀξίαν εἰπών, μήτε μὴν τῆς ἀξίας
εγγύς, οὐ δοκεί μοι οὐδ᾽ ἔμοιγε πείσεσθαι φαύλως το
πράγμα, είγε καὶ αὐτὸς, ὡς ἔξεστι, τοὐμὲν κατά τω
θείην ἔφλημα. "Ωσπερ γὰρ ἂν τῶν ἀτοπωτάτων ἦν,
μόνους ἡμᾶς τῆς ἀξίας ἐλλείποντας εἶτα ἐπιχειρεῖν
λέγειν· οὕτω δῆτα τῶν εἰκότων αν, ἐμοῦ τοῖς ἄλλοι;
Variorum nola.
Aliquid hoc loco vel deest, vel superfuit. Davis.
ὥσπερ γὰρ ἂν τῶν ἀτοπωτάτων ἦν, μόνους ἡμᾶς τῆς ἀξίας ἐλλείποντας εἶτα ἐπιχειρεῖν λέγειν· οὕτω δῆτα τῶν εἰκότων αὖ, ὁμοῦ τοῖς ἄλλοις κατόπιν τῆς ἀξίας βαδίζοντας τοῦτ’ αὐτὸ ποιεῖν, ὡς μάλα ὂν οὐδὲν αἰσχρόν. διατειναίμην γὰρ ἂν σφόδρα ἔγωγε, ὡς τὴν σὴν πλουτῆσαι γλῶσσαν εὔξασθαι χρὴ πρότερον, ὅστις βούλοιτο πρὸς ἀξίαν διεξιέναι τὰ σά. ἄλλως δ’ οὐκ ἂν διατειναίμην εἶναι ῥᾴδιον οὐδενί. καὶ γὰρ καὶ γλώττης εὐπρεπείᾳ βασιλικῷ τῷ πήχει τοὺς ἄλλους παρήλασας καὶ πάντα σοι πρόσεστι τὰ καλὰ, ὧν ἓν οὐδὲ ἓν οὐδενὶ τῶν ἁπάντων ὡσαύτως, οὔτε τῶν ἐν οἷς ἡμεῖς, οὔτε μὴν τῶν πρὶν ἢ ἡμεῖς, οὔκουν οὐδ’ ἂν τοὺς ἐξαρχῆς ἀριθμεῖν τις ἐθέλῃ. ἐνταυθοῖ δὲ τοῦ λόγου γενόμενος οὔτε διεξιέναι τολμῶ οὔτε πάνθ’ ὡς ἐπίπαν ὁπόσα σοί ἐστιν ἐγκώμια, οὔτε μὴ πάντα· αἰτίαι δὲ ὡς λαμπραὶ καὶ λαμπρῶς ἐγκείμεναι. καὶ γὰρ τὸ μὴ δύνασθαι καὶ ἡ τοῦ χρέους ἔκτισις, δύο δὴ ταῦτα ἐναντίως πως ἔχοντα πρὸς ἄλληλα, τὴν ἐμὴν ἐφ’ ἑκάτερα σχίζει διάνοιαν· ὡς ἐμὲ γοῦν τὸν ἑκατέρωθεν φυλαττόμενον κίνδυνον ἀναγκάζεσθαι καὶ ἀμφοτέρων μεταποιεῖσθαι καὶ αὖ μηδετέρων, ἁρμοσάμενον δι’ ἀλλήλων ἑκάτερα.(a. m. 6791 ad 6836]
II. His verbis apud magnum logothetam usus Å
meoque ingenio ita demonstrato effeci, ut libenter
omnibus rebus mihi obsequeretur: ac deinceps
ejus consuetudine citra suspicionem ad satietatem
asus sum.
[IMP. ANDRONIC. SKN.] 508
Γ'. ᾿Αλλὰ τοιούτοις μὲν δὴ τοῖς λόγοις ἐς τὸν μέσ
γαν χρησάμενος λογοθέτην καὶ οὕτως αὐτῷ τὸν ἐμὸν
ενδειξάμενος τρόπον εὐαγωγόν τε καὶ εὐπειθῆ πρὸς
ἅπαν ἐμοὶ τὸ βουλόμενον είργασμαι· καὶ οὕτως ἑξῆς
ἀνυπόπτως ἐς κόρον τῆς αὐτοῦ γ' ἀπήλαυον όμι
λίας.
CAPUT VIII.
Aula studiis bonarum artium floret sub Andronico seniore. Idcirco hujus familiaritas a Gregora expetitur.
Ire nsw cum doctrina conjungendo. Gregoras benigne ab imperatore exceptus. Orationem apud illum habet.
Duas in co virtutes, sapientiam et eloquentiam, laudat. Panegyricum voto concludit.
1. Tandem et imperatoris familiaritatem majorem expetivi. Nam spenumero et ipse speclaram,
et ex omnibus intimis ejus audieraın, palatium ab
eo non modo honestatis et omnis virtutis graviorisque discipliuæ officinam electumn, propterea &
quod ille longa ætate et naturæ excellentia magnum
sibi earum rerum ufum comparavisset, sed et
litterariz, ut ita dicam, eruditionis optimum gyannasium et veluti campum eloquentium linguarum
certaminibus patefactum esse. Quamobrem et ipse
talibus bonis adamatis eo me contuli. Nam otiosa
disciplinarum tractatio, quam libri studentibus
suppeditant, sive illa tenuior, sive copiosior sit,
mea quidem opinione similis est corporis organici
structuræ animam desideranti, quam per sensuum
experientiam accedere «lico: aut putius variis ciborum generibus in ventrem congestis comparari
queat, quæ calorem ad concoquendum postulent.
Is vero 328 calor non alius fuerit, nisi quem
subministrant omnigen tempestates et multiplex
rerum sensilium singulariumque experientia, Itaque aliquos videre est, qui, quod otio nimis dediti
fuerint vitamque solitariam ac nullo externo conexercitatam egerint, omnes animi vires
enervarunt auque ita effeminarunt, ut nec dicero
nec agere quidquam publice auderent. Cæterum
cum et ego, annum ætatis jam septimum et vicesimum excedens, ad imperatorem accessissem, et
ultra spem omnem ab eo exceptus essen, in ejus
prudentiæ el eloquentiæ lande hujusmodi orationem coram eo statim habui:
I). ‹ Si eos nostra ætate viros, potentissime imperator, exstitisse cernerent, qui majestatem inam
dignis laudibus celebrarent, equidem nec ad dicendum prodiissem, neque silentio quidquam antiquius habuissem: ut ¡is esset locus, qui tuas
landes æquare dicendo posseut. Sed cum decorum
tuorum amplitudo onuem orationis copiam inopiæ
condemnarit, neque ullus omnino sit, qui ornamenta tua verbis non dico assecutus sit, sed prope
ad ca accesserit: mihi nou vitio vertendum esse
dusi, si et ipse illorum vestigia, qui infra dignitatem dixerunt, subsecutus meum quodlam debitum
persolvere studerem. Ut enim ineptissimum fuί
sel, los solus tauto negotio impares audere aliquid ita consentaneum est una cum cateris
Α'. Ἐπόθουν δὲ ἤδη καὶ τῆς τοῦ βασιλέως τυχεῖν
τελεώτερον. Αὐτός τε γὰρ πολλάκις έθεασάμην καὶ
ὅτι παρὰ πάντων ἠκηκόειν, οπόσοι πρὸς ἄκραν ἀφία
κοντο πεῖραν αὐτοῦ, ὡς οὐ μόνον ευκοσμίας καὶ ἠθι
τῆς ἁπάσης ἀρετῆς καὶ ἀσκήσεως ἐργαστήριον τὸν
βασιλικών κατέστησεν οἶκον τῷ τε μακρών χρόνῳ καὶ
τῷ περιόντι τῆς φύσεως πλείστην ἐπὶ ταῦτα πεῖραν
ξυνηθροικώς, ἀλλὰ καὶ λογικῆς φάναι παιδεύσεως
κράτιστον γυμνάσιον και, οἷον εἰπεῖν, ἐλλογίμων
γλωσσών στρατόπεδον. Διὰ ταῦτα τοίνυν ἐραστή;
τῶν τοιούτων καλῶν καὶ αὐτό; καταστάς προσῆλθον
αὐτῷ. Η γὰρ καθ᾽ ἡσυχίαν τῶν μαθημάτων ἄσχη -
σις, ὁπόσην αἱ βίβλοι τοῖς μετιοῦσι χαρίζονται, κάν
ἧττον ᾗ πολλὴ καν πλείστον, [Ρ. 202] οίκος αν κατ'
ἐμὴν δόξαν σώματος ὀργανικού διαπλάσει εφιεμένου
ψυχῆς, ἣν δε φημ: διὰ τῆς ἐκ τῶν αἰσθήσεων έμπει
ρίας προσγίγνεσθαι· ἢ μᾶλλον ἐοίχος εν συμφορές
σει διαφόρων βρωμάτων ἐν κοιλίᾳ συναθροισθέντων
καὶ δεομένων θέρμης προς πέψιν· ταύτην δ' εἶναι
ὁποίαν αἱ παντοίαι τῶν χρόνων ὧραι καὶ ἡ ἔπαγω
γικὴ τῶν αἰσθητῶν καὶ μερικῶν πραγμάτων ἐμπει
ρία παρέχονται. Ιδοι δ' ἄν τις καὶ ὅπως τινὲς διὰ
τὴν τῆς ἡσυχίας ἐπίτασιν καὶ τὸ ἄμικτον καὶ ἀγύμναστον τῆς ἔξω συνδιαιτήσεως της ψυχικές δυνά
μεις ἐμάραναν καὶ τὴν φύσιν ἐξεθήλυναν καὶ παντά
πασιν ἀποῤῥησίαστον ἔθηκαν. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐπειδὴ καὶ
αὐτό; προσῆλθον οὕτων τῷ βασιλεῖ, ἕβδομον ἤδη καὶ
εἰκοστὸν τῆς ἡλικίας ἀμείβων ἔτος, καὶ ὑπὲρ πᾶσιν
προσεδέχθην ἐλπίδα, εὐθὺς ἔπαινον ἐπ' αὐτοῦ διεξή
θον της ευγλωττίας καὶ συνέσεως αὐτοῦ τοιόνδε
Β. «Εἰ μὲν ἦν μοι έραν, κράτιστε βασιλεῦ, τὴν
καθ' ἡμᾶς τοῦ χρόνου φορὰν ἀξιόχρεως καὶ τοὺς
ύμνητὰς προενεγκούσαν τοῦ σοῦ κράτους, οὔτ᾽ ἂν τὸ
λέγειν προηρούμην καὶ πᾶν ποιεῖν καὶ λέγειν ὑπὲρ
σου σιγαν αφύδρα προσιέμην ἂν αὐτὸς δὲ τού
τοῖς ἄσμενος τῆς παρρησίας παρεχώρουν, οἷς έφτ
μίλλως τοῖς ἐγκωμίοις σου λέγειν ἐξῆν. Ἐπεὶ δὲ
πάντων, ὡς ἐπίπαν εἰπεῖν, κατεψηφίσω τὴν ήτταν
τῇ τῶν καλῶν σου πλεονεξία, ένι δ᾽ οὐδεὶς τὸ παράπαν μεθ' ὁ πρὸς ἀξίαν εἰπών, μήτε μὴν τῆς ἀξίας
εγγύς, οὐ δοκεί μοι οὐδ᾽ ἔμοιγε πείσεσθαι φαύλως το
πράγμα, είγε καὶ αὐτὸς, ὡς ἔξεστι, τοὐμὲν κατά τω
θείην ἔφλημα. "Ωσπερ γὰρ ἂν τῶν ἀτοπωτάτων ἦν,
μόνους ἡμᾶς τῆς ἀξίας ἐλλείποντας εἶτα ἐπιχειρεῖν
λέγειν· οὕτω δῆτα τῶν εἰκότων αν, ἐμοῦ τοῖς ἄλλοι;
Variorum nola.
Aliquid hoc loco vel deest, vel superfuit. Davis.
PG 148:509ὁπότε γὰρ ὧν ἐπὶ σοφίᾳ πάλαι σεμνότης ὀνόματος οὗτοι πάντες εἰ παρῆσαν, ἡττήθησαν ἄν σου τῆς τῶν καλῶν πλεονεξίας, τῶν τε νῦν ὄντων τὸ πρᾶγμα οὐδὲν διαφερόντως ἔχει, τί λοιπὸν ἐμοὶ ἢ τῶν γε πλειόνων ἀφεμένῳ μικρά τινα διαλαβεῖν δεῖ καὶ ὅσα μοι τἀσφαλές ἐστι προμνώμενα; μήπου τοι καθάπερ οἱ τῶν Ὀλυμπιακῶν ἄθλων ἀτέλεστοι κινδύνῳ χρησάμενος αἰσχύνης ἀθλητὴς ἐμαυτῷ κατασταίην. καὶ πείθομαί γε μηδὲν εἶναι τῶν πάντων ἕτερον, ὅ με προσήκει μᾶλλον ποιεῖν, ἢ τὸν ἐντεῦθεν φυλάττεσθαι κίνδυνον καὶ μάλα μᾶλλον ἐμὲ, ἢ εἴ τι βρέφος ἐβούλετο μάζαν σιτεῖσθαι, πρὶν ἀπότιτθον γενέσθαι. ἐξῆν γὰρ ἄν γέ που πάντως ἀνιᾶσθαι τελεσθέντος. χρὴ μέντοι οἶμαι, ὡς εἰς ἀνάκτορον εἰσιόντι παμπόλλοις φαιδρυνόμενον καὶ ποικίλοις ἀγάλμασιν, ὣς δὲ κἀν τοῖς τοῦ βασιλέως ἐγκωμίοις γενομένῳ τοῖς ἄλλοις τῶν ἄλλων παρακεχωρηκότι ἑνός που ἢ καὶ δύο τὸ πλεῖστον ἐπιμνησθῆναι. πλείονα γὰρ ὡς οὐκ ἀσφαλὲς ἂν εἴη λέγειν, ὅτῳ δὴ μὴ μεταμέλειν μέλοι, ἔστιν εἰρημένον. εἰ γὰρ τῶν δύο οὐκ εὐχερῶς ἄν τις ἀπαλλάξαιτο, σχολῇ τῶν γε πλειόνων.509 {a. c. 1282 ad 1328] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN ] 510
κατόπιν τῆς ἀξίας βαδίζοντας τοῦτ' αὐτὸ ποιεῖν, ὡς frustrari. Neque enim aflirmare dubitem, ei qui
μάλα ὖν οὐδὲν αἰσχρόν. Διατειναίμην γὰρ ἂν σφόδρα
ἔγωγε. ὡς τὴν σὴν πλουτήσαι γλῶσσαν εὔξασθαι
χρὴ πρότερον, ὅστις βούλοιτο πρὸς ἀξίαν διεξιέναι τὰ
σά. Αλλως δ' οὐκ ἂν διατειναίμην εἶναι βάδιον
οὐδενί. Καὶ γὰρ καὶ γλώττης εὐπρεπείς βασιλικῷ
τῷ πήχει τοὺς ἄλλους παρήλασας, καὶ πάντα σοι
πρόσεστι τὰ καλὰ, ὧν ἐν οὐδὲ ἐν οὐδενὶ τῶν ἁπάντων
ὡσαύτως, οὔτε τῶν ἐν οἷς ἡμεῖς, οὔτε μὴν τῶν πρὶν
ἢ ἡμεῖς, ούκουν οὐδ᾽ ἂν τοὺς ἐξαρχῆς ἀριθμεῖν τις
ἐθέλῃ. Ενταυθοί δὲ τοῦ λόγου γενόμενος οὔτε διεξιέ
να τολμῶ οὔτε πάνθ' ὡς ἐπίπαν ὁπόσα σοἱ ἐστιν
Εγκώμια, οὔτε μὴ πάντα· αἰτίας δὲ ὡς λαμπραὶ καὶ
λαμπρῶς ἐγκείμεναι. Καὶ γὰρ τὸ μὴ δύνασθαι καὶ ἡ
του χρέους ἔκτισι;, δύο δὴ ταῦτα ἐναντίως πω;
ἔχοντα πρὸς ἄλληλα, τὴν ἐμὴν ἐφ' ἑκάτερα σχίζει
διάνοιαν· ὡς ἐμὲ γοῦν τὸν ἑκατέρωθεν φυλαττόμενον
κίνδυνον ἀναγκάζεσθαι καὶ ἀμφοτέρων μεταποιεί
σθαι καὶ αν μηδετέρων, αρμοσάμενον δι' ἀλλήλων
ἑκάτερα. Οπότε γὰρ ὧν ἐπὶ σοφία πάλαι σεμνότης
ὀνόματος οὗτοι [Ρ. 203] πάντες εἰ παρῆσαν, ηττήθητον ἂν σου τῆς τῶν καλῶν πλεονεξίας, τῶν τε νῦν
ὅσων τὸ πρᾶγμα οὐδὲν διαφερόντως ἔχει, τί λοιπὸν
ἐμοὶ ἡ τῶν γε πλειόνων ἀφεμένῳ μικρά τινα διαλαδεῖν δεῖ καὶ ἴσα μοι τἀσφαλές ἐστι προμνώμενα;
μή που του καθάπερ οἱ τῶν Ὀλυμπιακῶν ἄλλων ἀτέλεστος κινδύνω χρησάμενος αἰσχύνης ἀθλητὴς ἐμαυ
τῷ κατασταίην. Καὶ πείθομαί γε μηδὲν εἶναι τῶν
πάντων ἕτερον, ὅ με προσήκει μᾶλλον ποιεῖν, ἢ τὸν
ἐντεῦθεν φυλάττεσθαι κίνδυνον καὶ μάλα μᾶλλον
ἐμέ, ἢ εἴ τι βρέφος ἐβούλετο μάζαν σιτεῖσθαι, πρὶν
ἀπότιτθον γενέσθαι. Ἐξῆν γὰρ ἂν γέ που πάντως
ἀνιάσθαι τελεσθέντος. Χρὴ μέντοι, οἶμαι, ὡς εἰς ἀνάχορον εἰσιόντι παμπόλλοις φαιδρυνόμενον καὶ ποιπίλοις ἀγάλμασιν, ὡς δὲ κάν τοῖς τοῦ βασιλέως ἐγε
κωμίοις γενομένῳ τοῖς ἄλλοις τῶν ἄλλων παρακε
χωρηκόεε ἑνός που ἢ καὶ δύο τὸ πλεῖστον ἐπιμνη
στῆναι. Πλείονα γὰρ ὡς οὐκ ἀσφαλὲς ἂν εἴη λέγειν,
ὅτῳ δὲ μὴ μεταμέλειν μέλοι, ἔστιν εἰρημένον. Εἰ
γὰρ τῶν δύο οὐκ εὐχερῶς ἄν τις ἀπαλλάξαιτο, σχολή
τῶν γε πλειόνων. Αλλοι μὲν τοίνυν ἀλλάττα λεγόν
των, ως γε εἴρηται, τῶν τοῦ βασιλέως, ἐμοὶ δ' ἐχέτω
μνήμην τό τε τῆς φρονήσεως αὐτοῦ μέγεθος καὶ ὁ
τῆς γλώττης κρότος. ἂν αὐτός τε πεῖραν σχὼν τοῖς
το ξύλοις χρώμενος ἀεὶ διὰ γλώττης ἄγουσι καὶ οὐδέσι μὴ θαυμάζουσιν, οὐκ ἔσθ' ὅτε μέμνημαι καὶ
αὐτός, μὴ ἀσχολοῦντός μου τὸν νοῦν τοῦ αὐτῶν θαύ
ματα; καὶ ἀπορεῖν ποιούντος, πότερον πρότερον καὶ
μᾶλλον ἐπαινοίην ἑκατέρων· καὶ ἀεὶ περαιτέρω του
λίγου δηλοῦσθαι εὑρίσκων μεταχωρώ πρὸς ἐμαυτὸν
διολισθαίνων, καθάπερ οἱ σώμασι λείοις τὰς χεῖρας
ἐρείδειν σπουδάζοντες. Ως νῦν γε, εἴπερ ἐξῆν μοι,
εὐδαμῶς ἂν ὑφιέμην μὴ καλεῖν σε γῆς ἥλιον, ὦ βασιλεύ. Ως γὰρ πάντες φωτός θησαυροί τῷ ἡλιακή
ξυνελθόντες δίσκῳ πᾶσιν ἐκεῖθεν ὥσπερ ἐκ κοινού
πρυτανείου τὰς ἀφορμάς διδόασι τοῦ βλέπειν, οὕτω
δὴ κάν σοὶ πᾶσα φρόνησις συνδραμούσα φέρεται
ὥσπερ ἐξ οὐρανοῦ πανταχόσε τῆς γῆς, ἀφορμάς διο
δοῦσα πάσι τοῦ θαυμάζειν· καὶ ὥσπερ οὐκ ἔστιν
tua facta ut merentur laudare instituat, in primis
linguam tuam exoptandam esse: 329 alioqui
vero neminem id facile præstare posse. Nam et
orationis ornatu longo intervallo omnes a tergo
relinquis: nec ullum in te bonum desideratur,
quorum ulluin vel nostra ætate, vel a primordio
par aut simile exemplum reperiri queat. lloc orationis loco neque omnes tuas laudes recensere,
neque aliquas præterire audeo evidentibus gravibusque de causis. Nam et ingenii imbecillitas et
debiti magnitudo animum meum diverse trahunt:
ut periculum utrinque caventi mihi et utramque
sit conandum, et neutrum, ambobus inter se conjungendis. Si enim ii omnes, quibus illustre nomen olim eruditio peperit, adessent, nec tamen
argumento satisfacere possent: et eadein est eoriin
etiam qui nunc vivunt conditio: quid mihi restat,
nisi ut maxima parte omissa paucula explicem,
quæ sine periculo tractare possim? ne forte, ut.
Olympicorum certaminum rudes, neapte culpa
suscipiam dedecus. Ac omnino persuasum habeo,
nihil omnium æque ac periculum boc cavendum
esse mihi, et nihilo minus quam si infans, nondum
ab abere remotus, pane vesci cupiat. Nam si id
fieret, esset utique dolendi locus. Etsi autem conatus est arduus, tamen decere arbitror non minus
quam si in sacrarium omnis generis imaginibus
exornatum ingrederer: ita 330 etiam imperatoris laudes aggressus cætera aliis concedenda, unius
vero atque alterius mentionem esse faciendam.
Nam plures attingere periculosum fuerit. Qui enim
binas absolvere difficulter queat, quid pluribus accidet occupato? Itaque alii alia commemorent: a
me vero et ingenii magnitudo et dicendi vis celebretur, quas et ipse experimento cognovi, et alii,
quorum consuetudine utor, quotidie prædicant,
nemine non admirante; neque ego unquani conie
memoro, quin admirer et ambigam, utrum eorum
magis landare debeam, cum subinde plura quam
dicta fuerunt, dicenda occurrant. Ad me ipsum
ergo redeo, non secus ac ii qui lævibus corporibus
inniti student, labascentes. Nam nune quidem si
liceret, non committerem quin terrae solem te dicerem, imperator. Ut enim omnes Incis thesauri
una cum solari orbe prodeuntes omnibus usuram
Jucis impertiunt: ita etiam in te omnis sapientiæ
concursus velut e cœlo in omnes terras fertur, ad·
mirandi tui causas suppeditans: et ut nemo est
omnium, qui solis radios ton aspexerit, nisi quem
sol luminibus orbatum aspexerit: ita nemo est neque erit, qui de tua sapientia nihil audierit, nisi
andiendi sensu destitutus. Hac ergo ratione si te
selem terræ appellaro, non inepte id facturus mihi
videor: et si quis aliquid majus dixerit, me minime refragante dicet, Coelestium enim 331 corporum idem perpetuo status admirationem nonnihil imminuit: omnium vero rerum humanarum,
quarum nonnullis alii aliis antecellunt, cum per-
ἄλλοι μὲν τοίνυν ἀλλάττα λεγόντων, ὥς γε εἴρηται, τῶν τοῦ βασιλέως, ἐμοὶ δ’ ἐχέτω μνήμην τό,τε τῆς φρονήσεως αὐτοῦ μέγεθος καὶ ὁ τῆς γλώττης κρότος. ὧν αὐτός τε πεῖραν σχὼν τοῖς τε ἄλλοις χρώμενος ἀεὶ διὰ γλώττης ἄγουσι καὶ οὐδέσι μὴ θαυμάζουσιν, οὐκ ἔσθ’ ὅτε μέμνημαι καὶ αὐτὸς, μὴ ἀσχολοῦντός μου τὸν νοῦν τοῦ αὐτῶν θαύματος καὶ ἀπορεῖν ποιοῦντος, πότερον πρότερον καὶ μᾶλλον ἐπαινοίην ἑκατέρων· καὶ ἀεὶ περαιτέρω τοῦ λόγου δηλοῦσθαι εὑρίσκων μεταχωρῶ πρὸς ἐμαυτὸν διολισθαίνων, καθάπερ οἱ σώμασι λείοις τὰς χεῖρας ἐρείδειν σπουδάζοντες. ὡς νῦν γε, εἴπερ ἐξῆν μοι, οὐδαμῶς ἂν ὑφιέμην μὴ καλεῖν σε γῆς ἥλιον, ὦ βασιλεῦ. ὡς γὰρ πάντες φωτὸς θησαυροὶ τῷ ἡλιακῷ ξυνελθόντες δίσκῳ πᾶσιν ἐκεῖθεν ὥσπερ ἐκ κοινοῦ πρυτανείου τὰς ἀφορμὰς διδόασι τοῦ βλέπειν, οὕτω δὴ κἀν σοὶ πᾶσα φρόνησις συνδραμοῦσα φέρεται ὥσπερ ἐξ οὐρανοῦ πανταχόσε τῆς γῆς, ἀφορμὰς διδοῦσα πᾶσι τοῦ θαυμάζειν· καὶ ὥσπερ οὐκ ἔστιν οὐδεὶς, ὃς τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων ἀθέατος ἔμεινεν, οὐδ’ οὐ μὴ μένῃ, πλὴν ἢ ὃν ἥλιος εἶδε πλὴν τοῦ βλέπειν·509 {a. c. 1282 ad 1328] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN ] 510
κατόπιν τῆς ἀξίας βαδίζοντας τοῦτ' αὐτὸ ποιεῖν, ὡς frustrari. Neque enim aflirmare dubitem, ei qui
μάλα ὖν οὐδὲν αἰσχρόν. Διατειναίμην γὰρ ἂν σφόδρα
ἔγωγε. ὡς τὴν σὴν πλουτήσαι γλῶσσαν εὔξασθαι
χρὴ πρότερον, ὅστις βούλοιτο πρὸς ἀξίαν διεξιέναι τὰ
σά. Αλλως δ' οὐκ ἂν διατειναίμην εἶναι βάδιον
οὐδενί. Καὶ γὰρ καὶ γλώττης εὐπρεπείς βασιλικῷ
τῷ πήχει τοὺς ἄλλους παρήλασας, καὶ πάντα σοι
πρόσεστι τὰ καλὰ, ὧν ἐν οὐδὲ ἐν οὐδενὶ τῶν ἁπάντων
ὡσαύτως, οὔτε τῶν ἐν οἷς ἡμεῖς, οὔτε μὴν τῶν πρὶν
ἢ ἡμεῖς, ούκουν οὐδ᾽ ἂν τοὺς ἐξαρχῆς ἀριθμεῖν τις
ἐθέλῃ. Ενταυθοί δὲ τοῦ λόγου γενόμενος οὔτε διεξιέ
να τολμῶ οὔτε πάνθ' ὡς ἐπίπαν ὁπόσα σοἱ ἐστιν
Εγκώμια, οὔτε μὴ πάντα· αἰτίας δὲ ὡς λαμπραὶ καὶ
λαμπρῶς ἐγκείμεναι. Καὶ γὰρ τὸ μὴ δύνασθαι καὶ ἡ
του χρέους ἔκτισι;, δύο δὴ ταῦτα ἐναντίως πω;
ἔχοντα πρὸς ἄλληλα, τὴν ἐμὴν ἐφ' ἑκάτερα σχίζει
διάνοιαν· ὡς ἐμὲ γοῦν τὸν ἑκατέρωθεν φυλαττόμενον
κίνδυνον ἀναγκάζεσθαι καὶ ἀμφοτέρων μεταποιεί
σθαι καὶ αν μηδετέρων, αρμοσάμενον δι' ἀλλήλων
ἑκάτερα. Οπότε γὰρ ὧν ἐπὶ σοφία πάλαι σεμνότης
ὀνόματος οὗτοι [Ρ. 203] πάντες εἰ παρῆσαν, ηττήθητον ἂν σου τῆς τῶν καλῶν πλεονεξίας, τῶν τε νῦν
ὅσων τὸ πρᾶγμα οὐδὲν διαφερόντως ἔχει, τί λοιπὸν
ἐμοὶ ἡ τῶν γε πλειόνων ἀφεμένῳ μικρά τινα διαλαδεῖν δεῖ καὶ ἴσα μοι τἀσφαλές ἐστι προμνώμενα;
μή που του καθάπερ οἱ τῶν Ὀλυμπιακῶν ἄλλων ἀτέλεστος κινδύνω χρησάμενος αἰσχύνης ἀθλητὴς ἐμαυ
τῷ κατασταίην. Καὶ πείθομαί γε μηδὲν εἶναι τῶν
πάντων ἕτερον, ὅ με προσήκει μᾶλλον ποιεῖν, ἢ τὸν
ἐντεῦθεν φυλάττεσθαι κίνδυνον καὶ μάλα μᾶλλον
ἐμέ, ἢ εἴ τι βρέφος ἐβούλετο μάζαν σιτεῖσθαι, πρὶν
ἀπότιτθον γενέσθαι. Ἐξῆν γὰρ ἂν γέ που πάντως
ἀνιάσθαι τελεσθέντος. Χρὴ μέντοι, οἶμαι, ὡς εἰς ἀνάχορον εἰσιόντι παμπόλλοις φαιδρυνόμενον καὶ ποιπίλοις ἀγάλμασιν, ὡς δὲ κάν τοῖς τοῦ βασιλέως ἐγε
κωμίοις γενομένῳ τοῖς ἄλλοις τῶν ἄλλων παρακε
χωρηκόεε ἑνός που ἢ καὶ δύο τὸ πλεῖστον ἐπιμνη
στῆναι. Πλείονα γὰρ ὡς οὐκ ἀσφαλὲς ἂν εἴη λέγειν,
ὅτῳ δὲ μὴ μεταμέλειν μέλοι, ἔστιν εἰρημένον. Εἰ
γὰρ τῶν δύο οὐκ εὐχερῶς ἄν τις ἀπαλλάξαιτο, σχολή
τῶν γε πλειόνων. Αλλοι μὲν τοίνυν ἀλλάττα λεγόν
των, ως γε εἴρηται, τῶν τοῦ βασιλέως, ἐμοὶ δ' ἐχέτω
μνήμην τό τε τῆς φρονήσεως αὐτοῦ μέγεθος καὶ ὁ
τῆς γλώττης κρότος. ἂν αὐτός τε πεῖραν σχὼν τοῖς
το ξύλοις χρώμενος ἀεὶ διὰ γλώττης ἄγουσι καὶ οὐδέσι μὴ θαυμάζουσιν, οὐκ ἔσθ' ὅτε μέμνημαι καὶ
αὐτός, μὴ ἀσχολοῦντός μου τὸν νοῦν τοῦ αὐτῶν θαύ
ματα; καὶ ἀπορεῖν ποιούντος, πότερον πρότερον καὶ
μᾶλλον ἐπαινοίην ἑκατέρων· καὶ ἀεὶ περαιτέρω του
λίγου δηλοῦσθαι εὑρίσκων μεταχωρώ πρὸς ἐμαυτὸν
διολισθαίνων, καθάπερ οἱ σώμασι λείοις τὰς χεῖρας
ἐρείδειν σπουδάζοντες. Ως νῦν γε, εἴπερ ἐξῆν μοι,
εὐδαμῶς ἂν ὑφιέμην μὴ καλεῖν σε γῆς ἥλιον, ὦ βασιλεύ. Ως γὰρ πάντες φωτός θησαυροί τῷ ἡλιακή
ξυνελθόντες δίσκῳ πᾶσιν ἐκεῖθεν ὥσπερ ἐκ κοινού
πρυτανείου τὰς ἀφορμάς διδόασι τοῦ βλέπειν, οὕτω
δὴ κάν σοὶ πᾶσα φρόνησις συνδραμούσα φέρεται
ὥσπερ ἐξ οὐρανοῦ πανταχόσε τῆς γῆς, ἀφορμάς διο
δοῦσα πάσι τοῦ θαυμάζειν· καὶ ὥσπερ οὐκ ἔστιν
tua facta ut merentur laudare instituat, in primis
linguam tuam exoptandam esse: 329 alioqui
vero neminem id facile præstare posse. Nam et
orationis ornatu longo intervallo omnes a tergo
relinquis: nec ullum in te bonum desideratur,
quorum ulluin vel nostra ætate, vel a primordio
par aut simile exemplum reperiri queat. lloc orationis loco neque omnes tuas laudes recensere,
neque aliquas præterire audeo evidentibus gravibusque de causis. Nam et ingenii imbecillitas et
debiti magnitudo animum meum diverse trahunt:
ut periculum utrinque caventi mihi et utramque
sit conandum, et neutrum, ambobus inter se conjungendis. Si enim ii omnes, quibus illustre nomen olim eruditio peperit, adessent, nec tamen
argumento satisfacere possent: et eadein est eoriin
etiam qui nunc vivunt conditio: quid mihi restat,
nisi ut maxima parte omissa paucula explicem,
quæ sine periculo tractare possim? ne forte, ut.
Olympicorum certaminum rudes, neapte culpa
suscipiam dedecus. Ac omnino persuasum habeo,
nihil omnium æque ac periculum boc cavendum
esse mihi, et nihilo minus quam si infans, nondum
ab abere remotus, pane vesci cupiat. Nam si id
fieret, esset utique dolendi locus. Etsi autem conatus est arduus, tamen decere arbitror non minus
quam si in sacrarium omnis generis imaginibus
exornatum ingrederer: ita 330 etiam imperatoris laudes aggressus cætera aliis concedenda, unius
vero atque alterius mentionem esse faciendam.
Nam plures attingere periculosum fuerit. Qui enim
binas absolvere difficulter queat, quid pluribus accidet occupato? Itaque alii alia commemorent: a
me vero et ingenii magnitudo et dicendi vis celebretur, quas et ipse experimento cognovi, et alii,
quorum consuetudine utor, quotidie prædicant,
nemine non admirante; neque ego unquani conie
memoro, quin admirer et ambigam, utrum eorum
magis landare debeam, cum subinde plura quam
dicta fuerunt, dicenda occurrant. Ad me ipsum
ergo redeo, non secus ac ii qui lævibus corporibus
inniti student, labascentes. Nam nune quidem si
liceret, non committerem quin terrae solem te dicerem, imperator. Ut enim omnes Incis thesauri
una cum solari orbe prodeuntes omnibus usuram
Jucis impertiunt: ita etiam in te omnis sapientiæ
concursus velut e cœlo in omnes terras fertur, ad·
mirandi tui causas suppeditans: et ut nemo est
omnium, qui solis radios ton aspexerit, nisi quem
sol luminibus orbatum aspexerit: ita nemo est neque erit, qui de tua sapientia nihil audierit, nisi
andiendi sensu destitutus. Hac ergo ratione si te
selem terræ appellaro, non inepte id facturus mihi
videor: et si quis aliquid majus dixerit, me minime refragante dicet, Coelestium enim 331 corporum idem perpetuo status admirationem nonnihil imminuit: omnium vero rerum humanarum,
quarum nonnullis alii aliis antecellunt, cum per-
PG 148:511οὕτως οὐδ’ αὖ ἔστιν οὐδεὶς, ὃς ἀνήκοος τῆς σῆς φρονήσεως διετέλεσεν, οὐδ’ οὐ μὴ διατελέσῃ, πλὴν ἢ ὅστις ἐγένετο πλὴν τοῦ ἀκούειν. οὕτω σε γῆς ἥλιον προσειπὼν οὐκ εὔηθές τι φάναι δοκῶ μοι· εἰ δὲ καὶ πλέον τι λέγει τις, οὐκ ἔγωγε διοίσομαι. ἐπὶ μὲν γὰρ οἶμαι τῶν οὐρανίων σωμάτων τὸ ἀεὶ ὡσαύτως ἔχειν ἀφαιρεῖται τὴν ὑπεροχὴν τοῦ θαύματος· τὸ δ’ ἄλλοτ’ ἄλλως ἔχειν τῶν ἀνθρώπων ὂν, ὑπερεχόντων ἔσθ’ ὅτε καὶ οἷς ἀλλήλους, εἶτα τὸ σὸν πρᾶγμα παντὸς βέλτιστον καθάπαξ καταστὰν πῶς οὐκ ἀτεχνῶς ἐοίκοι ἂν ὑπερβολῇ θαύματος; καὶ εἰκότως. ἐχρῆν γὰρ πάντως που τῶν ἄλλων ὅσον ὑπερέχεις ἀξιώματι, τοσόνδε δῆτα καὶ φρονήσει. τοιγαροῦν καὶ ξυνεῤῥύηκε. σοφιστῇ μὲν οὖν ἤδη τινὶ ἤρκεσε τὰ Δημώνακτος εἰπόντι χαρίεντα ἀποφθέγματα τὴν σοφίαν ὁπόση δηλῶσαι Δημώνακτος, ὡς χρῆμα καὶ τοῦτο πάνυ πολλοῦ τίμιον ὂν τοῖς ἀνθρώποις. οὐ μὴν εἰ καὶ γλώττῃ ἐχρῆτο εὐροούσῃ δεδήλωκεν· οὐ γὰρ οἶμαι εἶχεν. ἦ γὰρ οἶμαι ἦν οὐκ ἂν αὐτῷ ἄῤῥητον, ἐπαινεῖν οὕτω προελομένῳ σοφίας μεγάλης ἥκοντα ἄνδρα.[A. M. 6791 AD 6836]
prelsa mulatio sit, nonne tua res omnium optime οὐδεὶς, &ς τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων ἀθέατος ἔμεινεν,
constitutæ omnem admirationem excedunt Omni- οὐδ' οὐ μὴ μένῃ, πλὴν ἢ ἐν ἥλιος εἶδε πλὴν τοῦ βλέπειν οὕτως οὐδ᾽ αὖ ἔστιν οὐδεὶς, ὃς ἀνήκοος τῆς
σῆς φρονήσεως διετέλεσεν, οὐδ᾽ οὐ μὴ διατελέση,
πλὴν ἢ ὅστις ἐγένετο πλὴν τοῦ ἀκούειν. Οὕτω σε
γῆς ἥλιον προσειπών οὐκ εἴηθές τι φάναι δοκώ μοι
εἰ δὲ καὶ πλέον τι λέγει τις, οὐκ ἔγωγε διοίσομαι.
Ἐπὶ μὲν γὰρ οἷμαι τῶν οὐρανίων σωμάτων τὸ ἀεὶ
ὡσαύτως ἔχειν ἀφαιρεῖται τὴν ὑπεροχὴν τοῦ θαύ
ματος· τὸ δ' ἄλλοτ᾽ ἄλλως ἔχειν τῶν ἀνθρώπων
Εν ὑπερεχόντων ἔσθ' ὅτε καὶ οἷς ἀλλήλους,
εἶτα τὸ σὸν πράγμα παντός βέλτιστον καθάπαξ και
ταστὰν τῶς οὐκ ἀτεχνῶς ἐοίκοι ἂν ὑπερβολή θαύμα.
της; καὶ εἰκότως. Εχρήν γὰρ πάντως που τῶν δι
λων ὅσον ὑπερέχει; ἀξιώματι, τοσόνδε δήτα καὶ
φρονήσει. Τοιγαροῦν καὶ ξυνεῤῥύηκε. Σοφιστῇ μὲν
[1. 204] οὖν ήδη τιν ήρκεσε τὰ Δημώνακτος εἰπόντι
χαρίεντα ἐποφθέγματα τὴν σοφίαν οπόση δηλῶσαι
Δημώνακτος, ὡς χρῆμα καὶ τοῦτο πάνυ πολλού είν
μιον ἐν τοῖς ἀνθρώποις. Οὐ μὴν εἰ καὶ γλώττη
ἐχρῆτο εὑρούσῃ δεδήλωκεν οὐ γὰρ οἶμα: εἶχεν.
Η γὰρ οἶμαι ἦν οὐκ ἂν αὐτῷ ἄῤῥητον, ἐπαινεῖν
οὕτω προελομένῳ σοφίας μεγάλης ήκοντα άνδρα. Σου
γε μὴν τῆς σοφίας τὰς λαβυρίνθους κἂν καὶ δηλώ
σει τις πίνακι δοὺς τὰ σὲ γνωματεύματα, ὁμοῦ δὲ
καὶ τῆς γλώττης τὴν εὔροιαν εἰκ ἂν δήπου, εἰ μὴ
ἄλλῳ τῳ χρώτο τρόπῳ, ἡ ταῖς τοῦ Νείλου παραδε
λων προχύσεσιν, ας διασκοποῦνται πήχεσιν Αἰγύ
πτιοι, ἢ δῆτα κλάδοις ἐξ ἀμπέλου ποικίλοις. Καὶ
γὰρ καὶ κατὰ πήχεις αὔξειν ἔχει τάς ένδοθεν πηγές
τοῦ νοῦ καὶ αἱ ὡς ἄμπελος ἀπ᾿ εὐτυχούς γέ που
τῆς μίξης ἀνίσχουσα πολλούς ελίσσει τους κύκλους,
καὶ διὰ παντὸς ἐκ βλάστης βλάστην φύει σφόδρα γε
τοι εὐφυῶς. Οὐ γὰρ οἷαν ταύτην έλαχες τὸ γόνιμον
τῆς ἔνδοθεν πηγῆς ἐξαμβλούν, ἢ τόπου παρεχομένην
διηνεκῶς ἀωρίαν ὑπ' ἀμηχανίας καὶ τὰ τοῦ μεγίστου
νοῦ συγχωννύουσαν μυστήρια, οὐδ᾽ ἀγύμναστόν τινα
οὖσαν καὶ μὴ σαφῶς τετελεσμένην τοῖς τῶν τοπ
των φρενῶν ὀργίοις· ἀλλ' οὕτω γ᾽ ἀποχρῶσαν, ὡς
καὶ φιάλαις ἔλαι; εἶναι, ὡς εἰπεῖν, ἐπηνίκα καὶ
ἐπόσα εἴη ἐθέλοντι ἐξαντλεῖν, μετὰ στάθμης μέντοι
καὶ κρίσεως ἀκριβοῦς, κολαζούσης μὲν τὸ πλεον
εκτοῦν, μὴ ὥσπερ πηγή τις υπερλιμνάζουσα πλέον
ἀποτρέχῃ τοῦ δέοντος· φωννυούσης δὲ τὸ καταπίν
πτον, ἐπηνίκ' ἂν ᾗ ἐμπώνη του σπουδάζειν· ὡς
εἶναι καὶ τοὺς μὴ σπουδάζοντας λόγους σου περά
τοσοῦτον οὐκ ἀξυντελεῖς, παρ' ὅσον οὐδ' οἱ τοῖς ἐξε·
σμένοις ἀλάξευτος συντεθειμένοι λίθοις τοῖς τῶν
ἱερῶν περιβόλοις. Τοσοῦτόν γε μὴν τὸ ἡδὺν τοῖς λες
γομένοις περιθεῖ, ὡς εἶναι νομίζειν ίμερόν τινα
ἐσκηνῆσθαι τῇ γλώττη του, ὃς καὶ παρόντα; εὐφραί
Variorum notæ.
no certe decuit, ut quantum dignitate alios entecedis, tantum etiam sapientia illos superares. Itaque factum est. Rhetori sane cuidam satis fuit,
recitatis lemonactis salibus, illius ominem sapientiam ostendere: quasi ea quoque res magni æstimanda esset. Nec tamen quanta fuerit ejus cloquéntia ostendit, quæ nulla in illo fuit. Nam si qua
fuisset, non ab eo tacita fuisset, cui tanta virum
sapientia celebrare propositum fuit. Tuæ vero sapientiæ: recessus tametsi aliquis indicarit, tuaque
consilia velut in fabula exposuerit, orationis tamen
copiam nou alia ratione expresserit, nisi ut Nili
inundationibus eain comparet, quas cubitis Ægyplii meliuntur, aut variis vitis ranis. Nam et mensura cubitorum, id est majorem in modum, interDOS mentis fontes auget, et ut vitis a fecuuda
radice orta multos corymbos implicat, et geriuina
germinibus cumulat perquam generose. Nec enim
en tibi lingua contigit, que mutis fontem heletet, aut immaturos ex inscitia fetus edat, el maximi ingenii arcana confundat: neque iuexercitata,
aut sacris præstaulis animi non satis initiata:
332 sed ita instructa, ut totis phialis, ut ita dicaui, quoties et quando libuerit, iule haurire liceat, certo famen modo el exquisito cum judicio,
quo et redundantia coerceantur, ne, velut ex fonte
restagnante, plus effast quam oportet, et humilia erigantur, cum vacat serio ejusmodi studiis incumbere: ut tua verba, cum meditandi oliųm
deest, tam inutilia non sint, quam illaborata saxa,
quæ in structura templorum politis lapidibus adjunguntur. Tanta porro suavitate oratio conditur,
ut æstimari queat desiderium in tua lingua sęssitare, quæ et præsentes exhilarat, et abeuntes aures
veluti sequitur, in iis resonans et memoriæ inhærens, quemadmodum sapor gustari mellis linguæ
adbærescit. Verum enimvero luci et prata et deserta suavissimis tempore verno cantillantium
avicularum vocibus resonant, certa locɔ certis
temporibus. Tuæ autein prudentis, facundiæ, loco
veris, quatuor anni temporum ambitus perpetuus
est: loco pratorum autem et saltum omnis terra
continens, non quantum Merculaua columna in.
cludunt, sed quantam terrarum orbis amplectitur,
quovis Attico peplo evidentius tuas virtutes depingens. Credo enim nec in extrema Gallia, nec ullis
Oceani accolis, famam tuam ignotam esse, aut
ipsis Indis; sed inde etiam eam tibi laudem tribui, quod omnues mortales prudentia vincus. Sic
Sententia esse videtur, constantiam Andronici in tanta rerum inconstantia esse mirandam,
cum rerum cœlestium constantia fastidium pariat.
WOLFIUS.
Intelligo, Lucianum rotunde dictis in nιρο
dium allatis ostendisse Demonactis acumen; sed an
aliqua fuerit ejus eloquemia, dicendique copia, e
suite dictis non perspici potest. Si quis τὸ ἐχρῆτο
mavult ad Lucianum quam ad Demonactem referre.
videbitur etiam sapientia Demonacti adimi. Est hoc
declamatorium et sophisticum diccudi genas salle
spinosuni, et ob afectatas argutas subobscurow,
WOLFICS. Hine apparet Wullium legisse, où phy
εἰ καὶ γλώσσα, πou aulem, ου μέν καὶ γλώσσα.
BOIVIN
σοῦ γε μὴν τῆς σοφίας τὰς λαβυρίνθους κἂν καὶ δηλώσαι τις πίνακι δοὺς τὰ σὰ γνωματεύματα, ὁμοῦ δὲ καὶ τῆς γλώττης τὴν εὔροιαν οὐκ ἂν δήπου, εἰ μὴ ἄλλῳ τῳ χρῷτο τρόπῳ, ἢ ταῖς τοῦ Νείλου παραβάλλων προχύσεσιν, ἃς διασκοποῦνται πήχεσιν Αἰγύπτιοι, ἢ δῆτα κλάδοις ἐξ ἀμπέλου ποικίλοις. καὶ γὰρ καὶ κατὰ πήχεις αὔξειν ἔχει τὰς ἔνδοθεν πηγὰς τοῦ νοῦ καὶ αὖ ὡς ἄμπελος ἀπ’ εὐτυχοῦς γέ που τῆς ῥίζης ἀνίσχουσα πολλοὺς ἑλίσσει τοὺς κύκλους καὶ διὰ παντὸς ἐκ βλάστης βλάστην φύει σφόδρα γέ τοι εὐφυῶς. οὐ γὰρ οἵαν ταύτην ἔλαχες τὸ γόνιμον τῆς ἔνδοθεν πηγῆς ἐξαμβλοῦν, ἢ τόκου παρεχομένην διηνεκῶς ἀωρίαν ὑπ’ ἀμηχανίας καὶ τὰ τοῦ μεγίστου νοῦ συγχωννύουσαν μυστήρια, οὐδ’ ἀγύμναστόν τινα οὖσαν καὶ μὴ σαφῶς τετελεσμένην τοῖς τῶν τοσούτων φρενῶν ὀργίοις· ἀλλ’ οὕτω γ’ ἀποχρῶσαν, ὡς καὶ φιάλαις ὅλαις εἶναι, ὡς εἰπεῖν, ὁπηνίκα καὶ ὁπόσα εἴη ἐθέλοντι ἐξαντλεῖν, μετὰ στάθμης μέντοι καὶ κρίσεως ἀκριβοῦς, κολαζούσης μὲν τὸ πλεονεκτοῦν, μὴ ὥσπερ πηγή τις ὑπερλιμνάζουσα πλέον ἀποτρέχῃ τοῦ δέοντος· ῥωννυούσης δὲ τὸ καταπίπτον, ὁπηνίκ’ ἂν ᾖ ῥᾳστώνη τοῦ σπουδάζειν·[A. M. 6791 AD 6836]
prelsa mulatio sit, nonne tua res omnium optime οὐδεὶς, &ς τῶν ἡλιακῶν ἀκτίνων ἀθέατος ἔμεινεν,
constitutæ omnem admirationem excedunt Omni- οὐδ' οὐ μὴ μένῃ, πλὴν ἢ ἐν ἥλιος εἶδε πλὴν τοῦ βλέπειν οὕτως οὐδ᾽ αὖ ἔστιν οὐδεὶς, ὃς ἀνήκοος τῆς
σῆς φρονήσεως διετέλεσεν, οὐδ᾽ οὐ μὴ διατελέση,
πλὴν ἢ ὅστις ἐγένετο πλὴν τοῦ ἀκούειν. Οὕτω σε
γῆς ἥλιον προσειπών οὐκ εἴηθές τι φάναι δοκώ μοι
εἰ δὲ καὶ πλέον τι λέγει τις, οὐκ ἔγωγε διοίσομαι.
Ἐπὶ μὲν γὰρ οἷμαι τῶν οὐρανίων σωμάτων τὸ ἀεὶ
ὡσαύτως ἔχειν ἀφαιρεῖται τὴν ὑπεροχὴν τοῦ θαύ
ματος· τὸ δ' ἄλλοτ᾽ ἄλλως ἔχειν τῶν ἀνθρώπων
Εν ὑπερεχόντων ἔσθ' ὅτε καὶ οἷς ἀλλήλους,
εἶτα τὸ σὸν πράγμα παντός βέλτιστον καθάπαξ και
ταστὰν τῶς οὐκ ἀτεχνῶς ἐοίκοι ἂν ὑπερβολή θαύμα.
της; καὶ εἰκότως. Εχρήν γὰρ πάντως που τῶν δι
λων ὅσον ὑπερέχει; ἀξιώματι, τοσόνδε δήτα καὶ
φρονήσει. Τοιγαροῦν καὶ ξυνεῤῥύηκε. Σοφιστῇ μὲν
[1. 204] οὖν ήδη τιν ήρκεσε τὰ Δημώνακτος εἰπόντι
χαρίεντα ἐποφθέγματα τὴν σοφίαν οπόση δηλῶσαι
Δημώνακτος, ὡς χρῆμα καὶ τοῦτο πάνυ πολλού είν
μιον ἐν τοῖς ἀνθρώποις. Οὐ μὴν εἰ καὶ γλώττη
ἐχρῆτο εὑρούσῃ δεδήλωκεν οὐ γὰρ οἶμα: εἶχεν.
Η γὰρ οἶμαι ἦν οὐκ ἂν αὐτῷ ἄῤῥητον, ἐπαινεῖν
οὕτω προελομένῳ σοφίας μεγάλης ήκοντα άνδρα. Σου
γε μὴν τῆς σοφίας τὰς λαβυρίνθους κἂν καὶ δηλώ
σει τις πίνακι δοὺς τὰ σὲ γνωματεύματα, ὁμοῦ δὲ
καὶ τῆς γλώττης τὴν εὔροιαν εἰκ ἂν δήπου, εἰ μὴ
ἄλλῳ τῳ χρώτο τρόπῳ, ἡ ταῖς τοῦ Νείλου παραδε
λων προχύσεσιν, ας διασκοποῦνται πήχεσιν Αἰγύ
πτιοι, ἢ δῆτα κλάδοις ἐξ ἀμπέλου ποικίλοις. Καὶ
γὰρ καὶ κατὰ πήχεις αὔξειν ἔχει τάς ένδοθεν πηγές
τοῦ νοῦ καὶ αἱ ὡς ἄμπελος ἀπ᾿ εὐτυχούς γέ που
τῆς μίξης ἀνίσχουσα πολλούς ελίσσει τους κύκλους,
καὶ διὰ παντὸς ἐκ βλάστης βλάστην φύει σφόδρα γε
τοι εὐφυῶς. Οὐ γὰρ οἷαν ταύτην έλαχες τὸ γόνιμον
τῆς ἔνδοθεν πηγῆς ἐξαμβλούν, ἢ τόπου παρεχομένην
διηνεκῶς ἀωρίαν ὑπ' ἀμηχανίας καὶ τὰ τοῦ μεγίστου
νοῦ συγχωννύουσαν μυστήρια, οὐδ᾽ ἀγύμναστόν τινα
οὖσαν καὶ μὴ σαφῶς τετελεσμένην τοῖς τῶν τοπ
των φρενῶν ὀργίοις· ἀλλ' οὕτω γ᾽ ἀποχρῶσαν, ὡς
καὶ φιάλαις ἔλαι; εἶναι, ὡς εἰπεῖν, ἐπηνίκα καὶ
ἐπόσα εἴη ἐθέλοντι ἐξαντλεῖν, μετὰ στάθμης μέντοι
καὶ κρίσεως ἀκριβοῦς, κολαζούσης μὲν τὸ πλεον
εκτοῦν, μὴ ὥσπερ πηγή τις υπερλιμνάζουσα πλέον
ἀποτρέχῃ τοῦ δέοντος· φωννυούσης δὲ τὸ καταπίν
πτον, ἐπηνίκ' ἂν ᾗ ἐμπώνη του σπουδάζειν· ὡς
εἶναι καὶ τοὺς μὴ σπουδάζοντας λόγους σου περά
τοσοῦτον οὐκ ἀξυντελεῖς, παρ' ὅσον οὐδ' οἱ τοῖς ἐξε·
σμένοις ἀλάξευτος συντεθειμένοι λίθοις τοῖς τῶν
ἱερῶν περιβόλοις. Τοσοῦτόν γε μὴν τὸ ἡδὺν τοῖς λες
γομένοις περιθεῖ, ὡς εἶναι νομίζειν ίμερόν τινα
ἐσκηνῆσθαι τῇ γλώττη του, ὃς καὶ παρόντα; εὐφραί
Variorum notæ.
no certe decuit, ut quantum dignitate alios entecedis, tantum etiam sapientia illos superares. Itaque factum est. Rhetori sane cuidam satis fuit,
recitatis lemonactis salibus, illius ominem sapientiam ostendere: quasi ea quoque res magni æstimanda esset. Nec tamen quanta fuerit ejus cloquéntia ostendit, quæ nulla in illo fuit. Nam si qua
fuisset, non ab eo tacita fuisset, cui tanta virum
sapientia celebrare propositum fuit. Tuæ vero sapientiæ: recessus tametsi aliquis indicarit, tuaque
consilia velut in fabula exposuerit, orationis tamen
copiam nou alia ratione expresserit, nisi ut Nili
inundationibus eain comparet, quas cubitis Ægyplii meliuntur, aut variis vitis ranis. Nam et mensura cubitorum, id est majorem in modum, interDOS mentis fontes auget, et ut vitis a fecuuda
radice orta multos corymbos implicat, et geriuina
germinibus cumulat perquam generose. Nec enim
en tibi lingua contigit, que mutis fontem heletet, aut immaturos ex inscitia fetus edat, el maximi ingenii arcana confundat: neque iuexercitata,
aut sacris præstaulis animi non satis initiata:
332 sed ita instructa, ut totis phialis, ut ita dicaui, quoties et quando libuerit, iule haurire liceat, certo famen modo el exquisito cum judicio,
quo et redundantia coerceantur, ne, velut ex fonte
restagnante, plus effast quam oportet, et humilia erigantur, cum vacat serio ejusmodi studiis incumbere: ut tua verba, cum meditandi oliųm
deest, tam inutilia non sint, quam illaborata saxa,
quæ in structura templorum politis lapidibus adjunguntur. Tanta porro suavitate oratio conditur,
ut æstimari queat desiderium in tua lingua sęssitare, quæ et præsentes exhilarat, et abeuntes aures
veluti sequitur, in iis resonans et memoriæ inhærens, quemadmodum sapor gustari mellis linguæ
adbærescit. Verum enimvero luci et prata et deserta suavissimis tempore verno cantillantium
avicularum vocibus resonant, certa locɔ certis
temporibus. Tuæ autein prudentis, facundiæ, loco
veris, quatuor anni temporum ambitus perpetuus
est: loco pratorum autem et saltum omnis terra
continens, non quantum Merculaua columna in.
cludunt, sed quantam terrarum orbis amplectitur,
quovis Attico peplo evidentius tuas virtutes depingens. Credo enim nec in extrema Gallia, nec ullis
Oceani accolis, famam tuam ignotam esse, aut
ipsis Indis; sed inde etiam eam tibi laudem tribui, quod omnues mortales prudentia vincus. Sic
Sententia esse videtur, constantiam Andronici in tanta rerum inconstantia esse mirandam,
cum rerum cœlestium constantia fastidium pariat.
WOLFIUS.
Intelligo, Lucianum rotunde dictis in nιρο
dium allatis ostendisse Demonactis acumen; sed an
aliqua fuerit ejus eloquemia, dicendique copia, e
suite dictis non perspici potest. Si quis τὸ ἐχρῆτο
mavult ad Lucianum quam ad Demonactem referre.
videbitur etiam sapientia Demonacti adimi. Est hoc
declamatorium et sophisticum diccudi genas salle
spinosuni, et ob afectatas argutas subobscurow,
WOLFICS. Hine apparet Wullium legisse, où phy
εἰ καὶ γλώσσα, πou aulem, ου μέν καὶ γλώσσα.
BOIVIN
PG 148:513ὡς εἶναι καὶ τοὺς μὴ σπουδάζοντας λόγους σου παρὰ τοσοῦτον οὐκ ἀξυντελεῖς, παρ’ ὅσον οὐδ’ οἱ τοῖς ἐξεσμένοις ἀλάξευτοι συντεθειμένοι λίθοι τοῖς τῶν ἱερῶν περιβόλοις. τοσοῦτόν γε μὴν τὸ ἡδὺ τοῖς λεγομένοις περιθεῖ, ὡς εἶναι νομίζειν ἵμερόν τινα ἐσκηνῆσθαι τῇ γλώττῃ σου, ὃς καὶ παρόντας εὐφραίνει καὶ μεταστάντων οἱονεὶ ταῖς ἀκοαῖς ἕπεται ἐνηχῶν τε καὶ ἐξαρτᾶται χυμὸς μέλιτος, ἐπειδάν τις ἀπογεύσηται. ἀλλὰ γὰρ ἄλση καὶ λειμῶνες καὶ ἐρημίαι ταῖς τῶν ᾠδικωτάτων ὀρνίθων ᾠδαῖς ἦρος ὥρᾳ περιηχοῦνται, ὡρισμένοι τόποι καιροῖς ὡρισμένοις. σοῦ δὲ τῆς σώφρονος εὐγλωττίας, ἀντὶ μὲν ἔαρος, ὁ τῶν τεσσάρων ὡρῶν κύκλος διηνεκής· ἀντὶ δὲ λειμώνων καὶ ἀλσῶν ἤπειρος ἅπασα, οὐχ ὅσην Ἡρακλέους ὁρίζουσι στῆλαι, ἀλλὰ σύμπαν φημὶ ὅσον ὅ,τε τῆς οἰκουμένης ἔνδον καὶ ὁ κύκλῳ διάκοσμος ἐξυφαίνει, Ἀττικοῦ παντὸς ἐναργέστερον πέπλου τὰς σὰς ἀρετὰς διαγράφων. πείθομαι γὰρ μηδ’ ἂν τοῖς ἐπ’ ἔσχατα γῆς Κελτοῖς, οὐδ’ ἂν οὐδέσιν ὅσοι πρὸς τῷ ὠκεανῷ τυγχάνουσιν ὄντες, οὐ μέντοι οὐδ’ ἂν ἐνδεῖν σου τῆς φήμης, οὐδ’ αὐτοῖς Ἰνδοῖς· ἀλλὰ κἀκεῖθεν τὸ κῦρός σε δέχεσθαι τοῦ νικᾷν περιουσίᾳ φρονήσεως πάντα ἀνθρώπων γένη.513 4. c. 12 4 129] DIZANTINE E15
1.E LIB. VIII. [.11. ANDRONC. SEN.] 514
νει καὶ μεταστάντων οἰ νεὶ ταῖς ἀκοαῖς ἔπεται ἐνη· tua gloria. fama 333 veluti navi recla plena ad
χῶν τε καὶ ἐξαρτᾶται χυμός μέλιτος, ἐπειδάν τις
ἀπογεύσηται. ᾿Αλλὰ γὰρ ἄλση καὶ λειμώνες και
ἐρημίας ταῖς τῶν ᾠδικωτάτων ἐρνίθων ᾠδαῖς ἦρος
ὥρα περιηγοῦνται, ὡρισμένοι τόποι καιροίς ὡρισμέ
νοις. Σοῦ δὲ τῆς σώφρονος εύγλωττίας, ἀντὶ μὲν
ἔπρος, ὁ τῶν τεσσάρων ὡρῶν κύκλος διηνεκής· ἀντὶ
δὲ λειμώνων καὶ ἀλσῶν ἤπειρος ἅπασα, οὐχ ὁσην
Ἡρακλέους ὁρίζουσι στῆλαι, ἀλλὰ σύμπαν φημὶ ὅσον
8 τε τῆς οἰκουμένης ἔνδον καὶ ὁ κύκλῳ διάκοσμος
εξυφαίνει, Αττικοῦ παντὸς ἐναργέστερον πέπλου
τὰς τὰς ἀρετὰς διαγράφων. Πείθομαι γὰρ μηδ' ἂν
τοῖς ἐπ' ἔσχατα γῆς Κελτοίς, οὐδ' ἂν οὐδέσιν ὅσοι
πρὸς τῷ Ὠκεανῷ τυγχάνουσιν ὄντες, οὐ μέντοι οὐδ
ἂν ἐνδεῖν σου τῆς φήμης, οὐδ' αὐτοῖς Ἰνδοῖς· ἀλλὰ
κἀκεῖθεν τὸ κῦρός σε δέχεσθαι τοῦ νικάν περιουσίᾳ
φρονήσεως πάντα ἀνθρώπων γένη. Οὕτω τοι τὴ σὲν
κλέος, καθάπερ ἐπὶ νηὸς τῆς φήμης εχούμενον,
πλῆσες θαύματος διὰ πάσης ἔρχεται γῆς. Τεκμήρια
Η
mirationis omnes ferias pervagatur. Verba u.ca
illud confirmat, quod nullæ in orbe terrarum gentes sunt, unde non aliqui fama tui nominis inducti
ad te venerint: tanta quidem cum festivitate omnes, ut grave incommodum interpretentur suun
ab aspectu et consuetudine tua discessum. Quod
enim multi ex omnibus terræ partibus aquarum
torrentis instar ad 'e confluunt, et suhinde circa
te versantur, ut circa Pythagoram ejus discipuli,
et avidis auribus tua dicta, tanquam divina responsa, venerabundi cum silentio accipiunt: hæc,
inquam, signa esse, quod consuetudinem tuam ardenter expetant ut admirabilissimam, omnes assentientur. Quod autem ad tam varias quæstiones el
" propositiones, quæ et inter sese diderunt et a
nostris moribus abhorrent, omnibus eodem tempore de gravissimis et missimi momenti rebus tam
apie prudenterque respondes: dicere non verelmr.
Nestores et Pericles abs te superari Nam illorum
orationes saepe irrite fuerant, lum vero nunquam
non efficaces. Ac gentilitins linguæ illorum fastus,
velut improbitatis propago quædam, illorum orationem deformabat, ut vermis pomi e'egantiam:
taa vero labia ab omni fastu aliena, solida et indelibata laude tuam linguam exornant. Græci quidem
ad res suas amplificandas, cum quosdam, stolidos
ut reor 334 homines, Orphei cithara deniulsisset,
cantu illius etiam inanima quædam commota esse
μοι τῶν λόγων· καὶ γὰρ οὐκ εἰσὶν ὁπόσα κατὰ
γῆν εἰσιν ἔθνη, ἐξ ὧν μὴ οὐκ ἦλθον ὡς σὲ τῇ φήμη
δημαγωγούμενοι· οὕτω μέντοι σὺν ἑορτῇ πάντες,
Επ' ἐξεῖναι ζημίαν νομίζειν, εἴ τις ἀπαλλάξεις του
ἐδεῖν [Ρ. 205] τε καὶ συγγενέσθαι. Τὸ γὰρ πολλούς
ἑκάστοτε τῆς οἰκουμένης ἑκασταχόθεν συῤῥεῖν ἔσω;
χειμάρρου ρεύμασι, τὸ δὲ κύκλους ἐλίσσειν ἀεὶ περὶ
εξ, οἷον καὶ περὶ Πυθαγόραν οἱ ἐκείνου φοιτηταί, τὸ
Ο διψῶσιν ὡς περ ὠσὶν ἀτρεμίζοντας δέχεσθαι τὰ
λεγόμενα σοι, καθάπερ οι θεομάντεις επιπνοία;
οπότε θείας ἐμφοροῖντο· ταυτὶ τοίνυν μὴ σύμβολα fabulati snnt. Quod si nobis etiam liberet veritatem
εἶναι τοῦ δικαίως σφόδρα εφίεσθαι τῆς σῆς ὁμιλίας,
ὡς φύσης θαυμασιωτάτης, πάντες οἶμαι οὐκ ἐροῦσι.
Τὸ δ' αὖ σὲ πρὸς οὕτω παντοδαπας τεύσεις τε καὶ
προβλήματα διαλλάττοντα μὲν πρὸς ἄλληλα, οὐκ
ἐπιχώρια δὲ οὐδὲ τοῖς καθ' ἡμᾶς ἔθεσιν, ἔπειτα πα
σιν οἰκείως ἐν ταὐτῷ διαλέγεσθαι τὰ πλείστης ἐπά
ξια σπουδῆς τε καὶ μελέτης, τουτί δ' ἔγωγε πολλοῦ
δέοι μὴ λέγειν ὡς Περικλεῖς ἅμα καὶ Νέστορας υπερβέβληκεν. Εκείνων μὲν γὰρ τοῖς λεγομένοις ἔσθ'
Στε καὶ σφαλλομένη τελευτη ξυνέβαινε· σοῦ δ᾽ οὐκ
ἔσθ' ὁπότε μὴ προσήκουσα. Καὶ τῶν μὲν ἐπιχωριάζων ὁ τύφος τοῖς χείλεσιν, ὡς ἂν ἀποῤῥοὴ κακίας,
τὸ σεμνὸν τῶν λόγων ἀφῃρεῖτο, καθάπερ μήλων
ὥραν ἀφαιρεῖται σκώληξ εφεδρεύων· χείλεσι δέ γε
τοῖς σοῖς τύπου μηδενός μηδαμῶς ἐφεδρεύοντος ἔστι
προϊέναι καὶ τὸν τῆς γλώττης κρότον πάντη ακιβδή.
λεντον. Ελληνων μὲν οὖν παῖδες τὰ ἑαυτῶν σεμνύντιν ἐθέλοντες ἐπειδή τινας οἶμαι ηλιθίους ἀνθρώπου;
ἢ τοῦ Ὀρφέω; εκίνει κιθάρα κινεῖσθαι ἔφασαν καὶ
τα άψυχα τοῖ; ἐκείνου πρὸς λύραν ᾆσμασιν. Εἰ δὲ καὶ
ἡμῖν ἦν βουλομένοις τὴν ἀλήθειαν εἰς μύθους εξαί
ρειν, όντινα τρόπον ποιήσαιμεν μείζω ἢ ἔχουσι»
έντα ὡς οὐκ ἐπὶ ῥᾴδιον εὑρεῖν οὐκ ἔνι δήπου μὴ φά
να. Ως τή γε οὖν εἶναι καὶ πεπείσμεθα, μηδ' ἂν
ἀπίστως έχειν, μηδ' ἀνέφικτ᾽ ἀνθρώποις ἡγεῖσθαι,
ὀπηνίκα ορώμεν ἐς μύθους τους ποιητές τα πλείω
fabulis commutare eoque modo exaggerare, nemo
opinor negaverit, difficile esse ullam ratione:"
comminisci, qua ca, qua nunc sunt, majora dingantur quam re ipsa sint, cum plerasque res a
poetis in fabulas redactas esse videamus; sive ingenia illorum temporum obtusiora fuerint, sive
alioqui poetæ de industria propter majorem clariLudinem illa sint comunenti. Ea enim haudqu.-
quam esse majora ingenti humani captu, quæ illi
ad miracula et fabulas detorserunt, tu demonstra -
sti, qui illa omnia confecisti. Ego vero cum priden
Academiam, aut Lyceum, aut Stoam nominari
audiren, magnum aliquid imaginabar et pulcherrimum atque excellens, ob Platonem utique et
Socratem et Zenonem et czteros, qui disserendo
valuerunt. Nunc vero omnem de illis praciarau
opinionem abjeci, quemadmodum experrec i stu
nia: illorumque miraculum non majus judico
quam cui simile reperiri queat: imo mediocre
esse, et vis.magnum habendum puto, cum te lant
intervallo cos supergressuin esse videam. quas
infra dignitatem te admiror. Quamvis autem wagnum esset, si res tuæ rebus coram qui celebran -
Aur cousimiles essent: tamen te tantum illos vincere constat, quantum Stentor clamando cæteros
præcones superavit. Ecce enim palatium tuum
Variorum notæ.
Όστινα, pro και τουτον τρόπον, eoquc modo accipio. Worts.
οὕτω τοι τὸ σὸν κλέος, καθάπερ ἐπὶ νηὸς τῆς φήμης ὀχούμενον, πλῆρες θαύματος διὰ πάσης ἔρχεται γῆς. τεκμήρια δέ μοι τῶν λόγων· καὶ γὰρ οὐκ εἰσὶν ὁπόσα κατὰ γῆν εἰσὶν ἔθνη, ἐξ ὧν μὴ οὐκ ἦλθον ὡς σὲ τῇ φήμῃ δημαγωγούμενοι· οὕτω μέντοι σὺν ἑορτῇ πάντες, ὥστ’ ἐξεῖναι ζημίαν νομίζειν, εἴ τις ἀπαλλάξειε τοῦ ἰδεῖν τε καὶ συγγενέσθαι. τὸ γὰρ πολλοὺς ἑκάστοτε τῆς οἰκουμένης ἑκασταχόθεν συῤῥεῖν ἴσως χειμάῤῥου ῥεύμασι, τὸ δὲ κύκλους ἑλίσσειν ἀεὶ περὶ σὲ, οἷον καὶ περὶ Πυθαγόραν οἱ ἐκείνου φοιτηταὶ, τὸ δὲ διψῶσιν ὥσπερ ὠσὶν ἀτρεμίζοντας δέχεσθαι τὰ λεγόμενά σοι, καθάπερ οἱ θεομάντεις ἐπιπνοίας ὁπότε θείας ἐμφοροῖντο· ταυτὶ τοίνυν μὴ σύμβολα εἶναι τοῦ δικαίως σφόδρα ἐφίεσθαι τῆς σῆς ὁμιλίας, ὡς οὔσης θαυμασιωτάτης, πάντες οἶμαι οὐκ ἐροῦσι. τὸ δ’ αὖ σὲ πρὸς οὕτω παντοδαπὰς πεύσεις τε καὶ προβλήματα διαλλάττοντα μὲν πρὸς ἄλληλα, οὐκ ἐπιχώρια δὲ οὐδὲ τοῖς καθ’ ἡμᾶς ἔθεσιν, ἔπειτα πᾶσιν οἰκείως ἐν ταὐτῷ διαλέγεσθαι τὰ πλείστης ἐπάξια σπουδῆς τε καὶ μελέτης, τουτὶ δ’ ἔγωγε πολλοῦ δέω μὴ λέγειν ὡς Περικλεῖς ἅμα καὶ Νέστορας ὑπερβέβληκεν.513 4. c. 12 4 129] DIZANTINE E15
1.E LIB. VIII. [.11. ANDRONC. SEN.] 514
νει καὶ μεταστάντων οἰ νεὶ ταῖς ἀκοαῖς ἔπεται ἐνη· tua gloria. fama 333 veluti navi recla plena ad
χῶν τε καὶ ἐξαρτᾶται χυμός μέλιτος, ἐπειδάν τις
ἀπογεύσηται. ᾿Αλλὰ γὰρ ἄλση καὶ λειμώνες και
ἐρημίας ταῖς τῶν ᾠδικωτάτων ἐρνίθων ᾠδαῖς ἦρος
ὥρα περιηγοῦνται, ὡρισμένοι τόποι καιροίς ὡρισμέ
νοις. Σοῦ δὲ τῆς σώφρονος εύγλωττίας, ἀντὶ μὲν
ἔπρος, ὁ τῶν τεσσάρων ὡρῶν κύκλος διηνεκής· ἀντὶ
δὲ λειμώνων καὶ ἀλσῶν ἤπειρος ἅπασα, οὐχ ὁσην
Ἡρακλέους ὁρίζουσι στῆλαι, ἀλλὰ σύμπαν φημὶ ὅσον
8 τε τῆς οἰκουμένης ἔνδον καὶ ὁ κύκλῳ διάκοσμος
εξυφαίνει, Αττικοῦ παντὸς ἐναργέστερον πέπλου
τὰς τὰς ἀρετὰς διαγράφων. Πείθομαι γὰρ μηδ' ἂν
τοῖς ἐπ' ἔσχατα γῆς Κελτοίς, οὐδ' ἂν οὐδέσιν ὅσοι
πρὸς τῷ Ὠκεανῷ τυγχάνουσιν ὄντες, οὐ μέντοι οὐδ
ἂν ἐνδεῖν σου τῆς φήμης, οὐδ' αὐτοῖς Ἰνδοῖς· ἀλλὰ
κἀκεῖθεν τὸ κῦρός σε δέχεσθαι τοῦ νικάν περιουσίᾳ
φρονήσεως πάντα ἀνθρώπων γένη. Οὕτω τοι τὴ σὲν
κλέος, καθάπερ ἐπὶ νηὸς τῆς φήμης εχούμενον,
πλῆσες θαύματος διὰ πάσης ἔρχεται γῆς. Τεκμήρια
Η
mirationis omnes ferias pervagatur. Verba u.ca
illud confirmat, quod nullæ in orbe terrarum gentes sunt, unde non aliqui fama tui nominis inducti
ad te venerint: tanta quidem cum festivitate omnes, ut grave incommodum interpretentur suun
ab aspectu et consuetudine tua discessum. Quod
enim multi ex omnibus terræ partibus aquarum
torrentis instar ad 'e confluunt, et suhinde circa
te versantur, ut circa Pythagoram ejus discipuli,
et avidis auribus tua dicta, tanquam divina responsa, venerabundi cum silentio accipiunt: hæc,
inquam, signa esse, quod consuetudinem tuam ardenter expetant ut admirabilissimam, omnes assentientur. Quod autem ad tam varias quæstiones el
" propositiones, quæ et inter sese diderunt et a
nostris moribus abhorrent, omnibus eodem tempore de gravissimis et missimi momenti rebus tam
apie prudenterque respondes: dicere non verelmr.
Nestores et Pericles abs te superari Nam illorum
orationes saepe irrite fuerant, lum vero nunquam
non efficaces. Ac gentilitins linguæ illorum fastus,
velut improbitatis propago quædam, illorum orationem deformabat, ut vermis pomi e'egantiam:
taa vero labia ab omni fastu aliena, solida et indelibata laude tuam linguam exornant. Græci quidem
ad res suas amplificandas, cum quosdam, stolidos
ut reor 334 homines, Orphei cithara deniulsisset,
cantu illius etiam inanima quædam commota esse
μοι τῶν λόγων· καὶ γὰρ οὐκ εἰσὶν ὁπόσα κατὰ
γῆν εἰσιν ἔθνη, ἐξ ὧν μὴ οὐκ ἦλθον ὡς σὲ τῇ φήμη
δημαγωγούμενοι· οὕτω μέντοι σὺν ἑορτῇ πάντες,
Επ' ἐξεῖναι ζημίαν νομίζειν, εἴ τις ἀπαλλάξεις του
ἐδεῖν [Ρ. 205] τε καὶ συγγενέσθαι. Τὸ γὰρ πολλούς
ἑκάστοτε τῆς οἰκουμένης ἑκασταχόθεν συῤῥεῖν ἔσω;
χειμάρρου ρεύμασι, τὸ δὲ κύκλους ἐλίσσειν ἀεὶ περὶ
εξ, οἷον καὶ περὶ Πυθαγόραν οἱ ἐκείνου φοιτηταί, τὸ
Ο διψῶσιν ὡς περ ὠσὶν ἀτρεμίζοντας δέχεσθαι τὰ
λεγόμενα σοι, καθάπερ οι θεομάντεις επιπνοία;
οπότε θείας ἐμφοροῖντο· ταυτὶ τοίνυν μὴ σύμβολα fabulati snnt. Quod si nobis etiam liberet veritatem
εἶναι τοῦ δικαίως σφόδρα εφίεσθαι τῆς σῆς ὁμιλίας,
ὡς φύσης θαυμασιωτάτης, πάντες οἶμαι οὐκ ἐροῦσι.
Τὸ δ' αὖ σὲ πρὸς οὕτω παντοδαπας τεύσεις τε καὶ
προβλήματα διαλλάττοντα μὲν πρὸς ἄλληλα, οὐκ
ἐπιχώρια δὲ οὐδὲ τοῖς καθ' ἡμᾶς ἔθεσιν, ἔπειτα πα
σιν οἰκείως ἐν ταὐτῷ διαλέγεσθαι τὰ πλείστης ἐπά
ξια σπουδῆς τε καὶ μελέτης, τουτί δ' ἔγωγε πολλοῦ
δέοι μὴ λέγειν ὡς Περικλεῖς ἅμα καὶ Νέστορας υπερβέβληκεν. Εκείνων μὲν γὰρ τοῖς λεγομένοις ἔσθ'
Στε καὶ σφαλλομένη τελευτη ξυνέβαινε· σοῦ δ᾽ οὐκ
ἔσθ' ὁπότε μὴ προσήκουσα. Καὶ τῶν μὲν ἐπιχωριάζων ὁ τύφος τοῖς χείλεσιν, ὡς ἂν ἀποῤῥοὴ κακίας,
τὸ σεμνὸν τῶν λόγων ἀφῃρεῖτο, καθάπερ μήλων
ὥραν ἀφαιρεῖται σκώληξ εφεδρεύων· χείλεσι δέ γε
τοῖς σοῖς τύπου μηδενός μηδαμῶς ἐφεδρεύοντος ἔστι
προϊέναι καὶ τὸν τῆς γλώττης κρότον πάντη ακιβδή.
λεντον. Ελληνων μὲν οὖν παῖδες τὰ ἑαυτῶν σεμνύντιν ἐθέλοντες ἐπειδή τινας οἶμαι ηλιθίους ἀνθρώπου;
ἢ τοῦ Ὀρφέω; εκίνει κιθάρα κινεῖσθαι ἔφασαν καὶ
τα άψυχα τοῖ; ἐκείνου πρὸς λύραν ᾆσμασιν. Εἰ δὲ καὶ
ἡμῖν ἦν βουλομένοις τὴν ἀλήθειαν εἰς μύθους εξαί
ρειν, όντινα τρόπον ποιήσαιμεν μείζω ἢ ἔχουσι»
έντα ὡς οὐκ ἐπὶ ῥᾴδιον εὑρεῖν οὐκ ἔνι δήπου μὴ φά
να. Ως τή γε οὖν εἶναι καὶ πεπείσμεθα, μηδ' ἂν
ἀπίστως έχειν, μηδ' ἀνέφικτ᾽ ἀνθρώποις ἡγεῖσθαι,
ὀπηνίκα ορώμεν ἐς μύθους τους ποιητές τα πλείω
fabulis commutare eoque modo exaggerare, nemo
opinor negaverit, difficile esse ullam ratione:"
comminisci, qua ca, qua nunc sunt, majora dingantur quam re ipsa sint, cum plerasque res a
poetis in fabulas redactas esse videamus; sive ingenia illorum temporum obtusiora fuerint, sive
alioqui poetæ de industria propter majorem clariLudinem illa sint comunenti. Ea enim haudqu.-
quam esse majora ingenti humani captu, quæ illi
ad miracula et fabulas detorserunt, tu demonstra -
sti, qui illa omnia confecisti. Ego vero cum priden
Academiam, aut Lyceum, aut Stoam nominari
audiren, magnum aliquid imaginabar et pulcherrimum atque excellens, ob Platonem utique et
Socratem et Zenonem et czteros, qui disserendo
valuerunt. Nunc vero omnem de illis praciarau
opinionem abjeci, quemadmodum experrec i stu
nia: illorumque miraculum non majus judico
quam cui simile reperiri queat: imo mediocre
esse, et vis.magnum habendum puto, cum te lant
intervallo cos supergressuin esse videam. quas
infra dignitatem te admiror. Quamvis autem wagnum esset, si res tuæ rebus coram qui celebran -
Aur cousimiles essent: tamen te tantum illos vincere constat, quantum Stentor clamando cæteros
præcones superavit. Ecce enim palatium tuum
Variorum notæ.
Όστινα, pro και τουτον τρόπον, eoquc modo accipio. Worts.
ἐκείνων μὲν γὰρ τοῖς λεγομένοις ἔσθ’ ὅτε καὶ σφαλλομένη τελευτὴ ξυνέβαινε· σοῦ δ’ οὐκ ἔσθ’ ὁπότε μὴ προσήκουσα. καὶ τῶν μὲν ἐπιχωριάζων ὁ τύφος τοῖς χείλεσιν, ὡς ἂν ἀποῤῥοὴ κακίας, τὸ σεμνὸν τῶν λόγων ἀφῃρεῖτο, καθάπερ μήλων ὥραν ἀφαιρεῖται σκώληξ ἐφεδρεύων· χείλεσι δέ γε τοῖς σοῖς τύφου μηδενὸς μηδαμῶς ἐφεδρεύοντος ἔστι προϊέναι καὶ τὸν τῆς γλώττης κρότον πάντη ἀκιβδήλευτον. Ἑλλήνων μὲν οὖν παῖδες τὰ ἑαυτῶν σεμνύνειν ἐθέλοντες ἐπειδή τινας οἶμαι ἠλιθίους ἀνθρώπους ἡ τοῦ Ὀρφέως ἐκίνει κιθάρα κινεῖσθαι ἔφασαν καὶ τὰ ἄψυχα τοῖς ἐκείνου πρὸς λύραν ᾄσμασιν. εἰ δὲ καὶ ἡμῖν ἦν βουλομένοις τὴν ἀλήθειαν εἰς μύθους ἐξαίρειν, ὅντινα τρόπον ποιήσαιμεν μείζω ἢ ἔχουσιν ὄντα ὡς οὐκ ἔνι ῥᾴδιον εὑρεῖν οὐκ ἔνι δήπου μὴ φάναι. ὡς τό γε νῦν εἶναι καὶ πεπείσμεθα, μηδ’ ἂν ἀπίστως ἔχειν, μηδ’ ἀνέφικτ’ ἀνθρώποις ἡγεῖσθαι, ὁπηνίκα ὁρῶμεν ἐς μύθους τοὺς ποιητὰς τὰ πλείω τῶν πραγμάτων ἀπάγοντας· εἴτε μὴ οὐχ ἱκανούσης τῶν τότε ἀνθρώπων τῆς φύσεως· εἴτε καὶ αὐτοῖς δὴ τοῖς ποιηταῖς δόξαν ἐπίτηδες ποιεῖν περιφανείας εἵνεκα πλείονος.513 4. c. 12 4 129] DIZANTINE E15
1.E LIB. VIII. [.11. ANDRONC. SEN.] 514
νει καὶ μεταστάντων οἰ νεὶ ταῖς ἀκοαῖς ἔπεται ἐνη· tua gloria. fama 333 veluti navi recla plena ad
χῶν τε καὶ ἐξαρτᾶται χυμός μέλιτος, ἐπειδάν τις
ἀπογεύσηται. ᾿Αλλὰ γὰρ ἄλση καὶ λειμώνες και
ἐρημίας ταῖς τῶν ᾠδικωτάτων ἐρνίθων ᾠδαῖς ἦρος
ὥρα περιηγοῦνται, ὡρισμένοι τόποι καιροίς ὡρισμέ
νοις. Σοῦ δὲ τῆς σώφρονος εύγλωττίας, ἀντὶ μὲν
ἔπρος, ὁ τῶν τεσσάρων ὡρῶν κύκλος διηνεκής· ἀντὶ
δὲ λειμώνων καὶ ἀλσῶν ἤπειρος ἅπασα, οὐχ ὁσην
Ἡρακλέους ὁρίζουσι στῆλαι, ἀλλὰ σύμπαν φημὶ ὅσον
8 τε τῆς οἰκουμένης ἔνδον καὶ ὁ κύκλῳ διάκοσμος
εξυφαίνει, Αττικοῦ παντὸς ἐναργέστερον πέπλου
τὰς τὰς ἀρετὰς διαγράφων. Πείθομαι γὰρ μηδ' ἂν
τοῖς ἐπ' ἔσχατα γῆς Κελτοίς, οὐδ' ἂν οὐδέσιν ὅσοι
πρὸς τῷ Ὠκεανῷ τυγχάνουσιν ὄντες, οὐ μέντοι οὐδ
ἂν ἐνδεῖν σου τῆς φήμης, οὐδ' αὐτοῖς Ἰνδοῖς· ἀλλὰ
κἀκεῖθεν τὸ κῦρός σε δέχεσθαι τοῦ νικάν περιουσίᾳ
φρονήσεως πάντα ἀνθρώπων γένη. Οὕτω τοι τὴ σὲν
κλέος, καθάπερ ἐπὶ νηὸς τῆς φήμης εχούμενον,
πλῆσες θαύματος διὰ πάσης ἔρχεται γῆς. Τεκμήρια
Η
mirationis omnes ferias pervagatur. Verba u.ca
illud confirmat, quod nullæ in orbe terrarum gentes sunt, unde non aliqui fama tui nominis inducti
ad te venerint: tanta quidem cum festivitate omnes, ut grave incommodum interpretentur suun
ab aspectu et consuetudine tua discessum. Quod
enim multi ex omnibus terræ partibus aquarum
torrentis instar ad 'e confluunt, et suhinde circa
te versantur, ut circa Pythagoram ejus discipuli,
et avidis auribus tua dicta, tanquam divina responsa, venerabundi cum silentio accipiunt: hæc,
inquam, signa esse, quod consuetudinem tuam ardenter expetant ut admirabilissimam, omnes assentientur. Quod autem ad tam varias quæstiones el
" propositiones, quæ et inter sese diderunt et a
nostris moribus abhorrent, omnibus eodem tempore de gravissimis et missimi momenti rebus tam
apie prudenterque respondes: dicere non verelmr.
Nestores et Pericles abs te superari Nam illorum
orationes saepe irrite fuerant, lum vero nunquam
non efficaces. Ac gentilitins linguæ illorum fastus,
velut improbitatis propago quædam, illorum orationem deformabat, ut vermis pomi e'egantiam:
taa vero labia ab omni fastu aliena, solida et indelibata laude tuam linguam exornant. Græci quidem
ad res suas amplificandas, cum quosdam, stolidos
ut reor 334 homines, Orphei cithara deniulsisset,
cantu illius etiam inanima quædam commota esse
μοι τῶν λόγων· καὶ γὰρ οὐκ εἰσὶν ὁπόσα κατὰ
γῆν εἰσιν ἔθνη, ἐξ ὧν μὴ οὐκ ἦλθον ὡς σὲ τῇ φήμη
δημαγωγούμενοι· οὕτω μέντοι σὺν ἑορτῇ πάντες,
Επ' ἐξεῖναι ζημίαν νομίζειν, εἴ τις ἀπαλλάξεις του
ἐδεῖν [Ρ. 205] τε καὶ συγγενέσθαι. Τὸ γὰρ πολλούς
ἑκάστοτε τῆς οἰκουμένης ἑκασταχόθεν συῤῥεῖν ἔσω;
χειμάρρου ρεύμασι, τὸ δὲ κύκλους ἐλίσσειν ἀεὶ περὶ
εξ, οἷον καὶ περὶ Πυθαγόραν οἱ ἐκείνου φοιτηταί, τὸ
Ο διψῶσιν ὡς περ ὠσὶν ἀτρεμίζοντας δέχεσθαι τὰ
λεγόμενα σοι, καθάπερ οι θεομάντεις επιπνοία;
οπότε θείας ἐμφοροῖντο· ταυτὶ τοίνυν μὴ σύμβολα fabulati snnt. Quod si nobis etiam liberet veritatem
εἶναι τοῦ δικαίως σφόδρα εφίεσθαι τῆς σῆς ὁμιλίας,
ὡς φύσης θαυμασιωτάτης, πάντες οἶμαι οὐκ ἐροῦσι.
Τὸ δ' αὖ σὲ πρὸς οὕτω παντοδαπας τεύσεις τε καὶ
προβλήματα διαλλάττοντα μὲν πρὸς ἄλληλα, οὐκ
ἐπιχώρια δὲ οὐδὲ τοῖς καθ' ἡμᾶς ἔθεσιν, ἔπειτα πα
σιν οἰκείως ἐν ταὐτῷ διαλέγεσθαι τὰ πλείστης ἐπά
ξια σπουδῆς τε καὶ μελέτης, τουτί δ' ἔγωγε πολλοῦ
δέοι μὴ λέγειν ὡς Περικλεῖς ἅμα καὶ Νέστορας υπερβέβληκεν. Εκείνων μὲν γὰρ τοῖς λεγομένοις ἔσθ'
Στε καὶ σφαλλομένη τελευτη ξυνέβαινε· σοῦ δ᾽ οὐκ
ἔσθ' ὁπότε μὴ προσήκουσα. Καὶ τῶν μὲν ἐπιχωριάζων ὁ τύφος τοῖς χείλεσιν, ὡς ἂν ἀποῤῥοὴ κακίας,
τὸ σεμνὸν τῶν λόγων ἀφῃρεῖτο, καθάπερ μήλων
ὥραν ἀφαιρεῖται σκώληξ εφεδρεύων· χείλεσι δέ γε
τοῖς σοῖς τύπου μηδενός μηδαμῶς ἐφεδρεύοντος ἔστι
προϊέναι καὶ τὸν τῆς γλώττης κρότον πάντη ακιβδή.
λεντον. Ελληνων μὲν οὖν παῖδες τὰ ἑαυτῶν σεμνύντιν ἐθέλοντες ἐπειδή τινας οἶμαι ηλιθίους ἀνθρώπου;
ἢ τοῦ Ὀρφέω; εκίνει κιθάρα κινεῖσθαι ἔφασαν καὶ
τα άψυχα τοῖ; ἐκείνου πρὸς λύραν ᾆσμασιν. Εἰ δὲ καὶ
ἡμῖν ἦν βουλομένοις τὴν ἀλήθειαν εἰς μύθους εξαί
ρειν, όντινα τρόπον ποιήσαιμεν μείζω ἢ ἔχουσι»
έντα ὡς οὐκ ἐπὶ ῥᾴδιον εὑρεῖν οὐκ ἔνι δήπου μὴ φά
να. Ως τή γε οὖν εἶναι καὶ πεπείσμεθα, μηδ' ἂν
ἀπίστως έχειν, μηδ' ἀνέφικτ᾽ ἀνθρώποις ἡγεῖσθαι,
ὀπηνίκα ορώμεν ἐς μύθους τους ποιητές τα πλείω
fabulis commutare eoque modo exaggerare, nemo
opinor negaverit, difficile esse ullam ratione:"
comminisci, qua ca, qua nunc sunt, majora dingantur quam re ipsa sint, cum plerasque res a
poetis in fabulas redactas esse videamus; sive ingenia illorum temporum obtusiora fuerint, sive
alioqui poetæ de industria propter majorem clariLudinem illa sint comunenti. Ea enim haudqu.-
quam esse majora ingenti humani captu, quæ illi
ad miracula et fabulas detorserunt, tu demonstra -
sti, qui illa omnia confecisti. Ego vero cum priden
Academiam, aut Lyceum, aut Stoam nominari
audiren, magnum aliquid imaginabar et pulcherrimum atque excellens, ob Platonem utique et
Socratem et Zenonem et czteros, qui disserendo
valuerunt. Nunc vero omnem de illis praciarau
opinionem abjeci, quemadmodum experrec i stu
nia: illorumque miraculum non majus judico
quam cui simile reperiri queat: imo mediocre
esse, et vis.magnum habendum puto, cum te lant
intervallo cos supergressuin esse videam. quas
infra dignitatem te admiror. Quamvis autem wagnum esset, si res tuæ rebus coram qui celebran -
Aur cousimiles essent: tamen te tantum illos vincere constat, quantum Stentor clamando cæteros
præcones superavit. Ecce enim palatium tuum
Variorum notæ.
Όστινα, pro και τουτον τρόπον, eoquc modo accipio. Worts.
Chapter VIICaput VII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 148:515ὡς γὰρ ἥκιστα μείζω ἢ ὥστ’ ἀνθρώπου φύσει χωρητὰ εἶναι, ὁπόσα πρὸς θαῦμα καὶ μύθους ἐκεῖνοι ἀπήνεγκαν, ἔδειξας σὺ διὰ πάντων ἐλάσας. πρότερον δ’ ἔγωγ’ ἀκούων Ἀκαδημίαν καὶ Λύκειον καὶ Στοὰν μέγα τι ταῦτ’ ᾠόμην εἶναι καὶ πᾶν ὅτι κάλλιστον καὶ ὑπερήφανον, διὰ Πλάτωνα γοῦν καὶ Σωκράτην καὶ Ζήνωνα, καὶ ὅσοι διάτορον ἐν διαλέξεσιν ἔπνευσαν. νῦν δὲ πᾶσαν τὴν περὶ αὐτῶν εὐκλεᾶ δόξαν ἀπεβαλόμην, ὥσπερ οἱ διαγρηγορήσαντες τὰ ἐν τοῖς ὕπνοις ὀνείρατα· καὶ οἴομαί γε ἐκείνων θαῦμα οὐκ ἔθ’ ὑπέρτερον ἢ ὥσθ’ ὅμοιον εὑρεῖν, ἀλλ’ εἶναι μέτριον καὶ μόγις μέγα, τοσοῦτον ἐκείνους παριόντα ὁρῶν σε, ὅσον ἐγὼ τοῦ καταξίαν θαυμάζειν σε λείπομαι. καίτοι μέγα ἂν ἦν, εἰ καὶ παραπλησίως τοῖς ᾀδομένοις εἶχε τὰ σά. σὺ δὲ ἀλλὰ καὶ ὑπερσχὼν φαίνῃ, ὅσον ἐν ῥαψῳδίαις τῶν ἄλλων κηρύκων τῷ ὑπερφωνεῖν ὁ Στέντωρ. ἰδοὺ γὰρ ὑπὲρ πᾶσαν Ἀκαδημίαν καὶ Λύκειον καὶ Στοὰν σοῖς λόγοις ἀποφαίνεις τὰ σὰ βασίλεια, πρυτανεῖον παντοδαπῆς παιδείας φαίη τις ἂν οἰκειότερον.515 [A. M. 6791 AD 6836]
335 eloquentia tua ita instruxisti, ut quamvis τῶν πραγμάτων ἀπάγοντας· εἶτε μὴ οὐχ Ικανούσης
Academiam, quodvis Lyceum, quamvis Stoamn τῶν τότε ἀνθρώπων της φύσεως· εἴτε καὶ αὐτοῖς δὴ
vincat, quod multo æquius ouinis eruditionis domicilium appellaretur. Nemo enim est, qui tua snavissima voce audita, aut vultu tantum conspecto,
nou maximum inde frnctum ad formandos mores, ad
Incrementum doctrinæ, ad eloquentiæ copiam et
disserendi acumen ceperit. Hæc igitur et id genus alia
e solo congressu tuo emolumenta nulli sunt, qui non
perceperint: qui vero perceperunt, omnes optimi
evaserunt. Fortassis etiam sunt bonis quidam iugeniis praediti, apud quos, te aspirante, elegans
institutionis egregiæ fetus appareat; ut cycnis accidit, qui matutino zephyro aspirante præclare
canunt. Qui omnes longe magis en gloriantur, si
quis scite dicta abs te referat, quam Homeridz, si
Homericas sententias audieriut. Suavitas insignis
Sirenum vocis olim magnopere celebrata est. Sed
ca nou sine magna calamitate atque interitu audiri
potuit: nec ulți mauserunt incolumes, nisi aures
cera obturassent sibique audiendi sensum ademissent. Te vero concionante tantum abest aures cera
■t obturent, ut mortis instar ducant, quod natura
cos non ab omni parte auritos fecerit, sicut fabulæ quosdam plenus oculorum fuisse tradunt. Quos
enim Demosthenes concionum artificio et vi non
superasti? quos non Platones ingenii magnitudine
et gravitate vicisti? Quos vero non ita tibi devinxisti, 336 ut magis te mirentur, quam Attica illa
ætas Socratem? quippe qui concionem tuam et
persuadendi vi et voluptatum illecebris conditam
esse perspiciant, sicuti agri varietate florum
exoruantur. Usque adeo tuæ Calliopes amatores
omnes reddis et mirabiliter incendis. Quare te
Solomonis esse similem, nemo est qui dubitet;
superari autem ab illo, nemo contendat. Neque
enim dici potest, illic multa suppetere testimonia,
hic vero pauca: aut totidem quidem, non autem
talia: sed contra potius. Nam qui illum mirantur,
iis non aliud competit test:monium, nisi reginæ
Austri in Palestinam profectæ. Qui vero tuarum
serum mentionem faciunt, hi ad mendacii suspicionem abolendam et Septentrionis et Austri una
cum cæteris terræ fin.bus testimonia proferre mihi
posse videntur. Ceterum cum Anasagora auctore
mens sapiens sit, quæ cuneta gubernet et omnium
causa rerum exsistat: et tu excellenti sapientia
res administras et imperium gubernas, ingenii maguitudine omnia în melius convertens, ut nemo un•
quam ex.agno id praestiterit, et recte is dixisse
videatur, qui consilio, prudentia, viribus animi
plerasque res, non autem rerum copia ponderari
aflirmavit. Ut enim musiens, qui sonorum concen•
tum optime callet, chordis qua: intendende sunt
intendendis, contraque laxandis, ubi id expedit, et
moderatis intervallis 337 relinquendis euill
elegantissime pernusret: i a et tu, qui pruden
veluti vhytt.mis musicis ommia temperes, absolutissimum concentum edicis, quo res pulilies 12:30
τοῖς ποιηταίς δόξαν ἐπίτηδες ποιεῖν περιφανείας
εἶνεκα πλ ονος. Ὡς γὰρ ἥκιστα μείζω ἡ ὥστ' ἀνα
θρώπου φύσε: χωρητὰ εἶναι, οπόσα πρός θαῦμα καὶ
μύθους ἐκεῖνοι ἀπήνεγκαν, ἔδειξας σ', διὰ πάντων
ἐλάσας. Πρότερον δ' ἔγωγ' ἀκούων Ακαδημίαν καὶ
Λύκειον καὶ Στοάν μέγα τι ταύτ' ᾠόμην εἶναι καὶ
πᾶν ὅ τι κάλλιστον καὶ ὑπερήφανον, διὰ Πλάτωνα
γοῦν καὶ Σωκράτην καὶ Ζήνωνα, καὶ ὅσοι διάτορον
ἐν διαλέξεσιν ἔπνευσαν. Νῦν δὲ πᾶσαν τὴν περὶ αὐτ
τῶν εὐκλεᾶ δόξαν ἀπεβαλόμην, ὥσπερ οι διαγρηγο
ρήσαντες τὰ ἐν τοῖς ὕπνοις ὀνείρατα· καὶ οἷομαί γε
ἐκείνων θαῦμα οὐκ ἔθ' ὑπέρτερον ἢ ὥσθ' ὅμοιον
εὑρεῖν, ἀλλ᾽ εἶναι μέτριον καὶ μόγις μέγα, τούτον
(Ρ. 206] ἐκείνους παριόντα ὁρῶν σε, ὅσον ἐγὼ τοῦ
καταξίαν θαυμάζειν σε λείπομαι. Καίτοι μέγα ἂν
ἦν, εἰ καὶ παραπλησίως τοῖς ἀδομένοις εἶχε τὰ σά
Σὺ δὲ ἀλλὰ καὶ ὑπεροχών φαίνῃ, ὅσον ἐν ῥαψῳδίαις
τῶν ἄλλων κηρύκων τῷ ὑπερφωνεῖν ὁ Στέντωρ.
Ἰδοὺ γὰρ ὑπὲρ πᾶσαν 'Ακαδημίαν καὶ Λύκειον καὶ
Στοὰν σοι; λόγοις ἀποφαίνει; τὰ σὰ βασίλεια, πρω
τανείον παντοδαπής παιδείας φαίη τις ἂν οἰκειότερον.
Εἶναι γὰρ καὶ μηδένα, ίνει να τῆς σῆς ἀπολελαυκότε
φωνῆς, ἡ ὄντα μόνη; τῆς θέας, μὴ καὶ ὠφελείας
τῆς μεγίστης, ὅσα γε πρὸς ἤθους ρυθμὸν καὶ γα
σέως αύξην, ἔτι μὴν πρὸς τὸ ἐγκυμονῆται λίγο;
καὶ διαλέξασθαι ετοιμότερον ταυτὶ τοίνυν καὶ ἐσι
παραπλήσια ἐκ μόνης γέ σου τῆς ὁμιλίας οὐκ εἰσὶν
οἵτινες οὐκ ἀπύναντο· οἱ δ' ἀπώναντο, πάντε; ἄρ'
εἰσίν. Ίσως δ' εἰσὶ καὶ παρ' οἷς ἀγαθὴν λαχούσι τὴν
φύσιν, ὡς ἂν ὑπὸ ζεφύρῳ πρωινῷ κύκνοι απει
ἐμμελέ;, ὡς δὲ κἀκ τῆς σῆς ἐπιπνοίας ἐμμελής δ
τόκο; τῶν καλῶν ἐξενήνεκται. Οἷς δὴ πάει και
κρείττων πολλῷ φιλοτιμία τίς ἐστιν, εἴ τις ἀποφθε
μάτων τῶν σῶν ἀπομνημονεύσειεν, ἢ τῶν Ομηρι
κών Ομηρόλης. Εξαίρετον χρήμα ηδονών, όποι
δι' ἀκοῆς πρὸς ψυχὴν ἀπαντώσι, φασὶ τὰς Σειρήνας
πάλαι γενέσθαι· οὐ μὴν ἀταλαίπωρον γε, ὅτι μὴ
θανάτου τιμώμενον. Η γάρ τεθνάνα: ἀκούσαντα
πάνθ' ἐντινοῦν ἔδει, ἢ μὴ κηρῷ τὰ ὦτα φραξάμενον
καντεύθεν χωρὸν τοῖς ἐκείνων μέλεσι μείναντα. Σου
δὲ δημηγοροῦντο; οὐχ ἔπω; οὐ κηρῷ τὰς ἀκους αποφράττειν ἐθέλουσιν, αλλ' αντικειμένως θάνατον
ἡγοῦνται, ὅτι μὴ πανηκίου; τινάς, ὡς εἰπεῖν, ἀνέδει
ξεν ἡ φύσις, ὥσπερ οὖν τους πανόπτας οἱ μύθο,
Τίνας γὰρ οὐκ ἂν ὑπερβέβηκας Δημοσθένεις τη της
δημηγορίας οίκονομία τε και δεινότητα; Τίνα; δ' οὐ
Πλάτωνας τῇ τοῦ νοῦ μεγαλοφυΐα τε καὶ σεμνότητι;
Τίνας δ' οὐκ ἂν ἀναρτήσω ἀνθρώπους, σὲ μᾶλλων
θαυμάζειν ἢ τὸ τῆς Ἀττικῆς ἡλικίας ακμάζων παλαι
τὸν Σωκράτην, ἐφ' ὅλην σου τὴν δημηγορίαν χάριν
ἐμοῦ καὶ πειθώ συνορῶντας εφέρπουσαν. καθάπερ
ἐπ' ἄνθη ἀγροῦ τὸ ποικίλων του χρώματος; Ούτω
ἑ αστές ποιεῖ, ἅπαντας τῆς σῆς Καλλιόπης, ἐκκίων
ὑπερφυώς. Εχειν δη οὖν τὰ τοῦ Σολομώντος του
τοῖς ἐφαμίλλως οὐδεὶς ἂν ἔχει ἀμφισβητεῖν· ὑπερ
έχειν γε μὴν τοῦτο δὲ οὐδεὶς ἐστιν ὅστις ἡγεῖται.
Ολοὲ γαρ οὐδ᾽ ἔστι φάναι, ἐκεῖ μὲν οἷς χρήσεταί τις
PG 148:517εἶναι γὰρ καὶ μηδένα, ὅντινα τῆς σῆς ἀπολελαυκότα φωνῆς, ἢ δῆτα μόνης τῆς θέας, μὴ καὶ ὠφελείας τῆς μεγίστης, ὅσα γε πρὸς ἤθους ῥυθμὸν καὶ γνώσεως αὔξην, ἔτι μὴν πρὸς τὸ ἐγκυμονῆσαι λόγους καὶ διαλέξασθαι ἑτοιμότερον· ταυτὶ τοίνυν καὶ ὅσα παραπλήσια ἐκ μόνης γέ σου τῆς ὁμιλίας οὐκ εἰσὶν οἵτινες οὐκ ἀπώναντο· οἳ δ’ ἀπώναντο, πάντες ἄρ’ εἰσίν. ἴσως δ’ εἰσὶ καὶ παρ’ οἷς ἀγαθὴν λαχοῦσι τὴν φύσιν, ὡς ἂν ὑπὸ ζεφύρῳ πρωϊνῷ κύκνοι ᾄσειαν ἐμμελὲς, ὣς δὲ κἀκ τῆς σῆς ἐπιπνοίας ἐμμελὴς ὁ τόκος τῶν καλῶν ἐξενήνεκται. οἷς δὴ πᾶσι καὶ κρείττων πολλῷ φιλοτιμία τίς ἐστιν, εἴ τις ἀποφθεγμάτων τῶν σῶν ἀπομνημονεύσειεν, ἢ τῶν Ὁμηρικῶν Ὁμηρίδαις. ἐξαίρετον χρῆμα ἡδονῶν, ὁπόσαι δι’ ἀκοῆς πρὸς ψυχὴν ἀπαντῶσι, φασὶ τὰς Σειρῆνας πάλαι γενέσθαι· οὐ μὴν ἀταλαίπωρόν γε, ὅτι μὴ θανάτου τιμώμενον. ἢ γὰρ τεθνάναι ἀκούσαντα πάνθ’ ὁντινοῦν ἔδει, ἢ μὴ κηρῷ τὰ ὦτα φραξάμενον κἀντεῦθεν κωφὸν τοῖς ἐκείνων μέλεσι μείναντα.517 [a. c. 1282 ad 1528] BYZANTIN.E HISTORIE LIB. VII. [FP. ANDRONIC. SEN.}
ut omnes exi timent Deum plane esse, qui tuo in
¡is regendis amnisterio utatur. Ita te omnes homines divinum quemdam bomineın et homine superiorem existimant. Nam animi puritate subditorum
omnium affectiones et voluntates penetrans et, ad
quas virtutes aut vitia potissimum tendant, acer·
rime perspiciens, ita te componis, ut dictum esi,
quemadmodum omnibus hominibus convenit: et,
ut Pindarus ait, varium cujusque ingenium gubernas, itaque singula disponis, ut optime collocentur.
Neque vero quisquem ignoral, Themistoclem nunquam ad tantam gloriam fuisse perventurum, nisi
Xerxes in Grecian invasisset. Neque eliam Miltiades iile, ut arbitror, tantum nomen haberet, visi
Persici satrapie et Asiana arma prius in Atticam
et Marathonem penetrassent; sed corum virtus,
ut terra obruti thesauri, in obscuro latuisset. At
tuum divinum ingenium cum es aliis infinitis
perspici queat, tu: vero es eo, quod cum temporn adversarentur, nec tamen res tuas everterent,
id evidentissimum signum fuit præstantis tuæ sapientie. Nam cum imperium perturbatione ple
nam suscepisses, nec dissimile nubibus ab Aquilone agitatis, et pene omnes nationes in nostrum
338 exitium conspirassent tanta vehementia,
quantus in Nili cataractis impetus essc fertur: lu
solus impressiones illas constanti animo, instar
immotæ rupis violentos fluctus aspernantis, excepisti, atque omnium periculorum tempestatibus
sedatis in tranquillum pertum uos perduxisti. It:
tu quidem et deliberas et disponis omnia, ut uemo
omnium prius illa cogitare possit, quam perfecta
fuerint: idque adeo facile, ut difficilius sit aliis
ea commeinorare, quam tibi administrare. Unde
β', ut si quis enumerare velit prudentissima et
dicta et facta tua, non aliud agat, quam qui enjusque dici horas numerare institueris, quarum
mulla elabitur pulcherrimarum tuarum vel orationum vel actionum expers. Nam vel tuæ voris sonus unus mitigat et mansuefacit hominem etiam
immanissimum: idque facilius, quam lyra Davidis
demonium Saulis fugabat. Nunc igitur two leneficio metu omni vacui sumus. Nam cum te in
πολλοις ούσι μαρτυρίοις· ἐντα θαἶ ἐς βραχέσιν, ή gubernat: et au omni parte consentientes eficiant,
τοιούτοις μέν, μὴ τοιούτοι; δέ· πολύ μέν τ' ἂν τον·
αντίον. Οἷς γὰρ τὰ ἐκείνου θαυμάζειν ἔνι, τούτοις
οὐκ ἔνι πλὴν ἢ τῆς τοῦ νότου βασιλίσσης, ἣν ἐς Παλαιστίνην ἐκείνη πορείαν ἐστείλατο, μαρτύριον.
Ὅπως δὲ τῶν σῶν μέμνηνται, [P. 207] τούτοις καὶ
βηρίαν καὶ νότον ὁμοῦ τοῖς λοιποῖς τῆς γῆς πέρασιν
ὅστις μὴ οὐ φάσκει μαρτύρια εἶναι, ὅπως ἀθῶν;
φανείται τοῦ ἀλῶνα: ψευδόμενος, οὐχ οἷός τ' ἂν εἶναί
με διπεῖ. Ἐπεὶ μέντοι κατὰ τὸν ᾿Αναξαγόραν νοῦς
ἐστι σοφὸς ὁ τὰ πάντα διακοσμῶν καὶ πάντων αἴτιο;,
οὕτω δῆτα τῷ περιόντι σοι τῆς τοῦ νοῦ σοφίας ἐξηγῇ
τῶν πραγμάτων καὶ οὕτω σοι τὴν ἀρχὴν διακοσμείς,
τῆς φρονήσεως τῷ μεγέθει πάντα περιτρέπων εἰς
το χρήσιμον, ὡς τῶν ἐξ αἰῶνος οὐδεὶς ἄμεινον.
πρόσθαι δὲ καὶ ὁ λόγος τῷ φήσαντι νῦν μας
δοπεῖ, ὡς γνώμῃ καὶ φρονήματι καὶ ἀνδρὶς ψυχῆς
τὰ πολλὰ τῶν πραγμάτων, ἀλλ᾽ οὐ τῷ πλήθει
τῶν ὑπαρχόντων κρίνεται. Ω; γὰρ εἴ τις ἄρισ
στις μουσικὸς τὴν ἐν τοῖς φθόγγοις ἁρμονίαν,
Εντείνων μὲν τὸ τῶν χορδῶν ὅπως τετάσθαι δεί,
χελῶν δ' ὅποι τοῦτο βέλτιον, τά τε διαστήματα
μέσω ποιούμενος κάλλιστον οἷον τὸ χρῆμα τῆς
ᾠδῆ; κεράννυσιν· ὡς δὲ καὶ σὺ τῇ φρονήσει ἴσα καὶ
βαθμούς τισι μουσικοῖς τὰ πράγματα διεξάγων την
διὰ πασῶν, ὡς εἰπεῖν, ἁρμονίαν ἁρμόζῃ, ὡς εἶναι
συνάδειν πανταχόθεν ἑαυτῇ κάλλιστά τε ἔχειν καὶ
ὡς ἂν πάντες πεισθείεν Θεὸν εἶναι σαφῶς τὸν διὰ
τοῦ τὰ τῇδε καθιστάμενον. Ούτω σὲ θεῖόν τινα καὶ
ὑπὲρ άνθρωπον άνθρωπον πάντε; νομίζουσιν ἄνθρωποι. Φθάνεις γὰρ τῇ τοῦ νοῦ καθαρότητι εις β
τῶν ὑπηκόων ἀπάντων διερχόμενος διαθέσεις καὶ
γνώμας καὶ ὅποι μάλιστα τείνουσιν ἀρετῆς ἢ και
πίες κάλλιστα διαγινώσκων· κάντεῦθεν ἁρμόζεις,
ὡς εἴρηται, σαυτὸν ὡς δεῖ τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις·
καὶ κυβερνᾷς, κατὰ Πίνδαρον τὰν πολύστρος
τον γνώμαν εκάστων, καὶ διατίθης ὅποι ἂν σχοίη τα
πράγματα βέλτιστον. Γνώριμον δ' εἴη παντί που, ὡς
να έν ποτε Θεμιστοκλῆς πρὸς φήμης ήλασε τοσού.
του, εἰ μὴ Ξέρξης ήλασεν ἐφ' Ελληνας. Οὐκ ἂν δὲ
Μιλτιάδης ἐκεῖνος οἶμαι ἐς όνομα ήγετο, εἰ μὴ Περτικοί σατράπαι καὶ τὰ τῆς Ἀσίας όπλα πρὸς Αττι
τὴν καὶ Μαραθώνα διέβαινον πρότερον. Αλλ' εἶχον
ἐν τὴν ἀρετὴν θαλαμενομένην, ὡς εἰπεῖν, καὶ ἀτεχ
ὡς ἐν ἀδήλῳ κειμένην, ὥσπερ οι θησαυροί. Και
σὺ δὲ τὴν οὐρανοῦ ψαύουσαν φρόνησιν κατέδει ἂν
τις ἐκ μυρίων μὲν καὶ ἄλλων· ἐπεὶ δὲ καὶ ὁ καιρό;
ε.δέπνευσε μὲν, οὐκ ἀνεσόβησε δέ σου τα πράγματα,
πάσης βασάνου σαφέστερον τοῦτ' ἂν εἴη δεῖγμα,
ὁ κι άλλο, φάναι χρυσῷ κατασκευάσθαι σου τα τῆς
διανοίας. Πολλοῦ γὰρ τὰ πράγματα ειληφώς διατρέ
λοντος κυκεώνας, οἷς ἂν διαδρόμοι νεφέλας όπης
νίκα εἴη στροφῶν ἀπαρκτίας καὶ μικροῦ πάντων
ἐθνῶν ἐφ' ἡμᾶς κινουμένων οὕτω σφοδρώς, ώσπερ
ας φασι καταράκτας Νείλου, μόνος αὐτὸς τὰς ἐμὲ
βολές ἐς σεαυτὸν ἀναδεχόμενο; ἑστῶτι φρονήματι,
η
puppi, ut ita dicam, rerum nostratum sedentem
videmus et diligenter excubautem, ex iis q2:19
præcesserunt, parati sumus: et nuper exspectata
pericula, priusquam periculum corum facing-,
avertimus, tua sapientia illa omnia propais.tum
iri previdentes. Ac tantisper forsitan aliqui desperarint, donec summam prudentiam tuam cogitarint: tum vero ita recreantur, ut aflatur Favorit
estuantes. Sed quid ego imprudens 339 in excellentia tuae gurgites me paulatim immitto d
ipsum vero est, quod initio orationis detrectabam,
cum omnibus tuis laudibus praedicandis plane `inVariorum notæ.
(Si) P.a Pindari verba Gregoras a Platone acceperat, apud quem exstant lib. 1 De Reutl. Dorris.
σοῦ δὲ δημηγοροῦντος οὐχ ὅπως οὐ κηρῷ τὰς ἀκοὰς ἀποφράττειν ἐθέλουσιν, ἀλλ’ ἀντικειμένως θάνατον ἡγοῦνται, ὅτι μὴ πανηκόους τινὰς, ὡς εἰπεῖν, ἀνέδειξεν ἡ φύσις, ὥσπερ οὖν τοὺς πανόπτας οἱ μῦθοι. τίνας γὰρ οὐκ ἂν ὑπερβέβηκας Δημοσθένεις τῇ τῆς δημηγορίας οἰκονομίᾳ τε καὶ δεινότητι; τίνας δ’ οὐ Πλάτωνας τῇ τοῦ νοῦ μεγαλοφυί̈ᾳ τε καὶ σεμνότητι; τίνας δ’ οὐκ ἂν ἀνηρτήσω ἀνθρώπους, σὲ μᾶλλον θαυμάζειν ἢ τὸ τῆς Ἀττικῆς ἡλικίας ἀκμάζον πάλαι τὸν Σωκράτην, ἐφ’ ὅλην σου τὴν δημηγορίαν χάριν ὁμοῦ καὶ πειθὼ συνορῶντας ἐφέρπουσαν, καθάπερ ἐπ’ ἄνθη ἀγροῦ τὸ ποικίλον τοῦ χρώματος; οὕτως ἐραστὰς ποιεῖς ἅπαντας τῆς σῆς Καλλιόπης, ἐκκάων ὑπερφυῶς. ἔχειν δὴ οὖν τὰ τοῦ Σολομῶντος τοῖς σοῖς ἐφαμίλλως οὐδεὶς ἂν ἔχοι ἀμφιςβητεῖν· ὑπερέχειν γε μὴν τοῦτο δὲ οὐδείς ἐστιν ὅστις ἡγεῖται. οὐδὲ γὰρ οὐδ’ ἔστι φάναι, ἐκεῖ μὲν οἷς χρήσεταί τις πολλοῖς οὖσι μαρτυρίοις· ἐνταυθοῖ δὲ βραχέσιν, ἢ τοσούτοις μὲν, μὴ τοιούτοις δέ· πολὺ μέν τ’ ἂν τοὐναντίον. οἷς γὰρ τὰ ἐκείνου θαυμάζειν ἔνι, τούτοις οὐκ ἔνι πλὴν ἢ τῆς τοῦ νότου βασιλίσσης, ἣν ἐς Παλαιστίνην ἐκείνη πορείαν ἐστείλατο, μαρτύριον.517 [a. c. 1282 ad 1528] BYZANTIN.E HISTORIE LIB. VII. [FP. ANDRONIC. SEN.}
ut omnes exi timent Deum plane esse, qui tuo in
¡is regendis amnisterio utatur. Ita te omnes homines divinum quemdam bomineın et homine superiorem existimant. Nam animi puritate subditorum
omnium affectiones et voluntates penetrans et, ad
quas virtutes aut vitia potissimum tendant, acer·
rime perspiciens, ita te componis, ut dictum esi,
quemadmodum omnibus hominibus convenit: et,
ut Pindarus ait, varium cujusque ingenium gubernas, itaque singula disponis, ut optime collocentur.
Neque vero quisquem ignoral, Themistoclem nunquam ad tantam gloriam fuisse perventurum, nisi
Xerxes in Grecian invasisset. Neque eliam Miltiades iile, ut arbitror, tantum nomen haberet, visi
Persici satrapie et Asiana arma prius in Atticam
et Marathonem penetrassent; sed corum virtus,
ut terra obruti thesauri, in obscuro latuisset. At
tuum divinum ingenium cum es aliis infinitis
perspici queat, tu: vero es eo, quod cum temporn adversarentur, nec tamen res tuas everterent,
id evidentissimum signum fuit præstantis tuæ sapientie. Nam cum imperium perturbatione ple
nam suscepisses, nec dissimile nubibus ab Aquilone agitatis, et pene omnes nationes in nostrum
338 exitium conspirassent tanta vehementia,
quantus in Nili cataractis impetus essc fertur: lu
solus impressiones illas constanti animo, instar
immotæ rupis violentos fluctus aspernantis, excepisti, atque omnium periculorum tempestatibus
sedatis in tranquillum pertum uos perduxisti. It:
tu quidem et deliberas et disponis omnia, ut uemo
omnium prius illa cogitare possit, quam perfecta
fuerint: idque adeo facile, ut difficilius sit aliis
ea commeinorare, quam tibi administrare. Unde
β', ut si quis enumerare velit prudentissima et
dicta et facta tua, non aliud agat, quam qui enjusque dici horas numerare institueris, quarum
mulla elabitur pulcherrimarum tuarum vel orationum vel actionum expers. Nam vel tuæ voris sonus unus mitigat et mansuefacit hominem etiam
immanissimum: idque facilius, quam lyra Davidis
demonium Saulis fugabat. Nunc igitur two leneficio metu omni vacui sumus. Nam cum te in
πολλοις ούσι μαρτυρίοις· ἐντα θαἶ ἐς βραχέσιν, ή gubernat: et au omni parte consentientes eficiant,
τοιούτοις μέν, μὴ τοιούτοι; δέ· πολύ μέν τ' ἂν τον·
αντίον. Οἷς γὰρ τὰ ἐκείνου θαυμάζειν ἔνι, τούτοις
οὐκ ἔνι πλὴν ἢ τῆς τοῦ νότου βασιλίσσης, ἣν ἐς Παλαιστίνην ἐκείνη πορείαν ἐστείλατο, μαρτύριον.
Ὅπως δὲ τῶν σῶν μέμνηνται, [P. 207] τούτοις καὶ
βηρίαν καὶ νότον ὁμοῦ τοῖς λοιποῖς τῆς γῆς πέρασιν
ὅστις μὴ οὐ φάσκει μαρτύρια εἶναι, ὅπως ἀθῶν;
φανείται τοῦ ἀλῶνα: ψευδόμενος, οὐχ οἷός τ' ἂν εἶναί
με διπεῖ. Ἐπεὶ μέντοι κατὰ τὸν ᾿Αναξαγόραν νοῦς
ἐστι σοφὸς ὁ τὰ πάντα διακοσμῶν καὶ πάντων αἴτιο;,
οὕτω δῆτα τῷ περιόντι σοι τῆς τοῦ νοῦ σοφίας ἐξηγῇ
τῶν πραγμάτων καὶ οὕτω σοι τὴν ἀρχὴν διακοσμείς,
τῆς φρονήσεως τῷ μεγέθει πάντα περιτρέπων εἰς
το χρήσιμον, ὡς τῶν ἐξ αἰῶνος οὐδεὶς ἄμεινον.
πρόσθαι δὲ καὶ ὁ λόγος τῷ φήσαντι νῦν μας
δοπεῖ, ὡς γνώμῃ καὶ φρονήματι καὶ ἀνδρὶς ψυχῆς
τὰ πολλὰ τῶν πραγμάτων, ἀλλ᾽ οὐ τῷ πλήθει
τῶν ὑπαρχόντων κρίνεται. Ω; γὰρ εἴ τις ἄρισ
στις μουσικὸς τὴν ἐν τοῖς φθόγγοις ἁρμονίαν,
Εντείνων μὲν τὸ τῶν χορδῶν ὅπως τετάσθαι δεί,
χελῶν δ' ὅποι τοῦτο βέλτιον, τά τε διαστήματα
μέσω ποιούμενος κάλλιστον οἷον τὸ χρῆμα τῆς
ᾠδῆ; κεράννυσιν· ὡς δὲ καὶ σὺ τῇ φρονήσει ἴσα καὶ
βαθμούς τισι μουσικοῖς τὰ πράγματα διεξάγων την
διὰ πασῶν, ὡς εἰπεῖν, ἁρμονίαν ἁρμόζῃ, ὡς εἶναι
συνάδειν πανταχόθεν ἑαυτῇ κάλλιστά τε ἔχειν καὶ
ὡς ἂν πάντες πεισθείεν Θεὸν εἶναι σαφῶς τὸν διὰ
τοῦ τὰ τῇδε καθιστάμενον. Ούτω σὲ θεῖόν τινα καὶ
ὑπὲρ άνθρωπον άνθρωπον πάντε; νομίζουσιν ἄνθρωποι. Φθάνεις γὰρ τῇ τοῦ νοῦ καθαρότητι εις β
τῶν ὑπηκόων ἀπάντων διερχόμενος διαθέσεις καὶ
γνώμας καὶ ὅποι μάλιστα τείνουσιν ἀρετῆς ἢ και
πίες κάλλιστα διαγινώσκων· κάντεῦθεν ἁρμόζεις,
ὡς εἴρηται, σαυτὸν ὡς δεῖ τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις·
καὶ κυβερνᾷς, κατὰ Πίνδαρον τὰν πολύστρος
τον γνώμαν εκάστων, καὶ διατίθης ὅποι ἂν σχοίη τα
πράγματα βέλτιστον. Γνώριμον δ' εἴη παντί που, ὡς
να έν ποτε Θεμιστοκλῆς πρὸς φήμης ήλασε τοσού.
του, εἰ μὴ Ξέρξης ήλασεν ἐφ' Ελληνας. Οὐκ ἂν δὲ
Μιλτιάδης ἐκεῖνος οἶμαι ἐς όνομα ήγετο, εἰ μὴ Περτικοί σατράπαι καὶ τὰ τῆς Ἀσίας όπλα πρὸς Αττι
τὴν καὶ Μαραθώνα διέβαινον πρότερον. Αλλ' εἶχον
ἐν τὴν ἀρετὴν θαλαμενομένην, ὡς εἰπεῖν, καὶ ἀτεχ
ὡς ἐν ἀδήλῳ κειμένην, ὥσπερ οι θησαυροί. Και
σὺ δὲ τὴν οὐρανοῦ ψαύουσαν φρόνησιν κατέδει ἂν
τις ἐκ μυρίων μὲν καὶ ἄλλων· ἐπεὶ δὲ καὶ ὁ καιρό;
ε.δέπνευσε μὲν, οὐκ ἀνεσόβησε δέ σου τα πράγματα,
πάσης βασάνου σαφέστερον τοῦτ' ἂν εἴη δεῖγμα,
ὁ κι άλλο, φάναι χρυσῷ κατασκευάσθαι σου τα τῆς
διανοίας. Πολλοῦ γὰρ τὰ πράγματα ειληφώς διατρέ
λοντος κυκεώνας, οἷς ἂν διαδρόμοι νεφέλας όπης
νίκα εἴη στροφῶν ἀπαρκτίας καὶ μικροῦ πάντων
ἐθνῶν ἐφ' ἡμᾶς κινουμένων οὕτω σφοδρώς, ώσπερ
ας φασι καταράκτας Νείλου, μόνος αὐτὸς τὰς ἐμὲ
βολές ἐς σεαυτὸν ἀναδεχόμενο; ἑστῶτι φρονήματι,
η
puppi, ut ita dicam, rerum nostratum sedentem
videmus et diligenter excubautem, ex iis q2:19
præcesserunt, parati sumus: et nuper exspectata
pericula, priusquam periculum corum facing-,
avertimus, tua sapientia illa omnia propais.tum
iri previdentes. Ac tantisper forsitan aliqui desperarint, donec summam prudentiam tuam cogitarint: tum vero ita recreantur, ut aflatur Favorit
estuantes. Sed quid ego imprudens 339 in excellentia tuae gurgites me paulatim immitto d
ipsum vero est, quod initio orationis detrectabam,
cum omnibus tuis laudibus praedicandis plane `inVariorum notæ.
(Si) P.a Pindari verba Gregoras a Platone acceperat, apud quem exstant lib. 1 De Reutl. Dorris.
ὅσοι δὲ τῶν σῶν μέμνηνται, τούτοις καὶ βορέαν καὶ νότον ὁμοῦ τοῖς λοιποῖς τῆς γῆς πέρασιν ὅστις μὴ οὐ φάσκει μαρτύρια εἶναι, ὅπως ἀθῶος φανεῖται τοῦ ἁλῶναι ψευδόμενος, οὐχ οἷός τ’ ἂν εἶναί μοι δοκεῖ. ἐπεὶ μέντοι κατὰ τὸν Ἀναξαγόραν νοῦς ἐστι σοφὸς ὁ τὰ πάντα διακοσμῶν καὶ πάντων αἴτιος, οὕτω δῆτα τῷ περιόντι σοι τῆς τοῦ νοῦ σοφίας ἐξηγῇ τῶν πραγμάτων καὶ οὕτω σοι τὴν ἀρχὴν διακοσμεῖς, τῆς φρονήσεως τῷ μεγέθει πάντα περιτρέπων εἰς τὸ χρήσιμον, ὡς τῶν ἐξ αἰῶνος οὐδεὶς ἄμεινον. ἐῤῥῶσθαι δὲ καὶ ὁ λόγος τῷ φήσαντι νῦν μοι δοκεῖ, ὡς γνώμῃ καὶ φρονήματι καὶ ἀνδρίᾳ ψυχῆς τὰ πολλὰ τῶν πραγμάτων, ἀλλ’ οὐ τῷ πλήθει τῶν ὑπαρχόντων κρίνεται. ὡς γὰρ εἴ τις ἄριστος μουσικὸς τὴν ἐν τοῖς φθόγγοις ἁρμονίαν, ἐντείνων μὲν τὸ τῶν χορδῶν ὅποι τετάσθαι δεῖ, χαλῶν δ’ ὅποι τοῦτο βέλτιον, τά τε διαστήματα μέτρῳ ποιούμενος κάλλιστον οἷον τὸ χρῆμα τῆς ᾠδῆς κεράννυσιν·517 [a. c. 1282 ad 1528] BYZANTIN.E HISTORIE LIB. VII. [FP. ANDRONIC. SEN.}
ut omnes exi timent Deum plane esse, qui tuo in
¡is regendis amnisterio utatur. Ita te omnes homines divinum quemdam bomineın et homine superiorem existimant. Nam animi puritate subditorum
omnium affectiones et voluntates penetrans et, ad
quas virtutes aut vitia potissimum tendant, acer·
rime perspiciens, ita te componis, ut dictum esi,
quemadmodum omnibus hominibus convenit: et,
ut Pindarus ait, varium cujusque ingenium gubernas, itaque singula disponis, ut optime collocentur.
Neque vero quisquem ignoral, Themistoclem nunquam ad tantam gloriam fuisse perventurum, nisi
Xerxes in Grecian invasisset. Neque eliam Miltiades iile, ut arbitror, tantum nomen haberet, visi
Persici satrapie et Asiana arma prius in Atticam
et Marathonem penetrassent; sed corum virtus,
ut terra obruti thesauri, in obscuro latuisset. At
tuum divinum ingenium cum es aliis infinitis
perspici queat, tu: vero es eo, quod cum temporn adversarentur, nec tamen res tuas everterent,
id evidentissimum signum fuit præstantis tuæ sapientie. Nam cum imperium perturbatione ple
nam suscepisses, nec dissimile nubibus ab Aquilone agitatis, et pene omnes nationes in nostrum
338 exitium conspirassent tanta vehementia,
quantus in Nili cataractis impetus essc fertur: lu
solus impressiones illas constanti animo, instar
immotæ rupis violentos fluctus aspernantis, excepisti, atque omnium periculorum tempestatibus
sedatis in tranquillum pertum uos perduxisti. It:
tu quidem et deliberas et disponis omnia, ut uemo
omnium prius illa cogitare possit, quam perfecta
fuerint: idque adeo facile, ut difficilius sit aliis
ea commeinorare, quam tibi administrare. Unde
β', ut si quis enumerare velit prudentissima et
dicta et facta tua, non aliud agat, quam qui enjusque dici horas numerare institueris, quarum
mulla elabitur pulcherrimarum tuarum vel orationum vel actionum expers. Nam vel tuæ voris sonus unus mitigat et mansuefacit hominem etiam
immanissimum: idque facilius, quam lyra Davidis
demonium Saulis fugabat. Nunc igitur two leneficio metu omni vacui sumus. Nam cum te in
πολλοις ούσι μαρτυρίοις· ἐντα θαἶ ἐς βραχέσιν, ή gubernat: et au omni parte consentientes eficiant,
τοιούτοις μέν, μὴ τοιούτοι; δέ· πολύ μέν τ' ἂν τον·
αντίον. Οἷς γὰρ τὰ ἐκείνου θαυμάζειν ἔνι, τούτοις
οὐκ ἔνι πλὴν ἢ τῆς τοῦ νότου βασιλίσσης, ἣν ἐς Παλαιστίνην ἐκείνη πορείαν ἐστείλατο, μαρτύριον.
Ὅπως δὲ τῶν σῶν μέμνηνται, [P. 207] τούτοις καὶ
βηρίαν καὶ νότον ὁμοῦ τοῖς λοιποῖς τῆς γῆς πέρασιν
ὅστις μὴ οὐ φάσκει μαρτύρια εἶναι, ὅπως ἀθῶν;
φανείται τοῦ ἀλῶνα: ψευδόμενος, οὐχ οἷός τ' ἂν εἶναί
με διπεῖ. Ἐπεὶ μέντοι κατὰ τὸν ᾿Αναξαγόραν νοῦς
ἐστι σοφὸς ὁ τὰ πάντα διακοσμῶν καὶ πάντων αἴτιο;,
οὕτω δῆτα τῷ περιόντι σοι τῆς τοῦ νοῦ σοφίας ἐξηγῇ
τῶν πραγμάτων καὶ οὕτω σοι τὴν ἀρχὴν διακοσμείς,
τῆς φρονήσεως τῷ μεγέθει πάντα περιτρέπων εἰς
το χρήσιμον, ὡς τῶν ἐξ αἰῶνος οὐδεὶς ἄμεινον.
πρόσθαι δὲ καὶ ὁ λόγος τῷ φήσαντι νῦν μας
δοπεῖ, ὡς γνώμῃ καὶ φρονήματι καὶ ἀνδρὶς ψυχῆς
τὰ πολλὰ τῶν πραγμάτων, ἀλλ᾽ οὐ τῷ πλήθει
τῶν ὑπαρχόντων κρίνεται. Ω; γὰρ εἴ τις ἄρισ
στις μουσικὸς τὴν ἐν τοῖς φθόγγοις ἁρμονίαν,
Εντείνων μὲν τὸ τῶν χορδῶν ὅπως τετάσθαι δεί,
χελῶν δ' ὅποι τοῦτο βέλτιον, τά τε διαστήματα
μέσω ποιούμενος κάλλιστον οἷον τὸ χρῆμα τῆς
ᾠδῆ; κεράννυσιν· ὡς δὲ καὶ σὺ τῇ φρονήσει ἴσα καὶ
βαθμούς τισι μουσικοῖς τὰ πράγματα διεξάγων την
διὰ πασῶν, ὡς εἰπεῖν, ἁρμονίαν ἁρμόζῃ, ὡς εἶναι
συνάδειν πανταχόθεν ἑαυτῇ κάλλιστά τε ἔχειν καὶ
ὡς ἂν πάντες πεισθείεν Θεὸν εἶναι σαφῶς τὸν διὰ
τοῦ τὰ τῇδε καθιστάμενον. Ούτω σὲ θεῖόν τινα καὶ
ὑπὲρ άνθρωπον άνθρωπον πάντε; νομίζουσιν ἄνθρωποι. Φθάνεις γὰρ τῇ τοῦ νοῦ καθαρότητι εις β
τῶν ὑπηκόων ἀπάντων διερχόμενος διαθέσεις καὶ
γνώμας καὶ ὅποι μάλιστα τείνουσιν ἀρετῆς ἢ και
πίες κάλλιστα διαγινώσκων· κάντεῦθεν ἁρμόζεις,
ὡς εἴρηται, σαυτὸν ὡς δεῖ τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις·
καὶ κυβερνᾷς, κατὰ Πίνδαρον τὰν πολύστρος
τον γνώμαν εκάστων, καὶ διατίθης ὅποι ἂν σχοίη τα
πράγματα βέλτιστον. Γνώριμον δ' εἴη παντί που, ὡς
να έν ποτε Θεμιστοκλῆς πρὸς φήμης ήλασε τοσού.
του, εἰ μὴ Ξέρξης ήλασεν ἐφ' Ελληνας. Οὐκ ἂν δὲ
Μιλτιάδης ἐκεῖνος οἶμαι ἐς όνομα ήγετο, εἰ μὴ Περτικοί σατράπαι καὶ τὰ τῆς Ἀσίας όπλα πρὸς Αττι
τὴν καὶ Μαραθώνα διέβαινον πρότερον. Αλλ' εἶχον
ἐν τὴν ἀρετὴν θαλαμενομένην, ὡς εἰπεῖν, καὶ ἀτεχ
ὡς ἐν ἀδήλῳ κειμένην, ὥσπερ οι θησαυροί. Και
σὺ δὲ τὴν οὐρανοῦ ψαύουσαν φρόνησιν κατέδει ἂν
τις ἐκ μυρίων μὲν καὶ ἄλλων· ἐπεὶ δὲ καὶ ὁ καιρό;
ε.δέπνευσε μὲν, οὐκ ἀνεσόβησε δέ σου τα πράγματα,
πάσης βασάνου σαφέστερον τοῦτ' ἂν εἴη δεῖγμα,
ὁ κι άλλο, φάναι χρυσῷ κατασκευάσθαι σου τα τῆς
διανοίας. Πολλοῦ γὰρ τὰ πράγματα ειληφώς διατρέ
λοντος κυκεώνας, οἷς ἂν διαδρόμοι νεφέλας όπης
νίκα εἴη στροφῶν ἀπαρκτίας καὶ μικροῦ πάντων
ἐθνῶν ἐφ' ἡμᾶς κινουμένων οὕτω σφοδρώς, ώσπερ
ας φασι καταράκτας Νείλου, μόνος αὐτὸς τὰς ἐμὲ
βολές ἐς σεαυτὸν ἀναδεχόμενο; ἑστῶτι φρονήματι,
η
puppi, ut ita dicam, rerum nostratum sedentem
videmus et diligenter excubautem, ex iis q2:19
præcesserunt, parati sumus: et nuper exspectata
pericula, priusquam periculum corum facing-,
avertimus, tua sapientia illa omnia propais.tum
iri previdentes. Ac tantisper forsitan aliqui desperarint, donec summam prudentiam tuam cogitarint: tum vero ita recreantur, ut aflatur Favorit
estuantes. Sed quid ego imprudens 339 in excellentia tuae gurgites me paulatim immitto d
ipsum vero est, quod initio orationis detrectabam,
cum omnibus tuis laudibus praedicandis plane `inVariorum notæ.
(Si) P.a Pindari verba Gregoras a Platone acceperat, apud quem exstant lib. 1 De Reutl. Dorris.
ὣς δὲ καὶ σὺ τῇ φρονήσει ἴσα καὶ ῥυθμοῖς τισι μουσικοῖς τὰ πράγματα διεξάγων τὴν διὰ πασῶν, ὡς εἰπεῖν, ἁρμονίαν ἁρμόζῃ, ὡς εἶναι συνᾴδειν πανταχόθεν ἑαυτῇ κάλλιστά τε ἔχειν καὶ ὡς ἂν πάντες πεισθεῖεν θεὸν εἶναι σαφῶς τὸν διὰ σοῦ τὰ τῇδε καθιστάμενον. οὕτω σὲ θεῖόν τινα καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον ἄνθρωπον πάντες νομίζουσιν ἄνθρωποι. φθάνεις γὰρ τῇ τοῦ νοῦ καθαρότητι τὰς τῶν ὑπηκόων ἁπάντων διερχόμενος διαθέσεις καὶ γνώμας καὶ ὅποι μάλιστα τείνουσιν ἀρετῆς ἢ κακίας κάλλιστα διαγινώσκων· κἀντεῦθεν ἁρμόζεις, ὡς εἴρηται, σαυτὸν ὡς δεῖ τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις· καὶ κυβερνᾷς, κατὰ Πίνδαρον, τὰν πολύστροφον γνώμαν ἑκάστων καὶ διατίθης ὅποι ἂν σχοίη τὰ πράγματα βέλτιστον. γνώριμον δ’ εἴη παντί που, ὡς οὐκ ἄν ποτε Θεμιστοκλῆς πρὸς φήμης ἤλασε τοσοῦτον, εἰ μὴ Ξέρξης ἤλασεν ἐφ’ Ἕλληνας. οὐκ ἂν δὲ Μιλτιάδης ἐκεῖνος οἶμαι ἐς ὄνομα ἤγετο, εἰ μὴ Περσικοὶ σατράπαι καὶ τὰ τῆς Ἀσίας ὅπλα πρὸς Ἀττικὴν καὶ Μαραθῶνα διέβαινον πρότερον. ἀλλ’ εἶχον ἂν τὴν ἀρετὴν θαλαμευομένην, ὡς εἰπεῖν, καὶ ἀτεχνῶς ἐν ἀδήλῳ κειμένην, ὥσπερ οἱ θησαυροί.517 [a. c. 1282 ad 1528] BYZANTIN.E HISTORIE LIB. VII. [FP. ANDRONIC. SEN.}
ut omnes exi timent Deum plane esse, qui tuo in
¡is regendis amnisterio utatur. Ita te omnes homines divinum quemdam bomineın et homine superiorem existimant. Nam animi puritate subditorum
omnium affectiones et voluntates penetrans et, ad
quas virtutes aut vitia potissimum tendant, acer·
rime perspiciens, ita te componis, ut dictum esi,
quemadmodum omnibus hominibus convenit: et,
ut Pindarus ait, varium cujusque ingenium gubernas, itaque singula disponis, ut optime collocentur.
Neque vero quisquem ignoral, Themistoclem nunquam ad tantam gloriam fuisse perventurum, nisi
Xerxes in Grecian invasisset. Neque eliam Miltiades iile, ut arbitror, tantum nomen haberet, visi
Persici satrapie et Asiana arma prius in Atticam
et Marathonem penetrassent; sed corum virtus,
ut terra obruti thesauri, in obscuro latuisset. At
tuum divinum ingenium cum es aliis infinitis
perspici queat, tu: vero es eo, quod cum temporn adversarentur, nec tamen res tuas everterent,
id evidentissimum signum fuit præstantis tuæ sapientie. Nam cum imperium perturbatione ple
nam suscepisses, nec dissimile nubibus ab Aquilone agitatis, et pene omnes nationes in nostrum
338 exitium conspirassent tanta vehementia,
quantus in Nili cataractis impetus essc fertur: lu
solus impressiones illas constanti animo, instar
immotæ rupis violentos fluctus aspernantis, excepisti, atque omnium periculorum tempestatibus
sedatis in tranquillum pertum uos perduxisti. It:
tu quidem et deliberas et disponis omnia, ut uemo
omnium prius illa cogitare possit, quam perfecta
fuerint: idque adeo facile, ut difficilius sit aliis
ea commeinorare, quam tibi administrare. Unde
β', ut si quis enumerare velit prudentissima et
dicta et facta tua, non aliud agat, quam qui enjusque dici horas numerare institueris, quarum
mulla elabitur pulcherrimarum tuarum vel orationum vel actionum expers. Nam vel tuæ voris sonus unus mitigat et mansuefacit hominem etiam
immanissimum: idque facilius, quam lyra Davidis
demonium Saulis fugabat. Nunc igitur two leneficio metu omni vacui sumus. Nam cum te in
πολλοις ούσι μαρτυρίοις· ἐντα θαἶ ἐς βραχέσιν, ή gubernat: et au omni parte consentientes eficiant,
τοιούτοις μέν, μὴ τοιούτοι; δέ· πολύ μέν τ' ἂν τον·
αντίον. Οἷς γὰρ τὰ ἐκείνου θαυμάζειν ἔνι, τούτοις
οὐκ ἔνι πλὴν ἢ τῆς τοῦ νότου βασιλίσσης, ἣν ἐς Παλαιστίνην ἐκείνη πορείαν ἐστείλατο, μαρτύριον.
Ὅπως δὲ τῶν σῶν μέμνηνται, [P. 207] τούτοις καὶ
βηρίαν καὶ νότον ὁμοῦ τοῖς λοιποῖς τῆς γῆς πέρασιν
ὅστις μὴ οὐ φάσκει μαρτύρια εἶναι, ὅπως ἀθῶν;
φανείται τοῦ ἀλῶνα: ψευδόμενος, οὐχ οἷός τ' ἂν εἶναί
με διπεῖ. Ἐπεὶ μέντοι κατὰ τὸν ᾿Αναξαγόραν νοῦς
ἐστι σοφὸς ὁ τὰ πάντα διακοσμῶν καὶ πάντων αἴτιο;,
οὕτω δῆτα τῷ περιόντι σοι τῆς τοῦ νοῦ σοφίας ἐξηγῇ
τῶν πραγμάτων καὶ οὕτω σοι τὴν ἀρχὴν διακοσμείς,
τῆς φρονήσεως τῷ μεγέθει πάντα περιτρέπων εἰς
το χρήσιμον, ὡς τῶν ἐξ αἰῶνος οὐδεὶς ἄμεινον.
πρόσθαι δὲ καὶ ὁ λόγος τῷ φήσαντι νῦν μας
δοπεῖ, ὡς γνώμῃ καὶ φρονήματι καὶ ἀνδρὶς ψυχῆς
τὰ πολλὰ τῶν πραγμάτων, ἀλλ᾽ οὐ τῷ πλήθει
τῶν ὑπαρχόντων κρίνεται. Ω; γὰρ εἴ τις ἄρισ
στις μουσικὸς τὴν ἐν τοῖς φθόγγοις ἁρμονίαν,
Εντείνων μὲν τὸ τῶν χορδῶν ὅπως τετάσθαι δεί,
χελῶν δ' ὅποι τοῦτο βέλτιον, τά τε διαστήματα
μέσω ποιούμενος κάλλιστον οἷον τὸ χρῆμα τῆς
ᾠδῆ; κεράννυσιν· ὡς δὲ καὶ σὺ τῇ φρονήσει ἴσα καὶ
βαθμούς τισι μουσικοῖς τὰ πράγματα διεξάγων την
διὰ πασῶν, ὡς εἰπεῖν, ἁρμονίαν ἁρμόζῃ, ὡς εἶναι
συνάδειν πανταχόθεν ἑαυτῇ κάλλιστά τε ἔχειν καὶ
ὡς ἂν πάντες πεισθείεν Θεὸν εἶναι σαφῶς τὸν διὰ
τοῦ τὰ τῇδε καθιστάμενον. Ούτω σὲ θεῖόν τινα καὶ
ὑπὲρ άνθρωπον άνθρωπον πάντε; νομίζουσιν ἄνθρωποι. Φθάνεις γὰρ τῇ τοῦ νοῦ καθαρότητι εις β
τῶν ὑπηκόων ἀπάντων διερχόμενος διαθέσεις καὶ
γνώμας καὶ ὅποι μάλιστα τείνουσιν ἀρετῆς ἢ και
πίες κάλλιστα διαγινώσκων· κάντεῦθεν ἁρμόζεις,
ὡς εἴρηται, σαυτὸν ὡς δεῖ τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις·
καὶ κυβερνᾷς, κατὰ Πίνδαρον τὰν πολύστρος
τον γνώμαν εκάστων, καὶ διατίθης ὅποι ἂν σχοίη τα
πράγματα βέλτιστον. Γνώριμον δ' εἴη παντί που, ὡς
να έν ποτε Θεμιστοκλῆς πρὸς φήμης ήλασε τοσού.
του, εἰ μὴ Ξέρξης ήλασεν ἐφ' Ελληνας. Οὐκ ἂν δὲ
Μιλτιάδης ἐκεῖνος οἶμαι ἐς όνομα ήγετο, εἰ μὴ Περτικοί σατράπαι καὶ τὰ τῆς Ἀσίας όπλα πρὸς Αττι
τὴν καὶ Μαραθώνα διέβαινον πρότερον. Αλλ' εἶχον
ἐν τὴν ἀρετὴν θαλαμενομένην, ὡς εἰπεῖν, καὶ ἀτεχ
ὡς ἐν ἀδήλῳ κειμένην, ὥσπερ οι θησαυροί. Και
σὺ δὲ τὴν οὐρανοῦ ψαύουσαν φρόνησιν κατέδει ἂν
τις ἐκ μυρίων μὲν καὶ ἄλλων· ἐπεὶ δὲ καὶ ὁ καιρό;
ε.δέπνευσε μὲν, οὐκ ἀνεσόβησε δέ σου τα πράγματα,
πάσης βασάνου σαφέστερον τοῦτ' ἂν εἴη δεῖγμα,
ὁ κι άλλο, φάναι χρυσῷ κατασκευάσθαι σου τα τῆς
διανοίας. Πολλοῦ γὰρ τὰ πράγματα ειληφώς διατρέ
λοντος κυκεώνας, οἷς ἂν διαδρόμοι νεφέλας όπης
νίκα εἴη στροφῶν ἀπαρκτίας καὶ μικροῦ πάντων
ἐθνῶν ἐφ' ἡμᾶς κινουμένων οὕτω σφοδρώς, ώσπερ
ας φασι καταράκτας Νείλου, μόνος αὐτὸς τὰς ἐμὲ
βολές ἐς σεαυτὸν ἀναδεχόμενο; ἑστῶτι φρονήματι,
η
puppi, ut ita dicam, rerum nostratum sedentem
videmus et diligenter excubautem, ex iis q2:19
præcesserunt, parati sumus: et nuper exspectata
pericula, priusquam periculum corum facing-,
avertimus, tua sapientia illa omnia propais.tum
iri previdentes. Ac tantisper forsitan aliqui desperarint, donec summam prudentiam tuam cogitarint: tum vero ita recreantur, ut aflatur Favorit
estuantes. Sed quid ego imprudens 339 in excellentia tuae gurgites me paulatim immitto d
ipsum vero est, quod initio orationis detrectabam,
cum omnibus tuis laudibus praedicandis plane `inVariorum notæ.
(Si) P.a Pindari verba Gregoras a Platone acceperat, apud quem exstant lib. 1 De Reutl. Dorris.
καὶ σοῦ δὲ τὴν οὐρανοῦ ψαύουσαν φρόνησιν κατίδοι ἄν τις ἐκ μυρίων μὲν καὶ ἄλλων· ἐπεὶ δὲ καὶ ὁ καιρὸς ἀντέπνευσε μὲν, οὐκ ἀνεσόβησε δέ σου τὰ πράγματα, πάσης βασάνου σαφέστερον τοῦτ’ ἂν εἴη δεῖγμα, ἀκιβδήλῳ φάναι χρυσῷ κατεσκευάσθαι σου τὰ τῆς διανοίας. πολλοῦ γὰρ τὰ πράγματα εἰληφὼς διατρέχοντος κυκεῶνος, οἷος ἂν διαδράμοι νεφέλας ὁπηνίκα εἴη στροφῶν ἀπαρκτίας καὶ μικροῦ πάντων ἐθνῶν ἐφ’ ἡμᾶς κινουμένων οὕτω σφοδρῶς, ὥσπερ οὕς φασι καταράκτας Νείλου, μόνος αὐτὸς τὰς ἐμβολὰς ἐς σεαυτὸν ἀναδεχόμενος ἑστῶτι φρονήματι, παραπλησίως προβλῆτι πολλῶν προσρηγνυμένων κυμάτων ἀκυμάντῳ μένοντι, οὕτω καὶ βουλεύῃ καὶ διατίθης, ὡς οὐδ’ ἔνι οὐδενὶ τῶν ἁπάντων ἐνθυμηθῆναι πρὶν τελεσθῆναι· οὕτω μὴν ῥᾳδίως, ὥστ’ ἔργον εἶναι μᾶλλον οἷς ἔνι πειρωμένοις λόγῳ διεξιέναι ἢ σοὶ ἔργῳ πληροῦντι· ὡς ἐξεῖναι, εἴ τις βούλοιτο διαμετρεῖν ὅσα τε λόγοις, ὅσα δὲ καὶ ἔργοις, φρονήσεως γέμουσιν ἑκατέροις, ἐπιτελεῖς τρόπαια, ἡμέρας ἑκάστης ἀριθμοῦντι τὰς ὥρας πάνυ τοι σφόδρα ποιεῖν εἰκός. μηδὲ γὰρ εἶναι μηδεμίαν, ἥτις παρέλθοι σῶν ἢ λόγων ἢ ἔργων καλλίστων ἄμοιρος.517 [a. c. 1282 ad 1528] BYZANTIN.E HISTORIE LIB. VII. [FP. ANDRONIC. SEN.}
ut omnes exi timent Deum plane esse, qui tuo in
¡is regendis amnisterio utatur. Ita te omnes homines divinum quemdam bomineın et homine superiorem existimant. Nam animi puritate subditorum
omnium affectiones et voluntates penetrans et, ad
quas virtutes aut vitia potissimum tendant, acer·
rime perspiciens, ita te componis, ut dictum esi,
quemadmodum omnibus hominibus convenit: et,
ut Pindarus ait, varium cujusque ingenium gubernas, itaque singula disponis, ut optime collocentur.
Neque vero quisquem ignoral, Themistoclem nunquam ad tantam gloriam fuisse perventurum, nisi
Xerxes in Grecian invasisset. Neque eliam Miltiades iile, ut arbitror, tantum nomen haberet, visi
Persici satrapie et Asiana arma prius in Atticam
et Marathonem penetrassent; sed corum virtus,
ut terra obruti thesauri, in obscuro latuisset. At
tuum divinum ingenium cum es aliis infinitis
perspici queat, tu: vero es eo, quod cum temporn adversarentur, nec tamen res tuas everterent,
id evidentissimum signum fuit præstantis tuæ sapientie. Nam cum imperium perturbatione ple
nam suscepisses, nec dissimile nubibus ab Aquilone agitatis, et pene omnes nationes in nostrum
338 exitium conspirassent tanta vehementia,
quantus in Nili cataractis impetus essc fertur: lu
solus impressiones illas constanti animo, instar
immotæ rupis violentos fluctus aspernantis, excepisti, atque omnium periculorum tempestatibus
sedatis in tranquillum pertum uos perduxisti. It:
tu quidem et deliberas et disponis omnia, ut uemo
omnium prius illa cogitare possit, quam perfecta
fuerint: idque adeo facile, ut difficilius sit aliis
ea commeinorare, quam tibi administrare. Unde
β', ut si quis enumerare velit prudentissima et
dicta et facta tua, non aliud agat, quam qui enjusque dici horas numerare institueris, quarum
mulla elabitur pulcherrimarum tuarum vel orationum vel actionum expers. Nam vel tuæ voris sonus unus mitigat et mansuefacit hominem etiam
immanissimum: idque facilius, quam lyra Davidis
demonium Saulis fugabat. Nunc igitur two leneficio metu omni vacui sumus. Nam cum te in
πολλοις ούσι μαρτυρίοις· ἐντα θαἶ ἐς βραχέσιν, ή gubernat: et au omni parte consentientes eficiant,
τοιούτοις μέν, μὴ τοιούτοι; δέ· πολύ μέν τ' ἂν τον·
αντίον. Οἷς γὰρ τὰ ἐκείνου θαυμάζειν ἔνι, τούτοις
οὐκ ἔνι πλὴν ἢ τῆς τοῦ νότου βασιλίσσης, ἣν ἐς Παλαιστίνην ἐκείνη πορείαν ἐστείλατο, μαρτύριον.
Ὅπως δὲ τῶν σῶν μέμνηνται, [P. 207] τούτοις καὶ
βηρίαν καὶ νότον ὁμοῦ τοῖς λοιποῖς τῆς γῆς πέρασιν
ὅστις μὴ οὐ φάσκει μαρτύρια εἶναι, ὅπως ἀθῶν;
φανείται τοῦ ἀλῶνα: ψευδόμενος, οὐχ οἷός τ' ἂν εἶναί
με διπεῖ. Ἐπεὶ μέντοι κατὰ τὸν ᾿Αναξαγόραν νοῦς
ἐστι σοφὸς ὁ τὰ πάντα διακοσμῶν καὶ πάντων αἴτιο;,
οὕτω δῆτα τῷ περιόντι σοι τῆς τοῦ νοῦ σοφίας ἐξηγῇ
τῶν πραγμάτων καὶ οὕτω σοι τὴν ἀρχὴν διακοσμείς,
τῆς φρονήσεως τῷ μεγέθει πάντα περιτρέπων εἰς
το χρήσιμον, ὡς τῶν ἐξ αἰῶνος οὐδεὶς ἄμεινον.
πρόσθαι δὲ καὶ ὁ λόγος τῷ φήσαντι νῦν μας
δοπεῖ, ὡς γνώμῃ καὶ φρονήματι καὶ ἀνδρὶς ψυχῆς
τὰ πολλὰ τῶν πραγμάτων, ἀλλ᾽ οὐ τῷ πλήθει
τῶν ὑπαρχόντων κρίνεται. Ω; γὰρ εἴ τις ἄρισ
στις μουσικὸς τὴν ἐν τοῖς φθόγγοις ἁρμονίαν,
Εντείνων μὲν τὸ τῶν χορδῶν ὅπως τετάσθαι δεί,
χελῶν δ' ὅποι τοῦτο βέλτιον, τά τε διαστήματα
μέσω ποιούμενος κάλλιστον οἷον τὸ χρῆμα τῆς
ᾠδῆ; κεράννυσιν· ὡς δὲ καὶ σὺ τῇ φρονήσει ἴσα καὶ
βαθμούς τισι μουσικοῖς τὰ πράγματα διεξάγων την
διὰ πασῶν, ὡς εἰπεῖν, ἁρμονίαν ἁρμόζῃ, ὡς εἶναι
συνάδειν πανταχόθεν ἑαυτῇ κάλλιστά τε ἔχειν καὶ
ὡς ἂν πάντες πεισθείεν Θεὸν εἶναι σαφῶς τὸν διὰ
τοῦ τὰ τῇδε καθιστάμενον. Ούτω σὲ θεῖόν τινα καὶ
ὑπὲρ άνθρωπον άνθρωπον πάντε; νομίζουσιν ἄνθρωποι. Φθάνεις γὰρ τῇ τοῦ νοῦ καθαρότητι εις β
τῶν ὑπηκόων ἀπάντων διερχόμενος διαθέσεις καὶ
γνώμας καὶ ὅποι μάλιστα τείνουσιν ἀρετῆς ἢ και
πίες κάλλιστα διαγινώσκων· κάντεῦθεν ἁρμόζεις,
ὡς εἴρηται, σαυτὸν ὡς δεῖ τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις·
καὶ κυβερνᾷς, κατὰ Πίνδαρον τὰν πολύστρος
τον γνώμαν εκάστων, καὶ διατίθης ὅποι ἂν σχοίη τα
πράγματα βέλτιστον. Γνώριμον δ' εἴη παντί που, ὡς
να έν ποτε Θεμιστοκλῆς πρὸς φήμης ήλασε τοσού.
του, εἰ μὴ Ξέρξης ήλασεν ἐφ' Ελληνας. Οὐκ ἂν δὲ
Μιλτιάδης ἐκεῖνος οἶμαι ἐς όνομα ήγετο, εἰ μὴ Περτικοί σατράπαι καὶ τὰ τῆς Ἀσίας όπλα πρὸς Αττι
τὴν καὶ Μαραθώνα διέβαινον πρότερον. Αλλ' εἶχον
ἐν τὴν ἀρετὴν θαλαμενομένην, ὡς εἰπεῖν, καὶ ἀτεχ
ὡς ἐν ἀδήλῳ κειμένην, ὥσπερ οι θησαυροί. Και
σὺ δὲ τὴν οὐρανοῦ ψαύουσαν φρόνησιν κατέδει ἂν
τις ἐκ μυρίων μὲν καὶ ἄλλων· ἐπεὶ δὲ καὶ ὁ καιρό;
ε.δέπνευσε μὲν, οὐκ ἀνεσόβησε δέ σου τα πράγματα,
πάσης βασάνου σαφέστερον τοῦτ' ἂν εἴη δεῖγμα,
ὁ κι άλλο, φάναι χρυσῷ κατασκευάσθαι σου τα τῆς
διανοίας. Πολλοῦ γὰρ τὰ πράγματα ειληφώς διατρέ
λοντος κυκεώνας, οἷς ἂν διαδρόμοι νεφέλας όπης
νίκα εἴη στροφῶν ἀπαρκτίας καὶ μικροῦ πάντων
ἐθνῶν ἐφ' ἡμᾶς κινουμένων οὕτω σφοδρώς, ώσπερ
ας φασι καταράκτας Νείλου, μόνος αὐτὸς τὰς ἐμὲ
βολές ἐς σεαυτὸν ἀναδεχόμενο; ἑστῶτι φρονήματι,
η
puppi, ut ita dicam, rerum nostratum sedentem
videmus et diligenter excubautem, ex iis q2:19
præcesserunt, parati sumus: et nuper exspectata
pericula, priusquam periculum corum facing-,
avertimus, tua sapientia illa omnia propais.tum
iri previdentes. Ac tantisper forsitan aliqui desperarint, donec summam prudentiam tuam cogitarint: tum vero ita recreantur, ut aflatur Favorit
estuantes. Sed quid ego imprudens 339 in excellentia tuae gurgites me paulatim immitto d
ipsum vero est, quod initio orationis detrectabam,
cum omnibus tuis laudibus praedicandis plane `inVariorum notæ.
(Si) P.a Pindari verba Gregoras a Platone acceperat, apud quem exstant lib. 1 De Reutl. Dorris.
σοῦ γὰρ καὶ φθέγμα ἓν ἐκμειλίσσει καὶ περιτρέπει ἐς τὸ πρᾶον καὶ τὸν σφόδρα ἀμείλικτον καὶ ἐκτεθηριωμένον εὖ μάλα ἄνθρωπον, ῥᾷον ἢ λέγεται τὸ τοῦ Σαὺλ δαιμόνιον ἡ τοῦ Δαβὶδ κινύρα. ὡς νῦν γε σοῦ χάριν σχολὴν ἄγομεν φόβου παντὸς ἡμεῖς. ἐν γὰρ τῇ πρύμνῃ τῶν καθ’ ἡμᾶς, ὡς εἰπεῖν, πραγμάτων καθήμενον ὁρῶντές σε καὶ διαγρυπνοῦντα ἐπιμελῶς ἔκ γε τῶν προλαβόντων παρεσκευάσμεθα καὶ τὰ τέως προσδοκηθέντα δεινὰ πρὸ τῆς πείρας ἀεὶ παρακρούεσθαι γενησόμενα πάντ’ εἰδότες τῆς σῆς διανοίας τρόπαιον. καὶ μέχρι τούτου τάχ’ ἄν τινες ἀθυμήσαιεν, μέχρις ἂν ποιήσωσι τὴν ἀρίστην σου σύνεσιν ἐνθύμιον· ἔπειτα ἔδοξας ὡς ὑφ’ ἡλίῳ καομένοις ζέφυρος. ἔλαθον δ’ ἄρα ἐμαυτὸν ἔγωγε εἰς τὰς ἀβύσσους τῶν σῶν κατὰ βραχὺ καθιεὶς πλεονεκτημάτων; τοῦτο δ’ ἦν δήπου, ὅπερ ἀπελεγόμην τοῦ λόγου ἀρχόμενος, σαφέστατα πάντων ἀποροῦντα αἰσθόμενος αὐτὸς ἐμαυτόν. καὶ γὰρ ᾤμην μικράττα εἰπόντι καὶ ὅσα ἀρκεῖν εἶναι χρέους ἔκτισιν μηκέτ’ εἶναι πλημμελὲς τῶν γ’ ἑξῆς, εἰ βουληθείην, ἀποστατεῖν. παρῆλθε δή με, ὡς πρᾶγμα ποιῶν εἴην τῆς ἐμῆς τὰ μέγιστα γνώμης καταψευδόμενον.517 [a. c. 1282 ad 1528] BYZANTIN.E HISTORIE LIB. VII. [FP. ANDRONIC. SEN.}
ut omnes exi timent Deum plane esse, qui tuo in
¡is regendis amnisterio utatur. Ita te omnes homines divinum quemdam bomineın et homine superiorem existimant. Nam animi puritate subditorum
omnium affectiones et voluntates penetrans et, ad
quas virtutes aut vitia potissimum tendant, acer·
rime perspiciens, ita te componis, ut dictum esi,
quemadmodum omnibus hominibus convenit: et,
ut Pindarus ait, varium cujusque ingenium gubernas, itaque singula disponis, ut optime collocentur.
Neque vero quisquem ignoral, Themistoclem nunquam ad tantam gloriam fuisse perventurum, nisi
Xerxes in Grecian invasisset. Neque eliam Miltiades iile, ut arbitror, tantum nomen haberet, visi
Persici satrapie et Asiana arma prius in Atticam
et Marathonem penetrassent; sed corum virtus,
ut terra obruti thesauri, in obscuro latuisset. At
tuum divinum ingenium cum es aliis infinitis
perspici queat, tu: vero es eo, quod cum temporn adversarentur, nec tamen res tuas everterent,
id evidentissimum signum fuit præstantis tuæ sapientie. Nam cum imperium perturbatione ple
nam suscepisses, nec dissimile nubibus ab Aquilone agitatis, et pene omnes nationes in nostrum
338 exitium conspirassent tanta vehementia,
quantus in Nili cataractis impetus essc fertur: lu
solus impressiones illas constanti animo, instar
immotæ rupis violentos fluctus aspernantis, excepisti, atque omnium periculorum tempestatibus
sedatis in tranquillum pertum uos perduxisti. It:
tu quidem et deliberas et disponis omnia, ut uemo
omnium prius illa cogitare possit, quam perfecta
fuerint: idque adeo facile, ut difficilius sit aliis
ea commeinorare, quam tibi administrare. Unde
β', ut si quis enumerare velit prudentissima et
dicta et facta tua, non aliud agat, quam qui enjusque dici horas numerare institueris, quarum
mulla elabitur pulcherrimarum tuarum vel orationum vel actionum expers. Nam vel tuæ voris sonus unus mitigat et mansuefacit hominem etiam
immanissimum: idque facilius, quam lyra Davidis
demonium Saulis fugabat. Nunc igitur two leneficio metu omni vacui sumus. Nam cum te in
πολλοις ούσι μαρτυρίοις· ἐντα θαἶ ἐς βραχέσιν, ή gubernat: et au omni parte consentientes eficiant,
τοιούτοις μέν, μὴ τοιούτοι; δέ· πολύ μέν τ' ἂν τον·
αντίον. Οἷς γὰρ τὰ ἐκείνου θαυμάζειν ἔνι, τούτοις
οὐκ ἔνι πλὴν ἢ τῆς τοῦ νότου βασιλίσσης, ἣν ἐς Παλαιστίνην ἐκείνη πορείαν ἐστείλατο, μαρτύριον.
Ὅπως δὲ τῶν σῶν μέμνηνται, [P. 207] τούτοις καὶ
βηρίαν καὶ νότον ὁμοῦ τοῖς λοιποῖς τῆς γῆς πέρασιν
ὅστις μὴ οὐ φάσκει μαρτύρια εἶναι, ὅπως ἀθῶν;
φανείται τοῦ ἀλῶνα: ψευδόμενος, οὐχ οἷός τ' ἂν εἶναί
με διπεῖ. Ἐπεὶ μέντοι κατὰ τὸν ᾿Αναξαγόραν νοῦς
ἐστι σοφὸς ὁ τὰ πάντα διακοσμῶν καὶ πάντων αἴτιο;,
οὕτω δῆτα τῷ περιόντι σοι τῆς τοῦ νοῦ σοφίας ἐξηγῇ
τῶν πραγμάτων καὶ οὕτω σοι τὴν ἀρχὴν διακοσμείς,
τῆς φρονήσεως τῷ μεγέθει πάντα περιτρέπων εἰς
το χρήσιμον, ὡς τῶν ἐξ αἰῶνος οὐδεὶς ἄμεινον.
πρόσθαι δὲ καὶ ὁ λόγος τῷ φήσαντι νῦν μας
δοπεῖ, ὡς γνώμῃ καὶ φρονήματι καὶ ἀνδρὶς ψυχῆς
τὰ πολλὰ τῶν πραγμάτων, ἀλλ᾽ οὐ τῷ πλήθει
τῶν ὑπαρχόντων κρίνεται. Ω; γὰρ εἴ τις ἄρισ
στις μουσικὸς τὴν ἐν τοῖς φθόγγοις ἁρμονίαν,
Εντείνων μὲν τὸ τῶν χορδῶν ὅπως τετάσθαι δεί,
χελῶν δ' ὅποι τοῦτο βέλτιον, τά τε διαστήματα
μέσω ποιούμενος κάλλιστον οἷον τὸ χρῆμα τῆς
ᾠδῆ; κεράννυσιν· ὡς δὲ καὶ σὺ τῇ φρονήσει ἴσα καὶ
βαθμούς τισι μουσικοῖς τὰ πράγματα διεξάγων την
διὰ πασῶν, ὡς εἰπεῖν, ἁρμονίαν ἁρμόζῃ, ὡς εἶναι
συνάδειν πανταχόθεν ἑαυτῇ κάλλιστά τε ἔχειν καὶ
ὡς ἂν πάντες πεισθείεν Θεὸν εἶναι σαφῶς τὸν διὰ
τοῦ τὰ τῇδε καθιστάμενον. Ούτω σὲ θεῖόν τινα καὶ
ὑπὲρ άνθρωπον άνθρωπον πάντε; νομίζουσιν ἄνθρωποι. Φθάνεις γὰρ τῇ τοῦ νοῦ καθαρότητι εις β
τῶν ὑπηκόων ἀπάντων διερχόμενος διαθέσεις καὶ
γνώμας καὶ ὅποι μάλιστα τείνουσιν ἀρετῆς ἢ και
πίες κάλλιστα διαγινώσκων· κάντεῦθεν ἁρμόζεις,
ὡς εἴρηται, σαυτὸν ὡς δεῖ τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις·
καὶ κυβερνᾷς, κατὰ Πίνδαρον τὰν πολύστρος
τον γνώμαν εκάστων, καὶ διατίθης ὅποι ἂν σχοίη τα
πράγματα βέλτιστον. Γνώριμον δ' εἴη παντί που, ὡς
να έν ποτε Θεμιστοκλῆς πρὸς φήμης ήλασε τοσού.
του, εἰ μὴ Ξέρξης ήλασεν ἐφ' Ελληνας. Οὐκ ἂν δὲ
Μιλτιάδης ἐκεῖνος οἶμαι ἐς όνομα ήγετο, εἰ μὴ Περτικοί σατράπαι καὶ τὰ τῆς Ἀσίας όπλα πρὸς Αττι
τὴν καὶ Μαραθώνα διέβαινον πρότερον. Αλλ' εἶχον
ἐν τὴν ἀρετὴν θαλαμενομένην, ὡς εἰπεῖν, καὶ ἀτεχ
ὡς ἐν ἀδήλῳ κειμένην, ὥσπερ οι θησαυροί. Και
σὺ δὲ τὴν οὐρανοῦ ψαύουσαν φρόνησιν κατέδει ἂν
τις ἐκ μυρίων μὲν καὶ ἄλλων· ἐπεὶ δὲ καὶ ὁ καιρό;
ε.δέπνευσε μὲν, οὐκ ἀνεσόβησε δέ σου τα πράγματα,
πάσης βασάνου σαφέστερον τοῦτ' ἂν εἴη δεῖγμα,
ὁ κι άλλο, φάναι χρυσῷ κατασκευάσθαι σου τα τῆς
διανοίας. Πολλοῦ γὰρ τὰ πράγματα ειληφώς διατρέ
λοντος κυκεώνας, οἷς ἂν διαδρόμοι νεφέλας όπης
νίκα εἴη στροφῶν ἀπαρκτίας καὶ μικροῦ πάντων
ἐθνῶν ἐφ' ἡμᾶς κινουμένων οὕτω σφοδρώς, ώσπερ
ας φασι καταράκτας Νείλου, μόνος αὐτὸς τὰς ἐμὲ
βολές ἐς σεαυτὸν ἀναδεχόμενο; ἑστῶτι φρονήματι,
η
puppi, ut ita dicam, rerum nostratum sedentem
videmus et diligenter excubautem, ex iis q2:19
præcesserunt, parati sumus: et nuper exspectata
pericula, priusquam periculum corum facing-,
avertimus, tua sapientia illa omnia propais.tum
iri previdentes. Ac tantisper forsitan aliqui desperarint, donec summam prudentiam tuam cogitarint: tum vero ita recreantur, ut aflatur Favorit
estuantes. Sed quid ego imprudens 339 in excellentia tuae gurgites me paulatim immitto d
ipsum vero est, quod initio orationis detrectabam,
cum omnibus tuis laudibus praedicandis plane `inVariorum notæ.
(Si) P.a Pindari verba Gregoras a Platone acceperat, apud quem exstant lib. 1 De Reutl. Dorris.
PG 148:519περὶ γάρ τοι τοῦ μεγίστου χρήματος τῆς σῆς φρονήσεως προθέμενος λέγειν, πλὴν τῶν ἔργων δι’ ἧς ταῦτα πράττεται καὶ ᾗ ἕπεται ὥσπερ ὁλκάδι ἐφόλκια, προσόμοιον ἔγνων ποιεῖν, ὥσπερ ἂν εἴ τις ὁρμαθοῦ τινος ἄκρου λαβὼν τῇ χειρὶ, ἔπειτα ἐνόμισεν ὑφαιρεῖσθαι τουτὶ ἥκιστα τοῦ ἐφεξῆς κινηθησομένου. τόδε δ’ ἦν ἂν ἀβουλίας μεστὸν, ὥσπερ δὴ καὶ τοὐμὸν τουτί· οὐ μὴν οἷόν τ’ οὐκ ἔχειν παραίτησιν, εἰ μή τινες κἀκείνου τὴν συγγνώμην ἀτεχνῶς ἀφαιροῖντο, εἴ τις ἀπειροθάλαττος ὢν, ἔπειτα περιπολοίη μὲν τὰς ἀκτὰς, ἐς δὲ τὰ τῶν πελαγῶν ἀμήχανα οὐκ ἐθέλοι οὐδαμῆ οὐδαμῶς ἐφεῖναι. ἀλλὰ γὰρ οὖν τῶν εὐλόγων εἶναι κἀμοὶ δοκεῖ τῶν σῶν ἀγαθῶν, ὡς εἰπεῖν, τὰς ἀκτὰς παραπλεύσαντα ὥσπερ ἐξῆν εὐχῇ τὸν λόγον ἐνορμίζειν. ὁ τῇδε τῇ ἀρχῇ καὶ τῷ τοιῷδε χρόνῳ μάλα προσφυῆ καὶ προσήκοντα ἀναφήνας σὲ θεὸς αἰῶνι παντὶ συνδιαμετροίη σοῦ τε καὶ τῶν ἐκ σοῦ τὸ βασίλειον κράτος, ὡς ἂν καὶ ἡμῖν εὐδαιμονεῖν εἴη μέχρι διαπαντός. θ. Ἐμοὶ μὲν οὖν ταῦτα διεξιέναι τῷ τηνικαῦτα ξυμβέβηκε.A. M. 6791 AD C836]
[ F. ANDRONI. 8] 520
parem ess: sentirem. Putaliam enim, si pauca παραπλησίως προβλήει πολλῶν προσρηγνυμένων
dixissem, quæ ad æs alienum dissolvendum satis
essent, licitum fore mihi cæteris supersedere: sed
non animadverti, me id facere. quo niea opinio
plurimum falleretur. Nam cum de re maxima, Lua
nimirum sapientia, dicere instituissem, prætermissis operibus, quæ per eam geruntur et quæ cam
ila sequuntur, ut majora navigia lembi: perinde
me facere animadverti, ac si quis catena summa
manu prebensa putaret eam sic se ablaturum, ut
annuli reliqui non moverentur. Id quod incogitantiæ summæ fuerit, sicut et meum factum: quod
tamen veniam meretur, nisi ea illi etiam negetur,
qui maris ignarus in littribus obversetur, sed in
profundum pelagus sese demittere minime velit.
Mihi certe quident now a ratione alienum videtur, β
tuorum bonorum quasi littora ut licuit preter vecto
in voti portuin appellere. Deus, qui te huic imperio et his temporiius aptissimum et opportunissimum produxit, idem tuam tuorumque imperatoriam majestatem in omne ærum tueatur, ut et nos
perpetua felicitate floreamus. ›
κυμάτων ἀκυμάντῳ μένοντι οὕτω καὶ βουλεύῃ
καὶ διατίθης. [Ρ. 208 ὡς οὐδ' ἕνι οὐδενὶ τῶν ἁπάντων
ενθυμηθῆναι πρὶν τελεσθῆναι· οὕτω μὴν βαδίως,
ὥστ᾽ ἔργον εἶναι μᾶλλον οἷς ἔνι πειρωμένοις λόγῳ
διεξιέναι ἢ σοὶ ἔργῳ πληρούντι· ὡς ἐξεῖναι, εἴ τις
βούλοιτο διαμετρείν όσα τε λόγοις, ὅσα δὲ καὶ ἔργοις,
φρονήσεως γέμουσιν ἑκατέροις, ἐπιτελεῖς τρόπαια,
ἡμέρας ἑκάστης ἀριθμοῦντι τὰς ὥρας πάνυ τοι σφή
δρα ποιεῖν εἰκός. Μηδὲ γὰρ εἶναι μηδεμίαν, ήτις
παρέλθει τῶν ἢ λόγων ή έργων καλλίστων άγονος.
Σοὺ γὰρ καὶ φθέγμα ἐν ἐκμειλίσσει καὶ περιτρέπει
ἐς τὸ πρᾶον καὶ τὸν σφόδρα ἀμείλικτον καὶ ἐκτε
θηριωμένον εὖ μάλα ἄνθρωπον, όλον ή λέγεται τ
τοῦ Σαυλ δαιμόνιον ἡ τοῦ Δαβὶδ κινύρα. Ως νῦν γε
σοῦ χάριν σχολὴν ἄγομεν τόβου παντὸς ἡμεῖς. Ἐν
γὰρ τῇ πρύμνῃ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς, ὡς εἰπεῖν, πραγ
μάτων καθήμενον ὁρῶντες σε καὶ διαγρυπνοῦντα
ἐπιμελῶς ἔκ γε τῶν προλαβόντων παρεσκευάσμα
καὶ τὰ τέως προσδοκηθέντα δεινὰ πρὸ τῆς πείρας
ἀεὶ παρακρούεσθαι γενησόμενα πάντ' εἰδότες τῆς σῆς
διανοίας τρόπαιον. Καὶ μέχρι τούτου τάχ᾽ ἂν τινε;
ἀθυμήσαιεν, μέχρις ἂν ποιήσωσι τὴν ἀρίστην σου σύνεσιν ἐνθύμιον· ἔπειτα ἔδοξας ὡς ὑφ' ἡλία και
μένοις ζέφυρος. Ελαθον δ᾽ ἄρα ἐμαυτὸν ἔγωγε εἰ; τά; ἀβύσσους τῶν σῶν κατά βραχύ καθιεὶς πλευνε
κτημάτων; Τοῦτο δ' ἦν δήπου, ὅπερ ἀπελεγόμην τοῦ λόγου ἀρχόμενος σαφέστατα πάντων ἀπο
μοῦντα αἰσθόμενος αὐτὸς ἐμαυτόν Καὶ γὰρ ᾤμην μικράντα εἰπόντι καὶ ἔτη ἀρκεῖν εἶναι χρέ
οὓς ἔκτισιν μηκέτ' είναι πλημμελὲς τῶν γ' ἐξῆς, εἰ βουληθείην, ἀποστατείν. Παρήλθε δή με, ώς πράγ
με ποιῶν εἴην τῆς ἐμῆς τὰ μέγιστα γνώμης καταψευδόμενον. Περὶ γάρ τοι τοῦ μεγίστου χρήματος
τῆς σῆς φρονήσεω; προθέμενος λέγειν, πλὴν τῶν ἔργων δι' ἧς ταῦτα πράττεται καὶ ᾗ ἔπεται ώσπερ
ἐλκάδι ἐφύκια, προσόμοιον εγνων ποιεῖν, ὥσπερ ἂν εἴ τις ορμαθοῦ τινος ἄκρου λαβὼν τῇ χεις,
ἔπειτα ἐνόμισεν ὑφαιρεῖσθαι τουτὶ ἥκιστα τοῦ ἐφεξῆς κινηθησομένου. Τότε δ' ἐν ἂν ἀβουλίας μεστόν,
ὥσπερ δὴ καὶ τούμόν τουτί· οὐ μὴν οἷόν τ' οὐκ ἔχειν παραίτησιν, εἰ μή τινες κἀκείνου τὴν συγ
γνώμην ἀτεχνῶς ἀφαιροῦντο, εἴ τις ἀπειροθάλαττος ῶν, ἔπειτα περιπολοίη μὲν τὰς ἀκτάς, ἐς δὲ τὰ
τῶν πελαγῶν ἀμήχανα οὐκ ἐθέλοι οὐδαμή οὐδαμῶς ἐφεῖναι. ᾿Αλλὰ γὰρ οὖν τῶν εὐλόγων εἶναι καμοί
δοκεῖ τῶν τῶν ἀγαθῶν, ὡς εἰπεῖν͵ τὰς ἀκτάς παραπλεύσαντα ὥσπερ ἐξὴν εὐχῇ τὸν λόγον ἐνορμίζειν,
Ο τῇδε τῇ ἀρχῇ καὶ τῷ τοιός χρόνῳ μάλα προσφυῆ καὶ προσήκοντα ἀναφήνα; σὲ θεὸς αἰῶνι παντί
συνδιαμετρο η σοῦ τε καὶ τῶν ἐκ σοῦ τὸ βασίλειον κράτος, ὡς ἂν καὶ ἡμῖν εὐδαιμονεῖν εἴη μέχρι δια
παντός. ο
CAPUT IX.
Senioris Andronici benevolentia erga Gregoram; unde quorumdam invidia et indignatio. Chartophylačia
dignitas eidem obluta. Car eam repudiaverit. Oratio, quam de ea re coram imperatore habuit, ber
dianti vis pane illuta.
I. Tum igitur sic accidit, ut hanc orationen [Ρ. 209] Α'. Ἐμοὶ μὲν οὖν ταῦτα διεξιένα, τῷ
haberen. Tempore autem procedente majorem in
dies erga me ejus affectum ac benevolentiam
340 expertus sum; adeo ut primos etiam ecclesiasticos honores mihi conferre cogitaret, ac sla.
tim chartophylacis dignitatem velut pignus quoddamn accipere me cogeret; ut speciosam causam
haberet ora obturandi obtrectatoribus, qui ciam
Variorum
Addit Wolfins, Atque omnium periculorum
tempestatibus sedutis, in tranquillum portum nos
perduxisti, quæ iie non de suo addidisse, sed in
colice manuscripto, quo usus est, videtur Graeca
reperisse. Boivin,
Quod initio orationis detrectabam, non, ut
vertit Wolfius, quod orationis dicebam initio. Απλά
Yashar apud Gregoram est nøpactsiobas. Exemplum
τηνικαῦτα ξυμβέβηκε. Τοῦ δὲ χρόνου προβαίνοντος
ἐς τὸ πρόσω παρὰ τοσοῦτο πλείονα τὴν αὐτοῦ διά
θεσιν ἀεὶ καὶ εὐμένειαν ἐκαρπούμεν, παρ' όσον και
τὸν χρόνον ἐς τὸ πρόσω προβαίνειν ξυνέβαινεν,
ὥστε καὶ ἐς τὰς τῶν ἱερατικῶν μὲ τῆς Ἐκκλησίας
πρώτας τιμά; ἀνάγειν ἐσκέπτετο. Ηδη δὲ καὶ ὥσπερ
ἀρραβωνα τινα τὴν τοῦ χαρτοφύλακος ἀξίων ἐν γε
notæ.
habes lib. tx, cap. 5, sect. 6 E. Borvin.
Sic construo, σαφέστατα αισθόμενος αὐτός
ἐμαυτὸν ἀποροῦντα πάντων, cum we omnibus pre
dicundis plane imparem esse sentirem. Hic inco
πάντων ἀκορών idem est ac περὶ τά των λέγειν
αδύνατος. Dixerat scilicet orationis initio, ούτε
διεξιέναι τολμώ οὔτε παν ὡς ἐπίπε, όπως από
ἐστιν ἐγκώμια, ούτε μή πάντα. Βοινικ.
Chapter IXCaput IX
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
[A.. 6791 AD 6836]
cum esset, et iis de causis res ibi perperam geri
videret, timebat, ne eorum qui inter subditos maxime eminehant aliqnis res novas moliretur ac
summam potestatem tyrannice usurparet. Quamobrem legatis ad imperatorem Andronicum missis
notham ejus filiam Irenen uxorem 279 duxit.
Sed triennio tantum cum ea exacto nullis liberis
superstitibus decessit. Cum itaque imperii Thessalici possessio deficiente successore vacua remansisset, distractæ sunt provinciæ et urbes illius regionis; quarum aliæ imperatori cesserunt una cum
filia superius memorata; alia indigenis quibusdam
nobilibus se s:bmiscrunt; alia deniquo Catalanis
e Bœotia per illud tempus incursantibus servierunt. Tum igitur crel·ræ a sacrosancta synodo litterz adl Thessalos, Phthiotas et Pelasgos missz
sunt, qua et illos officii monerent, et iis qui imperatori parere, atque ut cæteri cum Romano imperio (quemadınodum olim receptum fuisset) conjungere se detrectarent, graves pœnas minitarentur.
Verum miliilo magis illae profecerunt quam qua
præcesserant. Atque hæc ad hunc modum se habuerunt.
Variorum note.
An intelligendum hoc de liueris, qua fore
tasec ab imperatore aute illud tempus missæ fuorint? Boivin.
Inde incipit lib. viii, non
solum in codice Regio, sed et in Vaticano, ut accepi ex Cl. Rostgaardio. BOIVIN.
LIBER OCTAVUS.
CAPUT PRIMUM.
Michaelis imperatoris filiæ duæ. Quos marites habuerint. Ejusdem filii duo. Arus Audrouicum cæteris
omnibus prafert. Eum apud se educat. Andronici junioris mores, consilia, ambitio. Meretricem amal,
Rivali insidias struit. Manuel frater pro rivali occiditur. Patris tristitia, morbus, obitus. Avi mæror.
De urbe Genua. Ubi sila. Guelphorum et Gibellinorum factiones. Earum propagatio. Gralaua ad m
ritum redire cunclatur. Cralis mine. Mulier ad virum redire jussa cucullum induit. Cous:antinua frater
cucullo discisso Triballis abducendam tradit.
283 I. Quoniam autem majora deinceps et recent.ora exposituri sumas, necesse est repetita altius
narratione multiplicem rerum contextum serie et
ordine aliquo digerere, ne oratio ad auditorum animios obscura perveniens ingrata ac salebrosa merito
457 (s. c. 1282 ad 1523] BYZANTINE HISTORIE LIB VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 458
videatur. Michael imperator es Maria uxore, qu.c
[P.
Armena erat, duas puellas suscepit, Annam et
Theodoram. Anna Thomke Epiri et Ætoliæ principi nuptam data est; quam comes avunculo suo
Thoma occiso postea uxorem duxit. Theodora Venceslao nupsit, Bulgarorun principi. Hz, inquam,
Bliæ duæ Michaeli imperatori ex uxore natæ sunt,
Idem etiam filios duos babuit ex eadem susceptos,
Andronicum imperatorem et Manuelem despotain.
Ex his Andronicum nepotem tanto amore prosecutus est imperator Andronicus, ita ejus aspectul
gavisus, ut czteris omnibus sen majoribus seu
minoribus natu filiis, Gliabus, nepotibusque secundum ab illo et tertium dignitatis graduın assignaret, et unius hujus servandi gratia, si neccuse foret, aliorum omnium jacturam facere paratus essel;
tum ob imperii successionem, quæ per hunc firmior ac diuturnior futura videbatur; cum propter
ingenii praestantiam, tumn propter oris venustatem;
forsitan et ob similitudinem nominis. Quibus de
causis cum apud se regia disciplina instituendum
esse censuit, ejusque conspectu noctu atque interdlu sese oblectare et exhilarare 284 statuit.
II. Postquam autem Androuicus junior adolescenti limen ingressus est, quo tempore voluptatum ardor maximus exsistit et naturam corrumpit,
cum illæ licentiam omnis castigationis et modestiæ inimicamı qua runt, in regia præsertim powstale et dore adolescentia; cum ejus æqual bus
facillimum fuit praire illi quocunque vellent, et ca
omnia ipsi suggerere, quæ juveniles animi escogitant,
nibil non ad libidinem referre, nullum pudoris
frauum soliti admittere. Ac primum ad deambulationes, ad spectatui, ad venationes educere illum
cœperunt: deinde ad nocturnas vagationes, non
satis dignas imperio. Quæ res cum magnes sumplus postularent, et ii sumptas kon facile fierent
eo quod avus idemque imperator quotidianum ei
victum sic appendebat et adueticbatur, ut al magnificentiam et splendorem nequaquam ipsi satis
foret; in amicitiam Latinorum quorundam, pr
seitin opulentiorum, qui Galatæ habitabant, sese
insinuat. Inde fœnora, æs alienum, conquisitio peΒ.
De cuniarum: inde consilia et conatus clandestine
Variorum nom.
Thome Augelo Duck Commeno, Nicephori
Despotæ ex altera usore Anna Palæologina Alio.
Pachymer. lib. Is. cap. 4. Vide stemma Augeior.
in famil. Byzant. p. 210. LucaNG.
Conium et bic vertit interpres: comitem reposuimus. Thomas quippe nobilis Gallus comics
ephalenia et Zacynthi erat, filius Joannis domini
Zacynthi insulæ, cui quidem Joanni ducta in usorem Maria Commena, Nicephori Angeli Ætoliæ principis filia, Cephalenia insula in dotem "concessa
fuerat a socero, post cujos obitum orta de ejus
sarce-sine controversia inter Joannem et Thomam
Angelum Despotam, uxoris fratrem, Thomas a
Joanne interfectus est, anno 1318. Ita exserte Joan
&^% XXII papa in episulis, non vero a Thoma JoanPATROL GR. CXLVIII
nis Alio, uti hic narrat Gregoras, et cap. 6. Vide
Hist. Franco-Byzant. lib. vi. n. 27. DUCANG.
non ut antca
legebatur. Atque ita codex Regius: ita etiam Ottolonicus; recte uterque; nisi Lauren legamus
quomodo Wolfus videtur
legisse, cum sic verterit, quarum illa primum Thom
ma Epiri et Etolie principi, post conto Thom,
Anjus nepoti et percussori nupsit. Vide et lib. xt:,
intra cap. 6. Boivin.
Solutiorem ejusdem Andronici junioris vivendi rationem inter causas dissidii cum patre etiam
memoral Cantacuzenus, lib. 1, cap. 5. DucasG.
Huc Inco Wolfius ant non assecutus erat
mentém auctoris, aut exprimere neglexerat, Boivix,
PG 148:531ἔπειτ’ ἐκεῖθεν ἅλματι χρώμενος αἰφνιδίῳ μιᾷ χειρὶ τῆς σχοίνου στεῤῥῶς ἐδράττετο καὶ ἐξήρτητο· καὶ πολλὰς οὕτω τὰς περιστροφὰς καὶ περιδινήσεις ἐποίει, ἄνω τε πρὸς οὐρανὸν καὶ κάτω πρὸς γῆν τοὺς πόδας ἐν βραχεῖ καὶ συνεχῶς περιστρέφων δίκην τροχοῦ. ἔπειτ’ ἀντὶ χειρὸς κοίλῃ τῇ κνήμῃ τῆς σχοίνου δραττόμενος ἐξήρτητο κύμβαχος· καὶ οὕτως αὖθις ὁμοίως τὰς περιστροφὰς καὶ περιδινήσεις ἐποίει. ἔπειτα ὄρθιος ἐπὶ μέσης τῆς σχοίνου ἱστάμενος καὶ λαμβάνων τόξον καὶ βέλη κατὰ σημείου τινὸς ἐτόξευε πόῤῥω κειμένου· καὶ ἔβαλλεν οὕτω πάνυ τοι εὐστοχώτατα, ὡς οὐδ’ ἐπὶ γῆς ἱστάμενος ἕτερος. ἔπειτα μύων τοὺς ὀφθαλμοὺς καὶ λαμβάνων ἐπὶ τῶν ὤμων παιδίον ἐναέριόν τινα τὴν πορείαν ἐβάδιζεν ἐπὶ τῆς σχοίνου ἐξ ἑνὸς ἱστοῦ πρὸς τὸν ἕτερον. καὶ ταῦτα μὲν οὗτος ἐποίει. (Γ.) Ἕτερος δ’ ἐφ’ ἵππου καθήμενος τρέχειν ἐμάστιζε· καὶ τοῦ ἵππου τρέχοντος ὄρθιος αὐτὸς νῦν μὲν ἐπὶ τῆς ἐφεστρίδος ἵστατο, νῦν δ’ ἔμπροσθεν ἐπὶ τῆς τοῦ ἵππου χαίτης, νῦν δ’ ὄπισθεν ἐπὶ τῶν τοῦ ἵππου γλουτῶν, εὐφυῶς ἀεὶ παραλλάττων τοὺς πόδας καὶ ὥσπερ ἱπτάμενος δίκην πτηνοῦ·2. 6791 Ad 6836]
[IMP. ANDRONIC, sex.] 533
carlum et infra versus terram paulo momento et τητα· καὶ πολλὰς οὕτω τὰς περιστροφὰς καὶ περι·
cinenter role in norem pedes circumagebat.
Deinde non manu, sed inflexo crure, reste apprehensa, supinus dependebat; atque ita rursus eodem modo rotabat se ac circumvertebat. Mox
rectus in medio fune stans, arrepto arcu el sagittis, ad scopum eminus posituin collimakat, adeo
solerter, ut qui humi consisteret melius non pos
srt. Deinde clausis oculis accepto in hmeros puero
quasi viator quidam aerius per funein gratielatur
ab altero inalo ad alterum. Et hæc quidem is:c.
λαμβάνων ἐπὶ τῶν ὤμων παιδίον ἐναέριόν τινα τὴν
πρὸς τὸν ἕτερον. Καὶ ταῦτα μὲν οὗτος ἐποίει.
III. Alios autem equo insidens ad cursum illum
exstimulabat; eoque currente nunc erectus in sella
stabat, nunc ante in juba, nune retro in clunibus,
pedibus semper dextre implexis, et velut avis in
moremi volitans. Nunc ex equo currente descen -
dens. ejusque canda prehensa insiliens, rursus in
sella sedens 350 conspiciebatur: et inde rursus
es altera selle parte se emittens, et circum equi
ventrem se circumagens, facile ex altera parte
as endebat ac rursus in eo vehebatur. Quibus res
bus cum occuparetur, ne id quidem negligebat, u18
equum flagello ad cursum incitaret. Et hæc alter e
moustrificis illis hominibus faciebat.
Β.
ἵππον πρὸς δρόμον ἐπείγειν ἡμέλει τῇ μάστιγι. Ταῦτα
IV. Alins vero cubitali clara capiti imposita, ac
vase humoris pleno in ejus summa parte collocato,
ita circumibat, ut vas diu immotum servaret. Alius
et ipse longam hactam in capite suo statuebat, trilis orgyiis non breviorem, fuue inferue versus,
apicem circumplicato graduum instar: quos puer "
manibus et pedibus ascendebat paulum alternantibus usque ad hasta cacumen, et rursus inde descendebat. At qui hastam in capite gerebat, continenter obanıbulabat. Alius vitreum globum in
altum jactabat et relabentem nunc extremo manus
ungne excipiebat, nunc posteriore cubiti parte,
nunc aliter atque aliter. Omitto saltationum varia
genera cæterasque exercitationes, quascunque illi
nobis spectandas exhibuerunt. Neque vero singuli
er singula, sed onues univer:a callebant: neque
ea quæ exposui tantum, sed alia sexcenta sciebant.
V. Sed cum ca studia periculosa sint, ne ipsi
quidem periculorum expertes fuerunt; sed sape
precipitati aliqui perierunt. Nam cum amplius
quadraginta patria excessissent, pauciores viginti
Byzantium pervenerunt. 351 Vidimus et nos unum
malo delapsum interire. Magnam itaque pecuniam
a spectatoribus colligendo quovis terrarum proficiscebatur, partim lucri faciendi causa, partim
artis sue ostentandæ gratia. Digressi autem Byzanto per Thraciam et Macedoniam Gades usque pervenerunt, toto fere terrarum orbe artis suae theatro constituto.
δινήσεις επείει, ἄνω τε πρὸς οὐρανὸν καὶ κάτω πρὸς
γῆν τοὺς πόδας ἐν βραχεῖ καὶ συνεχώς περιστρέφων
δίκην τροχού. Επειτ' ἀντὶ χειρός κοίλῃ τῇ κνήνῃ
τῆς σχοίνου δραττόμενος ἐξήρτητο κύμβαχος και
οὕτως αὖθις ὁμοίως τὰς περιστροφὰς καὶ περιδινή
σεις ἐποίει. Επειτα ὄρθιος ἐπὶ μέσης τῆς σχοίνου
ἱστάμενος καὶ λαμβάνων [Ρ. 215] τόξον και βέλη κατά
σημείου τινὸς ἐτόξευε πόρρω κειμένου· καὶ ἔβαλλεν
οὕτω πάνυ τοι ευστοχώτατα, ὡς οὐδ᾽ ἐπὶ τῆς ἱστά
μενος ἕτερος. Έπειτα μίων τοὺς ὀφθαλμοὺς καὶ
πορείαν εβάδιζεν ἐπὶ τῆς σχοίνου ἐξ ἑνὸς ἱστοῦ
Γ. Ετερος δ' ἐφ᾽ ἵππου καθήμενος τρέχειν ἱμάτ
στιζε· καὶ τοῦ ἵππου τρέχοντος ἔρθιος αὐτὸς νῦν
μὲν ἐπὶ τῆς ἐφεστρίδος ἵστατο, νῦν δ' ἔμπροσθεν
ἐπὶ τῆς τοῦ ἵππου χαίτης, νῦν δ᾽ ἔπισθεν ἐπὶ τῶν
τοῦ ἵππου γλουτῶν, εὐφυῶς ἀεὶ παραλλάττων τοὺς
πόδας καὶ ὥσπερ Ιπτάμενος δίκην πτηνοῦ· νῦν δ'
αὖθις ἀποβαίνων τοῦ ἵππου τρέχοντας καὶ τῆς ούτ
pᾶς δραττόμενος καὶ ἐναλλόμενος ἐπὶ τῆς ἐξεστρία
8ος αὖθις έωράτο καθήμενος. Κακείθεν αὖθις χαλῶν ἑαυτὴν ἐκ θατέρου τῆς ἐφεστρίδος μέρους και
κάτωθεν διὰ τῆς τοῦ ἵππου κοιλίας περιστρεφόμεν
νας εὐπετῶς ἐκ θατέρου μέρους ἀνῄει καὶ ἐπωχείτο
αὖθις. Τούτοις δ' ἀσχολῶν ἑαυτὸν οὐδὲ τοῦ τὸν
μὲν δὴ καὶ οὗτος τῶν τερατοποιῶν ἐκείνων ἐπείει·
Δ'. Ετερος δ' ἐπὶ τῇ κορυφῇ ἑαυτοῦ Μπαλον
πηχυαίον ἱστῶν καὶ ἐπὶ τῷ τοῦ ροπάλου ἄκρῳ ἀγο
γεῖον ὑγροῦ μεστὴν περιῄει διασώζων ἀκλόνητον τὸ
ἀγγεῖον ἐπιπολύ. Ετερος δ' ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ κορυφές
καὶ αὐτὸς ἱστῶν δόρυ μακρόν, οὐ μείον τριῶν όρο
γυιών, περιειλημένον σχοινίῳ κάτωθεν άνω δίκην
βαθμίδων, δι' ὧν χερσί τε καὶ που περιδραττόμεν
νος παῖς τις, ὁ μὲν παῖς ἀνῄει βραχύ παραλλάττων
ἀεὶ χεῖρας καὶ πόδες ἄχρι τοῦ ἄκρου τοῦ θέματος
καὶ αὖθις ἐκεῖθεν κατήει· ὁ δ᾽ ἐπὶ τῆς κορυφῆς ἔχων
το δόρυ περιήει βαδίζων διηνεκώς. Ετερος δ' ἐξ
ύπου σφαίραν ἔχων ἄνω πρὸς ὕψος ἐμβίπτει· καὶ
κατιοῦσαν νῦν μὲν ἄκρῳ τῷ τῆς χειρὸς ἔνυχι ἐδέγετο, νῦν δὲ τῷ ἐπισθίῳ ἄκρη τοῦ ἀγκώνος, των
δ' ἄλλως καὶ ἄλλως. Εῶ λέγειν τὰ τῆς ὀρχήστρα;
διάφορα είδη, καὶ ὅσα ἐφ' ἡμῶν ἐξετέλεσαν έτερα
τῶν ἐπιτηδευμάτων. Καὶ οὐχ ἔκαστος ἓν μόνον ἐπι
λαβὼν ἐγίγνωσκεν ἐπιτήδευμα, ἀλλ' ἔναστος & παγΡΣ
οὐδ' & διεξήειν μόνα ταυτί ήδεσαν, ἀλλὰ μυρία έτερα.
Ε΄. Οὐκ ἀκινδύνων δ' ὄντων τῶν τοιούτων επιτρα
δευμάτων οὐδ' αὐτοί γε ἀκίνδυνος διεγένοντο· ἀλλὰ
κρημνιζόμενοι πολλάκι: τινὲς διεφθείροντο. Πλεως
γὰρ τῶν τεσσαράκοντα τῆς πατρίδος ἑαυτῶν ἐξελη
λυθότες μείους τῶν εἴκοσιν ἐς Βυζάντιον διεσώθη ο
σαν. Εθεασάμεθα δὲ καὶ ἡμεῖς ἕνα τοῦ ἱστοῦ π.
πτωκότα τε καὶ θανόντα. Πολλὰ τοίνυν ἐκ τῶν θεων
μένων συνάγοντες χρήματα περιήεσαν πανταχή της
γῆς, ἅμα μὲν κέρδους ἔνεκτ, ἅμα δὲ καὶ τὴν ἐπι
τῶν ἐπιδεικνύμενοι τέχνην. "Αραντες δ' ἐκ Βυζαν
του διὰ Θράκης και Μακεδονίας ἀπῇ σαν έχει π.
Είρων, μικροῦ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην τῆς ἑαυτῶν
τέχνης ποιούμεναι θέατρον.
νῦν δ’ αὖθις ἀποβαίνων τοῦ ἵππου τρέχοντος καὶ τῆς οὐρᾶς δραττόμενος καὶ ἐναλλόμενος ἐπὶ τῆς ἐφεστρίδος αὖθις ἑωρᾶτο καθήμενος. κἀκεῖθεν αὖθις χαλῶν ἑαυτὸν ἐκ θατέρου τῆς ἐφεστρίδος μέρους καὶ κάτωθεν διὰ τῆς τοῦ ἵππου κοιλίας περιστρεφόμενος εὐπετῶς ἐκ θατέρου μέρους ἀνῄει καὶ ἐπωχεῖτο αὖθις. τούτοις δ’ ἀσχολῶν ἑαυτὸν οὐδὲ τοῦ τὸν ἵππον πρὸς δρόμον ἐπείγειν ἠμέλει τῇ μάστιγι. ταῦτα μὲν δὴ καὶ οὗτος τῶν τερατοποιῶν ἐκείνων ἐποίει. (Δ.) Ἕτερος δ’ ἐπὶ τῇ κορυφῇ ἑαυτοῦ ῥόπαλον πηχυαῖον ἱστῶν καὶ ἐπὶ τῷ τοῦ ῥοπάλου ἄκρῳ ἀγγεῖον ὑγροῦ μεστὸν περιῄει διασώζων ἀκλόνητον τὸ ἀγγεῖον ἐπιπολύ. ἕτερος δ’ ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ κορυφῆς καὶ αὐτὸς ἱστῶν δόρυ μακρὸν, οὐ μεῖον τριῶν ὀργυιῶν, περιειλημένον σχοινίῳ κάτωθεν ἄνω δίκην βαθμίδων, δι’ ὧν χερσί τε καὶ ποσὶ περιδραττόμενος παῖς τις, ὁ μὲν παῖς ἀνῄει βραχὺ παραλλάττων ἀεὶ χεῖρας καὶ πόδας ἄχρι τοῦ ἄκρου τοῦ δόρατος καὶ αὖθις ἐκεῖθεν κατῄει· ὁ δ’ ἐπὶ τῆς κορυφῆς ἔχων τὸ δόρυ περιῄει βαδίζων διηνεκῶς. ἕτερος δ’ ἐξ ὑέλου σφαῖραν ἔχων ἄνω πρὸς ὕψος ἐῤῥίπτει·2. 6791 Ad 6836]
[IMP. ANDRONIC, sex.] 533
carlum et infra versus terram paulo momento et τητα· καὶ πολλὰς οὕτω τὰς περιστροφὰς καὶ περι·
cinenter role in norem pedes circumagebat.
Deinde non manu, sed inflexo crure, reste apprehensa, supinus dependebat; atque ita rursus eodem modo rotabat se ac circumvertebat. Mox
rectus in medio fune stans, arrepto arcu el sagittis, ad scopum eminus posituin collimakat, adeo
solerter, ut qui humi consisteret melius non pos
srt. Deinde clausis oculis accepto in hmeros puero
quasi viator quidam aerius per funein gratielatur
ab altero inalo ad alterum. Et hæc quidem is:c.
λαμβάνων ἐπὶ τῶν ὤμων παιδίον ἐναέριόν τινα τὴν
πρὸς τὸν ἕτερον. Καὶ ταῦτα μὲν οὗτος ἐποίει.
III. Alios autem equo insidens ad cursum illum
exstimulabat; eoque currente nunc erectus in sella
stabat, nunc ante in juba, nune retro in clunibus,
pedibus semper dextre implexis, et velut avis in
moremi volitans. Nunc ex equo currente descen -
dens. ejusque canda prehensa insiliens, rursus in
sella sedens 350 conspiciebatur: et inde rursus
es altera selle parte se emittens, et circum equi
ventrem se circumagens, facile ex altera parte
as endebat ac rursus in eo vehebatur. Quibus res
bus cum occuparetur, ne id quidem negligebat, u18
equum flagello ad cursum incitaret. Et hæc alter e
moustrificis illis hominibus faciebat.
Β.
ἵππον πρὸς δρόμον ἐπείγειν ἡμέλει τῇ μάστιγι. Ταῦτα
IV. Alins vero cubitali clara capiti imposita, ac
vase humoris pleno in ejus summa parte collocato,
ita circumibat, ut vas diu immotum servaret. Alius
et ipse longam hactam in capite suo statuebat, trilis orgyiis non breviorem, fuue inferue versus,
apicem circumplicato graduum instar: quos puer "
manibus et pedibus ascendebat paulum alternantibus usque ad hasta cacumen, et rursus inde descendebat. At qui hastam in capite gerebat, continenter obanıbulabat. Alius vitreum globum in
altum jactabat et relabentem nunc extremo manus
ungne excipiebat, nunc posteriore cubiti parte,
nunc aliter atque aliter. Omitto saltationum varia
genera cæterasque exercitationes, quascunque illi
nobis spectandas exhibuerunt. Neque vero singuli
er singula, sed onues univer:a callebant: neque
ea quæ exposui tantum, sed alia sexcenta sciebant.
V. Sed cum ca studia periculosa sint, ne ipsi
quidem periculorum expertes fuerunt; sed sape
precipitati aliqui perierunt. Nam cum amplius
quadraginta patria excessissent, pauciores viginti
Byzantium pervenerunt. 351 Vidimus et nos unum
malo delapsum interire. Magnam itaque pecuniam
a spectatoribus colligendo quovis terrarum proficiscebatur, partim lucri faciendi causa, partim
artis sue ostentandæ gratia. Digressi autem Byzanto per Thraciam et Macedoniam Gades usque pervenerunt, toto fere terrarum orbe artis suae theatro constituto.
δινήσεις επείει, ἄνω τε πρὸς οὐρανὸν καὶ κάτω πρὸς
γῆν τοὺς πόδας ἐν βραχεῖ καὶ συνεχώς περιστρέφων
δίκην τροχού. Επειτ' ἀντὶ χειρός κοίλῃ τῇ κνήνῃ
τῆς σχοίνου δραττόμενος ἐξήρτητο κύμβαχος και
οὕτως αὖθις ὁμοίως τὰς περιστροφὰς καὶ περιδινή
σεις ἐποίει. Επειτα ὄρθιος ἐπὶ μέσης τῆς σχοίνου
ἱστάμενος καὶ λαμβάνων [Ρ. 215] τόξον και βέλη κατά
σημείου τινὸς ἐτόξευε πόρρω κειμένου· καὶ ἔβαλλεν
οὕτω πάνυ τοι ευστοχώτατα, ὡς οὐδ᾽ ἐπὶ τῆς ἱστά
μενος ἕτερος. Έπειτα μίων τοὺς ὀφθαλμοὺς καὶ
πορείαν εβάδιζεν ἐπὶ τῆς σχοίνου ἐξ ἑνὸς ἱστοῦ
Γ. Ετερος δ' ἐφ᾽ ἵππου καθήμενος τρέχειν ἱμάτ
στιζε· καὶ τοῦ ἵππου τρέχοντος ἔρθιος αὐτὸς νῦν
μὲν ἐπὶ τῆς ἐφεστρίδος ἵστατο, νῦν δ' ἔμπροσθεν
ἐπὶ τῆς τοῦ ἵππου χαίτης, νῦν δ᾽ ἔπισθεν ἐπὶ τῶν
τοῦ ἵππου γλουτῶν, εὐφυῶς ἀεὶ παραλλάττων τοὺς
πόδας καὶ ὥσπερ Ιπτάμενος δίκην πτηνοῦ· νῦν δ'
αὖθις ἀποβαίνων τοῦ ἵππου τρέχοντας καὶ τῆς ούτ
pᾶς δραττόμενος καὶ ἐναλλόμενος ἐπὶ τῆς ἐξεστρία
8ος αὖθις έωράτο καθήμενος. Κακείθεν αὖθις χαλῶν ἑαυτὴν ἐκ θατέρου τῆς ἐφεστρίδος μέρους και
κάτωθεν διὰ τῆς τοῦ ἵππου κοιλίας περιστρεφόμεν
νας εὐπετῶς ἐκ θατέρου μέρους ἀνῄει καὶ ἐπωχείτο
αὖθις. Τούτοις δ' ἀσχολῶν ἑαυτὸν οὐδὲ τοῦ τὸν
μὲν δὴ καὶ οὗτος τῶν τερατοποιῶν ἐκείνων ἐπείει·
Δ'. Ετερος δ' ἐπὶ τῇ κορυφῇ ἑαυτοῦ Μπαλον
πηχυαίον ἱστῶν καὶ ἐπὶ τῷ τοῦ ροπάλου ἄκρῳ ἀγο
γεῖον ὑγροῦ μεστὴν περιῄει διασώζων ἀκλόνητον τὸ
ἀγγεῖον ἐπιπολύ. Ετερος δ' ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ κορυφές
καὶ αὐτὸς ἱστῶν δόρυ μακρόν, οὐ μείον τριῶν όρο
γυιών, περιειλημένον σχοινίῳ κάτωθεν άνω δίκην
βαθμίδων, δι' ὧν χερσί τε καὶ που περιδραττόμεν
νος παῖς τις, ὁ μὲν παῖς ἀνῄει βραχύ παραλλάττων
ἀεὶ χεῖρας καὶ πόδες ἄχρι τοῦ ἄκρου τοῦ θέματος
καὶ αὖθις ἐκεῖθεν κατήει· ὁ δ᾽ ἐπὶ τῆς κορυφῆς ἔχων
το δόρυ περιήει βαδίζων διηνεκώς. Ετερος δ' ἐξ
ύπου σφαίραν ἔχων ἄνω πρὸς ὕψος ἐμβίπτει· καὶ
κατιοῦσαν νῦν μὲν ἄκρῳ τῷ τῆς χειρὸς ἔνυχι ἐδέγετο, νῦν δὲ τῷ ἐπισθίῳ ἄκρη τοῦ ἀγκώνος, των
δ' ἄλλως καὶ ἄλλως. Εῶ λέγειν τὰ τῆς ὀρχήστρα;
διάφορα είδη, καὶ ὅσα ἐφ' ἡμῶν ἐξετέλεσαν έτερα
τῶν ἐπιτηδευμάτων. Καὶ οὐχ ἔκαστος ἓν μόνον ἐπι
λαβὼν ἐγίγνωσκεν ἐπιτήδευμα, ἀλλ' ἔναστος & παγΡΣ
οὐδ' & διεξήειν μόνα ταυτί ήδεσαν, ἀλλὰ μυρία έτερα.
Ε΄. Οὐκ ἀκινδύνων δ' ὄντων τῶν τοιούτων επιτρα
δευμάτων οὐδ' αὐτοί γε ἀκίνδυνος διεγένοντο· ἀλλὰ
κρημνιζόμενοι πολλάκι: τινὲς διεφθείροντο. Πλεως
γὰρ τῶν τεσσαράκοντα τῆς πατρίδος ἑαυτῶν ἐξελη
λυθότες μείους τῶν εἴκοσιν ἐς Βυζάντιον διεσώθη ο
σαν. Εθεασάμεθα δὲ καὶ ἡμεῖς ἕνα τοῦ ἱστοῦ π.
πτωκότα τε καὶ θανόντα. Πολλὰ τοίνυν ἐκ τῶν θεων
μένων συνάγοντες χρήματα περιήεσαν πανταχή της
γῆς, ἅμα μὲν κέρδους ἔνεκτ, ἅμα δὲ καὶ τὴν ἐπι
τῶν ἐπιδεικνύμενοι τέχνην. "Αραντες δ' ἐκ Βυζαν
του διὰ Θράκης και Μακεδονίας ἀπῇ σαν έχει π.
Είρων, μικροῦ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην τῆς ἑαυτῶν
τέχνης ποιούμεναι θέατρον.
καὶ κατιοῦσαν νῦν μὲν ἄκρῳ τῷ τῆς χειρὸς ὄνυχι ἐδέχετο, νῦν δὲ τῷ ὀπισθίῳ ἄκρῳ τοῦ ἀγκῶνος, νῦν δ’ ἄλλως καὶ ἄλλως. ἐῶ λέγειν τὰ τῆς ὀρχήστρας διάφορα εἴδη, καὶ ὅσα ἐφ’ ἡμῶν ἐξετέλεσαν ἕτερα τῶν ἐπιτηδευμάτων. καὶ οὐχ ἕκαστος ἓν μόνον ἀπολαβὼν ἐγίγνωσκεν ἐπιτήδευμα, ἀλλ’ ἕκαστος ἅπαντα· οὐδ’ ἃ διεξῄειν μόνα ταυτὶ ᾔδεσαν, ἀλλὰ μυρία ἕτερα. (Ε.) Οὐκ ἀκινδύνων δ’ ὄντων τῶν τοιούτων ἐπιτηδευμάτων οὐδ’ αὐτοί γε ἀκίνδυνοι διεγένοντο· ἀλλὰ κρημνιζόμενοι πολλάκις τινὲς διεφθείροντο. πλείους γὰρ τῶν τεσσαράκοντα τῆς πατρίδος ἑαυτῶν ἐξεληλυθότες μείους τῶν εἴκοσιν ἐς Βυζάντιον διεσώθησαν. ἐθεασάμεθα δὲ καὶ ἡμεῖς ἕνα τοῦ ἱστοῦ πεπτωκότα τε καὶ θανόντα. πολλὰ τοίνυν ἐκ τῶν θεωμένων συνάγοντες χρήματα περιῄεσαν πανταχῆ τῆς γῆς, ἅμα μὲν κέρδους ἕνεκα, ἅμα δὲ καὶ τὴν ἑαυτῶν ἐπιδεικνύμενοι τέχνην. ἄραντες δ’ ἐκ Βυζαντίου διὰ Θρᾴκης καὶ Μακεδονίας ἀπῄεσαν ἄχρι Γαδείρων, μικροῦ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην τῆς ἑαυτῶν τέχνης ποιούμενοι θέατρον.2. 6791 Ad 6836]
[IMP. ANDRONIC, sex.] 533
carlum et infra versus terram paulo momento et τητα· καὶ πολλὰς οὕτω τὰς περιστροφὰς καὶ περι·
cinenter role in norem pedes circumagebat.
Deinde non manu, sed inflexo crure, reste apprehensa, supinus dependebat; atque ita rursus eodem modo rotabat se ac circumvertebat. Mox
rectus in medio fune stans, arrepto arcu el sagittis, ad scopum eminus posituin collimakat, adeo
solerter, ut qui humi consisteret melius non pos
srt. Deinde clausis oculis accepto in hmeros puero
quasi viator quidam aerius per funein gratielatur
ab altero inalo ad alterum. Et hæc quidem is:c.
λαμβάνων ἐπὶ τῶν ὤμων παιδίον ἐναέριόν τινα τὴν
πρὸς τὸν ἕτερον. Καὶ ταῦτα μὲν οὗτος ἐποίει.
III. Alios autem equo insidens ad cursum illum
exstimulabat; eoque currente nunc erectus in sella
stabat, nunc ante in juba, nune retro in clunibus,
pedibus semper dextre implexis, et velut avis in
moremi volitans. Nunc ex equo currente descen -
dens. ejusque canda prehensa insiliens, rursus in
sella sedens 350 conspiciebatur: et inde rursus
es altera selle parte se emittens, et circum equi
ventrem se circumagens, facile ex altera parte
as endebat ac rursus in eo vehebatur. Quibus res
bus cum occuparetur, ne id quidem negligebat, u18
equum flagello ad cursum incitaret. Et hæc alter e
moustrificis illis hominibus faciebat.
Β.
ἵππον πρὸς δρόμον ἐπείγειν ἡμέλει τῇ μάστιγι. Ταῦτα
IV. Alins vero cubitali clara capiti imposita, ac
vase humoris pleno in ejus summa parte collocato,
ita circumibat, ut vas diu immotum servaret. Alius
et ipse longam hactam in capite suo statuebat, trilis orgyiis non breviorem, fuue inferue versus,
apicem circumplicato graduum instar: quos puer "
manibus et pedibus ascendebat paulum alternantibus usque ad hasta cacumen, et rursus inde descendebat. At qui hastam in capite gerebat, continenter obanıbulabat. Alius vitreum globum in
altum jactabat et relabentem nunc extremo manus
ungne excipiebat, nunc posteriore cubiti parte,
nunc aliter atque aliter. Omitto saltationum varia
genera cæterasque exercitationes, quascunque illi
nobis spectandas exhibuerunt. Neque vero singuli
er singula, sed onues univer:a callebant: neque
ea quæ exposui tantum, sed alia sexcenta sciebant.
V. Sed cum ca studia periculosa sint, ne ipsi
quidem periculorum expertes fuerunt; sed sape
precipitati aliqui perierunt. Nam cum amplius
quadraginta patria excessissent, pauciores viginti
Byzantium pervenerunt. 351 Vidimus et nos unum
malo delapsum interire. Magnam itaque pecuniam
a spectatoribus colligendo quovis terrarum proficiscebatur, partim lucri faciendi causa, partim
artis sue ostentandæ gratia. Digressi autem Byzanto per Thraciam et Macedoniam Gades usque pervenerunt, toto fere terrarum orbe artis suae theatro constituto.
δινήσεις επείει, ἄνω τε πρὸς οὐρανὸν καὶ κάτω πρὸς
γῆν τοὺς πόδας ἐν βραχεῖ καὶ συνεχώς περιστρέφων
δίκην τροχού. Επειτ' ἀντὶ χειρός κοίλῃ τῇ κνήνῃ
τῆς σχοίνου δραττόμενος ἐξήρτητο κύμβαχος και
οὕτως αὖθις ὁμοίως τὰς περιστροφὰς καὶ περιδινή
σεις ἐποίει. Επειτα ὄρθιος ἐπὶ μέσης τῆς σχοίνου
ἱστάμενος καὶ λαμβάνων [Ρ. 215] τόξον και βέλη κατά
σημείου τινὸς ἐτόξευε πόρρω κειμένου· καὶ ἔβαλλεν
οὕτω πάνυ τοι ευστοχώτατα, ὡς οὐδ᾽ ἐπὶ τῆς ἱστά
μενος ἕτερος. Έπειτα μίων τοὺς ὀφθαλμοὺς καὶ
πορείαν εβάδιζεν ἐπὶ τῆς σχοίνου ἐξ ἑνὸς ἱστοῦ
Γ. Ετερος δ' ἐφ᾽ ἵππου καθήμενος τρέχειν ἱμάτ
στιζε· καὶ τοῦ ἵππου τρέχοντος ἔρθιος αὐτὸς νῦν
μὲν ἐπὶ τῆς ἐφεστρίδος ἵστατο, νῦν δ' ἔμπροσθεν
ἐπὶ τῆς τοῦ ἵππου χαίτης, νῦν δ᾽ ἔπισθεν ἐπὶ τῶν
τοῦ ἵππου γλουτῶν, εὐφυῶς ἀεὶ παραλλάττων τοὺς
πόδας καὶ ὥσπερ Ιπτάμενος δίκην πτηνοῦ· νῦν δ'
αὖθις ἀποβαίνων τοῦ ἵππου τρέχοντας καὶ τῆς ούτ
pᾶς δραττόμενος καὶ ἐναλλόμενος ἐπὶ τῆς ἐξεστρία
8ος αὖθις έωράτο καθήμενος. Κακείθεν αὖθις χαλῶν ἑαυτὴν ἐκ θατέρου τῆς ἐφεστρίδος μέρους και
κάτωθεν διὰ τῆς τοῦ ἵππου κοιλίας περιστρεφόμεν
νας εὐπετῶς ἐκ θατέρου μέρους ἀνῄει καὶ ἐπωχείτο
αὖθις. Τούτοις δ' ἀσχολῶν ἑαυτὸν οὐδὲ τοῦ τὸν
μὲν δὴ καὶ οὗτος τῶν τερατοποιῶν ἐκείνων ἐπείει·
Δ'. Ετερος δ' ἐπὶ τῇ κορυφῇ ἑαυτοῦ Μπαλον
πηχυαίον ἱστῶν καὶ ἐπὶ τῷ τοῦ ροπάλου ἄκρῳ ἀγο
γεῖον ὑγροῦ μεστὴν περιῄει διασώζων ἀκλόνητον τὸ
ἀγγεῖον ἐπιπολύ. Ετερος δ' ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ κορυφές
καὶ αὐτὸς ἱστῶν δόρυ μακρόν, οὐ μείον τριῶν όρο
γυιών, περιειλημένον σχοινίῳ κάτωθεν άνω δίκην
βαθμίδων, δι' ὧν χερσί τε καὶ που περιδραττόμεν
νος παῖς τις, ὁ μὲν παῖς ἀνῄει βραχύ παραλλάττων
ἀεὶ χεῖρας καὶ πόδες ἄχρι τοῦ ἄκρου τοῦ θέματος
καὶ αὖθις ἐκεῖθεν κατήει· ὁ δ᾽ ἐπὶ τῆς κορυφῆς ἔχων
το δόρυ περιήει βαδίζων διηνεκώς. Ετερος δ' ἐξ
ύπου σφαίραν ἔχων ἄνω πρὸς ὕψος ἐμβίπτει· καὶ
κατιοῦσαν νῦν μὲν ἄκρῳ τῷ τῆς χειρὸς ἔνυχι ἐδέγετο, νῦν δὲ τῷ ἐπισθίῳ ἄκρη τοῦ ἀγκώνος, των
δ' ἄλλως καὶ ἄλλως. Εῶ λέγειν τὰ τῆς ὀρχήστρα;
διάφορα είδη, καὶ ὅσα ἐφ' ἡμῶν ἐξετέλεσαν έτερα
τῶν ἐπιτηδευμάτων. Καὶ οὐχ ἔκαστος ἓν μόνον ἐπι
λαβὼν ἐγίγνωσκεν ἐπιτήδευμα, ἀλλ' ἔναστος & παγΡΣ
οὐδ' & διεξήειν μόνα ταυτί ήδεσαν, ἀλλὰ μυρία έτερα.
Ε΄. Οὐκ ἀκινδύνων δ' ὄντων τῶν τοιούτων επιτρα
δευμάτων οὐδ' αὐτοί γε ἀκίνδυνος διεγένοντο· ἀλλὰ
κρημνιζόμενοι πολλάκι: τινὲς διεφθείροντο. Πλεως
γὰρ τῶν τεσσαράκοντα τῆς πατρίδος ἑαυτῶν ἐξελη
λυθότες μείους τῶν εἴκοσιν ἐς Βυζάντιον διεσώθη ο
σαν. Εθεασάμεθα δὲ καὶ ἡμεῖς ἕνα τοῦ ἱστοῦ π.
πτωκότα τε καὶ θανόντα. Πολλὰ τοίνυν ἐκ τῶν θεων
μένων συνάγοντες χρήματα περιήεσαν πανταχή της
γῆς, ἅμα μὲν κέρδους ἔνεκτ, ἅμα δὲ καὶ τὴν ἐπι
τῶν ἐπιδεικνύμενοι τέχνην. "Αραντες δ' ἐκ Βυζαν
του διὰ Θράκης και Μακεδονίας ἀπῇ σαν έχει π.
Είρων, μικροῦ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην τῆς ἑαυτῶν
τέχνης ποιούμεναι θέατρον.
PG 148:533(2.) Ἐν τούτοις τοῖς χρόνοις οἱ Τοῦρκοι κατεγνωκότες οὕτω νοσοῦντα καὶ λίαν αἰσχρῶς τὰ Ῥωμαίων διακείμενα πράγματα ναυπηγεῖν ἤρξαντο καὶ ἐπιβαίνειν θαλάσσης ἀδεῶς τε καὶ κατὰ πλῆθος. καὶ ναυλοχεῖν μὲν ἀνιούσας καὶ κατιούσας ὁλκάδας· κατατρέχειν δὲ καὶ Μακεδονίαν καὶ Θρᾴκην· κατατρέχειν δὲ νήσους μικράς τε καὶ μείζους καὶ πάντ’ ἐπιφέρειν ἐπὶ χειρίστοις ἀεὶ τὰ χείριστα, ὡς τῶν βασιλικῶν σπανιζόντων ἐντεῦθεν χρημάτων τὰ τῶν πάλαι βασιλέων κειμήλια δι’ ἀνάγκην ἐνδείας πιπράσκεσθαι. ια. Ὅ γε μὴν μέγας δοὺξ ὁ Συργιάννης ὁρῶν οὐ κατὰ γνώμην αὐτῷ χωροῦντα τὰ πράγματα (ὁ μὲν γὰρ ᾤετο παραδυναστεύειν καὶ ἄγειν καὶ φέρειν ὡς αὐτὸς ἐθέλοι τὰ πράγματα καὶ μηδὲν ἢ μικρὸν ἢ μέγα διατελεῖσθαι τῶν πάντων ἀγνοοῦντος αὐτοῦ· ἔπειτα παρὰ πᾶσαν προσδοκίαν ἑώρα τὴν βασιλέως γνώμην ὁλοσχερῶς Καντακουζηνῷ τῷ μεγάλῳ δομεστίκῳ μόνῳ προστιθεμένην) ἐπίμπρατο τὴν καρδίαν καὶ διῆγεν ἐσκυθρωπακὼς καὶ ἀνιώμενος καὶ ἐσκοπεῖτο καθ’ ἑαυτὸν, πῶς ἂν ἀμύναιτο τὸν βασιλέα·(A. c. 1282 AD 1328] BYZANTINE HISTORIÆ LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
[P. 3:6] Γ· Ἐν τούτοις τοῖς χρόνοις οι Τούρκ
στεγνωκότες οὕτω νοσοῦντα καὶ λίαν αἰσχρῶς τὰ
Ρωμαίων διακείμενα πράγματα ναυπηγείν ήρξαντο
καὶ ἐπιβαίνειν θαλάσσης ἀδεῶς τε καὶ κατὰ πλῆθος
καὶ ναυλοχεῖν μὲν ἀνιούσας καὶ κατιούσας ἐλκάδες"
κατατρέχειν δὲ καὶ Μακεδονίαν καὶ Θρᾴκην· κατατρέχειν δὲ νήσους μικρές τε καὶ μείζους καὶ πάντ'
επιφέρειν ἐπὶ χειρίστοι; ἀεὶ τὰ χείριστα ως τῶν as:
ὡς 23:
λικῶν σπανιζόντων ἐντεῦθεν χρημάτων τὰ τῶν πάλα:
βασιλέων κειμήλια δι' ἀνάγκην ἐνδείας πιπράσκεσθαι.
VI. His temporibus Turci, animadverso aMicto
et turpi Romani imperii statu, redificare classes el
ingredi mare ceperunt, idque impune et magno
numero, et naves onerarias ascendentes ac descendentes intercipere atque etiam Thraciam et Macedoniam incursare; insulas iteni tam magnas quam
parvas; et maximas clades mūximis subinde cumulare non destiterunt. Lule factum, ut exhausto
fisco veterum imperatorum ornamenta urgente
inopia divendere necesse essel.
CAPUT XI.
Syroiannes ab Andronico juniore neglectus clam cum seniore agit. Mutati sententiæ speciosam causam
affert. Seniori optatissimus, fide data et accepta Byzantium ingreditur. Ejus rei nuntio quinam latați
sint. Junior prope urbem castra ponit. Andita Syrgiannis excursione territus fugit. Constantinus desputa
Thessalonicam proficiscitur sinistris ominibus. Junioris imperatoris matre Byzantium missa, exercition
per Christopolitanus angustias traducit. Junior Synadenum Syrgianni opponit. Despotam edictis terre.
Rum res spargit de avi nece. Despota Thessalonicam se recipit. Cires factiosos comprehendere jubetur.
Seditione ab iis excitata cogitur cucullum induere. Juniori Andronco truditus vix mortem efugit. Di
mo:iehi in teterrimum carcerem conjicitur. Inde tandem in oliuın tolerabiliorem transfertur. Senior,
consulto psalterio, pacem spectat, Junior, pacis et ipse cupidus, cum matre deliberat. Imperatorum colloquium et reconciliatio. Junioris mater et amita ubinam inter hæc diversalæ sint.
Δ΄. Ο γε μὲν μέγας δουξ & Συργιάννης ἐρῶν οὐ
κατά γνώμην αὐτῷ χωροῦντα τα πράγματα (6 μὲν
γέρ και το παραδυναστεύειν καὶ ἄγειν καὶ φέρειν
ὡς αὐτὸς ἐθέλοι τα πράγματα καὶ μηδὲν ἡ μικρόν
ή μέγα διατελεῖσθαι τῶν πάντων ἀγνοοῦντος αὐτοῦ·
Έπειτα παρὰ πάσαν προσδοκίαν ἑώρα τὴν βασιλέως
γνώμην διοσχερώς Καντακουζηνῷ τῷ μεγάλῳ δε
μεστίκω μόνῳ προστιθεμένην ἐπίμπρατο τὴν
καρδίαν καὶ διήγεν ἐσκυθρωπακὼς καὶ ἀνιώμενος
καὶ ἐσκοπεῖτο καθ' ἑαυτὸν, πῶς ἂν ἀμύναιτο τὸν
βασιλέα· δ: ὧν ὑπισχνείτο πρότερον νῦν ἐν τοῖς ἔρ
της οὐδενὸς ἐμέμνητο, ἀλλὰ πάντ' ἦν ὁρῶν τἀνανείς παρορών τε αὐτὸν ὡς ἕνα τῶν πολλῶν καὶ μηδενής κοινωνῶν αὐτῷ βουλεύματος. Ενω τοίνυν
τῷ γηραιῷ προστεθεί, βασιλεί πάντ᾽ ἐν βραχεῖ τὰ
τοῦ νέου ἀνατρέψει διαβούλιά τε καὶ πράγματα. Οὐ
γὰρ Θεῷ τὰς τῶν πραγμάτων αἰτίας ἀνετίθει· ἀλλ'
ὅποι ρέψειεν αὐτὸς, ἐκεῖ καὶ τὸ ἰσχυρὸν τῶν πραγ
μάτων καθάπερ ὑπ' ἀνάγκης φέρεσθαί τινος ενα
μιζε. Πέμπει τοίνυν τινὰ τῶν οἰκειοτάτων αὐτοῦ
λάθρα, ἐροῦντα τῷ γηραιῷ βασιλεῖ τὰ τῆς γνώμης
αὐτοῦ καὶ ὅπω; ἔχει τὰ καθ' αὐτόν· προστεθείκει
δὲ διὰ τὸ τῆς πίστεως ἰσχυρὸν καὶ ὡς οὐκ ἀνέχομαι
βλέπειν τὸν νέον βασιλέα πειρώντα τῆς ἐμῆς γυναικός.
[1. 217] Β. Τῷ μέντοι γηραιῷ βασιλεῖ οὕτως εὐφρό
συνος ἡ τῆς τοῦ ἀνδρὸς ἔδοξε γνώμης μετάθεσις, ὡς
τοῖς ὑφ' ηλίῳ καιομένοις ώρα θέρους ζέφυρος καὶ
τοῖς δίψει φλεγμαίνουσι πόμα ψυχροῦ. Οὐδὲ γὰρ
οὐδ' αὐτὸς ἀνέχεσθαι πλέον ἤδη ἐδύνατο, ἑαυτόν τε
περιφρονούμενον καὶ ἐμπαιζόμενον οὕτω βλέπων p
καὶ ἅμα τοὺς περὶ αὐτὸν μικρούς τε καὶ μείζους
ἀφαιρεθέντας ὑπὸ τοῦ νεωτέρου τοὺς τῶν οἰκείων
χωρίων κλήρους κἀντεῦθεν περιόντας οἷά τινας
ὑπὸ λεμοῦ τεταριχευμένους. Όρκος τοίνυν φριχώ
δει ἀπ' ἀλλήλων ἐς ἀλλήλου; κρύφα διαβάντε;
ἠνάγκασαν τὸν Συργιάννην σπουδή προκαταστήσαντα
εαυτόν οίχεσθαι πρὸς τὴν βασιλεύουσαν. Ο δὴ καὶ
τὴν ταχίστην αἰσθομένου μηδενὸς ἐγεγόνει. Ρέουσα
Σ' φήμη εὐφροσύνης τῶν πλείστων ενέπλησε τας
1. Cæterum magnus dux Syrgiannes, rebus non
ex sententia succedentibus (putaverat enim, se veluti consortem imperii fore, et suo arbitratu noderaturum omnia, neque parvum aut magnum
quidquam se nesciente actum iri; videbat autem
præter omnem exspectationem animum imperatoris
Cantacuzeno magno domestico prorsus esse devinctum), dolore atque invidia æstuabat, ac mæstus
secum meditabatur, quomodo ulcisceretur imperatorem, qui eorum quæ verbis ante promisisset
nunc reipsɔ nullius meminisset, sed contraria potius omnia faceret; quippe a quo ut unas e
352 multis despiceretur, nec ulli consultationi
socius adhiberetur. Decrevit igitur se ad seniorem
imperatorem conferre, ac brevi tempore omnia
consilia, res omnes junioris evertere. Neque enim
quidquam ad Deum referebat: sed quo ipse inclinasset, eodem etiam negotia omnia necessario inclinatura putabat. Quodam itaque ex intimis suis
ad seniorem ¡nisso, animi sui affectum et quo loco
sint res sure clam indicat; et quo major Giles habeatur, illud præterea addit, se ne vultum quidera
adolescentis intueri posse, a quo uxoris suae pulicitia tentaretur.
I Ea Syrgiannis immutatio tam grata seniori
imperatori fuit, quam per æstatem ex solis ardore
æstuantibus Favonii Batus et siti confectis frigidæ
haustus. Nam nec ipse diutius ferre poterat, se ita
negligi et deludi; et homines sibi addictos, summos pariter et intimos, praediorum suorum possefsione a junioribus spoliatos et tantum non fame
enectos circumire. Quas ob res sanctissimo jure -
jurando clam ultro citroque misso Syrgiannes coa
clus est rebus suis celeriter compositis venire
Byzantium: idque citra moram ignaris omnibus
factum. Quod cum fama vulgasset, plurimorum
animi majorem in modum exhilarati sunt, summain rerum statim velut tessera inversa ad senem
redituram esse sperantium, veteresque posSC>>()-
ὃς ὧν ὑπισχνεῖτο πρότερον νῦν ἐν τοῖς ἔργοις οὐδενὸς ἐμέμνητο, ἀλλὰ πάντ’ ἦν δρῶν τἀναντία παρορῶν τε αὐτὸν ὡς ἕνα τῶν πολλῶν καὶ μηδενὸς κοινωνῶν αὐτῷ βουλεύματος. ἔγνω τοίνυν τῷ γηραιῷ προστεθεὶς βασιλεῖ πάντ’ ἐν βραχεῖ τὰ τοῦ νέου ἀνατρέψαι διαβούλιά τε καὶ πράγματα. οὐ γὰρ θεῷ τὰς τῶν πραγμάτων αἰτίας ἀνετίθει· ἀλλ’ ὅποι ῥέψειεν αὐτὸς, ἐκεῖ καὶ τὸ ἰσχυρὸν τῶν πραγμάτων καθάπερ ὑπ’ ἀνάγκης φέρεσθαί τινος ἐνόμιζε. πέμπει τοίνυν τινὰ τῶν οἰκειοτάτων αὑτοῦ λάθρα, ἐροῦντα τῷ γηραιῷ βασιλεῖ τὰ τῆς γνώμης αὐτοῦ καὶ ὅπως ἔχει τὰ καθ’ αὑτόν· προσετεθείκει δὲ διὰ τὸ τῆς πίστεως ἰσχυρὸν καὶ ὡς οὐκ ἀνέχομαι βλέπειν τὸν νέον βασιλέα πειρῶντα τῆς ἐμῆς γυναικός. (Β.) Τῷ μέντοι γηραιῷ βασιλεῖ οὕτως εὐφρόσυνος ἡ τῆς τοῦ ἀνδρὸς ἔδοξε γνώμης μετάθεσις, ὡς τοῖς ὑφ’ ἡλίῳ καιομένοις ὥρᾳ θέρους ζέφυρος καὶ τοῖς δίψει φλεγμαίνουσι πόμα ψυχροῦ.(A. c. 1282 AD 1328] BYZANTINE HISTORIÆ LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
[P. 3:6] Γ· Ἐν τούτοις τοῖς χρόνοις οι Τούρκ
στεγνωκότες οὕτω νοσοῦντα καὶ λίαν αἰσχρῶς τὰ
Ρωμαίων διακείμενα πράγματα ναυπηγείν ήρξαντο
καὶ ἐπιβαίνειν θαλάσσης ἀδεῶς τε καὶ κατὰ πλῆθος
καὶ ναυλοχεῖν μὲν ἀνιούσας καὶ κατιούσας ἐλκάδες"
κατατρέχειν δὲ καὶ Μακεδονίαν καὶ Θρᾴκην· κατατρέχειν δὲ νήσους μικρές τε καὶ μείζους καὶ πάντ'
επιφέρειν ἐπὶ χειρίστοι; ἀεὶ τὰ χείριστα ως τῶν as:
ὡς 23:
λικῶν σπανιζόντων ἐντεῦθεν χρημάτων τὰ τῶν πάλα:
βασιλέων κειμήλια δι' ἀνάγκην ἐνδείας πιπράσκεσθαι.
VI. His temporibus Turci, animadverso aMicto
et turpi Romani imperii statu, redificare classes el
ingredi mare ceperunt, idque impune et magno
numero, et naves onerarias ascendentes ac descendentes intercipere atque etiam Thraciam et Macedoniam incursare; insulas iteni tam magnas quam
parvas; et maximas clades mūximis subinde cumulare non destiterunt. Lule factum, ut exhausto
fisco veterum imperatorum ornamenta urgente
inopia divendere necesse essel.
CAPUT XI.
Syroiannes ab Andronico juniore neglectus clam cum seniore agit. Mutati sententiæ speciosam causam
affert. Seniori optatissimus, fide data et accepta Byzantium ingreditur. Ejus rei nuntio quinam latați
sint. Junior prope urbem castra ponit. Andita Syrgiannis excursione territus fugit. Constantinus desputa
Thessalonicam proficiscitur sinistris ominibus. Junioris imperatoris matre Byzantium missa, exercition
per Christopolitanus angustias traducit. Junior Synadenum Syrgianni opponit. Despotam edictis terre.
Rum res spargit de avi nece. Despota Thessalonicam se recipit. Cires factiosos comprehendere jubetur.
Seditione ab iis excitata cogitur cucullum induere. Juniori Andronco truditus vix mortem efugit. Di
mo:iehi in teterrimum carcerem conjicitur. Inde tandem in oliuın tolerabiliorem transfertur. Senior,
consulto psalterio, pacem spectat, Junior, pacis et ipse cupidus, cum matre deliberat. Imperatorum colloquium et reconciliatio. Junioris mater et amita ubinam inter hæc diversalæ sint.
Δ΄. Ο γε μὲν μέγας δουξ & Συργιάννης ἐρῶν οὐ
κατά γνώμην αὐτῷ χωροῦντα τα πράγματα (6 μὲν
γέρ και το παραδυναστεύειν καὶ ἄγειν καὶ φέρειν
ὡς αὐτὸς ἐθέλοι τα πράγματα καὶ μηδὲν ἡ μικρόν
ή μέγα διατελεῖσθαι τῶν πάντων ἀγνοοῦντος αὐτοῦ·
Έπειτα παρὰ πάσαν προσδοκίαν ἑώρα τὴν βασιλέως
γνώμην διοσχερώς Καντακουζηνῷ τῷ μεγάλῳ δε
μεστίκω μόνῳ προστιθεμένην ἐπίμπρατο τὴν
καρδίαν καὶ διήγεν ἐσκυθρωπακὼς καὶ ἀνιώμενος
καὶ ἐσκοπεῖτο καθ' ἑαυτὸν, πῶς ἂν ἀμύναιτο τὸν
βασιλέα· δ: ὧν ὑπισχνείτο πρότερον νῦν ἐν τοῖς ἔρ
της οὐδενὸς ἐμέμνητο, ἀλλὰ πάντ' ἦν ὁρῶν τἀνανείς παρορών τε αὐτὸν ὡς ἕνα τῶν πολλῶν καὶ μηδενής κοινωνῶν αὐτῷ βουλεύματος. Ενω τοίνυν
τῷ γηραιῷ προστεθεί, βασιλεί πάντ᾽ ἐν βραχεῖ τὰ
τοῦ νέου ἀνατρέψει διαβούλιά τε καὶ πράγματα. Οὐ
γὰρ Θεῷ τὰς τῶν πραγμάτων αἰτίας ἀνετίθει· ἀλλ'
ὅποι ρέψειεν αὐτὸς, ἐκεῖ καὶ τὸ ἰσχυρὸν τῶν πραγ
μάτων καθάπερ ὑπ' ἀνάγκης φέρεσθαί τινος ενα
μιζε. Πέμπει τοίνυν τινὰ τῶν οἰκειοτάτων αὐτοῦ
λάθρα, ἐροῦντα τῷ γηραιῷ βασιλεῖ τὰ τῆς γνώμης
αὐτοῦ καὶ ὅπω; ἔχει τὰ καθ' αὐτόν· προστεθείκει
δὲ διὰ τὸ τῆς πίστεως ἰσχυρὸν καὶ ὡς οὐκ ἀνέχομαι
βλέπειν τὸν νέον βασιλέα πειρώντα τῆς ἐμῆς γυναικός.
[1. 217] Β. Τῷ μέντοι γηραιῷ βασιλεῖ οὕτως εὐφρό
συνος ἡ τῆς τοῦ ἀνδρὸς ἔδοξε γνώμης μετάθεσις, ὡς
τοῖς ὑφ' ηλίῳ καιομένοις ώρα θέρους ζέφυρος καὶ
τοῖς δίψει φλεγμαίνουσι πόμα ψυχροῦ. Οὐδὲ γὰρ
οὐδ' αὐτὸς ἀνέχεσθαι πλέον ἤδη ἐδύνατο, ἑαυτόν τε
περιφρονούμενον καὶ ἐμπαιζόμενον οὕτω βλέπων p
καὶ ἅμα τοὺς περὶ αὐτὸν μικρούς τε καὶ μείζους
ἀφαιρεθέντας ὑπὸ τοῦ νεωτέρου τοὺς τῶν οἰκείων
χωρίων κλήρους κἀντεῦθεν περιόντας οἷά τινας
ὑπὸ λεμοῦ τεταριχευμένους. Όρκος τοίνυν φριχώ
δει ἀπ' ἀλλήλων ἐς ἀλλήλου; κρύφα διαβάντε;
ἠνάγκασαν τὸν Συργιάννην σπουδή προκαταστήσαντα
εαυτόν οίχεσθαι πρὸς τὴν βασιλεύουσαν. Ο δὴ καὶ
τὴν ταχίστην αἰσθομένου μηδενὸς ἐγεγόνει. Ρέουσα
Σ' φήμη εὐφροσύνης τῶν πλείστων ενέπλησε τας
1. Cæterum magnus dux Syrgiannes, rebus non
ex sententia succedentibus (putaverat enim, se veluti consortem imperii fore, et suo arbitratu noderaturum omnia, neque parvum aut magnum
quidquam se nesciente actum iri; videbat autem
præter omnem exspectationem animum imperatoris
Cantacuzeno magno domestico prorsus esse devinctum), dolore atque invidia æstuabat, ac mæstus
secum meditabatur, quomodo ulcisceretur imperatorem, qui eorum quæ verbis ante promisisset
nunc reipsɔ nullius meminisset, sed contraria potius omnia faceret; quippe a quo ut unas e
352 multis despiceretur, nec ulli consultationi
socius adhiberetur. Decrevit igitur se ad seniorem
imperatorem conferre, ac brevi tempore omnia
consilia, res omnes junioris evertere. Neque enim
quidquam ad Deum referebat: sed quo ipse inclinasset, eodem etiam negotia omnia necessario inclinatura putabat. Quodam itaque ex intimis suis
ad seniorem ¡nisso, animi sui affectum et quo loco
sint res sure clam indicat; et quo major Giles habeatur, illud præterea addit, se ne vultum quidera
adolescentis intueri posse, a quo uxoris suae pulicitia tentaretur.
I Ea Syrgiannis immutatio tam grata seniori
imperatori fuit, quam per æstatem ex solis ardore
æstuantibus Favonii Batus et siti confectis frigidæ
haustus. Nam nec ipse diutius ferre poterat, se ita
negligi et deludi; et homines sibi addictos, summos pariter et intimos, praediorum suorum possefsione a junioribus spoliatos et tantum non fame
enectos circumire. Quas ob res sanctissimo jure -
jurando clam ultro citroque misso Syrgiannes coa
clus est rebus suis celeriter compositis venire
Byzantium: idque citra moram ignaris omnibus
factum. Quod cum fama vulgasset, plurimorum
animi majorem in modum exhilarati sunt, summain rerum statim velut tessera inversa ad senem
redituram esse sperantium, veteresque posSC>>()-
PG 148:535οὐδὲ γὰρ οὐδ’ αὐτὸς ἀνέχεσθαι πλέον ἤδη ἐδύνατο, ἑαυτόν τε περιφρονούμενον καὶ ἐμπαιζόμενον οὕτω βλέπων καὶ ἅμα τοὺς περὶ αὐτὸν μικρούς τε καὶ μείζους ἀφαιρεθέντας ὑπὸ τοῦ νεωτέρου τοὺς τῶν οἰκείων χωρίων κλήρους κἀντεῦθεν περιϊόντας οἷά τινας ὑπὸ λιμοῦ τεταριχευμένους. ὅρκοι τοίνυν φρικώδεις ἀπ’ ἀλλήλων ἐς ἀλλήλους κρύφα διαβάντες ἠνάγκασαν τὸν Συργιάννην σπουδῇ προκαταστήσαντα ἑαυτὸν οἴχεσθαι πρὸς τὴν βασιλεύουσαν. ὃ δὴ καὶ τὴν ταχίστην αἰσθομένου μηδενὸς ἐγεγόνει. ῥέουσα δ’ ἡ φήμη εὐφροσύνης τῶν πλείστων ἐνέπλησε τὰς καρδίας, ἐλπισάντων αὐτίκα πρὸς τὸν γηραιὸν αὖθις ἐπανήξειν τὰ πράγματα βασιλέα, καθάπερ κύβου μεταπεσόντος, καὶ ἀποδοθήσεσθαι τὰ περὶ Θρᾴκην καὶ Μακεδονίαν χωρία τοῖς προϋπάρξασιν ἐς τὸν κλῆρον. ἀλλ’ ἐπεὶ καὶ τῷ θείῳ σκοπῷ δεδογμένα ταῦτα οὐκ ἦν, μάταιος ἐν βραχεῖ τῶν πεπραγμένων ἔδοξεν ἡ σπουδὴ, ὡς εἰρήσεται προϊοῦσιν ἡμῖν.[^. m 6791 ad 6836)
four. ANDRONIC. SEX | 536
ros Thracica et Macedonica 353 predia recupe- καρδίας, ἐλπισάντων αὐτίκα πρὸς τὸν γηραιών αὖθις
raturos. Sed cum idem Deo visum non esset, mox
inani studio acta ea fuisse apparuit, ut progressu
orationis a nobis exponetur.
ἐπανήξειν τὰ πράγματα βασιλέα, καθάπερ κύβου
μεταπεσόντος, καὶ ἀποδοθήσεσθαι τὰ περὶ Θράκην
και Μακεδονίαν χωρία τους προϋπάρξασιν ἐς τὴν
κλῆρον. Αλλ' ἐπεὶ καὶ τῷ θείῳ σκοπῷ δεδογμένα ταῦτα οὐκ ἦν, μάταιος ἐν βραχεῖ τῶν πεπραγ
μένων ἔδοξεν ή σπουδή, ὡς εἰρήσεται προϊοῦσιν ἡμῖν.
Γ΄. Ο μέντοι βασιλεύς ο νέος εἰδὼς ἐκ πολ
λοῦ τοὺς Βυζαντίους όλαις γνώμαις προστιθεμένους
αὐτῷ καὶ λάθρα προσκαλουμένους, ἐπειδὴ προφι
σιν ἤδη τὴν τῆς εἰρήνης ἔλαβε σύγχυσιν, ἐπὶ τοῦτο
πορεύεται μετὰ παντὸς τοῦ Θρακικού στρατεύματος,
καὶ ἐλθὼν στρατοπεδεύεται περί που τα προαύλιο
τῆς τοῦ Κοσμιδίου μονῆς· ἀφ' οὗ καὶ τὰ βασίλεια
καθεώρα τριάκοντα που σταδίους τεύτων άφεστη
χώς Αὐτὸς μὲν οὖν αὐτοῦ δύο διήνυσεν όλα
νυχθήμερα, ψυχροτάτου κατ' αὐτῶν ἀντιπνέοντος τοῦ
βορρά, κατ' αὐτὴν τὴν ἀκμὴν τοῦ χειμῶνος ἐντος
του χρόνου. Οἱ δὲ φύλακες πανταχόθεν διανειμά
μενοι τὰς ὁδοὺς ἐτήρουν, μὴ λάθη καταστρατηγή
σας αὐτοὺς ὁ Συργιάννης έξω τηνικαῦτα περὶ τὴν
Πείρινθον διατρίβων καὶ πειρώμενος ὑποσχέσεσι
χρηστοτέραις τὰ πέριξ ἐφελκύσασθαι φρούρια.
Τῇ δὲ τρίτῃ νυκτὶ τριακοσίους ἀπολεξάμενος όπλί
τας & Συργιάννης καὶ ἐξ ἑσπέρας εξιππασάμενος
ἧκε πρὸς τὸ Βυζάντιον, πρὶν ἀνατείλαι τὸν ἥλιον,
πάντας εκείνους τους βασιλικούς ὁδοστάτας καὶ φύ
λακας ὥσπερ ὑπνοῦντας άρδην συνειληφώς
Καὶ εἰ μὴ διεκώλυεν ὁ γηραιός βασιλεύς, καὶ ἐπεισ
πεσεῖν αὐτοῖς εβούλετο ἔτ' ἀγνοοῦσι τὸ δράμα.
Ἐπεὶ δ᾽ ἡμέρα ἐγένετο καὶ τὴν τοῦ Συργιάννη και
Gράδοξον καὶ αἰφνίδιον ήκηκόεισαν έφοδον, έβλεπον
δὲ καὶ ἄλλως οὔτε τους Βυζαντίους ἀνύοντας λάθρα
III. Enimvero junior imperator, qui longo jam
tempore sciret, Byzantios sui studiosissimos esse,
quippe a quibus clam arcesseretur, turbate pacis
occasione usus ad urbem accedit, et omni Thracio
exercitu secum adducto prope Cosmidii monasterium castrametatur: unde palatium conspiciebat
triginta circiter stadiis distans. Ac ipse quidem ibi
biduum totidemque nocles subsistit, frigidissimo
spirante Borea, ipsius brumæ tempore. Excubitores vero in viis circumcirca distributi observabant, &
ne ipsos aliquo stratagemate deciperet Syrgiannes,
qui tumn Perintbi versabatur et circumjacentia
castella melioribus promissis in ſide retinere conabatur. Tertia vero nocte Syrgiannes trecentis armatis delectis circa vesperam equitando proveclus
ante solis ortum Byzantium pervenit, omnibus
illis imperatoris excubitoribus ac stationariis militibus, non secus ac si somno oppressi fuissent, interceptis. Et ni senex imperator veluisset, impetum in eos istius facinoris adhuc ignaros facturus
fuit. Sed cum diluxisset, audita Syrgiannis inexspectata iucursione, cum nec Byzantii ulla re junioris Andronici conatus juvarent, nec ipse imperator istos (eos nimirum, qui cum juniore erant)
facti poenitentes recepturus esse videretur, fugam
arripuerunt.
τι ὑπὲρ αὐτοῦ, μήτε τὸν βασιλέα προσδέξασθαι μέλλοντα ἐπιστρέφοντας πρὸς μετάνοιαν ᾤχοντο
φεύγοντες.
[Ρ. 148] Δ'. Πέμπεται μὲν δὴλοιπὸν εὐθὺς ὁ δεσπό
της Κωνσταντίνος διὰ θαλάττης ἐς Θεσσαλονίκην
επίτροπος καὶ διοικητὴς τῶν τῆς Μακεδονίας πραγ
μάτων τήν τε δέσποιναν Ξένην τὴν τοῦ νέου βασι
λέω; μητέρα πέμψων ἐς Βυζάντιον καὶ πρὸς
γε στρατολογήσων ἐκεῖθεν, ἵν᾿ ἐκείνου μὲν ἐκεῖθεν
ἐπιόντος μετὰ τοῦ Μακεδονικού στρατεύματος, έν
τεῦθεν δὲ τοῦ Συργιάννου σύν γε Τουρκικῷ στρατῷ
καὶ ὅσοι ἐκ Βιθυνίας Ρωμαίων ὁπλῖται, μέσης ε
νέος συγκλεισθεὶς βασιλεὺς τὴν ταχίστην αλοίη
ξύν γε τοῖς ἀμφ' αὐτόν. Μέλλων δ' ἤδη τῶν Βυζαν
τίων λιμένων ἀποπλεῖν ὁ δεσπότης εἶδεν εὐθὺς τῶν
354 IV. Postea despota Constantinus statim
per mare Thessalonicam mittitur, ut rerum Macedonicarum administrationem gubernationemque
suscipiat et Xenen, junioris imperatoris matrem,
Byzantium mittat; prætercaque militem ibi legal,
ut ipso inde cum Macedonicis copiis invadente,
hinc vero Syrgianne cum Turcico exercitu et Bithynis Romanis occurrente, junior imperator in
medio circumventus cum suis capiatur. Sed cum
jam despotes e Byzantino portu soluturus esset,
statim e famuli manibus omnia ea delapsa vidit et
in fundum maris demersa, quæ ad ornandam ejus
mensam aurea et argentea vasa collecta fuerant. τοῦ δούλου χειρῶν ὀλισθήσαντα πάντα συντ, βρείτ
Quæ res magnum illi dolorem attulit, non tam ob
Variorum
Phranzes, lib. 1, cap. 10; Laonic. lib. 1,
8. edit. Reg.; Joann. Villaneus, lib. 1x, cap. 132.
PJUCANG.
A. C. 1322, bieme.
Aut verbum συλλαμβάνω aliud Gregor
significat, aut legendum λεληθώς, νεί διεληλυθώς,
vel aliquid simile. Neque enim comprehenderat
eos, in quos impetum facturus erat. WOLFIOS.
Scilicet τοῖς περὶ τὸν νέον, in ipsum junioris
exercitum erat impetum facturus, non in ipιος νίαrum custodes, qui jam comprehensi fuerant. Borvix.
Dubius locus, utrum Byzantii, repudiata perσμένα, οπόσα τὴν ἐκείνου τράπεζαν ἐπλήρου χρύσεα
nolæ.
Adia, juniorem Andronicum recipere noluerint: 20
junioris milites, desperata senioris clementia, fuganı
ceperint. Sed prior sententia magis placet. Worries.
Μήτε τὸν βασιλέα προσδέξασθαι μέλλοντα
επιστ έχοντας, etc. Wolfus legit μέλλοντας, εκ με
ea lectione deceptus a vero senso aberravit. Borvix.
Andronici imp. alius secundo feuitas. Vide
Cantacuzen. lib. 1, cap. 31. Dugang.
Antequam vilua esset, Maria vocabatur.
Lib. vi, cap. 8, sect. 2; lib. vu, cap. 6, seci. 2;
et cap. 13, secl. fi lib. vi. cap. i, sect. 1. Απ
mortuo marito habitum mutaverat? Bo.vis.
(Γ.) Ὁ μέντοι βασιλεὺς ὁ νέος εἰδὼς ἐκ πολλοῦ τοὺς Βυζαντίους ὅλαις γνώμαις προστιθεμένους αὐτῷ καὶ λάθρα προςκαλουμένους, ἐπειδὴ πρόφασιν ἤδη τὴν τῆς εἰρήνης ἔλαβε σύγχυσιν, ἐπὶ τοῦτο πορεύεται μετὰ παντὸς τοῦ Θρᾳκικοῦ στρατεύματος, καὶ ἐλθὼν στρατοπεδεύεται περί που τὰ προαύλια τῆς τοῦ Κοσμιδίου μονῆς· ἀφ’ οὗ καὶ τὰ βασίλεια καθεώρα τριάκοντά που σταδίους τούτων ἀφεστηκώς. αὐτὸς μὲν οὖν αὐτοῦ δύο διήνυσεν ὅλα νυχθήμερα, ψυχροτάτου κατ’ αὐτῶν ἀντιπνέοντος τοῦ βοῤῥᾶ, κατ’ αὐτὴν τὴν ἀκμὴν τοῦ χειμῶνος ὄντος τοῦ χρόνου. οἱ δὲ φύλακες πανταχόθεν διανειμάμενοι τὰς ὁδοὺς ἐτήρουν, μὴ λάθῃ καταστρατηγήσας αὐτοὺς ὁ Συργιάννης ἔξω τηνικαῦτα περὶ τὴν Πείρινθον διατρίβων καὶ πειρώμενος ὑποσχέσεσι χρηστοτέραις τὰ πέριξ ἐφελκύσασθαι φρούρια. τῇ δὲ τρίτῃ νυκτὶ τριακοσίους ἀπολεξάμενος ὁπλίτας ὁ Συργιάννης καὶ ἐξ ἑσπέρας ἐξιππασάμενος ἧκε πρὸς τὸ Βυζάντιον, πρὶν ἀνατεῖλαι τὸν ἥλιον, πάντας ἐκείνους τοὺς βασιλικοὺς ὁδοστάτας καὶ φύλακας ὥσπερ ὑπνοῦντας ἄρδην συνειληφώς. καὶ εἰ μὴ διεκώλυεν ὁ γηραιὸς βασιλεὺς, καὶ ἐπεισπεσεῖν αὐτοῖς ἐβούλετο ἔτ’ ἀγνοοῦσι τὸ δρᾶμα.[^. m 6791 ad 6836)
four. ANDRONIC. SEX | 536
ros Thracica et Macedonica 353 predia recupe- καρδίας, ἐλπισάντων αὐτίκα πρὸς τὸν γηραιών αὖθις
raturos. Sed cum idem Deo visum non esset, mox
inani studio acta ea fuisse apparuit, ut progressu
orationis a nobis exponetur.
ἐπανήξειν τὰ πράγματα βασιλέα, καθάπερ κύβου
μεταπεσόντος, καὶ ἀποδοθήσεσθαι τὰ περὶ Θράκην
και Μακεδονίαν χωρία τους προϋπάρξασιν ἐς τὴν
κλῆρον. Αλλ' ἐπεὶ καὶ τῷ θείῳ σκοπῷ δεδογμένα ταῦτα οὐκ ἦν, μάταιος ἐν βραχεῖ τῶν πεπραγ
μένων ἔδοξεν ή σπουδή, ὡς εἰρήσεται προϊοῦσιν ἡμῖν.
Γ΄. Ο μέντοι βασιλεύς ο νέος εἰδὼς ἐκ πολ
λοῦ τοὺς Βυζαντίους όλαις γνώμαις προστιθεμένους
αὐτῷ καὶ λάθρα προσκαλουμένους, ἐπειδὴ προφι
σιν ἤδη τὴν τῆς εἰρήνης ἔλαβε σύγχυσιν, ἐπὶ τοῦτο
πορεύεται μετὰ παντὸς τοῦ Θρακικού στρατεύματος,
καὶ ἐλθὼν στρατοπεδεύεται περί που τα προαύλιο
τῆς τοῦ Κοσμιδίου μονῆς· ἀφ' οὗ καὶ τὰ βασίλεια
καθεώρα τριάκοντα που σταδίους τεύτων άφεστη
χώς Αὐτὸς μὲν οὖν αὐτοῦ δύο διήνυσεν όλα
νυχθήμερα, ψυχροτάτου κατ' αὐτῶν ἀντιπνέοντος τοῦ
βορρά, κατ' αὐτὴν τὴν ἀκμὴν τοῦ χειμῶνος ἐντος
του χρόνου. Οἱ δὲ φύλακες πανταχόθεν διανειμά
μενοι τὰς ὁδοὺς ἐτήρουν, μὴ λάθη καταστρατηγή
σας αὐτοὺς ὁ Συργιάννης έξω τηνικαῦτα περὶ τὴν
Πείρινθον διατρίβων καὶ πειρώμενος ὑποσχέσεσι
χρηστοτέραις τὰ πέριξ ἐφελκύσασθαι φρούρια.
Τῇ δὲ τρίτῃ νυκτὶ τριακοσίους ἀπολεξάμενος όπλί
τας & Συργιάννης καὶ ἐξ ἑσπέρας εξιππασάμενος
ἧκε πρὸς τὸ Βυζάντιον, πρὶν ἀνατείλαι τὸν ἥλιον,
πάντας εκείνους τους βασιλικούς ὁδοστάτας καὶ φύ
λακας ὥσπερ ὑπνοῦντας άρδην συνειληφώς
Καὶ εἰ μὴ διεκώλυεν ὁ γηραιός βασιλεύς, καὶ ἐπεισ
πεσεῖν αὐτοῖς εβούλετο ἔτ' ἀγνοοῦσι τὸ δράμα.
Ἐπεὶ δ᾽ ἡμέρα ἐγένετο καὶ τὴν τοῦ Συργιάννη και
Gράδοξον καὶ αἰφνίδιον ήκηκόεισαν έφοδον, έβλεπον
δὲ καὶ ἄλλως οὔτε τους Βυζαντίους ἀνύοντας λάθρα
III. Enimvero junior imperator, qui longo jam
tempore sciret, Byzantios sui studiosissimos esse,
quippe a quibus clam arcesseretur, turbate pacis
occasione usus ad urbem accedit, et omni Thracio
exercitu secum adducto prope Cosmidii monasterium castrametatur: unde palatium conspiciebat
triginta circiter stadiis distans. Ac ipse quidem ibi
biduum totidemque nocles subsistit, frigidissimo
spirante Borea, ipsius brumæ tempore. Excubitores vero in viis circumcirca distributi observabant, &
ne ipsos aliquo stratagemate deciperet Syrgiannes,
qui tumn Perintbi versabatur et circumjacentia
castella melioribus promissis in ſide retinere conabatur. Tertia vero nocte Syrgiannes trecentis armatis delectis circa vesperam equitando proveclus
ante solis ortum Byzantium pervenit, omnibus
illis imperatoris excubitoribus ac stationariis militibus, non secus ac si somno oppressi fuissent, interceptis. Et ni senex imperator veluisset, impetum in eos istius facinoris adhuc ignaros facturus
fuit. Sed cum diluxisset, audita Syrgiannis inexspectata iucursione, cum nec Byzantii ulla re junioris Andronici conatus juvarent, nec ipse imperator istos (eos nimirum, qui cum juniore erant)
facti poenitentes recepturus esse videretur, fugam
arripuerunt.
τι ὑπὲρ αὐτοῦ, μήτε τὸν βασιλέα προσδέξασθαι μέλλοντα ἐπιστρέφοντας πρὸς μετάνοιαν ᾤχοντο
φεύγοντες.
[Ρ. 148] Δ'. Πέμπεται μὲν δὴλοιπὸν εὐθὺς ὁ δεσπό
της Κωνσταντίνος διὰ θαλάττης ἐς Θεσσαλονίκην
επίτροπος καὶ διοικητὴς τῶν τῆς Μακεδονίας πραγ
μάτων τήν τε δέσποιναν Ξένην τὴν τοῦ νέου βασι
λέω; μητέρα πέμψων ἐς Βυζάντιον καὶ πρὸς
γε στρατολογήσων ἐκεῖθεν, ἵν᾿ ἐκείνου μὲν ἐκεῖθεν
ἐπιόντος μετὰ τοῦ Μακεδονικού στρατεύματος, έν
τεῦθεν δὲ τοῦ Συργιάννου σύν γε Τουρκικῷ στρατῷ
καὶ ὅσοι ἐκ Βιθυνίας Ρωμαίων ὁπλῖται, μέσης ε
νέος συγκλεισθεὶς βασιλεὺς τὴν ταχίστην αλοίη
ξύν γε τοῖς ἀμφ' αὐτόν. Μέλλων δ' ἤδη τῶν Βυζαν
τίων λιμένων ἀποπλεῖν ὁ δεσπότης εἶδεν εὐθὺς τῶν
354 IV. Postea despota Constantinus statim
per mare Thessalonicam mittitur, ut rerum Macedonicarum administrationem gubernationemque
suscipiat et Xenen, junioris imperatoris matrem,
Byzantium mittat; prætercaque militem ibi legal,
ut ipso inde cum Macedonicis copiis invadente,
hinc vero Syrgianne cum Turcico exercitu et Bithynis Romanis occurrente, junior imperator in
medio circumventus cum suis capiatur. Sed cum
jam despotes e Byzantino portu soluturus esset,
statim e famuli manibus omnia ea delapsa vidit et
in fundum maris demersa, quæ ad ornandam ejus
mensam aurea et argentea vasa collecta fuerant. τοῦ δούλου χειρῶν ὀλισθήσαντα πάντα συντ, βρείτ
Quæ res magnum illi dolorem attulit, non tam ob
Variorum
Phranzes, lib. 1, cap. 10; Laonic. lib. 1,
8. edit. Reg.; Joann. Villaneus, lib. 1x, cap. 132.
PJUCANG.
A. C. 1322, bieme.
Aut verbum συλλαμβάνω aliud Gregor
significat, aut legendum λεληθώς, νεί διεληλυθώς,
vel aliquid simile. Neque enim comprehenderat
eos, in quos impetum facturus erat. WOLFIOS.
Scilicet τοῖς περὶ τὸν νέον, in ipsum junioris
exercitum erat impetum facturus, non in ipιος νίαrum custodes, qui jam comprehensi fuerant. Borvix.
Dubius locus, utrum Byzantii, repudiata perσμένα, οπόσα τὴν ἐκείνου τράπεζαν ἐπλήρου χρύσεα
nolæ.
Adia, juniorem Andronicum recipere noluerint: 20
junioris milites, desperata senioris clementia, fuganı
ceperint. Sed prior sententia magis placet. Worries.
Μήτε τὸν βασιλέα προσδέξασθαι μέλλοντα
επιστ έχοντας, etc. Wolfus legit μέλλοντας, εκ με
ea lectione deceptus a vero senso aberravit. Borvix.
Andronici imp. alius secundo feuitas. Vide
Cantacuzen. lib. 1, cap. 31. Dugang.
Antequam vilua esset, Maria vocabatur.
Lib. vi, cap. 8, sect. 2; lib. vu, cap. 6, seci. 2;
et cap. 13, secl. fi lib. vi. cap. i, sect. 1. Απ
mortuo marito habitum mutaverat? Bo.vis.
ἐπεὶ δ’ ἡμέρα ἐγένετο καὶ τὴν τοῦ Συργιάννη παράδοξον καὶ αἰφνίδιον ἠκηκόεισαν ἔφοδον, ἔβλεπον δὲ καὶ ἄλλως οὔτε τοὺς Βυζαντίους ἀνύοντας λάθρα τι ὑπὲρ αὐτοῦ, μήτε τὸν βασιλέα προσδέξασθαι μέλλοντα ἐπιστρέφοντας πρὸς μετάνοιαν, ᾤχοντο φεύγοντες. (Δ.) Πέμπεται μὲν δὴ λοιπὸν εὐθὺς ὁ δεσπότης Κωνσταντῖνος διὰ θαλάττης ἐς Θεςσαλονίκην ἐπίτροπος καὶ διοικητὴς τῶν τῆς Μακεδονίας πραγμάτων τήν τε δέσποιναν Ξένην τὴν τοῦ νέου βασιλέως μητέρα πέμψων ἐς Βυζάντιον καὶ πρός γε στρατολογήσων ἐκεῖθεν, ἵν’ ἐκείνου μὲν ἐκεῖθεν ἐπιόντος μετὰ τοῦ Μακεδονικοῦ στρατεύματος, ἐντεῦθεν δὲ τοῦ Συργιάννου σύν γε Τουρκικῷ στρατῷ καὶ ὅσοι ἐκ Βιθυνίας Ῥωμαίων ὁπλῖται, μέσος ὁ νέος συγκλεισθεὶς βασιλεὺς τὴν ταχίστην ἁλοίη ξύν γε τοῖς ἀμφ’ αὑτόν. μέλλων δ’ ἤδη τῶν Βυζαντίων λιμένων ἀποπλεῖν ὁ δεσπότης εἶδεν εὐθὺς τῶν τοῦ δούλου χειρῶν ὀλισθήσαντα πάντα συνηθροισμένα, ὁπόσα τὴν ἐκείνου τράπεζαν ἐπλήρου χρύσεα καὶ ἀργύρεα σκεύη καὶ ἄχρι πυθμένων καταδύντα θαλάττης·[^. m 6791 ad 6836)
four. ANDRONIC. SEX | 536
ros Thracica et Macedonica 353 predia recupe- καρδίας, ἐλπισάντων αὐτίκα πρὸς τὸν γηραιών αὖθις
raturos. Sed cum idem Deo visum non esset, mox
inani studio acta ea fuisse apparuit, ut progressu
orationis a nobis exponetur.
ἐπανήξειν τὰ πράγματα βασιλέα, καθάπερ κύβου
μεταπεσόντος, καὶ ἀποδοθήσεσθαι τὰ περὶ Θράκην
και Μακεδονίαν χωρία τους προϋπάρξασιν ἐς τὴν
κλῆρον. Αλλ' ἐπεὶ καὶ τῷ θείῳ σκοπῷ δεδογμένα ταῦτα οὐκ ἦν, μάταιος ἐν βραχεῖ τῶν πεπραγ
μένων ἔδοξεν ή σπουδή, ὡς εἰρήσεται προϊοῦσιν ἡμῖν.
Γ΄. Ο μέντοι βασιλεύς ο νέος εἰδὼς ἐκ πολ
λοῦ τοὺς Βυζαντίους όλαις γνώμαις προστιθεμένους
αὐτῷ καὶ λάθρα προσκαλουμένους, ἐπειδὴ προφι
σιν ἤδη τὴν τῆς εἰρήνης ἔλαβε σύγχυσιν, ἐπὶ τοῦτο
πορεύεται μετὰ παντὸς τοῦ Θρακικού στρατεύματος,
καὶ ἐλθὼν στρατοπεδεύεται περί που τα προαύλιο
τῆς τοῦ Κοσμιδίου μονῆς· ἀφ' οὗ καὶ τὰ βασίλεια
καθεώρα τριάκοντα που σταδίους τεύτων άφεστη
χώς Αὐτὸς μὲν οὖν αὐτοῦ δύο διήνυσεν όλα
νυχθήμερα, ψυχροτάτου κατ' αὐτῶν ἀντιπνέοντος τοῦ
βορρά, κατ' αὐτὴν τὴν ἀκμὴν τοῦ χειμῶνος ἐντος
του χρόνου. Οἱ δὲ φύλακες πανταχόθεν διανειμά
μενοι τὰς ὁδοὺς ἐτήρουν, μὴ λάθη καταστρατηγή
σας αὐτοὺς ὁ Συργιάννης έξω τηνικαῦτα περὶ τὴν
Πείρινθον διατρίβων καὶ πειρώμενος ὑποσχέσεσι
χρηστοτέραις τὰ πέριξ ἐφελκύσασθαι φρούρια.
Τῇ δὲ τρίτῃ νυκτὶ τριακοσίους ἀπολεξάμενος όπλί
τας & Συργιάννης καὶ ἐξ ἑσπέρας εξιππασάμενος
ἧκε πρὸς τὸ Βυζάντιον, πρὶν ἀνατείλαι τὸν ἥλιον,
πάντας εκείνους τους βασιλικούς ὁδοστάτας καὶ φύ
λακας ὥσπερ ὑπνοῦντας άρδην συνειληφώς
Καὶ εἰ μὴ διεκώλυεν ὁ γηραιός βασιλεύς, καὶ ἐπεισ
πεσεῖν αὐτοῖς εβούλετο ἔτ' ἀγνοοῦσι τὸ δράμα.
Ἐπεὶ δ᾽ ἡμέρα ἐγένετο καὶ τὴν τοῦ Συργιάννη και
Gράδοξον καὶ αἰφνίδιον ήκηκόεισαν έφοδον, έβλεπον
δὲ καὶ ἄλλως οὔτε τους Βυζαντίους ἀνύοντας λάθρα
III. Enimvero junior imperator, qui longo jam
tempore sciret, Byzantios sui studiosissimos esse,
quippe a quibus clam arcesseretur, turbate pacis
occasione usus ad urbem accedit, et omni Thracio
exercitu secum adducto prope Cosmidii monasterium castrametatur: unde palatium conspiciebat
triginta circiter stadiis distans. Ac ipse quidem ibi
biduum totidemque nocles subsistit, frigidissimo
spirante Borea, ipsius brumæ tempore. Excubitores vero in viis circumcirca distributi observabant, &
ne ipsos aliquo stratagemate deciperet Syrgiannes,
qui tumn Perintbi versabatur et circumjacentia
castella melioribus promissis in ſide retinere conabatur. Tertia vero nocte Syrgiannes trecentis armatis delectis circa vesperam equitando proveclus
ante solis ortum Byzantium pervenit, omnibus
illis imperatoris excubitoribus ac stationariis militibus, non secus ac si somno oppressi fuissent, interceptis. Et ni senex imperator veluisset, impetum in eos istius facinoris adhuc ignaros facturus
fuit. Sed cum diluxisset, audita Syrgiannis inexspectata iucursione, cum nec Byzantii ulla re junioris Andronici conatus juvarent, nec ipse imperator istos (eos nimirum, qui cum juniore erant)
facti poenitentes recepturus esse videretur, fugam
arripuerunt.
τι ὑπὲρ αὐτοῦ, μήτε τὸν βασιλέα προσδέξασθαι μέλλοντα ἐπιστρέφοντας πρὸς μετάνοιαν ᾤχοντο
φεύγοντες.
[Ρ. 148] Δ'. Πέμπεται μὲν δὴλοιπὸν εὐθὺς ὁ δεσπό
της Κωνσταντίνος διὰ θαλάττης ἐς Θεσσαλονίκην
επίτροπος καὶ διοικητὴς τῶν τῆς Μακεδονίας πραγ
μάτων τήν τε δέσποιναν Ξένην τὴν τοῦ νέου βασι
λέω; μητέρα πέμψων ἐς Βυζάντιον καὶ πρὸς
γε στρατολογήσων ἐκεῖθεν, ἵν᾿ ἐκείνου μὲν ἐκεῖθεν
ἐπιόντος μετὰ τοῦ Μακεδονικού στρατεύματος, έν
τεῦθεν δὲ τοῦ Συργιάννου σύν γε Τουρκικῷ στρατῷ
καὶ ὅσοι ἐκ Βιθυνίας Ρωμαίων ὁπλῖται, μέσης ε
νέος συγκλεισθεὶς βασιλεὺς τὴν ταχίστην αλοίη
ξύν γε τοῖς ἀμφ' αὐτόν. Μέλλων δ' ἤδη τῶν Βυζαν
τίων λιμένων ἀποπλεῖν ὁ δεσπότης εἶδεν εὐθὺς τῶν
354 IV. Postea despota Constantinus statim
per mare Thessalonicam mittitur, ut rerum Macedonicarum administrationem gubernationemque
suscipiat et Xenen, junioris imperatoris matrem,
Byzantium mittat; prætercaque militem ibi legal,
ut ipso inde cum Macedonicis copiis invadente,
hinc vero Syrgianne cum Turcico exercitu et Bithynis Romanis occurrente, junior imperator in
medio circumventus cum suis capiatur. Sed cum
jam despotes e Byzantino portu soluturus esset,
statim e famuli manibus omnia ea delapsa vidit et
in fundum maris demersa, quæ ad ornandam ejus
mensam aurea et argentea vasa collecta fuerant. τοῦ δούλου χειρῶν ὀλισθήσαντα πάντα συντ, βρείτ
Quæ res magnum illi dolorem attulit, non tam ob
Variorum
Phranzes, lib. 1, cap. 10; Laonic. lib. 1,
8. edit. Reg.; Joann. Villaneus, lib. 1x, cap. 132.
PJUCANG.
A. C. 1322, bieme.
Aut verbum συλλαμβάνω aliud Gregor
significat, aut legendum λεληθώς, νεί διεληλυθώς,
vel aliquid simile. Neque enim comprehenderat
eos, in quos impetum facturus erat. WOLFIOS.
Scilicet τοῖς περὶ τὸν νέον, in ipsum junioris
exercitum erat impetum facturus, non in ipιος νίαrum custodes, qui jam comprehensi fuerant. Borvix.
Dubius locus, utrum Byzantii, repudiata perσμένα, οπόσα τὴν ἐκείνου τράπεζαν ἐπλήρου χρύσεα
nolæ.
Adia, juniorem Andronicum recipere noluerint: 20
junioris milites, desperata senioris clementia, fuganı
ceperint. Sed prior sententia magis placet. Worries.
Μήτε τὸν βασιλέα προσδέξασθαι μέλλοντα
επιστ έχοντας, etc. Wolfus legit μέλλοντας, εκ με
ea lectione deceptus a vero senso aberravit. Borvix.
Andronici imp. alius secundo feuitas. Vide
Cantacuzen. lib. 1, cap. 31. Dugang.
Antequam vilua esset, Maria vocabatur.
Lib. vi, cap. 8, sect. 2; lib. vu, cap. 6, seci. 2;
et cap. 13, secl. fi lib. vi. cap. i, sect. 1. Απ
mortuo marito habitum mutaverat? Bo.vis.
PG 148:537ὃ καὶ διὰ μεγάλης ἤγαγε λύπης αὐτὸν, οὐ τοσοῦτον διὰ τὴν στέρησιν τῶν σκευῶν, ὅσον διὰ τὸ ἐκ πρώτης φάναι γραμμῆς δυσοιώνιστον συνάντημα καὶ τὸ τῆς μελέτης ἐντεῦθεν δυσέλπιστον. ἀλλὰ γὰρ ἀπελθὼν ἐν Θεσσαλονίκῃ πάντας εὐθὺς συλλαβόμενος τοὺς περὶ τὴν δέσποιναν Ξένην ἅμα αὐτῇ καὶ μάλα ἀκόσμως ἐμβιβάσας ἐς τριήρη ἐξέπεμψεν ἐς Βυζάντιον· ἣ δὴ καὶ ἄκουσα ἐληλυθυῖα ἐφρουρεῖτο περὶ τὸ ἑῷον μέρος τῶν βασιλείων. ἓν μὲν δὴ τοῦτο καὶ σπουδαιότατον ἔργον Κωνσταντίνου τοῦ δεσπότου γενομένου περὶ Θεσσαλονίκην. δεύτερον δὲ, πάντα τὸν ἐκ Μακεδονίας συναγείρας στρατὸν ἔρχεται κατὰ τοῦ ἀνεψιοῦ βασιλέως. ἐλθὼν μὲν δὴ παρὰ τὴν Χριστούπολιν πέμψας ᾔτησε δίοδον παρ’ ἑκόντων τῶν φρουρῶν, πρὶν παρ’ ἀκόντων λαβεῖν ἀπειλῶν. τῶν δὲ μὴ δεξαμένων, βιασάμενος αὐτὸς διέκοψε μέρος τοῦ τὴν δίοδον ἐπιτειχίζοντος μακροῦ τείχους καὶ οὕτω πᾶς ἀκωλύτως διέβαινεν ὁ στρατός.[a. c. 1282 ad 4328) BYZANTINÆ HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.}
καὶ ἀργύρια σκεύη καὶ ἄχρι πυθμένων κατάουντα ejus supellectilis jacturam, quam ob malum in ipse,
θαλάττης· δ καὶ διὰ μεγάλης ήγαγε λύπης αὐτὸν,
Et
quod aiunt, limine omen, quo animus rei conficien
dæ parvam spem concipiebat. Cæterum Thessalonicam profectus Xenen cum omnibus ministris
comprehensum, nulla modestia triremi impositam,
Byzantium misit. Quo cum illa invita pervenisset,
in orientali palatii parte custodiebatur. Εt primum
hoc atque gravissimum opus fuit Constantini despotæ, ubi is Thessalonicam advenit. Alteram,
quod collecto omni Macedonico exercitu contra
imperatoren fratris Glium contendit. Porro Chris
slopolin progressus a praesidio transitum postulavit, mimitans, ni ultro darent, iis invitis se transi
turum. Quod cam illi recusarent, perrupla parte
longi muri viamn 355 intercludentis, omnem exer
οὐ τοσοῦτον διὰ τὴν στέρησιν τῶν σκευῶν, ὅσον διὰ
τὸ ἐκ πρώτης φάναι γραμμής δυσοιών στον συνάν
τημα καὶ τὸ τῆς μελέτης ἐντεῦθεν δυσέλπιστον,
Ἀλλὰ γὰρ ἀπελθὼν ἐν Θεσσαλονίκη πάντας εὐθὺς
συλλαβόμενος τοὺς περὶ τὴν δέσποιναν Ξένην ἅμα
αὐτῇ καὶ μάλα ἀκόσμως ἐμβιβάσας ἐς τριήρη εξέ
πεμψεν ἐς Βυζάντιον· ἡ δὴ καὶ ἄκουσα εληλυθυία
ἐφρουρεῖτο περὶ τὸ ἐῷον μέρος τῶν βασιλείων. Εν
μὲν δὴ τοῦτο καὶ σπουδαιότατον έργον Κωνσταντί
νου τοῦ δεσπότου γενομένου περί Θεσσαλονίκην.
Δεύτερον δὲ, πάντα τὸν ἐκ Μακεδονίας συναγείρας
στρατὸν ἔρχεται κατὰ τοῦ ἀνεψιού βασιλέως
Ελθὼν μὲν δὴ παρὰ τὴν Χριστούπολιν πέμψας
έτησε δίοδον παρ' ἑκόντων τῶν φρουρών, πριν παρ' citum prohibente nemine traduxit.
ἀκόντων λαβεῖν ἀπειλῶν. Τῶν δὲ μὴ δεξαμένων, βιασάμενος αὐτὸς διέκοψε μέρος τοῦ τὴν δίοδον ἐπιτειχίζοντος μακροῦ τείχους, καὶ οὕτω πᾶς ἀκωλύτως διέβαινεν ὁ στρατός.
Γ. Στραφεὶ; δὲ πρὸς ἑαυτὸν ὁ βασιλεὺς καὶ συν
δὲν ὡς ἀναστενῷ συνελαύνεται οἱ τά πράγματα τὸν
μὲν πρωτοστράτορα τὸν Συναδηνὸν τὰ Θρακικά
παραδούς στρατεύματα πέμπει φρουρὸν τῶν τε
πρό; Βυζάντιον βλεπόντων ὀρίων τῆς αὐτῷ κληρωθείσης ἀρχῆς καὶ ταῖς τοῦ Συργιάνιου ἐκδρομαῖς
ἀντίπαλον. Αὐτὸς δ᾽ ἐκεῖθεν δαιμονίαις τισὶ μηχα
ναῖς καὶ δόλοις ἔγνω πολεμεῖν τῷ θείῳ καὶ δε
σπότῃ Καὶ πρῶτα μὲν διατάγματα πλείστα
σπουδή γραφῆναι παρεκελεύσατο, ἐν οἷς ὑποσχέσεις
ἐγράφοντα ένορκοι χρημάτων καὶ κτημάτων καὶ
τιμών προσηκόντων διανομαὶ τοῖ; συλληψομένοις
τὸν δεσπότην καὶ θεῖον. "Α δὴ πάντα βαναύσοις τισὶ
παροδίοις ἀνδράσι δεδωκώς ρίπτειν ἐκέλευσε καὶ
διασπείρειν ἐξεπίτηδες παρά τε τὸ στρατόπεδον τοῦ
δεσπότου καὶ πανταχῇ τῶν ἰδῶν. Επειτα πρὸς
αύτοις θάνατον κηρύττειν εκέλευσε τοῦ βασιλέως
καὶ πάππου, στασιασάντων δῆθεν τῶν Βυζαντίων καὶ
ἀπεκτεινάντων αὐτόν. [1.219] Ο δὴ καὶ διετράνωσαν
περιϊόντες άπανταχῆ οἱ τὰ τοιαῦτα πλάττειν δειπλὧν οι πλείους καὶ ἔρχους προσετίθεσαν, ὡς
περἦσαν καὶ αὐτόπται τῆς πικρᾶς ἐκείνου τελευτῆς ἐγένοντο· καὶ παράστασιν ποιεῖσθαι τοῦ πράγ
ματος θέλοντες τρίχας εδείκνυσαν λευκάς, αἱ ἦσαν
μὲν ἐκ προβάτων λευκών, ἐδείκνυντο δ' ὡς ἐκ τῆς
κεφαλῆς καὶ τῆς ὑπήνης τοῦ γηρατού βασιλέως,
απ τ.
ἷς τοῦ δήμου διασκεδασθεῖσαι χερσί. Ταύτ'
ἀκουόμενα τοῖ; ἐν χώμαις καὶ πόλεσι καὶ μάλιστα
τῷ τοῦ δεσπότου στρατῷ οὐκ εἴα μένειν ἐπὶ βεΕπίοις τοῖς λογισμοίς. "Ηδη δὲ καὶ τὰ διασπαρέντα
ἐκεῖνα βασιλικά διατάγματα εύρισκόμενα καὶ διδό
μενα τῷ δεσπότῃ ἐς δειλίαν καὶ φόβον ἐνέβαλλον
οὐ μάλα ἀγεννῇ· ὥστε καὶ φεύγειν ἀναπεισθεὶς
V. Imperator autem cogitatione his de rebus
suscepta, cum se in arctum cogi cerneret, protostratorem Synadenum, Thraciis exercitibus datis,
ad custodiendos imperii sui fines, qui versus Byzantium spectarent, et ad Syrgiannis incursiones
prohibendas misit. Ipse vero miris quibusdam
machinationibus et dolis patruum despotam inde
oppugnare instituit. Ac primum edicta plurima
festinanter conscribi jussit, quibus jurejurando
saucita pecuniarum pollicitationes continebatur:
item possessionum et honorum convenientium distributiones proponebantur iis, qui despotam comprehensuri essent: eaque praetereuntibus plebeim
hominibus dedit, ut abjicerent et de industria spar
gerent, cum juxta despolæ castra, tumn passim in
viis. Deinde obitum avi imperatoris proclamati
jussit, qui a Byzantiis per seditionem occisus esset: idque hujusmodi commentorum artifiçes ubique vulgarunt plerique etiam jurejurando addito,
se interfuisse et suis oculis accrbum illius interitum vidisse. Et ut rem confirmarent, albos pilos
ostendebant albarum ovium, quasi e capite et neuto senioris imperatoris vulgi manibus avulsi essent et dissipati. Quæ cum in pagis et urbibus atque in primis in despote exercitu audirentur,
animos hominum variis cogitationibus distrahebaut.
356 Tuia dispersa illa edicia cum et iuventa et
despote tradita essent, metum ac terrorem illi non
minis degenerem incusserunt: ut intimorum cohortationibus adductas proditione:u illi exercitus
jamjam imminere afirmantium Thessalonicam 80
fuga reciperet. Atque hæc sub biemis exitum gesta
sunt.
ὑπὸ τῶν οἰκειοτάτων, λεγόντων ὡς οὐκ ἂν φθάνοις προδεδομένος ὑπὸ τοῦ στρατοπέδου, ᾤχετο ἐς Θεσ
σαλονίκην. Καὶ ταῦτα μὲν οὕτω τελευτώντος χειμῶνος ἐγίγνοντο.
Γ. "Ερις δ' ἀρχομένου πέμπεται τριήρης πρὸς VI. Veris initio a seniore imperatore triremis
τοῦ γηραιού βασιλέως ἐς Θεσσαλονίκην καὶ λαθραία Thessalonicam mittitur cum arcanis litteris, quibus
Variorum nola.
Andronici filius fuit hic Constantinus, ex
Irene secunda uxore. Andromicus imperator junior,
ejusdem nepos, e Michaele filio. Wolf:us.
Eidem Constantino. LEGANG.
(Ε.) Στραφεὶς δὲ πρὸς ἑαυτὸν ὁ βασιλεὺς καὶ συνιδὼν ὡς ἐν στενῷ συνελαύνεταί οἱ τὰ πράγματα τὸν μὲν πρωτοστράτορα τὸν Συναδηνὸν τὰ Θρᾳκικὰ παραδοὺς στρατεύματα πέμπει φρουρὸν τῶν τε πρὸς Βυζάντιον βλεπόντων ὁρίων τῆς αὐτῷ κληρωθείσης ἀρχῆς καὶ ταῖς τοῦ Συργιάννου ἐκδρομαῖς ἀντίπαλον. αὐτὸς δ’ ἐκεῖθεν δαιμονίαις τισὶ μηχαναῖς καὶ δόλοις ἔγνω πολεμεῖν τῷ θείῳ καὶ δεσπότῃ. καὶ πρῶτα μὲν διατάγματα πλεῖστα σπουδῇ γραφῆναι παρεκελεύσατο, ἐν οἷς ὑποσχέσεις ἐγράφοντο ἔνορκοι χρημάτων καὶ κτημάτων καὶ τιμῶν προσηκόντων διανομαὶ τοῖς συλληψομένοις τὸν δεσπότην καὶ θεῖον. ἃ δὴ πάντα βαναύσοις τισὶ παροδίοις ἀνδράσι δεδωκὼς ῥίπτειν ἐκέλευσε καὶ διασπείρειν ἐξεπίτηδες παρά τε τὸ στρατόπεδον τοῦ δεσπότου καὶ πανταχῆ τῶν ὁδῶν. ἔπειτα πρὸς τούτοις θάνατον κηρύττειν ἐκέλευσε τοῦ βασιλέως καὶ πάππου, στασιασάντων δῆθεν τῶν Βυζαντίων καὶ ἀποκτεινάντων αὐτόν. ὃ δὴ καὶ διετράνωσαν περιϊόντες ἁπανταχῆ οἱ τὰ τοιαῦτα πλάττειν δεινοὶ, ὧν οἱ πλείους καὶ ὅρκους προσετίθεσαν, ὡς παρῆσαν καὶ αὐτόπται τῆς πικρᾶς ἐκείνου τελευτῆς ἐγένοντο·[a. c. 1282 ad 4328) BYZANTINÆ HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.}
καὶ ἀργύρια σκεύη καὶ ἄχρι πυθμένων κατάουντα ejus supellectilis jacturam, quam ob malum in ipse,
θαλάττης· δ καὶ διὰ μεγάλης ήγαγε λύπης αὐτὸν,
Et
quod aiunt, limine omen, quo animus rei conficien
dæ parvam spem concipiebat. Cæterum Thessalonicam profectus Xenen cum omnibus ministris
comprehensum, nulla modestia triremi impositam,
Byzantium misit. Quo cum illa invita pervenisset,
in orientali palatii parte custodiebatur. Εt primum
hoc atque gravissimum opus fuit Constantini despotæ, ubi is Thessalonicam advenit. Alteram,
quod collecto omni Macedonico exercitu contra
imperatoren fratris Glium contendit. Porro Chris
slopolin progressus a praesidio transitum postulavit, mimitans, ni ultro darent, iis invitis se transi
turum. Quod cam illi recusarent, perrupla parte
longi muri viamn 355 intercludentis, omnem exer
οὐ τοσοῦτον διὰ τὴν στέρησιν τῶν σκευῶν, ὅσον διὰ
τὸ ἐκ πρώτης φάναι γραμμής δυσοιών στον συνάν
τημα καὶ τὸ τῆς μελέτης ἐντεῦθεν δυσέλπιστον,
Ἀλλὰ γὰρ ἀπελθὼν ἐν Θεσσαλονίκη πάντας εὐθὺς
συλλαβόμενος τοὺς περὶ τὴν δέσποιναν Ξένην ἅμα
αὐτῇ καὶ μάλα ἀκόσμως ἐμβιβάσας ἐς τριήρη εξέ
πεμψεν ἐς Βυζάντιον· ἡ δὴ καὶ ἄκουσα εληλυθυία
ἐφρουρεῖτο περὶ τὸ ἐῷον μέρος τῶν βασιλείων. Εν
μὲν δὴ τοῦτο καὶ σπουδαιότατον έργον Κωνσταντί
νου τοῦ δεσπότου γενομένου περί Θεσσαλονίκην.
Δεύτερον δὲ, πάντα τὸν ἐκ Μακεδονίας συναγείρας
στρατὸν ἔρχεται κατὰ τοῦ ἀνεψιού βασιλέως
Ελθὼν μὲν δὴ παρὰ τὴν Χριστούπολιν πέμψας
έτησε δίοδον παρ' ἑκόντων τῶν φρουρών, πριν παρ' citum prohibente nemine traduxit.
ἀκόντων λαβεῖν ἀπειλῶν. Τῶν δὲ μὴ δεξαμένων, βιασάμενος αὐτὸς διέκοψε μέρος τοῦ τὴν δίοδον ἐπιτειχίζοντος μακροῦ τείχους, καὶ οὕτω πᾶς ἀκωλύτως διέβαινεν ὁ στρατός.
Γ. Στραφεὶ; δὲ πρὸς ἑαυτὸν ὁ βασιλεὺς καὶ συν
δὲν ὡς ἀναστενῷ συνελαύνεται οἱ τά πράγματα τὸν
μὲν πρωτοστράτορα τὸν Συναδηνὸν τὰ Θρακικά
παραδούς στρατεύματα πέμπει φρουρὸν τῶν τε
πρό; Βυζάντιον βλεπόντων ὀρίων τῆς αὐτῷ κληρωθείσης ἀρχῆς καὶ ταῖς τοῦ Συργιάνιου ἐκδρομαῖς
ἀντίπαλον. Αὐτὸς δ᾽ ἐκεῖθεν δαιμονίαις τισὶ μηχα
ναῖς καὶ δόλοις ἔγνω πολεμεῖν τῷ θείῳ καὶ δε
σπότῃ Καὶ πρῶτα μὲν διατάγματα πλείστα
σπουδή γραφῆναι παρεκελεύσατο, ἐν οἷς ὑποσχέσεις
ἐγράφοντα ένορκοι χρημάτων καὶ κτημάτων καὶ
τιμών προσηκόντων διανομαὶ τοῖ; συλληψομένοις
τὸν δεσπότην καὶ θεῖον. "Α δὴ πάντα βαναύσοις τισὶ
παροδίοις ἀνδράσι δεδωκώς ρίπτειν ἐκέλευσε καὶ
διασπείρειν ἐξεπίτηδες παρά τε τὸ στρατόπεδον τοῦ
δεσπότου καὶ πανταχῇ τῶν ἰδῶν. Επειτα πρὸς
αύτοις θάνατον κηρύττειν εκέλευσε τοῦ βασιλέως
καὶ πάππου, στασιασάντων δῆθεν τῶν Βυζαντίων καὶ
ἀπεκτεινάντων αὐτόν. [1.219] Ο δὴ καὶ διετράνωσαν
περιϊόντες άπανταχῆ οἱ τὰ τοιαῦτα πλάττειν δειπλὧν οι πλείους καὶ ἔρχους προσετίθεσαν, ὡς
περἦσαν καὶ αὐτόπται τῆς πικρᾶς ἐκείνου τελευτῆς ἐγένοντο· καὶ παράστασιν ποιεῖσθαι τοῦ πράγ
ματος θέλοντες τρίχας εδείκνυσαν λευκάς, αἱ ἦσαν
μὲν ἐκ προβάτων λευκών, ἐδείκνυντο δ' ὡς ἐκ τῆς
κεφαλῆς καὶ τῆς ὑπήνης τοῦ γηρατού βασιλέως,
απ τ.
ἷς τοῦ δήμου διασκεδασθεῖσαι χερσί. Ταύτ'
ἀκουόμενα τοῖ; ἐν χώμαις καὶ πόλεσι καὶ μάλιστα
τῷ τοῦ δεσπότου στρατῷ οὐκ εἴα μένειν ἐπὶ βεΕπίοις τοῖς λογισμοίς. "Ηδη δὲ καὶ τὰ διασπαρέντα
ἐκεῖνα βασιλικά διατάγματα εύρισκόμενα καὶ διδό
μενα τῷ δεσπότῃ ἐς δειλίαν καὶ φόβον ἐνέβαλλον
οὐ μάλα ἀγεννῇ· ὥστε καὶ φεύγειν ἀναπεισθεὶς
V. Imperator autem cogitatione his de rebus
suscepta, cum se in arctum cogi cerneret, protostratorem Synadenum, Thraciis exercitibus datis,
ad custodiendos imperii sui fines, qui versus Byzantium spectarent, et ad Syrgiannis incursiones
prohibendas misit. Ipse vero miris quibusdam
machinationibus et dolis patruum despotam inde
oppugnare instituit. Ac primum edicta plurima
festinanter conscribi jussit, quibus jurejurando
saucita pecuniarum pollicitationes continebatur:
item possessionum et honorum convenientium distributiones proponebantur iis, qui despotam comprehensuri essent: eaque praetereuntibus plebeim
hominibus dedit, ut abjicerent et de industria spar
gerent, cum juxta despolæ castra, tumn passim in
viis. Deinde obitum avi imperatoris proclamati
jussit, qui a Byzantiis per seditionem occisus esset: idque hujusmodi commentorum artifiçes ubique vulgarunt plerique etiam jurejurando addito,
se interfuisse et suis oculis accrbum illius interitum vidisse. Et ut rem confirmarent, albos pilos
ostendebant albarum ovium, quasi e capite et neuto senioris imperatoris vulgi manibus avulsi essent et dissipati. Quæ cum in pagis et urbibus atque in primis in despote exercitu audirentur,
animos hominum variis cogitationibus distrahebaut.
356 Tuia dispersa illa edicia cum et iuventa et
despote tradita essent, metum ac terrorem illi non
minis degenerem incusserunt: ut intimorum cohortationibus adductas proditione:u illi exercitus
jamjam imminere afirmantium Thessalonicam 80
fuga reciperet. Atque hæc sub biemis exitum gesta
sunt.
ὑπὸ τῶν οἰκειοτάτων, λεγόντων ὡς οὐκ ἂν φθάνοις προδεδομένος ὑπὸ τοῦ στρατοπέδου, ᾤχετο ἐς Θεσ
σαλονίκην. Καὶ ταῦτα μὲν οὕτω τελευτώντος χειμῶνος ἐγίγνοντο.
Γ. "Ερις δ' ἀρχομένου πέμπεται τριήρης πρὸς VI. Veris initio a seniore imperatore triremis
τοῦ γηραιού βασιλέως ἐς Θεσσαλονίκην καὶ λαθραία Thessalonicam mittitur cum arcanis litteris, quibus
Variorum nola.
Andronici filius fuit hic Constantinus, ex
Irene secunda uxore. Andromicus imperator junior,
ejusdem nepos, e Michaele filio. Wolf:us.
Eidem Constantino. LEGANG.
καὶ παράστασιν ποιεῖσθαι τοῦ πράγματος θέλοντες τρίχας ἐδείκνυσαν λευκὰς, αἳ ἦσαν μὲν ἐκ προβάτων λευκῶν, ἐδείκνυντο δ’ ὡς ἐκ τῆς κεφαλῆς καὶ τῆς ὑπήνης τοῦ γηραιοῦ βασιλέως, ἅτε ταῖς τοῦ δήμου διασκεδασθεῖσαι χερσί. ταῦτ’ ἀκουόμενα τοῖς ἐν κώμαις καὶ πόλεσι καὶ μάλιστα τῷ τοῦ δεσπότου στρατῷ οὐκ εἴα μένειν ἐπὶ βεβαίοις τοῖς λογισμοῖς. ἤδη δὲ καὶ τὰ διασπαρέντα ἐκεῖνα βασιλικὰ διατάγματα εὑρισκόμενα καὶ διδόμενα τῷ δεσπότῃ ἐς δειλίαν καὶ φόβον ἐνέβαλλον οὐ μάλα ἀγεννῆ· ὥστε καὶ φεύγειν ἀναπεισθεὶς ὑπὸ τῶν οἰκειοτάτων, λεγόντων ὡς οὐκ ἂν φθάνοις προδεδομένος ὑπὸ τοῦ στρατοπέδου, ᾤχετο ἐς Θεσσαλονίκην. καὶ ταῦτα μὲν οὕτω τελευτῶντος χειμῶνος ἐγίγνοντο. (2). Ἦρος δ’ ἀρχομένου πέμπεται τριήρης πρὸς τοῦ γηραιοῦ βασιλέως ἐς Θεςσαλονίκην καὶ λαθραῖα γράμματα πρὸς τὸν δεσπότην Κωνσταντῖνον, παρακελευόμενα τὴν ταχίστην δεσμώτας ἐς τὸ Βυζάντιον μετὰ τῆς τριήρους ἐξαποστεῖλαι τοὺς τὸν δῆμον τῶν Θεσσαλονικέων νεωτερίζειν πείθοντας πέντε καὶ εἴκοσι στασιώτας. ἀλλὰ πρὶν εἰς ἔργον ταῦτα προβῆναι, διακηκοότες ἐκεῖνοι κρύφα διερεθίζουσι δραμόντες τὸν δῆμον·[a. c. 1282 ad 4328) BYZANTINÆ HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.}
καὶ ἀργύρια σκεύη καὶ ἄχρι πυθμένων κατάουντα ejus supellectilis jacturam, quam ob malum in ipse,
θαλάττης· δ καὶ διὰ μεγάλης ήγαγε λύπης αὐτὸν,
Et
quod aiunt, limine omen, quo animus rei conficien
dæ parvam spem concipiebat. Cæterum Thessalonicam profectus Xenen cum omnibus ministris
comprehensum, nulla modestia triremi impositam,
Byzantium misit. Quo cum illa invita pervenisset,
in orientali palatii parte custodiebatur. Εt primum
hoc atque gravissimum opus fuit Constantini despotæ, ubi is Thessalonicam advenit. Alteram,
quod collecto omni Macedonico exercitu contra
imperatoren fratris Glium contendit. Porro Chris
slopolin progressus a praesidio transitum postulavit, mimitans, ni ultro darent, iis invitis se transi
turum. Quod cam illi recusarent, perrupla parte
longi muri viamn 355 intercludentis, omnem exer
οὐ τοσοῦτον διὰ τὴν στέρησιν τῶν σκευῶν, ὅσον διὰ
τὸ ἐκ πρώτης φάναι γραμμής δυσοιών στον συνάν
τημα καὶ τὸ τῆς μελέτης ἐντεῦθεν δυσέλπιστον,
Ἀλλὰ γὰρ ἀπελθὼν ἐν Θεσσαλονίκη πάντας εὐθὺς
συλλαβόμενος τοὺς περὶ τὴν δέσποιναν Ξένην ἅμα
αὐτῇ καὶ μάλα ἀκόσμως ἐμβιβάσας ἐς τριήρη εξέ
πεμψεν ἐς Βυζάντιον· ἡ δὴ καὶ ἄκουσα εληλυθυία
ἐφρουρεῖτο περὶ τὸ ἐῷον μέρος τῶν βασιλείων. Εν
μὲν δὴ τοῦτο καὶ σπουδαιότατον έργον Κωνσταντί
νου τοῦ δεσπότου γενομένου περί Θεσσαλονίκην.
Δεύτερον δὲ, πάντα τὸν ἐκ Μακεδονίας συναγείρας
στρατὸν ἔρχεται κατὰ τοῦ ἀνεψιού βασιλέως
Ελθὼν μὲν δὴ παρὰ τὴν Χριστούπολιν πέμψας
έτησε δίοδον παρ' ἑκόντων τῶν φρουρών, πριν παρ' citum prohibente nemine traduxit.
ἀκόντων λαβεῖν ἀπειλῶν. Τῶν δὲ μὴ δεξαμένων, βιασάμενος αὐτὸς διέκοψε μέρος τοῦ τὴν δίοδον ἐπιτειχίζοντος μακροῦ τείχους, καὶ οὕτω πᾶς ἀκωλύτως διέβαινεν ὁ στρατός.
Γ. Στραφεὶ; δὲ πρὸς ἑαυτὸν ὁ βασιλεὺς καὶ συν
δὲν ὡς ἀναστενῷ συνελαύνεται οἱ τά πράγματα τὸν
μὲν πρωτοστράτορα τὸν Συναδηνὸν τὰ Θρακικά
παραδούς στρατεύματα πέμπει φρουρὸν τῶν τε
πρό; Βυζάντιον βλεπόντων ὀρίων τῆς αὐτῷ κληρωθείσης ἀρχῆς καὶ ταῖς τοῦ Συργιάνιου ἐκδρομαῖς
ἀντίπαλον. Αὐτὸς δ᾽ ἐκεῖθεν δαιμονίαις τισὶ μηχα
ναῖς καὶ δόλοις ἔγνω πολεμεῖν τῷ θείῳ καὶ δε
σπότῃ Καὶ πρῶτα μὲν διατάγματα πλείστα
σπουδή γραφῆναι παρεκελεύσατο, ἐν οἷς ὑποσχέσεις
ἐγράφοντα ένορκοι χρημάτων καὶ κτημάτων καὶ
τιμών προσηκόντων διανομαὶ τοῖ; συλληψομένοις
τὸν δεσπότην καὶ θεῖον. "Α δὴ πάντα βαναύσοις τισὶ
παροδίοις ἀνδράσι δεδωκώς ρίπτειν ἐκέλευσε καὶ
διασπείρειν ἐξεπίτηδες παρά τε τὸ στρατόπεδον τοῦ
δεσπότου καὶ πανταχῇ τῶν ἰδῶν. Επειτα πρὸς
αύτοις θάνατον κηρύττειν εκέλευσε τοῦ βασιλέως
καὶ πάππου, στασιασάντων δῆθεν τῶν Βυζαντίων καὶ
ἀπεκτεινάντων αὐτόν. [1.219] Ο δὴ καὶ διετράνωσαν
περιϊόντες άπανταχῆ οἱ τὰ τοιαῦτα πλάττειν δειπλὧν οι πλείους καὶ ἔρχους προσετίθεσαν, ὡς
περἦσαν καὶ αὐτόπται τῆς πικρᾶς ἐκείνου τελευτῆς ἐγένοντο· καὶ παράστασιν ποιεῖσθαι τοῦ πράγ
ματος θέλοντες τρίχας εδείκνυσαν λευκάς, αἱ ἦσαν
μὲν ἐκ προβάτων λευκών, ἐδείκνυντο δ' ὡς ἐκ τῆς
κεφαλῆς καὶ τῆς ὑπήνης τοῦ γηρατού βασιλέως,
απ τ.
ἷς τοῦ δήμου διασκεδασθεῖσαι χερσί. Ταύτ'
ἀκουόμενα τοῖ; ἐν χώμαις καὶ πόλεσι καὶ μάλιστα
τῷ τοῦ δεσπότου στρατῷ οὐκ εἴα μένειν ἐπὶ βεΕπίοις τοῖς λογισμοίς. "Ηδη δὲ καὶ τὰ διασπαρέντα
ἐκεῖνα βασιλικά διατάγματα εύρισκόμενα καὶ διδό
μενα τῷ δεσπότῃ ἐς δειλίαν καὶ φόβον ἐνέβαλλον
οὐ μάλα ἀγεννῇ· ὥστε καὶ φεύγειν ἀναπεισθεὶς
V. Imperator autem cogitatione his de rebus
suscepta, cum se in arctum cogi cerneret, protostratorem Synadenum, Thraciis exercitibus datis,
ad custodiendos imperii sui fines, qui versus Byzantium spectarent, et ad Syrgiannis incursiones
prohibendas misit. Ipse vero miris quibusdam
machinationibus et dolis patruum despotam inde
oppugnare instituit. Ac primum edicta plurima
festinanter conscribi jussit, quibus jurejurando
saucita pecuniarum pollicitationes continebatur:
item possessionum et honorum convenientium distributiones proponebantur iis, qui despotam comprehensuri essent: eaque praetereuntibus plebeim
hominibus dedit, ut abjicerent et de industria spar
gerent, cum juxta despolæ castra, tumn passim in
viis. Deinde obitum avi imperatoris proclamati
jussit, qui a Byzantiis per seditionem occisus esset: idque hujusmodi commentorum artifiçes ubique vulgarunt plerique etiam jurejurando addito,
se interfuisse et suis oculis accrbum illius interitum vidisse. Et ut rem confirmarent, albos pilos
ostendebant albarum ovium, quasi e capite et neuto senioris imperatoris vulgi manibus avulsi essent et dissipati. Quæ cum in pagis et urbibus atque in primis in despote exercitu audirentur,
animos hominum variis cogitationibus distrahebaut.
356 Tuia dispersa illa edicia cum et iuventa et
despote tradita essent, metum ac terrorem illi non
minis degenerem incusserunt: ut intimorum cohortationibus adductas proditione:u illi exercitus
jamjam imminere afirmantium Thessalonicam 80
fuga reciperet. Atque hæc sub biemis exitum gesta
sunt.
ὑπὸ τῶν οἰκειοτάτων, λεγόντων ὡς οὐκ ἂν φθάνοις προδεδομένος ὑπὸ τοῦ στρατοπέδου, ᾤχετο ἐς Θεσ
σαλονίκην. Καὶ ταῦτα μὲν οὕτω τελευτώντος χειμῶνος ἐγίγνοντο.
Γ. "Ερις δ' ἀρχομένου πέμπεται τριήρης πρὸς VI. Veris initio a seniore imperatore triremis
τοῦ γηραιού βασιλέως ἐς Θεσσαλονίκην καὶ λαθραία Thessalonicam mittitur cum arcanis litteris, quibus
Variorum nola.
Andronici filius fuit hic Constantinus, ex
Irene secunda uxore. Andromicus imperator junior,
ejusdem nepos, e Michaele filio. Wolf:us.
Eidem Constantino. LEGANG.
PG 148:539καὶ ἀναβάντες τοὺς ἱεροὺς κρούουσι κώδωνας. τοῦτο δὴ τὸ τῆς στάσεως ἀρχηγὸν σύμβολον. καὶ εὐθὺς θέουσι πανδημεὶ πρὸς τοὺς τοῦ δεσπότου οἴκους· καὶ αὐτὸν μὲν οὐχ εὗρον· προαισθόμενος γὰρ ᾤχετο καταφυγὼν ἐς ἀκρόπολιν· τοὺς δ’ ὑπὸ χεῖρα συνειληφότες τοὺς μὲν ἀπέκτεινον, τοὺς δὲ τῶν ὑπαρχόντων ψιλώσαντες δεσμωτηρίοις ἐνέβαλον, τοὺς δ’ οἴκους κατασπάσαντες πάντα τὸν ἔνδον διήρπασαν πλοῦτον. αὐτοὶ δὲ δραμόντες εὐθὺς ὑφάπτουσι τὰς τῆς ἀκροπόλεως πύλας. ὅπερ ἰδὼν ὁ δεσπότης καὶ ἀπογνοὺς ἵππου τινὸς ἐπιβὰς ἤλαυνεν ἔξω πρὸς τὴν τοῦ Χορταί̈του μονήν. ἔνθα δὴ τοῖς διώκουσι συλληφθεὶς τὸ μοναχικὸν καὶ ἄκων ὑπῆλθε σχῆμα, τὸν προφανῆ τοῦ θανάτου κίνδυνον ἐντεῦθεν ἐκκλίνων, ὃν αἰφνιδίως ἡ παροῦσα περίστασις ἐσχεδίασε. δέσμιος οὖν ἐκεῖθεν ἄγεται πρὸς τὸν ἀνεψιὸν καὶ βασιλέα· ὃς δὴ καὶ πολλῷ τῷ μέτρῳ φιλανθρωπότερος ἔδοξε πάντων, ὅσοι παραδυναστεύοντές τε καὶ παρασπίζοντες ἦσαν αὐτῷ. οἱ μὲν γὰρ ἐφιέμενοι τῶν αὐτοῦ σαρκῶν καὶ τοῦ αἵματος, ὡς εἰπεῖν, ἀπογεύσασθαι ὥρμησαν ἐπ’ αὐτὸν ὡς αὐτίκα διαῤῥήξοντες· ὁ δὲ βασιλεὺς περιχυθεὶς ἄτρωτον διετήρησε τὸ παράπαν αὐτόν.539 [1. 1. 6798 6856]
[IMP. ANDRONIC. srx.] 540
febebatur Constantinus despota quam primum ea- γραμματα πρὸς τὸν δεσπότην Κωνσταντίνου, περιο
dem navi viginti quinque seditiosos, qui Thessalo- κελευόμενα τὴν ταχίστην δεσμώτας ἐς τὸ Βυζάντιον
nicensem populum að novas res moliendas incita- μετὰ τῆς τριήρους ἐξαποστείλει τοὺς τὸν δῆμον
rent, Byzantium vinctus mittere. At illi priusquam
τῶν Θεσσαλονικέων νεωτερίζειν πείθοντας πέντε
huc feret, periculo suo cognito, clam populo con- καὶ εἴκοσι στασιώτας. ᾿Αλλὰ πρὸν εἰς ἔργον ταῦτα
citato et turribus conscensis, sacra tintinnabula προθήναι, διακηκοότες ἐκεῖνοι κρυφα διεμεθέξουσι
pulsant, inchoand. seditionis signum. Statim igi- δραμόντες τὸν δῆμον· καὶ ἀναβάντες τους Ιερούς
tur collecta plebe ad ædes despotæ accurrunt: ac κρούουσι κώδωνας. Τοῦτο δὴ τὸ τῆς στάσεως ἀρχη
ipsum quidem non reperiunt (nam ille cum præ. γὴν σύμβολον. Καὶ εὐθὺς θέουσι πανδημεί πρὸς τοὺς
sensisset, in arcem se receperat); obvios autem τοῦ δεσπότου οἴκους· καὶ αὐτὸν μὲν οὐν εὗρο
quesque partim comprehensos occidunt, partiin προαισθόμενος γὰρ ᾤχετο καταφυγὼν ἐς ἀκρόπο
bonis creptis in carcerem conjiciunt, domos con- λιν· τοὺς δ᾽ ὑπὸ χεῖρα συνειληφότες τοὺς μὲν ἀπ'
vellunt et opes omnes intus repositas diripiunt, κτεινον, τοὺς δὲ τῶν ὑπαρχόντων ψιλώσαντες δεν
atque ipsi statim facto impetu arcis portas incen- σμωτηρίοις ἐνέβαλον, τοὺς δ' οίκους καταστάσαντες
dunt. Quo despotes viso, rebus desperatis, equum πάντα τὸν ἔνδον διήρπασαν πλούτον. Αὐτοὶ δὲ
conscendit et in Chortaitæ monasterium excurrit. δραμόντες εὐθὺς ὑφάπτουσι τὰς τῆς ἀκροπόλεως
Ubi a persequentibus comprehensus monasticum πύλας. Οπερ ἰδὼν ὁ δεσπότης καὶ ἀπογνούς ἵππων
habitum vel invitus induit, ad evidens mortis peτινὸς ἐπιβὰς ήλαυνεν έξω προς τὴν τοῦ Χορταΐτου
riculum declinandum, quam subitus ille 357 caμονήν. Ενθα δὴ τοῖς διώκουσι συλληφθείς τὸ μονα
sus minabatur. Inde al imperatorem fratris filium χικὸν καὶ ἄκων ὑπῆλθε σχήμα, τὸν προφανὴ τοῦ
vinctus ducitur, qui se longe bumaniorem omniθανάτου κίνδυνον ἐντεῦθεν ἐκκλίνων, ἐν αἰφνιδίως
bus proceribus et satellitibus suis erga eum præ- Η παρούσα περίστασις ἐσχεδίασε. Δέσμιος οὖν
buit. Nam hi quidem carnium ejus et sanguinis ἐκεῖθεν ἄγεται πρὸς τὸν ἀνεψιόν καὶ βασιλέα· ας
quodammodo avidi in eum irruerunt, quasi statim δὴ καὶ πολλῷ τῷ μέτρῳ φιλανθρωπότερος λαξε
discerpturi. At ipsum imperator corpore suo proπάντων, ὅσοι παραδυναστεύοντές τε καὶ παραστία
tectum ab omni vulnere servavit,
ζοντες ἦταν αὐτῷ. Οἱ μὲν γὰρ ἐφιέμενοι τῶν αὐτοῦ
σαρχῶν καὶ τοῦ αἵματος, ὡς εἰπεῖν, ἀπογεύσασθαι ὥρμησαν ἐπ' αὐτὸν ὡς αὐτίκα διαρρήξοντες· ὁ δὲ
βασιλεύς περιχυθεὶς ἄτρωτον διετήρησε τὸ παράπαν αὐτόν.
VII. Postridie suis obsecutus eumdem Didymotichum mittit savissimo et atrocissimo carcere in- c
cludendum. Promontorium enim, in quo Didymotichos oppidulum situm est, una rupes est, in qua,
quod ad excidendos lapides apta esset, incolæ
subterraneas cellas et puteos, que pluvialium
aquarum receptacula essent, excavarunt. Eorum
puteorum unum aquis penitus exhauriant ac per
scalas despotəm eo demittunt, nec non pueruin
unum parvulum ex ejus ministris. Neminem autem
praeterea prospicere illuc sinunt; sel operculo injecto istos custo liunt, ob loci angustias miserrime
affectos. Et ut omittam cætera maia, tenebras, inquam, et respirandi dificultatem, quomodo majus
illud et horrendum malum declarem? Cum enim
perangustus esset locus, aliter fieri non poterat,
quin olla, quæ cxcrementa capiebat, et panis, quo
fémem solarentur, in proximo jacerent. Quo animo cos fnisse probabile est, cum eis vescendum
esset in tanto fatore? Art hæc olla cuin vesperi
358 a custodibus funiculo altraberetur, sape in
despote caput effusa est; seu custodibus de industria ipsi illudentibus, seu invitis iis olla inversa.
Verum imperatore multorum hominum religioso·
rum precibus exorato, laudem in leviorem carcerem est translatus.
VIII. Quæ cum sic accidissent, imperator animi
dubius quid agendum esset nesciebat, quodve malis remedium quaereret. Quidquid enim incipiebat,
Ζ'. Τη δ' ύστεραία πεισθεὶς τοῖς περὶ αὐτὸν πέρα
πει προς Διδυμότειχον καθειρχθησόμενον ἐν εἰρητη
δεινοτάτῃ καὶ ἀπαραμυθήτι. Ἡ γὰρ ἀνέχουσα τὸ Διδ
μοτείχου πολίχνιον ἄκρα μία τίς ἐστι πέτρα (Ρ.290 εν
οἱ ἐνοικούντες εὐφυῶς εἰς τὸ λαξεύεσθαι ἔχουσαν εξω
ρόντες υπογείως κοιλαίνουσιν ἀποθήκες καὶ φρένες,
ἐμβρίων υδάτων δοχεία. Τῶν δὴ τοιούτων φρεάτων
ἐνὸς ὅταν ἀνιμήσαντες τὸ ὑγρὸν κατάγουσι διά κλίμακος τὴν δεσπότην ἐν τούτῳ καὶ παιδάριον ἐν τῶν
υπηρετούντων. Αλλων δὲ τῶν ἁπάντων οὐδένα παρα
ἦταν ἐκεῖ παρακύψαι. Αλλ' ἐπιπωματίσαντες τής
ρουν ἐκεῖ συμπατουμένους τε ὑπὸ τῆς τοῦ τύπου
στενότητος καὶ δυστυχέστατα πάνω διακειμένου
Ἵνα δὲ τάλλα παραδράμω τῶν δεινών, ζορῶδές φημι
καὶ πνιγώδες, πῶς παραιτήσω τὸ μεῖζον ἐκεῖνο δὴ
καὶ φρικώδες; Στενοῦ γὰρ πάνυ του τόπου τυγχά
νοντος ἀλλήλων ἐξ ἀνάγκης ἐχόμενα παρέκειτο ή τε
τὸ διαχώρημα καὶ τὸ οὗρεν ἔχουσα χύτρα καὶ ὁ τὸν
λιμὸν παραμυθούμενος ἄρτος. Γίνα οετε, ὦ πορ
όντες, ἔχειν ψυχήν, ἐπήτ' αὐτοὺς ἐσθίειν ἐχρῆν,
δυσωδίας τοσαύτης τῇ τραπέζῃ παρακειμένης: Ἀλλὰ
καὶ ἡ χύτρα ἀναγομένη ἑσπέρας ὑπὸ τῶν φυλάκων
διά με ρίνθου πολλάκις εξεκενώθη κατὰ τῆς κεφαλῆς
τοῦ δεσπότου, εἶτε τῶν φυλάκων ἐξεπίτηδες ἐμπε:
ζόντων αὐτόν, εἴτε τῆς χύτρας ἀκόντων αὐτῶν δ:
ριτρ πομένης. 'Αλλὰ πολλῶν παρακλήσεσι χαρτιμέ
των ἐς βασιλέα πνευματικῶν ἀνδρῶν ἐς ἑτέραν μετά
ταῦτα χειροτέραν εξρατὴν μετηνέχθη.
Η'. Τούτων οὕτω συμπεπτωκότων διηπορεῖτο καθ'
ἑαυτὸν ὁ βασιλεὺς γιγνόμενος καὶ οὐκ εἶχεν ἢ τι καί
διαπράξηται καὶ ὅθεν εὕρῃ τοῦ κακοῦ λύσιν, Ντε
Chapter XICaput XI
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 148:543καίτοι πολλῶν κατ’ αὐτοῦ παῤῥησιασθέντων ἐγκλημάτων καὶ ὑπὸ πολλῶν ὁμολογηθέντων· δι’ ἃ καὶ πάλαι πολλάκις κεκώλυται τυχεῖν ἱερατικῆς βαθμίδος τινός. ὅθεν ἐπειδὴ τὸ τοῦ θεοῦ καταπεφρόνηται δίκαιον δι’ ὄρεξιν ἀνθρωπίνην, συγκεχώρηκεν ὁ θεὸς τῆς οἰκείας καθαιρεθῆναι τούτους ἀρχῆς ὑπὸ τοῦ ἀφελεστάτου τοῦδε ἀνδρὸς, ὅσοι τοσαύτην ἀδίκως ὑπὲρ αὐτοῦ τὴν σπουδὴν εἰσηνέγκαντο· ὡς αὐτὰ δηλώσει λεγόμενα τὰ πράγματα προϊούσης τῆς ἱστορίας. (Β.) Ὁ μέντοι πατριάρχης οὗτος ἅμα τῇ πρὸς τὸν πατριαρχικὸν θρόνον ἀναβάσει τῷ πολλῷ τοῦ βασιλέως πρὸς αὐτὸν φίλτρῳ τεθαῤῥηκὼς τὴν πάλαι αὐτοῦ γε εὐμένειαν ὁμοίαν καὶ τήμερον τῷ πιγκέρνῃ προὐξένησε Φιλανθρωπηνῷ· ὃν πρὸ ἐτῶν ὀκτὼ καὶ τριάκοντα ταῖς τοῦ φθόνου παλάμαις τὰς αὐγὰς τῶν ὀμμάτων ἀπολέσαντα δεδηλώκαμεν. ὃς οὕτως ἐν ταῖς βουλαῖς ἄριστος εὐθὺς τοῖς βασιλικοῖς ἔδοξε πράγμασι καὶ μάλιστ’ ἐν θορύβῳ τοσούτῳ πραγμάτων καὶ κλύδωνι, ὥστε Σκιπίωνας ἐκείνους καὶ Θηβαίους Ἐπαμεινώνδας ἔδοξαν βλέπειν τῶν τηνικαῦτα παρόντων οἱ συνετώτεροι.Α. Μ 6791 AD 6856}
[137. ANDRONIC. stx.]
reveriti. Maxima frumenti copia in urbem liberatam invecta. Syrgiannes imperatorum concordia minime
latus. Asanis Andronici fidem leutal. Ab eo apud imperatorem delatus in carcerem conjicitur. Omnibus
bonis mullatur.
360 1. Eo tempore monachus quidam ex monte
Atho, septuagenario major, nulla sacerdotali dignitate præditus, idemque adeo imperitus, ut nee
prima quidem litterarum elementa peffecte posset
conjungere, in urbem venit. Quem ob uimiam morum simplicitatem imperator in patriarchalem sedem
tum temporis vacantem imposuit; quamvis multa
crimiwa libero illi objecta et a multis testata fuissent, propter quæ olim sæpe exclusus omni sacrorum ordinum gradu fuerat. Quamobrem divino jure
ob humanam cupiditatem spreto passus est Deus a
simplicissimo illo homine eos principalu dejici.
qui tanto studio pro eo injuste contenderant; ut
progressu historiæ res ipsa declarabit.
II. Caeterum is patriarcha, cum primum in patriarchali solio collocatus esset, imperatoris singulari benevolentia fretus effecit, ut Philanthropenus
pincerna in pristinum gratiæ locum restitueretur,
quem ante annos octo et triginta ex invidia amisisse
oculos ostendimus. Qui quidem statim in negotiis
imperatoris, præsertim vero in tantis rerum turbis,
ita consilio excelluit, ut prudentissimus quisque
Scipiones et Thebanos Epaminondas 361 cernere
sibi videretur. Quin et illud admirabantur (cum reg
humanæ firmi et proprii nihil habeant, sed fortuna
continenter in illarum mutatione et destructione
vim suam exserat et vitamn, quasi tragediam quamdam agens, variis vicissitudinibus ludat), quo pacto
prudentia illius integra atque incolumis mansisset
ae Grauior, quain fortuna exstitisset, tamlemque
ipsum, malo invidia genio depulso, e condemnationis præcipitio revocasset.
III. Testimonio est orationi meæ illud tempus,
quo virtus ejns veluti Lydio lapide explorata enituit. Nam cum Gnitini et suburbani Turci Philadelphiam obsidione tum cinsissent et continenter
validis viribus oppugnarent, foris ipsi, intus vero
dira fames: indigenæ, qui in ea civitate restabant,
în periculo erant, ne Turcis cum ipsa urbe ɔlque
aris et focis proderentur: idque intra paucos forPhranzes. lib. 1. cap. 9. Ducang.
Α'. Έτυχε μέντοι ἐπιδεδημηκώς τηνικαύτα
μοναχός τις ἐξ δρους του Αθω ὑπὲρ τὰ ἑβδομήκοντα
ἔτη, μήτ' ἀξίωμα ἔχων οὐδὲν ἱερατικόν, μήτε γοῦν
τὰ πρῶτα καὶ στοιχειώδη συνάπτειν ἀσφαλῶς δυνά
μενος γράμματα. Τοῦτον διὰ τὴν ἄγαν τῶν τρόπων
ἀφέλειαν εἰς τοὺς πατριαρχικούς ἄρτι χηρεύοντας
θρόνους ὁ βασιλεὺς ἀνεβίβασε καίτοι πολλών
κατ' αὐτοῦ παρρησιασθέντων ἐγκλημάτων καὶ ἀπὸ
πολλῶν ὁμολογηθέντων· δι' & καὶ πάλαι πολλάκις
κεκώλνται ευχεῖν Ιερατικῆς βαθμίδος τινός. Οθεν
ἐπειδὴ τὸ τοῦ Θεοῦ καταπεφρόνηται δίκαιον δ' όρεξιν
ἀνθρωπίνην, συγκεχώρηκεν ὁ Θεὸς τῆς οἰκείας και
θαιρεθῆναι τούτους ἀρχῆς ὑπὸ τοῦ ἀφελεστάτου τούδε
ἀνδρὸς, ὅσοι τοσαύτην ἀδίκως ὑπὲρ αὐτοῦ τὴν σπου
δὴν εἰσηνέγκαντο - [P. 999) ὡς αὐτὰ δηλώσει λεγέ
Β' μενα τὰ πράγματα προϊούσης τῆς ἱστορίας.
Β'. Ο μέντοι πατριάρχης οὗτος ἅμα τῇ πρὸς τὴν
πατριαρχικὸν θρόνον ἀναβάσει τῷ πολλῷ τοῦ βασι
λέως πρὸς αὐτὸν φίλτρων τεθαρρηκώς την πάλαι αντ
τοῦ γε εὐμένειαν ὁμοίαν καὶ τήμερον τῷ πιγκέρη
προξένησε Φιλανθρωπηνῷ· ὃν πρὸ ἐτῶν ὀκτὼ καὶ
τριάκοντα ταῖς τοῦ φθόνου παλάμαις τὰς αὐτὰς
τῶν ὁμμάτων ἀπολέσαντα δεδηλώκαμεν. Ο; οὕτως
ἐν ταῖς βουλεῖς ἄριστος εὐθὺς τοῖς βασιλικούς Βαξε
πράγμασι καὶ μάλιστ᾽ ἐν θορύβῳ τοσούτῳ πραγμά
των καὶ κλύδωνι, ὥστε Σκιπίωνας ἐκείνους καὶ θη
βαίους Επαμεινώνδας ἔδοξαν βλέπειν τῶν τηνικαῦτα
παρόντων οι συνετώτεροι. Καὶ μέντοι καὶ ἐθαύμα
ζον, πῶς τῶν ἀνθρωπίνων πραγμάτων οὐδὲν κεκτη
μένων ἀκήρατον οὐδὲ μόνιμον, ἀλλὰ τῆς τύχης δια
νεκῶς ἀκμαζούσης ἐν τῇ τούτων μεταβολῇ καὶ φθορι
καὶ παιζούσης τὸν βίον ταῖς ἀμοιβαῖς καθάπερ σκηνην τραγικὴν ἀκήρατος ἡ τῆς τούτου γνώσεω; Εμει
νεν ἀρετὴ καὶ στεῤῥοτέρα τῆς τύχης ή δὴ καὶ τοὺς
τῆς βασκανίας ἀπωσαμένη Τελχίνας τῶν πυθμένων
τῆς καταδίκης ἀνεκαλέσατο.
Γ. Μαρτύριον τῶν λεγομένων καὶ 8 προήνεγκ
τέως ὁ χρόνος, καθάπερ τινὰ βάσανον τῆς τοῦ ἀνδρὸς
ἀρετῆς. Ἐν γὰρ τούτῳ τῷ χρόνῳ περιστρατοπεδευ
σάντων τὴν Φιλαδέλφειαν τῶν περιοίκων καὶ
ἀστυγειτόνων Τούρκων καὶ κατὰ συνέχειαν πολιορ
κουμένης τῆς πόλεως σφοδρώς έξωθεν μὲν ὑπ' αὐτῶν,
ἔνδοθεν δ' ὑπὸ σφοδροῦ τοῦ λιμοῦ ἐς κίνδυνον ἦλθον
οἱ περιλειπόμενοι τῶν αὐτοχθόνων πολιτών προδοθή
Variorum notæ.
Auno Chr. 1323, pridie Kal. Dec. Indict. 7.
Εἰς τοὺς πατριαρχικούς ἄρτι χηρεύοντας θρήνους
verterat Wolfius, in recens defuncti patriarcha bcum. Ego verti, in patriarchalem sedem tum temporis vacantem, ea ratione, quod antequam Esaias
crearetur patriarcha, sedes tribus fere annis vacaverit, ut constat ex Synopsi Dorothei. Adde quod
ad erbium ἄρτι accipitur nonnunquam pro τέως,
lanc. Βοινικ.
imo ante annos oclo et viginti. Nam (ut adnotatum supra pag. 126, A) Philanthropono lunen
oculorum ademit Libadarius anno mundi 6805
sub Anem auctumni, hoc est anno Christi 1296
exennte. Adde annos 28, et efficics annum mundi
6833, Christi 1524, quo scilicet anno Esaias, qui
paulo ante patriarcha creatus fuerat, seniorem
Andronicum Philauthropeno reconciliavit. Quodsi
adderes annos 38, efficeres annum mundi 6843,
Christi 1334, quo anno nec Esaias patriarcha, neg
Andronicus senior in vivis erant. Boivin,
Hinc apparet Philadelphiam bis a Tercis
obsessam; ac primam qui tem obsidionem Theolept virtute et Catalanorum adventu, alteram
Philanthropeni auctoritate solutam fuisse. Bev13.
καὶ μέντοι καὶ ἐθαύμαζον, πῶς τῶν ἀνθρωπίνων πραγμάτων οὐδὲν κεκτημένων ἀκήρατον οὐδὲ μόνιμον, ἀλλὰ τῆς τύχης διηνεκῶς ἀκμαζούσης ἐν τῇ τούτων μεταβολῇ καὶ φθορᾷ καὶ παιζούσης τὸν βίον ταῖς ἀμοιβαῖς καθάπερ σκηνὴν τραγικὴν ἀκήρατος ἡ τῆς τούτου γνώσεως ἔμεινεν ἀρετὴ καὶ στεῤῥοτέρα τῆς τύχης· ἣ δὴ καὶ τοὺς τῆς βασκανίας ἀπωσαμένη Τελχῖνας τῶν πυθμένων τῆς καταδίκης ἀνεκαλέσατο. (Γ.) Μαρτύριον τῶν λεγομένων καὶ ὃ προήνεγκε τέως ὁ χρόνος, καθάπερ τινὰ βάσανον τῆς τοῦ ἀνδρὸς ἀρετῆς. ἐν γὰρ τούτῳ τῷ χρόνῳ περιστρατοπεδευσάντων τὴν Φιλαδέλφειαν τῶν περιοίκων καὶ ἀστυγειτόνων Τούρκων καὶ κατὰ συνέχειαν πολιορκουμένης τῆς πόλεως σφοδρῶς ἔξωθεν μὲν ὑπ’ αὐτῶν, ἔνδοθεν δ’ ὑπὸ σφοδροῦ τοῦ λιμοῦ ἐς κίνδυνον ἦλθον οἱ περιλειπόμενοι τῶν αὐτοχθόνων πολιτῶν προδοθῆναι τοῖς Τούρκοις αὐτῇ πόλει καὶ αὐτοῖς οἴκοις. καὶ τάχ’ ἂν ἐν ὀλίγαις ἡμέραις ἐπράττετο τοῦτο, εἰ μὴ ὁ Φιλανθρωπηνὸς Ἀλέξιος ἔφθη τοῦ βυθοῦ τῶν τοιούτων ἀπαλλάξας κινδύνων.Α. Μ 6791 AD 6856}
[137. ANDRONIC. stx.]
reveriti. Maxima frumenti copia in urbem liberatam invecta. Syrgiannes imperatorum concordia minime
latus. Asanis Andronici fidem leutal. Ab eo apud imperatorem delatus in carcerem conjicitur. Omnibus
bonis mullatur.
360 1. Eo tempore monachus quidam ex monte
Atho, septuagenario major, nulla sacerdotali dignitate præditus, idemque adeo imperitus, ut nee
prima quidem litterarum elementa peffecte posset
conjungere, in urbem venit. Quem ob uimiam morum simplicitatem imperator in patriarchalem sedem
tum temporis vacantem imposuit; quamvis multa
crimiwa libero illi objecta et a multis testata fuissent, propter quæ olim sæpe exclusus omni sacrorum ordinum gradu fuerat. Quamobrem divino jure
ob humanam cupiditatem spreto passus est Deus a
simplicissimo illo homine eos principalu dejici.
qui tanto studio pro eo injuste contenderant; ut
progressu historiæ res ipsa declarabit.
II. Caeterum is patriarcha, cum primum in patriarchali solio collocatus esset, imperatoris singulari benevolentia fretus effecit, ut Philanthropenus
pincerna in pristinum gratiæ locum restitueretur,
quem ante annos octo et triginta ex invidia amisisse
oculos ostendimus. Qui quidem statim in negotiis
imperatoris, præsertim vero in tantis rerum turbis,
ita consilio excelluit, ut prudentissimus quisque
Scipiones et Thebanos Epaminondas 361 cernere
sibi videretur. Quin et illud admirabantur (cum reg
humanæ firmi et proprii nihil habeant, sed fortuna
continenter in illarum mutatione et destructione
vim suam exserat et vitamn, quasi tragediam quamdam agens, variis vicissitudinibus ludat), quo pacto
prudentia illius integra atque incolumis mansisset
ae Grauior, quain fortuna exstitisset, tamlemque
ipsum, malo invidia genio depulso, e condemnationis præcipitio revocasset.
III. Testimonio est orationi meæ illud tempus,
quo virtus ejns veluti Lydio lapide explorata enituit. Nam cum Gnitini et suburbani Turci Philadelphiam obsidione tum cinsissent et continenter
validis viribus oppugnarent, foris ipsi, intus vero
dira fames: indigenæ, qui in ea civitate restabant,
în periculo erant, ne Turcis cum ipsa urbe ɔlque
aris et focis proderentur: idque intra paucos forPhranzes. lib. 1. cap. 9. Ducang.
Α'. Έτυχε μέντοι ἐπιδεδημηκώς τηνικαύτα
μοναχός τις ἐξ δρους του Αθω ὑπὲρ τὰ ἑβδομήκοντα
ἔτη, μήτ' ἀξίωμα ἔχων οὐδὲν ἱερατικόν, μήτε γοῦν
τὰ πρῶτα καὶ στοιχειώδη συνάπτειν ἀσφαλῶς δυνά
μενος γράμματα. Τοῦτον διὰ τὴν ἄγαν τῶν τρόπων
ἀφέλειαν εἰς τοὺς πατριαρχικούς ἄρτι χηρεύοντας
θρόνους ὁ βασιλεὺς ἀνεβίβασε καίτοι πολλών
κατ' αὐτοῦ παρρησιασθέντων ἐγκλημάτων καὶ ἀπὸ
πολλῶν ὁμολογηθέντων· δι' & καὶ πάλαι πολλάκις
κεκώλνται ευχεῖν Ιερατικῆς βαθμίδος τινός. Οθεν
ἐπειδὴ τὸ τοῦ Θεοῦ καταπεφρόνηται δίκαιον δ' όρεξιν
ἀνθρωπίνην, συγκεχώρηκεν ὁ Θεὸς τῆς οἰκείας και
θαιρεθῆναι τούτους ἀρχῆς ὑπὸ τοῦ ἀφελεστάτου τούδε
ἀνδρὸς, ὅσοι τοσαύτην ἀδίκως ὑπὲρ αὐτοῦ τὴν σπου
δὴν εἰσηνέγκαντο - [P. 999) ὡς αὐτὰ δηλώσει λεγέ
Β' μενα τὰ πράγματα προϊούσης τῆς ἱστορίας.
Β'. Ο μέντοι πατριάρχης οὗτος ἅμα τῇ πρὸς τὴν
πατριαρχικὸν θρόνον ἀναβάσει τῷ πολλῷ τοῦ βασι
λέως πρὸς αὐτὸν φίλτρων τεθαρρηκώς την πάλαι αντ
τοῦ γε εὐμένειαν ὁμοίαν καὶ τήμερον τῷ πιγκέρη
προξένησε Φιλανθρωπηνῷ· ὃν πρὸ ἐτῶν ὀκτὼ καὶ
τριάκοντα ταῖς τοῦ φθόνου παλάμαις τὰς αὐτὰς
τῶν ὁμμάτων ἀπολέσαντα δεδηλώκαμεν. Ο; οὕτως
ἐν ταῖς βουλεῖς ἄριστος εὐθὺς τοῖς βασιλικούς Βαξε
πράγμασι καὶ μάλιστ᾽ ἐν θορύβῳ τοσούτῳ πραγμά
των καὶ κλύδωνι, ὥστε Σκιπίωνας ἐκείνους καὶ θη
βαίους Επαμεινώνδας ἔδοξαν βλέπειν τῶν τηνικαῦτα
παρόντων οι συνετώτεροι. Καὶ μέντοι καὶ ἐθαύμα
ζον, πῶς τῶν ἀνθρωπίνων πραγμάτων οὐδὲν κεκτη
μένων ἀκήρατον οὐδὲ μόνιμον, ἀλλὰ τῆς τύχης δια
νεκῶς ἀκμαζούσης ἐν τῇ τούτων μεταβολῇ καὶ φθορι
καὶ παιζούσης τὸν βίον ταῖς ἀμοιβαῖς καθάπερ σκηνην τραγικὴν ἀκήρατος ἡ τῆς τούτου γνώσεω; Εμει
νεν ἀρετὴ καὶ στεῤῥοτέρα τῆς τύχης ή δὴ καὶ τοὺς
τῆς βασκανίας ἀπωσαμένη Τελχίνας τῶν πυθμένων
τῆς καταδίκης ἀνεκαλέσατο.
Γ. Μαρτύριον τῶν λεγομένων καὶ 8 προήνεγκ
τέως ὁ χρόνος, καθάπερ τινὰ βάσανον τῆς τοῦ ἀνδρὸς
ἀρετῆς. Ἐν γὰρ τούτῳ τῷ χρόνῳ περιστρατοπεδευ
σάντων τὴν Φιλαδέλφειαν τῶν περιοίκων καὶ
ἀστυγειτόνων Τούρκων καὶ κατὰ συνέχειαν πολιορ
κουμένης τῆς πόλεως σφοδρώς έξωθεν μὲν ὑπ' αὐτῶν,
ἔνδοθεν δ' ὑπὸ σφοδροῦ τοῦ λιμοῦ ἐς κίνδυνον ἦλθον
οἱ περιλειπόμενοι τῶν αὐτοχθόνων πολιτών προδοθή
Variorum notæ.
Auno Chr. 1323, pridie Kal. Dec. Indict. 7.
Εἰς τοὺς πατριαρχικούς ἄρτι χηρεύοντας θρήνους
verterat Wolfius, in recens defuncti patriarcha bcum. Ego verti, in patriarchalem sedem tum temporis vacantem, ea ratione, quod antequam Esaias
crearetur patriarcha, sedes tribus fere annis vacaverit, ut constat ex Synopsi Dorothei. Adde quod
ad erbium ἄρτι accipitur nonnunquam pro τέως,
lanc. Βοινικ.
imo ante annos oclo et viginti. Nam (ut adnotatum supra pag. 126, A) Philanthropono lunen
oculorum ademit Libadarius anno mundi 6805
sub Anem auctumni, hoc est anno Christi 1296
exennte. Adde annos 28, et efficics annum mundi
6833, Christi 1524, quo scilicet anno Esaias, qui
paulo ante patriarcha creatus fuerat, seniorem
Andronicum Philauthropeno reconciliavit. Quodsi
adderes annos 38, efficeres annum mundi 6843,
Christi 1334, quo anno nec Esaias patriarcha, neg
Andronicus senior in vivis erant. Boivin,
Hinc apparet Philadelphiam bis a Tercis
obsessam; ac primam qui tem obsidionem Theolept virtute et Catalanorum adventu, alteram
Philanthropeni auctoritate solutam fuisse. Bev13.
PG 148:545ἐν στενῷ γὰρ γενόμενος ὁ βασιλεὺς καὶ μὴ ἔχων ὅ,τι δράσειε τῶν πάττων οὐδὲν (οὔτε γὰρ ὅπλων ἐπισκευὴ, οὔτε στρατὸς ἀντίπαλος ἦν εἰς πόλιν οὕτω θαλάττης πολλοῖς σταδίοις ἀπῳκισμένην καὶ πολλοῖς κεκυκλωμένην τοῖς ἔθνεσι βοηθεῖν) πέμπει τοῦτον αὐτὸν μηδὲν ἐπιφερόμενον, οὔτε στρατὸν, οὔθ’ ὅπλων ἐπισκευὴν, οὔτε χρημάτων πλῆθος, ἀλλὰ μόνην τὴν τῆς φύσεως σύνεσιν καὶ ἐμπειρίαν. οὗ δὴ καὶ πρὶν ἐπιστῆναι τῇ πόλει Φιλαδελφείᾳ, ἔτι δ’ ἐν μέσῃ πορείᾳ τυγχάνοντος, τὴν φήμην ἀκηκοότες οἱ τῶν πολιορκούντων σατράπαι καὶ ἀρχηγοὶ τά τε ὅπλα εὐθὺς ἔῤῥιψαν καὶ τὴν πολιορκίαν ἀπείπαντο αἰδεσθέντες τὴν τοῦ ἀνδρὸς ἀρετήν. καὶ ὑπτίαις ἅμα χερσὶ καὶ γνώμαις εἰρηνευούσαις ὑπαντῶσι καὶ ὑποδέχονται· καὶ ὧν πάλαι καλῶν ἀπέλαυσαν ἐξ αὐτοῦ νῦν ἐν μνήμῃ γενόμενοι χάριτας ὁμολογοῦσι καὶ πᾶν τὸ κατὰ γνώμην τελεῖν ὑπισχνοῦνται. οἱ μὲν γὰρ αὐτῶν πάλαι τὸ ζῇν ἐπορίσαντο δι’ αὐτοῦ προφανοῦς ἀπαλλαγέντες θανάτου· οἱ δὲ τῶν ὑπ’ αὐτῷ παιδευτῇ τεθραμμένων πρὸς ὅπλα καὶ πολέμων ἄσκησιν ἦσαν. καὶ τί δεῖ διατρίβειν;[A. c. 1982 AD 1328] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII.
καὶ τοῖς Τούρκοις αὐτῇ πόλει καὶ αὐτοῖς οἴκοις. Καὶ tasse dies accidisset, nisi Alesius Philanthropenus
τέχ᾽ ἂν ἐν ὀλίγαις ἡμέραις ἐπράττετο τοῦτο, εἰ μὴ δ
Φιλανθρωπηνός Αλέξιος ἔφθη τοῦ βυθοῦ τῶν τοιούτων ἀπαλλάξας κινδύνων. Ἐν στενῷ γὰρ γενόμενος
ὁ βασιλεὺς καὶ μὴ ἔχων ὅ τι δράσεις τῶν πάντων
οὐδὲν οὔτε γὰρ ὅπλων επισκευή, οὔτε στρατὸς ἀντί
παλος ἦν εἰς πόλιν οὕτω θαλάττης πολλοῖς σταδίοις
ἐπιμπισμένην καὶ πολλοίς κεκυκλωμένην τοῖς ἔθνεσι
βοηθεῖν) πέμπει τοῦτον αὐτὸν μηδὲν ἐπιφερόμενον,
οὔτε στρατόν, οὔθ' ὅπλων επισκευήν, οὔτε χρημάτων
πλῆθος, ἀλλὰ μόνην τὴν τῆς φύσεως σύνεσιν καὶ ἐμπ
πειρίαν. Οὗ δὴ καὶ πρὶν ἐπιστῆναι τῇ πόλει Φιλαδελφείς, ἔτι δ' ἐν μέσῃ πορεία τυγχάνοντος, τὴν φήμην ἀκηκοότες οἱ τῶν πολιορκούντων σατράπαι καὶ
Αρχηγοὶ τὰ τὰ ὅπλα εὐθὺς ἔῤῥιψαν καὶ τὴν πολιορτῶν ἐπείπαντο αἰδεσθέντες τὴν τοῦ ἀνδρὸς ἀρετήν.
Καὶ ὀπτίαις ἅμα χερσὶ καὶ γνώμαις εἰρηνευούσαις
ὑπαντώσι καὶ ὑποδέχονται· καὶ ὧν πάλαι καλῶν
ἐπέλευσαν ἐξ αὐτοῦ νῦν ἐν μνήμῃ γενόμενοι χάρι
τε; ὁμολογοῦσι καὶ πᾶν τὸ κατὰ γνώμην τελεῖν ὑπι
εχνοῦνται. Οἱ μὲν γὰρ αὐτῶν πάλαι τὸ ζῆν ἐπορί
σαντα δι' αὐτοῦ προφανοῦς ἀπαλλαγέντες θανάτου -
οἱ δὲ τῶν ὑπ' αὐτῷ [Ρ. 293] παιδευτῇ τεθραμμέν
των πρὸς ὅπλα καὶ πολέμων ἄσκησιν ἦσαν. Καὶ τί
δεν διατρίβειν; ἐς τοσοῦτον εὐπαθείας καὶ εὐτυχίας ἧκεν ἐξαπίνης ἡ Φιλαδέλφεια, ὡς μιας δραχμής
ὤνων τὸν μέγιστον λαμβάνειν μέδιμνον τοῦ σίτου.
in tanto periculo constitutos ab imminente exitio
liberasset. Nam in angustias redactus imperator
et consilii plane inops (ueque enim armorum apparatus, neque exercitus suppetebat urbi defendendæ
par, quæ tot stadiis a mari dissita, tot gentibus
cincta esset) hunc ipsum delegat, nihil secum afferenteni, non exercitum, non arma, non pecuniz
copiani, sed tantum naturalem prudentiam et
usum rerum. Qui priusquam ad urbem accessisset,
cum in medio adhuc itinere esset, bostium satrapæ et 362 duces fama audita statim abjectis ar -
mais ab obsidione recesserunt, viri virtutem reverill:
et supinis simul manibus et pacatis animis obviam
progressi eum exceperunt, et beneficiorum quas
olim ab illo accepissent memores, gratias ei egerunt, se quidquid petiisset facturos pollicentes. Quίdam enim ex illis vitaın olim ejus opera conservarant et mortem certam ac paratam effugerant;
alii eo magistro educati et ad arma et militiam instructi fuerant. Et quid multis opus est? Philadelphiæ subito ea felicitas et ubertas exstitit, ut maximum frumenti medimnum drachma con pararent.
Δ'. Τῷ μέντας Συργιάννη τῶν βασιλέων ἡ
ἴνωσις μὴ κατὰ γνώμην συστᾶσα ἀθυμεῖν ἐποίει καὶ
Απανθρωπακότα περιδέναι· καὶ μάλισθ' ὅτι τῶν πραημάτων ἠρεμούντων ἀξυντελὴς αὐτὸς ἐν τοῖς δημο
είοις ἐδόκει καὶ ἄχρηστος. Ὅθεν ἐν καθέδραις καὶ
στάσεσι καὶ ὁδοῖς τοιούτοις εἰσὶν ἐντυγχάνων καὶ
τροπιών ασμένως, ὅσοις λύπην τινὰ τὰ κοινὰ προύκίνησαν πράγματα, ἐλοιδορεῖτο τοῖς βασιλεῦσιν, ἅτε
ἀδικωτάτοις περὶ αὐτὸν γενομένοις χρησιμώτατον ἐν
τοῖς ἐναντιωτάτοις καιροῖς νῦν μὲν τούτῳ νῦν δ'
Εκείνερ γενόμενον. Ἰδὼν δὲ καὶ 'Ανδρόνικον τὸν Ασάν
λύσης περιϊόντα μεστόν, ὅτι τὴν ἐπιτροπὴν καὶ διοί
τοίχων ἐκεῖνος τῶν Πελοποννησίων Ρωμαίων ἐν τῷ
πειρη τῆς τῶν βασιλέων διαστάσεως, εἶτα ἐξῳκισθεὶς
ἐκεῖθεν ἐτίμως παρὰ τοῦ νέου βασιλέως καὶ ἐλθὼν προς
τὸν γηραιὸν οὐχ εὗρεν οὐδὲν ἐξ αὐτοῦ τῆς λύπης
ἀντάξιον εἰς θεραπείαν· καίτοι μεγάλων άξιος
ὑπάρχων ἀξιωμάτων, σεβαστοκρατορικών δηλαδή
καὶ μειζόνων, διά τε την στρατηγικὴν ἐμπειρίαν, η
ὴν ὑπὲρ τοὺς ἄλλους τέως ἐπλούται, καὶ ἅμα τὴν
τοῦ γένους λαμπρότητα· διὰ ταῦτα τοίνυν ὁ Συρ
γιάννης πρόσεισι καὶ αὐτῷ καὶ φίλος αὐτῷ γίνεται,
τὴν τῆς λύπης ὁμοιότητα γνώμης προβαλλόμενος
σύνδεσμον. Ο μὲν οὖν Συργιάννης ὡς ὁμοψύχω
Σαββέτας ἐκείνῳ πάντα διῄει λοιπὸν ἀναπεπταμένη
τῇ γλώττη, οπόσα τοῖς λυπουμένοις εἰκός. Ο δὲ
Ατάν βαθεία συνέσει προσιών αὐτῷ γλῶσσαν
μὲν ὁμοίαν πῶς ἐκείνῳ προτείνετο καὶ συνδιελοι -
δορεῖτο τοῖς βασιλεῦσι δῆθεν αὐτό; τὰ δὲ παρά
IV. Syrgiannes vero, imperatorum concordia minime la'tus, animo æger et tristi vultu obambula -
bat maxime quod tranquillis rebus nullus ejus
usus in republica esse videbatur. Quos igitur publicus rerum status quocunque modo offendisset, eos
seu sedentes seu stantes seu secundum viam euntes
nactus conveniebat et cupide adibat: atque imperatoribus conviciabatur, ut a quibus summis affectus esset injuriis, com adversissimis temporibus
nunc huic nunc illi maximo usui fuisset. Cum autem Asanem Andronicum mœrore plenum obambulantem conspexisset, qui Romanos Peloponnesios, dum imperatores inter se dissiderent, rexera
alque gubernaverat; deinde vero per ignominiam
a juniore imperature pulsus, et ad 363 seniorein
profectus, nullum ejusmodi præmium impetrarat,
quo dolor ejus levaretur; quamvis magnis honori·
bus dignus esset, sebastocratoricis videlicet el niajoribus etiam, cum ob rei militaris usum, quo tune
alios superabat, tum ob illustre genus, ob eas, inquam, causas Syrgiannes ad hunc quoque accedit
et quasi mororis similitudine devinctus amicus
ipsi exsistit. Itaque, ut amico unauimi culsus,
omnia quæ dolor fert sine ulla dissimulatione eloquitur. Asan vero singulari prudentia cum viro
agens verbis haud dissimilibus utebatur, et ipso
quidem imperatoribus maledicebat; omnia vero,
quæ a Syrgianne dicebantur, animo intimo recoudebat. Non et prius ambitionem ejus oderat: tum
Variorum notæ.
Cantacuzenus, lib. i, cap. 83. Ducasc.
De quo in stemmate Cantacuzeuorum, pag. 260. Dudang
ἐς τοσοῦτον εὐπαθείας καὶ εὐτυχίας ἧκεν ἐξαπίνης ἡ Φιλαδέλφεια, ὡς μιᾶς δραχμῆς ὤνιον τὸν μέγιστον λαμβάνειν μέδιμνον τοῦ σίτου. (Δ.) Τῷ μέντοι Συργιάννῃ τῶν βασιλέων ἡ ἕνωσις μὴ κατὰ γνώμην συστᾶσα ἀθυμεῖν ἐποίει καὶ ἐσκυθρωπακότα περιϊέναι· καὶ μάλισθ’ ὅτι τῶν πραγμάτων ἠρεμούντων ἀξυντελὴς αὐτὸς ἐν τοῖς δημοσίοις ἐδόκει καὶ ἄχρηστος. ὅθεν ἐν καθέδραις καὶ στάσεσι καὶ ὁδοῖς τοιούτοις τισὶν ἐντυγχάνων καὶ προσιὼν ἀσμένως, ὅσοις λύπην τινὰ τὰ κοινὰ προὐξένησαν πράγματα, ἐλοιδορεῖτο τοῖς βασιλεῦσιν, ἅτε ἀδικωτάτοις περὶ αὐτὸν γενομένοις χρησιμώτατον ἐν τοῖς ἐναντιωτάτοις καιροῖς νῦν μὲν τούτῳ νῦν δ’ ἐκείνῳ γενόμενον. ἰδὼν δὲ καὶ Ἀνδρόνικον τὸν Ἀσὰν λύπης περιϊόντα μεστὸν, ὅτι τὴν ἐπιτροπὴν καὶ διοίκησιν ἔχων ἐκεῖνος τῶν Πελοποννησίων Ῥωμαίων ἐν τῷ καιρῷ τῆς τῶν βασιλέων διαστάσεως, εἶτα ἐξῳκισθεὶς ἐκεῖθεν ἀτίμως παρὰ τοῦ νέου βασιλέως καὶ ἐλθὼν πρὸς τὸν γηραιὸν οὐχ εὗρεν οὐδὲν ἐξ αὐτοῦ τῆς λύπης ἀντάξιον εἰς θεραπείαν·[A. c. 1982 AD 1328] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII.
καὶ τοῖς Τούρκοις αὐτῇ πόλει καὶ αὐτοῖς οἴκοις. Καὶ tasse dies accidisset, nisi Alesius Philanthropenus
τέχ᾽ ἂν ἐν ὀλίγαις ἡμέραις ἐπράττετο τοῦτο, εἰ μὴ δ
Φιλανθρωπηνός Αλέξιος ἔφθη τοῦ βυθοῦ τῶν τοιούτων ἀπαλλάξας κινδύνων. Ἐν στενῷ γὰρ γενόμενος
ὁ βασιλεὺς καὶ μὴ ἔχων ὅ τι δράσεις τῶν πάντων
οὐδὲν οὔτε γὰρ ὅπλων επισκευή, οὔτε στρατὸς ἀντί
παλος ἦν εἰς πόλιν οὕτω θαλάττης πολλοῖς σταδίοις
ἐπιμπισμένην καὶ πολλοίς κεκυκλωμένην τοῖς ἔθνεσι
βοηθεῖν) πέμπει τοῦτον αὐτὸν μηδὲν ἐπιφερόμενον,
οὔτε στρατόν, οὔθ' ὅπλων επισκευήν, οὔτε χρημάτων
πλῆθος, ἀλλὰ μόνην τὴν τῆς φύσεως σύνεσιν καὶ ἐμπ
πειρίαν. Οὗ δὴ καὶ πρὶν ἐπιστῆναι τῇ πόλει Φιλαδελφείς, ἔτι δ' ἐν μέσῃ πορεία τυγχάνοντος, τὴν φήμην ἀκηκοότες οἱ τῶν πολιορκούντων σατράπαι καὶ
Αρχηγοὶ τὰ τὰ ὅπλα εὐθὺς ἔῤῥιψαν καὶ τὴν πολιορτῶν ἐπείπαντο αἰδεσθέντες τὴν τοῦ ἀνδρὸς ἀρετήν.
Καὶ ὀπτίαις ἅμα χερσὶ καὶ γνώμαις εἰρηνευούσαις
ὑπαντώσι καὶ ὑποδέχονται· καὶ ὧν πάλαι καλῶν
ἐπέλευσαν ἐξ αὐτοῦ νῦν ἐν μνήμῃ γενόμενοι χάρι
τε; ὁμολογοῦσι καὶ πᾶν τὸ κατὰ γνώμην τελεῖν ὑπι
εχνοῦνται. Οἱ μὲν γὰρ αὐτῶν πάλαι τὸ ζῆν ἐπορί
σαντα δι' αὐτοῦ προφανοῦς ἀπαλλαγέντες θανάτου -
οἱ δὲ τῶν ὑπ' αὐτῷ [Ρ. 293] παιδευτῇ τεθραμμέν
των πρὸς ὅπλα καὶ πολέμων ἄσκησιν ἦσαν. Καὶ τί
δεν διατρίβειν; ἐς τοσοῦτον εὐπαθείας καὶ εὐτυχίας ἧκεν ἐξαπίνης ἡ Φιλαδέλφεια, ὡς μιας δραχμής
ὤνων τὸν μέγιστον λαμβάνειν μέδιμνον τοῦ σίτου.
in tanto periculo constitutos ab imminente exitio
liberasset. Nam in angustias redactus imperator
et consilii plane inops (ueque enim armorum apparatus, neque exercitus suppetebat urbi defendendæ
par, quæ tot stadiis a mari dissita, tot gentibus
cincta esset) hunc ipsum delegat, nihil secum afferenteni, non exercitum, non arma, non pecuniz
copiani, sed tantum naturalem prudentiam et
usum rerum. Qui priusquam ad urbem accessisset,
cum in medio adhuc itinere esset, bostium satrapæ et 362 duces fama audita statim abjectis ar -
mais ab obsidione recesserunt, viri virtutem reverill:
et supinis simul manibus et pacatis animis obviam
progressi eum exceperunt, et beneficiorum quas
olim ab illo accepissent memores, gratias ei egerunt, se quidquid petiisset facturos pollicentes. Quίdam enim ex illis vitaın olim ejus opera conservarant et mortem certam ac paratam effugerant;
alii eo magistro educati et ad arma et militiam instructi fuerant. Et quid multis opus est? Philadelphiæ subito ea felicitas et ubertas exstitit, ut maximum frumenti medimnum drachma con pararent.
Δ'. Τῷ μέντας Συργιάννη τῶν βασιλέων ἡ
ἴνωσις μὴ κατὰ γνώμην συστᾶσα ἀθυμεῖν ἐποίει καὶ
Απανθρωπακότα περιδέναι· καὶ μάλισθ' ὅτι τῶν πραημάτων ἠρεμούντων ἀξυντελὴς αὐτὸς ἐν τοῖς δημο
είοις ἐδόκει καὶ ἄχρηστος. Ὅθεν ἐν καθέδραις καὶ
στάσεσι καὶ ὁδοῖς τοιούτοις εἰσὶν ἐντυγχάνων καὶ
τροπιών ασμένως, ὅσοις λύπην τινὰ τὰ κοινὰ προύκίνησαν πράγματα, ἐλοιδορεῖτο τοῖς βασιλεῦσιν, ἅτε
ἀδικωτάτοις περὶ αὐτὸν γενομένοις χρησιμώτατον ἐν
τοῖς ἐναντιωτάτοις καιροῖς νῦν μὲν τούτῳ νῦν δ'
Εκείνερ γενόμενον. Ἰδὼν δὲ καὶ 'Ανδρόνικον τὸν Ασάν
λύσης περιϊόντα μεστόν, ὅτι τὴν ἐπιτροπὴν καὶ διοί
τοίχων ἐκεῖνος τῶν Πελοποννησίων Ρωμαίων ἐν τῷ
πειρη τῆς τῶν βασιλέων διαστάσεως, εἶτα ἐξῳκισθεὶς
ἐκεῖθεν ἐτίμως παρὰ τοῦ νέου βασιλέως καὶ ἐλθὼν προς
τὸν γηραιὸν οὐχ εὗρεν οὐδὲν ἐξ αὐτοῦ τῆς λύπης
ἀντάξιον εἰς θεραπείαν· καίτοι μεγάλων άξιος
ὑπάρχων ἀξιωμάτων, σεβαστοκρατορικών δηλαδή
καὶ μειζόνων, διά τε την στρατηγικὴν ἐμπειρίαν, η
ὴν ὑπὲρ τοὺς ἄλλους τέως ἐπλούται, καὶ ἅμα τὴν
τοῦ γένους λαμπρότητα· διὰ ταῦτα τοίνυν ὁ Συρ
γιάννης πρόσεισι καὶ αὐτῷ καὶ φίλος αὐτῷ γίνεται,
τὴν τῆς λύπης ὁμοιότητα γνώμης προβαλλόμενος
σύνδεσμον. Ο μὲν οὖν Συργιάννης ὡς ὁμοψύχω
Σαββέτας ἐκείνῳ πάντα διῄει λοιπὸν ἀναπεπταμένη
τῇ γλώττη, οπόσα τοῖς λυπουμένοις εἰκός. Ο δὲ
Ατάν βαθεία συνέσει προσιών αὐτῷ γλῶσσαν
μὲν ὁμοίαν πῶς ἐκείνῳ προτείνετο καὶ συνδιελοι -
δορεῖτο τοῖς βασιλεῦσι δῆθεν αὐτό; τὰ δὲ παρά
IV. Syrgiannes vero, imperatorum concordia minime la'tus, animo æger et tristi vultu obambula -
bat maxime quod tranquillis rebus nullus ejus
usus in republica esse videbatur. Quos igitur publicus rerum status quocunque modo offendisset, eos
seu sedentes seu stantes seu secundum viam euntes
nactus conveniebat et cupide adibat: atque imperatoribus conviciabatur, ut a quibus summis affectus esset injuriis, com adversissimis temporibus
nunc huic nunc illi maximo usui fuisset. Cum autem Asanem Andronicum mœrore plenum obambulantem conspexisset, qui Romanos Peloponnesios, dum imperatores inter se dissiderent, rexera
alque gubernaverat; deinde vero per ignominiam
a juniore imperature pulsus, et ad 363 seniorein
profectus, nullum ejusmodi præmium impetrarat,
quo dolor ejus levaretur; quamvis magnis honori·
bus dignus esset, sebastocratoricis videlicet el niajoribus etiam, cum ob rei militaris usum, quo tune
alios superabat, tum ob illustre genus, ob eas, inquam, causas Syrgiannes ad hunc quoque accedit
et quasi mororis similitudine devinctus amicus
ipsi exsistit. Itaque, ut amico unauimi culsus,
omnia quæ dolor fert sine ulla dissimulatione eloquitur. Asan vero singulari prudentia cum viro
agens verbis haud dissimilibus utebatur, et ipso
quidem imperatoribus maledicebat; omnia vero,
quæ a Syrgianne dicebantur, animo intimo recoudebat. Non et prius ambitionem ejus oderat: tum
Variorum notæ.
Cantacuzenus, lib. i, cap. 83. Ducasc.
De quo in stemmate Cantacuzeuorum, pag. 260. Dudang
καίτοι μεγάλων ἄξιος ὑπάρχων ἀξιωμάτων, σεβαστοκρατορικῶν δηλαδὴ καὶ μειζόνων, διά τε τὴν στρατηγικὴν ἐμπειρίαν, ἣν ὑπὲρ τοὺς ἄλλους τέως ἐπλούτει, καὶ ἅμα τὴν τοῦ γένους λαμπρότητα· διὰ ταῦτα τοίνυν ὁ Συργιάννης πρόσεισι καὶ αὐτῷ καὶ φίλος αὐτῷ γίνεται, τὴν τῆς λύπης ὁμοιότητα γνώμης προβαλλόμενος σύνδεσμον. ὁ μὲν οὖν Συργιάννης ὡς ὁμοψύχῳ θαῤῥήσας ἐκείνῳ πάντα διῄει λοιπὸν ἀναπεπταμένῃ τῇ γλώττῃ, ὁπόσα τοῖς λυπουμένοις εἰκός. ὁ δὲ Ἀσὰν βαθείᾳ συνέσει προσιὼν αὐτῷ γλῶσσαν μὲν ὁμοίαν πως ἐκείνῳ προὐτείνετο καὶ συνδιελοιδορεῖτο τοῖς βασιλεῦσι δῆθεν αὐτός· τὰ δὲ παρὰ τοῦ Συργιάννου λεγόμενα πάντα ἐς τὰ τῆς διανοίας ἔκρυπτε μυστήρια. ἐμίσει γὰρ αὐτοῦ τὸ φίλαρχον καὶ πρίν· καὶ νῦν δ’ οὐχ ἧττον ἤχθετό οἱ ἐχθρῷ γε ὄντι καὶ Καντακουζηνοῦ τοῦ ἐπὶ θυγατρὶ γαμβροῦ, τοῦ μεγάλου φημὶ δομεστίκου· ὃς τὰ μέγιστα παρὰ τῷ νέῳ δυνάμενος βασιλεῖ ἐλπίδας ἀγαθὰς ἀεὶ γράφων ἐκεῖθεν καὶ αὐτῷ προὔτεινεν.[A. c. 1982 AD 1328] BYZANTINE HISTORIE LIB. VIII.
καὶ τοῖς Τούρκοις αὐτῇ πόλει καὶ αὐτοῖς οἴκοις. Καὶ tasse dies accidisset, nisi Alesius Philanthropenus
τέχ᾽ ἂν ἐν ὀλίγαις ἡμέραις ἐπράττετο τοῦτο, εἰ μὴ δ
Φιλανθρωπηνός Αλέξιος ἔφθη τοῦ βυθοῦ τῶν τοιούτων ἀπαλλάξας κινδύνων. Ἐν στενῷ γὰρ γενόμενος
ὁ βασιλεὺς καὶ μὴ ἔχων ὅ τι δράσεις τῶν πάντων
οὐδὲν οὔτε γὰρ ὅπλων επισκευή, οὔτε στρατὸς ἀντί
παλος ἦν εἰς πόλιν οὕτω θαλάττης πολλοῖς σταδίοις
ἐπιμπισμένην καὶ πολλοίς κεκυκλωμένην τοῖς ἔθνεσι
βοηθεῖν) πέμπει τοῦτον αὐτὸν μηδὲν ἐπιφερόμενον,
οὔτε στρατόν, οὔθ' ὅπλων επισκευήν, οὔτε χρημάτων
πλῆθος, ἀλλὰ μόνην τὴν τῆς φύσεως σύνεσιν καὶ ἐμπ
πειρίαν. Οὗ δὴ καὶ πρὶν ἐπιστῆναι τῇ πόλει Φιλαδελφείς, ἔτι δ' ἐν μέσῃ πορεία τυγχάνοντος, τὴν φήμην ἀκηκοότες οἱ τῶν πολιορκούντων σατράπαι καὶ
Αρχηγοὶ τὰ τὰ ὅπλα εὐθὺς ἔῤῥιψαν καὶ τὴν πολιορτῶν ἐπείπαντο αἰδεσθέντες τὴν τοῦ ἀνδρὸς ἀρετήν.
Καὶ ὀπτίαις ἅμα χερσὶ καὶ γνώμαις εἰρηνευούσαις
ὑπαντώσι καὶ ὑποδέχονται· καὶ ὧν πάλαι καλῶν
ἐπέλευσαν ἐξ αὐτοῦ νῦν ἐν μνήμῃ γενόμενοι χάρι
τε; ὁμολογοῦσι καὶ πᾶν τὸ κατὰ γνώμην τελεῖν ὑπι
εχνοῦνται. Οἱ μὲν γὰρ αὐτῶν πάλαι τὸ ζῆν ἐπορί
σαντα δι' αὐτοῦ προφανοῦς ἀπαλλαγέντες θανάτου -
οἱ δὲ τῶν ὑπ' αὐτῷ [Ρ. 293] παιδευτῇ τεθραμμέν
των πρὸς ὅπλα καὶ πολέμων ἄσκησιν ἦσαν. Καὶ τί
δεν διατρίβειν; ἐς τοσοῦτον εὐπαθείας καὶ εὐτυχίας ἧκεν ἐξαπίνης ἡ Φιλαδέλφεια, ὡς μιας δραχμής
ὤνων τὸν μέγιστον λαμβάνειν μέδιμνον τοῦ σίτου.
in tanto periculo constitutos ab imminente exitio
liberasset. Nam in angustias redactus imperator
et consilii plane inops (ueque enim armorum apparatus, neque exercitus suppetebat urbi defendendæ
par, quæ tot stadiis a mari dissita, tot gentibus
cincta esset) hunc ipsum delegat, nihil secum afferenteni, non exercitum, non arma, non pecuniz
copiani, sed tantum naturalem prudentiam et
usum rerum. Qui priusquam ad urbem accessisset,
cum in medio adhuc itinere esset, bostium satrapæ et 362 duces fama audita statim abjectis ar -
mais ab obsidione recesserunt, viri virtutem reverill:
et supinis simul manibus et pacatis animis obviam
progressi eum exceperunt, et beneficiorum quas
olim ab illo accepissent memores, gratias ei egerunt, se quidquid petiisset facturos pollicentes. Quίdam enim ex illis vitaın olim ejus opera conservarant et mortem certam ac paratam effugerant;
alii eo magistro educati et ad arma et militiam instructi fuerant. Et quid multis opus est? Philadelphiæ subito ea felicitas et ubertas exstitit, ut maximum frumenti medimnum drachma con pararent.
Δ'. Τῷ μέντας Συργιάννη τῶν βασιλέων ἡ
ἴνωσις μὴ κατὰ γνώμην συστᾶσα ἀθυμεῖν ἐποίει καὶ
Απανθρωπακότα περιδέναι· καὶ μάλισθ' ὅτι τῶν πραημάτων ἠρεμούντων ἀξυντελὴς αὐτὸς ἐν τοῖς δημο
είοις ἐδόκει καὶ ἄχρηστος. Ὅθεν ἐν καθέδραις καὶ
στάσεσι καὶ ὁδοῖς τοιούτοις εἰσὶν ἐντυγχάνων καὶ
τροπιών ασμένως, ὅσοις λύπην τινὰ τὰ κοινὰ προύκίνησαν πράγματα, ἐλοιδορεῖτο τοῖς βασιλεῦσιν, ἅτε
ἀδικωτάτοις περὶ αὐτὸν γενομένοις χρησιμώτατον ἐν
τοῖς ἐναντιωτάτοις καιροῖς νῦν μὲν τούτῳ νῦν δ'
Εκείνερ γενόμενον. Ἰδὼν δὲ καὶ 'Ανδρόνικον τὸν Ασάν
λύσης περιϊόντα μεστόν, ὅτι τὴν ἐπιτροπὴν καὶ διοί
τοίχων ἐκεῖνος τῶν Πελοποννησίων Ρωμαίων ἐν τῷ
πειρη τῆς τῶν βασιλέων διαστάσεως, εἶτα ἐξῳκισθεὶς
ἐκεῖθεν ἐτίμως παρὰ τοῦ νέου βασιλέως καὶ ἐλθὼν προς
τὸν γηραιὸν οὐχ εὗρεν οὐδὲν ἐξ αὐτοῦ τῆς λύπης
ἀντάξιον εἰς θεραπείαν· καίτοι μεγάλων άξιος
ὑπάρχων ἀξιωμάτων, σεβαστοκρατορικών δηλαδή
καὶ μειζόνων, διά τε την στρατηγικὴν ἐμπειρίαν, η
ὴν ὑπὲρ τοὺς ἄλλους τέως ἐπλούται, καὶ ἅμα τὴν
τοῦ γένους λαμπρότητα· διὰ ταῦτα τοίνυν ὁ Συρ
γιάννης πρόσεισι καὶ αὐτῷ καὶ φίλος αὐτῷ γίνεται,
τὴν τῆς λύπης ὁμοιότητα γνώμης προβαλλόμενος
σύνδεσμον. Ο μὲν οὖν Συργιάννης ὡς ὁμοψύχω
Σαββέτας ἐκείνῳ πάντα διῄει λοιπὸν ἀναπεπταμένη
τῇ γλώττη, οπόσα τοῖς λυπουμένοις εἰκός. Ο δὲ
Ατάν βαθεία συνέσει προσιών αὐτῷ γλῶσσαν
μὲν ὁμοίαν πῶς ἐκείνῳ προτείνετο καὶ συνδιελοι -
δορεῖτο τοῖς βασιλεῦσι δῆθεν αὐτό; τὰ δὲ παρά
IV. Syrgiannes vero, imperatorum concordia minime la'tus, animo æger et tristi vultu obambula -
bat maxime quod tranquillis rebus nullus ejus
usus in republica esse videbatur. Quos igitur publicus rerum status quocunque modo offendisset, eos
seu sedentes seu stantes seu secundum viam euntes
nactus conveniebat et cupide adibat: atque imperatoribus conviciabatur, ut a quibus summis affectus esset injuriis, com adversissimis temporibus
nunc huic nunc illi maximo usui fuisset. Cum autem Asanem Andronicum mœrore plenum obambulantem conspexisset, qui Romanos Peloponnesios, dum imperatores inter se dissiderent, rexera
alque gubernaverat; deinde vero per ignominiam
a juniore imperature pulsus, et ad 363 seniorein
profectus, nullum ejusmodi præmium impetrarat,
quo dolor ejus levaretur; quamvis magnis honori·
bus dignus esset, sebastocratoricis videlicet el niajoribus etiam, cum ob rei militaris usum, quo tune
alios superabat, tum ob illustre genus, ob eas, inquam, causas Syrgiannes ad hunc quoque accedit
et quasi mororis similitudine devinctus amicus
ipsi exsistit. Itaque, ut amico unauimi culsus,
omnia quæ dolor fert sine ulla dissimulatione eloquitur. Asan vero singulari prudentia cum viro
agens verbis haud dissimilibus utebatur, et ipso
quidem imperatoribus maledicebat; omnia vero,
quæ a Syrgianne dicebantur, animo intimo recoudebat. Non et prius ambitionem ejus oderat: tum
Variorum notæ.
Cantacuzenus, lib. i, cap. 83. Ducasc.
De quo in stemmate Cantacuzeuorum, pag. 260. Dudang
PG 148:547ἐπεὶ δὲ τὰ τοῦ δράματος πάντα συνέῤῥαπται, λάθρα τῷ θείῳ καὶ βασιλεῖ προσελθὼν ὁ Ἀσὰν, εἰ μὴ δεσμώτην, ἔφησεν, ὅσον τάχος ποιήσειας τὸν Συργιάννην βασιλείαν ἑαυτῷ συσκευάζοντα, οὐκ ἂν φθάνοις φονευόμενος ὑπ’ αὐτοῦ. εὐθὺς οὖν τὸν μὲν Συργιάννην εἶχε τὸ δεσμωτήριον· τόνδ’ οἶκον αὐτοῦ μετὰ τῶν ἐνόντων ἁπάντων ἄρδην ἀπώλεσαν καὶ διέλαχον οἱ τοῦ δήμου. οἱ δ’ ἀμπελῶνες αὐτοῦ σύν γε τοῖς οἰκοπέδοις μηλόβοτα πάντ’ ἐγεγόνει. καὶ ταῦτα μὲν τοῦτον ἔσχε τὸν τρόπον. ιγ. Οὐκ εὔκαιρον δέ μοι δοκεῖ σιωπῇ παρελθεῖν καὶ ὅσα κατὰ τοῦτον τὸν χρόνον περὶ τοῦ Πάσχα λαληθῆναι ξυνέβη. κατὰ γὰρ τὸ εἰωθὸς ἀνιὼν ἐς τὰ βασίλεια τοιαύτῃ τινὶ τῇ ὁμιλίᾳ ἐντετυχήκειν. καὶ τὰ μὲν ἄλλα παρείσθω γε τέως, πολλά τε ὄντα καὶ οὐ πάνυ τοι ἀναγκαῖα πάνυ τοι ἐθελούσῃ σχολάζειν ἀκοῇ, καίπερ ὄντα κἀκεῖνα σεμνὰ καὶ σοφῶν ἀκοαῖς ἄξια· τὸ δ’ οὖν τῆς ἀναγκαιοτέρας ἡμῖν ὁμιλίας καὶ ἧς ἄν τις ἀκούσας ἡσθείη τὰ μάλιστα· λόγον κεκίνηκεν ὁ βασιλεὺς περί γε ἀστρονομίας καὶ σφαιρῶν οὐρανίων καὶ κινήσεως πλανωμένων καὶ ἀπλανῶν, καὶ τοιαῦτα ἄττα ἐμοὶ καθυποβάλλων πρόφασιν τοῦ λέγειν. πολλὴν γὰρ πρὸς ἡμᾶς τὴν εὐμένειαν ἔτρεφεν.(A. M. 6791 AD 6836]
[P. ANDR'N'C. SΕ.] 548
autem haud minus quam antea ipsum aversabatur, & τοῦ Συργιάννου λεγόμενα πάντα ἐς τὰ τῆς διακείας
ut inimicum genero suo Cantacuzeno, magno do- έκρυπτε μυστήρια. Ἐμίσει γὰρ αὐτοῦ τὴ φίλαρχον
mestico, qui apud juniorem imperatorem potentis. καὶ πρίν· καὶ νῦν δ' οὐχ ἧττον ἔχθετό οἱ ἐχθρῷ γε
simus erat, et script's inde litteris spe subinde bona ὄντι καὶ Καντακουζηνοῦ τοῦ ἐπὶ θυγατρί γαμβρου,
ipsum Asanem solabatur. Cum antem tota fabula τοῦ μεγάλου φημὶ δομεστίκου· ὃς τὰ μέγιστα παρά
instructa esset, Asan imperatorem avunculum clam τῷ νέῳ δυνάμενος βασιλεῖ ἐλπίδας ἀγαθὰς ἀεὶ γράalit, et: «Nisi Syrgiannem, inquit, imperium af. φων ἐκεῖθεν καὶ αὐτῷ προτεινεν. Ἐπεὶ δὲ τὰ τοῦ
fectantem primo quoque tenipore in vincula con- δράματος πάντα συνέγραπται, λάθρα τῷ θείῳ καὶ
jeceris, primo quoque tempore ab illo ocideris. › βασιλεῖ προσελθὼν ὁ ᾿Ασάν, • Εἰ μὴ δεσμώτην, ο
Statim igitur Syrgiaues in vincula conjicitur; du- ἔφησεν, «ἴσον τάχος ποιήσειας τὸν Συργιάννην βαmum ejus cum ommibus opibus plebs evertit et di- σιλείαν ἑαυτῷ συσκευάζοντα, οὐκ ἂν φθάνοις φον
ripit; 364 solum ædium cum vineis ir ovium νευόμενος ὑπ' αὐτοῦ. ὁ Εὐθὺς οὖν τὸν μὲν Συρο
Pascua couvertitur. Et hæc quidem ita gesta sunt. γιά νὴν εἶχε τὸ δεσμωτήριον τόνδ' οἶκον αὐτοῦ μετὰ
τῶν ἐνόντων ἁπάντων άρδην ἀπώλεσαν καὶ διέλαχον οἱ τοῦ δήμου. Οἱ δ' ἀμπελῶνες αὐτοῦ σύν γε
τοῖς οἰκοπέδοις μηλόβοτα πάντ' ἐγεγόνει. Καὶ ταῦτα μὲν τοῦτον ἔσχε τὸν τρόπον.
CAPUT XIII.
Disputatio de paschate ut primum in palatio nata sit. Eam Greyoras cupide amplexus, favente imperatore,
refragantibus frustra adversariis. Exponit sententiam suam de die paschali constituendo. Imperuter consilium probat. Rem aggredi meluit.
I. Neque vero ea nibi prætereunda silentio vi- [P. 294] Α'. Οὐκ εὔκαιρον δέ μοι δοκεί σκοπῇ
dentur, quae hoc tempore de Paschate disputata
sunt. Nam cum de more palatium ingrederer, tali
colloquio interveni. Ac cætera quidem, quamvis et
ipsa praclara sint et digna eruditorum auribus, 19men quia et multa sunt, et occupatis hominibus
koni adinodum scitu necessaria, prætereantur. Quæ
vero scitu digniora et jucundiora, exponantur.
Mentionem intulit imperator de astronomia et cœ·
lestibus orbibus et stellarum tam errantinm quam
παρελθεῖν καὶ ὅσα κατὰ τοῦτον τὸν χρόνον περὶ τοῦ
Πάσχα λαληθῆναι ξυνέβη. Κατὰ γὰρ τὸ εἰωθὸς ἀνιών
ἐς τὰ βασίλεια τοιαύτῃ τινὶ τῇ ὁμιλία εντετυχήκεινο
Καὶ τὰ μὲν ἄλλα παρείσθω γε τέως, πολλά σε όντα
καὶ οὐ πάνυ τοι ἀναγκαῖς πάνυ τοι εθελούσῃ σχο
λάζειν ἀκοῇ, κοίπερ όντα κἀκεῖνα σεμνά και σε
φῶν ἀκοαῖς ἄξια· τὸ δ' οὖν τῆς ἀναγκαιοτέρας ἡμῖν
ὁμιλίας καὶ ἧς ἂν τις ἀκούσας ἡσθείη τὰ μάλιστα
λόγον κεκίνηκεν ὁ βασιλεὺς περί γε αστρονομίας
Variorum nola.
Exstat in codice Vaticano 1086. fol. 75:
Προς τον σεβασμιώς τον Ἰωσὴς περί του Πάσχα
ἀπόδειξις, ὅπως ἐστάλη του χρόνων, καὶ ὅπως δεν
ποιεῖσθαι τὴν τούτου διαρθώσιν. Eam seu episolum,
sen dissertationem, Gregoras, procemio et epilogo
ad præsens institutum accommodatis, totam fere
hue transtulit. In illo codice Vaticano prommium est,
Επειδή μοι φίλος εἰ τῶν πάνυ, καὶ καινῶν ἀκροσ
μάτων ἐραστής, ἄκουσον οἷά μοι ξυνηνέχθη την π
τρίτα, και αύθις οἷα μοι την χθές. Τῶν γὰρ καθ'
ἡμᾶς σοφών πλείστοις αὐτὸς ἐν ταὐτῷ πρότριτα
ξυντετυχηκὼς ἐν τῇ τίω πανηγύρει, πρόβλημα το
του Πάσχα σφαλερὸν ἐπ' αὐτῶν ἐποιούμην, οιόμενος
πολλὰ καὶ καλὰ ἐπισταμένους εὑρήσειν τῇ χρεία
προσήκοντα. Αλλά τ' ἄν σοι διηγοίμην, βέλτιστε:
οἱ μὲν γὰρ αὐτῶν τοσούτου δεῖν ἐξετάζειν τοιαῦτά
μοι ἔδαξαν, ὅσον καὶ αἱ κορῶνει τὰ γῆς μέταλλα, ἢ
τὸν Πακτωλὸν εἰ χρυσοῦ καταῤῥει ψήγματα. Ὥστε
καὶ οὕτως ἐχλεύαζαν, πολύν μου καταχέοντες μι
κτήρα, ὥστερ ἂν εἰ πολυετή καταλύων ή η πλά
την. ἔπειτ' Ατλαντίδων νήσων καὶ νυμφών -
κεανίδων ἱστορίας προσβαλλόμην, ή μάχας πεταμέ
των ἀνθρώπων, καὶ στρατοπεδεύσεις εναερίους, καὶ
στὰς νευρανού, καὶ γῆς δίνησιν. Αλλοι δ' ἐξ ἱερῶν
Γραφω, ὡς ἐκ φαρέτρας ανασπώντες βέλη, ἐτάξευον
μὲν ἐπ' ἐμὲ, ἔβαλλον δὲ αὐτούς, έμοιον ποιούντες,
ὥσπερ ἂν εἴ τις ποταμοῦ ῥύμην θέλων ἀναχαιτί
ζειν, ἔπειτα βαθείας ἐπὶ τὸ καταντες τάφρους ανώ
φύσιν. Ο δὲ γὰρ εἰδότες ὅποι τείνουσιν ο προτεί
νουσιν, ἄτημά τινα καὶ πλημ ελὴ συνείρων πράγ
ματα. Καὶ τί δεῖ διατρίβειν; οὕτω τους πλείους
9. έ; οὗτος ἐτάραξε λογος, ὥσπερ της νεφέλα;,
οποτε μετα βαθυν ὑτὸν ποὺς τῶν ἀρετικών Κ20
ταρρεύσεις ο φορέας, προς μεσημυρίαν καὶ νότον
αυτός ο ωνούμενος. Καὶ εἰ μὴ τὸ στερὸν τῆς ἐμῆς
απομείνον καὶ τὸ της αποίες ως ανα τιμάς τον αυτό
ὅ
εἶχε, καὶ τὴν πολὺν ἐκεῖνον ἀνέστελλα κυκεώνα, καὶ
νήνεμον ὡς εἰπεῖν τὸ ἡμέτερον καθέστη (an κατέ
στη σε?) γυμνάσιον. τάχ᾽ ἂν ἐνίκα το παράλογον
έχει ο συνέδριον, καὶ ἐξεδί ρευε τὴν ἀλήθειαν τὸ
ψεύδος, καὶ τῆς ἐπιστήμης ἡ ἀμαθία τὸ πλέον είχε.
Ταύτῃ τοι καὶ καιροῦ λαβόμενος, ἐπὶ τοῦ σοφοῦ βα
σιλέως ἐς ἐναργέστενον μήκος τὸν λόγον ἀπέτεινον.
Κατὰ γὰρ τὸ εἰωνὸς ἀνών χθὲς ἐς τὴν τοῦ βασιλέως
προσκύνησιν, τοιαύτη τινὶ ὁμιλίᾳ ἐντετυχήκειν. Καὶ
τὰ μὲν ἄλλα παρείσθω γε τέως, πολλά τα όντα καὶ
οὐ πάνυ τοι ἀναγκαῖα πάνυ τοι εθελούσῃ σχολάζειν
ἀκοῇ, καίπερ όντα κἀκεῖνα σεμνὰ καὶ σοφῶν ἀκοῖς
ἄξία. Τη δ' οὖν τῆς ἀναγκαιοτέρας ἡμῖν ὁμιλίας,
καὶ ἧς ἂν καὶ αὐτὸς ἀκούσας ήσθετης τὰ μάλιστα,
λόγον κεκίνηκεν ὁ τα πάντα θειότατος βασιλεύς
περί γε αστρονομία; καὶ σφαιρών οὐρανίων, καὶ
κινήσεων πλανωμένων καὶ ἀπλην ν, καὶ τοιαῦτα
ἅττα, ἐμοὶ καθυποβάλλων πρόφασιν τοῦ λέγειν. Οἱ
σθα γὰρ τὸ τοῦ βασιλέως εὐμενες πρὸς ἡμᾶς. Οἱ θά
γε μὴν καὶ τὸ πολύστροφον τῆς αὐτοῦ συνέσεως καὶ
πολυειδές, καὶ οἷον εἰπεῖν λαβυρινθώδες· καὶ ὡς
ἅπαντα διοικῶν τὰ τῆς βασιλείας πράγματα, ὡς των
5 απώ ων ουδείς βέλτιον, όμως οὐκ ἔστιν οὐδὲν οὐδ'
ἐπιστήμη. εἶδος, οὗ μὴ τυγχάνει πεπειραμένης. Καὶ
δὴ καὶ τότε πολλῶν μὲν καὶ ἄλλων παρόντων συγ
κλητικών τε και ελλογιμων ανά ών, μηδενὸς δὲ πρὸς
αστρονομίαν πεφυκότας· ἀπὴν γαρ τηνικαύτα ο
μέγιστος ἡγεμὼν καὶ διδάσκαλος ἀπέσης επιστήμης, ὅτι τὸ ἀκριβῶς ἐρευνα τὰ οὐράνια καὶ ὅση
δειτι τὰ ἐπίγεια και υπόγεια καὶ περίγεια..
• τότε
τοίνυν ἐμοὶ μόνο προσανατίθη τους της αστρονο
μίας λίγους. Εγώ δ' ὑπολαβών, ἔπαινον διεξήειν
πολύν ενώ μονο ματος. θεία γὰρ καὶ ἄλλως δι' το
στις ἄγω της ευφημιας κεί. Τούτο γαρ μοι τὸ ἐπ::-
, etc. Bonis,
PG 148:549ἐγὼ δ’ ὑπολαβὼν ἔπαινον διεξῄειν πολὺν τοῦ μαθήματος. τοῦτο καὶ γάρ μοι τὸ ὀπτικὸν, ὡς εἰπεῖν, τῆς διανοίας ἐκάθηρε καὶ πρὸς τέλειον οἱονεὶ χρωματισμὸν τἄλλα μοι πάντα μαθήματα ἤγαγε. σκιαγραφίᾳ γὰρ ὡς ἀληθῶς ἐοίκασι τούτου χωρὶς, ὅσαι κατ’ ἀνθρώπους εἰσὶ τέχναι καὶ σπουδάσματα. μετὰ μέντοι γε τῶν ἄλλων καὶ ὁ τοῦ Πάσχα λόγος ἀνέκυψεν, ἐμοῦ τοῦτον μεταξὺ παραῤῥίψαντος, ὡς μέρος ὄντα καὶ τοῦτον τοῦ τοιούτου μαθήματος· καὶ ἄλλως ὅτι καὶ ὠδίνων ἦν διὰ μακροῦ πρὸς βασιλείους τὸ πρᾶγμα ἀνενεγκεῖν ἀκοὰς, ἀπόῤῥητον ὂν, ὡς ἀκριβής μοι τὸ πρᾶγμα παρέστησεν ἔρευνα, πλὴν ἢ ὅσοι τῶν τῆς ἀστρονομίας κρατήρων ἐγεύσαντο. ταῦτ’ ἄρα καὶ καιροῦ λαβόμενος, ὡς ἔφην, ῥήγνυμι τὴν ὠδῖνα, οὐκ ἀχείμαστος μὲν οὐδὲ τότ’ ἀπαλλάξας. ἦσαν γὰρ οἳ τότε πολλά μοι παρέσχον πράγματα, μὴ ξυνειλοχότες ἐκ τοῦ ῥᾴστου τὸν τοῦ λόγου σκοπόν. καὶ εἰ μὴ ὁ βασιλεὺς (ἐκεῖνος γὰρ μόνος ἦν συνιεὶς ἃ διεξῄειν αὐτός·[4. c. 1282 43 1328] ΒΥΖΑΝTINE HISTORIA LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 550
καὶ σφαιρῶν οὐρανίων καὶ κινήσεως πλανωμένων Girarum motibus ac de aliis ejuscemodi rebus, ut
mihi disserendi occasioniemi suppeditaret. Nam magua ejus erga nie herevolentia erat. liaque ego sermione suscepto eam disciplinami plurimum lau favi,
quod et mentis oculos mibi quodammodo repurgasset, et cæteras omnes disciplinas quasi vivis
coloribus exornasset. Reipsa quippe, si ea non adsit, reliquae artes ac studia hominum qualibet rudibus et adumbratis imaginibus similia sunt. Porro
inter cætera etiam de Paschate quæstio orta est,
cum ipse ejus mentionem injecissem, ut ad eam
quoque disciplinam pertinentis. Alioqui vero de en
re ad imperatorem referre jampridem cupiebam;
quam me diligens inquisitio arcanam csse edocucrat, et iis tantum notum, qui astronomiam dcgustassent. 365 Tum igitur, quod parturiebam,
data, ut dixi, occasione peperi; non tamen sine
magnis difficultatibus. Erant enim qui ejus disputationis finem non facile animo concipientes mu!-
tam mihi negotii facesserent. Ac nisi imperator
(nani quæ dixeram, solus ille intelligebat, el aro
repta hac occasione excellentis scientiæ suæ thesauros aperiebat ipse quoque ac palam exponebat),
nisi, inquam, imperatur insigni benevolentia viam
orationi mer patefecisset, forsitan per injuriam
condemnatus non pulchre inde nec honeste bac
Landem vice discessissem. Cum igitur, ut dixi, imperator potestatem integram nobis fecisset, mihi
quidem dicendi, illis autem qui aderant audiendi,
primum ea quæ maxime ad rem faciebant, vclut
principia ac fundamenta posui, deinde ea iis i εἰς
capi argumentari.
καὶ ἁπλανῶν, καὶ τοιαῦτα ἅττα ἐμοὶ καθυποβάλλων
πρόφασιν τοῦ λέγειν. Πολλὴν γὰρ πρὸς ἡμᾶς τὴν
εὐμένειαν έτρεφεν. Ἐγὼ δ' υπολαβὼν ἔπαινον
διεξήειν πολὺν τοῦ μαθήματος. Τοῦτο καὶ γάρ μοι
τὰ ἐπτικόν, ὡς εἰπεῖν, τῆς διανοίας ἐκάθησε καὶ
προς τέλειον υἱονεὶ χρωματισμὸν τἆλλα μοι πάντα
μαθήματα ήγαγε. Σκιαγραφία γὰρ ὡς ἀληθῶ;
δοίκεσι τούτου χωρίς, ὅσαι πατ᾿ ἀνθρώπους εἰσὶ
είχνει καὶ σπουδάσματα μετά μέντοι γε τῶν
Ελίων καὶ ὁ τοῦ Πάσχα λόγος ἀνέκυψεν, ἐμοῦ τοῦ
τον μεταξύ παραρρίψαντος, ως μέρος ὄντα καὶ
τοῦτον τοῦ τοιούτου μαθήματο;· καὶ ἄλλως ὅτι καὶ
ὠδίνων ἦν διὰ μακροῦ πρὸς βασιλείους τὸ πράγμα
ἀνενεγκεῖν ἀκοὰς, ἀπόρρητον δν, ὡς ἀκριβής με
τὰ πράγμα παρέστησεν ἔρευνα, πλὴν ἢ ὅσοι τῶν
τῆς ἀστρονομίας κρατήρων εγεύσαντο. Ταῦτ' ἄρα και
καιρού λαβόμενος, ὡς ἔφην, ῥήγνυμι τὴν ὠδῖνα,
εἰς ἀχείμαστος μὲν οὐδὲ τότ' ἀπαλλάξης. "Ησαν
γὰρ οἱ τότε πολλά μοι παρέσχον πράγματα,
εἰ ξυνειλοχότες ἐκ τοῦ βάστου τὸν τοῦ λόγου σκου
τών. Καὶ εἰ μὴ ὁ βασιλεὺς (ἐκεῖνος γὰρ μόνος
Εν συνεὶς & διεξήειν αὐτός· ἀφορμὴν γὰρ εἰλητὼς
εὐθὺς κἀκεῖνος ἐπεδείκνυτο καὶ ἐδημοσίευε τῆς
ἐψηλῆς αὐτοῦ συνέσεως τους θησαυρούς), εἰ μή
οὖν ἐκεῖνος πλεῖστον ἐμοὶ τὸ προσηνὲς χαριζόμενος
ξίελον ἐνεποίει τῷ λόγῳ, τάχ᾽ ἂν τὸ τελευταῖον τοῦτο
πονήρως καὶ ἀγεννῶς ἐκεῖθεν ἀπήλλαττον, ἀδικόν
εινε τὴν καταδίκην ο δίκαιος ὀφείλων Επει
οὖν πᾶσιν, ὡς ἔφην, ἡμῖν ὁ βασιλεὺς τὴν κατά
στασιν ἐποιήσατο τοῦ μὲν λέγειν ἐμοί, τοῦ δ᾽
ἀκούειν [Ρ. 995] τοῖς συμπαροῦσι, πρῶτον μὲν
ὥσπερ τινὰς όρους και κρηπίδας ὑποθεὶς τα και
ρια, εἶτα δι' αὐτῶν τὰς ἀποδείξεις εποιούμην.
Β'. Καὶ δὴ δέον εἶναι πρῶτον ἐφάμην τὴν ἐαρινὴν
πατρίαν ἐς τἀκριβὲς ἐρευνῆσαι. Τοῦτο γὰρ αἶτον
ἀπέος; τῆς ἑξῆς ὑποθέσεως, ὡς προϊόντες ἐροῦμεν
ετε τὴν ἐφεξῆς μετ' ισημερίαν πανσέληνον. Παν
εξεων δέ φαμεν, οπότε πλησιφαές εἴη τὸ πρὸς
ἐμεῖς ἡμισφαίριον τῆς σελήνης. Τοῦτο δὲ γίγνοιτ'
ἄν, όποτε βραχύ τι πλέον ἢ τεσσαρεσκαιδεκαταίαν
Η σελήνη τὴν ἡμέραν ἄγοι, ἐξότου περὶ τὴν αὐτὴν
ἐν ταὐτῷ συνέλθοι τῷ ἡλί, μοῖραν τῆς τῶν ζωδίων
σφαίρες, μιᾶς ἀψαμένη; ἀμφοτέρων καθέτου. Επει
οὖν τῷ νομικῷ μὲν ἔπεται τὸ ἡμέτερον Πάσχα,
ἐκεῖνο δὲ τῇ μετ ισημερίαν πανσελήνῳ, δέον ἐκεῖνα
ευκρινήσει πριν· εἶτα τοῖς ἅπασιν εἴδηλον
ἂν εἴη τὸ καθ' ἡμᾶς. Ακριβής τοίνυν γίνεται ἰσημε
ρία ἐν μόνοις δυσὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ νυχθημέροις"
ἐνὶ μὲν ἀρχομένου ήδη φθινοπώρου· ἑτέρῳ δ' ἀρχο
μένου ἔπρος εὐθύς. Καὶ περὶ μὲν τῆς φθινοπωρινής
ισημερίας οὐδεὶς ἡμῖν ἐν τῷ παρόντι λόγος περί
II. Ac primum necessariam esse dixi accuratam
verni æquinoctii investigationem; quod, ut postea
dicetur, totius questionis caput et causa est;
deinde plenilunii, quod post aquinoctium exsistit,
observationem. Porro plenilunium esse lum dicimus, cum lunæ hemisphærium nobis obversum to -
tum lucidum est: id quod accidit paulo plus decima
quarta die, ex quo luna cum sole in eadem zodiaci
parte congressa fuerit, una eademque perpen ic
lari utrumque contingente. Cum autem Pascha
nostrum ad legale, hoc vero ad pleniluurum, quod
post a quin ctium exsistit, acco:nmodetur, iis explicatis ratio Paschatis 366 nostri omnibus perspicua erit. Verum et proprie dictum æquinoctium
binis tantum auni diebus naturalibus accidit, semel antumni initio; iterum vere statim incunte.
Ac de autumnali quidem æquinoctio nobis lɛborandum non est in præsentia; de verno autem acVariorum nota.
Τότε δ' οὖν πλέον διὰ πλείονος εὐφημία; Αγα
γον, επεί μας καὶ πλέον τῆς φιλοτιμία; ὁ καιρὸς
εκείνος αναφλέγων ἦν. Μετὰ μέν τοί γε etc., cod.
Vatic. 1086. Βοινιν.
Θ? και τότε, cod. Vatic. Bοίνια.
117) Ο θειότατος βασιλεύς, etc., cod. Vatic.
BOIVIN.
Οφλων, cod. Vatic. Bouvi.
Διευκρ. πρώτως, cod. V: Ge. Persis.
Ακριβής τοίνυν γίν. is. Cod. Vatic. Wolfins
τὴν ἀκριβὴ ισημερίαν, et quisitum aquincelium -
cat. Malim, verum et proprie d ctum terminortin,
vel, ipsum pra cise aquinoctiam. Bo..
ἀφορμὴν γὰρ εἰληφὼς εὐθὺς κἀκεῖνος ἐπεδείκνυτο καὶ ἐδημοσίευε τῆς ὑψηλῆς αὐτοῦ συνέσεως τοὺς θησαυροὺς) εἰ μὴ οὖν ἐκεῖνος πλεῖστον ἐμοὶ τὸ προσηνὲς χαριζόμενος δίοδον ἐνεποίει τῷ λόγῳ, τάχ’ ἂν τὸ τελευταῖον τοῦτο πονήρως καὶ ἀγεννῶς ἐκεῖθεν ἀπήλλαττον, ἄδικόν τινα τὴν καταδίκην ὁ δίκαιος ὀφείλων. ἐπεὶ οὖν πᾶσαν, ὡς ἔφην, ἡμῖν ὁ βασιλεὺς τὴν κατάστασιν ἐποιήσατο τοῦ μὲν λέγειν ἐμοὶ, τοῦ δ’ ἀκούειν τοῖς συμπαροῦσι, πρῶτον μὲν ὥσπερ τινὰς ὅρους καὶ κρηπῖδας ὑποθεὶς τὰ καίρια, εἶτα δι’ αὐτῶν τὰς ἀποδείξεις ἐποιούμην. (Β.) Καὶ δὴ δέον εἶναι πρῶτον ἐφάμην τὴν ἐαρινὴν ἰσημερίαν ἐς τἀκριβὲς ἐρευνῆσαι. τοῦτο γὰρ αἴτιον ἁπάσης τῆς ἑξῆς ὑποθέσεως, ὡς προϊόντες ἐροῦμεν· εἶτα τὴν ἐφεξῆς μετ’ ἰσημερίαν πανσέληνον. πανσέληνον δέ φαμεν, ὁπότε πλησιφαὲς εἴη τὸ πρὸς ἡμᾶς ἡμισφαίριον τῆς σελήνης. τοῦτο δὲ γίγνοιτ’ ἂν, ὁπότε βραχύ τι πλέον ἢ τεσσαρεσκαιδεκαταίαν ἡ σελήνη τὴν ἡμέραν ἄγοι, ἐξότου περὶ τὴν αὐτὴν ἐν ταὐτῷ συνέλθοι τῷ ἡλίῳ μοῖραν τῆς τῶν ζωδίων σφαίρας, μιᾶς ἁψαμένης ἀμφοτέρων καθέτου.[4. c. 1282 43 1328] ΒΥΖΑΝTINE HISTORIA LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 550
καὶ σφαιρῶν οὐρανίων καὶ κινήσεως πλανωμένων Girarum motibus ac de aliis ejuscemodi rebus, ut
mihi disserendi occasioniemi suppeditaret. Nam magua ejus erga nie herevolentia erat. liaque ego sermione suscepto eam disciplinami plurimum lau favi,
quod et mentis oculos mibi quodammodo repurgasset, et cæteras omnes disciplinas quasi vivis
coloribus exornasset. Reipsa quippe, si ea non adsit, reliquae artes ac studia hominum qualibet rudibus et adumbratis imaginibus similia sunt. Porro
inter cætera etiam de Paschate quæstio orta est,
cum ipse ejus mentionem injecissem, ut ad eam
quoque disciplinam pertinentis. Alioqui vero de en
re ad imperatorem referre jampridem cupiebam;
quam me diligens inquisitio arcanam csse edocucrat, et iis tantum notum, qui astronomiam dcgustassent. 365 Tum igitur, quod parturiebam,
data, ut dixi, occasione peperi; non tamen sine
magnis difficultatibus. Erant enim qui ejus disputationis finem non facile animo concipientes mu!-
tam mihi negotii facesserent. Ac nisi imperator
(nani quæ dixeram, solus ille intelligebat, el aro
repta hac occasione excellentis scientiæ suæ thesauros aperiebat ipse quoque ac palam exponebat),
nisi, inquam, imperatur insigni benevolentia viam
orationi mer patefecisset, forsitan per injuriam
condemnatus non pulchre inde nec honeste bac
Landem vice discessissem. Cum igitur, ut dixi, imperator potestatem integram nobis fecisset, mihi
quidem dicendi, illis autem qui aderant audiendi,
primum ea quæ maxime ad rem faciebant, vclut
principia ac fundamenta posui, deinde ea iis i εἰς
capi argumentari.
καὶ ἁπλανῶν, καὶ τοιαῦτα ἅττα ἐμοὶ καθυποβάλλων
πρόφασιν τοῦ λέγειν. Πολλὴν γὰρ πρὸς ἡμᾶς τὴν
εὐμένειαν έτρεφεν. Ἐγὼ δ' υπολαβὼν ἔπαινον
διεξήειν πολὺν τοῦ μαθήματος. Τοῦτο καὶ γάρ μοι
τὰ ἐπτικόν, ὡς εἰπεῖν, τῆς διανοίας ἐκάθησε καὶ
προς τέλειον υἱονεὶ χρωματισμὸν τἆλλα μοι πάντα
μαθήματα ήγαγε. Σκιαγραφία γὰρ ὡς ἀληθῶ;
δοίκεσι τούτου χωρίς, ὅσαι πατ᾿ ἀνθρώπους εἰσὶ
είχνει καὶ σπουδάσματα μετά μέντοι γε τῶν
Ελίων καὶ ὁ τοῦ Πάσχα λόγος ἀνέκυψεν, ἐμοῦ τοῦ
τον μεταξύ παραρρίψαντος, ως μέρος ὄντα καὶ
τοῦτον τοῦ τοιούτου μαθήματο;· καὶ ἄλλως ὅτι καὶ
ὠδίνων ἦν διὰ μακροῦ πρὸς βασιλείους τὸ πράγμα
ἀνενεγκεῖν ἀκοὰς, ἀπόρρητον δν, ὡς ἀκριβής με
τὰ πράγμα παρέστησεν ἔρευνα, πλὴν ἢ ὅσοι τῶν
τῆς ἀστρονομίας κρατήρων εγεύσαντο. Ταῦτ' ἄρα και
καιρού λαβόμενος, ὡς ἔφην, ῥήγνυμι τὴν ὠδῖνα,
εἰς ἀχείμαστος μὲν οὐδὲ τότ' ἀπαλλάξης. "Ησαν
γὰρ οἱ τότε πολλά μοι παρέσχον πράγματα,
εἰ ξυνειλοχότες ἐκ τοῦ βάστου τὸν τοῦ λόγου σκου
τών. Καὶ εἰ μὴ ὁ βασιλεὺς (ἐκεῖνος γὰρ μόνος
Εν συνεὶς & διεξήειν αὐτός· ἀφορμὴν γὰρ εἰλητὼς
εὐθὺς κἀκεῖνος ἐπεδείκνυτο καὶ ἐδημοσίευε τῆς
ἐψηλῆς αὐτοῦ συνέσεως τους θησαυρούς), εἰ μή
οὖν ἐκεῖνος πλεῖστον ἐμοὶ τὸ προσηνὲς χαριζόμενος
ξίελον ἐνεποίει τῷ λόγῳ, τάχ᾽ ἂν τὸ τελευταῖον τοῦτο
πονήρως καὶ ἀγεννῶς ἐκεῖθεν ἀπήλλαττον, ἀδικόν
εινε τὴν καταδίκην ο δίκαιος ὀφείλων Επει
οὖν πᾶσιν, ὡς ἔφην, ἡμῖν ὁ βασιλεὺς τὴν κατά
στασιν ἐποιήσατο τοῦ μὲν λέγειν ἐμοί, τοῦ δ᾽
ἀκούειν [Ρ. 995] τοῖς συμπαροῦσι, πρῶτον μὲν
ὥσπερ τινὰς όρους και κρηπίδας ὑποθεὶς τα και
ρια, εἶτα δι' αὐτῶν τὰς ἀποδείξεις εποιούμην.
Β'. Καὶ δὴ δέον εἶναι πρῶτον ἐφάμην τὴν ἐαρινὴν
πατρίαν ἐς τἀκριβὲς ἐρευνῆσαι. Τοῦτο γὰρ αἶτον
ἀπέος; τῆς ἑξῆς ὑποθέσεως, ὡς προϊόντες ἐροῦμεν
ετε τὴν ἐφεξῆς μετ' ισημερίαν πανσέληνον. Παν
εξεων δέ φαμεν, οπότε πλησιφαές εἴη τὸ πρὸς
ἐμεῖς ἡμισφαίριον τῆς σελήνης. Τοῦτο δὲ γίγνοιτ'
ἄν, όποτε βραχύ τι πλέον ἢ τεσσαρεσκαιδεκαταίαν
Η σελήνη τὴν ἡμέραν ἄγοι, ἐξότου περὶ τὴν αὐτὴν
ἐν ταὐτῷ συνέλθοι τῷ ἡλί, μοῖραν τῆς τῶν ζωδίων
σφαίρες, μιᾶς ἀψαμένη; ἀμφοτέρων καθέτου. Επει
οὖν τῷ νομικῷ μὲν ἔπεται τὸ ἡμέτερον Πάσχα,
ἐκεῖνο δὲ τῇ μετ ισημερίαν πανσελήνῳ, δέον ἐκεῖνα
ευκρινήσει πριν· εἶτα τοῖς ἅπασιν εἴδηλον
ἂν εἴη τὸ καθ' ἡμᾶς. Ακριβής τοίνυν γίνεται ἰσημε
ρία ἐν μόνοις δυσὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ νυχθημέροις"
ἐνὶ μὲν ἀρχομένου ήδη φθινοπώρου· ἑτέρῳ δ' ἀρχο
μένου ἔπρος εὐθύς. Καὶ περὶ μὲν τῆς φθινοπωρινής
ισημερίας οὐδεὶς ἡμῖν ἐν τῷ παρόντι λόγος περί
II. Ac primum necessariam esse dixi accuratam
verni æquinoctii investigationem; quod, ut postea
dicetur, totius questionis caput et causa est;
deinde plenilunii, quod post aquinoctium exsistit,
observationem. Porro plenilunium esse lum dicimus, cum lunæ hemisphærium nobis obversum to -
tum lucidum est: id quod accidit paulo plus decima
quarta die, ex quo luna cum sole in eadem zodiaci
parte congressa fuerit, una eademque perpen ic
lari utrumque contingente. Cum autem Pascha
nostrum ad legale, hoc vero ad pleniluurum, quod
post a quin ctium exsistit, acco:nmodetur, iis explicatis ratio Paschatis 366 nostri omnibus perspicua erit. Verum et proprie dictum æquinoctium
binis tantum auni diebus naturalibus accidit, semel antumni initio; iterum vere statim incunte.
Ac de autumnali quidem æquinoctio nobis lɛborandum non est in præsentia; de verno autem acVariorum nota.
Τότε δ' οὖν πλέον διὰ πλείονος εὐφημία; Αγα
γον, επεί μας καὶ πλέον τῆς φιλοτιμία; ὁ καιρὸς
εκείνος αναφλέγων ἦν. Μετὰ μέν τοί γε etc., cod.
Vatic. 1086. Βοινιν.
Θ? και τότε, cod. Vatic. Bοίνια.
117) Ο θειότατος βασιλεύς, etc., cod. Vatic.
BOIVIN.
Οφλων, cod. Vatic. Bouvi.
Διευκρ. πρώτως, cod. V: Ge. Persis.
Ακριβής τοίνυν γίν. is. Cod. Vatic. Wolfins
τὴν ἀκριβὴ ισημερίαν, et quisitum aquincelium -
cat. Malim, verum et proprie d ctum terminortin,
vel, ipsum pra cise aquinoctiam. Bo..
ἐπεὶ οὖν τῷ νομικῷ μὲν ἕπεται τὸ ἡμέτερον Πάσχα, ἐκεῖνο δὲ τῇ μετ’ ἰσημερίαν πανσελήνῳ, δέον ἐκεῖνα διευκρινῆσαι πρίν· εἶτα τοῖς ἅπασιν εὔδηλον ἂν εἴη τὸ καθ’ ἡμᾶς. ἀκριβὴς τοίνυν γίνεται ἰσημερία ἐν μόνοις δυσὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ νυχθημέροις· ἑνὶ μὲν ἀρχομένου ἤδη φθινοπώρου· ἑτέρῳ δ’ ἀρχομένου ἔαρος εὐθύς. καὶ περὶ μὲν τῆς φθινοπωρινῆς ἰσημερίας οὐδεὶς ἡμῖν ἐν τῷ παρόντι λόγος· περί γε μὴν τῆς ἠρινῆς καὶ μάλα γέ τοι πλεῖστος. γίνεται τοίνυν ἀκριβὴς ἰσημερία ἐν ἔαρος ὥρᾳ, ὁπότε περὶ μοῖραν πρώτην ὁ ἥλιος γένοιτο τοῦ κριοῦ· ὅπη καὶ ὁ ἰσημερινὸς τοῖς ἀστροθεάμοσι διαγράφεται κύκλος. γίνεται δὲ οὐχ ὁμοίως ἐν ἅπασιν ἔτεσιν· ἀλλ’ ἐν μὲν τοῖς τοῦ Ναβονασάρου περὶ λῆξιν ἑσπερίαν τῆς τοῦ μαρτίου πέμπτης καὶ εἰκοστῆς· ἐν δὲ τοῖς Φιλίππου τοῦ Ἀριδαίου περὶ μεσημβρίαν τῆς εἰκοστῆς τετάρτης αὐτοῦ· ἐν αἷς δ’ ἡμέραις ὁ Χριστὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἐθανατοῦτο τρίτην καὶ εἰκοστὴν διανύοντος αὐτοῦ, πολλῷ πρότερον πρὶν ἢ ἀνατεῖλαι τὸν ἥλιον, ἢ μᾶλλον εἰπεῖν περὶ μέσην ἐκείνην τὴν νύκτα· νῦν δ’ ἐφ’ ἡμῶν ἑπτακαιδεκάτην ἀνύοντος αὐτοῦ.[4. c. 1282 43 1328] ΒΥΖΑΝTINE HISTORIA LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 550
καὶ σφαιρῶν οὐρανίων καὶ κινήσεως πλανωμένων Girarum motibus ac de aliis ejuscemodi rebus, ut
mihi disserendi occasioniemi suppeditaret. Nam magua ejus erga nie herevolentia erat. liaque ego sermione suscepto eam disciplinami plurimum lau favi,
quod et mentis oculos mibi quodammodo repurgasset, et cæteras omnes disciplinas quasi vivis
coloribus exornasset. Reipsa quippe, si ea non adsit, reliquae artes ac studia hominum qualibet rudibus et adumbratis imaginibus similia sunt. Porro
inter cætera etiam de Paschate quæstio orta est,
cum ipse ejus mentionem injecissem, ut ad eam
quoque disciplinam pertinentis. Alioqui vero de en
re ad imperatorem referre jampridem cupiebam;
quam me diligens inquisitio arcanam csse edocucrat, et iis tantum notum, qui astronomiam dcgustassent. 365 Tum igitur, quod parturiebam,
data, ut dixi, occasione peperi; non tamen sine
magnis difficultatibus. Erant enim qui ejus disputationis finem non facile animo concipientes mu!-
tam mihi negotii facesserent. Ac nisi imperator
(nani quæ dixeram, solus ille intelligebat, el aro
repta hac occasione excellentis scientiæ suæ thesauros aperiebat ipse quoque ac palam exponebat),
nisi, inquam, imperatur insigni benevolentia viam
orationi mer patefecisset, forsitan per injuriam
condemnatus non pulchre inde nec honeste bac
Landem vice discessissem. Cum igitur, ut dixi, imperator potestatem integram nobis fecisset, mihi
quidem dicendi, illis autem qui aderant audiendi,
primum ea quæ maxime ad rem faciebant, vclut
principia ac fundamenta posui, deinde ea iis i εἰς
capi argumentari.
καὶ ἁπλανῶν, καὶ τοιαῦτα ἅττα ἐμοὶ καθυποβάλλων
πρόφασιν τοῦ λέγειν. Πολλὴν γὰρ πρὸς ἡμᾶς τὴν
εὐμένειαν έτρεφεν. Ἐγὼ δ' υπολαβὼν ἔπαινον
διεξήειν πολὺν τοῦ μαθήματος. Τοῦτο καὶ γάρ μοι
τὰ ἐπτικόν, ὡς εἰπεῖν, τῆς διανοίας ἐκάθησε καὶ
προς τέλειον υἱονεὶ χρωματισμὸν τἆλλα μοι πάντα
μαθήματα ήγαγε. Σκιαγραφία γὰρ ὡς ἀληθῶ;
δοίκεσι τούτου χωρίς, ὅσαι πατ᾿ ἀνθρώπους εἰσὶ
είχνει καὶ σπουδάσματα μετά μέντοι γε τῶν
Ελίων καὶ ὁ τοῦ Πάσχα λόγος ἀνέκυψεν, ἐμοῦ τοῦ
τον μεταξύ παραρρίψαντος, ως μέρος ὄντα καὶ
τοῦτον τοῦ τοιούτου μαθήματο;· καὶ ἄλλως ὅτι καὶ
ὠδίνων ἦν διὰ μακροῦ πρὸς βασιλείους τὸ πράγμα
ἀνενεγκεῖν ἀκοὰς, ἀπόρρητον δν, ὡς ἀκριβής με
τὰ πράγμα παρέστησεν ἔρευνα, πλὴν ἢ ὅσοι τῶν
τῆς ἀστρονομίας κρατήρων εγεύσαντο. Ταῦτ' ἄρα και
καιρού λαβόμενος, ὡς ἔφην, ῥήγνυμι τὴν ὠδῖνα,
εἰς ἀχείμαστος μὲν οὐδὲ τότ' ἀπαλλάξης. "Ησαν
γὰρ οἱ τότε πολλά μοι παρέσχον πράγματα,
εἰ ξυνειλοχότες ἐκ τοῦ βάστου τὸν τοῦ λόγου σκου
τών. Καὶ εἰ μὴ ὁ βασιλεὺς (ἐκεῖνος γὰρ μόνος
Εν συνεὶς & διεξήειν αὐτός· ἀφορμὴν γὰρ εἰλητὼς
εὐθὺς κἀκεῖνος ἐπεδείκνυτο καὶ ἐδημοσίευε τῆς
ἐψηλῆς αὐτοῦ συνέσεως τους θησαυρούς), εἰ μή
οὖν ἐκεῖνος πλεῖστον ἐμοὶ τὸ προσηνὲς χαριζόμενος
ξίελον ἐνεποίει τῷ λόγῳ, τάχ᾽ ἂν τὸ τελευταῖον τοῦτο
πονήρως καὶ ἀγεννῶς ἐκεῖθεν ἀπήλλαττον, ἀδικόν
εινε τὴν καταδίκην ο δίκαιος ὀφείλων Επει
οὖν πᾶσιν, ὡς ἔφην, ἡμῖν ὁ βασιλεὺς τὴν κατά
στασιν ἐποιήσατο τοῦ μὲν λέγειν ἐμοί, τοῦ δ᾽
ἀκούειν [Ρ. 995] τοῖς συμπαροῦσι, πρῶτον μὲν
ὥσπερ τινὰς όρους και κρηπίδας ὑποθεὶς τα και
ρια, εἶτα δι' αὐτῶν τὰς ἀποδείξεις εποιούμην.
Β'. Καὶ δὴ δέον εἶναι πρῶτον ἐφάμην τὴν ἐαρινὴν
πατρίαν ἐς τἀκριβὲς ἐρευνῆσαι. Τοῦτο γὰρ αἶτον
ἀπέος; τῆς ἑξῆς ὑποθέσεως, ὡς προϊόντες ἐροῦμεν
ετε τὴν ἐφεξῆς μετ' ισημερίαν πανσέληνον. Παν
εξεων δέ φαμεν, οπότε πλησιφαές εἴη τὸ πρὸς
ἐμεῖς ἡμισφαίριον τῆς σελήνης. Τοῦτο δὲ γίγνοιτ'
ἄν, όποτε βραχύ τι πλέον ἢ τεσσαρεσκαιδεκαταίαν
Η σελήνη τὴν ἡμέραν ἄγοι, ἐξότου περὶ τὴν αὐτὴν
ἐν ταὐτῷ συνέλθοι τῷ ἡλί, μοῖραν τῆς τῶν ζωδίων
σφαίρες, μιᾶς ἀψαμένη; ἀμφοτέρων καθέτου. Επει
οὖν τῷ νομικῷ μὲν ἔπεται τὸ ἡμέτερον Πάσχα,
ἐκεῖνο δὲ τῇ μετ ισημερίαν πανσελήνῳ, δέον ἐκεῖνα
ευκρινήσει πριν· εἶτα τοῖς ἅπασιν εἴδηλον
ἂν εἴη τὸ καθ' ἡμᾶς. Ακριβής τοίνυν γίνεται ἰσημε
ρία ἐν μόνοις δυσὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ νυχθημέροις"
ἐνὶ μὲν ἀρχομένου ήδη φθινοπώρου· ἑτέρῳ δ' ἀρχο
μένου ἔπρος εὐθύς. Καὶ περὶ μὲν τῆς φθινοπωρινής
ισημερίας οὐδεὶς ἡμῖν ἐν τῷ παρόντι λόγος περί
II. Ac primum necessariam esse dixi accuratam
verni æquinoctii investigationem; quod, ut postea
dicetur, totius questionis caput et causa est;
deinde plenilunii, quod post aquinoctium exsistit,
observationem. Porro plenilunium esse lum dicimus, cum lunæ hemisphærium nobis obversum to -
tum lucidum est: id quod accidit paulo plus decima
quarta die, ex quo luna cum sole in eadem zodiaci
parte congressa fuerit, una eademque perpen ic
lari utrumque contingente. Cum autem Pascha
nostrum ad legale, hoc vero ad pleniluurum, quod
post a quin ctium exsistit, acco:nmodetur, iis explicatis ratio Paschatis 366 nostri omnibus perspicua erit. Verum et proprie dictum æquinoctium
binis tantum auni diebus naturalibus accidit, semel antumni initio; iterum vere statim incunte.
Ac de autumnali quidem æquinoctio nobis lɛborandum non est in præsentia; de verno autem acVariorum nota.
Τότε δ' οὖν πλέον διὰ πλείονος εὐφημία; Αγα
γον, επεί μας καὶ πλέον τῆς φιλοτιμία; ὁ καιρὸς
εκείνος αναφλέγων ἦν. Μετὰ μέν τοί γε etc., cod.
Vatic. 1086. Βοινιν.
Θ? και τότε, cod. Vatic. Bοίνια.
117) Ο θειότατος βασιλεύς, etc., cod. Vatic.
BOIVIN.
Οφλων, cod. Vatic. Bouvi.
Διευκρ. πρώτως, cod. V: Ge. Persis.
Ακριβής τοίνυν γίν. is. Cod. Vatic. Wolfins
τὴν ἀκριβὴ ισημερίαν, et quisitum aquincelium -
cat. Malim, verum et proprie d ctum terminortin,
vel, ipsum pra cise aquinoctiam. Bo..
οὐκ ἀκριβολογοῦμαι δ’ οὔτε μὴν τὴν τῆς ἡμέρας ὥραν, οὔτε μὴν οὐδέ γε τὸ τῆς ὥρας μέρος. οὐ γὰρ ἀναγκαῖον νῦν, ὅτι μὴ διατριβὴ μὴ πάνυ τοι προσήκουσα τῇ χρείᾳ. ὥστ’ ἔξεστι συλλογίζεσθαι τὴν τῶν μεταξὺ χρόνων διαφορὰν κἀντεῦθεν καὶ δι’ ὅσων ἐτῶν ὀπισθόπους ὁ χρόνος ἡμέρᾳ μιᾷ γίνεται καὶ δι’ ὅσων αὖθις ἑτέρᾳ μιᾷ καὶ ὁμοίως ἀεί. τοῦτο δ’ οὐ παρὰ τὴν τοῦ ἡλίου γίνεται κίνησιν. ὁμαλὴν γὰρ ἐκεῖνος ἀεὶ ταύτην ποιεῖται καὶ ἀπαρέγκλιτον· ἀλλὰ παρὰ τὴν τῶν ἐνιαυσίων ἡμερῶν ἀπαρίθμησιν, ἣν σφαλερῶς αὐτοὶ ποιούμεθα. πρὸς γὰρ τοῖς τριακοσίοις ἑξήκοντα πέντε νυχθημέροις τίθεμεν καὶ ὁλόκληρον τέταρτον νυχθημέρου ἑνὸς, οὐκ ὀφείλοντες οὕτω. ὡς γὰρ ὁ μέγας φησὶ Πτολεμαῖος, τριακοσιοστοῦ δέοντος ἡμέρας μέρους δεῖ τοῦτο προστίθεσθαι καὶ οὐχ ὁλόκληρον· ὡς δ’ ἔγωγε αὐτὸς ἐξακριβώσας εὗρον, μείζονος καὶ ἥκιστα τριακοσιοστοῦ τελέως, εἰ μὲν ἀσφαλῶς ἠκριβωσάμην· εἰ δὲ μὴ, σκέμμα τοῦτο τίθημι τοῖς ἔπειτ’ ἀστρολόγοις. ἐγὼ γὰρ οὐ σχολάζω τοῦτο νῦν διασαφεῖν. ὅμως ἔστω κατ’ ἐκεῖνον. ἧττον γὰρ λυμανεῖται τῷ λόγῳ πρὸς οὐ πάνυ τοι πολλοὺς τοὺς χρόνους διατρίβοντι.[4. c. 1282 43 1328] ΒΥΖΑΝTINE HISTORIA LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 550
καὶ σφαιρῶν οὐρανίων καὶ κινήσεως πλανωμένων Girarum motibus ac de aliis ejuscemodi rebus, ut
mihi disserendi occasioniemi suppeditaret. Nam magua ejus erga nie herevolentia erat. liaque ego sermione suscepto eam disciplinami plurimum lau favi,
quod et mentis oculos mibi quodammodo repurgasset, et cæteras omnes disciplinas quasi vivis
coloribus exornasset. Reipsa quippe, si ea non adsit, reliquae artes ac studia hominum qualibet rudibus et adumbratis imaginibus similia sunt. Porro
inter cætera etiam de Paschate quæstio orta est,
cum ipse ejus mentionem injecissem, ut ad eam
quoque disciplinam pertinentis. Alioqui vero de en
re ad imperatorem referre jampridem cupiebam;
quam me diligens inquisitio arcanam csse edocucrat, et iis tantum notum, qui astronomiam dcgustassent. 365 Tum igitur, quod parturiebam,
data, ut dixi, occasione peperi; non tamen sine
magnis difficultatibus. Erant enim qui ejus disputationis finem non facile animo concipientes mu!-
tam mihi negotii facesserent. Ac nisi imperator
(nani quæ dixeram, solus ille intelligebat, el aro
repta hac occasione excellentis scientiæ suæ thesauros aperiebat ipse quoque ac palam exponebat),
nisi, inquam, imperatur insigni benevolentia viam
orationi mer patefecisset, forsitan per injuriam
condemnatus non pulchre inde nec honeste bac
Landem vice discessissem. Cum igitur, ut dixi, imperator potestatem integram nobis fecisset, mihi
quidem dicendi, illis autem qui aderant audiendi,
primum ea quæ maxime ad rem faciebant, vclut
principia ac fundamenta posui, deinde ea iis i εἰς
capi argumentari.
καὶ ἁπλανῶν, καὶ τοιαῦτα ἅττα ἐμοὶ καθυποβάλλων
πρόφασιν τοῦ λέγειν. Πολλὴν γὰρ πρὸς ἡμᾶς τὴν
εὐμένειαν έτρεφεν. Ἐγὼ δ' υπολαβὼν ἔπαινον
διεξήειν πολὺν τοῦ μαθήματος. Τοῦτο καὶ γάρ μοι
τὰ ἐπτικόν, ὡς εἰπεῖν, τῆς διανοίας ἐκάθησε καὶ
προς τέλειον υἱονεὶ χρωματισμὸν τἆλλα μοι πάντα
μαθήματα ήγαγε. Σκιαγραφία γὰρ ὡς ἀληθῶ;
δοίκεσι τούτου χωρίς, ὅσαι πατ᾿ ἀνθρώπους εἰσὶ
είχνει καὶ σπουδάσματα μετά μέντοι γε τῶν
Ελίων καὶ ὁ τοῦ Πάσχα λόγος ἀνέκυψεν, ἐμοῦ τοῦ
τον μεταξύ παραρρίψαντος, ως μέρος ὄντα καὶ
τοῦτον τοῦ τοιούτου μαθήματο;· καὶ ἄλλως ὅτι καὶ
ὠδίνων ἦν διὰ μακροῦ πρὸς βασιλείους τὸ πράγμα
ἀνενεγκεῖν ἀκοὰς, ἀπόρρητον δν, ὡς ἀκριβής με
τὰ πράγμα παρέστησεν ἔρευνα, πλὴν ἢ ὅσοι τῶν
τῆς ἀστρονομίας κρατήρων εγεύσαντο. Ταῦτ' ἄρα και
καιρού λαβόμενος, ὡς ἔφην, ῥήγνυμι τὴν ὠδῖνα,
εἰς ἀχείμαστος μὲν οὐδὲ τότ' ἀπαλλάξης. "Ησαν
γὰρ οἱ τότε πολλά μοι παρέσχον πράγματα,
εἰ ξυνειλοχότες ἐκ τοῦ βάστου τὸν τοῦ λόγου σκου
τών. Καὶ εἰ μὴ ὁ βασιλεὺς (ἐκεῖνος γὰρ μόνος
Εν συνεὶς & διεξήειν αὐτός· ἀφορμὴν γὰρ εἰλητὼς
εὐθὺς κἀκεῖνος ἐπεδείκνυτο καὶ ἐδημοσίευε τῆς
ἐψηλῆς αὐτοῦ συνέσεως τους θησαυρούς), εἰ μή
οὖν ἐκεῖνος πλεῖστον ἐμοὶ τὸ προσηνὲς χαριζόμενος
ξίελον ἐνεποίει τῷ λόγῳ, τάχ᾽ ἂν τὸ τελευταῖον τοῦτο
πονήρως καὶ ἀγεννῶς ἐκεῖθεν ἀπήλλαττον, ἀδικόν
εινε τὴν καταδίκην ο δίκαιος ὀφείλων Επει
οὖν πᾶσιν, ὡς ἔφην, ἡμῖν ὁ βασιλεὺς τὴν κατά
στασιν ἐποιήσατο τοῦ μὲν λέγειν ἐμοί, τοῦ δ᾽
ἀκούειν [Ρ. 995] τοῖς συμπαροῦσι, πρῶτον μὲν
ὥσπερ τινὰς όρους και κρηπίδας ὑποθεὶς τα και
ρια, εἶτα δι' αὐτῶν τὰς ἀποδείξεις εποιούμην.
Β'. Καὶ δὴ δέον εἶναι πρῶτον ἐφάμην τὴν ἐαρινὴν
πατρίαν ἐς τἀκριβὲς ἐρευνῆσαι. Τοῦτο γὰρ αἶτον
ἀπέος; τῆς ἑξῆς ὑποθέσεως, ὡς προϊόντες ἐροῦμεν
ετε τὴν ἐφεξῆς μετ' ισημερίαν πανσέληνον. Παν
εξεων δέ φαμεν, οπότε πλησιφαές εἴη τὸ πρὸς
ἐμεῖς ἡμισφαίριον τῆς σελήνης. Τοῦτο δὲ γίγνοιτ'
ἄν, όποτε βραχύ τι πλέον ἢ τεσσαρεσκαιδεκαταίαν
Η σελήνη τὴν ἡμέραν ἄγοι, ἐξότου περὶ τὴν αὐτὴν
ἐν ταὐτῷ συνέλθοι τῷ ἡλί, μοῖραν τῆς τῶν ζωδίων
σφαίρες, μιᾶς ἀψαμένη; ἀμφοτέρων καθέτου. Επει
οὖν τῷ νομικῷ μὲν ἔπεται τὸ ἡμέτερον Πάσχα,
ἐκεῖνο δὲ τῇ μετ ισημερίαν πανσελήνῳ, δέον ἐκεῖνα
ευκρινήσει πριν· εἶτα τοῖς ἅπασιν εἴδηλον
ἂν εἴη τὸ καθ' ἡμᾶς. Ακριβής τοίνυν γίνεται ἰσημε
ρία ἐν μόνοις δυσὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ νυχθημέροις"
ἐνὶ μὲν ἀρχομένου ήδη φθινοπώρου· ἑτέρῳ δ' ἀρχο
μένου ἔπρος εὐθύς. Καὶ περὶ μὲν τῆς φθινοπωρινής
ισημερίας οὐδεὶς ἡμῖν ἐν τῷ παρόντι λόγος περί
II. Ac primum necessariam esse dixi accuratam
verni æquinoctii investigationem; quod, ut postea
dicetur, totius questionis caput et causa est;
deinde plenilunii, quod post aquinoctium exsistit,
observationem. Porro plenilunium esse lum dicimus, cum lunæ hemisphærium nobis obversum to -
tum lucidum est: id quod accidit paulo plus decima
quarta die, ex quo luna cum sole in eadem zodiaci
parte congressa fuerit, una eademque perpen ic
lari utrumque contingente. Cum autem Pascha
nostrum ad legale, hoc vero ad pleniluurum, quod
post a quin ctium exsistit, acco:nmodetur, iis explicatis ratio Paschatis 366 nostri omnibus perspicua erit. Verum et proprie dictum æquinoctium
binis tantum auni diebus naturalibus accidit, semel antumni initio; iterum vere statim incunte.
Ac de autumnali quidem æquinoctio nobis lɛborandum non est in præsentia; de verno autem acVariorum nota.
Τότε δ' οὖν πλέον διὰ πλείονος εὐφημία; Αγα
γον, επεί μας καὶ πλέον τῆς φιλοτιμία; ὁ καιρὸς
εκείνος αναφλέγων ἦν. Μετὰ μέν τοί γε etc., cod.
Vatic. 1086. Βοινιν.
Θ? και τότε, cod. Vatic. Bοίνια.
117) Ο θειότατος βασιλεύς, etc., cod. Vatic.
BOIVIN.
Οφλων, cod. Vatic. Bouvi.
Διευκρ. πρώτως, cod. V: Ge. Persis.
Ακριβής τοίνυν γίν. is. Cod. Vatic. Wolfins
τὴν ἀκριβὴ ισημερίαν, et quisitum aquincelium -
cat. Malim, verum et proprie d ctum terminortin,
vel, ipsum pra cise aquinoctiam. Bo..
Chapter XIICaput XII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 148:551παρατηρητέον οὖν, ὡς κατ’ ἐκεῖνον τὸν μέγιστον δηλαδὴ Πτολεμαῖον δι’ ὅλων τριακοσίων ἐνιαυτῶν νυχθήμερον ὅλον συνάγεται. τὸ δ’ εἰρημένον πολλοστημόριον τῆς ἡμέρας ἐν μὲν τοσούτοις ἔτεσι καὶ μάλα ἐπίδηλον ἤδη καθίσταται· ἐν δὲ τρισὶ καὶ τέτρασι καὶ πέντε καὶ δέκα καὶ τρὶς τοσούτοις, οὐκ ἂν δήπου, διὰ τὸ πάνυ βραχύτατον τῆς προσθήκης. ὅπερ δὴ καὶ κατ’ ἐνιαυτῶν παραδρομὴν τοσούτων οἱ πρὸ ἡμῶν τὰ μετέωρα φροντισταὶ καὶ ἀστροθεάμονες ὑφαιρούμενοι ἀσφαλῶς τὸ τῆς ἰσημερίας νυχθήμερον εὕρισκον· κἀντεῦθέν γε μὴν ἀσφαλῆ καὶ τὴν τοῦ Πάσχα διόρθωσιν ἐποιοῦντο· καὶ τὸ τῆς διορθώσεως ταύτης ἐγίνετο μέχρι τοῦ ἐξ Ἀδὰμ ἑξακισχιλιοστοῦ τριακοσιοστοῦ ἔτους ἔγγιστα. τὸ δ’ ἐξ ἐκείνου μέχρις ἡμῶν οὐκ οἶδ’ ὅπως ἐῤῥᾳθυμημένον τὸ πρᾶγμα καὶ ἀδιόρθωτον ἔμεινε. καὶ νῦν ὀφείλοντες οἱ τῆς καθ’ ἡμᾶς ἐκκλησίας ἄνθρωποι τὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Πάσχα παρατηρήσεως πρὸ τῆς τοῦ μαρτίου ἔγγιστα ποιεῖσθαι εἰκοστῆς, οἱ δ’ ἐκ τῆς αὐτοῦ δευτέρας καὶ εἰκοστῆς ποιοῦνται, οὐκ ὀρθῶς γε ποιοῦντες τουτί.[A. x. 6791 an 6836]
[IMP. ANDRONIC. SEX.| 552
curate agendum. Fit igitur exquisitum æquinoctium γε μὴν τῆς ἡρινῆς καὶ μάλα γε τοι πλείστος. Γίνε
vere, cum sol primam arietis partem ingreditur, ται τοίνυν ἀκριβής ισημερία ἐν ἔαρος ἄρα, οπότε
in qua etiam æquinoctialis circulus ab astrologis
describitur. Neque vero in quibuslibet annis similiter exsistit, sed in annis Nabonassari sub finem
vesperæ vicesimi quarti dici Martii, in annis Philippi Aridæi sub meridiem vicesimi quarti diei
cjusdem mensis; quibus autem diebus Christus pro
nobis mortem oppetiit, die vicesimo tertio, multuın
ante solis ortum ac potius media illa nocte, nunc
vero nostra relate die decimo septimo. Horum diei
aut partem horæ curiose non excutio, ne in re
baud necessaria, ino quoad præsens institutum
supervacanea, tempus teram. Quare annorum ab
co tempore clapsorum discrimen hinc colligi potest; ac facile est supputare, quod revolutis annis
unius diei spatio tempus æquinoctil retro agatur; item post quot annos, biduo; atque ita
deinceps. Hoc vero non ratione motus solaris
accidit, qui æqualis est, nec usquam deflectit;
sed ob enumerationem dierum anni, in qua
nos labimur, trecentenis sexagenis quinis 367
diebus integrum unius diei quadranten adjiciendo, contra quam oportebat. Ut enim magnus
Ptolemæus auctor est, non quadrans integer addendus, sed ex co trecentesima diei pars deducenda; ut autem ego diligenti inquisitione comperi,
minus neque præcise trecentesima pars. Quam meæ
rationis certitudinem nunc explicandi locus non
est; viderint hoc qui sequentur astrologi. Sed tamnes sit ita, ut ille dicit. Ea enim ratio in annis
non plurimis parum nostram disputationem impediet. Hoc itaque observandum est, Ptolemæum
virum maximum censuisse, annis totis trecentis
integrum diem naturalem conflari. Porro minuta
illa diei pars to! quidem annia evidentissima exsistit. Teruis vero, quaternis, quinis et denis, aut
ter etiam totidem, exigua illa accessio non sentitur. Qua ante nos post totidem ammos subtracta
rerum cœlestium et astrorum periti diem æquinoetii exquisite repererunt; atque inde etiam Paschatis tempus vera ac certa correctione constituerunt:
eaque correctio obtinuit ad annum fere ab Adamo
sexies millesimum ac trecentesimum. Ex eo vero
περὶ μοίραν πρώτην ὁ ἥλιος γένοιτο του κριού
ἔπη καὶ ὁ Ισημερινὸς τοῖς ἀστροθεάμισι διαγράφε
και κύκλος. Γίνεται δὲ οὐχ ὁμοίω; ἐν ἅπασιν ἔτεσιν,
ἀλλ' ἐν τοῖς μὲν τοῦ Ναξονασάρου περί λῆξιν ἐσπερίαν
τῆς τοῦ μαρτίου πέμπτης καὶ εἰκοστῆς· ἐν δὲ τοῖς
Φιλίππου του 'Αριδαίου περὶ μεσημβρίαν τῆς εἰσ
κοστῆς τετάρτης αὐτοῦ ἐν οἷς δ᾽ ἡμέραις ὁ
Χριστὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἐθανατοῦτο τρίτην και
εἰκοστὴν διανύοντος αὐτοῦ, πολλῷ πρότερον πρὶν ἢ
ἀνατεῖλαι τὸν ἥλιον, ἢ μᾶλλον εἰπεῖν περὶ μέσην
ἐκείνην τὴν νύχτα· νῦν δ' ἐφ' ἡμῶν ἑπτακαιδεκά
την ἀνύοντος αὐτοῦ. Οὐκ ἀκριβολογοῦμαι δ'
οὔτε μὴν τὴν τῆς ἡμέρας ὥραν, ούτε μὴν οὐδέ γε
τὸ τῆς ὥρας μέρος. Οὐ γὰρ ἀναγκαῖον νῦν, ὅτι μὴ
διατριβὴ μὴ πάνυ τοι προσήκουσα τῇ χρείᾳ. απ'
Έξεστι συλλογίζεσθαι τὴν τῶν μεταξύ χρόνων δια
φορὰν κἀντεῦθεν καὶ δι' ὅσων ἐτῶν ὀπισθόπους
Ο χρόνος ἡμέρᾳ μια γίνεται καὶ δι᾿ ὅσων αὖθις
ἑτέρα μια καὶ ὁμοίως ἀεί. Τούτο δ' οὐ παρὰ τὴν τοῦ
ηλίου γίνεται κίνησιν. [Ρ. 226] Ομαλήν γὰρ ἐκεῖνο;
ἀεὶ ταύτην ποιεῖσαι καὶ ἀπαρέγκλιτον· ἀλλὰ
παρὰ τὴν τῶν ἐνιαυσίων ἡμερῶν ἀπαρίθμησιν,
Αν σφαλερῶς αὐτοὶ ποιούμεθα. Πρὸς γὰρ τοῖς τρια
κοσίοις εξήκοντα πέντε νυχθημέροις τίθεμεν καὶ
ολόκληρον τέταρτον νυχθημέρου ενός, ούτε όφει
λοντες οὕτω. Ως γὰρ ὁ μέγας φησὶ Πτολεμαίος,
τριακοσιοστοῦ δέοντος ἡμέρας μέρους δεῖ τοῦτο
προστίθεσθαι καὶ οὐχ ὁλόκληρον· ὡς δ' ἔγωγε αὐτὸς
εξακριβώσας εὗρον, μείζονος καὶ ἥκιστα τρι
κοσιοστοῦ τελέως, εἰ μὲν ἀσφαλῶς ἐκριβωσάμην
εἰ δὲ μή, σκέμμα τοῦτο τίθημι τοῖς ἔπειτ' άστρο.
λίγοις. Ἐγὼ γὰρ οὐ σχολάζω τοῦτο νῦν διασαφεῖν.
Όμως έστω κατ' ἐκεῖνον. Ηττον γὰρ λυμανείται
τῷ λόγῳ πρὸς οὐ πάνυ τοι πολλοὺς τοὺς χρόνους
διατρίβοντι. Παρατηρητέον οὖν, ὡς κατ' ἐκεῖνον τὸν
μέγιστον δηλαδή Πτολεμαῖον δι' όλων τριακοσίων
ἐνιαυτῶν νυχθήμερον ὅλον συνάγεται. Το δ' εἰρημέν
νον πολλοστημόριον τῆς ἡμέρας ἓν μὲν τοσούτος
ἔτεσι καὶ μάλα επίδηλον ἤδη καθίσταται· ἐν δὲ
τρισὶ καὶ τέτρασι καὶ πέντε καὶ δέκα καὶ τρὶς τη
σούτοις, οὐκ ἂν δήπου, διὰ τὸ πάνυ βραχύτατον
τῆς προσθήκης. ῞Οπερ δὴ καὶ κατ' ἐνιαυτών περιtempore ad nostram usque latum res neglecta δρομὴν τοσούτων οἱ πρὸ ἡμῶν τὰ μετέωρα φροντι
nescio quomodo incorrecta mansit: et qui nostro
tempore in Ecclesia Paschatis observationem prosime ante vicesimum Martii dien auspicari debebant, eam a vicesimo secundo auspicantur, non
368 recte sane. Nam cum æquinoctium ab ingressu solis in arietem, plenilunium a distantia solis diametrica, Pascha autem legalo ab ipso pleniσταὶ καὶ ἀστροθεάμονες ὑφαιρούμενοι ἀσφαλῶς τὸ
τῆς Ισημερίας νυχθήμερον εὑρισκον· καντεῦθεν γι
μὴν ἀσφαλῆ καὶ τὴν τοῦ Πάσχα διόρθωσιν ἐποιεῦν
τοῦ καὶ τὸ τῆς διορθώσεως ταύτης ἐγένετο μέχρι
τοῦ ἐξ Ἀδὰμ ἐξακισχιλιοστού τριακοσιοστοῦ ἔτους
ἔγγιστα. Τὸ δ' ἐξ ἐκείνου μέχρις ἡμῶν οὐκ οἶδ
ὅπως ἐῤῥαθυμημένον τὸ πράγμα καὶ ἀδιόρθωτου
Variorum nota.
Sub meridiem vicesimi quarti diei, non, vicesini quinti, οι Wolfius. Bouvi.
Έπασχε, cod. Vatic. Βοινι.
Οκτωκαιδεκάτην, cod. Vatic. Βοινιν.
Την των μεταξύ χρόνων διαφοράν καντεύθεν
και δι' όσων, cod. Vatic. ΒοινιΝ.
Ἐκεῖνος ἀεὶ ταύτην, cod. Vatic. Borvin.
Legendum μείονος, vel ήττονος, 4-2postremam lectionem exhibet codex Vaticanus.
BOIVIN.
Διὰ τὸ πάνυ βραχύτατον, cod. Vatic. Bonus.
PG 148:553ἐπεὶ γὰρ οὐκ ἄλλοθέν ποθεν, ἢ τῆς πρὸς κριὸν ἡλιακῆς εἰσόδου τὰ τῆς ἰσημερίας ἀποφαινόμεθα, τὴν δέ γε πανσέληνον ὁμοίως οὐκ ἄλλοθέν ποθεν, ἢ τῆς τοῦ ἡλίου διαμετρικῆς ἀποστάσεως καὶ ἔτι γε τὸ Πάσχα τὸ νομικὸν οὐκ ἄλλοθέν ποθεν ἢ τῆς πανσελήνου· εὔδηλον ἄρα, ὡς τῆς ἰσημερίας μεταπεσούσης μετέπεσε καὶ τὰ τῆς πανσελήνου· καὶ ταύτῃ γε ἑπομένως συμπαρήλλαξε καὶ τὸ τῶν Ἰουδαίων Πάσχα, κἀκείνῳ δ’ αὖ δήπου συμπαραλλάττειν χρεὼν καὶ τὸ ἡμέτερον. πρὸς γὰρ ἐκεῖνό γε ἀφορᾷ τὸ ἡμέτερον κἀκείνῳ τέτακται ἕπεσθαι οἱονεί τινι κρηπῖδι καὶ θεμελίῳ. ῥᾴδιον δ’ ἂν εἴη βουλομένοις ἡμῖν ποιήσασθαι τὴν διόρθωσιν, βραχύ τι πλέον ἢ δύο νυχθημέρων ὑφαίρεσιν ποιησαμένοις. οὕτω γὰρ ἀνήκειν τοῖς μεταξὺ τοσούτοις ἔτεσιν ἡ τῆς ἀστρονομίας ἐπαγγέλλεται μέθοδος. τούτου δὲ μὴ γιγνομένου τὸ σφαλερὸν οὐ μικρόν. συμπίπτει γὰρ ἔσθ’ ὅτε, καθὰ καὶ πολλάκις ἤδη γεγένηται, οἴεσθαι μὲν εἶναι πανσέληνον τὴν κυριακὴν καὶ πρώτην ἡμέραν τῆς μελλούσης ἑβδομάδος· οἴεσθαί γε μὴν τοῦτο ψευδές· γεγενῆσθαι γὰρ ἤδη πρὸ δύο νυχθημέρων κατὰ τὴν ἕκτην δηλαδὴ τῆς παρεληλυθυίας ἑβδομάδος ἡμέραν·[4. c. 1982 AD 1528]
(a.
ad
ΒΥΖΑΝTINE HISTOIRE LIB. VIII. [ MP. ANDRONIC. SEN.]
die plenilunium etiam mutatum esse. Unde sequitur, Judæorum etiam Pascha variavisse, ac simul
cum eo nostrum etiam variasse oportere, quoniam
nostrum ab illo pendet et ex eo tanquam basi ac
fundamento educitur. Facile autem hic error corrigetur, si paulo plus biduo integro detrahere voluerimus. Ita enim tot interjectorum annorum rationi convenire methodus astronomiæ docet. Quod
nisi fiet, error haud parvus incidit: et ſit interdum,
ut sæpe jam factum est, ut opinemur primo et Dominico hebdomadis instantis die plenilunium fore;
id autem falso opinemur, cum plenilunium biduo
ante, hoc est in sextum ejus, quæ antecessit, hebdomadis diem inciderit, et nos ob eum errorem
alium atque alium Dominicum diem exspeciemus
et Christi passionem in hebdomade resurrectionis
celebremas. Unde quæ errata consequantur, nemini est obscurum. Hæc autem non inepte nequo
teniere ab auctoribus esse posita, sed rationem
singula probabilem habere jam declarabo. Ulebrai
plenilunium, quod post æquinoctium exsistit, observant, quoniam et illud 369 ipsum tempus fuit,
quo agnum immolarunt, et ex Ægypto fugerunt.
Nam illius anni æquinoctium die Marții nono et
vicisimo fuit: et plenilunium, ab æquinoctio proxinum, postridie exstitit, nempe eo die, qui secundum illos decimus quartus mensis Nissan fuit,
que illi Martii nostri loco primum anni mensem
numerant. Neque enim sicuti nos nec ab uno eodemque die menses et annos Persæ, Alexandrini
et Ægyptii auspicantur, nec ipsi præter alios Judai; sed singuli aliter. Alexandrini quarto Kal.
Septembris nostri annum suum auspicantur; Ægyptii nunc ab eodem, nunc ab alio die, et subinde
aliter. Persæ, Medi, Indi neque cum his neque inter se consentiunt. Judæi vero nunc ab hoc nunc
ab illo atque alias ab alio Marti nostri die suum
Nissan ordiuntur. Nam a congressu ad congressum
duorum luminum mensium circuitus nuinèrare solili eum mensem, qui vernum æquinoctium cumtinet, reliquorum mensium principium constituunt
cumque Nissan vocant, cujus ipsius incertum est
principium. Dominus quidem Mosi olim dixit:
ἔ εινε. Καὶ νῦν ὀφείλοντες οἱ τῆς καθ' ἡμᾶς Ἐκκλη- luvio repetamus, satis constat, mutato æquinoctis
σίας ἄνθρωποι τὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Πάσχα παρατηρή
σεως πρὸ τῆς τοῦ Μαρτίου ἔγγιστα ποιεῖσθαι είν
κοστῆς, οἱ δ' ἐκ τῆς αὐτοῦ δευτέρας καὶ εἰκοστῆς
τοιοῦνται, οὐκ ὀρθῶς γε ποιοῦντες τουτί. Ἐπεὶ γὰρ
αὐκ ἄλλοθέν ποθεν, ἢ τῆς πρὸς Κριν ἡλιακή; εἰσόδου
τὰ τῆς ἱσημερίας ἀποφαινόμεθα, τὴν δέ γε πανσέ
ληναν ὁμοίως οὐκ ἄλλοθέν ποθεν, ἢ τῆς τοῦ ἡλίου
διαμετρικῆς ἀποστάσεως, καὶ ἔτι γε τὸ Πάσχα τὸ
νομικὸν οὐκ ἄλλοθέν ποθεν ἢ τῆς πανσελήνου ενο
δηλον ἄρα, ὡς τῆς Ισημερίας μεταπεσούσης μετο
έπεσε καὶ τὰ τῆς πανσελήνου· καὶ ταύτῃ γε ἐπομέπως συμπαρήλλαξε καὶ τὸ τῶν Ἰουδαίων Πάσχα,
κἐκείνῳ δ' αὖ δήπου συμπαραλλάττειν χρεὼν καὶ
τῇ ἡμέτερον. Πρὸς γὰρ ἐκείνό γε ἀφορᾷ τὸ ἡμέτε
ρον κακείνῳ τέτακται έπεσθαι οιονεί τινι κρηπίδι
καὶ θεμελίῳ. Ράδιον δ' ἂν εἴη βουλομένοις ἡμῖν
πατήσασθαι τὴν διόρθωσιν, βραχύ τι πλέον ἢ δύο
νυχθημέρων ὑφαίρεσιν ποιησαμένοις. Οὕτω γὰρ
ανήκειν τοῖς μεταξύ τοσούτοις έτεσιν ἡ τῆς ἀστρο
νομίας ἐπαγγέλλεται μέθοδος. Τούτου δὲ μὴ γιγνομένου τὸ σφαλερὸν οὐ μικρόν. Συμπίπτει γὰρ
ἔσθ' ὅτι, καθὰ καὶ πολλάκις ἤδη γεγένηται, οἴεσθαι
μὲν εἶναι πανσέληνον την Κυριακὴν καὶ πρώτην
ἡμέραν τῆς μελλούσης ἑβδομάδος· οἴεσθαί γε μὴν
τούτο ψευδές γεγενῆσθαι γὰρ ἤδη πρὸ δύο νυχθη -
μέρων, κατὰ τὴν ἔκτην δηλαδὴ τῆς παρεληλυθυίας
Εβδομάδος ἡμέραν· κἀντεῦθεν σφαλλομένους ἄλλην
ἀντ᾿ ἄλλης περιμένειν Κυριακὴν καὶ ποιεῖν τὴν
ἀναστάσιμον ἑβδομάδα ἑβδομάδα τῶν τοῦ Χριστοῦ
παθημάτων. Καὶ τὰ ἑξῆς τοῦ σφάλματος ἐντεῦθεν
γνώριμα τοῖς ἅπασιν. Ὅτι δ' οὐχ ἁπλῶς οὕτωσί
πως οὐδ' εἰκῇ καὶ μάτην τὰ τοιαῦτα παρὰ τῶν
θεμένων ἐτέθησαν, ἀλλ᾽ ἔχαστα λόγον ἔχουσιν εἰ
λεγον, δήλον ἤδη ποιήσομαι. Η μὲν γὰρ μετ᾿ ἰσημερίαν πανσέληνος τοῖς Εβραίων ζητείται παισίν·
επειδή τοιούτος καὶ ὁ καιρὸς ἐκεῖνος ἦν, καθ'
ἄν τόν τε ἀμνὸν ἔθυσαν καὶ Αίγυπτον ἔφυγον. 'Η
μὲν γὰρ τότε ισημερία τῇ τοῦ Μαρτίου ἐννάτῃ καὶ εἰκε
στη γεγένηται· ή [Ρ.227] δὲ μετὰ τὴν ἰσημερίαν τότε
πανεληνος τῇ μετ' αὐτὴν ἑξῆς, ἥτις κατ' ἐκείνους ἦν
τεσσαρεσκαιδεκάτη του Νισσάν ὃς ἀντὶ τοῦ καθ'
ἡμᾶς Μαρτίου πρῶτος αὐτοῖς ἐν τοῖς μησὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ ἀριθμεῖται. Οὐ γὰρ ὁμοίως ἡμῖν οὐδ᾽ ἀπὸ μιᾶς
καὶ τῆς αὐτῆς ἡμέρας ποιοῦνται τὰς τῶν μηνῶν D. Mensis hic vobis principium nensium: primus
τα καὶ ἐνιαυτῶν ἀρχὰς Πέρσαι καὶ ᾿Αλεξανδρείς
καὶ Αιγύπτιοι καὶ πρὸς τοῖς ἄλλοις Ιουδαίων παῖδες, ἀλλ' ὡς ἑτέρως ἕκαστοι. 'Αλεξανδρεῖς μὲν γὰρ
προ τριῶν ἡμερῶν τῆς πρώτης τοῦ καθ᾿ ἡμᾶς
Σεπτεμβρίου τὴν ἀρχὴν τοῦ αφετέρου τίθενται
Στους Αιγύπτιοι δὲ νῦν μὲν αὐτὴν, νῦν δ' ἑτέραν,
• Exod. 211, 2, 3.
est vobis in mensibus anni. Decima mensis hujus
sumnat unusquisque filiorum Israel pecus per domum. Et erit vobis conservatum usque ad quartam et decimam mensis hujus. Et occident ad vesperam. Et manducabunt. Et facietis diem hunc
legitimum elerium 870 in progenies vestras.
Variorum nol.
Ὅτι δ' ούχ ἁπλῶς οὕτωσί πως, οὐδ' εἰκῇ,
cod. Vatic. Βοινικ.
Επειδή τοιοῦτος καὶ ὁ καιρὸς etc., cod.
Vatic. BoIVIN.
Verlis Wollius, Alexandrini tertio kal. Sept.
Vertere debuit, tertio ante Kal. Sept. seu quarto
PATHOL. GR. CXLVIII
Kal. Sept. Nam tertius Kalendas Sept. esi dies Au
gusti 30; tertius ante Kalendas Sept. est nies Augusti 29, quo die constat Alexandrinos auspicatos
esse annum suum. Vide Petav. be doctrina temporum lib. vi, pag. 522. BoiviN,
κἀντεῦθεν σφαλλομένους ἄλλην ἀντ’ ἄλλης περιμένειν κυριακὴν καὶ ποιεῖν τὴν ἀναστάσιμον ἑβδομάδα, ἑβδομάδα τῶν τοῦ Χριστοῦ παθημάτων. καὶ τὰ ἑξῆς τοῦ σφάλματος ἐντεῦθεν γνώριμα τοῖς ἅπασιν. ὅτι δ’ οὐχ ἁπλῶς οὑτωσί πως οὐδ’ εἰκῆ καὶ μάτην τὰ τοιαῦτα παρὰ τῶν θεμένων ἐτέθησαν, ἀλλ’ ἕκαστα λόγον ἔχουσιν εὔλογον, δῆλον ἤδη ποιήσομαι. ἡ μὲν γὰρ μετ’ ἰσημερίαν πανσέληνος τοῖς Ἑβραίων ζητεῖται παισίν· ἐπειδὴ τοιοῦτος καὶ ὁ καιρὸς ἐκεῖνος ἦν, καθ’ ὃν τόν τε ἀμνὸν ἔθυσαν καὶ Αἴγυπτον ἔφυγον. ἡ μὲν γὰρ τότε ἰσημερία τῇ τοῦ μαρτίου ἐννάτῃ καὶ εἰκοστῇ γεγένηται· ἡ δὲ μετὰ τὴν ἰσημερίαν τότε πανσέληνος τῇ μετ’ αὐτὴν ἑξῆς, ἥτις κατ’ ἐκείνους ἦν τεσσαρεσκαιδεκάτη τοῦ Νισσάν· ὃς ἀντὶ τοῦ καθ’ ἡμᾶς μαρτίου πρῶτος αὐτοῖς ἐν τοῖς μησὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ ἀριθμεῖται. οὐ γὰρ ὁμοίως ἡμῖν οὐδ’ ἀπὸ μιᾶς καὶ τῆς αὐτῆς ἡμέρας ποιοῦνται τὰς τῶν μηνῶν τε καὶ ἐνιαυτῶν ἀρχὰς Πέρσαι καὶ Ἀλεξανδρεῖς καὶ Αἰγύπτιοι καὶ πρὸς τοῖς ἄλλοις Ἰουδαίων παῖδες, ἀλλ’ ὡς ἑτέρως ἕκαστοι. Ἀλεξανδρεῖς μὲν γὰρ πρὸ τριῶν ἡμερῶν τῆς πρώτης τοῦ καθ’ ἡμᾶς σεπτεμβρίου τὴν ἀρχὴν τοῦ σφετέρου τίθενται ἔτους·[4. c. 1982 AD 1528]
(a.
ad
ΒΥΖΑΝTINE HISTOIRE LIB. VIII. [ MP. ANDRONIC. SEN.]
die plenilunium etiam mutatum esse. Unde sequitur, Judæorum etiam Pascha variavisse, ac simul
cum eo nostrum etiam variasse oportere, quoniam
nostrum ab illo pendet et ex eo tanquam basi ac
fundamento educitur. Facile autem hic error corrigetur, si paulo plus biduo integro detrahere voluerimus. Ita enim tot interjectorum annorum rationi convenire methodus astronomiæ docet. Quod
nisi fiet, error haud parvus incidit: et ſit interdum,
ut sæpe jam factum est, ut opinemur primo et Dominico hebdomadis instantis die plenilunium fore;
id autem falso opinemur, cum plenilunium biduo
ante, hoc est in sextum ejus, quæ antecessit, hebdomadis diem inciderit, et nos ob eum errorem
alium atque alium Dominicum diem exspeciemus
et Christi passionem in hebdomade resurrectionis
celebremas. Unde quæ errata consequantur, nemini est obscurum. Hæc autem non inepte nequo
teniere ab auctoribus esse posita, sed rationem
singula probabilem habere jam declarabo. Ulebrai
plenilunium, quod post æquinoctium exsistit, observant, quoniam et illud 369 ipsum tempus fuit,
quo agnum immolarunt, et ex Ægypto fugerunt.
Nam illius anni æquinoctium die Marții nono et
vicisimo fuit: et plenilunium, ab æquinoctio proxinum, postridie exstitit, nempe eo die, qui secundum illos decimus quartus mensis Nissan fuit,
que illi Martii nostri loco primum anni mensem
numerant. Neque enim sicuti nos nec ab uno eodemque die menses et annos Persæ, Alexandrini
et Ægyptii auspicantur, nec ipsi præter alios Judai; sed singuli aliter. Alexandrini quarto Kal.
Septembris nostri annum suum auspicantur; Ægyptii nunc ab eodem, nunc ab alio die, et subinde
aliter. Persæ, Medi, Indi neque cum his neque inter se consentiunt. Judæi vero nunc ab hoc nunc
ab illo atque alias ab alio Marti nostri die suum
Nissan ordiuntur. Nam a congressu ad congressum
duorum luminum mensium circuitus nuinèrare solili eum mensem, qui vernum æquinoctium cumtinet, reliquorum mensium principium constituunt
cumque Nissan vocant, cujus ipsius incertum est
principium. Dominus quidem Mosi olim dixit:
ἔ εινε. Καὶ νῦν ὀφείλοντες οἱ τῆς καθ' ἡμᾶς Ἐκκλη- luvio repetamus, satis constat, mutato æquinoctis
σίας ἄνθρωποι τὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Πάσχα παρατηρή
σεως πρὸ τῆς τοῦ Μαρτίου ἔγγιστα ποιεῖσθαι είν
κοστῆς, οἱ δ' ἐκ τῆς αὐτοῦ δευτέρας καὶ εἰκοστῆς
τοιοῦνται, οὐκ ὀρθῶς γε ποιοῦντες τουτί. Ἐπεὶ γὰρ
αὐκ ἄλλοθέν ποθεν, ἢ τῆς πρὸς Κριν ἡλιακή; εἰσόδου
τὰ τῆς ἱσημερίας ἀποφαινόμεθα, τὴν δέ γε πανσέ
ληναν ὁμοίως οὐκ ἄλλοθέν ποθεν, ἢ τῆς τοῦ ἡλίου
διαμετρικῆς ἀποστάσεως, καὶ ἔτι γε τὸ Πάσχα τὸ
νομικὸν οὐκ ἄλλοθέν ποθεν ἢ τῆς πανσελήνου ενο
δηλον ἄρα, ὡς τῆς Ισημερίας μεταπεσούσης μετο
έπεσε καὶ τὰ τῆς πανσελήνου· καὶ ταύτῃ γε ἐπομέπως συμπαρήλλαξε καὶ τὸ τῶν Ἰουδαίων Πάσχα,
κἐκείνῳ δ' αὖ δήπου συμπαραλλάττειν χρεὼν καὶ
τῇ ἡμέτερον. Πρὸς γὰρ ἐκείνό γε ἀφορᾷ τὸ ἡμέτε
ρον κακείνῳ τέτακται έπεσθαι οιονεί τινι κρηπίδι
καὶ θεμελίῳ. Ράδιον δ' ἂν εἴη βουλομένοις ἡμῖν
πατήσασθαι τὴν διόρθωσιν, βραχύ τι πλέον ἢ δύο
νυχθημέρων ὑφαίρεσιν ποιησαμένοις. Οὕτω γὰρ
ανήκειν τοῖς μεταξύ τοσούτοις έτεσιν ἡ τῆς ἀστρο
νομίας ἐπαγγέλλεται μέθοδος. Τούτου δὲ μὴ γιγνομένου τὸ σφαλερὸν οὐ μικρόν. Συμπίπτει γὰρ
ἔσθ' ὅτι, καθὰ καὶ πολλάκις ἤδη γεγένηται, οἴεσθαι
μὲν εἶναι πανσέληνον την Κυριακὴν καὶ πρώτην
ἡμέραν τῆς μελλούσης ἑβδομάδος· οἴεσθαί γε μὴν
τούτο ψευδές γεγενῆσθαι γὰρ ἤδη πρὸ δύο νυχθη -
μέρων, κατὰ τὴν ἔκτην δηλαδὴ τῆς παρεληλυθυίας
Εβδομάδος ἡμέραν· κἀντεῦθεν σφαλλομένους ἄλλην
ἀντ᾿ ἄλλης περιμένειν Κυριακὴν καὶ ποιεῖν τὴν
ἀναστάσιμον ἑβδομάδα ἑβδομάδα τῶν τοῦ Χριστοῦ
παθημάτων. Καὶ τὰ ἑξῆς τοῦ σφάλματος ἐντεῦθεν
γνώριμα τοῖς ἅπασιν. Ὅτι δ' οὐχ ἁπλῶς οὕτωσί
πως οὐδ' εἰκῇ καὶ μάτην τὰ τοιαῦτα παρὰ τῶν
θεμένων ἐτέθησαν, ἀλλ᾽ ἔχαστα λόγον ἔχουσιν εἰ
λεγον, δήλον ἤδη ποιήσομαι. Η μὲν γὰρ μετ᾿ ἰσημερίαν πανσέληνος τοῖς Εβραίων ζητείται παισίν·
επειδή τοιούτος καὶ ὁ καιρὸς ἐκεῖνος ἦν, καθ'
ἄν τόν τε ἀμνὸν ἔθυσαν καὶ Αίγυπτον ἔφυγον. 'Η
μὲν γὰρ τότε ισημερία τῇ τοῦ Μαρτίου ἐννάτῃ καὶ εἰκε
στη γεγένηται· ή [Ρ.227] δὲ μετὰ τὴν ἰσημερίαν τότε
πανεληνος τῇ μετ' αὐτὴν ἑξῆς, ἥτις κατ' ἐκείνους ἦν
τεσσαρεσκαιδεκάτη του Νισσάν ὃς ἀντὶ τοῦ καθ'
ἡμᾶς Μαρτίου πρῶτος αὐτοῖς ἐν τοῖς μησὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ ἀριθμεῖται. Οὐ γὰρ ὁμοίως ἡμῖν οὐδ᾽ ἀπὸ μιᾶς
καὶ τῆς αὐτῆς ἡμέρας ποιοῦνται τὰς τῶν μηνῶν D. Mensis hic vobis principium nensium: primus
τα καὶ ἐνιαυτῶν ἀρχὰς Πέρσαι καὶ ᾿Αλεξανδρείς
καὶ Αιγύπτιοι καὶ πρὸς τοῖς ἄλλοις Ιουδαίων παῖδες, ἀλλ' ὡς ἑτέρως ἕκαστοι. 'Αλεξανδρεῖς μὲν γὰρ
προ τριῶν ἡμερῶν τῆς πρώτης τοῦ καθ᾿ ἡμᾶς
Σεπτεμβρίου τὴν ἀρχὴν τοῦ αφετέρου τίθενται
Στους Αιγύπτιοι δὲ νῦν μὲν αὐτὴν, νῦν δ' ἑτέραν,
• Exod. 211, 2, 3.
est vobis in mensibus anni. Decima mensis hujus
sumnat unusquisque filiorum Israel pecus per domum. Et erit vobis conservatum usque ad quartam et decimam mensis hujus. Et occident ad vesperam. Et manducabunt. Et facietis diem hunc
legitimum elerium 870 in progenies vestras.
Variorum nol.
Ὅτι δ' ούχ ἁπλῶς οὕτωσί πως, οὐδ' εἰκῇ,
cod. Vatic. Βοινικ.
Επειδή τοιοῦτος καὶ ὁ καιρὸς etc., cod.
Vatic. BoIVIN.
Verlis Wollius, Alexandrini tertio kal. Sept.
Vertere debuit, tertio ante Kal. Sept. seu quarto
PATHOL. GR. CXLVIII
Kal. Sept. Nam tertius Kalendas Sept. esi dies Au
gusti 30; tertius ante Kalendas Sept. est nies Augusti 29, quo die constat Alexandrinos auspicatos
esse annum suum. Vide Petav. be doctrina temporum lib. vi, pag. 522. BoiviN,
PG 148:555Αἰγύπτιοι δὲ νῦν μὲν αὐτὴν, νῦν δ’ ἑτέραν, καὶ ἄλλοτ’ ἄλλην ἀεί· καὶ Πέρσαι δὲ καὶ Μῆδοι καὶ Ἰνδοὶ τούτοις τε πᾶσι καί σφισιν αὐτοῖς ἀλλήλοις ἀσύμφωνα. καὶ Ἰουδαῖοι δὲ ποτὲ μὲν τήνδε τοῦ καθ’ ἡμᾶς μαρτίου, ποτὲ δ’ ἑτέραν ἡμέραν, καὶ ἄλλοτ’ ἄλλην ἀεὶ, ἀρχὴν τοῦ παρ’ αὐτοῖς ποιοῦνται Νισσάν. ἀπὸ γὰρ συνόδου πρὸς σύνοδον τῶν δύο φωστήρων τὰς τῶν μηνῶν ἀριθμοῦντες περιόδους τὸν ἑαυτοῦ μεταξὺ τὴν ἠρινὴν ἰσημερίαν περιλαμβάνοντα πρῶτον καὶ ἀρχὴν τῶν ἄλλων ποιοῦνται μηνῶν καὶ Νισσὰν ὀνομάζουσιν, ἀόριστον τὴν οἰκείαν ἔχοντα ἀρχήν. φησὶν οὖν πρὸς Μωσέα πάλαι ὁ κύριος· ὁ μὴν οὗτος ὑμῖν ἀρχὴ μηνῶν πρῶτος ὑμῖν ἐστιν ἐν τοῖς μησὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ. τῇ δεκάτῃ τοῦ μηνὸς τούτου λαβέτω ἕκαστος τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ πρόβατον κατ’ οἰκίαν. καὶ ἔσται ὑμῖν διατετηρημένον ἕως τῆς τεσσαρεσκαιδεκάτης τοῦ μηνὸς τούτου· καὶ σφάξουσι πρὸς ἑσπέραν καὶ φάγονται. καὶ ποιήσετε τὴν ἡμέραν ταύτην νόμιμον αἰώνιον εἰς γενεὰς ὑμῶν. ταῦτ’ ἄρα καὶ εἰς ἀνάμνησιν τῆς ἡμέρας ἐκείνης ἐτήσιον ἀεὶ ποιοῦνται τὴν τοῦ Πάσχα πανήγυριν·[Α. Ν. 6791 6836}
Hinc de causa et in memoriam illius dici quotannis & καὶ ἄλλοτ' ἄλλην ἀεί· καὶ Πέρσαι δὲ καὶ Μῆδοι καὶ
festum Paschatis celebrant. Nec ob eam tantum Ἰνδο! τούτοις τε πᾶσι καί σφισιν αὐτοῖς ἀλλήλοις
causam; verum etiam ut sit typus seu figura transitus ex hoc sæculo in futurum, sicut ipse transitus ex Ægypto. Cum itaque futurum sæculum vesperam habiturum non sit, alio modo sine vespera
etiain ejus solemnitatis diem esse oportere aiunt:
id quod fit, cum lunæ hemisphærium, nobis obversum, plenumn lunine seu totum lucidum est. Solis
ením occasum statim tum exortus lunæ sequitur,
nec ullam horam cœlum nobis obscurum esse sinit.
Fut igitur tum quoque, ut probabile est, hemisphærium lunæ, quod versus nos spectat, plenum
luminibus sexta sexti illius diei (quo mmirum Christus passus est) hora, cum luna centum et octo -
ginta partibus a sole distaret. Quamobrem monstrosa visa est astrologis et supra rationem ea quæ
tum accidit solis defectio. Neque enim causam in
natura aliquam habebat. Nam cum eamdem utrumque lunien partem zodiaci occupat, naturales solis
defetiones contingunt, luna solem subeunte. Eam
vero partibus centuin et octoginta dissitam retro
converso cursu solem subiisse, id vero supra naturalem omnem rationem factum est. Quare id miraculum astronomi ante alios omnes sunt mirati,
et Deum esse qui pateretur dixerunt. Nam indoctis
minime quidem id portentosum, sed superioribus
371ebam annis usitatum visum est. Eo igitur pleniJunio Pascha Judæi immolarunt;· eo æquinoctium
fuit; eo et Servator noster mortem pro uobis oppetiit.
Omnibus porro notum est, tertiam fuisse post legale illud festum cam diem, qua Dominus noster
morte resurrexit, eamque fuisse mensis Martii diem
vicesimam quintam. Quæ duo utique, nimiruın et
mensis diem et resurrectionis mysterium, cuin conjuncta essent, bifariam et trifariam et multifariam
divisa piorum calus observavit. Nam alii niensis
diem perpetuo instituto nostræ festivitati dicaverunt; alii Paschalis diem ex observatione legis prius
indagabant; deinde tertio post die mysterium nosirum celebrabant. Unde infesta, ut ita dicam,
festivitas exstiterat, et non parva seditio et perturbatio in Christi Ecclesiam invaserat. Nam si
Semper tertius a legali Paschate dies incideret in
quintum ac vicesimum Martii diem, melius id essel lestumque consentiret. Set quia perraro lii,
ut simul incidant et vix intra annos plurimos; perpetuo autem et quotannis fere accidit, ut alterum
ab
air altero distet; alii plenilunium, quod post æquinoctium exsistit, anteverterunt, alii secuti sunt;
akti spretis æquinoctiis et agnis et sacrificiis et omnibus legitimis ratibus quadragesima tantum numerata jejunium absolverunt, ubivis et utcunque cecidisset. Hine multa confusio et 372 perturbatio et
quædamvelutilinguarum partitio exstitit ex unica re.
Certe enim probabile est, alios cibis abstinuisse el
Variorum
I¸b addit cod. Vat. Boivin,
ἀσύμφωνα. Καὶ Ἰουδαῖοι δὲ ποτὲ μὲν τήνος του
καθ᾿ ἡμᾶς Μαρτίου, ποτέ δ' ἑτέραν ἡμέραν, καὶ
ἄλλοτ᾽ ἄλλην ἀεὶ, ἀρχὴν τοῦ παρ' αὐτοῖς ποιοῦνται
Νισσάν. ᾿Απὸ γὰρ συνόδου πρὸς σύνοδον τῶν δύο
φωστήρων τὰς τῶν μηνῶν ἀριθμοῦντες περιόδου;
τὸν ἑαυτοῦ μεταξὺ τὴν ἡρινὴν ἰσημερίαν περιλαμβάνοντα πρῶτον καὶ ἀρχὴν τῶν ἄλλων ποιοῦνται
μηνῶν καὶ Νισσὰν ὀνομάζουσιν, αόριστον τὴν ο
κείαν ἔχοντα ἀρχήν. Φησὶν οὖν πρὸς Μωσέα πάλαι
ὁ Κύριος". Ο μὴν οὗτος ὑμῖν ἀρχὴ μηνών πρώτος
ὑμῖν ἐστιν ἐν τοῖς μησὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ. Τη δεκάτη
τοῦ μηνὶς τούτου λαβέτω έκαστος τῶν υἱῶν
Ἰσραὴλ πρόβατον κατ' εἰκίαν. Καὶ ἔσται ὑμῖν διατετηρημένον ἕως τῆς τεσσαρεσκαιδεκάτης τοῦ μηνός
τούτου καὶ σφάξουσι πρὸς ἑσπέραν καὶ φάγονται.
Καὶ ποιήσετε τὴν ἡμέραν ταύτην νόμιμον αιώνιον
εἰς γενεὰς ὑμῶν.» Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ εἰς ἀνάμνησιν
τῆς ἡμέρας ἐκείνης ἐτήσιον ἀεὶ ποιοῦνται τὴν τοῦ
Πάσχα πανήγυριν· οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ εἰς τύπον
τῆς ἐκ τοῦ παρόντος πρὸς τὸν μέλλοντα αιώνα διαβάσεως κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου διάβασιν. Οθεν καὶ
ἀνεσπέρου τοῦ μέλλοντος ὄντος αἰῶνος ἀνέσπερον
ἕτερον τρόπον είναι δεῖν φασι καὶ τὸ εἶδε τῇ πανη
γύρει διακονούν νυχθήμερον. Τοῦτο δὲ γίνεται πάν
σιφαές τε καὶ πανσέληνον τὸ πρὸς ἡμᾶς ἡμισφαί
ριον τῆς σελήνης ἐχούσης. Τὴν γὰρ τοῦ ἡλίου της
νικαῦτα δύσιν ἡ τῆς σελήνης εὐθὺς ἀνατολὴ διαδέ
χεται καὶ οὐδεμίαν ὥραν ἡμῖν ἐξ σκοτισθῆναι
τὴν ὑπὲρ κεφαλῆς ἀέρα. Ην μὲν τοίνυν καὶ τότε
ὡς εἰκὸς, πλησιφαὲς τὸ πρὸς ἡμᾶς αὐτῆς ἡμετρεί
ριον ἔχουσα ἡ σελήνη τῇ ἕκτῃ τῆς ἔκτης ἐκείνης
ἡμέρας ὥρᾳ ὀγδοήκοντα καὶ ἑκατὸν τηνικαῦτα τοῦ
ἡλίου ἀφισταμένη μοίρας. Διά τοι τοῦτο καὶ τε
ράστιων ἔδοξε τοῖς ἀστρολόγοις καὶ ὑπὲρ λόγων ὁ
λόγο; τῆς τότε γενομένης ηλιακῆς ἐκλείψεως. Οι
γὰρ φυσικός τις εἴπετο ταύτῃ λόγος. Ἐν γὰρ μια
του ζωδιακού γενομένων μοίρᾳ τῶν δύο φωστήρων αἱ
φυσικαὶ τοῦ ἡλίου τελοῦνται ἐκλείψεις, ὑποτρεχούσης
της σελήνης τὸν ἥλιον [P. 298]. Ο διήκοντα δὲ καὶ
ἑκατὸν διεσταμένην μοίρας τὴν σελένην οπισθοδρο
μῆσαι καὶ ὑποδραμείν τὸν ἥλιον, τοῦτο δ' ὑπὲρ
πάντα φυσικὸν ἐτελεσιουργήθη λόγον. Ὅθεν καὶ
πρό γε πάντων ἀστρονόμοι τὸ θαῦμα διὰ θαύματος
Αγαγον καὶ Θεὸν εἶναι τὸν πάσχοντα έφασαν. Τοίς
γὰρ ἀμαθέσιν οὐδὲ τεράστιον ἔδοξεν, ἀλλ' ειωθός
τοῖ. πλείστοις ἔτεσιν. Ἐν ἐκείνῃ τοίνυν τῇ παντε
λήνῳ καὶ τὸ Πάσχα τοῖς Ἰουδαίοις εθύετο· ἐν ἐκείνῃ
δέ γε καὶ τὰ τῆς ισημερίας ἦν· ἐν ἐκείνῃ δὲ καὶ ὁ
Σωτήρ, ὡς ἐφημεν, ὑπὲρ ἡμῶν ἔθανατοῦτο. Γνώρι
μον δὲ δήπου τοῖς ἅπασιν, ὡς τρίτη μὲν ἦν μετά
τὴν νομικὴ ἐκείνην ἑορτὴν, ἐν ᾗ τὸ τῆς θεϊκῆς ἡμῖν
αναστάσεως μυστήριον ἐγεγένητο· καὶ ὡς πέμπτην
καὶ εἰκοστήν τηνικαῦτα ὁ Μάρτιος ήνυς μήν. "Α δη
δύο ὄντα ἐν ταυτῷ, τήν τε τοῦ μηνός ἡμέραν δη
nota.
οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ εἰς τύπον τῆς ἐκ τοῦ παρόντος πρὸς τὸν μέλλοντα αἰῶνα διαβάσεως κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου διάβασιν. ὅθεν καὶ ἀνεσπέρου τοῦ μέλλοντος ὄντος αἰῶνος ἀνέσπερον ἕτερον τρόπον εἶναι δεῖν φασι καὶ τὸ τῇδε τῇ πανηγύρει διακονοῦν νυχθήμερον. τοῦτο δὲ γίνεται πλησιφαές τε καὶ πανσέληνον τὸ πρὸς ἡμᾶς ἡμισφαίριον τῆς σελήνης ἐχούσης. τὴν γὰρ τοῦ ἡλίου τηνικαῦτα δύσιν ἡ τῆς σελήνης εὐθὺς ἀνατολὴ διαδέχεται καὶ οὐδεμίαν ὥραν ἡμῖν ἐᾷ σκοτισθῆναι τὸν ὑπὲρ κεφαλῆς ἀέρα. ἦν μὲν τοίνυν καὶ τότε, ὡς εἰκὸς, πλησιφαὲς τὸ πρὸς ἡμᾶς αὐτῆς ἡμισφαίριον ἔχουσα ἡ σελήνη τῇ ἕκτῃ τῆς ἕκτης ἐκείνης ἡμέρας ὥρᾳ ὀγδοήκοντα καὶ ἑκατὸν τηνικαῦτα τοῦ ἡλίου ἀφισταμένη μοίρας. διά τοι τοῦτο καὶ τεράστιον ἔδοξε τοῖς ἀστρολόγοις καὶ ὑπὲρ λόγον ὁ λόγος τῆς τότε γενομένης ἡλιακῆς ἐκλείψεως. οὐ γὰρ φυσικός τις εἵπετο ταύτῃ λόγος. ἐν γὰρ μιᾷ τοῦ ζωδιακοῦ γενομένων μοίρᾳ τῶν δύο φωστήρων αἱ φυσικαὶ τοῦ ἡλίου τελοῦνται ἐκλείψεις, ὑποτρεχούσης τῆς σελήνης τὸν ἥλιον.[Α. Ν. 6791 6836}
Hinc de causa et in memoriam illius dici quotannis & καὶ ἄλλοτ' ἄλλην ἀεί· καὶ Πέρσαι δὲ καὶ Μῆδοι καὶ
festum Paschatis celebrant. Nec ob eam tantum Ἰνδο! τούτοις τε πᾶσι καί σφισιν αὐτοῖς ἀλλήλοις
causam; verum etiam ut sit typus seu figura transitus ex hoc sæculo in futurum, sicut ipse transitus ex Ægypto. Cum itaque futurum sæculum vesperam habiturum non sit, alio modo sine vespera
etiain ejus solemnitatis diem esse oportere aiunt:
id quod fit, cum lunæ hemisphærium, nobis obversum, plenumn lunine seu totum lucidum est. Solis
ením occasum statim tum exortus lunæ sequitur,
nec ullam horam cœlum nobis obscurum esse sinit.
Fut igitur tum quoque, ut probabile est, hemisphærium lunæ, quod versus nos spectat, plenum
luminibus sexta sexti illius diei (quo mmirum Christus passus est) hora, cum luna centum et octo -
ginta partibus a sole distaret. Quamobrem monstrosa visa est astrologis et supra rationem ea quæ
tum accidit solis defectio. Neque enim causam in
natura aliquam habebat. Nam cum eamdem utrumque lunien partem zodiaci occupat, naturales solis
defetiones contingunt, luna solem subeunte. Eam
vero partibus centuin et octoginta dissitam retro
converso cursu solem subiisse, id vero supra naturalem omnem rationem factum est. Quare id miraculum astronomi ante alios omnes sunt mirati,
et Deum esse qui pateretur dixerunt. Nam indoctis
minime quidem id portentosum, sed superioribus
371ebam annis usitatum visum est. Eo igitur pleniJunio Pascha Judæi immolarunt;· eo æquinoctium
fuit; eo et Servator noster mortem pro uobis oppetiit.
Omnibus porro notum est, tertiam fuisse post legale illud festum cam diem, qua Dominus noster
morte resurrexit, eamque fuisse mensis Martii diem
vicesimam quintam. Quæ duo utique, nimiruın et
mensis diem et resurrectionis mysterium, cuin conjuncta essent, bifariam et trifariam et multifariam
divisa piorum calus observavit. Nam alii niensis
diem perpetuo instituto nostræ festivitati dicaverunt; alii Paschalis diem ex observatione legis prius
indagabant; deinde tertio post die mysterium nosirum celebrabant. Unde infesta, ut ita dicam,
festivitas exstiterat, et non parva seditio et perturbatio in Christi Ecclesiam invaserat. Nam si
Semper tertius a legali Paschate dies incideret in
quintum ac vicesimum Martii diem, melius id essel lestumque consentiret. Set quia perraro lii,
ut simul incidant et vix intra annos plurimos; perpetuo autem et quotannis fere accidit, ut alterum
ab
air altero distet; alii plenilunium, quod post æquinoctium exsistit, anteverterunt, alii secuti sunt;
akti spretis æquinoctiis et agnis et sacrificiis et omnibus legitimis ratibus quadragesima tantum numerata jejunium absolverunt, ubivis et utcunque cecidisset. Hine multa confusio et 372 perturbatio et
quædamvelutilinguarum partitio exstitit ex unica re.
Certe enim probabile est, alios cibis abstinuisse el
Variorum
I¸b addit cod. Vat. Boivin,
ἀσύμφωνα. Καὶ Ἰουδαῖοι δὲ ποτὲ μὲν τήνος του
καθ᾿ ἡμᾶς Μαρτίου, ποτέ δ' ἑτέραν ἡμέραν, καὶ
ἄλλοτ᾽ ἄλλην ἀεὶ, ἀρχὴν τοῦ παρ' αὐτοῖς ποιοῦνται
Νισσάν. ᾿Απὸ γὰρ συνόδου πρὸς σύνοδον τῶν δύο
φωστήρων τὰς τῶν μηνῶν ἀριθμοῦντες περιόδου;
τὸν ἑαυτοῦ μεταξὺ τὴν ἡρινὴν ἰσημερίαν περιλαμβάνοντα πρῶτον καὶ ἀρχὴν τῶν ἄλλων ποιοῦνται
μηνῶν καὶ Νισσὰν ὀνομάζουσιν, αόριστον τὴν ο
κείαν ἔχοντα ἀρχήν. Φησὶν οὖν πρὸς Μωσέα πάλαι
ὁ Κύριος". Ο μὴν οὗτος ὑμῖν ἀρχὴ μηνών πρώτος
ὑμῖν ἐστιν ἐν τοῖς μησὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ. Τη δεκάτη
τοῦ μηνὶς τούτου λαβέτω έκαστος τῶν υἱῶν
Ἰσραὴλ πρόβατον κατ' εἰκίαν. Καὶ ἔσται ὑμῖν διατετηρημένον ἕως τῆς τεσσαρεσκαιδεκάτης τοῦ μηνός
τούτου καὶ σφάξουσι πρὸς ἑσπέραν καὶ φάγονται.
Καὶ ποιήσετε τὴν ἡμέραν ταύτην νόμιμον αιώνιον
εἰς γενεὰς ὑμῶν.» Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ εἰς ἀνάμνησιν
τῆς ἡμέρας ἐκείνης ἐτήσιον ἀεὶ ποιοῦνται τὴν τοῦ
Πάσχα πανήγυριν· οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ εἰς τύπον
τῆς ἐκ τοῦ παρόντος πρὸς τὸν μέλλοντα αιώνα διαβάσεως κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου διάβασιν. Οθεν καὶ
ἀνεσπέρου τοῦ μέλλοντος ὄντος αἰῶνος ἀνέσπερον
ἕτερον τρόπον είναι δεῖν φασι καὶ τὸ εἶδε τῇ πανη
γύρει διακονούν νυχθήμερον. Τοῦτο δὲ γίνεται πάν
σιφαές τε καὶ πανσέληνον τὸ πρὸς ἡμᾶς ἡμισφαί
ριον τῆς σελήνης ἐχούσης. Τὴν γὰρ τοῦ ἡλίου της
νικαῦτα δύσιν ἡ τῆς σελήνης εὐθὺς ἀνατολὴ διαδέ
χεται καὶ οὐδεμίαν ὥραν ἡμῖν ἐξ σκοτισθῆναι
τὴν ὑπὲρ κεφαλῆς ἀέρα. Ην μὲν τοίνυν καὶ τότε
ὡς εἰκὸς, πλησιφαὲς τὸ πρὸς ἡμᾶς αὐτῆς ἡμετρεί
ριον ἔχουσα ἡ σελήνη τῇ ἕκτῃ τῆς ἔκτης ἐκείνης
ἡμέρας ὥρᾳ ὀγδοήκοντα καὶ ἑκατὸν τηνικαῦτα τοῦ
ἡλίου ἀφισταμένη μοίρας. Διά τοι τοῦτο καὶ τε
ράστιων ἔδοξε τοῖς ἀστρολόγοις καὶ ὑπὲρ λόγων ὁ
λόγο; τῆς τότε γενομένης ηλιακῆς ἐκλείψεως. Οι
γὰρ φυσικός τις εἴπετο ταύτῃ λόγος. Ἐν γὰρ μια
του ζωδιακού γενομένων μοίρᾳ τῶν δύο φωστήρων αἱ
φυσικαὶ τοῦ ἡλίου τελοῦνται ἐκλείψεις, ὑποτρεχούσης
της σελήνης τὸν ἥλιον [P. 298]. Ο διήκοντα δὲ καὶ
ἑκατὸν διεσταμένην μοίρας τὴν σελένην οπισθοδρο
μῆσαι καὶ ὑποδραμείν τὸν ἥλιον, τοῦτο δ' ὑπὲρ
πάντα φυσικὸν ἐτελεσιουργήθη λόγον. Ὅθεν καὶ
πρό γε πάντων ἀστρονόμοι τὸ θαῦμα διὰ θαύματος
Αγαγον καὶ Θεὸν εἶναι τὸν πάσχοντα έφασαν. Τοίς
γὰρ ἀμαθέσιν οὐδὲ τεράστιον ἔδοξεν, ἀλλ' ειωθός
τοῖ. πλείστοις ἔτεσιν. Ἐν ἐκείνῃ τοίνυν τῇ παντε
λήνῳ καὶ τὸ Πάσχα τοῖς Ἰουδαίοις εθύετο· ἐν ἐκείνῃ
δέ γε καὶ τὰ τῆς ισημερίας ἦν· ἐν ἐκείνῃ δὲ καὶ ὁ
Σωτήρ, ὡς ἐφημεν, ὑπὲρ ἡμῶν ἔθανατοῦτο. Γνώρι
μον δὲ δήπου τοῖς ἅπασιν, ὡς τρίτη μὲν ἦν μετά
τὴν νομικὴ ἐκείνην ἑορτὴν, ἐν ᾗ τὸ τῆς θεϊκῆς ἡμῖν
αναστάσεως μυστήριον ἐγεγένητο· καὶ ὡς πέμπτην
καὶ εἰκοστήν τηνικαῦτα ὁ Μάρτιος ήνυς μήν. "Α δη
δύο ὄντα ἐν ταυτῷ, τήν τε τοῦ μηνός ἡμέραν δη
nota.
ὀγδοήκοντα δὲ καὶ ἑκατὸν διϊσταμένην μοίρας τὴν σελήνην ὀπισθοδρομῆσαι καὶ ὑποδραμεῖν τὸν ἥλιον, τοῦτο δ’ ὑπὲρ πάντα φυσικὸν ἐτελεσιουργήθη λόγον. ὅθεν καὶ πρό γε πάντων ἀστρονόμοι τὸ θαῦμα διὰ θαύματος ἤγαγον καὶ θεὸν εἶναι τὸν πάσχοντα ἔφασαν. τοῖς γὰρ ἀμαθέσιν οὐδὲ τεράστιον ἔδοξεν, ἀλλ’ εἰωθὸς τοῖς πλείστοις ἔτεσιν. ἐν ἐκείνῃ τοίνυν τῇ πανσελήνῳ καὶ τὸ Πάσχα τοῖς Ἰουδαίοις ἐθύετο· ἐν ἐκείνῃ δέ γε καὶ τὰ τῆς ἰσημερίας ἦν· ἐν ἐκείνῃ δὲ καὶ ὁ σωτὴρ, ὡς ἔφημεν, ὑπὲρ ἡμῶν ἐθανατοῦτο. γνώριμον δὲ δήπου τοῖς ἅπασιν, ὡς τρίτη μὲν ἦν μετὰ τὴν νομικὴν ἐκείνην ἑορτὴν, ἐν ᾗ τὸ τῆς θεϊκῆς ἡμῖν ἀναστάσεως μυστήριον ἐγεγένητο· καὶ ὡς πέμπτην καὶ εἰκοστὴν τηνικαῦτα ὁ μάρτιος ἤνυε μήν. ἃ δὴ δύο ὄντα ἐν ταὐτῷ, τήν τε τοῦ μηνὸς ἡμέραν δηλαδὴ καὶ τὸ τῆς ἀναστάσεως μυστήριον, διχῆ καὶ τριχῆ καὶ πολλαχῆ διελόμενοι τὸ τῶν εὐσεβῶν σύστημα οἱ μὲν τὴν τοῦ μηνὸς ἡμέραν νόμιμον αἰώνιον ἦγον ἑξῆς ὑπηρέτιν τῆς ἡμῶν πανηγύρεως· οἱ δὲ τὴν τοῦ νομικοῦ Πάσχα πανήγυριν πρότερον ἀνιχνεύοντες εἶτα τὴν ἐξ ἐκείνης τρίτην ἑόρτιον ἦγον τοῦ καθ’ ἡμᾶς μυστηρίου·[Α. Ν. 6791 6836}
Hinc de causa et in memoriam illius dici quotannis & καὶ ἄλλοτ' ἄλλην ἀεί· καὶ Πέρσαι δὲ καὶ Μῆδοι καὶ
festum Paschatis celebrant. Nec ob eam tantum Ἰνδο! τούτοις τε πᾶσι καί σφισιν αὐτοῖς ἀλλήλοις
causam; verum etiam ut sit typus seu figura transitus ex hoc sæculo in futurum, sicut ipse transitus ex Ægypto. Cum itaque futurum sæculum vesperam habiturum non sit, alio modo sine vespera
etiain ejus solemnitatis diem esse oportere aiunt:
id quod fit, cum lunæ hemisphærium, nobis obversum, plenumn lunine seu totum lucidum est. Solis
ením occasum statim tum exortus lunæ sequitur,
nec ullam horam cœlum nobis obscurum esse sinit.
Fut igitur tum quoque, ut probabile est, hemisphærium lunæ, quod versus nos spectat, plenum
luminibus sexta sexti illius diei (quo mmirum Christus passus est) hora, cum luna centum et octo -
ginta partibus a sole distaret. Quamobrem monstrosa visa est astrologis et supra rationem ea quæ
tum accidit solis defectio. Neque enim causam in
natura aliquam habebat. Nam cum eamdem utrumque lunien partem zodiaci occupat, naturales solis
defetiones contingunt, luna solem subeunte. Eam
vero partibus centuin et octoginta dissitam retro
converso cursu solem subiisse, id vero supra naturalem omnem rationem factum est. Quare id miraculum astronomi ante alios omnes sunt mirati,
et Deum esse qui pateretur dixerunt. Nam indoctis
minime quidem id portentosum, sed superioribus
371ebam annis usitatum visum est. Eo igitur pleniJunio Pascha Judæi immolarunt;· eo æquinoctium
fuit; eo et Servator noster mortem pro uobis oppetiit.
Omnibus porro notum est, tertiam fuisse post legale illud festum cam diem, qua Dominus noster
morte resurrexit, eamque fuisse mensis Martii diem
vicesimam quintam. Quæ duo utique, nimiruın et
mensis diem et resurrectionis mysterium, cuin conjuncta essent, bifariam et trifariam et multifariam
divisa piorum calus observavit. Nam alii niensis
diem perpetuo instituto nostræ festivitati dicaverunt; alii Paschalis diem ex observatione legis prius
indagabant; deinde tertio post die mysterium nosirum celebrabant. Unde infesta, ut ita dicam,
festivitas exstiterat, et non parva seditio et perturbatio in Christi Ecclesiam invaserat. Nam si
Semper tertius a legali Paschate dies incideret in
quintum ac vicesimum Martii diem, melius id essel lestumque consentiret. Set quia perraro lii,
ut simul incidant et vix intra annos plurimos; perpetuo autem et quotannis fere accidit, ut alterum
ab
air altero distet; alii plenilunium, quod post æquinoctium exsistit, anteverterunt, alii secuti sunt;
akti spretis æquinoctiis et agnis et sacrificiis et omnibus legitimis ratibus quadragesima tantum numerata jejunium absolverunt, ubivis et utcunque cecidisset. Hine multa confusio et 372 perturbatio et
quædamvelutilinguarum partitio exstitit ex unica re.
Certe enim probabile est, alios cibis abstinuisse el
Variorum
I¸b addit cod. Vat. Boivin,
ἀσύμφωνα. Καὶ Ἰουδαῖοι δὲ ποτὲ μὲν τήνος του
καθ᾿ ἡμᾶς Μαρτίου, ποτέ δ' ἑτέραν ἡμέραν, καὶ
ἄλλοτ᾽ ἄλλην ἀεὶ, ἀρχὴν τοῦ παρ' αὐτοῖς ποιοῦνται
Νισσάν. ᾿Απὸ γὰρ συνόδου πρὸς σύνοδον τῶν δύο
φωστήρων τὰς τῶν μηνῶν ἀριθμοῦντες περιόδου;
τὸν ἑαυτοῦ μεταξὺ τὴν ἡρινὴν ἰσημερίαν περιλαμβάνοντα πρῶτον καὶ ἀρχὴν τῶν ἄλλων ποιοῦνται
μηνῶν καὶ Νισσὰν ὀνομάζουσιν, αόριστον τὴν ο
κείαν ἔχοντα ἀρχήν. Φησὶν οὖν πρὸς Μωσέα πάλαι
ὁ Κύριος". Ο μὴν οὗτος ὑμῖν ἀρχὴ μηνών πρώτος
ὑμῖν ἐστιν ἐν τοῖς μησὶ τοῦ ἐνιαυτοῦ. Τη δεκάτη
τοῦ μηνὶς τούτου λαβέτω έκαστος τῶν υἱῶν
Ἰσραὴλ πρόβατον κατ' εἰκίαν. Καὶ ἔσται ὑμῖν διατετηρημένον ἕως τῆς τεσσαρεσκαιδεκάτης τοῦ μηνός
τούτου καὶ σφάξουσι πρὸς ἑσπέραν καὶ φάγονται.
Καὶ ποιήσετε τὴν ἡμέραν ταύτην νόμιμον αιώνιον
εἰς γενεὰς ὑμῶν.» Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ εἰς ἀνάμνησιν
τῆς ἡμέρας ἐκείνης ἐτήσιον ἀεὶ ποιοῦνται τὴν τοῦ
Πάσχα πανήγυριν· οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ εἰς τύπον
τῆς ἐκ τοῦ παρόντος πρὸς τὸν μέλλοντα αιώνα διαβάσεως κατὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου διάβασιν. Οθεν καὶ
ἀνεσπέρου τοῦ μέλλοντος ὄντος αἰῶνος ἀνέσπερον
ἕτερον τρόπον είναι δεῖν φασι καὶ τὸ εἶδε τῇ πανη
γύρει διακονούν νυχθήμερον. Τοῦτο δὲ γίνεται πάν
σιφαές τε καὶ πανσέληνον τὸ πρὸς ἡμᾶς ἡμισφαί
ριον τῆς σελήνης ἐχούσης. Τὴν γὰρ τοῦ ἡλίου της
νικαῦτα δύσιν ἡ τῆς σελήνης εὐθὺς ἀνατολὴ διαδέ
χεται καὶ οὐδεμίαν ὥραν ἡμῖν ἐξ σκοτισθῆναι
τὴν ὑπὲρ κεφαλῆς ἀέρα. Ην μὲν τοίνυν καὶ τότε
ὡς εἰκὸς, πλησιφαὲς τὸ πρὸς ἡμᾶς αὐτῆς ἡμετρεί
ριον ἔχουσα ἡ σελήνη τῇ ἕκτῃ τῆς ἔκτης ἐκείνης
ἡμέρας ὥρᾳ ὀγδοήκοντα καὶ ἑκατὸν τηνικαῦτα τοῦ
ἡλίου ἀφισταμένη μοίρας. Διά τοι τοῦτο καὶ τε
ράστιων ἔδοξε τοῖς ἀστρολόγοις καὶ ὑπὲρ λόγων ὁ
λόγο; τῆς τότε γενομένης ηλιακῆς ἐκλείψεως. Οι
γὰρ φυσικός τις εἴπετο ταύτῃ λόγος. Ἐν γὰρ μια
του ζωδιακού γενομένων μοίρᾳ τῶν δύο φωστήρων αἱ
φυσικαὶ τοῦ ἡλίου τελοῦνται ἐκλείψεις, ὑποτρεχούσης
της σελήνης τὸν ἥλιον [P. 298]. Ο διήκοντα δὲ καὶ
ἑκατὸν διεσταμένην μοίρας τὴν σελένην οπισθοδρο
μῆσαι καὶ ὑποδραμείν τὸν ἥλιον, τοῦτο δ' ὑπὲρ
πάντα φυσικὸν ἐτελεσιουργήθη λόγον. Ὅθεν καὶ
πρό γε πάντων ἀστρονόμοι τὸ θαῦμα διὰ θαύματος
Αγαγον καὶ Θεὸν εἶναι τὸν πάσχοντα έφασαν. Τοίς
γὰρ ἀμαθέσιν οὐδὲ τεράστιον ἔδοξεν, ἀλλ' ειωθός
τοῖ. πλείστοις ἔτεσιν. Ἐν ἐκείνῃ τοίνυν τῇ παντε
λήνῳ καὶ τὸ Πάσχα τοῖς Ἰουδαίοις εθύετο· ἐν ἐκείνῃ
δέ γε καὶ τὰ τῆς ισημερίας ἦν· ἐν ἐκείνῃ δὲ καὶ ὁ
Σωτήρ, ὡς ἐφημεν, ὑπὲρ ἡμῶν ἔθανατοῦτο. Γνώρι
μον δὲ δήπου τοῖς ἅπασιν, ὡς τρίτη μὲν ἦν μετά
τὴν νομικὴ ἐκείνην ἑορτὴν, ἐν ᾗ τὸ τῆς θεϊκῆς ἡμῖν
αναστάσεως μυστήριον ἐγεγένητο· καὶ ὡς πέμπτην
καὶ εἰκοστήν τηνικαῦτα ὁ Μάρτιος ήνυς μήν. "Α δη
δύο ὄντα ἐν ταυτῷ, τήν τε τοῦ μηνός ἡμέραν δη
nota.
PG 148:557κἀντεῦθεν ἀνέορτον καὶ τὸ τῆς ἑορτῆς ἐφαίνετο καὶ οὐ μικρόν τι τὸ στασιάζον καὶ ἀτακτοῦν τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐκκλησίᾳ ἐπήγετο. εἰ μὲν γὰρ ἀεὶ τὴν ἐκ τοῦ νομικοῦ Πάσχα τρίτην ἐν ταὐτῷ συνέπιπτε καὶ πέμπτην εἶναι τοῦ μηνὸς καὶ εἰκοστὴν, βέλτιον ἂν ἦν καὶ ὁμήγυρις ἦν ἡ πανήγυρις. ἐπεὶ δὲ τὸ μὲν συμπίπτειν ἀμφότερα πάνυ τοι σπάνιον καὶ μόγις που διὰ πλείστων ἐτῶν· τὸ δὲ διεστάναι θάτερον θατέρου, τοῦτο δὲ μικροῦ διηνεκὲς καὶ ἐτήσιον· οἱ μὲν ἔφθανον τὴν μετ’ ἰσημερίαν πανσέληνον, οἱ δ’ ὑστέριζον. ἄλλοι δὲ χαίρειν φάσκοντες ἰσημερίας καὶ ἀμνοὺς καὶ θύματα καὶ πάντα νόμιμα ἔθιμα μόνην τὴν τεσσαρακονθήμερον ἐξαριθμοῦντες ἤνυον νηστείαν, ὅποι τε καὶ ὅπως τύχοιεν. ἐντεῦθεν καὶ σύγχυσίς τις καὶ κυκεὼν ἦν καὶ γλωσσῶν, ὡς εἰπεῖν, μερισμὸς ἐφ’ ἑνί τινι πράγματι. ἦπου γὰρ εἰκὸς, τοὺς μὲν ἀσιτίαν ἀσκεῖν καὶ συμπαθεῖν τοῖς τοῦ σωτῆρος πάθεσι· τοὺς δὲ τρυφᾷν καὶ τοῖς ἐκείνου ἐπινικίοις συνήδεσθαι· καὶ τὸ καλὸν οὐ καλῶς ἑκατέρους ἐπιτελεῖν, πολλὰ ποιοῦντας τὸ ἓν καὶ διασπῶντας τὴν τῆς ἐκκλησίας ὁμόνοιαν καὶ τὸν καλῶς ἀλληλουχούμενον μεριζομένους σύνδεσμον.(s. c. 1282 ad 1328]
ΒΥΖΑΝΤΙΝ.Ε HISTORI LIB. VIII.
alios vero indulsisse genio et ejus triumpho exsultasse, et quod vec'um erat neutros recte obiisse,
unnan in multa dividendo, et Ecclesiæ concordia
divellenda, et unionis pulchro vinculo dissolvenda.
Quam ita scissam ita distractam religionis prepug
natores sanctique doctores com aniu advertissent.
canonicis sanctionibus velut aggeribus quibusdan
objectis prohibuerunt, ne quis fidelis ante vernu a
æquinoctium Resurrectionis festum celebraret; sed
die Dominico, qui post Pascha Judaicum seu post
plenilunium proximum ab æquinoctio exsisteret.
Quibus de causis cuilibet fideli diligenter est id
plenilunium quærendum, quod ab sequinoctio proximum est, nisi ritus Ecclesiæ violare malit. Hoc
[IMP. ANDRONIC, Sex.]
λαδὴ καὶ τὸ τῆς ἀναστάσεως μυστήριον, διχή και Servatoris passionem cum dolore esse recordalos;
τροχὴ καὶ πολλαχή διελόμενοι τὸ τῶν εὐσεβῶν δύο
στημα οἱ μὲν τὴν τοῦ μηνὸς ἡμέραν νόμιμον από
νιον ἦγον ἑξῆς ὑπηρέτιν τῆς ἡμῶν πανηγύρεως
οἱ δὲ τὴν τοῦ νομικοῦ Πάσχα πανήγυριν πρότερον
ἀνιχνεύοντες εἶτα τὴν ἐξ ἐκείνης τρίτην ἑόρτιον
ἦγον τοῦ καθ' ἡμᾶς μυστηρίου· κάντεῦθεν ἀνέορτον
καὶ τὸ τῆς ἑορτῆς ἐφαίνετο καὶ οὐ μικρόν τι τὸ
στασιάζον καὶ ἀτακτούν τῇ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίᾳ
ἐπήγετο. Εἰ μὲν γὰρ ἀεὶ τὴν ἐκ τοῦ νομικοῦ Πά
στα τρίτην ἐν ταυτῷ συνέπιπτε καὶ πέμπτην εἶναι
τοῦ μηνός καὶ εἰκοστὴν, βέλτιον ἂν ἦν καὶ ὁμήγυ
ρις ἦν ἡ πανήγυρις. Ἐπεὶ δὲ τὸ μὲν συμπίπτειν
αμφότερα πάνυ τοι σπάνιον καὶ μόγις που διξ.
πλείστων ἐτῶν· τὸ δὲ διεστάναι θάτερον θατέρου,
τοῦτο δὲ μικροῦ διηνεκὲς καὶ ἐτήσιον· οἱ μὲν ἔφθα- enim ignorato sequitur etiam diem ignorari, qu
νον τὴν μετ' ισημερίαν πανσέληνον, οἱ δ' ὑστέρι- nobis festa esse debet; nosque velut in ignoto pelago
ζον. Αλλοι δὲ χαίρειν φάσκοντες ισημερίας καὶ facere naufragium, perinde ac errantem navem, que
ἀμνους καὶ θύματα καὶ πάντα νόμιμα ἔθιμα nocte et tempestatibus intercepta et abscissis ancoμένην τὴν τεσσαρακονθήμερον ἐξαριθμοῦντες ἤν τον ris spoliata ab opportuna statione longe abducatur.
νηστείαν, ὅποι τε καὶ ὅπως τύχοιεν. Ἐντεῦθεν καὶ σύγχυσις τις καὶ κυκεών ἦν καὶ γλωσσῶν, ὡς
εἰπεῖν, μερισμὸς ἐφ' ἑνί τινι πράγματι. Ηπου γὰρ εἰκὸς, τοὺς μὲν ασιτίαν ἀσκεῖν καὶ συμπαθεῖν τοῖς
τοῦ Σωτῆρος πάθεσι· τοὺς δὲ τρυφῶν καὶ τοῖς ἐκείνου ἐπινικίοις συνήδεσθαι· καὶ τὸ καλὸν οὐ καλῶς
ἑκατέρους ἐπιτελεῖν, πολλὰ ποιοῦντας τὸ ἐν καὶ διασπῶντας τὴν τῆς Ἐκκλησίας ὁμόνοιαν καὶ τὸν
καλῶς ἀλληλουχούμενον μεριζομένους σύνδεσμον. Τούτο τοίνυν οὕτω τεμνόμενον καὶ οὕτω διασπεί
μενον οἱ τῆς εὐσεβείας πρόβολοι καὶ θεῖοι συνιδόντες διδάσκαλοι θεσπίσμασι κανονικοί; ώσπερεί
τισι χαρακώμασι περιφράττουσι, μηδένα πιστόν πρό γε τῆς ἡρινής Ισημερίας τελεῖν τὴν τῆς ἀναστάσεως νομοθετήσαντες πανήγυριν· ἀλλ' ἐν Κυριακῇ τῇ ἐφεξῆς μετὰ τὸ Ἰουδαϊκὸν Πάσχα, τῇ μετά
πεντέληνον δηλαδὴ τῇ μετ᾿ ἐσημερίαν (Ν. 229]. Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ χρεὼν πάντα πιστὸν σὺν ἀκριβείς ζητεῖν
τὴν μετ' ισημερίαν πανσέληνον, εἰ βούλοιτο μὴ παραβαίνειν τὰ τῆς Ἐκκλησίας θεσμά. Ταύτης γάρ
λανθανούσης ἔπεται λανθάνειν καὶ τὴν ἡμῖν ὀφειλομένην ἡμέραν ἑόρτιον καὶ ὥσπερ ἐν ἀδήλῳ πελάγει
ναυαγεῖν ἡμᾶς ἴσα γε πλανωμένῃ νηῖ, ἣν ἀπολαβοῦσαι νύκτες καὶ χειμῶνες τάς τε ἀγκύρας ἐξέχο
ψαν καὶ αὐτὴν τῆς προσηκούσης μάλα ἀπήλλαξαν καταγωγής.
Γ. Τούτων οὕτω λεχθέντων καὶ οὕτω διατρανωθέντων προσήκατο μὲν καὶ ἦσθη τῇ ἀποδείξει δ
βασιλεύς· τάχα δ' ἂν καὶ ἐμέλλησε την διόρθωσιν
αὐτίκα ἐπενεγκεῖν· ἀλλ᾽ ἵνα μὴ τοῦτο σύγχυσις
μᾶλλον τοῖς ἀμαθέσι φανῇ καὶ μερισμὸν ἐπαγάγῃ
τῇ Ἐκκλησίᾳ σεσιγημένον ἀφῆκε τὸ πρᾶγμα
καὶ ὅλως ἀνεπιχείρητον. Μηδὲ γὰρ ἂν εἶναι βάδιον
έφησεν, ἅπαντας ἐν ταυτῷ τοὺς ἀνὰ πᾶσαν ἤπειρον
καὶ νῆσον ὁμοφύλους διαδραμεῖν καὶ πεῖσαι μεταμαθεῖν τὴν διόρθωσιν· μερίζεσθαι δ' αἱ καὶ ἄλλους
δε ην πανηγυρίζειν καὶ ἑτέραν ἑτέρους ἄγειν ἑόρ
διον, τοῦτο δ' οὐ σφόδρα χρηστόν. Ωστ' ἐξ ἑκατέ
των θάτερον κουφότερον ἐφάνη, κεῖσθαι τὰ τοῦ
πράγματος ὡς ἔκειτο καὶ μένειν ὡς ἔμενε μέχρις
ἡμῶν. Ἐμοὶ δὲ τοὐναντίον μᾶλλον ἐδόκει κουφότερον.
Τὸ γὰρ τοὺς ὁμοφύλους ἅπαντας καθάπαξ πείσαι
τῇ διορθώσει συνθέσθαι, εἰ μὴ ῥᾴδιον χρόνῳ ἑνὶ
αλλα δυσὶ καὶ τρισὶ ῥᾴδιον ἂν ἦν· ὥσπε, κάν τοῖς
πρ. ἡμῶν, ὡς ἔφημεν, πάλαι πολλάκις γεγένηται.
▲hest xal dµvoù; a cod. Vat. Buvin,
*Hiv addit cod. Vat. BoiVIN.
Συνιό. ἀπότε λες cod. Vat. Κοιν.
* πεδέξατο coil. Vat. Boss,
III. Hæc ad hunc modum explicata et demonstrata imperator cum voluptate accepit; fortassis
etiam correctionem statim aggressurus, nisi veritus esset, ne indocti majorem confusionem invehi
per eam correctionem crederent, ac dissideret
Ecclesia. Itaque rem silentio 373 præteriit et
plane intactamn reliquit. Negavit enim esse facile,
universos simul omnium orbis regionum et insularun habitatores percurri, et correctionem hanc
demum edoceri. Rursum dissensiones esse et alios
alio die festum celebrare, ne id quidem valde bonum esse. Quibus incommodis inter se collatis
præstare visum ne quid novaretur; sed ita manerent omnia, ut ad nos pervenissent. Mibi vero
contrarium magis probabatur. Nam omnes ejus:!em
imperii cives, si non uno at allero et tertio anno
facile adduci posse, ut correctionem illam ratam
haberent: id quod et ante uos olim, ut diximus,
sæpe factum est. Cæterum ob eas causas, quas
Variorum nolæ.
Addit codl. Vat., ἦν αὐτὸς πολλοῖς ἱδρῶσι
συνεστήσατο, καὶ συντετριμμένην ιάσατο, καὶ ἀπως
σμένην ἀνεκαλέσατο,
σε τι γημ. Κοιν.
Chapter XIIICaput XIII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 148:560τοῦτο τοίνυν οὕτω τεμνόμενον καὶ οὕτω διασπώμενον οἱ τῆς εὐσεβείας πρόβολοι καὶ θεῖοι συνιδόντες διδάσκαλοι θεσπίσμασι κανονικοῖς ὡσπερεί τισι χαρακώμασι περιφράττουσι, μηδένα πιστὸν πρό γε τῆς ἠρινῆς ἰσημερίας τελεῖν τὴν τῆς ἀναστάσεως νομοθετήσαντες πανήγυριν· ἀλλ’ ἐν κυριακῇ τῇ ἐφεξῆς μετὰ τὸ Ἰουδαϊκὸν Πάσχα, τῇ μετὰ πανσέληνον δηλαδὴ τῇ μετ’ ἰσημερίαν. ταῦτ’ ἄρα καὶ χρεὼν πάντα πιστὸν σὺν ἀκριβείᾳ ζητεῖν τὴν μετ’ ἰσημερίαν πανσέληνον, εἰ βούλοιτο μὴ παραβαίνειν τὰ τῆς ἐκκλησίας θεσμά. ταύτης γὰρ λανθανούσης ἕπεται λανθάνειν καὶ τὴν ἡμῖν ὀφειλομένην ἡμέραν ἑόρτιον καὶ ὥσπερ ἐν ἀδήλῳ πελάγει ναυαγεῖν ἡμᾶς ἴσα γε πλανωμένῃ νηὶ̈, ἣν ἀπολαβοῦσαι νύκτες καὶ χειμῶνες τάς τε ἀγκύρας ἐξέκοψαν καὶ αὐτὴν τῆς προσηκούσης μάλα ἀπήλλαξαν καταγωγῆς. (Γ.) Τούτων οὕτω λεχθέντων καὶ οὕτω διατρανωθέντων προσήκατο μὲν καὶ ἥσθη τῇ ἀποδείξει ὁ βασιλεύς· τάχα δ’ ἂν καὶ ἐμέλλησε τὴν διόρθωσιν αὐτίκα ἐπενεγκεῖν· ἀλλ’ ἵνα μὴ τοῦτο σύγχυσις μᾶλλον τοῖς ἀμαθέσι φανῇ καὶ μερισμὸν ἐπαγάγῃ τῇ ἐκκλησίᾳ, σεσιγημένον ἀφῆκε τὸ πρᾶγμα καὶ ὅλως ἀνεπιχείρητον.
PG 148:562μηδὲ γὰρ ἂν εἶναι ῥᾴδιον ἔφησεν, ἅπαντας ἐν ταὐτῷ τοὺς ἀνὰ πᾶσαν ἤπειρον καὶ νῆσον ὁμοφύλους διαδραμεῖν καὶ πεῖσαι μεταμαθεῖν τὴν διόρθωσιν· μερίζεσθαι δ’ αὖ καὶ ἄλλους ἄλλην πανηγυρίζειν καὶ ἑτέραν ἑτέρους ἄγειν ἑόρτιον, τοῦτο δ’ οὐ σφόδρα χρηστόν. ὥστ’ ἐξ ἑκατέρων θάτερον κουφότερον ἐφάνη, κεῖσθαι τὰ τοῦ πράγματος ὡς ἔκειτο καὶ μένειν ὡς ἔμενεν μέχρις ἡμῶν. ἐμοὶ δὲ τοὐναντίον μᾶλλον ἐδόκει κουφότερον. τὸ γὰρ τοὺς ὁμοφύλους ἅπαντας καθάπαξ πεῖσαι τῇ διορθώσει συνθέσθαι, εἰ μὴ ῥᾴδιον χρόνῳ ἑνὶ, ἀλλὰ δυσὶ καὶ τρισὶ ῥᾴδιον ἂν ἦν· ὥσπερ κἀν τοῖς πρὸ ἡμῶν, ὡς ἔφημεν, πάλαι πολλάκις γεγένηται. ἀλλὰ δι’ ἣν ἔφθημεν εἰρηκότες αἰτίαν τὸ τοῦ βασιλέως τέως ἐκράτησε δόγμα μᾶλλον ἢ τὸ ἡμέτερον. ἀλλὰ τούτων μὲν ἅλις. ιδ. Μετὰ δὲ ταῦτα ἐλθὼν ὁ βασιλεὺς εἰς Βυζάντιον ἐστέφθη φεβρουαρίου ἡμέρᾳ δευτέρᾳ τῆς ὀγδόης ἰνδικτιῶνος. συνέβη δ’ ἀπερχομένοιν τοῖν δυοῖν βασιλέοιν ἐς τὸ μέγα τῆς τοῦ θεοῦ Σοφίας τέμενος τῆς στεφηφορίας ἕνεκα πεσεῖν τὸν γηραιὸν βασιλέα ξύν γε τῷ ἵππῳ ὀλισθήσαντι εἰς τελματώδη λίμνην τινὰ κατὰ τὴν ὁδὸν ἐξ ὀμβρίων ὑδάτων συστᾶσαν·
καὶ ἔδοξε τὸ τοιοῦτον σύμπτωμα τοῖς συνετωτέροις οὐκ ἀγαθὸς ὄρνις εἶναι τῷ πεπτωκότι. (Β.) Ἐς δὲ τοὐπιὸν ἔτος ἀπῄει συζευχθησομένη τῷ Κράλῃ Σερβίας ἡ θυγάτηρ τοῦ πανυπερσεβάστου. μετὰ βραχὺ δ’ ἀπῄει πρὸς αὐτὴν θεωρίας ἕνεκα καὶ ἡ μήτηρ αὐτῆς. μετὰ μικρὸν δὲ καὶ ὁ πανυπερσέβαστος οὐκ ἐθέλων ἔτι ὑπὸ βασιλεῖ εἶναι, ἀλλ’ ἑαυτῷ περιποιήσασθαι βασιλείαν, ἅτε δηλαδὴ κλῆρον οὖσαν αὐτῷ πατρικὸν, ἀφεὶς τὴν τῆς Θεσσαλονίκης ἐπιτροπὴν καὶ διοίκησιν ᾤχετο καὶ αὐτὸς ἀπιὼν ἐς Κράλην τὸν γαμβρὸν αὐτοῦ, σύμμαχον αὐτὸν ληψόμενος τῷ σκοπῷ τοῦ τοιοῦδε βουλεύματος. ὑφ’ οὗ προσδεχθεὶς ἐξῆλθεν ἅμα αὐτῷ καὶ πᾶσαν τὴν ἄχρι Στρυμόνος τοῦ ποταμοῦ καὶ Σεῤῥῶν ἐληί̈σατο χώραν. ὅθεν ὁ γηραιὸς βασιλεὺς διὰ δέος μειζόνων κακῶν ἀπέστειλε πρεσβείαν πρὸς αὐτὸν καὶ ἅμα τῇ πρεσβείᾳ καὶ τὰ τοῦ Καισαρικοῦ ἀξιώματος σύμβολα. ἅπερ ἐν τῷ τῶν Σκοπίων πολιχνίῳ δεξάμενος ἐκεῖνος ἐφόρεσε καὶ εἰρηνεύειν ὑπέσχετο τοῦ λοιποῦ καὶ μηδὲν ἔτι πλέον ζητεῖν. ἔμελλε δὲ ἤδη καὶ ἐς Θεσσαλονίκην ἐπανελθεῖν, ἀλλὰ νόσῳ δεινοτάτῃ ληφθεὶς μετὰ βραχείας ἡμέρας ἐκεῖ τὸ πέρας τοῦ βίου ἐδέξατο.
Καισάρισσα δὲ ἡ γυνὴ αὐτοῦ ποθοῦσά τε συνεῖναι τῇ θυγατρὶ καὶ τῷ γαμβρῷ καὶ πρός γε αἰδουμένη Ῥωμαίους διὰ τὰ συμπεσόντα τῷ ἀνδρὶ αὐτῆς οὐκ ἤθελεν ἐκεῖθεν ἐξελθεῖν. ταῦτ’ ἄρα ἀναγκασθεὶς ὁ πατὴρ αὐτῆς κεκίνηκε τὸν βασιλέα πρεσβείαν πρὸς τὸν Κράλην ποιήσασθαι περί τε καταστάσεως ἄλλης τῶν Ῥωμαϊκῶν πραγμάτων καὶ περὶ τῆς Καισαρίσσης, ὅπως οἴκαδε ἀναγκάσῃ ταύτην ἐπανιέναι. (Γ.) Τότε τοίνυν ἀπεστάλην κἀγὼ πρέσβυς ἐς Κράλην σύν τε ἄλλοις καὶ τῷ ἀδελφῷ αὐτῆς δι’ ἃς ἔφθημεν εἰρηκότες αἰτίας. ἐπειράθημεν δὲ οὐκ ὀλίγων ἐν τῇ ὁδῷ τῶν δεινῶν, φήμης τε μελλούσης Σκυθικῆς ἐφόδου διατρεχούσης καὶ θορυβούσης τὴν Θρᾴκην καὶ διωκούσης ἐκ τῆς χώρας ἐς τὰ φρούρια τοὺς ἀνθρώπους καὶ τοὺς οἴκους ἐρήμους ποιούσης, ἐφ’ ὧν ἡνίκ’ ὀψὲ εἴη καταλύειν ἡμᾶς ἐχρῆν καὶ τὸν ἐκ τῆς ὁδοῦ μόχθον ἀποτρίβεσθαι. καὶ τὰ μὲν ἄχρι Στρυμόνος συμπεπτωκότα ἡμῖν ἐῶ. ἐκεῖσε μὴν γενομένοις ξυνηνέχθη τι καὶ παθεῖν ἡμᾶς πλέον ἀκοῆς μάλιστα πάντων ἄξιον, ὁπόσα λύπης καὶ γέλωτος φέρει σπονδὰς ἐν ἀνθρώπου ψυχῇ.
ἀβουλίᾳ γάρ τοι τοιαύτῃ χρησαμένοις, ὁποία καὶ Δημοκρίτου μάλα τοι γελῶντος ἐρῴη ἂν, ἐς τοιοῦτον συνηλάθη κίνδυνον ἡμῖν τὰ ἡμέτερα, ὁποῖος καὶ Ἡρακλείτου μάλα γέ τοι δακρύοντος ἐρῴη ἄν. ἴσασι γὰρ ἅπαντες πεζοῖς καὶ ἱππόταις ἀνδράσιν ἄπορον ὄντα Στρυμόνα τὸν ποταμόν· ὅτι καὶ μέγιστος ἐπεφύκει ὁπόσοι Θρᾴκην καὶ Μακεδονίαν τέμνοντες ἔς τε Ἑλλήςποντον καὶ Αἰγαῖον ποιοῦνται τὰς ἐκβολάς. τίκτουσι γὰρ αὐτὸν τὰ ὑπερκείμενα μέγιστα ὄρη, ἃ κατὰ τὸ συνεχὲς παρατείνει μέχρι τοῦ Ἰονίου πελάγους ἐκ τοῦ πόντου ἀρξάμενα τοῦ Εὐξείνου, ὁρίζοντα μὲν πρὸς μεσημβρίαν καὶ νότον ἄνεμον Θρᾴκην καὶ Μακεδονίαν, πρὸς δ’ ἄρκτους τάς τε Μυσῶν χώρας καὶ ποταμὸν τὸν Ἴστρον· ὃς καὶ αὐτὸς μέγιστος ὢν ἢ πάντες, ὅσοι τὴν Σκυθικὴν ἐπίασι, πέντε στόμασιν ἐς τὸν Εὔξεινον ἐκδίδοται πόντον. τοῦτον οὖν τὸν Στρυμόνα ἐκ τοιούτων πηγῶν ἀνίσχοντα καὶ οὕτω βαθυδίνην γιγνόμενον ἀκατίῳ ἑνί τινι πάνυ σμικρῷ διαπεραιούμενοι καθ’ ἕνα που ἢ καὶ σύντρεις ἐνίοτε ξύν τε ὑποζυγίοις αὐτοῖς πολλήν τινα τὴν ἡμέραν κατηναλώκειμεν. ὁ γὰρ τῶν ὑποζυγίων καὶ ἡμῶν αὐτῶν ἀριθμὸς εἰς τὸ διπλάσιον ἢ καθ’ ἑπταπλάσιον δεκάδα ἦν ἀνηγμένος.
ὁ δ’ ἥλιος τὸν ἡμέτερον παραλλάξας μεσημβρινὸν ἔς τε δύσιν καὶ ὁρίζοντα τὸν ἑσπέριον ᾔει. καὶ δέον ὂν σταθμῷ χρήσασθαι καὶ καταλύειν αὐτοῦ που, ἡμεῖς δ’ ἁμαρτόντες ὁδῷ ἔτι ἐχρώμεθα, ἐλπίσαντες πάντως καταγωγίοις ἀποχρῶσιν αὐτίκα ἐντεύξεσθαι, πρὶν ἢ πεντεκαίδεκα σταδίων ἔχειν ἀνύτειν ἐς τὸ πρόσω ὁδόν. ἦν δὲ ἄρα τὰ τῶν ἐλπίδων οὐ μάλα ἐπιτυχῆ. ἔφοδοι γάρ τινες λῃστρικαὶ συνεχείᾳ χρησάμεναι πρὸ μικροῦ τάχιστα τὸν τόπον ἔρημον ἐκεῖνον καὶ ἀτριβῆ πεποιήκεσαν. καὶ μέντοι καὶ ἐφερόμεθα καθάπερ τινὲς πλάνητες θεῷ τε καὶ ἀδήλοις ἐλπίσι τὰ ἡμέτερα ἀναρτήσαντες. (Δ.) Νὺξ δ’ ἐπὶ τούτοις παρῆν. δύςσετο γὰρ ἠέλιος σκιόωντό τε πᾶσαι ἀγυιαί. ἡ δὲ σελήνη ἀπῆν. ἐς γὰρ τὸ περίγειον τοῦ ἑαυτῆς τὸ δεύτερον ἄρτι ἐληλυθυῖα ἐκκέντρου καὶ κατὰ τετράγωνον τῷ ἡλίῳ γενομένη σχηματισμὸν οὐ μάλα ἀκρονύκτους ἡμῖν ἐβούλετο χαρίζεσθαι τὰς αὐγάς. ταύτῃ τοι καὶ ᾔειμεν διὰ παχυτάτου τοῦ σκότους, καθάπερ οὓς διὰ τοῦ Ταινάρου τὰς ἐς ᾅδου καθόδους ποιεῖσθαί φασιν ἢ τὰ ὑπόγεια Τροφωνίου μαντεύματα. προσετίθετο γὰρ τῇ ἀσελήνῳ ἐκείνῃ νυκτὶ καὶ ἡ τῶν κυκλούντων λόφων σκιά.
PG 148:563αἱ γὰρ σφῶν ὑπερβολαὶ παρὰ τοσοῦτο καὶ οὐρανοῦ τὴν θέαν ἡμᾶς ἀφῃροῦντο, παρ’ ὅσον οὐδ’ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον τεκμαίρεσθαι σαφῶς τὴν δυστυχῆ πορείαν εἴχομεν ἐκείνην. αὐτὰρ ἔμοιγε κατεκλάσθη φίλον ἦτορ· οὕνεκά μοι ἰέναι ἐπῄει δολιχὴν ὁδὸν ἀργαλέην τε. λόχμῃ γὰρ ἐντυγχάνομεν πάνυ δασείᾳ καὶ ἀνωμάλῳ, συχνοὺς κατ’ ὀλίγον ἐχούσῃ λόχους καὶ φάραγγας· ὅθι δὴ καὶ ἐς τοσοῦτον ἀμελῶς ἔσχομεν ἐς τὸ δαψιλὲς διαῤῥηγνυμένων τῶν ἡμετέρων τῶν τε πεδίλων τῶν τε χλαμύδων ταῖς τῶν ἀκανθῶν ἀνθολκαῖς, ὥστε περὶ τῶν ὄψεων αὐτῶν ἐδεδίειμεν, συχνοῖς καὶ ἀλλεπαλλήλοις τοῖς τῶν ἀκροδρύων βοστρύχοις χρώμενοι πολεμίοις τῶν ἡμετέρων προσώπων. καὶ μέντοι καὶ ἀμελήσαντες ἡνιῶν καὶ ῥυτήρων, οἷς τοὺς ἵππους ἰθύνομεν, σκέπην ἐποιούμεθα τὰς χεῖρας τῶν ὄψεων. τῆς γε μὲν ἑπομένης θεραπείας, οἷς οὐδὲ πάνυ τοι τῶν παρόντων ἔμελε φόβων, ἦσαν οἳ φωναῖς ἐχρῶντο καὶ μέλεσι τραγικοῖς· ᾖδον δ’ ἄρα κλέα ἀνδρῶν, ὧν οἷον κλέος ἀκούομεν, οὐδέ τοι ἴδμεν.[A. n. 6791 AD 6856]
intuens parum nos suo lumine jurabat. Quare in γωνον τῷ ήλίω γενομένη σχηματισμὸν οὐ μάλα
densissimis tenebris, ut ii qui per Tænarum ad
inferos descendere aut Throphonii antrum fatidicum subire perhibentur, ambulabamus. Nam ad
illunem noctem etiam montium in circuitu positorum umbræ accedebant, quorum vertices coli'
conspectum ita nobis eripiebant, ut infelix iter ne
stellarum quidem, ut aiunt, observatione regere
possemus. Tum vero animus meus frangi cœpit,
com me ingredi oporteret longam ac difficilem
vam. In silvam enim densam et inæqualem incid.nus, latebrarum plenam et profundis voraginibus passim abruptam: in qua caligas et chlamy les
nostras spinarum morsibus færde laceratas ita negligebamus, ut 377 cum crebræ et ex alijs aliæ
ramorum coma in vultus nostros infesta: invaderent, oculis ipsis metueremus; habenisque et loris,
quibus equos regebamus, omissis manuum objectu
faciem protegeremus. At in famulitio, quod pone
sequebatur, nonnulli praesentia pericula parum metuentes vociferabantur et tragicis cantibus celebrabant laudes veterum heroum, quorum famam solam audivimus, res autem gestas non vidimas.
Abrupta autem et concava, vicinis undecunque
montibus interjecta, clamorem editum intercipiebant, et quasi animata corpora integrum et illibatmus et articulis suis distinctum servabant, accentusque el voces alternis ref rebant; ac ut in choreis fieri solet, ipsa etiam vicissim au liebantur,
et al prescriptos moulos accinebant. Ego vero
interea animum meum jubebam recreare et erigere
se, nec terroribus subinde ingruentibus jacere oppressum. At ille non parebat: sed et viam alieno
tempore susceptam usque exprobrare velle videbatur, et ad seipsum identidem conversus insidias
et latrones tacite ruminabatur, ac viros sanguinum sibi fingebat, qui ex obscuro nos adorturi et
occisuri essent.
V. tum autem in his sunus, subito viri quidam
·ex illis rupibus et cavernis exsurgunt, nigris induti
vestibus e lanis et velleribus, quæ pecudibus detraxerant iis quibus opus fuerat, diabolica plane
spectra. Sed iidem non gravi armatura instructi, η
imo omnino leves et expediti erant. Ac plerique
arilia ad 378 cominus pugnandum apta in manibus habebant, nempe hastas et secures. Quidam
et tela missilia gestabant. Ac principio quidem feri
non poterat, quin robis et intempesta nocte et
ignotis in locis terrorem incuterent: præsertim
cum nostra lingua hand uterentur. Illius enim loci
incolæ plerique Mysorum coloni sunt, Quitimæ nationis, el corumnui cum nostris popularibus vic:u
utuntur. Deinde recepimus animos et ad nos rediimus. Nam sua lingua uos comiter et hilariter sa -
Homerus Odyss. 8, v. 481. Dugang
ἀκρονύκτους ἡμῖν ἐξούλετο χαρίζεσθαι τὰς αὐγάς.
Ταύτῃ τοι καὶ ᾔειμεν διὰ παχυτάτου τοῦ σκότους,
καθάπερ οἷς διὰ τοῦ Ταινάρου τὰς ἐς ᾅδου καθόδους
ποιεῖσθαί φασιν ἢ τὰ ὑπόγεια Τροφωνίου μαντεύ
ματα. Προσετίθετο γὰρ τῇ ἀσελήνῳ ἐκείνῃ νυκτὶ
καὶ ἡ τῶν κυκλούντων λόφων σκιά. Αἱ γὰρ σφῶν
ὑπερβολαὶ παρὰ τοσοῦτο καὶ οὐρανοῦ τὴν θέαν ἡμᾶς
ἀφῃροῦντο, παρ' ὅσον οὐδ᾽ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον
τεκμαίρεσθαι σαφῶς τὴν δυστυχή πορείαν είχομεν
ἐκείνην. Αὐτὰρ ἔμοιγε κατεκλάσθη φίλον ήτορ -
οὔνεκά μοι ἰέναι ἐπῄει˙ δολιχὴν ὁδὸν ἀργαλέην τε.
Λόχμῃ γὰρ ἐντυγχάνομεν πάνυ δασείᾳ καὶ ἀνωμάλῳ,
συχνούς κατ' ὀλίγον ἐχούσῃ λόχους καὶ φάραγγας·
ἔθι δὴ καὶ ἐς τοσοῦτον ἀμελῶς ἔσχομεν ἐς τὸ δαψιλὲς
διαρρηγνυμένων τῶν ἡμετέρων τῶν τε πεδίλων τῶν
τε χλαμύδων ταῖς τῶν ἀκανθῶν ἀνθολκαῖς, ὥστε
περὶ τῶν ὄψεων αὐτῶν ἐδεδίειμεν, συχνοῖς καὶ ἀλλα
παλλήλοις τοῖς τῶν ἀκροδρύων βοστρύχοις χρώμενοι
πολεμίοις τῶν ἡμετέρων προσώπων. Καὶ μέντοι καὶ
ἀμελήσαντε; ἡνιῶν καὶ φυτήρων, οἷς τοὺς ἵππους ιθύ
νομεν, σκέπην ἐποιούμεθα τὰς χεῖρας τῶν ὄψεων. Της
[P. 232] γε μὲν ἑπομένης θεραπείας, οἷς οὐδὲ πάνυ το
τῶν παρόντων ἔμελε φόβων, ἦσαν οἱ φωναῖς ἐχρῶντο
καὶ μέλεσι τραγικοῖς· Τον δ' ἄρα κλέα ἀνδρῶν,
ὧν οἷον κλέος ἀκούομεν, οὐδέ της ἴδμεν. Αἱ τε περὶ
ἡμᾶς φάραγγες, καὶ ὅσα μεταξὺ κοίλα τῶν πέριξ
ὁρῶν, περιλαμβάνουσαι τὴν κραυγὴν καὶ ὥσπερ
έμψυχοι τινες ἀκήρατον φυλάττουσαι ταύτην καὶ
ἀπαθῆ καὶ τῶν ἄρθρων ὁμοίως ἔχουσαν· κατά διαδοχὴν οἷον ἀντήχουν καὶ ἀντερώνουν, ὥσπερ ἐν ταῖς
χορείαις επόμεναι καὶ αὗται καὶ ἀντάδουσαι πρὸς τὸ
τοῦ μέλους ἐνδόσιμον. Ἐγὼ δ' ἐν τούτοις ἀναφέρειν
παρήνουν τὸν λογισμὸν καὶ μὴ συχνοῖς περιαντλεί
σθαι τοῖς φόβοι;. Ο δ' οὐκ ἐπείθετο· ἀλλὰ δῆλος ἦν
οὔτε τὴν ὁδὸν τῆς ἀκαιρίας ἀφιστάμενος λοιδορεῖν·
αὐτός τε ἐφ᾽ αὐτὸν συχνὰ ἀναστρέφων λόχους καὶ
λωποδύτας ἀνεκύκλοι καὶ ἄνδρας αἱμάτων, μήπως
ἐξ ἀφανοῦς εἰσπεσόντες ἔργον ἡμᾶς ἀποφήνωσι
ξίφους.
Ε'. Οὐκοῦν ἀλλ' ἐν τούτοις ἔντων ἡμῶν ἐξαίφνης
ἀνίστανται τινες ἄνδρες τῶν ἐκεῖσε πετρῶν καὶ
φαράγγων μελαίνας ἐσθητάς τινας περικείμενοι, αἱ
εἰσιν ἐξ ἐρίων καὶ κωδίων, ἄττα ποτὲ ζώων ἀπεδύσαντο οί, δήπου γ' ἐχρῆν· Αντικρυς δαιμόνια φάσ
σματα· πλὴν οὐ κατάφρακτοί τινες ὁπλῖται, ὅτι μή
καθάπαξ ψιλοί· καὶ ἀγχέμαχά τινα όργανα τα
χεροῖν οἱ πλείους ἔχοντες, ὅσα ἐν λόγχαις εἰσὶ καὶ
πελέκεσιν. Ησαν δ' οἱ καὶ ὅσα ἐν τηλεβόλοις. Καὶ
τὸ μὲν πρῶτον ἐκπλήξει καὶ δέει καθυπέβαλον τὰ
ἡμέτερα. Πῶς γὰρ οὔ; ἐν τόποις ἀλλοτρίοις ὄντων
καὶ ἀωρίᾳ τοιᾷ καὶ γλώσσῃ πρὸς τούτοι; ούχ
ἡμετέρα χρώμενοι; Μυσῶν γὰρ ἄποικοι τῶν ἐκεῖσε
προτοικούντων εἰσὶν ἀρχῆθεν οι πλείους καὶ τοῖς
ἡμῖν ὁμοφύλοις ἀναμίξ τὴν δίαιταν ἔχοντε;. Επειτα
ἀναφέρομεν καὶ ἑαυτῶν ἐγιγνόμεθα αύθις. ΠαπάVariorum nom.
αἵ τε περὶ ἡμᾶς φάραγγες, καὶ ὅσα μεταξὺ κοῖλα τῶν πέριξ ὀρῶν, περιλαμβάνουσαι τὴν κραυγὴν καὶ ὥσπερ ἔμψυχοί τινες ἀκήρατον φυλάττουσαι ταύτην καὶ ἀπαθῆ καὶ τῶν ἄρθρων ὁμοίως ἔχουσαν κατὰ διαδοχὴν οἷον ἀντήχουν καὶ ἀντεφώνουν, ὥσπερ ἐν ταῖς χορείαις ἑπόμεναι καὶ αὗται καὶ ἀντᾴδουσαι πρὸς τὸ τοῦ μέλους ἐνδόσιμον. ἐγὼ δ’ ἐν τούτοις ἀναφέρειν παρῄνουν τὸν λογισμὸν καὶ μὴ συχνοῖς περιαντλεῖσθαι τοῖς φόβοις. ὁ δ’ οὐκ ἐπείθετο· ἀλλὰ δῆλος ἦν οὔτε τὴν ὁδὸν τῆς ἀκαιρίας ἀφιστάμενος λοιδορεῖν· αὐτός τε ἐφ’ αὑτὸν συχνὰ ἀναστρέφων λόχους καὶ λωποδύτας ἀνεκύκλει καὶ ἄνδρας αἱμάτων, μήπως ἐξ ἀφανοῦς εἰσπεσόντες ἔργον ἡμᾶς ἀποφήνωσι ξίφους. (Ε.) Οὐκοῦν ἀλλ’ ἐν τούτοις ὄντων ἡμῶν ἐξαίφνης ἀνίστανταί τινες ἄνδρες τῶν ἐκεῖσε πετρῶν καὶ φαράγγων μελαίνας ἐσθῆτάς τινας περικείμενοι, αἵ εἰσιν ἐξ ἐρίων καὶ κωδίων, ἅττα ποτὲ ζώων ἀπεδύσαντο οἷς δήπου γ’ ἐχρῆν· ἄντικρυς δαιμόνια φάσματα· πλὴν οὐ κατάφρακτοί τινες ὁπλῖται, ὅτι μὴ καθάπαξ ψιλοί· καὶ ἀγχέμαχά τινα ὄργανα ταῖν χεροῖν οἱ πλείους ἔχοντες, ὅσα ἐν λόγχαις εἰσὶ καὶ πελέκεσιν. ἦσαν δ’ οἳ καὶ ὅσα ἐν τηλεβόλοις.[A. n. 6791 AD 6856]
intuens parum nos suo lumine jurabat. Quare in γωνον τῷ ήλίω γενομένη σχηματισμὸν οὐ μάλα
densissimis tenebris, ut ii qui per Tænarum ad
inferos descendere aut Throphonii antrum fatidicum subire perhibentur, ambulabamus. Nam ad
illunem noctem etiam montium in circuitu positorum umbræ accedebant, quorum vertices coli'
conspectum ita nobis eripiebant, ut infelix iter ne
stellarum quidem, ut aiunt, observatione regere
possemus. Tum vero animus meus frangi cœpit,
com me ingredi oporteret longam ac difficilem
vam. In silvam enim densam et inæqualem incid.nus, latebrarum plenam et profundis voraginibus passim abruptam: in qua caligas et chlamy les
nostras spinarum morsibus færde laceratas ita negligebamus, ut 377 cum crebræ et ex alijs aliæ
ramorum coma in vultus nostros infesta: invaderent, oculis ipsis metueremus; habenisque et loris,
quibus equos regebamus, omissis manuum objectu
faciem protegeremus. At in famulitio, quod pone
sequebatur, nonnulli praesentia pericula parum metuentes vociferabantur et tragicis cantibus celebrabant laudes veterum heroum, quorum famam solam audivimus, res autem gestas non vidimas.
Abrupta autem et concava, vicinis undecunque
montibus interjecta, clamorem editum intercipiebant, et quasi animata corpora integrum et illibatmus et articulis suis distinctum servabant, accentusque el voces alternis ref rebant; ac ut in choreis fieri solet, ipsa etiam vicissim au liebantur,
et al prescriptos moulos accinebant. Ego vero
interea animum meum jubebam recreare et erigere
se, nec terroribus subinde ingruentibus jacere oppressum. At ille non parebat: sed et viam alieno
tempore susceptam usque exprobrare velle videbatur, et ad seipsum identidem conversus insidias
et latrones tacite ruminabatur, ac viros sanguinum sibi fingebat, qui ex obscuro nos adorturi et
occisuri essent.
V. tum autem in his sunus, subito viri quidam
·ex illis rupibus et cavernis exsurgunt, nigris induti
vestibus e lanis et velleribus, quæ pecudibus detraxerant iis quibus opus fuerat, diabolica plane
spectra. Sed iidem non gravi armatura instructi, η
imo omnino leves et expediti erant. Ac plerique
arilia ad 378 cominus pugnandum apta in manibus habebant, nempe hastas et secures. Quidam
et tela missilia gestabant. Ac principio quidem feri
non poterat, quin robis et intempesta nocte et
ignotis in locis terrorem incuterent: præsertim
cum nostra lingua hand uterentur. Illius enim loci
incolæ plerique Mysorum coloni sunt, Quitimæ nationis, el corumnui cum nostris popularibus vic:u
utuntur. Deinde recepimus animos et ad nos rediimus. Nam sua lingua uos comiter et hilariter sa -
Homerus Odyss. 8, v. 481. Dugang
ἀκρονύκτους ἡμῖν ἐξούλετο χαρίζεσθαι τὰς αὐγάς.
Ταύτῃ τοι καὶ ᾔειμεν διὰ παχυτάτου τοῦ σκότους,
καθάπερ οἷς διὰ τοῦ Ταινάρου τὰς ἐς ᾅδου καθόδους
ποιεῖσθαί φασιν ἢ τὰ ὑπόγεια Τροφωνίου μαντεύ
ματα. Προσετίθετο γὰρ τῇ ἀσελήνῳ ἐκείνῃ νυκτὶ
καὶ ἡ τῶν κυκλούντων λόφων σκιά. Αἱ γὰρ σφῶν
ὑπερβολαὶ παρὰ τοσοῦτο καὶ οὐρανοῦ τὴν θέαν ἡμᾶς
ἀφῃροῦντο, παρ' ὅσον οὐδ᾽ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον
τεκμαίρεσθαι σαφῶς τὴν δυστυχή πορείαν είχομεν
ἐκείνην. Αὐτὰρ ἔμοιγε κατεκλάσθη φίλον ήτορ -
οὔνεκά μοι ἰέναι ἐπῄει˙ δολιχὴν ὁδὸν ἀργαλέην τε.
Λόχμῃ γὰρ ἐντυγχάνομεν πάνυ δασείᾳ καὶ ἀνωμάλῳ,
συχνούς κατ' ὀλίγον ἐχούσῃ λόχους καὶ φάραγγας·
ἔθι δὴ καὶ ἐς τοσοῦτον ἀμελῶς ἔσχομεν ἐς τὸ δαψιλὲς
διαρρηγνυμένων τῶν ἡμετέρων τῶν τε πεδίλων τῶν
τε χλαμύδων ταῖς τῶν ἀκανθῶν ἀνθολκαῖς, ὥστε
περὶ τῶν ὄψεων αὐτῶν ἐδεδίειμεν, συχνοῖς καὶ ἀλλα
παλλήλοις τοῖς τῶν ἀκροδρύων βοστρύχοις χρώμενοι
πολεμίοις τῶν ἡμετέρων προσώπων. Καὶ μέντοι καὶ
ἀμελήσαντε; ἡνιῶν καὶ φυτήρων, οἷς τοὺς ἵππους ιθύ
νομεν, σκέπην ἐποιούμεθα τὰς χεῖρας τῶν ὄψεων. Της
[P. 232] γε μὲν ἑπομένης θεραπείας, οἷς οὐδὲ πάνυ το
τῶν παρόντων ἔμελε φόβων, ἦσαν οἱ φωναῖς ἐχρῶντο
καὶ μέλεσι τραγικοῖς· Τον δ' ἄρα κλέα ἀνδρῶν,
ὧν οἷον κλέος ἀκούομεν, οὐδέ της ἴδμεν. Αἱ τε περὶ
ἡμᾶς φάραγγες, καὶ ὅσα μεταξὺ κοίλα τῶν πέριξ
ὁρῶν, περιλαμβάνουσαι τὴν κραυγὴν καὶ ὥσπερ
έμψυχοι τινες ἀκήρατον φυλάττουσαι ταύτην καὶ
ἀπαθῆ καὶ τῶν ἄρθρων ὁμοίως ἔχουσαν· κατά διαδοχὴν οἷον ἀντήχουν καὶ ἀντερώνουν, ὥσπερ ἐν ταῖς
χορείαις επόμεναι καὶ αὗται καὶ ἀντάδουσαι πρὸς τὸ
τοῦ μέλους ἐνδόσιμον. Ἐγὼ δ' ἐν τούτοις ἀναφέρειν
παρήνουν τὸν λογισμὸν καὶ μὴ συχνοῖς περιαντλεί
σθαι τοῖς φόβοι;. Ο δ' οὐκ ἐπείθετο· ἀλλὰ δῆλος ἦν
οὔτε τὴν ὁδὸν τῆς ἀκαιρίας ἀφιστάμενος λοιδορεῖν·
αὐτός τε ἐφ᾽ αὐτὸν συχνὰ ἀναστρέφων λόχους καὶ
λωποδύτας ἀνεκύκλοι καὶ ἄνδρας αἱμάτων, μήπως
ἐξ ἀφανοῦς εἰσπεσόντες ἔργον ἡμᾶς ἀποφήνωσι
ξίφους.
Ε'. Οὐκοῦν ἀλλ' ἐν τούτοις ἔντων ἡμῶν ἐξαίφνης
ἀνίστανται τινες ἄνδρες τῶν ἐκεῖσε πετρῶν καὶ
φαράγγων μελαίνας ἐσθητάς τινας περικείμενοι, αἱ
εἰσιν ἐξ ἐρίων καὶ κωδίων, ἄττα ποτὲ ζώων ἀπεδύσαντο οί, δήπου γ' ἐχρῆν· Αντικρυς δαιμόνια φάσ
σματα· πλὴν οὐ κατάφρακτοί τινες ὁπλῖται, ὅτι μή
καθάπαξ ψιλοί· καὶ ἀγχέμαχά τινα όργανα τα
χεροῖν οἱ πλείους ἔχοντες, ὅσα ἐν λόγχαις εἰσὶ καὶ
πελέκεσιν. Ησαν δ' οἱ καὶ ὅσα ἐν τηλεβόλοις. Καὶ
τὸ μὲν πρῶτον ἐκπλήξει καὶ δέει καθυπέβαλον τὰ
ἡμέτερα. Πῶς γὰρ οὔ; ἐν τόποις ἀλλοτρίοις ὄντων
καὶ ἀωρίᾳ τοιᾷ καὶ γλώσσῃ πρὸς τούτοι; ούχ
ἡμετέρα χρώμενοι; Μυσῶν γὰρ ἄποικοι τῶν ἐκεῖσε
προτοικούντων εἰσὶν ἀρχῆθεν οι πλείους καὶ τοῖς
ἡμῖν ὁμοφύλοις ἀναμίξ τὴν δίαιταν ἔχοντε;. Επειτα
ἀναφέρομεν καὶ ἑαυτῶν ἐγιγνόμεθα αύθις. ΠαπάVariorum nom.
καὶ τὸ μὲν πρῶτον ἐκπλήξει καὶ δέει καθυπέβαλον τὰ ἡμέτερα. πῶς γὰρ οὔ; ἐν τόποις ἀλλοτρίοις ὄντων καὶ ἀωρίᾳ τοιᾷδε καὶ γλώσσῃ πρὸς τούτοις οὐχ ἡμετέρᾳ χρώμενοι; Μυσῶν γὰρ ἄποικοι τῶν ἐκεῖσε προσοικούντων εἰσὶν ἀρχῆθεν οἱ πλείους καὶ τοῖς ἡμῖν ὁμοφύλοις ἀναμὶξ τὴν δίαιταν ἔχοντες. ἔπειτα ἀνεφέρομεν καὶ ἑαυτῶν ἐγιγνόμεθα αὖθις. ἠσπάζοντο γὰρ ἡμᾶς ἐκεῖνοι τῇ σφῶν διαλέκτῳ προσηνές τι καὶ ἱλαρόν· καὶ οὐδὲν οὐδαμῆ λῃστρικὸν ἐπεδείκνυντο· εἴτε πρὸς πολλοὺς ἡμᾶς ὀλίγοι καὶ βραχεῖς τινες ὄντες αὐτοὶ οὐκ ἀξιομάχους σφᾶς αὐτοὺς κρίναντες ἐς μοῖραν ἀντίπαλον καταστῆσαι· εἴτε καὶ θεοῦ κωλύσαντος· ὃ καὶ μᾶλλον τίθεμαι καὶ πολλοῦ δέω θάτερον. οἱ μὲν γὰρ ὄντες ἐγχώριοι καὶ τοῖς ἐκεῖσε προλοχίζειν ἐνέδρας ἐθάδες πρὸς ξένους ἡμᾶς ἐν οὕτω ζοφώδει τῇ ὥρᾳ καὶ ἅμα τὸ τῆς ὕλης συνηρεφὲς σύμμαχον ἄμαχον ἔχοντες τοιαύτην εἴπερ ἐβούλοντο τὴν μάχην ἐτέλουν ἂν, οἵαν καὶ βλέποντες ἂν πρὸς τυφλούς. ὅμως μέντοι τὴν ὁμοίαν ἐξ ἡμῶν καὶ αὐτοὶ πρόςρησιν ἀντειληφότες (ἦσαν γὰρ οἳ καὶ τῶν ἡμετέρων τῆς ἐκείνων γλώττης οὐ πάνυ τοι ἀδαεῖς ἦσαν) τὴν αἰτίαν ἐν βραχεῖ διῄεσαν τῆς σφῶν αὐτόθι διαίτης·[A. n. 6791 AD 6856]
intuens parum nos suo lumine jurabat. Quare in γωνον τῷ ήλίω γενομένη σχηματισμὸν οὐ μάλα
densissimis tenebris, ut ii qui per Tænarum ad
inferos descendere aut Throphonii antrum fatidicum subire perhibentur, ambulabamus. Nam ad
illunem noctem etiam montium in circuitu positorum umbræ accedebant, quorum vertices coli'
conspectum ita nobis eripiebant, ut infelix iter ne
stellarum quidem, ut aiunt, observatione regere
possemus. Tum vero animus meus frangi cœpit,
com me ingredi oporteret longam ac difficilem
vam. In silvam enim densam et inæqualem incid.nus, latebrarum plenam et profundis voraginibus passim abruptam: in qua caligas et chlamy les
nostras spinarum morsibus færde laceratas ita negligebamus, ut 377 cum crebræ et ex alijs aliæ
ramorum coma in vultus nostros infesta: invaderent, oculis ipsis metueremus; habenisque et loris,
quibus equos regebamus, omissis manuum objectu
faciem protegeremus. At in famulitio, quod pone
sequebatur, nonnulli praesentia pericula parum metuentes vociferabantur et tragicis cantibus celebrabant laudes veterum heroum, quorum famam solam audivimus, res autem gestas non vidimas.
Abrupta autem et concava, vicinis undecunque
montibus interjecta, clamorem editum intercipiebant, et quasi animata corpora integrum et illibatmus et articulis suis distinctum servabant, accentusque el voces alternis ref rebant; ac ut in choreis fieri solet, ipsa etiam vicissim au liebantur,
et al prescriptos moulos accinebant. Ego vero
interea animum meum jubebam recreare et erigere
se, nec terroribus subinde ingruentibus jacere oppressum. At ille non parebat: sed et viam alieno
tempore susceptam usque exprobrare velle videbatur, et ad seipsum identidem conversus insidias
et latrones tacite ruminabatur, ac viros sanguinum sibi fingebat, qui ex obscuro nos adorturi et
occisuri essent.
V. tum autem in his sunus, subito viri quidam
·ex illis rupibus et cavernis exsurgunt, nigris induti
vestibus e lanis et velleribus, quæ pecudibus detraxerant iis quibus opus fuerat, diabolica plane
spectra. Sed iidem non gravi armatura instructi, η
imo omnino leves et expediti erant. Ac plerique
arilia ad 378 cominus pugnandum apta in manibus habebant, nempe hastas et secures. Quidam
et tela missilia gestabant. Ac principio quidem feri
non poterat, quin robis et intempesta nocte et
ignotis in locis terrorem incuterent: præsertim
cum nostra lingua hand uterentur. Illius enim loci
incolæ plerique Mysorum coloni sunt, Quitimæ nationis, el corumnui cum nostris popularibus vic:u
utuntur. Deinde recepimus animos et ad nos rediimus. Nam sua lingua uos comiter et hilariter sa -
Homerus Odyss. 8, v. 481. Dugang
ἀκρονύκτους ἡμῖν ἐξούλετο χαρίζεσθαι τὰς αὐγάς.
Ταύτῃ τοι καὶ ᾔειμεν διὰ παχυτάτου τοῦ σκότους,
καθάπερ οἷς διὰ τοῦ Ταινάρου τὰς ἐς ᾅδου καθόδους
ποιεῖσθαί φασιν ἢ τὰ ὑπόγεια Τροφωνίου μαντεύ
ματα. Προσετίθετο γὰρ τῇ ἀσελήνῳ ἐκείνῃ νυκτὶ
καὶ ἡ τῶν κυκλούντων λόφων σκιά. Αἱ γὰρ σφῶν
ὑπερβολαὶ παρὰ τοσοῦτο καὶ οὐρανοῦ τὴν θέαν ἡμᾶς
ἀφῃροῦντο, παρ' ὅσον οὐδ᾽ ἄστροις τὸ θρυλλούμενον
τεκμαίρεσθαι σαφῶς τὴν δυστυχή πορείαν είχομεν
ἐκείνην. Αὐτὰρ ἔμοιγε κατεκλάσθη φίλον ήτορ -
οὔνεκά μοι ἰέναι ἐπῄει˙ δολιχὴν ὁδὸν ἀργαλέην τε.
Λόχμῃ γὰρ ἐντυγχάνομεν πάνυ δασείᾳ καὶ ἀνωμάλῳ,
συχνούς κατ' ὀλίγον ἐχούσῃ λόχους καὶ φάραγγας·
ἔθι δὴ καὶ ἐς τοσοῦτον ἀμελῶς ἔσχομεν ἐς τὸ δαψιλὲς
διαρρηγνυμένων τῶν ἡμετέρων τῶν τε πεδίλων τῶν
τε χλαμύδων ταῖς τῶν ἀκανθῶν ἀνθολκαῖς, ὥστε
περὶ τῶν ὄψεων αὐτῶν ἐδεδίειμεν, συχνοῖς καὶ ἀλλα
παλλήλοις τοῖς τῶν ἀκροδρύων βοστρύχοις χρώμενοι
πολεμίοις τῶν ἡμετέρων προσώπων. Καὶ μέντοι καὶ
ἀμελήσαντε; ἡνιῶν καὶ φυτήρων, οἷς τοὺς ἵππους ιθύ
νομεν, σκέπην ἐποιούμεθα τὰς χεῖρας τῶν ὄψεων. Της
[P. 232] γε μὲν ἑπομένης θεραπείας, οἷς οὐδὲ πάνυ το
τῶν παρόντων ἔμελε φόβων, ἦσαν οἱ φωναῖς ἐχρῶντο
καὶ μέλεσι τραγικοῖς· Τον δ' ἄρα κλέα ἀνδρῶν,
ὧν οἷον κλέος ἀκούομεν, οὐδέ της ἴδμεν. Αἱ τε περὶ
ἡμᾶς φάραγγες, καὶ ὅσα μεταξὺ κοίλα τῶν πέριξ
ὁρῶν, περιλαμβάνουσαι τὴν κραυγὴν καὶ ὥσπερ
έμψυχοι τινες ἀκήρατον φυλάττουσαι ταύτην καὶ
ἀπαθῆ καὶ τῶν ἄρθρων ὁμοίως ἔχουσαν· κατά διαδοχὴν οἷον ἀντήχουν καὶ ἀντερώνουν, ὥσπερ ἐν ταῖς
χορείαις επόμεναι καὶ αὗται καὶ ἀντάδουσαι πρὸς τὸ
τοῦ μέλους ἐνδόσιμον. Ἐγὼ δ' ἐν τούτοις ἀναφέρειν
παρήνουν τὸν λογισμὸν καὶ μὴ συχνοῖς περιαντλεί
σθαι τοῖς φόβοι;. Ο δ' οὐκ ἐπείθετο· ἀλλὰ δῆλος ἦν
οὔτε τὴν ὁδὸν τῆς ἀκαιρίας ἀφιστάμενος λοιδορεῖν·
αὐτός τε ἐφ᾽ αὐτὸν συχνὰ ἀναστρέφων λόχους καὶ
λωποδύτας ἀνεκύκλοι καὶ ἄνδρας αἱμάτων, μήπως
ἐξ ἀφανοῦς εἰσπεσόντες ἔργον ἡμᾶς ἀποφήνωσι
ξίφους.
Ε'. Οὐκοῦν ἀλλ' ἐν τούτοις ἔντων ἡμῶν ἐξαίφνης
ἀνίστανται τινες ἄνδρες τῶν ἐκεῖσε πετρῶν καὶ
φαράγγων μελαίνας ἐσθητάς τινας περικείμενοι, αἱ
εἰσιν ἐξ ἐρίων καὶ κωδίων, ἄττα ποτὲ ζώων ἀπεδύσαντο οί, δήπου γ' ἐχρῆν· Αντικρυς δαιμόνια φάσ
σματα· πλὴν οὐ κατάφρακτοί τινες ὁπλῖται, ὅτι μή
καθάπαξ ψιλοί· καὶ ἀγχέμαχά τινα όργανα τα
χεροῖν οἱ πλείους ἔχοντες, ὅσα ἐν λόγχαις εἰσὶ καὶ
πελέκεσιν. Ησαν δ' οἱ καὶ ὅσα ἐν τηλεβόλοις. Καὶ
τὸ μὲν πρῶτον ἐκπλήξει καὶ δέει καθυπέβαλον τὰ
ἡμέτερα. Πῶς γὰρ οὔ; ἐν τόποις ἀλλοτρίοις ὄντων
καὶ ἀωρίᾳ τοιᾷ καὶ γλώσσῃ πρὸς τούτοι; ούχ
ἡμετέρα χρώμενοι; Μυσῶν γὰρ ἄποικοι τῶν ἐκεῖσε
προτοικούντων εἰσὶν ἀρχῆθεν οι πλείους καὶ τοῖς
ἡμῖν ὁμοφύλοις ἀναμίξ τὴν δίαιταν ἔχοντε;. Επειτα
ἀναφέρομεν καὶ ἑαυτῶν ἐγιγνόμεθα αύθις. ΠαπάVariorum nom.
PG 148:565ὡς φύλακες εἶεν τῶν ὁδῶν καὶ ὡς ἀποσοβοῖεν πάντα τινὰ τὸν βουλόμενον τὰς ἔγγιστα χώρας ἐπιόντα λάθρα ληί̈ζεσθαι. ἤδη δὲ καὶ τὸ τρίτον τῆς νυκτὸς παρεῤῥύη, ὡς ἔκ τινων οἳ ὑπὲρ κεφαλῆς ἦσαν ἀστέρες ἐτεκμαιρόμεθα. ἄρτι δὲ καὶ κυνῶν ὑλακαὶ προσέβαλον πόῤῥωθεν ἡμῖν, μονονουχὶ προσκαλούμεναι καὶ τὴν φέρουσαν κώμην δεικνύουσαι ὡς πολυάνθρωπον καὶ πόνῳ πολλῷ βαπτισθέντας ἀποχρῶσαν ξενίσαι ἀνθρώπους, εἰ καὶ ἥκιστα πάνυ τελέως, ἀλλ’ οὖν οὐδὲ πάνυ τοι ἧττον ἢ τελέως. ἔνθα δὴ καὶ σπουδῇ προσελάσαντες καταγωγίοις ἄλλος ἄλλοσε διασπαρέντες ἐχρώμεθα, ὥσπερ ἐκ σάλου καὶ ναυαγίου ὅτῳ δήποτε περιτυχόντες λιμένι. εἰ δὲ καὶ ἡδὺν τῷ πεινῶντι πάντα τινὰ ἄρτον εἶναί φασιν, ἀλλὰ καὶ ἡμῖν τὸ ταῖς σποδιαῖς ἐγκαλινδεῖσθαι τέως ἡδύ τι καὶ φιλάνθρωπον ἐνομίζετο. (2.) Τῇ δ’ οὖν ὑστεραίᾳ πανημέριον ἀνύσαντες πορείαν ἔς τι γιγνόμεθα πολίχνιον, ὡς εἰπεῖν, ὑπερνέφελον, Στρούμμιτζαν οὕτω πως ἐγχωρίως καλούμενον, ὑψηλῷ τῷ ὄρει ἀπειλημμένον, ὥστε τοὺς ἐπὶ τῶν ἐπάλξεων καθημένους ἀνθρώπους ὀρνίθων τισὶν ἐοικέναι, εἴ τις κάτωθεν ἐκ τῆς πεδιάδος ὁρῴη. ἐνταῦθά γε μὴν καὶ τὸ θεῖον ἐτετελέκειμεν Πάσχα·$65
(A. c. 1282 AD 1528] BYZANTINÆ HISTORIÆ LIB. VIII.
ζοντο γὰρ ἡμᾶς ἐκεῖνοι τῇ σφῶν διαλέκτῳ προσηνές 4 lutabant. nec quidquam infestum et latrocinii si-
&
mile prae se ferebant: sive quod pauci et rari no.
bis, qui multi eramus, oppugnandis futuros se
impares arbitrabantur, sive Deus non sivit, quod
potius reor, ab altera autem opinione Jongissime
absum. Cum enim ibi habitarent, et in iis præcipitiis insidias collocare consuessent, et silvæ densitate velut ivexpugnabili propugnaculo defenderentur, obscura nocte nobiscum, qui peregrini
essemus, ut videntes cum cæcis pugnassent. Sed
tamen cum eos simili modo resalutassemus (erant
enim nonnulli e nostris sermonis eorum non plane
rudes) cur ibi degerent, hanc causam pancis afferebant: se custodes esse viarum ad propulsandos
eas, qui finitimos agros clam latrocinando infestare
vellent Jam tertia noctis pars efluxerat, ut e qui
busdam stellis, quae supra capita erant, conjiciebamus. Demum et latratus canum procul exauditi,
qui nos tantum non invitabant et parum 379
frequentem esse ostendebant, in
homines
multo labore confecti hospitari possent, si non
commode ex omni parte, at nec omnino etiam inconmode. Quo cum propere pervenissemus, alii
alio dispersi diversoria intravimus, veluti e tentpestate et naufragio in quemlibet portum utcunque eluctati. Quod si esurienti quivis panis suavis
esse dicitur, nobis quoque certe in cineribus volutari suave tum et liberale videbatur.
τι καὶ ἱλαρόν· καὶ οὐδὲν οὐδαμή λῃστρικὸν ἐπεδείκνυντο· είτε πρὸς πολλοὺς ἡμᾶς ὀλίγοι καὶ βραχεῖς
πες όντες αὐτοὶ οὐκ ἀξιομάχους σφᾶς αὐτοὺς κρί
μαντες ἐς μοῖραν ἀντίπαλον καταστῆσαι· εἴτε και
Θεοῦ κωλύσαντος· δ καὶ μᾶλλον τίθεμαι καὶ πολλοῦ
δέω θάτερον. Οἱ μὲν γὰρ ὄντες εγχώριοι καὶ τοῖς
ἐκεῖσε προλογίζειν ἐνέδρας ἐθάδες πρὸς ξένους ἡμᾶς
ἂν οὕτω ζοφώδει τῇ ὥρᾳ καὶ ἅμα τὸ τῆς ὕλης συνημερές σύμμαχον ἄμαχον ἔχοντε; τοιαύτὴν εἴπερ
ἐβούλοντο τὴν μάχην ἐτέλουν ἂν, οἵαν καὶ βλέποντες
ἂν πρὸς τυφλούς [P. 2.75). Όμως μέντοι τὴν ὁμοίαν
ἐξ ἡμῶν καὶ αὐτοὶ πρόσρησιν ἀντειληφότες (ἦσαν γὰρ
εἰ καὶ τῶν ἡμετέρων τῆς ἐκείνων γλώττης οὐ πάνυ
τὰ ἀδαεῖς ἦσαν) τὴν αἰτίαν ἐν βραχεῖ διῄσαν
τῆς σφῶν αὐτόθι διαίτης· ὡς φύλακες ε εν τῶν
ἐξῶν καὶ ὡς ἀποσοβοῖεν πάντα τινὰ τὸν βουλόμενον
της έγγιστα χώρας ἐπιόντα λάθρα ληίζεσθαι. "Ηδη
δὲ καὶ τὸ τρίτον τῆς νυκτός παρεῤῥύη, ὡς ἔκ τινων
οἱ ὑπὲρ κεφαλῆς ἦταν ἀστέρες ἐτεκμαιρόμεθα. "Αρτι
δ καὶ κυνῶν ὑλακαὶ προσέβαλον πόρρωθεν ἡμῖν,
μονονουχί προσκαλούμεναι καὶ τὴν φέρουσαν χώμην δεικνύουσαι ὡς πολυάνθρωπον καὶ πόνῳ
πολλῷ βαπτισθέντας ἀποχρῶσαν ξενίσαι ἀνθρώπους,
εἰ καὶ ἥκιστα πάνυ τελέως, ἀλλ᾽ οὖν οὐδὲ πάνυ τοι
ἧττον ή τελέως. "Ενθα δὴ καὶ σπουδῇ προσελάσαντες
καταγωγίοις άλλος άλλοσε διασπαρέντες ἐχρώμεθα,
ὥσπερ ἐκ σάλου καὶ ναυαγίου ὅτῳ δήποτε περιτυχάνες λιμένι. Εἰ δὲ καὶ ἡδὺν τῷ πεινῶνει πάντα τινὰ ἄρτον εἶναί φασιν, ἀλλὰ καὶ ἡμῖν τὸ ταῖς σπου
διαῖς ἐγκαλινδιῖσθαι τέως ἡδύ τι καὶ φιλάνθρωπον ἐνομίζετο.
Γ. Τῇ δ' οὖν ὑστεραίᾳ πανημέριον ἀνύσαντες
πορείαν ἐς τι γιγνόμεθα πολίχνιον, ὡς εἰπεῖν, ὑπερνέφελον, Στρούμμιτζαν οὕτω πως εγχωρίως
καλούμενον, ὑψηλῷ τῷ ὄρει ἀπειλημμένον, ὥστε
τοὺς ἐπὶ τῶν ἐπάλξεων καθημένους ἀνθρώπους ὀρνί.
των τισὶν ἐοικέναι, εἴ τις κάτωθεν ἐκ τῆς πεδιάδος
ἐμψη. Ενταῦθά γε μὴν καὶ τὸ θεῖον ἐτετελέκειμεν
Πάσχα· ἀνιαρῶς μὲν καὶ παρὰ τὴν ἀρχῆθεν ἡμῖν
συνήθειαν· ἐτετελέκειμεν δ' οὖν. Δῆρος γὰρ τοῖ;
ἐκεῖ παίδευσις ἅπασα καὶ ῥυθμὸς καὶ μοῦσα ἐμμετῆς ἱερᾶς ὑμνῳδίας, βάρβαρον ήσκηκόσι γλώτταν
ὡς τὰ πολλὰ καὶ ἤθη μάλα γε τοι εὐφυῶς προσή.
ποντα σκαπάνη. Οὐ γὰρ μιξοβάρβαρον μεν, εύρυθ
μου δὲ τὸν ἦχον προϋφερον, ἵνα τις ἦν καὶ αὐτὸς,
ώσπερ ο Μιξολύδιοι καὶ εἰ δεῖ λέγειν οἱ Μιξοφρύ
γιας, ἀλλ' ὅλον βοσκηματώδη καὶ ὄρειον καὶ ὁποῖον
ἂν οἱ νομάδων ᾆσαιεν παῖδες, οπότε πρὸς τὰς φα
χίας καὶ τὰς νάπας τὸ ποίμνιον ἄγοιεν ὥρῃ ἐν εἰ
μιν, ότε τε γλάγο; ἄγγια δεύοι. Επεί γε μὴν κατά
χώραν αυθημερόν ἐμείναμεν τῇ τε ἑορτῇ νέμοντες
καὶ καθήκοντα καὶ ἡμῖν μέρος ἀνέσεως καὶ βαστώτης, ἐκ τῶν τειχών προκύπτοντες ἄνωθεν ὥσπερ ἐκ
νεφελῶν πρὸς τὴν πεδιάδα τά τε άλλα οπόσα τει;
πανηγύρεσιν ἐπεκράτησε γίνεσθαι ἑωρῶμεν καὶ δὴ
VI. Posteram diem in itinere totam consumpsimus et ad oppidulum devenimus, quod pene supra
nubes eminet (Strummitza ab incolis vocatur),
adeo prærupto et excelso monti impositum, ut
homines in propugnaculis sedentes e valle suspicientibus avicularum similes videantur. Ibi sacrum
Pascha moleste quidem et præter veterem nostram
consuetudinem, sed tamen celebravimus. Ibi enim
omnis doctrina, rhythmi et sacræ hymnodiæ músira pro nugis labentur: quippe cum oppidani
barbara fere lingua ulantur, et iis sint noribus,
qui aratrum et ligonem in primis deccant. Neque
enim eum sonum edebant, qui etsi Semibarbarus,
tamen modulatus foret, et aliquis ipse quoque esse
censeretur, ut Semilydius, et si fus dicere, Semiphrygius; sed belluinum plane et montanum so
nabant; quo ritu nomades ipsi canerent, gregibus
suis præeuntes ad juga et silvas vere novo, cum
cymbia lacte exundant. Ibi cum toto die consisteremus, partim solemnitatis reverentia, 380 parsim acquiescendi et recreandi animi causa,
mœnibus tanquam nubibus in subjectam vallem
prospectantes tum alia, quæ in festivitatibus fieri
solent, tum choreas virorum, adolescentum et
Variorum notæ.
Srilicet toù; xúvas: eum pagum in quo latrarent canes. Wotrios.
Aliis Στρωμπίεζαν. Vide Notas ad Aleriadem, pag. 382. Ducang. Olim Τιβερ:ούπολιν; υἱ
docet brevis Notitia urbium, quæ antiquum nomen
in novum mutarunt. Codd. Reg 27s+, fol. 397 γ.
conferenda cum ea quam edidit Leo Allatins in
Notis ad Georg. Acropolitan, pag. 211. Βοινιά.
PG 148:567ἀνιαρῶς μὲν καὶ παρὰ τὴν ἀρχῆθεν ἡμῖν συνήθειαν· ἐτετελέκειμεν δ’ οὖν. λῆρος γὰρ τοῖς ἐκεῖ παίδευσις ἅπασα καὶ ῥυθμὸς καὶ μοῦσα ἐμμελὴς ἱερᾶς ὑμνῳδίας, βάρβαρον ἠσκηκόσι γλῶτταν ὡς τὰ πολλὰ καὶ ἤθη μάλα γέ τοι εὐφυῶς προσήκοντα σκαπάνῃ. οὐ γὰρ μιξοβάρβαρον μὲν, εὔρυθμον δὲ τὸν ἦχον προὔφερον, ἵνα τις ἦν καὶ αὐτὸς, ὥσπερ οἱ Μιξολύδιοι καὶ εἰ δεῖ λέγειν οἱ Μιξοφρύγιοι, ἀλλ’ ὅλον βοσκηματώδη καὶ ὄρειον καὶ ὁποῖον ἂν οἱ νομάδων ᾄσαιεν παῖδες, ὁπότε πρὸς τὰς ῥαχίας καὶ τὰς νάπας τὸ ποίμνιον ἄγοιεν ὥρῃ ἐν εἰαρινῇ, ὅτε τε γλάγος ἄγγεα δεύοι. ἐπεί γε μὴν κατὰ χώραν αὐθημερὸν ἐμείναμεν τῇ τε ἑορτῇ νέμοντες καὶ καθήκοντα καὶ ἡμῖν μέρος ἀνέσεως καὶ ῥᾳστώνης, ἐκ τῶν τειχῶν προκύπτοντες ἄνωθεν ὥσπερ ἐκ νεφελῶν πρὸς τὴν πεδιάδα τά τε ἄλλα ὁπόσα ταῖς πανηγύρεσιν ἐπεκράτησε γίνεσθαι ἑωρῶμεν καὶ δὴ καὶ χορείας παντοδαπὰς ἀνδρῶν ἐφήβων τε καὶ ὅσοι ἥβης ἐλλιπεῖς. καὶ τοῦτο παρέσχεν ἡμῖν ἡ παροῦσα πανήγυρις ἀντ’ ἄλλης ἀνέσεως καὶ τρυφῆς πολλῷ γε ἥδιον ἢ Ἀθηναίοις καὶ Σπαρτιάταις, ὁπότε γέ σφισιν ἐπῄει τελεῖν πρὸ τοῦ ἄστεος τοῖς μὲν τὰ Διάσια, τοῖς δὲ ἅ φασιν Ὑακίνθια.[A. m. 6731 ad 6856]
puerorum spectabanius. Ac nobis illius festivitatis καὶ χορείας παντοδαπὰς ἀνδρῶν ἐφήβων τε καὶ ὅσοι
præsens lætitia præ alia quavis animi remissione
et oblectatione sic placuit, ut spectaculum istud
nobis multo esset jucundius, quam Atheniensibus
et Spartanis gratum fuit, quoties sub urbe illis
quidem sua Diasia sive Jovialiɔ, his vero ea quæ
flyacinthia dicuntur celebrare visum fuerat. Ut
enim lis magis delectaremur in causa erat religio, et quod peregrino in solo a nostris remoli
velut ex vasto pelago ad insulam appelleremus:
quo casu omnia jucundiora videntur quam revera
sunt.
VII Tertio inde die ad oppidulum Scopiorum
divertimus, ipsos jam Triballorum fines ingressi:
ac præterlabentem vidimus Axium fluvium; qui
post Strymonem maximus nobis videbatur, et iisdem quibus ille montibus erumpens ab ipsa quidem origine non tantus, sed in decursu montium
multis torrentibus auctus nomine in Bardarium
et
ἤδης ἐλλιπεῖς. Καὶ τοῦτο παρέσχεν ἡμῖν ἡ παροῦσε
πανήγυρις ἀντ᾿ ἄλλης ἀνέσεως καὶ τρυφῆς πολλο
γε ήδιον ή Αθηναίοις καὶ Σπαρτιάταις, οπότε γι
σφισιν ἐπῄει τελεῖν πρὸ τοῦ ἄστεος τοῖς μὲν τὰ Διά
σια, τοῖ; δὲ & φασιν Υακίνθια. Ρ. 236] Ην γὰρ ἡμῖν
κομιδή συμμαχόμενον ἐς τὴ μᾶλλον ἐκείνων ήδεσθαι
τό τ' εὐσικὲς τό τ' ἐν ὄροις ὑπερορίοις άπηρτημένους καὶ τῶν οἰκείων ὄντας ἐκδήμους ἐντυχεῖν
καθάπερ ἐπὶ μεγάλου πελάγους ο αδή τινι νήσῳ·
ὁπότε καὶ τὰ τῆς εὐφροσύνης, ὁποῖα γε εἴη, πολλῷ
πολλαπλάσια φαίνεται, ἤπερ ἐστὶν ἔς γε τὸ ὄν.
Ζ. Ἐκεῖθεν τριταῖοι ἐς τὸ τῶν Σκοπίων πολ!.
χνιον καταλύομεν εν δροις ήδη τῶν Τριβαλλώνο
οὗ παραψαύοντα καὶ τὸν Ἀξιόν τεθεάμεθα ποταμόν ὃς μετά Στρυμόνα μέγιστος ἡμῖν ἔδοξεν,
ἐξ ὁρῶν τῶν αὐτῶν ἐκείνῳ ῥηγνύμενος· οὐ τοσοῦτος
δ᾽ ὧν ἐκ πηγῶν εὐθὺς, ἀλλ᾽ οὖν ἐς τὸ κάταντες των
καὶ ἄλλοις χειμάρρους τὸ ῥεῦμα κοινούμενος καὶ ἐς
Βαρδάριον μετατιθέμενος τούνομα ήδη καὶ ναυσί.
πορος ἐνίοτε καὶ ἐνιαχοῦ καθίσταται. Ενταῦθα καὶ
τοῦ ῥηγός, ᾧ Τριβαλλοὶ πάντες έπονται καί οἱ μάλα
ὑπείκουσι, τῇ πενθερῇ ἐντυγχάνομεν, τῇ εὐγενεί
Καισαρίσση, σύμβολα τῆς ἔνδον ὀδυνωμένης ψυχής
τοὺς πενθίμους περικειμένῃ χιτώνας. Ην γὰρ ἐπὶ
νεαρῷ καὶ ἀκμάζοντι συγκεχυμένη τῷ πάθει· ᾧ καὶ
πάνυ τοι πλείστην ήδη κἐκ τῆς ἡμῶν θέας τὴν
ροπήν δεδωκυία ὅλη θρήνων καὶ τῶν δακρύων αὖθις
ἐγίγνετο, συχνὰ ἐπιβοωμένη τὸν σύζυγον Καίσαρα,
τὴν πολλῶν βασιλέων συγγενῆ, τὸν καλὸν, τὸν χρυσοῦν, τὸν γλυκύν, τὸν πᾶσιν ἀγαθοῖς περιβρίθοντα·
θάλασσαν εἶχε συμφορῶν τὴν καρδίαν καὶ πηγὰς
δακρύων τοὺς ὀφθαλμούς· καὶ ὅλην κατεβάπτισεν
ἑαυτὴν τοῖς τῶν θλίψεων κύμασιν, ἐν γῇ ἐρήμῳ καὶ
ἀλλοτρίᾳ καὶ ἐπὶ ποταμούς, ὡς εἰπεῖν, Βαβυλώνος,
ἔρημος φίλων, γονέων, συγγενών, ἔσχατον ομοφύλων
ἀνθρώπων, πάντων ὁμοῦ τῶν ὅσα δεξιοῦται ψυχὴν
κατενηνεγμένην ὑπὸ σφοδρᾶς ἀθυμίας· «Ἵνα εί, ο
λέγουσα, ο δέδοται τοῖς ἐν πικρία φῶς, ζωὴ δὲ ταῖς
ἐν ὀδύναις ψυχαῖς;» Ταῦτα καὶ τὰ τούτοις ἐπόμενα
λέγουσα ἐσπάραττε τὰς παρειὰς καὶ βύακας ἐντεῦ
θεν αἱμάτων ἐτρύγα όνυξι μονονουχὶ καὶ τὰς ἀψύχους εκίνει φύσεις εἰς θρήνους καὶ δάκρυα. Εντευ
θεν λόγοις ἡμεῖς ἐπειρώμεθα παραμυθητικοίς,
mutato aliquando et quibusdam in locis navigabiJis est. Ubi regis, cui Triballi omnes summa cum
observantia parent, socrum convenimus, generosim Caesarissam, lugubri habitu dolorem 381
animi testificantem. Erat enim ob recentem
acerbum casum perturbata. Cui dolori cum ex
conspectu nostro magna vehementia statim accessisset, tota in lacrymas et lamentationes solvitur,
crebro maritum Cæsarem, multorum imperatorum
cognatum inclamans, formosum, aureum, dulcem,
omnibus bonis undiquaque refertumn. Pectus ejus
mare calainitatum erat, oculi fontes lacrymarum,
totaque mœroris fluctibus mergebatur, in terra
deserta et aliena et, ut ita dicam, ad flumina Babylonis, destituta ab amicis, parentibus, cognatis,
popularibus, omnibus denique rebus, quæ animum
gravi tristitia oppressum consolantur. Cur, inquiebat, in acerbitate lumen datur, et afflictis ani -
mis vita ¹? › Hæc et id genus alia dicens laniabat
genas et sanguinis rivos unguibus eliciebat, tantum
non res inanimatas ad dolorem et lacrymas commovens. Nos autem consolando et monendo sedare
dolorem ejus ac velut flammam aqua exstinguere
conabamur, hinc optimus illius frater, illinc legationis college, nunc ego, nunc singuli, nunc univeri: donec tandem edecimus, ut respiraret, non καθάπερ ύδατ:, τῆς ὀδύνης σβεννύειν τὴν φλόγα,
quidem penitus, et ut nos maxime optabamus, sed
aliquo modo tamen. Erat enim alioqui mulier
omnium, quascunque ætas nostra vidīt, prudentissima, et ad celerrime intelligenda concipiendaque animo ea quæ quis in tempore recte suaderet,
382 ingenium habebat promptissimum. Tum
igitur. nobis quoque quidquid ad consolandum
1 Jol 111,
Variorum
Vide easdem Notas pag. 297, et Leunelaviuu in Pandlecle Turcico, n. 169. DUCANG.
Non congruit hæc geographia cum hodiernis tabulis, que Scupos urbem jonge ab Axio sen
Bardario flumine positam exhibent. Atqui Scopia,
ἔνθεν μὲν ἡ πάντ' ἄριστος αὐτῆς ἀδελφὸς, ἐκεῖθεν
δ' οι συμπρέσβεις, καὶ νῦν μὲν ἐγώ, νῦν δ' αὐτῶν
ἕκαστο, νῦν δ' ὁμοῦ πάντες· ὥστε καὶ ἀναφέρειν
ὀψὲ πεπείκαμεν ταύτην, οὐ τελέως μὲν, οὐδ᾽ ὡς
μάλα ἡμῖν δι' ἐφέσεως ἦν, πεπείχα, εν δ' οὖν. Η
γάρ πως καὶ ἄλλως ή γυνή συνέσεως ήκουσα ἐπὶ
μέγιστον, ὁπότα; ὁ καθ᾽ ἡμᾶς βόσκων τεθέαται
notæ.
et Scupos, camdem urbera esse, inter omnes gen.
graphus constat. Vide Ortelii, Mercatoris, Sainsonis, Brictii et aliorum tabulas geographicas.
Borv 8.
Digtized by Google
ἦν γὰρ ἡμῖν κομιδῇ συμμαχόμενον ἐς τὸ μᾶλλον ἐκείνων ἥδεσθαι τό,τ’ εὐσεβὲς τό,τ’ ἐν ὅροις ὑπερορίοις ἀπηρτημένους καὶ τῶν οἰκείων ὄντας ἐκδήμους ἐντυχεῖν καθάπερ ἐπὶ μεγάλου πελάγους οἱαδή τινι νήσῳ· ὁπότε καὶ τὰ τῆς εὐφροσύνης, ὁποῖά γε εἴη, πολλῷ πολλαπλάσια φαίνεται, ἤπερ ἐστὶν ἔς γε τὸ ὄν. (Ζ.) Ἐκεῖθεν τριταῖοι ἐς τὸ τῶν Σκοπίων πολίχνιον καταλύομεν ἐν ὅροις ἤδη τῶν Τριβαλλῶν· οὗ παραψαύοντα καὶ τὸν Ἀξιὸν τεθεάμεθα ποταμὸν, ὃς μετὰ Στρυμόνα μέγιστος ἡμῖν ἔδοξεν, ἐξ ὀρῶν τῶν αὐτῶν ἐκείνῳ ῥηγνύμενος· οὐ τοσοῦτος δ’ ὢν ἐκ πηγῶν εὐθὺς, ἀλλ’ οὖν ἐς τὸ κάταντες ἰὼν καὶ ἄλλοις χειμάῤῥοις τὸ ῥεῦμα κοινούμενος καὶ ἐς Βαρδάριον μετατιθέμενος τοὔνομα ἤδη καὶ ναυσίπορος ἐνίοτε καὶ ἐνιαχοῦ καθίσταται. ἐνταῦθα καὶ τοῦ ῥηγὸς, ᾧ Τριβαλλοὶ πάντες ἕπονται καί οἱ μάλα ὑπείκουσι, τῇ πενθερᾷ ἐντυγχάνομεν, τῇ εὐγενεῖ Καισαρίσσῃ, σύμβολα τῆς ἔνδον ὀδυνωμένης ψυχῆς τοὺς πενθίμους περικειμένῃ χιτῶνας. ἦν γὰρ ἐπὶ νεαρῷ καὶ ἀκμάζοντι συγκεχυμένη τῷ πάθει·[A. m. 6731 ad 6856]
puerorum spectabanius. Ac nobis illius festivitatis καὶ χορείας παντοδαπὰς ἀνδρῶν ἐφήβων τε καὶ ὅσοι
præsens lætitia præ alia quavis animi remissione
et oblectatione sic placuit, ut spectaculum istud
nobis multo esset jucundius, quam Atheniensibus
et Spartanis gratum fuit, quoties sub urbe illis
quidem sua Diasia sive Jovialiɔ, his vero ea quæ
flyacinthia dicuntur celebrare visum fuerat. Ut
enim lis magis delectaremur in causa erat religio, et quod peregrino in solo a nostris remoli
velut ex vasto pelago ad insulam appelleremus:
quo casu omnia jucundiora videntur quam revera
sunt.
VII Tertio inde die ad oppidulum Scopiorum
divertimus, ipsos jam Triballorum fines ingressi:
ac præterlabentem vidimus Axium fluvium; qui
post Strymonem maximus nobis videbatur, et iisdem quibus ille montibus erumpens ab ipsa quidem origine non tantus, sed in decursu montium
multis torrentibus auctus nomine in Bardarium
et
ἤδης ἐλλιπεῖς. Καὶ τοῦτο παρέσχεν ἡμῖν ἡ παροῦσε
πανήγυρις ἀντ᾿ ἄλλης ἀνέσεως καὶ τρυφῆς πολλο
γε ήδιον ή Αθηναίοις καὶ Σπαρτιάταις, οπότε γι
σφισιν ἐπῄει τελεῖν πρὸ τοῦ ἄστεος τοῖς μὲν τὰ Διά
σια, τοῖ; δὲ & φασιν Υακίνθια. Ρ. 236] Ην γὰρ ἡμῖν
κομιδή συμμαχόμενον ἐς τὴ μᾶλλον ἐκείνων ήδεσθαι
τό τ' εὐσικὲς τό τ' ἐν ὄροις ὑπερορίοις άπηρτημένους καὶ τῶν οἰκείων ὄντας ἐκδήμους ἐντυχεῖν
καθάπερ ἐπὶ μεγάλου πελάγους ο αδή τινι νήσῳ·
ὁπότε καὶ τὰ τῆς εὐφροσύνης, ὁποῖα γε εἴη, πολλῷ
πολλαπλάσια φαίνεται, ἤπερ ἐστὶν ἔς γε τὸ ὄν.
Ζ. Ἐκεῖθεν τριταῖοι ἐς τὸ τῶν Σκοπίων πολ!.
χνιον καταλύομεν εν δροις ήδη τῶν Τριβαλλώνο
οὗ παραψαύοντα καὶ τὸν Ἀξιόν τεθεάμεθα ποταμόν ὃς μετά Στρυμόνα μέγιστος ἡμῖν ἔδοξεν,
ἐξ ὁρῶν τῶν αὐτῶν ἐκείνῳ ῥηγνύμενος· οὐ τοσοῦτος
δ᾽ ὧν ἐκ πηγῶν εὐθὺς, ἀλλ᾽ οὖν ἐς τὸ κάταντες των
καὶ ἄλλοις χειμάρρους τὸ ῥεῦμα κοινούμενος καὶ ἐς
Βαρδάριον μετατιθέμενος τούνομα ήδη καὶ ναυσί.
πορος ἐνίοτε καὶ ἐνιαχοῦ καθίσταται. Ενταῦθα καὶ
τοῦ ῥηγός, ᾧ Τριβαλλοὶ πάντες έπονται καί οἱ μάλα
ὑπείκουσι, τῇ πενθερῇ ἐντυγχάνομεν, τῇ εὐγενεί
Καισαρίσση, σύμβολα τῆς ἔνδον ὀδυνωμένης ψυχής
τοὺς πενθίμους περικειμένῃ χιτώνας. Ην γὰρ ἐπὶ
νεαρῷ καὶ ἀκμάζοντι συγκεχυμένη τῷ πάθει· ᾧ καὶ
πάνυ τοι πλείστην ήδη κἐκ τῆς ἡμῶν θέας τὴν
ροπήν δεδωκυία ὅλη θρήνων καὶ τῶν δακρύων αὖθις
ἐγίγνετο, συχνὰ ἐπιβοωμένη τὸν σύζυγον Καίσαρα,
τὴν πολλῶν βασιλέων συγγενῆ, τὸν καλὸν, τὸν χρυσοῦν, τὸν γλυκύν, τὸν πᾶσιν ἀγαθοῖς περιβρίθοντα·
θάλασσαν εἶχε συμφορῶν τὴν καρδίαν καὶ πηγὰς
δακρύων τοὺς ὀφθαλμούς· καὶ ὅλην κατεβάπτισεν
ἑαυτὴν τοῖς τῶν θλίψεων κύμασιν, ἐν γῇ ἐρήμῳ καὶ
ἀλλοτρίᾳ καὶ ἐπὶ ποταμούς, ὡς εἰπεῖν, Βαβυλώνος,
ἔρημος φίλων, γονέων, συγγενών, ἔσχατον ομοφύλων
ἀνθρώπων, πάντων ὁμοῦ τῶν ὅσα δεξιοῦται ψυχὴν
κατενηνεγμένην ὑπὸ σφοδρᾶς ἀθυμίας· «Ἵνα εί, ο
λέγουσα, ο δέδοται τοῖς ἐν πικρία φῶς, ζωὴ δὲ ταῖς
ἐν ὀδύναις ψυχαῖς;» Ταῦτα καὶ τὰ τούτοις ἐπόμενα
λέγουσα ἐσπάραττε τὰς παρειὰς καὶ βύακας ἐντεῦ
θεν αἱμάτων ἐτρύγα όνυξι μονονουχὶ καὶ τὰς ἀψύχους εκίνει φύσεις εἰς θρήνους καὶ δάκρυα. Εντευ
θεν λόγοις ἡμεῖς ἐπειρώμεθα παραμυθητικοίς,
mutato aliquando et quibusdam in locis navigabiJis est. Ubi regis, cui Triballi omnes summa cum
observantia parent, socrum convenimus, generosim Caesarissam, lugubri habitu dolorem 381
animi testificantem. Erat enim ob recentem
acerbum casum perturbata. Cui dolori cum ex
conspectu nostro magna vehementia statim accessisset, tota in lacrymas et lamentationes solvitur,
crebro maritum Cæsarem, multorum imperatorum
cognatum inclamans, formosum, aureum, dulcem,
omnibus bonis undiquaque refertumn. Pectus ejus
mare calainitatum erat, oculi fontes lacrymarum,
totaque mœroris fluctibus mergebatur, in terra
deserta et aliena et, ut ita dicam, ad flumina Babylonis, destituta ab amicis, parentibus, cognatis,
popularibus, omnibus denique rebus, quæ animum
gravi tristitia oppressum consolantur. Cur, inquiebat, in acerbitate lumen datur, et afflictis ani -
mis vita ¹? › Hæc et id genus alia dicens laniabat
genas et sanguinis rivos unguibus eliciebat, tantum
non res inanimatas ad dolorem et lacrymas commovens. Nos autem consolando et monendo sedare
dolorem ejus ac velut flammam aqua exstinguere
conabamur, hinc optimus illius frater, illinc legationis college, nunc ego, nunc singuli, nunc univeri: donec tandem edecimus, ut respiraret, non καθάπερ ύδατ:, τῆς ὀδύνης σβεννύειν τὴν φλόγα,
quidem penitus, et ut nos maxime optabamus, sed
aliquo modo tamen. Erat enim alioqui mulier
omnium, quascunque ætas nostra vidīt, prudentissima, et ad celerrime intelligenda concipiendaque animo ea quæ quis in tempore recte suaderet,
382 ingenium habebat promptissimum. Tum
igitur. nobis quoque quidquid ad consolandum
1 Jol 111,
Variorum
Vide easdem Notas pag. 297, et Leunelaviuu in Pandlecle Turcico, n. 169. DUCANG.
Non congruit hæc geographia cum hodiernis tabulis, que Scupos urbem jonge ab Axio sen
Bardario flumine positam exhibent. Atqui Scopia,
ἔνθεν μὲν ἡ πάντ' ἄριστος αὐτῆς ἀδελφὸς, ἐκεῖθεν
δ' οι συμπρέσβεις, καὶ νῦν μὲν ἐγώ, νῦν δ' αὐτῶν
ἕκαστο, νῦν δ' ὁμοῦ πάντες· ὥστε καὶ ἀναφέρειν
ὀψὲ πεπείκαμεν ταύτην, οὐ τελέως μὲν, οὐδ᾽ ὡς
μάλα ἡμῖν δι' ἐφέσεως ἦν, πεπείχα, εν δ' οὖν. Η
γάρ πως καὶ ἄλλως ή γυνή συνέσεως ήκουσα ἐπὶ
μέγιστον, ὁπότα; ὁ καθ᾽ ἡμᾶς βόσκων τεθέαται
notæ.
et Scupos, camdem urbera esse, inter omnes gen.
graphus constat. Vide Ortelii, Mercatoris, Sainsonis, Brictii et aliorum tabulas geographicas.
Borv 8.
Digtized by Google
ᾧ καὶ πάνυ τοι πλείστην ἤδη κἀκ τῆς ἡμῶν θέας τὴν ῥοπὴν δεδωκυῖα ὅλη θρήνων καὶ τῶν δακρύων αὖθις ἐγίγνετο, συχνὰ ἐπιβοωμένη τὸν σύζυγον Καίσαρα, τὸν πολλῶν βασιλέων συγγενῆ, τὸν καλὸν, τὸν χρυσοῦν, τὸν γλυκὺν, τὸν πᾶσιν ἀγαθοῖς περιβρίθοντα· θάλασσαν εἶχε συμφορῶν τὴν καρδίαν καὶ πηγὰς δακρύων τοὺς ὀφθαλμούς· καὶ ὅλην κατεβάπτισεν ἑαυτὴν τοῖς τῶν θλίψεων κύμασιν, ἐν γῇ ἐρήμῳ καὶ ἀλλοτρίᾳ καὶ ἐπὶ ποταμοὺς, ὡς εἰπεῖν, Βαβυλῶνος, ἔρημος φίλων, γονέων, συγγενῶν, ἔσχατον ὁμοφύλων ἀνθρώπων, πάντων ὁμοῦ τῶν ὅσα δεξιοῦται ψυχὴν κατενηνεγμένην ὑπὸ σφοδρᾶς ἀθυμίας· ἵνα τί, λέγουσα, δέδοται τοῖς ἐν πικρίᾳ φῶς, ζωὴ δὲ ταῖς ἐν ὀδύναις ψυχαῖς; ταῦτα καὶ τὰ τούτοις ἑπόμενα λέγουσα ἐσπάραττε τὰς παρειὰς καὶ ῥύακας ἐντεῦθεν αἱμάτων ἐτρύγα ὄνυξι· μονονουχὶ καὶ τὰς ἀψύχους ἐκίνει φύσεις εἰς θρήνους καὶ δάκρυα. ἐντεῦθεν λόγοις ἡμεῖς ἐπειρώμεθα παραμυθητικοῖς, καθάπερ ὕδατι, τῆς ὀδύνης σβεννύειν τὴν φλόγα, ἔνθεν μὲν ὁ πάντ’ ἄριστος αὐτῆς ἀδελφὸς, ἐκεῖθεν δ’ οἱ συμπρέσβεις, καὶ νῦν μὲν ἐγὼ, νῦν δ’ αὐτῶν ἕκαστος, νῦν δ’ ὁμοῦ πάντες·[A. m. 6731 ad 6856]
puerorum spectabanius. Ac nobis illius festivitatis καὶ χορείας παντοδαπὰς ἀνδρῶν ἐφήβων τε καὶ ὅσοι
præsens lætitia præ alia quavis animi remissione
et oblectatione sic placuit, ut spectaculum istud
nobis multo esset jucundius, quam Atheniensibus
et Spartanis gratum fuit, quoties sub urbe illis
quidem sua Diasia sive Jovialiɔ, his vero ea quæ
flyacinthia dicuntur celebrare visum fuerat. Ut
enim lis magis delectaremur in causa erat religio, et quod peregrino in solo a nostris remoli
velut ex vasto pelago ad insulam appelleremus:
quo casu omnia jucundiora videntur quam revera
sunt.
VII Tertio inde die ad oppidulum Scopiorum
divertimus, ipsos jam Triballorum fines ingressi:
ac præterlabentem vidimus Axium fluvium; qui
post Strymonem maximus nobis videbatur, et iisdem quibus ille montibus erumpens ab ipsa quidem origine non tantus, sed in decursu montium
multis torrentibus auctus nomine in Bardarium
et
ἤδης ἐλλιπεῖς. Καὶ τοῦτο παρέσχεν ἡμῖν ἡ παροῦσε
πανήγυρις ἀντ᾿ ἄλλης ἀνέσεως καὶ τρυφῆς πολλο
γε ήδιον ή Αθηναίοις καὶ Σπαρτιάταις, οπότε γι
σφισιν ἐπῄει τελεῖν πρὸ τοῦ ἄστεος τοῖς μὲν τὰ Διά
σια, τοῖ; δὲ & φασιν Υακίνθια. Ρ. 236] Ην γὰρ ἡμῖν
κομιδή συμμαχόμενον ἐς τὴ μᾶλλον ἐκείνων ήδεσθαι
τό τ' εὐσικὲς τό τ' ἐν ὄροις ὑπερορίοις άπηρτημένους καὶ τῶν οἰκείων ὄντας ἐκδήμους ἐντυχεῖν
καθάπερ ἐπὶ μεγάλου πελάγους ο αδή τινι νήσῳ·
ὁπότε καὶ τὰ τῆς εὐφροσύνης, ὁποῖα γε εἴη, πολλῷ
πολλαπλάσια φαίνεται, ἤπερ ἐστὶν ἔς γε τὸ ὄν.
Ζ. Ἐκεῖθεν τριταῖοι ἐς τὸ τῶν Σκοπίων πολ!.
χνιον καταλύομεν εν δροις ήδη τῶν Τριβαλλώνο
οὗ παραψαύοντα καὶ τὸν Ἀξιόν τεθεάμεθα ποταμόν ὃς μετά Στρυμόνα μέγιστος ἡμῖν ἔδοξεν,
ἐξ ὁρῶν τῶν αὐτῶν ἐκείνῳ ῥηγνύμενος· οὐ τοσοῦτος
δ᾽ ὧν ἐκ πηγῶν εὐθὺς, ἀλλ᾽ οὖν ἐς τὸ κάταντες των
καὶ ἄλλοις χειμάρρους τὸ ῥεῦμα κοινούμενος καὶ ἐς
Βαρδάριον μετατιθέμενος τούνομα ήδη καὶ ναυσί.
πορος ἐνίοτε καὶ ἐνιαχοῦ καθίσταται. Ενταῦθα καὶ
τοῦ ῥηγός, ᾧ Τριβαλλοὶ πάντες έπονται καί οἱ μάλα
ὑπείκουσι, τῇ πενθερῇ ἐντυγχάνομεν, τῇ εὐγενεί
Καισαρίσση, σύμβολα τῆς ἔνδον ὀδυνωμένης ψυχής
τοὺς πενθίμους περικειμένῃ χιτώνας. Ην γὰρ ἐπὶ
νεαρῷ καὶ ἀκμάζοντι συγκεχυμένη τῷ πάθει· ᾧ καὶ
πάνυ τοι πλείστην ήδη κἐκ τῆς ἡμῶν θέας τὴν
ροπήν δεδωκυία ὅλη θρήνων καὶ τῶν δακρύων αὖθις
ἐγίγνετο, συχνὰ ἐπιβοωμένη τὸν σύζυγον Καίσαρα,
τὴν πολλῶν βασιλέων συγγενῆ, τὸν καλὸν, τὸν χρυσοῦν, τὸν γλυκύν, τὸν πᾶσιν ἀγαθοῖς περιβρίθοντα·
θάλασσαν εἶχε συμφορῶν τὴν καρδίαν καὶ πηγὰς
δακρύων τοὺς ὀφθαλμούς· καὶ ὅλην κατεβάπτισεν
ἑαυτὴν τοῖς τῶν θλίψεων κύμασιν, ἐν γῇ ἐρήμῳ καὶ
ἀλλοτρίᾳ καὶ ἐπὶ ποταμούς, ὡς εἰπεῖν, Βαβυλώνος,
ἔρημος φίλων, γονέων, συγγενών, ἔσχατον ομοφύλων
ἀνθρώπων, πάντων ὁμοῦ τῶν ὅσα δεξιοῦται ψυχὴν
κατενηνεγμένην ὑπὸ σφοδρᾶς ἀθυμίας· «Ἵνα εί, ο
λέγουσα, ο δέδοται τοῖς ἐν πικρία φῶς, ζωὴ δὲ ταῖς
ἐν ὀδύναις ψυχαῖς;» Ταῦτα καὶ τὰ τούτοις ἐπόμενα
λέγουσα ἐσπάραττε τὰς παρειὰς καὶ βύακας ἐντεῦ
θεν αἱμάτων ἐτρύγα όνυξι μονονουχὶ καὶ τὰς ἀψύχους εκίνει φύσεις εἰς θρήνους καὶ δάκρυα. Εντευ
θεν λόγοις ἡμεῖς ἐπειρώμεθα παραμυθητικοίς,
mutato aliquando et quibusdam in locis navigabiJis est. Ubi regis, cui Triballi omnes summa cum
observantia parent, socrum convenimus, generosim Caesarissam, lugubri habitu dolorem 381
animi testificantem. Erat enim ob recentem
acerbum casum perturbata. Cui dolori cum ex
conspectu nostro magna vehementia statim accessisset, tota in lacrymas et lamentationes solvitur,
crebro maritum Cæsarem, multorum imperatorum
cognatum inclamans, formosum, aureum, dulcem,
omnibus bonis undiquaque refertumn. Pectus ejus
mare calainitatum erat, oculi fontes lacrymarum,
totaque mœroris fluctibus mergebatur, in terra
deserta et aliena et, ut ita dicam, ad flumina Babylonis, destituta ab amicis, parentibus, cognatis,
popularibus, omnibus denique rebus, quæ animum
gravi tristitia oppressum consolantur. Cur, inquiebat, in acerbitate lumen datur, et afflictis ani -
mis vita ¹? › Hæc et id genus alia dicens laniabat
genas et sanguinis rivos unguibus eliciebat, tantum
non res inanimatas ad dolorem et lacrymas commovens. Nos autem consolando et monendo sedare
dolorem ejus ac velut flammam aqua exstinguere
conabamur, hinc optimus illius frater, illinc legationis college, nunc ego, nunc singuli, nunc univeri: donec tandem edecimus, ut respiraret, non καθάπερ ύδατ:, τῆς ὀδύνης σβεννύειν τὴν φλόγα,
quidem penitus, et ut nos maxime optabamus, sed
aliquo modo tamen. Erat enim alioqui mulier
omnium, quascunque ætas nostra vidīt, prudentissima, et ad celerrime intelligenda concipiendaque animo ea quæ quis in tempore recte suaderet,
382 ingenium habebat promptissimum. Tum
igitur. nobis quoque quidquid ad consolandum
1 Jol 111,
Variorum
Vide easdem Notas pag. 297, et Leunelaviuu in Pandlecle Turcico, n. 169. DUCANG.
Non congruit hæc geographia cum hodiernis tabulis, que Scupos urbem jonge ab Axio sen
Bardario flumine positam exhibent. Atqui Scopia,
ἔνθεν μὲν ἡ πάντ' ἄριστος αὐτῆς ἀδελφὸς, ἐκεῖθεν
δ' οι συμπρέσβεις, καὶ νῦν μὲν ἐγώ, νῦν δ' αὐτῶν
ἕκαστο, νῦν δ' ὁμοῦ πάντες· ὥστε καὶ ἀναφέρειν
ὀψὲ πεπείκαμεν ταύτην, οὐ τελέως μὲν, οὐδ᾽ ὡς
μάλα ἡμῖν δι' ἐφέσεως ἦν, πεπείχα, εν δ' οὖν. Η
γάρ πως καὶ ἄλλως ή γυνή συνέσεως ήκουσα ἐπὶ
μέγιστον, ὁπότα; ὁ καθ᾽ ἡμᾶς βόσκων τεθέαται
notæ.
et Scupos, camdem urbera esse, inter omnes gen.
graphus constat. Vide Ortelii, Mercatoris, Sainsonis, Brictii et aliorum tabulas geographicas.
Borv 8.
Digtized by Google
Chapter XIVCaput XIV
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ὥστε καὶ ἀναφέρειν ὀψὲ πεπείκαμεν ταύτην, οὐ τελέως μὲν, οὐδ’ ὡς μάλα ἡμῖν δι’ ἐφέσεως ἦν. πεπείκαμεν δ’ οὖν. ἦν γάρ πως καὶ ἄλλως ἡ γυνὴ συνέσεως ἥκουσα ἐπὶ μέγιστον, ὁπόσας ὁ καθ’ ἡμᾶς βόσκων τεθέαται χρόνος· ἀλλὰ δὴ καὶ ξυνιέναι ὀξύτατα καὶ νοῦν ἐνθέσθαι, εἴ τις ἐν καιρῷ συμβουλεύοι τὰ καίρια, δεινὴ πάντων μᾶλλον. καὶ δὴ καὶ τόθ’, ἡμῶν χρωμένων ὁπόσα ἐχρῆν εἰς παραμυθίας λόγον, τοῦ μὲν σπαράττεσθαι καὶ δακρύειν ἐπεῖχεν· ἡ δὲ ψυχὴ αὐτῆς ἀπηνήνατο διὰ τὸ τῆς συμφορᾶς ὑπερβάλλον παρακληθῆναι· ἀλλ’ ἐπὶ τῆς δεξιᾶς ἐρείσασα τὴν κεφαλὴν ὅλας συνῆγεν ἐντὸς τὰς αἰσθήσεις ἐς τὰ τῆς διανοίας μυστήρια· καὶ συχνὰ τὸ εἴδωλον ἐφ’ ἑαυτῆς ἀναπλάττουσα τοῦ συζύγου καὶ τὰς παρούσας τύχας ἀνακυκλοῦσα ὅλη τῶν λογισμῶν ἦν, στρέφουσα τά τε ἄλλα καὶ ὅπως, ὡς εἰπεῖν, ὑπὲρ τὰς κέδρους ὑψωθεῖσα τοῦ Λιβάνου καὶ ὑπὲρ τὰ κρῖνα ἀνθήσασα τοῦ ἀγροῦ καὶ ἐνευτυχήσασα τῷ βίῳ μᾶλλον ἁπασῶν, ὅσσαι οἱ ὁμοῦ τράφεν ἠδ’ ἐγένοντο, εἶτ’ ἀπεῤῥύη ταχὺ καὶ τὸ ἄνθος ἐλεεινῶς εἶδε κειρόμενον ἑαυτῆς καὶ κομιδῇ μαραινόμενον.[A. m. 6731 ad 6856]
puerorum spectabanius. Ac nobis illius festivitatis καὶ χορείας παντοδαπὰς ἀνδρῶν ἐφήβων τε καὶ ὅσοι
præsens lætitia præ alia quavis animi remissione
et oblectatione sic placuit, ut spectaculum istud
nobis multo esset jucundius, quam Atheniensibus
et Spartanis gratum fuit, quoties sub urbe illis
quidem sua Diasia sive Jovialiɔ, his vero ea quæ
flyacinthia dicuntur celebrare visum fuerat. Ut
enim lis magis delectaremur in causa erat religio, et quod peregrino in solo a nostris remoli
velut ex vasto pelago ad insulam appelleremus:
quo casu omnia jucundiora videntur quam revera
sunt.
VII Tertio inde die ad oppidulum Scopiorum
divertimus, ipsos jam Triballorum fines ingressi:
ac præterlabentem vidimus Axium fluvium; qui
post Strymonem maximus nobis videbatur, et iisdem quibus ille montibus erumpens ab ipsa quidem origine non tantus, sed in decursu montium
multis torrentibus auctus nomine in Bardarium
et
ἤδης ἐλλιπεῖς. Καὶ τοῦτο παρέσχεν ἡμῖν ἡ παροῦσε
πανήγυρις ἀντ᾿ ἄλλης ἀνέσεως καὶ τρυφῆς πολλο
γε ήδιον ή Αθηναίοις καὶ Σπαρτιάταις, οπότε γι
σφισιν ἐπῄει τελεῖν πρὸ τοῦ ἄστεος τοῖς μὲν τὰ Διά
σια, τοῖ; δὲ & φασιν Υακίνθια. Ρ. 236] Ην γὰρ ἡμῖν
κομιδή συμμαχόμενον ἐς τὴ μᾶλλον ἐκείνων ήδεσθαι
τό τ' εὐσικὲς τό τ' ἐν ὄροις ὑπερορίοις άπηρτημένους καὶ τῶν οἰκείων ὄντας ἐκδήμους ἐντυχεῖν
καθάπερ ἐπὶ μεγάλου πελάγους ο αδή τινι νήσῳ·
ὁπότε καὶ τὰ τῆς εὐφροσύνης, ὁποῖα γε εἴη, πολλῷ
πολλαπλάσια φαίνεται, ἤπερ ἐστὶν ἔς γε τὸ ὄν.
Ζ. Ἐκεῖθεν τριταῖοι ἐς τὸ τῶν Σκοπίων πολ!.
χνιον καταλύομεν εν δροις ήδη τῶν Τριβαλλώνο
οὗ παραψαύοντα καὶ τὸν Ἀξιόν τεθεάμεθα ποταμόν ὃς μετά Στρυμόνα μέγιστος ἡμῖν ἔδοξεν,
ἐξ ὁρῶν τῶν αὐτῶν ἐκείνῳ ῥηγνύμενος· οὐ τοσοῦτος
δ᾽ ὧν ἐκ πηγῶν εὐθὺς, ἀλλ᾽ οὖν ἐς τὸ κάταντες των
καὶ ἄλλοις χειμάρρους τὸ ῥεῦμα κοινούμενος καὶ ἐς
Βαρδάριον μετατιθέμενος τούνομα ήδη καὶ ναυσί.
πορος ἐνίοτε καὶ ἐνιαχοῦ καθίσταται. Ενταῦθα καὶ
τοῦ ῥηγός, ᾧ Τριβαλλοὶ πάντες έπονται καί οἱ μάλα
ὑπείκουσι, τῇ πενθερῇ ἐντυγχάνομεν, τῇ εὐγενεί
Καισαρίσση, σύμβολα τῆς ἔνδον ὀδυνωμένης ψυχής
τοὺς πενθίμους περικειμένῃ χιτώνας. Ην γὰρ ἐπὶ
νεαρῷ καὶ ἀκμάζοντι συγκεχυμένη τῷ πάθει· ᾧ καὶ
πάνυ τοι πλείστην ήδη κἐκ τῆς ἡμῶν θέας τὴν
ροπήν δεδωκυία ὅλη θρήνων καὶ τῶν δακρύων αὖθις
ἐγίγνετο, συχνὰ ἐπιβοωμένη τὸν σύζυγον Καίσαρα,
τὴν πολλῶν βασιλέων συγγενῆ, τὸν καλὸν, τὸν χρυσοῦν, τὸν γλυκύν, τὸν πᾶσιν ἀγαθοῖς περιβρίθοντα·
θάλασσαν εἶχε συμφορῶν τὴν καρδίαν καὶ πηγὰς
δακρύων τοὺς ὀφθαλμούς· καὶ ὅλην κατεβάπτισεν
ἑαυτὴν τοῖς τῶν θλίψεων κύμασιν, ἐν γῇ ἐρήμῳ καὶ
ἀλλοτρίᾳ καὶ ἐπὶ ποταμούς, ὡς εἰπεῖν, Βαβυλώνος,
ἔρημος φίλων, γονέων, συγγενών, ἔσχατον ομοφύλων
ἀνθρώπων, πάντων ὁμοῦ τῶν ὅσα δεξιοῦται ψυχὴν
κατενηνεγμένην ὑπὸ σφοδρᾶς ἀθυμίας· «Ἵνα εί, ο
λέγουσα, ο δέδοται τοῖς ἐν πικρία φῶς, ζωὴ δὲ ταῖς
ἐν ὀδύναις ψυχαῖς;» Ταῦτα καὶ τὰ τούτοις ἐπόμενα
λέγουσα ἐσπάραττε τὰς παρειὰς καὶ βύακας ἐντεῦ
θεν αἱμάτων ἐτρύγα όνυξι μονονουχὶ καὶ τὰς ἀψύχους εκίνει φύσεις εἰς θρήνους καὶ δάκρυα. Εντευ
θεν λόγοις ἡμεῖς ἐπειρώμεθα παραμυθητικοίς,
mutato aliquando et quibusdam in locis navigabiJis est. Ubi regis, cui Triballi omnes summa cum
observantia parent, socrum convenimus, generosim Caesarissam, lugubri habitu dolorem 381
animi testificantem. Erat enim ob recentem
acerbum casum perturbata. Cui dolori cum ex
conspectu nostro magna vehementia statim accessisset, tota in lacrymas et lamentationes solvitur,
crebro maritum Cæsarem, multorum imperatorum
cognatum inclamans, formosum, aureum, dulcem,
omnibus bonis undiquaque refertumn. Pectus ejus
mare calainitatum erat, oculi fontes lacrymarum,
totaque mœroris fluctibus mergebatur, in terra
deserta et aliena et, ut ita dicam, ad flumina Babylonis, destituta ab amicis, parentibus, cognatis,
popularibus, omnibus denique rebus, quæ animum
gravi tristitia oppressum consolantur. Cur, inquiebat, in acerbitate lumen datur, et afflictis ani -
mis vita ¹? › Hæc et id genus alia dicens laniabat
genas et sanguinis rivos unguibus eliciebat, tantum
non res inanimatas ad dolorem et lacrymas commovens. Nos autem consolando et monendo sedare
dolorem ejus ac velut flammam aqua exstinguere
conabamur, hinc optimus illius frater, illinc legationis college, nunc ego, nunc singuli, nunc univeri: donec tandem edecimus, ut respiraret, non καθάπερ ύδατ:, τῆς ὀδύνης σβεννύειν τὴν φλόγα,
quidem penitus, et ut nos maxime optabamus, sed
aliquo modo tamen. Erat enim alioqui mulier
omnium, quascunque ætas nostra vidīt, prudentissima, et ad celerrime intelligenda concipiendaque animo ea quæ quis in tempore recte suaderet,
382 ingenium habebat promptissimum. Tum
igitur. nobis quoque quidquid ad consolandum
1 Jol 111,
Variorum
Vide easdem Notas pag. 297, et Leunelaviuu in Pandlecle Turcico, n. 169. DUCANG.
Non congruit hæc geographia cum hodiernis tabulis, que Scupos urbem jonge ab Axio sen
Bardario flumine positam exhibent. Atqui Scopia,
ἔνθεν μὲν ἡ πάντ' ἄριστος αὐτῆς ἀδελφὸς, ἐκεῖθεν
δ' οι συμπρέσβεις, καὶ νῦν μὲν ἐγώ, νῦν δ' αὐτῶν
ἕκαστο, νῦν δ' ὁμοῦ πάντες· ὥστε καὶ ἀναφέρειν
ὀψὲ πεπείκαμεν ταύτην, οὐ τελέως μὲν, οὐδ᾽ ὡς
μάλα ἡμῖν δι' ἐφέσεως ἦν, πεπείχα, εν δ' οὖν. Η
γάρ πως καὶ ἄλλως ή γυνή συνέσεως ήκουσα ἐπὶ
μέγιστον, ὁπότα; ὁ καθ᾽ ἡμᾶς βόσκων τεθέαται
notæ.
et Scupos, camdem urbera esse, inter omnes gen.
graphus constat. Vide Ortelii, Mercatoris, Sainsonis, Brictii et aliorum tabulas geographicas.
Borv 8.
Digtized by Google
PG 148:569ταῦτ’ ἄρα καὶ βύθιον ἐστέναζε, καθάπερ ἐκ μεγάλης καμίνου τῆς ἔνδον πικρίας καπνοὺς ἀναπέμπουσα ζέοντας καὶ φλογώδεις. τὸ δ’ οὖν τελευταῖον ἐν τούτοις καὶ ὁ ἡμέτερος διελέλυτο σύλλογος καὶ ἐφ’ οὗ κατέλυεν ἕκαστος ἀπηλλάττομεν. (Η.) Ἡμέραι μεταξὺ παρεῤῥύησαν δέκα καὶ ἐπειδήπερ ἔγγιστα διατρίβων ἦν ὁ τῶν Τριβαλλῶν ἄρχων, τἄλλα τῆς πρεσβείας τετελεσμένα παραδοὺς τῶν πρέσβεων ἑνὶ καὶ ἀπιέναι κελεύσας ἧκεν ἅμα γυναικὶ παραμυθησόμενος τὴν αὐτὸς ἑαυτοῦ πενθερὰν καὶ τὸ λεῖπον τῇ πρεσβείᾳ προσαποδώσων. τουτὶ δὲ ἦν, προπέμψαι ξύν γε κόσμῳ καὶ ὅση ἀνήκουσα εἴη αἰδὼς, τοῦτο μὲν καὶ ὡς αὐτῆς κηδεστὴς, τοῦτο δὲ καὶ ὡς μεγάλου βασιλέως νύμφην, καὶ τρίτον ὡς περὶ τὰ καίρια δυστυχοῦσαν· ἃ πάντ’ ἐν βραχεῖ διεπεπράχει, ὡς μὲν ἐκείνῳ ἐδόκει, καλῶς· τῇδ’ ἀληθείᾳ πολλῷ τοῦ δέοντος ἐνδεῶς. ἀλλ’ οἱ πίθηκοι, φησὶ, πιθηκίζοντες καὶ οἱ μύρμηκες μυρμηκίζοντες τὰ σφῶν ποιοῦσιν αὐτῶν· εἰ δὲ μὴ καὶ τὰ ἀετῶν καὶ ὅσα λέουσιν ἔθιμα δύνανται μὴ οὐ πρὸς αὐτῶν ἂν ὑπάρχῃ τουτὶ φαυλότητι φύσεως ἀρχῆθεν συντεθραμμένων καὶ ἀπουσίᾳ τοῦ εὖ τε καὶ τεταγμένως ἡνιοχήσοντος λογισμοῦ.crymas compescuit: animus vero ejus ob calanıjtatis magnitudinem nullam consolationem admittebat. Sed capite manui imposito omnes sensus aul
animi penetralia revocabat; ac mariti imaginem
sibi ipsi subinde eflingens et in animum revocans
ac fortunæ præsentis statum reputáns, tota cogitationibus hisce occupabatur et secum tacite tum
alia versabat, tum at supra cedros Libani exaltata,
et liliis agri pridem floridior, et felicitate omnes
æquales suas prætergressa, subito concidisset doremque suum miserabiliter carpi et marcescere
videret. Ob hæc igitur cum profundis suspiriis
Remebat, velut e magno canino acerbitatis internz
fumos evolvens ferventes et flammeos. Tandem et
569 [a. c. 1282 ad 1328] BYZANTINÆ HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 570
χρόνος· ἀλλὰ δὴ καὶ ξυνιέναι ὀξύτατα καὶ νοῦν pertineret afferentibus, planctum quidem et faενθέσθαι, εἴ τις ἐν καιρῷ συμβουλεύοι τὰ καίρια,
δεινὴ πάντων μάλλον. Καὶ δὴ καὶ τόθ' ἡμῶν χρωμένων οπόσα ἐχρῆν εἰς παραμυθίας λόγον, τοῦ μὲν
σπαράττεσθαι [Ρ. 235] καὶ δακρύειν ἐπεῖχεν· ἡ δὲ
ψυχὴ αὐτῆς ἀπηνήνατο διὰ τὸ τῆς συμφορᾶς ὑπερ
βάλλον παρακληθῆναι· ἀλλ' ἐπὶ τῆς δεξιᾶς ἐρείσασα
τὴν κεφαλὴν ὅλας συνῆγεν ἐντὸς τὰς αἰσθήσεις ἐς τὰ
τῆς διανοίας μυστήρια· καὶ συχνὰ τὸ εἴδωλον ἐφ'
ἑαυτῆς ἀναπλάττουσα τοῦ συζύγου καὶ τὰς παρούσ
σας τύχας ἀνακυκλούσα ὅλη τῶν λογισμῶν ἦν, στρέφαντα τά τε ἄλλα καὶ ὅπως, ὡς εἰπεῖν, ὑπὲρ τὰς
κέδρους ὑψωθεῖσα τοῦ Λιβάνου καὶ ὑπὲρ τὰ κρῖνα
ἀνθήσασα τοῦ ἀγροῦ καὶ ἐνευτυχήσασα τῷ βίῳ
μᾶλλον ἀπασῶν, ὅσσαι οἱ ὁμοῦ τράφεν ἠδ᾽ ἐγένον
το εἶτ' ἀπεββύη ταχὺ καὶ τὸ ἄνθος ἐλεεινῶς
εἶδε χειρόμενον ἑαυτῆς καὶ κομιδή μαραινόμενον.
Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ βύθιον ἐστέναζε, καθάπερ ἐκ μεγάλης
πουσα ζέντας καὶ φλογώδεις. Τὸ δ᾽ οὖν τελευταῖον ἐν
ἐφ᾽ οὗ κατέλυεν ἕκαστος ἀπηλλάττομεν.
Β. Ημέρας μεταξύ παρεῤῥύησαν δέκα καὶ ἐπειδήπερ έγγιστα διατρίβων ἦν ὁ τῶν Τριβαλλῶν ἄρχων, τάλλα τῆς πρεσβείας τετελεσμένα παραδούς
τῶν πρέσβεων ἐνὶ καὶ ἀπιέναι κελεύσας ἧκεν ἅμα
γυναικὶ παραμυθησόμενος τὴν αὐτὸς ἑαυτοῦ πενθε
Δὲν καὶ τὸ λεἶπον τῇ πρεσβείᾳ προσαποδώσων.
Ταυτὶ δὲ ἦν, προπέμψαι ξύν γε κόσμῳ καὶ ὅση ἀνήπουσα εἴη αἰδὼς, τοῦτο μὲν καὶ ὡς αὐτῆς κηδεστής,
τοῦτο δὲ καὶ ὡς μεγάλου βασιλέως νύμφη καὶ
τρίτον ὡς περὶ τὰ καίρια δυστυχοῦσαν· & πάντ' ἐν
βραχεί διε πεπράχει, ὡς μὲν ἐκείνῳ ἐδόκει, καλῶς·
τῇ δ' ἀληθείᾳ πολλῷ τοῦ δέοντος ἐνδεῶς. 'Αλλ' οἱ πίο
θηκος, φησί, πιθηκίζοντες καὶ οἱ μύρμηκες μυρμη
χίζοντες τὰ σφῶν ποιοῦσιν αὐτῶν· εἰ δὲ μὴ καὶ τὰ
ἀετῶν καὶ ὅσα λέουσιν ἔθιμα δύνανται, μὴ οὐ πρὸς
αὐτῶν ἂν ὑπάρχῃ τουτί φαυλότητι φύσεως ἀρχῆθεν
συντεθραμμένων καὶ ἀπουσίᾳ τοῦ εὖ τε καὶ τεταγ
μένως ἡνιχήσοντος λογισμού. Η σοφὸς ἦν ἄρ᾽ ἐκεῖ
τοῦ ἐς πρῶτον ἐν γνώμῃ τόδ' ἐβάστασε καὶ γλώσσῃ
διεμυθολόγησεν, εἴτε Θαλῆς ὁ Μιλήσιος ἦν, εἴτε
Πλάτων ὁ ᾿Αρίστωνος, εἴτε καὶ ἄμφω, παρὰ θατέρου
Έτερος ἐκδεξάμενος, τό γ' ἑαυτὸν μακαρίζειν ἐκθύ
μως, ότι μὴ βάρβαρος, ἀλλ᾽ Ελλην γεγένηται.
Ἰδοὺ γὰρ ἐκείνοις ὁμόστοιχα λέγειν ἐπῄει κάμε βέβαιον τὸν νοῦν ἐκ τῆς πείρας ξυνειλοχότα. Αλλ' ἵνα
μὴ διπεμίδωμεν, ἐπανιτέον ἡμῖν ἐκεῖσέ ἐστιν. Επειδή
γὰρ ἐπανόδου ἦμεν ἡμμένος, ἡμέρας διηνυκότες
δδὲν εἶτα ἀπαλλαττόμεθα. Τῇ μὲν γὰρ τῇ Καισαρίστη
σφύξη᾽ ἀναγκαίον ἦν τὴν ἐς Θεσσαλονίκην ὁμοῦ τοῖς
ἄλλοις ἰέναι, ὡς ἂν τὰς τελευταίας επιτελέσεις τοῦ
ἀνδρὸς ἐντολάς. Φθάνει γὰρ ἐκεῖνος ἐπ᾿ ἐσχάταις
τοῦ βίου πνοαῖς ἐπισκήπτων, εντός που τῆς είρη
μένη, μετακομισθῆναι οἱ πόλεως τον νεκρόν. Εμέ
δ' αὐτὴ τῶν κατά βούλησιν ὅσα οἱ πρὸς βουλήσεως
Hom. Οd. ιν. Βοινικ.
nostro conventu inter hæc dissoluto suum quisque
diversorium petiit.
καμίνου τῆς ἔνδον πικρίας καπνοὺς ἀναπέμ
τούτοις καὶ ὁ ἡμέτερος διελέλυτο σύλλογος καὶ
VIII. Diebus interim decem elapsis Triballorum
princeps, qui in proximo versabatur, cum calera per -
egisset, de quibus eadem legatione proximo agebatur, responso ani e legatis dato eoque abire jusso, una
cum uxore ad socrum consolandam advenit, legationi
quoad reliqua satisfacturus. Id vero erat, ut Casa -
rissam honorifice debitaque cum reverentia, partim ut sacrum suam, partim ut magni impe
ratoris nurum, denique ut insigui calamitate affeclam comitaretur. Quæ omnia exiguo tenipore confecit; ut ipse 383 putabat, pulchre; sed revera
multum infra dignitatem. Verum, ut proverbio
dicitur, simiæ simiarum, formicæ formicarum more
suas res administrant. Quod si aquilarum et leonum ritu haud possunt, id in earum potestate situm non est, quæ naturam abjectam ab initio sortitæ et ingenio bene ac rite eas moderaturo destitutæ adoleverunt. Quare sapiens ille fuit, qui primus animo concepit et lingua expressit, sive is
Thales Milesius fuerit, sive Plato, Aristonis filius,
seu potius uterque, ita ut alter ab altero acceperit: Beatum esse sese, qui non Barbarus, sed Græcus natus esset. Nam et mihi aliquid haud dissimile ipsa experientia edocto in mentem venit. Sed
ne longum faciamus, illuc nobis redeundum est.
Cum enim domum redire instituissemus, unius
diei iter progressi discessimus. Cæsarissa: enim
urgebat necessitas una cum ceteris eundi Thessa -
lonicam, ut extrema conjugis mandala exsequeretur. In extremo enim ille spiritu mandarat, ut suum cadaver in eam urbem perferretur. Mihi vero, cum quidquid libuit commendas–
set, quam primum Byzantium ire permisit, Triballo nescio quo adjuncto, qui nobis per aspeVariorum notæ.
Bral quasi murus. Naw Andronicus senior ean uxorem delegerat alio fratris sui. Bolvin.
ἦ σοφὸς ἦν ἄρ’ ἐκεῖνος, ὃς πρῶτον ἐν γνώμῃ τόδ’ ἐβάστασε καὶ γλώσσῃ διεμυθολόγησεν, εἴτε Θαλῆς ὁ Μιλήσιος ἦν, εἴτε Πλάτων ὁ Ἀρίστωνος, εἴτε καὶ ἄμφω, παρὰ θατέρου ἅτερος ἐκδεξάμενος, τό γ’ ἑαυτὸν μακαρίζειν ἐκθύμως, ὅτι μὴ βάρβαρος, ἀλλ’ Ἕλλην γεγένηται. ἰδοὺ γὰρ ἐκείνοις ὁμόστοιχα λέγειν ἐπῄει κἀμὲ βέβαιον τὸν νοῦν ἐκ τῆς πείρας ξυνειλοχότα. ἀλλ’ ἵνα μὴ διατρίβωμεν, ἐπανιτέον ἡμῖν ἐκεῖσέ ἐστιν. ἐπειδὴ γὰρ ἐπανόδου ἦμεν ἡμμένοι, ἡμέρας διηνυκότες ὁδὸν εἶτα ἀπαλλαττόμεθα. τῇ μὲν γὰρ τῇ Καισαρίσσῃ σφόδρ’ ἀναγκαῖον ἦν τὴν ἐς Θεσσαλονίκην ὁμοῦ τοῖς ἄλλοις ἰέναι, ὡς ἂν τὰς τελευταίας ἐπιτελέσειε τοῦ ἀνδρὸς ἐντολάς. φθάνει γὰρ ἐκεῖνος ἐπ’ ἐσχάταις τοῦ βίου πνοαῖς ἐπισκήπτων, ἐντός που τῆς εἰρημένης μετακομισθῆναί οἱ πόλεως τὸν νεκρόν. ἐμὲ δ’ αὐτὴ τῶν κατὰ βούλησιν ὅσα οἱ πρὸς βουλήσεως ἦν ἀναθεῖσα ὅσον τάχος τὴν ἐς Βυζάντιον ἀνύτειν ἀφῆκε, δοῦσα καὶ ὅντινα δὴ Τριβαλλῶν, ὃς διὰ τραχείας τινὸς ἡμᾶς ἀγαγὼν ἀνιαρὰν ἡμῖν προὐξένησε τὴν ἐπάνοδον. ιε.crymas compescuit: animus vero ejus ob calanıjtatis magnitudinem nullam consolationem admittebat. Sed capite manui imposito omnes sensus aul
animi penetralia revocabat; ac mariti imaginem
sibi ipsi subinde eflingens et in animum revocans
ac fortunæ præsentis statum reputáns, tota cogitationibus hisce occupabatur et secum tacite tum
alia versabat, tum at supra cedros Libani exaltata,
et liliis agri pridem floridior, et felicitate omnes
æquales suas prætergressa, subito concidisset doremque suum miserabiliter carpi et marcescere
videret. Ob hæc igitur cum profundis suspiriis
Remebat, velut e magno canino acerbitatis internz
fumos evolvens ferventes et flammeos. Tandem et
569 [a. c. 1282 ad 1328] BYZANTINÆ HISTORIE LIB. VIII. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 570
χρόνος· ἀλλὰ δὴ καὶ ξυνιέναι ὀξύτατα καὶ νοῦν pertineret afferentibus, planctum quidem et faενθέσθαι, εἴ τις ἐν καιρῷ συμβουλεύοι τὰ καίρια,
δεινὴ πάντων μάλλον. Καὶ δὴ καὶ τόθ' ἡμῶν χρωμένων οπόσα ἐχρῆν εἰς παραμυθίας λόγον, τοῦ μὲν
σπαράττεσθαι [Ρ. 235] καὶ δακρύειν ἐπεῖχεν· ἡ δὲ
ψυχὴ αὐτῆς ἀπηνήνατο διὰ τὸ τῆς συμφορᾶς ὑπερ
βάλλον παρακληθῆναι· ἀλλ' ἐπὶ τῆς δεξιᾶς ἐρείσασα
τὴν κεφαλὴν ὅλας συνῆγεν ἐντὸς τὰς αἰσθήσεις ἐς τὰ
τῆς διανοίας μυστήρια· καὶ συχνὰ τὸ εἴδωλον ἐφ'
ἑαυτῆς ἀναπλάττουσα τοῦ συζύγου καὶ τὰς παρούσ
σας τύχας ἀνακυκλούσα ὅλη τῶν λογισμῶν ἦν, στρέφαντα τά τε ἄλλα καὶ ὅπως, ὡς εἰπεῖν, ὑπὲρ τὰς
κέδρους ὑψωθεῖσα τοῦ Λιβάνου καὶ ὑπὲρ τὰ κρῖνα
ἀνθήσασα τοῦ ἀγροῦ καὶ ἐνευτυχήσασα τῷ βίῳ
μᾶλλον ἀπασῶν, ὅσσαι οἱ ὁμοῦ τράφεν ἠδ᾽ ἐγένον
το εἶτ' ἀπεββύη ταχὺ καὶ τὸ ἄνθος ἐλεεινῶς
εἶδε χειρόμενον ἑαυτῆς καὶ κομιδή μαραινόμενον.
Ταῦτ᾽ ἄρα καὶ βύθιον ἐστέναζε, καθάπερ ἐκ μεγάλης
πουσα ζέντας καὶ φλογώδεις. Τὸ δ᾽ οὖν τελευταῖον ἐν
ἐφ᾽ οὗ κατέλυεν ἕκαστος ἀπηλλάττομεν.
Β. Ημέρας μεταξύ παρεῤῥύησαν δέκα καὶ ἐπειδήπερ έγγιστα διατρίβων ἦν ὁ τῶν Τριβαλλῶν ἄρχων, τάλλα τῆς πρεσβείας τετελεσμένα παραδούς
τῶν πρέσβεων ἐνὶ καὶ ἀπιέναι κελεύσας ἧκεν ἅμα
γυναικὶ παραμυθησόμενος τὴν αὐτὸς ἑαυτοῦ πενθε
Δὲν καὶ τὸ λεἶπον τῇ πρεσβείᾳ προσαποδώσων.
Ταυτὶ δὲ ἦν, προπέμψαι ξύν γε κόσμῳ καὶ ὅση ἀνήπουσα εἴη αἰδὼς, τοῦτο μὲν καὶ ὡς αὐτῆς κηδεστής,
τοῦτο δὲ καὶ ὡς μεγάλου βασιλέως νύμφη καὶ
τρίτον ὡς περὶ τὰ καίρια δυστυχοῦσαν· & πάντ' ἐν
βραχεί διε πεπράχει, ὡς μὲν ἐκείνῳ ἐδόκει, καλῶς·
τῇ δ' ἀληθείᾳ πολλῷ τοῦ δέοντος ἐνδεῶς. 'Αλλ' οἱ πίο
θηκος, φησί, πιθηκίζοντες καὶ οἱ μύρμηκες μυρμη
χίζοντες τὰ σφῶν ποιοῦσιν αὐτῶν· εἰ δὲ μὴ καὶ τὰ
ἀετῶν καὶ ὅσα λέουσιν ἔθιμα δύνανται, μὴ οὐ πρὸς
αὐτῶν ἂν ὑπάρχῃ τουτί φαυλότητι φύσεως ἀρχῆθεν
συντεθραμμένων καὶ ἀπουσίᾳ τοῦ εὖ τε καὶ τεταγ
μένως ἡνιχήσοντος λογισμού. Η σοφὸς ἦν ἄρ᾽ ἐκεῖ
τοῦ ἐς πρῶτον ἐν γνώμῃ τόδ' ἐβάστασε καὶ γλώσσῃ
διεμυθολόγησεν, εἴτε Θαλῆς ὁ Μιλήσιος ἦν, εἴτε
Πλάτων ὁ ᾿Αρίστωνος, εἴτε καὶ ἄμφω, παρὰ θατέρου
Έτερος ἐκδεξάμενος, τό γ' ἑαυτὸν μακαρίζειν ἐκθύ
μως, ότι μὴ βάρβαρος, ἀλλ᾽ Ελλην γεγένηται.
Ἰδοὺ γὰρ ἐκείνοις ὁμόστοιχα λέγειν ἐπῄει κάμε βέβαιον τὸν νοῦν ἐκ τῆς πείρας ξυνειλοχότα. Αλλ' ἵνα
μὴ διπεμίδωμεν, ἐπανιτέον ἡμῖν ἐκεῖσέ ἐστιν. Επειδή
γὰρ ἐπανόδου ἦμεν ἡμμένος, ἡμέρας διηνυκότες
δδὲν εἶτα ἀπαλλαττόμεθα. Τῇ μὲν γὰρ τῇ Καισαρίστη
σφύξη᾽ ἀναγκαίον ἦν τὴν ἐς Θεσσαλονίκην ὁμοῦ τοῖς
ἄλλοις ἰέναι, ὡς ἂν τὰς τελευταίας επιτελέσεις τοῦ
ἀνδρὸς ἐντολάς. Φθάνει γὰρ ἐκεῖνος ἐπ᾿ ἐσχάταις
τοῦ βίου πνοαῖς ἐπισκήπτων, εντός που τῆς είρη
μένη, μετακομισθῆναι οἱ πόλεως τον νεκρόν. Εμέ
δ' αὐτὴ τῶν κατά βούλησιν ὅσα οἱ πρὸς βουλήσεως
Hom. Οd. ιν. Βοινικ.
nostro conventu inter hæc dissoluto suum quisque
diversorium petiit.
καμίνου τῆς ἔνδον πικρίας καπνοὺς ἀναπέμ
τούτοις καὶ ὁ ἡμέτερος διελέλυτο σύλλογος καὶ
VIII. Diebus interim decem elapsis Triballorum
princeps, qui in proximo versabatur, cum calera per -
egisset, de quibus eadem legatione proximo agebatur, responso ani e legatis dato eoque abire jusso, una
cum uxore ad socrum consolandam advenit, legationi
quoad reliqua satisfacturus. Id vero erat, ut Casa -
rissam honorifice debitaque cum reverentia, partim ut sacrum suam, partim ut magni impe
ratoris nurum, denique ut insigui calamitate affeclam comitaretur. Quæ omnia exiguo tenipore confecit; ut ipse 383 putabat, pulchre; sed revera
multum infra dignitatem. Verum, ut proverbio
dicitur, simiæ simiarum, formicæ formicarum more
suas res administrant. Quod si aquilarum et leonum ritu haud possunt, id in earum potestate situm non est, quæ naturam abjectam ab initio sortitæ et ingenio bene ac rite eas moderaturo destitutæ adoleverunt. Quare sapiens ille fuit, qui primus animo concepit et lingua expressit, sive is
Thales Milesius fuerit, sive Plato, Aristonis filius,
seu potius uterque, ita ut alter ab altero acceperit: Beatum esse sese, qui non Barbarus, sed Græcus natus esset. Nam et mihi aliquid haud dissimile ipsa experientia edocto in mentem venit. Sed
ne longum faciamus, illuc nobis redeundum est.
Cum enim domum redire instituissemus, unius
diei iter progressi discessimus. Cæsarissa: enim
urgebat necessitas una cum ceteris eundi Thessa -
lonicam, ut extrema conjugis mandala exsequeretur. In extremo enim ille spiritu mandarat, ut suum cadaver in eam urbem perferretur. Mihi vero, cum quidquid libuit commendas–
set, quam primum Byzantium ire permisit, Triballo nescio quo adjuncto, qui nobis per aspeVariorum notæ.
Bral quasi murus. Naw Andronicus senior ean uxorem delegerat alio fratris sui. Bolvin.
PG 148:571Ἐν τούτῳ τῷ χρόνῳ τελευτησάσης ἄπαιδος τῆς ἐξ Ἀλαμανῶν ἐλθούσης τῷ νέῳ βασιλεῖ γυναικὸς Εἰρήνης μεταπέμπεται δευτέραν ἐκ Λαμπαρδίας, ἣν καὶ μετωνόμασεν Ἄνναν· μεθ’ ἧς καὶ παίδων ἐγεγόνει πατὴρ, ὡς εἰρήσεται προϊοῦσιν ἡμῖν. (Β.) Ἀσχολουμένου δέ ποτε τοῦ βασιλέως περὶ τὰ κυνηγέσια περὶ Χεῤῥόνησον συνέβη ναυαγίῳ χρησαμένους ἑβδομήκοντα Τούρκους ῥιφῆναι περὶ Χεῤῥόνησον καὶ αὐτούς. οἳ δὴ καὶ ἀντέστησαν τοῖς περὶ τὸν βασιλέα μάλα τοι ἰσχυρῶς πολεμοῦντες μέχρι πολλοῦ· ὥστε καὶ πρὶν ἐκεῖ τελέως ἅπαντας κατακοπῆναι, οὐ μόνον πολλοὺς τῶν Ῥωμαίων τοῖς βέλεσιν ἐτραυμάτισαν, ἀλλὰ καὶ τὸν πόδα τοῦ βασιλέως· ὡς πολὺν διαγαγεῖν χρόνον ὀδυνώμενον ἐκ τῆς τοιαύτης πληγῆς. ἐν τούτοις τοῖς χρόνοις τῶν ἑῴων ἀμεληθέντων αἱ πλεῖσται πόλεις καὶ χῶραι τῆς Βιθυνίας ὑπὸ τοῖς Τούρκοις ἐγένοντο. ἡλώκει δὲ καὶ ἡ Προυσαέων τῷ λιμῷ πολιορκηθεῖσα πόλις. (Γ.) Προσῆλθε δ’ ἐν τούτῳ τῷ χρόνῳ τῇ καθ’ ἡμᾶς ὀρθοδόξῳ ἐκκλησίᾳ καὶ ὁ τῶν Μανιχαίων διδάσκαλος, συνετὸς ὢν ἀνὴρ, καὶ τοὺς συνέσει διαφέροντας τῶν αἱρεσιωτῶν ἐπαγόμενος.571 [4. 2. 6791 AD 6836]
ras vias ducendo molestum effecit reditum. ἦν ἀναθεῖσα ὅσον τάχος τὴν ἐς Βυζάντιον ἀνύτειν
ἀφῆκε, δοῦσα καὶ ὄντινα δὴ Τριβαλλῶν, ὃς διὰ τραχείας τινὸς ἡμᾶς ἀγαγὼν ἀνιαρὰν ἡμῖν προϋξένησε
τὴν ἐπάνοδον.
CAPUT XV.
Andronicus junior, mortua Irene Alemanna, Annam Longobardam uxorem ducit. Cum Turcis naufragis in
Chersoneso pugnans vulneratur. Bithyniæ magna pars a Turcis subacta. Manichæi aliquot insignes,
abjuratis erroribus suis, baptizantur. Ostenta ac prodigia, futuram imperii calamitatem porlendentia.
1. Hoc tempore cum Alemanna Irene junioris
imperatoris uxor absque 384 liberis decessisset,
alteram e Langobardia arcessit, quam mutato nomine Annam appellavit: ex eaque liberos suscepit, ut orationis progressa dicemus.
11. Cum autem imperator aliquando in Chersoneso venationibus vacaret, accidit, ut septuaginta β
Turci naufragio facto circa eam plagam in littus ejicerentur. Ii fortiter pugnando satellitibus imperatoriis longo tempore restiterunt.
Itaque priusquam ibi universi penitus occiderentur, non Romanos modo multos telorum
ictibus, sed imperatoris etiam pedem violarunt;
cujus vulneris dolore diu ille conflictatus est, lisdem temporibus cum orientalia negligerentur,
pleraque urbes et provincia Bithynie a Turcis
subactae sunt. Capta est et Prusa, fame urbs expugnala.
111. Hoc etiam tempore Manichæorum doctor,
vir sapiens, cum aliis ejusdem sectæ, qui intelligentia maxime præstabant, ad orthodoxam nostram Ecclesiam se contulit, iique popularium suorum ritibus ex animo abjuratis sacrum baptisma
susceperunt. Vellem equidem et sectæ illorum dogmata hoc loco referre, ut lectoribus risus materiam præberein. Sed cum ea ipsa ab aliis mollis
ante nos exposita et disputationibus contra illos
editis refutata sint, nos vero ad absolvendam bistoriam festinemus, his omissis illuc redeamus.
IV. Observatu dignæ sunt impendentium malorum prædictiones. Prodigia enim statim anni initio
apparuerunt, quæ futuram eodeın anno calamitatcm 385 satis portenderent. Nam anno incipiente
sexies millesimo octingentesimo et tricesimo sexto,
Kalendis Septembris, luna prorsus defecit. Cujus
deliquii initium nondum exacta nocte exstitit;
[Ρ. 236] Δ'. Ἐν τούτῳ τῷ χρόνῳ τελευτησάσης
ἄπαιδος τῆς ἐξ ᾿Αλαμανῶν ἐλθούσης τῷ νέῳ βασιλεῖ γυναικὸς Ειρήνης μεταπέμπεται δευτέραν ἐκ
Λαμπαρδία;, ἣν καὶ μετωνόμασεν "Ανναν • μεθο
ἧς καὶ παίδων ἐγεγόνει πατὴρ, ὡς εἰρήσεται προῖοὖσιν ἡμῖν.
Β'. Ασχολουμένου δέ ποτε τοῦ βασιλέως περὶ τὰ
κυνηγέσια περὶ Χερρόνησον συνέβη ναυαγίω χρησαμένους εβδομήκοντα Τούρκους ῥιφῆναι περὶ Χερ
ῥόνησον καὶ αὐτούς. Οἱ δὴ καὶ ἀντέστησαν τοῖς περὶ
την βασιλέα μάλα τοι ἰσχυρῶς πολεμοῦντες μέχρι
πολλοῦ· ὥστε καὶ πρὶν ἐκεῖ τελέως ἅπαντες κατα
κοπῆναι, οὐ μόνον πολλου; τῶν Ρωμαίων τοῖς βέ
λεσιν ἐτραυμάτισαν, ἀλλὰ καὶ τὸν πόδα τοῦ βασι
λέως· ὡς πολὺν διαγαγεῖν χρόνον οδυνώμενον ἐκ
τῆς τοιαύτης πληγής. Εν τούτοις τοῖς χρόνοις τῶν
έῴων ἀμεληθέντων αἱ πλεῖσται πόλεις καὶ χώρας
τῆς Βιθυνίας ὑπὸ τοῖς Τούρκοι; ἐγένοντο. Πλώκει να
καὶ ἡ Προυσαέων τῷ λιμῷ πολιορκηθεῖσα τάφο
Γ'. Προσῆλθε δ' ἐν τούτῳ τῷ χρόνῳ τῇ καθ᾿ ἡμᾶς
ὀρθοδόξῳ Ἐκκλησίᾳ καὶ ὁ τῶν Μανιχαίων διδάσκαλος,
συνετὸς ὢν ἀνὴρ, καὶ τοὺς συνέσει διαφέροντας τῶν
αἱρεσιωτῶν ἐπαγόμενος. Οἱ δὴ καὶ πάσῃ προθέσει
ψυχῆς ἐξομοσάμενοι τὰ τῶν ὁμοφύλων ἔθιμα το
θεῖον ἐδέξαντο βάπτισμα. Έβουλόμην καὶ τὰ τῆς
αἱρέσεως αὐτῶν ἐν τῷ παρόντι διεξελθεῖν δόγματα,
ἵνα τοῖς ἀκούουσι γέλως εἴη· ἀλλ' ἐπειδήπερ αὐτά
τι ταῦτα πολλοὶ πρὸ ἡμῶν βίβλοις παρέθηκαν καὶ
ἀντιῤῥητικοῖς ἐχρήσαντο κατ' αὐτῶν λόγοις, ἡμεῖς
δ' αὖ σπουδῇ πρὸς τὴν παροῦσαν χρήσασθαι Ιστορίαν προσθέμεθα, ταῦτα παρέντες ἐκεῖσε ἐπανερ
χόμεθα.
Δ'. Παρατηρήσει δ' ἄξιον τὰς τῶν μελλόντων
δεινῶν προαναφωνήσεις. Σημεία γὰρ ἐν τῇ ἀρχῇ
τοῦ ἔτους εὐθὺς φανῆναι συνέβη, ἱκανὰ τὴν ἐν τῷ
αὐτῷ ἔτει παραστῆσαι γενησομένην κάκωσιν. Αρχομένου γὰρ τοῦ ἐξακισχιλιοστοῦ ὀκτακοσιοστοῦ
τριακοστοῦ ἔκτου έτους εὐθὺς τῇ πρώτῃ τοῦ
Σεπτεμβρίου ἡμέρᾳ γέγονε τελεία της σελήνης εκλει
Variorum notæ.
Cantacuzen. lib. 1. cap. 40, 42. Fuit illa
Joanna Amedæi V ex Maria Brabatensi altera
conjuge filia: sic ex Joanna, quibus id nominis insolens erat, Anuam confecere Greci. Vide Famil.
Byzant. D:CANG.
Prusam Bithyniæ metropolim ab Othmane
seu Osmane sultano olsessamı, ac castellis duobus
exstructis, præsidiis in i's collocatis, urhis vias
ownes interclusisse, ne quid in cam posset imporlari, ac tandem fame domitam cepisse, narral post
Laonicum lib. 1, Leunclavius, lib. 11, Hist. Musulman. quo urbs ipsa, quæ eximle Turcorum regia fuit, multis describitur in indice libisinario
Osmanidarum. Ducang.
Christi 1331. Decase.· Αρχομένου γὰρ
τοῦ ἐξακισχιλ. όκτακοσ. τριακοστού έκτου
ĕrovç. Anno incipiente sexies millesimo octingentesimo tricesimo serto, non, at Wollins per incogitantiam vertit, tricesimo nono. Dicangius, hac
Woldi interpretatione deceptus, aunum bune pusuit Christi 1331, qui fuit annus 1327. Boivia.
PG 148:573οἳ δὴ καὶ πάσῃ προθέσει ψυχῆς ἐξομοσάμενοι τὰ τῶν ὁμοφύλων ἔθιμα τὸ θεῖον ἐδέξαντο βάπτισμα. ἐβουλόμην καὶ τὰ τῆς αἱρέσεως αὐτῶν ἐν τῷ παρόντι διεξελθεῖν δόγματα, ἵνα τοῖς ἀκούουσι γέλως εἴη· ἀλλ’ ἐπειδήπερ αὐτά τε ταῦτα πολλοὶ πρὸ ἡμῶν βίβλοις παρέθηκαν καὶ ἀντιῤῥητικοῖς ἐχρήσαντο κατ’ αὐτῶν λόγοις, ἡμεῖς δ’ αὖ σπουδῇ πρὸς τὴν παροῦσαν χρήσασθαι ἱστορίαν προὐθέμεθα, ταῦτα παρέντες ἐκεῖσε ἐπανερχόμεθα. (Δ.) Παρατηρῆσαι δ’ ἄξιον τὰς τῶν μελλόντων δεινῶν προαναφωνήσεις. σημεῖα γὰρ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ἔτους εὐθὺς φανῆναι συνέβη, ἱκανὰ τὴν ἐν τῷ αὐτῷ ἔτει παραστῆσαι γενησομένην κάκωσιν. ἀρχομένου γὰρ τοῦ ἑξακισχιλιοστοῦ ὀκτακοσιοστοῦ τριακοστοῦ ἕκτου ἔτους εὐθὺς τῇ πρώτῃ τοῦ σεπτεμβρίου ἡμέρᾳ γέγονε τελεία τῆς σελήνης ἔκλειψις. ἧς ἡ μὲν ἀρχὴ τῆς ἐκπτώσεως γέγονεν ἔτι νυκτὸς οὔσης· τὰ δὲ ἑξῆς τοῦ τοιούτου ἐκλειπτικοῦ πάθους μέχρι τοῦ τῆς ἀνακαθάρσεως τέλους γέγονεν ἀνατείλαντος μὲν τοῦ ἡλίου, τῆς δὲ σελήνης ὑπὸ γῆν καλυφθείσης. προανεφώνει δὲ τὸ σημεῖον δόλους λαθραίους μὲν, οὐκ ἀνυπόπτους δὲ, ἐπὶ συγχύσει μεγάλῃ τῶν κοινῶν συσκευαζομένους πραγμάτων.[a. c. 1282 ad 1328]
BYZANTINE HISTORIÆ LIB. IX. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
ψις. Ης ἡ μὲν ἀρχὴ τῆς ἐκπτώσεως γέγονεν ἔτι νυ- reliqua autem defectio usque ad cltimam resti
κτὸς οὔσης· τὰ δὲ ἑξῆς τοῦ τοιούτου εκλειπτικού
πάθους μέχρι τοῦ τῆς ἀνακαθάρσεως τέλους γέγονεν
ἀνατείλαντος μὲν τοῦ ἡλίου, τῆς δὲ σελήνης ὑπλ
την καλυφθείσης. Προανεφώνει δὲ τὸ σημεῖον δόλους
λαθραίου; μὲν, οὐκ ἀνυπόπτους δὲ, [Ρ. 237] ἐπὶ
συγχύσει μεγάλῃ τῶν κοινῶν συσκευαζομένους
πραγμάτων. Περὶ δὲ τετάρτην ώραν τῆς αὐτῆς ἡμέ
καὶ τῶν θείων εἰκόνων κατὰ τὰ πάλαι κρατῆσαν
19ος συναθροισθεισῶν ὁμοῦ τῷ βασιλεῖ καὶ πατριάρχῃ
καὶ τοῖς ἀρχιερεῦσιν ἐπὶ τοῦ πορφυροῦ κίονος, ἐφ'
οὗπερ ὁ θεῖος ίδρυται σταυρὸς, καὶ τῆς ἱερᾶς τελουμένης ὑμνῳδίας χοιρός ποθεν ἐκδραμὼν εἰσεπήδησεν ἐξαπίνης ἐν μέσῳ τῷ τῶν ψαλλόντων χορῷ
πολλῷ τῷ τέλματι βεβρεγμένος· καὶ πολλὰς ἔνθεν
κἀκεῖθεν ατάκτους περιφοράς ποιησάμενος μόλις
ἐξῆλθε. Καὶ ἔδοξε τοῦτο τοῖς συνετωτέροις σύγχυσιν
τῆς τοῦ Θεοῦ Ἐκκλησίας μερικήν τινα προσημαίνει».
Εγένετο δὲ καὶ μετὰ μῆνας ἐξ ἔκλειψις αὖθις τοῦ
σεληνιακού φωτός· καὶ ἦν τὸ χρῶμα τῆς καλυπτούση; τὴν σελήνην σκιάς οἷον νεφώδες καὶ μέλαν· καὶ
ἀρξάμενον ἀπὸ τῶν νοτίων μερῶν αὐτῆς ἐκάλυψεν
αὐτὴν ἄχρι τῶν δέκα δακτύλων· ὁ δὴ καὶ ἐδήλου τὴν
ἀπὸ τῶν νοτίων μερῶν τῆς τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίας
μετ' αίγον ἄρξεσθαι μέλλουσαν κάκωσιν. Εφάνη δὲ
μετά βραχύ καὶ ἕτερον ἐν οὐρανῷ σημείον. Περὶ
γὰρ σταθεράν μεσημβρίαν τοῦ ἡλίου τυγχάνοντος ἐφάνη περὶ τὰ ἑσπέρια μέρη τοῦ οὐρανοῦ νέφος εἰς
τύπον σταυροῦ πολὺν ἐπέχοντος τόπον τοῦ οὐρανίου σώματος, ἐκ λευκοῦ καὶ μέλανος ὥσπερ συγκεκρα
μένον χρώματος. ᾿Αλλ' ἐπαναληπτέον ἐκεῖθεν.
tuti luminis reparationem orto sole facta est, cum
ipsa luna sub terra conderetur. Id ostentum clandestinos sane dolos significabat, sed non plane
improvisos, qui ad magnam publici status pertur
bationem concinnarentur. Sub quartam porro
ejusdem diei horam cum sacrae imagines veteri
more ab imperatore, patriarcha et pontificibus ad
porphyreticam columnam, cui crux sacra insistit,
comportatae essent, dum sacri hymni canerentur,
porcus alicunde elapsus subito in medium psallen -
tium cœtum insiliit, multo cœno inquinatus, et incomposito cursu temere huc atque illuc vazatus
vix tandem excessit. Id prudentioribus aliquam
Ecclesiæ Dei confusionem significare visum. Post
semestre spatium rursus luna defecit. Umbra autem, in qua latuit, colore quasi nebuloso ac nigro
fuit; quæ a meridionali ejus latere exorsa eam
usque ad decem digitos obtexit. Quod utique calamitatem a meridiana Romani imperii parte imminentem portendebat. Paulo post aliud etiam in
carlo signum apparuit. Cum enim 386 sol in ipso
meridie versaretur, occidentem versus per longum
coeli spatium nubes crucis imagine apparuit, es
albo et nigro colore veluti contemperata. Sed res
altius repetendæ sunt.
Variorum notæ.
Istias processionis ad columnam Porphyretiram, die Septembris meminit Codinus, De Off.
cap. 15, n. 1. Vide Notas ad Alexiadem, pag. 382,
el Constantinop. Christ. lib. 1, sect. 24, n. 6, ubi
haud pauca de hac Porphyretica columna, ac cruce
illi imposita, et Byzantiorum ad hanc θρησκεία,
seu religione, congessimus. DUCANG.
ΛΟΓΟΣ Θ΄.
LIBER NONUS
CAPUT PRIMUM.
Junioris factio seniorem tollere e medio statuit. Michael Bulgarus, Venceslai uxore vidua el principatu
politus, per legatos arcessitur a juniore Andronico, utoris suæ fratre. Didymotichum venit. Societas advers
sms sensorem inita; quibus conditionibus. Neros ave insidiatur. Pecuniam per vim a publicanis aufert. Thracir urbes sibi mancipat. Byzantium multis comitantibus proficiscitur; quo prætextu. Avus de cjus consiliis
per transfagam certior factus. Urbis aditu ei interdicit. Multaſcrimina eidem objicit. Litteris ad Cralem et
ad Demetrium despotum scriptis copias cogi et urbes prasidiis firmari jubet. Chartacee littere interceptæ.
Lintea quo oportebat perlata. Omnium animi in juniorem propensiores. Senex ab ipso filio Theodoro marchione proditur. Mujus socordia, ambito. vitae genus, religio. Demetrius despota factiosorum bona diripit.
Junior vinguificis promissis multos sibi devincit.
[Ρ. 139] Δ'. 'Ορῶντες οἱ περὶ τὸν βασιλέα τὸν
390 I. Junioris Andronici fictio cum vita:
περὶ δὲ τετάρτην ὥραν τῆς αὐτῆς ἡμέρας τῶν θείων εἰκόνων κατὰ τὸ πάλαι κρατῆσαν ἔθος συναθροισθεισῶν ὁμοῦ τῷ βασιλεῖ καὶ πατριάρχῃ καὶ τοῖς ἀρχιερεῦσιν ἐπὶ τοῦ πορφυροῦ κίονος, ἐφ’ οὗπερ ὁ θεῖος ἵδρυται σταυρὸς, καὶ τῆς ἱερᾶς τελουμένης ὑμνῳδίας χοῖρός ποθεν ἐκδραμὼν εἰσεπήδησεν ἐξαπίνης ἐν μέσῳ τῷ τῶν ψαλλόντων χορῷ πολλῷ τῷ τέλματι βεβρεγμένος· καὶ πολλὰς ἔνθεν κἀκεῖθεν ἀτάκτους περιφορὰς ποιησάμενος μόλις ἐξῆλθε. καὶ ἔδοξε τοῦτο τοῖς συνετωτέροις σύγχυσιν τῆς τοῦ θεοῦ ἐκκλησίας μερικήν τινα προσημαίνειν. ἐγένετο δὲ καὶ μετὰ μῆνας ἓξ ἔκλειψις αὖθις τοῦ σεληνιακοῦ φωτός· καὶ ἦν τὸ χρῶμα τῆς καλυπτούσης τὴν σελήνην σκιᾶς οἷον νεφῶδες καὶ μέλαν· καὶ ἀρξάμενον ἀπὸ τῶν νοτίων μερῶν αὐτῆς ἐκάλυψεν αὐτὴν ἄχρι τῶν δέκα δακτύλων· ὃ δὴ καὶ ἐδήλου τὴν ἀπὸ τῶν νοτίων μερῶν τῆς τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίας μετ’ ὀλίγον ἄρξεσθαι μέλλουσαν κάκωσιν. ἐφάνη δὲ μετὰ βραχὺ καὶ ἕτερον ἐν οὐρανῷ σημεῖον.[a. c. 1282 ad 1328]
BYZANTINE HISTORIÆ LIB. IX. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
ψις. Ης ἡ μὲν ἀρχὴ τῆς ἐκπτώσεως γέγονεν ἔτι νυ- reliqua autem defectio usque ad cltimam resti
κτὸς οὔσης· τὰ δὲ ἑξῆς τοῦ τοιούτου εκλειπτικού
πάθους μέχρι τοῦ τῆς ἀνακαθάρσεως τέλους γέγονεν
ἀνατείλαντος μὲν τοῦ ἡλίου, τῆς δὲ σελήνης ὑπλ
την καλυφθείσης. Προανεφώνει δὲ τὸ σημεῖον δόλους
λαθραίου; μὲν, οὐκ ἀνυπόπτους δὲ, [Ρ. 237] ἐπὶ
συγχύσει μεγάλῃ τῶν κοινῶν συσκευαζομένους
πραγμάτων. Περὶ δὲ τετάρτην ώραν τῆς αὐτῆς ἡμέ
καὶ τῶν θείων εἰκόνων κατὰ τὰ πάλαι κρατῆσαν
19ος συναθροισθεισῶν ὁμοῦ τῷ βασιλεῖ καὶ πατριάρχῃ
καὶ τοῖς ἀρχιερεῦσιν ἐπὶ τοῦ πορφυροῦ κίονος, ἐφ'
οὗπερ ὁ θεῖος ίδρυται σταυρὸς, καὶ τῆς ἱερᾶς τελουμένης ὑμνῳδίας χοιρός ποθεν ἐκδραμὼν εἰσεπήδησεν ἐξαπίνης ἐν μέσῳ τῷ τῶν ψαλλόντων χορῷ
πολλῷ τῷ τέλματι βεβρεγμένος· καὶ πολλὰς ἔνθεν
κἀκεῖθεν ατάκτους περιφοράς ποιησάμενος μόλις
ἐξῆλθε. Καὶ ἔδοξε τοῦτο τοῖς συνετωτέροις σύγχυσιν
τῆς τοῦ Θεοῦ Ἐκκλησίας μερικήν τινα προσημαίνει».
Εγένετο δὲ καὶ μετὰ μῆνας ἐξ ἔκλειψις αὖθις τοῦ
σεληνιακού φωτός· καὶ ἦν τὸ χρῶμα τῆς καλυπτούση; τὴν σελήνην σκιάς οἷον νεφώδες καὶ μέλαν· καὶ
ἀρξάμενον ἀπὸ τῶν νοτίων μερῶν αὐτῆς ἐκάλυψεν
αὐτὴν ἄχρι τῶν δέκα δακτύλων· ὁ δὴ καὶ ἐδήλου τὴν
ἀπὸ τῶν νοτίων μερῶν τῆς τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίας
μετ' αίγον ἄρξεσθαι μέλλουσαν κάκωσιν. Εφάνη δὲ
μετά βραχύ καὶ ἕτερον ἐν οὐρανῷ σημείον. Περὶ
γὰρ σταθεράν μεσημβρίαν τοῦ ἡλίου τυγχάνοντος ἐφάνη περὶ τὰ ἑσπέρια μέρη τοῦ οὐρανοῦ νέφος εἰς
τύπον σταυροῦ πολὺν ἐπέχοντος τόπον τοῦ οὐρανίου σώματος, ἐκ λευκοῦ καὶ μέλανος ὥσπερ συγκεκρα
μένον χρώματος. ᾿Αλλ' ἐπαναληπτέον ἐκεῖθεν.
tuti luminis reparationem orto sole facta est, cum
ipsa luna sub terra conderetur. Id ostentum clandestinos sane dolos significabat, sed non plane
improvisos, qui ad magnam publici status pertur
bationem concinnarentur. Sub quartam porro
ejusdem diei horam cum sacrae imagines veteri
more ab imperatore, patriarcha et pontificibus ad
porphyreticam columnam, cui crux sacra insistit,
comportatae essent, dum sacri hymni canerentur,
porcus alicunde elapsus subito in medium psallen -
tium cœtum insiliit, multo cœno inquinatus, et incomposito cursu temere huc atque illuc vazatus
vix tandem excessit. Id prudentioribus aliquam
Ecclesiæ Dei confusionem significare visum. Post
semestre spatium rursus luna defecit. Umbra autem, in qua latuit, colore quasi nebuloso ac nigro
fuit; quæ a meridionali ejus latere exorsa eam
usque ad decem digitos obtexit. Quod utique calamitatem a meridiana Romani imperii parte imminentem portendebat. Paulo post aliud etiam in
carlo signum apparuit. Cum enim 386 sol in ipso
meridie versaretur, occidentem versus per longum
coeli spatium nubes crucis imagine apparuit, es
albo et nigro colore veluti contemperata. Sed res
altius repetendæ sunt.
Variorum notæ.
Istias processionis ad columnam Porphyretiram, die Septembris meminit Codinus, De Off.
cap. 15, n. 1. Vide Notas ad Alexiadem, pag. 382,
el Constantinop. Christ. lib. 1, sect. 24, n. 6, ubi
haud pauca de hac Porphyretica columna, ac cruce
illi imposita, et Byzantiorum ad hanc θρησκεία,
seu religione, congessimus. DUCANG.
ΛΟΓΟΣ Θ΄.
LIBER NONUS
CAPUT PRIMUM.
Junioris factio seniorem tollere e medio statuit. Michael Bulgarus, Venceslai uxore vidua el principatu
politus, per legatos arcessitur a juniore Andronico, utoris suæ fratre. Didymotichum venit. Societas advers
sms sensorem inita; quibus conditionibus. Neros ave insidiatur. Pecuniam per vim a publicanis aufert. Thracir urbes sibi mancipat. Byzantium multis comitantibus proficiscitur; quo prætextu. Avus de cjus consiliis
per transfagam certior factus. Urbis aditu ei interdicit. Multaſcrimina eidem objicit. Litteris ad Cralem et
ad Demetrium despotum scriptis copias cogi et urbes prasidiis firmari jubet. Chartacee littere interceptæ.
Lintea quo oportebat perlata. Omnium animi in juniorem propensiores. Senex ab ipso filio Theodoro marchione proditur. Mujus socordia, ambito. vitae genus, religio. Demetrius despota factiosorum bona diripit.
Junior vinguificis promissis multos sibi devincit.
[Ρ. 139] Δ'. 'Ορῶντες οἱ περὶ τὸν βασιλέα τὸν
390 I. Junioris Andronici fictio cum vita:
περὶ γὰρ σταθερὰν μεσημβρίαν τοῦ ἡλίου τυγχάνοντος ἐφάνη περὶ τὰ ἑσπέρια μέρη τοῦ οὐρανοῦ νέφος εἰς τύπον σταυροῦ πολὺν ἐπέχοντος τόπον τοῦ οὐρανίου σώματος, ἐκ λευκοῦ καὶ μέλανος ὥσπερ συγκεκραμένον χρώματος. ἀλλ’ ἐπαναληπτέον ἐκεῖθεν. Ὁρῶντες οἱ περὶ τὸν βασιλέα τὸν νέον Ἀνδρόνικον εἰς χρόνου μῆκος ἐκτεινόμενον ἔτι τὸν βίον τοῦ βασιλέως καὶ μὴ δυνάμενοι φέρειν ὑπὸ μικροψυχίας τὸν τῆς ἀρχῆς μερισμὸν, ἀλλ’ ὅλην τὴν ἐξουσίαν εἰς ἑαυτοὺς μετενεγκεῖν σπεύδοντες, ἐβουλεύσαντο δόλοις καὶ πανουργίαις τισὶν ἢ τὸ σχῆμα τῆς βασιλείας αὐτοῦ καθάπαξ ἀφελέσθαι, ἢ μετὰ τοῦ σχήματος καὶ αὐτό γε τὸ ζῇν. καὶ δὴ λοιπὸν ἅπαντ’ ἐποίουν ἑξῆς μηδὲν μελλήσαντες, ὅσα πρὸς τὸ βούλευμα συνεργά τε καὶ ἀνύσιμα ἦσαν. (Β.) Καὶ πρῶτα μὲν διαπρεσβεύονται πρὸς Μιχάηλον, τὸν διαδεξάμενον τὴν ἀρχὴν τῶν ἐντὸς Ἴστρου Βουλγάρων μετὰ τὸν Σφενδοσθλάβου θάνατον, περὶ σπονδῶν βεβαίων καὶ μὴ ῥᾷστα λυομένων.[a. c. 1282 ad 1328]
BYZANTINE HISTORIÆ LIB. IX. [IMP. ANDRONIC. SEN.]
ψις. Ης ἡ μὲν ἀρχὴ τῆς ἐκπτώσεως γέγονεν ἔτι νυ- reliqua autem defectio usque ad cltimam resti
κτὸς οὔσης· τὰ δὲ ἑξῆς τοῦ τοιούτου εκλειπτικού
πάθους μέχρι τοῦ τῆς ἀνακαθάρσεως τέλους γέγονεν
ἀνατείλαντος μὲν τοῦ ἡλίου, τῆς δὲ σελήνης ὑπλ
την καλυφθείσης. Προανεφώνει δὲ τὸ σημεῖον δόλους
λαθραίου; μὲν, οὐκ ἀνυπόπτους δὲ, [Ρ. 237] ἐπὶ
συγχύσει μεγάλῃ τῶν κοινῶν συσκευαζομένους
πραγμάτων. Περὶ δὲ τετάρτην ώραν τῆς αὐτῆς ἡμέ
καὶ τῶν θείων εἰκόνων κατὰ τὰ πάλαι κρατῆσαν
19ος συναθροισθεισῶν ὁμοῦ τῷ βασιλεῖ καὶ πατριάρχῃ
καὶ τοῖς ἀρχιερεῦσιν ἐπὶ τοῦ πορφυροῦ κίονος, ἐφ'
οὗπερ ὁ θεῖος ίδρυται σταυρὸς, καὶ τῆς ἱερᾶς τελουμένης ὑμνῳδίας χοιρός ποθεν ἐκδραμὼν εἰσεπήδησεν ἐξαπίνης ἐν μέσῳ τῷ τῶν ψαλλόντων χορῷ
πολλῷ τῷ τέλματι βεβρεγμένος· καὶ πολλὰς ἔνθεν
κἀκεῖθεν ατάκτους περιφοράς ποιησάμενος μόλις
ἐξῆλθε. Καὶ ἔδοξε τοῦτο τοῖς συνετωτέροις σύγχυσιν
τῆς τοῦ Θεοῦ Ἐκκλησίας μερικήν τινα προσημαίνει».
Εγένετο δὲ καὶ μετὰ μῆνας ἐξ ἔκλειψις αὖθις τοῦ
σεληνιακού φωτός· καὶ ἦν τὸ χρῶμα τῆς καλυπτούση; τὴν σελήνην σκιάς οἷον νεφώδες καὶ μέλαν· καὶ
ἀρξάμενον ἀπὸ τῶν νοτίων μερῶν αὐτῆς ἐκάλυψεν
αὐτὴν ἄχρι τῶν δέκα δακτύλων· ὁ δὴ καὶ ἐδήλου τὴν
ἀπὸ τῶν νοτίων μερῶν τῆς τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίας
μετ' αίγον ἄρξεσθαι μέλλουσαν κάκωσιν. Εφάνη δὲ
μετά βραχύ καὶ ἕτερον ἐν οὐρανῷ σημείον. Περὶ
γὰρ σταθεράν μεσημβρίαν τοῦ ἡλίου τυγχάνοντος ἐφάνη περὶ τὰ ἑσπέρια μέρη τοῦ οὐρανοῦ νέφος εἰς
τύπον σταυροῦ πολὺν ἐπέχοντος τόπον τοῦ οὐρανίου σώματος, ἐκ λευκοῦ καὶ μέλανος ὥσπερ συγκεκρα
μένον χρώματος. ᾿Αλλ' ἐπαναληπτέον ἐκεῖθεν.
tuti luminis reparationem orto sole facta est, cum
ipsa luna sub terra conderetur. Id ostentum clandestinos sane dolos significabat, sed non plane
improvisos, qui ad magnam publici status pertur
bationem concinnarentur. Sub quartam porro
ejusdem diei horam cum sacrae imagines veteri
more ab imperatore, patriarcha et pontificibus ad
porphyreticam columnam, cui crux sacra insistit,
comportatae essent, dum sacri hymni canerentur,
porcus alicunde elapsus subito in medium psallen -
tium cœtum insiliit, multo cœno inquinatus, et incomposito cursu temere huc atque illuc vazatus
vix tandem excessit. Id prudentioribus aliquam
Ecclesiæ Dei confusionem significare visum. Post
semestre spatium rursus luna defecit. Umbra autem, in qua latuit, colore quasi nebuloso ac nigro
fuit; quæ a meridionali ejus latere exorsa eam
usque ad decem digitos obtexit. Quod utique calamitatem a meridiana Romani imperii parte imminentem portendebat. Paulo post aliud etiam in
carlo signum apparuit. Cum enim 386 sol in ipso
meridie versaretur, occidentem versus per longum
coeli spatium nubes crucis imagine apparuit, es
albo et nigro colore veluti contemperata. Sed res
altius repetendæ sunt.
Variorum notæ.
Istias processionis ad columnam Porphyretiram, die Septembris meminit Codinus, De Off.
cap. 15, n. 1. Vide Notas ad Alexiadem, pag. 382,
el Constantinop. Christ. lib. 1, sect. 24, n. 6, ubi
haud pauca de hac Porphyretica columna, ac cruce
illi imposita, et Byzantiorum ad hanc θρησκεία,
seu religione, congessimus. DUCANG.
ΛΟΓΟΣ Θ΄.
LIBER NONUS
CAPUT PRIMUM.
Junioris factio seniorem tollere e medio statuit. Michael Bulgarus, Venceslai uxore vidua el principatu
politus, per legatos arcessitur a juniore Andronico, utoris suæ fratre. Didymotichum venit. Societas advers
sms sensorem inita; quibus conditionibus. Neros ave insidiatur. Pecuniam per vim a publicanis aufert. Thracir urbes sibi mancipat. Byzantium multis comitantibus proficiscitur; quo prætextu. Avus de cjus consiliis
per transfagam certior factus. Urbis aditu ei interdicit. Multaſcrimina eidem objicit. Litteris ad Cralem et
ad Demetrium despotum scriptis copias cogi et urbes prasidiis firmari jubet. Chartacee littere interceptæ.
Lintea quo oportebat perlata. Omnium animi in juniorem propensiores. Senex ab ipso filio Theodoro marchione proditur. Mujus socordia, ambito. vitae genus, religio. Demetrius despota factiosorum bona diripit.
Junior vinguificis promissis multos sibi devincit.
[Ρ. 139] Δ'. 'Ορῶντες οἱ περὶ τὸν βασιλέα τὸν
390 I. Junioris Andronici fictio cum vita:
PG 148:575ὁρῶν γὰρ ὁ νέος Ἀνδρόνικος τὸν Κράλην Σερβίας τῷ γηραιῷ βασιλεῖ μάλα προσκείμενον διὰ τὸ νεωστὶ γεγενημένον περὶ τὴν τοῦ Καίσαρος θυγατέρα κῆδος καὶ δείσας, μὴ ἐμποδὼν αὐτῷ περὶ τὰ νέα βουλεύματα γένοιτο, προστίθεται οὗτος τῷ Μιχαήλῳ, ἅτε καὶ ἐπ’ ἀδελφῇ πρὸ βραχέος γαμβρῷ γενομένῳ· ταύτην δὴ λέγω τὴν τοῦ Σφενδοσθλάβου γυναῖκα. ἐγκρατῆ γὰρ τῆς ἀρχῆς τῶν Βουλγάρων αὐτὸν καταστάντα καὶ πρὸς εὐγενεστέρους εὐθὺς ἀποβλέψαι γάμους συνεπεπτώκει. ὅθεν καὶ τὴν προτέραν ἀποβαλόμενος σύζυγον, μεθ’ ἧς καὶ παίδων ἐγεγόνει πατὴρ (ἀδελφὴ δὲ ἦν αὕτη τοῦ τηνικαῦτα Κράλη Σερβίας), τὴν τοῦ βασιλέως ἀδελφὴν ἀντ’ ἐκείνης, ὡς εἰρήκειμεν, ἐν τῷ Τερνέβῳ χηρεύουσαν εὑρηκὼς εἰς γάμου κοινωνίαν ἠγάγετο. κατὰ γοῦν τοῦτον τὸν χρόνον τῷ Διδυμοτείχῳ ἐπιδημούσης καὶ τῆς δεσποίνης τῆς τοῦ βασιλέως μητρὸς πέμπονται πρέσβεις ἐς τὸν Μιχάηλον, ἐροῦντες ἐλθεῖν αὐτὸν ὁμοῦ τῇ συζύγῳ πρός τε τὸν βασιλέα καὶ τὴν τῆς συζύγου μητέρα τὴν δέσποιναν πολλῶν ἕνεκα. τήν τε γὰρ δέσποιναν διὰ μεγίστης ἐφέσεως ἔχειν διὰ πλείστων ἤδη τῶν χρόνων τὴν θυγατέρα θεάσασθαι.575 [A. N. 6791 ad 6836]
senioris in longissima extendi spatia cerneret et νέον ᾿Ανδρόνικον εἰς χρόνου μῆκος ἐκτεινόμεν
præ animi impotentia principatus divisionem ferre
non posset, sed omnem potestatem in se quam
primum translatam vellet: decrevit el dolis et machinationibus quibusdam, aut habitum sive insignia imperii, aut una cum habitu ipsam etiam vitam auferre. Itaque omnia deinceps sine ulla
cunctatione facere cœperunt, quæ ad id quod meditabantur perficiendum conducerent et efficacissima essent.
II. Ac primam ad Michaelem, qui Bulgarie intra Istrum sitæ principatum post Venceslai obitum
susceperat, legatos mittunt de firmo et irrupto fœdere ineundo. Cum enim junior Andronicus CraJem Servium seniori esse addictissimum cerneret,
propter afinitatem, quam cum eo Crales contraxerat, ducta uxore filia Casaris, ac vereretur, ne
ille novis suis conatibus obstaret, ipse ad Michaelem se adjungit; quippe cui nuper soror sua pupsisset; eam dico, quæ 391 Venceslai uxor prius
fuerat. Nam hic cum Bulgarici regni potitus esset,
statim nobiliores nuptias expetivit: dimissaque
priore conjuge, ex qua liberos susceperat (erat autem ea soror Cralis, illius qui tunc in Servia regna.
bat), imperatoris sororem in urbe Ternobo viduam
nactus matrimonii societate sibi alterius loco junxerat. Sub hoc itaque tempus etiam imperatoris
matre Augusta Didymotichi commorante legati ad
Michaelem mittuntur, qui eum cum uxore ad imperatorem et að Augustam socrum vocarent multis
de causis. Augustam quippe permultos jam annos
videndæ filiæ cupidissimam esse (esse enim supra
tres et viginti annos, ex quo mutuo conspectu illis
frui non licuerit); imperatorem etiam cupere tum
sororem, quam nunquam ante vi«lisset, tum maris
tum illius videre, et quia alinis esset, et ut arcanorum participem eum faceret.
νον ἔτι τὸν βίον τοῦ βασιλέως καὶ μὴ δυνάμενοι φί
ρειν ὑπὸ μικροψυχίας τὸν τῆς ἀρχῆς μερισμόν, άλλ
ὅλην τὴν ἐξουσίαν εἰς ἑαυτοὺς μετενεγκεῖν σπεύδον
τες, ἐβουλεύσαντο δήλοις καὶ πανουργίαις τισὶν ἢ τὸ
σχῆμα τῆς βασιλείας αὐτοῦ καθάπαξ ἀφελέσθαι, ἢ
μετὰ τοῦ σχήματος καὶ αὐτό γε τὸ ζῇν. Καὶ δὴ και
πὴν ἅπαντ' ἐποίουν ἑξῆς μηδὲν μελλήσαντες, ὅσα
πρὸς τὸ βούλευμα συνεργά τε καὶ ἀνύσιμα ἦσαν.
Β'. Καὶ πρῶτα μὲν διαπρεσβεύονται πρὸς Μιχάη
λον τον διαδεξάμενον τὴν ἀρχὴν τῶν ἐντὸς
Ίστρου Βουλγάρων μετὰ τὸν Σφενδοσυλάβου θάνατον,
περὶ σπονδῶν βεβαίων καὶ μὴ βαστα λυομένων,
Ὁρῶν γὰρ ὁ νέος Ανδρόνικος τὸν Κράλην Σερβίας
τῷ γηραιῷ βασιλεῖ μέλα προσκείμενον διὰ τὸ νεωστὶ
γεγενημένον περὶ τὴν τοῦ Καίσαρος θυγατέρα κα
δος καὶ δείσας, μὴ ἐμποδὼν αὐτῷ περὶ τὰ νέα
βουλεύματα γένοιτο, προστίθεται οὗτος τῷ Μιχαήλῳ,
Στε καὶ ἐπ' ἀδελφῇ προ βραχέος γαμβρῷ γενομένῳ· ταύτην δὴ λέγω τὴν τοῦ Σφενδοσυλάβου για
ναίκα. Εγκρατή γὰρ τῆς ἀρχῆς τῶν Βουλγάρων
αὐτὸν καταστάντα καὶ πρὸς εὐγενεστέρους εὐθὺς
ἀποβλέψαι γάμους συνεπεπτώκει. [Ρ. 939] "Οθεν
καὶ τὴν προτέραν ἀποβαλόμενος σύζυγον, μεθ'
ἧς καὶ παίδων ἐγεγόνει πατὴρ ἀδελφὴ δὲ ἦν
αὕτη τοῦ τηνικαῦτα κράλη Σερβίας), τὴν τοῦ
βασιλέως ἀδελφὴν ἀντ᾽ ἐκείνης, ὡς εἰρήκειμεν, ἐν
τῷ Τερνίβῳ χηρεύουσαν ευρηκώς εἰς γάμου ποιν
νίαν ηγάγετο. Κατὰ γοῦν τοῦτον τὸν χρόνον τῷ Δι
θυμοτείχῳ ἐπιδημούσης καὶ τῆς δεσποίνης τῆς τοῦ
βασιλέως μητρός πέμπονται πρέσβεις ἐς τὸν Μιχάηλον, ἐροῦντες ἐλθεῖν αὐτὸν ὁμοῦ τῇ συζύγῳ προς
σε τὸν βασιλέα καὶ τὴν τῆς συζύγου μητέρα την
δέσποιναν πολλῶν ἕνεκα. Τήν τε γὰρ δέσποιναν διά
μεγίστης ἐφέσεως ἔχειν διὰ πλείστων ἤδη τῶν χρό
νων τὴν θυγατέρα θεάσασθαι. Εἶναι γὰρ ὑπὲρ τὰ
τρία καὶ εἴκοσιν ἔτη, ἀφ' οὗπερ εἰς ὄψιν ἀλλήλαις ἐλθεῖν ἥκιστα ἐξεγένετο· τόν τε αὖ βασιλέα ποθεῖν
μὲν καὶ αὐτὸν τὴν ἀδελφὴν θεάσασθαι μήπω πρότερον θεασάμενον· ποθεῖν δ' οὖν καὶ τὸν αὐτῆς θεά
σασθαι σύζυγον, τοῦτο μὲν καὶ ὡς γαμβρόν, τοῦτο δὲ καὶ ὡς τῶν ἀποῤῥήτων ἐθέλειν λαβεῖν κοινωνόν.
III. Quæ cum ita se haberent, Michael cum
uxore Didymnotichum profectus per multos dies ab
imperatore et Augusta imperatoris matre publice
privatimque splendidissime et magnificentissime
habitus est. Tandem sic inter eos convenit, ut
G
p
Ι. Τούτων τοίνυν οὕτως ἐχόντων ἐπιδημεῖ τῷ Διο
δυμοτείχῳ μετὰ τῆς συζύγου ὁ Μιχάηλος καὶ λαμπραῖς ταῖς φιλοφροσύναις καὶ δεξιώσεσιν ἐντυγχά
νει πρός τε τοῦ βασιλέως καὶ τῆς δεσποίνης ἰδίᾳ τε
καὶ δημοσίᾳ ἐπὶ συχναῖς ταῖς ἡμέραις, ἐν οἷς δὴ καὶ
συνθῆκαι παρ' ἑκατέρων προῆλθον· τοῦ μὲν, τῷ
βασιλεῖ συμμαχεῖν κατὰ τοῦ βασιλέως καὶ πάππου
τοῦ δὲ, τῷ Μιχαήλῳ κατὰ τοῦ Κράλη Σερβίας· καὶ
εἰ τῆς ὅλης Ρωμαίων ηγεμονίας εγκρατής κατα
σταίη καθελὼν τῆς ἀρχῆς τὸν βασιλέα καὶ πάππον,
χρήματά τε παρέξειν πολλὰ καὶ γῆς κληρουχίας καὶ
Variorum nota.
Michael imperatori contra avum, imperator Michaeli
contra Serviæ Cralem auxilia ferret: quod si totum Romanum imperium avo imperatore dejecto
occupasset, tum magnam ei se pecuniam daturum,
agrosque et urbes Romanz 392 ditionis assiguaTurum, partim ut affini dotis nomine, partim ut
Non ausus dicere 'Ανδρόνικος, dixit οἱ περὶ
τὴν Ἀνδρόνικον, quod re ipsa idem est. Βοινικ.
Cognomento Strascimirum, de quo in seria
Bulgariæ regum agimus pag. 323. Dugang.
Propter affinitatem, quam cum eo Crales contrazeral, ducta uxore flia Caesaris. lia vertendum;
non, ut Wollins, propter recens contractam cum filia
Corsaris affinitatem. Nam qui uxorem ducit, is non
dicitur affinitatem cum uxore contrahere, sed cum
uxoris parentibus et cognatis. BorvIN.
Theodora. Vide lib. VIN, cap. 1, sed, 3.
Βοινιά.
Neda, quæ aliis Dominics, Urosii regis Ser -
vie Glia, Stephani regis soror. Vide series reguan
Serbiæ, n. 59 et 61. Dugang.
Digitisodey Google
by
εἶναι γὰρ ὑπὲρ τὰ τρία καὶ εἴκοσιν ἔτη, ἀφ’ οὗπερ εἰς ὄψιν ἀλλήλαις ἐλθεῖν ἥκιστα ἐξεγένετο· τόν τε αὖ βασιλέα ποθεῖν μὲν καὶ αὐτὸν τὴν ἀδελφὴν θεάσασθαι μήπω πρότερον θεασάμενον· ποθεῖν δ’ οὖν καὶ τὸν αὐτῆς θεάσασθαι σύζυγον, τοῦτο μὲν καὶ ὡς γαμβρὸν, τοῦτο δὲ καὶ ὡς τῶν ἀποῤῥήτων ἐθέλειν λαβεῖν κοινωνόν. (Γ.) Τούτων τοίνυν οὕτως ἐχόντων ἐπιδημεῖ τῷ Διδυμοτείχῳ μετὰ τῆς συζύγου ὁ Μιχάηλος καὶ λαμπραῖς ταῖς φιλοφροσύναις καὶ δεξιώσεσιν ἐντυγχάνει πρός τε τοῦ βασιλέως καὶ τῆς δεσποίνης ἰδίᾳ τε καὶ δημοσίᾳ ἐπὶ συχναῖς ταῖς ἡμέραις, ἐν αἷς δὴ καὶ συνθῆκαι παρ’ ἑκατέρων προῆλθον· τοῦ μὲν, τῷ βασιλεῖ συμμαχεῖν κατὰ τοῦ βασιλέως καὶ πάππου· τοῦ δὲ, τῷ Μιχαήλῳ κατὰ τοῦ Κράλη Σερβίας· καὶ εἰ τῆς ὅλης Ῥωμαίων ἡγεμονίας ἐγκρατὴς κατασταίη καθελὼν τῆς ἀρχῆς τὸν βασιλέα καὶ πάππον, χρήματά τε παρέξειν πολλὰ καὶ γῆς κληρουχίας καὶ πόλεων ἐκ τῆς τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίας· τοῦτο μὲν καὶ ὡς γαμβρῷ προικὸς ἕνεκα, τοῦτο δὲ καὶ ὡς συμμάχῳ τῶν πόνων ἕνεκα.575 [A. N. 6791 ad 6836]
senioris in longissima extendi spatia cerneret et νέον ᾿Ανδρόνικον εἰς χρόνου μῆκος ἐκτεινόμεν
præ animi impotentia principatus divisionem ferre
non posset, sed omnem potestatem in se quam
primum translatam vellet: decrevit el dolis et machinationibus quibusdam, aut habitum sive insignia imperii, aut una cum habitu ipsam etiam vitam auferre. Itaque omnia deinceps sine ulla
cunctatione facere cœperunt, quæ ad id quod meditabantur perficiendum conducerent et efficacissima essent.
II. Ac primam ad Michaelem, qui Bulgarie intra Istrum sitæ principatum post Venceslai obitum
susceperat, legatos mittunt de firmo et irrupto fœdere ineundo. Cum enim junior Andronicus CraJem Servium seniori esse addictissimum cerneret,
propter afinitatem, quam cum eo Crales contraxerat, ducta uxore filia Casaris, ac vereretur, ne
ille novis suis conatibus obstaret, ipse ad Michaelem se adjungit; quippe cui nuper soror sua pupsisset; eam dico, quæ 391 Venceslai uxor prius
fuerat. Nam hic cum Bulgarici regni potitus esset,
statim nobiliores nuptias expetivit: dimissaque
priore conjuge, ex qua liberos susceperat (erat autem ea soror Cralis, illius qui tunc in Servia regna.
bat), imperatoris sororem in urbe Ternobo viduam
nactus matrimonii societate sibi alterius loco junxerat. Sub hoc itaque tempus etiam imperatoris
matre Augusta Didymotichi commorante legati ad
Michaelem mittuntur, qui eum cum uxore ad imperatorem et að Augustam socrum vocarent multis
de causis. Augustam quippe permultos jam annos
videndæ filiæ cupidissimam esse (esse enim supra
tres et viginti annos, ex quo mutuo conspectu illis
frui non licuerit); imperatorem etiam cupere tum
sororem, quam nunquam ante vi«lisset, tum maris
tum illius videre, et quia alinis esset, et ut arcanorum participem eum faceret.
νον ἔτι τὸν βίον τοῦ βασιλέως καὶ μὴ δυνάμενοι φί
ρειν ὑπὸ μικροψυχίας τὸν τῆς ἀρχῆς μερισμόν, άλλ
ὅλην τὴν ἐξουσίαν εἰς ἑαυτοὺς μετενεγκεῖν σπεύδον
τες, ἐβουλεύσαντο δήλοις καὶ πανουργίαις τισὶν ἢ τὸ
σχῆμα τῆς βασιλείας αὐτοῦ καθάπαξ ἀφελέσθαι, ἢ
μετὰ τοῦ σχήματος καὶ αὐτό γε τὸ ζῇν. Καὶ δὴ και
πὴν ἅπαντ' ἐποίουν ἑξῆς μηδὲν μελλήσαντες, ὅσα
πρὸς τὸ βούλευμα συνεργά τε καὶ ἀνύσιμα ἦσαν.
Β'. Καὶ πρῶτα μὲν διαπρεσβεύονται πρὸς Μιχάη
λον τον διαδεξάμενον τὴν ἀρχὴν τῶν ἐντὸς
Ίστρου Βουλγάρων μετὰ τὸν Σφενδοσυλάβου θάνατον,
περὶ σπονδῶν βεβαίων καὶ μὴ βαστα λυομένων,
Ὁρῶν γὰρ ὁ νέος Ανδρόνικος τὸν Κράλην Σερβίας
τῷ γηραιῷ βασιλεῖ μέλα προσκείμενον διὰ τὸ νεωστὶ
γεγενημένον περὶ τὴν τοῦ Καίσαρος θυγατέρα κα
δος καὶ δείσας, μὴ ἐμποδὼν αὐτῷ περὶ τὰ νέα
βουλεύματα γένοιτο, προστίθεται οὗτος τῷ Μιχαήλῳ,
Στε καὶ ἐπ' ἀδελφῇ προ βραχέος γαμβρῷ γενομένῳ· ταύτην δὴ λέγω τὴν τοῦ Σφενδοσυλάβου για
ναίκα. Εγκρατή γὰρ τῆς ἀρχῆς τῶν Βουλγάρων
αὐτὸν καταστάντα καὶ πρὸς εὐγενεστέρους εὐθὺς
ἀποβλέψαι γάμους συνεπεπτώκει. [Ρ. 939] "Οθεν
καὶ τὴν προτέραν ἀποβαλόμενος σύζυγον, μεθ'
ἧς καὶ παίδων ἐγεγόνει πατὴρ ἀδελφὴ δὲ ἦν
αὕτη τοῦ τηνικαῦτα κράλη Σερβίας), τὴν τοῦ
βασιλέως ἀδελφὴν ἀντ᾽ ἐκείνης, ὡς εἰρήκειμεν, ἐν
τῷ Τερνίβῳ χηρεύουσαν ευρηκώς εἰς γάμου ποιν
νίαν ηγάγετο. Κατὰ γοῦν τοῦτον τὸν χρόνον τῷ Δι
θυμοτείχῳ ἐπιδημούσης καὶ τῆς δεσποίνης τῆς τοῦ
βασιλέως μητρός πέμπονται πρέσβεις ἐς τὸν Μιχάηλον, ἐροῦντες ἐλθεῖν αὐτὸν ὁμοῦ τῇ συζύγῳ προς
σε τὸν βασιλέα καὶ τὴν τῆς συζύγου μητέρα την
δέσποιναν πολλῶν ἕνεκα. Τήν τε γὰρ δέσποιναν διά
μεγίστης ἐφέσεως ἔχειν διὰ πλείστων ἤδη τῶν χρό
νων τὴν θυγατέρα θεάσασθαι. Εἶναι γὰρ ὑπὲρ τὰ
τρία καὶ εἴκοσιν ἔτη, ἀφ' οὗπερ εἰς ὄψιν ἀλλήλαις ἐλθεῖν ἥκιστα ἐξεγένετο· τόν τε αὖ βασιλέα ποθεῖν
μὲν καὶ αὐτὸν τὴν ἀδελφὴν θεάσασθαι μήπω πρότερον θεασάμενον· ποθεῖν δ' οὖν καὶ τὸν αὐτῆς θεά
σασθαι σύζυγον, τοῦτο μὲν καὶ ὡς γαμβρόν, τοῦτο δὲ καὶ ὡς τῶν ἀποῤῥήτων ἐθέλειν λαβεῖν κοινωνόν.
III. Quæ cum ita se haberent, Michael cum
uxore Didymnotichum profectus per multos dies ab
imperatore et Augusta imperatoris matre publice
privatimque splendidissime et magnificentissime
habitus est. Tandem sic inter eos convenit, ut
G
p
Ι. Τούτων τοίνυν οὕτως ἐχόντων ἐπιδημεῖ τῷ Διο
δυμοτείχῳ μετὰ τῆς συζύγου ὁ Μιχάηλος καὶ λαμπραῖς ταῖς φιλοφροσύναις καὶ δεξιώσεσιν ἐντυγχά
νει πρός τε τοῦ βασιλέως καὶ τῆς δεσποίνης ἰδίᾳ τε
καὶ δημοσίᾳ ἐπὶ συχναῖς ταῖς ἡμέραις, ἐν οἷς δὴ καὶ
συνθῆκαι παρ' ἑκατέρων προῆλθον· τοῦ μὲν, τῷ
βασιλεῖ συμμαχεῖν κατὰ τοῦ βασιλέως καὶ πάππου
τοῦ δὲ, τῷ Μιχαήλῳ κατὰ τοῦ Κράλη Σερβίας· καὶ
εἰ τῆς ὅλης Ρωμαίων ηγεμονίας εγκρατής κατα
σταίη καθελὼν τῆς ἀρχῆς τὸν βασιλέα καὶ πάππον,
χρήματά τε παρέξειν πολλὰ καὶ γῆς κληρουχίας καὶ
Variorum nota.
Michael imperatori contra avum, imperator Michaeli
contra Serviæ Cralem auxilia ferret: quod si totum Romanum imperium avo imperatore dejecto
occupasset, tum magnam ei se pecuniam daturum,
agrosque et urbes Romanz 392 ditionis assiguaTurum, partim ut affini dotis nomine, partim ut
Non ausus dicere 'Ανδρόνικος, dixit οἱ περὶ
τὴν Ἀνδρόνικον, quod re ipsa idem est. Βοινικ.
Cognomento Strascimirum, de quo in seria
Bulgariæ regum agimus pag. 323. Dugang.
Propter affinitatem, quam cum eo Crales contrazeral, ducta uxore flia Caesaris. lia vertendum;
non, ut Wollins, propter recens contractam cum filia
Corsaris affinitatem. Nam qui uxorem ducit, is non
dicitur affinitatem cum uxore contrahere, sed cum
uxoris parentibus et cognatis. BorvIN.
Theodora. Vide lib. VIN, cap. 1, sed, 3.
Βοινιά.
Neda, quæ aliis Dominics, Urosii regis Ser -
vie Glia, Stephani regis soror. Vide series reguan
Serbiæ, n. 59 et 61. Dugang.
Digitisodey Google
by
PG 148:577τούτων οὕτω καταστάντων ὁ Μιχάηλος μετὰ τῆς συζύγου ἐς τὴν οἰκείαν αὖθις ἀπῄει ἀρχὴν, συχνῶν πρὸς τῆς δεσποίνης καὶ πενθερᾶς ἀπολελαυκὼς τῶν χαρίτων καὶ δωρεῶν καὶ χρηστοτέρων ἐπαγγελιῶν ἐς τοὐπιόν. (Δ.) Τῷ μέντοι νέῳ βασιλεῖ ταῖς τοιαύταις ἤδη θαῤῥήσαντι καταστάσεσιν, ὁρῶντι δὲ καὶ τοὺς δήμους τῶν πόλεων τῶν τε ἄλλων καὶ τῆς βασιλευούσης αὐτῆς αὐτῷ προστιθεμένους καὶ λάθρα τὴν ἔφοδον αὐτοῦ κατεπείγοντας (κόρον γὰρ ἤδη μακρὸν εἰληφέναι τῆς τοῦ πάππου μακροβιότητος καὶ ἀκινησίας) μελέταις ἐπῄει διδόναι καὶ σκέμμασι, τίσι δόλοις καὶ πανουργίαις χρησάμενος καὶ νικήσας τὸν πάππον αὐταρχήσει Ῥωμαίων. ἐπεὶ οὖν χρημάτων αὐτῷ ἔδει πρὸς τοιούτους ἀγῶνας ἰόντι, πέμψας ἀφεῖλε χρήματα παρ’ ἀκόντων τῶν ἐν τῇ Θρᾴκῃ πεμφθέντων πρὸς τοῦ γηραιοῦ βασιλέως ἐξισωτῶν, φήσας ἐς τἀναγκαῖα χρῄζειν αὐτόν· βασιλέα δ’ εἶναι καὶ αὐτόν· βασιλεῖ δ’ ἐκ τῶν κοινῶν χρημάτων τὰς ἀναγκαίας ἀποπιμπλάναι χρείας, τῶν σφόδρ’ ἀναγκαιοτάτων ὁμοῦ καὶ δικαιοτάτων εἶναι.[4. c. 1982 10 1398] ΒΥΖΑΝΤΙN.E HISTORIE LIB. IX. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 578
πόλεων ἐκ τῆς τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίας· τοῦτο μὲν socio laborum ergo. llis ita peractis Michael cum
καὶ ὡς γαμβρῷ προικός ἕνεκα, τοῦτο δὲ καὶ ὡς
συμμάχῳ τῶν τόνων ένεκα. Τούτων οὕτω καταστάνο
των ὁ Μιχάηλος μετὰ τῆς συζύγου ἐς τὴν οἰκείαν
αὖθις ἀπῄει ἀρχὴν, συχνῶν πρὸς τῆς δεσποίνης καὶ
πενθερᾶς ἀπολελαυκώς τῶν χαρίτων καὶ δωρεῶν καὶ
χρηστοτέρων ἐπαγγελῶν ἐς τοὐπιόν.
uxore domum redit, amantissime tractatus a socru,
multisque acceptis muneribus et promissis majoribus in posterum erectus,
IV. Hoc statu rerum fretus junior imperator, et
præter cæteras urbes Byzantios quoque favere sibį
cernens, a quibus clam ad maturandam expedition
nem incitaretur, diuturnam vitam et torporem avi
jam fastidientibus, meditari coepit ac deliberare,
quibus dolis ae machinationibus avo devicto solus
Romanis imperaturus esset. Cum autem pecunia
ei esset opus ad tales conatus, pecuniam quæstoribus a seniore in Thraciam missis per vim eripuit.
Sibi enim ad necessarios sumptus opus esse pecumia: imperatorem se quoque esse: sumune autem
necessarium atque sequissimum esse, ut publica
pecunia in usus necessarios impenderentur. Deinde
legatos Alexandriam ad Ægypti principem certis
de causis missurum se simulans Byzantium proficiscitur inde enim onerariam maximam e portu
soluturam, quæ Alexandriam iret. Neque vero
simpliciter proficiscebatur, sed magna manu collecta prius, Thraciis urbibus universis perlustratis
ac sibi conciliatis; cum et eas munivisset, et suspectos omnes 393 illinc exegisset; homines autem sibi addictos et secum conspirantes intromiΔ. Τῷ μέντοι νέῳ βασιλεῖ ταῖς τοιαύταις ήδη
βερβήσαντι καταστάσεσιν, ὁρῶντι δὲ καὶ τοὺς δή
μους τῶν πόλεων τῶν τε ἄλλων καὶ τῆς βασιλευού
σης αὐτῆς αὐτῷ προστιθεμένους καὶ λάθρα τὴν ἐφοτου αὐτοῦ κατεπείγοντα; (κόρον γὰρ ἤδη μακρόν
εἰληφέναι τῆς τοῦ πάππου μακροβιότητος καὶ ἀκινησία;) μελέταις ἐπῄει διδόναι καὶ σκέμμασι, τίσι
βόλεις καὶ πανουργίαις χρησάμενος καὶ νικήσας τὴν
πάππον αὐταρχήσει Ῥωμαίων. Ἐπεὶ οὖν χρημάτων
αὐτῷ ἔδει πρὸς τοιούτους ἀγῶνας ιόντι, πέμψας
έφειλε χρήματα παρ' ἀκόντων τῶν ἐν τῇ Θρᾴκῃ
πεμφθέντων πρὸς τοῦ γηραιοῦ βασιλέω; ἐξισωτῶν,
μέσας ἐς τἀναγκαῖα χρήζειν αὐτόν· βασιλέα δ'
εἶναι καὶ αὐτόν· βασιλεῖ δ᾽ ἐκ τῶν κοινῶν χρημάτων τὰς ἀναγκαίας ἀποπιμπλάναι χρείας, τῶν
εφόδι ένα γκαιοτάτων· ὁμοῦ καὶ δικαιοτάτων εἶναι.
Έπειτα σκήψιν προβαλόμενος, βούλεσθαι πρεσβείαν
πέμψαι ἐς τὸν τῆς Αἰγύπτου δυναστεύοντα περί
είνων ζητημάτων καὶ χρειωδῶν, ἐπορεύετο πρὸς
τὴν βασιλεύουσαν. Μέλλειν γὰρ ἐντεῦθεν δεκάδα
μεγίστην ἐκπλεῖν καὶ ἐς ᾿Αλεξάνδρειαν την πορείαν
Ἐκεῖ:θαι. [Ρ. 240] Βπορεύετο δ' οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ
χείρα συχνὴν συλλεξάμενος πρότερον καὶ τὰς Θρᾷ- Γ. sisset.
πικές πόλεις περιιὼν ἀπάσας καὶ οἰκειούμενος καὶ ἀσφαλιζόμενος καὶ πάντας μὲν ὑπόπτου; ἐξοικίζων
ἐκεῖθεν, πάντας δ' οἰκείους καὶ ὁμογνώμονας εἰσοικίζων ἐκεῖσε.
V. Sed dum hæc agitat, quidam ex ejus intimis
clam fuga elapsus avum imperatorem convenit, et
omnes singulatim consiliorum illorum dolos detegit, cum cetera elocutus, tum illud etiam, ut nepos statuisset ei vel vitam ipsam eripere, si resisterețur, vel si negotium nihil difficultatis facilentque progressum haberet, una cum imperio potetalis etiam insignia ei abrogare, et monastico cucullo indutum in custodiam dare. ‹ Quare, › inguit, e cavendum, ne ille solitan viam ingressus
in urbe furtim introeat: et vos oportet non pigre
illi occurrere. In summum enim discrimen res adductæ sunt. › His imperator auditis et ad ea quæ
ex aliis audierat, aures adhuc veluti personantia,
collatis et expensis, cum nihil falsi esse comperisset, insurgit et ipse atque ad Dominum clamitans:
• Judica eos, Domine, inquit, qui injuria me
afficiunt: et qui contra me insurgunt, erubescant:
et imperatoriam mibi potestatem conserva, quam
abs te donatam is ereptum venit manibus meis,
quei ego genui et evexi '. › Deinde ad rem gerendam accedit.
Γ. Ἀλλ' ἐν τούτοις ὄντος αὐτοῦ λάθρα τις τῶν
αἰκειοτάτων αὐτοῦ φυγών ἥκει παρὰ τὸν βασιλέα
καὶ πάππον καὶ πάντες καθ' έκαστα τῶν ἐκεῖ βου
λευμάτων τοὺς δόλους ἀνακαλύπτει, τά τε άλλα
φήτας τῷ βασιλεῖ καὶ ὡς Ἐβουλεύσαντο οἱ περὶ τὸν
σὺν ἔγγονον καὶ συνέθεντο καθαίρεσιν, ἢ καὶ αὐτῆς
τῆς τῆς ζωῆς, εἴ τις αντίστασις γένοιτο· ἡ él
δίαν καὶ μηδὲν ἐμποδὼν κεκτημένην εὕροι τὸ βού
λευμα τὴν ὁδὸν, ἀφελέσθαι μέν σου μετὰ τῆς βασι
λείας καὶ τὰ τῆς ἐξουσίας σύμβολα· σοὶ δὲ ῥάκος
μοναδικὸν περιθέντες φρουρούς παραδούναι και φυ
λακαῖς. Σκέψασθαι τοίνυν χρεών, μήτ' ἐκεῖνον τῇ
συνήθει πορεία χρησάμενον είσω πυλῶν τῆς βασι
λευούσης, γενέσθαι λαβόντα, μήθ' ὑμᾶς βαθύμως
διατεθῆναι πρὸς τὴν ἀπάντησιν. Περὶ γὰρ τῶν με
γίστων οι κίνδυνοι. Ταῦτα ἀκηκοώς ὁ βασιλεὺς καὶ
οἷς έναυλον ήδη τὴν ἀκοὴν ἐξ ἄλλων εἶχε πολλῶν
παράλληλα θεὶς καὶ ἀκριβωτάμενος καὶ μηδὲν εἶναι
ψευδες εὑρηκώς διανίσταται καὶ αὐτό;· καὶ βοήσα;
πρὸς Κύριον, ὡς «Δίκασον, Κύριε, τοὺς ἀδικοῦντάς
με· καὶ οἱ ἐπανιστάμενοί μοι αἰσχυνθήτωσαν· καὶ
ἐπανάσωσον ἐμοὶ τὸ βασίλειον κράτος, δ σὺ μὲν
ἐχαρίσω μοι, ὂν δ' ἐγὼ γεγέννηκα καὶ ὕψωσα, ἐκ τῶν ἐμῶν ἀ τάζει χειρῶν.» Εἶτα πρὸς ἔργον ἐχώ.
ρει.
Γ. Καὶ πρῶτα μὲν ἐς τὸν ἔγγονον ἔτι περὶ μέσον
* Psal SxSIV, {; Psal, cvit, 28; Isa. 1, 2.
VI. Ac primum ad nepotem in medio itinere
ἔπειτα σκῆψιν προβαλόμενος, βούλεσθαι πρεσβείαν πέμψαι ἐς τὸν τῆς Αἰγύπτου δυναστεύοντα περί τινων ζητημάτων καὶ χρειωδῶν, ἐπορεύετο πρὸς τὴν βασιλεύουσαν. μέλλειν γὰρ ἐντεῦθεν ὁλκάδα μεγίστην ἐκπλεῖν καὶ ἐς Ἀλεξάνδρειαν τὴν πορείαν ποιεῖσθαι. ἐπορεύετο δ’ οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ χεῖρα συχνὴν συλλεξάμενος πρότερον καὶ τὰς Θρᾳκικὰς πόλεις περιϊὼν ἁπάσας καὶ οἰκειούμενος καὶ ἀσφαλιζόμενος καὶ πάντας μὲν ὑπόπτους ἐξοικίζων ἐκεῖθεν, πάντας δ’ οἰκείους καὶ ὁμογνώμονας εἰσοικίζων ἐκεῖσε. (Ε.) Ἀλλ’ ἐν τούτοις ὄντος αὐτοῦ λάθρα τις τῶν οἰκειοτάτων αὐτοῦ φυγὼν ἥκει παρὰ τὸν βασιλέα καὶ πάππον καὶ πάντας καθ’ ἕκαστα τῶν ἐκεῖ βουλευμάτων τοὺς δόλους ἀνακαλύπτει, τά τε ἄλλα φήσας τῷ βασιλεῖ καὶ ὡς ἐβουλεύσαντο οἱ περὶ τὸν σὸν ἔγγονον καὶ συνέθεντο καθαίρεσιν, ἢ καὶ αὐτῆς τῆς σῆς ζωῆς, εἴ τις ἀντίστασις γένοιτο· ἢ εἰ ῥᾳδίαν καὶ μηδὲν ἐμποδὼν κεκτημένην εὕροι τὸ βούλευμα τὴν ὁδὸν, ἀφελέσθαι μέν σου μετὰ τῆς βασιλείας καὶ τὰ τῆς ἐξουσίας σύμβολα· σοὶ δὲ ῥάκος μοναδικὸν περιθέντες φρουροῖς παραδοῦναι καὶ φυλακαῖς.[4. c. 1982 10 1398] ΒΥΖΑΝΤΙN.E HISTORIE LIB. IX. [IMP. ANDRONIC. SEN.] 578
πόλεων ἐκ τῆς τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίας· τοῦτο μὲν socio laborum ergo. llis ita peractis Michael cum
καὶ ὡς γαμβρῷ προικός ἕνεκα, τοῦτο δὲ καὶ ὡς
συμμάχῳ τῶν τόνων ένεκα. Τούτων οὕτω καταστάνο
των ὁ Μιχάηλος μετὰ τῆς συζύγου ἐς τὴν οἰκείαν
αὖθις ἀπῄει ἀρχὴν, συχνῶν πρὸς τῆς δεσποίνης καὶ
πενθερᾶς ἀπολελαυκώς τῶν χαρίτων καὶ δωρεῶν καὶ
χρηστοτέρων ἐπαγγελῶν ἐς τοὐπιόν.
uxore domum redit, amantissime tractatus a socru,
multisque acceptis muneribus et promissis majoribus in posterum erectus,
IV. Hoc statu rerum fretus junior imperator, et
præter cæteras urbes Byzantios quoque favere sibį
cernens, a quibus clam ad maturandam expedition
nem incitaretur, diuturnam vitam et torporem avi
jam fastidientibus, meditari coepit ac deliberare,
quibus dolis ae machinationibus avo devicto solus
Romanis imperaturus esset. Cum autem pecunia
ei esset opus ad tales conatus, pecuniam quæstoribus a seniore in Thraciam missis per vim eripuit.
Sibi enim ad necessarios sumptus opus esse pecumia: imperatorem se quoque esse: sumune autem
necessarium atque sequissimum esse, ut publica
pecunia in usus necessarios impenderentur. Deinde
legatos Alexandriam ad Ægypti principem certis
de causis missurum se simulans Byzantium proficiscitur inde enim onerariam maximam e portu
soluturam, quæ Alexandriam iret. Neque vero
simpliciter proficiscebatur, sed magna manu collecta prius, Thraciis urbibus universis perlustratis
ac sibi conciliatis; cum et eas munivisset, et suspectos omnes 393 illinc exegisset; homines autem sibi addictos et secum conspirantes intromiΔ. Τῷ μέντοι νέῳ βασιλεῖ ταῖς τοιαύταις ήδη
βερβήσαντι καταστάσεσιν, ὁρῶντι δὲ καὶ τοὺς δή
μους τῶν πόλεων τῶν τε ἄλλων καὶ τῆς βασιλευού
σης αὐτῆς αὐτῷ προστιθεμένους καὶ λάθρα τὴν ἐφοτου αὐτοῦ κατεπείγοντα; (κόρον γὰρ ἤδη μακρόν
εἰληφέναι τῆς τοῦ πάππου μακροβιότητος καὶ ἀκινησία;) μελέταις ἐπῄει διδόναι καὶ σκέμμασι, τίσι
βόλεις καὶ πανουργίαις χρησάμενος καὶ νικήσας τὴν
πάππον αὐταρχήσει Ῥωμαίων. Ἐπεὶ οὖν χρημάτων
αὐτῷ ἔδει πρὸς τοιούτους ἀγῶνας ιόντι, πέμψας
έφειλε χρήματα παρ' ἀκόντων τῶν ἐν τῇ Θρᾴκῃ
πεμφθέντων πρὸς τοῦ γηραιοῦ βασιλέω; ἐξισωτῶν,
μέσας ἐς τἀναγκαῖα χρήζειν αὐτόν· βασιλέα δ'
εἶναι καὶ αὐτόν· βασιλεῖ δ᾽ ἐκ τῶν κοινῶν χρημάτων τὰς ἀναγκαίας ἀποπιμπλάναι χρείας, τῶν
εφόδι ένα γκαιοτάτων· ὁμοῦ καὶ δικαιοτάτων εἶναι.
Έπειτα σκήψιν προβαλόμενος, βούλεσθαι πρεσβείαν
πέμψαι ἐς τὸν τῆς Αἰγύπτου δυναστεύοντα περί
είνων ζητημάτων καὶ χρειωδῶν, ἐπορεύετο πρὸς
τὴν βασιλεύουσαν. Μέλλειν γὰρ ἐντεῦθεν δεκάδα
μεγίστην ἐκπλεῖν καὶ ἐς ᾿Αλεξάνδρειαν την πορείαν
Ἐκεῖ:θαι. [Ρ. 240] Βπορεύετο δ' οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ
χείρα συχνὴν συλλεξάμενος πρότερον καὶ τὰς Θρᾷ- Γ. sisset.
πικές πόλεις περιιὼν ἀπάσας καὶ οἰκειούμενος καὶ ἀσφαλιζόμενος καὶ πάντας μὲν ὑπόπτου; ἐξοικίζων
ἐκεῖθεν, πάντας δ' οἰκείους καὶ ὁμογνώμονας εἰσοικίζων ἐκεῖσε.
V. Sed dum hæc agitat, quidam ex ejus intimis
clam fuga elapsus avum imperatorem convenit, et
omnes singulatim consiliorum illorum dolos detegit, cum cetera elocutus, tum illud etiam, ut nepos statuisset ei vel vitam ipsam eripere, si resisterețur, vel si negotium nihil difficultatis facilentque progressum haberet, una cum imperio potetalis etiam insignia ei abrogare, et monastico cucullo indutum in custodiam dare. ‹ Quare, › inguit, e cavendum, ne ille solitan viam ingressus
in urbe furtim introeat: et vos oportet non pigre
illi occurrere. In summum enim discrimen res adductæ sunt. › His imperator auditis et ad ea quæ
ex aliis audierat, aures adhuc veluti personantia,
collatis et expensis, cum nihil falsi esse comperisset, insurgit et ipse atque ad Dominum clamitans:
• Judica eos, Domine, inquit, qui injuria me
afficiunt: et qui contra me insurgunt, erubescant:
et imperatoriam mibi potestatem conserva, quam
abs te donatam is ereptum venit manibus meis,
quei ego genui et evexi '. › Deinde ad rem gerendam accedit.
Γ. Ἀλλ' ἐν τούτοις ὄντος αὐτοῦ λάθρα τις τῶν
αἰκειοτάτων αὐτοῦ φυγών ἥκει παρὰ τὸν βασιλέα
καὶ πάππον καὶ πάντες καθ' έκαστα τῶν ἐκεῖ βου
λευμάτων τοὺς δόλους ἀνακαλύπτει, τά τε άλλα
φήτας τῷ βασιλεῖ καὶ ὡς Ἐβουλεύσαντο οἱ περὶ τὸν
σὺν ἔγγονον καὶ συνέθεντο καθαίρεσιν, ἢ καὶ αὐτῆς
τῆς τῆς ζωῆς, εἴ τις αντίστασις γένοιτο· ἡ él
δίαν καὶ μηδὲν ἐμποδὼν κεκτημένην εὕροι τὸ βού
λευμα τὴν ὁδὸν, ἀφελέσθαι μέν σου μετὰ τῆς βασι
λείας καὶ τὰ τῆς ἐξουσίας σύμβολα· σοὶ δὲ ῥάκος
μοναδικὸν περιθέντες φρουρούς παραδούναι και φυ
λακαῖς. Σκέψασθαι τοίνυν χρεών, μήτ' ἐκεῖνον τῇ
συνήθει πορεία χρησάμενον είσω πυλῶν τῆς βασι
λευούσης, γενέσθαι λαβόντα, μήθ' ὑμᾶς βαθύμως
διατεθῆναι πρὸς τὴν ἀπάντησιν. Περὶ γὰρ τῶν με
γίστων οι κίνδυνοι. Ταῦτα ἀκηκοώς ὁ βασιλεὺς καὶ
οἷς έναυλον ήδη τὴν ἀκοὴν ἐξ ἄλλων εἶχε πολλῶν
παράλληλα θεὶς καὶ ἀκριβωτάμενος καὶ μηδὲν εἶναι
ψευδες εὑρηκώς διανίσταται καὶ αὐτό;· καὶ βοήσα;
πρὸς Κύριον, ὡς «Δίκασον, Κύριε, τοὺς ἀδικοῦντάς
με· καὶ οἱ ἐπανιστάμενοί μοι αἰσχυνθήτωσαν· καὶ
ἐπανάσωσον ἐμοὶ τὸ βασίλειον κράτος, δ σὺ μὲν
ἐχαρίσω μοι, ὂν δ' ἐγὼ γεγέννηκα καὶ ὕψωσα, ἐκ τῶν ἐμῶν ἀ τάζει χειρῶν.» Εἶτα πρὸς ἔργον ἐχώ.
ρει.
Γ. Καὶ πρῶτα μὲν ἐς τὸν ἔγγονον ἔτι περὶ μέσον
* Psal SxSIV, {; Psal, cvit, 28; Isa. 1, 2.
VI. Ac primum ad nepotem in medio itinere
PG 148:579σκέψασθαι τοίνυν χρεὼν, μήτ’ ἐκεῖνον τῇ συνήθει πορείᾳ χρησάμενον εἴσω πυλῶν τῆς βασιλευούσης γενέσθαι λαθόντα, μήθ’ ὑμᾶς ῥᾳθύμως διατεθῆναι πρὸς τὴν ἀπάντησιν. περὶ γὰρ τῶν μεγίστων οἱ κίνδυνοι. ταῦτα ἀκηκοὼς ὁ βασιλεὺς καὶ οἷς ἔναυλον ἤδη τὴν ἀκοὴν ἐξ ἄλλων εἶχε πολλῶν παράλληλα θεὶς καὶ ἀκριβωσάμενος καὶ μηδὲν εἶναι ψευδὲς εὑρηκὼς διανίσταται καὶ αὐτός· καὶ βοήσας πρὸς κύριον, ὡς δίκασον κύριε τοὺς ἀδικοῦντάς με· καὶ οἱ ἐπανιστάμενοί μοι αἰσχυνθήτωσαν· καὶ ἐπανάσωσον ἐμοὶ τὸ βασίλειον κράτος, ὃ σὺ μὲν ἐχαρίσω μοι, ὃν δ’ ἐγὼ γεγέννηκα καὶ ὕψωσα, ἐκ τῶν ἐμῶν ἁρπάζει χειρῶν. εἶτα πρὸς ἔργον ἐχώρει. (2.) Καὶ πρῶτα μὲν ἐς τὸν ἔγγονον ἔτι περὶ μέσην ὄντα τὴν πορείαν πέμπει τοὺς ἀπαγορεύσοντας τὴν πρὸς τὸ Βυζάντιον εἴσοδον.[A. M. 6791 AD 6836]
adhuc agentem mittit, qui ei urbis ingressu inter- ὄντα τὴν πορείαν πέμπει τοὺς ἀπαγορεύσοντας την
dicant. e Etenim, inquit, novum id esset, si tam aperte
fedifragus, eaque quibus respublica 396 pereal
agens et moliens, latere conatus suos postularet. ›
Erat autem iis, qui ad illum missi iverant, mandatum, ut coarguendi ejus animi causa recenserent
apud eum, quot occasiones pacis denuo rumpende
præbuisset, ut et irrita flerent ea, de quibus convenerat, et offersionibus locus esset. Eorum autem
quæ recensebantur sunuma hæc erat. Primum, quod
imperatoriis quæstoribus omnibus pecuniam eripuisset, cujus nunquam major penuria fuisset,
cum ea essent tempora, quæ ob divisionem imperii
sumptus maximos postularent. Alterum, quod urbibus præpositos ab avo præsides ac procuratores
ille ignominia affectos ejiceret, atque in eorum &
locum quoscunque ei libitum esset substitucret.
Tertium, quod Cralænam, amitam suam et nionastico indutam habitu, indignantem et reluctantem
ad incestum coitum compulisset. Accedebant et
aliæ causæ, propter quas ei urbis ingressu interdiceretur plurimæ illæ quidem, sed non ita
Lirinae.
VII. Deinde clandestinis litteris ad Cralein Serviæ missis auxilium ab eo petit. Scribit et ad Demetrium despotam filium sumın, qui tum ThessaJonicæ et adjacentium locorum curam agebat:
eique mandat, ut duos fratris filios, qui Bellegra ο
ad
πρὸς τὸ Βυζάντιον εἴσοδον. «Καινότερον γὰρ ἂν
εἴη,» φησί, τὴν ἀνακεκαλυμμένως ούτως παρασπονδοῦντα καὶ οἷς ἂν τὰ κοινὰ φθαρείη ταῦτα
πράττοντά τε καὶ κατασκευαζόμενον λανθάνειν
ἀξιοῦν.» Ην δὲ τοῖς πεμφθεῖσι προστεταγμένον,
διεξελθεῖν ἐπ' αὐτοῦ πρὸς ἔλεγχον τῆς γνώμης αύ
τοῦ, καὶ ὅσαι προφάσεις ἐγένοντο παρ' αὐτοῦ, τοῦ
τε τὴν εἰρήνην αὖθις καὶ τὰς συνθήκας λελύσθαι
καὶ χώραν τὰ σκάνδαλα σχεῖν. Ησαν δ' ὡς ἐν κι
φαλαίῳ εἰπεῖν αίδε· μία μεν, ὅτι ὅσοι τοὺς βασιλε
κούς φόρους δασμολογοῦντες ἦσαν ἅπαντας συλλα
βὼν ἀφεῖς τὰ χρήματα, σπανιωτέρων μὲν εἶπερ ποτέ
νῦν τῶν χρημάτων, πολυδαπανωτέρων δὲ τῶν πραγμά
των όντων διὰ τὸν τῆς βασιλείας μερισμόν. Δευτέρα
δὲ, ὅτι τοὺς πεμπομένους φόρους τῶν πόλεων καὶ
διοικητὰς ἀτίμους ἐκεῖθεν ἐκβάλλων ἐκπέμπει· τίθησι
δ' ἀντ᾽ ἐκείνων αὐτὸς ἑτέρους, οὓς ἂν ἐθέλοι. Τρίτη
δ᾽, ὅτι καὶ τὴν Κράπαιναν πατρός τε ἀδελφὴν
οὖσαν καὶ μοναχικόν περικειμένην σχῆμα πρὸς ἄθε
σμον ἐβιάζετο μίξιν, δυνανασχετοῦσαν τε καὶ οὐκ
ἐθέλουσαν αὐτήν. Ησαν δὲ πρὸς ταύταις καὶ ἔτεραι
προφάσεις, δι' α; απηγορεύετο ἡ πρὸς τὸ Βυζάντιον
αὐτῷ εἴσοδος, πλείσται μὲν [Ρ. 241], οὐ τοσοῦτον
δὲ τὸ ἰσχυρὸν ἔχουσαι.
Ζ. Ἐπὶ τούτοις γραφάς λανθανούσας ἐξέπεμψε
πρός γε τὸν Κράλην Σερβίας περί συμμαχίας και
πρὸς τὴν ἑαυτοῦ υἱὸν Δημήτριον τὴν δεσπότην,
ἐπιτροπεύοντα τηνικαῦτα Θεσσαλονίκης καὶ τῶν
πέριξ, παρακελευομένας, συμπαραλαβόντα μεθ'
ἑαυτοῦ καὶ τοὺς δύο ἀνεψιούς ἐκεῖσε περὶ τὴν ἐπιτροπὴν τῶν Βελλεγράφων καὶ τῆς άλλης Μακεδονία;
τηνικαῦτα διατρίβοντας Ανδρόνικόν τε τον πρω ο
βεστιάριον καὶ Μιχαὴλ τὸν ᾿Ασὰν καὶ ἄμπ τὰ Μακε
δονικὰ στρατόπεδα ἀσφαλίσασθαι μὲν πρῶτον τὰς
Μακεδονικάς πόλεις ὡς εἰκὸς, ἐκ μέσου ποιησάμε
τον ὅσοι οὐκ ἔξω τοῦ ὑποπτεύεσθαι πεφύκασιν
ἔπειτ᾽ ἐκεῖθεν ἄραντας ξύν γε τῷ συμμαχικῷ στρατ
τῷ τῷ ἐκ τοῦ Κράλη Σερβίας ἔρχεσθαι τὴν ταχίς
στην κατὰ τοῦ βασιλέως Ανδρονίκου τοῦ νέου. Τών
δὲ σταλείσῶν, ὡς ἔφημεν, γραφῶν πρός τε τὸν Κρα
την Σερβίας καὶ πρὸς τὸν δεσπότην καὶ πρὸς ἄλλους
ὅσοι βασιλικάς διώκουν ἐπιτροπές αἱ μὲν ἐάλωσαν
παρὰ τῶν τὰς ὁδοὺς φρουρούντων άνθρώπων τοῦ
dis et reliquæ Macedoniæ præerant, Andronicum
protovestiarium et Michaelem Asanem simulque
Macedonicas legiones secum 395 adducat; ac
primum quidem Macedonicas urbes idoneis praesi
diis muniat, et eos omnes, quí quoquo modo suspecti sint, removeat: deinde cum auxiliaribus
copiis, quas Crales Serviæ missurus sit, primo
quoque tempore contra juniorem imperatorem
Andronicum moveat. Cæterum litteræ, quas
Cralem Serviæ, ad despotam, ad cæteros omnes,
quotquot imperatoris negotia in provinciis procurabant, scriplas esse diximus, partim ab junioris imperatoris militibus vias custodientibus excepta sunt; ex nimirum, qu:e chartis inscriptæ
erant: partim iis deceptis evaserunt, et quo mit- νέου βασιλέως, ὅσαι ἐπὶ χάρτου γραφείται
tebantur pervenerunt: illæ videlicet, quæ tenui et
albo linteo inscriptæ tabellariorum vestibus solerter insutæ fuerant. Nam imperator junior cum in
aliis viarum augustiis, tum in iis quæ sunt apud
ἐτύγχανον· αἱ δὲ λαθοῦσαι παρῆλθόν τε και πως
οὓς ἐπέμφθησαν ἀφίκοντο, ἴσαι ἐπὶ λίνου λεπτού
φοῦς καὶ λευκού γραφεῖσαι τοῖς των γραμματοκομιστῶν ἐνδύμασιν εὐφυώς συνεγράφησαν. Κατά
Variorum notæ.
Simonidem, Andronici imp. ex Irene allera
conjuge filiam, quæ cum ad Irenes matris exsequias Constantinopolim venisset, uti narrat Gregoras, lib. vi. cap. 30, ad conjugem redire remueret, a quo cnni per legatos a patre repeteretur,
illaque ne ad reditum cogeretur monachicum habitum induisset, illins frater consanguineus Constantiuus despota lacerato ejus cucullo invitam et
plorantem ad conjugem remiserǝt. Idem Gregoras,
lib. viii, cap. 1. DUCANG.
Ad quem missus Callinicus legatns_ab Asdronico juniore. Cantacuzen. lib. 1. c. p. 8. DUCANG.
Duas chartarum species hic recenset Gregoras, alterain quam chartam vocat, alteram quam
ex tenui lintro confectam scribit. Prore voce papyrum Ægyptiaçɔm videtur iunuere, quam Græci
recentiores ξυλοχάρτιον vocabaut: altera chartam
ex linteo conceptis et contusis paratam, quam zópτινον χάρτην dicunt. Vide Gloss. med. Grecit, in
his vocibus. DUCANG.
καινότερον γὰρ ἂν εἴη, φησὶ, τὸν ἀνακεκαλυμμένως οὑτωσὶ παρασπονδοῦντα καὶ οἷς ἂν τὰ κοινὰ φθαρείη ταῦτα πράττοντά τε καὶ κατασκευαζόμενον λανθάνειν ἀξιοῦν. ἦν δὲ τοῖς πεμφθεῖσι προστεταγμένον, διεξελθεῖν ἐπ’ αὐτοῦ πρὸς ἔλεγχον τῆς γνώμης αὐτοῦ, καὶ ὅσαι προφάσεις ἐγένοντο παρ’ αὐτοῦ, τοῦ τε τὴν εἰρήνην αὖθις καὶ τὰς συνθήκας λελύσθαι καὶ χώραν τὰ σκάνδαλα σχεῖν. ἦσαν δ’ ὡς ἐν κεφαλαίῳ εἰπεῖν αἵδε· μία μὲν, ὅτι ὅσοι τοὺς βασιλικοὺς φόρους δασμολογοῦντες ἦσαν ἅπαντας συλλαβὼν ἀφεῖλε τὰ χρήματα, σπανιωτέρων μὲν εἴπερ ποτὲ νῦν τῶν χρημάτων, πολυδαπανωτέρων δὲ τῶν πραγμάτων ὄντων διὰ τὸν τῆς βασιλείας μερισμόν. δευτέρα δὲ, ὅτι τοὺς πεμπομένους ἐφόρους τῶν πόλεων καὶ διοικητὰς ἀτίμους ἐκεῖθεν ἐκβάλλων ἐκπέμπει· τίθησι δ’ ἀντ’ ἐκείνων αὐτὸς ἑτέρους, οὓς ἂν ἐθέλοι. τρίτη δ’, ὅτι καὶ τὴν Κράλαιναν πατρός τε ἀδελφὴν οὖσαν καὶ μοναχικὸν περικειμένην σχῆμα πρὸς ἄθεσμον ἐβιάζετο μῖξιν, δυσανασχετοῦσάν τε καὶ οὐκ ἐθέλουσαν αὐτήν. ἦσαν δὲ πρὸς ταύταις καὶ ἕτεραι προφάσεις, δι’ ἃς ἀπηγορεύετο ἡ πρὸς τὸ Βυζάντιον αὐτῷ εἴσοδος, πλεῖσται μὲν, οὐ τοσοῦτον δὲ τὸ ἰσχυρὸν ἔχουσαι.[A. M. 6791 AD 6836]
adhuc agentem mittit, qui ei urbis ingressu inter- ὄντα τὴν πορείαν πέμπει τοὺς ἀπαγορεύσοντας την
dicant. e Etenim, inquit, novum id esset, si tam aperte
fedifragus, eaque quibus respublica 396 pereal
agens et moliens, latere conatus suos postularet. ›
Erat autem iis, qui ad illum missi iverant, mandatum, ut coarguendi ejus animi causa recenserent
apud eum, quot occasiones pacis denuo rumpende
præbuisset, ut et irrita flerent ea, de quibus convenerat, et offersionibus locus esset. Eorum autem
quæ recensebantur sunuma hæc erat. Primum, quod
imperatoriis quæstoribus omnibus pecuniam eripuisset, cujus nunquam major penuria fuisset,
cum ea essent tempora, quæ ob divisionem imperii
sumptus maximos postularent. Alterum, quod urbibus præpositos ab avo præsides ac procuratores
ille ignominia affectos ejiceret, atque in eorum &
locum quoscunque ei libitum esset substitucret.
Tertium, quod Cralænam, amitam suam et nionastico indutam habitu, indignantem et reluctantem
ad incestum coitum compulisset. Accedebant et
aliæ causæ, propter quas ei urbis ingressu interdiceretur plurimæ illæ quidem, sed non ita
Lirinae.
VII. Deinde clandestinis litteris ad Cralein Serviæ missis auxilium ab eo petit. Scribit et ad Demetrium despotam filium sumın, qui tum ThessaJonicæ et adjacentium locorum curam agebat:
eique mandat, ut duos fratris filios, qui Bellegra ο
ad
πρὸς τὸ Βυζάντιον εἴσοδον. «Καινότερον γὰρ ἂν
εἴη,» φησί, τὴν ἀνακεκαλυμμένως ούτως παρασπονδοῦντα καὶ οἷς ἂν τὰ κοινὰ φθαρείη ταῦτα
πράττοντά τε καὶ κατασκευαζόμενον λανθάνειν
ἀξιοῦν.» Ην δὲ τοῖς πεμφθεῖσι προστεταγμένον,
διεξελθεῖν ἐπ' αὐτοῦ πρὸς ἔλεγχον τῆς γνώμης αύ
τοῦ, καὶ ὅσαι προφάσεις ἐγένοντο παρ' αὐτοῦ, τοῦ
τε τὴν εἰρήνην αὖθις καὶ τὰς συνθήκας λελύσθαι
καὶ χώραν τὰ σκάνδαλα σχεῖν. Ησαν δ' ὡς ἐν κι
φαλαίῳ εἰπεῖν αίδε· μία μεν, ὅτι ὅσοι τοὺς βασιλε
κούς φόρους δασμολογοῦντες ἦσαν ἅπαντας συλλα
βὼν ἀφεῖς τὰ χρήματα, σπανιωτέρων μὲν εἶπερ ποτέ
νῦν τῶν χρημάτων, πολυδαπανωτέρων δὲ τῶν πραγμά
των όντων διὰ τὸν τῆς βασιλείας μερισμόν. Δευτέρα
δὲ, ὅτι τοὺς πεμπομένους φόρους τῶν πόλεων καὶ
διοικητὰς ἀτίμους ἐκεῖθεν ἐκβάλλων ἐκπέμπει· τίθησι
δ' ἀντ᾽ ἐκείνων αὐτὸς ἑτέρους, οὓς ἂν ἐθέλοι. Τρίτη
δ᾽, ὅτι καὶ τὴν Κράπαιναν πατρός τε ἀδελφὴν
οὖσαν καὶ μοναχικόν περικειμένην σχῆμα πρὸς ἄθε
σμον ἐβιάζετο μίξιν, δυνανασχετοῦσαν τε καὶ οὐκ
ἐθέλουσαν αὐτήν. Ησαν δὲ πρὸς ταύταις καὶ ἔτεραι
προφάσεις, δι' α; απηγορεύετο ἡ πρὸς τὸ Βυζάντιον
αὐτῷ εἴσοδος, πλείσται μὲν [Ρ. 241], οὐ τοσοῦτον
δὲ τὸ ἰσχυρὸν ἔχουσαι.
Ζ. Ἐπὶ τούτοις γραφάς λανθανούσας ἐξέπεμψε
πρός γε τὸν Κράλην Σερβίας περί συμμαχίας και
πρὸς τὴν ἑαυτοῦ υἱὸν Δημήτριον τὴν δεσπότην,
ἐπιτροπεύοντα τηνικαῦτα Θεσσαλονίκης καὶ τῶν
πέριξ, παρακελευομένας, συμπαραλαβόντα μεθ'
ἑαυτοῦ καὶ τοὺς δύο ἀνεψιούς ἐκεῖσε περὶ τὴν ἐπιτροπὴν τῶν Βελλεγράφων καὶ τῆς άλλης Μακεδονία;
τηνικαῦτα διατρίβοντας Ανδρόνικόν τε τον πρω ο
βεστιάριον καὶ Μιχαὴλ τὸν ᾿Ασὰν καὶ ἄμπ τὰ Μακε
δονικὰ στρατόπεδα ἀσφαλίσασθαι μὲν πρῶτον τὰς
Μακεδονικάς πόλεις ὡς εἰκὸς, ἐκ μέσου ποιησάμε
τον ὅσοι οὐκ ἔξω τοῦ ὑποπτεύεσθαι πεφύκασιν
ἔπειτ᾽ ἐκεῖθεν ἄραντας ξύν γε τῷ συμμαχικῷ στρατ
τῷ τῷ ἐκ τοῦ Κράλη Σερβίας ἔρχεσθαι τὴν ταχίς
στην κατὰ τοῦ βασιλέως Ανδρονίκου τοῦ νέου. Τών
δὲ σταλείσῶν, ὡς ἔφημεν, γραφῶν πρός τε τὸν Κρα
την Σερβίας καὶ πρὸς τὸν δεσπότην καὶ πρὸς ἄλλους
ὅσοι βασιλικάς διώκουν ἐπιτροπές αἱ μὲν ἐάλωσαν
παρὰ τῶν τὰς ὁδοὺς φρουρούντων άνθρώπων τοῦ
dis et reliquæ Macedoniæ præerant, Andronicum
protovestiarium et Michaelem Asanem simulque
Macedonicas legiones secum 395 adducat; ac
primum quidem Macedonicas urbes idoneis praesi
diis muniat, et eos omnes, quí quoquo modo suspecti sint, removeat: deinde cum auxiliaribus
copiis, quas Crales Serviæ missurus sit, primo
quoque tempore contra juniorem imperatorem
Andronicum moveat. Cæterum litteræ, quas
Cralem Serviæ, ad despotam, ad cæteros omnes,
quotquot imperatoris negotia in provinciis procurabant, scriplas esse diximus, partim ab junioris imperatoris militibus vias custodientibus excepta sunt; ex nimirum, qu:e chartis inscriptæ
erant: partim iis deceptis evaserunt, et quo mit- νέου βασιλέως, ὅσαι ἐπὶ χάρτου γραφείται
tebantur pervenerunt: illæ videlicet, quæ tenui et
albo linteo inscriptæ tabellariorum vestibus solerter insutæ fuerant. Nam imperator junior cum in
aliis viarum augustiis, tum in iis quæ sunt apud
ἐτύγχανον· αἱ δὲ λαθοῦσαι παρῆλθόν τε και πως
οὓς ἐπέμφθησαν ἀφίκοντο, ἴσαι ἐπὶ λίνου λεπτού
φοῦς καὶ λευκού γραφεῖσαι τοῖς των γραμματοκομιστῶν ἐνδύμασιν εὐφυώς συνεγράφησαν. Κατά
Variorum notæ.
Simonidem, Andronici imp. ex Irene allera
conjuge filiam, quæ cum ad Irenes matris exsequias Constantinopolim venisset, uti narrat Gregoras, lib. vi. cap. 30, ad conjugem redire remueret, a quo cnni per legatos a patre repeteretur,
illaque ne ad reditum cogeretur monachicum habitum induisset, illins frater consanguineus Constantiuus despota lacerato ejus cucullo invitam et
plorantem ad conjugem remiserǝt. Idem Gregoras,
lib. viii, cap. 1. DUCANG.
Ad quem missus Callinicus legatns_ab Asdronico juniore. Cantacuzen. lib. 1. c. p. 8. DUCANG.
Duas chartarum species hic recenset Gregoras, alterain quam chartam vocat, alteram quam
ex tenui lintro confectam scribit. Prore voce papyrum Ægyptiaçɔm videtur iunuere, quam Græci
recentiores ξυλοχάρτιον vocabaut: altera chartam
ex linteo conceptis et contusis paratam, quam zópτινον χάρτην dicunt. Vide Gloss. med. Grecit, in
his vocibus. DUCANG.
(Ζ.) Ἐπὶ τούτοις γραφὰς λανθανούσας ἐξέπεμψε πρός γε τὸν Κράλην Σερβίας περὶ συμμαχίας καὶ πρὸς τὸν ἑαυτοῦ υἱὸν Δημήτριον τὸν δεσπότην, ἐπιτροπεύοντα τηνικαῦτα Θεσσαλονίκης καὶ τῶν πέριξ, παρακελευομένας, συμπαραλαβόντα μεθ’ ἑαυτοῦ καὶ τοὺς δύο ἀνεψιοὺς ἐκεῖσε περὶ τὴν ἐπιτροπὴν τῶν Βελλεγράδων καὶ τῆς ἄλλης Μακεδονίας τηνικαῦτα διατρίβοντας Ἀνδρόνικόν τε τὸν πρωτοβεστιάριον καὶ Μιχαὴλ τὸν Ἀσὰν καὶ ἅμα τὰ Μακεδονικὰ στρατόπεδα ἀσφαλίσασθαι μὲν πρῶτον τὰς Μακεδονικὰς πόλεις ὡς εἰκὸς, ἐκ μέσου ποιησάμενον ὅσοι οὐκ ἔξω τοῦ ὑποπτεύεσθαι πεφύκασιν· ἔπειτ’ ἐκεῖθεν ἄραντας ξύν γε τῷ συμμαχικῷ στρατῷ τῷ ἐκ τοῦ Κράλη Σερβίας ἔρχεσθαι τὴν ταχίστην κατὰ τοῦ βασιλέως Ἀνδρονίκου τοῦ νέου. τῶν δὲ σταλεισῶν, ὡς ἔφημεν, γραφῶν πρός τε τὸν Κράλην Σερβίας καὶ πρὸς τὸν δεσπότην καὶ πρὸς ἄλλους ὅσοι βασιλικὰς διῴκουν ἐπιτροπὰς αἱ μὲν ἑάλωσαν παρὰ τῶν τὰς ὁδοὺς φρουρούντων ἀνθρώπων τοῦ νέου βασιλέως, ὅσαι ἐπὶ χάρτου γραφεῖσαι ἐτύγχανον·[A. M. 6791 AD 6836]
adhuc agentem mittit, qui ei urbis ingressu inter- ὄντα τὴν πορείαν πέμπει τοὺς ἀπαγορεύσοντας την
dicant. e Etenim, inquit, novum id esset, si tam aperte
fedifragus, eaque quibus respublica 396 pereal
agens et moliens, latere conatus suos postularet. ›
Erat autem iis, qui ad illum missi iverant, mandatum, ut coarguendi ejus animi causa recenserent
apud eum, quot occasiones pacis denuo rumpende
præbuisset, ut et irrita flerent ea, de quibus convenerat, et offersionibus locus esset. Eorum autem
quæ recensebantur sunuma hæc erat. Primum, quod
imperatoriis quæstoribus omnibus pecuniam eripuisset, cujus nunquam major penuria fuisset,
cum ea essent tempora, quæ ob divisionem imperii
sumptus maximos postularent. Alterum, quod urbibus præpositos ab avo præsides ac procuratores
ille ignominia affectos ejiceret, atque in eorum &
locum quoscunque ei libitum esset substitucret.
Tertium, quod Cralænam, amitam suam et nionastico indutam habitu, indignantem et reluctantem
ad incestum coitum compulisset. Accedebant et
aliæ causæ, propter quas ei urbis ingressu interdiceretur plurimæ illæ quidem, sed non ita
Lirinae.
VII. Deinde clandestinis litteris ad Cralein Serviæ missis auxilium ab eo petit. Scribit et ad Demetrium despotam filium sumın, qui tum ThessaJonicæ et adjacentium locorum curam agebat:
eique mandat, ut duos fratris filios, qui Bellegra ο
ad
πρὸς τὸ Βυζάντιον εἴσοδον. «Καινότερον γὰρ ἂν
εἴη,» φησί, τὴν ἀνακεκαλυμμένως ούτως παρασπονδοῦντα καὶ οἷς ἂν τὰ κοινὰ φθαρείη ταῦτα
πράττοντά τε καὶ κατασκευαζόμενον λανθάνειν
ἀξιοῦν.» Ην δὲ τοῖς πεμφθεῖσι προστεταγμένον,
διεξελθεῖν ἐπ' αὐτοῦ πρὸς ἔλεγχον τῆς γνώμης αύ
τοῦ, καὶ ὅσαι προφάσεις ἐγένοντο παρ' αὐτοῦ, τοῦ
τε τὴν εἰρήνην αὖθις καὶ τὰς συνθήκας λελύσθαι
καὶ χώραν τὰ σκάνδαλα σχεῖν. Ησαν δ' ὡς ἐν κι
φαλαίῳ εἰπεῖν αίδε· μία μεν, ὅτι ὅσοι τοὺς βασιλε
κούς φόρους δασμολογοῦντες ἦσαν ἅπαντας συλλα
βὼν ἀφεῖς τὰ χρήματα, σπανιωτέρων μὲν εἶπερ ποτέ
νῦν τῶν χρημάτων, πολυδαπανωτέρων δὲ τῶν πραγμά
των όντων διὰ τὸν τῆς βασιλείας μερισμόν. Δευτέρα
δὲ, ὅτι τοὺς πεμπομένους φόρους τῶν πόλεων καὶ
διοικητὰς ἀτίμους ἐκεῖθεν ἐκβάλλων ἐκπέμπει· τίθησι
δ' ἀντ᾽ ἐκείνων αὐτὸς ἑτέρους, οὓς ἂν ἐθέλοι. Τρίτη
δ᾽, ὅτι καὶ τὴν Κράπαιναν πατρός τε ἀδελφὴν
οὖσαν καὶ μοναχικόν περικειμένην σχῆμα πρὸς ἄθε
σμον ἐβιάζετο μίξιν, δυνανασχετοῦσαν τε καὶ οὐκ
ἐθέλουσαν αὐτήν. Ησαν δὲ πρὸς ταύταις καὶ ἔτεραι
προφάσεις, δι' α; απηγορεύετο ἡ πρὸς τὸ Βυζάντιον
αὐτῷ εἴσοδος, πλείσται μὲν [Ρ. 241], οὐ τοσοῦτον
δὲ τὸ ἰσχυρὸν ἔχουσαι.
Ζ. Ἐπὶ τούτοις γραφάς λανθανούσας ἐξέπεμψε
πρός γε τὸν Κράλην Σερβίας περί συμμαχίας και
πρὸς τὴν ἑαυτοῦ υἱὸν Δημήτριον τὴν δεσπότην,
ἐπιτροπεύοντα τηνικαῦτα Θεσσαλονίκης καὶ τῶν
πέριξ, παρακελευομένας, συμπαραλαβόντα μεθ'
ἑαυτοῦ καὶ τοὺς δύο ἀνεψιούς ἐκεῖσε περὶ τὴν ἐπιτροπὴν τῶν Βελλεγράφων καὶ τῆς άλλης Μακεδονία;
τηνικαῦτα διατρίβοντας Ανδρόνικόν τε τον πρω ο
βεστιάριον καὶ Μιχαὴλ τὸν ᾿Ασὰν καὶ ἄμπ τὰ Μακε
δονικὰ στρατόπεδα ἀσφαλίσασθαι μὲν πρῶτον τὰς
Μακεδονικάς πόλεις ὡς εἰκὸς, ἐκ μέσου ποιησάμε
τον ὅσοι οὐκ ἔξω τοῦ ὑποπτεύεσθαι πεφύκασιν
ἔπειτ᾽ ἐκεῖθεν ἄραντας ξύν γε τῷ συμμαχικῷ στρατ
τῷ τῷ ἐκ τοῦ Κράλη Σερβίας ἔρχεσθαι τὴν ταχίς
στην κατὰ τοῦ βασιλέως Ανδρονίκου τοῦ νέου. Τών
δὲ σταλείσῶν, ὡς ἔφημεν, γραφῶν πρός τε τὸν Κρα
την Σερβίας καὶ πρὸς τὸν δεσπότην καὶ πρὸς ἄλλους
ὅσοι βασιλικάς διώκουν ἐπιτροπές αἱ μὲν ἐάλωσαν
παρὰ τῶν τὰς ὁδοὺς φρουρούντων άνθρώπων τοῦ
dis et reliquæ Macedoniæ præerant, Andronicum
protovestiarium et Michaelem Asanem simulque
Macedonicas legiones secum 395 adducat; ac
primum quidem Macedonicas urbes idoneis praesi
diis muniat, et eos omnes, quí quoquo modo suspecti sint, removeat: deinde cum auxiliaribus
copiis, quas Crales Serviæ missurus sit, primo
quoque tempore contra juniorem imperatorem
Andronicum moveat. Cæterum litteræ, quas
Cralem Serviæ, ad despotam, ad cæteros omnes,
quotquot imperatoris negotia in provinciis procurabant, scriplas esse diximus, partim ab junioris imperatoris militibus vias custodientibus excepta sunt; ex nimirum, qu:e chartis inscriptæ
erant: partim iis deceptis evaserunt, et quo mit- νέου βασιλέως, ὅσαι ἐπὶ χάρτου γραφείται
tebantur pervenerunt: illæ videlicet, quæ tenui et
albo linteo inscriptæ tabellariorum vestibus solerter insutæ fuerant. Nam imperator junior cum in
aliis viarum augustiis, tum in iis quæ sunt apud
ἐτύγχανον· αἱ δὲ λαθοῦσαι παρῆλθόν τε και πως
οὓς ἐπέμφθησαν ἀφίκοντο, ἴσαι ἐπὶ λίνου λεπτού
φοῦς καὶ λευκού γραφεῖσαι τοῖς των γραμματοκομιστῶν ἐνδύμασιν εὐφυώς συνεγράφησαν. Κατά
Variorum notæ.
Simonidem, Andronici imp. ex Irene allera
conjuge filiam, quæ cum ad Irenes matris exsequias Constantinopolim venisset, uti narrat Gregoras, lib. vi. cap. 30, ad conjugem redire remueret, a quo cnni per legatos a patre repeteretur,
illaque ne ad reditum cogeretur monachicum habitum induisset, illins frater consanguineus Constantiuus despota lacerato ejus cucullo invitam et
plorantem ad conjugem remiserǝt. Idem Gregoras,
lib. viii, cap. 1. DUCANG.
Ad quem missus Callinicus legatns_ab Asdronico juniore. Cantacuzen. lib. 1. c. p. 8. DUCANG.
Duas chartarum species hic recenset Gregoras, alterain quam chartam vocat, alteram quam
ex tenui lintro confectam scribit. Prore voce papyrum Ægyptiaçɔm videtur iunuere, quam Græci
recentiores ξυλοχάρτιον vocabaut: altera chartam
ex linteo conceptis et contusis paratam, quam zópτινον χάρτην dicunt. Vide Gloss. med. Grecit, in
his vocibus. DUCANG.
Book IX · Chapter ILiber Nonus · Caput I
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ἅπερ ἀκουόμενα πάντας ἀνέσειε καὶ ῥᾷστα τὰς γνώμας σφῶν διέστρεφε καὶ ἀνέπειθεν ὁλοσχερῶς αὐτῷ προστίθεσθαι γνώμῃ τε καὶ γλώσσῃ καὶ χερσὶ καὶ πάσῃ προθυμίᾳ καὶ λαθραίοις γράμμασι προσκαλεῖσθαι αὐτὸν καὶ τὴν αὐτοῦ ἐπιταχύνειν ἔφοδον. β. Οὕτω δὴ τῶν πραγμάτων ἐχόντων ἥκει περὶ τὸ Ῥήγιον ὁ βασιλεύς· κἀκεῖθεν πρεσβεύεται πρὸς τὸν βασιλέα καὶ πάππον δυοῖν ζητημάτων ὁπότερον συγχωρῆσαί οἱ, ἢ τὴν πρὸς τὸ Βυζάντιον ὑπόσπονδον εἴσοδον, ἢ τῶν ἐκ Βυζαντίου τινῶν εἰς ἐκεῖνον ἄφιξιν ἔκ τε τῶν τῆς συγκλήτου ἔκ τε τῶν τῆς ἐκκλησίας ἀρχόντων, καὶ εἴ τινες ἐκ τοῦ δήμου παιδείας εὖ ἔχοντες εἶεν, οἵτινες ἱκανοὶ ἔσονται τὰ ὑπ’ ἐκείνου λεχθησόμενα ἀπαγγεῖλαι τῷ τε βασιλεῖ καὶ ὅλῳ τῷ Βυζαντίῳ. τὸν μέντοι γηραιὸν βασιλέα, δόλου μεστὰ ἡγησάμενον τὰ τοιαῦτα προβλήματα, σιωπῆσαι μέχρι πολλοῦ καὶ διαπορῆσαι περὶ τὴν αἵρεσιν. τήν τε γὰρ εἰς τὸ Βυζάντιον εἴσοδον τοῦ ἐγγόνου ὀλεθρίαν ὁρᾷν καὶ οὐκ ἄνευ αἱμάτων· ἑτοίμους γὰρ εἶναι τοὺς Βυζαντίους αὐτίκα ἐκείνῳ τε προστεθήσεσθαι φανέντι πυλῶν εἴσω καὶ τοῦτον πικρῶς τοῦ βίου ἀπάξειν·581 [a. c. 1282 AD 1328]
BYZANTINE RISTORLE LIB. IX. [IMP. ANDRONIC, SEN.] 582
μάλιστα κατὰ τὰς Christopolin, custodes collocarat, qui omnes
prætereuntes excutiebant, si forte litteras Byzan
tio afferrent, quos fallere perdifficile erat.
γὰρ τὰς στενὰς τῶν ἐδῶν καὶ
περ! Χριστούπολιν πύλας φρουρούς οἱ περὶ τὸν
νέον έθεσαν βασιλέα, οἱ πάντας τοὺς παριόντας ἐξή
ταζον, εἰ γραφὰς ἐκ Βυζαντίου κομίζοιεν· καὶ ἦν
ευσχερές ούτωσί λαθόντα τινά παρελθεῖν.
VIII. Ac illos quidem eorum quæ Byzantii clam
agebantur et agitabantur nihil latebat: istos vero
latebant omnia, quæ illi foris et agebant et agitabant. Nam omnes sponte ad eos inclinabant, alii
aperte et auiinis et corporibus; qui vero corporibus non poterant, animis certe et toto pectore cum
illis conjuncti erant; non modo omnis fere Byzantina plebs, sed et senatorii et aulici proceres et ii
qui seniorem imperatorem cognatione maxime altingebant. Ac ii quæcunque 396 illic gerebantur
curiose indagantes singula illis significabant. Quorum unus fuit etiam imperatoris filius Theodorus
marchio. Qui in matris patriam ante multos annos
uxoris ducendæ causa ab ipsa matre, ut dixi, missus ac procedente tempore per temeritatem et
socordiam suɔm ære alieno oppressus post matris
obitum ad patrem imperatorem, uxore et liberis
illic relictis, reversus fuerat; atque ex eo Byzantii comu:or:batur. Ubi paterna imperatoris cura
ac benevolentia ex omni parte sublevatus et suppedi:atis ex fisco sumptibus sustentatus omnis
etiam as alienum pecunia imperatoria dissolveral.
Quæ ille per amentiam cuncta oblitus debita patri
observantia prorsus neglecta Judam imitari et patris insperatoris proditor esse maluit. Nam Roma.
num imperium somniabat ipse quoque, exciuso
videlicet eo, ad quem successio pertinebat. Et cum
pater multis de causis, quod et animo et religio, e
et habitu et rasa barba et alio omni vitæ genere
mere Latinus esset, postulatis ejus annuere nollet:
ipse, quo illum contristaret, ad juniorem imper
torem defecit. Ita quo erat sanguine conjunctior,
eo acerbior patris imperatoris inimicus exstitit.
Η'. Κακείνους μὲν οὖν οὐδὲν ἐλελήθει τῶν ἐν Βυ
αντίῳ κρύφα μελετωμένων τε καὶ δρωμένων· τούτους δὲ πάντα ελελήθει τα κατὰ τούτων ἔξωθεν
ἐκεῖνοι ἔδρων τε καὶ ἐμελέτων. Πάντες γάρ σφισι
προσεχώρουν εθελονται, οἱ μὲν ἐς τοὐμφανὲς αὐτ
τοῖς γνώμαις καὶ αὐτοῖς σώμασιν· ὅσοι δὲ μὴ
ἐδύναντο, οἱ δὲ ἀλλὰ ταῖς γνώμαις σφίσιν ολοσχε
ρως προσέκειντο· οὐ μόνον μικροῦ πάντες ὅσοι τοῦ
δήμου τῶν Βυζαντίων, ἀλλὰ καὶ ὅσοι τῶν συγκληδικῶν καὶ οἰκειακῶν καὶ ὅσοι τῶν μάλα καθ' αἷμα
τῷ γηραιῷ βασιλεῖ προσηκόντων ἦσαν· οἱ δὴ πάντα
καθ᾽ ἂν τὰ ἐντεῦθεν ἀνιχνεύοντες ἐκείνοις ἐμήνυον.
ἂν εἶς ἦν καὶ ὁ τοῦ βασιλέως υἱὸς Θεό ωρος 6
μαρκέσιος. Ὃς προἐτῶν συχνῶν εἰς τὴν τῆς μητρός
πατρίδα πεμφθεὶς ὑπὸ τῆς μητρός, ὡς εἰρήκειμεν,
γάμων ἕνεκα καὶ δι' ἀβουλίαν καὶ ῥαθυμίαν τῷ χρόνῳ
κατάχρεως γενονὼς μετὰ τὴν τῆς μητρὸς θάνατον
ἐπενήσι πρὸς τὸν πατέρα καὶ βασιλέα παῖδας καὶ γυα
ναίκα ἐκεῖσε καταλιπών· καὶ ἦν τοῦ λοιποῦ διατρί
των ἐν Βυζαντίῳ· ὅτε δὴ καὶ ἄλλης τε πάσης ἀπήλους πρὸς τοῦ βασιλέως κηδεμονίας καὶ εὐμενείας
καὶ χορηγίας ἐκ τοῦ βασιλικοῦ πρυτανείου, [Ρ. 242]
καὶ δὴ καὶ πάντων χρεῶν ἀπήλλακται διὰ τῶν βασιλικῶν χρημάτων. Τῶν ἁπάντων ἐκλαθόμενος ἐκεῖνος
διὰ φρενών ἔνδειαν καὶ πᾶσαν αἰδῶ πατρικὴν ὀπίσω
λιπών προδίτης είλετο γενέσθαι τοῦ βασιλέως καὶ
πατρὸς καὶ τῆς Ἰούδα ἐκείνου μιμήσεως. Όνειρο
πόλες γὰρ τὴν Ῥωμαϊκὴν καὶ αὐτὸς ἡγεμονίαν, ἐκε
ενών Ισταμένου τοῦ διαδόχου· καὶ κατανεῦσαι μὴ
βουλόμενον τὸν πατέρα πολλῶν ἕνεκα, ὅτι καὶ γνώμη
καὶ πίστει καὶ σχήματι καὶ γενείων κουρᾷ (6%) και
πᾶσι ἔθεσιν Λατίνος ἦν ἀκραιφνής. ἔγνω λυπήσειν
αὐτὸν τῷ νέμ προστεθεὶς βασιλεῖ. Οθεν καὶ ὅσῳ
πάντων μάλλον καθ' αἷμα τῷ βασιλεῖ προσῳκείωτο, τοσούτῳ καὶ θερμότερος πάντων ἐχθρὸς τοῦ βοσ
λέως καὶ πατρός γενέσθαι πεφιλονείκηκε μάλλον αὐτός.
Θ. Τῷ δ' ἐπιγενομένῳ μηνὶ Νοεμε ρίψ τὰ βα
σιλική δεξάμενος γράμματα Δημήτριος ὁ δεσπότης
ἐν Θεσσαλονίκῃ διεμηνύσατο εὐθὺς τόν τε πρωτοβεστιάριον καὶ τὸν ᾿Ασάν. Καὶ ἐπειδὴ συνῆλθον στρατεύματά τε συνεκροτεῖτο· καὶ ἅμα αἱ τῶν τῷ νέῳ
βασιλεῖ συνόντων οὐσίαι καὶ τὰ κτήματα, όπόσα
περὶ τὰς ἐν Μακεδονίᾳ πόλεις καὶ χώρας ἔτυχον
ῦντα, πάντα τοῖς στρατιώταις διαμερίζοντα· οίνου τε
καὶ σίτου σφῶν ἠνοίγοντο ἀποθῆκαι· καὶ τοῖς ἁρπά
ζειν ἐθέλουσιν ἄφθονα προκειντο πάντα, ἐξορίαι τε
καὶ δημεύσεις τῶν ἥκιστα συμφρονεῖν ἐθελόντων.
Κἀκεῖ μὲν ταῦτα ἐτελεῖτο· ἔμελλε δ' ὅτον οὐδέπω
καὶ τὸ τοῦ Κράλη συμμαχικὸν ἐς αὐτοὺς ἀφικνεῖ
σθαι
IX. Sequenti mense Novembri Demetrius despo.
ta, imperatoris litteris Thessalonicæ acceptis, statim protovestiarium et Asamem arcessit. Qui cum
convenissent, illico 397 et exercitus cogi et eorum, qui ad juniorem se adjunxissent, bona et
possessiones, quæcunque in Macedonicis urbibus
el aris erant, militibus distribui coeperunt. Aμε
riebantur eorum granaria et cellæ vinariæ; et
cuilibet rapere volenti omnia passim exposita erant,
Præterea qui minime assentiri vellent, eorum
bona publicabantur et ipsi exsilio multabantur.
Ac ibi quidem hæc fiebant. Erant etiam Cralis
auxilia jamjam ad eos ventura.
Variorum notæ.
Quæ urbs ad fugam ab Andronico juniore
electa fuerat. Cantacuzen. lib. 1, cap. 4, 7, 8.
DECANG.
&s paulo ante ad patrem Constantinopolim
venerat: uti narrat. Cantacuzen. lib. 1, cap. 51.
DUCANG.
Supra lib. vi. cap. 12. DUCANG.
An. Chr. 1527 exeunte. Boivin,
PG 148:583τήν τε αὖ πρὸς ἐκεῖνον τῶν Βυζαντίων ἄφιξιν οὐδὲ ταύτην ἀστασίαστον βλέπειν. σκοπὸν γὰρ εἶναι τῷ ἐγγόνῳ, λόγους τε δημοχαρεῖς παῤῥησίᾳ λαλῆσαι καὶ λάθρα δώροις καὶ ἐπαγγελίαις ὑποποιῆσαι χρησταῖς αὐτούς τε καὶ δι’ αὐτῶν ὁπόσοι τὸ Βυζάντιον οἰκοῦσι. χαλεπῶν δ’ ὄντων ἀμφοτέρων ὅμως τὸ κουφότερον εἵλετο· καὶ πέπομφε δύο μὲν ἐκ τῆς συγκλήτου, δύο δ’ ἐκ τῶν ἀρχιερέων, δύο δ’ ἐκ τῶν τῆς ἐκκλησίας λογάδων καὶ τέτταρας τῶν τοῦ δήμου προκρίτων. (Β.) Οὓς δὴ πάντας ἀπιόντας ἐκεῖσε μεταπεμψάμενος ἐκεῖνος καὶ ἐκκλησίαν πεποιηκὼς δημηγορίαν τινὰ ἐσχηματισμένην ἐπ’ αὐτῶν διεξῆλθεν· ἐγὼ, φήσας, ὅτι μὲν τοὺς ὑπηκόους ὑμᾶς πλέον ἢ ἐμαυτὸν φιλῶ καὶ ὅτι οὐκ αὐτοκρατορίαν ἐμαυτῷ περιθεῖναι σπουδάζων ἐξῆλθον παρὰ τὴν τοῦ βασιλέως καὶ πάππου μου βούλησιν, παντί που δῆλον.[A. N. 6791 AD 6836]
X. Ceterum nec junior Andronicus quietus sedebat: sed clam in omnes terras et insulas, Byzantium, Thessalonicam et Macedoniam edicta
mittebat, per quæ populis iinmunitatem et libertatem a tributis, militibus vero reditus et majora
stipendia promittebat. Quæ mox ut audita fuere,
omnes cominoverunt, et animnis facillime depravatis
impulerunt, ut et voluntatibus et linguis et manibus et omni studio ei adhærescerent et clandestinis
litteris illum arcesserent et impressionem ejus accelerarent.
[P. ANDRONIC. sca.[ 584
Ι'. Αλλ' οὐδ᾽ ὁ βασιλεὺς ὁ νέος Ανδρόνικος τρέ
μει καθήμενο;· ἀλλ' ἔπεμπε διατάγματα λάθρα
πανταχή θαλάττης τε καὶ γῆς ἔν τε Βυζαντίῳ καὶ
Θεσσαλονίκη καὶ Μακεδονίᾳ καὶ νήσοις ἐπαγγελία
μενα τοῖς μὲν δήμοις ἀτέλειαν καὶ φόρων ελευθε
ρίαν, τοῖς δὲ στρατευομένοις πόρους προσόδων καὶ
μισθῶν ἐπιδόσεις. Απερ ἀκουόμενα πάντας ἀνέσεις
καὶ ῥᾷστα τὰς γνώμας σφῶν διέστρεφε καὶ ἀνέπει
θεν ολοσχερῶς αὐτῷ προστίθεσθαι γνώμη τε καὶ
γλώσσῃ καὶ χερσὶ καὶ πάσῃ προθυμίᾳ καὶ λαθραίοις
γράμμασι προσκαλεῖσθαι αὐτὸν καὶ τὴν αὐτοῦ ἐπι
ταχύνειν έφοδον.
CAPUT II.
Nepos duorum alterum petit; ut aut Byzantium ingredi sibi liceat; aut ii ad se mittantur, quibus internuntiis uti possit. Mittuntur ex omnibus ordinibus delecti. Oratione artificiosa se ipsum apud eos commendat.
Arum insectatur. Causam rebellionis probabilem affert. Crimina ohjeeta diluit Postulara sua exponil.
Ejus blanditiis corrupti internuntii Byzantium redeunt. Ei apud omnes aperie patrocinantur.
1. Cum res ita se haberent, Rhegium pervenit
imperator: atque inde legatis ad avum imperato
rem missis alterutrum sibi concedi postulat, ut aut
per inducias ipse in urbem introeat, aut aliqui ex
Byzantiis ad se veniant, senatus primores et Ecclesiæ principes, et si qui ex populo cruditione
commendabiles sint, qui ea quæ dicturus sit, imperatori et toti Byzantio renuntiare possint. Senior vero, cum ea postulata plena doli esse judicaret, 398 diu siluit, secum deliberans, utrum eligeret. Nam nepotis in urbem ingressum pernicioneque incruentuni fore: paratos enim
Byzantios, statim atque cum intra portas conspe -
cturi essent, illi quidem obsequi, sibi vero vitam
acerba morte eripere. Rursus Byzantiorum ad
jlum itionen non siue seditione fore. Id enim esse
nepoti propositum, ut palam illos blandis verbis,
clam vero muneribus et magnis pollicitationibus,
el eorum opera omnes Byzantinos cives sibi conciliet. Cum autem utrumque grave esset, id quod
levius erat clegit, et duos senatores, duos pontitices, duos ex Ecclesia selectos et quatuor ex civibns primariis ad eum misit,
(Ι. 243] Δ'. Οὕτω δὴ τῶν πραγμάτων εχόντων
ἥκει περὶ τὸ Ρήγιον ὁ βασιλεύς· κἀκεῖθεν
πρεσβεύεται πρὸς τὸν βασιλέα καὶ πάππον δυοῖν
ζητημάτων ὁπότερον συγχωρήσαι οί, ἢ τὴν πρὸς τὸ
Βυζάντιον ὑπόσπονδον εἴσοδον, ἢ τῶν ἐκ Βυζαντίου
τινῶν εἰς ἐκεῖνον ἄφιξιν ἔκ τε τῶν τῆς συγκλήτου
ἔκ τε τῶν τῆς Ἐκκλησίας ἀρχόντων, καὶ εἴ τινες ἐκ
τοῦ δήμου παιδείας εὖ ἔχοντες εἶεν, οίτινες Ικανο
ἔσονται τὰ ὑπ' ἐκείνου λεχθησόμενα ἀπαγγείλαι τῷ
τε βασιλεῖ καὶ ὅλῳ τῷ Βυζαντίῳ. Τον μέντοι για
ραιὸν βασιλέα, δόλου μεστά ἡγησάμενον τὰ τοιαῦτα
προβλήματα, σιωπήσει μέχρι πολλοῦ καὶ διαπορή
σαι περὶ τὴν αἵρεσιν. Τήν τε γὰρ εἰς τὸ Βυζάντιον
εἴσοδον τοῦ ἐγγόνου ὀλεθρίαν ὀριν καὶ οὐκ ἄνευ αι
μάτων· ἑτοίμου; γὰρ εἶναι τοὺς Βυζαντίους αὐτίκα
ἐκείνῳ τε προστεθήσεσθαι φανέντι πυλῶν εἴσω καὶ
τοῦτον πικρῶς τοῦ βίου ἀπάξειν· τήν τε αὖ πρός
ἐκεῖνον τῶν Βυζαντίων ἄφιξιν οὐδὲ ταύτην ἀστασία
στον βλέπειν. Σκοπὸν γὰρ εἶναι τῷ ἐγγόνῳ, λόγους
σε δημοχαρείς παρρησίᾳ λαλῆσαι καὶ λάθρα δώροις
καὶ ἐπαγγελίαις ὑποποιῆσαι χρησταῖς αὐτούς τε καὶ
δι' αὐτῶν ἐπόσοι τὸ Βυζάντιον οἰκοῦσι. Χαλεπῶν δ'
ὄντων ἀμφοτέρων ὅμως τὸ κουφότερον είλετο· καὶ
πέπομφε δύο μὲν ἐκ τῆς συγκλήτου, δύο δ' ἐκ τῶν ἀρχιερέων, δύο δ' ἐκ τῶν τῆς Ἐκκλησίας λογάδων
καὶ τέτταρας τῶν τοῦ δήμου προκρίτων.
II. Ille vero iis omnibus, qui illuc venissent, arcessitis et convocata concione orationem quamdam
artificiosam coram iis recitavit Ac, Voз subditos, inquit, clariores mihi esse quam me ipsun,
meque nulla ambitione aut summæ potestatis
affectatione contra voluntatem avi imperatoris
egressum esse, nemini est obscurum. Videtis enim
Variorum
Oppida duo hac appellatione observat Leunclavius in priore Onomastico Turcico. alterum.
quod 'Ρήγιον μέγα vocal inter Selivream et Pontem minorem, Turcis Bujuc - Zecmege, i. c. Ponte
grande, sive Pons major. Ρήγιον autem nominatum censet a terra maris impetu abs se invicem
divulsa, quæ sinum hunc effecerit, ut eadem de
causa divisum terræ motu a Sicilia Rhegium Italiæ
dictumn. Alterum Rhegium μικρόν dictum: Turci
Cutzuc Zecmege, i. v. Pontem minorem vocant, oppiΒ'. Οὓς δὴ πάντας ἀπιόντα; ἐκεῖσε μεταπεμψά
μενος ἐκεῖνος καὶ ἐκκλησίαν πεποιηκώς δημηγορίαν
τινὰ ἐσχηματισμένην ἐπ' αὐτῶν διεξῆλθεν·. Εγώ,
φήσας, «ὅτι μὲν τοὺς ὑπηκόους ὑμᾶς πλέον ἢ ἐμαυ
τὸν φιλῶ καὶ ὅτι οὐκ αὐτοκρατορίαν ἐμαυτῷ περι
θεῖναι σπουδάζων ἐξῆλθον παρὰ τὴν τοῦ βασιλέως
καὶ πάππου μου βούλησιν, παντί που δῆλον. Ορᾶτε
notæ.
dum inter pontem majorem et Constantinopolim.
Utrumque porro oppidum praterea Αθυρον μέγα
οι "Αθυρον μικρόν Grzcos appellare observat. Ve
rum 'Αθύραν diversum esse oppidum a Rhegio, ex
Procopio recte opinatur Ortelius, de quo quædam
notavimus ad Villharduinum, n. 210. Rhegú purro
Thracici passim mentio apud scriptores Byzantinos. DUCANG. Hæc nota in Ducangii autographo
cancellata erat. Bolvis.
PG 148:585ὁρᾶτε γὰρ ὅπως τῆς ἐμαυτοῦ ζωῆς ἀφειδῶ, μήτε γαστριζόμενος καὶ τρυφῶν, μήτε δορυφόρους ἢ πελεκυφόρους ἐπαγόμενος, ὡς εἴθισται μὴ ὅτι βασιλεῦσι διὰ τὸ ἐπίφθονον τῆς ἀρχῆς, ἀλλὰ καὶ οὓς ἡ τύχη τῶν γονέων καὶ ξυγγενῶν ἐξορίσασα πλανήτας ἔνθεν κἀκεῖθεν ἠνάγκασε περιφέρεσθαι καὶ διηνεκῶς τὴν τοῦ αὐτίκα τεθνήξεσθαι πρὸ ὀφθαλμῶν ἔχειν ἐλπίδα. εἰ δ’ οὖν φρασάτω τις ἐμοὶ παρελθὼν, ὑπὲρ τίνος ἃ περιφέρω τραύματα ἐπὶ τῆς σαρκὸς ἐδεξάμην, τοῖς τῶν Ῥωμαίων ἐχθροῖς παραβαλλόμενος, ὁπόσοι τε ἐξ Ἀσίας εἰς Θρᾴκην ναυστολοῦσι καὶ ὅσοι τὸν Ἴστρον παροικοῦντες βάρβαροι, ἔπειτ’ ἐκεῖθεν ἐξελαύνοντες κατατρέχουσιν ὁμοίως καὶ οὗτοι τὴν δυστυχῆ Θρᾴκην; ἐγὼ γὰρ, ἵνα πᾶσαν ἐξείπω τὴν ἀλήθειαν πρὸς ὑμᾶς, ὁρῶν τὸν βασιλέα ἐς πολὺ τὸ νωθρὸν καὶ ἀνάλγητον ἐκ τοῦ γήρως ἀποκλίναντα καὶ μηδὲν ὅλως διεγειρόμενον, μηδ’ ἀλγοῦντα, τῶν Χριστιανῶν ἀεὶ νύκτωρ καὶ μεθ’ ἡμέραν τῶν μὲν κοπτομένων ὑπὸ τῶν βαρβάρων ἱερείου δίκην, τῶν δ’ αἰχμαλωτιζομένων καὶ ἀνδραποδιζομένων, τῶν δὲ γυμνῶν ἐλαυνομένων πάσης χώρας καὶ πόλεως·585 (A. c. 1282 AD 1528] BYZANTINE HISTORIÆ LIB. IX. [MP. ANDRONIC. SEN.]
γὰρ ὅπως τῆς ἐμαυτοῦ ζωῆς ἀφειδώ, μητς γάστριο ut nec vitæ nica paream; non corpori curando,
ζόμενος καὶ τρυφῶν, μήτε δορυφόρους ἢ πελεκυφή
ρου; επαγόμενος, ὡς εἴθισται μὴ ὅτι βασιλεῦσι
διὰ τὸ ἐπίφθονον τῆς ἀρχῆς, ἀλλὰ καὶ οὓς ἡ τύχη
τῶν γονέων καὶ ξυγγενῶν ἐξορίσασα πλανήτας ἔνθεν
κἀκεῖθεν ἠνάγκασε περιφέρεσθαι καὶ διηνεκώς την
τοῦ αὐτίκα τεθνήξεσθαι πρὸ ὀφθαλμῶν ἔχειν ἐλπίδα.
Ειδ' οὖν, φρασάτω τις ἐμοὶ παρελθών, ὑπὲρ τίνος &
περιφέρω τραύματα ἐπὶ τῆς σαρκὸς ἐδεξάμην, τοῖς
τῶν Ῥωμαίων ἐχθροῖς παραβαλλόμενος, οπόσοι το
ἐξ Ασίας εἰς Θρᾴκην ναυστολοῦσι καὶ ὅσοι τὸν [-
στρον παροικούντες βάρβαροι, ἔπειτ' ἐκεῖθεν ἐξελαύνοντες κατατρέχουσιν ὁμοίως καὶ οὗτοι τὴν δυστυχῆ
Θρᾴκην; [Ρ. 244] Ἐγὼ γὰρ, ἵνα πᾶσαν ἐξείπω τὴν
ἀλήθειαν πρὸς ὑμᾶς, ὁρῶν τὸν βασιλέα ἐς πολὺ τὸ
νανθρὶν καὶ ἀνάλγητον ἐκ τοῦ γήρως ἀποκλίνακα
καὶ μηδὲν ὅλως διεγειρόμενον, μηδ' ἀλγοῦντα, τῶν
Χριστιανῶν ἀεὶ νύκτωρ καὶ μεθ᾿ ἡμέραν τῶν μὲν
κοπτομένων ὑπὸ τῶν βαρβάρων ἱερείου δίκην, τῶν
τ' αἰχμαλωτιζομένων καὶ ἀνδραποδιζομένων, τῶν
δὲ γυμνῶν ἐλαυνομένων πάσης χώρας καὶ πόλεως·
τα μὴ λέγω τὰ μείζω τῆς Ασίας πάθη καὶ τῶν
ἐκεῖσε πόλεων, ὅσαι τοῖς βαρβάροις ἡλώκεισαν διὰ
τὴν τοῦ βασιλέως ἀμέλειαν καὶ νωθρότητα· ὁρῶν
οὖν ταῦτα ἔγωγε καὶ περιαλγής λίαν γινόμενος καὶ
τὴν τῶν σπλάγχνων ὀδύνην φέρειν οὐκ ἔχων, ἐξῆλτον δυοῖν ἔνεκα. Η γὰρ θανάτῳ οἰῳδήτινι περιπε
πτωχώς ἅμα τῷ ζῆν καὶ τὸν τῆς λύπης συναπορρή
ξει φόρτον ἐνόμισα, ἢ τὴν Ῥωμαίων τύχην ἐς τὸ
βέλτιον καθόσον ἐφιχτὸν ἀπαλλάξαι. Οὐ γάρ ἐστιν,
οὐκ ἔστιν ἐφικτόν, ἄνθρωπον ὄντα τινὰ καὶ πλεῖστον
ενδιατρίψαντα χρόνον τῷ ἄρχειν μὴ κόρον εμποιήσ
σας τοῖς ἀρχομένοις καὶ μίσος φόνου πνέον. Οὐδὲν
γὰρ ἀμετάβλητον οὐδὲ μόνιμον ἐν τῷ βίῳ τὴν φύσ
σιν πεποίηκεν ὁ Θεός. Διὰ τοῦτο καὶ ἐν τῷ μετα
βάλλεσθαι βλέπομεν τὴν ὥραν τῆς εὐφροσύνης καὶ
ἡδονῆς ἴσχοντα πάντα ταπίγεια. Εἰ δέ τις βιαίῳ τινὶ
καὶ κατηναγκασμένῃ φορᾷ χρώμενος ἐπὶ μιᾶς ἱστασθαι τύχης ἐθέλοι, οὗτος ἐς τὴν παρὰ φύσιν κίνησιν ἄγει τὰ πράγματα. Πᾶν δὲ τὸ παρὰ φύσιν ὑπερ
Επἶναν τοὺς ἁρμόττοντας όρους υπερβαίνειν παρασκευάζει καὶ τοὺς ὄρους τῆς ἐθελούσης έπεσθαι εὐτ
φροσύνης καὶ ἡδονῆς. Ἐς τοῦτο γὰρ τείνει καὶ τὰ
σοφὰ τῶν παλαιῶν γνωματεύματα, Μηδὲν ἄγαν ο
λεγόντων, και, ο Παν μέτρον ἄριστον, ο Οράτε γὰρ
ὅπως καὶ ὁ ἐμὸς πάππος εἰς βαθὺ γῆρας ἐληλακώς
καὶ τοσαῦτα ἔτη τὸ βασίλειον ἔχων κράτος, ὅσα με
προῦ δέω λέγειν οὐδείς πω τῶν πώποτε βασιλέων,
με μίσηται μὲν περὶ πάντων ὑπηκόων, οὐκ ἐπιστρέ
φεται δ' ὅλως οὔτε πρὸς θεραπείαν τοῦ μίσους, οὔτε
προς ὀργὴν βοηθήσουσαν τοῖς Ῥωμαίων πράγμασιν,
οὔτε μὴν ἀλγεῖ βλέπων τους διαδόχους τῆς βασιλείας
προαποθνήσκοντας. Τέθνηκε μὲν γὰρ ὁ βασιλεὺς ὁ
ἐμως; πατήρ μηδενὸς ἀπολελαυκώς τῶν ὅσα βασιλεῦ
σεν ἐφεῖται, πλὴν τοῦ ὀνόματος. Τεθνήκασι δ' ἔτερος των καθ' αἷμα μάλα του προσηκόντων καὶ τὴν
nou genio indulgeam; non satellites, non bipenniferos adducain: ut non modo regibus mos est,
propter invidiosam imperii conditionem, sed iis
etiam, quos fortuna a parentibus et coguatis procul relegatos huc atque illuc ferri et continenter
mortem ob oculos habere coegit. Sin 399.minus,
dicat mihi quispiam, suluera, quæ in corpore meo
gesto, qua de causa accepcrim, cum Romanorum
hostibus pugnando, qui ex Asia in Thraciam trajiciunt, et cum Barbaris, qui Istrum accolunt, unde
facis excursionibus et iusi pariter miseram Turaciam vastant? Ego enim, ut omnem veritatem
apud vos eloquar, cum imperatoren præ senio ad
socordiam et stuporem labi viderem et e veterno
non excitari, neque dolere, cum Christiani semper
noctu atque interdiu partim velut victime a Barbaris mactentur, partim captivi trabantur et in
servitutem abducantur, partin nudi ex ædibus
atque urbibus expellantur (graviora mala tacco,
Asie videlicet et urbium, quæcunque imperatoris
incuria et ignavia capta sunt): cum ego, inquam,
hæc viderem, ægerrime tuli, et infixum cordi dolorem non ferens duabus de causis sun egressus;
ut aut quovis letho vitam simul et gravissimura
mœrorem abrumperem, aut Romanæ reipublicæ
pro virili subvenirem. Nullo enim modo, nullo
modo fieri potest, quin homo, et is longo tempore
rerum potitus, fastidio sit iis qui parent, et capitalia eorum odia suscipiat. Nihil scilicet Deus in
rerum natura ex se immutabile et stabile esse voluit. Unde fit, ut omnia terrena mutationibus gaudere ac delectari videamus. Quod si quis injurioso
quodam ac violento conatu velit efficere, ut res
suz 400 eodem semper statu consistant, is rerum
ordinem naturalem invertat. Quidquid autem cum
natura pugnat, id cum limites excedat legitimnos,
facit, ut jucunditatis et voluptatis, quæ naturam
sequi solent, limites excedantur. Eodem pertinent
sapientes veterum sententia, precipientes: «Ne
quid nimis; › et: «Modum esse pulcherrimam
virtutem, › pronuntiantes. Videtis enim, ut meus
avus ad extreinum senium progressus, et tot annos
imperio potitus, quot (parum abest quin dicam)
nemo omnium, qui unquam fuere imperatorum, in
totius populi est odio: nec ullam curam vel odii
illius a se amovendi, vel Romanæ reipublicæ sustentandæ suscipit, neque dolet successores imperii
ante se mori. Obiit enim imperator pater meus
sine ullo imperii fructu, nisi nomen exceperis.
Obierunt et alii sanguine ci conjunctissimi et minores ætate. Moriar et ipse fortassis, priusquam
ex imperio fructus aliquid cepero. Quid enim facilius accidit homini, præsertim nullum periculum
defugienti et de vita minime sollicito? Fortassis
aŭtem me regnandi cupiditate laborare aliqui 83Variorum notæ.
ο
Varangos, uti supra lib. viii, cap. 5, sect. 2. Ducang.
PATROL. GR. CXLVIII
ἵνα μὴ λέγω τὰ μείζω τῆς Ἀσίας πάθη καὶ τῶν ἐκεῖσε πόλεων, ὅσαι τοῖς βαρβάροις ἡλώκεισαν διὰ τὴν τοῦ βασιλέως ἀμέλειαν καὶ νωθρότητα· ὁρῶν οὖν ταῦτα ἔγωγε καὶ περιαλγὴς λίαν γινόμενος καὶ τὴν τῶν σπλάγχνων ὀδύνην φέρειν οὐκ ἔχων ἐξῆλθον δυοῖν ἕνεκα. ἢ γὰρ θανάτῳ οἱῳδήτινι περιπεπτωκὼς ἅμα τῷ ζῇν καὶ τὸν τῆς λύπης συναποῤῥῆξαι φόρτον ἐνόμισα, ἢ τὴν Ῥωμαίων τύχην ἐς τὸ βέλτιον καθόσον ἐφικτὸν ἀπαλλάξαι. οὐ γάρ ἐστιν, οὐκ ἔστιν ἐφικτὸν, ἄνθρωπον ὄντα τινὰ καὶ πλεῖστον ἐνδιατρίψαντα χρόνον τῷ ἄρχειν μὴ κόρον ἐμποιῆσαι τοῖς ἀρχομένοις καὶ μῖσος φόνου πνέον. οὐδὲν γὰρ ἀμετάβλητον οὐδὲ μόνιμον ἐν τῷ βίῳ τὴν φύσιν πεποίηκεν ὁ θεός. διὰ τοῦτο καὶ ἐν τῷ μεταβάλλεσθαι βλέπομεν τὴν ὥραν τῆς εὐφροσύνης καὶ ἡδονῆς ἴσχοντα πάντα τἀπίγεια. εἰ δέ τις βιαίῳ τινὶ καὶ κατηναγκασμένῃ φορᾷ χρώμενος ἐπὶ μιᾶς ἵστασθαι τύχης ἐθέλοι, οὗτος ἐς τὴν παρὰ φύσιν κίνησιν ἄγει τὰ πράγματα. πᾶν δὲ τὸ παρὰ φύσιν ὑπερβαῖνον τοὺς ἁρμόττοντας ὅρους ὑπερβαίνειν παρασκευάζει καὶ τοὺς ὅρους τῆς ἐθελούσης ἕπεσθαι εὐφροσύνης καὶ ἡδονῆς.585 (A. c. 1282 AD 1528] BYZANTINE HISTORIÆ LIB. IX. [MP. ANDRONIC. SEN.]
γὰρ ὅπως τῆς ἐμαυτοῦ ζωῆς ἀφειδώ, μητς γάστριο ut nec vitæ nica paream; non corpori curando,
ζόμενος καὶ τρυφῶν, μήτε δορυφόρους ἢ πελεκυφή
ρου; επαγόμενος, ὡς εἴθισται μὴ ὅτι βασιλεῦσι
διὰ τὸ ἐπίφθονον τῆς ἀρχῆς, ἀλλὰ καὶ οὓς ἡ τύχη
τῶν γονέων καὶ ξυγγενῶν ἐξορίσασα πλανήτας ἔνθεν
κἀκεῖθεν ἠνάγκασε περιφέρεσθαι καὶ διηνεκώς την
τοῦ αὐτίκα τεθνήξεσθαι πρὸ ὀφθαλμῶν ἔχειν ἐλπίδα.
Ειδ' οὖν, φρασάτω τις ἐμοὶ παρελθών, ὑπὲρ τίνος &
περιφέρω τραύματα ἐπὶ τῆς σαρκὸς ἐδεξάμην, τοῖς
τῶν Ῥωμαίων ἐχθροῖς παραβαλλόμενος, οπόσοι το
ἐξ Ασίας εἰς Θρᾴκην ναυστολοῦσι καὶ ὅσοι τὸν [-
στρον παροικούντες βάρβαροι, ἔπειτ' ἐκεῖθεν ἐξελαύνοντες κατατρέχουσιν ὁμοίως καὶ οὗτοι τὴν δυστυχῆ
Θρᾴκην; [Ρ. 244] Ἐγὼ γὰρ, ἵνα πᾶσαν ἐξείπω τὴν
ἀλήθειαν πρὸς ὑμᾶς, ὁρῶν τὸν βασιλέα ἐς πολὺ τὸ
νανθρὶν καὶ ἀνάλγητον ἐκ τοῦ γήρως ἀποκλίνακα
καὶ μηδὲν ὅλως διεγειρόμενον, μηδ' ἀλγοῦντα, τῶν
Χριστιανῶν ἀεὶ νύκτωρ καὶ μεθ᾿ ἡμέραν τῶν μὲν
κοπτομένων ὑπὸ τῶν βαρβάρων ἱερείου δίκην, τῶν
τ' αἰχμαλωτιζομένων καὶ ἀνδραποδιζομένων, τῶν
δὲ γυμνῶν ἐλαυνομένων πάσης χώρας καὶ πόλεως·
τα μὴ λέγω τὰ μείζω τῆς Ασίας πάθη καὶ τῶν
ἐκεῖσε πόλεων, ὅσαι τοῖς βαρβάροις ἡλώκεισαν διὰ
τὴν τοῦ βασιλέως ἀμέλειαν καὶ νωθρότητα· ὁρῶν
οὖν ταῦτα ἔγωγε καὶ περιαλγής λίαν γινόμενος καὶ
τὴν τῶν σπλάγχνων ὀδύνην φέρειν οὐκ ἔχων, ἐξῆλτον δυοῖν ἔνεκα. Η γὰρ θανάτῳ οἰῳδήτινι περιπε
πτωχώς ἅμα τῷ ζῆν καὶ τὸν τῆς λύπης συναπορρή
ξει φόρτον ἐνόμισα, ἢ τὴν Ῥωμαίων τύχην ἐς τὸ
βέλτιον καθόσον ἐφιχτὸν ἀπαλλάξαι. Οὐ γάρ ἐστιν,
οὐκ ἔστιν ἐφικτόν, ἄνθρωπον ὄντα τινὰ καὶ πλεῖστον
ενδιατρίψαντα χρόνον τῷ ἄρχειν μὴ κόρον εμποιήσ
σας τοῖς ἀρχομένοις καὶ μίσος φόνου πνέον. Οὐδὲν
γὰρ ἀμετάβλητον οὐδὲ μόνιμον ἐν τῷ βίῳ τὴν φύσ
σιν πεποίηκεν ὁ Θεός. Διὰ τοῦτο καὶ ἐν τῷ μετα
βάλλεσθαι βλέπομεν τὴν ὥραν τῆς εὐφροσύνης καὶ
ἡδονῆς ἴσχοντα πάντα ταπίγεια. Εἰ δέ τις βιαίῳ τινὶ
καὶ κατηναγκασμένῃ φορᾷ χρώμενος ἐπὶ μιᾶς ἱστασθαι τύχης ἐθέλοι, οὗτος ἐς τὴν παρὰ φύσιν κίνησιν ἄγει τὰ πράγματα. Πᾶν δὲ τὸ παρὰ φύσιν ὑπερ
Επἶναν τοὺς ἁρμόττοντας όρους υπερβαίνειν παρασκευάζει καὶ τοὺς ὄρους τῆς ἐθελούσης έπεσθαι εὐτ
φροσύνης καὶ ἡδονῆς. Ἐς τοῦτο γὰρ τείνει καὶ τὰ
σοφὰ τῶν παλαιῶν γνωματεύματα, Μηδὲν ἄγαν ο
λεγόντων, και, ο Παν μέτρον ἄριστον, ο Οράτε γὰρ
ὅπως καὶ ὁ ἐμὸς πάππος εἰς βαθὺ γῆρας ἐληλακώς
καὶ τοσαῦτα ἔτη τὸ βασίλειον ἔχων κράτος, ὅσα με
προῦ δέω λέγειν οὐδείς πω τῶν πώποτε βασιλέων,
με μίσηται μὲν περὶ πάντων ὑπηκόων, οὐκ ἐπιστρέ
φεται δ' ὅλως οὔτε πρὸς θεραπείαν τοῦ μίσους, οὔτε
προς ὀργὴν βοηθήσουσαν τοῖς Ῥωμαίων πράγμασιν,
οὔτε μὴν ἀλγεῖ βλέπων τους διαδόχους τῆς βασιλείας
προαποθνήσκοντας. Τέθνηκε μὲν γὰρ ὁ βασιλεὺς ὁ
ἐμως; πατήρ μηδενὸς ἀπολελαυκώς τῶν ὅσα βασιλεῦ
σεν ἐφεῖται, πλὴν τοῦ ὀνόματος. Τεθνήκασι δ' ἔτερος των καθ' αἷμα μάλα του προσηκόντων καὶ τὴν
nou genio indulgeam; non satellites, non bipenniferos adducain: ut non modo regibus mos est,
propter invidiosam imperii conditionem, sed iis
etiam, quos fortuna a parentibus et coguatis procul relegatos huc atque illuc ferri et continenter
mortem ob oculos habere coegit. Sin 399.minus,
dicat mihi quispiam, suluera, quæ in corpore meo
gesto, qua de causa accepcrim, cum Romanorum
hostibus pugnando, qui ex Asia in Thraciam trajiciunt, et cum Barbaris, qui Istrum accolunt, unde
facis excursionibus et iusi pariter miseram Turaciam vastant? Ego enim, ut omnem veritatem
apud vos eloquar, cum imperatoren præ senio ad
socordiam et stuporem labi viderem et e veterno
non excitari, neque dolere, cum Christiani semper
noctu atque interdiu partim velut victime a Barbaris mactentur, partim captivi trabantur et in
servitutem abducantur, partin nudi ex ædibus
atque urbibus expellantur (graviora mala tacco,
Asie videlicet et urbium, quæcunque imperatoris
incuria et ignavia capta sunt): cum ego, inquam,
hæc viderem, ægerrime tuli, et infixum cordi dolorem non ferens duabus de causis sun egressus;
ut aut quovis letho vitam simul et gravissimura
mœrorem abrumperem, aut Romanæ reipublicæ
pro virili subvenirem. Nullo enim modo, nullo
modo fieri potest, quin homo, et is longo tempore
rerum potitus, fastidio sit iis qui parent, et capitalia eorum odia suscipiat. Nihil scilicet Deus in
rerum natura ex se immutabile et stabile esse voluit. Unde fit, ut omnia terrena mutationibus gaudere ac delectari videamus. Quod si quis injurioso
quodam ac violento conatu velit efficere, ut res
suz 400 eodem semper statu consistant, is rerum
ordinem naturalem invertat. Quidquid autem cum
natura pugnat, id cum limites excedat legitimnos,
facit, ut jucunditatis et voluptatis, quæ naturam
sequi solent, limites excedantur. Eodem pertinent
sapientes veterum sententia, precipientes: «Ne
quid nimis; › et: «Modum esse pulcherrimam
virtutem, › pronuntiantes. Videtis enim, ut meus
avus ad extreinum senium progressus, et tot annos
imperio potitus, quot (parum abest quin dicam)
nemo omnium, qui unquam fuere imperatorum, in
totius populi est odio: nec ullam curam vel odii
illius a se amovendi, vel Romanæ reipublicæ sustentandæ suscipit, neque dolet successores imperii
ante se mori. Obiit enim imperator pater meus
sine ullo imperii fructu, nisi nomen exceperis.
Obierunt et alii sanguine ci conjunctissimi et minores ætate. Moriar et ipse fortassis, priusquam
ex imperio fructus aliquid cepero. Quid enim facilius accidit homini, præsertim nullum periculum
defugienti et de vita minime sollicito? Fortassis
aŭtem me regnandi cupiditate laborare aliqui 83Variorum notæ.
ο
Varangos, uti supra lib. viii, cap. 5, sect. 2. Ducang.
PATROL. GR. CXLVIII
ἐς τοῦτο γὰρ τείνει καὶ τὰ σοφὰ τῶν παλαιῶν γνωματεύματα μηδὲν ἄγαν λεγόντων καὶ πᾶν μέτρον ἄριστον. ὁρᾶτε γὰρ ὅπως καὶ ὁ ἐμὸς πάππος εἰς βαθὺ γῆρας ἐληλακὼς καὶ τοσαῦτα ἔτη τὸ βασίλειον ἔχων κράτος, ὅσα μικροῦ δέω λέγειν οὐδείς πω τῶν πώποτε βασιλέων, μεμίσηται μὲν παρὰ πάντων ὑπηκόων, οὐκ ἐπιστρέφεται δ’ ὅλως οὔτε πρὸς θεραπείαν τοῦ μίσους, οὔτε πρὸς ὁρμὴν βοηθήσουσαν τοῖς Ῥωμαίων πράγμασιν, οὔτε μὴν ἀλγεῖ βλέπων τοὺς διαδόχους τῆς βασιλείας προαποθνήσκοντας. τέθνηκε μὲν γὰρ ὁ βασιλεὺς ὁ ἐμὸς πατὴρ μηδενὸς ἀπολελαυκὼς τῶν ὅσα βασιλεῦσιν ἐφεῖται, πλὴν τοῦ ὀνόματος. τεθνήκασι δ’ ἕτεροι τῶν καθ’ αἷμα μάλα τοι προσηκόντων καὶ τὴν ἡλικίαν νεώτεροι. τεθνήξομαι δ’ ἴσως κἀγὼ, πρίν τι τῆς βασιλείας ὄνασθαι. τί γὰρ τοῦ ἀποθανεῖν ῥᾷον, καὶ ταῦτα ἀνθρώπῳ κινδύνοις ἀεὶ παραβαλλομένῳ καὶ οὕτως ἀφειδοῦντι τοῦ ζῇν; ἴσως δ’ ἄν τινες καὶ φιλαρχίαν νοσεῖν με ὑποτοπάσαιεν ἀποστατοῦντα βλέποντες τοῦ πάππου καὶ βασιλέως καὶ οὐχ ὑπείκειν ἐθέλοντα. τοῦτο δ’ οὔτε πάνυ τελέως ἀποφήσαιμ’ ἂν ἔγωγε, οὔτε πάνυ συνθείην.585 (A. c. 1282 AD 1528] BYZANTINE HISTORIÆ LIB. IX. [MP. ANDRONIC. SEN.]
γὰρ ὅπως τῆς ἐμαυτοῦ ζωῆς ἀφειδώ, μητς γάστριο ut nec vitæ nica paream; non corpori curando,
ζόμενος καὶ τρυφῶν, μήτε δορυφόρους ἢ πελεκυφή
ρου; επαγόμενος, ὡς εἴθισται μὴ ὅτι βασιλεῦσι
διὰ τὸ ἐπίφθονον τῆς ἀρχῆς, ἀλλὰ καὶ οὓς ἡ τύχη
τῶν γονέων καὶ ξυγγενῶν ἐξορίσασα πλανήτας ἔνθεν
κἀκεῖθεν ἠνάγκασε περιφέρεσθαι καὶ διηνεκώς την
τοῦ αὐτίκα τεθνήξεσθαι πρὸ ὀφθαλμῶν ἔχειν ἐλπίδα.
Ειδ' οὖν, φρασάτω τις ἐμοὶ παρελθών, ὑπὲρ τίνος &
περιφέρω τραύματα ἐπὶ τῆς σαρκὸς ἐδεξάμην, τοῖς
τῶν Ῥωμαίων ἐχθροῖς παραβαλλόμενος, οπόσοι το
ἐξ Ασίας εἰς Θρᾴκην ναυστολοῦσι καὶ ὅσοι τὸν [-
στρον παροικούντες βάρβαροι, ἔπειτ' ἐκεῖθεν ἐξελαύνοντες κατατρέχουσιν ὁμοίως καὶ οὗτοι τὴν δυστυχῆ
Θρᾴκην; [Ρ. 244] Ἐγὼ γὰρ, ἵνα πᾶσαν ἐξείπω τὴν
ἀλήθειαν πρὸς ὑμᾶς, ὁρῶν τὸν βασιλέα ἐς πολὺ τὸ
νανθρὶν καὶ ἀνάλγητον ἐκ τοῦ γήρως ἀποκλίνακα
καὶ μηδὲν ὅλως διεγειρόμενον, μηδ' ἀλγοῦντα, τῶν
Χριστιανῶν ἀεὶ νύκτωρ καὶ μεθ᾿ ἡμέραν τῶν μὲν
κοπτομένων ὑπὸ τῶν βαρβάρων ἱερείου δίκην, τῶν
τ' αἰχμαλωτιζομένων καὶ ἀνδραποδιζομένων, τῶν
δὲ γυμνῶν ἐλαυνομένων πάσης χώρας καὶ πόλεως·
τα μὴ λέγω τὰ μείζω τῆς Ασίας πάθη καὶ τῶν
ἐκεῖσε πόλεων, ὅσαι τοῖς βαρβάροις ἡλώκεισαν διὰ
τὴν τοῦ βασιλέως ἀμέλειαν καὶ νωθρότητα· ὁρῶν
οὖν ταῦτα ἔγωγε καὶ περιαλγής λίαν γινόμενος καὶ
τὴν τῶν σπλάγχνων ὀδύνην φέρειν οὐκ ἔχων, ἐξῆλτον δυοῖν ἔνεκα. Η γὰρ θανάτῳ οἰῳδήτινι περιπε
πτωχώς ἅμα τῷ ζῆν καὶ τὸν τῆς λύπης συναπορρή
ξει φόρτον ἐνόμισα, ἢ τὴν Ῥωμαίων τύχην ἐς τὸ
βέλτιον καθόσον ἐφιχτὸν ἀπαλλάξαι. Οὐ γάρ ἐστιν,
οὐκ ἔστιν ἐφικτόν, ἄνθρωπον ὄντα τινὰ καὶ πλεῖστον
ενδιατρίψαντα χρόνον τῷ ἄρχειν μὴ κόρον εμποιήσ
σας τοῖς ἀρχομένοις καὶ μίσος φόνου πνέον. Οὐδὲν
γὰρ ἀμετάβλητον οὐδὲ μόνιμον ἐν τῷ βίῳ τὴν φύσ
σιν πεποίηκεν ὁ Θεός. Διὰ τοῦτο καὶ ἐν τῷ μετα
βάλλεσθαι βλέπομεν τὴν ὥραν τῆς εὐφροσύνης καὶ
ἡδονῆς ἴσχοντα πάντα ταπίγεια. Εἰ δέ τις βιαίῳ τινὶ
καὶ κατηναγκασμένῃ φορᾷ χρώμενος ἐπὶ μιᾶς ἱστασθαι τύχης ἐθέλοι, οὗτος ἐς τὴν παρὰ φύσιν κίνησιν ἄγει τὰ πράγματα. Πᾶν δὲ τὸ παρὰ φύσιν ὑπερ
Επἶναν τοὺς ἁρμόττοντας όρους υπερβαίνειν παρασκευάζει καὶ τοὺς ὄρους τῆς ἐθελούσης έπεσθαι εὐτ
φροσύνης καὶ ἡδονῆς. Ἐς τοῦτο γὰρ τείνει καὶ τὰ
σοφὰ τῶν παλαιῶν γνωματεύματα, Μηδὲν ἄγαν ο
λεγόντων, και, ο Παν μέτρον ἄριστον, ο Οράτε γὰρ
ὅπως καὶ ὁ ἐμὸς πάππος εἰς βαθὺ γῆρας ἐληλακώς
καὶ τοσαῦτα ἔτη τὸ βασίλειον ἔχων κράτος, ὅσα με
προῦ δέω λέγειν οὐδείς πω τῶν πώποτε βασιλέων,
με μίσηται μὲν περὶ πάντων ὑπηκόων, οὐκ ἐπιστρέ
φεται δ' ὅλως οὔτε πρὸς θεραπείαν τοῦ μίσους, οὔτε
προς ὀργὴν βοηθήσουσαν τοῖς Ῥωμαίων πράγμασιν,
οὔτε μὴν ἀλγεῖ βλέπων τους διαδόχους τῆς βασιλείας
προαποθνήσκοντας. Τέθνηκε μὲν γὰρ ὁ βασιλεὺς ὁ
ἐμως; πατήρ μηδενὸς ἀπολελαυκώς τῶν ὅσα βασιλεῦ
σεν ἐφεῖται, πλὴν τοῦ ὀνόματος. Τεθνήκασι δ' ἔτερος των καθ' αἷμα μάλα του προσηκόντων καὶ τὴν
nou genio indulgeam; non satellites, non bipenniferos adducain: ut non modo regibus mos est,
propter invidiosam imperii conditionem, sed iis
etiam, quos fortuna a parentibus et coguatis procul relegatos huc atque illuc ferri et continenter
mortem ob oculos habere coegit. Sin 399.minus,
dicat mihi quispiam, suluera, quæ in corpore meo
gesto, qua de causa accepcrim, cum Romanorum
hostibus pugnando, qui ex Asia in Thraciam trajiciunt, et cum Barbaris, qui Istrum accolunt, unde
facis excursionibus et iusi pariter miseram Turaciam vastant? Ego enim, ut omnem veritatem
apud vos eloquar, cum imperatoren præ senio ad
socordiam et stuporem labi viderem et e veterno
non excitari, neque dolere, cum Christiani semper
noctu atque interdiu partim velut victime a Barbaris mactentur, partim captivi trabantur et in
servitutem abducantur, partin nudi ex ædibus
atque urbibus expellantur (graviora mala tacco,
Asie videlicet et urbium, quæcunque imperatoris
incuria et ignavia capta sunt): cum ego, inquam,
hæc viderem, ægerrime tuli, et infixum cordi dolorem non ferens duabus de causis sun egressus;
ut aut quovis letho vitam simul et gravissimura
mœrorem abrumperem, aut Romanæ reipublicæ
pro virili subvenirem. Nullo enim modo, nullo
modo fieri potest, quin homo, et is longo tempore
rerum potitus, fastidio sit iis qui parent, et capitalia eorum odia suscipiat. Nihil scilicet Deus in
rerum natura ex se immutabile et stabile esse voluit. Unde fit, ut omnia terrena mutationibus gaudere ac delectari videamus. Quod si quis injurioso
quodam ac violento conatu velit efficere, ut res
suz 400 eodem semper statu consistant, is rerum
ordinem naturalem invertat. Quidquid autem cum
natura pugnat, id cum limites excedat legitimnos,
facit, ut jucunditatis et voluptatis, quæ naturam
sequi solent, limites excedantur. Eodem pertinent
sapientes veterum sententia, precipientes: «Ne
quid nimis; › et: «Modum esse pulcherrimam
virtutem, › pronuntiantes. Videtis enim, ut meus
avus ad extreinum senium progressus, et tot annos
imperio potitus, quot (parum abest quin dicam)
nemo omnium, qui unquam fuere imperatorum, in
totius populi est odio: nec ullam curam vel odii
illius a se amovendi, vel Romanæ reipublicæ sustentandæ suscipit, neque dolet successores imperii
ante se mori. Obiit enim imperator pater meus
sine ullo imperii fructu, nisi nomen exceperis.
Obierunt et alii sanguine ci conjunctissimi et minores ætate. Moriar et ipse fortassis, priusquam
ex imperio fructus aliquid cepero. Quid enim facilius accidit homini, præsertim nullum periculum
defugienti et de vita minime sollicito? Fortassis
aŭtem me regnandi cupiditate laborare aliqui 83Variorum notæ.
ο
Varangos, uti supra lib. viii, cap. 5, sect. 2. Ducang.
PATROL. GR. CXLVIII
PG 148:587εἰ μὲν γὰρ ἑώρων αὐξανομένην τὴν τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίαν καὶ πλατυνόμενα τὰ ἡμέτερα ὅρια, ἡδέως ἂν ἐκαθήμην μακράν τινα τὴν ἡσυχίαν ἀσκῶν καὶ τοιαύτας τινὰς βόσκων ἐλπίδας, ὁποίας καὶ οἱ τοὺς ἑαυτῶν ὀψονόμους ὁρῶντες μακροτέραν ὁμοῦ καὶ ποικιλωτέραν τὴν πανδαισίαν παρασκευάζοντας. ἐπεὶ δὲ καθ’ ἡμέραν ὁρῶ πρὸς τὸ δυστυχέστερον συνωθούμενα τὰ Ῥωμαίων πράγματα καὶ πρὸ τῶν πυλῶν μονονοὺ τῆς βασιλευούσης ἁρπαζομένους τοὺς ταλαιπώρους Ῥωμαίους καὶ σφαττομένους ὑπὸ τῶν πολεμίων ἀεὶ, τίνα ἂν οἴεσθέ με καρδίαν ἔχειν; καὶ οἱ μὲν πλείους τῶν ἀνθρώπων τὰς ἐλπίδας ἔχουσι τῆς ἐνεστώσης λύπης φάρμακον, καὶ εἰ ψευδεῖς εἶεν· ἐμοὶ δὲ οὐδὲ ψευδεῖς ἐλπίδες λείπονται πρὸς ψευδόμενον παραμύθιον. εἶτα τὸν ἐκ Μακεδονίας Ἀλέξανδρον διὰ θαύματος ἄγετε, δυσχεραίνοντα διὰ μικροψυχίαν καὶ ἀχθόμενον τῷ πατρὶ, ὅτι νίκας ἐπὶ νίκαις προσετίθει διηνεκῶς καὶ ὑπετέμνετο τοῦ παιδὸς ὡς ἂν εἴποι τις τὸ φιλότιμον, μετριωτέρας καταλιμπάνων αὐτῷ προφάσεις πολεμικῶν τροπαίων·[A. M. 6791 AD C856]
spicabuntur, qui ab avo imperatore deficiam, nec ηλικίαν νεώτεροι. Τεθνήξομαι δ' ίσως κἀγώ, πρίν τι
τῆς βασιλείας Ενασθαι. Τί γὰρ τοῦ ἀποθανεῖν ἐξω,
καὶ ταῦτα ἀνθρώπῳ κινδύνοις ἀεὶ παραβαλλομένω
καὶ οὕτως ἀφειδοῦντι τοῦ ζῆν; Ἴσως δ' ἂν τινες καὶ
φιλαρχίαν νοσείν με ὑποτοπάσαιεν ἀποστατοῦντα
βλέποντες τοῦ πάππου καὶ βασιλέως καὶ οὐχ ὑπείκειν
ἐθέλοντα. [Ρ. 245] Τοῦτο δ' οὔτε πάνυ τελέως αποφή
σαιμ' ἂν ἔγωγε, οὔτε πάνυ συνθείην. Εἰ μὲν γὰρ
ἑώρων αυξανομένην τὴν τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίαν
καὶ πλατυνόμενα τὰ ἡμέτερα όρια, ἡδέως ἂν ἐκαθή
μην μικράν τινα τὴν ἡσυχίαν ἀσκῶν καὶ τοιαύτες
τινὰς βίσκων ἐλπίδας, ὁποίας καὶ οἱ τοὺς ἑαυτῶν
όψονόμους ὁρῶντες μακροτέραν ὁμοῦ καὶ ποικιλι
τέραν τὴν πανδαισίαν παρασκευάζοντας. Ἐπεὶ δὲ
καθ' ἡμέραν ἐρῶ πρὸς τὸ δυστυχέστερον συνωθού
μενα τὰ ῾Ρωμαίων πράγματα καὶ πρὸ τῶν πυλῶν
μονονου τῆς βασιλευούσης ἁρπαζομένους τους τα
λαιπώρους Ρωμαίους καὶ σφαττομένους ὑπὸ τῶν
πολεμίων ἀεὶ, τίνα ἂν οἴεσθέ με καρδίαν έχειν; Καὶ
οἱ μὲν πλείους τῶν ἀνθρώπων τὰς ἐλπίδας ἔχουσι
τῆς ἐνεστώσης λύπης φάρμακον, καὶ εἰ ψευδεῖς εἶεν
ἐμοὶ δὲ οὐδὲ ψευδεῖς ἐλπίδες λείπονται πρὸς ψευδό
μενον παραμύθιον. Εἶτα τὸν ἐκ Μακεδονίας Αλέξαν
δρον διὰ θαύματος άγετε, δυσχεραίνοντα διὰ μικροψυχίαν καὶ ἀχθόμενον τῷ πατρὶ, ὅτι νίκας ἐπὶ νίκαις προσετίθει διηνεκώς καὶ ὑπετέμνετο τοῦ παι
δὸς ὡς ἂν εἴποι τις τὸ φιλότιμον, μετριωτέρες και
ταλιμπάνων αὐτῷ προφάσει; πολεμικών τροπαίων
ἐμὲ δὲ ταναντιώτατα πάσχοντα βλέποντες καὶ ζημιούμενον μὴ μόνον τὰς τῆς ἀρχῆς ἐλπίδας διὰ τὴν
παντελῆ φθορὰν αὐτῆς, ἀλλὰ καὶ αὐτὸν δὴ τὸν δρό
μον τοῦ εὖ ζῆν οὐ δικαίως νομίζετε δυσχεραίνειν;
Όμως ἐγὼ μὴ δυνάμενος ήσυχίαν άγειν διανέστην καὶ
ἀπῄτησα παρὰ τοῦ βασιλέως καὶ πάππου δθῆνει
μοι μένους χιλίους οπλίτας, υποσχόμενος διὰ τῆς
πρὸς Θεὸν ἀῤῥαγούς ελπίδος περιέρχεσθαι μετ' αύτ
τῶν καὶ περιφρουρεῖν τὰς ἐν Βιθυνία πόλεις καὶ
ἀποσοβεῖν ὡς ἐφικτόν τοὺς ἐχθροὺς πόρρω που, πρὶν
ἐκείνας χειρωσαμένους καὶ φραγμούς διαβάντας
λιορκεῖν τὸ Βυζάντιον. Ὁ δὲ μὴ διδοὺς καὶ παιδ
μιον ἤγηται καὶ ἐπαράταί μοι τὰ δεινότατα. Προ
φέρει μοι δὲ καὶ ἐγκλήματα, όπόσα τὸ εὐλογον
δῆθεν αὐτῷ πρὸς τὸ μισεῖν με δίδωσιν· ἐν μὲν, ὅτι
κοινά χρήματα δυναστεία χρησάμενος ἑνὸς τῶν ἐξι
ei parere velim. Id vero ego neque plane inficias
iverim, nec verum esse plane concesserim. Nam
si Romanum imperium crescere ac dilatari fines
mostros cernerem, libenter sederem et otiosus
quam diutissimic manerem, et ea spe me consolarer, qua ii, qui prolixiores epulas et majorem 401
ciborum varietatem ab suis coquis vident apparari.
Sed cum rem Romanam in dies ruere in deterius,
et pene ante urbis imperatricis portas miseros
Romanos subinde abripi ab hostibus atque interti‹i videam, quo me esse animo putatis? Ac mortalium quidem plerique futuri exspectatione presentem mærorem levant, quantumvis ca exspectatio vana sit. Mihi vero ne falsa quidem spes ad
falsault consolationem relinquitur. Εt miramini,
Alexandrum Macedonem præ anini impotentia
#gre ferentem ac patri indignantem, quod is vistorias victoriis perpetuas cumularet, et omnem filio
gloriæ captande viam quodammodo præcideret,
paucis bellorum ac triumphorum occasionibus relictis: ego vero, cui plane contrarium accidere
videtis (nam mihi non tantum spes imperii, quod
funditus perit, sed et facultas ipsa commode ac
suaviter vivendi eripitur), vobis videor non juste
dolere? Tamen cum otium agere non possem,
surrexi et ab imperatore avo mille tantum armatos petii, pollicitus, me firma spe divini auxilii
fretum urbes Bithyniæ cum iis copiis circumiturum, atque ex omni parte tulas praestiturum, et
quam longissime hostes propulsaturum, priusquam "
iidem illis ipsis urbibus captis claustra opposita
trangressi Byzantium obsiderent. Quibus ille negatis me hostem judicat et gravissiuna 402 mili
imprecatur. Quin et crimina objicit, ea videlicet,
quæ ejus erga me odium excusare possint. Unum,
quod publicam pecuniam, potestate summa usus,
ademerim uni ex publicanis. Mibi vero nequaquam
absurdum csse visum est, cum et imperator forem,
ct magna inopia premierer, si quam avus imperator denegaret uon magnam pecuniæ summam, cam
militibus ipse concederem ad parandas sibi res necessarias. Alterum crimen objicitur, quod Thracia provinciis et urbibus quosdam ab eo prepuitos ipse inopes ac audos ejiciam. Quod et ipsum σωτῶν ἀφειλόμην. Τοῦτο δ' οὐδὲν ἐμοὶ τῶν ἀτόπων
hand injuria, ut opinor, sed quissima ratione
facio. Nam illi, cum miseros Thraces multis numwis redemptos sibi obtigisse contendant, iis pejus
quam mancipiis utuntur. Itaque hi cogente necessitate, cum saluti suæ consulere aliter won possint,
flentes ac lamentantes ad me accurrunt; atque ego
tam iniquam eorum sortem miseratus cos conor
liberare. Atqui plerisque omissis hodie ad aliam
postulationem hanc descendo, ut mihi solvantur
welo milia aureorum, quæ militibus meis debeo,
qui longo jam tempore mecum incerta fortuna vagantur. Quo facto nihil amplius avo imperatori refragabor.»
ἔδοξε βασιλεῖ τε ὄντι καὶ σπάνει πολλῇ πιεζομένῳ,
μὴ διδόναι θέλοντος τοῦ βασιλέως καὶ πάππου, εξ
τοῖς στρατιώταις ἐνδεδωκέναι ἐξεγένετο μερικά εινα
χρήματα εἰληφέναι πορισμού τινος τῶν ἀναγκαίων
εἶνεκα. Δεύτερον δὲ, ὅτι τῶν ὑπ' αὐτοῦ πεμπομένων
ἐπιτρόπων εἰς τὰς Θρακικὰς χώρας καὶ πόλει; ἔστιν
οῦ; ἐξοστρακίζω κενούς. Καὶ τοῦτο δ' ἔγωγε πράττω
οὐκ ἀδικῶν, ὡς ἔμοιγε φαίνεται, ἀλλὰ καὶ μάλα κατά
το εύλογον. Πλείστων γαρ ειληφέναι χρημάτων ὠνίους
διατεινόμενος τους ταλαιπώρους Θράκες ἐπι μέσα
μον ἢ ἀνδραπόδοις χρώνται αὐτοῖς. [Ρ. 246] Οἱ δὲ
καὶ ὑπ' ἀνάγκης συνωθούμενοι καὶ τὴν σώζουσαν
τύχην οὐκ ἔχοντες όθεν πορίσαιντο πρὸς ἐμὲ πλέον
Σε; καὶ ἐλαφυράμενοι τρέχουσι. Πρὸς οὖν τὴν τοιαύτην ἀπάνθρωπον συμφοράν καμπτόμενο; ἀπαλ
ἐμὲ δὲ τἀναντιώτατα πάσχοντα βλέποντες καὶ ζημιούμενον μὴ μόνον τὰς τῆς ἀρχῆς ἐλπίδας διὰ τὴν παντελῆ φθορὰν αὐτῆς, ἀλλὰ καὶ αὐτὸν δὴ τὸν δρόμον τοῦ εὖ ζῇν οὐ δικαίως νομίζετε δυσχεραίνειν; ὅμως ἐγὼ μὴ δυνάμενος ἡσυχίαν ἄγειν διανέστην καὶ ἀπῄτησα παρὰ τοῦ βασιλέως καὶ πάππου δοθῆναί μοι μόνους χιλίους ὁπλίτας, ὑποσχόμενος διὰ τῆς πρὸς θεὸν ἀῤῥαγοῦς ἐλπίδος περιέρχεσθαι μετ’ αὐτῶν καὶ περιφρουρεῖν τὰς ἐν Βιθυνίᾳ πόλεις καὶ ἀποσοβεῖν ὡς ἐφικτὸν τοὺς ἐχθροὺς πόῤῥω που, πρὶν ἐκείνας χειρωσαμένους καὶ φραγμοὺς διαβάντας πολιορκεῖν τὸ Βυζάντιον. ὁ δὲ μὴ διδοὺς καὶ πολέμιον ἥγηται καὶ ἐπαρᾶταί μοι τὰ δεινότατα. προφέρει μοι δὲ καὶ ἐγκλήματα, ὁπόσα τὸ εὔλογον δῆθεν αὐτῷ πρὸς τὸ μισεῖν με δίδωσιν· ἓν μὲν, ὅτι κοινὰ χρήματα δυναστείᾳ χρησάμενος ἑνὸς τῶν ἐξισωτῶν ἀφειλόμην. τοῦτο δ’ οὐδὲν ἐμοὶ τῶν ἀτόπων ἔδοξε βασιλεῖ τε ὄντι καὶ σπάνει πολλῇ πιεζομένῳ, μὴ διδόναι θέλοντος τοῦ βασιλέως καὶ πάππου, εἰ τοῖς στρατιώταις ἐνδεδωκέναι ἐξεγένετο μερικά τινα χρήματα εἰληφέναι πορισμοῦ τινος τῶν ἀναγκαίων εἵνεκα.[A. M. 6791 AD C856]
spicabuntur, qui ab avo imperatore deficiam, nec ηλικίαν νεώτεροι. Τεθνήξομαι δ' ίσως κἀγώ, πρίν τι
τῆς βασιλείας Ενασθαι. Τί γὰρ τοῦ ἀποθανεῖν ἐξω,
καὶ ταῦτα ἀνθρώπῳ κινδύνοις ἀεὶ παραβαλλομένω
καὶ οὕτως ἀφειδοῦντι τοῦ ζῆν; Ἴσως δ' ἂν τινες καὶ
φιλαρχίαν νοσείν με ὑποτοπάσαιεν ἀποστατοῦντα
βλέποντες τοῦ πάππου καὶ βασιλέως καὶ οὐχ ὑπείκειν
ἐθέλοντα. [Ρ. 245] Τοῦτο δ' οὔτε πάνυ τελέως αποφή
σαιμ' ἂν ἔγωγε, οὔτε πάνυ συνθείην. Εἰ μὲν γὰρ
ἑώρων αυξανομένην τὴν τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίαν
καὶ πλατυνόμενα τὰ ἡμέτερα όρια, ἡδέως ἂν ἐκαθή
μην μικράν τινα τὴν ἡσυχίαν ἀσκῶν καὶ τοιαύτες
τινὰς βίσκων ἐλπίδας, ὁποίας καὶ οἱ τοὺς ἑαυτῶν
όψονόμους ὁρῶντες μακροτέραν ὁμοῦ καὶ ποικιλι
τέραν τὴν πανδαισίαν παρασκευάζοντας. Ἐπεὶ δὲ
καθ' ἡμέραν ἐρῶ πρὸς τὸ δυστυχέστερον συνωθού
μενα τὰ ῾Ρωμαίων πράγματα καὶ πρὸ τῶν πυλῶν
μονονου τῆς βασιλευούσης ἁρπαζομένους τους τα
λαιπώρους Ρωμαίους καὶ σφαττομένους ὑπὸ τῶν
πολεμίων ἀεὶ, τίνα ἂν οἴεσθέ με καρδίαν έχειν; Καὶ
οἱ μὲν πλείους τῶν ἀνθρώπων τὰς ἐλπίδας ἔχουσι
τῆς ἐνεστώσης λύπης φάρμακον, καὶ εἰ ψευδεῖς εἶεν
ἐμοὶ δὲ οὐδὲ ψευδεῖς ἐλπίδες λείπονται πρὸς ψευδό
μενον παραμύθιον. Εἶτα τὸν ἐκ Μακεδονίας Αλέξαν
δρον διὰ θαύματος άγετε, δυσχεραίνοντα διὰ μικροψυχίαν καὶ ἀχθόμενον τῷ πατρὶ, ὅτι νίκας ἐπὶ νίκαις προσετίθει διηνεκώς καὶ ὑπετέμνετο τοῦ παι
δὸς ὡς ἂν εἴποι τις τὸ φιλότιμον, μετριωτέρες και
ταλιμπάνων αὐτῷ προφάσει; πολεμικών τροπαίων
ἐμὲ δὲ ταναντιώτατα πάσχοντα βλέποντες καὶ ζημιούμενον μὴ μόνον τὰς τῆς ἀρχῆς ἐλπίδας διὰ τὴν
παντελῆ φθορὰν αὐτῆς, ἀλλὰ καὶ αὐτὸν δὴ τὸν δρό
μον τοῦ εὖ ζῆν οὐ δικαίως νομίζετε δυσχεραίνειν;
Όμως ἐγὼ μὴ δυνάμενος ήσυχίαν άγειν διανέστην καὶ
ἀπῄτησα παρὰ τοῦ βασιλέως καὶ πάππου δθῆνει
μοι μένους χιλίους οπλίτας, υποσχόμενος διὰ τῆς
πρὸς Θεὸν ἀῤῥαγούς ελπίδος περιέρχεσθαι μετ' αύτ
τῶν καὶ περιφρουρεῖν τὰς ἐν Βιθυνία πόλεις καὶ
ἀποσοβεῖν ὡς ἐφικτόν τοὺς ἐχθροὺς πόρρω που, πρὶν
ἐκείνας χειρωσαμένους καὶ φραγμούς διαβάντας
λιορκεῖν τὸ Βυζάντιον. Ὁ δὲ μὴ διδοὺς καὶ παιδ
μιον ἤγηται καὶ ἐπαράταί μοι τὰ δεινότατα. Προ
φέρει μοι δὲ καὶ ἐγκλήματα, όπόσα τὸ εὐλογον
δῆθεν αὐτῷ πρὸς τὸ μισεῖν με δίδωσιν· ἐν μὲν, ὅτι
κοινά χρήματα δυναστεία χρησάμενος ἑνὸς τῶν ἐξι
ei parere velim. Id vero ego neque plane inficias
iverim, nec verum esse plane concesserim. Nam
si Romanum imperium crescere ac dilatari fines
mostros cernerem, libenter sederem et otiosus
quam diutissimic manerem, et ea spe me consolarer, qua ii, qui prolixiores epulas et majorem 401
ciborum varietatem ab suis coquis vident apparari.
Sed cum rem Romanam in dies ruere in deterius,
et pene ante urbis imperatricis portas miseros
Romanos subinde abripi ab hostibus atque interti‹i videam, quo me esse animo putatis? Ac mortalium quidem plerique futuri exspectatione presentem mærorem levant, quantumvis ca exspectatio vana sit. Mihi vero ne falsa quidem spes ad
falsault consolationem relinquitur. Εt miramini,
Alexandrum Macedonem præ anini impotentia
#gre ferentem ac patri indignantem, quod is vistorias victoriis perpetuas cumularet, et omnem filio
gloriæ captande viam quodammodo præcideret,
paucis bellorum ac triumphorum occasionibus relictis: ego vero, cui plane contrarium accidere
videtis (nam mihi non tantum spes imperii, quod
funditus perit, sed et facultas ipsa commode ac
suaviter vivendi eripitur), vobis videor non juste
dolere? Tamen cum otium agere non possem,
surrexi et ab imperatore avo mille tantum armatos petii, pollicitus, me firma spe divini auxilii
fretum urbes Bithyniæ cum iis copiis circumiturum, atque ex omni parte tulas praestiturum, et
quam longissime hostes propulsaturum, priusquam "
iidem illis ipsis urbibus captis claustra opposita
trangressi Byzantium obsiderent. Quibus ille negatis me hostem judicat et gravissiuna 402 mili
imprecatur. Quin et crimina objicit, ea videlicet,
quæ ejus erga me odium excusare possint. Unum,
quod publicam pecuniam, potestate summa usus,
ademerim uni ex publicanis. Mibi vero nequaquam
absurdum csse visum est, cum et imperator forem,
ct magna inopia premierer, si quam avus imperator denegaret uon magnam pecuniæ summam, cam
militibus ipse concederem ad parandas sibi res necessarias. Alterum crimen objicitur, quod Thracia provinciis et urbibus quosdam ab eo prepuitos ipse inopes ac audos ejiciam. Quod et ipsum σωτῶν ἀφειλόμην. Τοῦτο δ' οὐδὲν ἐμοὶ τῶν ἀτόπων
hand injuria, ut opinor, sed quissima ratione
facio. Nam illi, cum miseros Thraces multis numwis redemptos sibi obtigisse contendant, iis pejus
quam mancipiis utuntur. Itaque hi cogente necessitate, cum saluti suæ consulere aliter won possint,
flentes ac lamentantes ad me accurrunt; atque ego
tam iniquam eorum sortem miseratus cos conor
liberare. Atqui plerisque omissis hodie ad aliam
postulationem hanc descendo, ut mihi solvantur
welo milia aureorum, quæ militibus meis debeo,
qui longo jam tempore mecum incerta fortuna vagantur. Quo facto nihil amplius avo imperatori refragabor.»
ἔδοξε βασιλεῖ τε ὄντι καὶ σπάνει πολλῇ πιεζομένῳ,
μὴ διδόναι θέλοντος τοῦ βασιλέως καὶ πάππου, εξ
τοῖς στρατιώταις ἐνδεδωκέναι ἐξεγένετο μερικά εινα
χρήματα εἰληφέναι πορισμού τινος τῶν ἀναγκαίων
εἶνεκα. Δεύτερον δὲ, ὅτι τῶν ὑπ' αὐτοῦ πεμπομένων
ἐπιτρόπων εἰς τὰς Θρακικὰς χώρας καὶ πόλει; ἔστιν
οῦ; ἐξοστρακίζω κενούς. Καὶ τοῦτο δ' ἔγωγε πράττω
οὐκ ἀδικῶν, ὡς ἔμοιγε φαίνεται, ἀλλὰ καὶ μάλα κατά
το εύλογον. Πλείστων γαρ ειληφέναι χρημάτων ὠνίους
διατεινόμενος τους ταλαιπώρους Θράκες ἐπι μέσα
μον ἢ ἀνδραπόδοις χρώνται αὐτοῖς. [Ρ. 246] Οἱ δὲ
καὶ ὑπ' ἀνάγκης συνωθούμενοι καὶ τὴν σώζουσαν
τύχην οὐκ ἔχοντες όθεν πορίσαιντο πρὸς ἐμὲ πλέον
Σε; καὶ ἐλαφυράμενοι τρέχουσι. Πρὸς οὖν τὴν τοιαύτην ἀπάνθρωπον συμφοράν καμπτόμενο; ἀπαλ
δεύτερον δὲ, ὅτι τῶν ὑπ’ αὐτοῦ πεμπομένων ἐπιτρόπων εἰς τὰς Θρᾳκικὰς χώρας καὶ πόλεις ἔστιν οὓς ἐξοστρακίζω κενούς. καὶ τοῦτο δ’ ἔγωγε πράττω οὐκ ἀδικῶν, ὡς ἔμοιγε φαίνεται, ἀλλὰ καὶ μάλα κατὰ τὸ εὔλογον. πλείστων γὰρ εἰληφέναι χρημάτων ὠνίους διατεινόμενοι τοὺς ταλαιπώρους Θρᾷκας ἀπηνέστερον ἢ ἀνδραπόδοις χρῶνται αὐτοῖς. οἳ δὴ καὶ ὑπ’ ἀνάγκης συνωθούμενοι καὶ τὴν σώζουσαν τύχην οὐκ ἔχοντες ὅθεν πορίσαιντο πρὸς ἐμὲ κλάοντες καὶ ὀλοφυρόμενοι τρέχουσι. πρὸς οὖν τὴν τοιαύτην ἀπάνθρωπον συμφορὰν καμπτόμενος ἀπαλλάττειν ἐνεχείρουν. ὅμως ἐγὼ τὰ πλείω παρεὶς ἐφ’ ἑτέραν τρέπομαι ζήτησιν τήμερον. ἥδε ἐστὶν ἔκτισις χρέους χιλιάδων ὀκτὼ νομισμάτων, ἃς τοῖς ἐμοῖς στρατιώταις ὀφείλω, οἳ πολὺν ἤδη χρόνον ξύν γε ἐμοὶ τὴν πλανωμένην περιί̈ασι βόσκοντες τύχην. οὗ γενομένου πλέον οὐδὲν ἀντικείσομαι τῷ πάππῳ καὶ βασιλεῖ. (Γ.) Ταῦτα μὲν οὖν ἐκεῖνος διεξελθὼν ἐξανέστη τοῦ θρόνου καὶ ἄλλον παρ’ ἄλλο μέρος ἀπολαμβάνων μειλιχίοις προὔπεμπε λόγοις καὶ ἐπαγγελιῶν ἁβροτέρων ἴϋγξιν·[A. M. 6791 AD C856]
spicabuntur, qui ab avo imperatore deficiam, nec ηλικίαν νεώτεροι. Τεθνήξομαι δ' ίσως κἀγώ, πρίν τι
τῆς βασιλείας Ενασθαι. Τί γὰρ τοῦ ἀποθανεῖν ἐξω,
καὶ ταῦτα ἀνθρώπῳ κινδύνοις ἀεὶ παραβαλλομένω
καὶ οὕτως ἀφειδοῦντι τοῦ ζῆν; Ἴσως δ' ἂν τινες καὶ
φιλαρχίαν νοσείν με ὑποτοπάσαιεν ἀποστατοῦντα
βλέποντες τοῦ πάππου καὶ βασιλέως καὶ οὐχ ὑπείκειν
ἐθέλοντα. [Ρ. 245] Τοῦτο δ' οὔτε πάνυ τελέως αποφή
σαιμ' ἂν ἔγωγε, οὔτε πάνυ συνθείην. Εἰ μὲν γὰρ
ἑώρων αυξανομένην τὴν τῶν Ῥωμαίων ἡγεμονίαν
καὶ πλατυνόμενα τὰ ἡμέτερα όρια, ἡδέως ἂν ἐκαθή
μην μικράν τινα τὴν ἡσυχίαν ἀσκῶν καὶ τοιαύτες
τινὰς βίσκων ἐλπίδας, ὁποίας καὶ οἱ τοὺς ἑαυτῶν
όψονόμους ὁρῶντες μακροτέραν ὁμοῦ καὶ ποικιλι
τέραν τὴν πανδαισίαν παρασκευάζοντας. Ἐπεὶ δὲ
καθ' ἡμέραν ἐρῶ πρὸς τὸ δυστυχέστερον συνωθού
μενα τὰ ῾Ρωμαίων πράγματα καὶ πρὸ τῶν πυλῶν
μονονου τῆς βασιλευούσης ἁρπαζομένους τους τα
λαιπώρους Ρωμαίους καὶ σφαττομένους ὑπὸ τῶν
πολεμίων ἀεὶ, τίνα ἂν οἴεσθέ με καρδίαν έχειν; Καὶ
οἱ μὲν πλείους τῶν ἀνθρώπων τὰς ἐλπίδας ἔχουσι
τῆς ἐνεστώσης λύπης φάρμακον, καὶ εἰ ψευδεῖς εἶεν
ἐμοὶ δὲ οὐδὲ ψευδεῖς ἐλπίδες λείπονται πρὸς ψευδό
μενον παραμύθιον. Εἶτα τὸν ἐκ Μακεδονίας Αλέξαν
δρον διὰ θαύματος άγετε, δυσχεραίνοντα διὰ μικροψυχίαν καὶ ἀχθόμενον τῷ πατρὶ, ὅτι νίκας ἐπὶ νίκαις προσετίθει διηνεκώς καὶ ὑπετέμνετο τοῦ παι
δὸς ὡς ἂν εἴποι τις τὸ φιλότιμον, μετριωτέρες και
ταλιμπάνων αὐτῷ προφάσει; πολεμικών τροπαίων
ἐμὲ δὲ ταναντιώτατα πάσχοντα βλέποντες καὶ ζημιούμενον μὴ μόνον τὰς τῆς ἀρχῆς ἐλπίδας διὰ τὴν
παντελῆ φθορὰν αὐτῆς, ἀλλὰ καὶ αὐτὸν δὴ τὸν δρό
μον τοῦ εὖ ζῆν οὐ δικαίως νομίζετε δυσχεραίνειν;
Όμως ἐγὼ μὴ δυνάμενος ήσυχίαν άγειν διανέστην καὶ
ἀπῄτησα παρὰ τοῦ βασιλέως καὶ πάππου δθῆνει
μοι μένους χιλίους οπλίτας, υποσχόμενος διὰ τῆς
πρὸς Θεὸν ἀῤῥαγούς ελπίδος περιέρχεσθαι μετ' αύτ
τῶν καὶ περιφρουρεῖν τὰς ἐν Βιθυνία πόλεις καὶ
ἀποσοβεῖν ὡς ἐφικτόν τοὺς ἐχθροὺς πόρρω που, πρὶν
ἐκείνας χειρωσαμένους καὶ φραγμούς διαβάντας
λιορκεῖν τὸ Βυζάντιον. Ὁ δὲ μὴ διδοὺς καὶ παιδ
μιον ἤγηται καὶ ἐπαράταί μοι τὰ δεινότατα. Προ
φέρει μοι δὲ καὶ ἐγκλήματα, όπόσα τὸ εὐλογον
δῆθεν αὐτῷ πρὸς τὸ μισεῖν με δίδωσιν· ἐν μὲν, ὅτι
κοινά χρήματα δυναστεία χρησάμενος ἑνὸς τῶν ἐξι
ei parere velim. Id vero ego neque plane inficias
iverim, nec verum esse plane concesserim. Nam
si Romanum imperium crescere ac dilatari fines
mostros cernerem, libenter sederem et otiosus
quam diutissimic manerem, et ea spe me consolarer, qua ii, qui prolixiores epulas et majorem 401
ciborum varietatem ab suis coquis vident apparari.
Sed cum rem Romanam in dies ruere in deterius,
et pene ante urbis imperatricis portas miseros
Romanos subinde abripi ab hostibus atque interti‹i videam, quo me esse animo putatis? Ac mortalium quidem plerique futuri exspectatione presentem mærorem levant, quantumvis ca exspectatio vana sit. Mihi vero ne falsa quidem spes ad
falsault consolationem relinquitur. Εt miramini,
Alexandrum Macedonem præ anini impotentia
#gre ferentem ac patri indignantem, quod is vistorias victoriis perpetuas cumularet, et omnem filio
gloriæ captande viam quodammodo præcideret,
paucis bellorum ac triumphorum occasionibus relictis: ego vero, cui plane contrarium accidere
videtis (nam mihi non tantum spes imperii, quod
funditus perit, sed et facultas ipsa commode ac
suaviter vivendi eripitur), vobis videor non juste
dolere? Tamen cum otium agere non possem,
surrexi et ab imperatore avo mille tantum armatos petii, pollicitus, me firma spe divini auxilii
fretum urbes Bithyniæ cum iis copiis circumiturum, atque ex omni parte tulas praestiturum, et
quam longissime hostes propulsaturum, priusquam "
iidem illis ipsis urbibus captis claustra opposita
trangressi Byzantium obsiderent. Quibus ille negatis me hostem judicat et gravissiuna 402 mili
imprecatur. Quin et crimina objicit, ea videlicet,
quæ ejus erga me odium excusare possint. Unum,
quod publicam pecuniam, potestate summa usus,
ademerim uni ex publicanis. Mibi vero nequaquam
absurdum csse visum est, cum et imperator forem,
ct magna inopia premierer, si quam avus imperator denegaret uon magnam pecuniæ summam, cam
militibus ipse concederem ad parandas sibi res necessarias. Alterum crimen objicitur, quod Thracia provinciis et urbibus quosdam ab eo prepuitos ipse inopes ac audos ejiciam. Quod et ipsum σωτῶν ἀφειλόμην. Τοῦτο δ' οὐδὲν ἐμοὶ τῶν ἀτόπων
hand injuria, ut opinor, sed quissima ratione
facio. Nam illi, cum miseros Thraces multis numwis redemptos sibi obtigisse contendant, iis pejus
quam mancipiis utuntur. Itaque hi cogente necessitate, cum saluti suæ consulere aliter won possint,
flentes ac lamentantes ad me accurrunt; atque ego
tam iniquam eorum sortem miseratus cos conor
liberare. Atqui plerisque omissis hodie ad aliam
postulationem hanc descendo, ut mihi solvantur
welo milia aureorum, quæ militibus meis debeo,
qui longo jam tempore mecum incerta fortuna vagantur. Quo facto nihil amplius avo imperatori refragabor.»
ἔδοξε βασιλεῖ τε ὄντι καὶ σπάνει πολλῇ πιεζομένῳ,
μὴ διδόναι θέλοντος τοῦ βασιλέως καὶ πάππου, εξ
τοῖς στρατιώταις ἐνδεδωκέναι ἐξεγένετο μερικά εινα
χρήματα εἰληφέναι πορισμού τινος τῶν ἀναγκαίων
εἶνεκα. Δεύτερον δὲ, ὅτι τῶν ὑπ' αὐτοῦ πεμπομένων
ἐπιτρόπων εἰς τὰς Θρακικὰς χώρας καὶ πόλει; ἔστιν
οῦ; ἐξοστρακίζω κενούς. Καὶ τοῦτο δ' ἔγωγε πράττω
οὐκ ἀδικῶν, ὡς ἔμοιγε φαίνεται, ἀλλὰ καὶ μάλα κατά
το εύλογον. Πλείστων γαρ ειληφέναι χρημάτων ὠνίους
διατεινόμενος τους ταλαιπώρους Θράκες ἐπι μέσα
μον ἢ ἀνδραπόδοις χρώνται αὐτοῖς. [Ρ. 246] Οἱ δὲ
καὶ ὑπ' ἀνάγκης συνωθούμενοι καὶ τὴν σώζουσαν
τύχην οὐκ ἔχοντες όθεν πορίσαιντο πρὸς ἐμὲ πλέον
Σε; καὶ ἐλαφυράμενοι τρέχουσι. Πρὸς οὖν τὴν τοιαύτην ἀπάνθρωπον συμφοράν καμπτόμενο; ἀπαλ
PG 148:589ὥστε καὶ ἀπαλλάξαντες ἐκεῖθεν κήρυκές τε τῶν ἐκείνου καλῶν πανταχῆ τῆς βασιλευούσης περιϊόντες γεγένηνται καὶ ἀνέπεισαν τοὺς ὄχλους ἔτι πλέον ἐξηρτῆσθαι τῶν ἐκείνου πόθων. γ. Ἰδὼν δὲ ὁ γηραιὸς βασιλεὺς, ὅτι μικροῦ πάντες ἐξέκλιναν καὶ οἱ δοκοῦντες τῶν φίλων, καὶ δείσας μὴ δραμόντες αὐτοχειρίᾳ τοῦτον ἀνέλωσι, διανίσταται πρὸς τὸ τραχύτατον. ἔδοξεν οὖν αὐτῷ πρότερον βέλτιον εἶναι, πεῖραν εἰληφέναι καὶ τῆς Ἠσαί̈ου τοῦ πατριάρχου γνώμης καὶ σύν γε αὐτῷ τῆς τῶν ἄλλων ἀρχιερέων. (Β.) Συναθροισθέντων τοίνυν αὐτῶν πέμψας τινὰ τῶν συγκλητικῶν, εἰ μὲν ἑώρων, φησὶν, ἐμοί τε τὴν ἁλουργίδα ταύτην ἀποθεμένῳ περιγενόμενον τὸ ἀκίνδυνον καὶ ἅμα τῷ ὑπηκόῳ παντὶ τὸ καλῶς ἄρχεσθαι, ἀλλότριος ἂν εἴην τῆς τοῦ Χριστοῦ μερίδος, εἰ μὴ τὸ ἐφ’ ἡσυχίας καθῆσθαι τοῦ βασιλεύειν πολλῷ προτιμότερον καὶ ἡδύτερον ἔμοιγε ἐνομίζετο. τί γὰρ εἰς εὐφροσύνην ἀνυσιμώτερον, ἢ τὸ φροντίδων καὶ φόβων ὡς ποῤῥωτάτω καθῆσθαι;589 [A. C. 1282 AD 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. IX. [IMP. ANDRONIC. SEN ] 590
λάττειν ἐνεχείρουν. Ομω; ἐγὼ τὰ πλείω παρεὶς ἐφ' ἑτέραν τρέπομαι ζήτησιν τήμερον. Ηδε ἐστὶν ἔκ·
τις χρέους χιλιάδων ὀκτὼ νομισμάτων, ἃς τοῖς ἐμεῖς στρατιώταις ἐφείλω, οἱ πολὺν ἤδη χρόνον ξύν
γε ἐμοὶ τὴν πλανωμένην περιξασι βόσκοντες τύχην. Οι γενομένου πλέον οὐδὲν ἀντικείσομαι τῷ πάππῳ
καὶ βασιλεῖ.»
Γ. Ταῦτα μὲν οὖν ἐκεῖνος διεξελθὼν ἐξανέστη τοῦ
Θρόνου καὶ ἄλλον παρ' άλλο μέρος ἀπολαμβάνων
μειλιχίοις προύπεμπε λόγοις καὶ ἐπαγγελιῶν ἀδρο
τέρων ζυγξιν· ὥστε καὶ ἀπαλλάξαντες ἐκεῖθεν κήρυχές τε τῶν ἐκείνου καλῶν πανταχῆ τῆς βασιλευ
εύσης περιόντες γεγένηνται καὶ ἀνέπεισαν τοὺς ὄχλους
ἔτι πλέον ἐξηρτῆσθαι τῶν ἐκείνου πόθων.
III. His ille dictis 403 e solio surrexit, et alio
in aliam partem seducto blandis verbis et splendidis promissis tanquam illecebris quibusdam delinitos eos dimisit. Itaque inde digressi per totanı
urbem præcones laudum ejus fuerunt et populum
majore ejus desiderio inflammarunt.
CAPUT II.
Senior suoram perfidia irritatus animum patriarchæ explorare statuit: item aliorum pontificum. Oratione
coram iis habita rationem affert, cur imperium non abdicet. Nepotem notat. Pœnis ecclesiasticis coercendum censet. Perorationem ejus explodit. Supientissimi quique assentiuntur. Patriarcha cum reliquis dissentit. In seniorem conspirat. Junioris nomen sileri in ecclesiis vetat. Adverse factioni sacris interdicit.
Senioris dolor et acerba conquestio. Ipse vatriarcha sententia canonica damnatus in monasterium Manganorum ablegatur.
Α'. Ἰδὼν δὲ ἐ γηραιός βασιλεύς, ότι μικροῦ πάντες
ἐξέκλιναν καὶ οἱ δοκοῦντε; τῶν φίλων, καὶ δείσας
μὴ δραμόντες αὐτοχειρίᾳ τοῦτον ἀνέλωσι, διανίσταται
πρὸς τὸ τραχύτατον. Εδοξεν οὖν αὐτῷ πρότερον
βάτων εἶναι, πεῖραν ειληφέναι καὶ τῆς Ἡσαΐου τοῦ
πατριάρχου γνώμης καὶ σύν γε αὐτῷ τῆς τῶν ἄλλων
ἀρχιερέων.
Β. Συναθροισθέντων τοίνυν αὐτῶν πέμψας τινὰ
τῶν συγκλητικών, «Εἰ μὲν ἑώρων, ο φησίν, «ἐμοί τε
τὴν ἁλουργίδα ταύτην ἀποθεμένῳ περιγενόμενον τὸ
ἀκίνδυνον, καὶ ἅμα τῷ ὑπηκόῳ παντὶ τὸ καλῶς ἄρχεσθαι, ἀλλότριος ἂν εἴην τῆς τοῦ Χριστοῦ μερίδος, εἰ
μὴ τὸ ἐφ' ἡσυχίας καθῆσθαι τοῦ βασιλεύειν πολλῷ
προτιμότερον καὶ ἡδύτερον ἔμοιγε ἐνομίζετο. Τι
γὰρ εἰς εὐφροσύνην ἀνυσιμώτερον, ἢ τὸ φροντίδων
1. Senior autem imperator, cum vidisset eos
ipsos, qui amici ejus esse putabantur, omnes penc
a se defecisse, veritus, ne concursu facto ab iis
occideretur, prorsus exasperatus est. Visum tamen
ei rectius, Isaiæ patriarchæ et aliorum simul pontificum voluntates ante omnia explorare.
Il. lis ergo convocatis viro quodam senatorii oro
dinis ad eos misso, ο Siquidem viderem, inquit,
deposita purpura et me extra periculum fnturum,
et subditos recle gubernatum iri, a Christi calu
alienus essem, nisi quietein et otium longe suavius et praestantius imperio judicaren. Si enim
delectatio quæritur animi, quid est jucundius,
quam a curis et periculis esse remotissimum?
καὶ φόβων ὡς πορρωτάτω καθῆσθαι; Εἰ δὲ διὰ τὰ Quod si propter mea et populi atque etiam majoἐμὰ τε καὶ τοῦ λαοῦ πλημμελήματα καὶ ἅμα τῶν
ἡμετέρων προγόνων θεομηνία τις επιχωριάζουσα καθ'
ἡμῶν δίκην καταιγίδος ἀγρίας ἐλαύνει καὶ φθείρει τὰ
πράγματα καὶ ὁ νέος [Ρ. 947] ἔτι παρειληφώς ἐγὼ
τὴν ἀρχὴν πλημμελοῦσαν ὑπό τε τοῦ τῆς Ἐκκλησίας
κλύδωνος τηνικαῦτα καὶ τῶν πέριξ ἐθνῶν καὶ εἰς
γαλήνην τὰ πάντα ξύν γε Θεῷ ῥᾷστα μεταβαλών,
Επειτ' ἐκεῖθεν τῷ μακρῷ χρόνῳ μάλα του πλείστην
πεῖραν ξυνειλοχος, καὶ προσθεὶς ἐμαυτῷ νῦν πρὸς
τοσοῦτον κυκεώνα και ζάλην πραγμάτων ἀμηχανῶ·
πῶς ἂν δυνηθείην τῷ ἐγγόνῳ πιστεῦσαι τοιαύτην
ἀρχὴν, νέῳ τε ὄντι καὶ τοσαύτην ἀπειρίαν ἀσκοῦντι,
ὡς μηδὲ τὰ κατ' αὐτὸν εἰδέναι διαθέσθαι καλῶς,
ἀλλὰ νέοις τισὶ καὶ ἀμαθέσιν ἀνθρώποις ἐκδόντα
τὴν ἑαυτοῦ ἐξουσίαν, καὶ τὰ βασιλικά κτήματα αὐτόν
σε ἐν πενίᾳ διάγειν καὶ μηδεμίαν άλλην ἔχειν φρον
είδα βουλόμενον, πλὴν τοῦ κύνας και όρνεα τρέφειν;
κύνας μὲν οὐχ ἧττον ή χιλίους, όρνεα δὲ τοσαῦτα·
καὶ τοὺς αὐτῶν ἐπιμελητὰς ἐγγὺς τοσούτους. Πῶς
οὖν τῷ τοιούτῳ πιστεύσαιμι ἢ τὴν ἐμαυτοῦ ζωὴν, ἡ
τὴν ἐκ Θεοῦ πιστευθείσαν μοι λειτουργίαν τῆς βατελείας; Αλλ' οὐκ ἂν ποτ' ἔγωγε προδότης ἐκών γε
εἶναι γενοίμην οὔτε τῶν ὑπηκόων, οὔτ' ἐμαυτοῦ.
Ἐγὼ γὰρ τὸν ἐμὲν ἔγγονον οὐ μόνον καὶ παίδων και
γυναικός ηγάπησε πλέον, ἀλλὰ καὶ ἐμαυτοῦ· καὶ
rum nostrorum peccata vindicta Numinis, tanquam
atrox tempestas contra nos insurgens, rempubli -
cam affligit et evertit, et ego, qui cum essemi
adhuc adolescens principatum ecclesiastico dissidio et fuitinarum gentius incursionibus 404
fluctuantem composui, et adjuvante Deo tranquil -
lum facillime reddidi, tamen hodie, longo tempore
maxima rerum experientia collecta, in tanto motu
et tempestate quo me vertam nescio; quo pacto
πepoti queam tantummaudare imperium, qui et
adolescens est, et rerum adeo imperitus, ut ne
snas quidem res probe administrate sciat? Nam
adolescentibus et indoctis hominibus potestate sua
tradita et imperatoriis possessionibus donatis ipse
in egestate vivit: nec quidquam aliud curare
vult, nisi ut canes et aves alat; canes non pauciores quam mille; aves totidem; et totidem prope
eorum curatores. El igitur, qui talis sit, qua ratione vel vitam mcam, vel divinitus mihi mandatam imperii administrationem credam? Verum ego
nunquam certe illud committam, ut vel subditos
meos vel me ipsum sponte prodam. Nam nepotem
quidem plus non modo uxore et liberis neis, sed
etiam magis quam me ipsum dilexi. Et vos omnes
scitis, quo pacto eum cducarim, instituerim, mo-
εἰ δὲ διὰ τὰ ἐμά τε καὶ τοῦ λαοῦ πλημμελήματα καὶ ἅμα τῶν ἡμετέρων προγόνων θεομηνία τις ἐπιχωριάζουσα καθ’ ἡμῶν δίκην καταιγίδος ἀγρίας ἐλαύνει καὶ φθείρει τὰ πράγματα καὶ ὁ νέος ἔτι παρειληφὼς ἐγὼ τὴν ἀρχὴν πλημμελοῦσαν ὑπό τε τοῦ τῆς ἐκκλησίας κλύδωνος τηνικαῦτα καὶ τῶν πέριξ ἐθνῶν καὶ εἰς γαλήνην τὰ πάντα ξύν γε θεῷ ῥᾷστα μεταβαλὼν, ἔπειτ’ ἐκεῖθεν τῷ μακρῷ χρόνῳ μάλα τοι πλείστην πεῖραν ξυνειλοχὼς καὶ προσθεὶς ἐμαυτῷ νῦν πρὸς τοσοῦτον κυκεῶνα καὶ ζάλην πραγμάτων ἀμηχανῶ· πῶς ἂν δυνηθείην τῷ ἐγγόνῳ πιστεῦσαι τοιαύτην ἀρχὴν, νέῳ τε ὄντι καὶ τοσαύτην ἀπειρίαν ἀσκοῦντι, ὡς μηδὲ τὰ κατ’ αὐτὸν εἰδέναι διαθέσθαι καλῶς, ἀλλὰ νέοις τισὶ καὶ ἀμαθέσιν ἀνθρώποις ἐκδόντα τὴν ἑαυτοῦ ἐξουσίαν καὶ τὰ βασιλικὰ κτήματα αὐτόν τε ἐν πενίᾳ διάγειν καὶ μηδεμίαν ἄλλην ἔχειν φροντίδα βουλόμενον, πλὴν τοῦ κύνας καὶ ὄρνεα τρέφειν· κύνας μὲν οὐχ ἧττον ἢ χιλίους, ὄρνεα δὲ τοσαῦτα· καὶ τοὺς αὐτῶν ἐπιμελητὰς ἐγγὺς τοσούτους. πῶς οὖν τῷ τοιούτῳ πιστεύσαιμι ἢ τὴν ἐμαυτοῦ ζωὴν, ἢ τὴν ἐκ θεοῦ πιστευθεῖσάν μοι λειτουργίαν τῆς βασιλείας;589 [A. C. 1282 AD 1528] BYZANTINE HISTORIE LIB. IX. [IMP. ANDRONIC. SEN ] 590
λάττειν ἐνεχείρουν. Ομω; ἐγὼ τὰ πλείω παρεὶς ἐφ' ἑτέραν τρέπομαι ζήτησιν τήμερον. Ηδε ἐστὶν ἔκ·
τις χρέους χιλιάδων ὀκτὼ νομισμάτων, ἃς τοῖς ἐμεῖς στρατιώταις ἐφείλω, οἱ πολὺν ἤδη χρόνον ξύν
γε ἐμοὶ τὴν πλανωμένην περιξασι βόσκοντες τύχην. Οι γενομένου πλέον οὐδὲν ἀντικείσομαι τῷ πάππῳ
καὶ βασιλεῖ.»
Γ. Ταῦτα μὲν οὖν ἐκεῖνος διεξελθὼν ἐξανέστη τοῦ
Θρόνου καὶ ἄλλον παρ' άλλο μέρος ἀπολαμβάνων
μειλιχίοις προύπεμπε λόγοις καὶ ἐπαγγελιῶν ἀδρο
τέρων ζυγξιν· ὥστε καὶ ἀπαλλάξαντες ἐκεῖθεν κήρυχές τε τῶν ἐκείνου καλῶν πανταχῆ τῆς βασιλευ
εύσης περιόντες γεγένηνται καὶ ἀνέπεισαν τοὺς ὄχλους
ἔτι πλέον ἐξηρτῆσθαι τῶν ἐκείνου πόθων.
III. His ille dictis 403 e solio surrexit, et alio
in aliam partem seducto blandis verbis et splendidis promissis tanquam illecebris quibusdam delinitos eos dimisit. Itaque inde digressi per totanı
urbem præcones laudum ejus fuerunt et populum
majore ejus desiderio inflammarunt.
CAPUT II.
Senior suoram perfidia irritatus animum patriarchæ explorare statuit: item aliorum pontificum. Oratione
coram iis habita rationem affert, cur imperium non abdicet. Nepotem notat. Pœnis ecclesiasticis coercendum censet. Perorationem ejus explodit. Supientissimi quique assentiuntur. Patriarcha cum reliquis dissentit. In seniorem conspirat. Junioris nomen sileri in ecclesiis vetat. Adverse factioni sacris interdicit.
Senioris dolor et acerba conquestio. Ipse vatriarcha sententia canonica damnatus in monasterium Manganorum ablegatur.
Α'. Ἰδὼν δὲ ἐ γηραιός βασιλεύς, ότι μικροῦ πάντες
ἐξέκλιναν καὶ οἱ δοκοῦντε; τῶν φίλων, καὶ δείσας
μὴ δραμόντες αὐτοχειρίᾳ τοῦτον ἀνέλωσι, διανίσταται
πρὸς τὸ τραχύτατον. Εδοξεν οὖν αὐτῷ πρότερον
βάτων εἶναι, πεῖραν ειληφέναι καὶ τῆς Ἡσαΐου τοῦ
πατριάρχου γνώμης καὶ σύν γε αὐτῷ τῆς τῶν ἄλλων
ἀρχιερέων.
Β. Συναθροισθέντων τοίνυν αὐτῶν πέμψας τινὰ
τῶν συγκλητικών, «Εἰ μὲν ἑώρων, ο φησίν, «ἐμοί τε
τὴν ἁλουργίδα ταύτην ἀποθεμένῳ περιγενόμενον τὸ
ἀκίνδυνον, καὶ ἅμα τῷ ὑπηκόῳ παντὶ τὸ καλῶς ἄρχεσθαι, ἀλλότριος ἂν εἴην τῆς τοῦ Χριστοῦ μερίδος, εἰ
μὴ τὸ ἐφ' ἡσυχίας καθῆσθαι τοῦ βασιλεύειν πολλῷ
προτιμότερον καὶ ἡδύτερον ἔμοιγε ἐνομίζετο. Τι
γὰρ εἰς εὐφροσύνην ἀνυσιμώτερον, ἢ τὸ φροντίδων
1. Senior autem imperator, cum vidisset eos
ipsos, qui amici ejus esse putabantur, omnes penc
a se defecisse, veritus, ne concursu facto ab iis
occideretur, prorsus exasperatus est. Visum tamen
ei rectius, Isaiæ patriarchæ et aliorum simul pontificum voluntates ante omnia explorare.
Il. lis ergo convocatis viro quodam senatorii oro
dinis ad eos misso, ο Siquidem viderem, inquit,
deposita purpura et me extra periculum fnturum,
et subditos recle gubernatum iri, a Christi calu
alienus essem, nisi quietein et otium longe suavius et praestantius imperio judicaren. Si enim
delectatio quæritur animi, quid est jucundius,
quam a curis et periculis esse remotissimum?
καὶ φόβων ὡς πορρωτάτω καθῆσθαι; Εἰ δὲ διὰ τὰ Quod si propter mea et populi atque etiam majoἐμὰ τε καὶ τοῦ λαοῦ πλημμελήματα καὶ ἅμα τῶν
ἡμετέρων προγόνων θεομηνία τις επιχωριάζουσα καθ'
ἡμῶν δίκην καταιγίδος ἀγρίας ἐλαύνει καὶ φθείρει τὰ
πράγματα καὶ ὁ νέος [Ρ. 947] ἔτι παρειληφώς ἐγὼ
τὴν ἀρχὴν πλημμελοῦσαν ὑπό τε τοῦ τῆς Ἐκκλησίας
κλύδωνος τηνικαῦτα καὶ τῶν πέριξ ἐθνῶν καὶ εἰς
γαλήνην τὰ πάντα ξύν γε Θεῷ ῥᾷστα μεταβαλών,
Επειτ' ἐκεῖθεν τῷ μακρῷ χρόνῳ μάλα του πλείστην
πεῖραν ξυνειλοχος, καὶ προσθεὶς ἐμαυτῷ νῦν πρὸς
τοσοῦτον κυκεώνα και ζάλην πραγμάτων ἀμηχανῶ·
πῶς ἂν δυνηθείην τῷ ἐγγόνῳ πιστεῦσαι τοιαύτην
ἀρχὴν, νέῳ τε ὄντι καὶ τοσαύτην ἀπειρίαν ἀσκοῦντι,
ὡς μηδὲ τὰ κατ' αὐτὸν εἰδέναι διαθέσθαι καλῶς,
ἀλλὰ νέοις τισὶ καὶ ἀμαθέσιν ἀνθρώποις ἐκδόντα
τὴν ἑαυτοῦ ἐξουσίαν, καὶ τὰ βασιλικά κτήματα αὐτόν
σε ἐν πενίᾳ διάγειν καὶ μηδεμίαν άλλην ἔχειν φρον
είδα βουλόμενον, πλὴν τοῦ κύνας και όρνεα τρέφειν;
κύνας μὲν οὐχ ἧττον ή χιλίους, όρνεα δὲ τοσαῦτα·
καὶ τοὺς αὐτῶν ἐπιμελητὰς ἐγγὺς τοσούτους. Πῶς
οὖν τῷ τοιούτῳ πιστεύσαιμι ἢ τὴν ἐμαυτοῦ ζωὴν, ἡ
τὴν ἐκ Θεοῦ πιστευθείσαν μοι λειτουργίαν τῆς βατελείας; Αλλ' οὐκ ἂν ποτ' ἔγωγε προδότης ἐκών γε
εἶναι γενοίμην οὔτε τῶν ὑπηκόων, οὔτ' ἐμαυτοῦ.
Ἐγὼ γὰρ τὸν ἐμὲν ἔγγονον οὐ μόνον καὶ παίδων και
γυναικός ηγάπησε πλέον, ἀλλὰ καὶ ἐμαυτοῦ· καὶ
rum nostrorum peccata vindicta Numinis, tanquam
atrox tempestas contra nos insurgens, rempubli -
cam affligit et evertit, et ego, qui cum essemi
adhuc adolescens principatum ecclesiastico dissidio et fuitinarum gentius incursionibus 404
fluctuantem composui, et adjuvante Deo tranquil -
lum facillime reddidi, tamen hodie, longo tempore
maxima rerum experientia collecta, in tanto motu
et tempestate quo me vertam nescio; quo pacto
πepoti queam tantummaudare imperium, qui et
adolescens est, et rerum adeo imperitus, ut ne
snas quidem res probe administrate sciat? Nam
adolescentibus et indoctis hominibus potestate sua
tradita et imperatoriis possessionibus donatis ipse
in egestate vivit: nec quidquam aliud curare
vult, nisi ut canes et aves alat; canes non pauciores quam mille; aves totidem; et totidem prope
eorum curatores. El igitur, qui talis sit, qua ratione vel vitam mcam, vel divinitus mihi mandatam imperii administrationem credam? Verum ego
nunquam certe illud committam, ut vel subditos
meos vel me ipsum sponte prodam. Nam nepotem
quidem plus non modo uxore et liberis neis, sed
etiam magis quam me ipsum dilexi. Et vos omnes
scitis, quo pacto eum cducarim, instituerim, mo-
PG 148:591ἀλλ’ οὐκ ἄν ποτ’ ἔγωγε προδότης ἑκών γε εἶναι γενοίμην, οὔτε τῶν ὑπηκόων, οὔτ’ ἐμαυτοῦ. ἐγὼ γὰρ τὸν ἐμὸν ἔγγονον οὐ μόνον καὶ παίδων καὶ γυναικὸς ἠγάπησα πλέον, ἀλλὰ καὶ ἐμαυτοῦ· καὶ ἴστε πάντες τουτί· καὶ ἀνέτρεφον ἐν παιδείᾳ καὶ νουθεσίᾳ, βουλόμενος κληροῦχόν τε τῆς ἐμῆς εὐλογίας καὶ διάδοχον τῆς βασιλείας καταλιπεῖν καὶ θεῷ καὶ ἀνθρώποις ἀρέσκοντα. ὁ δὲ τὰς ἐμὰς νουθεσίας παρ’ οὐδὲν θέμενος κώμοις καὶ ἀταξίαις διενυκτέρευεν· ἐν οἷς καὶ τὸν αὐτοῦ πεφόνευκεν ἀδελφόν. καὶ τέλος ἐπανέστη καὶ κατ’ ἐμοῦ τοῦ εὐεργέτου καὶ πατρὸς, πρᾶγμα τετολμηκὼς, οἷον ἐξ αἰῶνος οὐδέπω τεθέαται ἥλιος. διὸ χρὴ καὶ ὑμᾶς ζηλῶσαι κατὰ τῆς ἀδικίας καὶ διαναστῆναι πρὸς συστολὴν τῆς ἀναιδείας αὐτοῦ καὶ κηρύξαι ἐκκοπὴν τῆς ἐπ’ ἐκκλησίας φήμης αὐτοῦ καὶ ἀπειλῆσαι αὐτῷ τὸν ἀπὸ θεοῦ χωρισμόν· ἵνα συσταλεὶς καὶ σωφρονισθεὶς ἐπιστρέψῃ καλῶς, ὅθεν ἐξῆλθε κακῶς, καὶ γένηται κληροῦχος αὖθις τῆς τε βασιλείας καὶ ἅμα τῆς ἐμῆς εὐλογίας. τῶν γὰρ ἁπάντων οὐδεὶς αὐτοῦ κέκριται προτιμότερος ἔμοιγε πρὸς τὴν βασιλείαν, μόνον εἰ βούλοιτο τὴν προσήκουσαν νέμειν αἰδῶ ταῖς ἐμαῖς ὑποθήκαις καὶ παραινέσεσιν.591 [A. M. 6791 ad 6836]
[IMP. ANDRONIC. Ex.] 532
nuerini, prudentiæ meæ hæredem et imperii suc- ίστε πάντες τουτί· καὶ ἀνέτρεφον ἐν παιδείᾳ καὶ
·cessorem, qui et Deo et hominibus placeret, reliclurus. At ille, spretis monitis meis, lotas nocles
in comessationibus et dissoluta licentia exegit; in
quibus etiam fratrem suum occidit. Denique et
contra me ipsum, qui et bene de eo merui et parens
ipsius suın, insurrexit, facinus ausus, quale ab omni
zvo nullum sol vidit. Quamobrem et vos oportet μία
indignatione incitari contra iniquitatem, et ad hujus
impudentiam coercendam 405 insurgere, et ejus
nomen ex ecclesiastico præconio expungendumn
proclamnare, et interdictionem eidem minitari, qua
a divina communione excludatur; ut compressus
et emendatus pulchre eo revertatur, unde turpiter
est egressus, et rursus hæres fiat et imperii et moderationis meæ. Nemo quippe omnium est, quem
ad imperium evectuin maliin; modo'is velit præcepta mea el monita ita ut par est revereri. Quam
enim suæ concioni perorationem addidit, ca simulationis plena fuit et latentis malitiæ plurimum in
se habuit. Audistis enim quot convicia in me lota
sua concione effuderit; cum quibus peroratio
ipsa minime consentit. Sed ut auditores deceptos
coutra me concitaret, talem orationi suæ finem
imposuit.
III. His auditis pontifices prudentia et eruditione
præs'antes assensere, et per omnes ecclesias edicendum esse censuerunt, ut junioris Andronici
nomen, donec is resipuisset, omnino sileretur. Ο
Patriarchæ vero et pontificibus et clericis nonnullis ca sententia non probata est. Quare nihil
amplius loculi surrexerunt ac domum abierunt,
sive ob familiarem illis clinguem quamdam stupiditatem, sive ob aliud nescio quid. Deinde nocte
in patriarchicis ædibus semel atque iterum exacta,
in seniorem imperatorem conjurarunt et societatem coiverunt. Quod cura mussitaretur, nec populo tantum, sed et nobilibus quibusdam innotesceret, plerosque etiam horum coegit ad factionem et conjurationem illorum clam conferre se,
et scriptum jusjurandum 408 dare, quo alirmarent, se ad extremuni spiritum perseveraturos, et
nullumn, si opus esset, supplicium recusaturos.
Unde triduo post patriarcha, sacris tintinnabulis
pulsatis coactoque magno circumforancæ turbæ
numero, sacris interdictum esse omnibus promnulgavit, qui junioris imperatoris nomen silentio
præterituri, nec honorem ormem imperatori debitum eidem habituri forent. Htis peractis adversæ
etiam partis pontificibus sacris interdixit. Ea res
imperatorem non mediocri molestia affecit,
prater omnem exspectationem audita ipsum perculit. c Quod si, inquit, ita contra nos pacis doetur insaniit, mercedlis: nepote neo promissa
spe et omni abjecta verecundia et gravitate sedia
νουθεσία. βουλόμενος κληρουχόν τε τῆς ἐμῆς εὐλο
γίας καὶ διάδοχον τῆς βασιλείας καταλιπεῖν καὶ
Θεῷ καὶ ἀνθρώποις ἀρέσκοντα. Ο δὲ τὰς ἐμᾶς
νουθεσίας παρ' οὐδὲν θέμενος κώμοις καὶ ἀταξίεις
διενυκτέρευεν· ἐν οἷς καὶ τὴν αὐτοῦ πεφόνευσεν
ἀδελφόν. Καὶ τέλος επανέστη καὶ κατ᾿ ἐμοῦ τοῦ
εὐεργέτου καὶ πατρός, πράγμα τετολμηκώς, οἷον
ἐξ αἰῶνος οὐδέπω τεθένται ήλιος. Διὸ χρὴ καὶ ὑμᾶς·
ζηλώσαι κατὰ τῆς ἀδικίας καὶ διαναστήναι προς
συστολὴν τῆς ἀναιδείας αὐτοῦ καὶ κηρύξει ἐκκοπὴν
τῆς ἐπ᾿ Εκκλησία; φήμης αὐτοῦ, καὶ ἀπειλῆσαι
αὐτῷ τὸν ἀπὸ Θεοῦ χωρισμόν· ἵνα συσταλεὶς καὶ
σωφρονισθεὶς ἐπιστρέψῃ καλῶς, ὅθεν ἐξῆλθε κακώς,
καὶ γένηται κληρούχος αὖθις τῆς τε βασιλείας καὶ
ἅμα τῆς ἐμῆς εὐλογίας. Τῶν γὰρ ἁπάντων οὐδε
αὐτοῦ κέκριται προτιμότερος έμοιγε πρὸς τὴν βασι
λείαν, μόνον εἰ βούλοιτο την προσήκουσαν νέμειν
αἰδῶ ταῖς ἐμαῖς ὑποθήκαις καὶ παραινέσεσιν. Ὃν
γὰρ ἐπέθηκε τῇ αὐτοῦ δημηγορίᾳ ἐπίλογον, πεπλα
σμένος ἦν καὶ πολὺ τὸ πανούργον ἔχων υφέρπον.
Ἠκούσατε γὰρ, ἐπόσας τὰς λοιδορίας παρ' δλην
αὐτοῦ τὴν δημηγορίαν ἐπήντλησε κατ᾿ ἐμοῦ, πρὸς
ἂς οὐδεμίαν ἔχει τὴν ἁρμονίαν ὁ ἐπίλογος. Αλλ
ἵνα τοὺς ἀκούοντας ἐξαπατήσας ἐγείρῃ κατ' ἐμοῦ,
τοιοῦτον ἐπέθηκε τῇ δημηγορία τὸ τέλος.
[Ρ.948] Γ. Ταῦτα ἀκηκοότες οἱ μὲν σονέτες καὶ λόγῳ
κοσμούμενοι τῶν ἀρχιερέων, συνήεσαν τοῖς εἰρημένοις
καὶ σιωπὴν πεντελῆ τοῦ ὀνόματος τοῦ νέου βασιλέ
πανταχή τῶν ἐκκλησιῶν ἐκύρωσαν κηρυχθῆναι,
μέχρις ἂν ἐπιστρέψῃ. Τῷ δὲ πατριάρχῃ καὶ τῶν
ἀρχιερέων καὶ τῶν κληρικῶν ἔστιν οἷς οὐκ ἔδοξεν
εύλογα τὰ εἰρημένα. Διὸ καὶ ἀναστάντες ἀπῄεσαν
οἴκαδε, μηδὲν πλέον εἰπόντες, εἴτε διὰ τὴν σύνοικον
ἀλογίαν, εἶτ᾽ οὐκ οἶδ' ὅπως. Επειτα διανυκτερεύ
σαντες καὶ ἅπαξ καὶ δὶς ἐν τοῖς πατριαρχικοῖς οίκοις,
συνωμοσίας καὶ φρατρίας συνεσκευάζοντο κατά τ
γηραιοῦ βασιλέως· δ διαψιθυρισθεν καὶ διαδοθέν
ἐς τὸν δῆμον καὶ ἐς τὰ τῶν εὖ γεγονότων συστήματα
πλείστους καὶ τούτων ἠνάγκασε λάθρα ξυνεληλυ
θέναι τῇ τούτων συνωμοσίᾳ τε καὶ φρατρίᾳ καὶ ὅρκους
εγγράφους συνεισενεγκεῖν, διατεινομένους μέχρι
τελευταίας ἐνστῆναι πνοῆς καὶ πᾶσαν (εἰ τούτου
δεήσειεν, ὑποστῆναι τὴν κάκωσιν. Ὅθεν ἐς τρίτην
ἐκεῖθεν ἡμέραν τοὺς ἱερούς κρούσας κώδωνας
ὁ πατριάρχης, καὶ πλεῖστον ἀθροίσας έχον ἀγοραίον,
ἀφορισμὸν ἀπεφήνατο κατὰ παντὸς τοῦ βουληθησε
μένου σιωπῆσαι τὸ τοῦ νέου βασιλέως όνομα καὶ
μὴ τὰ προσήκοντα πάντα νέμειν αὐτῷ, ὅσα καὶ
βασιλεῖ. Καὶ ἐπὶ τούτοις ἀφορισμὸν ἕτερον εξερε
νησε κατὰ τῶν ἄλλων ἀρχιερέων, οπόσα τὴν ἑτέραν
ἐβάδισαν. Τοῦτο τὸν γηραιόν βασιλέα ου μετρίως
ηνίασε καὶ ἐξέπληξεν απροσδοκήτως ἀκουσθέν
καὶ «Εἰ ὁ τῆς εἰρήνης διδάσκαλος, ο έζησεν, ο οὕτω
καθ' ἡμῶν ἐμεμήνει διὰ λημμάτων προσδοκίαν, ὧν
αὐτῷ ἐπαγγέλλεται ὁ ἐμὸς ἔγγονος, καὶ πᾶσαν ὀπίσω
Variorum nolæ.
et
Vide Glossar. med. Græcil. in hac voce. DucaRG.
ὃν γὰρ ἐπέθηκε τῇ αὐτοῦ δημηγορίᾳ ἐπίλογον, πεπλασμένος ἦν καὶ πολὺ τὸ πανοῦργον ἔχων ὑφέρπον. ἠκούσατε γὰρ, ὁπόσας τὰς λοιδορίας παρ’ ὅλην αὐτοῦ τὴν δημηγορίαν ἐπήντλησε κατ’ ἐμοῦ, πρὸς ἃς οὐδεμίαν ἔχει τὴν ἁρμονίαν ὁ ἐπίλογος. ἀλλ’ ἵνα τοὺς ἀκούοντας ἐξαπατήσας ἐγείρῃ κατ’ ἐμοῦ, τοιοῦτον ἐπέθηκε τῇ δημηγορίᾳ τὸ τέλος. (Γ.) Ταῦτα ἀκηκοότες οἱ μὲν συνέσει καὶ λόγῳ κοσμούμενοι τῶν ἀρχιερέων συνῄεσαν τοῖς εἰρημένοις καὶ σιωπὴν παντελῆ τοῦ ὀνόματος τοῦ νέου βασιλέως πανταχῆ τῶν ἐκκλησιῶν ἐκύρωσαν κηρυχθῆναι, μέχρις ἂν ἐπιστρέψῃ. τῷ δὲ πατριάρχῃ καὶ τῶν ἀρχιερέων καὶ τῶν κληρικῶν ἔστιν οἷς οὐκ ἔδοξεν εὔλογα τὰ εἰρημένα. διὸ καὶ ἀναστάντες ἀπῄεσαν οἴκαδε, μηδὲν πλέον εἰπόντες, εἴτε διὰ τὴν σύνοικον ἀλογίαν, εἴτ’ οὐκ οἶδ’ ὅπως. ἔπειτα διανυκτερεύσαντες καὶ ἅπαξ καὶ δὶς ἐν τοῖς πατριαρχικοῖς οἴκοις συνωμοσίας καὶ φρατρίας συνεσκευάζοντο κατὰ τοῦ γηραιοῦ βασιλέως·591 [A. M. 6791 ad 6836]
[IMP. ANDRONIC. Ex.] 532
nuerini, prudentiæ meæ hæredem et imperii suc- ίστε πάντες τουτί· καὶ ἀνέτρεφον ἐν παιδείᾳ καὶ
·cessorem, qui et Deo et hominibus placeret, reliclurus. At ille, spretis monitis meis, lotas nocles
in comessationibus et dissoluta licentia exegit; in
quibus etiam fratrem suum occidit. Denique et
contra me ipsum, qui et bene de eo merui et parens
ipsius suın, insurrexit, facinus ausus, quale ab omni
zvo nullum sol vidit. Quamobrem et vos oportet μία
indignatione incitari contra iniquitatem, et ad hujus
impudentiam coercendam 405 insurgere, et ejus
nomen ex ecclesiastico præconio expungendumn
proclamnare, et interdictionem eidem minitari, qua
a divina communione excludatur; ut compressus
et emendatus pulchre eo revertatur, unde turpiter
est egressus, et rursus hæres fiat et imperii et moderationis meæ. Nemo quippe omnium est, quem
ad imperium evectuin maliin; modo'is velit præcepta mea el monita ita ut par est revereri. Quam
enim suæ concioni perorationem addidit, ca simulationis plena fuit et latentis malitiæ plurimum in
se habuit. Audistis enim quot convicia in me lota
sua concione effuderit; cum quibus peroratio
ipsa minime consentit. Sed ut auditores deceptos
coutra me concitaret, talem orationi suæ finem
imposuit.
III. His auditis pontifices prudentia et eruditione
præs'antes assensere, et per omnes ecclesias edicendum esse censuerunt, ut junioris Andronici
nomen, donec is resipuisset, omnino sileretur. Ο
Patriarchæ vero et pontificibus et clericis nonnullis ca sententia non probata est. Quare nihil
amplius loculi surrexerunt ac domum abierunt,
sive ob familiarem illis clinguem quamdam stupiditatem, sive ob aliud nescio quid. Deinde nocte
in patriarchicis ædibus semel atque iterum exacta,
in seniorem imperatorem conjurarunt et societatem coiverunt. Quod cura mussitaretur, nec populo tantum, sed et nobilibus quibusdam innotesceret, plerosque etiam horum coegit ad factionem et conjurationem illorum clam conferre se,
et scriptum jusjurandum 408 dare, quo alirmarent, se ad extremuni spiritum perseveraturos, et
nullumn, si opus esset, supplicium recusaturos.
Unde triduo post patriarcha, sacris tintinnabulis
pulsatis coactoque magno circumforancæ turbæ
numero, sacris interdictum esse omnibus promnulgavit, qui junioris imperatoris nomen silentio
præterituri, nec honorem ormem imperatori debitum eidem habituri forent. Htis peractis adversæ
etiam partis pontificibus sacris interdixit. Ea res
imperatorem non mediocri molestia affecit,
prater omnem exspectationem audita ipsum perculit. c Quod si, inquit, ita contra nos pacis doetur insaniit, mercedlis: nepote neo promissa
spe et omni abjecta verecundia et gravitate sedia
νουθεσία. βουλόμενος κληρουχόν τε τῆς ἐμῆς εὐλο
γίας καὶ διάδοχον τῆς βασιλείας καταλιπεῖν καὶ
Θεῷ καὶ ἀνθρώποις ἀρέσκοντα. Ο δὲ τὰς ἐμᾶς
νουθεσίας παρ' οὐδὲν θέμενος κώμοις καὶ ἀταξίεις
διενυκτέρευεν· ἐν οἷς καὶ τὴν αὐτοῦ πεφόνευσεν
ἀδελφόν. Καὶ τέλος επανέστη καὶ κατ᾿ ἐμοῦ τοῦ
εὐεργέτου καὶ πατρός, πράγμα τετολμηκώς, οἷον
ἐξ αἰῶνος οὐδέπω τεθένται ήλιος. Διὸ χρὴ καὶ ὑμᾶς·
ζηλώσαι κατὰ τῆς ἀδικίας καὶ διαναστήναι προς
συστολὴν τῆς ἀναιδείας αὐτοῦ καὶ κηρύξει ἐκκοπὴν
τῆς ἐπ᾿ Εκκλησία; φήμης αὐτοῦ, καὶ ἀπειλῆσαι
αὐτῷ τὸν ἀπὸ Θεοῦ χωρισμόν· ἵνα συσταλεὶς καὶ
σωφρονισθεὶς ἐπιστρέψῃ καλῶς, ὅθεν ἐξῆλθε κακώς,
καὶ γένηται κληρούχος αὖθις τῆς τε βασιλείας καὶ
ἅμα τῆς ἐμῆς εὐλογίας. Τῶν γὰρ ἁπάντων οὐδε
αὐτοῦ κέκριται προτιμότερος έμοιγε πρὸς τὴν βασι
λείαν, μόνον εἰ βούλοιτο την προσήκουσαν νέμειν
αἰδῶ ταῖς ἐμαῖς ὑποθήκαις καὶ παραινέσεσιν. Ὃν
γὰρ ἐπέθηκε τῇ αὐτοῦ δημηγορίᾳ ἐπίλογον, πεπλα
σμένος ἦν καὶ πολὺ τὸ πανούργον ἔχων υφέρπον.
Ἠκούσατε γὰρ, ἐπόσας τὰς λοιδορίας παρ' δλην
αὐτοῦ τὴν δημηγορίαν ἐπήντλησε κατ᾿ ἐμοῦ, πρὸς
ἂς οὐδεμίαν ἔχει τὴν ἁρμονίαν ὁ ἐπίλογος. Αλλ
ἵνα τοὺς ἀκούοντας ἐξαπατήσας ἐγείρῃ κατ' ἐμοῦ,
τοιοῦτον ἐπέθηκε τῇ δημηγορία τὸ τέλος.
[Ρ.948] Γ. Ταῦτα ἀκηκοότες οἱ μὲν σονέτες καὶ λόγῳ
κοσμούμενοι τῶν ἀρχιερέων, συνήεσαν τοῖς εἰρημένοις
καὶ σιωπὴν πεντελῆ τοῦ ὀνόματος τοῦ νέου βασιλέ
πανταχή τῶν ἐκκλησιῶν ἐκύρωσαν κηρυχθῆναι,
μέχρις ἂν ἐπιστρέψῃ. Τῷ δὲ πατριάρχῃ καὶ τῶν
ἀρχιερέων καὶ τῶν κληρικῶν ἔστιν οἷς οὐκ ἔδοξεν
εύλογα τὰ εἰρημένα. Διὸ καὶ ἀναστάντες ἀπῄεσαν
οἴκαδε, μηδὲν πλέον εἰπόντες, εἴτε διὰ τὴν σύνοικον
ἀλογίαν, εἶτ᾽ οὐκ οἶδ' ὅπως. Επειτα διανυκτερεύ
σαντες καὶ ἅπαξ καὶ δὶς ἐν τοῖς πατριαρχικοῖς οίκοις,
συνωμοσίας καὶ φρατρίας συνεσκευάζοντο κατά τ
γηραιοῦ βασιλέως· δ διαψιθυρισθεν καὶ διαδοθέν
ἐς τὸν δῆμον καὶ ἐς τὰ τῶν εὖ γεγονότων συστήματα
πλείστους καὶ τούτων ἠνάγκασε λάθρα ξυνεληλυ
θέναι τῇ τούτων συνωμοσίᾳ τε καὶ φρατρίᾳ καὶ ὅρκους
εγγράφους συνεισενεγκεῖν, διατεινομένους μέχρι
τελευταίας ἐνστῆναι πνοῆς καὶ πᾶσαν (εἰ τούτου
δεήσειεν, ὑποστῆναι τὴν κάκωσιν. Ὅθεν ἐς τρίτην
ἐκεῖθεν ἡμέραν τοὺς ἱερούς κρούσας κώδωνας
ὁ πατριάρχης, καὶ πλεῖστον ἀθροίσας έχον ἀγοραίον,
ἀφορισμὸν ἀπεφήνατο κατὰ παντὸς τοῦ βουληθησε
μένου σιωπῆσαι τὸ τοῦ νέου βασιλέως όνομα καὶ
μὴ τὰ προσήκοντα πάντα νέμειν αὐτῷ, ὅσα καὶ
βασιλεῖ. Καὶ ἐπὶ τούτοις ἀφορισμὸν ἕτερον εξερε
νησε κατὰ τῶν ἄλλων ἀρχιερέων, οπόσα τὴν ἑτέραν
ἐβάδισαν. Τοῦτο τὸν γηραιόν βασιλέα ου μετρίως
ηνίασε καὶ ἐξέπληξεν απροσδοκήτως ἀκουσθέν
καὶ «Εἰ ὁ τῆς εἰρήνης διδάσκαλος, ο έζησεν, ο οὕτω
καθ' ἡμῶν ἐμεμήνει διὰ λημμάτων προσδοκίαν, ὧν
αὐτῷ ἐπαγγέλλεται ὁ ἐμὸς ἔγγονος, καὶ πᾶσαν ὀπίσω
Variorum nolæ.
et
Vide Glossar. med. Græcil. in hac voce. DucaRG.
Chapter IICaput II
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ὃ διαψιθυρισθὲν καὶ διαδοθὲν ἐς τὸν δῆμον καὶ ἐς τὰ τῶν εὖ γεγονότων συστήματα πλείστους καὶ τούτων ἠνάγκασε λάθρα ξυνεληλυθέναι τῇ τούτων συνωμοσίᾳ τε καὶ φρατρίᾳ καὶ ὅρκους ἐγγράφους συνεισενεγκεῖν, διατεινομένους μέχρι τελευταίας ἐνστῆναι πνοῆς καὶ πᾶσαν (εἰ τούτου δεήσειεν) ὑποστῆναι τὴν κάκωσιν. ὅθεν ἐς τρίτην ἐκεῖθεν ἡμέραν τοὺς ἱεροὺς κρούσας κώδωνας ὁ πατριάρχης καὶ πλεῖστον ἀθροίσας ὄχλον ἀγοραῖον ἀφορισμὸν ἀπεφήνατο κατὰ παντὸς τοῦ βουληθησομένου σιωπῆσαι τὸ τοῦ νέου βασιλέως ὄνομα καὶ μὴ τὰ προσήκοντα πάντα νέμειν αὐτῷ, ὅσα καὶ βασιλεῖ. καὶ ἐπὶ τούτοις ἀφορισμὸν ἕτερον ἐξεφώνησε κατὰ τῶν ἄλλων ἀρχιερέων, ὁπόσοι τὴν ἑτέραν ἐβάδισαν. τοῦτο τὸν γηραιὸν βασιλέα οὐ μετρίως ἠνίασε καὶ ἐξέπληξεν ἀπροσδοκήτως ἀκουσθέν· καὶ εἰ ὁ τῆς εἰρήνης διδάσκαλος, ἔφησεν, οὕτω καθ’ ἡμῶν ἐμεμήνει διὰ λημμάτων προσδοκίαν, ὧν αὐτῷ ἐπαγγέλλεται ὁ ἐμὸς ἔγγονος, καὶ πᾶσαν ὀπίσω ῥίψας αἰδῶ καὶ σεμνότητα στάσεως ἀρχηγὸς οὐκ ὀκνεῖ γίνεσθαι, τίς ἂν τὴν ἄστατον τοῦ δήμου καθ’ ἡμῶν στήσειε φορὰν, εἴ τις ἐς τὸ ἀνθρώπινον βλέπει;591 [A. M. 6791 ad 6836]
[IMP. ANDRONIC. Ex.] 532
nuerini, prudentiæ meæ hæredem et imperii suc- ίστε πάντες τουτί· καὶ ἀνέτρεφον ἐν παιδείᾳ καὶ
·cessorem, qui et Deo et hominibus placeret, reliclurus. At ille, spretis monitis meis, lotas nocles
in comessationibus et dissoluta licentia exegit; in
quibus etiam fratrem suum occidit. Denique et
contra me ipsum, qui et bene de eo merui et parens
ipsius suın, insurrexit, facinus ausus, quale ab omni
zvo nullum sol vidit. Quamobrem et vos oportet μία
indignatione incitari contra iniquitatem, et ad hujus
impudentiam coercendam 405 insurgere, et ejus
nomen ex ecclesiastico præconio expungendumn
proclamnare, et interdictionem eidem minitari, qua
a divina communione excludatur; ut compressus
et emendatus pulchre eo revertatur, unde turpiter
est egressus, et rursus hæres fiat et imperii et moderationis meæ. Nemo quippe omnium est, quem
ad imperium evectuin maliin; modo'is velit præcepta mea el monita ita ut par est revereri. Quam
enim suæ concioni perorationem addidit, ca simulationis plena fuit et latentis malitiæ plurimum in
se habuit. Audistis enim quot convicia in me lota
sua concione effuderit; cum quibus peroratio
ipsa minime consentit. Sed ut auditores deceptos
coutra me concitaret, talem orationi suæ finem
imposuit.
III. His auditis pontifices prudentia et eruditione
præs'antes assensere, et per omnes ecclesias edicendum esse censuerunt, ut junioris Andronici
nomen, donec is resipuisset, omnino sileretur. Ο
Patriarchæ vero et pontificibus et clericis nonnullis ca sententia non probata est. Quare nihil
amplius loculi surrexerunt ac domum abierunt,
sive ob familiarem illis clinguem quamdam stupiditatem, sive ob aliud nescio quid. Deinde nocte
in patriarchicis ædibus semel atque iterum exacta,
in seniorem imperatorem conjurarunt et societatem coiverunt. Quod cura mussitaretur, nec populo tantum, sed et nobilibus quibusdam innotesceret, plerosque etiam horum coegit ad factionem et conjurationem illorum clam conferre se,
et scriptum jusjurandum 408 dare, quo alirmarent, se ad extremuni spiritum perseveraturos, et
nullumn, si opus esset, supplicium recusaturos.
Unde triduo post patriarcha, sacris tintinnabulis
pulsatis coactoque magno circumforancæ turbæ
numero, sacris interdictum esse omnibus promnulgavit, qui junioris imperatoris nomen silentio
præterituri, nec honorem ormem imperatori debitum eidem habituri forent. Htis peractis adversæ
etiam partis pontificibus sacris interdixit. Ea res
imperatorem non mediocri molestia affecit,
prater omnem exspectationem audita ipsum perculit. c Quod si, inquit, ita contra nos pacis doetur insaniit, mercedlis: nepote neo promissa
spe et omni abjecta verecundia et gravitate sedia
νουθεσία. βουλόμενος κληρουχόν τε τῆς ἐμῆς εὐλο
γίας καὶ διάδοχον τῆς βασιλείας καταλιπεῖν καὶ
Θεῷ καὶ ἀνθρώποις ἀρέσκοντα. Ο δὲ τὰς ἐμᾶς
νουθεσίας παρ' οὐδὲν θέμενος κώμοις καὶ ἀταξίεις
διενυκτέρευεν· ἐν οἷς καὶ τὴν αὐτοῦ πεφόνευσεν
ἀδελφόν. Καὶ τέλος επανέστη καὶ κατ᾿ ἐμοῦ τοῦ
εὐεργέτου καὶ πατρός, πράγμα τετολμηκώς, οἷον
ἐξ αἰῶνος οὐδέπω τεθένται ήλιος. Διὸ χρὴ καὶ ὑμᾶς·
ζηλώσαι κατὰ τῆς ἀδικίας καὶ διαναστήναι προς
συστολὴν τῆς ἀναιδείας αὐτοῦ καὶ κηρύξει ἐκκοπὴν
τῆς ἐπ᾿ Εκκλησία; φήμης αὐτοῦ, καὶ ἀπειλῆσαι
αὐτῷ τὸν ἀπὸ Θεοῦ χωρισμόν· ἵνα συσταλεὶς καὶ
σωφρονισθεὶς ἐπιστρέψῃ καλῶς, ὅθεν ἐξῆλθε κακώς,
καὶ γένηται κληρούχος αὖθις τῆς τε βασιλείας καὶ
ἅμα τῆς ἐμῆς εὐλογίας. Τῶν γὰρ ἁπάντων οὐδε
αὐτοῦ κέκριται προτιμότερος έμοιγε πρὸς τὴν βασι
λείαν, μόνον εἰ βούλοιτο την προσήκουσαν νέμειν
αἰδῶ ταῖς ἐμαῖς ὑποθήκαις καὶ παραινέσεσιν. Ὃν
γὰρ ἐπέθηκε τῇ αὐτοῦ δημηγορίᾳ ἐπίλογον, πεπλα
σμένος ἦν καὶ πολὺ τὸ πανούργον ἔχων υφέρπον.
Ἠκούσατε γὰρ, ἐπόσας τὰς λοιδορίας παρ' δλην
αὐτοῦ τὴν δημηγορίαν ἐπήντλησε κατ᾿ ἐμοῦ, πρὸς
ἂς οὐδεμίαν ἔχει τὴν ἁρμονίαν ὁ ἐπίλογος. Αλλ
ἵνα τοὺς ἀκούοντας ἐξαπατήσας ἐγείρῃ κατ' ἐμοῦ,
τοιοῦτον ἐπέθηκε τῇ δημηγορία τὸ τέλος.
[Ρ.948] Γ. Ταῦτα ἀκηκοότες οἱ μὲν σονέτες καὶ λόγῳ
κοσμούμενοι τῶν ἀρχιερέων, συνήεσαν τοῖς εἰρημένοις
καὶ σιωπὴν πεντελῆ τοῦ ὀνόματος τοῦ νέου βασιλέ
πανταχή τῶν ἐκκλησιῶν ἐκύρωσαν κηρυχθῆναι,
μέχρις ἂν ἐπιστρέψῃ. Τῷ δὲ πατριάρχῃ καὶ τῶν
ἀρχιερέων καὶ τῶν κληρικῶν ἔστιν οἷς οὐκ ἔδοξεν
εύλογα τὰ εἰρημένα. Διὸ καὶ ἀναστάντες ἀπῄεσαν
οἴκαδε, μηδὲν πλέον εἰπόντες, εἴτε διὰ τὴν σύνοικον
ἀλογίαν, εἶτ᾽ οὐκ οἶδ' ὅπως. Επειτα διανυκτερεύ
σαντες καὶ ἅπαξ καὶ δὶς ἐν τοῖς πατριαρχικοῖς οίκοις,
συνωμοσίας καὶ φρατρίας συνεσκευάζοντο κατά τ
γηραιοῦ βασιλέως· δ διαψιθυρισθεν καὶ διαδοθέν
ἐς τὸν δῆμον καὶ ἐς τὰ τῶν εὖ γεγονότων συστήματα
πλείστους καὶ τούτων ἠνάγκασε λάθρα ξυνεληλυ
θέναι τῇ τούτων συνωμοσίᾳ τε καὶ φρατρίᾳ καὶ ὅρκους
εγγράφους συνεισενεγκεῖν, διατεινομένους μέχρι
τελευταίας ἐνστῆναι πνοῆς καὶ πᾶσαν (εἰ τούτου
δεήσειεν, ὑποστῆναι τὴν κάκωσιν. Ὅθεν ἐς τρίτην
ἐκεῖθεν ἡμέραν τοὺς ἱερούς κρούσας κώδωνας
ὁ πατριάρχης, καὶ πλεῖστον ἀθροίσας έχον ἀγοραίον,
ἀφορισμὸν ἀπεφήνατο κατὰ παντὸς τοῦ βουληθησε
μένου σιωπῆσαι τὸ τοῦ νέου βασιλέως όνομα καὶ
μὴ τὰ προσήκοντα πάντα νέμειν αὐτῷ, ὅσα καὶ
βασιλεῖ. Καὶ ἐπὶ τούτοις ἀφορισμὸν ἕτερον εξερε
νησε κατὰ τῶν ἄλλων ἀρχιερέων, οπόσα τὴν ἑτέραν
ἐβάδισαν. Τοῦτο τὸν γηραιόν βασιλέα ου μετρίως
ηνίασε καὶ ἐξέπληξεν απροσδοκήτως ἀκουσθέν
καὶ «Εἰ ὁ τῆς εἰρήνης διδάσκαλος, ο έζησεν, ο οὕτω
καθ' ἡμῶν ἐμεμήνει διὰ λημμάτων προσδοκίαν, ὧν
αὐτῷ ἐπαγγέλλεται ὁ ἐμὸς ἔγγονος, καὶ πᾶσαν ὀπίσω
Variorum nolæ.
et
Vide Glossar. med. Græcil. in hac voce. DucaRG.
PG 148:593ὥστε φονεὺς ἡμῖν ὁ πατριάρχης τὸ καθ’ αὑτὸν ἀπηρτισμένος γεγένηται. (Δ.) Οἱ μέντοι ἀρχιερεῖς ἐκεῖνοι πολλὴν ἀναίδειαν τῆς τοῦ πατριάρχου διανοίας καὶ γλώττης καταγνόντες ἀφορισμὸν καὶ αὐτοὶ συναθροισθέντες ἐξεφώνησαν κατ’ αὐτοῦ καὶ τῶν αὐτοῦ συμφρονούντων τῇ ἀπονοίᾳ, ἅτε νεωτεροποιὸν καὶ συνωμοσίας συσκευαστὴν καὶ στασιαστὴν διὰ δωροδοκίαν γενόμενον. παρῆγον γὰρ καὶ κανόνας καὶ νόμους, οἳ πολλὴν αὐτῷ τὴν καταδίκην ἐπήντλουν. ὧν ἡμεῖς ἐν τῇ παρούσῃ τῆς ἱστορίας ἐκθέσει τὸν ὀκτωκαιδέκατον τῆς ἐν Χαλκηδόνι συνόδου κανόνα ἀπαράτρεπτον κατὰ λέξιν ἐκθέμενοι ἀποχρῆναι νομίζομεν. τὰ γὰρ ὅμοια καὶ ὁ τῆς ἐν τῷ Τρούλλῳ τέταρτος τῆς οἰκουμενικῆς ἕκτης συνόδου καὶ ἔτι τὸ τέταρτον κεφάλαιον τοῦ τριακοστοῦ ἕκτου τίτλου τῶν νόμων διαγορεύει. ἔχει δὲ οὕτως· τὸ τῆς συνωμοσίας ἢ φρατρίας ἔγκλημα καὶ παρὰ τῶν ἔξω νόμων πάντη κεκώλυται. πολλῷ δὲ μᾶλλον ἐν τῇ τοῦ θεοῦ ἐκκλησίᾳ τοῦτο ἀπαγορεύειν προσήκει.593 (A. c. 1282 ad 1328] ΒΥΖΑΝΤΙΝΑ HISTORIE LIB. IX.
[IMP. ANDRONIC, sen.
ρίνας αἰδῶ καὶ σεμνότητα στάσεως ἀρχηγὸς οὐκ & tionis auctor esse non dubitat: quisnam temeraὀκνεῖ γίνεσθαι, τίς ἂν τὴν ἄστατον τοῦ δήμου καθ'
ἡμῶν στήσεις φοράν, εἴ τις ἐς τὸ ἀνθρώπινον βλέπει;
Ὥστε φονεύς ἡμῖν ὁ πατριάρχης τὸ καθ᾿ αὐτὸν
ἀπηρτισμένος γεγένηται. ο
Δ'. Οι μέντοι ἀρχιερεῖς ἐκεῖνοι πολλὴν ἀναίδειαν
τῆς τοῦ πατριάρχου διανοίας καὶ γλώττης καταγνόν
τῆς ἀφορισμὸν καὶ αὐτοὶ συναθροισθέντες ἐξεφώνησαν κατ' αὐτοῦ καὶ τῶν αὐτοῦ συμφρονούντων τῇ
ἐπινοίᾳ, ὅτε νεωτεροποιός καὶ συνωμοσίας
συσκευαστὴν καὶ στασιαστὴν διὰ δωροδοκίαν γενόμενον. Παρήγον γὰρ καὶ κανόνας καὶ νόμους, οι πολυ
λὴν αὐτῷ τὴν καταδίκην ἐπήντλουν. ἂν ἡμεῖς ἐν
τῇ παρούσῃ τῆς ἱστορίας ἐκθέσει τὸν ὀκτωκαιδέκατον τῆς ἐν Χαλκηδόνι συνόδου κανόνα ἀπαράτρεπτον
κατά λέξιν ἐκθέμενοι ἀποχρῆναι νομίζομεν. Τὰ γὰρ
ἄμοια καὶ ὁ τῆς ἐν τῷ Τρούλλῳ τέταρτος τῆς οἰκου
μενικῆς έκτης συνόδου, καὶ ἔτι τὸ τέταρτον κεφάλαιον
τοῦ τριακοστοῦ ἔκτου τίτλου τῶν νόμων διαγορεύει.
Εχε: δὲ οὕτως· «Τὸ τῆς συνωμοσίας ή φρατρία;
Εγκλημα καὶ παρὰ τῶν ἔξω νόμων πάντη κεκώλυται.
Πολλῷ δὲ μᾶλλον ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ Ἐκκλησίᾳ τοῦτο ἀπα
χορεύειν προσήκει. [P.249] Εί τινες τοίνυν κληρικοί ή
μονάζοντες εὑρεθεῖεν ή συνομνύμενοι, ή φρατριάζοντες, η κατασκευές τυρεύοντε; ἐπισκόπων ή
κληρικῶν, ἐκπιπτέτωσαν πάντη τοῦ οἰκείου βαθμού.»
Συνελογίζοντο τοίνυν ἐντεῦθεν ὁ τῶν ἀρχιερέων ὅμιλος,
ὡς εἰ τοὺς κατὰ ἐπισκόπων καὶ κληρικῶν συνομι
μένους καὶ φρατριάζοντας κληρικούς καὶ μονάζοντας
οὕτως οι κανόνες κολάζουσι, πολλῷ πλέον τοὺς κατὰ
βασιλέως ἀρχιερεῖς τε καὶ πατριάρχας τοιαῦτα και
τασκευάζοντας, τοὺς τῆς εἰρήνης ταχθέντας εἶναι
διδασκάλους καὶ περὶ καταστάσεώς τε καὶ ὁμονοίας
τά τε άλλα διδάσκειν καὶ μάλιστα ἦσα ὁ παλαιός νόμος
διαγορεύει καὶ ὁ μέγας Απόστολος Παῦλος, ὅτι τε
«Άρχοντα τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς, ν καὶ ὅτι
• Τον βασιλέα τιμάτε. ο Ο μέντοι γηραιός βασιλεύς
ἐς τοσοῦτον ἀτοπίας προβάντα βλέπων τὰ πράγματα,
καὶ δείσας, μὴ καὶ ἐς πλέον προκάψῃ τὸ κακὸν, ἐν
ἐδέσμῳ κατασχεθῆναι φυλακή προσετετάχει τὸν
πατριάρχην· καὶ εἶχε λοιπὸν ἡ μονὴ τῶν Μαγγάνων
τοῦτον ἀπρόῖτον.
rium vulgi contra nos impetum coercebit, si quis
humana præsidia respiciat? Itaque patriarcha,
quantum in ipso est, plane percussor noster et
paratus homicida exstitit, ›
IV. Cæterum pontifices illi, cum magnæ impudentiæ animum et linguam patriarchæ damnavissent, ipsi quoque convenerunt et tamn ei, quam
ejus amentissimæ factioni, sacris interdiserunt,
ut seditionum et factionum auctori et largitionibus
ad reipublica perturbationen incitato: adductis
et canonibus et legibus, quibus gravissime et manifestissime condemnabatur. Ex quibus nos in bac
historia decimum octavum Chalcedonensis concilii
canonem nihil mutando recensere 407 ad verbum sat habebimus. Similia enim et quartus
œcumenici concilii sexti, in Trullo celebrati, sancit: item et quartum caput tricesimi sexti tituli
legum. Est autem hujusmodi: «Conjurationis et
factionis crimen etiam civilibus legibus ubique
est interdictum. Quanto magis id in Dei Ecclesia
est prohibendum? Si qui ergo clerici aut monachi
deprehendentur, qui conjurent, aut factionibus
studeant, episcopisve aut clericis insidias struant,
omniuo gradum suum amittunto. Hinc pontifcum
caelus ratiocinabatur: si cus, qui contra episcopos el clericos conjurant et factiones instituunt •
clericos et monachos canones ita multant; quanto
magis pontifices et patriarchas talia contra inperatorem machinantes? qui ideo constituti sunt, ut
pacis auctores et magistri sint, et præter alia ad
quietem et concordiam pertinentia illud in primis
docere debent, quod et vetus lex et magnus Apr
stolus Paulus præcipit: Principi populi ti no
male dicito;» et: • Imperatorem honorate '.
Verum senior imperator, cum videret co perturbationis rem processisse, ac vereretur, ne malum
ingraveaceret, patriarcham jussit in custodiam
dari, ita tainen, ut ne in vinculis esset. Atque ex
eo ille in Manganorum monasterio manebat, nec
foras progrediebatur.
CAPUT IV.
Junior Andronicus ad Urbis mania accedit. Ab ingressu contumeliose arcetur. Quidam ex populo operam
anam ei promittunt. Navicula conscensa aditus omnes vestigat. Re infecta discedit The salonicensibus
clam evocatus protostratorem Byzantio insidiari jubet. Thessalonicam, adversariis dissidentibus, astu occapat Arcem vi expugnat. Demetrio et aliis ducibus fæde dissiputis, Serrhas in deditionem accipit. Cæteris.
Macedoniæ urbibus, item adversariorum liberis, uxoribus et aliis rebus potitur.
Δ'. Ὁ δὲ νέος βασιλεὺς ἧκε μετὰ δύο ἡμέρας περὶ
τὸ τεῖχος τῆς Κωνσταντινουπόλεως, βουλόμενος μπο
θεῖν, ὅπως ὁ πάππος πρὸς τὰς ἐκεῖθεν ἀπαγγελίας
διετέθη. Ἐδεϊτό τε σφοδρώς συγχωρηθῆναι εἰσελθεῖν
μόνο; εἰς προσκύνησιν τοῦ πάππου. Αλλά παραδοχήν
* Exod. xx11, 28; Act. xx101, 5; 1 Petr, 11, 17.
I. Junior autem biluo post ad mania Constanttinopolis venit, ut cognosceret, 408 quo animo
avus nuntios illos accepisset. Ac vehementer quidem orabat, ut sibi liceret soli intrare ad avum
adorandum. Αt neque ipse, neque verba ejus ulVariorum notæ.
Sulcismus pro νεωτεροποιού, etc. Βοιτιν.
Canon 18 concilii Chalcedon. Borvix.
Wolfius legendum putat κατ' ἐπισκόπων etc.
In sigauis Canouum editionibus legitur ἐπισκόποις
ἢ συγκληρικοῖς. Vide Balsamonis, Zonarr et aliorum Commentarios.. BOIVIN.
Cantacuzen. lib. 1, cap. 50. Dugang.
εἴ τινες τοίνυν κληρικοὶ ἢ μονάζοντες εὑρεθεῖεν ἢ συνομνύμενοι, ἢ φρατριάζοντες, ἢ κατασκευὰς τυρεύοντες ἐπισκόπων ἢ κληρικῶν, ἐκπιπτέτωσαν πάντη τοῦ οἰκείου βαθμοῦ. συνελογίζοντο τοίνυν ἐντεῦθεν ὁ τῶν ἀρχιερέων ὅμιλος, ὡς εἰ τοὺς κατὰ ἐπισκόπων καὶ κληρικῶν συνομνυμένους καὶ φρατριάζοντας κληρικοὺς καὶ μονάζοντας οὕτως οἱ κανόνες κολάζουσι, πολλῷ πλέον τοὺς κατὰ βασιλέως ἀρχιερεῖς τε καὶ πατριάρχας τοιαῦτα κατασκευάζοντας, τοὺς τῆς εἰρήνης ταχθέντας εἶναι διδασκάλους καὶ περὶ καταστάσεώς τε καὶ ὁμονοίας τά τε ἄλλα διδάσκειν καὶ μάλιστα ὅσα ὁ παλαιὸς νόμος διαγορεύει καὶ ὁ μέγας ἀπόστολος Παῦλος, ὅτι τε ἄρχοντα τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς, καὶ ὅτι τὸν βασιλέα τιμᾶτε. ὁ μέντοι γηραιὸς βασιλεὺς ἐς τοσοῦτον ἀτοπίας προβάντα βλέπων τὰ πράγματα καὶ δείσας, μὴ καὶ ἐς πλέον προκόψῃ τὸ κακὸν, ἐν ἀδέσμῳ κατασχεθῆναι φυλακῇ προσετετάχει τὸν πατριάρχην· καὶ εἶχε λοιπὸν ἡ μονὴ τῶν Μαγγάνων τοῦτον ἀπρόϊτον. δ. Ὁ δὲ νέος βασιλεὺς ἧκε μετὰ δύο ἡμέρας περὶ τὸ τεῖχος τῆς Κωνσταντινουπόλεως, βουλόμενος μαθεῖν, ὅπως ὁ πάππος πρὸς τὰς ἐκεῖθεν ἀπαγγελίας διετέθη.593 (A. c. 1282 ad 1328] ΒΥΖΑΝΤΙΝΑ HISTORIE LIB. IX.
[IMP. ANDRONIC, sen.
ρίνας αἰδῶ καὶ σεμνότητα στάσεως ἀρχηγὸς οὐκ & tionis auctor esse non dubitat: quisnam temeraὀκνεῖ γίνεσθαι, τίς ἂν τὴν ἄστατον τοῦ δήμου καθ'
ἡμῶν στήσεις φοράν, εἴ τις ἐς τὸ ἀνθρώπινον βλέπει;
Ὥστε φονεύς ἡμῖν ὁ πατριάρχης τὸ καθ᾿ αὐτὸν
ἀπηρτισμένος γεγένηται. ο
Δ'. Οι μέντοι ἀρχιερεῖς ἐκεῖνοι πολλὴν ἀναίδειαν
τῆς τοῦ πατριάρχου διανοίας καὶ γλώττης καταγνόν
τῆς ἀφορισμὸν καὶ αὐτοὶ συναθροισθέντες ἐξεφώνησαν κατ' αὐτοῦ καὶ τῶν αὐτοῦ συμφρονούντων τῇ
ἐπινοίᾳ, ὅτε νεωτεροποιός καὶ συνωμοσίας
συσκευαστὴν καὶ στασιαστὴν διὰ δωροδοκίαν γενόμενον. Παρήγον γὰρ καὶ κανόνας καὶ νόμους, οι πολυ
λὴν αὐτῷ τὴν καταδίκην ἐπήντλουν. ἂν ἡμεῖς ἐν
τῇ παρούσῃ τῆς ἱστορίας ἐκθέσει τὸν ὀκτωκαιδέκατον τῆς ἐν Χαλκηδόνι συνόδου κανόνα ἀπαράτρεπτον
κατά λέξιν ἐκθέμενοι ἀποχρῆναι νομίζομεν. Τὰ γὰρ
ἄμοια καὶ ὁ τῆς ἐν τῷ Τρούλλῳ τέταρτος τῆς οἰκου
μενικῆς έκτης συνόδου, καὶ ἔτι τὸ τέταρτον κεφάλαιον
τοῦ τριακοστοῦ ἔκτου τίτλου τῶν νόμων διαγορεύει.
Εχε: δὲ οὕτως· «Τὸ τῆς συνωμοσίας ή φρατρία;
Εγκλημα καὶ παρὰ τῶν ἔξω νόμων πάντη κεκώλυται.
Πολλῷ δὲ μᾶλλον ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ Ἐκκλησίᾳ τοῦτο ἀπα
χορεύειν προσήκει. [P.249] Εί τινες τοίνυν κληρικοί ή
μονάζοντες εὑρεθεῖεν ή συνομνύμενοι, ή φρατριάζοντες, η κατασκευές τυρεύοντε; ἐπισκόπων ή
κληρικῶν, ἐκπιπτέτωσαν πάντη τοῦ οἰκείου βαθμού.»
Συνελογίζοντο τοίνυν ἐντεῦθεν ὁ τῶν ἀρχιερέων ὅμιλος,
ὡς εἰ τοὺς κατὰ ἐπισκόπων καὶ κληρικῶν συνομι
μένους καὶ φρατριάζοντας κληρικούς καὶ μονάζοντας
οὕτως οι κανόνες κολάζουσι, πολλῷ πλέον τοὺς κατὰ
βασιλέως ἀρχιερεῖς τε καὶ πατριάρχας τοιαῦτα και
τασκευάζοντας, τοὺς τῆς εἰρήνης ταχθέντας εἶναι
διδασκάλους καὶ περὶ καταστάσεώς τε καὶ ὁμονοίας
τά τε άλλα διδάσκειν καὶ μάλιστα ἦσα ὁ παλαιός νόμος
διαγορεύει καὶ ὁ μέγας Απόστολος Παῦλος, ὅτι τε
«Άρχοντα τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς, ν καὶ ὅτι
• Τον βασιλέα τιμάτε. ο Ο μέντοι γηραιός βασιλεύς
ἐς τοσοῦτον ἀτοπίας προβάντα βλέπων τὰ πράγματα,
καὶ δείσας, μὴ καὶ ἐς πλέον προκάψῃ τὸ κακὸν, ἐν
ἐδέσμῳ κατασχεθῆναι φυλακή προσετετάχει τὸν
πατριάρχην· καὶ εἶχε λοιπὸν ἡ μονὴ τῶν Μαγγάνων
τοῦτον ἀπρόῖτον.
rium vulgi contra nos impetum coercebit, si quis
humana præsidia respiciat? Itaque patriarcha,
quantum in ipso est, plane percussor noster et
paratus homicida exstitit, ›
IV. Cæterum pontifices illi, cum magnæ impudentiæ animum et linguam patriarchæ damnavissent, ipsi quoque convenerunt et tamn ei, quam
ejus amentissimæ factioni, sacris interdiserunt,
ut seditionum et factionum auctori et largitionibus
ad reipublica perturbationen incitato: adductis
et canonibus et legibus, quibus gravissime et manifestissime condemnabatur. Ex quibus nos in bac
historia decimum octavum Chalcedonensis concilii
canonem nihil mutando recensere 407 ad verbum sat habebimus. Similia enim et quartus
œcumenici concilii sexti, in Trullo celebrati, sancit: item et quartum caput tricesimi sexti tituli
legum. Est autem hujusmodi: «Conjurationis et
factionis crimen etiam civilibus legibus ubique
est interdictum. Quanto magis id in Dei Ecclesia
est prohibendum? Si qui ergo clerici aut monachi
deprehendentur, qui conjurent, aut factionibus
studeant, episcopisve aut clericis insidias struant,
omniuo gradum suum amittunto. Hinc pontifcum
caelus ratiocinabatur: si cus, qui contra episcopos el clericos conjurant et factiones instituunt •
clericos et monachos canones ita multant; quanto
magis pontifices et patriarchas talia contra inperatorem machinantes? qui ideo constituti sunt, ut
pacis auctores et magistri sint, et præter alia ad
quietem et concordiam pertinentia illud in primis
docere debent, quod et vetus lex et magnus Apr
stolus Paulus præcipit: Principi populi ti no
male dicito;» et: • Imperatorem honorate '.
Verum senior imperator, cum videret co perturbationis rem processisse, ac vereretur, ne malum
ingraveaceret, patriarcham jussit in custodiam
dari, ita tainen, ut ne in vinculis esset. Atque ex
eo ille in Manganorum monasterio manebat, nec
foras progrediebatur.
CAPUT IV.
Junior Andronicus ad Urbis mania accedit. Ab ingressu contumeliose arcetur. Quidam ex populo operam
anam ei promittunt. Navicula conscensa aditus omnes vestigat. Re infecta discedit The salonicensibus
clam evocatus protostratorem Byzantio insidiari jubet. Thessalonicam, adversariis dissidentibus, astu occapat Arcem vi expugnat. Demetrio et aliis ducibus fæde dissiputis, Serrhas in deditionem accipit. Cæteris.
Macedoniæ urbibus, item adversariorum liberis, uxoribus et aliis rebus potitur.
Δ'. Ὁ δὲ νέος βασιλεὺς ἧκε μετὰ δύο ἡμέρας περὶ
τὸ τεῖχος τῆς Κωνσταντινουπόλεως, βουλόμενος μπο
θεῖν, ὅπως ὁ πάππος πρὸς τὰς ἐκεῖθεν ἀπαγγελίας
διετέθη. Ἐδεϊτό τε σφοδρώς συγχωρηθῆναι εἰσελθεῖν
μόνο; εἰς προσκύνησιν τοῦ πάππου. Αλλά παραδοχήν
* Exod. xx11, 28; Act. xx101, 5; 1 Petr, 11, 17.
I. Junior autem biluo post ad mania Constanttinopolis venit, ut cognosceret, 408 quo animo
avus nuntios illos accepisset. Ac vehementer quidem orabat, ut sibi liceret soli intrare ad avum
adorandum. Αt neque ipse, neque verba ejus ulVariorum notæ.
Sulcismus pro νεωτεροποιού, etc. Βοιτιν.
Canon 18 concilii Chalcedon. Borvix.
Wolfius legendum putat κατ' ἐπισκόπων etc.
In sigauis Canouum editionibus legitur ἐπισκόποις
ἢ συγκληρικοῖς. Vide Balsamonis, Zonarr et aliorum Commentarios.. BOIVIN.
Cantacuzen. lib. 1, cap. 50. Dugang.
PG 148:595ἐδεῖτό τε σφοδρῶς συγχωρηθῆναι εἰσελθεῖν μόνος εἰς προσκύνησιν τοῦ πάππου. ἀλλὰ παραδοχὴν οὐκ εἶχεν ὅλως οὔτ’ αὐτὸς, οὔτε τὰ πρὸς αὐτοῦ λαλούμενα. ἐδιώκετο δὲ μάλα σφοδρῶς λίθοις βαλλόντων αὐτὸν τῶν ἄνω παρὰ τὰς ἐπάλξεις τοῦ τείχους καθημένων, οἳ οὐδὲ φωνῆς αὐτοῦ ἀκούειν ἠνείχοντο· ἀλλὰ καὶ ὕβρεσιν ἔπλυνον ἀδεῶς καὶ ἀσέμνως ἀπέπεμπον, δεδολιευμένα φάσκοντες εἶναι τά τε ἤθη καὶ τοὺς λόγους αὐτοῦ. ἐκεῖνος μὲν οὖν οὕτως ἀποπεμφθεὶς ἐξέκλινεν ἀπὸ τοῦ τείχους μικρόν. (Β.) Νὺξ δὲ ἤδη παρῆν καί τινες τῶν τοῦ πολιτικοῦ δήμου στασιωτῶν οὐκ ὀλίγοι, συναθροισθέντες εἰς ἓν λάθρα τούτῳ διεμηνύσαντο, ἔγγιστα ἐληλυθέναι τοῦ τείχους περὶ μέσας νύκτας, ὁπότε καὶ Βυζάντιοι πάντες ὑπνώττουσι καὶ οἱ ἐπὶ τοῦ τείχους φρουροὶ πρὸς τὸ ῥᾳθυμότερον ἀναπίπτουσιν. ἑτοίμους γὰρ εἶναι σφᾶς ἀνιμήσασθαι αὐτὸν διὰ μηρίνθου τινὸς ἀπὸ τῶν ἐπάλξεων. τοῦτο δ’ εἰ γένοιτο, πέρας εἶναι τῆς ὅλης σπουδῆς καὶ τοῦ μακροῦ δρόμου. πεπεισμένους γὰρ εἶναι, πάντας Βυζαντίους εὐθὺς ἀκολουθῆσαι φανέντι περὶ μέσην τὴν βασιλεύουσαν.[A. M. 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIC. SES.] 596
latenus admittebantur. Sed et acerrime repelle- οὐκ εἶχεν ὅλως οὔτ' αὐτὸς, οὔτε τὰ πρὸς αὐτοῦ λα
hatur, lapidibus superne appetitus ab iis, qui pro·
pugnacula mænium tuebantur; qui ne vocem
quidem ejus ferebant, cuinque contumeliosis dictis
impune incessebant et ignominiose dimittebant,
ingenium et verba ejus dolo plena esse dictitantes.
Itaque ille sic dim:issus paululum a muro declinavit.
II. Nox vero jam aderat, cum quidam e plebeia
turba facliosi, iique non pauci, clam in unum
Jocum congregati occulte illi significant, ut sub
mediam noctein, quo tempore et Byzantii omnes
dormiant et manian custodes ad negligentiam.
labi incipiant, proxime mœnia veniat. Se enim
paratos esse ad eum ſune in propugnacula attrahendum. Quod si Geret, totum negotium fore
confectum. Persuasum quippe habere se, si in
media urbe conspiceretur, Byzantios omnes statim
ad eum defecturos. Media jam rocte, cum videret
imperator excubitores perpetuam noctem alternis
custodiendo transigere, et assiduis clamoribus
invicem að vigilandum exhortari non desistere;
necessitate aḍactus se ipsum cum Cantacuzeno
magno domestico et Synadeno protostratore navicula committit, declinataque australi Urbis 409
parte sensim ad alteram ripam provehitur, mariLimnam murum tacite circumieus, sicubi facilem
ingressum reperire posset. Quod ii qui in moníbus excubabant cum sensissent, asperius et vociferati et tumultuati sunt, et in illos nihil respondentes saxa etiam conjicere coeperunt, donec
šidem territi recessere. Ac tum quidem hæc acta
sunt.
λούμενα. Εδιώκετο δὲ μάλα σφοδρώς λίθοις βαλλόν
των αὐτὸν τῶν ἄνω παρὰ τὰς ἐπάλξεις τοῦ τείχους
καθημένων, οἱ οὐδὲ φωνῆς αὐτοῦ ἀκούειν ἡνείχοντο
ἀλλὰ καὶ ὕβρεσιν ἔπλυνον ἀδεῶς καὶ ἀσέμνως ἀπέπεμπον, δεδολιευμένα φάσκοντες εἶναι τά τε ήθη
καὶ τοὺς λόγους αὐτοῦ. Ἐκεῖνος μὲν οὖν οὕτως
ἀποπεμφθεὶς ἐξέκλινεν ἀπὸ τοῦ τείχους μικρόν.
Β. Νυξ ἐὲ ἤδη παρήν καί τινες τῶν τοῦ πολιτικοῦ
δήμου στασιωτῶν οὐκ ὀλίγος, συναθροισθέντες εἰς
ἐν λάθρα τούτῳ διαμηνύσαντο, έγγιστα ἐληλυθέναι
τοῦ τείχους περὶ μέσας νύκτας, οπότε καὶ Βυζάντιοι
πάντες ὑπνώττουσι καὶ οἱ ἐπὶ τοῦ τείχους φρουροί
πρὸς τὸ ῥαθυμότερον ἀναπίπτουσιν. Ετοίμους γὰρ
εἶναι σφᾶς ἀνιμήσασθαι αὐτὸν διὰ μηρίνθου τινὸς ἀπὸ
τῶν ἐπάλξεων. [Ρ. 250 Τοῦτο δ' εἰ γένοιτο, πέρας εἶναι
τῆς ὅλης σπουδῆς καὶ τοῦ μακροῦ δρόμου. Πεπεισμέ
νους γὰρ εἶναι, πάντας Βυζαντίους εὐθὺς ἀκολουθήστε
φανέντι περὶ μέσην τὴν βασιλεύουσαν. Μέσης δε
ἤδη νυκτός γενομένης καὶ βλέπων ὁ βασιλεὺς, ὡς
ἀμοιβαδόν οἱ φρουροί τὴν νύχτα πᾶσαν παραλλάτω
τοντες οὐ παύονται φωναῖς ἀλλεπαλλήλοις ἀλλήλους
πρὸς τὸ ἐγρηγορός διεγείροντες, ἀκατίῳ τινὶ πιστεύει
ἑαυτὸν ἐξ ἀνάγκης ξύν γε Καντακουζηνῷ τῷ μεγάλῳ
δομεστίκῳ καὶ Συναδηνῷ τῷ πρωτοστράτορι· δι᾿ οὗ τὸ
νότιον μέρος τῆς Κωνσταντινουπόλεως κάμψαντες
ὁμαλώς διεπεραιοῦντο περιιόντες ἡσύχως τὸ παράλιον
τείχος, εἴ που δυνηθείεν εἴσοδόν τινα βαδίαν εὑρεῖν.
Αλλ' οἱ ἐπὶ τὸ τεῖχος φρουροί συναισθόμενοι του
χυτέρᾳ τῇ βοῇ καὶ τῷ θορύβῳ ἐχρήσαντο· καὶ μὴ
ἀποκρινομένων καὶ λίθους ἤδη κατ' αὐτῶν ἤρξαντο
πέμπειν, ὡς ἐκεῖνοι φοβηθέντες ἀναστρέψαντες ἀπο
ᾔεσαν. Τότε μὲν οὖν ταῦτα ἐπράχθη.
III. Insecurto autem mense Decembri juniori im- Γ'. Τοῦ δ' ἐπιόντος μηνός Δεκεμβρίου γράμ
peratori litteræ Thessalonicensium clam afferun- ματα πρὸς τῶν Θεσσαλονικέων λάθρα τῷ νέῳ
tur, quibus quam primum arcessebatur. Etenim κομίζονται βασιλεί, προσκαλούμενα τὴν ταχίστην
plebeios omnes et proceres plerosque et ipsum αὐτόν. Εἶναι γὰρ ξυγκείμενον τοῖς τε δημόταις ἅπασι
pontificem composito decrevisse, statim atque is καὶ τοῖς πλείοσι τῶν προυχόντων καὶ αὐτῷ γε δή
prope mœnia adfuturus esset, ad ipsum accurrere τῷ ἀρχιερεῖ, ἅμα τῷ πλησίον φανῆναι τοῦ τείχους
et portas ei aperire. Quibus cognitis imperator αὐτὸν δραμόντας ἀνοίξαί οἱ τὰς πύλας. Ἐπεὶ ταῦτα
magnam militum manum protostratori dedit, ei- ἐμεμαθήκει ὁ βασιλεὺς, συχνούς παραδοὺς τῷ πρωτ
que pracepit, ut imperatricem urbem circumiret τοστράτορι στρατιώτας περιέναι παρεκελεύσατο καὶ
ct eminus velut castris cingeret, nec Byzantios οἷον περιστρατοπεδεύειν τὴν βασιλεύουσαν μικρόν
usque ad Rhegium egredi forisve commorari pa- ἄπωθεν καὶ μὴ ἐᾶν ἄχρι Τηγίου τους Βυζαντίους
teretur, eosdenique arcanis litteris et pollicitatio- εξιόντας διατρίβειν· καὶ πρός γε λαθραίοις γράμ
nibus, quæ cuique convenirent, ambiret et pole - μασι καὶ ὑποσχέσεσιν ὑπέρχεσθαι καὶ ὑποποιεῖσθαι
stati suæ subjiceret. Ipse vero cum paucis delectis τοὺς Βυζαντίους κατὰ τὸ προσήκον ἑκάστῳ. Ο δ'
Thessalonicam abiit. Tum vero, propter suspicio- ὀλίγους τινὰς ἀπολεξάμενο; ᾤχετο ἀπιὼν ἐ; Θεσσαnes tumultuum, Demetrius despota et protove- λονίκην. Ἔτυχον δὲ τηνικαῦτα διατρίβοντες έξω
stiarius Andronicus et Michael Asan cum auxilia- τειχῶν διὰ εἰς ὑποψίας τῶν θορύβων μετά τοῦ ἀπὸ
ribus Triballorum copiis extra mœnia diversa- τῶν Τριβαλλῶν συμμαχικοῦ στρατοῦ ὅ τε δεσπότης
bantur, et Macedonicas etiam Romanorum legio- Δημήτριος καὶ ὁ πρωτοβεστιάριος Ανδρόνικος καὶ
nes secum habebant. Qui rixis et contentionibus ὁ Ἀσάν Μιχαήλ επαγόμενοι καὶ τὰ Μακεδονι
privatis cum occuparentur, quas ambitio et cæcus κὰ τῶν Ῥωμαίων στρατεύματα. ἂν δὴ καὶ ἀσχόλων
amor sui vel potius ira Numinis 410 accendebat, ὄντων περὶ τὰς κατ' αὐτοὺς ἔριδας, ἂς ἀνέφλεξαν
ut rebus ipsorum confusis ipsi sibi perniciem κενοδοξίας καὶ φιλαυτίας τελχί ές τινες, ἢ μᾶλλον
Variorum notæ.
Cantacuzen. lib. 1, cap. 51, 55, 54. DucANG.
Joannis Asanis Bulgaria regis aliius primogenitus. Vide Famil. Dyson. pag. 525. DANG
μέσης δὲ ἤδη νυκτὸς γενομένης καὶ βλέπων ὁ βασιλεὺς, ὡς ἀμοιβαδὸν οἱ φρουροὶ τὴν νύκτα πᾶσαν παραλλάττοντες οὐ παύονται φωναῖς ἀλλεπαλλήλοις ἀλλήλους πρὸς τὸ ἐγρηγορὸς διεγείροντες, ἀκατίῳ τινὶ πιστεύει ἑαυτὸν ἐξ ἀνάγκης ξύν γε Καντακουζηνῷ τῷ μεγάλῳ δομεστίκῳ καὶ Συναδηνῷ τῷ πρωτοστράτορι· δι’ οὗ τὸ νότιον μέρος τῆς Κωνσταντινουπόλεως κάμψαντες ὁμαλῶς διεπεραιοῦντο περιϊόντες ἡσύχως τὸ παράλιον τεῖχος, εἴπου δυνηθεῖεν εἴσοδόν τινα ῥᾳδίαν εὑρεῖν. ἀλλ’ οἱ ἐπὶ τὸ τεῖχος φρουροὶ συναισθόμενοι τραχυτέρᾳ τῇ βοῇ καὶ τῷ θορύβῳ ἐχρήσαντο· καὶ μὴ ἀποκρινομένων καὶ λίθους ἤδη κατ’ αὐτῶν ἤρξαντο πέμπειν, ὡς ἐκεῖνοι φοβηθέντες ἀναστρέψαντες ἀπῄεσαν. τότε μὲν οὖν ταῦτα ἐπράχθη. (Γ.) Τοῦ δ’ ἐπιόντος μηνὸς δεκεμβρίου γράμματα πρὸς τῶν Θεσσαλονικέων λάθρα τῷ νέῳ κομίζονται βασιλεῖ, προσκαλούμενα τὴν ταχίστην αὐτόν. εἶναι γὰρ ξυγκείμενον τοῖς τε δημόταις ἅπασι καὶ τοῖς πλείοσι τῶν προὐχόντων καὶ αὐτῷ γε δὴ τῷ ἀρχιερεῖ, ἅμα τῷ πλησίον φανῆναι τοῦ τείχους αὐτὸν δραμόντας ἀνοῖξαί οἱ τὰς πύλας.[A. M. 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIC. SES.] 596
latenus admittebantur. Sed et acerrime repelle- οὐκ εἶχεν ὅλως οὔτ' αὐτὸς, οὔτε τὰ πρὸς αὐτοῦ λα
hatur, lapidibus superne appetitus ab iis, qui pro·
pugnacula mænium tuebantur; qui ne vocem
quidem ejus ferebant, cuinque contumeliosis dictis
impune incessebant et ignominiose dimittebant,
ingenium et verba ejus dolo plena esse dictitantes.
Itaque ille sic dim:issus paululum a muro declinavit.
II. Nox vero jam aderat, cum quidam e plebeia
turba facliosi, iique non pauci, clam in unum
Jocum congregati occulte illi significant, ut sub
mediam noctein, quo tempore et Byzantii omnes
dormiant et manian custodes ad negligentiam.
labi incipiant, proxime mœnia veniat. Se enim
paratos esse ad eum ſune in propugnacula attrahendum. Quod si Geret, totum negotium fore
confectum. Persuasum quippe habere se, si in
media urbe conspiceretur, Byzantios omnes statim
ad eum defecturos. Media jam rocte, cum videret
imperator excubitores perpetuam noctem alternis
custodiendo transigere, et assiduis clamoribus
invicem að vigilandum exhortari non desistere;
necessitate aḍactus se ipsum cum Cantacuzeno
magno domestico et Synadeno protostratore navicula committit, declinataque australi Urbis 409
parte sensim ad alteram ripam provehitur, mariLimnam murum tacite circumieus, sicubi facilem
ingressum reperire posset. Quod ii qui in moníbus excubabant cum sensissent, asperius et vociferati et tumultuati sunt, et in illos nihil respondentes saxa etiam conjicere coeperunt, donec
šidem territi recessere. Ac tum quidem hæc acta
sunt.
λούμενα. Εδιώκετο δὲ μάλα σφοδρώς λίθοις βαλλόν
των αὐτὸν τῶν ἄνω παρὰ τὰς ἐπάλξεις τοῦ τείχους
καθημένων, οἱ οὐδὲ φωνῆς αὐτοῦ ἀκούειν ἡνείχοντο
ἀλλὰ καὶ ὕβρεσιν ἔπλυνον ἀδεῶς καὶ ἀσέμνως ἀπέπεμπον, δεδολιευμένα φάσκοντες εἶναι τά τε ήθη
καὶ τοὺς λόγους αὐτοῦ. Ἐκεῖνος μὲν οὖν οὕτως
ἀποπεμφθεὶς ἐξέκλινεν ἀπὸ τοῦ τείχους μικρόν.
Β. Νυξ ἐὲ ἤδη παρήν καί τινες τῶν τοῦ πολιτικοῦ
δήμου στασιωτῶν οὐκ ὀλίγος, συναθροισθέντες εἰς
ἐν λάθρα τούτῳ διαμηνύσαντο, έγγιστα ἐληλυθέναι
τοῦ τείχους περὶ μέσας νύκτας, οπότε καὶ Βυζάντιοι
πάντες ὑπνώττουσι καὶ οἱ ἐπὶ τοῦ τείχους φρουροί
πρὸς τὸ ῥαθυμότερον ἀναπίπτουσιν. Ετοίμους γὰρ
εἶναι σφᾶς ἀνιμήσασθαι αὐτὸν διὰ μηρίνθου τινὸς ἀπὸ
τῶν ἐπάλξεων. [Ρ. 250 Τοῦτο δ' εἰ γένοιτο, πέρας εἶναι
τῆς ὅλης σπουδῆς καὶ τοῦ μακροῦ δρόμου. Πεπεισμέ
νους γὰρ εἶναι, πάντας Βυζαντίους εὐθὺς ἀκολουθήστε
φανέντι περὶ μέσην τὴν βασιλεύουσαν. Μέσης δε
ἤδη νυκτός γενομένης καὶ βλέπων ὁ βασιλεὺς, ὡς
ἀμοιβαδόν οἱ φρουροί τὴν νύχτα πᾶσαν παραλλάτω
τοντες οὐ παύονται φωναῖς ἀλλεπαλλήλοις ἀλλήλους
πρὸς τὸ ἐγρηγορός διεγείροντες, ἀκατίῳ τινὶ πιστεύει
ἑαυτὸν ἐξ ἀνάγκης ξύν γε Καντακουζηνῷ τῷ μεγάλῳ
δομεστίκῳ καὶ Συναδηνῷ τῷ πρωτοστράτορι· δι᾿ οὗ τὸ
νότιον μέρος τῆς Κωνσταντινουπόλεως κάμψαντες
ὁμαλώς διεπεραιοῦντο περιιόντες ἡσύχως τὸ παράλιον
τείχος, εἴ που δυνηθείεν εἴσοδόν τινα βαδίαν εὑρεῖν.
Αλλ' οἱ ἐπὶ τὸ τεῖχος φρουροί συναισθόμενοι του
χυτέρᾳ τῇ βοῇ καὶ τῷ θορύβῳ ἐχρήσαντο· καὶ μὴ
ἀποκρινομένων καὶ λίθους ἤδη κατ' αὐτῶν ἤρξαντο
πέμπειν, ὡς ἐκεῖνοι φοβηθέντες ἀναστρέψαντες ἀπο
ᾔεσαν. Τότε μὲν οὖν ταῦτα ἐπράχθη.
III. Insecurto autem mense Decembri juniori im- Γ'. Τοῦ δ' ἐπιόντος μηνός Δεκεμβρίου γράμ
peratori litteræ Thessalonicensium clam afferun- ματα πρὸς τῶν Θεσσαλονικέων λάθρα τῷ νέῳ
tur, quibus quam primum arcessebatur. Etenim κομίζονται βασιλεί, προσκαλούμενα τὴν ταχίστην
plebeios omnes et proceres plerosque et ipsum αὐτόν. Εἶναι γὰρ ξυγκείμενον τοῖς τε δημόταις ἅπασι
pontificem composito decrevisse, statim atque is καὶ τοῖς πλείοσι τῶν προυχόντων καὶ αὐτῷ γε δή
prope mœnia adfuturus esset, ad ipsum accurrere τῷ ἀρχιερεῖ, ἅμα τῷ πλησίον φανῆναι τοῦ τείχους
et portas ei aperire. Quibus cognitis imperator αὐτὸν δραμόντας ἀνοίξαί οἱ τὰς πύλας. Ἐπεὶ ταῦτα
magnam militum manum protostratori dedit, ei- ἐμεμαθήκει ὁ βασιλεὺς, συχνούς παραδοὺς τῷ πρωτ
que pracepit, ut imperatricem urbem circumiret τοστράτορι στρατιώτας περιέναι παρεκελεύσατο καὶ
ct eminus velut castris cingeret, nec Byzantios οἷον περιστρατοπεδεύειν τὴν βασιλεύουσαν μικρόν
usque ad Rhegium egredi forisve commorari pa- ἄπωθεν καὶ μὴ ἐᾶν ἄχρι Τηγίου τους Βυζαντίους
teretur, eosdenique arcanis litteris et pollicitatio- εξιόντας διατρίβειν· καὶ πρός γε λαθραίοις γράμ
nibus, quæ cuique convenirent, ambiret et pole - μασι καὶ ὑποσχέσεσιν ὑπέρχεσθαι καὶ ὑποποιεῖσθαι
stati suæ subjiceret. Ipse vero cum paucis delectis τοὺς Βυζαντίους κατὰ τὸ προσήκον ἑκάστῳ. Ο δ'
Thessalonicam abiit. Tum vero, propter suspicio- ὀλίγους τινὰς ἀπολεξάμενο; ᾤχετο ἀπιὼν ἐ; Θεσσαnes tumultuum, Demetrius despota et protove- λονίκην. Ἔτυχον δὲ τηνικαῦτα διατρίβοντες έξω
stiarius Andronicus et Michael Asan cum auxilia- τειχῶν διὰ εἰς ὑποψίας τῶν θορύβων μετά τοῦ ἀπὸ
ribus Triballorum copiis extra mœnia diversa- τῶν Τριβαλλῶν συμμαχικοῦ στρατοῦ ὅ τε δεσπότης
bantur, et Macedonicas etiam Romanorum legio- Δημήτριος καὶ ὁ πρωτοβεστιάριος Ανδρόνικος καὶ
nes secum habebant. Qui rixis et contentionibus ὁ Ἀσάν Μιχαήλ επαγόμενοι καὶ τὰ Μακεδονι
privatis cum occuparentur, quas ambitio et cæcus κὰ τῶν Ῥωμαίων στρατεύματα. ἂν δὴ καὶ ἀσχόλων
amor sui vel potius ira Numinis 410 accendebat, ὄντων περὶ τὰς κατ' αὐτοὺς ἔριδας, ἂς ἀνέφλεξαν
ut rebus ipsorum confusis ipsi sibi perniciem κενοδοξίας καὶ φιλαυτίας τελχί ές τινες, ἢ μᾶλλον
Variorum notæ.
Cantacuzen. lib. 1, cap. 51, 55, 54. DucANG.
Joannis Asanis Bulgaria regis aliius primogenitus. Vide Famil. Dyson. pag. 525. DANG
ἐπεὶ ταῦτα ἐμεμαθήκει ὁ βασιλεὺς, συχνοὺς παραδοὺς τῷ πρωτοστράτορι στρατιώτας περιϊέναι παρεκελεύσατο καὶ οἷον περιστρατοπεδεύειν τὴν βασιλεύουσαν μικρὸν ἄπωθεν καὶ μὴ ἐᾷν ἄχρι Ῥηγίου τοὺς Βυζαντίους ἐξιόντας διατρίβειν· καὶ πρός γε λαθραίοις γράμμασι καὶ ὑποσχέσεσιν ὑπέρχεσθαι καὶ ὑποποιεῖσθαι τοὺς Βυζαντίους κατὰ τὸ προσῆκον ἑκάστῳ. ὁ δ’ ὀλίγους τινὰς ἀπολεξάμενος ᾤχετο ἀπιὼν ἐς Θεσσαλονίκην. ἔτυχον δὲ τηνικαῦτα διατρίβοντες ἔξω τειχῶν διὰ τὰς ὑποψίας τῶν θορύβων μετὰ τοῦ ἀπὸ τῶν Τριβαλλῶν συμμαχικοῦ στρατοῦ ὅ,τε δεσπότης Δημήτριος καὶ ὁ πρωτοβεστιάριος Ἀνδρόνικος καὶ ὁ Ἀσὰν Μιχαὴλ, ἐπαγόμενοι καὶ τὰ Μακεδονικὰ τῶν Ῥωμαίων στρατεύματα. ὧν δὴ καὶ ἀσχόλων ὄντων περὶ τὰς κατ’ αὐτοὺς ἔριδας, ἃς ἀνέφλεξαν κενοδοξίας καὶ φιλαυτίας τελχῖνές τινες, ἢ μᾶλλον θεομηνία τις, ἵνα τὰ κατ’ αὐτοὺς συγχυθείη πράγματα καὶ σφῶν αὐτῶν αὐτοὶ πρόξενοι γένοιντο ἀπωλείας· τούτων τοίνυν ἀσχολίαν ἀγόντων τοιαύτην μεταξύ που Θεσσαλονίκης καὶ Σεῤῥῶν ἔλαθεν ὁ βασιλεὺς εἰσιὼν ἐς Θεσσαλονίκην, ἐνδύμασιν ἰδιωτικοῖς πάντα τὰ βασιλικὰ περικαλύπτων γνωρίσματα·[A. M. 6791 AD 6836]
[IMP. ANDRONIC. SES.] 596
latenus admittebantur. Sed et acerrime repelle- οὐκ εἶχεν ὅλως οὔτ' αὐτὸς, οὔτε τὰ πρὸς αὐτοῦ λα
hatur, lapidibus superne appetitus ab iis, qui pro·
pugnacula mænium tuebantur; qui ne vocem
quidem ejus ferebant, cuinque contumeliosis dictis
impune incessebant et ignominiose dimittebant,
ingenium et verba ejus dolo plena esse dictitantes.
Itaque ille sic dim:issus paululum a muro declinavit.
II. Nox vero jam aderat, cum quidam e plebeia
turba facliosi, iique non pauci, clam in unum
Jocum congregati occulte illi significant, ut sub
mediam noctein, quo tempore et Byzantii omnes
dormiant et manian custodes ad negligentiam.
labi incipiant, proxime mœnia veniat. Se enim
paratos esse ad eum ſune in propugnacula attrahendum. Quod si Geret, totum negotium fore
confectum. Persuasum quippe habere se, si in
media urbe conspiceretur, Byzantios omnes statim
ad eum defecturos. Media jam rocte, cum videret
imperator excubitores perpetuam noctem alternis
custodiendo transigere, et assiduis clamoribus
invicem að vigilandum exhortari non desistere;
necessitate aḍactus se ipsum cum Cantacuzeno
magno domestico et Synadeno protostratore navicula committit, declinataque australi Urbis 409
parte sensim ad alteram ripam provehitur, mariLimnam murum tacite circumieus, sicubi facilem
ingressum reperire posset. Quod ii qui in moníbus excubabant cum sensissent, asperius et vociferati et tumultuati sunt, et in illos nihil respondentes saxa etiam conjicere coeperunt, donec
šidem territi recessere. Ac tum quidem hæc acta
sunt.
λούμενα. Εδιώκετο δὲ μάλα σφοδρώς λίθοις βαλλόν
των αὐτὸν τῶν ἄνω παρὰ τὰς ἐπάλξεις τοῦ τείχους
καθημένων, οἱ οὐδὲ φωνῆς αὐτοῦ ἀκούειν ἡνείχοντο
ἀλλὰ καὶ ὕβρεσιν ἔπλυνον ἀδεῶς καὶ ἀσέμνως ἀπέπεμπον, δεδολιευμένα φάσκοντες εἶναι τά τε ήθη
καὶ τοὺς λόγους αὐτοῦ. Ἐκεῖνος μὲν οὖν οὕτως
ἀποπεμφθεὶς ἐξέκλινεν ἀπὸ τοῦ τείχους μικρόν.
Β. Νυξ ἐὲ ἤδη παρήν καί τινες τῶν τοῦ πολιτικοῦ
δήμου στασιωτῶν οὐκ ὀλίγος, συναθροισθέντες εἰς
ἐν λάθρα τούτῳ διαμηνύσαντο, έγγιστα ἐληλυθέναι
τοῦ τείχους περὶ μέσας νύκτας, οπότε καὶ Βυζάντιοι
πάντες ὑπνώττουσι καὶ οἱ ἐπὶ τοῦ τείχους φρουροί
πρὸς τὸ ῥαθυμότερον ἀναπίπτουσιν. Ετοίμους γὰρ
εἶναι σφᾶς ἀνιμήσασθαι αὐτὸν διὰ μηρίνθου τινὸς ἀπὸ
τῶν ἐπάλξεων. [Ρ. 250 Τοῦτο δ' εἰ γένοιτο, πέρας εἶναι
τῆς ὅλης σπουδῆς καὶ τοῦ μακροῦ δρόμου. Πεπεισμέ
νους γὰρ εἶναι, πάντας Βυζαντίους εὐθὺς ἀκολουθήστε
φανέντι περὶ μέσην τὴν βασιλεύουσαν. Μέσης δε
ἤδη νυκτός γενομένης καὶ βλέπων ὁ βασιλεὺς, ὡς
ἀμοιβαδόν οἱ φρουροί τὴν νύχτα πᾶσαν παραλλάτω
τοντες οὐ παύονται φωναῖς ἀλλεπαλλήλοις ἀλλήλους
πρὸς τὸ ἐγρηγορός διεγείροντες, ἀκατίῳ τινὶ πιστεύει
ἑαυτὸν ἐξ ἀνάγκης ξύν γε Καντακουζηνῷ τῷ μεγάλῳ
δομεστίκῳ καὶ Συναδηνῷ τῷ πρωτοστράτορι· δι᾿ οὗ τὸ
νότιον μέρος τῆς Κωνσταντινουπόλεως κάμψαντες
ὁμαλώς διεπεραιοῦντο περιιόντες ἡσύχως τὸ παράλιον
τείχος, εἴ που δυνηθείεν εἴσοδόν τινα βαδίαν εὑρεῖν.
Αλλ' οἱ ἐπὶ τὸ τεῖχος φρουροί συναισθόμενοι του
χυτέρᾳ τῇ βοῇ καὶ τῷ θορύβῳ ἐχρήσαντο· καὶ μὴ
ἀποκρινομένων καὶ λίθους ἤδη κατ' αὐτῶν ἤρξαντο
πέμπειν, ὡς ἐκεῖνοι φοβηθέντες ἀναστρέψαντες ἀπο
ᾔεσαν. Τότε μὲν οὖν ταῦτα ἐπράχθη.
III. Insecurto autem mense Decembri juniori im- Γ'. Τοῦ δ' ἐπιόντος μηνός Δεκεμβρίου γράμ
peratori litteræ Thessalonicensium clam afferun- ματα πρὸς τῶν Θεσσαλονικέων λάθρα τῷ νέῳ
tur, quibus quam primum arcessebatur. Etenim κομίζονται βασιλεί, προσκαλούμενα τὴν ταχίστην
plebeios omnes et proceres plerosque et ipsum αὐτόν. Εἶναι γὰρ ξυγκείμενον τοῖς τε δημόταις ἅπασι
pontificem composito decrevisse, statim atque is καὶ τοῖς πλείοσι τῶν προυχόντων καὶ αὐτῷ γε δή
prope mœnia adfuturus esset, ad ipsum accurrere τῷ ἀρχιερεῖ, ἅμα τῷ πλησίον φανῆναι τοῦ τείχους
et portas ei aperire. Quibus cognitis imperator αὐτὸν δραμόντας ἀνοίξαί οἱ τὰς πύλας. Ἐπεὶ ταῦτα
magnam militum manum protostratori dedit, ei- ἐμεμαθήκει ὁ βασιλεὺς, συχνούς παραδοὺς τῷ πρωτ
que pracepit, ut imperatricem urbem circumiret τοστράτορι στρατιώτας περιέναι παρεκελεύσατο καὶ
ct eminus velut castris cingeret, nec Byzantios οἷον περιστρατοπεδεύειν τὴν βασιλεύουσαν μικρόν
usque ad Rhegium egredi forisve commorari pa- ἄπωθεν καὶ μὴ ἐᾶν ἄχρι Τηγίου τους Βυζαντίους
teretur, eosdenique arcanis litteris et pollicitatio- εξιόντας διατρίβειν· καὶ πρός γε λαθραίοις γράμ
nibus, quæ cuique convenirent, ambiret et pole - μασι καὶ ὑποσχέσεσιν ὑπέρχεσθαι καὶ ὑποποιεῖσθαι
stati suæ subjiceret. Ipse vero cum paucis delectis τοὺς Βυζαντίους κατὰ τὸ προσήκον ἑκάστῳ. Ο δ'
Thessalonicam abiit. Tum vero, propter suspicio- ὀλίγους τινὰς ἀπολεξάμενο; ᾤχετο ἀπιὼν ἐ; Θεσσαnes tumultuum, Demetrius despota et protove- λονίκην. Ἔτυχον δὲ τηνικαῦτα διατρίβοντες έξω
stiarius Andronicus et Michael Asan cum auxilia- τειχῶν διὰ εἰς ὑποψίας τῶν θορύβων μετά τοῦ ἀπὸ
ribus Triballorum copiis extra mœnia diversa- τῶν Τριβαλλῶν συμμαχικοῦ στρατοῦ ὅ τε δεσπότης
bantur, et Macedonicas etiam Romanorum legio- Δημήτριος καὶ ὁ πρωτοβεστιάριος Ανδρόνικος καὶ
nes secum habebant. Qui rixis et contentionibus ὁ Ἀσάν Μιχαήλ επαγόμενοι καὶ τὰ Μακεδονι
privatis cum occuparentur, quas ambitio et cæcus κὰ τῶν Ῥωμαίων στρατεύματα. ἂν δὴ καὶ ἀσχόλων
amor sui vel potius ira Numinis 410 accendebat, ὄντων περὶ τὰς κατ' αὐτοὺς ἔριδας, ἂς ἀνέφλεξαν
ut rebus ipsorum confusis ipsi sibi perniciem κενοδοξίας καὶ φιλαυτίας τελχί ές τινες, ἢ μᾶλλον
Variorum notæ.
Cantacuzen. lib. 1, cap. 51, 55, 54. DucANG.
Joannis Asanis Bulgaria regis aliius primogenitus. Vide Famil. Dyson. pag. 525. DANG