PG 35:1132ΛΟΓΟΣ ΚΒ. Εἰρηνικὸς β, λεχθεὶς ἐν Κωνσταντίνου πόλει, ἐπὶ τῇ γενομένῃ τῷ λαῷ φιλονεικίᾳ, περὶ ἐπισκόπων τινῶν διενεχθέντων πρὸς ἀλλήλους. Α. Εἰρήνη φίλη, τὸ γλυκὺ καὶ πρᾶγμα καὶ ὄνομα, ὃ νῦν ἔδωκα τῷ λαῷ καὶ ἀντέλαβον· οὐκ οἶδα εἰ παρὰ πάντων γνησίαν φωνὴν καὶ ἀξίαν τοῦ Πνεύματος, ἀλλὰ μὴ δημοσίας συνθήκας ἀθετουμένας ὑπὸ Θεῷ μάρτυρι, ὥστε καὶ μεῖζον εἶναι ἡμῖν τὸ κατάκριμα. Εἰρήνη φίλη, τὸ ἐμὸν μελέτημα καὶ καλλώπισμα, ἣν Θεοῦ τε εἶναι ἀκούομεν, καὶ ἧς Θεὸν, τὸν Θεὸν καὶ αὐτόθεον, ὡς ἐν τῷ· Ἡ εἰρήνη τοῦ Θεοῦ· καὶ, Ὁ Θεὸς τῆς εἰρήνης· καὶ, Αὐτός ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν· καὶ οὐδ’ οὕτως αἰδούμεθα. Εἰρήνη φίλη, τὸ παρὰ πάντων μὲν ἐπαινούμενον ἀγαθὸν, ὑπ’ ὀλίγων δὲ φυλασσόμενον, ποῦ ποτε ἀπέλιπες ἡμᾶς, τοσοῦτος ἐξ οὗ χρόνος ἤδη; καὶ πότε ἐπανήξεις ἡμῖν; Ὡς λίαν σε ποθῶ καὶ ἀσπάζομαι διαφερόντως τῶν ἄλλων ἀνθρώπων· καὶ παροῦσαν περιέπω, καὶ ἀποῦσαν ἀνακαλοῦμαι πολλοῖς θρήνοις καὶ δάκρυσιν, οἵοις οὔτε Ἰακὼβ καὶ τὸν Ἰωσὴφ ἐκεῖνον ὁ πατριάρχης, ὑπὸ μὲν τῶν ἀδελφῶν πεπραμένον, ὑπὸ δὲ θηρίου ἡρπασμένον, ὡς ᾤετο·Α ΛΟΓΟΣ ΚΒ'. Ειρηνικός β' (69), λεχθεὶς ἐν Κωνσταντίνου πό λει, ἐπὶ τῇ γενομένῃ τῷ λαῷ φιλονεικίᾳ. περὶ ἐπισκόπων τινῶν διενεχθέντων πρὸς ἀλλή λους. Α'. Ειρήνη φίλη, τὸ γλυκὺ καὶ πρᾶγμα καὶ ὄνομα, ὁ νῦν ἔδωκα (70) τῷ λαῷ καὶ ἀντέλαβον· οὐκ οἶδα εί παρὰ πάντων γνησίαν φωνὴν καὶ ἀξίαν τοῦ Πνεύμα τος, ἀλλὰ μὴ δημοσίας (71) συνθήκας ἀθετουμένας ὑπὸ Θεῷ μάρτυρι, ὥστε καὶ μεῖζον εἶναι ἡμῖν τὸ κα τάκριμα. Εἰρήνη φίλη, τὸ ἐμὸν μελέτημα καὶ καλλ ώπισμα, ἣν Θεοῦ τε εἶναι ἀκούομεν, καὶ ἧς Θεὸν, τὸν Θεὸν καὶ αὐτόθεον (72), ὡς ἐν τῷ· Ἡ εἰρήνη τοῦ Θεοῦ· καὶ, Ὁ Θεὸς τῆς εἰρήνης· καὶ, Αὐτός ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν· καὶ οὐδ᾽ οὕτως αιδούμεθα. Εἰρήνη φίλη, τὸ παρὰ πάντων μὲν ἐπαινούμενον ἀγα θόν, ὑπ᾽ ὀλίγων δὲ φυλασσόμενον, ποῦ ποτε ἀπέλι- πες ἡμᾶς, τοσοῦτος ἐξ οὗ χρόνος ἤδη; καὶ πότε ἐπανήξεις ἡμῖν; Ως λίαν (75) σε ποθῶ καὶ ἀσπά ζομαι διαφερόντως τῶν ἄλλων ἀνθρώπων· καὶ παρ- οὖσαν περιέπω, καὶ ἀποῦσαν ἀνακαλοῦμαι πολλοῖς θρήνοις καὶ δάκρυσιν, οἴοις οὔτε Ἰακὼς καὶ τὸν Ἰωσὴν ἐκεῖνον ὁ πατριάρχης, ὑπὸ μὲν τῶν ἀδελφῶν πεπραμένον, ὑπὸ δὲ θηρίου ἡρπασμένον, ὡς ᾤετο οὔτε Δαβὶδ Ἰωνάθαν τὸν ἑαυτοῦ φίλον, ἔργον πολέ- μου γενόμενον, ἢ τὸν υἱὸν ᾿Αβεσσαλώμ ὕστερον. "Ων ὁ μὲν σπλάγχνοις πατρικοῖς σπαρασσόμενος, Θηρίον ἥρπασεν, ἐβόα, τὸν Ἰωσὴς, θηρίον πονηρὸν καὶ ἀνήμερον, καὶ τὴν τοῦ παιδὸς ἐσθῆτα ἡμαγμένην προθεὶς, ὡς τὰς τοῦ παιδὸς σάρκας περιεπτύσσετο, τῷ αὐτῷ καὶ φλεγόμενος καὶ παραμυθούμενος. Ο δὲ, νῦν μὲν τοῖς ὄρεσι καταρᾶται, καθ' ὧν ὁ πόλεμος, "Ορη τὰ Γελβουέ, λέγων, μὴ πέσοι ἐφ' ὑμᾶς μήθ' ύετός, μήτε δρόσος· καὶ, Πῶς ἔπεσε τότ ξον (74) Ιωνάθαν καὶ δύναμις; Νῦν δ' ἀπολο γεῖται ὡς οὐδὲν ἠδικηκότι τῷ πατροφόνῳ, καὶ τῷ νε κρῷ σπένδεται· ἴσως καὶ κατὰ τοῦτο ὑπεραλγῶν τοῦ παιδὸς, ὅτι κατὰ τοῦ πατρὸς ἀνετείνατο χεῖρα (75). Τοιοῦτο (76) γὰρ καὶ ὁ πατήρ· ὃν ὡς ἐχθρὸν ἡμύνατο πολεμοῦντα, ὡς φίλον ποθεῖ (77) τεθνηκότα· καὶ νικῇ τὴν ἔχθραν ἡ φύσις, ἧς οὐδὲν βιαιότερον. Β'. Ἐλεεινὸν δὲ καὶ ἡ κιβωτὸς ὑπὸ τῶν ἀλλοφύ λων κατεχομένη· καὶ Ἱερουσαλὴμ ἡδαφισμένη καὶ ὑπὸ ἐθνῶν πατουμένη (78)· καὶ υἱοὶ Σιών, οι τίτ μιοι καὶ ἱσοστάσιοι χρυσίῳ, πορευόμενοι ἐν αἰχμα λωσίᾳ, καὶ νῦν ἔτι διεσπαρμένοι, καὶ λαὸς ὄντες τῆς Εἰρηνικός α'. Εἰρηνικός γ'. δημοσίᾳ. αὐτὸ Θεόν. Επεσεν. παθουμένη. • S. GREGORII THEOLOGI ORATIO XXII (a). Secunda de pace, in Constantini urbe habita, ob ortam in populo contentionem, de quibusdam episcopis inter se dissidentibus. B que ipso jucunda, quam nunc populo dedi, ac re- cepi; haud scio an sinceram ab omnibus vocem, Spirituque dignam, ac non potius publica pacta, Deo teste, violata, ut gravior sit nostra condemnatio. Pax amica, meditatio mea, et decus meum, quam Dei, et cujus Deum, e: quam Deum esse audimus, velut in illis Apostoli verbis: Pax Dei 1; el, Deus pacis 16; el, Ipse est par nostra "; ac ne sic quidem eam reveremur. Pax amica, bonum ab omnibus quidem laudatum, a paucis autem conservatum, ubinam nos lanto jam temporis spatio reliquisti ? Quando ad nos reditura es? Equidem te supra mortales omnes cupio et exosculor, ac præsentem complector, et absentem multis luctibus et lacry- mis revoco, qualibus nec patriarcha ille Jacob Jo- sephum, a fratribus quidem venditum, a fera au- tem raptum, ut ipse existimabat; nec David ami- cum suum Jonathan in bello interemptum, aut postea filium Absalonem ". Quoruin alter paternis visceribus laceratus clamabat: Fera Josephum ra- pait, fera mala et immitis; cruentamque pueri vesten proferens, quasi filii carnes, osculabatur, eadem re scilicet et dolorem suum incendens, et nligans : alter nunc montibus illis, in quibus prælium commissum fuerat, dira omnia impreca- tur : Montes Gelboe, dicens, super vos nec pluvia, aec ros cadat 81. Ac rursus : Quomodo Jonathæ ar- C cus et vires ceciderunt s? Nunc parricidam, quasi eum non laesisset, excusal, ac cum mortuo in gra- tiam redit: hoc quoque fortasse nomine pro filio dolens, quod .anus adversus patrem intentarat (hujusmodi quippe paternus affectus est), quemque belum sibi, ut hostem, inferentem propulerat ac profigarat, eumdemn exanimen velut amicun desi- derat: sic natura, qua nihil est violentius, inimici- tiam superat. II. Miseranda quoque res erat, arca ab exteris occupata *, et solo æquata, atque a gentibus conculcata Jerusalem; filiique Sion, inclyti, in- quam, illi, et auro adæquandi, in captivitatem ab- euntes, ae nunc etiam dispersi, eoque redacti, ut Philipp. 1, 7. II Cor. xi, 11. Gen. xxxv, 33. II Reg. 1, 21. sqq. Gen. xxxvii, sqq. II Reg. xvi, 33, | Reg. iv, 11. * Eph. n. 14. ss ibid. 25. (a) Alias XIV, quæ autem erat, nunc 15, ha- bita circa medium annum 379. Veusleb., habet, In ed., et in Latina, sacerdos populo, et populus sacer- doti pacem precatur. dicibus. Reg. hu, et Or. 1, habent, D divisim, Prave' in ed., 1. Pax amica, non re duntaxat, sed nomine quo- (69) Ειρηνικός β'. Codex, quem a Cypro attulit (70) Ο νῦν ἔδωκα, etc. In Liturgia Greca, sicut (71) Μὴ δημοσίας. Deest μή in quibusdam co- (72) Αὐτόθεον. Sic Reg. hu, et Moulac. in ed. (73) Λίαν. Deest in nonnullis codicibus. (73) έπεσε εξον. S. codici ed., τόξον (75) Χείρα. Reg. bm, Or. 1, etc., χεῖρας. (76) Τοιοῦτο. Duo Regg., τοιοῦτον. (77) Ποθεῖ. Montac., πενθεί, « luget. » (78) Πατουμένη. In quibusdam, καταπατουμένη.
PG 35:1133οὔτε Δαβὶδ Ἰωνάθαν τὸν ἑαυτοῦ φίλον, ἔργον πολέμου γενόμενον, ἢ τὸν υἱὸν Ἀβεσσαλὼμ ὕστερον. Ὧν ὁ μὲν σπλάγχνοις πατρικοῖς σπαρασσόμενος, Θηρίον ἥρπασεν, ἐβόα, τὸν Ἰωσὴφ, θηρίον πονηρὸν καὶ ἀνήμερον, καὶ τὴν τοῦ παιδὸς ἐσθῆτα ᾑμαγμένην προθεὶς, ὡς τὰς τοῦ παιδὸς σάρκας περιεπτύσσετο, τῷ αὐτῷ καὶ φλεγόμενος καὶ παραμυθούμενος. Ὁ δὲ, νῦν μὲν τοῖς ὄρεσι καταρᾶται, καθ’ ὧν ὁ πόλεμος. Ὄρη τὰ Γελβουὲ, λέγων, μὴ πέσοι ἐφ’ ὑμᾶς μήθ’ ὑετὸς, μήτε δρόσος· καὶ, Πῶς ἔπεσε τόξον Ἰωνάθαν καὶ δύναμις; Νῦν δ’ ἀπολογεῖται ὡς οὐδὲν ἠδικηκότι τῷ πατροφόνῳ, καὶ τῷ νεκρῷ σπένδεται· ἴσως καὶ κατὰ τοῦτο ὑπεραλγῶν τοῦ παιδὸς, ὅτι κατὰ τοῦ πατρὸς ἀνετείνατο χεῖρα. Τοιοῦτο γὰρ καὶ ὁ πατήρ· ὃν ὡς ἐχθρὸν ἠμύνατο πολεμοῦντα, ὡς φίλον ποθεῖ τεθνηκότα· καὶ νικᾷ τὴν ἔχθραν ἡ φύσις, ἧς οὐδὲν βιαιότερον. Β. Ἐλεεινὸν δὲ καὶ ἡ κιβωτὸς ὑπὸ τῶν ἀλλοφύλων κατεχομένη· καὶ Ἱερουσαλὴμ ἠδαφισμένη καὶ ὑπὸ ἐθνῶν πατουμένη· καὶ υἱοὶ Σιὼν, οἱ τίμιοι καὶ ἰσοστάσιοι χρυσίῳ, πορευόμενοι ἐν αἰχμαλωσίᾳ, καὶ νῦν ἔτι διεσπαρμένοι, καὶ λαὸς ὄντες τῆς οἰκουμένης ξένος καὶ πάροικος. Δεινὸν δὲ καὶ τὰ νῦν ὁρώμενά τε καὶ ἀκουόμενα·οἰκουμένης ξένος καὶ πάροικος. Δεινὸν δὲ καὶ τὰ νῦν δρώμενά τε καὶ ἀκουόμενα· πατρίδες ἀνιστάμε ναι (79), καὶ μυριάδες πίπτουσα·, καὶ κάμνουσα γῆ τοῖς αἵμασι καὶ τοῖς πτώμασι, καὶ λαὸς ἀλλόγλωσ- σος ὡς οἰκείαν διατρέχων τὴν ἀλλοτρίαν· οὐ δι' ἀναν ὁρίαν τῶν προμαχομένων κατηγορείτω μηδείς· οὗ τοι γάρ εἰσιν οἱ μικροῦ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην πα- ραστησάμενοι· ἀλλὰ διὰ τὴν ἡμετέραν κακίαν, καὶ τὴν ἐπικρατοῦσαν κατὰ τῆς Τριάδος ἀσέβειαν. Δεινὰ ταῦτα, καὶ πέρα δεινῶν. Τίς ἀντερεῖ τῶν συμφοράς δοκιμάζειν εἰδότων ἐξ ὧν πεπόνθασιν, ἢ συμπεπόν- θασιν ; Αλλ' οὔπω τοσοῦτον οὐδὲν, ὅσον εἰρήνη δε διωγμένη, καὶ ἡ τῆς Ἐκκλησίας εὐπρέπεια περιῃρη- μένη, καὶ τὸ παλαιὸν ἀξίωμα καταλελυμένον· καὶ παρὰ τοσοῦτον ἡ τάξις αντεστραμμένη, ὥστε πρότε- ρον μὲν ἐξ οὐ λαοῦ λαὸς, καὶ ἐξ οὐκ ἔθνους ἔθνος γε- Β γόναμεν· νῦν δὲ κινδυνεύομεν ἐκ λαοῦ μεγίστου καὶ ἔθνους, εἰς οὐ λαὸν πάλιν καὶ οὐκ ἔθνος ἀναλυθέντες γενέσθαι, ὡς τὸ ἀπ᾿ ἀρχῆς, ὅτε οὐκ ἦρξας ἡμῶν, οὐδ᾽ εἰς ἐν ὄνομα καὶ τάγμα συνεληλύθειμεν (80). Γ'. Καὶ ὄντως κινδυνεύει ῥᾷον εἶναι δυσπραγίαν ἐνεγκεῖν, ἢ εὐπραγίαν (81) διασώσασθαι· ὁπότε καὶ ἡμεῖς, ἡνίκα ἐπολεμούμεθα, τοῖς διωγμοῖς ῥωσθέντες καὶ συναχθέντες, ἡνίκα συνήχθημεν, διελύθημεν. Τις γὰρ οὐκ ἂν ὀδύραιτο εὖ φρονῶν τὰ παρόντα ; Τίς δὲ λόγον εὑρήσει τῇ συμφορᾷ παρισούμενον; Λῃστὰς μὲν εἰρηνεύειν, οὓς κακία συνέδησε, καὶ τοὺς τυ ραννίδι συντεταγμένους, ἢ κλοπῆς κοινωνούς, ἢ στά- σεως συνωμότας, ἢ μοιχείας συλλήπτορας, ἔτι δὲ χορῶν συστήματα, καὶ στρατῶν τάγματα, καὶ νηών πληρώματα (82)· ἐῶ γὰρ λέγειν κλήρους ἐξ ἴσου διαιρουμένους, καὶ πολιτείας ἀντιθέτους, καὶ διαδο- χὰς λειτουργιῶν καὶ ἀρχῶν (85), τάξει προϊούσας καὶ νόμῳ, καὶ τὴν πολυύμνητον δὴ ταύτην σοφιστικήν, ἢ γραμματικὴν, ἵνα μὴ λέγω φιλοσοφίαν, περὶ ἣν νέων φιλοτιμία λυσσᾷ τε καὶ μέμηνε· ταύτην μὲν δρῶν ὀλίγα μὲν στασιάζουσαν, τὰ πλείω δὲ εἰρη- νεύουσαν· ἡμᾶς δὲ ἀσυνθέτους εἶναι καὶ ἀσυνδέτους, καὶ μήποτε δύνασθαι εἰς ταυτὸν ἐλθεῖν, μηδέ τινα λόγον φανῆναι τῆς νόσου ταύτης θεραπευτήν, ἀλλ' ὥσπερ κακίας μυσταγωγούς καὶ μύστας ὄντας, οὐκ ἀρετῆς, πολλὰ μὲν ποιεῖσθαι τὰ τῆς διαστάσεως ὑπεκκαύματα, μικρὰ δὲ, ἢ μηδόλως τῆς ὁμονοίας φροντίζειν (84). Καίτοι τούτων μὲν στασιαζόντων, οὐκ εἰς μέγα ἡ στάσις φέρει· τινάς τε καὶ στασιάζειν ἢ συμφρονεῖν ἄμεινον· τὰς γὰρ ἐπὶ κακῷ συστάσεις τίς ἂν ἐπαινέσειεν εὖ φρονῶν; ναι, καὶ πορθούμεναι. συνεληλύθαμεν. συμπραξίαν. ἐκκαλεῖν εὐπραξίαν. ἀρχάς. • · ORATIO XXII. DE PACE 11. - A per totum orbem hospites sint, et peregrini. Gravia et non gentem redigamur, atque in veterem illum imperares, atque in unum nomen et classem unam convenissemus. C sunt insuper, quæ nunc et cernimus, et audimus: patriae funditus everse, innumerabiles copia ca- dentes, terra sanguine et cadaveribus gravata, extera natio alteram regionem velut suam percùr- sans ac populans; non eam quisquam ob defenso- rum ignaviam criminetur: nam illi ipsi sunt, qui universum pene terrarum orbem bello atque armis subegerunt : sed ob improbitatem nostram, vigen- temque adversus Trinitatem impietatem. Sunt hæc sane gravia, et plus quam gravia. Quis eorum infi- cias iverit, qui ex his, quæ vel ipsi passi, vel aliis compassi sunt, calamitates æstimare norunt? Sed nihil perinde grave atque acerbum est, ut pax pulsa et fugata, et Ecclesia decore suo spoliata, priscaque dignitas et amplitudo sublata et exstincta; atque adeo inversa ordinis ratio, ut qui prius ex non populo populus, et ex non gente gens facti fuera- mus, nunc in eo periculo versemur, ut verendum sit, ne ex populo maximo et gente, in non populum statum redeamus, in quo eramus, cum nobis non D III. Ac profecto facilius esse videtur adversam fortunam ferre, quam secundam conservare: quippe cum nos etiam, qui, cum bello premeremur, ex persecutionibus robur comparavimus, atque in unum collecti sumus, iidem, posteaquam collecti sumus, diffluximus ac dilapsi sumus. Quis enim modo sanæ mentis, præsentem rerum statum non deploret? Quis sermonem huic calamitati parem invenire queat ? Pacem colunt latrones, quos scelus inter se devinxit, et tyrannidis socii, aut furti consortes, aut ad seditionem conjurati, aut adulterii participes, atque insuper chororum sodalitia, et exercituum ordines, et qui navibus vehuntur; mitto enim dicere hæreditates ex æquo divisas, et con- trarias in rebus publicis gerendis rationes, et civi- lium munerum successiones, et magistratus lege atque ordine progredientes; atque adeo celebratis- simam hanc sophisticen aut grammaticen, ne dicam philosophiam, in quam insano quodam impetu juvenum ambitio furit, quam tamen parum admodum dissidiis agitatam, imo ut plurimam quietam et pacatam videmus; nos autem nullo concordia fcedere ac vinculo constringi, nec an- quam in unum coire possumus, nec ratio ulla ex- stat, quæ huic morbo medeatur; quin potius, quasi vitii, non virtutis, doctores ac discipuli, multos quidem discordiae igniculos subjicimus, parvam autem, imo nullam omnino concordiæ curam gerimus. Et certe illorum contentiones et dissidia non multum incommodi secum vehunt: imo etiam quosdam dissidere, quam inter se consentire præ- stal ; quis enim, nisi mentis expers, in malum initas conspiratioues comprobarit? ed., Montac., bus, » vel, « vectoribus plenas. » Significat etiam publicas naves omni hominumn genere onustas. > ed., eliam Hervag. (79) Ανιστάμεναι. Schol. : ᾿Ανάστατοι γενόμε (89) Συνεληλύθειμεν. Sic Reg. bu, Or. 1, etc. in (81) Εὐπραγίαν. Reg. b, εὐπραξίαν. Reg. hu, (82) Καὶ νηών πληρώματα. • Classiariis militi- (83) Αρχών. Sic Reg. bu, Or. 1, et Combef. in (84) Φροντίζειν. Coisl. 1 addit, βούλεσθαι. Sie
PG 35:1134πατρίδες ἀνιστάμεναι, καὶ μυριάδες πίπτουσαι, καὶ κάμνουσα γῆ τοῖς αἵμασι καὶ τοῖς πτώμασι, καὶ λαὸς ἀλλόγλωςσος ὡς οἰκείαν διατρέχων τὴν ἀλλοτρίαν· οὐ δι’ ἀνανδρίαν τῶν προμαχομένων κατηγορείτω μηδείς· οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ μικροῦ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην παραστησάμενοι· ἀλλὰ διὰ τὴν ἡμετέραν κακίαν, καὶ τὴν ἐπικρατοῦσαν κατὰ τῆς Τριάδος ἀσέβειαν. Δεινὰ ταῦτα, καὶ πέρα δεινῶν. Τίς ἀντερεῖ τῶν συμφορὰς δοκιμάζειν εἰδότων ἐξ ὧν πεπόνθασιν, ἢ συμπεπόνθασιν; Ἀλλ’ οὔπω τοσοῦτον οὐδὲν, ὅσον εἰρήνη δεδιωγμένη, καὶ ἡ τῆς Ἐκκλησίας εὐπρέπεια περιῃρημένη, καὶ τὸ παλαιὸν ἀξίωμα καταλελυμένον· καὶ παρὰ τοσοῦτον ἡ τάξις ἀντεστραμμένη, ὥστε πρότερον μὲν ἐξ οὐ λαοῦ λαὸς, καὶ ἐξ οὐκ ἔθνους ἔθνος γεγόναμεν· νῦν δὲ κινδυνεύομεν ἐκ λαοῦ μεγίστου καὶ ἔθνους, εἰς οὐ λαὸν πάλιν καὶ οὐκ ἔθνος ἀναλυθέντες γενέσθαι, ὡς τὸ ἀπ’ ἀρχῆς, ὅτε οὐκ ἦρξας ἡμῶν, οὐδ’ εἰς ἓν ὄνομα καὶ τάγμα συνεληλύθειμεν. Γ. Καὶ ὄντως κινδυνεύει ῥᾷον εἶναι δυσπραγίαν ἐνεγκεῖν, ἢ εὐπραγίαν διασώσασθαι· ὁπότε καὶ ἡμεῖς, ἡνίκα ἐπολεμούμεθα, τοῖς διωγμοῖς ῥωσθέντες καὶ συναχθέντες, ἡνίκα συνήχθημεν, διελύθημεν.οἰκουμένης ξένος καὶ πάροικος. Δεινὸν δὲ καὶ τὰ νῦν δρώμενά τε καὶ ἀκουόμενα· πατρίδες ἀνιστάμε ναι (79), καὶ μυριάδες πίπτουσα·, καὶ κάμνουσα γῆ τοῖς αἵμασι καὶ τοῖς πτώμασι, καὶ λαὸς ἀλλόγλωσ- σος ὡς οἰκείαν διατρέχων τὴν ἀλλοτρίαν· οὐ δι' ἀναν ὁρίαν τῶν προμαχομένων κατηγορείτω μηδείς· οὗ τοι γάρ εἰσιν οἱ μικροῦ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην πα- ραστησάμενοι· ἀλλὰ διὰ τὴν ἡμετέραν κακίαν, καὶ τὴν ἐπικρατοῦσαν κατὰ τῆς Τριάδος ἀσέβειαν. Δεινὰ ταῦτα, καὶ πέρα δεινῶν. Τίς ἀντερεῖ τῶν συμφοράς δοκιμάζειν εἰδότων ἐξ ὧν πεπόνθασιν, ἢ συμπεπόν- θασιν ; Αλλ' οὔπω τοσοῦτον οὐδὲν, ὅσον εἰρήνη δε διωγμένη, καὶ ἡ τῆς Ἐκκλησίας εὐπρέπεια περιῃρη- μένη, καὶ τὸ παλαιὸν ἀξίωμα καταλελυμένον· καὶ παρὰ τοσοῦτον ἡ τάξις αντεστραμμένη, ὥστε πρότε- ρον μὲν ἐξ οὐ λαοῦ λαὸς, καὶ ἐξ οὐκ ἔθνους ἔθνος γε- Β γόναμεν· νῦν δὲ κινδυνεύομεν ἐκ λαοῦ μεγίστου καὶ ἔθνους, εἰς οὐ λαὸν πάλιν καὶ οὐκ ἔθνος ἀναλυθέντες γενέσθαι, ὡς τὸ ἀπ᾿ ἀρχῆς, ὅτε οὐκ ἦρξας ἡμῶν, οὐδ᾽ εἰς ἐν ὄνομα καὶ τάγμα συνεληλύθειμεν (80). Γ'. Καὶ ὄντως κινδυνεύει ῥᾷον εἶναι δυσπραγίαν ἐνεγκεῖν, ἢ εὐπραγίαν (81) διασώσασθαι· ὁπότε καὶ ἡμεῖς, ἡνίκα ἐπολεμούμεθα, τοῖς διωγμοῖς ῥωσθέντες καὶ συναχθέντες, ἡνίκα συνήχθημεν, διελύθημεν. Τις γὰρ οὐκ ἂν ὀδύραιτο εὖ φρονῶν τὰ παρόντα ; Τίς δὲ λόγον εὑρήσει τῇ συμφορᾷ παρισούμενον; Λῃστὰς μὲν εἰρηνεύειν, οὓς κακία συνέδησε, καὶ τοὺς τυ ραννίδι συντεταγμένους, ἢ κλοπῆς κοινωνούς, ἢ στά- σεως συνωμότας, ἢ μοιχείας συλλήπτορας, ἔτι δὲ χορῶν συστήματα, καὶ στρατῶν τάγματα, καὶ νηών πληρώματα (82)· ἐῶ γὰρ λέγειν κλήρους ἐξ ἴσου διαιρουμένους, καὶ πολιτείας ἀντιθέτους, καὶ διαδο- χὰς λειτουργιῶν καὶ ἀρχῶν (85), τάξει προϊούσας καὶ νόμῳ, καὶ τὴν πολυύμνητον δὴ ταύτην σοφιστικήν, ἢ γραμματικὴν, ἵνα μὴ λέγω φιλοσοφίαν, περὶ ἣν νέων φιλοτιμία λυσσᾷ τε καὶ μέμηνε· ταύτην μὲν δρῶν ὀλίγα μὲν στασιάζουσαν, τὰ πλείω δὲ εἰρη- νεύουσαν· ἡμᾶς δὲ ἀσυνθέτους εἶναι καὶ ἀσυνδέτους, καὶ μήποτε δύνασθαι εἰς ταυτὸν ἐλθεῖν, μηδέ τινα λόγον φανῆναι τῆς νόσου ταύτης θεραπευτήν, ἀλλ' ὥσπερ κακίας μυσταγωγούς καὶ μύστας ὄντας, οὐκ ἀρετῆς, πολλὰ μὲν ποιεῖσθαι τὰ τῆς διαστάσεως ὑπεκκαύματα, μικρὰ δὲ, ἢ μηδόλως τῆς ὁμονοίας φροντίζειν (84). Καίτοι τούτων μὲν στασιαζόντων, οὐκ εἰς μέγα ἡ στάσις φέρει· τινάς τε καὶ στασιάζειν ἢ συμφρονεῖν ἄμεινον· τὰς γὰρ ἐπὶ κακῷ συστάσεις τίς ἂν ἐπαινέσειεν εὖ φρονῶν; ναι, καὶ πορθούμεναι. συνεληλύθαμεν. συμπραξίαν. ἐκκαλεῖν εὐπραξίαν. ἀρχάς. • · ORATIO XXII. DE PACE 11. - A per totum orbem hospites sint, et peregrini. Gravia et non gentem redigamur, atque in veterem illum imperares, atque in unum nomen et classem unam convenissemus. C sunt insuper, quæ nunc et cernimus, et audimus: patriae funditus everse, innumerabiles copia ca- dentes, terra sanguine et cadaveribus gravata, extera natio alteram regionem velut suam percùr- sans ac populans; non eam quisquam ob defenso- rum ignaviam criminetur: nam illi ipsi sunt, qui universum pene terrarum orbem bello atque armis subegerunt : sed ob improbitatem nostram, vigen- temque adversus Trinitatem impietatem. Sunt hæc sane gravia, et plus quam gravia. Quis eorum infi- cias iverit, qui ex his, quæ vel ipsi passi, vel aliis compassi sunt, calamitates æstimare norunt? Sed nihil perinde grave atque acerbum est, ut pax pulsa et fugata, et Ecclesia decore suo spoliata, priscaque dignitas et amplitudo sublata et exstincta; atque adeo inversa ordinis ratio, ut qui prius ex non populo populus, et ex non gente gens facti fuera- mus, nunc in eo periculo versemur, ut verendum sit, ne ex populo maximo et gente, in non populum statum redeamus, in quo eramus, cum nobis non D III. Ac profecto facilius esse videtur adversam fortunam ferre, quam secundam conservare: quippe cum nos etiam, qui, cum bello premeremur, ex persecutionibus robur comparavimus, atque in unum collecti sumus, iidem, posteaquam collecti sumus, diffluximus ac dilapsi sumus. Quis enim modo sanæ mentis, præsentem rerum statum non deploret? Quis sermonem huic calamitati parem invenire queat ? Pacem colunt latrones, quos scelus inter se devinxit, et tyrannidis socii, aut furti consortes, aut ad seditionem conjurati, aut adulterii participes, atque insuper chororum sodalitia, et exercituum ordines, et qui navibus vehuntur; mitto enim dicere hæreditates ex æquo divisas, et con- trarias in rebus publicis gerendis rationes, et civi- lium munerum successiones, et magistratus lege atque ordine progredientes; atque adeo celebratis- simam hanc sophisticen aut grammaticen, ne dicam philosophiam, in quam insano quodam impetu juvenum ambitio furit, quam tamen parum admodum dissidiis agitatam, imo ut plurimam quietam et pacatam videmus; nos autem nullo concordia fcedere ac vinculo constringi, nec an- quam in unum coire possumus, nec ratio ulla ex- stat, quæ huic morbo medeatur; quin potius, quasi vitii, non virtutis, doctores ac discipuli, multos quidem discordiae igniculos subjicimus, parvam autem, imo nullam omnino concordiæ curam gerimus. Et certe illorum contentiones et dissidia non multum incommodi secum vehunt: imo etiam quosdam dissidere, quam inter se consentire præ- stal ; quis enim, nisi mentis expers, in malum initas conspiratioues comprobarit? ed., Montac., bus, » vel, « vectoribus plenas. » Significat etiam publicas naves omni hominumn genere onustas. > ed., eliam Hervag. (79) Ανιστάμεναι. Schol. : ᾿Ανάστατοι γενόμε (89) Συνεληλύθειμεν. Sic Reg. bu, Or. 1, etc. in (81) Εὐπραγίαν. Reg. b, εὐπραξίαν. Reg. hu, (82) Καὶ νηών πληρώματα. • Classiariis militi- (83) Αρχών. Sic Reg. bu, Or. 1, et Combef. in (84) Φροντίζειν. Coisl. 1 addit, βούλεσθαι. Sie
PG 35:1135Τίς γὰρ οὐκ ἂν ὀδύραιτο εὖ φρονῶν τὰ παρόντα; Τίς δὲ λόγον εὑρήσει τῇ συμφορᾷ παρισούμενον; Λῃστὰς μὲν εἰρηνεύειν, οὓς κακία συνέδησε, καὶ τοὺς τυραννίδι συντεταγμένους, ἢ κλοπῆς κοινωνοὺς, ἢ στάσεως συνωμότας, ἢ μοιχείας συλλήπτορας, ἔτι δὲ χορῶν συστήματα, καὶ στρατῶν τάγματα, καὶ νηῶν πληρώματα· ἐῶ γὰρ λέγειν κλήρους ἐξ ἴσου διαιρουμένους, καὶ πολιτείας ἀντιθέτους, καὶ διαδοχὰς λειτουργιῶν καὶ ἀρχῶν, τάξει προϊούσας καὶ νόμῳ, καὶ τὴν πολυύμνητον δὴ ταύτην σοφιστικὴν, ἢ γραμματικὴν, ἵνα μὴ λέγω φιλοσοφίαν, περὶ ἣν νέων φιλοτιμία λυσσᾷ τε καὶ μέμηνε· ταύτην μὲν ὁρᾷν ὀλίγα μὲν στασιάζουσαν, τὰ πλείω δὲ εἰρηνεύουσαν· ἡμᾶς δὲ ἀσυνθέτους εἶναι καὶ ἀσυνδέτους, καὶ μήποτε δύνασθαι εἰς ταυτὸν ἐλθεῖν, μηδέ τινα λόγον φανῆναι τῆς νόσου ταύτης θεραπευτὴν, ἀλλ’ ὥσπερ κακίας μυσταγωγοὺς καὶ μύστας ὄντας, οὐκ ἀρετῆς, πολλὰ μὲν ποιεῖσθαι τὰ τῆς διαστάσεως ὑπεκκαύματα, μικρὰ δὲ, ἢ μηδόλως τῆς ὁμονοίας φροντίζειν. Καίτοι τούτων μὲν στασιαζόντων, οὐκ εἰς μέγα ἡ στάσις φέρει· τινάς τε καὶ στασιάζειν ἢ συμφρονεῖν ἄμεινον· τὰς γὰρ ἐπὶ κακῷ συστάσεις τίς ἂν ἐπαινέσειεν εὖ φρονῶν; Δ.Δ'. Ἡμᾶς δὲ εἰ τις ερωτήσειε, Τί τὸ τιμώμενον ὑμῖν καὶ προσκυνούμενον; πρόχειρον εἰπεῖν· Η ἀγάπη. Ὁ γὰρ Θεὸς ἡμῶν ἡ ἀγάπη ἐστί. Τῆσις τοῦ ἁγίου Πνεύματος· καὶ τοῦτο χαίρει μᾶλλον ἀκούων, ἤ τι ἄλλο, ὁ Θεός (85). Τί δαὶ νόμου καὶ προφητῶν κεφάλαιον; οὐκ ἄλλο ἢ τοῦτο συγχωρή- σειεν (86) ὁ εὐαγγελιστής ἀποκρίνασθαι. Τί δήποτε οὖν οἱ τῆς ἀγάπης, οὕτω (87) μισοῦμέν τε καὶ μισού μεθα ; καὶ οἱ τῆς εἰρήνης, πολεμοῦμεν ἀκήρυκτά (88) τε καὶ ἀκατάλλακτα; καὶ οἱ τοῦ ἀκρογωνιαίου, δι ιστάμεθα ; καὶ οἱ τῆς πέτρας, σειόμεθα; καὶ οἱ τοῦ φωτός, ἐσκοτίσμεθα; καὶ οἱ τοῦ Λόγου, τοσαύτης ἐσμεν σιγῆς, ἡ ἀλογίας, ἢ παραπληξίας, ή, οὐκ οἶδ' ὅ τι καὶ ὀνομάσω, μεστοί· ὥστε τροφῆς μεν, καὶ ὕπνου, καὶ ᾠδῆς κόρος ἐστὶ, καὶ τῶν αἰσχίστων, ὡς Α Β λέγουσι· καὶ πλησμονὴ πάντων, οὐ τῶν ἀλγεινῶν μό- σε ἀκούων ὁ Θεός, ή τι ἄλλο. 1, συγχωρήσειν, συγχωρήσει. Επιτ. ὅπι, ἄν. πράγμα τῶν. νον, ἀλλ᾽ ἤδη καὶ τῶν ἡδίστων, καὶ πάντα εἰς ἄλ ληλα περιχωρεῖ τε καὶ περιτρέπεται· ἡμῖν δ' οὐ δεὶς ὄρος τοῦ βάλλειν καὶ βάλλεσθαι, οὐ τοῖς ἑτεροδο ξοῦσι μόνον, καὶ κατὰ τὸν τῆς πίστεως λόγον διεστη κόσιν ( ἧττον γὰρ ἂν ἦν (89) ἀλγεινὸν, καὶ ὁ ζῆλος, ἀπολογία πραγμάτων (90) ἐπαινουμένων, ἐὰν ἐν ὅροις ἱστῆται [94])· ἤδη δὲ καὶ τοῖς ὁμοδόξοις (92), καὶ πρὸς τοὺς αὐτούς, καὶ ὑπὲρ τῶν αὐτῶν στασιά ζουσι (τοῦτο γὰρ τὸ μοχθηρότατον, ἢ ἐλεεινότατον ). Ε'. Καὶ τὸ αἴτιον τί; Φιλαρχία τυχόν, ἢ φιλοχρη ματία, ή φθόνος, ἢ μίσος, ἢ ὑπεροψία (93), ἤ τι τῶν ὅσα μηδὲ τοὺς ἀθέους ὁρῶμεν πάσχοντας· καὶ τὸ χά ριεν, ἡ τῶν ψήφων μετάθεσις (94). Ὅταν ἀλῶμεν, εὐσεβεῖς ἐσμεν καὶ ὀρθόδοξοι, καὶ καταφεύγομεν ψευδῶς ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, ὡς ὑπὲρ πίστεως στασιά ζοντες· καὶ τοῦτο μόνον ἐπαινετὸν ποιοῦμεν, ὡς ἐν κακοῖς, εἰ μὴ καὶ λίαν αἰσχρὸν, ὅτι τὴν κακίαν έρυ θριῶντες, ἐπὶ σεμνότερον όνομα μεταβαίνομεν, τὴν εὐσέβειαν (95). Εμβρόντητε καὶ πολύτροπε, είποι τις ἂν, καὶ πλάσμα τοῦ Πονηροῦ καὶ τοῦ σοφιστοῦ τῆς κακίας, ὅστις ποτὲ εἶ ὁ τοῦτο πάσχων, ή, τό γε άλη- θέστερον εἰπεῖν, ἀνοητότατε· οὗτός σοι χθὲς ἦν εὐσε 6ὴς, καὶ πῶς ἀσεβὴς σήμερον, μηδὲν προσθείς, μηδὲ ἀφελῶν, μήτε ῥήματι, μήτε πράγματι (96), ἀλλ' ἐπὶ τῶν αὐτῶν ἱστάμενος· ὃς ἀναπνεῖ τὸν αὐτὸν ἀέρα, καὶ τοῖς αὐτοῖς ὄμμασι προσβλέπει (97) τὸν αὐτὸν ἥλιον· εἰ βούλει δὲ, ὡς περὶ ἀριθμῶν ἢ μέτρων έρω τηθεὶς, οὐκ ἄλλο τι ἢ ταυτὸν ἀποκρίνεται; ᾿Αλλὰ καὶ πόρνος σοι σήμερον, ὁ χθὲς Ἰωσὴφ ( προβαίνει γμά τι. γράμμα τι προβλέπει. S. GREGORII THEOLOGI IV. Nos autem si quis roget: Quidnam est quod colitis atque adoratis? promptum est respondere, quod sit charitas. Etenim ut a Spiritu sancto pro- nuntiatum est: Deus noster charitas est ", eoque nomine magis, quam quovis alio, delectatur. Quod si praeterea ex nobis sciscitetur, quæ legis ac pro- phetarum summa sit "? haud quidquam aliud, quam charitatem, evangelista nos respondere sinet. Quid igitur tandem causæ est, cur, qui charitatem colimus, mutuis odiis flagramus? Qui pacem, impla- cabile et inexpiabile bellum gerimus? Qui angula- rem lapidem, dirimimur ac distrahimur? Qui pe- tram, concntimur? Qui lucem, caligamus? Qui Verbum, tanto sumus silentio, aut stoliditate, aut stupore atque vecordia, aut, quo verbo utar, nescio, pleni, ut cuin cibi, et somni, et cantus, rerumque obscenissimarum, ut aiunt, satietas sit, omniumque, non modo molestarum, sed eliam jucundissimarum rerum saturitas et fastidium tan- dem oboriatur, cunctaque inter se vicissim im- meent, et convertantur; nobis tamen nec finis, nec modus sit ullus, tum iuferendorum, tumn accipien- dorum vulnerum, non iis duntaxat, qui diversa sentiunt, atque in fidei doctrina dissident, (minus enim acerbum id esset, ac zelus, res laudabilis, modo intra fines suos consistat, id excusaret ;) verumn ¡is quoque qui eamden fidem profitentur, atque adversus eosdem et pro iisdem conflictantur. Hoc enim illud est omnium improbissimum, aut maxime miserandum. V. Et quæ hujus rei causa est? Dominandi amor C fortasse, vel opum cupiditas, vel livor, vel odium, vel superbia, vel aliquid eorum, quibus ne eos quidem, qui Deum nullum putant, laborare conspi- cimus. Quodque scitum et lepidum est, ipsa calculorum inversio est. Nam cum deprehendimur, pii atque orthodoxi sumus, faloque ad veritatem confugimus, tanquam pro Gde contendentes : idque unum, ut in malis, laude dignum, imo turpe admo- dum facimus, quod vitium erubescentes, ad specio- sius honestiusque nomen, hoc est, ad pietatem, transimus. Attonite et versipellis, dixerit quispiam, et pravi illius, ac vitii architecti figmentum, quis- quis es, qui ita aficeris, aut, ut verius loquar, amentissime : hic tibi hesterno die pius erat; quo- sam igitur pacto hodie impius est, cum nec verbo, D nec re, quidquam vel addiderit, vel detraxerit, sed in eadem fidei sententia hæreat, eumdem aerem exhalet, iisdem oculis eumdem solem inspi- eiat? Aut, si mavis, tanquam de numeris aut men- Joan. r, 16. es Matth. xxi, sqq h', et Or. 1. In ed., prave. Alii, EDIT. judicia, quae per calculos olim ferebantur. Jes., (85) *Ακούων, ή τι ἄλλο, ὁ Θεός. Sic Reg. (86) Συγχωρήσειεν. Sic nos cum Montac. Or. (87) ούτω deest in quibusdam codd. (88) Ακήρυκτα. Reg. bm præmiuit, και. (89) Γὰρ ἂν ἦν. Sic nos cum Or. 1. Editi onit- (90) Απολογία πραγμάτων. Montac», ἐν ἀπολογία (91) Ιστῆται. Reg. bm, ίσταται. (92) Ομοδόξοις. Montac., ὀρθοδόξοις. (93) Υπεροψία. Coisl. 1, ὑποψία. (94) Ψήφων μετάθεσις. Hic intelligit Gregorius (95) Τὴν εὐσέβειαν. Οr. 1, εἰς τὴν εὐσέβειαν. (96) Ρήματι... πράγματι. Gr. 1, ῥημά τι... πρα- (97) Προσβλέπει. Sic Reg. bu, et Or. 4. in ed.,
PG 35:1136Ἡμᾶς δὲ εἴ τις ἐρωτήσειε, Τί τὸ τιμώμενον ὑμῖν καὶ προσκυνούμενον; πρόχειρον εἰπεῖν· Ἡ ἀγάπη. Ὁ γὰρ Θεὸς ἡμῶν ἡ ἀγάπη ἐστί. Ῥῆσις τοῦ ἁγίου Πνεύματος· καὶ τοῦτο χαίρει μᾶλλον ἀκούων, ἤ τι ἄλλο, ὁ Θεός. Τί δαὶ νόμου καὶ προφητῶν κεφάλαιον; οὐκ ἄλλο ἢ τοῦτο συγχωρήσειεν ὁ εὐαγγελιστὴς ἀποκρίνασθαι. Τί δήποτε οὖν οἱ τῆς ἀγάπης, οὕτω μισοῦμέν τε καὶ μισούμεθα; καὶ οἱ τῆς εἰρήνης, πολεμοῦμεν ἀκήρυκτά τε καὶ ἀκατάλλακτα; καὶ οἱ τοῦ ἀκρογωνιαίου, διιστάμεθα; καὶ οἱ τῆς πέτρας, σειόμεθα; καὶ οἱ τοῦ φωτὸς, ἐσκοτίσμεθα; καὶ οἱ τοῦ Λόγου, τοσαύτης ἐσμὲν σιγῆς, ἢ ἀλογίας, ἢ παραπληξίας, ἢ, οὐκ οἶδ’ ὅ τι καὶ ὀνομάσω, μεστοί· ὥστε τροφῆς μὲν, καὶ ὕπνου, καὶ ᾠδῆς κόρος ἐστὶ, καὶ τῶν αἰσχίστων, ὡς λέγουσι· καὶ πλησμονὴ πάντων, οὐ τῶν ἀλγεινῶν μόνον, ἀλλ’ ἤδη καὶ τῶν ἡδίστων, καὶ πάντα εἰς ἄλληλα περιχωρεῖ τε καὶ περιτρέπεται· ἡμῖν δ’ οὐδεὶς ὅρος τοῦ βάλλειν καὶ βάλλεσθαι, οὐ τοῖς ἑτεροδοξοῦσι μόνον, καὶ κατὰ τὸν τῆς πίστεως λόγον διεστηκόσιν (ἧττον γὰρ ἂν ἦν ἀλγεινὸν, καὶ ὁ ζῆλος, ἀπολογία πραγμάτων ἐπαινουμένων, ἐὰν ἐν ὅροις ἱστῆται)·Δ'. Ἡμᾶς δὲ εἰ τις ερωτήσειε, Τί τὸ τιμώμενον ὑμῖν καὶ προσκυνούμενον; πρόχειρον εἰπεῖν· Η ἀγάπη. Ὁ γὰρ Θεὸς ἡμῶν ἡ ἀγάπη ἐστί. Τῆσις τοῦ ἁγίου Πνεύματος· καὶ τοῦτο χαίρει μᾶλλον ἀκούων, ἤ τι ἄλλο, ὁ Θεός (85). Τί δαὶ νόμου καὶ προφητῶν κεφάλαιον; οὐκ ἄλλο ἢ τοῦτο συγχωρή- σειεν (86) ὁ εὐαγγελιστής ἀποκρίνασθαι. Τί δήποτε οὖν οἱ τῆς ἀγάπης, οὕτω (87) μισοῦμέν τε καὶ μισού μεθα ; καὶ οἱ τῆς εἰρήνης, πολεμοῦμεν ἀκήρυκτά (88) τε καὶ ἀκατάλλακτα; καὶ οἱ τοῦ ἀκρογωνιαίου, δι ιστάμεθα ; καὶ οἱ τῆς πέτρας, σειόμεθα; καὶ οἱ τοῦ φωτός, ἐσκοτίσμεθα; καὶ οἱ τοῦ Λόγου, τοσαύτης ἐσμεν σιγῆς, ἡ ἀλογίας, ἢ παραπληξίας, ή, οὐκ οἶδ' ὅ τι καὶ ὀνομάσω, μεστοί· ὥστε τροφῆς μεν, καὶ ὕπνου, καὶ ᾠδῆς κόρος ἐστὶ, καὶ τῶν αἰσχίστων, ὡς Α Β λέγουσι· καὶ πλησμονὴ πάντων, οὐ τῶν ἀλγεινῶν μό- σε ἀκούων ὁ Θεός, ή τι ἄλλο. 1, συγχωρήσειν, συγχωρήσει. Επιτ. ὅπι, ἄν. πράγμα τῶν. νον, ἀλλ᾽ ἤδη καὶ τῶν ἡδίστων, καὶ πάντα εἰς ἄλ ληλα περιχωρεῖ τε καὶ περιτρέπεται· ἡμῖν δ' οὐ δεὶς ὄρος τοῦ βάλλειν καὶ βάλλεσθαι, οὐ τοῖς ἑτεροδο ξοῦσι μόνον, καὶ κατὰ τὸν τῆς πίστεως λόγον διεστη κόσιν ( ἧττον γὰρ ἂν ἦν (89) ἀλγεινὸν, καὶ ὁ ζῆλος, ἀπολογία πραγμάτων (90) ἐπαινουμένων, ἐὰν ἐν ὅροις ἱστῆται [94])· ἤδη δὲ καὶ τοῖς ὁμοδόξοις (92), καὶ πρὸς τοὺς αὐτούς, καὶ ὑπὲρ τῶν αὐτῶν στασιά ζουσι (τοῦτο γὰρ τὸ μοχθηρότατον, ἢ ἐλεεινότατον ). Ε'. Καὶ τὸ αἴτιον τί; Φιλαρχία τυχόν, ἢ φιλοχρη ματία, ή φθόνος, ἢ μίσος, ἢ ὑπεροψία (93), ἤ τι τῶν ὅσα μηδὲ τοὺς ἀθέους ὁρῶμεν πάσχοντας· καὶ τὸ χά ριεν, ἡ τῶν ψήφων μετάθεσις (94). Ὅταν ἀλῶμεν, εὐσεβεῖς ἐσμεν καὶ ὀρθόδοξοι, καὶ καταφεύγομεν ψευδῶς ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, ὡς ὑπὲρ πίστεως στασιά ζοντες· καὶ τοῦτο μόνον ἐπαινετὸν ποιοῦμεν, ὡς ἐν κακοῖς, εἰ μὴ καὶ λίαν αἰσχρὸν, ὅτι τὴν κακίαν έρυ θριῶντες, ἐπὶ σεμνότερον όνομα μεταβαίνομεν, τὴν εὐσέβειαν (95). Εμβρόντητε καὶ πολύτροπε, είποι τις ἂν, καὶ πλάσμα τοῦ Πονηροῦ καὶ τοῦ σοφιστοῦ τῆς κακίας, ὅστις ποτὲ εἶ ὁ τοῦτο πάσχων, ή, τό γε άλη- θέστερον εἰπεῖν, ἀνοητότατε· οὗτός σοι χθὲς ἦν εὐσε 6ὴς, καὶ πῶς ἀσεβὴς σήμερον, μηδὲν προσθείς, μηδὲ ἀφελῶν, μήτε ῥήματι, μήτε πράγματι (96), ἀλλ' ἐπὶ τῶν αὐτῶν ἱστάμενος· ὃς ἀναπνεῖ τὸν αὐτὸν ἀέρα, καὶ τοῖς αὐτοῖς ὄμμασι προσβλέπει (97) τὸν αὐτὸν ἥλιον· εἰ βούλει δὲ, ὡς περὶ ἀριθμῶν ἢ μέτρων έρω τηθεὶς, οὐκ ἄλλο τι ἢ ταυτὸν ἀποκρίνεται; ᾿Αλλὰ καὶ πόρνος σοι σήμερον, ὁ χθὲς Ἰωσὴφ ( προβαίνει γμά τι. γράμμα τι προβλέπει. S. GREGORII THEOLOGI IV. Nos autem si quis roget: Quidnam est quod colitis atque adoratis? promptum est respondere, quod sit charitas. Etenim ut a Spiritu sancto pro- nuntiatum est: Deus noster charitas est ", eoque nomine magis, quam quovis alio, delectatur. Quod si praeterea ex nobis sciscitetur, quæ legis ac pro- phetarum summa sit "? haud quidquam aliud, quam charitatem, evangelista nos respondere sinet. Quid igitur tandem causæ est, cur, qui charitatem colimus, mutuis odiis flagramus? Qui pacem, impla- cabile et inexpiabile bellum gerimus? Qui angula- rem lapidem, dirimimur ac distrahimur? Qui pe- tram, concntimur? Qui lucem, caligamus? Qui Verbum, tanto sumus silentio, aut stoliditate, aut stupore atque vecordia, aut, quo verbo utar, nescio, pleni, ut cuin cibi, et somni, et cantus, rerumque obscenissimarum, ut aiunt, satietas sit, omniumque, non modo molestarum, sed eliam jucundissimarum rerum saturitas et fastidium tan- dem oboriatur, cunctaque inter se vicissim im- meent, et convertantur; nobis tamen nec finis, nec modus sit ullus, tum iuferendorum, tumn accipien- dorum vulnerum, non iis duntaxat, qui diversa sentiunt, atque in fidei doctrina dissident, (minus enim acerbum id esset, ac zelus, res laudabilis, modo intra fines suos consistat, id excusaret ;) verumn ¡is quoque qui eamden fidem profitentur, atque adversus eosdem et pro iisdem conflictantur. Hoc enim illud est omnium improbissimum, aut maxime miserandum. V. Et quæ hujus rei causa est? Dominandi amor C fortasse, vel opum cupiditas, vel livor, vel odium, vel superbia, vel aliquid eorum, quibus ne eos quidem, qui Deum nullum putant, laborare conspi- cimus. Quodque scitum et lepidum est, ipsa calculorum inversio est. Nam cum deprehendimur, pii atque orthodoxi sumus, faloque ad veritatem confugimus, tanquam pro Gde contendentes : idque unum, ut in malis, laude dignum, imo turpe admo- dum facimus, quod vitium erubescentes, ad specio- sius honestiusque nomen, hoc est, ad pietatem, transimus. Attonite et versipellis, dixerit quispiam, et pravi illius, ac vitii architecti figmentum, quis- quis es, qui ita aficeris, aut, ut verius loquar, amentissime : hic tibi hesterno die pius erat; quo- sam igitur pacto hodie impius est, cum nec verbo, D nec re, quidquam vel addiderit, vel detraxerit, sed in eadem fidei sententia hæreat, eumdem aerem exhalet, iisdem oculis eumdem solem inspi- eiat? Aut, si mavis, tanquam de numeris aut men- Joan. r, 16. es Matth. xxi, sqq h', et Or. 1. In ed., prave. Alii, EDIT. judicia, quae per calculos olim ferebantur. Jes., (85) *Ακούων, ή τι ἄλλο, ὁ Θεός. Sic Reg. (86) Συγχωρήσειεν. Sic nos cum Montac. Or. (87) ούτω deest in quibusdam codd. (88) Ακήρυκτα. Reg. bm præmiuit, και. (89) Γὰρ ἂν ἦν. Sic nos cum Or. 1. Editi onit- (90) Απολογία πραγμάτων. Montac», ἐν ἀπολογία (91) Ιστῆται. Reg. bm, ίσταται. (92) Ομοδόξοις. Montac., ὀρθοδόξοις. (93) Υπεροψία. Coisl. 1, ὑποψία. (94) Ψήφων μετάθεσις. Hic intelligit Gregorius (95) Τὴν εὐσέβειαν. Οr. 1, εἰς τὴν εὐσέβειαν. (96) Ρήματι... πράγματι. Gr. 1, ῥημά τι... πρα- (97) Προσβλέπει. Sic Reg. bu, et Or. 4. in ed.,
PG 35:1137ἤδη δὲ καὶ τοῖς ὁμοδόξοις, καὶ πρὸς τοὺς αὐτοὺς, καὶ ὑπὲρ τῶν αὐτῶν στασιάζουσι (τοῦτο γὰρ τὸ μοχθηρότατον, ἢ ἐλεεινότατον). Ε. Καὶ τὸ αἴτιον τί; Φιλαρχία τυχὸν, ἢ φιλοχρηματία, ἢ φθόνος, ἢ μῖσος, ἢ ὑπεροψία, ἤ τι τῶν ὅσα μηδὲ τοὺς ἀθέους ὁρῶμεν πάσχοντας· καὶ τὸ χάριεν, ἡ τῶν ψήφων μετάθεσις. Ὅταν ἁλῶμεν, εὐσεβεῖς ἐσμεν καὶ ὀρθόδοξοι, καὶ καταφεύγομεν ψευδῶς ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, ὡς ὑπὲρ πίστεως στασιάζοντες· καὶ τοῦτο μόνον ἐπαινετὸν ποιοῦμεν, ὡς ἐν κακοῖς, εἰ μὴ καὶ λίαν αἰσχρὸν, ὅτι τὴν κακίαν ἐρυθριῶντες, ἐπὶ σεμνότερον ὄνομα μεταβαίνομεν, τὴν εὐσέβειαν. Ἐμβρόντητε καὶ πολύτροπε, εἴποι τις ἂν, καὶ πλάσμα τοῦ Πονηροῦ καὶ τοῦ σοφιστοῦ τῆς κακίας, ὅστις ποτὲ εἶ ὁ τοῦτο πάσχων, ἢ, τό γε ἀληθέστερον εἰπεῖν, ἀνοητότατε· οὗτός σοι χθὲς ἦν εὐσεβὴς, καὶ πῶς ἀσεβὴς σήμερον, μηδὲν προσθεὶς, μηδὲ ἀφελῶν, μήτε ῥήματι, μήτε πράγματι, ἀλλ’ ἐπὶ τῶν αὐτῶν ἱστάμενος· ὃς ἀναπνεῖ τὸν αὐτὸν ἀέρα, καὶ τοῖς αὐτοῖς ὄμμασι προσβλέπει τὸν αὐτὸν ἥλιον· εἰ βούλει δὲ, ὡς περὶ ἀριθμῶν ἢ μέτρων ἐρωτηθεὶς, οὐκ ἄλλο τι ἢ ταυτὸν ἀποκρίνεται;γὰρ καὶ μέχρι τούτων ἡ ἔρις, ὥσπερ τις φλόξ διὰ κα- λάμης θέουσα, καὶ τὰ κύκλῳ περιλαμβάνουσα )· καὶ Ἰούδας σήμερον, ἢ Καϊάφας, ὁ χθὲς Ηλίας, ἢ Ἰωάννης, ἤ τις ἄλλος τῶν μετὰ Χριστοῦ τεταγμέ- ή νων, καὶ τὴν αὐτὴν ζώνην περικειμένων, καὶ τὸ αὐτὸ ἀμπεχομένων φαιὸν ἢ μέλαν τριβώνιον, δ σεμνότης βίου προβάλλεται (98), κατά γε τὸν ἐμὸν νόμον καὶ λόγον (99). Καὶ τὸ καλὸν ἄνθος τῶν ὑψηλῶν, τὴν ὠχρότητα, ἢ τὸ τῆς φωνῆς εὔτακτον καὶ ἡσύχιον, ἢ τὸ τοῦ βαδίσματος εμβριθές τε καὶ ἤμερον, χθὲς μὲν φιλοσοφίαν, σήμερον δὲ κενοδοξίαν προσηγορεύσαμεν καὶ τὴν αὐτὴν κατὰ πνευμάτων ή νόσων δύναμιν, ποτὲ μὲν τῷ Ἰησοῦ, ποτὲ δὲ τῷ Βεελζεβούλ προσ εθήκαμεν, καὶ χρώμεθα (1) τούτων οὐ δικαίᾳ στάθμῃ, τῇ φιλονεικίᾳ καὶ τῷ θυμῷ Γ'. Καὶ ὥσπερ ἡ αὐτὴ γῆ ἔστηκε μὲν τοῖς ἐρέω Β μένοις καὶ οὐ πεπονθόσι, κινεῖται δὲ τοῖς ἱλιγγιῶσι καὶ περιτρεπομένοις, τοῦ τῶν ὁρόντων πάθους ἐπὶ τὸ ὁρώμενον μεταβαίνοντος· εἰ βούλει δὲ, ὥσπερ τὸ αὐτὸ τῶν κιόνων διάστημα, πλεῖον μὲν τοῖς ἐγγυτέρω καὶ προσεχέσιν, ἔλαττον δὲ τοῖς ποῤῥωτέρω (2) φαί- νεται, κλεπτομένου τοῦ ἀέρος τῷ διαστήματι, καὶ συναπτούσης τῆς ὄψεως τὰ παχύτερα· οὕτω καὶ ἡμεῖς ῥᾳδίως ἐξαπατώμεθα (3) διὰ τὴν ἔχθραν, καὶ περὶ τῶν αὐτῶν οὐ τὰ αὐτὰ (4), φίλοι τε ὄντες καὶ μή, γινώσκομεν· καὶ χειροτονεῖ ῥᾳδίως ἡμῖν πολ- λοὺς μὲν ἁγίους, πολλοὺς δ᾽ ἀθέους παρὰ τὸ εἰκὸς ὁ καιρὸς (5), μᾶλλον δὲ πάντας ἀθλίους· οὐ μόνον τῷ πρὸς πονηρὸν παράδειγμα (6) βλέπειν ἡμᾶς (ἐπειδὴ πρόχειρον (7) ἡ κακία καὶ δίχα τοῦ ἕλκοντος), ἀλλ᾽ ὅτι καὶ πᾶσι πάντα συγχωροῦμεν ἑτοίμως ὑπὲρ ἑνὸς τοῦ συμμαίνεσθαι (8). Καὶ πρότερον μὲν οὐδὲ ῥῆμα τῶν περιττῶν τι φθέγγεσθαι τῶν ἀκινδύνων ἦν, νῦν δὲ λοιδορούμεθα καὶ τοῖς εὐσεβεστάτοις· καὶ ποτὲ μὲν οὐδ᾽ ἀναγινώσκειν ἔξω νόμον (9) ἐξῆν, οὐδ᾽ ὁμολογίας ἐπικαλεῖσθαι (τὸ δέ ἐστιν, ὡς ἐμοὶ δοκεῖ, τὴν τοῦ λαοῦ συγκατάθεσιν)· νῦν δὲ καὶ τῶν ἀποῤῥήτων τοῖς βεβήλοις χρώμεθα διαιτηταῖς, ῥιπτοῦντες τὰ ἅγια τοῖς κυσὶ, καὶ βάλλοντες τοὺς μαργαρίτας ἔμ- προσθεν τῶν χοίρων. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ τὰς ἀκοὰς αὐτῶν ἑστιῶμεν ταῖς κατ' ἀλλήλων ὕβρεσι· καὶ οὐδ᾽ ἐκεῖνο δυνάμεθα συνορᾷν, ὅτι οὐκ ἀσφαλὲς ὅπλον ἐχθρῷ πιστεύειν, οὐδὲ μισοῦντι Χριστιανούς κατὰ Χριστιανοῦ λόγον. "Ο γάρ σήμερον ὠνειδίσα- μεν, αύριον ὠνειδίσθημεν· καὶ σαίνει τὸ λεγόμενον ὁ ἐχθρὸς, οὐχ ὅτι ἐπαινεῖ, ἀλλ' ὅτι θησαυρίζει πιο χρῶς, ἵν' ἐν καιρῷ τὸν ἱὸν ἐμέσῃ κατὰ τοῦ πιστεύ σαντος γον. γινώσκομεν, μει, γινωσκόμενοι. Συμμαίνεσθαι. συμβαίνεσθαι, « ORATIO XXII. DE PACE 11. - A suris interrogatus, idem plane respondeat? At etiamp hodie libidinosus et scortator tibi est, qui hesterno die Joseph erat (huc enim usque contentio progre- ditur, quasi flamma quædam per stipulam currens, ac fiuitima comprehendens); et Judas hodie, vel Caiphas, qui heri Elias, aut Joannes, aut alius quispiam ex his, qui ad Christi partes se adjunxe- runt, et eadem zona accincti sunt, atque eodem, vel fusco, vel atro pallio contecti, quale vita sancta et gravis, mea quidem lege ac sententia, præten- dit. Quin etiam pulchrum illum sublimium viro- rum florem, hoc est, pallorem, aut compositam et quietam loquendi rationem, aut incessus gravila- tem cum mansuetudine conjunctam, heri philoso- phiam, hodie inanis gloriæ studium appellamus; atque eamdem adversus malos spiritus aut morbos potentiam, nunc Jesu, nunc Beelzebul ascribimus, et iniqua rerum harum regula, hoc est, contentione C p ne Matth. xu, 36. Matth. vii, 6. Coisl. 1, pro quod prope sequitur, ha- Sic etiam legit Combefisius, et atque iracundia, utimur. VI. Et qucmadmodum eauem terra sanis qui- dem ac minime læsis fixa et stabilis est, iis autem qui circumaguntur ac vertigine laborant, movetur, nimirum aspicientium vitio ad rem aspectam trans- eunte : aut si mavis, quemadmodum idem colum- narum intervallum his, qui propius, majus, iis autem qui longius remoti sunt, minus videtur, aere nempe ob interstitium velut surrepto, ac visu, ea, quæ crassiora sunt, connectente ; ad eumdem nos quoque modum ob inimicitiam facile decipi- mur, nec de iisdem rebus eadem, amantes et non amantes, judicamus: ac tempus, præter quod par est, multos sanctos, et multos atheos nobis facile designat, vel polius omnes miseros; non hoc tantum nomine, quod nos intuendo, malum exem- plar intuentur (quandoquidem in proclivi est vi- tium, etiam nullo trahente), sed etiam quia liben- ter omnibus omnia concedimus, hac lege et condi- tione, ut nobiscum insaniant. Ac prius quidem nec supervacaneum aliquod verbum proloqui * periculo carebat, nunc autem etiam summa pietate præditos conviciis proscindimus; imo, cum ne legem quidem foris legere cuiquam fas esset, nec confessiones, hoc est, ut mihi videtur, populi assensum expo- scere, nunc contra arcana quoque ipsa profanorum hominum arbitrio permittimus, canibus videlicet sancta projicientes, ac margaritas ante porcos mil- tentes ". Neque id solum, verum etiam ipsorum aures mutuis in nos ipsos probris et contumeliis pasci- mus : ac ne illud quidem perspicere possumus, mi- nime tutum esse arma hosti committere, nec ei, qui Christianos odit, sermonem adversus Christia- num. Nam quod hodie probro objecimus, idem no- vertit ac de iisdem non eadem sentimus, qui amicine sinus, an iniinici prodanus. (8 Sic Coisl. 1. He legit Billius. In ed., ut nobiscum contentionl. » (18) Προβάλλεται. Montac., περιβάλλεται. (99) Καὶ λόγον. Reg. bm, Montac., ή λά (1) Χρώμεθα. Reg. hm, χρωμάτων. (2) Πορρωτέρω. Reg. hu, et Or. 1, πόρρω (3) Εξαπατώμεθα. Reg. bn, ἐξαπτόμεθα (4) Τὰ αὐτά. Coisl. 1 addit, διανοούμεθα. Idem (5) Ὁ καιρός. « Tempus, » id est, e occasio (6) Παράδειγμα. Coisl. 1, ὑπόδειγμα. (7) Πρόχειρον. Reg. c, πρόχειρος (9) Νόμον. Coisl. 1, νόμων.
PG 35:1138Ἀλλὰ καὶ πόρνος σοι σήμερον, ὁ χθὲς Ἰωσὴφ (προβαίνει γὰρ καὶ μέχρι τούτων ἡ ἔρις, ὥσπερ τις φλὸξ διὰ καλάμης θέουσα, καὶ τὰ κύκλῳ περιλαμβάνουσα)· καὶ Ἰούδας σήμερον, ἢ Καϊάφας, ὁ χθὲς Ἡλίας, ἢ Ἰωάννης, ἤ τις ἄλλος τῶν μετὰ Χριστοῦ τεταγμένων, καὶ τὴν αὐτὴν ζώνην περικειμένων, καὶ τὸ αὐτὸ ἀμπεχομένων φαιὸν ἢ μέλαν τριβώνιον, ὃ σεμνότης βίου προβάλλεται, κατά γε τὸν ἐμὸν νόμον καὶ λόγον. Καὶ τὸ καλὸν ἄνθος τῶν ὑψηλῶν, τὴν ὠχρότητα, ἢ τὸ τῆς φωνῆς εὔτακτον καὶ ἡσύχιον, ἢ τὸ τοῦ βαδίσματος ἐμβριθές τε καὶ ἥμερον, χθὲς μὲν φιλοσοφίαν, σήμερον δὲ κενοδοξίαν προσηγορεύσαμεν· καὶ τὴν αὐτὴν κατὰ πνευμάτων ἢ νόσων δύναμιν, ποτὲ μὲν τῷ Ἰησοῦ, ποτὲ δὲ τῷ Βεελζεβοὺλ προςεθήκαμεν, καὶ χρώμεθα τούτων οὐ δικαίᾳ στάθμῃ, τῇ φιλονεικίᾳ καὶ τῷ θυμῷ. Ϛ. Καὶ ὥσπερ ἡ αὐτὴ γῆ ἕστηκε μὲν τοῖς ἐῤῥωμένοις καὶ οὐ πεπονθόσι, κινεῖται δὲ τοῖς ἰλιγγιῶσι καὶ περιτρεπομένοις, τοῦ τῶν ὁρόντων πάθους ἐπὶ τὸ ὁρώμενον μεταβαίνοντος·γὰρ καὶ μέχρι τούτων ἡ ἔρις, ὥσπερ τις φλόξ διὰ κα- λάμης θέουσα, καὶ τὰ κύκλῳ περιλαμβάνουσα )· καὶ Ἰούδας σήμερον, ἢ Καϊάφας, ὁ χθὲς Ηλίας, ἢ Ἰωάννης, ἤ τις ἄλλος τῶν μετὰ Χριστοῦ τεταγμέ- ή νων, καὶ τὴν αὐτὴν ζώνην περικειμένων, καὶ τὸ αὐτὸ ἀμπεχομένων φαιὸν ἢ μέλαν τριβώνιον, δ σεμνότης βίου προβάλλεται (98), κατά γε τὸν ἐμὸν νόμον καὶ λόγον (99). Καὶ τὸ καλὸν ἄνθος τῶν ὑψηλῶν, τὴν ὠχρότητα, ἢ τὸ τῆς φωνῆς εὔτακτον καὶ ἡσύχιον, ἢ τὸ τοῦ βαδίσματος εμβριθές τε καὶ ἤμερον, χθὲς μὲν φιλοσοφίαν, σήμερον δὲ κενοδοξίαν προσηγορεύσαμεν καὶ τὴν αὐτὴν κατὰ πνευμάτων ή νόσων δύναμιν, ποτὲ μὲν τῷ Ἰησοῦ, ποτὲ δὲ τῷ Βεελζεβούλ προσ εθήκαμεν, καὶ χρώμεθα (1) τούτων οὐ δικαίᾳ στάθμῃ, τῇ φιλονεικίᾳ καὶ τῷ θυμῷ Γ'. Καὶ ὥσπερ ἡ αὐτὴ γῆ ἔστηκε μὲν τοῖς ἐρέω Β μένοις καὶ οὐ πεπονθόσι, κινεῖται δὲ τοῖς ἱλιγγιῶσι καὶ περιτρεπομένοις, τοῦ τῶν ὁρόντων πάθους ἐπὶ τὸ ὁρώμενον μεταβαίνοντος· εἰ βούλει δὲ, ὥσπερ τὸ αὐτὸ τῶν κιόνων διάστημα, πλεῖον μὲν τοῖς ἐγγυτέρω καὶ προσεχέσιν, ἔλαττον δὲ τοῖς ποῤῥωτέρω (2) φαί- νεται, κλεπτομένου τοῦ ἀέρος τῷ διαστήματι, καὶ συναπτούσης τῆς ὄψεως τὰ παχύτερα· οὕτω καὶ ἡμεῖς ῥᾳδίως ἐξαπατώμεθα (3) διὰ τὴν ἔχθραν, καὶ περὶ τῶν αὐτῶν οὐ τὰ αὐτὰ (4), φίλοι τε ὄντες καὶ μή, γινώσκομεν· καὶ χειροτονεῖ ῥᾳδίως ἡμῖν πολ- λοὺς μὲν ἁγίους, πολλοὺς δ᾽ ἀθέους παρὰ τὸ εἰκὸς ὁ καιρὸς (5), μᾶλλον δὲ πάντας ἀθλίους· οὐ μόνον τῷ πρὸς πονηρὸν παράδειγμα (6) βλέπειν ἡμᾶς (ἐπειδὴ πρόχειρον (7) ἡ κακία καὶ δίχα τοῦ ἕλκοντος), ἀλλ᾽ ὅτι καὶ πᾶσι πάντα συγχωροῦμεν ἑτοίμως ὑπὲρ ἑνὸς τοῦ συμμαίνεσθαι (8). Καὶ πρότερον μὲν οὐδὲ ῥῆμα τῶν περιττῶν τι φθέγγεσθαι τῶν ἀκινδύνων ἦν, νῦν δὲ λοιδορούμεθα καὶ τοῖς εὐσεβεστάτοις· καὶ ποτὲ μὲν οὐδ᾽ ἀναγινώσκειν ἔξω νόμον (9) ἐξῆν, οὐδ᾽ ὁμολογίας ἐπικαλεῖσθαι (τὸ δέ ἐστιν, ὡς ἐμοὶ δοκεῖ, τὴν τοῦ λαοῦ συγκατάθεσιν)· νῦν δὲ καὶ τῶν ἀποῤῥήτων τοῖς βεβήλοις χρώμεθα διαιτηταῖς, ῥιπτοῦντες τὰ ἅγια τοῖς κυσὶ, καὶ βάλλοντες τοὺς μαργαρίτας ἔμ- προσθεν τῶν χοίρων. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ τὰς ἀκοὰς αὐτῶν ἑστιῶμεν ταῖς κατ' ἀλλήλων ὕβρεσι· καὶ οὐδ᾽ ἐκεῖνο δυνάμεθα συνορᾷν, ὅτι οὐκ ἀσφαλὲς ὅπλον ἐχθρῷ πιστεύειν, οὐδὲ μισοῦντι Χριστιανούς κατὰ Χριστιανοῦ λόγον. "Ο γάρ σήμερον ὠνειδίσα- μεν, αύριον ὠνειδίσθημεν· καὶ σαίνει τὸ λεγόμενον ὁ ἐχθρὸς, οὐχ ὅτι ἐπαινεῖ, ἀλλ' ὅτι θησαυρίζει πιο χρῶς, ἵν' ἐν καιρῷ τὸν ἱὸν ἐμέσῃ κατὰ τοῦ πιστεύ σαντος γον. γινώσκομεν, μει, γινωσκόμενοι. Συμμαίνεσθαι. συμβαίνεσθαι, « ORATIO XXII. DE PACE 11. - A suris interrogatus, idem plane respondeat? At etiamp hodie libidinosus et scortator tibi est, qui hesterno die Joseph erat (huc enim usque contentio progre- ditur, quasi flamma quædam per stipulam currens, ac fiuitima comprehendens); et Judas hodie, vel Caiphas, qui heri Elias, aut Joannes, aut alius quispiam ex his, qui ad Christi partes se adjunxe- runt, et eadem zona accincti sunt, atque eodem, vel fusco, vel atro pallio contecti, quale vita sancta et gravis, mea quidem lege ac sententia, præten- dit. Quin etiam pulchrum illum sublimium viro- rum florem, hoc est, pallorem, aut compositam et quietam loquendi rationem, aut incessus gravila- tem cum mansuetudine conjunctam, heri philoso- phiam, hodie inanis gloriæ studium appellamus; atque eamdem adversus malos spiritus aut morbos potentiam, nunc Jesu, nunc Beelzebul ascribimus, et iniqua rerum harum regula, hoc est, contentione C p ne Matth. xu, 36. Matth. vii, 6. Coisl. 1, pro quod prope sequitur, ha- Sic etiam legit Combefisius, et atque iracundia, utimur. VI. Et qucmadmodum eauem terra sanis qui- dem ac minime læsis fixa et stabilis est, iis autem qui circumaguntur ac vertigine laborant, movetur, nimirum aspicientium vitio ad rem aspectam trans- eunte : aut si mavis, quemadmodum idem colum- narum intervallum his, qui propius, majus, iis autem qui longius remoti sunt, minus videtur, aere nempe ob interstitium velut surrepto, ac visu, ea, quæ crassiora sunt, connectente ; ad eumdem nos quoque modum ob inimicitiam facile decipi- mur, nec de iisdem rebus eadem, amantes et non amantes, judicamus: ac tempus, præter quod par est, multos sanctos, et multos atheos nobis facile designat, vel polius omnes miseros; non hoc tantum nomine, quod nos intuendo, malum exem- plar intuentur (quandoquidem in proclivi est vi- tium, etiam nullo trahente), sed etiam quia liben- ter omnibus omnia concedimus, hac lege et condi- tione, ut nobiscum insaniant. Ac prius quidem nec supervacaneum aliquod verbum proloqui * periculo carebat, nunc autem etiam summa pietate præditos conviciis proscindimus; imo, cum ne legem quidem foris legere cuiquam fas esset, nec confessiones, hoc est, ut mihi videtur, populi assensum expo- scere, nunc contra arcana quoque ipsa profanorum hominum arbitrio permittimus, canibus videlicet sancta projicientes, ac margaritas ante porcos mil- tentes ". Neque id solum, verum etiam ipsorum aures mutuis in nos ipsos probris et contumeliis pasci- mus : ac ne illud quidem perspicere possumus, mi- nime tutum esse arma hosti committere, nec ei, qui Christianos odit, sermonem adversus Christia- num. Nam quod hodie probro objecimus, idem no- vertit ac de iisdem non eadem sentimus, qui amicine sinus, an iniinici prodanus. (8 Sic Coisl. 1. He legit Billius. In ed., ut nobiscum contentionl. » (18) Προβάλλεται. Montac., περιβάλλεται. (99) Καὶ λόγον. Reg. bm, Montac., ή λά (1) Χρώμεθα. Reg. hm, χρωμάτων. (2) Πορρωτέρω. Reg. hu, et Or. 1, πόρρω (3) Εξαπατώμεθα. Reg. bn, ἐξαπτόμεθα (4) Τὰ αὐτά. Coisl. 1 addit, διανοούμεθα. Idem (5) Ὁ καιρός. « Tempus, » id est, e occasio (6) Παράδειγμα. Coisl. 1, ὑπόδειγμα. (7) Πρόχειρον. Reg. c, πρόχειρος (9) Νόμον. Coisl. 1, νόμων.
PG 35:1139εἰ βούλει δὲ, ὥσπερ τὸ αὐτὸ τῶν κιόνων διάστημα, πλεῖον μὲν τοῖς ἐγγυτέρω καὶ προσεχέσιν, ἔλαττον δὲ τοῖς ποῤῥωτέρω φαίνεται, κλεπτομένου τοῦ ἀέρος τῷ διαστήματι, καὶ συναπτούσης τῆς ὄψεως τὰ παχύτερα· οὕτω καὶ ἡμεῖς ῥᾳδίως ἐξαπατώμεθα διὰ τὴν ἔχθραν, καὶ περὶ τῶν αὐτῶν οὐ τὰ αὐτὰ, φίλοι τε ὄντες καὶ μὴ, γινώσκομεν· καὶ χειροτονεῖ ῥᾳδίως ἡμῖν πολλοὺς μὲν ἁγίους, πολλοὺς δ’ ἀθέους παρὰ τὸ εἰκὸς ὁ καιρὸς, μᾶλλον δὲ πάντας ἀθλίους· οὐ μόνον τῷ πρὸς πονηρὸν παράδειγμα βλέπειν ἡμᾶς (ἐπειδὴ πρόχειρον ἡ κακία καὶ δίχα τοῦ ἕλκοντος), ἀλλ’ ὅτι καὶ πᾶσι πάντα συγχωροῦμεν ἑτοίμως ὑπὲρ ἑνὸς τοῦ συμμαίνεσθαι. Καὶ πρότερον μὲν οὐδὲ ῥῆμα τῶν περιττῶν τι φθέγγεσθαι τῶν ἀκινδύνων ἦν, νῦν δὲ λοιδορούμεθα καὶ τοῖς εὐσεβεστάτοις· καὶ ποτὲ μὲν οὐδ’ ἀναγινώσκειν ἔξω νόμον ἐξῆν, οὐδ’ ὁμολογίας ἐπικαλεῖσθαι (τὸ δέ ἐστιν, ὡς ἐμοὶ δοκεῖ, τὴν τοῦ λαοῦ συγκατάθεσιν)· νῦν δὲ καὶ τῶν ἀποῤῥήτων τοῖς βεβήλοις χρώμεθα διαιτηταῖς, ῥιπτοῦντες τὰ ἅγια τοῖς κυσὶ, καὶ βάλλοντες τοὺς μαργαρίτας ἔμπροσθεν τῶν χοίρων. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ τὰς ἀκοὰς αὐτῶν ἑστιῶμεν ταῖς κατ’ ἀλλήλων ὕβρεσι·Ζ'. Τί ταῦτα πάσχομεν, ὦ οὗτοι, καὶ μεχρι τίνος; Πότε δὲ τῆς μέθης ἐκνήψομεν (10), ἢ τῶν ὀφθαλμῶν τὴν λήμην περιαιρήσομεν, καὶ πρὸς τὸ τῆς ἀληθείας φῶς ἀναβλέψομεν; Ποία σκοτόμαινα ταῦτα; τίς νυ κτομαχία ; τίς ζάλη, φίλων καὶ πολεμίων ὄψιν οὐ διακρίνουσα ; Διατί γεγόναμεν ὄνειδος τοῖς γείτο σιν ἡμῶν, μυκτηρισμὸς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύ- κλῳ ἡμῶν ; Τίς ή φιλοτιμία τοῦ κακοῦ ; Πόθεν οὕτως ἀθάνατα κάμνομεν; μᾶλλον δὲ οὐδὲ κάμνομεν, ἀλλ᾽ ἐῤῥώμεθα τῷ κακῷ, μαινομένων τὸ πάθος, καὶ ἡδό μεθα δαπανώμενοι. Καὶ οὐδαμοῦ λόγος, οὐ φίλος, οὐ σύμμαχος, οὐκ ἰατρὸς, ἢ φαρμακεύων, ἢ ἐκτέμνων τὸ πάθος· οὐ παραστάτης ἄγγελος, οὐ Θεός· ἀλλὰ πρὸς τοῖς ἄλλοις, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν ἡμῖν αὐτοῖς ἀπεκλείσαμεν. Ινα τί, Κύριε, ἀφέστη- κας μακρόθεν ; καὶ πῶς ἀποστρέφῃ εἰς τέλος; Καὶ πότε ἐπισκοπὴν ἡμῶν ποιήσῃ ; καὶ τοῦ προφή σεται ταῦτα καὶ στήσεται; Δέδοικα μή καπνὸς ᾗ τοῦ προσδοκωμένου πυρὸς τὰ παρόντα, μὴ τούτοις ὁ Ἀν τίχριστος (14) ἐπιστῇ, καὶ καιρὸν λάβῃ τῆς ἑαυτοῦ δυναστείας τὰ ἡμέτερα πταίσματά τε καὶ ἀῤῥωστή ματα. Οὐ γὰρ ὑγιαίνουσι προσβαλεῖ (12) τυχόν, οὐδὲ τῇ ἀγάπῃ πεπυκνωμένοις· ἀλλὰ δεῖ μερισθῆναι τὴν βασιλείαν ἐφ' ἑαυτὴν, εἶτα πειρασθῆναι καὶ δεθῆναι τὸν ἰσχυρὸν ἐν ἡμῖν λογισμόν, εἶτα τὰ σκεύη διαρπα- γῆναι, καὶ ταῦτα παθεῖν ἡμᾶς, ἃ νῦν ὁρῶμεν τὸν ἐχθρὸν παρὰ Χριστοῦ πάσχοντα. Η΄. Διὰ ταῦτα ἐγὼ κλαίω, φησὶν Ἱερεμίας ἐν Θρή νοις, καὶ ζητῶ τοῖς ὀφθαλμοῖς μου πηγὰς δακρύων ἀρχούσας τῷ πάθει, καὶ καλῶ τὰς σοφάς, ἵνα τὸν περιαιρήσωμεν, ἀναβλέψωμεν. προσβάλλει. ὀφείλομεν. θρῆνον ἐργάσωνται, ἢ συνεργάσωνται· καὶ τὴν κοι λίαν ἀλγῶ, καὶ μαιμάσσω τὰ αἰσθητήρια, καὶ οὐκ ἔχω, πῶς κουφίσω τὸ ἀλγοῦν, καὶ τίσι τοῖς βήμασι. Διὰ ταῦτα σιωπᾶται τὰ παλαιὰ, καὶ κωμῳδεῖται τὰ νέα (κωμῳδία γὰρ τοῖς ἐχθροῖς ἡ ἐμὴ τραγῳδία)· διὰ τοῦτο τῶν Ἐκκλησιῶν ὑφείλομεν (13) οὐκ ὀλίγον, καὶ τῇ σκηνῇ προσεθήκαμεν· καὶ ταῦτα ἐν τοιαύτῃ πόλει, ἢ σπουδάζει τὸ τὰ θεῖα παίζειν, ὥσπερ τι ἕτερον, καὶ θᾶττον ἄν τι τῶν ἐπαινουμένων γελάσειεν, ἢ παρ ἴδοι τι τῶν γελοίων ἀγέλαστον. "Ωστε θαυμάσαιμι ἂν (14), εἰ μὴ κἀμὲ γελάσαι σήμερον τὸν ταῦτα λέ- γοντα, τὸν εὐσεβείας ἔπηλυν κήρυκα (15), καὶ μὴ πάντα γελᾷν, ἀλλ' ἔστιν ἃ καὶ σπουδάζειν διδάσκοντα. Καὶ τί γελᾶν λέγω; Θαυμαστὸν, εἰ μὴ καὶ δίκας ἀπαιτηθείην, εὐεργετείν βουλόμενος. Τοιαῦτα γὰρ τὰ ἡμέτερα, ὡς ἐμέ γε οὐ λυποῦσιν (16), οὔτ' Ἐκκλη σίαι κατεχόμεναι, ὅ τάχα ἄν τις πάθοι τῶν μικρο- πρεπῶν τὴν διάνοιαν, οὔτε χρυσὸς ἄλλοις ῥέων, οὔτε θαυμάσαι μ' ἄν. οὐ S. GREGORI THEOLOGI bis postero die objicietur; atque ad id, quod dicitur, hostis arridet, non quod probet, sed quod amaro animo recondat, ut tempestive adversus eum ipsum, qui concredidit, virus evoma* VIL. Quid hæc committimus, fratres, et quandiu A committemus? Quando ab hac crapula emergemus, aut hanc oculorum lemam detrahemus, atque ad veritatis lucem suspiciemus? Quæ bæc caligo est? Quis hic nocturnus conflictus? Quæ hæc tempestas, amicos ab hostibus non internoscens? Cur vicinis nostris opprobrium facti sumus, subsannatio et deri- sio his, qui in circuitu nostro sunt **? Quodnam hoc tam obnixum mali studium? Quid tam immortali labore. faligamur? quid autem dico faligamur? iino ex ipso malo, ut furiosi solent, robur comparamus, et, cun absumimur, gaudemus : nec usquam est ratio, nec amieus, nec socius; nec medicus qui morbum vel me- dicamentis pellat, vel amputet; nec opitulator angelus, nec Deus ; verum præter alia, Dei quoque benignin- tem nobis praclusinus. Ut quid, Domine, recessisti longe? Quomodo averteris in finem"? Quando nos visitabis? Quonam hæc progredientur, et ubi con- sistent? Equidem vereor, ne præsens rerum status Ignis illius in exspectatione positi fumus quidam sit, ne his Antichristus superveniat, ac no- stros lapsus et morbos in principatus sui occasio- nem arripial. Non enim sanos, ut opinor, nec cha ritate septos adorietur ; verum regnum in seipsum prius dividi oportet, atque ita fortem, eam, inquam, rationem, quæ in nobis est, tentari et ligari, ac tum vasa diripi ", nobisque eadem accidere, quæ uunc hosti nostro a Christo accidere perspicimus. VIII. Idcirco ego ploro, ait Jeremias in Lamen- tationibus, atque oculis meis lacrymarum fonies B huic calamitati pares quæro, ac sapientes mulieres C voco, ut luctumn excitent, aut certe adjuvent ; ven- tris etiam dolore afficior, et sensuum organis vel- licor, nec, quo modo quibusque verbis dolorem Jeniam, habeo. Idcirco vetera silentur, nova comico more sugillantur. Comoedia enim est hostibus mea tragedia. Idcirco non parum Ecclesiis detraximus, ac scenæ adjunximus, idque in hujusmodi civitate, quæ data opera, ut aliis, ita divinis rebus illudit, quæque potius præclarum aliquid et laude dignum riserit, quam ut ridiculum aliquid non derisum prætereat ut mihi mirum futurum sit, si me quo- que, hoc est advenam pietatis præconem, hæc dicenten, ac non ridenda omnia, sed quædam stu- diose tractanda esse docentem, non riserit. Quid dico riserit? Miraber, nisi pane etiam a me expe- tantur, dum prodesse cupio. Talis enim est rerum nostrarum status, ut nec mihi mœrorem afferant, aut Ecclesiæ occupata (id quod fortasse cuipiam se Ps. Lxxvu, 4. ** Ps. 1x, 22; LXXXVII, 47. sic in sequentibus, Mendose in ed. Par., so Luc. x1, sqq. * Thren. 1, sqq. D In ed., conen. » His verbis recte conjicitur, Gregorium re- cens Constantinopolim advenisse. Id etiam confir- mnatur iis quæ sequuntur : c Ecclesiæ occupata, scilicet ab hæreticis. Deest in ed. (10) Εκνήψομεν. Reg. bm, ἐκνήψωμεν, et (11) Αντίχριστος. Coisl. 4, ἀντίδικος. (12) Προσβαλεῖ. Sic Reg. a, et Hervag. In ed., (13) Υφείλομεν. Sic Reg. hu, Coisl. 4, Or. 2. (14) Θαυμάσαιμι ἄν. Sic Reg. hu, Or. 1, et Jes. (15) Επηλων κήρυκα. • Advenam pietatis pre- (16) Οὐ λυποῦσιν. Sic Reg. hu, Or. 2, Jes., etc,
PG 35:1140καὶ οὐδ’ ἐκεῖνο δυνάμεθα συνορᾷν, ὅτι οὐκ ἀσφαλὲς ὅπλον ἐχθρῷ πιστεύειν, οὐδὲ μισοῦντι Χριστιανοὺς κατὰ Χριστιανοῦ λόγον. Ὃ γὰρ σήμερον ὠνειδίσαμεν, αὔριον ὠνειδίσθημεν· καὶ σαίνει τὸ λεγόμενον ὁ ἐχθρὸς, οὐχ ὅτι ἐπαινεῖ, ἀλλ’ ὅτι θησαυρίζει πικρῶς, ἵν’ ἐν καιρῷ τὸν ἰὸν ἐμέσῃ κατὰ τοῦ πιστεύσαντος. Ζ. Τί ταῦτα πάσχομεν, ὦ οὗτοι, καὶ μέχρι τίνος; Πότε δὲ τῆς μέθης ἐκνήψομεν, ἢ τῶν ὀφθαλμῶν τὴν λήμην περιαιρήσομεν, καὶ πρὸς τὸ τῆς ἀληθείας φῶς ἀναβλέψομεν; Ποία σκοτόμαινα ταῦτα; τίς νυκτομαχία; τίς ζάλη, φίλων καὶ πολεμίων ὄψιν οὐ διακρίνουσα; Διατί γεγόναμεν ὄνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυκτηρισμὸς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύκλῳ ἡμῶν ; Τίς ἡ φιλοτιμία τοῦ κακοῦ; Πόθεν οὕτως ἀθάνατα κάμνομεν; μᾶλλον δὲ οὐδὲ κάμνομεν, ἀλλ’ ἐῤῥώμεθα τῷ κακῷ, μαινομένων τὸ πάθος, καὶ ἡδόμεθα δαπανώμενοι. Καὶ οὐδαμοῦ λόγος, οὐ φίλος, οὐ σύμμαχος, οὐκ ἰατρὸς, ἢ φαρμακεύων, ἢ ἐκτέμνων τὸ πάθος· οὐ παραστάτης ἄγγελος, οὐ Θεός· ἀλλὰ πρὸς τοῖς ἄλλοις, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν ἡμῖν αὐτοῖς ἀπεκλείσαμεν. Ἵνα τί, Κύριε, ἀφέστηκας μακρόθεν; καὶ πῶς ἀποστρέφῃ εἰς τέλος; Καὶ πότε ἐπισκοπὴν ἡμῶν ποιήσῃ;Ζ'. Τί ταῦτα πάσχομεν, ὦ οὗτοι, καὶ μεχρι τίνος; Πότε δὲ τῆς μέθης ἐκνήψομεν (10), ἢ τῶν ὀφθαλμῶν τὴν λήμην περιαιρήσομεν, καὶ πρὸς τὸ τῆς ἀληθείας φῶς ἀναβλέψομεν; Ποία σκοτόμαινα ταῦτα; τίς νυ κτομαχία ; τίς ζάλη, φίλων καὶ πολεμίων ὄψιν οὐ διακρίνουσα ; Διατί γεγόναμεν ὄνειδος τοῖς γείτο σιν ἡμῶν, μυκτηρισμὸς καὶ χλευασμὸς τοῖς κύ- κλῳ ἡμῶν ; Τίς ή φιλοτιμία τοῦ κακοῦ ; Πόθεν οὕτως ἀθάνατα κάμνομεν; μᾶλλον δὲ οὐδὲ κάμνομεν, ἀλλ᾽ ἐῤῥώμεθα τῷ κακῷ, μαινομένων τὸ πάθος, καὶ ἡδό μεθα δαπανώμενοι. Καὶ οὐδαμοῦ λόγος, οὐ φίλος, οὐ σύμμαχος, οὐκ ἰατρὸς, ἢ φαρμακεύων, ἢ ἐκτέμνων τὸ πάθος· οὐ παραστάτης ἄγγελος, οὐ Θεός· ἀλλὰ πρὸς τοῖς ἄλλοις, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν ἡμῖν αὐτοῖς ἀπεκλείσαμεν. Ινα τί, Κύριε, ἀφέστη- κας μακρόθεν ; καὶ πῶς ἀποστρέφῃ εἰς τέλος; Καὶ πότε ἐπισκοπὴν ἡμῶν ποιήσῃ ; καὶ τοῦ προφή σεται ταῦτα καὶ στήσεται; Δέδοικα μή καπνὸς ᾗ τοῦ προσδοκωμένου πυρὸς τὰ παρόντα, μὴ τούτοις ὁ Ἀν τίχριστος (14) ἐπιστῇ, καὶ καιρὸν λάβῃ τῆς ἑαυτοῦ δυναστείας τὰ ἡμέτερα πταίσματά τε καὶ ἀῤῥωστή ματα. Οὐ γὰρ ὑγιαίνουσι προσβαλεῖ (12) τυχόν, οὐδὲ τῇ ἀγάπῃ πεπυκνωμένοις· ἀλλὰ δεῖ μερισθῆναι τὴν βασιλείαν ἐφ' ἑαυτὴν, εἶτα πειρασθῆναι καὶ δεθῆναι τὸν ἰσχυρὸν ἐν ἡμῖν λογισμόν, εἶτα τὰ σκεύη διαρπα- γῆναι, καὶ ταῦτα παθεῖν ἡμᾶς, ἃ νῦν ὁρῶμεν τὸν ἐχθρὸν παρὰ Χριστοῦ πάσχοντα. Η΄. Διὰ ταῦτα ἐγὼ κλαίω, φησὶν Ἱερεμίας ἐν Θρή νοις, καὶ ζητῶ τοῖς ὀφθαλμοῖς μου πηγὰς δακρύων ἀρχούσας τῷ πάθει, καὶ καλῶ τὰς σοφάς, ἵνα τὸν περιαιρήσωμεν, ἀναβλέψωμεν. προσβάλλει. ὀφείλομεν. θρῆνον ἐργάσωνται, ἢ συνεργάσωνται· καὶ τὴν κοι λίαν ἀλγῶ, καὶ μαιμάσσω τὰ αἰσθητήρια, καὶ οὐκ ἔχω, πῶς κουφίσω τὸ ἀλγοῦν, καὶ τίσι τοῖς βήμασι. Διὰ ταῦτα σιωπᾶται τὰ παλαιὰ, καὶ κωμῳδεῖται τὰ νέα (κωμῳδία γὰρ τοῖς ἐχθροῖς ἡ ἐμὴ τραγῳδία)· διὰ τοῦτο τῶν Ἐκκλησιῶν ὑφείλομεν (13) οὐκ ὀλίγον, καὶ τῇ σκηνῇ προσεθήκαμεν· καὶ ταῦτα ἐν τοιαύτῃ πόλει, ἢ σπουδάζει τὸ τὰ θεῖα παίζειν, ὥσπερ τι ἕτερον, καὶ θᾶττον ἄν τι τῶν ἐπαινουμένων γελάσειεν, ἢ παρ ἴδοι τι τῶν γελοίων ἀγέλαστον. "Ωστε θαυμάσαιμι ἂν (14), εἰ μὴ κἀμὲ γελάσαι σήμερον τὸν ταῦτα λέ- γοντα, τὸν εὐσεβείας ἔπηλυν κήρυκα (15), καὶ μὴ πάντα γελᾷν, ἀλλ' ἔστιν ἃ καὶ σπουδάζειν διδάσκοντα. Καὶ τί γελᾶν λέγω; Θαυμαστὸν, εἰ μὴ καὶ δίκας ἀπαιτηθείην, εὐεργετείν βουλόμενος. Τοιαῦτα γὰρ τὰ ἡμέτερα, ὡς ἐμέ γε οὐ λυποῦσιν (16), οὔτ' Ἐκκλη σίαι κατεχόμεναι, ὅ τάχα ἄν τις πάθοι τῶν μικρο- πρεπῶν τὴν διάνοιαν, οὔτε χρυσὸς ἄλλοις ῥέων, οὔτε θαυμάσαι μ' ἄν. οὐ S. GREGORI THEOLOGI bis postero die objicietur; atque ad id, quod dicitur, hostis arridet, non quod probet, sed quod amaro animo recondat, ut tempestive adversus eum ipsum, qui concredidit, virus evoma* VIL. Quid hæc committimus, fratres, et quandiu A committemus? Quando ab hac crapula emergemus, aut hanc oculorum lemam detrahemus, atque ad veritatis lucem suspiciemus? Quæ bæc caligo est? Quis hic nocturnus conflictus? Quæ hæc tempestas, amicos ab hostibus non internoscens? Cur vicinis nostris opprobrium facti sumus, subsannatio et deri- sio his, qui in circuitu nostro sunt **? Quodnam hoc tam obnixum mali studium? Quid tam immortali labore. faligamur? quid autem dico faligamur? iino ex ipso malo, ut furiosi solent, robur comparamus, et, cun absumimur, gaudemus : nec usquam est ratio, nec amieus, nec socius; nec medicus qui morbum vel me- dicamentis pellat, vel amputet; nec opitulator angelus, nec Deus ; verum præter alia, Dei quoque benignin- tem nobis praclusinus. Ut quid, Domine, recessisti longe? Quomodo averteris in finem"? Quando nos visitabis? Quonam hæc progredientur, et ubi con- sistent? Equidem vereor, ne præsens rerum status Ignis illius in exspectatione positi fumus quidam sit, ne his Antichristus superveniat, ac no- stros lapsus et morbos in principatus sui occasio- nem arripial. Non enim sanos, ut opinor, nec cha ritate septos adorietur ; verum regnum in seipsum prius dividi oportet, atque ita fortem, eam, inquam, rationem, quæ in nobis est, tentari et ligari, ac tum vasa diripi ", nobisque eadem accidere, quæ uunc hosti nostro a Christo accidere perspicimus. VIII. Idcirco ego ploro, ait Jeremias in Lamen- tationibus, atque oculis meis lacrymarum fonies B huic calamitati pares quæro, ac sapientes mulieres C voco, ut luctumn excitent, aut certe adjuvent ; ven- tris etiam dolore afficior, et sensuum organis vel- licor, nec, quo modo quibusque verbis dolorem Jeniam, habeo. Idcirco vetera silentur, nova comico more sugillantur. Comoedia enim est hostibus mea tragedia. Idcirco non parum Ecclesiis detraximus, ac scenæ adjunximus, idque in hujusmodi civitate, quæ data opera, ut aliis, ita divinis rebus illudit, quæque potius præclarum aliquid et laude dignum riserit, quam ut ridiculum aliquid non derisum prætereat ut mihi mirum futurum sit, si me quo- que, hoc est advenam pietatis præconem, hæc dicenten, ac non ridenda omnia, sed quædam stu- diose tractanda esse docentem, non riserit. Quid dico riserit? Miraber, nisi pane etiam a me expe- tantur, dum prodesse cupio. Talis enim est rerum nostrarum status, ut nec mihi mœrorem afferant, aut Ecclesiæ occupata (id quod fortasse cuipiam se Ps. Lxxvu, 4. ** Ps. 1x, 22; LXXXVII, 47. sic in sequentibus, Mendose in ed. Par., so Luc. x1, sqq. * Thren. 1, sqq. D In ed., conen. » His verbis recte conjicitur, Gregorium re- cens Constantinopolim advenisse. Id etiam confir- mnatur iis quæ sequuntur : c Ecclesiæ occupata, scilicet ab hæreticis. Deest in ed. (10) Εκνήψομεν. Reg. bm, ἐκνήψωμεν, et (11) Αντίχριστος. Coisl. 4, ἀντίδικος. (12) Προσβαλεῖ. Sic Reg. a, et Hervag. In ed., (13) Υφείλομεν. Sic Reg. hu, Coisl. 4, Or. 2. (14) Θαυμάσαιμι ἄν. Sic Reg. hu, Or. 1, et Jes. (15) Επηλων κήρυκα. • Advenam pietatis pre- (16) Οὐ λυποῦσιν. Sic Reg. hu, Or. 2, Jes., etc,
PG 35:1141καὶ ποῦ προβήσεται ταῦτα καὶ στήσεται; Δέδοικα μὴ καπνὸς ᾖ τοῦ προσδοκωμένου πυρὸς τὰ παρόντα, μὴ τούτοις ὁ Ἀντίχριστος ἐπιστῇ, καὶ καιρὸν λάβῃ τῆς ἑαυτοῦ δυναστείας τὰ ἡμέτερα πταίσματά τε καὶ ἀῤῥωστήματα. Οὐ γὰρ ὑγιαίνουσι προσβαλεῖ τυχὸν, οὐδὲ τῇ ἀγάπῃ πεπυκνωμένοις· ἀλλὰ δεῖ μερισθῆναι τὴν βασιλείαν ἐφ’ ἑαυτὴν, εἶτα πειρασθῆναι καὶ δεθῆναι τὸν ἰσχυρὸν ἐν ἡμῖν λογισμὸν, εἶτα τὰ σκεύη διαρπαγῆναι, καὶ ταῦτα παθεῖν ἡμᾶς, ἃ νῦν ὁρῶμεν τὸν ἐχθρὸν παρὰ Χριστοῦ πάσχοντα. Η. Διὰ ταῦτα ἐγὼ κλαίω, φησὶν Ἱερεμίας ἐν Θρήνοις, καὶ ζητῶ τοῖς ὀφθαλμοῖς μου πηγὰς δακρύων ἀρκούσας τῷ πάθει, καὶ καλῶ τὰς σοφὰς, ἵνα τὸν θρῆνον ἐργάσωνται, ἢ συνεργάσωνται· καὶ τὴν κοιλίαν ἀλγῶ, καὶ μαιμάσσω τὰ αἰσθητήρια, καὶ οὐκ ἔχω, πῶς κουφίσω τὸ ἀλγοῦν, καὶ τίσι τοῖς ῥήμασι. Διὰ ταῦτα σιωπᾶται τὰ παλαιὰ, καὶ κωμῳδεῖται τὰ νέα (κωμῳδία γὰρ τοῖς ἐχθροῖς ἡ ἐμὴ τραγῳδία)· διὰ τοῦτο τῶν Ἐκκλησιῶν ὑφείλομεν οὐκ ὀλίγον, καὶ τῇ σκηνῇ προσεθήκαμεν· καὶ ταῦτα ἐν τοιαύτῃ πόλει, ἣ σπουδάζει τὸ τὰ θεῖα παίζειν, ὥσπερ τι ἕτερον, καὶ θᾶττον ἄν τι τῶν ἐπαινουμένων γελάσειεν, ἢ παρίδοι τι τῶν γελοίων ἀγέλαστον.γλῶσσαι πονηραί, τὸ ἑαυτῶν ποιοῦσαι, λέγουσαι κα- κῶς, ἐπειδὴ καλῶς οὐκ ἔμαθον. Θ'. Οὐ γὰρ δέος, μήποτε τόπῳ περιγράφηται τὰ Θεῖον, ἢ ὤνιον γένηται, ἵν᾿ ὅλον ᾖ τῶν εὐπορωτέρων. Ἐμέ τε οὐκ ἀμείψουσιν οἱ εὐφημοῦντες, ἢ δυσφη μοῦντες (ὥσπερ οἱ βορβόρῳ μύρον ἀναμιγνύντες, ἢ μύρῳ βόρβορον, καὶ τὰς ποιότητας τῇ ἐπιμιξία συγχέοντες), ἵνα δυσχεράνω τὰς βλασφημίας ὡς μεθ- ιστάμενος. Η πολλὰ ἂν κατέβαλον χρήματα τοῖς ἐπαινέταις, εἴ με βελτίω τοῖς ἐπαίνοις εἰργάζοντο. Νῦν δὲ οὐχ οὕτω τοῦτο ἔχει, πόθεν ; ἀλλ' ὅπερ εἰμὶ, τοῦτο μένω, καὶ δυσφημούμενος, καὶ θαυμαζόμενος. Βροτὸς δ' ἄλλως νήχεται (17) λόγοις, φησὶν Ἰώβ· καὶ ὅσα πέτραν περιῤῥέων ἀφρὸς, ἢ πίτυν αὖραι, ή τινα τῶν δασέων καὶ ὑψηλῶν· τοσαῦτα αἱ γλῶσσαί με περιῤῥέουσι, καὶ ἅμα φιλοσοφῶ τι τοιοῦτο πρὸς ἐμαυτόν· ὡς Εἰ μὲν ψευδῆς ὁ κατηγορῶν (18), οὐκ ἐμοῦ μᾶλλον ὁ λόγος, ἢ ἐκείνου τὸ λεγόμενον ἄπτεται, καὶ ἐμὲ ὀνόματι βλασφημῇ· εἰ δ᾽ ἀληθὴς (19), έμαυ- τῶν μᾶλλον ἢ τὸν λέγοντα αιτιάσομαι (παρ' ἐμοῦ γὰρ ἐκείνῳ τὸ λέγειν, οὐκ ἐμοὶ τὸ εἶναι τοιούτῳ (20) παρὰ τοῦ λέγοντος)· καὶ παραδραμὼν τὰς φωνὰς, ὡς οὐδὲν οὖσας, ἐμαυτοῦ γενήσομαι, τοῦτο μόνον αὐτῶν κερ- δαίνων τῆς μοχθηρίας, τὸ βιοῦν ἀσφαλέστερον. Τρί- τον δ᾽, ὅ καὶ μέγιστον ἔχει τι καὶ μεγαλοπρεπές, ἡ λοιδορία, ὅτι μετὰ Θεοῦ βλασφημούμεθα· οἱ γὰρ αὐ- τοὶ θεότητά τε ἀθετοῦσι, καὶ τὸν θεολόγον ὑβρίζουσιν. Οὐκοῦν τούτων οὐδὲν δεινὸν, κἂν οἱ πολλοὶ νομίζω- ἀλλ' ὅτι μηδεὶς ἔτι πιστεύεται πιστὸς εἶναι, μηδὲ τὴν ἀρετὴν ἄτεχνος (21) καὶ σκηνῆς ἐλεύθερος, μηδ' ἂν σφόδρα ἡ τὴν ψυχὴν ἐῤῥωμένος, καὶ γνήσιος εἰς εὐσέβειαν· ἀλλ᾽ ὁ μὲν καὶ φανερῶς κακὸς, ὁ δὲ πλάσμα καὶ χρῶμα ἔχει τὴν ἐπιείκειαν, ἵνα κλέπτῃ τῷ φαινομένῳ. σιν· Β Ι. Καὶ οἱ μὲν οὐ δοκοῦσι μέλανες διά τινας τοιού- τους· οὐδὲ δυσγενεῖς, ἢ δυσειδεῖς, ἢ ἄνανδροι, ἢ ἀκόλαστοι, πλειόνων οὕτως ἐχόντων· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυ τὸν ἕκαστος κρίνεται, καὶ οὐ κοινοῦται, οὔτε τῶν ψεγομένων οὐδὲν, οὔτε τῶν ἐπαινουμένων. Τὸ δὲ τῆς κακίας εἰς πάντας (22) χεῖται ῥᾳδίως, καὶ κοινὴ κατ- ηγορία τοῦ παντὸς, μὴ ὅτι τὸ τῶν πολλῶν, ἀλλὰ καὶ τὸ τινῶν γίνεται. Καὶ τὸ δεινότατον, ὅτι μὴ μέχρις ἡμῶν ἵσταται μόνον, ἀλλ' ἐπὶ τὸ μέγα καὶ σεμνὸν (253) ἡμῶν διαβαίνει μυστήριον. Τῶν γὰρ τὰ ἡμέτερα κρι νόντων, ὅ πᾶσι μικροῦ συμβαίνει, τοῖς τῶν ἀλλοτρίων κριταῖς, οἱ μὲν ἐπιεικῶς εἰσιν ήμεροι καὶ φιλάνθρω- ποι, οἱ δὲ καὶ λίαν πικροὶ καὶ ἀγνώμονες. Οἱ μὲν πνι, 3. θρα σύνεται. κακήγορος. . ἀληθές. : γρ. εὔτεχνος καὶ μηδὲ σκηνῆς. πάντα. ORATIO XXII DE PACE U. - • A cx iis, qui imbecilliore animo sunt, accidere queal), aut aurum aliis fluens, aut pravæ linguæ, quod bene loqui non didicerunt. suum est facientes, nale videlicet loquentes, quoniam C IX. Neque enim metuendum est, ne Deus loco circumscribatur, aut venalis exsistat, ut totus di- tiorum sit. Nec item me vel laudatores, vel vitu- peratores immutalunt (quemadmodum qui coeno unguentum, aut unguento cœnum admiscent, ac per mistionem qualitates confundunt), ut maledicos sermones, tanquam a meipso mutatus, graviter et iniquo animo feram. Nam multas profecto pecunias laudatoribus numerarem, si me laudando melio- rem efficerent. Nunc autem aliter se res la- bet. Quod enim sum, hoc maneo, sive maledictis aliciar, sive laudibus in coelum ferar. llome au- tem temere verbis natal, inquit Job "'; ac quantum petram spuma, aut pinum, vel aliquam aliam den- sam et proceram arborem auræ, tantum me linguæ circumfluunt, simulque hujusmodi quiddam mecum commentor: Si falsa objicit accusator, non me magis, quam eum, qui loquitur, hic sermo attin- git, etiamsi me nominatim conviciis pelat; si au ten vera, meipsum potius, quam eum, qui loqui tur, accusabo (a me enim illi sermonis materia subministratur, non autem illius sermo causa est cur talis sim), ac vocibus præteritis, ut quæ nihil sint, mei ipsius ero, hoc unum ex eorum improbi- tate commodi capiens, ut cautius vitam instituam. Tertium autem, in quo eliam masiinum aliquid atque in primis magnificum habet hæc maledicen- tia, istud est, quod una cum Deo maledictis im petimur. Iidem enim et daitatem rejiciunt, et dei- tatis præconem contumeliis afficiunt. Quamobrem nihil horum grave est, tametsi id plerique existi- ment ; verum illud molestum, quod jam nemo fide- immunis esse credatur, quantumvis etiam auimi quidem aperte quoque malus est, alius vero pro. habet, ut virtutis specie fallat. lis et virtute simp ex, atque a fuco et simulatione firmitate ac sincera pietate præditus sit; sed alius larva tantum et colore quodam morum facilitatem es Job exponit : « Homo temere laudatoriis verbis intu- mescit, attollitur. » Hinc etiam Schol. habet, trectator, maledicus. Quæ lectio vera Combefisio videtur. Reg. Cypr., D X. Et certe non ideo statim omnes nigri judi- cantur, quia nonnulli tales sint, nec ignobiles aut deformes, aut ignavi, vel intemperantes et libidi- nosi, quod plures ita se habeant : verum per se quisque ac privatim expenditur, nec eorum quid- quam, quæ vel vitio, vel laudi dantur, communiter omnibus attribuitur hic contra vitium ad omnes facile diffunditur, atque ob multorum, vel etiam quorumdam culpam, universus ordo in invidiam et crimen vocatur. Quodque omnium gravissimum est, hæc criminatio non in nobis tantum sistit, verum ad magnum et venerandum nostrum mysterium transit. Etenim ex iis, qui res nostras expendunt (17) Βροτὸς δ' ἄλλως νήχεται. Hae sic Elias (18) Κατηγορών. In quibusdamn, κακηγορων, « de (19) 'Αληθής. Sic Reg. hu, et Or. 1. In ed., (20) Τοιούτῳ. Coisl. 1, τοιοῦτο. (21) Ατεχνος. Reg. bm, έντεχνος. Ad marg. : (22) Εἰς πάντας. Reg. hu, et Or. 1, εἰς (93) Σεμνόν. Reg. hu, et Or.. 1 σεβάσμιον.
PG 35:1142Ὥστε θαυμάσαιμι ἂν, εἰ μὴ κἀμὲ γελάσαι σήμερον τὸν ταῦτα λέγοντα, τὸν εὐσεβείας ἔπηλυν κήρυκα, καὶ μὴ πάντα γελᾷν, ἀλλ’ ἔστιν ἃ καὶ σπουδάζειν διδάσκοντα. Καὶ τί γελᾷν λέγω; Θαυμαστὸν, εἰ μὴ καὶ δίκας ἀπαιτηθείην, εὐεργετεῖν βουλόμενος. Τοιαῦτα γὰρ τὰ ἡμέτερα, ὡς ἐμέ γε οὐ λυποῦσιν, οὔτ’ Ἐκκλησίαι κατεχόμεναι, ὃ τάχα ἄν τις πάθοι τῶν μικροπρεπῶν τὴν διάνοιαν, οὔτε χρυσὸς ἄλλοις ῥέων, οὔτε γλῶσσαι πονηραὶ, τὸ ἑαυτῶν ποιοῦσαι, λέγουσαι κακῶς, ἐπειδὴ καλῶς οὐκ ἔμαθον. Θ. Οὐ γὰρ δέος, μήποτε τόπῳ περιγράφηται τὸ Θεῖον, ἢ ὤνιον γένηται, ἵν’ ὅλον ᾖ τῶν εὐπορωτέρων. Ἐμέ τε οὐκ ἀμείψουσιν οἱ εὐφημοῦντες, ἢ δυσφημοῦντες (ὥσπερ οἱ βορβόρῳ μύρον ἀναμιγνύντες, ἢ μύρῳ βόρβορον, καὶ τὰς ποιότητας τῇ ἐπιμιξίᾳ συγχέοντες), ἵνα δυσχεράνω τὰς βλασφημίας ὡς μεθιστάμενος. Ἦ πολλὰ ἂν κατέβαλον χρήματα τοῖς ἐπαινέταις, εἴ με βελτίω τοῖς ἐπαίνοις εἰργάζοντο. Νῦν δὲ οὐχ οὕτω τοῦτο ἔχει, πόθεν; ἀλλ’ ὅπερ εἰμὶ, τοῦτο μένω, καὶ δυσφημούμενος, καὶ θαυμαζόμενος. Βροτὸς δ’ ἄλλως νήχεται λόγοις, φησὶν Ἰώβ· καὶ ὅσα πέτραν περιῤῥέων ἀφρὸς, ἢ πίτυν αὖραι, ἤ τινα τῶν δασέων καὶ ὑψηλῶν·γλῶσσαι πονηραί, τὸ ἑαυτῶν ποιοῦσαι, λέγουσαι κα- κῶς, ἐπειδὴ καλῶς οὐκ ἔμαθον. Θ'. Οὐ γὰρ δέος, μήποτε τόπῳ περιγράφηται τὰ Θεῖον, ἢ ὤνιον γένηται, ἵν᾿ ὅλον ᾖ τῶν εὐπορωτέρων. Ἐμέ τε οὐκ ἀμείψουσιν οἱ εὐφημοῦντες, ἢ δυσφη μοῦντες (ὥσπερ οἱ βορβόρῳ μύρον ἀναμιγνύντες, ἢ μύρῳ βόρβορον, καὶ τὰς ποιότητας τῇ ἐπιμιξία συγχέοντες), ἵνα δυσχεράνω τὰς βλασφημίας ὡς μεθ- ιστάμενος. Η πολλὰ ἂν κατέβαλον χρήματα τοῖς ἐπαινέταις, εἴ με βελτίω τοῖς ἐπαίνοις εἰργάζοντο. Νῦν δὲ οὐχ οὕτω τοῦτο ἔχει, πόθεν ; ἀλλ' ὅπερ εἰμὶ, τοῦτο μένω, καὶ δυσφημούμενος, καὶ θαυμαζόμενος. Βροτὸς δ' ἄλλως νήχεται (17) λόγοις, φησὶν Ἰώβ· καὶ ὅσα πέτραν περιῤῥέων ἀφρὸς, ἢ πίτυν αὖραι, ή τινα τῶν δασέων καὶ ὑψηλῶν· τοσαῦτα αἱ γλῶσσαί με περιῤῥέουσι, καὶ ἅμα φιλοσοφῶ τι τοιοῦτο πρὸς ἐμαυτόν· ὡς Εἰ μὲν ψευδῆς ὁ κατηγορῶν (18), οὐκ ἐμοῦ μᾶλλον ὁ λόγος, ἢ ἐκείνου τὸ λεγόμενον ἄπτεται, καὶ ἐμὲ ὀνόματι βλασφημῇ· εἰ δ᾽ ἀληθὴς (19), έμαυ- τῶν μᾶλλον ἢ τὸν λέγοντα αιτιάσομαι (παρ' ἐμοῦ γὰρ ἐκείνῳ τὸ λέγειν, οὐκ ἐμοὶ τὸ εἶναι τοιούτῳ (20) παρὰ τοῦ λέγοντος)· καὶ παραδραμὼν τὰς φωνὰς, ὡς οὐδὲν οὖσας, ἐμαυτοῦ γενήσομαι, τοῦτο μόνον αὐτῶν κερ- δαίνων τῆς μοχθηρίας, τὸ βιοῦν ἀσφαλέστερον. Τρί- τον δ᾽, ὅ καὶ μέγιστον ἔχει τι καὶ μεγαλοπρεπές, ἡ λοιδορία, ὅτι μετὰ Θεοῦ βλασφημούμεθα· οἱ γὰρ αὐ- τοὶ θεότητά τε ἀθετοῦσι, καὶ τὸν θεολόγον ὑβρίζουσιν. Οὐκοῦν τούτων οὐδὲν δεινὸν, κἂν οἱ πολλοὶ νομίζω- ἀλλ' ὅτι μηδεὶς ἔτι πιστεύεται πιστὸς εἶναι, μηδὲ τὴν ἀρετὴν ἄτεχνος (21) καὶ σκηνῆς ἐλεύθερος, μηδ' ἂν σφόδρα ἡ τὴν ψυχὴν ἐῤῥωμένος, καὶ γνήσιος εἰς εὐσέβειαν· ἀλλ᾽ ὁ μὲν καὶ φανερῶς κακὸς, ὁ δὲ πλάσμα καὶ χρῶμα ἔχει τὴν ἐπιείκειαν, ἵνα κλέπτῃ τῷ φαινομένῳ. σιν· Β Ι. Καὶ οἱ μὲν οὐ δοκοῦσι μέλανες διά τινας τοιού- τους· οὐδὲ δυσγενεῖς, ἢ δυσειδεῖς, ἢ ἄνανδροι, ἢ ἀκόλαστοι, πλειόνων οὕτως ἐχόντων· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυ τὸν ἕκαστος κρίνεται, καὶ οὐ κοινοῦται, οὔτε τῶν ψεγομένων οὐδὲν, οὔτε τῶν ἐπαινουμένων. Τὸ δὲ τῆς κακίας εἰς πάντας (22) χεῖται ῥᾳδίως, καὶ κοινὴ κατ- ηγορία τοῦ παντὸς, μὴ ὅτι τὸ τῶν πολλῶν, ἀλλὰ καὶ τὸ τινῶν γίνεται. Καὶ τὸ δεινότατον, ὅτι μὴ μέχρις ἡμῶν ἵσταται μόνον, ἀλλ' ἐπὶ τὸ μέγα καὶ σεμνὸν (253) ἡμῶν διαβαίνει μυστήριον. Τῶν γὰρ τὰ ἡμέτερα κρι νόντων, ὅ πᾶσι μικροῦ συμβαίνει, τοῖς τῶν ἀλλοτρίων κριταῖς, οἱ μὲν ἐπιεικῶς εἰσιν ήμεροι καὶ φιλάνθρω- ποι, οἱ δὲ καὶ λίαν πικροὶ καὶ ἀγνώμονες. Οἱ μὲν πνι, 3. θρα σύνεται. κακήγορος. . ἀληθές. : γρ. εὔτεχνος καὶ μηδὲ σκηνῆς. πάντα. ORATIO XXII DE PACE U. - • A cx iis, qui imbecilliore animo sunt, accidere queal), aut aurum aliis fluens, aut pravæ linguæ, quod bene loqui non didicerunt. suum est facientes, nale videlicet loquentes, quoniam C IX. Neque enim metuendum est, ne Deus loco circumscribatur, aut venalis exsistat, ut totus di- tiorum sit. Nec item me vel laudatores, vel vitu- peratores immutalunt (quemadmodum qui coeno unguentum, aut unguento cœnum admiscent, ac per mistionem qualitates confundunt), ut maledicos sermones, tanquam a meipso mutatus, graviter et iniquo animo feram. Nam multas profecto pecunias laudatoribus numerarem, si me laudando melio- rem efficerent. Nunc autem aliter se res la- bet. Quod enim sum, hoc maneo, sive maledictis aliciar, sive laudibus in coelum ferar. llome au- tem temere verbis natal, inquit Job "'; ac quantum petram spuma, aut pinum, vel aliquam aliam den- sam et proceram arborem auræ, tantum me linguæ circumfluunt, simulque hujusmodi quiddam mecum commentor: Si falsa objicit accusator, non me magis, quam eum, qui loquitur, hic sermo attin- git, etiamsi me nominatim conviciis pelat; si au ten vera, meipsum potius, quam eum, qui loqui tur, accusabo (a me enim illi sermonis materia subministratur, non autem illius sermo causa est cur talis sim), ac vocibus præteritis, ut quæ nihil sint, mei ipsius ero, hoc unum ex eorum improbi- tate commodi capiens, ut cautius vitam instituam. Tertium autem, in quo eliam masiinum aliquid atque in primis magnificum habet hæc maledicen- tia, istud est, quod una cum Deo maledictis im petimur. Iidem enim et daitatem rejiciunt, et dei- tatis præconem contumeliis afficiunt. Quamobrem nihil horum grave est, tametsi id plerique existi- ment ; verum illud molestum, quod jam nemo fide- immunis esse credatur, quantumvis etiam auimi quidem aperte quoque malus est, alius vero pro. habet, ut virtutis specie fallat. lis et virtute simp ex, atque a fuco et simulatione firmitate ac sincera pietate præditus sit; sed alius larva tantum et colore quodam morum facilitatem es Job exponit : « Homo temere laudatoriis verbis intu- mescit, attollitur. » Hinc etiam Schol. habet, trectator, maledicus. Quæ lectio vera Combefisio videtur. Reg. Cypr., D X. Et certe non ideo statim omnes nigri judi- cantur, quia nonnulli tales sint, nec ignobiles aut deformes, aut ignavi, vel intemperantes et libidi- nosi, quod plures ita se habeant : verum per se quisque ac privatim expenditur, nec eorum quid- quam, quæ vel vitio, vel laudi dantur, communiter omnibus attribuitur hic contra vitium ad omnes facile diffunditur, atque ob multorum, vel etiam quorumdam culpam, universus ordo in invidiam et crimen vocatur. Quodque omnium gravissimum est, hæc criminatio non in nobis tantum sistit, verum ad magnum et venerandum nostrum mysterium transit. Etenim ex iis, qui res nostras expendunt (17) Βροτὸς δ' ἄλλως νήχεται. Hae sic Elias (18) Κατηγορών. In quibusdamn, κακηγορων, « de (19) 'Αληθής. Sic Reg. hu, et Or. 1. In ed., (20) Τοιούτῳ. Coisl. 1, τοιοῦτο. (21) Ατεχνος. Reg. bm, έντεχνος. Ad marg. : (22) Εἰς πάντας. Reg. hu, et Or. 1, εἰς (93) Σεμνόν. Reg. hu, et Or.. 1 σεβάσμιον.
PG 35:1143τοσαῦτα αἱ γλῶσσαί με περιῤῥέουσι, καὶ ἅμα φιλοσοφῶ τι τοιοῦτο πρὸς ἐμαυτόν· ὡς Εἰ μὲν ψευδὴς ὁ κατηγορῶν, οὐκ ἐμοῦ μᾶλλον ὁ λόγος, ἢ ἐκείνου τὸ λεγόμενον ἅπτεται, κἂν ἐμὲ ὀνόματι βλασφημῇ· εἰ δ’ ἀληθὴς, ἐμαυτὸν μᾶλλον ἢ τὸν λέγοντα αἰτιάσομαι (παρ’ ἐμοῦ γὰρ ἐκείνῳ τὸ λέγειν, οὐκ ἐμοὶ τὸ εἶναι τοιούτῳ παρὰ τοῦ λέγοντος)· καὶ παραδραμὼν τὰς φωνὰς, ὡς οὐδὲν οὔσας, ἐμαυτοῦ γενήσομαι, τοῦτο μόνον αὐτῶν κερδαίνων τῆς μοχθηρίας, τὸ βιοῦν ἀσφαλέστερον. Τρίτον δ’, ὃ καὶ μέγιστον ἔχει τι καὶ μεγαλοπρεπὲς, ἡ λοιδορία, ὅτι μετὰ Θεοῦ βλασφημούμεθα· οἱ γὰρ αὐτοὶ θεότητά τε ἀθετοῦσι, καὶ τὸν θεολόγον ὑβρίζουσιν. Οὐκοῦν τούτων οὐδὲν δεινὸν, κἂν οἱ πολλοὶ νομίζωσιν· ἀλλ’ ὅτι μηδεὶς ἔτι πιστεύεται πιστὸς εἶναι, μηδὲ τὴν ἀρετὴν ἄτεχνος καὶ σκηνῆς ἐλεύθερος, μηδ’ ἂν σφόδρα ᾖ τὴν ψυχὴν ἐῤῥωμένος, καὶ γνήσιος εἰς εὐσέβειαν· ἀλλ’ ὁ μὲν καὶ φανερῶς κακὸς, ὁ δὲ πλάσμα καὶ χρῶμα ἔχει τὴν ἐπιείκειαν, ἵνα κλέπτῃ τῷ φαινομένῳ. Ι. Καὶ οἱ μὲν οὐ δοκοῦσι μέλανες διά τινας τοιούτους· οὐδὲ δυσγενεῖς, ἢ δυσειδεῖς, ἢ ἄνανδροι, ἢ ἀκόλαστοι, πλειόνων οὕτως ἐχόντων·γὰρ ἡμᾶς αὐτοὺς κακίζουσι τῆς μοχθηρίας, ἀφιέντες τὸ δόγμα τῆς μέμψεως· οἱ δὲ καταιτιώνται τὸν τ μον αὐτὸν, ὡς κακίας διδάσκαλον, καὶ μάλιστα όταν (4) τουλλοῖς ἐντύχωσι πονηροῖς τῶν προστασίας ἠξιωμένων ΙΑ'. Τί ταῦτα, ὦ οὗτοι, καὶ μέχρι τίνος ; Οὐ σω φρονήσομεν (25) ὀψὲ γοῦν; Οὐκ ἐκνήψομεν ; Οὐκ αἰσχυνούμεθα ; Οὐκ, εἰ μή τι ἄλλο, τὰς τῶν ἐχθρῶν φυλαξόμεθα γλώσσας, αἳ καὶ τὰ ψευδὴ ῥᾳδίως ἐπ- ηρεάζουσιν; Οὐ παυσόμεθα τῆς ἄγαν φιλονεικίας ; Οὐ γνωσόμεθα, τίνα μὲν ἡμῖν ἐφικτὰ τῶν ζητουμέ νων, καὶ μέχρι τίνος· τίνα δὲ ὑπὲρ τὴν ἡμετέραν δύο ναμιν; Καὶ τίνα μὲν τοῦ παρόντος καιροῦ, καὶ τῆς κάτω συγχύσεως επισκοτούσης (26) τῇ διανοί.· τίνα δὲ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος, καὶ τῆς ἐκεῖθεν ἐλευθερίας· ἵνα τὰ μὲν στέργωμεν τέως, τοῖς δὲ καθαιρώμεθα ὡς ὕστερον τελεσθησόμενοι (27) καὶ στησόμενοι τῆς ἐφέσεως; Οὐ διαιρήσομεν ἐν ἡμῖν αὐτοῖς, τίνα μὲν οὐδὲ ζητητέον παντάπασι, τίνα δ᾽ ὑπὲρ ὧν μετρίως, τίνα δὲ συγχωρητέον καὶ παρετέον τοῖς φιλέρι- σιν (28), ὅπως ἂν ἔχῃ, ὡς οὐδὲν τὸν λόγον ἡμῶν παι ραβλάπτοντα; Καὶ τίνα μὲν τῇ πίστει δοτέον μόνη, τίνα δὲ καὶ τοῖς λογισμοῖς; Ὑπὲρ δὲ τίνων καὶ που λεμητέον ἐκθύμως, λογικῶς, ἀλλ' οὐχ ὁπλιτικῶς ; Τὸ γὰρ καὶ χεῖρας ἀνταίρειν, παντελῶς ἔξω τῆς ἡμε τέρας αὐλῆς, καὶ τοῖς μισοῦσιν ἡμᾶς ἀποῤειπτέον. ΙΒ'. Οὐχ ἕνα μὲν ὅρον εὐσεβείας ἡγησόμεθα, μάλισθ' ὅταν. ἐκνήψωμεν... φυλαξώμεθα... παυσώμε θα... γνωσώμεθα. ἐπισκοπούσης. 1, τελευσθησόμενοι, & παραιτητέον τοῖς φιλο έρεσιν. καὶ ἅγιον Πνεῦμα. προσκυνεῖν Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον (29), τὴν μίαν ἐν τοῖς τρισὶ θεότητά τε καὶ δύναμιν, μηδὲν ὑπερσέβοντες, μηδὲ ὑποσέβοντες (50) ( ένα μικρόν τι καὶ αὐτὸς μιμήσωμαι τοὺς περὶ ταῦτα σοφούς· τὸ μὲν γὰρ ἀδύνατον, τὸ δὲ ἀσεβές), μηδὲ μέγεθος ἐν ὀνομάτων καινότητι διακόπτοντες; Οὐδὲν γὰρ ἑαυτοῦ μεῖζον, ἢ ἔλαττον. Τούτου γοῦν ώρισμένου, καὶ τἄλλα ὁμονοήσομεν, οι γοῦν τῆς αὐ τῆς Τριάδος, καὶ τοῦ αὐτοῦ σχεδὸν δόγματός τε καὶ σώματος· τάς τε περιττὰς καὶ ἀχρήστους παραφυά δας καὶ παρεξόδους τῶν νῦν ζητημάτων, ὥσπερ τι νόσημα κοινὸν (51), εκκόψομέν τε καὶ ἀναιρήσομεν. Η οὐκ ἤρχει μοι (τὰ γὰρ ἔτι (52) πόρρωθεν ἐῶ λέ- γειν) τὸ Μοντανοῦ πονηρὸν πνεῦμα κατὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ ἡ Νυβάτου (55) θρασύτης, εἴτ᾿ μηδ' ὑπερσέβοντες, μηδ', ύπερ- σέβειν, ὑποσέβειν, του. S. GREGORII THEOLOGI (quod iis omnibus pene contingit, qui de rebus & alienis julicium sibi arrogant), alii admodum lenes et humani sunt, alii perquam acerbi et maligni. Illi enim improbitatem nostram ita vituperant, Ul interim fidei doctrinam omni reprehensione libe- rent; hi autem in legem quoque ipsam, quasi vitii magistram, cuipam conferunt, idque præsertim, cam in multos improbos antistites incideriut. B attollere, prorsus a caula nostra alienum est, . XI. Quid bac, o viri, et quandia insanie- mus ? Non saltem sero sapiemus ? Non expergisce- mur? Non erubescemus? Non, si nibil aliud, ho- stium certe linguas, quæ falsa etiam crimina facile affingunt, vitabimus? Non immodico huic conten- tionis stadio finem imponemus ? Non cognoscemus, quænam quæstiones, et quatenus a nobis pereipi possint, quænam vero vires nostras superent ? Quænam sint bujus temporis ac terrenæ confusio- nis, quæ menti nostræ tenebras offundit: quænam autem futuri sæculi et cœlestis libertatis, ut tandiu aliis contenti simus, aliis vero purgemur, donec tandem postea perfectionem adipiscamur, ac desi- derii finem consequamur? Non apud nos ipsos dis- cernemus, quænam ne quærenda quidem omnino sint, quænam mediocriter, quænam contentiosis hominibus concedenda et relinquenda, quoquo mo- do se habeant, utpote quæ nullum doctrinæ nostræ detrimentum afferant? Quænam fidei soli, quænam etiam ratiocinationibus donanda? Pro quibus deni- que alacriter, non ferro et armis, sed rationi- bus pugnandum ? Nam adversas quoque manus atque iis, qui nobis infensi sunt, abjiciendum. XII. Non unam hanc pietatis regulam nobis pro-C positam esse ducemus, ut Patrem, Filium et Spiri- tum sanctum, unam in tribus personis deitatem et potentiam adoremus, nihil supercolentes, nee sub- colentes; (libet enim nonnihil eos imitari, qui in his rebus sapienter se gerunt; alterum enim im- possibile, alterum nefarium et impium est ;) nec magnitudinem unam per nominum novitatem di- scindentes ? Non enim quidquam seipso majus aut minus est. Hoc quippe posito et constituto, caeteris etiam in rebus consentiemus, saltem qui eamdem Trinitatem colimus, atque ejusdem pene dogmatis et corporis sumus, ac superfluos et inutiles quæ- stionum hujusce tempestatis stolones ac deflexus, tanquam communem quemdam morbum, exscinde- mus, ac de medio tollemus. An vero, ut ea, quæ sic deinceps, Or. 1. Male in ed., ini- tiandi.▸ bu, Or. 1, Jes., etc. In ed., etc. in ed., D Sic leg. bu, et Or. 1. In ed., etc. Gregorius his verbis perstringit Euno- mnium, qui gradus in Trinitate conatus est indu- cere, ducens • Patrem excellentiori cnitu, adorandum ; inferiori vero, Fi- lium ac Spiritum sanctum. » Sed impium est, lo- norem vel ampliorem, vel minorem iis deferre, qui essentia et natura non differunt. De Montani et Novali erroribus agit Theologus in Or. xxv, in laudem Hieronis, n. 15; Novatiani • Catharos, o seu • puros » se vocabant. (24) Καὶ μάλιστα όταν. Sic Reg. lu. In ed., καὶ (25) Σωφρονήσομεν. Reg. hm, σωφρονήσωμεν, et (26) Επισκοτούσης. Sic Regg. bm, hu. In ed., (27) Τελεσθησόμενοι. Sic plures Regg., Coisl. (28) Παρετέον τοῖς φιλέρισιν. Sic optime Reg. (24) Τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Sic Regg. plures, Or. 1, (50) Μηδὲν ὑπερσέβοντες, μηδὲ ὑποσέβοντες. (31) Κοινόν. Reg. a, καινόν, « novum. » (52) Έτι. Sic Coisl. 1, et Or. 1. Deest in en (53) Νοβάτου. Sic Reg. Cyp. In ed., Ναυά
PG 35:1144ἀλλὰ καθ’ ἑαυτὸν ἕκαστος κρίνεται, καὶ οὐ κοινοῦται, οὔτε τῶν ψεγομένων οὐδὲν, οὔτε τῶν ἐπαινουμένων. Τὸ δὲ τῆς κακίας εἰς πάντας χεῖται ῥᾳδίως, καὶ κοινὴ κατηγορία τοῦ παντὸς, μὴ ὅτι τὸ τῶν πολλῶν, ἀλλὰ καὶ τὸ τινῶν γίνεται. Καὶ τὸ δεινότατον, ὅτι μὴ μέχρις ἡμῶν ἵσταται μόνον, ἀλλ’ ἐπὶ τὸ μέγα καὶ σεμνὸν ἡμῶν διαβαίνει μυστήριον. Τῶν γὰρ τὰ ἡμέτερα κρινόντων, ὃ πᾶσι μικροῦ συμβαίνει, τοῖς τῶν ἀλλοτρίων κριταῖς, οἱ μὲν ἐπιεικῶς εἰσιν ἥμεροι καὶ φιλάνθρωποι, οἱ δὲ καὶ λίαν πικροὶ καὶ ἀγνώμονες. Οἱ μὲν γὰρ ἡμᾶς αὐτοὺς κακίζουσι τῆς μοχθηρίας, ἀφιέντες τὸ δόγμα τῆς μέμψεως· οἱ δὲ καταιτιῶνται τὸν νόμον αὐτὸν, ὡς κακίας διδάσκαλον, καὶ μάλιστα ὅταν πολλοῖς ἐντύχωσι πονηροῖς τῶν προστασίας ἠξιωμένων. ΙΑ. Τί ταῦτα, ὦ οὗτοι, καὶ μέχρι τίνος; Οὐ σωφρονήσομεν ὀψὲ γοῦν; Οὐκ ἐκνήψομεν; Οὐκ αἰσχυνούμεθα; Οὐκ, εἰ μή τι ἄλλο, τὰς τῶν ἐχθρῶν φυλαξόμεθα γλώσσας, αἳ καὶ τὰ ψευδῆ ῥᾳδίως ἐπηρεάζουσιν; Οὐ παυσόμεθα τῆς ἄγαν φιλονεικίας; Οὐ γνωσόμεθα, τίνα μὲν ἡμῖν ἐφικτὰ τῶν ζητουμένων, καὶ μέχρι τίνος· τίνα δὲ ὑπὲρ τὴν ἡμετέραν δύναμιν;γὰρ ἡμᾶς αὐτοὺς κακίζουσι τῆς μοχθηρίας, ἀφιέντες τὸ δόγμα τῆς μέμψεως· οἱ δὲ καταιτιώνται τὸν τ μον αὐτὸν, ὡς κακίας διδάσκαλον, καὶ μάλιστα όταν (4) τουλλοῖς ἐντύχωσι πονηροῖς τῶν προστασίας ἠξιωμένων ΙΑ'. Τί ταῦτα, ὦ οὗτοι, καὶ μέχρι τίνος ; Οὐ σω φρονήσομεν (25) ὀψὲ γοῦν; Οὐκ ἐκνήψομεν ; Οὐκ αἰσχυνούμεθα ; Οὐκ, εἰ μή τι ἄλλο, τὰς τῶν ἐχθρῶν φυλαξόμεθα γλώσσας, αἳ καὶ τὰ ψευδὴ ῥᾳδίως ἐπ- ηρεάζουσιν; Οὐ παυσόμεθα τῆς ἄγαν φιλονεικίας ; Οὐ γνωσόμεθα, τίνα μὲν ἡμῖν ἐφικτὰ τῶν ζητουμέ νων, καὶ μέχρι τίνος· τίνα δὲ ὑπὲρ τὴν ἡμετέραν δύο ναμιν; Καὶ τίνα μὲν τοῦ παρόντος καιροῦ, καὶ τῆς κάτω συγχύσεως επισκοτούσης (26) τῇ διανοί.· τίνα δὲ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος, καὶ τῆς ἐκεῖθεν ἐλευθερίας· ἵνα τὰ μὲν στέργωμεν τέως, τοῖς δὲ καθαιρώμεθα ὡς ὕστερον τελεσθησόμενοι (27) καὶ στησόμενοι τῆς ἐφέσεως; Οὐ διαιρήσομεν ἐν ἡμῖν αὐτοῖς, τίνα μὲν οὐδὲ ζητητέον παντάπασι, τίνα δ᾽ ὑπὲρ ὧν μετρίως, τίνα δὲ συγχωρητέον καὶ παρετέον τοῖς φιλέρι- σιν (28), ὅπως ἂν ἔχῃ, ὡς οὐδὲν τὸν λόγον ἡμῶν παι ραβλάπτοντα; Καὶ τίνα μὲν τῇ πίστει δοτέον μόνη, τίνα δὲ καὶ τοῖς λογισμοῖς; Ὑπὲρ δὲ τίνων καὶ που λεμητέον ἐκθύμως, λογικῶς, ἀλλ' οὐχ ὁπλιτικῶς ; Τὸ γὰρ καὶ χεῖρας ἀνταίρειν, παντελῶς ἔξω τῆς ἡμε τέρας αὐλῆς, καὶ τοῖς μισοῦσιν ἡμᾶς ἀποῤειπτέον. ΙΒ'. Οὐχ ἕνα μὲν ὅρον εὐσεβείας ἡγησόμεθα, μάλισθ' ὅταν. ἐκνήψωμεν... φυλαξώμεθα... παυσώμε θα... γνωσώμεθα. ἐπισκοπούσης. 1, τελευσθησόμενοι, & παραιτητέον τοῖς φιλο έρεσιν. καὶ ἅγιον Πνεῦμα. προσκυνεῖν Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον (29), τὴν μίαν ἐν τοῖς τρισὶ θεότητά τε καὶ δύναμιν, μηδὲν ὑπερσέβοντες, μηδὲ ὑποσέβοντες (50) ( ένα μικρόν τι καὶ αὐτὸς μιμήσωμαι τοὺς περὶ ταῦτα σοφούς· τὸ μὲν γὰρ ἀδύνατον, τὸ δὲ ἀσεβές), μηδὲ μέγεθος ἐν ὀνομάτων καινότητι διακόπτοντες; Οὐδὲν γὰρ ἑαυτοῦ μεῖζον, ἢ ἔλαττον. Τούτου γοῦν ώρισμένου, καὶ τἄλλα ὁμονοήσομεν, οι γοῦν τῆς αὐ τῆς Τριάδος, καὶ τοῦ αὐτοῦ σχεδὸν δόγματός τε καὶ σώματος· τάς τε περιττὰς καὶ ἀχρήστους παραφυά δας καὶ παρεξόδους τῶν νῦν ζητημάτων, ὥσπερ τι νόσημα κοινὸν (51), εκκόψομέν τε καὶ ἀναιρήσομεν. Η οὐκ ἤρχει μοι (τὰ γὰρ ἔτι (52) πόρρωθεν ἐῶ λέ- γειν) τὸ Μοντανοῦ πονηρὸν πνεῦμα κατὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ ἡ Νυβάτου (55) θρασύτης, εἴτ᾿ μηδ' ὑπερσέβοντες, μηδ', ύπερ- σέβειν, ὑποσέβειν, του. S. GREGORII THEOLOGI (quod iis omnibus pene contingit, qui de rebus & alienis julicium sibi arrogant), alii admodum lenes et humani sunt, alii perquam acerbi et maligni. Illi enim improbitatem nostram ita vituperant, Ul interim fidei doctrinam omni reprehensione libe- rent; hi autem in legem quoque ipsam, quasi vitii magistram, cuipam conferunt, idque præsertim, cam in multos improbos antistites incideriut. B attollere, prorsus a caula nostra alienum est, . XI. Quid bac, o viri, et quandia insanie- mus ? Non saltem sero sapiemus ? Non expergisce- mur? Non erubescemus? Non, si nibil aliud, ho- stium certe linguas, quæ falsa etiam crimina facile affingunt, vitabimus? Non immodico huic conten- tionis stadio finem imponemus ? Non cognoscemus, quænam quæstiones, et quatenus a nobis pereipi possint, quænam vero vires nostras superent ? Quænam sint bujus temporis ac terrenæ confusio- nis, quæ menti nostræ tenebras offundit: quænam autem futuri sæculi et cœlestis libertatis, ut tandiu aliis contenti simus, aliis vero purgemur, donec tandem postea perfectionem adipiscamur, ac desi- derii finem consequamur? Non apud nos ipsos dis- cernemus, quænam ne quærenda quidem omnino sint, quænam mediocriter, quænam contentiosis hominibus concedenda et relinquenda, quoquo mo- do se habeant, utpote quæ nullum doctrinæ nostræ detrimentum afferant? Quænam fidei soli, quænam etiam ratiocinationibus donanda? Pro quibus deni- que alacriter, non ferro et armis, sed rationi- bus pugnandum ? Nam adversas quoque manus atque iis, qui nobis infensi sunt, abjiciendum. XII. Non unam hanc pietatis regulam nobis pro-C positam esse ducemus, ut Patrem, Filium et Spiri- tum sanctum, unam in tribus personis deitatem et potentiam adoremus, nihil supercolentes, nee sub- colentes; (libet enim nonnihil eos imitari, qui in his rebus sapienter se gerunt; alterum enim im- possibile, alterum nefarium et impium est ;) nec magnitudinem unam per nominum novitatem di- scindentes ? Non enim quidquam seipso majus aut minus est. Hoc quippe posito et constituto, caeteris etiam in rebus consentiemus, saltem qui eamdem Trinitatem colimus, atque ejusdem pene dogmatis et corporis sumus, ac superfluos et inutiles quæ- stionum hujusce tempestatis stolones ac deflexus, tanquam communem quemdam morbum, exscinde- mus, ac de medio tollemus. An vero, ut ea, quæ sic deinceps, Or. 1. Male in ed., ini- tiandi.▸ bu, Or. 1, Jes., etc. In ed., etc. in ed., D Sic leg. bu, et Or. 1. In ed., etc. Gregorius his verbis perstringit Euno- mnium, qui gradus in Trinitate conatus est indu- cere, ducens • Patrem excellentiori cnitu, adorandum ; inferiori vero, Fi- lium ac Spiritum sanctum. » Sed impium est, lo- norem vel ampliorem, vel minorem iis deferre, qui essentia et natura non differunt. De Montani et Novali erroribus agit Theologus in Or. xxv, in laudem Hieronis, n. 15; Novatiani • Catharos, o seu • puros » se vocabant. (24) Καὶ μάλιστα όταν. Sic Reg. lu. In ed., καὶ (25) Σωφρονήσομεν. Reg. hm, σωφρονήσωμεν, et (26) Επισκοτούσης. Sic Regg. bm, hu. In ed., (27) Τελεσθησόμενοι. Sic plures Regg., Coisl. (28) Παρετέον τοῖς φιλέρισιν. Sic optime Reg. (24) Τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Sic Regg. plures, Or. 1, (50) Μηδὲν ὑπερσέβοντες, μηδὲ ὑποσέβοντες. (31) Κοινόν. Reg. a, καινόν, « novum. » (52) Έτι. Sic Coisl. 1, et Or. 1. Deest in en (53) Νοβάτου. Sic Reg. Cyp. In ed., Ναυά
PG 35:1145Καὶ τίνα μὲν τοῦ παρόντος καιροῦ, καὶ τῆς κάτω συγχύσεως ἐπισκοτούσης τῇ διανοίᾳ· τίνα δὲ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος, καὶ τῆς ἐκεῖθεν ἐλευθερίας· ἵνα τὰ μὲν στέργωμεν τέως, τοῖς δὲ καθαιρώμεθα ὡς ὕστερον τελεσθησόμενοι καὶ στησόμενοι τῆς ἐφέσεως; Οὐ διαιρήσομεν ἐν ἡμῖν αὐτοῖς, τίνα μὲν οὐδὲ ζητητέον παντάπασι, τίνα δ’ ὑπὲρ ὧν μετρίως, τίνα δὲ συγχωρητέον καὶ παρετέον τοῖς φιλέρισιν, ὅπως ἂν ἔχῃ, ὡς οὐδὲν τὸν λόγον ἡμῶν παραβλάπτοντα; Καὶ τίνα μὲν τῇ πίστει δοτέον μόνῃ, τίνα δὲ καὶ τοῖς λογισμοῖς; Ὑπὲρ δὲ τίνων καὶ πολεμητέον ἐκθύμως. λογικῶς, ἀλλ’ οὐχ ὁπλιτικῶς; Τὸ γὰρ καὶ χεῖρας ἀνταίρειν, παντελῶς ἔξω τῆς ἡμετέρας αὐλῆς, καὶ τοῖς μισοῦσιν ἡμᾶς ἀποῤῥιπτέον. ΙΒ. Οὐχ ἕνα μὲν ὅρον εὐσεβείας ἡγησόμεθα, προσκυνεῖν Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὴν μίαν ἐν τοῖς τρισὶ θεότητά τε καὶ δύναμιν, μηδὲν ὑπερσέβοντες, μηδὲ ὑποσέβοντες (ἵνα μικρόν τι καὶ αὐτὸς μιμήσωμαι τοὺς περὶ ταῦτα σοφούς· τὸ μὲν γὰρ ἀδύνατον, τὸ δὲ ἀσεβὲς), μηδὲ μέγεθος ἓν ὀνομάτων καινότησι διακόπτοντες; Οὐδὲν γὰρ ἑαυτοῦ μεῖζον, ἢ ἔλαττον.οὖν (54) ἀκάθαρτος καθαρότης, τῇ τοῦ ῥήματος εὐ- Α πρεπείς τοὺς πολλοὺς δελεάζουσα· καὶ ἡ Φρυγῶν (35) εἰσέτι καὶ νῦν μανία, τελούντων τε καὶ τελουμένων μικροῦ τοῖς παλαιοῖς παραπλήσια· καὶ ἡ Γαλατῶν ἄνοια (30) πλουτούντων ἐν πολλοῖς τῆς ἀσεβείας ὀνόματι, καὶ ἡ Σαβελλίου συναίρεσις, καὶ ἡ ᾿Αρείου διαίρεσις, καὶ ἡ τῶν νῦν σοφιστῶν (37) ἐντεῦθεν ὑποδιαίρεσις, τοσοῦτον διαφερόντων, ὅσον γλῶσσα λάλος τῆς ἀργοτέρας; Αλλ' ἔτι καὶ ἡμεῖς πρὸς ἡμᾶς αὐτοὺς σχεδόν τι διαφερόμεθα, οἱ περὶ τὸ κε- φάλαιον ὑγιαίνοντες, καὶ ὑπὲρ τῶν αὐτῶν καὶ πρὸς τοὺς αὐτοὺς στασιάζοντες. Π'. Λέγω δὴ τὴν ἔναγχος ἡμῖν ἐπαναστάσαν ζυ γομαχίαν ἀδελφικὴν (58), ἐξ ἧς καὶ Θεὸς ἀτιμάζε- Β ται (59), καὶ ἄνθρωπος. Ὁ μὲν οὐδὲ γεννηθεὶς ὑπὲρ ἡμῶν ὅλως, οὐδὲ τῷ σταυρῷ προσηλωθείς· δῆλον δὲ, ὅτι οὔτε ταφείς, οὔτε ἀναστὰς, ὅ τισιν ἔδοξε τῶν κακῶς φιλοχρίστων· ἀλλ' ἐνταῦθα (40) μόνον τι μώμενος, οὗ τὸ τῆς τιμῆς ἀτιμία καθέστηκε (41), καὶ διὰ τοῦτο εἰς δύο υἱοὺς τεμνόμενος, ἢ συντιθέ μενος· ὁ δὲ οὐ τελέως προσλαμβανόμενος, ἢ τιμώ μενος, ἀλλὰ τῷ μεγίστῳ παραῤῥιπτούμενος καὶ ἀποξενούμενος, εἴπερ μέγιστον ἐν ἀνθρώπου φύσει τὸ κατ' εἰκόνα, καὶ ἡ τοῦ νοῦ δύναμις. Εχρήν γὰρ, ἐπειδὴ θεότης ἤνωται (49), διαιρεῖσθαι τὴν ἀνθρω αιότητα, καὶ περὶ τὸν νοῦν ἀνοηταίνειν τοὺς τἄλλα σοφούς· καὶ μὴ ὅλον με σώζεσθαι, ὅλον πταίσαντα καὶ κατακριθέντα ἐκ τῆς τοῦ πρωτοπλάστου (43) παρακοῆς, καὶ κλοπῆς τοῦ ἀντικειμένου· ὡς ἐλατ- τοῦσθαι τῷ μὲν Θεῷ τὴν χάριν, ἡμῖν δὲ τὴν σωτη ρίαν. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλ' ὅτι καὶ ὑπὲρ ἀνθρώπων ἡμῖν Ο πόλεμος τοῖς παρὰ Θεοῦ σεσωσμένοις, καὶ τοσοῦτον τὸ περιὸν ἡμῖν τοῦ στασιώδους, ὥστε καὶ ταῖς τῶν ἄλλων φιλοτιμίας τοῦτο ἐχρήσαμεν, καὶ ὑπὲρ (44) ἀλλοτρίων θρόνων ἰδίας ἔχθρας ἀναιρούμεθα· δύο τα μέγιστα περὶ ἓν ἐξαμαρτάνοντες, ἐκείνων τε τὸ φίλο αρχον ὑπεκκαίοντες, καὶ αὐτοὶ τοῦ οἰκείου πάθους ἔρεισμα τοῦτο λαμβάνοντες, καθάπερ οἱ κρημνιζό- μενοι τὰς πλησίον πέτρας, ἢ τῶν θάμνων τὰς στερ μοτέρας. Εd., εἴτουν. Ο Εὐνομιανῶν. διαφε ρόντων ται. περὶ τὸν νοῦν ἀνοη ταίνειν, « του. ORATIO XXII. DE PACE II. - adhuc longius remota sunt, præteream, non mili sufficiebat pravus adversus Spiritum sanctum Mon- tani spiritus, et Novali audacia, sive impura puritas, quæ nominis honestate multitudinem in- escat, et Phrygum adhuc vigens initiantium et ini- tiatorum furor, fere veterum furori similis, et Ga- latarum, impietatis nominibus afluentium, demen- tia, et Sabellii contractio, et Arii divisio, alque hinc nata sophistarum hujus temporis subdivisio, qui tantum ab illis, quantum loquax lingua a tarda et inerti, discrepant ? At nos etiam adversus nos ipsos pene contendimus, qui, quantum ad caput attinet, belle valenus, ac pro lisdem et adversus eosdem contendimus. B XII. De fraterno illo dissidio, quod nuper inter nos exstitit, loquor, ex quo et Deus et homo ignominia afficiuntur; ille videlicet nec pro nobis quidem omnino genitus, et cruci affixus, ac proinde nec sepultus, nec a morte revocatus, quemadmo- dum nonnullis Christum præpostere amantibus placuit; verum hic tantum honoratus, ubi honor in dedecus et contemptum recidit, atque ob eam cau- sam in duos filios dissectus aut compositus: hic autem non perfecte assumptus, aut honore affectus, sed maxima ex parte abjectus et abalienalus, si- quidem maximum quid in hominis natura est die vina imago et mentis facultas. Oportebat enim scilicet, posteaquam deitas unita esset, humanita- tem dividi, ac circa mentem homines, alioqui sa- pientes, insipientes evadere, meque, qui totus ca C cidi, atque ob primi hominis inobedientiam et diaboli fraudem condemnatus sum, non omni ex parte salutem consequi, ut ita et Dei beneficium, et nostra salus imminuatur. Ad quam indignitatem illud etiam accedit, quod qui a Deo salute donati sumus, hominum causa bellum gerimus, tantumque in nobis contendendi studium exuberat, ut ipsum quoque aliorum ambitionibus commodemus, ac pro alienis thronis proprias inimicitias suscipiamus, in una re duo gravissima peccata committentes, curi nimirum et eorum ambitionem inflammeinus, et ipsi vitiosæ nostræ affectionis hoc adminiculum In ea regione Montanus suos errores sparsit. Unde ejus discipuli Cataphryges sunt appellati. gnificare videtur, qui personarum Trinitatem cum Sabellio negabant. Marcellus autem erat Galata; et alludit Gregorius ad hæc Pauli verba ad Gal. 111, 1, « inserisati Galatæ, » etc. tur, Sic quidem Elias; Billio auten non placet. Certe Gregorius eos intelligit, qui paulo mi- hus dividebant, quam Arius. Non enim per intelliguntur ii, qui Arianos e superant, » ut interpretatur Billius, sed qui ab eis discrepant > et c dissident. de Apollinari, quem mitius tractat Gregorius, quod eum aliquando ad saniorem mentem reditu- rum speraret. D Sic designantur Apollinaristæ, qui contendebant, Christum a Catholicis in duos filios dividi, quod duas naturas, divinam scilicet et humanam, inte- gras in eo admitterent. carui. » Recte quidem, licet aliter sentiat Billius. Hic enim Gregorius exagitat Apollinaristas, qui animam a Christo assumptam non fuisse, at- que Verbum anima vices supplevisse volebant, quod Theologus appellat, circa mentem insanire. tiochenam sedem, de qua contendebant Meletius et Paulinus. 54) Είτ' οὖν. Sic Or. 1. In Reg. bm, ήτ' οὖν. In (35) Καὶ ἡ Φρυγών, etc. « Ει Phrygum, » etc. (36) Η Γαλατῶν ἄνοια. Hic « Marcellianos ο δια (37) Σοφιστών. Ad marginem Regii cod. hu poni- (38) Ζυγομαχίαν ἀδελφικήν. Intelligenda hac (59) 'Ατιμάζεται. Plures Regg. et Or. 1, ἀτιμοῦ- (40) Κακῶς φιλοχρίστων· ἀλλ' ἐνταῦθα, etc. (41) Καθέστηκε. Deest in Reg. bm, et Or. 1. (42) "Ηνωται. Elias interpretatur : ‹ unita est (43) Πρωτοπλάστου. Reg. bu, Or. 1, Jes., πρώ (44) Καὶ υπερ, etc. Hic designat Gregorius An-
PG 35:1146Τούτου γοῦν ὡρισμένου, καὶ τἄλλα ὁμονοήσομεν, οἱ γοῦν τῆς αὐτῆς Τριάδος, καὶ τοῦ αὐτοῦ σχεδὸν δόγματός τε καὶ σώματος· τάς τε περιττὰς καὶ ἀχρήστους παραφυάδας καὶ παρεξόδους τῶν νῦν ζητημάτων, ὥσπερ τι νόσημα κοινὸν, ἐκκόψομέν τε καὶ ἀναιρήσομεν. Ἢ οὐκ ἤρκει μοι (τὰ γὰρ ἔτι πόῤῥωθεν ἐῶ λέγειν) τὸ Μοντανοῦ πονηρὸν πνεῦμα κατὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ ἡ Νοβάτου θρασύτης, εἴτ’ οὖν ἀκάθαρτος καθαρότης, τῇ τοῦ ῥήματος εὐπρεπείᾳ τοὺς πολλοὺς δελεάζουσα· καὶ ἡ Φρυγῶν εἰσέτι καὶ νῦν μανία, τελούντων τε καὶ τελουμένων μικροῦ τοῖς παλαιοῖς παραπλήσια· καὶ ἡ Γαλατῶν ἄνοια πλουτούντων ἐν πολλοῖς τῆς ἀσεβείας ὀνόμασι, καὶ ἡ Σαβελλίου συναίρεσις, καὶ ἡ Ἀρείου διαίρεσις, καὶ ἡ τῶν νῦν σοφιστῶν ἐντεῦθεν ὑποδιαίρεσις, τοσοῦτον διαφερόντων, ὅσον γλῶσσα λάλος τῆς ἀργοτέρας; Ἀλλ’ ἔτι καὶ ἡμεῖς πρὸς ἡμᾶς αὐτοὺς σχεδόν τι διαφερόμεθα, οἱ περὶ τὸ κεφάλαιον ὑγιαίνοντες, καὶ ὑπὲρ τῶν αὐτῶν καὶ πρὸς τοὺς αὐτοὺς στασιάζοντες. ΙΓ. Λέγω δὴ τὴν ἔναγχος ἡμῖν ἐπαναστᾶσαν ζυγομαχίαν ἀδελφικὴν, ἐξ ἧς καὶ Θεὸς ἀτιμάζεται, καὶ ἄνθρωπος. Ὁ μὲν οὐδὲ γεννηθεὶς ὑπὲρ ἡμῶν ὅλως, οὐδὲ τῷ σταυρῷ προσηλωθείς·οὖν (54) ἀκάθαρτος καθαρότης, τῇ τοῦ ῥήματος εὐ- Α πρεπείς τοὺς πολλοὺς δελεάζουσα· καὶ ἡ Φρυγῶν (35) εἰσέτι καὶ νῦν μανία, τελούντων τε καὶ τελουμένων μικροῦ τοῖς παλαιοῖς παραπλήσια· καὶ ἡ Γαλατῶν ἄνοια (30) πλουτούντων ἐν πολλοῖς τῆς ἀσεβείας ὀνόματι, καὶ ἡ Σαβελλίου συναίρεσις, καὶ ἡ ᾿Αρείου διαίρεσις, καὶ ἡ τῶν νῦν σοφιστῶν (37) ἐντεῦθεν ὑποδιαίρεσις, τοσοῦτον διαφερόντων, ὅσον γλῶσσα λάλος τῆς ἀργοτέρας; Αλλ' ἔτι καὶ ἡμεῖς πρὸς ἡμᾶς αὐτοὺς σχεδόν τι διαφερόμεθα, οἱ περὶ τὸ κε- φάλαιον ὑγιαίνοντες, καὶ ὑπὲρ τῶν αὐτῶν καὶ πρὸς τοὺς αὐτοὺς στασιάζοντες. Π'. Λέγω δὴ τὴν ἔναγχος ἡμῖν ἐπαναστάσαν ζυ γομαχίαν ἀδελφικὴν (58), ἐξ ἧς καὶ Θεὸς ἀτιμάζε- Β ται (59), καὶ ἄνθρωπος. Ὁ μὲν οὐδὲ γεννηθεὶς ὑπὲρ ἡμῶν ὅλως, οὐδὲ τῷ σταυρῷ προσηλωθείς· δῆλον δὲ, ὅτι οὔτε ταφείς, οὔτε ἀναστὰς, ὅ τισιν ἔδοξε τῶν κακῶς φιλοχρίστων· ἀλλ' ἐνταῦθα (40) μόνον τι μώμενος, οὗ τὸ τῆς τιμῆς ἀτιμία καθέστηκε (41), καὶ διὰ τοῦτο εἰς δύο υἱοὺς τεμνόμενος, ἢ συντιθέ μενος· ὁ δὲ οὐ τελέως προσλαμβανόμενος, ἢ τιμώ μενος, ἀλλὰ τῷ μεγίστῳ παραῤῥιπτούμενος καὶ ἀποξενούμενος, εἴπερ μέγιστον ἐν ἀνθρώπου φύσει τὸ κατ' εἰκόνα, καὶ ἡ τοῦ νοῦ δύναμις. Εχρήν γὰρ, ἐπειδὴ θεότης ἤνωται (49), διαιρεῖσθαι τὴν ἀνθρω αιότητα, καὶ περὶ τὸν νοῦν ἀνοηταίνειν τοὺς τἄλλα σοφούς· καὶ μὴ ὅλον με σώζεσθαι, ὅλον πταίσαντα καὶ κατακριθέντα ἐκ τῆς τοῦ πρωτοπλάστου (43) παρακοῆς, καὶ κλοπῆς τοῦ ἀντικειμένου· ὡς ἐλατ- τοῦσθαι τῷ μὲν Θεῷ τὴν χάριν, ἡμῖν δὲ τὴν σωτη ρίαν. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλ' ὅτι καὶ ὑπὲρ ἀνθρώπων ἡμῖν Ο πόλεμος τοῖς παρὰ Θεοῦ σεσωσμένοις, καὶ τοσοῦτον τὸ περιὸν ἡμῖν τοῦ στασιώδους, ὥστε καὶ ταῖς τῶν ἄλλων φιλοτιμίας τοῦτο ἐχρήσαμεν, καὶ ὑπὲρ (44) ἀλλοτρίων θρόνων ἰδίας ἔχθρας ἀναιρούμεθα· δύο τα μέγιστα περὶ ἓν ἐξαμαρτάνοντες, ἐκείνων τε τὸ φίλο αρχον ὑπεκκαίοντες, καὶ αὐτοὶ τοῦ οἰκείου πάθους ἔρεισμα τοῦτο λαμβάνοντες, καθάπερ οἱ κρημνιζό- μενοι τὰς πλησίον πέτρας, ἢ τῶν θάμνων τὰς στερ μοτέρας. Εd., εἴτουν. Ο Εὐνομιανῶν. διαφε ρόντων ται. περὶ τὸν νοῦν ἀνοη ταίνειν, « του. ORATIO XXII. DE PACE II. - adhuc longius remota sunt, præteream, non mili sufficiebat pravus adversus Spiritum sanctum Mon- tani spiritus, et Novali audacia, sive impura puritas, quæ nominis honestate multitudinem in- escat, et Phrygum adhuc vigens initiantium et ini- tiatorum furor, fere veterum furori similis, et Ga- latarum, impietatis nominibus afluentium, demen- tia, et Sabellii contractio, et Arii divisio, alque hinc nata sophistarum hujus temporis subdivisio, qui tantum ab illis, quantum loquax lingua a tarda et inerti, discrepant ? At nos etiam adversus nos ipsos pene contendimus, qui, quantum ad caput attinet, belle valenus, ac pro lisdem et adversus eosdem contendimus. B XII. De fraterno illo dissidio, quod nuper inter nos exstitit, loquor, ex quo et Deus et homo ignominia afficiuntur; ille videlicet nec pro nobis quidem omnino genitus, et cruci affixus, ac proinde nec sepultus, nec a morte revocatus, quemadmo- dum nonnullis Christum præpostere amantibus placuit; verum hic tantum honoratus, ubi honor in dedecus et contemptum recidit, atque ob eam cau- sam in duos filios dissectus aut compositus: hic autem non perfecte assumptus, aut honore affectus, sed maxima ex parte abjectus et abalienalus, si- quidem maximum quid in hominis natura est die vina imago et mentis facultas. Oportebat enim scilicet, posteaquam deitas unita esset, humanita- tem dividi, ac circa mentem homines, alioqui sa- pientes, insipientes evadere, meque, qui totus ca C cidi, atque ob primi hominis inobedientiam et diaboli fraudem condemnatus sum, non omni ex parte salutem consequi, ut ita et Dei beneficium, et nostra salus imminuatur. Ad quam indignitatem illud etiam accedit, quod qui a Deo salute donati sumus, hominum causa bellum gerimus, tantumque in nobis contendendi studium exuberat, ut ipsum quoque aliorum ambitionibus commodemus, ac pro alienis thronis proprias inimicitias suscipiamus, in una re duo gravissima peccata committentes, curi nimirum et eorum ambitionem inflammeinus, et ipsi vitiosæ nostræ affectionis hoc adminiculum In ea regione Montanus suos errores sparsit. Unde ejus discipuli Cataphryges sunt appellati. gnificare videtur, qui personarum Trinitatem cum Sabellio negabant. Marcellus autem erat Galata; et alludit Gregorius ad hæc Pauli verba ad Gal. 111, 1, « inserisati Galatæ, » etc. tur, Sic quidem Elias; Billio auten non placet. Certe Gregorius eos intelligit, qui paulo mi- hus dividebant, quam Arius. Non enim per intelliguntur ii, qui Arianos e superant, » ut interpretatur Billius, sed qui ab eis discrepant > et c dissident. de Apollinari, quem mitius tractat Gregorius, quod eum aliquando ad saniorem mentem reditu- rum speraret. D Sic designantur Apollinaristæ, qui contendebant, Christum a Catholicis in duos filios dividi, quod duas naturas, divinam scilicet et humanam, inte- gras in eo admitterent. carui. » Recte quidem, licet aliter sentiat Billius. Hic enim Gregorius exagitat Apollinaristas, qui animam a Christo assumptam non fuisse, at- que Verbum anima vices supplevisse volebant, quod Theologus appellat, circa mentem insanire. tiochenam sedem, de qua contendebant Meletius et Paulinus. 54) Είτ' οὖν. Sic Or. 1. In Reg. bm, ήτ' οὖν. In (35) Καὶ ἡ Φρυγών, etc. « Ει Phrygum, » etc. (36) Η Γαλατῶν ἄνοια. Hic « Marcellianos ο δια (37) Σοφιστών. Ad marginem Regii cod. hu poni- (38) Ζυγομαχίαν ἀδελφικήν. Intelligenda hac (59) 'Ατιμάζεται. Plures Regg. et Or. 1, ἀτιμοῦ- (40) Κακῶς φιλοχρίστων· ἀλλ' ἐνταῦθα, etc. (41) Καθέστηκε. Deest in Reg. bm, et Or. 1. (42) "Ηνωται. Elias interpretatur : ‹ unita est (43) Πρωτοπλάστου. Reg. bu, Or. 1, Jes., πρώ (44) Καὶ υπερ, etc. Hic designat Gregorius An-
PG 35:1147δῆλον δὲ, ὅτι οὔτε ταφεὶς, οὔτε ἀναστὰς, ὅ τισιν ἔδοξε τῶν κακῶς φιλοχρίστων· ἀλλ’ ἐνταῦθα μόνον τιμώμενος, οὗ τὸ τῆς τιμῆς ἀτιμία καθέστηκε, καὶ διὰ τοῦτο εἰς δύο υἱοὺς τεμνόμενος, ἢ συντιθέμενος· ὁ δὲ οὐ τελέως προσλαμβανόμενος, ἢ τιμώμενος, ἀλλὰ τῷ μεγίστῳ παραῤῥιπτούμενος καὶ ἀποξενούμενος, εἴπερ μέγιστον ἐν ἀνθρώπου φύσει τὸ κατ’ εἰκόνα, καὶ ἡ τοῦ νοῦ δύναμις. Ἐχρῆν γὰρ, ἐπειδὴ θεότης ἥνωται, διαιρεῖσθαι τὴν ἀνθρωπότητα, καὶ περὶ τὸν νοῦν ἀνοηταίνειν τοὺς τἄλλα σοφούς· καὶ μὴ ὅλον με σώζεσθαι, ὅλον πταίσαντα καὶ κατακριθέντα ἐκ τῆς τοῦ πρωτοπλάστου παρακοῆς, καὶ κλοπῆς τοῦ ἀντικειμένου· ὡς ἐλαττοῦσθαι τῷ μὲν Θεῷ τὴν χάριν, ἡμῖν δὲ τὴν σωτηρίαν. Οὐ μόνον δὲ, ἀλλ’ ὅτι καὶ ὑπὲρ ἀνθρώπων ἡμῖν ὁ πόλεμος τοῖς παρὰ Θεοῦ σεσωσμένοις, καὶ τοσοῦτον τὸ περιὸν ἡμῖν τοῦ στασιώδους, ὥστε καὶ ταῖς τῶν ἄλλων φιλοτιμίαις τοῦτο ἐχρήσαμεν, καὶ ὑπὲρ ἀλλοτρίων θρόνων ἰδίας ἔχθρας ἀναιρούμεθα·ΙΔ'. Δέον κἀκείνους ποιεῖν διὰ τῆς ἑαυτῶν ἀπρα- γμοσύνης ἀσθενεστέρους. Οὕτω γὰρ ἂν μᾶλλον αὐ τοῖς, ἢ πολεμοῦντες ὑπὲρ αὐτῶν ἐχαριζόμεθα. Νῦν δὲ οἱ μὲν συμμαχοῦσι καὶ συμμαχοῦνται (45) λίαν ἐλεεινῶς, ὡς γοῦν ἐμοὶ δοκεῖ· ὥστε καὶ εἰς δύο μοί ρας ἀντιπάλους ἤδη τὸν κόσμον ἀποκριθῆναι, καὶ τοῦτο σὺν πόνῳ μόγις, καὶ κατὰ μικρὸν συναχθέντα, καὶ πολλῶν αἵμασιν. Οσον δὲ εἰρηνικόν τε καὶ μέσ σον, ὑπ' ἀμφοτέρων πάσχει κακῶς, ἢ καταφρονού μενον, ἢ καὶ πολεμούμενον. ἂν καὶ ἡμεῖς ὄντες σής μερον οἱ ταῦτα κατηγοροῦντες, καὶ διὰ τοῦτο τὴν καθ έδραν ταύτην δεξάμενοι, τὴν ἐπίμαχον καὶ ἐπίφθο νον· θαυμαστὸν οὐδὲν, εἰ ὑπ' ἀμφοτέρων έκτρι βείημεν, καὶ σταίημεν ἐκ τοῦ μέσου μετὰ τοὺς πολ- λοὺς ἱδρῶτας καὶ πόνους, ἵν᾽ ἐγγύθεν ἀλλήλους βάλω λωσι, καὶ παντὶ τῷ θυμῷ, μηδενὸς ὄντος ἐν μέσῳ διατειχίσματος καὶ κωλύματος. Ταῦτα οὖν ὁρίσαι καὶ στῆσαι μάλιστα μὲν Θεοῦ, τοῦ πάντα συνδέον- τος· ἔπειτα δὲ καὶ ἀνθρώπων, ὅσοις (46) τὸ καλὸν διεσπούδασται, καὶ τὸ τῆς ὁμονοίας ἀγαθὸν γνωρίζε ται· ἀπὸ μὲν τῆς Τριάδος ἀρξάμενον (47), ἧς οὐδὲν οὕτως ἴδιον ὡς τὸ ἓν τῇ φύσει, καὶ πρὸς ἑαυτὴν εἰδ ρηναῖον· μεταληφθὲν δὲ ὑπὸ τῶν ἀγγελικῶν καὶ θείων δυνάμεων, αἳ καὶ πρὸς Θεὸν καὶ πρὸς ἀλλήλας εἰρηνικῶς ἔχουσι · προελθὸν δὲ (48) μέχρι πάσης τῆς κτίσεως, ἧς κόσμος τὸ ἀστασίαστον· ἐν ἡμῖν δὲ που λιτευσάμενον (49), κατὰ μὲν ψυχὴν τῇ τῶν ἀρετῶν ἀντακολουθήσει καὶ κοινωνίᾳ, κατὰ δὲ σῶμα τῇ τῶν μελῶν ἢ τῶν στοιχείων πρὸς ἄλληλα εὐαρμοστίᾳ καὶ συμμετρίᾳ· ὧν τὸ μὲν κάλλος, τὸ δὲ ὑγίεια ἔστι τε Β καὶ ὀνομάζεται. συμ- μαχέω, « συμμαχούμαι, « δέ. ΙΕ΄. Ἐπαινῶ (50) δὲ εγωγε και τὸ τοῦ Σολομῶν τος, ὥσπερ παντὶ πράγματι, οὕτω δὲ καὶ πολέμῳ καὶ εἰρήνῃ νομοθετοῦντος καιρόν. Ἐκεῖνο προσθήσω μόνον, ἀμφοτέρων μὲν τὸν καιρὸν τηρητέον, ἐπειδὴ καὶ πολεμεῖν ἔστι ποτὲ καλῶς (51), κατὰ τὸν ἐκείνου νόμον καὶ λόγον· ἕως δ' ἂν ἐξῇ, πρὸς τὴν εἰρήνην μᾶλλον ἀποκλιτέον· τοῦτο γὰρ ὑψηλότερόν τε καὶ θεοειδέστερον. Ὡς ἔστιν ἄτοπον, ἰδίᾳ μὲν ἄριστον ὑπολαμβάνειν τὸ τῆς ὁμονοίας, δημοσίᾳ δὲ μὴ λυσι- τελέστατον. Καὶ οἰκίαν μὲν καὶ πόλιν ταύτην ἄριστα διοικεῖσθαι, ἥτις ἂν μηδὲν ἢ ὡς ἐλάχιστα στασιά ζῃ (52) πρὸς ἑαυτὴν, ἢ τοῦτο πάσχουσα, τάχιστα ἐπανίῃ (53) καὶ θεραπεύηται· τῷ δὲ κοινῷ τῆς Ἐχε κλησίας ἄλλο τι βέλτιον εἶναι καὶ πρεπωδέστερον. τευόμενον. ζοι. ἐπενείῃ. επανήκη. επαν S. GREGORII THEOLOGI accipiamus, quemadmodum, qui in præceps feruntur, propinquas petras aut firmiores fru- tices. XIV. Verum nobis potius curandum erat, ut eos A per quietem nostram imbecilliores redderemus. Sic enim rectius ipsis, quam pro ipsis dimicantes, consuleremus. At nunc alii, mea quidem sententia, perquam misere se belli socios aliis adjungunt, et vicissim belli socios accipiunt, adeo ut mundus, qui diuturno labore vix tandem et paulatim, nec sine multorum sanguine collectus fuerat, in duas jam contrarias partes divisus sit: quicunque autem paci student, mediosque se profitentur, ab utrisque male mulctantur, utpote qui vel contemptui sint, vel etiam bello lacessantur. A qua parte cum nos quoque hodierno die stemus, qui hæc reprehendi- mus, ac propterea cathedram certaminis et invidiæ plenam accipimus, haud mirandum erit, si ab utris- que conteramur, ac post multos labores et sudores de medio submoveamur; ut sublato intermedio pariete atque omni impedimento, cominus jam atque omini animorum impetu sese mutuo convul - nerent. Enimvero hæc sedare atque comprimere, maxime quidem Dei fuerit, qui omnia tanquam vinculis quibusdam constringit; deinde autem etiam hominum eorum, qui bonestatem colunt, atque concordiæ bonum cognitum et perspecture babent : illud quidem bonum a Trinitate exorditur, cui nihil æque proprium est, ac naturæ unitas, et in seipsa concordia; cujus boni participes sunt an- geli, et divinæ potestates, quæ et cum Deo, el socum pacifice se gerunt; progreditur etiam ad res omnes creatas, quarum ornamentum in concordia situmn est; apud nos denique versatur, quoad ani- C mam quidem per mutuum virtutum comitatum et societatem; quoad corpus autem, per membrorum aut elementorum inter se concinnitatem atque proportionem, quarum altera pulchritudo, altera sani- tas, et est, et appellatur. XV. Quanquain autem illud quoque Salomonis prædicem, qui, ut aliis omnibus rebus, ita bello etiam ac paci tempus statuit "; hoc unum tamen adjiciam, utriusque quidem rei tempus observandum esse (quandoquidem, juxta illius legem et sermo- nem, honeste interdum bellum geri potest, quan.. diu autem licet, propensiores ad pacem esse debe- mus, hoc enim sublimius est et divinius. Absurdum quippe fuerit existimare, concordiam privatim quidem optimam rem esse, at publice non perinde utilem et fructuosam : ac domum quidem illam et civitatem optime gubernari, quæ vel nullis omnino, vel certe minimis dissidiis laboret, aut si laboret, quamprimum ad se redeat, morboque li- • Eccle. 111, 8. nail pugnant, et simul oppugnantur. » Non recte qui dem. Etenim vocis Graecae haec est vera notio, arma consocio, sum in belli societate, belli socios habeo. » Hæc ad An- tiochenum schisma referri videntur. omittunt EDIT. D Apud Moulac., Editi, lot. EDIT. (45) Συμμαχοῦσι καὶ συμμαχοῦνται. Billius, si- (46) "Οσοις. Reg. Cyp., et hu, οἷς. (47) Αρξάμενον. Reg. Cypr., ἀρχόμενον. (48) Προελθὸν δέ. Sic nos cum Reg. hu. Editi (49) Πολιτευσάμενον. Reg. hu, et Or. 1, πολι- (50) Ἐπαινῶ. Reg. hu, ἐπαινῶν. (51) Καλῶς. Deest in Reg. Lm. (52) Στασιάζῃ. Reg. hu, et Or. 1, στασιά- (55) Επανίῃ. Sic nos cum Or. 1. Reg. bm,
PG 35:1148δύο τὰ μέγιστα περὶ ἓν ἐξαμαρτάνοντες, ἐκείνων τε τὸ φίλαρχον ὑπεκκαίοντες, καὶ αὐτοὶ τοῦ οἰκείου πάθους ἔρεισμα τοῦτο λαμβάνοντες, καθάπερ οἱ κρημνιζόμενοι τὰς πλησίον πέτρας, ἢ τῶν θάμνων τὰς στεῤῥοτέρας. ΙΔ. Δέον κἀκείνους ποιεῖν διὰ τῆς ἑαυτῶν ἀπραγμοσύνης ἀσθενεστέρους. Οὕτω γὰρ ἂν μᾶλλον αὐτοῖς, ἢ πολεμοῦντες ὑπὲρ αὐτῶν ἐχαριζόμεθα. Νῦν δὲ οἱ μὲν συμμαχοῦσι καὶ συμμαχοῦνται λίαν ἐλεεινῶς, ὡς γοῦν ἐμοὶ δοκεῖ· ὥστε καὶ εἰς δύο μοίρας ἀντιπάλους ἤδη τὸν κόσμον ἀποκριθῆναι, καὶ τοῦτο σὺν πόνῳ μόγις, καὶ κατὰ μικρὸν συναχθέντα, καὶ πολλῶν αἵμασιν. Ὅσον δὲ εἰρηνικόν τε καὶ μέσον, ὑπ’ ἀμφοτέρων πάσχει κακῶς, ἢ καταφρονούμενον, ἢ καὶ πολεμούμενον. Ὧν καὶ ἡμεῖς ὄντες σήμερον οἱ ταῦτα κατηγοροῦντες, καὶ διὰ τοῦτο τὴν καθέδραν ταύτην δεξάμενοι, τὴν ἐπίμαχον καὶ ἐπίφθονον· θαυμαστὸν οὐδὲν, εἰ ὑπ’ ἀμφοτέρων ἐκτριβείημεν, καὶ σταίημεν ἐκ τοῦ μέσου μετὰ τοὺς πολλοὺς ἱδρῶτας καὶ πόνους, ἵν’ ἐγγύθεν ἀλλήλους βάλλωσι, καὶ παντὶ τῷ θυμῷ, μηδενὸς ὄντος ἐν μέσῳ διατειχίσματος καὶ κωλύματος. Ταῦτα οὖν ὁρίσαι καὶ στῆσαι μάλιστα μὲν Θεοῦ, τοῦ πάντα συνδέοντος·ΙΔ'. Δέον κἀκείνους ποιεῖν διὰ τῆς ἑαυτῶν ἀπρα- γμοσύνης ἀσθενεστέρους. Οὕτω γὰρ ἂν μᾶλλον αὐ τοῖς, ἢ πολεμοῦντες ὑπὲρ αὐτῶν ἐχαριζόμεθα. Νῦν δὲ οἱ μὲν συμμαχοῦσι καὶ συμμαχοῦνται (45) λίαν ἐλεεινῶς, ὡς γοῦν ἐμοὶ δοκεῖ· ὥστε καὶ εἰς δύο μοί ρας ἀντιπάλους ἤδη τὸν κόσμον ἀποκριθῆναι, καὶ τοῦτο σὺν πόνῳ μόγις, καὶ κατὰ μικρὸν συναχθέντα, καὶ πολλῶν αἵμασιν. Οσον δὲ εἰρηνικόν τε καὶ μέσ σον, ὑπ' ἀμφοτέρων πάσχει κακῶς, ἢ καταφρονού μενον, ἢ καὶ πολεμούμενον. ἂν καὶ ἡμεῖς ὄντες σής μερον οἱ ταῦτα κατηγοροῦντες, καὶ διὰ τοῦτο τὴν καθ έδραν ταύτην δεξάμενοι, τὴν ἐπίμαχον καὶ ἐπίφθο νον· θαυμαστὸν οὐδὲν, εἰ ὑπ' ἀμφοτέρων έκτρι βείημεν, καὶ σταίημεν ἐκ τοῦ μέσου μετὰ τοὺς πολ- λοὺς ἱδρῶτας καὶ πόνους, ἵν᾽ ἐγγύθεν ἀλλήλους βάλω λωσι, καὶ παντὶ τῷ θυμῷ, μηδενὸς ὄντος ἐν μέσῳ διατειχίσματος καὶ κωλύματος. Ταῦτα οὖν ὁρίσαι καὶ στῆσαι μάλιστα μὲν Θεοῦ, τοῦ πάντα συνδέον- τος· ἔπειτα δὲ καὶ ἀνθρώπων, ὅσοις (46) τὸ καλὸν διεσπούδασται, καὶ τὸ τῆς ὁμονοίας ἀγαθὸν γνωρίζε ται· ἀπὸ μὲν τῆς Τριάδος ἀρξάμενον (47), ἧς οὐδὲν οὕτως ἴδιον ὡς τὸ ἓν τῇ φύσει, καὶ πρὸς ἑαυτὴν εἰδ ρηναῖον· μεταληφθὲν δὲ ὑπὸ τῶν ἀγγελικῶν καὶ θείων δυνάμεων, αἳ καὶ πρὸς Θεὸν καὶ πρὸς ἀλλήλας εἰρηνικῶς ἔχουσι · προελθὸν δὲ (48) μέχρι πάσης τῆς κτίσεως, ἧς κόσμος τὸ ἀστασίαστον· ἐν ἡμῖν δὲ που λιτευσάμενον (49), κατὰ μὲν ψυχὴν τῇ τῶν ἀρετῶν ἀντακολουθήσει καὶ κοινωνίᾳ, κατὰ δὲ σῶμα τῇ τῶν μελῶν ἢ τῶν στοιχείων πρὸς ἄλληλα εὐαρμοστίᾳ καὶ συμμετρίᾳ· ὧν τὸ μὲν κάλλος, τὸ δὲ ὑγίεια ἔστι τε Β καὶ ὀνομάζεται. συμ- μαχέω, « συμμαχούμαι, « δέ. ΙΕ΄. Ἐπαινῶ (50) δὲ εγωγε και τὸ τοῦ Σολομῶν τος, ὥσπερ παντὶ πράγματι, οὕτω δὲ καὶ πολέμῳ καὶ εἰρήνῃ νομοθετοῦντος καιρόν. Ἐκεῖνο προσθήσω μόνον, ἀμφοτέρων μὲν τὸν καιρὸν τηρητέον, ἐπειδὴ καὶ πολεμεῖν ἔστι ποτὲ καλῶς (51), κατὰ τὸν ἐκείνου νόμον καὶ λόγον· ἕως δ' ἂν ἐξῇ, πρὸς τὴν εἰρήνην μᾶλλον ἀποκλιτέον· τοῦτο γὰρ ὑψηλότερόν τε καὶ θεοειδέστερον. Ὡς ἔστιν ἄτοπον, ἰδίᾳ μὲν ἄριστον ὑπολαμβάνειν τὸ τῆς ὁμονοίας, δημοσίᾳ δὲ μὴ λυσι- τελέστατον. Καὶ οἰκίαν μὲν καὶ πόλιν ταύτην ἄριστα διοικεῖσθαι, ἥτις ἂν μηδὲν ἢ ὡς ἐλάχιστα στασιά ζῃ (52) πρὸς ἑαυτὴν, ἢ τοῦτο πάσχουσα, τάχιστα ἐπανίῃ (53) καὶ θεραπεύηται· τῷ δὲ κοινῷ τῆς Ἐχε κλησίας ἄλλο τι βέλτιον εἶναι καὶ πρεπωδέστερον. τευόμενον. ζοι. ἐπενείῃ. επανήκη. επαν S. GREGORII THEOLOGI accipiamus, quemadmodum, qui in præceps feruntur, propinquas petras aut firmiores fru- tices. XIV. Verum nobis potius curandum erat, ut eos A per quietem nostram imbecilliores redderemus. Sic enim rectius ipsis, quam pro ipsis dimicantes, consuleremus. At nunc alii, mea quidem sententia, perquam misere se belli socios aliis adjungunt, et vicissim belli socios accipiunt, adeo ut mundus, qui diuturno labore vix tandem et paulatim, nec sine multorum sanguine collectus fuerat, in duas jam contrarias partes divisus sit: quicunque autem paci student, mediosque se profitentur, ab utrisque male mulctantur, utpote qui vel contemptui sint, vel etiam bello lacessantur. A qua parte cum nos quoque hodierno die stemus, qui hæc reprehendi- mus, ac propterea cathedram certaminis et invidiæ plenam accipimus, haud mirandum erit, si ab utris- que conteramur, ac post multos labores et sudores de medio submoveamur; ut sublato intermedio pariete atque omni impedimento, cominus jam atque omini animorum impetu sese mutuo convul - nerent. Enimvero hæc sedare atque comprimere, maxime quidem Dei fuerit, qui omnia tanquam vinculis quibusdam constringit; deinde autem etiam hominum eorum, qui bonestatem colunt, atque concordiæ bonum cognitum et perspecture babent : illud quidem bonum a Trinitate exorditur, cui nihil æque proprium est, ac naturæ unitas, et in seipsa concordia; cujus boni participes sunt an- geli, et divinæ potestates, quæ et cum Deo, el socum pacifice se gerunt; progreditur etiam ad res omnes creatas, quarum ornamentum in concordia situmn est; apud nos denique versatur, quoad ani- C mam quidem per mutuum virtutum comitatum et societatem; quoad corpus autem, per membrorum aut elementorum inter se concinnitatem atque proportionem, quarum altera pulchritudo, altera sani- tas, et est, et appellatur. XV. Quanquain autem illud quoque Salomonis prædicem, qui, ut aliis omnibus rebus, ita bello etiam ac paci tempus statuit "; hoc unum tamen adjiciam, utriusque quidem rei tempus observandum esse (quandoquidem, juxta illius legem et sermo- nem, honeste interdum bellum geri potest, quan.. diu autem licet, propensiores ad pacem esse debe- mus, hoc enim sublimius est et divinius. Absurdum quippe fuerit existimare, concordiam privatim quidem optimam rem esse, at publice non perinde utilem et fructuosam : ac domum quidem illam et civitatem optime gubernari, quæ vel nullis omnino, vel certe minimis dissidiis laboret, aut si laboret, quamprimum ad se redeat, morboque li- • Eccle. 111, 8. nail pugnant, et simul oppugnantur. » Non recte qui dem. Etenim vocis Graecae haec est vera notio, arma consocio, sum in belli societate, belli socios habeo. » Hæc ad An- tiochenum schisma referri videntur. omittunt EDIT. D Apud Moulac., Editi, lot. EDIT. (45) Συμμαχοῦσι καὶ συμμαχοῦνται. Billius, si- (46) "Οσοις. Reg. Cyp., et hu, οἷς. (47) Αρξάμενον. Reg. Cypr., ἀρχόμενον. (48) Προελθὸν δέ. Sic nos cum Reg. hu. Editi (49) Πολιτευσάμενον. Reg. hu, et Or. 1, πολι- (50) Ἐπαινῶ. Reg. hu, ἐπαινῶν. (51) Καλῶς. Deest in Reg. Lm. (52) Στασιάζῃ. Reg. hu, et Or. 1, στασιά- (55) Επανίῃ. Sic nos cum Or. 1. Reg. bm,
PG 35:1149ἔπειτα δὲ καὶ ἀνθρώπων, ὅσοις τὸ καλὸν διεσπούδασται, καὶ τὸ τῆς ὁμονοίας ἀγαθὸν γνωρίζεται· ἀπὸ μὲν τῆς Τριάδος ἀρξάμενον, ἧς οὐδὲν οὕτως ἴδιον ὡς τὸ ἓν τῇ φύσει, καὶ πρὸς ἑαυτὴν εἰρηναῖον· μεταληφθὲν δὲ ὑπὸ τῶν ἀγγελικῶν καὶ θείων δυνάμεων, αἳ καὶ πρὸς Θεὸν καὶ πρὸς ἀλλήλας εἰρηνικῶς ἔχουσι· προελθὸν δὲ μέχρι πάσης τῆς κτίσεως, ἧς κόσμος τὸ ἀστασίαστον· ἐν ἡμῖν δὲ πολιτευσάμενον, κατὰ μὲν ψυχὴν τῇ τῶν ἀρετῶν ἀντακολουθήσει καὶ κοινωνίᾳ, κατὰ δὲ σῶμα τῇ τῶν μελῶν ἢ τῶν στοιχείων πρὸς ἄλληλα εὐαρμοστίᾳ καὶ συμμετρίᾳ· ὧν τὸ μὲν κάλλος, τὸ δὲ ὑγίεια ἔστι τε καὶ ὀνομάζεται. ΙΕ. Ἐπαινῶ δὲ ἔγωγε καὶ τὸ τοῦ Σολομῶντος, ὥσπερ παντὶ πράγματι, οὕτω δὲ καὶ πολέμῳ καὶ εἰρήνῃ νομοθετοῦντος καιρόν. Ἐκεῖνο προσθήσω μόνον, ἀμφοτέρων μὲν τὸν καιρὸν τηρητέον, ἐπειδὴ καὶ πολεμεῖν ἔστι ποτὲ καλῶς, κατὰ τὸν ἐκείνου νόμον καὶ λόγον· ἕως δ’ ἂν ἐξῇ, πρὸς τὴν εἰρήνην μᾶλλον ἀποκλιτέον· τοῦτο γὰρ ὑψηλότερόν τε καὶ θεοειδέστερον. Ὡς ἔστιν ἄτοπον, ἰδίᾳ μὲν ἄριστον ὑπολαμβάνειν τὸ τῆς ὁμονοίας, δημοσίᾳ δὲ μὴ λυσιτελέστατον.Καὶ αὐτὸν μὲν ἔκαστον, ὅπως ἂν πρὸς ἑαυτὸν εἰρη- νεύῃ, σπουδάζειν (εἰρήνη δὲ τὸ (54) καθ᾿ ἕκαστον αἱρετὸν, καὶ ἡ κατὰ τῶν παθῶν δεσποτεία )· πρὸς δὲ τοὺς ἄλλους μὴ τὸν αὐτὸν φαίνεσθαι, ἀλλ᾽ ἡγεῖσθαι δόξαν ἑαυτοῦ, τὴν τοῦ πλησίον κατάλυσιν. Καὶ τὸν μὲν Θεὸν ἀφιέναι (55) κελεύειν καὶ τοῖς ἁμαρτά νουσιν εἰς ἡμᾶς, μὴ ὅτι ἑπτάκις, ἀλλὰ καὶ πολλάκις τοσοῦτον, ὡς τοῦ ἀφιέναι τὸ ἀφίεσθαι προξενοῦντος· ἡμᾶς δὲ καὶ τοῖς οὐδὲν ἀδικοῦσι προθυμότερον ἐπ- ηρεάζειν, ἢ παρ᾽ ἄλλων εὐεργετεῖσθαι. Καὶ τοσαύτην μὲν (56) εἰδέναι τοῖς εἰρηνοποιοῖς ἀποκειμένην μα καριότητα, ὥστε καὶ υἱοὺς Θεοῦ προσαγορεύεσθαι μόνους ἐν τῇ τάξει τῶν σωζομένων (57) · αὐτοὺς δὲ καὶ φιλέχθρως ἔχοντας, ἔπειτα οἴεσθαι καὶ (58) φίλα πράττειν Θεῷ, τῷ παθόντι (59) δι' ἡμᾶς, ἵνα πρὸς ἑαυτὸν εἰρηνεύσῃ, καὶ καταλύσῃ τὸν ἐν ἡμῖν πόλε- Β μον. 1Ϛ'. Μηδαμῶς, ὦ φίλοι καὶ ἀδελφοί, οὕτω δια- νοώμεθα. Αἰδεσθῶμεν τὸ δῶρον τοῦ εἰρηνικοῦ, τὴν εἰρήνην, ἣν ἐνθένδε ἀπιὼν ἀφῆκεν ἡμῖν, ὥσπερ ἄλλο τι ἐξιτήριον (60). Ένα πόλεμον εἰδῶμεν, τὸν κατά τῆς ἀντικειμένης δυνάμεως. Είπωμεν ἀδελφοὶ καὶ τοῖς μισοῦσιν ἡμᾶς, ἂν ἄρα δέχωνται. Συγχωρήσωμέν τι μικρὸν, ἵνα τὸ (61) μεῖζον ἀντιλάβωμεν, τὴν ὁμό- νοιαν. Ηττηθῶμεν, ἵνα νικήσωμεν. Ορᾶτε νόμους ἀθλήσεως, καὶ παλαιστῶν ἀγωνίσματα, οἱ τῷ κάτω κεῖσθαι πολλάκις νικῶσι τοὺς ὑπερκειμένους. Τού- τους ζηλώσωμεν, μὴ τῶν δαιτυμόνων τοὺς άπληστο τέρους, ἢ τῶν ἐμπόρων· ὧν οἱ μὲν ἀμέτρως ἐμφο- ρηθέντες τῶν προκειμένων, οἱ δὲ τὴν ναῦν φορτί σαντες, θᾶττον ἐῤῥάγησαν καὶ συγκατέδυσαν, ή τι τῆς ἁπληστίας ἀπέλαυσαν, ἵνα μικρὰ κερδάνωσι, τὰ μεγάλα ζημιωθέντες. Ἐγὼ μὲν οὖν ταῦτα καὶ βοῶ καὶ διαμαρτύρομαι, καὶ τὸ τῆς Γραφῆς ποιῶν οὐ παύσο μαι· Διὰ Σιὼν οὐ σιωπήσομαι, καὶ διὰ Ἱερουσα- λὴμ οὐκ ἀνήσω· καὶ γὰρ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου ἐπὶ τοῖς ἀναιρουμένοις, οἵτινες οὐ τραυματίαι μαχαί- ρας, οὐδὲ τραυματίαι λιμοῦ γινόμεθα (62), τραυμα τίαι δὲ φιλοδοξίας ἢ φιλαρχίας· ὡς μηδὲ τὸ ἐλεεῖσθαι μᾶλλον ἢ τὸ μισεῖσθαι (63) συμβαίνειν τοῖς πίπτουσιν. Ὑμεῖς δὲ, εἰ μὲν δέχοισθε τοὺς ἐμοὺς λόγους, τοῦτο ἄμεινον ἀμφοτέροις· εἰ δὲ διαπτύοιτε καὶ ἀποπέμ ποισθε, νικῶντος τοῦ πάθους τὸν λογισμὸν, ἐμοὶ μὲν ἱκανῶς ἀφωσίωται καὶ τὰ πρὸς Θεὸν, καὶ τὰ πρὸς ἀν- θρώπους· οὐδὲν γὰρ, οἶμαι, πλέον ζητήσει τις, οὐδὲ τῶν σφόδρα εἰρηνικῶν τε καὶ φιλοθέων· ὑμεῖς δ᾽ ἂν εἰδείητε τὰ ἑξῆς (64). Οὐ γὰρ ἐγώ τι προσθήσω τῶν » τοῦ, ιέναι. ἡ γενόμεθα, • ORATIO XXII. DE PACE II. A beretur; reipublicae autem ecclesiastica aliud quid quam bono pacis melius ac præstabilius esse : et unumquemque quidem, ut secum pacatus sit, omne studium adhibere (pax enim illud est, quod quis- que privatim expetit, atque in turbulentas animi permotiones imperium); erga alios autem non eumdem se præbere, verum proximi oppressionem gloriam suam ducere: id etiam absurdum fuerit existimare, quod, cum Deus quidem iis, a quibus lesi fuerimus, non solum septies, sed sæpius, ac toties noxas remittere jubeat, quod videlicet re- missio remissionem conciliet": nobis autem lici- tum sit, eos etiam, a quibus nulla nobis injuria illata est, libentiori animo divexare, quam ab aliis beneficio affici: ac cum tantam quidem beatitudi- nem pacificis reconditam esse perspectum sit, ut in electorum ordine, soli filii Dei vocentur "; nos autem, dum inimicitiarum et simultatum amore tenemur, in ea tamen opinione versemur, ut Deo, qui pro nobis, ut nos secum in gratiam reduceret, bellumque nostrum intestinum exstingueret, supplicio affectus est, rem gratiam facere arbitremur Matth. xvi, 22. es Matth. v, etc. in el. tem consequuntur. » Ail. Absit a nobis, o ratres et amici, naec ani- mi sententia. Pacifici illius munus, hoc est pacem, revereamur, quam nobis hinc discedens quasi aliud quoddam legatum reliquit ". Unum hoc bel- lum agnoscamus, quod cum adversariis potestati- bus committitur. Eos quoque, qui nobis infesti sunt, fratrum nomine appellenius, si tamen id æquo animo patiantur. Exiguum quiddamn concedamus, ut, quod majus est, recipiamus, nimirum concor- diam. Vinci nos sinamus, ut vincamus. Videte pa- C læstræ leges, et athletarum certamina, qui ex eo plerumque, quod humi jacent, iis, qui supra siti sunt, victoriam extorquent. IIos æmulemur, uon inexplebiliores convivas aut mercatores, qui partim immoderate appositis epulis ingurgitati, partim ni- niiis mercibus onerata nave, ventrein potius disru- perint, ac navim secum demerserint, quam ut ex hac inexplebili aviditate fructum ullum cceperint, amissis maximis ut exigua tuerentur. Atque ipse quidem hæc clamo et contestor, nec, quod ait Scriptura, facere desinam : Propter Sion non lace- bo, et propter Jerusalem non quiescam ”. De- fcil anima mea propter interfectos ", quos quidem non gladius aut fames, sed gloriæ et imperii amor D sauciavit; ita ut, qui cadunt, non miserationem magis quam odium sui excilent. Vos autem, si sermonibus meis parueritis, melius utrisque id fuerit; sin autem, affectu rationem superante, con- temnendos eos et repudiandos duxeritis, ipse qui- dem, et quantum ad Deum, et quantum ad homi- 27. Isa. LXII, 31. tum. D prave. Epit. Or. 1. 9. 96 Joan. xiv, (54) Εἰρήνη δὲ τό, etc. Reg. bu, εἰρήνη δὲ (55) 'Αφιέναι. Sic plerique codd. In ed., παρ (56) Mér. Sic Regg. bm, hu, Or. 1, etc. Deest (57) Τῶν σωζομένων. Billius : c eorum qui salu- (58) Kal. Deest in Regg. bun, hu, et Or. 1. 1. ss Jer. IV, (59) Τῷ παθόντι. Reg. hu, τῷ καὶ παθόντι. (60) Εξιτήριον. • Extremum abeuntis manda- (61) Tó. Deest in tribus Regg., et Or. 4. (62) Γινόμεθα. Ita Regg. plures, et (r. 1. Alii, (65) Μᾶλλον ἢ τὸ μισεῖσθαι. Hæc desunt in (64) Τὰ ἑξῆς. Reg. hu, et Or. 1. τὸ ἑξῆς.
PG 35:1150Καὶ οἰκίαν μὲν καὶ πόλιν ταύτην ἄριστα διοικεῖσθαι, ἥτις ἂν μηδὲν ἢ ὡς ἐλάχιστα στασιάζῃ πρὸς ἑαυτὴν, ἢ τοῦτο πάσχουσα, τάχιστα ἐπανίῃ καὶ θεραπεύηται· τῷ δὲ κοινῷ τῆς Ἐκκλησίας ἄλλο τι βέλτιον εἶναι καὶ πρεπωδέστερον. Καὶ αὐτὸν μὲν ἕκαστον, ὅπως ἂν πρὸς ἑαυτὸν εἰρηνεύῃ, σπουδάζειν (εἰρήνη δὲ τὸ καθ’ ἕκαστον αἱρετὸν, καὶ ἡ κατὰ τῶν παθῶν δεσποτεία)· πρὸς δὲ τοὺς ἄλλους μὴ τὸν αὐτὸν φαίνεσθαι, ἀλλ’ ἡγεῖσθαι δόξαν ἑαυτοῦ, τὴν τοῦ πλησίον κατάλυσιν. Καὶ τὸν μὲν Θεὸν ἀφιέναι κελεύειν καὶ τοῖς ἁμαρτάνουσιν εἰς ἡμᾶς, μὴ ὅτι ἑπτάκις, ἀλλὰ καὶ πολλάκις τοσοῦτον, ὡς τοῦ ἀφιέναι τὸ ἀφίεσθαι προξενοῦντος· ἡμᾶς δὲ καὶ τοῖς οὐδὲν ἀδικοῦσι προθυμότερον ἐπηρεάζειν, ἢ παρ’ ἄλλων εὐεργετεῖσθαι. Καὶ τοσαύτην μὲν εἰδέναι τοῖς εἰρηνοποιοῖς ἀποκειμένην μακαριότητα, ὥστε καὶ υἱοὺς Θεοῦ προσαγορεύεσθαι μόνους ἐν τῇ τάξει τῶν σωζομένων· αὐτοὺς δὲ καὶ φιλέχθρως ἔχοντας, ἔπειτα οἴεσθαι καὶ φίλα πράττειν Θεῷ, τῷ παθόντι δι’ ἡμᾶς, ἵνα πρὸς ἑαυτὸν εἰρηνεύσῃ, καὶ καταλύσῃ τὸν ἐν ἡμῖν πόλεμον. ΙϚ. Μηδαμῶς, ὦ φίλοι καὶ ἀδελφοὶ, οὕτω διανοώμεθα.Καὶ αὐτὸν μὲν ἔκαστον, ὅπως ἂν πρὸς ἑαυτὸν εἰρη- νεύῃ, σπουδάζειν (εἰρήνη δὲ τὸ (54) καθ᾿ ἕκαστον αἱρετὸν, καὶ ἡ κατὰ τῶν παθῶν δεσποτεία )· πρὸς δὲ τοὺς ἄλλους μὴ τὸν αὐτὸν φαίνεσθαι, ἀλλ᾽ ἡγεῖσθαι δόξαν ἑαυτοῦ, τὴν τοῦ πλησίον κατάλυσιν. Καὶ τὸν μὲν Θεὸν ἀφιέναι (55) κελεύειν καὶ τοῖς ἁμαρτά νουσιν εἰς ἡμᾶς, μὴ ὅτι ἑπτάκις, ἀλλὰ καὶ πολλάκις τοσοῦτον, ὡς τοῦ ἀφιέναι τὸ ἀφίεσθαι προξενοῦντος· ἡμᾶς δὲ καὶ τοῖς οὐδὲν ἀδικοῦσι προθυμότερον ἐπ- ηρεάζειν, ἢ παρ᾽ ἄλλων εὐεργετεῖσθαι. Καὶ τοσαύτην μὲν (56) εἰδέναι τοῖς εἰρηνοποιοῖς ἀποκειμένην μα καριότητα, ὥστε καὶ υἱοὺς Θεοῦ προσαγορεύεσθαι μόνους ἐν τῇ τάξει τῶν σωζομένων (57) · αὐτοὺς δὲ καὶ φιλέχθρως ἔχοντας, ἔπειτα οἴεσθαι καὶ (58) φίλα πράττειν Θεῷ, τῷ παθόντι (59) δι' ἡμᾶς, ἵνα πρὸς ἑαυτὸν εἰρηνεύσῃ, καὶ καταλύσῃ τὸν ἐν ἡμῖν πόλε- Β μον. 1Ϛ'. Μηδαμῶς, ὦ φίλοι καὶ ἀδελφοί, οὕτω δια- νοώμεθα. Αἰδεσθῶμεν τὸ δῶρον τοῦ εἰρηνικοῦ, τὴν εἰρήνην, ἣν ἐνθένδε ἀπιὼν ἀφῆκεν ἡμῖν, ὥσπερ ἄλλο τι ἐξιτήριον (60). Ένα πόλεμον εἰδῶμεν, τὸν κατά τῆς ἀντικειμένης δυνάμεως. Είπωμεν ἀδελφοὶ καὶ τοῖς μισοῦσιν ἡμᾶς, ἂν ἄρα δέχωνται. Συγχωρήσωμέν τι μικρὸν, ἵνα τὸ (61) μεῖζον ἀντιλάβωμεν, τὴν ὁμό- νοιαν. Ηττηθῶμεν, ἵνα νικήσωμεν. Ορᾶτε νόμους ἀθλήσεως, καὶ παλαιστῶν ἀγωνίσματα, οἱ τῷ κάτω κεῖσθαι πολλάκις νικῶσι τοὺς ὑπερκειμένους. Τού- τους ζηλώσωμεν, μὴ τῶν δαιτυμόνων τοὺς άπληστο τέρους, ἢ τῶν ἐμπόρων· ὧν οἱ μὲν ἀμέτρως ἐμφο- ρηθέντες τῶν προκειμένων, οἱ δὲ τὴν ναῦν φορτί σαντες, θᾶττον ἐῤῥάγησαν καὶ συγκατέδυσαν, ή τι τῆς ἁπληστίας ἀπέλαυσαν, ἵνα μικρὰ κερδάνωσι, τὰ μεγάλα ζημιωθέντες. Ἐγὼ μὲν οὖν ταῦτα καὶ βοῶ καὶ διαμαρτύρομαι, καὶ τὸ τῆς Γραφῆς ποιῶν οὐ παύσο μαι· Διὰ Σιὼν οὐ σιωπήσομαι, καὶ διὰ Ἱερουσα- λὴμ οὐκ ἀνήσω· καὶ γὰρ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου ἐπὶ τοῖς ἀναιρουμένοις, οἵτινες οὐ τραυματίαι μαχαί- ρας, οὐδὲ τραυματίαι λιμοῦ γινόμεθα (62), τραυμα τίαι δὲ φιλοδοξίας ἢ φιλαρχίας· ὡς μηδὲ τὸ ἐλεεῖσθαι μᾶλλον ἢ τὸ μισεῖσθαι (63) συμβαίνειν τοῖς πίπτουσιν. Ὑμεῖς δὲ, εἰ μὲν δέχοισθε τοὺς ἐμοὺς λόγους, τοῦτο ἄμεινον ἀμφοτέροις· εἰ δὲ διαπτύοιτε καὶ ἀποπέμ ποισθε, νικῶντος τοῦ πάθους τὸν λογισμὸν, ἐμοὶ μὲν ἱκανῶς ἀφωσίωται καὶ τὰ πρὸς Θεὸν, καὶ τὰ πρὸς ἀν- θρώπους· οὐδὲν γὰρ, οἶμαι, πλέον ζητήσει τις, οὐδὲ τῶν σφόδρα εἰρηνικῶν τε καὶ φιλοθέων· ὑμεῖς δ᾽ ἂν εἰδείητε τὰ ἑξῆς (64). Οὐ γὰρ ἐγώ τι προσθήσω τῶν » τοῦ, ιέναι. ἡ γενόμεθα, • ORATIO XXII. DE PACE II. A beretur; reipublicae autem ecclesiastica aliud quid quam bono pacis melius ac præstabilius esse : et unumquemque quidem, ut secum pacatus sit, omne studium adhibere (pax enim illud est, quod quis- que privatim expetit, atque in turbulentas animi permotiones imperium); erga alios autem non eumdem se præbere, verum proximi oppressionem gloriam suam ducere: id etiam absurdum fuerit existimare, quod, cum Deus quidem iis, a quibus lesi fuerimus, non solum septies, sed sæpius, ac toties noxas remittere jubeat, quod videlicet re- missio remissionem conciliet": nobis autem lici- tum sit, eos etiam, a quibus nulla nobis injuria illata est, libentiori animo divexare, quam ab aliis beneficio affici: ac cum tantam quidem beatitudi- nem pacificis reconditam esse perspectum sit, ut in electorum ordine, soli filii Dei vocentur "; nos autem, dum inimicitiarum et simultatum amore tenemur, in ea tamen opinione versemur, ut Deo, qui pro nobis, ut nos secum in gratiam reduceret, bellumque nostrum intestinum exstingueret, supplicio affectus est, rem gratiam facere arbitremur Matth. xvi, 22. es Matth. v, etc. in el. tem consequuntur. » Ail. Absit a nobis, o ratres et amici, naec ani- mi sententia. Pacifici illius munus, hoc est pacem, revereamur, quam nobis hinc discedens quasi aliud quoddam legatum reliquit ". Unum hoc bel- lum agnoscamus, quod cum adversariis potestati- bus committitur. Eos quoque, qui nobis infesti sunt, fratrum nomine appellenius, si tamen id æquo animo patiantur. Exiguum quiddamn concedamus, ut, quod majus est, recipiamus, nimirum concor- diam. Vinci nos sinamus, ut vincamus. Videte pa- C læstræ leges, et athletarum certamina, qui ex eo plerumque, quod humi jacent, iis, qui supra siti sunt, victoriam extorquent. IIos æmulemur, uon inexplebiliores convivas aut mercatores, qui partim immoderate appositis epulis ingurgitati, partim ni- niiis mercibus onerata nave, ventrein potius disru- perint, ac navim secum demerserint, quam ut ex hac inexplebili aviditate fructum ullum cceperint, amissis maximis ut exigua tuerentur. Atque ipse quidem hæc clamo et contestor, nec, quod ait Scriptura, facere desinam : Propter Sion non lace- bo, et propter Jerusalem non quiescam ”. De- fcil anima mea propter interfectos ", quos quidem non gladius aut fames, sed gloriæ et imperii amor D sauciavit; ita ut, qui cadunt, non miserationem magis quam odium sui excilent. Vos autem, si sermonibus meis parueritis, melius utrisque id fuerit; sin autem, affectu rationem superante, con- temnendos eos et repudiandos duxeritis, ipse qui- dem, et quantum ad Deum, et quantum ad homi- 27. Isa. LXII, 31. tum. D prave. Epit. Or. 1. 9. 96 Joan. xiv, (54) Εἰρήνη δὲ τό, etc. Reg. bu, εἰρήνη δὲ (55) 'Αφιέναι. Sic plerique codd. In ed., παρ (56) Mér. Sic Regg. bm, hu, Or. 1, etc. Deest (57) Τῶν σωζομένων. Billius : c eorum qui salu- (58) Kal. Deest in Regg. bun, hu, et Or. 1. 1. ss Jer. IV, (59) Τῷ παθόντι. Reg. hu, τῷ καὶ παθόντι. (60) Εξιτήριον. • Extremum abeuntis manda- (61) Tó. Deest in tribus Regg., et Or. 4. (62) Γινόμεθα. Ita Regg. plures, et (r. 1. Alii, (65) Μᾶλλον ἢ τὸ μισεῖσθαι. Hæc desunt in (64) Τὰ ἑξῆς. Reg. hu, et Or. 1. τὸ ἑξῆς.
PG 35:1151Αἰδεσθῶμεν τὸ δῶρον τοῦ εἰρηνικοῦ, τὴν εἰρήνην, ἣν ἐνθένδε ἀπιὼν ἀφῆκεν ἡμῖν, ὥσπερ ἄλλο τι ἐξιτήριον. Ἕνα πόλεμον εἰδῶμεν, τὸν κατὰ τῆς ἀντικειμένης δυνάμεως. Εἴπωμεν ἀδελφοὶ καὶ τοῖς μισοῦσιν ἡμᾶς, ἂν ἄρα δέχωνται. Συγχωρήσωμέν τι μικρὸν, ἵνα τὸ μεῖζον ἀντιλάβωμεν, τὴν ὁμόνοιαν. Ἡττηθῶμεν, ἵνα νικήσωμεν. Ὁρᾶτε νόμους ἀθλήσεως, καὶ παλαιστῶν ἀγωνίσματα, οἳ τῷ κάτω κεῖσθαι πολλάκις νικῶσι τοὺς ὑπερκειμένους. Τούτους ζηλώσωμεν, μὴ τῶν δαιτυμόνων τοὺς ἀπληστοτέρους, ἢ τῶν ἐμπόρων· ὧν οἱ μὲν ἀμέτρως ἐμφορηθέντες τῶν προκειμένων, οἱ δὲ τὴν ναῦν φορτίσαντες, θᾶττον ἐῤῥάγησαν καὶ συγκατέδυσαν, ἤ τι τῆς ἀπληστίας ἀπέλαυσαν, ἵνα μικρὰ κερδάνωσι, τὰ μεγάλα ζημιωθέντες. Ἐγὼ μὲν οὖν ταῦτα καὶ βοῶ καὶ διαμαρτύρομαι, καὶ τὸ τῆς Γραφῆς ποιῶν οὐ παύσομαι· Διὰ Σιὼν οὐ σιωπήσομαι, καὶ διὰ Ἱερουσαλὴμ οὐκ ἀνήσω· καὶ γὰρ ἐκλείπει ἡ ψυχή μου ἐπὶ τοῖς ἀναιρουμένοις, οἵτινες οὐ τραυματίαι μαχαίρας, οὐδὲ τραυματίαι λιμοῦ γινόμεθα, τραυματίαι δὲ φιλοδοξίας ἢ φιλαρχίας· ὡς μηδὲ τὸ ἐλεεῖσθαι μᾶλλον ἢ τὸ μισεῖσθαι συμβαίνειν τοῖς πίπτουσιν.τραχυτέρων, ἐπειδὴ παίδων φείδεσθαι πατρικὸς να μος. Αλλ᾽ ἵλεω τύχοιτε (65) καὶ εἰρηνικοῦ τοῦ μεγά λου κριτοῦ, νῦν τε καὶ ἐν ἡμέρᾳ ἀνταποδόσεως, ἐν αὐτῷ Χριστῷ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτ τος (66) εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων (67). Αμήν. τύχοι. ΛΟΓΟΣ ΚΓ΄. Β Ειρηνικός γ' (68) εἰς τὴν σύμβασιν, ἢν μετὰ τὴν σύστασιν (69) ἐποιησάμεθα οἱ ὁμόδοξοι (70). Α'. Θερμὸς ὁ ζῆλος, πρᾶον τὸ Πνεῦμα, φιλάνθρω πον ἡ ἀγάπη, μᾶλλον δ' αὐτο φιλανθρωπία· μακρόθυ μον ἡ ἐλπίς. Ο ζῆλος ανάπτει, τὸ Πνεῦμα πραΰνει, ἡ ἐλπὶς ἀναμένει, ἡ ἀγάπη συνδεῖ (71), καὶ οὐκ ἐᾷ σκε δασθῆναι τὸ ἐν ἡμῖν καλὸν, καὶ εἰ σκεδαστῆς ἐσμεν φύσεως, καὶ τριῶν ἕν, ἢ οὖσα μένει, ἢ κινηθεῖσα καθ ίσταται, ἢ ἀπελθοῦσα ἐπάνει τι· καθάπερ τῶν φυτῶν & βία χερσὶ μετασπώμενα, εἶτ᾽ ἀφιέμενα, πρὸς ἑαυτὰ πάλιν ἐπανατρέχει καὶ τὴν πρώτην ἑαυτῶν φύ σιν (72), καὶ δείκνυσι τὸ οἰκεῖον, βίᾳ μὲν ἀποκλινό μενα, οὐ βίᾳ δὲ ἀνορθούμενα. Φύσει μὲν γὰρ πρόχει ρον (73) ἡ κακία, καὶ πολὺς ἐπὶ τὸ χεῖρον ὁ δρόμος, ῥοῦς κατὰ πρανούς τρέχων, ἢ καλάμη τις πρὸς σπιν- θῆρα καὶ ἄνεμον ῥᾳδίως ἐξαπτομένη, καὶ γινομένη φλόξ, καὶ συνδαπανωμένη τῷ οἰκείῳ (74) γεννήματι. Πῦρ γὰρ ὕλης γέννημα, καὶ δαπανᾷ τὴν ὕλην, ὡς τοὺς κακοὺς ἡ κακία, καὶ τῇ τροφῇ συναπέρχεται. Εί δέ τις ἐν ἕξει καλοῦ τινος γένοιτο, καὶ ἀπ' αὐτοῦ ποιωθείη, τὸ μεταπεσεῖν ἐργωδέστερον, ἢ γενέσθαι ἀπ' ἀρχῆς ἀγαθόν. Ἐπειδὴ καὶ χρόνῳ (75) καὶ λόγῳ βεβαιωθὲν ἅπαν καλόν, φύσις καθίσταται, καθάπερ καὶ ἡ ἐν ἡμῖν ἀγάπη, μεθ᾿ ἧς λατρεύομεν τῇ ὄντως ἀγάπῃ, καὶ ἣν ἀγαπήσαμεν, καὶ παντὸς τοῦ βίου προ εστησάμεθα. Είν ρηνικὸς β'. δοξοι. pως φύσεως. Β'. Ποῦ τοίνυν οἱ τὰ ἡμέτερα τηροῦντες ἐπιμελῶς, εὖ τε καὶ ὡς ἑτέρως ἔχοντα, οὐχ ἵνα κρίνωσιν, ἀλλ᾽ ἵνα κακίσωσιν· οὐδ᾽ ἵνα συνησθῶσιν, ἀλλ᾽ ἵν' ἐφησθῶ σι, καὶ τὰ μὲν καλὰ συκοφαντήσωσι, τὰ δὲ φαῦλα ἐκε τραγῳδήσωσι, καὶ ἀπολογίαν ἔχωσι τῶν οἰκείων και S. GREGORII THEOLOGI bes, officio meo satisfcci; neque enim quisquam, A tametsi pacis admodum studiosus Deique amore præditus, a me, ut opinor, amplius aliquid requiret; vos vero, quæ deinde sequentur, videritis. Nec enim asperius aliquid adjiciam, quandoquidem filiis par- cere lex paterna est. Utinam autem magnum illum judicem propitium et pacatum vobis experiri con- tingat, et nunc, et in die retributionis, in ipso Christo Domino nostro, cui gloria et imperium in sæcula saculorum. Ainen. In ed. codit. in ed. ORATIO XXIII (a). Tertia de pace, quam post dissidium composuimus nos, qui ejusdem fidei sumus. nigna, vel potius ipsamet benignitas, spes longani- nis : zelus accendit, Spiritus mitigat, spes exspe clat, charitas constringit, nec bonum, quod in no- lis est, dissipari ac difluere sinit, quamvis alioqui Luxæ fragilisque nature simus : atque e tribus C unum, aut cum est, manet, aut cum mota et con- vulsa est, in integrum restituitur, aut cum absces- sil, revertitur; non secus ac planta, quæ manibus per vim in diversum tractæ, simul atque dimittun- tur, station ad sese, primamque suam naturam re- currunt, idque sibi proprium esse ostendunt, ut invitæ quidem inflectantur, non invitæ autem eri- gantur. Vitium enim est natura quidem in prom- ptu, et facilis ad malum cursus, et funda in præ- ceps labens, aut etiam festuca quædam, quæ ad scintillam et ventum facile succenditur et inflam- matur, et una cum suo felu absumitur. Flamma quippe materiæ fetus est, ac materiam ipsam, non aliter atque improbos homines impro- hitas, absumit, tandemque cum suo alimento eva- nescit. Si quis tamen ad boni alicujus habitum per- venerit, eoque penitus imbutus fuerit, huic jam in vitium labi difficilius erit, quam ab initio bonum fieri. Quandoquidem bonum omne, tempore ac ratione confirmatum, naturæ vim obtinet, velut næc quoque animis nostris infixa charitas, cum qua veram charitatem colimus, et quam charitate com- plexi sumus, atque totius vitæ præsidem et moderatricem nobis statuimus. Il. Ubi sunt igitur, qui res nostras, tam bene, D quam male se habentes, studiose ac diligenter ob- servant, non ut judicent, sed ut improbent; nec ut nobis gratulentur, sed ut insultent; et ut bona qui- dem calumnientur, mala autem tragicis verbis - Ha- • Alias XIII. Quæ autem erat, nunc 25. bita post præcedentem, circa medium annum 379. quas in præcedenti Monito exposuimus. In ed., et Or. 1, transferuntur infra in Or. 1. quam enim in proclivi sit vitium, ingensque ad malum cursus pateat, atque undæ in præceps ce- lerrime labenti simile sit, aut etiam festuca cui- piam, quæ ad scintillam et ventum facili momento succenditur, flammaque electa, una demum, etc. xal in ed (65) Τύχοιτε. Sic Reg. hu, Coisl. 1, Or. 1, etc. (60) Καὶ τὸ κράτος. Haec desunt in plerisque (67) των αιώνων. Sic Regg. bm, bu, etc. Deest 1. Zelus est fervidus, Spiritus lenis, claritas pe- (68) Ειρηνικός γ. Sic postulat rerum series, (69) Σύστασιν. Οr. 1, στάσιν. (70) Οι ομόδοξοι. Reg. lu, et Coisl. 1, οἱ ὀρθό- (71) Ἡ ἀγάπη συνδεῖ. Hæc verba in Reg. hu. (72) Καὶ τὴν πρώτην ἑαυτῶν φύσιν. Hæc desunt (73) Πρόχειρον. Οr. 1, πρόχειρος. Billius, « Quan- (74) Τῷ οἰκείῳ. Reg. hu, et Or. 1, τῷ ἰδίῳ. (75) Καὶ χρόνῳ. Sic Regg. a, lu, et or. 1. Deest
PG 35:1152Ὑμεῖς δὲ, εἰ μὲν δέχοισθε τοὺς ἐμοὺς λόγους, τοῦτο ἄμεινον ἀμφοτέροις· εἰ δὲ διαπτύοιτε καὶ ἀποπέμποισθε, νικῶντος τοῦ πάθους τὸν λογισμὸν, ἐμοὶ μὲν ἱκανῶς ἀφωσίωται καὶ τὰ πρὸς Θεὸν, καὶ τὰ πρὸς ἀνθρώπους· οὐδὲν γὰρ, οἶμαι, πλέον ζητήσει τις, οὐδὲ τῶν σφόδρα εἰρηνικῶν τε καὶ φιλοθέων· ὑμεῖς δ’ ἂν εἰδείητε τὰ ἑξῆς. Οὐ γὰρ ἐγώ τι προσθήσω τῶν τραχυτέρων, ἐπειδὴ παίδων φείδεσθαι πατρικὸς νόμος. Ἀλλ’ ἵλεω τύχοιτε καὶ εἰρηνικοῦ τοῦ μεγάλου κριτοῦ, νῦν τε καὶ ἐν ἡμέρᾳ ἀνταποδόσεως, ἐν αὐτῷ Χριστῷ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.τραχυτέρων, ἐπειδὴ παίδων φείδεσθαι πατρικὸς να μος. Αλλ᾽ ἵλεω τύχοιτε (65) καὶ εἰρηνικοῦ τοῦ μεγά λου κριτοῦ, νῦν τε καὶ ἐν ἡμέρᾳ ἀνταποδόσεως, ἐν αὐτῷ Χριστῷ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτ τος (66) εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων (67). Αμήν. τύχοι. ΛΟΓΟΣ ΚΓ΄. Β Ειρηνικός γ' (68) εἰς τὴν σύμβασιν, ἢν μετὰ τὴν σύστασιν (69) ἐποιησάμεθα οἱ ὁμόδοξοι (70). Α'. Θερμὸς ὁ ζῆλος, πρᾶον τὸ Πνεῦμα, φιλάνθρω πον ἡ ἀγάπη, μᾶλλον δ' αὐτο φιλανθρωπία· μακρόθυ μον ἡ ἐλπίς. Ο ζῆλος ανάπτει, τὸ Πνεῦμα πραΰνει, ἡ ἐλπὶς ἀναμένει, ἡ ἀγάπη συνδεῖ (71), καὶ οὐκ ἐᾷ σκε δασθῆναι τὸ ἐν ἡμῖν καλὸν, καὶ εἰ σκεδαστῆς ἐσμεν φύσεως, καὶ τριῶν ἕν, ἢ οὖσα μένει, ἢ κινηθεῖσα καθ ίσταται, ἢ ἀπελθοῦσα ἐπάνει τι· καθάπερ τῶν φυτῶν & βία χερσὶ μετασπώμενα, εἶτ᾽ ἀφιέμενα, πρὸς ἑαυτὰ πάλιν ἐπανατρέχει καὶ τὴν πρώτην ἑαυτῶν φύ σιν (72), καὶ δείκνυσι τὸ οἰκεῖον, βίᾳ μὲν ἀποκλινό μενα, οὐ βίᾳ δὲ ἀνορθούμενα. Φύσει μὲν γὰρ πρόχει ρον (73) ἡ κακία, καὶ πολὺς ἐπὶ τὸ χεῖρον ὁ δρόμος, ῥοῦς κατὰ πρανούς τρέχων, ἢ καλάμη τις πρὸς σπιν- θῆρα καὶ ἄνεμον ῥᾳδίως ἐξαπτομένη, καὶ γινομένη φλόξ, καὶ συνδαπανωμένη τῷ οἰκείῳ (74) γεννήματι. Πῦρ γὰρ ὕλης γέννημα, καὶ δαπανᾷ τὴν ὕλην, ὡς τοὺς κακοὺς ἡ κακία, καὶ τῇ τροφῇ συναπέρχεται. Εί δέ τις ἐν ἕξει καλοῦ τινος γένοιτο, καὶ ἀπ' αὐτοῦ ποιωθείη, τὸ μεταπεσεῖν ἐργωδέστερον, ἢ γενέσθαι ἀπ' ἀρχῆς ἀγαθόν. Ἐπειδὴ καὶ χρόνῳ (75) καὶ λόγῳ βεβαιωθὲν ἅπαν καλόν, φύσις καθίσταται, καθάπερ καὶ ἡ ἐν ἡμῖν ἀγάπη, μεθ᾿ ἧς λατρεύομεν τῇ ὄντως ἀγάπῃ, καὶ ἣν ἀγαπήσαμεν, καὶ παντὸς τοῦ βίου προ εστησάμεθα. Είν ρηνικὸς β'. δοξοι. pως φύσεως. Β'. Ποῦ τοίνυν οἱ τὰ ἡμέτερα τηροῦντες ἐπιμελῶς, εὖ τε καὶ ὡς ἑτέρως ἔχοντα, οὐχ ἵνα κρίνωσιν, ἀλλ᾽ ἵνα κακίσωσιν· οὐδ᾽ ἵνα συνησθῶσιν, ἀλλ᾽ ἵν' ἐφησθῶ σι, καὶ τὰ μὲν καλὰ συκοφαντήσωσι, τὰ δὲ φαῦλα ἐκε τραγῳδήσωσι, καὶ ἀπολογίαν ἔχωσι τῶν οἰκείων και S. GREGORII THEOLOGI bes, officio meo satisfcci; neque enim quisquam, A tametsi pacis admodum studiosus Deique amore præditus, a me, ut opinor, amplius aliquid requiret; vos vero, quæ deinde sequentur, videritis. Nec enim asperius aliquid adjiciam, quandoquidem filiis par- cere lex paterna est. Utinam autem magnum illum judicem propitium et pacatum vobis experiri con- tingat, et nunc, et in die retributionis, in ipso Christo Domino nostro, cui gloria et imperium in sæcula saculorum. Ainen. In ed. codit. in ed. ORATIO XXIII (a). Tertia de pace, quam post dissidium composuimus nos, qui ejusdem fidei sumus. nigna, vel potius ipsamet benignitas, spes longani- nis : zelus accendit, Spiritus mitigat, spes exspe clat, charitas constringit, nec bonum, quod in no- lis est, dissipari ac difluere sinit, quamvis alioqui Luxæ fragilisque nature simus : atque e tribus C unum, aut cum est, manet, aut cum mota et con- vulsa est, in integrum restituitur, aut cum absces- sil, revertitur; non secus ac planta, quæ manibus per vim in diversum tractæ, simul atque dimittun- tur, station ad sese, primamque suam naturam re- currunt, idque sibi proprium esse ostendunt, ut invitæ quidem inflectantur, non invitæ autem eri- gantur. Vitium enim est natura quidem in prom- ptu, et facilis ad malum cursus, et funda in præ- ceps labens, aut etiam festuca quædam, quæ ad scintillam et ventum facile succenditur et inflam- matur, et una cum suo felu absumitur. Flamma quippe materiæ fetus est, ac materiam ipsam, non aliter atque improbos homines impro- hitas, absumit, tandemque cum suo alimento eva- nescit. Si quis tamen ad boni alicujus habitum per- venerit, eoque penitus imbutus fuerit, huic jam in vitium labi difficilius erit, quam ab initio bonum fieri. Quandoquidem bonum omne, tempore ac ratione confirmatum, naturæ vim obtinet, velut næc quoque animis nostris infixa charitas, cum qua veram charitatem colimus, et quam charitate com- plexi sumus, atque totius vitæ præsidem et moderatricem nobis statuimus. Il. Ubi sunt igitur, qui res nostras, tam bene, D quam male se habentes, studiose ac diligenter ob- servant, non ut judicent, sed ut improbent; nec ut nobis gratulentur, sed ut insultent; et ut bona qui- dem calumnientur, mala autem tragicis verbis - Ha- • Alias XIII. Quæ autem erat, nunc 25. bita post præcedentem, circa medium annum 379. quas in præcedenti Monito exposuimus. In ed., et Or. 1, transferuntur infra in Or. 1. quam enim in proclivi sit vitium, ingensque ad malum cursus pateat, atque undæ in præceps ce- lerrime labenti simile sit, aut etiam festuca cui- piam, quæ ad scintillam et ventum facili momento succenditur, flammaque electa, una demum, etc. xal in ed (65) Τύχοιτε. Sic Reg. hu, Coisl. 1, Or. 1, etc. (60) Καὶ τὸ κράτος. Haec desunt in plerisque (67) των αιώνων. Sic Regg. bm, bu, etc. Deest 1. Zelus est fervidus, Spiritus lenis, claritas pe- (68) Ειρηνικός γ. Sic postulat rerum series, (69) Σύστασιν. Οr. 1, στάσιν. (70) Οι ομόδοξοι. Reg. lu, et Coisl. 1, οἱ ὀρθό- (71) Ἡ ἀγάπη συνδεῖ. Hæc verba in Reg. hu. (72) Καὶ τὴν πρώτην ἑαυτῶν φύσιν. Hæc desunt (73) Πρόχειρον. Οr. 1, πρόχειρος. Billius, « Quan- (74) Τῷ οἰκείῳ. Reg. hu, et Or. 1, τῷ ἰδίῳ. (75) Καὶ χρόνῳ. Sic Regg. a, lu, et or. 1. Deest