PG 35:832ΛΟΓΟΣ ΙΑ. Τοῦ αὐτοῦ, εἰς Γρηγόριον Νύσσης, τὸν τοῦ μεγάλου Βασιλείου ἀδελφὸν, ἐπιστάντα μετὰ τὴν χειροτονίαν. Α. Φίλου πιστοῦ οὐκ ἔστιν ἀντάλλαγμα τῶν ὄντων οὐδὲν, οὐδέ τις σταθμὸς τῆς καλλονῆς αὐτοῦ. Φίλος πιστὸς σκέπη κραταιὰ, καὶ ὠχυρωμένον βασίλειον. Φίλος πιστὸς θησαυρὸς ἔμψυχος. Φίλος πιστὸς ὑπὲρ χρυσίον καὶ λίθον τίμιον πολύν. Φίλος πιστὸς κῆπος κεκλεισμένος, πηγὴ ἐσφραγισμένη, κατὰ καιρὸν ἀνοιγόμενά τε καὶ μεταλαμβανόμενα. Φίλος πιστὸς λιμὴν ἀναψύξεως. Ἂν δὲ καὶ συνέσει διαφέρῃ, πηλίκον; Εἰ δὲ καὶ παιδείαν ἄκρος, καὶ παιδείαν παντοίαν, τήν τε ἡμετέραν λέγω καὶ τήν ποτε ἡμετέραν, ὅσῳ λαμπρότερον; Εἰ δὲ καὶ υἱὸς φωτὸς, ἢ ἄνθρωπος τοῦ Θεοῦ, ἢ ἐγγίζων Θεῷ, ἢ ἀνὴρ ἐπιθυμιῶν τῶν κρειττόνων. ἤ τι τῶν τοιούτων ὀνομάζεσθαι ἄξιος, οἷς ἡ Γραφὴ τιμᾷ τοὺς ἐνθέους, καὶ ὑψηλοὺς, καὶ τῆς ἄνω μερίδος, τοῦτο μὲν ἤδη δῶρον Θεοῦ, καὶ φανερῶς ὑπὲρ τὴν ἀξίαν τὴν ἡμετέραν. Εἰ δὲ καὶ παρὰ φίλου πρὸς ἡμᾶς ἥκων, καὶ τούτου τήν τε ἀρετὴν ὁμοτίμου, καὶ τὴν φιλίαν τὴν ἡμετέραν, ἔτι τερπνότερόν τε καὶ χαριέστερον, καὶ μύρου τοῦ κοσμοῦντος πώγωνά τε ἱερέως καὶ ὤαν ἐνδύματος εὐωδέστερον. Β.μόσχον τῆς τελειώσεως, καὶ τελειοῖς τὰς χεῖρας τῷ Πνεύματι, καὶ εἰσάγεις εἰς τὰ ᾿Αγια τῶν ἁγίων ἐπι οπτεύσοντα, καὶ ποιεῖς λειτουργὸν τῆς σκηνῆς τῆς ἀληθινῆς, ἣν ἔπηξεν ὁ Κύριος καί, (64) οὐκ ἄνθρω πος. Εἰ δὲ καὶ ἄξιον ὑμῶν τε τῶν χριόντων, καὶ ὑπὲρ οὗ, καὶ εἰς ὃν ἡ χρίσις (65), οἶδε τοῦτο ὁ Πα- τὴρ τοῦ ἀληθινοῦ καὶ ὄντως Χριστοῦ, ὃν ἔχρισεν ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους αὐτοῦ, χρί- σας τὴν ἀνθρωπότητα τῇ θεότητι, ὥστε ποιῆσαι τὰ ἀμφότερα ἔν· καὶ αὐτὸς ὁ Θεὸς καὶ Κύριος (66) ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς, δι' οὗ τὴν καταλλαγὴν ἐσχήκαμεν, καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὃ ἔθετο ἡμᾶς εἰς τὴν δια- κονίαν ταύτην, ἐν ᾗ καὶ ἑστήκαμεν, καὶ καυχώμεθα ἐπ' ἐλπίδι (67) τῆς δόξης τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Β Αμήν. 14. ἐπ' ΧΙ. ΛΟΓΟΣ ΙΑ΄. Τοῦ αὐτοῦ (68), εἰς Γρηγόριον Νύσσης, τὸν τοῦ με γάλου Βασιλείου ἀδελφὸν, ἐπιστάντα μετὰ τὴν χειροτονίαν. τῶν ὄντων οὐδὲν, οὐδέ τις σταθμὸς τῆς καλλο τῆς (70) αὐτοῦ. Φίλος πιστὲς σκέπη κραταιά, και ὠχυρωμένον βασίλειον. Φίλος πιστός θησαυρὸς ἔμ- ψυχος (71). Φίλος πιστὸς ὑπὲρ χρυσίον καὶ λίθον τίμιον πολύν. Φίλος πιστὸς κῆπος κεκλεισμένος, πηγή εσφραγισμένη, κατὰ καιρὸν ἀνοιγόμενά τε καὶ μετ ταλαμβανόμενα. Φίλος πιστὸς λιμὴν ἀναψύξεως (72). *Αν δὲ καὶ συνέσει διαφέρῃ, πηλίκον; Εἰ δὲ καὶ παι- δείαν ἄκρος, καὶ παιδείαν παντοίαν, τήν τε ἡμετέραν λέγω καὶ τήν ποτε ἡμετέραν, ὅσῳ λαμπρότερον; Εἰ δὲ καὶ υἱὸς φωτός, ἢ ἄνθρωπος τοῦ Θεοῦ, ἢ ἐγ- γίζων Θεῷ, ἢ ἀνὴρ ἐπιθυμιών (75) τῶν κρειττόνων. ἤ τι τῶν τοιούτων ὀνομάζεσθαι ἄξιος, οἷς (74) ἡ Γραφὴ τιμὰ τοὺς ἐνθέους, καὶ ὑψηλούς, καὶ τῆς ἄνω μερί δος, τοῦτο μὲν ἤδη δῶρον Θεοῦ, καὶ φανερῶς ὑπὲρ τὴν ἀξίαν τὴν ἡμετέραν. Εἰ δὲ καὶ παρὰ φίλου πρὸς ἡμᾶς ἥκων, καὶ τούτου τήν τε ἀρετὴν ὁμοτίμου, καὶ τὴν φιλίαν τὴν ἡμετέραν, ἔτι τερπνότερόν τε καὶ χαριέστερον, καὶ μύρου τοῦ κοσμοῦντης πώγωνά τε ἱερέως καὶ ὤαν ἐνδύματος εὐωδέστερον. σε ν. 8. Εἰς Γρηγόριον ἀδελ φὸν Βασιλείου ἐπιστάντα μετὰ τὴν χειροτονίαν, « Απ επιθυμῶν. S. GREGORII THEOLOGI mauusque spiritui consecras, et Sancta sanctorum A spectatum introducis, verique illius tabernaculi, quod non homo, sed Dominus fixit 58, ministrum efficis : dignumne vero, et vobis qui ungitis, et eo, propter quem peragitur, et in quem tendit hæc unctio, perspectum hoc habet Pater veri illius ac genuini Christi, quem exsultationis oleo præ con sortibus suis so perfudit, cum humanitatem divini- tate unxit, ut faceret utraque unuin : perspectum etiam Deus ipse ac Dominus noster Jesus Christus, per quem reconciliationem obtinuimus, Spiritusque sanctus, qui nos huic muneri præfecit, in quo et stamus, et gloriamur, ob spem gloriæ Domini nostri Jesu Christi, cui gloria in sæcula sa:culorum. Amen. 6º Eph. 11, Deest xal in ss Hebr. viii, 2. » Psal. XLIV, 8. Par. edl. Par. el. xal in Par. el. in Par. ed. ORAT!O Ejusdem, ad Gregorium Nyssenum, Basilii magni fratrem aui post illius consecrationem advenerat, digna ponderatio contra bonitatem illius. Amicus fidelis, protectio fortis ", et munitum palatium. Amicus fidelis, vivus thesaurus. Amicus fidelis, super aurum et lapidem pretiosum multum 6. Amicus fidelis, hortus conclusus, fons signatus ", qui opportune aperiuntur et communicantur. Ami- cus fidelis, solatii portus. Quod si prudentia etiam et judicio excellat, quanti hoc faciendum? Quod si præterea summa doctrina instructus sit, et quidem omnis generis doctrina, hoc est tam nostra, quam ea quæ quondam nostra erat, quanto tandem istud luculentius? Quod si ad has quoque dotes id accedat, ut lucis sit filius ", aut homo Dei o, aut ad Deum propius accedens, aut vir desideriorum *7 bonorum, aut quibusdam id genus nominibus dignus, quibus homines divinos et excelsos ac su- perna partis exornat Scriptura, id vero Dei jam donum est, meritumque nostrum prorsus excedit. Quod si insuper ab amico ad nos veniat, eoque, nec virtute, nec amore erga nos, inferiori, hoc utique adhuc gratius atque jucundius, unguentoque illo, sacerdotis barbam et vestimenti oram fragrantius. C * Eccli. vi, 15. Psal. xviit, 11. Cal.1, 12. Joan. x 36; Εph. Tim. vi, 2. Ezech.xLI", 19. Dall. IX, 23. Psal. cxxx, 2. • Alias 6, quæ autem erat, nunc 8. medio circiter anno 572. - Habita D æquaverit.» Regg. hunc legimus titulum : Gregorium Basilii fratrem, › etc. coinmutatio, nec ulla ponderatio probitatem illius decorante, 6³ IV Reg. 1, 9; sunt in duobus Regg. cim Colb. Ed. (64) Ὁ Κύριος καί. Sic Reg. b. (65) Η χρίσις. Sic Regg. bm, et lu. Deest ή in (66) Ο Θεός και Κύριος. Sic duo Reg. Deest 167) Επ' ἐλπίδι. Sic tres Regg. et Jes. Deest 1. Amico fideli nulla est comparatio, nec ulla est Α'. Φίλου πιστοῦ οὐκ ἔστιν (69) αντάλλαγμα (68) Τοῦ αὐτοῦ. Sic Reg. bm. In tribus aliis (69) Οὐκ ἔστιν etc. • Nulla rerum digna est (70) Καλλονής. Pass. καλονής. (71) Φίλος πιστὸς θησαυρὸς ἔμψυχος. Hæc de- (12) 'Αναψύξεως. Refrigerationis. (1) Απαλύξως Siri et duode- (74) Οἷς. Sic tres Regg. Par. ed. οὔς.
PG 35:833Ἆρ’ οὖν ἱκανὰ ταῦτα, καὶ μετρίως ὑμῖν τὸν ἄνδρα ὁ λόγος ἔγραψεν; Ἢ δεῖ, καθάπερ τοὺς ἐπιμελεῖς τῶν ζωγράφων, πολλάκις ἐπιβάλλειν τὰ χρώματα, ἵνα τελεωτέραν ὑμῖν τὴν τοῦ λόγου γραφὴν παραστήσωμεν; Καὶ δὴ γράψομεν ὑμῖν τελεώτερόν τε καὶ σαφέστερον. Τίς νομοθετῶν ἐπιφανέστατος; Μωϋσῆς. Τίς ἱερέων ἁγιώτατος; Ἀαρών· οὐχ ἧττον ἀδελφοὶ τὴν εὐσέβειαν ἢ τὰ σώματα· μᾶλλον δὲ ὁ μὲν Θεὸς Φαραὼ, καὶ τοῦ Ἰσραὴλ προστάτης καὶ νομοθέτης, καὶ τῆς νεφέλης εἴσω χωρῶν, καὶ θείων μυστηρίων ἐπόπτης τε καὶ μυσταγωγὸς, καὶ τῆς σκηνῆς τῆς ἀληθινῆς τεχνίτης, ἣν ἔπηξεν ὁ Κύριος, καὶ οὐκ ἄνθρωπος· ἱερεῖς δὲ ὁμοίως ἀμφότεροι. Μωσῆς γὰρ, φησὶ, καὶ Ἀαρὼν ἐν τοῖς ἱερεῦσιν αὐτοῦ· ὁ μὲν ἄρχων ἀρχόντων, καὶ ἱερεὺς ἱερέων, χρώμενος μὲν ὅσα γλώσσῃ τῷ Ἀαρὼν, αὐτὸς δὲ τὰ πρὸς Θεὸν ἐκείνῳ γινόμενος· ὁ δὲ μετ’ ἐκεῖνον μὲν εὐθὺς, πολὺ δὲ πρὸ τῶν ἄλλων ἀξίᾳ τε καὶ τῇ πρὸς Θεὸν ἐγγύτητι. Ἀμφότεροι βασανίζοντες Αἴγυπτον, θάλασσαν τέμνοντες, τὸν Ἰσραὴλ διεξάγοντες, τοὺς ἐχθροὺς βαπτίζοντες, ἄρτον ἄνωθεν ἕλκοντες, ὕδωρ ἄπιστον ἐν ἐρήμῳ, τὸ μὲν ἐκδιδόντες, τὸ δὲ γλυκαίνοντες·Β΄. Αρ' οὖν ἱκανὰ ταῦτα, καὶ μετρίως (75) ὑμῖν Α τὸν ἄνδρα ὁ λόγος ἔγραψεν; "Η δεῖ, καθάπερ τοὺς ἐπιμελεῖς τῶν ζωγράφων, πολλάκις ἐπιβάλλειν τὰ χρώματα, ἵνα τελεωτέραν ὑμῖν (76) τὴν τοῦ λόγου γραφὴν παραστήσωμεν; Καὶ δὴ γράψομεν (77) ὑμῖν τελεώτερόν τε καὶ σαφέστερον. Τίς νομοθετῶν ἐπι- φανέστατος; Μωϋσῆς. Τίς ἱερέων ἁγιώτατος; Αa- 'Αα- ρών· οὐχ ἧττον ἀδελφοὶ τὴν εὐσέβειαν ἢ τὰ σώματα μᾶλλον δὲ ὁ μὲν Θεὸς Φαραώ, καὶ τοῦ Ἰσραὴλ προ- στάτης (78) καὶ νομοθέτης, καὶ τῆς νεφέλης εἴσω χωρῶν, καὶ θείων μυστηρίων επόπτης τε καὶ μυ σταγωγός (79), καὶ τῆς σκηνῆς τῆς ἀληθινῆς τεχνίτης, ἣν ἔπηξεν ὁ Κύριος, καὶ οὐκ ἄνθρωπος· ἱερεῖς δὲ ὁμοίως ἀμφότεροι. Μωσῆς γὰρ, φησί, καὶ Ααρών ἐν τοῖς (80) ἱερεῦσιν αὐτοῦ· ὁ μὲν ἄρχων ἀρχόντων, καὶ ἱερεὺς ἱερέων, χρώμενος μὲν ὅσα γλώσσῃ τῷ Ααρών, αὐτὸς δὲ τὰ πρὸς Θεὸν ἐκείνῳ γινόμενος· ὁ δὲ μετ' ἐκεῖνον μὲν εὐθὺς, πολὺ δὲ πρὸ τῶν ἄλλων ἀξίμ τε καὶ τῇ πρὸς Θεὸν ἐγγύτητι. Αμφότεροι βασα νίζοντες Αἴγυπτον, θάλασσαν τέμνοντες, τὸν Ἰσραὴλ διεξάγοντες, τοὺς ἐχθροὺς βαπτίζοντες, ἄρτον ἄνωθεν ἕλκοντες, ὕδωρ ἄπιστον ἐν ἐρήμῳ, τὸ μὲν ἐκδιδόντες, τὸ δὲ γλυκαίνοντες· ἀμφότεροι καταπολεμοῦντες 81) τὸν Ἀμαλὴκ ἐκτάσει χειρῶν ἁγίᾳ, καὶ τύπῳ μυστη ρίου μείζονος· ἀμφότεροι πρὸς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγε‐ λίας, καὶ ὁδηγοῦντες καὶ σπεύδοντες. Μή τι γνωρι μώτερον (82) τῆς εἰκόνος; Οὐ σαφῶς ὑμῖν τὸν ὁμώ νυμον (85) ἐμοὶ καὶ ὁμόψυχον (84) ὁ ζωγράφος λόγος ἀνετυπώσατο· Β Γ'. Τούτων ὁ μὲν ἔχρισεν ἡμᾶς, καὶ κρυπτομένους εἰς μέσον ἤγαγεν· οὐκ οἶδ' ὅ τι παθών, ἢ πῶς κινη- θεὶς ἀναξίως τοῦ ἐν αὐτῷ πνεύματος· καὶ γὰρ εἰ τραχύτερος ὁ λόγος, όμως (85) εἰρήσεται· πάντα οἴσει φιλία καὶ πάσχουσα καὶ ἀκούουσα. Ο δὲ παρα- καλέσων ήκει, καὶ συμβιβάσων, καὶ προσημερώ των (86) τῷ Πνεύματι. Μέγα μὲν, ὅτι καὶ νῦν, ἐμοί (πῶς δὲ οὐ μέγιστον; ὅς γε παντὸς ὑμᾶς τοῦ βίου προεστησάμην)· μέμφομαι δὲ, ὅτι τῆς χρείας ὕστε ρος (87). Πῶς μετὰ τὴν ἧτταν καὶ καταδρομὴν ἡ συμμαχία, ὦ φίλων ἄριστε καὶ συμμάχων; καὶ μετὰ τὴν ζάλην ὁ κυβερνήτης, καὶ μετὰ τὴν οὐλὴν τὸ φάρ- μαχον; Πότερον ὡς φιλάδελφος ησχύνθης τὴν τυραν νίδα ; Η͵ καὶ αὐτὸς ὡς δυνάστης ἐδυσχέρανας τὴν ἀπει- θείαν; Ποτέρῳ τῶν ἀδελφῶν ἐγκαλεῖς, καὶ πότερον ἀφιείς (88) τῆς μέμψεως; Φθέγξομαί τι (89) πρὸς σὲ ἐν. ὕστερον. τι ORATIO XI. AD GREGOR. NYSSEN. - B C II. An vero hæc sufficiunt, atque abunde vobis hunc virum oratio depinxit? An nobis potius sedu- los ac diligentes pictores imitari convenit, sæpius- que colores inducere, quo perfectiorem vobis ser- monis picturam ob oculos ponamus? Et vero cla- rius exactiusque vobis hominem describemus. Quis legislatorum illustrissimus? Moyses. Quis sacerdo- tum sanctissimus? Aaron: non minus pietate, quam corporibus fratres; vel potius, ille quidem Pharaonis Deus ", et Israelitarum antistes et legislator, et nubem ingrediens, et divinorum mysteriorum spectator et præsul, et tabernaculi illius veri fabricator, quod a Deo, non ab homine constructum est 70: ambo autem æque sacerdotes. Moses enim, ait ille, et Aaron, inter sacerdotes ejus ". Ille principum princeps, et sacerdotum sa- cerdos, Aarone pro lingua utens, ipsique vicissim in iis rebus operam navans, quæ ad Deum pertine- bant 's : hic illi statim secundus, alios autem digni- tate et propinquitate ad Deum longe antecedens. Ambo Ægyptum vexantes, mare scindentes, Israe- lem trajicientes, hostes demergentes, panem superne trahentes, aquam hominum fidem superantemn in deserto partim profundentes, partim edulcantes : ambo per sanctam manuum extensionem f, subli Iniorisque mysterii figuram, Amalecitas opprimen- tes: ambo ad promissam terram duces viæ se præ- bentes, ac properantes. Ecquid hac imagine notius apertiusque cogitari potest? Nonne perspicue cogno- minem menm parique animo præditum, pictrix oratio eflinxit? III. Horum alter nos unxit, ac latentes in medium produxit : quod, quid ei acciderit, ut faceret, aut quid eum ad hanc rem impulerit, haud scio, certe, non ut dignum erat eo spiritu, qui in ipso est ; dicam enim, etsi asperior hic seruno sit ; omnia feret amicitia, tum perpetiens, tum audiens. Alter hanc causam huc veniendi habuit, ut nos consoletur, ac confirmet, Spirituque mansuefaciat. Quem quidem etsi nunc quoque venisse, plurimi duco (nec mirum, cum vos vitæ meæ omni semper proposuerin): hoc tamen molestum est, quod serius quain res postularet, accesserit. Quonam modo post cladem et hostilem impetum, suppetiæ, ami. D corum et commilitonum præstantissime ? Quonam "Psal. xcv, Exod. VII, • Mysteriorum inspector et initiator. Par. deest lantes. » intelligit. vis modo post tempestatem, gubernator, post cicatri- cem, medicina? Utram te, ut fratris amantemn, animo mihi conjunctissimum, unanimum. . Credi- derim hac voce significari Basilium magnum, ol superiora istius n. verba, ‹ non minus pietate quam corporibus fratres. › ctoritate trium Regg. codd., Coisl. 1, et 2, Or. 2, Jes. et Par. Agnoscit et vertit ipse Billius. Coisl. uterque et Or. 2. Deest in ed. 1. το Hebr. vuli, 2. (75) Μετρίως. « Mediocriter, parcius. (76) Υμῖν. Reg. bu, ἡμῖν. (71) Γράψομεν. Duo Regg. γράψωμεν. (78) Προστάτης. Οr. 2, παραστάτης. (79) Επόπτης τε καὶ μυσταγωγός. Combef. (80) Ἐν τοῖς. Sic Regg. quatuor et Pass. In ed. (81) Καταπολεμούντες. • Expugnantes, debel- (84) Γνωριμώτερον. Pass. addit ὑμῖν. (85) Τὸν ὁμώνυμον. Gregorium Nyssenum hic (84) Καὶ ὁμόψυχον. Coisl. 2, ομόζυγον, e et hunc 6. ” Exod. iv, 16. ” Exod. xvII, 12. (85) Ὅμως. Combef. legit, ἀλλ' ὅμως. (86) Καὶ προσημειώσων. Sic restituimus an- (87) Ύστερος. Regg. d, ph, et quinque Colb. (83) Αφιείς. Tres Regg. ἀφίης 189) φθέγξομαι τι. lin tres Regii, plures Colb.,
PG 35:834ἀμφότεροι καταπολεμοῦντες τὸν Ἀμαλὴκ ἐκτάσει χειρῶν ἁγίᾳ, καὶ τύπῳ μυστηρίου μείζονος· ἀμφότεροι πρὸς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας, καὶ ὁδηγοῦντες καὶ σπεύδοντες. Μή τι γνωριμώτερον τῆς εἰκόνος; Οὐ σαφῶς ὑμῖν τὸν ὁμώνυμον ἐμοὶ καὶ ὁμόψυχον ὁ ζωγράφος λόγος ἀνετυπώσατο; Γ. Τούτων ὁ μὲν ἔχρισεν ἡμᾶς, καὶ κρυπτομένους εἰς μέσον ἤγαγεν· οὐκ οἶδ’ ὅ τι παθὼν, ἢ πῶς κινηθεὶς ἀναξίως τοῦ ἐν αὐτῷ πνεύματος· καὶ γὰρ εἰ τραχύτερος ὁ λόγος, ὅμως εἰρήσεται· πάντα οἴσει φιλία καὶ πάσχουσα καὶ ἀκούουσα. Ὁ δὲ παρακαλέσων ἥκει, καὶ συμβιβάσων, καὶ προσημερώσων τῷ Πνεύματι. Μέγα μὲν, ὅτι καὶ νῦν, ἐμοί (πῶς δὲ οὐ μέγιστον; ὅς γε παντὸς ὑμᾶς τοῦ βίου προεστησάμην)· μέμφομαι δὲ, ὅτι τῆς χρείας ὕστερος. Πῶς μετὰ τὴν ἧτταν καὶ καταδρομὴν ἡ συμμαχία, ὦ φίλων ἄριστε καὶ συμμάχων; καὶ μετὰ τὴν ζάλην ὁ κυβερνήτης, καὶ μετὰ τὴν οὐλὴν τὸ φάρμακον; Πότερον ὡς φιλάδελφος ᾐσχύνθης τὴν τυραννίδα; Ἢ καὶ αὐτὸς ὡς δυνάστης ἐδυσχέρανας τὴν ἀπειθείαν; Ποτέρῳ τῶν ἀδελφῶν ἐγκαλεῖς, καὶ πότερον ἀφιεὶς τῆς μέμψεως;Β΄. Αρ' οὖν ἱκανὰ ταῦτα, καὶ μετρίως (75) ὑμῖν Α τὸν ἄνδρα ὁ λόγος ἔγραψεν; "Η δεῖ, καθάπερ τοὺς ἐπιμελεῖς τῶν ζωγράφων, πολλάκις ἐπιβάλλειν τὰ χρώματα, ἵνα τελεωτέραν ὑμῖν (76) τὴν τοῦ λόγου γραφὴν παραστήσωμεν; Καὶ δὴ γράψομεν (77) ὑμῖν τελεώτερόν τε καὶ σαφέστερον. Τίς νομοθετῶν ἐπι- φανέστατος; Μωϋσῆς. Τίς ἱερέων ἁγιώτατος; Αa- 'Αα- ρών· οὐχ ἧττον ἀδελφοὶ τὴν εὐσέβειαν ἢ τὰ σώματα μᾶλλον δὲ ὁ μὲν Θεὸς Φαραώ, καὶ τοῦ Ἰσραὴλ προ- στάτης (78) καὶ νομοθέτης, καὶ τῆς νεφέλης εἴσω χωρῶν, καὶ θείων μυστηρίων επόπτης τε καὶ μυ σταγωγός (79), καὶ τῆς σκηνῆς τῆς ἀληθινῆς τεχνίτης, ἣν ἔπηξεν ὁ Κύριος, καὶ οὐκ ἄνθρωπος· ἱερεῖς δὲ ὁμοίως ἀμφότεροι. Μωσῆς γὰρ, φησί, καὶ Ααρών ἐν τοῖς (80) ἱερεῦσιν αὐτοῦ· ὁ μὲν ἄρχων ἀρχόντων, καὶ ἱερεὺς ἱερέων, χρώμενος μὲν ὅσα γλώσσῃ τῷ Ααρών, αὐτὸς δὲ τὰ πρὸς Θεὸν ἐκείνῳ γινόμενος· ὁ δὲ μετ' ἐκεῖνον μὲν εὐθὺς, πολὺ δὲ πρὸ τῶν ἄλλων ἀξίμ τε καὶ τῇ πρὸς Θεὸν ἐγγύτητι. Αμφότεροι βασα νίζοντες Αἴγυπτον, θάλασσαν τέμνοντες, τὸν Ἰσραὴλ διεξάγοντες, τοὺς ἐχθροὺς βαπτίζοντες, ἄρτον ἄνωθεν ἕλκοντες, ὕδωρ ἄπιστον ἐν ἐρήμῳ, τὸ μὲν ἐκδιδόντες, τὸ δὲ γλυκαίνοντες· ἀμφότεροι καταπολεμοῦντες 81) τὸν Ἀμαλὴκ ἐκτάσει χειρῶν ἁγίᾳ, καὶ τύπῳ μυστη ρίου μείζονος· ἀμφότεροι πρὸς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγε‐ λίας, καὶ ὁδηγοῦντες καὶ σπεύδοντες. Μή τι γνωρι μώτερον (82) τῆς εἰκόνος; Οὐ σαφῶς ὑμῖν τὸν ὁμώ νυμον (85) ἐμοὶ καὶ ὁμόψυχον (84) ὁ ζωγράφος λόγος ἀνετυπώσατο· Β Γ'. Τούτων ὁ μὲν ἔχρισεν ἡμᾶς, καὶ κρυπτομένους εἰς μέσον ἤγαγεν· οὐκ οἶδ' ὅ τι παθών, ἢ πῶς κινη- θεὶς ἀναξίως τοῦ ἐν αὐτῷ πνεύματος· καὶ γὰρ εἰ τραχύτερος ὁ λόγος, όμως (85) εἰρήσεται· πάντα οἴσει φιλία καὶ πάσχουσα καὶ ἀκούουσα. Ο δὲ παρα- καλέσων ήκει, καὶ συμβιβάσων, καὶ προσημερώ των (86) τῷ Πνεύματι. Μέγα μὲν, ὅτι καὶ νῦν, ἐμοί (πῶς δὲ οὐ μέγιστον; ὅς γε παντὸς ὑμᾶς τοῦ βίου προεστησάμην)· μέμφομαι δὲ, ὅτι τῆς χρείας ὕστε ρος (87). Πῶς μετὰ τὴν ἧτταν καὶ καταδρομὴν ἡ συμμαχία, ὦ φίλων ἄριστε καὶ συμμάχων; καὶ μετὰ τὴν ζάλην ὁ κυβερνήτης, καὶ μετὰ τὴν οὐλὴν τὸ φάρ- μαχον; Πότερον ὡς φιλάδελφος ησχύνθης τὴν τυραν νίδα ; Η͵ καὶ αὐτὸς ὡς δυνάστης ἐδυσχέρανας τὴν ἀπει- θείαν; Ποτέρῳ τῶν ἀδελφῶν ἐγκαλεῖς, καὶ πότερον ἀφιείς (88) τῆς μέμψεως; Φθέγξομαί τι (89) πρὸς σὲ ἐν. ὕστερον. τι ORATIO XI. AD GREGOR. NYSSEN. - B C II. An vero hæc sufficiunt, atque abunde vobis hunc virum oratio depinxit? An nobis potius sedu- los ac diligentes pictores imitari convenit, sæpius- que colores inducere, quo perfectiorem vobis ser- monis picturam ob oculos ponamus? Et vero cla- rius exactiusque vobis hominem describemus. Quis legislatorum illustrissimus? Moyses. Quis sacerdo- tum sanctissimus? Aaron: non minus pietate, quam corporibus fratres; vel potius, ille quidem Pharaonis Deus ", et Israelitarum antistes et legislator, et nubem ingrediens, et divinorum mysteriorum spectator et præsul, et tabernaculi illius veri fabricator, quod a Deo, non ab homine constructum est 70: ambo autem æque sacerdotes. Moses enim, ait ille, et Aaron, inter sacerdotes ejus ". Ille principum princeps, et sacerdotum sa- cerdos, Aarone pro lingua utens, ipsique vicissim in iis rebus operam navans, quæ ad Deum pertine- bant 's : hic illi statim secundus, alios autem digni- tate et propinquitate ad Deum longe antecedens. Ambo Ægyptum vexantes, mare scindentes, Israe- lem trajicientes, hostes demergentes, panem superne trahentes, aquam hominum fidem superantemn in deserto partim profundentes, partim edulcantes : ambo per sanctam manuum extensionem f, subli Iniorisque mysterii figuram, Amalecitas opprimen- tes: ambo ad promissam terram duces viæ se præ- bentes, ac properantes. Ecquid hac imagine notius apertiusque cogitari potest? Nonne perspicue cogno- minem menm parique animo præditum, pictrix oratio eflinxit? III. Horum alter nos unxit, ac latentes in medium produxit : quod, quid ei acciderit, ut faceret, aut quid eum ad hanc rem impulerit, haud scio, certe, non ut dignum erat eo spiritu, qui in ipso est ; dicam enim, etsi asperior hic seruno sit ; omnia feret amicitia, tum perpetiens, tum audiens. Alter hanc causam huc veniendi habuit, ut nos consoletur, ac confirmet, Spirituque mansuefaciat. Quem quidem etsi nunc quoque venisse, plurimi duco (nec mirum, cum vos vitæ meæ omni semper proposuerin): hoc tamen molestum est, quod serius quain res postularet, accesserit. Quonam modo post cladem et hostilem impetum, suppetiæ, ami. D corum et commilitonum præstantissime ? Quonam "Psal. xcv, Exod. VII, • Mysteriorum inspector et initiator. Par. deest lantes. » intelligit. vis modo post tempestatem, gubernator, post cicatri- cem, medicina? Utram te, ut fratris amantemn, animo mihi conjunctissimum, unanimum. . Credi- derim hac voce significari Basilium magnum, ol superiora istius n. verba, ‹ non minus pietate quam corporibus fratres. › ctoritate trium Regg. codd., Coisl. 1, et 2, Or. 2, Jes. et Par. Agnoscit et vertit ipse Billius. Coisl. uterque et Or. 2. Deest in ed. 1. το Hebr. vuli, 2. (75) Μετρίως. « Mediocriter, parcius. (76) Υμῖν. Reg. bu, ἡμῖν. (71) Γράψομεν. Duo Regg. γράψωμεν. (78) Προστάτης. Οr. 2, παραστάτης. (79) Επόπτης τε καὶ μυσταγωγός. Combef. (80) Ἐν τοῖς. Sic Regg. quatuor et Pass. In ed. (81) Καταπολεμούντες. • Expugnantes, debel- (84) Γνωριμώτερον. Pass. addit ὑμῖν. (85) Τὸν ὁμώνυμον. Gregorium Nyssenum hic (84) Καὶ ὁμόψυχον. Coisl. 2, ομόζυγον, e et hunc 6. ” Exod. iv, 16. ” Exod. xvII, 12. (85) Ὅμως. Combef. legit, ἀλλ' ὅμως. (86) Καὶ προσημειώσων. Sic restituimus an- (87) Ύστερος. Regg. d, ph, et quinque Colb. (83) Αφιείς. Tres Regg. ἀφίης 189) φθέγξομαι τι. lin tres Regii, plures Colb.,
PG 35:835Φθέγξομαί τι πρὸς σὲ τῶν τοῦ Ἰὼβ ῥημάτων, καὶ αὐτὸς ἀλγῶν, καὶ πρὸς φίλον, εἰ καὶ μὴ τοιοῦτον, μηδὲ ἐφ’ ὁμοίοις τοῖς πάθεσιν. Ποτέρῳ πρόσκεισαι; Ἢ τίνι μέλλεις βοηθεῖν; Ἆρ’ οὐχ ᾧ πολλὴ ἰσχύς; Οὐχ ᾧ πολλὴ σοφία καὶ ἐπιστήμη; Τοῦτο γὰρ ὁρῶ πολλοὺς τῶν νῦν κριτῶν πάσχοντας, οἳ ῥᾷον ἂν τοῖς ὑψηλοῖς τὰ μέγιστα συγχωρήσαιεν ἢ τοῖς ταπεινοῖς τὰ ἐλάχιστα. Τοῦτο μὲν οὖν αὐτὸς ἂν εἰδείης· οὐ γὰρ ἐμοί τι θέμις περὶ σοῦ τῶν οὐ καλῶν ἀποφαίνεσθαι, ὅς σε καλοῦ παντὸς ὅρον καὶ κανόνα τίθεμαι· καὶ ἅμα μὴ ταχὺς εἶναι εἰς κρίσιν, ὑπὸ τῆς Γραφῆς νενουτέθημαι. Ἐγὼ δὲ τὸν λόγον ὑποσχεῖν ἕτοιμος, καί σοι, καὶ παντὶ τῷ βουλομένῳ διὰ φιλίαν, τῆς ἐμῆς, εἴτε ἀπειθείας, ὡς ἄν τινες ὀνομάσαιεν, εἴτε προμηθείας, ὡς ἐμαυτὸν πείθω, καὶ ἀσφαλείας, ὡς ἂν εἰδείης μὴ πάντη ἀτόπῳ φίλῳ χρώμενος καὶ ἀμαθεῖ· ἀλλ’ ἔστιν ἃ καὶ συνορᾷν δυναμένῳ τῶν πολλῶν ἄμεινον, καὶ θαῤῥοῦντι μὲν ἃ θαῤῥεῖν ἄξιον, φοβουμένῳ δὲ οὗ ἐστι φόβος, καὶ ἃ μηδὲ φοβεῖσθαι τοῖς νοῦν ἔχουσι φοβερώτερον. Δ. Τί οὖν δοκεῖ, καὶ τί βέλτιον; Νῦν ὑπόσχωμεν τὰς εὐθύνας ὑμῖν, τοῦτο κελεύετε, καὶ οὐκ ἀποδοκιμάζετε τὸν καιρόν;Α τῶν τοῦ Ἰὼβ βημάτων, καὶ αὐτὸς ἀλγῶν, καὶ πρὸς (90) φίλον, εἰ καὶ μὴ τοιοῦτον, μηδὲ ἐφ' ὁμοίοις τοῖς πά θεσιν. Ποτέρῳ πρόσκεισαι; Η τίνι μέλλεις βοηθεῖν; Αρ᾽ οὐχ ᾧ πολλὴ ἰσχύς (91); Ούχ ᾧ πολλή σοφία καὶ ἐπιστήμη; Τοῦτο γὰρ ὁρῶ πολλοὺς τῶν νῦν κριτῶν πάσχοντας, οἱ ῥᾷον ἂν τοῖς ὑψηλοῖς τὰ μέγιστα συγχωρήσαιεν ἢ τοῖς ταπεινοῖς τὰ ἐλάχιστα. Τοῦτο μὲν οὖν αὐτὸς ἂν εἰδείης· οὐ γὰρ ἐμοί τι θέμις περι σοῦ τῶν οὐ καλῶν ἀποφαίνεσθαι, ὅς σε καλοῦ παντὸς ὅρον καὶ κανόνα τίθεμαι· καὶ ἅμα μὴ ταχὺς εἶναι (92) εἰς κρίσιν, ὑπὸ τῆς Γραφῆς (93) νενουτέθημαι (94). Ἐγὼ δὲ τὸν λόγον ὑποσχεῖν ἕτοιμος, καί σοι, καὶ παντὶ τῷ βουλομένῳ (95) διὰ φιλίαν, τῆς ἐμῆς, είτε ἀπειθείας, ὡς ἄν τινες ὀνομάσαιεν, είτε προμηθείας, ὡς ἐμαυτὸν πείθω, καὶ ἀσφαλείας, ὡς ἂν εἰδείης μὴ πάντη (96) ατόπῳ φίλῳ χρώμενος καὶ ἀμαθεῖ· ἀλλ᾽ ἔστιν ἃ καὶ συνορᾷν δυναμένῳ τῶν πολλῶν ἄμεινον, καὶ θαῤῥοῦντι μὲν & θαῤῥεῖν ἄξιον, φοβουμένῳ δὲ οὗ ἐστι φόβος, καὶ ἃ μηδὲ φοβείσθαι τοῖς νοῦν ἔχουσι φοβερώτερον. Β Δ'. Τί οὖν δοκεῖ, καὶ τί βέλτιον; Νῦν ὑπόσχωμεν τὰς εὐθύνας ὑμῖν, τοῦτο κελεύετε, καὶ οὐκ ἀποδοκι μάζετε τὸν καιρόν; ("Ο δέ ἐστι πανήγυρις, ἀλλ᾽ οὐ δικαστήριον.) "Η τοῦτο μὲν εἰς ἄλλον καιρὸν καὶ σύλ λογον ἀποθώμεθα; Καὶ γάρ ἐστι μακρότερος (97), ἢ κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν ὁ λόγος. Ἡμεῖς δὲ τί φθεγξόμεθα πρὸς ὑμᾶς τῆς πανηγύρεως ἄξιον, ἵνα μὴ νήστεις ὑμᾶς ἀπολύσωμεν αὐτοὶ, καὶ ταῦτα ὄντες οἱ ἑστιάτορες; 'Αγνίσωμεν ἡμᾶς αὐτοὺς, ἀδελφοί, τοῖς μάρτυσι· μᾶλλον δὲ, ᾧ κἀκεῖνοι δι' αἵματος καὶ τῆς ἀληθείας ἡγνίσθησαν. Ἐλευθερωθῶμεν (98) παν τὸς μολυσμοῦ σαρκὸς καὶ πνεύματος· νιψώμεθα, και θαροὶ γενώμεθα· παραστήσωμεν καὶ αὐτοὶ τὰ σώματα ἡμῶν καὶ τὰς ψυχὰς, θυσίαν ζῶσαν, ἁγίαν, εὐάρεστον τῷ Θεῷ, τὴν λογικήν λατρείαν (99) ταύτην ἡμῶν καὶ ἔντευξιν. Οὐδὲν γὰρ οὕτω τῷ καθαρῷ (1) τίμιον, ὡς καθαρότης ή κάθαρσις. ᾿Αθλήσωμεν διὰ τοὺς ἀθλη τάς (2)· νικήσωμεν διὰ τοὺς νικητάς · μαρτυρήσωμεν ῃ τῇ ἀληθείᾳ διὰ τοὺς μάρτυρας. Τοῦτο τοῖς ἄθλοις αύ- Ισχύς. Γραφῆς. μικρότερος, ο τῶν χαρισώμεθα, τὸ καὶ αὐτοὶ στεφανίται γενέσθαι, καὶ τῆς αὐτῆς κληρονόμοι δόξης, της τε παρ' έντευξιν καὶ λατρείαν. λατρείαν, ἔντευξιν, λατρείαν, S. GREGORII THEOLOGI nobis illata puduit? An ipse quoque, ut imperium gerens, inobedientiam nostram et contumaciam iniquo animo tulisti ? Utrum tandem fratruin accu- sas, utrum culpa liberas? Atque, ut Jobi verbis adl te utar, nimirum ipse quoque dolore affectus, et ad amicum loquens, etsi non talen, nec ob easdem calamitates : Utri adhæres? Aut cui opem afferre paras? an non ei, qui viribus poller? An non ei, qui sapientia et doctrina abundat 7? Hoc enim permultis ætatis nostræ judicibus usu venire con- spicio, qui magnis et excelsis viris gravissima quæ. que facilius condonarint, quam humilibas et abjectis quidquam vel levissimi momenti. Sed hoc quidem ipse videris. Neque enim mihi de te, quem virtu- tum omnium normam atque exemplar esse statuo, quidquam, quod ab honesto alienum sit, pronun- tiare fas est. Ac præterea, ne præpropere judicem, Scripturæ lege mihi interdictum est 75. Ego vero pro amicitiæ jure, et tibi, et quibusvis aliis, sive inobedientiæ meæ, ut nonnulli fortasse dixerint, give, ut mihi persuadeo, prudentiæ et cautionis rationem reddere paratus sum, ut intelligas te amicum habere, qui non omnino præpostere et inscite agat; sed qui possit quædam acutius, quam plerique, perspicere, ac in iis quidem rebus, in quibus fiducia niti convenit, fidentem auimum gerat, timeat vero ubi est timor, et ea præsertim, quæ non timere cordati viri summopere reformi- dant. C IV. Quidnam igitur placet, et quidnam potius expedit? An ut vobis facti mei rationes reddam, jubetis, nec tempus hoc (est autem festivi cœ- Lus, non forensis disceptationis), tanquam parum iloneum, repudiatis? Au potius, ut hanc causam in tempus aliud conciliumque rejiciamus? Longiorem enim orationem ea res postulat, quam præsentis temporis ratio patiatur. Quid igitur hoc festo atque hac hominum frequentia dignum pro- feremus, ne vos inedia laborantes dimittamus, cum præsertim convivatoris munere fungamur? Purifi- cemus nosmetipsos martyribus, fratres, vel ei polius, cui ipsi quoque cruoris ac veritatis confes- sione purificati et expiati sunt. Mundemur ab omni inquinamento carnis et spiritus 7. Lavemur, mundi efficiamur, exhibeamus nos etiam corpora nostra et animas, hostiam viventem, sanctam, Deo pla- centem, rationabilem nostram precationem 78. Ne- que enim purus tanto in pretio quidquam babet, quam puritatem, aut purgationem. Certemus propter athletas; vincamus propter victores; testimonium Job XXVI, seqq. 7s Matth. vi, 1; Cor. tv, in ed. judicandum Scriptura admonet. › poscentibus. que, Pass., Jes., Par. etc. Editi bre- vivrein. D 5. Cor. VII, 1. Isa. 1, 16. Rom. XII, 1. mus. Gregorius mutavit Apostoli vocem, quamn Bil- lius in versione retinuit. bile obsequium nostrum. . Coisl. 1, Deest in tribus Regg. et decem Colb. Observat Nicetas Gregorium vocem, subrogasse voci, quæ in Epist. ad Rom. c. xu, 1, legitur. Sed utraque vox in Gregorii textu exstat, seu glossema irrepserit, seu Gregorius Apo- soli mentem explicare voluerit. ipsa est puritas. (90) Καὶ πρός. Sic plerique codd. Deest και (91) Πολλὴ ισχύς. Reg. c. et Or. 2, πολλὴ ἡ (92) Μὴ ταχὺς εἶναι, etc. « Ne sim velox ad (95) Ὑπὸ τῆς Γραφῆς. Reg. c, παρὰ τῆς (94) Νενουτέθημαι. Οr. 2, νενομοτέθημαι. (95) Καὶ παντὶ βουλομένῳ. « Ει quibusvis aliis (96) Πάντη. Regg. c, d, et Coisl. 1, πάντα. (97) Μακρότερος. Sic plures Regg., Coisl. uter- (98) Ελευθερωθώμεν. . Immunes nos redda- (99) Λατρείαν. Malim cum Vulgata : « rationa- (1) Τῷ καθαρῷ. • Purus, » nempe « Deus, qui (2) Διὰ τοὺς ἀθλητάς. «In athletarum gratiam.s
PG 35:836(Ὃ δέ ἐστι πανήγυρις, ἀλλ’ οὐ δικαστήριον.) Ἢ τοῦτο μὲν εἰς ἄλλον καιρὸν καὶ σύλλογον ἀποθώμεθα; Καὶ γάρ ἐστι μακρότερος, ἢ κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν ὁ λόγος. Ἡμεῖς δὲ τί φθεγξόμεθα πρὸς ὑμᾶς τῆς πανηγύρεως ἄξιον, ἵνα μὴ νήστεις ὑμᾶς ἀπολύσωμεν αὐτοὶ, καὶ ταῦτα ὄντες οἱ ἑστιάτορες; Ἁγνίσωμεν ἡμᾶς αὐτοὺς, ἀδελφοὶ, τοῖς μάρτυσι· μᾶλλον δὲ, ᾧ κἀκεῖνοι δι’ αἵματος καὶ τῆς ἀληθείας ἡγνίσθησαν. Ἐλευθερωθῶμεν παντὸς μολυσμοῦ σαρκὸς καὶ πνεύματος· νιψώμεθα, καθαροὶ γενώμεθα· παραστήσωμεν καὶ αὐτοὶ τὰ σώματα ἡμῶν καὶ τὰς ψυχὰς, θυσίαν ζῶσαν, ἁγίαν, εὐάρεστον τῷ Θεῷ, τὴν λογικὴν λατρείαν ταύτην ἡμῶν καὶ ἔντευξιν. Οὐδὲν γὰρ οὕτω τῷ καθαρῷ τίμιον, ὡς καθαρότης ἢ κάθαρσις. Ἀθλήσωμεν διὰ τοὺς ἀθλητάς· νικήσωμεν διὰ τοὺς νικητάς· μαρτυρήσωμεν τῇ ἀληθείᾳ διὰ τοὺς μάρτυρας. Τοῦτο τοῖς ἄθλοις αὐτῶν χαρισώμεθα, τὸ καὶ αὐτοὶ στεφανῖται γενέσθαι, καὶ τῆς αὐτῆς κληρονόμοι δόξης, τῆς τε παρ’ ἡμῶν ὑπαρχούσης αὐτοῖς καὶ τῆς ἐν οὐρανοῖς ἀποκειμένης, ἧς ὑπομνήματα καὶ χαρακτῆρες μικροί τινες τὰ ὁρώμενα.Α τῶν τοῦ Ἰὼβ βημάτων, καὶ αὐτὸς ἀλγῶν, καὶ πρὸς (90) φίλον, εἰ καὶ μὴ τοιοῦτον, μηδὲ ἐφ' ὁμοίοις τοῖς πά θεσιν. Ποτέρῳ πρόσκεισαι; Η τίνι μέλλεις βοηθεῖν; Αρ᾽ οὐχ ᾧ πολλὴ ἰσχύς (91); Ούχ ᾧ πολλή σοφία καὶ ἐπιστήμη; Τοῦτο γὰρ ὁρῶ πολλοὺς τῶν νῦν κριτῶν πάσχοντας, οἱ ῥᾷον ἂν τοῖς ὑψηλοῖς τὰ μέγιστα συγχωρήσαιεν ἢ τοῖς ταπεινοῖς τὰ ἐλάχιστα. Τοῦτο μὲν οὖν αὐτὸς ἂν εἰδείης· οὐ γὰρ ἐμοί τι θέμις περι σοῦ τῶν οὐ καλῶν ἀποφαίνεσθαι, ὅς σε καλοῦ παντὸς ὅρον καὶ κανόνα τίθεμαι· καὶ ἅμα μὴ ταχὺς εἶναι (92) εἰς κρίσιν, ὑπὸ τῆς Γραφῆς (93) νενουτέθημαι (94). Ἐγὼ δὲ τὸν λόγον ὑποσχεῖν ἕτοιμος, καί σοι, καὶ παντὶ τῷ βουλομένῳ (95) διὰ φιλίαν, τῆς ἐμῆς, είτε ἀπειθείας, ὡς ἄν τινες ὀνομάσαιεν, είτε προμηθείας, ὡς ἐμαυτὸν πείθω, καὶ ἀσφαλείας, ὡς ἂν εἰδείης μὴ πάντη (96) ατόπῳ φίλῳ χρώμενος καὶ ἀμαθεῖ· ἀλλ᾽ ἔστιν ἃ καὶ συνορᾷν δυναμένῳ τῶν πολλῶν ἄμεινον, καὶ θαῤῥοῦντι μὲν & θαῤῥεῖν ἄξιον, φοβουμένῳ δὲ οὗ ἐστι φόβος, καὶ ἃ μηδὲ φοβείσθαι τοῖς νοῦν ἔχουσι φοβερώτερον. Β Δ'. Τί οὖν δοκεῖ, καὶ τί βέλτιον; Νῦν ὑπόσχωμεν τὰς εὐθύνας ὑμῖν, τοῦτο κελεύετε, καὶ οὐκ ἀποδοκι μάζετε τὸν καιρόν; ("Ο δέ ἐστι πανήγυρις, ἀλλ᾽ οὐ δικαστήριον.) "Η τοῦτο μὲν εἰς ἄλλον καιρὸν καὶ σύλ λογον ἀποθώμεθα; Καὶ γάρ ἐστι μακρότερος (97), ἢ κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν ὁ λόγος. Ἡμεῖς δὲ τί φθεγξόμεθα πρὸς ὑμᾶς τῆς πανηγύρεως ἄξιον, ἵνα μὴ νήστεις ὑμᾶς ἀπολύσωμεν αὐτοὶ, καὶ ταῦτα ὄντες οἱ ἑστιάτορες; 'Αγνίσωμεν ἡμᾶς αὐτοὺς, ἀδελφοί, τοῖς μάρτυσι· μᾶλλον δὲ, ᾧ κἀκεῖνοι δι' αἵματος καὶ τῆς ἀληθείας ἡγνίσθησαν. Ἐλευθερωθῶμεν (98) παν τὸς μολυσμοῦ σαρκὸς καὶ πνεύματος· νιψώμεθα, και θαροὶ γενώμεθα· παραστήσωμεν καὶ αὐτοὶ τὰ σώματα ἡμῶν καὶ τὰς ψυχὰς, θυσίαν ζῶσαν, ἁγίαν, εὐάρεστον τῷ Θεῷ, τὴν λογικήν λατρείαν (99) ταύτην ἡμῶν καὶ ἔντευξιν. Οὐδὲν γὰρ οὕτω τῷ καθαρῷ (1) τίμιον, ὡς καθαρότης ή κάθαρσις. ᾿Αθλήσωμεν διὰ τοὺς ἀθλη τάς (2)· νικήσωμεν διὰ τοὺς νικητάς · μαρτυρήσωμεν ῃ τῇ ἀληθείᾳ διὰ τοὺς μάρτυρας. Τοῦτο τοῖς ἄθλοις αύ- Ισχύς. Γραφῆς. μικρότερος, ο τῶν χαρισώμεθα, τὸ καὶ αὐτοὶ στεφανίται γενέσθαι, καὶ τῆς αὐτῆς κληρονόμοι δόξης, της τε παρ' έντευξιν καὶ λατρείαν. λατρείαν, ἔντευξιν, λατρείαν, S. GREGORII THEOLOGI nobis illata puduit? An ipse quoque, ut imperium gerens, inobedientiam nostram et contumaciam iniquo animo tulisti ? Utrum tandem fratruin accu- sas, utrum culpa liberas? Atque, ut Jobi verbis adl te utar, nimirum ipse quoque dolore affectus, et ad amicum loquens, etsi non talen, nec ob easdem calamitates : Utri adhæres? Aut cui opem afferre paras? an non ei, qui viribus poller? An non ei, qui sapientia et doctrina abundat 7? Hoc enim permultis ætatis nostræ judicibus usu venire con- spicio, qui magnis et excelsis viris gravissima quæ. que facilius condonarint, quam humilibas et abjectis quidquam vel levissimi momenti. Sed hoc quidem ipse videris. Neque enim mihi de te, quem virtu- tum omnium normam atque exemplar esse statuo, quidquam, quod ab honesto alienum sit, pronun- tiare fas est. Ac præterea, ne præpropere judicem, Scripturæ lege mihi interdictum est 75. Ego vero pro amicitiæ jure, et tibi, et quibusvis aliis, sive inobedientiæ meæ, ut nonnulli fortasse dixerint, give, ut mihi persuadeo, prudentiæ et cautionis rationem reddere paratus sum, ut intelligas te amicum habere, qui non omnino præpostere et inscite agat; sed qui possit quædam acutius, quam plerique, perspicere, ac in iis quidem rebus, in quibus fiducia niti convenit, fidentem auimum gerat, timeat vero ubi est timor, et ea præsertim, quæ non timere cordati viri summopere reformi- dant. C IV. Quidnam igitur placet, et quidnam potius expedit? An ut vobis facti mei rationes reddam, jubetis, nec tempus hoc (est autem festivi cœ- Lus, non forensis disceptationis), tanquam parum iloneum, repudiatis? Au potius, ut hanc causam in tempus aliud conciliumque rejiciamus? Longiorem enim orationem ea res postulat, quam præsentis temporis ratio patiatur. Quid igitur hoc festo atque hac hominum frequentia dignum pro- feremus, ne vos inedia laborantes dimittamus, cum præsertim convivatoris munere fungamur? Purifi- cemus nosmetipsos martyribus, fratres, vel ei polius, cui ipsi quoque cruoris ac veritatis confes- sione purificati et expiati sunt. Mundemur ab omni inquinamento carnis et spiritus 7. Lavemur, mundi efficiamur, exhibeamus nos etiam corpora nostra et animas, hostiam viventem, sanctam, Deo pla- centem, rationabilem nostram precationem 78. Ne- que enim purus tanto in pretio quidquam babet, quam puritatem, aut purgationem. Certemus propter athletas; vincamus propter victores; testimonium Job XXVI, seqq. 7s Matth. vi, 1; Cor. tv, in ed. judicandum Scriptura admonet. › poscentibus. que, Pass., Jes., Par. etc. Editi bre- vivrein. D 5. Cor. VII, 1. Isa. 1, 16. Rom. XII, 1. mus. Gregorius mutavit Apostoli vocem, quamn Bil- lius in versione retinuit. bile obsequium nostrum. . Coisl. 1, Deest in tribus Regg. et decem Colb. Observat Nicetas Gregorium vocem, subrogasse voci, quæ in Epist. ad Rom. c. xu, 1, legitur. Sed utraque vox in Gregorii textu exstat, seu glossema irrepserit, seu Gregorius Apo- soli mentem explicare voluerit. ipsa est puritas. (90) Καὶ πρός. Sic plerique codd. Deest και (91) Πολλὴ ισχύς. Reg. c. et Or. 2, πολλὴ ἡ (92) Μὴ ταχὺς εἶναι, etc. « Ne sim velox ad (95) Ὑπὸ τῆς Γραφῆς. Reg. c, παρὰ τῆς (94) Νενουτέθημαι. Οr. 2, νενομοτέθημαι. (95) Καὶ παντὶ βουλομένῳ. « Ει quibusvis aliis (96) Πάντη. Regg. c, d, et Coisl. 1, πάντα. (97) Μακρότερος. Sic plures Regg., Coisl. uter- (98) Ελευθερωθώμεν. . Immunes nos redda- (99) Λατρείαν. Malim cum Vulgata : « rationa- (1) Τῷ καθαρῷ. • Purus, » nempe « Deus, qui (2) Διὰ τοὺς ἀθλητάς. «In athletarum gratiam.s
PG 35:837Πρὸς τὰς ἀρχὰς, πρὸς τὰς ἐξουσίας ἀγωνισώμεθα, πρὸς τοὺς ἀφανεῖς διώκτας τε καὶ τυράννους, πρὸς τοὺς κοσμοκράτορας τοῦ σκότους τοῦ αἰῶνος τούτου, πρὸς τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας ἐν τοῖς ἐπουρανίοις, καὶ περὶ τὰ οὐράνια πρὸς τὸν ἔνδον καὶ ἐν ἡμῖν αὐτοῖς τὸν ἐν τοῖς πάθεσι πόλεμον, πρὸς τὰς καθ’ ἑκάστην ἡμέραν τῶν ἔξωθεν συμπιπτόντων ἐπαναστάσεις. Ε. Ἐνέγκωμεν θυμὸν ὡς θηρίον, καὶ γλῶσσαν ὡς τομὸν ξίφος, καὶ ἡδονὴν ὡς πῦρ κατασβέσωμεν. Θώμεθα ταῖς ἀκοαῖς θύρας, καλῶς ἀνοιγομένας καὶ κλειομένας· καὶ τὸν ὀφθαλμὸν σωφρονίσωμεν· παιδαγωγήσωμεν ἁφὴν λυσσῶσαν, καὶ γεῦσιν σπαράττουσαν, μὴ θάνατος ἀναβῇ διὰ τῶν θυρίδων ἡμῶν· οὕτω γὰρ ἡγοῦμαι καλεῖσθαι τὰ αἰσθητήρια· καὶ γέλωτος ἀμετρίας καταγελάσωμεν. Μὴ κάμψωμεν γόνυ τῇ Βαὰλ διὰ τὴν χρείαν, μηδὲ διὰ φόβον τῇ εἰκόνι τῇ χρυσῇ προσκυνήσωμεν. Ἓν φοβηθῶμεν μόνον, τὸ φοβηθῆναί τι Θεοῦ πλέον, καὶ καθυβρίσαι τὴν εἰκόνα διὰ κακίας. Ἐν πᾶσι τὸν θυρεὸν τῆς πίστεως ἀναλάβωμεν, καὶ πάντα τὰ βέλη τοῦ πονηροῦ διαφύγωμεν. Καὶ οὗτος δεινὸς ὁ πόλεμος, καὶ αὕτη παράταξις μεγάλη, καὶ τοῦτο μέγα τρόπαιον.ἡμῶν (3) ὑπαρχούσης αὐτοῖς καὶ τῆς ἐν οὐρανοῖς ἀποκειμένης, ἧς ὑπομνήματα καὶ χαρακτῆρες μικροί τινες τὰ δρώμενα. Πρὸς τὰς ἀρχὰς, πρὸς τὰς ἐξου σίας ἀγωνισώμεθα, πρὸς τοὺς ἀφανεῖς διώκτας τε καὶ τυράννους, πρὸς τοὺς κοσμοκράτορας τοῦ σκότους τοῦ αἰῶνος (4) τούτου, πρὸς τὰ πνευματικὰ τῆς που νηρίας ἐν τοῖς ἐπουρανίοις, καὶ περὶ τὰ οὐράνια πρὸς τὸν ἔνδον καὶ ἐν ἡμῖν αὐτοῖς τὸν ἐν τοῖς πάθεσι πόλε μον, πρὸς τὰς καθ' ἑκάστην ἡμέραν τῶν ἔξωθεν συμ πιπτόντων ἐπαναστάσεις. Ε΄. Ενέγκωμεν θυμόν ως θηρίον, καὶ γλώσσαν Β ὡς τομὸν (5) ξίφος, καὶ ἡδονὴν ὡς πῦρ κατασβέσω- μεν. Θώμεθα ταῖς ἀκοαῖς θύρας, καλῶς ἀνοιγομένας καὶ κλειομένας· καὶ τὸν ὀφθαλμὸν σωφρονίσωμεν· παιδαγωγήσωμεν ἀφὴν λυσσῶσαν, καὶ γεῦσιν σπα ράττουσαν, μὴ θάνατος ἀναβῇ διὰ τῶν θυρίδων ἡμῶν· οὕτω γὰρ ἡγοῦμαι καλεῖσθαι τὰ αἰσθητήρια· καὶ γέλωτος ἀμετρίας καταγελάσωμεν (6). Μή κάμψω μεν γόνυ τῇ Βαάλ διὰ τὴν χρείαν, μηδὲ διὰ φόβον (7) τῇ εἰκόνι τῇ χρυσή προσκυνήσωμεν. Εν φοβηθῶμεν μόνον, τὸ φοβηθῆναι τι Θεοῦ πλέον, καὶ καθυβρίσαι τὴν εἰκόνα διὰ κακίας. Ἐν πᾶσι τὸν θυρεὸν τῆς πίστεως ἀναλάβωμεν, καὶ πάντα τὰ βέλη τοῦ πονη ροῦ διαφύγωμεν. Καὶ οὗτος δεινὸς ὁ πόλε μος, καὶ αὕτη παράταξις μεγάλη, καὶ τοῦτο μέγα τρόπαιον. Εἰ οὕτως συνεληλύθαμεν (8), ἢ συντρέχομεν, ὄντως κατὰ Χριστὸν ἡ πανήγυρις, ὄντως τοὺς μάρτυρας τετιμήκαμεν, ἢ τιμήσομεν (9), ὄντως χορεύομεν ἐπινίκια. Εἰ δὲ γαστρὸς ἡδοναῖς χαριούμενοι, καὶ τρυφήσοντες πρόσκαιρα, καὶ εἰσοί- σοντες τὰ κενούμενα (10), καὶ κραιπάλης χωρία ταῦτα, οὐ σωφροσύνης ὑπολαμβάνοντες, καὶ πρα γματειῶν καιροὺς καὶ πραγμάτων, ἀλλ᾽ οὐκ ἀναβά σεως ἢ θεώσεως (11), ἵν' οὕτως εἰπεῖν τολμήσω, ἧς οἱ μάρτυρες μεσιτεύουσι (12), πρῶτον μὲν οὐδὲ τὸν καιρὸν ἐπιγινώσκω. Τί γὰρ τὰ ἄχυρα πρὸς τὸν σίτον; Τί δὲ (13) θρύψις σαρκὸς πρὸς μαρτύρων παλαίσμα- τα; Ἐκεῖνα τῶν θεάτρων, ταῦτα τῶν ἐμῶν συλλό γων· ἐκεῖνα τῶν ἀκολάστων, ταῦτα τῶν σωφρονούν- των· ἐκεῖνα τῶν φιλοσάρκων, ταῦτα τῶν λυομένων ἀπὸ (14) τοῦ σώματος. Έπειτα βούλομαι μὲν εἰπεῖν τι καὶ τολμηρότερον, φείδομαι δὲ τῆς βλασφημίας αἰδοῖ τῆς ἡμέρας· πλὴν οὐ ταῦτα ἀπαιτοῦσι παρ' " παρ' ὑμῶν. στομον, ο αμετρίας ἀμετρίας. καινούμενα, « "Ης μεσίται γίνονται οἱ ἅγιοι, τὸν μὲν λαὸν παρακαλοῦντες ἀναβαίνειν καὶ θεοῦσθαι, τὸν δὲ Θεὸν ἱκετεύοντες ἐπικλίνεσθαι καὶ βοηθεῖν· ο ORATIO XI. AD GREGOR. NYSSEN. A dicamus veritati propter martyres. lloc illorum certaminibus demus, ut ipsi quoque palmam asse- quamur, atque ejusdem gloriæ hæredes simus, tam illius quam a nobis accipiunt, quam illins quæ in cœlis recondita est, cujus monimenta quædam et exigua signa sunt, quæ oculis cernuntur. Certamen ineamus adversus principatus et potestates, adver- sus invisibiles illos persecutores et tyrannos, adversus mundi rectores tenebrarum hujus s:eculi, adversus spiritualia nequitiæ in cœlestibus ", el quæ circa cœlestia feruntur, adversus domesticum atque intestinum bellum, quod in animi perturba- tionibus situm est, adversus quotidianos earum, quæ externe accidunt, rerum inipetus. C Eph. vi, 12. Jer. ix, 21. !!! Reg. XIX, Or. 2. Par. eil. Coisl. 1. ancipitem. desunt in duobus Regiis. Coisl. 1, pro habet, celimus, aut coufluimus. D 18. V. Iram, velut belluam quamdam, linguam, velut præacutum gladium sustineamus, et voluptatem, velut ignem exstinguamus. Auribus nostris januas apponamus, quæ tempestive aperiantur et claudan- tur : oculis frenum injiciamus : tactum rabie labo- rantem, et gustum vellicantem coerceamus, alioqui mors per fenestras nostras ascendat 80; hoc enim nomine sensuum sedes vocari existimo. Effu- sum et petulantem risum irrideamus. Ne ob rerum penuriam ante Baal genu fectamus st, nec ob me- tum auream imaginem adoremus ". floc unum timeamus, ne quid magis quam Deum timeamus, divinæque imagini per improbam vivendi rationem probrum inferamus. In omnibus fidei scutum assumamus, atque omnia diaboli tela effugiamus ³. Nam hoc quoque bellum grave ac periculosum est, hæc quoque dimicatio magna, et amplum hoc tro- phæum. Si ita convenimus, aut concurrimus, revera festum hunc diem, ut Christo gratum est, celebra- mus, revera martyres honore affecimus, aut affi- ciemus, revera triumphalem choream agimus. Sin autem eo convenimus, ut ventris voluptatibus indulgeamus, et fluxis ac brevi perituris deliciis fruamur, eaque, quæ mox evacuantur, inferamus; atque haec loca, non temperantia, sed crapulæ, et hæc tempora, non spiritualis ascensus, ac (nisi hoc a me audacius dictum videatur), divinitatis conse- quendæ, cujus mediatores sunt martyres, sed rerum gerendarum et negotiationum tempora esse arbitre- mur; primum quidem, quod id hoc tempori conve- niat, haud agnosco. Quid enim paleæ cum tritico ? Quid carnis voluptati cum martyrum certaminibus? Illa theatris congruunt, hæc meis conventibus; illa ss Dan. lll, Male in editis novantur. sic exponit : Cu- jus mediatores sunt sancti martyres, hortando qu dem populum ut ascendat ac veluti Deus efficiatur ; Deum autem rogando, ut inclinet se atque opein ferat. > (5) Παρ' ἡμῶν. Sic tres Regg., totidem Colb. e. (4) Τοῦ αἰῶνος. Deest in Regg. bm, pl, Or. 2, (5) ῾Ως τομόν. Reg. ph, Coisl. 1, et Comb. δί- (6) Καὶ γέλωτος ἀμετρίας καταγελάσωμεν. 13c (7) Διὰ φόβον. Οr. 2, διὰ τὸν φόβον. (8) Συνεληλύθαμεν. Billius, si ad hunc modumn (9) Τιμήσομεν. Κeg. pl. Coisl. 1. τιμήσωμεν. 18. 8³ Eph. vi, 16. (10) Κενούμενα. Sic Regg. et Colb. plerique. (11) Η θεώσεως. Reg. bu, καὶ θεώσεως. (12) Ης οι μάρτυρες μεσιτεύουσι. lu Nicelas (13) Τι δέ. Reg. Ζ, Τί δαί. (14) Από. Deest in Reg. a, et Or. 2.
PG 35:838Εἰ οὕτως συνεληλύθαμεν, ἢ συντρέχομεν, ὄντως κατὰ Χριστὸν ἡ πανήγυρις, ὄντως τοὺς μάρτυρας τετιμήκαμεν, ἢ τιμήσομεν, ὄντως χορεύομεν ἐπινίκια. Εἰ δὲ γαστρὸς ἡδοναῖς χαριούμενοι, καὶ τρυφήσοντες πρόσκαιρα, καὶ εἰσοίσοντες τὰ κενούμενα, καὶ κραιπάλης χωρία ταῦτα, οὐ σωφροσύνης ὑπολαμβάνοντες, καὶ πραγματειῶν καιροὺς καὶ πραγμάτων, ἀλλ’ οὐκ ἀναβάσεως ἢ θεώσεως, ἵν’ οὕτως εἰπεῖν τολμήσω, ἧς οἱ μάρτυρες μεσιτεύουσι, πρῶτον μὲν οὐδὲ τὸν καιρὸν ἐπιγινώσκω. Τί γὰρ τὰ ἄχυρα πρὸς τὸν σῖτον; Τί δὲ θρύψις σαρκὸς πρὸς μαρτύρων παλαίσματα; Ἐκεῖνα τῶν θεάτρων, ταῦτα τῶν ἐμῶν συλλόγων· ἐκεῖνα τῶν ἀκολάστων, ταῦτα τῶν σωφρονούντων· ἐκεῖνα τῶν φιλοσάρκων, ταῦτα τῶν λυομένων ἀπὸ τοῦ σώματος. Ἔπειτα βούλομαι μὲν εἰπεῖν τι καὶ τολμηρότερον, φείδομαι δὲ τῆς βλασφημίας αἰδοῖ τῆς ἡμέρας· πλὴν οὐ ταῦτα ἀπαιτοῦσι παρ’ ἡμῶν οἱ μάρτυρες· οὕτω γὰρ εἰπεῖν μετριώτερον. Ϛ. Μὴ τοίνυν ἀνάγνως τελῶμεν, ἀδελφοὶ, τὰ ἅγια, μηδὲ τὰ ὑψηλὰ ταπεινῶς, μηδ’ ἀτίμως τὰ τίμια, μηδὲ, συνελόντα εἰπεῖν, χοϊκῶς τὰ τοῦ πνεύματος. Πανηγυρίζει καὶ Ἰουδαῖος, ἀλλὰ κατὰ τὸ γράμμα·ἡμῶν (3) ὑπαρχούσης αὐτοῖς καὶ τῆς ἐν οὐρανοῖς ἀποκειμένης, ἧς ὑπομνήματα καὶ χαρακτῆρες μικροί τινες τὰ δρώμενα. Πρὸς τὰς ἀρχὰς, πρὸς τὰς ἐξου σίας ἀγωνισώμεθα, πρὸς τοὺς ἀφανεῖς διώκτας τε καὶ τυράννους, πρὸς τοὺς κοσμοκράτορας τοῦ σκότους τοῦ αἰῶνος (4) τούτου, πρὸς τὰ πνευματικὰ τῆς που νηρίας ἐν τοῖς ἐπουρανίοις, καὶ περὶ τὰ οὐράνια πρὸς τὸν ἔνδον καὶ ἐν ἡμῖν αὐτοῖς τὸν ἐν τοῖς πάθεσι πόλε μον, πρὸς τὰς καθ' ἑκάστην ἡμέραν τῶν ἔξωθεν συμ πιπτόντων ἐπαναστάσεις. Ε΄. Ενέγκωμεν θυμόν ως θηρίον, καὶ γλώσσαν Β ὡς τομὸν (5) ξίφος, καὶ ἡδονὴν ὡς πῦρ κατασβέσω- μεν. Θώμεθα ταῖς ἀκοαῖς θύρας, καλῶς ἀνοιγομένας καὶ κλειομένας· καὶ τὸν ὀφθαλμὸν σωφρονίσωμεν· παιδαγωγήσωμεν ἀφὴν λυσσῶσαν, καὶ γεῦσιν σπα ράττουσαν, μὴ θάνατος ἀναβῇ διὰ τῶν θυρίδων ἡμῶν· οὕτω γὰρ ἡγοῦμαι καλεῖσθαι τὰ αἰσθητήρια· καὶ γέλωτος ἀμετρίας καταγελάσωμεν (6). Μή κάμψω μεν γόνυ τῇ Βαάλ διὰ τὴν χρείαν, μηδὲ διὰ φόβον (7) τῇ εἰκόνι τῇ χρυσή προσκυνήσωμεν. Εν φοβηθῶμεν μόνον, τὸ φοβηθῆναι τι Θεοῦ πλέον, καὶ καθυβρίσαι τὴν εἰκόνα διὰ κακίας. Ἐν πᾶσι τὸν θυρεὸν τῆς πίστεως ἀναλάβωμεν, καὶ πάντα τὰ βέλη τοῦ πονη ροῦ διαφύγωμεν. Καὶ οὗτος δεινὸς ὁ πόλε μος, καὶ αὕτη παράταξις μεγάλη, καὶ τοῦτο μέγα τρόπαιον. Εἰ οὕτως συνεληλύθαμεν (8), ἢ συντρέχομεν, ὄντως κατὰ Χριστὸν ἡ πανήγυρις, ὄντως τοὺς μάρτυρας τετιμήκαμεν, ἢ τιμήσομεν (9), ὄντως χορεύομεν ἐπινίκια. Εἰ δὲ γαστρὸς ἡδοναῖς χαριούμενοι, καὶ τρυφήσοντες πρόσκαιρα, καὶ εἰσοί- σοντες τὰ κενούμενα (10), καὶ κραιπάλης χωρία ταῦτα, οὐ σωφροσύνης ὑπολαμβάνοντες, καὶ πρα γματειῶν καιροὺς καὶ πραγμάτων, ἀλλ᾽ οὐκ ἀναβά σεως ἢ θεώσεως (11), ἵν' οὕτως εἰπεῖν τολμήσω, ἧς οἱ μάρτυρες μεσιτεύουσι (12), πρῶτον μὲν οὐδὲ τὸν καιρὸν ἐπιγινώσκω. Τί γὰρ τὰ ἄχυρα πρὸς τὸν σίτον; Τί δὲ (13) θρύψις σαρκὸς πρὸς μαρτύρων παλαίσμα- τα; Ἐκεῖνα τῶν θεάτρων, ταῦτα τῶν ἐμῶν συλλό γων· ἐκεῖνα τῶν ἀκολάστων, ταῦτα τῶν σωφρονούν- των· ἐκεῖνα τῶν φιλοσάρκων, ταῦτα τῶν λυομένων ἀπὸ (14) τοῦ σώματος. Έπειτα βούλομαι μὲν εἰπεῖν τι καὶ τολμηρότερον, φείδομαι δὲ τῆς βλασφημίας αἰδοῖ τῆς ἡμέρας· πλὴν οὐ ταῦτα ἀπαιτοῦσι παρ' " παρ' ὑμῶν. στομον, ο αμετρίας ἀμετρίας. καινούμενα, « "Ης μεσίται γίνονται οἱ ἅγιοι, τὸν μὲν λαὸν παρακαλοῦντες ἀναβαίνειν καὶ θεοῦσθαι, τὸν δὲ Θεὸν ἱκετεύοντες ἐπικλίνεσθαι καὶ βοηθεῖν· ο ORATIO XI. AD GREGOR. NYSSEN. A dicamus veritati propter martyres. lloc illorum certaminibus demus, ut ipsi quoque palmam asse- quamur, atque ejusdem gloriæ hæredes simus, tam illius quam a nobis accipiunt, quam illins quæ in cœlis recondita est, cujus monimenta quædam et exigua signa sunt, quæ oculis cernuntur. Certamen ineamus adversus principatus et potestates, adver- sus invisibiles illos persecutores et tyrannos, adversus mundi rectores tenebrarum hujus s:eculi, adversus spiritualia nequitiæ in cœlestibus ", el quæ circa cœlestia feruntur, adversus domesticum atque intestinum bellum, quod in animi perturba- tionibus situm est, adversus quotidianos earum, quæ externe accidunt, rerum inipetus. C Eph. vi, 12. Jer. ix, 21. !!! Reg. XIX, Or. 2. Par. eil. Coisl. 1. ancipitem. desunt in duobus Regiis. Coisl. 1, pro habet, celimus, aut coufluimus. D 18. V. Iram, velut belluam quamdam, linguam, velut præacutum gladium sustineamus, et voluptatem, velut ignem exstinguamus. Auribus nostris januas apponamus, quæ tempestive aperiantur et claudan- tur : oculis frenum injiciamus : tactum rabie labo- rantem, et gustum vellicantem coerceamus, alioqui mors per fenestras nostras ascendat 80; hoc enim nomine sensuum sedes vocari existimo. Effu- sum et petulantem risum irrideamus. Ne ob rerum penuriam ante Baal genu fectamus st, nec ob me- tum auream imaginem adoremus ". floc unum timeamus, ne quid magis quam Deum timeamus, divinæque imagini per improbam vivendi rationem probrum inferamus. In omnibus fidei scutum assumamus, atque omnia diaboli tela effugiamus ³. Nam hoc quoque bellum grave ac periculosum est, hæc quoque dimicatio magna, et amplum hoc tro- phæum. Si ita convenimus, aut concurrimus, revera festum hunc diem, ut Christo gratum est, celebra- mus, revera martyres honore affecimus, aut affi- ciemus, revera triumphalem choream agimus. Sin autem eo convenimus, ut ventris voluptatibus indulgeamus, et fluxis ac brevi perituris deliciis fruamur, eaque, quæ mox evacuantur, inferamus; atque haec loca, non temperantia, sed crapulæ, et hæc tempora, non spiritualis ascensus, ac (nisi hoc a me audacius dictum videatur), divinitatis conse- quendæ, cujus mediatores sunt martyres, sed rerum gerendarum et negotiationum tempora esse arbitre- mur; primum quidem, quod id hoc tempori conve- niat, haud agnosco. Quid enim paleæ cum tritico ? Quid carnis voluptati cum martyrum certaminibus? Illa theatris congruunt, hæc meis conventibus; illa ss Dan. lll, Male in editis novantur. sic exponit : Cu- jus mediatores sunt sancti martyres, hortando qu dem populum ut ascendat ac veluti Deus efficiatur ; Deum autem rogando, ut inclinet se atque opein ferat. > (5) Παρ' ἡμῶν. Sic tres Regg., totidem Colb. e. (4) Τοῦ αἰῶνος. Deest in Regg. bm, pl, Or. 2, (5) ῾Ως τομόν. Reg. ph, Coisl. 1, et Comb. δί- (6) Καὶ γέλωτος ἀμετρίας καταγελάσωμεν. 13c (7) Διὰ φόβον. Οr. 2, διὰ τὸν φόβον. (8) Συνεληλύθαμεν. Billius, si ad hunc modumn (9) Τιμήσομεν. Κeg. pl. Coisl. 1. τιμήσωμεν. 18. 8³ Eph. vi, 16. (10) Κενούμενα. Sic Regg. et Colb. plerique. (11) Η θεώσεως. Reg. bu, καὶ θεώσεως. (12) Ης οι μάρτυρες μεσιτεύουσι. lu Nicelas (13) Τι δέ. Reg. Ζ, Τί δαί. (14) Από. Deest in Reg. a, et Or. 2.
PG 35:839ἑορτάζει καὶ Ἕλλην, ἀλλ’ ὡς ἀρέσκει τοῖς δαίμοσιν. Ἡμῖν δὲ, ὡς πάντα πνευματικὰ, πρᾶξις, κίνημα, βούλημα, λόγος, ἄχρι καὶ βαδίσματος καὶ ἐνδύματος, ἄχρι καὶ νεύματος, εἰς πάντα τοῦ λόγου φθάνοντος καὶ ῥυθμίζοντος τὸν κατὰ Θεὸν ἄνθρωπον· οὕτω καὶ τὸ πανηγυρίζειν, καὶ τὸ φαιδρύνεσθαι. Οὐ γὰρ κωλύω τὴν ἄνεσιν, ἀλλὰ κολάζω τὴν ἀμετρίαν. Ἂν οὕτω συνιῶμεν, καὶ οὕτω πανηγυρίζωμεν, μέγα μὲν, ὅτι καὶ αὐτοὶ τευξόμεθα τῶν αὐτῶν ἄθλων, εἰπεῖν, καὶ τῆς αὐτῆς δόξης κληρονομήσομεν· ἃ γὰρ οὔτε ὀφθαλμὸς εἶδεν, οὔτε οὖς ἤκουσεν, οὔτε ἀνθρώπινός ποτε νοῦς ἀνετυπώσατο, κατ’ ἐξουσίαν πλάττων μακαριότητα, ταῦτα νομίζομεν ἀποκεῖσθαι τοῖς καθῃραμένοις δι’ αἵματος, καὶ τὴν Χριστοῦ θυσίαν μιμησαμένοις·Α ἡμῶν (15) οἱ μάρτυρες· οὕτω γὰρ εἰπεῖν μετριών τερον. Γ'. Μὴ τοίνυν ἀνάγνως τελῶμεν, ἀδελφοί, τὰ ἅγια, μηδὲ τὰ ὑψηλὰ ταπεινῶς, μηδ' ἀτίμως τὰ τίς μια, μηδέ, συνελόντα εἰπεῖν, χοϊκῶς τὰ τοῦ πνεύ ματος. Πανηγυρίζει καὶ Ἰουδαῖος, ἀλλὰ κατὰ τὸ γράμμα· ἑορτάζει καὶ Ἕλλην, ἀλλ' ὡς ἀρέσκει τοῖς δαίμοσιν. Ἡμῖν δὲ, ὡς πάντα πνευματικά, πρᾶξις, κίνημα, βούλημα, λόγος, ἄχρι καὶ βαδίσματος καὶ ἐνδύματος, ἄχρι καὶ νεύματος, εἰς πάντα τοῦ λόγου φθάνοντος καὶ ῥυθμίζοντος τὸν κατὰ Θεὸν ἄνθρωπον β οὕτω καὶ (16) τὸ πανηγυρίζειν, καὶ τὸ φαιδρύνεσθαι. Οὐ γὰρ κωλύω τὴν ἄνεσιν, ἀλλὰ κολάζω τὴν ἀμε τρίαν (17). Αν οὕτω συνιῶμεν, καὶ οὕτω πανηγυρίζω- μεν, μέγα μὲν, ὅτι καὶ αὐτοὶ τευξόμεθα τῶν αὐτῶν ἄθλων, εἰπεῖν, καὶ τῆς αὐτῆς δόξης κληρονομήσο μεν· γὰρ οὔτε (18) ὀφθαλμὸς εἶδεν, οὔτε οὖς ἤκου σεν, οὔτε ἀνθρώπινός ποτε (19) νοῦς ἀνετυπώσατο, κατ' ἐξουσίαν πλάττων μακαριότητα, ταῦτα νομίζο μεν (20) ἀποκεῖσθαι τοῖς καθῃραμένοις δι' αἵματος, καὶ τὴν Χριστοῦ θυσίαν μιμησαμένοις· ἀλλὰ τήν γε λαμπρότητα τῶν ἁγίων μαρτύρων οψόμεθα, οὐδὲ γὰρ τοῦτο μικρόν, ὡς ὁ ἐμὸς λόγος, καὶ εἰς τὴν χα- ρὰν τοῦ αὐτοῦ Κυρίου εἰσελευσόμεθα, καὶ τῷ φωτὶ τῆς μακαρίας καὶ ἀρχικῆς (21) Τριάδος, εὖ οἶδ', ὅτι ελλαμφθησόμεθα τρανότερόν τε (22) καὶ καθαρώτε ρον, εἰς ἣν πεπιστεύκαμεν, καὶ ᾗ λατρεύομεν (23), καὶ ἦν ὁμολογοῦμεν ἔμπροσθεν Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, μηδὲν δεδοικότες, μηδὲν (24) αἰσχυνόμενοι, μὴ τοὺς ἔξωθεν ἐχθροὺς, μὴ (25) τοὺς ἐν ἡμῖν αὐτοῖς ψευ δοχρίστους καὶ πολεμίους τοῦ Πνεύματος. Καὶ ὁμο λογοίημεν μέχρι τῆς ἐσχάτης (26) ἀναπνοῆς ἐν πολλῇ παρρησίᾳ τὴν καλὴν παρακαταθήκην τῶν ἁγίων Πα- τέρων, τῶν ἐγγυτέρω Χριστοῦ, καὶ τῆς πρώτης πίσ στεως, τὴν σύντροφον ἡμῖν ἐκ παίδων ὁμολογίαν, ἣν πρώτην (27) ἐφθεγξάμεθα, καὶ ᾗ τελευταῖον συν- απέλθοιμεν, τοῦτο, εἰ μή τι ἄλλο, ἐντεῦθεν ἀποφερό μενοι, τὴν εὐσέβειαν. * παρ' ὑμῶν, κ ο τὸ πανηγυρίζειν · . οὕτω καὶ ἐν ταῖς ἑορταῖς ἔστω φαιδρότης, « Ζ΄. Ὁ δὲ Θεὸς τῆς εἰρήνης, ὁ καταλλάξας ἡμᾶς ἑαυτῷ διὰ τοῦ σταυροῦ, διὰ τῆς ἁμαρτίας πολεμω- θέντας· ὁ εὐαγγελισάμενος εἰρήνην τοῖς ἐγγὺς, καὶ τοῖς μακρὰν, τοῖς τε ὑπὸ νόμον καὶ τοῖς ἔξω νόμου ** καὶ ἁγίας. S. GREGORII THEOLOG libidinosis, hac castitatis et temperantiæ studiosis; illa carni addictis, bæc iis qui corporis vinculis solvuntur. Deinde, gestit quidem animus audacius aliquid proferre, sed diei hujus reverentia cohibeor, ne quid infesti atque asperi dicam. Cæterum, ut mitius loquar, haudquaquam hæc a nobis martyr‹ exposcunt. B Vl. Demus igitur operam, fratres, ne sancta im- pure, et sublimia demisse, et honore digna turpi- ter, et, ut uno verbo complectar, spiritualia ter- rene celebremus. Festos quidem dies Judæus eliɔm agitat, verum secundum litteram; festos dies item gentilis, verum ut dæmonibus placet. At nobis, quemadmodum spiritualia omnia sunt, actio, motus, voluntas, sermo, incessus denique et vestis, atque adeo ipse oculorum nutus, ratione scilicet ad omnia pertingente, atque hominem, eum qui secundum Deum est, componente ac moderante; sic etiam spiritualis est festorum celebrandorum animorum- que oblectandorum ratio. Non enim animni relaxa- tionem interdictam volo, sed petulantiam coerceo. Si nos ad bune modum conveniamus, ac festa ce- lebremus, magnum quidem fuerit affirmare, nos cadem præmia et ejusdem gloriæ hæreditatem per- cepturos: quæ enim nec oculus vidit, nec auris audivit, nec humanus intellectus pro potestate at- que arbitrio beatitudinem fingens, unquam informavit, hæc eos, qui per cruorem purgati fuerint, Christique sacrificiumn sibi imitandum pro- posuerint, manere judicamus: at illud certe nobis continget, ut sanctorum martyrum splendorem cernamus, quod quiden, mea sententia, leve cen- C seri non debet, atque in ejusdem Domini gaudium intremus, clariusque et purius beat ac principis Trinitatis lumine collustremur, in quam credidimus, quam colimus, et coram Deo atque hominibus con- fitemur, nihil timentes, neminem verentes, non ex- lernos hostes, non eos, qui inter nos agunt, falsos Christianos, sanctique Spiritus hostes. Atque utinam ad extremum usque vitæ spiritum cụm magna li- bertate confiteamur præclarum illud sanctorum Pa- trum, qui Christo, nascentique fidei propinquiores exstiterunt, depositum, confessionem illam quam simul cum lacte imbibimus, quam primam prolocuti sumus, et cum qua utinam postremo vita migremus, si nihil aliud, hinc certe pietatem nobiscum efferentes. VII. Deus autem pacis, qui nos sibi per crucein D reconciliavit **, cum prius per peccatum hostes ei facti essemus; qui faustum pacis nuntium, tum his qui prope erant, tum his qui longe *, hoc est tum Isa. Lx¡v, 4;1 Cor. 1, 9. II Cor. v, 18. vobis. Sic etiam divina et sacra sil festorum celebrandorum ratio. › Concinit Nicetas, talis sit et in festis laetitia. dit, reprehendo. » ex bac Ephes. 11, 17. mus hæc reposita esse, › etc. addit, a, c. (15) Παρ' ἡμῶν. Sic tres Regg. In quibuslam, (16) Οὕτω καί. Coisl. 1, Οὕτως ἔνθεον ἔστω καὶ (17) Αμετρίαν. « Sed eam, quæ modum exce (18) Οὔτε. Reg. ph, ούτ'. (19) Ποτε. Deest in Or. 2. (20) Νομίζομεν. Reg. pl, νομίζωμεν. « Greda - (21) Μακαρίας καὶ ἀρχικῆς Τριάδος. Pass. (22) Τρανότερόν τε. Οr. 2, τρανώτερον. (23) Καὶ ἡ λατρεύομεν. Hæc desunt in Regg. (24) Μηδέν. Tres Regg. et octo Colb. μηδένα. (25) Μή. Reg. d, μηδέ. (26) Εσχάτης. Adiit Jes. ἡμῶν. (27) Πρώτην. 186. πρῶτον.
PG 35:840ἀλλὰ τήν γε λαμπρότητα τῶν ἁγίων μαρτύρων ὀψόμεθα, οὐδὲ γὰρ τοῦτο μικρὸν, ὡς ὁ ἐμὸς λόγος, καὶ εἰς τὴν χαρὰν τοῦ αὐτοῦ Κυρίου εἰσελευσόμεθα, καὶ τῷ φωτὶ τῆς μακαρίας καὶ ἀρχικῆς Τριάδος, εὖ οἶδ’, ὅτι ἐλλαμφθησόμεθα τρανότερόν τε καὶ καθαρώτερον, εἰς ἣν πεπιστεύκαμεν, καὶ ᾗ λατρεύομεν, καὶ ἣν ὁμολογοῦμεν ἔμπροσθεν Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, μηδὲν δεδοικότες, μηδὲν αἰσχυνόμενοι, μὴ τοὺς ἔξωθεν ἐχθροὺς, μὴ τοὺς ἐν ἡμῖν αὐτοῖς ψευδοχρίστους καὶ πολεμίους τοῦ Πνεύματος. Καὶ ὁμολογοίημεν μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς ἐν πολλῇ παῤῥησίᾳ τὴν καλὴν παρακαταθήκην τῶν ἁγίων Πατέρων, τῶν ἐγγυτέρω Χριστοῦ, καὶ τῆς πρώτης πίστεως, τὴν σύντροφον ἡμῖν ἐκ παίδων ὁμολογίαν, ἣν πρώτην ἐφθεγξάμεθα, καὶ ᾗ τελευταῖον συναπέλθοιμεν, τοῦτο, εἰ μή τι ἄλλο, ἐντεῦθεν ἀποφερόμενοι, τὴν εὐσέβειαν. Ζ. Ὁ δὲ Θεὸς τῆς εἰρήνης, ὁ καταλλάξας ἡμᾶς ἑαυτῷ διὰ τοῦ σταυροῦ, διὰ τῆς ἁμαρτίας πολεμωθέντας· ὁ εὐαγγελισάμενος εἰρήνην τοῖς ἐγγὺς, καὶ τοῖς μακρὰν, τοῖς τε ὑπὸ νόμον καὶ τοῖς ἔξω νόμου· ὁ τῆς ἀγάπης πατὴρ, ἡ ἀγάπη·Α ἡμῶν (15) οἱ μάρτυρες· οὕτω γὰρ εἰπεῖν μετριών τερον. Γ'. Μὴ τοίνυν ἀνάγνως τελῶμεν, ἀδελφοί, τὰ ἅγια, μηδὲ τὰ ὑψηλὰ ταπεινῶς, μηδ' ἀτίμως τὰ τίς μια, μηδέ, συνελόντα εἰπεῖν, χοϊκῶς τὰ τοῦ πνεύ ματος. Πανηγυρίζει καὶ Ἰουδαῖος, ἀλλὰ κατὰ τὸ γράμμα· ἑορτάζει καὶ Ἕλλην, ἀλλ' ὡς ἀρέσκει τοῖς δαίμοσιν. Ἡμῖν δὲ, ὡς πάντα πνευματικά, πρᾶξις, κίνημα, βούλημα, λόγος, ἄχρι καὶ βαδίσματος καὶ ἐνδύματος, ἄχρι καὶ νεύματος, εἰς πάντα τοῦ λόγου φθάνοντος καὶ ῥυθμίζοντος τὸν κατὰ Θεὸν ἄνθρωπον β οὕτω καὶ (16) τὸ πανηγυρίζειν, καὶ τὸ φαιδρύνεσθαι. Οὐ γὰρ κωλύω τὴν ἄνεσιν, ἀλλὰ κολάζω τὴν ἀμε τρίαν (17). Αν οὕτω συνιῶμεν, καὶ οὕτω πανηγυρίζω- μεν, μέγα μὲν, ὅτι καὶ αὐτοὶ τευξόμεθα τῶν αὐτῶν ἄθλων, εἰπεῖν, καὶ τῆς αὐτῆς δόξης κληρονομήσο μεν· γὰρ οὔτε (18) ὀφθαλμὸς εἶδεν, οὔτε οὖς ἤκου σεν, οὔτε ἀνθρώπινός ποτε (19) νοῦς ἀνετυπώσατο, κατ' ἐξουσίαν πλάττων μακαριότητα, ταῦτα νομίζο μεν (20) ἀποκεῖσθαι τοῖς καθῃραμένοις δι' αἵματος, καὶ τὴν Χριστοῦ θυσίαν μιμησαμένοις· ἀλλὰ τήν γε λαμπρότητα τῶν ἁγίων μαρτύρων οψόμεθα, οὐδὲ γὰρ τοῦτο μικρόν, ὡς ὁ ἐμὸς λόγος, καὶ εἰς τὴν χα- ρὰν τοῦ αὐτοῦ Κυρίου εἰσελευσόμεθα, καὶ τῷ φωτὶ τῆς μακαρίας καὶ ἀρχικῆς (21) Τριάδος, εὖ οἶδ', ὅτι ελλαμφθησόμεθα τρανότερόν τε (22) καὶ καθαρώτε ρον, εἰς ἣν πεπιστεύκαμεν, καὶ ᾗ λατρεύομεν (23), καὶ ἦν ὁμολογοῦμεν ἔμπροσθεν Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, μηδὲν δεδοικότες, μηδὲν (24) αἰσχυνόμενοι, μὴ τοὺς ἔξωθεν ἐχθροὺς, μὴ (25) τοὺς ἐν ἡμῖν αὐτοῖς ψευ δοχρίστους καὶ πολεμίους τοῦ Πνεύματος. Καὶ ὁμο λογοίημεν μέχρι τῆς ἐσχάτης (26) ἀναπνοῆς ἐν πολλῇ παρρησίᾳ τὴν καλὴν παρακαταθήκην τῶν ἁγίων Πα- τέρων, τῶν ἐγγυτέρω Χριστοῦ, καὶ τῆς πρώτης πίσ στεως, τὴν σύντροφον ἡμῖν ἐκ παίδων ὁμολογίαν, ἣν πρώτην (27) ἐφθεγξάμεθα, καὶ ᾗ τελευταῖον συν- απέλθοιμεν, τοῦτο, εἰ μή τι ἄλλο, ἐντεῦθεν ἀποφερό μενοι, τὴν εὐσέβειαν. * παρ' ὑμῶν, κ ο τὸ πανηγυρίζειν · . οὕτω καὶ ἐν ταῖς ἑορταῖς ἔστω φαιδρότης, « Ζ΄. Ὁ δὲ Θεὸς τῆς εἰρήνης, ὁ καταλλάξας ἡμᾶς ἑαυτῷ διὰ τοῦ σταυροῦ, διὰ τῆς ἁμαρτίας πολεμω- θέντας· ὁ εὐαγγελισάμενος εἰρήνην τοῖς ἐγγὺς, καὶ τοῖς μακρὰν, τοῖς τε ὑπὸ νόμον καὶ τοῖς ἔξω νόμου ** καὶ ἁγίας. S. GREGORII THEOLOG libidinosis, hac castitatis et temperantiæ studiosis; illa carni addictis, bæc iis qui corporis vinculis solvuntur. Deinde, gestit quidem animus audacius aliquid proferre, sed diei hujus reverentia cohibeor, ne quid infesti atque asperi dicam. Cæterum, ut mitius loquar, haudquaquam hæc a nobis martyr‹ exposcunt. B Vl. Demus igitur operam, fratres, ne sancta im- pure, et sublimia demisse, et honore digna turpi- ter, et, ut uno verbo complectar, spiritualia ter- rene celebremus. Festos quidem dies Judæus eliɔm agitat, verum secundum litteram; festos dies item gentilis, verum ut dæmonibus placet. At nobis, quemadmodum spiritualia omnia sunt, actio, motus, voluntas, sermo, incessus denique et vestis, atque adeo ipse oculorum nutus, ratione scilicet ad omnia pertingente, atque hominem, eum qui secundum Deum est, componente ac moderante; sic etiam spiritualis est festorum celebrandorum animorum- que oblectandorum ratio. Non enim animni relaxa- tionem interdictam volo, sed petulantiam coerceo. Si nos ad bune modum conveniamus, ac festa ce- lebremus, magnum quidem fuerit affirmare, nos cadem præmia et ejusdem gloriæ hæreditatem per- cepturos: quæ enim nec oculus vidit, nec auris audivit, nec humanus intellectus pro potestate at- que arbitrio beatitudinem fingens, unquam informavit, hæc eos, qui per cruorem purgati fuerint, Christique sacrificiumn sibi imitandum pro- posuerint, manere judicamus: at illud certe nobis continget, ut sanctorum martyrum splendorem cernamus, quod quiden, mea sententia, leve cen- C seri non debet, atque in ejusdem Domini gaudium intremus, clariusque et purius beat ac principis Trinitatis lumine collustremur, in quam credidimus, quam colimus, et coram Deo atque hominibus con- fitemur, nihil timentes, neminem verentes, non ex- lernos hostes, non eos, qui inter nos agunt, falsos Christianos, sanctique Spiritus hostes. Atque utinam ad extremum usque vitæ spiritum cụm magna li- bertate confiteamur præclarum illud sanctorum Pa- trum, qui Christo, nascentique fidei propinquiores exstiterunt, depositum, confessionem illam quam simul cum lacte imbibimus, quam primam prolocuti sumus, et cum qua utinam postremo vita migremus, si nihil aliud, hinc certe pietatem nobiscum efferentes. VII. Deus autem pacis, qui nos sibi per crucein D reconciliavit **, cum prius per peccatum hostes ei facti essemus; qui faustum pacis nuntium, tum his qui prope erant, tum his qui longe *, hoc est tum Isa. Lx¡v, 4;1 Cor. 1, 9. II Cor. v, 18. vobis. Sic etiam divina et sacra sil festorum celebrandorum ratio. › Concinit Nicetas, talis sit et in festis laetitia. dit, reprehendo. » ex bac Ephes. 11, 17. mus hæc reposita esse, › etc. addit, a, c. (15) Παρ' ἡμῶν. Sic tres Regg. In quibuslam, (16) Οὕτω καί. Coisl. 1, Οὕτως ἔνθεον ἔστω καὶ (17) Αμετρίαν. « Sed eam, quæ modum exce (18) Οὔτε. Reg. ph, ούτ'. (19) Ποτε. Deest in Or. 2. (20) Νομίζομεν. Reg. pl, νομίζωμεν. « Greda - (21) Μακαρίας καὶ ἀρχικῆς Τριάδος. Pass. (22) Τρανότερόν τε. Οr. 2, τρανώτερον. (23) Καὶ ἡ λατρεύομεν. Hæc desunt in Regg. (24) Μηδέν. Tres Regg. et octo Colb. μηδένα. (25) Μή. Reg. d, μηδέ. (26) Εσχάτης. Adiit Jes. ἡμῶν. (27) Πρώτην. 186. πρῶτον.
PG 35:841ταῦτα γὰρ πρὸ τῶν ἄλλων χαίρει καλούμενος, ἵνα νομοθετήσῃ καὶ τοῖς ὀνόμασι τὸ φιλάδελφον, ὁ τὴν καινὴν ἐντολὴν δοὺς ἐν τῷ τοσοῦτον ἀγαπᾷν ἀλλήλους, ὅσον καὶ ἠγαπήμεθα· ὁ δοὺς καὶ τυραννεῖν καλῶς, καὶ τυραννεῖσθαι διὰ τὸν φόβον, καὶ ἀναδύεσθαι σὺν λόγῳ, καὶ θαῤῥεῖν πάλιν διὰ τὸν λόγον· ὁ καὶ τὰ μεγάλα ποίμνια καταρτίζων, καὶ τὰ μικρὰ μεγαλύνων διὰ τῆς χάριτος, αὐτὸς, κατὰ τὸ πλῆθος τῆς ἑαυτοῦ χρηστότητος, ἡμᾶς μὲν παρακαλέσαι παρακλήσει πολλῇ, καὶ εἰς τὰ ἔμπροσθεν ἄγοι συμποιμαίνων καὶ διασώζων τὸ ποίμνιον· ὑμᾶς δὲ καταρτίσειεν εἰς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν, καὶ πνευματικῶς πανηγυρίζειν τοῖς μάρτυσι πείσειε, καὶ τῆς ἐκεῖθεν τρυφῆς καταξιώσειεν, ἔνθα πάντων εὐφραινομένων ἡ κατοικία, καὶ ὀφθέντας ἐν δικαιοσύνῃ τῆς ἑαυτοῦ δόξης κορέσειεν, ἐποφθείσης ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος, ἡ τιμὴ καὶ ἡ προσκύνησις εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.ὁ τῆς ἀγάπης πατήρ, ἡ ἀγάπη· ταῦτα γὰρ πρὸ τῶν Α ἄλλων χαίρει καλούμενος, ἵνα νομοθετήσῃ (28) και τοῖς ὀνόμασι τὸ φιλάδελφον, ὁ τὴν καινὴν ἐντολὴν δοὺς ἐν τῷ τοσοῦτον ἀγαπᾶν ἀλλήλους, ὅσον καὶ ἡγα- πήμεθα· ὁ δοὺς καὶ τυραννεῖν καλῶς, καὶ τυραν νεῖσθαι διὰ τὸν φόβον, καὶ ἀναδύεσθαι σὺν λόγῳ (29), καὶ θαῤῥεῖν πάλιν διὰ τὸν λόγον· ὁ καὶ τὰ μεγάλα ποίμνια καταρτίζων, καὶ τὰ μικρὰ μεγαλύνων διὰ τῆς χάριτος, αὐτὸς, κατὰ τὸ πλῆθος τῆς ἑαυτοῦ χρη- στότητος, ἡμᾶς μὲν παρακαλέσαι παρακλήσει πολλῇ, καὶ εἰς τὰ ἔμπροσθεν (30) ἄγοι συμποιμαίνων καὶ διασώζων τὸ ποίμνιον· ὑμᾶς δὲ καταρτίσειεν εἰς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν, καὶ πνευματικῶς πανηγυρίζειν τοῖς μάρτυσι πείσειε, καὶ τῆς ἐκεῖθεν τρυφῆς καταξιώ σειεν, ἔνθα (31) πάντων εὐφραινομένων ή κατοικία, καὶ ὀφθέντας ἐν δικαιοσύνῃ τῆς ἑαυτοῦ δόξης κορέ- Β σειεν, ἐποφθείσης ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ (32) τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος, ἡ τιμὴ καὶ ἡ προσκύ νησις εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν, « ORATIO XII. - AD PATREM. iis qui legi subjecti, tum illis, qui a lege alieni erant, attulit ille, inquam, charitatis parens, imo ipsa charitas 87; his enim omnibus præcipue delectatur, '; ut per ipsa quoque vocabula mutuum amorem quasi lata lege promulget, qui novum mandatum dedit, ut tantum nos ipsos mutuo diligamus 8, quam di- lecti sumus; qui dedit et recte atque honeste vim afferre, et recte item propter metum cedere, ac vim perpeti, et cum ratione cunctari, ac refugere, et rursus cum ratione fiduciam concipere; qui et ma- gnos greges perficit, et parvos per gratiam auget, ipse quidem pro amplissima sua benignitate copiose me consoletur, atque interiora ducat, gregem me- cum pascens atque conservans: vos autem ad omne bonum opus perficiat 8, vobisque in animum in- ducat, ut martyrum festa spirituali modo celebretis, coelestibusque illis deliciis, in quibus lætantium omnium habitatio est, vos donet, et cum justitia apparentes gloria sua satiet”, quæ quidem cerni- tur in Christo Jesu Domino nostro, cui gloria, et potentia, et honor, et adoratio in sæcula sæculorum. Amen. I „oan. iv, 16. Joan. XIII, 34. * Philipp. 1, 6. ritatem sanciat. › quæ a fronte sunt, » etc. ** Psal. Lxxxvi, 7. Psal. I, 15. editis sequuntur, desunt in tribus Regg., qui addunt tantum 'Aµhy. Ita Coisl. 2, resecto etiam 'Auhy. Alii addunt, cui glo- ria in sæcula. Amen. MONITUM IN ORATIONEM XII. I. Inaugurantium manibus cervicem, non animum flexerat » Gregorius (33). Itaque, postquam ordinatus est episcopus, quemadmodum jam antea post collatum sibi sacer- dotii ordinem, fugam, quam sub ipsa pene manuum impositione meditabatur, arripuit. Non tantum solitudinis amor, verum etiam contentionum timor, hanc ipsi fugam suasit. Jam enim magnum eruperat dissidium inter Basilium et Anthimum, quorum alter Cæ- sareæ, alter Tyanæ erat antistes. Cappadocia siquidem in duas provincias, seu, in pri- mam et secundam Cappadociam nuperrime divisa, factum est, ut in duas quoque metropoles divisa sit spiritualis potestas. Primæ autem Cappadocia præerat Basilius, secundæ vero Authimus. Hinc dissidiorum origo. « Plurima » enim a ex priori novæ metropoli adjungebantur (34). » De Sasimis præcipue litigabant ambo præsules. Idcirco a Basilio Theologus noster creatus est Sasimorum episcopus. Cum autem vir pacis amaus timeret ne pro Sasimensi sede bellum gerere videretur, « concitus in montem fugit, ut chara solitudinis deliciis frueretur, seque totum philosophiæ (35), » id est solitariæ et monasticæ vitæ exercitationi « daret. » II. Verum Gregorius, « aliis in rebus constans, ut de se ipse testatur (36), « in eo erat ignavus, quod patris iram ferre non posset. » Cessit igitur parenti, et cito e fuga rediit. Tum pater iterum atque iterum filium vehementius hortari cœpit, ut Sasimensis Ecclesiæ regimen susciperet. Ipse vero, constanter in proposito perseverans, prorsus recusavit. Tunc demum pater, tum precibus, tum minis, tum auctoritate, tum rationi- bus, obtinuit, ut filius una secum a collaborans Nazianzenæ Ecclesiæ curam gereret, ac velut magnæ cuidam aquilæ, et altissime volanti, pullus non inutilis e propinquo cir- cum assidue volaret (37); » ea tamen conditione, ut ne invitus huic alligaretur Eccle- siæ, et, parente mortuo, discedendi, et quo vellet liberam haberet abeundi facultatem. III. Hac igitur occasione, et hoc ipso tempore, exeunte nimirum anno 372, duode- cimam hanc orationem habuit. In ea debitas Gregorio patri laudes tribuit, qui, etsi quovis alio « valentior ac fervidior (n. 3), » adjutorem tamen sibi quæreret, nec homi- PATROL. GR. XXXV. (28) Noμоbετnon. Ut fraternam, mutuam cha- (29) Σύν λόγῳ. Reg. ph, συλλόγων, (30) Καὶ εἰς τὰ ἔμπροσθεν. Billius : c ad ea (31) "Erða. Ubi. › (32) Εποφθείσης ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. Quæ in (33) Carm. 2, vers. 487. (34) Or. XLIII, n. 58. (35) Carm. 2, vers. 490. (36) Ibid., vers. 493. (37) Or. x11, n. 5.