PG 35:912ΛΟΓΟΣ ΙΕ. Εἰς τοὺς Μακκαβαίους. Α. Τί δὲ οἱ Μακκαβαῖοι; τούτων γὰρ ἡ παροῦσα πανήγυρις, οὐ παρὰ πολλοῖς μὲν τιμωμένων, ὅτι μὴ μετὰ Χριστὸν ἡ ἄθλησις· πᾶσι δὲ τιμᾶσθαι ἀξίων, ὅτι περὶ τῶν πατρίων ἡ καρτερία· καὶ οἱ πρὸ τῶν Χριστοῦ παθῶν μαρτυρήσαντες, τί ποτε δράσειν ἔμελλον μετὰ Χριστὸν διωκόμενοι, καὶ τὸν ἐκείνου ὑπὲρ ἡμῶν μιμούμενοι θάνατον; Οἱ γὰρ χωρὶς ὑποδείγματος τοιούτου, τοσοῦτοι τὴν ἀρετὴν, πῶς οὐκ ἂν ὤφθησαν γενναιότεροι, μετὰ τοῦ ὑποδείγματος κινδυνεύοντες; Καὶ ἅμα μυστικός τις καὶ ἀπόῤῥητος οὗτος ὁ λόγος, καὶ σφόδρα πιθανὸς ἐμοὶ γοῦν καὶ πᾶσι τοῖς φιλοθέοις· μηδένα τῶν πρὸ τῆς Χριστοῦ παρουσίας τελειωθέντων, δίχα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως τούτου τυχεῖν. Ὁ γὰρ Λόγος ἐπαῤῥησιάσθη μὲν ὕστερον καιροῖς ἰδίοις, ἐγνωρίσθη δὲ καὶ πρότερον τοῖς καθαροῖς τὴν διάνοιαν. ὡς ἐκ πολλῶν δῆλον τῶν πρὸ ἐκείνου τετιμημένων. Β. Οὔκουν, ὅτι πρὸ τοῦ σταυροῦ, τοιοῦτοι περιοπτέοι· ἀλλ’ ὅτι κατὰ τὸν σταυρὸν, ἐπαινετέοι, καὶ τῆς ἐκ τῶν λόγων τιμῆς ἄξιοι· οὐχ ἵνα προσθήκην ἢ δόξαν λάβοιεν·ΛΟΓΟΣ ΙΕ΄ (49). Εἰς τοὺς (50) Μακκαβαίου· Α'. Τί δὲ (51) οἱ Μακκαβαίοι; τούτων γὰρ ἡ παρ οὖσα πανήγυρις, οὐ παρὰ πολλοῖς μὲν τιμωμένων, ὅτι μὴ μετὰ Χριστὸν ἡ ἄθλησις· πᾶσι δὲ τιμᾶσθαι ἀξίων, ὅτι περὶ τῶν πατρίων (52) ἡ καρτερία· καὶ οἱ πρὸ τῶν Χριστοῦ παθῶν μαρτυρήσαντες, τί ποτε δράσειν ἔμελλον μετὰ Χριστὸν διωκόμενοι, καὶ τὸν ἐκείνου ὑπὲρ ἡμῶν μιμούμενοι θάνατον ; Οἱ γὰρ χιον ρὶς ὑποδείγματος τοιούτου, τοσοῦτοι τὴν ἀρετὴν, πῶς οὐκ ἂν ὤφθησαν γενναιότεροι, μετὰ τοῦ ὑποδείγματος κινδυνεύοντες; Καὶ ἅμα μυστικός τις καὶ ἀπόρρη τος οὗτος ὁ λόγος, καὶ (53) σφόδρα πιθανὸς ἐμοὶ γοῦν καὶ πᾶσι τοῖς φιλοθέοις· μηδένα τῶν πρὸ τῆς Χρι- στοῦ παρουσίας τελειωθέντων (54), δίχα τῆς εἰς Χρι Β στον πίστεως τούτου τυχεῖν. Ὁ γὰρ Λόγος (55) ἐπ- νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας αιώνων. Αμήν . ά- ἀξιοί εἰσι τοῦ παρὰ πάντων τιμᾶσθαι, ὡς μάρτυ αῤῥησιάσθη μὲν ὕστερον καιροῖς ἰδίοις, ἐγνωρί σθη (56) δὲ καὶ πρότερον τοῖς καθαροῖς τὴν διά ίων. MONITUM IN ORATIONEM XV. bæorum, ac eorum generosæ supra feminam matris verba, facinora et victorias enarrans, illorum triumphum omnibus eloquentiæ Christianæ ac religiose coloribus exornat. Quasi ex abrupto sic incipit orator (n. 1) : Ti di oi Maxxabaïor; « Quid autem Machabæi? » Qua interrogatione significatur, ut optime observat Basilius scholiasta, a nonnullis quæsitum esse ac dubitatum, a utrum in martyrum numero censendi essent Machabæi, utrumne etiam pari essent cum eis bonore prosequendi, necne. » Quæstionem hanc subtiliter, hoc incipiendi modo, et proponit, et solvit Theologus. Prius enim quam Machabæorum laudes attingat, expensis obiter ac diserte diversis utrinque rationibus, asserit ideo laudandos esse Machabæos (n. 2), non præcise quod a ante crucem tales exstiterint, sed quod ad crucis normam vitæ suæ rationem exegerint. » Fatetur tamen apud multos non honorari; eos vero dignos judicat, qui ab omnibus honore afficiantur. nec in ista oratione, nec in interpretibus occurrit, quo exploratam hac de re sententiam habeamus. Hoc tantum conjicere licet, eam ex iis unam esse(48), quarum « argumenta » Gregorio Basilius nonnunquam « a suppeditabat. Idcirco hanc coram Cæsariensibus, auno forsitan ac verisimilius pronuntiatam fuisse non male existimabimus. Nicetas tamen earn Constantinopoli dictam scribit; sed nullis monumentis ipsius sententia fulcitur; ideo+ que profecto banc, non nisi conjiciendo, in medium producere potuit; hinc pro nihilo repulanda. ORATIO XV. In Machabæorum laudem. A diem hunc festum agilamus; qui quamvis apud multos non honorentur, quia non post Christum decertarunt, digni tamen sunt qui ab omnibus ho- more afficiantur, quoniam pro legibus institutisque patriis fortem animum præstiterunt. Qui porro ante Christi passiones martyrium subierunt, quid tandem facturi erant, si post Christum persecutionem passi fuissent, ejusque mortem nostræ salutis causa sus- ceptam ad imitandum propositam habuissent? Nam qui sine hujusmodi exemplo tanta virtutis laude floruerunt, an non multo fortiores se præ- buissent, si cum exemplo periculum adire ipsis con- tigisset ? Ac simul mysticus et arcanus hic sermo est, mihi quidem, atque omnibus Del amore præ- ditis, admodum probabilis neminem videlicet eo- Alias XXII, quæ autem erat, nunc 16. Habita circa annum 373. - et potestas, nunc et semper, et in sæcula sæculorum. Amen. > KWVOTATIVOU TÓst, Constantinopoli habita, › sed perperam. Vide Monitum. yious, sanetos. › Comb., Ti Sat. etc. Quod sic exponit Nicetas: Ox pe;; Nonne digni sunt qui ab omnibus, ut marty- res, colantur? › sunt, consummati. Hæc est vis hujus vocis, et sic est accipienda, cum de Machabæis sit sermo. Evangeliuin. > De civit. Dei, 1. x, c. 25, scilicet omnes sancios sub lege, ac prioribus sæculis Christi fide iustificatos. Idem sanctus Leo, etc. 3. CREGORI THEOLOGI 1. Gregorius, in hac oratione, præclara Eleazaris senis, septemque fratrum Macha- 11. Quo anno, quove in loco habita sit hæc oratio, certo definire non possumus. Nihil, (48) Or. xLIII, n. 1. 1. Quid autem Machabæi? Horum enim nomina (49) Λόγος. Nicetas aliique addunt : λεχθεὶς ἐν (5) Toúc. Chrysan. codex, et Or. 2 addunt, (51) Ti 8, etc. Regg. et Colb. plures, Or. 2. Pass., (52) Natplwr. Sic omnes codices. In ed., rap- (53) Kal. Sic Reg. a. Deest in ed. (54) Telɛiwbértwr. • Qui sancto fine defuncti (55) Adroç. Verbum, id est, Christi fides, (56) Erraploon, etc. Idem docet Aug. passim
PG 35:913(τίνα γὰρ ὧν ἡ πρᾶξις ἔχει τὸ ἔνδοξον;) ἀλλ’ ἵνα δοξασθῶσιν οἱ εὐφημοῦντες, καὶ ζηλώσωσι τὴν ἀρετὴν οἱ ἀκούοντες, ὥσπερ κέντρῳ τῇ μνήμῃ πρὸς τὰ ἴσα διανιστάμενοι. Οὗτοι τίνες μὲν ὄντες, καὶ ὅθεν, καὶ ἐξ οἵας ὁρμώμενοι τὸ ἀπαρχῆς ἀγωγῆς καὶ παιδεύσεως, εἰς τοσοῦτον ἀρετῆς τε καὶ δόξης προεληλύθασιν, ὥστε καὶ ταῖς ἐτησίοις ταύταις τιμᾶσθαι πομπαῖς τε καὶ πανηγύρεσι, καὶ μείζονα τῶν ὁρωμένων τὴν περὶ αὐτῶν δόξαν ἐναποκεῖσθαι ταῖς ἁπάντων ψυχαῖς, ἡ περὶ αὐτῶν βίβλος δηλώσει τοῖς φιλομαθέσι καὶ φιλοπόνοις, ἡ περὶ τοῦ αὐτοκράτορα εἶναι τῶν παθῶν τὸν λογισμὸν φιλοσοφοῦσα, καὶ κύριον τῆς ἐπ’ ἄμφω ῥοπῆς, ἀρετήν τέ φημι καὶ κακίαν. Ἄλλοις τε γὰρ οὐκ ὀλίγοις ἐχρήσατο μαρτυρίοις, καὶ δὴ καὶ τοῖς τούτων ἀθλήμασιν· ἐμοὶ δὲ τοσοῦτον εἰπεῖν ἐξαρκέσει. Γ. Ἐλεάζαρ ἐνταῦθα, τῶν πρὸ Χριστοῦ παθόντων ἡ ἀπαρχὴ, ὥσπερ τῶν μετὰ Χριστὸν Στέφανος, ἀνὴρ ἱερεὺς καὶ πρεσβύτης, πολιὸς τὴν τρίχα, πολιὸς τὴν φρόνησιν·νοιαν, ὡς ἐκ πολλῶν δῆλον τῶν πρὸ ἐκείνου τετιμη- μένων. Β'. Ούκουν, ὅτι πρὸ τοῦ σταυροῦ, τοιοῦτοι περι- οπτέοι· ἀλλ' ὅτι κατὰ τὸν σταυρὸν, ἐπαινετέοι (57), καὶ τῆς ἐκ τῶν λόγων τιμῆς ἄξιοι· οὐχ ἵνα προσθή- την ἢ δόξαν λάβοιεν· (τίνα γὰρ (58) ὧν ἡ πρᾶξις ἔχει τὸ ἔνδοξον;) ἀλλ᾽ ἵνα δοξασθῶσιν οἱ εὐφημοῦντες, καὶ ζηλώσωσι τὴν ἀρετὴν οἱ ἀκούοντες, ὥσπερ κεν τρῳ τῇ μνήμῃ πρὸς τὰ ἴσα διανιστάμενοι. Οὗτοι τίνες μὲν ὄντες, καὶ ὅθεν, καὶ ἐξ οἴας ὁρμώμενοι τὸ ἀπαρ· χῆς ἀγωγῆς καὶ παιδεύσεως, εἰς τοσοῦτον ἀρετῆς τε (59) καὶ δόξης προεληλύθασιν, ὥστε καὶ ταῖς ἐτη σίοις ταύταις τιμᾶσθαι πομπαῖς τε καὶ πανηγύρεσι, καὶ μείζονα τῶν ὁρωμένων τὴν περὶ αὐτῶν δόξαν ἐν αποκεῖσθαι ταῖς ἁπάντων ψυχαῖς, ἡ περὶ αὐτῶν βί- Έλος (60) δηλώσει τοῖς φιλομαθέσι καὶ φιλοπόνοις, ἡ περὶ τοῦ αὐτοκράτορα εἶναι τῶν παθῶν τὸν λογισμόν φιλοσοφοῦσα, καὶ κύριον τῆς ἐπ' ἄμφω ῥοπῆς, ἀρε- τήν τέ φημι καὶ κακίαν (61). "Αλλοις τε γὰρ οὐκ ὀλίγοις ἐχρήσατο μαρτυρίοις, καὶ δὴ καὶ τοῖς τούτων ἀθλήμασιν· ἐμοὶ δὲ τοσοῦτον εἰπεῖν ἐξαρκέ- σει (02). Β Γ'. Ἐλεάζαρ ἐνταῦθα, τῶν πρὸ Χριστοῦ παθόντων ἀπαρχή (65), ὥσπερ τῶν μετὰ Χριστὸν Στέφα- νος (64), ἀνὴρ ἱερεὺς καὶ πρεσβύτης, πολιὸς τὴν τρί χα, πολιὸς τὴν φρόνησιν· πρότερον μὲν καὶ προθυό- μενος τοῦ λαοῦ, καὶ προσευχόμενος, νῦν δὲ καὶ τε λεώτατον θύμα (65) προσάγων ἑαυτὸν τῷ Θεῷ, παν- τὸς τοῦ λαοῦ καθάρσιον, προοίμιον ἀθλήσεως δεξιὸν, καὶ φθεγγομένη καὶ σιωπῶσα (66) παραίνεσις· προσάγων δὲ καὶ τοὺς ἑπτὰ παῖδας (67), τὰ τῆς ἑαυ τοῦ (68) παιδείας ἀποτελέσματα, θυσίαν ζῶσαν, ἁγίου, εὐάρεστον τῷ Θεῷ, πάσης νομικῆς ἱερουργίας λαμπροτέραν τε καὶ καθαρωτέραν. Τὰ γὰρ τῶν παί- δων (69), τῷ πατρὶ λογίζεσθαι, τῶν ἐννομωτάτων τε καὶ δικαιωτάτων. Παῖδες ἐκεῖ (70) γενναῖοι καὶ με- ἐπαινετοί. ἢ δόξα λάβοι· τίνων γάρ. τίς γάρ. ρὶ αὐτοκράτορος λογισμού, Ναι, ἀρετῆς... κακίας. κέσει. τῶν μαθητῶν δήπου τῷ διδασκάλω λογίζεσθαι. Τὰ γὰρ τῶν παίδων καὶ μαθητῶν κατορθώματα τῷ πατρὶ καὶ τῷ διδασκάλῳ ἀνατίθεσθαι δίκαιον. • -- ORATIO XV. IN MACHABORUM LAUDEM, - A rum, qui ante Christi adventum numeros omnes virtutis impleverunt, id citra Christi fidem esse consecutum. Quanquam enim Verbum suo postea tempore libere promulgatum est, puris tamen ani- mis etiam ante innotuit, quemadmodum ex multis, qui ante ipsum honoribus affecti sunt, liquido per- spici potest. sunt, quia antę, crucem tales exstiterunt: verum quia ad crucis normam vitæ sua rationes exege- runt, ideo laudandi, ac sermonum honore celebran - di : non ut ipsorum gloriæ quidquam acceda: (quid enim iis oratio afferre possit, quorum gloria ipsis actionibus rebusque gestis nititur ?); sed ut gloriam consequantur, qui eos laudant, ac virtu tem æmulentur, qui audiunt, ejusmodi nimirum commemoratione, quasi stimulis quibusdam, ad ea- rundem rerum studium excitati. Enimvero qui- nam hi fuerunt, et unde, atque ex quali primum disciplina et institutione in eam virtutis et glorie magnitudinem evaserint, ut tumn annuis his festis, et solemnibus pompis celebrentur, tum multo ma- jor, quam que oculis cernitur, eorum gloria in omnium animis coudita sit, studiosis ac diligenti- bus viris perspicue liber ille declarabit, qui ratio- nem perturbationibus animi imperare docet, in ejusque arbitrio esse, ut in utramvis partem, hoc illius auctor, tum pleraque alia testi- argumenti confirmationem attulit. Mihi vero hæc est, vel ad virtutem, vel ad vitium propendeamus. Nam libelli monia, tum borum quoque dimicationes ad hujus tantum d cere sufficiet. C † D II Mach. vi, 18. Act. vii, 58. Rom. xt, et Or. Editi, duo Coisl., Or. 2, et Combef., Ρar., clans, Gregorius hic intelligit Josephi librumn, Ilɛ- De imperatrice ratio- ne; quod ratio passionibus imperet, in quo libro totami Machabæðrum historiani exponit. Oliservat Billius, e primitiarum nomine appellari, non id solum quod ordine, sed id etiam quod pretio et dignitate primum est. Primitiæ itaque dicitur III. Hic Eleazarus *^, primitiæ eorum, qui ante Christum passi sunt, quemadmodum Stephanus eorum, qui post Christum, vir sacerdos et natu grandis, tum capillis tum prudentia canus : prius quidem pro populo sacrificia et preces adhibens, nunc autem seipsum quoque Deo offerens, perfectis- simam hostiam, ac totius populi expiatri- cem, faustum certaminis praeludium, loquens pari- ter ac tacens cohortatio: septemque insuper filios offerens, institutionis suæ fructum, hostiam viven- tem, sanctam, Deo placentem 58, omni legali sacrifi- cio clariorem et puriorem. Filiorum enim virtutes parentibus ascribere, æquissimum ac justissimum est. Ibi fortes et magnanini Gli, nobilis mratris nom 1. Eleazarus, non ut ordine primus, cum ante eum multi prophetæ ac justi viri pro pietate mortem sub- ierunt, sed ut praestantissimus. non solum oratione et doctrina, sed etiam integer- rimæ vitæ exemplo, homines ad virtutis studium excitant. Ni tas in expositione utrumque junxit : Filiorum enim et discipulorum virtutes parentibus et magistris a- scribere æquissimum est. › 11. Quocirca Machabæi non idcirco contemnendi (57) Επαινετέοι. Sic Regg. quinque, novem: Colb. (38) Η δόξαν λάβοιεν τίνα γάρ. Quinque Regg., (59) Ts. Sic plures niss. Deest in edit. (60) Η περὶ αὐτῶν βίβλος. « Liber de his tra- (61) 'Αρετήν... κακίαν. Duo lieg., Coisl. 1, Or. 2, (62) Εξαρκέσει. Duo Regg., Par., Conber., άρ- (63) Απαρχή. Coisl. 1, κορωνίς, ο fastigium. » (64) Στέφανος. Coisl. 1 præmittit, ἀπαρχή. (65) Θύμα. Coisl. 1, αἷμα, « sanguinem. (66) Φθεγγομένη καὶ σιωπῶσα. intelligit eos, qui, (67) Παῖδας. 4 Filios, nempe, spirituales. » (68) Eavrov. Reg. bin, Comb., Sav., autoū. (69) Τὰ γὰρ τῶν παίδων, etc. Coisl. 1, Τὰ γὰρ (70) Ἐκεῖ. Par.. ἐκεῖνοι, « illi Glit.
PG 35:914πρότερον μὲν καὶ προθυόμενος τοῦ λαοῦ, καὶ προσευχόμενος, νῦν δὲ καὶ τελεώτατον θῦμα προσάγων ἑαυτὸν τῷ Θεῷ, παντὸς τοῦ λαοῦ καθάρσιον, προοίμιον ἀθλήσεως δεξιὸν, καὶ φθεγγομένη καὶ σιωπῶσα παραίνεσις· προσάγων δὲ καὶ τοὺς ἑπτὰ παῖδας, τὰ τῆς ἑαυτοῦ παιδείας ἀποτελέσματα, θυσίαν ζῶσαν, ἁγίαν, εὐάρεστον τῷ Θεῷ, πάσης νομικῆς ἱερουργίας λαμπροτέραν τε καὶ καθαρωτέραν. Τὰ γὰρ τῶν παίδων, τῷ πατρὶ λογίζεσθαι, τῶν ἐννομωτάτων τε καὶ δικαιωτάτων.νοιαν, ὡς ἐκ πολλῶν δῆλον τῶν πρὸ ἐκείνου τετιμη- μένων. Β'. Ούκουν, ὅτι πρὸ τοῦ σταυροῦ, τοιοῦτοι περι- οπτέοι· ἀλλ' ὅτι κατὰ τὸν σταυρὸν, ἐπαινετέοι (57), καὶ τῆς ἐκ τῶν λόγων τιμῆς ἄξιοι· οὐχ ἵνα προσθή- την ἢ δόξαν λάβοιεν· (τίνα γὰρ (58) ὧν ἡ πρᾶξις ἔχει τὸ ἔνδοξον;) ἀλλ᾽ ἵνα δοξασθῶσιν οἱ εὐφημοῦντες, καὶ ζηλώσωσι τὴν ἀρετὴν οἱ ἀκούοντες, ὥσπερ κεν τρῳ τῇ μνήμῃ πρὸς τὰ ἴσα διανιστάμενοι. Οὗτοι τίνες μὲν ὄντες, καὶ ὅθεν, καὶ ἐξ οἴας ὁρμώμενοι τὸ ἀπαρ· χῆς ἀγωγῆς καὶ παιδεύσεως, εἰς τοσοῦτον ἀρετῆς τε (59) καὶ δόξης προεληλύθασιν, ὥστε καὶ ταῖς ἐτη σίοις ταύταις τιμᾶσθαι πομπαῖς τε καὶ πανηγύρεσι, καὶ μείζονα τῶν ὁρωμένων τὴν περὶ αὐτῶν δόξαν ἐν αποκεῖσθαι ταῖς ἁπάντων ψυχαῖς, ἡ περὶ αὐτῶν βί- Έλος (60) δηλώσει τοῖς φιλομαθέσι καὶ φιλοπόνοις, ἡ περὶ τοῦ αὐτοκράτορα εἶναι τῶν παθῶν τὸν λογισμόν φιλοσοφοῦσα, καὶ κύριον τῆς ἐπ' ἄμφω ῥοπῆς, ἀρε- τήν τέ φημι καὶ κακίαν (61). "Αλλοις τε γὰρ οὐκ ὀλίγοις ἐχρήσατο μαρτυρίοις, καὶ δὴ καὶ τοῖς τούτων ἀθλήμασιν· ἐμοὶ δὲ τοσοῦτον εἰπεῖν ἐξαρκέ- σει (02). Β Γ'. Ἐλεάζαρ ἐνταῦθα, τῶν πρὸ Χριστοῦ παθόντων ἀπαρχή (65), ὥσπερ τῶν μετὰ Χριστὸν Στέφα- νος (64), ἀνὴρ ἱερεὺς καὶ πρεσβύτης, πολιὸς τὴν τρί χα, πολιὸς τὴν φρόνησιν· πρότερον μὲν καὶ προθυό- μενος τοῦ λαοῦ, καὶ προσευχόμενος, νῦν δὲ καὶ τε λεώτατον θύμα (65) προσάγων ἑαυτὸν τῷ Θεῷ, παν- τὸς τοῦ λαοῦ καθάρσιον, προοίμιον ἀθλήσεως δεξιὸν, καὶ φθεγγομένη καὶ σιωπῶσα (66) παραίνεσις· προσάγων δὲ καὶ τοὺς ἑπτὰ παῖδας (67), τὰ τῆς ἑαυ τοῦ (68) παιδείας ἀποτελέσματα, θυσίαν ζῶσαν, ἁγίου, εὐάρεστον τῷ Θεῷ, πάσης νομικῆς ἱερουργίας λαμπροτέραν τε καὶ καθαρωτέραν. Τὰ γὰρ τῶν παί- δων (69), τῷ πατρὶ λογίζεσθαι, τῶν ἐννομωτάτων τε καὶ δικαιωτάτων. Παῖδες ἐκεῖ (70) γενναῖοι καὶ με- ἐπαινετοί. ἢ δόξα λάβοι· τίνων γάρ. τίς γάρ. ρὶ αὐτοκράτορος λογισμού, Ναι, ἀρετῆς... κακίας. κέσει. τῶν μαθητῶν δήπου τῷ διδασκάλω λογίζεσθαι. Τὰ γὰρ τῶν παίδων καὶ μαθητῶν κατορθώματα τῷ πατρὶ καὶ τῷ διδασκάλῳ ἀνατίθεσθαι δίκαιον. • -- ORATIO XV. IN MACHABORUM LAUDEM, - A rum, qui ante Christi adventum numeros omnes virtutis impleverunt, id citra Christi fidem esse consecutum. Quanquam enim Verbum suo postea tempore libere promulgatum est, puris tamen ani- mis etiam ante innotuit, quemadmodum ex multis, qui ante ipsum honoribus affecti sunt, liquido per- spici potest. sunt, quia antę, crucem tales exstiterunt: verum quia ad crucis normam vitæ sua rationes exege- runt, ideo laudandi, ac sermonum honore celebran - di : non ut ipsorum gloriæ quidquam acceda: (quid enim iis oratio afferre possit, quorum gloria ipsis actionibus rebusque gestis nititur ?); sed ut gloriam consequantur, qui eos laudant, ac virtu tem æmulentur, qui audiunt, ejusmodi nimirum commemoratione, quasi stimulis quibusdam, ad ea- rundem rerum studium excitati. Enimvero qui- nam hi fuerunt, et unde, atque ex quali primum disciplina et institutione in eam virtutis et glorie magnitudinem evaserint, ut tumn annuis his festis, et solemnibus pompis celebrentur, tum multo ma- jor, quam que oculis cernitur, eorum gloria in omnium animis coudita sit, studiosis ac diligenti- bus viris perspicue liber ille declarabit, qui ratio- nem perturbationibus animi imperare docet, in ejusque arbitrio esse, ut in utramvis partem, hoc illius auctor, tum pleraque alia testi- argumenti confirmationem attulit. Mihi vero hæc est, vel ad virtutem, vel ad vitium propendeamus. Nam libelli monia, tum borum quoque dimicationes ad hujus tantum d cere sufficiet. C † D II Mach. vi, 18. Act. vii, 58. Rom. xt, et Or. Editi, duo Coisl., Or. 2, et Combef., Ρar., clans, Gregorius hic intelligit Josephi librumn, Ilɛ- De imperatrice ratio- ne; quod ratio passionibus imperet, in quo libro totami Machabæðrum historiani exponit. Oliservat Billius, e primitiarum nomine appellari, non id solum quod ordine, sed id etiam quod pretio et dignitate primum est. Primitiæ itaque dicitur III. Hic Eleazarus *^, primitiæ eorum, qui ante Christum passi sunt, quemadmodum Stephanus eorum, qui post Christum, vir sacerdos et natu grandis, tum capillis tum prudentia canus : prius quidem pro populo sacrificia et preces adhibens, nunc autem seipsum quoque Deo offerens, perfectis- simam hostiam, ac totius populi expiatri- cem, faustum certaminis praeludium, loquens pari- ter ac tacens cohortatio: septemque insuper filios offerens, institutionis suæ fructum, hostiam viven- tem, sanctam, Deo placentem 58, omni legali sacrifi- cio clariorem et puriorem. Filiorum enim virtutes parentibus ascribere, æquissimum ac justissimum est. Ibi fortes et magnanini Gli, nobilis mratris nom 1. Eleazarus, non ut ordine primus, cum ante eum multi prophetæ ac justi viri pro pietate mortem sub- ierunt, sed ut praestantissimus. non solum oratione et doctrina, sed etiam integer- rimæ vitæ exemplo, homines ad virtutis studium excitant. Ni tas in expositione utrumque junxit : Filiorum enim et discipulorum virtutes parentibus et magistris a- scribere æquissimum est. › 11. Quocirca Machabæi non idcirco contemnendi (57) Επαινετέοι. Sic Regg. quinque, novem: Colb. (38) Η δόξαν λάβοιεν τίνα γάρ. Quinque Regg., (59) Ts. Sic plures niss. Deest in edit. (60) Η περὶ αὐτῶν βίβλος. « Liber de his tra- (61) 'Αρετήν... κακίαν. Duo lieg., Coisl. 1, Or. 2, (62) Εξαρκέσει. Duo Regg., Par., Conber., άρ- (63) Απαρχή. Coisl. 1, κορωνίς, ο fastigium. » (64) Στέφανος. Coisl. 1 præmittit, ἀπαρχή. (65) Θύμα. Coisl. 1, αἷμα, « sanguinem. (66) Φθεγγομένη καὶ σιωπῶσα. intelligit eos, qui, (67) Παῖδας. 4 Filios, nempe, spirituales. » (68) Eavrov. Reg. bin, Comb., Sav., autoū. (69) Τὰ γὰρ τῶν παίδων, etc. Coisl. 1, Τὰ γὰρ (70) Ἐκεῖ. Par.. ἐκεῖνοι, « illi Glit.
PG 35:915Παῖδες ἐκεῖ γενναῖοι καὶ μεγαλόψυχοι, μητρὸς εὐγενοῦς εὐγενῆ βλαστήματα, φιλότιμοι τῆς ἀληθείας ἀγωνισταὶ, τῶν Ἀντιόχου καιρῶν ὑψηλότεροι, τοῦ Μωϋσέως νόμου μαθηταὶ γνήσιοι, τῶν πατρίων ἐθῶν ἀκριβεῖς φύλακες ἀριθμὸς τῶν παρ’ Ἑβραίοις ἐπαινουμένων, τῷ τῆς ἑβδοματικῆς ἀναπαύσεως μυστηρίῳ τιμώμενος, ἓν πνέοντες, πρὸς ἓν βλέποντες, μίαν ζωῆς ὁδὸν εἰδότες, τὸν ὑπὲρ τοῦ Θεοῦ θάνατον, οὐχ ἧττον ἀδελφοὶ τὰς ψυχὰς ἢ τὰ σώματα, ζηλοτυποῦντες ἀλλήλους τῆς τελευτῆς, (ὢ τοῦ θαύματος) προαρπάζοντες ὥσπερ θησαυροὺς τὰς βασάνους, τοῦ παιδαγωγοῦ νόμου προκινδυνεύοντες, οὐ τὰς προσαγομένας τῶν βασάνων μᾶλλον φοβούμενοι, ἢ τὰς λειπομένας ἐπιζητοῦντες· ἓν τοῦτο φοβούμενοι μόνον, μὴ ἀπείπῃ κολάζων ὁ τύραννος, καὶ ἀπέλθωσί τινες αὐτῶν ἀστεφάνωτοι, καὶ διαζευχθῶσι τῶν ἀδελφῶν ἄκοντες, καὶ τὴν κακὴν νίκην νικήσωσι τὸ μὴ παθεῖν κινδυνεύσαντες. Δ. Μήτηρ ἐκεῖ νεανικὴ καὶ γενναία, φιλόπαις ὁμοῦ καὶ φιλόθεος, καὶ τὰ μητρῷα σπλάγχνα σπαρασσομένη παρὰ τὸ εἰκὸς τῆς φύσεως. Οὐ γὰρ πάσχοντας ἠλέει τοὺς παῖδας, ἀλλ’ ἠγωνία τὸ μὴ παθεῖν·γαλόψυχοι, μητρὸς εὐγενοῦς εὐγενῆ βλαστήματα, φι- Β ραννος, καὶ ἀπέλθωσί τινες αὐτῶν ἀστεφάνωτο:, Ο Ο λότιμοι τῆς ἀληθείας ἀγωνισταί, τῶν Ἀντιόχου (71) καιρῶν ὑψηλότεροι, τοῦ Μωϋσέως νόμου (72) μαθη ταὶ γνήσιοι, τῶν πατρίων ἐθῶν ἀκριβεῖς φύλακες, ἀριθμὸς τῶν παρ' Εβραίοις ἐπαινουμένων, τῷ τῆς (75) ἑβδοματικῆς ἀναπαύσεως μυστηρίῳ τιμώ. μενος, ἐν πνέοντες, πρὸς ἐν βλέποντες, μίαν ζωῆς ὁδὸν εἰδότες (74), τὸν ὑπὲρ τοῦ Θεοῦ (75) θάνατον, οὐχ ἧττον ἀδελφοὶ τὰς ψυχὰς ἢ τὰ σώματα, ζηλοτυ ποῦντες ἀλλήλους (76) τῆς τελευτῆς, (ὦ τοῦ θαύμα τος ! ) προαρπάζοντες ὥσπερ θησαυροὺς τὰς βασά- νους, τοῦ παιδαγωγού νόμου προκινδυνεύοντες, οὐ τὰς προσαγομένας τῶν βασάνων (77) μᾶλλον φοβού μενοι, ἢ τὰς λειπομένας ἐπιζητοῦντες· ἐν τοῦτο φου βούμενο: (78) μόνον, μὴ ἀπείπῃ κολάζων ὁ τύ καὶ διαζευχθῶσι τῶν ἀδελφῶν ἄκοντες, καὶ τὴν κα πὴν νίκην (79 νικήσωσι τὸ μὴ παθεῖν κινδυνεύ σαντες (80). Δ'. Μήτηρ ἐκεῖ (81) νεανικὴ καὶ γενναία, φιλόπαις ὁμοῦ καὶ φιλόθεος, καὶ τὰ μητρώα σπλάγχνα σπαρασσομένη παρὰ τὸ εἰκὸς τῆς φύσεως. Οὐ γὰρ πά σχοντας ἡλέει τοὺς παῖδας, ἀλλ' ἡγωνία τὸ μὴ παθεῖν οὐδὲ τοὺς ἀπελθόντας επόθει μᾶλλον, ἢ προστεθῆναι τοὺς ὑπολειφθέντας ηὔχετο· καὶ τούτων ἦν αὐτῇ πλείων ὁ λόγος, ἢ τῶν μεταστάντων. Τῶν μὲν γὰρ ἀμφίβολος ἡ πάλη, τῶν δὲ ἀσφαλής ή κατάλυσις - καὶ τοὺς μὲν ἤδη Θεῷ παρετίθετο, τοὺς δὲ ὅπως λά 6η Θεὸς ἐφρόντιζεν. Ο ψυχῆς ἀνδρείας ἐν γυναικείῳ τῷ σώματι! ὢ θαυμασίας επιδόσεως καὶ μεγαλοψύ χου (82) ! ὢ τῆς ᾿Αβραμιαίου (83) θυσίας ἐκείνης εἰ μή τι τολμητέον, καὶ μεῖζον (84) ! Ο μὲν γὰρ ἕνα προσάγει προθύμως, εἰ καὶ τὸν μονογενῆ, καὶ τὸν ἐκ τῆς ἐπαγγελίας, καὶ εἰς ἂν ἡ ἐπαγγελία· καὶ τὸ μείζον, ὅτι μὴ τοῦ γένους μόνον, ἀλλὰ καὶ τῶν τοι- ούτων θυμάτων, ἀπαρχὴ καὶ ρίζα καθίσταται· ἡ δὲ δῆμον ὅλων (85) παίδων καθιέρωσε τῷ Θεῷ, νικήσασα καὶ μητέρας, καὶ ἱερέας, τοῖς θύμασι (86) προθύ μοις εἰς σφαγὴν, ὁλοκαυτώμασι λογικοῖς, ἱερείοις ἐπειγομένοις· ἡ μαστούς παρεδείκνυ (87), καὶ ἀνα- τροφῆς ὑπεμίμνησκε, καὶ προέτεινε τὴν πολιὰν, καὶ Αβραμιαίας. - μων. λοι. ἀλλήλων τελευτήν. εὐλαβούμενοι. όντες. μείζων. Μήτηρ δ' αὖθ' ἑτέρωθεν οδύρετο δακρυχέουσα, S. GREGORII THEOLOGI :bilis soboles, alacres veritatis pugiles, Antiochi A temporibus sublimiores, sinceri Mosaicæ legis di- scipuli, seduli patriorum rituum custodes numero septem, qui numerus apud Hebræos in laude est, otpote septenariæ quietis mysterio coornatus, unum spirantes, unum spectantes, unum ad vitam iter, hoc est mortem pro lege Dei oppetitam, agno- scentes, non minus animis quam corporibus fra- tres, mortis causa inter se æmuli (o rem adınira- bilem !), tormenta, non secus ac tiresauros quosdam, præripientes, ac pro magistra lege periculum sus- cipientes: admota tormenta non magis formi- dantes, quam quæ supererant, requirentes : urum ɓoc metuentes, ne fessus tyrannus finem cruciandi faceret, sicque nonnulli ex ipsis coronæ expertes abscederent, atque a fratribus inviti disjungerentur, ac malam victoriam referrent, eo videlicet adducti, ut periculum esset, ne non cruciarentur. IV. Illic fortis et strenua mater, filiorum simul et Dei amans, atque ita affecta, ut materna ipsius viscera præter naturæ morem distorquerentur. Non enim filiorum, qui supplicio afficiebantur, vicem dolebat : verum sollicito atque anxio animo erat, me non ipsis supplicium inferretur : nec eos, qui excesserant, magis desiderabat, quam reliquos il- lis adjungi optabat: ac de his in majori cura erat, quam de illis, qui jam e vita migrarant. fòrum enim dubium atque anceps certamen erat: illorum autem securus vitæ exitus. Atque illos quidem jam Deo commendarat, hos autem ut Deus acciperet, Faborabat. virilem animum in muliebri corpore! O praeclarum et admirandum munus! sacrifi- čium, Abrahæ sacrificio (vereor ne hoc a me audacius dicatur) majus ac præstantius! Ille enim unum alacri animo obtulit, quanquam unigenitum, et divinitus promissum, imo ad quem promissio ipsa referebatur; quodque majus est, quia non ge- neris tantum sui, verum omnium etiam hujusmodi hostiarum primitive, et radix exstitit: hæc autem populum universorum filiorum Deo consecravit; in C De voce hac vide quæ plene doctis- facientes. In aliis, Par., Pass., Gabr., Comb., Comb. Deest in edit. liberalitatis.▸ edit. Didot, sub voce. EDIT. lius), c universum populum filiorum, id est, « - nes iilios. » necem prompte, atque alacriter accedentium, holo- caustorum ratione præditorum, hostiarumque omni festinatione ad Janienam properantium multitudine superavit. › mutuata videntur ex Homer, Iliad. XXII, vers. 79, et seq., ubi Hecuba Hectorem filium, ne cum Achille certamen ineat, dehortatur : [etc. Mater autem rursus ex alia parte lugebat lacrymans, Tefco (74) Αντιόχου. Is Antiochus Εpiphanes. (72) Του Μωϋσέως νόμου. ΑΙ., τοῦ Μωϋσέως νό- D simeque disseruit C. B. Hase in Stephani Thesauro (73) Τῆς. Male, τῶν, in edit. (74) Ειδότες. Coisl. 1, Gabr., ὁδεύσαντες, « iter (75) Θεοῦ. Pass., Χριστοῦ. (76) Αλλήλους. In quibusdam, ἀλλήλους ἄλλη (77) Των βασάνων. Deest in sex Reg. et Coisl. 2. Pass., βασάνους. (78) Φοβούμενοι. Quinque Regg., Coisl. 2, Or. 2, (79) Νίκην. Sic sex Regg., Coisl. 1, Pass., Par., (80) Κινδυνεύσαντες. In quibusdam, κινδυνεύ- (81) Ἐκεῖ. Par., ἐκείνη, « haec. (82) Μεγαλοψύχου. • Magnifici anini, profuse (83) 'Αβραμιαίου. Reg. c, Or. 9, Sav., Comb.g (84) Μείζον. Sic Reg. a, ph, Par., Gabr. In ed., (85) Ολων. Οr. 2, Par., Comb., ὅλον [longe me- (36) Τοῖς θύμασι, etc. Billius : « Victimarum ad (87) Μαστούς παρεδείκνυ, etc. Haec a Gregorio
PG 35:916οὐδὲ τοὺς ἀπελθόντας ἐπόθει μᾶλλον, ἢ προστεθῆναι τοὺς ὑπολειφθέντας ηὔχετο· καὶ τούτων ἦν αὐτῇ πλείων ὁ λόγος, ἢ τῶν μεταστάντων. Τῶν μὲν γὰρ ἀμφίβολος ἡ πάλη, τῶν δὲ ἀσφαλὴς ἡ κατάλυσις· καὶ τοὺς μὲν ἤδη Θεῷ παρετίθετο, τοὺς δὲ ὅπως λάβῃ Θεὸς ἐφρόντιζεν. Ὢ ψυχῆς ἀνδρείας ἐν γυναικείῳ τῷ σώματι ὢ θαυμασίας ἐπιδόσεως καὶ μεγαλοψύχου ὢ τῆς Ἀβραμιαίου θυσίας ἐκείνης εἰ μή τι τολμητέον, καὶ μεῖζον Ὁ μὲν γὰρ ἕνα προσάγει προθύμως, εἰ καὶ τὸν μονογενῆ, καὶ τὸν ἐκ τῆς ἐπαγγελίας, καὶ εἰς ὃν ἡ ἐπαγγελία· καὶ τὸ μεῖζον, ὅτι μὴ τοῦ γένους μόνον, ἀλλὰ καὶ τῶν τοιούτων θυμάτων, ἀπαρχὴ καὶ ῥίζα καθίσταται· ἡ δὲ δῆμον ὅλων παίδων καθιέρωσε τῷ Θεῷ, νικήσασα καὶ μητέρας, καὶ ἱερέας, τοῖς θύμασι προθύμοις εἰς σφαγὴν, ὁλοκαυτώμασι λογικοῖς, ἱερείοις ἐπειγομένοις· ἣ μαστοὺς παρεδείκνυ, καὶ ἀνατροφῆς ὑπεμίμνησκε, καὶ προέτεινε τὴν πολιὰν, καὶ τὸ γῆρας ἀνθ’ ἱκετηρίας προὐβάλλετο· οὐ σωτηρίαν ζητοῦσα, τὸ δὲ παθεῖν ἐπείγουσα, καὶ κίνδυνον ἡγουμένη τὴν ἀναβολὴν, οὐ τὸν θάνατον· ἣν οὐδὲν ἔκαμψεν, οὐδὲ ἐμαλάκισεν, οὐδὲ ἀτολμοτέραν ἐποίησεν·γαλόψυχοι, μητρὸς εὐγενοῦς εὐγενῆ βλαστήματα, φι- Β ραννος, καὶ ἀπέλθωσί τινες αὐτῶν ἀστεφάνωτο:, Ο Ο λότιμοι τῆς ἀληθείας ἀγωνισταί, τῶν Ἀντιόχου (71) καιρῶν ὑψηλότεροι, τοῦ Μωϋσέως νόμου (72) μαθη ταὶ γνήσιοι, τῶν πατρίων ἐθῶν ἀκριβεῖς φύλακες, ἀριθμὸς τῶν παρ' Εβραίοις ἐπαινουμένων, τῷ τῆς (75) ἑβδοματικῆς ἀναπαύσεως μυστηρίῳ τιμώ. μενος, ἐν πνέοντες, πρὸς ἐν βλέποντες, μίαν ζωῆς ὁδὸν εἰδότες (74), τὸν ὑπὲρ τοῦ Θεοῦ (75) θάνατον, οὐχ ἧττον ἀδελφοὶ τὰς ψυχὰς ἢ τὰ σώματα, ζηλοτυ ποῦντες ἀλλήλους (76) τῆς τελευτῆς, (ὦ τοῦ θαύμα τος ! ) προαρπάζοντες ὥσπερ θησαυροὺς τὰς βασά- νους, τοῦ παιδαγωγού νόμου προκινδυνεύοντες, οὐ τὰς προσαγομένας τῶν βασάνων (77) μᾶλλον φοβού μενοι, ἢ τὰς λειπομένας ἐπιζητοῦντες· ἐν τοῦτο φου βούμενο: (78) μόνον, μὴ ἀπείπῃ κολάζων ὁ τύ καὶ διαζευχθῶσι τῶν ἀδελφῶν ἄκοντες, καὶ τὴν κα πὴν νίκην (79 νικήσωσι τὸ μὴ παθεῖν κινδυνεύ σαντες (80). Δ'. Μήτηρ ἐκεῖ (81) νεανικὴ καὶ γενναία, φιλόπαις ὁμοῦ καὶ φιλόθεος, καὶ τὰ μητρώα σπλάγχνα σπαρασσομένη παρὰ τὸ εἰκὸς τῆς φύσεως. Οὐ γὰρ πά σχοντας ἡλέει τοὺς παῖδας, ἀλλ' ἡγωνία τὸ μὴ παθεῖν οὐδὲ τοὺς ἀπελθόντας επόθει μᾶλλον, ἢ προστεθῆναι τοὺς ὑπολειφθέντας ηὔχετο· καὶ τούτων ἦν αὐτῇ πλείων ὁ λόγος, ἢ τῶν μεταστάντων. Τῶν μὲν γὰρ ἀμφίβολος ἡ πάλη, τῶν δὲ ἀσφαλής ή κατάλυσις - καὶ τοὺς μὲν ἤδη Θεῷ παρετίθετο, τοὺς δὲ ὅπως λά 6η Θεὸς ἐφρόντιζεν. Ο ψυχῆς ἀνδρείας ἐν γυναικείῳ τῷ σώματι! ὢ θαυμασίας επιδόσεως καὶ μεγαλοψύ χου (82) ! ὢ τῆς ᾿Αβραμιαίου (83) θυσίας ἐκείνης εἰ μή τι τολμητέον, καὶ μεῖζον (84) ! Ο μὲν γὰρ ἕνα προσάγει προθύμως, εἰ καὶ τὸν μονογενῆ, καὶ τὸν ἐκ τῆς ἐπαγγελίας, καὶ εἰς ἂν ἡ ἐπαγγελία· καὶ τὸ μείζον, ὅτι μὴ τοῦ γένους μόνον, ἀλλὰ καὶ τῶν τοι- ούτων θυμάτων, ἀπαρχὴ καὶ ρίζα καθίσταται· ἡ δὲ δῆμον ὅλων (85) παίδων καθιέρωσε τῷ Θεῷ, νικήσασα καὶ μητέρας, καὶ ἱερέας, τοῖς θύμασι (86) προθύ μοις εἰς σφαγὴν, ὁλοκαυτώμασι λογικοῖς, ἱερείοις ἐπειγομένοις· ἡ μαστούς παρεδείκνυ (87), καὶ ἀνα- τροφῆς ὑπεμίμνησκε, καὶ προέτεινε τὴν πολιὰν, καὶ Αβραμιαίας. - μων. λοι. ἀλλήλων τελευτήν. εὐλαβούμενοι. όντες. μείζων. Μήτηρ δ' αὖθ' ἑτέρωθεν οδύρετο δακρυχέουσα, S. GREGORII THEOLOGI :bilis soboles, alacres veritatis pugiles, Antiochi A temporibus sublimiores, sinceri Mosaicæ legis di- scipuli, seduli patriorum rituum custodes numero septem, qui numerus apud Hebræos in laude est, otpote septenariæ quietis mysterio coornatus, unum spirantes, unum spectantes, unum ad vitam iter, hoc est mortem pro lege Dei oppetitam, agno- scentes, non minus animis quam corporibus fra- tres, mortis causa inter se æmuli (o rem adınira- bilem !), tormenta, non secus ac tiresauros quosdam, præripientes, ac pro magistra lege periculum sus- cipientes: admota tormenta non magis formi- dantes, quam quæ supererant, requirentes : urum ɓoc metuentes, ne fessus tyrannus finem cruciandi faceret, sicque nonnulli ex ipsis coronæ expertes abscederent, atque a fratribus inviti disjungerentur, ac malam victoriam referrent, eo videlicet adducti, ut periculum esset, ne non cruciarentur. IV. Illic fortis et strenua mater, filiorum simul et Dei amans, atque ita affecta, ut materna ipsius viscera præter naturæ morem distorquerentur. Non enim filiorum, qui supplicio afficiebantur, vicem dolebat : verum sollicito atque anxio animo erat, me non ipsis supplicium inferretur : nec eos, qui excesserant, magis desiderabat, quam reliquos il- lis adjungi optabat: ac de his in majori cura erat, quam de illis, qui jam e vita migrarant. fòrum enim dubium atque anceps certamen erat: illorum autem securus vitæ exitus. Atque illos quidem jam Deo commendarat, hos autem ut Deus acciperet, Faborabat. virilem animum in muliebri corpore! O praeclarum et admirandum munus! sacrifi- čium, Abrahæ sacrificio (vereor ne hoc a me audacius dicatur) majus ac præstantius! Ille enim unum alacri animo obtulit, quanquam unigenitum, et divinitus promissum, imo ad quem promissio ipsa referebatur; quodque majus est, quia non ge- neris tantum sui, verum omnium etiam hujusmodi hostiarum primitive, et radix exstitit: hæc autem populum universorum filiorum Deo consecravit; in C De voce hac vide quæ plene doctis- facientes. In aliis, Par., Pass., Gabr., Comb., Comb. Deest in edit. liberalitatis.▸ edit. Didot, sub voce. EDIT. lius), c universum populum filiorum, id est, « - nes iilios. » necem prompte, atque alacriter accedentium, holo- caustorum ratione præditorum, hostiarumque omni festinatione ad Janienam properantium multitudine superavit. › mutuata videntur ex Homer, Iliad. XXII, vers. 79, et seq., ubi Hecuba Hectorem filium, ne cum Achille certamen ineat, dehortatur : [etc. Mater autem rursus ex alia parte lugebat lacrymans, Tefco (74) Αντιόχου. Is Antiochus Εpiphanes. (72) Του Μωϋσέως νόμου. ΑΙ., τοῦ Μωϋσέως νό- D simeque disseruit C. B. Hase in Stephani Thesauro (73) Τῆς. Male, τῶν, in edit. (74) Ειδότες. Coisl. 1, Gabr., ὁδεύσαντες, « iter (75) Θεοῦ. Pass., Χριστοῦ. (76) Αλλήλους. In quibusdam, ἀλλήλους ἄλλη (77) Των βασάνων. Deest in sex Reg. et Coisl. 2. Pass., βασάνους. (78) Φοβούμενοι. Quinque Regg., Coisl. 2, Or. 2, (79) Νίκην. Sic sex Regg., Coisl. 1, Pass., Par., (80) Κινδυνεύσαντες. In quibusdam, κινδυνεύ- (81) Ἐκεῖ. Par., ἐκείνη, « haec. (82) Μεγαλοψύχου. • Magnifici anini, profuse (83) 'Αβραμιαίου. Reg. c, Or. 9, Sav., Comb.g (84) Μείζον. Sic Reg. a, ph, Par., Gabr. In ed., (85) Ολων. Οr. 2, Par., Comb., ὅλον [longe me- (36) Τοῖς θύμασι, etc. Billius : « Victimarum ad (87) Μαστούς παρεδείκνυ, etc. Haec a Gregorio
PG 35:918οὐκ ἀρθρέμβολα προτεινόμενα, οὐ τροχοὶ προβαλλόμενοι, οὐ τροχαντῆρες, οὐ καταπέλται, οὐκ ἀκμαὶ σιδηρῶν ὀνύχων, οὐ ξίφη θηγόμενα, οὐ λέβητες ζέοντες, οὐ πῦρ ἐγειρόμενον, οὐ τύραννος ἀπειλῶν, οὐ δῆμος, οὐ δορυφόρος κατεπείγων, οὐ γένος ὁρώμενον, οὐ μέλη διασπώμενα, οὐ σάρκες ξαινόμεναι, οὐχ αἵματος ὀχετοὶ ῥέοντες, οὐ νεότης δαπανωμένη, οὐ τὰ παρόντα δεινὰ, οὐ τὰ προσδοκώμενα χαλεπά· καὶ ὃ τοῖς ἄλλοις βαρύτατόν ἐστιν ἐν τοῖς τοιούτοις, ἡ τοῦ κινδύνου παρέκτασις, τοῦτο ἐκείνῃ τὸ κουφότατον ἦν· ἐνετρύφα γὰρ τῷ θεάματι· καὶ γάρ πως καὶ τριβὴν ἐνεποίει τοῖς πάθεσιν, οὐ τὸ ποικίλον τῶν προσαγομένων βασάνων μόνον, ὧν πασῶν, ὡς οὐδὲ εἷς μιᾶς, κατεφρόνουν· ἀλλὰ καὶ οἱ τοῦ διώκτου λόγοι πολυειδεῖς ὄντες, ὑβρίζοντος, ἀπειλοῦντος, θωπεύοντος· τί γὰρ οὐ κινοῦντος πρὸς τὸ τυχεῖν ὧν ἤλπιζε; Ε. Καὶ μέντοι καὶ τῶν παίδων αἱ πρὸς τὸν τύραννον ἀποκρίσεις, τοσοῦτον ἔχουσαι τὸ σοφὸν ὁμοῦ καὶ γενναῖον, ὥστε μικρὰ μὲν εἶναι πρὸς τὴν ἐκείνων καρτερίαν ἅπαντα τὰ τῶν ἄλλων καλὰ εἰς ἓν συναχθέντα· μικρὰν δὲ τὴν καρτερίαν πρὸς τὴν ἐκείνων ἐν λόγοις σύνεσιν·τὸ γῆρας ἀνθ' (88) ἱκετηρίας προβάλλετο· οὐ σω- τηρίαν ζητοῦσα, τὸ δὲ παθεῖν ἐπείγουσα, καὶ κίνδυ τον ἡγουμένη τὴν ἀναβολὴν, οὐ τὸν θάνατον· ἦν οὐ δὲν ἔκαμψεν, οὐδὲ ἐμαλάκισεν (89), οὐδὲ ἀτολμυτέ- ραν (90) ἐποίησεν· οὐκ ἀρθρέμβολα (91) προτεινόμενα, οὐ τροχοί προβαλλόμενοι, οὐ τροχαντήρες, οὐ κατα- πέλται, οὐκ ἀκμαὶ σιδηρῶν ὀνύχων, οὐ ξίφη θηγόμε- να, οὐ λέβητες ζέοντες (92), οὐ πῦρ ἐγειρόμενον, οὐ τύραννος ἀπειλῶν, οὐ δῆμος, οὐ δορυφόρος κατεπεί γων (93), οὐ γένος δρώμενον, οὐ μέλη διασπώμενα, οὐ σάρκες ξαινόμεναι, οὐχ αἵματος σχετοὶ ῥέοντες, οὐ νεότης δαπανωμένη, οὐ τὰ παρόντα δεινὰ, οὐ τὰ ποροσδοκώμενα χαλεπά (94)· καὶ τοῖς ἄλλοις βαρύ τατόν ἐστιν (95) ἐν τοῖς τοιούτοις, ἡ τοῦ κινδύνου παρέκτασις, τοῦτο ἐκείνῃ τὸ κουφότατον ἦν· ἐντρύ φα γὰρ τῷ θεάματι· καὶ γάρ πως καὶ τριβὴν ἐνεποίει τοῖς πάθεσιν, οὐ τὸ ποικίλον τῶν προσαγομένων βα- σάνων μόνον, ὧν πασῶν, ὡς οὐδὲ εἰς μιᾶς, κατεφρό νουν· ἀλλὰ καὶ οἱ τοῦ διώκτου λόγοι πολυειδεῖς ὄν τες, ὑβρίζοντος, ἀπειλοῦντος, θωπεύοντος· τί γὰρ οὐ κινοῦντος πρὸς τὸ τυχεῖν ὧν ἤλπιζε ; Ε΄. Καὶ μέντοι καὶ τῶν παίδων αἱ πρὸς τὸν τύραν- νον ἀποκρίσεις, τοσοῦτον ἔχουσαι τὸ σοφὸν ὁμοῦ (96) καὶ γενναῖον, ὥστε μικρὰ (97) μὲν εἶναι πρὸς τὴν ἐκεί νων καρτερίαν ἅπαντα τὰ τῶν ἄλλων καλὰ εἰς ἓν συν- αχθέντα· μικρὰν δὲ τὴν καρτερίαν πρὸς τὴν ἐκείνων ἐν λόγοις σύνεσιν· καὶ τῶν αὐτῶν εἶναι μόνων, πάσχειν τε οὕτω καὶ φιλοσοφεῖν ἐν ταῖς ἀποκρίσεσι πρὸς τὰς στοῦ διώκοντος ἀπειλάς, καὶ τοὺς προτεινομένους φό- τους, ὧν οὐδενὸς ἡττῶντο οἱ γενναῖοι παῖδες, καὶ ἡ γεν- ναιοτέρα τεκοῦσα· πάντων δὲ ἑαυτὴν ὑπεράνω θεῖσα, καὶ τῷ φίλτρῳ τὸν θυμόν μίξασα, καλὸν ἐντάφιον δίδω σι τοῖς παισὶν ἑαυτὴν, ἐπαπελθοῦσα τοῖς προαπελθοῦ σι· καὶ τοῦτο πῶς; ἑκουσίως ἐπὶ τοὺς κινδύνους χω- ρήσασα (98) · καὶ μεθ᾽ οἷων τῶν ἐπιταφίων; Καλοὶ μὲν γὰρ καὶ οἱ τῶν παίδων πρὸς τὸν τύραννον λόγοι, καὶ καλῶν κάλλιστοι· πῶς γὰρ οὔ ; μεθ' ὧν παρετάξαντο, καὶ οἷς τὸν τύραννον ἔβαλον (99) καλλίους δὲ • (ου) Ατοιμοτέραν. ἀπαλλατέραν ἀπαλωτέραν. οὐ τροχαντήρες, πουm οὐ καταπέλται, θῆρες ζέοντες, δορυφόρος, οὐ δήμιος κατεπείγων, ἐμοί. σῶμα ψαύσειεν ἄναγνον ἀγνοῦ καὶ γενναίου σώμα τος· « - ORATIO XV. IN MACHABAÆORUM LAUDEM. A quo sane, tum matres, tum sacerdotes, victimis ad B necem alacribus, holocaustis ratione præditis, ho- stiis ad lanienam properantibus, superavit. Atque ubera quidem illis ostentabat, et puerilem educa- tionem in memoriam revocabat, canitiemque ipsam protendebat, ac seniles annos, supplicis cujusdam orationis loco, proferebat; non, ut illi vitæ suæ consulerent, quærens, sed ad subeundos cruciatus adurgens, ac mortis dilationem, non autem mor- tem, periculosam esse existimans. Cujus animi ro- bur atque constantiam nihil flectere et emollire ac debilitare potuit; non instrumenta luxandis artu- bus accommodata, quæ in medium proferebantur, non rotæ quæ proponebantur, non exquisitissima quæque tormentorum genera, non ferrearum ungularum acies, nion enses qui acuebantur, non ferventes ollæ, non ignis qui excitabatur, non tyranni minæ, non populus, non urgens sa- telles, non generis aspectus, non membra quæ di- scerpebantur, non carnes quæ lacerabantur, non sanguinis defluentes rivi, non juvenilis ætas quæ absumebatur, non prasentia mala, non impendentes acerbitates. Quin etiam, ipsa periculi mora, quæ aliis in hujusmodi rebus gravissima esse solet, levissima ili videbatur. Ex hoc enim spectaculo in- eredibili quadam voluptate perfundebatur. Moram quippe suppliciis quodammodo afferebat, non ipsa tantum tormentorum, quæ admovebantur, varietas, quæ omnia illi animosius aspernabantur, quam quivis alius unum eorum vel levius tolerasset: verum etiam multiplices tyranni sermones, nunc con- tumeliis utentis, nunc minas intentantis, nunc blanditias adhibentis: quid enim non movit, ut id, quod sperabat, assequeretur? G Par., Jes. In Par. ed. deest. Par., [men- dose]. Montac., non rolæ : trochaniores : non calapella. Quæ omnia textoria instrumenta. non lebetes, non furentes bestia. Sic etiam reddiderat Billius, quamvis nulla sit be- stiarum mentio in Machabæis. Reg. a, c, d, Coisl. 2, et Or. 2, abjecto Labent, πon urgens carni- V. At vero in filiorum ad tyrannum responsis tantum sapientiæ animique magnitudinis inerat, ut et aliorum omnium praeclara facinora in unum Jocuin collata, præ eorum constantia et fortitudine, perexigua et minuta videri necesse sit : et rursus fortitudinis atque constantiæ laus parva futura sit, si cum sapientissimis eorum sermonibus compare- tur : adeo ut illorum hæc laus propria sit, quod ¡idem, et ita cruciatus exceperint, et tantam sapien- tiam exercuerint in responsionibus ad persecutoris minas, injectosque suppliciorum terrores, quorum nulli, nec fortes filii, nec fortior mater succubuit. Quin potius ipsa supra omnia sese collocans, impe- tumque animi cum amore commiscens, pulchri cujusdam funebris muneris loco, seipsam liberis D obtulit, ac prægressos secula est : idque quonamn pacto? sua sponte ad supplicia gradiens et cum fex. : Non male. Carnificum, enim erat urgere, ut Antiochi jussa perficerentur; non certe ipsa turba Machabæos urgebat. etc. Or. 2, etc. In ed., ne purum ac generosum corpus ab impuro corpore autrectaretur. Sed hæc temere hic sunt assula. (88) 'Ανθ'. lla sex Reg., Coisl. 1, Or. 2, Pass.r (39) Ἐμαλάκισεν. Sav., ἐμαλάκισαν. (91) Οὐκ ἀρθρέμβολα. « Non fidiculæ : οὐ τροχοί, (92) Λέβητες ζέοντες. In uno coll., οὐ λέβητες, οὐ (93) Οὐ δῆμος, οὐ δορυφόρος κατεπείγων. (94) Χαλεπά. Deest in plerisque. (95) Έστιν. Deest in sex Reg., Coisl. 2, Or. 2, (96) 'Ομοῦ. Sic sex Reg., plures Colb., Coisl. 2, (97) Μικρά. Quinque Reg. et Coisl. 2, μικρόν (98) Χωρήσασα. 1n editis sequitur : ὡς ἂν μηδὲ (99) Ἔβαλον. In quibusdam, έβαλλον.
PG 35:919καὶ τῶν αὐτῶν εἶναι μόνων, πάσχειν τε οὕτω καὶ φιλοσοφεῖν ἐν ταῖς ἀποκρίσεσι πρὸς τὰς τοῦ διώκοντος ἀπειλὰς, καὶ τοὺς προτεινομένους φόβους, ὧν οὐδενὸς ἡττῶντο οἱ γενναῖοι παῖδες, καὶ ἡ γενναιοτέρα τεκοῦσα· πάντων δὲ ἑαυτὴν ὑπεράνω θεῖσα, καὶ τῷ φίλτρῳ τὸν θυμὸν μίξασα, καλὸν ἐντάφιον δίδωσι τοῖς παισὶν ἑαυτὴν, ἐπαπελθοῦσα τοῖς προαπελθοῦσι· καὶ τοῦτο πῶς; ἑκουσίως ἐπὶ τοὺς κινδύνους χωρήσασα· καὶ μεθ’ οἵων τῶν ἐπιταφίων; Καλοὶ μὲν γὰρ καὶ οἱ τῶν παίδων πρὸς τὸν τύραννον λόγοι, καὶ καλῶν κάλλιστοι· πῶς γὰρ οὔ; μεθ’ ὧν παρετάξαντο, καὶ οἷς τὸν τύραννον ἔβαλον· καλλίους δὲ καὶ οἱ τῆς μητρὸς, καὶ παρακλητικοὶ πρότερον, καὶ ὕστερον ἐπιτάφιοι. Τίνες οὖν οἱ τῶν παίδων λόγοι; Καλὸν γὰρ ἀπομνημονεῦσαι καὶ τούτων ὑμῖν, ἵν’ ἔχητε τύπον, ὥσπερ ἀθλήσεως, οὕτω καὶ λόγων μαρτυρικῶν ἐν τοῖς τοιούτοις καιροῖς. Ἄλλου μὲν ἄλλοι, καὶ ὡς ἕκαστον οἱ τοῦ διώκοντος λόγοι, ἢ τῶν κινδύνων ἡ τάξις, ἢ τῆς ψυχῆς τὸ φιλότιμον ὥπλιζεν· ὡς δ’ οὖν τύπῳ περιλαβεῖν, ἦσαν τοιοῦτοι· Ἡμῖν, Ἀντίοχε, καὶ πάντες οἱ περιεστηκότες, εἷς μὲν βασιλεὺς ὁ Θεὸς, παρ’ οὗ γεγόναμεν, καὶ πρὸς ὃν ἐπιστρέψομεν.καὶ (1) οἱ τῆς μητρὸς, καὶ παρακλητικοί πρότερον, καὶ ὕστερον ἐπιτάφιοι. Τίνες οὖν οἱ τῶν παίδων λόγοι ; Καλὸν γὰρ (2) ἀπομνημονεῦσαι καὶ τούτων ὑμῖν, ἵν' ἔχητε τύπον, ὥσπερ ἀθλήσεως, οὕτω καὶ λόγων μαρ - τυρικῶν ἐν τοῖς τοιούτοις καιροῖς. Αλλου μὲν ἄλλοι, καὶ ὡς ἕκαστον οἱ τοῦ διώκοντος λόγοι, ἢ τῶν κινδύ- νων ἡ τάξις, ἢ τῆς ψυχῆς τὸ φιλότιμον πλιζεν· ὡς δ' οὖν τύπῳ περιλαβεῖν (3), ἦσαν τοιοῦτοι· ι Ἡμῖν, Αντίοχε, καὶ πάντες οἱ περιεστηκότες, εἷς μὲν βασι- λεὺς ὁ Θεὸς, παρ' οὗ γεγόναμεν, καὶ πρὸς ἦν ἐπι- στρέψομεν. Εἷς δὲ νομοθέτης ὁ Μωϋσῆς, ὅν οὐ προδώ σομεν, σὐδὲ καθυβρίσομεν· οὐ μὰ τοὺς (4) ὑπὲρ ἀρε τῆς τοῦ ἀνδρὸς κινδύνους, καὶ τὰ πολλὰ θαύματα, οὐδ᾽ ἂν ἡμῖν ἄλλος Αντίοχος ἀπειλῇ σου χαλεπώτε ο ρος. Μία δὲ ἀσφάλεια, τῆς ἐντολῆς ἡ τήρησις, καὶ τὸ μὴ βαγῆναι τὸν νόμον, ᾧ τετειχίσμεθα. Μία δὲ δόξα, τὸ δόξης ἁπάσης ὑπεριδεῖν (5) ἐπὶ τηλικούτοις. Εἷς δὲ πλοῦτος, τὰ ἐλπιζόμενα· φοβερὸν δὲ οὐδὲν, ἢ τὸ φοβηθῆναι τι πρὸ Θεοῦ. Μετὰ τούτων παρατετάγμε- θα τῶν λογισμῶν, καὶ οὕτως ὡπλίσμεθα· πρὸς τοιού- τους σοι νεανίας ὁ λόγος. Ηδὺ μὲν καὶ ὁ κόσμος οὗ τος, καὶ τὸ πατρῷον ἔδαφος, καὶ φίλοι, καὶ συγγε νεῖς, καὶ ἡλικιῶται, καὶ ὁ ναὸς οὗτος τὸ μέγα και τις ριβύητον όνομα, καὶ πανηγύρεις πατρικαί, καὶ μυστήρια, καὶ πάντα οἷς ἡμεῖς τῶν ἄλλων διαφέρειν. δοκοῦμεν. Οὔπω δὲ ἡδίω Θεοῦ, καὶ τῶν ὑπὲρ τοῦ και λοῦ κινδύνων· μὴ τοῦτο νομίσης. Κόσμος τε (6) γὰρ ἄλλος ἡμῖν, πολὺ τῶν ὀρωμένων ὑψηλότερός τε καὶ μονιμώτερος· πατρίς τε (7) ἡ ἄνω Ἱερουσαλήμ, ἦν οὐδεὶς Αντίοχος πολιορκήσει, οὐδὲ προσδοκήσει παρ ραστήσεσθαι, ἡ καρτερὰ καὶ ἀνάλωτος. Συγγένεια δὲ, ἡ ἔμπνευσις, καὶ οἱ κατ' ἀρετὴν γεννηθέντες. Φίλοι δὲ, προφῆται, και πατριάρχαι, παρ' ὧν ἡμῖν καὶ ὁ τύπος τῆς εὐσεβείας. Ηλικιῶται δὲ, οἱ σήμερον ἡμῖν συγκινδυνεύοντες, καὶ τὴν καρτερίαν ὁμόχρονοι. Ναοῦ δὲ, οὐρανὸς μεγαλοπρεπέστερος, πανήγυρις δὲ, ἀγγέλων χοροστασία (δ)· καὶ μυστήριον εν μέσ γα, καὶ μέγιστον, καὶ τοῖς πολλοῖς ἀπόκρυφον, ὁ Θεός, πρὸς ἐν βλέπει καὶ τὰ τῇδε μυστήρια. Σ'. • Παῦσαι τοίνυν ὑπισχνούμενος ἡμῖν (9) τὰ μικρά, καὶ τοῦ μηδενὸς ἄξια. Οὐ γὰρ τιμησόμεθα τοῖς ἀτίμοις, οὐδὲ κερδανοῦμεν ἐπιζήμια· οὐχ οὕτως Υπεριδεῖν. ὑπεροράν. Υπισχνούμενος ἡμῖν. ἡμῖν. S. GREGORIE THEOLOGI B quibus epitaphiis? Quamvis enim pulchri quoque, & atque adeo pulcherrimi filiorum ad tyrannum ser- mones fuerint, cum quibus aciem instruxerunt, et quibus tyrannum confixerunt : pulchriores tamen matris sermones fuerunt, quibus eos prius ad mar- tyrium cohortata est, ac deinde ſunus eorum exorna- vit. Quinam igitur filiorum sermones fuerunt? Com- 'modum enim fuerit eos quoque vobis commemo- rare, ut quemadmodum certaminis, ita sermonum etiam, qui martyres deceant, exemplum habeatis, si in eadem tempora incideritis. Alii quidem alio sermonis genere utebantur, prout quemque, vel ty- ranni verba, vel periculorum ordo, vel animi ala- critas armabat. Cæterum, ut summatim eos coin- plectar, tales erant : « Nobis, Antioche, cæteri- que qui adestis, Rex unus est Deus, a quo pro- creati sumus, et ad quem revertemur. Uuus legis- lator Moyses, quem non prodemus, nec contume- Jis afficiemus; non per ea pericula, quæ vir ille virtutis causa suscepit, ac miracula quæ plurima patravit, ne si alius quidem Antiochus te atrocior nobis minitetur. Unum præsidium, divini mandati observatio, ac ne lex, qua obsepti sumus, infringa- tur. Una porro gloria, ut pro tantis rebus gloriam oinnem contemnamus. Solæ denique opes et divitiæ, þona ea, quæ in spe habemus. Nec vero quidquam aliud nobis formidabile est, quam ne quid magis quam Deum formidemus. Cum his rationibus in aciem prodimus: bis armis instructi sumus : cum bujusmo- di juvenibus tibi sermo ac negotium est. Jacundus c quidem et suavis hic mundus est, et patrium so- lum, et amici, et cognali, et æquales, et templum học, cojus magnum ac celebre nomen est, et pâ- tria festa, et mysteria, atque catera, ob que mortales omnes antecellere videmur. Verum ista, Deo periculisque iis, quæ pro virtute adeuntur, haudquaquam suaviora sunt : cave id existimes. Alius enim nobis mundus est, omnibus rebus, quæ oculis cernuntur, longe sublimior ac diuturnior. Patria autem, superna Jerusalem *, quam nullus Antiochus expugnabit, nec spem habebit sore, at ditioni atque imperio suo subjiciat, utpote firmam et inexpugnabilem. Cognatio item, inspiratio illa “, et qui secundum virtutem progeniti sunt. Amici porro, prophetæ et patriarchæ, a quibus pietatis formam et exemplam accepimus. Æquales præterea, qui nobiscum hodie in iisdem periculis ver- santur, atque in doloribus constanti animo perferendis contemporanei sunt. Nam quod ad hoc tem- plum attinet, cœlum longe magnificentius est. Jam vero nobis pro festo et celebritate, angelorum cho- rus est : ac postrento mysterium unum magnum atque adeo maximum ac plerisque tectum et inco- gnitum, ipse Deus, ad quem hujus quoque vitæ nostræ mysteria referuntur. . VI. Quocirca res parvas nulliusque pretii nobis D polliceri desine. Nec enim turpibus et ignominiosis honoribus affici sustinebimus, nec cum detrimento s Galat. iv, 26. • Gen. 11, 7. clam eos complectar. » Haec est quædam jurandi formula. Sic Joseph, Gen. Lit, 15, per salutem Pharaonis non egrediemini hinc exploratores estis. › Reg. d, Sic Reg. a, c, d, Or. (1) Kal. Sic tres Reg. et Or. 2. Deest in ed. (2) Γάρ. Deest in nonnullis. (3) Τύπῳ περιλαβεῖν. Billius : c ut formula qua- (4) Οὐ μὰ τοὺς, etc. « Non per ea pericula. » (6) Τε. Deest in nonnullis. (7) Tɛ. In quibusdam, dé. (8) Χοροστασία. Reg. 4, χοροστασίαι. 2. Deest ἡμῖν in multis. Editi, ὑπισχνούμενος
PG 35:920Εἷς δὲ νομοθέτης ὁ Μωϋσῆς, ὃν οὐ προδώσομεν, οὐδὲ καθυβρίσομεν· οὐ μὰ τοὺς ὑπὲρ ἀρετῆς τοῦ ἀνδρὸς κινδύνους, καὶ τὰ πολλὰ θαύματα, οὐδ’ ἂν ἡμῖν ἄλλος Ἀντίοχος ἀπειλῇ σου χαλεπώτερος. Μία δὲ ἀσφάλεια, τῆς ἐντολῆς ἡ τήρησις, καὶ τὸ μὴ ῥαγῆναι τὸν νόμον, ᾧ τετειχίσμεθα. Μία δὲ δόξα, τὸ δόξης ἁπάσης ὑπεριδεῖν ἐπὶ τηλικούτοις. Εἷς δὲ πλοῦτος, τὰ ἐλπιζόμενα· φοβερὸν δὲ οὐδὲν, ἢ τὸ φοβηθῆναί τι πρὸ Θεοῦ. Μετὰ τούτων παρατετάγμεθα τῶν λογισμῶν, καὶ οὕτως ὡπλίσμεθα· πρὸς τοιούτους σοι νεανίας ὁ λόγος, Ἡδὺ μὲν καὶ ὁ κόσμος οὗτος, καὶ τὸ πατρῷον ἔδαφος, καὶ φίλοι, καὶ συγγενεῖς, καὶ ἡλικιῶται, καὶ ὁ ναὸς οὗτος τὸ μέγα καὶ περιβόητον ὄνομα, καὶ πανηγύρεις πατρικαὶ, καὶ μυστήρια, καὶ πάντα οἷς ἡμεῖς τῶν ἄλλων διαφέρειν δοκοῦμεν. Οὔπω δὲ ἡδίω Θεοῦ, καὶ τῶν ὑπὲρ τοῦ καλοῦ κινδύνων· μὴ τοῦτο νομίσῃς. Κόσμος τε γὰρ ἄλλος ἡμῖν, πολὺ τῶν ὁρωμένων ὑψηλότερός τε καὶ μονιμώτερος· πατρίς τε ἡ ἄνω Ἱερουσαλὴμ, ἣν οὐδεὶς Ἀντίοχος πολιορκήσει, οὐδὲ προσδοκήσει παραστήσεσθαι, ἡ καρτερὰ καὶ ἀνάλωτος. Συγγένεια δὲ, ἡ ἔμπνευσις, καὶ οἱ κατ’ ἀρετὴν γεννηθέντες.καὶ (1) οἱ τῆς μητρὸς, καὶ παρακλητικοί πρότερον, καὶ ὕστερον ἐπιτάφιοι. Τίνες οὖν οἱ τῶν παίδων λόγοι ; Καλὸν γὰρ (2) ἀπομνημονεῦσαι καὶ τούτων ὑμῖν, ἵν' ἔχητε τύπον, ὥσπερ ἀθλήσεως, οὕτω καὶ λόγων μαρ - τυρικῶν ἐν τοῖς τοιούτοις καιροῖς. Αλλου μὲν ἄλλοι, καὶ ὡς ἕκαστον οἱ τοῦ διώκοντος λόγοι, ἢ τῶν κινδύ- νων ἡ τάξις, ἢ τῆς ψυχῆς τὸ φιλότιμον πλιζεν· ὡς δ' οὖν τύπῳ περιλαβεῖν (3), ἦσαν τοιοῦτοι· ι Ἡμῖν, Αντίοχε, καὶ πάντες οἱ περιεστηκότες, εἷς μὲν βασι- λεὺς ὁ Θεὸς, παρ' οὗ γεγόναμεν, καὶ πρὸς ἦν ἐπι- στρέψομεν. Εἷς δὲ νομοθέτης ὁ Μωϋσῆς, ὅν οὐ προδώ σομεν, σὐδὲ καθυβρίσομεν· οὐ μὰ τοὺς (4) ὑπὲρ ἀρε τῆς τοῦ ἀνδρὸς κινδύνους, καὶ τὰ πολλὰ θαύματα, οὐδ᾽ ἂν ἡμῖν ἄλλος Αντίοχος ἀπειλῇ σου χαλεπώτε ο ρος. Μία δὲ ἀσφάλεια, τῆς ἐντολῆς ἡ τήρησις, καὶ τὸ μὴ βαγῆναι τὸν νόμον, ᾧ τετειχίσμεθα. Μία δὲ δόξα, τὸ δόξης ἁπάσης ὑπεριδεῖν (5) ἐπὶ τηλικούτοις. Εἷς δὲ πλοῦτος, τὰ ἐλπιζόμενα· φοβερὸν δὲ οὐδὲν, ἢ τὸ φοβηθῆναι τι πρὸ Θεοῦ. Μετὰ τούτων παρατετάγμε- θα τῶν λογισμῶν, καὶ οὕτως ὡπλίσμεθα· πρὸς τοιού- τους σοι νεανίας ὁ λόγος. Ηδὺ μὲν καὶ ὁ κόσμος οὗ τος, καὶ τὸ πατρῷον ἔδαφος, καὶ φίλοι, καὶ συγγε νεῖς, καὶ ἡλικιῶται, καὶ ὁ ναὸς οὗτος τὸ μέγα και τις ριβύητον όνομα, καὶ πανηγύρεις πατρικαί, καὶ μυστήρια, καὶ πάντα οἷς ἡμεῖς τῶν ἄλλων διαφέρειν. δοκοῦμεν. Οὔπω δὲ ἡδίω Θεοῦ, καὶ τῶν ὑπὲρ τοῦ και λοῦ κινδύνων· μὴ τοῦτο νομίσης. Κόσμος τε (6) γὰρ ἄλλος ἡμῖν, πολὺ τῶν ὀρωμένων ὑψηλότερός τε καὶ μονιμώτερος· πατρίς τε (7) ἡ ἄνω Ἱερουσαλήμ, ἦν οὐδεὶς Αντίοχος πολιορκήσει, οὐδὲ προσδοκήσει παρ ραστήσεσθαι, ἡ καρτερὰ καὶ ἀνάλωτος. Συγγένεια δὲ, ἡ ἔμπνευσις, καὶ οἱ κατ' ἀρετὴν γεννηθέντες. Φίλοι δὲ, προφῆται, και πατριάρχαι, παρ' ὧν ἡμῖν καὶ ὁ τύπος τῆς εὐσεβείας. Ηλικιῶται δὲ, οἱ σήμερον ἡμῖν συγκινδυνεύοντες, καὶ τὴν καρτερίαν ὁμόχρονοι. Ναοῦ δὲ, οὐρανὸς μεγαλοπρεπέστερος, πανήγυρις δὲ, ἀγγέλων χοροστασία (δ)· καὶ μυστήριον εν μέσ γα, καὶ μέγιστον, καὶ τοῖς πολλοῖς ἀπόκρυφον, ὁ Θεός, πρὸς ἐν βλέπει καὶ τὰ τῇδε μυστήρια. Σ'. • Παῦσαι τοίνυν ὑπισχνούμενος ἡμῖν (9) τὰ μικρά, καὶ τοῦ μηδενὸς ἄξια. Οὐ γὰρ τιμησόμεθα τοῖς ἀτίμοις, οὐδὲ κερδανοῦμεν ἐπιζήμια· οὐχ οὕτως Υπεριδεῖν. ὑπεροράν. Υπισχνούμενος ἡμῖν. ἡμῖν. S. GREGORIE THEOLOGI B quibus epitaphiis? Quamvis enim pulchri quoque, & atque adeo pulcherrimi filiorum ad tyrannum ser- mones fuerint, cum quibus aciem instruxerunt, et quibus tyrannum confixerunt : pulchriores tamen matris sermones fuerunt, quibus eos prius ad mar- tyrium cohortata est, ac deinde ſunus eorum exorna- vit. Quinam igitur filiorum sermones fuerunt? Com- 'modum enim fuerit eos quoque vobis commemo- rare, ut quemadmodum certaminis, ita sermonum etiam, qui martyres deceant, exemplum habeatis, si in eadem tempora incideritis. Alii quidem alio sermonis genere utebantur, prout quemque, vel ty- ranni verba, vel periculorum ordo, vel animi ala- critas armabat. Cæterum, ut summatim eos coin- plectar, tales erant : « Nobis, Antioche, cæteri- que qui adestis, Rex unus est Deus, a quo pro- creati sumus, et ad quem revertemur. Uuus legis- lator Moyses, quem non prodemus, nec contume- Jis afficiemus; non per ea pericula, quæ vir ille virtutis causa suscepit, ac miracula quæ plurima patravit, ne si alius quidem Antiochus te atrocior nobis minitetur. Unum præsidium, divini mandati observatio, ac ne lex, qua obsepti sumus, infringa- tur. Una porro gloria, ut pro tantis rebus gloriam oinnem contemnamus. Solæ denique opes et divitiæ, þona ea, quæ in spe habemus. Nec vero quidquam aliud nobis formidabile est, quam ne quid magis quam Deum formidemus. Cum his rationibus in aciem prodimus: bis armis instructi sumus : cum bujusmo- di juvenibus tibi sermo ac negotium est. Jacundus c quidem et suavis hic mundus est, et patrium so- lum, et amici, et cognali, et æquales, et templum học, cojus magnum ac celebre nomen est, et pâ- tria festa, et mysteria, atque catera, ob que mortales omnes antecellere videmur. Verum ista, Deo periculisque iis, quæ pro virtute adeuntur, haudquaquam suaviora sunt : cave id existimes. Alius enim nobis mundus est, omnibus rebus, quæ oculis cernuntur, longe sublimior ac diuturnior. Patria autem, superna Jerusalem *, quam nullus Antiochus expugnabit, nec spem habebit sore, at ditioni atque imperio suo subjiciat, utpote firmam et inexpugnabilem. Cognatio item, inspiratio illa “, et qui secundum virtutem progeniti sunt. Amici porro, prophetæ et patriarchæ, a quibus pietatis formam et exemplam accepimus. Æquales præterea, qui nobiscum hodie in iisdem periculis ver- santur, atque in doloribus constanti animo perferendis contemporanei sunt. Nam quod ad hoc tem- plum attinet, cœlum longe magnificentius est. Jam vero nobis pro festo et celebritate, angelorum cho- rus est : ac postrento mysterium unum magnum atque adeo maximum ac plerisque tectum et inco- gnitum, ipse Deus, ad quem hujus quoque vitæ nostræ mysteria referuntur. . VI. Quocirca res parvas nulliusque pretii nobis D polliceri desine. Nec enim turpibus et ignominiosis honoribus affici sustinebimus, nec cum detrimento s Galat. iv, 26. • Gen. 11, 7. clam eos complectar. » Haec est quædam jurandi formula. Sic Joseph, Gen. Lit, 15, per salutem Pharaonis non egrediemini hinc exploratores estis. › Reg. d, Sic Reg. a, c, d, Or. (1) Kal. Sic tres Reg. et Or. 2. Deest in ed. (2) Γάρ. Deest in nonnullis. (3) Τύπῳ περιλαβεῖν. Billius : c ut formula qua- (4) Οὐ μὰ τοὺς, etc. « Non per ea pericula. » (6) Τε. Deest in nonnullis. (7) Tɛ. In quibusdam, dé. (8) Χοροστασία. Reg. 4, χοροστασίαι. 2. Deest ἡμῖν in multis. Editi, ὑπισχνούμενος
PG 35:921Φίλοι δὲ, προφῆται, καὶ πατριάρχαι, παρ’ ὧν ἡμῖν καὶ ὁ τύπος τῆς εὐσεβείας. Ἡλικιῶται δὲ, οἱ σήμερον ἡμῖν συγκινδυνεύοντες, καὶ τὴν καρτερίαν ὁμόχρονοι. Ναοῦ δὲ, οὐρανὸς μεγαλοπρεπέστερος, πανήγυρις δὲ, ἀγγέλων χοροστασία· καὶ μυστήριον ἓν μέγα, καὶ μέγιστον, καὶ τοῖς πολλοῖς ἀπόκρυφον, ὁ Θεὸς, πρὸς ὃν βλέπει καὶ τὰ τῇδε μυστήρια. Ϛ. Παῦσαι τοίνυν ὑπισχνούμενος ἡμῖν τὰ μικρὰ, καὶ τοῦ μηδενὸς ἄξια. Οὐ γὰρ τιμησόμεθα τοῖς ἀτίμοις, οὐδὲ κερδανοῦμεν ἐπιζήμια· οὐχ οὕτως ἀθλίως ἐμπορευσόμεθα. Παῦσαι καὶ ἀπειλῶν, ἢ ἀνταπειλήσομεν, ἐλέγξειν σου τὴν ἀσθένειαν, καὶ πρὸς τούτῳ τὰ ἡμέτερα κολαστήρια· ἔχομεν καὶ ἡμεῖς πῦρ, ᾧ τοὺς διώκτας κολάζομεν. Οἴει πρὸς ἔθνη καὶ πόλεις εἶναί σοι τὸν ἀγῶνα, καὶ βασιλέων τοὺς ἀνανδροτάτους, ὧν οἱ μὲν κρατήσουσιν, οἱ δὲ ἴσως ἡττηθήσονται; οὐδὲ γὰρ περὶ τηλικούτων αὐτοῖς ὁ κίνδυνος. Πρὸς νόμον Θεοῦ παρατάσσῃ, πρὸς πλάκας θεοχαράκτους, πρὸς πάτρια καὶ λόγῳ καὶ χρόνῳ τετιμημένα, πρὸς ἀδελφοὺς ἑπτὰ μιᾷ ψυχῇ συνδεδεμένους, ἑπτὰ τροπαίοις σε στηλιτεύσοντας· ὧν κρατῆσαι μὲν οὐ μέγα, ἡττηθῆναι δὲ καὶ λίαν αἰσχρόν.αθλίως ἐμπορευσόμεθα. Παῦσαι καὶ (10) ἀπειλῶν, ἢ ἀνταπειλήσομεν, ἐλέγξειν (11) σου τὴν ἀσθένειαν, καὶ πρὸς τούτῳ τὰ (12) ἡμέτερα κολαστήρια· ἔχομεν καὶ ἡμεῖς πῦρ, ᾧ τοὺς διώκτας κολάζομεν. Οἴει πρὸς ἔθνη καὶ πόλεις εἶναί σοι (15) τὸν ἀγῶνα, καὶ βασι λέων τοὺς ἀνανδροτάτους, ὧν οἱ μὲν κρατήσουσιν, οἱ δὲ ἴσως ἡττηθήσονται; οὐδὲ γὰρ περὶ τηλικούτων αὐτοῖς ὁ κίνδυνος. Πρὸς νόμον Θεοῦ παρατάσσῃ, πρὸς πλάκας θεοχαράκτους, πρὸς πάτρια καὶ λόγῳ (14) καὶ χρόνῳ τετιμημένα, πρὸς ἀδελφοὺς ἑπτὰ μια ψυχῇ συνδεδεμένους, ἑπτὰ τροπαίοις σε στηλιτεύσοντας· ὧν κρατῆσαι μὲν οὐ μέγα, ἡττηθῆναι δὲ καὶ λίαν αἰσχρόν. Ἐκείνων ἐσμὲν καὶ γένος καὶ μαθηταί, οὓς στύλος πυρὸς καὶ νεφέλης ὡδήγει (15), οἷς θάλασσα διίστατο, καὶ ποταμὸς ἵστατο (16), καὶ ἥλιος ἀν εκόπτετο, καὶ ἄρτος ύετο, καὶ χειρῶν ἔκτασις έτρο- Β ποῦτο (17) μυριάδας, δι' εὐχῶν (18) βάλλουσα· ὧν θῆρες ἡττῶντο, καὶ πῦρ οὐχ ἥπτετο, καὶ βασιλεῖς ἀπῄεσαν (19), τὸ γενναῖον θαυμάζοντες. Ειπωμέν τι καὶ τῶν σοὶ γνωρίμων · Ελεαζάρου μύσται ἡμεῖς, οὗ τὴν ἀνδρείαν (20) ἔγνως. Προηγωνίσατο πατὴρ, ἐπαγωνιοῦνται παῖδες· ἀπῆλθεν ὁ ἱερεὺς, ἐπακολου θήσει τὰ θύματα· πολλὰ δεδίττῃ, πρὸς πλείω παρ- εσκευάσμεθα. Τί καὶ δράσεις ἡμᾶς, ὑπερήφανε (21), ταῖς ἀπειλαῖς; τί καὶ πεισόμεθα; Οὐδὲν ἰσχυρότερον σε : τῶν πάντα παθεῖν ἑτοίμων. "Ω δήμιοι (32), τί μέλο λετε ; τί δὲ ἀναδύεσθε; τί τὸ πρόσταγμα τὸ χρηστὸν ἀναμένετε ; Ποῦ τὰ ξίφη; ποῦ τὰ (25) δεσμά; ζητῶ τὸ τάχος. Πλεῖον ἀναπτέσθω τὸ πῦρ, οἱ θῆρες ένερ- γέστεροι, α! στρέβλαι περιεργότεραι (24)· πάντα ἔστω βασιλικὰ καὶ πολυτελέστερα. Ἐγὼ πρωτότοκος " είμι, πρῶτόν με καθιέρωσον· ἐγὼ τελευταῖος, ἡ τάξις ἐναμειφθήτω ; ἔστω τις καὶ τῶν μέσων ἐν πρώτοις, ἵνα τιμηθῶμεν ισομοιρία. Φείδῃ δέ; προσδοκᾷς το τυχὸν (25) καὶ τῶν ἐναντίων ; Πάλιν καὶ πολλάκις ἐροῦμεν τὸν αὐτὸν λόγον· Οὐ μιαροφαγήσομεν, οὐκ ἐνδώσομεν (26). Θάττον σὺ σεβασθήσῃ τὰ ἡμέτερα, η τοῖς σοῖς ἡμεῖς είξωμεν (27). Κεφάλαιον τοῦ λόγου Η καινότερα επινόησου κολαστήρια, ἢ τὰ παρόντα ἴσθι καταφρονούμενα. » χιν, 16. τά • σε Χ, 13. * ὡδήγουν. σκήπτετο, καὶ ἥλιος ἵστατο. πτετο [ ετρέπετο ἀνήνεσαν. (20) Ανδρείαν. ἀνδρίαν. (21: Υπερήφανε. υπερήφα. 2, δήμοι, τυχών. εκδώσομεν. ORATIO XV. - IN MACHABÆORUM LAUDEM. A conjuncta lucra complectemur : non ita infeliciter æternam uomini tuo infamiam inusturos : quos vin- C negotiabimur. Quin tu quoque nobis minari desine; vel contra facturos nos minabimur, ut imbecillita- tem tuam prodamus, atque insuper tormentorum nostrorum metum intentemus. Nam nobis quoque, ne sis nescius, ignis est, quo persecutores nostros excruciamus. An tu cuin gentibus et civitatibus tibi certamen esse putas, aut cum ignavissimis regibus, quorum alii superiores discedere, alii fortasse vinci queant? Nec mirum, cum nequaquam pro tanti ■omenti rebus periculum subeant. Imo vero adver- sus legem Dei aciem instruis, adversus tabulas a Deo exsculptas, adversus patrios ritus, et ratione et antiquitate coornatos, adversus septem fratres unius animæ vinculo constrictos, septem tropæis cere quidem parum amplum atque honorificum fuerit, ab ipsis autem vinci admodum turpe et pu- dendum. Ab illis genus ducimus, illorum discipuli sumus, quibus ignis nubisque columna viam con- monstrabat *, quibus mare scindebatur 6, fluvius sistebatur 68, solis cursus reprimebatur ", panis ut pluvia fluebat **, manuum extensio numerosissimos exercitus per orationem fundebat, atque in fugam vertebat quibus feræ cedebant, nec vis flammæ eos attingebat, ac reges, eorum fortitudinem admirantes, discedebant. Atque, ut quidpiam eorum, quæ tibi cognita sunt, proferamus, Eleazari di- scipuli sumus, cujus tu magnitudinem animi per- spectam et exploratain habes 8. Pater prius decer- tavit, filii postea certabunt. Sacerdos abscessit, victimæ sequentur. Multa quidem minaris, verum ad plura parati sumus. Quid autem nobis, vir superbe atque insolens, minis istis tuis facies? Ant quo cruciatu afficiemur? Nihil bis hominibus for- tius, qui ad quidvis perferendum prompto et parato auimo sunt. Carnifices, quid cunctamini? Quid moras nectitis? Quid benignum et suave jussum exspectatis? Ubi gladii? Ubi vincula? Celeritatem requiro. Ignis amplior accendatur, acriores feræ producantur, exquisitiora torinenta proferantur, sint omnia regia et splendida. Primus natu ego sum, primum me consecra. Ego postremus, ordinis ratio immutetur: sit quoque quispiam eorum, qui mediæ sunt ætatis, in primorum ordine, ut sic æquas honoris portiones obtineamus. Quid parcis? Exspe- ctas fortasse aliquid contrarium? Imo vero iterum ac tertio sæpiusque eumdem sermonem repetemus: * Exod. IV, Exod. Exod. x, 21. seqy. Dan. xvi, 30; 1, seqq. Jos. 111, 16. Jos. Exod. xvii, 11. * [[ Machab. vi, seqq. Pass., mendose J. Alii, [perperam]. 2, Or. 4, Par., etc. Editi, Sic quinque Reg. et Or. 1. Editi vero, Sic plures Reg., Chrysan., Coisl. et 2, Pass. In ed., Comnl. Male in ed., c populi. » edit. Coisl. 2, Par., Comb., etc. In edit., Billius : exspectas fortasse, ut orationem retexannus. Par., Jes., et Comb. In edit., (10) Kal. Deest in Reg. d. (11) Ελέγξειν. Pass., ἐλέγξαι [baud recte]. (12) Πρὸς τούτῳ τά. Coisl. 1, πρὸς τοῦτο ἔτι (13) Σοι. Deest in Reg. a, c. (14) Λόγῳ. Duo Coisl., νόμῳ, «lege. » (15) Οδήγει. Quinque Reg., Coisl. 1, Or. 2, (16) Ποταμός ἵστατο, etc. Pass., ποταμὸς ἀν- (17) Ετροποῦτο. Duo Reg., Coisl. 1 et 2. έτρέ (18) Δι' εὐχῶν. Coisl. 2, Or. 1, Par., δι' εύ- (19) Απῄεσαν. Sic plures Reg., Chrysan., Coisl. (22) Δήμιοι. Sic sex Reg., Chrysan, Coisl. 1 et (25) Tá. Sic Reg. a, c, d, et Comb. Deest m (24) Περιεργότεραι. Reg. uin, περιεργότεροι. (25) Προσδοκᾷς τι τυχόν, etc. Sic tres Reg., (26) Ενδώσομεν. Sic. Reg. c, d, Coisl. 2, Or. 2, (27) Είξωμεν. Quinque Reg., είξομεν [rectius.
PG 35:922Ἐκείνων ἐσμὲν καὶ γένος καὶ μαθηταὶ, οὓς στύλος πυρὸς καὶ νεφέλης ὡδήγει, οἷς θάλασσα διίστατο, καὶ ποταμὸς ἵστατο, καὶ ἥλιος ἀνεκόπτετο, καὶ ἄρτος ὕετο, καὶ χειρῶν ἔκτασις ἐτροποῦτο μυριάδας, δι’ εὐχῶν βάλλουσα· ὧν θῆρες ἡττῶντο, καὶ πῦρ οὐχ ἥπτετο, καὶ βασιλεῖς ἀπῄεσαν, τὸ γενναῖον θαυμάζοντες. Εἴπωμέν τι καὶ τῶν σοὶ γνωρίμων· Ἐλεαζάρου μύσται ἡμεῖς, οὗ τὴν ἀνδρείαν ἔγνως. Προηγωνίσατο πατὴρ, ἐπαγωνιοῦνται παῖδες· ἀπῆλθεν ὁ ἱερεὺς, ἐπακολουθήσει τὰ θύματα· πολλὰ δεδίττῃ, πρὸς πλείω παρεσκευάσμεθα. Τί καὶ δράσεις ἡμᾶς, ὑπερήφανε, ταῖς ἀπειλαῖς; τί καὶ πεισόμεθα; Οὐδὲν ἰσχυρότερον τῶν πάντα παθεῖν ἑτοίμων. Ὦ δήμιοι, τί μέλλετε; τί δὲ ἀναδύεσθε; τί τὸ πρόσταγμα τὸ χρηστὸν ἀναμένετε; Ποῦ τὰ ξίφη; ποῦ τὰ δεσμά; ζητῶ τὸ τάχος. Πλεῖον ἀναπτέσθω τὸ πῦρ, οἱ θῆρες ἐνεργέστεροι, αἱ στρέβλαι περιεργότεραι· πάντα ἔστω βασιλικὰ καὶ πολυτελέστερα. Ἐγὼ πρωτότοκός εἰμι, πρῶτόν με καθιέρωσον· ἐγὼ τελευταῖος, ἡ τάξις ἐναμειφθήτω; ἔστω τις καὶ τῶν μέσων ἐν πρώτοις, ἵνα τιμηθῶμεν ἰσομοιρίᾳ. Φείδῃ δέ; προσδοκᾷς τι τυχὸν καὶ τῶν ἐναντίων; Πάλιν καὶ πολλάκις ἐροῦμεν τὸν αὐτὸν λόγον·αθλίως ἐμπορευσόμεθα. Παῦσαι καὶ (10) ἀπειλῶν, ἢ ἀνταπειλήσομεν, ἐλέγξειν (11) σου τὴν ἀσθένειαν, καὶ πρὸς τούτῳ τὰ (12) ἡμέτερα κολαστήρια· ἔχομεν καὶ ἡμεῖς πῦρ, ᾧ τοὺς διώκτας κολάζομεν. Οἴει πρὸς ἔθνη καὶ πόλεις εἶναί σοι (15) τὸν ἀγῶνα, καὶ βασι λέων τοὺς ἀνανδροτάτους, ὧν οἱ μὲν κρατήσουσιν, οἱ δὲ ἴσως ἡττηθήσονται; οὐδὲ γὰρ περὶ τηλικούτων αὐτοῖς ὁ κίνδυνος. Πρὸς νόμον Θεοῦ παρατάσσῃ, πρὸς πλάκας θεοχαράκτους, πρὸς πάτρια καὶ λόγῳ (14) καὶ χρόνῳ τετιμημένα, πρὸς ἀδελφοὺς ἑπτὰ μια ψυχῇ συνδεδεμένους, ἑπτὰ τροπαίοις σε στηλιτεύσοντας· ὧν κρατῆσαι μὲν οὐ μέγα, ἡττηθῆναι δὲ καὶ λίαν αἰσχρόν. Ἐκείνων ἐσμὲν καὶ γένος καὶ μαθηταί, οὓς στύλος πυρὸς καὶ νεφέλης ὡδήγει (15), οἷς θάλασσα διίστατο, καὶ ποταμὸς ἵστατο (16), καὶ ἥλιος ἀν εκόπτετο, καὶ ἄρτος ύετο, καὶ χειρῶν ἔκτασις έτρο- Β ποῦτο (17) μυριάδας, δι' εὐχῶν (18) βάλλουσα· ὧν θῆρες ἡττῶντο, καὶ πῦρ οὐχ ἥπτετο, καὶ βασιλεῖς ἀπῄεσαν (19), τὸ γενναῖον θαυμάζοντες. Ειπωμέν τι καὶ τῶν σοὶ γνωρίμων · Ελεαζάρου μύσται ἡμεῖς, οὗ τὴν ἀνδρείαν (20) ἔγνως. Προηγωνίσατο πατὴρ, ἐπαγωνιοῦνται παῖδες· ἀπῆλθεν ὁ ἱερεὺς, ἐπακολου θήσει τὰ θύματα· πολλὰ δεδίττῃ, πρὸς πλείω παρ- εσκευάσμεθα. Τί καὶ δράσεις ἡμᾶς, ὑπερήφανε (21), ταῖς ἀπειλαῖς; τί καὶ πεισόμεθα; Οὐδὲν ἰσχυρότερον σε : τῶν πάντα παθεῖν ἑτοίμων. "Ω δήμιοι (32), τί μέλο λετε ; τί δὲ ἀναδύεσθε; τί τὸ πρόσταγμα τὸ χρηστὸν ἀναμένετε ; Ποῦ τὰ ξίφη; ποῦ τὰ (25) δεσμά; ζητῶ τὸ τάχος. Πλεῖον ἀναπτέσθω τὸ πῦρ, οἱ θῆρες ένερ- γέστεροι, α! στρέβλαι περιεργότεραι (24)· πάντα ἔστω βασιλικὰ καὶ πολυτελέστερα. Ἐγὼ πρωτότοκος " είμι, πρῶτόν με καθιέρωσον· ἐγὼ τελευταῖος, ἡ τάξις ἐναμειφθήτω ; ἔστω τις καὶ τῶν μέσων ἐν πρώτοις, ἵνα τιμηθῶμεν ισομοιρία. Φείδῃ δέ; προσδοκᾷς το τυχὸν (25) καὶ τῶν ἐναντίων ; Πάλιν καὶ πολλάκις ἐροῦμεν τὸν αὐτὸν λόγον· Οὐ μιαροφαγήσομεν, οὐκ ἐνδώσομεν (26). Θάττον σὺ σεβασθήσῃ τὰ ἡμέτερα, η τοῖς σοῖς ἡμεῖς είξωμεν (27). Κεφάλαιον τοῦ λόγου Η καινότερα επινόησου κολαστήρια, ἢ τὰ παρόντα ἴσθι καταφρονούμενα. » χιν, 16. τά • σε Χ, 13. * ὡδήγουν. σκήπτετο, καὶ ἥλιος ἵστατο. πτετο [ ετρέπετο ἀνήνεσαν. (20) Ανδρείαν. ἀνδρίαν. (21: Υπερήφανε. υπερήφα. 2, δήμοι, τυχών. εκδώσομεν. ORATIO XV. - IN MACHABÆORUM LAUDEM. A conjuncta lucra complectemur : non ita infeliciter æternam uomini tuo infamiam inusturos : quos vin- C negotiabimur. Quin tu quoque nobis minari desine; vel contra facturos nos minabimur, ut imbecillita- tem tuam prodamus, atque insuper tormentorum nostrorum metum intentemus. Nam nobis quoque, ne sis nescius, ignis est, quo persecutores nostros excruciamus. An tu cuin gentibus et civitatibus tibi certamen esse putas, aut cum ignavissimis regibus, quorum alii superiores discedere, alii fortasse vinci queant? Nec mirum, cum nequaquam pro tanti ■omenti rebus periculum subeant. Imo vero adver- sus legem Dei aciem instruis, adversus tabulas a Deo exsculptas, adversus patrios ritus, et ratione et antiquitate coornatos, adversus septem fratres unius animæ vinculo constrictos, septem tropæis cere quidem parum amplum atque honorificum fuerit, ab ipsis autem vinci admodum turpe et pu- dendum. Ab illis genus ducimus, illorum discipuli sumus, quibus ignis nubisque columna viam con- monstrabat *, quibus mare scindebatur 6, fluvius sistebatur 68, solis cursus reprimebatur ", panis ut pluvia fluebat **, manuum extensio numerosissimos exercitus per orationem fundebat, atque in fugam vertebat quibus feræ cedebant, nec vis flammæ eos attingebat, ac reges, eorum fortitudinem admirantes, discedebant. Atque, ut quidpiam eorum, quæ tibi cognita sunt, proferamus, Eleazari di- scipuli sumus, cujus tu magnitudinem animi per- spectam et exploratain habes 8. Pater prius decer- tavit, filii postea certabunt. Sacerdos abscessit, victimæ sequentur. Multa quidem minaris, verum ad plura parati sumus. Quid autem nobis, vir superbe atque insolens, minis istis tuis facies? Ant quo cruciatu afficiemur? Nihil bis hominibus for- tius, qui ad quidvis perferendum prompto et parato auimo sunt. Carnifices, quid cunctamini? Quid moras nectitis? Quid benignum et suave jussum exspectatis? Ubi gladii? Ubi vincula? Celeritatem requiro. Ignis amplior accendatur, acriores feræ producantur, exquisitiora torinenta proferantur, sint omnia regia et splendida. Primus natu ego sum, primum me consecra. Ego postremus, ordinis ratio immutetur: sit quoque quispiam eorum, qui mediæ sunt ætatis, in primorum ordine, ut sic æquas honoris portiones obtineamus. Quid parcis? Exspe- ctas fortasse aliquid contrarium? Imo vero iterum ac tertio sæpiusque eumdem sermonem repetemus: * Exod. IV, Exod. Exod. x, 21. seqy. Dan. xvi, 30; 1, seqq. Jos. 111, 16. Jos. Exod. xvii, 11. * [[ Machab. vi, seqq. Pass., mendose J. Alii, [perperam]. 2, Or. 4, Par., etc. Editi, Sic quinque Reg. et Or. 1. Editi vero, Sic plures Reg., Chrysan., Coisl. et 2, Pass. In ed., Comnl. Male in ed., c populi. » edit. Coisl. 2, Par., Comb., etc. In edit., Billius : exspectas fortasse, ut orationem retexannus. Par., Jes., et Comb. In edit., (10) Kal. Deest in Reg. d. (11) Ελέγξειν. Pass., ἐλέγξαι [baud recte]. (12) Πρὸς τούτῳ τά. Coisl. 1, πρὸς τοῦτο ἔτι (13) Σοι. Deest in Reg. a, c. (14) Λόγῳ. Duo Coisl., νόμῳ, «lege. » (15) Οδήγει. Quinque Reg., Coisl. 1, Or. 2, (16) Ποταμός ἵστατο, etc. Pass., ποταμὸς ἀν- (17) Ετροποῦτο. Duo Reg., Coisl. 1 et 2. έτρέ (18) Δι' εὐχῶν. Coisl. 2, Or. 1, Par., δι' εύ- (19) Απῄεσαν. Sic plures Reg., Chrysan., Coisl. (22) Δήμιοι. Sic sex Reg., Chrysan, Coisl. 1 et (25) Tá. Sic Reg. a, c, d, et Comb. Deest m (24) Περιεργότεραι. Reg. uin, περιεργότεροι. (25) Προσδοκᾷς τι τυχόν, etc. Sic tres Reg., (26) Ενδώσομεν. Sic. Reg. c, d, Coisl. 2, Or. 2, (27) Είξωμεν. Quinque Reg., είξομεν [rectius.
PG 35:923Οὐ μιαροφαγήσομεν, οὐκ ἐνδώσομεν. Θᾶττον σὺ σεβασθήσῃ τὰ ἡμέτερα, ἢ τοῖς σοῖς ἡμεῖς εἴξωμεν. Κεφάλαιον τοῦ λόγου· Ἢ καινότερα ἐπινόησον κολαστήρια, ἢ τὰ παρόντα ἴσθι καταφρονούμενα. Ζ. Ταῦτα μὲν πρὸς τὸν τύραννον. Ἃ δὲ ἀλλήλοις διεκελεύοντο, ἃ δὲ παρεῖχον ὁρᾷν, ὡς καλά τε καὶ ἱερὰ, καὶ παντὸς ἄλλου θεάματος καὶ ἀκούσματος ἡδίω τοῖς φιλοθέοις Ἔγωγ’ οὖν αὐτὸς ἡδονῆς ἐμπίμπλαμαι μνημονεύων, καὶ μετ’ αὐτῶν ἀθλούντων εἰμὶ τῇ διανοίᾳ, καὶ τῷ διηγήματι καλλωπίζομαι. Περιέβαλλον ἀλλήλους, περιεπτύσσοντο, πανήγυρις ἦν, ὡς ἐπ’ ἄθλοις τετελεσμένοις· Ἴωμεν, ἀδελφοὶ, πρὸς τοὺς κινδύνους, ἐβόων, ἴωμεν, ἐπειγώμεθα, ἕως ζέει καθ’ ἡμῶν ὁ τύραννος, μή τι μαλακισθῇ, καὶ ζημιωθῶμεν τὴν σωτηρίαν. Πανδαισία πρόκειται· μὴ ἀπολειφθῶμεν. Καλὸν μὲν καὶ συνοικοῦντες ἀλλήλοις ἀδελφοὶ, καὶ συμποσιάζοντες, καὶ συνασπίζοντες· κάλλιον δὲ ὑπὲρ ἀρετῆς συγκινδυνεύοντες. Εἰ μὲν οἷόν τε ἦν, καὶ τοῖς σώμασιν ἂν ἠγωνισάμεθα ὑπὲρ τῶν πατρίων· ἔστι καὶ οὗτος τῶν ἐπαινετῶν ὁ θάνατος. Ἐπεὶ δὲ οὐ τούτου καιρὸς, αὐτὰ τὰ σώματα εἰσενέγκωμεν. Τί γάρ; Κἂν μὴ νῦν ἀποθάνωμεν, οὐ τεθνηξόμεθα πάντως;Ζ'. Ταῦτα μὲν πρὸς τὸν τύραννον. "Α δὲ ἀλλήλοις διεκελεύοντο (28), ἃ δὲ παρεῖχον ὁρᾷν, ὡς καλά τε καὶ ἱερὰ, καὶ παντὸς ἄλλου θεάματος καὶ ἀκούσματος ἡδίω τοῖς φιλοθέοις ! Εγωγ' οὖν αὐτὸς ἡδονῆς ἐμπίμ- πλαμαι μνημονεύων, καὶ μετ' αὐτῶν (29) ἀθλούντων εἰμὶ τῇ διανοίᾳ, καὶ τῷ διηγήματι καλλωπίζομαι. Περιέβαλλον (50) ἀλλήλους, περιεπτύσσοντο, πανήγυ ρις ἦν, ὡς ἐπ' ἄθλοις τετελεσμένοις· ι Ιωμεν, ἀδελφοί, πρὸς τοὺς κινδύνους, ἐβόων, ίωμεν, ἐπειγώμεθα, ἕως ζέει καθ᾿ ἡμῶν ὁ τύραννος, μή τι μαλακισθῇ, καὶ ζημιωθῶμεν τὴν σωτηρίαν. Πανδαισία πρόκει ται· μὴ ἀπολειφθῶμεν. Καλόν μὲν καὶ συνοικοῦντες ἀλλήλοις ἀδελφοὶ, καὶ συμποσιάζοντες, καὶ συνασπί ζοντες· κάλλιον δὲ ὑπὲρ ἀρετῆς συγκινδυνεύοντες. Εἰ μὲν οἷόν τε ἦν, καὶ τοῖς σώμασιν ἂν ἡγωνισάμεθα ὑπὲρ τῶν πατρίων· ἔστι καὶ οὗτος τῶν ἐπαινετῶν ὁ θάνατος. Ἐπεὶ δὲ οὐ τούτου καιρός, αὐτὰ τὰ σώ- ματα εἰσενέγκωμεν. Τί γάρ ; Κἂν μὴ νῦν ἀποθάνω μεν, οὐ τεθνηξόμεθα πάντως ; οὐ τῇ γενέσει τὰ ὀφει λόμενα λειτουργήσομεν; Ποιήσωμεν τὴν ἀνάγκην φιλοτιμίαν· σοφισώμεθα τὴν διάλυσιν (51)· τὸ κοινὸν ἴδιον ποιησώμεθα · θανάτῳ ζωὴν ὠνησώμεθα Μή τις οὖν ἡμῶν ἔστω φιλόψυχος, μηδὲ ἄτολμος. Απογνώτω καὶ τῶν ἄλλων ὁ τύραννος, ἡμῖν ἐντυχών. Τοῖς μὲν κινδύνοις τὴν τάξιν αὐτὸς ἐπιθήσει, ἡμεῖς δὲ ἐπιθήσ σομεν τέλος τοῖς διωκομένοις (32)· μηδὲν περὶ τούτου διαφερώμεθα τῇ ζέσει τῆς προθυμίας. Καὶ ὁ πρῶτος ἔσται (53) τοῖς ἄλλοις ὁδὸς, καὶ ὁ τελευταῖος σφραγὶς ἀθλήσεως. Ἡμῖν δὲ τοῦτο ἐμπεπήχθω πᾶσιν ὁμοίως, πανοικεσία στεφανωθῆναι, καὶ μή τινα λαβεῖν μέσ Β ρίδα ἐξ ἡμῶν τὸν διώκτην, ἵν᾿ ὡς πᾶσιν ἐγκαυχήσηται ξει παροτρύνοντες, Περιέβαλλεν. περιέβαλον. περιελάμβανον. νοις. τῷ ἐνὶ, φλεγμαίνων τῇ πονηρίᾳ. Φανῶμεν ἀλλήλων ἀδελφοὶ, καὶ τῇ γενέσει, καὶ τῇ μεταστάσει· καὶ πάν- τες, ὡς εἷς, κινδυνεύσωμεν, καὶ ἀντὶ πάντων ἕκα στος (54). Ἐλεάζαρ, ὑπόδεξαι· μῆτερ (55), ἐπακο λούθησαν· Ἱερουσαλήμ, θάψον τοὺς ἑαυτῆς νεκροὺς μεγαλοπρεπώς, ἄν τι τοῖς τάφοις ὑπολειφθῇ (56). Διηγοῦ τὰ ἡμέτερα, καὶ τοῖς ὕστερον δείκνυ (37), καὶ τοῖς σοῖς ἐρασταῖς τὸ τῆς μιᾶς γαστρὸς εὐσεβές πολυάνδριον (38). ο ἀπογνώτω, ὑπὲρ ἀλλήλων ἀποθνήσκοντες· « πολυάνδριον ν.), που κοιμητήριον, S. GREGORII THEOLOGI Non impuris cibis vescemur, non manus dabimus. Citius nostra veneraberis, quam ut nos tuis ceda · mus. Verbo dicam ; aut nova tormentorum genera excogita, aut hæc, quæ in promptu sunt, a nobis contemni pro certo habe. › VII. Hæc quidem fuit illorum ad tyrannum oratio. A Jam vero quæ inter se cohortandi causa dicebant, quæque spectanda præbebant, quam præclara, quam sacra, piisque bominibus quovis alio spectaculo atque auditu jucundiora! Equidem ipse ea memoria recolens, incredibili voluptate diffundor, ac mente et cogitatione cum ipsis athletis versor, mirabili- tarque in hac narratione mili placeo. Amplecte- bantur se mutuo, atque exosculabantur, non minus lætis animis, quam si jam ad certaminum finem ventum esset. ‹ Eamus ad pericula, fratres, clama- bant; eamus, properemus, quandiu ferret adver- sum nos tyrannus, ne forte molliatur, atque ita salutis jacturam faciamus. Proponuntur epule instructissimæ : iis intersimus. Pulchra quidem res est, cum fratres simul habitant, simul epulantur, seque invicem constipant, ac protegunt: pulchrior autem, cum virtutis causa simul perielitantur. Ac quidem, si fieri potuisset, corporibus quoque pro patriis ritibus et institutis depugnavissenius ; nam hoc quoque mortis genus laude non caret. Quoniam autem temporis ratio id non tulit, ipsa certe corpora offeramus. Quid enim ? Etiam si hoc tempore non moriamur, an non omnino moriemur ? An non debito nativitati munere perfungemur? Quod necessario, id gloriose faciamus; mori discamus : quod commune est, proprium efficiamus; morte vitam emamus. Nemo nostrum hujus vitæ cupidus sit, nemo ignavus ac timidus. Perficiamus, ut cum in nos tyrannus inciderit, de cæteris desperet. Pe- riculis ille quidem ordinem imponat, nos vero finem & persecutioni imponemus; nec de ea re ob alacritatis fervorem inter nos contendamus. Namn et primus aliis via erit, et postremus certaminis sigillum. Cæterum hoc nobis fixum certumque sit, ut omnes sine ulla exceptione coronam adipiscamur, nec per- secutor ullam e nobis partem accipiat, ac scelere tumens, perinde de uno superato glorietur, ac si omnium constantiam infregisset. Demus operain, ut quemadmodum ortu, ita etiam morte fratres cut in acie mutuo se cohortan- les. D (30). Reg. bm, Par., obrem necessitatem in animi alacritatem ac prom- ptitudinem convertamus: dissolutionem eludamus. › Pircheimerus : ex necessitate gloriam faciamus solerti consilio dissolutionis nostræ negotium transi- gamus, id est, honeste decumbamus, alioqui ne- cessario serius ocius morituri; sapienter efficiamus, ut dissolutio in nostram utilitatem cedat. › Hæc desunt in pluribus Reg., duobus Coisl., Or. 2, Par., etc., nec vertit Billius, imno in Bas., edit. Græca delevit. Vertenda tainen, cuos autein persecutioni finem faciamus, imponamus, id est, constantia nostra efliciendo, ut victus tyrannus in- cepto desistat. Quod quidem satis consonum verbis C D qua praecedunt, etc. alii pro aliis, quis que pro omnibus moriatur. › ubi pauperes et inferioris conditionis homines com- muniter sepeliebantur, ut bene monuit Perizonius ad Alian. Var. hist. xii, 21. Livio, xxx, 6, sunt ‹ tumuli. › Bæhr ad Plutarch. Vit. Flamin., p. sq. Cur autem hic dixerit noster, more paganorum et Judzorum (v. Biel. Thesaur. s. more Christianorum, patebit tili, si memineris Machabæos Judæos fuisse. Legas om- nino S. Chrysostomi homiliam in appellationem c cemeterii, i t. II, p. sq. ed. Montfaucon. LUD. DE SINNER. (28) Διεκελεύοντο. Coisl. 1 addit, ὡς ἐν παρατά (29) Μετ' αὐτῶν. Quatuor Reg., μετὰ τῶν. (31) Ποιήσωμεν ... τὴν διάλυσιν. Billius, quam. (52) Ἡμεῖς δὲ ἐπιθήσομεν τέλος τοῖς διωκομέν (33) Ἔσται. Par., ἔστω. (54) Καὶ ἀντὶ πάντων ἕκαστος. Nicetas exponit : (55) Μητερ. Sic Pass. in editis, μήτηρ. (30) Ὑπολειφθῇ. Pass., ἀπολειφθῇ (37) Δείκνυ. Pass. et Par., δείκνυε. (38) Πολυάνδριον. Πολυάνδρια sunt loca publica,
PG 35:924οὐ τῇ γενέσει τὰ ὀφειλόμενα λειτουργήσομεν; Ποιήσωμεν τὴν ἀνάγκην φιλοτιμίαν· σοφισώμεθα τὴν διάλυσιν· τὸ κοινὸν ἴδιον ποιησώμεθα· θανάτῳ ζωὴν ὠνησώμεθα. Μή τις οὖν ἡμῶν ἔστω φιλόψυχος, μηδὲ ἄτολμος. Ἀπογνώτω καὶ τῶν ἄλλων ὁ τύραννος, ἡμῖν ἐντυχών. Τοῖς μὲν κινδύνοις τὴν τάξιν αὐτὸς ἐπιθήσει, ἡμεῖς δὲ ἐπιθήσομεν τέλος τοῖς διωκομένοις· μηδὲν περὶ τούτου διαφερώμεθα τῇ ζέσει τῆς προθυμίας. Καὶ ὁ πρῶτος ἔσται τοῖς ἄλλοις ὁδὸς, καὶ ὁ τελευταῖος σφραγὶς ἀθλήσεως. Ἡμῖν δὲ τοῦτο ἐμπεπήχθω πᾶσιν ὁμοίως, πανοικεσίᾳ στεφανωθῆναι, καὶ μή τινα λαβεῖν μερίδα ἐξ ἡμῶν τὸν διώκτην, ἵν’ ὡς πᾶσιν ἐγκαυχήσηται τῷ ἑνὶ, φλεγμαίνων τῇ πονηρίᾳ. Φανῶμεν ἀλλήλων ἀδελφοὶ, καὶ τῇ γενέσει, καὶ τῇ μεταστάσει· καὶ πάντες, ὡς εἷς, κινδυνεύσωμεν, καὶ ἀντὶ πάντων ἕκαστος. Ἐλεάζαρ, ὑπόδεξαι· μῆτερ, ἐπακολούθησον· Ἱερουσαλὴμ, θάψον τοὺς ἑαυτῆς νεκροὺς μεγαλοπρεπῶς, ἄν τι τοῖς τάφοις ὑπολειφθῇ. Διηγοῦ τὰ ἡμέτερα, καὶ τοῖς ὕστερον δείκνυ, καὶ τοῖς σοῖς ἐρασταῖς τὸ τῆς μιᾶς γαστρὸς εὐσεβὲς πολυάνδριον. Η.Ζ'. Ταῦτα μὲν πρὸς τὸν τύραννον. "Α δὲ ἀλλήλοις διεκελεύοντο (28), ἃ δὲ παρεῖχον ὁρᾷν, ὡς καλά τε καὶ ἱερὰ, καὶ παντὸς ἄλλου θεάματος καὶ ἀκούσματος ἡδίω τοῖς φιλοθέοις ! Εγωγ' οὖν αὐτὸς ἡδονῆς ἐμπίμ- πλαμαι μνημονεύων, καὶ μετ' αὐτῶν (29) ἀθλούντων εἰμὶ τῇ διανοίᾳ, καὶ τῷ διηγήματι καλλωπίζομαι. Περιέβαλλον (50) ἀλλήλους, περιεπτύσσοντο, πανήγυ ρις ἦν, ὡς ἐπ' ἄθλοις τετελεσμένοις· ι Ιωμεν, ἀδελφοί, πρὸς τοὺς κινδύνους, ἐβόων, ίωμεν, ἐπειγώμεθα, ἕως ζέει καθ᾿ ἡμῶν ὁ τύραννος, μή τι μαλακισθῇ, καὶ ζημιωθῶμεν τὴν σωτηρίαν. Πανδαισία πρόκει ται· μὴ ἀπολειφθῶμεν. Καλόν μὲν καὶ συνοικοῦντες ἀλλήλοις ἀδελφοὶ, καὶ συμποσιάζοντες, καὶ συνασπί ζοντες· κάλλιον δὲ ὑπὲρ ἀρετῆς συγκινδυνεύοντες. Εἰ μὲν οἷόν τε ἦν, καὶ τοῖς σώμασιν ἂν ἡγωνισάμεθα ὑπὲρ τῶν πατρίων· ἔστι καὶ οὗτος τῶν ἐπαινετῶν ὁ θάνατος. Ἐπεὶ δὲ οὐ τούτου καιρός, αὐτὰ τὰ σώ- ματα εἰσενέγκωμεν. Τί γάρ ; Κἂν μὴ νῦν ἀποθάνω μεν, οὐ τεθνηξόμεθα πάντως ; οὐ τῇ γενέσει τὰ ὀφει λόμενα λειτουργήσομεν; Ποιήσωμεν τὴν ἀνάγκην φιλοτιμίαν· σοφισώμεθα τὴν διάλυσιν (51)· τὸ κοινὸν ἴδιον ποιησώμεθα · θανάτῳ ζωὴν ὠνησώμεθα Μή τις οὖν ἡμῶν ἔστω φιλόψυχος, μηδὲ ἄτολμος. Απογνώτω καὶ τῶν ἄλλων ὁ τύραννος, ἡμῖν ἐντυχών. Τοῖς μὲν κινδύνοις τὴν τάξιν αὐτὸς ἐπιθήσει, ἡμεῖς δὲ ἐπιθήσ σομεν τέλος τοῖς διωκομένοις (32)· μηδὲν περὶ τούτου διαφερώμεθα τῇ ζέσει τῆς προθυμίας. Καὶ ὁ πρῶτος ἔσται (53) τοῖς ἄλλοις ὁδὸς, καὶ ὁ τελευταῖος σφραγὶς ἀθλήσεως. Ἡμῖν δὲ τοῦτο ἐμπεπήχθω πᾶσιν ὁμοίως, πανοικεσία στεφανωθῆναι, καὶ μή τινα λαβεῖν μέσ Β ρίδα ἐξ ἡμῶν τὸν διώκτην, ἵν᾿ ὡς πᾶσιν ἐγκαυχήσηται ξει παροτρύνοντες, Περιέβαλλεν. περιέβαλον. περιελάμβανον. νοις. τῷ ἐνὶ, φλεγμαίνων τῇ πονηρίᾳ. Φανῶμεν ἀλλήλων ἀδελφοὶ, καὶ τῇ γενέσει, καὶ τῇ μεταστάσει· καὶ πάν- τες, ὡς εἷς, κινδυνεύσωμεν, καὶ ἀντὶ πάντων ἕκα στος (54). Ἐλεάζαρ, ὑπόδεξαι· μῆτερ (55), ἐπακο λούθησαν· Ἱερουσαλήμ, θάψον τοὺς ἑαυτῆς νεκροὺς μεγαλοπρεπώς, ἄν τι τοῖς τάφοις ὑπολειφθῇ (56). Διηγοῦ τὰ ἡμέτερα, καὶ τοῖς ὕστερον δείκνυ (37), καὶ τοῖς σοῖς ἐρασταῖς τὸ τῆς μιᾶς γαστρὸς εὐσεβές πολυάνδριον (38). ο ἀπογνώτω, ὑπὲρ ἀλλήλων ἀποθνήσκοντες· « πολυάνδριον ν.), που κοιμητήριον, S. GREGORII THEOLOGI Non impuris cibis vescemur, non manus dabimus. Citius nostra veneraberis, quam ut nos tuis ceda · mus. Verbo dicam ; aut nova tormentorum genera excogita, aut hæc, quæ in promptu sunt, a nobis contemni pro certo habe. › VII. Hæc quidem fuit illorum ad tyrannum oratio. A Jam vero quæ inter se cohortandi causa dicebant, quæque spectanda præbebant, quam præclara, quam sacra, piisque bominibus quovis alio spectaculo atque auditu jucundiora! Equidem ipse ea memoria recolens, incredibili voluptate diffundor, ac mente et cogitatione cum ipsis athletis versor, mirabili- tarque in hac narratione mili placeo. Amplecte- bantur se mutuo, atque exosculabantur, non minus lætis animis, quam si jam ad certaminum finem ventum esset. ‹ Eamus ad pericula, fratres, clama- bant; eamus, properemus, quandiu ferret adver- sum nos tyrannus, ne forte molliatur, atque ita salutis jacturam faciamus. Proponuntur epule instructissimæ : iis intersimus. Pulchra quidem res est, cum fratres simul habitant, simul epulantur, seque invicem constipant, ac protegunt: pulchrior autem, cum virtutis causa simul perielitantur. Ac quidem, si fieri potuisset, corporibus quoque pro patriis ritibus et institutis depugnavissenius ; nam hoc quoque mortis genus laude non caret. Quoniam autem temporis ratio id non tulit, ipsa certe corpora offeramus. Quid enim ? Etiam si hoc tempore non moriamur, an non omnino moriemur ? An non debito nativitati munere perfungemur? Quod necessario, id gloriose faciamus; mori discamus : quod commune est, proprium efficiamus; morte vitam emamus. Nemo nostrum hujus vitæ cupidus sit, nemo ignavus ac timidus. Perficiamus, ut cum in nos tyrannus inciderit, de cæteris desperet. Pe- riculis ille quidem ordinem imponat, nos vero finem & persecutioni imponemus; nec de ea re ob alacritatis fervorem inter nos contendamus. Namn et primus aliis via erit, et postremus certaminis sigillum. Cæterum hoc nobis fixum certumque sit, ut omnes sine ulla exceptione coronam adipiscamur, nec per- secutor ullam e nobis partem accipiat, ac scelere tumens, perinde de uno superato glorietur, ac si omnium constantiam infregisset. Demus operain, ut quemadmodum ortu, ita etiam morte fratres cut in acie mutuo se cohortan- les. D (30). Reg. bm, Par., obrem necessitatem in animi alacritatem ac prom- ptitudinem convertamus: dissolutionem eludamus. › Pircheimerus : ex necessitate gloriam faciamus solerti consilio dissolutionis nostræ negotium transi- gamus, id est, honeste decumbamus, alioqui ne- cessario serius ocius morituri; sapienter efficiamus, ut dissolutio in nostram utilitatem cedat. › Hæc desunt in pluribus Reg., duobus Coisl., Or. 2, Par., etc., nec vertit Billius, imno in Bas., edit. Græca delevit. Vertenda tainen, cuos autein persecutioni finem faciamus, imponamus, id est, constantia nostra efliciendo, ut victus tyrannus in- cepto desistat. Quod quidem satis consonum verbis C D qua praecedunt, etc. alii pro aliis, quis que pro omnibus moriatur. › ubi pauperes et inferioris conditionis homines com- muniter sepeliebantur, ut bene monuit Perizonius ad Alian. Var. hist. xii, 21. Livio, xxx, 6, sunt ‹ tumuli. › Bæhr ad Plutarch. Vit. Flamin., p. sq. Cur autem hic dixerit noster, more paganorum et Judzorum (v. Biel. Thesaur. s. more Christianorum, patebit tili, si memineris Machabæos Judæos fuisse. Legas om- nino S. Chrysostomi homiliam in appellationem c cemeterii, i t. II, p. sq. ed. Montfaucon. LUD. DE SINNER. (28) Διεκελεύοντο. Coisl. 1 addit, ὡς ἐν παρατά (29) Μετ' αὐτῶν. Quatuor Reg., μετὰ τῶν. (31) Ποιήσωμεν ... τὴν διάλυσιν. Billius, quam. (52) Ἡμεῖς δὲ ἐπιθήσομεν τέλος τοῖς διωκομέν (33) Ἔσται. Par., ἔστω. (54) Καὶ ἀντὶ πάντων ἕκαστος. Nicetas exponit : (55) Μητερ. Sic Pass. in editis, μήτηρ. (30) Ὑπολειφθῇ. Pass., ἀπολειφθῇ (37) Δείκνυ. Pass. et Par., δείκνυε. (38) Πολυάνδριον. Πολυάνδρια sunt loca publica,
PG 35:925Οἱ μὲν δὴ ταῦτα καὶ εἰπόντες, καὶ πράξαντες, καὶ ὡς συῶν ὀδόντες ἀλλήλους θήξαντες ἐν τάξει τῆς ἡλικίας, καὶ ἰσότητι τῆς προθυμίας διεκαρτέρουν. Ἡδονὴ καὶ θαῦμα τοῖς ὁμοφύλοις· φόβος καὶ κατάπληξις τοῖς διώκουσιν, οἳ κατὰ παντὸς τοῦ ἔθνους στρατεύσαντες, ἀδελφῶν ἑπτὰ συμψυχίας ὑπὲρ εὐσεβείας ἀγωνιζομένων, τοσοῦτον ἡττήθησαν, ὥστε μηδὲ περὶ τῶν ἄλλων ἔχειν ἔτι χρηστὰς τὰς ἐλπίδας. Ἡ δὲ γενναία μήτηρ, καὶ ὄντως ἐκείνων τῶν τοσούτων καὶ τοιούτων τὴν ἀρετὴν, τὸ μέγα τοῦ νόμου θρέμμα καὶ μεγαλόψυχον, τέως μὲν χαρᾷ καὶ φόβῳ σύμμικτος ἦν, καὶ δύο παθῶν ἐν μεταιχμίῳ· χαρᾷ, διὰ τὴν ἀνδρείαν καὶ τὰ ὁρώμενα· φόβῳ, διὰ τὸ μέλλον, καὶ τὴν ὑπερβολὴν τῶν κολάσεων· καὶ ὡς νεοσσοὺς ὄρνις, ὄφεως προσερπύζοντος, ἤ τινος ἄλλου τῶν ἐπιβούλων, περιίπτατο, περιέτρυζεν, ἠντιβόλει, συνηγωνίζετο, τί μὲν οὐ λέγουσα; τί δὲ οὐ πράττουσα τῶν πρὸς νίκην ἐπαλειφόντων; Ἥρπαζε τὰς ῥανίδας τοῦ αἵματος, ὑπεδέχετο τὰ λακίσματα τῶν μελῶν, προσεκύνει τὰ λείψανα· τὸν μὲν συνέλεγε, τὸν δὲ παρεδίδου, τὸν δὲ παρεσκεύαζεν. Ἐπεφώνει πᾶσιν.Η΄. Οἱ μὲν δὴ ταῦτα καὶ εἰπόντες, καὶ πράξαντες, Α καὶ ὡς συῶν ὀδόντες ἀλλήλους θήξαντες ἐν τάξει τῆς ἡλικίας, καὶ ἰσότητι τῆς προθυμίας διεκαρτέρουν. Ηδονὴ καὶ θαῦμα τοῖς ὁμοφύλοις· φόβος καὶ κατά πληξις (59) τοῖς διώκουσιν, οἱ κατὰ παντὸς τοῦ ἔθνους στρατεύσαντες, ἀδελφῶν ἑπτὰ συμψυχίας ὑπὲρ εὐσε βείας ἀγωνιζομένων (40), τοσοῦτον ηττήθησαν, ὥστε μηδὲ περὶ τῶν ἄλλων ἔχειν ἔτι χρηστὰς τὰς ἐλπίδας. δὲ γενναία μήτηρ, καὶ ὄντως ἐκείνων τῶν τοσού- των καὶ τοιούτων τὴν ἀρετὴν, τὸ μέγα τοῦ νόμου θρέμμα καὶ μεγαλόψυχον, τέως μὲν χαρᾷ καὶ φόβῳ σύμμικτος ἦν, καὶ δύο (41) παθῶν ἐν μεταιχμίῳ· χαρᾷ, διὰ τὴν ἀνδρείαν καὶ τὰ ὁρώμενα· φόβῳ, διὰ τὸ μέλλον, καὶ τὴν ὑπερβολὴν τῶν κολάσεων· καὶ ὡς νεοσσούς (42) ὄρνις, όφεως προσερπύζοντος, ή τινος ἄλλου τῶν ἐπιβούλων, περιίπτατο, περιέτουζεν, ήντι- Β βόλει, συνηγωνίζετο, τί μὲν οὐ λέγουσα; τί δὲ οὐ πράττουσα τῶν πρὸς νίκην ἐπαλειφόντων; "Ηρπαζε τὰς ῥανίδας τοῦ αἵματος, ὑπεδέχετο τὰ λακίσματα τῶν μελῶν, προσεκύνει τὰ λείψανα· τὸν μὲν συν έλεγε, τὸν δὲ παρεδίδου, τὸν δὲ παρεσκεύαζεν. Επ- εφώνει πᾶσιν. « Εἶγε, ὦ παῖδες, εἶγε, ἀριστεῖς ἐμοί, εἶγε, ἀσώματοι σχεδὸν ἐν σώμασιν, εύγε, προστάται τοῦ Νόμου, καὶ τῆς ἐμῆς πολιᾶς, καὶ τῆς θρεψαμένης ὑμᾶς (45) πόλεως, καὶ εἰς τόδε ἀρετῆς προαγού- της (44). "Ετι μικρὸν, καὶ νενικήκαμεν. Κεκμήκασιν οἱ βασανισταί, τοῦτο φοβοῦμαι μόνον. Ετι μικρόν, καὶ μακαρία μὲν ἐν μητράσιν ἐγώ, μακάριοι δὲ ὑμεῖς ἐν νέοις. ᾿Αλλὰ ποθεῖτε τὴν μητέρα; Οὐκ ἀπολείψο- μαι ὑμῶν (45), τοῦτο ὑμῖν ὑπισχνοῦμαι· οὐ· οὕτως ἐγὼ μισότεκνος. ο Θ'. Ἐπεὶ δὲ τελειωθέντας εἶδεν (46), καὶ τὸ ἀσφα λὲς εἶχεν ἐκ τῆς συμπληρώσεως, διάβασα τὴν κεφαλὴν μάλα φαιδρῶς, ὥσπερ τις (47) Ολυμπιονίκης, ἐν ὑψηλῷ τῷ φρονήματι (48), καὶ τὰς χεῖρας ἐκτείνασα, μεγάλῃ καὶ λαμπρῇ τῇ φωνῇ· . Εὐχαριστῶ σοι, φησί, Πάτερ ἅγιε, καὶ σοί, παιδευτὰ νόμε, καὶ σοὶ πάτερ ἡμῶν καὶ προαγωνιστὰ τῶν τέκνων τῶν σῶν Ἐλεάζαρ, ὅτι τὸν τῶν ἐμῶν ὠδίνων καρπὸν παρ εδέξασθε, καὶ ὅτι μήτηρ ἐγενόμην πασῶν μητέρων ἱερωτέρα. Οὐδὲν ὑπελιπόμην (49) κόσμῳ, πάντα θεῷ Μήτηρ δ' αμφεποτᾶτο ὀδυρομένη φίλα τέκνα, αγαγούσης. τι. υπολειπόμην. ORATIO XV. - IN MACHABÆORUM LAUDEM. appareamus. Omnes tanquam unus, et singuli tanquam omnes periculum subeamus. Eleazare, sus- cipe; mater, sequere; Jerusalem, mortuos tuos magnifica sepultura affice, si quid tamen reliquum fuerit, quod sepultura mandari possit. Res nostras commemora, posterisque, ac tui studiosis, pium unius ventris sepulcretum ostende. › VIII. Quæ cum dixissent ac egissent, seque, velut aprorum dentes, invicem acuissent, pro ætatis ordine quisque, in eadem animi promptitudine perseverabant. Atque ea res ut contribulibus volu- ptatem et admisationem afferebat; ita metu atque terrore persecutorum animos consternabat, qui cum expeditionem suscepissent adversus universam na- tionem, a septem fratribus, concordi animo pro pietate dimicantibus, ita facile superati sunt, ut jam ne de cæteris quidem spem latam haberent. At vero strenua mater, et vere illoruin tanta et tali virtute præditorum parens, illa, inquam, præ- clara et magnanima legis alumna, prius quidem gaudio simul ac timore aficiebatur, et anxia duos inter affectus hærebat. Nam ut eorum fortitudine, atque iis quæ cernebat, delectabatur; ita rursus, cum incertum pugnæ eventum incredibi- lemque tormentorum magnitudinem secum repu- taret, timore angebatur; ac proindle pullos suos, non secus atque avicula, arrepente angue, aut alia quapiam insidiosa fera, circumvolabat, stridebat, obsecrabat, una cum ipsis certabat. Quid enim tum verbo, tum opere non egit, ut illos ad victoriam paraliores alacrioresque redderet? Cruoris guttas rapiebat, fragmenta membrorum excipiebat, reli- quias venerabatur; hunc colligebat, illum porrige- bal, alium parabat. Omnibus acclamabat : < Euge, filii mei, euge, strenui inei milites, cuge, in corpo- ribus ferme incorporei, euge, legis, canæque sene- etutis meæ, atque civitatis, quæ vos aluit, et ad C eam virtutis magnitudinem evexit, præsidium ac propugnaculum. Paululum adhuc, et vicimus. Defatigantur carnifces, hoc unum extimesco. Paulu- lum adhuc, et ego inter mulieres beata, et vos inter adolescentes beati. At fortasse matris vos deside- rium angit? Nequaquam vos deseram, hoc vobis polliceor: non tam liberos meos odi. › in pluribus Reg., Coisl. 2, Or. et Par. clium confinio posita erat. » illos, non secus atque avicula, pullos suos arripiente angue,, etc. Iane similitudinem Gregorius sum- psisse videtur ab Homero, Iliad. II, vers. : etc. Mater autem circumvolabat, lugens dilectos filios, Lete. D IX. Postquam autem omnes martyrio perfunctos esse, seque ob corum mortem metu omni liberatam vidit, tum vero erecto capite, ingenti cum hilari- tate, non secus ac quispiam in Olympiis victor, sublimi animo, extensisque manibus, magna et clara voce hæc verba habuit: Gratias tibi ago, Pater sancte, et tibi, magistra lex, tibique, parens noster et filiorum tuorum in certamine antecessor Eleazare, quoniam meorum in pariendo dolorum fructum accepistis, atque mater omnium mairum bus. lios. » Jes. lis Par. ed., nio. (59) Κατάπληξις. In aliis, παράπληξις. (40) Ὑπὲρ εὐσεβείας ἀγωνιζομένων. Haec desunt (41) Καὶ δύο, etc. Billius, c atque in duorum affe (42) Καὶ ὡς νεοσσούς, etc. Billius : e ac proinde (43) Ὑμᾶς. Sic plerique codd. In ed., ἡμᾶς. (44) Προαγούσης. Quatuor Reg. et Conib., προ- (45) Yuwr. Deest in quinque Reg. aliisque pluri- (46) Εἶδεν. Addunt nonnulli, τοὺς παῖδας, « - (47) Τις. Ita sex Reg., Coisl. 2, Or. 2, fur. et (48) Φρονήματι. Reg. c, κηρύγματι, « praco- (49) Ὑπελιτόμην. Sic reg. e, d, et Or. 2. Alii,
PG 35:926Εὖγε, ὦ παῖδες, εὖγε, ἀριστεῖς ἐμοὶ, εὖγε, ἀσώματοι σχεδὸν ἐν σώμασιν, εὖγε, προστάται τοῦ Νόμου, καὶ τῆς ἐμῆς πολιᾶς, καὶ τῆς θρεψαμένης ὑμᾶς πόλεως, καὶ εἰς τόδε ἀρετῆς προαγούσης. Ἔτι μικρὸν, καὶ νενικήκαμεν. Κεκμήκασιν οἱ βασανισταὶ, τοῦτο φοβοῦμαι μόνον. Ἔτι μικρὸν, καὶ μακαρία μὲν ἐν μητράσιν ἐγὼ, μακάριοι δὲ ὑμεῖς ἐν νέοις. Ἀλλὰ ποθεῖτε τὴν μητέρα; Οὐκ ἀπολείψομαι ὑμῶν, τοῦτο ὑμῖν ὑπισχνοῦμαι· οὐχ οὕτως ἐγὼ μισότεκνος. Θ. Ἐπεὶ δὲ τελειωθέντας εἶδεν, καὶ τὸ ἀσφαλὲς εἶχεν ἐκ τῆς συμπληρώσεως, διάρασα τὴν κεφαλὴν μάλα φαιδρῶς, ὥσπερ τις Ὀλυμπιονίκης, ἐν ὑψηλῷ τῷ φρονήματι, καὶ τὰς χεῖρας ἐκτείνασα, μεγάλῃ καὶ λαμπρᾷ τῇ φωνῇ· Εὐχαριστῶ σοι, φησὶ, Πάτερ ἅγιε, καὶ σοὶ, παιδευτὰ νόμε, καὶ σοὶ πάτερ ἡμῶν καὶ προαγωνιστὰ τῶν τέκνων τῶν σῶν Ἐλεάζαρ, ὅτι τὸν τῶν ἐμῶν ὠδίνων καρπὸν παρεδέξασθε, καὶ ὅτι μήτηρ ἐγενόμην πασῶν μητέρων ἱερωτέρα. Οὐδὲν ὑπελιπόμην κόσμῳ, πάντα Θεῷ παραδέδωκα, τὸν ἐμὸν θησαυρὸν, τὰς ἐμὰς γηροκόμους ἐλπίδας, Ὡς μεγαλοπρεπῶς τετίμημαι ὡς ὑπερβαλλόντως γεγηροκόμημαι Ἀπέχω τὰ τροφεῖα, ὦ παῖδες.Η΄. Οἱ μὲν δὴ ταῦτα καὶ εἰπόντες, καὶ πράξαντες, Α καὶ ὡς συῶν ὀδόντες ἀλλήλους θήξαντες ἐν τάξει τῆς ἡλικίας, καὶ ἰσότητι τῆς προθυμίας διεκαρτέρουν. Ηδονὴ καὶ θαῦμα τοῖς ὁμοφύλοις· φόβος καὶ κατά πληξις (59) τοῖς διώκουσιν, οἱ κατὰ παντὸς τοῦ ἔθνους στρατεύσαντες, ἀδελφῶν ἑπτὰ συμψυχίας ὑπὲρ εὐσε βείας ἀγωνιζομένων (40), τοσοῦτον ηττήθησαν, ὥστε μηδὲ περὶ τῶν ἄλλων ἔχειν ἔτι χρηστὰς τὰς ἐλπίδας. δὲ γενναία μήτηρ, καὶ ὄντως ἐκείνων τῶν τοσού- των καὶ τοιούτων τὴν ἀρετὴν, τὸ μέγα τοῦ νόμου θρέμμα καὶ μεγαλόψυχον, τέως μὲν χαρᾷ καὶ φόβῳ σύμμικτος ἦν, καὶ δύο (41) παθῶν ἐν μεταιχμίῳ· χαρᾷ, διὰ τὴν ἀνδρείαν καὶ τὰ ὁρώμενα· φόβῳ, διὰ τὸ μέλλον, καὶ τὴν ὑπερβολὴν τῶν κολάσεων· καὶ ὡς νεοσσούς (42) ὄρνις, όφεως προσερπύζοντος, ή τινος ἄλλου τῶν ἐπιβούλων, περιίπτατο, περιέτουζεν, ήντι- Β βόλει, συνηγωνίζετο, τί μὲν οὐ λέγουσα; τί δὲ οὐ πράττουσα τῶν πρὸς νίκην ἐπαλειφόντων; "Ηρπαζε τὰς ῥανίδας τοῦ αἵματος, ὑπεδέχετο τὰ λακίσματα τῶν μελῶν, προσεκύνει τὰ λείψανα· τὸν μὲν συν έλεγε, τὸν δὲ παρεδίδου, τὸν δὲ παρεσκεύαζεν. Επ- εφώνει πᾶσιν. « Εἶγε, ὦ παῖδες, εἶγε, ἀριστεῖς ἐμοί, εἶγε, ἀσώματοι σχεδὸν ἐν σώμασιν, εύγε, προστάται τοῦ Νόμου, καὶ τῆς ἐμῆς πολιᾶς, καὶ τῆς θρεψαμένης ὑμᾶς (45) πόλεως, καὶ εἰς τόδε ἀρετῆς προαγού- της (44). "Ετι μικρὸν, καὶ νενικήκαμεν. Κεκμήκασιν οἱ βασανισταί, τοῦτο φοβοῦμαι μόνον. Ετι μικρόν, καὶ μακαρία μὲν ἐν μητράσιν ἐγώ, μακάριοι δὲ ὑμεῖς ἐν νέοις. ᾿Αλλὰ ποθεῖτε τὴν μητέρα; Οὐκ ἀπολείψο- μαι ὑμῶν (45), τοῦτο ὑμῖν ὑπισχνοῦμαι· οὐ· οὕτως ἐγὼ μισότεκνος. ο Θ'. Ἐπεὶ δὲ τελειωθέντας εἶδεν (46), καὶ τὸ ἀσφα λὲς εἶχεν ἐκ τῆς συμπληρώσεως, διάβασα τὴν κεφαλὴν μάλα φαιδρῶς, ὥσπερ τις (47) Ολυμπιονίκης, ἐν ὑψηλῷ τῷ φρονήματι (48), καὶ τὰς χεῖρας ἐκτείνασα, μεγάλῃ καὶ λαμπρῇ τῇ φωνῇ· . Εὐχαριστῶ σοι, φησί, Πάτερ ἅγιε, καὶ σοί, παιδευτὰ νόμε, καὶ σοὶ πάτερ ἡμῶν καὶ προαγωνιστὰ τῶν τέκνων τῶν σῶν Ἐλεάζαρ, ὅτι τὸν τῶν ἐμῶν ὠδίνων καρπὸν παρ εδέξασθε, καὶ ὅτι μήτηρ ἐγενόμην πασῶν μητέρων ἱερωτέρα. Οὐδὲν ὑπελιπόμην (49) κόσμῳ, πάντα θεῷ Μήτηρ δ' αμφεποτᾶτο ὀδυρομένη φίλα τέκνα, αγαγούσης. τι. υπολειπόμην. ORATIO XV. - IN MACHABÆORUM LAUDEM. appareamus. Omnes tanquam unus, et singuli tanquam omnes periculum subeamus. Eleazare, sus- cipe; mater, sequere; Jerusalem, mortuos tuos magnifica sepultura affice, si quid tamen reliquum fuerit, quod sepultura mandari possit. Res nostras commemora, posterisque, ac tui studiosis, pium unius ventris sepulcretum ostende. › VIII. Quæ cum dixissent ac egissent, seque, velut aprorum dentes, invicem acuissent, pro ætatis ordine quisque, in eadem animi promptitudine perseverabant. Atque ea res ut contribulibus volu- ptatem et admisationem afferebat; ita metu atque terrore persecutorum animos consternabat, qui cum expeditionem suscepissent adversus universam na- tionem, a septem fratribus, concordi animo pro pietate dimicantibus, ita facile superati sunt, ut jam ne de cæteris quidem spem latam haberent. At vero strenua mater, et vere illoruin tanta et tali virtute præditorum parens, illa, inquam, præ- clara et magnanima legis alumna, prius quidem gaudio simul ac timore aficiebatur, et anxia duos inter affectus hærebat. Nam ut eorum fortitudine, atque iis quæ cernebat, delectabatur; ita rursus, cum incertum pugnæ eventum incredibi- lemque tormentorum magnitudinem secum repu- taret, timore angebatur; ac proindle pullos suos, non secus atque avicula, arrepente angue, aut alia quapiam insidiosa fera, circumvolabat, stridebat, obsecrabat, una cum ipsis certabat. Quid enim tum verbo, tum opere non egit, ut illos ad victoriam paraliores alacrioresque redderet? Cruoris guttas rapiebat, fragmenta membrorum excipiebat, reli- quias venerabatur; hunc colligebat, illum porrige- bal, alium parabat. Omnibus acclamabat : < Euge, filii mei, euge, strenui inei milites, cuge, in corpo- ribus ferme incorporei, euge, legis, canæque sene- etutis meæ, atque civitatis, quæ vos aluit, et ad C eam virtutis magnitudinem evexit, præsidium ac propugnaculum. Paululum adhuc, et vicimus. Defatigantur carnifces, hoc unum extimesco. Paulu- lum adhuc, et ego inter mulieres beata, et vos inter adolescentes beati. At fortasse matris vos deside- rium angit? Nequaquam vos deseram, hoc vobis polliceor: non tam liberos meos odi. › in pluribus Reg., Coisl. 2, Or. et Par. clium confinio posita erat. » illos, non secus atque avicula, pullos suos arripiente angue,, etc. Iane similitudinem Gregorius sum- psisse videtur ab Homero, Iliad. II, vers. : etc. Mater autem circumvolabat, lugens dilectos filios, Lete. D IX. Postquam autem omnes martyrio perfunctos esse, seque ob corum mortem metu omni liberatam vidit, tum vero erecto capite, ingenti cum hilari- tate, non secus ac quispiam in Olympiis victor, sublimi animo, extensisque manibus, magna et clara voce hæc verba habuit: Gratias tibi ago, Pater sancte, et tibi, magistra lex, tibique, parens noster et filiorum tuorum in certamine antecessor Eleazare, quoniam meorum in pariendo dolorum fructum accepistis, atque mater omnium mairum bus. lios. » Jes. lis Par. ed., nio. (59) Κατάπληξις. In aliis, παράπληξις. (40) Ὑπὲρ εὐσεβείας ἀγωνιζομένων. Haec desunt (41) Καὶ δύο, etc. Billius, c atque in duorum affe (42) Καὶ ὡς νεοσσούς, etc. Billius : e ac proinde (43) Ὑμᾶς. Sic plerique codd. In ed., ἡμᾶς. (44) Προαγούσης. Quatuor Reg. et Conib., προ- (45) Yuwr. Deest in quinque Reg. aliisque pluri- (46) Εἶδεν. Addunt nonnulli, τοὺς παῖδας, « - (47) Τις. Ita sex Reg., Coisl. 2, Or. 2, fur. et (48) Φρονήματι. Reg. c, κηρύγματι, « praco- (49) Ὑπελιτόμην. Sic reg. e, d, et Or. 2. Alii,
PG 35:927Εἶδον ὑπὲρ ἀρετῆς ἀγωνιζομένους ὑμᾶς, πάντας στεφανίτας ἐθεασάμην. Ὡς εὐεργέτας ὁρῶ τοὺς βασανιστάς· μικροῦ καὶ τῷ τυράννῳ χάριτας ὁμολογῶ τῆς τάξεως, ὅτι με τελευταίαν ἐταμιεύσατο τοῖς κινδύνοις· ἵνα τὸν ἐμὸν τόκον πρότερον θεατρίσασα, καὶ καθ’ ἕκαστον τῶν παίδων ἀθλήσασα, οὕτως ἐπαπέλθω σὺν ἀσφαλείᾳ τελείᾳ τελείοις θύμασιν. Οὐ σπαράξομαι κόμην, οὐ διαῤῥήξω χιτῶνα, οὐ ξανῶ σάρκας ὄνυξιν, οὐκ ἐγερῶ θρῆνον, οὐ καλέσω τὰς συνθρηνούσας, οὐ συγκλείσω εἰς σκότος, ἵνα καὶ ἀὴρ συνθρηνήσῃ μοι, οὐκ ἀναμενῶ παρακλήτορας, οὐκ ἄρτον πένθιμον παραθήσομαι. Ταῦτα γὰρ τῶν ἀγεννῶν μητέρων, αἳ σαρκῶν μόνον εἰσὶ μητέρες, αἷς οἴχονται παῖδες ἄνευ σεμνοῦ τινος διηγήματος. Ἐμοὶ δὲ οὐ τεθνήκατε, φίλτατοι παίδων, ἀλλ’ ἐκαρποφορήθητε· οὐκ ἐκλελοίπατε, ἀλλὰ μετεληλύθατε· οὐ κατεξάνθητε, ἀλλὰ συνεπάγητε· οὐ θηρίον ἥρπασεν ὑμᾶς, οὐ κῦμα ἐπέκλυσεν, οὐ λῃστὴς διέφθειρεν, οὐ νόσος διέλυσεν, οὐ πόλεμος παρανάλωσεν, οὐκ ἄλλο οὐδὲν ἢ μικρὸν ἢ μεῖζον τῶν ἀνθρωπίνων. Ἐθρήνησα ἂν καὶ μάλα σφοδρῶς, εἴ τι τούτων ὑμῖν συνέπεσεν. Ἐφάνην ἂν τότε τοῖς δάκρυσιν, ὡς νῦν τῷ μὴ δακρῦσαι, φιλότεκνος.Α παραδέδωκα, τὸν ἐμὸν θησαυρόν, τὰς ἐμὰς γηροχές Β Πιλ- μους ἐλπίδας. Ὡς μεγαλοπρεπώς τετίμημα!! ὡς ὑπερβαλλόντως γεγηροκόμημαι (50) ! 'Απέχω τα τρο φεῖα, ὦ παῖδες. Εἶδον ὑπὲρ ἀρετῆς ἀγωνιζομένους ὑμᾶς, πάντας στεφανίτας ἐθεασάμην. ὡς εὐεργέτας ὁρῶ τοὺς βασανιστάς· μικροῦ καὶ τῷ τυράννῷ χάρι τὰς ὁμολογῷ τῆς τάξεως, ὅτι με τελευταίαν ἐταμιεύ σατο τοῖς κινδύνοις· ἵνα τὸν ἐμὸν τόκον πρότερον θεατρίσασα (51), καὶ καθ᾿ ἕκαστον τῶν παίδων ἀθλή σασα, οὕτως ἐπαπέλθω σὺν ἀσφαλείᾳ τελείᾳ τε λείοις θύμασιν. Οὐ σπαράξομαι κόμην, οὐ διαρρήξε χιτῶνα, οὐ ξανῶ σάρκας ὄνυξιν, οὐκ ἐγερῶ θρήνον, οὐ καλέσω τὰς συνθρηνούσας, οὐ συγκλείσω εἰς σκότος (2), ἵνα καὶ ἀὴρ συνθρηνήσῃ μοι, οὐκ ἀνα- μενῶ παρακλήτορας, οὐκ ἄρτον πένθιμον παραθή σομαι. Ταῦτα γὰρ τῶν ἀγεννῶν (53) μητέρων, απ σαρχῶν μόνον εἰσὶ μητέρες, αἷς οίχονται παῖδες ἄνευ (58) σεμνοῦ τινος διηγήματος. Ἐμοὶ δὲ οὐ τεθνή κατε, φίλτατοι παίδων, ἀλλ' ἐκαρποφορήθηκε· οὐκ ἐκλελοίπατε, ἀλλὰ μετεληλύθατε· οὐ κατεξάνθητε, ἀλλὰ συνεπάγητε· οὐ θηρίον ἤρπασεν ὑμᾶς, οὐ κύμα ἐπέκλυσεν (55), οὐ λῃστὴς διέφθειρεν, οὐ νόσος δ:- ἔλυσεν, οὐ πόλεμος παρανάλωσεν, οὐκ ἄλλο οὐδὲν ἢ μικρὸν ἢ μεῖζον τῶν ἀνθρωπίνων. Ἐθρήνησα ἂν καὶ μάλα σφοδρώς, εἴ τι τούτων ὑμῖν συνέπεσεν (50). Ἐφάνην ἂν τότε τοῖς δάκρυσιν, ὡς νῦν τῷ μὴ δα- κρῦσαι, φιλότεχνος. Ἔτι καὶ ταῦτα μικρά. Όντως ἂν ὑμᾶς ἀπεκλαυσάμην, εἰ κακῶς ἐσώθητε, εἰ τῶν βα σάνων ηττήθητε (57), εἴ τινος ὑμῶν ἐκράτησαν, ὡς ἡττήθησαν νῦν οἱ διώκοντες. Τὰ δὲ νῦν, εὐφημία, χαρά, δόξα, χοροστασίαι, φαιδρότητες τοῖς ὑπολει φθεῖσιν. Ἐγὼ γὰρ ὑμῖν ἐπισπένδομαι. Μετὰ Φινεές ταχθησόμεθα, μετά ῎Αννης δοξασθησόμεθα. Πλὴν ὅσον ὁ μὲν εἶς, ὑμεῖς (58) δὲ τοσοῦτοι ζηλωταί πορ- νοκτόνοι, οὐ σωμάτων πορνείαν, ἀλλὰ ψυχῶν ἐγκεν- τήσαντες (59). Καὶ ἡ μὲν, ἕνα θεόσδοτον, ἀρτιγενῆ καὶ τοῦτον· ἐγὼ δὲ ἄνδρας ἑπτὰ, καὶ τούτους ἑκόν- τας Θεῷ καθιέρωσα. Συμπληρούτω μοι καὶ Ἱερ:- μίας τὸν ἐπιτάφιον, οὐ θρηνῶν, ἀλλ᾽ εὐφημῶν (60) τελευτὴν ὁσίαν. Ὑπὲρ χιόνα ἐλάμψατε, ὑπὲρ γάλα ἐτυρώθητε, ὑπὲρ λίθον σάπφειρον (61) τὸ σύνταγμα ὑμῶν, Θεῷ καὶ γεγεννημένων καὶ δεδομένων. Τί ἔτι ; Πρόσθες, ὦ τύραννε, κἀμὲ τοῖς παισὶν, εἴ τις καὶ παρ' ἐχθρῶν χάρις, ἵν' ᾗ σοι σεμνότερον τὸ ἀγώνισ η μα. Εἴθε μὲν καὶ διὰ πασῶν ἦλθον τῶν κολάσεων, γηρωκόμους γεγηρωκόμημαι. ... ἵνα ἀναμίξω (62) τοὺς ἐμοὺς ἰχώρας τοῖς ἐκείνων εἰ τούτων ὑμῖν τι συνενέπεσεν. κεντήσαντες. εὐφητῶν μου. S. GREGORII THEOLOGI sacratissima eflecta sum. Nihil mundo reliqui, omnia Deo tradidi, thesaurum meumn, spes senectu- tis meæ altrices. Quam magnifice honorata sum ! Quam excellenter senectus mea exculta et curata est! labeo educationis vestrar præmia, o filii! Vos omnes virtutis causa decertantes vidi, vos omines victores aspexi. Carnifices, velut benefactores, in- tueor; nihilque propius fit, quam ut hoc nomine tyranno gratias habeam, quod hunc suppliciorum ordinem tenuerit, ut me ultimam ad pericula reservarit; quo, posteaquam partum meum prius spectavi, atque in unoquoque filiorum dimicavi, sic demum cum perfecta securitate post perfect:s victimas hinc excedam. Non comam avel- lam, non vestes scindam, Don carnes unguibus facerabo, non luctumn excitabo, non luctus socias accersam, non tenebras concludam, ut ipse quoque ver mecum lugeat, non consolatores exspectabo, non lugubrem panem apponam. Hæc enim ignavis, abjectique animi matribus conveniunt, quæ carnis duntaxat matres sunt, quibus filii sine ulla re me- moratu digna intereunt. Mihi vero, charissimi filii, haudquaquain mortui et exstincti, sed Deo oblati estis : nec defecistis, sed alio migrastis : nec lace- rati, sed compacti et coagmentati estis. Non fera vos rapuit, non fluctus obruit, non latro jugulavit, con morbus oppressit, non vis belli, non denique rerum humanarum aliud quidquam vel parvuin vel magaum sustulit. In maximis equidem luctibus fuissem, si quid horum vobis accidisset. Tum vero lacrymando, ut nunc lacrymas comprimendo, terni amoris specimen edidissem. Sed hæc adhuc parva. Vere igitur vicem vestram deplorassem, si male servati, si tormentis fracti fuissetis, si quem vestrum persecutores superassent, quemadmodum ipsi superati sunt. At nunc, quæ vobis contigerunt, ejusmodi sunt, ut laudes, grudium, gloriam, cho- reas, ac lætitiam omnem et hilaritatem iis, qui superstites relicti fuerint, excitare debeant. Nam ipsa post vos delibor. Jam cum Plinces collocabi- , C cum Anna celebrabimur " : nisi fortasse eo etiam magis, quod ille unus erat; vos contra multi zelo præditi estis, ac scortatorum interfectores, non corporum, sed animarum scortationem gladio confodiendes. Rursus illa unum dulaxat, divino beneficio sibi concessum Num. xxv, seqq. eumoue infantem; ego Reg. 1, seqq. etc., postquam meam sobolem in theatro pompaque produxi, atque in singulorum liberorum agone de- sudavi. » bus. Qui gravi dolore premuntur, se quandoque in cubiculum includunt, aditus obstruunt, et intra te- nebras se excruciant. ho..esla narratione. Reg., etc. Editi : Reg, c. Coisl. 2, Pass., etc. Editi, (50) Γηροκόμους . . . γεγηροκόμημαι. Reg. c, d, (51) Θεατρίσασα. Nicetas sic recte exponit. : (52) Εἰς σκότος. Deest εἰς in plerisque codici- (53) 'Αγεννών. Reg. bm, ἀγενῶν. (54) "Ανευ, etc. Billius, • sine ulla gravi atque (55) Ἐπέκλυσεν. Par., ἐπέκλεισεν [nale]. (56) Εἴ τι τούτων ὑμῖν συνέπεσεν. Sc plures (57) Εἰ τῶν βασάνων ἡττήθητε. llac desunt in (58) Ὑμεῖς. Tres Reg., ἡμεῖς. (59) Εγκεντήσαντες. leg. bm, et Coisl. 2, ἐκ· (60) Εὐφημῶν. Sic quinque Reg., Chrysan., (61) λίθον σάπφειρον. Reg. Um, λίθου σαπφεί (62) Αναμίξω. Pass., μίζω
PG 35:929Ἔτι καὶ ταῦτα μικρά. Ὄντως ἂν ὑμᾶς ἀπεκλαυσάμην, εἰ κακῶς ἐσώθητε, εἰ τῶν βασάνων ἡττήθητε, εἴ τινος ὑμῶν ἐκράτησαν, ὡς ἡττήθησαν νῦν οἱ διώκοντες. Τὰ δὲ νῦν, εὐφημία, χαρὰ, δόξα, χοροστασίαι, φαιδρότητες τοῖς ὑπολειφθεῖσιν. Ἐγὼ γὰρ ὑμῖν ἐπισπένδομαι. Μετὰ Φινεὲς ταχθησόμεθα, μετὰ Ἄννης δοξασθησόμεθα. Πλὴν ὅσον ὁ μὲν εἷς, ὑμεῖς δὲ τοσοῦτοι ζηλωταὶ πορνοκτόνοι, οὐ σωμάτων πορνείαν, ἀλλὰ ψυχῶν ἐγκεντήσαντες. Καὶ ἡ μὲν, ἕνα θεόσδοτον, ἀρτιγενῆ καὶ τοῦτον· ἐγὼ δὲ ἄνδρας ἑπτὰ, καὶ τούτους ἑκόντας Θεῷ καθιέρωσα. Συμπληρούτω μοι καὶ Ἱερεμίας τὸν ἐπιτάφιον, οὐ θρηνῶν, ἀλλ’ εὐφημῶν τελευτὴν ὁσίαν. Ὑπὲρ χιόνα ἐλάμψατε, ὑπὲρ γάλα ἐτυρώθητε, ὑπὲρ λίθον σάπφειρον τὸ σύνταγμα ὑμῶν, Θεῷ καὶ γεγεννημένων καὶ δεδομένων. Τί ἔτι; Πρόσθες, ὦ τύραννε, κἀμὲ τοῖς παισὶν, εἴ τις καὶ παρ’ ἐχθρῶν χάρις, ἵν’ ᾖ σοι σεμνότερον τὸ ἀγώνιςμα. Εἴθε μὲν καὶ διὰ πασῶν ἦλθον τῶν κολάσεων, ἵνα ἀναμίξω τοὺς ἐμοὺς ἰχῶρας τοῖς ἐκείνων ἰχῶρσι, καὶ ταῖς σαρξὶ τὰς γηραιὰς σάρκας. Ἀγαπῶ διὰ τοὺς παῖδας καὶ τὰ κολαστήρια· εἰ δὲ μὴ τοῦτο, ἀλλὰ τήν γε κόνιν τῇ κόνει, καὶ τάφος εἷς ἡμᾶς ὑποδέξηται.ἐχώρει, καὶ ταῖς σαρξὶ τὰς γηραιάς σάρκας. Αγαπῶ διὰ τοὺς παῖδας καὶ τὰ κολαστήρια· εἰ δὲ μὴ τοῦτο, ἀλλὰ τὴν γε κόνιν τῇ κόνει, καὶ τάφος εἰς ἡμᾶς ὑπο- δέξηται (63). Μή φθονήσης τελευτῆς ὁμοτίμου, τοῖς ὁμοτίμοις τὴν ἀρετήν. Χαίρετε, ὦ μητέρες, χαίρετε, ὦ παῖδες. Οὕτως ἐκτρέφετε τοὺς ἐξ ὑμῶν προελ. θόντας· οὕτως ἐκτρέφεσθε. Καλὸν ὑπόδειγμα δεδώ καμεν ὑμῖν· ἀγωνίζεσθε ((14).» Ι. Ταῦτα ἔλεγε, καὶ προσετίθει (65) τοῖς παισὶν Β ἑαυτήν. Τίνα τρόπον; Ὡς ἐπὶ νυμφῶνα την πυρκαϊὰν δραμοῦσα (ταύτην γὰρ κατεκρίθη), καὶ οὐδὲ τοὺς ἄγοντας ἀναμείνασα, ἵνα μηδὲ σῶμα ψαύσειεν ἄν αγνον ἁγνοῦ καὶ γενναίου σώματος. Οὕτως ἀπέλαυσε τῆς ἱερωσύνης Ἐλεάζαρ, μυηθεὶς καὶ μυήσας τὰ ἐπουράνια, καὶ οὐ τοῖς ἔξωθεν ῥαντισμοῖς τὸν Ἰσραὴλ ἁγιάσας, ἀλλ' οἰκείοις αἵμασι, καὶ ποιήσας τὴν τε λευτὴν τελευταῖον μυστήριον (66) · οὕτω τῆς νεότη- τος οἱ παῖδες, οὐ ταῖς ἡδοναῖς δουλεύσαντες, ἀλλὰ τῶν παθῶν κυριεύσαντες, καὶ τὸ σῶμα καθαγνίσαν- τες, καὶ πρὸς τὴν ἀπαθὴ ζωὴν μεταθέμενοι. Οὕτως ἀπέλαυσε τῆς πολυτεκνίας ἡ μήτηρ· οὕτω καὶ ζῶσιν ἐκαλλωπίσατο, καὶ ἀπελθοῦσι συνανεπαύσατο· οὓς ἐγέννησε κόσμῳ, Θεῷ παραστήσασα, και τὰς ἑαυ τῆς ὠδῖνας τοῖς ἄθλοις ἀπαριθμήσασα (67), καὶ τοῦ τόκου τὴν ἀκολουθίαν τοῖς θανάτοις γνωρίσασα. Ἀπὸ γὰρ τοῦ πρώτου τῶν παίδων μέχρι τοῦ τελευταίου τὰ τῆς ἀθλήσεως, καὶ ὥσπερ ἐν κυμάτων ἐπαναστά σεσιν, ἄλλος ἐπ' ἄλλῳ τὴν ἀρετὴν ἐπεδείκνυτο, καὶ εἰς τὸ πάσχειν (68) ἦν προθυμότερος, τοῖς τοῦ προει ληφότος κινδύνοις στομούμενος· ὥστε ἀγαπᾶν τὸν τύραννον, ὅτι μὴ πλειόνων εγεγόνει μήτηρ μᾶλλον γὰρ ἂν ἀπῆλθε κατησχυμμένος, καὶ ἡττημένος. Καὶ τότε πρῶτον ἔγνω, μὴ πάντα τοῖς ὅπλοις ἰσχύων, ὁπότε παισὶν ἀόπλοις προσέβαλεν, ἑνὶ μόνῳ, τῇ εὐσε σεία, καθωπλισμένοις, καὶ τῷ πάντα πάσχειν προ θυμοτέροις (69), ή δρᾶν ἐκεῖνο-(70) παρεσκευάζε- το. ΙΑ'. Τοῦτο τῆς Ἰεφθάε θυσίας ἀσφαλέστερον, καὶ δέξεται. πρὸς τὸν ἀγῶνα τὸν καλὸν ἀγωνίζε σθαι, « τελευτήν, τελευταίαν ἡμέ· ραν, καὶ εἰς τῷ πάρ σχειν Εἰς τὸ πάσχειν τοῖς τοῦ προειληφότος κινδύνοις στομούμε νος • προθυμοτέρως. προθυμότερον. ἐκείνοις. $29 ORATIO XV. IN MACHABÆORUM LAUDEM. --- A contra septem viros, eosque volentes Deo conse- cravi. Atque, ut Jeremias quoque ipse mihi elogium funebre concludat, non lugens, sed laudibus ac faustis ominibus pium vitæ exitum prosequens. Su- per nivem splenduistis, super lac coagulati estis, super sapphirum cœtus vester est ", quippe qui Deo progeniti atque oblati estis. Quid jam superest? Adjunge me, quæso, filiis, o tyranue, si quis apud hostes quoque gratiæ locus est, ut illustrius tibi hoc certamen evadat. Atque utinam mihi per omnia ea supplicia, quibus illi affecti sunt, grassari contingat, ut saniem meam cum eorum sanie, et carnes atate confectas cum carnibus commisceam. Nam ipsa quoque suppliciorum instrumenta propter filios amo. Quod si mihi non concedatur, at illud certe optarim, ut cineres cum cineribus conjun- gantur, nosque unum idemque monumentum excipiat. Noli iis qui pari virtute præliti sunt, par mortis genus invidere. Valete, matres, valete, filii. Sic a vobis prognatos educate : sic ipsi educemiui. Pulchrum vobis exemplum dedimus; certale. • X. Hac oratione habita, filiis seipsam adjecit Quonam pacto ? Sic nempe, ut ad rogum (hoc enim supplicii genere multata fuerat), non secus atque ad nuptialem thalamum curreret, ac ne carnifices quidem exspectaret, ne sanctum et generosum cor- pus profani homines contingerent. Hunc sacerdotii fructum cepit Eleazarus, qui cœlestia mysteria di- dicerat ac docuerat, atque Israelem non externis aspersionibus, sed proprio cruore lustraverat, et mortem extremum mysterium fecerat. Hunc juven- tutis fructum tulerunt filii, qui non voluptatibus inservierunt, sed turbulentos animi motus rationis imperio compresserunt, corpusque a peccati sor- dibus purum servarunt, atque ad vitam a vitiosis animorum permotionibus liberam translati sunt. Hoc commodi ex multiplici sobole cepit mater: sic et vivis gloriata est, et cum ipsis diem vitæ ultimum clausit; non ante tamen, quam, quos mundo pro- creaverat, Deo exhibuisset, doloresque quos in pa- riendo pertulerat, certaminum numero receusnisset, partuumque seriem ex ipsorum morte recognovis- set. A primo enim ad ultimum usque, onines diani- carnnt, aliusque alii, velut in fluctuum jactatione, succedens, virtutis sure specimen exhibebat, majo remque ad perferendos dolores alacritatem affere- bat, ejus nimirum, qui præcesserat, periculis inci- tatus et exacutus: adeo ut tyrannus commode secum D agi duceret, quod non plures illa liberos peperisset; sic enim majori cum dedecore et clade discessisset. G Ac tum primum se non omnia vi atque armis consequi posse cognovit, cum inermes pueros oppu- guare aggressus est, solis pietatis armis instructos, atque ita affectos, ut ad quævis tormenta perpe- tienda, quam ille ad inferenda, paratiores essent. Thren. 1V, Regg., tredecim Colin., Coisl. et 2, etc., omissis his vocibus, ut bonum certamen certetis, quæ in editis leguntur. plures, undecim Colb., Coisl. 2. Or. et Pass. Bil- lius pro legit cum editis, c extremum vitæ diem. XI. Hoc facinus, Jephte sacrificio” Caulius al- tuor Regg., et in Or. Alii legunt, [perperam]. Nicetas in expositione : Pracedentibus periculis roboratus, obfirma- tus, ad perferenda alacrior. aliis, Editi, Pass. Editi, 7. 7s Judic. x1, 30 seqq. (65) Ὑποδέξηται. Or. 2, Pass., Combef., υπο- (64) Δεδώκαμεν ὑμῖν· ἀγωνίζεσθε. Sic plures (65) Προσετίθει. Reg. bm, προσετέθη. (66) Τελευτὴν τελευταῖον μυστήριον. Sic Reg. (67) Απαριθμήσασα. Reg. d, ἀριθμήσασα. (68) Καὶ εἰς τὸ πάσχειν, etc. Deest εἰς, in qun- (69) Προθυμοτέροις. Sic Coisl. 2, et Or. 2. In (70) Ἐκεῖνος. Sic sex Reg., Coisl. 1, Or. 2, et
PG 35:930Μὴ φθονήσῃς τελευτῆς ὁμοτίμου, τοῖς ὁμοτίμοις τὴν ἀρετήν. Χαίρετε, ὦ μητέρες, χαίρετε, ὦ παῖδες. Οὕτως ἐκτρέφετε τοὺς ἐξ ὑμῶν προελθόντας· οὕτως ἐκτρέφεσθε. Καλὸν ὑπόδειγμα δεδώκαμεν ὑμῖν· ἀγωνίζεσθε. Ι. Ταῦτα ἔλεγε, καὶ προσετίθει τοῖς παισὶν ἑαυτήν. Τίνα τρόπον; Ὡς ἐπὶ νυμφῶνα τὴν πυρκαϊὰν δραμοῦσα (ταύτην γὰρ κατεκρίθη), καὶ οὐδὲ τοὺς ἄγοντας ἀναμείνασα, ἵνα μηδὲ σῶμα ψαύσειεν ἄναγνον ἁγνοῦ καὶ γενναίου σώματος. Οὕτως ἀπέλαυσε τῆς ἱερωσύνης Ἐλεάζαρ, μυηθεὶς καὶ μυήσας τὰ ἐπουράνια, καὶ οὐ τοῖς ἔξωθεν ῥαντισμοῖς τὸν Ἰσραὴλ ἁγιάσας, ἀλλ’ οἰκείοις αἵμασι, καὶ ποιήσας τὴν τελευτὴν τελευταῖον μυστήριον· οὕτω τῆς νεότητος οἱ παῖδες, οὐ ταῖς ἡδοναῖς δουλεύσαντες, ἀλλὰ τῶν παθῶν κυριεύσαντες, καὶ τὸ σῶμα καθαγνίσαντες, καὶ πρὸς τὴν ἀπαθῆ ζωὴν μεταθέμενοι. Οὕτως ἀπέλαυσε τῆς πολυτεκνίας ἡ μήτηρ· οὕτω καὶ ζῶσιν ἐκαλλωπίσατο, καὶ ἀπελθοῦσι συνανεπαύσατο· οὓς ἐγέννησε κόσμῳ, Θεῷ παραστήσασα, καὶ τὰς ἑαυτῆς ὠδῖνας τοῖς ἄθλοις ἀπαριθμήσασα, καὶ τοῦ τόκου τὴν ἀκολουθίαν τοῖς θανάτοις γνωρίσασα.ἐχώρει, καὶ ταῖς σαρξὶ τὰς γηραιάς σάρκας. Αγαπῶ διὰ τοὺς παῖδας καὶ τὰ κολαστήρια· εἰ δὲ μὴ τοῦτο, ἀλλὰ τὴν γε κόνιν τῇ κόνει, καὶ τάφος εἰς ἡμᾶς ὑπο- δέξηται (63). Μή φθονήσης τελευτῆς ὁμοτίμου, τοῖς ὁμοτίμοις τὴν ἀρετήν. Χαίρετε, ὦ μητέρες, χαίρετε, ὦ παῖδες. Οὕτως ἐκτρέφετε τοὺς ἐξ ὑμῶν προελ. θόντας· οὕτως ἐκτρέφεσθε. Καλὸν ὑπόδειγμα δεδώ καμεν ὑμῖν· ἀγωνίζεσθε ((14).» Ι. Ταῦτα ἔλεγε, καὶ προσετίθει (65) τοῖς παισὶν Β ἑαυτήν. Τίνα τρόπον; Ὡς ἐπὶ νυμφῶνα την πυρκαϊὰν δραμοῦσα (ταύτην γὰρ κατεκρίθη), καὶ οὐδὲ τοὺς ἄγοντας ἀναμείνασα, ἵνα μηδὲ σῶμα ψαύσειεν ἄν αγνον ἁγνοῦ καὶ γενναίου σώματος. Οὕτως ἀπέλαυσε τῆς ἱερωσύνης Ἐλεάζαρ, μυηθεὶς καὶ μυήσας τὰ ἐπουράνια, καὶ οὐ τοῖς ἔξωθεν ῥαντισμοῖς τὸν Ἰσραὴλ ἁγιάσας, ἀλλ' οἰκείοις αἵμασι, καὶ ποιήσας τὴν τε λευτὴν τελευταῖον μυστήριον (66) · οὕτω τῆς νεότη- τος οἱ παῖδες, οὐ ταῖς ἡδοναῖς δουλεύσαντες, ἀλλὰ τῶν παθῶν κυριεύσαντες, καὶ τὸ σῶμα καθαγνίσαν- τες, καὶ πρὸς τὴν ἀπαθὴ ζωὴν μεταθέμενοι. Οὕτως ἀπέλαυσε τῆς πολυτεκνίας ἡ μήτηρ· οὕτω καὶ ζῶσιν ἐκαλλωπίσατο, καὶ ἀπελθοῦσι συνανεπαύσατο· οὓς ἐγέννησε κόσμῳ, Θεῷ παραστήσασα, και τὰς ἑαυ τῆς ὠδῖνας τοῖς ἄθλοις ἀπαριθμήσασα (67), καὶ τοῦ τόκου τὴν ἀκολουθίαν τοῖς θανάτοις γνωρίσασα. Ἀπὸ γὰρ τοῦ πρώτου τῶν παίδων μέχρι τοῦ τελευταίου τὰ τῆς ἀθλήσεως, καὶ ὥσπερ ἐν κυμάτων ἐπαναστά σεσιν, ἄλλος ἐπ' ἄλλῳ τὴν ἀρετὴν ἐπεδείκνυτο, καὶ εἰς τὸ πάσχειν (68) ἦν προθυμότερος, τοῖς τοῦ προει ληφότος κινδύνοις στομούμενος· ὥστε ἀγαπᾶν τὸν τύραννον, ὅτι μὴ πλειόνων εγεγόνει μήτηρ μᾶλλον γὰρ ἂν ἀπῆλθε κατησχυμμένος, καὶ ἡττημένος. Καὶ τότε πρῶτον ἔγνω, μὴ πάντα τοῖς ὅπλοις ἰσχύων, ὁπότε παισὶν ἀόπλοις προσέβαλεν, ἑνὶ μόνῳ, τῇ εὐσε σεία, καθωπλισμένοις, καὶ τῷ πάντα πάσχειν προ θυμοτέροις (69), ή δρᾶν ἐκεῖνο-(70) παρεσκευάζε- το. ΙΑ'. Τοῦτο τῆς Ἰεφθάε θυσίας ἀσφαλέστερον, καὶ δέξεται. πρὸς τὸν ἀγῶνα τὸν καλὸν ἀγωνίζε σθαι, « τελευτήν, τελευταίαν ἡμέ· ραν, καὶ εἰς τῷ πάρ σχειν Εἰς τὸ πάσχειν τοῖς τοῦ προειληφότος κινδύνοις στομούμε νος • προθυμοτέρως. προθυμότερον. ἐκείνοις. $29 ORATIO XV. IN MACHABÆORUM LAUDEM. --- A contra septem viros, eosque volentes Deo conse- cravi. Atque, ut Jeremias quoque ipse mihi elogium funebre concludat, non lugens, sed laudibus ac faustis ominibus pium vitæ exitum prosequens. Su- per nivem splenduistis, super lac coagulati estis, super sapphirum cœtus vester est ", quippe qui Deo progeniti atque oblati estis. Quid jam superest? Adjunge me, quæso, filiis, o tyranue, si quis apud hostes quoque gratiæ locus est, ut illustrius tibi hoc certamen evadat. Atque utinam mihi per omnia ea supplicia, quibus illi affecti sunt, grassari contingat, ut saniem meam cum eorum sanie, et carnes atate confectas cum carnibus commisceam. Nam ipsa quoque suppliciorum instrumenta propter filios amo. Quod si mihi non concedatur, at illud certe optarim, ut cineres cum cineribus conjun- gantur, nosque unum idemque monumentum excipiat. Noli iis qui pari virtute præliti sunt, par mortis genus invidere. Valete, matres, valete, filii. Sic a vobis prognatos educate : sic ipsi educemiui. Pulchrum vobis exemplum dedimus; certale. • X. Hac oratione habita, filiis seipsam adjecit Quonam pacto ? Sic nempe, ut ad rogum (hoc enim supplicii genere multata fuerat), non secus atque ad nuptialem thalamum curreret, ac ne carnifices quidem exspectaret, ne sanctum et generosum cor- pus profani homines contingerent. Hunc sacerdotii fructum cepit Eleazarus, qui cœlestia mysteria di- dicerat ac docuerat, atque Israelem non externis aspersionibus, sed proprio cruore lustraverat, et mortem extremum mysterium fecerat. Hunc juven- tutis fructum tulerunt filii, qui non voluptatibus inservierunt, sed turbulentos animi motus rationis imperio compresserunt, corpusque a peccati sor- dibus purum servarunt, atque ad vitam a vitiosis animorum permotionibus liberam translati sunt. Hoc commodi ex multiplici sobole cepit mater: sic et vivis gloriata est, et cum ipsis diem vitæ ultimum clausit; non ante tamen, quam, quos mundo pro- creaverat, Deo exhibuisset, doloresque quos in pa- riendo pertulerat, certaminum numero receusnisset, partuumque seriem ex ipsorum morte recognovis- set. A primo enim ad ultimum usque, onines diani- carnnt, aliusque alii, velut in fluctuum jactatione, succedens, virtutis sure specimen exhibebat, majo remque ad perferendos dolores alacritatem affere- bat, ejus nimirum, qui præcesserat, periculis inci- tatus et exacutus: adeo ut tyrannus commode secum D agi duceret, quod non plures illa liberos peperisset; sic enim majori cum dedecore et clade discessisset. G Ac tum primum se non omnia vi atque armis consequi posse cognovit, cum inermes pueros oppu- guare aggressus est, solis pietatis armis instructos, atque ita affectos, ut ad quævis tormenta perpe- tienda, quam ille ad inferenda, paratiores essent. Thren. 1V, Regg., tredecim Colin., Coisl. et 2, etc., omissis his vocibus, ut bonum certamen certetis, quæ in editis leguntur. plures, undecim Colb., Coisl. 2. Or. et Pass. Bil- lius pro legit cum editis, c extremum vitæ diem. XI. Hoc facinus, Jephte sacrificio” Caulius al- tuor Regg., et in Or. Alii legunt, [perperam]. Nicetas in expositione : Pracedentibus periculis roboratus, obfirma- tus, ad perferenda alacrior. aliis, Editi, Pass. Editi, 7. 7s Judic. x1, 30 seqq. (65) Ὑποδέξηται. Or. 2, Pass., Combef., υπο- (64) Δεδώκαμεν ὑμῖν· ἀγωνίζεσθε. Sic plures (65) Προσετίθει. Reg. bm, προσετέθη. (66) Τελευτὴν τελευταῖον μυστήριον. Sic Reg. (67) Απαριθμήσασα. Reg. d, ἀριθμήσασα. (68) Καὶ εἰς τὸ πάσχειν, etc. Deest εἰς, in qun- (69) Προθυμοτέροις. Sic Coisl. 2, et Or. 2. In (70) Ἐκεῖνος. Sic sex Reg., Coisl. 1, Or. 2, et
PG 35:931Ἀπὸ γὰρ τοῦ πρώτου τῶν παίδων μέχρι τοῦ τελευταίου τὰ τῆς ἀθλήσεως, καὶ ὥσπερ ἐν κυμάτων ἐπαναστάσεσιν, ἄλλος ἐπ’ ἄλλῳ τὴν ἀρετὴν ἐπεδείκνυτο, καὶ εἰς τὸ πάσχειν ἦν προθυμότερος, τοῖς τοῦ προειληφότος κινδύνοις στομούμενος· ὥστε ἀγαπᾷν τὸν τύραννον, ὅτι μὴ πλειόνων ἐγεγόνει μήτηρ· μᾶλλον γὰρ ἂν ἀπῆλθε κατῃσχυμμένος, καὶ ἡττημένος. Καὶ τότε πρῶτον ἔγνω, μὴ πάντα τοῖς ὅπλοις ἰσχύων, ὁπότε παισὶν ἀόπλοις προσέβαλεν, ἑνὶ μόνῳ, τῇ εὐσεβείᾳ, καθωπλισμένοις, καὶ τῷ πάντα πάσχειν προθυμοτέροις, ἢ δρᾷν ἐκεῖνος παρεσκευάζετο. ΙΑ. Τοῦτο τῆς Ἰεφθάε θυσίας ἀσφαλέστερον, καὶ μεγαλοπρεπέστερον. Οὐ γὰρ ἀναγκαίαν ἐποίει τὴν ἐπίδοσιν, ὥσπερ ἐκεῖ, ἐπαγγελίας θερμότης, καὶ νίκης ἔρως ἀπεγνωσμένης· ἀλλ’ ἑκούσιος ἱερουργία, καὶ μισθὸν ἔχουσα μόνα τὰ ἐλπιζόμενα. Τοῦτο τῶν Δανιὴλ ἄθλων οὐκ ἀτιμότερον, παραδοθέντος εἰς βορὰν λέουσι, καὶ τῇ τῶν χειρῶν ἐκτάσει τοὺς θῆρας νικήσαντος. Τοῦτο τῶν ἐν Ἀσσυρίᾳ νεανίσκων οὐ δεύτερον, οὓς ἄγγελος ἀνέψυξεν ἐν πυρὶ, τὸν πατρῷον νόμον μὴ καταλύσαντας, μηδὲ τροφὴν προσιεμένους βέβηλον καὶ ἀνίερον.Β 93% ἐπίδοσιν, ὥσπερ ἐκεῖ, ἐπαγγελίας θερμότης, και νίκης ἔρως ἀπεγνωσμένης (71) · ἀλλ' ἑκούσιος ἱερουρ γία, καὶ μισθὸν ἔχουσα μόνα τὰ ἐλπιζόμενα. Τοῦτο τῶν Δανιὴλ ἄθλων οὐκ ἀτιμότερον, παραδοθέντος εἰς βορὰν λέουσι, καὶ τῇ τῶν χειρῶν ἐκτάσει τοὺς θῆρας νικήσαντος. Τοῦτο τῶν ἐν Ἀσσυρίᾳ νεανίσκων οὐ δεύτερον, οὓς ἄγγελος ἀνέψυξεν ἐν πυρὶ, τὸν πα τρῷον νόμον μὴ καταλύσαντας, μηδὲ τροφὴν προσιε μένους βέβηλον καὶ ἀνίερον. Τοῦτο τῶν ὕστερον ὑπὲρ Χριστοῦ θυμάτων (72), εἰς φιλοτιμίαν οὐκ ἔλαττον. Οἱ μὲν γὰρ, δ καὶ ἀρχόμενος εἶπον τοῦ λόγου, τῷ Χριστοῦ κατηκολούθησαν αἵματι· καὶ Θεὸς ἦν ὁδη γὸς τῶν τοιούτων άθλων, τοσαύτην ὑπὲρ ἡμῶν εἰσε ενεγκών (75) εισφορὰν καὶ οὕτω παράδοξον· τοῖς δὲ, οὐ πολλά, οὐδὲ τοιαῦτα τὰ τῆς ἀρετῆς ὑποδείγματα. Τούτων τὴν καρτερίαν ἐθαύμασε μὲν ἡ Ἰουδαία πᾶσα, καὶ ὡς αὐτὴ στεφανωθεῖσα ἐγάλλετο καὶ διαν ίστατο. Καὶ γὰρ ἦν ἀγὼνοὗτος, καὶ ἀγώνων μέγιστος τῶν (74) πώποτε περισχόντων (75) τὴν πόλιν, ἢ και ταλυθῆναι τὸν νόμον κατὰ τὴν ἡμέραν ἐκείνην, ἢ δοξασθῆναι· καὶ ὡς ἐπὶ ξυροῦ τὰ πράγματα εἰστή- κει (76) τότε παντὶ τῷ τῶν Ἑβραίων γένει, τὰ τῆς ἐκείνων ἀθλήσεως. Ἡγάσθη δὲ καὶ ᾿Αντίοχος, οὕτω μεταβαλὼν εἰς θαῦμα τὴν ἀπειλήν. Ισασι γὰρ θαυ- μάζειν ἀνδρῶν ἀρετὴν καὶ πολέμιοι, ὅταν (77), τοῦ θυμοῦ λήξαντος, ἡ πρᾶξις ἐφ' ἑαυτῆς (78) δοκιμά ζηται (79). "Ωστε καὶ ἀπῆλθεν ἀπρακτος, πολλὰ μὲν τὸν πατέρα Σέλευκον ἐπαινέσας τῆς εἰς τὸ (80) ἔθνος τιμῆς, καὶ τῆς εἰς τὸ ἱερὸν μεγαλοψυχίας· πολλὰ δὲ Σίμωνα τὸν ἐπαγαγόντα μεμψάμενος, ὡς καὶ τῆς ἀπανθρωπίας αἴτιον καὶ τῆς ἀδοξίας. Α μεγαλοπρεπέστερον. Οὐ γὰρ ἀναγκαίαν εποίει τὴν μάτων. ••• εγχών. Νῦν γὰρ δὴ πάντεσσιν ἐπὶ ξυροῦ ἵσταται ἀκ- μῆς ΙΒ'. Τούτους μιμώμεθα (81), καὶ ἱερεῖς, καὶ μη· τέρες, καὶ παῖδες· οἱ μὲν, εἰς τὴν Ἐλεαζάρου τιμὴν τοῦ πνευματικοῦ πατρὸς, καὶ λόγῳ, καὶ ἔργῳ τὸ βέλτιστον παραδείξαντος· αἱ δὲ, τῆς γενναίας μητρός ἀληθῶς φιλότεκνοι φανεῖσαι, καὶ Χριστῷ τοὺς ἐξ αὐτ τῶν παραστήσασαι, ἵνα καὶ γάμος ἁγιασθῇ διὰ τῆς τοιαύτης θυσίας· οἱ δὲ, τοὺς ἱεροὺς αἰδούμενοι παῖ- δας, καὶ τὴν νεότητα δαπανώντες, οὐκ ἐν τοῖς αἰσχροῖς πάθεσιν, ἀλλ' ἐν τοῖς κατὰ τῶν παθῶν ἀγωνίσμασι, καὶ πρὸς τὸν καθ' ἡμέραν ᾿Αντίοχον γενναίως ἀνδρι 7ο [ τι, Η μάλα λυγρὸς ὄλεθρος Αχαιοῖς, δὲ βιώναι. Ἐπὶ ἀκμῆς ξυροῦ ἵστασθαι, μεθα. S. GREGORII THEOLOGI que magnificentius. Neque enim, ut illic, pollicita- tionis fervor, ac desperatæ victoriæ cupiditas votum solvendi necessitatem imponebat; sed a libera vo- luntate sacrificium proficiscebatur, et quidem ejusmodi, ut iis tantum, quæ in spe posita sunt, præmiis niteretur. Hoc Danielis certaminibus haud- quaquam inferius, qui leonibus in escan objectus est, ac per manuum extensionem belluas supe- ravit. Hoc juvenum in Assyria captivorum lucta - tionibus haudquaquam cedit, quos, cum nuHis rationibus adduci potuissent, ut patrias leges vio- larent, cibumque profanum admitterent, angelus in mediis flammis refrigeravit. Hoc denique victi- mis illis, quæ postea pro Christo cæsæ sunt, ne- quaquam minorem laudem gloriamque promeretur. Hli enim, quemadmodum orationis initio a nobis dictum est, Christi sanguinem sequebantur ; Deum- que, qui tantum tamque admirabile munus salutis nostræ causa obtulit, ad hujusmodi certamina du- cem habebant : his autem nec multa, nec talia vir- tutis exempla contigerunt. Horum fortitudinem et constantiam universa Juda admirata est, atque exsultabat animisque erigebatur, perinde ac si ipsa coronam consecuta esset. Etenim certamen istud crat omnium certaminum, quibus unquam impli- cata civitas fuerat, maximum, ut illo die, aut legis auctoritas everteretur, aut gloriam ac splendorem consequeretur: atque eo loci tota llebræorum natio adducta erat, ut omnis rerum ipsorum status hujus certaminis periculo contineretur, atque, ut dici c consuevit, in novaculæ acie staret. Ipse quoque An- tiochus, minis in admirationem conversis, demira- tus est. Nam virorum fortium virtutem hostes quoque ipsi admirari norunt, cum, sedata iracundia, res ipsa in se expenditur. Quare infectis rebus discessit, Seleucum quidem patrem, qui plurimos ho- nores buic nationi tribuerat, templumque magnificis douis exornaverat, multis landibus prose- quens: Simoni vero, qui eum ad hanc expeditionem suscipiendam induxerat, valde succensens, ut qui crudelitatis ipsius ignominiæque acceptæ auctor exstitisset ”*. XII. Hos igitur, et sacerdotes, et matres, et Gilii, mulemur. Sacerdotes quidem, in Eleazari spiri. tualis parentis honorem, qui non modo sermone, sed etiam opere, quod optimum erat, ostendit ac docuit vo : matres autem, in generose matris hone- rem, verum amoris erga filios argumentum eden- tes, ac Christo liberos vestros exhibentes, ut per hujusmodi sacrificium matrimonio quoque sanctitas comparetur : filii denique, sacrosanctos filios reve- rentes, atque adolescentiam non in turpibus et fædis . Dan. vi, 16. * Dall. 111, seqq. Mach. D 111, enim civitati propositum erat certamen, utrum eo die-legis auctoritas, v etc. Dini fluxit ex Homer. Iliad. K, : Mach. sqq. Ibi Heyn. : in acie novaculæ stare, ductum est a momento quo culter tonsorius jam admotus est cuti. V. Diogenian. Centur. 4, 41, ubi legas Leutschii notam. Coll. Bois. sonad. adl Theognidl. 557. SINNER. (71) Απεγνωσμένης. Reg. «l, ἀπεγνωσμένος. (72) θυμάτων. Coisl. 2, παθημάτων. Pass., θαυ (75) Θεός εἰσενεγκών. Pass., Χριστὸς ... ἐνω (76) Καὶ γὰρ ἦν ἀγών, etc. Billius : c maximum (75) Περισχόντων. Coisl. 2, περιεχόντων. (76) Επί ξυροῦ τὰ πράγματα ειστήκει. Prover- (77) "Οταν. Sic Reg. bm, ph. In ed., ὅτ' ἄν. (78) Ἐφ' ἑαυτῆς. Coisl. 2, ἐφ' ἑαυτήν. (79) Δοκιμάζηται. Οr. 2, δοκιμάζεται. (80) 76. Sic quatuor Regg. et Pass. Deest in el, (81) Μιμώμεθα. Or. 2, μιμούμεθα. Alii, μιμησώ
PG 35:932Τοῦτο τῶν ὕστερον ὑπὲρ Χριστοῦ θυμάτων, εἰς φιλοτιμίαν οὐκ ἔλαττον. Οἱ μὲν γὰρ, ὃ καὶ ἀρχόμενος εἶπον τοῦ λόγου, τῷ Χριστοῦ κατηκολούθησαν αἵματι· καὶ Θεὸς ἦν ὁδηγὸς τῶν τοιούτων ἄθλων, τοσαύτην ὑπὲρ ἡμῶν εἰςενεγκὼν εἰσφορὰν καὶ οὕτω παράδοξον· τοῖς δὲ, οὐ πολλὰ, οὐδὲ τοιαῦτα τὰ τῆς ἀρετῆς ὑποδείγματα. Τούτων τὴν καρτερίαν ἐθαύμασε μὲν ἡ Ἰουδαία πᾶσα, καὶ ὡς αὐτὴ στεφανωθεῖσα ἠγάλλετο καὶ διανίστατο. Καὶ γὰρ ἦν ἀγὼν οὗτος, καὶ ἀγώνων μέγιστος τῶν πώποτε περισχόντων τὴν πόλιν, ἢ καταλυθῆναι τὸν νόμον κατὰ τὴν ἡμέραν ἐκείνην, ἢ δοξασθῆναι· καὶ ὡς ἐπὶ ξυροῦ τὰ πράγματα εἱστήκει τότε παντὶ τῷ τῶν Ἑβραίων γένει, τὰ τῆς ἐκείνων ἀθλήσεως. Ἠγάσθη δὲ καὶ Ἀντίοχος, οὕτω μεταβαλὼν εἰς θαῦμα τὴν ἀπειλήν. Ἴσασι γὰρ θαυμάζειν ἀνδρῶν ἀρετὴν καὶ πολέμιοι, ὅταν, τοῦ θυμοῦ λήξαντος, ἡ πρᾶξις ἐφ’ ἑαυτῆς δοκιμάζηται. Ὥστε καὶ ἀπῆλθεν ἄπρακτος, πολλὰ μὲν τὸν πατέρα Σέλευκον ἐπαινέσας τῆς εἰς τὸ ἔθνος τιμῆς, καὶ τῆς εἰς τὸ ἱερὸν μεγαλοψυχίας· πολλὰ δὲ Σίμωνα τὸν ἐπαγαγόντα μεμψάμενος, ὡς καὶ τῆς ἀπανθρωπίας αἴτιον καὶ τῆς ἀδοξίας. ΙΒ. Τούτους μιμώμεθα, καὶ ἱερεῖς, καὶ μητέρες, καὶ παῖδες·Β 93% ἐπίδοσιν, ὥσπερ ἐκεῖ, ἐπαγγελίας θερμότης, και νίκης ἔρως ἀπεγνωσμένης (71) · ἀλλ' ἑκούσιος ἱερουρ γία, καὶ μισθὸν ἔχουσα μόνα τὰ ἐλπιζόμενα. Τοῦτο τῶν Δανιὴλ ἄθλων οὐκ ἀτιμότερον, παραδοθέντος εἰς βορὰν λέουσι, καὶ τῇ τῶν χειρῶν ἐκτάσει τοὺς θῆρας νικήσαντος. Τοῦτο τῶν ἐν Ἀσσυρίᾳ νεανίσκων οὐ δεύτερον, οὓς ἄγγελος ἀνέψυξεν ἐν πυρὶ, τὸν πα τρῷον νόμον μὴ καταλύσαντας, μηδὲ τροφὴν προσιε μένους βέβηλον καὶ ἀνίερον. Τοῦτο τῶν ὕστερον ὑπὲρ Χριστοῦ θυμάτων (72), εἰς φιλοτιμίαν οὐκ ἔλαττον. Οἱ μὲν γὰρ, δ καὶ ἀρχόμενος εἶπον τοῦ λόγου, τῷ Χριστοῦ κατηκολούθησαν αἵματι· καὶ Θεὸς ἦν ὁδη γὸς τῶν τοιούτων άθλων, τοσαύτην ὑπὲρ ἡμῶν εἰσε ενεγκών (75) εισφορὰν καὶ οὕτω παράδοξον· τοῖς δὲ, οὐ πολλά, οὐδὲ τοιαῦτα τὰ τῆς ἀρετῆς ὑποδείγματα. Τούτων τὴν καρτερίαν ἐθαύμασε μὲν ἡ Ἰουδαία πᾶσα, καὶ ὡς αὐτὴ στεφανωθεῖσα ἐγάλλετο καὶ διαν ίστατο. Καὶ γὰρ ἦν ἀγὼνοὗτος, καὶ ἀγώνων μέγιστος τῶν (74) πώποτε περισχόντων (75) τὴν πόλιν, ἢ και ταλυθῆναι τὸν νόμον κατὰ τὴν ἡμέραν ἐκείνην, ἢ δοξασθῆναι· καὶ ὡς ἐπὶ ξυροῦ τὰ πράγματα εἰστή- κει (76) τότε παντὶ τῷ τῶν Ἑβραίων γένει, τὰ τῆς ἐκείνων ἀθλήσεως. Ἡγάσθη δὲ καὶ ᾿Αντίοχος, οὕτω μεταβαλὼν εἰς θαῦμα τὴν ἀπειλήν. Ισασι γὰρ θαυ- μάζειν ἀνδρῶν ἀρετὴν καὶ πολέμιοι, ὅταν (77), τοῦ θυμοῦ λήξαντος, ἡ πρᾶξις ἐφ' ἑαυτῆς (78) δοκιμά ζηται (79). "Ωστε καὶ ἀπῆλθεν ἀπρακτος, πολλὰ μὲν τὸν πατέρα Σέλευκον ἐπαινέσας τῆς εἰς τὸ (80) ἔθνος τιμῆς, καὶ τῆς εἰς τὸ ἱερὸν μεγαλοψυχίας· πολλὰ δὲ Σίμωνα τὸν ἐπαγαγόντα μεμψάμενος, ὡς καὶ τῆς ἀπανθρωπίας αἴτιον καὶ τῆς ἀδοξίας. Α μεγαλοπρεπέστερον. Οὐ γὰρ ἀναγκαίαν εποίει τὴν μάτων. ••• εγχών. Νῦν γὰρ δὴ πάντεσσιν ἐπὶ ξυροῦ ἵσταται ἀκ- μῆς ΙΒ'. Τούτους μιμώμεθα (81), καὶ ἱερεῖς, καὶ μη· τέρες, καὶ παῖδες· οἱ μὲν, εἰς τὴν Ἐλεαζάρου τιμὴν τοῦ πνευματικοῦ πατρὸς, καὶ λόγῳ, καὶ ἔργῳ τὸ βέλτιστον παραδείξαντος· αἱ δὲ, τῆς γενναίας μητρός ἀληθῶς φιλότεκνοι φανεῖσαι, καὶ Χριστῷ τοὺς ἐξ αὐτ τῶν παραστήσασαι, ἵνα καὶ γάμος ἁγιασθῇ διὰ τῆς τοιαύτης θυσίας· οἱ δὲ, τοὺς ἱεροὺς αἰδούμενοι παῖ- δας, καὶ τὴν νεότητα δαπανώντες, οὐκ ἐν τοῖς αἰσχροῖς πάθεσιν, ἀλλ' ἐν τοῖς κατὰ τῶν παθῶν ἀγωνίσμασι, καὶ πρὸς τὸν καθ' ἡμέραν ᾿Αντίοχον γενναίως ἀνδρι 7ο [ τι, Η μάλα λυγρὸς ὄλεθρος Αχαιοῖς, δὲ βιώναι. Ἐπὶ ἀκμῆς ξυροῦ ἵστασθαι, μεθα. S. GREGORII THEOLOGI que magnificentius. Neque enim, ut illic, pollicita- tionis fervor, ac desperatæ victoriæ cupiditas votum solvendi necessitatem imponebat; sed a libera vo- luntate sacrificium proficiscebatur, et quidem ejusmodi, ut iis tantum, quæ in spe posita sunt, præmiis niteretur. Hoc Danielis certaminibus haud- quaquam inferius, qui leonibus in escan objectus est, ac per manuum extensionem belluas supe- ravit. Hoc juvenum in Assyria captivorum lucta - tionibus haudquaquam cedit, quos, cum nuHis rationibus adduci potuissent, ut patrias leges vio- larent, cibumque profanum admitterent, angelus in mediis flammis refrigeravit. Hoc denique victi- mis illis, quæ postea pro Christo cæsæ sunt, ne- quaquam minorem laudem gloriamque promeretur. Hli enim, quemadmodum orationis initio a nobis dictum est, Christi sanguinem sequebantur ; Deum- que, qui tantum tamque admirabile munus salutis nostræ causa obtulit, ad hujusmodi certamina du- cem habebant : his autem nec multa, nec talia vir- tutis exempla contigerunt. Horum fortitudinem et constantiam universa Juda admirata est, atque exsultabat animisque erigebatur, perinde ac si ipsa coronam consecuta esset. Etenim certamen istud crat omnium certaminum, quibus unquam impli- cata civitas fuerat, maximum, ut illo die, aut legis auctoritas everteretur, aut gloriam ac splendorem consequeretur: atque eo loci tota llebræorum natio adducta erat, ut omnis rerum ipsorum status hujus certaminis periculo contineretur, atque, ut dici c consuevit, in novaculæ acie staret. Ipse quoque An- tiochus, minis in admirationem conversis, demira- tus est. Nam virorum fortium virtutem hostes quoque ipsi admirari norunt, cum, sedata iracundia, res ipsa in se expenditur. Quare infectis rebus discessit, Seleucum quidem patrem, qui plurimos ho- nores buic nationi tribuerat, templumque magnificis douis exornaverat, multis landibus prose- quens: Simoni vero, qui eum ad hanc expeditionem suscipiendam induxerat, valde succensens, ut qui crudelitatis ipsius ignominiæque acceptæ auctor exstitisset ”*. XII. Hos igitur, et sacerdotes, et matres, et Gilii, mulemur. Sacerdotes quidem, in Eleazari spiri. tualis parentis honorem, qui non modo sermone, sed etiam opere, quod optimum erat, ostendit ac docuit vo : matres autem, in generose matris hone- rem, verum amoris erga filios argumentum eden- tes, ac Christo liberos vestros exhibentes, ut per hujusmodi sacrificium matrimonio quoque sanctitas comparetur : filii denique, sacrosanctos filios reve- rentes, atque adolescentiam non in turpibus et fædis . Dan. vi, 16. * Dall. 111, seqq. Mach. D 111, enim civitati propositum erat certamen, utrum eo die-legis auctoritas, v etc. Dini fluxit ex Homer. Iliad. K, : Mach. sqq. Ibi Heyn. : in acie novaculæ stare, ductum est a momento quo culter tonsorius jam admotus est cuti. V. Diogenian. Centur. 4, 41, ubi legas Leutschii notam. Coll. Bois. sonad. adl Theognidl. 557. SINNER. (71) Απεγνωσμένης. Reg. «l, ἀπεγνωσμένος. (72) θυμάτων. Coisl. 2, παθημάτων. Pass., θαυ (75) Θεός εἰσενεγκών. Pass., Χριστὸς ... ἐνω (76) Καὶ γὰρ ἦν ἀγών, etc. Billius : c maximum (75) Περισχόντων. Coisl. 2, περιεχόντων. (76) Επί ξυροῦ τὰ πράγματα ειστήκει. Prover- (77) "Οταν. Sic Reg. bm, ph. In ed., ὅτ' ἄν. (78) Ἐφ' ἑαυτῆς. Coisl. 2, ἐφ' ἑαυτήν. (79) Δοκιμάζηται. Οr. 2, δοκιμάζεται. (80) 76. Sic quatuor Regg. et Pass. Deest in el, (81) Μιμώμεθα. Or. 2, μιμούμεθα. Alii, μιμησώ
PG 35:933οἱ μὲν, εἰς τὴν Ἐλεαζάρου τιμὴν τοῦ πνευματικοῦ πατρὸς, καὶ λόγῳ, καὶ ἔργῳ τὸ βέλτιστον παραδείξαντος· αἱ δὲ, τῆς γενναίας μητρὸς, ἀληθῶς φιλότεκνοι φανεῖσαι, καὶ Χριστῷ τοὺς ἐξ αὐτῶν παραστήσασαι, ἵνα καὶ γάμος ἁγιασθῇ διὰ τῆς τοιαύτης θυσίας· οἱ δὲ, τοὺς ἱεροὺς αἰδούμενοι παῖδας, καὶ τὴν νεότητα δαπανῶντες, οὐκ ἐν τοῖς αἰσχροῖς πάθεσιν, ἀλλ’ ἐν τοῖς κατὰ τῶν παθῶν ἀγωνίσμασι, καὶ πρὸς τὸν καθ’ ἡμέραν Ἀντίοχον γενναίως ἀνδριζόμενοι πᾶσι μέλεσι πολεμοῦντα, καὶ διαφόρως διώκοντα. Ποθῶ γὰρ ἀθλητὰς ἔχειν, κατὰ πάντα καιρὸν καὶ τρόπον, καὶ γένος ἅπαν, καὶ ἡλικίαν ἅπασαν, καὶ φανερῶς πολεμουμένην, καὶ ἀφανῶς ἐπιβουλευομένην· καὶ βοηθεῖσθαι μὲν τοῖς παλαιοῖς διηγήμασι, βοηθεῖσθαι δὲ καὶ τοῖς νέοις, καὶ πανταχόθεν, ὥσπερ αἱ μέλισσαι, συλλέγειν τὰ χρησιμώτατα εἰς ἑνὸς κηρίου φιλοτεχνίαν καὶ γλυκασμὸν, ἵνα καὶ διὰ Παλαιᾶς καὶ Νέας εὐδοκιμῇ Θεὸς ἐν ἡμῖν, ὁ ἐν Υἱῷ καὶ Πνεύματι δοξαζόμενος, καὶ γινώσκων τοὺς ἰδίους, καὶ γινωσκόμενος ὑπὸ τῶν ἰδίων, ὁμολογούμενός τε καὶ ὁμολογῶν, δοξαζόμενός τε καὶ δοξάζων, ἐν αὐτῷ τῷ Χριστῷ, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.ζόμενοι πᾶσι μέλεσι πολεμοῦντα (82), καὶ διαφό- ρως (83) διώκοντα. Ποθῶ γὰρ ἀθλητὰς ἔχειν, κατὰ πάντα καιρὸν καὶ τρόπον, καὶ γένος ἅπαν, καὶ ἡλι κίαν ἅπασαν, καὶ φανερῶς πολεμουμένην, καὶ ἀφα- νῶς ἐπιβουλευομένην· καὶ βοηθεῖσθαι μὲν τοῖς πα λαιοῖς διηγήμασι, βοηθεῖσθαι δὲ καὶ τοῖς νέοις, καὶ πανταχόθεν, ὥσπερ αἱ μέλισσαι, συλλέγειν (84) τὰ χρησιμώτατα εἰς ἑνὸς κηρίου φιλοτεχνίαν καὶ γλυ- κασμὸν, ἵνα καὶ διὰ Παλαιᾶς καὶ Νέας εὐδοκιμῇ (85) Θεὸς ἐν ἡμῖν, ὁ ἐν Υἱῷ καὶ Πνεύματι δοξαζόμενος, καὶ γινώσκων τοὺς ἰδίους, καὶ γινωσκόμενος ὑπὸ τῶν · ἰδίων, ὁμολογούμενός τε καὶ ὁμολογῶν, δοξαζόμενος τε καὶ δοξάζων, ἐν αὐτῷ τῷ Χριστῷ, ᾧ ἡ δόξα (86) εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων (87). Αμήν. Πολεμούντα. τυραννοῦντα. καὶ διαφόρως. ΛΟΓΟΣ 19. Εἰς τὸν (88) πατέρα σιωπῶντα διὰ τὴν πληγὴν Β τῆς χαλάζης. Α'. Τί λύετε τάξιν ἐπαινουμένην ; τί βιάζεσθε γλῶσ - 'ORATIO XV. IN PATREM TACENTEM. A cupiditatibus, sed in certaminibus adversus pravas xal xal rificantes glorificat ", in ipso Christo, cui gloria in ' Joan. X, 14. Matth. x, 32. I Reg. 11, 50. · (82) Jes., affectiones susceptis consumentes, strenueque cum quotidiano nostro Antiocho confligentes, qui membris omnibus bellum infert, eaque variis mo- dis persequitur. Athletas enim quovis tempore ac modo, ex omni sexu et ætate, sive aperto bello la- cessantur, sive occultis insidiis appetantur, habere cupio; ac tum priscis tum recentibus historiis ad- juvari, atque apum ritu ad solertem unius favi confectionem, et suavitatem, utilissima quæque colligere, ut et per Vetus et per Novum Testamen- tum Deus in nobis celebretur, qui in Filio, Spiritu- que sancto glorificatur, et cognoscit suos, et a suis cognoscitur ”, et confitentes se confitetur 78, et glo- sæcula sæculorum. Amen. rium. > MONITUM IN ORATIONEM XVI. simis afflictata esset calamitatibus, in miseriæ cumulum, vineas et maturas jam fruges tristis grando demessuerat. Tot tantisque territa periculis Nazianzena plebs ad utrumque Gregorium, tanquam ad tutissimum portum, convolavit. Has autem calamitates cum Gre- gorius senior, ob populi scelera, immissas doleret, stupens ipse præ mostitia silebat. Theologus verò, licet invitus, plebis suasu in medium prodiens, hanc ad Nazianzenos orationem habuit. Optasset quidem silere, patrem autem loqui; idque ipso orationis exordio profitetur. Verum, ubi frustra tentavit, ipse ad investigandas calamitatis causas. convertitur, easque longa ac multiplici peccatorum, quæ Dei iram excitaverant, enume- ratione, exponit. Deinde Nazianzenos hortatur, ut, peccati fuga, lacrymis, compunctione -cordis ac precibus ad divinam benignitatem confugiant. Demum, conversa ad patrem -oratione, eum rogat, ut ipse populum erudiat, doceatque illa pietatis ac misericordiæ officia, quibus Deus magis quam pluribus oblationibus delectatur (n. 20). » II. Moralis est et suasoria hæc oratio. Mira in ea elucet dicendi copia, eximiusque verborum et sententiarum in rem suam ex Scripturis delectus. Dicta videtur medio circiter anno : quippe quæ incœpto jam eodem anno, et saltem ante medium anni 374, haberi debuit. Gregorius siquidem noster in hac oratione episcopum aperte se prod- it loquere, inquit Patrem alloquens (n. 4), « loquere, quæso, etsi pauca.... Hunc po- pulum mihi compone, alumno discipline tua, deinde pastori, nunc autem pastorum quoque principi. » Unde profecto manifestum est, hanc a Gregorio scriptam dictamque orationem, non tantum postquam consecratus est episcopus, anno scilicet medio 372; verum etiam post susceptam ab eo Nazianzenæ Ecclesiæ una cum patre administratio- nem, quod quidem contigit exeunte anno 372, vel potius ineunte 373. Non potest etiam differri ultra medium annum 374. Etenim Gregorio filio dicenti interfuit Gregorius pater, qui sequenti mense Martio vel Aprili anni obiit. Hæc igitur oratio ad annum cir, citer medium merito pertinere videtur. a Alias XV, quæ autem erat, nunc 14. Habita medio circiter anno 373. - ORATIO XVIª. In patrem lacentem propter plagam grandinis. (83) Διαφόρως. Chrysan, et Jes., ἄλλοτε ἄλλως (84) Συλλέγειν. In quibusdam, συνάνειν. (85) Ευδοκιμῇ. Pass., εὐδοκιμήση. (86) Δόξα. Οr. 2 addit, καὶ τὸ κράτος, 4 et impe (87) Tŵr alórwr. Sic Reg. bm. Leest in ed. 1. Cum Tiberina regio, ubi Arianzi pagus, Gregorii natale solum, plurimis ac gravis- 1. Quid laudabileni ordinem solvitis? Quid linguæ (88) Elç zór, etc. Sic Beg. bm, ph.