PG 43:485Τοῦ ἐν ἁγίοις Πατρὸς ἡμῶν Ἐπιφανίου ἐπισκόπου πόλεως Κωνσταντίας, τῆς Κυπριωνήσου, ἐγκώμιος εἰς τὴν ἁγίαν τὴν Θεοτόκον. Τὰς ἐκλαμπούσας μαρμαρυγὰς τῆς Θεοτόκου ἀκτῖνας φοβερὰς καὶ ἀκαταλήπτους δυνάμεις, οὐρανοῦ καὶ γῆς οἰκουμένης μυστήριον, θαῦμα, ἱλαστήριον φράσας ὁ τάλας ἐγὼ, εἰς ἀκριβεστέραν ἔννοιαν ὁ τῆς καρδίας μου ἔνδον σκιρτήσας λογισμὸς βαθείας μνήμης, καὶ ὑψηλοτάτης θεωρίας πειρώμενος φέρειν τὸ θαῦμα, τρόμος καὶ φόβος πολὺς καὶ δεινὸς συνέσχε με, ὦ ἀγαπητοί. Ἡ γὰρ μνήμη τῆς φρικτῆς θεωρίας, ἔντρομον τὴν ψυχήν μου, καὶ φρικώδη τὴν καρδίαν ἐνέγκασα οὐ μετρίως ἐτιμώρησεν, ἀλλὰ δυνατῶς ἐβασάνισεν. Ἐπιπλήττει γάρ μου τὸν νοῦν, τῆς μεγίστης θεωρίας ἡ μνήμη, ὡς ἀκαταλήπτου μυστηρίου, τὸ λέγειν οὐκ ἰσχύουσα. Τίς γὰρ ἱκανὸς τοιοῦτο φράσαι μυστήριον; ποῖον δὲ φθέγξασθαι στόμα, ἢ ποία γλῶσσα λαλήσει; Λέληθεν, εἰπεῖν οὐκ ἰσχύει. Νῦν δὲ τολμήσω περὶ τῆς μόνης Θεοτόκου καθ’ ὃ καταλαμβάνω· καὶ πάλιν φοβοῦμαι. Οὐκ ἔχω γλῶτταν ἀξίως εἰπεῖν τὰ λίαν μεγάλα.προπετείας φυτὸν [καὶ] παρανομίας. Τοιοῦτος γὰρ Ἰουδαίων ὁ τρόπος. Ἐν γὰρ τῇ ἐρήμῳ νομοθετού- μενοι ἔφασκον πρὸς Μωϋσῆν· Πάντα ὅσα εἶπεν ὁ Θεός, ποιησόμεθα καὶ ἀκουσόμεθα. Καὶ οἱ ταῦτα ἐπαγγελλόμενοι, μόσχον ἄψυχον προσεκύνουν, καὶ τὸν νεκρὸν τοῦ ζῶντος Θεοῦ προετίμων. Αλλο έπε σεν ἐπὶ τὰς ἀκάνθας, τὰς τραχυκέντρους καὶ βλασφημογλώσσους αἱρέσεις, αἵτινες τὸν τῆς εὐσε βείας σπόρον καθ' ἡμέραν συμπνίγουσιν. "Ετερον ἔπεσεν ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν, τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Χριστοῦ, τὴν εὔφορον, τὴν καρποφοροῦσαν τριάκοντα καὶ ἐξήκοντα καὶ ἑκατόν. Τριάκοντα τὸν τῆς συφροσύνης ζυγόν· ἑξήκοντα τῆς ἀγγελομόρφου παρθενίας· ἑκατὸν τῆς θείας δικαιοσύνης, καὶ ἀ- γνείας, καὶ τῆς τῶν μαρτύρων ἀνδραγαθίας. Οἱ γὰρ τῆς εὐσεβείας κήρυκες τὴν ἐπ᾿ ἐσχάτων Β τοῦ Κυρίου Ελευσιν πᾶσιν εὐαγγελιζόμενοι ἔλεγον· Οὕτως ἐλεύσεται, δν τρόπον ἐθεάσασθε αὐτὸν ἀναλαμβανόμενον. Ὤφθησαν γὰρ δύο ἄνδρες ἐν ἐσθῆτι λευκῇ. Δύο, ἵνα πιστευθῇ ἡ ἀλήθεια· ἄνδρες, ἵνα εἰς ἀνδρίαν τοὺς μαθητὲς στηρίξωσι λευχειμο νοῦντες, ἵνα καταλαμπρύνωσι τὰς τῶν ἀκουόντων διανοίας. Τί οὖν οἱ ὀφθέντες ἐκήρυττον; "Ανδρες Ἰσραηλῖται, τί ἑστήκατε βλέποντες εἰς τὸν οὐ ρανόν ; τί εἰς τὸν οὐρανὸν ἀτενίζετε ; Μᾶλλον τὸν οὐ ρανοῦ ποιητὴν θεωροῦντες, δοξάσατε τοῦ ἀναλαμβα νομένου τὸ μέγεθος, καὶ τὴν συγκατάβασιν αὐτοῦ τῆς φιλανθρωπίας θαυμάσατε, ὅτι τὸν γήινον ἐνώσας ἑαυτῷ ἄνθρωπον, οὐρανοπολίτην ἀνέδειξε, καὶ οἰκή τορα οὐρανοῦ κατέστησε· βαβαί! τὸν κάτω κείμενον ποῦ ἀνήγαγε. Τι ἑστήκατε βλέποντες εἰς τὸν οὐ. ρανόν; Οὕτως ἐλεύσεται. Οὕτω. Πῶς; Τὸ σῶμα τὸ ἡμέτερον περικείμενος, τὴν τρωθεῖσαν τῇ λόγχῃ πλευρὰν προβαλλόμενος· ἵνα όψωνται οἱ Ἰουδαῖοι εἰς ὃν ἐξεκέντησαν· ἡμεῖς δὲ ἀξιωθῶμεν ὄψεσθαι τὸ πρόσωπον αὐτοῦ μετὰ παῤῥησίας, καὶ τῶν ἐπηγγελ- μένων ἀγαθῶν ἐπιτύχωμεν· χάριτι καὶ φιλανθρωπίᾳ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ· μεθ᾿ οὗ τῷ Πατρὶ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι δόξα, κράτος, τιμή, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Τοῦ ἐν ἁγίοις Πατρὸς ἡμῶν Ἐπιφανίου ἐπισκό που πόλεως Κωνσταντίας, τῆς Κυπριωνήσου, Εγκώμιος εἰς τὴν ἁγίαν τὴν Θεοτόκον. Τὰς ἐκλαμπούσας μαρμαρυγὰς τῆς Θεοτόκου ἀκτί- νας φοβερὰς καὶ ἀκαταλήπτους δυνάμεις, οὐρανοῦ καὶ γῆς οἰκουμένης μυστήριον, θαῦμα, ἱλαστήριον HOMILIA V IN LAUDES SANCTÆ MARIÆ DEIPARÆ. A gesimum et centesimum (73). [ Exiit, inquit, qui seminat seminare.] El aliud quidem cecidit secus viam, hoc est Græcanicam fraudem. Et venerunt volucres ; nimirum famelici dæmonum raptores; et comederunt illud. Aliud cecidit in petras, nempe duram ac contumacem Judæorum voluntatem. Et statim temeritatis calor impietatis stirpem produxit. Ejusmodi quippe sunt Judaici mores: nam cum in deserto lex illis ferretur, dicebant Moysi: Omnia quæcunque Deus dixit, faciemus et audiemus. Et tamen illi ipsi, qui ista promiserant, inanimatum vitulum adorabant, ac vivo Deo mortuum præfe- rebant. Aliud cecidit in spinas, hoc est aculeatas et contumeliosas in Deum hæreses: quæ pietatis sementem quotidie præfocant. Aliud cecidit in ter- ram bonam ; hoc est Ecclesiam Christi, fertilem, et tricenos, sexageuos ac centenos fructus redden- tem. Quorum triceni ad pudicum nuptiarum jugum pertinent; sexageni, similem angelorum virgini- tatem continent ; centeni denique ad divinam justitiam, [castitatem et egregia martyrum facinora] re- feruatur. Porro autem veræ pietatis præcones, postremum Domini adventum omnibus palam denuntiantes, inter cætera dicebant: Quemadmodum vidistis illum euntem in cœlum, ita veniet³. Visi sunt enim duo viri in stola candida: duo quidem, quo veritati fidem faciant; viri autem, quo ad virile animi robur discipulos confirment; in veste autem can- dida, quo auditorum mentes, et conscientias illu- strent. Ecquid igitur viri illi qui cernebantur, prædicabant? Viri Galilæi, qu'd statis aspicientes in cœlum? Quid cœlum oculis defixis intuemini ? Eum potius, qui cœlum condidit, mentis vestræ luminibus usurpantes, hymnis et laudibus assumpti magnitudinem extollite, ac stupendam illius cle- nentiam animique demissionem summi miraculi loco ducite : quandoquidem is ille est, qui hominem terrenum sibi consociavit, consociatumque inter cœli cives ascripsit, cœlorumque incolam constituit. Papæ quo humi jacentem evexit? Quid statis aspi- cientes in cœlum? Hic Jesus, qui assumptus est a vobis in cœlum, sic veniet. Sic. Quomodo? Corpore nostro vestitus veniet [clavorum vestigiis pulchre insignitus]; latus lancea dira perforatum omnibus ostensurus: quo nimirum Judæi videant, in quen olim confixerunt; nos autem digni habeamur, qui vultum illius cum fiducia couspiciamus, promissorumque bonorum participes efficiamur, gratia, et clementia Domini nostri Jesu Christi: cum quo Patri, et Spiritui sancto sit gloria, imperium et honor, nunc et semper et in sacula sæculorum. Amen. E'. C D V. Sancti Patris nostri Epiphanii episcopi Constantiæ Cypri de laudibus sanctæ Mariæ Deiparæ, ora- tio (74). Miser ego sum, qui effulgentes splendores Dei- para radios, terribiles et incomprehensas facultates, cœli et terræ inhabitatæ mysterium, admirandum- ¹ Matth. xit, sqq. 'Exod. xxiv, 7. 'Act. 1, sqq. editione deerant. (73) Quæ sequuntur uncis inclusa, in Pellani (74) Joanne Pico interprete.
PG 43:486Ἰσχνόφωνος γὰρ καὶ βραδύγλωσσος, καὶ οὐκ εὔλαλος ὑπάρχω, ἵν’ οὕτως εἴπω, περὶ τῆς μεγαλωνύμου καὶ ὁσίας καὶ ἀπειρογάμου καὶ θεοτόκου Μαρίας, μητρὸς τοῦ Κυρίου· περὶ ἧς οὐκ εὐμαρῶς ἀνθρώπων γλῶττα λαλήσει. Ἰσχνοφωνεῖ γὰρ πρὸς ταύτην, καὶ ὑποστέλλεται ἡ γλῶσσα, οὐκ ἀξίως ἔχουσα τὸ λέγειν. Αὕτη γὰρ καὶ τὰς τῶν οὐρανῶν δυνάμεις ἐξένισεν· ἐξέστησαν πάντες ἄγγελοι, ἀρχάγγελοι, ἀρχαὶ, ἐξουσίαι, θρόνοι, κυριότητες, τὰ χερουβεὶμ καὶ τὰ σεραφεὶμ καὶ πᾶσα στρατιὰ ἀγγέλων φόβῳ καὶ τρόμῳ δεινῷ συσχεθέντες. Ἐθεώρησαν γὰρ ἐπὶ γῆς ἐν αὐτῇ τὸν ἐν οὐρανοῖς, καὶ ἔφριττον. Ἔβλεπον τὴν Παρθένον, οὐρανὸν καὶ θρόνον, καὶ συνείχοντο φόβῳ, θεωροῦσαι τὸν ἄναρχον ἀπὸ θρόνου χερουβικοῦ εἰς μήτραν παρθενικὴν καθίσαντα. Ὢ μακαρία ῥίζα· πόθεν ταύτην ἐβλάστησε; Περὶ ταύτης ὁ προφήτης Ἡσαί̈ας ὡς χελιδὼν κελαδεῖ, τῇ πυρίνῳ γλώττῃ βοῶν· Ἀναστήσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβήσεται, καὶ ἀναπαύσεται ἐπ’ αὐτὴν Πνεῦμα φόβου Θεοῦ.προπετείας φυτὸν [καὶ] παρανομίας. Τοιοῦτος γὰρ Ἰουδαίων ὁ τρόπος. Ἐν γὰρ τῇ ἐρήμῳ νομοθετού- μενοι ἔφασκον πρὸς Μωϋσῆν· Πάντα ὅσα εἶπεν ὁ Θεός, ποιησόμεθα καὶ ἀκουσόμεθα. Καὶ οἱ ταῦτα ἐπαγγελλόμενοι, μόσχον ἄψυχον προσεκύνουν, καὶ τὸν νεκρὸν τοῦ ζῶντος Θεοῦ προετίμων. Αλλο έπε σεν ἐπὶ τὰς ἀκάνθας, τὰς τραχυκέντρους καὶ βλασφημογλώσσους αἱρέσεις, αἵτινες τὸν τῆς εὐσε βείας σπόρον καθ' ἡμέραν συμπνίγουσιν. "Ετερον ἔπεσεν ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν, τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Χριστοῦ, τὴν εὔφορον, τὴν καρποφοροῦσαν τριάκοντα καὶ ἐξήκοντα καὶ ἑκατόν. Τριάκοντα τὸν τῆς συφροσύνης ζυγόν· ἑξήκοντα τῆς ἀγγελομόρφου παρθενίας· ἑκατὸν τῆς θείας δικαιοσύνης, καὶ ἀ- γνείας, καὶ τῆς τῶν μαρτύρων ἀνδραγαθίας. Οἱ γὰρ τῆς εὐσεβείας κήρυκες τὴν ἐπ᾿ ἐσχάτων Β τοῦ Κυρίου Ελευσιν πᾶσιν εὐαγγελιζόμενοι ἔλεγον· Οὕτως ἐλεύσεται, δν τρόπον ἐθεάσασθε αὐτὸν ἀναλαμβανόμενον. Ὤφθησαν γὰρ δύο ἄνδρες ἐν ἐσθῆτι λευκῇ. Δύο, ἵνα πιστευθῇ ἡ ἀλήθεια· ἄνδρες, ἵνα εἰς ἀνδρίαν τοὺς μαθητὲς στηρίξωσι λευχειμο νοῦντες, ἵνα καταλαμπρύνωσι τὰς τῶν ἀκουόντων διανοίας. Τί οὖν οἱ ὀφθέντες ἐκήρυττον; "Ανδρες Ἰσραηλῖται, τί ἑστήκατε βλέποντες εἰς τὸν οὐ ρανόν ; τί εἰς τὸν οὐρανὸν ἀτενίζετε ; Μᾶλλον τὸν οὐ ρανοῦ ποιητὴν θεωροῦντες, δοξάσατε τοῦ ἀναλαμβα νομένου τὸ μέγεθος, καὶ τὴν συγκατάβασιν αὐτοῦ τῆς φιλανθρωπίας θαυμάσατε, ὅτι τὸν γήινον ἐνώσας ἑαυτῷ ἄνθρωπον, οὐρανοπολίτην ἀνέδειξε, καὶ οἰκή τορα οὐρανοῦ κατέστησε· βαβαί! τὸν κάτω κείμενον ποῦ ἀνήγαγε. Τι ἑστήκατε βλέποντες εἰς τὸν οὐ. ρανόν; Οὕτως ἐλεύσεται. Οὕτω. Πῶς; Τὸ σῶμα τὸ ἡμέτερον περικείμενος, τὴν τρωθεῖσαν τῇ λόγχῃ πλευρὰν προβαλλόμενος· ἵνα όψωνται οἱ Ἰουδαῖοι εἰς ὃν ἐξεκέντησαν· ἡμεῖς δὲ ἀξιωθῶμεν ὄψεσθαι τὸ πρόσωπον αὐτοῦ μετὰ παῤῥησίας, καὶ τῶν ἐπηγγελ- μένων ἀγαθῶν ἐπιτύχωμεν· χάριτι καὶ φιλανθρωπίᾳ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ· μεθ᾿ οὗ τῷ Πατρὶ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι δόξα, κράτος, τιμή, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Τοῦ ἐν ἁγίοις Πατρὸς ἡμῶν Ἐπιφανίου ἐπισκό που πόλεως Κωνσταντίας, τῆς Κυπριωνήσου, Εγκώμιος εἰς τὴν ἁγίαν τὴν Θεοτόκον. Τὰς ἐκλαμπούσας μαρμαρυγὰς τῆς Θεοτόκου ἀκτί- νας φοβερὰς καὶ ἀκαταλήπτους δυνάμεις, οὐρανοῦ καὶ γῆς οἰκουμένης μυστήριον, θαῦμα, ἱλαστήριον HOMILIA V IN LAUDES SANCTÆ MARIÆ DEIPARÆ. A gesimum et centesimum (73). [ Exiit, inquit, qui seminat seminare.] El aliud quidem cecidit secus viam, hoc est Græcanicam fraudem. Et venerunt volucres ; nimirum famelici dæmonum raptores; et comederunt illud. Aliud cecidit in petras, nempe duram ac contumacem Judæorum voluntatem. Et statim temeritatis calor impietatis stirpem produxit. Ejusmodi quippe sunt Judaici mores: nam cum in deserto lex illis ferretur, dicebant Moysi: Omnia quæcunque Deus dixit, faciemus et audiemus. Et tamen illi ipsi, qui ista promiserant, inanimatum vitulum adorabant, ac vivo Deo mortuum præfe- rebant. Aliud cecidit in spinas, hoc est aculeatas et contumeliosas in Deum hæreses: quæ pietatis sementem quotidie præfocant. Aliud cecidit in ter- ram bonam ; hoc est Ecclesiam Christi, fertilem, et tricenos, sexageuos ac centenos fructus redden- tem. Quorum triceni ad pudicum nuptiarum jugum pertinent; sexageni, similem angelorum virgini- tatem continent ; centeni denique ad divinam justitiam, [castitatem et egregia martyrum facinora] re- feruatur. Porro autem veræ pietatis præcones, postremum Domini adventum omnibus palam denuntiantes, inter cætera dicebant: Quemadmodum vidistis illum euntem in cœlum, ita veniet³. Visi sunt enim duo viri in stola candida: duo quidem, quo veritati fidem faciant; viri autem, quo ad virile animi robur discipulos confirment; in veste autem can- dida, quo auditorum mentes, et conscientias illu- strent. Ecquid igitur viri illi qui cernebantur, prædicabant? Viri Galilæi, qu'd statis aspicientes in cœlum? Quid cœlum oculis defixis intuemini ? Eum potius, qui cœlum condidit, mentis vestræ luminibus usurpantes, hymnis et laudibus assumpti magnitudinem extollite, ac stupendam illius cle- nentiam animique demissionem summi miraculi loco ducite : quandoquidem is ille est, qui hominem terrenum sibi consociavit, consociatumque inter cœli cives ascripsit, cœlorumque incolam constituit. Papæ quo humi jacentem evexit? Quid statis aspi- cientes in cœlum? Hic Jesus, qui assumptus est a vobis in cœlum, sic veniet. Sic. Quomodo? Corpore nostro vestitus veniet [clavorum vestigiis pulchre insignitus]; latus lancea dira perforatum omnibus ostensurus: quo nimirum Judæi videant, in quen olim confixerunt; nos autem digni habeamur, qui vultum illius cum fiducia couspiciamus, promissorumque bonorum participes efficiamur, gratia, et clementia Domini nostri Jesu Christi: cum quo Patri, et Spiritui sancto sit gloria, imperium et honor, nunc et semper et in sacula sæculorum. Amen. E'. C D V. Sancti Patris nostri Epiphanii episcopi Constantiæ Cypri de laudibus sanctæ Mariæ Deiparæ, ora- tio (74). Miser ego sum, qui effulgentes splendores Dei- para radios, terribiles et incomprehensas facultates, cœli et terræ inhabitatæ mysterium, admirandum- ¹ Matth. xit, sqq. 'Exod. xxiv, 7. 'Act. 1, sqq. editione deerant. (73) Quæ sequuntur uncis inclusa, in Pellani (74) Joanne Pico interprete.
PG 43:487Ἐκ τῆς ῥίζης δὲ Ἰεσσαὶ Δαβὶδ ὁ βασιλεὺς, καὶ ἐκ τῆς φυλῆς Δαβὶδ τοῦ βασιλέως ἡ ἁγία Παρθένος, ἡ ὁσία τῶν ὁσίων ἀνδρῶν θυγάτηρ, ἧς οἱ γονεῖς Ἰωακεὶμ καὶ Ἄννα, οἵτινες ἐν τῇ ζωῇ αὐτῶν τῷ Θεῷ εὐηρέστησαν, οἳ καὶ καρπὸν τοιοῦτον ἐβλάστησαν, τὴν ἁγίαν Παρθένον Μαρίαν, ναὸν Θεοῦ ὁμοῦ καὶ μητέρα· Ἰωακεὶμ δὲ καὶ Ἄννα καὶ Μαρία, οἱ τρεῖς τῇ Τριάδι σαφῶς ἐλειτούργησαν. Ἰωακεὶμ γὰρ ἑρμηνεύεται ἑτοιμασία Κυρίου· ἐξ αὐτοῦ γὰρ ἡτοιμάσθη ναὸς Κυρίου ἡ Παρθένος. Ἄννα δὲ πάλιν ὁμοίως χάρις ἑρμηνεύεται· χάριν γὰρ ἔλαβεν Ἰωακεὶμ καὶ Ἄννα, ἵνα τοιοῦτον βλαστήσωσι καρπὸν διὰ προσευχῆς, τὴν ἁγίαν Παρθένον κτησάμενοι. Ἰωακεὶμ γὰρ ἐν τῷ ὄρει προσηύχετο, καὶ Ἄννα ἐν τῷ παραδείσῳ αὐτῆς. Κυοφορήσασα δὲ Ἄννα, οὐρανὸν καὶ θρόνον χερουβικὸν ἔτεκε, τὴν ἁγίαν κόρην Μαρίαν. Αὕτη γὰρ οὐρανὸς καὶ ναὸς καὶ θρόνος εὑρίσκεται. Ἡ γὰρ Μαρία ἑρμηνεύεται κυρία, ἀλλὰ καὶ ἐλπίς. Κύριον γὰρ ἔτεκε, τὴν ἐλπίδα τοῦ παντὸς κόσμου Χριστόν. Ἑρμηνεύεται πάλιν τὸ Μαρία, σμύρνα θαλάσσης· σμύρναν δὲ ἐρεῖ, ὃ καὶ φημὶ, περὶ ἀθανασίας, ὅτι ἤμελλε τὸν ἀθάνατον μαργαρίτην τίκτειν ἐν τῇ θαλάσσῃ, τουτέστιν ἐν τῷ κόσμῳ.τῆς καρδίας μου ἔνδον σκιρτήσας λογισμός βαθείας μνήμης, καὶ ὑψηλοτάτης θεωρίας πειρώμενος φέρειν τὸ θαῦμα, τρόμος καὶ φόβος πολὺς καὶ δεινὸς συν- έσχε με, ὦ ἀγαπητοί. Η γὰρ μνήμη τῆς φρικτῆς θεωρίας, έντρομον την ψυχήν μου, καὶ φρικώδη τὴν καρδίαν ἐνέγκασα οὐ μετρίως ετιμώρησεν, ἀλλὰ δυ νατῶς ἐβασάνισεν. Επιπλήττει γάρ μου τὸν νοῦν, τῆς μεγίστης θεωρίας ἡ μνήμη, ὡς ἀκαταλήπτου μυστηρίου, τὸ λέγειν οὐκ ἰσχύουσα. Τίς γὰρ ἱκανὸς τοιοῦτο φράσει μυστήριον; ποῖον δὲ φθέγξασθαι στόμα, η ποία γλῶσσα λαλήσει ; Λέληθεν, εἰπεῖν οὐκ Ισχύει. Νῦν δὲ τολμήσω περὶ τῆς μόνης Θεοτόκου καθ' καταλαμβάνω· καὶ πάλιν φοβοῦμαι. Οὐκ ἔχω γλῶτταν ἀξίως εἰπεῖν τὰ λίαν μεγάλα. Ισχνόφωνος Α φράσας ὁ τάλας ἐγώ, εἰς ἀκριβεστέραν ἔννοιαν ὁ Ε γὰρ καὶ βραδύγλωσσος, καὶ οὐκ εὔλαλος ὑπάρχω, ἵν' οὕτως εἴπω, περὶ τῆς μεγαλωνύμου καὶ ὁσίας καὶ ἀπειρογάμου καὶ θεοτόκου Μαρίας, μητρὸς τοῦ Κυρίου· περὶ ἧς οὐκ εὐμαρῶς ἀνθρώπων γλῶττα λαλήσει. Ἰσχνοφωνεῖ γὰρ πρὸς ταύτην, καὶ ὑπο στέλλεται ἡ γλῶσσα, οὐκ ἀξίως ἔχουσα τὸ λέγειν. Αὕτη γὰρ καὶ τὰς τῶν οὐρανῶν δυνάμεις ἐξένισεν· ἐξέστησαν πάντες ἄγγελοι, ἀρχάγγελοι, ἀρχαί, ἐξου σίαι, θρόνοι, κυριότητες, τα χερουβείμ καὶ τὰ σε ραφεὶμ καὶ πᾶσα στρατιὰ ἀγγέλων φόβῳ καὶ τρό- μῳ δεινῷ συσχεθέντες. Εθεώρησαν γὰρ ἐπὶ γῆς ἐν αὐτῇ τὸν ἐν οὐρανοῖς, καὶ ἔφριττον. Ἔβλεπον τὴν Παρθένον, οὐρανὸν καὶ θρόνον, καὶ συνείχοντο φό 6ῳ, θεωροῦσαι τὸν ἄναρχον ἀπὸ θρόνου χερουβικοῦ εἰς μήτραν παρθενικὴν καθίσαντα. "Ω μακαρία ρίζα· πόθεν ταύτην ἐβλάστησε; Περὶ ταύτης ὁ προφήτης Ησαΐας ὡς χελιδών κελαδεί, τῇ πυρίνῳ γλώττη, βοῶν· Ἀναστήσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβή- σεται, καὶ ἀναπαύσεται ἐπ' αὐτὴν Πνεῦμα φό- βου Θεοῦ. Ἐκ τῆς ῥίζης δὲ Ἰεσσαὶ Δαβὶδ ὁ βασιλεὺς, καὶ ἐκ τῆς φυλῆς Δαβίδ τοῦ βασιλέως ἡ ἁγία Παρθένος, ἡ ὁσία τῶν ὁσίων ἀνδρῶν θυγάτηρ, ἧς οἱ γονεῖς Ἰωακεὶμ καὶ ᾿Αννα, οἵτινες ἐν τῇ ζωῇ αὐτῶν τῷ Θεῷ εὐηρέστησαν, οἳ καὶ καρπὸν τοιοῦτον ἐβλάστη σαν, τὴν ἁγίαν Παρθένον Μαρίαν, ναὸν Θεοῦ ὁμοῦ καὶ μητέρα· Ἰωακεὶμ δὲ καὶ ᾿Αννα καὶ Μαρία, οἱ τρεῖς τῇ Τριάδι σαφῶς ἐλειτούργησαν. Ἰωακεὶμ γὰρ ἑρμηνεύεται ετοιμασία Κυρίου· ἐξ αὐτοῦ γὰρ ήτοιμάσθη ναὸς Κυρίου ἡ Παρθένος. "Αννα δὲ πάλιν ὁμοίως χάρις ἑρμηνεύεται· χάριν γὰρ ἔλαβεν Ιωα- κεὶμ καὶ ᾿Αννα, ἵνα τοιοῦτον βλαστήσωσι καρπὸν διὰ προσευχῆς, τὴν ἁγίαν Παρθένον κτησάμενοι. Ίωα- κεὶμ γὰρ ἐν τῷ ὄρει προσηύχετο, καὶ ᾿Αννα ἐν τῷ παραδείσῳ αὐτῆς. Κυοφορήσασα δὲ ῎Αννα, οὐρανὸν καὶ θρόνον χερουβικὸν ἔτεκε, τὴν ἁγίαν κόρην Μα- ρίαν. Αὕτη γὰρ οὐρανὸς καὶ ναὸς καὶ θρόνος εὑρίσκε ται. Η γὰρ Μαρία ερμηνεύεται κυρία, ἀλλὰ καὶ ἐλπίς. Κύριον γὰρ ἔτεκε, τὴν ἐλπίδα τοῦ παντὸν DUBIA AUT SPURIA. que propitiatoriam verbis consequi tendavi. Gestie- bat quidem interioris animi cogitatio ad exactioren intelligentiam, quæ exprimere conabatur profunda memoriæ et altissimæ speculationis miraculum. Verumtamen, charissimi, et tinor mullus et gravis continuit me. Nam memoria contemplationis hor- rendæ exagitans tremebundam animam meam, et cor exhorrescens non mediocriter affixit, sed et graviter vexavit. Concutit enim mentem meam ma- ximæ contemplationis ac velut incomprebensi wy- sterii memoria, nempe quæ illud eloqui mimme possit. Quis enim hujusmodi mysterio exprimendo queat sufficere ? Quale vero os pronuntiare, quære lingua proferet? Nequaquam potest dicere quod la- tel. Jam vero audebo, dicam de sola Deipara, qua- tenus assequor; denuo tamen vereor, utpote qui lingua non sim præditus idonea ad ea dicenda quæ sunt valde magna; sum enim exili voce tardaque lingua, et minime disertus, ut sic verba facere pos- sim de percelebri, sancta, innupta et deipara Ma- ria matre Domini, de qua leviter loqui non debet humana lingua. Pertenuem enim habet vocem illius habita ratione, et imminuta est lingua, quæ pro dignitate facultatem dicendi non habeat. Illa siqui - dem vel cœlorum virtutes in stuporem convertit. Obstupuerunt omnes angeli, archangeli, principa- tus, potestates, throni, dominationes, cherubim ac seraphim et angelorum universus exercitus, timə- re tremoreque gravi detenti, quia cernebant illum, qui habitat in cœlis, per eam versari in terra, et exhorrescebant. Spectabant virginem, cœlum et qui principio caret, descendentem a throno cherubico, O beata radix, quæ hanc produxit. De hac Isaias C propheta more hirundinis submurmurat ignea lin- gua exclamans: Exsurget virga de radice Jesse, et flos de radice ascendet, et requiescet super eum Spiri- tus timoris Dei 1. De radice Jesse ortus est rex David, et de tribu regis Davidis sancta Virgo, sancta, inquam, et san- ctorum virorum filia, cujus parentes fuerunt Joacim et Anna; qui quidem in vita sua Deo placuerunt, atque etiam fructum ejusmodi germinarunt, san- ctam virginem Mariam, templum simul et matrem Dei. Joacim porro, Anna et Maria, hi tres Trinitati palam sacrificium laudis offerebant. Joacim enim interpretatur præparatio Domini, eo quod ex illo preparatum sit templum Domini, nempe Virgo. Anna rursum similiter gratia interpretatur, pro- plerea quod Joacim et Anna gratiam acceperunt, ut accedentibus precibus talem fructum germina- rent, sanctam Virginem adepti. Joacim siquidem precabatur in monte, et Anna in horto suo. Anna vero gravida effecta, cœlum et thronum cherubi- cum peperit, sanctam puellam Mariam. Illa enim reperietur esse cœlum, templum et thronus, quia Mariam interpretari solemus dominam, atque etiam ¹ [sa. x¹, 1, 2. thronum, et formidabant, dum conspicerent cum in utero virgineo sedere. D
PG 43:488Θάλασσαν δὲ ἐρεῖ τὸν ἅπαντα κόσμον, ᾧ ἡ Παρθένος γαλήνην ἐδωρήσατο, τὸν λιμένα τεκοῦσα Χριστόν. Τοιγαροῦν πάλιν τῆς σεμνῆς κόρης Μαρίας ἑρμηνεύεται τὸ μακάριον ὄνομα, φωτιζομένη, ἥτις ἐφωτίσθη παρὰ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐφώτισε τοὺς πιστεύσαντας εἰς τὰ πέρατα τῆς γῆς τῇ Τριάδι. Τριάδος γὰρ νύμφη ὑπάρχει ἡ ἁγία Θεοτόκος κόρη Μαρία, τὸ πανάῤῥητον τῆς οἰκονομίας κειμήλιον· πρὸς ἣν ὁ Γαβριήλ· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ. Ὑπέμνησεν ὁ Γαβριὴλ, καὶ ὁ Πατὴρ οὐρανόθεν ἀῤῥαβῶνα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀπέστειλεν, ὡρμήσατο τὴν Παρθένον εἰς τὸν μονογενῆ Υἱὸν, οὐράνιον νύμφην, ἣν ὁ Πατὴρ ἠγάπησεν, ὁ Υἱὸς ἐνῴκησε, τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐπεπόθησεν. Αὕτη γὰρ νύμφη καὶ παστὰς, καὶ ἐκ ταύτης ὁ νυμφίος ἐκπορευόμενος Χριστὸς, τὸ παρθενικὸν ἔνδυμα, κατὰ τὴν τοῦ προφήτου Δαβὶδ μελῳδίαν· Ἐν τῷ ἡλίῳ ἔθετο τὸ σκήνωμα αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς ὡς νυμφίος ἐκπορευόμενος ἐκ παστοῦ αὐτοῦ. Ὦ νυμφίου πόθος ἁγνείας τὴν ἰδίαν δούλην, νύμφην, καὶ μητέρα ὁρμᾶται ὁ Γαβριήλ· πρόξενος τῆς Παρθένου ἐγένετο, οὐρανοῦ καὶ γῆς συνάπτων τὸ θυμίαμα·τῆς καρδίας μου ἔνδον σκιρτήσας λογισμός βαθείας μνήμης, καὶ ὑψηλοτάτης θεωρίας πειρώμενος φέρειν τὸ θαῦμα, τρόμος καὶ φόβος πολὺς καὶ δεινὸς συν- έσχε με, ὦ ἀγαπητοί. Η γὰρ μνήμη τῆς φρικτῆς θεωρίας, έντρομον την ψυχήν μου, καὶ φρικώδη τὴν καρδίαν ἐνέγκασα οὐ μετρίως ετιμώρησεν, ἀλλὰ δυ νατῶς ἐβασάνισεν. Επιπλήττει γάρ μου τὸν νοῦν, τῆς μεγίστης θεωρίας ἡ μνήμη, ὡς ἀκαταλήπτου μυστηρίου, τὸ λέγειν οὐκ ἰσχύουσα. Τίς γὰρ ἱκανὸς τοιοῦτο φράσει μυστήριον; ποῖον δὲ φθέγξασθαι στόμα, η ποία γλῶσσα λαλήσει ; Λέληθεν, εἰπεῖν οὐκ Ισχύει. Νῦν δὲ τολμήσω περὶ τῆς μόνης Θεοτόκου καθ' καταλαμβάνω· καὶ πάλιν φοβοῦμαι. Οὐκ ἔχω γλῶτταν ἀξίως εἰπεῖν τὰ λίαν μεγάλα. Ισχνόφωνος Α φράσας ὁ τάλας ἐγώ, εἰς ἀκριβεστέραν ἔννοιαν ὁ Ε γὰρ καὶ βραδύγλωσσος, καὶ οὐκ εὔλαλος ὑπάρχω, ἵν' οὕτως εἴπω, περὶ τῆς μεγαλωνύμου καὶ ὁσίας καὶ ἀπειρογάμου καὶ θεοτόκου Μαρίας, μητρὸς τοῦ Κυρίου· περὶ ἧς οὐκ εὐμαρῶς ἀνθρώπων γλῶττα λαλήσει. Ἰσχνοφωνεῖ γὰρ πρὸς ταύτην, καὶ ὑπο στέλλεται ἡ γλῶσσα, οὐκ ἀξίως ἔχουσα τὸ λέγειν. Αὕτη γὰρ καὶ τὰς τῶν οὐρανῶν δυνάμεις ἐξένισεν· ἐξέστησαν πάντες ἄγγελοι, ἀρχάγγελοι, ἀρχαί, ἐξου σίαι, θρόνοι, κυριότητες, τα χερουβείμ καὶ τὰ σε ραφεὶμ καὶ πᾶσα στρατιὰ ἀγγέλων φόβῳ καὶ τρό- μῳ δεινῷ συσχεθέντες. Εθεώρησαν γὰρ ἐπὶ γῆς ἐν αὐτῇ τὸν ἐν οὐρανοῖς, καὶ ἔφριττον. Ἔβλεπον τὴν Παρθένον, οὐρανὸν καὶ θρόνον, καὶ συνείχοντο φό 6ῳ, θεωροῦσαι τὸν ἄναρχον ἀπὸ θρόνου χερουβικοῦ εἰς μήτραν παρθενικὴν καθίσαντα. "Ω μακαρία ρίζα· πόθεν ταύτην ἐβλάστησε; Περὶ ταύτης ὁ προφήτης Ησαΐας ὡς χελιδών κελαδεί, τῇ πυρίνῳ γλώττη, βοῶν· Ἀναστήσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβή- σεται, καὶ ἀναπαύσεται ἐπ' αὐτὴν Πνεῦμα φό- βου Θεοῦ. Ἐκ τῆς ῥίζης δὲ Ἰεσσαὶ Δαβὶδ ὁ βασιλεὺς, καὶ ἐκ τῆς φυλῆς Δαβίδ τοῦ βασιλέως ἡ ἁγία Παρθένος, ἡ ὁσία τῶν ὁσίων ἀνδρῶν θυγάτηρ, ἧς οἱ γονεῖς Ἰωακεὶμ καὶ ᾿Αννα, οἵτινες ἐν τῇ ζωῇ αὐτῶν τῷ Θεῷ εὐηρέστησαν, οἳ καὶ καρπὸν τοιοῦτον ἐβλάστη σαν, τὴν ἁγίαν Παρθένον Μαρίαν, ναὸν Θεοῦ ὁμοῦ καὶ μητέρα· Ἰωακεὶμ δὲ καὶ ᾿Αννα καὶ Μαρία, οἱ τρεῖς τῇ Τριάδι σαφῶς ἐλειτούργησαν. Ἰωακεὶμ γὰρ ἑρμηνεύεται ετοιμασία Κυρίου· ἐξ αὐτοῦ γὰρ ήτοιμάσθη ναὸς Κυρίου ἡ Παρθένος. "Αννα δὲ πάλιν ὁμοίως χάρις ἑρμηνεύεται· χάριν γὰρ ἔλαβεν Ιωα- κεὶμ καὶ ᾿Αννα, ἵνα τοιοῦτον βλαστήσωσι καρπὸν διὰ προσευχῆς, τὴν ἁγίαν Παρθένον κτησάμενοι. Ίωα- κεὶμ γὰρ ἐν τῷ ὄρει προσηύχετο, καὶ ᾿Αννα ἐν τῷ παραδείσῳ αὐτῆς. Κυοφορήσασα δὲ ῎Αννα, οὐρανὸν καὶ θρόνον χερουβικὸν ἔτεκε, τὴν ἁγίαν κόρην Μα- ρίαν. Αὕτη γὰρ οὐρανὸς καὶ ναὸς καὶ θρόνος εὑρίσκε ται. Η γὰρ Μαρία ερμηνεύεται κυρία, ἀλλὰ καὶ ἐλπίς. Κύριον γὰρ ἔτεκε, τὴν ἐλπίδα τοῦ παντὸν DUBIA AUT SPURIA. que propitiatoriam verbis consequi tendavi. Gestie- bat quidem interioris animi cogitatio ad exactioren intelligentiam, quæ exprimere conabatur profunda memoriæ et altissimæ speculationis miraculum. Verumtamen, charissimi, et tinor mullus et gravis continuit me. Nam memoria contemplationis hor- rendæ exagitans tremebundam animam meam, et cor exhorrescens non mediocriter affixit, sed et graviter vexavit. Concutit enim mentem meam ma- ximæ contemplationis ac velut incomprebensi wy- sterii memoria, nempe quæ illud eloqui mimme possit. Quis enim hujusmodi mysterio exprimendo queat sufficere ? Quale vero os pronuntiare, quære lingua proferet? Nequaquam potest dicere quod la- tel. Jam vero audebo, dicam de sola Deipara, qua- tenus assequor; denuo tamen vereor, utpote qui lingua non sim præditus idonea ad ea dicenda quæ sunt valde magna; sum enim exili voce tardaque lingua, et minime disertus, ut sic verba facere pos- sim de percelebri, sancta, innupta et deipara Ma- ria matre Domini, de qua leviter loqui non debet humana lingua. Pertenuem enim habet vocem illius habita ratione, et imminuta est lingua, quæ pro dignitate facultatem dicendi non habeat. Illa siqui - dem vel cœlorum virtutes in stuporem convertit. Obstupuerunt omnes angeli, archangeli, principa- tus, potestates, throni, dominationes, cherubim ac seraphim et angelorum universus exercitus, timə- re tremoreque gravi detenti, quia cernebant illum, qui habitat in cœlis, per eam versari in terra, et exhorrescebant. Spectabant virginem, cœlum et qui principio caret, descendentem a throno cherubico, O beata radix, quæ hanc produxit. De hac Isaias C propheta more hirundinis submurmurat ignea lin- gua exclamans: Exsurget virga de radice Jesse, et flos de radice ascendet, et requiescet super eum Spiri- tus timoris Dei 1. De radice Jesse ortus est rex David, et de tribu regis Davidis sancta Virgo, sancta, inquam, et san- ctorum virorum filia, cujus parentes fuerunt Joacim et Anna; qui quidem in vita sua Deo placuerunt, atque etiam fructum ejusmodi germinarunt, san- ctam virginem Mariam, templum simul et matrem Dei. Joacim porro, Anna et Maria, hi tres Trinitati palam sacrificium laudis offerebant. Joacim enim interpretatur præparatio Domini, eo quod ex illo preparatum sit templum Domini, nempe Virgo. Anna rursum similiter gratia interpretatur, pro- plerea quod Joacim et Anna gratiam acceperunt, ut accedentibus precibus talem fructum germina- rent, sanctam Virginem adepti. Joacim siquidem precabatur in monte, et Anna in horto suo. Anna vero gravida effecta, cœlum et thronum cherubi- cum peperit, sanctam puellam Mariam. Illa enim reperietur esse cœlum, templum et thronus, quia Mariam interpretari solemus dominam, atque etiam ¹ [sa. x¹, 1, 2. thronum, et formidabant, dum conspicerent cum in utero virgineo sedere. D
ἣν προφῆται σαφῶς ὑπέγραψαν, τοῦ γάμου τὴν τάξιν κηρύξαντες, πῶς ἡ Παρθένος οὐράνιος εὑρίσκεται νύμφη ὁμοῦ τε καὶ μήτηρ, ἡ τὰ πρὸ γάμου δῶρα λαβοῦσα τὸ ἅγιον Πνεῦμα, προῖκα δὲ τὸν οὐρανὸν ὁμοῦ τε καὶ παράδεισον. Ἐζήτει οὖν ἰδεῖν ἡ Παρθένος ὃν ἐπόθει, καὶ ἔλεγε· Ποῦ ὁ νυμφίος οὗ τὸ κάλλος ποθῶ; ποῦ τὸ κάλλος τοῦ ἡλίου λαμπρότερον; ποῦ τῆς πάσης εὐμορφίας ἡ ἀνεκλάλητος δόξα; ποῦ τὸ ἄσβεστον φῶς, ὃ ποθοῦσα ζητῶ; ποῦ ὁ ἥλιος ὃς ἀκτῖνα ζητεῖ; ποῦ τῶν χερουβεὶμ ἡ κιθάρα; ποῦ τῶν σεραφεὶμ τὸ ἀκοίμητον ὄμμα Χριστός; ποῦ τῶν ἀγγέλων ἡ προσκύνησις, ἣν ὁ Γαβριὴλ ἐμήνυσε; ποῦ ὁ μόνος τοῦ μόνου μονογενὴς Υἱὸς τοῦ Πατρὸς, ὃν ἡ Παρθένος ποθοῦσα, καὶ φιλοῦσα ὁμοῦ τε καὶ ζητοῦσα ἀσπάζεται; πρὸς ἣν ὁ Γαβριήλ· Χαῖρε, κεχαριτωμένη. Ἡ χάρις ἡ ἀπέραντος τῆς ἁγίας Παρθένου. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, πολλῶν ἀρετῶν κατακεκοσμημένη, λαμπαδηφοροῦσα Παρθένε τὸ ἄσβεστον τοῦ ἡλίου λαμπρότερον φῶς. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, τοῦ νοητοῦ ἀγκίστρου τὸ δέλεαρ· ἐν σοὶ γὰρ ἄγκιστρον ἡ θεότης. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ νοερὰ τῆς δόξης κιβωτός· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ στάμνος ἡ χρυσῆ, τὸ οὐράνιον ἔχουσα μάννα.τῆς καρδίας μου ἔνδον σκιρτήσας λογισμός βαθείας μνήμης, καὶ ὑψηλοτάτης θεωρίας πειρώμενος φέρειν τὸ θαῦμα, τρόμος καὶ φόβος πολὺς καὶ δεινὸς συν- έσχε με, ὦ ἀγαπητοί. Η γὰρ μνήμη τῆς φρικτῆς θεωρίας, έντρομον την ψυχήν μου, καὶ φρικώδη τὴν καρδίαν ἐνέγκασα οὐ μετρίως ετιμώρησεν, ἀλλὰ δυ νατῶς ἐβασάνισεν. Επιπλήττει γάρ μου τὸν νοῦν, τῆς μεγίστης θεωρίας ἡ μνήμη, ὡς ἀκαταλήπτου μυστηρίου, τὸ λέγειν οὐκ ἰσχύουσα. Τίς γὰρ ἱκανὸς τοιοῦτο φράσει μυστήριον; ποῖον δὲ φθέγξασθαι στόμα, η ποία γλῶσσα λαλήσει ; Λέληθεν, εἰπεῖν οὐκ Ισχύει. Νῦν δὲ τολμήσω περὶ τῆς μόνης Θεοτόκου καθ' καταλαμβάνω· καὶ πάλιν φοβοῦμαι. Οὐκ ἔχω γλῶτταν ἀξίως εἰπεῖν τὰ λίαν μεγάλα. Ισχνόφωνος Α φράσας ὁ τάλας ἐγώ, εἰς ἀκριβεστέραν ἔννοιαν ὁ Ε γὰρ καὶ βραδύγλωσσος, καὶ οὐκ εὔλαλος ὑπάρχω, ἵν' οὕτως εἴπω, περὶ τῆς μεγαλωνύμου καὶ ὁσίας καὶ ἀπειρογάμου καὶ θεοτόκου Μαρίας, μητρὸς τοῦ Κυρίου· περὶ ἧς οὐκ εὐμαρῶς ἀνθρώπων γλῶττα λαλήσει. Ἰσχνοφωνεῖ γὰρ πρὸς ταύτην, καὶ ὑπο στέλλεται ἡ γλῶσσα, οὐκ ἀξίως ἔχουσα τὸ λέγειν. Αὕτη γὰρ καὶ τὰς τῶν οὐρανῶν δυνάμεις ἐξένισεν· ἐξέστησαν πάντες ἄγγελοι, ἀρχάγγελοι, ἀρχαί, ἐξου σίαι, θρόνοι, κυριότητες, τα χερουβείμ καὶ τὰ σε ραφεὶμ καὶ πᾶσα στρατιὰ ἀγγέλων φόβῳ καὶ τρό- μῳ δεινῷ συσχεθέντες. Εθεώρησαν γὰρ ἐπὶ γῆς ἐν αὐτῇ τὸν ἐν οὐρανοῖς, καὶ ἔφριττον. Ἔβλεπον τὴν Παρθένον, οὐρανὸν καὶ θρόνον, καὶ συνείχοντο φό 6ῳ, θεωροῦσαι τὸν ἄναρχον ἀπὸ θρόνου χερουβικοῦ εἰς μήτραν παρθενικὴν καθίσαντα. "Ω μακαρία ρίζα· πόθεν ταύτην ἐβλάστησε; Περὶ ταύτης ὁ προφήτης Ησαΐας ὡς χελιδών κελαδεί, τῇ πυρίνῳ γλώττη, βοῶν· Ἀναστήσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβή- σεται, καὶ ἀναπαύσεται ἐπ' αὐτὴν Πνεῦμα φό- βου Θεοῦ. Ἐκ τῆς ῥίζης δὲ Ἰεσσαὶ Δαβὶδ ὁ βασιλεὺς, καὶ ἐκ τῆς φυλῆς Δαβίδ τοῦ βασιλέως ἡ ἁγία Παρθένος, ἡ ὁσία τῶν ὁσίων ἀνδρῶν θυγάτηρ, ἧς οἱ γονεῖς Ἰωακεὶμ καὶ ᾿Αννα, οἵτινες ἐν τῇ ζωῇ αὐτῶν τῷ Θεῷ εὐηρέστησαν, οἳ καὶ καρπὸν τοιοῦτον ἐβλάστη σαν, τὴν ἁγίαν Παρθένον Μαρίαν, ναὸν Θεοῦ ὁμοῦ καὶ μητέρα· Ἰωακεὶμ δὲ καὶ ᾿Αννα καὶ Μαρία, οἱ τρεῖς τῇ Τριάδι σαφῶς ἐλειτούργησαν. Ἰωακεὶμ γὰρ ἑρμηνεύεται ετοιμασία Κυρίου· ἐξ αὐτοῦ γὰρ ήτοιμάσθη ναὸς Κυρίου ἡ Παρθένος. "Αννα δὲ πάλιν ὁμοίως χάρις ἑρμηνεύεται· χάριν γὰρ ἔλαβεν Ιωα- κεὶμ καὶ ᾿Αννα, ἵνα τοιοῦτον βλαστήσωσι καρπὸν διὰ προσευχῆς, τὴν ἁγίαν Παρθένον κτησάμενοι. Ίωα- κεὶμ γὰρ ἐν τῷ ὄρει προσηύχετο, καὶ ᾿Αννα ἐν τῷ παραδείσῳ αὐτῆς. Κυοφορήσασα δὲ ῎Αννα, οὐρανὸν καὶ θρόνον χερουβικὸν ἔτεκε, τὴν ἁγίαν κόρην Μα- ρίαν. Αὕτη γὰρ οὐρανὸς καὶ ναὸς καὶ θρόνος εὑρίσκε ται. Η γὰρ Μαρία ερμηνεύεται κυρία, ἀλλὰ καὶ ἐλπίς. Κύριον γὰρ ἔτεκε, τὴν ἐλπίδα τοῦ παντὸν DUBIA AUT SPURIA. que propitiatoriam verbis consequi tendavi. Gestie- bat quidem interioris animi cogitatio ad exactioren intelligentiam, quæ exprimere conabatur profunda memoriæ et altissimæ speculationis miraculum. Verumtamen, charissimi, et tinor mullus et gravis continuit me. Nam memoria contemplationis hor- rendæ exagitans tremebundam animam meam, et cor exhorrescens non mediocriter affixit, sed et graviter vexavit. Concutit enim mentem meam ma- ximæ contemplationis ac velut incomprebensi wy- sterii memoria, nempe quæ illud eloqui mimme possit. Quis enim hujusmodi mysterio exprimendo queat sufficere ? Quale vero os pronuntiare, quære lingua proferet? Nequaquam potest dicere quod la- tel. Jam vero audebo, dicam de sola Deipara, qua- tenus assequor; denuo tamen vereor, utpote qui lingua non sim præditus idonea ad ea dicenda quæ sunt valde magna; sum enim exili voce tardaque lingua, et minime disertus, ut sic verba facere pos- sim de percelebri, sancta, innupta et deipara Ma- ria matre Domini, de qua leviter loqui non debet humana lingua. Pertenuem enim habet vocem illius habita ratione, et imminuta est lingua, quæ pro dignitate facultatem dicendi non habeat. Illa siqui - dem vel cœlorum virtutes in stuporem convertit. Obstupuerunt omnes angeli, archangeli, principa- tus, potestates, throni, dominationes, cherubim ac seraphim et angelorum universus exercitus, timə- re tremoreque gravi detenti, quia cernebant illum, qui habitat in cœlis, per eam versari in terra, et exhorrescebant. Spectabant virginem, cœlum et qui principio caret, descendentem a throno cherubico, O beata radix, quæ hanc produxit. De hac Isaias C propheta more hirundinis submurmurat ignea lin- gua exclamans: Exsurget virga de radice Jesse, et flos de radice ascendet, et requiescet super eum Spiri- tus timoris Dei 1. De radice Jesse ortus est rex David, et de tribu regis Davidis sancta Virgo, sancta, inquam, et san- ctorum virorum filia, cujus parentes fuerunt Joacim et Anna; qui quidem in vita sua Deo placuerunt, atque etiam fructum ejusmodi germinarunt, san- ctam virginem Mariam, templum simul et matrem Dei. Joacim porro, Anna et Maria, hi tres Trinitati palam sacrificium laudis offerebant. Joacim enim interpretatur præparatio Domini, eo quod ex illo preparatum sit templum Domini, nempe Virgo. Anna rursum similiter gratia interpretatur, pro- plerea quod Joacim et Anna gratiam acceperunt, ut accedentibus precibus talem fructum germina- rent, sanctam Virginem adepti. Joacim siquidem precabatur in monte, et Anna in horto suo. Anna vero gravida effecta, cœlum et thronum cherubi- cum peperit, sanctam puellam Mariam. Illa enim reperietur esse cœlum, templum et thronus, quia Mariam interpretari solemus dominam, atque etiam ¹ [sa. x¹, 1, 2. thronum, et formidabant, dum conspicerent cum in utero virgineo sedere. D
PG 43:489Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ τὴν γλυκεῖαν τῆς ἀεννάου πηγῆς τοὺς διψῶντας ἐμπλήσασα. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, νοερὰ θάλασσα, τὸν οὐράνιον ἔχουσα μαργαρίτην Χριστόν· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ λαμπρὸς οὐρανὸς, ἡ τὸν ἀχώρητον ἐν οὐρανοῖς ἔχουσα Θεόν. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ τὸν χερουβικὸν θρόνον τῆς θεότητος ἐξαστράπτουσα. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, κύκλον ἔχουσα οὐρανοῦ, καὶ Θεὸν ἀχώρητον, ἐν σοὶ δὲ χωρητὸν, καὶ ἀστενοχώρητον. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, στυλοειδὴς νεφέλη, ἡ τὸν Θεὸν ἔχουσα, τὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ τὸν λαὸν καθοδηγήσαντα. Τί εἴπω; καὶ τί λαλήσω; πῶς μακαρίσω τὴν ὁλόῤῥιζον δόξαν; ὅτι χωρὶς Θεοῦ μόνου πάντων ἀνωτέρα ὑπάρχει. Καλλιωτέρα γὰρ τῶν χερουβεὶμ καὶ σεραφεὶμ, καὶ πάσης στρατιᾶς πέφυκεν ἀγγελικῆς· πρὸς ἣν οὐρανοῦ καὶ γῆς οὐκ ἐπαρκέσει γλῶττα, τάχα δὲ οὔτε ἀγγέλων. Καὶ γὰρ αὐτοὶ ὕμνον καὶ αἶνον καὶ τιμὴν καὶ δόξαν προσήνεγκαν· ἀλλ’ οὔτε οὕτω κατ’ ἀξίαν εἰπεῖν ἴσχυσαν. Ἔχαιρον δὲ ἄγγελοι, ὡς αὐτοὶ μόνον τὸν Θεὸν ἔχοντες, πρὸς οὓς ἡ παναγία Παρθένος ἀνωτέρα πέφυκε, τὸν Θεὸν τὸν ἐν οὐρανῷ ἐπὶ γῆς κυήσασα, ἵν’ οὕτως ἑλκύσῃ στρατιὰς ἀγγέλων ἐπὶ γῆς μετὰ ἀνθρώπων.κόσμου Χριστόν. Ἑρμηνεύεται πάλιν τὸ Μαρία, Α σμύρνα θαλάσσης· σμύρναν δὲ ἐρεῖ, ὁ καὶ φημί, περὶ ἀθανασίας, ὅτι ἤμελλε τὸν ἀθάνατον μαργαρί- την τίκτειν ἐν τῇ θαλάσσῃ, τουτέστιν ἐν τῷ κόσμῳ. θάλασσαν δὲ ἐρεῖ τὸν ἅπαντα κόσμον, ᾧ ἡ Παρθέ νος γαλήνην ἐδωρήσατο, τὸν λιμένα τεκοῦσα Χρι- στόν. Τοιγαροῦν πάλιν τῆς σεμνής κόρης Μαρίας ἑρμηνεύεται τὸ μακάριον ὄνομα, φωτιζομένη, ήτις ἐφωτίσθη παρὰ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐφώτισε τοὺς πιστεύσαντας εἰς τὰ πέρατα τῆς γῆς τῇ Τριάδι. Τριάδος γὰρ νύμφη ὑπάρχει ἡ ἁγία Θεοτόκος κόρη Μαρία, τὸ πανάῤῥητον τῆς οἰκονομίας κειμήλιον· πρὸς ἦν ὁ Γαβριήλ · Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ Κύ ριος μετὰ σοῦ. Ὑπέμνησεν ὁ Γαβριήλ, καὶ ὁ Πα- τὴρ οὐρανόθεν ἀῤῥαβῶνα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀπὸ έστειλεν, ὡρμήσατο τὴν Παρθένον εἰς τὸν μονογενῆ Υἱόν, οὐράνιον νύμφην, ἣν ὁ Πατὴρ ἠγάπησεν, ὁ Υἱὸς ἐνώκησε, τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐπεπόθησεν. Αὕτη γὰρ νύμφη καὶ παστὰς, καὶ ἐκ ταύτης ὁ νυμφίος ἐκπορευόμενος Χριστός, τὸ παρθενικὸν ἔνδυμα, κατὰ τὴν τοῦ προφήτου Δαβίδ μελωδίαν· Ἐν τῷ ἡλίῳ ἔθετο τὸ σκήνωμα αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς ὡς νυμφίος ἐκπορευόμενος ἐκ πιστοῦ αὐτοῦ. Ο νυμφίου που θος ἁγνείας ! τὴν ἰδίαν δούλην, νύμφην, καὶ μη- τέρα ὁρμᾶται ὁ Γαβριήλ πρόξενος τῆς Παρθένου ἐγένετο, οὐρανοῦ καὶ γῆς συνάπτων τὸ θυμίαμα ἣν προφῆται σαφῶς ὑπέγραψαν, τοῦ γάμου τὴν τά ξιν κηρύξαντες, πῶς ἡ Παρθένος οὐράνιος εὑρίσκε- ται νύμφη ὁμοῦ τε καὶ μήτηρ, ἡ τὰ πρὸ γάμου δῶρα λαβοῦσα τὸ ἅγιον Πνεῦμα, προῖκα δὲ τὸν οὐρα νὸν ὁμοῦ τε καὶ παράδεισον. Ἐζήτει οὖν ἰδεῖν ἡ Παρθένος ὃν ἐπόθει, καὶ ἔλεγε· Ποῦ ὁ νυμφίος οὗ τὴ κάλλος ποθῶ; ποῦ τὸ κάλλος τοῦ ἡλίου λαμπρότερον; ποῦ τῆς πάσης εὐμορφίας ἡ ἀνεκλάλητος δόξα ; ποῦ τὸ ἄσβεστον φῶς, ὅ που θοῦσα ζητῶ ; ποῦ ὁ ἥλιος ὃς ἀκτῖνα ζητεῖ; ποῦ τῶν χερουβείμ ή κιθάρα; τοῦ τῶν σεραφεὶμ τὸ ἀκοί- μητον όμμα Χριστός; τοῦ τῶν ἀγγέλων ἡ προσκύ νησις, ἣν ὁ Γαβριὴλ ἐμήνυσε ; ποῦ ὁ μόνος τοῦ μό νου μονογενής Υἱὸς τοῦ Πατρὸς, δν ἡ Παρθένος που θοῦσα, καὶ φιλοῦσα ὁμοῦ τε καὶ ζητοῦσα ἀσπάζεται ; πρὸς ἦν ὁ Γαβριήλ · Χαῖρε, κεχαριτωμένη. Η χά ρις ἡ ἀπέραντος τῆς ἁγίας Παρθένου. Χαῖρε, κεχα- ριτωμένη, πολλῶν ἀρετῶν κατακεκοσμημένη, λαμ- παδηφοροῦσα Παρθένε τὸ ἄσβεστον τοῦ ἡλίου λαμ- πρότερον φῶς. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, τοῦ νοητοῦ ἀγκίστρου τὸ δέλεαρ· ἐν σοὶ γὰρ ἄγκιστρον ἡ θεό- της. Χαίρε, κεχαριτωμένη, ή νοερά τῆς δόξης κι φωτής· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ή στάμνος ή χρυσή, τὸ οὐράνιον ἔχουσα μάννα. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ή τὴν γλυκείαν τῆς ἀεννάου πηγῆς τοὺς διψώντας Εμπλήσασα. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, νπερὰ θάλασσα, τὸν οὐρά νιον έχουσα μαργαρίτην Χριστόν· Χαῖρε, κεχαρι- τωμένη, ή λαμπρὸς οὐρανός, ἡ τὸν ἀχώρητον ἐν * Β HOMILIA V. IN LAUDES SANCTA MARIE DEIPΑΚΕ. spem. Peperit enim Dominum, qui est spes totius Luc. 1, 28. • Psal. xviii. 6. PATROL. GR. XLIII. C mundi, nempe Christum. Rursum nomen illud Ma- ria interpretatur myrrha maris. Myrrham vero ali- quis dicet ( quod ego etiam a:o) de immortalitate. eo quod paritura esset gemmain immortalem in mari, hoc est in mundo. Mare autem dicet univer- sum mundum, cui Virgo serenitatem et tranquilli- tatem contulit, dum portum peperit Christum. Rur- sum itaque præclaræ puellæ Mariæ beatum nomen interpretatur illustrata, utpote quæ illustrata sit a Filio Dei, et cunctos credentes usque ad terminos terræ Trinitati illuminaverit. Sancta enim puella Virgo Maria est sponsa Trinitatis, et thesaurus dis- pensationis plane arcanus, cui Gabriel inquit : Ave, gralia plena, Dominus tecum '. Subjunxit Ga briel, et Pater misit arrhabonem de coelo Spiri tum sanctum; præparavit Virginem unigenito Filio, coelesti sponso, quam Pater dilexit, Filius inhabita- vit, Spiritus sanctus percupirit. Ipsa est enim spon- sa et thalamus, et ex ea sponsus procédit Christus, virgineum indumentum, juxta suavem Davidis pre- phetæ cantionem : In sole posuit tabernaculum summ et ipse tanquam sponsus procedens de thalamo suo³. O sponsi desiderium summæ puritatis! propriam ancillam, sponsain et matrem sibi despondet Ga- briel effectus conciliator Virginis, cœli et terræ incensum atque suffimentum una copulans, quam quidem Virginem prophete clare descripserunt, dum prædicarunt seriem nuptiarum nimirum, quo- modo Virgo invenitur esse cœlestis sponsa et ma- ter, quæ, donorum antenuptialium nomine, Spiritum sanctum accepit, dolis vero gratia, coelum una cum paradiso. Quærebat igitur Virgo conspicere quem deside- rabat, inquiens : Ubi est sponsus cujus pulchritu- dinem exopto ? ubi est pulchritudo sole splendidior? ubi totius formæ gloria ineffabilis? ubi lumen quod exstingui nequit, quod ego summo cum desiderio requiro ? ubi sol qui radium exquirit? ubi ipsorum cherubim cithara? uhi oculus seraphim nunquam dormiens Christus? ubi angelorum adoratio quam Gabriel indicavit? ubi solus ac solius Patris unige- nitus Filius, quem Virgo exoptans redamat, perqui- rens salutat? Cui Gabriel ait: Ave, Maria, gratia D plena, Gratia sancta Virginis est immensa. Are, gratia plena : multis virtutibus exornata Virgo, in lampade gestas luccm inexstinguibilem, sole splendidiorem. Ave, gratia plena, hanti esca spiri talis ; siquidem in te hamus est divinitas. Ave, gratia plena gloriæ spiritalis. Ave, gratia plena, quæ es urna aurea continens manna cœleste. Ave, gratia plena, quæ sitientes perennis fontis dulcedine sa- tias. Ave, gratia plena, mare spiritale, habens gem- mam coelestem Christum; Ave, gratia plena, splen- didam coelum, quae in coelis incomprehensunt
PG 43:490Αὕτη γὰρ οὐρανοῦ καὶ γῆς μεσίτης πέφυκεν ἑνότητα ποιήσασα. Ὦ μακαρία Παρθένε, ἁγνὴ περιστερὰ, ἡ οὐράνιος νύμφη Μαρία, οὐρανὸς καὶ ναὸς καὶ θρόνος τῆς θεότητος· ἡ τὸν ἐξαστράπτοντα ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ἥλιον ἔχουσα Χριστόν· ἡ φωτεινὴ νεφέλη, πάμφωτον ἀστραπὴν ἐξ οὐρανοῦ τῷ κόσμῳ καταλάμψασα Χριστόν· ἡ οὐράνιος νεφέλη, ἡ τὴν βροντὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐν ἑαυτῇ κρυπτομένην τῷ κόσμῳ καταβιβάσασα, ἡ τὸν ὄμβρον τοῦ ἁγίου Πνεύματος τῇ πάσῃ γῇ πρὸς καρποφορίαν πίστεως καταράξασα. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ πύλη τῶν οὐρανῶν, περὶ ἧς ὁ προφήτης κέκραγε λέγων· Ἰδοὺ ἡ πύλη κεκλεισμένη, καὶ οὐδεὶς εἰσελεύσεται δι’ αὐτῆς, οὐδὲ ἐξελεύσεται, εἰ μὴ Κύριος ὁ Θεὸς μόνος· καὶ ἔσται ἡ πύλη κεκλεισμένη τῷ ἡγουμένῳ, διότι ἡγούμενος αὐτὸς κληθήσεται, καὶ εἰς αὐτὸν ἐλπιοῦσι πάντα τὰ ἔθνη. Περὶ ταύτης τῆς πύλης καὶ ἐν τοῖς Ἄσμασι τῇ λέξει ὁ προφήτης τρανῶς καὶ σαφῶς καταλέγεται κεκραγώς· Κῆπος κεκλεισμένος, ἀδελφή μου, νύμφη· κῆπος κεκλεισμένος, πηγὴ ἐσφραγισμένη. Ἔμεινεν ἐν τῇ παρθενίᾳ ἡ ἁγία καὶ σεμνὴ κόρη Μαρία, ἡ φωτεινὴ νεφέλη, ἡ ἔνδον ἔχουσα τὸν Θεὸν Λόγον· πρὸς ἣν ὁ μεγαλόφωνος Ἡσαί̈ας·κόσμου Χριστόν. Ἑρμηνεύεται πάλιν τὸ Μαρία, Α σμύρνα θαλάσσης· σμύρναν δὲ ἐρεῖ, ὁ καὶ φημί, περὶ ἀθανασίας, ὅτι ἤμελλε τὸν ἀθάνατον μαργαρί- την τίκτειν ἐν τῇ θαλάσσῃ, τουτέστιν ἐν τῷ κόσμῳ. θάλασσαν δὲ ἐρεῖ τὸν ἅπαντα κόσμον, ᾧ ἡ Παρθέ νος γαλήνην ἐδωρήσατο, τὸν λιμένα τεκοῦσα Χρι- στόν. Τοιγαροῦν πάλιν τῆς σεμνής κόρης Μαρίας ἑρμηνεύεται τὸ μακάριον ὄνομα, φωτιζομένη, ήτις ἐφωτίσθη παρὰ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐφώτισε τοὺς πιστεύσαντας εἰς τὰ πέρατα τῆς γῆς τῇ Τριάδι. Τριάδος γὰρ νύμφη ὑπάρχει ἡ ἁγία Θεοτόκος κόρη Μαρία, τὸ πανάῤῥητον τῆς οἰκονομίας κειμήλιον· πρὸς ἦν ὁ Γαβριήλ · Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ Κύ ριος μετὰ σοῦ. Ὑπέμνησεν ὁ Γαβριήλ, καὶ ὁ Πα- τὴρ οὐρανόθεν ἀῤῥαβῶνα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀπὸ έστειλεν, ὡρμήσατο τὴν Παρθένον εἰς τὸν μονογενῆ Υἱόν, οὐράνιον νύμφην, ἣν ὁ Πατὴρ ἠγάπησεν, ὁ Υἱὸς ἐνώκησε, τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐπεπόθησεν. Αὕτη γὰρ νύμφη καὶ παστὰς, καὶ ἐκ ταύτης ὁ νυμφίος ἐκπορευόμενος Χριστός, τὸ παρθενικὸν ἔνδυμα, κατὰ τὴν τοῦ προφήτου Δαβίδ μελωδίαν· Ἐν τῷ ἡλίῳ ἔθετο τὸ σκήνωμα αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς ὡς νυμφίος ἐκπορευόμενος ἐκ πιστοῦ αὐτοῦ. Ο νυμφίου που θος ἁγνείας ! τὴν ἰδίαν δούλην, νύμφην, καὶ μη- τέρα ὁρμᾶται ὁ Γαβριήλ πρόξενος τῆς Παρθένου ἐγένετο, οὐρανοῦ καὶ γῆς συνάπτων τὸ θυμίαμα ἣν προφῆται σαφῶς ὑπέγραψαν, τοῦ γάμου τὴν τά ξιν κηρύξαντες, πῶς ἡ Παρθένος οὐράνιος εὑρίσκε- ται νύμφη ὁμοῦ τε καὶ μήτηρ, ἡ τὰ πρὸ γάμου δῶρα λαβοῦσα τὸ ἅγιον Πνεῦμα, προῖκα δὲ τὸν οὐρα νὸν ὁμοῦ τε καὶ παράδεισον. Ἐζήτει οὖν ἰδεῖν ἡ Παρθένος ὃν ἐπόθει, καὶ ἔλεγε· Ποῦ ὁ νυμφίος οὗ τὴ κάλλος ποθῶ; ποῦ τὸ κάλλος τοῦ ἡλίου λαμπρότερον; ποῦ τῆς πάσης εὐμορφίας ἡ ἀνεκλάλητος δόξα ; ποῦ τὸ ἄσβεστον φῶς, ὅ που θοῦσα ζητῶ ; ποῦ ὁ ἥλιος ὃς ἀκτῖνα ζητεῖ; ποῦ τῶν χερουβείμ ή κιθάρα; τοῦ τῶν σεραφεὶμ τὸ ἀκοί- μητον όμμα Χριστός; τοῦ τῶν ἀγγέλων ἡ προσκύ νησις, ἣν ὁ Γαβριὴλ ἐμήνυσε ; ποῦ ὁ μόνος τοῦ μό νου μονογενής Υἱὸς τοῦ Πατρὸς, δν ἡ Παρθένος που θοῦσα, καὶ φιλοῦσα ὁμοῦ τε καὶ ζητοῦσα ἀσπάζεται ; πρὸς ἦν ὁ Γαβριήλ · Χαῖρε, κεχαριτωμένη. Η χά ρις ἡ ἀπέραντος τῆς ἁγίας Παρθένου. Χαῖρε, κεχα- ριτωμένη, πολλῶν ἀρετῶν κατακεκοσμημένη, λαμ- παδηφοροῦσα Παρθένε τὸ ἄσβεστον τοῦ ἡλίου λαμ- πρότερον φῶς. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, τοῦ νοητοῦ ἀγκίστρου τὸ δέλεαρ· ἐν σοὶ γὰρ ἄγκιστρον ἡ θεό- της. Χαίρε, κεχαριτωμένη, ή νοερά τῆς δόξης κι φωτής· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ή στάμνος ή χρυσή, τὸ οὐράνιον ἔχουσα μάννα. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ή τὴν γλυκείαν τῆς ἀεννάου πηγῆς τοὺς διψώντας Εμπλήσασα. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, νπερὰ θάλασσα, τὸν οὐρά νιον έχουσα μαργαρίτην Χριστόν· Χαῖρε, κεχαρι- τωμένη, ή λαμπρὸς οὐρανός, ἡ τὸν ἀχώρητον ἐν * Β HOMILIA V. IN LAUDES SANCTA MARIE DEIPΑΚΕ. spem. Peperit enim Dominum, qui est spes totius Luc. 1, 28. • Psal. xviii. 6. PATROL. GR. XLIII. C mundi, nempe Christum. Rursum nomen illud Ma- ria interpretatur myrrha maris. Myrrham vero ali- quis dicet ( quod ego etiam a:o) de immortalitate. eo quod paritura esset gemmain immortalem in mari, hoc est in mundo. Mare autem dicet univer- sum mundum, cui Virgo serenitatem et tranquilli- tatem contulit, dum portum peperit Christum. Rur- sum itaque præclaræ puellæ Mariæ beatum nomen interpretatur illustrata, utpote quæ illustrata sit a Filio Dei, et cunctos credentes usque ad terminos terræ Trinitati illuminaverit. Sancta enim puella Virgo Maria est sponsa Trinitatis, et thesaurus dis- pensationis plane arcanus, cui Gabriel inquit : Ave, gralia plena, Dominus tecum '. Subjunxit Ga briel, et Pater misit arrhabonem de coelo Spiri tum sanctum; præparavit Virginem unigenito Filio, coelesti sponso, quam Pater dilexit, Filius inhabita- vit, Spiritus sanctus percupirit. Ipsa est enim spon- sa et thalamus, et ex ea sponsus procédit Christus, virgineum indumentum, juxta suavem Davidis pre- phetæ cantionem : In sole posuit tabernaculum summ et ipse tanquam sponsus procedens de thalamo suo³. O sponsi desiderium summæ puritatis! propriam ancillam, sponsain et matrem sibi despondet Ga- briel effectus conciliator Virginis, cœli et terræ incensum atque suffimentum una copulans, quam quidem Virginem prophete clare descripserunt, dum prædicarunt seriem nuptiarum nimirum, quo- modo Virgo invenitur esse cœlestis sponsa et ma- ter, quæ, donorum antenuptialium nomine, Spiritum sanctum accepit, dolis vero gratia, coelum una cum paradiso. Quærebat igitur Virgo conspicere quem deside- rabat, inquiens : Ubi est sponsus cujus pulchritu- dinem exopto ? ubi est pulchritudo sole splendidior? ubi totius formæ gloria ineffabilis? ubi lumen quod exstingui nequit, quod ego summo cum desiderio requiro ? ubi sol qui radium exquirit? ubi ipsorum cherubim cithara? uhi oculus seraphim nunquam dormiens Christus? ubi angelorum adoratio quam Gabriel indicavit? ubi solus ac solius Patris unige- nitus Filius, quem Virgo exoptans redamat, perqui- rens salutat? Cui Gabriel ait: Ave, Maria, gratia D plena, Gratia sancta Virginis est immensa. Are, gratia plena : multis virtutibus exornata Virgo, in lampade gestas luccm inexstinguibilem, sole splendidiorem. Ave, gratia plena, hanti esca spiri talis ; siquidem in te hamus est divinitas. Ave, gratia plena gloriæ spiritalis. Ave, gratia plena, quæ es urna aurea continens manna cœleste. Ave, gratia plena, quæ sitientes perennis fontis dulcedine sa- tias. Ave, gratia plena, mare spiritale, habens gem- mam coelestem Christum; Ave, gratia plena, splen- didam coelum, quae in coelis incomprehensunt
PG 43:491Ἰδοὺ νεφέλη κούφη, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον· τὸ ἀλατόμητον ὄρος, ἡ τὴν ἀκρότομον ἔχουσα πέτραν Χριστὸν, περὶ ἧς ὁ σοφώτατος Δανιὴλ λέγει· Ἀπετμήθη λίθος ἐξ ὄρους ἄνευ χειρῶν· τουτέστιν, ἄνευ ἀνδρὸς τὴν στερεὰν πέτραν Χριστὸν ἔτεκεν ἡ Παρθένος, ὁ ἀσύνθετος ναὸς, ἡ τὸν οὐράνιον ἔχουσα λίθον Χριστὸν, ἡ βροντοειδὴς νεφέλη, ἡ τὴν ἀστραπὴν ἔνδον κοιλιοφόρως βαστάσασα· καὶ μαρτυρεῖ μοι τῷ λόγῳ ἡ θεία Γραφὴ λέγουσα, Κοιλία σου θημωνία σίτου πεφραγμένη ἐν κρίνοις· ἡ ἀγεώργητος χώρα, ἡ τὸν Λόγον ὡς κόκκον σίτου δεξαμένη, καὶ τὸ δράγμα βλαστήσασα, ἡ νοερὰ κλίβανος, ἡ τὸ πῦρ καὶ τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς ἔχουσα· ἡ ὁσία μήτηρ τοῦ Σωτῆρος, ἡ τὸν Λόγον τοῦ Πατρὸς ἐκ σοῦ σαρκωθέντα τεκοῦσα, πρὸς ἣν Ἡσαί̈ας· Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ, Ἐμμανουήλ. Ὦ Παρθένος ἁγία, ἁγία μήτηρ Κυρίου· μακαρία νύμφη Τριάδος ἀχωρίστου· μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἡ τεκοῦσα ἐπὶ γῆς ὡς βρέφος τὸν πάντων κτίστην Θεόν· μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἡ μόνη ἐπὶ γῆς κυήσασα τὸν οὐράνιον Θεόν· μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἧς μασθοὺς ἐθήλασεν ὁ τρέφων τὰ σύμπαντα·οὐρανοῖς ἔχουσα Θεόν. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ τὸν Β Ο χερουβικόν θρόνον τῆς θεότητος ἐξαστράπτουσα. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, κύκλον ἔχουσα οὐρανοῦ, καὶ Θεὸν ἀχώρητον, ἐν σοὶ δὲ χωρητὸν, καὶ ἀστενοχώ ρητον. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, στυλοειδής νεφέλη, ἡ τὸν Θεὸν ἔχουσα, τὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ, τὸν λαὸν καθ οδηγήσαντα. Τί είπω ; καὶ τί λαλήσω ; πῶς μακαρίσω τὴν ὁλόῤῥιζον δόξαν; ὅτι χωρὶς Θεοῦ μόνου πάντων ἀνωτέρα υπάρχει. Καλλιτέρα γὰρ τῶν χερουβείμ καὶ σεραφεὶμ, καὶ πάσης στρατιᾶς πέφυκεν ἀγγελι- κῆς· πρὸς ἦν οὐρανοῦ καὶ γῆς οὐκ ἐπαρκέσει γλῶτα τα, τάχα δὲ οὔτε ἀγγέλων. Καὶ γὰρ αὐτοὶ ὕμνον καὶ αἶνον καὶ τιμὴν καὶ δόξαν προσήνεγκαν· ἀλλ' οὔτε οὕτω κατ᾽ ἀξίαν εἰπεῖν ἴσχυσαν. Εχαιρον δὲ ἄγγελοι, ὡς αὐτοὶ μόνον τὸν Θεὸν ἔχοντες, πρὸς οὓς ή παναγία Παρθένος ἀνωτέρα πέφυκε, τὸν Θεὸν τὸν ἐν οὐρανῷ ἐπὶ γῆς κυήσασα, ἵν' οὕτως ἑλκύσῃ στρα- τιὰς ἀγγέλων ἐπὶ γῆς μετὰ ἀνθρώπων. Αὕτη γὰρ οὐρανοῦ καὶ γῆς μεσίτης πέφυκεν ενότητα ποιή- σασα. Ο μαχαρία Παρθένε, ἁγνὴ περιστερά, ἡ οὐράνιος νύμφη Μαρία, οὐρανὸς καὶ ναὸς καὶ θρόνος τῆς θεότητος· ἡ τὸν ἐξαστράπτοντα ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ἥλιον ἔχουσα Χριστόν· ἡ φωτεινή νεφέλη, πάμφωτον ἀστραπὴν ἐξ οὐρανοῦ τῷ κόσμῳ κατα- λάμψασα Χριστόν· ἡ οὐράνιος νεφέλη, ἡ τὴν βρον τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐν ἑαυτῇ κρυπτομένην τῷ κόσμῳ καταβιβάσασα, ἡ τὸν ὄμβρον τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος τῇ πάσῃ γῇ πρὸς καρποφορίαν πίστεως και ταράξασα. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ πύλη τῶν οὐρανῶν, περὶ ἧς ὁ προφήτης κέκραγε λέγων· Ἰδοὺ ἡ πύλη κεκλεισμένη, καὶ οὐδεὶς εἰσελεύσεται δι' αὐτῆς, οὐδὲ ἐξελεύσεται, εἰ μὴ Κύριος ὁ Θεὸς μόνος· καὶ ἔσται ἡ πύλη κεκλεισμένη τῷ ἡγουμένῳ, διότι ἡγούμενος αὐτὸς κληθήσεται, καὶ εἰς αὐτ τὸν ἐλπιοῦσι πάντα τὰ ἔθνη. • Περὶ ταύτης τῆς πύλης καὶ ἐν τοῖς Ασμασι τῇ λέξει ὁ προφήτης τρανῶς καὶ σαφῶς καταλέγεται κεκραγώς· Κήπος κεκλεισμένος, ἀδελφή μου, νύμ φη· κῆπος κεκλεισμένος, πηγὴ ἐσφραγισμένη. Εμεινεν ἐν τῇ παρθενίᾳ ἡ ἁγία καὶ σεμνὴ κόρη Μαρία, ἡ φωτεινὴ νεφέλη, ἡ ἔνδον ἔχουσα τὸν Θεὸν Λόγον · πρὸς ἦν ὁ μεγαλόφωνος Ἡσαΐας· Ἰδοὺ νε- φέλη κούφη, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον· τὸ ἀλατόμη τον ὄρος, ἡ τὴν ἀκρότομον ἔχουσα πέτραν Χριστόν, περὶ ἧς ὁ σοφώτατος Δανιὴλ λέγει· Απετμήθη λί θος ἐξ ὅρους ἄνευ χειρῶν· τουτέστιν, ἄνευ ἀνδρὸς τὴν στερεὰν πέτραν Χριστὸν ἔτεκεν ἡ Παρθένος, ὁ ἀσύνθετος ναός, ἡ τὸν οὐράνιον ἔχουσα λίθον Χρι- στὸν, ἡ βροντοειδής νεφέλη, ἡ τὴν ἀστραπὴν ἔνδον κοιλιοφόρως βαστάσασα· καὶ μαρτυρεῖ μοι τῷ λόγῳ ή θεία Γραφή λέγουσα, Κοιλία σου θημωνία σίτου πεφραγμένη ἐν κρίνοις· ἡ ἀγεώργητος χώρα, ή τὸν Λόγον ὡς κόκκου σίτου δεξαμένη, καὶ τὸ δράγμα βλαστήσασα, ἡ νοερά κλίβανος, ἡ τὸ πῦρ καὶ τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς ἔχουσα· ἡ ὁσία μήτηρ τοῦ Σωτῆρος, • DUBIA AUT SPURIA. contines Deum. Ave, gratia plena, quæ cherubicum & thronum divinitatis fulgore superas. Ave, gratia plena, quæ cali circulum habes, et Deum incom· prehensum in te vero comprehensum, nec arcta- tum contines. Ave, gratia plena, nubes coluinnæ similis, quæ Deum habes, qui populum deduxit per desertum. Quid dicamn? et quid proloquar? quo pacto beatam prædicabo gloriæ radicem? Solo enim Deo excepto, cunctis superior exsistit ; na- tura formosior est ipsis cherubim, seraphim et omni exercitu angelico : cui prædicandæ cœlestis ac terrena lingua minime sufficit, imo vero nec an- gelorum. Etenim ipsi quidem hymnumn, laudem, honorem protulerunt : non tamen eo modo eloqui pro dignitate potuerunt. Lalabantur vero angeli, tanquam ipsi duntaxat Deum haberent : quibus sanctissima Virgo superior facta, Deuin babitantem in cœlis concepit in terra, ut hac ratione exercitus angelorum traheret in terram, et versaretur cum hominibus. Ipsa enim est cœli et terræ mediatrix, quæ unionem naturaliter peregit. beata Virgo, columba pura et sponsa celestis Maria, calum, templum et thronus divinitatis, quæ coruscanten in cœlo et in terra solem habes Christum; nubes lucida, quæ fulgur de cœlo lucidissimum ad illu- minandum mundum deduxisti Christum. Nubes coelestis, quæ tonitruum Spiritus sancti in se ipsa reconditum deduxit in mundum, et imbrem Spiri- tus sancti in universam terram ad producendum fidei fructum cum impetu demisit. Ave, gratia plena, porta calorum, de qua pro- pheta vociferatus est, his verbis ' : Ecce porta clau- sa, et nullus ingredietur per eam, nec egredietur, præterquam Dominus Deus solus; et erit porta clausn duci, quia dux ipse vocabitur, et in ipsum sperabunt omnes gentes. De hac porta etiam in Canticis propheta in dis- cursu orationis plane et aperte proloquitur inclam mans : Hortus conclusus soror mea, sponsa, hortus conclusus, fons signatus ³. Mansit in virginitate sancta et præclara puella Maria, quæ est nubes lucida, habens intus Deum Verbum : ad quam vo- calissimus Isaias: Ecce nubes levis, et veniet in Ægyptum: mons nullatenus incisus, præruptam habens petram Christum; de qua sapientissimus Daniel ait Abscissus est lapis de monte sine ma- nibus, hoc est absque viro solidan petram Chri- stum Virgo peperit, ipsa templum minime compo- situm, quæ lapidem coelestem habet Christum, ipsa nubes tonitruiformis, quæ fulgur interius in utero gestat; sermonique meo attestatur divina Scriptura, dum ait : Venler tuus acervus frumenti vallatus in liliis *. Ipsa est ager minime cultus, quæ Verbum velut granum frumenti • suscipiens, etiam manipulum germinavit. Ipsa clibanus intellectua- lis, quæ ignem et vitæ panem habebat. Ipsa est Ezech. xLIV, sqq. • Cant. ‹V, 12. G D Joan. 111, sqq. * Isa. xiv, 1. Dan. 11, 45. 'Cant. vii, 2.
PG 43:492μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἡ νῦν γεννήσασα τὸν ποτὲ πλάσαντα πηλῷ τὸν Ἀδὰμ ἐν τῷ παραδείσῳ, Θεοτόκε ἁγία παρθένε Μαρία. Θεοτόκος γὰρ ὑπάρχεις, ἡ τὸν Λόγον ἐκ σοῦ σαρκωθέντα τεκοῦσα· Θεοτόκος ὑπάρχεις ἡ τὸν Θεὸν Λόγον ἐν μορφῇ δούλου κυήσασα· Θεοτόκος ὑπάρχεις, ὅτι Θεὸν Λόγον δεξαμένη σαρκωθέντα ἔτεκες· Θεοτόκος ὑπάρχεις ἡ μόνη τοῦ μόνου μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ γεννήσασα· οὐ πρόσκαιρον Θεὸν γεννήσασα, ἀλλ’ αἰώνιον τὸν πρὸ σοῦ καὶ πάντων Θεὸν, ἐκ σοῦ σαρκωθέντα· τὸ ἄσπιλον πρόβατον, ἡ τὸν ἀμνὸν τεκοῦσα Χριστόν· ἡ δάμαλις ἡ ἀπειρόζυγος, ἡ τὸν μόσχον γεννήσασα· ἡ νοερὰ τῆς πίστεως τράπεζα, ἡ τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς τῷ κόσμῳ χορηγήσασα. Τί εἴπω; καὶ τί λαλήσω τὴν ὁλόῤῥιζον δόξαν; Περὶ ταύτης τῆς ὁσίας κόρης τῆς ἀείπαιδος καὶ παρθένου, διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος ὁ Θεός φησιν· Ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ· καὶ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ’ ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος. Διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης, τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ ἐπιστρέψουσιν ἐπὶ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ· καὶ στήσεται, καὶ ὄψεται, καὶ ποίμνιον αὐτοῦ ἐν ἰσχύϊ Κύριος.οὐρανοῖς ἔχουσα Θεόν. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ τὸν Β Ο χερουβικόν θρόνον τῆς θεότητος ἐξαστράπτουσα. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, κύκλον ἔχουσα οὐρανοῦ, καὶ Θεὸν ἀχώρητον, ἐν σοὶ δὲ χωρητὸν, καὶ ἀστενοχώ ρητον. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, στυλοειδής νεφέλη, ἡ τὸν Θεὸν ἔχουσα, τὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ, τὸν λαὸν καθ οδηγήσαντα. Τί είπω ; καὶ τί λαλήσω ; πῶς μακαρίσω τὴν ὁλόῤῥιζον δόξαν; ὅτι χωρὶς Θεοῦ μόνου πάντων ἀνωτέρα υπάρχει. Καλλιτέρα γὰρ τῶν χερουβείμ καὶ σεραφεὶμ, καὶ πάσης στρατιᾶς πέφυκεν ἀγγελι- κῆς· πρὸς ἦν οὐρανοῦ καὶ γῆς οὐκ ἐπαρκέσει γλῶτα τα, τάχα δὲ οὔτε ἀγγέλων. Καὶ γὰρ αὐτοὶ ὕμνον καὶ αἶνον καὶ τιμὴν καὶ δόξαν προσήνεγκαν· ἀλλ' οὔτε οὕτω κατ᾽ ἀξίαν εἰπεῖν ἴσχυσαν. Εχαιρον δὲ ἄγγελοι, ὡς αὐτοὶ μόνον τὸν Θεὸν ἔχοντες, πρὸς οὓς ή παναγία Παρθένος ἀνωτέρα πέφυκε, τὸν Θεὸν τὸν ἐν οὐρανῷ ἐπὶ γῆς κυήσασα, ἵν' οὕτως ἑλκύσῃ στρα- τιὰς ἀγγέλων ἐπὶ γῆς μετὰ ἀνθρώπων. Αὕτη γὰρ οὐρανοῦ καὶ γῆς μεσίτης πέφυκεν ενότητα ποιή- σασα. Ο μαχαρία Παρθένε, ἁγνὴ περιστερά, ἡ οὐράνιος νύμφη Μαρία, οὐρανὸς καὶ ναὸς καὶ θρόνος τῆς θεότητος· ἡ τὸν ἐξαστράπτοντα ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ἥλιον ἔχουσα Χριστόν· ἡ φωτεινή νεφέλη, πάμφωτον ἀστραπὴν ἐξ οὐρανοῦ τῷ κόσμῳ κατα- λάμψασα Χριστόν· ἡ οὐράνιος νεφέλη, ἡ τὴν βρον τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐν ἑαυτῇ κρυπτομένην τῷ κόσμῳ καταβιβάσασα, ἡ τὸν ὄμβρον τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος τῇ πάσῃ γῇ πρὸς καρποφορίαν πίστεως και ταράξασα. Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ πύλη τῶν οὐρανῶν, περὶ ἧς ὁ προφήτης κέκραγε λέγων· Ἰδοὺ ἡ πύλη κεκλεισμένη, καὶ οὐδεὶς εἰσελεύσεται δι' αὐτῆς, οὐδὲ ἐξελεύσεται, εἰ μὴ Κύριος ὁ Θεὸς μόνος· καὶ ἔσται ἡ πύλη κεκλεισμένη τῷ ἡγουμένῳ, διότι ἡγούμενος αὐτὸς κληθήσεται, καὶ εἰς αὐτ τὸν ἐλπιοῦσι πάντα τὰ ἔθνη. • Περὶ ταύτης τῆς πύλης καὶ ἐν τοῖς Ασμασι τῇ λέξει ὁ προφήτης τρανῶς καὶ σαφῶς καταλέγεται κεκραγώς· Κήπος κεκλεισμένος, ἀδελφή μου, νύμ φη· κῆπος κεκλεισμένος, πηγὴ ἐσφραγισμένη. Εμεινεν ἐν τῇ παρθενίᾳ ἡ ἁγία καὶ σεμνὴ κόρη Μαρία, ἡ φωτεινὴ νεφέλη, ἡ ἔνδον ἔχουσα τὸν Θεὸν Λόγον · πρὸς ἦν ὁ μεγαλόφωνος Ἡσαΐας· Ἰδοὺ νε- φέλη κούφη, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον· τὸ ἀλατόμη τον ὄρος, ἡ τὴν ἀκρότομον ἔχουσα πέτραν Χριστόν, περὶ ἧς ὁ σοφώτατος Δανιὴλ λέγει· Απετμήθη λί θος ἐξ ὅρους ἄνευ χειρῶν· τουτέστιν, ἄνευ ἀνδρὸς τὴν στερεὰν πέτραν Χριστὸν ἔτεκεν ἡ Παρθένος, ὁ ἀσύνθετος ναός, ἡ τὸν οὐράνιον ἔχουσα λίθον Χρι- στὸν, ἡ βροντοειδής νεφέλη, ἡ τὴν ἀστραπὴν ἔνδον κοιλιοφόρως βαστάσασα· καὶ μαρτυρεῖ μοι τῷ λόγῳ ή θεία Γραφή λέγουσα, Κοιλία σου θημωνία σίτου πεφραγμένη ἐν κρίνοις· ἡ ἀγεώργητος χώρα, ή τὸν Λόγον ὡς κόκκου σίτου δεξαμένη, καὶ τὸ δράγμα βλαστήσασα, ἡ νοερά κλίβανος, ἡ τὸ πῦρ καὶ τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς ἔχουσα· ἡ ὁσία μήτηρ τοῦ Σωτῆρος, • DUBIA AUT SPURIA. contines Deum. Ave, gratia plena, quæ cherubicum & thronum divinitatis fulgore superas. Ave, gratia plena, quæ cali circulum habes, et Deum incom· prehensum in te vero comprehensum, nec arcta- tum contines. Ave, gratia plena, nubes coluinnæ similis, quæ Deum habes, qui populum deduxit per desertum. Quid dicamn? et quid proloquar? quo pacto beatam prædicabo gloriæ radicem? Solo enim Deo excepto, cunctis superior exsistit ; na- tura formosior est ipsis cherubim, seraphim et omni exercitu angelico : cui prædicandæ cœlestis ac terrena lingua minime sufficit, imo vero nec an- gelorum. Etenim ipsi quidem hymnumn, laudem, honorem protulerunt : non tamen eo modo eloqui pro dignitate potuerunt. Lalabantur vero angeli, tanquam ipsi duntaxat Deum haberent : quibus sanctissima Virgo superior facta, Deuin babitantem in cœlis concepit in terra, ut hac ratione exercitus angelorum traheret in terram, et versaretur cum hominibus. Ipsa enim est cœli et terræ mediatrix, quæ unionem naturaliter peregit. beata Virgo, columba pura et sponsa celestis Maria, calum, templum et thronus divinitatis, quæ coruscanten in cœlo et in terra solem habes Christum; nubes lucida, quæ fulgur de cœlo lucidissimum ad illu- minandum mundum deduxisti Christum. Nubes coelestis, quæ tonitruum Spiritus sancti in se ipsa reconditum deduxit in mundum, et imbrem Spiri- tus sancti in universam terram ad producendum fidei fructum cum impetu demisit. Ave, gratia plena, porta calorum, de qua pro- pheta vociferatus est, his verbis ' : Ecce porta clau- sa, et nullus ingredietur per eam, nec egredietur, præterquam Dominus Deus solus; et erit porta clausn duci, quia dux ipse vocabitur, et in ipsum sperabunt omnes gentes. De hac porta etiam in Canticis propheta in dis- cursu orationis plane et aperte proloquitur inclam mans : Hortus conclusus soror mea, sponsa, hortus conclusus, fons signatus ³. Mansit in virginitate sancta et præclara puella Maria, quæ est nubes lucida, habens intus Deum Verbum : ad quam vo- calissimus Isaias: Ecce nubes levis, et veniet in Ægyptum: mons nullatenus incisus, præruptam habens petram Christum; de qua sapientissimus Daniel ait Abscissus est lapis de monte sine ma- nibus, hoc est absque viro solidan petram Chri- stum Virgo peperit, ipsa templum minime compo- situm, quæ lapidem coelestem habet Christum, ipsa nubes tonitruiformis, quæ fulgur interius in utero gestat; sermonique meo attestatur divina Scriptura, dum ait : Venler tuus acervus frumenti vallatus in liliis *. Ipsa est ager minime cultus, quæ Verbum velut granum frumenti • suscipiens, etiam manipulum germinavit. Ipsa clibanus intellectua- lis, quæ ignem et vitæ panem habebat. Ipsa est Ezech. xLIV, sqq. • Cant. ‹V, 12. G D Joan. 111, sqq. * Isa. xiv, 1. Dan. 11, 45. 'Cant. vii, 2.
PG 43:493Ὦ Παρθένε ἁγία, φωτὸς αἰωνίου ὑπάρχουσα μήτηρ· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος ἐν οὐρανοῖς τὰς τῶν ἀγγέλων στρατιάς· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος τῶν σεραφεὶμ τὸ ἀνεκλάλητον ὄμμα· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος λαμπραῖς λαμπάσι τὸν ἥλιον· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τῇ Τριάδι· φωτὸς τοῦ εἰπόντος· Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου· φωτὸς τοῦ εἰρηκότος· Ἐγὼ φῶς εἰς τὸν κόσμον ἐλήλυθα· φωτὸς τοῦ ἀναληφθέντος καὶ φωτίσαντος ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς τὰ σύμπαντα. Ὦ παναγία Παρθένε, ἡ στρατιὰς ἀγγέλων ξενίσασα Ξένον γὰρ θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, γυνὴ τὸ φῶς ἐν ἀγκάλαις βαστάσασα· ξένον θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, χερουβικὸς θρόνος ἕτερος· ξένον θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, γυναικὸς υἱὸς, αὐτῆς καὶ τῶν αἰώνων πατὴρ ὑπάρχων· ξένον θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, Παρθένου θάλαμος, Υἱὸν Θεοῦ, Θεὸν νυμφίον ἔχουσα Χριστόν· ξένον θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, τὸ βρέφος τῆς Παρθένου, Δεσπότης τῶν ἀγγέλων πέφυκεν.ἢ τὸν Λόγον τοῦ Πατρὸς ἐκ σοῦ σαρκωθέντα τε- κοῦσα, πρὸς ἦν Ησαΐας· Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γα στρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ, Εμμανουήλ. "Ο Παρθένος ἁγία, ἁγία μή- την Κυρίου· μακαρία νύμφη Τριάδος ἀχωρίστου· μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἡ τεκοῦσα ἐπὶ γῆς ὡς βρέ- φος τὸν πάντων κτίστην Θεόν μακαρία σὺ ἐν για ναιξὶν, ἡ μόνη ἐπὶ γῆς κυήσασα τὸν οὐράνιον Θεόν · μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἧς μασθοὺς ἐθήλασεν ὁ τρέφων τὰ σύμπαντα· μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἡ νῦν γεννήσασα τὸν ποτὲ πλάσαντα πηλῷ τὸν Ἀδὰμ ἐν τῷ παραδείσῳ, Θεοτόκε ἁγία παρθένε Μαρία. Θεοτόκος γὰρ ὑπάρχεις, ἡ τὸν Λόγον ἐκ σοῦ σαρκω θέντα τεκοῦσα· Θεοτόκος ὑπάρχεις ἡ τὸν Θεὸν Λόγον ἐν μορφῇ δούλου κυήσασα· Θεοτόκος ὑπάρχεις, ὅτι Θεόν Λόγον δεξαμένη σαρκωθέντα ἔτεκες· Θεοτόκος " ὑπάρχεις ἡ μόνη του μόνου μονογενῆ Γιὸν τοῦ Θεοῦ γεννήσασα· οὐ πρόσκαιρον Θεὸν γεννήσασα, ἀλλ᾽ αἰώνιον τὸν πρὸ σοῦ καὶ πάντων Θεὸν, ἐκ σοῦ σαρ- κωθέντα· τὸ ἄσπιλον πρόβατον, ἡ τὸν ἀμνὸν τεκοῦσα Χριστόν· ἡ δάμαλις ἡ ἀπειρόζυγος, ἡ τὸν μόσχον γεννήσασα· ἡ νοερὰ τῆς πίστεως τράπεζα, ἡ τὸν ἄρ- τον τῆς ζωῆς τῷ κόσμῳ χορηγήσασα. Ο Τί εἴπω; καὶ τί λαλήσω τὴν ὁλόῤῥιζον δόξαν ; Περὶ ταύτης τῆς ὁσίας κόρης τῆς ἀείπαιδος καὶ παρ- θένου, διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος ὁ Θεός φησιν" Εκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ· καὶ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος. Διὰ τοῦτο δώσει αὐτ τοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης, τέξεται, καὶ οἱ ἐπί- λοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ ἐπιστρέψουσιν ἐπὶ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ· καὶ στήσεται, καὶ ὄψεται, καὶ ποίμνιον αὐτοῦ ἐν ἰσχύϊ Κύριος. Ο Παρθένε ἁγία, φωτός αἰωνίου ὑπάρχουσα μήτηρ φωτός του φωτίσαντος ἐν οὐρανοῖς τὰς τῶν ἀγγέλων στρατιάς· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος τῶν σεραφεὶμ τὸ ἀνεκλάλητον ὄμμα· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος λαμπραῖς λαμπάσι τὸν ἥλιον· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος τὰ πέρατα τῆς οἰκου μένης τῇ Τριάδι · φωτὸς τοῦ εἰπόντος· 'Εγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου· φωτὸς τοῦ εἰρηκότος· Εγώ φῶς εἰς τὸν κόσμον ἐλήλυθα· φωτὸς τοῦ ἀναληφθέν τες καὶ φωτίσαντος ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς τὰ σύμ παντα. Ο παναγία Παρθένε, ή στρατιὰς ἀγγέλων ξενίσασα! Ξένον γὰρ θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, γυνὴ τὸ φῶς ἐν ἀγκάλαις βαστάσασα· ξένον θαῦμα ἐν οὐρα- νοῖς, χερουβικός θρόνος ἕτερος· ξένον θαῦμα ἐν οὐ- ρανοῖς, γυναικὸς υἱὸς, αὐτῆς καὶ τῶν αἰώνων πατὴρ ὑπάρχων· ξένον θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, Παρθένου θάλα μος, Υἱὸν Θεοῦ, Θεὸν νυμφίον έχουσα Χριστόν· ξένον θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, τὸ βρέφος της Παρθένου, Δεσπότης τῶν ἀγγέλων πέφυκεν. Ο παναγία Παρ θένε, μήτηρ τοῦ Σωτῆρος, ἡ τὸν ἄναρχον γεννήσασα Λόγον, τὸν τοῦ Πατρὸς σύνθρονον Υἱόν, τὸν ὁμοούσιον τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, τὸν προαιώ νον σὺν Πατρὶ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, τὸν τοὺς οὐρανοὺς καμαρώσαντα, τὸν τὴν γῆν ἐδράσαντα. Χαῖρε, παναγία Παρθένε, ἡ τὸ πῦρ τῆς θεότητος Ο Ο HOMILIA V. IN LAUDES SANCTÆ MARIÆ DEIPARÆ. A sancta mater Salvatoris, quæ Verbum Patris ex se B incarnatum peperit. Ad quam Isaias: Ecce virgo in utero habebit, et pariet filium, et vocabunt nomen ejus Emmanuel '. Virgo pura, sancta maler Do- mini, beata sponsa Trinitatis individuæ, beata tu inter mulieres, quæ Deum et hominem omnium creatorem velut infantem in terra peperisti: beata tu inter mulieres, quæ sola in terra Deum cœlestem concepisti: beata tu inter mulieres, cujus ubera suxit is qui alt universa. Sancta Maria virgo Deipara, beata tu inter mulieres, quæ nunc ge nuisti eum, qui olim in paradiso formavit Adamn e luto. Tu enim es Deipara, quæ Verbum ex te incarnatum peperisti Deipara exsistis, quæ Deuni Verbum in forma servi concepisti; Deipara exsistis, quia Deum Verbum suscipiens incarnatum pepe- risti; Deipara exsistis, quæ sola solius Dei unige- nitum Filium genuisti ; non temporaneum Deum genuisti ex te incarnatum, sed æternum, qui ante te est, et ante omnia. Ovis immaculata, quæ pe- perit agnum Christum; juvenca nunquam jugum experta, quæ vitulum genuit; fidei mensa intel- lectualis, quæ panem vitæ mundo suppeditavit. C Quid dicam, et quibus verbis explicabo gloriam radicitus fundatam ? De hac sancta puella, semper, inquam, puella et virgine, Deus per prophetam ait : Ex te mihi exibit dux, qui sit dominator in Israel, et egressus ejus ab initio a diebus æternitatis ; propterea dabit eos usque ad tempus parientis ; pariet, et re- liqui fliorum ejus convertentur ad filios Israel; asla bil et videbit, et pascet ovile suum in polentia Do · minus". virgo sancta lucis æternæ mater, lucis, inquam, quæ in cœlis illuminat copias angelorum : lucis, qua illuminat ipsorum seraphim incompre- bensum oculum; lucis, quæ illuminat solem splen- didis facibus; lucis, quæ fines terra illuminal ad credendum Trinitati ; lucis, quæ dixit: Ego sum luæ mundis: lucis, quæ dixit: Ego lux in mundum venit: lucis, quæ assumpta est, et illuminavit cuncta, quæ sunt in crelis et iu terra. Virgo san- ctissima, quæ exercitus angelorum in stuporem de duxisti ! Stupendum enim est miraculum in cœlis, mulier amicta sole"; stupendum miraculum in cœ- lis, mulier gestans lucem in ulnis ; stupendumn mi D raculun in coelis, alter thronus cherubicus; sti- pendum miraculum iu cœlis, mulieris filius, qui et ipsius, et saculorum est pater ; stupendum mi- raculum in cœlis, thalamus Virginis, habens Filium Dei, Deum sponsum Christum ; stupendum miracu lum in cœlis, Dominus angelorum, infans Virginis effectus est. O sanctissima Virgo mater Salvatoris, quæ genuisti principio carens Verbum, Filium scili- cet eumdem cum Patre habentem thronum, con- substantialem Patri et Spiritui sancto, qui cum Patre et Spiritu sancto est ante sæcula, qui conca- meravit coelos, et terram condidit. Ave, sanctissima Virgo, quæ velut rubus intellectualis absque con- * Joan. x11, 46. * Apoc. x11, 1. Isa. VII, , 14. ' Mich. v, 2-4; Matth. 11, 6. • Joan. viii, 12.
Ὦ παναγία Παρθένε, μήτηρ τοῦ Σωτῆρος, ἡ τὸν ἄναρχον γεννήσασα Λόγον, τὸν τοῦ Πατρὸς σύνθρονον Υἱὸν, τὸν ὁμοούσιον τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, τὸν προαιώνιον σὺν Πατρὶ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, τὸν τοὺς οὐρανοὺς καμαρώσαντα, τὸν τὴν γῆν ἑδράσαντα. Χαῖρε, παναγία Παρθένε, ἡ τὸ πῦρ τῆς θεότητος ἀφλέκτως, ὡς νοερὰ βάτος, κατέχουσα, ἡ νοερὰ κλίβανος, ἡ τὸ πῦρ καὶ τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς θερμὸν τῷ κόσμῳ πρὸς βρῶσιν ἐνέγκασα· περὶ οὗ λέγει ὁ Σωτὴρ τοῦ κόσμου Χριστός· Λάβετε, φάγετε· τοῦτό μου ἐστὶ τὸ σῶμα, τὸ ὑπὲρ ὑμῶν κλώμενον εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Πλουσία τῆς παρθενικῆς ἡ πανάρετος τράπεζα, ὦ ἀγαπητοὶ, παντοίων καλῶν βρωμάτων πρὸς ἀπόλαυσιν τῇ οἰκουμένῃ ἐδωρήσατο ἡ ὁσία Παρθένος καὶ μήτηρ τοῦ Χριστοῦ, ἡ τὸν φωτεινὸν λύχνον τὸν ἐκλάμποντα ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς βαστάσασα Χριστόν· πρὸς ἣν ὁ προφήτης Ζαχαρίας· Ἰδοὺ λυχνία χρυσῆ καὶ τὸ λαμπάδιον ἐπάνω αὐτῆς. Τοιγαροῦν καὶ ὁ Δαβὶδ τὸ μελῳδικὸν ᾆσμα τοῦτο βοᾷ· Λύχνος τοῖς ποσί μου ὁ λόγος σου, καὶ φῶς τοῖς τρίβοις μου. Ὦ λυχνία παρθενικὴ, ἡ τὸ σκότος ἀπελαύνουσα καὶ τὸ φῶς καταυγάζουσα.ἢ τὸν Λόγον τοῦ Πατρὸς ἐκ σοῦ σαρκωθέντα τε- κοῦσα, πρὸς ἦν Ησαΐας· Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γα στρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ, Εμμανουήλ. "Ο Παρθένος ἁγία, ἁγία μή- την Κυρίου· μακαρία νύμφη Τριάδος ἀχωρίστου· μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἡ τεκοῦσα ἐπὶ γῆς ὡς βρέ- φος τὸν πάντων κτίστην Θεόν μακαρία σὺ ἐν για ναιξὶν, ἡ μόνη ἐπὶ γῆς κυήσασα τὸν οὐράνιον Θεόν · μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἧς μασθοὺς ἐθήλασεν ὁ τρέφων τὰ σύμπαντα· μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἡ νῦν γεννήσασα τὸν ποτὲ πλάσαντα πηλῷ τὸν Ἀδὰμ ἐν τῷ παραδείσῳ, Θεοτόκε ἁγία παρθένε Μαρία. Θεοτόκος γὰρ ὑπάρχεις, ἡ τὸν Λόγον ἐκ σοῦ σαρκω θέντα τεκοῦσα· Θεοτόκος ὑπάρχεις ἡ τὸν Θεὸν Λόγον ἐν μορφῇ δούλου κυήσασα· Θεοτόκος ὑπάρχεις, ὅτι Θεόν Λόγον δεξαμένη σαρκωθέντα ἔτεκες· Θεοτόκος " ὑπάρχεις ἡ μόνη του μόνου μονογενῆ Γιὸν τοῦ Θεοῦ γεννήσασα· οὐ πρόσκαιρον Θεὸν γεννήσασα, ἀλλ᾽ αἰώνιον τὸν πρὸ σοῦ καὶ πάντων Θεὸν, ἐκ σοῦ σαρ- κωθέντα· τὸ ἄσπιλον πρόβατον, ἡ τὸν ἀμνὸν τεκοῦσα Χριστόν· ἡ δάμαλις ἡ ἀπειρόζυγος, ἡ τὸν μόσχον γεννήσασα· ἡ νοερὰ τῆς πίστεως τράπεζα, ἡ τὸν ἄρ- τον τῆς ζωῆς τῷ κόσμῳ χορηγήσασα. Ο Τί εἴπω; καὶ τί λαλήσω τὴν ὁλόῤῥιζον δόξαν ; Περὶ ταύτης τῆς ὁσίας κόρης τῆς ἀείπαιδος καὶ παρ- θένου, διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος ὁ Θεός φησιν" Εκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ· καὶ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος. Διὰ τοῦτο δώσει αὐτ τοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης, τέξεται, καὶ οἱ ἐπί- λοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ ἐπιστρέψουσιν ἐπὶ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ· καὶ στήσεται, καὶ ὄψεται, καὶ ποίμνιον αὐτοῦ ἐν ἰσχύϊ Κύριος. Ο Παρθένε ἁγία, φωτός αἰωνίου ὑπάρχουσα μήτηρ φωτός του φωτίσαντος ἐν οὐρανοῖς τὰς τῶν ἀγγέλων στρατιάς· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος τῶν σεραφεὶμ τὸ ἀνεκλάλητον ὄμμα· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος λαμπραῖς λαμπάσι τὸν ἥλιον· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος τὰ πέρατα τῆς οἰκου μένης τῇ Τριάδι · φωτὸς τοῦ εἰπόντος· 'Εγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου· φωτὸς τοῦ εἰρηκότος· Εγώ φῶς εἰς τὸν κόσμον ἐλήλυθα· φωτὸς τοῦ ἀναληφθέν τες καὶ φωτίσαντος ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς τὰ σύμ παντα. Ο παναγία Παρθένε, ή στρατιὰς ἀγγέλων ξενίσασα! Ξένον γὰρ θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, γυνὴ τὸ φῶς ἐν ἀγκάλαις βαστάσασα· ξένον θαῦμα ἐν οὐρα- νοῖς, χερουβικός θρόνος ἕτερος· ξένον θαῦμα ἐν οὐ- ρανοῖς, γυναικὸς υἱὸς, αὐτῆς καὶ τῶν αἰώνων πατὴρ ὑπάρχων· ξένον θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, Παρθένου θάλα μος, Υἱὸν Θεοῦ, Θεὸν νυμφίον έχουσα Χριστόν· ξένον θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, τὸ βρέφος της Παρθένου, Δεσπότης τῶν ἀγγέλων πέφυκεν. Ο παναγία Παρ θένε, μήτηρ τοῦ Σωτῆρος, ἡ τὸν ἄναρχον γεννήσασα Λόγον, τὸν τοῦ Πατρὸς σύνθρονον Υἱόν, τὸν ὁμοούσιον τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, τὸν προαιώ νον σὺν Πατρὶ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, τὸν τοὺς οὐρανοὺς καμαρώσαντα, τὸν τὴν γῆν ἐδράσαντα. Χαῖρε, παναγία Παρθένε, ἡ τὸ πῦρ τῆς θεότητος Ο Ο HOMILIA V. IN LAUDES SANCTÆ MARIÆ DEIPARÆ. A sancta mater Salvatoris, quæ Verbum Patris ex se B incarnatum peperit. Ad quam Isaias: Ecce virgo in utero habebit, et pariet filium, et vocabunt nomen ejus Emmanuel '. Virgo pura, sancta maler Do- mini, beata sponsa Trinitatis individuæ, beata tu inter mulieres, quæ Deum et hominem omnium creatorem velut infantem in terra peperisti: beata tu inter mulieres, quæ sola in terra Deum cœlestem concepisti: beata tu inter mulieres, cujus ubera suxit is qui alt universa. Sancta Maria virgo Deipara, beata tu inter mulieres, quæ nunc ge nuisti eum, qui olim in paradiso formavit Adamn e luto. Tu enim es Deipara, quæ Verbum ex te incarnatum peperisti Deipara exsistis, quæ Deuni Verbum in forma servi concepisti; Deipara exsistis, quia Deum Verbum suscipiens incarnatum pepe- risti; Deipara exsistis, quæ sola solius Dei unige- nitum Filium genuisti ; non temporaneum Deum genuisti ex te incarnatum, sed æternum, qui ante te est, et ante omnia. Ovis immaculata, quæ pe- perit agnum Christum; juvenca nunquam jugum experta, quæ vitulum genuit; fidei mensa intel- lectualis, quæ panem vitæ mundo suppeditavit. C Quid dicam, et quibus verbis explicabo gloriam radicitus fundatam ? De hac sancta puella, semper, inquam, puella et virgine, Deus per prophetam ait : Ex te mihi exibit dux, qui sit dominator in Israel, et egressus ejus ab initio a diebus æternitatis ; propterea dabit eos usque ad tempus parientis ; pariet, et re- liqui fliorum ejus convertentur ad filios Israel; asla bil et videbit, et pascet ovile suum in polentia Do · minus". virgo sancta lucis æternæ mater, lucis, inquam, quæ in cœlis illuminat copias angelorum : lucis, qua illuminat ipsorum seraphim incompre- bensum oculum; lucis, quæ illuminat solem splen- didis facibus; lucis, quæ fines terra illuminal ad credendum Trinitati ; lucis, quæ dixit: Ego sum luæ mundis: lucis, quæ dixit: Ego lux in mundum venit: lucis, quæ assumpta est, et illuminavit cuncta, quæ sunt in crelis et iu terra. Virgo san- ctissima, quæ exercitus angelorum in stuporem de duxisti ! Stupendum enim est miraculum in cœlis, mulier amicta sole"; stupendum miraculum in cœ- lis, mulier gestans lucem in ulnis ; stupendumn mi D raculun in coelis, alter thronus cherubicus; sti- pendum miraculum iu cœlis, mulieris filius, qui et ipsius, et saculorum est pater ; stupendum mi- raculum in cœlis, thalamus Virginis, habens Filium Dei, Deum sponsum Christum ; stupendum miracu lum in cœlis, Dominus angelorum, infans Virginis effectus est. O sanctissima Virgo mater Salvatoris, quæ genuisti principio carens Verbum, Filium scili- cet eumdem cum Patre habentem thronum, con- substantialem Patri et Spiritui sancto, qui cum Patre et Spiritu sancto est ante sæcula, qui conca- meravit coelos, et terram condidit. Ave, sanctissima Virgo, quæ velut rubus intellectualis absque con- * Joan. x11, 46. * Apoc. x11, 1. Isa. VII, , 14. ' Mich. v, 2-4; Matth. 11, 6. • Joan. viii, 12.
PG 43:494Ὦ λυχνία παρθενικὴ, ἡ τὸ πῦρ καὶ τὸ ἔλαιον ἀχώριστον πρὸς φωτισμὸν ἐνέγκασα. Ὦ λυχνία παρθενικὴ, τρίφωτον ἓν πῦρ ἄσβεστον, ὁμοούσιον ἀφ’ ὑψηλοτάτου θρόνου λαβοῦσα, καὶ πρὸς φωτισμὸν τῆς οἰκουμένης ἐκλάμψασα. Ὦ λυχνία παρθενικὴ, περὶ ἧς διὰ τοῦ Προφήτου λέγει ὁ Θεός· Ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβὶδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου. Ὁ βασιλικὸς στέφανος, τὸν μαργαριτοειδῆ πολύτιμον ἔχουσα λίθον Χριστόν· ἡ βασιλικὴ πορφύρα, τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς ἐνδύσασα βασιλέα τὸ οἰκουμενικὸν τοῦ σώματος πορφυροειδὲς ἔνδυμα· ἡ ἀκηλίδωτος τῶν Χριστιανῶν πίστις· ἡ ἀκατάληπτος βίβλος, ἡ τὸν Λόγον καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ Πατρὸς τῷ κόσμῳ παραναγνώσασα.ἢ τὸν Λόγον τοῦ Πατρὸς ἐκ σοῦ σαρκωθέντα τε- κοῦσα, πρὸς ἦν Ησαΐας· Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γα στρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ, Εμμανουήλ. "Ο Παρθένος ἁγία, ἁγία μή- την Κυρίου· μακαρία νύμφη Τριάδος ἀχωρίστου· μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἡ τεκοῦσα ἐπὶ γῆς ὡς βρέ- φος τὸν πάντων κτίστην Θεόν μακαρία σὺ ἐν για ναιξὶν, ἡ μόνη ἐπὶ γῆς κυήσασα τὸν οὐράνιον Θεόν · μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἧς μασθοὺς ἐθήλασεν ὁ τρέφων τὰ σύμπαντα· μακαρία σὺ ἐν γυναιξὶν, ἡ νῦν γεννήσασα τὸν ποτὲ πλάσαντα πηλῷ τὸν Ἀδὰμ ἐν τῷ παραδείσῳ, Θεοτόκε ἁγία παρθένε Μαρία. Θεοτόκος γὰρ ὑπάρχεις, ἡ τὸν Λόγον ἐκ σοῦ σαρκω θέντα τεκοῦσα· Θεοτόκος ὑπάρχεις ἡ τὸν Θεὸν Λόγον ἐν μορφῇ δούλου κυήσασα· Θεοτόκος ὑπάρχεις, ὅτι Θεόν Λόγον δεξαμένη σαρκωθέντα ἔτεκες· Θεοτόκος " ὑπάρχεις ἡ μόνη του μόνου μονογενῆ Γιὸν τοῦ Θεοῦ γεννήσασα· οὐ πρόσκαιρον Θεὸν γεννήσασα, ἀλλ᾽ αἰώνιον τὸν πρὸ σοῦ καὶ πάντων Θεὸν, ἐκ σοῦ σαρ- κωθέντα· τὸ ἄσπιλον πρόβατον, ἡ τὸν ἀμνὸν τεκοῦσα Χριστόν· ἡ δάμαλις ἡ ἀπειρόζυγος, ἡ τὸν μόσχον γεννήσασα· ἡ νοερὰ τῆς πίστεως τράπεζα, ἡ τὸν ἄρ- τον τῆς ζωῆς τῷ κόσμῳ χορηγήσασα. Ο Τί εἴπω; καὶ τί λαλήσω τὴν ὁλόῤῥιζον δόξαν ; Περὶ ταύτης τῆς ὁσίας κόρης τῆς ἀείπαιδος καὶ παρ- θένου, διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος ὁ Θεός φησιν" Εκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ· καὶ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος. Διὰ τοῦτο δώσει αὐτ τοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης, τέξεται, καὶ οἱ ἐπί- λοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ ἐπιστρέψουσιν ἐπὶ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ· καὶ στήσεται, καὶ ὄψεται, καὶ ποίμνιον αὐτοῦ ἐν ἰσχύϊ Κύριος. Ο Παρθένε ἁγία, φωτός αἰωνίου ὑπάρχουσα μήτηρ φωτός του φωτίσαντος ἐν οὐρανοῖς τὰς τῶν ἀγγέλων στρατιάς· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος τῶν σεραφεὶμ τὸ ἀνεκλάλητον ὄμμα· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος λαμπραῖς λαμπάσι τὸν ἥλιον· φωτὸς τοῦ φωτίσαντος τὰ πέρατα τῆς οἰκου μένης τῇ Τριάδι · φωτὸς τοῦ εἰπόντος· 'Εγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου· φωτὸς τοῦ εἰρηκότος· Εγώ φῶς εἰς τὸν κόσμον ἐλήλυθα· φωτὸς τοῦ ἀναληφθέν τες καὶ φωτίσαντος ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς τὰ σύμ παντα. Ο παναγία Παρθένε, ή στρατιὰς ἀγγέλων ξενίσασα! Ξένον γὰρ θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, γυνὴ τὸ φῶς ἐν ἀγκάλαις βαστάσασα· ξένον θαῦμα ἐν οὐρα- νοῖς, χερουβικός θρόνος ἕτερος· ξένον θαῦμα ἐν οὐ- ρανοῖς, γυναικὸς υἱὸς, αὐτῆς καὶ τῶν αἰώνων πατὴρ ὑπάρχων· ξένον θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, Παρθένου θάλα μος, Υἱὸν Θεοῦ, Θεὸν νυμφίον έχουσα Χριστόν· ξένον θαῦμα ἐν οὐρανοῖς, τὸ βρέφος της Παρθένου, Δεσπότης τῶν ἀγγέλων πέφυκεν. Ο παναγία Παρ θένε, μήτηρ τοῦ Σωτῆρος, ἡ τὸν ἄναρχον γεννήσασα Λόγον, τὸν τοῦ Πατρὸς σύνθρονον Υἱόν, τὸν ὁμοούσιον τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, τὸν προαιώ νον σὺν Πατρὶ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, τὸν τοὺς οὐρανοὺς καμαρώσαντα, τὸν τὴν γῆν ἐδράσαντα. Χαῖρε, παναγία Παρθένε, ἡ τὸ πῦρ τῆς θεότητος Ο Ο HOMILIA V. IN LAUDES SANCTÆ MARIÆ DEIPARÆ. A sancta mater Salvatoris, quæ Verbum Patris ex se B incarnatum peperit. Ad quam Isaias: Ecce virgo in utero habebit, et pariet filium, et vocabunt nomen ejus Emmanuel '. Virgo pura, sancta maler Do- mini, beata sponsa Trinitatis individuæ, beata tu inter mulieres, quæ Deum et hominem omnium creatorem velut infantem in terra peperisti: beata tu inter mulieres, quæ sola in terra Deum cœlestem concepisti: beata tu inter mulieres, cujus ubera suxit is qui alt universa. Sancta Maria virgo Deipara, beata tu inter mulieres, quæ nunc ge nuisti eum, qui olim in paradiso formavit Adamn e luto. Tu enim es Deipara, quæ Verbum ex te incarnatum peperisti Deipara exsistis, quæ Deuni Verbum in forma servi concepisti; Deipara exsistis, quia Deum Verbum suscipiens incarnatum pepe- risti; Deipara exsistis, quæ sola solius Dei unige- nitum Filium genuisti ; non temporaneum Deum genuisti ex te incarnatum, sed æternum, qui ante te est, et ante omnia. Ovis immaculata, quæ pe- perit agnum Christum; juvenca nunquam jugum experta, quæ vitulum genuit; fidei mensa intel- lectualis, quæ panem vitæ mundo suppeditavit. C Quid dicam, et quibus verbis explicabo gloriam radicitus fundatam ? De hac sancta puella, semper, inquam, puella et virgine, Deus per prophetam ait : Ex te mihi exibit dux, qui sit dominator in Israel, et egressus ejus ab initio a diebus æternitatis ; propterea dabit eos usque ad tempus parientis ; pariet, et re- liqui fliorum ejus convertentur ad filios Israel; asla bil et videbit, et pascet ovile suum in polentia Do · minus". virgo sancta lucis æternæ mater, lucis, inquam, quæ in cœlis illuminat copias angelorum : lucis, qua illuminat ipsorum seraphim incompre- bensum oculum; lucis, quæ illuminat solem splen- didis facibus; lucis, quæ fines terra illuminal ad credendum Trinitati ; lucis, quæ dixit: Ego sum luæ mundis: lucis, quæ dixit: Ego lux in mundum venit: lucis, quæ assumpta est, et illuminavit cuncta, quæ sunt in crelis et iu terra. Virgo san- ctissima, quæ exercitus angelorum in stuporem de duxisti ! Stupendum enim est miraculum in cœlis, mulier amicta sole"; stupendum miraculum in cœ- lis, mulier gestans lucem in ulnis ; stupendumn mi D raculun in coelis, alter thronus cherubicus; sti- pendum miraculum iu cœlis, mulieris filius, qui et ipsius, et saculorum est pater ; stupendum mi- raculum in cœlis, thalamus Virginis, habens Filium Dei, Deum sponsum Christum ; stupendum miracu lum in cœlis, Dominus angelorum, infans Virginis effectus est. O sanctissima Virgo mater Salvatoris, quæ genuisti principio carens Verbum, Filium scili- cet eumdem cum Patre habentem thronum, con- substantialem Patri et Spiritui sancto, qui cum Patre et Spiritu sancto est ante sæcula, qui conca- meravit coelos, et terram condidit. Ave, sanctissima Virgo, quæ velut rubus intellectualis absque con- * Joan. x11, 46. * Apoc. x11, 1. Isa. VII, , 14. ' Mich. v, 2-4; Matth. 11, 6. • Joan. viii, 12.
PG 43:495Ἡ μακαρία ἐν γυναιξὶν, ἡ τὸν Λόγον ἐκ σοῦ σαρκωθέντα τεκοῦσα, Λόγον τὸν τοῦ Πατρὸς Υἱὸν, Λόγον τὸν προαιώνιον Θεὸν, Λόγον ἄναρχον, καὶ ἀί̈διον, Λόγον τὸν σὺν Πατρὶ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι προσκυνούμενον, Λόγον τὸν σύνθρονον τοῦ Πατρὸς, Λόγον τὸν ἐπὶ τῶν χερουβεὶμ καθήμενον, Λόγον, ὃν τὰ τετράμορφα ζῶα δοξολογοῦσι, Λόγον τὸν τοὺς ἀγγέλους κτίσαντα, Λόγον τὸν ἀρχὰς καὶ ἐξουσίας εἶναι ποιήσαντα, Λόγον τὸν οὐρανοὺς ἐκτείναντα, καὶ τὴν γῆν ἑδράσαντα, Λόγον τὸν ἀληθινὸν Θεὸν Ἰησοῦν Χριστὸν τὸν Κύριον ἡμῶν, ὃν ἔτεκες, παναγία Παρθένε, καὶ μετὰ τόκον πάλιν παρθένος, ἡ τὸν μαργαρίτην τεκοῦσα, καὶ τὸν βασιλικὸν στέφανον πλέξασα. Ὦ μακαρία Παρθένε, ἡ τὴν οὐράνιον δόξαν βλαστήσασα, ἡ ἀπὸ πολλῶν ἀνθῶν τοῦ παραδείσου τὸν κόσμον εὐωδίᾳ πληρώσασα. Κρίνον ἄσπιλον ὑπάρχει ἡ Παρθένος, τὸ ἀμάραντον ῥόδον γεννήσασα Χριστὸν, ἡ ἄμπελος τῆς ἀληθείας, ἡ πολύφορος καὶ ἀτρύγητος τῇ παρθενίᾳ, ἡ μὴ σκαφεῖσα, καὶ βοτρυοφορήσασα, ἡ τὸν πέπειρον βότρυν βλαστήσασα Χριστόν. Πῶς οὖν ἐβλάστησας, πεῖσον ἡμᾶς, παναγία Παρθένε· πῶς μήτηρ Θεοῦ ὤφθης ἐπὶ γῆς, Λόγον προαιώνιον δεξαμένη.Α ἀφλέκτως, ὡς νοερά βάτος, κατέχουσα, ἡ νοερά κλι βανος, ἡ τὸ πῦρ καὶ τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς θερμὸν τῷ κόσμῳ πρὸς βρῶσιν ἐνέγκασα· περὶ οὗ λέγει ὁ Σωτὴρ τοῦ κόσμου Χριστός. Λάβετε, φάγετε τοῦτό μου ἐστὶ τὸ σῶμα, τὸ ὑπὲρ ὑμῶν κλώμενον εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Πλουσία τῆς παρθενικῆς ἡ πανάρετος τράπεζα, ὦ ἀγαπητοί, παντοίων καλῶν βρωμάτων πρὸς ἀπόλαυσιν τῇ οἰκουμένῃ ἐδωρήσατο ἡ ὁσία Παρθένος καὶ μήτηρ τοῦ Χριστοῦ, ἡ τὸν φω- τεινὸν λύχνον τὸν ἐκλάμποντα ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς βαστάσασα Χριστόν· πρὸς ἦν ὁ προφήτης Ζα χαρίας· Ἰδοὺ λυχνία χρυσῆ καὶ τὸ λαμπάδιον ἐπάνω αὐτῆς. Τοιγαροῦν καὶ ὁ Δαβὶδ τὸ μελωδικών ᾆσμα τοῦτο βου· Λύχνος τοῖς ποσί μου ὁ λόγος σου, καὶ φῶς τοῖς τρίβοις μου. Το λυχνία παρθενική, ἡ τὸ σκότος ἀπελαύνουσα καὶ τὸ φῶς καταυγάζουσα. Ο λυχνία παρθενική, ή τὸ πῦρ καὶ τὸ ἔλαιον ἀχώριστον πρὸς φωτισμὸν ἐν- έγκασα. Τη λυχνία παρθενική, τρίφωτον ἓν πῦρ ἄσβεστον, ὁμοούσιον ἀφ᾽ ὑψηλοτάτου θρόνου λαβοῦσα, καὶ πρὸς φωτισμὸν τῆς οἰκουμένης ἐκλάμψασα. Τα λυχνία παρθενική, περὶ ἧς διὰ τοῦ Προφήτου λέγει ὁ Θεός· Ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ήτοι μασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου. Ο βασιλικός στέ φανος, τὸν μαργαριτοειδή πολύτιμον ἔχουσα λίθον Χριστόν· ἡ βασιλική πορφύρα, τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς ἐνδύσασα βασιλέα τὸ οἰκουμενικὸν τοῦ σώματος πορ φυροειδὲς ἔνδυμα· ἡ ἀκηλίδωτος τῶν Χριστιανῶν πίστις· ἡ ἀκατάληπτος βίβλος, ἡ τὸν Λόγον καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ Πατρὸς τῷ κόσμῳ παραναγνώσασα. Η μακαρία ἐν γυναιξίν, ἡ τὸν Λόγον ἐκ σοῦ σαρκω θέντα τεκοῦσα, Λόγον τὸν τοῦ Πατρὸς Υἱόν, Λόγον τὸν προαιώνιον Θεόν, Λόγον ἄναρχον, καὶ ἀἴδιον, Λόγον τὸν σὺν Πατρὶ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι προσκυ νούμενον, Λόγον τὸν σύνθρονον τοῦ Πατρὸς, Λόγον τὸν ἐπὶ τῶν χερουβείμ καθήμενον, Λόγον, ὃν τὰ τετράμορφα ζωα δοξολογοῦσι, Λόγον τὸν τοὺς ἀγγέ λους κτίσαντα,. Λόγον τὸν ἀρχὰς καὶ ἐξουσίας εἶναι ποιήσαντα. Λόγον τὸν οὐρανοὺς ἐκτείναντα, καὶ τὴν γῆν ἑδράσαντα, Λόγον τὸν ἀληθινὸν Θεὸν Ἰησοῦν Χριστὸν τὸν Κύριον ἡμῶν, ὃν ἔτεκες, παναγία Παρ θένε, καὶ μετὰ τόκον πάλιν παρθένος, ἡ τὸν μαργα ρίτην τεκοῦσα, καὶ τὸν βασιλικὴν στέφανον πλέξασα. Ω μακαρία Παρθένε, ἡ τὴν οὐράνιον δόξαν βλαστή- Ο Ο Ο σασα, ἡ ἀπὸ πολλῶν ἀνθῶν τοῦ παραδείσου τὸν κατ σμον εὐωδία πληρώσασα. Κρίνον ἄσπιλον ὑπάρχει ἡ Παρθένος, τὸ ἀμάραντον όλον γεννήσασα Χριστόν, ἡ ἄμπελος τῆς ἀληθείας, ἡ πολύφορος καὶ ἀτρύγητος τῇ παρθενίᾳ, ἡ μὴ σκαφεῖσα, και βοτρυοφορήσασα. ἡ τὸν πέπειρον βότρυν βλαστήσασα Χριστόν. Πῶς οὖν ἐβλάστησας, πεῖσον ἡμᾶς, παναγία Παρθένε· πῶς μήτηρ Θεοῦ ὤφθης ἐπὶ γῆς, Λόγον προαιώνιον δεξαμένη. Η κοιλιοφορήσασα παρθένος ἐγὼ ἄφθαρτ τος, ναὸς ἀμόλυντος γέγονα τοῦ ἐνοικήσαντος ἐν ἐμοὶ Λόγου Θεοῦ ἀπειρογάμου. ΕΑΧΧΙ, 17. DUBIA AUT SPURIA. Lustione divinitatis ignem tenes. Clibanus intelle- ctualis, qui ignem et panem vitæ calidum mundo in esum attulit, de quo Salvator mundi Christus ait : Accipite, comedite, hoc est corpus meum, quod pro vobis frangitur in remissionem peccatorum'. Locu- ples est, charissimi, virtutibus plena mensa virginea, optimis quibuscunque cibis abundans, quibus terra fruatur, largita est sancta Virgo et mater Christi, quæ splendidam lucernam relucentem in cœlo et terra Christum gestavit, ad quam propheta Zacha- rias: Ecce candelabrum aureum et facula super ipsum. Quinetiam David canticum hoc suavissimum inclamat :· Lucerna pedibus meis verbum tuum et lumen semitis meis³. B candelabrum virgineum, quod illustravit tene- bris involutos. O candelabrum virgineum repellens tenebras et lucem splendere faciens. candela- brum virgineum, quod ignein et oleum inseparabile ad illuminaudum intulit. O candelabrum virgineum, quod ab altissimo throno accepit ter lucidum ignem, unum, inexstinguibilem, consubstantialem, et aul il- lustrandam terram resplenduit. O candelabrumn virgineum, de quo per Prophetam Deus inquit: Illuc producam cornu David, paravi lucernam Christo meo. Corona regia pretiosissimum liabens lapidem, et gemmis similem Christum; purpura regia, quæ cali terræque regem induit, universale corporis indumentum purpuram referens, constantissima Christianorum fides; liber incomprehensus, que Verbum et Filium Patris mundo legendum exhi- buisti. Beata inter mulieres, quæ Verbum ex te in- carnatum peperisti, Verbum, inquam, Patris Filium, Verbum aute sæcula Deum, Verbum initio carens et æternum, Verbum cum Patre et Spiritu sancto unitum, Verbuni eumdem cum Patre habens thro- num, Verbum sedens super cherubia, et Verbum quod glorificant animalia quadruplicem faciem ha- bentia, Verbum quod creavit angelos, Verbum quod fecit ut principatus et potestates essent, Verbum quod extendit cœlos et terram condidit, Verbum verum Deum ipsum Christum Dominum nostrum, quem, sanctissimna Virgo, peperisti, et denuo post par- tum virgo, quæ gemmam produxisti, coronam regiam plexuisti. beata Virgo, quæ gloriam coelestem D portasti, et ex multis floribus paradisi mundum odore bono replesti. Virgo est lilium immaculatum, quæ rosam jmmarcescibilem genuit, Christum ; vitis veritatis fertilissima, et quod ad virginitatern minime vindemiata; quæ licet non fossa, uvarum tamen feracissima: nempe quæ maturain uvam ger- minavit Christum). Quamobrem, sanctissima Virgo, fae nobis fidem, qua ratione germinaveris, quo pacto suscipiens Verbum, quod est ante sæcula, mater Dei visa sis super terram. Ego virgo incor- rupta, quæ in utero gestavi, effecta sum templum expertis. C impollutum habitantis in me Verbi Dei nuptiarum * Matth. xxvi, ; Marc. XIV, 22-24; Luc. XXII, 17-20. • Zach. 1, 2. Psal. cxviii, 105. Psal.
PG 43:496Ἡ κοιλιοφορήσασα παρθένος ἐγὼ ἄφθαρτος, ναὸς ἀμόλυντος γέγονα τοῦ ἐνοικήσαντος ἐν ἐμοὶ Λόγου Θεοῦ ἀπειρογάμου. Τὸν Ἐμμανουὴλ ἐν ἀφθάρτῳ κοιλίᾳ φέρουσα, εἰς γαστέρα ἀμόλυντον, ἀφομοιουμένη θρόνῳ χερουβικῷ· εἰς ἣν ὁ Λόγος τοῦ Πατρὸς σὰρξ ἐγένετο, ὁ ἄναρχος καὶ ἀόρατος· ὁρατὸς οἰκονομικῶς, ὁ ἐνανθρωπήσας Θεός· πεῖραν οὐκ ἐγνωκυῖα ἀνδρὸς, τὸν προαιώνιον Θεὸν Ἰησοῦν Χριστὸν ἔτεκον. Παρθένος γὰρ καὶ νῦν ὑπάρχω μετὰ τὸν τόκον, καθαρωτέρα τοῦ πρώην. Ἀπόνως ἔτεκον, οὐχ ὡς πᾶσα γυνή· ἀνόμοια γὰρ ἐμοῦ κἀκείνων τὰ μεταξὺ πράγματα. Οὐκ ἔγνω φύσις ἀνθρώπων τὸν τόκον μου, εἰ μὴ μόνος ὁ ἐν ἐμοὶ οἰκήσας Θεός. Ὦ Παρθένε, φρικτὸν τῆς Ἐκκλησίας κειμήλιον, τὸ μέγα τυχὸν μυστήριον, ἱερέα καλεῖ τὴν παρθένον ὁμοῦ τε καὶ θυσιαστήριον· ἥτις τραπεζοφοροῦσα τὸν οὐράνιον ἄρτον Χριστὸν ἔδωκεν ἡμῶν εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Ὢ γαστὴρ ἀμόλυντος οὐρανὸν κύκλον ἔχουσα, καὶ Θεὸν ἀχώρητον, ἐν σοὶ δὲ χωρητὸν βαστάσασα. Ὢ γαστὴρ οὐρανοῦ πλατυτέρα, Θεὸν τὸν ἐν σοὶ μὴ στενοχωρήσασα. Ὢ γαστὴρ ἑπτάκυκλος οὐρανὸς, καὶ μειζοτέρως αὐτῶν τυγχάνουσα. Ὢ γαστὴρ ἑπτὰ οὐρανῶν ὑψηλοτέρα καὶ πλατυτέρα.Α ἀφλέκτως, ὡς νοερά βάτος, κατέχουσα, ἡ νοερά κλι βανος, ἡ τὸ πῦρ καὶ τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς θερμὸν τῷ κόσμῳ πρὸς βρῶσιν ἐνέγκασα· περὶ οὗ λέγει ὁ Σωτὴρ τοῦ κόσμου Χριστός. Λάβετε, φάγετε τοῦτό μου ἐστὶ τὸ σῶμα, τὸ ὑπὲρ ὑμῶν κλώμενον εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Πλουσία τῆς παρθενικῆς ἡ πανάρετος τράπεζα, ὦ ἀγαπητοί, παντοίων καλῶν βρωμάτων πρὸς ἀπόλαυσιν τῇ οἰκουμένῃ ἐδωρήσατο ἡ ὁσία Παρθένος καὶ μήτηρ τοῦ Χριστοῦ, ἡ τὸν φω- τεινὸν λύχνον τὸν ἐκλάμποντα ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς βαστάσασα Χριστόν· πρὸς ἦν ὁ προφήτης Ζα χαρίας· Ἰδοὺ λυχνία χρυσῆ καὶ τὸ λαμπάδιον ἐπάνω αὐτῆς. Τοιγαροῦν καὶ ὁ Δαβὶδ τὸ μελωδικών ᾆσμα τοῦτο βου· Λύχνος τοῖς ποσί μου ὁ λόγος σου, καὶ φῶς τοῖς τρίβοις μου. Το λυχνία παρθενική, ἡ τὸ σκότος ἀπελαύνουσα καὶ τὸ φῶς καταυγάζουσα. Ο λυχνία παρθενική, ή τὸ πῦρ καὶ τὸ ἔλαιον ἀχώριστον πρὸς φωτισμὸν ἐν- έγκασα. Τη λυχνία παρθενική, τρίφωτον ἓν πῦρ ἄσβεστον, ὁμοούσιον ἀφ᾽ ὑψηλοτάτου θρόνου λαβοῦσα, καὶ πρὸς φωτισμὸν τῆς οἰκουμένης ἐκλάμψασα. Τα λυχνία παρθενική, περὶ ἧς διὰ τοῦ Προφήτου λέγει ὁ Θεός· Ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ήτοι μασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου. Ο βασιλικός στέ φανος, τὸν μαργαριτοειδή πολύτιμον ἔχουσα λίθον Χριστόν· ἡ βασιλική πορφύρα, τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς ἐνδύσασα βασιλέα τὸ οἰκουμενικὸν τοῦ σώματος πορ φυροειδὲς ἔνδυμα· ἡ ἀκηλίδωτος τῶν Χριστιανῶν πίστις· ἡ ἀκατάληπτος βίβλος, ἡ τὸν Λόγον καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ Πατρὸς τῷ κόσμῳ παραναγνώσασα. Η μακαρία ἐν γυναιξίν, ἡ τὸν Λόγον ἐκ σοῦ σαρκω θέντα τεκοῦσα, Λόγον τὸν τοῦ Πατρὸς Υἱόν, Λόγον τὸν προαιώνιον Θεόν, Λόγον ἄναρχον, καὶ ἀἴδιον, Λόγον τὸν σὺν Πατρὶ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι προσκυ νούμενον, Λόγον τὸν σύνθρονον τοῦ Πατρὸς, Λόγον τὸν ἐπὶ τῶν χερουβείμ καθήμενον, Λόγον, ὃν τὰ τετράμορφα ζωα δοξολογοῦσι, Λόγον τὸν τοὺς ἀγγέ λους κτίσαντα,. Λόγον τὸν ἀρχὰς καὶ ἐξουσίας εἶναι ποιήσαντα. Λόγον τὸν οὐρανοὺς ἐκτείναντα, καὶ τὴν γῆν ἑδράσαντα, Λόγον τὸν ἀληθινὸν Θεὸν Ἰησοῦν Χριστὸν τὸν Κύριον ἡμῶν, ὃν ἔτεκες, παναγία Παρ θένε, καὶ μετὰ τόκον πάλιν παρθένος, ἡ τὸν μαργα ρίτην τεκοῦσα, καὶ τὸν βασιλικὴν στέφανον πλέξασα. Ω μακαρία Παρθένε, ἡ τὴν οὐράνιον δόξαν βλαστή- Ο Ο Ο σασα, ἡ ἀπὸ πολλῶν ἀνθῶν τοῦ παραδείσου τὸν κατ σμον εὐωδία πληρώσασα. Κρίνον ἄσπιλον ὑπάρχει ἡ Παρθένος, τὸ ἀμάραντον όλον γεννήσασα Χριστόν, ἡ ἄμπελος τῆς ἀληθείας, ἡ πολύφορος καὶ ἀτρύγητος τῇ παρθενίᾳ, ἡ μὴ σκαφεῖσα, και βοτρυοφορήσασα. ἡ τὸν πέπειρον βότρυν βλαστήσασα Χριστόν. Πῶς οὖν ἐβλάστησας, πεῖσον ἡμᾶς, παναγία Παρθένε· πῶς μήτηρ Θεοῦ ὤφθης ἐπὶ γῆς, Λόγον προαιώνιον δεξαμένη. Η κοιλιοφορήσασα παρθένος ἐγὼ ἄφθαρτ τος, ναὸς ἀμόλυντος γέγονα τοῦ ἐνοικήσαντος ἐν ἐμοὶ Λόγου Θεοῦ ἀπειρογάμου. ΕΑΧΧΙ, 17. DUBIA AUT SPURIA. Lustione divinitatis ignem tenes. Clibanus intelle- ctualis, qui ignem et panem vitæ calidum mundo in esum attulit, de quo Salvator mundi Christus ait : Accipite, comedite, hoc est corpus meum, quod pro vobis frangitur in remissionem peccatorum'. Locu- ples est, charissimi, virtutibus plena mensa virginea, optimis quibuscunque cibis abundans, quibus terra fruatur, largita est sancta Virgo et mater Christi, quæ splendidam lucernam relucentem in cœlo et terra Christum gestavit, ad quam propheta Zacha- rias: Ecce candelabrum aureum et facula super ipsum. Quinetiam David canticum hoc suavissimum inclamat :· Lucerna pedibus meis verbum tuum et lumen semitis meis³. B candelabrum virgineum, quod illustravit tene- bris involutos. O candelabrum virgineum repellens tenebras et lucem splendere faciens. candela- brum virgineum, quod ignein et oleum inseparabile ad illuminaudum intulit. O candelabrum virgineum, quod ab altissimo throno accepit ter lucidum ignem, unum, inexstinguibilem, consubstantialem, et aul il- lustrandam terram resplenduit. O candelabrumn virgineum, de quo per Prophetam Deus inquit: Illuc producam cornu David, paravi lucernam Christo meo. Corona regia pretiosissimum liabens lapidem, et gemmis similem Christum; purpura regia, quæ cali terræque regem induit, universale corporis indumentum purpuram referens, constantissima Christianorum fides; liber incomprehensus, que Verbum et Filium Patris mundo legendum exhi- buisti. Beata inter mulieres, quæ Verbum ex te in- carnatum peperisti, Verbum, inquam, Patris Filium, Verbum aute sæcula Deum, Verbum initio carens et æternum, Verbum cum Patre et Spiritu sancto unitum, Verbuni eumdem cum Patre habens thro- num, Verbum sedens super cherubia, et Verbum quod glorificant animalia quadruplicem faciem ha- bentia, Verbum quod creavit angelos, Verbum quod fecit ut principatus et potestates essent, Verbum quod extendit cœlos et terram condidit, Verbum verum Deum ipsum Christum Dominum nostrum, quem, sanctissimna Virgo, peperisti, et denuo post par- tum virgo, quæ gemmam produxisti, coronam regiam plexuisti. beata Virgo, quæ gloriam coelestem D portasti, et ex multis floribus paradisi mundum odore bono replesti. Virgo est lilium immaculatum, quæ rosam jmmarcescibilem genuit, Christum ; vitis veritatis fertilissima, et quod ad virginitatern minime vindemiata; quæ licet non fossa, uvarum tamen feracissima: nempe quæ maturain uvam ger- minavit Christum). Quamobrem, sanctissima Virgo, fae nobis fidem, qua ratione germinaveris, quo pacto suscipiens Verbum, quod est ante sæcula, mater Dei visa sis super terram. Ego virgo incor- rupta, quæ in utero gestavi, effecta sum templum expertis. C impollutum habitantis in me Verbi Dei nuptiarum * Matth. xxvi, ; Marc. XIV, 22-24; Luc. XXII, 17-20. • Zach. 1, 2. Psal. cxviii, 105. Psal.
PG 43:497Ὢ γαστὴρ ὁ ὄγδοος οὐρανὸς στερεωμάτων ἀνωτέρα Ὢ γαστὴρ ἑπταφώτου χάριτος τὸ ἄσβεστον ἔχουσα φῶς. Τί εἴπω, ἢ τί λαλήσω περὶ τῆς σεμνῆς καὶ ἁγίας Παρθένου; Ὁ πόθος ἕλκει με λέγειν περὶ τῆς Θεοτόκου, καὶ φόβος κατέχει με τοῦ σιωπᾷν, οὐκ ἀξίως ἔχων τοῦ λέγειν. Ὁ νοῦς προκαλεῖται, καὶ ὁ φόβος ἀπωθεῖται· ὃς μὲν ἕλκει με, ὃς δὲ ἀνθέλκει με. Ἐπειδὴ οὖν συνέχομαι τῶν ἀμφοτέρων, συμφέρει μοι λαλῆσαι περὶ τῆς μεγαλωνύμου καὶ ὁσίας Παρθένου. Λέγω γὰρ ταύτην οὐρανὸν καὶ θρόνον ὁμοῦ τε καὶ σταυρόν· τὰς γὰρ ἁγίας ἀγκάλας ἐκτείνασα, τὸν Δεσπότην ἐβάστασεν ὁ θρόνος χερουβικὸς, σταυροειδὴς, οὐράνιος, περὶ ἧς διὰ τῶν Γραφῶν ἐν οὐρανοῖς παρακύπτω, καὶ βλέπω ταύτην ὑπὸ ἀγγέλων προσκυνουμένην. Ὅθεν πρῶτον ὁ Γαβριὴλ τὴν Παρθένον ἀσπάζεται· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ· χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ λαμπρὸς οὐρανός· χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ τὸν ἐξαστράπτοντα ἐξ οὐρανοῦ λαμπραῖς λαμπάσιν ἀκτῖνα ἔχουσα ἥλιον τὸν Χριστόν. Σεραφεὶμ γέγονεν ἡ Παρθένος, ἡ πολυώνυμος, καὶ πολυόμματος, τῆς ἀκαταλήπτου θέας· σκέπη τις νοερὰ, δι’ οἰκουμενικοῦ σώματος εὑρεθεῖσα, τὰ χερουβεὶμ ὑπερβαίνουσα.Τὸν Ἐμμανουὴλ ἐν ἀφθάρτω κοιλίᾳ φέρουσα, εἰς Α γαστέρα ἀμόλυντον, ἀφομοιουμένη θρόνῳ χερου δικῷ· εἰς ἣν ὁ Λόγος τοῦ Πατρὸς σὰρξ ἐγένετο, ὁ ἄναρχος καὶ ἀόρατος· ἐρατὸς οἰκονομικῶς, ὁ έναν- θρωπήσας Θεός· πεῖραν οὐκ ἔγνωκυῖα ἀνδρὸς, τὸν προαιώνιον Θεὸν Ἰησοῦν Χριστὸν ἔτεκον. Παρθένος γὰρ καὶ νῦν ὑπάρχω μετὰ τὸν τόκον, καθαρωτέρα τοῦ πρώην. ᾿Απόνως ἔτεκον, οὐχ ὡς πᾶσα γυνή· ἀν όμοια γὰρ ἐμοῦ κἀκείνων τὰ μεταξὺ πράγματα. Οὐκ ἔγνω φύσις ἀνθρώπων τὸν τόκον μου, εἰ μὴ μόνος ὁ ἐν ἐμοὶ οἰκήσας Θεός. Ο Παρθένε, φρικτὸν τῆς Εκκλησίας κειμήλιον, τὸ μέγα τυχόν μυστήριον, ιερέα καλεῖ τὴν παρθένον ὁμοῦ τε καὶ θυσιαστήριον Στις τραπεζοφοροῦσα τὸν οὐράνιον ἄρτον Χριστὸν ἔδωκεν ἡμῶν εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Ο γαστήρ ἀμό. λυντος οὐρανὸν κύκλον ἔχουσα, καὶ Θεὸν ἀχώρητον, Β ἐν σοὶ δὲ χωρητὸν βαστάσασα. Ὢ γαστήρ οὐρανοῦ πλατυτέρα, Θεὸν τὸν ἐν σοὶ μὴ στενοχωρήσασα. Ο γαστὴρ ἑπτάκυκλος οὐρανὸς, καὶ μειζοτέρως αὐτ τῶν τυγχάνουσα. Ο γαστήρ ἑπτὰ οὐρανῶν ὑψηλο τέρα καὶ πλατυτέρα. Η γαστήρ ὁ ὄγδοος οὐρανὸς στερεωμάτων ἀνωτέρα "Ο γαστήρ ἑπταφώτου χάρι τος τὸ ἄσβεστον ἔχουσα φῶς. Τί εἴπω, ἢ τί λαλήσω περὶ τῆς σεμνῆς καὶ ἁγίας Παρθένου; Ο πόθος Ελ- και με λέγειν περὶ τῆς Θεοτόκου, καὶ φόβος κατέχει με τοῦ σιωπᾷν, οὐκ ἀξίως ἔχων τοῦ λέγειν. Ὁ νοῦς προκαλεῖται, καὶ ὁ φόβος ἀπωθεῖται· ὃς μὲν ἔλχει με, ὅς δὲ ἀνθέλκει με. Ἐπειδὴ οὖν συνέχομαι τῶν ἀμφοτέρων, συμφέρει μοι λαλῆσαι περὶ τῆς μεγαλ ωνύμου καὶ ὁσίας Παρθένου. Λέγω γὰρ ταύτην ούρα νὸν καὶ θρόνον ὁμοῦ τε καὶ σταυρόν· τὰς γὰρ ἁγίας ἀγκάλας εκτείνασα, τὸν Δεσπότην ἐβάστασεν ὁ θρόνος χερουβικός, σταυροειδής, οὐράνιος, περὶ ἧς διὰ τῶν Γραφῶν ἐν οὐρανοῖς παρακύπτω, καὶ βλέπω ταύτην ὑπὸ ἀγγέλων προσκυνουμένην. "Οθεν πρῶτον ὁ Γα- βριὴλ τὴν Παρθένον ἀσπάζεται· Χαῖρε, κεχαριτω μένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ· χαῖρε, κεχαριτωμένη, ο ὁ λαμπρὸς οὐρανός· χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ τὸν ἐξαστράπτοντα ἐξ οὐρανοῦ λαμπραῖς λαμπάσιν ἀκτῖνα ἔχουσα ἥλιον τὸν Χριστόν. Σεραφείμ γέγονεν ἡ Παρθένος, ἡ πολυώνυμος, καὶ πολυόμματος, τῆς ἀκαταλήπτου θέας· σκέπη τις νοερά, δι' οἰκουμενι κοῦ σώματος εὑρεθεῖσα, τὰ χερουβείμ ὑπερβαίνουσα. Ἐκεῖνα μὲν γὰρ ἀποστρέφονται μὴ δυνάμενα ἀτενί- Ο σαι πρὸς νοητόν πῦρ τῆς θεότητος. Αὕτη δὲ τρανοῖς ἔμμασιν ἐνατενίζουσα τὸ ἀκατάληπτον καὶ ἀκοίμη τον όμμα Χριστοῦ, ποθοῦσα καὶ φιλοῦσα ἡσπάζετο. Στρατιαὶ ἀγγέλων ὑποπόδιον τῶν ποδῶν τοῦ Σωτῆρος προσπίπτοντες, οὔτε ἰδεῖν, οὔτε προσψαῦσαι ἰσχύου σιν· αὕτη δὲ χείλη χείλεσι συνάπτουσα τὸν ἀκατά- ληπτον ἡσπάζετο. Ὦ Παρθένε, ἀκαταλήπτου μυστη ρίου φέρουσα θαῦμα, τριπόθητον πίστιν τῇ οἰκου μένη κηρύξασα. Αγγέλων ἀνωτέρα γέγονεν ἡ Παρθένος, μειζοτέρα τῶν χερουβείμ καὶ τῶν σεραφείμ, ἀρέσκουσα τῷ βασι λεῖ Χριστῷ, ὡς ἀξία δούλη και μήτηρ τιμηθείσα παρὰ Θεῷ. ᾿Αγία μήτηρ ἀμόλυντε, ἡ τὸν πρὸ σοῦ HOMILIA V. IN LAUDES SANCTA MARIA DEIPARE. C Emmanuelem gestavi in utero incorrupto, in ventre impolluto, similis eflecta throno cherubico : in qua caro factum est Verbum Patris, qui Deus est initio carens, et licet invisibilis, spectabilis tamen per dispensationem assumptæ carnis factus est. Non experta, nec cognoscens virum, peperi Deum, qui est ante sæcula, ipsum Christun. Nanı etiam nunc sum virgo post partum, purior (si di- cere licet) quam antea; sine labore peperi, non ut omnes mulieres; dissimiles enim fuerunt res meæ ac illarum inter pariendum. Non novit natura hu- mana partum meum, excepto solo Deo, qui in me habitavit. O Virginem, stupendum Ecclesiæ thesau - rum, qui adeptus est ingens mysterium, Virginem appellat velut sacerdotem pariter, et altare; quæ quidem mensam ferens, dedit nobis caelesten pa- nem Christum in remissionem peccatorum. O ute- rum impollutum, habentem circulum cœlorum, qui Deum incomprehensum, in te vero comprehensum portasti. O uterum cœlo ampliorem, qui Deum in te non coarctasti. O uterum, qui cœlum es septem circulis constans, et capacior illis exsistis. ute- rum septem coelis sublimiorem atque latiorem. O uterum, qui es octavum cœlum, septem firmamen- tis celsiorem. O uterum habentem inexstinguibile lumen septics lucentis gratia. Quid dicam, aut quid loquar de præclara et sancta Virgine? Desi- derium me trahit, ut de Deipara verba faciam; el formido me retinet in silentio, ut qui non habeam facultatem dicendi pro dignitate. Animus hortatur, et metus deterret : ille quidem trahit me, iste vero me abstrahit. Cum ergo ab utroque distinear, ex- pedit mihi ut sermonem habeam de percelebri et sancta Virgine. Dico enim illam esse cœlum, thro- num simul et crucem : extendens enim sanctas ul- nas Dominum portavit thronus cherubicus, cruci- fornis et coelestis, de qua per Scripturas in cales incumbo, et conspicio illam ab angelis adorari. lline Gabriel in primis salutat Virginem : Ave, gra- tia plena, quæ es splendidum coelum. Are, gratia plena, quæ habes radium de coelo lucidis facibus coruscantem, utpote solem Christum. Virgo plurium nominum et multocula effecta est seraphim incom- prehensæ visionis; quæ inventa est velamentum D quoddam intellectuale corporis universalis, cheru- bium transcendens. Illa enim avertuntur, cum ne- queant spiritalem ignem divinitatis fixis oculis in- tueri : hæc autem apertis oculis fixe intuens inco...- prehensibilem et somni experten oculum Christi, cum desiderio et osculo salutabat. Exercitus ange- lorum (qui sunt scabellum pedumn Christi) proci- dentes nec videre possunt, nec contingere : hæc vero labra labris conjungens, incomprehensum sa- lutabat. O Virgo incomprehensi mysterii ferens nii- raculum, quæ fidem ter optatam orbi prædicasti. Virgo sublimior angelis facta est, superior ipsis cherubim et seraphim, placens Christo regi, a Deo in honore habita, tanquam ancilla digna et mater. Sancta mater immaculata, quæ genuisti Christum,
PG 43:498Ἐκεῖνα μὲν γὰρ ἀποστρέφονται μὴ δυνάμενα ἀτενίσαι πρὸς νοητὸν πῦρ τῆς θεότητος. Αὕτη δὲ τρανοῖς ὄμμασιν ἐνατενίζουσα τὸ ἀκατάληπτον καὶ ἀκοίμητον ὄμμα Χριστοῦ, ποθοῦσα καὶ φιλοῦσα ἠσπάζετο. Στρατιαὶ ἀγγέλων ὑποπόδιον τῶν ποδῶν τοῦ Σωτῆρος προσπίπτοντες, οὔτε ἰδεῖν, οὔτε προσψαῦσαι ἰσχύουσιν· αὕτη δὲ χείλη χείλεσι συνάπτουσα τὸν ἀκατάληπτον ἠσπάζετο. Ὦ Παρθένε, ἀκαταλήπτου μυστηρίου φέρουσα θαῦμα, τριπόθητον πίστιν τῇ οἰκουμένῃ κηρύξασα. Ἀγγέλων ἀνωτέρα γέγονεν ἡ Παρθένος, μειζοτέρα τῶν χερουβεὶμ καὶ τῶν σεραφεὶμ, ἀρέσκουσα τῷ βασιλεῖ Χριστῷ, ὡς ἀξία δούλη καὶ μήτηρ τιμηθεῖσα παρὰ Θεῷ. Ἁγία μήτηρ ἀμόλυντε, ἡ τὸν πρὸ σοῦ γεννήσασα Χριστὸν τὸν εἰπόντα· Πρὶν Ἀβραὰμ γενέσθαι ἐγώ εἰμι· ἡ τὸ σπήλαιον δοξάσασα, καὶ τὴν φάτνην μεγαλύνασα. Παρθένος γὰρ καὶ σπήλαιον καὶ φάτνη, οὐρανοῦ κύκλον ἔχοντες, Θεὸν ἀχώρητον ἔφερον, οἱ τρεῖς τῇ Τριάδι σαφῶς λειτουργήσαντες, ὅτε ἡ Παρθένος ἀπόνως τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς Δεσπότην ἐν τῷ σπηλαίῳ κυήσασα, ἐν τῇ φάτνῃ ἔθετο, τότε καὶ τάξεις ἀγγέλων τὴν Παρθένον ἐκύκλωσαν βοῶντες καὶ λέγοντες·Τὸν Ἐμμανουὴλ ἐν ἀφθάρτω κοιλίᾳ φέρουσα, εἰς Α γαστέρα ἀμόλυντον, ἀφομοιουμένη θρόνῳ χερου δικῷ· εἰς ἣν ὁ Λόγος τοῦ Πατρὸς σὰρξ ἐγένετο, ὁ ἄναρχος καὶ ἀόρατος· ἐρατὸς οἰκονομικῶς, ὁ έναν- θρωπήσας Θεός· πεῖραν οὐκ ἔγνωκυῖα ἀνδρὸς, τὸν προαιώνιον Θεὸν Ἰησοῦν Χριστὸν ἔτεκον. Παρθένος γὰρ καὶ νῦν ὑπάρχω μετὰ τὸν τόκον, καθαρωτέρα τοῦ πρώην. ᾿Απόνως ἔτεκον, οὐχ ὡς πᾶσα γυνή· ἀν όμοια γὰρ ἐμοῦ κἀκείνων τὰ μεταξὺ πράγματα. Οὐκ ἔγνω φύσις ἀνθρώπων τὸν τόκον μου, εἰ μὴ μόνος ὁ ἐν ἐμοὶ οἰκήσας Θεός. Ο Παρθένε, φρικτὸν τῆς Εκκλησίας κειμήλιον, τὸ μέγα τυχόν μυστήριον, ιερέα καλεῖ τὴν παρθένον ὁμοῦ τε καὶ θυσιαστήριον Στις τραπεζοφοροῦσα τὸν οὐράνιον ἄρτον Χριστὸν ἔδωκεν ἡμῶν εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Ο γαστήρ ἀμό. λυντος οὐρανὸν κύκλον ἔχουσα, καὶ Θεὸν ἀχώρητον, Β ἐν σοὶ δὲ χωρητὸν βαστάσασα. Ὢ γαστήρ οὐρανοῦ πλατυτέρα, Θεὸν τὸν ἐν σοὶ μὴ στενοχωρήσασα. Ο γαστὴρ ἑπτάκυκλος οὐρανὸς, καὶ μειζοτέρως αὐτ τῶν τυγχάνουσα. Ο γαστήρ ἑπτὰ οὐρανῶν ὑψηλο τέρα καὶ πλατυτέρα. Η γαστήρ ὁ ὄγδοος οὐρανὸς στερεωμάτων ἀνωτέρα "Ο γαστήρ ἑπταφώτου χάρι τος τὸ ἄσβεστον ἔχουσα φῶς. Τί εἴπω, ἢ τί λαλήσω περὶ τῆς σεμνῆς καὶ ἁγίας Παρθένου; Ο πόθος Ελ- και με λέγειν περὶ τῆς Θεοτόκου, καὶ φόβος κατέχει με τοῦ σιωπᾷν, οὐκ ἀξίως ἔχων τοῦ λέγειν. Ὁ νοῦς προκαλεῖται, καὶ ὁ φόβος ἀπωθεῖται· ὃς μὲν ἔλχει με, ὅς δὲ ἀνθέλκει με. Ἐπειδὴ οὖν συνέχομαι τῶν ἀμφοτέρων, συμφέρει μοι λαλῆσαι περὶ τῆς μεγαλ ωνύμου καὶ ὁσίας Παρθένου. Λέγω γὰρ ταύτην ούρα νὸν καὶ θρόνον ὁμοῦ τε καὶ σταυρόν· τὰς γὰρ ἁγίας ἀγκάλας εκτείνασα, τὸν Δεσπότην ἐβάστασεν ὁ θρόνος χερουβικός, σταυροειδής, οὐράνιος, περὶ ἧς διὰ τῶν Γραφῶν ἐν οὐρανοῖς παρακύπτω, καὶ βλέπω ταύτην ὑπὸ ἀγγέλων προσκυνουμένην. "Οθεν πρῶτον ὁ Γα- βριὴλ τὴν Παρθένον ἀσπάζεται· Χαῖρε, κεχαριτω μένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ· χαῖρε, κεχαριτωμένη, ο ὁ λαμπρὸς οὐρανός· χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ τὸν ἐξαστράπτοντα ἐξ οὐρανοῦ λαμπραῖς λαμπάσιν ἀκτῖνα ἔχουσα ἥλιον τὸν Χριστόν. Σεραφείμ γέγονεν ἡ Παρθένος, ἡ πολυώνυμος, καὶ πολυόμματος, τῆς ἀκαταλήπτου θέας· σκέπη τις νοερά, δι' οἰκουμενι κοῦ σώματος εὑρεθεῖσα, τὰ χερουβείμ ὑπερβαίνουσα. Ἐκεῖνα μὲν γὰρ ἀποστρέφονται μὴ δυνάμενα ἀτενί- Ο σαι πρὸς νοητόν πῦρ τῆς θεότητος. Αὕτη δὲ τρανοῖς ἔμμασιν ἐνατενίζουσα τὸ ἀκατάληπτον καὶ ἀκοίμη τον όμμα Χριστοῦ, ποθοῦσα καὶ φιλοῦσα ἡσπάζετο. Στρατιαὶ ἀγγέλων ὑποπόδιον τῶν ποδῶν τοῦ Σωτῆρος προσπίπτοντες, οὔτε ἰδεῖν, οὔτε προσψαῦσαι ἰσχύου σιν· αὕτη δὲ χείλη χείλεσι συνάπτουσα τὸν ἀκατά- ληπτον ἡσπάζετο. Ὦ Παρθένε, ἀκαταλήπτου μυστη ρίου φέρουσα θαῦμα, τριπόθητον πίστιν τῇ οἰκου μένη κηρύξασα. Αγγέλων ἀνωτέρα γέγονεν ἡ Παρθένος, μειζοτέρα τῶν χερουβείμ καὶ τῶν σεραφείμ, ἀρέσκουσα τῷ βασι λεῖ Χριστῷ, ὡς ἀξία δούλη και μήτηρ τιμηθείσα παρὰ Θεῷ. ᾿Αγία μήτηρ ἀμόλυντε, ἡ τὸν πρὸ σοῦ HOMILIA V. IN LAUDES SANCTA MARIA DEIPARE. C Emmanuelem gestavi in utero incorrupto, in ventre impolluto, similis eflecta throno cherubico : in qua caro factum est Verbum Patris, qui Deus est initio carens, et licet invisibilis, spectabilis tamen per dispensationem assumptæ carnis factus est. Non experta, nec cognoscens virum, peperi Deum, qui est ante sæcula, ipsum Christun. Nanı etiam nunc sum virgo post partum, purior (si di- cere licet) quam antea; sine labore peperi, non ut omnes mulieres; dissimiles enim fuerunt res meæ ac illarum inter pariendum. Non novit natura hu- mana partum meum, excepto solo Deo, qui in me habitavit. O Virginem, stupendum Ecclesiæ thesau - rum, qui adeptus est ingens mysterium, Virginem appellat velut sacerdotem pariter, et altare; quæ quidem mensam ferens, dedit nobis caelesten pa- nem Christum in remissionem peccatorum. O ute- rum impollutum, habentem circulum cœlorum, qui Deum incomprehensum, in te vero comprehensum portasti. O uterum cœlo ampliorem, qui Deum in te non coarctasti. O uterum, qui cœlum es septem circulis constans, et capacior illis exsistis. ute- rum septem coelis sublimiorem atque latiorem. O uterum, qui es octavum cœlum, septem firmamen- tis celsiorem. O uterum habentem inexstinguibile lumen septics lucentis gratia. Quid dicam, aut quid loquar de præclara et sancta Virgine? Desi- derium me trahit, ut de Deipara verba faciam; el formido me retinet in silentio, ut qui non habeam facultatem dicendi pro dignitate. Animus hortatur, et metus deterret : ille quidem trahit me, iste vero me abstrahit. Cum ergo ab utroque distinear, ex- pedit mihi ut sermonem habeam de percelebri et sancta Virgine. Dico enim illam esse cœlum, thro- num simul et crucem : extendens enim sanctas ul- nas Dominum portavit thronus cherubicus, cruci- fornis et coelestis, de qua per Scripturas in cales incumbo, et conspicio illam ab angelis adorari. lline Gabriel in primis salutat Virginem : Ave, gra- tia plena, quæ es splendidum coelum. Are, gratia plena, quæ habes radium de coelo lucidis facibus coruscantem, utpote solem Christum. Virgo plurium nominum et multocula effecta est seraphim incom- prehensæ visionis; quæ inventa est velamentum D quoddam intellectuale corporis universalis, cheru- bium transcendens. Illa enim avertuntur, cum ne- queant spiritalem ignem divinitatis fixis oculis in- tueri : hæc autem apertis oculis fixe intuens inco...- prehensibilem et somni experten oculum Christi, cum desiderio et osculo salutabat. Exercitus ange- lorum (qui sunt scabellum pedumn Christi) proci- dentes nec videre possunt, nec contingere : hæc vero labra labris conjungens, incomprehensum sa- lutabat. O Virgo incomprehensi mysterii ferens nii- raculum, quæ fidem ter optatam orbi prædicasti. Virgo sublimior angelis facta est, superior ipsis cherubim et seraphim, placens Christo regi, a Deo in honore habita, tanquam ancilla digna et mater. Sancta mater immaculata, quæ genuisti Christum,
Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. Ὅθεν καὶ ποιμένες ἀγραυλοῦντες τὴν τοιαύτην δοξολογίαν τῶν ἀγγέλων ἤκουσάν τε περὶ τοῦ Σωτῆρος, καὶ τῷ δρόμῳ βαδίσαντες, τὸ φῶς προσεκύνησαν, ξένον θαῦμα θεασάμενοι, τὴν δούλην τοῦ Δεσπότου καὶ τὴν ἐπίγειον παρθένον, οὐράνιον νύμφην. Αὕτη γὰρ καὶ νύμφη, καὶ παστὰς, καὶ Θεοῦ μήτηρ ὤφθη ἐν τῷ σπηλαίῳ, ὅτε τὸ βρέφος ἔτεκε Χριστὸν, κατὰ τὴν προφητικὴν Ἡσαί̈ου φωνήν· ὅτι Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν· υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλῆς Ἄγγελος, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξουσιαστὴς, Ἄρχων εἰρήνης, Πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. Εἶτά φησι μετὰ ταῦτα· Μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν ὑπὸ ἀστέρος φωτεινοῦ καταλαμπόμενοι, καὶ ὁδηγούμενοι, τὸ μῆκος τῆς ἐξ ἀνατολῆς ὁδοῦ βαδίσαντες, ἥκασιν εἰς προσκύνησιν τοῦ τεχθέντος ἐν Βηθλεέμ. Ὅθεν καὶ τὴν πόλιν Ἱερουσαλὴμ καταλαβόντες, κρύπτεται ἀπ’ αὐτῶν ὁ ἀστήρ· οἱ δὲ θορυβηθέντες τὸν ὁδηγὸν ἀπολέσαντες, ἀνάγκης τῇ βίᾳ τοὺς ἐν τῇ πόλει ἐρωτῶντες, ἐπυνθάνοντο παρ’ αὐτῶν· Ποῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται; ξένον δὲ θαῦμα πᾶσιν ἐνομίζετο.Τὸν Ἐμμανουὴλ ἐν ἀφθάρτω κοιλίᾳ φέρουσα, εἰς Α γαστέρα ἀμόλυντον, ἀφομοιουμένη θρόνῳ χερου δικῷ· εἰς ἣν ὁ Λόγος τοῦ Πατρὸς σὰρξ ἐγένετο, ὁ ἄναρχος καὶ ἀόρατος· ἐρατὸς οἰκονομικῶς, ὁ έναν- θρωπήσας Θεός· πεῖραν οὐκ ἔγνωκυῖα ἀνδρὸς, τὸν προαιώνιον Θεὸν Ἰησοῦν Χριστὸν ἔτεκον. Παρθένος γὰρ καὶ νῦν ὑπάρχω μετὰ τὸν τόκον, καθαρωτέρα τοῦ πρώην. ᾿Απόνως ἔτεκον, οὐχ ὡς πᾶσα γυνή· ἀν όμοια γὰρ ἐμοῦ κἀκείνων τὰ μεταξὺ πράγματα. Οὐκ ἔγνω φύσις ἀνθρώπων τὸν τόκον μου, εἰ μὴ μόνος ὁ ἐν ἐμοὶ οἰκήσας Θεός. Ο Παρθένε, φρικτὸν τῆς Εκκλησίας κειμήλιον, τὸ μέγα τυχόν μυστήριον, ιερέα καλεῖ τὴν παρθένον ὁμοῦ τε καὶ θυσιαστήριον Στις τραπεζοφοροῦσα τὸν οὐράνιον ἄρτον Χριστὸν ἔδωκεν ἡμῶν εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Ο γαστήρ ἀμό. λυντος οὐρανὸν κύκλον ἔχουσα, καὶ Θεὸν ἀχώρητον, Β ἐν σοὶ δὲ χωρητὸν βαστάσασα. Ὢ γαστήρ οὐρανοῦ πλατυτέρα, Θεὸν τὸν ἐν σοὶ μὴ στενοχωρήσασα. Ο γαστὴρ ἑπτάκυκλος οὐρανὸς, καὶ μειζοτέρως αὐτ τῶν τυγχάνουσα. Ο γαστήρ ἑπτὰ οὐρανῶν ὑψηλο τέρα καὶ πλατυτέρα. Η γαστήρ ὁ ὄγδοος οὐρανὸς στερεωμάτων ἀνωτέρα "Ο γαστήρ ἑπταφώτου χάρι τος τὸ ἄσβεστον ἔχουσα φῶς. Τί εἴπω, ἢ τί λαλήσω περὶ τῆς σεμνῆς καὶ ἁγίας Παρθένου; Ο πόθος Ελ- και με λέγειν περὶ τῆς Θεοτόκου, καὶ φόβος κατέχει με τοῦ σιωπᾷν, οὐκ ἀξίως ἔχων τοῦ λέγειν. Ὁ νοῦς προκαλεῖται, καὶ ὁ φόβος ἀπωθεῖται· ὃς μὲν ἔλχει με, ὅς δὲ ἀνθέλκει με. Ἐπειδὴ οὖν συνέχομαι τῶν ἀμφοτέρων, συμφέρει μοι λαλῆσαι περὶ τῆς μεγαλ ωνύμου καὶ ὁσίας Παρθένου. Λέγω γὰρ ταύτην ούρα νὸν καὶ θρόνον ὁμοῦ τε καὶ σταυρόν· τὰς γὰρ ἁγίας ἀγκάλας εκτείνασα, τὸν Δεσπότην ἐβάστασεν ὁ θρόνος χερουβικός, σταυροειδής, οὐράνιος, περὶ ἧς διὰ τῶν Γραφῶν ἐν οὐρανοῖς παρακύπτω, καὶ βλέπω ταύτην ὑπὸ ἀγγέλων προσκυνουμένην. "Οθεν πρῶτον ὁ Γα- βριὴλ τὴν Παρθένον ἀσπάζεται· Χαῖρε, κεχαριτω μένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ· χαῖρε, κεχαριτωμένη, ο ὁ λαμπρὸς οὐρανός· χαῖρε, κεχαριτωμένη, ἡ τὸν ἐξαστράπτοντα ἐξ οὐρανοῦ λαμπραῖς λαμπάσιν ἀκτῖνα ἔχουσα ἥλιον τὸν Χριστόν. Σεραφείμ γέγονεν ἡ Παρθένος, ἡ πολυώνυμος, καὶ πολυόμματος, τῆς ἀκαταλήπτου θέας· σκέπη τις νοερά, δι' οἰκουμενι κοῦ σώματος εὑρεθεῖσα, τὰ χερουβείμ ὑπερβαίνουσα. Ἐκεῖνα μὲν γὰρ ἀποστρέφονται μὴ δυνάμενα ἀτενί- Ο σαι πρὸς νοητόν πῦρ τῆς θεότητος. Αὕτη δὲ τρανοῖς ἔμμασιν ἐνατενίζουσα τὸ ἀκατάληπτον καὶ ἀκοίμη τον όμμα Χριστοῦ, ποθοῦσα καὶ φιλοῦσα ἡσπάζετο. Στρατιαὶ ἀγγέλων ὑποπόδιον τῶν ποδῶν τοῦ Σωτῆρος προσπίπτοντες, οὔτε ἰδεῖν, οὔτε προσψαῦσαι ἰσχύου σιν· αὕτη δὲ χείλη χείλεσι συνάπτουσα τὸν ἀκατά- ληπτον ἡσπάζετο. Ὦ Παρθένε, ἀκαταλήπτου μυστη ρίου φέρουσα θαῦμα, τριπόθητον πίστιν τῇ οἰκου μένη κηρύξασα. Αγγέλων ἀνωτέρα γέγονεν ἡ Παρθένος, μειζοτέρα τῶν χερουβείμ καὶ τῶν σεραφείμ, ἀρέσκουσα τῷ βασι λεῖ Χριστῷ, ὡς ἀξία δούλη και μήτηρ τιμηθείσα παρὰ Θεῷ. ᾿Αγία μήτηρ ἀμόλυντε, ἡ τὸν πρὸ σοῦ HOMILIA V. IN LAUDES SANCTA MARIA DEIPARE. C Emmanuelem gestavi in utero incorrupto, in ventre impolluto, similis eflecta throno cherubico : in qua caro factum est Verbum Patris, qui Deus est initio carens, et licet invisibilis, spectabilis tamen per dispensationem assumptæ carnis factus est. Non experta, nec cognoscens virum, peperi Deum, qui est ante sæcula, ipsum Christun. Nanı etiam nunc sum virgo post partum, purior (si di- cere licet) quam antea; sine labore peperi, non ut omnes mulieres; dissimiles enim fuerunt res meæ ac illarum inter pariendum. Non novit natura hu- mana partum meum, excepto solo Deo, qui in me habitavit. O Virginem, stupendum Ecclesiæ thesau - rum, qui adeptus est ingens mysterium, Virginem appellat velut sacerdotem pariter, et altare; quæ quidem mensam ferens, dedit nobis caelesten pa- nem Christum in remissionem peccatorum. O ute- rum impollutum, habentem circulum cœlorum, qui Deum incomprehensum, in te vero comprehensum portasti. O uterum cœlo ampliorem, qui Deum in te non coarctasti. O uterum, qui cœlum es septem circulis constans, et capacior illis exsistis. ute- rum septem coelis sublimiorem atque latiorem. O uterum, qui es octavum cœlum, septem firmamen- tis celsiorem. O uterum habentem inexstinguibile lumen septics lucentis gratia. Quid dicam, aut quid loquar de præclara et sancta Virgine? Desi- derium me trahit, ut de Deipara verba faciam; el formido me retinet in silentio, ut qui non habeam facultatem dicendi pro dignitate. Animus hortatur, et metus deterret : ille quidem trahit me, iste vero me abstrahit. Cum ergo ab utroque distinear, ex- pedit mihi ut sermonem habeam de percelebri et sancta Virgine. Dico enim illam esse cœlum, thro- num simul et crucem : extendens enim sanctas ul- nas Dominum portavit thronus cherubicus, cruci- fornis et coelestis, de qua per Scripturas in cales incumbo, et conspicio illam ab angelis adorari. lline Gabriel in primis salutat Virginem : Ave, gra- tia plena, quæ es splendidum coelum. Are, gratia plena, quæ habes radium de coelo lucidis facibus coruscantem, utpote solem Christum. Virgo plurium nominum et multocula effecta est seraphim incom- prehensæ visionis; quæ inventa est velamentum D quoddam intellectuale corporis universalis, cheru- bium transcendens. Illa enim avertuntur, cum ne- queant spiritalem ignem divinitatis fixis oculis in- tueri : hæc autem apertis oculis fixe intuens inco...- prehensibilem et somni experten oculum Christi, cum desiderio et osculo salutabat. Exercitus ange- lorum (qui sunt scabellum pedumn Christi) proci- dentes nec videre possunt, nec contingere : hæc vero labra labris conjungens, incomprehensum sa- lutabat. O Virgo incomprehensi mysterii ferens nii- raculum, quæ fidem ter optatam orbi prædicasti. Virgo sublimior angelis facta est, superior ipsis cherubim et seraphim, placens Christo regi, a Deo in honore habita, tanquam ancilla digna et mater. Sancta mater immaculata, quæ genuisti Christum,
PG 43:499Περὶ οὗ Ἡρώδης ἀκούσας, ἐταράττετο λίαν, καὶ καλέσας τοὺς ἱερεῖς, ἐπυνθάνετο παρ’ αὐτῶν, ποῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται. Οἱ δὲ εἶπον καὶ οὐκ ἠρνήσαντο· ὡμολόγησαν καὶ οὐκ ἐψεύσαντο. Τὰς ἀκτῖνας τοῦ ἡλίου κρύπτειν οὐκ ἠδύναντο, τὴν περὶ τοῦ Σωτῆρος φωνὴν διὰ τοῦ προφήτου σαφηνιζομένην ἐμαρτύρησαν λέγοντες· Ἐν Βηθλεὲμ γεννᾶται ὁ Χριστός. Οὕτω γὰρ βοᾷ διὰ τοῦ προφήτου· Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ, οὐδαμῶς εἶ ἐλαχίστη ἐν τοῖς ἡγεμόσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ. Ὢ τοῦ ἀπειθοῦντος Ἰσραήλ Ὡμολόγησε τὸ πρᾶγμα τοῦ νόμου, καὶ τὸν νομοθέτην ἠρνήσατο· αὐτοὶ ἐμαρτύρησαν ποῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται, καὶ αὐτοὶ πάλιν ἠρνήσαντο τὸν γεννηθέντα Χριστόν. Τί οὖν οἱ μάγοι; ὧν τὸ οἰκεῖον τοῦ νοὸς ἠλλοιώθη, ὧν ἡ καρδία ἐταράττετο λίαν, καὶ ἐσβέννυτο ἐν λύπῃ, ὧν οἱ στεναγμοὶ ὡς κυμάτων βία τὴν ναῦν ἐπόντιζον, ὧν οἱ ὀφθαλμοὶ μαργαριτοειδέσι δάκρυσι τὴν γῆν κατέῤῥαινον, ὧν ἀφόρητος ἡ θλίψις, τὸν ἀνατολῶν ζητοῦντες ὁδηγὸν, ὃν οὐκ εἶχον, ἔχοντες ἐζήτουν· Ποῦ ὁ ἀστὴρ ὁ τῶν μάγων ὁδηγός; Καθ’ οἷον δὲ τρόπον κρύπτεται ἀπ’ αὐτῶν ὁ ἀστὴρ, σκόπει τὴν ἀλήθειαν, καὶ βλέπε τὸ θαῦμα, καὶ τὴν μήνυσιν.Α γεννήσασα Χριστὸν τὸν εἰπόντα· Πριν Αβραάμ γενέσθαι ἐγώ εἰμι· ἡ τὸ σπήλαιον δοξάσασα, καὶ τὴν φάτνην μεγαλύνασα. Παρθένος γὰρ καὶ σπήλαιον καὶ φάτνη, οὐρανοῦ κύκλον ἔχοντες, Θεὸν ἀχώρητον έφερον, οἱ τρεῖς τῇ Τριάδι σαφῶς λειτουργήσαντες, ὅτε ἡ Παρθένος ἀπόνως τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς Δεσπό την ἐν τῷ σπηλαίῳ κυήσασα, ἐν τῇ φάτνῃ ἔθετο, τότε καὶ τάξεις ἀγγέλων τὴν Παρθένον ἐκύκλωσαν βοῶντες καὶ λέγοντες· Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. "Οθεν καὶ ποιμένες ἀγραυλοῦντες τὴν τοιαύτην δοξολογίαν τῶν ἀγγέλων ηκουσάν τε περὶ τοῦ Σωτῆρος, καὶ τῷ δρόμῳ βαδίσαντες, τὸ φῶς προσεκύνησαν, ξένον θαῦμα θεασάμενοι, τὴν δούλην τοῦ Δεσπότου καὶ τὴν ἐπίγειον παρθένον, οὐράνιον νύμφην. Αὕτη γὰρ καὶ νύμφη, καὶ παστὰς, καὶ Θεοῦ μήτηρ ὤφθη ἐν τῷ σπηλαίῳ, ὅτε τὸ βρέφος ἔτεκε Χριστόν, κατὰ τὴν προφητικὴν Ἡσαΐου φωνήν· ὅτι Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν· υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγά λης βουλῆς "Αγγελος, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξουσια στης, "Αρχων εἰρήνης, Πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶν νας. Εἶτά φησι μετὰ ταῦτα· Μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν ὑπὸ ἀστέρος φωτεινοῦ καταλαμπόμενοι, καὶ ὁδηγού- μενοι, τὸ μῆκος τῆς ἐξ ἀνατολῆς ὁδοῦ βαδίσαντες, ἤκασιν εἰς προσκύνησιν του τεχθέντος ἐν Βηθλεέμ. Ὅθεν καὶ τὴν πόλιν Ἱερουσαλήμ καταλαβόντες, κρύπτεται ἀπ' αὐτῶν ὁ ἀστήρ· οἱ δὲ θορυβηθέντες τὸν ὁδηγὸν ἀπολέσαντες, ἀνάγκης τῇ βίᾳ τοὺς ἐν τῇ πόλει ἐρωτῶντες, ἐπυνθάνοντο παρ' αὐτῶν· Ποῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται ; ξένον δὲ θαῦμα πᾶσιν ἐνομίζετο. Περὶ οὗ Ηρώδης ἀκούσας, ἐταράττετο λίαν, καὶ και λέσας τοὺς ἱερεῖς, ἐπυνθάνετο παρ' αὐτῶν, τοῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται. Οἱ δὲ εἶπον καὶ οὐκ ἠρνήσαντο ὡμολόγησαν καὶ οὐκ ἐψεύσαντο. Τὰς ἀκτῖνας τοῦ ἡλίου κρύπτειν οὐκ ἐδύναντο, τὴν περὶ τοῦ Σωτῆρος φωνὴν διὰ τοῦ προφήτου σαφηνιζομένην ἐμαρτύρησ σαν λέγοντες - Εν Βηθλεὲμ γεννᾶται ὁ Χριστός. Οὕτω γὰρ βοᾷ διὰ τοῦ προφήτου· Καὶ σύ, Βηθλεέμ, οὐ δαμῶς εἶ ἐλαχίστη ἐν τοῖς ἡγεμόσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ισραήλ. Ο τοῦ ἀπειθοῦντος Ισραήλ! Ομολόγησε τὸ πρᾶγμα τοῦ νόμου, καὶ τὸν νομοθέτην ηρνήσατο· αὐτοὶ ἐμαρτύρησαν ποῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται, καὶ αὐ Ο τοὶ πάλιν ἠρνήσαντο τὸν γεννηθέντα Χριστόν. Τί οὖν οἱ μάγοι ; ὧν τὸ οἰκεῖον τοῦ νοὸς ἠλλοιώθη, ὧν ἡ καρδία ἐταράττετο λίαν, καὶ ἐσβέννυτο ἐν λύπῃ, ὧν οἱ στεναγμοὶ ὡς κυμάτων βία τὴν ναῦν ἐπόντιζον, ὧν οἱ ὀφθαλμοὶ μαργαριτοειδέσι δάκρυσι τὴν γῆν κατέῤῥαινον, ὧν ἀφόρητος ή θλίψις, τὸν ἀνατολῶν ζητοῦντες ὁδηγὸν, ὃν οὐκ εἶχον, ἔχοντες ἐζήτουν· Ποῦ ὁ ἀστὴρ ὁ τῶν μάγων ὁδηγός; Καθ' οἷον δὲ τρόπον κρύπτεται ἀπ' αὐτῶν ὁ ἀστὴρ, σκόπει τὴν ἀλήθειαν, · καὶ βλέπε τὸ θαῦμα, καὶ τὴν μήνυσιν. Ενεκεν τού- του κρύπτεται ἀπ' αὐτῶν ὁ ἀστὴρ, ἵνα τούτων έρω- τώντων παρὰ τῶν ἀπίστων ἱερέων, φανερόν γένηται πᾶσι τὸ οὐρανοῦ καὶ γῆς μυστήριον. Ὅθεν μετὰ τὸ * DUBIA AUT SPURIA. B & qui est ante te, et dixit : Prius quam Abraham fie- ret, ego sum'. Quæ stabulum gloria exornasti, et præsepe illustrasti. Virgo siquidem, spelunca et præ- sepe, cœli circulum præ se ferentes Deum incom- prehensum gestabant : utpote tres Trinitati aperte ministrantes, quando Virgo in spelunca citra la- borem prægnans, coli et terra Dominum depo- suit in præsepio: tunc etiam ordines angelorum circumstabant Virginem cum clamore dicentes : Gloria in altissimis Deo, et in terra pax hominibus bona voluntatis. Quapropter etiam pastores, qui ruri pernoctabant, hujusmodi glorificationem ange- lorum audierunt de Salvatore, et celeri cursu pro- perantes, lucem adoraverunt; spectantes miracu- lum insolens, ancillam Domini et virginem in terra versantem, evasisse spousam calestem. Ipsa enim et sponsa, et thalamus, et Dei mater visa est in stabulo, quando peperit infantem Christum : juxta propheticam Isaiæ vocem, nempe : Puer natus est nobis, et filius datus est nobis: cujus imperium su- per humerum ejus, et vocatur nomen ejus magni con- silii Angelus, Deus fortis, potestate pollens, Prine ceps pacis, Pater futuri sæculi³. Tum post hæc : Magi a partibus Orientis, a stella splendida illustrati et deducti, peracta itineris ab Oriente longitudine, venerunt Bethlehem ad adorandum partum. Unde cum ad civitatem Jerusalem pervenissent, occultari coepit stella; illi vero perturbati, eo quod viæ du- cem perdidissent, necessitate cogente interrogabant incolas civitatis, et sciscitabantur ab eis, ubi natus esset Christus. Quod quidem miraculum inauditum omnes existimabant. De quo cum audisset Hero. des, turbabatur vehementer, et vocatis sacerdoti- bus, percontabatur eus, ubi Christus nasceretur. fili autem dixerunt, et non negaverunt ; confessi sunt, et non sunt mentiti. Solis radios abscondere non poterant, vocem scilicet per prophetam de Sal- vatore clare pronuntiatam; testato dixerunt: In Bethlehem nasci Christum. Hunc enim in modum per prophetam clamat: Et tu, Bethlehem, nequaquam es minima in principibus Juda; ex te enim exiet dux, qui sit dominator in Israel. O infidelem Israelem ! confessus est legis effectum, et legislatorem dene- gavit; testificati sunt ipsi, ubi nasceretur Christus, et hi rursus Christum natum abnegarunt. Quid igitur magi? quorum vis animi propria im- mutata erat, quo:um cor admodum turbabatur et exstinguebatur præ dolore; quorum suspiria flu- ctuum violentorum instar navem submergebant; quorum oculi, lacrymis gemmas præ se ferentibus, terram irrigabant; quorum afflictio intolerabilis erat, ductorem ab Oriente requirentes, quem non habebant, habentes quæritabant, ubi esset mago- rum dux stella. At vero perpende veritatem, quo- nam pacto occultatur eis stella, et intuere miracu- Jum, et ejus significationem. Hac de causa abscon- ditur eis stella, ut dum percontarentur incredulos . C Mich. v. • Joan. vi, 58. * Luc. 1, 14. Isa. ix. 6. * Matth. 11, sqq.
PG 43:500Ἕνεκεν τούτου κρύπτεται ἀπ’ αὐτῶν ὁ ἀστὴρ, ἵνα τούτων ἐρωτώντων παρὰ τῶν ἀπίστων ἱερέων, φανερὸν γένηται πᾶσι τὸ οὐρανοῦ καὶ γῆς μυστήριον. Ὅθεν μετὰ τὸ γνῶναι πάντας, φανεροῦται πάλιν μάγοις ὁ ἀστὴρ, ἕως οὗ ἐλθὼν ἔστη ἐπάνω τοῦ βρέφους ἐν τῷ σπηλαίῳ, ἢ μᾶλλον ἐν τῷ οὐρανῷ. Ὅπου γὰρ Χριστὸς, ἐκεῖ ὁ οὐρανός· τὸ γὰρ σπήλαιον οὐρανὸς ὤφθη ἐπὶ γῆς. Οἱ δὲ ἰδόντες τὸν ἀστέρα, μᾶλλον δὲ τὸν Σωτῆρα, ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην, οἳ καὶ κύψαντες προςεκύνησαν, καὶ ἐκβαλόντες τὰ δῶρα, χρυσὸν καὶ λίβανον καὶ σμύρναν. Χρυσὸν μὲν ὡς βασιλεῖ· λίβανον δὲ ὡς Θεῷ· καὶ σμύρναν ὡς θνητῷ· μᾶλλον δὲ ἵνα καὶ τὸν ἐνταφιασμὸν μηνύσωσι τοῦ πάντων κτίστου καὶ δημιουργοῦ Χριστοῦ, ὃν ἔτεκεν ἡ οὐράνιος νύμφη Μαρία, ὁ οὐρανὸς καὶ ναὸς καὶ θρόνος τῆς θεότητος, τὸ ἀνεκλάλητον τοῦ παραδείσου κειμήλιον. Ἄγγελοι τὴν Εὔαν ἐμέμφοντο, νυνὶ δὲ τὴν Μαρίαν δοξάζουσιν· ἡ τὸ ἀσθενὲς τῶν γυναικῶν κυρίως δοξάσασα, ἡ τὴν πεσοῦσαν Εὔαν ἀναστήσασα, καὶ τὸν ἐκβληθέντα τοῦ παραδείσου Ἀδὰμ εἰς οὐρανοὺς ἀποστείλασα, ἡ τὸν κλεισθέντα παράδεισον ἀνοίξασα, καὶ διὰ λῃστοῦ πάλιν τὸν Ἀδὰμ καταφυτεύσασα.Α γεννήσασα Χριστὸν τὸν εἰπόντα· Πριν Αβραάμ γενέσθαι ἐγώ εἰμι· ἡ τὸ σπήλαιον δοξάσασα, καὶ τὴν φάτνην μεγαλύνασα. Παρθένος γὰρ καὶ σπήλαιον καὶ φάτνη, οὐρανοῦ κύκλον ἔχοντες, Θεὸν ἀχώρητον έφερον, οἱ τρεῖς τῇ Τριάδι σαφῶς λειτουργήσαντες, ὅτε ἡ Παρθένος ἀπόνως τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς Δεσπό την ἐν τῷ σπηλαίῳ κυήσασα, ἐν τῇ φάτνῃ ἔθετο, τότε καὶ τάξεις ἀγγέλων τὴν Παρθένον ἐκύκλωσαν βοῶντες καὶ λέγοντες· Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. "Οθεν καὶ ποιμένες ἀγραυλοῦντες τὴν τοιαύτην δοξολογίαν τῶν ἀγγέλων ηκουσάν τε περὶ τοῦ Σωτῆρος, καὶ τῷ δρόμῳ βαδίσαντες, τὸ φῶς προσεκύνησαν, ξένον θαῦμα θεασάμενοι, τὴν δούλην τοῦ Δεσπότου καὶ τὴν ἐπίγειον παρθένον, οὐράνιον νύμφην. Αὕτη γὰρ καὶ νύμφη, καὶ παστὰς, καὶ Θεοῦ μήτηρ ὤφθη ἐν τῷ σπηλαίῳ, ὅτε τὸ βρέφος ἔτεκε Χριστόν, κατὰ τὴν προφητικὴν Ἡσαΐου φωνήν· ὅτι Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν· υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγά λης βουλῆς "Αγγελος, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξουσια στης, "Αρχων εἰρήνης, Πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶν νας. Εἶτά φησι μετὰ ταῦτα· Μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν ὑπὸ ἀστέρος φωτεινοῦ καταλαμπόμενοι, καὶ ὁδηγού- μενοι, τὸ μῆκος τῆς ἐξ ἀνατολῆς ὁδοῦ βαδίσαντες, ἤκασιν εἰς προσκύνησιν του τεχθέντος ἐν Βηθλεέμ. Ὅθεν καὶ τὴν πόλιν Ἱερουσαλήμ καταλαβόντες, κρύπτεται ἀπ' αὐτῶν ὁ ἀστήρ· οἱ δὲ θορυβηθέντες τὸν ὁδηγὸν ἀπολέσαντες, ἀνάγκης τῇ βίᾳ τοὺς ἐν τῇ πόλει ἐρωτῶντες, ἐπυνθάνοντο παρ' αὐτῶν· Ποῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται ; ξένον δὲ θαῦμα πᾶσιν ἐνομίζετο. Περὶ οὗ Ηρώδης ἀκούσας, ἐταράττετο λίαν, καὶ και λέσας τοὺς ἱερεῖς, ἐπυνθάνετο παρ' αὐτῶν, τοῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται. Οἱ δὲ εἶπον καὶ οὐκ ἠρνήσαντο ὡμολόγησαν καὶ οὐκ ἐψεύσαντο. Τὰς ἀκτῖνας τοῦ ἡλίου κρύπτειν οὐκ ἐδύναντο, τὴν περὶ τοῦ Σωτῆρος φωνὴν διὰ τοῦ προφήτου σαφηνιζομένην ἐμαρτύρησ σαν λέγοντες - Εν Βηθλεὲμ γεννᾶται ὁ Χριστός. Οὕτω γὰρ βοᾷ διὰ τοῦ προφήτου· Καὶ σύ, Βηθλεέμ, οὐ δαμῶς εἶ ἐλαχίστη ἐν τοῖς ἡγεμόσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ισραήλ. Ο τοῦ ἀπειθοῦντος Ισραήλ! Ομολόγησε τὸ πρᾶγμα τοῦ νόμου, καὶ τὸν νομοθέτην ηρνήσατο· αὐτοὶ ἐμαρτύρησαν ποῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται, καὶ αὐ Ο τοὶ πάλιν ἠρνήσαντο τὸν γεννηθέντα Χριστόν. Τί οὖν οἱ μάγοι ; ὧν τὸ οἰκεῖον τοῦ νοὸς ἠλλοιώθη, ὧν ἡ καρδία ἐταράττετο λίαν, καὶ ἐσβέννυτο ἐν λύπῃ, ὧν οἱ στεναγμοὶ ὡς κυμάτων βία τὴν ναῦν ἐπόντιζον, ὧν οἱ ὀφθαλμοὶ μαργαριτοειδέσι δάκρυσι τὴν γῆν κατέῤῥαινον, ὧν ἀφόρητος ή θλίψις, τὸν ἀνατολῶν ζητοῦντες ὁδηγὸν, ὃν οὐκ εἶχον, ἔχοντες ἐζήτουν· Ποῦ ὁ ἀστὴρ ὁ τῶν μάγων ὁδηγός; Καθ' οἷον δὲ τρόπον κρύπτεται ἀπ' αὐτῶν ὁ ἀστὴρ, σκόπει τὴν ἀλήθειαν, · καὶ βλέπε τὸ θαῦμα, καὶ τὴν μήνυσιν. Ενεκεν τού- του κρύπτεται ἀπ' αὐτῶν ὁ ἀστὴρ, ἵνα τούτων έρω- τώντων παρὰ τῶν ἀπίστων ἱερέων, φανερόν γένηται πᾶσι τὸ οὐρανοῦ καὶ γῆς μυστήριον. Ὅθεν μετὰ τὸ * DUBIA AUT SPURIA. B & qui est ante te, et dixit : Prius quam Abraham fie- ret, ego sum'. Quæ stabulum gloria exornasti, et præsepe illustrasti. Virgo siquidem, spelunca et præ- sepe, cœli circulum præ se ferentes Deum incom- prehensum gestabant : utpote tres Trinitati aperte ministrantes, quando Virgo in spelunca citra la- borem prægnans, coli et terra Dominum depo- suit in præsepio: tunc etiam ordines angelorum circumstabant Virginem cum clamore dicentes : Gloria in altissimis Deo, et in terra pax hominibus bona voluntatis. Quapropter etiam pastores, qui ruri pernoctabant, hujusmodi glorificationem ange- lorum audierunt de Salvatore, et celeri cursu pro- perantes, lucem adoraverunt; spectantes miracu- lum insolens, ancillam Domini et virginem in terra versantem, evasisse spousam calestem. Ipsa enim et sponsa, et thalamus, et Dei mater visa est in stabulo, quando peperit infantem Christum : juxta propheticam Isaiæ vocem, nempe : Puer natus est nobis, et filius datus est nobis: cujus imperium su- per humerum ejus, et vocatur nomen ejus magni con- silii Angelus, Deus fortis, potestate pollens, Prine ceps pacis, Pater futuri sæculi³. Tum post hæc : Magi a partibus Orientis, a stella splendida illustrati et deducti, peracta itineris ab Oriente longitudine, venerunt Bethlehem ad adorandum partum. Unde cum ad civitatem Jerusalem pervenissent, occultari coepit stella; illi vero perturbati, eo quod viæ du- cem perdidissent, necessitate cogente interrogabant incolas civitatis, et sciscitabantur ab eis, ubi natus esset Christus. Quod quidem miraculum inauditum omnes existimabant. De quo cum audisset Hero. des, turbabatur vehementer, et vocatis sacerdoti- bus, percontabatur eus, ubi Christus nasceretur. fili autem dixerunt, et non negaverunt ; confessi sunt, et non sunt mentiti. Solis radios abscondere non poterant, vocem scilicet per prophetam de Sal- vatore clare pronuntiatam; testato dixerunt: In Bethlehem nasci Christum. Hunc enim in modum per prophetam clamat: Et tu, Bethlehem, nequaquam es minima in principibus Juda; ex te enim exiet dux, qui sit dominator in Israel. O infidelem Israelem ! confessus est legis effectum, et legislatorem dene- gavit; testificati sunt ipsi, ubi nasceretur Christus, et hi rursus Christum natum abnegarunt. Quid igitur magi? quorum vis animi propria im- mutata erat, quo:um cor admodum turbabatur et exstinguebatur præ dolore; quorum suspiria flu- ctuum violentorum instar navem submergebant; quorum oculi, lacrymis gemmas præ se ferentibus, terram irrigabant; quorum afflictio intolerabilis erat, ductorem ab Oriente requirentes, quem non habebant, habentes quæritabant, ubi esset mago- rum dux stella. At vero perpende veritatem, quo- nam pacto occultatur eis stella, et intuere miracu- Jum, et ejus significationem. Hac de causa abscon- ditur eis stella, ut dum percontarentur incredulos . C Mich. v. • Joan. vi, 58. * Luc. 1, 14. Isa. ix. 6. * Matth. 11, sqq.
PG 43:501Διὰ σοῦ γὰρ τὸ μεσότοιχον τοῦ φραγμοῦ τὴν ἔχθραν κατέλυσεν, ὦ ἁγία Παρθένε· διὰ σοῦ ἡ οὐράνιος εἰρήνη τῷ κόσμῳ ἐδωρήθη, διὰ σοῦ τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης ἐφωτίσθη, διὰ σοῦ ἄνθρωποι ἄγγελοι γεγόνασι, διὰ σοῦ φίλοι, καὶ δοῦλοι, καὶ τέκνα Θεοῦ ἄνθρωποι ἐκλήθησαν, καὶ διὰ σοῦ σύνδουλοι ἀγγέλων καὶ συνόμιλοι ἄνθρωποι ἠξιώθησαν γενέσθαι· διὰ σοῦ γνῶσις οὐράνιος, καὶ δοξολογία ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανοὺς ἀναπέμπεται· διὰ σοῦ παῤῥησίαν ἄνθρωποι ἐν οὐρανῷ πρὸς τὸν Ὕψιστον ἔχουσι· διὰ σοῦ σταυρὸς ἔλλαμψε κατὰ πάσης τῆς οἰκουμένης, ἐν ᾧ τὸ βρέφος σου ἐκρέματο Χριστὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν· διὰ σοῦ θάνατος πατεῖται, καὶ ᾅδης σκυλεύεται· διὰ σοῦ τὰ εἴδωλα πεπτώκασι, καὶ γνῶσις οὐράνιος ἐγήγερται· διὰ σοῦ τὸν μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ ἐγνώκαμεν, ὃν ἔτεκες, παναγία Παρθένε, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ᾧ πάντες ἄγγελοι καὶ ἄνθρωποι προσκυνοῦντες λέγομεν, ἄναρχον τὸν Πατέρα, ἄναρχον τὸν Υἱὸν, ἄναρχον τὸ ἅγιον Πνεῦμα, Τριάδα ἀχώριστον καὶ ὁμοούσιον δοξάζοντες εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.γνώναι πάντας, φανεροῦται πάλιν μάγοις ὁ ἀστὴρ. ἕως οὗ ἐλθὼν ἔστη ἐπάνω τοῦ βρέφους ἐν τῷ σπη λαίῳ, ἢ μᾶλλον ἐν τῷ οὐρανῷ. Όπου γὰρ Χριστός, ἐκεῖ ὁ οὐρανός· τὸ γὰρ σπήλαιον οὐρανὸς ὤφθη ἐπὶ γῆς. Οἱ δὲ ἰδόντες τὸν ἀστέρα, μᾶλλον δὲ τὸν Σωτή- ρα, ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην, οἱ καὶ κύψαντες προσ- εκύνησαν, καὶ ἐκβαλόντες τὰ δῶρα, χρυσὸν καὶ λέ βανον καὶ σμύρναν. Χρυσὸν μὲν ὡς βασιλεῖ· λίβανον δὲ ὡς θεῷ· καὶ σμύρναν ὡς θνητῷ· μᾶλλον δὲ ἵνα καὶ τὸν ἐνταφιασμὸν μηνύσωσι τοῦ πάντων κτίστου καὶ δημιουργοῦ Χριστοῦ, ὃν ἔτεκεν ἡ οὐράνιος νύμφη Μαρία, ὁ οὐρανὸς καὶ ναὸς καὶ θρόνος τῆς θεότητος, τὸ ἀνεκλάλητον τοῦ παραδείσου κειμήλιον. "Αγγελοι τὴν Εὔαν ἐμέμφοντο, νυνὶ δὲ τὴν Μαρίαν δοξάζουσιν· ἡ τὸ ἀσθενὲς τῶν γυναικῶν κυρίως δοξάσασα, ἡ τὴν πεσοῦσαν Εὐαν ἀναστήσασα, καὶ τὸν ἐκβληθέντα τοῦ Β παραδείσου 'Αδάμ εἰς οὐρανοὺς ἀποστείλασα, ἡ τὸν κλεισθέντα παράδεισον ἀνοίξασα, καὶ διὰ λῃστοῦ πάν λιν τὸν ᾿Αδάμ καταφυτεύσασα. Διὰ σοῦ γὰρ τὸ μεσότ τοιχον τοῦ φραγμοῦ τὴν ἔχθραν κατέλυσεν, ὦ ἁγία Παρθένε· διὰ σοῦ ἡ οὐράνιος εἰρήνη τῷ κόσμῳ έδω ρήθη, διὰ σοῦ τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης εφωτίσθη, διὰ σοῦ ἄνθρωποι ἄγγελοι γεγόνασι, διὰ σοῦ φίλοι, καὶ δοῦλοι, καὶ τέκνα Θεοῦ ἄνθρωποι ἐκλήθησαν, καὶ διὰ σοῦ σύνδουλοι ἀγγέλων καὶ συνομιλοι άνθρωποι ἠξιώ θησαν γενέσθαι· διὰ σοῦ γνῶσις οὐράνιος, καὶ δοξο λογία ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανοὺς ἀναπέμπεται· διὰ σοῦ παρρησίαν ἄνθρωποι ἐν οὐρανῷ πρὸς τὸν Ὕψιστον ἔχουσι· διὰ σοῦ σταυρὸς ἔλλαμψε κατά πάσης τῆς οἰ κουμένης, ἐν ᾧ τὸ βρέφος σου ἐκρέματο Χριστὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν· διὰ σοῦ θάνατος πατεῖται, καὶ ᾅδης σκυ- λεύεται· διὰ σοῦ τὰ εἴδωλα πεπτώκασι, καὶ γνῶσις οὐράνιος ἐγήγερται· διὰ σοῦ τὸν μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ ἐγνώκαμεν, ὃν ἔτεκες, παναγία Παρθένε, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν, ᾧ πάντες ἄγγελοι καὶ άνθρωποι προσκυνοῦντες λέγομεν, ἄναρχον τὸν Πα- τέρα, ἄναρχον τὸν Υἱὸν, ἄναρχον τὸ ἅγιον Πνεῦμα, Τριάδα ἀχώριστον καὶ ὁμοούσιον δοξάζοντες εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Ἐκ λόγου ποιοῦ τοῦ ἐν ἁγίοις Πατρὸς ἡμῶν Επιφανίου επισκόπου, περὶ Βαΐων. Ὁ ὑπ' ἀγγέλων ἀσιγήτως ἀνυμνούμενος, καὶ δοξα λογούμενος, κάτω ὡς ἄνθρωπος γονυπετεῖ τῷ Πατρὶ καὶ εὔχεται· καὶ ἄνω αὐτὸς ὑπὸ πάσης ὁρατῆς καὶ ἀοράτου κτίσεως εὐχὰς καὶ γονυκλισίας προσδέχεται. Κάτω πεινᾷ ὡς ἄνθρωπος, ἄνωθεν δὲ ὁ αὐτὸς ἐλθὼν ἄρτος οὐράνιος διψῇ οἰκονομικῶς· ἀλλ᾽ αὐτός ἐστιν ἡ πηγὴ τῆς ζωῆς θεοπρεπώς. Κάτω κοπιᾷ κατὰ τὴν πρόσληψιν· ἀλλ᾽ αὐτός ἐστιν ἡ τῶν κοπιώντων καὶ πεφορτισμένων ἀνάπαυσις. Αὐτὸς οὗτός ἐστιν ὁ σή μερον ἐπὶ τὸν θάνατον εκουσίως ἐρχόμενος, ἵνα (75) τοῦ ἰδίου θανάτου καταργήσει τὸν τὸ κράτος ἔχοντα τοῦ θανάτου, καὶ ἀθανασίαν χαριζόμενος τοῖς ὑπ' αὐτ τοῦ θνήξασι, δι' ἀθανασίας ἐλπίδα δελεασθεῖσιν. Διὰ τοῦτο παρεγένετο, οὐ σκήπτρα καὶ σάλπιγγας ἐπ- η HOMILIA VI. IN FESTO PALMARUM. A sacerdotes, manifestum redderetur omnibus cali et terræ mysterium. Quapropter ubi cognoverunt - G'. omnes, rursum apparet stella magis, donec venisset supra infantem in stabulo, vel potius in cœlo (ubi enim Christus, ili et eclum); nam stabulum vi- sum est esse cœlum in terra. Illi vero cum vidis- sent stellam, imo potius Salvatorem, gavisi sunt gaudio magno : et incurvantes se adoraverunt, ob- tuleruntque dona, aurum, thus, et myrrham : au- rum quidem velut regi, thus autem tanquam Deo, et myrrham tanquam mortali; vel potius ut indi- carent sepulturam creatoris et opificis omnium Christi, quem peperit sponsa coelestis Maria, quæ est caelum, templum, et thronus divinitatis, inexpli- cabile paradisi monile. Angeli accusabant Evam, nunc vero Mariam gloria prosequuntur, quæ mu- lierum infirmitatem vere gloriosam reddidit, quæ lapsam Evam erexit, et Adamum e paradiso deje- ctum in cœlos misit; quæ paradisum clausum ape- ruit, et per latronem rursum Adamum complanta- vit. Per te enim, o sancta Virgo, medius obstru- ctionis paries inimicitias dissolvit; per te pax cœ- lestis donata est mundo, per te homines facti sunt angeli, per te homines appellati sunt amici, servi, et filii Dei, per te homines meruerunt esse con- servi angelorum, et cum eis familiariter conver sari, per te notitia cœlestis a terra transmittitur in cœlos; per te homines fiduciam habent in coelo erga Altissimum; per te crux resplenduit per uni- versam terram, in qua quidem cruce pependit filius C tuus Christus Deus noster; per te mors conculca- tur, et spoliatur infernus; per te ceciderunt idola, et excitata est notitia cœlestis; per te cognovimus unigenitum Filium Dei, quem, sanctissima Virgo, peperisti, Dominum nostrum Jesum Christum, quem omnes angeli atque homines adorantes, dicimus principio carentem Patrem, carentem principio Fi- lium, et principio carentem Spiritum sanctum, Trinitatem individuam et consubstantialem glori- licantes in sacula sæculorum. Amen... D VI. Sancti Epiphanii in festo Palmarum orationis frag- mentum (76). Qui ab angelis assidue prædicatur et canitur, in- fra, tanquam homo, Patri genua fecit, et preca- tur; supra ab omni aspectabili, et iuaspectabili creatura preces, et genufexiones accipit : infra au- tem hominis instar esurit. Idem cœlestis ex alto panis veniens ex dispensatione silium tolerat, cum ipse sit vitæ fons Deo dignus; infra secundum as- sumptain naturam laborat, cum sit laborantium et oneratorum requies. Hic ipse est, qui ad mortemi hodie sponte sua properat, uti morte sua mortis im- perium habentem expungat; et iis qui illius opera mortui erant, et immortalitatis spe velut illecebra capli, immortalitatem tribuat. Propterea venit ille, non sceptra, non tubas præferens, sed extremam (75) Deest διά. (76) Dionysio Petavio interprete.