sanctos Patres rejiciant, qui ipsos eorumque infide
litatem condemnaverunt: atque adeo ex uno in alium
incidant errorem; cum ad nos scribentes ut hosti
bus Ecclesiæ responderemus abominabilem eam epi
stolam orthodoxam appellare non dubitaveritis.
Theodorumque hæreticos suscipiant, universosque
Nitimini itaque primum vosmetipsos corrigere,
post autem cæteros docere: si quis enim vel Theo
dørum, vel dictam Ibæ epistolam, vel Theodoreti
scripta adversus rectam fidem proposita defendit,
hæreticis is annumeratur, et ab Ecclesia catholica
alienus efficitur, cujus caput est Unigenitus Dei Fi
lius, Deus et Dominus noster Jesus Christus, ab cu
jus Ecclesia impia ea epistola separatur, et Theodori
patrocinatores. Itaque expedit vobis ab impiæ illius
epistol, Theodorique defensione cessare. Si enim
Paulus apostolus prohibet aliquid suo, aliquid catie
rorum apostolorum nomine vocari, eosque objurgat,
qui dicebant Ego sum Pauli, ego autem Cephæ,
elc. ▸
Non pauca desiderantur.
(MANSI Concil., tom. VIII.)
In nomine Domini Jesu Christi Dei nostri, im
perator Cæsar Flavius Justinianus, Alemanicus.
Gotthicus, Francicus, Germanicus, Anticus, Ala
nicus, Wandulicus, Africus, Pius, felix, gloriosus,
victor, triumphator, semper Augustus, Menna
patriarchæ.
CAPUT PRIMUM. Reni non insolitam imperio et
nos facientes, ad præsentem venimus legem. Quoties
enim sacerdotum sententia quosdam indignos sacer
dotio de sacris sedibus deposuit (quemadmodum Ne
storium, Eutychem, Arium, Macedonium, et Euno
mium, ac quosdam alios ad iniquitatem non mino
res illis), toties imperium ejusdem sententiæ et or
dinationis cum sacerdotum auctoritate fuit. Sicque
divina et humana pariter concurrentia unam conso
vantiam rectis sententiis fecere: quemadmodum et
nuper factum esse circa Anthimum scimus, qui qui
dem dejectus est de sede hujus regiæ urbis a sanciæ
et gloriosæ memoriar. Agapito sanctissimæ ecclesim
antiquæ Romæ pontifce; eo quod nullo modo si i
ipsi convenienti (contra omnes sacros canones) se
intruserat sedi, sed et communi sententia ipsius
sancta memoriam viri primum, atque etiam sacr
synodi hic celebratæ condemnatus et depositus fuit.
eo quod a rectis dogmatibus recessit; et quæ prius
multoties diligere videbatur, hæc demum diverais
lustrationibus | fraudibus ] fugit; simulans sequ
sanctas quatuor synodos (trecentorum videlicet de
cem et octo Patrum in Nicæa, et centum quinqua
ginta in hac felici civitate; et in Epheso primo con
gregatorum ducentorum, et sexcentorum triginta ve
nerabilium Patrum in Chalcedone). At quidem nec
istorum dogmata sequi, nec nostram clementiam et
condescensum, quem propter ipsius salutem labe
bamus, suscipere voluit; nèque ipse abdicare aucto
res impiorum dogmatum, qui prius a sanctis synodis
expulsi fuerant; sed putivit oportere secundem
ipsum et in æquali ducere et condemnatos, et con
demnatores. Nam semel alienis a sanctissima Eccle
sia intellectibus mancipatus, et a rectis dogmatibus
alienatus, merito ad ipsorum recti udinem reverti
non valuit, etiam ad hæc invitatus a nobis et dirt
ctus, qui omni 8 udio usi sumus ad ipsius salutern.
Propter hæc igitur omnia, sententiam depositionis
in ipsum a sancta syno·lo factam occasione 11018
liciti, neque a sanctis canonibus approbati raptus
sacrarum sedium hujus regiæ urhis, et aversionis a
rectis et veris dogmatibus, firmam nostrum reddit
imperium, et contra istum presentem scribit legem.
Interdicimus autem et ei commorari in hac fe ici
civitate et ejus districtu, ac in quacunque alia in
signi civitate,sancientes in quite esse, et iis con
tentum esse, quibus seipsum merito obnoxium red
didit; et non aliquibus communicare, nequo cos im
buere in perditionem interdictorum dogmatum, Nec
utique extra imperialem confirmationem relinquimus
sententiam juste contra Severum latam, ac ex one
nibus (ut ita dicamus) pontificalibus et patriarcha
libus (una cum monachi is censensibus) provenien
tem sedibus, et anathematisınum ipsi inferentem
qui prius contra sacras sanctiones accipiendo sedem
sanctissimæ ecclesiæ Theopolitanorum, sie universa
Conturbavit, sicque accumulatas turbationes fecit, ut
commune quoddam ac abominabile bellum sanctis
et sententia sanctissimorum pontifcum, quæ ipsum
prævenit, firma permaneto. Neque vero permittimus
Illi hanc regiam urbem habitare, aut ipsius distri
etum, vel aliquam de meignibus; sed quorum secu
tus est errorem, horum imitetur victus rationem
quam longissime abscedens et occultans seipsum;
nam talibus occultari, quam videri ntikus est. Ignoti
etenim existentes, se ipsos lædunt selos: publican
tes vero sua dogmata, multis ex simplicioribus oc
casionem perditionis præbent; quod nullo modo
fieri in Christiano ovili Dei et orthodoxo popule
æquum est, neque ab imperio permissum est.
CAP. 111. Quoniam vero et Zoaram dignum po
nitus judicarunt sub anathematismo esse reveren
dissimi, et qui justa judicant episcopi (cum parva
quadam talium malorum interpositio sit), et in qui
bus dehonestatus est, omnia videlicet comprebendo
ex memoria quadam abundanti; sit et Zoaras inter
μositio quædam parva hujus mala partis (Anthini
.dicimus et Severi ac Petri), et numeretur ipse
quoque inter anathematizatos, sacra sententia ipsum
dejiciente: quam firmam et ipsam ex seipsa exi
stentem, &lhue firmiorem imperium reddit: et
bune de hac regia urbe et ejus districtu abjicit, et
labitationent in allis civitatibus ipsi omnino inter
dicit; itaque cum illis solis habitet et consultet qui a
nobis ante memorati sunt: qui similia quidem bla
spher aut, similia vero patiuntur, et siniliter in
exilium mittuntur. Si quid vero añud in sententia
sanctissimorum episceperum continetur, quæ præ
dictos deponit, et anathematizat, hoc firmius reddi
mus et divinis, ac imperialibus nostris legibus ipsum
corroboramus, ac si ab imperio ipso provenisset. Si
vero aliquis ipsorum deprehendatur de cætero facere
aliquid præter constituta, sciat se incidisse in leges
imperiales, quæ minores penas declinantes, ad ma
jores immittunt indignationes. Interdicimus autent
et omnibus conantibus catholicam Dei Ecclesiam di
vellere (sive secundum Nestorii hæretici doctrinam,
sive secundum insensati Eutychis traditionem, sive
secundum blasphemiam Severi, qui et similia illis
intellexit, aut eorum qui illos sequuntur), seditionem
immittere sanctissimis Eccles is, et loqui aliquid de
lide; sed sancimus quemlibet talium quietum esse,
et non convocare aliquos ad se, neque accedentes
recipere, aut perperam baptizare audere, aut sacram
communionem sordidare, et ipsam aliquibus tradere,
aut interdictas doctrinas exponere sive in bac nostra
regia, sive in alia civitate; sed omne periculum
reformidare, si quid tale faciat. Interdicimus etiaru
omnibus, ne istos suscipiant. Abjici ergo ipsos san
cimus de civitatibus ab ipsis concitatis, scientes
pœnas jam contentas in nostris divinis constitutio
nibus, quæ et domos ipsas, in quibus tale quid ft,
el campos ex quibus nutrimenta præbentur, sanctis
simis Ecclesiis assignant, et a possidentibus auferunt,
quia detrimenti causa ft simplicioribus; sanctissimis
vero et orthodoxis Ecclesiis hæc juste subjiciunt.
PG 86:1096Ἡ διάταξις Ἰουστινιανοῦ βασιλέως κατὰ Ἀνθίμου Σεβήρου Πέτρου καὶ Ζωόρα Ἐν ὀνόματι τοῦ δεσπότου Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ θεοῦ ἡμῶν αὐτοκράτωρ Καῖσαρ Φλ’ Ἰουστινιανὸς Ἀλαμανικὸς Γοτθικὸς Φραγγικὸς Γερμανικὸς Ἀντικὸς Ἀλανικὸς Οὐανδαλικὸς Ἀφρικὸς εὐσεβὴς εὐτυχὴς ἔνδοξος νικητὴς τροπαιοῦχος ἀεισέβαστος αὔγουστος Μηνᾶι πατριάρχηι. Πρᾶγμα οὐκ ἄηθες βασιλείαι καὶ ἡμεῖς πράττοντες ἐπὶ τὸν παρόντα ἐληλύθαμεν νόμον. ὁσάκις γὰρ ἡ τῶν ἱερέων ψῆφος τινὰς τῶν οὐκ ἀξίων τῆς ἱερωσύνης τῶν ἱερατικῶν κατεβίβασε θρόνων, ὁποῖον δὴ Νεστόριόν τε καὶ Εὐτυχῆ Ἀρειόν τε καὶ Μακεδόνιον καὶ Εὐνόμιον καὶ ἄλλους δή τινας εἰς κακίαν οὐκ ἐλάττους ἐκείνων, τοσαυτάκις ἡ βασιλεία σύμψηφος γέγονε τῆι τῶν ἱερέων αὐθεντίαι, ὥστε τὰ θειότερά τε καὶ ἀνθρώπινα συνδραμόντα μίαν συμφωνίαν ταῖς ὀρθαῖς ποιήσασθαι ψήφοις. ὁποῖον δή τι καὶ ἔναγχος γενόμενον περὶ Ἄνθιμον ἴσμεν ἀπελαθέντα μὲν τοῦ τῆς βασιλίδος ταύτης πόλεως θρόνου παρὰ Ἀγαπητοῦ τοῦ τῆς ὁσίας καὶ ἀοιδίμου μνήμης προέδρου γεγονότος τῆς κατὰ τὴν πρεσβυτέραν Ῥώμην ἁγιωτάτης ἐκκλησίας οἷα τῶι κατὰ μηδένα τρόπον αὐτῶι προσήκοντι παρὰ πάντας τοὺς εὐαγεῖς κανόνας ἐπεισπηδήσαντα θρόνωι, κοινῆι δὲ ψήφωι τοῦ τε αὐτοῦ τῆς ἁγίας μνήμης ἀνδρὸς πρότερον καὶ μὴν καὶ τῆς ἐνταῦθα γενομένης ἱερᾶς συνόδου καταδεδικασμένον τε καὶ καθηιρημένον, διότι τῶν ὀρθῶν ἀπεφοίτα δογμάτων καὶ οἷς πρότερον πολλαχόθεν ἐφαίνετο στέργων, ταῦτα ὕστερον διαφόροις ἀπέφευγε περινοίαις, προσποιούμενος μὲν ταῖς τέσσαρσιν ἁγίαις συνόδοις ἀκολουθεῖν, τῆι τε τῶν τριακοσίων δέκα καὶ ὀκτὼ πατέρων τῶν ἐν Νικαίαι τῆι τε τῶν πεντήκοντα καὶ ἑκατὸν τῶν ἐν ταύτηι τῆι εὐδαίμονι πόλει τῆι τε τῶν ἐν Ἐφέσωι τὸ πρῶτον συναχθέντων διακοσίων τῆι τε τῶν θεοφιλῶν πατέρων τῶν ἐν Χαλκηδόνι χλ, οὐ μὴν τοῖς τούτων δόγμασι κατακολουθῶν οὔτε τὴν ἡμετέραν φιλανθρωπίαν καὶ τὴν συγκατάβασιν ἣν διὰ τὴν αὐτοῦ σωτηρίαν ἔσχομεν, προσδέξασθαι βουληθεὶς οὐδὲ ἀποκηρῦξαι καὶ αὐτὸς τοὺς τῶν ἀσεβῶν δογμάτων ἀρχηγοὺς τοὺς ὑπὸ τῶν προτέρων ἁγίων ἐκβεβλημένους συνόδων, ἀλλ’ οἰόμενος χρῆναι κατὰ ταὐτὸν καὶ ἐν ἴσωι τοὺς καταδεδικασμένους τούς τε καταδικάσαντας ἄγειν. ἅπαξ γὰρ ταῖς ἀλλοτρίαις τῆς ἁγιωτάτης ἐκκλησίας ἐννοίαις κατανδραποδισθεὶς καὶ τῶν ὀρθῶν ἠλλοτριωμένος δογμάτων εἰκότως ἐπανελθεῖν εἰς τὴν αὐτῶν οὐκ ἴσχυσεν ὀρθότητα, καὶ ταῦτα παρ’ ἡμῶν καὶ προτραπεὶς καὶ ὁδηγηθεὶς πάσηι χρησαμένων σπουδῆι πρὸς τὴν σωτηρίαν τὴν αὐτοῦ. Διὰ ταῦτα τοίνυν ἅπαντα τὴν γενομένην ἐπ’ αὐτῶι τῆς καθαιρέσεως ψῆφον παρὰ τῆς ἁγίας συνόδου προφάσει τῆς τε οὐ θεμιτῆς οὐδὲ ὑπὸ τῶν ἁγίων κανόνων μαρτυρουμένης τῶν τῆς βασιλίδος ταύτης ἱερατικῶν θρόνων ἁρπαγῆς καὶ τῆς ἀπὸ τῶν ὀρθῶν τε καὶ ἀληθῶν δογμάτων ἐκτροπῆς κυρίαν ἡ ἡμετέρα τίθεται βασιλεία καὶ ἐπὶ τούτοις τὸν παρόντα γράφει νόμον. ἀπαγορεύομεν δὲ αὐτῶι καὶ τῆς κατὰ τὴν εὐδαίμονα ταύτην πόλιν καὶ τῆς περιοικίδος αὐτῆς διατριβῆς καὶ πάσης ἑτέρας τῶν ἐπισήμων πόλεων, θεσπίζοντες ἐφ’ ἡσυχίας εἶναι καὶ τούτοις στέργειν οἷς ἑαυτὸν ἀξίως ὑπέθηκε, καὶ μήτε τισὶν ἐπικοινωνεῖν μήτε ἐμβιβάζειν αὐτοὺς εἰς τὴν τῶν ἀπηγορευμένων δογμάτων ἀπώλειαν. οὐ μὴν οὐδὲ τὴν δικαίως ἐξενεχθεῖσαν κατὰ Σεβήρου ψῆφον τὴν ἐκ πάντων ὡς εἰπεῖν τῶν ἀρχιερατικῶν τε καὶ πατριαρχικῶν μετὰ τῆς μοναχικῆς συναινέσεως προελθοῦσαν θρόνων τὴν τὸν ἀναθεματισμὸν ἐπάγουσαν αὐτῶι βασιλικῆς ἕξω καταλιμπάνομεν ἐπικυρώσεως. ὃς πρότερον παρὰ τοὺς ἱεροὺς θεσμοὺς καταλαβὼν τὸν θρόνον τῆς Θεουπολιτῶν ἁγιωτάτης ἐκκλησίας οὕτω συνετάραξεν ἅπαντα, οὕτω μεστὰ πεποίηκε ταραχῆς, ὡς κοινόν τινα καὶ ἀκήρυκτον ταῖς ἁγιωτάταις ἐκκλησίαις ἐμβαλεῖν πρὸς ἀλλήλας πόλεμον καὶ τοῦτο καὶ τοῖς πρὸ ἡμῶν σκήπτροις πρὸς αὐτὸν γεγράφθαι ποικίλαις μὲν δογμάτων καὶ ἀπηλλοτριωμέναις τῆς ὀρθότητος περινοίαις τε καὶ βλαςφημίαις χρησάμενον, ἅπαντα δὲ συνταράξαντα καὶ μόνον τῶν τῆς ἑκατέρου τῶν αἱρεσιαρχῶν πλάνης βδελυρῶν τε καὶ ἀνοσίων δογμάτων ἀντεχόμενον, Νεστορίου τε φαμὲν καὶ Εὐτυχοῦς καὶ τῶν ἑκατέρου τούτων καθηγεμόνων ἐξ ἐναντίας μέν πως εἶναι δοκούντων ἀλλήλοις, πρὸς ἓν δὲ τέλος τῆς ἀσεβείας ἐπειγομένων, καὶ τοὺς ἐκείνων χαρακτηριστικοὺς ἐντυπωσάμενον λόγους.πάντας τοὺς ἁγίους πατέρας καταδικάσαι, τοὺς κατα- κρίναντας ἐκείνους τε καὶ τὴν αὐτῶν ἀπιστίαν, καὶ πρὸς τούτοις ἐξ ἑτέρας πλάνης εἰς ἄλλην ἐμπεσεῖν, ὁπότε ἡμῖν ἐγράψατε ἀποκρίνασθαι τοῖς ἐναντίοις τῆς ἐκκλησίας, καλὴν καὶ ὀρθόδοξον εἶναι τὴν μυσαρὰν ἐκείνην ἐπιστολήν. Σπουδάσατε τοίνυν πρῶτον μὲν ὑμᾶς αὐτοὺς διορθώ σασθαι, καὶ οὕτως ἄλλους διδάξαι. Εἴ τις γὰρ ἡ Θεόδω μον, ἢ τὴν λεγομένην Ιβα ἐπιστολήν, ἢ τὰ Θεοδωρίτου συγγράμματα τὰ κατὰ τῆς ὀρθῆς πίστεως ἐκτεθέντα έχε δικεῖ, τοῖς αἱρετικοῖς ἑαυτὸν συναριθμῶν, ἀλλότριον ἑαυτὸν ποιεῖ τῆς καθολικῆς ἐκκλησίας, ἧς κεφαλή ἐστιν ὁ μονογενής υἱὸς τοῦ Θεοῦ ὁ κύριος καὶ Θεὸς ἡμῶν Ἰησοῖς ὁ Χριστὸς, οὗ τινος ὑμᾶς αὐτοὺς χωρίζετε, τὴν ἀσεβῆ ἐπιστολὴν καὶ Θεόδωρον ἐκδικοῦντες· καὶ διὰ τοῦτο προσῆκον ἐστιν ὑμᾶς τῆς ἀσεβείας τῆς ἐπιστολῆς, καὶ τοῦ ἐκδικεῖν Θεόδωρον τὸν οὕτω προφανή αἱρετικὸν ἀπο- σχέσθαι. Εἰ γὰρ ὁ ἅγιος ἀπόστολος Παύλος κωλύει, τοῦτο μὲν ἐκ τοῦ ἰδίου ὀνόματος, τοῦτο δὲ ἐκ τῶν λοιπῶν ἀποστόλων καλεῖσθαί τινα, καὶ ἐπιτιμᾷ τοῖς λέγουσιν, ἐγώ μέν..... Οὐκ ὀλίγα ἐλλείπουσι. Β Η ΔΙΑΤΑΞΙΣ ΙΟΥΣΤΙΝΙΑΝΟΥ ΒΑΣΙΛΕΩΣ ΚΑΤΑ ΑΝΘΙΜΟΥ, ΣΕΥΗΡΟΥ, ΠΕΤΡΟΥ ΚΑΙ ΖΩΑΡΑ. Ἐν ὀνόματι τοῦ Δεσπότου Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, αὐτοκράτωρ Καίσαρ, Φλάβιος Ἰουστινιανός, Αλα μανικός, Γοτθικός, Φραγγικός, Γερμανικός, Αντικός, *Αλανικός, Οὐανδαλικές, Αφρικός, Εὐσεβής, εὐτυχής, ἔνδοξος, νικητής, τροπαιούχος, ἀεισέβαστος Αύγουστος, Μηνιά πατριάρχη. JUSTINIANI IMP. sanctos Patres rejiciant, qui ipsos eorumque infide- litatem condemnaverunt: atque adeo ex uno in alium incidant errorem ; cum ad nos scribentes ut hosti- bus Ecclesiæ responderemus abominabilem eam epi- stolam orthodoxam appellare non dubitaveritis. A Theodorumque hæreticos suscipiant, universosque Nitimini itaque primum vosmetipsos corrigere, post autem cæteros docere: si quis enim vel Theo- dørum, vel dictam Ibæ epistolam, vel Theodoreti scripta adversus rectam fidem proposita defendit, hæreticis is annumeratur, et ab Ecclesia catholica alienus efficitur, cujus caput est Unigenitus Dei Fi- lius, Deus et Dominus noster Jesus Christus, ab cu- jus Ecclesia impia ea epistola separatur, et Theodori patrocinatores. Itaque expedit vobis ab impiæ illius epistol, Theodorique defensione cessare. Si enim Paulus apostolus prohibet aliquid suo, aliquid catie- rorum apostolorum nomine vocari, eosque objurgat, qui dicebant Ego sum Pauli, ego autem Cephæ, elc. ▸ : Non pauca desiderantur. CONSTITUTIO SACRA JUSTINIANI IMPERATORIS CONTRA ANTHIMUM, SEVERUM, PETRUM ET ZOARAM. (MANSI Concil., tom. VIII.) In nomine Domini Jesu Christi Dei nostri, im- perator Cæsar Flavius Justinianus, Alemanicus. Gotthicus, Francicus, Germanicus, Anticus, Ala- nicus, Wandulicus, Africus, Pius, felix, gloriosus, victor, triumphator, semper Augustus, Menna patriarchæ.
PG 86:1099δύο γὰρ ὄντων ἐναντίων ἀλλήλοις δογμάτων, ὧν ἑκάτερον ὁμοίως εἰς ψυχικὴν ἀπώλειαν ἄγει, τοῦ τε Νεστορίου τοῦ τε Εὐτυχοῦς, καθάπερ εἰπόντες ἔφθημεν, ἅπερ ἐκ τῶν Ἀρειανικῶν καὶ Ἀπολιναρίου συνέστη μιασμάτων, αὐτός τι παράδοξον παθὼν ὁμοίως εἰς ἑκάτερον ἐμπέπτωκε καὶ πῆι μὲν τοῦτο, πῆι δὲ ἐκεῖνο πρεσβεύων κοινὸν ἔδοξε δοχεῖον ἑαυτόν τε καὶ τοὺς ἑαυτοῦ λόγους τῶν τηλικούτων πλημμελημάτων καταστῆσαι. ἔστω τοίνυν καὶ αὐτὸς ὑπὸ τὸν εἰρημένον ἀναθεματισμόν, ὃν ἅπαν τὸ πατριαρχικόν τε καὶ ἱερατικὸν καὶ μοναχικὸν τῆς ἡμετέρας πολιτείας ὡς εἰπεῖν σχῆμα δικαίως ἐπήγαγεν αὐτῶι, τῆς μὲν Θεουπολιτῶν ἐκβεβλημένος, διότιπερ αὐτὸν ὁ κατ’ ἐκείνην ἀπεσείσατο θρόνος οἷα μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὀρθῶς αὐτῆς ἐπειλημμένον, ἀλλ’ ἔτι ζῶντός τε καὶ ἐν ταῖς ἁγιωτάταις ἐκκλησίαις ἀνακηρυττομένου τοῦ πρὸ αὐτοῦ τὴν ἱερωσύνην ἐσχηκότος, παρὰ δὲ τοῦ μετ’ αὐτὸν τῆς ἱερωσύνης ἐκπεπτωκότος, οὐ στάντα δὲ μέχρι τούτου μόνον, ἀλλ’ ἤδη καὶ ὑπὸ κοινὸν ἀναθεματισμὸν τῆς ὀρθοδόξου καὶ καθολικῆς ἐκκλησίας γενόμενον καὶ πολλῶν ἡμῖν βιβλίων βλασφήμων τε καὶ ἀπηγορευμένων ἐμπλήσαντα τὸ πολίτευμα. ὥστε καὶ ἀπαγορεύομεν ἅπασι τῶν αὐτοῦ τι κεκτῆσθαι βιβλίων καὶ ὥσπερ οὐκ ἔξεστι τὰ Νεστορίου γράφειν ἢ κεκτῆσθαι βιβλία, διότι τοῖς πρὸ ἡμῶν αὐτοκράτορσιν ἐν ταῖς ἑαυτῶν διατάξεσιν ἔδοξε τοῖς παρὰ Πορφυρίου κατὰ Χριστιανῶν εἰρημένοις ὅμοια καθεστάναι, οὕτω μήτε τὰ Σεβήρωι ῥηθέντα τε καὶ γραφέντα μενέτω παρά τινι Χριστιανῶι, ἀλλ’ ἔστω βέβηλα καὶ ἀλλότρια τῆς καθολικῆς ἐκκλησίας πυρί τε φλεγέσθω παρὰ τῶν κεκτημένων, εἰ μὴ βούλονται κινδυνεύειν οἱ ταῦτα ἔχοντες, γραφέσθω τε παρὰ μηδενὸς τὸ λοιπὸν μηδὲ τῶν εἰς κάλλος μηδὲ τῶν εἰς τάχος γραφόντων μηδὲ ἄλλου τινὸς τῶν πάντων, εἰδότος ὡς ἀποκοπὴ χειρὸς ἔσται τοῖς τὰ ἐκείνου γράφουσιν ἡ ποινή. οὐδὲ γὰρ βουλόμεθα καὶ τῶι λειπομένωι χρόνωι τὴν ἐξ ἐκείνων ἐπισύρεσθαι βλασφημίαν. ὁμοίως δὲ δὴ καὶ τοῦτον παντοίως ἀπαγορεύομεν τῆς βασιλίδος ἐπιβαίνειν πόλεως ἢ τῆς περιοικίδος αὐτῆς ἄλλης τε τῶν ἐπισημοτέρων τινός, ἀλλ’ ἐν ἐρημίαι τινὶ καὶ ἡσυχίαι καθῆσθαι καὶ μὴ διαφθείρειν ἑτέρους μηδὲ εἰς βλασφημίαν αὐτοὺς προάγειν μηδὲ ἀεί τι καινὸν ἐξευρίσκειν κατὰ τῶν ἀληθῶν δογμάτων, δι’ οὗ πάλιν ἡμῖν συνταράξαι τὰς ἁγιωτάτας ἐκκλησίας σπεύσειεν. Οὐ μὴν οὐδὲ Πέτρον τὸν Ἀπαμείας γενόμενον ἐπίσκοπον καὶ ἅμα μὲν καθηιρημένον, ἅμα δὲ ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς ἐφ’ οἷς Σεβῆρος ὑπὸ τὸ εἰρημένον ἀνάθεμα γενόμενον ἡ βασιλεία προσίεται, ἀλλ’ ἔστω κύρια καὶ τὰ κατ’ αὐτοῦ ψηφισθέντα καὶ ὑπὸ τὸν κοινὸν ἀχθεὶς ἀναθεματισμὸν ὑπ’ αὐτὸν τετάχθω, τῆς τῶν ἁγιωτάτων ἀρχιερέων προελθούσης ἐπ’ αὐτοῖς ψήφου κυρίας διαμενούσης. οὐκ ἐφίεμεν δὲ οὐδὲ ἐκείνωι ταύτην οἰκεῖν τὴν βασιλίδα πόλιν ἢ τὴν αὐτῆς περιοικίδα ἤ τινα τῶν σεμνοτέρων, ἀλλ’ ὧν ἠκολούθησε τῆι πλάνηι, τούτων μιμείσθω καὶ τὴν δίαιταν ἀπωικισμένος ὅτι πορρωτάτω καὶ κατακρύπτων ἑαυτόν, ὡς τοῖς γε τοιούτοις τὸ κρύπτεσθαι μᾶλλον τοῦ φαίνεσθαι λυσιτελέστερον. ἀφανεῖς μὲν γὰρ ὄντες ἑαυτοὺς καταβλάψουσι μόνους, δημοσιεύοντες δὲ τὰ ἑαυτῶν δόγματα πολλοῖς τῶν ἀφελεστέρων ἀφορμὴν ἀπωλείας παρέχουσιν, ὅπερ κατ’ οὐδένα γίνεσθαι τρόπον ἐν τῆι Χριστιανικῆι τοῦ θεοῦ ποίμνηι καὶ τῶι ὀρθοδόξωι λαῶι δίκαιόν ἐστιν οὐδὲ παρὰ τῆς βασιλείας συγχωρούμενον. Ἐπειδὴ δὲ καὶ Ζωόραν ἠξίωσαν ὅλως ὑπὸ ἀναθεματισμὸν οἱ σεβασμιώτατοι καὶ τὰ δίκαια κρίνοντες ἐπίσκοποι ποιήσασθαι μικράν τινα παρενθήκην τῶν τοιούτων ὄντα κακῶν καὶ ἐν οἷς ἠτίμασται, τὸ γοῦν ὅλως τυχεῖν τινος εὐπορήσαντα μνήμης, ἔστω καὶ Ζωόρας τῆς πονηρᾶς ταύτης μερίδος, Ἀνθίμου τε καὶ Σεβήρου καὶ Πέτρου φαμέν, παρενθήκη τις εὐτελὴς καὶ ἐν τοῖς ἀνατεθεματισμένοις καὶ αὐτὸς τετάχθω, τῆς ἱερατικῆς αὐτὸν κατενεγκούσης ψήφου, ἣν κυρίαν καὶ αὐτὴν ἐφ’ ἑαυτῆς οὖσαν κυριωτέραν ἔτι μᾶλλον ἡ βασιλεία ποιεῖ, καὶ τοῦτον ἐξελαύνουσα τῆς βασιλίδος ταύτης πόλεως καὶ τῆς ταύτης περιοικίδος καὶ τὴν ἐπὶ τῶν πόλεων οἴκησιν αὐτῶι παντοίως ἀπαγορεύουσα, ὥστε μετ’ ἐκείνων μόνων οἰκεῖν τε καὶ βουλεύεσθαι τῶν ἔμπροσθεν ἡμῖν εἰρημένων, ὅμοια μὲν βλασφημούντων, ὁμοίως δὲ περιωρισμένων.Εt Α ταῖς ἁγιωτάταις ἐκκλησίαις ἐμβαλεῖν πρὸς ἀλλήλας που λεμον, καὶ τοῦτο καὶ τοῖς πρὸ ὑμῶν σκήπτροις προς αὐτὸν γεγράφθαι, ποικίλαις μὲν δογμάτων καὶ ἀπηλλα τριωμέναις τῆς ὀρθότητος περινοίαις τε, καὶ βλασφημίαις χρησάμενον, ἅπαντα δὲ συνταράξαντα, καὶ μόνον τῶν τῆς ἑκατέρου τῶν αἱρεσιαρχῶν πλάνης βδελυρών τε, καὶ ἀνοσίων δογμάτων αντεχόμενον, Νεστορίου τε, καὶ Ευτυχούς, καὶ τῶν ἑκατέρου τούτων καθηγεμόνων ἐξ ἐναντίας μέν πως εἶναι δοκούντων ἀλλήλοις, πρὸς ἐν δέ τέλος τῆς ἀσεβείας ἐπειγομένων, καὶ τοὺς ἐκείνων χα ρακτηριστικοὺς ἐντυπωσάμενον λόγους. Δυοῖν γὰρ ὄντων ἐναντίων ἀλλήλοις δογμάτων, ὧν ἑκάτερον ὁμοίως εἰς ψυχικὴν ἀπώλειαν ἄγει, τοῦ Νεστορίου, τοῦ τε Εὐτυ χους, καθάπερ εἰπόντες ἔφθημεν, ἅπερ ἐκ τῶν ᾿Αρειανών, καὶ τῶν ᾿Απολιναρίου συνέστη μιασμάτων, αὐτός τι πα- ράδοξον παθών, ὁμοίως εἰς ἑκάτερον ἐμπέπτωκε. Καὶ πῆ Β μὲν τοῦτο, πῆ δὲ ἐκεῖνο πρεσβεύων, κοινὸν ἔδοξε δοχείου ἑαυτόν τε καὶ τοὺς αὐτοῦ λόγους τῶν τηλικούτων πλημ μελημάτων καταστήσει. Εστω τοίνυν καὶ αὐτὸς ὑπὸ τὸν εἰρημένον ἀναθεματισμὸν, ὃν ἅπαν τὸ πατριαρχικόν τε, καὶ ἱερατικὸν, καὶ μοναχικὸν τῆς ἡμετέρας, ὡς εἰπεῖν, πολιτείας σχῆμα δικαίως ἐπήγαγεν αὐτῷ, τῆς μὲν Θεου- πολιτῶν ἐκβεβλημένος, διότι περ αὐτὸν ὁ κατ' ἐκείνην ἀπεσείσατο θρόνος, οἷα μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὀρθῶς αὐτῆς ἐπειλημμένον, ἀλλ' ἔτι ζῶντές τε καὶ ἐν ταῖς ἁγιωτάταις ἐκκλησίαις ἀνακηρυττομένου, τοῦ πρὸ αὐτοῦ τὴν ἱερω σύνην ἐσχηκότος, παρὰ δὲ τοῦ μετ' αὐτὸν τῆς ἱερωσύνης ἐκπεπτωκότος· οὐ στάντα δὲ μέχρι τούτου μόνον, ἀλλ' ἤδη καὶ ὑπὸ κοινὸν ἀναθεματισμὸν τῆς ὀρθοδ ξου καὶ καθολικῆς ἐκκλησίας γενόμενον, καὶ πολλῶν ἡμῖν βιβλίων, βλασφήμων τε, καὶ ἀπηγορευμένων ἐμπλήσαντα τὸ του λίτευμα. Ωστε καὶ ἀπαγορεύομεν ἅπασι τῶν αὐτοῦ τι κεκτῆσθαι βιβλίων. Καὶ ὥσπερ οὐκ ἔξεστι τὰ Νεστορίου γράφειν, ή κεκτῆσθαι βιβλία, διότι τοῖς πρὸ ἡμῶν αὐτο κράτορσιν, ἐν ταῖς ἑαυτῶν διατάξεσιν, ἔδοξε τοῖς παρὰ Πορφυρίου κατά Χριστιανῶν εἰρημένοις όμοια καθεστά- ναι, οὕτω μήτε τὰ Σευήρῳ ῥηθέντα τε, καὶ γραφέντα μετ νετω παρά τινι Χριστιανῷ, ἀλλ' ἔστω βέβηλα, καὶ ἀλλό- τρια τῆς καθολικῆς ἐκκλησίας, πυρί τε φλεγέσθω παρὰ τῶν κεκτημένων, εἰ μὴ βούλονται κινδυνεύειν οἱ τα τα ἔχοντες. Γραφέσθω τε παρὰ μηδενὸς τὸ λοιπὸν, μηδέ τῶν εἰς κάλλος, μηδὲ τῶν εἰς τάχος για όντων, μαδέ ἄλλου τινὸς τῶν πάντων, εδότος ὡς ἀποκοπή χειρὶς ἔσται τοῖς τὰ ἐκείνου γράφουσιν ἡ ποινή. Οὐδὲ γὰρ βου λόμεθα καὶ τῷ λειπομένῳ χρόνῳ τὴν ἐξ ἐκείνων ἐπισύ- ρεσθαι βλασφημίαν. Ομοίως δὲ δὴ καὶ τοῦτον παντοίως ἀπαγορεύομεν τῆς βασιλίδος ἐπιβαίνειν πόλεως ἢ περιοι- κίδος αὐτῆς, ἄλλης τε τῶν ἐπισημοτέρων τινός, ἀλλ᾽ ἐν ἐρημίᾳ τινί, καὶ ἡσυχίᾳ καθῆσθαι, καὶ μὴ διαφθείρειν ἑτέρους, μηδὲ εἰς βλασφημίαν αὐτοὺς προάγειν, μηδέ ἀεί τι καινὸν ἐξευρίσκειν κατὰ τῶν ἀληθῶν δογμάτων, δι' οὗ πάλιν ἡμῖν συνταράξαι τὰς ἁγιωτάτας ἐκκλησίας σπεύσειεν. Ει Οὐ μὴν οὐδε Πετρον τὸν ᾿Απαμέας γενόμενον ἐπίσκο πον, καὶ ἅμα μὲν καθηρημένον, ἅμα δὲ ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς ἐφ᾽ οἷς Σενῆρος ὑπὸ τὸ εἰρημένον ἀνάθεμα γενόμενον, ἡ βασιλεία προσίεται, ἀλλ' ἔστω κύρια καὶ τὰ κατ' αὐτοῦ ψηφισθέντα. Καὶ ὑπὸ τὸν κοινὸν ταχθεὶς ἀναθεματισμόν, JUSTINIANI IMP. simis Ecclesiis adl invicem immitteret. hoc etiam B a sceptris quæ ante nos fuerunt contra ipsum seri- ptum erat, variis dogmatum et a rectitudine alie- natis fraudibus et commentis ac blasphemiis usum fuisse, ac universa conturbasse, et illum quemcunque errorem abominabilium hæresiarcharum et in quo- rum dogmatum recipere, Nestorii dicimus, et Eu- tychis · et cum uterque horum præceptorum contrarii quodammodo invicem esse videantur, ad unum vero impietatis finem tendant, etiam illorum divulgatos sermones, eum in unum formavisse. Duobus enim existentibus dogmatibus ad invicem repugnantibus, quorum utrumque similiter ad anima perditionem adducit, Nestorii videlicet et Eutychis (quemadmo- dum dicendo narravimus) qui ex Arianorum et Apol- linarii contagione consistunt; ipse paradoxum quid perpessus iu utramque similiter iucidit : et ibi qui- dem illud mittendo, seipsum et sermones suos visus est constituisse co:nmune receptaculum tantorum delictor..m. Sit itaque et ipse sub praedicto anathe- matismo, quem universus patriarchalis, pont.fcalis, ac monachicus nostræ, ut ita dicamus, reipublicæ cœtus juste in ipsum induxit: de Theopolitana qui- dem Ecclesia ejectus, idcirco quod thronus illius ipsum removit, eo quod ipsius principatum recte non acceperat, sed adhuc vivente eo, et in sanctis- simis Ecclesiis commemorato, qui ante ipsumn sa- cerdotium habebat, et propter eum qui post ipsum fuit, de sacerdotio exciderat. Nec vero progressus huc usque substitit, sed et sub communi orthodoxe ac catholic Ecclesiæ anathematismo positus, multis C libris, blasphemiisque et abominationibus nobis rem- publicam implevit. Quare universis interdicimus aliquid de libris ipsius possidere. Et sicut non licet Nestorii libros scribere, vel possidere ( quia prædc- cessoribus nostris imperatoribus in suis constitutio- nibus visum est statuere similia his quæ dicta et scripta sunt a Porphyrio in Christianos), sic nec dicta et scripta Severi maneant penes aliquem Chri- stianum, sed sint proſana et aliena ab Ecclesia ca- tholica, igneque comburantur a possidentibus, nisi qui ipsa habent, velint periculum pati. A nemine ergo scribantur, neque ad pulchritudinem, neque ad velocitatem scribentium, sciendo quia amputatio manus his qui scripta ejus scripserint, pœna erit. Neque enim volumus in futuro tempore ex illis bla-D sphemiam protrahi. Similiter autem et huic interdi- ∙cimus omnino regiam civitaten) ingredi, aut distri- ctum ejus, nec aliquam aliam de insignibus, sed in aliqua solitudine et in silentio sedere, et non cor- rumpere cæteros, neque in blasphemiam ipsos ad- ducere, et non semper aliquid novi invenire contra vera dogmata, per quod rursus nobis conturbare sanctissimas Ecclesias festinet. - CAP. II. Sed nec Petrum episcopum Apamiæ, el simul ab ipsis, a quibus Severus, sub prædicto anathemate positum, imperium admittit, sed sint valida quæ contra ipsum fuere stituta. qui sub communi anathematismo positus est, sub ip-o esto ;
PG 86:1102εἰ δέ τι καὶ ἕτερον τῆι τῶν ἁγιωτάτων ἐπισκόπων περιέχεται ψήφωι τῆι τοὺς προειρημένους καθαιρούσηι τε καὶ ἀναθεματιζούσηι, κύριον δὴ καὶ τοῦτο τίθεμεν καὶ τοῖς βασιλικοῖς ἡμῶν αὐτὸ νόμοις ἐπικυροῦμεν, ὡς ἂν εἰ παρὰ τῆς βασιλείας αὐτῆς προελθὸν ἐτύγχανεν. εἰ δέ τις αὐτῶν ἁλοίη τὸ λοιπὸν πράττων τι παρὰ τὰ διατετυπωμένα, ἴστω καὶ τοῖς πολιτικοῖς ὑποπεσούμενος νόμοις, οἳ τοὺς τὰς ἐλάττους τῶν ποινῶν ἐκκλίνοντας εἰς μείζους ἐμβάλλουσι τὰς ἀγανακτήσεις. ἀπαγορεύομεν δὲ καὶ παντὶ τῶι τὴν καθολικὴν ἐκκλησίαν τοῦ θεοῦ διασπᾶν ἐπιχειροῦντι εἴτε κατὰ τὴν Νεστορίου τοῦ φρενοβλαβοῦς ὑφήγησιν εἴτε κατὰ τὴν ἀνόητον Εὐτυχοῦς παράδοσιν εἴτε κατὰ τὴν Σεβήρου βλασφημίαν τοῦ ταὐτὰ ἐκείνοις νοσήσαντος εἴτε τῶν ἐκείνοις ἀκολουθούντων ταῖς ἁγιωτάταις ἐκκλησίαις ταραχὰς ἐμβάλλειν καὶ φθέγγεσθαί τι περὶ πίστεως, ἀλλὰ θεσπίζομεν ἕκαστον τῶν τοιούτων τὴν ἡσυχίαν ἄγειν καὶ μηδὲ συγκαλεῖν εἰς ἑαυτόν τινας μήτε προσιόντας δέχεσθαι ἢ παραβαπτίζειν θαρρεῖν ἢ τὴν ἱερὰν κοινωνίαν ῥυπαίνειν καὶ ταύτης μεταδιδόναι τισὶν ἢ τὰς ἀπηγορευμένας διδασκαλίας ὑφηγεῖσθαι ἢ ἐπὶ ταύτης τῆς βασιλίδος ἡμῶν πόλεως ἢ ἐφ’ ἑτέρας, ἀλλ’ ὑφορᾶσθαι πάντα κίνδυνον, εἴ τι τοιοῦτον πράξαιεν. ἀπαγορεύομεν δὲ καὶ πᾶσι τούτους ὑποδέχεσθαι. ἀπελαύνειν μὲν οὖν θεσπίζομεν αὐτοὺς τῶν ὑπ’ αὐτῶν ταραττομένων πόλεων, εἰδότας τὰς ποινὰς τὰς ταῖς θείαις ἡμῶν ἤδη περιεχομένας διατάξεσιν, αἵπερ καὶ τὰς οἰκίας αὐτὰς ἐν αἷς τοιοῦτόν τι πράττεται, καὶ τὰ χωρία ἐξ ὧν τὰς ἀποτροφὰς χορηγοῦνται, ταῖς ἁγιωτάταις ἐκκλησίαις προσκυροῦσι, τῶν μὲν κεκτημένων ἀφαιρούμεναι, διότι βλάβης αἴτια τοῖς ἁπλουστέροις γίνεται, ὑπὸ δὲ τὰς ἁγιωτάτας καὶ ὀρθοδόξους ἐκκλησίας ταῦτα δικαίως ἄγουσαι. Ταῦτα ὑπὲρ τῆς κοινῆς εἰρήνης τῶν ἁγιωτάτων ἐκκλησιῶν νομοθετοῦμεν, ταῦτα ψηφιζόμεθα τοῖς τῶν ἁγίων πατέρων κατακολουθοῦντες δόγμασιν, ὅπως ἂν τὸ ἱερατικὸν ἅπαν ἀτάραχον ἡμῖν τοῦ λοιποῦ διαμένοι. οὗπερ ἐν εἰρήνηι φυλαττομένου καὶ τὸ λοιπὸν ἡμῖν εὐθηνήσει πολίτευμα τὴν ἄνωθεν ἔχον εἰρήνην, ἣν πᾶσιν ὁ μέγας θεὸς καὶ σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς ὁ τῆς τριάδος εἶς ὁ μονογενὴς τοῦ θεοῦ λόγος κηρύττει τε καὶ χορηγεῖ τοῖς γνησίως αὐτὸν καὶ ἀληθῶς δοξάζειν τε καὶ προσκυνεῖν ἠξιωμένοις. ἡ τοίνυν σὴ μακαριότης τὰ ὀρθῶς ἡμῖν παραστάντα φυλαττέτω καταπέμπουσα ταῦτα διὰ θεοφιλῶν αὐτῆς γραμμάτων πᾶσι τοῖς ὑπ’ αὐτὴν τεταγμένοις ὁσιωτάτοις μητροπολίταις, ὧν ἑκάστωι γενήσεται φροντὶς ταῖς ὑπ’ αὐτοὺς τεταγμέναις ἁγιωτάταις ἐκκλησίαις ταῦτα ποιῆσαι φανερά, ὥστε μηδένα τῶν πάντων διαλαθεῖν τά τε τῆι ἀρχιερωσύνηι δόξαντα τά τε ὑπὸ τῆς βασιλείας κεκυρωμένα. Ἡ θεία ὑπογραφή· διινιτας τε σερετ περ μλτος αννος σανξτε αξ ρελιγιοσισσιμε πατερ. δατα οξταο ιδς αγστας ξονσταντινοπολι ποστ ξονσλατ’ βελισσαρι ιρι ξλαρισσιμιὑπ' αὐτὸν ἔστω, τῆς τῶν ἁγιωτάτων ἀρχιερέων προελ- Λ θούσης ἐπ' αὐτοῖς ψήφου κυρίας διαμενούσης. Οὐκ ἐφίε μεν δὲ οὐδὲ ἐκείνῳ ταύτην οἰκεῖν τὴν βασιλίδα πόλιν, ἢ τὴν αὐτῆς περιοικίδα, ἤ τινα τῶν σεμνοτέρων, ἀλλ᾽ ὧν ἠκολούθησε τῇ πλάνη, τούτων μιμείσθω καὶ τὴν δίαιταν, ἀπῳκισμένος ότι πουρωτάτω, καὶ κρύπτων ἑαυτὸν, ὡς τοῖς γε τοιούτοις τὸ κρύπτεσθαι μᾶλλον τοῦ φαίνεσθαι λυσιτελέστερον. Αφανεῖς μὲν γὰρ ὄντες ἑαυτοὺς κατα βλάψουσι μόνους· δημοσιεύοντες δὲ τὰ ἑαυτῶν δόγματα πολλοῖς τῶν ἀφελεστέρων ἀφορμὴν ἀπωλείας παρέχουσιν, όπερ κατ' οὐδένα γίνεσθαι τρόπον ἐν τῇ Χριστιανικῇ τοῦ Θεοῦ ποίμνῃ, καὶ τῷ ὀρθοδόξῳ λαῷ δίκαιόν ἐστιν, οὐδὲ παρὰ τῆς βασιλείας συγχωρούμενον. Ἐπεὶ δὲ καὶ Ζωόραν ἠξίωσαν ὅλως ὑπὸ ἀναθεματισμὸν οἱ σεβασμιώτατοι, καὶ τὰ δίκαια κρίναντες ἐπίσκοποι ποιήσασθαι, μικράν τινα παρενθήκην τῶν τοιούτων ὄντα Β κακῶν, ἐν οἷς ἐτίμασται, τὸ γοῦν ὅλως τυχεῖν τινὸς εὐο πρήσαντα μνήμης, ἔστω καὶ Ζωόρας τῆς πονηρᾶς ταύ της μερίδος, Ανθίμου τε, και Σευήρου, καὶ Πέτρου φαμέν παρενθήκη τις εὐτελῆς, καὶ ἐν τοῖς ἀνατεθεματισμένοις καὶ αὐτὸς τετάχθω τῆς ἱερατικῆς αὐτὸν κατενεγκούσης ψήφου, ἣν κυρίαν καὶ αὐτὴν ἐφ᾽ ἑαυτῆς οὖσαν. κυριωτέ ἔτι μᾶλλον ἡ βασιλεία ποιεῖ, καὶ τοῦτον ἐξελαύνουσα ραν τῆς βασιλίδος ταύτης πόλεως, καὶ τῆς αὐτῆς περιοικίδος, καὶ ἐπὶ τὴν τῶν πόλεων οἴκησιν αὐτῷ παντοίως ἀπαγο ρεύουσα. ὥστε μετ' ἐκείνων μόνων οἰκεῖν τε, καὶ βουλεύεσ θαι τῶν ἔμπροσθεν ἡμῖν εἰρημένων, ὅμοια μὲν βλασφη- μούντων, ὅμοια δὲ καὶ παθόντων, ὁμοίως δὲ καὶ περιων ρισμένων. Ει δέ τι καὶ ἕτερον τῇ τῶν ἁγιωτάτων ἐπισκό των περιέχεται ψήφῳ τῇ τοὺς προειρημένους καθαιρούσῃ τε, καὶ ἀναθεματιζούσῃ, κύριον δὲ καὶ τοῦτο τεθέμεθα, καὶ τοῖς θείοις, καὶ βασιλικοῖς ἡμῶν αὐτὸ νόμοις ἐπικν· ροῦμεν, ὡς ἂν εἰ παρὰ τῆς βασιλείας αὐτῆς προελθόν ἐτύγχανεν. Εἰ δὲ καί τις αὐτῶν ἁλοίη τὸ λοιπὸν πράττων τι παρὰ τὰ διατετυπωμένα, ἔστω καὶ τοῖς βασιλικοῖς ὑποπεσούμενος νόμοις, οἱ τὰς ἐλάττους τῶν ποινῶν ἐχε κλίνοντες, εἰς μείζους ἐμβάλλουσι τὰς ἀγανακτήσεις. Απαγορεύομεν δὲ καὶ παντὶ τῷ τὴν καθολικὴν ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ διασπᾶν ἐπιχειροῦντι, εἴτε κατὰ τὴν Νεστορίου τοῦ φρενοβλαβοῦς ὑφήγησιν, εἴτε κατὰ τὴν ἀνόητον Εύο τυχούς παράδοσιν, εἴτε κατὰ τὴν Σευήρου βλασφημίαν ταυτὰ κἀκείνοις νοήσαντος, εἴτε τῶν ἐκείνοις ἀκολουθούν των ταῖς ἁγιωτάταις Εκκλησίαις ταραχὰς ἐμβάλλειν, καὶ φθέγγεσθαί τι περὶ πίστεως· ἀλλὰ θεσπίζομεν ἕκαστον τῶν τοιούτων τὴν ἡσυχίαν ἄγειν, καὶ μηδὲ συγκαλεῖν εἰς ἑαυτόν τινας, μήτε προσιόντας δέχεσθαι, ή παραβαπτί- ζειν θαῤῥεῖν· ἡ τὴν ἱερὸν κοινωνίαν ρυπαίνειν, καὶ ταύ της μεταδιδόναι τισίν, ἢ τὰς ἀπαγορευμένας διδασκαλίας ὑρηγεῖσθαι, ἢ ἐπὶ ταύτης τῆς βασιλίδος ἡμῶν πόλεως, ἡ ἐφ' ἑτέρας, ἀλλ' ὑφορᾶσθαι πάντα κίνδυνον, εἴ τι τοιοῦ την πράξαιον. Απαγορεύομεν δέ καὶ πᾶσι τούτους ὑπο δέχεσθαι. ᾿Απελαύνειν μὲν οὖν θεσπίζομεν αὐτοὺς τῶν ὑπ' αὐτῶν ταραττομένων πόλεων, εἰδότας τὰς ποινάς, τὰς ταῖς θείαις ἡμῶν ἤδη περιεχομένας διατάξεσιν, αἵπερ καὶ τὰς οἰκίας αὐτὰς, ἐν οἷς τοιοῦτόν τι πράττεται, καὶ τὰ χωρία ἐξ ὧν τὰς ἀποτροφές χορηγούνται, ταῖς ἁγιω τάταις Ἐκκλησίαις προσκυρούσι, τῶν μὲν κεκτημένων ἀφορούμεναι, διότι βλάβης αἰτία τοῖς ἁπλουστέροις γί- νεται, ὑπὸ δὲ τὰς ἁγιωτάτας καὶ ὀρθοδόξους Εκκλησίας CONTRA SEVERIANOS. 1. et sententia sanctissimorum pontifcum, quæ ipsum prævenit, firma permaneto. Neque vero permittimus Illi hanc regiam urbem habitare, aut ipsius distri etum, vel aliquam de meignibus; sed quorum secu- tus est errorem, horum imitetur victus rationem quam longissime abscedens et occultans seipsum ; nam talibus occultari, quam videri ntikus est. Ignoti etenim existentes, se ipsos lædunt selos : publican- tes vero sua dogmata, multis ex simplicioribus oc- casionem perditionis præbent; quod nullo modo fieri in Christiano ovili Dei et orthodoxo popule æquum est, neque ab imperio permissum est. - CAP. 111. Quoniam vero et Zoaram dignum po- nitus judicarunt sub anathematismo esse reveren- dissimi, et qui justa judicant episcopi (cum parva quadam talium malorum interpositio sit), et in qui- bus dehonestatus est, omnia videlicet comprebendo ex memoria quadam abundanti ; sit et Zoaras inter- μositio quædam parva hujus mala partis (Anthini .dicimus et Severi ac Petri), et numeretur ipse quoque inter anathematizatos, sacra sententia ipsum dejiciente : quam firmam et ipsam ex seipsa exi- stentem, &lhue firmiorem imperium reddit : et bune de hac regia urbe et ejus districtu abjicit, et labitationent in allis civitatibus ipsi omnino inter- dicit ; itaque cum illis solis habitet et consultet qui a nobis ante memorati sunt: qui similia quidem bla- spher aut, similia vero patiuntur, et siniliter in exilium mittuntur. Si quid vero añud in sententia C sanctissimorum episceperum continetur, quæ præ D dictos deponit, et anathematizat, hoc firmius reddi- mus et divinis, ac imperialibus nostris legibus ipsum corroboramus, ac si ab imperio ipso provenisset. Si vero aliquis ipsorum deprehendatur de cætero facere aliquid præter constituta, sciat se incidisse in leges imperiales, quæ minores penas declinantes, ad ma- jores immittunt indignationes. Interdicimus autent et omnibus conantibus catholicam Dei Ecclesiam di- vellere (sive secundum Nestorii hæretici doctrinam, sive secundum insensati Eutychis traditionem, sive secundum blasphemiam Severi, qui et similia illis intellexit, aut eorum qui illos sequuntur), seditionem immittere sanctissimis Eccles is, et loqui aliquid de lide; sed sancimus quemlibet talium quietum esse, et non convocare aliquos ad se, neque accedentes recipere, aut perperam baptizare audere, aut sacram communionem sordidare, et ipsam aliquibus tradere, aut interdictas doctrinas exponere sive in bac nostra regia, sive in alia civitate; sed omne periculum reformidare, si quid tale faciat. Interdicimus etiaru omnibus, ne istos suscipiant. Abjici ergo ipsos san- cimus de civitatibus ab ipsis concitatis, scientes pœnas jam contentas in nostris divinis constitutio- nibus, quæ et domos ipsas, in quibus tale quid ft, el campos ex quibus nutrimenta præbentur, sanctis- simis Ecclesiis assignant, et a possidentibus auferunt, quia detrimenti causa ft simplicioribus ; sanctissimis vero et orthodoxis Ecclesiis hæc juste subjiciunt.