PG 156:583ΙΩΑΝΝΟΥ ΑΝΑΓΝΩΣΤΟΥ Διήγησις περὶ τῆς τελευταίας ἁλώσεως τῆς Θεσσαλονίκης συντεθεῖσα πρός τινα τῶν ἀξιολόγων, πολλάκις αἰτήσαντα περὶ ταύτης, ἐν ἐπιτόμῳ. Πολλὰ μὲν ἡμῖν πολλάκις καὶ ἄλλα τὸ τῆς ψυχῆς σου φιλόπονον ἀριδήλως ἐγνώρισεν, ἀνδρῶν ἄριστε καὶ φιλομαθέστατε, οὐχ ἧττον δὲ καὶ ἡ πρὸς τὴν διήγησιν τῶν ἤδη τῇ περιφανεῖ τὸ πρότερον πόλει Θεσσαλονίκῃ συμβεβηκότων σπουδή σου καὶ τὸ λόγοις ἡμᾶς συνετῶς ἄγαν ἔχουσι διεγεῖραι, ταύτην ὡς ἂν ἐπίδηλόν σοι κατὰ δύναμιν θέσθαι τὴν ἡμετέραν σπουδάσωμεν καὶ ὥσπερ ὑπ’ ὄψιν ἀγάγωμεν. Δείκνυσι γάρ σου περιφανῶς τὴν ψυχήν, περὶ τὴν τῶν ἀναγκαίων ὅπως μάθησιν ἔχει καὶ ὡς ἐκ τοῦ προςέχειν ἱστορίαις καὶ λόγοις, οἷς ἄνθρωποι πρὸς τὰ κρείττω σαφῶς μετατίθενται, τῶν μελλόντων ὅλη καὶ μὴ μεθισταμένων καθίσταται.ANNO DOMINI MCDXXX. JOANNES ANAGNOSTA. NOTITIA. (Hankiűs, De Rer. Byzantin. script., p. 636.) ribus Græcis recentioribus etiam Therma dicitur] extremis calamitatibus. Eam, ab imperatore Manuele Palæologo patre acceptam, imperatoris Joannis Palæologi fratris [qui ab A. C. 1419 ad 1448 imperavitļ ætate possidebat Andronicus Palæologus despota. Ducas Michaelis nepos in Historia Byzantina, cap. 29, interprete Ismaele Bullialdo: Andronicus despota Manuelis imperatoris filius pos! Joannem imperatorem ct Theodorum tertio genitus, quique sacro morbo consumptus est, Thessalonicæ dominabatur. Lṛonicus Chal- cocondylas De rebus Turcicis, libro 1v, interprete Conrado Clausero: Andronico autem [Manuel Palæologus imperator] imperio regendam concessit Thermam, qui virtute post Joannem secundus inter filios regios eral. parum defendere valeret, imperio suo Veneti subdiderunt. His ab Andronico venditam commemorant Laonicus Chalcocondylas loco dieto : Therman queque, ut quæ non amplius retineri posset, propter ves civitatis admodum accisas, Venetis vendidit. Cum igitur judicaret eam venditionem tum sibi, tum urbi cxpedire, parvo pretio accepto eam Venetis tradidit. Georgius Phranza lib. 1 Chronici, cap. 21: Etiam Despota Andronicus Thessalonicam Venetorum Senatui quinquagenis aureorum millibus venundedit. Contra deditione voluntaria,invito Andronico, traditam Dueas in Historia Byzantina refert cap. 29. Indignati Thessalonicenses Turcorum incursiones quodidianas, nec ab ullo suerum Eberatum iri sperantes, quod urbs calamitatibus intestinis promeretur, nec tolerare posset famem urgentem, omniumque necessariorum penuriam, consilio habito, Despotą voleme nolente, primarios urbis cives ad Venetos misere, qui Thessa- lonicam eis dederent. expugnabat die Martii xxix, anno imperatoris Joannis Palæologi junioris 12, muadil Græco 6978, Christi 1450. Georgius Phianza lib. n. Chroniţi, cap. 9: Quo tempore etiam Amuras Amurates Thessalonicam oksedit, quam ium Veneti tenebant. Ibidem paulo post : Atque ita mense Aprili [non Aprili, sed Martio, si nostro credimus Anagnostæ, qui potiorem iac in re fidem meretur] ejusdem anni [6958] inclyram Thessalonicam armis subjugavit. Ipse noster Anagnosta in libro De excisa Thessalonica cap. 45, inter- prete Leone Allatio : Is [e Turcis, qui primus Thessalonicensium muros ascenderat] Latini inter propu- gnacula confossi vulneribus et extremum spirantis caput abcissum inter confligentes projecit, innuens, se partis illius politum, et desertis muris plane omnes in fugam sese, reditus immemores, conjecisse. Diem tum aperiebat mensis Martius nonum et vicesimum anni sex millesimi nongentesimi tricesimi octavi. Quare ille pedites omnes adhortans et destitutum a defensoribus locum significans, ut illico ascenderent, clamare. 1·li nt poterant subito scatis universis admotis, frequentes ascendere, clamore el strepitu, qui tympanis curio con- fectis elicitur. IV. Anagnosta noster, cum Murates imperio Thessalonicam Turcico subjiceret, in ea vivebat, commu- nium malorum, quibus incolæ tum fuerunt obnoxii, consors. Testis est ipsemet in libro jam Yandalo, cap. 2, ubi compellat his verbis amicum: Ipse vero ea solummodo complectur, quæ hæc civitas hoc sui excidii tempore passa est, tuque nobis paulo ante quam ex ea excedercs, insinuaras, proptereaque infortunii, quod ɛam oppressit, non admodum gnarus. Res siquidem Latinorum tu etiam, cum in urbe quotidie, quæ gereren- tur, conspiceres, optime [nec fallor] tenes. Ibidem paulo post: Neque enim Turcæ cum Latinis fæðus Infiere, licet sæpius legatione missa id pertentassent, supplicesque etiam rogassent : neque crăt in nostra potestate, copiis nostris´in angustum o: pido conctis, et discordantibus volis ab unanimi sententia culsis, aliquid agere, ut tule etiam nosti, qui una nobiscum cres, malorum perinde, atque alii, expertus. Cap. 8: Omnibus ergo ad pugnandum et adversus irruentes, animo virili præsentique paratis, aliud præter nostram exspectationem Marates exsequitur. Nos enim omnes svspicabumur, tan'am copiarum molem et machinarum, quas multitudo camelorum el curruum quotidie advehebat, conspicati, primo sui appulsu furenter iratum muros appetiturum, eosque lapidum manufacto tonitru diterberaturii, ace non ci supra muros stentes 54- 1. Tempus, quo superstes Anagnosta fuit, cognoscimus ex Thessalonica Macedonum urbis [que scrip:o- 11. Eamdem urbem a Tureis, Bajazetem principem habentibus, graviter oppugnatam, cum Andronicus 11. Thessalonicam Venetis, seu venditione, sen deditione traditam Murates II, Turcarum princeps,
PG 156:584Πλὴν ἀλλ’ οὕτω θαυμασίας οὔσης γε τῆς σπουδῆς, ἐκεῖνο πᾶς ὁστισοῦν εὖ φρονῶν, οἶμαι, τῶν οὐκ ἐπαινουμένων ἂν οἰηθείη, ὅτι γε τοὺς εἰς ἄκρον δυνάμεως λόγων ἐληλακότας παραδραμὼν καὶ προὔργου παντὸς τὸ λογογραφεῖν ἀεὶ ποιουμένους, ἐμοὶ τὴν τοσαύτην ἐγχείρησιν ἀπερισκέπτως ἀνέθου, νωθρότητι διανοίας ἀμαθῶς ἀληθῶς ἔχοντι περὶ λόγους καὶ πρὸς πᾶσαν ἡντινοῦν ἀγαθῶν κτῆσιν ῥαθυμοῦντι καθάπαξ. Καὶ ταὐτόν, οἶμαι, πέπονθας ταῖς μελίσσαις, ὅτε τὰς ἀρχὰς ζητεῖν τοῦ μέλιτος κατεπείγονται· παρατρέχουσι μὲν γάρ, ὥς φασι, τῶν ἀνθέων τὰ εὔοσμα, ἐφίπτανται δὲ τῷ θύμῳ, φυτῷ δριμύτητος γέμοντι καὶ λίαν ἀνόσμῳ. Ἀλλὰ δεινὸν ἡ φιλία, πάντας ἁπλῶς τοὺς ἐνισχυμένους γε ταύτῃ πάντα καὶ λέγειν ὑπὲρ τῶν φίλων καὶ πράττειν πρὸς βίαν κινοῦσα, τὸν παρὰ τῶν πολλῶν ἔπαινον αὐτοῖς προξενεῖν εἰωθυῖα. Τοῦτο γὰρ ἦν τὸ καὶ σὲ τοσοῦτον ἡμᾶς ἀναπεῖσαι καταναγκάσαν, τὴν ἐκ τῶν ἀκουόντων ἡμῖν εὐφημίαν ἴσως προςγενέσθαι βεβουλημένον, κἀντεῦθεν τῇ φιλίᾳ χαρίσασθαι. Ἐγὼ μὲν οὗν βουλοίμην ἂν τὴν σιωπὴν ὡς ἀκίνδυνον μᾶλλον ἑλέσθαι καὶ τὴν παροῦσαν ὑπόθεσιν ὡς τὴν ἐμὴν ὑπερβαίνουσαν δύναμιν παραιτήσασθαι πάνυ δικαίως.ANNO DOMINI MCDXXX. JOANNES ANAGNOSTA. NOTITIA. (Hankiűs, De Rer. Byzantin. script., p. 636.) ribus Græcis recentioribus etiam Therma dicitur] extremis calamitatibus. Eam, ab imperatore Manuele Palæologo patre acceptam, imperatoris Joannis Palæologi fratris [qui ab A. C. 1419 ad 1448 imperavitļ ætate possidebat Andronicus Palæologus despota. Ducas Michaelis nepos in Historia Byzantina, cap. 29, interprete Ismaele Bullialdo: Andronicus despota Manuelis imperatoris filius pos! Joannem imperatorem ct Theodorum tertio genitus, quique sacro morbo consumptus est, Thessalonicæ dominabatur. Lṛonicus Chal- cocondylas De rebus Turcicis, libro 1v, interprete Conrado Clausero: Andronico autem [Manuel Palæologus imperator] imperio regendam concessit Thermam, qui virtute post Joannem secundus inter filios regios eral. parum defendere valeret, imperio suo Veneti subdiderunt. His ab Andronico venditam commemorant Laonicus Chalcocondylas loco dieto : Therman queque, ut quæ non amplius retineri posset, propter ves civitatis admodum accisas, Venetis vendidit. Cum igitur judicaret eam venditionem tum sibi, tum urbi cxpedire, parvo pretio accepto eam Venetis tradidit. Georgius Phranza lib. 1 Chronici, cap. 21: Etiam Despota Andronicus Thessalonicam Venetorum Senatui quinquagenis aureorum millibus venundedit. Contra deditione voluntaria,invito Andronico, traditam Dueas in Historia Byzantina refert cap. 29. Indignati Thessalonicenses Turcorum incursiones quodidianas, nec ab ullo suerum Eberatum iri sperantes, quod urbs calamitatibus intestinis promeretur, nec tolerare posset famem urgentem, omniumque necessariorum penuriam, consilio habito, Despotą voleme nolente, primarios urbis cives ad Venetos misere, qui Thessa- lonicam eis dederent. expugnabat die Martii xxix, anno imperatoris Joannis Palæologi junioris 12, muadil Græco 6978, Christi 1450. Georgius Phianza lib. n. Chroniţi, cap. 9: Quo tempore etiam Amuras Amurates Thessalonicam oksedit, quam ium Veneti tenebant. Ibidem paulo post : Atque ita mense Aprili [non Aprili, sed Martio, si nostro credimus Anagnostæ, qui potiorem iac in re fidem meretur] ejusdem anni [6958] inclyram Thessalonicam armis subjugavit. Ipse noster Anagnosta in libro De excisa Thessalonica cap. 45, inter- prete Leone Allatio : Is [e Turcis, qui primus Thessalonicensium muros ascenderat] Latini inter propu- gnacula confossi vulneribus et extremum spirantis caput abcissum inter confligentes projecit, innuens, se partis illius politum, et desertis muris plane omnes in fugam sese, reditus immemores, conjecisse. Diem tum aperiebat mensis Martius nonum et vicesimum anni sex millesimi nongentesimi tricesimi octavi. Quare ille pedites omnes adhortans et destitutum a defensoribus locum significans, ut illico ascenderent, clamare. 1·li nt poterant subito scatis universis admotis, frequentes ascendere, clamore el strepitu, qui tympanis curio con- fectis elicitur. IV. Anagnosta noster, cum Murates imperio Thessalonicam Turcico subjiceret, in ea vivebat, commu- nium malorum, quibus incolæ tum fuerunt obnoxii, consors. Testis est ipsemet in libro jam Yandalo, cap. 2, ubi compellat his verbis amicum: Ipse vero ea solummodo complectur, quæ hæc civitas hoc sui excidii tempore passa est, tuque nobis paulo ante quam ex ea excedercs, insinuaras, proptereaque infortunii, quod ɛam oppressit, non admodum gnarus. Res siquidem Latinorum tu etiam, cum in urbe quotidie, quæ gereren- tur, conspiceres, optime [nec fallor] tenes. Ibidem paulo post: Neque enim Turcæ cum Latinis fæðus Infiere, licet sæpius legatione missa id pertentassent, supplicesque etiam rogassent : neque crăt in nostra potestate, copiis nostris´in angustum o: pido conctis, et discordantibus volis ab unanimi sententia culsis, aliquid agere, ut tule etiam nosti, qui una nobiscum cres, malorum perinde, atque alii, expertus. Cap. 8: Omnibus ergo ad pugnandum et adversus irruentes, animo virili præsentique paratis, aliud præter nostram exspectationem Marates exsequitur. Nos enim omnes svspicabumur, tan'am copiarum molem et machinarum, quas multitudo camelorum el curruum quotidie advehebat, conspicati, primo sui appulsu furenter iratum muros appetiturum, eosque lapidum manufacto tonitru diterberaturii, ace non ci supra muros stentes 54- 1. Tempus, quo superstes Anagnosta fuit, cognoscimus ex Thessalonica Macedonum urbis [que scrip:o- 11. Eamdem urbem a Tureis, Bajazetem principem habentibus, graviter oppugnatam, cum Andronicus 11. Thessalonicam Venetis, seu venditione, sen deditione traditam Murates II, Turcarum princeps,
PG 156:585Λαβὼν δ’ ἐπὶ νοῦν τῆς ἀπειθείας τὸν κίνδυνον ὅσος καὶ διὰ τοῦτ’ εἰς ἀνάγκην συνελαθεὶς ἀπαραίτητον, δεῖν ᾤμην ἕτοιμον ἐμαυτὸν παρασχεῖν σου τῇ ἀξιώσει καί σου τοὐπίταγμα πεπληρωκέναι ὡς δύναμις. Κἀπειδήπερ ἐπικλινὴς ἐγὼ καὶ εὐγνώμων πρὸς τὸ ζητούμενον ὤφθην σοι καὶ σὴν χάριν, ὧν οὐκ ἐβουλόμην κατατετολμηκέναι προῄρημαι, δίκαιον ἂν εἴη καὶ σὲ τῆς ἐγχειρήσεως ταύτης ἡμῖν ταῖς εὐχαῖς συνεφάψασθαι, ἵν’ ὁδηγηθέντες καὶ δύναμιν ἐσχηκότες λόγου καὶ διανοίας ὀξύτητα, τῆς σῆς φανῶμεν ἄξιον ἐπιθυμίας ἐργάσασθαι καὶ μηδὲ τὴν ὑπόθεσιν καθυβρίσωμεν. Παρακαλῶ δὲ καὶ πάντας τοὺς ἐντευξομένους τῷ πάσης ἀμουσίας πεπληρωμένῳ τῷδε συγγράμματι συγγνώμην ἡμῖν παρασχεῖν ἐξ ἑτοίμου, τὴν ἡμετέραν εὐπείθειαν ἀποδεξαμένους.385 JOANNES ANAGNOSTA. - NOTITIA.I 586 gittis impulsie dimoturum, machinasque omnes ad urbem excidendam usurpaturum. Cap. 13, cum a Turcis urbem superatam memoravisset : Omnes itaque nos, ut cuique licuit, fugam maturantes, alii in ædibus sese abdere, alii in cuniculos et sepulcra, et si quid aliud saluti conducibilius videbatur, non absque tremore subrepere. Cap. 18, ubi de Muratis a Thessalonicensibus abitu loquitur: Primatibus suis [Muratem.] qui- dam etiam sacramento ferunt dixisse : Injustum est, cum rebus debellatorum [Thessalonicensium] debella- tos quoque in vincula conjici, et patria alio abductos spoliari: libertatem itaque illis stabiliamus, si ita vi- detur, aut sine pretio illos accipientes, aut illud nos erogantes: auditorum alios sententiam laudasse, ad- horlalos, ut faceret; sed unum ex ducibus, qui dignitate cæteros antecellebat, non tantum non approb isse verba de libertate, sed et quibus poterat rationibus, consilium principis impedivisse : et vero similia dicere, quod alios anteiret, visus est. Erat plane id quoque meorum scelerum fructus, ut ipse mihi suadeo, quemad- modum et quæ evenere reliqua ; licet nonnulli sermonem hunc non patentibus auribus arripientes, neque se- metipsos causam fuisse judicantes, divinis præceptis neglectis, hominibus eventuum causas ascribant. Ego vero, quidquid id fuerit, divinæ punitioni propter meam correctionem tribuo. V. Post hær, nudam civibus Thessalonicam Murates incolis instructain cupiebat, ideoque diversis in locis commorantes Thessalonicenses in eamdem revocabat. Inter hos, qui Thessalonicam repetierant, postea vero snum in eam reditum damnabant, cum Murates aliquot annis elapsis post excidium, ingressus urbem, promissa Thessalonicensibus non servaret, noster Anagnosta fuit. Tradit hæc cap. 19: Porro abiere præcones, inquiens, ad multa illius ditionis loca, ut dictum est, quos reperere Thessalonicenses, qui ante nonnullos annos rerum angustiis pressi ex ea secesserant, etiam vi reduces fecere, captivos item quo - quo modo in libertatem vindicatos. Ibidem paulo post : Opinabamur vero, urbem rursus pristinum decorem recepturam, et pietatem novis floribus emersuram, et, ut antea, longe lateque divagaturam. Et forte effe- `ctum habuisset, ni rursus meorum delictorum copia obstitirset, datusque esset locus improbitati. Ex quo enim civitas captivitate pressa fuerat, et Murates omnia, et ædificia, et possessiones, el sacra templa, o monasteria, et eorum reditus, nobis revertentibus quoquo modo liberis façtis magnifice et scripto, el sermo- ne elargitus est, et locis ex omnibus advenientibus libertatem palam edixit, et suas domus, et quæcunque immobilia omnes recuperarunt, et ordo omnis, et gens universa civitatis secundo augeri renovarique hand improspere cœpere, el pastor urbis creatus, et Ecclesia constitit sufs institutis conspicua, et mona · chi monasteria tenuerunt, et studiose admodum eorum augmentis inhiabant, omnesque spe laclubamur buna et, ut breviter me expediam, propter excidium nobis malorum illatórum memorià amissa, gaudebamus pro iis, quæ nobis insperato obligerant, et pristinam felicitatem tranquillitatemque consecuturam urbem spera- bamus; tum ex nobis, ut proverbio fertur, lorum sumptum est, et, quæ expectabantur bona, in contrarium reciderunt. Cap. 20: Nam Thessalonicum repetens Murates [secundus tum currebat vel tertius post exci- dium annus] ut eam inviseret, accuratiusque res illius addisceret, et bonis illius frueretur, et muneribus mu - nificis contenderet cum suo progenitore, illiusque vestigiis insisteret : qui Thessalonica potitus gratias innu - meras largitionesque maximas fecit: hac, inquam, fretus mente, illiusque exsequendæ causa veniens, postmodum malis aliorum monitionibus distractus, consilium pristinamque sententiam mutat : et quæ, quo capti sumus tempore, non peregit, eo temporis perficere constituit. Igitur, licet ille diceret, ideo se venisse ut urbem et singula illius circumspiceret, `otioque et laboris remissione uteretur, bonisque illius ad saturi- tatem luxuriaretur, sicque non minus in eam benevole affectus, meliora speranda nobis in posterum relin- queret; nihilominus primum mandatum dedit, quod nec per somnium quidem quispiam expectasset. Id au- tem erat, monasteria omnia templaque occupanda, eorum reditus omnes possessionesque auferendas, et in angustum oppido res nostras cogendas. Quod non multo post factum est ab illis insigniter. Cap. 21 : Nunc porro, qui a longioribus oris illius, compotes fiendi desiderio exardebant, eos sui desiderii, sed et nos quo- que in eam reditionis pœnitet ; cum spes melioris status penitus sublata sit. Ubi notes, auctorein nostrum capite 20, cum sit dubjus, altero an tertio anno, post urbis Thessalonicensis excidiom, id est annum Christi 1430, res, quas hoc loco narrat, acciderint; facere nobis aliquod indicium, eas se littéris com - misisse post annos ab expugnata Thessalonica plures, quam tres ut, quoto anno gestæ fuerint, exacte non amplius recordari potuerit. Unde, non tantum anno Christi 1433, sed etiam aliquot annis post in vivis Anagnostam nostrum exstitisse colligas. Joannis Anagnostæ scripta. De rebus Constantinopolitanorum Macedonicis. VI. Ad quemdam virum laudabilem, cujus nomen silentio tegit, narrationem de extremo excidio Thessalonicæ scripsit. Hoc libello narrat, et obsidionem, et expugnationenr istius urbis Macedonum pri- mariæ, quam inperio CPolitano subjectam, cum adversus Tureas Cpolitani defendere satis non possent, Venetorum potestati subditam, anno imperatoris Joannis Palæologi Junioris 12, Christi 1430, Morates !} Turcarum princeps dominio Turcico subjecit. Prodjit Græce et Latine, interprete Leone Allatio, in ejus- dem Symmictis, Coloniæ Agrippinæ per Jodocum Aatcovium, MDCLIII, in 8.. PATROL. GR. CLVI. 19
Οὐ γὰρ δυνάμει λόγων τεθαρρηκότες ἐπὶ τοῦτο προήγμεθα, ἵνα καὶ μέμψιν σχῶμεν δικαίως παρὰ τοῦ βουλομένου παντὸς (πολλοῦ γε καὶ γὰρ δέομεν τοῦ λόγους εἰδέναι καὶ τούτοις γε χρῆσθαι κατ’ ἐπιστήμην θαρρεῖν), τῇ δ’ ἐπιταγῇ τοῦ προστεταχότος ἡμῖν καὶ τῷ μὴ μέμψιν ἔχειν, εἴ τις τὴν ἑαυτοῦ πρός τι τῶν ἀναγκαίων ἐνδείκνυται δύναμιν, ἀνέγκλητον εἶναι, οἰόμενοι πανταχοῦ τὸ πάνθ’ ὁντινοῦν μὴ πρὸς ἐπίδειξιν, πρὸς δὲ τὸ μὴ τάφῳ σιγῆς παραπέμπεσθαι τὰ πρὸς ἀκρόασιν ἄξια, τοῖς κατὰ δύναμιν ἐγχειρεῖν λόγοις ἑκάστοτε. Ποιήσομαι δὲ τὸν λόγον ἁπλοῦν τε καὶ εὔληπτον, ἀλλὰ δὴ καὶ συνεσταλμένον ὡς τὰ πολλὰ κατὰ τὸν σὸν λόγον, τἀναγκαῖα μόνον περιλαβὼν καὶ ὅσα δὴ παρεθέντα ζημία σοι λογισθήσεται πρὸς ἀκρόασιν κεχηνότι. [Εἰ μὲν οὖν τις ἐτύγχανες ὢν τῶν οὐκ εἰδότων τὴν πόλιν, τὰ καθ’ ἕκαστόν τε ἠγνόεις αὐτῆς, ὥσπερ οἱ πρῶτον ἐξ ἀλλοδαπῆς εἰς ἑτέραν μετοικήσαντες πόλιν, ἕως ἂν τὸ τοῦ χρόνου μῆκος ταύτην αὐτοῖς κατὰ μέρος γνωρίσειεν, ἐδεόμην λόγων ἂν ἐνταῦθα μακρῶν, ἵνα μηδὲν τῶν τῆς πόλεως τὴν σὴν διαφύγῃ γνῶσιν.385 JOANNES ANAGNOSTA. - NOTITIA.I 586 gittis impulsie dimoturum, machinasque omnes ad urbem excidendam usurpaturum. Cap. 13, cum a Turcis urbem superatam memoravisset : Omnes itaque nos, ut cuique licuit, fugam maturantes, alii in ædibus sese abdere, alii in cuniculos et sepulcra, et si quid aliud saluti conducibilius videbatur, non absque tremore subrepere. Cap. 18, ubi de Muratis a Thessalonicensibus abitu loquitur: Primatibus suis [Muratem.] qui- dam etiam sacramento ferunt dixisse : Injustum est, cum rebus debellatorum [Thessalonicensium] debella- tos quoque in vincula conjici, et patria alio abductos spoliari: libertatem itaque illis stabiliamus, si ita vi- detur, aut sine pretio illos accipientes, aut illud nos erogantes: auditorum alios sententiam laudasse, ad- horlalos, ut faceret; sed unum ex ducibus, qui dignitate cæteros antecellebat, non tantum non approb isse verba de libertate, sed et quibus poterat rationibus, consilium principis impedivisse : et vero similia dicere, quod alios anteiret, visus est. Erat plane id quoque meorum scelerum fructus, ut ipse mihi suadeo, quemad- modum et quæ evenere reliqua ; licet nonnulli sermonem hunc non patentibus auribus arripientes, neque se- metipsos causam fuisse judicantes, divinis præceptis neglectis, hominibus eventuum causas ascribant. Ego vero, quidquid id fuerit, divinæ punitioni propter meam correctionem tribuo. V. Post hær, nudam civibus Thessalonicam Murates incolis instructain cupiebat, ideoque diversis in locis commorantes Thessalonicenses in eamdem revocabat. Inter hos, qui Thessalonicam repetierant, postea vero snum in eam reditum damnabant, cum Murates aliquot annis elapsis post excidium, ingressus urbem, promissa Thessalonicensibus non servaret, noster Anagnosta fuit. Tradit hæc cap. 19: Porro abiere præcones, inquiens, ad multa illius ditionis loca, ut dictum est, quos reperere Thessalonicenses, qui ante nonnullos annos rerum angustiis pressi ex ea secesserant, etiam vi reduces fecere, captivos item quo - quo modo in libertatem vindicatos. Ibidem paulo post : Opinabamur vero, urbem rursus pristinum decorem recepturam, et pietatem novis floribus emersuram, et, ut antea, longe lateque divagaturam. Et forte effe- `ctum habuisset, ni rursus meorum delictorum copia obstitirset, datusque esset locus improbitati. Ex quo enim civitas captivitate pressa fuerat, et Murates omnia, et ædificia, et possessiones, el sacra templa, o monasteria, et eorum reditus, nobis revertentibus quoquo modo liberis façtis magnifice et scripto, el sermo- ne elargitus est, et locis ex omnibus advenientibus libertatem palam edixit, et suas domus, et quæcunque immobilia omnes recuperarunt, et ordo omnis, et gens universa civitatis secundo augeri renovarique hand improspere cœpere, el pastor urbis creatus, et Ecclesia constitit sufs institutis conspicua, et mona · chi monasteria tenuerunt, et studiose admodum eorum augmentis inhiabant, omnesque spe laclubamur buna et, ut breviter me expediam, propter excidium nobis malorum illatórum memorià amissa, gaudebamus pro iis, quæ nobis insperato obligerant, et pristinam felicitatem tranquillitatemque consecuturam urbem spera- bamus; tum ex nobis, ut proverbio fertur, lorum sumptum est, et, quæ expectabantur bona, in contrarium reciderunt. Cap. 20: Nam Thessalonicum repetens Murates [secundus tum currebat vel tertius post exci- dium annus] ut eam inviseret, accuratiusque res illius addisceret, et bonis illius frueretur, et muneribus mu - nificis contenderet cum suo progenitore, illiusque vestigiis insisteret : qui Thessalonica potitus gratias innu - meras largitionesque maximas fecit: hac, inquam, fretus mente, illiusque exsequendæ causa veniens, postmodum malis aliorum monitionibus distractus, consilium pristinamque sententiam mutat : et quæ, quo capti sumus tempore, non peregit, eo temporis perficere constituit. Igitur, licet ille diceret, ideo se venisse ut urbem et singula illius circumspiceret, `otioque et laboris remissione uteretur, bonisque illius ad saturi- tatem luxuriaretur, sicque non minus in eam benevole affectus, meliora speranda nobis in posterum relin- queret; nihilominus primum mandatum dedit, quod nec per somnium quidem quispiam expectasset. Id au- tem erat, monasteria omnia templaque occupanda, eorum reditus omnes possessionesque auferendas, et in angustum oppido res nostras cogendas. Quod non multo post factum est ab illis insigniter. Cap. 21 : Nunc porro, qui a longioribus oris illius, compotes fiendi desiderio exardebant, eos sui desiderii, sed et nos quo- que in eam reditionis pœnitet ; cum spes melioris status penitus sublata sit. Ubi notes, auctorein nostrum capite 20, cum sit dubjus, altero an tertio anno, post urbis Thessalonicensis excidiom, id est annum Christi 1430, res, quas hoc loco narrat, acciderint; facere nobis aliquod indicium, eas se littéris com - misisse post annos ab expugnata Thessalonica plures, quam tres ut, quoto anno gestæ fuerint, exacte non amplius recordari potuerit. Unde, non tantum anno Christi 1433, sed etiam aliquot annis post in vivis Anagnostam nostrum exstitisse colligas. Joannis Anagnostæ scripta. De rebus Constantinopolitanorum Macedonicis. VI. Ad quemdam virum laudabilem, cujus nomen silentio tegit, narrationem de extremo excidio Thessalonicæ scripsit. Hoc libello narrat, et obsidionem, et expugnationenr istius urbis Macedonum pri- mariæ, quam inperio CPolitano subjectam, cum adversus Tureas Cpolitani defendere satis non possent, Venetorum potestati subditam, anno imperatoris Joannis Palæologi Junioris 12, Christi 1430, Morates !} Turcarum princeps dominio Turcico subjecit. Prodjit Græce et Latine, interprete Leone Allatio, in ejus- dem Symmictis, Coloniæ Agrippinæ per Jodocum Aatcovium, MDCLIII, in 8.. PATROL. GR. CLVI. 19
PG 156:586Ἐπεὶ δὲ πρὸς θρέμμα ταύτης τὸν λόγον ποιοῦμαι καὶ ἀκριβέστερον ἢ πολλοὺς ἄλλους τὰ κατ’ αὐτὴν ἐγνωκότα, μάτην οἱ μακροὶ περὶ τούτων λόγοι καὶ ἡ περὶ τῆς θέσεως μεγέθους τε καὶ κάλλους καὶ τειχῶν ἀσφαλείας καὶ προσέτι τοῦ εὖ κεκρᾶσθαι καὶ τῶν ἄλλων ἀκρίβεια καὶ μάλισθ’ ὅτι πρὸ μακρῶν ἐτῶν τὰ περὶ τῆς πόλεως ἕτεροι φιλοπόνως ἄγαν δυνάμει λόγου καὶ ῥητορικῆς εὐγλωττίας δεινότητι ἠκριβωμένως ἐξέθεντο καὶ μετὰ τὴν πρώτην πασῶν εἰπεῖν λαμπροτέραν πολλαῖς ἀποδείξεσιν ἀποφῆναι ταύτην ἐσπούδασαν. Ἐκείνοις δ’ ἐμαυτὸν ἔγωγε μόνον διηγούμενος δώσω, ὧνπερ ἡ πόλις ἐν τῷ τῆς νῦν ἁλώσεως χρόνῳ πεπείρατο, καθάπερ ἔφης καὶ σὺ πρὸς ἡμᾶς, μικρὸν πρὸ ταύτης ἀπάρας ἐνθένδε καὶ διὰ τοῦτο τὸ κακὸν οὐκ εἰδὼς ἀκριβῶς ὅπως κεχώρηκε. Τὰ τῶν Λατίνων γὰρ οἶδ’ ὅτι καὶ αὐτὸς οἶσθα σαφέστατα τῇ πόλει παρὼν καὶ καθ’ ἑκάστην ὁρῶν τὰ γινόμενα]. Ἔπασχεν οὗν τῶν Λατίνων κρατούντων ἡ πόλις, ὡς οἶδας, καὶ ὁσημέραι θλίψεις ἡμῖν ἐπήγοντο πανταχόθεν καὶ λόγων πολλῶν παρ’ ἑκάστοις, πῶς ἂν ἀνεθείημεν, γιγνομένων τρόπος ἦν οὐδ’ ὁστισοῦν ὁ τούτων ἡμᾶς τῶν δεινῶν ἀπαλλάξων.385 JOANNES ANAGNOSTA. - NOTITIA.I 586 gittis impulsie dimoturum, machinasque omnes ad urbem excidendam usurpaturum. Cap. 13, cum a Turcis urbem superatam memoravisset : Omnes itaque nos, ut cuique licuit, fugam maturantes, alii in ædibus sese abdere, alii in cuniculos et sepulcra, et si quid aliud saluti conducibilius videbatur, non absque tremore subrepere. Cap. 18, ubi de Muratis a Thessalonicensibus abitu loquitur: Primatibus suis [Muratem.] qui- dam etiam sacramento ferunt dixisse : Injustum est, cum rebus debellatorum [Thessalonicensium] debella- tos quoque in vincula conjici, et patria alio abductos spoliari: libertatem itaque illis stabiliamus, si ita vi- detur, aut sine pretio illos accipientes, aut illud nos erogantes: auditorum alios sententiam laudasse, ad- horlalos, ut faceret; sed unum ex ducibus, qui dignitate cæteros antecellebat, non tantum non approb isse verba de libertate, sed et quibus poterat rationibus, consilium principis impedivisse : et vero similia dicere, quod alios anteiret, visus est. Erat plane id quoque meorum scelerum fructus, ut ipse mihi suadeo, quemad- modum et quæ evenere reliqua ; licet nonnulli sermonem hunc non patentibus auribus arripientes, neque se- metipsos causam fuisse judicantes, divinis præceptis neglectis, hominibus eventuum causas ascribant. Ego vero, quidquid id fuerit, divinæ punitioni propter meam correctionem tribuo. V. Post hær, nudam civibus Thessalonicam Murates incolis instructain cupiebat, ideoque diversis in locis commorantes Thessalonicenses in eamdem revocabat. Inter hos, qui Thessalonicam repetierant, postea vero snum in eam reditum damnabant, cum Murates aliquot annis elapsis post excidium, ingressus urbem, promissa Thessalonicensibus non servaret, noster Anagnosta fuit. Tradit hæc cap. 19: Porro abiere præcones, inquiens, ad multa illius ditionis loca, ut dictum est, quos reperere Thessalonicenses, qui ante nonnullos annos rerum angustiis pressi ex ea secesserant, etiam vi reduces fecere, captivos item quo - quo modo in libertatem vindicatos. Ibidem paulo post : Opinabamur vero, urbem rursus pristinum decorem recepturam, et pietatem novis floribus emersuram, et, ut antea, longe lateque divagaturam. Et forte effe- `ctum habuisset, ni rursus meorum delictorum copia obstitirset, datusque esset locus improbitati. Ex quo enim civitas captivitate pressa fuerat, et Murates omnia, et ædificia, et possessiones, el sacra templa, o monasteria, et eorum reditus, nobis revertentibus quoquo modo liberis façtis magnifice et scripto, el sermo- ne elargitus est, et locis ex omnibus advenientibus libertatem palam edixit, et suas domus, et quæcunque immobilia omnes recuperarunt, et ordo omnis, et gens universa civitatis secundo augeri renovarique hand improspere cœpere, el pastor urbis creatus, et Ecclesia constitit sufs institutis conspicua, et mona · chi monasteria tenuerunt, et studiose admodum eorum augmentis inhiabant, omnesque spe laclubamur buna et, ut breviter me expediam, propter excidium nobis malorum illatórum memorià amissa, gaudebamus pro iis, quæ nobis insperato obligerant, et pristinam felicitatem tranquillitatemque consecuturam urbem spera- bamus; tum ex nobis, ut proverbio fertur, lorum sumptum est, et, quæ expectabantur bona, in contrarium reciderunt. Cap. 20: Nam Thessalonicum repetens Murates [secundus tum currebat vel tertius post exci- dium annus] ut eam inviseret, accuratiusque res illius addisceret, et bonis illius frueretur, et muneribus mu - nificis contenderet cum suo progenitore, illiusque vestigiis insisteret : qui Thessalonica potitus gratias innu - meras largitionesque maximas fecit: hac, inquam, fretus mente, illiusque exsequendæ causa veniens, postmodum malis aliorum monitionibus distractus, consilium pristinamque sententiam mutat : et quæ, quo capti sumus tempore, non peregit, eo temporis perficere constituit. Igitur, licet ille diceret, ideo se venisse ut urbem et singula illius circumspiceret, `otioque et laboris remissione uteretur, bonisque illius ad saturi- tatem luxuriaretur, sicque non minus in eam benevole affectus, meliora speranda nobis in posterum relin- queret; nihilominus primum mandatum dedit, quod nec per somnium quidem quispiam expectasset. Id au- tem erat, monasteria omnia templaque occupanda, eorum reditus omnes possessionesque auferendas, et in angustum oppido res nostras cogendas. Quod non multo post factum est ab illis insigniter. Cap. 21 : Nunc porro, qui a longioribus oris illius, compotes fiendi desiderio exardebant, eos sui desiderii, sed et nos quo- que in eam reditionis pœnitet ; cum spes melioris status penitus sublata sit. Ubi notes, auctorein nostrum capite 20, cum sit dubjus, altero an tertio anno, post urbis Thessalonicensis excidiom, id est annum Christi 1430, res, quas hoc loco narrat, acciderint; facere nobis aliquod indicium, eas se littéris com - misisse post annos ab expugnata Thessalonica plures, quam tres ut, quoto anno gestæ fuerint, exacte non amplius recordari potuerit. Unde, non tantum anno Christi 1433, sed etiam aliquot annis post in vivis Anagnostam nostrum exstitisse colligas. Joannis Anagnostæ scripta. De rebus Constantinopolitanorum Macedonicis. VI. Ad quemdam virum laudabilem, cujus nomen silentio tegit, narrationem de extremo excidio Thessalonicæ scripsit. Hoc libello narrat, et obsidionem, et expugnationenr istius urbis Macedonum pri- mariæ, quam inperio CPolitano subjectam, cum adversus Tureas Cpolitani defendere satis non possent, Venetorum potestati subditam, anno imperatoris Joannis Palæologi Junioris 12, Christi 1430, Morates !} Turcarum princeps dominio Turcico subjecit. Prodjit Græce et Latine, interprete Leone Allatio, in ejus- dem Symmictis, Coloniæ Agrippinæ per Jodocum Aatcovium, MDCLIII, in 8.. PATROL. GR. CLVI. 19
PG 156:587Οὔτε γὰρ οἱ Τοῦρκοι τοῖς Λατίνοις ἐβούλοντο σπείσασθαι, πολλάκις πρεσβευσαμένοις περὶ τούτου καὶ δεηθεῖσιν, οὐθ’ ἡμῖν ἐξῆν πρᾶξαι τὸ κατὰ γνώμην, ὀλίγοις ἄγαν καθεστηκόσι καὶ ἀνισότητι γνώμης ἀποβεβληκόσι τὸ ὁμονοεῖν, ὡς ἄρα καί σοι γνώριμον τοῦτο σὺν ἡμῖν γε ὄντι καὶ τῶν δεινῶν ἐκείνων τοῖς ἄλλοις παραπλησίως εἰληφότι τὴν πεῖραν. Οὕτω οὖν ἡμῖν ἔχουσιν, ὅσαι τε ὧραι μυρία τὰ χαλεπὰ φέρουσι καὶ τὴν σωτηρίαν ἀπαγορεύουσιν, κακὸν ἐξαίφνης ἐπῆλθεν ἕτερον καὶ στερροτέραν εἰπεῖν ἀδάμαντος πλῆξαν ψυχήν. Τὸ δ’ ἦν ἡ τοῦ καλοῦ ποιμένος καὶ κατὰ τὸν πρῶτον ποιμένα τὴν ψυχὴν ἐφ’ ἑκάστης ἀφειδῶς ὑπὲρ τοῦ ποιμνίου τιθέντος κατὰ θεῖον βούλημα τελευτή, ἐν καλῷ μὲν ἐκείνῳ γεγενημένη, βλάβος δ’ ἡμῖν ἐπενεγκοῦσα πολύ, τῶν ἐκείνου λιτῶν πρὸς θεὸν στερηθεῖσιν, αἷς ἐσωζόμεθα. [Ὅτι δὲ κατὰ θείαν αὕτη βούλησιν ἦν, ἄκουε τοῦ φανέντος τῷ μακαρίῳ περιόντι κατ’ ὄναρ ἐκείνῳ.ΙΩΑΝΝΟΥ ΑΝΑΓΝΩΣΤΟΥ ΔΙΗΓΗΣΙΣ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΤΕΛΕΥΤΑΙΑΣ ΑΛΩΣΕΩΣ ΤΗΣ ΘΕΣΣΑΛΟΝΙΚΗΣ ΣΥΝΤΕΘΕΙΣΑ ΠΡΟΣ ΤΙΝΑ ΤΩΝ ΑΞΙΟΛΟΓΩΝ ΠΟΛΛΑΚΙΣ ΑΙΤΗΣΑΝΤΑ ΠΕΡΙ ΤΑΥΤΗΣ, ΕΝ ΕΠΙΤΟΜΟ. α'. Πολλὰ μὲν ἡμῖν πολλάκις καὶ ἄλλα τὸ τῆς ψυχῆς σου φιλόπονον ἀριδήλως ἐγνώρισεν, ἀνδρῶν ἄριστε καὶ φιλομαθέστατε, οὐχ ἧττον δὲ καὶ ἡ πρὸ; τὴν διήγησιν τῶν ἤδη τῇ περιφανεῖ τὸ πρότερον από λει Θεσσαλονίκῃ συμβεβηκότων σπουδή σου, καὶ τὸ λόγοις ἡμᾶς συνετῶς ἄγαν ἔχουσι διεγείραι, ταύτην ὡς ἂν ἐπίδηλόν σοι κατὰ δύναμιν θέσθαι τὴν ἡμετέ ραν σπουδάσωμεν καὶ ὥσπερ ὑπ' ὄψιν ἀγάγωμεν, Δείκνυσι γάρ σου περιφανῶς τὴν ψυχὴν, περὶ τὴν τῶν ἀναγκαίων ὅπως μάθησιν ἔχει, καὶ ὡς ἐκ τοῦ προσέχειν ἱστορίαις καὶ λόγοις, οἷς ἄνθρωποι πρὸς τὰ κρείττω σαφῶς μετατίθενται, τῶν μελλόντων ἔλη καὶ μὴ μεθισταμένων καθίσταται. Πλὴν ἀλλ' οὕτω θαυμασίας οὔσης γε τῆς σπουδῆς, ἐκεῖνο πᾶς ἐστι· σοῦν εὖ φρονῶν, τῶν οὐκ ἐπαινουμένων ἂν οἰηθείη Β ὅτι γε τοὺς εἰς ἄκρον δυνάμεως λόγων ἐληλακότας παραδραμων, καὶ προύργου παντὸς τὸ λογογραφεῖν ἀεὶ ποιουμένους, ἐμοὶ τὴν τοσαύτην ἐγχείρησιν ἀπε ρισκέπτως ἀνέθου, νωθρότητι διανοίας ἀμαθῶς ἀλη θῶς ἔχοντι περὶ λόγους καὶ πρὸς πᾶσαν ἐντινοῦν ἀγαθῶν κτῆσιν ῥαθυμοῦντι καθάπαξ. Καὶ ταυτὸν οἶμαι πέπονθας ταῖς μελίσσαις, ὅτε τὰς ἀρχὰς ζη- τεῖν τοῦ μέλιτος κατεπείγοντα: · παρατρέχουσι μὲν γὰρ, ὥς φασι, τῶν ἀνθέων τὰ εύοσμα, ἐφίπτανται δὲ τῷ θύμῳ, φυτῷ δριμύτητος γέμοντι καὶ λίαν ἀνό- σμῳ. ᾿Αλλὰ δεινὸν ἡ φιλία, πάντας ἁπλῶς τοὺς ἐνι σχημένους γε ταύτῃ πάντα καὶ λέγειν ὑπὲρ τῶν φί- λων καὶ πράττειν πρὸς βίαν κινοῦσα, τὸν παρὰ τῶν πολλῶν ἔπαινον αὐτοῖς προξενεῖν εἰωθυῖα. Τοῦτο γὰρ ἦν τὸ καὶ σὲ τοσοῦτον ἡμᾶς ἀναπείσαι κατα- ναγκάσαν, τὴν ἐκ τῶν ἀκουόντων ἡμῖν εὐφημίαν ἴσως προσγενέσθαι βεβουλημένον, κἀντεῦθεν τῇ φί £87 JOANNIS ANAGNCSTÆ JOANNIS ANAGNOSTÆ NARRATIO DE EXTREMO THESSALONICENSI EXCIDIO IN GRATIAM CUJUSDAM LAUDABILIS VIBI, QUI SEPIUS EAM EFFLAGITAVIT, COMPENDIO CONCINNATA. (Ex Leonis Allatii Symmictis, p. 318.) vum tuum atque industrium animum palam indi- carunt, vir optime et doctrinarum studiosissime ; non minus vero erga eorum narrationem quæ per- illustri antea urbi Thessalonicensium contigerunt conatus, et ad ea enarranda ponendaque sub oculis, ut nobis licet integrumque est, prudentia incita- menta. læc namque manifesto pervulgant quo pacto ad necessarias disciplinas dispositus sit ani- mus tuus, et historiis ac sermonibus, quibus homi- ɲes ad meliora deflectuntur, incumbens, totus in futura mutarique nescia plane ingerater. Verum- tamen, licet id studium sua laude et admiratione - nọn careat, allamen, quicunque sapit pleno pectore, non illius æstimationis esse ducet, te illis, qui arte dicendi plurimum valent et ante omnia perpetuo scribendo tempus insumant, neglectis, mihi parum considerate, homini segui inertique et ad scriben dum pl:me ineptissimo, nec non rebus laudabilibus comparaudis prorsus hebeti, eam provinciam de- mandasse, consimilem, ut reor, apibus, quæ dum principia mellis emangere compelluntur, ultradunt, suave odoratis floribus desertis thymum, herbam acritudine plenam nulliusque prorsus odoris com. potem, circumvolitant. Sed gravis res est amicitia, omnes ab se irretitos omnia amicorum gratia et agere et dicere vi quadamı cogens, et a multis ema- mantein laudem illis conciliare sueta, hoc siquidem te et ad tantam rem nobis persuadendum, præco- nia ex auditoribus nobis forte procurantem inde- que placita amicitiæ conferentein, compulit. Ego porro silentium tanquam minus periculosum elegis- C 1. Multa equidem nobis sapenumero et alia gna- Δ
PG 156:588Ἔδοξε πρὸ τοῦ τὴν πόλιν τῷ πολέμῳ ληφθῆναι οἶκόν τινα λαμπρὸν εἰσιέναι καὶ παμμεγέθη, περισκοπεῖν τε αὐτὸν κατὰ μέρος καὶ θαυμάζειν αὐτοῦ τό τε κάλλος καὶ μέγεθος, ἐν τούτῳ δ’ ὄντι φωνὴν ἔξωθεν ἐνεχθῆναι λέγουσαν «ὁ μὲν οἶκος οὗτος, οὗ τὰ καθ’ ἕκαστον, ὦ δέσποτα, ὡς λίαν λαμπρὰ καὶ ὡραῖα θαυμάζεις περιαθρῶν, πίπτει τὸ τάχος καί, ἵνα μή σε καλύψῃ πεσών, ἔξιθι τούτου ταχέως». Οὕτως εἶχεν ἡ ὄψις καὶ εἰς ἔργον ἧκεν οὐκ εἰς μακράν. Ἐκεῖνος μὲν γάρ, ἵνα ἀναφανῇ δίκαιος καὶ τῶν πολλῶν τῆς ἀρετῆς ἐκείνου καμάτων λάβῃ τὰς ἀντιδόσεις, εἰκότως οὕτω καὶ πρὸ τῆς κοινῆς συμφορᾶς, πρὸς ὃν ἐπόθει κύριον ἐξεδήμησεν. Οὐ γὰρ δίκαιον τοῦτο παρὰ θεῷ κέκριτο, τοιούτων ἵνα κακῶν πεῖραν σχῇ καὶ κοινωνήσῃ τῶν ἴσων ἡμῖν·ΙΩΑΝΝΟΥ ΑΝΑΓΝΩΣΤΟΥ ΔΙΗΓΗΣΙΣ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΤΕΛΕΥΤΑΙΑΣ ΑΛΩΣΕΩΣ ΤΗΣ ΘΕΣΣΑΛΟΝΙΚΗΣ ΣΥΝΤΕΘΕΙΣΑ ΠΡΟΣ ΤΙΝΑ ΤΩΝ ΑΞΙΟΛΟΓΩΝ ΠΟΛΛΑΚΙΣ ΑΙΤΗΣΑΝΤΑ ΠΕΡΙ ΤΑΥΤΗΣ, ΕΝ ΕΠΙΤΟΜΟ. α'. Πολλὰ μὲν ἡμῖν πολλάκις καὶ ἄλλα τὸ τῆς ψυχῆς σου φιλόπονον ἀριδήλως ἐγνώρισεν, ἀνδρῶν ἄριστε καὶ φιλομαθέστατε, οὐχ ἧττον δὲ καὶ ἡ πρὸ; τὴν διήγησιν τῶν ἤδη τῇ περιφανεῖ τὸ πρότερον από λει Θεσσαλονίκῃ συμβεβηκότων σπουδή σου, καὶ τὸ λόγοις ἡμᾶς συνετῶς ἄγαν ἔχουσι διεγείραι, ταύτην ὡς ἂν ἐπίδηλόν σοι κατὰ δύναμιν θέσθαι τὴν ἡμετέ ραν σπουδάσωμεν καὶ ὥσπερ ὑπ' ὄψιν ἀγάγωμεν, Δείκνυσι γάρ σου περιφανῶς τὴν ψυχὴν, περὶ τὴν τῶν ἀναγκαίων ὅπως μάθησιν ἔχει, καὶ ὡς ἐκ τοῦ προσέχειν ἱστορίαις καὶ λόγοις, οἷς ἄνθρωποι πρὸς τὰ κρείττω σαφῶς μετατίθενται, τῶν μελλόντων ἔλη καὶ μὴ μεθισταμένων καθίσταται. Πλὴν ἀλλ' οὕτω θαυμασίας οὔσης γε τῆς σπουδῆς, ἐκεῖνο πᾶς ἐστι· σοῦν εὖ φρονῶν, τῶν οὐκ ἐπαινουμένων ἂν οἰηθείη Β ὅτι γε τοὺς εἰς ἄκρον δυνάμεως λόγων ἐληλακότας παραδραμων, καὶ προύργου παντὸς τὸ λογογραφεῖν ἀεὶ ποιουμένους, ἐμοὶ τὴν τοσαύτην ἐγχείρησιν ἀπε ρισκέπτως ἀνέθου, νωθρότητι διανοίας ἀμαθῶς ἀλη θῶς ἔχοντι περὶ λόγους καὶ πρὸς πᾶσαν ἐντινοῦν ἀγαθῶν κτῆσιν ῥαθυμοῦντι καθάπαξ. Καὶ ταυτὸν οἶμαι πέπονθας ταῖς μελίσσαις, ὅτε τὰς ἀρχὰς ζη- τεῖν τοῦ μέλιτος κατεπείγοντα: · παρατρέχουσι μὲν γὰρ, ὥς φασι, τῶν ἀνθέων τὰ εύοσμα, ἐφίπτανται δὲ τῷ θύμῳ, φυτῷ δριμύτητος γέμοντι καὶ λίαν ἀνό- σμῳ. ᾿Αλλὰ δεινὸν ἡ φιλία, πάντας ἁπλῶς τοὺς ἐνι σχημένους γε ταύτῃ πάντα καὶ λέγειν ὑπὲρ τῶν φί- λων καὶ πράττειν πρὸς βίαν κινοῦσα, τὸν παρὰ τῶν πολλῶν ἔπαινον αὐτοῖς προξενεῖν εἰωθυῖα. Τοῦτο γὰρ ἦν τὸ καὶ σὲ τοσοῦτον ἡμᾶς ἀναπείσαι κατα- ναγκάσαν, τὴν ἐκ τῶν ἀκουόντων ἡμῖν εὐφημίαν ἴσως προσγενέσθαι βεβουλημένον, κἀντεῦθεν τῇ φί £87 JOANNIS ANAGNCSTÆ JOANNIS ANAGNOSTÆ NARRATIO DE EXTREMO THESSALONICENSI EXCIDIO IN GRATIAM CUJUSDAM LAUDABILIS VIBI, QUI SEPIUS EAM EFFLAGITAVIT, COMPENDIO CONCINNATA. (Ex Leonis Allatii Symmictis, p. 318.) vum tuum atque industrium animum palam indi- carunt, vir optime et doctrinarum studiosissime ; non minus vero erga eorum narrationem quæ per- illustri antea urbi Thessalonicensium contigerunt conatus, et ad ea enarranda ponendaque sub oculis, ut nobis licet integrumque est, prudentia incita- menta. læc namque manifesto pervulgant quo pacto ad necessarias disciplinas dispositus sit ani- mus tuus, et historiis ac sermonibus, quibus homi- ɲes ad meliora deflectuntur, incumbens, totus in futura mutarique nescia plane ingerater. Verum- tamen, licet id studium sua laude et admiratione - nọn careat, allamen, quicunque sapit pleno pectore, non illius æstimationis esse ducet, te illis, qui arte dicendi plurimum valent et ante omnia perpetuo scribendo tempus insumant, neglectis, mihi parum considerate, homini segui inertique et ad scriben dum pl:me ineptissimo, nec non rebus laudabilibus comparaudis prorsus hebeti, eam provinciam de- mandasse, consimilem, ut reor, apibus, quæ dum principia mellis emangere compelluntur, ultradunt, suave odoratis floribus desertis thymum, herbam acritudine plenam nulliusque prorsus odoris com. potem, circumvolitant. Sed gravis res est amicitia, omnes ab se irretitos omnia amicorum gratia et agere et dicere vi quadamı cogens, et a multis ema- mantein laudem illis conciliare sueta, hoc siquidem te et ad tantam rem nobis persuadendum, præco- nia ex auditoribus nobis forte procurantem inde- que placita amicitiæ conferentein, compulit. Ego porro silentium tanquam minus periculosum elegis- C 1. Multa equidem nobis sapenumero et alia gna- Δ
«ἀνόμοιος γὰρ ἦν τοῖς ἄλλοις ὁ βίος ἐκείνου καὶ ἐξηλλαγμέναι αἱ τρίβοι», τοῦ Σολομῶντος εἰπεῖν, «ἡμεῖς δὲ κακίας γέμοντες ὅλως, καὶ ὀπίσω τῶν ἐνθυμάτων τῆς καρδίας ἡμῶν τῆς πονηρᾶς», τοῦτο δὴ τὸ τοῦ Ἱερεμίου, «πορευόμενοι καὶ κατὰ τὸν πάλαι γογγυσταὶ τυγχάνοντες Ἰσραήλ», κατὰ τὴν ἡμετέραν ἐπιθυμίαν ἀπολαύειν ὅπως οὐκ ἔχωμεν τῶν πραγμάτων, δικαίως οὕτω πεπράγαμεν δυστυχέστατα καὶ τούτου τἀνδρὸς ἐστερήμεθα, μόνου περιλειφθέντος ἐν τοιούτοις καιροῖς καὶ τοσούτοις ἀνιαροῖς παραμύθιον. Πάντες γὰρ ὥσπερ τινὰ δύναμιν ζωτικὴν ἐν ἡμῖν ἐνομίζομεν τοῦτον καὶ τὴν τελευτὴν ἐκείνου μηδὲν ἄλλο νομίζειν εἴχομεν ἢ τῆς ἐφ’ ἡμᾶς τοῦ θεοῦ δικαιοτάτης παιδείας οἷον προοίμιον. Τοῦτο τῶν κατειπεῖν ᾑρημένων ἐκείνου σαφέστατος ἔλεγχος καὶ τοὺς ἀδικίαν κατ’ ἐκείνου λαλοῦντας ὅτι μὴ προδοσίαν ἐσκέψατο, μηδὲ τῶν σφίσι δοκούντων συνιέντας βαθύτερον, ἐνδίκως ἐπιστομίζει. Οἶμαι γὰρ ἐγώ, δεῖξαι βουληθεὶς ὁ θεὸς οἷος μὲν ὁ ἱερὸς ἐκεῖνος ἀνὴρ καὶ τίνων ἄξιος ἦν, οἷοι δ’ ἡμεῖς καὶ τίνας εἰσπραχθῆναι δίκας δίκαιοι ἦμεν, διὰ τοῦτο τὰ καθ’ ἑκάτερον μέρος οὕτως ᾠκονόμησε συμφερόντως].ΙΩΑΝΝΟΥ ΑΝΑΓΝΩΣΤΟΥ ΔΙΗΓΗΣΙΣ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΤΕΛΕΥΤΑΙΑΣ ΑΛΩΣΕΩΣ ΤΗΣ ΘΕΣΣΑΛΟΝΙΚΗΣ ΣΥΝΤΕΘΕΙΣΑ ΠΡΟΣ ΤΙΝΑ ΤΩΝ ΑΞΙΟΛΟΓΩΝ ΠΟΛΛΑΚΙΣ ΑΙΤΗΣΑΝΤΑ ΠΕΡΙ ΤΑΥΤΗΣ, ΕΝ ΕΠΙΤΟΜΟ. α'. Πολλὰ μὲν ἡμῖν πολλάκις καὶ ἄλλα τὸ τῆς ψυχῆς σου φιλόπονον ἀριδήλως ἐγνώρισεν, ἀνδρῶν ἄριστε καὶ φιλομαθέστατε, οὐχ ἧττον δὲ καὶ ἡ πρὸ; τὴν διήγησιν τῶν ἤδη τῇ περιφανεῖ τὸ πρότερον από λει Θεσσαλονίκῃ συμβεβηκότων σπουδή σου, καὶ τὸ λόγοις ἡμᾶς συνετῶς ἄγαν ἔχουσι διεγείραι, ταύτην ὡς ἂν ἐπίδηλόν σοι κατὰ δύναμιν θέσθαι τὴν ἡμετέ ραν σπουδάσωμεν καὶ ὥσπερ ὑπ' ὄψιν ἀγάγωμεν, Δείκνυσι γάρ σου περιφανῶς τὴν ψυχὴν, περὶ τὴν τῶν ἀναγκαίων ὅπως μάθησιν ἔχει, καὶ ὡς ἐκ τοῦ προσέχειν ἱστορίαις καὶ λόγοις, οἷς ἄνθρωποι πρὸς τὰ κρείττω σαφῶς μετατίθενται, τῶν μελλόντων ἔλη καὶ μὴ μεθισταμένων καθίσταται. Πλὴν ἀλλ' οὕτω θαυμασίας οὔσης γε τῆς σπουδῆς, ἐκεῖνο πᾶς ἐστι· σοῦν εὖ φρονῶν, τῶν οὐκ ἐπαινουμένων ἂν οἰηθείη Β ὅτι γε τοὺς εἰς ἄκρον δυνάμεως λόγων ἐληλακότας παραδραμων, καὶ προύργου παντὸς τὸ λογογραφεῖν ἀεὶ ποιουμένους, ἐμοὶ τὴν τοσαύτην ἐγχείρησιν ἀπε ρισκέπτως ἀνέθου, νωθρότητι διανοίας ἀμαθῶς ἀλη θῶς ἔχοντι περὶ λόγους καὶ πρὸς πᾶσαν ἐντινοῦν ἀγαθῶν κτῆσιν ῥαθυμοῦντι καθάπαξ. Καὶ ταυτὸν οἶμαι πέπονθας ταῖς μελίσσαις, ὅτε τὰς ἀρχὰς ζη- τεῖν τοῦ μέλιτος κατεπείγοντα: · παρατρέχουσι μὲν γὰρ, ὥς φασι, τῶν ἀνθέων τὰ εύοσμα, ἐφίπτανται δὲ τῷ θύμῳ, φυτῷ δριμύτητος γέμοντι καὶ λίαν ἀνό- σμῳ. ᾿Αλλὰ δεινὸν ἡ φιλία, πάντας ἁπλῶς τοὺς ἐνι σχημένους γε ταύτῃ πάντα καὶ λέγειν ὑπὲρ τῶν φί- λων καὶ πράττειν πρὸς βίαν κινοῦσα, τὸν παρὰ τῶν πολλῶν ἔπαινον αὐτοῖς προξενεῖν εἰωθυῖα. Τοῦτο γὰρ ἦν τὸ καὶ σὲ τοσοῦτον ἡμᾶς ἀναπείσαι κατα- ναγκάσαν, τὴν ἐκ τῶν ἀκουόντων ἡμῖν εὐφημίαν ἴσως προσγενέσθαι βεβουλημένον, κἀντεῦθεν τῇ φί £87 JOANNIS ANAGNCSTÆ JOANNIS ANAGNOSTÆ NARRATIO DE EXTREMO THESSALONICENSI EXCIDIO IN GRATIAM CUJUSDAM LAUDABILIS VIBI, QUI SEPIUS EAM EFFLAGITAVIT, COMPENDIO CONCINNATA. (Ex Leonis Allatii Symmictis, p. 318.) vum tuum atque industrium animum palam indi- carunt, vir optime et doctrinarum studiosissime ; non minus vero erga eorum narrationem quæ per- illustri antea urbi Thessalonicensium contigerunt conatus, et ad ea enarranda ponendaque sub oculis, ut nobis licet integrumque est, prudentia incita- menta. læc namque manifesto pervulgant quo pacto ad necessarias disciplinas dispositus sit ani- mus tuus, et historiis ac sermonibus, quibus homi- ɲes ad meliora deflectuntur, incumbens, totus in futura mutarique nescia plane ingerater. Verum- tamen, licet id studium sua laude et admiratione - nọn careat, allamen, quicunque sapit pleno pectore, non illius æstimationis esse ducet, te illis, qui arte dicendi plurimum valent et ante omnia perpetuo scribendo tempus insumant, neglectis, mihi parum considerate, homini segui inertique et ad scriben dum pl:me ineptissimo, nec non rebus laudabilibus comparaudis prorsus hebeti, eam provinciam de- mandasse, consimilem, ut reor, apibus, quæ dum principia mellis emangere compelluntur, ultradunt, suave odoratis floribus desertis thymum, herbam acritudine plenam nulliusque prorsus odoris com. potem, circumvolitant. Sed gravis res est amicitia, omnes ab se irretitos omnia amicorum gratia et agere et dicere vi quadamı cogens, et a multis ema- mantein laudem illis conciliare sueta, hoc siquidem te et ad tantam rem nobis persuadendum, præco- nia ex auditoribus nobis forte procurantem inde- que placita amicitiæ conferentein, compulit. Ego porro silentium tanquam minus periculosum elegis- C 1. Multa equidem nobis sapenumero et alia gna- Δ
PG 156:589[Τούτου οὗν τοῦ δεινοῦ, τῆς τελευτῆς ἐκείνου φημί, προστεθειμένου τοῖς ἄλλοις καὶ πάντων τῶν ἐν τῇ πόλει, ἀνδρῶν, γυναικῶν, παίδων, Λατίνων τε καὶ αὐτῶν Ἰουδαίων, ἐλεεινῶς πρὸς ἀλλήλους διομιλούντων καὶ τὰ μὲν ἄλλα, ὅσα τούτους ἐπίεζε δηλονότι τῇ λήθῃ παραπεμπόντων, τὴν τοῦ ποιμένος δὲ στέρησιν ἐπὶ νοῦν λαμβανόντων καὶ συνεχῶς προφερόντων, τῆς τοῦ Θεοῦ τε παιδείας, ὡς προὔφην, καὶ τῆς γεγενημένης ἁλώσεως καὶ λεγόντων σημεῖον τοῦτο καὶ πιστευόντων, οὕτως οὖν διατεθέντων καὶ] ὀλίγου δή τινος ἐν τῷ μεταξὺ παρεληλυθότος τοῦ χρόνου, χεῖρον ἢ πρότερον ἔσχε τὰ πράγματα καὶ σύγχυσις πανταχοῦ, ἄλλων ἄλλα βουλευομένων καὶ μηδὲν ἐν ταὐτῷ συνελθεῖν δυναμένων. Καὶ παραπλήσιόν τι τοῖς ἐπὶ νηὸς χειμαζομένοις ἐπάσχομεν, ὅταν ὁ κυβερνήτης ἀπῇ· πάντα γὰρ ἐκεῖ ταράχου μεστὰ καὶ ἡ ναῦς, οὐκ ἔχουσα τὸν ἰθύνοντα ταῖς τῶν ἀνέμων βίαις τοῦ πρόσω χωρεῖν ἀκινδύνως, οὐ συγχωρεῖται.Η - οι χαρίσασθαι. Ἐγὼ μὲν οὖν βουλοίμην ἂν τὴν σιωπὴν ὡς ἀκίνδυνον μᾶλλον ἐλέσθαι καὶ τὴν παροῦ- σαν ὑπόθεσιν, ὡς τὴν ἐμὴν ὑπερβαίνουσαν δύναμιν, παραιτήσασθαι πάνυ δικαίως· λαβὼν δ' ἐπὶ ναῦν τῆς ἀπειθείας τὸν κίνδυνον ὅσος, καὶ διὰ τοῦτ᾽ εἰς ἀνάγκην συνελαθεὶς ἀπαραίτητον, δεῖν ᾤμην ἔτο - μον ἐμαυτὸν παρασχεῖν σου τῇ ἀξιώσει καί στο του πέταγμα πεπληρωκέναι ὡς δύναμις. Κἀπειδή περ ἐπικλινής ἐγὼ καὶ εὐγνώμων πρὸς τὸ ζητούμενον ὤφθην σοι, καὶ σὴν χάριν ὧν οὐκ ἐβουλόμην κατα τετολμηκέναι προῄρημαι, δίκαιον ἂν εἴη καὶ σὲ τῆς ἐγχειρήσεως ταύτης ἡμῖν ταῖς εὐχαῖς συνεφάψασθαι, ῖν' ὁδηγηθέντες, καὶ δύναμιν ἐσχηκότες λόγου, καὶ διανοίας ἐξύτητα, τῆς σῆς φανῶμεν ἄξια ἐπιθυμίας ἐργάσασθαι καὶ μηδὲ τὴν ὑπόθεσιν καθυβρίσωμεν. Παρακαλῶ δὲ καὶ πάντας τοὺς ἐντευξομένους τῷ Β πάσης ἀμουσίας πεπληρωμένῳ τῷδε συγγράμματι συγγνώμην ἡμῖν παρασχεῖν ἐξ ἑτοίμου, τὴν ἡμετέ ραν εὐπείθειαν ἀποδεξαμένους. Οὐ γὰρ δυνάμει λό των τεθαρρηκότες ἐπὶ τοῦτο προήγμεθα, ἵνα καὶ μέμψιν σχῶμεν δικαίως παρὰ τοῦ βουλομένου ταν- τὸς (πολλοῦ γε καὶ γὰρ δέομεν τοῦ λόγους εἰδέναι καὶ τούτοις γε χρῆσθαι κατ' ἐπιστήμην θαῤῥεῖν), τῇ δ' ἐπιταγῇ τοῦ προστεταχότος ἡμῖν, καὶ τῷ μὴ μέμψιν ἔχειν εἴ τις τὴν ἑαυτοῦ πρός τι τῶν ἀνα- γκαίων ἐνδείκνυται δύναμιν, ἀνέγκλητον εἶναι οιό- μενοι πανταχοῦ τὸ πάνθ᾽ ἐντινοῦν μὴ πρὸς ἐπίδειξιν, πρὸς δὲ τὸ μὴ τάφῳ σιγῆς παραπέμπεσθαι τὰ πρὸς ἀκρόασιν ἄξια, τοῖς κατὰ δύναμιν ἐγχειρεῖν λόγοις ἑκάστοτε. Ποιήσομαι δὲ τὸν λόγον ἁπλοῦν τε καὶ εὔληπτον, ἀλλὰ δὴ καὶ συνεσταλμένον ὡς τὰ πολλὰ κατὰ τὸν σὸν λόγον, τἀναγκαῖα μόνον περιλαβών, καὶ ὅσα δὴ παρεθέντα ζημία σοι λογισθήσεται προς ἀκρόασιν κεχηνότι. β'. Εἰ μὲν οὖν τις ἐτύγχανες ὢν τῶν οὐκ εἰδότων τὴν πόλιν, τὰ καθ᾽ ἕκαστόν τε ἡγνόεις αὐτῆς ὥσπερ οἱ πρῶτον ἐξ ἀλλοδαπῆς εἰς ἑτέραν μετοικήσαντες πόλιν, ἕως ἂν τὸ τοῦ χρόνου μῆκος, ταύτην αὐτοῖς κατά μέρος γνωρίσειεν, ἐδεόμην λόγων ἂν ἐνταῦθα μακρῶν, ἵνα μηδὲν τῶν τῆς πόλεως τὴν σὴν διαφύ- γῇ γνῶσιν. Ἐπεὶ δὲ πρὸς θρέμμα ταύτης τὸν λόγον ποιοῦμαι καὶ ἀκριβέστερον ἢ πολλοὺς ἄλλους τὰ κατ' αὐτὴν ἐγνωκότα, μάτην οἱ μακροὶ περὶ τούτων λόγος καὶ ἡ περὶ τῆς θέσεως μεγέθους τε καὶ κάλε λου; καὶ τειχῶν ἀσφαλείας καὶ προσέτι τοῦ εὖ χε- κρᾶσθαι καὶ τῶν ἄλλων ἀκρίβεια, καὶ μάλισθ' ὅτι πρὸ μακρῶν ἐτῶν τὰ περὶ τῆς πόλεως ἕτεροι φιλο- πόνως ἄγαν δυνάμει λόγου καὶ ῥητορικής εύγλωτ τίας δεινότητι ηκριβωμένως ἐξέθεντο, καὶ μετὰ τὴν πρώτην πασῶν εἰπεῖν λαμπροτέραν πολλαῖς ἀπο- δείξεσιν ἀπορῆναι ταύτην ἐσπούδασαν. Εκείνοις δ' ἐμαυτὸν ἔγωγε μόνον διηγούμενος δώσω, ὧνπερ ἡ πόλις ἐν τῷ τῆς νῦν ἁλώσεως χρόνῳ πεπείρητο, κα θάπερ ἔφης καὶ σὺ πρὸς ἡμᾶς, μικρὸν πρὸ ταύτης ἀπάρας ἐνθένδε, καὶ διὰ τοῦτο τὸ κακὸν οὐκ εἰδὼς ἀκριβῶς ὅπως κεχώρηκε. Τὰ τῶν Λατίνων γὰρ οἷς ὅτι καὶ αὐτὸς οἶσθα σαφέστατα τῇ πόλει παρὼν καὶ καθ᾿ ἑκάστην ὁρῶν τὰ γινόμενα. Επασχεν οὖν τῶν Λατίνων κρατούντων ἡ πόλις ' . • DE EXCIDO THESSALONICENSI. perans alio, nec immerito, amanlassem ; sed mente revolvens quæ sint coutumaciæ pericula, propter- eaque inevitabili vi constrictus, necessarium mihi duxi memetipsum petioni tuæ tradere mandatum- que tuum pro viribus adimplere. Et dum ego pro- . clivis et obsequens agitatis obtempero, et tui gratia, a quibus mihi longe auimus est, aggredi præsumo, justum fuerit te quoque in partem si- milis laboris precibus atque supplicationibus ad Deum venire, ut directus et dicendi facul:ate instru- ctus et acumine ingenii fultus dignum quidpiam tuo desiderio persolvam, argumentumque infamia noa aspergam. Bogo vero universos qui hæc percurre- rint, elingui planeque rudi commentario, nostrum A sem, et praesens argumentum veluti vires neas exsu- obsequium prompte amplexatos, venianı dare. Ne D que enim dicendi facultate confsi ad hoe devei- mus; tun enim, et jure, insimularemur a quolibet, cui id complacitum fuerit; nam quam longissime a sermonibus eorumque soientia absnmus; tantum abest ut cate eorum usum nobis promittere audea- nus ; sed imperanti obtemperantes, et quod accu- sationi non subsit si quis propriam facultatem al aliquid ex necessariis expediendum experiatur, cri- mine vacare existimantes quemcunque, non sui 08- tentandi cansa, sed ne quæ digna auditione repn- tautur silentii toņebris involvantur, singulis ho- ris, ut facultas est, scripto tradere. Brit itaque sermo simplex ac facilis et ut plurimum, dum sie admones, compendiosus, necessaria tantummodo complectens ; quæ vero tacuerit, a te, qui dicentis orationem auribus devoras, inter dauna repula- buntur. ignarusque omnium, quemadmodum qui primum ex alienis regionibus peregrinantes, terrarum in ques appellunt infantissimi sunt, donec decursu temporis siugula illius addiscant, prolixis mihi opus esset ser- monibus, ne quid eorum quae in urbe sunt tuam scien- tiam fugeret: veruntamen cum adl illius alumnum sermonem dirigam eumque qui præ aliis multis ac- curatius res illius callet, frustra hic verbosi ser- mones instituerentur, deque illius situ, magnitu- dine, pulchritudine, murorum securitate, nec no οptima aeris temperie, aliorumque ratio exquisita proponeretur; eoque potissimum quod ante pleros- que annos alii res urbis quam maxime studiose, et dicendi facultate et eloquentiæ Atticæ luminibus, dlocte exacteque prosecuti, post reginam omnium, ut ita dicam, illustriorem multis demonstrationibus declarare conati sunt ; ipse vero ea solummodo complectar, quæ hæc civitas hoc sui excidţi tem- pore passa est, tuque nobis paulo ante quam ex ea discederes insinuaras, proptereaque infortunii quod cam oppressit non admodum gnarus, res si- quidem Latinorum tú etiam, cum in urbe quotidie quæ gererentur conspiceres, optime (nec fallor) tenes. Urbs itaque in Latinorum ditionem redacta, cum, 2. Si quis naque esses rerum urbis imprudegs
PG 156:590Τῶν μὲν οὖν δὴ πλειόνων δυσχεραινόντων ὅτι μὴ σφίσιν ἐξῆν προδοῦναι τὴν πόλιν τοῖς Τούρκοις, [δεδιότων ἴσως ὃ γέγονεν ὕστερον,] ἄγγελος ἧκε τὸν Μουράτην ἐφ’ ἡμᾶς κεκινῆσθαι μηνύων, πλεῖστον ὅσον στρατὸν συναγείραντα καὶ διὰ πάντων καλῶς παρεσκευασμένον. Τοῖς μὲν οὖν δεκτέα πως ἔδοξεν ἡ ἀγγελία καὶ πιθανή, τοῖς δὲ μή, καὶ μάλιστα Λατίνοις, εἴτε μεγαλοψυχεῖν προσποιουμένοις εἴτε πεῖραν οὐκ ἐσχηκόσι τῶν Τούρκων, ᾧ καὶ μᾶλλον ἔγωγε πείθομαι. Πόθεν γὰρ εἴδησις τούτοις ἐν θαλάττῃ καὶ γεννωμένοις καὶ εἰς γῆρας διαιτωμένοις, πρὸς συμπλοκάς τε καὶ μάχας, αἷς τὸ τῶν Τούρκων κέχρηται γένος, ἔχουσιν οὐκ ἐπιτηδείως καὶ μηδὲ δυναμένοις ἢ διὰ τριηρῶν ἀπελθεῖν εἰς ὑπερορίαν, ἡνίκ’ ἂν καὶ ἔνθα βούλοιντο; Μικρὸν τὸ μεταξὺ καὶ πάλιν ἕτερος ἄγγελος ταὐτὰ τῷ προτέρῳ καὶ αὐτὸς διαγγέλλων καὶ τοὺς λόγους ὅρκοις πιστούμενος ἀσφαλέσιν, ἐφ’ οἷς ἐπείσθημεν μὲν ἡμεῖς, μηδὲν ἄλλο παρ’ αὐτὸ προσδοκῶντες (τοῦτο γὰρ ὁ πολυετὴς ἡμᾶς ἐδίδασκε συγκλεισμὸς καὶ τὰ πράγματα), ἐπείσθησαν δὲ καὶ Λατῖνοι καὶ πρὸς παρασκευὴν δεῖν ἔδοξε τούτοις διεγηγέρθαι.Η - οι χαρίσασθαι. Ἐγὼ μὲν οὖν βουλοίμην ἂν τὴν σιωπὴν ὡς ἀκίνδυνον μᾶλλον ἐλέσθαι καὶ τὴν παροῦ- σαν ὑπόθεσιν, ὡς τὴν ἐμὴν ὑπερβαίνουσαν δύναμιν, παραιτήσασθαι πάνυ δικαίως· λαβὼν δ' ἐπὶ ναῦν τῆς ἀπειθείας τὸν κίνδυνον ὅσος, καὶ διὰ τοῦτ᾽ εἰς ἀνάγκην συνελαθεὶς ἀπαραίτητον, δεῖν ᾤμην ἔτο - μον ἐμαυτὸν παρασχεῖν σου τῇ ἀξιώσει καί στο του πέταγμα πεπληρωκέναι ὡς δύναμις. Κἀπειδή περ ἐπικλινής ἐγὼ καὶ εὐγνώμων πρὸς τὸ ζητούμενον ὤφθην σοι, καὶ σὴν χάριν ὧν οὐκ ἐβουλόμην κατα τετολμηκέναι προῄρημαι, δίκαιον ἂν εἴη καὶ σὲ τῆς ἐγχειρήσεως ταύτης ἡμῖν ταῖς εὐχαῖς συνεφάψασθαι, ῖν' ὁδηγηθέντες, καὶ δύναμιν ἐσχηκότες λόγου, καὶ διανοίας ἐξύτητα, τῆς σῆς φανῶμεν ἄξια ἐπιθυμίας ἐργάσασθαι καὶ μηδὲ τὴν ὑπόθεσιν καθυβρίσωμεν. Παρακαλῶ δὲ καὶ πάντας τοὺς ἐντευξομένους τῷ Β πάσης ἀμουσίας πεπληρωμένῳ τῷδε συγγράμματι συγγνώμην ἡμῖν παρασχεῖν ἐξ ἑτοίμου, τὴν ἡμετέ ραν εὐπείθειαν ἀποδεξαμένους. Οὐ γὰρ δυνάμει λό των τεθαρρηκότες ἐπὶ τοῦτο προήγμεθα, ἵνα καὶ μέμψιν σχῶμεν δικαίως παρὰ τοῦ βουλομένου ταν- τὸς (πολλοῦ γε καὶ γὰρ δέομεν τοῦ λόγους εἰδέναι καὶ τούτοις γε χρῆσθαι κατ' ἐπιστήμην θαῤῥεῖν), τῇ δ' ἐπιταγῇ τοῦ προστεταχότος ἡμῖν, καὶ τῷ μὴ μέμψιν ἔχειν εἴ τις τὴν ἑαυτοῦ πρός τι τῶν ἀνα- γκαίων ἐνδείκνυται δύναμιν, ἀνέγκλητον εἶναι οιό- μενοι πανταχοῦ τὸ πάνθ᾽ ἐντινοῦν μὴ πρὸς ἐπίδειξιν, πρὸς δὲ τὸ μὴ τάφῳ σιγῆς παραπέμπεσθαι τὰ πρὸς ἀκρόασιν ἄξια, τοῖς κατὰ δύναμιν ἐγχειρεῖν λόγοις ἑκάστοτε. Ποιήσομαι δὲ τὸν λόγον ἁπλοῦν τε καὶ εὔληπτον, ἀλλὰ δὴ καὶ συνεσταλμένον ὡς τὰ πολλὰ κατὰ τὸν σὸν λόγον, τἀναγκαῖα μόνον περιλαβών, καὶ ὅσα δὴ παρεθέντα ζημία σοι λογισθήσεται προς ἀκρόασιν κεχηνότι. β'. Εἰ μὲν οὖν τις ἐτύγχανες ὢν τῶν οὐκ εἰδότων τὴν πόλιν, τὰ καθ᾽ ἕκαστόν τε ἡγνόεις αὐτῆς ὥσπερ οἱ πρῶτον ἐξ ἀλλοδαπῆς εἰς ἑτέραν μετοικήσαντες πόλιν, ἕως ἂν τὸ τοῦ χρόνου μῆκος, ταύτην αὐτοῖς κατά μέρος γνωρίσειεν, ἐδεόμην λόγων ἂν ἐνταῦθα μακρῶν, ἵνα μηδὲν τῶν τῆς πόλεως τὴν σὴν διαφύ- γῇ γνῶσιν. Ἐπεὶ δὲ πρὸς θρέμμα ταύτης τὸν λόγον ποιοῦμαι καὶ ἀκριβέστερον ἢ πολλοὺς ἄλλους τὰ κατ' αὐτὴν ἐγνωκότα, μάτην οἱ μακροὶ περὶ τούτων λόγος καὶ ἡ περὶ τῆς θέσεως μεγέθους τε καὶ κάλε λου; καὶ τειχῶν ἀσφαλείας καὶ προσέτι τοῦ εὖ χε- κρᾶσθαι καὶ τῶν ἄλλων ἀκρίβεια, καὶ μάλισθ' ὅτι πρὸ μακρῶν ἐτῶν τὰ περὶ τῆς πόλεως ἕτεροι φιλο- πόνως ἄγαν δυνάμει λόγου καὶ ῥητορικής εύγλωτ τίας δεινότητι ηκριβωμένως ἐξέθεντο, καὶ μετὰ τὴν πρώτην πασῶν εἰπεῖν λαμπροτέραν πολλαῖς ἀπο- δείξεσιν ἀπορῆναι ταύτην ἐσπούδασαν. Εκείνοις δ' ἐμαυτὸν ἔγωγε μόνον διηγούμενος δώσω, ὧνπερ ἡ πόλις ἐν τῷ τῆς νῦν ἁλώσεως χρόνῳ πεπείρητο, κα θάπερ ἔφης καὶ σὺ πρὸς ἡμᾶς, μικρὸν πρὸ ταύτης ἀπάρας ἐνθένδε, καὶ διὰ τοῦτο τὸ κακὸν οὐκ εἰδὼς ἀκριβῶς ὅπως κεχώρηκε. Τὰ τῶν Λατίνων γὰρ οἷς ὅτι καὶ αὐτὸς οἶσθα σαφέστατα τῇ πόλει παρὼν καὶ καθ᾿ ἑκάστην ὁρῶν τὰ γινόμενα. Επασχεν οὖν τῶν Λατίνων κρατούντων ἡ πόλις ' . • DE EXCIDO THESSALONICENSI. perans alio, nec immerito, amanlassem ; sed mente revolvens quæ sint coutumaciæ pericula, propter- eaque inevitabili vi constrictus, necessarium mihi duxi memetipsum petioni tuæ tradere mandatum- que tuum pro viribus adimplere. Et dum ego pro- . clivis et obsequens agitatis obtempero, et tui gratia, a quibus mihi longe auimus est, aggredi præsumo, justum fuerit te quoque in partem si- milis laboris precibus atque supplicationibus ad Deum venire, ut directus et dicendi facul:ate instru- ctus et acumine ingenii fultus dignum quidpiam tuo desiderio persolvam, argumentumque infamia noa aspergam. Bogo vero universos qui hæc percurre- rint, elingui planeque rudi commentario, nostrum A sem, et praesens argumentum veluti vires neas exsu- obsequium prompte amplexatos, venianı dare. Ne D que enim dicendi facultate confsi ad hoe devei- mus; tun enim, et jure, insimularemur a quolibet, cui id complacitum fuerit; nam quam longissime a sermonibus eorumque soientia absnmus; tantum abest ut cate eorum usum nobis promittere audea- nus ; sed imperanti obtemperantes, et quod accu- sationi non subsit si quis propriam facultatem al aliquid ex necessariis expediendum experiatur, cri- mine vacare existimantes quemcunque, non sui 08- tentandi cansa, sed ne quæ digna auditione repn- tautur silentii toņebris involvantur, singulis ho- ris, ut facultas est, scripto tradere. Brit itaque sermo simplex ac facilis et ut plurimum, dum sie admones, compendiosus, necessaria tantummodo complectens ; quæ vero tacuerit, a te, qui dicentis orationem auribus devoras, inter dauna repula- buntur. ignarusque omnium, quemadmodum qui primum ex alienis regionibus peregrinantes, terrarum in ques appellunt infantissimi sunt, donec decursu temporis siugula illius addiscant, prolixis mihi opus esset ser- monibus, ne quid eorum quae in urbe sunt tuam scien- tiam fugeret: veruntamen cum adl illius alumnum sermonem dirigam eumque qui præ aliis multis ac- curatius res illius callet, frustra hic verbosi ser- mones instituerentur, deque illius situ, magnitu- dine, pulchritudine, murorum securitate, nec no οptima aeris temperie, aliorumque ratio exquisita proponeretur; eoque potissimum quod ante pleros- que annos alii res urbis quam maxime studiose, et dicendi facultate et eloquentiæ Atticæ luminibus, dlocte exacteque prosecuti, post reginam omnium, ut ita dicam, illustriorem multis demonstrationibus declarare conati sunt ; ipse vero ea solummodo complectar, quæ hæc civitas hoc sui excidţi tem- pore passa est, tuque nobis paulo ante quam ex ea discederes insinuaras, proptereaque infortunii quod cam oppressit non admodum gnarus, res si- quidem Latinorum tú etiam, cum in urbe quotidie quæ gererentur conspiceres, optime (nec fallor) tenes. Urbs itaque in Latinorum ditionem redacta, cum, 2. Si quis naque esses rerum urbis imprudegs
PG 156:591Καὶ δὴ πρῶτον μέν, οὗπερ ἤρξαντο πρότερον ἔργου, πρὸς τελείωσιν σπουδαιότερον διετέθησαν. Τὸ δ’ ἦν ἡ περὶ τὰς ἐπάλξεις αὐτῶν ἐπιμέλεια· μικρὸν γὰρ πρόσθεν διὰ φροντίδος πολλῆς πεποιήκεσαν τὰς ἐπάλξεις τοῦ τείχους παντὸς διαφράξαι σανίσιν, ὡς ἐν ἀσπίσι, τοὺς μὲν ἔξω πολεμίους ἀπειργούσαις τοῦ βέλεσι τιτρώσκειν τοὺς ἔνδον δεῆσαν προκῦψαι, τοῖς δ’ ἐπὶ τῶν τειχῶν ἱσταμένοις πολλὴν τὴν ἄδειαν παρεχούσαις ἀφανῶς λίθοις ἄνωθεν βάλλειν τοὺς ἐπιόντας καὶ τῷ προστυχόντι παντὶ προσπελάσαι τοῖς τείχεσι βουληθέντας. Ἔπειτα δὲ δεῖν ἀριθμῆσαι τοὺς ἄνδρας ᾠήθησαν καὶ καταμαθεῖν, εἰ πρὸς τὰς τοῦ ὅλου τείχους ἐπάλξεις καὶ τὸν περίβολον τὸν πρὸς ἤπειρον ἐξαρκοῦσι. Καὶ δὴ στῆναι πάντας ἐπὶ τῶν τειχῶν μεθ’ ὧν εἶχεν ἕκαστος ἐπιτρέπουσιν ὅπλων, ὡς ἂν καὶ μάρτυρας τοὺς ἰδίους ἔχωσιν ὀφθαλμούς. Οὗ δὴ γεγονότος ἦν ἰδεῖν ἐπὶ δύο καὶ τρεῖς ἐπάλξεις ἕνα ἄνδρα ἱστάμενον καὶ τούτων τοὺς πλείους μήθ’ ὅπλα κεκτημένους (προανάλωσε γὰρ ἡ πενία) μήτε πρὸς μάχην ἐπιτηδείους καὶ πόλεμον· τοῖς γὰρ συνεχέσι κακοῖς καὶ τῇ περὶ τὸ ζῆν ἀπορίᾳ περιῄρηνται καὶ τὸ δύνασθαι.Α ώς οἶδας, καὶ ὁσημέραι θλίψεις ἡμῖν ἐπήγοντο παν Β ταχόθεν, καὶ λόγων πολλῶν παρ' ἑκάστοις πῶς ἐν ἀναθείημεν γιγνομένων τρόπος ἦν οὐδ᾽ ἐστισοῦν ὁ τούτων ἡμᾶς τῶν δεινῶν ἀπαλλάξων. Οὔτε γὰρ τ Τοῦρκοι τοῖς Λατίνοις εβούλοντο σπείσασθαι πολλά κις πρεσβευσαμένοις περὶ τούτου καὶ δεηθεῖσιν, οι δ ἡμῖν ἐξῆν πρᾶξαι τὸ κατὰ γνώμην, ὀλίγοις ἄγαν κα θεστηκόσι καὶ ἀνισότητι γνώμης ἀποβεβληκόσι τὸ ὁμονοεῖν, ὡς ἄρα καὶ σοὶ γνώριμον τοῦτο σὺν ἡμῖν γε ὄντι καὶ τῶν δεινῶν ἐκείνων τοῖς ἄλλοις παραπλη σίως εἰληφότι τὴν πείραν. γ'. Οὕτως οὖν ἡμῖν ἔχουσιν, ὅσαι τε ώραι μυρία τὰ χαλεπὰ φέρουσι καὶ τὴν σωτηρίαν ἀπαγορεύου- σιν, κακὸν ἐξαίφνης ἐπῆλθεν ἕτερον καὶ στεῤῥοτέραν εἰπεῖν ἀδάμαντος πλῆξαν ψυχήν. Τὸ δ᾽ ἦν ἡ τοῦ και λοῦ ποιμένος καὶ κατὰ τὸν πρῶτον ποιμένα τὴν ψυ χὴν ἐφ' ἑκάστης ἀφειδῶς ὑπὲρ τοῦ ποιμνίου τιθέντος κατὰ θεῖον βούλημα τελευτή, ἐν καλῷ μὲν ἐκείνῳ γε. γενημένη, βλάβος δ' ἡμῖν ἐπενεγκοῦσα πολύ, τῶν ἐκείνου λιτῶν πρὸς θεὸν στερηθείσιν, αἷς ἐσωζόμε θα. "Οτι δὲ κατὰ θείαν αὕτη βούλησιν ἦν, ἄκους τοῦ φανέντος τῷ μακαρίῳ περιόντι κατ' ὄναρ ἐκείνῳ. Εδοξε πρὸ τοῦ τὴν πόλιν τῷ πολέμῳ ληφθῆναι οικόν τινα λαμπρὸν εἰσιέναι καὶ παμμεγέθη, περισκοπεῖν τε αὐτὸν κατὰ μέρος καὶ θαυμάζειν αὐτοῦ τό τε κάλο λος καὶ μέγεθος, ἐν τούτῳ δ' ὄντι φωνὴν ἔξωθεν ἐνεχθῆναι λέγουσαν ι Ο μὲν οἶκος οὗτος, οὗ τὰ καθ' ἕκαστον, ὦ δέσποτα, ὡς λίαν λαμπρὰ καὶ ὡραῖα θαυμάζεις περιαθρῶν, πίπτει τὸ τάχος, καὶ ἵνα μή σε καλύψῃ πεσών, Εξιθι τούτου ταχέως. » Οὕτως εξ- χεν ἡ ὄψις, καὶ εἰς ἔργον ἧκεν οὐκ εἰς μακράν. Ἐκεῖνος μὲν γὰρ, ἵνα ἀναφανῇ δίκαιος καὶ τῶν πολλῶν τῆς ἀρετῆς ἐκείνου καμάτων λάβῃ τὰς ἀντι- δόσεις, εἰκότως οὕτω καὶ πρὸ τῆς κοινῆς συμφοράς, πρὸς ὅν ἐπόθει Κύριον ἐξεδήμησεν. Οὐ γὰρ δίκαιον τοῦτο παρὰ Θεῷ κέκριτο, τοιούτων ἵνα κακῶν τεί- ραν σχῇ καὶ κοινωνήσῃ τῶν ἴσων ἡμῖν· ἀνόμοιος γὰρ ἦν τοῖς ἄλλοις ὁ βίος ἐκείνου καὶ ἐξηλλαγμέναι αἱ τρίβοι, τὸ Σολομῶντος εἰπεῖν. Ἡμεῖς δὲ κακίας γέ μοντες ὅλως, καὶ ὀπίσω τῶν ἐνθυμημάτων τῆς καρ δίας ἡμῶν τῆς πονηρᾶς, τοῦτο δὴ τὸ τοῦ Ἱερεμίου, πορευόμενοι, καὶ κατὰ τὸν πάλαι γογγυσταὶ τυγχά νοντες Ισραήλ, κατὰ τὴν ἡμετέραν ἐπιθυμίαν ἀπ' λαύειν όπως οὐκ ἔχωμεν τῶν πραγμάτων, δικαίως οὕτω πεπράγα μεν δυστυχέστατα, καὶ τούτου τἀνδρὸ; ἐστερήμεθα, μόνου περιλειφθέντος ἐν τοιούτοις και ροῖς καὶ τοσούτοις ἀνιαροῖς εἰς παραμύθιον. Πάντε; γὰρ ὥσπερ τινὰ δύναμιν ζωτικὴν ἐν ἡμῖν ἐνομίζο μὲν τοῦτον, καὶ τὴν τελευτὴν ἐκείνου μηδὲν ἄλλο νομίζειν εἴχομεν ἢ τῆς ἐφ' ἡμᾶς τοῦ Θεοῦ δικαιοτά της παιδείας οἷον προοίμιον. Τοῦτο τῶν κατειπεῖν ᾑρημένων ἐκείνου σαφέστατος ἔλεγχος, καὶ τοὺς ἀδι- κίαν κατ' ἐκείνου λαλοῦντας ὅτι μὴ προδοσίαν ἐσχέ- ψατο, μηδὲ τῶν σφίσι δοκούντων συνιέντας βαθύτε ρον, ἐνδίκως ἐπιστομίζει. Οἶμαι γὰρ ἐγώ, δείξαι βουληθεὶς ὁ Θεὸς οἷος μὲν ὁ ἱερὸς ἐκεῖνος ἀνὴρ καὶ τίνων ἄξιος ἦν, οἷοι δ᾽ ἡμεῖς καὶ τίνας εἰσπραχθή ναι δίκας δίκαιο: ἦμεν, διὰ τοῦτο τὰ καθ᾿ ἑκάτερον μέρος οὕτως ᾠκονόμησε συμφερόντως. · JOANNIS ANAGNOSTÆ ut tu cate nosti, tantum malorum sustineret et di- ris quotidie exitiis undique confertis allictaretur, et sermones multi conferrentur quonam pacto ex tot malis emergere posseinus, nullum remedium occurrebat, nec aderat Averruncus. Neque enimn Turcæ cum Latinis fœdus iniere, licet sæpius legatio- ne missa id pertentassent, supplicesque etiam rogas- sent; neque erat in nostra potestate, copiis nostris in angustum oppido coactis et discordantibus volis ab unanimi sententia convulsis, aliquid agere, ut tute etiam nosti, qui una nobiscum eras, malorum perinde atque alii expertus. gula momenta innumeras prope noxas inferrent, deque salute desperaremus, malum aliud repente irrupit, et validiorem adamante animum disjiciens, boni scilicet pastoris et, æque ac primus pastor, quotidie profuse animam ponentis, divino consilio obitus, illi quidem fortunate succedens, nobis vero damna, eaque ingentia, concilians, qui illius ad Deum precibus, quibus saluti nostræ providebatur, privamor. Et divino consitio illum contigisse con- jicies ex illis quæ illi adhuc superstiti inter som- niandum evenerant. Visus est sibi, antequam urbs bello concideret, domum præclaram et maximam ingresso, singulas illius partes inspicere et decora ac magnitudinem magnopere demirari; his intentum vocem, Jeforis advenientem inaudisse: «Domus hæc, cujus partes singulas illustres atque venustas con- siderans admiraris, actutum concidet ; et ne te sua ruina opprimat, quam cito forag eripe te. Visum G hoc effectu non multo post comprobatum est. Ille etenim ut justus appareret et virtutis suæ multorum laborum præmia referret, sic, uti par erat, et ante commune infortunium, ad Deum, quem tantopere concupiverat, migravit. Neque enim justum apud Deum reputabatur similium malorum eum partici- pem fieri, vita siquidem illius non erat similis aliis, et semitæ immutatæ, ut cum Salonione loquar. Nos vero improbitate plane repleti, et in cogitationi. bus cordis nostri pessimi ambulantes, ut Jeremias inquit, et perinde atque antiquus Israel murmu- rantes, ut nobis allubescit, rebus non succedenti- bus, jure merito mala ac solida calamitate macta- mur, et tali viro orbamur qui solus aflictissimis D hisce temporibus in tantis rerum discriminibus so- latium remauserat, omnes siquidem eum uti vita- lem iu nobis facultatem reputabamus, illiusque mortem tantummodo ducebamus adversus nos justissimæ numinis punitionis exordium. lloc eos redarguit apertissime qui indigna dicta in eum in- gerunt et infamia onerant, quod proditionem non suaserit, et quod eos propriis consiliis, altius quid- piam meditatus, jure represserit. Opinor equidem ego, cum vellet Deus ut omnibus inuolesceret quis vir ille sacer esset et quorum dignus, qui vero nos et quibus penis obnoxii, quibus miseriis juste excrueiandi, id propter res utriusque in rem utri- que disposuisse. 3. Cum itaque res nostræ ita se haberent, et sin-
PG 156:592Οἱ Λατῖνοι δ’ ὅμως, ἄλλως οὐκ ἔχοντες διαπράξασθαι (ἄνδρας γὰρ ἑτέρους μαχίμους οὐκ εἶχον παρὰ τοὺς ὄντας τῇ πόλει), δεῖν ἐξ ἀνάγκης ᾤοντο πάντας γοῦν ἑτοίμως ἔχειν πρὸς πόλεμον. [Μεταστῆσαι δὲ καὶ τὴν ἀγορὰν πρὸς φυλακὴν ἀκριβεστέραν τῆς πόλεως δέον κεκρίκασιν, εἰ καὶ πέρας ἴσως τοῦτο λαβεῖν οὐκ ἔσχεν, ἐπιθεμένων αἴφνης τῶν πολεμίων καὶ θᾶττον ἢ πάντες προσεδοκῶμεν· «ἂν γὰρ τὴν πόλιν», ἔφησαν, «κυκλώσωσι μὲν οἱ πολέμιοι καὶ τοῦ πολεμεῖν συνεχῶς γίνωνται, ἡμεῖς δὲ πρὸς τὴν ἀγοράν, πόρρω κειμένην, ἀπίωμεν τὰ πρὸς χρείαν ὠνούμενοι, παρέξομεν ὑπὸ τῆς τῶν τειχῶν ἐρημίας τὴν πόλιν αὐτοῖς, μηδένα πόνον μηδαμῶς προϋπενεγκοῦσι.» Καλῶς οὖν διὰ πάντων καί, ὡς παρεῖχεν ἡ δύναμις, παρεσκευασμένων ἁπάντων πάντα παθεῖν ὑπὲρ τῆς πατρίδος, προθυμίαν πάντες ἐνεδειξάμεθα τὴν αὐτὴν καὶ τὴν ἐλπίδα πᾶσαν ἐπὶ θεῷ καὶ τῷ Μυροβλύτῃ Μάρτυρι σαλεύοντες ἦμεν καὶ περιεσκοποῦμεν νύκτωρ καὶ μεθ’ ἡμέραν τὴν ἔφοδον τῶν βαρβάρων, καθ’ ἑκάστην κατὰ τὰς ἀγγελίας αὐτοὺς ἐκδεχόμενοι.Α ώς οἶδας, καὶ ὁσημέραι θλίψεις ἡμῖν ἐπήγοντο παν Β ταχόθεν, καὶ λόγων πολλῶν παρ' ἑκάστοις πῶς ἐν ἀναθείημεν γιγνομένων τρόπος ἦν οὐδ᾽ ἐστισοῦν ὁ τούτων ἡμᾶς τῶν δεινῶν ἀπαλλάξων. Οὔτε γὰρ τ Τοῦρκοι τοῖς Λατίνοις εβούλοντο σπείσασθαι πολλά κις πρεσβευσαμένοις περὶ τούτου καὶ δεηθεῖσιν, οι δ ἡμῖν ἐξῆν πρᾶξαι τὸ κατὰ γνώμην, ὀλίγοις ἄγαν κα θεστηκόσι καὶ ἀνισότητι γνώμης ἀποβεβληκόσι τὸ ὁμονοεῖν, ὡς ἄρα καὶ σοὶ γνώριμον τοῦτο σὺν ἡμῖν γε ὄντι καὶ τῶν δεινῶν ἐκείνων τοῖς ἄλλοις παραπλη σίως εἰληφότι τὴν πείραν. γ'. Οὕτως οὖν ἡμῖν ἔχουσιν, ὅσαι τε ώραι μυρία τὰ χαλεπὰ φέρουσι καὶ τὴν σωτηρίαν ἀπαγορεύου- σιν, κακὸν ἐξαίφνης ἐπῆλθεν ἕτερον καὶ στεῤῥοτέραν εἰπεῖν ἀδάμαντος πλῆξαν ψυχήν. Τὸ δ᾽ ἦν ἡ τοῦ και λοῦ ποιμένος καὶ κατὰ τὸν πρῶτον ποιμένα τὴν ψυ χὴν ἐφ' ἑκάστης ἀφειδῶς ὑπὲρ τοῦ ποιμνίου τιθέντος κατὰ θεῖον βούλημα τελευτή, ἐν καλῷ μὲν ἐκείνῳ γε. γενημένη, βλάβος δ' ἡμῖν ἐπενεγκοῦσα πολύ, τῶν ἐκείνου λιτῶν πρὸς θεὸν στερηθείσιν, αἷς ἐσωζόμε θα. "Οτι δὲ κατὰ θείαν αὕτη βούλησιν ἦν, ἄκους τοῦ φανέντος τῷ μακαρίῳ περιόντι κατ' ὄναρ ἐκείνῳ. Εδοξε πρὸ τοῦ τὴν πόλιν τῷ πολέμῳ ληφθῆναι οικόν τινα λαμπρὸν εἰσιέναι καὶ παμμεγέθη, περισκοπεῖν τε αὐτὸν κατὰ μέρος καὶ θαυμάζειν αὐτοῦ τό τε κάλο λος καὶ μέγεθος, ἐν τούτῳ δ' ὄντι φωνὴν ἔξωθεν ἐνεχθῆναι λέγουσαν ι Ο μὲν οἶκος οὗτος, οὗ τὰ καθ' ἕκαστον, ὦ δέσποτα, ὡς λίαν λαμπρὰ καὶ ὡραῖα θαυμάζεις περιαθρῶν, πίπτει τὸ τάχος, καὶ ἵνα μή σε καλύψῃ πεσών, Εξιθι τούτου ταχέως. » Οὕτως εξ- χεν ἡ ὄψις, καὶ εἰς ἔργον ἧκεν οὐκ εἰς μακράν. Ἐκεῖνος μὲν γὰρ, ἵνα ἀναφανῇ δίκαιος καὶ τῶν πολλῶν τῆς ἀρετῆς ἐκείνου καμάτων λάβῃ τὰς ἀντι- δόσεις, εἰκότως οὕτω καὶ πρὸ τῆς κοινῆς συμφοράς, πρὸς ὅν ἐπόθει Κύριον ἐξεδήμησεν. Οὐ γὰρ δίκαιον τοῦτο παρὰ Θεῷ κέκριτο, τοιούτων ἵνα κακῶν τεί- ραν σχῇ καὶ κοινωνήσῃ τῶν ἴσων ἡμῖν· ἀνόμοιος γὰρ ἦν τοῖς ἄλλοις ὁ βίος ἐκείνου καὶ ἐξηλλαγμέναι αἱ τρίβοι, τὸ Σολομῶντος εἰπεῖν. Ἡμεῖς δὲ κακίας γέ μοντες ὅλως, καὶ ὀπίσω τῶν ἐνθυμημάτων τῆς καρ δίας ἡμῶν τῆς πονηρᾶς, τοῦτο δὴ τὸ τοῦ Ἱερεμίου, πορευόμενοι, καὶ κατὰ τὸν πάλαι γογγυσταὶ τυγχά νοντες Ισραήλ, κατὰ τὴν ἡμετέραν ἐπιθυμίαν ἀπ' λαύειν όπως οὐκ ἔχωμεν τῶν πραγμάτων, δικαίως οὕτω πεπράγα μεν δυστυχέστατα, καὶ τούτου τἀνδρὸ; ἐστερήμεθα, μόνου περιλειφθέντος ἐν τοιούτοις και ροῖς καὶ τοσούτοις ἀνιαροῖς εἰς παραμύθιον. Πάντε; γὰρ ὥσπερ τινὰ δύναμιν ζωτικὴν ἐν ἡμῖν ἐνομίζο μὲν τοῦτον, καὶ τὴν τελευτὴν ἐκείνου μηδὲν ἄλλο νομίζειν εἴχομεν ἢ τῆς ἐφ' ἡμᾶς τοῦ Θεοῦ δικαιοτά της παιδείας οἷον προοίμιον. Τοῦτο τῶν κατειπεῖν ᾑρημένων ἐκείνου σαφέστατος ἔλεγχος, καὶ τοὺς ἀδι- κίαν κατ' ἐκείνου λαλοῦντας ὅτι μὴ προδοσίαν ἐσχέ- ψατο, μηδὲ τῶν σφίσι δοκούντων συνιέντας βαθύτε ρον, ἐνδίκως ἐπιστομίζει. Οἶμαι γὰρ ἐγώ, δείξαι βουληθεὶς ὁ Θεὸς οἷος μὲν ὁ ἱερὸς ἐκεῖνος ἀνὴρ καὶ τίνων ἄξιος ἦν, οἷοι δ᾽ ἡμεῖς καὶ τίνας εἰσπραχθή ναι δίκας δίκαιο: ἦμεν, διὰ τοῦτο τὰ καθ᾿ ἑκάτερον μέρος οὕτως ᾠκονόμησε συμφερόντως. · JOANNIS ANAGNOSTÆ ut tu cate nosti, tantum malorum sustineret et di- ris quotidie exitiis undique confertis allictaretur, et sermones multi conferrentur quonam pacto ex tot malis emergere posseinus, nullum remedium occurrebat, nec aderat Averruncus. Neque enimn Turcæ cum Latinis fœdus iniere, licet sæpius legatio- ne missa id pertentassent, supplicesque etiam rogas- sent; neque erat in nostra potestate, copiis nostris in angustum oppido coactis et discordantibus volis ab unanimi sententia convulsis, aliquid agere, ut tute etiam nosti, qui una nobiscum eras, malorum perinde atque alii expertus. gula momenta innumeras prope noxas inferrent, deque salute desperaremus, malum aliud repente irrupit, et validiorem adamante animum disjiciens, boni scilicet pastoris et, æque ac primus pastor, quotidie profuse animam ponentis, divino consilio obitus, illi quidem fortunate succedens, nobis vero damna, eaque ingentia, concilians, qui illius ad Deum precibus, quibus saluti nostræ providebatur, privamor. Et divino consitio illum contigisse con- jicies ex illis quæ illi adhuc superstiti inter som- niandum evenerant. Visus est sibi, antequam urbs bello concideret, domum præclaram et maximam ingresso, singulas illius partes inspicere et decora ac magnitudinem magnopere demirari; his intentum vocem, Jeforis advenientem inaudisse: «Domus hæc, cujus partes singulas illustres atque venustas con- siderans admiraris, actutum concidet ; et ne te sua ruina opprimat, quam cito forag eripe te. Visum G hoc effectu non multo post comprobatum est. Ille etenim ut justus appareret et virtutis suæ multorum laborum præmia referret, sic, uti par erat, et ante commune infortunium, ad Deum, quem tantopere concupiverat, migravit. Neque enim justum apud Deum reputabatur similium malorum eum partici- pem fieri, vita siquidem illius non erat similis aliis, et semitæ immutatæ, ut cum Salonione loquar. Nos vero improbitate plane repleti, et in cogitationi. bus cordis nostri pessimi ambulantes, ut Jeremias inquit, et perinde atque antiquus Israel murmu- rantes, ut nobis allubescit, rebus non succedenti- bus, jure merito mala ac solida calamitate macta- mur, et tali viro orbamur qui solus aflictissimis D hisce temporibus in tantis rerum discriminibus so- latium remauserat, omnes siquidem eum uti vita- lem iu nobis facultatem reputabamus, illiusque mortem tantummodo ducebamus adversus nos justissimæ numinis punitionis exordium. lloc eos redarguit apertissime qui indigna dicta in eum in- gerunt et infamia onerant, quod proditionem non suaserit, et quod eos propriis consiliis, altius quid- piam meditatus, jure represserit. Opinor equidem ego, cum vellet Deus ut omnibus inuolesceret quis vir ille sacer esset et quorum dignus, qui vero nos et quibus penis obnoxii, quibus miseriis juste excrueiandi, id propter res utriusque in rem utri- que disposuisse. 3. Cum itaque res nostræ ita se haberent, et sin-
Ἡμέραι παρῆλθον αὖθις ὀλίγαι καὶ τρίτος ἄγγελος ἤδη πρὸς τὴν πόλιν ἀφῖκτο, τὴν εἰς τὰ Λαγκαδᾶ τοῦ Μουράτου δηλῶν ἄφιξιν καὶ ὡς οὐχ ἱκανὸν τὸ πεδίον, εἰς πολὺ μῆκος ἐκτεταμένον ἐκεῖνο, πρὸς τοσαύτην πληθὺν στρατευμάτων· διήγγειλε δὲ καὶ τὴν παρασκευὴν ὑπὲρ λόγον οὖσαν καὶ μὴ ῥᾳδίαν ῥηθῆναι. Πάλιν οὖν ἡμεῖς ἐν σπουδῇ καὶ πάλιν ἐν ἐπιμελείᾳ μεγάλῃ. Παρῆν δὲ ἡ κυρία τῶν ἡμερῶν, καὶ περὶ μέσας νύκτας σεισμὸς τῇ πόλει γίνεται μέγας καὶ φόβον ταῖς ἁπάντων ἐνῆκε ψυχαῖς, τεκμήριόν τε τοῦτο οὐκ ἀγαθῶν ἡγήσαντο πάντες πραγμάτων· οὕτω γάρ, οἳ πρὸ μακροῦ τὴν πόλιν ἐκεῖνοι συνέσειον [συ]σεισμοί, παρεσκεύασαν τοὺς ἀνθρώπους καὶ τοιαύτην ἔδωκαν ὑπόληψιν ἔχειν ἀνωμαλίας πραγμάτων κἀκεῖνοι προηγγελκότες καὶ δεινῶν ἑσμὸν ἐπαγαγόντες τῇ πόλει. Καὶ τοῦτο μὲν νυκτός. Ἀρξαμένης δὲ τῆς ἕω καὶ τοῦ ἡλίου καθαρῶς οὔπω τῇ γῇ τὰς ἀκτῖνας ἐπαφιέντος, τῆς στρατιᾶς τι μέρος ὁρᾶται τῇ πόλει προβάλλον, μήτε σημαίαν, ὡς ἔθος, ἠρμένην ἔχοντες, μήτε βαδίζοντες ἰλαδόν. Ὁ δὲ τρόπος·Α ώς οἶδας, καὶ ὁσημέραι θλίψεις ἡμῖν ἐπήγοντο παν Β ταχόθεν, καὶ λόγων πολλῶν παρ' ἑκάστοις πῶς ἐν ἀναθείημεν γιγνομένων τρόπος ἦν οὐδ᾽ ἐστισοῦν ὁ τούτων ἡμᾶς τῶν δεινῶν ἀπαλλάξων. Οὔτε γὰρ τ Τοῦρκοι τοῖς Λατίνοις εβούλοντο σπείσασθαι πολλά κις πρεσβευσαμένοις περὶ τούτου καὶ δεηθεῖσιν, οι δ ἡμῖν ἐξῆν πρᾶξαι τὸ κατὰ γνώμην, ὀλίγοις ἄγαν κα θεστηκόσι καὶ ἀνισότητι γνώμης ἀποβεβληκόσι τὸ ὁμονοεῖν, ὡς ἄρα καὶ σοὶ γνώριμον τοῦτο σὺν ἡμῖν γε ὄντι καὶ τῶν δεινῶν ἐκείνων τοῖς ἄλλοις παραπλη σίως εἰληφότι τὴν πείραν. γ'. Οὕτως οὖν ἡμῖν ἔχουσιν, ὅσαι τε ώραι μυρία τὰ χαλεπὰ φέρουσι καὶ τὴν σωτηρίαν ἀπαγορεύου- σιν, κακὸν ἐξαίφνης ἐπῆλθεν ἕτερον καὶ στεῤῥοτέραν εἰπεῖν ἀδάμαντος πλῆξαν ψυχήν. Τὸ δ᾽ ἦν ἡ τοῦ και λοῦ ποιμένος καὶ κατὰ τὸν πρῶτον ποιμένα τὴν ψυ χὴν ἐφ' ἑκάστης ἀφειδῶς ὑπὲρ τοῦ ποιμνίου τιθέντος κατὰ θεῖον βούλημα τελευτή, ἐν καλῷ μὲν ἐκείνῳ γε. γενημένη, βλάβος δ' ἡμῖν ἐπενεγκοῦσα πολύ, τῶν ἐκείνου λιτῶν πρὸς θεὸν στερηθείσιν, αἷς ἐσωζόμε θα. "Οτι δὲ κατὰ θείαν αὕτη βούλησιν ἦν, ἄκους τοῦ φανέντος τῷ μακαρίῳ περιόντι κατ' ὄναρ ἐκείνῳ. Εδοξε πρὸ τοῦ τὴν πόλιν τῷ πολέμῳ ληφθῆναι οικόν τινα λαμπρὸν εἰσιέναι καὶ παμμεγέθη, περισκοπεῖν τε αὐτὸν κατὰ μέρος καὶ θαυμάζειν αὐτοῦ τό τε κάλο λος καὶ μέγεθος, ἐν τούτῳ δ' ὄντι φωνὴν ἔξωθεν ἐνεχθῆναι λέγουσαν ι Ο μὲν οἶκος οὗτος, οὗ τὰ καθ' ἕκαστον, ὦ δέσποτα, ὡς λίαν λαμπρὰ καὶ ὡραῖα θαυμάζεις περιαθρῶν, πίπτει τὸ τάχος, καὶ ἵνα μή σε καλύψῃ πεσών, Εξιθι τούτου ταχέως. » Οὕτως εξ- χεν ἡ ὄψις, καὶ εἰς ἔργον ἧκεν οὐκ εἰς μακράν. Ἐκεῖνος μὲν γὰρ, ἵνα ἀναφανῇ δίκαιος καὶ τῶν πολλῶν τῆς ἀρετῆς ἐκείνου καμάτων λάβῃ τὰς ἀντι- δόσεις, εἰκότως οὕτω καὶ πρὸ τῆς κοινῆς συμφοράς, πρὸς ὅν ἐπόθει Κύριον ἐξεδήμησεν. Οὐ γὰρ δίκαιον τοῦτο παρὰ Θεῷ κέκριτο, τοιούτων ἵνα κακῶν τεί- ραν σχῇ καὶ κοινωνήσῃ τῶν ἴσων ἡμῖν· ἀνόμοιος γὰρ ἦν τοῖς ἄλλοις ὁ βίος ἐκείνου καὶ ἐξηλλαγμέναι αἱ τρίβοι, τὸ Σολομῶντος εἰπεῖν. Ἡμεῖς δὲ κακίας γέ μοντες ὅλως, καὶ ὀπίσω τῶν ἐνθυμημάτων τῆς καρ δίας ἡμῶν τῆς πονηρᾶς, τοῦτο δὴ τὸ τοῦ Ἱερεμίου, πορευόμενοι, καὶ κατὰ τὸν πάλαι γογγυσταὶ τυγχά νοντες Ισραήλ, κατὰ τὴν ἡμετέραν ἐπιθυμίαν ἀπ' λαύειν όπως οὐκ ἔχωμεν τῶν πραγμάτων, δικαίως οὕτω πεπράγα μεν δυστυχέστατα, καὶ τούτου τἀνδρὸ; ἐστερήμεθα, μόνου περιλειφθέντος ἐν τοιούτοις και ροῖς καὶ τοσούτοις ἀνιαροῖς εἰς παραμύθιον. Πάντε; γὰρ ὥσπερ τινὰ δύναμιν ζωτικὴν ἐν ἡμῖν ἐνομίζο μὲν τοῦτον, καὶ τὴν τελευτὴν ἐκείνου μηδὲν ἄλλο νομίζειν εἴχομεν ἢ τῆς ἐφ' ἡμᾶς τοῦ Θεοῦ δικαιοτά της παιδείας οἷον προοίμιον. Τοῦτο τῶν κατειπεῖν ᾑρημένων ἐκείνου σαφέστατος ἔλεγχος, καὶ τοὺς ἀδι- κίαν κατ' ἐκείνου λαλοῦντας ὅτι μὴ προδοσίαν ἐσχέ- ψατο, μηδὲ τῶν σφίσι δοκούντων συνιέντας βαθύτε ρον, ἐνδίκως ἐπιστομίζει. Οἶμαι γὰρ ἐγώ, δείξαι βουληθεὶς ὁ Θεὸς οἷος μὲν ὁ ἱερὸς ἐκεῖνος ἀνὴρ καὶ τίνων ἄξιος ἦν, οἷοι δ᾽ ἡμεῖς καὶ τίνας εἰσπραχθή ναι δίκας δίκαιο: ἦμεν, διὰ τοῦτο τὰ καθ᾿ ἑκάτερον μέρος οὕτως ᾠκονόμησε συμφερόντως. · JOANNIS ANAGNOSTÆ ut tu cate nosti, tantum malorum sustineret et di- ris quotidie exitiis undique confertis allictaretur, et sermones multi conferrentur quonam pacto ex tot malis emergere posseinus, nullum remedium occurrebat, nec aderat Averruncus. Neque enimn Turcæ cum Latinis fœdus iniere, licet sæpius legatio- ne missa id pertentassent, supplicesque etiam rogas- sent; neque erat in nostra potestate, copiis nostris in angustum oppido coactis et discordantibus volis ab unanimi sententia convulsis, aliquid agere, ut tute etiam nosti, qui una nobiscum eras, malorum perinde atque alii expertus. gula momenta innumeras prope noxas inferrent, deque salute desperaremus, malum aliud repente irrupit, et validiorem adamante animum disjiciens, boni scilicet pastoris et, æque ac primus pastor, quotidie profuse animam ponentis, divino consilio obitus, illi quidem fortunate succedens, nobis vero damna, eaque ingentia, concilians, qui illius ad Deum precibus, quibus saluti nostræ providebatur, privamor. Et divino consitio illum contigisse con- jicies ex illis quæ illi adhuc superstiti inter som- niandum evenerant. Visus est sibi, antequam urbs bello concideret, domum præclaram et maximam ingresso, singulas illius partes inspicere et decora ac magnitudinem magnopere demirari; his intentum vocem, Jeforis advenientem inaudisse: «Domus hæc, cujus partes singulas illustres atque venustas con- siderans admiraris, actutum concidet ; et ne te sua ruina opprimat, quam cito forag eripe te. Visum G hoc effectu non multo post comprobatum est. Ille etenim ut justus appareret et virtutis suæ multorum laborum præmia referret, sic, uti par erat, et ante commune infortunium, ad Deum, quem tantopere concupiverat, migravit. Neque enim justum apud Deum reputabatur similium malorum eum partici- pem fieri, vita siquidem illius non erat similis aliis, et semitæ immutatæ, ut cum Salonione loquar. Nos vero improbitate plane repleti, et in cogitationi. bus cordis nostri pessimi ambulantes, ut Jeremias inquit, et perinde atque antiquus Israel murmu- rantes, ut nobis allubescit, rebus non succedenti- bus, jure merito mala ac solida calamitate macta- mur, et tali viro orbamur qui solus aflictissimis D hisce temporibus in tantis rerum discriminibus so- latium remauserat, omnes siquidem eum uti vita- lem iu nobis facultatem reputabamus, illiusque mortem tantummodo ducebamus adversus nos justissimæ numinis punitionis exordium. lloc eos redarguit apertissime qui indigna dicta in eum in- gerunt et infamia onerant, quod proditionem non suaserit, et quod eos propriis consiliis, altius quid- piam meditatus, jure represserit. Opinor equidem ego, cum vellet Deus ut omnibus inuolesceret quis vir ille sacer esset et quorum dignus, qui vero nos et quibus penis obnoxii, quibus miseriis juste excrueiandi, id propter res utriusque in rem utri- que disposuisse. 3. Cum itaque res nostræ ita se haberent, et sin-
PG 156:593ἔδοξε τῷ Μουράτῃ φιλίοις τισὶ τοὺς ἐνοικοῦντας ἡμᾶς τῇ πόλει ῥήμασιν ὑπελθεῖν πρότερον, ὥστε μή τι τῶν ἐν ὑστέροις συμβεβηκότων γενέσθαι καὶ κακ[ῶς] τὴν πόλιν ἁλῶναι· ὑπέτρεφον γὰρ ἐλπίδες τοῖς αὐτοῦ λόγοις ταύτην εὐθὺς ὑποκλῖναι καὶ μὴ ἂν ἑλέσθαι κρατηθῆναι διὰ πολέμου. Τοῦτο δ’ ἐποίησε δυοῖν ἕνεκα, τοῦ τε μὴ πόλεμον ὑποστῆναι τὸν μυριάνθρωπον ἐκεῖνον στρατόν, εἶτ’ ἀποτυχόντα, μεγάλην αἰσχύνην ὀφλῆσαι καὶ τοῦ πεισθῆναι τοῖς λόγοις τῶν ἐπειγόντων αὐτὸν ἐπὶ τὴν πόλιν ἀφῖχθαι· καὶ γὰρ ἦσαν οἱ τοῦτον ἀεὶ συνωθοῦντες καὶ πείθοντες, ὡς, εἰ μόνον ὀφθείη, ταύτην ἑτοίμως ἄνευ πολέμου καὶ πόνων λαβεῖν. Πέπομφε τοίνυν ἄνδρας χριστιανούς, οὐκ ἀγνῶτας, πόλεων ἐξ ἑτέρων, ἡμῖν τὰ σωτήρια συμβουλεύσοντας καὶ κατὰ τῶν Λατίνων διεγεροῦντας ὡς οἷόν τε· οἳ καὶ παραγενόμενοι καὶ τοῖς ἀπὸ τῶν τειχῶν πεμπομένοις βέλεσι μὴ τρωθῆναι τὰ σώματα δεδιότες, ὀπισθόρμητοι γίνονται, μηδὲν ἢ ὀλίγα πρὸς ἓν μέρος δηλώσαντες, ᾧ π[ροσπελάσαι] δεδύνηνται. Ἐφ’ ᾧ καὶ μεμπταῖοι [γενέσθαι] ἔδοξάν τισιν ὑποστρέψαντες·δ. Τούτου οὖν τοῦ δεινοῦ, τῆς τελευτῆς ἐκείνου φημί, προστεθειμένου τοῖς ἄλλοι;, καὶ πάντων τῶν ἐν τῇ πόλει, ἀνδρῶν γυναικῶν παίδων Λατίνων τε καὶ αὐτῶν Ἰουδαίων, ἐλεεινῶς πρὸς ἀλλήλους διο- μιλούντων, καὶ τὰ μὲν ἄλλ' ὅσα τούτους ἐπίεζε δηλο- νότι τῇ λήθῃ παραπεμπόντων, τὴν τοῦ ποιμένος δὲ στέρησιν ἐπὶ νοῦν λαμβανόντων καὶ συνεχῶς προ- φερόντων, τῆς τοῦ Θεοῦ τε παιδείας, ὡς προὔφην, καὶ τῆς γεγενημένης ἁλώσεως καὶ λεγόντων ση- μεῖον τοῦτο καὶ πιστευόντων, οὕτως οὖν διατε θέντων, καὶ ὀλίγου δή τινος ἐν τῷ μεταξύ παρελη- λυθότος τοῦ χρόνου, χεῖρον ἢ πρότερον ἔσχε τὰ πρά- γματα, καὶ σύγχυσις πανταχοῦ, ἄλλων άλλα βου- λευομένων καὶ μηδὲν ἐν ταυτῷ συνελθεῖν δυναμένων καὶ παραπλήσιόν τι τοῖς ἐπὶ νηός χειμαζομένης ἐπάσχομεν, ὅταν ὁ κυβερνήτης ἀπῇ· πάντα γὰρ ἐκεῖ ταράχου μεστά, καὶ ἡ ναῦς οὐκ ἔχουσα τὸν ἰθύνοντα ταῖς τῶν ἀνέμων βίαις τοῦ πρόσω χωρεῖν ἀκινδύνως οὐ συγχωρεῖται. Τῶν μὲν οὖν δὴ πλειόνων δυσχεραι- νόντων ὅτι μὴ σφίσιν ἐξῆν προδοῦναι τὴν πόλιν τοῖς Τούρκοις, δεδιότων ἴσως γέγονεν ὕστερον, ἄγγελος ἧκε τὸν Μουράτην ἐφ' ἡμᾶς κεκινήσθαι μηνύων, πλεῖστον ὅσον στρατόν. συναγείραντα, καὶ διὰ πάν- των καλώς παρεσκευασμένον. Τοῖς μὲν οὖν δεκτές πως ἔδοξεν ἡ ἀγγελία καὶ πιθανή, τοῖς δὲ μὴ, καὶ μάλιστα Λατίνοις, είτε μεγαλοψυχεῖν προσποιουμέν νοις, εἴτε πεῖραν οὐκ ἐσχηκόσι τῶν Τούρκων, ᾧ καὶ μᾶλλον ἔγωγε πείθομαι. Πόθεν γὰρ εἴδησις τούτοις ἐν θαλάττῃ καὶ γεννωμένοις καὶ εἰς γῆρας διαιτω μένοις, πρὸς συμπλοκάς τε καὶ μάχας, αἷς τὸ τῶν Τούρκων κέχρηται γένος, ἔχουσιν οὐκ ἐπιτηδείως, καὶ μηδὲ δυναμένοις ἢ διὰ τριηρῶν ἀπελθεῖν εἰς ὑπερορίαν, ἡνίκ᾽ ἂν καὶ ἔνθα βούλοιντο ; μικρὸν τὸ μεταξύ, καὶ πάλιν ἕτερο; ἄγγελος, ταυτὰ τῷ προ τέρῳ καὶ αὐτὸς διαγγέλλων, καὶ τοὺς λόγους ὅρκοις πιστούμενος ἀσφαλέσιν, ἐφ᾽ οἷς ἐπείσθημεν μὲν ἡμεῖς, μηδὲν ἄλλο παρ' αὐτὸ προσδοκῶντες (τοῦτο γὰρ ὁ πολυετὴς ἡμᾶς ἐδίδασκε συγκλεισμὸς καὶ τὰ πράγματα), ἐπείσθησαν δὲ καὶ Λατῖνοι, καὶ πρὸς παρασκευὴν δεῖν ἔδοξε τούτοις διεγηγέρθαι. ε'. Καὶ δὴ πρῶτον μὲν, ούπερ ήρξαντο πρότερον ἔργου, πρὸς τελείωσιν σπουδαιότερον διετέθησαν. Το δ᾽ ἦν ἡ περὶ τὰς ἐπάλξεις αὐτῶν ἐπιμέλεια. Μικρὸν γὰρ πρόσθεν διὰ φροντίδος πολλῆς πεποιήκεσαν τὰς ἐπάλξεις τοῦ τείχους παντὸς διαφράξαι σανίσιν, ὡς " ἐν ἀσπίσι, τοὺς μὲν ἔξω πολεμίους ἀπειργούσαις τοῦ βέλεσι τιτρώσκειν τοὺς ἔνδον δεῆσαν προκύψαι, τοῖς δ᾽ ἐπὶ τῶν τειχῶν ἱσταμένοις πολλὴν τὴν ἄδειαν παρεχούσαις ἀφανῶς λίθοις ἄνωθεν βάλλειν τοὺς ἐπιόντας καὶ τῷ προστυχόντι παντὶ προσπελάσαι τοῖς τείχεσι βουληθέντας. Επειτα δὲ δεῖν ἀριθμή- σαι τοὺς ἄνδρας ᾠήθησαν καὶ καταμαθεῖν εἰ πρὸς τὰς τοῦ ὅλου τείχους επάλξεις καὶ τὸν περίβολον τὸν πρὸς ἤπειρον ἐξαρκοῦσι. Καὶ δὴ στῆναι πάντας ἐπὶ τῶν τειχῶν μεθ᾽ ὧν εἶχεν ἕκαστος ἐπιτρέπουσιν ὅπλων, ὡς ἂν καὶ μάρτυρας τοὺς ἰδίους ἔχωσιν ὀφθαλ μούς. Οὗ δὴ γεγονότος ἦν ἰδεῖν ἐπὶ δύο καὶ τρεῖς ἐπάλξεις ἕνα ἄνδρα ἱστάμενον, καὶ τούτων τοὺς πλείους μήθ' ὅπλα κεκτημένους (προανάλωσε γὰρ - DE EXCIDIO THESSALONICENSI. B C teris adnexo, et omnibus in civitate viris, mulieribus, pueris, Latinis, Judaeis quoque ipsis, miserandum in modum sermonem conferentibus, et reliqua om- nia quæ eos tum afligebant e memoria deponenti- bus, pastoris tanti privationem in mentem revocan- tibus et sæpius proferentibus asserentibusque, ut jam innui, et non temere credentibus indicium illud esse et divinæ punitionis et subsecuti· excidii ; hoc, inquam, statu rerum, cum modicum tempus interim processisset, in pejus quam antea ruere omnia, ma- gna confusio animos occupare, cum alia atii decer- nerent nec possent in unam sententiam convenire, nosque illis qui in navi adversis tempestatibus utun- tur cum gubernator abest, non absimiles, variis re- rum fluctibus jactafi. Namque ibi omnia sunt tur- barum plena, et navis, spoliata rectore ac vi vento- rum concussa iter suum continuare absque discri- mine non permittitur. Cum ergo plerique aegre fer- rent non concedi sibi Turcis urbem dedere, evenlanı postmodum secutum perhorrescentes, nuntius adve- nit Muratem adversus nos iter capessere, quamplu- rimis copiis et rebus aliis omnibus instructissimum. Quidəm nuntio fidem esse adhibendam dicunt; ne- gant alii, et Latini potissimum, sive magnanimi- tatem simulantes, sive Turcarum, quod credibilias videtur, inexperti. Namque unde illis, in mari ge- nitis et ultimo etiam ætatis tempore vitam agenti- bus, nec non ad conflictus et pugnds, quibus Tar- carum geus utitur, ineptis, nec valentibus cum trire mibus alio extra suos fines, ut illis allubescit, diva- gari, cognitio venerit ? exiguum abiit tempus, et rursus alius nuntius eadem quæ primus denuntiat, et jurejurando fidem alligat suam ; quo nos persuasi sumus, nihil aliud exspectantes : hoc enim nostri per · multos annos in angustum contractio resque ipsæ clamabant. Credidere et Latini ; visumque est illis, sollicite necessaria præparare. opus, propugnaculorum duntaxat curam perficere concitatius animantur. Paulo enim ante summo cum labore ac nimio opere accurarunt ut murorum prɔ- pugnacula, adinstar scutorum, tabulis obserarent, D quæ advenas hostes impedirent ne sagittis cives, si quando opus esset capite emergere, vulnerarent, iis autem qui muris insisterent facultatem uberem face- rent clam e superiori parte saxis advenientes impe- tere, admotosque adl muros obvio quoque repellere. Deinde numerandos esse viros decernunt, ut discant an ad omnia murorum propugnacula et circuitum að` mediterranea vergentem sufficiant ; et sic omnes in muris, suis quemque armis instructum, stare im- perant, ut ad id testibus propriis oculis uterentur. Quo facto conspiciebatur in duobus et tribus propu- gnaculis unus tantum; eorumque potior parsnequo arma gerere, quæ paupertas absumpserat, neque pu- guæ aut conflictui apta ; assidua namque mala et vi- 4. Itaque tam diro malo, obitu nempe illius, cœ- 5. Et primum quidem, quod antea inchoaverant
PG 156:594«δέον γὰρ πολλάκις καὶ κατὰ πολλὰ τῶν τειχῶν μέρη περιιέναι καὶ τὰ ὑπεσχημένα τῷ Μουράτῃ φανερὰ καταστῆσαι, λόγοις τε χρήσασθαι συμβουλίας, ὡς ἂν προθύμους παρασκευάσωσι πρὸς τὸ κοινῇ συνελθότας σκέψασθαι τὸ συνοῖσον, οὐ καλῶς πρὸς ἡμᾶς διετέθησαν», εἶπον, «ἠμεληκότες τοῦ ἐπιτάγματος». Πλὴν ἀλλ’ οὕτω μὲν οὗτοι πράξαντες ὤφθησαν, εἴτ’ ἐθελονταὶ εἴτε καὶ ἄκοντες. Ὁ δὲ Μουράτης ἀνηνύτοις ἰδὼν ἐπιχειρεῖν ἐν τούτῳ τῷ μέρει (οὐ γὰρ οἷς ἔξωθεν μόνον ἐκήρυττον ἐπείθοντό τινες, ἀλλὰ καὶ πλύνειν τοῦτον ὕβρεσιν ὑπ’ ἀβελτηρίας καὶ ἀλόγου θρασύτητος οὐκ ἀπώκνουν) τοῦ θυμοῦ τε γέγονεν ὅλος καὶ τὸν στρατὸν προσέταξε μεταστῆναι καὶ περὶ τὴν πόλιν στρατοπε[δεύσα]σθαι. Οἱ δὲ προσεχώρουν, ἅτε μελισσῶν σμήνη, τοῦ ἡμετέρου λίαν διψῶντες αἵματος καὶ πάντας ἄρδην καταπιεῖν γλιχόμενοι. Τῇ πόλει δὲ προσεγγίσαντες καὶ τὰς σκηνάς, ὥσπερ ἔθος, πηξάμενοι, δίκην φρουρίου πᾶσαν περιέλαβον ταύτην, ὡς μηδαμοῦ σχεδὸν κενὸν ἀνθρώπων φαίνεσθαι τόπον.δ. Τούτου οὖν τοῦ δεινοῦ, τῆς τελευτῆς ἐκείνου φημί, προστεθειμένου τοῖς ἄλλοι;, καὶ πάντων τῶν ἐν τῇ πόλει, ἀνδρῶν γυναικῶν παίδων Λατίνων τε καὶ αὐτῶν Ἰουδαίων, ἐλεεινῶς πρὸς ἀλλήλους διο- μιλούντων, καὶ τὰ μὲν ἄλλ' ὅσα τούτους ἐπίεζε δηλο- νότι τῇ λήθῃ παραπεμπόντων, τὴν τοῦ ποιμένος δὲ στέρησιν ἐπὶ νοῦν λαμβανόντων καὶ συνεχῶς προ- φερόντων, τῆς τοῦ Θεοῦ τε παιδείας, ὡς προὔφην, καὶ τῆς γεγενημένης ἁλώσεως καὶ λεγόντων ση- μεῖον τοῦτο καὶ πιστευόντων, οὕτως οὖν διατε θέντων, καὶ ὀλίγου δή τινος ἐν τῷ μεταξύ παρελη- λυθότος τοῦ χρόνου, χεῖρον ἢ πρότερον ἔσχε τὰ πρά- γματα, καὶ σύγχυσις πανταχοῦ, ἄλλων άλλα βου- λευομένων καὶ μηδὲν ἐν ταυτῷ συνελθεῖν δυναμένων καὶ παραπλήσιόν τι τοῖς ἐπὶ νηός χειμαζομένης ἐπάσχομεν, ὅταν ὁ κυβερνήτης ἀπῇ· πάντα γὰρ ἐκεῖ ταράχου μεστά, καὶ ἡ ναῦς οὐκ ἔχουσα τὸν ἰθύνοντα ταῖς τῶν ἀνέμων βίαις τοῦ πρόσω χωρεῖν ἀκινδύνως οὐ συγχωρεῖται. Τῶν μὲν οὖν δὴ πλειόνων δυσχεραι- νόντων ὅτι μὴ σφίσιν ἐξῆν προδοῦναι τὴν πόλιν τοῖς Τούρκοις, δεδιότων ἴσως γέγονεν ὕστερον, ἄγγελος ἧκε τὸν Μουράτην ἐφ' ἡμᾶς κεκινήσθαι μηνύων, πλεῖστον ὅσον στρατόν. συναγείραντα, καὶ διὰ πάν- των καλώς παρεσκευασμένον. Τοῖς μὲν οὖν δεκτές πως ἔδοξεν ἡ ἀγγελία καὶ πιθανή, τοῖς δὲ μὴ, καὶ μάλιστα Λατίνοις, είτε μεγαλοψυχεῖν προσποιουμέν νοις, εἴτε πεῖραν οὐκ ἐσχηκόσι τῶν Τούρκων, ᾧ καὶ μᾶλλον ἔγωγε πείθομαι. Πόθεν γὰρ εἴδησις τούτοις ἐν θαλάττῃ καὶ γεννωμένοις καὶ εἰς γῆρας διαιτω μένοις, πρὸς συμπλοκάς τε καὶ μάχας, αἷς τὸ τῶν Τούρκων κέχρηται γένος, ἔχουσιν οὐκ ἐπιτηδείως, καὶ μηδὲ δυναμένοις ἢ διὰ τριηρῶν ἀπελθεῖν εἰς ὑπερορίαν, ἡνίκ᾽ ἂν καὶ ἔνθα βούλοιντο ; μικρὸν τὸ μεταξύ, καὶ πάλιν ἕτερο; ἄγγελος, ταυτὰ τῷ προ τέρῳ καὶ αὐτὸς διαγγέλλων, καὶ τοὺς λόγους ὅρκοις πιστούμενος ἀσφαλέσιν, ἐφ᾽ οἷς ἐπείσθημεν μὲν ἡμεῖς, μηδὲν ἄλλο παρ' αὐτὸ προσδοκῶντες (τοῦτο γὰρ ὁ πολυετὴς ἡμᾶς ἐδίδασκε συγκλεισμὸς καὶ τὰ πράγματα), ἐπείσθησαν δὲ καὶ Λατῖνοι, καὶ πρὸς παρασκευὴν δεῖν ἔδοξε τούτοις διεγηγέρθαι. ε'. Καὶ δὴ πρῶτον μὲν, ούπερ ήρξαντο πρότερον ἔργου, πρὸς τελείωσιν σπουδαιότερον διετέθησαν. Το δ᾽ ἦν ἡ περὶ τὰς ἐπάλξεις αὐτῶν ἐπιμέλεια. Μικρὸν γὰρ πρόσθεν διὰ φροντίδος πολλῆς πεποιήκεσαν τὰς ἐπάλξεις τοῦ τείχους παντὸς διαφράξαι σανίσιν, ὡς " ἐν ἀσπίσι, τοὺς μὲν ἔξω πολεμίους ἀπειργούσαις τοῦ βέλεσι τιτρώσκειν τοὺς ἔνδον δεῆσαν προκύψαι, τοῖς δ᾽ ἐπὶ τῶν τειχῶν ἱσταμένοις πολλὴν τὴν ἄδειαν παρεχούσαις ἀφανῶς λίθοις ἄνωθεν βάλλειν τοὺς ἐπιόντας καὶ τῷ προστυχόντι παντὶ προσπελάσαι τοῖς τείχεσι βουληθέντας. Επειτα δὲ δεῖν ἀριθμή- σαι τοὺς ἄνδρας ᾠήθησαν καὶ καταμαθεῖν εἰ πρὸς τὰς τοῦ ὅλου τείχους επάλξεις καὶ τὸν περίβολον τὸν πρὸς ἤπειρον ἐξαρκοῦσι. Καὶ δὴ στῆναι πάντας ἐπὶ τῶν τειχῶν μεθ᾽ ὧν εἶχεν ἕκαστος ἐπιτρέπουσιν ὅπλων, ὡς ἂν καὶ μάρτυρας τοὺς ἰδίους ἔχωσιν ὀφθαλ μούς. Οὗ δὴ γεγονότος ἦν ἰδεῖν ἐπὶ δύο καὶ τρεῖς ἐπάλξεις ἕνα ἄνδρα ἱστάμενον, καὶ τούτων τοὺς πλείους μήθ' ὅπλα κεκτημένους (προανάλωσε γὰρ - DE EXCIDIO THESSALONICENSI. B C teris adnexo, et omnibus in civitate viris, mulieribus, pueris, Latinis, Judaeis quoque ipsis, miserandum in modum sermonem conferentibus, et reliqua om- nia quæ eos tum afligebant e memoria deponenti- bus, pastoris tanti privationem in mentem revocan- tibus et sæpius proferentibus asserentibusque, ut jam innui, et non temere credentibus indicium illud esse et divinæ punitionis et subsecuti· excidii ; hoc, inquam, statu rerum, cum modicum tempus interim processisset, in pejus quam antea ruere omnia, ma- gna confusio animos occupare, cum alia atii decer- nerent nec possent in unam sententiam convenire, nosque illis qui in navi adversis tempestatibus utun- tur cum gubernator abest, non absimiles, variis re- rum fluctibus jactafi. Namque ibi omnia sunt tur- barum plena, et navis, spoliata rectore ac vi vento- rum concussa iter suum continuare absque discri- mine non permittitur. Cum ergo plerique aegre fer- rent non concedi sibi Turcis urbem dedere, evenlanı postmodum secutum perhorrescentes, nuntius adve- nit Muratem adversus nos iter capessere, quamplu- rimis copiis et rebus aliis omnibus instructissimum. Quidəm nuntio fidem esse adhibendam dicunt; ne- gant alii, et Latini potissimum, sive magnanimi- tatem simulantes, sive Turcarum, quod credibilias videtur, inexperti. Namque unde illis, in mari ge- nitis et ultimo etiam ætatis tempore vitam agenti- bus, nec non ad conflictus et pugnds, quibus Tar- carum geus utitur, ineptis, nec valentibus cum trire mibus alio extra suos fines, ut illis allubescit, diva- gari, cognitio venerit ? exiguum abiit tempus, et rursus alius nuntius eadem quæ primus denuntiat, et jurejurando fidem alligat suam ; quo nos persuasi sumus, nihil aliud exspectantes : hoc enim nostri per · multos annos in angustum contractio resque ipsæ clamabant. Credidere et Latini ; visumque est illis, sollicite necessaria præparare. opus, propugnaculorum duntaxat curam perficere concitatius animantur. Paulo enim ante summo cum labore ac nimio opere accurarunt ut murorum prɔ- pugnacula, adinstar scutorum, tabulis obserarent, D quæ advenas hostes impedirent ne sagittis cives, si quando opus esset capite emergere, vulnerarent, iis autem qui muris insisterent facultatem uberem face- rent clam e superiori parte saxis advenientes impe- tere, admotosque adl muros obvio quoque repellere. Deinde numerandos esse viros decernunt, ut discant an ad omnia murorum propugnacula et circuitum að` mediterranea vergentem sufficiant ; et sic omnes in muris, suis quemque armis instructum, stare im- perant, ut ad id testibus propriis oculis uterentur. Quo facto conspiciebatur in duobus et tribus propu- gnaculis unus tantum; eorumque potior parsnequo arma gerere, quæ paupertas absumpserat, neque pu- guæ aut conflictui apta ; assidua namque mala et vi- 4. Itaque tam diro malo, obitu nempe illius, cœ- 5. Et primum quidem, quod antea inchoaverant
PG 156:595Εἶτα τοὺς στρατηγοὺς ἕκαστον ἐν ὡρισμένῳ τῆς πόλεως μέρει πρὸς τὸ πολεμεῖν ἀποτάξας, αὐτὸς τὰς ἰδίας σκηνὰς ἀντικρὺ τῆς ἀκροπόλεως πήγνυσιν, ὡς ἂν πάντας ἐκ μετεώρου καλῶς ὁρᾶν ἔχοι καὶ πᾶσαν τὴν πόλιν ἐντός. Ἡμεῖς δὲ ταῦθ’ ἑορακότες καὶ τῆς ἡμῶν σωτηρίας ὑπεραγωνίσασθαι προθυμούμενοι (καὶ γὰρ οὐδὲ ἦν ἄλλως εἰκὸς) μεθ’ ὧν εἴχομεν ὅπλων ἐπὶ τὸ τεῖχος ἐθέομεν ἕκαστος, ἄλλος ἄλλον παρελθεῖν τῷ τάχει φιλονεικοῦντες καὶ οἷον ἀνδριζόμενοι [κατὰ] τῶν ἐκτός, ἀγνοοῦντες ὅπῃ τὰ τῆς σπουδῆς ἐκείνης χωρήσει. Ὡς δ’ ἀνέβημεν, διημερεύειν ἐκεῖσε καὶ διανυκτερεύειν συνθέμενοι καὶ διέκριναν ἡμᾶς οἱ κρατοῦντες τῆς πόλεως, Λατίνους καὶ Ρ(ωμαίους καὶ τοὺς τὴν λῃστείαν μετερχομένους ἀναμεὶξ στήσαντες (οὐ γὰρ πιστεύειν ἡμῖν καθαρῶς εἶχον) καὶ θάνατον τοῖς φρονήσουσι προδοσίαν ἠπείλησαν, τοὺς Τζεταρίους, ὡς ἡ κοινὴ φωνὴ τούτους ἐκάλει, [Λῃστῶν δ’ ἦσαν οὗτοι σύνταγμα ἐκ διαφόρων τόπων συναθροισθέντες,] φύλακας εἰς τοῦτ’ ἐπιστήσαντες. Ὡς οὖν τοῦ πολεμεῖν γεγενήμεθα πάντες καὶ κατὰ τῶν ἐπιόντων ἀνδρίζεσθαι, ἄλλο τι πάλιν παρὰ τὴν ἡμετέραν ἐφάνη πράξας ὑπόνοιαν ὁ Μουράτης.Α ή πενία) μήτε πρὸς μάχην ἐπιτηδείους καὶ πόλεμον τοῖς γὰρ συνεχέτε κακοῖς καὶ τῇ περὶ τὸ ζῆν ἀπορία περιῄρηνται καὶ τὸ δύνασθαι. Οἱ Λατίνοι δ' ὅμως οὐκ ἔχοντες διαπράξασθαι (ἄνδρας γὰρ ἑτέρους μας χίμους οὐκ εἶχον παρὰ τοὺς ὄντας τῇ πόλει) δεῖν ἐξ ἀνάγκης ᾤοντο πάντας γοῦν ἑτοίμως ἔχειν πρὸς πόλ λεμον. Μεταστῆσαι δὲ καὶ τὴν ἀγορὰν πρὸς φυλακήν ἀκριβεστέραν τῆς πόλεως δέον κεκρίκασιν, εἰ καὶ πέρας ἴσως τοῦτο λαβεῖν· οὐκ ἔσχεν, ἐπιθεμένων ' αίφνης τῶν πολεμίων καὶ θᾶττον ἢ πάντες προτειο- κῶμεν· « "Αν γὰρ τὴν πόλιν ο ἔφησαν ο κυκλώτωτι μὲν οἱ πολέμιοι καὶ τοῦ πολεμεῖν συνεχῶς γίνων ται, ἡμεῖς δὲ πρὸς τὴν ἀγορὰν πόρρω κειμένην ἀπίω· μεν τὰ πρὸς χρείαν ώνούμενοι, παρέξομεν ὑπὸ τῆς τῶν τειχῶν ἐρημίας τὴν πόλιν αὐτοῖς, μηδένα πίνων Β' μηδαμῶς προϋπενεγκοῦσι. » Καλῶς οὖν διὰ πάντων, καὶ ὡς παρεῖχεν ἡ δύναμις, παρεσκευασμένων ἀπά των πάντα παθεῖν ὑπὲρ τῆς πατρίδος, προθυμίαν ἐνεδειξάμεθα τὴν αὐτὴν, καὶ τὴν ἐλπίδα πᾶσαν ἐπὶ Θεῷ καὶ τῷ μυροβλυτη μάρτυρι σαλεύοντες ἦμεν, καὶ περιεσκοποῦμεν νύκτωρ καὶ μεθ᾿ ἡμέραν τὴν ἔφοδον τῶν βαρβάρων, καθ᾿ ἑκάστην κατὰ τὰς ἀγγελίας αὐτοὺς ἐκδεχόμενοι. ἄγγελος ἤδη πρὸς τὴν πόλιν ἀφίκτο, τὴν εἰς τὰ Λαγκαδά τοῦ Μωράτου δηλῶν ἄφιξιν, καὶ ὡς οὐχ ἱκανὸν τὸ πεδίον εἰς πολὺ μῆκος ἐκτεταμένον ἐκεῖνο πρὸς τοσαύτην πληθὺν στρατευμάτων. Διήγγελε δὲ καὶ τὴν παρασκευὴν ὑπὲρ λόγον οὖσαν καὶ μὴ ῥᾳ· δίαν ῥηθῆναι. Πάλιν οὖν ἡμεῖς ἐν σπουδῇ, καὶ πάλιν ἐν ἐπιμελείᾳ μεγάλῃ. Παρῆν δὲ ἡ κυρία τῶν ἡμε καὶ περὶ μέσας νύκτας σεισμός [καὶ] τῇ πόλει γίγνεται μέγας καὶ φόβον ταῖς ἁπάντων ἀνῆκε ψυ- Εt των γενέσθαι καὶ τὴν πόλιν ἀλῶναι· ὑπέστρε χαῖς, τεκμήριόν τε τοῦτο οὐκ ἀγαθῶν ἡγήσαντο πάνω τις πραγμάτων· οὕτω γὰρ οἱ πρὸ μακροῦ τὴν πόλιν ἐκεῖνοι συνέσειαν σεισμοὶ παρεσκεύασαν τοὺς ἀν θρώπους, καὶ τοιαύτην ἔδωκαν ὑπόληψιν ἔχειν, ἀνα- μαλίας πραγμάτων κἀκεῖνοι προηγγελκότες καὶ δει- νῶν ἑσμὸν ἐπαγαγόντες τῇ πόλει. Καὶ τοῦτο μὲν νυκτός· ἀρξαμένης δὲ τῆς ἕω, καὶ τοῦ ἡλίου καθα ρῶς οὔπω τῇ γῇ τὰς ἀκτῖνας ἐπαφιέντος, τῆς στρατ τιᾶς τι μέρος ὁρᾶται τῇ πόλει προσβάλλον, μήτε την μαίαν ὡς ἔθος ηρμένην ἔχοντες μήτε βαδίζοντες Ιλαδόν. Ο δὲ τρόπο; · ἔδοξε τῷ Μουράτῃ φιλίας τισί τοὺς ἐνοικοῦντας ἡμᾶς τῇ πόλει βήμασιν ὑπελθεῖν πρότερον, ὥστε μή τι τῶν· ἐν ὑστέροις συμβεβηκότ φὴν γὰρ ἐλπίδες τοῖς αὐτῶν λόγοις ταύτην εὐθὺς ὑποκλῖναι καὶ μὴ ἂν ἐλέσθαι κρατηθῆναι διὰ πολέ μου. Τοῦτο δ' ἐποίησε δυοῖν ἕνεκα, τοῦ τε μὴ πόλε- μον ὑποστῆναι τὸν μυριάνθρωπον ἐκεῖνον στρατόν, εἶτ᾽ ἀποτυχόντα μεγάλην αἰσχύνην ἐφλῆσαι, καὶ τοῦ πεισθῆναι τοῖς λόγοις τῶν ἐπειγόντων αὐτὸν ἐπὶ τὴν πόλιν ἀφίχθαι· καὶ γὰρ ἦσαν οἱ τοῦτον ἀεὶ συνε θοῦντες καὶ πείθοντες, ὡς εἰ μόνον ὀφθείη, ταύτην ἑτοίμως ἄνευ πολέμου καὶ πόνων λαβεῖν. Πέπομφε τοίνυν ἄνδρα; Χριστιανοὺς οὐκ ἀγνῶτας πόλεων ἐξ ἑτέρων, ἡμῖν τὰ σωτήρια συμβουλεύσοντας καὶ κατὰ τῶν Λατίνων διέγεροῦντας ως οἷόν τε· εἰ καὶ παρα γενόμενοι, καὶ τοῖς ἀπὸ τῶν τειχῶν πεμπομένοι; βέλεσι μὴ τρωθήναι τὰ σώ ματα δεδιότες, όπισθε JOANNIS ANAGNOST.E vendi egestas vires insimul extinxerant. Latini nibi- lominus, cum rei providere aliter non possent ( neque enim alios viros bellatores præter accolas urbis posse- derant), necessarium duxere omnes ad pugnandum proup'os esse, reru uque venaliumn forun alio aspor- tare pro accuratiori civitatis custodia deliberarunt ; l'cet id ad finem perduei non potuerit, cum ex im- proviso hostes, et nostra exspectatione citius, irru- pissent. Etenim, dicebant, si adversarii urbem copiis cinxerint et pugnis raro intermittentibus indulserint, nos vero ad forum longe dissituın necessaria coem- pturi abierimus, desertis muris et custodibus vacuis, nullo prævio labore illis civitatem trademus. Recte itaque omnibus, et ut vires concedebant, dispositis, omnes, unis animis omnia pro patria pati parati, spem universam in Dco elmartyre myroblyta colloca. vimus, et die noctuque Barbarorum irruptionem cir- cumspiciebamus, quotidieque, ut nuntiatum fuerat, exspectabamus. C civitatem advolat, Muratæ adventum in Langada iudi- cans, nec satis esse campum iltum longe låteque dif- fusum copiarum multitudini ; apparatum quoque prænarrabal esse super omnem exspectationem nec posse verbis exprimi. Rursum nos sollicite agere, diligenterque quæ opus erant curare, Illuxerat die- rum domina; et nocte media terræmotus ingens ur- Lem concutit, metumque omnium animis injicit,ρῶν, qui infelicia illam atque incommoda portendere cxi- stimarmut. Ita enim, qui a multo tempore civitatem conentiebant terræ motus, homines affecerunt et ta- lem opintonem ingenerarunt, cum illi rerum immu- tationes denuntiarint et dirorum montes urbi intu- lerint. hoc quidem noctu. Primo mane, cum non- dum sol terram radiis collustraret, pars exercitus in civitatem contendit, neque vexillum, ut moris est, erectum deferens neque turmatim procedens. Nec alio scopo : visum fuerat Muratæ amicabilibus ver- bis incolas antea pertentare, ut quæ postea subse- cuta sunt, urbisque excidium evitarentur: in spem enim venerat suis ipsins dietis eam aures illico data- ram et bello capi opprimique declinaturam. Idque duas ob causas præstitit, tum ne innumeras illas p hominum copias bello subjiceret, et postnioðum vo- tis frustratus ignominiam sibi, eamque summam, compararet ; tuin sermonibus cogentium ut in ur- lein veniret persuasus : non deerant enim qui eum compellabant, asseverabantque tantummodo con- spectum, prompte et nullo prævio bello ac tahore, in ditionem suam eam redəcturum. Misit itaque viros Christianos, haud ignotos, ex aliis urbibus, nobis salutaria consulturos, concitaturosque pro viribus adversus Latinos. Qui licet advertissent, timentes ne a sagittis e muris depromptis læderentur, retro cesserunt, cum nihil aut parum, pro quo accesse- 1ant, in:li assent ; proptereaque hoc suo redit ap id nomullos ignominia notati sunt. Namque cum 6. Paucis diebus prætergressis tertius nuntius in 5΄. Ημέραι παρῆλθον αὖθις ὀλίγαι, καὶ τρίτος
PG 156:596Πάντες γὰρ ἡμεῖς ὑπενοοῦμεν, τοσοῦτον [στρατὸν] βαρὺν θεασάμενοι καὶ τοσαύτας τὰς ἑλεπόλεις, ἃς τὸ τῶν καμήλων πλῆθος καὶ τῶν ἁμαξῶν ἐπεκόμιζον καθ’ ἑκάστην, ὡς οὐκ ἂν φθάσειε καὶ μανικῶς αὐτίκα κατὰ τοῦ τείχους ὁρμήσει, παίειν μὲν αὐτὸ προστάξας τῇ χειροποιήτῳ τοῦ λίθου βροντῇ, τοὺς δ’ ἄνωθεν κωλύειν τῆς ἐπὶ τῶν τειχῶν στάσεως διὰ τῶν ἀφιεμένων βελῶν καὶ παντὶ μηχανήματι πρὸς τὸ κρατῆσαι κεχρῆσθαι τῆς πόλεως. Ὁ δὲ τούτων μὲν ἔδειξεν οὐδέν, μικρὸν δ’ ἡσυχάσας καὶ τὴν πόλιν κύκλῳ περιβλεψάμενος, κήρυκας καὶ αὖθις ἐξέπεμψεν, ἐλευθερίαν ἡμῖν ὑπισχνούμενος καὶ φιλοτιμίας ἑτέρας, τοῖς παρ’ αὐτοῖς ταυτὶ πιστούμενος ὅρκοις, εἰ τὴν πόλιν προοίμεθα τοῖς τούτου λόγοις πεισθέντες καὶ τἀναντία πάλιν αὐτῶν προσετίθει καὶ χαλεπώτερα τούτων, εἰ μὴ καταπειθεῖς ἐν τούτῳ γεν[οίμεθα]. [Ἀλλ’ ἐνταῦθα μικρὸν ἐρήσομαι τ[οὺς] κατηγοροῦντας τοῦ δεῖνος καὶ τῆς δεῖνος. Ποῦ ποθ’ ὑμεῖς ἦτε, ὅθ’ ὁ Μουράτης τὰ τοιαῦτα ὑπέσχετο; Οὐκ ἐν τῇ πόλει καὶ αὐτήκοοι τῶν κηρυττομένων; Πῶς οὖν οὐκ ἐχρήσασθε τῷ λογισμῷ; Πῶς, ἃ διενοεῖσθε, οὐκ εἰς πέρας ἠγάγετε;Α ή πενία) μήτε πρὸς μάχην ἐπιτηδείους καὶ πόλεμον τοῖς γὰρ συνεχέτε κακοῖς καὶ τῇ περὶ τὸ ζῆν ἀπορία περιῄρηνται καὶ τὸ δύνασθαι. Οἱ Λατίνοι δ' ὅμως οὐκ ἔχοντες διαπράξασθαι (ἄνδρας γὰρ ἑτέρους μας χίμους οὐκ εἶχον παρὰ τοὺς ὄντας τῇ πόλει) δεῖν ἐξ ἀνάγκης ᾤοντο πάντας γοῦν ἑτοίμως ἔχειν πρὸς πόλ λεμον. Μεταστῆσαι δὲ καὶ τὴν ἀγορὰν πρὸς φυλακήν ἀκριβεστέραν τῆς πόλεως δέον κεκρίκασιν, εἰ καὶ πέρας ἴσως τοῦτο λαβεῖν· οὐκ ἔσχεν, ἐπιθεμένων ' αίφνης τῶν πολεμίων καὶ θᾶττον ἢ πάντες προτειο- κῶμεν· « "Αν γὰρ τὴν πόλιν ο ἔφησαν ο κυκλώτωτι μὲν οἱ πολέμιοι καὶ τοῦ πολεμεῖν συνεχῶς γίνων ται, ἡμεῖς δὲ πρὸς τὴν ἀγορὰν πόρρω κειμένην ἀπίω· μεν τὰ πρὸς χρείαν ώνούμενοι, παρέξομεν ὑπὸ τῆς τῶν τειχῶν ἐρημίας τὴν πόλιν αὐτοῖς, μηδένα πίνων Β' μηδαμῶς προϋπενεγκοῦσι. » Καλῶς οὖν διὰ πάντων, καὶ ὡς παρεῖχεν ἡ δύναμις, παρεσκευασμένων ἀπά των πάντα παθεῖν ὑπὲρ τῆς πατρίδος, προθυμίαν ἐνεδειξάμεθα τὴν αὐτὴν, καὶ τὴν ἐλπίδα πᾶσαν ἐπὶ Θεῷ καὶ τῷ μυροβλυτη μάρτυρι σαλεύοντες ἦμεν, καὶ περιεσκοποῦμεν νύκτωρ καὶ μεθ᾿ ἡμέραν τὴν ἔφοδον τῶν βαρβάρων, καθ᾿ ἑκάστην κατὰ τὰς ἀγγελίας αὐτοὺς ἐκδεχόμενοι. ἄγγελος ἤδη πρὸς τὴν πόλιν ἀφίκτο, τὴν εἰς τὰ Λαγκαδά τοῦ Μωράτου δηλῶν ἄφιξιν, καὶ ὡς οὐχ ἱκανὸν τὸ πεδίον εἰς πολὺ μῆκος ἐκτεταμένον ἐκεῖνο πρὸς τοσαύτην πληθὺν στρατευμάτων. Διήγγελε δὲ καὶ τὴν παρασκευὴν ὑπὲρ λόγον οὖσαν καὶ μὴ ῥᾳ· δίαν ῥηθῆναι. Πάλιν οὖν ἡμεῖς ἐν σπουδῇ, καὶ πάλιν ἐν ἐπιμελείᾳ μεγάλῃ. Παρῆν δὲ ἡ κυρία τῶν ἡμε καὶ περὶ μέσας νύκτας σεισμός [καὶ] τῇ πόλει γίγνεται μέγας καὶ φόβον ταῖς ἁπάντων ἀνῆκε ψυ- Εt των γενέσθαι καὶ τὴν πόλιν ἀλῶναι· ὑπέστρε χαῖς, τεκμήριόν τε τοῦτο οὐκ ἀγαθῶν ἡγήσαντο πάνω τις πραγμάτων· οὕτω γὰρ οἱ πρὸ μακροῦ τὴν πόλιν ἐκεῖνοι συνέσειαν σεισμοὶ παρεσκεύασαν τοὺς ἀν θρώπους, καὶ τοιαύτην ἔδωκαν ὑπόληψιν ἔχειν, ἀνα- μαλίας πραγμάτων κἀκεῖνοι προηγγελκότες καὶ δει- νῶν ἑσμὸν ἐπαγαγόντες τῇ πόλει. Καὶ τοῦτο μὲν νυκτός· ἀρξαμένης δὲ τῆς ἕω, καὶ τοῦ ἡλίου καθα ρῶς οὔπω τῇ γῇ τὰς ἀκτῖνας ἐπαφιέντος, τῆς στρατ τιᾶς τι μέρος ὁρᾶται τῇ πόλει προσβάλλον, μήτε την μαίαν ὡς ἔθος ηρμένην ἔχοντες μήτε βαδίζοντες Ιλαδόν. Ο δὲ τρόπο; · ἔδοξε τῷ Μουράτῃ φιλίας τισί τοὺς ἐνοικοῦντας ἡμᾶς τῇ πόλει βήμασιν ὑπελθεῖν πρότερον, ὥστε μή τι τῶν· ἐν ὑστέροις συμβεβηκότ φὴν γὰρ ἐλπίδες τοῖς αὐτῶν λόγοις ταύτην εὐθὺς ὑποκλῖναι καὶ μὴ ἂν ἐλέσθαι κρατηθῆναι διὰ πολέ μου. Τοῦτο δ' ἐποίησε δυοῖν ἕνεκα, τοῦ τε μὴ πόλε- μον ὑποστῆναι τὸν μυριάνθρωπον ἐκεῖνον στρατόν, εἶτ᾽ ἀποτυχόντα μεγάλην αἰσχύνην ἐφλῆσαι, καὶ τοῦ πεισθῆναι τοῖς λόγοις τῶν ἐπειγόντων αὐτὸν ἐπὶ τὴν πόλιν ἀφίχθαι· καὶ γὰρ ἦσαν οἱ τοῦτον ἀεὶ συνε θοῦντες καὶ πείθοντες, ὡς εἰ μόνον ὀφθείη, ταύτην ἑτοίμως ἄνευ πολέμου καὶ πόνων λαβεῖν. Πέπομφε τοίνυν ἄνδρα; Χριστιανοὺς οὐκ ἀγνῶτας πόλεων ἐξ ἑτέρων, ἡμῖν τὰ σωτήρια συμβουλεύσοντας καὶ κατὰ τῶν Λατίνων διέγεροῦντας ως οἷόν τε· εἰ καὶ παρα γενόμενοι, καὶ τοῖς ἀπὸ τῶν τειχῶν πεμπομένοι; βέλεσι μὴ τρωθήναι τὰ σώ ματα δεδιότες, όπισθε JOANNIS ANAGNOST.E vendi egestas vires insimul extinxerant. Latini nibi- lominus, cum rei providere aliter non possent ( neque enim alios viros bellatores præter accolas urbis posse- derant), necessarium duxere omnes ad pugnandum proup'os esse, reru uque venaliumn forun alio aspor- tare pro accuratiori civitatis custodia deliberarunt ; l'cet id ad finem perduei non potuerit, cum ex im- proviso hostes, et nostra exspectatione citius, irru- pissent. Etenim, dicebant, si adversarii urbem copiis cinxerint et pugnis raro intermittentibus indulserint, nos vero ad forum longe dissituın necessaria coem- pturi abierimus, desertis muris et custodibus vacuis, nullo prævio labore illis civitatem trademus. Recte itaque omnibus, et ut vires concedebant, dispositis, omnes, unis animis omnia pro patria pati parati, spem universam in Dco elmartyre myroblyta colloca. vimus, et die noctuque Barbarorum irruptionem cir- cumspiciebamus, quotidieque, ut nuntiatum fuerat, exspectabamus. C civitatem advolat, Muratæ adventum in Langada iudi- cans, nec satis esse campum iltum longe låteque dif- fusum copiarum multitudini ; apparatum quoque prænarrabal esse super omnem exspectationem nec posse verbis exprimi. Rursum nos sollicite agere, diligenterque quæ opus erant curare, Illuxerat die- rum domina; et nocte media terræmotus ingens ur- Lem concutit, metumque omnium animis injicit,ρῶν, qui infelicia illam atque incommoda portendere cxi- stimarmut. Ita enim, qui a multo tempore civitatem conentiebant terræ motus, homines affecerunt et ta- lem opintonem ingenerarunt, cum illi rerum immu- tationes denuntiarint et dirorum montes urbi intu- lerint. hoc quidem noctu. Primo mane, cum non- dum sol terram radiis collustraret, pars exercitus in civitatem contendit, neque vexillum, ut moris est, erectum deferens neque turmatim procedens. Nec alio scopo : visum fuerat Muratæ amicabilibus ver- bis incolas antea pertentare, ut quæ postea subse- cuta sunt, urbisque excidium evitarentur: in spem enim venerat suis ipsins dietis eam aures illico data- ram et bello capi opprimique declinaturam. Idque duas ob causas præstitit, tum ne innumeras illas p hominum copias bello subjiceret, et postnioðum vo- tis frustratus ignominiam sibi, eamque summam, compararet ; tuin sermonibus cogentium ut in ur- lein veniret persuasus : non deerant enim qui eum compellabant, asseverabantque tantummodo con- spectum, prompte et nullo prævio bello ac tahore, in ditionem suam eam redəcturum. Misit itaque viros Christianos, haud ignotos, ex aliis urbibus, nobis salutaria consulturos, concitaturosque pro viribus adversus Latinos. Qui licet advertissent, timentes ne a sagittis e muris depromptis læderentur, retro cesserunt, cum nihil aut parum, pro quo accesse- 1ant, in:li assent ; proptereaque hoc suo redit ap id nomullos ignominia notati sunt. Namque cum 6. Paucis diebus prætergressis tertius nuntius in 5΄. Ημέραι παρῆλθον αὖθις ὀλίγαι, καὶ τρίτος
Πῶς, ἃ τῶν ἄλλων κατηγορεῖτε μὴ πεπραχότων, ὑμεῖς οὐκ ἐπράξατε καιροῦ καλοῦντος καὶ τῶν ἀπειργόντων οὐκ ὄντων; Τότε γὰρ ποιμὴν οὐκ ἦν (μῆνας γὰρ εἶχεν ἓξ γενόμενος ἐξ ἀνθρώπων) οὐδὲ ἀραὶ οὐδ’ ὅς’ ἕτερ’ ἀπαριθμεῖτε. Τί λοιπὸν τὸ κωλῦσαν ὑμᾶς ἦν; Ἢ τίνος ἔργον, ὅσα συμβέβηκεν; Οὐδενός, πᾶς τις ἂν εἴποι λογιζόμενος εὐσεβῶς, ἢ τῆς ἡμῶν ἁμαρτίας ἑκάστου τὸν ἀόργητον εἰς ὀργὴν καθ’ ἡμῶν κινησάσης, παιδείαν ἡμῖν ἐπενεγκεῖν πταίουσιν [ἀδι]όρθωτα, ἵνα γοῦν ἑαυτῶν γενόμενοι τοῦ λοιποῦ σωφρονήσωμεν. Εἰ δέ τις τῶν πρὶν ἀπομνημονεύων χρόνων καὶ πάλιν ἡμῖν ἀντιλέγει καὶ τῷ ποιμένι τὴν αἰτίαν ἐπάγει τοῖς προδεδόσθαι ἐθέλουσι μὴ τὰ ἴσα φρονήσαντι καὶ βουλευσαμένῳ, μεμηνότος, οἶμαι, κέκτηται λογισμούς. Πρῶτον μὲν γὰρ οὐ τοῦ σχήματος τοῦ ἀρχιερέως στρατηγικῶν πραγμάτων ἀντιλαμβάνεσθαι καὶ τὸν μὲν τυρρανικῶς ἐξωθεῖν τῆς ἀρχῆς, τὸν δὲ ἀντεισάγειν καὶ πραγμάτων πολλῶν καὶ φόνου καὶ ζημιῶν, τούτων δὴ τῶν ἐν ταῖς ἐναλλαγαῖς τῶν ἀρχῶν συμβαινόντων, αἴτιον δείκνυσθαι. Οὐ γὰρ ἐπὶ θρόνον αὐτὸν καθίζουσι τυραννικόν, ἀλλ’ ἐπὶ θρόνον ἱερατικὸν καὶ δεσπότου πραέος καὶ εἰρήνην διδάξαντος.Α ή πενία) μήτε πρὸς μάχην ἐπιτηδείους καὶ πόλεμον τοῖς γὰρ συνεχέτε κακοῖς καὶ τῇ περὶ τὸ ζῆν ἀπορία περιῄρηνται καὶ τὸ δύνασθαι. Οἱ Λατίνοι δ' ὅμως οὐκ ἔχοντες διαπράξασθαι (ἄνδρας γὰρ ἑτέρους μας χίμους οὐκ εἶχον παρὰ τοὺς ὄντας τῇ πόλει) δεῖν ἐξ ἀνάγκης ᾤοντο πάντας γοῦν ἑτοίμως ἔχειν πρὸς πόλ λεμον. Μεταστῆσαι δὲ καὶ τὴν ἀγορὰν πρὸς φυλακήν ἀκριβεστέραν τῆς πόλεως δέον κεκρίκασιν, εἰ καὶ πέρας ἴσως τοῦτο λαβεῖν· οὐκ ἔσχεν, ἐπιθεμένων ' αίφνης τῶν πολεμίων καὶ θᾶττον ἢ πάντες προτειο- κῶμεν· « "Αν γὰρ τὴν πόλιν ο ἔφησαν ο κυκλώτωτι μὲν οἱ πολέμιοι καὶ τοῦ πολεμεῖν συνεχῶς γίνων ται, ἡμεῖς δὲ πρὸς τὴν ἀγορὰν πόρρω κειμένην ἀπίω· μεν τὰ πρὸς χρείαν ώνούμενοι, παρέξομεν ὑπὸ τῆς τῶν τειχῶν ἐρημίας τὴν πόλιν αὐτοῖς, μηδένα πίνων Β' μηδαμῶς προϋπενεγκοῦσι. » Καλῶς οὖν διὰ πάντων, καὶ ὡς παρεῖχεν ἡ δύναμις, παρεσκευασμένων ἀπά των πάντα παθεῖν ὑπὲρ τῆς πατρίδος, προθυμίαν ἐνεδειξάμεθα τὴν αὐτὴν, καὶ τὴν ἐλπίδα πᾶσαν ἐπὶ Θεῷ καὶ τῷ μυροβλυτη μάρτυρι σαλεύοντες ἦμεν, καὶ περιεσκοποῦμεν νύκτωρ καὶ μεθ᾿ ἡμέραν τὴν ἔφοδον τῶν βαρβάρων, καθ᾿ ἑκάστην κατὰ τὰς ἀγγελίας αὐτοὺς ἐκδεχόμενοι. ἄγγελος ἤδη πρὸς τὴν πόλιν ἀφίκτο, τὴν εἰς τὰ Λαγκαδά τοῦ Μωράτου δηλῶν ἄφιξιν, καὶ ὡς οὐχ ἱκανὸν τὸ πεδίον εἰς πολὺ μῆκος ἐκτεταμένον ἐκεῖνο πρὸς τοσαύτην πληθὺν στρατευμάτων. Διήγγελε δὲ καὶ τὴν παρασκευὴν ὑπὲρ λόγον οὖσαν καὶ μὴ ῥᾳ· δίαν ῥηθῆναι. Πάλιν οὖν ἡμεῖς ἐν σπουδῇ, καὶ πάλιν ἐν ἐπιμελείᾳ μεγάλῃ. Παρῆν δὲ ἡ κυρία τῶν ἡμε καὶ περὶ μέσας νύκτας σεισμός [καὶ] τῇ πόλει γίγνεται μέγας καὶ φόβον ταῖς ἁπάντων ἀνῆκε ψυ- Εt των γενέσθαι καὶ τὴν πόλιν ἀλῶναι· ὑπέστρε χαῖς, τεκμήριόν τε τοῦτο οὐκ ἀγαθῶν ἡγήσαντο πάνω τις πραγμάτων· οὕτω γὰρ οἱ πρὸ μακροῦ τὴν πόλιν ἐκεῖνοι συνέσειαν σεισμοὶ παρεσκεύασαν τοὺς ἀν θρώπους, καὶ τοιαύτην ἔδωκαν ὑπόληψιν ἔχειν, ἀνα- μαλίας πραγμάτων κἀκεῖνοι προηγγελκότες καὶ δει- νῶν ἑσμὸν ἐπαγαγόντες τῇ πόλει. Καὶ τοῦτο μὲν νυκτός· ἀρξαμένης δὲ τῆς ἕω, καὶ τοῦ ἡλίου καθα ρῶς οὔπω τῇ γῇ τὰς ἀκτῖνας ἐπαφιέντος, τῆς στρατ τιᾶς τι μέρος ὁρᾶται τῇ πόλει προσβάλλον, μήτε την μαίαν ὡς ἔθος ηρμένην ἔχοντες μήτε βαδίζοντες Ιλαδόν. Ο δὲ τρόπο; · ἔδοξε τῷ Μουράτῃ φιλίας τισί τοὺς ἐνοικοῦντας ἡμᾶς τῇ πόλει βήμασιν ὑπελθεῖν πρότερον, ὥστε μή τι τῶν· ἐν ὑστέροις συμβεβηκότ φὴν γὰρ ἐλπίδες τοῖς αὐτῶν λόγοις ταύτην εὐθὺς ὑποκλῖναι καὶ μὴ ἂν ἐλέσθαι κρατηθῆναι διὰ πολέ μου. Τοῦτο δ' ἐποίησε δυοῖν ἕνεκα, τοῦ τε μὴ πόλε- μον ὑποστῆναι τὸν μυριάνθρωπον ἐκεῖνον στρατόν, εἶτ᾽ ἀποτυχόντα μεγάλην αἰσχύνην ἐφλῆσαι, καὶ τοῦ πεισθῆναι τοῖς λόγοις τῶν ἐπειγόντων αὐτὸν ἐπὶ τὴν πόλιν ἀφίχθαι· καὶ γὰρ ἦσαν οἱ τοῦτον ἀεὶ συνε θοῦντες καὶ πείθοντες, ὡς εἰ μόνον ὀφθείη, ταύτην ἑτοίμως ἄνευ πολέμου καὶ πόνων λαβεῖν. Πέπομφε τοίνυν ἄνδρα; Χριστιανοὺς οὐκ ἀγνῶτας πόλεων ἐξ ἑτέρων, ἡμῖν τὰ σωτήρια συμβουλεύσοντας καὶ κατὰ τῶν Λατίνων διέγεροῦντας ως οἷόν τε· εἰ καὶ παρα γενόμενοι, καὶ τοῖς ἀπὸ τῶν τειχῶν πεμπομένοι; βέλεσι μὴ τρωθήναι τὰ σώ ματα δεδιότες, όπισθε JOANNIS ANAGNOST.E vendi egestas vires insimul extinxerant. Latini nibi- lominus, cum rei providere aliter non possent ( neque enim alios viros bellatores præter accolas urbis posse- derant), necessarium duxere omnes ad pugnandum proup'os esse, reru uque venaliumn forun alio aspor- tare pro accuratiori civitatis custodia deliberarunt ; l'cet id ad finem perduei non potuerit, cum ex im- proviso hostes, et nostra exspectatione citius, irru- pissent. Etenim, dicebant, si adversarii urbem copiis cinxerint et pugnis raro intermittentibus indulserint, nos vero ad forum longe dissituın necessaria coem- pturi abierimus, desertis muris et custodibus vacuis, nullo prævio labore illis civitatem trademus. Recte itaque omnibus, et ut vires concedebant, dispositis, omnes, unis animis omnia pro patria pati parati, spem universam in Dco elmartyre myroblyta colloca. vimus, et die noctuque Barbarorum irruptionem cir- cumspiciebamus, quotidieque, ut nuntiatum fuerat, exspectabamus. C civitatem advolat, Muratæ adventum in Langada iudi- cans, nec satis esse campum iltum longe låteque dif- fusum copiarum multitudini ; apparatum quoque prænarrabal esse super omnem exspectationem nec posse verbis exprimi. Rursum nos sollicite agere, diligenterque quæ opus erant curare, Illuxerat die- rum domina; et nocte media terræmotus ingens ur- Lem concutit, metumque omnium animis injicit,ρῶν, qui infelicia illam atque incommoda portendere cxi- stimarmut. Ita enim, qui a multo tempore civitatem conentiebant terræ motus, homines affecerunt et ta- lem opintonem ingenerarunt, cum illi rerum immu- tationes denuntiarint et dirorum montes urbi intu- lerint. hoc quidem noctu. Primo mane, cum non- dum sol terram radiis collustraret, pars exercitus in civitatem contendit, neque vexillum, ut moris est, erectum deferens neque turmatim procedens. Nec alio scopo : visum fuerat Muratæ amicabilibus ver- bis incolas antea pertentare, ut quæ postea subse- cuta sunt, urbisque excidium evitarentur: in spem enim venerat suis ipsins dietis eam aures illico data- ram et bello capi opprimique declinaturam. Idque duas ob causas præstitit, tum ne innumeras illas p hominum copias bello subjiceret, et postnioðum vo- tis frustratus ignominiam sibi, eamque summam, compararet ; tuin sermonibus cogentium ut in ur- lein veniret persuasus : non deerant enim qui eum compellabant, asseverabantque tantummodo con- spectum, prompte et nullo prævio bello ac tahore, in ditionem suam eam redəcturum. Misit itaque viros Christianos, haud ignotos, ex aliis urbibus, nobis salutaria consulturos, concitaturosque pro viribus adversus Latinos. Qui licet advertissent, timentes ne a sagittis e muris depromptis læderentur, retro cesserunt, cum nihil aut parum, pro quo accesse- 1ant, in:li assent ; proptereaque hoc suo redit ap id nomullos ignominia notati sunt. Namque cum 6. Paucis diebus prætergressis tertius nuntius in 5΄. Ημέραι παρῆλθον αὖθις ὀλίγαι, καὶ τρίτος
PG 156:597Καὶ δεῖ τοῦτον ἐκ παντὸς τρόπου μιμεῖσθαι καὶ λόγοις ἕ[πεσθαι αὐτῷ] καὶ πράγμασιν. Ἔπειτα [δὲ τί τοῦτο], ὅπερ εἴργαστο; Ὅτι τοῖς τοῦ Θεοῦ ν[όμοις] ἐμμένειν παρῄει καὶ τὴν εὐσέβειαν συνεβούλευε μὴ προέσθαι; Ὅτι μὴ κατεξανίστασθαι τῶν ἀρχόντων, ἀλλὰ τούτους ὡς ἐκ Θεοῦ προβληθέντας ἐδίδασκε στέργειν; Καὶ τί γε ἄλλο προσῆκεν ἐκείνῳ ψυχὰς ἀνθρώπων πρὸς Θεοῦ πιστευθέντι; Ὅμως ἐκεῖνος καὶ οὕτως ἔχων, ἐφ’ ἑκάστου σχεδὸν ἔτους ἠξίου τὴν πόλιν ἀπολιπεῖν καὶ πρὸς τὴν ἐνεγκαμένην γενέσθαι, ἴσως ἵν’ ἡμεῖς ὑπὲρ ἑαυτῶν φροντίσωμεν. Ἀλλ’ οὐδ’ οὕτως ἠνείχεσθε. Οὕτω γνώμης τινὲς τετυχήκεσαν πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τὸ τρεπτὸν κεκτημένης καὶ συμμεταβαλλομένης τοῖς καιροῖς καὶ τοῖς πράγμασιν. Ἀλλ’ οἱ μὲν τὰ τοιαῦτα λέγειν ὁρμώμενοι λογίσαιντο ποτε … ἡμεῖς δὲ τῶν προκειμένων ἐχώμεθα.] Πρῶτον καὶ δεύτερον ὁ Μουράτης πεπραχώς, ὅπερ εἰρήκειμεν, καὶ γράμματα τοῖς βέλεσι πεπομφὼς ἐντὸς πλεῖστα, τοῖς αὐτοῖς ὅρκοις καὶ ταῦτα συνδούμενα καὶ τὰ αὐτὰ διαγγέλλοντα.μητοι γίνονται, μηδὲν ἡ ὀλίγα πρὸς ἐν μ' τος δηλώ- Δ' σαντες, ᾧ π. . ᾧ καὶ μεμπταῖοι . • · δεδύνηνται. Εφ' ἔδοξάν τισιν ὑποστρέ ψαντες· δέον γὰρ πολλάκις καὶ κατὰ πολλὰ τῶν τε: χῶν μέρη περιιέναι, καὶ τὰ ὑπεσχημένα τῷ Μου- ράτη φανερά καταστήσας, λόγοις τε χρήσασθαι συμ- βουλίας, ὡς ἂν προθύμους παρασκευάσωσι πρὸς τὸ κοινῇ συνελθόντας σκέψασθαι τὸ συνοῖσον, οὐ καλῶς πρὸς ἡμᾶς διετέθησαν, εἶπον, ἡμεληκότες· τοῦ ὤφθησαν, εἴτ' ἐθελονταὶ εἴτε καὶ ἄκοντες. • ▸ ἐπιτάγματος. Πλὴν ἀλλ᾽ οὕτω μὲν οὗτοι πράξαντες ζ. Ο δὲ Μουράτης ἀνηνύτοις ἰδὼν ἐπιχειρεῖν ἐν τούτῳ τῷ μέρει (οὐ γὰρ οἷς ἔξωθεν μόνον ἐκήρυττον ἐπείθοντό τινες, ἀλλὰ καὶ πλύνειν τοῦτον ὕβρεσιν ὑπ' ἀβελτηρίας καὶ ἀλόγου θρασύτητος οὐκ ἀπώχε νουν), τοῦ θυμοῦ τε γέγονεν ὅλος, καὶ τὸν στρατὸν – προσέταξε μεταστῆναι καὶ περὶ τὴν πόλιν στρατο- πεδεύσασθαι. Οἱ δὲ προσεχώρουν, Στε..... μελισσών. σμήνη, τοῦ ἡμετέρου λίαν διψώντες αἵματος και πάντας άρδην καταπιεῖν γλιχόμενοι. Τῇ πόλει δὲ προσεγγίσαντες, καὶ τὰς σκηνὰς ὥσπερ ἔθος πηξά μενος, δίκην φρουρίου πᾶσαν περιέλαβον ταύτην, ὡς μηδαμοῦ σχεδὸν κενὸν ἀνθρώπων φαίνεσθαι τότ πον. Εἶτα τοὺς στρατηγοὺς ἕκαστον ἐν ὡρισμένῳ τῆς πόλεως μέρει πρὸς τὸ πολεμεῖν ἀποτάξας, αὐτὸς τὰς ἰδίας σκηνὰς ἀντικρὺ τῆς ἀκροπόλεως πήγνυσιν, ὡς ἂν πάντας ἐκ μετεώρου καλῶς ὁρᾶν ἔχοι καὶ πᾶσαν τὴν πόλιν ἐντός. Ἡμεῖς δὲ ταῦθ' ἑωρακότες καὶ τῆς ἡμῶν σωτηρίας υπεραγωνίσασθαι προθυμού- μένοι (καὶ γὰρ οὐδὲ ἦν ἄλλως εἰκὸς) μεθ' ὧν εἴχομεν ὅπλων ἐπὶ τὸ τεῖχος ἐθέομεν ἕκαστος, ἄλλος ἄλλον παρελθεῖν τῷ τάχει φιλονεικούντες καὶ οἷον άνδρι- ζόμενοι..... τῶν ἐκτὸς, ἀγνοοῦντες ἀπη τὰ τῆς σπου- δῆς ἐκείνης χωρήσει. Ως δ' ἀνέβημεν διημερεύειν ἐκεῖσε καὶ διανυκτερεύειν συνθέμενοι, καὶ διέκριναν ἡμᾶς οἱ κρατοῦντες τῆς πόλεως, Λατίνους καὶ Ρω- μαίους, καὶ τοὺς τὴν ληστείαν μετερχομένους ἀνα- μιξ στήσαντες (οὐ γὰρ πιστεύειν ἡμῖν καθαρῶς εἶν χον), καὶ θάνατον τοῖς φρονήσουσι προδοσίαν ἠπείλησαν, τοὺς Τζεταρίους, ὡς ἡ κοινή φωνή τούτους ἐκάλει (λῃστῶν δ' ἦσαν οὗτοι σύνταγμα ἐκ διαφόρων τόπων συναθροισθέντες) φύλακας εἰς τοῦτ' ἐπισ στήσαντες. η'. ; οὖν τοῦ πολεμεῖν γεγενήμεθα πάντες καὶ κατὰ τῶν ἐπιόντων ἀνδρίζεσθαι, ἄλλο τι πάλιν παρὰ τὴν ἡμετέραν ἐφάνη πράξας ὑπόνοιαν & Μουράτης. Πάντες γὰρ ἡμεῖς ὑπενοοῦμεν, τοσοῦτον στρατὸν βαρύν θεασάμενοι καὶ τοσαύτας τὰς ἐλεπόλεις, ἂς τὰ τῶν καμήλων πλῆθος καὶ τῶν ἁμαξῶν ἐπεκόμι ζον καθ' ἑκάστην, ὡς οὐκ ἂν φθάσεις καὶ μανικῶς αὐτίκα κατὰ τοῦ τείχους ὁρμήσει, παίειν μὲν αὐτὸ προστάξας τῇ χειροποιήτῳ τοῦ λίθου βροντῇ, τοὺς δ' ἄνωθεν κωλύειν τῆς ἐπὶ τῶν τειχῶν στάσεως διὰ τῶν ἀφιεμένων βελῶν, καὶ παντὶ μηχανήματι πρὸς τὸ κρατῆσαι κεχρῆσθαι τῆς πόλεως. Ὁ δὲ τούτων μὲν ἔδειξεν οὐδὲν, μικρόν δ' ἡσυχήσας καὶ τὴν πόλιν κύκλῳ περιβλεψάμενος κήρυκας καὶ αὖθις ἐξέπεμ- μεν, ἐλευθερίαν ἡμῖν ὑπισχνούμενος καὶ φιλοτιμίας ἑτέρας, τοῖς παρ' αὐτοῖς ταυτί πιστούμενος ὅρκοις, εἰ τὴν πόλιν προοίμεθα τοῖς τούτου λόγοις πεισθέν τες, καὶ τἀναντία πάλιν αὐτῶν προσετίθει, καὶ γεν..... χαλεπώτερα τούτων, εἰ μὴ καταπειθεῖς ἐν τούτῳ. : DE EXCIDIO THESSALONICENSI οpus esset saepius et nullus murorum partes circumi- ire, et quas promittebantur e Murate palam edi- a cere, sermonibusque uti consultationis ad¨eos dis- ponendum ut alacriterii unum convenientes: publi- cam utilitatem dignoscerent, ipst non bene erga nos affecti mandata neglexerunt. Veram hi; quo' diri- mals modo, sive sponte sua sive vi coacti, rein ita peregerunt. B oleum perdere (.neque enim iis quæ deforis ille euun- tiabat suaderi nonnulli, quinimo eum injuriis el opprobriis dementer jactanterque continuo onerare), intemperiis insaniisque agilamus loco noveri exer- citum mandat. Illi sec dunt æque ac apum. examina; nostri sanguinis avide silientes omnesque penitus uno haustu deglutire desiderantes. Ubi urbi proximi facti sunt, tentoriis pro more fixis instar propugna- culi eam ita circumvallant ut nullis hominibus esset vacuus locus. Tum duces singulos in præscripta ur- bis parte destinans, ipse sua tentoria arci adversa ponit, ut omnes tanquam eloco sublimiore, et inte- riores parles urbis, circumspiceret. Nos hac intuiti, pro salute nostra tutanda alacriores facti (neque. enim fieri poterat aliter ), armis utcunque suppeten- tibus ad murum accurrere, alius alium celeritate prætergredi, adversus externas copias quem tandem finem habitura essent tantæ sollicitudinis studia, ani- c mos addere. Ut ascendimus, diu noctuque ibi nobis immorandum esse constituentes, qui urbi mode- rabantur, Græcos atque Latinos ita distinxerunt ut medium unum ex iis qui prædas convectant interpo- nerent ; Tzetarios vulgus vocat, ut sunt prædonum agmen ex variis regionibus coalitum ; et his custo- diam demandarunt, plane{nobis non fidentes ; nor- tem etiam proditionein meditaturis minati sunt. D tes animo virili præsentique paratis, aliud præter nostram exspectationem Murates exsequitur. Nos enċin ommes suspicabamur, tantam copiarum mo- lein et machinarum, quas multitudo camelorum etcurruum quotidie advehebat, conspicati, prinio sui appulsu furenter iratum muros appetiturum, eos- que lapidum manufacto tonitru diverberaturum, nec non et supra muros stantes sagittis impulsis dimoturum, machinasque omnes ad urbem exci- dendam usurpaturum. Verum hic nil tale conatus est, sed parum percunctatus præcones rursus de- cernit, qui nobis libertatem paciscerentur aliosque honores jurejurando, ut apud ipsos fieri anal, pol. licerentur, si sermonibus illius suasi urbem dede- remus : his, contraria subdebat, multaque pejora si votis suis uon obsecundaremus, 7. Murales, cum vidisset se hac ratione operam et 8. Omnibus ergo ad pugnandum adversus irruen-
PG 156:598Ὡς ἤνυε πλέον οὐδὲν (οὐ γὰρ ἐξῆν βουλομένοις τοῖς ἐν τῇ πόλει τῷ τῶν Λατίνων δέει καὶ μάλιστα τῶν συμπαρισταμένων αὐτοῖς ἐπὶ φυλακῇ λῃστῶν, τῇ σφῶν ἀδεῶς χρήσασθαι γνώμῃ), τρέπεται τότ’ ἐξ ἀνάγκης ἐπὶ τὸ πολεμεῖν, οὐδὲ τότε τοσοῦτον ἀπὸ τῆς ἀπειθείας τῶν ἔνδον καὶ τῆς ἐνστάσεως ὅσον ἐκ τούτου. Ὁλκὰς ἐφάνη τις ἐξαπίνης Λατινικὴ σῖτον ἔχουσα φόρτον καὶ κομίζουσα τοῦτον ἐν τῇ πόλει χρῃζούσῃ. Οἱ δ’ ὑπετόπασαν ταύτην ἰδόντες συμμάχους ἔχειν καὶ ὅπλα διὰ τὸν πόλεμον καὶ δεδιότες τὴν ἧτταν, συμμαχίας ἐπὶ τὴν πόλιν ἐλθούσης, ὅλῃ δεῖν ᾤοντο χρήσασθαι τῇ τούτων δυνάμει καὶ περὶ τὰ πολεμικὰ τέχνῃ πρὶν τὴν ὁλκάδα καθορμισθῆναι. Μικρὸν μὲν οὖν πρότερον, ὅτε καὶ τοὺς κήρυκας ἔπεμπεν, ὑπεισερχόμενοι τὸ προτείχισμα μέρος τῶν πολεμούντων ἀωρὶ τῶν νυκτῶν καὶ τοῦθ’ ὑπορύττοντες ἐν ἀδείᾳ (οὔτε γὰρ ἐπ’ αὐτῷ φύλακες ἦσαν, οὐκ ἀρκούντων τῶν ἔνδον, οὔτ’ ἐξωθεῖν αὐτοὺς εἶχεν οὐδεὶς οὐδ’ ὁπωσοῦν, τούτου προβεβλημένου) πολλὰ τούτου κατέσπασαν εἰς ἔδαφος μέρη, ὥστ’ ἔχειν εἰσιέναι παμπληθεῖς ἐν τῷ μεταξὺ τῶν τειχῶν τόπῳ, κλίμακάς τε εἰσκομίσαι μετ’ εὐχερείας καὶ ταύταις τὸ μέγα τεῖχος ἐπαναβῆναι.μητοι γίνονται, μηδὲν ἡ ὀλίγα πρὸς ἐν μ' τος δηλώ- Δ' σαντες, ᾧ π. . ᾧ καὶ μεμπταῖοι . • · δεδύνηνται. Εφ' ἔδοξάν τισιν ὑποστρέ ψαντες· δέον γὰρ πολλάκις καὶ κατὰ πολλὰ τῶν τε: χῶν μέρη περιιέναι, καὶ τὰ ὑπεσχημένα τῷ Μου- ράτη φανερά καταστήσας, λόγοις τε χρήσασθαι συμ- βουλίας, ὡς ἂν προθύμους παρασκευάσωσι πρὸς τὸ κοινῇ συνελθόντας σκέψασθαι τὸ συνοῖσον, οὐ καλῶς πρὸς ἡμᾶς διετέθησαν, εἶπον, ἡμεληκότες· τοῦ ὤφθησαν, εἴτ' ἐθελονταὶ εἴτε καὶ ἄκοντες. • ▸ ἐπιτάγματος. Πλὴν ἀλλ᾽ οὕτω μὲν οὗτοι πράξαντες ζ. Ο δὲ Μουράτης ἀνηνύτοις ἰδὼν ἐπιχειρεῖν ἐν τούτῳ τῷ μέρει (οὐ γὰρ οἷς ἔξωθεν μόνον ἐκήρυττον ἐπείθοντό τινες, ἀλλὰ καὶ πλύνειν τοῦτον ὕβρεσιν ὑπ' ἀβελτηρίας καὶ ἀλόγου θρασύτητος οὐκ ἀπώχε νουν), τοῦ θυμοῦ τε γέγονεν ὅλος, καὶ τὸν στρατὸν – προσέταξε μεταστῆναι καὶ περὶ τὴν πόλιν στρατο- πεδεύσασθαι. Οἱ δὲ προσεχώρουν, Στε..... μελισσών. σμήνη, τοῦ ἡμετέρου λίαν διψώντες αἵματος και πάντας άρδην καταπιεῖν γλιχόμενοι. Τῇ πόλει δὲ προσεγγίσαντες, καὶ τὰς σκηνὰς ὥσπερ ἔθος πηξά μενος, δίκην φρουρίου πᾶσαν περιέλαβον ταύτην, ὡς μηδαμοῦ σχεδὸν κενὸν ἀνθρώπων φαίνεσθαι τότ πον. Εἶτα τοὺς στρατηγοὺς ἕκαστον ἐν ὡρισμένῳ τῆς πόλεως μέρει πρὸς τὸ πολεμεῖν ἀποτάξας, αὐτὸς τὰς ἰδίας σκηνὰς ἀντικρὺ τῆς ἀκροπόλεως πήγνυσιν, ὡς ἂν πάντας ἐκ μετεώρου καλῶς ὁρᾶν ἔχοι καὶ πᾶσαν τὴν πόλιν ἐντός. Ἡμεῖς δὲ ταῦθ' ἑωρακότες καὶ τῆς ἡμῶν σωτηρίας υπεραγωνίσασθαι προθυμού- μένοι (καὶ γὰρ οὐδὲ ἦν ἄλλως εἰκὸς) μεθ' ὧν εἴχομεν ὅπλων ἐπὶ τὸ τεῖχος ἐθέομεν ἕκαστος, ἄλλος ἄλλον παρελθεῖν τῷ τάχει φιλονεικούντες καὶ οἷον άνδρι- ζόμενοι..... τῶν ἐκτὸς, ἀγνοοῦντες ἀπη τὰ τῆς σπου- δῆς ἐκείνης χωρήσει. Ως δ' ἀνέβημεν διημερεύειν ἐκεῖσε καὶ διανυκτερεύειν συνθέμενοι, καὶ διέκριναν ἡμᾶς οἱ κρατοῦντες τῆς πόλεως, Λατίνους καὶ Ρω- μαίους, καὶ τοὺς τὴν ληστείαν μετερχομένους ἀνα- μιξ στήσαντες (οὐ γὰρ πιστεύειν ἡμῖν καθαρῶς εἶν χον), καὶ θάνατον τοῖς φρονήσουσι προδοσίαν ἠπείλησαν, τοὺς Τζεταρίους, ὡς ἡ κοινή φωνή τούτους ἐκάλει (λῃστῶν δ' ἦσαν οὗτοι σύνταγμα ἐκ διαφόρων τόπων συναθροισθέντες) φύλακας εἰς τοῦτ' ἐπισ στήσαντες. η'. ; οὖν τοῦ πολεμεῖν γεγενήμεθα πάντες καὶ κατὰ τῶν ἐπιόντων ἀνδρίζεσθαι, ἄλλο τι πάλιν παρὰ τὴν ἡμετέραν ἐφάνη πράξας ὑπόνοιαν & Μουράτης. Πάντες γὰρ ἡμεῖς ὑπενοοῦμεν, τοσοῦτον στρατὸν βαρύν θεασάμενοι καὶ τοσαύτας τὰς ἐλεπόλεις, ἂς τὰ τῶν καμήλων πλῆθος καὶ τῶν ἁμαξῶν ἐπεκόμι ζον καθ' ἑκάστην, ὡς οὐκ ἂν φθάσεις καὶ μανικῶς αὐτίκα κατὰ τοῦ τείχους ὁρμήσει, παίειν μὲν αὐτὸ προστάξας τῇ χειροποιήτῳ τοῦ λίθου βροντῇ, τοὺς δ' ἄνωθεν κωλύειν τῆς ἐπὶ τῶν τειχῶν στάσεως διὰ τῶν ἀφιεμένων βελῶν, καὶ παντὶ μηχανήματι πρὸς τὸ κρατῆσαι κεχρῆσθαι τῆς πόλεως. Ὁ δὲ τούτων μὲν ἔδειξεν οὐδὲν, μικρόν δ' ἡσυχήσας καὶ τὴν πόλιν κύκλῳ περιβλεψάμενος κήρυκας καὶ αὖθις ἐξέπεμ- μεν, ἐλευθερίαν ἡμῖν ὑπισχνούμενος καὶ φιλοτιμίας ἑτέρας, τοῖς παρ' αὐτοῖς ταυτί πιστούμενος ὅρκοις, εἰ τὴν πόλιν προοίμεθα τοῖς τούτου λόγοις πεισθέν τες, καὶ τἀναντία πάλιν αὐτῶν προσετίθει, καὶ γεν..... χαλεπώτερα τούτων, εἰ μὴ καταπειθεῖς ἐν τούτῳ. : DE EXCIDIO THESSALONICENSI οpus esset saepius et nullus murorum partes circumi- ire, et quas promittebantur e Murate palam edi- a cere, sermonibusque uti consultationis ad¨eos dis- ponendum ut alacriterii unum convenientes: publi- cam utilitatem dignoscerent, ipst non bene erga nos affecti mandata neglexerunt. Veram hi; quo' diri- mals modo, sive sponte sua sive vi coacti, rein ita peregerunt. B oleum perdere (.neque enim iis quæ deforis ille euun- tiabat suaderi nonnulli, quinimo eum injuriis el opprobriis dementer jactanterque continuo onerare), intemperiis insaniisque agilamus loco noveri exer- citum mandat. Illi sec dunt æque ac apum. examina; nostri sanguinis avide silientes omnesque penitus uno haustu deglutire desiderantes. Ubi urbi proximi facti sunt, tentoriis pro more fixis instar propugna- culi eam ita circumvallant ut nullis hominibus esset vacuus locus. Tum duces singulos in præscripta ur- bis parte destinans, ipse sua tentoria arci adversa ponit, ut omnes tanquam eloco sublimiore, et inte- riores parles urbis, circumspiceret. Nos hac intuiti, pro salute nostra tutanda alacriores facti (neque. enim fieri poterat aliter ), armis utcunque suppeten- tibus ad murum accurrere, alius alium celeritate prætergredi, adversus externas copias quem tandem finem habitura essent tantæ sollicitudinis studia, ani- c mos addere. Ut ascendimus, diu noctuque ibi nobis immorandum esse constituentes, qui urbi mode- rabantur, Græcos atque Latinos ita distinxerunt ut medium unum ex iis qui prædas convectant interpo- nerent ; Tzetarios vulgus vocat, ut sunt prædonum agmen ex variis regionibus coalitum ; et his custo- diam demandarunt, plane{nobis non fidentes ; nor- tem etiam proditionein meditaturis minati sunt. D tes animo virili præsentique paratis, aliud præter nostram exspectationem Murates exsequitur. Nos enċin ommes suspicabamur, tantam copiarum mo- lein et machinarum, quas multitudo camelorum etcurruum quotidie advehebat, conspicati, prinio sui appulsu furenter iratum muros appetiturum, eos- que lapidum manufacto tonitru diverberaturum, nec non et supra muros stantes sagittis impulsis dimoturum, machinasque omnes ad urbem exci- dendam usurpaturum. Verum hic nil tale conatus est, sed parum percunctatus præcones rursus de- cernit, qui nobis libertatem paciscerentur aliosque honores jurejurando, ut apud ipsos fieri anal, pol. licerentur, si sermonibus illius suasi urbem dede- remus : his, contraria subdebat, multaque pejora si votis suis uon obsecundaremus, 7. Murales, cum vidisset se hac ratione operam et 8. Omnibus ergo ad pugnandum adversus irruen-
PG 156:599Βάσιμον οὖν τὸ ἔξω πεποιήκεσαν διατείχισμα τοῦτον τὸν τρόπον καὶ τῆς τοξικῆς πολλάκις τῆς ἡμέρας, ἀλλὰ δὴ καὶ τῆς νυκτὸς οὐκ ἠμέλουν, τοῦ μικροῦ τείχους, ὅτε πρὸς κατάπτωσιν ᾔεσαν· πῶς γὰρ ἂν ἔσχον μετὰ πλείονος ὑπορύττειν ἀδείας αὐτό, τοὺς ἐπὶ τοῦ μείζονος τείχους, εἰ μὴ τοῖς βέλεσιν ἀπεῖργον μὴ κατ’ αὐτῶν καὶ τούτους ὁμοίως χωρεῖν καὶ τὰ παραπλήσια δρᾶν; Πλὴν καὶ οὕτως οὐδ’ ἡμεῖς ἠμελοῦμεν τοῦ κατὰ δύναμιν ἔργου.Α · Αλλ' ἐνταῦθα μικρὸν ἐρήσομαι τους κατηγοροῦν- τας τοῦ δεῖνος καὶ τῆς δεῖνος. Ποῦ ποθ' ὑμεῖς ἦτε δθ᾽ ὁ Μουράτης τὰ τοιαῦτα ὑπέσχετο ; οὐκ ἐν τῇ πόλει, καὶ αὐτήκοοι τῶν κηρυττομένων ; πῶς & διε νοεῖσθε, οὐκ εἰς πέρας ηγάγετε ; πῶς οὖν οὐκ ἐχρή- σασθε τῷ λογισμῷ ; πῶς & τῶν ἄλλων κατηγορεῖτε μὴ πεπραχότων, ὑμεῖς οὐκ ἐπράξατε, καιροῦ κα- λοῦντος καὶ τῶν ἀπειργόντων οὐκ ὄντων ; τότε γὰρ ποιμὴν οὐκ ἦν (μῆνας γὰρ εἶχεν ἐξ γενόμενος ἐξ ἀνθρώπων) οὐδὲ ἀραὶ, οὐδ᾽ ὅσ' ἕτερ᾽ ἀπαριθμεῖτε. Τί λοιπὸν τὸ κωλύσαν ὑμᾶς ἦν ; ἢ τίνος ἔργον ἦτα συμβέβηκεν ; Οὐδενὸς, πᾶς τις ἂν εἴποι λογιζόμενος εὐσεβῶς, ἢ τῆς ἡμῶν ἁμαρτίας ἑκάστου τὴν ἀόργης τον εἰς ὀργὴν καθ' ἡμῶν κινησάσης, παιδείαν ἡμῖν ἐπενεγκεῖν πταίουσιν ἀδιόρθωτα, ἵνα γοῦν ἑαυτῶν γενόμενοι καὶ τοῦ λοιποῦ σωφρονήσωμεν. Εἰ δέ τις τῶν πρὶν ἀπομνημονεύων χρόνων καὶ πάλιν ἡμῖν ἀντιλέγῃ, καὶ τῷ ποιμένι τὴν αἰτίαν ἐπάγῃ, τοῖς προδεδόσθαι ἐθέλουσι μὴ τὰ ἴσα φρονήσαντι καὶ βου- λευσαμένῳ, μεμηνότος, οἶμαι, κέκτηται λογισμούς. Πρῶτον μὲν γὰρ οὐ τοῦ σχήματος τοῦ ἀρχιερέως στρατηγικών πραγμάτων ἀντιλαμβάνεσθαι, καὶ τὸν μὲν τυραννικῶς ἐξωθεῖν τῆς ἀρχῆς, τὸν δὲ ἀντεισά- γειν, καὶ πραγμάτων καὶ φόνου καὶ ζημιῶν, τούτων δὴ τῶν ἐν ταῖς ἐναλλαγαῖς τῶν ἀρχῶν συμβαινόντων, αἴτιον δείκνυσθαι. Οὐ γὰρ ἐπὶ θρόνον αὐτὸν καθί ζουσι τυραννικόν, ἀλλ' ἐπὶ θρόνον ἱερατικόν, καὶ Δεσπότου πραέος καὶ εἰρήνην διδάξαντος. Καὶ δεῖ τοῦτον ἐκ παντὸς τρόπου μιμεῖσθαι, καὶ λόγοις έ... καὶ πράγμασιν. Επειτα... ὅπερ είργαστο; ὅτι τοῖς τοῦ Θεοῦ νόμοις ἐμμένειν παρήνει, καὶ τὴν εὐσέ σε αν συνεβούλευε μή προέσθαι; ὅτι μὴ κατεξι- νίστασθαι τῶν ἀρχόντων, ἀλλὰ τούτους ὡς ἐκ Θεοῦ προβληθέντας ἐδίδασκε στέργειν; καὶ τί γε ἄλλο προσῆκεν ἐκείνῳ, ψυχὰς ἀνθρώπων πρὸς Θεοῦ πισ τευθέντι ; Ὅμως ἐκεῖνος καὶ οὕτως ἔχων ἐφ' ἑκάστου σχεδὸν ἔτους ἠξίου τὴν πόλιν ἀπολιπεῖν καὶ πρὸς τὴν ἐνεγκαμένην γενέσθαι, ἴσως ἵν᾿ ἡμεῖς ὑπὲρ ἑαυ τῶν φροντίσωμεν. Αλλ' οὐδ' οὕτως ἠνείχεσθε. Οὕτω γνώμης τινες τετυχήκεσαν πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τὸ τρεπτὸν κεκτημένης καὶ συμμεταβαλλομένης τοῖς καιροῖς καὶ τοῖς πράγμασιν. Αλλ' οἱ μὲν τὰ τοιαῦτα λέγειν ὁρμώμενοι λογίσαιντό ποτε... ἡμεῖς δὲ τῶν προκειμένων ἐχόμεθα. θ'. Πρῶτον καὶ δεύτερον ὁ Μουράτης πεπραχὼς ὅπερ εἰρήκειμεν, καὶ γράμματα τοῖς βέλεσι πεπομε φὼς ἐντὸς πλεῖστα, τοῖς αὐτοῖς ὅρκοις καὶ ταῦτα συνθούμενα καὶ τὰ αὐτὰ διαγγέλλοντα, ὡς ήνυε πλέον οὐδὲν (οὐ γὰρ ἐξῆν βουλομένοις τοῖς ἐν τῇ πόλει τῷ τῶν Λατίνων δέει, καὶ μάλιστα τῶν συμ παρισταμένων αὐτοῖς ἐπὶ φυλακῇ λῃστῶν, τῇ σφῶν ἀδεῶς χρήσασθαι γνώμη), τρέπεται τότ' ἐξ ἀνάγκης ἐπὶ τὸ πολεμεῖν, οὐδὲ τότε τοσοῦτον ἀπὸ τῆς ἀπει θείας τῶν ἔνδον καὶ τῆς ἐνστάσεως ὅσον ἐκ τούτου. 'Ολκὰς ἐφάνη τις ἐξαπίνης Λατινική σίτον ἔχουσα φόρτον καὶ κομίζουσα τοῦτον [ἐν] τῇ πόλει χρηζούσῃ. Οἱ δ᾽ ὑπετόπασαν ταύτην ἰδόντες συμμάχους ἔχειν καὶ ὅπλα διὰ τὸν πόλεμον, καὶ δεδιότες τὴν ἧτταν συμμαχίας ἐπὶ τὴν πόλιν ἐλθούσης, ὅλη δεῖν οντο JOANNIS ANAGNOSTÆ . Sed cum huc pervenerim, paucis compellabo hu- B ps alteriusve insimulatores. Ubinam eratis vos, rum hæc Murales offerebat ? Nonne in urbe, et ve- s'ris ea auribus usurpastis ? Qua igitur ratione co- gitatis usi non estis ? Quare, de quibus alios ineu- satis quod non fecerint, vos ipsi, occasione pre- mente et nullo impediente, non perfecistis? tum enim nullus pastor erat (namque ante sex menses inter vivos esse desierat), nec diræ neque alia, quæ vos recensetis et per digitos exacte numeratis. Quid igitur vobis impedimento fuit, aut cujus opus even- lus ? Nullius, quilibet respondebit pie rem compu tans, quam nostræ improbitatis, quæ ab iracundia liberum Deum in iracundiam movit, et ad nostri punitionem, qui incorrecte labimur, excitavit, ut ad nosmetipsos redeuntes in posterum sapiamus. " Quod si quis anteacta tempora commemorans ite- rum nobis opponat, et pastori causam appingat, qui dedere se volentibus, sententia etiam data, contradixit, insanientis cogitationes suscipit. Pri- mum enim non addecet pontificem rerum milita- rium cura, et hunc quidem tyrannorum more prin- cipatu pellere, Illum contra in possessionem immit- tere, et mutationum ac cædium nec non damnorum, quæ, dum rerum status immutatur, eveniunt, au- clorem esse: neque enim ipse in tyrannicum, sed in sacerdolate, et mitis Domini, et qui pacem de- prædicavit, cujus vestigiis insistere modis omnibus et dicta factaque sequi debet, solium promovetur. Deinceps quid ille molitus est ? An quod in legibus C divinis perdurare adhortabatur, non a principibus desciscendum, quos veluti a Deo promotos exoscu- landum esse docebat? Et tamen in quid aliud illi in- cumbendum erat, cui mortalium animæ per Deum erant concredita ? Nihilominus ille, hoc modo dispo- si:us, Tere singulis annis ab urbe recedere volebat et in patriam reverti, forte ut nos nostra accuraremus. Sed neque hac ratione passi estis. Ita mente non- nulli præditi sunt, quæ cum quolibet mutationem subeunte sese immutat et variat. Sed qui similia proferunt, rationem animo agitent, qua ea enun- tiant; nos vero ad propositum revertamur. commemoravimus, Murates peregisset, nissisque cum sagittis in urbem plurimis litteris, eadem, et simili jurejurando, denuntiantibus ac stabilientibus, nihil proficeret (neque enim facultas erat civibus, etiamsi voluissent, Latinorum, et prædonum polis- sium adstantium custodientiumque metu, sua sen- tentia intrepide uti), ad bellum invitus accingitur, non tantum contumacia atque contentione inhabi- tantium motus quantum istiusmodi successu. Navis repente comparuit Latina, frumento onusta, ad ur- bem indigam adnavigans. Statim atque eam vidit, suspicatur copias auxiliares et arma pro bellatori- bus vehi; deque victoria dubius, si commilitones introducerentur, totis conandum esse viribus et 9. Cum vero alia atque alia vice, quod supra D
[Πλέον δὲ τῶν ἄλλων ἐχρώμεθα τῇ καλουμένῃ σκευῇ, ἧς ἦχον μὲν ἠκούομεν μόνον, ἔργον δὲ οὐδέποτ’ εἴδομέν τι λαμπρὸν καὶ ταῦτα πολλῆς ἐν ἡμῖν οὔσης τῆς ἐσκευασμένης βοτάνης, ἀφειδῶς τε κατὰ πάντα καιρὸν ἀναλισκομένης.] Ταῦτ’ οὖν ἐπὶ τρισὶν ἦσαν ἡμέραις γινόμενα καὶ τηνικαῦτα δή τινες ἔν τισι τῶν τειχῶν μέρεσιν ἔξωθεν περὶ μέσας νύκτας ἰόντες, τῆς ἡμετέρας κηδόμενοι σωτηρίας, πᾶσαν ἡμῖν πρὸς πόλεμον παρεσκευάσθαι τὴν στρατιὰν προαγγέλλουσιν, ὅσον τε περὶ τὸν Μουράτην πεζὸν καὶ τῆς τετάρτης ἡμέρας διαυγασάσης βούλεσθαι καθ’ ἡμῶν ὅλῃ δυνάμει κεχωρηκέναι καὶ ὡς πλοῖα παρασκευάσειαν καὶ τούτοις ἵν’ ἀπὸ τοῦ κατὰ θάλατταν μέρους ἰόντες πρὸς διττὰς ἀναγκάσωσιν ἡμᾶς ἀσχοληθῆναι φροντίδας. Ὃ καὶ σφόδρα τὰς ἡμετέρας ψυχὰς διετάραξε καὶ εἰς ἀπορίαν ἐνέβαλεν ὅσην, ὡς βλάβην ἡμῖν δυνάμενον οὐ τὴν τυχοῦσαν ἐπαγαγεῖν.Α · Αλλ' ἐνταῦθα μικρὸν ἐρήσομαι τους κατηγοροῦν- τας τοῦ δεῖνος καὶ τῆς δεῖνος. Ποῦ ποθ' ὑμεῖς ἦτε δθ᾽ ὁ Μουράτης τὰ τοιαῦτα ὑπέσχετο ; οὐκ ἐν τῇ πόλει, καὶ αὐτήκοοι τῶν κηρυττομένων ; πῶς & διε νοεῖσθε, οὐκ εἰς πέρας ηγάγετε ; πῶς οὖν οὐκ ἐχρή- σασθε τῷ λογισμῷ ; πῶς & τῶν ἄλλων κατηγορεῖτε μὴ πεπραχότων, ὑμεῖς οὐκ ἐπράξατε, καιροῦ κα- λοῦντος καὶ τῶν ἀπειργόντων οὐκ ὄντων ; τότε γὰρ ποιμὴν οὐκ ἦν (μῆνας γὰρ εἶχεν ἐξ γενόμενος ἐξ ἀνθρώπων) οὐδὲ ἀραὶ, οὐδ᾽ ὅσ' ἕτερ᾽ ἀπαριθμεῖτε. Τί λοιπὸν τὸ κωλύσαν ὑμᾶς ἦν ; ἢ τίνος ἔργον ἦτα συμβέβηκεν ; Οὐδενὸς, πᾶς τις ἂν εἴποι λογιζόμενος εὐσεβῶς, ἢ τῆς ἡμῶν ἁμαρτίας ἑκάστου τὴν ἀόργης τον εἰς ὀργὴν καθ' ἡμῶν κινησάσης, παιδείαν ἡμῖν ἐπενεγκεῖν πταίουσιν ἀδιόρθωτα, ἵνα γοῦν ἑαυτῶν γενόμενοι καὶ τοῦ λοιποῦ σωφρονήσωμεν. Εἰ δέ τις τῶν πρὶν ἀπομνημονεύων χρόνων καὶ πάλιν ἡμῖν ἀντιλέγῃ, καὶ τῷ ποιμένι τὴν αἰτίαν ἐπάγῃ, τοῖς προδεδόσθαι ἐθέλουσι μὴ τὰ ἴσα φρονήσαντι καὶ βου- λευσαμένῳ, μεμηνότος, οἶμαι, κέκτηται λογισμούς. Πρῶτον μὲν γὰρ οὐ τοῦ σχήματος τοῦ ἀρχιερέως στρατηγικών πραγμάτων ἀντιλαμβάνεσθαι, καὶ τὸν μὲν τυραννικῶς ἐξωθεῖν τῆς ἀρχῆς, τὸν δὲ ἀντεισά- γειν, καὶ πραγμάτων καὶ φόνου καὶ ζημιῶν, τούτων δὴ τῶν ἐν ταῖς ἐναλλαγαῖς τῶν ἀρχῶν συμβαινόντων, αἴτιον δείκνυσθαι. Οὐ γὰρ ἐπὶ θρόνον αὐτὸν καθί ζουσι τυραννικόν, ἀλλ' ἐπὶ θρόνον ἱερατικόν, καὶ Δεσπότου πραέος καὶ εἰρήνην διδάξαντος. Καὶ δεῖ τοῦτον ἐκ παντὸς τρόπου μιμεῖσθαι, καὶ λόγοις έ... καὶ πράγμασιν. Επειτα... ὅπερ είργαστο; ὅτι τοῖς τοῦ Θεοῦ νόμοις ἐμμένειν παρήνει, καὶ τὴν εὐσέ σε αν συνεβούλευε μή προέσθαι; ὅτι μὴ κατεξι- νίστασθαι τῶν ἀρχόντων, ἀλλὰ τούτους ὡς ἐκ Θεοῦ προβληθέντας ἐδίδασκε στέργειν; καὶ τί γε ἄλλο προσῆκεν ἐκείνῳ, ψυχὰς ἀνθρώπων πρὸς Θεοῦ πισ τευθέντι ; Ὅμως ἐκεῖνος καὶ οὕτως ἔχων ἐφ' ἑκάστου σχεδὸν ἔτους ἠξίου τὴν πόλιν ἀπολιπεῖν καὶ πρὸς τὴν ἐνεγκαμένην γενέσθαι, ἴσως ἵν᾿ ἡμεῖς ὑπὲρ ἑαυ τῶν φροντίσωμεν. Αλλ' οὐδ' οὕτως ἠνείχεσθε. Οὕτω γνώμης τινες τετυχήκεσαν πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τὸ τρεπτὸν κεκτημένης καὶ συμμεταβαλλομένης τοῖς καιροῖς καὶ τοῖς πράγμασιν. Αλλ' οἱ μὲν τὰ τοιαῦτα λέγειν ὁρμώμενοι λογίσαιντό ποτε... ἡμεῖς δὲ τῶν προκειμένων ἐχόμεθα. θ'. Πρῶτον καὶ δεύτερον ὁ Μουράτης πεπραχὼς ὅπερ εἰρήκειμεν, καὶ γράμματα τοῖς βέλεσι πεπομε φὼς ἐντὸς πλεῖστα, τοῖς αὐτοῖς ὅρκοις καὶ ταῦτα συνθούμενα καὶ τὰ αὐτὰ διαγγέλλοντα, ὡς ήνυε πλέον οὐδὲν (οὐ γὰρ ἐξῆν βουλομένοις τοῖς ἐν τῇ πόλει τῷ τῶν Λατίνων δέει, καὶ μάλιστα τῶν συμ παρισταμένων αὐτοῖς ἐπὶ φυλακῇ λῃστῶν, τῇ σφῶν ἀδεῶς χρήσασθαι γνώμη), τρέπεται τότ' ἐξ ἀνάγκης ἐπὶ τὸ πολεμεῖν, οὐδὲ τότε τοσοῦτον ἀπὸ τῆς ἀπει θείας τῶν ἔνδον καὶ τῆς ἐνστάσεως ὅσον ἐκ τούτου. 'Ολκὰς ἐφάνη τις ἐξαπίνης Λατινική σίτον ἔχουσα φόρτον καὶ κομίζουσα τοῦτον [ἐν] τῇ πόλει χρηζούσῃ. Οἱ δ᾽ ὑπετόπασαν ταύτην ἰδόντες συμμάχους ἔχειν καὶ ὅπλα διὰ τὸν πόλεμον, καὶ δεδιότες τὴν ἧτταν συμμαχίας ἐπὶ τὴν πόλιν ἐλθούσης, ὅλη δεῖν οντο JOANNIS ANAGNOSTÆ . Sed cum huc pervenerim, paucis compellabo hu- B ps alteriusve insimulatores. Ubinam eratis vos, rum hæc Murales offerebat ? Nonne in urbe, et ve- s'ris ea auribus usurpastis ? Qua igitur ratione co- gitatis usi non estis ? Quare, de quibus alios ineu- satis quod non fecerint, vos ipsi, occasione pre- mente et nullo impediente, non perfecistis? tum enim nullus pastor erat (namque ante sex menses inter vivos esse desierat), nec diræ neque alia, quæ vos recensetis et per digitos exacte numeratis. Quid igitur vobis impedimento fuit, aut cujus opus even- lus ? Nullius, quilibet respondebit pie rem compu tans, quam nostræ improbitatis, quæ ab iracundia liberum Deum in iracundiam movit, et ad nostri punitionem, qui incorrecte labimur, excitavit, ut ad nosmetipsos redeuntes in posterum sapiamus. " Quod si quis anteacta tempora commemorans ite- rum nobis opponat, et pastori causam appingat, qui dedere se volentibus, sententia etiam data, contradixit, insanientis cogitationes suscipit. Pri- mum enim non addecet pontificem rerum milita- rium cura, et hunc quidem tyrannorum more prin- cipatu pellere, Illum contra in possessionem immit- tere, et mutationum ac cædium nec non damnorum, quæ, dum rerum status immutatur, eveniunt, au- clorem esse: neque enim ipse in tyrannicum, sed in sacerdolate, et mitis Domini, et qui pacem de- prædicavit, cujus vestigiis insistere modis omnibus et dicta factaque sequi debet, solium promovetur. Deinceps quid ille molitus est ? An quod in legibus C divinis perdurare adhortabatur, non a principibus desciscendum, quos veluti a Deo promotos exoscu- landum esse docebat? Et tamen in quid aliud illi in- cumbendum erat, cui mortalium animæ per Deum erant concredita ? Nihilominus ille, hoc modo dispo- si:us, Tere singulis annis ab urbe recedere volebat et in patriam reverti, forte ut nos nostra accuraremus. Sed neque hac ratione passi estis. Ita mente non- nulli præditi sunt, quæ cum quolibet mutationem subeunte sese immutat et variat. Sed qui similia proferunt, rationem animo agitent, qua ea enun- tiant; nos vero ad propositum revertamur. commemoravimus, Murates peregisset, nissisque cum sagittis in urbem plurimis litteris, eadem, et simili jurejurando, denuntiantibus ac stabilientibus, nihil proficeret (neque enim facultas erat civibus, etiamsi voluissent, Latinorum, et prædonum polis- sium adstantium custodientiumque metu, sua sen- tentia intrepide uti), ad bellum invitus accingitur, non tantum contumacia atque contentione inhabi- tantium motus quantum istiusmodi successu. Navis repente comparuit Latina, frumento onusta, ad ur- bem indigam adnavigans. Statim atque eam vidit, suspicatur copias auxiliares et arma pro bellatori- bus vehi; deque victoria dubius, si commilitones introducerentur, totis conandum esse viribus et 9. Cum vero alia atque alia vice, quod supra D
PG 156:600Δήλης τοιγαροῦν ταυτησὶ γεγενημένης τῆς ἀγγελίας καὶ πάντων ἡμῶν ἐν περιστάσει καὶ λογισμοῖς ὄντων, πῶς ἂν διατεθείημεν πρὸς τὸν πόλεμον, πάσης τε σχεδὸν ἡλικίας οὔσης ἐν ἐγρηγόρσει, δεήσεις ἐκτενεῖς θεῷ καὶ τῷ Μυροβλύτι Μάρτυρι καθ’ ὅλην ἐκείνην προσαγόντων τὴν νύκτα (πάντες γὰρ ᾔδεσαν ἐν χρῷ τοῦ κινδύνου καθεστηκέναι), οἱ Λατῖνοι περὶ πολλοῦ τὸ τοῦ αἰγιαλοῦ ποιούμενοι μέρος διὰ τὰς τρεῖς, αἳ παρῆσαν τῇ πόλει, τριήρεις, μὴ πυρὸς ἔργον ταύτας ἐλθόντες οἱ Τοῦρκοι ποιήσωσι, τοὺς σφῶν τοξότας, μεμερισμένους ὄντας ἐπὶ φυλακῇ τῶν τειχῶν, ὑπαναχωρεῖν αὐτοὺς περιιόντες ἐπέσκηπτον, τῶν ἄλλων τὴν σκέψιν ταύτην μὴ γινωσκόντων, μηδ’ ὅπερ ἐκείνοις ἡ ἀπὸ τῶν τειχῶν βούλεται ἀναχώρησις. [Εἰ γὰρ καθαρῶς ἐγύμνουν τὸ πρᾶγμα, ὡς ἐπὶ φυλακῇ τοῦ λιμένος καὶ τῶν τριηρῶν καταβιβάζουσι τούτους τοῦ τείχους, εὐέλπιδες ἂν ἦσαν οἱ περιλελειμμένοι τῷ τείχει καὶ οὐκ ἂν φυγὴν αὐτῶν ὑπετόπασαν.Α · Αλλ' ἐνταῦθα μικρὸν ἐρήσομαι τους κατηγοροῦν- τας τοῦ δεῖνος καὶ τῆς δεῖνος. Ποῦ ποθ' ὑμεῖς ἦτε δθ᾽ ὁ Μουράτης τὰ τοιαῦτα ὑπέσχετο ; οὐκ ἐν τῇ πόλει, καὶ αὐτήκοοι τῶν κηρυττομένων ; πῶς & διε νοεῖσθε, οὐκ εἰς πέρας ηγάγετε ; πῶς οὖν οὐκ ἐχρή- σασθε τῷ λογισμῷ ; πῶς & τῶν ἄλλων κατηγορεῖτε μὴ πεπραχότων, ὑμεῖς οὐκ ἐπράξατε, καιροῦ κα- λοῦντος καὶ τῶν ἀπειργόντων οὐκ ὄντων ; τότε γὰρ ποιμὴν οὐκ ἦν (μῆνας γὰρ εἶχεν ἐξ γενόμενος ἐξ ἀνθρώπων) οὐδὲ ἀραὶ, οὐδ᾽ ὅσ' ἕτερ᾽ ἀπαριθμεῖτε. Τί λοιπὸν τὸ κωλύσαν ὑμᾶς ἦν ; ἢ τίνος ἔργον ἦτα συμβέβηκεν ; Οὐδενὸς, πᾶς τις ἂν εἴποι λογιζόμενος εὐσεβῶς, ἢ τῆς ἡμῶν ἁμαρτίας ἑκάστου τὴν ἀόργης τον εἰς ὀργὴν καθ' ἡμῶν κινησάσης, παιδείαν ἡμῖν ἐπενεγκεῖν πταίουσιν ἀδιόρθωτα, ἵνα γοῦν ἑαυτῶν γενόμενοι καὶ τοῦ λοιποῦ σωφρονήσωμεν. Εἰ δέ τις τῶν πρὶν ἀπομνημονεύων χρόνων καὶ πάλιν ἡμῖν ἀντιλέγῃ, καὶ τῷ ποιμένι τὴν αἰτίαν ἐπάγῃ, τοῖς προδεδόσθαι ἐθέλουσι μὴ τὰ ἴσα φρονήσαντι καὶ βου- λευσαμένῳ, μεμηνότος, οἶμαι, κέκτηται λογισμούς. Πρῶτον μὲν γὰρ οὐ τοῦ σχήματος τοῦ ἀρχιερέως στρατηγικών πραγμάτων ἀντιλαμβάνεσθαι, καὶ τὸν μὲν τυραννικῶς ἐξωθεῖν τῆς ἀρχῆς, τὸν δὲ ἀντεισά- γειν, καὶ πραγμάτων καὶ φόνου καὶ ζημιῶν, τούτων δὴ τῶν ἐν ταῖς ἐναλλαγαῖς τῶν ἀρχῶν συμβαινόντων, αἴτιον δείκνυσθαι. Οὐ γὰρ ἐπὶ θρόνον αὐτὸν καθί ζουσι τυραννικόν, ἀλλ' ἐπὶ θρόνον ἱερατικόν, καὶ Δεσπότου πραέος καὶ εἰρήνην διδάξαντος. Καὶ δεῖ τοῦτον ἐκ παντὸς τρόπου μιμεῖσθαι, καὶ λόγοις έ... καὶ πράγμασιν. Επειτα... ὅπερ είργαστο; ὅτι τοῖς τοῦ Θεοῦ νόμοις ἐμμένειν παρήνει, καὶ τὴν εὐσέ σε αν συνεβούλευε μή προέσθαι; ὅτι μὴ κατεξι- νίστασθαι τῶν ἀρχόντων, ἀλλὰ τούτους ὡς ἐκ Θεοῦ προβληθέντας ἐδίδασκε στέργειν; καὶ τί γε ἄλλο προσῆκεν ἐκείνῳ, ψυχὰς ἀνθρώπων πρὸς Θεοῦ πισ τευθέντι ; Ὅμως ἐκεῖνος καὶ οὕτως ἔχων ἐφ' ἑκάστου σχεδὸν ἔτους ἠξίου τὴν πόλιν ἀπολιπεῖν καὶ πρὸς τὴν ἐνεγκαμένην γενέσθαι, ἴσως ἵν᾿ ἡμεῖς ὑπὲρ ἑαυ τῶν φροντίσωμεν. Αλλ' οὐδ' οὕτως ἠνείχεσθε. Οὕτω γνώμης τινες τετυχήκεσαν πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τὸ τρεπτὸν κεκτημένης καὶ συμμεταβαλλομένης τοῖς καιροῖς καὶ τοῖς πράγμασιν. Αλλ' οἱ μὲν τὰ τοιαῦτα λέγειν ὁρμώμενοι λογίσαιντό ποτε... ἡμεῖς δὲ τῶν προκειμένων ἐχόμεθα. θ'. Πρῶτον καὶ δεύτερον ὁ Μουράτης πεπραχὼς ὅπερ εἰρήκειμεν, καὶ γράμματα τοῖς βέλεσι πεπομε φὼς ἐντὸς πλεῖστα, τοῖς αὐτοῖς ὅρκοις καὶ ταῦτα συνθούμενα καὶ τὰ αὐτὰ διαγγέλλοντα, ὡς ήνυε πλέον οὐδὲν (οὐ γὰρ ἐξῆν βουλομένοις τοῖς ἐν τῇ πόλει τῷ τῶν Λατίνων δέει, καὶ μάλιστα τῶν συμ παρισταμένων αὐτοῖς ἐπὶ φυλακῇ λῃστῶν, τῇ σφῶν ἀδεῶς χρήσασθαι γνώμη), τρέπεται τότ' ἐξ ἀνάγκης ἐπὶ τὸ πολεμεῖν, οὐδὲ τότε τοσοῦτον ἀπὸ τῆς ἀπει θείας τῶν ἔνδον καὶ τῆς ἐνστάσεως ὅσον ἐκ τούτου. 'Ολκὰς ἐφάνη τις ἐξαπίνης Λατινική σίτον ἔχουσα φόρτον καὶ κομίζουσα τοῦτον [ἐν] τῇ πόλει χρηζούσῃ. Οἱ δ᾽ ὑπετόπασαν ταύτην ἰδόντες συμμάχους ἔχειν καὶ ὅπλα διὰ τὸν πόλεμον, καὶ δεδιότες τὴν ἧτταν συμμαχίας ἐπὶ τὴν πόλιν ἐλθούσης, ὅλη δεῖν οντο JOANNIS ANAGNOSTÆ . Sed cum huc pervenerim, paucis compellabo hu- B ps alteriusve insimulatores. Ubinam eratis vos, rum hæc Murales offerebat ? Nonne in urbe, et ve- s'ris ea auribus usurpastis ? Qua igitur ratione co- gitatis usi non estis ? Quare, de quibus alios ineu- satis quod non fecerint, vos ipsi, occasione pre- mente et nullo impediente, non perfecistis? tum enim nullus pastor erat (namque ante sex menses inter vivos esse desierat), nec diræ neque alia, quæ vos recensetis et per digitos exacte numeratis. Quid igitur vobis impedimento fuit, aut cujus opus even- lus ? Nullius, quilibet respondebit pie rem compu tans, quam nostræ improbitatis, quæ ab iracundia liberum Deum in iracundiam movit, et ad nostri punitionem, qui incorrecte labimur, excitavit, ut ad nosmetipsos redeuntes in posterum sapiamus. " Quod si quis anteacta tempora commemorans ite- rum nobis opponat, et pastori causam appingat, qui dedere se volentibus, sententia etiam data, contradixit, insanientis cogitationes suscipit. Pri- mum enim non addecet pontificem rerum milita- rium cura, et hunc quidem tyrannorum more prin- cipatu pellere, Illum contra in possessionem immit- tere, et mutationum ac cædium nec non damnorum, quæ, dum rerum status immutatur, eveniunt, au- clorem esse: neque enim ipse in tyrannicum, sed in sacerdolate, et mitis Domini, et qui pacem de- prædicavit, cujus vestigiis insistere modis omnibus et dicta factaque sequi debet, solium promovetur. Deinceps quid ille molitus est ? An quod in legibus C divinis perdurare adhortabatur, non a principibus desciscendum, quos veluti a Deo promotos exoscu- landum esse docebat? Et tamen in quid aliud illi in- cumbendum erat, cui mortalium animæ per Deum erant concredita ? Nihilominus ille, hoc modo dispo- si:us, Tere singulis annis ab urbe recedere volebat et in patriam reverti, forte ut nos nostra accuraremus. Sed neque hac ratione passi estis. Ita mente non- nulli præditi sunt, quæ cum quolibet mutationem subeunte sese immutat et variat. Sed qui similia proferunt, rationem animo agitent, qua ea enun- tiant; nos vero ad propositum revertamur. commemoravimus, Murates peregisset, nissisque cum sagittis in urbem plurimis litteris, eadem, et simili jurejurando, denuntiantibus ac stabilientibus, nihil proficeret (neque enim facultas erat civibus, etiamsi voluissent, Latinorum, et prædonum polis- sium adstantium custodientiumque metu, sua sen- tentia intrepide uti), ad bellum invitus accingitur, non tantum contumacia atque contentione inhabi- tantium motus quantum istiusmodi successu. Navis repente comparuit Latina, frumento onusta, ad ur- bem indigam adnavigans. Statim atque eam vidit, suspicatur copias auxiliares et arma pro bellatori- bus vehi; deque victoria dubius, si commilitones introducerentur, totis conandum esse viribus et 9. Cum vero alia atque alia vice, quod supra D
PG 156:601Ἀλλ’ ἥκιστα γέγονεν οὕτω.] Κἀντεῦθεν ἡ ἐκείνων ἀπὸ τοῦ τείχους διάστασις δειλίαν οὐ τὴν τυχοῦσαν ταῖς ἁπάντων ἐνῆκε ψυχαῖς καὶ κατὰ τὸ μέσον αὐτὸ τῆς νυκτὸς φυγῇ πολλοὶ χρησάμενοι λεληθότως ἀπῄεσαν οἴκαδε, μέρος τῶν τειχῶν οὐκ ὀλίγον ἔρημον καταλελοιπότες. Τοῦτο μείζων ἔδοξεν, ὅσον κατ’ ἀνθρώπινον λογισμόν, αἰτία τοῦ μεθ’ ἡμέραν κακοῦ. [Καὶ γὰρ εἰ μενόντων ἁπάντων ἐπὶ τοῦ τείχους, μία ψυχὴ γενομένων καὶ θάνατον ἑλομένων ὑπὲρ φυλακῆς τῆς πατρίδος, μόλις ἂν ἡ πόλις ἐξ αὑτῆς διατετήρητο, πῶς ἂν τοιοῦδε συμβεβηκότος οὐκ εἶχε μετ’ εὐκολίας ἁλῶναι;] Οὕτως οὖν τῶν Λατίνων διαπραξαμένων καὶ τῶν τριηρῶν μίαν πρὸς ναυμαχίαν πεπληρωκότων διὰ τὴν τῶν πλοίων αἰφνίδιον προσδοκίαν, ἀληθεῖς διεδείκνυντο καὶ οἱ περὶ τούτων ἡμῖν ἠγγελκότες. Ὄρθρου γὰρ ἐπιστάντος τὰ πλοῖα πρὸς τὸν λιμένα πάσαις κώπαις καταίρειν ἐπείγονται τὰ βεβουλευμένα διαπερᾶναι.χρήσασθαι τῇ τούτων δυνάμει καὶ περὶ τὰ πολεμικὰ τέχνη πρὶν τὴν ὁλκάδα καθορμισθῆναι. Μικρὸν μὲν οὖν πρότερον, ὅτε καὶ τοὺς κήρυκας ἔπεμπεν, ὑπεισ- ερχόμενοι τὸ προτείχισμα μέρος τῶν πολεμούντων ἀωρὶ τῶν νυκτῶν, καὶ τοῦθ᾽ ὑπορύττοντες ἐν ἀδείᾳ (οὔτε γὰρ ἐπ' αὐτῷ φύλακες ἦσαν, οὐκ ἀρκούντων τῶν ἔνδον, οὔτ᾽ ἐξωθεῖν αὐτοὺς εἶχεν οὐδεὶς οὐδ' ὑπωσοῦν, τούτου προβεβλημένου) ; πολλὰ τούτου και τέσπασαν εἰς ἔδαφος μέρη, ὥστ᾽ ἔχειν εἰσιέναι παμ- πληθεῖς ἐν τῷ μεταξὺ τῶν τειχῶν τόπῳ, κλίμακά; τε εἰσκομίσαι μετ' ευχερείας, καὶ ταύταις τὸ μέγα τεῖχος ἐπαναβῆναι. Βάσιμον οὖν τὸ ἔξω πεποιήκεσαν διατείχισμα τοῦτον τὸν τρόπον, καὶ τῆς τοξικῆς πολλάκις τῆς ἡμέρας, ἀλλὰ δὴ καὶ τῆς νυκτὸς οὐκ †μέλουν, τοῦ μικροῦ τείχους ὅτε πρὸς κατάπτωσιν ᾔεσαν· πῶς γὰρ ἂν ἔχον μετὰ πλείονος ὑπορύττειν ἀδείας αὐτὸ, τοὺς ἐπὶ τοῦ μείζονος τείχους εἰ μὴ τοῖς βέλεσιν ἀπεῖργον μὴ κατ' αὐτῶν καὶ τούτους ὁμοίως χωρεῖν καὶ τὰ παραπλήσια δρᾷν; Πλὴν καὶ οὕτως οὐδ᾽ ἡμεῖς ἡμελοῦμεν τοῦ κατὰ δύναμιν ἔρ γου. Πλέον δὲ τῶν ἄλλων ἐχρώμεθα τῇ καλουμένῃ σκευῇ, ἧς ἦχον μὲν ηκούομεν μόνον, ἔργον δὲ οὐδέ ποτ' εἶδομέν τι λαμπρὸν, καὶ ταῦτα πολλῆς ἐν ἡμῖν οὔσης τῆς ἐσκευασμένης βοτάνης, ἀφειδώς τε κατὰ πάντα καιρὸν ἀναλισκομένης. ι'. Ταῦτ᾽ οὖν ἐπὶ τρισὶν ἦσαν ἡμέραις γινόμενα. Καὶ τηνικαῦτα δή τινες ἔν τισι τῶν τειχῶν μέρεσιν ἔξωθεν περὶ μέσας νύκτας ἰόντες, τῆς ἡμετέρας κηδόμενοι σωτηρίας, πᾶσαν ἡμῖν πρὸς πόλεμον παρεσκευάσθαι τὴν στρατιάν προαγγέλλουσιν, ὅσον τε περὶ τὸν Μουράτην πεζὸν, καὶ τῆς τετάρτης ἡμέρας διαυγασάσης βούλεσθαι καθ᾿ ἡμῶν ὅλῃ δυ νάμει κεχωρηκέναι, καὶ ὡς πλοῖα παρασκευάσειαν, καὶ τούτοις ἵν᾽ ἀπὸ τοῦ κατὰ θάλατταν μέρους ένα τες πρὸς διττὰς ἀναγκάσωσιν ἡμᾶς ἀσχοληθῆναι φροντίδας. Ο καὶ σφόδρα τὰς ἡμετέρας ψυχάς διε- τάραξε καὶ εἰς ἀπορίαν ἐνέβαλεν ὅσην, ὡς βλάβην ἡμῖν δυνάμενον οὐ τὴν τυχοῦσαν ἐπαγαγεῖν. Δείλης τοιγαροῦν ταυτησί γεγενημένης τῆς ἀγγελίας, καὶ πάντων ἡμῶν ἐν περιστάσει και λογισμοῖς ὄντων πῶς ἂν διατεθείημεν πρὸς τὸν πόλεμον, πάσης τε σχεδὸν ἡλικίας οὔσης ἐν ἐγρηγόρσει, δεήσεις ἐκτε- νεῖς Θεῷ καὶ τῷ μυροβλύτη μάρτυρι καθ' ὅλην ἐκεί την προσαγόντων τὴν νύκτα (πάντες γὰρ ᾔδεσαν ἐν χρῷ τοῦ κινδύνου καθεστηκέναι), οι Λατίνοι περὶ πολλοῦ τὸ τοῦ αἰγιαλοῦ ποιούμενοι μέρος διὰ τὰς τρεῖς αἱ παρῆσαν τῇ πόλει τριήρεις, μὴ πυρὸς ἔργον ταύτας ἐλθόντες οἱ Τοῦρκοι ποιήσωσι, τους σφῶν τοξότας, μεμερισμένους όντας ἐπὶ φυλακῇ τῶν τει χῶν, ὑπαναχωρεῖν αὐτοὺς περιιόντες επέσκηπτον, τῶν ἄλλων τὴν σκέψιν ταύτην μὴ γινωσκόντων, μηδ' ὅπερ ἐκείνοις ἡ ἀπὸ τῶν τειχῶν βούλεται ἀναχών ρησις. Εἰ γὰρ καθαρῶς ἐγύμνουν τὸ πρᾶγμα, ὡς ἐπὶ φυλακῇ τοῦ λιμένος καὶ τῶν τριηρῶν καταβιβά- ζουσι τούτους τοῦ τείχους, εὐέλπιδες ἂν ἦσαν οἱ περιλελειμμένοι τῷ τείχει, καὶ οὐκ ἂν φυγὴν αὐτῶν ὑπετόπασαν. Αλλ' ἥκιστα γέγονεν οὕτω, καντεύθεν ἡ ἐκείνων ἀπὸ τοῦ τείχους διάστασις δειλίαν οὐ τὴν τυχούσαν τοῖ. ἁπάντων ἐνῆκε ψυχαῖς, καὶ κατὰ τὸ DE EXCIDIO THESSALONICENSI A militaribus artibus pertentandum, antequam mavis B C in portum sese recipiat, decernit. Paulo quoque ante, cum præcones mitteret, hostium manus in exteriorem murum clam irrepens nocte intempesta, eumque pro nuta suffodiens (neque enim custodes aderant, imminutis habitatoribus, et qui intus erant, eos foras pellere, cum obvii objicerentur, mininie valebant) potiorem illius partem in solum disjecere, nt jam aditus quamplurimis in medium inter mu- ros spatium pateret, liceretque tuto scalas invehere et magnum murum ascendere (exteriorem itaque murum hoc, modo pervium sibi fecere); et sæpius interdiu sagittas impellere, a quarum jactu ne noctu quidem abstinere, dum ad parvum murum in pla- num eðſfundendum procedunt. Quo etenim pacto se- cure illum suffodere potuissent, ni in majore mero stantes homines jaculis impedirent, ne illos adorti similia machinarentur, et facerent? Altamen neque ista ratione, ne opus nostrum pro viribus ageremus, effecerunt. Sed ante alia eo utebamur instrumento, cujus strepitum tantum auribus percipiebamus, factum vero, quod equidem innotuisset, nunquam villimus, licet pulveris præparati copia abundaret et largiter profuseque omni tempore insumeretur. deinceps in externas muri partes nocte media progressi, de salute nostra solliciti, universum exercitum peditesque, qui Muratem sequebantur, ad pugnandum esse paratissimos prænuntiant, statimque atque dies quartus illuxerit, adversus nos cunctis viribus aggressionem facturum; naves quoque præparasse, quibus per mare irrumpens duplici nos molestia amictaret. Sed maximopere rationes nostras conturbavit, suspensosque diu tenuit animos, tanquam quod ingens apportaturum esset malum; et discruciatis pectore consistere consilii nihil poterat. Hoc accepto nuntio sub vesperam, cum variis necessitatibus urgeremur, distraheremurque sollicitudinibus quo pacto nos in bello gereremus, et omnis hominum ætas evi- gilaret, preces Deo et myroblyta martyri per totam illam noctein effundimus, imminens siqui- dem periculum certumque ante oculos erat. Latini D vero partem littoris pendentes maximi, triumn triremium causa, quæ in urbem penetraverant, ne eas flammis suo adventu Turcæ absumerent, sagittarios adl custodiam murorum dispartitos secedere, alio atque alio migrantes, jusserunt, reliquis causam rei ignorantibus et quid e muris secessio innueret. Etenim si factum plane aperuis- sent, ad custodiendum scilicet portum et triremes eos a muris avocari, qui in muris defendendis remanserant, spe non mala lactati, fugam illam esse suspicati non fuissent. Sed id alio modo ere- nit, et eorum a muris secessus maximum in pec- tora omnium metum injecit, adeo ut media ipsa nocte fuga clanculum arrepta, non parva murorym parte deserta, domum remearent. Hæc polissima 10. Hæc igitur triduum gerebantur. Nonnulli
PG 156:602Ὡς δὲ πλησίον γένοιντο, τὴν κατ’ αὐτῶν συσκευὴν τῶν ἐν αὐτοῖς οὐκ εἰδότων καὶ ἡ τριήρης, ὡς εἶχε τάχους, αὐτίκα χωρεῖ κατ’ αὐτῶν καὶ εἰς τοσοῦτον αὐτὰ κατηνάγκασεν καὶ εἰς φυγὴν ἔτρεψεν, ὡς ἀποκεῖλαι κατὰ τὴν ἤπειρον καὶ τὴν τῶν Τούρκων ἐκείνην ἐπίνοιαν ἀποδεδεῖχθαι ματαίαν. [Ἀλλὰ τούτου μὲν ἀνώτεροι τετηρήμεθα· εἴθε δὲ καὶ τοῦ κατὰ τὴν ἡμέραν κακοῦ]. Τῆς τετάρτης τοιγαροῦν ἐπιστάσης ἡμέρας [καὶ] τοῦ ἡλίου καθαρῶς τοῖς ἀνθρώποις μήπω τὸ φῶς παρασχόντος, ὁρῶμεν κατὰ τὴν ἀγγελίαν καὶ τὸ πλῆθος ἅπαν προσχωροῦντας τῷ τείχει, τοὺς μὲν κλίμακας ἐπιφερομένους, τοὺς δὲ σανίδας, ἑτέρους πεπλεγμένας ἀσπίδας ἐκ πτόρθων, πάντας ἁπλῶς κομίζοντας ἑλεπόλεις καὶ πεφραγμένους, ὡς ἔθος καὶ τῇ τῆς ἡμετέρας ἀπωλείας ἐπιθυμίᾳ οἷον βεβακχευμένους καὶ ἀλλήλους ἐπὶ τῇ ἡμετέρᾳ σφαγῇ παροτρύνοντας. Αὐτίκα δὲ καὶ ἡμεῖς, ὡς ἐφικτόν, διανέστημεν καὶ ὅλοι τοῦ πολεμεῖν γεγενήμεθα [καὶ τεθνάναι. Καὶ τοῦτο μὲν ἄνδρες· γυναῖκες δὲ καὶ αὐτῶν τῶν ἐπιφανῶν ἡμῖν ἀνδρικῶς συνεφήπτοντο τοῦ πολέμου, λίθους ὅλῃ ψυχῇ πρὸς ἄμυναν τῶν ἐπιόντων κομίζουσαι.χρήσασθαι τῇ τούτων δυνάμει καὶ περὶ τὰ πολεμικὰ τέχνη πρὶν τὴν ὁλκάδα καθορμισθῆναι. Μικρὸν μὲν οὖν πρότερον, ὅτε καὶ τοὺς κήρυκας ἔπεμπεν, ὑπεισ- ερχόμενοι τὸ προτείχισμα μέρος τῶν πολεμούντων ἀωρὶ τῶν νυκτῶν, καὶ τοῦθ᾽ ὑπορύττοντες ἐν ἀδείᾳ (οὔτε γὰρ ἐπ' αὐτῷ φύλακες ἦσαν, οὐκ ἀρκούντων τῶν ἔνδον, οὔτ᾽ ἐξωθεῖν αὐτοὺς εἶχεν οὐδεὶς οὐδ' ὑπωσοῦν, τούτου προβεβλημένου) ; πολλὰ τούτου και τέσπασαν εἰς ἔδαφος μέρη, ὥστ᾽ ἔχειν εἰσιέναι παμ- πληθεῖς ἐν τῷ μεταξὺ τῶν τειχῶν τόπῳ, κλίμακά; τε εἰσκομίσαι μετ' ευχερείας, καὶ ταύταις τὸ μέγα τεῖχος ἐπαναβῆναι. Βάσιμον οὖν τὸ ἔξω πεποιήκεσαν διατείχισμα τοῦτον τὸν τρόπον, καὶ τῆς τοξικῆς πολλάκις τῆς ἡμέρας, ἀλλὰ δὴ καὶ τῆς νυκτὸς οὐκ †μέλουν, τοῦ μικροῦ τείχους ὅτε πρὸς κατάπτωσιν ᾔεσαν· πῶς γὰρ ἂν ἔχον μετὰ πλείονος ὑπορύττειν ἀδείας αὐτὸ, τοὺς ἐπὶ τοῦ μείζονος τείχους εἰ μὴ τοῖς βέλεσιν ἀπεῖργον μὴ κατ' αὐτῶν καὶ τούτους ὁμοίως χωρεῖν καὶ τὰ παραπλήσια δρᾷν; Πλὴν καὶ οὕτως οὐδ᾽ ἡμεῖς ἡμελοῦμεν τοῦ κατὰ δύναμιν ἔρ γου. Πλέον δὲ τῶν ἄλλων ἐχρώμεθα τῇ καλουμένῃ σκευῇ, ἧς ἦχον μὲν ηκούομεν μόνον, ἔργον δὲ οὐδέ ποτ' εἶδομέν τι λαμπρὸν, καὶ ταῦτα πολλῆς ἐν ἡμῖν οὔσης τῆς ἐσκευασμένης βοτάνης, ἀφειδώς τε κατὰ πάντα καιρὸν ἀναλισκομένης. ι'. Ταῦτ᾽ οὖν ἐπὶ τρισὶν ἦσαν ἡμέραις γινόμενα. Καὶ τηνικαῦτα δή τινες ἔν τισι τῶν τειχῶν μέρεσιν ἔξωθεν περὶ μέσας νύκτας ἰόντες, τῆς ἡμετέρας κηδόμενοι σωτηρίας, πᾶσαν ἡμῖν πρὸς πόλεμον παρεσκευάσθαι τὴν στρατιάν προαγγέλλουσιν, ὅσον τε περὶ τὸν Μουράτην πεζὸν, καὶ τῆς τετάρτης ἡμέρας διαυγασάσης βούλεσθαι καθ᾿ ἡμῶν ὅλῃ δυ νάμει κεχωρηκέναι, καὶ ὡς πλοῖα παρασκευάσειαν, καὶ τούτοις ἵν᾽ ἀπὸ τοῦ κατὰ θάλατταν μέρους ένα τες πρὸς διττὰς ἀναγκάσωσιν ἡμᾶς ἀσχοληθῆναι φροντίδας. Ο καὶ σφόδρα τὰς ἡμετέρας ψυχάς διε- τάραξε καὶ εἰς ἀπορίαν ἐνέβαλεν ὅσην, ὡς βλάβην ἡμῖν δυνάμενον οὐ τὴν τυχοῦσαν ἐπαγαγεῖν. Δείλης τοιγαροῦν ταυτησί γεγενημένης τῆς ἀγγελίας, καὶ πάντων ἡμῶν ἐν περιστάσει και λογισμοῖς ὄντων πῶς ἂν διατεθείημεν πρὸς τὸν πόλεμον, πάσης τε σχεδὸν ἡλικίας οὔσης ἐν ἐγρηγόρσει, δεήσεις ἐκτε- νεῖς Θεῷ καὶ τῷ μυροβλύτη μάρτυρι καθ' ὅλην ἐκεί την προσαγόντων τὴν νύκτα (πάντες γὰρ ᾔδεσαν ἐν χρῷ τοῦ κινδύνου καθεστηκέναι), οι Λατίνοι περὶ πολλοῦ τὸ τοῦ αἰγιαλοῦ ποιούμενοι μέρος διὰ τὰς τρεῖς αἱ παρῆσαν τῇ πόλει τριήρεις, μὴ πυρὸς ἔργον ταύτας ἐλθόντες οἱ Τοῦρκοι ποιήσωσι, τους σφῶν τοξότας, μεμερισμένους όντας ἐπὶ φυλακῇ τῶν τει χῶν, ὑπαναχωρεῖν αὐτοὺς περιιόντες επέσκηπτον, τῶν ἄλλων τὴν σκέψιν ταύτην μὴ γινωσκόντων, μηδ' ὅπερ ἐκείνοις ἡ ἀπὸ τῶν τειχῶν βούλεται ἀναχών ρησις. Εἰ γὰρ καθαρῶς ἐγύμνουν τὸ πρᾶγμα, ὡς ἐπὶ φυλακῇ τοῦ λιμένος καὶ τῶν τριηρῶν καταβιβά- ζουσι τούτους τοῦ τείχους, εὐέλπιδες ἂν ἦσαν οἱ περιλελειμμένοι τῷ τείχει, καὶ οὐκ ἂν φυγὴν αὐτῶν ὑπετόπασαν. Αλλ' ἥκιστα γέγονεν οὕτω, καντεύθεν ἡ ἐκείνων ἀπὸ τοῦ τείχους διάστασις δειλίαν οὐ τὴν τυχούσαν τοῖ. ἁπάντων ἐνῆκε ψυχαῖς, καὶ κατὰ τὸ DE EXCIDIO THESSALONICENSI A militaribus artibus pertentandum, antequam mavis B C in portum sese recipiat, decernit. Paulo quoque ante, cum præcones mitteret, hostium manus in exteriorem murum clam irrepens nocte intempesta, eumque pro nuta suffodiens (neque enim custodes aderant, imminutis habitatoribus, et qui intus erant, eos foras pellere, cum obvii objicerentur, mininie valebant) potiorem illius partem in solum disjecere, nt jam aditus quamplurimis in medium inter mu- ros spatium pateret, liceretque tuto scalas invehere et magnum murum ascendere (exteriorem itaque murum hoc, modo pervium sibi fecere); et sæpius interdiu sagittas impellere, a quarum jactu ne noctu quidem abstinere, dum ad parvum murum in pla- num eðſfundendum procedunt. Quo etenim pacto se- cure illum suffodere potuissent, ni in majore mero stantes homines jaculis impedirent, ne illos adorti similia machinarentur, et facerent? Altamen neque ista ratione, ne opus nostrum pro viribus ageremus, effecerunt. Sed ante alia eo utebamur instrumento, cujus strepitum tantum auribus percipiebamus, factum vero, quod equidem innotuisset, nunquam villimus, licet pulveris præparati copia abundaret et largiter profuseque omni tempore insumeretur. deinceps in externas muri partes nocte media progressi, de salute nostra solliciti, universum exercitum peditesque, qui Muratem sequebantur, ad pugnandum esse paratissimos prænuntiant, statimque atque dies quartus illuxerit, adversus nos cunctis viribus aggressionem facturum; naves quoque præparasse, quibus per mare irrumpens duplici nos molestia amictaret. Sed maximopere rationes nostras conturbavit, suspensosque diu tenuit animos, tanquam quod ingens apportaturum esset malum; et discruciatis pectore consistere consilii nihil poterat. Hoc accepto nuntio sub vesperam, cum variis necessitatibus urgeremur, distraheremurque sollicitudinibus quo pacto nos in bello gereremus, et omnis hominum ætas evi- gilaret, preces Deo et myroblyta martyri per totam illam noctein effundimus, imminens siqui- dem periculum certumque ante oculos erat. Latini D vero partem littoris pendentes maximi, triumn triremium causa, quæ in urbem penetraverant, ne eas flammis suo adventu Turcæ absumerent, sagittarios adl custodiam murorum dispartitos secedere, alio atque alio migrantes, jusserunt, reliquis causam rei ignorantibus et quid e muris secessio innueret. Etenim si factum plane aperuis- sent, ad custodiendum scilicet portum et triremes eos a muris avocari, qui in muris defendendis remanserant, spe non mala lactati, fugam illam esse suspicati non fuissent. Sed id alio modo ere- nit, et eorum a muris secessus maximum in pec- tora omnium metum injecit, adeo ut media ipsa nocte fuga clanculum arrepta, non parva murorym parte deserta, domum remearent. Hæc polissima 10. Hæc igitur triduum gerebantur. Nonnulli
PG 156:603Πολλαὶ δὲ καὶ ὅτι γυναῖκες ἦσαν ἐπιλαθόμεναι, τὰ τῶν ἀνδρῶν ἐπεδείκνυντο, συμπαριστάμεναί τε τούτοις καὶ στερρῶς κατ’ αὐτοὺς ἀγωνίζεσθαι προθυμούμεναι. Κεκίνητο οὖν ἡ στρατιὰ καὶ τοσοῦτο τοῖς τείχεσι προσεπέλασαν, ὡς δύνασθαι κἀκείνους λίθους πέμπειν κάτωθεν ἐφ’ ἡμᾶς ταῖν χεροῖν. Εἶτ’ ἐπίνοιαν οἱ τοιούτων ἐξεῦρον στρατηγοὶ ἐκείνοις μὲν ἀνακωχὴν ἔχουσαν ἱκανήν, ἡμῖν δὲ πόνον διηνεκῆ καὶ πόλεμον ἀδιάπαυστον. Πρῶτον μὲν γὰρ δεῖν ᾠήθησαν πρὸς τὸν τῆς πόλεως ἅπαντα κύκλον διαγωνίζεσθαι, εἰ καὶ πολὺς ἦν αὐτοῖς ὁ πόνος τοσαύτην διέρχεσθαι πόλιν καὶ τοὺς σφῶν πρὸς τὸ πολεμεῖν γενναίως διανιστᾶν, εἴ ποτ’ ὀκλάσειαν· ἔπειτα δὲ διέκριναν εἰς μοίρας ἅπαν τὸ πλῆθος, ὥστ’ ἔχειν ἀλλήλους διαναπαύειν τοῦ κόπου τῇ δι’ ἀλλήλων διαδοχῇ. Καὶ τότε δὴ προσέταξαν τὸ κατ’ ἀνατολὰς ἅπαν μέρος καὶ τὸ πρὸς δύσιν περιλαβεῖν ἀπὸ τῆς ἀκροπόλεως ἄνωθεν ἄχρις αὐτῆς τῆς θαλάττης. Εὐαλωτότερον δὲ τὸ κατ’ ἀνατολὰς ἐθεάσαντο μέρος, οἷα δὴ σαθρότερον ἐν πολλοῖς τυγχάνον τοῖς μέρεσιν· ὅθεν τὸ πλέον καὶ μαχιμώτερον αὐτόθι διατετάχασι πολεμεῖν.μέσον αὐτὸ τῆς νυκτὸς φυγῇ πολλοί χρησάμενο: λεληθότως ἀπῄεσαν οἴκαδε, μέρος τῶν τειχῶν οὐκ ὀλίγον ἔρημον καταλελοιπότες. Τοῦτο μείζον ἔδοξεν, ὅσον κατ' ἀνθρώπινον λογισμόν, αἰτία τοῦ μεθ᾿ ἡμέ - ραν κακοῦ. Καὶ γὰρ εἰ μενόντων ἁπάντων ἐπὶ τοῦ τείχους, μία ψυχὴ γενομένων καὶ θάνατον ἑλομένων ὑπὲρ φυλακῆς τῆς πατρίδος, μόλις ἂν ἡ πόλις ἐξ αὐτῆς διατετήρητο, πῶς ἂν τοιοῦδε συμβεβηκότος οὐκ εἶχε μετ' εὐκολίας ἁλῶναι; Οὕτως οὖν τῶν Λα- τίνων διαπραξαμένων, καὶ τῶν τριηρῶν μίαν πρὸς ναυμαχίαν πεπληρωκότων διὰ τὴν τῶν πλοίων αἰφ νίδιον προσδοκίαν, ἀληθεῖς διεδείκνυντο καὶ οἱ περὶ τούτων ἡμῖν ἡγγελκότες. Ορθρου γὰρ ἐπιστάντος τὰ πλοῖα πρὸς τὸν λιμένα πάσαις κώπαι: καταίρειν ἐπείγονται τὰ βεβουλευμένα διαπεράναι. Ὡς δὲ πλη- σίον γένοιντο τὴν κατ' αὐτῶν συσκευὴν τῶν ἐν αὐτοῖς οὐκ εἰδότων, καὶ ἡ τριήρης, ὡς εἶχε τάχους, αὐτίκα χωρεῖ κατ' αὐτῶν, καὶ εἰς τοσοῦτον αὐτὰ κατηνάγκασεν καὶ εἰς φυγὴν ἔστρεψεν ὡς ἐπικεῖνα: κατά τὴν ἤπειρον καὶ τὴν τῶν Τούρκων ἐκείνην ἐπίνοιαν ἀποδεδεῖχθαι ματαίαν. Ἀλλὰ τούτου μὲν ἀνώ τέροις τετηρή μεθα· είθε δὲ καὶ τοῦ κατὰ τὴν ἡμέραν κακοῦ ! Εt ια'. Τῆς τετάρτης τοιγαγοῦν ἐπιστάτης ἡμέρας. τοῦ ἡλίου καθαρῶς τοῖς ἀνθρώποις μήπω τὸ φῶς παρασχόντος, ὁρῶμεν κατὰ τὴν ἀγγελίαν καὶ τὸ πλῆθος ἅπαν προσχωροῦντας τῷ τείχει, τοὺς μὲν κλίμακας επιφερομένους, τοὺς δὲ σανίδας, ἑτέρους πεπλεγμένας ἀσπίδας ἐκ πτόρθων, πάντα; ἁπλῶς, κομίζοντας ελεπόλεις, καὶ πεφραγμένους ὡς ἔθος, καὶ τῇ τῆς ἡμετέρας ἀπωλείας ἐπιθυμίᾳ οἷον βε βακχευμένους, καὶ ἀλλήλους ἐπὶ τῇ ἡμετέρα σφαγῇ παροτρύνοντας. Αὐτίκα δὲ καὶ ἡμεῖς, ὡς ἐφικτόν, διανέστημεν, καὶ ὅλοι τοῦ πολεμεῖν γεγενήμεθα καὶ τεθνάναι. Καὶ τοῦτο μὲν ἄνδρες· γυναῖκες δὲ καὶ αὐτῶν τῶν ἐπιφανῶν ἡμῖν ἀνδρικῶς συνεφήπτοντο τοῦ πολέμου, λίθους ὅλῃ ψυχῇ πρὸς ἄμυναν τῶν ἐπιόντων κομίζουσαι. Πολλαὶ δὲ καὶ ὅτι γυναῖκες ἦσαν ἐπιλαθόμεναι, τὰ τῶν ἀνδρῶν ἐπεδείκνυντο, συμπαριστάμεναί τε τούτοις καὶ στεῤῥῶς κατ' αὐτ τοὺς ἀγωνίζεσθαι προθυμούμενοι. Κεκίνητο οὖν στρατιά, καὶ τοσοῦτο τοῖς τείχεσι προσεπέλασαν ὡς δύνασθαι κἀκείνους λίθους πέμπειν κάτωθεν ἐφ' ἡμᾶς ταῖν χεροῖν. Εἶτ᾽ ἐπίνοιαν οἱ τοιούτων ἐξεῦρον στρατηγοὶ ἐκείνοις μὲν ἀνακωχὴν ἔχουσαν ἱκανὴν, ἡμῖν δὲ πόνον διηνεκῆ καὶ πόλεμον ἀδιάπαυστον. Πρῶτον μὲν γὰρ δεῖν ᾠήθησαν πρὸς τὸν τῆς πόλεως ἅπαντα κύκλον διαγωνίζεσθαι, εἰ καὶ πολὺς ἦν αὐτ τοῖς ὁ πόνος τοσαύτην διέρχεσθαι πόλιν καὶ τοὺς σφῶν πρὸς τὸ πολεμεῖν γενναίως διανιστάν, εἴ ποτ' ἐκλάσειαν· ἔπειτα δὲ διέκριναν εἰς μοίρας ἅπαν τὸ πλῆθος, ὥστ᾽ ἔχειν ἀλλήλους διαναπαύειν τοῦ κόπου τῇ δι' ἀλλήλων διαδοχῇ. Καὶ τότε δὴ προσέταξαν τὸ κατ' ἀνατολὰς ἅπαν μέρος καὶ τὸ πρὸς δύσιν περι- λαβεῖν ἀπὸ τῆς ἀκροπόλεως ἄνωθεν ἄχρις αὐτῆς τῆς θαλάσσης. Ευαλωτότερον δὲ τὸ κατ᾽ ἀνατολὰς ἐθεά- σαντο μέρος οἷα δὴ σαθρότερον ἐν πολλοῖς τυγχάνον τοῖς μέρεσιν· ὅθεν τὸ πλέον καὶ μαχιμώτερον αὐτ τόθι διατετάχατι πολεμεῖν. Ο Μουράτης δὲ τοῖς ἀμφ' αὐτὸν ἅμα πεζοῖς, διακριθεῖσι καὶ αὐτοῖς πα ραπλησίως τοῖς ἄλλοις, ἀπὸ τοῦ καλουμένου Τριγω νέου μέχρις οὗ ἡ μονὴ τυγχάνει τοῦ Χορταΐτου, τοῦ JOANNIS ANAGNOST.E (01 CAUSA mali quod eo die advenerat, si huma: a & ratio non-fallit, reputata est. Etenimi st in muris permanentibus omnibus, et uho animo ita dispo- suis ut pro custodia patris vitam viverent, vit urbs conservata fuisset, quan:ím ratione, ubi simile accidisset, facili negotio capientia nidu erat? Sic hisce per Latinos peractis, et propter inexspecta- Iwn navium adventum unica triremii pro commit- tenda naváll pugna'rèpleta, vera vīðentur rétulisse rnotti. Nam circa auroram naves ad portum pro- perantibus relifsimpellatur, ut cogitata absol- vërent. Sed dum appropinquant, nec adversus se appärätunringtraluni penetrant, triremis velocitate samiths in eos convoli, cogitque ut in fugane versi in terram naves impingänt. Sic Turcarum illud consilitim exteriuatum evanuit. Utinam et díurni níali slutfilis exitus subsecutus fuisset. Jámen hominibus ministrante, ut nobis prænun- tiatum fucrát, multitudinem universam in murum festinantem intuemur. Inter hos alii stalas, alii tabulas, alii implexa vimiuibus scula gestare ; omnes, ut sic dicam, machius convehere, et ut moris est septi, et nostri excidii siti veluti bac- chantes, se invicem auli cladem nostram excitare. Eodein momento nos quoque, uti concedebatur, assurgimus, et bellum ac mortem alacribus animis excipimus. lioc quidem viri. At mulieres, etiam de summo loco summoque génere, viriliter mutuas operas tradere, saxa totis animis ad depellendum liostile impetuin deferre; multæque, suæ con- ditionis oblitæ, virilia opera, adsidentes viris, robusteque, perindle atque illi depreliandi alacres, aggressæ sunt. More sunt copiæ, tahtumque ad muros appropinquarunt ut possent et illæ ex infe- riore loco saxa mauibus in nos intorquere. Tum corum duces modum excogitarunt quo illis requie- tem abunde afferrent, nobis vero laborem assiduum, et nunquam internissum confictum. Primium enim decernant necessario omnem urbis ambitum simul oppugnare, licet magnus labor illis esset suscipien- B C chus tantam urbem percurrentibus et suos ad præ- D lium animose excitantibus, si quando defecissent; deinceps universam multitudinem in partes dividere ut altera alterius laborem mutua vicissitudine diminueret. Tum demum jusserunt partem orien - talem omnem et occidentalem ab arce excelsiore ad mare ipsum circumvallare. Cum vero captu faciliorem orientalem agnovissent, tanquam quæ mulis suis partibus putrescentibus ægre consiste- ret, in ea copiosiores et bellicosiores ad confligen- dum destinant. Morates dispertitis, qui circa Ipsum erant, peditibus eadem atque alii ratione a Trigonio ad locum in quo situm est Chortaitæ monasterium, pugna non abstiner. Namque cogno- verat et ipse civitatem inde capi facilius posse, 44. Quarto igitur die appotente necdum clare
Ὁ Μουράτης δὲ τοῖς ἀμφ’ αὐτὸν ἅμα πεζοῖς, διακριθεῖσι καὶ αὐτοῖς παραπλησίως τοῖς ἄλλοις, ἀπὸ τοῦ καλουμένου Τριγωνίου μέχρις οὗ ἡ μονὴ τυγχάνει τοῦ Χορταί̈του, τοῦ πολεμεῖν οὔκουν οὐκ ἔληγεν οὐδ’ αὐτός· ἔγνω γὰρ εὐχερέστερον ἐκεῖθεν ληφθῆναι τὴν πόλιν, τήν τε σαθρότητα τοῦ τείχους ἰδών, καὶ ὡς ἑνὶ τείχει τὴν ἀσφάλειαν ἡ πόλις ἐξ ἐκείνου τοῦ μέρους αὐχεῖ.] Ἔλαβεν οὖν ἀρχὴν ὁ πόλεμος ἀρξαμένης ἡμέρας, ὡς διειλήφειμεν. Κἀκεῖνοι διακριθέντες καὶ ἀλλήλους διαδεχόμενοι, πλῆθος ὄντες, τοὺς κεκμηκότας ἀκμῆτες ἕτεροι διεδέχοντο καὶ παρεῖχον ἀλλήλοις ἐκεχειρίαν. Καὶ οἱ μὲν ἐχρῶντο τῇ τοξικῇ τοσοῦτον εὐστόχως, ὡς μηδ’ ὁντινοῦν ἡμῶν προκῦψαι γοῦν τοῦ τείχους θαρρεῖν· οἱ δὲ τῇ τῶν ἀνθρώπων ἐρημίᾳ τόλμῃ ψυχῆς ὑπ’ αὐτοῖς χωροῦντες τοῖς τείχεσι παντοίαις αὐτὰ μηχαναῖς κατασπᾶν διεμηχανῶντο, πᾶσαν ἑλέπολιν τεκτήναντες εὐφυῶς καὶ ἅπαν πρὸς τοῦτο μηχάνημα· ἕτεροι δὲ ταῖς κλίμαξιν ἀνιέναι προὐθυμοῦντο γενναίως. Καὶ πάντ’ ἦσαν αὐτοῖς ἐνεργά·μέσον αὐτὸ τῆς νυκτὸς φυγῇ πολλοί χρησάμενο: λεληθότως ἀπῄεσαν οἴκαδε, μέρος τῶν τειχῶν οὐκ ὀλίγον ἔρημον καταλελοιπότες. Τοῦτο μείζον ἔδοξεν, ὅσον κατ' ἀνθρώπινον λογισμόν, αἰτία τοῦ μεθ᾿ ἡμέ - ραν κακοῦ. Καὶ γὰρ εἰ μενόντων ἁπάντων ἐπὶ τοῦ τείχους, μία ψυχὴ γενομένων καὶ θάνατον ἑλομένων ὑπὲρ φυλακῆς τῆς πατρίδος, μόλις ἂν ἡ πόλις ἐξ αὐτῆς διατετήρητο, πῶς ἂν τοιοῦδε συμβεβηκότος οὐκ εἶχε μετ' εὐκολίας ἁλῶναι; Οὕτως οὖν τῶν Λα- τίνων διαπραξαμένων, καὶ τῶν τριηρῶν μίαν πρὸς ναυμαχίαν πεπληρωκότων διὰ τὴν τῶν πλοίων αἰφ νίδιον προσδοκίαν, ἀληθεῖς διεδείκνυντο καὶ οἱ περὶ τούτων ἡμῖν ἡγγελκότες. Ορθρου γὰρ ἐπιστάντος τὰ πλοῖα πρὸς τὸν λιμένα πάσαις κώπαι: καταίρειν ἐπείγονται τὰ βεβουλευμένα διαπεράναι. Ὡς δὲ πλη- σίον γένοιντο τὴν κατ' αὐτῶν συσκευὴν τῶν ἐν αὐτοῖς οὐκ εἰδότων, καὶ ἡ τριήρης, ὡς εἶχε τάχους, αὐτίκα χωρεῖ κατ' αὐτῶν, καὶ εἰς τοσοῦτον αὐτὰ κατηνάγκασεν καὶ εἰς φυγὴν ἔστρεψεν ὡς ἐπικεῖνα: κατά τὴν ἤπειρον καὶ τὴν τῶν Τούρκων ἐκείνην ἐπίνοιαν ἀποδεδεῖχθαι ματαίαν. Ἀλλὰ τούτου μὲν ἀνώ τέροις τετηρή μεθα· είθε δὲ καὶ τοῦ κατὰ τὴν ἡμέραν κακοῦ ! Εt ια'. Τῆς τετάρτης τοιγαγοῦν ἐπιστάτης ἡμέρας. τοῦ ἡλίου καθαρῶς τοῖς ἀνθρώποις μήπω τὸ φῶς παρασχόντος, ὁρῶμεν κατὰ τὴν ἀγγελίαν καὶ τὸ πλῆθος ἅπαν προσχωροῦντας τῷ τείχει, τοὺς μὲν κλίμακας επιφερομένους, τοὺς δὲ σανίδας, ἑτέρους πεπλεγμένας ἀσπίδας ἐκ πτόρθων, πάντα; ἁπλῶς, κομίζοντας ελεπόλεις, καὶ πεφραγμένους ὡς ἔθος, καὶ τῇ τῆς ἡμετέρας ἀπωλείας ἐπιθυμίᾳ οἷον βε βακχευμένους, καὶ ἀλλήλους ἐπὶ τῇ ἡμετέρα σφαγῇ παροτρύνοντας. Αὐτίκα δὲ καὶ ἡμεῖς, ὡς ἐφικτόν, διανέστημεν, καὶ ὅλοι τοῦ πολεμεῖν γεγενήμεθα καὶ τεθνάναι. Καὶ τοῦτο μὲν ἄνδρες· γυναῖκες δὲ καὶ αὐτῶν τῶν ἐπιφανῶν ἡμῖν ἀνδρικῶς συνεφήπτοντο τοῦ πολέμου, λίθους ὅλῃ ψυχῇ πρὸς ἄμυναν τῶν ἐπιόντων κομίζουσαι. Πολλαὶ δὲ καὶ ὅτι γυναῖκες ἦσαν ἐπιλαθόμεναι, τὰ τῶν ἀνδρῶν ἐπεδείκνυντο, συμπαριστάμεναί τε τούτοις καὶ στεῤῥῶς κατ' αὐτ τοὺς ἀγωνίζεσθαι προθυμούμενοι. Κεκίνητο οὖν στρατιά, καὶ τοσοῦτο τοῖς τείχεσι προσεπέλασαν ὡς δύνασθαι κἀκείνους λίθους πέμπειν κάτωθεν ἐφ' ἡμᾶς ταῖν χεροῖν. Εἶτ᾽ ἐπίνοιαν οἱ τοιούτων ἐξεῦρον στρατηγοὶ ἐκείνοις μὲν ἀνακωχὴν ἔχουσαν ἱκανὴν, ἡμῖν δὲ πόνον διηνεκῆ καὶ πόλεμον ἀδιάπαυστον. Πρῶτον μὲν γὰρ δεῖν ᾠήθησαν πρὸς τὸν τῆς πόλεως ἅπαντα κύκλον διαγωνίζεσθαι, εἰ καὶ πολὺς ἦν αὐτ τοῖς ὁ πόνος τοσαύτην διέρχεσθαι πόλιν καὶ τοὺς σφῶν πρὸς τὸ πολεμεῖν γενναίως διανιστάν, εἴ ποτ' ἐκλάσειαν· ἔπειτα δὲ διέκριναν εἰς μοίρας ἅπαν τὸ πλῆθος, ὥστ᾽ ἔχειν ἀλλήλους διαναπαύειν τοῦ κόπου τῇ δι' ἀλλήλων διαδοχῇ. Καὶ τότε δὴ προσέταξαν τὸ κατ' ἀνατολὰς ἅπαν μέρος καὶ τὸ πρὸς δύσιν περι- λαβεῖν ἀπὸ τῆς ἀκροπόλεως ἄνωθεν ἄχρις αὐτῆς τῆς θαλάσσης. Ευαλωτότερον δὲ τὸ κατ᾽ ἀνατολὰς ἐθεά- σαντο μέρος οἷα δὴ σαθρότερον ἐν πολλοῖς τυγχάνον τοῖς μέρεσιν· ὅθεν τὸ πλέον καὶ μαχιμώτερον αὐτ τόθι διατετάχατι πολεμεῖν. Ο Μουράτης δὲ τοῖς ἀμφ' αὐτὸν ἅμα πεζοῖς, διακριθεῖσι καὶ αὐτοῖς πα ραπλησίως τοῖς ἄλλοις, ἀπὸ τοῦ καλουμένου Τριγω νέου μέχρις οὗ ἡ μονὴ τυγχάνει τοῦ Χορταΐτου, τοῦ JOANNIS ANAGNOST.E (01 CAUSA mali quod eo die advenerat, si huma: a & ratio non-fallit, reputata est. Etenimi st in muris permanentibus omnibus, et uho animo ita dispo- suis ut pro custodia patris vitam viverent, vit urbs conservata fuisset, quan:ím ratione, ubi simile accidisset, facili negotio capientia nidu erat? Sic hisce per Latinos peractis, et propter inexspecta- Iwn navium adventum unica triremii pro commit- tenda naváll pugna'rèpleta, vera vīðentur rétulisse rnotti. Nam circa auroram naves ad portum pro- perantibus relifsimpellatur, ut cogitata absol- vërent. Sed dum appropinquant, nec adversus se appärätunringtraluni penetrant, triremis velocitate samiths in eos convoli, cogitque ut in fugane versi in terram naves impingänt. Sic Turcarum illud consilitim exteriuatum evanuit. Utinam et díurni níali slutfilis exitus subsecutus fuisset. Jámen hominibus ministrante, ut nobis prænun- tiatum fucrát, multitudinem universam in murum festinantem intuemur. Inter hos alii stalas, alii tabulas, alii implexa vimiuibus scula gestare ; omnes, ut sic dicam, machius convehere, et ut moris est septi, et nostri excidii siti veluti bac- chantes, se invicem auli cladem nostram excitare. Eodein momento nos quoque, uti concedebatur, assurgimus, et bellum ac mortem alacribus animis excipimus. lioc quidem viri. At mulieres, etiam de summo loco summoque génere, viriliter mutuas operas tradere, saxa totis animis ad depellendum liostile impetuin deferre; multæque, suæ con- ditionis oblitæ, virilia opera, adsidentes viris, robusteque, perindle atque illi depreliandi alacres, aggressæ sunt. More sunt copiæ, tahtumque ad muros appropinquarunt ut possent et illæ ex infe- riore loco saxa mauibus in nos intorquere. Tum corum duces modum excogitarunt quo illis requie- tem abunde afferrent, nobis vero laborem assiduum, et nunquam internissum confictum. Primium enim decernant necessario omnem urbis ambitum simul oppugnare, licet magnus labor illis esset suscipien- B C chus tantam urbem percurrentibus et suos ad præ- D lium animose excitantibus, si quando defecissent; deinceps universam multitudinem in partes dividere ut altera alterius laborem mutua vicissitudine diminueret. Tum demum jusserunt partem orien - talem omnem et occidentalem ab arce excelsiore ad mare ipsum circumvallare. Cum vero captu faciliorem orientalem agnovissent, tanquam quæ mulis suis partibus putrescentibus ægre consiste- ret, in ea copiosiores et bellicosiores ad confligen- dum destinant. Morates dispertitis, qui circa Ipsum erant, peditibus eadem atque alii ratione a Trigonio ad locum in quo situm est Chortaitæ monasterium, pugna non abstiner. Namque cogno- verat et ipse civitatem inde capi facilius posse, 44. Quarto igitur die appotente necdum clare
PG 156:604τῇ πρώτῃ γὰρ ἅμα προσβολῇ τοῦ πολέμου τοὺς ἐπ’ ἐκεῖνο τὸ μέρος τοῦ Τριγωνίου σχεδὸν ἅπαντας ἡμιθνῆτας κατέστησαν διὰ τῶν βελῶν, δίκην νιφάδων πεμπομένων εἰς τὸν ἀέρα· καὶ κενὸν εὐθὺς ἐκεῖνο τὸ μέρος, οὐκ ὄντων ἑτέρων εἰς φυλακὴν ἐπιστῆναι καὶ τὴν τῶν πολεμίων ἔφοδον ἀποκρούσασθαι. [Ἡμεῖς δ’ ὀλίγοι καὶ μηδὲ πάντες ἐπὶ τῶν τειχῶν, δι’ ἣν αἰτίαν ὀλίγον πρότερον ἐδηλώσαμεν, διηγειρόμεθα μὲν καὶ ὑπὲρ τὴν δύναμιν, οὐδὲν δὲ τὰ ἡμέτερα πρὸς ἐκείνους. Οὐ βέλεσι δὲ μόνον ἐχρῶντο τὸ πλῆθος, ἀλλὰ καὶ τῇ καλουμένῃ σκευῇ· μικρὰ δέ τις ἦν αὕτη πρὸς συντριβὴν τῶν ἐπὶ τὰς ἐπάλξεις ξυλίνων διαφραγμάτων καὶ τὸ μὴ δύνασθαι στῆναί τινας ἐφ’ ὅπερ ἐπέμπετο μέρος.] Ἔθεε δὲ καὶ ὁ τῆς Δύσεως στρατηγὸς ἔφιππος τὸ κατ’ ἀνατολὰς διερχόμενος τῆς πόλεως μέρος, ὅπλοις κατάφρακτος, λόγοις πάντας διερεθίζων καὶ πρὸς εὐψυχίαν ἀλείφων καὶ ἀμοιβῶν προσεπαγγελλόμενος.μέσον αὐτὸ τῆς νυκτὸς φυγῇ πολλοί χρησάμενο: λεληθότως ἀπῄεσαν οἴκαδε, μέρος τῶν τειχῶν οὐκ ὀλίγον ἔρημον καταλελοιπότες. Τοῦτο μείζον ἔδοξεν, ὅσον κατ' ἀνθρώπινον λογισμόν, αἰτία τοῦ μεθ᾿ ἡμέ - ραν κακοῦ. Καὶ γὰρ εἰ μενόντων ἁπάντων ἐπὶ τοῦ τείχους, μία ψυχὴ γενομένων καὶ θάνατον ἑλομένων ὑπὲρ φυλακῆς τῆς πατρίδος, μόλις ἂν ἡ πόλις ἐξ αὐτῆς διατετήρητο, πῶς ἂν τοιοῦδε συμβεβηκότος οὐκ εἶχε μετ' εὐκολίας ἁλῶναι; Οὕτως οὖν τῶν Λα- τίνων διαπραξαμένων, καὶ τῶν τριηρῶν μίαν πρὸς ναυμαχίαν πεπληρωκότων διὰ τὴν τῶν πλοίων αἰφ νίδιον προσδοκίαν, ἀληθεῖς διεδείκνυντο καὶ οἱ περὶ τούτων ἡμῖν ἡγγελκότες. Ορθρου γὰρ ἐπιστάντος τὰ πλοῖα πρὸς τὸν λιμένα πάσαις κώπαι: καταίρειν ἐπείγονται τὰ βεβουλευμένα διαπεράναι. Ὡς δὲ πλη- σίον γένοιντο τὴν κατ' αὐτῶν συσκευὴν τῶν ἐν αὐτοῖς οὐκ εἰδότων, καὶ ἡ τριήρης, ὡς εἶχε τάχους, αὐτίκα χωρεῖ κατ' αὐτῶν, καὶ εἰς τοσοῦτον αὐτὰ κατηνάγκασεν καὶ εἰς φυγὴν ἔστρεψεν ὡς ἐπικεῖνα: κατά τὴν ἤπειρον καὶ τὴν τῶν Τούρκων ἐκείνην ἐπίνοιαν ἀποδεδεῖχθαι ματαίαν. Ἀλλὰ τούτου μὲν ἀνώ τέροις τετηρή μεθα· είθε δὲ καὶ τοῦ κατὰ τὴν ἡμέραν κακοῦ ! Εt ια'. Τῆς τετάρτης τοιγαγοῦν ἐπιστάτης ἡμέρας. τοῦ ἡλίου καθαρῶς τοῖς ἀνθρώποις μήπω τὸ φῶς παρασχόντος, ὁρῶμεν κατὰ τὴν ἀγγελίαν καὶ τὸ πλῆθος ἅπαν προσχωροῦντας τῷ τείχει, τοὺς μὲν κλίμακας επιφερομένους, τοὺς δὲ σανίδας, ἑτέρους πεπλεγμένας ἀσπίδας ἐκ πτόρθων, πάντα; ἁπλῶς, κομίζοντας ελεπόλεις, καὶ πεφραγμένους ὡς ἔθος, καὶ τῇ τῆς ἡμετέρας ἀπωλείας ἐπιθυμίᾳ οἷον βε βακχευμένους, καὶ ἀλλήλους ἐπὶ τῇ ἡμετέρα σφαγῇ παροτρύνοντας. Αὐτίκα δὲ καὶ ἡμεῖς, ὡς ἐφικτόν, διανέστημεν, καὶ ὅλοι τοῦ πολεμεῖν γεγενήμεθα καὶ τεθνάναι. Καὶ τοῦτο μὲν ἄνδρες· γυναῖκες δὲ καὶ αὐτῶν τῶν ἐπιφανῶν ἡμῖν ἀνδρικῶς συνεφήπτοντο τοῦ πολέμου, λίθους ὅλῃ ψυχῇ πρὸς ἄμυναν τῶν ἐπιόντων κομίζουσαι. Πολλαὶ δὲ καὶ ὅτι γυναῖκες ἦσαν ἐπιλαθόμεναι, τὰ τῶν ἀνδρῶν ἐπεδείκνυντο, συμπαριστάμεναί τε τούτοις καὶ στεῤῥῶς κατ' αὐτ τοὺς ἀγωνίζεσθαι προθυμούμενοι. Κεκίνητο οὖν στρατιά, καὶ τοσοῦτο τοῖς τείχεσι προσεπέλασαν ὡς δύνασθαι κἀκείνους λίθους πέμπειν κάτωθεν ἐφ' ἡμᾶς ταῖν χεροῖν. Εἶτ᾽ ἐπίνοιαν οἱ τοιούτων ἐξεῦρον στρατηγοὶ ἐκείνοις μὲν ἀνακωχὴν ἔχουσαν ἱκανὴν, ἡμῖν δὲ πόνον διηνεκῆ καὶ πόλεμον ἀδιάπαυστον. Πρῶτον μὲν γὰρ δεῖν ᾠήθησαν πρὸς τὸν τῆς πόλεως ἅπαντα κύκλον διαγωνίζεσθαι, εἰ καὶ πολὺς ἦν αὐτ τοῖς ὁ πόνος τοσαύτην διέρχεσθαι πόλιν καὶ τοὺς σφῶν πρὸς τὸ πολεμεῖν γενναίως διανιστάν, εἴ ποτ' ἐκλάσειαν· ἔπειτα δὲ διέκριναν εἰς μοίρας ἅπαν τὸ πλῆθος, ὥστ᾽ ἔχειν ἀλλήλους διαναπαύειν τοῦ κόπου τῇ δι' ἀλλήλων διαδοχῇ. Καὶ τότε δὴ προσέταξαν τὸ κατ' ἀνατολὰς ἅπαν μέρος καὶ τὸ πρὸς δύσιν περι- λαβεῖν ἀπὸ τῆς ἀκροπόλεως ἄνωθεν ἄχρις αὐτῆς τῆς θαλάσσης. Ευαλωτότερον δὲ τὸ κατ᾽ ἀνατολὰς ἐθεά- σαντο μέρος οἷα δὴ σαθρότερον ἐν πολλοῖς τυγχάνον τοῖς μέρεσιν· ὅθεν τὸ πλέον καὶ μαχιμώτερον αὐτ τόθι διατετάχατι πολεμεῖν. Ο Μουράτης δὲ τοῖς ἀμφ' αὐτὸν ἅμα πεζοῖς, διακριθεῖσι καὶ αὐτοῖς πα ραπλησίως τοῖς ἄλλοις, ἀπὸ τοῦ καλουμένου Τριγω νέου μέχρις οὗ ἡ μονὴ τυγχάνει τοῦ Χορταΐτου, τοῦ JOANNIS ANAGNOST.E (01 CAUSA mali quod eo die advenerat, si huma: a & ratio non-fallit, reputata est. Etenimi st in muris permanentibus omnibus, et uho animo ita dispo- suis ut pro custodia patris vitam viverent, vit urbs conservata fuisset, quan:ím ratione, ubi simile accidisset, facili negotio capientia nidu erat? Sic hisce per Latinos peractis, et propter inexspecta- Iwn navium adventum unica triremii pro commit- tenda naváll pugna'rèpleta, vera vīðentur rétulisse rnotti. Nam circa auroram naves ad portum pro- perantibus relifsimpellatur, ut cogitata absol- vërent. Sed dum appropinquant, nec adversus se appärätunringtraluni penetrant, triremis velocitate samiths in eos convoli, cogitque ut in fugane versi in terram naves impingänt. Sic Turcarum illud consilitim exteriuatum evanuit. Utinam et díurni níali slutfilis exitus subsecutus fuisset. Jámen hominibus ministrante, ut nobis prænun- tiatum fucrát, multitudinem universam in murum festinantem intuemur. Inter hos alii stalas, alii tabulas, alii implexa vimiuibus scula gestare ; omnes, ut sic dicam, machius convehere, et ut moris est septi, et nostri excidii siti veluti bac- chantes, se invicem auli cladem nostram excitare. Eodein momento nos quoque, uti concedebatur, assurgimus, et bellum ac mortem alacribus animis excipimus. lioc quidem viri. At mulieres, etiam de summo loco summoque génere, viriliter mutuas operas tradere, saxa totis animis ad depellendum liostile impetuin deferre; multæque, suæ con- ditionis oblitæ, virilia opera, adsidentes viris, robusteque, perindle atque illi depreliandi alacres, aggressæ sunt. More sunt copiæ, tahtumque ad muros appropinquarunt ut possent et illæ ex infe- riore loco saxa mauibus in nos intorquere. Tum corum duces modum excogitarunt quo illis requie- tem abunde afferrent, nobis vero laborem assiduum, et nunquam internissum confictum. Primium enim decernant necessario omnem urbis ambitum simul oppugnare, licet magnus labor illis esset suscipien- B C chus tantam urbem percurrentibus et suos ad præ- D lium animose excitantibus, si quando defecissent; deinceps universam multitudinem in partes dividere ut altera alterius laborem mutua vicissitudine diminueret. Tum demum jusserunt partem orien - talem omnem et occidentalem ab arce excelsiore ad mare ipsum circumvallare. Cum vero captu faciliorem orientalem agnovissent, tanquam quæ mulis suis partibus putrescentibus ægre consiste- ret, in ea copiosiores et bellicosiores ad confligen- dum destinant. Morates dispertitis, qui circa Ipsum erant, peditibus eadem atque alii ratione a Trigonio ad locum in quo situm est Chortaitæ monasterium, pugna non abstiner. Namque cogno- verat et ipse civitatem inde capi facilius posse, 44. Quarto igitur die appotente necdum clare
PG 156:605Καὶ μὴ τοῦτο μόνον, ἀλλ’ ἵν’ ἔτι καὶ προθυμοτέρους ἐργάσηται καὶ οἷον κατὰ τῆς ἡμῶν σωτηρίας ἐκμήνῃ, σηρικά τινα προσέταξεν ἱμάτια κατὰ μέσον ἀχθῆναι καὶ μισθὸν αὐτὰ προὔθηκε τοῖς ὑπορύττουσί τε τὸ τεῖχος καὶ λίθον ἐκ τούτου τοῖς δυνησομένοις ἐκείνῳ κομίσαι, μέγα βοῶν, ὁσάκις ἄν τις τοῦτο ποιήσει, καὶ τὴν ἀντίδοσιν ἔχειν. Ἀλλὰ καὶ τῷ πρώτως ἀνελθεῖν τὸ τεῖχος δυνησομένῳ πολλαί τινες προὔκειντο δωρεαὶ καὶ ὑποσχέσεις μυρίαι. Τῷ τοι καὶ εἶδες ἂν ἐν ἐκείνοις πρᾶγμα παντὸς ἄξιον θαύματος· ἐπιλαθόμενοι γὰρ ὅτι σῶμα περίκεινται πρὸς καιρίαν πληγὴν ἀντισχεῖν δυνάμενον οὐδαμῶς καὶ θάνατον ἔχον αὐτῷ συνεπόμενον, ὥσπερ τινες ἄγριοι θῆρες ἐπὶ τὸ τεῖχος ἐχώρουν, τοσοῦτον ἐγγίσαντες, ὡς καὶ λίθοις τῶν ξυλίνων διαφραγμάτων καταβαλεῖν οὐκ ὀλίγα. Οἱ μὲν οὖν οὕτως· οἱ δὲ τὸ τεῖχος ὑποδύντες, ᾗ σαθρότερον εὕρισκον, κατώρυττον ἐν σπουδῇ καὶ κατέρριπτον. Καὶ ἡμεῖς τῇ τῶν βελῶν συνεχείᾳ κατ’ αὐτῶν οὔτε λίθους οὔτ’ ἄλλο τι δυνατῶς εἴχομεν ἀφιέναι· τοσαύτη γὰρ ἦν ἡ συνέχεια τούτων, ὡς οὐδὲ τὴν χεῖρά τις εἶχε τῶν ἐπάλξεων ἐκβαλεῖν πρὸς ἄφεσιν λίθου.πολεμεῖν οὔχουν οὐκ ἔληγεν οὐδ᾽ αὐτός· ἔγνω γὰρ ευχερέστερον ἐκεῖθεν ληφθῆναι τὴν πόλιν, τήν τε σαθρότητα τοῦ τείχους ἰδὼν, καὶ ὡς ἑνὶ τείχει εὐχεῖ. ιβ. Ελαβεν οὖν ἀρχὴν ὁ πόλεμο; ἀρξαμένης ἡμέρας, ὡς διειλήφειμεν. Κἀκεῖνοι διακριθέντες καὶ ἀλλήλους διαδεχόμενοι, πλῆθος ὄντες, τοὺς κε κμηκότας ἀκμῆτες ἕτεροι διεδέχοντο καὶ παρεῖχον ἀλλήλοις ἐκεχειρίαν. Καὶ οἱ μὲν ἐχρῶντο τῇ τοξικῇ τοσοῦτον ευστόχως ὡς μηδ' ἐντινοῦν ἡμῶν προχῦ ψαι γῦν τοῦ τείχους θαῤῥεῖν· οἱ δὲ τῇ τῶν ἀνθρώ- πων ἐρημία τόλμη ψυχή; ὑπ' αὐτοῖς χωροῦντες τοῖς τείχεσι παντοίαις αὐτά· μηχαναίς κατασπάν τὴν ἀσφάλειαν ἡ πόλις ἐξ ἐκείνου τοῦ μέρους διεμηχανώντο, πᾶσαν ἐλέπολιν τεκτήναντες εὐφυῶς η Εt καὶ ἅπαν πρὸς τοῦτο μηχάνημα · ἕτεροι δὲ ταῖς κλίμαξιν ἀνιέναι προσθυμοῦντο γενναίως. Καὶ πάντ᾽ ἦσαν αὐτοῖς ἐνεργά· τῇ πρώτη γὰρ ἅμα προσβολῇ τοῦ πολέμου τοὺς ἐπ᾿ ἐκεῖνο τὸ μέρος του Τριγωνίου σχεδὸν ἅπαντας ἡμιθνήτας κατέστη σιν διὰ τῶν βελῶν, δίκην νιφάδων πεμπομένων εἰς. τὴν ἀέρα. Καὶ κενὸν εὐθὺς ἐκεῖνο τὸ μέρος, οὐκ ὄντων ἑτέρων εἰ; φυλακὴν ἐπιστῆναι καὶ τὴν τῶν πολεμίων ἔφοδον ἀποκρούσασθαι. Ημεῖς δ᾽ ὀλίγοι, και μηδὲ πάντες ἐπὶ τῶν τειχῶν δι᾿ ἣν αἰτίαν ὀλίγον πρότερον ἐδηλώσαμεν, διηγειρόμεθα μὲν καὶ ὑπὲρ τὴν δύναμιν, οὐδὲν δὲ τὰ ἡμέτερα πρὸς ἐκείνους. Οὐ βέλεσι δὲ μόνἂν ἐχρῶντο τὸ πλῆθος, ἀλλὰ καὶ τῇ κ. λουμένῃ σκευῇ· μικρὰ δέ τις ἦν αὕτη πρὸς συγ τριβὴν τῶν ἐπὶ τὰς ἐπάλξεις ξυλίνων διαφραγμά- των, καὶ τὸ μὴ δύνασθαι στῆναι τινας ἐφ' ὅπερ ἐπέμπετο μέρος. Εθτε δὲ καὶ ὁ τῆς δύσεως στρα- τηγὸς ἔτιππος τὸ κατ᾿ ἀνατολὰς διερχόμενος τῆς πόλεως μέρος, ὅπλοις κατάφρακτος, λόγοις πάντας διερεθίζων καὶ πρὸς εὐψυχίαν ἀλείφων καὶ ἀμοιβές προσεπαγγελλόμενος. Καὶ μὴ τοῦτο μόνον, ἀλλ᾽ ἴν' ἔτι καὶ προθυμοτέρους εργάσηται καὶ οἷον κατὰ τῆς ἡμῶν σωτηρίας ἐκμήνη, σηρικά τινα προσέταξεν ἱμάτια κατὰ μέσον ἀχθῆναι, καὶ μισθὸν αὐτὰ προβ- θηκε τοῖς ὑπορύττουσί τε τὸ τεῖχος καὶ λίθον ἐκ τούτου τοῖς δυνησομένοις ἐκείνῳ κομίσαι, μέγα βοῶν, ὁσάκις ἄν τις τοῦτο ποιήσει, καὶ τὴν ἀντίδοσιν ἔχειν. ᾿Αλλὰ καὶ τῷ πρώτως ἀνελθεῖν τὸ τεῖχος δυνησομένῳ πολλαί τινες προκειντο δωρεαὶ καὶ ὑποσχέσεις μυρίαι. Τῷ τοι καὶ εἶδες ἂν ἐν ἐκείνοις ταγμα παντὸς ἄξιον θαύματος· ἐπιλαθόμενοι γάμ ὅτι σῶμα περίκεινται πρὸς καιρίαν πληγὴν ἀντισχεῖν δυνάμενον, οὐδαμῶς καὶ θάνατον ἔχον αὐτῷ συνεπόμε- νον, ὥσπερ τινὲς ἄγριοι θῆρες ἐπὶ τὸ τεῖχος ἐχώρουν, τοσοῦτον «ἐγγίσαντες ὡς καὶ λίθοις τῶν ξυλίνων διαφραγμάτων καταβαλεῖν οὐκ ὀλίγα. Οἱ μὲν οὖν οὕτως· οἱ δὲ τὸ τεῖχος ὑποδύντες, η σαθρότερον εὕρισκον, κατώρυττον ἐν σπουδῇ καὶ κατέῤῥιπτον. Καὶ ἡμεῖς τῇ τῶν βελῶν συνεχείᾳ κατ' αὐτῶν οὔτε λίθους οὔτ᾽ ἄλλο τι δυνατῶς είχομεν ἀφιέναι· τοσαύτη γὰρ ἦν ἡ συνέχεια τούτων ὡς οὐδὲ τὴν χεῖρά τις εἶχε τῶν ἐπάλξεων ἐκβαλεῖν πρὸς ἄφεσιν λίθου. Τοσοῦτο δὲ μόνον ἐδυνάμεθα πάντες, πέμ πειν λίθους ἐξ ἀφανοῦς κατὰ τῶν ὑπερχομένων τὸ τεῖχος, ὡς ἂν τῆς διὰ τῶν κλιμάκων ἀνόδου τούτους κωλύωμεν. Καὶ οὐκ ἄν τις τὸ παρ' ἡμῶν ἔκρινεν ἔργον πολέμου· τίνα γὰρ ἂν καὶ ἐπήγαγε βλάβη, DE EXCIDIO THESSALONICENSI. A putrescentem murum copicutus et eo uno totam urbis securitatem pendere. ut prænarravimus; et illi dispertiti ae sibi ipsis succedentes propter nimiam copiam, labore delas- salos recentes excipere, et alter alteri mutuo sub- sidio subvenire; alii ita scite sagittas ejaculari ut nullus ex nostris vel e muris capite emergere al deret ; alii propter hominum solitudinem audaciores sub ipsis muris correpentes, variis eos machinis concutere, quas negotio conficiendo aptissimas ex- struxerauit ; alii scalis ascensum animase perten- tare nec exspectatione frustrari. Primo etenim ¡m- petu, qui ia ea parte Trigonii aderant, universi sagittarum ictibus, nimborum instar in aereml emissarum, semianimes procidere ; illicoque pars ea defensoribus vacua, remansit, cum non suppete- rent alii ad custodiam, qui adversariorum impetum retunderent: nos vero pauci, neque cuncti in muris. ob eam quam supra diximus causam; et licet supra' vires animaremur, nullæ tamen erant res nostræ ad illas comparatæ. Nec jaculis tantum turba illa, sed instrumento etiam pusillo ad comminuenda liḤ gnea in propugnaculis sepimenta utebatur, quod ubicunque intorquebatur, viros quosque obvios de- turbabat. Dux item Occidentis, eqno insidens, per- celeriter properabat, orientalem civitatis plagam circumieus, armis circumseptus, verbis omnes ex- citans et ad fortitudinem acuens et premia pro- mittens. Et ut adhuc alacriores efficeret atque erga nostram salutem furiosiores, sericas vestes in me- dium afferri jussit, et murorum fossoribus merce- dem proposuit, et qui lapidem ex eo erulum atqu lisset, alta voce reboans, quoties id egerit, munus reportaturum. Illis quoque qui primi murum ascen dissent, multa bona spondebantur et pollicitationes innumere. Quare conspexisses in illis rem omi admiratione diguam : namque obliti corpore se tegi quod letali vulneri' resisteré non valeret ef mortem sibi sociam deferret, tanquam immanes bellux in nurum contendere; tantumque appropin quarunt ut non pauca ex ligneis sepimentis disjie- rent. sic quidem isti, qui vero sub murum sub- repserani, putridiores partes diligenter suffodientee solo æquare. Nos autem sagittarum continuata fr quentia in ipsos neque aliud quidquam projicere poteramus; nain earum assiduitate ne manum qui- dem adjaciendum lapidem efferre licebat. Sola fa- cultas inerat, ex occulto lapides in eos qui³ muros adorirentur mittere, ut ascensu per scalas arce- rentur. Et nullus, quod a' nobis gerebatur, facinus bellicum existimassèt : quam enim noxam' intúliś- set lapis nullo scopo emissus, manu torpente et ejaculante, nec vilente, ad quem dirigeret et quen ´in locum contorquerét ? D 12. Capit ergo prælium cum ipso diei exordio
PG 156:606Τοσοῦτο δὲ μόνον ἐδυνάμεθα πάντες, πέμπειν λίθους ἐξ ἀφανοῦς κατὰ τῶν ὑπερχομένων τὸ τεῖχος, ὡς ἂν τῆς διὰ τῶν κλιμάκων ἀνόδου τούτους κωλύωμεν. Καὶ οὐκ ἄν τις τὸ παρ’ ἡμῶν ἔκρινεν ἔργον πολέμου· τίνα γὰρ ἂν καὶ ἐπήγαγε βλάβην λίθος ἄνευ σκοποῦ ἀφιέμενος ἐκ χειρὸς ναρκώσης, τοῦ πέμποντος οὐχ ὁρᾶν δυναμένου πρὸς τίνα καὶ πῇ τοῦτον ἀφίησι;πολεμεῖν οὔχουν οὐκ ἔληγεν οὐδ᾽ αὐτός· ἔγνω γὰρ ευχερέστερον ἐκεῖθεν ληφθῆναι τὴν πόλιν, τήν τε σαθρότητα τοῦ τείχους ἰδὼν, καὶ ὡς ἑνὶ τείχει εὐχεῖ. ιβ. Ελαβεν οὖν ἀρχὴν ὁ πόλεμο; ἀρξαμένης ἡμέρας, ὡς διειλήφειμεν. Κἀκεῖνοι διακριθέντες καὶ ἀλλήλους διαδεχόμενοι, πλῆθος ὄντες, τοὺς κε κμηκότας ἀκμῆτες ἕτεροι διεδέχοντο καὶ παρεῖχον ἀλλήλοις ἐκεχειρίαν. Καὶ οἱ μὲν ἐχρῶντο τῇ τοξικῇ τοσοῦτον ευστόχως ὡς μηδ' ἐντινοῦν ἡμῶν προχῦ ψαι γῦν τοῦ τείχους θαῤῥεῖν· οἱ δὲ τῇ τῶν ἀνθρώ- πων ἐρημία τόλμη ψυχή; ὑπ' αὐτοῖς χωροῦντες τοῖς τείχεσι παντοίαις αὐτά· μηχαναίς κατασπάν τὴν ἀσφάλειαν ἡ πόλις ἐξ ἐκείνου τοῦ μέρους διεμηχανώντο, πᾶσαν ἐλέπολιν τεκτήναντες εὐφυῶς η Εt καὶ ἅπαν πρὸς τοῦτο μηχάνημα · ἕτεροι δὲ ταῖς κλίμαξιν ἀνιέναι προσθυμοῦντο γενναίως. Καὶ πάντ᾽ ἦσαν αὐτοῖς ἐνεργά· τῇ πρώτη γὰρ ἅμα προσβολῇ τοῦ πολέμου τοὺς ἐπ᾿ ἐκεῖνο τὸ μέρος του Τριγωνίου σχεδὸν ἅπαντας ἡμιθνήτας κατέστη σιν διὰ τῶν βελῶν, δίκην νιφάδων πεμπομένων εἰς. τὴν ἀέρα. Καὶ κενὸν εὐθὺς ἐκεῖνο τὸ μέρος, οὐκ ὄντων ἑτέρων εἰ; φυλακὴν ἐπιστῆναι καὶ τὴν τῶν πολεμίων ἔφοδον ἀποκρούσασθαι. Ημεῖς δ᾽ ὀλίγοι, και μηδὲ πάντες ἐπὶ τῶν τειχῶν δι᾿ ἣν αἰτίαν ὀλίγον πρότερον ἐδηλώσαμεν, διηγειρόμεθα μὲν καὶ ὑπὲρ τὴν δύναμιν, οὐδὲν δὲ τὰ ἡμέτερα πρὸς ἐκείνους. Οὐ βέλεσι δὲ μόνἂν ἐχρῶντο τὸ πλῆθος, ἀλλὰ καὶ τῇ κ. λουμένῃ σκευῇ· μικρὰ δέ τις ἦν αὕτη πρὸς συγ τριβὴν τῶν ἐπὶ τὰς ἐπάλξεις ξυλίνων διαφραγμά- των, καὶ τὸ μὴ δύνασθαι στῆναι τινας ἐφ' ὅπερ ἐπέμπετο μέρος. Εθτε δὲ καὶ ὁ τῆς δύσεως στρα- τηγὸς ἔτιππος τὸ κατ᾿ ἀνατολὰς διερχόμενος τῆς πόλεως μέρος, ὅπλοις κατάφρακτος, λόγοις πάντας διερεθίζων καὶ πρὸς εὐψυχίαν ἀλείφων καὶ ἀμοιβές προσεπαγγελλόμενος. Καὶ μὴ τοῦτο μόνον, ἀλλ᾽ ἴν' ἔτι καὶ προθυμοτέρους εργάσηται καὶ οἷον κατὰ τῆς ἡμῶν σωτηρίας ἐκμήνη, σηρικά τινα προσέταξεν ἱμάτια κατὰ μέσον ἀχθῆναι, καὶ μισθὸν αὐτὰ προβ- θηκε τοῖς ὑπορύττουσί τε τὸ τεῖχος καὶ λίθον ἐκ τούτου τοῖς δυνησομένοις ἐκείνῳ κομίσαι, μέγα βοῶν, ὁσάκις ἄν τις τοῦτο ποιήσει, καὶ τὴν ἀντίδοσιν ἔχειν. ᾿Αλλὰ καὶ τῷ πρώτως ἀνελθεῖν τὸ τεῖχος δυνησομένῳ πολλαί τινες προκειντο δωρεαὶ καὶ ὑποσχέσεις μυρίαι. Τῷ τοι καὶ εἶδες ἂν ἐν ἐκείνοις ταγμα παντὸς ἄξιον θαύματος· ἐπιλαθόμενοι γάμ ὅτι σῶμα περίκεινται πρὸς καιρίαν πληγὴν ἀντισχεῖν δυνάμενον, οὐδαμῶς καὶ θάνατον ἔχον αὐτῷ συνεπόμε- νον, ὥσπερ τινὲς ἄγριοι θῆρες ἐπὶ τὸ τεῖχος ἐχώρουν, τοσοῦτον «ἐγγίσαντες ὡς καὶ λίθοις τῶν ξυλίνων διαφραγμάτων καταβαλεῖν οὐκ ὀλίγα. Οἱ μὲν οὖν οὕτως· οἱ δὲ τὸ τεῖχος ὑποδύντες, η σαθρότερον εὕρισκον, κατώρυττον ἐν σπουδῇ καὶ κατέῤῥιπτον. Καὶ ἡμεῖς τῇ τῶν βελῶν συνεχείᾳ κατ' αὐτῶν οὔτε λίθους οὔτ᾽ ἄλλο τι δυνατῶς είχομεν ἀφιέναι· τοσαύτη γὰρ ἦν ἡ συνέχεια τούτων ὡς οὐδὲ τὴν χεῖρά τις εἶχε τῶν ἐπάλξεων ἐκβαλεῖν πρὸς ἄφεσιν λίθου. Τοσοῦτο δὲ μόνον ἐδυνάμεθα πάντες, πέμ πειν λίθους ἐξ ἀφανοῦς κατὰ τῶν ὑπερχομένων τὸ τεῖχος, ὡς ἂν τῆς διὰ τῶν κλιμάκων ἀνόδου τούτους κωλύωμεν. Καὶ οὐκ ἄν τις τὸ παρ' ἡμῶν ἔκρινεν ἔργον πολέμου· τίνα γὰρ ἂν καὶ ἐπήγαγε βλάβη, DE EXCIDIO THESSALONICENSI. A putrescentem murum copicutus et eo uno totam urbis securitatem pendere. ut prænarravimus; et illi dispertiti ae sibi ipsis succedentes propter nimiam copiam, labore delas- salos recentes excipere, et alter alteri mutuo sub- sidio subvenire; alii ita scite sagittas ejaculari ut nullus ex nostris vel e muris capite emergere al deret ; alii propter hominum solitudinem audaciores sub ipsis muris correpentes, variis eos machinis concutere, quas negotio conficiendo aptissimas ex- struxerauit ; alii scalis ascensum animase perten- tare nec exspectatione frustrari. Primo etenim ¡m- petu, qui ia ea parte Trigonii aderant, universi sagittarum ictibus, nimborum instar in aereml emissarum, semianimes procidere ; illicoque pars ea defensoribus vacua, remansit, cum non suppete- rent alii ad custodiam, qui adversariorum impetum retunderent: nos vero pauci, neque cuncti in muris. ob eam quam supra diximus causam; et licet supra' vires animaremur, nullæ tamen erant res nostræ ad illas comparatæ. Nec jaculis tantum turba illa, sed instrumento etiam pusillo ad comminuenda liḤ gnea in propugnaculis sepimenta utebatur, quod ubicunque intorquebatur, viros quosque obvios de- turbabat. Dux item Occidentis, eqno insidens, per- celeriter properabat, orientalem civitatis plagam circumieus, armis circumseptus, verbis omnes ex- citans et ad fortitudinem acuens et premia pro- mittens. Et ut adhuc alacriores efficeret atque erga nostram salutem furiosiores, sericas vestes in me- dium afferri jussit, et murorum fossoribus merce- dem proposuit, et qui lapidem ex eo erulum atqu lisset, alta voce reboans, quoties id egerit, munus reportaturum. Illis quoque qui primi murum ascen dissent, multa bona spondebantur et pollicitationes innumere. Quare conspexisses in illis rem omi admiratione diguam : namque obliti corpore se tegi quod letali vulneri' resisteré non valeret ef mortem sibi sociam deferret, tanquam immanes bellux in nurum contendere; tantumque appropin quarunt ut non pauca ex ligneis sepimentis disjie- rent. sic quidem isti, qui vero sub murum sub- repserani, putridiores partes diligenter suffodientee solo æquare. Nos autem sagittarum continuata fr quentia in ipsos neque aliud quidquam projicere poteramus; nain earum assiduitate ne manum qui- dem adjaciendum lapidem efferre licebat. Sola fa- cultas inerat, ex occulto lapides in eos qui³ muros adorirentur mittere, ut ascensu per scalas arce- rentur. Et nullus, quod a' nobis gerebatur, facinus bellicum existimassèt : quam enim noxam' intúliś- set lapis nullo scopo emissus, manu torpente et ejaculante, nec vilente, ad quem dirigeret et quen ´in locum contorquerét ? D 12. Capit ergo prælium cum ipso diei exordio
Ταύτῃ τοι οὖν τῶν πολεμίων διὰ πάντων ἰσχυρῶν δεικνυμένων, τοῦ πολέμου τε μηδαμῶς ἀμελούντων καὶ πάντων ἡμῶν ἐν ταράχῳ πολλῷ καὶ φόβῳ καθεστηκότων καὶ τῶν μὲν παύσασθαι τοῦ πολεμεῖν τὸν Μουράτην ὑπονοούντων, τῶν δὲ τὴν ἡμετέραν ἀπώλειαν προσδοκώντων καὶ διατεινομένων μὴ ἂν ἄλλως γενέσθαι ἢ τὴν πόλιν ἁλῶναι, οὕτως οὖν τῶν πραγμάτων διακειμένων καὶ πολλῆς ἐν ἡμῖν συγχύσεως οὔσης, τῶν μὲν πρὸς τὸ πολεμεῖν ἴσως ἀσχολουμένων, τῶν δὲ καταναρκωθέντων καθάπαξ, ἑτέρων δὲ τοῖς ἀπὸ τῶν βελῶν τραύμασιν ἐναποθανόντων, ἐνίων δὲ καὶ φευγόντων ἀπὸ τῶν τειχῶν, μηκέτι μένειν ἐκεῖσε δυναμένων ὑπὸ τοῦ δέους, οὕτω τῆς τετάρτης ἡ τρίτη παρελήλυθεν ὥρα, καὶ ἡ πόλις φεῦ παρὰ τῶν πολεμίων τοῦτον ἑάλω τὸν τρόπον.] [Ὡς εἰς πολλὰ τὰς κλίμακας ἦσαν κομίσαντες μέρη καὶ πῇ μὲν ἐγγίσαι τῷ τείχει ταύτας οὐκ ἔσχον, ἀπωθούντων τῶν ἄνω, μέχρις οὗ κατενάρκωσε τούτους ὁ φόβος, πῇ δὲ θέντες καί τινας ἀναβεβηκότες βαθμίδας οὐκ ἴσχυσαν τὸ ἐγχείρημα συμπερᾶναι, τινῶν εὐψυχίαν ὑπὲρ τοὺς ἄλλους κτωμένων ἐν ἐκείνοις τοῖς μέρεσιν εὑρεθέντων καὶ λίθοις χερμάσι καταβεβληκότων ἅμα ταῖς κλίμαξι τούτους, καὶ πολλοὺς τὸ ζῆν ἐζημιωκότων, ὡς οὖν οὕτω ταῦτα γένοιτο καὶ πλήρεις ἦσαν ἐκεῖνοι θυμοῦ (μὴ οὐκ ὀλίγην ἡγοῦντο γὰρ ὀφλήσειν αἰσχύνην ἡττημένοι φανέντες), περιεργότερον στοχασάμενοι, καὶ τῶν κλιμάκων μίαν κατὰ τὸ Τριγώνιον θέντες, οὗ γωνία τις ἦν ἐκ πύργου καὶ οὐκ εἶχεν, ὅθεν ἄν τις τῆς ἀνόδου κωλῦσαι τὸν ἀναβαίνοντα καὶ πολλή τις τῶν ἀνθρώπων ἐτύγχανεν ἐρημία, τόλμην ψυχῆς τῶν ἄλλων τις πεζῶν ἐνδειξάμενος, τὸ ξίφος ἐνδακὼν τοῖς ὀδοῦσι καὶ τὸ θανεῖν ἀνθῃρημένος τοῦ ζῆν, ἵνα μόνον ἀνδρείας δόξαν κομίσηται, μεθ’ ὅσης ἄν τις εἴποι τῆς εὐτολμίας τὸ τεῖχος ἀναβεβήκει, μηδ’ οὑτινοσοῦν αἰσθομένου τῶν ἔνδον καὶ κατ’ ἄλλο μέρος τῶν ἐναντίων τηρούντων τὴν ἄνοδον.πολεμεῖν οὔχουν οὐκ ἔληγεν οὐδ᾽ αὐτός· ἔγνω γὰρ ευχερέστερον ἐκεῖθεν ληφθῆναι τὴν πόλιν, τήν τε σαθρότητα τοῦ τείχους ἰδὼν, καὶ ὡς ἑνὶ τείχει εὐχεῖ. ιβ. Ελαβεν οὖν ἀρχὴν ὁ πόλεμο; ἀρξαμένης ἡμέρας, ὡς διειλήφειμεν. Κἀκεῖνοι διακριθέντες καὶ ἀλλήλους διαδεχόμενοι, πλῆθος ὄντες, τοὺς κε κμηκότας ἀκμῆτες ἕτεροι διεδέχοντο καὶ παρεῖχον ἀλλήλοις ἐκεχειρίαν. Καὶ οἱ μὲν ἐχρῶντο τῇ τοξικῇ τοσοῦτον ευστόχως ὡς μηδ' ἐντινοῦν ἡμῶν προχῦ ψαι γῦν τοῦ τείχους θαῤῥεῖν· οἱ δὲ τῇ τῶν ἀνθρώ- πων ἐρημία τόλμη ψυχή; ὑπ' αὐτοῖς χωροῦντες τοῖς τείχεσι παντοίαις αὐτά· μηχαναίς κατασπάν τὴν ἀσφάλειαν ἡ πόλις ἐξ ἐκείνου τοῦ μέρους διεμηχανώντο, πᾶσαν ἐλέπολιν τεκτήναντες εὐφυῶς η Εt καὶ ἅπαν πρὸς τοῦτο μηχάνημα · ἕτεροι δὲ ταῖς κλίμαξιν ἀνιέναι προσθυμοῦντο γενναίως. Καὶ πάντ᾽ ἦσαν αὐτοῖς ἐνεργά· τῇ πρώτη γὰρ ἅμα προσβολῇ τοῦ πολέμου τοὺς ἐπ᾿ ἐκεῖνο τὸ μέρος του Τριγωνίου σχεδὸν ἅπαντας ἡμιθνήτας κατέστη σιν διὰ τῶν βελῶν, δίκην νιφάδων πεμπομένων εἰς. τὴν ἀέρα. Καὶ κενὸν εὐθὺς ἐκεῖνο τὸ μέρος, οὐκ ὄντων ἑτέρων εἰ; φυλακὴν ἐπιστῆναι καὶ τὴν τῶν πολεμίων ἔφοδον ἀποκρούσασθαι. Ημεῖς δ᾽ ὀλίγοι, και μηδὲ πάντες ἐπὶ τῶν τειχῶν δι᾿ ἣν αἰτίαν ὀλίγον πρότερον ἐδηλώσαμεν, διηγειρόμεθα μὲν καὶ ὑπὲρ τὴν δύναμιν, οὐδὲν δὲ τὰ ἡμέτερα πρὸς ἐκείνους. Οὐ βέλεσι δὲ μόνἂν ἐχρῶντο τὸ πλῆθος, ἀλλὰ καὶ τῇ κ. λουμένῃ σκευῇ· μικρὰ δέ τις ἦν αὕτη πρὸς συγ τριβὴν τῶν ἐπὶ τὰς ἐπάλξεις ξυλίνων διαφραγμά- των, καὶ τὸ μὴ δύνασθαι στῆναι τινας ἐφ' ὅπερ ἐπέμπετο μέρος. Εθτε δὲ καὶ ὁ τῆς δύσεως στρα- τηγὸς ἔτιππος τὸ κατ᾿ ἀνατολὰς διερχόμενος τῆς πόλεως μέρος, ὅπλοις κατάφρακτος, λόγοις πάντας διερεθίζων καὶ πρὸς εὐψυχίαν ἀλείφων καὶ ἀμοιβές προσεπαγγελλόμενος. Καὶ μὴ τοῦτο μόνον, ἀλλ᾽ ἴν' ἔτι καὶ προθυμοτέρους εργάσηται καὶ οἷον κατὰ τῆς ἡμῶν σωτηρίας ἐκμήνη, σηρικά τινα προσέταξεν ἱμάτια κατὰ μέσον ἀχθῆναι, καὶ μισθὸν αὐτὰ προβ- θηκε τοῖς ὑπορύττουσί τε τὸ τεῖχος καὶ λίθον ἐκ τούτου τοῖς δυνησομένοις ἐκείνῳ κομίσαι, μέγα βοῶν, ὁσάκις ἄν τις τοῦτο ποιήσει, καὶ τὴν ἀντίδοσιν ἔχειν. ᾿Αλλὰ καὶ τῷ πρώτως ἀνελθεῖν τὸ τεῖχος δυνησομένῳ πολλαί τινες προκειντο δωρεαὶ καὶ ὑποσχέσεις μυρίαι. Τῷ τοι καὶ εἶδες ἂν ἐν ἐκείνοις ταγμα παντὸς ἄξιον θαύματος· ἐπιλαθόμενοι γάμ ὅτι σῶμα περίκεινται πρὸς καιρίαν πληγὴν ἀντισχεῖν δυνάμενον, οὐδαμῶς καὶ θάνατον ἔχον αὐτῷ συνεπόμε- νον, ὥσπερ τινὲς ἄγριοι θῆρες ἐπὶ τὸ τεῖχος ἐχώρουν, τοσοῦτον «ἐγγίσαντες ὡς καὶ λίθοις τῶν ξυλίνων διαφραγμάτων καταβαλεῖν οὐκ ὀλίγα. Οἱ μὲν οὖν οὕτως· οἱ δὲ τὸ τεῖχος ὑποδύντες, η σαθρότερον εὕρισκον, κατώρυττον ἐν σπουδῇ καὶ κατέῤῥιπτον. Καὶ ἡμεῖς τῇ τῶν βελῶν συνεχείᾳ κατ' αὐτῶν οὔτε λίθους οὔτ᾽ ἄλλο τι δυνατῶς είχομεν ἀφιέναι· τοσαύτη γὰρ ἦν ἡ συνέχεια τούτων ὡς οὐδὲ τὴν χεῖρά τις εἶχε τῶν ἐπάλξεων ἐκβαλεῖν πρὸς ἄφεσιν λίθου. Τοσοῦτο δὲ μόνον ἐδυνάμεθα πάντες, πέμ πειν λίθους ἐξ ἀφανοῦς κατὰ τῶν ὑπερχομένων τὸ τεῖχος, ὡς ἂν τῆς διὰ τῶν κλιμάκων ἀνόδου τούτους κωλύωμεν. Καὶ οὐκ ἄν τις τὸ παρ' ἡμῶν ἔκρινεν ἔργον πολέμου· τίνα γὰρ ἂν καὶ ἐπήγαγε βλάβη, DE EXCIDIO THESSALONICENSI. A putrescentem murum copicutus et eo uno totam urbis securitatem pendere. ut prænarravimus; et illi dispertiti ae sibi ipsis succedentes propter nimiam copiam, labore delas- salos recentes excipere, et alter alteri mutuo sub- sidio subvenire; alii ita scite sagittas ejaculari ut nullus ex nostris vel e muris capite emergere al deret ; alii propter hominum solitudinem audaciores sub ipsis muris correpentes, variis eos machinis concutere, quas negotio conficiendo aptissimas ex- struxerauit ; alii scalis ascensum animase perten- tare nec exspectatione frustrari. Primo etenim ¡m- petu, qui ia ea parte Trigonii aderant, universi sagittarum ictibus, nimborum instar in aereml emissarum, semianimes procidere ; illicoque pars ea defensoribus vacua, remansit, cum non suppete- rent alii ad custodiam, qui adversariorum impetum retunderent: nos vero pauci, neque cuncti in muris. ob eam quam supra diximus causam; et licet supra' vires animaremur, nullæ tamen erant res nostræ ad illas comparatæ. Nec jaculis tantum turba illa, sed instrumento etiam pusillo ad comminuenda liḤ gnea in propugnaculis sepimenta utebatur, quod ubicunque intorquebatur, viros quosque obvios de- turbabat. Dux item Occidentis, eqno insidens, per- celeriter properabat, orientalem civitatis plagam circumieus, armis circumseptus, verbis omnes ex- citans et ad fortitudinem acuens et premia pro- mittens. Et ut adhuc alacriores efficeret atque erga nostram salutem furiosiores, sericas vestes in me- dium afferri jussit, et murorum fossoribus merce- dem proposuit, et qui lapidem ex eo erulum atqu lisset, alta voce reboans, quoties id egerit, munus reportaturum. Illis quoque qui primi murum ascen dissent, multa bona spondebantur et pollicitationes innumere. Quare conspexisses in illis rem omi admiratione diguam : namque obliti corpore se tegi quod letali vulneri' resisteré non valeret ef mortem sibi sociam deferret, tanquam immanes bellux in nurum contendere; tantumque appropin quarunt ut non pauca ex ligneis sepimentis disjie- rent. sic quidem isti, qui vero sub murum sub- repserani, putridiores partes diligenter suffodientee solo æquare. Nos autem sagittarum continuata fr quentia in ipsos neque aliud quidquam projicere poteramus; nain earum assiduitate ne manum qui- dem adjaciendum lapidem efferre licebat. Sola fa- cultas inerat, ex occulto lapides in eos qui³ muros adorirentur mittere, ut ascensu per scalas arce- rentur. Et nullus, quod a' nobis gerebatur, facinus bellicum existimassèt : quam enim noxam' intúliś- set lapis nullo scopo emissus, manu torpente et ejaculante, nec vilente, ad quem dirigeret et quen ´in locum contorquerét ? D 12. Capit ergo prælium cum ipso diei exordio
PG 156:607Λατῖνον οὖν εὐθὺς ἐν ταῖς πυργοβάρεσιν εὑρηκὼς τετρωμένον ἔναγχος καὶ τὰ λοίσθια πνέοντα, τούτου τὴν κεφαλὴν ἐκτεμὼν τῶν πολεμούντων εἰς μέσον κατέρριψε, δείξας ὅπως τε τοῦ μέρους ἐκείνου κεκράτηκε καὶ ὡς τὰ τείχη πάντες ἀπολιπόντες ᾤχοντο ἀμεταστρεπτί. Ἐννάτην ἦγε καὶ εἰκοστὴν ὁ Μάρτιος τότε, ἔτος δὲ τριακοστὸν ὄγδοον πρὸς τῷ ἑξακισχιλιοστῷ ἐνακοσιοστῷ ἐνειστήκει. Παραθαρρύνας τοίνυν ἐκεῖνος πάντας πεζοὺς τὸ τάχος τε ἀνιέναι ἐβόα καὶ τὴν ἐρημίαν ἐδήλου. Οἱ δ’ ὡς εἶχον πάσας παραχρῆμα κλίμακας θέντες, συχνοὶ δι’ αὐτῶν ἀναβαίνειν ἠπείγοντο σὺν βοῇ καὶ τῷ τῶν ἀπὸ δέρρης τυμπάνων ἤχῳ· φέρει γὰρ καὶ τοῦτο πολλήν τινα ἐν τοῖς πολέμοις τὴν ἔκπληξιν. Πολλοὶ δὲ παραβόλως καὶ ἀναρριχᾶσθαι παρωρμῶντο προθύμως διὰ πολλὴν τοῦ κέρδους ἐπιθυμίαν καὶ διὰ τῶν πυργοβάρεων ἐπεισπίπτειν ἐσπούδαζον. Ὅσοι μὲν οὖν ἐδύναντο, τόνδε τὸν τρόπον ἀνέβαινον.λίθος ἄνευ σκοπού ἀφιέμενος ἐκ χειρὸς ναρκώσης, τοῦ πέμποντος οὐχ ὁρᾶν δυναμένου πρὸς τίνα και πῆ τοῦτον ἀφίησι ; Ταύτῃ τοι οὖν τῶν πολεμίων διὰ πάντων ίσχυ- ρῶν δεικνυμένων, τοῦ πολέμου τε μηδαμῶς ἀμε· λούντων, καὶ πάντων ἡμῶν ἐν ταράχῳ πολλῷ καὶ φόβῳ καθεστηκότων, καὶ τῶν μὲν παύσασθαι τοῦ πολεμεῖν τὸν Μουράτην υπονοούντων, τῶν δὲ τὴν ἡμετέραν ἀπώλειαν προσδοκώντων, καὶ διατεινομέ νων μὴ ἂν ἄλλως γενέσθαι ἢ τὴν πόλιν ἀλῶναι, -- οὕτως οὖν τῶν πραγμάτων διακειμένων καὶ πολλῆς ἐν ἡμῖν συγχύσεως οὔσης, τῶν μὲν πρὸς τὸ πολε μεῖν ἴσως ἀσχολουμένων, τῶν δὲ καταναρκωθέντων καθάπαξ, ἑτέρων δὲ τοῖς ἀπὸ τῶν βελῶν τραύμασιν ἐναποθανόντων, ἐνίων δὲ καὶ φευγόντων ἀπὸ τῶν τειχῶν, μηκέτι μένειν ἐκεῖσε δυναμένων ὑπὸ τοῦ δέους, οὕτω τῆς τετάρτης ή τρίτη παρελήλυθεν ὥρα, καὶ ἡ πόλις φεῦ παρὰ τῶν πολεμίων τοῦτον Β εάλω τὸν τρόπον. · ιγ'. Ως εἰς πολλὰ τὰς κλίμακας ἦσαν κομίσαντες μέρη, καὶ πῇ ἐγγίσαι τῷ τείχει ταύτας οὐκ ἔσχον, ἀπωθούντων τῶν ἄνω, μέχρις οὗ κατενάρκησε τού- τους ὁ φόβος, πῆ δὲ θέντες καί τινας ἀναβεβηκότες βαθμίδας οὐκ ἴσχυσαν τὸ ἐγχείρημα συμπεράναι, τινῶν εὐψυχίαν ὑπὲρ τοὺς ἄλλους κτωμένων ἐν ἐκείνοις τοῖς μέρεσιν εὑρεθέντων, καὶ λίθοις χερμάσι καταβεβληκότων ἅμα ταῖς κλίμαξι τούτους, καὶ πολλοὺς τὸ ζῆν ἐζημιωκότων, - ὡς οὖν οὕτω ταῦτα γένοιτο, καὶ πλήρεις ἦσαν ἐκεῖνοι θυμοῦ ( μὴ οὐκ ὀλίγην ἡγοῦντο γὰρ ὀφλήσειν αἰσχύνην ηττημένοι φανέντες), περιεργότερον στοχασάμενοι, καὶ τῶν κλιμάκων μίαν κατὰ τὸ Τριγώνιον θέντες, οὗ γωνία τις ἦν ἐκ πύργου, καὶ οὐκ εἶχεν ὅθεν ἄν τι; τῆς ἀνάδου κωλύσαι τὸν ἀναβαίνοντα, καὶ πολλή τις τῶν ἀνθρώπων ἐτύγχανεν ερημία, τόλμην ψυχῆς τῶν ἄλλων τις πεζῶν ἐνδειξάμενος, τὸ ξίφος ἐνδακών τοῖς ὁδοῦσι καὶ τὸ θανεῖν ἀνθῃρημένος τοῦ ζῆν, ἵνα μόνον ἀνδρείας δόξαν κομίσηται, μεθ' ὅσης ἄν τις εἴποι τῆς εὐτολμίας τὸ τεῖχος ἀναδεβήκει, μηδ' οὑτινοσοῦν αἰσθομένου τῶν ἔνδον, καὶ κατ᾿ ἄλλο μέρος τῶν ἐναντίων τηρούντων τὴν ἄνοδον. Λατίνον οὖν εὐθὺς ἐν ταῖς πυργοβάρεσιν εὑρηκώς τετρωμέ νον ἔναγγος καὶ τὰ λοίσθια πνέοντα, τούτου τὴν κεφαλὴν ἐκτεμὼν τῶν πολεμούντων εἰς μέσον κα τέρριψε, δείξας όπως τε τοῦ μέρους ἐκείνου κεκρά. τηκε καὶ ὡς τὰ τείχη πάντες ἀπολιπόντες ᾤχοντο αμεταστρεπτί. Εννάτην ἦγε καὶ εἰκοστὴν ὁ Μάρτιος τότε, έτος δὲ τριακοστὸν ὄγδοον πρὸς τῷ ἐξακίσ- χιλιοστῷ ἐννακοσιοστῷ ἐνειστήκει. Παραθαῤῥύνες τοίνυν ἐκεῖνος πάντας πεζοὺς τὸ τάχος τε ἀνιέναι ἐβόα καὶ τὴν ἐρημίαν ἐδήλου. Οἱ δ' ὡς εἶχον πάσας παραχρῆμα κλίμακας θέντες, συχνοί δι' αὐτῶν ἀναβαίνειν ἠπείγοντο σὺν βοῇ καὶ τῷ τῶν ἀπὸ δέρ ῥης τυμπάνων ἤχῳ· φέρει γὰρ καὶ τοῦτο πολλήν τινα ἐν τοῖς πολέμοις τὴν ἔκπληξιν. Πολλοὶ δὲ παρα- βόλως καὶ ἀναῤῥιχᾶσθαι παρωρμῶντο προθύμως διὰ πολλὴν τοῦ κέρδους ἐπιθυμίαν, καὶ διὰ τῶν πυρ γοβάρεων επεισπίπτειν ἐσπούδαζον. Ὅσοι μὲν οὖν ἐδύναντο, τόνδε τὴν τρόπον ἀνέβαινον· οἷς δ' οὐκ ἦν ἐφικτὸν διὰ τῶν κλιμάκων, διὰ τῶν ὀρυγμάτων ὧν - JOANNIS ANAGNOSTÆ Hoc propter hostibns modis omnibus strenue se ▲ gerentibus et pugnam diligenter prosequentibus, et nobis omnibus discrimine metuque prostratis, et aliis bello finem posituruin Muratem suspicantibus, aliis nostrum excidium exspectantibus contenden- tibuɛque prorsum urbem capiendam esse. Sic rebus se habentibus, et nobis perturbatis et insi- guiter confusis, cum partim pugna incumberent, · partim torpentes cessassent, partim sagittarum iclibus mortem oppetiissent, partim e muris fuga sese surripuissent continuoque surriperent, timore slatione relicta, nondum quarti diei hora præterie- ral tertia, et urbs ab hostibus, heu ! hoc capitur modo. non possent eas alicubi muro appingere, e superiore parte depulsi ideoque metu oppressi labori renin- tiarunt : alicubi affixarum cum nonnullos gradus Ascendissent, non potuere facinus absolvere, quibus- dam aliis animosioribus in illis partibus consisten- tibus, et saxis atque lapidibus cum ipsis scalis de- jicientibus et internecantibus. Cum itaque hæc suc- cederent et illi insania pleni furerent, non medio- crem infamiam sibi irrogari rati si victoriam reportassent, curiosius investigantes, Scalam Tri- gonio applicant, cujus angulus erat ex turri, nec po- terat ascensus impediri, potissimum cum hominibus prorsus viduaretur; pedesque audacior aliis, ense C dentibus carplo, vitæque mortem præponens, solum ut fortitudinis famam sibi compararet, fidentia quam maxima murum ascendit, nemine id persen- tiente civium, quin aliis in locis hostibus ascensum prohibebant. Is Latini inter propugnacula confossi vulneribus et extremum spirantis caput abscissum inter confligentes projecit, innuens se partis illius potitum, et desertis muris plane omnes in fugam sese reditus immemores conjecisse. Diem tum ape- riebat mensis Martius nonum et vicesimum anni (Christi 1430). Quare ille pedites omnes ad- hortans, et destitutum a defensoribus locum si- guificans, ut illico ascenderent clamare. Illi, ut poterant, subito scalis universis admotis frequentes ascendere, clamore et strepitu qui tympanis corio D confectis elicitur; boc idem enim inter beHandum maxime auimos concutit. Multi etiam temere au- dacterque manibus et genibus reptare, gravi aliena sibi comparandi siti succensa, et per propugnacula intro sese mittere. Verum quibus per scalas ascen- sus non permittebatur, per murorum foramina, quæ multa effoderant, in urbem solliciti immigrare alius alium celeri cursu et citatis passibus superare contendens, manibus enses ferentes, et quasi de- certantes quis prior aliis in habitata urbis loca et oram maritimam procurreret : co enim potiorem civium partem, cl maxime Latinos, propter trire- 13. Cum in multa loca scalas adduxissent, nec
PG 156:608Οἷς δ’ οὐκ ἦν ἐφικτὸν διὰ τῶν κλιμάκων, διὰ τῶν ὀρυγμάτων, ὧν εἰργάσαντο, πολλῶν ὄντων, ἐπὶ τὴν πόλιν δρομαῖοι συνέρρεον, ἄλλος ἄλλον τῷ τάχει νικῶντες καὶ ταῖν χεροῖν τὰ ξίφη φέροντες, καὶ οἷον ἐρίζοντες, τὶς ἂν φθάσειε πρότερος ἐπὶ τὸ τῆς πόλεως οἰκούμενον μέρος καὶ μάλιστα τὸ πρὸς θάλατταν πρὸς αὐτὸ γὰρ τοὺς πλείους καὶ μάλιστα τοὺς Λατίνους ὑπέλαβον διὰ τὰς τριήρεις προσπεφευγέναι. Πάντες οὖν ἡμεῖς, ὡς εἶχεν ἕκαστος τάχους, οἱ μὲν κατ’ οἴκους ἐθέομεν, οἱ δὲ ναοῖς ἱεροῖς κατεφεύγομεν, ἕτεροι ὑπονόμους καὶ μνήματα καὶ εἴ τι πρὸς σωτηρίαν ἦν ἐπιτήδειον ὑποδῦναι σὺν τρόμῳ ἠγωνιζόμεθα, ἄλλοι τὸ τοῦ αἰγιαλοῦ κατελάμβανον μέρος, οἰόμενοι δῆθεν τῶν τριηρῶν ἐπιβῆναι ἢ πλοίων ἑτέρων, μεθ’ ὅσης ἄν τις εἴποι τῆς φρίκης· ᾤοντο γὰρ πολλοὶ μήπω τοὺς πολεμίους εἰσιέναι ἐκεῖθεν. Τὸ δ’ ἦν τοὐναντίον καὶ τῆς γε ἐλπίδος διήμαρτον οἱ τοῦτο διανοούμενοι. τοῦτο καὶ κατὰ τὸν πύργον τὸν καλούμενον Σαμαρείαν εἶδον πάντες συμβάν.λίθος ἄνευ σκοπού ἀφιέμενος ἐκ χειρὸς ναρκώσης, τοῦ πέμποντος οὐχ ὁρᾶν δυναμένου πρὸς τίνα και πῆ τοῦτον ἀφίησι ; Ταύτῃ τοι οὖν τῶν πολεμίων διὰ πάντων ίσχυ- ρῶν δεικνυμένων, τοῦ πολέμου τε μηδαμῶς ἀμε· λούντων, καὶ πάντων ἡμῶν ἐν ταράχῳ πολλῷ καὶ φόβῳ καθεστηκότων, καὶ τῶν μὲν παύσασθαι τοῦ πολεμεῖν τὸν Μουράτην υπονοούντων, τῶν δὲ τὴν ἡμετέραν ἀπώλειαν προσδοκώντων, καὶ διατεινομέ νων μὴ ἂν ἄλλως γενέσθαι ἢ τὴν πόλιν ἀλῶναι, -- οὕτως οὖν τῶν πραγμάτων διακειμένων καὶ πολλῆς ἐν ἡμῖν συγχύσεως οὔσης, τῶν μὲν πρὸς τὸ πολε μεῖν ἴσως ἀσχολουμένων, τῶν δὲ καταναρκωθέντων καθάπαξ, ἑτέρων δὲ τοῖς ἀπὸ τῶν βελῶν τραύμασιν ἐναποθανόντων, ἐνίων δὲ καὶ φευγόντων ἀπὸ τῶν τειχῶν, μηκέτι μένειν ἐκεῖσε δυναμένων ὑπὸ τοῦ δέους, οὕτω τῆς τετάρτης ή τρίτη παρελήλυθεν ὥρα, καὶ ἡ πόλις φεῦ παρὰ τῶν πολεμίων τοῦτον Β εάλω τὸν τρόπον. · ιγ'. Ως εἰς πολλὰ τὰς κλίμακας ἦσαν κομίσαντες μέρη, καὶ πῇ ἐγγίσαι τῷ τείχει ταύτας οὐκ ἔσχον, ἀπωθούντων τῶν ἄνω, μέχρις οὗ κατενάρκησε τού- τους ὁ φόβος, πῆ δὲ θέντες καί τινας ἀναβεβηκότες βαθμίδας οὐκ ἴσχυσαν τὸ ἐγχείρημα συμπεράναι, τινῶν εὐψυχίαν ὑπὲρ τοὺς ἄλλους κτωμένων ἐν ἐκείνοις τοῖς μέρεσιν εὑρεθέντων, καὶ λίθοις χερμάσι καταβεβληκότων ἅμα ταῖς κλίμαξι τούτους, καὶ πολλοὺς τὸ ζῆν ἐζημιωκότων, - ὡς οὖν οὕτω ταῦτα γένοιτο, καὶ πλήρεις ἦσαν ἐκεῖνοι θυμοῦ ( μὴ οὐκ ὀλίγην ἡγοῦντο γὰρ ὀφλήσειν αἰσχύνην ηττημένοι φανέντες), περιεργότερον στοχασάμενοι, καὶ τῶν κλιμάκων μίαν κατὰ τὸ Τριγώνιον θέντες, οὗ γωνία τις ἦν ἐκ πύργου, καὶ οὐκ εἶχεν ὅθεν ἄν τι; τῆς ἀνάδου κωλύσαι τὸν ἀναβαίνοντα, καὶ πολλή τις τῶν ἀνθρώπων ἐτύγχανεν ερημία, τόλμην ψυχῆς τῶν ἄλλων τις πεζῶν ἐνδειξάμενος, τὸ ξίφος ἐνδακών τοῖς ὁδοῦσι καὶ τὸ θανεῖν ἀνθῃρημένος τοῦ ζῆν, ἵνα μόνον ἀνδρείας δόξαν κομίσηται, μεθ' ὅσης ἄν τις εἴποι τῆς εὐτολμίας τὸ τεῖχος ἀναδεβήκει, μηδ' οὑτινοσοῦν αἰσθομένου τῶν ἔνδον, καὶ κατ᾿ ἄλλο μέρος τῶν ἐναντίων τηρούντων τὴν ἄνοδον. Λατίνον οὖν εὐθὺς ἐν ταῖς πυργοβάρεσιν εὑρηκώς τετρωμέ νον ἔναγγος καὶ τὰ λοίσθια πνέοντα, τούτου τὴν κεφαλὴν ἐκτεμὼν τῶν πολεμούντων εἰς μέσον κα τέρριψε, δείξας όπως τε τοῦ μέρους ἐκείνου κεκρά. τηκε καὶ ὡς τὰ τείχη πάντες ἀπολιπόντες ᾤχοντο αμεταστρεπτί. Εννάτην ἦγε καὶ εἰκοστὴν ὁ Μάρτιος τότε, έτος δὲ τριακοστὸν ὄγδοον πρὸς τῷ ἐξακίσ- χιλιοστῷ ἐννακοσιοστῷ ἐνειστήκει. Παραθαῤῥύνες τοίνυν ἐκεῖνος πάντας πεζοὺς τὸ τάχος τε ἀνιέναι ἐβόα καὶ τὴν ἐρημίαν ἐδήλου. Οἱ δ' ὡς εἶχον πάσας παραχρῆμα κλίμακας θέντες, συχνοί δι' αὐτῶν ἀναβαίνειν ἠπείγοντο σὺν βοῇ καὶ τῷ τῶν ἀπὸ δέρ ῥης τυμπάνων ἤχῳ· φέρει γὰρ καὶ τοῦτο πολλήν τινα ἐν τοῖς πολέμοις τὴν ἔκπληξιν. Πολλοὶ δὲ παρα- βόλως καὶ ἀναῤῥιχᾶσθαι παρωρμῶντο προθύμως διὰ πολλὴν τοῦ κέρδους ἐπιθυμίαν, καὶ διὰ τῶν πυρ γοβάρεων επεισπίπτειν ἐσπούδαζον. Ὅσοι μὲν οὖν ἐδύναντο, τόνδε τὴν τρόπον ἀνέβαινον· οἷς δ' οὐκ ἦν ἐφικτὸν διὰ τῶν κλιμάκων, διὰ τῶν ὀρυγμάτων ὧν - JOANNIS ANAGNOSTÆ Hoc propter hostibns modis omnibus strenue se ▲ gerentibus et pugnam diligenter prosequentibus, et nobis omnibus discrimine metuque prostratis, et aliis bello finem posituruin Muratem suspicantibus, aliis nostrum excidium exspectantibus contenden- tibuɛque prorsum urbem capiendam esse. Sic rebus se habentibus, et nobis perturbatis et insi- guiter confusis, cum partim pugna incumberent, · partim torpentes cessassent, partim sagittarum iclibus mortem oppetiissent, partim e muris fuga sese surripuissent continuoque surriperent, timore slatione relicta, nondum quarti diei hora præterie- ral tertia, et urbs ab hostibus, heu ! hoc capitur modo. non possent eas alicubi muro appingere, e superiore parte depulsi ideoque metu oppressi labori renin- tiarunt : alicubi affixarum cum nonnullos gradus Ascendissent, non potuere facinus absolvere, quibus- dam aliis animosioribus in illis partibus consisten- tibus, et saxis atque lapidibus cum ipsis scalis de- jicientibus et internecantibus. Cum itaque hæc suc- cederent et illi insania pleni furerent, non medio- crem infamiam sibi irrogari rati si victoriam reportassent, curiosius investigantes, Scalam Tri- gonio applicant, cujus angulus erat ex turri, nec po- terat ascensus impediri, potissimum cum hominibus prorsus viduaretur; pedesque audacior aliis, ense C dentibus carplo, vitæque mortem præponens, solum ut fortitudinis famam sibi compararet, fidentia quam maxima murum ascendit, nemine id persen- tiente civium, quin aliis in locis hostibus ascensum prohibebant. Is Latini inter propugnacula confossi vulneribus et extremum spirantis caput abscissum inter confligentes projecit, innuens se partis illius potitum, et desertis muris plane omnes in fugam sese reditus immemores conjecisse. Diem tum ape- riebat mensis Martius nonum et vicesimum anni (Christi 1430). Quare ille pedites omnes ad- hortans, et destitutum a defensoribus locum si- guificans, ut illico ascenderent clamare. Illi, ut poterant, subito scalis universis admotis frequentes ascendere, clamore et strepitu qui tympanis corio D confectis elicitur; boc idem enim inter beHandum maxime auimos concutit. Multi etiam temere au- dacterque manibus et genibus reptare, gravi aliena sibi comparandi siti succensa, et per propugnacula intro sese mittere. Verum quibus per scalas ascen- sus non permittebatur, per murorum foramina, quæ multa effoderant, in urbem solliciti immigrare alius alium celeri cursu et citatis passibus superare contendens, manibus enses ferentes, et quasi de- certantes quis prior aliis in habitata urbis loca et oram maritimam procurreret : co enim potiorem civium partem, cl maxime Latinos, propter trire- 13. Cum in multa loca scalas adduxissent, nec
PG 156:609Πάντων γὰρ προσδοκώντων ὡς, ὅταν ἡ πόλις ἁλῷ, μὴ ἂν τοῦτον εὐθὺς προδεδόσθαι ἢ τὴν ταχίστην διὰ πολέμου ληφθῆναι, πρὸς τὴν τῆς θαλάττης αὐτὴν κείμενον ἠϊόνα καὶ διατειχίσμασι καὶ ὅπλοις καὶ πᾶσι τοῖς ἀναγκαίοις καλῶς κατωχυρωμένον, ταύτην οὖν τὴν ματαίαν ἐλπίδα πάλαι ἡμῶν κεκτημένων, οὐκ ὀλίγοι δή τινες καὶ πρὸς τοῦτον κατέδραμον ἐπὶ φυλακῇ τῶν ἰδίων σωμάτων· πλὴν κἀνταῦθα τῆς ἐλπίδος διήμαρτον. Μόγις γὰρ τῶν Λατίνων, ὅσοι προὔχοντες ἦσαν, καὶ Τζεταρίων ὀλίγοι μετὰ τῶν προϋπαρχόντων εἰς φυλακὴν εἰς τοῦτον συνέφυγον μόνον καὶ τοὺς ἄλλους εὐθὺς κεκωλύκεσαν τῆς εἰσόδου. Οἳ καὶ διὰ τοῦ κατὰ θάλατταν προβεβλημένου διατειχίσματος (Τζερέμπουλον τοῦτο καλεῖν πάντες εἰώθαμεν) εἰς τὰς τριήρεις εἰσίασι, πρὸ μικροῦ πρὸς αὐτὸν μετὰ προεισιόντων ἄλλων ἐκ τοῦ λιμένος καθορμισθείσας]. [Διὰ τῶν κλιμάκων οὖν καὶ τῶν ὀρυγμάτων, ὡς ἔφημεν, τῶν πολεμίων τῆς πόλεως ἐντὸς γενομένων, οἱ μὲν ἐπὶ τὰς οἰκίας συνέτρεχον καὶ τοὺς ἀνθρώπους, οἱ δ’ ἐπὶ τὰς πύλας τῆς πόλεως αὐτὰς ἀναπεταννύναι πρὸς τὸ τὴν πόλιν εἰσελθεῖν ἅμα παντὶ τῷ στρατεύματι τὸν Μουράτην.εἰργάσαντο, πολλῶν ὄντων, ἐπὶ τὴν πόλιν δρομαῖοι συνέῤῥεον, ἄλλο; ἄλλον τῷ τάχει νικῶντες καὶ ταῖν χεροῖν τὰ ξίφη φέροντες, καὶ οἷον ἐρίζοντες εἰς ἂν φθάσεις πρότερος ἐπὶ τὸ τῆς πόλεως οἰκούμενον μέρος, καὶ μάλιστα τὸ πρὸς θάλατταν· πρὸς αὐτὸ γὰρ τοὺς πλείους καὶ μάλιστα τοὺς Λατίνους ὑπέλα- σον διὰ τὰς τριήρεις προσπεφευγέναι. Πάντες οὖν ἡμεῖς, ὡς εἶχεν ἕκαστος τάχους, οἱ μὲν κατ' οίκους ἐθέομεν, οἱ δὲ ναοῖς ἱεροῖς κατεφεύγομεν, ἕτεροι ὑπονόμους καὶ μνήματα, καὶ εἴτι πρὸς σωτηρίαν ἦν ἐπιτήδειον, ὑποδῦναι σὺν τρόμῳ ἡγωνιζόμεθα, ἄλλοι τὸ τοῦ αἰγιαλοῦ κατελάμβανον μέρος, οιόμε- να δῆθεν τῶν τριηρῶν ἐπιβῆναι ἡ πλοίων ἑτέρων, μεθ' ὅσης ἄν τις εἴποι τῆς φρίκης · φοντο γὰρ πολύ λοὶ μήπω τοὺς πολεμίους εἰσιέναι ἐκεῖθεν. Τὸ δ' ἦν τοὐναντίον, καὶ τῆς γε ἐλπίδος διήμαρτον οἱ τοῦτο διανοούμενοι. Τοῦτο δὲ κατὰ τὸν πύργον τὸν καλού- μενον Σαμαρείαν εἶδον πάντες συμβάν. Πάντων γὰρ προσδοκώντων ὡς ὅταν ἡ πόλις ἀλῷ μὴ ἂν τοῦτον εὐθὺς προσδεδόσθαι ἢ τὴν ταχίστην διὰ πολέμου ληφθῆναι, πρὸς τὴν τῆς θαλάττης αὐτὴν κείμενον † μόνα καὶ διατειχίσμασι, καὶ ὅπλοις· καὶ πᾶσι τοῖς ἀναγκαίοις καλῶς κατωχυρωμένον, — ταύτην οὖν τὴν ματαίαν ἐλπίδα πάλαι ἡμῶν κεκτημένων, οὐκ ὀλίγοι δή τινες καὶ πρὸς τοῦτον κατέδραμον ἐπὶ φυλακῇ τῶν ἰδίων σωμάτων. Πλὴν κἀνταῦθα τῆς - ἐλπίδος διήμαρτον · μόγις γὰρ τῶν Λατίνων ὅσοι προύχοντες ἦσαν, καὶ Τζεταρίων ὀλίγοι μετὰ τῶν προϋπαρχόντων εἰς φυλακὴν, εἰς τοῦτον συνέφυγον μόνον, καὶ τοὺς ἄλλους εὐθὺς κεκωλύκεσαν τῆς εἰς σόδου. Οἱ καὶ διὰ τοῦ κατὰ θάλατταν προβεβλημένου διατειχίσματος ( Τζερέμπουλον τοῦτο καλεῖν πάν- τες ειώθαμεν ) εἰς τὰς τριήρεις εἰσίασι, πρὸ μικροῦ πρὸς αὐτὸν μετὰ προεισιόντων ἄλλων ἐκ τοῦ λιμέ- νας καθορμισθείσας. Εt ιδ. Διὰ τῶν κλιμάκων οὖν καὶ τῶν ὀρυγμάτων, Ο ὡς ἔφημεν, τῶν πολεμίων τῆς πόλεως ἐντὸς γενομέ- νων, οἱ μὲν ἐπὶ τὰς οἰκίας συνέτρεχον καὶ τοὺς ἀν θρώπους, οἱ δ' ἐπὶ τὰς πύλας τῆς πόλεως αὐτὰς ἀναπεταννύναι πρὸς τὸ τὴν πόλιν εἰσελθεῖν ἅμα παντὶ τῷ στρατεύματι τὸν Μουράτην. Καὶ εἶδες ἂν δίκην μελισσῶν ἢ θηρῶν ἀγρίων εἰσιόντας αυ τοὺς ὠρυομένους καὶ φόνον πνέοντας τὸν ἡμέτερον, καὶ τὴν πόλιν τοὺς μὲν πεζῇ τοὺς δ' ἐφίππους δια λαμβάνοντας. Ως δ' ἡ πόλις πεπλήρωτο πᾶσα καὶ πάντ' εἶχον αὐτοὺς, καὶ νεὼ ἱεροὶ καὶ μοναὶ θεῖαι καὶ ἀγυ:αὶ καὶ οἰκίαι, τότε δὴ τὰ θρήνων πολλῶν ἐκεῖνο καὶ δακρύων ἄξιον πρᾶγμα επράττετο. Διαλαβόντες γὰρ τὴν πόλιν πᾶσαν, ὥσπερ εἰρήκαμεν, καὶ οἷα λύκει βαρεῖς ἐφ' ἡμᾶς ἐφορμήσαντες, ἁρπάζειν ἅπαντας Εσπευδον κατὰ τὴν τοῦ κρατοῦντος ὑπόσχετιν· ἔφη γὰρ ἐν τῷ πολεμεῖν ὡς εἶχε ἡ πόλις ληφθείη καὶ τὴν ἐπιθυμίαν εἰς πέρας ἀχθεῖσαν ἴδοι τὴν ἑαυτοῦ, έχειν μετ' ἐξουσίας ἕκαστον, εἴ τι ἂν λάβοι, καὶ παρὰ παντὸς ἀναφαίρετον. Εἷλκον οὖν ἀναμιξ ἄνδρας γυ- ναῖκας παιδία, πᾶσαν ὁμοῦ ἡλικίαν, δεδεμένους ὥσπερ ἄλογα ζώα, καὶ πρὸς τὸ στρατόπεδον ἔξω τῆς πόλεως πάντας ἐξῆγον. Καὶ σιωπῶ τοὺς πεσόν- τας, οὐχ ὑπὲρ ἀριθμὸν ὄντας, κατά τε τὰ τείχη καὶ τὰς ἀγυιάς, μηδὲ ταφῆς ἠξιωμένους, ελώρια δε κει μένους κύνεσσιν οἰωνοἶσί τε πᾶσι καθ' Ομηρον, οὐκ ἂν ἄνδρας μόνον ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, καὶ τούτων μάλιστα τοὺς γηραιοτέρους τε καὶ ἀσθενεστέρους. €0.3 ICENSI DE EXCIDIO THESSALONICENSI. 6:0 A nes confugisse suspicabantur. Omnes itaque nos, ut cuique licuit, fugam maturantes alii in ædibus sese abdere, alii in cuniculos et sepulcra, et si quid aliud saluti conducibilius videbatur, non absque tremore subrepere; alii triremium vel aliarum na- vicularum ascensum sibi, hofrore sævo perfusi, pro- mittentes, ad littora proruere : namque opinabantur aditum fuisse ad eas hostibus interclusum. At res aliter cesserat ; et qui similia imaginabantur, epe sua delusi sunt. Hoc idem et circa turrim Sama- riam nuncupatam contigisse omnes experimento deprehenderunt. Nam existimabant, etiamsi urbs caperetur, non statim eam deditionem facturam vel adeo celeriter ab oppugnatoribus opprimendam, in ipso maris littore sitam, muris et armis tectam necessariisque aliis optime communitam. Hac vana spe a multo tempore lactati non pauci in illam, ut propriis corporibus providerent, ruebant. Ve- rumtamen in hoc quoque decepti sunt : vix enim ex Latinis, qui erant illustriores, et Tzetariis pauci, cum illis quibus illius custodia erat concredita, in illain conduxerunt, intromissique aliis introitum denegarunt, et murum, in mare propendentem (ei Tzerempulo apud omnes nomen est) in triremes paulo ante ex portu eo deflexas cum aliis ingre- diuntur. B hostes in urbem intro conjecti, alii in ædes et ho- mines currere, alii ad portas civitatis aperiendas, ut Murates simul cum toto exercitu sese in eam conferret. vidisses eos, instar apum aut imman- suelarum bestiarum, confertim irrumpere, ululan- les cædemque nostram spirantes, et civitatem uni- versam tum equites tum pedites occupare. Ut civitas repleta est, et omnia eos in se, et sacra templa et divina monasteria et plateæ et domus occludebant, tum lamentabile illud et lacrymabile admodum facinus aggrediuntur. Namque urbe tola, ut præenarravimus, occupata, veluti rapaces lupi, aos impetentes omnia rapere, quemadmodum dy- nastes promiserat, satagebant. Namque ille inter D dimicandum dixerat, si urbs caperetur et voti com- pos fieret, quidquid unusquisquede prædatus fuisset legitime possideret, a nullo unquam spoliandus. Trabebant itaque promiscue virus, mulieres, ado- lescentulos, simul omnem ætatem, veluti animantia quae usu rationis privantur colligatos, et ad castra quæ extra urbem convehebant. Taceo ad mortem datos, licet infra numerum, tum in muris tum in plateis nec sepulturæ traditos, prædam dilaniandam cani- bus alitibusque omnibus appositam, ut llomericis verbis utar, non viros solummodo, sed mulieres, eorumque potissimum seniores atque imbecilliores, Festiuans enim hostis præ metu multitudinis ca- 14. Per scalas ergo atque foramina, ut diximus,
PG 156:610Καὶ εἶδες ἂν δίκην μελισσῶν ἢ θηρῶν ἀγρίων εἰσιόντας αὐτοὺς ὠρυομένους καὶ φόνον πνέοντας τὸν ἡμέτερον καὶ τὴν πόλιν τοὺς μὲν πεζῇ, τοὺς δ’ ἐφίππους διαλαμβάνοντας. Ὡς δ’ ἡ πόλις πεπλήρωτο πᾶσα καὶ πάντ’ εἶχον αὐτούς, καὶ νεῲ ἱεροὶ καὶ μοναὶ θεῖαι καὶ ἀγυιαὶ καὶ οἰκίαι, τότε δὴ τὸ θρήνων πολλῶν ἐκεῖνο καὶ δακρύων ἄξιον πρᾶγμα ἐπράττετο. Διαλαβόντες γὰρ τὴν πόλιν πᾶσαν, ὥσπερ εἰρήκειμεν, καὶ οἷα λύκοι βαρεῖς ἐφ’ ἡμᾶς ἐφορμήσαντες, ἁρπάζειν ἅπαντα ἔσπευδον κατὰ τὴν τοῦ κρατοῦντος ὑπόσχεσιν· ἔφη γὰρ ἐν τῷ πολεμεῖν ὡς, εἴ γε ἡ πόλις ληφθείη καὶ τὴν ἐπιθυμίαν εἰς πέρας ἀχθεῖσαν ἴδοι τὴν ἑαυτοῦ, ἔχειν μετ’ ἐξουσίας ἕκαστον, εἴ τι ἂν λάβοι καὶ παρὰ παντὸς ἀναφαίρετον. Εἷλκον οὖν ἀναμεὶξ ἄνδρας, γυναῖκας, παιδία, πᾶσαν ὁμοῦ ἡλικίαν, δεδεμένους, ὥσπερ ἄλογα ζῶα καὶ πρὸς τὸ στρατόπεδον ἔξω τῆς πόλεως πάντας ἐξῆγον. Καὶ σιωπῶ τοὺς πεσόντας, οὐχ ὑπὲρ ἀριθμὸν ὄντας, κατά τε τὰ τείχη καὶ τὰς ἀγυιάς, μηδὲ ταφῆς ἠξιωμένους, «ἑλώρια δὲ κειμένους κύνεσσιν οἰωνοῖσί τε πᾶσι» καθ’ Ὅμηρον, οὐκ ἄνδρας μόνον ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, καὶ τούτων μάλιστα τοὺς γηραιοτέρους τε καὶ ἀσθενεστέρους.εἰργάσαντο, πολλῶν ὄντων, ἐπὶ τὴν πόλιν δρομαῖοι συνέῤῥεον, ἄλλο; ἄλλον τῷ τάχει νικῶντες καὶ ταῖν χεροῖν τὰ ξίφη φέροντες, καὶ οἷον ἐρίζοντες εἰς ἂν φθάσεις πρότερος ἐπὶ τὸ τῆς πόλεως οἰκούμενον μέρος, καὶ μάλιστα τὸ πρὸς θάλατταν· πρὸς αὐτὸ γὰρ τοὺς πλείους καὶ μάλιστα τοὺς Λατίνους ὑπέλα- σον διὰ τὰς τριήρεις προσπεφευγέναι. Πάντες οὖν ἡμεῖς, ὡς εἶχεν ἕκαστος τάχους, οἱ μὲν κατ' οίκους ἐθέομεν, οἱ δὲ ναοῖς ἱεροῖς κατεφεύγομεν, ἕτεροι ὑπονόμους καὶ μνήματα, καὶ εἴτι πρὸς σωτηρίαν ἦν ἐπιτήδειον, ὑποδῦναι σὺν τρόμῳ ἡγωνιζόμεθα, ἄλλοι τὸ τοῦ αἰγιαλοῦ κατελάμβανον μέρος, οιόμε- να δῆθεν τῶν τριηρῶν ἐπιβῆναι ἡ πλοίων ἑτέρων, μεθ' ὅσης ἄν τις εἴποι τῆς φρίκης · φοντο γὰρ πολύ λοὶ μήπω τοὺς πολεμίους εἰσιέναι ἐκεῖθεν. Τὸ δ' ἦν τοὐναντίον, καὶ τῆς γε ἐλπίδος διήμαρτον οἱ τοῦτο διανοούμενοι. Τοῦτο δὲ κατὰ τὸν πύργον τὸν καλού- μενον Σαμαρείαν εἶδον πάντες συμβάν. Πάντων γὰρ προσδοκώντων ὡς ὅταν ἡ πόλις ἀλῷ μὴ ἂν τοῦτον εὐθὺς προσδεδόσθαι ἢ τὴν ταχίστην διὰ πολέμου ληφθῆναι, πρὸς τὴν τῆς θαλάττης αὐτὴν κείμενον † μόνα καὶ διατειχίσμασι, καὶ ὅπλοις· καὶ πᾶσι τοῖς ἀναγκαίοις καλῶς κατωχυρωμένον, — ταύτην οὖν τὴν ματαίαν ἐλπίδα πάλαι ἡμῶν κεκτημένων, οὐκ ὀλίγοι δή τινες καὶ πρὸς τοῦτον κατέδραμον ἐπὶ φυλακῇ τῶν ἰδίων σωμάτων. Πλὴν κἀνταῦθα τῆς - ἐλπίδος διήμαρτον · μόγις γὰρ τῶν Λατίνων ὅσοι προύχοντες ἦσαν, καὶ Τζεταρίων ὀλίγοι μετὰ τῶν προϋπαρχόντων εἰς φυλακὴν, εἰς τοῦτον συνέφυγον μόνον, καὶ τοὺς ἄλλους εὐθὺς κεκωλύκεσαν τῆς εἰς σόδου. Οἱ καὶ διὰ τοῦ κατὰ θάλατταν προβεβλημένου διατειχίσματος ( Τζερέμπουλον τοῦτο καλεῖν πάν- τες ειώθαμεν ) εἰς τὰς τριήρεις εἰσίασι, πρὸ μικροῦ πρὸς αὐτὸν μετὰ προεισιόντων ἄλλων ἐκ τοῦ λιμέ- νας καθορμισθείσας. Εt ιδ. Διὰ τῶν κλιμάκων οὖν καὶ τῶν ὀρυγμάτων, Ο ὡς ἔφημεν, τῶν πολεμίων τῆς πόλεως ἐντὸς γενομέ- νων, οἱ μὲν ἐπὶ τὰς οἰκίας συνέτρεχον καὶ τοὺς ἀν θρώπους, οἱ δ' ἐπὶ τὰς πύλας τῆς πόλεως αὐτὰς ἀναπεταννύναι πρὸς τὸ τὴν πόλιν εἰσελθεῖν ἅμα παντὶ τῷ στρατεύματι τὸν Μουράτην. Καὶ εἶδες ἂν δίκην μελισσῶν ἢ θηρῶν ἀγρίων εἰσιόντας αυ τοὺς ὠρυομένους καὶ φόνον πνέοντας τὸν ἡμέτερον, καὶ τὴν πόλιν τοὺς μὲν πεζῇ τοὺς δ' ἐφίππους δια λαμβάνοντας. Ως δ' ἡ πόλις πεπλήρωτο πᾶσα καὶ πάντ' εἶχον αὐτοὺς, καὶ νεὼ ἱεροὶ καὶ μοναὶ θεῖαι καὶ ἀγυ:αὶ καὶ οἰκίαι, τότε δὴ τὰ θρήνων πολλῶν ἐκεῖνο καὶ δακρύων ἄξιον πρᾶγμα επράττετο. Διαλαβόντες γὰρ τὴν πόλιν πᾶσαν, ὥσπερ εἰρήκαμεν, καὶ οἷα λύκει βαρεῖς ἐφ' ἡμᾶς ἐφορμήσαντες, ἁρπάζειν ἅπαντας Εσπευδον κατὰ τὴν τοῦ κρατοῦντος ὑπόσχετιν· ἔφη γὰρ ἐν τῷ πολεμεῖν ὡς εἶχε ἡ πόλις ληφθείη καὶ τὴν ἐπιθυμίαν εἰς πέρας ἀχθεῖσαν ἴδοι τὴν ἑαυτοῦ, έχειν μετ' ἐξουσίας ἕκαστον, εἴ τι ἂν λάβοι, καὶ παρὰ παντὸς ἀναφαίρετον. Εἷλκον οὖν ἀναμιξ ἄνδρας γυ- ναῖκας παιδία, πᾶσαν ὁμοῦ ἡλικίαν, δεδεμένους ὥσπερ ἄλογα ζώα, καὶ πρὸς τὸ στρατόπεδον ἔξω τῆς πόλεως πάντας ἐξῆγον. Καὶ σιωπῶ τοὺς πεσόν- τας, οὐχ ὑπὲρ ἀριθμὸν ὄντας, κατά τε τὰ τείχη καὶ τὰς ἀγυιάς, μηδὲ ταφῆς ἠξιωμένους, ελώρια δε κει μένους κύνεσσιν οἰωνοἶσί τε πᾶσι καθ' Ομηρον, οὐκ ἂν ἄνδρας μόνον ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, καὶ τούτων μάλιστα τοὺς γηραιοτέρους τε καὶ ἀσθενεστέρους. €0.3 ICENSI DE EXCIDIO THESSALONICENSI. 6:0 A nes confugisse suspicabantur. Omnes itaque nos, ut cuique licuit, fugam maturantes alii in ædibus sese abdere, alii in cuniculos et sepulcra, et si quid aliud saluti conducibilius videbatur, non absque tremore subrepere; alii triremium vel aliarum na- vicularum ascensum sibi, hofrore sævo perfusi, pro- mittentes, ad littora proruere : namque opinabantur aditum fuisse ad eas hostibus interclusum. At res aliter cesserat ; et qui similia imaginabantur, epe sua delusi sunt. Hoc idem et circa turrim Sama- riam nuncupatam contigisse omnes experimento deprehenderunt. Nam existimabant, etiamsi urbs caperetur, non statim eam deditionem facturam vel adeo celeriter ab oppugnatoribus opprimendam, in ipso maris littore sitam, muris et armis tectam necessariisque aliis optime communitam. Hac vana spe a multo tempore lactati non pauci in illam, ut propriis corporibus providerent, ruebant. Ve- rumtamen in hoc quoque decepti sunt : vix enim ex Latinis, qui erant illustriores, et Tzetariis pauci, cum illis quibus illius custodia erat concredita, in illain conduxerunt, intromissique aliis introitum denegarunt, et murum, in mare propendentem (ei Tzerempulo apud omnes nomen est) in triremes paulo ante ex portu eo deflexas cum aliis ingre- diuntur. B hostes in urbem intro conjecti, alii in ædes et ho- mines currere, alii ad portas civitatis aperiendas, ut Murates simul cum toto exercitu sese in eam conferret. vidisses eos, instar apum aut imman- suelarum bestiarum, confertim irrumpere, ululan- les cædemque nostram spirantes, et civitatem uni- versam tum equites tum pedites occupare. Ut civitas repleta est, et omnia eos in se, et sacra templa et divina monasteria et plateæ et domus occludebant, tum lamentabile illud et lacrymabile admodum facinus aggrediuntur. Namque urbe tola, ut præenarravimus, occupata, veluti rapaces lupi, aos impetentes omnia rapere, quemadmodum dy- nastes promiserat, satagebant. Namque ille inter D dimicandum dixerat, si urbs caperetur et voti com- pos fieret, quidquid unusquisquede prædatus fuisset legitime possideret, a nullo unquam spoliandus. Trabebant itaque promiscue virus, mulieres, ado- lescentulos, simul omnem ætatem, veluti animantia quae usu rationis privantur colligatos, et ad castra quæ extra urbem convehebant. Taceo ad mortem datos, licet infra numerum, tum in muris tum in plateis nec sepulturæ traditos, prædam dilaniandam cani- bus alitibusque omnibus appositam, ut llomericis verbis utar, non viros solummodo, sed mulieres, eorumque potissimum seniores atque imbecilliores, Festiuans enim hostis præ metu multitudinis ca- 14. Per scalas ergo atque foramina, ut diximus,
Σπεύδων γὰρ ἕκαστος τῶν πολεμίων δέει τοῦ πλήθους, οὓς ἐκράτησε, τὸ τάχος ἀγαγεῖν ἔξω καὶ τοῖς συσκήνοις αὑτοῦ παραδοῦναι, μή τινος ἰσχυροτέρου τὸ κέρδος γένηται, ὅπερ ἂν εἶδε τῶν ἀνδραπόδων ὑπὸ γήρως ἢ καὶ νόσου τάχα τινὸς οὐκ ἔχον τοῖς ἄλλοις βαίνειν παραπλησίως, τὴν κεφαλὴν ἀπέτεμνε τούτου καὶ ζημίαν ἥκιστα ἐλογίζετο. Τότε πρῶτον παῖδες μὲν γονέων, γυναῖκες δὲ ἀνδρῶν καὶ φίλοι φίλων καὶ οἱ καθ’ αἷμα τῶν ὁμοίων ἐλεεινῶς ἐχωρίζοντο. Καὶ τὸ θανεῖν ἡμᾶς ἀδίκως ἐν ὑποψίαις ἐτύγχανε. Καὶ συνεχύθη μὲν ἡ πόλις καὶ βοὴ παρὰ πάντων σύμμεικτος ἦρτο καὶ θορύβου πάντα καὶ γόων μεστά. Οἱ μὲν γὰρ ἄγοντες ἐξήρχοντο τοὺς δυστυχεῖς ἐν δεσμοῖς, οἱ δ’ εἰσεχέοντο, σπουδάζοντες ἁρπάσαι τοὺς προτέρους, ἅπερ διέφυγε. Πλὴν ἀλλ’ οὐκ ἐξ ἴσης πᾶσιν ἧκε τὸ κέρδος·εἰργάσαντο, πολλῶν ὄντων, ἐπὶ τὴν πόλιν δρομαῖοι συνέῤῥεον, ἄλλο; ἄλλον τῷ τάχει νικῶντες καὶ ταῖν χεροῖν τὰ ξίφη φέροντες, καὶ οἷον ἐρίζοντες εἰς ἂν φθάσεις πρότερος ἐπὶ τὸ τῆς πόλεως οἰκούμενον μέρος, καὶ μάλιστα τὸ πρὸς θάλατταν· πρὸς αὐτὸ γὰρ τοὺς πλείους καὶ μάλιστα τοὺς Λατίνους ὑπέλα- σον διὰ τὰς τριήρεις προσπεφευγέναι. Πάντες οὖν ἡμεῖς, ὡς εἶχεν ἕκαστος τάχους, οἱ μὲν κατ' οίκους ἐθέομεν, οἱ δὲ ναοῖς ἱεροῖς κατεφεύγομεν, ἕτεροι ὑπονόμους καὶ μνήματα, καὶ εἴτι πρὸς σωτηρίαν ἦν ἐπιτήδειον, ὑποδῦναι σὺν τρόμῳ ἡγωνιζόμεθα, ἄλλοι τὸ τοῦ αἰγιαλοῦ κατελάμβανον μέρος, οιόμε- να δῆθεν τῶν τριηρῶν ἐπιβῆναι ἡ πλοίων ἑτέρων, μεθ' ὅσης ἄν τις εἴποι τῆς φρίκης · φοντο γὰρ πολύ λοὶ μήπω τοὺς πολεμίους εἰσιέναι ἐκεῖθεν. Τὸ δ' ἦν τοὐναντίον, καὶ τῆς γε ἐλπίδος διήμαρτον οἱ τοῦτο διανοούμενοι. Τοῦτο δὲ κατὰ τὸν πύργον τὸν καλού- μενον Σαμαρείαν εἶδον πάντες συμβάν. Πάντων γὰρ προσδοκώντων ὡς ὅταν ἡ πόλις ἀλῷ μὴ ἂν τοῦτον εὐθὺς προσδεδόσθαι ἢ τὴν ταχίστην διὰ πολέμου ληφθῆναι, πρὸς τὴν τῆς θαλάττης αὐτὴν κείμενον † μόνα καὶ διατειχίσμασι, καὶ ὅπλοις· καὶ πᾶσι τοῖς ἀναγκαίοις καλῶς κατωχυρωμένον, — ταύτην οὖν τὴν ματαίαν ἐλπίδα πάλαι ἡμῶν κεκτημένων, οὐκ ὀλίγοι δή τινες καὶ πρὸς τοῦτον κατέδραμον ἐπὶ φυλακῇ τῶν ἰδίων σωμάτων. Πλὴν κἀνταῦθα τῆς - ἐλπίδος διήμαρτον · μόγις γὰρ τῶν Λατίνων ὅσοι προύχοντες ἦσαν, καὶ Τζεταρίων ὀλίγοι μετὰ τῶν προϋπαρχόντων εἰς φυλακὴν, εἰς τοῦτον συνέφυγον μόνον, καὶ τοὺς ἄλλους εὐθὺς κεκωλύκεσαν τῆς εἰς σόδου. Οἱ καὶ διὰ τοῦ κατὰ θάλατταν προβεβλημένου διατειχίσματος ( Τζερέμπουλον τοῦτο καλεῖν πάν- τες ειώθαμεν ) εἰς τὰς τριήρεις εἰσίασι, πρὸ μικροῦ πρὸς αὐτὸν μετὰ προεισιόντων ἄλλων ἐκ τοῦ λιμέ- νας καθορμισθείσας. Εt ιδ. Διὰ τῶν κλιμάκων οὖν καὶ τῶν ὀρυγμάτων, Ο ὡς ἔφημεν, τῶν πολεμίων τῆς πόλεως ἐντὸς γενομέ- νων, οἱ μὲν ἐπὶ τὰς οἰκίας συνέτρεχον καὶ τοὺς ἀν θρώπους, οἱ δ' ἐπὶ τὰς πύλας τῆς πόλεως αὐτὰς ἀναπεταννύναι πρὸς τὸ τὴν πόλιν εἰσελθεῖν ἅμα παντὶ τῷ στρατεύματι τὸν Μουράτην. Καὶ εἶδες ἂν δίκην μελισσῶν ἢ θηρῶν ἀγρίων εἰσιόντας αυ τοὺς ὠρυομένους καὶ φόνον πνέοντας τὸν ἡμέτερον, καὶ τὴν πόλιν τοὺς μὲν πεζῇ τοὺς δ' ἐφίππους δια λαμβάνοντας. Ως δ' ἡ πόλις πεπλήρωτο πᾶσα καὶ πάντ' εἶχον αὐτοὺς, καὶ νεὼ ἱεροὶ καὶ μοναὶ θεῖαι καὶ ἀγυ:αὶ καὶ οἰκίαι, τότε δὴ τὰ θρήνων πολλῶν ἐκεῖνο καὶ δακρύων ἄξιον πρᾶγμα επράττετο. Διαλαβόντες γὰρ τὴν πόλιν πᾶσαν, ὥσπερ εἰρήκαμεν, καὶ οἷα λύκει βαρεῖς ἐφ' ἡμᾶς ἐφορμήσαντες, ἁρπάζειν ἅπαντας Εσπευδον κατὰ τὴν τοῦ κρατοῦντος ὑπόσχετιν· ἔφη γὰρ ἐν τῷ πολεμεῖν ὡς εἶχε ἡ πόλις ληφθείη καὶ τὴν ἐπιθυμίαν εἰς πέρας ἀχθεῖσαν ἴδοι τὴν ἑαυτοῦ, έχειν μετ' ἐξουσίας ἕκαστον, εἴ τι ἂν λάβοι, καὶ παρὰ παντὸς ἀναφαίρετον. Εἷλκον οὖν ἀναμιξ ἄνδρας γυ- ναῖκας παιδία, πᾶσαν ὁμοῦ ἡλικίαν, δεδεμένους ὥσπερ ἄλογα ζώα, καὶ πρὸς τὸ στρατόπεδον ἔξω τῆς πόλεως πάντας ἐξῆγον. Καὶ σιωπῶ τοὺς πεσόν- τας, οὐχ ὑπὲρ ἀριθμὸν ὄντας, κατά τε τὰ τείχη καὶ τὰς ἀγυιάς, μηδὲ ταφῆς ἠξιωμένους, ελώρια δε κει μένους κύνεσσιν οἰωνοἶσί τε πᾶσι καθ' Ομηρον, οὐκ ἂν ἄνδρας μόνον ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, καὶ τούτων μάλιστα τοὺς γηραιοτέρους τε καὶ ἀσθενεστέρους. €0.3 ICENSI DE EXCIDIO THESSALONICENSI. 6:0 A nes confugisse suspicabantur. Omnes itaque nos, ut cuique licuit, fugam maturantes alii in ædibus sese abdere, alii in cuniculos et sepulcra, et si quid aliud saluti conducibilius videbatur, non absque tremore subrepere; alii triremium vel aliarum na- vicularum ascensum sibi, hofrore sævo perfusi, pro- mittentes, ad littora proruere : namque opinabantur aditum fuisse ad eas hostibus interclusum. At res aliter cesserat ; et qui similia imaginabantur, epe sua delusi sunt. Hoc idem et circa turrim Sama- riam nuncupatam contigisse omnes experimento deprehenderunt. Nam existimabant, etiamsi urbs caperetur, non statim eam deditionem facturam vel adeo celeriter ab oppugnatoribus opprimendam, in ipso maris littore sitam, muris et armis tectam necessariisque aliis optime communitam. Hac vana spe a multo tempore lactati non pauci in illam, ut propriis corporibus providerent, ruebant. Ve- rumtamen in hoc quoque decepti sunt : vix enim ex Latinis, qui erant illustriores, et Tzetariis pauci, cum illis quibus illius custodia erat concredita, in illain conduxerunt, intromissique aliis introitum denegarunt, et murum, in mare propendentem (ei Tzerempulo apud omnes nomen est) in triremes paulo ante ex portu eo deflexas cum aliis ingre- diuntur. B hostes in urbem intro conjecti, alii in ædes et ho- mines currere, alii ad portas civitatis aperiendas, ut Murates simul cum toto exercitu sese in eam conferret. vidisses eos, instar apum aut imman- suelarum bestiarum, confertim irrumpere, ululan- les cædemque nostram spirantes, et civitatem uni- versam tum equites tum pedites occupare. Ut civitas repleta est, et omnia eos in se, et sacra templa et divina monasteria et plateæ et domus occludebant, tum lamentabile illud et lacrymabile admodum facinus aggrediuntur. Namque urbe tola, ut præenarravimus, occupata, veluti rapaces lupi, aos impetentes omnia rapere, quemadmodum dy- nastes promiserat, satagebant. Namque ille inter D dimicandum dixerat, si urbs caperetur et voti com- pos fieret, quidquid unusquisquede prædatus fuisset legitime possideret, a nullo unquam spoliandus. Trabebant itaque promiscue virus, mulieres, ado- lescentulos, simul omnem ætatem, veluti animantia quae usu rationis privantur colligatos, et ad castra quæ extra urbem convehebant. Taceo ad mortem datos, licet infra numerum, tum in muris tum in plateis nec sepulturæ traditos, prædam dilaniandam cani- bus alitibusque omnibus appositam, ut llomericis verbis utar, non viros solummodo, sed mulieres, eorumque potissimum seniores atque imbecilliores, Festiuans enim hostis præ metu multitudinis ca- 14. Per scalas ergo atque foramina, ut diximus,
PG 156:611τοσοῦτο γὰρ ἦσαν τὸ πλῆθος, ὅτι μέρος αὐτῶν τὴν πόλιν τῶν ἀνθρώπων ἐκένωσε καὶ τῶν αὐτοῖς προσόντων χρημάτων καὶ μάλισθ’ ὅσον τὴν ἀρχὴν εἰσῄει διὰ τῶν κλιμάκων πεζόν.] [Ὡς οὖν οὕτω ταῦτα προβαίη καὶ περιέσχον ἡμᾶς εἰς ἑπτακισχιλίους ἀριθμουμένους ἅμα γυναιξὶ καὶ παιδίοις, πάντας εἰς τὸ στρατόπεδον ἀγαγόντες ταῖς σκηναῖς ἐνδιάγειν παρέσχον, δεδεμένους κἀκεῖ καὶ τὰ τιμήματ’ ἀπηρίθμουν ἑκάστων, οἰμωγαὶ δὲ καὶ δάκρυα πανταχοῦ. Νήπια μὲν γάρ, ὅσα ταῖς μητρῴαις ἐναποκείμενα ἦσαν ἀγκάλαις καὶ ὑποτίτθια, ἐλεεινῶς κλαυθμυρίζοντα, ταύτας ἐζήτουν· αἱ δὲ περιιοῦσαι κοπτόμεναι καὶ τὰς παρειὰς ἐξαίμους δεικνῦσαι ταῦτ’ ἀνηρεύνων. Καὶ ἄνδρες μὲν τὰς ἑαυτῶν παρ’ ἄλλων ληφθείσας γυναῖκας ὁρῶντες, τῷ τῆς συζυγίας αὐτῆς καὶ συμπνοίας κινούμενοι φίλτρῳ, τὸν χωρισμὸν ἀπωδύροντο· γυναῖκες δὲ τοὺς ἄνδρας ἀναζητοῦσαι δάκρυσιν ἀμυθύτοις περὶ αὐτῶν ἐρωτῶσαι τὰς σκηνὰς περιῄεσαν· Καὶ τέκνα μὲν τοὺς τεκόντας ἀφῃρημένα τὴν μόνωσιν οὐκ εἶχον ὑπομένειν οὐδ’ ὁπωσοῦν·Α Σπεύδων γὰρ ἕκαστος τῶν πολεμίων δέει τοῦ πλήρ θους, οὕς ἐκράτησε, τὸ τάχος ἀγαγεῖν ἔξω καὶ τοῖς συσκήνοις αὐτοῦ παραδοῦναι, μή τινος ισχυροτέρου τὸ κέρδος γένηται, ὅπερ ἂν εἶδε τῶν ἀνδραπόδων ὑπὸ γήρως ἢ καὶ νόσου τάχα τινὸς εὐκ ἔχον ταῖς ἄλλοις βαίνειν παραπλησίως, τὴν κεφαλὴν ἀπέτερ νε τούτου καὶ ζημίαν ἥκιστα ελογίζετο. Τότε πρώ τον παίδες μὲν γονέων γυναῖκες δὲ ἀνδρῶν καὶ φίλοι φίλων καὶ οἱ καθ' αἷμα τῶν ὁμοίων ἐλεεινῶς ἐχωρίς - ζοντο. Καὶ τὸ θανεῖν ἡμᾶς ἀδίκω; ἐν ὑποψίαις ἐτύγ · χανε. Καὶ συνεχύθη μὲν ἡ πόλις, καὶ βοὴ παρὰ πάντων συμμικτος ἦρτο, καὶ θορύβου πάντα κι γόων μεστά. Οι μὲν γὰρ ἄγοντες ἐξήρχοντο τους δυστυχεῖς· ἐν δεσμοῖς, οἱ δ' εἰσεχέοντο σπουδάζοντες ἁρπάσαι τοὺς προτέρους ἅπερ διέφυγε. Πλὴν ἀλλ᾽ οὐκ ἐξ ἴσης πᾶσιν ἧκε τὸ κέρδος · τοσοῦτο γὰρ ἦσαν τὸ πλῆθος δει μέρος αὐτῶν τὴν πόλιν τῶν ἀνθρώπων ἐκένωσε καὶ τῶν αὐτοῖς προσόντων χρημάτων καὶ μάλισθ' ὅσον τὴν ἀρχὴν εἰσῄει διὰ τῶν κλιμάκων πεζοί. Β • ἀνδράσι πολίταις καὶ ἄνδρας ὁμοίως γυναιξὶ τῶν Ὡς οὖν οὕτω ταῦτα προβαίη, καὶ περιέσχον ἡμᾶς εἰς ἑπτακισχιλίους αριθμουμένους ἅμα γυναιξὶ καὶ παιδίοις, πάντας εἰς τὸ στρατόπεδον ἀγαγόντες ταῖς σκηναῖς ἐνδιάγειν παρέσχον, δεδεμένο; κἀκεῖ, καὶ τὰ τιμήματ᾽ ἀπηρίθμουν ἑκάστων. Θίμωγαὶ δὲ καὶ δάκρυα πανταχοῦ. Νήπια μὲν γὰρ, ὅσα ταῖς μητρώ αις ένα ποκείμενα ἦσαν ἀγκάλαις καὶ ὑποτίτθια, ἐλεει νῶς κλαυθμυρίζοντα ταύτα; ἐζήτουν· αἱ δὲ περιιοῦσαι κοπτόμεναι καὶ τὰς παρειὰς ἐξαίμους δεικνῦσαι ταῦτ' ἀπηρεύνων. Καὶ ἄνδρες μὲν τὰς ἑαυτῶν παρ' ἄλλων ληφθείσας γυναίκας ὁρῶντες, τῷ τῆς συζυγίας αυτ τῆς καὶ συμπνοίας κινούμενοι φίλτρῳ τὸν χωρισμέν ἀπωδύροντα γυναίκες δὲ τοὺς ἄνδρας ἀναζητοῦσαι δάκρυσιν ἀμυθήτοις περὶ αὐτῶν ἐρωτῶσαι τάς σκη νὰ; περιήεσαν. Καὶ τέκνα μὲν τοὺς τεκόντας ἀφηρη μένα την μόνωσιν αὐκ εἶχον ὑπομένειν οὐδ᾽ όπως οὖν οἱ τεκόντες δὲ περὶ τούτων ἀνερευνῶντες τῆς φυτ σικῆς αὐτοὺς διεγειρούσης στοργής, τὸν ἀέρα θρήνων ἐπλήρουν. Και στεναγμὸς ἦν αὐτοῖς διηνεκὴς καὶ ἀπὸ αρηγόρητον δάκρυον. Τότε καὶ κέραι πολλαὶ μήπω πρότερον ἀνδράσιν ὀφθεῖσαι μηδὲ τῆς πατρικῆς οἰκίας εξιέναι κατα θαρρήσασαι, γάμοις δὲ νομίμος τηρού μεναι καὶ τοῖς πολλοῖς ἀγνοούμεναι, χερσὶν ἀνδρῶν κρατοῦντο καὶ ταῖς σκηναίς μετ᾿ αὐτῶν συνδεῆγον. Καὶ εἶδες ἂν ἐν ἑκάστη σκηνῇ γυναίκας συμμιγείς ἀλόντων· τῆς γὰρ ἁρπαγῆς κοινῆς γενομένης, ὁμοίως ἐν ὁμοζύγοις καὶ τέκνοις καὶ συγγενέσιν, ἄλλος μὲν ἤρπασε τὴν γυναῖκα, ἕτερος δὲ τὸν ἄνδρα καὶ ἄλλος τὰ τέκνα, καὶ λοιπὸν ἦσαν ἀναμὶξ οἱ καθόλου καὶ ἀγνοούμενοι παρ' ἀλλήλων. Μοναχοὶ δὲ γυναιξί συν- ελκόμενοι πράγμα γέμον αἰσχύνης είχει, καὶ τοῖς ἕλκουσι τοῦτο γέλως ὑπῆρχε πλατύς· εἰδότες γὰρ ἦ πυθόμενοι μοναχῶς αὐτοὺς βιοτεύοντας καὶ τὴν μετὰ γυναικών παντελῶς ἀπειταμένους συνοίκησιν, τέρ ψιν ἰδίαν ἡγοῦντο τούτους ὁρῶντες συνδιαφέροντες αὐταῖς τὸ δεινὸν καὶ συνδιάγοντας ἐξ ἀνάγκης ὁμοῦ. ια΄. Τούτων οὕτω κεχωρηκότων, καὶ ὅσα ἄν τις ἐκ τούτων ἀκολούθω; εἰκάσειεν Στερα, καὶ πᾶ:αν την €11 JOANNIS ANAGNOST 6.2 plos statim exira educere et sociis in tabernaculis tradere, ne alteri valentiori prasdà cederet, (xman- cipiis quidquid senio aut morbo præpeditum, alio- rum non consequeretur vestigia, capite imminuore neque inter damna referre. Tum primum Alii a pa- rentibus, mulieres a viris, amici ab amicis et consan- guinei a consanguineis miserum in modamı disjungi, mosque injusta morte obtruncandos suspicio erat. Et conturbata quidem est civitas, elamorque omnium promiscus; et ingemiscentibus omnibus cuncta plena strepitu et cjulationibus fremnere : partim enin miseros vinculis astrictes trahentes exire, partim recens iufuentes in urbem, quod e mani- bus priorum effugerat, rapere. Sed non omuibus æqua emolumenta fuere: tantæ enim mukitadinis una pars, quidquid erat hominum et pecuniarum, exhausit, et maxime pedites, qui primum per scalas irrepserant. • Cum itaque hæçita processissent at pos tenuissent, septem millia hominum recensita, cum mulieribus et pueris, ad castra deductos colligatosque in ten- toriis degere reliquerunt; ibique, pretium unius- cujusque statuunt. Ejulatus vero et lacrymæ ubi- que. Infantes elenim, qui maternis ulnis loveban- tur adhuc lactantes, misere vagientes matres po- scere; quæ superstites sdhuc, sese excrucidates genasque sanguine madidas commonstrantus, eos quzriare. Viri uxores suas ab aliis captas inspi cientes, et connubii et unius concordisque vivendi rationis amore conciti, divisionem deplorare: uxo- res maritos repetentes, lacrymis, quæ verbis ex- primi nequeunt, de illis interrogantes, tabernacula circumire. Filii parentibus orbali mallo modo fali- tudinem æque ferre poterant: parentes de illis solliciti, naturali, eos anore compellente, pleratilus aerem diverberare, el suspiriis contiquis macerati lacrymas inconsolabiles effundere. Tum et puelis plurima, semper antea viris invisz neque paternis ædibus exire, ausæ et legitimis nuptiis reservstæ mulisque ignoratae, manibus, mafculorum teneri, Cegere ipsimul cum illis in tabernaculis. Vidioses in unoquoque tabernaculo mulieres promiscuas cum civibus, virosque itidem cum captivorum IL10- ribus. Nam cum rapts predaque communis om. D C nibus fuisset, similiter conjugatorum et puerorum et cousauguineorum, alius quidem uxorem, alius maritum, filios alius rapuit, quare simul upa oures immisceri, qui separatim vitam agebant el sege invicem ignorabant. Monachi cum mu- heribus traçti res dedecoris plena, videbatur ; quæ tamen, a trahentibus risum multum ex- cuteret. Nam, cum scirent aut audissent eos so- litarie vitam traducere et a muliebri commercio plane esse alienos, oblectabantur animo, videntes eosdem commpniter dira pati cuiu̟ ſaminis et neces- sario pariter consuescere. bis conjectura assequeretur, alia atque alia, el . 13. Hec cum ita agerentur et, ut quispiam ex
PG 156:612οἱ τεκόντες δὲ περὶ τούτων ἀνερευνῶντες τῆς φυσικῆς αὐτοὺς διεγειρούσης στοργῆς, τὸν ἀέρα θρήνων ἐπλήρουν καὶ στεναγμὸς ἦν αὐτοῖς διηνεκὴς καὶ ἀπαρηγόρητον δάκρυον. Τότε καὶ κόραι πολλαί, μήπω πρότερον ἀνδράσιν ὀφθεῖσαι μηδὲ τῆς πατρικῆς οἰκίας ἐξιέναι καταθαρρήσασαι, γάμοις δὲ νομίμοις τηρούμεναι καὶ τοῖς πολλοῖς ἀγνοούμεναι, χερσὶν ἀνδρῶν ἐκρατοῦντο καὶ ταῖς σκηναῖς μετ’ αὐτῶν συνδιῆγον. Καὶ εἶδες ἂν ἐν ἑκάστῃ σκηνῇ γυναῖκας συμμειγεῖς ἀνδράσι πολίταις καὶ ἄνδρας ὁμοίως γυναιξὶ τῶν ἁλόντων· τῆς γὰρ ἁρπαγῆς κοινῆς γενομένης, ὁμοίως ἐν ὁμοζύγοις καὶ τέκνοις καὶ συγγενέσιν, ἄλλος μὲν ἥρπασε τὴν γυναῖκα, ἕτερος δὲ τὸν ἄνδρα καὶ ἄλλος τὰ τέκνα καὶ λοιπὸν ἦσαν ἀναμεὶξ οἱ καθόλου καὶ ἀγνοούμενοι παρ’ ἀλλήλων. Μοναχοὶ δὲ γυναιξὶ συνελκόμενοι, πρᾶγμα γέμον αἰσχύνης ἐδόκει καὶ τοῖς ἕλκουσι τοῦτο γέλως ὑπῆρχε πλατύς·Α Σπεύδων γὰρ ἕκαστος τῶν πολεμίων δέει τοῦ πλήρ θους, οὕς ἐκράτησε, τὸ τάχος ἀγαγεῖν ἔξω καὶ τοῖς συσκήνοις αὐτοῦ παραδοῦναι, μή τινος ισχυροτέρου τὸ κέρδος γένηται, ὅπερ ἂν εἶδε τῶν ἀνδραπόδων ὑπὸ γήρως ἢ καὶ νόσου τάχα τινὸς εὐκ ἔχον ταῖς ἄλλοις βαίνειν παραπλησίως, τὴν κεφαλὴν ἀπέτερ νε τούτου καὶ ζημίαν ἥκιστα ελογίζετο. Τότε πρώ τον παίδες μὲν γονέων γυναῖκες δὲ ἀνδρῶν καὶ φίλοι φίλων καὶ οἱ καθ' αἷμα τῶν ὁμοίων ἐλεεινῶς ἐχωρίς - ζοντο. Καὶ τὸ θανεῖν ἡμᾶς ἀδίκω; ἐν ὑποψίαις ἐτύγ · χανε. Καὶ συνεχύθη μὲν ἡ πόλις, καὶ βοὴ παρὰ πάντων συμμικτος ἦρτο, καὶ θορύβου πάντα κι γόων μεστά. Οι μὲν γὰρ ἄγοντες ἐξήρχοντο τους δυστυχεῖς· ἐν δεσμοῖς, οἱ δ' εἰσεχέοντο σπουδάζοντες ἁρπάσαι τοὺς προτέρους ἅπερ διέφυγε. Πλὴν ἀλλ᾽ οὐκ ἐξ ἴσης πᾶσιν ἧκε τὸ κέρδος · τοσοῦτο γὰρ ἦσαν τὸ πλῆθος δει μέρος αὐτῶν τὴν πόλιν τῶν ἀνθρώπων ἐκένωσε καὶ τῶν αὐτοῖς προσόντων χρημάτων καὶ μάλισθ' ὅσον τὴν ἀρχὴν εἰσῄει διὰ τῶν κλιμάκων πεζοί. Β • ἀνδράσι πολίταις καὶ ἄνδρας ὁμοίως γυναιξὶ τῶν Ὡς οὖν οὕτω ταῦτα προβαίη, καὶ περιέσχον ἡμᾶς εἰς ἑπτακισχιλίους αριθμουμένους ἅμα γυναιξὶ καὶ παιδίοις, πάντας εἰς τὸ στρατόπεδον ἀγαγόντες ταῖς σκηναῖς ἐνδιάγειν παρέσχον, δεδεμένο; κἀκεῖ, καὶ τὰ τιμήματ᾽ ἀπηρίθμουν ἑκάστων. Θίμωγαὶ δὲ καὶ δάκρυα πανταχοῦ. Νήπια μὲν γὰρ, ὅσα ταῖς μητρώ αις ένα ποκείμενα ἦσαν ἀγκάλαις καὶ ὑποτίτθια, ἐλεει νῶς κλαυθμυρίζοντα ταύτα; ἐζήτουν· αἱ δὲ περιιοῦσαι κοπτόμεναι καὶ τὰς παρειὰς ἐξαίμους δεικνῦσαι ταῦτ' ἀπηρεύνων. Καὶ ἄνδρες μὲν τὰς ἑαυτῶν παρ' ἄλλων ληφθείσας γυναίκας ὁρῶντες, τῷ τῆς συζυγίας αυτ τῆς καὶ συμπνοίας κινούμενοι φίλτρῳ τὸν χωρισμέν ἀπωδύροντα γυναίκες δὲ τοὺς ἄνδρας ἀναζητοῦσαι δάκρυσιν ἀμυθήτοις περὶ αὐτῶν ἐρωτῶσαι τάς σκη νὰ; περιήεσαν. Καὶ τέκνα μὲν τοὺς τεκόντας ἀφηρη μένα την μόνωσιν αὐκ εἶχον ὑπομένειν οὐδ᾽ όπως οὖν οἱ τεκόντες δὲ περὶ τούτων ἀνερευνῶντες τῆς φυτ σικῆς αὐτοὺς διεγειρούσης στοργής, τὸν ἀέρα θρήνων ἐπλήρουν. Και στεναγμὸς ἦν αὐτοῖς διηνεκὴς καὶ ἀπὸ αρηγόρητον δάκρυον. Τότε καὶ κέραι πολλαὶ μήπω πρότερον ἀνδράσιν ὀφθεῖσαι μηδὲ τῆς πατρικῆς οἰκίας εξιέναι κατα θαρρήσασαι, γάμοις δὲ νομίμος τηρού μεναι καὶ τοῖς πολλοῖς ἀγνοούμεναι, χερσὶν ἀνδρῶν κρατοῦντο καὶ ταῖς σκηναίς μετ᾿ αὐτῶν συνδεῆγον. Καὶ εἶδες ἂν ἐν ἑκάστη σκηνῇ γυναίκας συμμιγείς ἀλόντων· τῆς γὰρ ἁρπαγῆς κοινῆς γενομένης, ὁμοίως ἐν ὁμοζύγοις καὶ τέκνοις καὶ συγγενέσιν, ἄλλος μὲν ἤρπασε τὴν γυναῖκα, ἕτερος δὲ τὸν ἄνδρα καὶ ἄλλος τὰ τέκνα, καὶ λοιπὸν ἦσαν ἀναμὶξ οἱ καθόλου καὶ ἀγνοούμενοι παρ' ἀλλήλων. Μοναχοὶ δὲ γυναιξί συν- ελκόμενοι πράγμα γέμον αἰσχύνης είχει, καὶ τοῖς ἕλκουσι τοῦτο γέλως ὑπῆρχε πλατύς· εἰδότες γὰρ ἦ πυθόμενοι μοναχῶς αὐτοὺς βιοτεύοντας καὶ τὴν μετὰ γυναικών παντελῶς ἀπειταμένους συνοίκησιν, τέρ ψιν ἰδίαν ἡγοῦντο τούτους ὁρῶντες συνδιαφέροντες αὐταῖς τὸ δεινὸν καὶ συνδιάγοντας ἐξ ἀνάγκης ὁμοῦ. ια΄. Τούτων οὕτω κεχωρηκότων, καὶ ὅσα ἄν τις ἐκ τούτων ἀκολούθω; εἰκάσειεν Στερα, καὶ πᾶ:αν την €11 JOANNIS ANAGNOST 6.2 plos statim exira educere et sociis in tabernaculis tradere, ne alteri valentiori prasdà cederet, (xman- cipiis quidquid senio aut morbo præpeditum, alio- rum non consequeretur vestigia, capite imminuore neque inter damna referre. Tum primum Alii a pa- rentibus, mulieres a viris, amici ab amicis et consan- guinei a consanguineis miserum in modamı disjungi, mosque injusta morte obtruncandos suspicio erat. Et conturbata quidem est civitas, elamorque omnium promiscus; et ingemiscentibus omnibus cuncta plena strepitu et cjulationibus fremnere : partim enin miseros vinculis astrictes trahentes exire, partim recens iufuentes in urbem, quod e mani- bus priorum effugerat, rapere. Sed non omuibus æqua emolumenta fuere: tantæ enim mukitadinis una pars, quidquid erat hominum et pecuniarum, exhausit, et maxime pedites, qui primum per scalas irrepserant. • Cum itaque hæçita processissent at pos tenuissent, septem millia hominum recensita, cum mulieribus et pueris, ad castra deductos colligatosque in ten- toriis degere reliquerunt; ibique, pretium unius- cujusque statuunt. Ejulatus vero et lacrymæ ubi- que. Infantes elenim, qui maternis ulnis loveban- tur adhuc lactantes, misere vagientes matres po- scere; quæ superstites sdhuc, sese excrucidates genasque sanguine madidas commonstrantus, eos quzriare. Viri uxores suas ab aliis captas inspi cientes, et connubii et unius concordisque vivendi rationis amore conciti, divisionem deplorare: uxo- res maritos repetentes, lacrymis, quæ verbis ex- primi nequeunt, de illis interrogantes, tabernacula circumire. Filii parentibus orbali mallo modo fali- tudinem æque ferre poterant: parentes de illis solliciti, naturali, eos anore compellente, pleratilus aerem diverberare, el suspiriis contiquis macerati lacrymas inconsolabiles effundere. Tum et puelis plurima, semper antea viris invisz neque paternis ædibus exire, ausæ et legitimis nuptiis reservstæ mulisque ignoratae, manibus, mafculorum teneri, Cegere ipsimul cum illis in tabernaculis. Vidioses in unoquoque tabernaculo mulieres promiscuas cum civibus, virosque itidem cum captivorum IL10- ribus. Nam cum rapts predaque communis om. D C nibus fuisset, similiter conjugatorum et puerorum et cousauguineorum, alius quidem uxorem, alius maritum, filios alius rapuit, quare simul upa oures immisceri, qui separatim vitam agebant el sege invicem ignorabant. Monachi cum mu- heribus traçti res dedecoris plena, videbatur ; quæ tamen, a trahentibus risum multum ex- cuteret. Nam, cum scirent aut audissent eos so- litarie vitam traducere et a muliebri commercio plane esse alienos, oblectabantur animo, videntes eosdem commpniter dira pati cuiu̟ ſaminis et neces- sario pariter consuescere. bis conjectura assequeretur, alia atque alia, el . 13. Hec cum ita agerentur et, ut quispiam ex
PG 156:613εἰδότες γὰρ ἢ πυθόμενοι μοναχῶς αὐτοὺς βιοτεύοντας καὶ τὴν μετὰ γυναικῶν παντελῶς ἀπειπαμένους συνοίκησιν, τέρψιν ἰδίαν ἡγοῦντο τούτους ὁρῶντες συνδιαφέροντας αὐταῖς τὸ δεινὸν καὶ συνδιάγοντας ἐξ ἀνάγκης ὁμοῦ.] [Τούτων οὕτω κεχωρηκότων καὶ ὅσα ἄν τις ἐκ τούτων ἀκολούθως εἰκάσειεν ἕτερα καὶ πᾶσαν τὴν λείαν ἐν ταῖς σκηναῖς συναγηοχότων τῶν Τούρκων, ὁ τῆς Δύσεως στρατηγὸς καὶ αὖθις τὴν πόλιν εἰσέδυ ταύτην, ἵν’ ἀκριβέστερον κατοπτεύσωσι καὶ μηδὲν αὐτοὺς λάθῃ κρυπτόμενον ὁπουδήποτε, ὅτε δὴ καὶ τὰ τῆς πόλεως ἄρδην ἅπαντα ἠφάνιστό τε καὶ ἀνατέτραπτο καὶ οὐδέν, οὔτε ναὸς ἱερὸς οὔτε μονὴ οὔτ’ οἰκία καὶ τῶν φαυλοτέρων αὐτῶν ἀσάλευτος καταλέλειπτο.λείαν ἐν ταῖς σκηναίς συναγηοχότων τῶν Τούρκων, τῆς δύσεως στρατηγός και αὖθις τὴν πόλιν εἰσέδυ, ταύτην ἵν᾿ ἀκριβέστερον κατοπτεύσωσι καὶ μηδὲν αὐτοὺς λάθῃ κρυπτόμενον ὁπουδήποτε, ὅτε δὴ καὶ τὰ τῆς πόλεως ἄρδην ἅπαντα ἠφάνιστό τε καὶ ἀνα- τέτραπτο, καὶ οὐδὲν οὔτε ναὸς ἱερὸς οὔτε μονὴ οὔτ᾽ οἰκία καὶ τῶν φαυλοτέρων αὐτῶν ἀσάλευτος καταλέ λειπτο. Τὸ δ' αἴτιον, ὅτι τῶν πολιτῶν ὅσοι περιου- σίαν ἐκέκτηντο τῷ μακρῷ συγκλεισμῷ μὴ δαπανη θεῖσαν, τὴν ἔφοδον τῶν πολεμίων ἀκηκοότες, ὅ περ πόνθεσαν δεδιότες, οἱ μὲν ναοῖς ἱεροῖς, οἱ δὲ μνήμα σιν, ἕτεροι δὲ οἷς ἐδύναντο τόποις ἐναπέθεντο ταύ την, εἰ μὲν αὐτοῖς θανεῖν γένοιτο κατὰ τὴν προσδο κίαν, τῶν ἔπειτα ταύτην ἵνα τινὲς εὑρηκότες, οἷα συμβαίνει, τῆς ἐκείνων ψυχῆς ὑπεραγωνίσωνται, εἰ δὲ τὸν θάνατον ἀποφύγοιεν, εὕρωσί τε καὶ χρήσων- ται πρὸς ἐλευθερίαν. Οἱ δὲ τῆς ἐλπίδος εψεύσθη σαν ἁλόντες γὰρ τοῦ μὲν ἀδίκως τεθνάναι, Θεοῦ τὸν οἰκεῖον ἔλεον ἐπιδειξαμένου, πλὴν ἐνίων, κακεί- νων οίων προδιειλήφει μεν, ἀνώτεροι διεδείχθημεν, τοῦ δὲ τοῖ; προσοῦσι χρήσασθαι πρὸς ἀνάῤῥυσιν οὐκ ἐπέτυχον. Δεινοὶ γὰρ ὄντες οἱ Τοῦρκοι καὶ πρὸς ἐπινοίας πολλὰς εὐπορώτατοι τῇ περὶ τὰ πράγματα – τούτων πολυπειρίᾳ, οὓς τῶν πολιτῶν ἐποίησαν αἰχ μαλώτους, καὶ μάλιστα τὰς γυναῖκας διὰ τὸ τούτων εὐεξαπάτητον, λόγοις ὑπελθόντες πολὺ τὸ ἐπαγωγών κεκτημένοις, ἐλευθερίαν αὐταῖς ὑπισχνοῦντο τελείαν εἰ χρήματα τούτοις γνωρίσειαν οἰκεῖά τε καὶ ἀλλά τρια. Αἱ δὲ πρὸς αὐτὸ τούνομα τῆς ἐλευθερίας ἀπα τηθεῖσαι, γνωρίζειν εὐθὺς ἑκάστη τῷ ἰδίῳ δεσπότῃ σπουδῆς ἔργον πεποίητο καὶ τὰ ἑαυτῆς καὶ τοῦ γεί τονος, εἴ τινα περὶ τούτων εἴδησιν εἶχεν. Ως δ' όρο χὴ τοῦδε γέγονε τοῦ κακοῦ, καὶ χρήματα πολλοί τῶν Τούρκων ἀνεύρον γνωρίζουσῶν τοὺς ταῦτα κρύσ πτοντας τόπους τῶν γυναικῶν, λόγος γίνεται περὶ τούτου διὰ παντὸς τοῦ στρατεύματος, καὶ πάντες οἱ : · κατασχόντες αἰχμαλώτους ανθρώπους πρὸς τὸν ὅμοιον διανίστανται ζῆλον, τοὺς μὲν ὑποσχέσεσι περικεχρωσμέναις ἀπάτῃ, τοὺς δὲ λόγοις ὁμοίως ἑτέροις ἐπὶ φανερώσει τῶν ἰδίων παρακαλοῦντες χρημάτων και φενακίζοντες. Οσους δὲ δυσπείθεσα τέρους τῶν ἄλλων ἑώρων (ἤλπιζον γὰρ τῶν νουνε χεστέρων πολλοὶ τῆς θωπείας αὐτοὺς ὑπενδοῦναι καὶ τῶν πολλῶν ἐκείνων ἀπατηλῶν λόγων, κἀντεῦθεν τὰ κεκρυμμένα διατηρῆσαι) τούτοις πολυειδεῖς τινὰς τιμωρίας ἐπῆγον, ἕως καὶ τούτους εἰς ἀνάγκην ἐνα ἐβαλον καὶ τὴν ἔνστασιν ἔλυσαν. Οθεν καὶ πολλοὶ τῶν δοκούντων, οἱ μὲν ταῖς θωπείαις καθυπαχθέντες οἱ δὲ τὰς τιμωρίας οὐκ ἐνεγκόντες, φανεροῦν τὰ κει κρυμμένα σπουδάζοντες ἦταν καὶ ἄκοντες· πρὸς γὰρ πᾶσαν ἀνάγκην, καὶ μάλισθ' ὅταν θάνατος ᾗ τὸ προκείμενον, εὐχερῶς οἶδεν ὑποπίπτειν ἡ φύσις. Τοῦτο τῆς τῶν ἱερῶν ναῶν καὶ μονῶν κατασκαφής αἴτιον γέγονεν. Ενέων γὰρ διὰ τὸ ἀνύποπτον ἱεροῖς ἐναποθεμένων ναοῖς χρήματα, καὶ ταῦτ᾽ ἐν αὐτοῖς τοῖς ἀδύτοις ὑπ' αὐτὰς τὰς ἱερωτάτας τραπέζας, καὶ τῆς ἀνάγκης ἐφεστηκυίας γνώριμα ταῦτα τοῖς τι μωροῦσι θεμένων, ἀφανίζειν τὸ κάλλος αὐτῶν ἐπο · εχείρουν οἱ Τοῦρκοι, καὶ τὰς θείας τραπέζας, ἐφ' . : €13 DE EXCIDIO THESSALONICENSI. B • GIA A jam niversam prælam Ture:e in tentoria deduxis. D C - sent, dux Occidentis rursus urbemimmigrat, accu- ratius eam inspecturus, nihilne occultum, ubicun- que illud esset, lateret. Sic urbis rebus universis recisis et ad nihiļum redacţis nihil, neque templum sacrum neque monasterium, neque domus etiam vilissima, inconcussa remansit. Et causa hæc fuit. Ex civibus qui divitiis aliaque suppellectile afue- bant, quas longa obsidio non absumpserat, audita hostium irruptione, et quod perpessi sunt perti- mescentes, alii in sacris templis, alii in sepulcris, alii aliis quibus poterant locis sua reposuere ; ut si forte ipsis mors contigisset, ut exspectabatur, qui postmodum venturi erant, illis repertis, ut fieri amal, pro corum anima aliquid accurarent; si 'mortem effugissent, ipsi sibi haberent, et liberi facti in suos usus converterent. Sed spe sua frustrati sunt, capti siquidem iujustam mortem oppetere Dri summa miseratione, paucis exceptis, ut supra nar- ravimus, evasimus ; sed propriis uti libertati re stitutis non contigit. Turcæ enim, solertes cum sint et ad invenienda multa, rerum quam possident ex- perientia, promptissimi, ques captos adduxerant ex civibus, et præ ipue mulieres deceptu facillimas, verbis illecebrarum et lenociniorum plenis sese in- sinuantes, libertatein illis polliceri perfectam, si ipsis pecunias proprias sive alienas revelassenl. Illæ nomine libertat's deceptæ statim summo co- natu domino et sua et vicini, si quam eorum cog. nitionem habebant, revelare. Ut malum coepit irre- pere et multi ex Turcis pecunias reperere, mulie- ribus loca in quibus abscondebantur aperientibus, rumor per totum exercitum de hoc spargitur, et omnes qui captivos adduxerant ad similia animum advertunt, hos pollicitationibus fraude obliuitis, alius similiter aliis modis ad revelandus pecunias consuadentes et compositis mendaciis deludentes ; quos vero pertinaciores agnoscebant, sperabant siquidem multi ex prudentioribus eos lenocinis et multis dolo frandeque ounstis sermonibus tandem finem imposituros, et sic a se reposita sibi conser- vaturos, pœnis omnis generis afficere, cogereque ut pertinacias deponereut. 1line multi ex præslan- tioribus, partim illecebris d..liniti, partim ponas 1.00 sustinentes, festinanter, licet inviti, abscondita manifestant. Novit enim natura necessitati, et po- tissimum cum mers proponitur, facili negotio ce- dere. floc et sacrorum templorum et monasie- riorum eversionis causa fuit. A nonnullis enin, prop- ter expetitam securitatem in sacris templis, peca- niis repositis, et maxime in ipsis adytis sub sacro- sanctis altaribus, et postmodum necessitate urgente ob cruciatuum sævitiam indicatis, eorum pulchritu- dinem Turcæ demoliti, divinasque mensas, in qui- bus mystica vivens et salutaris totius terrarum orbis victima offertur, pecuniarum desiderio studiose evertere et cuilibet (væ misero`mihi) conculcandas proponere. Nam suspicabantur sub omni lapide pecuniis esse, proptereaque omnia late vastabant,
PG 156:614Τὸ δ’ αἴτιον, ὅτι τῶν πολιτῶν, ὅσοι περιουσίαν ἐκέκτηντο τῷ μακρῷ συγκλεισμῷ μὴ δαπανηθεῖσαν, τὴν ἔφοδον τῶν πολεμίων ἀκηκοότες, ὃ πεπόνθεσαν δεδιότες, οἱ μὲν ναοῖς ἱεροῖς, οἱ δὲ μνήμασιν, ἕτεροι δὲ οἷς ἐδύναντο τόποις ἐναπέθεντο ταύτην, εἰ μὲν αὐτοῖς θανεῖν γένοιτο κατὰ τὴν προσδοκίαν, τῶν ἔπειτα ταύτην ἵνα τινὲς εὑρηκότες, οἷα συμβαίνει, τῆς ἐκείνων ψυχῆς ὑπεραγωνίσωνται, εἰ δὲ τὸν θάνατον ἀποφύγοιεν, εὕρωσί τε καὶ χρήσωνται πρὸς ἐλευθερίαν. Οἱ δὲ τῆς ἐλπίδος ἐψεύσθησαν. Ἁλόντες γὰρ τοῦ μὲν ἀδίκως τεθνάναι, θεοῦ τὸν οἰκεῖον ἔλεον ἐπιδειξαμένου, πλὴν ἐνίων, κἀκείνων, οἷον προδιειλήφειμεν, ἀνώτεροι διεδείχθημεν, τοῦ δὲ τοῖς προσοῦσι χρήσασθαι πρὸς ἀνάρρυσιν οὐκ ἐπέτυχον. Δεινοὶ γὰρ ὄντες οἱ Τοῦρκοι καὶ πρὸς ἐπινοίας πολλὰς εὐπορώτατοι τῇ περὶ τὰ πράγματα τούτων πολυπειρίᾳ, οὓς τῶν πολιτῶν ἐποίησαν αἰχμαλώτους καὶ μάλιστα τὰς γυναῖκας διὰ τὸ τούτων εὐεξαπάτητον, λόγοις ὑπελθόντες πολὺ τὸ ἐπαγωγὸν κεκτημένοις, ἐλευθερίαν αὐταῖς ὑπισχνοῦντο τελείαν, εἰ χρήματα τούτοις γνωρίσειαν οἰκεῖά τε καὶ ἀλλότρια.λείαν ἐν ταῖς σκηναίς συναγηοχότων τῶν Τούρκων, τῆς δύσεως στρατηγός και αὖθις τὴν πόλιν εἰσέδυ, ταύτην ἵν᾿ ἀκριβέστερον κατοπτεύσωσι καὶ μηδὲν αὐτοὺς λάθῃ κρυπτόμενον ὁπουδήποτε, ὅτε δὴ καὶ τὰ τῆς πόλεως ἄρδην ἅπαντα ἠφάνιστό τε καὶ ἀνα- τέτραπτο, καὶ οὐδὲν οὔτε ναὸς ἱερὸς οὔτε μονὴ οὔτ᾽ οἰκία καὶ τῶν φαυλοτέρων αὐτῶν ἀσάλευτος καταλέ λειπτο. Τὸ δ' αἴτιον, ὅτι τῶν πολιτῶν ὅσοι περιου- σίαν ἐκέκτηντο τῷ μακρῷ συγκλεισμῷ μὴ δαπανη θεῖσαν, τὴν ἔφοδον τῶν πολεμίων ἀκηκοότες, ὅ περ πόνθεσαν δεδιότες, οἱ μὲν ναοῖς ἱεροῖς, οἱ δὲ μνήμα σιν, ἕτεροι δὲ οἷς ἐδύναντο τόποις ἐναπέθεντο ταύ την, εἰ μὲν αὐτοῖς θανεῖν γένοιτο κατὰ τὴν προσδο κίαν, τῶν ἔπειτα ταύτην ἵνα τινὲς εὑρηκότες, οἷα συμβαίνει, τῆς ἐκείνων ψυχῆς ὑπεραγωνίσωνται, εἰ δὲ τὸν θάνατον ἀποφύγοιεν, εὕρωσί τε καὶ χρήσων- ται πρὸς ἐλευθερίαν. Οἱ δὲ τῆς ἐλπίδος εψεύσθη σαν ἁλόντες γὰρ τοῦ μὲν ἀδίκως τεθνάναι, Θεοῦ τὸν οἰκεῖον ἔλεον ἐπιδειξαμένου, πλὴν ἐνίων, κακεί- νων οίων προδιειλήφει μεν, ἀνώτεροι διεδείχθημεν, τοῦ δὲ τοῖ; προσοῦσι χρήσασθαι πρὸς ἀνάῤῥυσιν οὐκ ἐπέτυχον. Δεινοὶ γὰρ ὄντες οἱ Τοῦρκοι καὶ πρὸς ἐπινοίας πολλὰς εὐπορώτατοι τῇ περὶ τὰ πράγματα – τούτων πολυπειρίᾳ, οὓς τῶν πολιτῶν ἐποίησαν αἰχ μαλώτους, καὶ μάλιστα τὰς γυναῖκας διὰ τὸ τούτων εὐεξαπάτητον, λόγοις ὑπελθόντες πολὺ τὸ ἐπαγωγών κεκτημένοις, ἐλευθερίαν αὐταῖς ὑπισχνοῦντο τελείαν εἰ χρήματα τούτοις γνωρίσειαν οἰκεῖά τε καὶ ἀλλά τρια. Αἱ δὲ πρὸς αὐτὸ τούνομα τῆς ἐλευθερίας ἀπα τηθεῖσαι, γνωρίζειν εὐθὺς ἑκάστη τῷ ἰδίῳ δεσπότῃ σπουδῆς ἔργον πεποίητο καὶ τὰ ἑαυτῆς καὶ τοῦ γεί τονος, εἴ τινα περὶ τούτων εἴδησιν εἶχεν. Ως δ' όρο χὴ τοῦδε γέγονε τοῦ κακοῦ, καὶ χρήματα πολλοί τῶν Τούρκων ἀνεύρον γνωρίζουσῶν τοὺς ταῦτα κρύσ πτοντας τόπους τῶν γυναικῶν, λόγος γίνεται περὶ τούτου διὰ παντὸς τοῦ στρατεύματος, καὶ πάντες οἱ : · κατασχόντες αἰχμαλώτους ανθρώπους πρὸς τὸν ὅμοιον διανίστανται ζῆλον, τοὺς μὲν ὑποσχέσεσι περικεχρωσμέναις ἀπάτῃ, τοὺς δὲ λόγοις ὁμοίως ἑτέροις ἐπὶ φανερώσει τῶν ἰδίων παρακαλοῦντες χρημάτων και φενακίζοντες. Οσους δὲ δυσπείθεσα τέρους τῶν ἄλλων ἑώρων (ἤλπιζον γὰρ τῶν νουνε χεστέρων πολλοὶ τῆς θωπείας αὐτοὺς ὑπενδοῦναι καὶ τῶν πολλῶν ἐκείνων ἀπατηλῶν λόγων, κἀντεῦθεν τὰ κεκρυμμένα διατηρῆσαι) τούτοις πολυειδεῖς τινὰς τιμωρίας ἐπῆγον, ἕως καὶ τούτους εἰς ἀνάγκην ἐνα ἐβαλον καὶ τὴν ἔνστασιν ἔλυσαν. Οθεν καὶ πολλοὶ τῶν δοκούντων, οἱ μὲν ταῖς θωπείαις καθυπαχθέντες οἱ δὲ τὰς τιμωρίας οὐκ ἐνεγκόντες, φανεροῦν τὰ κει κρυμμένα σπουδάζοντες ἦταν καὶ ἄκοντες· πρὸς γὰρ πᾶσαν ἀνάγκην, καὶ μάλισθ' ὅταν θάνατος ᾗ τὸ προκείμενον, εὐχερῶς οἶδεν ὑποπίπτειν ἡ φύσις. Τοῦτο τῆς τῶν ἱερῶν ναῶν καὶ μονῶν κατασκαφής αἴτιον γέγονεν. Ενέων γὰρ διὰ τὸ ἀνύποπτον ἱεροῖς ἐναποθεμένων ναοῖς χρήματα, καὶ ταῦτ᾽ ἐν αὐτοῖς τοῖς ἀδύτοις ὑπ' αὐτὰς τὰς ἱερωτάτας τραπέζας, καὶ τῆς ἀνάγκης ἐφεστηκυίας γνώριμα ταῦτα τοῖς τι μωροῦσι θεμένων, ἀφανίζειν τὸ κάλλος αὐτῶν ἐπο · εχείρουν οἱ Τοῦρκοι, καὶ τὰς θείας τραπέζας, ἐφ' . : €13 DE EXCIDIO THESSALONICENSI. B • GIA A jam niversam prælam Ture:e in tentoria deduxis. D C - sent, dux Occidentis rursus urbemimmigrat, accu- ratius eam inspecturus, nihilne occultum, ubicun- que illud esset, lateret. Sic urbis rebus universis recisis et ad nihiļum redacţis nihil, neque templum sacrum neque monasterium, neque domus etiam vilissima, inconcussa remansit. Et causa hæc fuit. Ex civibus qui divitiis aliaque suppellectile afue- bant, quas longa obsidio non absumpserat, audita hostium irruptione, et quod perpessi sunt perti- mescentes, alii in sacris templis, alii in sepulcris, alii aliis quibus poterant locis sua reposuere ; ut si forte ipsis mors contigisset, ut exspectabatur, qui postmodum venturi erant, illis repertis, ut fieri amal, pro corum anima aliquid accurarent; si 'mortem effugissent, ipsi sibi haberent, et liberi facti in suos usus converterent. Sed spe sua frustrati sunt, capti siquidem iujustam mortem oppetere Dri summa miseratione, paucis exceptis, ut supra nar- ravimus, evasimus ; sed propriis uti libertati re stitutis non contigit. Turcæ enim, solertes cum sint et ad invenienda multa, rerum quam possident ex- perientia, promptissimi, ques captos adduxerant ex civibus, et præ ipue mulieres deceptu facillimas, verbis illecebrarum et lenociniorum plenis sese in- sinuantes, libertatein illis polliceri perfectam, si ipsis pecunias proprias sive alienas revelassenl. Illæ nomine libertat's deceptæ statim summo co- natu domino et sua et vicini, si quam eorum cog. nitionem habebant, revelare. Ut malum coepit irre- pere et multi ex Turcis pecunias reperere, mulie- ribus loca in quibus abscondebantur aperientibus, rumor per totum exercitum de hoc spargitur, et omnes qui captivos adduxerant ad similia animum advertunt, hos pollicitationibus fraude obliuitis, alius similiter aliis modis ad revelandus pecunias consuadentes et compositis mendaciis deludentes ; quos vero pertinaciores agnoscebant, sperabant siquidem multi ex prudentioribus eos lenocinis et multis dolo frandeque ounstis sermonibus tandem finem imposituros, et sic a se reposita sibi conser- vaturos, pœnis omnis generis afficere, cogereque ut pertinacias deponereut. 1line multi ex præslan- tioribus, partim illecebris d..liniti, partim ponas 1.00 sustinentes, festinanter, licet inviti, abscondita manifestant. Novit enim natura necessitati, et po- tissimum cum mers proponitur, facili negotio ce- dere. floc et sacrorum templorum et monasie- riorum eversionis causa fuit. A nonnullis enin, prop- ter expetitam securitatem in sacris templis, peca- niis repositis, et maxime in ipsis adytis sub sacro- sanctis altaribus, et postmodum necessitate urgente ob cruciatuum sævitiam indicatis, eorum pulchritu- dinem Turcæ demoliti, divinasque mensas, in qui- bus mystica vivens et salutaris totius terrarum orbis victima offertur, pecuniarum desiderio studiose evertere et cuilibet (væ misero`mihi) conculcandas proponere. Nam suspicabantur sub omni lapide pecuniis esse, proptereaque omnia late vastabant,
Αἱ δὲ πρὸς αὐτὸ τοὔνομα τῆς ἐλευθερίας ἀπατηθεῖσαι, γνωρίζειν εὐθὺς ἑκάστη τῷ ἰδίῳ δεσπότῃ σπουδῆς ἔργον πεποίητο καὶ τὰ ἑαυτῆς καὶ τοῦ γείτονος, εἴ τινα περὶ τούτων εἴδησιν εἶχεν. Ὡς δ’ ἀρχὴ τοῦδε γέγονε τοῦ κακοῦ καὶ χρήματα πολλοὶ τῶν Τούρκων ἀνεῦρον, γνωριζουσῶν τοὺς ταῦτα κρύπτοντας τόπους τῶν γυναικῶν, λόγος γίνεται περὶ τούτου διὰ παντὸς τοῦ στρατεύματος καὶ πάντες οἱ κατασχόντες αἰχμαλώτους ἀνθρώπους πρὸς τὸν ὅμοιον διανίστανται ζῆλον, τοὺς μὲν ὑποσχέσεσι περικεχρωσμέναις ἀπάτῃ, τοὺς δὲ λόγοις ὁμοίως ἑτέροις ἐπὶ φανερώσει τῶν ἰδίων παρακαλοῦντες χρημάτων καὶ φενακίζοντες. Ὅσους δὲ δυσπειθεστέρους τῶν ἄλλων ἑώρων (ἤλπιζον γὰρ τῶν νουνεχεστέρων πολλοὶ τῆς θωπείας αὐτοὺς ὑπενδοῦναι καὶ τῶν πολλῶν ἐκείνων ἀπατηλῶν λόγων, κἀντεῦθεν τὰ κεκρυμμένα διατηρῆσαι) τούτοις πολυειδεῖς τινας τιμωρίας ἐπῆγον, ἕως καὶ τούτοις εἰς ἀνάγκην ἐνέβαλον καὶ τὴν ἔνστασιν ἔλυσαν. Ὅθεν καὶ πολλοὶ τῶν δοκούντων, οἱ μὲν ταῖς θωπείας καθυπαχθέντες, οἱ δὲ τὰς τιμωρίας οὐκ ἐνεγκόντες, φανεροῦν τὰ κεκρυμμένα σπουδάζοντες ἦσαν καὶ ἄκοντες.λείαν ἐν ταῖς σκηναίς συναγηοχότων τῶν Τούρκων, τῆς δύσεως στρατηγός και αὖθις τὴν πόλιν εἰσέδυ, ταύτην ἵν᾿ ἀκριβέστερον κατοπτεύσωσι καὶ μηδὲν αὐτοὺς λάθῃ κρυπτόμενον ὁπουδήποτε, ὅτε δὴ καὶ τὰ τῆς πόλεως ἄρδην ἅπαντα ἠφάνιστό τε καὶ ἀνα- τέτραπτο, καὶ οὐδὲν οὔτε ναὸς ἱερὸς οὔτε μονὴ οὔτ᾽ οἰκία καὶ τῶν φαυλοτέρων αὐτῶν ἀσάλευτος καταλέ λειπτο. Τὸ δ' αἴτιον, ὅτι τῶν πολιτῶν ὅσοι περιου- σίαν ἐκέκτηντο τῷ μακρῷ συγκλεισμῷ μὴ δαπανη θεῖσαν, τὴν ἔφοδον τῶν πολεμίων ἀκηκοότες, ὅ περ πόνθεσαν δεδιότες, οἱ μὲν ναοῖς ἱεροῖς, οἱ δὲ μνήμα σιν, ἕτεροι δὲ οἷς ἐδύναντο τόποις ἐναπέθεντο ταύ την, εἰ μὲν αὐτοῖς θανεῖν γένοιτο κατὰ τὴν προσδο κίαν, τῶν ἔπειτα ταύτην ἵνα τινὲς εὑρηκότες, οἷα συμβαίνει, τῆς ἐκείνων ψυχῆς ὑπεραγωνίσωνται, εἰ δὲ τὸν θάνατον ἀποφύγοιεν, εὕρωσί τε καὶ χρήσων- ται πρὸς ἐλευθερίαν. Οἱ δὲ τῆς ἐλπίδος εψεύσθη σαν ἁλόντες γὰρ τοῦ μὲν ἀδίκως τεθνάναι, Θεοῦ τὸν οἰκεῖον ἔλεον ἐπιδειξαμένου, πλὴν ἐνίων, κακεί- νων οίων προδιειλήφει μεν, ἀνώτεροι διεδείχθημεν, τοῦ δὲ τοῖ; προσοῦσι χρήσασθαι πρὸς ἀνάῤῥυσιν οὐκ ἐπέτυχον. Δεινοὶ γὰρ ὄντες οἱ Τοῦρκοι καὶ πρὸς ἐπινοίας πολλὰς εὐπορώτατοι τῇ περὶ τὰ πράγματα – τούτων πολυπειρίᾳ, οὓς τῶν πολιτῶν ἐποίησαν αἰχ μαλώτους, καὶ μάλιστα τὰς γυναῖκας διὰ τὸ τούτων εὐεξαπάτητον, λόγοις ὑπελθόντες πολὺ τὸ ἐπαγωγών κεκτημένοις, ἐλευθερίαν αὐταῖς ὑπισχνοῦντο τελείαν εἰ χρήματα τούτοις γνωρίσειαν οἰκεῖά τε καὶ ἀλλά τρια. Αἱ δὲ πρὸς αὐτὸ τούνομα τῆς ἐλευθερίας ἀπα τηθεῖσαι, γνωρίζειν εὐθὺς ἑκάστη τῷ ἰδίῳ δεσπότῃ σπουδῆς ἔργον πεποίητο καὶ τὰ ἑαυτῆς καὶ τοῦ γεί τονος, εἴ τινα περὶ τούτων εἴδησιν εἶχεν. Ως δ' όρο χὴ τοῦδε γέγονε τοῦ κακοῦ, καὶ χρήματα πολλοί τῶν Τούρκων ἀνεύρον γνωρίζουσῶν τοὺς ταῦτα κρύσ πτοντας τόπους τῶν γυναικῶν, λόγος γίνεται περὶ τούτου διὰ παντὸς τοῦ στρατεύματος, καὶ πάντες οἱ : · κατασχόντες αἰχμαλώτους ανθρώπους πρὸς τὸν ὅμοιον διανίστανται ζῆλον, τοὺς μὲν ὑποσχέσεσι περικεχρωσμέναις ἀπάτῃ, τοὺς δὲ λόγοις ὁμοίως ἑτέροις ἐπὶ φανερώσει τῶν ἰδίων παρακαλοῦντες χρημάτων και φενακίζοντες. Οσους δὲ δυσπείθεσα τέρους τῶν ἄλλων ἑώρων (ἤλπιζον γὰρ τῶν νουνε χεστέρων πολλοὶ τῆς θωπείας αὐτοὺς ὑπενδοῦναι καὶ τῶν πολλῶν ἐκείνων ἀπατηλῶν λόγων, κἀντεῦθεν τὰ κεκρυμμένα διατηρῆσαι) τούτοις πολυειδεῖς τινὰς τιμωρίας ἐπῆγον, ἕως καὶ τούτους εἰς ἀνάγκην ἐνα ἐβαλον καὶ τὴν ἔνστασιν ἔλυσαν. Οθεν καὶ πολλοὶ τῶν δοκούντων, οἱ μὲν ταῖς θωπείαις καθυπαχθέντες οἱ δὲ τὰς τιμωρίας οὐκ ἐνεγκόντες, φανεροῦν τὰ κει κρυμμένα σπουδάζοντες ἦταν καὶ ἄκοντες· πρὸς γὰρ πᾶσαν ἀνάγκην, καὶ μάλισθ' ὅταν θάνατος ᾗ τὸ προκείμενον, εὐχερῶς οἶδεν ὑποπίπτειν ἡ φύσις. Τοῦτο τῆς τῶν ἱερῶν ναῶν καὶ μονῶν κατασκαφής αἴτιον γέγονεν. Ενέων γὰρ διὰ τὸ ἀνύποπτον ἱεροῖς ἐναποθεμένων ναοῖς χρήματα, καὶ ταῦτ᾽ ἐν αὐτοῖς τοῖς ἀδύτοις ὑπ' αὐτὰς τὰς ἱερωτάτας τραπέζας, καὶ τῆς ἀνάγκης ἐφεστηκυίας γνώριμα ταῦτα τοῖς τι μωροῦσι θεμένων, ἀφανίζειν τὸ κάλλος αὐτῶν ἐπο · εχείρουν οἱ Τοῦρκοι, καὶ τὰς θείας τραπέζας, ἐφ' . : €13 DE EXCIDIO THESSALONICENSI. B • GIA A jam niversam prælam Ture:e in tentoria deduxis. D C - sent, dux Occidentis rursus urbemimmigrat, accu- ratius eam inspecturus, nihilne occultum, ubicun- que illud esset, lateret. Sic urbis rebus universis recisis et ad nihiļum redacţis nihil, neque templum sacrum neque monasterium, neque domus etiam vilissima, inconcussa remansit. Et causa hæc fuit. Ex civibus qui divitiis aliaque suppellectile afue- bant, quas longa obsidio non absumpserat, audita hostium irruptione, et quod perpessi sunt perti- mescentes, alii in sacris templis, alii in sepulcris, alii aliis quibus poterant locis sua reposuere ; ut si forte ipsis mors contigisset, ut exspectabatur, qui postmodum venturi erant, illis repertis, ut fieri amal, pro corum anima aliquid accurarent; si 'mortem effugissent, ipsi sibi haberent, et liberi facti in suos usus converterent. Sed spe sua frustrati sunt, capti siquidem iujustam mortem oppetere Dri summa miseratione, paucis exceptis, ut supra nar- ravimus, evasimus ; sed propriis uti libertati re stitutis non contigit. Turcæ enim, solertes cum sint et ad invenienda multa, rerum quam possident ex- perientia, promptissimi, ques captos adduxerant ex civibus, et præ ipue mulieres deceptu facillimas, verbis illecebrarum et lenociniorum plenis sese in- sinuantes, libertatein illis polliceri perfectam, si ipsis pecunias proprias sive alienas revelassenl. Illæ nomine libertat's deceptæ statim summo co- natu domino et sua et vicini, si quam eorum cog. nitionem habebant, revelare. Ut malum coepit irre- pere et multi ex Turcis pecunias reperere, mulie- ribus loca in quibus abscondebantur aperientibus, rumor per totum exercitum de hoc spargitur, et omnes qui captivos adduxerant ad similia animum advertunt, hos pollicitationibus fraude obliuitis, alius similiter aliis modis ad revelandus pecunias consuadentes et compositis mendaciis deludentes ; quos vero pertinaciores agnoscebant, sperabant siquidem multi ex prudentioribus eos lenocinis et multis dolo frandeque ounstis sermonibus tandem finem imposituros, et sic a se reposita sibi conser- vaturos, pœnis omnis generis afficere, cogereque ut pertinacias deponereut. 1line multi ex præslan- tioribus, partim illecebris d..liniti, partim ponas 1.00 sustinentes, festinanter, licet inviti, abscondita manifestant. Novit enim natura necessitati, et po- tissimum cum mers proponitur, facili negotio ce- dere. floc et sacrorum templorum et monasie- riorum eversionis causa fuit. A nonnullis enin, prop- ter expetitam securitatem in sacris templis, peca- niis repositis, et maxime in ipsis adytis sub sacro- sanctis altaribus, et postmodum necessitate urgente ob cruciatuum sævitiam indicatis, eorum pulchritu- dinem Turcæ demoliti, divinasque mensas, in qui- bus mystica vivens et salutaris totius terrarum orbis victima offertur, pecuniarum desiderio studiose evertere et cuilibet (væ misero`mihi) conculcandas proponere. Nam suspicabantur sub omni lapide pecuniis esse, proptereaque omnia late vastabant,
PG 156:615Πρὸς γὰρ πᾶσαν ἀνάγκην, καὶ μάλισθ’ ὅταν θάνατος ᾖ τὸ προκείμενον, εὐχερῶς οἶδεν ὑποπίπτειν ἡ φύσις. Τοῦτο τῆς τῶν ἱερῶν ναῶν καὶ μονῶν κατασκαφῆς αἴτιον γέγονεν. Ἐνίων γὰρ διὰ τὸ ἀνύποπτον ἱεροῖς ἐναποθεμένων ναοῖς χρήματα καὶ ταῦτ’ ἐν αὐτοῖς τοῖς ἀδύτοις ὑπ’ αὐτὰς τὰς ἱερωτάτας τραπέζας καὶ τῆς ἀνάγκης ἐφεστηκυίας γνώριμα ταῦτα τοῖς τιμωροῦσι θεμένων, ἀφανίζειν τὸ κάλλος αὐτῶν ἐπεχείρουν οἱ Τοῦρκοι καὶ τὰς θείας τραπέζας, ἐφ’ αἷς ἡ μυστικὴ καὶ ζῶσα καὶ σωστικὴ παντὸς ἐπετελεῖτο τοῦ κόσμου θυσία, τῇ τῶν χρημάτων ἐπιθυμία κατὰ σπουδὴν ἀνατρέπειν καὶ καταπάτημα φεῦ τοῖς βουλομένοις τιθέναι· ὑπέλαβον γὰρ ὑπὸ παντὶ λίθῳ χρήματα κεῖσθαι καὶ διὰ τοῦτο πάντ’ ἀνάστατα πεποιήκεσαν.αἷς ή θεία μυστικὴ καὶ ζῶσα καὶ σωστικὴ παντὸς ἐπιτελεῖτο τοῦ κόσμου θυσία, τῇ τῶν χρημάτων ἐπισ θυμίᾳ κατὰ σπουδὴν ἀνατρέπειν καὶ καταπάτημα φεῦ τοῖς βουλομένοις τιθέναι· ὑπέλαβον γὰρ ὑπὸ παντὶ λίθῳ χρήματα κεῖσθαι, καὶ διὰ τοῦτο πάντ' ἀνάστατα πεποιήκεσαν. Αὕτη κἀπὶ τῶν ἱερῶν εἰκό νων συμβέβηκεν ἐν ὕβρει διαφθορά, καὶ τὰς μὲν πυρὶ περιέσχον, οἷον ἡμᾶς εἰς τὴν τούτων προσκύ νησιν ζημιοῦντες, ταῖς δ᾽ εἰς ὑποδοχὴν τῶν ὠνίων, ὦ Θεοῦ ἀνοχῆς, ἐπὶ μέσης τῆς ἀγορᾶς ἀναίδην ἐχρή σαντο, τινὰς δὲ καὶ διετήρησαν ἴσως ὅσοι τῶν ἄλλων εἰς κτῆσιν χρημάτων θερμότεροι, καὶ ἀργυρίου ταύ τας ἀπέδοντο. Εt (ο ις'. Τί δ' ἂν εἴποις περὶ τῆς μυροδόχου τιμίας λάρνακος τοῦ ἡμεδαποῦ τροπαιούχου καὶ μάρτυρος; ἥκιστα καὶ ταύτην εἴασαν ἀπερίτρεπτον καὶ μένου σαν, ὡς τὸ πρὶν, μανίας ὑπερβολῇ οι καθ' ἡμῶν ὥσπερ θῆρες λυτήσαντες ἄγριοι, πλὴν οὐ δι' αἰτίαν καθ᾽ ἦν καὶ τἆλλα τῶν πάλαι ἐξ ἡμῶν γενομένων ἠνέφκτό τε καὶ καταβέβλητο μνήματα καὶ τὰ τού τοις ἐναποκείμενα λείψανα κατὰ γῆς ἀπεῤῥίφησαν. Ἐν αὐτοῖς γὰρ καθότι πολλοὶ τῶν Τούρκων χρημάτων ἐπέτυχον ἐναποτεθέντων παρὰ τῶν πολιτῶν δι᾿ ἣν ἐλα πίδα φθάσαντες δεδηλώκειμεν, διὰ τοῦτο πάντα σχεδόν Ανέωξαν καὶ κατέστρεψαν · ἐνταῦθα δὲ δυοῖν εἵνεκα, τοῦ τε περὶ αὐτὴν οὐκ ὀλίγου χρυσῷ καὶ ἀργύρω καὶ λίθοις τιμίοις καὶ μαργάροις κατεσκευασμένου κόσμου, καὶ τῶν ὑγείας παρεκτικῶν θείων μύρων. Οἱ μὲν γὰρ τοῦ κόσμου μόνον αὐτὴν ἀπεγύμνωσαν, οἱ δὲ βασκήναντες οἷον ἡμῖν τῆς ἀφθονίας, τῶν μύο ρων καὶ τῆς ἐκ τούτων ἰάσεως ἀφηρηκέναι καὶ ταῦθ' ἡμᾶς ἠβουλήθησαν, ὡς μηδὲν ἔχειν τοῦ λοι- που τούτων ἀπολαύειν, οσάκις ἂν ἕκαστος δέοιτο. Διὸ καὶ καταβεβληκότες τὰς ἐπ' αὐτῇ μαρμάρους τῶν μύρων ἔσπευδον αὐτὴν ἐκκενώσαι καὶ τὸ ἱερὸν καὶ θεῖον λείψανον τοῦ μάρτυρος ἐκβαλεῖν· ἡγοῦντο γὰρ τοῦ σκοποῦ τούτου κατατυχεῖν καὶ ἡμᾶς τῶν ἀκενώτων μύρων καταλιπεῖν ἐνδεείς. Πλὴν ἀλλ' οὐκ εἰς τέλος οἷον αὐτοὶ σφαλερῶς προσεδόκων ἡ σφῶν ἐπιθυμία ἐξέβη. Εξήντλουν οὖν τὸ μύρον ταῖς χερ σὶν ἀμφοτέραις ἐφ᾽ ἱκανὰς τὰς ἡμέρας. Καὶ τοῖς μὲν ὡς τι γελοῖον ἐδόκει· οἷς δὲ νοῦς ὑπὲρ τοὺς ἄλ λους ὑπῆν, τούτοις ἦν ἐπιμελὲς πρὸς τὴν ἑαυτῶν τοῦτο μετακομίζειν καὶ μετ᾿ αἰδοῦς ἅπτεσθαι καὶ σεβάσματος · ήκηκόεισαν γὰρ πρὸς τῶν πεπειραμέν νων ὡς Ιατρικών φαρμάκων ἐστὶν ἐνεργέστερον, εἰς οἷον ἄν τις χρήσαιτο πάθος. Πλὴν ἀλλ' οὐκ ἐδύναντο τὴν τῶν μύρων πηγὴν ξηρὰν καὶ ἄνικμον ἀποφῆ ναι, καίπερ πολὺν ὑπὲρ τούτου ποιούμενο: τὸν ἀγῶνα. Καὶ εἰκότως· οὐ γὰρ ἴσα τοῖς ἀνθρωπίνοις τὰ πρὸς Θεοῦ τοῖς ἀξίοις κεχαρισμένα, ἐπειδήπερ μηδὲ τοῖς αὐτοῖς ὑπόκεινται ὅροις. Ταύτην τὴν πονηρὰν ἐπεδείξαντο γνώμην καὶ περὶ τὸ τῆς ὁσίας καὶ μυροβλήτιδος Θεοδώρας ἱερώτατον λείψανον, ὁ καὶ ὡς ἐπιπολῆς κείμενον ἀποῤῥίφη τε κατὰ γῆς, ὦ τόλμης και μιαρῶν χειρῶν ! καὶ κατα θραύσθη εἰ; μέρη, ἃ δὴ καὶ τῶν φιλοθέων τινές ανελόμενοι ἄλλος μὲν ἀλλαχοῦ πρότερον ὡς ἰατρεῖον ἄμισθον ἀπεκόμισαν· ὕστερον δὲ καὶ ταῦτα συνῆκ ται τῶν εἰληφότων τῶν μὲν ἀπολομένων ταῦτα τι- μῆς ἀργυρίων, τῶν δὲ χαρισαμένων δι᾿ ἣν ἔσχον φί • JOANNIS ANAGNOST.E 6:6 Tam dirum malum in sacris quoque imagiuibus & Jocum habuit, ea non sine contumelia absumens ; quaruin plerasque igne concremarunt, qui earum adorationem nobis surripiunt ; alias in usum re- rum venalium (Deus, tuam tolerantiam ! )in medio foro impudentissitne reduxere; nonnullas etiam con- servarunt qui magis quam alii pecuniis inhiabant, et postea argento divendiderunt. B tyris myrothecis ? neque illud immotum neque imperturbatum furoris exsuperantia conservarunt, qui contra nos veluti bestiæ immansuetæ sævie- rant; non eamdem tamen ob causam ob quam alia antiquitus per nos sepulcra exstructa reserata sunt et disjecta, et cadaverum reliquiæ in eis jacentes super terram dispersæ in illis enim Turcæ pecunias a civibus repositas, causa jam prænarrata, reperere, proptereaque fere omnia et reserarunt et subverterunt ; at hic duplici de causa, tum propter ex non parvo auro et argento et lapi- dibus pretiosis nec non et gemmis circa illud com- positum ornatum, tum propter sanitatem exhibens divinum unguentum. Nonnulli enim ornatus tantum gratia illud despoliarunt ; alii nobis unguentorum affluentiam invidentes, et quæ inde subsequitur, sanitate nos privare cupientes, ut in posterum illa nobis medicina, cum opus esset, nulla suppeteret. Quapropter superstratis marmoribus disjectis un- C guenta non levi nisu exhauriunt, et sacrum divi- numque martyris corpus expromere conantur, opinabantur siquidem propositum consequi uosque ungnentorum inexhaustorum in orbitatem redigere. Verumtamen, quem sibi temere proposuerat eorum libido, finem non habuit. Per plures itaque dies ambabus manibus unguentum exhauriebatur, et quibusdam plane ridiculum videbatur ; at qui plus aliis sapiebant, cura erat illud in patriam perduce- re et cum reverentia religioneque contrectare : nam ab expertis audiverant ad quoslibet morbos medicinalibus ipsis pharmacis multo efficacius esse. Nihilominus unguentorum fontein non potuere neque exsiccare neque exinanire, quamvis id con- tentiosius multumque per tempus niterentur. merito; neque enim humana exæquant quæ Deus dignis elargitur, sicuti nec iisdem terminis sub- jacent. Idem hoc nefarium facinus circa sanctæ et myro- blytidis Theodoræ sacerrimuin cadaver patratum est, quod cum in superficie jaceret, solo prostratum audaciam, o manus exsecrandas !) et iu varias partes discerptum est ; quas pii homines assumentes, alius alio prius, tanquam nulla mercede condulam medicinam asportarunt; postea eædem recollectæ, qui habuerant, aliis pretio restituentibus, aliis gratis dantibus propter ea quæ in se nutriebant pia con- D · 16. Quid porro diceres de nostri tropæalis et mar-
PG 156:616Αὕτη κἀπὶ τῶν ἱερῶν εἰκόνων συμβέβηκεν ἐν ὕβρει διαφθορὰ καὶ τὰς μὲν πυρὶ παρέσχον, οἷον ἡμᾶς εἰς τὴν τούτων προσκύνησιν ζημιοῦντες, ταῖς δ’ εἰς ὑποδοχὴν τῶν ὠνίων, ὢ θεοῦ ἀνοχῆς, ἐπὶ μέσης τῆς ἀγορᾶς ἀναίδην ἐχρήσαντο, τινὰς δὲ καὶ διετήρησαν ἴσως, ὅσοι τῶν ἄλλων εἰς κτῆσιν χρημάτων θερμότεροι καὶ ἀργυρίου ταύτας ἀπέδοντο.] [Τί δ’ ἂν εἴποις περὶ τῆς μυροδόχου τιμίας λάρνακος τοῦ ἡμεδαποῦ Τροπαιούχου καὶ Μάρτυρος; Ἥκιστα καὶ ταύτην εἴασαν ἀπερίτρεπτον καὶ μένουσαν, ὡς τὸ πρὶν, μανίας ὑπερβολῇ οἱ καθ’ ἡμῶν, ὥσπερ θῆρες λυττήσαντες ἄγριοι, πλὴν οὐ δι’ αἰτίαν καθ’ ἣν καὶ τἆλλα τῶν πάλαι ἐξ ἡμῶν γενομένων ἠνέῳκτό τε καὶ καταβέβλητο μνήματα καὶ τὰ τούτοις ἐναποκείμενα λείψανα κατὰ γῆς ἀπερρίφησαν. Ἐν αὐτοῖς γάρ, καθότι πολλοὶ τῶν Τούρκων χρημάτων ἐπέτυχον, ἐναποτεθέντων παρὰ τῶν πολιτῶν, δι’ ἣν ἐλπίδα φθάσαντες δεδηλώκειμεν, διὰ τοῦτο πάντα σχεδὸν ἠνέῳξαν καὶ κατέστρεψαν. Ἐνταῦθα δὲ δυοῖν εἵνεκα, τοῦ τε περὶ αὐτὴν οὐκ ὀλίγου χρυσῷ καὶ ἀργύρῳ καὶ λίθοις τιμίοις καὶ μαργάροις κατεσκευασμένου κόσμου καὶ τῶν ὑγείας παρεκτικῶν θείων μύρων.αἷς ή θεία μυστικὴ καὶ ζῶσα καὶ σωστικὴ παντὸς ἐπιτελεῖτο τοῦ κόσμου θυσία, τῇ τῶν χρημάτων ἐπισ θυμίᾳ κατὰ σπουδὴν ἀνατρέπειν καὶ καταπάτημα φεῦ τοῖς βουλομένοις τιθέναι· ὑπέλαβον γὰρ ὑπὸ παντὶ λίθῳ χρήματα κεῖσθαι, καὶ διὰ τοῦτο πάντ' ἀνάστατα πεποιήκεσαν. Αὕτη κἀπὶ τῶν ἱερῶν εἰκό νων συμβέβηκεν ἐν ὕβρει διαφθορά, καὶ τὰς μὲν πυρὶ περιέσχον, οἷον ἡμᾶς εἰς τὴν τούτων προσκύ νησιν ζημιοῦντες, ταῖς δ᾽ εἰς ὑποδοχὴν τῶν ὠνίων, ὦ Θεοῦ ἀνοχῆς, ἐπὶ μέσης τῆς ἀγορᾶς ἀναίδην ἐχρή σαντο, τινὰς δὲ καὶ διετήρησαν ἴσως ὅσοι τῶν ἄλλων εἰς κτῆσιν χρημάτων θερμότεροι, καὶ ἀργυρίου ταύ τας ἀπέδοντο. Εt (ο ις'. Τί δ' ἂν εἴποις περὶ τῆς μυροδόχου τιμίας λάρνακος τοῦ ἡμεδαποῦ τροπαιούχου καὶ μάρτυρος; ἥκιστα καὶ ταύτην εἴασαν ἀπερίτρεπτον καὶ μένου σαν, ὡς τὸ πρὶν, μανίας ὑπερβολῇ οι καθ' ἡμῶν ὥσπερ θῆρες λυτήσαντες ἄγριοι, πλὴν οὐ δι' αἰτίαν καθ᾽ ἦν καὶ τἆλλα τῶν πάλαι ἐξ ἡμῶν γενομένων ἠνέφκτό τε καὶ καταβέβλητο μνήματα καὶ τὰ τού τοις ἐναποκείμενα λείψανα κατὰ γῆς ἀπεῤῥίφησαν. Ἐν αὐτοῖς γὰρ καθότι πολλοὶ τῶν Τούρκων χρημάτων ἐπέτυχον ἐναποτεθέντων παρὰ τῶν πολιτῶν δι᾿ ἣν ἐλα πίδα φθάσαντες δεδηλώκειμεν, διὰ τοῦτο πάντα σχεδόν Ανέωξαν καὶ κατέστρεψαν · ἐνταῦθα δὲ δυοῖν εἵνεκα, τοῦ τε περὶ αὐτὴν οὐκ ὀλίγου χρυσῷ καὶ ἀργύρω καὶ λίθοις τιμίοις καὶ μαργάροις κατεσκευασμένου κόσμου, καὶ τῶν ὑγείας παρεκτικῶν θείων μύρων. Οἱ μὲν γὰρ τοῦ κόσμου μόνον αὐτὴν ἀπεγύμνωσαν, οἱ δὲ βασκήναντες οἷον ἡμῖν τῆς ἀφθονίας, τῶν μύο ρων καὶ τῆς ἐκ τούτων ἰάσεως ἀφηρηκέναι καὶ ταῦθ' ἡμᾶς ἠβουλήθησαν, ὡς μηδὲν ἔχειν τοῦ λοι- που τούτων ἀπολαύειν, οσάκις ἂν ἕκαστος δέοιτο. Διὸ καὶ καταβεβληκότες τὰς ἐπ' αὐτῇ μαρμάρους τῶν μύρων ἔσπευδον αὐτὴν ἐκκενώσαι καὶ τὸ ἱερὸν καὶ θεῖον λείψανον τοῦ μάρτυρος ἐκβαλεῖν· ἡγοῦντο γὰρ τοῦ σκοποῦ τούτου κατατυχεῖν καὶ ἡμᾶς τῶν ἀκενώτων μύρων καταλιπεῖν ἐνδεείς. Πλὴν ἀλλ' οὐκ εἰς τέλος οἷον αὐτοὶ σφαλερῶς προσεδόκων ἡ σφῶν ἐπιθυμία ἐξέβη. Εξήντλουν οὖν τὸ μύρον ταῖς χερ σὶν ἀμφοτέραις ἐφ᾽ ἱκανὰς τὰς ἡμέρας. Καὶ τοῖς μὲν ὡς τι γελοῖον ἐδόκει· οἷς δὲ νοῦς ὑπὲρ τοὺς ἄλ λους ὑπῆν, τούτοις ἦν ἐπιμελὲς πρὸς τὴν ἑαυτῶν τοῦτο μετακομίζειν καὶ μετ᾿ αἰδοῦς ἅπτεσθαι καὶ σεβάσματος · ήκηκόεισαν γὰρ πρὸς τῶν πεπειραμέν νων ὡς Ιατρικών φαρμάκων ἐστὶν ἐνεργέστερον, εἰς οἷον ἄν τις χρήσαιτο πάθος. Πλὴν ἀλλ' οὐκ ἐδύναντο τὴν τῶν μύρων πηγὴν ξηρὰν καὶ ἄνικμον ἀποφῆ ναι, καίπερ πολὺν ὑπὲρ τούτου ποιούμενο: τὸν ἀγῶνα. Καὶ εἰκότως· οὐ γὰρ ἴσα τοῖς ἀνθρωπίνοις τὰ πρὸς Θεοῦ τοῖς ἀξίοις κεχαρισμένα, ἐπειδήπερ μηδὲ τοῖς αὐτοῖς ὑπόκεινται ὅροις. Ταύτην τὴν πονηρὰν ἐπεδείξαντο γνώμην καὶ περὶ τὸ τῆς ὁσίας καὶ μυροβλήτιδος Θεοδώρας ἱερώτατον λείψανον, ὁ καὶ ὡς ἐπιπολῆς κείμενον ἀποῤῥίφη τε κατὰ γῆς, ὦ τόλμης και μιαρῶν χειρῶν ! καὶ κατα θραύσθη εἰ; μέρη, ἃ δὴ καὶ τῶν φιλοθέων τινές ανελόμενοι ἄλλος μὲν ἀλλαχοῦ πρότερον ὡς ἰατρεῖον ἄμισθον ἀπεκόμισαν· ὕστερον δὲ καὶ ταῦτα συνῆκ ται τῶν εἰληφότων τῶν μὲν ἀπολομένων ταῦτα τι- μῆς ἀργυρίων, τῶν δὲ χαρισαμένων δι᾿ ἣν ἔσχον φί • JOANNIS ANAGNOST.E 6:6 Tam dirum malum in sacris quoque imagiuibus & Jocum habuit, ea non sine contumelia absumens ; quaruin plerasque igne concremarunt, qui earum adorationem nobis surripiunt ; alias in usum re- rum venalium (Deus, tuam tolerantiam ! )in medio foro impudentissitne reduxere; nonnullas etiam con- servarunt qui magis quam alii pecuniis inhiabant, et postea argento divendiderunt. B tyris myrothecis ? neque illud immotum neque imperturbatum furoris exsuperantia conservarunt, qui contra nos veluti bestiæ immansuetæ sævie- rant; non eamdem tamen ob causam ob quam alia antiquitus per nos sepulcra exstructa reserata sunt et disjecta, et cadaverum reliquiæ in eis jacentes super terram dispersæ in illis enim Turcæ pecunias a civibus repositas, causa jam prænarrata, reperere, proptereaque fere omnia et reserarunt et subverterunt ; at hic duplici de causa, tum propter ex non parvo auro et argento et lapi- dibus pretiosis nec non et gemmis circa illud com- positum ornatum, tum propter sanitatem exhibens divinum unguentum. Nonnulli enim ornatus tantum gratia illud despoliarunt ; alii nobis unguentorum affluentiam invidentes, et quæ inde subsequitur, sanitate nos privare cupientes, ut in posterum illa nobis medicina, cum opus esset, nulla suppeteret. Quapropter superstratis marmoribus disjectis un- C guenta non levi nisu exhauriunt, et sacrum divi- numque martyris corpus expromere conantur, opinabantur siquidem propositum consequi uosque ungnentorum inexhaustorum in orbitatem redigere. Verumtamen, quem sibi temere proposuerat eorum libido, finem non habuit. Per plures itaque dies ambabus manibus unguentum exhauriebatur, et quibusdam plane ridiculum videbatur ; at qui plus aliis sapiebant, cura erat illud in patriam perduce- re et cum reverentia religioneque contrectare : nam ab expertis audiverant ad quoslibet morbos medicinalibus ipsis pharmacis multo efficacius esse. Nihilominus unguentorum fontein non potuere neque exsiccare neque exinanire, quamvis id con- tentiosius multumque per tempus niterentur. merito; neque enim humana exæquant quæ Deus dignis elargitur, sicuti nec iisdem terminis sub- jacent. Idem hoc nefarium facinus circa sanctæ et myro- blytidis Theodoræ sacerrimuin cadaver patratum est, quod cum in superficie jaceret, solo prostratum audaciam, o manus exsecrandas !) et iu varias partes discerptum est ; quas pii homines assumentes, alius alio prius, tanquam nulla mercede condulam medicinam asportarunt; postea eædem recollectæ, qui habuerant, aliis pretio restituentibus, aliis gratis dantibus propter ea quæ in se nutriebant pia con- D · 16. Quid porro diceres de nostri tropæalis et mar-
PG 156:617Οἱ μὲν γὰρ τοῦ κόσμου μόνον αὐτὴν ἀπεγύμνωσαν, οἱ δὲ βασκήναντες, οἷον ἡμῖν τῆς ἀφθονίας τῶν μύρων καὶ τῆς ἐκ τούτων ἰάσεως ἀφῃρηκέναι καὶ ταῦθ’ ἡμᾶς ἐβουλήθησαν, ὡς μηδὲν ἔχειν τοῦ λοιποῦ τούτων ἀπολαύειν, ὁσάκις ἂν ἕκαστος δέοιτο. Διὸ καὶ καταβεβληκότες τὰς ἐπ’ αὐτῇ μαρμάρους τῶν μύρων ἔσπευδον αὐτὴν ἐκκενῶσαι καὶ τὸ ἱερὸν καὶ θεῖον λείψανον τοῦ μάρτυρος ἐκβαλεῖν· ἡγοῦντο γὰρ τοῦ σκοποῦ τούτου κατατυχεῖν καὶ ἡμᾶς τῶν ἀκενώτων μύρων καταλιπεῖν ἐνδεεῖς. Πλὴν ἀλλ’ οὐκ εἰς τέλος, οἷον αὐτοὶ σφαλερῶς προσεδόκων, ἡ σφῶν ἐπιθυμία ἐξέβη. Ἐξήντλουν οὖν τὸ μύρον ταῖς χερσὶν ἀμφοτέραις ἐφ’ ἱκανὰς τὰς ἡμέρας. Καὶ τοῖς μὲν ὥς τι γελοῖον ἐδόκει· οἷς δὲ νοῦς ὑπὲρ τοὺς ἄλλους ὑπῆν, τούτοις ἦν ἐπιμελὲς πρὸς τὴν ἑαυτῶν τοῦτο μετακομίζειν καὶ μετ’ αἰδοῦς ἅπτεσθαι καὶ σεβάσματος· ἠκηκόεισαν γὰρ πρὸς τῶν πεπειραμένων ὡς ἰατρικῶν φαρμάκων ἐστὶν ἐνεργέστερον, εἰς οἷον ἄν τις χρήσαιτο πάθος. Πλὴν ἀλλ’ οὐκ ἐδύναντο τὴν τῶν μύρων πηγὴν ξηρὰν καὶ ἄνικμον ἀποφῆναι, καίπερ πολὺν ὑπὲρ τούτου ποιούμενοι τὸν ἀγῶνα. Καὶ εἰκότως·λόθεον γνώμην, ἃ καὶ εἰς ἑνὸς αὖθις συναρμοσθέντα σώματος ολομέλειαν θαυμάτων ενεργείᾳ καθ' ἑκά- στην ἀφθόνως πηγάζουσιν εἰς δόξαν καὶ αὖθις του πάντα πᾶσιν ἐπάγοντος λόγοις οἰκονομίας ἀρρή. του. ἐλάμβανον, καὶ οὓς ἡ φύσις ἤνωσεν, ἡ συμφορά δια- ιζ'. Τούτων οὕτω προβεβηκότων καὶ ἀκοσμίας πάσης γεγενημένης (διὰ πάντων γὰρ τῶν ἐν τῇ πόλει κεχώρηκεν ἡ καταφθορά) οίκτον ἐπὶ τούτοις ὁ Μουρά- της λαμβάνει τῆς πόλεω;. Καὶ πρῶτα μὲν τοὺς εἰσω ιόντας ἅμα τῷ κατὰ δύσιν στρατηγῷ Τούρκους τὰς τῶν αἰχμαλώτων οἰκίας ἑαυτοῖς διανείμαντας καὶ ταύτας ἔχειν διὰ βίου παντὸς ἤλπικότας ἐξελαύνει καὶ μὴ προθυμουμένους τῆς πόλεως, ἐπειπών ὡς ᾿Αρκεῖ μὲν ὑμῖν τὰ χρήματα, καὶ οὓς παρ᾽ ἐλπίδα δούλους ἐκτήσασθε · τὴν δέ γε πόλιν ἔχειν ἔγωγε βούλομαι, πολλῶν διὰ ταύτην διηνυχὼς ὁδὸν ἡμερῶν, καὶ πόνον ὑπενεγκὼν ὅσον ἐγνώκατε. Επειτα δὲ πρὸς τὸν Γαλλικὸν ποταμὸν μεταβάς, ἐγγὺς τῆς πό λεως δέοντα κατὰ τὸν καιρὸν μάλιστα τοῦ χειμώ νας, βουλὴν ἐσκέψατο πασί τε ἀδόκητον ὅλως καὶ συστατικὴν τῆς ἑκλωκυίας. Ἰδὼν γὰρ πόλιν τοσαύ τὴν καὶ οὕτω κειμένην τῇ θαλάττη τε προσομιλού σαν καὶ πάντα δεξιὰν οὖσαν, ᾤκτειρέ τε αὐτὴν καὶ πάλιν οἰκίσαι βεβούλητο. Καὶ δὴ πρῶτον μὲν ἀνθρώ- πους ἀριθμητοὺς τῶν ἐπισημοτέρων καθ' αἷμά τε καὶ συγγένειαν τῆς δουλείας ἀπηλλάχθαι προσέταξε, παρεσχηκὼς αὐτὸς τὰ λύτρα, καὶ τῇ πόλει τούτους ἐγκατοικῆσαι, ἔπειτα δὲ τὰ καταπεπτωκότα ταύτης ἐν τῷ πολέμῳ μέρη ταχέως τε ἀνορθοῦσθαι καὶ ὡς πρότερον ἦταν ἐγκαταστῆναι. Καὶ τὸ μὲν πρόσταγ μα ούτως εἶχεν, αὐτὸς δὲ μεταστήσας καὶ αὖθις τὴν στρατιὰν παρὰ τὰς ὄχθας τοῦ ποταμοῦ Βαρδαρίου ἐστρατοπεδεύσατο. Ενθα δὴ καὶ μερισμός παντελής τῶν ἑαλωκότων ἐγένετο. Οσοι μὲν γὰρ τῶν αἰχμα λώτων, ἢ δι᾽ ὧν εἰπόντες ἔφθημεν λύτρων ἢ ἐξ ἑαυ τῶν ἢ Χριστιανῶν ἐξ ἑτέρων, ἐκ διαφόρων χωρῶν καὶ πόλεων συνειλεγμένων, τρόπον ἐξεῦρον ἐλευθε ρίας τινά, τετυχήκεσαν ταύτης ἔτι τῷ ποταμῷ Γαλα λικῷ τοῦ Μουράτου ἐνδιατρίβοντος. Οσοις δὲ τρόπος ὑπ' ἀπορίας τηνικαῦτα οὐχ εὕρηται, τούτους ἕκαστος ἐν ταῖς ἑαυτῶν πατρίσι καὶ τόποις ἐξέπεμψαν, τὰς ἐκ τῆς δουλείας ἀνάγκας ὑφισταμένους, μέχρις ἂν ὑπονοστήσαντες τὰ σφῶν τιμήματα διαθῶνται· οὐ γὰρ ἐδύναντο καὶ τούτους έλκειν μακρὰν ἀπερχόμεν ναι καὶ πρὸς πόλεμον ἕτερον. Εἶδες ἂν οὖν τοὺς δυστυχεῖς τοὺς μὲν ἐπὶ τὰ τῆς Εψας τοὺς δ᾽ ἐπὶ τὰ τῆς Ἑσπέρας μέρη διασπαρέντας· οἱ μὲν γὰρ τοὺς τεκόντας, οἱ δὲ τὰ τέκνα, καὶ ἕτεροι τὰς γυναῖκας μέρισεν. ιη'. Ταύτῃ τῶν καθ' ἡμᾶς, ὡς μὴ ὠφελε, συμβε βηκότων, καὶ τοιόνδε παρὰ τὰς όχθας τοῦ Βαρδαρίου πέρας εἰληφότων, ὁ Μουράτης ἐκεῖθεν διχῇ τὴν στρατιὰν διελὼν τὸ μὲν αὐτῆς ἐπὶ τὰ τῶν Ἰωαννί νων ἐξέπεμψε μέρη, αὐτὸς δὲ μετὰ θατέρου μέρους ἐπ' ἄλλους ἀπῄει καταστρέψων κἀκείνους καὶ ὑπ' αὐτῷ ποιησόμενος. Πρότερον δὲ διὰ πάσης τῆς ὑπ' αὐτὸν κήρυκας ἐπεπόμφει, τοὺς πρὸ μακρῶν ἐτῶν καὶ τοῦ συγκλεισμοῦ τὴν Θεσσαλονίκην ἀπολιπόντας καὶ μετοικήσαντας ἀλλαχοῦ πρὸς αὐτὴν ἵν᾿ ἐπανελ DE EXCIDIO THESSALONICENSI. A silia, denuo in unam integri corporis formam con- positæ miraculorum efficacia quotidie amuenter in- notescunt, in gloriam rursus ejus, qui omnia om- nium regit nioderaturque suæ providentiæ inenar- rabili ratione. positis ac turpiter deformatis, per omnia siquidem, quæ in urbe erant, clades grassata est, afflict:e civi- tatis fortunæ Muratem ad misericordiam alliciunt. Et primum quidem qui cum occasus duce immigra- rant, quique captivorum ædes sibi diviserant sibia que eas habere per vitæ spatium speraverant, Turcas etiam invitos urbepellit, inquiens : • Large vobis sufficiunt pecuniæ et præter spem captivorum quæ- stus : urbem mihi ipse reservo, quod ob eam multo- B rum dierum iter confeci, eosque labores sustinui quos vos optime nostis. Tum ad Gallicum fluvium, qui prope civitatem, et hiberna potissimum tempe- state, cursuin tenet, pergens, consilium præter on- nem exspectationem init, sed captæ urbi valde sa- Intare. Considerans enim urbis magnitudinem el situm mari proximum, eamque congruentem et aptam ad omnia, commiseratus illius reficiendæ con- silium capit. Primum quidem homines non contem- nendo numero, sanguine et ortu spectabiliores, a servitute suis sumptibus liberatos maulavit, ut in- tra urbem domicilium haberent; deinde ut partes illius bello collapsæ celeriter repararentur pristi- noque decori restituerentur. Et mandata quidem hæc erant. Tum ipse rursus moto exercitu ad Bar- darii fluminis ripas castra metatur; ubi captivorum partitio absolvitur. Nam captivi, sive pretio, quodl supra innuimus, sive per se ipsos, sive per Christia- nos alios, ex variis urbibus et oppidis coaclos, pe- cunia erogata libertate potiti sunt, eam sibi habuere, cum adhuc apud Gallicum fluvium Murates nioras ageret: quibus vero ob egestatem, atque inopiam ea frui non contigit, eos singuli iu patrias sedes et loca dimiserunt, servitutis incommoda subituros, donec ipsi postmodum reversi de eorum preţio dis- posuissent. Neque enim poterant secum una conve- here per longum iter, et ad aliud bellum profiçi- scentes. Vidisses infelices, hos quidem ad or- tumn, illos ad occasum, distractos asportari : namque hi parentes, alii Glios, alli uxores ac- cipiebant, et quos natura unum aliquid insigniter fecerat, calamitas separabat. PATROL. GR. CLVI c D rebus nostris procedentibus, et hoc fine apud Bare darii ripas terminatis, Murates inde, duas in partes diviso exercitu, unam ad Janninorum fines dimisit, alteram ipse secum ducens ad alios se conferebat, eos quoque absumpturus et potiturus. Sed ante omnia per omnem suæ ditionis plagam præcones mittit, eos qui ante multos annos, ipsoque obsidio- nis tempore, Thessalonicam deseruerant aliisque in locis sedes locaverant suas, quam celerrime possent 17. His hoc modo peractis, omnibusque incom 18. Hoc pacto (quod utinam nunquam evenis-cl)
οὐ γὰρ ἴσα τοῖς ἀνθρωπίνοις τὰ πρὸς θεοῦ τοῖς ἀξίοις κεχαρισμένα, ἐπειδήπερ μηδὲ τοῖς αὐτοῖς ὑπόκεινται ὅροις.] [Ταύτην τὴν πονηρὰν ἐπεδείξαντο γνώμην καὶ περὶ τὸ τῆς ὁσίας καὶ μυροβλύτιδος Θεοδώρας ἱερώτατον λείψανον, ὃ καὶ ὡς ἐπιπολῆς κείμενον ἀπερρίφη τε κατὰ γῆς (ὢ τόλμης καὶ μιαρῶν χειρῶν ) καὶ κατεθραύσθη εἰς μέρη, ἃ δὴ καὶ τῶν φιλοθέων τινὲς ἀνελόμενοι ἄλλος μὲν ἀλλαχοῦ πρότερον ὡς ἰατρεῖον ἄμισθον ἀπεκόμισαν. Ὕστερον δὲ καὶ ταῦτα συνῆκται, τῶν εἰληφότων τῶν μὲν ἀποδομένων ταῦτα τιμῆς ἀργυρίων, τῶν δὲ χαρισαμένων δι’ ἣν ἔσχον φιλόθεον γνώμην, ἃ καὶ εἰς ἑνὸς αὖθις συναρμοσθέντα σώματος ὁλομέλειαν θαυμάτων ἐνεργείᾳ καθ’ ἑκάστην ἀφθόνως πηγάζουσιν εἰς δόξαν καὶ αὖθις τοῦ πάντα πᾶσιν ἐπάγοντος λόγοις οἰκονομίας ἀρρήτου.] [Τούτων οὕτω προβεβηκότων καὶ ἀκοσμίας πάσης γεγενημένης (διὰ πάντων γὰρ τῶν ἐν τῇ πόλει κεχώρηκεν ἡ καταφθορὰ) οἶκτον ἐπὶ τούτοις ὁ Μουράτης λαμβάνει τῆς πόλεως.λόθεον γνώμην, ἃ καὶ εἰς ἑνὸς αὖθις συναρμοσθέντα σώματος ολομέλειαν θαυμάτων ενεργείᾳ καθ' ἑκά- στην ἀφθόνως πηγάζουσιν εἰς δόξαν καὶ αὖθις του πάντα πᾶσιν ἐπάγοντος λόγοις οἰκονομίας ἀρρή. του. ἐλάμβανον, καὶ οὓς ἡ φύσις ἤνωσεν, ἡ συμφορά δια- ιζ'. Τούτων οὕτω προβεβηκότων καὶ ἀκοσμίας πάσης γεγενημένης (διὰ πάντων γὰρ τῶν ἐν τῇ πόλει κεχώρηκεν ἡ καταφθορά) οίκτον ἐπὶ τούτοις ὁ Μουρά- της λαμβάνει τῆς πόλεω;. Καὶ πρῶτα μὲν τοὺς εἰσω ιόντας ἅμα τῷ κατὰ δύσιν στρατηγῷ Τούρκους τὰς τῶν αἰχμαλώτων οἰκίας ἑαυτοῖς διανείμαντας καὶ ταύτας ἔχειν διὰ βίου παντὸς ἤλπικότας ἐξελαύνει καὶ μὴ προθυμουμένους τῆς πόλεως, ἐπειπών ὡς ᾿Αρκεῖ μὲν ὑμῖν τὰ χρήματα, καὶ οὓς παρ᾽ ἐλπίδα δούλους ἐκτήσασθε · τὴν δέ γε πόλιν ἔχειν ἔγωγε βούλομαι, πολλῶν διὰ ταύτην διηνυχὼς ὁδὸν ἡμερῶν, καὶ πόνον ὑπενεγκὼν ὅσον ἐγνώκατε. Επειτα δὲ πρὸς τὸν Γαλλικὸν ποταμὸν μεταβάς, ἐγγὺς τῆς πό λεως δέοντα κατὰ τὸν καιρὸν μάλιστα τοῦ χειμώ νας, βουλὴν ἐσκέψατο πασί τε ἀδόκητον ὅλως καὶ συστατικὴν τῆς ἑκλωκυίας. Ἰδὼν γὰρ πόλιν τοσαύ τὴν καὶ οὕτω κειμένην τῇ θαλάττη τε προσομιλού σαν καὶ πάντα δεξιὰν οὖσαν, ᾤκτειρέ τε αὐτὴν καὶ πάλιν οἰκίσαι βεβούλητο. Καὶ δὴ πρῶτον μὲν ἀνθρώ- πους ἀριθμητοὺς τῶν ἐπισημοτέρων καθ' αἷμά τε καὶ συγγένειαν τῆς δουλείας ἀπηλλάχθαι προσέταξε, παρεσχηκὼς αὐτὸς τὰ λύτρα, καὶ τῇ πόλει τούτους ἐγκατοικῆσαι, ἔπειτα δὲ τὰ καταπεπτωκότα ταύτης ἐν τῷ πολέμῳ μέρη ταχέως τε ἀνορθοῦσθαι καὶ ὡς πρότερον ἦταν ἐγκαταστῆναι. Καὶ τὸ μὲν πρόσταγ μα ούτως εἶχεν, αὐτὸς δὲ μεταστήσας καὶ αὖθις τὴν στρατιὰν παρὰ τὰς ὄχθας τοῦ ποταμοῦ Βαρδαρίου ἐστρατοπεδεύσατο. Ενθα δὴ καὶ μερισμός παντελής τῶν ἑαλωκότων ἐγένετο. Οσοι μὲν γὰρ τῶν αἰχμα λώτων, ἢ δι᾽ ὧν εἰπόντες ἔφθημεν λύτρων ἢ ἐξ ἑαυ τῶν ἢ Χριστιανῶν ἐξ ἑτέρων, ἐκ διαφόρων χωρῶν καὶ πόλεων συνειλεγμένων, τρόπον ἐξεῦρον ἐλευθε ρίας τινά, τετυχήκεσαν ταύτης ἔτι τῷ ποταμῷ Γαλα λικῷ τοῦ Μουράτου ἐνδιατρίβοντος. Οσοις δὲ τρόπος ὑπ' ἀπορίας τηνικαῦτα οὐχ εὕρηται, τούτους ἕκαστος ἐν ταῖς ἑαυτῶν πατρίσι καὶ τόποις ἐξέπεμψαν, τὰς ἐκ τῆς δουλείας ἀνάγκας ὑφισταμένους, μέχρις ἂν ὑπονοστήσαντες τὰ σφῶν τιμήματα διαθῶνται· οὐ γὰρ ἐδύναντο καὶ τούτους έλκειν μακρὰν ἀπερχόμεν ναι καὶ πρὸς πόλεμον ἕτερον. Εἶδες ἂν οὖν τοὺς δυστυχεῖς τοὺς μὲν ἐπὶ τὰ τῆς Εψας τοὺς δ᾽ ἐπὶ τὰ τῆς Ἑσπέρας μέρη διασπαρέντας· οἱ μὲν γὰρ τοὺς τεκόντας, οἱ δὲ τὰ τέκνα, καὶ ἕτεροι τὰς γυναῖκας μέρισεν. ιη'. Ταύτῃ τῶν καθ' ἡμᾶς, ὡς μὴ ὠφελε, συμβε βηκότων, καὶ τοιόνδε παρὰ τὰς όχθας τοῦ Βαρδαρίου πέρας εἰληφότων, ὁ Μουράτης ἐκεῖθεν διχῇ τὴν στρατιὰν διελὼν τὸ μὲν αὐτῆς ἐπὶ τὰ τῶν Ἰωαννί νων ἐξέπεμψε μέρη, αὐτὸς δὲ μετὰ θατέρου μέρους ἐπ' ἄλλους ἀπῄει καταστρέψων κἀκείνους καὶ ὑπ' αὐτῷ ποιησόμενος. Πρότερον δὲ διὰ πάσης τῆς ὑπ' αὐτὸν κήρυκας ἐπεπόμφει, τοὺς πρὸ μακρῶν ἐτῶν καὶ τοῦ συγκλεισμοῦ τὴν Θεσσαλονίκην ἀπολιπόντας καὶ μετοικήσαντας ἀλλαχοῦ πρὸς αὐτὴν ἵν᾿ ἐπανελ DE EXCIDIO THESSALONICENSI. A silia, denuo in unam integri corporis formam con- positæ miraculorum efficacia quotidie amuenter in- notescunt, in gloriam rursus ejus, qui omnia om- nium regit nioderaturque suæ providentiæ inenar- rabili ratione. positis ac turpiter deformatis, per omnia siquidem, quæ in urbe erant, clades grassata est, afflict:e civi- tatis fortunæ Muratem ad misericordiam alliciunt. Et primum quidem qui cum occasus duce immigra- rant, quique captivorum ædes sibi diviserant sibia que eas habere per vitæ spatium speraverant, Turcas etiam invitos urbepellit, inquiens : • Large vobis sufficiunt pecuniæ et præter spem captivorum quæ- stus : urbem mihi ipse reservo, quod ob eam multo- B rum dierum iter confeci, eosque labores sustinui quos vos optime nostis. Tum ad Gallicum fluvium, qui prope civitatem, et hiberna potissimum tempe- state, cursuin tenet, pergens, consilium præter on- nem exspectationem init, sed captæ urbi valde sa- Intare. Considerans enim urbis magnitudinem el situm mari proximum, eamque congruentem et aptam ad omnia, commiseratus illius reficiendæ con- silium capit. Primum quidem homines non contem- nendo numero, sanguine et ortu spectabiliores, a servitute suis sumptibus liberatos maulavit, ut in- tra urbem domicilium haberent; deinde ut partes illius bello collapsæ celeriter repararentur pristi- noque decori restituerentur. Et mandata quidem hæc erant. Tum ipse rursus moto exercitu ad Bar- darii fluminis ripas castra metatur; ubi captivorum partitio absolvitur. Nam captivi, sive pretio, quodl supra innuimus, sive per se ipsos, sive per Christia- nos alios, ex variis urbibus et oppidis coaclos, pe- cunia erogata libertate potiti sunt, eam sibi habuere, cum adhuc apud Gallicum fluvium Murates nioras ageret: quibus vero ob egestatem, atque inopiam ea frui non contigit, eos singuli iu patrias sedes et loca dimiserunt, servitutis incommoda subituros, donec ipsi postmodum reversi de eorum preţio dis- posuissent. Neque enim poterant secum una conve- here per longum iter, et ad aliud bellum profiçi- scentes. Vidisses infelices, hos quidem ad or- tumn, illos ad occasum, distractos asportari : namque hi parentes, alii Glios, alli uxores ac- cipiebant, et quos natura unum aliquid insigniter fecerat, calamitas separabat. PATROL. GR. CLVI c D rebus nostris procedentibus, et hoc fine apud Bare darii ripas terminatis, Murates inde, duas in partes diviso exercitu, unam ad Janninorum fines dimisit, alteram ipse secum ducens ad alios se conferebat, eos quoque absumpturus et potiturus. Sed ante omnia per omnem suæ ditionis plagam præcones mittit, eos qui ante multos annos, ipsoque obsidio- nis tempore, Thessalonicam deseruerant aliisque in locis sedes locaverant suas, quam celerrime possent 17. His hoc modo peractis, omnibusque incom 18. Hoc pacto (quod utinam nunquam evenis-cl)
PG 156:618Καὶ πρῶτα μὲν τοὺς εἰσιόντας ἅμα τῷ κατὰ δύσιν στρατηγῷ Τούρκους τὰς τῶν αἰχμαλώτων οἰκίας ἑαυτοῖς διανείμαντας καὶ ταύτας ἔχειν διὰ βίου παντὸς ἠλπικότας ἐξελαύνει, καὶ μὴ προθυμουμένους, τῆς πόλεως, ἐπειπὼν ὡς «ἀρκεῖ μὲν ὑμῖν τὰ χρήματα καὶ οὓς παρ’ ἐλπίδα δούλους ἐκτήσασθε· τὴν δέ γε πόλιν ἔχειν ἔγωγε βούλομαι, πολλῶν διὰ ταύτην διηνυκὼς ὁδὸν ἡμερῶν καὶ πόνον ὑπενεγκών, ὅσον ἐγνώκατε». Ἔπειτα δὲ πρὸς τὸν Γαλλικὸν ποταμὸν μεταβάς, ἐγγὺς τῆς πόλεως ῥέοντα κατὰ τὸν καιρὸν μάλιστα τοῦ χειμῶνος, βουλὴν ἐσκέψατο πᾶσί τε ἀδόκητον ὅλως καὶ συστατικὴν τῆς ἑαλωκυίας. Ἰδὼν γὰρ πόλιν τοσαύτην καὶ οὕτω κειμένην τῇ θαλάττῃ τε προςομιλοῦσαν καὶ πάντα δεξιὰν οὖσαν, ᾤκτειρέ τε αὐτὴν καὶ πάλιν οἰκίσαι βεβούλητο. Καὶ δὴ πρῶτον μὲν ἀνθρώπους ἀριθμητοὺς τῶν ἐπισημοτέρων καθ’ αἷμά τε καὶ συγγένειαν τῆς δουλείας ἀπηλλάχθαι προσέταξε, παρεσχηκὼς αὐτὸς τὰ λύτρα καὶ τῇ πόλει τούτους ἐγκατοικῆσαι, ἔπειτα δὲ τὰ καταπεπτωκότα ταύτης ἐν τῷ πολέμῳ μέρη ταχέως τε ἀνορθοῦσθαι καὶ ὡς πρότερον ἦσαν ἐγκαταστῆναι.λόθεον γνώμην, ἃ καὶ εἰς ἑνὸς αὖθις συναρμοσθέντα σώματος ολομέλειαν θαυμάτων ενεργείᾳ καθ' ἑκά- στην ἀφθόνως πηγάζουσιν εἰς δόξαν καὶ αὖθις του πάντα πᾶσιν ἐπάγοντος λόγοις οἰκονομίας ἀρρή. του. ἐλάμβανον, καὶ οὓς ἡ φύσις ἤνωσεν, ἡ συμφορά δια- ιζ'. Τούτων οὕτω προβεβηκότων καὶ ἀκοσμίας πάσης γεγενημένης (διὰ πάντων γὰρ τῶν ἐν τῇ πόλει κεχώρηκεν ἡ καταφθορά) οίκτον ἐπὶ τούτοις ὁ Μουρά- της λαμβάνει τῆς πόλεω;. Καὶ πρῶτα μὲν τοὺς εἰσω ιόντας ἅμα τῷ κατὰ δύσιν στρατηγῷ Τούρκους τὰς τῶν αἰχμαλώτων οἰκίας ἑαυτοῖς διανείμαντας καὶ ταύτας ἔχειν διὰ βίου παντὸς ἤλπικότας ἐξελαύνει καὶ μὴ προθυμουμένους τῆς πόλεως, ἐπειπών ὡς ᾿Αρκεῖ μὲν ὑμῖν τὰ χρήματα, καὶ οὓς παρ᾽ ἐλπίδα δούλους ἐκτήσασθε · τὴν δέ γε πόλιν ἔχειν ἔγωγε βούλομαι, πολλῶν διὰ ταύτην διηνυχὼς ὁδὸν ἡμερῶν, καὶ πόνον ὑπενεγκὼν ὅσον ἐγνώκατε. Επειτα δὲ πρὸς τὸν Γαλλικὸν ποταμὸν μεταβάς, ἐγγὺς τῆς πό λεως δέοντα κατὰ τὸν καιρὸν μάλιστα τοῦ χειμώ νας, βουλὴν ἐσκέψατο πασί τε ἀδόκητον ὅλως καὶ συστατικὴν τῆς ἑκλωκυίας. Ἰδὼν γὰρ πόλιν τοσαύ τὴν καὶ οὕτω κειμένην τῇ θαλάττη τε προσομιλού σαν καὶ πάντα δεξιὰν οὖσαν, ᾤκτειρέ τε αὐτὴν καὶ πάλιν οἰκίσαι βεβούλητο. Καὶ δὴ πρῶτον μὲν ἀνθρώ- πους ἀριθμητοὺς τῶν ἐπισημοτέρων καθ' αἷμά τε καὶ συγγένειαν τῆς δουλείας ἀπηλλάχθαι προσέταξε, παρεσχηκὼς αὐτὸς τὰ λύτρα, καὶ τῇ πόλει τούτους ἐγκατοικῆσαι, ἔπειτα δὲ τὰ καταπεπτωκότα ταύτης ἐν τῷ πολέμῳ μέρη ταχέως τε ἀνορθοῦσθαι καὶ ὡς πρότερον ἦταν ἐγκαταστῆναι. Καὶ τὸ μὲν πρόσταγ μα ούτως εἶχεν, αὐτὸς δὲ μεταστήσας καὶ αὖθις τὴν στρατιὰν παρὰ τὰς ὄχθας τοῦ ποταμοῦ Βαρδαρίου ἐστρατοπεδεύσατο. Ενθα δὴ καὶ μερισμός παντελής τῶν ἑαλωκότων ἐγένετο. Οσοι μὲν γὰρ τῶν αἰχμα λώτων, ἢ δι᾽ ὧν εἰπόντες ἔφθημεν λύτρων ἢ ἐξ ἑαυ τῶν ἢ Χριστιανῶν ἐξ ἑτέρων, ἐκ διαφόρων χωρῶν καὶ πόλεων συνειλεγμένων, τρόπον ἐξεῦρον ἐλευθε ρίας τινά, τετυχήκεσαν ταύτης ἔτι τῷ ποταμῷ Γαλα λικῷ τοῦ Μουράτου ἐνδιατρίβοντος. Οσοις δὲ τρόπος ὑπ' ἀπορίας τηνικαῦτα οὐχ εὕρηται, τούτους ἕκαστος ἐν ταῖς ἑαυτῶν πατρίσι καὶ τόποις ἐξέπεμψαν, τὰς ἐκ τῆς δουλείας ἀνάγκας ὑφισταμένους, μέχρις ἂν ὑπονοστήσαντες τὰ σφῶν τιμήματα διαθῶνται· οὐ γὰρ ἐδύναντο καὶ τούτους έλκειν μακρὰν ἀπερχόμεν ναι καὶ πρὸς πόλεμον ἕτερον. Εἶδες ἂν οὖν τοὺς δυστυχεῖς τοὺς μὲν ἐπὶ τὰ τῆς Εψας τοὺς δ᾽ ἐπὶ τὰ τῆς Ἑσπέρας μέρη διασπαρέντας· οἱ μὲν γὰρ τοὺς τεκόντας, οἱ δὲ τὰ τέκνα, καὶ ἕτεροι τὰς γυναῖκας μέρισεν. ιη'. Ταύτῃ τῶν καθ' ἡμᾶς, ὡς μὴ ὠφελε, συμβε βηκότων, καὶ τοιόνδε παρὰ τὰς όχθας τοῦ Βαρδαρίου πέρας εἰληφότων, ὁ Μουράτης ἐκεῖθεν διχῇ τὴν στρατιὰν διελὼν τὸ μὲν αὐτῆς ἐπὶ τὰ τῶν Ἰωαννί νων ἐξέπεμψε μέρη, αὐτὸς δὲ μετὰ θατέρου μέρους ἐπ' ἄλλους ἀπῄει καταστρέψων κἀκείνους καὶ ὑπ' αὐτῷ ποιησόμενος. Πρότερον δὲ διὰ πάσης τῆς ὑπ' αὐτὸν κήρυκας ἐπεπόμφει, τοὺς πρὸ μακρῶν ἐτῶν καὶ τοῦ συγκλεισμοῦ τὴν Θεσσαλονίκην ἀπολιπόντας καὶ μετοικήσαντας ἀλλαχοῦ πρὸς αὐτὴν ἵν᾿ ἐπανελ DE EXCIDIO THESSALONICENSI. A silia, denuo in unam integri corporis formam con- positæ miraculorum efficacia quotidie amuenter in- notescunt, in gloriam rursus ejus, qui omnia om- nium regit nioderaturque suæ providentiæ inenar- rabili ratione. positis ac turpiter deformatis, per omnia siquidem, quæ in urbe erant, clades grassata est, afflict:e civi- tatis fortunæ Muratem ad misericordiam alliciunt. Et primum quidem qui cum occasus duce immigra- rant, quique captivorum ædes sibi diviserant sibia que eas habere per vitæ spatium speraverant, Turcas etiam invitos urbepellit, inquiens : • Large vobis sufficiunt pecuniæ et præter spem captivorum quæ- stus : urbem mihi ipse reservo, quod ob eam multo- B rum dierum iter confeci, eosque labores sustinui quos vos optime nostis. Tum ad Gallicum fluvium, qui prope civitatem, et hiberna potissimum tempe- state, cursuin tenet, pergens, consilium præter on- nem exspectationem init, sed captæ urbi valde sa- Intare. Considerans enim urbis magnitudinem el situm mari proximum, eamque congruentem et aptam ad omnia, commiseratus illius reficiendæ con- silium capit. Primum quidem homines non contem- nendo numero, sanguine et ortu spectabiliores, a servitute suis sumptibus liberatos maulavit, ut in- tra urbem domicilium haberent; deinde ut partes illius bello collapsæ celeriter repararentur pristi- noque decori restituerentur. Et mandata quidem hæc erant. Tum ipse rursus moto exercitu ad Bar- darii fluminis ripas castra metatur; ubi captivorum partitio absolvitur. Nam captivi, sive pretio, quodl supra innuimus, sive per se ipsos, sive per Christia- nos alios, ex variis urbibus et oppidis coaclos, pe- cunia erogata libertate potiti sunt, eam sibi habuere, cum adhuc apud Gallicum fluvium Murates nioras ageret: quibus vero ob egestatem, atque inopiam ea frui non contigit, eos singuli iu patrias sedes et loca dimiserunt, servitutis incommoda subituros, donec ipsi postmodum reversi de eorum preţio dis- posuissent. Neque enim poterant secum una conve- here per longum iter, et ad aliud bellum profiçi- scentes. Vidisses infelices, hos quidem ad or- tumn, illos ad occasum, distractos asportari : namque hi parentes, alii Glios, alli uxores ac- cipiebant, et quos natura unum aliquid insigniter fecerat, calamitas separabat. PATROL. GR. CLVI c D rebus nostris procedentibus, et hoc fine apud Bare darii ripas terminatis, Murates inde, duas in partes diviso exercitu, unam ad Janninorum fines dimisit, alteram ipse secum ducens ad alios se conferebat, eos quoque absumpturus et potiturus. Sed ante omnia per omnem suæ ditionis plagam præcones mittit, eos qui ante multos annos, ipsoque obsidio- nis tempore, Thessalonicam deseruerant aliisque in locis sedes locaverant suas, quam celerrime possent 17. His hoc modo peractis, omnibusque incom 18. Hoc pacto (quod utinam nunquam evenis-cl)
PG 156:619Καὶ τὸ μὲν πρόσταγμα οὕτως εἶχεν, αὐτὸς δὲ μεταστήσας καὶ αὖθις τὴν στρατιὰν παρὰ τὰς ὄχθας τοῦ ποταμοῦ Βαρδαρίου ἐστρατοπεδεύσατο, ἔνθα δὴ καὶ μερισμὸς παντελὴς τῶν ἑαλωκότων ἐγένετο. Ὅσοι μὲν γὰρ τῶν αἰχμαλώτων, ἢ δι’ ὧν εἰπόντες ἔφθημεν λύτρων ἢ ἐξ ἑαυτῶν ἢ χριστιανῶν ἐξ ἑτέρων, ἐκ διαφόρων χωρῶν καὶ πόλεων συνειλεγμένων, τρόπον ἐξεῦρον ἐλευθερίας τινά, τετυχήκεσαν ταύτης ἔτι τῷ ποταμῷ Γαλλικῷ τοῦ Μουράτου ἐνδιατρίβοντος. Ὅσοις δὲ τρόπος ὑπ’ ἀπορίας τηνικαῦτα οὐχ εὕρηται, τούτους ἕκαστος ἐν ταῖς ἑαυτῶν πατρίσι καὶ τόποις ἐξέπεμψαν, τὰς ἐκ τῆς δουλείας ἀνάγκας ὑφισταμένους, μέχρις ἂν ὑπονοστήσαντες τὰ σφῶν τιμήματα διαθῶνται· οὐ γὰρ ἐδύναντο καὶ τούτους ἕλκειν μακρὰν ἀπερχόμενοι καὶ πρὸς πόλεμον ἕτερον. Εἶδες ἂν οὖν τοὺς δυςτυχεῖς τοὺς μὲν ἐπὶ τὰ τῆς ἑῴας, τοὺς δ’ ἐπὶ τὰ τῆς ἑσπέρας μέρη διασπαρέντας·Α θεῖν πολλῷ τῷ τάχει καταναγκάζωσι καὶ τὰ οἰκεῖα πάλιν ὡς τὸ πρότερον απολάβωσι. Σκοπὸς γὰρ αύ- τὸν πάνυ τι καλὸς καὶ πολλῶν ἄξιος τῶν ἐπαίνων εἰσῄει, τὴν πόλιν καὶ αὖθις τοῖς οἰκήτορσιν ἀποδε δωκέναι καὶ πλήρη καθάπερ καὶ τὸ πρὶν ἀποκατα- στῆσαι. Καὶ ἦν ἂν τοῦτο μετ' οὐ πολὺ, εἰ μὴ τὰ ἡμέτερα πρὸς Θεὸν κώλυμα γέγονε πταίσματα. Πόθῳ γὰρ τοῦ συστῆναι τὴν πόλιν φιλανθρώπου γνώμης τυχὼν ἐβούλετο πᾶσι τε ἐλευθερίαν χαρίσα- σθαι, καὶ δοῦναι τούτοις, ὡς προὔφην, αὐτὴν καὶ τὰς αὐτῶν οἰκίας ὡς πρὶν μετὰ πάσης ἀδείας κε- κτῆσθαι, καὶ εἴ τι προσῆν ἀκίνητον ἕτερον. Τῷ ταυ καὶ πρὸς τοὺς ἀμφ' αὐτόν φασί τινες ἐπομνύμενον λογάδας εἰπεῖν ὡς «Αδικον ἂν εἴη μετὰ τῶν προσόν των τοῖς κρατηθεῖσι καὶ τούτους ἑλεῖν δεσμίους καὶ Β τῆς ἐνεγκαμένης ἀπαγαγεῖν. Ελευθερώσωμεν οὖν αὐτοὺς, εἰ δοκεῖ, ἢ λαβόντες λύτρων ἄνευ αὐτοὺς, ἡ ταῦτα παρεσχηκότες ἡμεῖς. » Τῶν δ' ἀκηκοότων τους μὲν ἄλλους ἐπαινέσαι τε τὸν λόγον καὶ παρακαλέ σαι πρὸς τοῦτο, ἕνα δὲ τῶν ἄλλων στρατηγῶν ἐξο χώτατον μὴ μόνον οὐκ ἀποδέξασθαι τὸ ῥηθὲν διὰ τὴν ἐλευθερίαν, ἀλλὰ καὶ οἷς ἐδύνατο λόγοις κωλύσαι τὸ βούλημα, καὶ πιθανὸν ὀφθῆναι διὰ τὸ ὑπερέχον. *Ην δὲ καὶ τοῦτο πάντως τῆς ἐμῆς ἁμαρτίας καρ πός, ὡς ἐμαυτὸν πείθω, καθάπερ καὶ τἆλλα στα συμβέβηκεν· εἰ καὶ ἴσως τινὲς τοῦτον τὸν λόγον οὐκ ἀνεῳγμένοις δεχόμενοι τοῖς ὡσί, μηδ' ἑαυτοὺς αἰ τίους κρίνοντες, τὰς θείας παρὰ φαῦλον ἐντολές τιθεμένους, ἀνθρώποις τὰς τῶν συμβαινόντων αι τίας λογίζονται. Ἐγὼ δὲ τὸ πᾶν τῆς τοῦ Θεοῦ κρίνω παιδείας διὰ τὴν ἐμὴν ἐπανόρθωσιν· πᾶται γὰρ αἱ πολυάνθρωποι φθοραὶ, ὡς αἱ θεῖαι διαγινώσκουσι καὶ ἀποφαίνονται Βίβλοι, εἰς τὸν τῶν ὑπολειπομέν νων σωφρονισμόν γίνονται, τὴν πάνδημον πονηρίαν δημοσίαις μάστιξι τοῦ Θεοῦ σωφρονίζοντος. Ο Πάντων οὖν, ὡς εἶπον, τὰ τῆς πόλεως ἑαυτοῖς διανειμαμένων, ὁ Μουράτης τὴν πόλιν ἀνθρώπων ἐρήμην ιδιοποιήσατο μόνην, πάσας οἰκία; ἔχειν τοὺς ἀρχῆθεν αὐτῶν κυρίους προστάξας ἐλευθερίας τετυχηκότας καὶ πᾶσαν ἄλλην ἀκίνητον κτήσιν, ταυτὶ μόνον προσθεὶς αὐτὸς τηνικαῦτα τοῖς κακοίς γενομένοις, ὅτι τούσδε τοὺς ἱερούς οίκους παρακα- τέσχε, τόν τ' ἐπὶ μέσης τῆς πόλεως νεὼν τῆς ἀχει- ροποιήτου Παρθένου καὶ Θεοτόκου καὶ τὴν εἰς ὄνομα πάλαι τιμωμένην τοῦ τιμίου Προδρόμου μονὴν ἱερὰν, τὸν μὲν ὡ; σύμβολον νίκης καὶ τῆς γεγενη- μένης ἁλώσεως, τὴν δ᾽ ὡς καὶ πρὸ χρόνων παρὰ τῶν Τούρκων ληφθείσαν, καὶ εἰς συναγωγὰς αὐτῶν τού τους μετήμειψε, καὶ ὅτι περιφανές κατὰ τὴν ᾿Αδρια- νούπολιν βαλανείον ἐκ βάθρων αὐτῶν ἀνεγείρας μαρμάρους χιλίας ἐξελεῖν ἔπεμψε καὶ κομίσαι πρὸς τὴν ἐδάφους οἰκοδομίαν αὐτόθι, ναῶν ἱερῶν καὶ μου νῶν ταύτας παρὰ τῶν πεμφθέντων ἀφειδῶς ἐκβλη- θείσας. ιθ'. Αλλ' ἀπῆλθον μὲν οἱ κήρυκες κατὰ πολλὰ τῆς ὑπ' αὐτῷ μέρη, ὡς διειλήφει μεν, καὶ τοὺς εὐρι σκομένους ἀπὸ Θεσσαλονίκης ἐν αὐτῇ κατηνάγκασαν ἐπανέρχεσθαι, αὐτοὺς πρὸ χρόνων μόνον ταύτης ἀπάραντα; ἐκ τῆς τῶν δεινῶν συνεχείας, ἀλλὰ δὴ - JOANNIS ANAGNOST domum revenire coacturos, qui proprias in poste- run, ut autea, possiderent. Nam proposuerat, quam optime et multa cum laude, rursus urbem habita- toribus restituere, et ut prius erat, hominum con- ferta copia complere. Quod utique non multum post belle cecidisset, nisi nostra in Deum facinora impe- dimento fuissent. Cum enim reparandæ urbis desi- derio teneretur, revocans se ad humanitatem ac mansuetudinem, omnes libertatis compotes facere patriamque illis donare, ut dixi, et domibus pro- priis, ut antea, frui cuum omni securitate, et quid- quid aliud erat in immobilibus, in animo habuit. Quapropter primatibus cum suis, quidam etiam cum sacramento, ferunt dixisse : c Injustum est cum re- bus debellatorum debellatus quoque in vincula con- jici et pa'ria alio abductos spoliari; libertatem ita que illis stabiliamus, si ita videtur, ant sine pretio illos accipientes, aut illud vos erogantes. • Audito- rum alios sententiam laudasse, adhortatos ut face- ret; sed unum ex ducibus, qui dignitate cæteros antecellebat, non tantum non approbasse verba de libertate, sed et quibus poterat rationibus consilium principis impedivisse; et verosimilia dicere, quod alios anteiret, visus est. Erat plane bocquoque meo - rum scelerum fructus, ut ipse mihi suadeo, quemad- modum et que evenere reliqua ; licet nonnulli ser- monem hunc hand patentibus auribus arripientes, neque semetipsos causam fuisse judicantes, divinis præceptis neglectis, hominibus eventuum causas ascribunt. Ega autem, quidquid id fuerit, diving punitioni propter meam correctionem tribuo; om- nes etenim clades pene exitiabiles, ut divinæ Litteræ tradunt decernuntque, ad frugem correctiones sunt, commune scelus communibus calamitatibus Deo puniente. Rebus itaque civitatis, ut dixi, inter se divisis, Murates urbem hominibus nudam solummodo sibi vindicans, omnes domos prioribus domſuis liberis factis, et alia omnia immobilia, tradi jubet, hæc tantum male tum factis superaddens, dum sacras ædes occupat, tum magnum Virginis et Deiparæ manibus non factæ templum, in media civitate po- situm, tum sub nomine ab antiquo tempore vene- randi Præcursoris sacrum' et in veneratione habi- tum monasterium, illud in victoriæ signum illati- ‹fue excidii, hoc, quod aliquot ante annos a Turcis captum fuerat : et hæt in congregationes et syna- gogas suas commutavit. Nec. hon illustre Adriano- poli balnením a fundamentis exstruens, inille mar- mora eripi adducique ad balnei stratum ex hac urbe mandavit, quæ a sacris templis et monasteriis per curatores extracta sunt. nis loca, ut dictum est, et quos reperere Thessalo- nicenses, qui ante nonnullos annos rerum augustiis pressi ex ea secesserant, etiam vi reduces fecere, eaptivos item quoquomodo in libertatem vindicatos. D Wized by Google Digitized 19. Porro aliere præcones ad multa illius ditio-
PG 156:620οἱ μὲν γὰρ τοὺς τεκόντας, οἱ δὲ τὰ τέκνα καὶ ἕτεροι τὰς γυναῖκας ἐλάμβανον καί, οὓς ἡ φύσις ἥνωσεν, ἡ συμφορὰ διεμέρισεν.] [Ταύτῃ τῶν καθ’ ἡμᾶς, ὡς μὴ ὤφελε, συμβεβηκότων καὶ τοιόνδε παρὰ τὰς ὄχθας τοῦ Βαρδαρίου πέρας εἰληφότων, ὁ Μουράτης ἐκεῖθεν διχῇ τὴν στρατιὰν διελὼν τὸ μὲν αὐτῆς ἐπὶ τὰ τῶν Ἰωαννίνων ἐξέπεμψε μέρη, αὐτὸς δὲ μετὰ θἀτέρου μέρους ἐπ’ ἄλλους ἀπῄει καταστρέψων κἀκείνους καὶ ὑπ’ αὐτῷ ποιησόμενος. Πρότερον δὲ διὰ πάσης τῆς ὑπ’ αὐτὸν κήρυκας ἐπεπόμφει, τοὺς πρὸ μακρῶν ἐτῶν καὶ τοῦ συγκλεισμοῦ τὴν Θεσσαλονίκην ἀπολιπόντας καὶ μετοικήσαντας ἀλλαχοῦ πρὸς αὐτήν, ἵν’ ἐπανελθεῖν πολλῷ τῷ τάχει καταναγκάσωσι καὶ τὰ οἰκεῖα πάλιν, ὡς τὸ πρότερον, ἀπολάβωσι. Σκοπὸς γὰρ αὐτὸν πάνυ τι καλὸς καὶ πολλῶν ἄξιος τῶν ἐπαίνων εἰσῄει, τὴν πόλιν καὶ αὖθις τοῖς οἰκήτορσιν ἀποδεδωκέναι καὶ πλήρη, καθάπερ καὶ τὸ πρίν, ἀποκαταστῆσαι. Καὶ ἦν ἂν τοῦτο μετ’ οὐ πολύ, εἰ μὴ τὰ ἡμέτερα πρὸς θεὸν κώλυμα γέγονε πταίσματα.Α θεῖν πολλῷ τῷ τάχει καταναγκάζωσι καὶ τὰ οἰκεῖα πάλιν ὡς τὸ πρότερον απολάβωσι. Σκοπὸς γὰρ αύ- τὸν πάνυ τι καλὸς καὶ πολλῶν ἄξιος τῶν ἐπαίνων εἰσῄει, τὴν πόλιν καὶ αὖθις τοῖς οἰκήτορσιν ἀποδε δωκέναι καὶ πλήρη καθάπερ καὶ τὸ πρὶν ἀποκατα- στῆσαι. Καὶ ἦν ἂν τοῦτο μετ' οὐ πολὺ, εἰ μὴ τὰ ἡμέτερα πρὸς Θεὸν κώλυμα γέγονε πταίσματα. Πόθῳ γὰρ τοῦ συστῆναι τὴν πόλιν φιλανθρώπου γνώμης τυχὼν ἐβούλετο πᾶσι τε ἐλευθερίαν χαρίσα- σθαι, καὶ δοῦναι τούτοις, ὡς προὔφην, αὐτὴν καὶ τὰς αὐτῶν οἰκίας ὡς πρὶν μετὰ πάσης ἀδείας κε- κτῆσθαι, καὶ εἴ τι προσῆν ἀκίνητον ἕτερον. Τῷ ταυ καὶ πρὸς τοὺς ἀμφ' αὐτόν φασί τινες ἐπομνύμενον λογάδας εἰπεῖν ὡς «Αδικον ἂν εἴη μετὰ τῶν προσόν των τοῖς κρατηθεῖσι καὶ τούτους ἑλεῖν δεσμίους καὶ Β τῆς ἐνεγκαμένης ἀπαγαγεῖν. Ελευθερώσωμεν οὖν αὐτοὺς, εἰ δοκεῖ, ἢ λαβόντες λύτρων ἄνευ αὐτοὺς, ἡ ταῦτα παρεσχηκότες ἡμεῖς. » Τῶν δ' ἀκηκοότων τους μὲν ἄλλους ἐπαινέσαι τε τὸν λόγον καὶ παρακαλέ σαι πρὸς τοῦτο, ἕνα δὲ τῶν ἄλλων στρατηγῶν ἐξο χώτατον μὴ μόνον οὐκ ἀποδέξασθαι τὸ ῥηθὲν διὰ τὴν ἐλευθερίαν, ἀλλὰ καὶ οἷς ἐδύνατο λόγοις κωλύσαι τὸ βούλημα, καὶ πιθανὸν ὀφθῆναι διὰ τὸ ὑπερέχον. *Ην δὲ καὶ τοῦτο πάντως τῆς ἐμῆς ἁμαρτίας καρ πός, ὡς ἐμαυτὸν πείθω, καθάπερ καὶ τἆλλα στα συμβέβηκεν· εἰ καὶ ἴσως τινὲς τοῦτον τὸν λόγον οὐκ ἀνεῳγμένοις δεχόμενοι τοῖς ὡσί, μηδ' ἑαυτοὺς αἰ τίους κρίνοντες, τὰς θείας παρὰ φαῦλον ἐντολές τιθεμένους, ἀνθρώποις τὰς τῶν συμβαινόντων αι τίας λογίζονται. Ἐγὼ δὲ τὸ πᾶν τῆς τοῦ Θεοῦ κρίνω παιδείας διὰ τὴν ἐμὴν ἐπανόρθωσιν· πᾶται γὰρ αἱ πολυάνθρωποι φθοραὶ, ὡς αἱ θεῖαι διαγινώσκουσι καὶ ἀποφαίνονται Βίβλοι, εἰς τὸν τῶν ὑπολειπομέν νων σωφρονισμόν γίνονται, τὴν πάνδημον πονηρίαν δημοσίαις μάστιξι τοῦ Θεοῦ σωφρονίζοντος. Ο Πάντων οὖν, ὡς εἶπον, τὰ τῆς πόλεως ἑαυτοῖς διανειμαμένων, ὁ Μουράτης τὴν πόλιν ἀνθρώπων ἐρήμην ιδιοποιήσατο μόνην, πάσας οἰκία; ἔχειν τοὺς ἀρχῆθεν αὐτῶν κυρίους προστάξας ἐλευθερίας τετυχηκότας καὶ πᾶσαν ἄλλην ἀκίνητον κτήσιν, ταυτὶ μόνον προσθεὶς αὐτὸς τηνικαῦτα τοῖς κακοίς γενομένοις, ὅτι τούσδε τοὺς ἱερούς οίκους παρακα- τέσχε, τόν τ' ἐπὶ μέσης τῆς πόλεως νεὼν τῆς ἀχει- ροποιήτου Παρθένου καὶ Θεοτόκου καὶ τὴν εἰς ὄνομα πάλαι τιμωμένην τοῦ τιμίου Προδρόμου μονὴν ἱερὰν, τὸν μὲν ὡ; σύμβολον νίκης καὶ τῆς γεγενη- μένης ἁλώσεως, τὴν δ᾽ ὡς καὶ πρὸ χρόνων παρὰ τῶν Τούρκων ληφθείσαν, καὶ εἰς συναγωγὰς αὐτῶν τού τους μετήμειψε, καὶ ὅτι περιφανές κατὰ τὴν ᾿Αδρια- νούπολιν βαλανείον ἐκ βάθρων αὐτῶν ἀνεγείρας μαρμάρους χιλίας ἐξελεῖν ἔπεμψε καὶ κομίσαι πρὸς τὴν ἐδάφους οἰκοδομίαν αὐτόθι, ναῶν ἱερῶν καὶ μου νῶν ταύτας παρὰ τῶν πεμφθέντων ἀφειδῶς ἐκβλη- θείσας. ιθ'. Αλλ' ἀπῆλθον μὲν οἱ κήρυκες κατὰ πολλὰ τῆς ὑπ' αὐτῷ μέρη, ὡς διειλήφει μεν, καὶ τοὺς εὐρι σκομένους ἀπὸ Θεσσαλονίκης ἐν αὐτῇ κατηνάγκασαν ἐπανέρχεσθαι, αὐτοὺς πρὸ χρόνων μόνον ταύτης ἀπάραντα; ἐκ τῆς τῶν δεινῶν συνεχείας, ἀλλὰ δὴ - JOANNIS ANAGNOST domum revenire coacturos, qui proprias in poste- run, ut autea, possiderent. Nam proposuerat, quam optime et multa cum laude, rursus urbem habita- toribus restituere, et ut prius erat, hominum con- ferta copia complere. Quod utique non multum post belle cecidisset, nisi nostra in Deum facinora impe- dimento fuissent. Cum enim reparandæ urbis desi- derio teneretur, revocans se ad humanitatem ac mansuetudinem, omnes libertatis compotes facere patriamque illis donare, ut dixi, et domibus pro- priis, ut antea, frui cuum omni securitate, et quid- quid aliud erat in immobilibus, in animo habuit. Quapropter primatibus cum suis, quidam etiam cum sacramento, ferunt dixisse : c Injustum est cum re- bus debellatorum debellatus quoque in vincula con- jici et pa'ria alio abductos spoliari; libertatem ita que illis stabiliamus, si ita videtur, ant sine pretio illos accipientes, aut illud vos erogantes. • Audito- rum alios sententiam laudasse, adhortatos ut face- ret; sed unum ex ducibus, qui dignitate cæteros antecellebat, non tantum non approbasse verba de libertate, sed et quibus poterat rationibus consilium principis impedivisse; et verosimilia dicere, quod alios anteiret, visus est. Erat plane bocquoque meo - rum scelerum fructus, ut ipse mihi suadeo, quemad- modum et que evenere reliqua ; licet nonnulli ser- monem hunc hand patentibus auribus arripientes, neque semetipsos causam fuisse judicantes, divinis præceptis neglectis, hominibus eventuum causas ascribunt. Ega autem, quidquid id fuerit, diving punitioni propter meam correctionem tribuo; om- nes etenim clades pene exitiabiles, ut divinæ Litteræ tradunt decernuntque, ad frugem correctiones sunt, commune scelus communibus calamitatibus Deo puniente. Rebus itaque civitatis, ut dixi, inter se divisis, Murates urbem hominibus nudam solummodo sibi vindicans, omnes domos prioribus domſuis liberis factis, et alia omnia immobilia, tradi jubet, hæc tantum male tum factis superaddens, dum sacras ædes occupat, tum magnum Virginis et Deiparæ manibus non factæ templum, in media civitate po- situm, tum sub nomine ab antiquo tempore vene- randi Præcursoris sacrum' et in veneratione habi- tum monasterium, illud in victoriæ signum illati- ‹fue excidii, hoc, quod aliquot ante annos a Turcis captum fuerat : et hæt in congregationes et syna- gogas suas commutavit. Nec. hon illustre Adriano- poli balnením a fundamentis exstruens, inille mar- mora eripi adducique ad balnei stratum ex hac urbe mandavit, quæ a sacris templis et monasteriis per curatores extracta sunt. nis loca, ut dictum est, et quos reperere Thessalo- nicenses, qui ante nonnullos annos rerum augustiis pressi ex ea secesserant, etiam vi reduces fecere, eaptivos item quoquomodo in libertatem vindicatos. D Wized by Google Digitized 19. Porro aliere præcones ad multa illius ditio-
PG 156:621Πόθῳ γὰρ τοῦ συστῆναι τὴν πόλιν φιλανθρώπου γνώμης τυχὼν ἐβούλετο πᾶσί τε ἐλευθερίαν χαρίσασθαι καὶ δοῦναι τούτοις, ὡς προὔφην, αὐτὴν καὶ τὰς αὐτῶν οἰκίας, ὡς πρίν, μετὰ πάσης ἀδείας κεκτῆσθαι καὶ εἴ τι προσῆν ἀκίνητον ἕτερον. Τῷ τοι καὶ πρὸς τοὺς ἀμφ’ αὐτῶν φασί τινες ἐπομνύμενον λογάδας εἰπεῖν ὡς «ἄδικον ἂν εἴη μετὰ τῶν προσόντων τοῖς κρατηθεῖσι καὶ τούτους ἑλεῖν δεσμίους καὶ τῆς ἐνεγκαμένης ἀπαγαγεῖν· ἐλευθερώσωμεν οὖν αὐτούς, εἰ δοκεῖ, ἢ λαβόντες λύτρων ἄνευ αὐτούς, ἢ ταῦτα παρεσχηκότες ἡμεῖς». Τῶν δ’ ἀκηκοότων τοὺς μὲν ἄλλους ἐπαινέσαι τε τὸν λόγον καὶ παρακαλέσαι πρὸς τοῦτο, ἕνα δὲ τῶν ἄλλων στρατηγῶν, ἐξοχώτατον, μὴ μόνον οὐκ ἀποδέξασθαι τὸ ῥηθὲν διὰ τὴν ἐλευθερίαν, ἀλλὰ καὶ οἷς ἐδύνατο λόγοις κωλῦσαι τὸ βούλημα καὶ πιθανὸν ὀφθῆναι διὰ τὸ ὑπερέχον. Ἦν δὲ καὶ τοῦτο πάντως τῆς ἐμῆς ἁμαρτίας καρπός, ὡς ἐμαυτὸν πείθω, καθάπερ καὶ τἆλλα, ὅσα συμβέβηκεν. Εἰ καὶ ἴσως τινὲς τοῦτον τὸν λόγον οὐκ ἀνεῳγμένοις δεχόμενοι τοῖς ὠσί, μηδ’ ἑαυτοὺς αἰτίους κρίνοντες τὰς θείας παρὰ φαῦλον ἐντολὰς τιθεμένους, ἀνθρώποις τὰς τῶν συμβαινόντων αἰτίας λογίζονται·καὶ τῶν αἰχμαλώτων γεγενημένων τοὺς ὅθενδήποτε τῆς ἐλευθερίας ἠξιωμένους. Ἠλευθέρωνται καὶ γὰρ ἱκανοὶ πολλῶν θεοφιλῶν ὑπὲρ ἀναβλύσεως ἡμῶν προθύμως κεκινημένων, καὶ μάλιστα τοῦ τῶν Σέρ των ἄρχοντος, ᾧ τῶν ἄλλων αὐτοῦ πλεονεκτημάτων ἐξαίρετον ἡ πρὸς τοὺς δεομένους ἐστὶν εὐποιία έκα- στοτε. Χρυσίον καὶ γὰρ οὗτό; τισιν οἷς ἐθάῤῥει χειρίσας ἐπ' ἐλευθερίᾳ τῶν αἰχμαλώτων τοῦτο δε θῆναι παρεκελεύσατο. Καὶ οὐκ ἀπὸ τῆς ἐκείνου γνώμης ἐγένετο· ἐπρίαντο γὰρ τοῦ χρυσίου οἱ πρὸς αὐτὸ τεταγμένοι πολλοὺς, οἱ δὴ καὶ ἐπανιέντες ἐπὶ τὴν πόλιν, ὡς εἰκάζειν ἔχομεν, μέχρι τοῦ νῦν εἰσι μετὰ τῶν ἀπ᾿ ἄλλων τόπων ἐληλυθότων ὡσεὶ χίλιοι. Εἰ δὲ καὶ συναριθμεῖν τις ἐθέλει καὶ τοὺς τὴν πόλιν οἰκήσαντας Τούρκους, εἶεν ἂν ὡσεὶ δισχίλιοι. Δε νοούμεθα δὲ τὴν πολιν καὶ αὖθις τὴν πρὶν αὐτῆς εὐκοσμίαν ἀναλαβεῖν καὶ τὰ τῆς εὐσεβείας ἀνθῆται καὶ πλατυνθῆναι ὡς πρότερον. Καὶ γέγονεν ἂν ἴσως, εἰ μὴ καὶ πάλιν τὸ πλῆθος τῶν ἡμετέρων σφαλμάτ των ἐμποδὼν ἐγεγόνει, καὶ ἡ κακία μὴ χώραν εὗρεν. Ἐξ οὗ γὰρ ἡ πόλις δεδούλωτο, καὶ ὁ Μουράτης πάντα και κτίσματα καὶ κτήματα και νεώς ἱερούς καὶ μονὰς καὶ τὰς τῶν προσόδων αὐτῶν ἀφορμάς ἐπανιοῦσιν ἡμῖν τοῖς ὁπωσδήποτε τῆς δουλείας ἀπαλ- λαγεῖσι φιλοτίμως καὶ γράμμασι καὶ λόγοις δεδώ- ρητο, πανταχοῦ τε τοῖς ἀφικνουμένοις ἐλευθερίαν ἐκήρυξε, καὶ τὰς αὐτῶν οἰκίας καὶ ὅσα ἀκίνητα πάντες ἀνέλαβον, καὶ τάξις πᾶσα καὶ ἅπαν ἔθνος τῆς πόλεως προς δευτέραν αύξησιν καὶ ἀνακαινι σμὴν προβαίνειν ἀπήρξαντο, ποιμήν τε τῇ πόλει κεχειροτόνητο, καὶ ἐκκλησία συνέστη καὶ τὴν προ- τέραν ταύτης τάξιν ἀπείληφε, μοναχοί τε τῶν μονῶν ἐπελάβοντο καὶ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο τήν τού ως ἐπίδοσιν, καὶ πάντες ἐλπίσι χρησταῖς ἐτρεφόμεθα, καὶ συντόμως εἰπεῖν τῶν ἐκ τῆς ἁλώσεως ἡμῖν ἐπιόντων κακῶν τὴν μνήμην ἀπεβαλόμεθα, και χαίροντες ἦμεν ἐφ᾽ οἷς ἀδοκήτως ἐτύχομεν, καὶ τὴν τότ' ἐξ ἡμῶν, ἡ παροιμία φησίν, ὁ ἱμὰς ἐξετέτμητο, καὶ εἰς τοὐναντίον τὰ τῶν ἐλπίδων περιετράπησαν. κ'. Καὶ δὴ τῇ Θεσσαλονίκῃ ἐπιδεδημηκὼς ὁ Μου· ράτης (δεύτερον, οἶμαι, τηνικαῦτα διίππευεν ἔτος μετὰ τὴν ἅλωσιν ἢ τρίτον) ἐφ᾽ ᾧ ταύτην ἰδεῖν καὶ ἀκριβέστερον τὰ κατ' αὐτὴν ἱστορήσαι, καὶ τῶν ἀπ' αὐτῆς καλῶν ἀπολελαυκέναι, καὶ δωρεαῖς μεγά λαις ἀντιφιλοτιμήσασθαι, τὸν ἐκείνου τε τῷ φιλο- τίμῳ τῆς γνώμης μιμήσασθαι πρόγονον, Θεσσαλο- η νίκης κἀκεῖνον κρατήσαντα καὶ χάρισι ταύτην πολυ λαῖς ἀμειψάμενον, οὕτως οὖν γνώμης ἔχων καὶ μετά τοιαύτης ἐλθὼν, ὁ δὲ μὴ οὐκ ἀγαθοῖς ὑπαχθεὶς συμβουλίαις μεταβουλεύεται τε καὶ τὴν προτέραν μετατίθησι γνώμην, καὶ ἃ καθ᾽ ἂν ἐαλώκαμεν χρό- τον οὐ πέπραχε, κατ' ἐκεῖνο δὴ τοῦ καιροῦ παρώρ μητο διαπράξασθαι. Καὶ γοῦν ὡς τὴν πόλιν καὶ τὰ καθ᾿ ἕκαστον ταύτης θεάσαιτο καὶ πάσης ἐν ταύτῃ ῥιστώνης ἐπαπολαύσειεν, ὡς τῶν αὐτῇ προσόντων καλῶν εἰς χήρον κατατρυφήσειεν, ἀγαπητικῶς τε οὐχ ἥκιστα ταύτῃ διατεθείη, καὶ πᾶσιν ἡμῖν θα? - ῥεῖν δοίη περὶ ἡμῶν τὰ βελτίω, πρῶτον μὲν ψῆφον ἐξήνεγκεν σαν οὐδ᾽ ἐν ὀνείροις ἰδὼν οὐδείς ποτε προσεδόκησεν ἄν· ἡ δ᾽ ἦν πάσας μὲν ληφθῆναι μον Εt Β προτέραν ἀπολαβεῖν τὴν πόλιν εὐετηρίαν ἠλπίζομεν, DE EXCIDIO THESSALONICENSI. A Namque quam plurimi piorum hominum, iufortunii commiseratione devictorum, liberalitate, et potissi- mum Servorum principis, cui præ aliis, quibus cæ- teros superat, virtutibus præcipnum est in egenos beneficentia, redempti fuerant. Is enim aurum fidis amicis concreditur pro libertate captivorum im- pouli mandavera! ; neque consilio frustratus est, eo siquidem auro multos ab eo missi redemerunt ; qui reversi in patriam, ut conjicimus, ad hoc tem- pus curo aliis, qui ex diversis locis huc accurrere, sunt numero mille. Et si quis simul Tureas hujusce urbis habitatores numeraverit, erunt fere bis miHe. Opinabamur vero urbem rursus pristinum decorem recepturam, et pietatem novis floribus emersuram et, ut antea, longe lateque divagaturam. forte efectum habuisset, ui rursus meorum deliciorum co- pia obstitisset datusque esset focus improbitati. Ex quo enim civitas captivitate pressa fuerat, et Mu- rates omnia et ædificia et possessiones et saera tem- pla et monasteria et eorum reditus nobis reverten- tibus quoquo modo liberis factis magnifice et scripte et sermone elargitus est, et locis ex omnibus adve- nientibus libertatem palam edixit, et suas domus et quæcunque immobilia omnes recuperarunt,et ordo omnis et gens universa civitatis secundo augeri re- novarique hand improspere cœpere, et pastor urbis creatus, et Ecclesia constitit suis institutis conspi- cua, el monachi monasteria tenuerunt et studiose admodum corum augmentis inhiabant, omnesque spe lactabamur boum, et ut breviter me expediam, malorum propter excidium nobis illatorum mentoria amissa gaudebamus pro iis quæ nobis insperato obtigerant, et pristinam felicitatem tranquillita- temque consecuturam urbem sperabamus, -tum ex nobis, ut proverbio fertur, lorum sumptum est, et quæ exspectabantur hona, in contrarium reciderunt. C dus tum currebat vel tertius post excidiam annus) ut eam iuviseret, accuratiusque res illius addisce - ret, et bonis illius frueretur, et muneribus munifi- cis contenderet cum sno progenitore, illiusque vestigiis insisteret qui Thessalonica potitus gratias innumeras largitionesque maximas fecit : lac, in- quam, fretus mente, illiusque exsequendæ causa veniens, postmodum malis aliornın monitionibus distractus consilium pristinamque sententiam niu- tat; et quæ, quo capti sumus tempore, non peregit, eo temporis perficere constituit. Igitur, licet ille diceret ideo se veuisse ut urbem et singula illius circumspiceret, olioque et laboris remissione uteretur, bonisque illius ad saturitatem luxu riaretur, sicque non minus in eam benevole affectus meliora speranda nobis in posterumn relinqueret, nihilominus primum mandatum dedit, quod ne per somnium quidem quispiam exspectas- set. Id autem erat monasteria omnia templaque oc- cupanda, eorum reditus omnes possessionesque au- 20. Nam Thessalonicam repetens Murates (secun ·
ἐγὼ δὲ τὸ πᾶν τῆς τοῦ θεοῦ κρίνω παιδείας διὰ τὴν ἐμὴν ἐπανόρθωσιν.καὶ τῶν αἰχμαλώτων γεγενημένων τοὺς ὅθενδήποτε τῆς ἐλευθερίας ἠξιωμένους. Ἠλευθέρωνται καὶ γὰρ ἱκανοὶ πολλῶν θεοφιλῶν ὑπὲρ ἀναβλύσεως ἡμῶν προθύμως κεκινημένων, καὶ μάλιστα τοῦ τῶν Σέρ των ἄρχοντος, ᾧ τῶν ἄλλων αὐτοῦ πλεονεκτημάτων ἐξαίρετον ἡ πρὸς τοὺς δεομένους ἐστὶν εὐποιία έκα- στοτε. Χρυσίον καὶ γὰρ οὗτό; τισιν οἷς ἐθάῤῥει χειρίσας ἐπ' ἐλευθερίᾳ τῶν αἰχμαλώτων τοῦτο δε θῆναι παρεκελεύσατο. Καὶ οὐκ ἀπὸ τῆς ἐκείνου γνώμης ἐγένετο· ἐπρίαντο γὰρ τοῦ χρυσίου οἱ πρὸς αὐτὸ τεταγμένοι πολλοὺς, οἱ δὴ καὶ ἐπανιέντες ἐπὶ τὴν πόλιν, ὡς εἰκάζειν ἔχομεν, μέχρι τοῦ νῦν εἰσι μετὰ τῶν ἀπ᾿ ἄλλων τόπων ἐληλυθότων ὡσεὶ χίλιοι. Εἰ δὲ καὶ συναριθμεῖν τις ἐθέλει καὶ τοὺς τὴν πόλιν οἰκήσαντας Τούρκους, εἶεν ἂν ὡσεὶ δισχίλιοι. Δε νοούμεθα δὲ τὴν πολιν καὶ αὖθις τὴν πρὶν αὐτῆς εὐκοσμίαν ἀναλαβεῖν καὶ τὰ τῆς εὐσεβείας ἀνθῆται καὶ πλατυνθῆναι ὡς πρότερον. Καὶ γέγονεν ἂν ἴσως, εἰ μὴ καὶ πάλιν τὸ πλῆθος τῶν ἡμετέρων σφαλμάτ των ἐμποδὼν ἐγεγόνει, καὶ ἡ κακία μὴ χώραν εὗρεν. Ἐξ οὗ γὰρ ἡ πόλις δεδούλωτο, καὶ ὁ Μουράτης πάντα και κτίσματα καὶ κτήματα και νεώς ἱερούς καὶ μονὰς καὶ τὰς τῶν προσόδων αὐτῶν ἀφορμάς ἐπανιοῦσιν ἡμῖν τοῖς ὁπωσδήποτε τῆς δουλείας ἀπαλ- λαγεῖσι φιλοτίμως καὶ γράμμασι καὶ λόγοις δεδώ- ρητο, πανταχοῦ τε τοῖς ἀφικνουμένοις ἐλευθερίαν ἐκήρυξε, καὶ τὰς αὐτῶν οἰκίας καὶ ὅσα ἀκίνητα πάντες ἀνέλαβον, καὶ τάξις πᾶσα καὶ ἅπαν ἔθνος τῆς πόλεως προς δευτέραν αύξησιν καὶ ἀνακαινι σμὴν προβαίνειν ἀπήρξαντο, ποιμήν τε τῇ πόλει κεχειροτόνητο, καὶ ἐκκλησία συνέστη καὶ τὴν προ- τέραν ταύτης τάξιν ἀπείληφε, μοναχοί τε τῶν μονῶν ἐπελάβοντο καὶ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο τήν τού ως ἐπίδοσιν, καὶ πάντες ἐλπίσι χρησταῖς ἐτρεφόμεθα, καὶ συντόμως εἰπεῖν τῶν ἐκ τῆς ἁλώσεως ἡμῖν ἐπιόντων κακῶν τὴν μνήμην ἀπεβαλόμεθα, και χαίροντες ἦμεν ἐφ᾽ οἷς ἀδοκήτως ἐτύχομεν, καὶ τὴν τότ' ἐξ ἡμῶν, ἡ παροιμία φησίν, ὁ ἱμὰς ἐξετέτμητο, καὶ εἰς τοὐναντίον τὰ τῶν ἐλπίδων περιετράπησαν. κ'. Καὶ δὴ τῇ Θεσσαλονίκῃ ἐπιδεδημηκὼς ὁ Μου· ράτης (δεύτερον, οἶμαι, τηνικαῦτα διίππευεν ἔτος μετὰ τὴν ἅλωσιν ἢ τρίτον) ἐφ᾽ ᾧ ταύτην ἰδεῖν καὶ ἀκριβέστερον τὰ κατ' αὐτὴν ἱστορήσαι, καὶ τῶν ἀπ' αὐτῆς καλῶν ἀπολελαυκέναι, καὶ δωρεαῖς μεγά λαις ἀντιφιλοτιμήσασθαι, τὸν ἐκείνου τε τῷ φιλο- τίμῳ τῆς γνώμης μιμήσασθαι πρόγονον, Θεσσαλο- η νίκης κἀκεῖνον κρατήσαντα καὶ χάρισι ταύτην πολυ λαῖς ἀμειψάμενον, οὕτως οὖν γνώμης ἔχων καὶ μετά τοιαύτης ἐλθὼν, ὁ δὲ μὴ οὐκ ἀγαθοῖς ὑπαχθεὶς συμβουλίαις μεταβουλεύεται τε καὶ τὴν προτέραν μετατίθησι γνώμην, καὶ ἃ καθ᾽ ἂν ἐαλώκαμεν χρό- τον οὐ πέπραχε, κατ' ἐκεῖνο δὴ τοῦ καιροῦ παρώρ μητο διαπράξασθαι. Καὶ γοῦν ὡς τὴν πόλιν καὶ τὰ καθ᾿ ἕκαστον ταύτης θεάσαιτο καὶ πάσης ἐν ταύτῃ ῥιστώνης ἐπαπολαύσειεν, ὡς τῶν αὐτῇ προσόντων καλῶν εἰς χήρον κατατρυφήσειεν, ἀγαπητικῶς τε οὐχ ἥκιστα ταύτῃ διατεθείη, καὶ πᾶσιν ἡμῖν θα? - ῥεῖν δοίη περὶ ἡμῶν τὰ βελτίω, πρῶτον μὲν ψῆφον ἐξήνεγκεν σαν οὐδ᾽ ἐν ὀνείροις ἰδὼν οὐδείς ποτε προσεδόκησεν ἄν· ἡ δ᾽ ἦν πάσας μὲν ληφθῆναι μον Εt Β προτέραν ἀπολαβεῖν τὴν πόλιν εὐετηρίαν ἠλπίζομεν, DE EXCIDIO THESSALONICENSI. A Namque quam plurimi piorum hominum, iufortunii commiseratione devictorum, liberalitate, et potissi- mum Servorum principis, cui præ aliis, quibus cæ- teros superat, virtutibus præcipnum est in egenos beneficentia, redempti fuerant. Is enim aurum fidis amicis concreditur pro libertate captivorum im- pouli mandavera! ; neque consilio frustratus est, eo siquidem auro multos ab eo missi redemerunt ; qui reversi in patriam, ut conjicimus, ad hoc tem- pus curo aliis, qui ex diversis locis huc accurrere, sunt numero mille. Et si quis simul Tureas hujusce urbis habitatores numeraverit, erunt fere bis miHe. Opinabamur vero urbem rursus pristinum decorem recepturam, et pietatem novis floribus emersuram et, ut antea, longe lateque divagaturam. forte efectum habuisset, ui rursus meorum deliciorum co- pia obstitisset datusque esset focus improbitati. Ex quo enim civitas captivitate pressa fuerat, et Mu- rates omnia et ædificia et possessiones et saera tem- pla et monasteria et eorum reditus nobis reverten- tibus quoquo modo liberis factis magnifice et scripte et sermone elargitus est, et locis ex omnibus adve- nientibus libertatem palam edixit, et suas domus et quæcunque immobilia omnes recuperarunt,et ordo omnis et gens universa civitatis secundo augeri re- novarique hand improspere cœpere, et pastor urbis creatus, et Ecclesia constitit suis institutis conspi- cua, el monachi monasteria tenuerunt et studiose admodum corum augmentis inhiabant, omnesque spe lactabamur boum, et ut breviter me expediam, malorum propter excidium nobis illatorum mentoria amissa gaudebamus pro iis quæ nobis insperato obtigerant, et pristinam felicitatem tranquillita- temque consecuturam urbem sperabamus, -tum ex nobis, ut proverbio fertur, lorum sumptum est, et quæ exspectabantur hona, in contrarium reciderunt. C dus tum currebat vel tertius post excidiam annus) ut eam iuviseret, accuratiusque res illius addisce - ret, et bonis illius frueretur, et muneribus munifi- cis contenderet cum sno progenitore, illiusque vestigiis insisteret qui Thessalonica potitus gratias innumeras largitionesque maximas fecit : lac, in- quam, fretus mente, illiusque exsequendæ causa veniens, postmodum malis aliornın monitionibus distractus consilium pristinamque sententiam niu- tat; et quæ, quo capti sumus tempore, non peregit, eo temporis perficere constituit. Igitur, licet ille diceret ideo se veuisse ut urbem et singula illius circumspiceret, olioque et laboris remissione uteretur, bonisque illius ad saturitatem luxu riaretur, sicque non minus in eam benevole affectus meliora speranda nobis in posterumn relinqueret, nihilominus primum mandatum dedit, quod ne per somnium quidem quispiam exspectas- set. Id autem erat monasteria omnia templaque oc- cupanda, eorum reditus omnes possessionesque au- 20. Nam Thessalonicam repetens Murates (secun ·
PG 156:622Πᾶσαι γὰρ αἱ πολυάνθρωποι φθοραί, ὡς αἱ θεῖαι διαγινώσκουσι καὶ ἀποφαίνονται βίβλοι, εἰς τὸν τῶν ὑπολειπομένων σωφρονισμὸν γίνονται τὴν πάνδημον πονηρίαν δημοσίαις μάστιξι τοῦ θεοῦ σωφρονίζοντος.] [Πάντων οὖν, ὡς εἶπον, τὰ τῆς πόλεως ἑαυτοῖς διανειμαμένων, ὁ Μουράτης τὴν πόλιν ἀνθρώπων ἐρήμην ἰδιοποιήσατο μόνην, πάσας οἰκίας ἔχειν τοὺς ἀρχῆθεν αὐτῶν κυρίους προστάξας, ἐλευθερίας τετυχηκότας καὶ πᾶσαν ἄλλην ἀκίνητον κτῆσιν, ταυτὶ μόνον προσθεὶς αὐτὸς τηνικαῦτα τοῖς κακοῖς γενομένοις, ὅτι τούσδε τοὺς ἱεροὺς οἴκους παρακατέσχε, τόν τ’ ἐπὶ μέσης τῆς πόλεως μέγαν νεὼν τῆς Ἀχειροποιήτου παρθένου καὶ θεοτόκου καὶ τὴν εἰς ὄνομα πάλαι τιμωμένην τοῦ τιμίου Προδρόμου μονὴν ἱεράν, τὸν μὲν ὡς σύμβολον νίκης καὶ τῆς γεγενημένης ἁλώσεως, τὴν δ’ ὡς καὶ πρὸ χρόνων παρὰ τῶν Τούρκων ληφθεῖσαν καὶ εἰς συναγωγὰς αὐτῶν τούτους μετήμειψε καὶ ὅτι περιφανὲς κατὰ τὴν Ἀδριανούπολιν βαλανεῖον ἐκ βάθρων αὐτῶν ἀνεγείρας μαρμάρους χιλίας ἐξελεῖν ἔπεμψε καὶ κομίσαι πρὸς τὴν ἐδάφους οἰκοδομίαν αὐτόθι, ναῶν ἱερῶν καὶ μονῶν ταύτας παρὰ τῶν πεμφθέντων ἀφειδῶς ἐκβληθείσας.] [Ἀλλ’ ἀπῆλθον μὲν οἱ κήρυκες κατὰ πολλὰ τῆς ὑπ’ αὐτῷ μέρη, ὡς διειλήφειμεν, καὶ τοὺς εὑρισκομένους ἀπὸ Θεσσαλονίκης ἐν αὐτῇ κατηνάγκασαν ἐπανέρχεσθαι, αὐτοὺς πρὸ χρόνων μόνον ταύτης ἀπάραντας ἐκ τῆς τῶν δεινῶν συνεχείας, ἀλλὰ δὴ καὶ τῶν αἰχμαλώτων γεγενημένων τοὺς ὁθενδήποτε τῆς ἐλευθερίας ἠξιωμένους.καὶ τῶν αἰχμαλώτων γεγενημένων τοὺς ὅθενδήποτε τῆς ἐλευθερίας ἠξιωμένους. Ἠλευθέρωνται καὶ γὰρ ἱκανοὶ πολλῶν θεοφιλῶν ὑπὲρ ἀναβλύσεως ἡμῶν προθύμως κεκινημένων, καὶ μάλιστα τοῦ τῶν Σέρ των ἄρχοντος, ᾧ τῶν ἄλλων αὐτοῦ πλεονεκτημάτων ἐξαίρετον ἡ πρὸς τοὺς δεομένους ἐστὶν εὐποιία έκα- στοτε. Χρυσίον καὶ γὰρ οὗτό; τισιν οἷς ἐθάῤῥει χειρίσας ἐπ' ἐλευθερίᾳ τῶν αἰχμαλώτων τοῦτο δε θῆναι παρεκελεύσατο. Καὶ οὐκ ἀπὸ τῆς ἐκείνου γνώμης ἐγένετο· ἐπρίαντο γὰρ τοῦ χρυσίου οἱ πρὸς αὐτὸ τεταγμένοι πολλοὺς, οἱ δὴ καὶ ἐπανιέντες ἐπὶ τὴν πόλιν, ὡς εἰκάζειν ἔχομεν, μέχρι τοῦ νῦν εἰσι μετὰ τῶν ἀπ᾿ ἄλλων τόπων ἐληλυθότων ὡσεὶ χίλιοι. Εἰ δὲ καὶ συναριθμεῖν τις ἐθέλει καὶ τοὺς τὴν πόλιν οἰκήσαντας Τούρκους, εἶεν ἂν ὡσεὶ δισχίλιοι. Δε νοούμεθα δὲ τὴν πολιν καὶ αὖθις τὴν πρὶν αὐτῆς εὐκοσμίαν ἀναλαβεῖν καὶ τὰ τῆς εὐσεβείας ἀνθῆται καὶ πλατυνθῆναι ὡς πρότερον. Καὶ γέγονεν ἂν ἴσως, εἰ μὴ καὶ πάλιν τὸ πλῆθος τῶν ἡμετέρων σφαλμάτ των ἐμποδὼν ἐγεγόνει, καὶ ἡ κακία μὴ χώραν εὗρεν. Ἐξ οὗ γὰρ ἡ πόλις δεδούλωτο, καὶ ὁ Μουράτης πάντα και κτίσματα καὶ κτήματα και νεώς ἱερούς καὶ μονὰς καὶ τὰς τῶν προσόδων αὐτῶν ἀφορμάς ἐπανιοῦσιν ἡμῖν τοῖς ὁπωσδήποτε τῆς δουλείας ἀπαλ- λαγεῖσι φιλοτίμως καὶ γράμμασι καὶ λόγοις δεδώ- ρητο, πανταχοῦ τε τοῖς ἀφικνουμένοις ἐλευθερίαν ἐκήρυξε, καὶ τὰς αὐτῶν οἰκίας καὶ ὅσα ἀκίνητα πάντες ἀνέλαβον, καὶ τάξις πᾶσα καὶ ἅπαν ἔθνος τῆς πόλεως προς δευτέραν αύξησιν καὶ ἀνακαινι σμὴν προβαίνειν ἀπήρξαντο, ποιμήν τε τῇ πόλει κεχειροτόνητο, καὶ ἐκκλησία συνέστη καὶ τὴν προ- τέραν ταύτης τάξιν ἀπείληφε, μοναχοί τε τῶν μονῶν ἐπελάβοντο καὶ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο τήν τού ως ἐπίδοσιν, καὶ πάντες ἐλπίσι χρησταῖς ἐτρεφόμεθα, καὶ συντόμως εἰπεῖν τῶν ἐκ τῆς ἁλώσεως ἡμῖν ἐπιόντων κακῶν τὴν μνήμην ἀπεβαλόμεθα, και χαίροντες ἦμεν ἐφ᾽ οἷς ἀδοκήτως ἐτύχομεν, καὶ τὴν τότ' ἐξ ἡμῶν, ἡ παροιμία φησίν, ὁ ἱμὰς ἐξετέτμητο, καὶ εἰς τοὐναντίον τὰ τῶν ἐλπίδων περιετράπησαν. κ'. Καὶ δὴ τῇ Θεσσαλονίκῃ ἐπιδεδημηκὼς ὁ Μου· ράτης (δεύτερον, οἶμαι, τηνικαῦτα διίππευεν ἔτος μετὰ τὴν ἅλωσιν ἢ τρίτον) ἐφ᾽ ᾧ ταύτην ἰδεῖν καὶ ἀκριβέστερον τὰ κατ' αὐτὴν ἱστορήσαι, καὶ τῶν ἀπ' αὐτῆς καλῶν ἀπολελαυκέναι, καὶ δωρεαῖς μεγά λαις ἀντιφιλοτιμήσασθαι, τὸν ἐκείνου τε τῷ φιλο- τίμῳ τῆς γνώμης μιμήσασθαι πρόγονον, Θεσσαλο- η νίκης κἀκεῖνον κρατήσαντα καὶ χάρισι ταύτην πολυ λαῖς ἀμειψάμενον, οὕτως οὖν γνώμης ἔχων καὶ μετά τοιαύτης ἐλθὼν, ὁ δὲ μὴ οὐκ ἀγαθοῖς ὑπαχθεὶς συμβουλίαις μεταβουλεύεται τε καὶ τὴν προτέραν μετατίθησι γνώμην, καὶ ἃ καθ᾽ ἂν ἐαλώκαμεν χρό- τον οὐ πέπραχε, κατ' ἐκεῖνο δὴ τοῦ καιροῦ παρώρ μητο διαπράξασθαι. Καὶ γοῦν ὡς τὴν πόλιν καὶ τὰ καθ᾿ ἕκαστον ταύτης θεάσαιτο καὶ πάσης ἐν ταύτῃ ῥιστώνης ἐπαπολαύσειεν, ὡς τῶν αὐτῇ προσόντων καλῶν εἰς χήρον κατατρυφήσειεν, ἀγαπητικῶς τε οὐχ ἥκιστα ταύτῃ διατεθείη, καὶ πᾶσιν ἡμῖν θα? - ῥεῖν δοίη περὶ ἡμῶν τὰ βελτίω, πρῶτον μὲν ψῆφον ἐξήνεγκεν σαν οὐδ᾽ ἐν ὀνείροις ἰδὼν οὐδείς ποτε προσεδόκησεν ἄν· ἡ δ᾽ ἦν πάσας μὲν ληφθῆναι μον Εt Β προτέραν ἀπολαβεῖν τὴν πόλιν εὐετηρίαν ἠλπίζομεν, DE EXCIDIO THESSALONICENSI. A Namque quam plurimi piorum hominum, iufortunii commiseratione devictorum, liberalitate, et potissi- mum Servorum principis, cui præ aliis, quibus cæ- teros superat, virtutibus præcipnum est in egenos beneficentia, redempti fuerant. Is enim aurum fidis amicis concreditur pro libertate captivorum im- pouli mandavera! ; neque consilio frustratus est, eo siquidem auro multos ab eo missi redemerunt ; qui reversi in patriam, ut conjicimus, ad hoc tem- pus curo aliis, qui ex diversis locis huc accurrere, sunt numero mille. Et si quis simul Tureas hujusce urbis habitatores numeraverit, erunt fere bis miHe. Opinabamur vero urbem rursus pristinum decorem recepturam, et pietatem novis floribus emersuram et, ut antea, longe lateque divagaturam. forte efectum habuisset, ui rursus meorum deliciorum co- pia obstitisset datusque esset focus improbitati. Ex quo enim civitas captivitate pressa fuerat, et Mu- rates omnia et ædificia et possessiones et saera tem- pla et monasteria et eorum reditus nobis reverten- tibus quoquo modo liberis factis magnifice et scripte et sermone elargitus est, et locis ex omnibus adve- nientibus libertatem palam edixit, et suas domus et quæcunque immobilia omnes recuperarunt,et ordo omnis et gens universa civitatis secundo augeri re- novarique hand improspere cœpere, et pastor urbis creatus, et Ecclesia constitit suis institutis conspi- cua, el monachi monasteria tenuerunt et studiose admodum corum augmentis inhiabant, omnesque spe lactabamur boum, et ut breviter me expediam, malorum propter excidium nobis illatorum mentoria amissa gaudebamus pro iis quæ nobis insperato obtigerant, et pristinam felicitatem tranquillita- temque consecuturam urbem sperabamus, -tum ex nobis, ut proverbio fertur, lorum sumptum est, et quæ exspectabantur hona, in contrarium reciderunt. C dus tum currebat vel tertius post excidiam annus) ut eam iuviseret, accuratiusque res illius addisce - ret, et bonis illius frueretur, et muneribus munifi- cis contenderet cum sno progenitore, illiusque vestigiis insisteret qui Thessalonica potitus gratias innumeras largitionesque maximas fecit : lac, in- quam, fretus mente, illiusque exsequendæ causa veniens, postmodum malis aliornın monitionibus distractus consilium pristinamque sententiam niu- tat; et quæ, quo capti sumus tempore, non peregit, eo temporis perficere constituit. Igitur, licet ille diceret ideo se veuisse ut urbem et singula illius circumspiceret, olioque et laboris remissione uteretur, bonisque illius ad saturitatem luxu riaretur, sicque non minus in eam benevole affectus meliora speranda nobis in posterumn relinqueret, nihilominus primum mandatum dedit, quod ne per somnium quidem quispiam exspectas- set. Id autem erat monasteria omnia templaque oc- cupanda, eorum reditus omnes possessionesque au- 20. Nam Thessalonicam repetens Murates (secun ·
PG 156:623Ἠλευθέρωνται καὶ γὰρ ἱκανοί, πολλῶν θεοφιλῶν ὑπὲρ ἀναρρύσεως ἡμῶν προθύμως κεκινημένων καὶ μάλιστα τοῦ τῶν Σέρβων ἄρχοντος, ᾧ τῶν ἄλλων αὐτοῦ πλεονεκτημάτων ἐξαίρετον ἡ πρὸς τοὺς δεομένους ἐστὶν εὐποιία ἑκάστοτε· χρυσίον καὶ γὰρ οὗτός τισιν, οἷς ἐθάρρει, χειρίσας ἐπ’ ἐλευθερίᾳ τῶν αἰχμαλώτων τοῦτο δοθῆναι παρεκελεύσατο. Καὶ οὐκ ἀπὸ τῆς ἐκείνου γνώμης ἐγένετο· ἐπρίαντο γὰρ τοῦ χρυσίου οἱ πρὸς αὐτὸ τεταγμένοι πολλούς, οἳ δὴ καὶ ἐπανιόντες ἐπὶ τὴν πόλιν, ὡς εἰκάζειν ἔχομεν, μέχρι τοῦ νῦν εἰσὶ μετὰ τῶν ἀπ’ ἄλλων τόπων ἐληλυθότων ὡσεὶ χίλιοι. Εἰ δὲ καὶ συναριθμεῖν τις ἐθέλοι καὶ τοὺς τὴν πόλιν οἰκήσαντας Τούρκους, εἶεν ἂν ὡσεὶ δισχίλιοι. Διενοούμεθα δὲ τὴν πόλιν καὶ αὖθις τὴν πρὶν αὐτῆς εὐκοσμίαν ἀναλαβεῖν καὶ τὰ τῆς εὐσεβείας ἀνθῆσαι καὶ πλατυνθῆναι ὡς πρότερον. Καὶ γέγονεν ἂν ἴσως, εἰ μὴ καὶ πάλιν τὸ πλῆθος τῶν ἡμετέρων σφαλμάτων ἐμποδὼν ἐγεγόνει καὶ ἡ κακία μὴ χώραν εὗρεν.Α νὰς καὶ νεώς, πάσας δὲ προσόδους αὐτῶν καὶ τὰ κτήματ' ἀφαιρεθῆναι, καὶ εἰς στενόν κομιδὴ τὰ ἡμέτερα καταντήσαι, ὁ καὶ εἰς πέρας ἐκβέβηκεν οὐ μετ᾿ οὐ πολύ. Επειτα δὲ καὶ καταγραφήναι πάσας οἰκίας καὶ εἴ τι προσὴν ἕτερον τῇ πόλει προστάτ τει, καὶ χωρὶς μὲν τὰ τῶν παρόντων χωρίς δὲ τὰ τῶν ἀπόντων ἀριθμηθῆναι· βουλὴν γὰρ ἐνενόησεν ἢ ἐδέξατο τὰς μὲν τῶν παρόντων καταλιπεῖν ἔχειν τοὺς τούτων δεσπόσαντας, εἰ καὶ μὴ καθαρῶς οὕτ τως ἐξέβη, τὰ δέ γε τῶν ἀπόντων, ζώντων καὶ τεθνηκότων, τὰ μὲν τηρεῖσθαι τοῖς εἰτέπειτ' ἐλευ σομένοις, τὰ δὲ Τούρκοις δοθῆναι τοῖς ᾑρημένοις ἢ βιασθεῖσιν ἐνοικῆσαι τῇ πόλει, καθάπερ καὶ γέγονεν. Ἐπεὶ δὲ κατεγράφησαν μὲν μετὰ πολλῆς τῆς ἐπισ μελείας ἅπαντα τὰ τῆς πόλεως, ἐνίων ἐκ τῶν ἡμε τέρων πρὸς τοῦτ᾽ ἐπιτηδείων ὀφθέντων, οἳ καὶ τοῦτ' ὤδινον ἐκ σκαιοτάτης, οἶμαι, γνώμης καὶ φθονερά, ἠρίθμηντο δὲ μετὰ πολλῆς ἀκριβείας καὶ διασκέδ ψεως, καὶ διχῇ κατὰ τοῦπίταγμα διηρέθησαν, τότε δὴ τὰς μὲν τῶν μονῶν ὅσαι δὴ μείζους καὶ πρὸς κάλ λος φαιδρότεραι τοῖς οἰκείοις αὐτῷ καὶ οὖσιν ἐν ἀξιώμασιν ἐδωρήσατο, ὁμοίως δὲ καὶ τῶν οἰκιῶν ὅσαι δὴ καλλίους ἦσαν τῶν ἄλλων εἰς τε κάλλος καὶ μέγεθος, μόνους ἡμῖν τοὺς τέσσαρας νεώς, οἳ καὶ καθολικοὶ λέγονται, καταλελοιπώς, πολλὴν τὴν σπου δὴν ὑπὲρ τούτων τοῦ ποιμένος εἰσενεγκόντος. Τὰς δέ γε λοιπὰς ἁπάσας οἰκίας καὶ τοὺς νεώς σχεδόν πάντας διωρίσατο τοῖς τ' ἀπ᾿ ἄλλων τόπων ἐθελή σασιν ἴσως τὴν πόλιν ἀνθ᾿ ἧς οἰκοῦσιν ἐλέσθ ε παρασχεθῆναι, καὶ τοῖς ἀπὸ τῶν Γενητζῶν ἀπανα- στᾶσι Τούρκοις. Τόπος δ' οὗτός ἐστι πεδιὰς ὅλως, ἡμέρας ὁδὸν ἀπὸ τοῦ κατὰ δύσιν μέρους ἀπέχων τῆς πόλεως, εἴτε τῇ τούτου ἐπιτηδειότητι εἴτε σπουδή τοῦ τοῦτον ἀρχῆθεν ἐκλεξαμένου πρὸς οἴκησιν πολύ λοὺς ἐσχηκώς οἰκήτορας Τούρκους. “ν δὴ τόπον, οὐκ οἶδ' ὅπως ἐπὶ θέαν καὶ ζώων ἀγρίων θήραν δ Μουράτης ἐκεῖσε, καθ' δν καιρὸν ἐνεδήμει τῇ πόλει, γενόμενος, σχεδὸν τῶν ἐνοικούντων καθίστησιν ἔρη- μον, ἀπανίστασθαι τούτους τὸ τάχος κελεύσας καὶ μετοικεῖν εἰς Θεσσαλονίκην. "Ο δὴ πρόσταγμα καὶ μετὰ σπουδῆς οἱ πρὸς αὐτὸ τεταγμένοι πεπληρωκός τες ἐφάνησαν μηδὲν μελλήσαντες μετὰ τὴν τούτου ἀποδημίαν, πάντας δὲ τοὺς αὐτόθι Τούρκους ἐκεῖσε γενόμενοι καὶ βίᾳ μᾶλλον ἢ πειθοῖ εἰς Θεσσαλονίκην άγηοχότες, καὶ οἰκίας ἑτέρας ἀνθ' ὧν εἶχον παρε- σχηκότες κατὰ τὸ πρόσταγμα. Αμφω γοῦν, οἶμαι, ταῦτ᾽ ὁ Μουράτης ἐσκέψατο, καὶ τοῦθ' οὕτω γενέ- σθαι προσέταξεν, ἵν' ἀσφάλειαν ἡ πόλις ἔχῃ καὶ φυλακὴν ἀκριβεστέραν ἐκ τούτου, παράλιο; οὖσα καὶ διὰ τοῦτο δεομένη πολλῶν ἐνοικούντων, καὶ ἵνα τὴν ἀγορὰν πλήθουσαν ἔχουσα τῶν ὠνίων ἁπάντων εἰς αὐτὴν εἰσκομιζομένων πάντας Ελκῃ παρ' ἑαυτῇ, πραγματειῶν καὶ συναλλαγμάτων ἁπάντων μεταδιδοῦσα τοῖς χρήζουσι καὶ ἑαυτὴν ῥᾳδίως πλουτίζουσα. κα'. Τούτων οὖν οὕτω προβάντων, καὶ τῶν Τούρ κων εἰς χιλίους ἀριθμουμένων τὴν πόλιν κατειλη φότων, καὶ πάντων οἰκίας καὶ ναοὺς ἀντὶ οἰκιῶν εἰληφότων, καὶ ἀναμὶξ κατὰ πᾶσαν τὴν πόλιν λα- χόντων τὴν οἰκησιν, ἡ πόλις ὥσπερ τινὰ πενθήρη χιτῶνα τὴν ἀκοσμίαν περιεβάλετο, τῆς εὐπρεπείας, JOANNIS ANAGNOSTI (21 ferendias, et in angustum oppido res nostras cogen- B das. Quod non multe postea factum ab illis insi- guiter. Postea omnes domus, et quidquid aliud præterea in civitate crat, sanxit describi, et separa- tim præsentium separatim absentium censeri. No- vum enim consilii genus excogitaverat, aut ab aliis excogitatum ipse probaverat, præsentium facultates relinquendas iis in quorum dominio erant, licet ne- que hoc integre observatum est; absentium, sive illi in vivis agerent sive ex eorum ɲumero exturbati mortem oppetiissent, partim reservandas postmo- dum futuris, partim Turcis vel eam inhabitare co- actis dedendas. Quod item factum est. Postquam vero universa urbis diligenter admodum descripta sunt, nonnullis ex nostris suam operair præstanti- bus, qui mente improbissima et plane invida con- ceptum fovebant, numerata sunt accurate nimis alque considerate, et duas in partes, ut mandatum fuerat, divisa, tum monasteria magnitudine et decore illustriora, similiter et ædes quæ alias pulchritudine ornatuque superabant, suis familiaribus et in digni- tate constitutis attribuit, tantum nobis quatuor tem- plis, catholicis dictis, id enixissime pastore procu- rante, concessis. Reliquas vero omnes zdles templa- que fere oninia, qui ab aliis locis sedem sibi in ea collocassent suæque patriæ præposuissent, et Tur- cis, qui a Genitzis moti fuerant, tradi decrevit. Genitzæ locus est æquata agri planitie quaqua ver- sum expansus diei itinere ab occidentali urbis pla- ga distans, sive sui habilitate, sive illius qui primum in habitationem sibi locum elegerat industria, Tur- carum accolarum frequentia instructus ; quein, ae- scio qua de causa, animi recreandi ferarumque iminansuelaruin capiendarum gratia Murates, cum in civitatem progrederetur, visens fere habitatori- bus spoliavit, solum eos vertere qua possent cele- ritate jub ns, et sedem Thessalonice ponere, Jussum diligenter curatores, nulla interposita mora, exse- cuti sunt, postquam ille abscesserat, omnesque Turcas ibi habitantes suo adventu coactos potius quam suasos Thessalonicam advexere, et domus alias, loco earum quas illi possederant, ut manda- tum fuerat, dediderunt. Ambo lee itaque, ut opinor, Murates meditatus est et ita fieri jussit, tum ut securitate et custodia magis fula urbem communi- D ṛet maritimam ideoque multis egentem habitatori- bus, tuin ut foro omnium rerum abundantia cir- cumfluenti, venalibus undequaque convectis, omnes urbs ad se traherel, et mercaiuris commerciisque diversas nationes indigentes commiscens ex facili ipsa collocupletata ditesceret. C mille numero civitatem occupassent et omnium domos ac templa pro habitatione accepissent, nec non promiscue per universam urbem sedem locas- sent, civitas, veluti lugubri amictu, confusione al- que immunditia circumvestita est, suo decore, 21. His itaque hoc modo digestis, cum Turce
PG 156:624Ἐξ οὗ γὰρ ἡ πόλις δεδούλωτο καὶ ὁ Μουράτης πάντα καὶ κτίσματα καὶ κτήματα καὶ νεὼς ἱεροὺς καὶ μονὰς καὶ τὰς τῶν προσόδων αὐτῶν ἀφορμὰς ἐπανιοῦσιν ἡμῖν τοῖς ὁπωσδήποτε τῆς δουλείας ἀπαλλαγεῖσι φιλοτίμως καὶ γράμμασι καὶ λόγοις δεδώρητο, πανταχοῦ τε τοῖς ἀφικνουμένοις ἐλευθερίαν ἐκήρυξε καὶ αὐτῶν οἰκίας καὶ ὅσα ἀκίνητα πάντες ἀνέλαβον καὶ τάξις πᾶσα καὶ ἅπαν ἔθνος τῆς πόλεως πρὸς δευτέραν αὔξησιν καὶ ἀνακαινισμὸν προβαίνειν ἀπήρξαντο, ποιμήν τε τῇ πόλει κεχειροτόνητο καὶ ἐκκλησία συνέστη καὶ τὴν προτέραν ταύτης τάξιν ἀπείληφε, μοναχοί τε τῶν μονῶν ἐπελάβοντο καὶ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο τὴν τούτων ἐπίδοσιν καὶ πάντες ἐλπίσι χρησταῖς ἐτρεφόμεθα καί, συντόμως εἰπεῖν, τῶν ἐκ τῆς ἁλώσεως ἡμῖν ἐπιόντων κακῶν τὴν μνήμην ἀπεβαλόμεθα καὶ χαίροντες ἦμεν, ἐφ’ οἷς ἀδοκήτως ἐτύχομεν καὶ τὴν προτέραν ἀπολαβεῖν τὴν πόλιν εὐετηρίαν ἠλπίζομεν, τότ’ ἐξ ἡμῶν, ἡ παροιμία φησίν, «ὁ ἱμὰς ἐξετέ τμητο» καὶ εἰς τοὐναντίον τὰ τῶν ἐλπίδων περιετράπησαν.] [Καὶ δὴ τῇ Θεσσαλονίκῃ ἐπιδεδημηκὼς ὁ Μουράτης (δεύτερον, οἶμαι, τινικαῦτα διίππευεν ἔτος μετὰ τὴν ἅλωσιν ἢ τρίτον) ἐφ’ ᾧ ταύτην ἰδεῖν καὶ ἀκριβέστερον τὰ κατ’ αὐτὴν ἱστορῆσαι καὶ τῶν ἀπ’ αὐτῆς καλῶν ἀπολελαυκέναι καὶ δωρεαῖς μεγάλαις ἀντιφιλοτιμήσασθαι, τὸν ἐκείνου τε τῷ φιλοτίμῳ τῆς γνώμης μιμήσασθαι πρόγονον, Θεσσαλονίκης κἀκεῖνον κρατήσαντα καὶ χάρισι ταύτην πολλαῖς ἀμειψάμενονοὕτως οὖν γνώμης ἔχων καὶ μετὰ τοιαύτης ἐλθών, ὁ δὲ μὴ οὐκ ἀγαθαῖς ὑπαχθεὶς συμβουλίαις μεταβουλεύεταί τε καὶ τὴν προτέραν μετατίθησι γνώμην καί, ἅ, καθ’ ὃν ἑαλώκαμεν χρόνον, οὐ πέπραχε, κατ’ ἐκεῖνο δὴ τοῦ καιροῦ παρώρμητο διαπράξασθαι.Α νὰς καὶ νεώς, πάσας δὲ προσόδους αὐτῶν καὶ τὰ κτήματ' ἀφαιρεθῆναι, καὶ εἰς στενόν κομιδὴ τὰ ἡμέτερα καταντήσαι, ὁ καὶ εἰς πέρας ἐκβέβηκεν οὐ μετ᾿ οὐ πολύ. Επειτα δὲ καὶ καταγραφήναι πάσας οἰκίας καὶ εἴ τι προσὴν ἕτερον τῇ πόλει προστάτ τει, καὶ χωρὶς μὲν τὰ τῶν παρόντων χωρίς δὲ τὰ τῶν ἀπόντων ἀριθμηθῆναι· βουλὴν γὰρ ἐνενόησεν ἢ ἐδέξατο τὰς μὲν τῶν παρόντων καταλιπεῖν ἔχειν τοὺς τούτων δεσπόσαντας, εἰ καὶ μὴ καθαρῶς οὕτ τως ἐξέβη, τὰ δέ γε τῶν ἀπόντων, ζώντων καὶ τεθνηκότων, τὰ μὲν τηρεῖσθαι τοῖς εἰτέπειτ' ἐλευ σομένοις, τὰ δὲ Τούρκοις δοθῆναι τοῖς ᾑρημένοις ἢ βιασθεῖσιν ἐνοικῆσαι τῇ πόλει, καθάπερ καὶ γέγονεν. Ἐπεὶ δὲ κατεγράφησαν μὲν μετὰ πολλῆς τῆς ἐπισ μελείας ἅπαντα τὰ τῆς πόλεως, ἐνίων ἐκ τῶν ἡμε τέρων πρὸς τοῦτ᾽ ἐπιτηδείων ὀφθέντων, οἳ καὶ τοῦτ' ὤδινον ἐκ σκαιοτάτης, οἶμαι, γνώμης καὶ φθονερά, ἠρίθμηντο δὲ μετὰ πολλῆς ἀκριβείας καὶ διασκέδ ψεως, καὶ διχῇ κατὰ τοῦπίταγμα διηρέθησαν, τότε δὴ τὰς μὲν τῶν μονῶν ὅσαι δὴ μείζους καὶ πρὸς κάλ λος φαιδρότεραι τοῖς οἰκείοις αὐτῷ καὶ οὖσιν ἐν ἀξιώμασιν ἐδωρήσατο, ὁμοίως δὲ καὶ τῶν οἰκιῶν ὅσαι δὴ καλλίους ἦσαν τῶν ἄλλων εἰς τε κάλλος καὶ μέγεθος, μόνους ἡμῖν τοὺς τέσσαρας νεώς, οἳ καὶ καθολικοὶ λέγονται, καταλελοιπώς, πολλὴν τὴν σπου δὴν ὑπὲρ τούτων τοῦ ποιμένος εἰσενεγκόντος. Τὰς δέ γε λοιπὰς ἁπάσας οἰκίας καὶ τοὺς νεώς σχεδόν πάντας διωρίσατο τοῖς τ' ἀπ᾿ ἄλλων τόπων ἐθελή σασιν ἴσως τὴν πόλιν ἀνθ᾿ ἧς οἰκοῦσιν ἐλέσθ ε παρασχεθῆναι, καὶ τοῖς ἀπὸ τῶν Γενητζῶν ἀπανα- στᾶσι Τούρκοις. Τόπος δ' οὗτός ἐστι πεδιὰς ὅλως, ἡμέρας ὁδὸν ἀπὸ τοῦ κατὰ δύσιν μέρους ἀπέχων τῆς πόλεως, εἴτε τῇ τούτου ἐπιτηδειότητι εἴτε σπουδή τοῦ τοῦτον ἀρχῆθεν ἐκλεξαμένου πρὸς οἴκησιν πολύ λοὺς ἐσχηκώς οἰκήτορας Τούρκους. “ν δὴ τόπον, οὐκ οἶδ' ὅπως ἐπὶ θέαν καὶ ζώων ἀγρίων θήραν δ Μουράτης ἐκεῖσε, καθ' δν καιρὸν ἐνεδήμει τῇ πόλει, γενόμενος, σχεδὸν τῶν ἐνοικούντων καθίστησιν ἔρη- μον, ἀπανίστασθαι τούτους τὸ τάχος κελεύσας καὶ μετοικεῖν εἰς Θεσσαλονίκην. "Ο δὴ πρόσταγμα καὶ μετὰ σπουδῆς οἱ πρὸς αὐτὸ τεταγμένοι πεπληρωκός τες ἐφάνησαν μηδὲν μελλήσαντες μετὰ τὴν τούτου ἀποδημίαν, πάντας δὲ τοὺς αὐτόθι Τούρκους ἐκεῖσε γενόμενοι καὶ βίᾳ μᾶλλον ἢ πειθοῖ εἰς Θεσσαλονίκην άγηοχότες, καὶ οἰκίας ἑτέρας ἀνθ' ὧν εἶχον παρε- σχηκότες κατὰ τὸ πρόσταγμα. Αμφω γοῦν, οἶμαι, ταῦτ᾽ ὁ Μουράτης ἐσκέψατο, καὶ τοῦθ' οὕτω γενέ- σθαι προσέταξεν, ἵν' ἀσφάλειαν ἡ πόλις ἔχῃ καὶ φυλακὴν ἀκριβεστέραν ἐκ τούτου, παράλιο; οὖσα καὶ διὰ τοῦτο δεομένη πολλῶν ἐνοικούντων, καὶ ἵνα τὴν ἀγορὰν πλήθουσαν ἔχουσα τῶν ὠνίων ἁπάντων εἰς αὐτὴν εἰσκομιζομένων πάντας Ελκῃ παρ' ἑαυτῇ, πραγματειῶν καὶ συναλλαγμάτων ἁπάντων μεταδιδοῦσα τοῖς χρήζουσι καὶ ἑαυτὴν ῥᾳδίως πλουτίζουσα. κα'. Τούτων οὖν οὕτω προβάντων, καὶ τῶν Τούρ κων εἰς χιλίους ἀριθμουμένων τὴν πόλιν κατειλη φότων, καὶ πάντων οἰκίας καὶ ναοὺς ἀντὶ οἰκιῶν εἰληφότων, καὶ ἀναμὶξ κατὰ πᾶσαν τὴν πόλιν λα- χόντων τὴν οἰκησιν, ἡ πόλις ὥσπερ τινὰ πενθήρη χιτῶνα τὴν ἀκοσμίαν περιεβάλετο, τῆς εὐπρεπείας, JOANNIS ANAGNOSTI (21 ferendias, et in angustum oppido res nostras cogen- B das. Quod non multe postea factum ab illis insi- guiter. Postea omnes domus, et quidquid aliud præterea in civitate crat, sanxit describi, et separa- tim præsentium separatim absentium censeri. No- vum enim consilii genus excogitaverat, aut ab aliis excogitatum ipse probaverat, præsentium facultates relinquendas iis in quorum dominio erant, licet ne- que hoc integre observatum est; absentium, sive illi in vivis agerent sive ex eorum ɲumero exturbati mortem oppetiissent, partim reservandas postmo- dum futuris, partim Turcis vel eam inhabitare co- actis dedendas. Quod item factum est. Postquam vero universa urbis diligenter admodum descripta sunt, nonnullis ex nostris suam operair præstanti- bus, qui mente improbissima et plane invida con- ceptum fovebant, numerata sunt accurate nimis alque considerate, et duas in partes, ut mandatum fuerat, divisa, tum monasteria magnitudine et decore illustriora, similiter et ædes quæ alias pulchritudine ornatuque superabant, suis familiaribus et in digni- tate constitutis attribuit, tantum nobis quatuor tem- plis, catholicis dictis, id enixissime pastore procu- rante, concessis. Reliquas vero omnes zdles templa- que fere oninia, qui ab aliis locis sedem sibi in ea collocassent suæque patriæ præposuissent, et Tur- cis, qui a Genitzis moti fuerant, tradi decrevit. Genitzæ locus est æquata agri planitie quaqua ver- sum expansus diei itinere ab occidentali urbis pla- ga distans, sive sui habilitate, sive illius qui primum in habitationem sibi locum elegerat industria, Tur- carum accolarum frequentia instructus ; quein, ae- scio qua de causa, animi recreandi ferarumque iminansuelaruin capiendarum gratia Murates, cum in civitatem progrederetur, visens fere habitatori- bus spoliavit, solum eos vertere qua possent cele- ritate jub ns, et sedem Thessalonice ponere, Jussum diligenter curatores, nulla interposita mora, exse- cuti sunt, postquam ille abscesserat, omnesque Turcas ibi habitantes suo adventu coactos potius quam suasos Thessalonicam advexere, et domus alias, loco earum quas illi possederant, ut manda- tum fuerat, dediderunt. Ambo lee itaque, ut opinor, Murates meditatus est et ita fieri jussit, tum ut securitate et custodia magis fula urbem communi- D ṛet maritimam ideoque multis egentem habitatori- bus, tuin ut foro omnium rerum abundantia cir- cumfluenti, venalibus undequaque convectis, omnes urbs ad se traherel, et mercaiuris commerciisque diversas nationes indigentes commiscens ex facili ipsa collocupletata ditesceret. C mille numero civitatem occupassent et omnium domos ac templa pro habitatione accepissent, nec non promiscue per universam urbem sedem locas- sent, civitas, veluti lugubri amictu, confusione al- que immunditia circumvestita est, suo decore, 21. His itaque hoc modo digestis, cum Turce
PG 156:625Καὶ γοῦν ὡς τὴν πόλιν καὶ τὰ καθ’ ἕκαστον ταύτης θεάσαιτο καὶ πάσης ἐν ταύτῃ ῥαστώνης ἐπαπολαύσειεν, ὡς τῶν αὐτῇ προσόντων καλῶν εἰς κόρον κατατρυφήσειεν, ἀγαπητικῶς τε οὐχ ἥκιστα ταύτῃ διατεθείη καὶ πᾶσιν ἡμῖν θαρρεῖν δοίη περὶ ἡμῶν τὰ βελτίω. Πρῶτον μὲν ψῆφον ἐξήνεγκεν, οἵαν οὐδ’ ἐν ὀνείροις ἰδὼν οὐδείς ποτε προσεδόκησεν ἄν. Ἡ δ’ ἦν πάσας μὲν ληφθῆναι μονὰς καὶ νεώς, πάσας δὲ προσόδους αὐτῶν καὶ τὰ κτήματ’ ἀφαιρεθῆναι καὶ εἰς στενὸν κομιδῇ τὰ ἡμέτερα καταντῆσαι, ὃ καὶ εἰς πέρας ἐκβέβηκεν οὐ μετ’ οὐ πολύ. Ἔπειτα δὲ καὶ καταγραφῆναι πάσας οἰκίας καὶ εἴ τι προσῆν ἕτερον τῇ πόλει προστάττει, καὶ χωρὶς μὲν τὰ τῶν παρόντων, χωρὶς δὲ τὰ τῶν ἀπόντων ἀριθμηθῆναι. Βουλὴν γὰρ ἐνενόησεν ἢ ἐδέξατο τὰς μὲν τῶν παρόντων καταλιπεῖν ἔχειν τοὺς τούτων δεσπόσαντας, εἰ καὶ μὴ καθαρῶς οὕτως ἐξέβη, τὰ δέ γε τῶν ἀπόντων, ζώντων καὶ τεθνηκότων, τὰ μὲν τηρεῖσθαι τοῖς εἰσέπειτ’ ἐλευσομένοις, τὰ δὲ Τούρκοις δοθῆναι τοῖς ᾑρημένοις ἢ βιασθεῖσιν ἐνοικῆσαι τῇ πόλει, καθάπερ καὶ γέγονεν.ἧς ἂν ἔτυχε τῆς κακῆς συμβουλῆς μὴ χώραν εύ- Α ρούσης, ἀφῃρημένη, καὶ τὸν στολισμὸν, ὃν οὐκ εἰς μακρὰν ἔσχεν ἂν, δυστυχῶς ἄγαν ἀποβαλοῦσα, καὶ στένουσα οἷον μετ' οιμωγῆς ὅτι μὴ σεισμός ταύτην συνέχωσεν ἢ πῦρ παρανάλωσεν ἡ ὕδωρ ἀναδοθὲν ἢ νεφελόθεν ῥαγὲν συνεκάλυψε καὶ κατέκλυσε· τοῦτο γὰρ ἀνεκτότερον, ἐπεί τοί γε βέλτιον τοῦ τοιαύτην ὁρᾶσθαι τὸ μηδ' όπωσοῦν ἐπὶ γῆς ἑστάναι. Οἱ μὲν οὖν τῶν ἱερῶν οἴκων εἰς κοινὰ καταγώγια μετημεί φθεισαν, ὥσπερ εἰρήκειμεν, καὶ τὸ προφητικὸν εἰ πεῖν, ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίῳ τὰ θυσιαστήρια τοῦ Θεοῦ καταβέβληντο· οἱ δὲ λείψανα μόνον τοῦ πρώτου κάλλους αὐτῶν καὶ τῆς θέσεως ἀποσώζου- σιν. Ενιοι δὲ, καὶ μᾶλλον οἱ πλείους, καταπεπτώ χεσαν τέλεον, ὡς μηδὲ ποῦ ποτ᾽ ἦσαν γνωρίζεσθαι. Διηρπάγησαν γὰρ αἱ τούτων ύλαι καὶ κτίσμασιν Β ἄλλοις προσετέθησαν καινοτέροις, καὶ μάλιστά γε τῷ νῦν ἐπὶ μέσης τῆς πόλεως όρωμένῳ καὶ κοινῷ βαλανείῳ. Καὶ μονονουχί τῶν γηραιοτέρων έξεστιν ἀκούειν ἀνδρῶν ὡς ὧδε μὲν ἦν ὁ νεὼς ὁ δεῖνα, ἐκεῖ δὲ ὁ δεῖνα, καὶ ὅσα προσὴν ἑκάστῳ καὶ κάλλη καὶ χάριτες. Καὶ τοῦτο μὲν οἱ κατὰ πᾶσαν τὴν πόλιν νεῴ. Μοναὶ δ᾽, ἂς πρότερον φθάσας ὁ λόγος ἐδήλω- σεν, ἀφορμὴ τοῖς ὁρῶσιν ἴστανται πένθους, μὴ ὅτι γε μοναχῶν ἔρημοι καταστάσαι κακῶς ἐξελαθέντων καὶ πρὸς ἑτέρας πόλεις μετοικησάντων, ἀλλὰ καὶ προσαφηρημέναι τὴν διὰ πάντων λαμπρότητα· απ τε γὰρ μάρμαροι τούτων ἐξηδαφίσθησαν, ἤ τ' ἄλλη ἅπασα ὕλη ἡ πρὸς ἀπαρτισμὸν αὐτῶν ἀρχῆθεν συν τεθειμένη καὶ κάλλος εἰς διαρπαγὴν τοῖς βουλομέ- νοις ἀνεῖτο, καὶ νῦν ἄκοσμόν τι θέαμα πᾶσιν ὁρῶν- ται καὶ τὰς ἁπάντων ψυχὰς κινοῦσι πρὸς δάκρυα. Πολλοὶ μὲν οὖν εἴλοντ᾽ ἂν ἀντὶ τῆς ἐνεγκαμένης τὴν πόλιν, καὶ πλήρης μὲν ἂν ἦν εὐσεβῶν ἤδη, πλήρης δὲ μοναχῶν, γέμουσα δὲ θυμηδείας καὶ τέρψεως τῷ Χριστωνύμῳ πρεπούσης πληρώματι, εἰ μὴ τοιαύτη κατ' αὐτῆς ἀπόφασις ἀπευκταία ἐξήνεκτο καὶ τὰ κατ' αὐτὴν οὕτω προχώρησε. Νυνὶ δὲ μὴ ὅτι γε πόθον οἱ ταύτην ἐκ μακροῦ καταλαβεῖν εἶχον, μετά· μελον ἔσχον τῆς προθυμίας, ἀλλὰ καὶ ἡμῖν τῆς εἰς τὴν πόλιν ἐλεύσεως μεταμέλει, τῆς ἐλπίδος σαφῶς διημαρτηκόσι. Πάντα γὰρ ἄνω καὶ κάτω γεγόνασι, τὸ τοῦ λόγου. Καὶ ἡ πόλις ὥσπερ τις ναῦς ἐν πελά- γει περισχεθείσα κακῶν περιφέρεται, δίκην ἀνέμων τῶν καθ᾿ ἑκάστην εἰπεῖν συμπιπτόντων ταραττάν- των αὐτὴν καὶ ναυτίας πολλῆς καὶ ἐλίγγου πλη- ρούντων, καὶ καθαρᾶς εὐδίας ἐπιτυχεῖν οὔκουν ἑών των, οὐδὲ τὸ τῆς εἰρήνης καὶ νηνεμίας ιστίον πετάσασαν πρὸς λιμένα καλῶν ἐφθακέναι στῆναι τε ἐπ' ἀγκυρῶν ἀσφαλείας καὶ μένειν ἀσάλευτον. Θεοῦ δὲ ἄρα τοῦτο ἂν εἴη καὶ τῆς ἐκείνου σαφῶς πηδα- λιουχίας, καταπραΰναι μὲν τὰ τῶν ἐπερχομένων κορυφούμενα κύματα, ἰθῦναι δὲ πρὸς γαλήνην, καὶ σωτηρίαν χαρίσασθαι, καὶ δοῦναι πρύμναν κρού- σασθαι τοῦ λοιποῦ καὶ πλεῦσαι δεύτερον, ὅ φασι, πλοῦν, μεταβεβλημένων ἁπάντων ἐπὶ τὸ βέλτιον καὶ ἡ συνοίσει τῇ πόλει, μεσιτεύσαντος τοῦ ἡμεδα ποῦ τροπαιούχου καὶ μάρτυρος, καὶ τῶν τῆς παρ τρίδος οἰάκων αὖθις εἰπεῖν ἐπιλαβομένου, καὶ πρὸς de excidio THESSALONICENSI. quem utique consecula fuisset si malum consilium C locum non habuisset, spoliata, et ornatu, quem non multo post possedisset, orbata, et non sine gemitu suspiraus quod aut terra notus non absorbuerit, aut ignis non absumpserit, aut aqua alicunde erum- pens vel e nubibus decidens non coopereruerit et inundaverit : hoc enim tolerabilius fuisset, quando multo melius est eam nusquam exstare quain hoc modo visui hominum objici. Sacra igitur templa in publica diversoria immutata sunt, ut prænarratum est, et ut cum propheta loquar, in securi et ascia Dei propitiatoria disjecta sunt: namque alia prio- ris sui decoris et situs tantummodo reliquias profe- runt, alia, quin imo major eorum pars, prorsus conciderunt, ut nec ubi aliquando steterint aguo- scatur. Direpta siquidem eorum materia structuris aliis recentioribus applicata est, et potissimum bal- neo, quod nune media in urbe commoditati publicæ erectum conspicitur; tantumque ab ætate provec- tioribus fas est audire: hac in parte templum tale erat, ibi tale, et quæcunque ea exornabant, venusta- tes et gratiæ. Et hoc quidem, per omnia civitatis loca, templa passa sunt. Monasteria, de quibus all- tea nostra oratio disseruerat, in maximum mæro- rem intuentes abstrahunt, non tantum viduata mo- nachis turpiter ejectis et ex patriis peregrinas in sedes pulsis, sed suo splendore ac pulchritudine spoliata, marmora siquidem eorum in solum disjecta et materia reliqua, ad perfectionem atque ornatum antiquitus exaggerata, rapinae volentium cessere, et nunc spectaculum sine ullo cultu foedum ac de- formatum, circumspectantium animis lacrymnas ex- torquent. Et multi sane hanc civitatem patriæ præ- posuissent ; adeoque piis hominibus repleta, repleta monachis, laetitia jubiloque Christiano colui non dedecentibus ouusta, in hilaritatem conversa maxi- mo gaudio frueretur, nisi adeo exsecranda senten- tia lata fuisset. Et res quidem urbis ita se habuere. Nunc porro, qui a longioribus oris illius potiundæ desiderio exardebant, eos sui desiderii, sed nos quo- que in eam reditionis pœnitet, cum spes melioris status penitus sublata sit. Susque deque enim om- nia facta suut, ut proverbio circumfertur ; et urbs, veluti navis alto malorum mari oppressa, circuma - D gitur : ventorum enim iustar, quæ singulis diebus occurrunt, eam interturbant et nausea vertigineque complent, et vera potiri quiete non permittunt, vela licet pacis et tranquillitatis expanderit, ut ad por tum bonorum appellat, et ancorarum securitate dr- netur, maneatque inconcussa. Dei igitur fuerit, et, illius plane gubernationis, rerum advenientium tu- midos fluctus sedare, ad tranquillitatem dirigere salutem elargiri, concedereque ut in posterum pup- pim inhibeamus et secunda navigatione, quod dici- tur, utamur, omnibus in melius immutatis, ut, quidl- quid fuerit, civitati conducat, deprecatore se pro nobis præbente nostro tropavali et martyre, rursus- que patriæ gubernacula suscipiente, et adversus t calamitatum immodicos montes suam potentiam
Ἐπεὶ δὲ κατεγράφησαν μὲν μετὰ πολλῆς τῆς ἐπιμελείας ἅπαντα τὰ τῆς πόλεως, ἐνίων ἐκ τῶν ἡμετέρων πρὸς τοῦτ’ ἐπιτηδείων ὀφθέντων, οἳ καὶ τουτ’ ὤδινον ἐκ σκαιοτάτης, οἶμαι, γνώμης καὶ φθονερᾶς, ἠρίθμηντο δὲ μετὰ πολλῆς ἀκριβείας καὶ διασκέψεως καὶ διχῇ κατὰ τοὐπίταγμα διῃρέθησαν, τότε δὴ τὰς μὲν τῶν μονῶν, ὅσαι δὴ μείζους καὶ πρὸς κάλλος φαιδρότεραι, τοῖς οἰκείοις αὐτῷ καὶ οὖσιν ἐν ἀξιώμασιν ἐδωρήσατο, ὁμοίως δὲ καὶ τῶν οἰκιῶν, ὅσαι δὴ καλλίους ἦσαν τῶν ἄλλων εἴς τε κάλλος καὶ μέγεθος, μόνους ἡμῖν τοὺς τέσσαρας νεώς, οἳ καὶ καθολικοὶ λέγονται, καταλελοιπώς, πολλὴν τὴν σπουδὴν ὑπὲρ τούτων τοῦ ποιμένος εἰσενεγκόντος. Τὰς δέ γε λοιπὰς ἁπάσας οἰκίας καὶ τοὺς νεὼς σχεδὸν πάντας διωρίσατο τοῖς τ’ ἀπ’ ἄλλων τόπων ἐθελήσασιν ἴσως τὴν πόλιν, ἀνθ’ ἦς οἰκοῦσιν, ἑλέσθαι παρασχεθῆναι καὶ τοῖς ἀπὸ τῶν Γενητζῶν ἀπαναστάσι Τούρκοις.ἧς ἂν ἔτυχε τῆς κακῆς συμβουλῆς μὴ χώραν εύ- Α ρούσης, ἀφῃρημένη, καὶ τὸν στολισμὸν, ὃν οὐκ εἰς μακρὰν ἔσχεν ἂν, δυστυχῶς ἄγαν ἀποβαλοῦσα, καὶ στένουσα οἷον μετ' οιμωγῆς ὅτι μὴ σεισμός ταύτην συνέχωσεν ἢ πῦρ παρανάλωσεν ἡ ὕδωρ ἀναδοθὲν ἢ νεφελόθεν ῥαγὲν συνεκάλυψε καὶ κατέκλυσε· τοῦτο γὰρ ἀνεκτότερον, ἐπεί τοί γε βέλτιον τοῦ τοιαύτην ὁρᾶσθαι τὸ μηδ' όπωσοῦν ἐπὶ γῆς ἑστάναι. Οἱ μὲν οὖν τῶν ἱερῶν οἴκων εἰς κοινὰ καταγώγια μετημεί φθεισαν, ὥσπερ εἰρήκειμεν, καὶ τὸ προφητικὸν εἰ πεῖν, ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίῳ τὰ θυσιαστήρια τοῦ Θεοῦ καταβέβληντο· οἱ δὲ λείψανα μόνον τοῦ πρώτου κάλλους αὐτῶν καὶ τῆς θέσεως ἀποσώζου- σιν. Ενιοι δὲ, καὶ μᾶλλον οἱ πλείους, καταπεπτώ χεσαν τέλεον, ὡς μηδὲ ποῦ ποτ᾽ ἦσαν γνωρίζεσθαι. Διηρπάγησαν γὰρ αἱ τούτων ύλαι καὶ κτίσμασιν Β ἄλλοις προσετέθησαν καινοτέροις, καὶ μάλιστά γε τῷ νῦν ἐπὶ μέσης τῆς πόλεως όρωμένῳ καὶ κοινῷ βαλανείῳ. Καὶ μονονουχί τῶν γηραιοτέρων έξεστιν ἀκούειν ἀνδρῶν ὡς ὧδε μὲν ἦν ὁ νεὼς ὁ δεῖνα, ἐκεῖ δὲ ὁ δεῖνα, καὶ ὅσα προσὴν ἑκάστῳ καὶ κάλλη καὶ χάριτες. Καὶ τοῦτο μὲν οἱ κατὰ πᾶσαν τὴν πόλιν νεῴ. Μοναὶ δ᾽, ἂς πρότερον φθάσας ὁ λόγος ἐδήλω- σεν, ἀφορμὴ τοῖς ὁρῶσιν ἴστανται πένθους, μὴ ὅτι γε μοναχῶν ἔρημοι καταστάσαι κακῶς ἐξελαθέντων καὶ πρὸς ἑτέρας πόλεις μετοικησάντων, ἀλλὰ καὶ προσαφηρημέναι τὴν διὰ πάντων λαμπρότητα· απ τε γὰρ μάρμαροι τούτων ἐξηδαφίσθησαν, ἤ τ' ἄλλη ἅπασα ὕλη ἡ πρὸς ἀπαρτισμὸν αὐτῶν ἀρχῆθεν συν τεθειμένη καὶ κάλλος εἰς διαρπαγὴν τοῖς βουλομέ- νοις ἀνεῖτο, καὶ νῦν ἄκοσμόν τι θέαμα πᾶσιν ὁρῶν- ται καὶ τὰς ἁπάντων ψυχὰς κινοῦσι πρὸς δάκρυα. Πολλοὶ μὲν οὖν εἴλοντ᾽ ἂν ἀντὶ τῆς ἐνεγκαμένης τὴν πόλιν, καὶ πλήρης μὲν ἂν ἦν εὐσεβῶν ἤδη, πλήρης δὲ μοναχῶν, γέμουσα δὲ θυμηδείας καὶ τέρψεως τῷ Χριστωνύμῳ πρεπούσης πληρώματι, εἰ μὴ τοιαύτη κατ' αὐτῆς ἀπόφασις ἀπευκταία ἐξήνεκτο καὶ τὰ κατ' αὐτὴν οὕτω προχώρησε. Νυνὶ δὲ μὴ ὅτι γε πόθον οἱ ταύτην ἐκ μακροῦ καταλαβεῖν εἶχον, μετά· μελον ἔσχον τῆς προθυμίας, ἀλλὰ καὶ ἡμῖν τῆς εἰς τὴν πόλιν ἐλεύσεως μεταμέλει, τῆς ἐλπίδος σαφῶς διημαρτηκόσι. Πάντα γὰρ ἄνω καὶ κάτω γεγόνασι, τὸ τοῦ λόγου. Καὶ ἡ πόλις ὥσπερ τις ναῦς ἐν πελά- γει περισχεθείσα κακῶν περιφέρεται, δίκην ἀνέμων τῶν καθ᾿ ἑκάστην εἰπεῖν συμπιπτόντων ταραττάν- των αὐτὴν καὶ ναυτίας πολλῆς καὶ ἐλίγγου πλη- ρούντων, καὶ καθαρᾶς εὐδίας ἐπιτυχεῖν οὔκουν ἑών των, οὐδὲ τὸ τῆς εἰρήνης καὶ νηνεμίας ιστίον πετάσασαν πρὸς λιμένα καλῶν ἐφθακέναι στῆναι τε ἐπ' ἀγκυρῶν ἀσφαλείας καὶ μένειν ἀσάλευτον. Θεοῦ δὲ ἄρα τοῦτο ἂν εἴη καὶ τῆς ἐκείνου σαφῶς πηδα- λιουχίας, καταπραΰναι μὲν τὰ τῶν ἐπερχομένων κορυφούμενα κύματα, ἰθῦναι δὲ πρὸς γαλήνην, καὶ σωτηρίαν χαρίσασθαι, καὶ δοῦναι πρύμναν κρού- σασθαι τοῦ λοιποῦ καὶ πλεῦσαι δεύτερον, ὅ φασι, πλοῦν, μεταβεβλημένων ἁπάντων ἐπὶ τὸ βέλτιον καὶ ἡ συνοίσει τῇ πόλει, μεσιτεύσαντος τοῦ ἡμεδα ποῦ τροπαιούχου καὶ μάρτυρος, καὶ τῶν τῆς παρ τρίδος οἰάκων αὖθις εἰπεῖν ἐπιλαβομένου, καὶ πρὸς de excidio THESSALONICENSI. quem utique consecula fuisset si malum consilium C locum non habuisset, spoliata, et ornatu, quem non multo post possedisset, orbata, et non sine gemitu suspiraus quod aut terra notus non absorbuerit, aut ignis non absumpserit, aut aqua alicunde erum- pens vel e nubibus decidens non coopereruerit et inundaverit : hoc enim tolerabilius fuisset, quando multo melius est eam nusquam exstare quain hoc modo visui hominum objici. Sacra igitur templa in publica diversoria immutata sunt, ut prænarratum est, et ut cum propheta loquar, in securi et ascia Dei propitiatoria disjecta sunt: namque alia prio- ris sui decoris et situs tantummodo reliquias profe- runt, alia, quin imo major eorum pars, prorsus conciderunt, ut nec ubi aliquando steterint aguo- scatur. Direpta siquidem eorum materia structuris aliis recentioribus applicata est, et potissimum bal- neo, quod nune media in urbe commoditati publicæ erectum conspicitur; tantumque ab ætate provec- tioribus fas est audire: hac in parte templum tale erat, ibi tale, et quæcunque ea exornabant, venusta- tes et gratiæ. Et hoc quidem, per omnia civitatis loca, templa passa sunt. Monasteria, de quibus all- tea nostra oratio disseruerat, in maximum mæro- rem intuentes abstrahunt, non tantum viduata mo- nachis turpiter ejectis et ex patriis peregrinas in sedes pulsis, sed suo splendore ac pulchritudine spoliata, marmora siquidem eorum in solum disjecta et materia reliqua, ad perfectionem atque ornatum antiquitus exaggerata, rapinae volentium cessere, et nunc spectaculum sine ullo cultu foedum ac de- formatum, circumspectantium animis lacrymnas ex- torquent. Et multi sane hanc civitatem patriæ præ- posuissent ; adeoque piis hominibus repleta, repleta monachis, laetitia jubiloque Christiano colui non dedecentibus ouusta, in hilaritatem conversa maxi- mo gaudio frueretur, nisi adeo exsecranda senten- tia lata fuisset. Et res quidem urbis ita se habuere. Nunc porro, qui a longioribus oris illius potiundæ desiderio exardebant, eos sui desiderii, sed nos quo- que in eam reditionis pœnitet, cum spes melioris status penitus sublata sit. Susque deque enim om- nia facta suut, ut proverbio circumfertur ; et urbs, veluti navis alto malorum mari oppressa, circuma - D gitur : ventorum enim iustar, quæ singulis diebus occurrunt, eam interturbant et nausea vertigineque complent, et vera potiri quiete non permittunt, vela licet pacis et tranquillitatis expanderit, ut ad por tum bonorum appellat, et ancorarum securitate dr- netur, maneatque inconcussa. Dei igitur fuerit, et, illius plane gubernationis, rerum advenientium tu- midos fluctus sedare, ad tranquillitatem dirigere salutem elargiri, concedereque ut in posterum pup- pim inhibeamus et secunda navigatione, quod dici- tur, utamur, omnibus in melius immutatis, ut, quidl- quid fuerit, civitati conducat, deprecatore se pro nobis præbente nostro tropavali et martyre, rursus- que patriæ gubernacula suscipiente, et adversus t calamitatum immodicos montes suam potentiam
PG 156:626Τόπος δ’ οὗτός ἐστι πεδιὰς ὅλος, ἡμέρας ὁδὸν ἀπὸ τοῦ κατὰ δύσιν μέρους ἀπέχων τῆς πόλεως, εἴτε τῇ τούτου ἐπιτηδειότητι εἴτε σπουδῇ τοῦ τοῦτον ἀρχῆθεν ἐκλεξαμένου πρὸς οἴκησιν πολλοὺς ἐσχηκὼς οἰκήτορας Τούρκους, ὃν δὴ τόπον καὶ οὐκ οἶδ’ ὅπως ἐπὶ θέαν καὶ ζώων ἀγρίων θήραν ὁ Μουράτης ἐκεῖσε, καθ’ ὃν καιρὸν ἐνεδήμει τῇ πόλει, γενόμενος, σχεδὸν τῶν ἐνοικούντων καθίστησιν ἔρημον, ἀπανίστασθαι τούτους τὸ τάχος κελεύσας καὶ μετοικεῖν εἰς Θεσσαλονίκην. Ὃ δὴ πρόσταγμα καὶ μετὰ σπουδῆς οἱ πρὸς αὐτὸ τεταγμένοι πεπληρωκότες ἐφάνησαν μηδὲν μελλήσαντες μετὰ τὴν τούτου ἀποδημίαν, πάντας δὲ τοὺς αὐτόθι Τούρκους, ἐκεῖσε γενόμενοι καὶ βίᾳ μᾶλλον ἢ πειθοῖ εἰς Θεσσαλονίκην ἀγηοχότες καὶ οἰκίας ἑτέρας, ἀνθ’ ὧν εἶχον, παρεσχηκότες κατὰ τὸ πρόσταγμα.ἧς ἂν ἔτυχε τῆς κακῆς συμβουλῆς μὴ χώραν εύ- Α ρούσης, ἀφῃρημένη, καὶ τὸν στολισμὸν, ὃν οὐκ εἰς μακρὰν ἔσχεν ἂν, δυστυχῶς ἄγαν ἀποβαλοῦσα, καὶ στένουσα οἷον μετ' οιμωγῆς ὅτι μὴ σεισμός ταύτην συνέχωσεν ἢ πῦρ παρανάλωσεν ἡ ὕδωρ ἀναδοθὲν ἢ νεφελόθεν ῥαγὲν συνεκάλυψε καὶ κατέκλυσε· τοῦτο γὰρ ἀνεκτότερον, ἐπεί τοί γε βέλτιον τοῦ τοιαύτην ὁρᾶσθαι τὸ μηδ' όπωσοῦν ἐπὶ γῆς ἑστάναι. Οἱ μὲν οὖν τῶν ἱερῶν οἴκων εἰς κοινὰ καταγώγια μετημεί φθεισαν, ὥσπερ εἰρήκειμεν, καὶ τὸ προφητικὸν εἰ πεῖν, ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίῳ τὰ θυσιαστήρια τοῦ Θεοῦ καταβέβληντο· οἱ δὲ λείψανα μόνον τοῦ πρώτου κάλλους αὐτῶν καὶ τῆς θέσεως ἀποσώζου- σιν. Ενιοι δὲ, καὶ μᾶλλον οἱ πλείους, καταπεπτώ χεσαν τέλεον, ὡς μηδὲ ποῦ ποτ᾽ ἦσαν γνωρίζεσθαι. Διηρπάγησαν γὰρ αἱ τούτων ύλαι καὶ κτίσμασιν Β ἄλλοις προσετέθησαν καινοτέροις, καὶ μάλιστά γε τῷ νῦν ἐπὶ μέσης τῆς πόλεως όρωμένῳ καὶ κοινῷ βαλανείῳ. Καὶ μονονουχί τῶν γηραιοτέρων έξεστιν ἀκούειν ἀνδρῶν ὡς ὧδε μὲν ἦν ὁ νεὼς ὁ δεῖνα, ἐκεῖ δὲ ὁ δεῖνα, καὶ ὅσα προσὴν ἑκάστῳ καὶ κάλλη καὶ χάριτες. Καὶ τοῦτο μὲν οἱ κατὰ πᾶσαν τὴν πόλιν νεῴ. Μοναὶ δ᾽, ἂς πρότερον φθάσας ὁ λόγος ἐδήλω- σεν, ἀφορμὴ τοῖς ὁρῶσιν ἴστανται πένθους, μὴ ὅτι γε μοναχῶν ἔρημοι καταστάσαι κακῶς ἐξελαθέντων καὶ πρὸς ἑτέρας πόλεις μετοικησάντων, ἀλλὰ καὶ προσαφηρημέναι τὴν διὰ πάντων λαμπρότητα· απ τε γὰρ μάρμαροι τούτων ἐξηδαφίσθησαν, ἤ τ' ἄλλη ἅπασα ὕλη ἡ πρὸς ἀπαρτισμὸν αὐτῶν ἀρχῆθεν συν τεθειμένη καὶ κάλλος εἰς διαρπαγὴν τοῖς βουλομέ- νοις ἀνεῖτο, καὶ νῦν ἄκοσμόν τι θέαμα πᾶσιν ὁρῶν- ται καὶ τὰς ἁπάντων ψυχὰς κινοῦσι πρὸς δάκρυα. Πολλοὶ μὲν οὖν εἴλοντ᾽ ἂν ἀντὶ τῆς ἐνεγκαμένης τὴν πόλιν, καὶ πλήρης μὲν ἂν ἦν εὐσεβῶν ἤδη, πλήρης δὲ μοναχῶν, γέμουσα δὲ θυμηδείας καὶ τέρψεως τῷ Χριστωνύμῳ πρεπούσης πληρώματι, εἰ μὴ τοιαύτη κατ' αὐτῆς ἀπόφασις ἀπευκταία ἐξήνεκτο καὶ τὰ κατ' αὐτὴν οὕτω προχώρησε. Νυνὶ δὲ μὴ ὅτι γε πόθον οἱ ταύτην ἐκ μακροῦ καταλαβεῖν εἶχον, μετά· μελον ἔσχον τῆς προθυμίας, ἀλλὰ καὶ ἡμῖν τῆς εἰς τὴν πόλιν ἐλεύσεως μεταμέλει, τῆς ἐλπίδος σαφῶς διημαρτηκόσι. Πάντα γὰρ ἄνω καὶ κάτω γεγόνασι, τὸ τοῦ λόγου. Καὶ ἡ πόλις ὥσπερ τις ναῦς ἐν πελά- γει περισχεθείσα κακῶν περιφέρεται, δίκην ἀνέμων τῶν καθ᾿ ἑκάστην εἰπεῖν συμπιπτόντων ταραττάν- των αὐτὴν καὶ ναυτίας πολλῆς καὶ ἐλίγγου πλη- ρούντων, καὶ καθαρᾶς εὐδίας ἐπιτυχεῖν οὔκουν ἑών των, οὐδὲ τὸ τῆς εἰρήνης καὶ νηνεμίας ιστίον πετάσασαν πρὸς λιμένα καλῶν ἐφθακέναι στῆναι τε ἐπ' ἀγκυρῶν ἀσφαλείας καὶ μένειν ἀσάλευτον. Θεοῦ δὲ ἄρα τοῦτο ἂν εἴη καὶ τῆς ἐκείνου σαφῶς πηδα- λιουχίας, καταπραΰναι μὲν τὰ τῶν ἐπερχομένων κορυφούμενα κύματα, ἰθῦναι δὲ πρὸς γαλήνην, καὶ σωτηρίαν χαρίσασθαι, καὶ δοῦναι πρύμναν κρού- σασθαι τοῦ λοιποῦ καὶ πλεῦσαι δεύτερον, ὅ φασι, πλοῦν, μεταβεβλημένων ἁπάντων ἐπὶ τὸ βέλτιον καὶ ἡ συνοίσει τῇ πόλει, μεσιτεύσαντος τοῦ ἡμεδα ποῦ τροπαιούχου καὶ μάρτυρος, καὶ τῶν τῆς παρ τρίδος οἰάκων αὖθις εἰπεῖν ἐπιλαβομένου, καὶ πρὸς de excidio THESSALONICENSI. quem utique consecula fuisset si malum consilium C locum non habuisset, spoliata, et ornatu, quem non multo post possedisset, orbata, et non sine gemitu suspiraus quod aut terra notus non absorbuerit, aut ignis non absumpserit, aut aqua alicunde erum- pens vel e nubibus decidens non coopereruerit et inundaverit : hoc enim tolerabilius fuisset, quando multo melius est eam nusquam exstare quain hoc modo visui hominum objici. Sacra igitur templa in publica diversoria immutata sunt, ut prænarratum est, et ut cum propheta loquar, in securi et ascia Dei propitiatoria disjecta sunt: namque alia prio- ris sui decoris et situs tantummodo reliquias profe- runt, alia, quin imo major eorum pars, prorsus conciderunt, ut nec ubi aliquando steterint aguo- scatur. Direpta siquidem eorum materia structuris aliis recentioribus applicata est, et potissimum bal- neo, quod nune media in urbe commoditati publicæ erectum conspicitur; tantumque ab ætate provec- tioribus fas est audire: hac in parte templum tale erat, ibi tale, et quæcunque ea exornabant, venusta- tes et gratiæ. Et hoc quidem, per omnia civitatis loca, templa passa sunt. Monasteria, de quibus all- tea nostra oratio disseruerat, in maximum mæro- rem intuentes abstrahunt, non tantum viduata mo- nachis turpiter ejectis et ex patriis peregrinas in sedes pulsis, sed suo splendore ac pulchritudine spoliata, marmora siquidem eorum in solum disjecta et materia reliqua, ad perfectionem atque ornatum antiquitus exaggerata, rapinae volentium cessere, et nunc spectaculum sine ullo cultu foedum ac de- formatum, circumspectantium animis lacrymnas ex- torquent. Et multi sane hanc civitatem patriæ præ- posuissent ; adeoque piis hominibus repleta, repleta monachis, laetitia jubiloque Christiano colui non dedecentibus ouusta, in hilaritatem conversa maxi- mo gaudio frueretur, nisi adeo exsecranda senten- tia lata fuisset. Et res quidem urbis ita se habuere. Nunc porro, qui a longioribus oris illius potiundæ desiderio exardebant, eos sui desiderii, sed nos quo- que in eam reditionis pœnitet, cum spes melioris status penitus sublata sit. Susque deque enim om- nia facta suut, ut proverbio circumfertur ; et urbs, veluti navis alto malorum mari oppressa, circuma - D gitur : ventorum enim iustar, quæ singulis diebus occurrunt, eam interturbant et nausea vertigineque complent, et vera potiri quiete non permittunt, vela licet pacis et tranquillitatis expanderit, ut ad por tum bonorum appellat, et ancorarum securitate dr- netur, maneatque inconcussa. Dei igitur fuerit, et, illius plane gubernationis, rerum advenientium tu- midos fluctus sedare, ad tranquillitatem dirigere salutem elargiri, concedereque ut in posterum pup- pim inhibeamus et secunda navigatione, quod dici- tur, utamur, omnibus in melius immutatis, ut, quidl- quid fuerit, civitati conducat, deprecatore se pro nobis præbente nostro tropavali et martyre, rursus- que patriæ gubernacula suscipiente, et adversus t calamitatum immodicos montes suam potentiam
PG 156:627Ἄμφω γοῦν, οἶμαι, ταῦθ’ ὁ Μουράτης ἐσκέψατο καὶ τοῦθ’ οὕτω γενέσθαι προσέταξεν, ἵν’ ἀσφάλειαν ἡ πόλις ἔχῃ καὶ φυλακὴν ἀκριβεστέραν ἐκ τούτου, παράλιος οὖσα καὶ διὰ τοῦτο δεομένη πολλῶν ἐνοικούντων καὶ ἵνα τὴν ἀγορὰν πλήθουσαν ἔχουσα τῶν ὠνίων ἁπάντων εἰς αὐτὴν εἰςκομιζομένων πάντας ἕλκῃ παρ’ ἑαυτῇ, πραγματειῶν καὶ συναλλαγμάτων ἁπάντων μεταδιδοῦσα τοῖς χρῄζουσι καὶ ἑαυτὴν ῥᾳδίως πλουτίζουσα.] [Τούτων οὖν οὕτω προβάντων καὶ τῶν Τούρκων εἰς χιλίους ἀριθμουμένων τὴν πόλιν κατειληφότων καὶ πάντων οἰκίας καὶ ναοὺς ἀντὶ οἰκιῶν εἰληφότων καὶ ἀναμεὶξ κατὰ πᾶσαν τὴν πόλιν λαχόντων τὴν οἴκησιν, ἡ πόλις ὥσπερ τινὰ πενθήρη χιτῶνα τὴν ἀκοσμίαν περιεβάλετο, τῆς εὐπρεπείας, ἧς ἂν ἔτυχε τῆς κακῆς συμβουλῆς μὴ χώραν εὑρούσης, ἀφῃρημένη καὶ τὸν στολισμόν, ὃν οὐκ εἰς μακρὰν ἔσχεν ἄν, δυστυχῶς ἄγαν ἀποβαλοῦσα καὶ στένουσα, οἷον μετ’ οἰμωγῆς, ὅτι μὴ σεισμὸς ταύτην συνέχωσεν ἢ πῦρ παρανάλωσεν ἢ ὕδωρ ἀναδοθὲν ἢ νεφελόθεν ῥαγὲν συνεκάλυψε καὶ κατέκλυσε· τοῦτο γὰρ ἀνεκτότερον, ἐπεὶ τοί γε βέλτιον τοῦ τοιαύτην ὁρᾶσθαι τὸ μηδ’ ὁπωστοιοῦν ἐπὶ γῆς ἑστάναι.Α τὴν τοσαύτην τῶν συμφορῶν θάλασσαν τῇ ἑαυτοῦ Β χρησαμένου δυνάμει. Γένοιτο δὲ μὴ οὐκ εἰς μα κράν, ἱλέῳ τοῦ Θεοῦ ἐπιβλέψαντος ὄμματι, καὶ φιλανθρωπευσαμένου συνήθως ἐφ' οἷς αὐτὸν παρορ γίζομεν. κβ'. Ταῦτα ἐς δεῦρο παρηκολουθηκεν, εἰ καί τινα τούτων ἡμεῖς ἑκόντες διὰ τὸν καιρὸν καὶ τὴν ἡμε τέραν περὶ τὸ λέγειν ἀσθένειαν παραλιπεῖν δέον κεκρίκαμεν. Κἀπειδήπερ οὐκ είχομεν τὴν σὴν ἀξίω σιν διακρούσασθαι καὶ ἀνηκοΐας γραφὴν ἀπενέγο κασθαι, καθὼς ἡμῖν ἐξῆν, ἑαυτοὺς τῇ παρούσῃ δεν δώκαμεν διηγήσει. Τοῦτο γὰρ κἂν ταῖς ἀρχαῖς ὑπισ χνούμεθα, μηδὲν πλέον τῆς ἡμετέρας δυνάμεω; ἐπιδείξασθαι. "Οθεν εἰ μὲν ἄξιόν τι τῆς τε σῆς ἐπι- θυμίας καὶ τῆς ὑποθέσεως φανῶμεν ἐργάσασθαι, σὸν ἂν εἴη τοῦτο καὶ τῶν σῶν ὑπὲρ ἡμῶν προσευ χῶν· εἰ δ᾽ αὖθις ἀτυχεῖς κατὰ πάντα δόξαιμεν, δ πᾶσα παθεῖν ἀνάγκη, ὁποία τις ἂν ἀμοιβὴ καὶ πάν λιν ἡμῖν ἀντιδοθείη, δίκαιον ἂν εἴη καὶ σὲ ταύτης μετεσχηκέναι, ἡμᾶς ἀμαθεῖς ὄντας παρακαλέσαντα πρὸς ἔργον τοσοῦτον διὰ τὸ ἡμᾶς εἶναί τι νομίσαι μηδὲν ὄντας καὶ τοῦτο πανταχοῦ διατεινομένους. Ἐγὼ δ' εἰς ἀμοιβήν τὰς σας λιτὰς ἀντιδοθῆναι μοι θερμῶς ἐξαιτοῦμαι, τιμιώτατε πάτερ πολλὰ γὰρ ἐμαυτῷ συνεγνωκώς πταίσματα, τῆς ἀπὸ τῶν σῶν λιτῶν δέομαι βοηθείας, εἰς τὴν τούτων ἀπόνιψιν. Ιωάννου Αναγνώστου κατὰ δύναμιν Μονωδία ἐπὶ τῇ ἁλώσει τῆς πόλεως Θεσσαλονίκης. Τίς ἂν εἰδὼς πάθεσι θρήνους ἐξισοῦν τὴν Θεσσα- λονικέων ἀξίως πόλιν ὠδύρετο ; Πόλις γὰρ αὕτη τὰς ἄλλας ὅσον ἐν εὐτυχίᾳ πολλῷ τῷ μέτρῳ παρήνεγκε, πανταχόθεν αὐτὴν λαμπρὰν καὶ ποθεινὴν δεικνῦτα, τοσοῦτο νῦν ἀτυχέστατα πέπραγε καὶ θρηνωδίας ἁπάσης ὑπόθεσις πρόκειται. Οἷς γὰρ τῶν ἀπ' αὐτ τῆς καλῶν καὶ μικρὸν γοῦν τινα χρόνον ἀπόνασθαι γέγονε, λέγειν οὐδὲν ἔπεισιν ἄλλο ταύτης γε πέρι ἢ ψυχὴν ὅσαπερ ἐς ἀθυμίαν ἐμβάλλει πηγάς το δακρύων ἐξ ὀμμάτων προχεῖσθαι παρασκευάζει. Πολλὰς μὲν γὰρ κάλλει καὶ θέσει, πολλὰς δὲ μεγέ θει καὶ τῇ τῶν καλῶν ἀφθονίᾳ μηδ' ὅσον εἰπεῖν ὑπερέβαλε πόλεις. Καὶ [ᾶ] πρὶν μὲν ἐκύμα τοῖς ἀγαθοῖς καὶ πλούτῳ τῷ θρυλλουμένῳ, νυνὶ δὲ, ὡς μὴ ὠφελε, φροῦδα γεγένητο πάντα καὶ κακῶς ἀνε- σκεύαστο. Ω πῶς μαγνήτιδος τρόπον εἰς ἑαυτὴν ἅπαντας εἷλκεν, ἀποστῆναί τε τούτους οὐδ' όπωσο τοῦν συνεχώρει ! τοσούτῳ καὶ γὰρ κατεῖχεν, οἷς αὐτοὺς πανταχόθεν ἀφικνουμένους ἐδεξιοῦτο, δε σμοῖς τ' ἀλύτοις φιλίας συνέδει, ὡς ἀντὶ τῆς ἐνεγκα - μένης αὐτὴν πάντας αἱρεῖσθαι, καὶ μηδ' ἐπανίδου μεμνῆσθαι μηκέτι. Φεῦ ! ἀλλ᾽ ἤδη μὴ τοὺς ἐξ ἀλλο δαπῆς μόνον, οἷς ὑπῆρξεν, ὡς ἔφην, τῶν αὐτῆς ἀπο- λελαυκέναι χαρίτων, ἀλλὰ καὶ οὓς ἤνεγκε, φεύγειν ὅλῃ παρεσκεύακε προθυμίᾳ καὶ Χάρυβδιν ὥσπερ ἑτέραν διδοικέναι καὶ τρέμειν. Ο χρόνε, οἷα τις κτεις ἐξαίφνης, καὶ μεταβολὰς οἷας ἐναπεργάζῃ ταῖς πράγμασι. Καλῶς σε, πρὸς τὸ παλίντροπον ἀπιδόν τες, τροχὸν τὸ τῶν σοφῶν ὠνομάκασι γένος" πάντα γὰρ ἄνω καὶ κάτω μετατίθης καὶ περιφέρεις. Ο • JOANNIS ANAGNOSTÆ usurpante ; neque in bonum «liferatur, Deo pro- pitio oculo inspectante, et suo more nobiscum, qui in cum delinquimus, humaniter agente. illis quædam sponte, tempore id nostra dicendi im- becillitate, silentio involverimus; cumque tuâm nos rogatum refringere non possemus et inobedientiæ notam incurrere, ut nobis licuit, præsenti nos nar- rationi dedidimus : hoc enim et in exordio promi- simus, nihil nos ultra propriam facultatem cona- turos. Quare, si quid tuo desiderio dignum aut argu- mento compar, peregisse videbimur, tuum id fuerit et tuarum pro nobis supplicationum: sin res in oin- nibus infeliciter cecidit, id quod necessario futurum erat, quidquid nobis delatum fuerit munusculi, ju- stum erit te quoque participem fieri, qui nos infan- Les atque imprudentes ad opus hoc excitasti, quia aliquid esse nos, qui nihil sumus et id ubicunque etiam contentiose profitemur, existimasti. Ego ve- ro gratiam rei referri mihi preces tuas enixissime exoro, quain maxine venerande pater: mihi enim multorum scelerum conscius tuarum precum opem imploro, ut illa abluantur. Joannis Anagnostæ pro viribus acta Monodia de excidio urbis Thessalonicensis, Quis, sciens casibus eventibusque rerum fatali- C bus planctus exæquare, digne Thessalonicensium nrbem deploraverit ? Urbs enim hæc, quantum re- fiquas alias felicitate, mensura non parva, supe- ravit, rebus in omnibus semetipsam conspicuam ac desideratissimam commonstrans, tantum hoc ævi infelicissimo infortunio mactata, omnis generis lacrymarum argumentum proponitur. Quibus enim vel minimo tempore bonis illius perfrui concessum est, nihil de ea aliud occurrit quam quæ desperatio- nem animo conciliant' et fontes lacrymarum ex oculis extorquent. Namque et situ et pulchritudine multas, magnitudine et rerum abundantia multo plures civitates exsuperavit. Et quæ prius bonis omnibus affluebat, atque ab omnibus decantatis divitiis, nunc (quod utinamaveruisset Deus omni- D bus suis partibus jacet demortua et pessime per- tractata. O quomodo illa, perinde atque magnes, omnes ad se trahebat avellique ab se nullo modo permittebat? sic enim eos detinebat, quos quacun- que e regione advenientes donis excipiebat, vincu- lisque amicitiæ indissolubilibus constringebat, ut præ ea patriam postponerent et de reditu prorsus inemoriam amitterent. Heu, heu ! verumtamen nunc non tautumn advenas, quos, ut dixi, illius gratiarum participes fieri contigit, sed etiam quos ipsa extulit, o'vni studio fugam arripere eamque veluti Charyb- diin alteram perhorrescere et detestari coegit. O tempus, quænam repente parturis, et quasnam rebus immutationes inducis! optime te, qui retro 22. Et hæc hucusque processere: licet nos ex
PG 156:628Οἱ μὲν οὖν τῶν ἱερῶν οἴκων εἰς κοινὰ καταγώγια μετημείφθησαν, ὥσπερ εἰρήκειμεν, καὶ τὸ προφητικὸν εἰπεῖν, «ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίῳ τὰ θυσιαστήρια τοῦ θεοῦ καταβέβληντο», οἱ δὲ λείψανα μόνον τοῦ πρώτου κάλλους αὐτῶν καὶ τῆς θέσεως ἀποσώζουσιν, ἔνιοι δέ, καὶ μᾶλλον οἱ πλείους, καταπεπτώκεσαν τέλειον, ὡς μηδὲ ποῦ ποτ’ ἦσαν γνωρίζεσθαι· διηρπάγησαν γὰρ αἱ τούτων ὕλαι καὶ κτίσμασιν ἄλλοις προσετέθησαν καινοτέροις καὶ μάλιστά γε τῷ νῦν ἐπὶ μέσης τῆς πόλεως ὁρωμένῳ καὶ κοινῷ βαλανείῳ. Καὶ μονονουχὶ τῶν γηραιοτέρων ἔξεστιν ἀκούειν ἀνδρῶν ὡς ὧδε μὲν ἦν ὁ νεὼς ὁ δεῖνα, ἐκεῖ δὲ ὁ δεῖνα καὶ ὅσα προσῆν ἑκάστῳ καὶ κάλλη καὶ χάριτες. Καὶ τοῦτο μὲν οἱ κατὰ πᾶσαν τὴν πόλιν νεῴ, μοναὶ δ’, ἃς πρότερον φθάσας ὁ λόγος ἐδήλωσεν, ἀφορμὴ τοῖς ὁρῶσιν ἵστανται πένθους, μὴ ὅτι γε μοναχῶν ἔρημοι καταστᾶσαι κακῶς ἐξελαθέντων καὶ πρὸς ἑτέρας πόλεις μετοικησάντων, ἀλλὰ καὶ προσαφῃρημέναι τὴν διὰ πάντων λαμπρότητα·Α τὴν τοσαύτην τῶν συμφορῶν θάλασσαν τῇ ἑαυτοῦ Β χρησαμένου δυνάμει. Γένοιτο δὲ μὴ οὐκ εἰς μα κράν, ἱλέῳ τοῦ Θεοῦ ἐπιβλέψαντος ὄμματι, καὶ φιλανθρωπευσαμένου συνήθως ἐφ' οἷς αὐτὸν παρορ γίζομεν. κβ'. Ταῦτα ἐς δεῦρο παρηκολουθηκεν, εἰ καί τινα τούτων ἡμεῖς ἑκόντες διὰ τὸν καιρὸν καὶ τὴν ἡμε τέραν περὶ τὸ λέγειν ἀσθένειαν παραλιπεῖν δέον κεκρίκαμεν. Κἀπειδήπερ οὐκ είχομεν τὴν σὴν ἀξίω σιν διακρούσασθαι καὶ ἀνηκοΐας γραφὴν ἀπενέγο κασθαι, καθὼς ἡμῖν ἐξῆν, ἑαυτοὺς τῇ παρούσῃ δεν δώκαμεν διηγήσει. Τοῦτο γὰρ κἂν ταῖς ἀρχαῖς ὑπισ χνούμεθα, μηδὲν πλέον τῆς ἡμετέρας δυνάμεω; ἐπιδείξασθαι. "Οθεν εἰ μὲν ἄξιόν τι τῆς τε σῆς ἐπι- θυμίας καὶ τῆς ὑποθέσεως φανῶμεν ἐργάσασθαι, σὸν ἂν εἴη τοῦτο καὶ τῶν σῶν ὑπὲρ ἡμῶν προσευ χῶν· εἰ δ᾽ αὖθις ἀτυχεῖς κατὰ πάντα δόξαιμεν, δ πᾶσα παθεῖν ἀνάγκη, ὁποία τις ἂν ἀμοιβὴ καὶ πάν λιν ἡμῖν ἀντιδοθείη, δίκαιον ἂν εἴη καὶ σὲ ταύτης μετεσχηκέναι, ἡμᾶς ἀμαθεῖς ὄντας παρακαλέσαντα πρὸς ἔργον τοσοῦτον διὰ τὸ ἡμᾶς εἶναί τι νομίσαι μηδὲν ὄντας καὶ τοῦτο πανταχοῦ διατεινομένους. Ἐγὼ δ' εἰς ἀμοιβήν τὰς σας λιτὰς ἀντιδοθῆναι μοι θερμῶς ἐξαιτοῦμαι, τιμιώτατε πάτερ πολλὰ γὰρ ἐμαυτῷ συνεγνωκώς πταίσματα, τῆς ἀπὸ τῶν σῶν λιτῶν δέομαι βοηθείας, εἰς τὴν τούτων ἀπόνιψιν. Ιωάννου Αναγνώστου κατὰ δύναμιν Μονωδία ἐπὶ τῇ ἁλώσει τῆς πόλεως Θεσσαλονίκης. Τίς ἂν εἰδὼς πάθεσι θρήνους ἐξισοῦν τὴν Θεσσα- λονικέων ἀξίως πόλιν ὠδύρετο ; Πόλις γὰρ αὕτη τὰς ἄλλας ὅσον ἐν εὐτυχίᾳ πολλῷ τῷ μέτρῳ παρήνεγκε, πανταχόθεν αὐτὴν λαμπρὰν καὶ ποθεινὴν δεικνῦτα, τοσοῦτο νῦν ἀτυχέστατα πέπραγε καὶ θρηνωδίας ἁπάσης ὑπόθεσις πρόκειται. Οἷς γὰρ τῶν ἀπ' αὐτ τῆς καλῶν καὶ μικρὸν γοῦν τινα χρόνον ἀπόνασθαι γέγονε, λέγειν οὐδὲν ἔπεισιν ἄλλο ταύτης γε πέρι ἢ ψυχὴν ὅσαπερ ἐς ἀθυμίαν ἐμβάλλει πηγάς το δακρύων ἐξ ὀμμάτων προχεῖσθαι παρασκευάζει. Πολλὰς μὲν γὰρ κάλλει καὶ θέσει, πολλὰς δὲ μεγέ θει καὶ τῇ τῶν καλῶν ἀφθονίᾳ μηδ' ὅσον εἰπεῖν ὑπερέβαλε πόλεις. Καὶ [ᾶ] πρὶν μὲν ἐκύμα τοῖς ἀγαθοῖς καὶ πλούτῳ τῷ θρυλλουμένῳ, νυνὶ δὲ, ὡς μὴ ὠφελε, φροῦδα γεγένητο πάντα καὶ κακῶς ἀνε- σκεύαστο. Ω πῶς μαγνήτιδος τρόπον εἰς ἑαυτὴν ἅπαντας εἷλκεν, ἀποστῆναί τε τούτους οὐδ' όπωσο τοῦν συνεχώρει ! τοσούτῳ καὶ γὰρ κατεῖχεν, οἷς αὐτοὺς πανταχόθεν ἀφικνουμένους ἐδεξιοῦτο, δε σμοῖς τ' ἀλύτοις φιλίας συνέδει, ὡς ἀντὶ τῆς ἐνεγκα - μένης αὐτὴν πάντας αἱρεῖσθαι, καὶ μηδ' ἐπανίδου μεμνῆσθαι μηκέτι. Φεῦ ! ἀλλ᾽ ἤδη μὴ τοὺς ἐξ ἀλλο δαπῆς μόνον, οἷς ὑπῆρξεν, ὡς ἔφην, τῶν αὐτῆς ἀπο- λελαυκέναι χαρίτων, ἀλλὰ καὶ οὓς ἤνεγκε, φεύγειν ὅλῃ παρεσκεύακε προθυμίᾳ καὶ Χάρυβδιν ὥσπερ ἑτέραν διδοικέναι καὶ τρέμειν. Ο χρόνε, οἷα τις κτεις ἐξαίφνης, καὶ μεταβολὰς οἷας ἐναπεργάζῃ ταῖς πράγμασι. Καλῶς σε, πρὸς τὸ παλίντροπον ἀπιδόν τες, τροχὸν τὸ τῶν σοφῶν ὠνομάκασι γένος" πάντα γὰρ ἄνω καὶ κάτω μετατίθης καὶ περιφέρεις. Ο • JOANNIS ANAGNOSTÆ usurpante ; neque in bonum «liferatur, Deo pro- pitio oculo inspectante, et suo more nobiscum, qui in cum delinquimus, humaniter agente. illis quædam sponte, tempore id nostra dicendi im- becillitate, silentio involverimus; cumque tuâm nos rogatum refringere non possemus et inobedientiæ notam incurrere, ut nobis licuit, præsenti nos nar- rationi dedidimus : hoc enim et in exordio promi- simus, nihil nos ultra propriam facultatem cona- turos. Quare, si quid tuo desiderio dignum aut argu- mento compar, peregisse videbimur, tuum id fuerit et tuarum pro nobis supplicationum: sin res in oin- nibus infeliciter cecidit, id quod necessario futurum erat, quidquid nobis delatum fuerit munusculi, ju- stum erit te quoque participem fieri, qui nos infan- Les atque imprudentes ad opus hoc excitasti, quia aliquid esse nos, qui nihil sumus et id ubicunque etiam contentiose profitemur, existimasti. Ego ve- ro gratiam rei referri mihi preces tuas enixissime exoro, quain maxine venerande pater: mihi enim multorum scelerum conscius tuarum precum opem imploro, ut illa abluantur. Joannis Anagnostæ pro viribus acta Monodia de excidio urbis Thessalonicensis, Quis, sciens casibus eventibusque rerum fatali- C bus planctus exæquare, digne Thessalonicensium nrbem deploraverit ? Urbs enim hæc, quantum re- fiquas alias felicitate, mensura non parva, supe- ravit, rebus in omnibus semetipsam conspicuam ac desideratissimam commonstrans, tantum hoc ævi infelicissimo infortunio mactata, omnis generis lacrymarum argumentum proponitur. Quibus enim vel minimo tempore bonis illius perfrui concessum est, nihil de ea aliud occurrit quam quæ desperatio- nem animo conciliant' et fontes lacrymarum ex oculis extorquent. Namque et situ et pulchritudine multas, magnitudine et rerum abundantia multo plures civitates exsuperavit. Et quæ prius bonis omnibus affluebat, atque ab omnibus decantatis divitiis, nunc (quod utinamaveruisset Deus omni- D bus suis partibus jacet demortua et pessime per- tractata. O quomodo illa, perinde atque magnes, omnes ad se trahebat avellique ab se nullo modo permittebat? sic enim eos detinebat, quos quacun- que e regione advenientes donis excipiebat, vincu- lisque amicitiæ indissolubilibus constringebat, ut præ ea patriam postponerent et de reditu prorsus inemoriam amitterent. Heu, heu ! verumtamen nunc non tautumn advenas, quos, ut dixi, illius gratiarum participes fieri contigit, sed etiam quos ipsa extulit, o'vni studio fugam arripere eamque veluti Charyb- diin alteram perhorrescere et detestari coegit. O tempus, quænam repente parturis, et quasnam rebus immutationes inducis! optime te, qui retro 22. Et hæc hucusque processere: licet nos ex
αἵ τε γὰρ μάρμαροι τούτων ἐξηδαφίσθησαν, ἥ τ’ ἄλλη ἅπασα ὕλη, ἡ πρὸς ἀπαρτισμὸν αὐτῶν ἀρχῆθεν συντεθειμένη καὶ κάλλος, εἰς διαρπαγὴν τοῖς βουλομένοις ἀνεῖτο καὶ νῦν ἄκοσμόν τι θέαμα πᾶσιν ὁρῶνται καὶ τὰς ἁπάντων ψυχὰς κινοῦσι πρὸς δάκρυα. Πολλοὶ μὲν οὖν εἵλοντ’ ἂν ἀντὶ τῆς ἐνεγκαμένης τὴν πόλιν καὶ πλήρης μὲν ἂν ἦν εὐσεβῶν ἤδη, πλήρης δὲ μοναχῶν, γέμουσα δὲ θυμηδείας καὶ τέρψεως τῷ χριστωνύμῳ πρεπούσης πληρώματι, εἰ μὴ τοιαύτη κατ’ αὐτῆς ἀπόφασις ἀπευκταία ἐξήνεκτο καὶ τὰ κατ’ αὐτὴν οὕτω προὐχώρησε. Νυνὶ δὲ μὴ ὅτι γε πόθον, οἳ ταύτην ἐκ μακροῦ καταλαβεῖν εἶχον, μετάμελον ἔσχον τῆς προθυμίας, ἀλλὰ καὶ ἡμῖν τῆς εἰς τὴν πόλιν ἐλεύσεως μεταμέλει, τῆς ἐλπίδος σαφῶς διημαρτηκόσι· πάντα γὰρ ἄνω καὶ κάτω γεγόνασι, τὸ τοῦ λόγου, καὶ ἡ πόλις ὥσπερ τις ναῦς ἐν πελάγει περισχεθεῖσα κακῶν περιφέρεται, δίκην ἀνέμων τῶν καθ’ ἑκάστην εἰπεῖν συμπιπτόντων ταραττόντων αὐτὴν καὶ ναυτίας πολλῆς καὶ ἰλίγγου πληρούντων καὶ καθαρᾶς εὐδίας ἐπιτυχεῖν οὔκουν ἐώντων, οὐδὲ τὸ τῆς εἰρήνης καὶ νηνεμίας ἱστίον πετάσασαν πρὸς λιμένα καλῶν ἐφθακέναι στῆναί τε ἐπ’ ἀγκυρῶν ἀσφαλείας καὶ μένειν ἀσάλευτον.Α τὴν τοσαύτην τῶν συμφορῶν θάλασσαν τῇ ἑαυτοῦ Β χρησαμένου δυνάμει. Γένοιτο δὲ μὴ οὐκ εἰς μα κράν, ἱλέῳ τοῦ Θεοῦ ἐπιβλέψαντος ὄμματι, καὶ φιλανθρωπευσαμένου συνήθως ἐφ' οἷς αὐτὸν παρορ γίζομεν. κβ'. Ταῦτα ἐς δεῦρο παρηκολουθηκεν, εἰ καί τινα τούτων ἡμεῖς ἑκόντες διὰ τὸν καιρὸν καὶ τὴν ἡμε τέραν περὶ τὸ λέγειν ἀσθένειαν παραλιπεῖν δέον κεκρίκαμεν. Κἀπειδήπερ οὐκ είχομεν τὴν σὴν ἀξίω σιν διακρούσασθαι καὶ ἀνηκοΐας γραφὴν ἀπενέγο κασθαι, καθὼς ἡμῖν ἐξῆν, ἑαυτοὺς τῇ παρούσῃ δεν δώκαμεν διηγήσει. Τοῦτο γὰρ κἂν ταῖς ἀρχαῖς ὑπισ χνούμεθα, μηδὲν πλέον τῆς ἡμετέρας δυνάμεω; ἐπιδείξασθαι. "Οθεν εἰ μὲν ἄξιόν τι τῆς τε σῆς ἐπι- θυμίας καὶ τῆς ὑποθέσεως φανῶμεν ἐργάσασθαι, σὸν ἂν εἴη τοῦτο καὶ τῶν σῶν ὑπὲρ ἡμῶν προσευ χῶν· εἰ δ᾽ αὖθις ἀτυχεῖς κατὰ πάντα δόξαιμεν, δ πᾶσα παθεῖν ἀνάγκη, ὁποία τις ἂν ἀμοιβὴ καὶ πάν λιν ἡμῖν ἀντιδοθείη, δίκαιον ἂν εἴη καὶ σὲ ταύτης μετεσχηκέναι, ἡμᾶς ἀμαθεῖς ὄντας παρακαλέσαντα πρὸς ἔργον τοσοῦτον διὰ τὸ ἡμᾶς εἶναί τι νομίσαι μηδὲν ὄντας καὶ τοῦτο πανταχοῦ διατεινομένους. Ἐγὼ δ' εἰς ἀμοιβήν τὰς σας λιτὰς ἀντιδοθῆναι μοι θερμῶς ἐξαιτοῦμαι, τιμιώτατε πάτερ πολλὰ γὰρ ἐμαυτῷ συνεγνωκώς πταίσματα, τῆς ἀπὸ τῶν σῶν λιτῶν δέομαι βοηθείας, εἰς τὴν τούτων ἀπόνιψιν. Ιωάννου Αναγνώστου κατὰ δύναμιν Μονωδία ἐπὶ τῇ ἁλώσει τῆς πόλεως Θεσσαλονίκης. Τίς ἂν εἰδὼς πάθεσι θρήνους ἐξισοῦν τὴν Θεσσα- λονικέων ἀξίως πόλιν ὠδύρετο ; Πόλις γὰρ αὕτη τὰς ἄλλας ὅσον ἐν εὐτυχίᾳ πολλῷ τῷ μέτρῳ παρήνεγκε, πανταχόθεν αὐτὴν λαμπρὰν καὶ ποθεινὴν δεικνῦτα, τοσοῦτο νῦν ἀτυχέστατα πέπραγε καὶ θρηνωδίας ἁπάσης ὑπόθεσις πρόκειται. Οἷς γὰρ τῶν ἀπ' αὐτ τῆς καλῶν καὶ μικρὸν γοῦν τινα χρόνον ἀπόνασθαι γέγονε, λέγειν οὐδὲν ἔπεισιν ἄλλο ταύτης γε πέρι ἢ ψυχὴν ὅσαπερ ἐς ἀθυμίαν ἐμβάλλει πηγάς το δακρύων ἐξ ὀμμάτων προχεῖσθαι παρασκευάζει. Πολλὰς μὲν γὰρ κάλλει καὶ θέσει, πολλὰς δὲ μεγέ θει καὶ τῇ τῶν καλῶν ἀφθονίᾳ μηδ' ὅσον εἰπεῖν ὑπερέβαλε πόλεις. Καὶ [ᾶ] πρὶν μὲν ἐκύμα τοῖς ἀγαθοῖς καὶ πλούτῳ τῷ θρυλλουμένῳ, νυνὶ δὲ, ὡς μὴ ὠφελε, φροῦδα γεγένητο πάντα καὶ κακῶς ἀνε- σκεύαστο. Ω πῶς μαγνήτιδος τρόπον εἰς ἑαυτὴν ἅπαντας εἷλκεν, ἀποστῆναί τε τούτους οὐδ' όπωσο τοῦν συνεχώρει ! τοσούτῳ καὶ γὰρ κατεῖχεν, οἷς αὐτοὺς πανταχόθεν ἀφικνουμένους ἐδεξιοῦτο, δε σμοῖς τ' ἀλύτοις φιλίας συνέδει, ὡς ἀντὶ τῆς ἐνεγκα - μένης αὐτὴν πάντας αἱρεῖσθαι, καὶ μηδ' ἐπανίδου μεμνῆσθαι μηκέτι. Φεῦ ! ἀλλ᾽ ἤδη μὴ τοὺς ἐξ ἀλλο δαπῆς μόνον, οἷς ὑπῆρξεν, ὡς ἔφην, τῶν αὐτῆς ἀπο- λελαυκέναι χαρίτων, ἀλλὰ καὶ οὓς ἤνεγκε, φεύγειν ὅλῃ παρεσκεύακε προθυμίᾳ καὶ Χάρυβδιν ὥσπερ ἑτέραν διδοικέναι καὶ τρέμειν. Ο χρόνε, οἷα τις κτεις ἐξαίφνης, καὶ μεταβολὰς οἷας ἐναπεργάζῃ ταῖς πράγμασι. Καλῶς σε, πρὸς τὸ παλίντροπον ἀπιδόν τες, τροχὸν τὸ τῶν σοφῶν ὠνομάκασι γένος" πάντα γὰρ ἄνω καὶ κάτω μετατίθης καὶ περιφέρεις. Ο • JOANNIS ANAGNOSTÆ usurpante ; neque in bonum «liferatur, Deo pro- pitio oculo inspectante, et suo more nobiscum, qui in cum delinquimus, humaniter agente. illis quædam sponte, tempore id nostra dicendi im- becillitate, silentio involverimus; cumque tuâm nos rogatum refringere non possemus et inobedientiæ notam incurrere, ut nobis licuit, præsenti nos nar- rationi dedidimus : hoc enim et in exordio promi- simus, nihil nos ultra propriam facultatem cona- turos. Quare, si quid tuo desiderio dignum aut argu- mento compar, peregisse videbimur, tuum id fuerit et tuarum pro nobis supplicationum: sin res in oin- nibus infeliciter cecidit, id quod necessario futurum erat, quidquid nobis delatum fuerit munusculi, ju- stum erit te quoque participem fieri, qui nos infan- Les atque imprudentes ad opus hoc excitasti, quia aliquid esse nos, qui nihil sumus et id ubicunque etiam contentiose profitemur, existimasti. Ego ve- ro gratiam rei referri mihi preces tuas enixissime exoro, quain maxine venerande pater: mihi enim multorum scelerum conscius tuarum precum opem imploro, ut illa abluantur. Joannis Anagnostæ pro viribus acta Monodia de excidio urbis Thessalonicensis, Quis, sciens casibus eventibusque rerum fatali- C bus planctus exæquare, digne Thessalonicensium nrbem deploraverit ? Urbs enim hæc, quantum re- fiquas alias felicitate, mensura non parva, supe- ravit, rebus in omnibus semetipsam conspicuam ac desideratissimam commonstrans, tantum hoc ævi infelicissimo infortunio mactata, omnis generis lacrymarum argumentum proponitur. Quibus enim vel minimo tempore bonis illius perfrui concessum est, nihil de ea aliud occurrit quam quæ desperatio- nem animo conciliant' et fontes lacrymarum ex oculis extorquent. Namque et situ et pulchritudine multas, magnitudine et rerum abundantia multo plures civitates exsuperavit. Et quæ prius bonis omnibus affluebat, atque ab omnibus decantatis divitiis, nunc (quod utinamaveruisset Deus omni- D bus suis partibus jacet demortua et pessime per- tractata. O quomodo illa, perinde atque magnes, omnes ad se trahebat avellique ab se nullo modo permittebat? sic enim eos detinebat, quos quacun- que e regione advenientes donis excipiebat, vincu- lisque amicitiæ indissolubilibus constringebat, ut præ ea patriam postponerent et de reditu prorsus inemoriam amitterent. Heu, heu ! verumtamen nunc non tautumn advenas, quos, ut dixi, illius gratiarum participes fieri contigit, sed etiam quos ipsa extulit, o'vni studio fugam arripere eamque veluti Charyb- diin alteram perhorrescere et detestari coegit. O tempus, quænam repente parturis, et quasnam rebus immutationes inducis! optime te, qui retro 22. Et hæc hucusque processere: licet nos ex
PG 156:629Θεοῦ δὲ ἄρα τοῦτ’ ἂν εἴη καὶ τῆς ἐκείνου σαφῶς ποδαλιουχίας, καταπραῦ̈ναι μὲν τὰ τῶν ἐπερχομένων κορυφούμενα κύματα, ἰθῦναι δὲ πρὸς γαλήνην καὶ σωτηρίαν χαρίσασθαι καὶ δοῦναι πρύμναν κρούσασθαι τοῦ λοιποῦ καὶ «πλεῦσαι δεύτερον, ὅ φασι, πλοῦν», μεταβεβλημένων ἁπάντων ἐπὶ τὸ βέλτιον καὶ ὃ συνοίσει τῇ πόλει, μεσιτεύσαντος τοῦ τοῦ ἡμεδαποῦ Τροπαιούχου καὶ Μάρτυρος καὶ τῶν τῆς πατρίδος οἰάκων αὖθις εἰπεῖν ἐπιλαβομένου καὶ πρὸς τὴν τοσαύτην τῶν συμφορῶν θάλασσαν τῇ ἑαυτοῦ χρησαμένου δυνάμει. Γένοιτο δὲ μὴ οὐκ εἰς μακράν, ἱλέῳ τοῦ Θεοῦ ἐπιβλέψαντος ὄμματι καὶ φιλανθρωπευσαμένου συνήθως, ἐφ’ οἷς αὐτὸν παροργίζομεν.] Ταῦτα ἐς δεῦρο παρηκολούθηκεν, εἰ καί τινα τούτων ἡμεῖς ἑκόντες διὰ τὸν καιρὸν καὶ τὴν ἡμετέραν περὶ τὸ λέγειν ἀσθένειαν παραλιπεῖν δέον κεκρίκαμεν. Κἀπειδήπερ οὐκ εἴχομεν τὴν σὴν ἀξίωσιν διακρούσασθαι καὶ ἀνηκοί̈ας γραφὴν ἀπενέγκασθαι, καθὼς ἡμῖν ἐξῆν, ἑαυτοὺς τῇ παρούσῃ δεδώκαμεν διηγήσει· τοῦτο γὰρ κἂν ταῖς ἀρχαῖς ὑπισχνούμεθα, μηδὲν πλέον τῆς ἡμετέρας δυνάμεως ἐπιδείξασθαι.πόλις ἡ πρὶν μὲν ὥσπερ ναῦς ἐξ οὐρίας πλέουσα, Α Έπειτα δὲ καταιγίδος δεινῆς ἐγερθείσης κακῶς συν- τριβεῖσα καὶ τὴν ἐναποκείμενον πλοῦτον ἀποβαλοῦσα καὶ ἀπολέσασα, οὐδ᾽ ἂν εἷς τῶν σοι προσόντων ἀφί κοιτό ποτ' εἰς λήθην ἑκὼν, εἰ μὴ τῶν φρενῶν ἐξέ- στηκεν ὅλως. Ἐγὼ μὲν οὖν καὶ σύνδακρυς σοῦ μεμνημένος καθίσταμαι, καὶ τὸ προφητικὸν εἰπεῖν, σκότος λεπτόν με καλύπτει, καὶ παραμυθίαν ζητῶν ταυτά μοι πάσχειν καὶ τοὺς ἄλλους ευρίσκω. Ο πῶς σου τὴν πρὶν εὐκοσμίαν ἀφῄρησαι, καὶ ἡ λαμ πρότης ἀπέσβη, καὶ τοὺς ὁρῶντας κατηφιᾶν ἀναγ- γάζεις. Συγκέχυται γάρ σοι κόσμος ὁ περικείμενος ἅπας, καὶ τὸ κάλλος, ᾧ σαυτὴν κοσμείν εἶχες, ἐξαί φνης ἀπόλωλε. Θέατρον γὰρ πρότερον μὲν εὐδαιμον ἧς, νυνὶ δὲ θέα πᾶσι γέγονας ἀπευκταία, καὶ τοὺς ἐνοικεῖν ἑλομένους σοι καὶ ἄκοντας ἀπελαύνεις, ὁρᾶν σε μὴ φέροντας ἐν δυστυχία τοιαύτῃ. Οι γάρ σε τροφὸν οίδασι καὶ μητέρα, τοῖς ἐπὶ μητρί και πτομένοις ἀποιχομένῃ τὰ παραπλήσια ὁρῶσι, καὶ κατηφείας σε πάντες ποιοῦνται διήγημα. Ο παρ ὄντες, ἐγὼ μὲν καὶ τῶν ἄλλων ὅταν εἰς μνήμην ἥκω τῆς πόλεως, πολλῶν ὄντων καὶ μεγάλων, καὶ ὧν λόγος οὐδεὶς ἐξαρκεί πρὸς διήγησιν, ἐλίγγου πλη- ροῦμαι καὶ ἐμαυτὸν ὑπ' ἀθυμίας κατέχειν οὐχ οἷός τε γίνομαι, ἡνίκα δ᾽ ἂν καὶ τὸν κάλλιστον ὃν ἀπο- βέβληκε κόσμον λογίσωμαι, νεώς, φημί, θείους καὶ τὰ κατὰ πᾶν αὐτῆς μέρος σεμνῶν ἀνδρῶν κα γώγια, μικροῦ καὶ ἄφωνος τοῖς παροῦσιν ὁρῶμαι καὶ μόλις ἐμαυτὸν ἀνακτῶμαι του πάθους. Οφθαλ μῶν γὰρ εἰπεῖν ἦσαν οὗτοι βολαί τε καὶ γλῆναι τῇ πόλει, καὶ νῦν κατακοιμηθεῖσαι ζοφερὰν αὐτὴν ἀπειργάσαντο πάντη. Καὶ τί μὴ λέγω τὸ κρεῖττον ; Οὐρανῷ τε καὶ γῇ ταύτην εἴχασεν ἄν τις τὴν πόλιν εὐστόχω;· τὸ μὲν γὰρ ἄνω τοὺς ἐν ἀρετῇ διαλάμ ποντας οικήτορας πρότερον ἔχον μέρος οὐρανοῦ Ο Ει σώζον ἦν σχῆμα, τὸ κάτω δὲ καὶ πρὸς θάλατταν · γῆς. Εἴ τις δ᾽ ἂν καὶ συνεκτικὰ εἴποι στύλους τῇ πόλει, οὐκ ἂν ἁμάρτοι. Ο πράγματος ξένου ! ἔνθα πόνοι τῆς ἀσκητικῆς τοῦ παντὸς ἐτιμῶντο παλαί- στρας, νυνὶ θεοστυγή διαπράττεται. Καὶ Θεὸς ὑπερ- τίθεται τὴν ἐκδίκησιν. Ὦ Θεοῦ ἀνοχή, πῶς τοιού- των ἠνέσχου ; Βέλτιον ἂν ἦν τὴν γῆν διασχοῦσαν καλύψαι ἢ τοῦτον ταῦτα μετασκευασθῆναι τὸν τρό που. Κρεῖττον ἂν ἦν ἐνὶ τῆς γῆς ἀνατιναγμῷ ταυτί καταπεπτωκέναι καὶ μηδὲ λείψανα γοῦν ἐναπολε- λεῖφθαι τῷ τόπῳ· τότε γὰρ οὐ τοσοῦτο τὰς τῶν ὁρώντων ψυχὰς ἔδακνεν ἂν τὸ πάθος. Ἡμῖν μὲν καὶ τὸ εἰσιέναι ἔνδον τοῦ θυσιαστηρίου φοβερὸν εἶ- ναι ἐδόκει, καὶ μόνοις ἦν εἰσιτητὸν τοῖς τεταγμένοις ἐν τούτῳ, ψυχὴν καὶ σῶμα πρότερον σφίσι καθηρα μένοις· τὰ νῦν δὲ τοῖς βδελυροῖς φεῦ ! ἀνεῖται, και τῆς τοιαύτης οὐκ ἀπείργονται τόλμης. Καὶ οὔτε γῆ διίσταται καὶ τοὺς κατά Θεοῦ χωροῦντας χωννύει, ἥλιος ἄνωθεν καταφλέγει, ἢ οὐρανὸς σφοδρὸν ὑετὸν καταπέμπει καὶ καταδύει τἀνόμημα. Υπη νοῦ καὶ αἰσθήσεων νήψει θείων λογίων ᾔδετο μέλη καὶ συνάδοντες ἦσαν ἄνωθεν νόες, φωνῶν νῦν αίρε ται ἀσήμων κραυγή, καὶ τὸ δαιμόνων ἐφήδεται φύλον, σιγώσας ὁρῶν παννύχων ᾠδῶν ὑπηρέτιδα; Ο DE EXCIDIO THESSALONICENSI abs te omuia converti conspexere sapientes, rol tam nuncuparunt, omnia siquidem susgne deque agis ducisque. O urbs antea vento secundo adua- vigans, postmodum dira tempestate coorta pessime contrita, repositis in te divitiis amissis atque deper- ditis ! nemo equidem tuorum unquam obliviscetur libens, Bi mente captus abs te prorsus abierit. Ego vero totus lacrymis conspergor, dum tui recor «dor, et ut cum propheta loquar, subtiles tenebra -me obtegunt, et consolationem quærens eadein et alios perpeti reperio. O quomodle tuo pristino deco re spoliata es, et splendor exstinctus, et intuentes mærore conficis! ornatus enim omnis, qui te ambie bat, conturbatos est ; et pulchritudo, qua te corr · decorabas, actutum abiit, theatrum siquidem antea B felix, nunc omnibus abominandum spectaculum reddita es ; et eos qui tuam habitationem elegeraꞌt nolentes abigis, tanquam qui te in simili calamitate videre non sustinent. Qui enim te altricem et ma- trem confitentur, perinde se gerunt atque illi qui matrem demortuam efferunt, et mœroris te narra- tionem omnes constituunt. prasentes ! ego equidem et rerum aliarum urbis men.oriam cum recolo, quæ multa sunt et ingentia et dicendi g.– nus omne superant, statim vertigine opprimor et me ipsum continere præ dolore nequeo. Sed cırın pulcherrimus, quem.amisit, oratus menti occurrit, ædes, inquam, sacræ el per omnia sui loca vere randorum hominum sedes, tantum non mutas vocis usu amisso adstantibus videor, et vix me ex ea C turbatione animi recolligo. Oculorum enim illa eraut urbi, ut ita dicam, jactus atque pupillae ; at nunc obdormiscentia obscuram illam undequaque effecerunt. quid praestantissimum taceo? Calo terræque urbem hanc nescio quis apte assimila verit. . Namque pars illius superior, quæ prius habitatores D melius fuisset hiatu terræ omnino absorpta esse in virtutibus præstantes viros continebat, cœli, pars inferior et mari aðjacens terræ figuram præ se ferebat. Si quis vero et columnas urbem continen- tes adjiceret, uæ is a vero non aberraverit. 1em peregrinam ! ubi labores exercitatoriæ palestræ ante omnia præſerebantur, nunc Deo exosa confi- ciuntur ; et Deus ultionem rejicit in aliud tempus ? O Dei tolerantiam ! quomodo similia sustinuisti ? quam in hunc modum commutata. Optabilius fuis- sel uno terræ motu concidisse, ut ne reliquiæ qui- .dem exstarent. Tum etenim non tantumdem animos intuentium ruina lapcinasset. Nobis antea et in Suncta sanctorum ingressus terribilis reputabatur, nec nisi qui illic inserviebant, aditus in illa habe- bant, animo et corpore depurgati : nunc vero exsc crandis hisce (væ misero mihi!) patent, et a simuli audacia sese non' retrahunt. Et terra non fatiscit, ac adversus Deum similia conantes non tegit; sol dlesuper non succendit ? Coelum magna turbulenta.. que tempestate demissa celus non mergit? Chi mentis sensuumque sobrietate divinorum eloquio- rum mele concinebantt r un¿que simul desuper m-
PG 156:630Ὅθεν, εἰ μὲν ἄξιόν τι τῆς τε σῆς ἐπιθυμίας καὶ τῆς ὑποθέσεως φανῶμεν ἐργάσασθαι, σὸν ἂν εἴη τοῦτο καὶ τῶν σῶν ὑπὲρ ἡμῶν προσευχῶν. Εἰ δ’ αὖθις ἀτυχεῖς κατὰ πάντα δόξαιμεν, ὃ πᾶσα παθεῖν ἀνάγκη, ὁποία τις ἂν ἀμοιβὴ καὶ πάλιν ἡμῖν ἀντιδοθείη, δίκαιον ἂν εἴη καὶ σὲ ταύτης μετεσχηκέναι, ἡμᾶς ἀμαθεῖς ὄντας, παρακαλέσαντα πρὸς ἔργον τοσοῦτον διὰ τὸ ἡμᾶς εἶναί τι νομίσαι, μηδὲν ὄντας καὶ τοῦτο πανταχοῦ διατεινομένους. Ἐγὼ δ’ εἰς ἀμοιβὴν τὰς σὰς λιτὰς ἀντιδοθῆναί μοι θερμῶς ἐξαιτοῦμαι, τιμιώτατε πάτερ· πολλὰ γὰρ ἐμαυτῷ συνεγνωκὼς πταίσματα, τῆς ἀπὸ τῶν σῶν λιτῶν δέομαι βοηθείας εἰς τὴν τούτων ἀπόνιψιν.πόλις ἡ πρὶν μὲν ὥσπερ ναῦς ἐξ οὐρίας πλέουσα, Α Έπειτα δὲ καταιγίδος δεινῆς ἐγερθείσης κακῶς συν- τριβεῖσα καὶ τὴν ἐναποκείμενον πλοῦτον ἀποβαλοῦσα καὶ ἀπολέσασα, οὐδ᾽ ἂν εἷς τῶν σοι προσόντων ἀφί κοιτό ποτ' εἰς λήθην ἑκὼν, εἰ μὴ τῶν φρενῶν ἐξέ- στηκεν ὅλως. Ἐγὼ μὲν οὖν καὶ σύνδακρυς σοῦ μεμνημένος καθίσταμαι, καὶ τὸ προφητικὸν εἰπεῖν, σκότος λεπτόν με καλύπτει, καὶ παραμυθίαν ζητῶν ταυτά μοι πάσχειν καὶ τοὺς ἄλλους ευρίσκω. Ο πῶς σου τὴν πρὶν εὐκοσμίαν ἀφῄρησαι, καὶ ἡ λαμ πρότης ἀπέσβη, καὶ τοὺς ὁρῶντας κατηφιᾶν ἀναγ- γάζεις. Συγκέχυται γάρ σοι κόσμος ὁ περικείμενος ἅπας, καὶ τὸ κάλλος, ᾧ σαυτὴν κοσμείν εἶχες, ἐξαί φνης ἀπόλωλε. Θέατρον γὰρ πρότερον μὲν εὐδαιμον ἧς, νυνὶ δὲ θέα πᾶσι γέγονας ἀπευκταία, καὶ τοὺς ἐνοικεῖν ἑλομένους σοι καὶ ἄκοντας ἀπελαύνεις, ὁρᾶν σε μὴ φέροντας ἐν δυστυχία τοιαύτῃ. Οι γάρ σε τροφὸν οίδασι καὶ μητέρα, τοῖς ἐπὶ μητρί και πτομένοις ἀποιχομένῃ τὰ παραπλήσια ὁρῶσι, καὶ κατηφείας σε πάντες ποιοῦνται διήγημα. Ο παρ ὄντες, ἐγὼ μὲν καὶ τῶν ἄλλων ὅταν εἰς μνήμην ἥκω τῆς πόλεως, πολλῶν ὄντων καὶ μεγάλων, καὶ ὧν λόγος οὐδεὶς ἐξαρκεί πρὸς διήγησιν, ἐλίγγου πλη- ροῦμαι καὶ ἐμαυτὸν ὑπ' ἀθυμίας κατέχειν οὐχ οἷός τε γίνομαι, ἡνίκα δ᾽ ἂν καὶ τὸν κάλλιστον ὃν ἀπο- βέβληκε κόσμον λογίσωμαι, νεώς, φημί, θείους καὶ τὰ κατὰ πᾶν αὐτῆς μέρος σεμνῶν ἀνδρῶν κα γώγια, μικροῦ καὶ ἄφωνος τοῖς παροῦσιν ὁρῶμαι καὶ μόλις ἐμαυτὸν ἀνακτῶμαι του πάθους. Οφθαλ μῶν γὰρ εἰπεῖν ἦσαν οὗτοι βολαί τε καὶ γλῆναι τῇ πόλει, καὶ νῦν κατακοιμηθεῖσαι ζοφερὰν αὐτὴν ἀπειργάσαντο πάντη. Καὶ τί μὴ λέγω τὸ κρεῖττον ; Οὐρανῷ τε καὶ γῇ ταύτην εἴχασεν ἄν τις τὴν πόλιν εὐστόχω;· τὸ μὲν γὰρ ἄνω τοὺς ἐν ἀρετῇ διαλάμ ποντας οικήτορας πρότερον ἔχον μέρος οὐρανοῦ Ο Ει σώζον ἦν σχῆμα, τὸ κάτω δὲ καὶ πρὸς θάλατταν · γῆς. Εἴ τις δ᾽ ἂν καὶ συνεκτικὰ εἴποι στύλους τῇ πόλει, οὐκ ἂν ἁμάρτοι. Ο πράγματος ξένου ! ἔνθα πόνοι τῆς ἀσκητικῆς τοῦ παντὸς ἐτιμῶντο παλαί- στρας, νυνὶ θεοστυγή διαπράττεται. Καὶ Θεὸς ὑπερ- τίθεται τὴν ἐκδίκησιν. Ὦ Θεοῦ ἀνοχή, πῶς τοιού- των ἠνέσχου ; Βέλτιον ἂν ἦν τὴν γῆν διασχοῦσαν καλύψαι ἢ τοῦτον ταῦτα μετασκευασθῆναι τὸν τρό που. Κρεῖττον ἂν ἦν ἐνὶ τῆς γῆς ἀνατιναγμῷ ταυτί καταπεπτωκέναι καὶ μηδὲ λείψανα γοῦν ἐναπολε- λεῖφθαι τῷ τόπῳ· τότε γὰρ οὐ τοσοῦτο τὰς τῶν ὁρώντων ψυχὰς ἔδακνεν ἂν τὸ πάθος. Ἡμῖν μὲν καὶ τὸ εἰσιέναι ἔνδον τοῦ θυσιαστηρίου φοβερὸν εἶ- ναι ἐδόκει, καὶ μόνοις ἦν εἰσιτητὸν τοῖς τεταγμένοις ἐν τούτῳ, ψυχὴν καὶ σῶμα πρότερον σφίσι καθηρα μένοις· τὰ νῦν δὲ τοῖς βδελυροῖς φεῦ ! ἀνεῖται, και τῆς τοιαύτης οὐκ ἀπείργονται τόλμης. Καὶ οὔτε γῆ διίσταται καὶ τοὺς κατά Θεοῦ χωροῦντας χωννύει, ἥλιος ἄνωθεν καταφλέγει, ἢ οὐρανὸς σφοδρὸν ὑετὸν καταπέμπει καὶ καταδύει τἀνόμημα. Υπη νοῦ καὶ αἰσθήσεων νήψει θείων λογίων ᾔδετο μέλη καὶ συνάδοντες ἦσαν ἄνωθεν νόες, φωνῶν νῦν αίρε ται ἀσήμων κραυγή, καὶ τὸ δαιμόνων ἐφήδεται φύλον, σιγώσας ὁρῶν παννύχων ᾠδῶν ὑπηρέτιδα; Ο DE EXCIDIO THESSALONICENSI abs te omuia converti conspexere sapientes, rol tam nuncuparunt, omnia siquidem susgne deque agis ducisque. O urbs antea vento secundo adua- vigans, postmodum dira tempestate coorta pessime contrita, repositis in te divitiis amissis atque deper- ditis ! nemo equidem tuorum unquam obliviscetur libens, Bi mente captus abs te prorsus abierit. Ego vero totus lacrymis conspergor, dum tui recor «dor, et ut cum propheta loquar, subtiles tenebra -me obtegunt, et consolationem quærens eadein et alios perpeti reperio. O quomodle tuo pristino deco re spoliata es, et splendor exstinctus, et intuentes mærore conficis! ornatus enim omnis, qui te ambie bat, conturbatos est ; et pulchritudo, qua te corr · decorabas, actutum abiit, theatrum siquidem antea B felix, nunc omnibus abominandum spectaculum reddita es ; et eos qui tuam habitationem elegeraꞌt nolentes abigis, tanquam qui te in simili calamitate videre non sustinent. Qui enim te altricem et ma- trem confitentur, perinde se gerunt atque illi qui matrem demortuam efferunt, et mœroris te narra- tionem omnes constituunt. prasentes ! ego equidem et rerum aliarum urbis men.oriam cum recolo, quæ multa sunt et ingentia et dicendi g.– nus omne superant, statim vertigine opprimor et me ipsum continere præ dolore nequeo. Sed cırın pulcherrimus, quem.amisit, oratus menti occurrit, ædes, inquam, sacræ el per omnia sui loca vere randorum hominum sedes, tantum non mutas vocis usu amisso adstantibus videor, et vix me ex ea C turbatione animi recolligo. Oculorum enim illa eraut urbi, ut ita dicam, jactus atque pupillae ; at nunc obdormiscentia obscuram illam undequaque effecerunt. quid praestantissimum taceo? Calo terræque urbem hanc nescio quis apte assimila verit. . Namque pars illius superior, quæ prius habitatores D melius fuisset hiatu terræ omnino absorpta esse in virtutibus præstantes viros continebat, cœli, pars inferior et mari aðjacens terræ figuram præ se ferebat. Si quis vero et columnas urbem continen- tes adjiceret, uæ is a vero non aberraverit. 1em peregrinam ! ubi labores exercitatoriæ palestræ ante omnia præſerebantur, nunc Deo exosa confi- ciuntur ; et Deus ultionem rejicit in aliud tempus ? O Dei tolerantiam ! quomodo similia sustinuisti ? quam in hunc modum commutata. Optabilius fuis- sel uno terræ motu concidisse, ut ne reliquiæ qui- .dem exstarent. Tum etenim non tantumdem animos intuentium ruina lapcinasset. Nobis antea et in Suncta sanctorum ingressus terribilis reputabatur, nec nisi qui illic inserviebant, aditus in illa habe- bant, animo et corpore depurgati : nunc vero exsc crandis hisce (væ misero mihi!) patent, et a simuli audacia sese non' retrahunt. Et terra non fatiscit, ac adversus Deum similia conantes non tegit; sol dlesuper non succendit ? Coelum magna turbulenta.. que tempestate demissa celus non mergit? Chi mentis sensuumque sobrietate divinorum eloquio- rum mele concinebantt r un¿que simul desuper m-